P. 1
Kobak-mesék

Kobak-mesék

|Views: 918|Likes:
Published by Kriszta Bánffy

More info:

Published by: Kriszta Bánffy on Jan 19, 2012
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

09/25/2013

pdf

text

original

Hervay Gizella

Kobak könyve

Hervay Gizella

M. Tóth Géza rajzaival

Koinónia, Kolozsvár, 2002

A kiadás alapjául szolgáló mû: Hervay Gizella: Kobak könyve Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973

© Hervay Gizella örökösei Illustration © M. Tóth Géza © Koinónia Kiadó, 2002

Descrierea CIP a Bibliotecii Nationale , HERVAY GIZELLA Kobak könyve / Hervay Gizella. - Kolozsvár [Cluj-Napoca] : Koinónia, 2002 p.;cm ISBN 973 8022 49 5 821.511.141-34

Kobak els o könyve ´ ´ .

Ez már egészen furcsa volt. hogy a nap nem olyan. ez nagyon hasonlított a kisfiúkhoz. szájat. Rajzolt hát külön egy kisfiút és külön egy napot. K Ez már tetszett. – A nap meg a kisfiú együtt sokkal szebb – tette hozzá. Unalmasabb volt. Rajzolt hát neki szemet. ha hasonlítanak – gondolta Kobak. de nem tudott válaszolni rá. és a kisfiúnak nap-arcot. – Ha két dolog 7 . Biztos szeretik egymást. mint a kisfiúk arca. és elcsudálkozott. Így sem tetszett. és csudálatosképpen most még inkább hasonlított a naphoz. mint a nap-arcú kisfiú és a kisfiúarcú nap. Megkérdezte magamagától komolyan. hát rajzolt belõle egy nap-arcú kisfiút. de mégse tetszett Kobaknak.Nap-mese obak egyszer napot rajzolt. Most az a kérdés: miért rajzolt a napnak kisfiúarcot. mint száj és szem nélkül. Rajzolt hát egy kisfiút.

az érdekesebb együtt. Elhatározta: kiradíroz kettõt. s neki már három is volt. Mivel nem tudott válaszolni. de nap csak egy van. De nem talált újabb rajzolnivalót. és gyorsan elkezdett hasonló dolgokat keresni. és csak egyet hagy. mint külön-külön – szögezte le. de Kobaknak csak egy napra volt szüksége. De melyiket radírozza ki? A kislány-napot? Az sírni fog. a kisfiú-napot is. hogy miért is érdekes.hasonlít. hogy nagyon érdekes lenne egy százkerekû autóbuszt rajzolni: Most megint elgondolkozott. abbahagyta a gondolkodást. és rajzolt helyettük egyetlen szem és száj nélküli napot. Kiradírozta hát a kislány-napot is. Ez rendkívül mulatságos volt. Rajzolt egy százlábút: és egy óriásautóbuszt: és közben rájött. Mit lehessen tenni? Sajnos egyiket sem lehet kiradírozni. Igen ám. és rajzolnivalót keresett. Vagy a kisfiú-napot? Az verekedni fog. 8 . és ezért nap-arcú kislányt rajzolt. Igen ám.

hogy ne unatkozzon – mondta. és fogta magát. ahogy fogta egymás kezét a két nap. se játszani – szomorodott el Kobak. de unalmas volt az üres nap. és kezet is rajzolt nekik. hogy meg tudják fogni egymás kezét. és egyáltalán nem volt szép. De képzeljétek – a két üres nap még unalmasabb volt egymás mellett. ahol nem láthatjuk õket. a másiknak kislányarcot. és ez a fõ! – mondta. – Biztos szeretik egymást. és gyorsan lábakat is rajzolt nekik. és roppant élvezte. És egyáltalán nem törõdött többet azzal. és rajzolt még egy üres napot. és megcsókolhassák egymást az igazi nap mögött. hogy elszaladhassanak. – Nem tudnak se nevetni. hogy tulajdonképpen csak egy nap van az égen. Kobaknak kettõ volt. és rajzolt az egyik napnak kisfiú-arcot. 9 . – Legalább még egyet rajzolok melléje.Most minden helyes és pontos volt.

amikor Mama megmondta neki. akkor rajzoljátok le. nem érte el. csak sok kereke és sok ablaka van. Mama elõvett egy bõröndöt. Mama kellett hogy felemelje. és öltöztetni kezdte. mint vonathoz. Végül is becsukták a bõröndöt. A vonatban aztán Kobak rengeteg vonatot rajzolt. s úgy vették le a lekvárt ketten a polcról. mint az autó. hogy milyen is lesz az utazás. Mindenesetre. Pedig Kobak nagyon szerette volna. és küld- K 11 . Kobak autón ment ki az állomásra Mamával. Ha ti jobban megfigyeltétek a vonatot – és gondolom. De Mama becsukta az ajtót. amik a szobában is tudnak járni. és ekkor Kobak hirtelen elszomorodott. abba becsomagolták az ingecskéit. Igaz. Így aztán. de azért mégsem volt olyan nagy fiú. A vonatok jobban hasonlítottak autóhoz. Kobak megint kijelentette: – Én már nagy fiú vagyok. hogy minden reggel mondogatta: – Én már nagy fiú vagyok. Úgy is fogták meg ketten. se a szõnyeget. – Hol a vonat? Miért nem jön? – kiabált. nadrágocskáit. hogy igen. és egyáltalán nem olyan volt a vonat. hiszen ti már valóban nagyok vagytok –. hogy be tudjon jönni a vonat a szobába. nem tudta elképzelni. és Mama kacagott. mind megeszem – és meg is ette. hátha jön az utcán valahol.Vonat-mese obak egészen kicsi fiú volt. ha megérkezik. No. De nem jött. nehogy eltörjön a lekvárosüveg. elérem a lekvárt – de elárulom nektek. még nem utazott vonattal. mint a kis játékvonatok. No de hát ez már így szokott lenni. és nézett ki az ablakon. hogy vonattal fognak utazni. Kobak az ajtót is kinyitotta. de Mama nem akarta becsomagolni se a párnát. mikor Mama megkente a kenyeret. mert Kobak szerint a vonat olyan.

Mert õ még csak autót tud rajzolni meg olyan vonatot. ami olyan. 12 .jétek el Kobaknak. csak sok kereke és sok ablaka van. mint az autó. Hiszen Kobak még egészen kicsi fiú. nagyon fog örülni.

este van. a krokodil is hallgatja. Kobak hozta a kisszéket. Amikor vége lett a zenének. utána az elefánt. – Mama hallgatja a zenét. a kispohár is hallgatja. vacsorázzunk. vacsorázni! Jött is Kobak. és mellé ült. és sorba állította az elefántot. utána a kisautó. utána a kutya. a kutyát. egymás után kivonultak a szobából. Kobak. a kutya is hallgatja. leghátul a kispohár. – ismételte Kobak. utána a kisautó. az elefánt is hallgatja. utána a kutya. utána a krokodil. Elöl ment Kobak.Mondóka-mese M ama leült zenét hallgatni. Kobak is hallgatja. Mama azt mondta: – Lámcsak. – Megterítette az asztalt és hívta: – Gyere. a krokodilt. utána az elefánt. 13 . a kisautót és a kispoharat. utána a krokodil. leghátul a kispohár. a kisautó is hallgatja.

14 . elalszik a kutya. a krokodil is. elalszik az elefánt. elalszik a kisautó. Mama lefektette Kobakot. és Kobak mondani kezdte: – Elalszik Kobak. utána az elefánt. jó éjszakát kívánt. utána a kisautó. Betakarta. És mindenki elaludt: Kobak is. Kobak is. Most már mehettek lefeküdni. az elefánt is. a kisautó is és legutoljára a kispohár. elalszik a kispohár.Mindenki megitta a kakaót. utána a krokodil. a kisautó is és legutoljára a kispohár. leghátul a kispohár. utána a kutya. az elefánt is. a kutya is. a kutya is. elalszik a krokodil. Elöl ment Kobak. a krokodil is.

Gumikutya! – mondta Fafejû a gumikutyának. – Kutyagumi az orrodra! – mondta Fafejû a Gumiembernek. – Kutyagumi! – mondta a fakutya. – Kutyagumi az orrodra. – Kutyagumi! – mondta Fafejû Gumiembernek. – A kutyafáját ennek a fakutyának! – mondta Gumiember a fakutyának. Gumiember meglátta a fakutyát. Fafejû egy fához kötötte fakutyáját. – Fafejû! – mondta a gumikutya. Fafejû meglátta a gumikutyát.Tréfás-mese K obak. – A kutyafáját ennek a Fafejûnek! – mondta Gumiember a Fafejûnek. Gumiembernek egy gumikutyája. Gumiember egy gumifához kötötte gumikutyáját. A kutyafáját! 15 . – Fafejû! – mondta Gumiember Fafejûnek. mondd utánam: Fafejûnek volt egy fakutyája.

– Leugrott a nyakából. Toppantott egyet. mosolygott egyet. ruha nélkül. és visszaröpült a szalvéta. összehúzta a szemöldökét. és Kobak megette a spenótot. és lábra állt a szék. A cipõ azt mondta: – Nem akarok Kobak lábán maradni – és elszaladt. A szék azt mondta: – Nem akarok Kobak alatt állni – és összecsuklott. és visszaszaladtak a cipõk. intett egyet. megpaskolta Kobakot. és rajta termett az ingecske. Ottmaradt Kobak a konyha kövén ebéd nélkül. éhes és fázik.Spenótos-mese obak azt mondta: – Nem akarom megenni a spenótot! A szalvéta azt mondta: – Nem akarok Kobak nyakában maradni. és elõkerült a nadrág. tapsolt egyet. Az ingecske azt mondta: – Nem akarom Kobakot melegíteni – és lefoszlott róla. A nadrágocska azt mondta: – Nem akarok Kobak nadrágja lenni – és lecsúszott. és elszállt. K 16 . Mama azt mondta: – Nem akarom itthagyni Kobakot ebéd nélkül. ruha nélkül.

– Szegény traktor! De miért nincs? – Mert gép – mondta Mama. – Nem eszik. kerekei vannak. – De ugye este szépen lefekszik és elalszik? – A traktor nem alszik. – És nem eszik vajas kenyeret? 17 . nem iszik.Traktor-mese K obak meglátott egy traktort. – De ugye mind megeszi a vajas kenyerét? – A traktor nem eszik vajas kenyeret. és nagy kerekei voltak. megy. – Mert gép? – Mert gép. – De ugye megmossa a kerekeit? – A traktor nem mosakodik. – Ugye mind megissza a tejet? – kérdezte Mamától. – Csak akkor. – Az autó sem iszik tejet? – Nem iszik. és szót fogad a mamájának? – A traktornak nincs mamája. – És az autó is csak akkor megy? – Az autó is. ha megindítja a traktorista. Csak gép. – Szép – mondta Kobak. nem alszik. – A traktor nem iszik tejet. nem megy óvodába. Piros volt. Ha megindítják. – De ugye jó kis traktor. és nincs mamája. – De ugye reggel veszi a táskáját és megy óvodába? – A traktor nem jár óvodába. azok forognak. ha megindítják? – Csak akkor.

– És nincs mamája? – Nincs. hadd higgye.– Nem eszik. 18 . – És nem alszik? – Nem alszik. – És nem megy óvodába? – Nem megy. lefektetem és sétálni viszem. hogy van mamája. akkor õ is csak egy gép. – Szegény autó. De én azért a kicsi autómat megetetem és megitatom.

és még gombot is rajzolt Mama a ruhájára. Mama. köténye. Annyira félt. mert ez jó kisfiú és sokat eszik. hogy rettenetesen félt tõle. Aztán egy kisfiút rajzoltatott Kobak tengerészingben. Volt a kislánynak szeme.Kígyó-mese em tudhatjuk. szája. Ilyen lett a kisfiú: N Most azt mondta Kobak: – A kislánynak mért nincs léggömbje? Rajzolj. mert gomb nélkül mit is ér egy rajzolt kislány. 19 . Mama tudta. rajzolj egy kislányt! – Mama rajzolt. Egy este például azt mondta Mamának: – Mama. melyik mesében találkozott Kobak a kígyóval. hogy állandóan emlegette. de abban biztosak lehetünk. A másikba virágot. nagy füllel és kövér karral. keze-lába. egy léggömböt a kislány egyik kezébe. Váratlanul és érthetetlenül naponta rajzolni kellett neki egy-egy kígyót. öt-öt ujja. Na és természetesen hatalmas zsebeket is kellett rajzolni a tengerészinges kisfiúnak. hogy gomb nélkül nem tetszik Kobaknak a rajzolt kislány. hogy minden játéka beleférjen.

Kapott a kislány virágot. Pedig dehogy felejtette el. Kacagott Mama és Kobak is. 20 . Kobak ekkor felkiáltott: – Megmarja a kisfiút. de rajzolt. Kobak hirtelen azt mondta: – Rajzolj. – Most már nem tudja megmarni – örvendezett Kobak. a kislányt és a madárkát. a virágok és a madárka is. Mama. és Mama azt hitte. egy kígyót! Mama nem értette. A kisfiú kezébe is rajzolt Mama virágot. – A kisfiúnak is! – ujjongott Kobak. hogy miért kell kígyót rajzolnia. – A másikba madárkát! – kérte Kobak. elvette Mamától a ceruzát. a kisfiú és a kislány is. hogy ezzel el is felejtette a kígyót. megmarja! – ijedezett. És a kisfiú kövér kezecskéjébe madárkát kapott. Most jött elõ a kígyó. a léggömb. és gyorsan befeketítette a kígyót.

hogy rajzolt a kígyó farkára két léggömböt. Mama segített neki. amennyit csak elbírt. 21 . És törte a fejét erõsen. Megint elõjött a kígyó. És olyan vidám lett. – Rajzolj. nem tudja megmarni – nyugodott meg Kobak. Mama. – Rajzolj a kislánynak házat. hogy ne tudja megmarni a kígyó. mit kellene tenni. és kinevette a kígyót. és többet egy cseppet sem félt tõle. Rajzolt Mama házat. – Megmarja a kislányt! – rettegett Kobak. Rajzoltak a kislány kezébe annyi léggömböt. – Tudom már! – kiáltott fel egyszerre boldogan. Mama rajzolt. egy kígyót – ijedezett Kobak. – Most ott a fal.Másnap Kobak rajzolt egy kislányt.

nekem piros labdám. Elöl ment a nagy piros labda. Kobak mamája vette a piacon. madzaggal összekötözött lábbal. Már éppen álmosan pislogott. egészen addig. mendegéltek. mondhatom! Én meg sétálni megyek Kobakkal. nekem piros labdám. Akkor fogta magát. Így ni! – és a labda jól nekigurult 23 . de hát dehogyis fogadott szót õkelme. Megyünk. Egy bácsi arra csónakázott. labda! Ha a labda szót fogadott volna. Otthon Kobak az erkélyre tette.Labda-mese K obak és a nagy piros labda elment sétálni. hát egyszer szembejött velük egy piros ruhás kislány. kihalászta. játsszunk együtt!” Akkor aztán labdáznak. utána Kobak. alig várta. mikor megszáradt. gyere. a mesének is vége volna. És holnap elnyesik a nyakadat: nyissz! Megesznek levesnek és paprikás csirkének. Végiggurult az úton. megyünk. labdáztak. kitette a fûre száradni. hogy bemenjen Kobak a szobába. amikor a labda odahuppant melléje. s a nagy piros labda. A csirke felfortyant: – Nem hagyod aludni az embert! Szemtelen! – Miféle embert? – gurult a labda nevettében. elöl megyek én. mendegélünk. máris ugrálni kezdett. – Itt fogsz aludni – mondta –. és elgurult. Csakhogy az erkélyen egy csirke lakott. Nagy dicsõség. míg én ki nem fáradok. hazagurult. Mentek. Kobak azt mondja neki: „Neked piros ruhád van. míg a labda ki nem fáradt. utánam jön Kobak. – Neked piros ruhád van – mondta Kobak –. gyere. játsszunk együtt! Labdáztak. a füvön. Akkor meg elgurulok. és hopp. mentek. belepottyant a tóba. – Te csak egy csirke vagy. hát egyszer csak szembejön velünk egy piros ruhás kislány. aludj.

Mondjátok meg. – Te nyeszlett. mint Kobak hasa.a csirkének. és belevágta a csõrét. nem szólt egy szót se. Reggelre olyan lapos lett. 24 . fogta magát. mikor nem akarja megenni a reggelijét. te. hogy másnap Kobak nem labdázhatott a piros ruhás kislánnyal. én milyen kövér vagyok és milyen piros! A csirke dühösen pislogott. nézd meg. de mikor nekigurult a labda. És a labda kipukkadt. ki volt az oka annak.

– Alszik – ismerte el Katika. – Az enyém szebb! – tapsolt Katika. A tiedben nem laknak. Kobak a szõnyeg közepén dolgozott. körüljárta. A tiéd csúnya. K 25 . aztán bement a házba. – És ez szebb. Kobak kapta a piros meg a kék köveket. Nézte a tornyos várat sértõdötten. aztán mikor látta. mint a tornyos. Katika kihozta a házból. fogta magát. megitta a kakaóját. Katika gyönyörû. lapos. – De tornyos és szép – sikongott Katika. Kobak tágas. és visszament a saját házába. mert lovacska lakik benne. Katika még mindig a tornyos várat nézte a sarokban. megvacsorázott. körbesétálta vele a házat. és gondosan bekötözte a lovacskát a lapos házba. Nem szép. aztán lefeküdt aludni.Tornyos-mese obak és Katika építõsdit játszottak. – De az enyémbe befér a lovacska – mondta Kobak büszkén. Megnézte a lovacska a tornyos várat. Katika visszament a sarokba. és most már tetszett neki a lapos ház. Ült és hallgatott. hogy nem fér bele. Katika a sárgát és a zöldet. – Nem fér bele a lovacska – mondta Kobak konokul. és elvitte sétálni. lapos házat épített. amit Kobak rakott neki. Aztán mikor a lovacska már rég aludt a lapos házban. és bekukucskált az ablakon. A lovacska közben felébredt. Kobak kihozta a lapos házból a lovacskát. Katika a sarokba húzódott építeni. – Tornyos és szép. karcsú tornyos várat rakott. Elosztották az építõkockát. odajött lábujjhegyen. megmosta a fülét. Benézett a lovacska az ablakon. füvet legelt a háztetõrõl.

és lakjon ott a cicám. magas is. és emeltek egy olyan emeletes tornyos házat a cicának és a lovacskának. és lerombolta a tornyos várat. mert Kobak és Katika együtt építette. és kiborította õket. hogy szép legyen – mondta Katika.Katika ekkor gondolt egyet. hogy én is szívesen beleköltöznék. És ez most már igazán szép ház volt. De nekem legjobban azért tetszik. és Kobak lovacskája meg Katika cicája is belefért. A sárga és zöld kockákat a kötényébe rakta. tornyos is. Leült a lovacska háza mellé. és odacipekedett a szõnyeg közepére. és a tetejére rakjunk tornyot. építsünk a lovacska házára emeletet. 26 . – Gyere.

felöltözködött. a csónakok csónakok. A mi gyerekeink fogták magukat. a házak házak. és csak az autók autók. autóval mentek kenyeret vásárolni. autóból volt a szekrény és a könyvespolc. és elaludtak. míg megéheztek. és csónak helyett autók úsztak a tavon. autósanyuka és Kobak. 28 V . Otthon is minden autóból volt. Autósapukának kék autója volt. autósanyukának zöld és Kobaknak piros. hogy minden autóból volt benne. Az óvoda egy nagy autóban volt. mikor felébredt. megették az ebédet az autóról. mendegéltek. és hazamentek. és autók úsztak a tavon csónak helyett. Kobak reggel. Addig eveztek. autóból volt a ház. akkor kiszálltak az autóból. Aztán beleült az autóba. odaült az autóra az autó mellé. Az óvónéni egy nagyautón ült. és autóból volt a lift. lefeküdtek az autóba. egyszer csak egy nagy parkba értek. bent a fal körül kisautókon ültek a gyerekek. autóból voltak a székek. utána a gyerekek. és kiszálltak az autóból. és evezni kezdtek. Elöl ment az óvónéni. Azt álmodták. az ágy és az asztal. úgy mondott mesét. és beszálltak az autóba. Otthon bementek az autóba. kiugrott az autóból. és beszálltak az autóba.Autó-mese olt egyszer egy autóváros. és elment az óvodába. kilencemeletes volt. és megette a reggelit. és elmentek sétálni. Mese után a gyerekek autóba ültek. felültek az autóra az autó mellé. amiben laktak. Az autó. autóból voltak az üzletek. Abban a parkban autók voltak a padok. Ebben az autóvárosban lakott autósapuka. Mentek a kisautók. s a leveleket autón hozta a postás. autóból volt a villamos meg a trolibusz. Autón hozták reggel a tejet. hogy olyan városban laknak. ez olyan volt. és sétálni is autón mentek. mentek. ahol nincs minden autóból.

– Hová mész. És elment az erdõbe. de a valami nem felelt. míg elfáradt. – Hová mész. mert – remélem. egyszer csak egy erdõbe ért. – Úgy kellett a vízipisztolynak! – mondta. hogy megkeresse a játékmackót meg a rajzolt farkast. Ahogy ment. Vagy valami. de a valami most sem felelt. – Miért nem szólsz. hogy egy bokor mögül nézi valaki. De Kobak nem bánta. Leheveredett. kitaláltátok már – a valami egy igazi medve volt. Vízipisztoly? – kérdezte.Vízipisztoly-mese A vízipisztoly elment vadászni. Megszárította. Azóta se lehet felhúzni. És a medve – hamm! – bekapta a vízipisztolyt. Vállára vette a játékmackót és a rajzolt farkast. Csak egy kicsit vizesek voltak. de a következõ pillanatban már a medve mancsában volt. Vízipisztoly? – kérdezte a játékmackó. Addig ment. A vízipisztoly meg a medve gyomrában elment vadászni… 29 . A farkast még ki is vasalta. mendegélt. és menten elaludt. hazavitte õket. – Vadászni – mondta a vízipisztoly. és – spricc! – lelõtte a játékmackót. Valami? – kezdett reszketni. Az erdõ szélén egy fa alatt játékmackó üldögélt. Valami? – kérdezte ijedten. maga mellé fektette a játékmackót és a rajzolt farkast. – Mi vagy. Szembejött egy rajzolt farkas. Meg is találta õket. Arra ébredt. – Hová mész. és – spricc! – lelõtte a rajzolt farkast. Otthon Kobak karján megállt a játékóra. – Mért lõtte le a játékmackómat meg a rajzolt farkasomat. és nagy büszkén megindult az erdõ mélye felé. Valami? – vacogott. – Vadászni – mondta a vízipisztoly.

– Ez a gép kitakarít – kezdte Katika –. Kobak vette a fürdõkád dugóját. megjavították. egész nap dolgoztak szorgalmasan. ebbe egy üres penicillines üvegecskét tettek. Kerestek két karikát. akkor a kerék forogni kezd és jön a levegõ. De a gép nem indult meg. Aztán a mosógép csövére egy papírgyûrût húztak. A gyerekek nagyon elszomorodtak. – És este a gép megfõzi a vacsorát. és meghámozza a krumplit. összekötötték fehér cérnával. Kobak ezzel fogadta: – Tudod. és megszárítja Mama haját. és felvarrja a gombot. – De mikor hazajön a gép. Ekkor szétszedték. és egész délelõtt futballozunk. és felvarrja a gombot. amikor nincs vasárnap. meg lehetett indítani a gépet. és akkor egész délután sétálunk Mamával – döntötte el a vitát Katika. és akkor Mama egész este mesél – toldotta meg Kobak. de a gép mégsem indult meg. és kivasal. és megindul a gép. a gépet küldjük Mama helyett dolgozni. Mama. a másikat egy másik kilincsre. és megszárítja Mama haját. Most már csak azt kellett eldönteni. hogy milyen gépet építettek.Gép-mese obak és Katika gépet építettek. és meghámozza a krumplit. – Most itt kinyitjuk – mondta –. összerakták. és kivasal. és az minden K 30 . ha nagy leszek. Most már minden rendben volt. átalakították. Mikor Mama hazajött. akkor kitakarít. avval csavarintott egyet. az egyiket a fürdõszobaajtó kilincsére húzták. építek egy gépet. és kész volt a gép. Minden reggel. és akkor Mama itthon marad. – Nem jó – mondta Kobak. ez hajtotta a kerekeket. – Ez a gép elmegy Mama helyett dolgozni.

és fölvarrja a gombokat. hol nem volt. és felvarrta a gombot. és akkor egész délután sétáltunk Mamával a mesében. abban én építettem egy gépet. és egész délelõtt futballoztunk. abban én építettem egy gépet. hol nem volt. és egész délelõtt futballozunk. És este a gép megfõzte a vacsorát. kislányokról. mikor nincs vasárnap. – És este a gép megfõzi a vacsorát. vége-hossza nem volt a mesének. és meghámozta a krumplit. Jó? – Jó – súgta vissza Katika. megszárította Mama haját. és te itthon maradsz. És mindennap. volt egy mese. és bement a másik szobába. és az megindult…” 31 . kitakarított. Kobak ezt súgta Katikának: – Most én mesélek neked egy mesét. Katika folytatta: – És mikor hazajön a gép. meghámozza a krumplit. kivasalt. és akkor te egész este mesélsz – toldotta meg Kobak. Mikor pedig Mama lefektette a gyerekeket. kismalacról. – Hol volt. mesélt kisfiúkról. volt egy mese. és Mama itthon maradt. megszárítja a hajadat. elmegy helyetted dolgozni. és Mama egész este mesélt: „Hol volt. kisfarkasról. kistraktorról. Így aztán Mama aznap este nagyon sokat mesélt a gyerekeknek. és megindult. mikor nem volt vasárnap. kisautóról. kivasal. kitakarít. elment dolgozni Mama helyett. Mikor hazajött a gép a mesében. És akkor egész délután sétálunk veled.reggel.

hátul a piros farkas. leültünk a piros székbe. felgyújtottuk a piros villanyt. Akkor beleültünk a kicsi piros autóba. Elmentem a piros mezõbe. a piros kép a falon. alszik a piros kémény a háztetõn. megfürödtünk a piros vízben. És mentünk. alszik a piros könyv a polcon. és fogtam egy piros madarat. mondok egy piros mesét. a piros villamos. Hoztam a piros nyuszit. alszik a piros kulcs az ajtóban. fogtam egy piros nyuszit. megettük a piros vacsorát. messze. Míg megfogtam. alszik a piros kutya. hogy alszik a piros cica. – Mama. lefekvés elõtt. Mama. megtörülköztünk a piros törülközõvel. és lefeküdtünk a piros ágyba. és hazaértünk. a piros vonat… 32 . messze. te. Te. elöl ültem én. alszik a piros cipõ a földön.Piros-mese E zt a mesét Kobak mondta el Mamának egy este. abban volt egy kicsi piros autó. Abba én beleültem. mesélted. Mama. megittuk a piros tejet. Kinyitottuk a piros ajtót. mellettem te. a piros trolibusz. a piros autó. megfogtam a piros farkast. Jó? Hogy volt egyszer egy piros mese. a piros nyuszi és a piros madár. Egyszer egy piros erdõbe értem. mentem messzire. alszik a piros ház. mentünk a piros utcán. és mentem. a piros farkassal beszélgettél. bementünk a piros szobába. Ott lakott egy piros farkas.

és vége a piros mesének. és táncolt a piros nyuszival.Aztán kinyitottad a piros rádiót. Aztán elaludtunk. és szólt a piros zene. Bejött a piros farkas. és a piros madár énekelt. 33 .

te mindennap nõsz. De a játékok vigasztalni kezdték: – Ne búsulj. és hõsiesen vagdalni kezdte az asztalt. és kihúzta magát: – Én vagyok itt a legnagyobb! Megértettétek? Ha valaki nagyobbra mer nõni nálam.Kicsi-mese obak mindennap megmérte magát az ajtófélfánál. felmászott az asztalra. megverem. az asztal meg nem nõ egy cseppet sem. Ott feküdt a földön. úgyis te leszel a nagyobb! De Kobakot nem lehetett ilyen könnyen megvigasztalni. Kobak. Kobak. De az csak nevetett tovább: – Hihihi! Úgyis te vagy a kicsi! Kobak most dühében teljes erejével nekiszaladt az asztalnak – és összevissza verte magát. – Ne búsulj. Aki szót fogad. hogy mit parancsoltam? Azonnal zsugorodj össze. és sírt. Egy reggel aztán elhatározta. és onnan szónokolt a földön heverõ játékoknak: K 34 . megverlek. Kobak kirántotta a kardját. az asztal mellé cipelte. mert ha nem. – Hahaha! – nevetett az asztal. nem verem meg. kicsi volt. azt nem bánom. hogy õ a legnagyobb. És furcsa módon mindennap nõtt egy kicsit. Itt senki sem lesz nagyobb nálam! Az asztal dülöngélt a nevetéstõl. Kobak dühösen fordult hátra: – Nem hallottad. Fogta a széket. mégis mindenki nagyobb volt nála. A szoba közepére állt.

nagyobb vagyok. – Nem halljátok? Tap-sol-ni! Egy-kettõ! A játékok tapsoltak. mért nevettek a játékok? 35 . – Na mit hallgattok? Ki a legnagyobb? – húzta ki magát Kobak. Kobak pedig büszkén folytatta tovább: – Nagyobb vagyok. nagyobb vagyok. – Te vagy a legnagyobb! – kiáltották a játékok. hogy az asztal nagyobb nálam. mint a szék… Na mért nem tapsoltok? Tapsoljatok! A játékok összenéztek. mint az ágy. – Nem szállsz le arról az asztalról azonnal? Mit gondoltok. hogy megemlegeti! A játékok összenéztek. – Akkor hallgassatok! Most én beszélek! – Azzal mondani kezdte: – Nagyobb vagyok. nagyobb vagyok.– Merje még egyszer azt mondani valaki. mert úgy ellátom a baját. mint a szekrény. mint Mama… Ebben a percben bejött Mama a szobába. mint az asztal.

– Honnan tudod. – Ez igaz. – De hiszen süt a nap! Elolvad a jég alatta! – A napot kiradírozzuk. hogy hazudozik? – kérdezte Mama. hogy már iskolás vagyok.Hazudozó-mese obak rajzolt egy hazudozó fiút. És én már rég óvodás voltam. Hát a hegedût? – Azt hazudja. Úgy van. – Hátha csak megfázott? – nézegette Mama a rajzot. mikor lerajzoltam. Ha hazudnék. K 36 . hogy tud korcsolyázni. de most meg azt hihetjük. – Értem. Hazudott és kész. azért ilyen piros? – Ha nem hiszed. most nem tud megfagyni az orra. – És a korcsolyát? – Azt hazudja. – Rendben van. – Hátha csak megfagyott az orra. pedig én vagyok ötéves. rajzolok egy napot is. Az orrára van írva piros ceruzával. tessék. hogy iskolás. – Na ugye? Mert én nem hazudok. – Mit hazudott? – Azt hazudta. – És valóban nagy piros orra volt a hazudozó fiúnak. hogy hazudozik? – Ha mondod!? – Nem mondom. – Nem látod? Az orráról. De én nem hazudok. ugye. hogy csak megfagyott az orra. Most már te is látod. hogy hazudozó fiút rajzoltam. hogy tud hegedülni. azt mondanám. hogy ötéves. nem hazudozik. – De mért rajzoltál a hazudozó fiú kezébe iskolástáskát? – Mert most meg azt hazudja.

és én szeretnék korcsolyázni meg hegedülni meg iskolába járni! Õ csak hazudik. – Lehet. 37 . – Nem lehet! Én vagyok igazi kisfiú. hogy nagyon szeretne igazi kisfiú lenni és korcsolyázni meg hegedülni meg iskolába járni. – Most mit hazudik? – Most azt hazudja.– Nem hihetjük. Ezzel Kobak kiradírozta a hazudozó kisfiút. mert közben már nagyon sokat hazudott. hogy õ egy igazi kisfiú.

– Azt hiszem. nélküled már járni sem tudok? – azzal nagy peckesen mezítláb vonult be a fürdõszobába. De még be se tette a lábát. de Kobak hiába nyújtogatta a nyakát. hogy ma minden másképpen van. – Jó – mondta Kobak –. ha én is elbújok valahova. fényes nappal megállok és kész! – Igaza van! – nyafogott a papucs az ágy elõtt. mire benyitott Kobak. addig elbújunk! S hát tényleg. már se a szappan. mert én mindjárt fogom magam és megállok. Egész nap csak szaladgálni – ki ne fáradna el! – azzal gyorsan beszaladt a fiókos szekrény alá. itt vagyok! – ugrott most fejest a szappan a K 38 . ha nem akarsz elkésni az óvodából. és énekelni kezdett. sietek. mindjárt tudta. nem jár! Számolj tízet. hol vagyok? – cuppogott a szappan valahonnan fölülrõl. – Rossz kedvem van! – nyújtózkodott az óra. De mért van rossz kedved? – Egész éjjel csak járni-járni! Hát élet ez? – panaszkodott az óra. se a fogkefe. – Azt hiszed. – Te mért nem énekelsz? – kérdezte meg az órát. – Legjobb lesz. mert elõ se jövök többet! – Maradj csak! – mutatott orrot neki Kobak. már rá is kiáltott a törülközõ: – Ipics-apacs. mert tudta. – Ipics-apacs. se a törülközõ nem volt a helyén. – Ne nevess. bánatomban meg fogok állni! Siess. – Most aztán elég volt. – Ne nevess ki! – dugta ki a papucs az orrát a fiókos szekrény alól. Kobak elnevette magát. Ettõl nagyon jó kedve kerekedett. hogy az óra ma válaszolni fog. nem látta. – Találd ki.Fura-mese obak ahogy felébredt.

– Hihihi! – vihorászott a fogkefe. – Csak egy icipicit játsszunk még – kérlelte Kobakot –. mire összecsukta a markát. már a kád fenekérõl bugyborékolt föl a kacagás: – Nem tudsz megfogni! Nem tudsz megfogni! De a törülközõ túlkiabálta: – Játsszunk szembekötõsdit! Játsszunk szembekötõsdit! – s már be is kötötte Kobak szemét. mert megyek reggelizni! – szólt rájuk Kobak. nem bánom. ha tudsz! Azzal elszaladt. – Azt hiszitek. s mire Kobak odaugrott volna. míg Kobak nagyon megéhezett. csak egy icipicit még! Fújhatnál igazán szappanbuborékot. – Fújjál szappanbuborékot – kérlelték kórusban Kobakot. – Hagyjátok abba. – Na jó. míg vége nem lett a fura-mesének. a hajkefe. most az egyszer – mondta Kobak. A tányérok a szekrény tetejére gurultak. – Fogj meg. Kint a konyhában is nagy volt a felfordulás. Erre csend lett. hogy a fogkefék csak úgy dülöngéltek a nevetéstõl. – Elõbújhattok! Most aztán összevissza kiabált a fésû. hogy csak tányérból lehet enni?! – szólt oda nekik foghegyrõl. Addig szaladtak. és hiába csapott rá Kobak. de Kobak nem csodálkozott.fürdõkádba. Kobak utána. – Török a kenyérbõl egy darabot és kész. Addig-addig. – Úgyse fogsz meg! Úgyse fogsz meg! – csúfolkodott a szappan. a csészék az asztal tetején táncoltak. – Ma nem lesz reggeli! – nevettek kórusban a tányérok. a törülközõ is a helyére ugrott. a szappan és a fogmosópohár. a lábosok az asztal alá bújtak. már úszkált is nagy kényesen. 39 . és akkora szappanbuborékot fújt. De a kenyér már ki is ugrott a kezébõl.

tóban fekete fürdik kacsa Kis-” Aztán Mama azt mondta: – Egészségedre! – mire Kobak kifújta az orrát. aztán elkezdett vasalni. Mama épp vasalt. aztán három… Ú 40 . Elõször kinyílt az ajtó. aztán fogta meg a kilincset. Kobak egészen hazáig hátrált. a cipõ kifûzõdött. ne haragudjék. Kobak megköszönte a reggelit. A szerteszórt játékok visszaugrottak a polcra. egyszerre kihûlt. Kobak gyorsan rendet próbált rakni. hogy Kobak visszaütött. majd Mama megkérdezte: – Nem kérsz egy almát? A következõ percben Mama hazaérkezett. – Köszönöm. A vasaló forró volt. Jóska! Most Jóska visszafelé kezdett lépegetni. és Kobak csúfolni kezdte: – Sóska. s egyszerre szörnyen poros lett. így: „…szágba Lengyelorkészül anyjához . aztán kettõ. majd tüsszentett egy nagyot.Fordított-mese gy kezdõdött. s a ruhák mind gyûröttek lettek. A kabát visszaugrott a fogasra. nem kérek – mondta Kobak. majd visszahátrált a piacra. majd szétszórta a játékait. Kobak is. kikefélte a cipõt. hogy ha Mama hazajön. és egyszer csak ott ült a reggeli mellett. A cipõkefe Kobak kezében termett. Mégezután otthon volt. aztán elkezdett énekelni. Most indult Mama a piacra. Kobak behátrált a szobába. és elmosogatta a reggeli edényt. Már csak egy falatja volt hátra. Kobak abbahagyta az éneklést. Ezután Jóska lekent Kobaknak egy pofont. aztán énekelt. felállt az asztal mellõl. és szépen eltávolodtak egymástól.

aztán elõvette a kenyeret a kenyérruhából. utána alá a blúzt. kisgatyát. felvette a kötött kabátot. Mégezután pedig aludt egész tegnap estig. alá a harisnyát. A tej felfutott púposra. aztán odakészítette Mama. és behozta a tejet. aztán kibújt az ágyból. aztán felébredt. míg el nem aludt. aztán megmosakodott. nadrágot. 41 . Mama megkente a kenyeret vajjal. aztán leszelte. Kobak most visszahátrált a szobába. aztán melegedett. Aztán megtörülközött. aztán begyújtotta a tüzet.aztán az egész karéj.

Kobak második könyve .

korcsolyázni. Hétfõn megépítettem a házépítõ-gépet. kenyeret sütni. A legelsõ gyerek a legmélyebb hangon szájharmonikázott. de ott megsütöttem a talpamat. villanyt szerelni és zongorázni. jégországon át. aztán elment a kenyeresboltba. akkor mindent tudtam csinálni. vasárnap pedig elmentem vonatozni. de ott hideg volt. de még a vason is. hogy mikor szembejött egy oroszlán. Amikor én nagy voltam. szerdán beszereltem a házba a villanyt. ha idegenül beszélnek. hogy milyen leszek. Mikor jól kiszán- A 45 . mikor kicsi leszek. és ketrecbe se zártam. és olyan gépet is tudtam építeni. mozdonyt vezetni. mint a Télapó. házat építeni. csütörtökön felmentem a lifttel a napba. ami házat épít. átláttam a falon. mégse ütköztem össze. Télapó voltam. hogy mit mondanak. minden gyerek megismerte a maga szánkóját. és szájharmonikázott. és a felét nekem adta. és szánkóra ültem. Akkor minden gyerek felült a szánkójára. És kitaláltam. hogy hátul hozzá volt kötve a világ minden szánkója.Nagy-mese mikor én nagy voltam – kezdte Kobak a mesét –. kedden a házépítõ-gép megépítette nekem a házat. de az olyan szánkó volt. fölmentem a lépcsõn. nem koszosak? És a füledet megmostad reggel? – És ha tiszta volt a füle meg a körme. Akkor az oroszlán örömében elénekelte a lánc-lánceszterláncot. pénteken leereszkedtem a holdba. ráförmedtem: – Mutasd a körmeidet. és amikor megérkeztem. Amikor én nagy voltam. olyan bátor voltam. és kitaláltam. Amikor én nagy voltam. hogy mit gondolnak az emberek. nem lõttem le. így siklottam hóországon. a legutolsó a legmagasabb hangon. akkor fogtam magam. Egyszerre három vonatot vezettem. és szombaton kenyeret sütöttem vasárnapra. sorba állt kifliért. És le tudtam rajzolni.

akkorát. léptem egyet. mint a város. mert elbújt a fejem mögött. mert amikor én nagy voltam. hogy a fejemet bevertem a napba. és mikor harmadszor kitátottam. léptem kettõt. akkora felhõt haraptam. szépen fog fütyülni! – Erre minden gyerek megette a sárgarépáját. és hazaértem. és átléptem a holdra. olyan nagy voltam. kicsi lettem. 46 . mint a házunk. Elsõ kortyra kiittam a folyókat. Mikor ez is megvolt. mikor másodszor kitátottam. hogy hasra estek a hóemberek. léptem hármat. Mikor elõször kitátottam a szájamat. csak véletlenül maradt ki egy kis csücsök. és akkorát fütyültünk. és átléptem a napra.káztuk magunkat. Mikor minden felhõt lenyeltem. harmadkortyra a tengereket. megszomjaztam. Amikor én nagy voltam. akkor mindenki épített egy hóembert sárgarépa-orral. minden felhõt bekaptam. és felhõt ettem reggelire. ha akartam. Akkor azt mondtam: – Aki megeszi a sárgarépát. másodkortyra a tavakat. Csak egy icipicit hagytam Mamának.

Sárkányos-mese olt egyszer egy kép a falon. Addig-addig. V 48 . Másnap festett a füzetébe egy napraforgót. Most nagyon csúnya lett a kép. ahol a sárkány se jár. de a kép elszaladt. míg egyszer csak megszólalt a napraforgó a képen: – Mit nézel annyit? – Mert szép vagy. – De ne nézz! – De nézlek! A napraforgó fogta magát. ráült a sárkány hátára. – Hopp. de nem találta. fejét a nap felé fordítva. hogy a háta mögül kukucskál valaki. A kép volt. A napraforgó-sárkány pedig felszállt az égre. és befordult a fal felé. és elbújt. látja. most megfogtalak – fordult hátra gyorsan Kobak. felkapaszkodott a spárgán. A kép megsértõdött. míg Kobak el nem érte. – Csúnya! Csúnya! – csúfolódott Kobak. és sárkányt készített belõle. leugrott a falról. Kobak egész nap kereste. annál is hosszabb lenne. Akkor aztán megfogta. hogy ha minden mesét összebogoznának. ahogy nézegette. ott forgott-lebegett. addig kergetõztek. Kobak utána. Kobak egész nap nézte-csodálta. és ellovagolt-elszállt vele oda. Kobak fogta magát. Csak azért is! Ahogy kész lett. Olyan hosszú spárgát kötött rá. Kergetõztek-kergetõztek.

a kertje is. a kertje is. de még a szivárványszínû üvegég is bongott. onnan az üvegmadár hátán felszállt az 49 . – Volt egyszer. agyagból volt a háza. csengett-bongott a ház. kertje. Az agyaggolyóban pedig egy agyagtörpe lakott. üvegbõl volt a háza is. hogy az üveggolyóban elfért a háza is. nem volt szivárványszínû az ég. – Nem félt az agyagtörpe? – Nem félt. Áttetszõ volt és szivárványszínû. mezeje is. a fák.Törpés-mese K obak egy nap megkérte Mamát: – Mondj egy mesét egy üveggolyóról! – Jó – mondta Mama. mezeje is? – Üvegbõl voltak a fák és a virágok. üvegbõl voltak a madarak. Agyagból voltak a virágok. hol nem volt… – Az üveghegy alatt egy alagútban… – Volt egyszer egy üveggolyó. üvegbõl volt a kutyája. míg egy agyaggolyóval találkozott. a fák. Olyan kicsike volt. csengtekbongtak a virágok. mezeje. de még a kisegere is. macskája. nem csengtek-bongtak a virágok. az erdõ. a fák. – De ugye. erdeje is. agyagból volt a kutyája. Az üvegtörpe meg rázta egész nap a harangot. Csend volt és sötét. de még a kisegere is. az erdeje is. a mezõ. – És ha meghúzta az üvegharangot. az üveggömb elgurult. Ült naphosszat a háza elõtt. felmászott a legmagasabb fára. és énekelt. De az agyagtörpének nem volt harangja. – És volt egy üvegharangja. az erdõ. Nem csengett-bongott a ház. erdeje. – És a közepében egy kicsi törpe lakott! – Egy üvegtörpe. agyagedényeket gyúrt. agyagból voltak a madarak. Ha megunta. – Ha meghúzta. a mezõ. – Addig gurult.

üvegégre, azon is egy szivárványútra, és naphosszat csicsonkázott. Mikor ezt is megunta, jól megrázta a harangot, világgá gurult, és gurultábanmentében dicsekedett: – Itt jön az üveggolyó! Itt jön a szivárványszín üveggolyó! Itt jön a szivárványszín, áttetszõ üveggolyó! És addig harangozott, míg mindenki ráfigyelt, s dicsérni-csodálni kezdte. – Ó, az üveggolyó! Ó, a szivárványszínû üveggolyó! Ó, a szivárványszín, áttetszõ üveggolyó! Az agyagtörpe meg ült a háza elõtt a sötét agyagég alatt, agyagedényeket gyúrt, és énekelt. Összekoccant a két golyó. – Hé, agyaggolyó! Hé, agyagtörpe! Térj ki az utamból! Itt jön az üveggolyó! Itt jön a szivárványszín üveggolyó! Itt jön a szivárványszín, áttetszõ üveggolyó! Csodál-dicsér az egész világ! Mért nem csodálsz? Mért nem dicsérsz? – Szépnek szép a golyód – válaszolt az agyagtörpe. – De mit csinálsz te magad? Rázod a harangodat, és szivárványon csicsonkázol. Ugyan mért térjek ki elõled, mért csodáljalak, mért dicsérjelek? Az én egem sötét, az én házam agyagból van, nekem nincs se üvegharangom, se szivárványszín egem, de edényeket gyúrok, és énekelek. Nem térek ki, nem dicsérlek, nem csodállak! Feldühödött az üvegtörpe. Mérgében úgy meghúzta a harangot, úgy nekilódította az üveggolyót az agyaggolyónak, hogy apró darabokra tört mind a kettõ. Ott állt most a két törpe szétesett házzal, széttört fákkal, virágokkal valami nagyon távoli és ismeretlen óriási virágok és fák alatt. – Kár volt így dicsekedni – mondta az agyagtörpe. – Most itt állunk ház nélkül, idegen világban. – Most legalább kiderül, hogy ki érdemli meg a csodálatot! – húzta ki magát hetykén az üvegtörpe. Az agyagtörpe nem sokat törõdött vele. Addig járt, ügyeskedett, míg agyagot talált magának, házat épített belõle, aztán leült a háza elé, agyagedényeket gyúrt, és énekelt hozzá. – Te most is csak az agyagedényeiddel törõdsz – biggyesztette el a száját az üvegtörpe. – Nézz meg engem! – Azzal felmutatott az égre, azon is egy tündöklõ szivárványra.

50

– Abból a szivárványból építek házat magamnak. Akkor aztán mindenki megcsodálhat. Azzal nagy hetykén a szivárványra lépett. De hiába dicsekedett, lezuhant, csengve-bongva összetört. Az agyagtörpe meg kint ült a háza elõtt, agyagedényeket gyúrt, és énekelt. Kobak pedig eltûnõdött. – Én majd úgy megyek végig a szivárványon, hogy nem zuhanok le. Ha nem dicsekszem, ugye nem zuhanok le?

51

Rágógumis-mese

arcsi azt mondta Kobaknak, hogy csak akkor barátkozik vele, ha visz neki egy rágógumit. Kobak másnap vitt Karcsinak egy rágógumit. Karcsi erre megmutatta Kobaknak az ujját, ahol a tegnap belevágott. – Honnan van bicskád? – csodálkozott Kobak. – Megmondtam Jancsinak, hogy csak akkor barátkozom vele, ha nekem adja a kisbicskáját. – És Jancsinak honnan volt bicskája? – Az apukájától kapta, amiért nem verekszik többet. Azt mondta neki az apukája: „Jancsi, ha nem verekedel többet, megkapod a kisbicskát.” – Én sem verekszem többet – mondta Kobak –, de én csak jövõ nyáron fogok kapni kisbicskát, mikor kirándulni megyünk, mert addigra nagy leszek és ügyes. Meglátod, egyszer sem fogok belevágni az ujjamba! – Ha dicsekedsz, nem barátkozom veled. – Azt mondtad, hogy ha hozok rágógumit, akkor barátkozol velem. – Azt mondtam, de te dicsekszel. – Te dicsekszel a bicskáddal, igenis! – Nem barátkozom veled! – Akkor add vissza a rágógumit! – Már elrágtam. – Akkor barátkozzál! – Ha behunyod a szemed, és azt mondod: „Kukurikú!” – akkor barátkozom. – Kukurikúú! – Kakas! Kakas!

K

52

– Ühüm. azok nem csúfolódnak! – De csúfolódnak. hogy ezüstpapírt adott neki. Tegnapelõtt mértek meg. A csõre piros. Te hány kiló vagy? – Én huszonkettõ. Mi nem azért vagyunk barátok. akkor elõbb barátkozzunk. – Katika. barátkozom veled. 53 . amit Zoltánkától kaptál. – Akkor add nekem az ezüstpapírodat. de tegnap láttam. – Nem kell. – Te se? Akkor mi barátok vagyunk. Zoltánka is csúfolja Katikát. És te hány centi? – Egy méter tizenhét. – No jó. és színes ceruzám is van. De ha akarod. Ez már nem jár. kérd el tõle az ezüstpapírt. Ha elkéred. – Én se. Én a másik szobában alszom egyedül.– Ne csúfolódj. – Nekem is. – Nekem is van. – De te félsz az injekciótól. – Igazán? Csak úgy? – Csak úgy. Ha nekem adod az ezüstpapírodat. Egyedül se félek. Akik barátkoznak. – Ha akarod. – De én a doktor nénitõl sem félek. neked adom. – Ezt csak úgy mondod. én meg nem félek! – De én nem félek a sötétben este! – Én se. – Ha összebarátkozunk. akarsz velem barátkozni? – Akarok. – Én meg kacsát. – Hát akkor! Nesze. adok neked egy rágógumit. neked adom az ezüstpapírt. Hát nem vagyunk barátok? – De. Másfél centivel nagyobb vagyok. – De nekem plasztelinem is van. nem csúfollak többet. és gyúrtam belõle fazekakat meg tányérokat. – De nekem van vízfestékem. – Menj. – Igazi kacsát? – Igazit.

Odajött Karcsi. hiába csúfolódott. oda se figyelt Karcsira. – Hol az ezüstpapír? Ha nem kérted el. – Nesze egy rágógumi. Katikával barátkozom. csúfollak. Mert õ is barátkozik velem. De neked csak rágógumit adok. És adtam neki rágógumit. Mert õ se fél a doktor nénitõl. De veled nem barátkozom. csak úgy. csak úgy. Kobak egész este Katikával játszott. 54 .

Marika túl kövér. Hanem az ágya elõtt topogni kezdett a kiscipõ. mert ez volt a Kobak szekrénye. hogy kell fogat mosni! Az óvodáskötény hallgatott. Asztalra került a reggeli. elfelejtette. hanem az óvónéni megcsóválta a fejét: – Kobak fogkeféje száraz. a sofõr bácsi elvitte az óvodába. az óvodáskötény meg fogta magát. Mama kikísérte. Az óvodáskötény mit tehetett. és leugrott a szék karjáról. aztán karjára vette a törülközõt. kezébe a fogkefét. Felöltözött. C 55 . Az óvónéni összehúzta a szemöldökét: – Kobak köténye máris pecsétes! Úgy látszik. Az óvodáskötény szép rendben berakta a kabátot-sálat a cserebogaras szekrénykébe. de Kobak nem nyitotta ki a szemét. Az óvónéni sokáig nézegette a rajzokat: – Sanyi túl sovány ezen a rajzon. Úgy látszik. – Mindenki rajzolja le saját magát! – mondta az óvónéni. és elindult az óvodába. Költötte Mama. de Kobak nem kelt föl. felhúzta a cipõt. Fogmosás után helyre rakta a fogkefét. a széken mocorogni az ingecske-nadrágocska. Reggeli után rajzoltak a gyerekek. felvette a kabátot. és beállt a mosdó elõtt a sorba.Kötényes-mese sergett a csergõóra. lerajzolt egy óvodáskötényt. hogy kell rendesen reggelizni! Az óvodáskötény hallgatott. az óvónéni felsegítette a buszba. Az óvodáskötény a vajas kenyeret a jobb zsebébe tette. Kobak pedig… elfelejtett fejet rajzolni magának. a kakaót a bal zsebébe öntötte. elfelejtette.

Kobak nincs is itt. Marikába Sorin. 56 . – Ejnye! – mondta az óvónéni. – Kobak elfelejtette. csavargatta némán a kötény csücskét. Fekete pontot érdemel! Az óvodáskötény hallgatott. – Kobak lesz a mozdony. Jobb zsebébe töltötte a levest. – Furcsa – mondta az óvónéni –. Sorinba Zoltánka és így tovább egymás kötényébe fogódzva. – Vonatosdit játszunk! – verte össze a kezét az óvónéni. Úgy hallgat. Hanem micsoda vonat volt ez! A mozdony hallgatott.Az óvodáskötény hallgatott. csak a köténye. a vagonok zakatoltak. belefogódzott Sanyi. mintha nem lenne szája. a többiek a vagonok. csak az óvodáskötény gyûrte. Gyurkába Marika. Kobak pedig azóta soha többet nem engedte maga helyett a kötényt az óvodába. – Verset mondunk – tapsolt megint az óvónéni. s mégse kelt fölt? Amikor költötte Mama. nem Kobak rosszalkodik. hogy az óvodáskötény jöjjön helyette az óvodába? Bizony megérdemli a fekete pontot. hogy megette volna. Az óvonéni észrevette. A fekete pont ott éktelenkedik ma is a falon. tegnap még tudta Kobak a verset! Az óvodáskötény hallgatott. bal zsebébe gyúrta a krumplit. hogy sípol a mozdony. amikor csergett az óra reggel. De Sanyi megszólalt: – Óvónéni. de nem nyitotta ki a szemét? Mért engedte Kobak. – Kobak ma egész nap helytelenkedett. Az óvónéni mosolygott: – Csakugyan a kötény rosszalkodott? Nem Kobak. Sanyiba Gyurka. Az óvodáskötény hallgatott. Mindenki elmondta a verset. Indulás! Az óvodáskötény megindult. Az ebédet megint a zsebébe tette. Most meg a zsebébe gyúrta az ebédet ahelyett.

A robot megharagudott. A nagyrobot büszkén kihúzta magát: – Én vagyok a gyõztes! – Én is nyerni akarok! Én is nyerni akarok! – türelmetlenkedett a kicsi. rajzoltak. Épített egy kicsi robotot. az nyer. – Játsszuk azt.Verekedõs-mese obak épített egy robotot. te csinálj egy kisasztalt – mondta a nagyrobot a kicsinek. K 57 . azzal fogok versenyezni. és megkérdezte: – Mit játsszunk? A robot válaszolt: – Játsszunk Ember ne mérgelõdjöt. Ha egyedül maradt. egykettõre kész lett a nagyasztal. – Építek egy kicsi robotot. fúrtak-faragtak. aki hamarább megeszik húsz szilvás gombócot. – Nem játszom többet veled – fordított hátat Kobaknak. Nekiálltak. Úgy is tett. az nyer – mondta Kobak. és versenyezni kezdtek. szembeültette magával. Megint elkezdtek tanakodni: – Mit játsszunk? – Játsszunk vacsorásdit! Aki hamarabb megissza a tejet. az nyer. és harmadszorra is õ nyerte meg a versenyt. mindig Kobak nyerte meg. utána a kisasztal. hogy aki szebb vonatot rajzol. – Én csinálok egy nagyasztalt. hát megint Kobak nyerte meg a versenyt. megint megkérdezte Kobak: – Mit játsszunk? – Játsszuk azt. szembeült a géppel. az nyer. – Aki hamarabb megcsinálja. Rajzoltak. Játszottak-játszottak. de hiába kezdték újból meg újból. Megunták az Ember ne mérgelõdjöt.

mert még egyre nyelt. mozdulatlanokká merevültek. – Úgyis én romlok el hamarább – kiáltott a kisrobot. – Hogyisne. akkor is te nyersz – legyintett a kisrobot. otthagyta õket. Az ablak eltört. verekedtek – de egyik sem romlott el. Egyszerre romlottak el. A két robot leforrázva nézett egymásra. – Játsszuk azt. egyre gyorsabban keringtek körbe-körbe. – Én. …húsz – nyelt –. – Kész. – Mást se tudtok. nekimentek a bútoroknak. hogy én csinálok egy nagyasztalt. gyõzelem! – kiáltotta. az nyer – folytatta a nagyrobot. s a kicsi szólni se tudott. – Hogyisne. te csinálsz egy kisasztalt. beverték magukat. és elment a pajtásai közé játszani. – Ezt a versenyt csakis én nyerhetem meg – gondolta. ahogy felhúzta õket. – Azért is én nyertem meg! Azért is én nyertem meg! – pofozkodtak.Nyeltek-nyeltek. – …tizennyolc…tizenkilenc. hát a nagyrobot hamarább lenyelte a szilvás gombócot. Kisöpörte az üvegcserepeket. leestek. és belerohant a tükörbe. csak verekedni? Nagyon unalmasok vagytok – szólt rájuk Kobak. verekedtek tovább. hogy aki hamarabb elromlik. pofozkodtak. Kigyúlt a jelzõlámpája. én is nyerni akarok! Addig nyafogott. Kobak ebben a percben lépett be a szobába. hogy aki hamarabb lenyel húsz szilvás gombócot. Elkezdtek rohangálni a szobában eszeveszetten. akkor te nyersz – torkolta le a kisrobot. – Játsszuk azt. és nekirohant az ablaknak. helyére tolta a bútorokat. – Ugye én romlottam el hamarább! Ugye én romlottam el hamarább! – kezdtek veszekedni a robotok. de neki semmi baja se lett. oda se neki. de neki semmi baja se lett. és aki hamarább kész. A nagyot a nagyasztal mellé ültette. én! – sikoltozott a kisrobot. az nyer – kiáltott fel egyszerre boldogan. – Megmon- 58 . megjavította a robotokat. A tükör eltört. azzal sarkon fordult. – Akkor játsszuk azt. és teljes erejével belerohant a nagyrobotba. az nyer – kezdte a nagyrobot. a kicsit a kisasztal mellé. míg egyszer csak eszébe jutott valami. Hirtelen elhallgattak. – Én romlok el hamarabb – kurjantott a nagyrobot.

oda se neki. És megint elkezdtek rohangálni a szobában eszeveszetten. megint nekirontott a kisrobot a nagyrobotnak teljes erejébõl. És megint elkezdtek rohangálni körbe-körbe. mit játsszunk! Azt fogjuk játszani. És megint nekirontott a kisrobot a nagyrobotnak. És megint egyszerre romlottak el… 59 . És Kobak megint megjavította õket. hogy aki hamarabb elromlik. egyre gyorsabban keringtek körbe-körbe. És megint versenyezni kezdtek.dom én. És megint veszekedni kezdtek. Megint nekiment a kisrobot a tükörnek. megint belerohant a nagyrobot az ablakba. És megint egyszerre romlottak el. az nyer.

Nekem nem is maradna. a nyárból az õszbe s az õszbõl a télbe. Akkor aztán meglátom. kalapácsomat. amíg jön a másik. mert akkor jön a Télapó. egy fagylaltot bal kéz felõl. de mit viszünk magunkkal? – Egy kiránduló-sakktáblát és egy táskarádiót – szögezte le Katika. – Na jó. megennéd az összes fagylaltot. hogy tavasz után jön a nyár. – Ki látott még utasokat. Mikor a télbe érünk. ami bal kéz felõl. elviszlek – enyhült meg Kobak –. Egy fagylaltot jobb kéz felõl. – Tudod mit? – alkudozott Katika. ami elvisz a télbõl a tavaszba. és ha nincs szerszáma az embernek. ha vihetem a kis varrógépemet is. És mit csinálnék a nagy hidegben egy mandulagyulladásos kislánnyal? Mikor meg a nyárba érnénk. Ezt tanulta meg leghamarabb. Elromolhat a villamos. és lemarad az õszrõl. – Vigyünk inkább sátrat és gumicsónakot. Télapó leszek! – döntötte el. a gumicsónakból kieresztjük a levegõt. melyik a legszebb. a tavaszból a nyárba. aztán a tél. harapófogómat. – Megfáznál. az az enyém. – Engem is vigyél! – sikongott Katika. várhat. K 60 . vagy varrással kell megkeresnünk a kenyerünket a hosszú úton? – Ha te hozod a kis varrógépedet.Télapós-mese obak megtanulta. akkor én is hozom a kisfûrészemet. aztán az õsz. Ami jobb kéz felõl van. akik hosszú útra nem visznek magukkal sakktáblát és táskarádiót. – Akkor felülök egy olyan villamosra. mikor az õszbõl átszállnánk a télbe. az a tied. – Ha nagy leszek. – Elosztanám. – Nem bánom a gumicsónakot. a sátrat összecsomagoljuk és kész. Hátha elszakad a ruhánk.

az ne hozzon magával szilvalekváros kenyeret! – Nem viszek – szipogott Katika.– Én mindenesetre viszek magammal egy iskolatáskát mindenféle füzettel – mondta Katika. – Egy Télapó nem tud síelni? Csak egy lány mondhat ilyen butaságot. De csak az egyik kötényzsebedben. – Hogyne. a térképemet és a parittyámat. még egy szilvalekváros kenyér is belefér. nem viszlek. ha Télapó leszek. – Õsszel én már iskolás leszek. Egy autóhegyezõ. Ha nagyon igyekszünk. Az a kötényem zsebében is elfér. És ha megáll a villamos. és ha már jól kiéheztük magunkat a sarkon. – Vihetnénk rajzfüzetet is. csak fóka van meg rénszarvas. – De cukorkát esetleg lehet vinni. és máris odacammog minden jegesmedve. A sarkutazók hetekig nem esznek. – Akkor hozom a színes ceruzáimat is. nem viszlek. a cukorka jöhet. – A sarkon nincs is túró. – De én elviszem a kiskályhámat is. Aki Télapó akar lenni. csak annyit kell hogy mondjak: „Gyertek ide. Mikor az õszbe érünk. mert azt hiszem. meg a szánkót meg a korcsolyacipõmet – tapsolt Katika. hogy a Télapók nem szoktak a falra rajzolni. nem bánom. és meghegyezzük az egészet. egy telefon-hegyezõ. – Én meg a síléceket. hogy összekenje a hegyezõket. A másikban a lapos fehér kavicsaimat visszük. hogy iskolás vagyok. – A rajzfüzet belefér a táskámba. kiterítünk a térdünkre egy újságpapírt. mert az én zsebeim már tele vannak. akkor fõzök neked túrós gombócot. jegesmedvék!”. – Nem is tudsz síelni – biggyesztette el a száját Katika. 61 . – No. hegyezõket is tegyél bele. fogom magam. hogy parittyával lehet jegesmedvékre vadászni? Szép kis Télapó leszel! – Máris csúfolódsz! Ha csúfolódni kezdel. – Ha hozod a táskát. felteszem az iskolatáskát a hátamra. Ha még egy butaságot mondsz. – Mit képzelsz. Különben is. mint az igazi sarkutazók. – Akkor a fehér bundámat is viszem. hadd lássák. a menetrendet. egy írógép-hegyezõ és egy televízió-hegyezõ feltétlenül szükséges. Viszem a bélyeggyûjteményemet.

Nem bánom. ahhoz az emelõdarus autómat. és átadjuk neki a fenntartott helyet. de ha elszakad a kötél. – Megjárja – nyugodott meg Kobak. ha elvisszük a házat is meg a tévét is? Tudod mit? Vigyük Mamát is! Ha nem akar Télapó lenni. Kandúrt is elvihetjük. És hûtõszekrényt is viszünk. hátramegyünk Mamához a házba. – Ha meg Mama unta meg hátul a házban. ahhoz a kis kék autómat. és vigyázzon ránk. – De akkor a mosógépet is vinni kell. – És a fakutyához kötözzük a guruló pelikánt. mert Mama úgysem fekszik le addig este. – És leghátul gurul a görkorcsolyám. Ha meguntuk a villamosban. hogy ne cipekedjünk annyit. Akkor aztán nem mernek közeledni az oroszlánok meg a tigrisek. hogy el ne romoljon. – Ha mondod! De vigyük a meséskönyveket is. – De mi lesz a babáimmal? Ha itthon hagyjuk õket. elõrevisszük a villamosba. – Tudod. – Ez igaz – hagyta helyben Kobak. – És a fakutyát hozzákötözzük a kicsi piros autóhoz. – No. de mutasd a karodat. – Mit csinál Mama. ahhoz a kicsi piros autómat. akkor lakjon hátul a házban. nem bánom. ha oroszlánok meg tigrisek közelednek. – És egy kiégett villanykörtét stoppolófának! – Meg a játékpolcot.– Viszünk. és szól. és kutyamûsort közvetítünk. Én úgyis a házhoz kötözöm a teherautómat. játszunk. ahhoz a tûzoltóautómat. félni fognak egyedül. A télben aztán ott is hagyhatjuk. – Ha visszük a házat. aki kinéz az ablakon. mégis viszlek. ahhoz a mentõautómat. – De csak ha kölcsönadod nekem is. – Azt hiszed. elég erõs vagy? Katika büszkén megfeszítette a békát a karján. Egy igazi Télapó a legeslegjobban tud játszani. 62 . és mesél nekünk. hogy lány vagy! Egy macskát tennél az ablakba oroszlánok meg tigrisek ellen! Kitesszük a tévét az ablakba. ha a szánkómra kötözzük. a házunkat a villamos után kötözzük. Ha Mamának dolga van. míg mindent ki nem mosott. – Látszik. meg kell emelni a sarkait. Legalább lesz. ott úgyis hideg van. – Jöhetnek. te meg beleültetheted az autóimba a babáidat. hogy a Télapók szoktak játszani? – Már megint butaságokat kérdezel. ahhoz a billenõ-teherautómat.

– Jó – mondta Katika –. mert nagyon sokat kell villamosozni. mától fogva összegyûjtöm a villamosjegyeket.– Kölcsönadom. – Akkor viszlek. küldjön neki! 63 . De ne felejts el villamosjegyeket gyûjteni. és én nem akarok leszállni a villamosról az õsz és a tél között. Akinek van. Még ma is gyûjti.

Így is tett Kobak. – Messze van a mamád? Ha akarod. Azzal fogta a kicsi kaktuszt. Felült a kicsi székre. betette a kicsi teherautóba. s az asztalon egy nagy kerek kenyér. Néznek körül. nagyon elfáradtak. mesélek neked. – Miért búsulsz? Ha akarod. kicsi kaktusz? Ha akarod. – Én majd viszlek. tör egy darabot a mackónak. míg megéheztek. utánuk gurult a kicsi teherautó a kicsi kaktusszal. az vígan lépkedett vele. A kiskaktusz nem evett bánatában egy falatot se. – Miért búsulsz. Egyre búsult-sárgult szegényke. megeszi. A teherautót pedig kösd a lábamhoz. kicsi kaktusz? – kérdezte megint Kobak. hogy ne búsuljon annyira. és nézte-nézegette. – Ülj rám – mondta Kobaknak. Mikor a harmadik villanypóznához értek. – Miért búsulsz. mit kéne enni. Mentek-mentek. Kobak minden reggel leült mellé a kisszékre. Gondolkoznak. Annak N 64 . Addig mentek. hogy mire üljenek. egyet a széknek. Letöri Kobak a dúcát. de a kaktusz másnap is búsult-sárgult. mendegéltek. – Mesélek a mamádról – mondta Kobak a kicsi kaktusznak. – „Hol volt. de a kicsi kaktusz harmadnap is csak sárgultbúsult. hát mit látnak – jön a kerekasztal görkorcsolyán. hozok neked játékot. hiába kérlelte Kobak. másik kezében a mackó. Hozott neki játékot. megkeressük. egyet az asztalnak s a teherautónak is. hol nem volt egy kaktuszmama.Kaktuszos-mese apok óta búsult-sárgult a kicsi kaktusz. Egyik kezében a teherautó zsinege. Mesélt neki. hát mit látnak – jön utánuk a kicsi szék piros cipõben.

hogy majdnem kiejtette a kiskaktuszt. utána gurult a kicsi teherautó a kicsi kaktusszal. – Keressük kicsi kaktusz mamáját. Kobak nem is válaszolt. elindultak megint. Mit tehettek volna. Lefeküdtek. Akkor közös cserépbe ültették õket. hogy kaktuszmamát keresünk? – kiáltott Kobak mérgében. edd meg a kenyeredet!” De a kiskaktusz nem akart enni. Hát ahogy így ásítoznak. A kisszék piros cipõben. – Mi se tudjuk – felelte Kobak. – Hány kisfecskéje van? – Nem érted. Mentek-mendegéltek. – Hogyne-hogyne. hátranéznek. utána korcsolyázott a kerekasztal. aztán a kisszék. És eltévedtek egymástól. Elõbb a mackó ásított. csak tudom. és röpülni tanít. Kobak a mackóval. Így is tettek. utána a kicsi teherautó a kaktusszal. végül a teherautó akkorát ásított. Nem láttad valahol? – Fészke van. 65 .volt egy kicsi kaktuszfia. aztán Kobak. és boldogok lettek. Azt mondta a kerekasztal: – Ülj a hátamra. teherautóban a kaktusz. milyen egy mama! Kukacokat hoz és legyeket. Elöl lépdelt a kisszék Kobakkal. Aztán addig keresték egymást. a kerekasztalon ült a kicsi szék. Egyszer csak megállt a kicsi szék. egész nap egymással beszélgettek. – Hát ti hova gurultok? – kérdezi. – Én úgy elfáradtam. nekem is van mamám. a kiságy rolleren. Kobak ölében a mackó. akkor aztán ásítozni kezdtek. továbbgurultak. vagy sürgönydróton lakik? – kérdezte a fecske. s mit látnak? Jön Kobak kiságya rolleren. Elöl gurult a kerekasztal. egyszer csak eléjük támad egy napraforgó. Itt a vége. míg összetalálkoztak. Hegyen fel. völgyön le. Reggel megint útnak indultak. majd én elkorcsolyázom veled. szembejött egy fecske. egy locsolóval locsolták õket. Gurultak-gurultak késõ estig. hogy egy lépést se tudok tovább menni. a kerekasztal görkorcsolyán. – Hova gurultok? – kérdezte. aztán a kisasztal. de a fecske tovább ficsergett. elaludtak. a kicsi széken Kobak.

a kiságy a rolleren. ahonnan Kobakék jöttek. Három napig mentek. Mentek-mendegéltek. Nem láttad valahol? – Nézzetek a napba. Lefeküdtek. – Ni. hogy megsajnálta. Gurultak-gurultak. Sírt nagyon. – Ugyanolyan utca. de buta vagy – kacagott Kobak. a kerekasztal görkorcsolyán. Ha egyszer lepotyogtatok. mint a mi utcánk! – tapsolt az asztal. De a kislocsoló úgy elkezdett sírni. A mamánk már rég elfelejtett minket. hogy a kiskaktusz mamáját megtaláljuk. – Ugyanolyan ház. Azzal megint útra keltek. teherautóban a kaktusz. – Ti hova gurultok? – Mi se tudjuk. ha elfáradtak. a szék lába az asztal lábát. Reggel megint útnak indultak. Kobak a mackót. – Nem csavarogtál véletlenül? – kérdezte szigorúan Kobak. guruljunk együtt. – Hát te miért sírsz. a mackó a teherautó zsinórját. – Jaj. Kobak a mackóval. A kislocsoló fogta a szék lábát. ott keressétek – mondta a napraforgó. mi megkeressük a kicsi kaktusz mamáját. Nézte a napot. mint a mi városunk! – kiáltott fel a kicsi szék. – Nem érted. guruljunk tovább. ha megéheztek. estig gurultak. elaludtak. Azzal arra gurult. hogy a kicsi kaktusz mamáját keressük? – Úgyse tudtok visszarepülni a fára. gyertek. leültek. megkeressük a mamádat. egyszer csak szembegurult velük egy vadgesztenye. és legurul róla a cserép. A kicsi kaktusz mamáját keressük. én is gurulok. nem találom a mamámat – hüppögött a kislocsoló. mint a mi házunk – ugrált örömében a teherautó. Azzal elindultak a kislocsolóval. hát szembejön egy kislocsoló. míg végre megint egy városba értek. Mentek-mentek. Mi is azért mendegélünkgurulunk. gurulhattok. ettek. míg a világ. – Hadd el. – Hogy is lenne a napon? A nap kerek. ugyanolyan város. guruljunk együtt. – Gurulj csak – mondta Kobak a gesztenyének –. – Ti is lepotyogtatok? Gyertek. ha elálmosodtak. a teherautóban pedig ott búsult-sárgult a kiskaktusz.– Mi se tudjuk – felelte Kobak. Ti is gurultok. az asztal lába meg az ágy lábát. – Eltévedtem. A kisszék piros cipõben. kislocsoló? – kérdi Kobak. és énekelt. s már meg is fordult. aludtak. az ágy lába Kobakot. – Keressük a kicsi kaktusz mamáját. Mert búsul-sárgul szegény. Gyertek. 67 .

egyszer csak látják. vizet isznak. – Segítettek. fogd meg a madzagot. Hát ahogy felérnek. mint a mi teraszunk – derült fel a kaktusz. A kislocsoló fogta a szék lábát. és húzd haza Kobak kicsi teherautóját! 68 . boldogok lettek. az asztal lába az ágy lábát. mert mondanom se kell. de annyi baj legyen. gyertek fel – enyhült meg a nagylocsoló. A cserép eltörött. egy locsolóval locsolták õket. leülnek. Felmentek. adta kislocsolója? Nem megmondtam. – Kik azok ott mögötted? – A barátaim – mondta a kislocsoló. Kobak a mackót. hogy meg ne szúrják egymást. hogy a kiskaktusz mamája volt az. egyenesen a kiskaktusz elé. az ágy lába Kobakot. És õk is keresnek valakit. a szék lába az asztal lábát. – Na. – Kaptok friss vizet vacsorára.– Ugyanolyan terasz. s a teherautóban sárgult-búsult a kiskaktusz. így legalább közös cserépbe ültették õket. – Hol tekeregtél. a mackó a teherautó zsinórját. amennyire tudtak. a kiskaktusz mamáját. hogy ugrik ám le a terasz párkányáról egy nagykaktusz. Itt a vége. hogy megtaláljalak. – De hiszen ez a mi házunk! Itthon vagyunk! Ekkor a szomszédék teraszáról kihajolt egy nagylocsoló. hogy csak a ház körül öntözgess? Na. Összeölelkeztek. egész nap egymással beszélgettek. egy-kettõ feljönni! – Aztán kíváncsian kijjebb hajolt.

A kerekei a rajzon nagyobbak lesznek. de nagyon szeretne egy igazi autót K obak ötödik születésnapjára kapott egy könyvespolcot. és ezekrõl Kobak csak szombaton törli le a port. A könyveit kétfelé osztotta. és odaáll a játékautók elé. bal kéz felõl azokat. kész. amelyekben van autó. ahova autót rajzoltak. amelyekben nincs autó. mint Fiáthatszáz. kinyitja mindeniket ott. és – vigyázz. amelyben Kobak nagyon. node sebaj. Kobak kiteríti a szõnyegre autóskönyveit. rajta! – már meg is kezdõdik a verseny. és a kormány mellé Kobak odarajzolja saját magát. Miután már Mama is letörülte a port. kár is drukkolni neki. és róluk mindennap letörülte a port. a Trabant mindjárt az elején lemarad. aztán a házat. hiszen õ vezette a gyõztes autót.Piros-autós mese Elsõ fejezet. Kobak pedig pálcát vesz a kezébe. és megszámolja õket. egy sárga és egy fekete. meg egy napot. A képet Mama a könyvespolc fölé szegezi. madarakat és rakétát a fejük fölé. amelyben valami buta véletlen folytán nincs autó. mikor Mama nagytakarítást rendez a szobában. A többi. öt kék. – Látjátok a gyõztes Fiáthatszázat? Azért gyõzött. Egy Mercedes tör elõre. Vagyis lerajzolja. de még a Chervrolet-t is. két zöld. Az autóskönyveket a felsõ polcra tette. Most a nyolc kis rajzolt piros autót egymás mellé helyezi. az alsó polcra került. elverlek benneteket! 69 . mert jó kis piros autó. Egy virágot is rajzol a fényképre. jobb kéz felõl azokat. – Gyõzelem! Gyõzelem! – kiabálja Kobak. mert ezek gyõztes kerekek. amiben lakik. a kis piros Fiathatszáz egyre gyorsabban szalad. és a gyõztes autót lefényképezi. Ha nem lesztek ti is olyan jók. és minden rendben van. és – hajrá! – elhagyja a Mercedest. Van nyolc piros rajzolt autója.

és megy. hogy õ MOST szeretne egy igazi autót? Nagyon szeretne. Kobak megint elszomorodott. – Mama egy igazi autót akarok! Egy egészen igazi autót. mintha csak arra lenne kíváncsi. mögé az emelõdarus autót. Biztos azért. hogy õ MOST szeretne egy igazi autót? Nagyon szeretne. – Úgy locsolod az autókat. hogy nincs igazi autód. akármilyen nagyot esett is. és leesett a polcról. aztán az egész autóseregletet kivitte az erkélyre. mert tegnap sírt. mert tegnap elszakította a nadrágját. Igazi kicsi piros Fiathatszázat akarok! Vegyél nekem egy Fiathatszázat. azt elverem! – fenyegette meg még egyszer a játékokat. mint az elõbb a helikopter. Meg kellett mondani. Legelõre a mentõautót. Pont úgy. mint a kislányok a szalagjukra. mint a virágokat. mikor arra jött egy helikopter. Mért nem érti meg Mama. akkor veszünk ketten egy autót. Jó? Kobak elszomorodott. De Mama nem vette észre. és te is dolgozol. helikopter! – kiáltott fel hozzá Kobak. mindjárt rajzolt is neki a fénykép aljára egy fekete pontot. Mért nem érti meg Mama. Épp a ház fölött körözött. hogy nem szakítottam el a nadrágomat? – Ügyes fiú vagy. Kobak kivitt egy locsoló vizet az erkélyre. mögé a tûzoltóautót. És ettõl fogva Kobak úgy vigyázott a nadrágjára. A nagy hóhányó-autóra már a harmadik locsoló vizet öntötte. – Te mit csinálsz? Én autót mosok. – Aki fekete pontot kap. Sorba állította õket. hogy mit csinál Kobak. Megindíthatom. A helikopter elnevette magát. nem látod. Mama! Most Mama nevette el magát. – Szerbusz. – Most már megveszed a kis piros Fiathatszázat? – Majd ha nagy leszel. Látszik. Amibe beleülhetek. Kobak sírni kezdett. Biztos azért nem érti meg Mama.És mivel az egyik emelõdarus autó rendetlenkedni kezdett. és mosni kezdte az autóit. mögé a nagy hóhányó-autót és leghátul a traktort. – Mama. 70 . mint egy buta kisgyerek. És el fogok hagyni vele minden Mercedest. mögé a locsolóautót. – Majd ha nagy leszel. És ettõl fogva Kobak nem sírt. mögé a billenõ-teherautót.

– Most már megveszed a kicsi piros Fiathatszázat? – Majd ha nagy leszel – válaszolt megint Mama. és a játékautó örömében igazi autóvá változik át Kobak maga elé tette az új játékautót. hogy én már minden reggel megiszom a tejet az óvodában. – Most már megveszed a kis piros Fiathatszázat? – Majd ha nagy leszel. Még lámpája is volt. hogy örüljön-e vagy szomorkodjon. és most már látta. és elvitte a játékosboltba. és akkor körbeszaladt a szobában. egészen igazit. Kobak nagyon elszomorodott. hogy Mama ezt nem érti meg. Meg kellett mondani. Második fejezet. ha föle van. de hát Kobak egy igazi autót szeretett volna. Fiathatszáz nem válaszolt. akármilyen vastag föle volt is. tudod. hogy átváltozzál. nem hallod. Hát sehogy se érti meg Mama. mert az óvodában nem issza meg a tejet. Szomorú volt. akármilyen vastag föle is van? – Jó fiú vagy. amelyben Kobak megjavult. szembe velük a játékautókat. Csak ült.De Mama nem vette észre. Fiathatszáz! Át fogsz változni igazi autóvá. és azt mondta neki: – Ide figyelj. hogy õ MOST szeretne egy igazi autót? Nagyon szeretne. Meg kellett mondani. és nézte az autóit. és nem rendezett versenyt. Biztos azért nem érti meg. A kicsi piros játékautó nagyon szép volt. Kobak most már nem tudta. És ettõl fogva Kobak minden reggel megitta a tejet az óvodában. – Mama. És vásárolt neki egy kicsi piros játékautót. De nem számolta meg õket. Kirakta szépen a szõnyegre az autóskönyveket. és elhagyott minden más játékautót. és az új autót maga mellé tette. Azt akarom. 71 . De Mama nem tudta. kézen fogta. – Mama. hogy nem sírok? – Bátor fiú vagy. kulccsal kellett felhúzni. De amikor meglátta Kobak szomorú arcát. És egyszerre eszébe jutott valami.

Már minden gyerek beszállt az autóbuszba. Fiathatszáz. Fiathatszáz. A kicsi piros autó külön polcot kapott. ugye örülsz. Hanem egy nap Kobak összeverekedett az óvodában Karcsival. hogy én vezessek. – Örülsz. Autóbuszosdit játszottak. hogy alig fért már a polcra. pénteken magától kelt fel. hogy segítettem Sanyikának. hogy nagyon jó leszek! Megeszek mindent. Fiathatszáz! Ma egyedül raktam rendbe a játékokat. Örömében megint nõtt egy kicsit az autó. hogy a kisautó hunyorított lámpájával.Kobak most kérlelni kezdte: – Kérlek szépen. kedden megmutatta a körmét – tiszta volt. amit az óvodában tanultak. Kobak pedig minden este maga elé tette: – Szerbusz. Megígérem. Fiathatszáz most mintha hunyorított volna a lámpájával. nem piszkolom össze a ruhámat. Kobak most már egészen jól látta. mert alvóbabával szállt fel. Kobak elkomolyodott. és nem tud egyedül kezet mosni. Fiathatszáz örömében úgy megnõtt. Mától kezdve együtt mosunk kezet és… – Kobak most nagyon jól látta. csütörtökön meglocsolta Mamának a virágokat. és nem verekedek. és a törülközõt földre lógatja. változzál át! Nagyon szépen kérlek! Fiathatszáz hallgatott. hogy szót fogadok Mamának. Másnap azt mondta Kobak: – Ma segítettem Sanyikának az óvodában. Tudod. A legelsõ ülésen Ilus átadta a helyét Rózsinak. Sanyika még kicsi. Egész héten nõtt-nõdögélt az autó. hogy Fiathatszáz nõtt egy kicsit. szerdán fényes kavicsot hozott. Fiathatszáz. Hogyha nõni akar. azért nõsz meg? Másnap elénekelte az autónak a fecskés éneket. Hétfõn Kobak rajzolt Fiathatszáznak egy virágot. 72 . jegyet is váltottak. Miki el is kiáltotta magát: – Ajtót becsukni! Indulás – mikor a két fiú vitatkozni kezdett: – Én leszek a sofõr! – Én leszek! – De az óvónéni azt mondta. – Megígérem. de mindketten sofõrök akartak lenni. szombaton elmondott egy hosszú-hosszú verset. legyen helye. nem kellett ébreszteni. Mindig kiejti a kezébõl a szappant.

hogy a kicsi piros autó mintha kisebb lenne valamivel. – Hazudsz! – Te hazudsz! Piff-paff-puff. De Kobak elvette tõle a kisautót. Az enyém. És a kis játékautó mindennap nõtt egy kicsit. már meg is esett a baleset. Igenis van. Katika sírni kezdett. meglátta orrán a sebet. egyszer csak Katika felhúzta a kis Fiathatszázat. és Katika örömében tapsolt és sikongott. 73 . és mire odajött az óvónéni. hogy ezután nem leszek irigy. – Nem adom! – Add ide! – Nem adom! – Megmondlak Anyukának! – Akkor sem adom. Két kislány felhorzsolta a térdét. S a kis piros autó napról napra nagyobb lett. Hanem egyszer eljött Katika Kobakhoz játszani. Kobak kérlelni kezdte: – Ne zsugorodj. – Nem akarsz tovább nõni? – kérdezte Kobak. Fiathatszáz! Meglátod. És Kobak másnap úgy látta. a két verekedõ pedig… Este Fiathatszáz ránézett Kobakra. Játszottak. hogy rendet csináljon. játszottak. – Nagyon kérlek. A következõ percben felborult az autóbusz. – De igazi. Ez már verekedés volt. – De van. az utasok jobbra-balra potyogtak. többet nem verekedek. és azonnal zsugorodni kezdett. Kobak jól látta. – De nem igazi. nõjél tovább! Megígértem. az körbeszaladt a szobában.– De én jobban tudok vezetni! – Nincs is autód. De egy napon Kobak eltört egy csészét. ha játszani akar veled. és nem veszlek el Katikától. És ettõl fogva nem vette el többet Katikától a játékautót. De az autó lámpája nem hunyorított. Nõjél nyugodtan tovább! És ettõl fogva Kobak valóban nem verekedett többet.

aki beveti a vánkost. Jött utána. Most könnyû lesz kimosni – mondta Kobak Mamának. mit szól. Kobak sírni kezdett. Nézd csak meg. és Kobak megállt.” Ha arra jött egy macska. Fiathatszáz tülkölt. de Kobak jól hallotta. Mama éppen mosott. – Tudod. úgy megjavult. milyen szép lett a vetett ágy! Ha tetszik. És egy nap. akkor is tülkölt. Most nagyobbat. és Kobak meghúzta a farkát. Mikor a járda szélére értek. – Látod. Kobak ettõl fogva mindenhová magával vitte az autót. aki egész héten jól 74 . A piros autó megint nõtt-nõdögélt. hogy lám. odavitte a cipõket. hogy ne legyen görcsös. és – hó-rupp! – már fenn is volt a párna az ágyon. Szombaton Kobak kicsi piros zászlót hozott haza az óvodából. – Nem hazudok többet. hogy egy pecsét se volt rajta. és másnap a kis piros Fiathatszáz egészen kicsi volt megint. mikor Kobak kiment reggel az elõszobába. hogy kifényesítse Mama cipõjét. Egy reggel Kobak kifényesítette a cipõjét. igazán nem hazudok! Nõjél vissza nagyra. Ha egy szomszéd néni jött szembe. hogy ne piszkoljam össze. és Kobak azt mondta hangosan: „Kezét csókolom. Olyan jó fiú lett. Egészen halkan tülkölt. az kap kicsi piros zászlót. – Mint a rakodó Nagyanyó. Másnap segített Mamának ágyat vetni. Mama. És nem hazudott többet. Egészen nagyot tülkölt. de közben az autóra nézett. vigyáztam a kötényemre. A kis autó tülkölt. Megfogta a párna két csücskét. soha többet nem hazudok. és Kobak rögtön elengedte. és letette Fiathatszáz elé. megindult az autó.– Ki törte el? – kérdezte Mama. mint a tegnap. tülköljél. Mama a másik kettõt. – Nem én törtem el – hazudott Kobak. És a pokrócot elsimítottam szépen. – Ugye szép fényesek? A kicsi piros autó tülkölt egyet. hogy Mama egész nap mondogatta: – Ebbõl a fiúból igazi sofõr lesz. – Ágyat vetettem – mondta Kobak Fiathatszáznak. Fiathatszáz tülkölt. Mikor a második cipõ is ragyogott már. Mama. Harmadnap Kobak úgy hozta haza az óvodáskötényét.

harmonikázik! Ebben a percben az autóbusz harmonikázni kezdett. a macskával és a tizenkét csúnya sofõrrel Kobak beleült az autóba. A Mercedes megállt. Egy teherautó addig-addig ugrált-táncolt az autózenére. és beleült az autóba. Gázt adott. Jókedvében hol jobbra. és megindult. Intett a Mercedes sofõrjének. és átvitte Mamának a zászlót a másik szobába. az oroszlán jobbra verõdött. A csuklós autóbusz – oda se neki! – vígan harmonikázott. Az oroszlán meg bõgött-potyolódott tovább. Kobakék utána. Az autó egész úton a nyomában. Hazahozta a kenyeret. A Mercedesben hátul egy játékoroszlán himbálózott. Kobak hallotta. Fiathatszáz pedig fogta magát. amelyben Kobak autóskalandokba keveredik Gabikával. – Valami baj van? – Nem sajnálja azt a szegény oroszlánt? Összevissza potyolja magát. aztán fogta magát. mert azt hitte. jobbra-balra. – Mi van? – kérdezte a sofõr. Egy csuklós autóbusz ment elõttük. és megindult. az oroszlán balra verõdött. Egyre gyorsabban mentek. a villamosok vígan csilingeltek. Kobak felkiáltott: – Ni. Fricivel. 75 . míg az egyik tejeskondérból ki-kilöttyent a tej.viselkedik – magyarázta. Mit képzel. és elrobogott. hogy fájdalmában nagyokat bõg szegény. Kobak elment kenyeret vásárolni. jobbra-balra. Most meglátta õket egy szép nagy Mercedes. Harmonikázott. Fiathatszáz tülkölt hozzá. Az autó ment utána. hol balra fordult. harmonikázott. Egyre gyorsabban mentek. Mormolt egy cifrát a foga között. Mikor az autó jobbra fordult. A biciklisták nyolcasokban keringtek az úton. és hátratolta a fején a micisapkát. a játékoroszlán az nem ember? A sofõr nagyon régen lehetett kisgyerek. Kobak énekelt. Harmadik fejezet. Az egész utca zengett az autózenétõl. mikor az autó balra fordult. – Segítsek valamit? – kérdezte a sofõr udvariasan. Kobak odakiáltott a sofõrnek. a járókelõk táncra perdültek. A tejesautó nyomában fehér csík szaladt tejbõl. hogy Kobak csúfolódik.

A bajuszos mérgesen kiáltotta Kobaknak: – Hé.– Zárja le a kondért. egy aranyfogú. egy pepitasapkás. egy kefehajú. az autó meg gyorsan jár. egy lapátfülû és egy összenõtt szemöldökû. hogy Gabikáéknak van macskájuk. Odaértek a tejcsíkhoz. pajtikám! – vetette oda. Kár. nehogy valami autó elüsse. Kobak letette a macskát. az anyukájánál az asztal mellett – kiáltotta vissza a bajuszos sofõr. egy nagy orrú. Szevasz. – Az autó guruljon és kész. 76 . A tejesautó nyomában széles csíkban kanyargott a tej. – Gyerünk Gabikáékhoz – kiáltotta. mert elviszem tejet nyalni – mondta Kobak. hogy nem hoztam macskát – bosszankodott Kobak. hátul Gabika. és elrobogott. s mi lassan követjük. mind kilötyögteti a tejet – mondta Kobak komolyan –. nyomás! – Uzsonnázik Frici – szólt vissza Kobak. egy fekete szemû. mit iszunk akkor az óvodában? Ránk nem gondol? A sofõr csak füttyentett egy hosszút. – Ha elviszel engem is. ti mit másztok olyan lassan! Na. Frici lefetyelt. add ide Fricit. Gabika rollerezett a ház elõtt. hanem otthon. – Fricit elõreengedjük. – Ki? Hát ne az aszfalton uzsonnázzék. s már meg is fordultak. hogy a nyomukban egész sor autó. aztán eszébe jutott. egy pisze. odaadom. Egy bajuszos. egy veres képû. Megindultak. nyomás. egy napszemüveges. Egyszerre tizenkét sofõr hajolt ki az ablakon. Hanem a macska lassan lefetyel. Kobak meg Gabika utána az autóval. – Szerbusz. egy szõke. Elöl Kobak. mellette Frici. Egyszer csak azon veszik észre magukat. Frici.

a szõke a veres képût. Frici meglódult. – Az óvónéni azt mondta. a pepitasapkásét. mert az aszfaltra ömlött ki a tej – kiáltotta hátra Gabika. Mire kész lett. – És most menjetek. A bajuszosét. – Úgy kell nekik! Nyomjátok meg hátulról õket – így a napszemüveges. – 150 lej büntetés – mondta a milicista. – Na. Megnyomta a lapátfülût. – Bele az autójukba – vicsorított a veres képû. repült-repült – egyenesen bele a milicista bácsi üvegházikójába. a fekete szemû a szõkét. hogy autót vezessen. mert elvágta az üvegszilánk. – Raj-hukk-ta! – csuklott a fekete szemû. Igen! – Ne prédikálj. hogy aki csúnyát mond. Kié a macska? – A miénk – mondta Kobak. a pepitasapkás a bajuszost. a piszéét. A milicista bácsi fütyült. A milicista bácsi a hóna alá vette a macskát. a sofõrök lefékeztek. a napszemüveges az aranyfogút. a pisze a nagy orrút. a kefehajú a pepitasapkást. Kobakék pedig Fricit. a bajuszos Kobakékat. és az összenõtt szemöldökûét. – Ne sajnáld! – tajtékzott a szõke. Az ablak betörött. a lapátfülûét. már huszonnégy autó állt a tizenkettõ mögött. és sorban felírta az autók rendszámát. a szõkéét. – Bele – visított a lapátfülû. – Adok én nektek Fricit meg tejet – rázta az öklét a pepitasapkás. az nem érdemli meg. – Lódítsátok meg – csattogtatott az aranyfogú. – Pofa be! – üvöltött a nagyorrú. a fekete szemûét. – Hal … lóó…ó-ó-ó-… csörr-csörr… rrrrrr. taknyos! – kiáltott a kefehajú. Frici pedig szilánkokkal együtt a telefonra huppant.– Frici a macskánk. És igenis az aszfalton uzsonnázik. sipirc elõre! Hogy azt a koszos macskátokat erre meg arra! – Ne tessék kiabálni – szólt vissza Kobak. – Siessünk – mondta a milicista –. a veres képûét. 77 . a nagy orrúét. a veres képû a napszemüvegest. a lapátfülû a fekete szemût. a napszemüvegesét. a kefehajúét. Az összenõtt szemöldökû gázt adott. megáll a forgalom. az aranyfogúét. hozzatok jódot a kezemre. – Kenjetek le neki egyet! – dünnyögte a pisze. a nagy orrú a kefehajút. az aranyfogú a piszét.

– Kobak vagyok. a pisze… – Halló 97542 … pisze… hozzám! – 150 lej büntetés… – Engem. – Maga megnyomta a Kobakéék autóját?… 150 lej büntetés. bekötötte a milicista kezét. a macskát itt legeltették az aszfalton. mert leáll a forgalom! – Engem. a kefehajú sofõr nyomott meg. Mozgás! – Engem. kérem… – Aranyfogú… Halló… 45318 … aranyfogú … igen és 86192… napszemüveges …28315 veres képû… 14356 szõke… 65213 fekete szemû… 38245 lapátfülû… 23918 összenõtt szemöldökû… azonnal … hozzám… – 150 lej büntetés… Indulhatnak! – Kérem. a nagy orrú… – Halló 64318 rendszámú autó!… nagy orrú sofõr… azonnal hozzám! 150 lej büntetés. Mi megnyomtuk a macskát és az felrepült. mert leáll a forgalom. – Engem. hogy nem kellene-e injekció. Tûrhetetlen! 78 . de máskor ne labdázzatok a macskáddal! – Nem labdáztam – mondta Kobak. hogy a bajuszos megnyomta hátulról az autót. kérem. és bemutatkozott. kérem. sofõr és ötéves. – Halló … 32514 rendszámú autó!… kefehajú sofõr… azonnal hozzám… halló! – Maga megnyomta a pepitasapkás sofõr autóját?… 150 lej büntetés és mozgás. Megvette a jódot. – Halló … az 54532 rendszámú autó … pepitasapkás sofõr … azonnal hozzám! – Maga megnyomta a bajuszos sofõr autóját? … 150 lej büntetés és mozgás. kérem. És mozgás. az úgy volt. megkérdezte. a pepitasapkás nyomott meg.Kobak elrobogott a patikába. kérem. – Rendben van – mosolyodott el a milicista bácsi –. visszarobogott. mert leáll a forgalom! – Engem. – A bajuszos? Mért nem mondtad hamarabb! Á! Várjatok csak! Halló! Halló… 35435 rendszámú autó azonnal hozzám… bajuszos sofõr … igen. – Tetszik tudni.

azonnal hozzám! 150 lej büntetés. Hordták a homokot. menjetek a játszótérre. Gabika hazaindult Fricivel. és elkiáltotta magát: – Sorakozó! Aki a legmagasabb. mint minden új autótulajdonos Kobak. ki kézzel. Mikor a gyerekek meglátták. ki lapáttal-vederrel. 79 . azért nagyobb. és csukja le a tejeskannát! Holnap reggel lemossa az aszfaltot. – De én mindig megeszem – kiabált a legkisebb. mert leáll a forgalom! Most Kobakhoz fordult a milicista: – Ti pedig. melyben Kobak vérszemet kap. De a többi gyerek észrevette a turpisságot. – Engem vigyél autózni! Engem is! – kiabálták összevissza. Ott autókázzatok. fiaim. Kobak pedig körbe-körbe hajtott. azt viszem autózni. hanem uzsonnázott. – És mire hétéves leszek. a tejesautó sofõrjének mondtam. aki a legügyesebb! – Hát jó – egyezett bele Kobak –. azt viszem. Mert a tejesautó elcsorgatta a tejet. De sose eszi meg a spenótot. Negyedik fejezet. és integetett a gyerekeknek. Tornasorba állította a gyerekeket: elõre a nagyokat. és sajnáltam. mind odarohantak. nagyobb leszek. mozgás. beléfújt. Mozgás. – És tetszik tudni. Az egyik gyerek – egy kockás inges – ellopta két fiú kisvedrét.. lett erre nagy építkezés. de azt mondta. tapasztották. és elhoztam Fricit. – Azt vidd. hogy az autó guruljon és kész. hogy ott száradjon. meglátod! Azt vidd. és rátapasztotta a homokot. Ez lett a legmagasabb torony. egymásra rakta a vedreket. Gabika és Frici megérkeztek a játszótérre. még a nyelvük is kidugták a nagy igyekezetben. hogy zárja le a kannát. Na. – Halló… tejesteherautó… csorog belõle a tej. – Téged viszlek – mondta a legmagasabbnak. aki a legügyesebb! – Igaz! Igaz! – kiabálták a gyerekek. aki a legmagasabb homokvárat építi. hogy nyalja fel – magyarázta Kobak. öntözték.. Kobak egykettõre rendet teremtett. Elõvette a makksípot. hátra a kicsiket.– Nem legeltettük. de a legkisebbek hátulról kiabálni kezdtek: – Nem igazságos! Nem jár! Nem jár! Laci hétéves. Indulás! Elrobogtak a játszótérre.

végigcsúsztak rajta. – Na. de Kobak vérszemet kapott. szállj ki. végre indulhatunk! Elõször körbe hajtottak a játszótéren. Megkérdezte: – Hova robogtok? – Világgá! – kiáltott Kobak. nem volt egészen tiszta. De Kobak most sem akart indulni. és fütyörészett. Ferkó megtörölgette az ablakokat. Szembejött egy rolleres gyerek. azt viszem – mondta Kobak. aki a legjobb barátom. onnan a csúszkára. s – hurrá! – lerombolták az egészet. lemosta a cipõjét. nem sáros véletlenül a cipõd? – kérdezte hirtelen. ha tudsz! Szembejött egy triciklizõ kislány. csak akkor viszlek – mondta. Hát bizony. Ferkó lemosta az autót. ha tudsz! Szembejött egy biciklizõ fiú. ki ahogy bírt. – Ha öt perc alatt lemosod az autómat. ráragadt a vizes homok építkezés közben. Ferkó kifényesítette az autótükröt. Szaladtak a gyerekek. Mutasd csak. akkor a legjobb barátomat sem viszem. ha tudsz! Másodszorra már nyolcasokat írtak le. mire Ferkó szó nélkül kiszállt. Be akart ülni az autóba. akkor viszlek – makacskodott. Elöl csak az ülhet. de Kobak még most sem akart indulni. Megkérdezte: – Hova robogtok? – Világgá! Gyere. Megkérdezte: – Hova robogtok? – Világgá! Gyere. versenyezz velünk. Kobak pedig karba tett kézzel nézte õket. – Beülhetsz – enyhült meg Kobak –.– Nem jár! Nem jár! – kiabálták. Ferkó ért oda leghamarabb. – Aki leghamarabb odaér ahhoz a fenyõfához a kert végében. aztán belerobogtak a homokvárba. úgy járták körül a játszóteret. – Légy szíves. és elölrõl kellett kezdeni a versenyt. 80 . versenyezz velünk. – Ha egy perc alatt megtörölgeted az ablakot. De ha sáros a cipõje. de csak hátra. viszlek – ígérte. és mosd le a cipõdet! – nyitotta ki Kobak az autó ajtaját. és beszállt. és be akart ülni. aztán – puff! – felhajtottak a hintára. – Gyere. és vizsgálgatni kezdte Ferkó cipõjét. versenyezz velünk. – Ha három perc alatt kifényesíted az autótükröt.

– Nézd. Kobak megjavul. amelyben Kobak mindenét eladja egy tál benzinért. gyere. Fiathatszáz. 81 . aztán egy Moszkvicsot. El akarom hagyni a Mercedest. az autó pedig bánatában visszaváltozik játékautóvá. – Ugye fáradt vagy. ha akarom. robogjunk olyan gyorsan. meglátod. és elhagyott: elõször egy Trabantot. mintha Kobak szíve dobogna. Fiathatszáz. mintha Kobak szíve dobogna. ezt is. aztán egy Renault-t. aztán egy Volgát. de mire végigolvassátok a mesét. ezt is – ujjongott. mint még soha. aztán egy nagy Fiatot. – Baj lesz. Ötödik fejezet. ezt az autót is elhagyom. Ferkó félni kezdett. Gyere. Különben is lehet. mikor egy hátizsákos kisfiú integetni kezdett. és kitessékelte Ferkót Fiathatszázból. Kobak erre lefékezett: – Gyáva kukacokkal nem ülök egy autóba – mondta. és – hajrá! – keresztülhajtott rajta. Fiathatszáz. mert versenyben vagyok. aztán egy kis Fiatot. úgyhogy mégsem végzõdik szomorúan Kobak egy Mercedesszel versenyzett éppen. Kobak egyre gyorsabban vezetett. azért lassítasz? Ugye nem azért. hagyjuk el a Mercedest! De Fiathatszáz mintha lassított volna. mikor egy hátizsákos kisfiú az úton integetni kezdett. hogy sáros a cipõje. és most pont egy Mercedesszel versenyzett Kobak. úgyse tudom most felvenni a hátizsákost. összeütközünk valamivel. – Kár ketyegned – mondta Kobak az autóórának –. Az autóóra egyszerre olyan hangosan ketyegett. Kobak egyre gyorsabban hajtott. aztán egy Skodát. Most már csak ketten maradtak. Az autóóra olyan hangosan kezdett ketyegni. aztán – rajta! – ki a nagyvilágba.Most aztán nekivezette Kobak az autót a kerítésnek.

Hogy is kapott volna. nem autózott késõ éjszakáig minden este. Ekkor a rádió bemondta: – Jó estét. hiszen versenyben voltam. jó? Ebben a pillanatban kigyúltak az ívlámpák. akkor hunyoríts. mindig leesett a feje. Ezen a héten nem kapott piros zászlócskát. hogy még egy plasztelinbabát sem tudott meggyúrni. Így hát az óvónéni fekete pontot adott Kobaknak. hogy nem tudta végigmondani a verset. Fiathatszáz? Ha nem haragszol. hogy hunyorít-e az autó vagy sem. Ugye nem haragszol. ágyban vagytok már! – Az autóóra megint olyan hangosan kezdett ketyegni. Csakhogy Kobak nem szerette volna. Másnap olyan álmos volt az óvodában. és végighajtott minden ívlámpa alatt. De Kobak a következõ héten sem kapott piros zászlót. mert az óvónéni nem volt fáradt. hogy menjek haza? – kérdezte Kobak.mert otthagytam a hátizsákos fiút az út szélén. Akárhogy igyekezett. hiszen a sok autózástól úgy elfáradt. mintha Kobak szíve volna. És a cipõje is sáros volt. és Kobak nem láthatta. hogy Kobak dühében az asztal alatt belecsípett Karcsiba. 82 . Õ ideadja a piros zászlóját. – Ugye nem azért ketyegsz. hogy még piros zászlót sem tudsz szerezni? Piros zászlóval sokkal szebb lenne az autód. És végig fogok hajtani minden ívlámpa alatt. akkor ne add! Akkor elviszem Jóskát autózni. – Hiszen én már nagy vagyok! A kisgyerekek csak feküdjenek le. – Nincs is autód – mondta Karcsi. csak nem láttam meg ebben a nagy fényességben – nyugtatta meg magát. ha Mama megint megszidja a zászló miatt. elviszlek autózni. én sofõr vagyok. Ezért szombat délután azt mondta Karcsinak: – Ha nekem adod a piros zászlódat. csak nem hallottam ebben a nagy zajban – nyugtatta meg magát Kobak. Fiathatszáz? De Fiathatszáz nem tülkölt vissza. Ugye te is ezt akarod. Biztos hunyorított. gyerekek! Remélem. Az óvónéni észrevette. Bezzeg Karcsi bábuja olyan hetykén állt az asztalkán. – Jó. – Én adom oda! Engem vigyél! – könyörgött Karcsi. Biztos tülkölt. Mama azt mondta: – Milyen sofõr vagy te.

És ezen a szombaton Kobak megint piros zászlócskával ment haza. Igen ám. hogy legyen kivel beszélgetned. és elvitte eladni. Meg kellett mosni az autó kerekeit. – Tessék ezért autópizsamát adni – tette fel a bõröndöt Kobak a pultra. de örülök. és rémülten látta. Mikor aztán Mama megkérdezte. – Elcserélem a mackómat – döntötte el. hogy meg ne fázz éjjel. 83 . Csakhogy a mackó nem volt elég. El kellett cserélni a traktort is meg a repülõt is meg az építõkövek felét. hogy kölcsönadta õket Jóskának. Fiathatszáz! Ne zsugorodj össze! Igazán nem hazudok többet! Hanem másnap. veszek neked egy néger babát. És valahogy úgy történt. hogy az autó zsugorodni kezdett. hogy Kobak a Karcsi zászlajával büszkélkedik. – Ne zsugorodj. de Kobaknak nem volt pénze. Mama nem is sejtette. És nem akart megindulni többé. mikor Mama azt mondta Kobaknak: – Takarítsd meg a cipõdet! – Kobaknak fontosabb dolga volt. Így hát mikor Mama kiszólt a belsõ szobából: – Megtakarítottad a cipõdet? – Kobak azt felelte: – Igen – és az autó megint zsugorodott egy kicsit. belegyömöszölte minden pizsamáját. elõvette a bõröndöt. és már nem maradt idõ cipõtisztításra. Jó? De Kobaknak nem volt pénze. Kobak azt mondta. Kobak odanézett. aztán rájött. kérlek – könyörgött Kobak Fiathatszáznak. – Milyen autónak lesz? – kérdezte a boltos. Amíg Mama a másik szobában dolgozott. – Milyen színben parancsolja? – Piros-fehér csíkosat szeretnék. – Honnan vegyek pénzt autópizsamára? – töprengett Kobak. – Ne zsugorodj! – kérlelte Kobak. hogy ilyen jó kisfiam van! – kiáltotta. – Fiathatszáznak. – Indulj meg. – Jaj. fogta magát. hogy hová lettek a játékok. – Veszek neked autópizsamát. Az autó erre megállt. – Ha nem zsugorodsz. mit kell csinálni. Alig maradt néhány játék a polcon. hogy sokáig tartott az autómosás. és a piros zászlót rátûzte Fiathatszázra.

megvetette az ágyat. elrontottam! Jaj. mert alacsony. – Ne változz át. elrontottam. és kicipelte a szobából a székeket. Kobaknak most elkezdett verni a szíve. mert nincs garázsa. Tessék kérem! – hajlongott a boltos. Kobak felfordította az ágyat. Másnap Kobak hazaszökött az óvodából. És elhatározta. legyél nagy megint! Álmukban nõnek a kisautók. Hát igen. – Elrontottam a barátságot – sírta el magát –. – Nem tud nyugodtan aludni. Mama dolgozni ment. A fotelek is kicsik. És soha többé nem fog visszahunyorítani rá. megitta az olajat. piros-fehér csíkos autópizsama. kis Fiathatszáz! És mire felébreszd. Aztán Mama cipõjét és kabátját és táskáját egy nagy kancsó olajért. senki sem volt otthon. de nem hogy megnõtt volna. az asztalt és a szekrényt. 84 . mért nem vettem fel a hátizsákos fiút? Mért hazudtam. éppolyan hangosan dobogott. mért nem vittem haza piros zászlócskát? Elrontottam a barátságot. és soha többé nem nõ nagyra. és becsomagolta az autópizsamát. Hanem Fiathatszáz rá se hunyorított. és lefektette Fiathatszázat. elkészítem a reggelijét – gondolta. – Biztosan nagyon fáradt – gondolta Kobak. ha nem kap reggelit? Azzal fogta a megmaradt játékjait és polcostul együtt eladta egy tál benzinért. ne változz vissza játékautóvá! De már tudta. a polc játékautónak való. és egészen apróra zsugorodott. hogy garázst épít Fiathatszáznak. Fiathatszáz felébredt. – Hogy is tudjon menni. hogy Fiathatszáz vissza fog változni játékautóvá. Fiathatszáz. Kobak körülnézett a szobában. És most se indult meg. hogy Fiathatszáz nyugodtan aludjék. nem tudod? Azzal átment a másik szobába. megitatta. – Aludj. Az ágy pont jó lesz. és már kész is volt a garázs. Hol is építse meg a garázst? Az asztal nem jó. Marad az ágy. és nem fér alá Fiathatszáz. még kisebbre zsugorodott. – Amíg alszik az autó. Most még párnát és paplant cipelt be a garázsba. Utána a cipõjét és kabátját és nadrágját egy csésze olajért. Kobak megetette. Fiathatszáz megette a benzint. Biztos kevés volt a benzin – biztatta magát Kobak. és mindent eladott egy nagy tál benzinért.– Igenis. mintha az autóóra ketyegne.

vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. 85 . vasárnap. vasárnap. és mire mind eltelik. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. sírt Kobak. hogy nem hagyhatom így egyedül a mese végén. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. addigra Kobak megjavul. vasárnap. hogy jó legyek. vasárnap. vasárnap.eladtam mindent egy tál benzinért. vasárnap. vasárnap. Sírt. Ez pedig nagyon vidám dolog. ezért nagyon sok vasárnapot írok ide: vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. Fiathatszáznak csak az kellett volna. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. és nagyon egyedül érezte magát. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap. És ekkor annyira szomorú lett. vasárnap. pedig neki nem is kellett a benzin. vasárnap. vasárnap. de annyira szomorú. vasárnap. vasárnap. vasárnap. vasárnap.

Kobak harmadik könyve .

– Erre van az iskola. merre van az iskola? – Sír az iskolás! Sír az iskolás! – csúfolta a labda. erre! – gurult jobbra. – Bõg az iskolás! Bõg az iskolás! – csúfolkodott a kisautó. induljunk! – Azzal már fogta is kézen Kobakot. és nem tudta. De Mama már jött is. és elindult. – Nem igaz! Erre van az iskola! – dudált a kisautó. Hanem ahogy a sarokra értek. Kobak megállt az út közepén. mint a kicsik. merre menjen. Aztán kiitta a kakaóját.Ábécés-mese obak iskolába indult. nagy mérgesen rájuk szólt a jelzõlámpa: – Megállni! Aztán a villamosokra hunyorított: – Mehettek! K 89 . Sarokba állította a képeskönyvet: – Kuksolj itt magadnak! Én már ezután csak olvasni fogok. – Csak nem félsz iskolába menni? Gyere. – Úgyse találsz oda egyedül! – kiáltott utána a labda. – Mama – sírta el magát –. akivel akarsz! Én már nagy fiú vagyok. Elgurította a játékautót: – Gurulj. iskolába megyek. Nem képeskönyvet nézegetni. és indultak – elõre. hátára vette az iskolástáskáját. és már ott is ugrált Kobak elõtt. és már fordult is be balra. amerre látsz! Én már iskolás vagyok! Mától kezdve nem játszom játékautókkal! Belerúgott a labdába: – Játssz.

játékok ültek a padokban. s hát a lépcsõn ott állt a képeskönyv és integetett ki belõle a milicista: – Megállás! Elõbb a játékok! S már gurult is befelé a kisautó. s mikor bejött a tanító néni. ijedtében odabújt.Mentek a villamosok. az ugrókötél. Mentek. és érdekes. – Engedjetek be! – kiáltott rájuk Kobak. mögötte a kiságy. eregélt befelé az egérke. – No. – Ne félj. selypített a síp. megfoglak! – mosolygott a tanító néni. 91 . gyalogolt a gyúrótábla. míg minden gyermek le nem írta a füzetébe. mire Kobak elõbújt. a villanyvonat. a tábla szélén. dübörgött a dob. indult az igás-szekerecske. ott is maradt a táblán. hogy fél az iskolától. míg az iskolába nem értek. Csak az autó lapult ijedten a tanító néni zsebében. egyik a másik után. nem harap meg az iskola! – nevetett a tanító néni. azt hitte. és táncolt a táblán a táblatörlõ. izgett-mozgott az íj. a cérna-cica. Hanem az iskola kapujában ott állt már a játékautó. Mire Kobak bejutott az osztályba. ha itt vagy. – Úgyis elkésel! Úgyis elkésel! – dudált leghátul a játékautó. fütyült a füstös-mozdony. az ürge. azzal – hipp-hopp – máris A betût varázsolt belõle a táblára. a tyúkocska. – Elkések! De most füttyszó hallatszott. mögötte a bólogató bádog-béka. az ablakpárkányon. gurult a görkorcsolya. parádézott a póni. mögötte a teve. Most az autókra hunyorított a jelzõlámpa. mackó a mézzel. egy játék sem volt sehol. s már durrogtakberregtek is hosszú sorban. Attól fogva meg se mert moccanni. himbálódzott a hinta. Kobak ijedtében a pad alá bújt. akkora csiricsárét. mögötte öt ökröcske. úgy eltûntek. – Elkésel! Elkésel! – csörömpöltek el Kobak elõtt. mintha ott sem lettek volna. a zenélõdoboz és a zsineg. mendegéltek. A tetején a labda ugrált: – Mi hamarabb odaérünk! Végül átmehettek a gyalogosok is. ravaszkodott a róka. telisde-teli volt játékokkal a terem. jött a jérce a kakassal. szökdécselt a szita. Kobak. ládikó a lyukkal. s akkora zajt csaptak. ott ugrált a labda. Úgy látszik. ordított az oroszlán. énekelt az énekespinty. nénike a nyúllal. csúszott a csiga. hogy még a kréta is ugrálni kezdett.

– Mindennap fülön fogunk egy játékot. aztán megrázta a csengõt. 92 . és megkezdõdött az elsõ szünet az iskolában. míg meg nem tanuljuk az egész ábécét – mondta a tanító néni.

– Ejnye. egyszerre csak rányerített a falrepedésbõl egy lovacska. majd én rajzolok neked másik szemet – vigasztalta. És mivel egy verekedést nem lehet csak úgy csengõszóra abbahagyni. Katika is. ki az udvarra. hogy a tanító néni mért haragszik rá. Mindenesetre Karcsi is visszaütött. s már vette is elõ a zsebébõl a színes ceruzát. hogy a lovacskának csak fél szeme van. Hanem a tanító néni nem hitte el. ha fél szemmel hagyja a lovacskát. és fogóddz meg jól a sörényemben! Azzal átszökött a táblán. lovacska. hát nem lett volna szép tõle. Kobak is. – Sose búsulj! – vigasztalta. de mikor fordultak volna. Vágtattak nagy sebesen. Hanem ahogy álldogált Kobak a sarokban. kiszökkent az ablakon. és nem vagy hibás. Kobak! Ne firkáld össze a falat! – mondta a tanító néni mérgesen. és sehogy sem értette. – Állj a sarokba! – mondta szigorúan. és mivel a tanító néni pont akkor jött be az osztályba. azzal kiültette szégyenszemre az elsõ padba. – Én tudom. Igazán nem lehetett tudni. amikor Kobak visszaütött. hogy te csak véletlenül állsz a sarokban. Ülj csak a hátamra. hogy ki kezdte. már egy nagy verekedés kellõs közepén találta magát.Lovacskás-mese M ire észrevette magát Kobak. – Ne búsulj egyet se. akkor látta meg Kobak. nehogy megint elõhúzz valamit a zsebedbõl! Így ült ott Kobak a padon szétterpesztett ujjakkal. a tanító néni Kobakot büntette meg. Hiszen szemet akart rajzolni a lovacskának! És a lovacska is segített rajta. – Tedd a padra a kezedet magad elé. 93 .

éppen olyat. ne szomorkodj. nem érted. sehogy se látta a lovacskát. de igazit! Hanem a tanító néni még jobban megharagudott. amilyen rányerített. mert egyszer csak a pad repedésébõl szólt ki a lovacska: – Köszönöm. Mikor már nagyon egyedül érezte magát. – Majd karcolok én neked a körmömmel patkót. hogy a lovacskának hiányzik egy patkója. – Hagyd csak el! – biztatta a lovacskát. Ült Kobak a nagy osztályban egyedül. és fogóddz meg jól a sörényemben! Átugrattak a padon. Kobak észrevette. és annyira félt. – Ne karcold a padot. de mikor fordultak volna. De a rajzolt lovacska nem akart megszólalni. hogy csak jót akartál. elhagytak minden villamost. akkor rajzolt a táblára egy lovacskát. átszöktettek az ablakon. 94 . Bent maradsz nagyszünetben az osztályban egyedül. Kapj csak fel a hátamra. Kobak! Úgy látszik.De nem kellett sokat szomorkodnia. hogy megbüntettelek. hiába szólongatta Kobak. hogy szemet rajzoltál. hogy hiába nézett a falra s a padra. a kerítésen. én tudom.

És azt írták. és azt írták. ha lebicikliznék hozzájuk. örömükben akkorát ugranak. Szerelek egy kétkerekû biciklit belõle. és átugrunk a tengeren hozzátok. és a vízbe pottyanunk. inkább ti gyertek! Ugorjátok át a tengert. mert nincs ceruzájuk. Én kiugrom az ablakon.Kengurus-mese „Kedves kenguruk. Nem ceruzával. hogy akarnak barátkozni velem. hogy küldjem a karikát. és verjétek meg a farkotokkal az ablakomat. És ha jó leszek. Ezen aztán nagyon eltûnõdött Kobak. – Hát akkor szerelek helikoptert a biciklire. A körmükkel írtak. Karikázzatok jól! Kobak” Három napig várta a választ. küldök nektek füvet. Harmadik este elmesélte: – Írtak a kenguruk. belefogódzom a farkotokba. Mama vesz nekem egy háromkerekû biciklit. de még jobb lenne. Aludjatok jól! Kobak” K obak levelet írt a kenguruknak: 95 . és átrepülöm vele a tengert. Csak attól félek. és a harmadik kereket elküldöm nektek játszani. hogy pont a tenger közepén összeütközünk. – A kenguruk a tengeren túl laknak – jegyezte meg Mama. hogy mikor meglátnak a kicsi kenguruk. és másnap megint levelet írt: „Kedves kenguruk. akkor azt átszerelem. A zsebembe tettem a füvet.

Erszényre tesszük a lábunkat illedelmesen. nagyon kíváncsiak voltak a helikopteres biciklire. Kenguruk” Kobak egészen elszomorodott.De a kenguruk. Gyere hamar! Kenguruk” Kobak most már reggeltõl estig csak a helikopteréhez gyûjtötte az alkatrészeket. hogy jó helikoptert szereljen belõle az ember. ne veszekedjetek! Készül a helikopteres bicikli. és még aznap föladta a választ: „Kedves kenguruk. Addig is lerajzolom. mert nem jöttek. úgy várunk. Így aztán észre se vette. és bánatunkban veszekszünk. úgy látszik. hogy milyen lesz. és meg is érkezett a kenguruktól a levél: „Kedves Kobak! Már igazán jöhetnél! Egész nap a tengerparton ülünk. Kobak viszont megint levelet kapott: „Nem fogunk szembegurulni a helikoptereddel. Nagyon sok mindenre szükség van ahhoz. Jó? Kobak” A kenguruk gyorsan válaszoltak: Kenguruk 96 .

– Te nem akarsz átröpülni velem a tengeren a helikopteres biciklimmel? A kenguru hallgatott. És egyetlen levél sem volt az erszényében. Kobak megkérdezte: – Nem akarsz karikát. aztán megállt. És így folyt a levelezés egészen addig. – Te egyáltalán nem szoktál levelet írni? – kiabálta most már Kobak kétségbeesve. Ott ugrált egy kenguru a kerítés mögött.Kobak most képeslapot festett: Kobak A kenguruk egy sorozat bélyeget küldtek: Kenguruk stb. míg Kobakot el nem vitte Mama az állatkertbe. Kobakra nézett. stb. hogy játsszál? A kenguru hallgatott – Neked nem szoktak írni a kis kenguruk? A kenguru hallgatott. Ez nagyon szomorú nap volt. de a kenguru hallgatott. és hallgatott. 97 .

Mama nem értette. a kenguruk csak ugrálni tudnak. 98 . már nem megyek a kis kengurukhoz – mondta szomorúan –.Kobak aznap este leszerelte a biciklirõl a légcsavart. Mama. – Tudod.

Ez nagyon mulatságos volt. és tótágast állva pottyant vissza a földre. Lábanagy megunta. sehogy se tudta elnevetni magát. és várta. hogy az meg se tudott moccanni. Kobak rajzolt nekik egy nagy tál szilvás gombócot. hogy háromszor bucskázott keresztül Lábanagyon. – Éhesek vagyunk! – panaszkodtak Kobaknak. Igen ám. mert Kezenagy úgy visszapofozta. hogy három napig foghatom a hasam a nevetéstõl. Elõször Lábanagy kergette Kezenagyot. hogy Kezenagy elkezdett nevetni. bevárta Kezenagyot. a másiknak a lába. – Mit együnk? – néztek egymásra. de ezek olyan óriások voltak. hogy csak úgy ugrált a képernyõn. Talpra állt.Tévé-mese K obak készített egy tévét. De rosszul járt. De csupa unalmas filmet vetítettek. – Na. és sehogy se tudta utolérni. visszafordult. Így henteregtek-verekedtek. Tévé! Rajzolok én neked egy olyan filmet. várj csak. Egész nap nézte. hogy kirepült a képernyõrõl. Azzal rajzolt két óriást. és egy perc alatt utol érte. 99 . hogy mikor fog nevetni. hogy kilógott a képernyõrõl. és úgy fenékbe billentette Kezenagyot. Így lett a nevük Kezenagy és Lábanagy. míg meg nem éheztek. Aztán Kezenagy kergette Lábanagyot. Így álltak moccanatlanul. míg Lábanagy észrevétlenül el nem gáncsolta Kezenagyot. Akkor aztán kibékültek. és úgy fülön fogta Lábanagyot. de a hanyat zuhanó Kezenagy magával rántotta a fülinél fogva Lábanagyot. hogy sosem érik utol. Szerencséje volt. és jól felpofozta. Lábanagy dühösen szaladt vissza. hogy egyiknek a keze volt akkora.

hogy lefeküdtek aludni. Erre a gombóc megakadt a torkukon. de Lábanagy se hagyta magát. Kezenagy odébb taszította az ágyat. míg mind a ketten kiestek az ágyból. Kezenagy Lábanagyra borította. bekapott egy gombócot Lábanagy. – Menj arrább. Lábanagy visszarúgta. addig rúgta. Lábanagynak meg a lába lógott ki az ágyból. Kezenagy elkékült. Addig-addig. – Te löktél ki! – állt fel dühösen az ágy másik oldalán Lábanagy. Úgy elkezdtek sírni. mert elzsibbad a lábam! – lökte vissza Lábanagy Kezenagyot. míg le nem ment a gombóc a torkukon.Bekapott egy gombócot Kezenagy. de olyan mulatságosan átlátszott a torkukon a gombóc. – Mért löktél ki? – állt fel dühösen az ágy egyik oldalán Kezenagy. míg kiesett az ágydeszka. és Kezenagynak a keze. Lábanagy lába bennszorult. mert elzsibbad a kezem! – lökte arrébb Kezenagy Lábanagyot. Most meg úgy elfáradtak. 100 . De Kobak csak egy ágyat rajzolt nekik. – Rád borítom az ágyat! – fenyegetõzött Kezenagy. Lábanagy elzöldült. Most aztán moccanni se tudtak. – Én borítom rád! – vágott vissza Lábanagy. hogy Kobak három napig nevetett rajtuk. Most Kezenagy Lábanagy lábára húzta az ágyat. hogy Kezenagy keze is bennszorult. és addig ugráltak. – Menj te arrább. hogy hahotázni kezdtek. és úgy rúgott vissza lábán az ággyal.

csak akkor. – És én. és egy kicsit nyugtalan lett. – Honnan? – döbbent meg Kobak. fel tudom emelni a kezemet. – De én már eszem is! – Rajzolj nekem is ennivalót! – Te nem tudod megenni. – Igen – bólintott a kisfiú. de én közben leengedtem – vágott vissza Kobak. ha akarom. 101 . – Onnan. – Igen – mondta Kobak. – Kobaknak – felelte a rajzolt kisfiú. – Én is – mondta rajzolt Kobak. – Hogy hívnak? – kérdezte a rajzolt kisfiút Kobak. De te nem tudod. hogy te rajzoltál – nevetett a kisfiú. – Rajzolj nekem is felemelt kezet! – Jó – mondta Kobak –. de én meg tudom enni! – Rajzold az ételt a gyomromba! – De én már nem vagyok éhes! – Akkor mit csinálsz? – Játszom. – Na. De én most éhes vagyok – mondta Kobak. – Engem is – hökkent meg Kobak. tessék. látod? Én is fel tudom emelni a kezemet – mondta rajzolt Kobak. – Tudom – mondta a rajzolt kisfiú.Rajzolt-mese K obak rajzolt egy kisfiút. – Igen. most felemelt kezû vagy. ha én felemelt kezet rajzolok neked. – De azért te csak egy rajzolt Kobak vagy! – húzta össze szemét. – Hát akkor rajzolj nekem is leengedett kezet! – Jó.

Jó? – Jó. – Most becsuktad a szemed. én meg holnap felkelek. Ha akarom. most lerajzolom. – Akkor hogy játsszak? – Ne játsszál. hogy mit csinálok. Te rajzolt Kobak vagy. te nem tudod! – Rajzold a kezembe! – De én. – Húzd fel az enyémet is! – Rajzolt vonatot nem lehet felhúzni. – Mondd meg! – Nem mondom! – Akkor elalszom! – De akkor te mindig aludni fogsz. – Én is álmos akarok lenni! – Lerajzolom. amit akarok. hogy becsukod a szemed. és nem látsz. De én most elfáradtam. de te nem tudod kitalálni. egy másik Kobakot rajzolok. – De játszani akarok! – De nem tudsz! – De akarok! Rajzold le. Álmos vagyok. ha felhúzom a vonatomat. – Rajzolj nekem is vonatot! – De én meg tudom fogni. körbejár. és azt rajzolok.– Mivel? – Vonattal. 102 . És én most csinálok valamit. hogy játszol. hogy játszok! – Jó.

– Várj egy kicsit. – Vedd le az ujjadat a hasamról! Nyomod! – kérlelte Kobakot.Festett-mese A festett fiú egy képeskönyvben lakott. – Szorít a cipõ! Szorít a cipõ! – jajgatott a kisfiú. lepréselve. – Mit szólnál hozzá. ha a talpadat csiklandoznák? Kobak összehúzta a szemöldökét. akkor nem foglak csiklandozni? A kisfiú hálásan pislogott Kobakra. és megcsiklandozta a festett fiú lábát. a kisfiú elprüsszentette magát. így már jó! – nyugodott meg a festett fiú. Félek. befestem a cipõt. azzal már festett is két parányi cipõt a kisfiú lábára. – Lötyög benne a lábam – sóhajtott a fiú. – Na. és nagyokat csuklott közben a kacagástól. – Ne csiklandozz! Jaj. – Ez nem is volna olyan nagy baj. Csak úgy csuklott a kacagástól. de ahogy kezébe vette. megpróbálom – hajolt a könyv fölé Kobak. A rajzolt cipõ nem ért semmit. hogy még mindig csiklandós vagyok. és Kobak udvariasan levette a nagyujját a festett fiú hasáról. a kisfiú megmerevedett. és süt a nap? 103 . ne csiklandozz! – kiabálta. hogy nyár van. – Ha rajzolok a lábadra cipõt. és Kobak gyorsan átalakította a kiscipõt nagy csizmákra. Kobak rajzolt két hatalmas cipõt a fiú lábára. Ha Kobak letette a könyvet. de a lábam átlátszik a cipõn. – Na várj csak. Aztán megint csak nyûgölõdni kezdett: – Melegem van a csizmában! Nem látod. és beszélni kezdett. Hanem most éktelenül kacagni kezdett a festett fiú. akkor nem fog átlátszani a lábad – nyugtatta meg a kisfiút Kobak.

– Nem látod. – Hadd el. eltöröd! Jaj! Jaj! Kobak nagyon megijedt. de jó! – ujjongott a kisfiú. de a festék elmosódott. Gyorsan letörölte a képrõl a festéket. hogy Kobak nem is akarta. – Rossz lehet neked a forró homokon csizmában álldogálni! – szánta meg a fiút Kobak. – Segíts már! – jajgatott a kisfiú. Hanem nagy baj lett. – Segítség! Segítség! Megfulladok! – kiabált. Lehet. a festett fiú csudamód meg se moccant. míg dideregni kezdett.Hát igen. rárajzollak – mondta. Kobak félelmében sírni kezdett. rajzolok neked esõt. de jó! Jaj. és hiába szólongatta Kobak. – Szegénykém. tengerészingben. és Kobak gyorsan letörülte az egész festéket. Addig-addig. hallgatott. és elkezdett megint kacagni: – Csiklandozol! Vedd el a kezed! Vedd el a kezed! Kobak gyorsan becsukta a könyvet. hogy lehûlj egy kicsit. valóban nyár volt a képeskönyvben. A fiú hálásan nevetett Kobakra. hogy megszólaljon? 104 . – Hadd csak el. – Nem rajzolnál egy felhõt a nap elé? Melegem kezd lenni! – Akár havat is festhetek – buzgólkodott Kobak. – Jaj. A fiú kesztyût kapott és bundasapkát. Ott állt most a kisfiú a tengerparton a forró homokban mezítláb. – Jaj. mert a fiú sikoltozni kezdett: – Jaj. a lábam. még megfázol! – aggódott Kobak. a kisfiú alig látszott ki mögüle. és mikor megint kinyitotta. hogy egy szál tengerészingben vagyok? – prüszkölt nagyokat. de szeretnék ráülni a ródlira! – kiáltott. és már festette is az esõcseppek tetejébe az óriási hópelyheket. és már zuhogott is rá óriási cseppekben az esõ. aztán korcsolyát és ródlit. és gyorsan hosszúnadrágot és kabátot festett a fiúra. és Kobak természetesen most is segíteni akart a barátján.

jött a vörös hajú boszorkány seprûn lovagolva. még így is alig maradt egy kis hely a sarokban a boszorkánynak. Ha Kobak nem rajzol alájuk gyorsan hétszer hét tûzoltóautót. hogy odaférjen a lapra a sárkány is mind a hét fejével. de még nagyobbat fog tévedni. mert a mesék úgy kezdõdnek. mind a sárkányt locsolta. meg a boszorkány meg az egész ókor. Ahány fecskendõ csak volt. A hétszer hét tûzoltóautón hétszer hét tûzoltólétra volt és hétszer hét tûzoltófecskendõ. Szóval egy egészen kicsi királlyal kezdõdött a mese. külön lapra kellett rajzolni. ÍRTA ÉS RAJZOLTA: KOBAK. Akkora tócsa lett. mire a sárkány mind a hét feje tüzet okádott rájuk. alighogy a sárkányt elûzték a tûzoltókatonák. hogy el se fért a papíron. – Ez a sárkány azt hiszi. Mert jött a boszorkány. mert úgy elpusztítjátok nekem. Mert a mese az ókorban fog történni. ahogy az ókorban szokás. A sok kiskatona átrohant a következõ lapra a sárkánytûz elõl. mind elpusztultak volna. hogy a király elkiáltotta magát: – Ki merészel itt nagyobb lenni nálam? – azzal már össze is trombitálta a kicsi katonákat. Legelõször egy királyt rajzolt. mikor még királyok éltek meg sárkányok meg boszorkányok. de ide is átnyújtotta hét nyakán hét fejét a sárkány. hogy volt egyszer egy király… De csak egy egészen kicsi királyt rajzolt. hogy a sárkány ellen indítsa õket. hogy nagyobb nálam.Meséskönyv-mese K obak meséskönyvet rajzolt. hogy a hét feje közül egyetlenegy sem marad a nyakán! Kobak most telerajzolta a lap alját egészen kicsi katonákkal. és már messzirõl azt kiabálta: 105 .

a negyediken leszakadt róla a ruha. Hanem a királyra nagyon megharagudtak. hogy mért lövette hétszer hét ágyúval õket. az ötödiken kiszaladt a cipõjébõl. Na most menekülhetett a boszorkány. hogy semmi más nem fért a papírra. mert kitörött a piros ceruza hegye. De szerencséjük volt a kiskatonáknak. még a hétszerhét messzelátóval se. azt hitte. a harmadikon a királyi almáját. a hatodikon hasra esett. ott is utolérték. s erre a maradék tenger elnyelte a tüzet. ezért az ágyúgolyók mind a röpülõ kiskatonák feje fölött süvítettek el. Szerencsére a tûzoltókatonák se láttak messzebbre. a másodikon elhullatta a palástját. azon aztán szépen hazasétáltak a kiskatonák. és – hipp-hopp! – máris a másik oldalon termettek. 106 . A kiskatonák meg fogták magukat. hogy még a seprûjét is a képen felejtette. de az meg akkorát kacagott az ágyúgolyó-potyogáson. Ott repültek a kicsi király feje fölött s hát a király nem látott messzire. csak a felsõ csücsökre a nap. s lövetni kezdte õket hétszer hét ágyúval.– Tûzzé változtatom a vizet! Tûzzé változtatom a vizet! S hát abban a pillanatban tûzzé vált a nagy víztenger. ráültek. menekült is. jól elverték. az elsõn elgurult a koronája. elkergették. hogy a boszorkány. Kobak alig gyõzte festeni. Ki is röpültek mind a papírról. a hetediken kiszaladt a meséskönyvbõl. Hét oldalon át szaladt a kiskirály. hogy a könnye is potyogni kezdett. úgy elröpült. Támadt erre olyan szivárvány. de hiába. Bújt a kicsi király a trónszék lába alá. s a következõ oldalon potyogtak lefelé. hogy átívelt a következõ lapra. Volt ott aztán akkora ágyúgolyó-potyogás.

hogy az óra állt rendületlenül. – Mért állsz meg? – kiabált Kobak az órára. – Bele fogsz zavarodni a végén. – Egy kicsit lustálkodok – mondta az órának. És most már azért kezdett el lustálkodni.Óra-mese obak leült leckét írni. látta. írok neked egy kicsit – sandított Kobak az órára. – De csak a számtant írom le. Az óra megint megállt. A végén már te se fogod tudni. Azzal elkezdett jóízûen lustálkodni. s az óra járt megint. de egyszerre csak nagyon furcsa lett. – Remek – mondta –. – Nahát ez jó vicc! – nevetett Kobak. – Utánozó K 107 . hány óra van! De az óra csak állt tovább. akkor még rengeteg idõm van. de ahogy odanézett. hogy lássa: megáll megint az óra? Megállt. De ma valahogy nem volt kedve kinyitni a füzetet. hátha már késõ van. hogy az óra jár. Lustálkodott. mintha mi sem történt volna. – Ejha! – kiáltott fel. mintha meg se állt volna. mert az nagyon könnyû. Számolni kezdett. – Írok egy kicsit. ha nagyon akarod. – Akkor mégse romlott el. – Majom! – nyújtotta ki a nyelvét Kobak az órára. – Azért is lustálkodok még egy kicsit. lustálkodott. látta. hogy az óra megállt. de mintha nem igaziból nevetett volna. s ahogy felnézett véletlenül. Azzal írni kezdett. – Na. – Hátha elromlott – nyugtalankodott.

és megtanulta a három szakasz verset. De minél jobban toporzékolt. és úgy nézett az órára. Mama! – kiabált. Megtanulom elõre a második három szakaszt is – határozta el magát Kobak. és megoldott egy feladatot. Az óra úgy forgott elõre. Kobak addig toporzékolt. Az óra most visszafelé kezdett forogni. mint akit kergetnek. – Itt a vacsora ideje – mondta. mintha sose forgott volna visszafelé. – Rád se nézek! – toporzékolt most már Kobak. és azt mondta nyugodtan: – Korán van még vacsorázni! – azzal már ki is ment. Semmi közöd hozzá. hogy elfelejtett tovább toporzékolni. 109 . amit föl se adtak. hogy egy kicsit lustálkodom. De ti tudjátok. hogy hangosan énekelni kezdett. de Mama bejött. Gyorsan leült.majom! Neked az a dolgod. Kobak ott maradt éhesen a visszafelé forgó órával. az óra annál gyorsabban forgott visszafelé. Az óra most rendesen járt. megnézte az órát. – Nem vagy éhes? – jött be Mama csodálkozva. mintha egészen közönséges óra volna. míg akkorát nem kordult a gyomra. Kobak elõvette a számtankönyvet. – Éhes vagyok. s hát az óra most szaladni kezdett elõre. hogy járj. Kobaknak erre olyan jó kedve kerekedett. hogy nem az.

Olyan lassan mosdott. Otthon a seprû olyan lassan sepert. A tanító néni olyan lassan mondta a leckét. a füle piszkos lett. hogy Kobak rég megunta. A villamos nem akart megérkezni. mire megmosta volna. mire megette volna. hogy mire kitakarított volna. mindenki lusta lett. hogy mire letörölgette volna. hogy megfájdult a torka.Lusta-mese obak olyan lustán ébredt. hogy még másnap is az osztályban voltak. mint valaha. A tej megsavanyodott. az iskolatáska nem akart elõkerülni. a tej nem akart fölmelegedni. rég felkeltek. mire odaért volna. mire fogat mosott volna. hogy még a törülközõ is vacogni kezdett. hogy lustább volt. mire Kobak fölszállt volna. mire földet ért volna. hogy a gyerekek mind elaludtak. A játékvonat úgy vánszorgott. hogy elfáradt. Mire lefeküdt volna. mire megitta volna. olyan lassan törülközött. mire megmosakodott. kidugta a lábát a paplan alól. az iskolakapu nem akart kinyílni. az ebédet rég megették. A villamos visszafordult. minden bepiszkolódott. a portörlõ olyan lassan törölgetett. mire levágta volna. hogy a meleg víz befagyott. Ásított. minden beporosodott. de olyan lassan. a körme kinõtt. a kenyér megszáradt. mire abbahagyta. az iskolából kicsengettek. Mire hazaért. A tûz nem akart meggyulladni. mire K 110 . de olyan lassan. A fogkefére rákövesedett a fogkrém. a csengõ olyan sokára szólalt meg. Mire másnap felébredt.

A ceruza olyan lassan rajzolt. hogy mire egy vonalat húzott volna. 111 . a kugligolyó olyan lassan gurult. mire a rajzlapra került volna. hogy a kuglik unalmukban maguktól fölborultak. hogy Kobak rég megunta.körbejárt volna. mielõtt elkezdõdött volna. Ez a mese is olyan lusta lett. a vízfesték rég megszáradt. a radír rég kiradírozta.

hogy Kobak kezébe szúrt. Na most ehette Kobak a mérges ebédet. Kobak mérgében kilyukasztotta a füzetet a ceruzával. amilyet érdemelsz – mondta. a nadrág mérgében kihasadt. A táska mérgében mindent kiborított. mint a kõ. Mérgesen szurkálta a villát a kemény galuskába. az asztal mérgében a tányért Kobak ölébe borította. A könyv mérgében összecsapta a lapot Kobak orra elõtt. A maradék ceruza mérgében összemaszatolta a füzetet. mert az igazgató néni mérges volt – mutatta meg a négyest Mamának. Mama nagyon mérges lett. a tinta mérgében a négyesre ömlött. Kobak mérgében az asztalra vágott. A számtanpélda mérgében eldugta az eredményt. míg a villa úgy felmérgelõdött. Kobak mérgében belezavarodott a számtanpéldába. míg mérgében az egész kifutott. – A tanító néni mérges volt. és a táskába ugrott. és úgy fülön fogta a tejeslábast. addig fõzte a levest.Mérges-mese obak mérgesen jött haza az iskolából. míg mérgében kemény lett. a füzet mérgében szamárfület mutatott. a füzet mérgében ledobta magáról a kékpapírt. a füzet mérgében összegyûrte a könyvet. Addig verte a galuskát. Kobak mérgében elhegyezte a ceruzát. estig sem került elõ. hogy a tej mérgében összement. – Olyan ebédet kapsz. K 112 . Mama mérgében jól kiporolta Kobak nadrágját. Mama mérgében nem segítette. A radír mérgében lyukasra radírozta a füzetet. a ceruza mérgében összefirkálta az egészet.

a levest és végül bekapta az egész mérges napot. a lábost. a számtanpéldát. hogy a négyes mérgében kipukkadt. a füzetet. 113 .A négyes mérgében felfújta magát. a ceruzát. a galuskát. bekapta a könyvet. bekapta a radírt. a tányért. Kobak erre úgy megtanulta a leckét. a nadrágot. a táskát. a villát.

és kimegyünk a mezõre. – És honnan fogjátok tudni. és megfeji a tehenet. hanem leszállunk az iskolagazdaságban. akkor vissza se repülünk. építek egy óriási mozgólépcsõt – mesélte Mamának. és fényesre keféli a szõrét. Mikor az csengeni kezd. nyelvtanórán meg írógépe. Mikor kicsengetnek a csillagvizsgáló óráról. már ment is a mozgólépcsõhöz. mindenki kap egy helikoptert. ott lesz mindenkinek egy számológépe. Megesszük a kiflit. és visszarepülünk az iskolába. hogy könnyen megtanuljuk a történelmet. a harmadik lesz a helikopterállomás. megisszuk a tejet. hogy vége a földrajzórának? – kíváncsiskodott Mama. Nem kell többet K 114 . hogy felvisz egész az iskoláig. és minden gyereknek lesz egy távcsöve meg egy számológépe. Ahogy befejezte a tanulást. De ha természetrajzóra következik. és körberepüljük az aznapi földrajzleckét. – Az olyan mozgólépcsõ lesz. Mert az iskola a hegy tetején lesz. hogy ki tudja számítani a csillagok járását. lecsutakolja a kiscsikót. Ott minden gyereknek lesz egy pici fejõszéke meg egy pici sajtárja. Visszamegyünk számtanórára. Kiporciózza neki az ételt. – Ha megnövök. aztán átmegy a lóistállóba. rajta a tej meg a kifli uzsonnára.Mozgólépcsõ-mese obak nagyon szeretett mozgólépcsõzni. a negyediken lesz a magaslati napozó. bemegy az istállóba. akkor mozgólépcsõn gyorsan a helikopterállomásra megyünk. megköpüli a vajat. mint a madarak. kiugrik a falból egy asztalka. és utazott föl-le órákon át. Egyik bástyájában lesz a csillagvizsgáló. A másik bástyáról fogunk ejtõernyõvel ugrálni lefelé. Növénytanórán meg felülünk a kistraktorunkra. – Hát az nagyon egyszerû. Önmûködõ csengõ lesz a helikopterben. egy régi várban.

és ejtõernyõn ereszkedünk le a házunk tetejére. Itthon nem kell tanulni.ceruzával írni meg radírozni. Mozgólépcsõn megyünk a nagy televíziós szobába angolt tanulni meg németet. és napozhatunk a tetõteraszon. és ágyból nézzük a televíziót. akkor mozgólépcsõn átmegyünk a másik bástyába. Mozgólépcsõn jövünk le este vacsorázni. Tornaórára felmegyünk a magaslati napozóba. és egész délután úszkálhatunk a tetõ-fürdõmedencében. és ott tornászunk a jó levegõn. mert mindent megtanultunk az iskolában. Mikor jól kitornásztuk magunkat. 115 .

Efljõms leet-ee

obak hétfõn otthon felejtette a ceruzáját, kedden a radírt, szerdán a vonalzót, csütörtökön a számtanfüzetet, pénteken a nyelvtankönyvet, szombaton a tanító néni megcsóválta a fejét: – Legközelebb a fejed fogod otthon felejteni! – mert persze szombaton is otthon felejtett Kobak valamit, méghozzá az ellenõrzõjét. Vasárnap a tanító néni beszélt Mamával, hogy mit, nem tudni, de Mama hétfõn kifelejtette a levesbõl a sót, kedden a paprikásból a paprikát, szerdán a palacsintából a lekvárt, csütörtökön a töltött káposztából a húst, pénteken a vajas kenyérbõl a vajat, szombaton megcsóválta a fejét: – Legközelebb a fejemet fogom a konyhában felejteni – mert szombaton meg a rakott krumplit felejtette Mama a sütõben, míg jól oda nem égett. Vasárnap elmentek sétálni. – Menjünk csónakázni! – ugrándozott Kobak, de Mama elfelejtett jegyet váltani, és jegy nélkül nem lehet csónakázni. – Vegyünk fagylaltot! – kiáltott fel Kobak, de Mama elfelejtett pénzt hozni magával. – Menjünk haza! – szomorodott el Kobak, de Mama elfelejtette, merre kell hazamenni. Mikor egy útkeresztezõdéshez értek, elfelejtette, hogy jobbra kell fordulni vagy balra. Mikor a villamoshoz értek, elfelejtette, hogy az út jobb oldalán kell felszállniuk vagy az út bal oldalán. Így aztán elõször eltévedtek, másodszor órákon át kanyargott velük visszafelé a villamos, harmadszor este lett, mire hazaértek. – Legközelebb a fejemet felejtem itthon! – mondta otthon Mama, és Kobak egyszerre megértette, hogy miért hiányzott hétfõn a levesbõl

K

116

a só, kedden a paprikásból a paprika, szerdán a palacsintából a lekvár, csütörtökön a töltött káposztából a hús, pénteken a vajaskenyérrõl a vaj, hogy szombaton mért égett oda a rakott krumpli, és vasárnap mért tévedtek el. Ezért senki se csodálkozzon azon, hogy hétfõn Kobak nem felejtette otthon a ceruzát, kedden a radírt, szerdán a vonalzót, csütörtökön a számtanfüzetet, pénteken a nyelvtankönyvet, szombaton nem csóválta meg a tanító néni a fejét, és nem mondta többet: – Legközelebb a fejed fogod otthon felejteni! – mert Kobak sem felejtette otthon többet az ellenõrzõjét.

117

Árulkodó-mese

obak árulkodott. A tanító néni megmondta Mamának, hogy Kobak árulkodott, Mama megmondta Kobaknak, hogy a tanító néni árulkodott. – Nem szép dolog árulkodni! – szögezte le Kobak, és nagyon sokáig hallgatott. Másnap Gabika árulkodott. Kobak megmondta a tanító néninek, hogy Gabika árulkodott, a tanító néni megmondta Mamának, hogy Kobak árulkodott, Mama megmondta Kobaknak, hogy a tanító néni megint árulkodott. – Igazán csúnya dolog árulkodni! – mondta Kobak, és csendesen kiment a szobából. Harmadnap Katika árulkodott. Gabika megmondta Kobaknak, hogy Katika árulkodott, Kobak megmondta a tanító néninek, hogy Gabika árulkodott, a tanító néni megmondta Mamának, hogy Kobak árulkodott, Mama megmondta Kobaknak, hogy a tanító néni megint árulkodott. – Elegem van már az árulkodásból! – mondta Kobak, és sírva fakadt. De Mama nem mondott semmit, pedig igazán mondhatott volna valamit. – De Mama, mások is árulkodnak! – kiáltott fel végül is Kobak, mert túl hosszú volt a csend. – Nem szép dolog árulkodni! – mondta Mama. – De mi lesz, ha én nem árulkodok, és a többiek tovább árulkodnak? – esett kétségbe Kobak. De másnap Kobak nem árulkodott. Gabika árulkodott, Katika megmondta Kobaknak, hogy Gabika árulkodott, és Kobak nem mondta meg a tanító néninek, hogy Katika árulkodott.

K

118

hogy a tanító néni árulkodott. hogy Kobak nem árulkodott. 119 . és Mama nem mondta meg Kobaknak.A tanító néni megmondta Mamának. Kobak azóta sem árulkodott.

azzal elõvette a nagy világtérképet. minden katona vízbe pottyant. másik marék ólomkatonát bal kéz felõl. hogy minden hajó felborult. Rettenetes csata volt. – Na. – Ti vagytok Kolumbusz és társai. Felállította õket a padlón. S a vége az lett. – Ez így unalmas – nézte a csatateret Kobak. – Hajtogatok nektek két marék papírhajót. – Ti meg – ültette be hirtelen a jobb marék katonát a fekete papírhajókba –. K 120 . Két perc múlva mind a két marék katona holtan vágódott hasra. – Most pedig fel fogjátok nekem fedezni Amerikát! – szólt rájuk szigorúan. ti lesztek a kalózok. Ússzatok. és senki sem fedezte fel Amerikát. De a katonák semmi mást se csináltak. A fehér hajók lassan úsztak Amerika partjai felé. – Ússzatok! – kiabált rájuk Kobak. Kobak büntetésbõl a tolltartóba zárta mind a két marék katonát. mit tudtok! – állította õket Európa széleire. egy marék fehéret és egy marék feketét. s már indította is a jobb marékot a bal marék ellen. mert jövök és megmentelek benneteket. Mit képzel Kolumbusz.Ólomkatonás-mese obak kapott két marék ólomkatonát. egyik marék ólomkatonát jobb kéz felõl. Azzal egyenként kihalászta és kiterítette õket Afrikába száradni. csupán körbe-körbe a tengerbe potyogtak. – Ti már indulhattok is – ültette be a bal marék katonaságot a fehér hajóba. most lássuk. hogy csak úgy egyszerûen felfedezheti Amerikát? Majd adtok ti neki! Azzal pici kalóz-zászlókat tûzött a hajókra. mikor már eleget száradtak.

De az ólomkatonák csak azt várták. mielõtt utolérték volna a kalózok. 122 . Kobak úgy meglepõdött. meg vízbe potyogni. míg megint ólomszínûvé mocskolták az egészet. delfineket és tengericsikókat is festett a habok közé. aztán nagy csattanással kinyílt. a tengereket is. Addig masíroztak körbe-körbe. Az ólomkatonák hanyatt zuhantak. Jól is tette. aztán gyönyörû kékre festette a tengereket. De alighogy tisztára radírozott egy szigetet.– Ha csak hasra esni tudtok. és mindent. a folyókat. A hegyeket is. – Kihajítom õket – döntötte el Kobak. hogy mire észbe kapott. már csak az északi meg a déli sarok látszott ki fehéren. a folyókat is. azzal a szemétkosárba vágta mind a két marék ólomkatonát. a két marék ólomkatona elfoglalta az egész földet. Kobak már újrafestette a hegyeket. de mindent ólomszínûre maszatolt a térképen. az ólomkatonák. s a katonák már masíroztak is végig a térképen. mert a tolltartó egyszerre csak ugrálni kezdett. és nekifogott radírozni. de a térkép ólomszínû maradt. és máris odamasíroztak. és kirántotta alóluk a térképet. – Na megálljatok! Elcsúfítjátok itt nekem a térképet? Várjatok csak! – kiabált rájuk Kobak. mint valami keljfeljancsik. a tengereket. akkor kuksoljatok itt – csukta rájuk a fedelet. és megint ólomszínûvé mázolták az egészet. és gyorsan fölfedezte Amerikát. még halakat. Rajzolt egy keménypapír-Kolumbuszt. Kobak lesöpörte a katonákat a térképrõl. már ott is teremtek. hogy megszáradjon a festék.

és én csak rájuk irányítom a rakétámat. Akkor azt hiszik. – És miért olyan. – Olyan rakétát.Rakétás-mese K obak addig vágyott egy ûrrakétára. – Akkor felgömbölyítem és összeragasztom. – De én fehér rakétát akarok! – fordult el a földgömb. mindjárt megszárad. – Na lássam! – Várj. – Hát akkor mire való? – Repülni fog és énekelni. hogy szivárvány. A földgömb visszafordult. mint a szivárvány? – Hogy a Mars-lakók ne vegyék észre. hogy fehér rakétát rajzolsz. hogy repüljön. – Azt mondtad. és – bumm! – szétrobbantom õket. hogy olyan. – De fehér papírra nem lehet fehérrel rajzolni. De a földgömbnek nem tetszett. ami nem robbant szét semmit sem. És ahogy hazaért. – Na most már szép fehér. – De lapos – kukkantott vissza a földgömb. mint a szivárvány? – büszkélkedett Gabika. – De én azt akarom. és kivágta a rakétát. – Nem látod. és akkor beszélgethetsz vele. Piros volt és kék és zöld és sárga. – Én fehér rakétát csinálok – komolyodott el Kobak. 123 . míg végül Gabika kapott. rajzolt egy rakétát. – Na várj csak! – mondta Kobak. – Miért ilyen tarka? – vizsgálgatta Kobak. és megmutatta a földgömbnek.

– Jó. – Gyere vissza! Gyere vissza! – kiabált a rakéta után. – Hívtál. Jön az én rakétám és – bumm! – felrobbantja. – Mit láttál? – Hegyeket. tengereket. – Mit csináltál? – Repültem és rólad énekeltem. de jó! – nevetett a földgömb. – És most játszol velem? – Körberepüllek.– Repülni fog. Avval már fel is repült. és háromszor megpördült maga körül. földgömb! Én most elrepülök. Ha nagyon unod magad. itt vagyok! – huppant mellé a rakéta. – Akkor szerbusz. Jó? – Jó. 124 . – Nagy dolog! El se tud bújni a szivárvány mögé. Megszáradt már? – Meg. elbúcsúzhatnál tõle. – Nekem is van rakétám. De mielõtt elröpítem. A földgömb várt. Én repülõ rakéta vagyok. – Merre jártál? – A Holdban. és felröppent a Napba. De a rakéta nem hallotta. – Jaj. mert pördülök! – kiáltotta megint. – Akkor jó utat! – Viszontlátásra – intett vissza a rakéta. – De aztán elröpülök a Napba. Fehér. Jön az én rakétám és – bumm! – felrobbantja. Hogy ne legyen nagyon egyedül az ûrben. akkor pördülj hármat. – És nem robbantod fel? – Dehogy robbantom. aztán unni kezdte magát. – És énekelsz rólam? – Énekelek. és visszajövök. rakéta! – Szerbusz. – Gyere. várt az asztalon. Másnap Kobak zsebre dugott kézzel állt meg Gabika mellett. – De az én rakétám repül és énekel! – Nagy dolog. – De visszajössz? – Visszajövök.

és a tengericsikók kidugják a fejüket. hogy „Jó reggelt. Reggel azt mondja neki. 125 . és akkor a földgömb pördül egyet örömében. földgömb!”. és – püff! – kiütötte Gabika kezébõl a rakétát. és – sutty! – lekaszabolja a tengericsikók fejét! – Unalmas vagy – mondta Kobak.– De az én rakétám beszélget a földgömbbel. – És akkor jön az én rakétám. és a tengerekbõl kiintegetnek a halak az uszonyukkal.

aztán kitárja a szárnyait. amilyet még senki se látott. De akárhogy igyekezett. És hogy össze ne ütközzön. a mentõautó pont olyan. hogy figyelmeztesse a sofõrt. ha hosszú útra indul? – Elõször kerekeken megy. hogy ilyen autót nem látott még senki sem. – És mi történik. – Hogy nem untak ennyi egyforma autót feltalálni – nézte a szétszedett autókat szomorúan. – Hogy a vízen is tudjon járni. hogy õ olyan autót talál fel. 126 . mindegyik hasonlított valamilyen autóra. beszélõ dudát is fedeztem fel neki.Feltaláló-mese obak elhatározta. A levegõben kitárja a szárnyát. és elhatározta. – És a földön hogy jár? – Kerekekkel. aztán haluszonnyal a tengeren. – És miért van madárszárnya? – Hogy a levegõben is tudjon repülni. és mikor földet ér. hogy feltaláló lesz. Végre a hetvenhetedik rajza úgy sikerült. mint a versenyautó. ha ki kell kerülni egy másik autót. Avval kezdte. K – Miért van halfarka? – kérdezte Katika. Megmutatta Katikának. – A tûzoltóautó pont olyan. mint a Mercedes – tûnõdött Kobak. és felszáll a levegõbe. összecsukja. Nekifogott a tervrajzoknak. hogy szétszedte minden játékautóját.

– És mikor fogjuk megtanulni a leckét? – Álmunkban. és az antennával futózáport kavarunk. és alszunk. – És ha elálmosodunk? – Akkor önmûködõre állítjuk a kormányt. és csenget reggel fél hétkor. – És hogy fogunk megtörülközni? – A nap alá robogunk. – De ki fog köszönni nekünk? – Hazamegyünk. köszönünk Mamának. Mert az autómba tanítógépet is terveztem. mert vekkert is terveztem bele. minden leckét megtanít. hogy az ember csak azt mondja a dudának: „Éhes vagyok!” – és a motorból már ki is nõtt egy almafa. – És ha megszomjazunk? – Felhõ alá tartjuk a poharat. és az esõ alá robogunk. míg megszáradunk. – Ez olyan autó. elszárad. Mikor aztán jóllakott az ember. – És hogy fogunk megfürödni? – Kiállunk a madárszárnyra. és addig körözünk alatta. úgy megyünk iskolába. – És ha elkésünk az iskolából? – Nem késünk el. – Nem kell ennivalót vinni! – húzta ki magát Kobak. hátraeresztjük a széket. és amíg alszunk. 127 .– De hova tesszük az ennivalót? – aggódott Katika.

– Mi vagyunk. – Képzelõdés az egész. Kobak! De Kobak csak ugrált és kiabált: – Nincsen többet iskola! Nincsen többet iskola! – Nahát! – rökönyödött meg Mama. nincsen többet iskola. – Feltaláltam a gyerekvárost. meglátod – magyarázta Kobak. A felnõttek fogadnak szót a gyerekeknek. – Ne bolondozz. nincsen többet spenót. – Nahát! Nahát! Nahát! – Most lesz csak igazságos. Azzal bevonultak a szobába. hogy feltaláltam a gyerekvárost? Hát ide figyelj! Most be fognak csengetni a gyerekek… Ebben a percben csengettek. csak torta meg palacsinta. Mama! – kezdte el Kobak. Nincsen többet iskola. – Ki az! – kapta fel a fejét Mama. Mama fejcsóválva nézett be az ajtón.Helikopteres-mese Elsõ fejezet amelyben Kobak feltalálja a gyerekvárost. – Él-jen a gye-rek-vár-ros! 128 . és nincsen többet spenót E gy nap Kobak arra ébredt. Elkiáltotta magát: – Nincsen többet iskola! Nincsen többet iskola! – és örömében ugrálni kezdett. – Nahát! Nahát! Nahát! Meg kellett magyarázni. A nagynagy vakációt. Mától fogva minden fordítva lesz. – Nem hiszed. – Nahát! – szörnyülködött Mama. a gyerekbizottság – mondták kórusban a gyerekek. – Ide figyelj. hogy feltalálta a gyerekvárost.

ide figyelj. Mama! – húzta meg magát Kobak. Rend a lelke mindennek! – Játssz a gyerekekkel. – Állj csak szépen a sarokba! A postás most meglobogtatta kezében a lapot. – Akkor sarokba kell hogy állítsalak. – Ez nem játék. akkor ti csak játsszatok tovább. A gyerekvárosban a felnõttek fogadnak szót a gyerekeknek. Mama elnevette magát. FELTALÁLTA NEKTEK KOBAK. – Torta! – makacskodott Kobak. – Spenót! – utasította rendre Mama. ez komoly dolog! – szólt rá szigorúan egy szemüveges kislány. ODA VISZ. – Azzal már olvasta is a vezércikket: – MEGALAKULT A GYERMEKVÁROS! MINDEN SZÜLÕ KÖTELES SZÓT FOGADNI A GYEREKEKNEK!… – Na látod. én elmegyek dolgozni. – Spenót! – dühödött fel Mama. hogy megmondjuk – folytatták –. csak torta meg palacsinta. Mama elámult. – HA ÁLMOS VAGY.– Nin-csen töb-bet is-ko-la! Mama most már csak ingatta a fejét jobbra-balra. ez remek! – kiáltott fel. – ÓRIÁSI SZENZÁCIÓ! ÚJ TALÁLMÁNY AZ ÁGYHELIKOPTER! – olvasta izgatottan. – Ki az? – A postás. Mama legyintett. Most bekopog a postás… Ebben a percben valóban bekopogtattak. ALUDHATSZ. ne velem! – sértõdött meg Mama. – Nem találnál fel nekem is ide 129 . És nincsen többet spenót. Elhoztam a mai postát. – Na gyerekek. hogy meglegyen a mindennapi… – Torta! – vágta rá Kobak. mától fogva a szülõk fogadnak szót a gyerekeknek. – Mi bizottság vagyunk! – És a porolót elkobozzuk! – állt mellé egy kisfiú. de Kobak nem hagyta magát. – Nem akarsz szót fogadni. Ha nem hiszed. Mama? – szólt rá szigorúan Kobak. – Mást nem tudtok kitalálni? – Ne tessék nevetni. – Nahát. AHOVA AKAROD. – Azért jöttünk – kezdték a gyerekek –.

egy ágyhelikoptert? Nem kéne többé a lépcsõket másznom. Oda vinne. hogy ne is lásd a találmányomat. ha akarom. a villanyvonatot és az igazi kicsi vitorlást. elrobogtak. a diavetítõt. ahova akarom. – És azért se helikopterre ülök. beszállt a sok játék. felszedem a parkettet. – Te felnõtt vagy. – Te akartad! Akkor maradj a sarokban. ágyhelikopterezek a tó fölött. s a karting már ott is termett a szoba közepén. az nem szólhat bele a beszélgetésbe. kijöhetsz a sarokból – mondta. csak lefeküdnék kényelmesen az ágyba. a similabdát. Kobaknak eszébe jutott Mama. olvasnám az lapokat. s hát tényleg ott volt minden játék. 130 . a dominót. De alighogy elrobogtak. – Ha megbántad. Visszarobogott. Most aztán tényleg elrobogott. és megnyomnám a gombot. Beszállt Kobak. – Hát jó! – sóhajtott Kobak. a futball-labdát. – Menj csak a magad feje után! – Azzal hátat fordított. A postás engedelmesen a táskájába nyúlt. meg pálmafa. a robotgyereket. és a szoba közepén vitorlázok. de Mama hallani sem akart semmiféle megbánásról. a cserépkakast. – Te csak vedd elõ a táskádból a léggömböt. És ha akarok. visszaviszem a játékokat! – Akkor téged is a sarokba állítalak! – zárta le a vitát Kobak. Különben is. neked nem jár – torkollta le gyorsan Kobak. otthagyták Mamát s a postást a sarokban. És a parton kaktusz is lesz. A postás duzzogni kezdett: – Ha nem kapok én is ágyhelikoptert. Hanem ahogy a kis vitorlást pakolta kifelé. Azért is kartingba ülök – mondta. hogy nem fogadtál szót. Mama felcsattant dühösen: – De hiszen itt nincs is hol vitorlázni! Kobak rászólt szigorúan: – Aki a sarokban áll. a paprikajancsit.

de jó! – ujjongott Katika. – Én vezetek – ült be a kartingba. vezessünk ketten! Jó? – Jaj. – Itt a jutalom. – De én akarok! – nyafogta Katika. – Rend a lelke mindennek! Most minden fordítva van! – De mi lesz. – Várlak a sarkon. Katika. míg egy kartinggal összeütköztek. Kobak! – Jössz kartingozni?– hívta Kobak. – Ne félj! – nyugtatta meg Kobak. de még többet kartingozik A gyerekváros tele volt robogó kartingokkal. Egy zacskó cukor. – Jövök – kiabált Katika. A felnõttek nem tudnak kis helyen játszani. – Arra is volt gondom – húzta ki magát Kobak. ha felnõtt autóval ütközünk össze? – rémüldözött Katika. – A felnõtt autókat a botanikus kertbe zártuk. – Én hívtalak. és addig robogtak össze-vissza. – Stop! Itt a sarok! – hunyorított a stoplámpa. mint egy felnõtt! Mit tehetett volna Kobak. Kobak hiába kereste. fogta magát. ebbõl baj lesz! – ijedezett Katika. – Stop! – állt eléjük a stoplámpa. – De én jobban tudok! – torkolta le Kobak. – Te mindent jobban tudsz! – biggyesztette el a száját Katika. annak rossz vége lesz! – esett kétségbe egészen Katika.Második fejezet. Azzal megindultak. Katika! – Itt Katika – jött a válasz. Halló. amiért összeütköztetek. – Gyere. – Unalmas vagy. máris itt vagyok – ugrott elõ Katika. ide hozzám! – fütyült a milicista. és beült Katika mellé a kartingba. Feltalált magának gyorsan egy zsebtelefont. jelentkezz! Itt Kobak. amelyben Kobak és Katika sokat veszekedik. – Jaj. Katika. – Kobak. – Jaj. én vezetek! – makacskodott Kobak. – Hopp. 131 . – Halló. abba kiabált bele: – Halló. sehol sem találta Katikát.

Harmadik fejezet. Gyere. – A botanikus kert mindenkié! – üvöltötte a kockás sapkás. – Ökör! – Marha! – Ökör! – Marha! – üvöltöztek össze-vissza. – De még mennyire! – mondta nagy büszkén Kobak. pont úgy játszanak. 132 . és a díjat az kapja meg. Már ott is termett a gyõzelmi óriástorta. A tévé már ott is termett. aki megérdemli – A tévé is közvetíteni fogja? – kíváncsiskodott Katika. pont úgy játszanak. nézd meg. – Mit jön nekem? Nem magáé a botanikus kert! – vágott vissza a nyakkendõs. hogy elszaladtak gyorsan palacsintát enni.– Dehogyisnem. – És nyerni is fogunk? – ámuldozott Katika. mintha nem lennének botanikus kertbe zárva. A felnõttek még játszani sem tudnak. de olyat… amilyen még nem volt. – Ez is játék! – biggyesztette el a száját Katika. amelyben tévé is lesz. – Na látod – húzta el a száját Kobak –. – De mi majd megmutatjuk nekik! – húzta ki magát Kobak. – Unalmas. Kobak meg Katika erre úgy megéhezett. – Itt én parkolok! Nincs szeme? – kiabált a kockás sapkás. Azzal berobogtak a botanikus kertbe. – De még mennyire! – hetykélkedett Kobak. Azzal megint füttyentett egyet. meg kartingverseny. De a tévé máris közvetíteni kezdett. Azzal füttyentett egyet. mintha nem lennének botanikus kertbe zárva. – Olyan kartingversenyt rendezünk. Javában állt a veszekedés. – Maga csak ne tõlem féltse a közvagyont! – dühödött meg a nyakkendõs.

ki fog nyerni! – Kobak – mondta a tévé. úgy látszik. De Kobak nem volt sehol. tévé! – kiabáltak a gyerekek. gyertek. ordítani kezdtek: – Hajrá. a lányok Katika pártjára. – Te csak mellettem ültél! – mondta Kobak. De Katika nem volt sehol. kezdõdik a nagy kartingverseny! – Nem lesz csalás? – kérdezték a gyerekek. már az elsõt is körözi le… de hiszen ez Kobak! Ez kellett csak a fiúknak. míg megkezdõdött a nagy kartingvreseny. hogy kinek. – Te ültél mellettem! – mondta Katika. – Nem – mondta a tévé. – De ki fog nyerni? – izgultak a gyerekek. már a másodikra. – Se ámítás? – Nem – mondta a tévé. mert most meg azt mondta: – De hiszen ez Katika! – Hajrá Katika! – sikongtak a lányok. – Nem igaz! – Hazudsz! – Te hazudsz! Már javában állt a verekedés. ahogy csak a torkán kifért. tévé. Katika! Hol vagytok? – rohangált a tévé körbe-körbe. – Hívd ide. A fiúk Kobak pártjára álltak. cibálták egymást. – Most a fiúk törnek elõre. üvöltött a tévé. gyerekek – szaladgált jobbra-balra –. addig-addig. s addig ütötték. míg a hangszóró nem kiáltott: 133 . A piros kartingból egyszerre szállt ki Kobak és Katika. – Kobak.– Gyerekek. – Én gyõztem! – mondta Katika. most a lányok… most egy ismeretlen piros karting tör elõre… ki ülhet benne… már harmadik helyre került. tévedett az elõbb. csak azt nem tudta senki. – Áruld el. Kobak! De a tévé. Búgva-berregve robogtak elõ a kartingok. – Se kivételezés? – Nem – mondta a tévé. – Én gyõztem! – mondta Kobak. – Éljen! – kiáltotta a tévé. – Katika – mondta a tévé.

Ki akarrja kiprróbálni? – Én! Én! – kiabáltak a gyerekek. EGY KETTÕ HÁROM NÉGY. KOBAK ÉS KATIKA EGYSZERRE ÉRT CÉLBA. HANGSZÓRÓ PRÓBA HÁROM NÉGY. itt a nyereséged! – kiáltotta. – Gyere. – Kié lesz a torta? – szomorodtak el a lányok. – KISORSOLJUK KISORSOLJUK – recsegett a hangszóró. de az állatkertben vége is a mesének Trombitaszóra ébredtek. Negyedik fejezet. – Karcsi a nyertes. 134 . De Kobak rendíthetetlen volt. REND A LELKE MINDENNEK. – Hahahahaha! Addig nevettek. a feltaláló. elröpülünk a cirkuszba. – Trratatatatata! – recsegte a trombita. – Itt a hírres ágyhelikopterr. MEGNYERTÉK AZ ELSÕ DÍJAT. MINDKETTEN MEGNYERTÉK AZ ELSÕ DÍJAT. amelyben végre felszáll az ágyhelikopter. – Nem igazságos! – zúdultak fel a fiúk. – De kié lesz a torta? – kaptak észbe a fiúk. – Húzza a lányok haját. DE NEM KAPJÁK MEG MERT ÖSSZEVEREKEDTEK. – Elsõ Kobak. REND A LELKE MINDENNEK. – Karcsi! – kiáltotta. – Karcsi! – húzta ki a cédulát Katika. – Úgy kell neki! – kacagtak a lányok. REND A LELKE MINDENNEK. és a tortát az arcába vágta. míg el nem aludtak. – Nem igazságos! – zúgolódtak a lányok. – Veri a kicsiket. EGYSZERRE ÉRT CÉLBA. – HÚZD KI KATIKA! HÚZD KI KATIKA! – krákogta a hangszóró. – EGY KETTÕ HÁROM NÉGY Azzal egy óriási kalapba dobták a cédulára írt neveket. megszöktetjük az oroszlánt. Karcsi. – Hihihihihi! – Úgy kell neki! – nevettek a fiúk. Lett erre nagy kacagás. És Kobak máris az ágyhelikopteren találta magát.– HAGYJÁTOK ABBA A VEREKEDÉST! HAGYJÁTOK ABBA A VEREKEDÉST! HANGSZÓRÓ PRÓBA HÁROM NÉGY. – Rend a lelke mindennek! – mondta. – Sorrba! Sorrba! – harsogta a trombita. ÖSSZEVEREKEDTEK.

megver az Aranyszoknyás. Úgy is lett. – Egy-kettõ-három-négy! Ostor-csattogj-három-négy! – kiáltotta. – Oda viszlek. – Az állatkertbe – mondta Katika. Leszálltak. – Bízd csak rám – súgta vissza Kobak –. hogy mi történt. lefeküdt az ágyhelikopter mellé. Ugorj-Leó-három-négy! De Leó nem akart ugrani többet. Hát még mikor Katika is megérkezett ágyhelikopteren. csitt-csatt. és jóízûen horkolni kezdett õ is: – Hrr! Hrr! A gyerekek odavoltak a gyönyörûségtõl. mihez kezdjen. bújj be az ágyhelikopterbe. hogy a feliratokat mind összecserélték. Aranyszoknyás mérges lett. – Oda viszlek.– Hova vigyelek? – kérdezte az ágyhelikopter. hát látják. ahova akarod! – kiáltott a két ágyhelikopter és – bzzz! – felszálltak. – Bzzz! A gyerekek rá se néztek többé az Aranyszoknyásra. hogy könnyük hullt a kacagástól. minket tapsolnak. – Horkolj – súgta oda neki az ágyhelikopter –. de ebben a percben a feje fölött felzúgott az ágyhelikopter. és horkolj tovább nyugodtan. 136 . – A cirkuszba – mondta Kobak. mindenki az ágyhelikoptert nézte. A helikopter megint megkérdezte: – Hova vigyelek? – Az állatkertbe – mondta Kobak. s a gyerekek úgy megtapsolták õket. hogy Kobak azt sem tudta. ahova akarod! – berregett az ágyhelikopter. Nézi Kobak meg Katika. A porondon épp Leót. Odasúgta Kobaknak: – Szabadíts meg. és már ott is köröztek a cirkusz fölött. az oroszlánt ugráltatta tüzes karikákon át az Aranyszoknyás. Kobak horkolni kezdett: – Hrr! Hrr! Hanem most odajött Leó. Mecsattintotta ostorát: – Csitt-csatt. Hanem az állatkertben nagy volt a felfordulás. Úgy tapsoltak.

Kobak elhallgatott. a mamája mellett. visibáltak. az elefánt ketrecére meg az. Mamám? – rohant oda Leó. – Mor-mor-mor – hajtotta fejét a mancsára az oroszlánmama. és mindent megtanulok. – Zebra kolibri felirattal… Hihihihi! – Oroszlán krokodil felirattal… Hahahaha! – Elefánt egér felirattal… Hihihi! Kobak szomorúan nézett körül. – Azonnal szedd szét a ketrecét! – Ennek szegénynek már hiába. és elmegyek az iskolába. én olyan gyerekvárost akartam. még te is. – Õr bácsi! Szedd szét a ketrecét! – kiáltotta Kobak. De az õr csendesen megszólalt: – Ez már itt marad. igazi rendet csinálok. – Mor-mor-mor… – verdeste mancsával a ketrecet az oroszlánmama. hogy egér. az oroszlán ketrecére az. Összevissza etették õket mindennel. hogy kolibri. És ne búsulj. – Tudod. most hazamegyek és kiengedem Mamát a sarokból. Leó.A zebra ketrecére az volt kiírva. Csak állt némán. ha a zebra ketrecére kiírjátok. – Mert ki van írva. – Beteg vagy. legalább te menj haza! Leó! Szabad vagy! Hallod? Menj haza! – ordította magán kívül Kobak. hogy krokodil. ahol mindenki boldog. és ha megnövök. aztán vigasztalni kezdte Leót. és az apukákat a botanikus kertbõl. – Mit nevettek? Hát felnõttek vagytok? Már veletek se lehet játszani? Azt hiszitek. Most elõcsoszogott az állatkertõr. – Leó. – Mind meg fog betegedni ez a sok szegény állat. – Ezt a szegény oroszlánt is felpuffasztották – mondta az õr. Ennek szegénynek már vége – mondta az õr. hogy kolibri. A gyerekek nevettek. ugye? Hát akkor mi van fordítva? – kiabálta Kobak. kiabáltak össze-vissza. – Mamám! – kiáltotta el magát Leó. – De ketrecben maradhatnak. akkor már minden rendben van? Miért nem eresztitek ki õket? Mit csináltok? – Etetjük õket – mondták a gyerekek. hogy „ne etesd!” Hát most minden fordítva van. 137 .

– Rend a lelke mindennek! – mondta Katika. 138 . és kézen fogva hazamentek.

Várépítõ-mese

Elsõ fejezet, amelyben Kobak elnyeríti magát, négykézlábra áll, és valódi lóigazolványt kap

obak már öreg iskolás volt, de még nem felejtette el a lovacskát, aki az elsõ iskolai napon megvigasztalta. Csak az volt a baj, hogy a lovacska azóta sem akart rányeríteni. Mintha sohasem is nyerített volna. Hiába nézte Kobak a falat naponta, egyetlen repedésbõl sem bukkant elõ, mintha szándékosan elbújt volna. A pad repedéseibõl sem akart elõbújni. Mintha onnan sem nyerített volna sohasem elõ. De Kobak nagyon szerette volna, ha megint rányerít. Rajzolt hát mindennap egy lovacskát a táblára, de meg se szólalt. Úgy látszik, ez a lovacska csak azokra a gyerekekre nyerít, akik elõször jönnek iskolába. Hanem a lovacska helyett nyerítettek a gyerekek. Ahányszor meglátták a táblán a lovacska-rajzot, annyiszor nyerítették el magukat. A fiúk mély hangon, a lányok magas hangon, aztán kórusban. Addigaddig, míg egy nap Kobak is elnyerítette magát, és négykézlábra állt. Ettõl fogva a gyerekek mindennap körbelovagolták Kobak hátán az iskolát, még igazolványt is kapott, de valódit, hogy

K

139

és a rajzolt lovacskáról megfeledkezett. Egyik nap nagyban lovagoltak az udvaron, mikor Gabika elkiáltotta magát: – Ló, vigyél a várba! Kobak nem sokat gondolkozott, becsörtetett az udvar végén álló deszkamaradékok közé. Ezzel már meg is született a vár. Nem is kellett mást csinálni, csak felpakolni, a deszkadarabokat a ló hátára, elhajtani a lóval a kerítés tövébe, ott lerakodni, és felépíteni a várat. Ez igazán hamar ment. Mikor kész volt, rá kellett írni nagy betûkkel, hogy

Most már az egész osztály azt hitte, hogy sürgõsen be kell rohanni a várba, és ha a ló nincs odabenn, hát egyszerre berohan az egész társaság, és összedõl a vár, de szerencsére a ló épp benn álldogált, csak a fejét dugta ki, úgy kiáltott rá a gyerekekre: – A várba csak igazolvánnyal lehet belépni! Gabika abban a percben õrré lépett elõ, és kiállt a várkapuba. – Kérem az igazolványokat! – kiáltotta, és elõvette a ceruzáját, hogy kilyukassza a belépõket. De senkinek sem volt igazolványa, csak a lónak. Fogták hát magukat a gyerekek, és lóra ültek. Egyik volt a ló, a másik a lovas. Így lovagoltak neki a várnak. De a várõr a várkapuban mind lelökte a lovasokat a földre. – Igazolvány nélkül senki sem mehet be! – jelentett ki Gabika, és volt valami a dologban, mert be se fért volna senki, ha már a ló benn állt a várban. De ezt senki sem volt hajlandó észrevenni. Elkezdtek hát az igazolványokról tanácskozni. – Együtt építettük a várat, mindenkinek jár belépõ! – kiáltotta Katika. Igaza volt, de Gabika tudta, hogy senki sem tudna húsz egyforma igazolványt rajzolni, ezért aztán azt mondta: – Nem oszthatunk ki húsz egyforma igazolványt, hogy ló. Ha mindenki ló lesz, nem tudunk játszani. – De mi is be akarunk menni a várba – kiabálták a gyerekek. Kobak megtalálta a megoldást.

140

– Újjáépítjük a várat – kiáltotta, s a hátával már szét is vetette az egyszemélyes várat. Nagy nyihogva körbelovagolta a romot, aztán már be is állt teherhordó lónak. Annyi téglatörmeléket, hullámbádog-darabot összehordtak, hogy három napig építhették a várat. De most akkora várat emeltek, hogy majdnem az egész osztály belefért. Második fejezet, amelyben Kobak lóból kínzómester lesz, kínzómesterbõl meg király Állt hát a nagy vár, és olyan szép volt, hogy megkívánta az ellenség. Az ellenség pedig nagyon erõs volt, mivelhogy nem más volt, mint a III. osztály. Így hát nagy volt a csata, de a vár védõi nem hagyták magukat. El is fogtak egy harmadikost, és bezárták a várba. Kobak – hogy õ lehessen a kínzómester – gyorsan elcserélte a ló-igazolványát egy színes ceruzával, és megkapta az új igazolványt:

Mert a harmadikost úgy meg kellett kínozni, hogy elmenjen a kedvük várat ostromolni. Így hát Kobak bevonult az ellenség mellé a várba, és megkezdõdött a nagy ítélkezés. Gabika a várkapuból hirdette ki az ítéletet, hogy a harmadikosok is hallják. – Mit érdemel az a bûnös, aki a várra tört? – kérdezte vészjóslóan Kobak. – Vegye ezt a vasgolyót, és emelje fél kézzel magasba százszor! – hangzott a rettenetes ítélet. És Gabika begurította a várba a vasgolyót. A fogoly magasba lendítette a golyót. Kobak számolni kezdett. A

141

aki nem tudhatta.vár körül pisszenés se hallatszott. a kínzómester. mint egy igazi kártya. Lett is olyan igazi verekedés. – Kínozzuk meg az ellenséget. ha akartok! Na. megdicsérte õket: – Ugye. Úgy ültek ott szomorúan a padokban. valahogy eltelt a nap. mi történt. míg vissza nem adják! – javasolta Kobak. de Gabika letorkolta: – Az nem lenne igazi. és visszaszerezzük. A következõ szünetben pedig nem volt a golyó sehol. mindenki hallani akarta. akkora várat szegeztek össze. mint egy igazi kártya királynak. másnap pedig Kobak szeget és kalapácsot vitt az iskolába. De a hatvanhatodik golyólendítés után becsengettek. hogy a gyerekek elkiáltották magukat: – Kobak a király! Mától kezdve Kobak a király! Mert mondanom sem kell. – Ellopta az ellenség az ágyúgolyót – kiabált Gabika. hogy az egész vár földig omlott. A következõ szünetben senkinek sem volt kedve kimenni az udvarra. hogy a tanító néni. Így hát Kobak elfogadta a királyságot. a másik meg nevetett. és Kobak olyan buzgón verte be a szegeket. Hanem az egyik feje sírt. milyen szépen tudtok ülni. Minden szünetben építkeztek. 142 . és mind a két kobakján ott virított a korona. Olyan szép volt a várba lépõ igazolvány. hányszor bírja magasba emelni az ellenség a vasgolyót. – A golyó kínzóeszköz. mert a várban a helye! – szónokolt Katika. hogy a király is belefért. Ezzel aztán el is dõlt a vita. Igazi verekedéssel fogjuk visszaszerezni a golyót. Kobaknak két feje volt rajta. Kapott koronás belépõt.

– Mert királynak lenni nemcsak dicsõség. Egész nap csak várban kuksolás. mert unalmában megöregedett. akkor a király ott kell üljön a várban. Harmadik fejezet. mert egy király nem hagyhatja csak úgy el a várat. nagy hajrával betörtek. 143 . így hát elfogták. harmadszor a lovat Borzasztóan unalmasan telt el a hét. Kobak kuksolt is a várban szorgalmasan. amelyben Kobakot elfogják. mert az szégyen lett volna. Hiába harcolt Kobak hõsiesen. Ebben sok igazság volt. – Király vagy és kész! Az unalmas munkát is el kell végeznie valakinek. másodszor a kínzómestert. hanem szombaton váratlan dolog történt. és elfoglalták. Az egész osztály hazament egy órával hamarabb. továbbra is királykodnia kellett. hogy csak Kobak õrzi a várat. elõször a királyt. de aztán már semmi dolga nem akadt. megint unatkozni kezdett. Egy király csak háborúban lovagol ki. mert király nélkül nem vár a vár. Minden szünetben a várban kell lennie. De ha nincs háború. De miután ez is megvolt. csak Kobak maradt a várban. Mikor látták. – Nagyon unalmas királynak lenni. Nem lehetnék inkább ló megint? De Gabika hajthatatlan maradt. mit tehetett egy magányos király egy egész osztály ellen? Menekülni nem akart. csak kuksolt egész nap a várban. Nem igaz? Így hát nem volt mit tenni. mert egy király mégse mehet haza csak azért. háromszor ítéli el az ellenség. de akkor nem törhet be az ellenség. Nem igaz? Más se kellett a harmadikosoknak. Most hát bajuszt és szakállat rajzolt a királynak. hogy most mind a két fejével sírt a király. Amíg csak ellenség van az udvarban. mikor az osztály már hazament. mert õ rajzolta a csodálatos belépõt. mert az ellenség is háborúzik.– Miért sír az egyik fejem? – kérdezte Gabikától. De a harmadik napon már nem bírta tovább. mert lyukas óra van. Unalmában Kobak átfestette a várba lépõ igazolványt úgy. Egy királynak is csak kell dolgozni. és akkor is õriznie kell.

aki emeltette velünk a vasgolyót? – hangzott el újra a vészjósló kérdés. mint akik jól végezték dolgukat. Csak akkor mehet haza. hazamentek. – Mit érdemel az a kínzómester. aki az ellenség királya? – kezdõdött meg az ítélkezés. Te csak folytasd tovább. a ló hazamehet. Harmadszor is fölhangzott a kérdés: – Mit érdemel az a volt ló. de a király itt marad. Kobak hõsiesen bûnhõdött. aki kivert minket a várból? – Emelje fél kézzel magasba százszor a zsákmányolt vasgolyót! Háromszor ítélték el Kobakot. akit gyorsan kineveztek kínzómesternek. Ha a kínzómester is magasba lendítette százszor a vasgolyót. és számolod a golyólendítéseket. s miután a ló. a kínzómester és a király egyaránt megkapta a magáét. Világos? – Megértettem! – vágta vigyázzba magát a harmadikos. a hetvenediknél pedig azt mondta: – Én hazamegyek ebédelni. 144 . hogy és már számolta is a golyólendítéseket. – Emelje fél kézzel magasba százszor a zsákmányolt vasgolyót – visszhangzott az ítélet. Így maradt Kobak. ha õ is magasba lendítette százszor a golyót. hazamehet. – Emelje fel százszor a zsákmányolt vasgolyót! – hangzott az ítélet. Kiírta nagybetûkkel a várra. – Te itt maradsz – parancsoltak rá –. Ha megvan a száz lendítés. a harmadikosok. de a kínzómester itt marad. Hanem az ötvenedik lendítésnél megkordult a harmadikos gyomra. a kínzómester és a ló egyedül a büntetéssel. csak egy õrt hagytak ott. a király.– Mit érdemel az a király.

és már rángatták is le Kobakot a földre. 98 a kínzómesternek. odavetette: – Kibékülni jöttem. és mint aki egy félbemaradt mondatot folytat. míg le nem rombolják a várat. 81 a lónak. – Nem lehetsz király. 83 a királynak. – Kinek van hozzászólása? – Mind hazamentetek – védekezett Kobak. A leváltott király csak ténfergett az udvaron. – Egyedül kellett védenem a várat az egész harmadik osztály ellen. 82 a kínzómesternek. mire Kobak addig kémkedik. 100 a kínzómesternek. – Azért is untam a királyságot! – kiabálta Kobak torkaszakadtából. király! Gyí! Gyí! Most az egyszer szerencse. 80 a királynak. 145 . 99 a királynak. – Amíg áll. – Csak akkor. a kínzómester a húst. – Le a királyokkal! – Le vele! Le vele! – kiabáltak a gyerekek. – Csatlakozom az elõttem felszólalókhoz – mondta Domokos. A ló ette a levest. 79 a kínzómesternek. – Aki nem tudta megvédeni a várat. Mindenkiben meghûlt a vér. ha tudsz! Indulj.. kibékülnek az ellenséggel. 100 a királynak – kiáltotta el magát boldogan.– 78 a lónak. Negyedik fejezet. Hagyjuk abba a verekedést. és nyugodtan átsétált az ellenséghez. és rohant haza ebédelni. az nem lehet király! – hangzott a szigorú ítélet. verekedünk. és Kobakból ló lesz megint Másnap Kobakot leváltották. amelyben leváltják a királyt. – folytatta tovább a számolást – 97 a lónak. míg egy nap óriási ötlete támadt. a király a kompótot. – A várat elfoglalták – szögezte le Gabika. – Menj. Fogta magát. Én nem szöktem el. – Nem is akarok király lenni! Ló akarok lenni! A gyerekek ráültek a földön vergõdõ Kobakra. Kobakot a vár közelébe se engedték. De Kobak már le is ült a deszkarakásra a harmadikosok közé. ha leromboltatod a váradat – egyezkedett az ellenség. hogy megszólalt a csengõ. 100 a lónak. újraépítik a várat.. A várnép pompásan érezte magát a király nélkül.

A várnépség csak most vette észre. Már csak annyi kellett. – Hurrá! – kiáltották el magukat a harmadikosok. Azzal hazaügetett. és teli torokból elkiáltotta magát: – Várat rombolni! Utánam! Mire a várnépség észbe kapott volna. ellenség se kell – foglalta össze az új helyzetet Gabika. – Csak nem fogok megint egész nap unatkozni. Építettek is akkora várat. és már õk is ott ropták az indiántáncot a romok tetején. hogy De Kobak nem akart király lenni. – Mégiscsak lónak lenni a legjobb – szólt hátra. és onnan nyerített ki boldogan: – Nyihahaha! 146 . négykézlábra állt. hogy mi történt. – Éljen a király! – ordították el magukat az összevont csapatok. és egyszerre mindenki remekül érezte magát. mikor végre ilyen remekül játszunk? – utasította vissza díszes várba lépõ igazolványát. hogy Kobak elkiáltsa magát: – Építsünk együtt újra várat! Mert már mindenki ezt akarta. hogy mindennap más ablakon nézegethettek kifelé. Fogta magát. és nyihogva ügetett körbe-körbe az udvaron. már a romokon táncoltak. A romok ott hevertek a lábuk alatt. azzal beügetett a várba. mikor Kobak kitûzte a várra a zászlót. – Ha nincs király.– Leromboltatom! – adta a kezét Kobak. És nem volt többet ellenség. De már nem volt mit tenni.

Kötényes-mese .............................................. Télapós-mese ......................................................................................................................................................................................................................7 Vonat-mese ...... 34 Hazudozó-mese ..................................... 13 Tréfás-mese ................................. 30 Piros-mese .................................................................................................................. 25 Autó-mese ........................ 19 Labda-mese ............................................................................................................................................................................... 11 Mondóka-mese .......................................... 17 Kígyó-mese ........................................ Piros-autós mese ................................................................................................................................ Rágógumis-mese ............ 32 Kicsi-mese ................................... Törpés-mese ............................................................................................................................................................... 38 Fordított-mese ...................................... 40 Kobak második könyve Nagy-mese ..................................................................... 29 Gép-mese ......................................................................Tartalom Kobak elsõ könyve Nap-mese ........................................................................................................................................ 16 Traktor-mese........................ 15 Spenótos-mese ................................................................................................................................................................................................. Verekedõs-mese ............................................................................................... Kaktuszos-mese ........................................... 45 48 49 52 55 57 60 64 69 149 ........................................................................................................................................................................................................................................................................................................................... Sárkányos-mese ........... 36 Fura-mese .............................. 23 Tornyos-mese ................................... 28 Vízipisztoly-mese .....................................

....................... 126 Helikopteres-mese ..................................................................................................................Kobak harmadik könyve Ábécés-mese ...................... 123 Feltaláló-mese ........................................................................................................................................................ 99 Rajzolt-mese ............. 114 Elfelejtõ-mese ....... 105 Óra-mese .................................................................................................................................................................................................................................................................................................. 107 Lusta-mese ........................................................................................................................................................................................................................ 139 150 ...................................................................... 95 Tévé-mese ................................... 101 Festett-mese ............. 89 Lovacskás-mese ..... 128 Várépítõ-mese ........................................... 116 Árulkodó-mese ......................................................................................................................... 120 Rakétás-mese ........................ 112 Mozgólépcsõ-mese ............................................................................................................................................... 103 Meséskönyv-mese ............................. 93 Kengurus-mese ................................... 118 Ólomkatonás-mese .................................................... 110 Mérges-mese .............................

dntcj. . Tel/Fax: +40-64-450119 E-mail: koinonia@mail.Felelõs kiadó Visky András Felelõs szerkesztõ Bálint Ágnes Mûszaki vezetõ Lõrincz Elõd Kiadja a CE Koinónia Kiadó RO–3400 Cluj CP 5. .ro ISBN 973 8022 49 5 . CP 705.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->