P. 1
népi kecsketartás

népi kecsketartás

|Views: 541|Likes:
Published by langbela

More info:

Published by: langbela on Jan 28, 2012
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

11/09/2013

pdf

text

original

VIGA GYULA

NÉPI KECSKETARTÁS MAGYARORSZÁGON

>

t

ÍM

BORSODI KISMONOGRÁFIÁK 12

.

VIGA GYULA NÉPI KECSKETARTÁS MAGYARORSZÁGON MISKOLC. 1981 .

Szabadfalvi József Készült: a Borsodi Nyomdában — 81 9341 Felelős vezető: Kilián Béla .Lektorálta: Földes László Paládi-Kovács Attila Szerkesztő :Szabadfalvi József Technikai szerkesztő: Viga Gyula Borító: Kamarás Jenő ISSN 0324—4563 ISBN — 963—01—2882—9 Felelős kiadó: dr.

s Belényesy M. Tanul­ mányunk ez utóbbi állat. Nem véletlen.. Az állattartással kapcsolatos kutatások és publikációk azonban nem egyformán részesítették figyelemben a problémakör minden területét. ellentmondást. hogy a recens néprajzi vizsgála- Földes L. s az egyes állatfajokat.BEVEZETÉS A hazai etnográfia eddigi története során az állattartás és pász­ torkodás volt az egyik legtöbbet kutatott téma. Ez természetesen érthető is. hogy a viszonylag kis számban tartott háziállatok (kecske. s az állattartás tágabb európai kapcsolatrendszerében is elhelyezett vonulata. hanem a népi gazdálkodás és életmód ebből általánosítható tanulságaival* is. Ha tágabb földrajzi ke­ retek felől közelítünk a mai hazánk felé. 1 5 . Lényegesen keveseb­ bet tudunk a sertéstartásról. Nem jelentheti viszont azt. mely jelentőségét tekintve sem érte el az előző két állatot. E csoportba a munkaerő szempontjából fel nem használt ser­ tést. akkor a kecsketartás egy­ re csökkenő jelentőségét figyelhetjük meg. Elöljáróban jeleznem kell néhány jelenséget.2 A juhászat állattartó kultú­ ránk talán legalaposabban leírt. Nem egyformán kutatott néprajzilag az un. 23. 1956. kisállatok tartása sem. s szinte teljesen kutatatlan a kecske. s nemcsak az érintett részfeladat novum vol­ tával. Nehézséget jelent az is. amelyek a munka egészén végighúzódnak.. bivaly. 1 s azóta sem csökkent a publikációs kedv ezen a területen. 1963. Magyarország — geo­ gráfiai okok miatt — nem igazán kedvező terület a kecsketartás számára. juhot és kecskét szokás sorolni. hi­ szen nem voltak egyforma jelentőségűek népünk életmódjában a különféle állatok. öszvér) néprajzi szempontú kutatása nem járhat hasznos tanulságokkal az etnográfia számára. hogy Földes László bibliográfiája már másfél évtizeddel eízelőtt könyv­ tárnyi irodalmát tárta fel e kérdéskörnek. szamár. s a magyarság kecsketartásának néprajzi ismertetésére vállalkozott.

mint a tudatos termelő tevékenységhez. a többi állat­ faj tartásának „árnyékában". a más állatokkal való közös tartás évezredes hagyományai. melynek tartásmódja. de alkalmanként feltétlenül a kettő határán helyezkedik el. amelyek 6 . az állattartó kultúra egészében betöltött szekunder jelleg. melyhez külső — fő­ leg szociális — kényszerek idején még ma is vissza-visszatér. miért és hogyan került sor a kecske tartására. de kijelöli annak fő vonulatait. azt. s milyen új elemekkel gazdagítja azt. hogy olyan adatok. Hazánk mai területe tehát még a korábbinál is kevesebb lehetőséget kínál — a kutatást illetően — a recens néprajzi vizsgálatok számára. A rendelkezésre álló történeti forrásaink zöme éppen a történeti Magyarország északi és keleti peremvidékéről való. tanulságok jelentkeztek. Vagyis: recens nép­ rajzi módszerrel elsősorban az a terület vizsgálható. mely ha nem is a kecsketartás egésze. hogy a rendelkezésre álló jelentős mennyiségű anya­ got rendszerbe soroljam. hogy ezen állat tartása igen korai. hogy ezen a területen elsősorban olyan vizsgálatokra van lehetőség. legfeljebb mellékesen tett említést róla az állattartás más területeivel foglalkozó tanulmányokban. mi­ vel az egész országot érintő összeírások esetén a feudális kor ad­ minisztrációja általában együtt szerepeltette a juhot és a kecskét. ugyanis a kecsketartásnak viszonylag nagyobb jelentősége éppen a történeti Magyarország peremterületein volt (lásd II. hogy a hazai és az egyetemes néprajzi irodalom is alig szentelt figyelmet a kecs­ ketartásnak. A kecske­ tartásra vonatkozólag viszonylag kevés forrással rendelkezünk. lehetőségei a kecské­ hez lennének hasonlóak. paraszti üzemszervezetbe való beilleszkedé­ sét tárja fel. mely esetenként éppen olyan közel áll a zsákmányoló életmódhoz. fejezet). milyen ele­ meket adoptál az állattartó kultúra hagyományaiból. primitív rétege az emberiség állattartó kultúrájának. összeállítva belőle egyfajta képet.tok éppen a magyar nyelvterület azon részein lennének igazán ér­ dekesek. problémáit. Külön nehézséget je­ lentett az is. A munka során állandó gondként jelentkezett az. ahol a kecske­ tartásnak kisebb jelentőséggé volt. Ügy tűnik számunkra. Mind­ ez erősen érvényesül a történeti források használatakor. ahonnan nem állnak rendelkezésre recens néprajzi adatok. amelyek ma már nem tartoznak hazánkhoz. hogy a jelzett másodlagosság. A kecske biológiai-fiziológiai sajátossá­ gaiból adódó különös egybeesés az. Ez jo­ gosít fel arra. amely a kecskének és kecsketartásnak a más állatok tartására ala­ pozott gazdálkodásba. Alig­ ha van más háziállat. Ebből az is következik. hogy mikor. annak kísérőjeként való tartás kon­ tinensnyi területeken mindig is jellemzője volt a kecsketartásnak. milyen szerepet kap az állat az életmódban.

akivel éveken át tartó állandó együttműködés alakult ki.nem tipikusak az állattartó kultúra egész rendszerét illetőjén. hogy csak szűk területet vizsgáljak munkámban. a mis­ kolci Herman Ottó Múzeum munkatársainak. mely nem zárja ki az országos mé­ retű vizsgálódást. hogy lehetővé tették e munka megírását. Elsősorban az ország keleti felében tudtam terepmunkát végezni a témával kapcsolatban. Szabadfalvi Józsefét. neveiket hosszú lenne itt felsorolni. nem illeszthetők annak szerkezetébe. Külön kell azonban megköszönnöm Gunda Béla professzor segítségét. Mindezen nehézségek megoldásában segítségemre volt számos etnográfus. s nem tette indokolttá. máshonnan adatközlésekre voltam kénytelen szorítkozni. viszont a kecsketartásban tipi­ kusnak tűnik. 7 . Az anyag tanulságai azonban az erővonalak olyan elrendeződésére utalnak. s Bodó Sándorét. egyébként atipikus elemből építkezik. Köszönetet mondok ezen­ kívül a KLTE Néprajzi Tanszék oktatóinak. s munkahelyem. aki évek óta fo­ lyamatosan figyelemmel kísérte és számtalan tanáccsal segítette munkámat. hogy egy sor alkalmi.

hogy a takarmányozás teljes hiánya esetén is viszonylag jelentős hasznot biztosított.. 1974. de van olyan felfogás is. mint a juh. 190. mint a fűevő juhé. évezredben DélnyugatÁzsiában igazolható. Bökönyi S. 160. 1974. Matolcsi J. Mai ismereteink szerint a juhot követően. 8 1 2 :! . 6 Bökönyi S.I. 1 A Földközi-tenger és Délnyugat-Irán között létrejött korai mezőgazdaság színvonalán — a primitív gabonafélék mellett — a juh és a kecske tartása jelen­ tette a gazdálkodás egyik alapját. A házikecske vagy a háziasítás eszméje innen került át Thesszáliába. TÖRTÉNETI-NÉPRAJZI PROBLÉMÁK Bár a háziállatok doinesztikációjának időrendje ma még sok tekintetben erősen vitatott. esetleg már azzal egyidőben háziasította az ember. valamint az. hogy a kecske a legkorábban háziasított állatok egyike.. 160. küllemileg jól elvá­ lasztható — főleg szarvak alapján — fajt különítenek el. Domesztikációjának kezdete az i. 21—23. 3 A mezőgazdaság korabeli színvonalán valószínűleg célszerűbb volt a kecske tartása. s ennek során a kecske talán kedveltebb és elterjedtebb állat volt.. 190. hogy a vadkjecskéket a rend­ szertan sokoldalúan tagolja. 1975. 5 A vadkecskék közül azonban feltehetően a bezoár (Capra aegagrus) és a csavart szarvú kecske (Capra falconeri) ve­ hető figyelembe a házikecske őseként.. mint a juh.. az igazoltnak látszik. 190..6 Matolcsi J. 1975. mely elsősorban abból ered. mely szerint e négy faj egyetlen nagy faj alfajai­ ként kezelhető. r > Matolcsi J. 1975. ezekre a he­ lyekre talán hamarabb eljutott.. e. 160. Általában négy. 2 Minden bizony­ nyal már a korai háziasításra is lehetőséget jelentett az állat sajá­ tos biológiai adottsága: rendkívüli ellenálló-képessége. Palesztinába és Turkesztánba. < Bökönyi S.. 160. Matolcsi J. 1975. VIII. igénytelen volta. mely csak a gyapjas fajták megjelenésével kapott ve­ zető szerepet az állattartásban/' Vita folyik ma még a háziasítás alá vont vad kecskefajta kérdé­ séről is. 1974.

mint pl. Varró. 1969. T. Varró M. Bökönyi S.és bo­ rostömlő. e két állatfaj — főleg a mérsékelt övi Európa földrajzi és klimatikus viszonyai miatt — a szarvasmarha­ tartás jelentősége mögé szorult vissza.. 1971. melyek az i. 327. amelyek nem voltak a birodalom fennhatósága alatt. melyet az ember fejesre befogott. tejét fogyasz­ tották. a juh esetében. Matolcsi J. 1975. tükrözi az extenzív állattartás — különösen a kártékony kecske — és a tudatos mezőgazdálkodás érdekellentétét. T. amikor az importált római kecskék még Európa olyan terü­ leteire is eljutnak. 327—328. 196—198. évezred­ ben a thesszáliai neolitikumban Délnyugat-Ázsiából a Balkán terü­ letére kerültek.) 9 . s csupán kis mérték­ ben terjedtek el a gyapjas kecskék. Bár a rézkori és bronzkori bevándorlók újabb lökést adtak a juh.. hogy a bérlő kecskegidát ne legeltethessen a birtokon. szá­ rított trágyájával fűtöttek. 1974. M.10 Az ókori kultúrák sokféle módon hasznosították — főleg a Közel-Keleten és Afrikában — a kecskét. Bökönyi S. VII. 7 8 9 10 11 n Bökönyi S. 416. Petzsch..11 A kecsketartásban is — hasonlóan a többi állathoz — érezhető hanyatlás követte a római birodalom bukását. 287. 8 Jelentős volt a kecske a neolitikum idején a Kárpát-medencébe érkező népek háziállat-faunájában is. 25. A domesztikáció későbbi következménye a szarvatlanság kialakulása. s nem döntőek a későbbi hasz­ nosítás szempontjából. Mivel azonban e területen nem tudták az alapanyag hiányában —• helyi háziasítással — szaporítani. Innen rajzottak szét a neolitikus kultúrák révén észak-északnyugati irányban. s talán igázásra is alkalmazták. 1968. hogy a birtokok bérbeadásáról szóló szerződésekben gyakran ki szokták kötni. ezért jelentőségét hamar elveszí­ tette. hogy a kecske volt az első állat.12 Ez a felfogás évezredeken végigköveti a kecsketartást. Érdemes megjegyezni. 193—194. Feltételezhető viszont.és kecsketartásnak. bőréből vizes. (Kun József ford..A háziasítás során a kecskén létrejött változások nem olyan sokfélék. 1974. melyek közül az angóra az egyetlen kitenyésztett fajta.. Bökönyi S„ 1968. mivel az állat kárt tesz a mű­ velt földön. Szőréből ruha lett. terhet vontattak vele. Húsát. a szőr tarkasága. e.7 Az európai állattartás is azokkal a háziállatokkal — főleg ju­ hokkal és kecskékkel — indult mjeg. ahol először intézkedést tettek a kecsketartás visszaszorítására. H.. hogy a római állam volt az.9 Jelentős mozgás történik a kecsketartásban és kecskeállományban a római birodalom korá­ ban.. „A mezőgazda­ ságról" című munkájában leírja.

melyekben a kecsketartásnak is számottevő szerepe volt. hanem csupán néhány olyan kérdés kiemelése. s a kultúra általános színvonalának emelkedésével annak perifériájára került. németországi neolitkori falu ásatása során a település szélén.. 199. illetve azok tanulságai­ nak ismertetése volt. melyeken túl csak kis szerepet kapott. 1974. ahol az állatállományon belül jelentős szerepet kapott.14 Sajnos csak évszázadunkból állnak rendelkezésünkre megbíz­ ható statisztikai adatsorok. ta­ nulságként mutatkozik az is. A többi területen viszont hamar az állattartás másodlagos területére szorult vissza. a medi­ terrán és szubmediterrán vidékek karsztos.. 13 Ezek a területek voltak a ko­ rai időktől. de nem utolsósorban.. hogy miért mutat lényegében hasonló képet távoli területek kecsketartása is. adottságaiból következik. 1964. s talán legfontosabb tanulsága az. amelyek alkalmasak a kecskeállomány megoszlásának és más állatfajokhoz viszonyított arányainak meg­ 's Bökönyí S. részben meghatározva ezzel az állattartó kultúra minőségi jellem­ zőit is.. s a konti­ nensnyi méretű népmozgások — a korábban jelzett primitív ele­ mekkel együtt — arra. Enyedi Gy. s ezen adottságok évezredeken keresztül konzerváltak primitív elemeket a kecske­ tartás kultúrájában. Ez ad választ az állat tartásának történeti rétegződésére. Célunk nem az állattartás törté­ netével foglalkozó könyvtárnyi irodalom. amely általános néprajzi tanulságokat hordoz. 10 . A római korból is hasonló adott­ ságokkal szolgálnak adatok. s elmaradottság tükrözője és velejárója. S végül. Ügy tűnik. a legszegényebb ház szemétgöd­ réből került elő csupán kecskecsont. Ezek egyik. nem volt meghatározó szerepe az élet­ módban. 1968. hogy ezen a területen a kecske már a neo­ litikum óta betölti a szegényember tehene szerepét.Az itt leírt gondolatok csupán néhány sarkpontját jelölik ki a kecsketartás korai történetének. Az utóbbihoz: Bökönyi S. Európában a Mediterráneum területe játszott legfontosabb szerepet a kecsketartásban. s napjainkig lénye­ ges a kecsketartás szempontjából. Fontos a további néprajzi vizsgálódás szem­ pontjából az is. 14 Bökönyi Sándor szóbeli közlése szerint pl. lett a szegénység. 331. 50. kevés és rossz minőséget adó legelőin volt gyakori a kecske. hogy a Kárpát-medence területét több hullámban érte el a Balkán. hogy a kecske korai domesztikációja feltehetően az állat sajátos alkatából. s lénye­ gében korán kirajzolódhattak ezen állat tartásának táji keretei. hogy a korai állattartástól kezdve — a domesztikációs központok és a helyi klimatikus és térszíni okok miatt — a Kárpát-medence területe — leszámítva a keleti perem­ vidékét — másodlagos jelentőségű volt a kecsketartásban. s a Mediterráneum felől azon népek és kultúrák hatása.

12 7. 15 Ezen belül meglehetősen eltérő képet mutat az egyes kontinensek részesedése is. 1956. 1948—52-ben — az em­ lített állatok figyelembevételével — az állatlétszámból a következő részt kapta a kecske (százalékban):16 Európa (Szovjetunió nélkül) Ázsia (Szovjetunió nélkül) Észak. Rodiczky J.8 százaléka volt kecske.. 1956. lóra. hogy az európai kontinensen az állomány országonként mennyire eltérő. 1905.45 A kört leszűkítve szembetűnő. Az 1977-es adatsor — a FAO-évkönyv alapján — az Agrárgazdasági Kutató Intézet. ha azt gondoljuk. Yearbook Statistics. ha az állományt szarvasmarhára. 123—124.. 1954—55-ben a világ háziállat-állományának 13. amikor kiszámítot­ ták. Tanulságos adatsorral ren­ delkezünk erre vonatkozóan a századfordulóról. sertésre és kecskére vonatkoztatjuk.84 0..és Közép-Amerika Dél-Amerika Afrika Óceánia és Ausztrália Szovjetunió 7. 146—148. ha számszerűleg nem is. 6. 11 . lap. hogy ezek a mutatók.. Szekeres Katalin munkatárs szíves közlése. hogy országonként 1000 lakosra hány kecske jut: 17 Eszerint: Görögországban Bosznia-Hercegovinában Szerbiában Dalmáciában Spanyolországban Svájcban Romániában Olaszországban Németországban Ausztriában Franciaországban Belgiumban 1199 909 372 341 250 107 92 74 57 43 42 36 15 10 17 Yearbook Statistics .41 21. de lényegüket tekintve némi­ leg eligazítanak a korábbi időket illetően is.88 5.14 4.89 27. juhra..ítélésére. Aligha tévedünk azonban.

így a kecs­ ke tartása — véleményünk szerint — mindig is a geográfiai és a szociális tényezők kölcsönhatásának. Vizsgálatunk szempontjából ez elsősorban azért tanulságos. Ez sok esetben úgy is jelentkezik. A kultúra általános színvonalának emelkedése egyre inkább annak perifériájára szorítja a kecsketartást (alkalmanként igazolhatóan a magasabb geográfiai régiókba!). mert hangsúlyozza. s egyre inkább csökkenti az állat tartásának — abszolút értelemben vett — jelentőségét. Almwirt­ schaft) illeszkedik. objektív okok miatt. hogy van­ nak vidékek. Az egyik. Más 18 Baromfitenyésztés 1957.18 Mindezek az adatok a kecsketartás erőteljes geográfiai determináltságát jelzik. arányainak megfelelően ala­ kult. számarányában domináns forma azok­ hoz a térszínekhez köthető. s kisebb mértékben az alpi és kárpáti areát.Németalföldön Oroszországban Svédországban Dániában Magyarországon 35 30 15 13 10 -. Feltűnő. A perem­ területeken mindkettő kényszere hatott. Marokkó. s nem­ csak Európában.. hanem a térség más kontinensekre eső területein is (pl. Ezzel szemben a kontinentális vidékeken a kecs­ ke tartása csupán kísérője. 12 . Európá­ ban ez főleg a Földközi-tenger térségét jelenti. transzhumance. 8. s nagy regionális típusaiba (nomadizmus. a Földközi-tenger medencéjének jelentőségét hangsúlyozza. E két típus között azonban széles az átmenet. E gazdaságföldrajzi ket­ tősség egyértelműen érvényesült az állattartó kultúrában is. velejárója a kultúra magasabb rendű megnyilvánulásainak. A földrajzi feltételek lényegében két fő típusát körvonalazzák a kecsketartásnak is. hogy ezen adatsor egyértelműen a mediterrán térség. Törökország). elsősorban az utóbbi volt meghatározó az ország belső területein. Ez a típus a pásztorkultúra európai vérkeringésébe. s elsősorban a paraszti népesség állattartásá­ hoz kapcsolódik. csupán a Kár­ pát-medence peremterületein voltak kedvező viszonyok számára. Ez a tény más konkrét mutatókkal igazolható a későbbi időkben. szám. Népünknél. ahol az állat tartásának megvannak a geográfiai feltételei. az előző ellenére. ahol optimális feltételei vannak a kecske­ tartásnak. amelyek csak kecsketartással hasznosíthatók. hogy hazánk területén a kecske­ tartás geográfiai feltételei lényegében hiányoztak.

kevésbé jellemző az alpi és kárpáti állattartásra. össze­ függéseikből pontosat nem tudunk. nem tudjuk pontosan. S.: Berezowski. 19 • Vö. skk. 79. E vonatkozásban is érvényesült persze a geográfiai determináltság.elemeket. 13 . hogy az állattartás nagy extenzív rendszereiben — leszámítva a szélsőséges klímájú zó­ nákat — hogyan részesedtek az egyes állatfajok. E rend­ szerek azonban elsősorban a geográfiai zónákhoz igazodnak. Az azonban való­ színűnek látszik. Erről azonban nem áll rendelkezésünkre meigbízható információ. A geográfiai és szociális tényezők horizontális síkja mellett el­ térő volt a kecske jelentősége az állattartás nagy rendszereiben. másfajta hagyományokat. hogy elsősorban a félsivatagi és sztyeppéi nomadizmus és a mediterráneumi transhumance rendszerében részesedik a kecske. il­ letve azok történetében is. 1959. s eltérő kapcsolatrendszereket teremtett.

e. 1944. 3 Azt jelzik. 24. 333. 1958... mintegy 300 kifejezésből álló műveltségszó-csoport tagjaiként kerültek nyel­ vünkbe. Ezek a régészeti kultúrák — bár nem köthetők teljes biztonsággal etnikumhoz — az általános gazdasági-társadalmi színvonalról meg­ bízhatóan tájékoztatnak. II. III—II. évezred közepére áttértek a termelő gaz­ dálkodásra. a Közép-Volga vidékén egykor élt népek kulturális hagyatéka azonban ellentmond ennek az elképzelésnek.. bolgár-török népekkel való érintkezés idején ismerkedett meg a kecsketartással.. 170. 45. II.. Bartha A.. e.. Bartha A..1 ezért kutatóink arra következtettek. 16.5 Matolcsi János archaeozoológiai vizsgálatai szerint a kecske a többi háziállattal együtt lett is1 2 3 4 5 TESZ II. különösen a szovjet föld régészeti emlékei. s bemutatják őstörténetünk egyetemes művelődéstörténeti körülményeit. 19753. Nyelvünk tanúsága szerint népünk a hongfoglalás előtti időszakban. Dudich E. 2 őstörténeti kutatásunk újabb eredményei. valamint a fiatal állat megjelölésére tájanként szolgáló olló kifejezés a VI—IX.I . 1975. Fodor I. én. A MAGYAR KECSKETARTÁS TÖRTÉNETI VÁZLATA I A magyarság állattartása — s az egész életmódja — korai tör­ téneti kérdéseinek megítélésében néprajztudományunk elsősorban a nyelvészet eredményeire támaszkodik.. évezred idején sem volt erdőlakó vadász­ halász társadalom.: László Gy. 1968. melyek kétségtelenül népünk életmódbeli. pl. Győrffy I. a rendkívül gazdag. skk. hogy az ugor népes­ ség már az i. 1977. Éber E. műveltségbeli változását is jelzik. Mivel kecske szavunk. hogy a kecsketartás ismerete ebben az időszakban új vonásként jelent meg népünk életmódjában. Győrffy adatát későbbi munkák is átveszik. Ezt jelzik egyebek között a telepeken nagy számban felbukkanó háziállatcsontok. melyek között — kis számban ugyan — felbukkannak a kecskecsontok is. Kultúrájukban megjelentek a termelő gazdálko­ dás nyomai/' s az i. 29.. 51.. század között. 1961... 1977. 113. hanem ismerte a komplex földművelő-állattartó életmód elemeit. stb. 420. 84—85. Bartha A. Bárczi G. 14 .

és 4.11 Mivel azonban Árpád-kori településeink nagyobb részét a 6 7 8 9 10 11 Matolcsi J. hogy nem történhetett változás — a bolgár­ török népekkel való érintkezés helyén és idején — kecsketartá­ sunkban. A honfoglalást követő időszakból már lényegesen több adat áll rendelkezésünkre.és a kis­ állatok. A régészeti ásatások állatcsont­ anyagának tanúsága szerint. 1962. 292. hogy a kecskeállomány az elmúlt évszázad során mindig csupán az állatállomány 1 százaléka alatt maradt.. 1969. hogy né­ pünk egész állatállományát tekintve.és kecskecsontok együttes aránya nem ha­ ladja meg az összes állatcsontok 15 százalékát.. de min­ denképpen az állattartás másodlagos jelentőségű egységének. hiszen a dél-oroszországi sztyeppék korabeli lakói jelen­ tős számú kecskét tarthattak. 264. 9 Mindenképpen igazolható azonban. 134. hogy lényegében csak az alföldi területről vannak megfigyelések. Ennek színvonaláról biztosat nem tudunk. 1968.7 (Ha figyelembe vesszük azonban. kisebb számban a ló és a juh. skk.. Platneva. 8 Míg azonban égövünk félsivatagi tájain a nomádság állattartása a ló. Matolcsi J. mely­ hez a teve és a kecske járult. Vö.. 286. mint azt nyelvünk tanúsítja. 15 .. A későbbi adatok jelzik azt. Kralovánszky A. 1977. kísé­ rőjének kell elképzelnünk. akkor az ugor népesség korai kecsketartásában a közelmúltéhoz hasonló jelentőségét kell látnunk.) Kralovánszky Alán számításai szerint 1:3 arány­ ban részesedtek István-kori állatállományunkból a nagy. hogy népünk a kecsketartás ismeretével érkezett a Kár­ pát-medencébe. 263—264. hogy a magyarság minden bizonnyal jóval korábban ismerte és tartotta ezt az állatot. melyek segítik ezen állat jelentőségének meg­ ítélését népünk gazdálkodásában.: Rudenko. Győrffy Gy. I.5 millió kisállattal szá­ mol. addig félnomád népünknél a fő állat már a szarvasmarha volt. 1975.) Lényeges szerepe nem lehetett a korai vaskor ugor né­ pességénél. a kecskék száma soha nem emelkedett magasra. Mindez per­ sze nem jelenti azt. míg a ser­ tés egyre inkább átvette a kecske helyét. 18. az Árpád-kori falvak állatállományá­ ra — a szarvasmarha és a ló mellett — a juh és a kecske nagy gyakorisága volt jellemző. S.és kecskecsontok szétválasztásának nehézsége. mert a juh. Ennek alapján 1. 1977. Az említett adatok azonban egyértelműen jel­ zik. A.10 (Sajnos. 1977. zavarja az adatok egyértelmű interpretálását.és juhtartáson alapult. 6 (A kecsketartás megíté­ lésénél problémát okoz a juh.mert a Közép-Volga és a Káma vidékén..5 millió nagy. Bökönyi S. Sz. 401.

. 1896. akár néhány esztendő leforgása alatt is alaposan megválto­ zik. Kardoskúton 9.. 6—7. 1968. 16 .13 A XII—XIII. hogy nem lehet olyan kulcsszámot. ami ezen okok elmúltával. századtól kezdve már írott forrásaink is segítsé­ get adnak állattartásunk ezen ágának vizsgálatához.15 Egy XIV. Itt is van azonban néhány nehézség. az állat je­ lentőségének erről az oldalról való megközelítésére lényegében a múlt század végéig nincs lehetőség. meglehetősen eltérő képet mu­ tat: Túrkeve-Móric Árpád-kori falujában az összes háziállatcsont 20.. 119. ami persze bizonyos mér­ tékben a két állat tartásának kapcsolatát is jelzi. ami miatt nem állítható össze a teljes kép. 1909. ugyanakkor Tiszalök-Rázompusztán csak 5. az mégis gödölyéik tizedét is követeli.83 százaléka. István király 1015-ben Pécs várad monostorának 120 ló. 150 barom. mutatót találni. változó értéke is. rövid idő alatt szinte nullára csökkent. hogy az állat jelentősége egy-egy terü­ leten. illetve a többi állathoz viszonyí­ tott arányát. A juhés kecskecsontok együttes aránya azonban az ország egyes terüle­ tein. s az alföldi falvakon belül is.14 1233-ban a somogyi Zselicségben lakó kanászok arról panaszkodnak. Ha alkalmanként külön említik őket. elsősorban birtokado­ mányozással és földesúri hatalmaskodással kapcsolatban.03 százalék. 412.18 szá­ zalék. hogy noha két te­ lek után — egyebek között — 60 kecskebőrt (hajával együtt) ad­ nak az apátnak. elhajtván Lajmér község lakosainak állatait. Jellemző azonban a kecsketartásra az állomány számának eltérő. 1974.. A közelmúlt példái azt jelzik. század végi adat szerint a pécsi püspök emberei. A feudális kor adminisztrációja általában az összeírásokhoz készített nyomtatványokon is egy ro­ vatban szerepeltette a juhot és a kecskét. Anjou-kori és Zsigmond-kori okleveleinkben. 372. Idézi: Herman O. 84 tehén. 420. 100 sertés és 20 ökör mel- 12 1! 14 15 Bökönyi S. írott forrásainkban nagyon gyakran együtt szerepel a juh és a kecske. ami jelezné a két állat egymáshoz. Bökönyi S.sertések ritka volta jellemezte. számarányuk anynyira változó.12 ezért ez utóbbi — elsősorban ará­ nyaiban érdekes — számon a juh és a kecske osztozhatott. Így az abszolút értékkel való számolásra. Tagányi K. I. 292. 464 juh és 102 sertés mellett 92 kecskét is adományoz. Gyakran felbukkan a kecsketartásra való utalás Árpád-kori. Főleg szociális okok egy-két év alatt magasra emelték az ál­ latszámot.

... Szatmár. 1956.. A hegyvidéki állattartás a XIV—XV. 293.18 részben pedig. elsősorban a juhászat kísérőjeként. így az adózással kapcsolatos iratok sok vonatkozásban tájékoztatnak a kecsketartásról és az állat értéké­ ről. a job­ bágyi üzemszervezet létrejöttével párhuzamosan egyre csökkenhe­ tett.19 s tették gazdaságilag hasznossá az állattartás révén a nagy kiterjedésű er­ dős zónát és hegyi legelőket. A nomád-félnomád hagyatékként megőrződött kecske az ország peremterületein talált otthonra. Ennek oka részben az.f 1968. 1968. hogy nem lehetett lé­ nyeges funkciója az alföldi jobbágygazdaságok üzemének modell­ jében. Enyedi Gy. 51. 1956. akik hatalmas félkaréjban ülték meg az országot övező hegyes vidéket. táji típusai jöttek létre. 50. az állattartás extenzív formái a föld­ művelő életmód szféráján kívül eső területeken valósultak meg el­ sősorban. « 331. 53—54. ahol a terület nem volt alkal­ mas másféle hasznosításra. illetve a hegyes­ dombos vidékeken sűrűsödnek (Somogy. Bökönyi S. 1957. hogy — valószínűleg a korábbi állattartó szisztéma marad­ ványaként — a honfoglalást követő évszázadokban is helyet ka­ pott a kecske a tenyésztett állatok között. 1956.16 A fellelhető történeti források azt iga­ zolják. 30. 19 IIa B. Belényesy M. jelentőségéről is. Torda. századtól a vlach-jogú pásztorok tevékenységében szélesedett ki leginkább. századtól kezdődően rendszeresen megtizedelik a kecskeállományt is. Bökönyi S.. a bárányokhoz Idézi: Belényesy M. hogy a kecske nem érezhette jól magát az alföldi területek árvízjárta legelőin. s ezzel egy újfajta vérkerin­ gésbe.. « Belényesy M. Veszprém. 17 Az alföldi jel­ legű tájak állattartásából egyre inkább kiszorult a kecske. skk. Arad. Jelentősége azonban a földművelő életmód. Baranya. Az állatállomány összetétele — az új geográfiai adottságok­ hoz igazodva — átalakult. 83. s így ezen állat tartása nem kötődött közvetlenül a pa­ raszti gazdálkodás komplex üzemszervezetéhez. Bihar. Szolnok-Doboka megyék területe). mégis a XVI.lett 100 kecskét vettek el. és teremtették meg az állattartó kul­ túra sajátos típusát a Balkántól az Északi-Kárpátokig. s a megtelepült falvak kialakulásával. az európai jellegű állattartás extenzív kereteibe illeszkedett be.. 1964. tartásá­ ra utaló adataink főleg az ország peremterületein.. 2 16 17 17 . A hegyvidé­ ki pásztorok állattartásában volt a legnagyobb volumenű a közép­ korban a kecsketartás.. Ott kapott igazán lényeges szerepet. Bár a dézsmát elrendelő törvény nem ren­ delkezik a kecskedézsmáról. Mivel a feudális kor az adózással kapcsolatban végezte a leg­ nagyobb adminisztrációt.

a juh és kecske adóját 1 pénzben szabják meg. « Maksay F. 41. 21 a nagybányai urada­ lom viszont karácsony napján követelte a kecskegidát. mely szerint egy kecske adója 1 krajcár.. addig az alföldi területeken alig fordul elő. 20 IIa B. 1. 4. és ha tizedre való nem lenne. 1959. 392. század második felében egy dénár a kecske utáni adó. XVIII. 29 Heves megyei Levéltár.hasonlóan. igáslóé 6.. a» Andrásfalvy B. ökör és tehén adója."* 1715-ben.. tinóé 5. 593. sertésé 3. a meddő tehén és harmadfű tinó 10.. Az adatért Veres Lászlónak mondok köszönetet. 701. az állandó adó behoza­ talakor új adókulcsot állapítottak meg (limitatio facultatum). 82. majd a gaz­ dák állatainak szám szerint való megadóztatását. 27 Adalékok. ahány forintot az állat ér. 742. 1957. 2S Éber E. az ökör és fejős­ tehén adóját 20. Maksay F. il­ letve tízre rúgó állat. azoknak bárányaibul és Gedájokbul tartozik tizedet adnyi. 622. IX. Egri szeminárium iratai XII—9. 22 A murányi uradalomban a XVI. Veres László szíves közlése. fejős kecskének. minden 20 kosnak. ugyanakkor 2 dénár a ló.. • Maksay F.27 a tolnai Sárközben 5 krajcár... 21 22 23 18 . Jkv. ezért mindenütt elterjedt a töredékszámú ál­ latok tizedének pénzen való megváltása.. Minden Bárányul vagy Gedoul Tartozik váltó Pénzzel négy Pénzel..23 Tokaj urbáriuma szerint a jobbágyok minden kecske után annyi dénárt kötelesek adni. 1959. vagy an­ nak pénzen való megváltását. 28 A Borsod megyei Bóta urbáriumában 1717-ben a kö­ vetkező szerepel: „valakinek Vagyon Fejős Juha és fejős Ketskéje. 1959. 314. Vö. 1962.. 44. 1976. ménesbeli lóé 4. A csicsvai uradalomban például fejős kecskéért 4 dénár a váltópénz. . 1961. 1959. 304. .24 Tizedköteles volt a kecske a török hódoltság területén is. 30 A jobbágytelepülések adózásával szemben a vlachok — juhaikhoz hasonlóan — huszadot vagy ötvenedet adtak kecskéik után is.20 Az egri vártartomány területén a XVI. században a pásztor „ . juhé 1 krajcár. Nr. ami nem mindenütt volt egész számú.: Maksay F. Amíg azonban a Felvidéken szinte általános a kecs­ ke az urbáriumokban. * Szentgyörgyi M. A munkácsi uradalom területén a XVII. . 30 Borsod megyei Levéltár. 24.25 Mikor 1604-ben az erdélyi országgyűlés elrendeli a jobbágyság személyi adózását. ugyanakkor ököré és tehéné 10. században húsvét ün­ nepén kötelező volt kecsketizedet adni.. 1959. minden 20 meddő juhnak.2(i Mivel a decimátor a tize­ det a nyájból szedte ki.. Maksay F. hasonlóan a juhhoz..

33 Ez a kérdés fel­ tétlenül további vizsgálatot érdemel.meddő kecskének és czápaak a huszadikát. melyben németalföldi tartózkodása idején Magyarországról ír." 32 Az északkelet-magyarországi hegyvidék pásztorkodásának vo­ lumenére és a legeltetés módjára utalnak az erdővédelemmel kap­ csolatos rendelkezések is (Vő. Maksay F.. 12. A történeti források kétségtelenül olyan nagy volumenű kisállat­ tartást igazolnak az ország peremterületein. ha húsz­ ra nem telik. mint munkácsy jószágban. Elsősorban erdővédelem szempontjából jött ekkor számításba. 1950. 312—313. adni tartozik". kép). Takács I. s benne különösen a kisállatok jelentőségét (1—2. . Húsz meddő kecskebül egyet. különösen a kecskéket az erdőből kitiltó 1807. fejezet). redemptioja per. Bajorországba. Figyelmet érdieméi ebből a szempontból Oláh Miklósnak az 1530-as években kelt írása.34 A mezőgazdaság színvonalának emelke­ dése egyre inkább a kultúra perifériájára szorította a kecsketar­ tást... 19 2* . s a fokozódó erdőgazdálkodással sze­ repe egyre alább száll. 31 A szentmiklósi uradalom urbáriuma szerint (1700): „Stronga ezen szent miklóssy jószágban szinte úgy abserváltatik. Az erdővédelmi szabályok (lásd még III. Nem tudjuk azonban. s bak. Gyakran említik a kecskét történeti forrásaink a XVIII.. Húsz fejős kecskéből edgy et gedóstul. 6. 1970. a Rajna vidékére. valamint a kecske-.és juhnyáj aknák olyan nagy a bősége az országban. 12. 1915. 164. mert hitelessége esetén új megvilágításba helyezi állattartásunk gazdasági kapcsolatait.. hogy évente nagy tömegben viszik ki Ausztriába.. évi XXI. 190. Herman O. hogy a szarvas­ marha-. te. d. redemptioja a meddő kecskének per. 1959.. redimállyák. Idézi: Szabó I. ha húszra nem telik per. ha húszra nem telik. a fejlődő mezőgazdasággal. belső megoszlását.: táji típusok fejezet). Kos.. szá­ zadban is. 567. Velence környékére és Morvaországba.. hogy a kisállatok nagy tömege az országhatárokon belül marad-e vagy — hasonlóan a nagyarányú szarvasmarhaexporthoz — bekapcsolódott a magyar gazdaság nyugat-európai irányú piaci kapcsolatrendszerébe. Megemlíti. 1909. 306. Karintiába. d. amire — ha nem is a szarvasmarháéhoz hasonló léptékű — nagyarányú állatpiac ala­ kulhatott. ekkor azonban legtöbbször az állat tartását tiltó iratok­ ban. s a juhtartásnak a gyapjúkonjunktúra 31 32 33 34 35 Takáts S. Olasz­ országba. 35 a földesurak és faluközösségek tiltásai. d. Stájerországba.

hogy tehát gazdagnak nem illene ketskét tartani.. a' juhoz képpest sokat ád.következtében való előtérbe kerülése a XIX. . Kétségkívül szerepet játsz­ hatott ebben a legelők csökkenése. a földrajzi és szociális nyomások hatására.. hogy jobban. Mindazonáltal ez nem azt teszi. Pethe Ferenc 1814-ben a következőket írta: „Szegény ember­ nek kiváltképpen nem utolsó gazdálkodás a' kecske. s nem is tudott beilleszkedni a parasztgazdaságok korabeli struktúrájába. de a' természet eggyügyű gyönyörűségében buborékoló ketske és szamár. s egészében a gazdálkodás szín­ vonalának emelkedése. és legérdemesebb 20 . hanem tsak azt." .. tejét. . az olyannak. század közepére a kecsketartást teljesen visszaszorította. Ez az állat nem tudott lépést tartani a tu­ datos állattenyésztési törekvésekkel. Csak szükség esetén tar­ tották. Hegyes Tarto­ mány. rit­ ka dolgokat szabott össze a' természet. szegény. a'ki nem sok pénzt hasznosabb marháért ki nem vethet.. hogy a' szegény ember különösen segíthet a' ketskével a' maga konyháján. sem takar­ mányt kevélyebb igényű marhának nem szerezhet. úgy illenek egymáshoz.

Ez az adatsor a statisztikák alapján sa­ ját számításom. a közép. v a l a m i n t a katonai vég­ vidék leírása során említi jelentőségét.05 száza­ lékát tartotta. . Legtöbb kecske van m é g az országban Dél-Bihar m e g y e hegyes vidékein.. 182. A' teje hires orvosság a' fonnyasztó (száraz) betegség ellen. a' megszorult betegtől. 21 .. melyből a' k o r d o v á n y t készítik. a' bőrén kívül.. 35—36. Galgóczi K. a s z a r v a s m a r h á r a átszámított állatstatisztika szerint (12 kecske egyenlő 1 szarvasmarha) a követ­ kező volt az állatállomány összetétele: szarvasmarha ló juh sertés szamár és öszvér kecske 56. .2 % 11.23% 36 37 :!8 89 w Idézi: Bodó L.1 % 20. az oláhok között úgy.3 % 1911 — 0. 1855. 1959. Fényes E. 3 9 1895—1972 között a kecskeállomány a következők szerint részesedett az ország állatállományából (a m a i országhatái^okra r e d u k á l t t e r ü l e t e n ) / ' 0 1895 — 0. A statisztikák használatának nehézségét az okozza. . statisztikai adatsor az elmúlt évszázad utolsó h a r m a ­ dából áll rendelkezésünkre. IV. a'kik az idén el m e r t e k a n n a k egy meszej tejéért kérni.25% 0. .és nagybirtok csupán a kecskeállomány 0. 1843. 3 7 Galgóczi Károly szerint: . 131. Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény. 1884-ben. csak itt-ott tenyésztetnek egyesek által. leginkább a sertésnyájak közt.. sok helységben egyéb húst alig lehet k a p n i .05% 0."3(i A XIX. hogy a kecskék esetében nem tartották fontosnak a pontos összeírást. hogy a vidéken rendes vágó b a r o m u l is hasz­ n á l t a t v á n . Állattartás.3 % A kecske t e h á t s z á m a r á n y á b a n elhanyagolhatóan kevés a töb­ bi állathoz viszonyítva. t u d j á k a' bátai ketskés asszonyok. . Sok a kecske néhol Sárosban is." 3 8 -Az ország egész területéről egységes és megbízható k é p e t n y ú j ­ tó összeírás. 30 k r a j t z á r t . . . a kecskék nagyon megpusztultak a z országban. Az állomány egésze parasztbirtokokra j u ­ tott. . 358. 47. Fényes Elek csupán M á r a m a r o s és Bihar megyék. 1976. Vörös A. Általános me­ zőgazdasági statisztika (1972). század közepén m á r csak az ország n é h á n y hegyes pe­ remmegyéjében őrzött valamit jelentőségéből a kecsketartás.1 % 12.haszna az.

67% 0. Rodiczky J„ 1905.. Beszterce-Naszód. a zselléresedési folyamat kiszélesedésével. Szilágy. Azt hisszük. Lónyay G.. stb. 1945. Arad.66% 1... Kachelmann K.. Munkáik elsődleges célja az volt. s különösen a századfordulótól propagálták a szegényembe­ rek számára. Udvarhely és kisebb mértékben Pozsony vármegyék kecskeállománya messze kiemelkedik a századforduló országos át­ lagából. 1941. jelentős kecsketartó országok példáját te­ kintve az egész hazai állomány nem jelentős. 1921.. (Hangsúlyozni kell. szinte összeüggő félkörben rajzolódik ki a kecsketartás legjelentősebb vonulata. Régi országhatárok figyelembevételével Bihar. 1946. 1910.04% 0.73% 2.69% 0.. Krassó-Szörény.42 41 42 Rodiczky J. hogy ez a kép — ha más léptékkíel is — évszázadokkal korábban is jellemző lehetett kecskeállományunk területi megoszlására. kiemeljék annak színvonalát a primitív extenzív keretek közül.3 % Ekkor sem egységes az országon belül az állomány területi megoszlása: voltak területek... ahol egyáltalán nem volt kecske. Hunyad. Máramaros. Szol­ nok-Doboka. Z. ami a kecsketartást és a kecsketej fo­ gyasztását propagálja. A Köztelek című lap századeleji évfolyamainak szinte valamenynyi számában található cikk.) Nem véletlen. Andrásovich G.41 Ha az állomány sűrűségét térképen ábrázoljuk. valamint az iparvidékek és az ipari munkásság kialakulásával pár­ huzamosan nőtt a kecsketartás jelentősége az ország belsejében is.1942 1946 1950 1954 1960 1965 1972 — — — — — — — 0. 22 . másutt lényegesen magasabbra emelkedett számuk az országos át­ lagnál.. akkor az ország északi.. Pest megye jelentős kecskeállomá­ nyát más tényezők okozták (lásd alább). Soós G. 1905. Rodiczky J. A mai országhatárokra redukált adatsor térképezése is az északi me­ gyék fontosságát hangsúlyozza. 1911...54% 2. hogy nyugat-euró­ pai — főleg svájci és német — példák alapján bevezessék a kecs­ ketartásban a modern zootechnika vívmányait. hogy ezeket a változásokat csak a hazai adatok tükrében lehet mérni. Köves G. hogy gazdasági szakíróink is felismerték a kecsketartás szociális jelen­ tőségét. A múlt század utolsó harmadában a társadalmi differenciáló­ dás meggyorsulásával. északkeleti peremén. 8.

Amikor 4918-ban átrendeződtek az országhatárok, a korábbi kecskeállománynak messze kisebb része maradt a mai hazánk te­ rületén, mint az a területi arányok alapján várható lenne, hiszen éppen a legtöbb kecskét tartó peremterületek szakadtak le. Ezzel a pásztorkodásban korábban játszott szerepét hazánkban lényegé­ ben elveszítette ez az állat, valóban a szegényember tehene lett, s tartása egyre inkább szociális feszültségek tükrözőjévé vált. Kény­ szermegoldás volt a kecsketartás, az állatot tehén helyett tenyész­ tették, s a parasztság mindig lenézte a kecsketartókat. Az állomány zöme — az új országhatárok között — a szociális feszültségektől leginkább terhelt Alföldre tevődött át. A két világháború között az állománynak majdnem 50 százaléka az Alföldre esett, s Buda­ pest peremterületén a munkásság, illetve a félig még agrárprole­ tár réteg kezén volt az állomány 22,5 százaléka. 34 százalék esett a Dunántúlra, s csupán 16 százalék az északi hegyvidékre. 43 A földtelenek és az öt holdnál kisebb területtel rendelkezők tartották a kecskék 90 százalékát. Ez azt is jelzi, hogy a kecske a falusi nincstelenek és a városi proletariátus élelmezésének egyik alapját képezte.44 Hatóságok századunkban is általában tiltották a tartást, kivételt a gazdaságilag legnehezebb évek jelentettek, amikor a tej­ ellátás zavarai miatt engedélyezték azt. A gazdasági világválság, majd az azt követő évek alatt többször hoztak be Svájcból jó te­ jelő kecskefajtákat a hazai, meglehetősen gyenge, s a tartásmód miatt korcs állomány javítására. 45 Az első világháború alatt több ezer kecske került hazánkba a hadműveletek során Szerbia és Al­ bánia területéről is.46 Ujabb nagy lendületet a második világhá­ ború, s az azt követő évek, különösen a beszolgáltatási rendszer adott a kecsketartásnak. Legmagasabbra 1946-ban nőtt az állo­ mány száma, amikor az ország egész állatállományának 2,66 száza­ lékát jelentette, szemben a korábbi, 1895-től átlagos 0,3 százalék­ kal.47 (Szerepet játszott a magas szám kialakulásában az is, hogy a háború a kecskeállományt sokkal inkább megkímélte, mint a többi állatot. Amíg a háború utolsó három évében a szarvasmar­ hánál 44,5 százalék, lónál 59 százalék, sertésnél 76 százalék volt a háborús veszteség, addig a kecskénél csupán 13,7 százalék.)48 A

43 M 45 w 47 48

Gunst P., 1970. 397. skk.; Gunst P., 1976. 373. Gunst P., 1976. 373. Gunst P., 1970. 397. skk. Bodo L., 1959. 59. Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény. adatok. Donath F., 1976. 408.

Állatállomány. Megyei

23

gyors fellendülés tükrözte az állattenyésztés külterjesebb irányba való tolódását ebben az időszakban/' 9 s a népesség alacsony szociá­ lis színvonalát. Magas maradt a kecskeállomány létszáma az 1950-es években is, amikor a beszolgáltatások rendszere, s a helytelen me­ zőgazdasági politika, a magas adó, az állati termékek — főleg tej — alacsony felvásárlási árai az adómentes kecske tartására irányí­ tották a parasztgazdák figyelmét.50 Az 1950-es évek második felé­ től folyamatosan csökkent a kecskék száma, s tartásuknak ma már nincs számottevő jelentősége. Főleg idős, falusi emberek, valamint a nem mezőgazdaságból élők, különösen bánya- és iparvidékek munkásai tartják. így az utóbbi évtizedekben a kecsketartásnak sajátos kultúrája alakult ki, melyben a tartásmód és a haszonvé­ tel formái archaikus elemekből, más állatok tenyésztése során szerzett tapasztalatokból és egy sor alkalmi megoldásból ötvöződ­ tek sajátos egységgé. Tükrözi a kecsketartás jelentőségét a kecskét tartók megítélé­ se is. Nehéz, ínséges időben befogadják a kecskét, amint azonban elmúlnak a kényszerítő okok, háttérbe szorul az állat tartása, a kecskét tartókat megvetik, lenézik, kigúnyolják. Ügy tűnik a történeti adatok alapján, hogy a kecske tartásá­ nak a gazdálkodásban játszott szerepét mindig két fő tényező ha­ tározta meg hazánkban is. 1. Geográfiai feltételek. 2. Szociális okok. Az első tényező folyamatosan hatott, s a magasabb térszíne­ ken mindig számottevő jelentőséget biztosított a kecsketartásnak. Ez a tényező elsősorban a pásztorkodás keretei közé helyezi a kecs­ ketartást. A szociális tényezők olyan területen voltak meghatáro­ zók, ahol lehetőség volt a gazdálkodás intenzívebb formáira is. A kecsketartás ebben az esetben az állattartó kultúra magasabbrendű megnyilvánulási formáinak — főleg a szarvasmarha tartásának —• kényszerű háttérbe szorulásával párhuzamosan kap nagyobb je­ lentőséget. Ez az összetevő a földművelő paraszti népesség állat­ tartó műveltségének kereteibe illeszti a kecsketartás kultúráját. E kettősséget, illetve ezek történeti változásait a tartásmód és a haszonvétel néprajzi-történeti vizsgálatával igyekszünk a továb­ biakban feltárni.

49 50

Asztalos I.—Sárfalvi B., 1960. 245—246. Asztalos I.—Sárfalvi B., 1960. 245.

24

III. A MAGYAR KECSKETARTÁS TÖRTÉNETI TÍPUSAI

A történeti-néprajzi adatok vizsgálata során a magyar kecske­ tartásnak eltérő formáit figyelhetjük m e g . E formákat két tényező alakította ki. Az egyik az: állat tartásmódja, a legeltetés és takar­ mányozás eltérő formája és aránya, mely a geográfiai viszonyok­ nak s a kultúra általános színvonalának megnyilvánulási formája. Ezeket a formákat táji típusok kifejezéssel jelöltem. A másik meg­ határozó tényező a kecskét tartó gazdaságok üzemi típusa, terme­ lési rendszere és színvonala, mely ugyancsak eltérő formákat ered­ ményezett. Ezeket dolgozatom szociális típusok néven említi. 1. Táji típusok — a legeltetés és takarmányozás kérdései

A kecske tartásában az egész éven át való legeltetés játszott meghatározó szerepet. A tartásmód extenzív jellegét szinte nap­ jainkig megőrizte. Ez elsősorban annak következménye, hogy a kecske — sajátos biológiai adottságai folytán — a takarmányozás teljes hiánya esetén is a haszonvétel intenzív formáit biztosította. A kecske legelője gyakran olyan terület, amit geográfiai adott­ ságai miatt nem is lehet más módon hasznosítani. Ez az a ténye­ ző, amely alapvetően a kecsketartás létét, s fennmaradását meg­ szabta, amely alapvetően elkülönítette egymástól az alföldi terüle­ tek, földművelésre is alkalmas vidékek állattartását, s a hegyvidé­ kek gazdasági hasznosításának gyakorlatát, amely a kecsketartás történeti, néprajzi típusait, változatait létrehozta. A kecskék legel­ tetésére elsősorban magasan fekvő, gyakran karsztos, sziklás, me­ redek területeket használtak, amely más állatfaj számára gyakran nem is nyújt elegendő táplálékot, illetve a legeltetés során az álla­ tok testi épségét veszélyezteti 1 (3. kép). „A kecske ágonjáró jószág. Leginkább a mély patakok völgyében, erdőszélen tenyésző rakottya-, mogyoró-, nyír-, nyár-, fűz-, akácleveleket, a tövises bokrokat, kö­ kényt, galagonyát, csipkerózsát, kecskerágót, borsikát, fenyőlom-

1

Mezőgazdasági lexikon I. 620.; vö.: Dias, J. 1969. 691.
25

Kecskék a karsztos legelőn (Teresztenye. Kecskék a tippanfüves 26 legelőn (Kéleshalom. Borsod-A. megye) 4.-Z. kép.3. Bács-Kiskun megye) . kép.

Wolski. s a libalegelőn5 2 :í 4 5 Gazda K„ 1974—75.4 Amíg azonban a földrajzi feltételek jóvoltából az ország pe­ remterületén mindig adott volt a kecske számára a külön legelő­ terület. 349. s a kecskelegelő gyengébb minőségére jó példát ismerünk a Keleti-Kárpátokból. Tálasi L. még a ku­ tyatejet. s nem füvez. s az eltérő tartás­ módban gyökerezett. Az ellentmondás feloldására sokféle kísérlet történt. 1971. 1939. 153. A meddő kecske és birka a legrosszabb savanyú füveken. a vastagabb szárú dudvát. Az alföldi falvak többségében azonban így sem „fogadták be" a kecsketartást. 238. s igyekeztek megtiltani az állatok legeltetését. 17—18. 350. A síkvidéki települések határában a legritkábban for­ dult elő külön kecskelegelő. melyből az alföldi kecsketartás sajátos típusa kialakult.. legelőhasználatban már a korai időszakban meg­ szűnt a kecsketartás lehetősége.bot szereti. addig az alföldi falvak határaiban folyó kötött gazdálko­ dási rendszerben. amellyel a kecskét együtt legeltették. 3 Az állatállomány­ nak a különböző minőségű legelőkön való tartására. akik szerint a kecske nagyon hasznos volt a legelőn. főleg a kőrisét. mely a legeltetésben. mert ahol néhány legelt a többi állat között. Vannak gazdák. A két területen különböző volt a tartás évi ritmusa is. ott nem kellett legelőt pucolni. a legeltetés évi rendje ott is a többi állat — jellemzően a tehéncsorda — évi legeltetésének rend­ jéhez igazodott. A le­ geltetés évi ritmusa ahhoz az állatcsapathoz igazodott. tüskét is tudja értékesíteni. Andrásfal vy B. főleg más állatokkal — el­ sősorban tehéncsorda — legeltették együtt. A kecské­ ket itt ritkán szervezték külön nyájjá. s gazt szereti. Legjobban kedveli a famohát. 1976. ahonnan minden este hazahajtották őket. mint a szarvas­ marhát: főleg a fiatal fenyvesekben." 2 A kecske a gazos legelőt kedveli. háborús időikben — állandó feszültséget jelentett a tehetős gazdák s a szegény kecske­ tartók között. A hegyi legelőkön még az 1930-as években is gyakorlat volt. 27 . vagy a nehezen hozzáférhető sziklás területeken legelt. Külön nyáj ban esetleg a gyep szélén. Az állatok így tavasz­ tól őszig (Szent Györgytől vagy május 1-től általában András napig) jártak a legelőre. Ez a kettősség a kecsketartás két eltérő formáját hozta létre. a kecske lerágta a gyomot (4. Ez — főleg nehéz. K. hogy a tejelő kecskét és birkát rosszabb füvön legeltették. s kiégett erdőrészeken (zhara). A bakonyi pásztorok szerint a kecske nagyon igénytelen. s örömmel rágja le a fák kérgét. Nem teszi tönkre a legelőt. Ahol az állatok nagy száma lehetővé tette külön kecskenyáj szervezését. főleg gallyaz. kép).

hogy külön járása volt a kecskének. 134. Erre az időre külön kecskepásztort fogadhattak az állatokhoz. agyaggödrös. Tokaj-Hegyalján a XVIII. Bács-Kiskun megye) tűrték meg a kecskét. ugyanannyi. 0 Ez azon­ ban olyan helyet jelentett (vízjárta. 1972. ho­ mokdombos). kép. csupán néhány alföldi faluból van adatunk arra vonatkozóan. terméketlen. Cibakháza. Pányván legelő kecske (Kéleshalóm. A ü 7 Sgy: Kéleshalom. le­ geltetési joga időben. mint a szarvasmarháé. Helyenként azt engedélyezték. A kecske legelőbére. Csépa. ami nem volt alkalmas művelésre. s tájanként is változó volt. A közbirtokosságok.5. Hőgye h. 7 A határhasználat hagyományos rendszerében a kecske legelő­ jogát a többi számos állat jogának arányában határozták meg. Ha nem volt a kecske gazdájának ugarföld­ je. de még más állat legeltetésére sem. század végén 1/2 krajcár volt a legelőbér. legeltetési társulatok kezében főleg a kecske fűbérének. ZegeZőbérének emelése volt a fő eszköz az állatnak a legelőkről való kiszorítására. 28 . hogy az aratás után — ekkor külön szervezett — kecskenyáj a tarlót járja annak őszi leszántásáig. akkor 1—1 krajcárt kellett fizetnie állatonként.

s egy számos állatként 2—3—4 kecskét lehetett legelőre hajtani. vagyis jelentette 1 szarvasmar­ ha ingyen való legeltetését. Két hold után lehetett kihajtani 1 ser­ tést. A kecskét lánccal vagy kötéllel kötötték egy levert karóhoz. Az alföldi falvakban. Mivel századunkban már főleg a földtelenek és kisföldűek tartottak kecs­ két. ahol nem volt a kecskének legelője. fűbért. Szolnok megye) kecskét általában a juhval és sertéssel sorolták egy kategóriába. megtűrésétől függ. kép. Három sertés volt 1 szám. A második világháború után. a. a legelőjog hagyományos rendszerének felbomlásával mindenütt pénzben fizet­ ték a legelőbért. részben pedig— nem kis mértékben — a kecsketartás elfo­ gadásától. s naponta kétszer — miután lelegelte az elér29 . Az Agg­ teleki-karsztvidék falvaiban a második világháborúig 5—6 hold föld birtoklása jelentett egy legelőjogot. Pányván „gallyazó" kecske (Tiszasas. terményért vagy dologért váltották meg a legelő­ jogot a telkes gazdáktól. Később már a kecskét és gidáját vették 1 számnak. tartásmódnak egy sajátos formája. így pénzért. kép). a pányván való legeltetés rendje alakult ki (5. szájbért Ennek összege napjainkban évi 40—150 forint között változik. s hasonlóan 1 számba vettek 3 kecs­ két is. s részben a legeltetés helyi lehetősé­ geitől.6.

. századtól a XIX.) 9 Tagányi K. délben vödörből megitatták. ahol . az erdővidék kecsketartásáról. 30 8 . A legeltetésnek. . rendelete. II. s szinte minden talpalatnyi helyen. I—III. valamint a nem mezőgazda­ sági foglalkozású lakosság is ma már nagyobb számban tart kecské­ ket. Ebben szere­ pelt az is. amit legeltetéssel hasznosítani lehetett (6. (Az adatért Szabó Istvánnak mondok köszönetet. valamint szociális érdekek fűződnek.. a hegyvidéki erdős zónát. . illetve rövid időre lett csupán gyakorlat (7. kép). hogy a Földművelésügyi Minisztérium 1948-ban intézke­ dett a kecskelegelők kijelöléséről: „A kecsketenyésztés széles körű felkarolásához. század közepéig csupán Tagányi Károly erdészeti oklevéltára másfélszáz olyan oklevelet tartalmaz. csupán az erdővédő intézkedések vetettek gátat az állomány túlzott szaporo­ dásának. A hegy­ vidéki területeken kiterjedt legelők álltak rendelkezésre. A kipányvázott ál­ latnak faágat is törtek." 8 A rendelkezés kevés helyen valósult meg. a kecsketartás tiltá­ sával foglalkozik. s általában na­ ponta háromszor fejték őket. szőlőkben. hogy a kecs­ kéket a magyar bányaerdőkből tiltsák ki. kertek aljában. . Tekintettel arra.. Ferdinánd. Kikötötték a kecskét az árokpar­ ton. 4. Ennélfogva szükségét látom annak. Mivel a XVI. s így a tejellátás fokozásához igen fontos állatte­ nyésztési. amikor országosan is nagyobb lett a kecsketartás jelentősége. s tartásmódnak lényegesen gazdagabb kultú­ rája jellemzi az ország peremterületeit.hető területet — odább kötötték. már 1555-ben leiratot intézett az alsó-ausztriai kamarához.9 így megbízható képet alkothatunk a kecskék erdei legeltetéséről. a kecskéket a juhokkal együtt. Véleményünk sze­ rint ez az alföldi falvak korábbi életmódjában is így lehetett. I. A kecske — az al­ földi jellegű területek népének gazdálkodási struktúrája miatt — nem tudott mélyen meggyökerezni a területen. hogy a kecskék rágásukkal a legelők gyepezetét a szarvasmarháknál és lovaknál jobban igénybe veszik. ahol pedig a juhok nem járnak a legelőre. az állam köz­ ponti rendelkezésekkel igyekezett felkarolni a tartást. — 1948. valamint a községi (városi) közlegelőkön a kecskék részére legelőt biztosítsanak . kép). majd 1558-ban utasította Földművelésügyi miniszter 145. 1896. A földreform végre­ hajtása során földhöz jutott újgazdák. ezért a kecskéket elkülönítetten kell legeltetni. A kecsketartásban itt az erdei legeltetés játszott fő szerepet. 889. ott a sertésekkel együtt kell legeltetni.. A második világháborút követő ínséges esztendőkben. amely a kecskék erdei kártételével. a juhok részére külön legelőrész jelöltetett ki. sz. hogy a legelőbirtokossági közös.

században növekszik a kecskék erdei kártételével foglalkozó iratok száma.. 1909. 50. Az iratokból kiderül az erdei kártételek m i b e n l é t e : b á r a friss ültetésekből kitiltják a kecskéket. különösen a bányavidékeken. kép. 1 1 1570 körül Balassi Bálint hoszszan pereskedett az egri erdőket pusztító kecskés gazdákkal. hogy az állataik számára levagdalják a fák ágait. Kecskék a juhnyájban (Tiszakürt. n e m az a fő gond. 59. 1 2 A XVII—XVIII. 10 Több nyílt parancsban tiltja Miksa is a kecskék erdei legel­ tetését. 1896.7. 32. hogy tiltsák meg a kecskék erdei legelte­ tését. Eközben olyan verekedésre k e r ü l t sor. 1647-ben a Zemplén megyei Nagy- 10 11 12 Tagányi K.. Főleg a pásztorok azon gyakorlata ellen folyik küzdelem. Szolnok megye) a bányavidék birtokosait. egyre k e m é n y e b b az utasítások megszegői­ n e k kilátásba k e r ü l ő b ü n t e t é s is. 31 . 1954. 1654ben Kézsmárk városa bitangba behajtotta Thököly kecskéit. hogy az állatok lerágják a friss hajtásokat. melynek során 18 e m b e r megsebesült. h á r o m pedig meghalt.. 165. m e r t a város erdeit pusztították. Hankó B. I.. Idézi: Herman O.

.. baltás embere­ ket. nem tartatik meg. hogy a tilalom különösen Selmecbánya körül. 294. Herman O. . 1948-as rendeletig. Tagányi K.. I. . seprűkötőket és juhokkal. 1915. 46. . Javasolják az Erdészeti Főkor- 13 M . századtól egészen a már idézett. 599. hogy ott a juhászok (Wallachen) kecskék és nagy számú aprómarha behajtásával és számos fának döntésével nagy károkat okoznak. hogy azért szükséges az erdei legeltetés. Egy 1788-as hosszúmezői (Máramaros megye) per kapcsán a kecskepásztorok azt vallják..kázmér elöljárósága a juhászokat és a kecskéseket inti.. Takáts S. 464." okozott. 1896. 1909. mégis alázatos jelentést vettünk. a lakosoknak marháikat anélkül el kellene adni. 316. 1896. Hanem a földről amit elér a marha. a sok kecsketartás és .'20 alkalmanként gondoskodnak a legeltetés megoldásáról. kecskékkel járó­ kat. a szűk széna ideje alatt az eleven er­ dőnek való lenyesése. mert kicsiny lévén a falu határa. 32 . 867. 17 Egy 1771-ben kelt. Mosón megyei irat jelzi azt....18 Ügy tűnik.. Tagányi K. másfelől a szegényember." u A tiltásoknak aligha volt foganatja. . II.. . 100. marhájok számára az erdőt vágnák . hogy — fafaj táktól függően — nem egyformán vonatkozott a tilalom minden erdőre. s a mostoha földrajzi feltételek között levő emberek létszükségletének.1" 1749-ben. Tagányi K. II. Az erdőispánok a gallylevágásért 12 forint bírságot szedjenek. w Tagányi K. 18. . . . hogy bár régen tiltva van a kecskék erdei legeltetése. I. „ . Kővár vidékén vizsgálták az erdők pusztulásának okát. azzal elégedjék. . I.. nem vágták a tölgy­ fákat . Egyfelől az erdő és a vagyonos birtokok védelme a kecs­ kék kártételétől.. II. hogy bikkfákat vág­ tak . II."13 Munkács 1700-ban kelt rendtartása említi a kecskékkel kapcsolatban. . . Herman O. azt pedig mindnyájan megvallják. Lipót nyílt parancsában (1700) arról is nyilatkozik.. Peselnek falu (Felső-Fejér megye) egyaránt tiltja az er­ dőkből a szénégetőket. 1896."15 1744-ben a jezsuiták aranyosi birtokukon 12 forint terhe alatt tiltják a kecskés emberek számára a favágást. 254—255. melyet . .. 1909. . 1896.5 16 17 18 19 Tagányi K. 1801ben. a kecsketartás létjogosultságának elismerése." 19 Ezekben a rendelkezésekben érezhetően két gondolat húzódik párhuzamosan végig a XVI. .. s igyekeznek távoltartani az erdőktől a kecskéseket. hogy „ .. mert annak sohasem volt tilalma. . 1896. hogy . az ilyen marhák szükségire való gallylevágás meg nem engedtetik. akik „. . Miközben tiltják az erdei legeltetést.. stb.

hogy azok a szokott legelőkön. s hozzáférhetetlen. mikor Alsó-Fejér megye megtiltja a kecskék erdei legeltetését. skk. termő és nevelődő erdős helyeken semmi szín alatt meg ne engedtessék. hogy a kecskepásztoroknak az erdőkre fejszékkel járni szabad legyen. hogy a sze­ gényebbekre való tekintettel „ ..24 Máramaros megye úgy határoz. melyben — ha átté2i Tagányi Tagányi Herman » Tagányi 23 Tagányi 22 23 K. K. ott is úgy. Bár a probléma szélesebb körű elemzéséhez több adatra lenne szükség. .. hogy egy-két kecskét legeltessenek a szabad mezőn. 1896. 1803-ban.. Idegen kecskét bevinni keményen tilalmaztassék .( 1896. csak a megállapodott szálas erdőben engedtessék meg. akiknek csak annyi tehetsége nincsen. .. K. amelyeket másként nem lehet hasznosítani. A kecskéknek nyári legelésére nézve pedig határoztatott.. mint az extenzív állattartás egyik megnyilvánulását a gazdálkodás szín­ vonalának.A kecsketartás. és így kecsketartás nélkül használ­ hatatlan havasok és . hogy nem vonatkozik a rendelet havasi és kősziklás helyekre."22 Felső-Fejér megye elöljárósága 1804-ben úgy határoz. 770. hogy a kecskét. határban sok kopasz. II. ." 23 Ügy tűnik. . hogy a kultúra magasabb szintű megnyilvánulásai azokra a helyekre szorítják a kecsketartást. viszonylag késői képződmény... hogy kecsketartást. hogy „. 1909. hanem a szegény­ ségre való nézve. . a kecsketartás kapcsán feltételezhető. azoknak megengedtetik. 796—797. 176. .."25 Talán nem tévedünk. 1896. hogy egy tehenet tartsanak. 840." 21 1802-ben Háromszék megye elöl­ járósága elrendeli. K. II. mivel ezen. helyet árendáljon élelmekre. ha azt állítjuk.. egy ember 10 kecskénél többet a Feke­ te-erdőben is. . 1896. bent pedig a faluban négyei. mivel az ő élelmeknek legfőbb articulusát teszi. III.. Az utóbbi adatok azt is jelzik.. erdők vágynak. ahol az erdőknek egyébként kevesebb hasznát leheine venni. . hogy . a gazdálkodás színvona­ lának emelkedése kényszerítette a legmagasabb földrajzi zónákba. s a kultúra általános szintjének emelkedése szorította háttérbe. . a juhokkal jár­ janak .. jelzi. mely egyébként is a magasabb térszínek állata. megengedtetvén azoknak mostani téli legeltetése. . 33 3 . ahol még állattartás egyáltalán lehetséges.mányszéknek. O. 336. hogy az egész magashegyi állattartás szociális és geog­ ráfiai kényszer. A kecsketartás mindazért. közönséges falu helyén ne tarthasson. II. terméketlen és másféle marhák által járhatatlan. . mind pedig azért. hogy „A kecskék legelése . aki pedig többet tartani szándékoznék.

Takács I. 302. 1970. míg a ser­ tések a makkról haza nem jőnek . 1962. 1959. gyakran a lábuk­ kal kaparva ki a táplálékot a hó alól." hogy vihar elől az erdőbe hajtsák állataikat. A kecske teleltetésének módja alkalmanként szinte súrolja azt a határt. mely geográfiai értelemben is a kultúra peremterüle­ teire szorítja annak alacsonyabb rendű megnyilvánulásait....—Bilák I. pünkösdkor huszadot adtak a prépostságnak. 286. 24. Ez idő tájt a kiecskés zsákot hordott magával.: Berezowski. 79. akik téli időben juhokat és kecskéket legeltettek. Imreh I. az első részletes erdőtörvényünk kitiltotta az erdőkből a kecsketartást. Gy. t e . 1959. rügyet enni. 31 A tordai hasadék barlangjaiban is teleltek juhok és kecskék. 147. szerepet játszik az alacsonyabb térszínek kulturá­ lis színvonala.. 167. átadta a gazdájának. melyek arra utalnak. 33 A Lengyel-Kár­ pátokban a kecskéket — miután a többi állatot a falvak óljaiba Vö. hogy azok a vlachok. hogy ezzel az állattal való bánásmód a legtovább őriz­ te az extenzív állattartás hagyományait.32 A bakonyi pásztorok a kecskét februárban szerették elletni. -" Herman O. 27 Számos nyoma lelhető fel a kecskék téli legeltetésének.. A hó leestéig az állatok a falu határát járták. hogy . L. Az éjszakákat a barlangokba rekesztve töltötték. csak a legnagyobb hideg és hó idején hajtották őket a faluba.. 448. század végi. csupán azt engedélyezte a pásztoroknak. így az elles néha a havon történt meg." 26 Az 1807.. 1939. század végén."2'J Egy XVIII. 1915.telesen is —. . 1915. 33 Tálasi I. évi.. beregi adat szerint. harasztok és csalitokban.. beletette azt a zsákba. a földesúr tiszaadonyi kecskenyáját a mintegy 20 km-re levő Mezőkaszony erdejében teleltették. 32 Nyárády E. skk. 34 20 21 . s ha az anyaállat felnyalta a fiát.. XXI. a Juh és Káprák az erdőre nem mehessen(ek). 30 Csiszár Árpád szíves közlése." A székelyföldi Zalánfalva gyűlése 1776-ban elrendeli. úgy etette az állatokat. s este hazavíve. 28 Az erdé­ lyi főkormányszék 1767-ben úgy rendelkezett.. 30 Dolha vidékén a kecské­ ket télen is kihajtották legeltetni. hóesés után hajtották őket a hasa­ dékba. 1909. skk. A túróci prépostság falvairól említik a XVI.. a kecskenyájak legeljenek a cserjések. 164.. A kecske téli legeltetése régen általá­ nos lehetett. 31 Sztripszky H. A pásztor (kozárj) ilyenkor levágta a fák ágait. »J Takáts S. ahol a nyárról maradt száraz füvet legelték.. munkáját idézi: Gunda B. ameddig még tuda­ tos tenyésztésről beszélhetünk. hogy „Ha őszkor vagy télen legelők és takarmány hiánya miatt a kecskék másképp nem táplálhatok.

16. amitől azok nem tudtak legelni. 35 A téli legeltetés nyomait őrzi helyenként ma is a kecske legeltetésé­ nek rendje. akkor a tehenek beszorulása után a kecskéket a télen is kijáró sertések közé hajtották. Senki nem őrizte őket. A Bács-Kiskun megyei Kéleshalmon is közös nyájban tartották a kecskét a tél folyamán az elmúlt esztendőkben is. Amint a gida megerősödött. illetve kevésbé volt megbecsült állat. 1961. A téli legeltetés ideje és útvonala általában rövidebb volt a nyárinál. Ilyenkor szénán. Tavasszal aztán — ahol már nem volt külön kecskenyáj — széthajtották az állatokat. Néha azonban a szabadban ellett a kecske. s naponta más-más gazda ment ki. fák és bokrok ágaival táp­ lálkoztak. a hegyi réteken. anyjával együtt visszahaj­ tották az erdőre. ha az állatok véletlenül a másik falu határába tévedtek. naponta többször rájuk nézett. vagy a csordást „külön bérért" szegődtették a kecskék téli legel­ tetésére. száraz tippan füvet legelték. hogy vessen eléjük a hegyi kaszálókon ter­ mett szénából.zárták —. szalmán. mint a többi. s legelni csapták a falvak erdei­ be. Novak. közös nyájba hajtották. gizgazon teleltették ki.34 Szlovénia alpi területein régen külön kecskeistállók is. s csak délután szedte össze nyáját. A gazdák csak a fialás idejére haj­ tották haza vemhes állataikat. Ott az állatok teljesen vadon éltek. Télen ugyanis azt sem bánták. 656. V. csak förmetegben nem. s délután 4—5 óra körül már hazatértek. Volt. s a csordával járt a legelőre. télen is kihajtották. voltak (kozják) nem messze a háztól vagy kicsit távolabb. így — a takarmányozás 34 35 30 Kowalska—Lewicka. Ilyenkor. hogy több falu. 35 3* . 1939. Az Aggteleki-karsztvidék falvaiban még a közelmúltban is gyakorlat volt a téli legeltetés. A Bakonyban a TcecsTce/aZJcának nem volt meghatározott kiverési ideje.36 A kecskepásztorok szer­ ződése sok helyen még a közelmúltban is egész évre szólt. s a fiatal állat ki volt szolgáltatva az időjárás viszontag­ ságainak. délelőtt 9—10 órakor hajtották ki az állatokat. csak akkor nem kellett kihajtani állataikat. A. ahol karámba teleltek a kecskék. s is­ mét a többi kijáró állatcsapatba hajtották őket. hogy — sajátos bioló­ giai adottságai miatt — jobban tűrte ezt a fajta teleltetést. közösen fogadott pásztort a teleltetés idejére. 25. 1972. Ennek oka elsősorban az lehetett. A kecske korábbi tartásmódja tehát az egész éves legeltetésen nyugodott. Mikor már kevés volt a kecske. Tálasi L. A pásztor nem mindig maradt kint velük. 140. ha olyan nagy volt a hó. ahol a tél folyamán a hegyi szénát feletették az állatokkal. Volt. s az állatok a lábon álló.

A kárpáti adatok arra utal­ nak. s az istállózó tartásból.alacsony szintjén — csak utolsóként részesedett a szűkös takar* mányból. melyből csak utol­ sóként részesedett ez az állat. gazdasági-szociális-kultu- 37 Földes L. ahol tavasztól őszig a magas­ hegyi legelőkön van az állat. a szakirodalom által Almwirtschaft. azt. 231. a gondoskodás teljes hiánya esetén is hasznot hajtott. s mely nem igényelt az állattartó üze­ mektől és a pásztoroktól külön befektetést. hogy léte elsősorban kísérője. A kecskéket lényegében az alacsonyabban fekvő erdős zóna területére hajtják a magashegyi legelőkről: a falvak körüli erdők­ ben teleltetik őket. amelyek szerint a Déli-Kárpá­ tokból — a nyári legeltetés után — a kecskéket is behajtották az Al-Duna árterére. A Mediterráneum térsé­ gében domináns állattartó szisztéma. Alpwirtschaft néven számontartott magas­ hegyi pásztorkodással találkozunk. ínségesebb idők­ ben újra csak a kecske szorult a tartásmód legextenzívebb keretei közé. amely azok sodrával. s mégis. s ott teleltették őket. addig az ezen állatokkal együtt legeltetett kecske tartásmódja elté­ rő. de biztos volt. skk. A Kárpát-medence térségé­ ben tehát sajátos kísérője a kecsketartás az állattartó kultúrának. mint a do­ mináns állatállomány tartásmódja. 36 . hogy a kecske­ tartás. ha nem is volt túlzottan jelentős. lendületével sajátos szimbiózisban élt. majd ősztől a faluban vagy a falvak közelében levő hegyi szállásokon feléli az összegyűjtött takarmányt.A tartásmó­ dot tekintve olyan kísérője volt tehát a kecske tartása más állatfaj­ tákénak. alacsonyabb szintjét jelentette a pásztorkodásnak. A legeltetéssel kapcsolatos adatok azt is jelzik. 37 Ha megfelelő takarmány esetén gondoskodtak is mindenütt a téli takarmányozásról. A tartásmód extenzív voltát a szűk takarmánybázis tette szükségessé. felkészülést. járulékos együtt-tartás ese­ tén is. a transhumance zömmel éppen a juh és a kecske tartásán alapult. amely mindig a geográfiai viszonyoknak. ami. Ez a tartásmód azonban a kecske másodlagos vol­ tát is jelzi az állattartásban*. Hasonlóan a takarmányozás teljes hiányára utalnak azok a dél-erdélyi adatok. gyakran még más állatokkal való.. 1968. má­ sodlagos velejárója más állatok tartásának. A kecske tehát alkalmanként még a vándorpásztorkodás rend­ jében is a primitívebb formákat őrzi. A legeltetés évi ritmusa azonban csak az utóbbi időben igazodott — a közös tartás miatt — más állatcsapatokéhoz. hogy míg a többi állat esetén. rendszerük árnyékában. főleg juhoknál. tartásának színvonala még az adott állattartó kultúra általános szintjét sem éri el.

csillagfürtöt adtak az állatnak. A gondosabb gazdák abraknak darát. ha az fölöslegben volt. vagy feltették az ól padjára (8. kép). Ennek oka azonban külső kényszer (legelőhiány). Akinek nem volt kaszálója. legarchaikusabb rétegét jelenti. melynek jelentősége elhanyagolható a legeltetéshez ké­ pest. ház körül tartják. mint egy szarvasmarha. ha nem volt elegendő az állat számára a legelőn megszerezhető táplálék. s a hagyományos állattartó kultú­ rák átalakulása természetesen új feltételeket jelentett a kecsketartás számára is. a kecsketartásban a takarmányozásnak mindmáig másodlagos szerepe van. Egy kecskét három mázsa szénán. illetve a hagyományos paraszti üzem­ szervezet hiánya. répát. Hazánkban az állomány számának és jelentőségének csökkenésével párhuzamosan. s a falvak új gazdasági szisztémájában a kecskének gyakran már nyáron sincs helye a legelőn. az még az árokparton is leka­ szálta a gazamuzát a kecskének. s egyéb. A takarmányozás szerepe a legeltetési lehetőségek csökkenésé­ vel került előtérbe. Ebben az esetben az állat tartásának sajátos. vagy süllyed vissza a maga primitív szintjére. Megetették vele a konyhai hulladékot. gurdajos. A kecske istállózó tartása a kecskeállomány szá­ mának. mert azt jobban szereti. A kecske szénáját alkalmanként külön kis boglyában tartották. Emellett kukoricaszárat. zabot. s főleg ott játszik lényeges szerepet. A kecske számára való takarmánykészítésnek nem alakultak ki ha­ gyományai. s ezt a takarmánymennyi­ séget — részletekben — még háton is haza lehetett hordani. mun­ kások. A tudatos tenyésztői gyakorlat. még istál­ lózó tartás esetén is. ez a feladat nem jelentett megkülönböztetett munkát a paraszti gazdaságban. nem mezőgazdaságból élő rétegek kezén). ropogós hegyi szénát válasszák külön. Ahol más állatokat is tartottak (szarvasmarha. amely az állattartó kultú­ ra legkorábbi.ralis szintnek megfelelően igazodik más állatok tartásához. a téli legeltetést egyre inkább az istállózó tartás váltotta fel. ott a kecske azok takarmányából kapott. A hagyományos gazdálkodás idején a kecske takarmányozása télen is csak a legeltetés kiegészítéséül szolgált. ló). ki lehet teleltetni. Ennek elle­ nére. Szemesterményt és jobb minőségű szálastakarmányt csak akkor kapott. hogy három-négy kecske fogyaszt annyi takarmányt. s a kecsketartás jelentőségének csökkenésével került elő­ térbe. babha­ jat. Legfeljebb arra figyel­ tek. moslékkal is táplálták. Azt tartják. s csak akkor. ahol az ál­ lattartásnak nem voltak számottevő hagyományai (bányászok. intenzív formája valósult meg: a kecskét egész évben ólban. hogy számára a górés. kukoricát adtak álla- 37 . illetve a szarvasmarha ezt kevésbé kedveli.

hogy ezek csupán funkció­ jukban különbözhettek más állatok számára emelt építményektől.. Herman O. 44. alföldi területen az akácfa lombja szolgált takarmányul.8.. 192—193. 38 néprajzi pár­ huzamok alapján azt kell gondolnunk.—Simonyi Zs. század végi szótáraink külön említik a kecskeakol. megy?) taiknak. I. . kecskeistálló (caprile) nevű objektumokat. s ez teszi lehetővé. Hegyvidéken főleg a tölgyfa és cserfa. Építmények Az állat tartásmódjából következően a kecsketenyésztés épít­ ményeiben igen szegény.. Közös ól sertések és kecskék számára (Teresztenye Borsod-A. kép. állattartásunk ezen rétegének nincs sajátos építménye.-Z.iH Szarvas G. 33 . hogy — a sertéshez hasonlóan — a nem mezőgazdaságból élők is tartsák. az előbbit télre gyűjtötték és szárították be. A kecske takarmányában is rend­ kívül igénytelen. Napjainkig megmaradt a kecske takarmányozásában a lombtakarmányok szerepe. Az utóbbit nyáron kapták a pányván. illetve ólban tartott kecskék. Bár a XVI. 1914.

„Cserény" (nyári állás) juhok és kecskék Szolnok megye) számára (Tiszainoka. kép. Kecskeol (Tiszainoka. kép. • V • " 10. Szolnok megye) 39 .9.

kép. Kecskeól és -takarmány-tároló (Rakacaszend.11.-Z. Szolnok 40 megye) . megye) 12. Borsod-A. Kecskeól (Csépa. kép.

kép. megye) A teleltetés ismertetett rendje arra utal. 41 . Makkai L.. az állatok számára erdők. A havasi területeken — hasonlóan a juhászathoz — az esztena és az esztrenga volt a kecsketartás építménye is.. szakadék adott enyhelyet a kijáró állatoknak. hogy gyakran az épít­ mények teljes hiányával kell számolnunk.-Z. Porumbák inventáriuma 1638-ban esztenán levő juhokat és kecskéket említ. Kecskeól (Varbóc. 39 s korábban már idéztünk ada­ tot a barlangi állattartáshoz is. 485. barlangok nyújtottak némi védelmet az időjárás viszontagságai elől. 609.40 A székelyföldi Szemerjefalva falutörvénye 1771-ben a kö­ vetkezőben renaelkezik: „A mind hogy ennek előtte úgy ez után is Szent György naptól fogva Szent Mihály napig Fejős Juh és Fejős 39 40 Tálasi I. 1954. bokor. Borsod-A.13. 22. 1939. A Bakonyban még az 1930-as években is csak fa. Uzdiszentpéteren 1647-ben a sztringán levő juhokat és kecskéket is őszszeírják.

14. Bács-Kiskun megye) 15. (Szelevény. kép. Szolnok megye) 42 . Etetőrács a kecskék számára. Földbe ásott kecskeól (Kéleshalom. kép.

kép). 1915. vagy kötéllel kötik a jászol­ hoz. Az istállóban kap helyet. Míg a hegyvidéki területeken.és kec&keesztenákról. Az akol a helyén maradt. rácshoz. kép). amíg tartott a legelő. 1957. Roska M. . különösen az alföldi jellegű területeken az építményeknek az: előzőektől lényegesen eltérő képe áll előttünk. a kisebbikben bárányok. kecskeakol.. kecskeistálló. kép).—Bilák L. szállás. hogy a Felvidéken a kecsketartás építményei közé tartozott a kosár is — együtt a juhászattal —. 284. Korponay J. Általában rácsba teszik az állatok elé a takarmányt.. tartozik azt Esztenára adni" 41 Máramaros megyéből Roska Márton ad hírt a közös juh. melyek a hagyományos építőanyaggal és építőtechni­ kával készülnek (12—14. 166.: Földes L. 113. hanem a kinek Marhája ilyen vagyon.. ahol korábban nem tartottak más állatot (11. cserény. Az akol két részre volt osztva: a nagyobbikban a juhok és kecskék voltak. ahol kisebb méretű vályút használnak. illet­ ve a közösségi állattartás és a havasi tejgazdálkodás ezen módját. A kecskéket lánccal. ahol juhászat folyt. hogy ne húzgálják maguk alá (15. 150—151. s a Kárpátok havasi területein a kecsketartás építményei közösek. Földes L. A berendezéajfcz tartozik 42 43 44 " Imreh I. Sztripszky H. 1959. skk. 43 . Az így készült ólak a népi építkezés legprimitívebb elemeit vonultatják fel: hulladékanyagokból összerótt. és továbbálltak. addig az ország belsejé­ ben.. Külön kecskeól csak ott épült... melynek révén a földművelő falvak a hegyes határrészek talajának javítására hasznosították a kecskét is/»4 Ennek jelentősége azonban másodlagos lehetett. de van. ott az egykori akol. 1961. Más állatok építményeivel való ro­ konságukra utal elnevezésük sokfélesége is: kecskeól. de használják kecskeólként a régi disznós ólak fiókjait is. Székelyföldről Földes László ismerteti ezeket az építményeket. alkalmi megoldások.. 147—148. hodály szolgál enyhelyül számukra. az új helyen másikat készítettek vagy a régebbről ottmaradtat használták/' 3 Szórványos történeti adatok és néhány helynév utal arra.. aztán felszedték a felszere­ lést. állás. 1871. vagy földbe vert karóhoz. A szállás két-három hétig volt egy helyen.Ketskének nem szabad bejárni a Faluba fejni. vagy egyszerűen a földre dobják le a takarmányt. A kecskeólak be­ rendezése igen egyszerű. Vö. 1943. 2993 303. az országot övező erdős zónában. kép).42 Dolha vidékén a juhokat és kecskéket gallyakból font akolban tar­ tották. Ezeken a terüle­ teken — elsősorban a hagyományok hiányában — a kecske általá­ ban más állatok óljait örökli (9—10. formailag is megegyeznek a juhászatéval. kecskehodály.

Az álla­ tok alá szalmával. skk. mely — alkatánál fogva — nemigen érezte jól magát az Alföld vízjárta legelőin/'7 Ehhez járult az is.. mely annak eredménye. hogy az alföldi jellegű területek állattartá­ sából igen hamar kiszorult a kecske. skk. századtól fogva ugyancsak önálló típussá szerveződött. 1960. a tartásmód és a haszonvétel eltérő formáit is jelentették. 293. 1956. "> Bökönyi S.. ' w Belényesy M. 1968.még a sózásra szolgáló vályú. amikor a feudalizmus megszilárdulásával. s hozzákapcsolódva az építmények típusai a kecsketartás tájanként eltérő formáit rajzolják meg.)48 Űgy tűnik. a nem mezőgaz­ daságban élők esetében lehetett a legszámottevőbb/' 9 A kecske itt minden bizonnyal a családok napi tejszükségletét volt hivatott ki­ elégíteni. nyaranta alkalmanként zöld levelekkel almoznak. Az eltérő tartásmód. 48 Bökönyi S.. lényegében hasonló jegyeket mutat az ország középhegységi területem. Már igen korán kialakulhatott a kecsketartás alföldi típusa. (Kivételt a török hódolt­ ság alföldi falvai jelenthettek.. 294—295. ágas vagy edény (lásd alább). a hasznot csak így biztosíthatta. hogy szellősebb legyen. száraz lombbal. ö Barth J.. hogy ezen típus mibenlétét a „szegényember tehene" kifejezés érzékelteti leginkább. 1964. Meleg nyári éjszakákon — főleg az alföldi falvakban — nyitott oldalú nyári állásban. s a falusi kézművesek életmódjához kapcsolódott.. Bökönyi S... s az egész erdős zónában. 44 . egész állattartó kultúránkban táji típusok jöttek létre/' 0 melyek évszázadokon át. amely a XIV—XV. két. nyári jászolnál hálatják a kecskét is. Földbe vájt ólak esetén az ól végén nyárra kibontják a talajt. 67—68.. s ehhez kapcsolódhatott a végvárak gazdálkodása is. hogy az alföldi területe­ ken a feudális kori jobbágygazdaságok üzemszervezetében nemigen volt helye és funkciója a kecsketartásnak.. 1974. 53—54. 50. amit az összeírás fel is tüntet. 320. 51. a városok — mezővárosok iparosai'. századtól kezdődően kialakultak. A másik jellemző forma. s a helyhez kötött falu­ települések kialakuló rendszerének az állattartás egészét érintő hatásával párhuzamosan. E táji típusok minden bizonnyal már a XIV. vagy a ház körül tarthat­ ták a kecskét.: Belényesy M„ 1956. összeírások azt igazolják. A szegények számára az uraság adott kecs». 1961. 1968. 331. 47 Vö. Enyedi Gy. A naponta hazajáró állatokkal. ahol jelentősebb lehetett a kecske­ tartás. hogy az Alföldön a kecske a szegény családok. illetve részben ennek következménye. 45 valamint a geográfiai viszonyokhoz iga­ zodva. Belényesy M.

. a hegyvidékek vonulatát követve. Nagyobb szerephez a köve­ sebb. 1970—1976. bár — mint jeleztük — a havasi pásztorkodás ezen rétegét viszonylag késői fejlődés eredményének tartjuk. 1969. IIa B.Részben juhászok. 392... N. 767. a havasi kecsk'etartást tarthatjuk. Zimányi V. 9. 295—296. I. Kovács LÍ. 150. 56 K. 33.. 1959... leggyakrabban a juhászathoz kapcsolódott. Történeti adataink alapján ennek a típusnak az 'elterjedése is meg­ rajzolható. itt őrizte meg legtovább létjogosultságát a kecske­ tartás. Tekintettel arra. s a földművelő életmódhoz kötődő állattenyésztés nyomai is. IIa B. 1968. Nyugat-Dunántúlon. 329. 54 Csupán néhány forrást említek: Makkai L. a Bakonyban. melyet a — jelentősebb volumenű — juhászat hasz­ nával együtt dolgozta fel. skk... mely szintén összekapcsolódik az erdős zóna feletti régió juhászatával. számszerűen igazolható a kecskeállomány magas létszáma Heves és Borsod megyékben. 53 N. 294.. amely az északkeleti országrészben kosarazás révén — közvetlenül a földművelő életmódhoz kapcsolódott. A kecskék a juhokkal együtt tavasztól őszig az erdei szálláson voltak. A kecsketartás gyakran itt is össze­ fonódik a juhászattal. 10—11. 55 IIa B. Prodán. Kiss L. stb.. részben földművelő népesség kezén számottevő kecskeállomány volt... 395.56 Ez a forma átmenetet jelent a havasi pásztorkodás és az alföldi területek népének állat­ tartása között. Maksay F. Kiss I. 1968. 1957. 1975—1977. annak kísérője. A tavasztól őszig M Belényesy M„ 1954. vannak nyomai Bara­ nyában. •" A már említett két forma mellett a harmadik táji típusnak. s benne egyaránt felbukkannak migrációs elemek. 52 Sugár I. D.. IV. hogy ez a tartásmód olyan területet hasznosított.. 1960.50 Az összeírások tanúsága szerint alkalmanként itt is a szegénység velejárója volt a kecsketartás. Ez a tartásmód legteljesebben az észak­ keleti peremterület vlach-jogú pásztorainak kezén virágzott. sziklás határú településeken jut. I960. kiterjed az egri vártartomány hegyes területein. Kiss I.55 Hasznukat elsősorban a tej jelentette. 1975. általánosan azonban a közösségi állat­ tartás megnyilvánulása.)53 Végigkövethető a kecsketartás jelentősége az ország észak­ keleti részét övező hegyvidéken. 1960.. 52 (Borsodban az 1598-as juh dézsmajegyzékben számbavett állatállománynak csaknem 20 százaléka volt kecske. 45 . Tálasi L.54 E típus tartásmódjában az erdei legeltetés játszotta a fő szerepet.. de sze­ repet kapott a paraszti háztartásokban is. 138. amely másfajta művelésre nem alkalmas. &1 Andrásfalvy B.. 51 Nyomon követi az északi hegyvidék vonulatát. 1954. 1939. N... I. Földes L.

V. skk. E tar­ tásmódban is meghatározott szerepet játszhattak a vlach-jogú pász­ torok. egyértelműen a tartás­ mód extenzív összetevői dominálnak. 149. hogy egy-egy terü­ leten mennyire épül be az állattartás a gazdálkodás kötött rendsze­ rébe.59 A bemutatott típusok az állattartás általános kérdéseit érintik. ahol a tél folyamán felélték a hegyi rétek takarmánytermését.. 1975. főleg ártéri téli legelőkre hajtották. ami a kecs­ ketartás ismertetett táji típusai. 1976. Azokon a területeken.. akiket a havasi területek birtokosai szívesen láttak az egyéb hasznot nem jelentő területeken. Szabó I„ 1975. Az első két esetben a pásztorkodás kárpáti és alpi formáival. 2. A korábban idézett konkrét adatokon kívül: BerezowskJ. 57 A tavasztól őszig havasi legelőn tartott állatállomány fenntartására az év másik felében a tartásmódnak többféle variációja kínálkozott. Hogy a magashegyi területek főleg kecsketartás révén lettek hasznosítva. amikor már tiltott a kecsketartás. hegyi szállásokra hajtották az állatokat. s a pásztort még akkor is kozámak nevezik. 1959. az utóbbiban a mediterrán területek transzhumáló állattartásával tart kapcsolatot a közép-európai állattartás. 1960. 35. L. arra az is utal. hogy Szlovénia egyes területein a hegyi pásztorkodást és az azzal járó tejgazdálko­ dást kozarenie (kecskepásztorkodás) névvel jelölik. s a juhászat — Földes László által felvázolt — formái között van. 4. A havasi legelőkről az alacsonyabban fekvő erdős zónákba hajtották a kecskéket. A havasi legjelőkről a faluhoz közeli. 3.) 1. 1970. skk. ahol a kecsketartás komolyabb jelentőséggel bírt. 57 58 59 Szabó I.. mely a nagyobb európai méretű pásztorkultúra vérkeringésébe elsősorban a juhászattal.58 Ebből ered az a — csak részben igazolható — hasonlatosság is... stb.. skk. 162—177. 149. 98.havasi legelőn tartott állat haszna a tej volt. Földes L. Novak. Szabadfalvi J. melynek feldolgozása a közösségi tejgazdálkodás sajátos formáihoz kapcsolódott. illetve mennyire független attól. Esetünkben azon­ ban az adatok egyértelműen hangsúlyozzák a táji adottságokból adódó eltéréseket. Földes L„ 1957. melyek aligha oldhatók meg csupán egyetlen — s nem is a legfon­ tosabb — állat tartásának néprajzi vizsgálatával. K.. 35. s a kisállatokra alapozott állattartó kultúra egész vonulatának nem domináns összetevőjeként illeszkedik be. 46 . amelyek egyúttal azt is jelzik. A ha­ vasi legelőkről a falvak istállóiba hajtották teleltetni a jószágot. ahol az állatok a falvak körül fekvő erdőkben teleltek.. (A korábbi konkrét adatok ezt már vázolták. 1968. Wolskl. skk. A havasi legelőkről az állatokat a mélyebben fekvő.

A gazdák is oly szegény rendűek. Zselici parasztok panaszaiban már a XIV. hogy a kecsketartás törté­ neti formáiról ez a fajta metszet. akkor ennek visszavonását a gazdák testületi­ leg kérték. . hogy a telepes falvak népessége a földesúrtól kecskéket is kapott.. mezővárosi és városi népesség legszegényebb családjai tartoznak. Egyaránt kimutatható ez a típus az elmúlt évszázadokban az alföldi falvak szegény népességénél. Űgy véljük. 345. a kecsketartás — a tejhaszon révén — élelmezésük egyik alapját jelenti. jelentősége. a) Csak kecskét tartó. 1968. s a hegyvidéki területeken. 406. hanem az állatnak az egyes gazdálkodó üzemek szerkezetében játszott sze­ repe..) IIa B.. együtt adhat teljes képet.01 A XVII—XVIII. (Földes László szíves közlése. E típusokat nem a tartásmód különbsége választja el elsősorban egymástól. 10—11. A kecske tartását tiltó rendelkezésekkel szemben mindig fellép annak tudata. minden bizonnyal létalapja megteremtésére. 19. akik tehe­ neket nem tarthatván. s a mindenkori társadalom perifériájára szorult emberek. 447—448. Ebbe a gazdaságtípusba a falusi. . akinek szüksége van a kecskére. sőt még kecskéik sincsenek". Bárth J.. Zólyomi J. I.. a táji típusokat taglaló. szociális helyzete alapján is. szegény családok Alacsony szociális szinten élnek. században a gömöri falvak szegényebb népességé­ nek éppenúgy „tehene" a kecske.. hogy a kecsketartás már ekkor nagy jelentőséggel bírt az iparos népesség kezén. Tálasi U 1939. Az urbárium tanúsága szerint főleg a kézművesek H0 ßi 62 Szabó I. 1974. mivel „ . ami az uraságé. Amikor például 1813-ban Szentgálon elrendelik a kecskék kiirtását. A kecsketartó gazdaságok típusai Eltérő formái alakultak ki a kecsketartásnak az állattartó gaz­ daságok típusai. Az urbárium megkülönbözteti a gazda saját kecskéjét. hogy „lovaik. 1940. 329—331. hogy van. ahogyan a Sárköz jobbágyainak... Takáts S. mert lét­ feltételét jelenti.60 A felvidéki falvakban még a szegényszeren egy barázdán élő jobbágyoknak is voltak kecskéik. Ugyanez az adat hívja fel a figyelmet arra. s a nála levőt. 1915. özvegy és árva maradékaik a ketskék tejével tápláltatnak. Az egyes típusoknál természetesen némileg eltérő képet mutat a tartásmód is.2. s az előző." 62 A kalocsai Sárköz falvainak 1725-ös urbáriuma arról tanúskodik. 47 . században olvashatjuk.

alkalmanként közös városi legelőn.) l!c Wolski. de nagy téli fagyok esetén még a lakószobába is beengedték az állatot. s ebben megjegyzi. varga). század utolsó har­ madában a német iparvidékeken az államhatalom tudatosan propa­ gálta a kecsketartást az ipari munkásság körében.. Sokszor felügyelet nélkül csavarogtak a kecskék a kisvárosok utcáin. Éjsza­ kára a házak pitvaraiba zárták őket. Miskolc város bírósá­ ga 1923-ban jelentést tesz a polgármesternek a munkások szabad ide­ jének hasznosításáról. 4í\ . s mivel olyan rétegek kezén is élt.. Nemes É. gyakran nincs is mellette más állatuk.. Nehéz szociális helyzetben elnézik a tartását. szabó. ahol a pa­ raszti állattartásnak nem voltak hagyományai.. s teszi őt gúny tár­ gyává.. 508. így egy sajátos. árokpartokon. hogy „Ujabban tejelő kecs­ kékkel is folyik a kísérletezés. sz." Román J. később egyre inkább a pányván és ólban való tartásra alapult. 07 Wolski. hasonló szerepet játszott a kecske másutt is a szegényemberek életében. akik kecskét tartanak. M Bálint S.6'' A XX. lenézést is jelent gazdája számára. Ez a forma nem illeszkedik be szervesen a paraszti gazdálkodás hagyo­ mányos kereteibe. Ez a forma a hazajáró állatcsapatokkal (alkalmanként külön nyájban) való legeltetésre. K. 320—321.azok (molnár. A II. Sztálin tehene gúnyneve is. a hagyományos kultúra elemeit új. irat. 1976. nyereg j ártó. 1970. Lengyelországban például főleg a kisvárosok zsidó lakossága tartott kecskét a XX. K. 149. de egyébként gondot okoz a legeltetése..—Beránné. Gunst P. Gunst P. mely megvetést. 154—155.66 A XIX. 63 Szeged környékén a szél­ molnárok is szívesen tartottak kecskét maguk körül. században. 67 88 «3 Barth J. 1976.. Állataikat főleg pányván legeltették a városon kívül vagy kerítésekhez. alkalmi elemekkel ötvöző formája alakult ki az állattartásnak. 397—398. tisztviselőtehén. az 1950-es években kommunista tehén. század első harmadában a földtelenek és a törpeparcellán gazdálkodók kezén volt a kecskeállomány zöme. s elterjedt tartása a kialakuló ipari körzetek és bányavidékek munkássága kezén is. de legelőhiány miatt kevésbé terjed. 373. 1976. s csak este hajtották őket haza fejesre. II. 161. 1976. Ez a forma nem csupán hazai jelenség. fákhoz kötve. (Az adatért Bodó Sándornak tartozom köszönettel. hogy gyermekeiket fel tudják nevelni. ahol a szegény özvegyasszonyoknak a faluközösség kecskét vásá­ rolt. világháború után volt olyan alföldi falu. Megítélését jelzi a proletártehén. 1974.65 E típusnál a kecske a szegénység kényszerű velejárója.

1959. hézagait töltötte ki. s tejét fogyasztották. A XVI—XVII. Vö. skk.) 72 A juhok és a kecskék aránya a gazda­ ságokban változó: az általános kulturális és szociális színvonaltól. hogy a tejbeszolgáltatás miatt az adómentes kecske tejével szapo­ rították a tehéntejet.71 Ezen gazdaságok üzemszervezetében a kecske nem játszott meg­ határozó szerepet. A juhos és kecskés gazdák alkal­ manként külön választhatók: az tehát. Csupán azért tartották. Hegyvidékeken a kecskék száma olykor megközelítette a juhokét. olyan terü­ leteket hasznosított. 1959. (Egyaránt igaz ez a naponta hazahajtott nyájakra. Tálasi I. a kecske a többi állattal megélt. ahol a gazdálkodás üzemszervezetébe beépült. 69 A Bakonyban a tehetősebb gazdáknak is voltak kecskéik.. 1939. értékesítési feltételektől. Aki teheneit rideg gulyára járatta. s — minden bizony­ nyal — helyi szokásoktól is függ. kecskéjét kevés számú família birtokolta ugyan.. Földes L. s kis számú szarvasmarhát tartók birtokolták a kecskeállomány zömét. hogy a töredéktelken gazdálko­ dók. az családja ellátására kecskét fejetett. 11. de néhány darab minden parasztcsaládra jutott. Recens néprajzi adatok mellett igazolják ezt feudális kori összeírások is.. A juhok mellett — kisebb számban — gyakran tartottak kecs­ kéket is. s a településektől távoli legelő­ kön tartott állatcsapatokra. hogy az egész juhállomány- 68 G9 70 71 72 Maksay F.70 Az 1950-es években még viszonylag gyakori volt. A gazdál­ kodás egész szerkezetének kihasználatlan „üres tereit". a jómódú gazdák üzemeire — bár előfordult — régen sem volt jellemző a kecsketartás. Számottevő volt azon parasztgazdaságok kecsketartása. 46. 27. a haszonvétel a juhokéval együtt történt. akik nyaranta pányván legeltették az állataikat a szőlőben. században a hegyi lege­ lők sokezer juhát.: Maksay F.. 68 A történeti ada­ tok azonban elsősorban azt igazolják. mert tartása nem igényelt semmiféle felkészülést. 489. 1962. A szendrői uradalom adatai.b) Komplex üzemszervezetű parasztgazdaságok kecsketartása Nagy állataik mellett gyakran tehetős parasztgazdák is tartot­ tak néhány kecskét. amit a többi állat nem vett igénybe. Sgy. szerepet játszott a juhá­ szat. Tiszazug falvaiban. Az istállózó szarvasmarhatartás azonban háttérbe szorította az állat­ tartás ezen ágát. Szívesen tartottak kecskét az alföldi szőlős­ gazdák. 49 4 . a legelőviszonyoktól.

a juhásznak éppen úgy lehetett kecskéje. 70 Ha­ sonlóan ott volt a pásztor kecskéje más népeknél is a legeltetett állatok között. 1978..hoz viszonyítva nem magas a kecskék száma. hogy legyen számukra tej.. mikor másnak tiltották.75 A kecsketartás a pásztornép kezén élt a legto­ vább. 1959..és kecskeállomány zömét a települések lakóinak szűk rétege birtokolta. 70 Gönczi F. K. 154. ők akkor is tartottak kecskét. 1914. hogy a falvak pásztorai gyakran a legszegényebb emberek közül kerültek ki. Általában 3 tejelő kecskét jelöltek ki erre a célra. 593.. c) Pásztorok kecsketartása Mindenféle állatcsapatot őrző pásztorok tartottak alkalmanként néhány kecskét nyájaik között.77 Sugár István ki jegyzése: Heves megyei Levéltár XII—III/c. 74 részben arra figyelmeztet. hogy a kecsketejnek szerepe lehetett a pásztorok élelmezésében is. 9. 7 / 73 50 . 77 Wolski. nem ad egyértelmű képet az állomány megoszlásáról. 64. 34. Érdemes kiemelni néhány borsodi falu idevágó adatát az 1594-es juh dézsmajegyzékből.. "> Tálasi I. 1939. do­ boz e/416. Ebbe a típusba sorolhatjuk az erdélyi és felvidéki falvak.73 Település Viszló Szentjakab Szend Szendrő Rakaca Meszes Martonyi Horváti Debréte Telekes bárány 35 41 111 90 83 15 67 18 8 103 gida 14 71 82 40 49 15 63 16 9 67 Az adatok azt is jelzik. Vajkai A. hogy a juh. 1976. falu­ közösségek nyájait is. < Petercsák T. mint a makkos kondásnak. A lengyel Kárpátokban a meddő birkanyáj akban a pásztorok kecskét tartottak. akiknek járandóságai közé tartozott a kecsketartás. Ez részben arra utal. 46.

82 de vannak adatok a Rohonc-szalonaki uradalom. Takáts S. Makkay L. 311. • . Nincs okunk magasabb fokon szervezett állattartó kultúrát feltételeznünk ebben az esetben. hogy a vlach-jogú pásztorok nyájaiban nagy számban volt kecske. 277.. 33.. Prodan. mely területek egyébként is a kecsketartás központjai voltak. a lékai uradalom 84 majorságainak 78 79 80 81 82 83 84 Belényesy M. 1915. s volumenében külön­ bözik a komplex parasztgazdaságok kecsketartásától. 1915. 1959. d) Majorságok kecsketartása Ez a típus csupán a birtokos jogállásában. 1968.79 1652-ben a Murányi ura­ dalomban lakó pásztorok pünkösdkor dézsmát adtak a kecskékből is.. Számottevő kecskeállo­ mánnyal rendelkeztek a Rákócziak kelet-magyarországi uradalmai. 307. Maksay F. Zimányi V. 304. s a Nádasdyak dunántúli birtokai. 1909. . Takáts S. valamint ab­ ban.. s mindegyik mellé sajttal és nemes pénzzel tartoztak. 1954. Idézi: Herman O. együtt a juhászattal. mint a paraszti gazdasá­ goknál: a kecsketartás itt is alapvetően extenzív keretekre épüli. 83 a csákvári uradalom. 62. s alkalmazkodott az illető régió állattartó kultúrájának fő vonásai­ hoz.N Lényegesen nagyobb volumenű kecsketartással kell számolnunk a vándorpásztorok kezén. hogy a gazdálkodó üzem szervezetében kevésbé volt meghatá­ rozó tényező. A majorságok kecsketartására utaló adatok is az ország perem­ területeinek jelentőségét hangsúlyozzák.." 81 Kétségte­ lenül ez utóbbi volt a kecsketartás — volumenében — legszámotte­ vőbb formája. mint birkáik után. minden juhos ember pünkösdnapra 25 fejős juhból bárányostól egy fejős juhot bárányostól adni tartozik... 1970—1976. mint a paraszti üzemek esetében. ott — az allodiális gazdálkodás történeti szakaszainak megfelelően — a föl­ desúri gazdaságok állattartásában is szerepet játszott a kecske. 78 A Vág jobb partján. kecskéből kecskét a sztrongába. Liptó és Árva megyék területén élő vlachok minden esztendőben 100 kecs­ kéből 5 ürüt (castrones) tartoztak adni. • 4* 51 .. 1961. 152. D. Ahol a földrajzi fel­ tételek a legelő hasznosítását ily módon lehetővé tették. meddőből meddőt ad. stb. s számos adat mutatja. 129.. 80 Hasonlóan Felső-Verecke területén „ . Ezek után éppúgy huszadot fizettek. . mely lényegében egybeesik a középhegységi és havasi kecsketartás táji típusával.

hogy például a sümegi vár a XVI—XVII. 88 Elterjedt volt a kecsketartás a környező országok földesúri gazdaságaiban is. 58 idei cápolló. de gazdára talál az állat bőre is. 294—295.87 A majorságok mellett számottevő lehetett a várak kecskeállo­ mánya is. 17 tavalyi kos és cáp. 88 Bökönyi S„ 1968. utal a kecs­ ketartás jelentőségére. 130.. 147. 52 . 432 idei nősténybárány. 434 sertés. de az. 331.. Űjra kelendő — csemege­ ként — a kecskehús. század fordulóján külön pásztort tartott a kecskékhez. 101. A sümegi adatért Bodó Sándornak tartozom köszönettel. 263 szarvasmarha és 65 ló mellett 88 kecskét talált. Sugár I..89 i e) Szocialista mezőgazdasági üzemek kecsketartása Az elmúlt évtizedekben néhány mezőgazdasági nagyüzem — el­ sősorban egy-két hozzáértő szakember munkájának eredménye­ ként — helyet adott a kecsketartásnak.kecsketartására is. A havason 20 meddő juh. K. 65 idei nőstény olló.. 1954. 16 cáp. évi inventáriuma a beregszászi majorból a következőket tartal­ mazza: „Majorsági juhok: 948 fejős. 87 Faragó T. Az új feltételek között azonban már nem őrzik a tartás régi hagyományait. 68 meddő kecske. w Makkai L. A kecske majorsági állatállományból való részese­ désére érdemes néhány példával utalni. 185 meddő juh. stJ Wolski. 188 fejős.. A munkácsi uradalom 1638. 1975—1977. ami — hasonlóan a majorságokhoz — részben a dézsmából táplálkozott. 329 idei kosbárány. 80 kos.." 85 1643-ban a Rákócziak makovicai uradalmának majorjaiban: 80 öreg juh öreg kos idei jerke idei kos öreg kecske örteg bak idei kecske idei bak 432 37 130 132 78 3 16 26 Az edelényi Sápi-pusztán 1762-ben a vagyonleltár 825 juh. a mezőgazdasági nagyüzemek < vonatkozásban is e M Makkai L. 3 idei bárány jutott dézsmába. 1954. s a tejéből készült sajt. 1973. 1976.

felhasználják a zootechnika legújabb eredményeit.90 A várpalotai Jószerencsét Tsz. A szakemberek szerint az új fel­ tételek között való kecsketenyésztésben számottevő anyagi lehető­ ségek rejlenek. egyetemi docens és Szendrei Mihály főállattenyésztő munkájáé a fő érdem. s nem elég szervezett. 53 . s nagy gondot fordítanak a — főleg svájci és német behozatalból származó — faj­ tiszta törzsállomány kialakítására. a felvásárlás és értékesítés rendszere azonban ma még nem kellően kidolgozott. melyben Bodó Lajos ny. s a borsodsziráki Bartók Béla Tsz kí­ sérletei a legismertebbek.

1959.: Állattenyésztési enciklopédia II. hogy népünk nem ismeri a kecskefajtákat.. zömmel korcs egyedekből áll. skk.. melyeket a Kisállattenyésztők Országos Egye­ sülete bonyolított. fajtiszta egyedek tartását részesíti előnyben. 2 Ez azonban számszerűen csupán az állomány töredékét érintette. csak az adott területen belül különítenek el vele eltérő külső jegyeket viselő állatokat. de megkülönböztető jegyeiket. illetve az ebből adódó bizonytalanság az oka annak. Ennek megnyilvánulásai a Nyugat-Euró­ pából való importok. melyért ezúton mondunk köszönetet. Külső jegyei alapján jól felis­ merhetők benne a saanenthali. Vö. Kecskeállományunk hihetetlenül vegyes összeté­ telű. Helyen­ ként fehér magyar kecskét. 1970. appenzelli és őzbarna svájci kecske vonásai (16—19. 7. nem tartja számon.1 A századfordulótól kezdve jól megfigyelhető egyfajta tudatos tenyésztői törekvés. mely elsősorban rövid sző­ rű. kép). Szendrey. Gunst P.IV. 54 . fajtákra jellemző vonásai­ kat nem lehet egyértelműen kideríteni. 66. 340. de ugyanaz másutt már más fajtára utal. a zöme továbbra is igen vegyes összetételű maradt. Mihály szíves közlése..) Az. A TARTÁS TECHNIKÁJA 1. Fajták Népünk a kecskék fajtáit nem ismeri. Elsősorban a helyi szóhasz­ nálatban alakultak ki ezek az elnevezések. 401. AZ ÁLLATOK. toggenburgi. hogy helyenként a falusi közbirtokosságok tenyészbakokat vásároltak és tartottak.. 1948. hogy ilyen gazdag szókincse alakult ki a különböző színű állatok megjelölésének. (Talán éppen a fajták isme­ retlensége. szarvatlan — tehát főleg tejhasznú — állatokat jelentett.. Bodó L. A nyugat-európai behozatal mellett. száza­ dunk első harmadában a délvidék felől is számolnunk kell behoza- 1 2 Horn A. amely a jól tejelő.. s az. alföldi kecskét és hegyi kecskét emle­ getnek. objektív okokra vezethető vissza. A jellemző tartásmód és rend­ szertelen pároztatás miatt a behozott fajtiszta állomány is hamar elkorcsosult.

hogy az állomány fajtaösszetételének tekintetében is kétirányú hatással kell számolni. 3 Ma már nem tudjuk meg­ állapítani. nem voltak az előzőhöz hasonlóan szer­ vezettek. Saanenthali jegyeket viselő fiatal kecske (Tiszainoka. hiszen nehéz a mai fajták meghatározása is. A rövidszőrű.. szarvatlan fajták megjelenése előtt — ezek tudatos tenyésztői törekvés eredményei — a tej mellett a haszon­ vétel más formáival is erőteljesebben kell számolnunk. ott. 55 . Ezek elsősorban spontán módon zajlottak. hogy az Alföld déli részén él csupán az emléke a kecskeszőr lenyírásának és fel­ dolgozásának (lásd a haszonvételről szóló fejezetben). melynek korábbi hagyományai is lehettek. Kellő vizs­ gálatok hiányában nehezen bizonyítható ugyan. hogy régen milyen kecskefajtákat tartottak hazánkban. hogy nem csupán véletlen egybeesés.16. Szolnok megye) tállal. hogy a rövidszőrű. kép. 31. Az azonban valószínű­ nek látszik. Ez utóbbi esetben alkalmanként — a tej mellett — az állat szőrének hasznát is számításba vették. de úgy tűnik. 1905. főleg szarvatlan fajták nyugat-európai 3 Rodiczky J. Az is valószínűnek tű­ nik. ahol még ma is fellelhetők a hosszúszőrű fajták.

Nyájak A kecsketartásban — egészen a közelmúltig— a legeltetés ját­ szott meghatározó szerepet. 4 Ügy tűnik.. 25.17. szarvalt. 56 . ezek nél­ kül az etnográfia csak részben igazolható feltevésekre szorítkozhat. A pásztorok keze alatt levő kecskecsapa4 Bodó L. mint balkáni rokonaik. kép. vegyes állomány pedig kelet-. délkelet-európai hatást tükröz. hogy — a többi háziállathoz hasonlóan — a kecsketartásban is lényeges lenne a fajtaváltás kérdésének alapos vizsgálata. 2. Ez azonban első­ sorban természettudományi kutatásokkal kezdődhetne meg. Toggenburgi jegyeket viselő kecske (Tiszainoka. 1959. Bodó Lajos szerint fel­ tételezhető. A magyar parlagi kecskék ugyanolyan szarvat viselnek. a tarka szőrű. Szolnok megye) behozatalból származnak. hogy az ősi magyar kecskefajták a bolgár—török kecs­ keállománnyal vannak rokonságban.

A probléma meg­ közelítése azonban igen nehéz. 113 kecske. évi inventáriumá­ ban: „2 szkútársaság alatt juhok: I.. no. 713 j u h . az állat neme és életkora szerinti meg­ oszlására is utal Porumbák 1648. 1954. 249 fejős juh. no no. no. Az első akolnál egy major és 2 pásztor. 1954. no. 531. . 279 28 25 25 66 17 11 6 432. II.. 81 tavalyi kosbárány. 133 öreg berbécs. 107 tavalyi berbécs.. Ugyanott „dézsmajuhok: 30 fejős juh. L. " 5 Lényegében nem is választja el tehát a számadás a két állatfajt. Porumbák 1632-es inventáriuma az udvarháznál a következő állat­ állományt sorolja fel: „majorsági juhok: 218 fejős. . 72 kecske . L. 57 . 126 öreg berbécs... 355 db. 454. 137 berbécs. 109 fejős millora juh. 11 sánta juh. 1954. 22 kecske". 19 sánta juh.. 95 tavalyi nősténybárány. L. Máso­ dik akolnál is egy major és 2 pásztor..2 sztringa juh. 87 tavalyi berbécs. Mindenekelőtt azért. 1954. bakkecskék és múlt nyári bárá­ nyok és kecskeollók. . az egyikben 2 pásztor alatt 427 ellő juh és 27 ellő kecske. ."° Uzdiszentpéter inventáriumában 1647 júliusában: . 73 meddő juh. 103 meddő juh. 61 idei bárány és 133 kecske. 514. Fogaras inventáriumában 1832-ben a következő szerepel: „Contrabont juhak: Eöregh juh uagon Eoregh berbecz Taualy kos barany 1631 eztendei kos barany 1631 eztendei neösteny barany Eöregh keczke 1631 eztendeobeli bak czapp Neösteny keczke summa: no. Történeti forrásaink — bár vannak elszórt adatok az önálló kecskecsapatok meglétére — lényegében nem is különítik el egymástól a juh. 91 idei bárány." 8 Komána 1648. no. 36 kecske. 185 fejős juh." 9 5 6 7 8 Makkai Makkai Makkai Makkai 9 Makkai L. . a másikban 2 pásztor alatt kosok. zömmel juhokkal való közös legeltetés.tok elnevezésének és összetételének vizsgálata a kecsketartás egyes történeti és etnológiai problémáira is rávilágít. 507 juh."7 A kö­ zös nyájak összetételére.és kecskeállományt. L. 4 fejős k a p r a . évi januári inventáriuma: „Juhok két seregben. 609. no. 1954. mert a kecske­ tartásban gyakorlat volt a más állatokkal. ami minden bizonnyal a közös tartás gyakorlatát tükrözi. 468. no. közös nyájak kialakítása.

Hosszú szőrű. mester 1506-ban festett. 197—198. miként a pásztor választá meg a juhokat a kecskéktől. Földes L. Már a Müncheni Codex XV. 1974. II.. kép. 626. századi adata utal a két állat tartásának kapcsolatára: „Megválasztá őket egymástól.. 143.. és a két állat összevegyített tejének 10 11 12 Szarvas G— Simonyi Zs. különösen gyakorlat volt a Kárpátok. Gyökerei és szálai azonban messze vezetnek."10 Igazolás erre M. „Jézus születése" című képe (Hontszentantal). 1960. nagy szarvú bakkecske (Kéleshalom. S. s az Alpok hegyi pásztorkodásában. a Balkán-félsziget. 11 A juhok és kecskék közös tartása elterjedt valamennyi környező népnél. melyen a juhnyájban néhány kecske is látható. Bökönyi S. s lényegében a két állat együttes tartása jellemzi a mediterrán térség transzhumáló pásztorkodását is.1'2 összekapcsolódik a tartás. 58 . Bács-Kiskun megye) Adataink szerint a juhok és kecskék közös tartása az országot övező hegyvidéken lehetett általános.18.

N. J. 1968. 98. skk. 1961. 162.13 Szlovénia alpi terü­ letén. B. K. V. skk. 1960. J. 19 Nicolaisen. Lenyírt szőrű fekete kecskebak (Úszód. 116—118. 133. K. 1(i Wolski.19.19 A kérdésnek azonban — véleményünk szerint — sokkal korábbi történeti gyöke­ rei vannak. 14 59 . 1972.. V. Nóvák. 1960. skk. Bács-Kiskun megye) közös feldolgozása a román pásztorok kezén. V. Marinow. skk. 1969. XVIII. 139—140. 1969. A juh és kecske tartása feltehetőleg a domesztikációjuk13 Dunäre. A. 605. 15 A Lengyel-Kárpátok­ ban túlnyomórészt együtt tartották a kecskéket a birkákkal. F. 171.: Kowalska—Lewicka. Novak. Sulzer.17 a kelet-afganisztáni no­ mádokig.18 s a fekete földrész tuareg pásztoraiig. Novak. skk. 17 Karmyseva. kép.16 A példákat tovább lehetne sorolni a hegyvi­ déki tadzsikoktól a félnomád üzbégekig.. 153.. 626.. század végi adatát Mold­ vából és Havasalföldről idézi: Földes L. 1969. 1961. 588 skk ir ' Földes L.. W. Vö.. « Ferdinand.. 1976. 1969. 1969. 172. 652. 240. ami persze sokszor gondot is okozott — a verekedős kecskék miatt — a pásztorok számára.14 s a balkáni nomád szarakatszánoknál. Ch.

22 Az állattartás geográfiai determináltsága később sokat oldódott. melyre a kulturális választ az illető terület népességének gazdasági. 4. 197. A juh és a kecske legeltetése. nem volt érdemes melléjük külön pásztort fogadni. a síkvidékiek főleg juhokat tartottak. hogy a pásztorok mindig tartottak néhány kecskét a juhok között is. s nemegyszer egy-két év alatt teljesen megváltozik arányuk egy-egy településen belül is. főleg kárpáti területekre is. 1976. Van úgy. A két állat együttes tartásának azonban voltak helyi. Bökönyi S. A kecskék száma általában nem volt olyan magas. mint a juh. 160. A juhokkal való legeltetés mintegy rej­ tett formája volt a kecsketartásnak. s ezek a ténye­ zők mindig együtt szabták meg azt. 23 Ez a középérték jellemző a környező. Kiss I. s lényegesen nagyobb mennyiségű tejet ad. szociális. 2. 20 Bökönyi Sándor — néprajzi analógiák alapján — igazoltnak véli. 190. lehetőség. hogy milyen volt az arány a juh. hogy a két állatfaj számaránya középkori gazdasági iratokban tájegy­ ségenként annyira változó képet mutat. Pl. s egy időben történt • — összekapcsolódott. században az északkeleti országrészen a legáltalánosabb arány 1:10 —1:5 a juhok javára. 2/l A juh és kecske közös tartása tehát felte­ hetően a neolithicum óta általános etnológiai jelenség. 767. hogy a kecskék száma a nagyobb. hogy 1—2 kecskét írnak össze 300—400 juh között. skk. s a földrajzi meg­ határozottság mellett szociális szempontok és a haszonvétel célkitű­ zései fokozatosan meghatározó szerephez jutottak.21 A kapcsolat jellemezhette a neolithicum népes­ ségének állattartó kultúráját is. addig a kecske azt eszi a le­ gelőn... N. együtt járták útjukat az emberiség állattartó kultúrájában. hogy külön nyájjá szervezhették volna őket. legelőhasznosítása szinte kiegészíti egymást: míg a többi állat nem legel a juh után. 60 .tói kezdve — mely lényegében egy helyen. A két ál~ 20 21 22 23 2Í Matolcsi J. 3. K.. s ritkán. Alapvetően lehetőséget teremtett erre a két állat biológiai-alkati hasonlósága is.f 1974. A XVII—XVIII. kulturális színvonala adta. amit a juh nem legel le. praktikus szempontjai is.és a kecskeállomány között. századtól kezdve rendeletekkel — melyek főleg az erdővédelmet szolgálták — egyre inkább igyekeztek visszaszorí­ tani a kecskék legeltetését. 1975. az állat legeltetésének. Bökönyi S. Wolski. 1960. Ezért van az. s fordítva. A két állatfaj arányát elsősorban geográfiai tényezők szabták meg: a hegyvidéki népcsoportok főleg kecskéket. 1974. de az is előfordult. A kecske hasonló minő­ ségű. A XVI—XVII. 1. 156.

gyors tájékozódásának. 128. hogy amikor ő a juhokat legelteti. különösen nagy serénységgel látják el ezt a feladatot a kecskebakok. 1943. 154. akkor ő mindig a kecskéket figyeli. M Wolski. .28 Hasonlóan vélekedtek a lengyel területek pásztorai is. hogy néhány kecskét tarthattak a nyájban. erős bak — vezérállatként a Balkánon is. hogy néhány kecske általában ott is volt a juhok között.31 Öreg bak öreg fias 5 58 Tálasi I„ 1939. • Roska M. so Wolski.1.lat teje — a magyarságnál és a környező népeknél is — együtt került feldolgozásra (lásd a haszonvétel fejezetet).. így a kecsketartás a tej gazdálkodásban számottevő haszontöbbletet jelentett a pásztorok számára. mert a kecskék a legjobb őrzők a farkasokkal szemben. ahol egyébként tartásának nem volt külö­ nösebb hagyománya és jelentősége. 34.25 A Lengyel-Kárpátokban általában 3 tejelő állatot jelöltek ki erre a célra. Gyakran felbukkan a juhnyájakban a kecske — főleg szép. 27 Marinow. 1976. hama­ rabb. századi enciklopédiája azt írja.142. hogy a kecske érzi meg leghama­ rabb a farkasveszélyt. K. 61 25 . a kecske megérzi. 1961. 118. K. kellő időben dobbant a l á b á v a l . hogy „Éberségének. 1976. Leghamarabb a kecske szimatolja meg a farkast. T." 29 A lengyel juhászok részére 1748-ban írt oktatás a következőket írta erről: „Az értelmes juhpásztor kecs­ két tart a juhok között. Ezek összetételéről és létszámáról tájékoztat egy beregi földesúr tiszaadonyi kecskenyáját számon tartó gazdasági föl­ jegyzés.1. és bármilyen gyorsan lopakodik is a farkas. 1976. juhnyáj) a kecske tölti be a vezér­ állat és a nyájőrző szerepét. (Urbán József fordítása) 31 Beregi Múzeum adattára és dokumentumtára: D. 29 Wolski. . Az adatért Csiszár Árpádnak tartozom nagy köszönettel.27 A román pásztorok ezt azzal magyarázzák." 30 Valószínűleg ezek a szem­ pontok is szerepet kaptak abban. Voltak azonban — minden bizonnyal kisebb számban — önálló kecskenyájak is.69. Chmielowski XVII.26 Alföldi juhászoknál néha kecske volt a nyáj vezérállata. Ezért érdemes kecskét tartani a nagyobb akiokban.. 128. ami mindig a mezőn. 172. A meddő juhnyájaknál a pásztorok járandóságai közé tar­ tozott. valamint szemfülességének következtében a nyájakban (ti. K. W. mint a kutya. vagy leginkább az erdőben történik. 1801-ben a nyáj a következő állatokból állt.73. melyek élelmezé­ süket szolgálták.

kecskék) felvigyázását önként magára vállalta. s jelentős károkat tesznek. . mikor egy mohácsi lakos két elveszett kecskéjéért kártérítést követelt a pásztortól. . Külön kecs­ kepásztor fogadására kényszerítették a gazdákat. és a bért azoknak f elvigyázásáért már fel is v e t t e ." 33 . hazajáró állat­ csapatokkal. mert a kecskék elszaladgálnak a csordától. ha nem tudtak mel­ léjük külön pásztort fogadni. . század végén megtiltot­ ták. . a bíró ítéletében a következőket hangsúlyozta: „ . Liszkán a XVIII.i2 ű Hőgye I. hogy azokat a farkas elfogván megette. együtt legeltették más. a pásztor a felelet terhétől feloldozta tik. de minthogy a csor­ dás azoknak (ti.: Nemek. 1830ban. 32 A tehenekkel jártak a legelőre a kecskék Mohácson is a XIX. életkorok fejezettel) Már a korábbi századokban is gyakorlat lehetett az — ami szá­ zadunkban teljesedett ki —.. 1972. hanem a tehenek mellé fogad­ tatott. század elején. 62 ..Meddő Esztendős Esztendős Esztendős Esztendős Idei bak Idei czap Idei jerke bak cap fias jerke fiatlan 6 12 7 4 18 10 28 27 összesen 175 1802-ben a nyáj állománya a következőképpen alakult: ö r e g bak Fejős Fiatlan fejős Meddő Esztendős jerke Esztlendős czap Esztendős bak Idei bak gedó Idei j e r k e gedó 9 47 6 20 24 16 1 24 23 összesen 170 (Vö. hogy a kecskéket. mégis a fele ár megfizetésére ítélte. A Hegyalján. 135. 392—393. 1976. és minthogy bizonyos volna. a város csordása nem a kecskék. Andrásfalvy B. hogy a pásztor a tehéncsordával kecskét őrizzen.

s a ki­ járó állatcsapatok felszámolásával új helyzet állt elő a kecske legel­ tetésében is. 34 A kecsketartás nyelvi készletének ez a rétege elválaszt34 Bodó S.-Z. Mindig azzal az állattal hajtották legelőre. ahol számuk 50—60 fölé emelkedett. Különösen a sertésny ajakkal együtt legeltettek szívesen. Adataiért neki tartozom köszönettel.-A. B. amelyiknek a pásztora elvállalta a kecskéket. megye) A kecskeállomány számának. Az együtt legeltetett kecskecsapat megjelölésére szolgáló kifeje­ zések időben és térben is rendkívül változatosak. mert az télen is kijárt. kép). Kecskék a marhacsordában (Komlóska. 63 .. gyakran egy-egy te­ lepülésen belül is eltérő kifejezések élnek. Külön nyájjá azonban kevés helyen szerveződtek: csak ott. foglalta össze a legeltetett állatcsapatok elnevezésének tör­ téneti adatait. Mégis úgy tűnik. De felbukkannak a kecskék a közelmúltban is a juhnyájakban és a marhacsordákban is (20—21. kép.20. s a faluközösség enge­ délyezte — megfelelő legelőterület birtokában — külön kecskenyáj szervezését. hogy ezen a szálon nem nyomozható tovább kellő biztonsággal a kecsketar­ tás története. jelentőségének visszaesésével.

megye) hatatlan a többi állatfajtól.37 kecskefalka kifejezést is. s kellő adatok hiányában ez a kérdéskör nehezen rendezhető egységes rendszerben. 143. 64 .") Makkai L. Borsod-A. században kecskék seregeit jegyzik fel. Ezenkívül azonban nap­ jainkban is használják a kecskefóka. Kunszentmiklós (Bács-Kiskun megye)... („Ionoknak cordayc.35 északkelet-magyarországi számadásokban a XVII. A Bécsi Codex a XV.21. 1959.38 A kecskecsorda 3j 30 37 38 Szarvas G... Tiszasas (Szolnok megye). ezt a szót az egész magyar nyelvterületen ismerik. 514.36 Az élő nyelvben a kecskenyáj a legelterjedtebb kifejezés. A marhacsordával legelőre hajtott kecskék (Teresztenye.-Z. Kéleshalom... Az alföldi falvakban a falka a nyáj­ nál kisebb egység. 300.—Simonyi Zs. keőkeke. kép. Takáts S. Sgy. lowake. Vajkai A. 1915. 42. 1954. mely a Dunántúlon a legelterjedtebb.. században kecskék csordáját említi. II. gyakran egy ember tulajdonában levő állatállo­ mány (elsősorban kisállatok) megjelölésére szolgál.

főként a hegyvidéki területeken. mustrálás Az állomány szaporítása a kecsketartásnak is fontos feladata. s az Alföld középső területein. Kéleshalmon (Bács-Kiskun megye) gidanyájnák nevezik az elválasztás idejére — fiatal álla­ tokból — szervezett állatcsapatot. 706. Bács-Kiskun megye). 3. mint más állatok esetében. Gönc. de ma már közel sem játszik olyan lényeges szerepet. közös tartás. 65 5 .-Z. lényegében azonos keretek között mozoghat az állatlét­ szám.) A jelenlegi kép a kecsketartás kis jelentőségére és ala­ csony színvonalára utal. (Persze.. 236. 1976. hogy külön terminus nincs nyelvünkben ezen állat­ csoport megjelölésére csak olyan. amit a többi állatfajra is alkal­ maznak. nem fordítottak gondot a fajtisztaság kérdésére. s alkalmanként az a gond.kifejezés egyaránt ismert az északkeleti megyékben. 39 Szeged környékén. hogy miként adjon túl a szaporulaton. 1957. Szaporítás. s talán ezzel is magyarázható. 40 valamint Kovászna megyé­ ben/11 Felbukkan még az említett területeken a kecskegulya (Szol­ nok megye. 1974—75. Cibskházs.. Jósvafő. Szolnok megye: Cséos. Az említett okok miatt nem törődtek igazán az állatok fajtá­ jával. mint más állat esetében. Nem cél a kecsketartásban az állomány számának növelése. Éppen ezért a kecs­ ke szaporítása körüli ismeretanyag lényegesen szegényesebb. az állomány minősége mindig is alacsony szinten 39 40 41 Sgy: B. ahol a kecske szapo­ rulata — a juhéhoz hasonlóan — lényeges haszna lehetett az állat­ tartásának. A szaporulatnak elsősorban az állomány fiatalítása és — ahol fogyasztották — a hús miatt volt jelentősége. megye: Bogács. Szórványosan felbukkan alföldi falvakban a gedanyáj kifejezés a fejős állatokból szervezett kecske­ csapatra is. Tápé:'Bálint S. kecskecsürhe (Szolnok megye) kifejezés a kecskecsapat megjelölésre..-A. Gazda K. A gazdák többsége csupán egy-két állatot tart. A kecskecsapatok elnevezéseiben minden bizonnyal alapvető szerepet játszott a más állatfajtákkal való.. egészen más lehetett a kép az elmúlt századokban. mely tenyészállat-behozatallal igyekezett segíteni a hazai kecsketartást. A kecskék ma ugyanis nem jelentenek igazából állatvagyont. s így a tudatos állami tevékenység ellenére. A pároztatás rendje miatt (lásd alább) az egyébként fajtiszta egyedek utódai is néhány év alatt elkorcsosodtak. Mád.. Szeged: Bálint S. 508. I.

1970. vagy pár kiló terményt. 401. mert akkor egészséges. Vö. általában 40—50 jerkére egyet. fiG . Gyakran magányos. vagy otthagyták néhány napra. űz. míg az állat megüződött. hogy az a jó." 44 A Tiszazugban azt tartják.. 1948.: Herman O. augusztustól október elejéig üzekedik. pár liter bort adtak a bak gazdájának.45 A kecske — amíg legeltették — a nyájban üződött fel a legelőn. 257. 46 Orosháza néprajza II. Vagy a gazdák maguk haj­ tották át valamelyik közeli faluba kecskéjüket. 5—6 liter kukoricát. * Vámszer G. hogy 1948-ban a Földművelés­ ügyi Minisztérium bevezette a kecske törzskönyvezését/1-* a tenyészt tők fajtiszta bakokat kaptak állataikhoz.. A gazdák némi készpénzt (az 1950-es évektől 20—50 Ft). ami lényegében a bak tartásához való hozzájárulást jelentette.. * 45 Sgy.. esetleg pár kiló terményt adtak a pásztornak a kecske üzetéséért. Az üzetésért pénzt. 92. akkor a bakhoz el kellett vezetni a nőstényállatokat. A pásztorok és falvak között effajta kapcsolatra szép példát lehet találni az Aggteleki-karsztvidék településein. mivel a bak több és jobb minőségű takarmányt kapott az üzetés idején. A kecske általában még annak az évnek a végén megűzödik. közbirtokosságok tenyészbakot tartottak. ha újholdra üződik meg a kecske. 274. Ahol a legeltetési társulatok. űződik kifeje­ zéseket használják. hogy berreg: „Megbergi a cáp a nősténykecskét. Bakot főként a Pásztorok tartottak. akik ezzel kevés pénzre tudtak szert tenni. Bükkzsérc.. amelyikben született. s a tartás szisztémája miatt azt is csak kisebb részben. s hagyták ott kéthárom hétre. Az utóbbi évtizedekben. 1914. ha üződhetne. Horn A. 1948. A kecske párzására általában az üzekedik. 7... idős emberek tartottak bakot. s gondozóját megillette az üzetésért járó pénz. Ez azonban már csak a magyarországi kecsketartás utolsó felfutását érintette. vagy csak a kocsmában fizettek neki egy áldo­ mást. '•'•'• Horn A. csak Erdélyben mondják. s éves korára már megellik. A gazdák vagy megvárták.42 Valamit javított a helyzeten. ahol szinte « Gunst P. s így a kecskék üzetésére a fal­ vak között sajátos kapcsolat alakult ki. pl. 40 A bakot tartó gazdán gyakran ragadványnévként is rajta maradt ez a tevékenység. a kecskeállomány csökkenésével már nincs bakkecske minden faluban. vagy a pásztor adott kölcsön néhány hétre bakot a nyár végén. Tiszainoka. akkor hangosan mekeg. ott a falu bikájával együtt kezelték ezt az állatot. A nyár végétől.állt.: bakos Lénárt János/'1 Mikor megszűnt a kecskék legeltetése. /l7 Sgy. 1959. nagy gidát ellik.

1965. s nehezen tud elleni.: Viga Gy. 51 Sgy. Az első tej neve a kecskénél is pectej vagy gulászta (az utóbbi elnevezés főként az északkeleti országrészen fordul elő). Ezt vagy Vö. mikor már „táncolt az anyja mellett a gedó". nemegyszer a szabadban.49 A „gidát fogott" jerke neve vemhes. gidózás.) 50 Sgy. Az utób­ bi évtizedekben a kecskék számának csökkenésével. szerint megegyezik a török népek hasonló eljá­ rásaival. csak nyár végén „engedték rá a jerkére". ahol még a közelmúltban is gyakorlat volt a kecske téli legeltetése. s takarmányát is dúsították: több darát. szütyőt kötöttek a hasa alá. 1977. Tiszainoka (Szolnok megye).50 A hagyomány szerint a kecske a jerkegedát pontosan öt hónapra elli. hagy a közös nyájban legelt a bak.48 De nyo­ mon követhető ez a kapcsola3B«z országban másutt is egy-egy kis­ tájon belül. Tálasi I. megye).. A bakokat áltálában csak az üzetés idején tartották együtt a nyájjal. Gyakorlat volt az is. Volt. Sgy. 5* 67 48 49 . gidázás. Paládi-Kovács A.. hogy a nem fejt kecske túl nagy gidát nevel. zsákból készített kötőt. hogy az állat a poklát. A vemhes állatot csaknem végig fejik az ellésig. akkor több környező település is szóba jöhetett. fiadzás. hogy segíteni kellett az anyaállattól „el­ venni a gidát". abrakot kapott. Máskor pányván legeltették. de felkötozték. 118. hasas. hogy ne üzekedjen. 51 A fiatal állat világra hozatalát elles.-Z. által idézett adatok szerint ez az eljárás országszerte ismeretes. sokszor hóban ellett meg az állat. ha nem volt bak egy-egy évben valamelyik faluban. Előfordult. Régebben. s az egyes álla­ tok becsének növekedésével már egyre ritkábban hajtották ki a vem­ hes állatot. Elvették alóla. Taktaszada (Borsod-A. ma alkalmanként nagyobb távolságra is. Vö. mint a meddő állat. Ma már 4—5—6 falu kecsketartói hordják egy helyre űzetni állataikat. kecskézés kifejezé­ sekkel jelölik. mert azt tartják. a bakot három nappal tovább hordja. a meg nem űződötté meddő. s általában a trá­ gyadombon ásták el. Kéleshalom (Bács-Kiskun megye). 317. Az elles után gondosan ügyeltek arra.valamennyi falu kapcsolatban áJJt ily módon is egymással. Főleg hegyvidéki területeken. pokláját (placenta) meg ne egye. hogy csak akkor vették észre. Szelevény (Szolnok megye). A kapcsolat hatósugara a kecsketartás intenzitásának csökkenésével növekedett: kezdetben legfeljebb csak a szomszéd falvakba kellett elvinni űzetni a kecskét.: Paládi-Kovács A. többnyire azonban elég mostoha körülmények között jött a világra a fiatal állat. Ez ter­ mészetesen a fiatal állatok gyakori elhullását eredményezte. (Jegyzetek.

hogy néhány hétre kicserélték egymás között vá­ lasztásra szánt állataikat. hogy mindig visszavitték. hajtották az elválasztásra szánt állatokat. Nem nagyon szerették azonban ezt az eljárást. s az egész ország területén elterjedt. Csak ennek kifejése után engedték a gidát az anyja alá. vagy kifejték edénybe. Ennek az elválasztásnak sajátos gyakorlata alakult ki az Aggteleki-karsztvidék falvaiban. mert a két állat sokáig „bőgte egymást". Az elválasztás idejét nem kötötték naptári eseményhez. Vö. akkor a gidát el­ ajándékozták. Kezdetben az egész tej a fiatal állaté volt. mert az idegen anyaállat nemigen engedte közel magához a gidát. Elterjedt volt Szolnok megyei és Bács-Kiskun megyei kecske­ tartó gazdáknál. Végül teljesen kifejték a tejet. de nem engedték. Néhány hét után már ki­ fejték az egyik csecset. Az elválasztás ezekben az esetekben fokozatosan történt. Ekkor még naponta kétszer engedték az anyja alá. Az elválasztás így gyorsabb volt. vagy tehéntejen nevelték fel. a másikat. illetve a levágásra szánt jerkéket ekkor volt szokás levágni. Mivel a kecsketartás fő haszna a tej volt. elkülönítették az anyjától. A bak gidákat. Kéleshalmon (Bács-Kiskun megye) külön gidanyájba. 88 . Az elválasztásnak többféle módja is lehetett.) választották el a gidákat. vagy nappalra az ólba zárták a fiatal állatot. ezért a kiskecskét igyekeztek mielőbb elválasztani az anyjától. 53 Érdekessége a dolognak. a felnevelésre szánt állatokat pedig — különféle módon — igyekez­ tek leszoktatni a szopásról. 52 Gyakoribb volt ennél.. Vagy pányván külön kötötték tőle. 317—318. elválasztották a gidát. 1977. általában csak egyet hagytak meg.: Viga Gy. 4-es elles is előfordult) elajándékozták. hogy mindig Zsófia napkor (május 15. Ha a kecske több gidát ellett. Hat-nyolchetes kor volt országszerte a választás ideje. az egyes eljárá­ sok egy-egy településen belül is váltották egymást. hogy a fiatal kecskét valamilyen módon külön zárták. nem enged­ ték szopni. később már csak egyszer. s csak az anyját hajtották a legelőre. s magával az állattal itatták meg. ahol a szomszédos falvak pászto­ rai kicserélték egymás között a választásra szánt állatokat. vagy ma­ guk a gazdák bízták rá gidáikat valamely szomszédos falu pászto­ rára. vissza- r. Ha az elles közben az anyaállat elpusztult. csupán Aggtelekről van adatunk arra. s a gida a másikból szopott. Az emlékezet szerint az eljárás az ország más területein is szo kás lehetett. illetve a többit (3-as. hogy a fiatal kecske szopja ki.i 53 Sgy.a földre fejték. „elrúgta magától".

nem szívesen használták.) A bakkecskét levágáskor is szo- 54 55 56 57 58 59 60 Vö. Használatától sokan azért idegenkedtek. Ügy tűnik. 24. Aligha tévedünk. kantár (Aggteleki-karszt). A herélt állatokat felhizlalták.. hogy az eszköz használata főleg az északi hegyvidéken volt elterjedt. hogy az anyaállat tőgyét bekenték marhaganajjal.54 mely többféle néven volt ismeretes: szúró. hogy zacskót varrtak az anyaállat tőgyére. 55 Csak szükség esetén alkalmazták. palóka (Tiszazug). Arló. ahol ismerik. s egy évig hizlalták. orrszíj.57 Ez négyzet alakú vászondarab. szúrós kantár stb. 1955. az Alföldön — kecskék esetén — csak elvétve találkozunk vele.. skk. ha ezt az eszközt rokonnak tartjuk a bak üzekedésének meggátlására szolgáló kötővel. ott általánosan szütyő a neve. kosár. 1939. Tiszainoka. Vö. Bács-Kiskun megye. s kikezdte az állat tőgyét. mintha a fiatal állat kiszopja a tejet. Szentsimon. Kecskékre csak a legegyszerűbb for­ máját használták: vékony szíjba néhány rövid szöget szúrtak. Főleg az alföldi falvakban volt ismerétes az elválasztás azon mód­ ja.kérték az állatokat. 148. pedig sokszor — saját bevallásuk szerint is — egyszerűbb lett volna véglegesen elcserélni azokat. szütyővel. Tiszakürt stb. így igyekeztek távoltartani tőle a szopós kiskecskét59 A hím állatot általában már kicsi korában levágták. Arló. Tiszazug. Hegyalja.58. Alkalmanként néhány hetes korában kiherélték. töviskosár. nem szíve­ sen nevelték fel. Szabó M. 1955. Az ország több területén szokás volt azonban a bakkecskék egyéves kor utáni kiherélése is.: Szabó M. mert a szögek könnyen megsebezték az anyaállat tőgyét.: Szabó M.. Zempléni-hegység). Sgy. Sgy.. Aggteleki­ karszt. sarkaira erősített zsinórral kötöttek fel az állat hátára. Cibakháza. Erdőbénye. bőrét. szöges kantár. Vö. (A cap szó széles elterjedtsége — kiherélt állat értelmében — a húshaszon korábbi fontosságát hangsúlyozza. Nagyrév. s ez komolyabb kárt jelentett. kosárka. Kisgyőr. mert a vászon a csorgó tejtől megkeményedett. Sgy. szúróka (Bükkvidék. 1955.60 Az éves kora után kihe­ rélt bak megjelölésére elterjedt a cap kifejezés. Ritkábban fordult elő. 149. A Bakonyból közöl adatot: Tálasi I. 56 Az északi hegyvidé­ ken kevéssé terjedt el ez az eszköz. s így csatolták a fiatal állat orrára.: 49. húsát fogyasztották. Taktaszada. jegyzetponttal. zempléni hegyvidék. szö­ ges szíj. 69 . majd levágták. Elterjedt szopásgátló eszköz volt a szúrós palóka. legtöbb helyen azonban nincs megkülönböztető neve a herélt állatnak. szúrókosár. Bükk-vidék. amit négy. Sgy. 149.

70 . s addig húzták.61 A kecske a magyarságnál nem játszott alapvető szerepet. kevesebb irra­ cionális elemet tartalmaz. nem lehet meggyógyítani. 4. A 8—10 éves állatot általában már öregnek tartják. nyúzás előtt.kás volt kiherélni. mint a birkát. 57. A herét eldobták. féltve őrzött eljá­ rásokat is tartalmaz.. Gyógyítás Minél nagyobb értéke.. s azt mondják. A zacskóját éles késsel felvágták (vagy oldalt nyitot­ ták fel. A recens gyűjtések alapján a kecske gyógyításának eljárásmód­ jai a pásztorok és a Parasztgazdák által gyakorolt tevékenységtí­ pusokra bonthatók szét. mint az emberek gyógyítása. ezt foggal megragadták. Minden bi­ zonnyal ezzel magyarázható. kinyomták belőle a heréjét. A kecskét addig érdemes tartani. hogy soha nem beteg. A bakot általában a pásztorok herélték ki. ha pedig megbetegszik. Az emlékezetben elérhető időben — a tar­ tásmód változásából következően — az állat betegségét és gyógyí- 61 fi2 Moór E. golyó­ ját. A zsinórt elvágták. akkor el is pusztul. s amíg jól tejel. annál több gyógyító eljárás és hiedelem fűződik hozzá. Az előbbi állattartásunk és állatgyógyításunk mélyebb rétegeiben gyökerező. Az ilyen korú kecskét régen a parasztgazdák is levágták. az utóbbi elsősorban általánosan ismert és gya­ korolt eljárásokból áll. hasonlóan. vagy a végeit nyesték le). s fogyasztják el. hogy a kecskét általában ellenálló. mert azt tartották. amíg „kap gidát". míg korábban általános gyakorlat volt az ivar­ érett állat levágása is. míg a zsinórja ki nem jött. Vajkai A. Az állatgyógyítás általában sokkal céltudatosabb. 52. újabban viszont inkább csak a cigányok vásárolják meg. jelentősége van egy állatnak a paraszti gazdálkodásban. a sebet sebhintőporral szórták be. s nem képvisel nagy anyagi értéket maga az állat sem.62 de különö­ sen igaz ez a kecske esetében. A kecske­ tartás háttérbe szorulásával egyre inkább csak a tejes állat húsa kerül az asztalra. hogy így kevéssé büdös a hús. nem fogyasztották el. ahol elvétve bukkannak fel a gyógyí­ tásban irracionális elemek. 1933. hogy viszonylag kevés gyógyító eljárást ismer népünk vele kapcsolatban. szívós állatnak tartják. Ehhez járul az is. 1939. A foggal való herélés minden bi­ zonnyal — a juhászaiban alkalmazott hasonló eljárással együtt — a pásztorkultúra régi közös hagyománya. sokszor eltitkolt.

ebben legfeljebb a pász­ tor segítségét kéri. a számadás. mint a kint háló állatoknál. Ilyenkor zacskót varrtak vászonból. Ez az eljárás egyébként is a kisebb állatlét­ szám. A kecske leggyakoribb betegsége — hasonlóan a többi kérődző állathoz — a felfúvódás. hogy két fa­ darab közé. Elvétve előfordult. juh. ahol kintháló kecskenyájak voltak. a pásztor csak darabszámra volt köteles számot adni az általa őrzött állatokról. sínbe kötötték a törött lábat. hogy az állat ne egyen nagy nedvesfi * Makkai L. s azzal kötötték fel a tőgyet. ezért a legeltetés és a takarmányo­ zás során nagyon ügyelt arra. kibújt lábainál fogva. Porumbák inventáriuma 1648-ban külön említi a „döggel holt keczke olló bőr"-t a major juhállományáról szóló kimutatásá­ ban. Az itt be­ mutatásra kerülő gyógymódok zömét a szarvasmarhák és a juhok gyógyítására is általánosan alkalmazták.tását a pásztor általában naponta meg tudja beszélni az állat gaz­ dájával. kérődző megál­ lásának okát népünk jól ismeri. hogy segéd­ kezni kell az ellesnél: általában óvatosan húzzák a kiskecskét. az állatokért való felelősségvállalás gyakorlatát is. (Az állatorvosi szakirodalom elkülöníti a kérődzők — szarvasmarha. hanem a betegségtípusok között húzód­ nak. hogy az állatgyógyítás fő választó­ vonalai nem az állatfajok. így a naponta hazajáró állatokon gyakorolt gyógyító el­ járás sokkal „nyitottabb" a parasztgazdák felé. 28 „pénzen eladott rühös kecs­ ke" említésével. A zacskót négy. 364. 1954. A kecske általában könnyen megellik. 521. de a sántító állat már csökkent értékű volt. és kecske — bendőfelfúvódását. Némelyik fejős kecskének olyan nagy a tőgye. 71 . hogy a földre ér. Az alábbiakban a betegségek típusai alapján vesszük sorra a kecske gyógyítása során alkalmazott eljárásokat. a kérő. A hegyvidéki területeken. valamint a vele együtt járó baj. Ha­ zajáró állatoknál általában a gazda gyógyít. sarkaira erősített madzaggal erősítették az állat hátára. Ez valószínűleg régebben is így lehetett. akkor általában levágták. s az egyes állatok nagyobb becsértékének velejárója.)65 E betegség. mert úgy tűnik. van azonban. A kecsketartás jelentőségében és volumenében bekövet­ kezett változás átalakította a pásztor és a gazdák kapcsolatát. Ha az állat a lábát törte.63 A közös nyájon legelő állatok tömeges betegségére utal a görgényi uradalom 1645-ös számadása is.. nem próbálkoztak gyógyításával. 1954.. « Makkai L.64 Ma a pásztorok és a parasztok főleg a más állatokon megtanult gyógyító eljárásokat alkalmazzák a kecskék esetében is. 627. 65 Mezőgazdasági Lexikon I.

megye) ségtartalmú zöld takarmányt. keserűsót. Kecske gyógyítása „zabolával' (Taktaszada. melyek zömmel racionális eljárások. bogarakkal. hogy valamilyen vegyszert. hogy ezzel segítsék elő a belek mozgását. vereshagymát. hajagmogyoró pálcával kell dörzsöl­ getni a hátát.-Z. Szimpetri (Borsod-A. Erre a célra használtak záptojást. egérfészekkel magyarázzák a felfúvódást. BorsodA. gyakran undort keltő anyagot öntöttek a be­ teg kecske szájába. hogy a felfúvódott állatot meg kell kergetni. dohányt.22. Másik lehetőség az. zavarni. szódabikarbónát. kép. Általá­ nosan ismert.66 Űjab- Sgy. borseprőt. Alkalmanként azonban a legelés köz­ ben elfogyasztott mérgező növényekkel. megye). Alkalmanként vizes lepedőt kötöttek az állat oldalára.-Z. illetve itattak meg vele. oltott meszet. Az állatgyógyító eljárások legnagyobb része ezen betegség kezelését szolgálja. kamillateát. volt ahol kis békát nyeleitek le a beteg kecskével. s ebben rendkívül változatos eszközöket tartalmaz. fokhagymás vagy ecetes vizet. köményfőzetet. 72 . „fel kell szedni a hátán a bőrt".

ece­ tes.. megye) egy arasznyi hosszú. alkalmazásuk egy-egy településen belül is változik. 1978—79. Az al­ földi falvakban az egészséges állat kérőjét. 147. 68 A tárgy tzopásgátló eszközként való alkalmazását csupán ke­ vés hazai Példa igazolja. az állat fején összekötik (22. Volt. sós vízzel mosogatták. Végső esetben általános a felfúvódott kecske megszúrcsapolása. aki ultraszeptil porral szórta be a sebet. dipankrin). 07 . 1955. erre a célra készült szerszámmal szúrják meg az állat bendőjét.és nyugat-európai juh. A zabla. paradicsomlét. J. vékony pengéjű késsel vagy speciális. etettek meg az állattal. s eresztik ki a gázokat. közben alkalmanként megker­ getik. zabola alkalmazása elterjedt az ország északkeleti részén.67 Egy széles körben elterjedt. 1955. meg­ sebezték egymás tőgyét. nem kérődzött. 147. Gyakran előfordult. „elvesztette kérő­ jét". a kérődzés közben fel­ böfögött csomót tették át a beteg állat szájába. de nem általánosan ismert gyógyító eljárásról van szó. akkor keserűsót. A bezabolázott. 1969. 73 . „meg legyen a páros kérője". Szabó M. A felfúvódott állat gyógyítására az ország több területén egy sajátos kis eszközt használnak. parasztok nemigen vállalkoznak rá. Az így nyert eszközt — neve zabola — a beteg kecske szájába teszik.i8 09 Viga Gy.. Szabó M. a fogsor mögötti ínyre. Taktaszadán (B. Nicolaisen. ujjnyi vastag fadarabot vágnak. félzabolázott állat szájában néhány órára hagyják ezen eszközt. megtrokhározása.09 Ha a kecske megcsömörlött. s oldalát nyomkodják. kutyazsírt (szekérkenőcsöt).. melynek során árral. két végére hor­ nyot faragnak. 133—137. palókatípussal. egészen hátra. hogy elősegítsék gyomorműködését (bilagit. hogy meggyógyuljon. hogy emberi gyógyszerkészítményt adtak be az állatoknak. hogy ne fertőződjön a legyektől. melyekbe vékony zsineget kötnek. melynek eszköze formailag telje­ sen megegyezik egy más funkciójú eszközzel: a skandináviai. timsós. 173. alkalmazott anyagok elterjedése nem mutat hatá­ rozott rendet. Ha nyílt seb volt.ban az is előfordult.-A. (Magyarózd). hosszú. s néhány napig gyengén fej­ ték a tőgyet. Ilyenkor a sebet kitisztították. s a madzagvégeket hátul.és kecsketartásban általánosan el­ terjedt szopásgátló eszközzel. ecetet. s vannak adatok alkalmazására alföldi területekről is. hogy az állatok a legelőn megütötték. bort itattak vele. mely Afrikában is is­ mert. Magam a szlovák lakta Répáshután találtam adatot borjúra való alkalmazásra.-Z. fokhagymát. vala­ mint dél. akkor kerolinnal kenték be.. kép). A trokhározást a pásztor vagy az állatorvos végzi. A felsorolt. ólomecetes.

74 A felsorolt adatokból kétféle tanulság vonható le.) főzetét itatták a kecskével. Szokás volt a kékkövet összetörni.) levelének főzetével mosogatták. s eresztettek ki belőle egy-két deciliter vért. akkor a szeme alatti eret vágták meg. más szer híján sóval hintették be. disznózsírba keverték.. A gennyes.73 Hasmenés esetén lósóska (Rumex L. nagyon „gyorsan javult" (túl gyorsan gyarapszik). Ha száraz idő volt. Az ütéstől gyulladt tőgyön szokás volt eret is vágni. Ha a kecske testén seb keletkezett. Cserkeszőlő.más ecetes-vizes sárgaföldet tett rá. Jósvafő. Ez nem jelenti azonban szükségképpen azt. 1916. gyakran a pásztorkutya harapásától. 85. 72 A Fekete-Körös völgyében a vérhedző (hirtelen szédülő) kecskének a fülét hasítot­ ták be. Tiszakürtön (Szolnok megye) a timsó mellé még csizmabőrt is égettek. akkor kormos hájat tettek a szájába. Gönc. Sgy. s a körmök közé dugták. akkor petróleummal kenték be a sebet vagy beléndek (Hyoscyamus niger) levelét csavarták a sebbe. Tiszainoka. esős. s kevés vért ki­ eresztettek. nedves időben a sókat tejfölbe. Ha a kecske körme fájt (büdös-sántaság. 71 Ha a kecskének „vérbaja" volt. gyulladt gócot — szükség esetén — bicskával vagy bo­ rotvával radikálisan eltávolították. A kecske gyógyítására alkalmazott eljárások megegyeznek a többi állatfaj gyógyító eljárásaival. K é k ö v e t faragtak. A ku­ tyaharapás helyét farkasalma (Aristolochiaceae L. a sebet kitisztítás után sebhin­ tőporral kezelték. annak porát keverték a gyógyszerbe. Sgy. s a szert tollal kenték rá a beteg körömre. pállós-sántaság) — ami főleg akkor fordult elő. borotvával vagy harapófogóval tövig levágták a körmét. 74 70 71 72 . * Győrffy I. akkor ezt a port szórták a lábra. A májmételyes állatnak disztolt adtak. A kigyűlt sebeket farkasalma lapujával dörzsölték be vagy a cinadória (?) összetört sárga virágával borogatták. ha nem volt elég száraz az ólja — akkor lekörmölték: bicskával. hogy a kecske gyógyítása más állatok gyógyító fogásainak adoptáSgy. » 7/1 Sgy. s porrá tört timsóval összekeverni (alkalmanként ki is égették a keveréket). a lábát egy-két napig ronggyal átkötötték. vajba. akkor tinktúrával vagy kreolinnal kenték be a sebet.70 vagy meleg olvasztott fagygyúval kente be. hogy a féreg ne menjen bele. Ha a kecske véreset vizelt. Ha méh csípte meg a kecskét. akkor tőgyön keresztül megerelték: a tőgyön levő eret bicskával megvágták. 1. Ha mégis „beleesett a kukac".

lása lenne. Inkább arról van szó, hogy az állatgyógyításban az egyes betegségekre, tünetcsoportokra voltak ajánlott, s bevett gyógyító szokások, melyeket egyaránt alkalmaztak minden állatfajra, leg­ alábbis a rendszertanilag egymáshoz közelállókra. 2. Feltűnő, hogy a bemutatott gyógymódok csupán racionális eljárásokat tartalmaz­ nak. A kecske gyógyítása során — mint jeleztük — lényegében nincs irracionális elem. Jellemző, hogy a gyűjtőmunka során csupán egy településen bukkant fel irracionális adat, amely szerint a beteg kecske fülét kétfelé kell hasítani, mert abban van a betegség. Ez a település a kárpátukrán lakosú Komlóska.75 A korábban idézett Fekete-Körös völgyi adat ismeretében azonban magát az eljárást nem tarthatjuk irracionálisnak, legfeljebb a hozzáfűzött magya­ rázatot. 5. »Sósás, itatás A kecske sózását a gazdák általában fontosnak tartják. Azt mondják, hogy a jól sózott állat jobban emészt, ritkábban beteg, kell a só a gyarapodáshoz. A sózás otthon történt, csupán Béres András gyűjtéséből ismerünk adatot Komádiból, Sárrétről a kecske legelőn való sózására. Komádiban a sózást métezésnék, métre haj­ tásnak nevezték. A kecskenyájak métje a legelőn, a kúthoz közel volt. A földbeásott lábakon álló sózóvályúkat több sorban helyezték el, s nyáron naponta kétszer — reggel és este — hajtották az álla­ tokat a sóra. A vályúk szétszedhetőek voltak, a legelőn való vándor­ lás során a pásztorok vitték az állatokkal. 76 A sózás — minden bi­ zonnyal a tartásmód változásával — a legelőkön teljesen megszűnt. A sózó eljárások, főként annak eszközei, jól elhatárolható területe­ ket jelölnek. Az Aggteleki-karsztvidék falvaiban a közelmúltig élt a bak, sózóbak, ágas, ágasfa használata, ami négy-hatágú, villásan szétágazó faág, melyet általában az istálló, ól sarkában a földbe ütöttek, s ágai közé tették a kockasót.77 Az eszköz használata kétség­ telenül a terület egykori gazdag juhászaiéból került a kecsketartás eszközkészletébe. Használtak sózóágast Domaháza kecsketartó gaz­ dái is.78 Elterjedt használata a Cserehát falvaiban,79 Paládi-Kovács Attila kimutatja a keleti palóc területen. 80 E tájak sorába illeszkedik
75 76 77 78

Sgy. (Borsod-A.-Z. megye). Béres A., 1965. 460. Sgy. Teresztenye, Aggtelek, Jósvafő, Égerszög, Szőllősardó. Sgy. Itt is megtalálható az eszköz a juhászaiban is. Vö.: Paládi^-Kovács A., 1965. 105. 79 Bene Zs., 1961. 565, 572. so Paládi-Kovács A., 1965. 105. 75

az Aggteleki-karsztvidék is, ahol az eszköz ugyancsak elterjedt. A sótartó karó a Keleti- és Északi-Kárpátokban a magyaroknál, ro­ mánoknál, szlovákoknál, niorva-vlachoknál nagy területen ismert, 81 pásztorkultúránkban kárpáti elem, mely minden bizonnyal a Gömör—Tornai-karsztvidék vlach juhászai révén terjedhetett el terü­ letünkön is,82 s kétségkívül a kecsketartás tágabb kapcsolatrendsze­ rére is történeti rétegeire utal. Lényegesen elterjedtebb, az alföldi és hegyvidéki területeken egyaránt használatos eszköze a sózásnak a sózórács, mely fából, vasabroncsból készült rácsos oldalú doboz, s benne állandóan a jó­ szág előtt áll a só. Használtak erre a célra sózóvályút, sózóládát is. Gyakran azonban csak a földre tették az állat elé a sót, alkalman­ ként a vályúban tartották, vagy kantárban, egy drótszálra kötve lógott le az ól mennyezetéről. Tették a sót rossz, lyukas edénybe, s vályogvető ládába is. A Paraszti állattartás visszaszorulásával pár­ huzamosan a korábban használatos kősót és kockasót, marhasót a konyhasó használata váltotta fel. Ez lényegében megszüntette a korábbi sózóeszközök használatát, az állatok ma főleg vizes darán, korpába keverve vagy vizes kenyéren kapják a sót, van, ahol napon­ ta, másutt heti 1—2 alkalommal. A legeltetett kecskék itatásában — a vidék geográfiai adottsá­ gaitól függően — a természetes vizek vagy az állatok itatására készített kutak játszottak szerepet. Hegyvidéken a kecskét tavakból, vízállásokból, förtésekből itatták. 83 Az Aggteleki-karsztvidéken, Teresztenye határában Kecskekút a környék legbővízűbb forrásának a neve, ahol az összes legeltetett állatot itatták. Hasonlóan az állatok itatására szolgált Aggtelek határában a Kecskés-tó nevű teber, ahol esős időben összegyűlt a víz, s — tekintettel a vidék vízszegénj pol­ cára — a pásztorok felkeresték nyájaikkal. Az alföldi területeken a kecske itatása ahhoz az állatcsapathoz igazodott, amellyel együtt legeltették. Pányván és ólban tartott állatoknál nyaranta egész nap előttük állt a víz vödörben vagy vályúban, télen naponta 2—3 alkalommal itatták őket. 6. őrzés, terelés, jelek, hívó- és terelőszavak A kecskenyájak őrzésének, terelésének ismeretanyagához nem állnak rendelkezésünkre megfelelő történeti források. A recens nép-

81 Gunda B., 1966. 282—284. 82 Paládi-Kovács A., 1977. 392—393. H Tálasi I., 1939. 19.
7tí

rajzi gyűjtés szegényesebb kultúráját jelzi ennek a kérdéskörnek, mint más állatok esetében. A pásztor saját tapasztalatai alapján Legelteti a rábízott kecské­ ket, a számukra kijelölt területen. A kecskenyáj egész nap mozgás­ ban van, csupán délben fekszik meg, itatás után, az erdős, fás terü­ let hűvösében, ahol a kecskecsapat szanaszét hever, nem bújik őszsze.84 A hajtás útvonala igazodik az évszakokhoz: nyáron hosszabb, télen rövidebb. 85 A kecskepásztor terelőeszköze általában egyszerű bot vagy kis ostor. Kovászna vidékén a „megtért" állat után lódító/át hají­ tottak. 86 Segítségére van a pásztornak kutyája, amely — mint min­ den pásztorkutya — gazdája aPró jeleiből is ért, és tereli az állato­ kat. A kecskepásztornak a kutya kiválasztásánál, szoktatásánál na­ gyon kell vigyáznia, hogy óvatosan „fogjon", ne legyen harapós, mert a kecske bőre, s főleg a tőgye érzékeny, sérülékeny, a kutya könnyen felsebzi. A pákosztos, kóbor, elcsavargó kecske nyakára csengőt, pergőt, kis kolompot akaszt a pásztor, hogy tudja, merre jár. A csengők, kolompok általában a pásztor tulajdonát képezik. A kecske hajtására, hívogatására és elűzésére szolgáló kifejezé­ sek — a recens adatokban — nem különböznek egymástól a pász­ torok és a parasztok nyelvében. A kecske hívogatására a „Cége, cége, cégela!" (Udvarhely megye), „Cige, cige!" (Marosvásárhely), „Gica, gica-ne!" (Szentgál)87 „Hüttye-ne!" (Tázlár),88 „Kedz-be m ne!", „Cega-me!", Cáp-cáp", „Kecske" (Csík megye)90 kifejezéseket ismerjük. Elűzéskor a következőket mondják: „Kecske-te!",91 „Cá el!", „Cege-me-cá!" (Csík megye).92 Tereléskor használt kifejezések: „Cá!" (Udvarhely megye), „Cecc-ide nye!" (Csíkszentmihály), „eige­ ne!" (Marosvásárhely), „Kec-ki!" (Szentgál93 és Szinpetri94), „Cegame!", „Cege-me!", „Csetnye!", „Cugu-cugu!",95 „Ca-te",96 „Kajszte!"?7 s általánosan „geda", „gedukám", „kecske-te". Hasonlóan rövid, hangutánzó, hangkeltő szavak a környező népeknél is ismer­ tek, az európai nyelvek legprimitívebb rétegébe tartoznak, s a Pász­ torkultúra kapcsolataira utalnak. 98 A recens néprajzi gyűjtések adatai szerint a kecskére ritkán tettek jelet. Az alacsony állatlétszám miatt erre nem is volt szükség.
84 85 86 87 88 89

Tálasi I., 1939. 21. Vö.: Kunt E.—Viga Gy., 1978. 581. Gazda K., 1974—75. 239. Herman O., 1914. 540. Sgy. Vajkai A., 1959. 84.
77

s jövevényszavakként való elterjedésük alkalmanként a kultúra igen korai történeti kap­ csolataira utal. 7. A jeleknek azonban nem volt lényeges rend­ szere. Sgy. mint a birkákat szo­ kás. Erdőbénye. 1976. Ennek csupán addig volt jelentősége. 101 Sgy. Vámszer G. Szőllősardó. 100 Sgy. Sgy. 99 A Lengyel-Kárpátokban éppen úgy megjegyzik a kecskét is. 242. hogy egybeesik azzal. illetve a fül közepén vagy végein. Vámszer G.. bár nem biz­ tos.). s vizsgála­ tuk az állattartás történeti rétegeinek feltárását segíti. hogy — főleg egyforma. 242. 242. 155. életkorok kifejezései A háziállatok nevei kultúrszavak. vagy ollóval megcsippentették azt. hogy a kecske fülére lyukat ütöttek." Az Aggtelek környéki falvakban él még az emléke annak. 1959. 103 Hubschmid. 102 Sgy. Komlóska. az a kecskére is ráütötte a billeget. 103 A különböző nemű és korú állatok megjelölésére szolgáló terminológiák általában állatfajokhoz kötődnek. míg az állat meg nem szokta a legelőre járást. A Tiszazug falvaiban is szokás volt a kecs­ ke fülének kilyukasztása vagy szélének megjegyzése tulajdonjegy gyanánt. caga.. Nemek. A románoknál a kecske hívására használják a cége. hátára színes festékcsíkot húztak. Tázlár. Sgy. vagy bőrébe égetett jeggyel. Cserkeszőlő. 1976. 242.Korábban ennek minden bizonnyal számottevő hagyománya volt. 101 nyaká­ ra. Akinek — a korábbi szarvasmarhatartás vagy juhászat nyomán — volt billegvasa. (Wolski. 540. 1959. 155.100 Lényegesen gyakoribb volt.). kics-kics kifejezéseket használják a kecske terelésére. 1954. 1914. lyukasztott. szalagot vagy cérnát kötöttek. K. Mád. Jósvafő. Vö. 102 esetleg valamelyik testrészén lenyírták a szőrét (alkalmanként a tulajdonos nevének kezdőbetűjét nyírták a szőrbe). Szilézia lengyeljei a cici. 78 90 91 •n 93 94 95 9(i 97 98 .. 1959. J. Komlóska. s azzal jegyezték meg. 1959... Kéleshalom. cugu kife­ jezéseket (Vámszer G. s magá­ tól haza nem talált. K. Vámszer G.: Wolski. csupán a lyuk helyét variálták a jobb vagy bal fülön. szarvára színes rongyot. 186. Sgy. Herman O. a fülén vágott. melyek a kulturális jelensé­ gek terjedésével párhuzamosan vándorolnak. Gönc. fehér kecskék esetén — az állat fejére.

azt. mely käcki. keczke. . meddő kecske. 1395 körül a Besztercei Szójegyzék már a . s hímnemű párjaként mindig ott szerepel mellette a bak. a bolgár— török műveltségszó-csoport részeként. . 100 Vö.. 104 420. úgy az állat megjelölésére szolgáló kifejezések is a nyelv legkorábbi rétegébe tartoznak.: Hubschmid. 108 Szinyei J.No."109 A XVII—XVIII.kecske' megfelelői eseté­ ben is. ketske. die elsősorban a nőnemű állat megjelölésére 19753. vagy käckä alakban kerülhetett hozzánk a honfoglalást megelőzően. hogy a XVII—XVIII.. I. 189. keske. 107 TESZ II.A kecskenemek és életkorok megjelölésére szolgáló szókészlet meglehetősen szegényes.m illetve kechke. Esztendős keczke . 105 T E S Z n TESZ II. No. Ez a kecsketartás egész kultúrájának „sze­ génységét" jelzi. 1954. A kecske nyelvünkben török eredetű szó. bak­ kecske stb. kiskecske. s ez arra utal. skk. . No. hogy az állattal való foglalkozás. . Például 1707-ben Szirmay András Zemplén megyei birtokának számadásában: „Keczkéczke ellet megh. vagy cáp. illetve — a korábbi írásos adatok­ ban — a hagyományos írásmód jelei mutatnak eltérést a mai. 84—85. 109 Adalékok. 420. századi írásos adatokban a kecske szó alkalmanként csak a nőnemű állatot jelzi. 420... 1. Ezidéi Bakoczka . 9. No.. J. .. fone­ tikussal megegyező alaktól. Dézsmából jutott: Fejős keczke . Ügy tűnik azonban. . századi írásosságban gyakran bukkan fel a kecske szó szinonimájaként. 8. 1968. 79 .No. 106 A kecske szó első hazai említése 1256-ból ismert helynév alak­ ban (Noghkechkes). Bakoczka ellet megh. Bárczi G.1(>5 Ha­ sonlóan történt ez az indoeurópai nyelvek . (Pl. 1079. 114. .. Bartha A. mely megkülönböztető értelemben általában csak jelzős össze­ tételben fordul elő: fejős kecske. . VI.104 A szó a török nyelvekben állathívogató szócskából keletkezhetett (cik-cík. 5. 45. csupán annak tájnyelvi alakjai. . hogy miként a kecsketartás az állattartó kultúra egyik legrégebbi rétege.). 3. mint a többi házi­ állat esetében. 107 Nyelvünkben a kecske szó általános az állat megjelölésére. Kalotaszegen és Szilágy megyében kecske.capra' értelemben említi kegke alakban.) A szó gyűjtőfoga­ lom. . a vele kap­ csolatos tevékenység nem volt oly differenciált. ci-ci stb.

helyette a cap szerepel. a capra és cap alak egymásmelletisége. hogy például a kárpátukrán eredetű Komlóskán a geda a nősténykecskét jelöli.) mellett a köznyelvben nem terjedt el a caper (masc.110 Mivel az adatok elsősorban az ország keleti részéből származ­ nak (főleg Erdély és Máramaros területe). szemben például Borsod megyével..) alak. hogy az élő nyelvben alkalmanként általános . Például örményes 1638. 187—188. század elejéről van adatunk.: cáp). Mai hazánk területén a bak szó terjedt el. Figyelmet érdemel viszont. így a kapra esetében is elsősor­ ban a románból való átvétel jöhet számításba (vö. a ro­ mánból való (capra — tap) átvételre utal. Néhány alföldi adat — főleg Szolnok és Bács-Kiskun megyei pél­ dák — arra utalnak.kecske' értelemben használják a geda kifejezést is. J. s bennük általában együtt fordul elő a capra (kapra) és a cap. kapra. A kecske hímjének megjelölésére a magyar nyelvterületen két kifejezés ismert. évi urbáriumában: „Eoregh czap. Makkai L. ahol a geda . kapra alak.115 A Murmelius-féle szószedet 1533-ban monias keczke néven említi a hím kecskét.kiskecske' értelemben ismert. Makkai L. 1954.6 Idézi: Belényesy M."m Jóllehet a latin írásbeliség is szerepet játszhatott a szó elterjedésében. Vö.hím állat' jelentésű bak igen későn tűnik fel az erdélyi magyar nyelvben. Makkai L. feltehetően bajor—osztrák eredetű nyelvünkben. A szó német. mivel a latin capra (femin. Kapra. 1954.bizonyos állat hímje' értelemben (boch) 1395 körül említenek elő­ ször forrásaink. Itt a gida alak..a capra. Kapra olló. első említésére csak a XVIII. mely a latin capra alakban minden írott román nyelvben tovább él. 1. 117 (Székelyföldön baksa alakban is feltű- Hubschmid. 1 4 TESZ I. A szó az előromán állatnevek közé tarto­ zik. 30.. 1956. Például gedatej. 553. J. melyet . vagy a kisgeda összetétel jelzi a fia­ tal állatot. 525. ez idei capra ollo. moldvai és havasalföldi összeírásokban. 1954.: Magyar Nyelvjárások Atlasza.116 A bak ritkán fordul elő erdélyi. gedatartás stb. Eoregh cap.. térképlap. 1954. m előtörténete azonban az európai nyelvek és az állat­ tartó kultúra korai rétegébe sorolja. 568. 1 115 Hubschmid. 221.ii2 Fogarason 1648-ban „Eoregh meddü capra. Eoregh kapra. E kérdés részletesebb vizsgálata — kellő ada­ tok hiányában — egyelőre nem lehetséges. 193.. 117 Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár I.m Ugyanott 1648-ban: „Ez idei czap olló. 604. 347. 1954. A . 80 110 1J i f| 2 113 .

Komána 1677. 454. szerint állatterelő szóból származik. s a vlach pásztorterminológia elemeként került be Délke­ let-Európa szinte valamennyi nyelvébe. talán az illírből származik. évi inventáriumában egymás mellett szerepel a „kecske bak" és az „eöregh czapp". 21. esetleg szlovák közvetítéssel is kerülhetett hozzánk (román tap. 124 Makkai L. ami etimológiai szótárunk azon meg- *» Szinyei J. J. Eöregh czap . 627.122 (Feltűnő.: terelőszók fejezete). hogy a cáp szó az . 1954.123 Erdélyi összeírásokban a XVI—XVII. . hanem a cseh. A kecsketartással párhuzamosan kerülhetett át Európába és az indoeurópai nyelvek korai szubsztrátumába tartozik.)118 Mindez a bak szó nyugat—kelet irányú elterjedését jelent­ heti.állat hímje' jelentés mellett több más jelentéstartalmat is hordoz. Hubschmid. századból van adatunk arra vonatkozóan.. 6 81 .120 A cáp szó nyelvünkben román eredetű.. II.. Már a XVI.nik. 121 TESZ I. Ázsiából ered.állat hímje' jelentés mellett . a török nyelvekből. évi inventáriumában „Kecskék vadnak . hogy a bak szó az .. 30.állat herélt hímje'1 érte­ lemben szerepelt. Vö. 12. 1954. cáp kifejezést használják. .: Belényesy M."119 1646-ban a görgenyi uradalom inventáriumában szoptatós kecske és meddő kecske mellett tavalyi cap szerepel. hogy a magyar nyelv­ ben is fellelhetők állatterelő szóként a kifejezés szóbajöhető tövei (vö. bár a .hím állat' jelentés dominál. 124 Erdély területén a . 1954. A cáp kifejezésre történeti adatokat sorol: Er­ délyi Magyar Szótörténeti Tár I.hím állat' (főleg kecske) értelemben a német eredetű bak és a román eredetű cap a kecsketartás eltérő kulturális kapcsola­ tait és hagyományait jelzi. 120 Makkai L. Az azonban. Erdély területén a hím kecske megjelölésére a történeti adatok a cap. 411. 1956. skk. 121 A szó — különböző alak­ ban — az Ibériai-félszigettől a Keleti-Alpok német és szláv terüle­ tein át ismert nemcsak a Balkánon.. 123 TESZ I. .. s ezek — hasonló alakban és jelentésben (faállvány stb. D. 1131—1132.) — egyaránt fel­ bukkannak a német és román nyelvterületen. Nro. a szónak a nyelv korai történeti rétegébe való tartozását jelzi. században egymás mellett él a kétféle jelentés. 411. 89. 1533-ban a Murmelius-féle szószedet caper né­ ven említi a herélt kecskét. szlovák cap'). s . Például: Fogaras 1632. ukrán és magyar nyelvterületen is. 119 Prodan. 873. A román szó eredete vitatott. lengyel.. nro. ugyanitt „1631 eztendeobeli bak czapp" szerepel a forrásban. 1976. J.hím állat' értelemben a gyakoribb. I. 190. ö2 Hubschmid.

hogy az ország belső területein. hogy a cap . 539. de így is kevéssé ismert. miért éppen a . 52. ahol a kecsketartásnak kisebb jelentősége volt. amely mellett csupán elvétve bukkan fel az anyakecske. 132 A Magyar Nyelv Értelmező Szótára IV. 130 TESZ III. Alkalmanként ürükecske. Kecskemét környékén viszont az idősebb korában herélt bika neve cap. toklyó. 82.kiherélt bak' jelentése ter­ jedt el a szónak. Ezt igazolja az is. Gömör és Zemplén megyék Szlovákiával határos területén . esetleg — a herélt kos példájára — ürükecskének mondják.herélt kecske­ bak' értelemben. 1974. Abaúj. 82 . 1217.128 a Bakonyban viszont a herélt kecskebakra használják ezt a kifejezést. megzápul kifejezést az ivartalan. rossz szagú (pl. de elsősorban az egykori juhászok. tojás) jelentése sem. 411. 1895. Cap a herélt kecskebak neve a kárpátukrán eredetű Komlóska nyelvében is. 24.125 Nyelvünkben ma tájszóként szerepel a cáp.kecskebak' jelen­ téssel vettük át.. ártánykecske kifejezéseket említik. 1959. fejős kecske. 127 Herman O.1'50 Aggteleken és Szentsimonban ma is szapnak neve­ zik a herélt kecskét.herélt állat' értelmű előfordulása esetén a bak szó jelzi az állat hímjét.. Véleményünk szerint nem hagyható figyelmen kívül ebben az esetben záp szavunk. 131 Sgy. 129 Tálasi L. a környező szláv és román nyelvekből a hím állat megjelölésére szol­ gáló kifejezés került át a herélt állatra. akiknek a nemi szer­ ve erőszakos külső hatás következtében nemzésre alkalmatlanná válik. megromlott. Nyelvileg talán spekulatív megoldásnak tűnik.állapítását erősíti. pásztorok nyel­ vében.. 1939. hogy a kasztrált kecskére nem lévén szavunk. mely szó 1590-ben először szap alakban bukkant fel nyelvünkben. '*< Sgy.132 A herélt kecskére szolgáló kifejezés kevés helyen ismert. 128 Herman O. Idézi: Balassa I. hogy a román szót eredetileg .126 Az Alföld falvaiban még ott sem ismerik a cáp szót. nőstény kecske kife«5 TESZ I. 127 A Dunántúl északi részén is hibásan vagy öreg korában herélt állatot jelent a szó. de logikailag nem kizárt.1'11 s a köznyelv ma is használja a záp.. Vajkai A. ahogyan ma már kevés helyen gyakorlat a herélés is.129 Nem tudjuk egyelőre pontosan. Az ivarérett nőnemű kecske megjelölésére a mai hazánk terü­ letén általánosan elterjedt a jerke szó. Viszonylag elterjedt Borsod.. illetve olyan egyedekre. 1914. 1Í86. de így nevezik a marha járását. ahol szokás a kecske kiherélése: az ilyen állatnak nem adnak külön nevet. ösvényét is („czapon megy a marha"). melyeket más állattal kapcsolatos szókészletből vettek át.

Az olíó kifejezés. A jerke szlovák vagy ukrán eredetű kifejezés. Prodan. giduska [Békés megye].. Az eddig ismertetett nevekhez képest a terminológia viszonylag nagy száma jelzi a fiatal állatot. stb. TESZ I.) Gida szavunk eredete vitatott.: Magyar Nyelvjárási Atlasz 348. 696. Maksay F. szoptatós kecske. még nem ellett nőstényállatot jelenti. Pl. 274. geduska. meddő kecske. 1954.134 A recens erdélyi adatközlések is a nőstény kecske kifejezést ismerik a nőnemű állat megjelölésére. 1959.. s a magyar juhászat szókincsében a jerke a fiatal. Kitze. Vö. gédő [Pásztó] stb. (A gödölye szó származását hasonló módon magyarázza etimo­ lógiai szótárunk. hogy míg az átadó nyelvben.)136 2. (A valóságban a nyelvjárási atlasz adatainál még lé­ nyegesen bővebb az ide sorolható. Például: gidi [Debrecen]. 1059. capra alakok mellett — nősténykecs­ ke. 96.: Vámszer G. 1970—1976.jezés. hanem — a már jelzett kapra. szinte mindenütt több becéző alakja is ismert a fiatal kecske nevének. TESZ I.133 Feltűnő. TESZ I. térkép. A nevek elterjedése és típusa két fő egységet alkot: 1. addig a kecske eseté­ ben mindenféle korú nőstény neve.140 Ez a terminológia lényegében az egész magyar nyelvterületen ismert. gede [Duna-mellék]. jerkegeda összetételben használják. albán Zeitz.. s a fiatal állatra való utaláskor csak a jerkegida. 1663-ból való. Szinyei J. semmint a Gedeon. 133 134 135 m 137 138 139 140 TESZ II. mai említései elsősorban az irodalmi nyelv hatását tükrözik a nyelvjárásokban is.: Makkai L. kecskeolló. I. fejős kecske. tájszó­ tára mutatja ki Háromszék megyéből a jerke alakot. valamint az ollós és ollótlan kecske szópárokat is.138 angol Kid stb. A gida. 1059.. Valószínűnek tűnik. 83 6* . 1959/4. 988. nyelvjárási szinten élő kifejezések száma. Gideon személynév becéző for­ máiból.: német Kitz.) 139 A gida említésére legkorábbi adatunk igen késői.135 Megkülönbözteti a nyelv a meddő és fias állatot. 1059. Szinyei J..). s ugyanilyen értelemben a fiatlan és fias kecske. (A gö­ dölye alak feltűnően ritkán fordul elő. I. D. fias kecske fordul elő. Erdélyben a történeti adatok nem említik a jerke szót kecskével kapcsolatban.137 Az első lehetőség szavunkat az európai nyelvek korai rétegébe sorolja (vö. hogy állat­ hívogató szó főnevesülésével keletkezett — erre utal a sokféle alak­ változat is —. Vö.. csupán Erdély területén váltja fel az olló... 1082. TESZ I. s csupán Szinyei J. illetve nyelvjárási szárma­ zékai.

19753.—Zolnai Gy. hogy a két szó elterjedési területén nem csupán a nyelv fej­ lődésének. században is ismert volt. szó­ tára. .—Simonyi Zs.. melyek aligha hozhatók mind kapcsolatba Erdély területével. . de véleményünk szerint korábban az ország más területein is ismerték. 49. illetve az olló szavak mai elterjedése szinte kiegé­ szíti egymást.. 466. 1115. 45. hogy a két szó elterjedése között. századból Szarvas G. hogy a gida és származékai. Szarvas G. mely már a XVI.144 Elterjedése feltétlenül szélesebb volt a mai nyelvjárási előfordulások adatai által jelzettnél.. megállapításainkkal csupán felhívhatjuk a figyelmet a kérdésre. Csiszár Árpád szíves közlése.. hogy a kialakuló irodalmi nyelvben még élhetett az olló . Győrffy I. a bolgár—török népek­ kel való érintkezés eredményeként kerülhetett nyelvünkbe. s azt jelzik. mely a török nyelvekben is fiatal kecskét jelent. »4 .. a Nagyszombati Codex (1512—13). Belényesy M. mely más helyütt is előfor­ dul a történeti nyelvben.Olló szavunk ótörok eredetű. Bárczi G. 113. kecskefia kifejezés. hogy a történeti forrásokban miként szerepelnek az ismertetett ki­ fejezések. s több példát sorol a XVI—XVII.. én.146 Érdemes néhány konkrét adatsort bemutatni arra vonatkozóan.fiatal kecske' jelentése.—Simonyi Zs. Adatainkkal. Szamota I. a Nádasdyak számadásában: „ . hanem talán a kecsketartásnak is eltérő történeti réte­ geivel és kapcsolataival kell számolnunk.. * Az említett két szó mellett — nyelvjárási szinten — ma is él a fiatal állat megjelölésére a kecskefi.141 A honfoglalást megelőzően.. A XVI. Pl.. 144. E kap­ csolat mibenlétét azonban nem lehet a kecsketartás oldaláról fel­ tárni. ittem eg' keczke ollót.—Simonyi Zs. II.—Zolnai Gy. Pl. hanem a nyelv szélesebb aspektusú vizsgálata vezethetne eredményre. 1076. s a gida szó elterjedése szorította vissza.. században többször felbukkan említése a Dunántúlon: Például 1544-ben. 1959. II. Az.145 Calepinus szótára a kecskéske kifejezést említi a fiatal állatra. 1801-ben egy tiszaadonyi birtokos kecskenyájában a következő állatok voltak:147 141 m 143 1/1/1 145 m 147 TESZ II. 142 Az er­ délyi magyarság nyelvében a középkorban is általános volt haszná­ lata." 1 4 3 Említi a Müncheni Codex (1466). Szamota I. 466. 1544-ben a Dunántúlon keczkefyat említ egy számadáskönyv. Az azonban kézenfekvő következtetésnek tű­ nik. arra hívja fel a figyelmet. II. 1588-ban pedig egy oklevél­ ben kechkeffy desma (dézsma) szerepel. illetve mögött történelmi kapcsolatot kell sejtenünk. Szarvas G..

gida. Tavaly neősten keczke v a g i o n . Meddw keczke vagion . eztendei bak keczke olló no. 11 1631. no. 10 1631. Neősten keczke olló tawaly van . no. no. . no. jerke. no. . . s tágabb értelemben népünk állattartó kultúrájára vonatkozóan. cap. gödölye) terelőszavakból származik. a havasalföldi határban lévő majorsági juhok között szerepel:148 Eöregh kapra no. évi inventáriumában a majorsági juhok között a kö­ vetkező kecskéket említik:1'19 Ollós fejeős keczke vagion . . Az eddigiek — részletes nyelvészeti elemzés nélkül is — szol­ gálnak néhány tanulsággal a magyarság kecsketartására. . . Ollotlan fejeős keczke v a g i o n . . 11 Komána 1648. no. 6 Keczke bak no. . . 64 25 22 39 27 70 14 13 Az élő nyelvben a terminológiák közül csupán néhány szerepel. no. . Sejtetik azt. a bak. . 36 Millióra kapra no. A recens gyűjtés során már csupán a bak. 2 Eöregh czapp no. 2 1631. no. . hogy a kecsketartás terminológiái közül az állatnemeket és élet­ korukat jelentő szavak egy része (maga a kecske.Öreg bak Öreg fias Meddő Esztendős Esztendős Esztendős Esztendős Idei bak Idei czap Idei jerke bak czap fias jerke fiatalan 5 58 6 12 7 4 13 10 28 27 Fogaras 1632 januárjában (!) kelt inventáriumában. . eztendei neösteni keczke olló no. . . Kos (!) keczke olló tavaly . eztendőbeli czapp no. s a gida (nyelvjárási megfelelőivel) és alkalmanként a cap kerülnek elő. s ily módon a nyelv korai ré85 . . Tavaly czap vagion . Eöregh czap vagion .

86 148 m . 8. és gyakori még a Dezső. Vilmos. ami a bakkecske sajátos viselkedésmódját. Ez azonban újabb jelenség lehet. egy másik szócso­ port (cap. Zsófi. míg bakoknál a legelterjedtebb a Samu. Ritkább eset. Juci. Rózsi. A szarvállás alapján Csákó. s nem is meghatározó kulturális jelenség aspektusából nem lehet vállalkozni..tegébe tartozik. 1954. hogy általában a gyerekek vagy az asszonyok adnak nevet a kecskének. a baknak férfinevet adnak. Ezek nyomon követésére azonban ezen egyet­ len. olló) az állattartás honfoglalás előtti rétegére utalnak. mikor az állat külső jegyei vagy viselkedése alapján kap nevet. Aggtelek. a paraszti gazdaság állatai között elfoglalt sajátos helyét tükrözi. Gyuri. Palkó. ahogyan a kecsketartás is az állattartó kultúra egyik legkorábbi megnyilvánulása.152 szarvatlan állatoknál alkalmanként tulajdonnévvé válik Makkai L. Jelzik az adatok azt is. a nőstény állatnak női ke­ resztnevet. mivel azokon a helyeken. Semmi stb.m Csonka (ha törött vagy félreáll a szarva). színek A kecskének általában már fiatal korában nevet adnak. gödölye) a Kárpát-medencében való meg­ telepedést követően került állattartó kultúránkba. de az állattartás korábbi hagyományaira utal. gida. nevek. 454. hogy az ország egyes területein el­ térő volt a terminológiák terjedésének. Miska. változásának dinamikája. A bolgár—török jövevényszavak (kecske. 150 Orosháza néprajza II. 273. 522. hogy e mögött gazdaság-. A pásztorok számára is általában „csak kecske van. 151 Sgy. ahol sok kecske van. s érezhető. nincs külön ne­ ve". 152 Sgy. Makkai L. település. Csöpi stb. s a nevek többsége becéző alakban fordul elő. Nevek. ami az állat nagyobb megbe­ csülésének. nagyobb jelentőségének megnyilvánulása. Teresztenye. Maxi.és nyelvtörténeti ese­ mények húzódnak. Bözsi. Marika. 1954. A névadás leggyakrabban spontán.. Az átadó nyelveket tekintve a kecsketartás terminológiái állattartásunk ezen rétegének történeti szakaszait jelentik. jerke. A névadás újabbkori eredetére utal az is.150 Különösen a bakok névadásá­ nál érezhető egyfajta tréfás névválasztás. elsősorban an­ nak sajátos vonulatát jelentő vlach-jogú vándorpásztorok közvetí­ tésével. még ma sem kap megkülönböztető nevet az állat. A leggyakoribbak a Piri.

a köznyelvi Suta 1 5 3 ,szarvatlan' szó (lásd alább). Lényegesen g y a k o ­ ribb a színek alapján való névadás, s a szín g y a k r a n az állat m e g ­ különböztető n e v e k k é is válik. így Barna, Cifra, Tarka — ha több van, akkor Nagytarka, Kistarka — Hattyú, Hamvas (szürkés-fehér színű), Fekete, Rigó, Cigány, Özi (őz-színű), Kesely (fehér színű, fekete lábbal vagy folttal), 15 ' 1 Sárga, Babos (pettyes) stb. neveket a d n a k a színek alapján. A kis t e r m e t ű kecskének g y a k r a n a d n a k Morzsi, Borsi, Borsika nevet, a kezes, jámbor, e m b e r e k h e z szokott kiskecske neve g y a k r a n Biri. Csík megyében a l k a l m a n k é n t a szőre alapján nevezik el a kecskét, s így Szakáll, Szakállas, Hajas nevet kap. 1 5 5 Számunkra, s az állattartó k u l t ú r a egésze szempontjából azok a nevek a legérdekesebbek, amelyek n e m egyszerűen a valódi, m i n ­ dennapi életben ismert színek átvitelét jelentik az állatokra, h a n e m eredendően az állatok külső jegyeire, színére vonatkoznak. Ezek a terminusok esetenként a kecsketartás történetére, középkelet-euró­ pai kapcsolataira is utalnak. Széken Cigir a birkaszerűen gyapjas kecske, 1 5 6 Halason Bonta az egyenes, sima szőrű. 157 Lényegesen gaz­ dagabbak ennél a színekre vonatkozó adatok. A pásztornyelvben általános az; állatok színek alapján megkülönböztető elnevezése, a j u h n e v e k többsége kecskenév is. 158 Széken Baluka a fehér orcájú kecske, Vatyis, h a a szeme körül fekete folt van. 1 5 9 Csíkszentdomon­ koson Bélán a szőke szőrű kecske, Gyósa a fehér, Kecsula a t a r k a fejű, Székelyföldön Kacsulia a fekete fejű, fehér állat. 160 M á r a m a ros megye románjai Porumbá (kékes-fehér), Barzá (fehér), Pestrita (tarka), 1 6 1 az: Alsófehér megyeiek pedig Bresicea, Brumanä (deres), Cärämidä, Nenifonca neveket adtak kecskéiknek, színük alapján. 1 6 2 Nem lehet ezen dolgozat feladata részletes nyelvészeti vizsgálat, ezért a színekre utaló nevek közül a Vatyis szót emeljük ki, a m i Széken fehér kecskét jelent, szeme körül fekete folttal. A kifejezés m i n d e n bizonnyal a macedoromán oaclis szóból ered, melynek szár­ mazékai a Balkán-félszigeten és a K á r p á t o k b a n is beletartoznak a pásztorok szótárába: a szlovák (vakesa), lengyel (baksasta, bákiesis-

153 154 155 150 157 158 159 1(10 161 102

Általánosan elterjedt a szarvatlan állat megjelölésére. Sgy. Teresztenye. Vámszer G., 1959. 242. Vámszer G., 1959. 91. Herman O., 1914. 540. Podolák, J. 1978. 614.; Herman O., 1914. 700. Vámszer G., 1959. 91. Herman O., 1914. 539., 540. Roska M., 1943. 117. Herman O., 1914. 700. 87

ta), az ukrán (vaklesa, vakysa stb.), a román (cachesa, udchise) nyel­ vekben a fehér színű, fekete foltos (főleg szem körül) bárányok, illetve kecskék megjelölésére szolgálnak. A román nyelv erdélyi magyar dialektusában a vakisa a szó megfelelője. A kifejezés ha­ sonló alakban megtalálható a szerb, albán, bolgár, görög pásztor­ nyelvben is, különösen elterjedt azonban a szarakatszánoknál és a románoknál. Ez utóbbiak terjeszthették el a Kárpátokban és a szláv nyelvekben is.163 Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a Vatyis kecskenév ezen kifejezések származéka, mely a román nyelvből került az erdélyi magyarsághoz, s a szó történetén túl a magyar kecsketartás korai történetére — benne a vlach-pásztorok szerepére — utal. Nehéz lenne arra választ adni, hogy a kifejezés később ke­ rült-e át a kecsketartás szókincsébe, vagy párhuzamosan szerepelt a juhok és a kecskék megjelölésére. A vlach-pásztorok állatállomá­ nyának összetételére, s a Kárpátok-beli állatcsapatokra vonatkozó történeti adatok az utóbbit erősítik meg. A színekre utaló nevek közül említést érdemel még a Bárza, mely Csíkszentdomonkoson barnás-sárga színű állat megjelölésére szolgál,164 a Máramaros megyei románoknál a Barzá fehér kecskét jelent.165 Ugyanakkor az Aggteleki-karszt kis falvaiban több helyen felbukkan a kecske színének megjelölésére a Borzi, Barzi, Borzány kifejezés,166 mely lényegében meghatározhatatlan színt jelent, s csak kecskék megjelölésére alkalmazzák. Az állatokat külső jegyeik alapján megkülönböztető kifejezések közül — a kecske esetében — még a suta szó érdemel különös fi­ gyelmet. A magyar és a környező népek pásztorainak nyelvében a kifejezés, illetve rokon származékai főleg a szarvatlan állatok, leg­ gyakrabban juh, s méginkább a kecske megjelölésére szolgálnak.167 A szó nyelvünkben először 1437-ben bukkant fel személynévi össze­ tételben.168 A ,szarvatlan kecske' értelemben megtalálható a mai Magyarország északkeleti hegyvidékén, s ismert az alföldi pászto­ rok nyelvében is,169 de mivel bekerült az irodalmi nyelvbe, így va­ lamilyen jelentésárnyalata az egész országban ismert. A ,szarvatlan
163 m 105 1(36 167

Podolák, J. 1978. 618—619. Herman O., 1914. 539. Roska M., 1943. 117. Sgy. Teresztenye, Perkupa. Podolák, J. 1978. 611. skk.
T E S Z H I 624

168

169

.

Sgy. Teresztenye, Aggtelek, Égerszög, Szögliget, Jósvafő, Szőllősardó, Tornakápolna, Szin, Szinpetri, Szentsimon, Szalonna (Borsod-A.-Z. me­ gye), Kunszentmiklós, Tázlár, Kéleshalom, Jászszentlászló (Bács-Kis­ kun megye).

88

kecske' jelentés azonban az ország északkeleti hegyvidékén a leg­ elterjedtebb, ahol a szarvatlan állat megjelölésére egyetlen kifeje­ zésként használják. Az Alföldön a szarvatlan, szarvatlan kecske szó, illetve szóösszetétel az elterjedt a n e m szarvalt egyedek m e g ­ jelölésére, s lényegében r i t k á b b a suta kifejezés használata. A D u ­ nántúlról n e m állnak rendelkezésre kellő mélységű adatok, d e úgy tűnik, hogy ott a szarvatlan kecskére i n k á b b a buga, illetve a szarvatlan kifejezéseket használják. 1 7 0 (A szóföldrajzi adatok a k i ­ fejezés kelet—nyugat i r á n y ú terjedésére utalnak.) 1 7 1 Szlovák területen a suta kifejezés és származékai terjedtek el, melyek Szlovákia u k r á n - és m a g y a r l a k t a falvaiban is ismertek, s el­ terjedtek lengyel, m o r v a és u k r á n földön. A kifejezés azonban t ú l ­ lépi a k á r p á t i pásztorkodás régióját, felbukkan az albán, szerb, h o r ­ vát, macedón és a görög pásztornyelvben. A szó — nyelvészek sze­ r i n t — a Balkán-félsziget n e m szláv eredetű (minden bizonnyal al­ bán vagy t h r á k ) pásztoraitól ered, akiktől a r o m á n pásztorok vet­ ték át, s ők közvetítették a k á r p á t i pásztornyelvbe. 1 7 2 A kifejezés t e h á t a balkáni és k á r p á t i pásztorkultúra eleme, melynek a m a g y a r nyelvben való megléte ugyancsak a kecsketartás történeti rétegére, s a vlach-pásztorok szerepére utal. A szlovák nyelvben a suta kifejezésnek van ,kisfülű', ,lelógó fülű' állat (juh vagy kecske) jelentése is. 173 Az Aggteleki-karszton suta-filűnék nevezik a kisfülű kecskét. 1 7 4 Adataink — úgy érezzük — igazolják azt, hogy a m a g y a r s á g kecsketartása lényegesen differenciáltabb képet m u t a t , m i n t azt a recens gyűjtések jelzik. A nevek és színek kapcsán ismertetett a d a ­ tok utalnak k e c s k e t a r t á s u n k n a k a balkáni és k á r p á t i pásztorkultú­ rával való kapcsolatára is.

170 171 172 173 174

Vajkai A., 1959. 52.; Herman O., 1914. 454. TESZ III. 624. Podolák, J. 1978. 611. skk. Podolák, J. 1978. 612. Sgy. 89

bár a kecskeállo­ mány zöme az egyéb állatot is őrző pásztornépesség kezén lehetett. a kecskepásztoroknak (caprali) és az ilyfajta pász­ toroknak nagyon erőszakos csapata. 1896. azt egy XVI. a juhok és kecskék pásztorát em­ líti. hogy nem volt ismeretlen a középkor folyamán ez a foglalkozás. 1950.V. Hogy a kecskepásztorok száma mégsem volt jelentéktelen. 90 . melyben — egyebek között — azt írja. később csökkent csupán je­ lentőségük. PÁSZTOROK ÉS GONDOZÓK Hazai történeti forrásaink elég ritkán tesznek említést kecske­ pásztorokról.2 A Nádasdyak dunántúli birtokainak 1549-es gazdasági számadása pl. ennek termékeny és gazdag síkföldjén". Ulászló levelet írt X. II. 464... 160. hogy a szántóföl­ dön élő parasztokhoz (ti..4 Van azonban az említetten kí­ vül is néhány adatunk. s annak következménye. Tagányi K. I.3 s közös nyájakról adnak számot a Rákóczi-birtokok gazdasági iratai ós az erdélyi urbáriumok is. Takáts S. 609. 1914. A kecskés kifejezés Herman Ottó szerint a XVII. Szabó M„ 1970. D. 531. elterjedt a juhokkal való közös legeltetés. akiknek hatalmas sokasága lakik ebben az országban. 181. 36. önálló kecskepásztor egyre kevesebb volt. 1959. a Dózsa parasztháború kapcsán.. felkelőkhöz) csatlakozott a „marhapászto­ roknak (bubulci).0 A sárospataki uradalom urbáriuma 1648-ban Erdőbényén említ egy Nagy István nevű sze1 2 1 4 5 fi Szabó I. közös nyájak miatt — természetesnek tűnik. hogy viszonylag rit­ ka lehetett az önálló kecskenyáj.. 1915. stb. századi adat igazolja.. Ez — a már jelzett tartásmód.. Prodan. s fejszéikkel a fák ágait vágták állataik számára. 1514ben.1 Szabó Mátyás szerint az európai állattartás korai történeti forrásai a kecskepásztorok nagy szerepét jelzik. 5 1647-ben a Zemp­ lén megyei Nagykázmér elöljárósága bünteti azokat a kecskéseket. Makkai L. 905. 333. 1954. Egy 1622-ből Máramarosról származó adat említést tesz fejszés pásztorokról. II. Leó pápának. Belényesy M. századig általános: Herman O. akik — a forrás szerint — kecskepásztorok voltak. stb. akik állataik számára az erdőt vágják. amely egyértelműen jelzi. 1970. 300.

9 Alsó-Fejér megye 1804-ben arról intézkedik.3 II. század végén Tiszaadonyban. 3 köböl rozs. 10 Tagányi K. 1 köböl búza.mélyt — akinek sem állata. 1 süldő.12 A XV—XVI. 3 véka búza. 1909.A kecskepásztorok pedig csak kettő találtatott meg. Raduly Iván. hogy a kecs­ kepásztorok tevékenysége a tartásmód sajátos formájával. 1 gedó. s ő gondoskodott róla. » 8 Tagányi K. hanem árendálta az uraságtól: 1793-ban 50..8 1788-ban Máramaros megye szolgabírójá­ nak jelentésében — melyben a hosszúmezei erdőben esett károkról számol be — a következők olvashatók: . a falu közepén külön házat épített. 876. 3 Ft külön ia&r** szerint. A számadó évi járandósága 1794ben a következő volt: 17 Ft. kenderföld.. század fordulóján a sümegi várban a kecskepásztornak 2 ft. 4 pár bocskor.. 1 kabát. 13 Bodó Sándor szíves közlése. Az egykor önálló foglalkozásra utalhat a Kecskés családnév is. hogy a pásztordíj két kecskegida után egy dénár volt. A következő esztendőben az uraság maga fogadta fel a bojtárt. az erdei legeltetéssel társult.. Pál András pásztora". II. 1896. amit később is csak kecskés háza néven ismernek a falubeliek. 80. 12 Herman O. 1909. sem telke. 2 pár fejér ruha vagy helyette 3 Márijás. 1896. Balázs Pál kecskése és Argyelán Iván. 11 Kálmán B.. A kecskés számadó ott 1788-tól 1795-ig Bengi Pál volt. 280. egész ruha. 5 pár bocskor. 2 gyolcs és vászonfehér­ nemű volt a fizetése. Idézi: Herman O. 154. A bojtárja fizetését kezdetben ő vette fel. 1909. 1973. 1433-ban Bártfa számadásából kiderül. 7 1764-ben Kiszte faluban (Sátoraljaújhely körzete) a Nyilaserdő használatáról Koleszár János.. Ek­ kor — a száraz konvencióként szolgáló termények mellett — a kö• Makkai L. Szabó Andrást. 2 véka főzelék.11 Néhány adat jelzi a kecskepásztorok járandóságát is. 91 . mint önálló foglalkozás a hatékony erdővédelemmel és a kecsketartás ezzel együtt járó viszszaesésével szorult háttérbe. 1 köböl főzelék.. sem cenzusa nincsen — s ki „urunk keczke paztora". 1954. s a kecskepásztorság.10 Ezek az adatok azt is jelzik. a kádár és a kőműves 12 ft-ot kapott. 9 Idézi: Herman O. A bojtár fizetése a követ­ kező volt: 2 Ft. hogy „a kecskepásztoroknak az erdőkre fejszével járni szabad ne legyen".) 13 A Bereg megyei kópócsapáti birtokos kecskése szá­ mára a XVIII. 224. 1 nadrág.. 1794-ben bojtár is volt mellette. 1 köböl őszi vetés helyett. 255. 1794-ben 62 Ft-ot fizetett érte. 1 malac. tengeriföld. (Ugyanakkor pl. A tejjel ekkor nem számolt. 6 köböl és 3 véka rozs. úm. a falu kecske­ pásztora tesz vallomást. 255. 3 Márijás sóra.

7 nőstény kecskeollóból 2 döglött meg. nyakravaló. 92 Ut . kalap.. Demeter Lászlóé (1796): 3 Ft. nem voltak részesei a zár­ tabb pásztortársaáalomnak. 16 A pásztorokat nem is övezte egyforma megbecsülés.73. !a Vasárnapi Űjság 1861. A főzeléket lencsében. 618. kis guba.14 A pásztorok bő­ rökkel való elszámoltatása a kecskék esetében is általános lehetett. bojtárjai előbb Kertész Mihály.1. 1972. 1795-ben a tej árendálása megszűnt. bocskor." 15 A bemutatott adat­ sornál azért időztünk részletesen. Az adatért Csiszár Árpádnak tartozom köszönettel. nadrág. guba. 1 gedó. bocs­ kor. 142. és T. borsóban.vetkező volt a járandósága: 4 Ft. bocs­ kor. mert télen-nyáron legeltették az állatokat. szűr. A kecskepásztorok főleg a közösség pe­ rifériáján élő szegényemberek közül kerülhettek ki régebben is. Mezőkaszony környékén legeltetett. nem tud számot adni nyolcnak a bőréről. 17 Hőgye L. A számadáskor a bőrökkel is elszámoltak. s ilyenkor az uraság közvetlenül látta el odaküldött élelemmel. kép). 1644-ben a görgényi uradalom számadásában a következő áll: „A Bios Triff elejibe a d o t t .1. 1954. nyakravaló. s közülük régen is a kecskepásztort becsülték legke­ vésbé. csizma. s a kecskepásztoroknál is fellelhetők a pásztorhierarchia nyo­ mai. szűr. nadrág. A másik fél évben — télen — távolabb. 79. A kecskés fél évre megkapta a konvencióját. 1 gedó. s maga gondoskodott kenyérről. A vasárnapi tej a kecskést illette meg. 2 pár fejér ruha. 1795-től 1803 végéig a számadó kecskés Vas József. 13 Makkai L.17 A kecskepásztorok tár­ sadalmi helyzetére utal talán a közmondás is. Nagy számban voltak közöttük gyerekek. . nadrág. a kecskék tejhasznát a birtokos maga vette át. 2 pár fejér ruha vagy helyette 4 Márijás. 69. aszalt gyümölcsben kapták. Fizetésük a kö­ vetkező volt: Kertész Mihályé (1795): 3 Ft. csizma. övedző guba. kalap. mégis úgy tűnik. Bár a kecskésé régen külön foglalkozás volt a pásztorok kö­ zött. csizma. hogy a kecskepásztorok nem tartoztak a szó valódi értelmében vett pásztorok közé. mert egyfajta képet ad a kecske­ pásztorok helyzetéről és tevékenységéről. akik­ nek fizetsége 8—12 krajcár kecskénként 1 évre. bunda. Beregi Múzeum adattára és dokumentumtára: D. mely kétségkívül a Eördögh Dániel kopócsapáti birtokos gazdasági feljegyzései. 135. majd Demeter László voltak. kásában. neki volt a legkevesebb a bére is. A Vasárnapi Üjság a múlt század derekán — bár kissé romantikus képet fest — „a művelt világ félvad egyénei"-nek nevezi a kecskepásztorokat (23. .

a legjelentősebb kecsketartó területek leszakadása óta. önálló kecskenyáj csak kevés helyen maradt meg. amiért érdemes volt külön pásztort fogadni. 1914. ami már „eltartott egy pász­ tort". 93 ." 18 A kecskék legeltetésében és a pásztorlás szervezetében alapvető változás következett be az elmúlt évszázadban. 41.23. kép. majd különösen az országhatárok átrendeződése. A Bakonyban — ahol már a XVII.) társadalom két szélső pontját állítja szembe: „Kecskepásztorságról uraságra menni. alföldi részeken csupán a legnehezebb. háborús években volt külön kecs­ kenyáj.. 50—60 állat volt az a mennyiség. a Horváth pásztornemzetség- 13 Herman O. században is külön fog­ lalkozás a kecskésé — még századunk elején is különvált ez a ré­ teg a pásztorokon belül. Szentgálon pl. Ez az állatcsa­ pat a közelmúltban már csak hegyes területeken állt össze. Havasi kecskepásztor (Vasárnapi Üjság 1861.

juhok­ kal. 94 . . így alkalmanként felbukkannak a kecsketartásban olyan ele­ mek. s a kecsketartás tilalmazása is akadályt jelentett. 27. A kecskék számának csökkenésével a sertésekkel. mert a növényzetben nem tettek kárt.20 A kecskepásztorok a falu legszegényebb emberei közül kerül­ tek ki.22 Teresznyén pl. Gyakran gyerekek őrizték a kecskenyájakat. a többi állat beszorulásakor külön nyájat szerveztek — alkalmanként több szomszédos falu — a kecs­ kékből. s télen még azt sem bán­ ták.19 a bakonyi falvak al­ es felszeg szerint fogadtak kecskést. Sgy. A pásztor télen nem volt kint állandóan az állatokkal. ami nehéz feladat volt. 22 Viga Gy. Általában egész évre szegődtek. s így a pásztorlás rendje is azon állatcsapatokéhoz igazodott. ott ezen állatok legel­ tetése. szarvasmarhákkal hajtották legelőre az állatokat. 2t Gazda K. amiket a csordás külön pénzért legeltetett. A kecskenyájak szervezésének és legeltetésének — a pásztorfogadás mellett — a legelők hiánya. öregkecskést és kiskecskést. Tehetősebb ember nem is vállalta. mert a sertésnyájak. A legeltetés ideje télen rövidebb volt (reggel 8-tól délután 3—4 óráig). a szegényebbek számára viszont jelentett némi jövedelmet.. köztük és a falu között a legeltetési társulatok voltak a közvetítők. » Tálasi I. 1974—75. 26.. 21 Alföldi falvakban előfordult. kondák jelentős része — még az elmúlt évtizedekben is — télen is kijárt.ben a Kecékés ragadványnév is felbukkan. amelyek az állattartás egészét tekintve atipikusnak nevezhetők. 1939. Kényszerből vállalták el a kecskék őrzését. 1939. 1977. gyakran voltak cigányok. 320. Érdekes példá­ kat találunk erre az Aggteleki-karsztvidék és Észak-Borsod falvai­ ban. Ahol nem volt külön nyájra való kecske. aki állataival a tarlót legeltette. s egész tartásmódja a többi állatfaj tartásának rendjét és évi ritmusát vette át.. hogy késő ősszel. A tavasztól őszig legeltetett állatcsapatok mel­ lett előfordult. 10. 237. ha véletlenül a szomszéd falu határát járta a jószág. Mivel a kecskéket őrző személyek gyakran nem valódi pász­ torok.J Tálasi I.. Ekkor nem kellett különösen vigyázni az állatokra.. Szentsimon.. csak 2—3 alkalommal nézett rájuk. s rövidebb volt a hajtás napi útvonala is. A sertések­ kel még volt lehetőség az egész éves legeltetésre. még az 1970-es évek elején is kijárt télen a kecske. Korábban — mint ezt már jeleztük — a kecs­ kék tartásában a télen-nyáron való legeltetés játszott meghatározó szerepet. hogy csak az aratás utáni 1—2 hónapra fogadtak kecskepásztort.

az utcák sorrendjében őrizték a kecsketartók. amely nem intenzívebb gazdál­ kodási forma jele. illetve a kecskét is őrző pásztorok újabbkori bérének és megajándékozásá­ nak. A faluban a második világháború után külön kecskenyáj volt.Sokszor azonban nem vállalták el más állatcsapatok pásztorai a kecskék őrzését. mindenki maga legeltette állatait. rakoncátlan állatnak tartják a kecskét. ott a gyerekek. Ez is utal arra. ezért a kecsketartók sorban őrizték a nyá­ jat. elsősorban árok­ partra. mert nagyon pákosztos. mivel az ezzel kapcsolatos adatok egyaránt jelzik a kecske­ tartás és a kecskepásztorok megítélését. magasabban fekvő. s együtt őrizték őket. akik a gondjaik­ ra bízott másfajta állatok mellett kecskét is őriztek. (Azok a pásztorok ugyanis. melynek őrzésével sok baj van. a többi állat utáni fizetség arányában kapták a kecske utáni járandóságukat. Érdemes némi figyelmet szentelni a kecskepásztorok. illetve nem tudtak fogadni a gazdák. Pásztor hiányában a legeltetésnek egy sajátos formája alakult ki: a soros őrzés. melyre Kissikátorban (Borsod me­ gye) találtam érdekes adatot. az állattartás visszaszorulásának. Amelyik család több kecskét tartott. az állat helyét a paraszti gazdálkodásban. leggyakrabban a sertések 95 . majd még inkább a szervezett legeltetési lehetőségek felszámolásával a kecsketartás egésze a nők feladatkörébe került át. Ilyenkor a legeltetésnek sajátos. vagy más állatok táplálására alkalmatlan füvet termő terü­ letre. hanyatlásának megnyil­ vánulása. s a nyájat naponta felváltva. sokszor pedig a gazdák maguk tiltakoztak az ellen. hogy az önálló kecskenyájak meg­ szűnésével. amíg a határ szabad volt. hanem a legelő és a pásztorok hiányából adódó kényszer. soros pásztorlás.) A pásztorok — maguk és családjuk élelmének beszerzési lehe­ tőségeitől függően — terményben vagy pénzben kapták járandósá­ gukat. Vagy azért. Mivel pásztora nem akadt. addig az elmúlt évtizedekben a kecsketartás teljesen női munka lett. Májustól az első hóig azonban közös nyájba hajtották a kecskéket. Az őrzés főleg az asszonyok és gyermekek munkája volt. a pásztorbért vagy szájbért23 Ez általában 1/4—1/2 része volt a szarvasmarhák utáni járandóságnak. hogy a kecske a közös legelőre járjon. Májusig. Míg korábban csak a haszonvétel. A több kecskét tartó családok esetenként saját állataik mel­ lé nyájba gyűjtötték a falu több kecskéjét is. A legelők hiányában ennek megnyilvánulása a pány­ ván való tartás és az istállózás is. s adalékul szolgálhatnak más állatcsapatok pászto­ rainak megismeréséhez. s a ház körüli gondozás volt női munka. más állatok által nehezen megközelít­ hető. főleg suhanc fiúk hajtották ki az állatokat legelni. s a pásztoroktól egyre inkább gondozók vették át a feladatokat. alkalmi formái alakultak ki.

porció pálinkát. ha a kecske hármat ellett. kolbász. megállapodástól függően. bizonyos alkalmi. Ha új állatot hajtott a legelőre a pásztor. elvárásokat. Gyakran nem is illette meg más ezeken a járandóságokon kívül a kecskék pásztorait. ha bak is volt köztük. főleg ünnepi ajándékot is kapott a kecskepásztor. s vallják. 06 . pénzben kifejezve. melyet kihajtás előtt kapott a pásztor: néhány tojást. hanem sokszor falvanként is eltérő volt. szakajtó krumplit. Cserépfalu. Általában 1/2—1 véka gabona volt egy évre az 1940—1960-as években. Ünnepkor (pünkösd. hogy egy napig sem őriznék a kecskét ennyi járandóságért. hiszen a hozzávalót — főzet bab. kará­ csony) kaláccsal. i! M 25 A Tiszazug falvaiban szájbér a pásztorbér neve. az újabb időkben egyesítette magában a pásztorkodás hagyo­ mányait és az újfajta lehetőségeket. Dédestapolcsány (Bodó Sándor gyűjtése). (A gazdák többsége nem sokallja ezt az összeget. húsvét. (Sgy. né­ hány tojás — a pásztor felesége szedte össze. hogy a kecske ellésekor 10—20 Ft-ot adtak a pásztornak. Az összegyűjtés alkalmát kerülésnek nevezik. Az utóbbi helyen csak akkor kapta meg az egyik gidát a pásztor. akkor 10—20 Ft szoktatót fizettek neki. Elterjedt szokás volt.) Ez utóbbira csak Szentsimonban találtam adatot. illetve a kihajtáshoz kapcsolódik a bocskorpénz vagy derékpénz^1 néven adott 5—20 Ft-nyi pénzbeli juttatás. szalonnával. később havi 20—50 Ft állatonként. Borsod-AbaújZemplén megye falvaiban általános volt az ún.) Ehhez járt a borsodi falvakban egy vacsora. kosár krumpli. lángossal. pár kiló lisztet jelentett.25 A kecskepásztor járandósága azonban nemcsak vidékenként. Al­ kalmanként azonban. akkor a szaporu­ latból egy a pásztort illette meg. Né­ hány borsodi faluban. egy kenyér. amely inkább jelképes járandóság. az 1950-es években havi 10 Ft. nagypénteki adása. Ezekhez az alkalmakhoz.pásztorának bérével volt egyenlő. s némi aprópénzzel hono­ rálták a pásztor jókívánságait. Sgy.

mellette a tej jelentősége csak szezonális. 1.5 a Kárpátok terü­ letén ugyancsak a kecske teje a legfontosabb.VI. szerint a szláv népeknél a tejhaszon és a bőr a kecsketartás elsődleges célja. Olaszország. 1976. a kecskehús fogyasztása az alacsonyabb kulturális szint velejárója. Görögország). A mediterrán térség azon országaiban. 1961. s ha újra növekszik az állat tartásának szerepe (nehéz szociális időkben). Moszynski. Ahol vi­ szont a kecsketartás szerepe nem számottevő.: Novak. 1969. V. ott a haszonvétel el­ tolódik valamelyik irányba. 792.) Vö. a haszonvétel egyes formáinak aránya az európai kontinens különböző területein eltérő. Baromfitenyésztés 1957/8. 1972. K. 140—141. Kowalska—Lewicka. Dias. tejkultúráját vizsgáló 1 2 3 4 5 6 Szabó M. Franciaország. A tej A tej a magyarságnál a kecsketartás legfontosabb haszna. 97 7 . J. 2 Az alpi területeken a tejhaszon a te­ nyésztés elsődleges célja. de főleg teje miatt tartják az állatot. 162. akkor a tejhaszon lesz ismét a legjelentősebb. Az állat tartásmódja és a tartás évi ritmusa a tej haszon elsődleges vol­ tát hangsúlyozza.és a hús­ haszon. 1970. Wolski. K. ott közel egyformán fontos szerepet játszik a tej.3 Németországban a múlt század végén az ipari körzetekben tudatosan támogatták a kecsketartást a munkások jobb tejellátására/' Moszynski. 334. A. akkor legtovább a tej jelentősége ma­ rad meg. (Tenyésztési mutató. 652.6 Amikor a kecske­ tartás veszít jelentőségéből. Skandináviában a hús a legfontosabb haszna a kecskének. de kiemelkedő a kecskebőr feldolgozásának színvonala is (Spanyolország. K. Népünk tejfeldolgozását. A KECSKETARTÁS HASZNA A kecsketartás haszna.1 Az Ibériai-félszigeten kedvelt ugyan a fiatal kecskék húsa. 137—138. ahol a legnagyobb a kecsketartás jelentő­ sége. I..

és kecsketej beadása. típusainak megfe­ lelően. Ál­ talános gyakorlat volt ez a környező népeknél. 315. s haszna el­ sősorban a tehéntej pótlását szolgálta. táji és szociális. rész­ ben pedig a szarvasmarhatartás tejkultúrájából származtathatjuk.és kecsketej közös tulajdonságai mellett. 652. illetve — a kecsketartás újabb keletű. 1968. a tejfeldolgozásnak gazdag skálája áll előttünk.7 A kecsketej feldolgozá­ sának kultúrája gazdag volt még az utóbbi évtizedekben is.. tehéntartást pótló jellegét hangsúlyozva — csupán annyit rögzített. A.. s úgy dolgozzák fel sajttá.és a tehéntej feldol­ gozásával való kapcsolat onnan is ered. 1969. 240. 98 7 8 . hogy amint általános volt a kecskének az említett állatokkal való közös tartása. Novak. hogy a juh. 1957. 0 A tehéntejjel való keverésre kevesebb adatunk van. 8 A vegyes tejből készült sajt értéke azonos volt a tisztán juh­ tejből készültével.: Kowalska— Lcwicka.. il­ letve a tehéntej feldolgozásával. 1972. Valószínűnek tartjuk. 653. század végi adat jelzi. 9 Kowalska—Lewicka. 1969. 588. V. Kovács L. ugyanúgy el­ terjedt a tejfeldolgozás során a kecsketejnek a többi állat tejével való vegyítése. A juh. Gyakorlati oka volt ennek a tejmennyiség is: a kevés kecske nem biztosított elegendő mennyiséget. hogy a kecske te­ jét a tehéntejhez hasonlóan dolgozzák fel. K.. ame­ lyet csupán kecsketejből készítettek volna el. 605.. A. 141. 1972. illetve termé­ ket. bár még az 1950-es évek beszolgáltatási rendszerének idején is általános volt a vegyes tehén. A kecsketartás már jelzett. Moldva és Havas­ alföld területéről már XVIII. A kecske és a juh tejének közös feldolgozása minden bizonnyal általános nép­ rajzi jelenség. Az is igazolható. Novak. amikor pedig a kecske valóban a „szegényember tehene" lett. 1961. ugyanakkor Zólyomi J. Idézi: Földes L. hogy a kecske­ tej feldolgozása során nem találunk olyan eljárást. 141. hogy a vegyes — juh.és kecske – nyájak tejét összeöntik. N.vagy a tehéntej feldolgozásá­ nak eljárásaival és készítményeivel. hogy a kecsketej feldolgozásának egész technológiája rokon a juh-..néprajzi irodalmunk alig vett eddig tudomást a kecsketej felhasz­ nálásáról. Főleg a hasonló tulajdonságokkal rendelkező juh­ tejjel való keverésnek vannak történeti hagyományai. A közös tejfeldolgozáshoz vö. mely a két állat együttes tartásában gyökerezik. eszközeit részben a juhászat.. a két állat korai domesztikációja óta párhuzamosan fejlődött tejhasznuk feldolgozá­ sának rendszere is. Dunäre. nincs olyan végtermék. Kétségtelen.. 1969. a tej keverését nem tekintették hamisításnak. mely min­ dig a konkrét lehetőségeknek megfelelően volt önálló vagy volt alá­ rendelve más állatok tejkultúrájának. V. amelyik ne lenne rokon a juh.

1915. s gazdag variációját állították elő a tejtermékeknek. 4—6-szori szorítással fejik ki a tejet (25. Ezt a módszert főleg nők alkalmazzák. tartását tiltották. A legeltetésnek ebben a rendszerében a reggeli és esti fejés szokásos. illetve a vegetáció éves ritmusának rendjéhez igazodik. Ezzel szemben a hegyvidéki szállásokon. tenyésztőit kigúnyolták.: Sztripszky H. A nők ide- 10 11 Gunst P. a legszegényebbek gazda­ ságaiba szorultak vissza. illetve két kézzel fejnek — főleg több kecske esetén — zománcozott zsétárba. s az eilest követő négy-hat héten nem tartanak igényt a tej­ re. a tej haszna a tartásmód.. a legeltetés évi rit­ musának függvénye. 1970. Az egyik szerint oldalról fejik az állatot. Készültek termé­ szetesen tisztán kecsketejből is termékek. A Szent György nap környéki kihajtástól au­ gusztusig általában háromszor fejtek — délben is a szállásra haj­ tották a kecskéket —. A szociális színvonal emelkedésével a kecsketej jelentősége csökkent^ elvesztette szere­ pét az emberi táplálkozásban. s csupán a tüdőbetegek számára tartották fontosnak tejének fogyasztását. 11 A kecske fejesének két. s bal kézzel 2—3 literes edényt tartanak a tőgy alá. s az állatok táplálékai közé szorult vissza.lényegesen megszaporította a juhtej mennyiségét. s a közösségi nyájak esztenáin a fejés — a legeltetés évi ritmusából eredően — sokkal inkább a naptári év. kép). he­ tében. 147. Vö.—Bilák L. A kecsketej fel­ használása a közelmúltban már a szociális helyzet függvénye volt. marokkal és ujjakkal végzik a fejést. 399. zsojtárba (24. mellé guggolva. augusztustól a beszorulásig viszont csak egy­ szer. hogy jobb tenyérrel. s a tőgyet két marokkal átfogva. s volt aki a főváros tejellá­ tását is több ezer kecske beszerzésével tartotta megoldhatónak. akik korábban csak tehenet fejtek. A kecske fejese. a készítés technikája min­ den bizonnyal azonos volt a juhtej feldolgozásával. csupán a vemhesség utolsó néhány. üldözött állat lett. Míg nehezebb szociális helyzetben gazdasági szakírók csi­ náltak propagandát a kecsketartásnak. A naponta hazajáró állatokat a parasztembe­ rek szinte egész évben fejik. jól elkülöníthető módja alakult ki. 99 7* . Szűkösebb időszakban minden cseppjét elfogyasztották. illetve azok a férfiak. 10 addig a helyzet javulásával a kecske megvetett. Ez az eljárás a juhá­ szat munkamódjából került a kecsketartás elemei közé. kép). reggelente. A másik — gyorsabb­ nak tartott — fejési módot csak férfiak alkalmazzák: az állat hátsó lábai közé helyezik a fejőedényt. „lekussolva" úgy.

skk. 25. 100 . III.. fél év 359.) 1 2 Nyugat-európai orvosi adatok igazolják. Kőszegen annyira elszaporodtak a kecskék.-Z. hogy a kecsketejet orvosságnak tartják. 1 4 « Magyary-Kossa Gy. amelyek szoptatták a gyer­ meket. 8. akik tüdőbetegségük m i a t t r á voltak szo­ rulva. 14 Falusi Gazda 1865.. hogy a gyenge csecsemőknek kecske-dajkákat írtak elő. Borsod-A. akik házról h á z r a vezették kecskéjüket. Kecske fejése oldalról (Aggtelek.s 1931. megye) genkednek ettől a fejésmódtól. (Már 1649-ből van a d a t u n k arra. H Lónyay G. hogy t a r t á s u k a t tiltották. kép.24. A kecske frissen fejt tejét sokféle módon hasznosítják. Isszák nyersen. tüdőbetegek s z á m á r a ajánlott orvosság. II. 368. s helyben fej­ ték k i a vásárlónak a szükséges tejmennyiséget. m e r t a kecske könnyen belepiszkol a tejbe. 1 3 A múlt században Pesten és Bécsben is felbukkantak azok a tejárusok. csupán azoknak engedélyezték. 1910.

Gazdag skálája áll előttünk a kecsketej-készítményeknek. 101 .. ahol a juhászainak nem volt jelentősége. kép. Borsod-A. me­ lyek a tejkonzerválás különféle módjával készültek.15 A kecsketej feldolgozásának kulcskérdése a tejoltó anyagok ismerete. Ada­ taink egyértelműen azt jelzik. ott a kecsketej feldolgozása so­ rán nem ismerik a tejoltók használatát. használták tészta dagasztásához.-Z.és tehéntej konzerválásával való — már jel­ zett — kapcsolatát igazolja az is. Ezzel szemben. 629. habartak vele. s így a tejtermékeknek csupán egy szegényebb skáláját tudják előállítani. és az így nyert készítmények sora. skk. s a tejoltós sajtkultúra rétege. 1970.25. Általában zsírosnak. erősebbnek a tehéntejnél. megye) A kecsketejet felforralták kávéhoz. Kecske fejése hátulról (Aggtelek. hogy azokon a területeken. hogy egyaránt jelen van a tejfel­ dolgozás oltó nélküli túrókultúrája. Kovács L. A kecsketej feldolgozásának a juh. táplálónak tartják. 15 K. illetve használata.

Az alföldi és hegyvidéki állattartás eltérő tejkonzerválási eljárá­ saira utal a kecsketejből is előállított erős túró. kis fémfazékba vagy üvegbe tették (26. megaggasztalják. érett tú­ ró. Hasonlóan készítették a túrót tejoltóval is. A tejet lábasban vagy cserépedényben megaltatták. 3 kg túró lett. a frissen fejt tejjel teli edényt egy órára hideg vízbe állí­ tották. bár ismerik az oltó­ anyagok használatát. A friss túrót sóval összegyúrják. Túróruhában. hűvösebb időben öt-hat fejés tejből csináltak túrót. s mindig oltóval nyert túróból készült. Kéleshalom. haluskára. Ezzel szemben a Duna—Tisza-közének falvaiban a túrókészí­ tés során oltót tettek a friss. ami lényegesen meg­ gyorsította az alvadást. néha hagymával keverve. Feltűnő. s a tűzhelyen. A tejet lassan. A túrót fogyasztották frissen kenyérrel. Volt. hogy feladja a fölét. 3—4 kg túrót használtak fel. s hagyják lecsepegni. hogy a savó könnyebben kicsepegjen be­ lőle. akkor 3—6 napon át mindig hozzágyúrták a friss túrót a már besózott adaghoz. hogy a még le- Sgy. nem készítettek külön vajat belőle. (A hűtés lassítja az alvadás folyamatát. tőgymeleg tejhez.16 túrósdézsába. A feldolgozásra váró tej mennyisége és a kívánt végtermék eltérő eljárásmódokat követel. Ez­ után fakanállal megtörik. de ott az altatást kis mennyiségű oltóanyag (lásd alább) hozzáadása pótolta. kelesztett sült tésztába. Nyáron két fejés. Néhány napra oldalra döntötték a túrósedényt. Ha több volt a tej. vagy mullzacskó — leszűrik. Az oltó gyorsan összefogta. akkor kb. csípős túró. Ha viszont vajat akartak nyerni. sztrapacskára. kép). túró készítéséhez soha nem használtak tej­ oltót. melynek további feldolgozása a fentebb leírt módon történt. ha kevesebb. magától hagyták megaludni. 40—45°-ra melegítve megheggesztik. meg fonnyasztják. A túró készítésének folyamata — oltó nélkül —: a következő volt. hogy több föle legyen.ahol ismerik a tejoltók használatát. iúrózsacskóban — mely három.) A megaludt tejet lefölözik. s csak ezután altatták meg. ott a tejtermékek lényegesen gazdagabb sokfélesége árulkodik a juhászat egykori jelentőségéről.vagy négyszögű vászon. aki 4—5 alkalommal. 102 . s favéndölbe. Az alföldi fal­ vakban ez a tejtermék friss. Ahol kecskét tartottak. tették főtt tésztára. viszont a tej zsírja a túróban maradt. összehúzta a tejet. 10 liter kecsketejből kb. keserű túró készítése. hogy az északi hegyvidéken. ott a tej megaltatásának és a túrókészí­ tésnek szintjéig mindig eljutott a tej feldolgozása. melyet az Aggteleki-karsztvidék falvaiban akkor is juhtúrónák neveznek. háromnaponkéat újra átgyúrta a besózott tú­ rót. ak­ kor nem oltották a tejet. ha kecsketejből készült.

s télen fogyasztották az érett túrót. s való­ színűleg mások kulturális kapcsolatai is. sóval összegyúrva vadnába. majd kővel lenyomatták. mert különben megrontot­ ta azt. Jósvafő. kép. A begyúrt túró né­ hány hét alatt összeérett. Ették ke­ nyérrel és hagymával.-Z.26. Aggtelek (Borsod-A.. Sgy. mert mindig újat gyúrtak hozzá. tették főtt tésztára is. A fentebb leírt módon fo­ gyasztották ezen a vidéken is. megye). 103 . Főleg nyár végén és ősz elején készítették. Juh. s kis falappal takarták be. Az előző móddal szem­ ben. hogy a kétféle eljárás a tejkultúra két eltérő rétegét tükrözi. az északkeleti hegyvidéken az érett túrót mindig gomolyából készítették. mogyoróia-lapuval takar­ ták be.-Z. Bár a kérdés a többi állat — főleg a juh — tejének feldolgozásával való összevetést kíván. Varbóc.-Z.és kecsketúrós „vadna" (Szőlősardó. úgy tűnik. Tormalevéllel. Csavaros túrósdézsa (Tiszakürt. A telt edényt néhány nap után zsírral átitatott ruhával.17 kupába. a gomolya begyúrása a brindzakészítéssel mutat rokonságot. kép. s észak- 17 18 Sgy. Használták erre acél­ ra a juhászat csavaros túrósdézsáit is (27. ahol egész évben nem fogyott ki. megye) 27. A megszikkadt gomolyát lereszelték vagy húsdarálón ledarálták. Borsod-A. 18 üvegbe vagy zománcos fazékba tették. kővel nyomtatták le. Szolnok megye) csepegő savó ne keveredjen a túró közé. Égerszög. csípőssé vált. bár volt. megye). Kissikátor (Borsod-A. kép). s deszkával. A hegyvidéki adatok.

A készítéshez vö. A túrót háromszög alakú zacskóban kicsöpögtették. skk. Mások sóval gyúrták össze. Kovács L. jól elválasztható rétegét képviselik. il­ letve a tej oltóanyagokkal való konzerválásának. kecsketej­ ből csak annak mintájára állították elő. ott nincsenek igazán jelentős hagyományai az oltó használatának.: K. 1970. 104 . tornácra tették szikkadni. gömöri elterjedése is azt sejteti. 20 K. Mint arra K. Vö. hogy a vlach-pásztorkodás hagyatéka még akkor is.19 A kérdésre megnyugtató választ azonban csupán a magyar tejkultúra egész rendszerével való összevetés adhat. kúp alakú darabokat formáltak belőle. Az oltóanyagok ismerete főleg a juhászok tevé­ kenységéhez kapcsolódott. A túrótípus elterjedéséhez. én. ahol füsttel enyhén megcsapat­ ták. 22 Sgy.: Paládi-Kovács A. (Nem tartjuk meggyőzőnek K. szita alatt tartották. Kovács L. A kecsketej feldolgozásához használt oltóanyagok megegyez­ nek az adott terület tejkultúrájában általában használt oltókkal. satuban megszikkasztott. 1970. TESZ I..22 A kecsketej feldolgozása során — hasonlóan a többi állat tejé­ hez — meghatározó az oltóanyagok ismerete vagy azok hiánya.borsodi. Szelevény. Kovács László azon véleményét. 170. s csak azután cipózták ki apró kúpokká. a kecsketej fel­ dolgozásának idézett adatai csupán a probléma exponálásának le­ hetőségét jelzik. mely szerint a brindza a magyar tejkonzerválási mó­ dok között a begyúrt túró modelljére jött volna létre.. csupán a tejoltóval készült. 21 Feltűnő. ahol nem volt számottevő juhászat. Kovács László rámutatott — s ezt néprajzi adatok tömege igazolja — az oltóanyaggal.. Ennek felhasználása azonban nemigen lépi túl a kecsketej konzerválásának gyakorla- M Győrffy I. 5—8 cm magas. s az egész tejkultúra két. Teljes kiszáradása után a kamrában.. 21 K. Kovács L. s az eresz alá. nagyobb méretű ter­ mék neve sajt. 523.) 20 A Tiszazug falvaiban az oltó nélkül megaltatott kecsketejből egy pogácsatúró-féleséget készítettek. hogy a kecsketej konzerválásához a fiatal kecskegida gyomrából is készítettek oltót. illetve a nélkül készült termé­ kek a tej konzervál ás. majd ezután újra szellős helyre került. II. 1965. 623. gömölyének. Csépán és Szelevényben a sza­ badkémény alatti kis polcra tették. ha konkrét nyelvi nyoma nem lelhető fel. 141. 1970. Ada­ taink szerint a gomolyát főleg tehéntúróból készítették. hogy a vidék fal­ vaiban ezt a tejterméket nevezik gfomoíi/ának. 630. s télen tésztára reszelték. eltérés esetleg annyi... 171.

az alvadt tejet is felhasználják — fűszerek hozzáadásával — oltóként.. és felfüstölték. Vö. A Bükk-hegység. II. ecettel és kor­ pával... 1936. levágás előtt megszoptatják a fiatal állatot. Tálasi I.tát. Paládi-Kovács A. A kecsketejből való sajtkészítés — hasonlóan a többi sajtféleséghez — a tejkultúra legmagasabb szia- 23 2í 25 26 27 A keleti palócok juhászatában használják a juhtej konzerválására a kecskegida gyomrából készült oltót. nyomán írja le ezt a készítésmódot a Hortobágyról. fel­ darabolják és néhány napig ecetben áztatják. azt langyos savó­ ba áztatják. A gyomrot a Hortobágyon megszárítják. majd megszárítot­ ták. 105 .27 Ezen a területen tehát a gyomor tar­ talmát. újabban por alakú. Ecsedi I. hogy az elfogyasztott tej alvadéka a gyomorban maradjon. a Zemplé­ ni-hegység. 23 Az egyes régiókra jellemző. 1965. 25 A Kiskunságban sót tettek bele. 170. s a felhasználás során ezt öntik a tejhez. Tiszakürt. vagy a gyomor tartalmát (tejalvadék) dolgozták össze sóval. Ez utóbbit a hegyvidéki falvak nem használják. A parasztemberek általában a juhászoktól szerezték be az oltót. az Aggteleki-karsztvidék. bolti oltóanyagot használtak. A bodrogközi adatért Bodó Sándornak tartozom köszönettel.24 Csak a gyomrot használják tehát fel úgy. leginkább elterjedt oltóanyagok készítése azonban eltérést mutat az alföldi területek és az észak­ keleti hegyvidék között.. én.. bekötve szárítják ki.. Győrffy I. az Alföldön ezekhez még a disznóöléskor kikészí­ tett sertésgyomor is társult. 137. 137. 213—214. tejes fiatal állatok gyomrából készítették a tejoltót. besózzák és szalmaszállal felfújva. s ezt zárták dunsztos üvegbe. Egy aprócska oltódarab három-négy alkalommal is használható. korpával keverik. Az oltókészítés módját azonban nem mindenki ismerte. s tartalmával együtt — savó hozzáadásával — használták fel.: Paládi-Kovács A. kecskegida gyomrából készítettek oltót. 1965. főleg a juhászok kezén terjedt. Az oltó készítése és használata elsősorban a tejhaszonnak sajttá való feldolgozásához szükséges. majd az egészet üvegbe darabolták. a Bodrogköz falvaiban és a barkó vidéken a levágott fiatal állat gyomrát alaposan kimossák. Ezzel szemben az alföldi falvakban. bárány. Cserkeszőlő.20 A Tiszazug falvaiban a kivett gyomorba ecetet és sót tettek. kilenc napig állni hagyták. Az észak­ keleti hegyvidéken a szopós borjú. Néhány cseppje elég volt nagy mennyiségű tej oltásához. s a levágás során ügyelnek arra. Mindkét területen elsősorban a szopós. Sgy. hogy ujjhegynyi darabot vágnak belőle.

utána onnan kivéve szikkasztották meg. . kép). Az északi hegyvidéken — adataink szerint — nem válik el élesen a 28 29 10 11 32 Szamota I. . Ahol a juhászok satuja. s ugyanekkor együtt is említenek Kechke sait-ot és Iuh sait-ot. mint az önálló kecske­ nyájak említése. A sajt egységes készí­ tésmódjával szemben eltérést mutat a késztermék elnevezése. ismeretet igényli. mely technológiájában. közös feldolgozása. . eljárásaihoz. Az első akolnál egy major és 2 pásztor..'28 Comenius 1673-ban lejegyzi. késsel. Makkai L. ami belés külföldön is fontos árucikk volt. megtörték. 609. 466. Vö. 71 sajt. 16 vedernyi orda. edé­ nyek . amíg csíkos nem lett. 1496.és kecskenyájak tejét összeöntik.tű megnyilvánulása. 1647-ben Uzdiszentpéter inventáriumában a következő szerepel: „Két sztringa juh. német nyelvű munkája arról tudósít. ott a lecsöpögés után ebbe tették a sajtot (29. 72 kecske. 240. Pl. viszont ahol tisztán kecskéből álló nyáj volt. szokásaihoz igazodott.."31 Ez az adat tágabb értelemben is jelzi a két állat közös tartását és a tejhaszon közös feldolgozását. eszközkészletében a leg­ komolyabb felkészültséget.32 A sajtkészítés menete lényegében mindenütt azonos volt. Egy okleveles adat 1587-ben Kechke sayth-ot említ. Egy napig állni hagyták. 1968. mert lényegesen gyakoribbak a ve­ gyes nyájakra utaló adatok forrásainkban. Szarvas G.30 Valószínűleg a közös tejfeldol­ gozás lehetett az elterjedtebb. 15 vedernyi orda. Egy-másfél óra elteltével. kép). J. 106 . Miután ott le is csepegett — főleg alföldi falvakban —. amely összefogta. A tőgymeleg tejhez tették hozzá az oltót. zacskón átszűrve hagyták lecsöpögni. XVIII.: Pl. összehúz­ ta azt. mely a havasi kecsketartásban egyértelműen a juhá­ szat rendjéhez. Bár minden bizonnyal korai időktől elterjedt lehetett a kecske­ tejnek a többi állat tejével való keverése. majd szűrőn.. vízbe tették a sajtot. 507 juh. amikor a tej már olyan lett."29 Sulzer F.—Simonyi Zs. század végi. hogy — ahol több kecskét tartottak — kü­ lön is feldolgozták tejhasznukat sajttá. . hogy Havasalföld és Moldva terüle­ tén a vegyes juh. hogy a savót kirúgja magából. II. . merőkanállal megvágták. sajtszéke. törté­ neti adataink azt jelzik.. ott annak tejéből kecskesajtot csináltak vagy savanyútejként árulták. hogy „A szol­ gáló kecske saitot csinál. „mint a máj". 113. megszikkadni (28.—Zolnai Gy. prése rendelkezésre állt. Idézi: Földes L. 1954. 36 kecske. fakanállal.. s úgy dolgozzák fel sajttá.. Roska M. 713 juh . edények . 1943. majd szellős helyre — általában a tornácra — tették. 64 sajt. sajtruhán. Második akolnál is egy major és 2 pásztor.

hogy a gomolya a parasztemberek tehéntejre alapozott tejkultúrájának oltó nélküli készítménye lehetett. 36 Sgy...33 A kecskesajtot népünk fogyasztotta frissen. s megtermett benne a sajtkukac. 1965. Kunszállás (Bács-Kiskun megye). megszikkasztva reszelték tésztára is.gomolya és a sajt kifejezés. a parasztok és az asszonyok határozot­ tan idegenkedtek tőle.36 33 Paládi-Kovács A. Adatközlőm sze­ rint a pásztorok étele volt. A hagyományos módon előállított sajtot nyáron dézsába. s letakarva hagyták érni egészen addig. 404. míg a sajt eredetileg a juhászat tej kultúrájában foglalhatott helyet.33 s jelezte. hogy a gomolya. Paládi-Kovács Attila felhívta a figyelmet arra. Ez tágabb keretek között is igazolni látszik. 139. 107 . esetleg hagymával. s főleg tehéntejből készült termék neve. 34 Paládi-Kovács A. gömölye — a Tiszazug falvaiban — oltó nélküli. oltóval elő­ állított sajttal. Ezután kenyérre kenve fogyasztották. hogy a gömöri pásztorkodás már nem ismeri a gomolya szót. 35 Mindez természetesen csak az egész tejkultúra alapos feltárasavai lenne megválaszolható. cserépfazékba tették. hogy a keleti palócoknál a sajt a juhászok. a kettőt együtt használják. sőt él a gomolyasajt elnevezés is. kenyérrel. melyet szintén készítettek a kecske tejéből is. szemben a juhtejből.34 Korábban már utaltunk rá. A Kiskunságból egy sajátos sajtféleség fogyasztására van adatunk. a gomolya a pa­ rasztok nyelvében él. amíg az magától összeesett. 1977.

édestej hozzáadásával s forralással.és vajkészítés) feldol­ gozásának módjaival azonos. s hűvös helyen tárolták. A belőle ké­ szült vaj feltűnően fehér színű. Horn A. Általában a sertések kap­ ták meg a túró és a sajt készítésekor visszamaradó savót is. 108 . Tehéntej hiányában adták el csupán a kecske tejét. Svájcban 1. zutyorászták. sajtprés) és a szarvasmarhatartás (fejőedények. Spanyolországban 14 százalék. Algériáé volt a vezető szerep ebben. de szórványosan az egész ország területén előfordult. A kecs­ ketej nagyon lassan „adja föl a fölit". s alkalmanként kis mennyiségben piacra került a kecsketejből készült sajt és túró is. A kecsketejből előállított termékek általában saját fogyasztásra készültek. hogy bár ekkor a legnagyobb a hazai kecskeállomány. A vajat ezután hideg vízre tették. a családonként tartott kecskék kis száma miatt mennyi­ ségük nem tette lehetővé az értékesítést. 1948. Törökországban 23 százalék.37 Al­ kalmanként készítettek a savóból zsendicét.3 százalék volt a kecsketej az összes tejtermelésből. a mai országhatárokon belül az elmúlt évszázadban már nem volt igazán jelentősége a kecsketejnek. főleg a szegényebbeknél.. Ez annak eredménye. az íróé cmar. 1947-ben az egész hazai tejtermelésnek 1. illetve a tehéntej (túró. ahogy nem volt számottevő maga a kecsketartás sem. A statisztikai adatokat figyelembe véve. de leg­ inkább az állatok moslékjába öntötték. 17. 1954—55-re már csupán 1. Kézzel nyomták össze. Baromfitenyésztés 1957/8.5 millió liter tejet jelent..1 százaléka volt kecsketej az ország évi tejtermelésének. Ugyanakkor pl.3—1.7 százalék. 5. geleta. ahol 48. míg vaj nem lett belőle. köpülő) eszközkész- A kárpát-ukrán eredetű Komlóskán a savó neve szervatka. esetleg dunsztos üvegben összerázták vagy fazékban rántókanállal (fakanállal) addig zurbolták.1 százalék a kecsketej az egész évi tejtermelésünkből.A kecsketejből vajat ritkán készítettek. az aludttejet megfonnyasztották tú­ rónak. kukoricakásával fogyasztották. bár elég zsíros. Ez kb. eszközei a juhászat (véndöl. de a korábbi évekhez viszonyítva lényegesen nőtt a szarvasmarha­ állomány is. Görögor­ szágban 28.1 százalék. majd hideg vízzel kiöblített fcöpüíőben. ahol megmerevedett. Jugoszláviá­ ban 2. s ezért sokan idegenkedtek tőle. 38 A kecsketej feldolgozásának módja mindig a juhtej (főljeg a tejoltó használata). A tejfölt kiforrázott. A visszamaradt írót al­ kalmanként sült krumplival. A megaltatott tej fölét leszedték. Valamennyi államot figyelembe véve.5 százaléka volt kecs­ ketej.

654. K.. 1972. 1968. 150. 1961. vagy a juhtejjel keverték össze — a végtermék céljainak megfelelően —.40 A fentebb már említett erdélyi. Földes L. tejük közös feldolgozását. moldvai.39 A különféle állatok tejének össze­ keverése azonban nemcsak kárpáti szokás. 605. *° A teljesség igénye nélkül: Takáts S. s a vissza­ maradt írót savanyútejként fogyasztották. s hosszasan sorolhatnánk a példákat Afganisztán nomádjain át Afrika tuareg törzseiig. a csak kecskét tartók használták fel.. 1969. Roska M. Hasonló képet mutat a környező népek kecsketartása. hogy az ország egykori északkeleti peremterületén a kecsketartás és haszonvétele lényegében összeforrt a vidék juhászatával. 161—162. A jobbmódúak vagy a tehén-. stb. 1943. 1969.. amit később brin­ dzává dolgoztak fel. A Lengyel-Kárpátokban a kecsketejet önmagá­ ban csak a legszegényebbek. mely mintegy adaptálta a korábbi állattartó kultúra elemeit.. Az Északi-Kárpátokban tavasszal vagy erjesztett túrót csináltak a tejből. Ügy tűnik. 1915. egy kecskéért 15 font sajtot adtak). A... 1972. Szlovénia alpi területének pásztorai.. Ezt a Felvidék vlachjogú pásztoraitól kezdve a máramarosi románságon és ruténságon át a Székelyföld közös juh-kecskeesztenákon zajló közösségi tejgaz­ dálkodásáig. illetve a juh tejéből elkészített termékek között sem. 1961. a kulturális fejlődés ala­ csony fokán álló népeknél általánosan előfordul. V.létéből származnak. s a dél-erdélyi területek vándorpásztoraiig igazolják történeti-néprajzi adatok/' 1 Közösen dolgozták fel a juh és a kecske tejét a román pásztorok. azok pótlására megjelenőként tüntetik fel mai hazánk területén a kecsketartást. N. akik jobban fizettek érte. a két világháború közötti időszakban a Dunajec és a Poprád közötti bacsuk egy birkáért 10 font. 144. illetve tejkultúrája is.—Bilák I. vagy lefölözve vajat köpültek belőle. A kecsketejnek más állatok tejével összekeverése máshol is elterjedt. J.. A kecsketartás rendszerének elemei régión­ ként váltakoznak a tartásmód táji típusaihoz igazodva. Nyáridőben bacsuknak adták ki a kecskét tartásra. 109 . Nicolaisen. Sztripszki H. 141. de alkalmanként összevegyí­ tették mindhárom tejfajtát is. mint a juhért (pl. 1969.42 Ügy tűnik. és erősen befolyásolja őket a kecsketartó gazdaságok szociális színvonala is. '41 Kowalska-Lewicka. A szállásokon a bacsuk túrót. Ferdinand. sajtot készítettek a vegyes 39 Kowalska-Lewicka.. « Novak.. 1906. A. részletesen lásd a Táji típusok fejezetnél. Földes L. hogy nincs lényeges eltérés a kecske... havasalföldi adatok jelzik a két állatfaj közös tartását. Dunäre. Tehát a recens adatok a jelzett állattartó kultú­ rák „örököseként".

1976. 20—21. 48 Baromfitenyésztés 1957/8. A. A magyarságnál azonban a juhászainak kezde­ tektől fogva kísérője lehetett a kecsketartás. Görögországban évente 2. s a juh szerepe azért volt mindig is domináns — a kecskéhez mérten —. Az utóbbi adatért Niedermüller Péternek tartozom köszönettel. húsát csak a tehetősebbek fogyasztották.40 A szláv népeknél a tej és a bőr a kecske fő haszna. A Lengyel-Kárpátokban a kecske főleg tejelő állat. A század elején — az említettek mellett — Szerbia. Népünk együtt ismerkedhetett meg a két állat tartásával. Vö. A kecskehús fogyasztása eltérő jelentőségű az egyes európai országok­ ban: van ahol szinte egyenértékű a tejhaszonnal. 1972.7 millió. K. 160. 1967. az állat húsa lényegesen nehezebben épül be a táplál­ kozásba. 110 . 140—141. Ahol újabban jelent meg.43 A sajt készítéséhez általánosan felhasználták a fiatal kecs­ ke gyomrát a Kárpátokban. 2. Z. 1972. s ben­ ne a tejfeldolgozás a legkorábbi időtől kezdve együtt fejlődött.tejből. 136—138.: Rodiczky J. I. de egyes csoportjaik (Nagy-Lengyelország nyugati területén. s a Kárpát-medence népeinél/'* Ügy véljük. 1978. a Crna Gora terüle­ tén) fogyasztották az állat húsát.. 50.. Az elmúlt évtizedek statisztikája azt mutatja. 47 Moszynski. ** Wolski.47 Román havasi pásztorok. a közös tartás gyakorlata a haszon­ vétel kultúrájának is hasonló vonulatát alakították ki. hogy a kecskehús fo­ gyasztása ott a jelentősebb. /i6 Kowalska-Lewicka. ünnepi alkalmak­ kor. 1909. melyet ma a kecsketartás tükröz. ahol a kecsketartásnak nagyobb hagyo­ mányai vannak. hogy a kecsketartás és a juhászat kultúrája. s e sajátos szimbiózis eredménye az a kép. A hús A kecsketartás számotlevő haszonvételi formája a hús is. s délen. A. 140. Bosznia-Her­ cegovina voltak a legnagyobb kecskehústermelők. Spanyol­ országban 1. hogy a kecskehús fogyasztásában a Földközi-tenger melléki országok járnak az élen/'5 A környező országokban a tejhaszon jelentősége mindenütt felül­ múlta a kecskehúsét. A két állat biológiai hasonlósága. másutt jelentősé­ ge elhanyagolható (lásd fentebb). Észak-Fehér-Ororszországban. ott mindig a tejhaszon az elsődleges. Ügy tűnik. K. mert né­ pünk legkorábbi történetétől kezdve alkalmasabb volt számára a földrajzi környezet. Szromba-Rysowa. Havasal­ föld és Moldva pásztorai a kecske húsát is felhasználták a pastramä ö Kowalska-Lewicka. Észak-Beloruszsziában.5 millió darab kecskét fogyasztottak el az 1950-es évek­ ben.

50 A XVII. 52 Adalékok . A fogyasztás elterjedtsége nem mu­ tat lényeges táji összefüggéseket. vagy a levágás után. 79. buzsenyica nevű füstölt kecskehúsa. 1905. hogy a kecske húsa — fő­ leg a hegyvidéki területeken — szerepet játszott a régi konyha nyersanyagai között. 240. 52 1812-ben.5 krajcárért. Rodiczky J. amikor az északkelet-magyarországi vármegyék közösen limitálták az árakat." 53 A recens néprajzi adatok meglehetősen eltérő képet mutatnak népünk kecskehúsfogyasztásáról. I. a borjú húsának 4 dénár fontja. XIV. 1961. a következőket jegyezték fel: .. Erre a célra általában bakkecskét tartottak. . s korpán. Főleg a fiatal bakokat vágták le.51 1794-ben a sátor­ aljaújhelyi mészárosok kecskehúst is árultak. 370. s a koráb­ bi állattartó kultúrával fonódik össze. ™ Herman O.. 50. inkább a szociális hagyományokban gyökerezik. Vágása az észak­ keleti országrészen egyértelműen a húsvéti ünnepi táplálkozáshoz kötődik.. 48 Vladutiu. s nem legel. A rutén lakosságú Komlóska lakói ünnepkor meg is szen­ teltették levágott fiatal kecskéiket. XV.. 56 Sugár I.. században — kis menynyiségben ugyan — kecskehúst is fogyasztottak. fontját 1." Ugyanakkor a juh hú­ sának 1. húsát büdösnek.és kecskeállomány dézsmájából kerültek a várba. században Zemplén megye — a húsárak limitálásakor — megszabta a kecske­ hús árát is: „Keczke Húsnak fontia 1 den. Az egri várban a XVI. Sok helyen a kecskét csak fejik.(pöstrame) készítéséhez. 111 ..A juh és kecs­ ke hús egy krajcárral legyen mindenkor olcsóbb a tehén húsnál. 53 Korponay J.5 dénár. szerbeknél és görögöknél is. Földes L. amit vagy fiata­ lon heréltek ki. a húshiánnyal magyarázták. a sertéshúsé 3 krajcár.49 Hazai történeti adataink azt jelzik. . mely ked­ velt eledel a románoknál. megint máshol a fiatal állatok húsa ünnepi csemege. ehetetlennek tartják. 1914. felnevelésüket nem tartották kifizetődőnek. 32.48 az erdélyi részen csemegeszámba mtent az örmények bozsanica. kevésbé volt szokásban: elsősorban szociális okai voltak. Addig tartják legízletesebbnek a kecskehúst. az állatok a juh.. 1871. bár hegyvidéken kétségkívül gya­ koribb. darán hizlalták fel.. 1968. 1977. amíg az állat csak szopik. másutt a kecskehús — ha kis mennyiségben is — megszokott táplálék. Ugyanakkor a juhhúsnak fontja 2 krajcár. Az egész országban elterjedt a pár hetes fiatal kecske levágása. 51 Adalékok. Az ivarérett állatok levágása lényegesen ritkább. Az idősebb kecs­ két ma leginkább a cigányoknak adják el.. 539.. 137. Az alföldi falvakban szokás volt szüretre — hasonlóan a szüreti birkához — kecskét hiz­ lalni. 233.

petrezselyemzöld. s külön megfőzték vagy megsütötték. A két hátsó és az egyik mellső lábát összekötötték. Ehhez ajtókeret­ be vagy faágra akasztották az állatot. Fejét és lá­ bait levágták. A kecskehús — főleg bak — jellegzetes szagá­ nak eltüntetésére hidegvizes. A kecske levágása a birkához hasonlóan történt. 112 . só és bors volt a töltelék anya5Í Wolski. vékony pengéjű késsel az állat füle alatt szúrtak át. negyedik lábára. s kézzel fejtették le a húsról. hogy a levágás napján és az azt megelőző napon árpakenyeret kell etetni a bakkal. A beleket a kutyák és a tyú­ kok kapták. a fejét lábukkal hátrafeszí­ tették. máj. hogy minden része egyfor­ mán fogyjon. K. de készítik sertéshús és marhahús módjára is. hogy ne „kiabáljon". s disznóöléskor vágták le. tüdő) zsíron külön megsü­ tötték. 55 A meddő és az öreg kecskéket általában télen igyekeztek levágni. A kecskehús elkészítése leginkább a juhhúsból készült ételekkel tart kapcsolatot. esetleg ecetes vizes áztatást alkalmaz­ tak. hagyma. Kést csak a lábaknál és a fejnél használtak. A fiatal gidát szokás volt egészben megtöltve megsütni. Nyúzás után a gerinc mentén ket­ téhasították az állatot. A kimúlt állatot lebárzsingolták (madzaggal elkötik a nyelőcsövet vagy egy­ szerűen csak hurkot kötnek rá). s nem nyúzták ki általá­ ban a fejet sem. s nyúzni kezdték. májashaliLskát készítettek. Főzéskor a húsból úgy válogattak. lekanyarintották combjait. húsát — a sertéshús­ sal összevegyítve — kolbászba is töltötték. törzsrészét töltötték meg. s a másik lábukkal ráléptek az állat szabadon levő. A fiatalon kiherélt állat gyorsan meghízott. az elnyom­ ja jellegzetes szagát. A kecskehús elkészítésének sokféle módja ismert. zsemle vagy száraz kenyér. majd átvágták a két láb közötti részt. két hátsó lábánál fogva.nyúzáshoz való felakasztás előtt herélték ki. Nyúzáskor a lábvégeken rajta maradt a bőr. májából levesbe májgáluskát. (Az állat torkát nem vágták át. Lengyelországban azt tartották. 1976. Nincs azon­ ban népünknél olyan étel. elvágva annak nyaki ütőerét.) Aggtelek környékén vérét megvették. majd a csigolyák mentén szétdarabolták az oldalast is. A belsőségeket (szív. Hosszú. hogy húsa tovább elálljon. Az állat száját levágáskor gyakran bekötötték. Ezután az állától a fa­ rokig felnyitották a bőrt. 159. Tojás.54 Orosháza környékén az öreg kecskét moslék­ kal javították fel. levágáskor 20— 25 kg húsa is volt. A bőrt először a lábakon vágták fel térdtől láb­ tőig. hogy ne jöjjön vissza semmi a nyelőcsőből. amit csak kecskehúsból készítettek vol­ na. hogy ne legyen bak­ szaga.

káposztába is. hogy „azon forog a kecske". A kecskehús legelterjedtebb tartósítási módja a sózás. Szokás volt vékony boróka­ gallyat is dobni a tűzre. Káposztába. tették levesbe gombóíával (csipetke). babba főzték bele. a fa­ gyasztás.56 Igen keveset tudunk a kecskefaggyú felhasználásáról. s káposztát is töltöttek belőle. majd szabad-' kéményben (később füstölőben) csendes füstön tartósították. disznó­ hússal keverve töltötték kolbászba. ennek füstje kellemes ízt és illatot adott a húsnak. a csontokat besózták. majd a két fél kopo­ nyát fehér cérnával összekötötték. Az Al­ föld területén ez volt a kecskehús tartósításának általános módja. Finom falatnak tartották. (Alföldi falvakból csak szórványos adatok vannak erre vonatkozóan. illetve sütőben sütötték ropo­ gósra. melyet a pannon- 55 56 Orosháza néprajza II. 273. ahol kifagy. Főzték levesnek. Készítettek a kecskehúsból pörköltet. s levágva.) A húst egy hétig sóban hagyták állni. 113 ö . mert egyébként kesernyés lett a hús. A füstölt hús fél évig is elállt a padon. sütötték hagymás zsí­ ron. majd enyhén felfüstölték és levesbe. Egy hét alatt piros színt kapott a füsttől. krumplilevesbe. bablevesbe főzték. s a húst kemencében. Gunda Béla szíves közlése.és hasrészt fehér cérnával összevarrták. A télen levágott kecske húsát sóval beperdítik. A koponyát kettéhasították. húsukat kimérték. hogy a húst kirántották. értékesítették vagy valamilyen módon tartósították. Alföldi falvakban a kecske fejét — hasonlóan a birkához — külön főzték meg. a nyelvet meghagyták. Az így előkészített fejet a bog­ rács vagy a lábas aljába tették. Az orr-részt levágták az alsóaj­ kakkal együtt. Az oldalas részt szokás volt kü­ lön is megtölteni. A megtöltés után a nyitott nyak. az agyvelőt sóval és paprikával meghintették. A Szolnok megyei Nagyréven a csontokról lefaragták a húst. Ezzel szemben az északi hegyvidéken általános volt a kecskehús füstölése. Ha nagyobb kecskét vágtak le. akkor a hús egy részét rokonok­ nak.ga. főztek belőle gulyást is. De csak megcsapatták vele. A nógrádi palócoknál egészben tették el a kecskét savanyú káposzta közé. télen kiszikkasztva tették bab­ ba. s úgy főtt meg a gulyásban vagy pörköltben. azt mond­ ták. 1233-ban említi a kecske haját oklevelünk a Dunántúlról. illetve hűtés. ha jól kiszikkadt. ették sztrapacskára sütve. ismerősöknek adták. s néhány napi állás után a padra akasztják. s szalonnával tűzdelve megsütni. Volt. A darán hizlalt meddő kecskéket a mészárosok is meg­ vették.

remete életet élő adat­ közlővel.. A keleti szlávoknál még a népdalokban is gyakran felbukkannak a kecskebőrből készített széles bőrövek (trzewik). de gya­ korlat volt a házilag való bőrfeldolgozás is. 1976. s azon belül vidékenként is eltérő. K. 748. 136—138. 1976.! Kniezsa I. Szarvas G— Simonyi Zs.. Hasonló adatot azonban a recens gyűjtés során' nem találtam. 141. I. Kowalska-Lewicka. 240.. 1976. A bőr jelentősége országonként. K. 64 Wolski. egészen századunk elejéig: bor. 58 Kresznerics F. Valószínűleg ná­ lunk is lehetett azonban jelentősége a faggyúgyertya készítésében. r.és víztároló edé- ' Tagányi K. 1968. 7. Lengyelországban. 294. ahogyan pl.57 Moldvában és Ha­ vasalföldön a XVIII.. 59 de a népi világítással foglalkozó irodalomban.halmi apátságnak adtak zselici szolgáló falvai. 1896. 1976.'''' (A magyar népviselet kuzsuja is vizsgálatot érdemelne.! » m r7 114 .62 Közszláv kifejezés a ködmönszerű ruhadarabok megjelölésére szolgáló kozuch sasó. ™ Földes L.. aki a darán meghizlalt kecske hajából kisütött zsiradékot használja főzésre. A szláv népeknél a kecskebőr volt a tartás egyik fő haszna.61 Lengyelországban a fehér tímárok dolgozták fel a kecs­ kebőrt szattyánná vagy — a kispénzűek számára — irhává. K. 1972. 131.) Elterjedt volt népünknél és a környező területeken is a kecskebőrből való dudakészítés. 159. K. (i2 Wolski.60 3. Wolski. században különválasztották és felhasználták a kecske zsiradékát.2 159. A bőr A kecske tartásának — ha változó jelentőséggel is — számot­ tevő haszna volt az állat bőre is. 131. hogy csu­ pán szóátvételről van szó. 1974. I. A. hanem valóban a kecskebőr szolgálhatott nyersanyagául. vagy valóban készült nálunk is kecske­ bőrből ez a ruhadarab. K. szótára 1831—32-ben említi a kecskefaggyút (sebum caprinum).83 mely minden bizonnyal a kecskével állt kapcsolatban. (i5 Wolski. 65 Az antikvitás iro­ dalmi hagyományaitól kezdve ismert a kecskebőr tömlő tárolásra való használata. (i. nemcsak szótanilag.) (il Moszynski. I. s a gyertyakészítést ismertető munkákban nem tesz­ nek külön említést kecskefaggyú felhasználására. ahol még a múlt század elején is felhasználták a kecske faggyát — paraszti és majorsági gazdaságok egyaránt — erre a célra. (A Bács-Kiskun megyei Kéleshalmon találkoz­ tam gyűjtőmunkám során egy világtól elzárt. I.

—Simonyi Zs.. 143—144.. Ferdinand. 1976. 101. 150. 7 1 s szólnak cap-bőrről (1637). 72 Szamota I. 1969. . . Zemplén megyéből fekete kecskebőrből készült bélést™ 1647-ből Székelyhídról kecskebőrből készült csizmát.77 egy fejős Pl. 73 Szamota I. 73 megkülönböztetik a kigyártott és gyártatlan kecske­ bőrt."m 1544-ből..30—6. Vö.. 1969. . hogy a J o r d á n s z k y Codex a XVI.1'1 A pásztorok. bak beerth.és a borjúbőr is). 1896. .. 72 kecske-olló bőr­ ről (1637).15 Kr. 539. K e n y e r e t hoz a m a z bükkfa-tekenőben. várak. s adataink általában a használat módjáról is tájékoztatnak. II. kecskebőrből 6. Szamota I. D. 1954. Hazai alkalmazására u t a l h a t n a k A r a n y J á n o s sorai (Toldi): „Bort ez csobolyóban. hogy régen jelentős a l a p a n y a g volt a k é z m ű i p a r számára.n y e k k é n t használták fel. 77 Adalékok .. a r a n y a t h .75). 1954. 1969. 466.. az kecsketömlőben .: Dias. nyájak számadásai mindig számon t a r t j á k a döggel holt kecskék bőrét. a b a r á t o k l á b b e l i j é r e . . (i9 Szarvas G. 1959.. . 1233-ban a p a n n o h a l m i a p á t ­ ság zselici erdejének falvai panaszaikban arról szólnak.—Zolnai Gy. 1917-ben ké­ szült árszabás szerint bakbőrből készült tömlők száza 5. 44. keczke beerth. XVII. u d v a r h á z a k i n v e n t á riumában. jelezve egyrészt. Egy 1478-as oklevél említi — j u h b ő r mellett — a kecskebőr k o r d o v á n n y á való feldolgozását. 164. 7 5 Zemplén v á r m e g y e XVII. 60 kecske­ bőrt adnak. Vö.70 Kr. 80. I." 6 6 Hazai történeti forrásainkban m á r a XIII. 71 Makkai L. férfi és női sarut e m ­ lítenek forrásaink. 466. skk. 70 Szamota I.15—5. hogy é v e n ­ k é n t — egyebek mellett — „ . 44. . 548. 7/ * Makkai L.. 6 8 Talán a kecskebőr értékére utal.20 Kr.—Zolnai Gy. 75 Jakó Zs.—Zolnai Gy. 173. ti8 Szamota I. 303.. Nicolaisen. ezysteth..—Zolnai Gy. J. 83. századi limitációjában a vargák számára 8 d é n á r b a n szabják m e g a kecskebőr gyártását (ugyanennyi a j u h ... 59—60. 859. Prodan. 76 a kecskebőrből való csizma ára u g y a n e k k o r 1 F t (juhbőrből csak 0. hogy számottevő szerep j u t o t t a kecskebőrnek a viseletben is." 6 7 G y a k r a n felbukkan a kecskebőr a bőrfeldolgozással foglalkozó mesterségek limitációiban.—Zolnai Gy. 792.. II. . 1944. J.70—4. 07 Tagányi K. Az Appenini-félszigeten bortároló­ tömlő készült kecskebőrből.. század elején a következőt említi: „Kyk zabád a k a r a t a i m y t a d ­ n a k ... századtól nyomon követhetjük a kecskebőr felhasználását. 7(3 Adalékok .: Bodó L. K. másfelől utalva arra. kecsketoklyó-bőrből 8. 8* w 115 . . XVII. 466. . . 7.

"82 A bőrárak között: „Egy pár öreg kecske-bak bőr . no. 30 kr." 84 Egy 18889-es debreceni vásárhirdetés marha-. . Egy pár közönséges nyers kecskebőr . Becsár 1 F 35 x.)83 A bőráruk közös limitációjában a következők szerepelnek: „Kecske bőrből készített férfi csizma . Miskolc. egy féltelkes jobbágy portájának leégése­ kor készített kárbecslés szerint: „A Pajtában penig meg égtenek . 15 kr."80 A felhasznált kecs­ kebőr számottevő mennyiségére utal az is. 152.. M Korponay J. juh-. Bornemissza Anna gazdasági számadásaiban a következő szerepel: . 1871. . VII. értékét. 1971.. 80." Ugyanekkor egy pár jóféle ürü. » Adalékok . 30 kr. és öreg kecskebőrnek ily formára való kikészítésétől. .Az egész jószágbul tartozó 132 keczke búrért. Bak bőrből való férfi csizma 2 fr. 30 kr.és kecs­ kebőrvásárról értesít. 173. . Hason­ ló bőrből készült asszonnak való nagyobb csizma 2 fr. . Besztercebánya. sertés. 78 A kecske­ bőr értékére utalnak a következő adatok is: 1717-ben a Nógrád me­ gyei Karancsapátfalván. Temesvár — működött kordoványos céh. 409. . » Zólyomi J. hogy az országban négy helyen — Buda. . fi 132. • Szádeczky B„ 1911.. . ."79 1765-ben Zalatnán. 30 kr. 1975.vagy kos. .. 8(1 Vö. közös limitációja részletesen tájékoztat a kecskebőr korabeli feldolgozásáról és értékéről is. a kecske­ tartás jelzett táji megoszlását is igazolni látszik86 (30. 83 Korponay J. 81 Adalékok . jelezve. Szőcsel (sic) Barany es Keczke B ő r t . Szűcsnek való fia­ tal kecskebőmek párja .: A céhkataszter adataival. kép)... hogy a Szirmay család zempléni birtokának 1709-es gazdasági számadásában a következő szerepel: „Keczke bőrt (jártattunk) t í m á r r a l . 116 . 1 fr. 24 kr. No 55. Még annál is kisebb 1 fr. .kecske bőrének ára pedig 33 dénár (birkáé 40 dénár). 30 kr. . 2 fr.. Hasonló bőrből aszszonnak 1 fr. ö t kecskebőr..85 A bemutatott adatok egyértelműen jelzik a kecskebőr jelentő­ ségét. . . 1 fr. 47. Az. kecskebőr még vásárokon is gazdát cserélt. 1 fr. Annál kisebb 1 fr.. 80. 138. XV.. A tímárok limi­ tációja szerint: „Egy pár öreg bakbőrnek. . 85 Dankó I. .bundának való bőr 2 fr. 1871. 2 fr. 1871.. Kódszám: 080—3.. 30 kr. w Korponay J."81 Az északkelet-magyar­ országi megyék 1812-es. 81. Kordovány formára való kikészítésétől. 170. Egy pár fiatal kisebb bakbőrnek. hogy a múlt század végén a.

A parasztemberek között az egész országban elterjedt viselet volt a kecskebőrből készült. kép. újabban a lenyúzott kecske­ bőrt bőrös kereskedők vásárolták fel. akik szekerekkel járták be a falvakat.30. Mezőgazdasági Lexikon I.. Ennek gyakorlata az emlékezetben el­ érhető időkben már nem volt általános. a ruházati iparok keresett alapanyaga. Az iparosok mellett a pásztorok és parasztemberek is értettek a kecskebőr kikészítéséhez. kecske). 56—57. sagrin). mellény. Készültek kecskebőrből finom bőráruk (kordovány. mely szőr­ telen kecskebőr. 117 . 620. ködmön.87 A sevró-bőr (chévre=fr. saffián. Ma már nincs különösebb jelentősége. készült belőle pergamen is. 1911. 88 A polgári viselet mellett a paraszti ruházatban is lényeges volt a kecskebőr. Kecskék a miskolci kordoványos céh behívótábláján (1855) Kedveltek voltak ágyszőnyegként a fehér és fényesebb szőrű kecskék bőrei. értéke a kecske87 88 Rodiczky J. s használták a könyvkötők (marokkenbőr). általában ujjatlan bekecs.

31. kép. Becsávázott kecskebőrök

(Szelevény,

Szolnok

megye)

32. kép. Kecskepásztor kecskebőr „ködmönhen" Bács-Kiskun megye) 118

(Kéleshalom,

bőrnek, sokan eldobják a lenyúzás után. Házilag való kikészítése a következő módon történt: a lenyúzott bőrt becsávázták: belső ol­ dalát timsó és konyhasó keverékével szórták be, összehajtották, hogy a só átjárja, s néhány órára (mások 2—3 napra) száraz, hűvös helyen — főleg padláson — állni hagyták (31. kép). Ezután a bőrt szétteregették, s vagy a padlás kakasülőjére terítették száradni, vagy létrára, deszkára, ajtóra, gerendára feszítve szárították. A bőrt félszáraz állapotban kezdték puhítani: kézzel dörzsölték, bottal ver­ ték, egyes alföldi falvakban kendertörőhöz hasonló bőrtörőt is használtak erre a célra.89 Ha a bőrt meszes vízben áztatták, akkor a szőrt is le lehetett kaparni róla. Ezután került sor a timsós csávázásra.90 A házilag kidolgozott bőr meglehetősen tökéletlen mun­ ka, de így is felhasználták bekecs, kucsma, kabát- és csizmabélés készítésére, terítették az ágy elé, használták ágytakarónak (32. kép). A Bodrogközben és a borsodi falvakban karikás ostort készítettek belőle: a keményebb bőrből készült pillangókat ezzel fűzték a nyél­ re. 91 Készítettek kecskebőrből tarisznyát, s a szőrtelen bőrt meg­ vették a suszterek is.92 Ujabban a megszárított bőr feldolgozását már szűcsökre bízták. A Balaton mentén a nádra húzott kecskebőrt rákászáshoz használták. 93 4. A szőr A kecskeszőr a közelmúlt paraszti gyakorlatában nem tarto­ zott az állattartás számottevő hasznai közé. A szőr felhasználása lényegében a tenyésztett fajták függvénye. A múlt század közepe óta a tudatos tenyésztői tevékenység — a tejhozam elsődleges vol­ ta miatt — a rövidszőrű fajtákat részesítette előnyben. Az emléke­ zet szerint az ország egész területén rövidszőrű állatokat igyekez­ tek beszerezni a gazdák, s minden bizonnyal ennek eredménye a kecskeszőr felhasználásának háttérbe szorulása.94 A kecskeszőr fel­ dolgozása elterjedt a Kárpátok, a Balkán-félsziget és Ázsia térségé­ ben.95 Nálunk egykori felhasználásának ma már csak nyomai lel­ hetők fel. Néhány forrás azonban azt jelzi, hogy a kecske hasznában

89 90 91 92 93 94 95

Sgy. Tiszakürt, Úszód. Sgy. Szentsimon. Mezey T., HOM. Néprajzi Adattára. 2594. sz. 3. Sgy. Szentsimon. Jankó J., 1902. 376. Horn A., 1948. 8. Stoica, G. 1967—68. 158. 119

a szőrnek régen nagyobb jelentősége volt. 1637-ben gyártatlan cáp~ szőrt említ egy adat,96 Pápai-Páriz latin—magyar szótára 1708-ban számon tartja a kecske szőr, szőr ruha kifejezéseket (cilicium).07 Sulzer, F. J. a XVII. század végén leírta, hogy Moldvában és Ha­ vasalföldön a kecskeszőrből átalvetőket készítenek, illetve a curkán vastag gyapjával összeszőve, durva ágy- és lótakarót csinálnak be­ lőle.98 Egy 1889-es vásárhirdetés szerint Debrecenben a múlt század végén még gyapjú, marha- és kecskeszőr, csont, szaru, köröm és különféle bőrök vásárát is megrendezték. Ez azt jelzi, hogy a kecs­ keszőr akkor még kelendő cikk volt.99 Árát még az 1917-es árszabás is számon tartotta. Ekkor a tiszta, gépen kimosott, fésülésre is al­ kalmas, s 10 cm-nél hosszabb bakszőr mázsája 6 korona; egyéb, fo­ násra nem alkalmas kecskeszőr mázsája 3,60 korona, a gödölye szőre pedig 4,50 korona.100 A kecskeszőr feldolgozásának gyakor­ lata magas szinten legtovább a szőrtarisznyás iparosok tevékenysé­ gében maradt meg, a háziipar szintjén azonban szinte napjainkig él — ha elszórtan és kis mennyiségben is — a csergekészítés és kefekötés munkájában. A szőrtarisznyás mesterség története még nem teljesen feltárt. Korai meglétére, illetve a szőrtarisznya-készítés ko­ rai gyakorlatára utal, hogy már a XVI. század közepétől említik okleveles adatok.101 A mesterség gyakorlására Veszprémből, Székes­ fehérvárról, Makóról, Szarvasról, Bihar megyéből, s a Dráva mel­ lékéről vannak adataink, de minden bizonnyal foglalkoztak a szőr­ tarisznya készítésével szűrcsapók és szőrharisnya-készítők is.102 E mesterek készítményei közül — a tarisznya mellett — keresettek voltak a pokrócok is. Nyersanyagukat részben a tímároktól, s a csizmabőröket készítő tobakoktöl szerezték be, részben pedig a bőr­ gyárakból kikerülő, illetve nyírott kecskeszőrt használták fel.103 A szőrtarisznyák közül a kecskeszőrből készültek voltak a legértéke­ sebbek, tartósságuk és vízhatlanságuk miatt. 101 Eddigi adataink azt jelzik, hogy a szőrtarisznyás mesterség kapcsolatai dél-délkeleti irányba mutatnak, bár nem kizárt, hogy ez csupán az elmúlt év­ század beszerzési lehetőségei, a szerb és román területek nagy

!),; 97 !) « m , K > ,( " 102 103

Szamota I.—Zolnay Gy., 466. Szarvas G.—Simonyi Zs., III. 332. Sulzer F. J., 1781—82. I. 62—63. Idézi: Földes L., 1968. 240. Dankó L, 1971. 409. Bodó L., 1959. 60. Szamota I.—Zolnai Gy., 943. Ebner S., 1931.; Domonkos O., 1955. Ebner S., 1931. 165. 104 Domonkos O., 1955. 194.

120

mennyiségű és jó minőségű kecskeszőrtermelését tükrözi. 109 Orbán B.. századtól kimutatható és amely — más állati sző­ rök felhasználása mellett — az intenzív erdélyi kecsketartáson ala­ pult.. Néprajzi Lexikon. 1869. 105 Dél­ kelet-európai kapcsolatai vannak népi kultúránkban az erdélyi és moldvai magyarok csergekészítésének is.110 Az azonban. 55. Cserkeszőllő. 130. I. 165. s te­ nyésztői törekvések mellett. 141. 1905. de a hétfalusi csángó bútor­ készítők maguk is készítettek kecskeszőr ecseteket a bútorfestés­ hez.. vastagabb anyagok készítésében tovább élt a kecskeszőr feldolgozá­ sának szokása. 105.Seres A„ 1976. II. azt jelzi. Rodiczky J.) A kecskeszőrnek takarókká való feldolgozása azonban történeti adatokkal igazolt a környező szláv népeknél is. 111 Tázlár. hogy az elmúlt évszázad során — a felsorolt adatok ellenére — a kecskeszőrnek nem volt igazán számottevő szerepe. 55. 107 TESZ I 510 108 Wolski. 1972.. hogy durvább.107 (Számunkra ebből a szempont­ ból közömbös. s ezért van.és kefekötés. A. mégis általánosan ismert eljárás lehetett — a többi állati gyapjú feldolgozásával együtt —Közép-Európa népeinél. 1931. Csépa. N. Úszódon a lenyírt kecskeszőrt kemencekészítéskor belegyúrták a tapasztóföldbe. 47—49. hogy a tüzelőberendezés fala ne repedjen meg. 1932. Kowalska-Lewicka. K. Bartha K. hogy a szőr feldolgozásának korábban számottevő jelen­ tősége lehetett.109 Ügy tűnik.106 A nyelvtörténet nem igazít el egyértelműen a csergekészítés történetében és kulturális kapcsolataiban. Kunszentmiklós.. s egyes alföldi falvakban ma is nyírják a kecskék szőrét — amit ugyan általában eldobnak. 1976.. 22. Alig hihető. hogy a gazdasági szakírók többször felhívták a figyelmet az ebben rejtőző haszon lehetőségére. s jól tartsa a meleget. század gyapjúkonjunktúrája m m Ebner S. 11.. azokkal párhuzamosan — állattartá­ sunk egészét érintő változásban is keresni kell. de van adat a szőrnek házilag történő megfonására is.. meleg kesztyűvé. A kecsketartásnak ugyanis ott volt számottevő szerepe. 498. Szelevény. Visszaszorulásának okát — a jelzett fajtaváltás. hogy a szó mely jelentésárnyalata honnan terjed: a szőrfeldolgozás gyakorlata a döntő. hogy a XVIII—XIX.1 Rodiczky J. s bár a kecske nyírása a Kárpátokban nem volt gyakori. 108 Első­ sorban cigányok között volt elterjedt foglalkozás Székelyföldön a kecskeszőrből való ecset. harisnyává 111 —.. ahol a juhászat is jelentős volt. 121 . de a szótörténet is dél­ kelet-európai kapcsolatokra utal. amely történeti adatok­ kal a XV—XVI. 1905.

1938.. Zoltai L.113 Korponay J. különös figyelmet nem érdemel. századból említi a debreceni viselettel kapcsolat­ ban.. törekkel. 171.1 Stoica. Elter­ jedt lehetett — ma is szokás — botok fogójaként való használata. Zoltai L. Az adatért Fügedi Mártának mondok köszönetet. zsírosnak tartják. században kialakult a szőrtarisznyás mesterség. hiszen nép­ rajzi adatok tanúskodnak a szarvasmarha.. hogy a kecskeszőrhöz hasonlóan háttérbe szorult a többi állat szőrének feldolgozása is. 150."114 A kecske trágyáját erősnek.. hogy egy tanácsnoknak — egyebek mellett — kecskeszarvban végződő botja is volt. 1957. közönséges anyagokon. illetve annak hasznáról: .. Nyáron szívesen almoztak zöld lombbal. hogy a feldolgozás a durva. Hasonló volt a helyzet a román területeken.. Az északkeleti hegyvidéken — a kosarazás révén — közvetlenül is a földművelő életmód szolgálatában állt. mivel hasznot csak teje és kosarazás által nyújt. hegyvidékeken a száraz lombot is használták erre a célra.idején. volt ahol külön utcájuk volt ezen mestereknek. 228. ezért szívesen hasz­ nálták szőlőkben.. 1959. a XVIII. Egyéb haszonvételi formák A haszonvétel legfontosabb lehetőségei mellett szólnunk kell röviden az állat tartásának mellékes hasznairól is. A XVH. A kecske trágyáját — hasonlóan a többi állatéhoz — felhasz­ nálták a talaj javításához. Vajkai A. G. Kevés adatunk van a kecske szarvának felhasználásáról. 1871.11*5 Alapanyag lehetett a késes mesterek számára is: a 112 . A trágyát azonban — tekintettel kis mennyiségére — leggyakrabban összevegyítették a többi állatéval. kertekben. mert az hűvöset tartott. Korponay J. A kecske alá szalmával. Abaúj vármegye monográfusa 1871-ben a kö­ vetkezőket írta a kecsketenyésztésről.115 Szentgálon a kecskeszarvat ruhafogasnak használták. akiknek eszközei.. Földes L. hasonlóan a juhéhoz. gazdászati tekintetben.:i 11/1 115 11. ló és a kutya szőrének korábbi feldolgozásáról. 303. s meggátolta az állatok bolhásodását. A mesterség azonban itt sem jutott túl a kisipar keretein. 32. s a háziipar-kisipar szintjén megrekedt. Visszaszorulá­ sának jele az is. 112 (Nem hagyható figyelmen kívül az sem..) 5.. s eljárásmódjai balkáni és török kapcsolatokat jeleznek. 122 . 1967/68. dud­ vával almoztak. s főként a juhászatban bekövetkező fajtaváltás után a kecs­ keszőr versenyképes maradhatott a birka gyapjával.

esetleg — a szarv felhasználása révén — a haszonvétel egyik formája volt. verekedősek. Kéleshalom. Erdőbénye stb. k u l t i k u s célt szolgál. 103—109.. 1 2 2 Emlékeznek a kecske befogására a Tiszazug falvaiban. hogy csupán tenyésztői célokról van-e szó. Kunszállás. hogy a gyerekek játékból b e ­ fogtak egy-két kecskét kis szekérkébe. Különlegesen nagyszarvú bakok szarvát időnként kikészítették és falusi h á z a k b a n falra akasztották. s él az emléke több borsodi faluban is. A jelenlegi tenyésztői törekvés. 119 Néprajzi i r o d a l m u n k b a n azonban n e m találunk r á m á s h o n n a n a d a t o t Így n e m válaszolható m e g egyértelműen a kérdés. mivel a szarvalt egyedek k ö n n y e n megsebzik egymást. 1905. mely jó úton 2—3 mázsa ter­ h e t is képes volt elhúzni. hogy — vonó­ erő h i á n y á b a n — alkalmi megoldásként. Az állatra szamár h á m j á t alakították át vagy k e n d e r ­ kötélből készítettek hámot. Gunda B. A befogás módja m i n d e n ü t t a ló foga­ tolásának g y a k o r l a t á t követte.íls Az állattartó gya­ k o r l a t b a n n e m ismeretlen a szarvak és a szarvcsapok lefűrészelé­ se. erős kecskebakot vagy k i ­ herélt állatot kis szekérkébe fogtak. Gönc. 1959. Rodiczky J. amely a szarvatlan egyedeket részesíti előnyben. az első elképzelés mellett szól. Tiszazug. Sgy. Csépa. Általában eső u t á n végezték. 123 .. 123 A r r a viszont csaknem m i n d e n kecsketartó településen emlékeznek. vagy a szarv lefűrészelése — hasonlóan formálásához 1 2 0 — esztétikai. Vámszer G. s az emlékezet szerint fésűt is csináltak belőle. 1 1 7 Borsod megyében cigányok vásárolták meg..Tiszazug falvaiban kunszentmártoni késes gyűjtötte össze a szarva­ kat. 91. általában m á s j á r m ű h ö z használt al­ katrészekből. 1973. Sgy. Mezőgazdasági Lexikon I. Bódvaszilas. és a szarvtő fölött vág­ ták el a szarvat. 451. Tiszakürt. 1 2 1 Mogyoróskára az 1960-ias évjek végén még úgy költözött az új pásztor. 620. Kisgyőr. melyek között lényeges lehet az állat szarvtalanítása. Cserkeszőllő. Szórványos adataink v a n n a k a r r a vonatkozóan. Az eljárás neve csungurozás. s az általánosan használt szügyhámba való befogásra. Tiszakürt. Bács-Kiskun m e g y e n é h á n y településén. E g y a r á n t van adat kumet-szerű szerszám alkalmazására. hogy egy nagy kecskebak húzta a b a t y u j á t szállító szekérkét. s nehéz a velük való bánás. 60. A kecske számára kis négy­ k e r e k ű szekeret készítettek. 117 118 119 120 121 122 12J 124 Sgy. Mezőgazdasági Lexikon II. hogy Széken szokás volt a kecskék szarvának lefűrészelése. Említést érdemel. Szelevény.

az sok tejet ad. e. Megtapogatták a tőgyét is. Az állatot senki nem tartotta eladásra. értékesítése jobbára alkalomszerűen történt. A kecskék értékesítése — ha vásárra vitték — általában azo­ kon a helyeken történt. A kutatók egy része ebben kultikus szokásokat vélt felfedezni. nemcsak századunk­ ban. tejelő állatot ritkán adtak el. a Mediterráneumban ismert volt a kecske fogatolása. A vásárlók az állat fogát néz­ ték. Egy-egy kistájon belül jól megfigyelhető a kecskék beszerzésé- . Az értékesítés főleg egy-egy településen belül tör­ tént. 1975. Az öreg kecskéket főleg cigányok veszik meg levágásra. Az értékesítés formái A kecske értékesítésének — recens adatok szerint — nem ala­ kultak ki állandó körzetei. szép az aj ja. mert az elárulta korát. ahol a többi állatot is eladták. hogy az állatok fogatolásának kezdeteit nem lehet csupán a legáltalánosabb haszonállatok történetével összekapcsolni. vagy öregebb állatait akarja eladni. minoszi gyűrű). 161—162. Van irodalmi utalás Kelet-Ázsiából is a kecske teherhordó állatként való alkal­ mazására.1-4 Matolcsi J. hogy a kecske valaha is számottevő igavonó állat lehetett.125 Mindez természetesen nem azt jelenti. mert ame­ lyik jó tőgyes. hogy szükség esetén. vonó­ ereje sem tette volna lehetővé. Főleg a pár hetes fia­ tal gida. s az ősi krétaiak még ekébe is befogták kecskéiket. 124 . illetve a kiöregedett kecske került eladásra. igaerő hiányában — más alkalmi meg­ oldások között — sor kerülhetett befogására. A vásárok helyét a földrajzi távolság és a vásártartás naptári ritmusa szabta meg. de alkalmanként még a heti piacokon is árultak kecskéket az 1950-es években is. Általában házaktól vitték el a vevők az állatot. Ivarérett állatot falun belül nem szívesen vesznek meg. Arra azonban mindenképpen figyel­ meztet. évezredben. vásárra ritkán hajtottak kecskét. hogy jó tőgyesnek látszanak. 6. hanem korábban is. Ez arra is felhívja a figyelmet.A kecske befogását elterjedt gyakorlatként írta le Németor­ szágból Rodiczky J. II.. Az eladók éppen ezért a vásárra hajtás előtt nem fejték meg állataikat. hiszen ezt alkata.r ' Matolcsi J. mert nehéz új helyre szoktatni. Kecskét nehéz vásárolni. hogy az i. két Kréta-szigeti ábrázolással iga­ zolja (knosszoszi képírásos tábla. mert mindenki a gyengébben tejelő.

Napjainkban gyakran termelőszövetkezetek és állami gazda­ ságok közvetítésével szerzik be a kecskét magánszemélyek is. amely — más állatok mellett — a kecske értékesítésével. A kecskét régen szekéren. Radnáról hozta őket.nek rendje... csak rö­ vid távolságra (4—5 km) hajtották lábon.. mások a radnai búcsúban vettek vagy a radnai-lippai kupecektől szerezték be állataikat. 337. hogy a kecsketartásnak és -értékesítésnek régen lehettek speciális körzetei. eladó álla­ taikért. ugyanazon év október 24-én pedig 482 db-ot.. akik — a szegedi juhvágóra me­ net — áthajtották a falun kecskéiket. 125 120 . 1959. (Ha figyelembe vesszük. 127 Bodó L. Franciaországot is érintő.131 Mindez azt jelzi. Kecsketar­ tás a Tiszazug falvaiban (sajtó alatt a Tiszazugi Füzetek sorozatban). több orAz Aggteleki-karsztvidék és a Tiszazug falvainak példáit lásd: Viga Gy.. 409. Ez természetesen átalakította a kecsketartás korábbi kereteit. megkötve vitték a vásárra. aki Er­ délyből hajtotta fel az állatokat.. 1977. 1978. ami a kecsketartók társadalmi helyzetére utal. szeptem­ ber 29-én pl. i3 ° Lukács László szíves közlése. hogy régebben a kecske érté­ kesítése is bekapcsolódott az állatkereskedelem országos hálózatá­ ba. 580. 129 Sgy. ez azonban gyorsan változik. . gyorsan változó körzetekre estek szét.—Viga Gy. s Szolnok megyében értékesítette őket. kapcso­ latrendszerét is. hogy pl.128 A Tiszazug falvaiban. Szórványos adataink azt jelzik. s a kecsketartás je­ lentőségének visszaesése folytán apró..130 Tápén — Andrásfalvy Bertalan közlése szerint — egy Makra Antal nevű öreg szerezte be a kecskéket. 131 Andrásfalvy B. Kunt E. amelyek azonban az országhatárok átrendezése. 1971.127 Debreceni vásárhirdetés 1889-ben — az állatvásár kapcsán — külön említést tesz a kecskékről. 1891. 46. felhajtásával is foglalkozott. 1971. Tiszakürt. 366 szerbiai kecskét hajtottak fel a budapesti juhvásárra. Szlovénia területéről kiindulva Tirolt. Olaszországot.. Viga Gy.28 Dankó I. ahogy a kecsketartás sze­ repe is alakul.129 Fejér megyébe régen Somogy és Tolna megye felől került az eladó kecske. 349. az 1920-ßs éviekben egy Trozsgyik Mátyás nevű embertől lehetett kecskét venni. s volt egy közvetítő réteg.126 Recens néprajzi gyűjtések nem világítanak rá egyértelműen — a beszerzési helyek alapján — az intenzív kecsketartó körzetekre. A kecskék számának csökkenésével távoli terüle­ tekről is felkeresik — gépkocsival — a kecsketartókat. Jelenleg azonban a bányavidékeket és ipartelepeket tartják a leg­ jobb beszerzőhelynek.

49.szagot átszövő állatkereskedelem folyt a kecskékkel is.. 339. Zsigmond-kori Okmánytár II/l. Bodó L. ugyanakkor a rackajuhoké 12—17 forint. a fiatal kecskét 6 solidosra értékelték.. szamár 2 libra.136 1891-ben a budapesti juhvásáron a —• fentebb már említett — szerbiai kecskék ára páronként 10—14 fo­ rint. V.)133 1544-ben. 1959. Adalékok. II.06 forint 1 pár kecske ára. 21.132 akkor ta­ lán feltételezhetjük. 106. 46. egy per kapcsán a kecskét és ba­ kot 14 solidosra.2 133 134 1)5 . bika és tehén 4 libra.135 1708—09-ben. Belényesy M. napjainkban 1000—3000 forintot is elkérnek egy fejős ál­ latért. 1545-ben pedig ugyanott 4 kecskét vettek 1 forinton. Adalékok. a juh és kos pedig 16 solidos.. gazdasági érdekeltségei is lényegesen tágabbak voltak a jelenleginél. 1960. 252. 1400-ban.. ér­ tékének alakulásáról is. XX. (Gyulai Éva fordítása)..137 Az utóbbi évtizedekben 300—500 forint között változott a kecs­ ke ára. 1959. ugyanakkor a juh párja 2. a kurucok árszabásában 1 gida 24 dénár. (Ugyan­ akkor az ökör 10 libra. hogy egykor a magyar kecsketartás keretei.. A kecsketartók szerint ez az ár azonban egy-két hónap alatt megtérül. 1 ló pedig 40—50 forint volt.134 1683-ban Zemplén megyében 2.50 forint. 126 ..) Történeti adatainkból képet alkothatunk a kecske árának. 1 kecske „ki megért" 1 Ft. 150. 1.3C 137 Novak. a Nádasdyak számadása sze­ rint 1 kecske 35 dénár.

mikor. Néprajzi kutatásunk eddig meglehetősen elhanyagolta azoknak az állatoknak a vizsgálatát. s hogyan játszott szerepet a bivaly és a kecske tartása — a szarvasmarhatartás mellett — a parasztság ke­ zén. ezért az összefoglalás­ ban nem tartom indokoltnak valamennyi kérdés újrafeltevését. ha egyáltalán ilyenről beszélni lehet. hiszen a má­ sik oldalát. Mivel a dolgozat minden téma kapcsán igyeke­ zett végigjárni az általánosítás lehetőségeit. mint amilyen szerepet az említett állatok a népi kultúrában játszottak. milyen szabad teret töltöttek ki a paraszti gazdálkodás szerkezetében. s általános érvényt a környező és távoli népek néprajzi ana­ lógiái segítségével. 1. fontosnak ítélt dolog exponálására törekszem. Pedig ezek a kérdések feltétlenül kínálkoznak. a nagy volumenű állattartás kísérőjeként. kis számban je­ lenlevő állatok mikor. a magyarság népi kecsketartásának feltárását tűzte cé­ lul. ha a gazdálkodás. melyeknek történeti mély­ séget igyekeztem adni a históriai és nyelvi források megszólaltatá­ sával. ezért a tartásmód és a haszonvétel kérdései voltak viszonylag könnyen megválaszolhatók. Ezen problémák megválaszolása véleményem szerint a néprajz sokkal lényegesebb kérdéseit érinti annál. amelyek nem játszottak meghatározó szerepet népünk életmódjában. hogyan és miért kaptak szerepet a paraszti életmódban. szinte matematikai „próbáját" jelentik az említett vizs­ gálatnak: pl. A kecske a legkorábban domesztikált háziállatok egyike. in­ kább csak néhány. valamint milyen elemekből épült fel kultúrájuk. Mivel néprajzi kutatásunk elsődleges módszere a szóbeli hagyo­ mány gyűjtése. konkré­ tan az állattartás domináns vonulatait kutatja valaki. Számottevő szerepe lehetett a neolitikum idején. s hagyott éppen ezért figyelmen kí­ vül egy — véleményünk szerint nem lényegtelen — problémát: hogy ti.ÖSSZEFOGLALÁS Ez a dolgozat a paraszti állattartás egy kevéssé jelentős prob­ lémájának. hogyan kapcsolódtak. a mezőgazdasági 127 . Csak a részletes tárgyalásnál nem idézett irodalmi adatokra hivat­ kozom. miért. illetve hogyan és miért volt szerepe a szamár tartásának jelen­ tős lótartással bíró népünknél stb.

A történeti-néprajzi adatok vizsgálata népünk kecsketartá­ sának eltérő típusait jelzi. 1 5. A kecskének csupán az állattartás extenzív formái között van létjogo­ sultsága. 1 Viga Gy. Helynévi adatok a kecsketartáshoz. hogy ha nagyobb számban is tartotta valaha népünk ezt az állatot. s a mediterrán térség a központja ezen állat tartásának. 1980. a paraszti gazdálkodás keretei között nincs lehetőség a tartás intenzív formáira. Csu­ pán szociális nyomások késztették alkalmanként intenzívebb kecske­ tartásra népünk szegényebb rétegeit. Az euró­ pai kontinensen főleg a Földközi-tenger partvidékén jelentős a kecs­ ketartás. A kecsketartás technikája mindig is korai. s jelentős volt tartása a Kárpát-me­ dencébe érkező neolitikus kultúrák népeinél is. A Kárpát­ medence térsége soha nem jelentett kedvező feltételeket számára. hogy az eurázsiai térségben a népi kultúra és a nyelv korai rétegébe tartozik szókincse és ismeret­ anyaga. Tör­ téneti adataink arra utalnak. A legeltetés és takarmányozás formái szerint jól elkülönül egymástól az alföldi területek. 3. A kecske tartásában a legutóbbi idő­ kig az egész évben való legeltetés játszott meghatározó szerepet. s csupán kísérője volt a szarvasmarha és a juh tartásának. és a különböző társadalmi rétegek kezén. A kecsketartás geográfiai determináltságát igazolják helyne­ veink is. a középhegysé­ gi vidékek és a havasi övezet kecsketartása. a mezőgazdálkodás általános színvonalá­ nak emelkedésével. (Sajtó alatt. hegyvidékeken volt jelentősebb. az alföldi jellegű tájakon nem volt nagy szerepe. 4. 2. A magyarság — a régészeti anyag tanúsága szerint — már az ugor népekkel való együttélés idején ismerhette a kecskét. A peremterületeken.) 128 . s az összetétel elsősorban magasabban fekvő területekre utal.kecske' összetételű helynevek főleg az ország peremte­ rületein gyakoriak. A kecsketartás ko­ rai szerepének következménye. s a tudatos erdőgazdálkodással a kecske min­ denütt háttérbe szorul. a más állatokhoz viszonyított aránya. Ezek a táji típusok lé­ nyegében megegyeznek a juhászat — Földes László által megrajzolt — kárpát-medencei formáival. A kecskelétszám azon­ ban egyenetlenül oszlott meg az ország területén. az egész állatállomány­ ból való részesedése soha nem volt lényeges. ez csupán abszolút számértéket je­ lent.termelőtevékenység kezdetén. így már a neolitikum idején visszaesett e térségben jelentősége. A kecsketartás geográfiailag erősen determinált. A .

kevesebb járandósága is. hogy saját kultúrája. így a kecskék őrzése más állatok pászto­ rainak feladatköréhez tartozott. s nem eltérő tartásmódra. Népünknél a kecsketartás elsődleges haszna a tej.és hívószavak. A legszegényebb parasztcsaládok. a tej­ oltókat ismerő gazdák. az állattal kapcsolatos teendők a magyar állattartás erőteljesebb vonulataihoz igazodtak. eszközei. A kecsketartás tevékenysége az állatok egész éves legeltetési rend­ jéhez igazodott. s az allodiális majorsá­ gok gazdálkodásában is. A kecskepásztor kevéssé megbecsült voltát jelzi alacsonyabb pásztorbére. mint külön foglalkozás képviselői.primitív színvonalon maradt. ismeretanyaga ezen állat tenyésztésének alig van: a tartás évi ritmusa. azt eredményezi. eljárásai főleg a szarvasmarhatartással és a juhászattal mutatnak rokonságot. Ezek a típusok azonban főleg a gazdaságok eltérő üzemszervezetére utal­ nak. főleg juhot tartók kezén azonban a kecske­ tejből a tejtermékek gazdag variációja állt elő. a pásztorok állattartásában. hogy szo­ ciális kényszer esetén újra. 8. valamint a külön­ böző nemű és korú állatok megjelölésére szolgáló kifejezések utal­ nak az állat tartásának történeti rétegeire. de szerepet játszott a komplex üzemű paraszt­ gazdaságokban. A vegyes nyájak. hogy a kecske sokszor más állat tartásának hagyomá­ nyait örökli. A történeti adatok azt jelzik. meg újra vissza lehetett nyúlni ehhez a gazdasági tevékenységhez. eszközei. hanem alkalmi munkát vállaló szegényemberek és gye­ rekek. mellette csupán másodlagos jelentőségű a hús. A kecskét tartó gazdaságok formái alapján is eltérő típusai rajzolhatok meg a kecsketartásnak. s éppen ez tette lehetővé. s az. A tej feldolgozása főleg a tehéntej és a juhtej mintájára történt. A kecsketartás gyakorlata. A kecskepásztorok. eljárásai azok adaptálására utalnak. hogy — főleg kézműves mesterek kezén — az állat bőrének és sző­ rének is nagyobb jelentősége volt az elmúlt időkben. Elsősorban a terelő. első­ sorban asszonyok és gyerekek vették át a kecsketartás munkáját. nem tar­ toztak a pásztortársadalom zárt rendjébe: valószínűleg mindig a tár­ sadalom perifériáján élő szegény emberekből kerültek ki. s a nem mezőgazdaságból élők számára a kecske a minimális létfel­ tételt biztosította. 7. A kecskét őrző személyek az újabb időben gyakran nem is pásztorok a szó valódi értelmében. A kecskék legeltetési lehetőségének csökkenésével a pásztoroktól egyre inkább „állatgondozók". A kecsketej feldolgozása jelzi az állat 129 . A kecske tejét zömmel a tehéntej pótlására használták. 6. Ritka volt az önálló kecskenyáj is. történeti adatok alapján.

Ezek elsősorban az állat sajátos biológiai adottságaiból erednek: az igénytelen. hogy a kecske sajá­ tos helyet foglal el az emberiség állattartó kultúrájában. s tartásá­ ban a Föld egymástól távoli népeinél is fellelhetők párhuzamok. 9. az általános szociális színvonalat. részese az európai pásztorkodás nagy migrációs rendszerének is. 3 A kecske tartásmódja mindenütt az állattartás extenzív formáit őrzi. az életszínvonal emelkedésével a tej az állatok tápláléka lesz. kordoványosok. Az állattartás magasabb színvonalával együtt járó. s az alacsonyabb szintű műveltség biztosítanak széles teret számára. . csupán a mostoha földrajzi viszonyok. tejelő állatként. Petzsch. a középkori hajósok. A kultúra általános emelkedésével mindenütt háttérbe szorult a kecske tartása. 2 mint a Kárpá­ tok vagy a dunántúli hegyvidék pásztorai. marha. a felnőtt állat húsa a cigányok táplálkozásába szorult vissza. Ma már csak a tejes gida húsát eszik. A viseletben régen jelentős szerepet játszott a kecske bőre. A rendelkezésre álló adatok azt jelzik. A geo­ gráfiai viszonyoknak és a tenyésztői törekvéseknek megfelelően szerepet játszik valamennyi kontinens pásztorkultúrájában. 1969. A környező népek példái jelzik. H. Nehéz idők­ ben minden csepp tejét feldolgozzák a kecskének. Mindenütt az extenzív tartásmód kereteibe illeszkedik elsősorban. melyet tímárok. igényesebb háziállatok tenyész­ tésének sodrában azonban kísérőként ott maradt a kecske. aminek szélsőséges példáját je­ lentik pl. akik vitorlásaikon kecskéket vittek magukkal tengeri útjukra. hogy éppen sajátos alkata tette lehetővé korai háziasítását is. mely a szőrtarisznyás mesterek kezén és a csergekészítésben jutott magasabb szintre. Ugyanakkor tartani tud­ ják a nem mezőgazdaságból élők is. Az ország dél­ keleti részén volt elsősorban hagyománya a kecskeszőr feldolgozá­ sának. Talán nem tévedünk. 60. hogy még a többi állat tar­ tásának színvonalától is elmarad.és a juhhús módjára dolgoz­ ták fel. Sajátos sze­ repet kap a pásztorok életében: a sarkövi rénszarvasnomádok pász­ torai éppen úgy tartottak kecskét tejelő állatként. 1954. A kecske húsát a sertés-.mindenkori értékét. s csak utolsóként részesül takar­ mányozásban. 418. ellenálló állat a tartásmód legalacsonyabb szintjén is számottevő hasznot biztosít. ha azt gondol­ juk. 130 .1 2 Pohlhausen. vargák dolgoztak fel. H. A szociális színvonal emelkedésével azonban egyre inkább idegenkedtek fogyasztásától.

a tej szerepe azonban általában domináns.A neolitikumtól kezdve általános jelenség a kecskének más ál­ latokkal. ott többirányú a haszonvétel is. Az állat jelentőségének csökkenésével azonban a haszonvétel az egy hasznúság (tej. ott a tartásának sem lehetett nagy jelentősége. Azokon a területeken. vagyis: ahol a kecskét kevesebb módon hasznosítják. ahol a kecsketartásnak nagy jelentősége van. hús vagy bőr) felé to­ lódik el. s tejhasznuk együttes feldolgozása. főleg juhokkal való közös tartása. A haszonvétel formája az európai kontinensen terüle­ tenként eltérő. 9* 131 .

23—44. méhcsaládok száma. 1971. kecske. = Néprajzi Közlemények Viehzucht. Bálint S.—Sárfalvi B. Cumania II. Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya me­ gyében. A cserge készítése az Udvarhely megyei Bágyon. Bálint S. Anjou-kori okmánytár I—V. N. Tápé. Árpádkori Üj Okmánytár I—XII. A IX—X. Szeged.. (szerk. Budapest.. Andrássovich G„ 1921... 1969. 1968. Bartha K.: Juhász A. Magyar őstörté­ neti tanulmányok. Szekszárd. századi magyar társadalom. = Földes L. Kecsketenyésztés.. 1960.): Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleurópa. 1972. 132 .. 1976. Budapest. Andrásfalvy B..IRODALOM Rövidítések: AtSz. 1932. Budapest. szamár-. Andrásfalvy B. Herman Ottó és Kada Elek vitája a Kecskemét környéki pásztorkodásról. = A Herman Ottó Múzeum Évkönyve HOMKözl.. 1976. (1974) 75—94. 1878—1887... Budapest. Bartha A. Budapest.. 19—23.. Bartal A. 1961. = Műveltség és Hagyomány (Debrecen) N.és baromfiállomány. (Közzéteszi Wenczel Gusztáv) Pest. az ármentesítés befejezéséig. Viehwirtschaft. Közi.. Szegedi szótár I—II. 327— 360. Általános mezőgazdasági összeírás 6.. = Ethnographia HOMÉvk. Budapest. öszvér-. Bivaly-. A magyarországi latinság szótára. Budapest. N. 1974. Asztalos I. Bartha A. A szögedi nemzet I. In. 1977. Állattartás.) Tápé története és néprajza. É. É. Budapest. A Duna—Tisza-köze mezőgazdasági földrajza. (szerk. Budapest. Társadalom és gazdaság a magyar őstörténetben.): Viehwirtschaft und Hirtenkul­ tur. XXIV. (szerk. 1957. = Agrártörténeti Szemle Ethn. Balassa I. = A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei MésH. = Néprajzi Értesítő Népr. = Földes L. Budapest. 1860—1874. Budapest. kötet. 1901.

A kisparaszti mezőgazdaság (1945—1949). Kecskemét. Problemy geograficzne pasterstwa wedrownego. 1954. sz. Bökönyi S. Debreceni Déri Múzeum Év­ könyve 1971... Die Schafzucht und Verarbeitung der Schafmilch auf dem Gebiet des Cserehát. 1976. In.) Dankó L. 77—146.. 387—415. A beregi kecsketartás.. 14. Bodó L.. 1961.. 1961. 1976. században Magyarországon. Budapest. (Kézirat a szerző tudajdonában. In. XXXVIII. 15. Dongó Gyárfás G. N. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez I—XXIII. 1975... 1955.: Földes L. 133 . 401—472. Barth J. (1896—1928). In. 277—342. Belényesy M. Jahrhun­ dert. J.): Viehzucht. In. Beránné Nemes É.. und..: Földes L. (szerk. 1959.: Földes L. században. 13—82. . 1974.. 456—461. Magyarország kecsketenyésztése (kézirat). században. In. Budapest. LXXVI. Viehzucht und Hirtenwesen in Ungarn im..: A magyar mezőgaz­ daság a XIX—XX. Sátoralja­ újhely.3 A magyar nyelv életrajza. 23—59.. Az állattartás a XIV. Domonkos O.: Fizjografia i geográfia pasterstwa Tatr Polskich i Podhala. 1974.. É. LXV. Bökönyi S. Wroclaw— Krakow—Warszawa.. 1978. 1959.): Viehzucht. Budapest. Belényesy M.—Román J. Kultúrtörténeti szemelvények a Nádasdyak 1540—1550-es szám­ adásaiból I—II. A jószág sózása. 1965. Csiszár A. Bene Zs. XXXVIII. Das Hirtenwesen in Portugal. 191—214. A földművelés fejlődésének alapvető kérdései a XIV.Bárczi G.és Kelet-Európában. (szerk. Belényesy M.. X.. Az állattartás történeti fejlődése Közép. Donath F. Források a borsodi és miskolci munkásmozgalom történetéhez II. 285—318. Budapest. Budapest. É. 1968. 790—814. Cumania II.. S. Dias. AtSz. Budapest. Béres A. Egy tiszántúli szőrtarisznyás műhely.): Viehwirt­ schaft . Migráció és kontinuitás egy Duna melléki táj népesedéstörténeté­ ben. Gödöllő. 559—579. Ethn. 285—289. (1918—1929) Miskolc. (szerk. Belényesy M. Ethn. N. 1969. A vásárhirdetés (Vásári plakátok). sózóvályú. History of domestic mammals in Central and Eastern Európa. Berezowski. 1959.. . 1971... 1956. 3—4.

In. Budapest. s Temesi bánság mezőgazdasági statiszticája. 47—75. 1960. 127—160. félév 177—178.. (Sepsiszent­ györgyi Múzeum Évkönyve) VI—VII. Farkas M. és H. Földes L„ 1957. 1974—75. 231—246. A jobbágyság gazdálkodása a XVIII. 1969... Göcsej. Faragó T. Ethn. Földes L.—Hajdú M. Gazda K. 87—120. sz. Orosháza. Gulyás M. Aluta.. Pásztorkodás az esztelneki gyermek életében. In. Az állattartás és pásztorélet magyar néprajzi szakirodalma. 437—453. Ethn. Pest. 1961. Fényes E.. N. (szerk. (szerk.. 1976. 1961. A szőrtarisznyás mesterség a Dunántúlon. ól".. Bu­ dapest.. Közi. 283—328.. Éber E.—Szabó M. 186—294. Galgóczi K.): Viehwirtschaft. Az erdélyi vándorpásztorok állatfajtái a XIX.: Hajdú P. M. Az angorai és a tibeti kecske. 1839—44. Ferdinand. a Szerb vajdaság. N. .): Uráli né­ pek. (szerk.): Orosháza néprajza II. Falusi Gazda I. K.. Népr. 603—639. 1964. 1969. (Athén. In. In. derekán. XXIII. LXXI.): Edelény múltjából.: Sápi V.. Bukarest. Kosár „karám. 1960.. Magyarország. század első felé­ ben. Az állattenyésztés földrajza. With an Appendix on Milk Producte.: Földes L. Állattartás. Enyedi Gy. (szerk. Magyar Országnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapot ja statisztikai és geographiai tekintetben I—VII. É.: Nagy Gy.. 1855. 626—630. II. Földes L. 1868. In. X.. Földes L. LXXI.f 1965. 149—156. A magyar állattenyésztés fejlődése. A juhtartás típusai és építményei a Kárpát-medencében..Dunäre. A finnugor régészet fő kérdései.. Nomadism in Afghanistan. Földes L. Földes L. Budapest. Hadjimichali Angeliki: Szarakatszánok.. Gönczi F. Kaposvár. Ebner (Gönyey) S... s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. Budapest. Budapest. (szerk. 1968.: Földes L. (szerk): Viehwirtschaft. 1975. Pest. 165—169. 235—248.. 1931. 1914. Budapest. Esztena und Esztena-Genossenschaft bei den Szeklern.): Viehzucht. In.. 1963. Fodor I. Edelény. Erdélyi magyar szótörténeti tár I. 1973. Milchprodukte in Rumänischen Hirtenwesen. 1957) Ismertetés.: Föl­ des L.

Hubschmid. Budapest. 1909. 1944—1976. Gunda B. 197Ó. HOMKözl. Legeltetési rendtartások a Hegyalján a 17—18. 1954—55. Biharnagybajom. Budapest..: Kovacsics J.) Buda­ pest. Györffy I.. 30-as évek).): Bajomi krónika 103—109. In. Gunda B... In. Gunst P. 1977. Haustiernamen und Lockrufe. A barlangi állattartás kérdéséhez. (szerk. 1954.: A magyar mezőgazdaság a XIX—XX. A dézsmajegyzékek. Budapest. Vox Romanica 14. Kachelmann. Imreh I. században. 1941. Székelyföldi paraszti jegyzőkönyvek pásztorlási határozatai (1717— 1928). A magyarok nagy ősfoglalkozása.. kötet 107—182. Budapest. Jakó Zs. Hőgye I. Györffy Gy. Gömör megye I—IV... 82—118. 1957. 1972. században. Mesterséges szarvátalakítás a magyar pásztoroknál. LXXIII.. 275—400. A balatonmelléki lakosság néprajza. A mezőgazdaság fejlődésének megrekedése a két világháború kö­ zött (20-as. Állattenyésztő és Törzskönyvelő Szervezetek Országos Szövetsége. Állattenyésztési ismeretek III. Gunst P. In. Ch. Kolozsvár. 1948.. Karmyseva. 1914. Budapest... A magyar háziállatok története. Arten der Viehhaltung in den Südbezirken von Usbekistan und 135 . B. C.. Hankó B. Herman O. Ethnographica Carpatica. István király és műve. Vasárnapi Újság 1861.: Magyarság néprajza II. AtSz 161—190. Budapest. Horn A. én. Jankó J. Buda­ pest. J.. Herman O. 11. IIa B.Gunda B. kötet. Állattartás.. Dankó I. A magyar pásztorok nyelvkincse. A kecske bírálata. 1976.. Budapest. 1969. 1959.): A történeti statisztika forrásai. 184—203. 78—29. 1902.. 1944. 448—451. (kecsketenyésztés 130—135. A havasi kecskepásztor. 133—137. (szerk. mint a történeti statisztika forrásai. Ethn. Budapest. 1966. 1973. 1962. A mezőgazdasági termelés története Magyarországon 1920—1938.. A gyalui vártartomány urbáriumai. Budapest. IIa B. Budapest.. törzskönyvelése és tenyésztésének alapismerete.

1871. 3 Kálmán B. Budapest. Lónyai G. In. Hodowla kóz jako jeden z elementów tradycyjnej kultury karpackiej w Polsce. Kniezsa I. század.. Budapest.): Viehwirtschaft. Köves G.. A magyar nyelvjárások atlasza II. In. A magyar nyelv értelmező szótára I—VII. Budapest. (szerk.: Földes L. László Gy. I.. Budapest.. 1974. Adatok tejkonzerválásunk egyik régi módjához. Kecsketartás Teresztenyén. Budapest..): Viehwirtschaft. Budapest. Budapest. A háziállatok eredete. Kassa. 1910..) Budapest.Tadshikistan.. Budapest. Budapest. K. Kovács L. LXXXIX. Ethn. 1973. W. Urbáriumok (XVI—XVII. 1944.: Földes L. (szerk. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai. Magyar orvosi emlékek I—IV. Budapest. Kovács L. 1960. 578—585. Kunt E. 1959—1962. Kralovánszky A. Bra­ tislava. Ma«. 1975. Alba Regia XIV. In. 1961. 283—286. Kiss I..): Viehwirtschaft. Kowalska—Lewicka...) 1959. Budapest. A kecske tenyésztése és a kecsketej fontos szerepe a kisdedek táp­ lálásában. 1970. Budapest.: Ludová kultúra v Karpatoch. K. LXXXI. 1929—1932. 9—50. Budapest.. A. Maksay F. 112—126. 1976. (A kisember tehene.. Kowalska—Lewicka. Ethn.vary-Kossá Gy. Budapest. Budapest. A. A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere I—II. kötet. Die Schafzucht der Normandisierenden Karaktschanen in Bulgarien. Z. 1978.. Die Milchwirtschaft in den Polnischen Karpaten. Abaúj vármegye monograph]ája. In.. (szerk.. 1975. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I—III. A nevek világa. 1972. 16. 1969. 1945. 1954. 139—146. 696—705. István korában. A honfoglaló magyar nép élete. IVIatolcsi J. 617—634. 1969.. Népi kultúra — népi társadalom I. 1968. századi dézsmajegyzékek. 147—196. K. Korponay J. Marinow. Kovács L..juhnyájak tejhaszonvételi formái Erdélyben 1900 körül.. (szerk. 1970. In.) Budapest. Die Traditionelle Milchwirtschaft bei den Ungarn. N.. A kecsketenyésztés. 1967—1976. Budapest.. Makkai L.. 640—695.—Viga Gy.: Földes L.: Földes L. A tinópénz kérdései I... A közös fejős. (szerk): Viehzucht.2 A magyar nyelv szláv jövevényszavai I—II. Budapest.. 136 .

Nicolaisen. (szerk. 1911.: Földes L. K.. Rodiczky J. Nép­ rajzi adattára 2194. V. A no­ mádok gazdasági élete. Budapest. In. Uránia állatvilág...: Földes L. Studien über das Nomadentum.Matolcsi J. 1977. Budapest.. Hegyköz. A Közép-Volga-vidéki finnugor népek állattartása a korai vas­ korban. D.. 1969. J. I. A. Über die Milchwirtschaft bei den Völkern Jugoslawiens.): Viehzucht.és Régiségtárából 113—121.): Viehwirtschaft. Paládi-Kovács A. Novak. A gömöri magyar pásztorkodás. I. 137 . Budapest. (szerk. 1958. Román juhászat a Máramaros megyei Budescu Morén (1923).): Viehwirtschaft. In.. Szovjet régészet 19. Moszynski. Magyar Néprajzi Lexikon I. 243—266. II. 161—185.. Bukarest. A karikás ostor készítése Zemplén megyében (Kézirat). 392—411. Debrecen. 1601—1650. L'udové názvy oviec ako pramen etnografickeho Studia pastierstva v Karpatoch. In. Braunschweig. Budapest. (szerk. Kolozsvár.. 647—662. Novak. Orbán B. II. Petzsch. 134—190. Mezőgazdasági Lexikon I—II. 1868—73. Paládi-Kovács A. 1978. Budapest. Petercsák T. Urbariile Tärii Fägärasului. J. 1969. Sz. Pohlhausen.: Föl­ des L. Übersicht über Viehhaltungsformen und Alpwesen in Slowanien. A székelyföld leírása. 1965. Budapest. 1978. V. Budapest.. 1969. Roska M. In. 1970—76. H. 1977. Budapest. A keleti palócok pásztorkodása. (szerk. Platneva. Budapest. H.. 601—624. Budapest.): Viehwirtschaft.. Miskolc.2 Kultúra ludowa Slovián I—IV. Nomadism and Stock-Breeding among the Tuareg. S. Ethn. 15—32. 1905. türkök és kunok a dél-oroszországi steppéken. 1943. 1961. Budapest. Besenyők. Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény 1870—1970. LXXXVIII. HOM. Emlősök. 1967. Mezey T.. 1962.. Magyar őstörténeti tanulmányok. 1977. 1651—1680. Központi Statisztikai Hivatal 1972... Das Wanderhirtentum und seine Vorstufen.: Földes L.. 1969. Podolák. Warszawa. Budapest. Rudenko. Prodan. 1954. Köz­ lemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem. A kecske tenyésztése és hasznosítása.. Slovensky Národopis. A kisgazda kecsketenyésztése. Rodiczky J. 574—602.

Archívum 5. Szádeczky B. Pozywienie ludnosci wiejskiej na Slasku. 1976.. Budapest. 1902—06.. Debrecen.—Simonyi Zs. Hétfalusi „csángó bútor". kötet. Szarvas G.. Miskolc. 138 .. Századok 84. Szentgyörgyi M. 1967—68. Apafi Mihály fejedelem udvartartása. Az egri vár 1594—95. Szamota I. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Évkönyve 153—176. Cibinium. 1955.. Szlamenszky I.. Szendrei J.. Krakow—Gdansk. XVI. Szabó I. Takáts S. Rajzok a török világból II. Miskolc város története I. 158—172. N. 1886. Lund. VI. Magyar oklevél-szótár. Soós G. Budapest. Szabó I. G..—Zolnai Gy. A világ kecsketenyésztéséről.. Baromfitenyésztés 8. Kecsketartás. századtól az 1530-as évekig. Jobbágyterhek a XVI—XVII. 24. 178—198. Régi pásztornépünk élete.. Fiatal állatok szopását megakadályozó eszközök és eljárások. Takács I. Sugár I. 19—64. Magyar erdészeti oklevéltár I—III. Herdar och husdjur. Magyar Tájszótár I—II. Budapest. A gazdasági év vége és az őszi pásztorünnepek. Sztripszky H. 1970. sz.. 1957. 1915. Tagányi K. Eger. Budapest. Budapest.. Szabadfalvi J. Budapest. 103—107.. Buda­ pest.. Budapest. Budapest. 1940. A Néprajzi Múzeum „palóka"-gyűjteménye. Szromba-Rysowa. Stoica. évi számadása. 1897—1901. századi Erdélyben.. 1975—77. Magyar nyelvtörténeti szótár I—III. A magyar mezőgazdaság története a XIV.Seres A. Szabó h. MésH. Wroclaw—Warszawa. Budapest. Szabó M. 1896. A hajdúk 1514-ben.—Bilák L. 1893. Dolha és vidékének néprajza. 1950. Szabó M. Szinyei J. 131—166. É. Szabadfalvi J.. 129—148. (1977) 5—45. 1970. É. A magyar parasztság története. XXXVIII. N. Bukarest. 1911. 1962. (1975) 5—39. Prelucrarea parului de capra. 1890—93. 6. Az erdészet fejlődése Magyarországon 1880-ig a jogszabályok tük­ rében... Budapest. 1970. 1946. Népismereti dolgozatok 1976. Extenzív állattenyésztés Magyarországon. 1975. 258— 354. Z. 1964. 1978..

szám 309—315. Tálasi I. Népr. . A bakonyi pásztorkodás. A debreceni viselet a XVI—XVIII. XIX. A Kiskunság népi állattartása.. (Ford..(riasztó-) és megállító szavai. szá­ zadban. 1939. 439—475. állathívogató és állatkergető szavak Szék­ ről és Inaktelkéről.. 1—2. keresztnevei.. 1961. Zólyomi J. elűző. 1976. Rumänien). A mezőgazdaságról. 1975. 139 . 1968. II. Vajkai A. 1976. 133— 137. Budapest. I. . Wolski. (Sajtó alatt a Tiszazugi Füze­ tek sorozatában. kötetében.) Viga Gy. Ethn. K. (Sajtó alatt: HOMÉvk. állatterelő. Vámszer G. Varró M.Tálasi I. Budapest. 1971. Nógrád megyei paraszti kárbecslések a XVIII. 1978—79. Zsigmond-kori Oklevéltár I—II/l—2.: A ma­ gyar mezőgazdaság a XIX—XX.. XVI. Almenwirtschaftliche Viehhaltung und Transhumance im Brangebiet (Südostkarpaten. hívo­ gató-. HOMKözl. Budapest. AtSz.. Zólyomi J. Helynévi adatok a magyar kecsketartáshoz. XLIX. Zoltai L. In. IV/4. Viga Gy.) Vládutiu.. Szentgál.. Róma. 237—251. 1959.. A magyar mezőgazdaság a kapitalista átalakulás útján. Közi. Budapest. Z dziejów hodowli kóz na ziemiach Polskich. Viga Gy. 169—179. 1951—1958. Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve 21. A Csík megyei háziállatok elnevezései. Közi. században (1849—1949). században. 1959. A rohonc-szalonaki uradalom és jobbágysága a XVI—XVII. 1957. Vörös A. L. század első felé­ ből.. 9—33. 88—100.: Földes L. 197—241. Viga Gy.. Tejnyerés és tejfeldolgozás Cserhátsurányon. Ethn. Kecsketartás az Aggteleki-karszton. 1959.: Kun József) Budapest. Állatnevek. 1957.. 17. hajtó-. Zólyomi J. IV.. Népr.. T.): Vieh­ zucht .. Zimányi V. 1968. 1938. 127—165. 311—343. Budapest. Yearbook of Food Agiicultural Statistics. 1977. Budapest. Népr. 1936. Észak-Cserhát állattartásának másfél százada. Kecsketartás a Tiszazug falvaiban. 75— 108. 3—4.. In. Rocznik múzeum etnograficznego Krakowie VI. 287—315. (szerk. Közi.. 9—152. Vámszer G. Adatok állatgyógyításunkhoz: a „zabolázás". HOMÉvk.

The growth of the cultural level throws this animal to the peripheries. are not proportionally examined. together with the sheep. in the same time. but to the animal keeping of the peasantry. though soon. Two great types of goat rearing were formed by geographic determination. in the Mediterranium. The first animals of European animal keeping arrived to the Balkan from South-West-Asia in the 7th millenium BC. The goat is one of the earliest domestic animals. in the area of the Carpathians and the Alps. Strong goegraphic determination is characteristic of goatkeeping. The goat had important role in the fauna of domestic animals of the people arriving to the Carpathian Basin during the Neolithic. 140 . first of all. On territories. and finds goat keeping to have preserved early elements of animal keeping. The different fields. They were spread north-northwest by the neolithic cultures. ass). donkey. goat keeping joined the great migrational system of European pasture culture. which could be used only for mountain pasturing. Less attention has been paid to animal types having secondary role in the way of life of our people (goat. Goat keeping adopted to the complex of the geographic and social circumstances.ON HISTORY OF SMALL ANIMAL REARING IN HUNGARY (GOAT-KEEPING) (Abstract) The Hungarian ethnographic research has paid special attention to examination of small animals. to a smaller degree. The present study aims at outfolding the traditions of goat keeping in Hungary. On the continental territories. first domesticated in the 8th millenium BC. The interrelation between the two forms is widescale. The first part of the study sums up the general historicalethnographical problems of goat-keeping. was decisive in the early agriculture between the Mediterranium and West Iran. being nowadays only on the second place. no base material for further domestication being present. to have been a more significant constituent in the way of life of peasantry. goat keeping was but an additional moment to the higher manifestations of the culture. it lost its significance. however. It was attached not to the pasturing. This form could be found. The author considers the goat. and also. Thus this animal.

The author separates the goat keeping of poor people dealing exclusively with goats. The low mean value was not evenly distributed on the territory of the country.The second chapter gives the historical sketch of the goat keeping of the Hungarians. just like the different tasks from the birth of the animal till the end of its life. Such types are the lowland. that goat keeping was taken over from the Bulgarian-Turkish nation before occupying the home. manuration and forms of keeping. too. except the last one. living on the Central Volga and on the Kama. Due to the wantlessness and the special biological features of the animal its keeping could preserve the extensive forms of traditional animal keeping. It tells about medication. Shows the practise 141 . The strengthening of the feudal economic system forced the goat back from the lowlands. The chapter gives the order of propagation and eyeing. in the first of which the types are separated according to areals as indicated by the historical forms of pasturing. with different types of buildings just like in case of pasturing. The description of the types show that different goat types aim at different utilisation and indicate the different connections of the folk culture. The flock consisting exclusively of goats was rare. thus only hills on the peripheries of the country provided place for goat keeping. The chapter has two parts. correspond to the described areal types of goat keeping. got to know the goat together with other domestic animals as early as the 2nd millenium BC. that of pastures. while from the time after the occupation of the territory written sources bear witness that it had decisive power on the life of our nation. The third chapter describes the historical types of goat keeping. The definitive element of the traditional goat keeping was the pasturing throughout the year. most recently. they were usually added to a group of animals returning home every day. the peasant farms of complex works-form. The most recent results of the Soviet archeological investigations contradict to it proving that Ugrian population. and. The description of flocks of goats prove that it was an additional element to sheep farming. the mountain one of medium height and the alpic one. consisting mainly of racional elements. These social types. The ethnographic investigations of earlier times held. manors of landowners. In the second part of the chapter the social types of goat keeping works are defined. also that of socialist agricultural units. The archaeological examinations point out that it had no importance either at that time or later during the migrations. based on linguistic data. The fourth chapter enumerates the tasks of goat keeping. in details.

bak. but consisted of poor people from the peripheries of the society. Considering goat's milk. due to its wantlessness and special biological features. either. No intensive rearing was pect either. thus it has preserved many of the primitivest elements. however. cap (he-goat). The goat-herds never belonged to the closed up system of the herds.of salting and watering. and also these characteristics make it possible that people can . thus their knowledge of condensing is not so rich. some others. It deals with the use of milk. As for the origin of the words many came from Bulgarian-Turkish language. with the use of rennet. gödölye (kid) come from driving words. and ages of animals. Its early domestication is. GYULA 142 VIGA . Goat-keeping for meat was secondary among the Hungarians. possibly. which seems to underline its origin from the early times of history. the hair and the horn was used by the artisans. The last part of the chapter touches upon expressions of the colour of the goats. is traditional.go back" to goat-keeping. their names. concentrated.. which used to be the first rate benefit of goat keeping. while a large variety of drairy goods can be provided. It pays special attention to expressions of sexes. Peasants used goat's milk first of all to replace cow's milk. thust Carpathian Basin. Sometimes the draught power of the goat was utilised as well. from objective or subjective aspect either. first of all. and different marks used for separation of the animals. atypical forms in folk culture of a given territory. The far away territories. also mirroring the influence of South-East-European and Carpathian pasture cultures. appeared after occupying the territory. It proves that goat keeping used to be an independent profession. on forest grazing. In the summary the author points at the special place in the animal keeping culture of people occupied by the goat. always coming from the primitivest layres of the language. most of which kecske (goat). The fifth chapter presents the work and the social position of the goat herds and tenders. The sixth chapter of the study is about the benefit of goatkeeping. indicating thus their early origin just like the goat keeping itself inside the animal keeping culture. based on historical and recent data. gida. Presents calling and driving words. indicating wider connections of pasture culture. together with ewe-milk. the work of protection and driving. while the skin. with the intermeditery role of the Vlach herds. show significant similarities in goat-keeping. The adaptation to a new surroundings gave rise to strange.

die heutzutage eine Bedeutung zweiten Ranges hat. hat sich die Ziegenzucht dem grossen Migrationssystem der europäischen Hirtenkultur angeschlossen. die im Leben unseres Volkes keine bestimmende Rolle gespielt haben (Ziege. Die einzigen Gebiete in diesem Thema sind aber nicht gleichmässig aufgearbeitet. dass die Ziegenzucht. hat die Ziege ihre Bedeutung auf diesem Gebiet schnell verloren. Das Ziel der vorliegenden Studie ist die Beschreibung der Ziegenzucht. So hat die Ziege — nebst dem Schafe — in der früh entwickelten Landwirtschaftzone zwischen dem Mittelmeer und West-Iran eine bestimmende Rolle gespielt. Nachdem aber sie die Tiere mit Lokaldomestizierung nicht vermehren konnten.) als Haustier gezüchtet hat. Besonders vernachlässigt ist die Forschung der Tierrassen. Die Ziegenzucht ist durch kräftige geographische Determiniertheit gekennzeichnet. Auf dem kontinentalen Gebiet ist 143 . Bussel. Maultier). u. von Südwest-Asien nach Balkan gekommen sind.ZUR GESCHICHTE DER KLEINTIERZUCHT (DIE ZIEGENZUCHT) (Auszug) Die ungarische ethnographische Forschung hat bisher der Viehhaltung eine besondere Aufmerksamkeit gewidmet. Den jetzigen Kenntnissen nach gehört die Ziege zu den ersten domestizierten Tieren. Jahrtausend vor unserer Zeitrechnung (v. früher im Bauernleben eine bedeutendere Rolle gespielt hat. Die Rolle der Ziege war in der Haustierfauna der in das Karpaten-Becken geströmten Völker sehr bedeutend. So bewahrt die Haltung dieses anspruchlosen Tieres frühere Elemente der Viehzucht in der Geschichte der menschlichen Kultur. Zr. Wo das Terrain nur für Bergwirtschaft benutzbar ist. Diese Form ist hauptsächlich im Terrain des Mediterranums und im kleineren Masse im Karpatenund Alpenarea charakteristisch. In dem ersten Kapitel werden die allgemeinen historischen und ethnographischen Fragen der Ziegenzucht zusammengefasst. der Verfasser meint nähmlich. u. Esel. die der Mensch schon im XVIII. Jahrtausend v. die im VII. In Europe haben sich von geographischen Bedingungen beeinflusst zwei Haupttype der Ziegenhaltung ausgestaltet. Den Anfang der Viehzucht in Europe bedeuten die Haustiere. Zr. und sich mittels der neolitischen Kultur nach Nord-Nordwesten verbreitet hat.

Die Anspruchlosigkeit der Ziege. sondern zur Viehzucht der Bauernschaft. dass die Ziege auch zu jener Zeit nur eine geringe Bedeutung hatte. Jahrhundert kennengelernt hat. dass unser Volk die Ziegenzucht durch die Verbindung mit bulgarisch-türkischen Völkern vor der Landnahme.die Ziegenzucht dagegen nur eine Begleitserscheinung der höheren Kulturäusserungen. dass die Ziegenzucht im Leben des ungarischen Volkes nie eine bedeutende Rolle gespielt hat. Der niedrige Absolutwert verteilt sich aber auf dem verschiedenen Gebieten des Landes ungleich. ihre eigenartigen biologischen Gegebenheiten haben gesichert. Der Ver144 . In dem dritten Kapitel der Studie werden die historischen Type der Ziegenzucht in Ungarn dargelegt. Zuerst werden die regionalen Type abgegrenzt. So unterscheidet der Verfasser drei Type der Ziegenzucht: auf dem Tieflande. In dem zweiten Teil des Kapitels werden die sozialen Type der ziegenhaltenden Betriebsorganisationen umgegrenzt. ihre Haltung hat nur auf den bergigen Gebieten. Der Aufstieg des allgemeinen Kulturniveaus drängt aber dieses Tier immer zur Peripherie. philologischen Angaben — die Meinung. das heisst der Haltungsweise zeigen. Zr.auf dem Gebiet stehen aber damit im Widerspruch. Die Ziegenzucht hat sich vermutlich der Wechselwirkung geographischer und spezialer Faktoren entsprechend gestaltet. Die Bedeutung der Ziegenzucht wurde auch später nicht grösser. von dem Landnahme an beweisen schon auch die historischen Angaben. am Rande des Landes eine geringe Bedeutung erhalten. In dem zweiten Kapitel wird der historische Grundriss der Ziegenzucht beim Ungartum vorgeführt. Die neuen Ergebnisse der archeologischen Forschungen auf sowjetischem Gebiet stehen aber damit im Wiedersprucht. und beweisen folgende Voraussetzungen: die ungarische Bevölkerung habe. im Mittelgebirge und im Hochgebirge. und beweisen folgende tausend v. In der Ziegenzucht hat die Weide das ganze Jahr hindurch eine bestimmende Rolle. Die frühere ethnographische Forschung hatte — an Hand von linguistischen. u. Nach der Erstärkung der feudalen Betriebsorganisation wird die Ziege vom Tieflande hinausgedrängt.. Die archeozoologischen Untersuchungen beweisen. Der Übergang zwischen den zwei Typen ist aber sehr weit. Zu diesen Typen gehören — der Schafzucht ähnlich — auch unterschiedliche Gebäudetype. gleichzeitig mit den anderen Haustieren kennengelernt. und gehört nicht mehr zum Hirtentum. die eigentlich die historischen Formen der Weide und der Fütterung. dass ihre Zucht die extensiven Formen der traditionellen Viehhaltung am längsten bewahren konnte. im VI—IX. Sie war nur ein Begleitertier in der Schafzucht.

dazu gehören die bulgarisch-türkischen Lehnwörter. Im Kapitel werden die Ordnung der Vermehrung. Hier werden auch die Lenk. die Arbeit der Hütung und der Lenkung. die bei den Hirten und in den gutsherrlichen Meierhöfen. vor allem mit der Vermittlung des walachischen Hirtenvolkes in unsere Sprache gekommen. nach der Landnahme. Die Beschreibung der Ziegenherden bestätigt. die Ziege als einziges Tier haben. von der Zeit vor der Landnahme. dass die Beschäftigung der Ziegenhirte früher ein selbständiger Beruf war. Der Verfasser beweist. weiterhin auch ihre soziale Lage. Die sozialen Type — mit Ausnahme der letzten Form — entsprechen den regionalen Typen der Ziegenzucht. bak. die wiederum die Wirkung der Hirtenkultur von Südost-Europe und von Karpaten widerspiegeln. In dem vierten Kapitel werden die Obliegenheiten in Verbindung mit den Ziegen vorgeführt. und zugleich ihre Nebennutzniessung ist. dass die Ziegenheilverfahren überwiegend rationale Elemente haben. Der überwiegende Teil dieser Namen stammt von Lenkwörtern (so ung. und hat festgestellt. Der letzte Teil des Kapitels beschäftigt sich mit den Ausdruckeformen. weiterhin die Haltung in den komplexen Bauernwirtschaften. ein bedeutender Teil der Wörter ist aber nur später. dass die Ziegenzucht hauptsächlich eine Begleitstätigkeit an der Schafzucht war. und das weitere Beziehungssystem der Hirtenkultur beweisen. betreffs der Tierfarbe und des Namens. wie die Ziegenzuht eine der frühesten Äusserungen in der Viehzucht ist. Was die vermittelnden Sprachen betrifft. sie wurden mit den anderen täglich heimgetriebenen Viehherden zusammengeweidet. Im fünften Kapitel untersucht der Verfasser die Tätigkeit der Ziegenhirten und Pfleger. und zeigen. weiterhin die Merkzeichen zur Unterscheidung der Tiere werden auch hier beschrieben. dass diese Benennungen ebenso der archaischsten Sprachenschicht gehören. und die differenten Beziehungen in der Volkskultur veranschaulichen. weiterhin die Art und Weise der Tiermusterung beschrieben. Die Übung der Salzung und der Tränkung. Die selbständige Ziegenherde war sehr selten. Im Kapitel werden auch die Ausdrücke für die Tiergeschlechte und Lebensalter vorgezählt.und Rufwörter vorgestellt. dass die unterschiedlichen Rassen auf die verschiedenen Type der Nutzniessung hinweisen. Die Auseinandersetzung der Tierrassen zeigt. und ihre Tätigkeit vor allem das 145 . besitzlosen Familien. die überall der archaischsten Schicht der Sprache gehören. gödölye). Der Verfasser hat auch die Heilmethoden der Ziege untersucht. gida. cap. und letztens als neueste die Ziegenhaltung in den sozialistischen landwirtschaftlichen Betrieben.fasser unterscheidet die Ziegenhaltung bei den armen.

Die Ziege als Zugkraft anzuwenden. durch geographischen und sozialen Zwang angeregt. besitzlose Leute. Die Bedingungen und die Ansprüche für die intensive Ziegenzucht — zumindest im Karpaten-Becken — waren nie gegeben. Die Milchkonservierung hat bei den Hirtenvölkern reiche Traditionen. In der Zusammenfassung der Studie behauptet der Verfasser. diese Angaben verstärken vermutlich die grosse historische Vergangenheit der Ziegenzucht in der Geschichte der menschlichen Kultur. sie waren immer arme. Die Annahme der neuen Bedingungen bringt aber neue. mit der Anwendung der milchkonservierenden Mittel können sie reiche Variante der Milchprodukte herstellen. ungewöhnliche Formen in der Volkskultur des gegebenen Gebietes zustande. Das Ziegenfleisch bedeutete in Ungarn nur den zweitrangigen Nutzen. Die frühe Domestikation erklären vermutlich die spezifischen biologischen Gegebenheiten und die ausserordentliche Anspruchlosigkeit der Ziege. dass die Ziege in der viehhaltenden Kultur der Menschheit eine Sonderstellung einnimmt. der Mensch wieder zur Ziegenzucht zurückgreift. manchmal atypische. Die paralellen Erscheinungen in der Ziegenzucht der voneinander fernen Gebieten kommen aber überraschend oft vor. Die Milch Verarbeitung bedeutete beim Ungartum immer den wichtigsten. Der Verfasser beweist es mit Hilfe der historischen und rezenten Angaben zweiseitig. so sind ihre Kenntnisse zur Konservierung natürlich nicht so vielseitig. als Grundstoffe für die Handwerker.Waldweiden ist. dass für den Bedarfsfall. an der Peripherie der Gesellschaft. das Horn. das Haar. so spiegelt die Ziegenzucht in vielen Beziehungen auch heutzutage das primitivste Niveau. darüber kennen wir nur vereinzelte Angaben. Die Bauer haben die Ziegenmilch vor allem zur Ersetzung der Rindmilch gemolken. wichtiger waren das Fell. In dem sechsten Kapitel wird über dem Nutzen der Ziegenzucht geschrieben. erstrangigen Nutzen in der Ziegenzucht. GYULA VIGA 146 . Die Ziegenhirten konnten aber nie in die geschlossene Gemeinschaft der Hirtengesellschaft gehören. und diese Faktoré sichern.

A MAGYAR KECSKETARTÁS TÖRTÉNETI VÁZLATA — III. Fajták — — — — — — — — ^. Sózás. Gyógyítás — — — — — — — — _ _ _ — 5. terelés. TÖRTÉNETI — NÉPRAJZI PROBLÉMÁK — — — II. Táji típusok — a legeltetés és takarmányozás kérdései — Építmények — — — — — — — — — — 2. PÁSZTOROK ÉS GONDOZÓK — — — — — — — VI.Atej— — — — — — — — — — — — 2.— — — 2. A TARTÁS TECHNIKÁJA — — — — 1. mustrálás — — — — — — — 4. Nemek. A szőr — — — — — — — — — — — — 5. A hús — — — — — — — — — — — — 3. itatás — — — — — — — — — — 6. életkorok kifejezései — — — — — — — 8.és terelőszavak — — — — 7. A bőr — — — — — — — — — — — — 4. színek — — — — — — — — — — V. Egyéb haszonvételi formák — — — — — — — 6. hívó. AZ ÁLLATOK. Nevek. Az értékesítés formái — — — — — — — — ÖSSZEFOGLALÁS — — — — — — — — — — IRODALOM — — — — — — — — — — — — ON HISTORY OF SMALL ANIMAL REARING IN HUNGARY (GOAT-KEEPING) (Abstract) — — — — — — — ZUR GESCHICHTE DER KLEINTIERZUCHT (DIE ZIEGENZUCHT) (Auszug) — — — — — — 5 8 14 25 25 38 47 54 54 56 65 70 75 76 78 86 90 97 98 110 114 119 122 124 127 132 140 143 . Szaporítás.TARTALOM BEVEZETÉS — — — — — — — — — — — — I. A KECSKETARTÁS HASZNA — — — — — — — l. Nyájak — — — — — — — — — — — — 3. Őrzés. A MAGYAR KECSKETARTÁS TÖRTÉNETI TÍPUSAI — 1. A kecsketartó gazdaságok típusai — — — — — — IV. jelek.

.

Neveljen kecskét exportra! Adatforgalmi és Húsipari V. .A kecske a legigénytelenebb háziállat. Az exportra alkalmas gidákért magas árat fizetünk. Megyénk nagyon alkalmas a kecsketartásra.

A szerződéses állatnevelés. kecskére. lóra. juhra. sertésre. hizlalás kifizetődő. biztonságos. Kössön több éves hizlalás! szerződést! . előnyös.Szerződést kötünk minden felkínált szarvasmarhára.

3. VASS TIBOR: Jelbeszéd az ózdi finomhengerműben (1977) 6. SZILÁGYI MIKLÓS: A Hernád halászata (198a) 1 I. Kiss Júlia (1976). fordította M. FÉLD ISTVÁN-JUAN CABELLO: A füzéri vár (1980) . Sajtó alá rendezte Szabadfalvi József. PETERCSÁK TIVADAR: Hegyköz (1978) 7. várhelyek és őrhelyek Ózd környékén (1975) (Elfogyott) 2. BAKÓ FERENC: Bükki barlanglakások (1977) 4. VERES LÁSZLÓ: A Bükk hegység üveghutái (1978) 8.A SOROZATBAN EDDIG MEGJELENT MÜVEK: 1. DOBOSY LÁSZLÓ: Várak. BENKŐ SÁMUEL: Miskolc történeti-orvosi helyrajza — 1782. LAJOS ÁRPÁD: Nemesek és partiak Szuhafőn (1979) (Elfogyott) 9. KATONA IMRE: Miskolci kőedénygyárak (1977) 5. SZABADFALVI JÓZSEF: Festett asztalosmunkák Megyaszóról (1980) 10.

Ft BORSODI KISMONOGRAFIAK 12 .BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI MÚZEUMI IGAZGATÓSÁG 20 .

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->