Juhász Gyula: Milyen volt… Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők

, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, De tavaszodván, ha sóhajt a rét, Úgy érzem, Anna meleg szava szól át Egy tavaszból, mely messze, mint az ég. A vers elemzése I. BEVEZETÉS: 1908-tól 1911-ig a nagyváradi premontrei gimnáziumban tanított Juhász Gyula, magyar-latin szakos tanárként. Nagyváradon ismerte meg Sárvári Annát, abban a városban, ahol nem sokkal előtte Ady és Léda talált rá egymásra. Juhász Gyula szerelme viszonzatlan maradt. A távolról csodált Anna színésznő volt, és alig ismerte a költőt. Jóval később tudta meg, hogy a költő Anna-versei neki és róla szólnak. A legszebb költemények nem is Nagyváradon születtek, hanem később, amikor a költő már máshol élt. II. TÁRGYALÁS: 1. Összkép a versről: Szakolcán, 1912-ben írta Milyen volt… c. versét. A benne ábrázolt érzés már nem a szerelem, hanem az emlékezés a szerelemre. Juhász Gyula impresszionista hangulatlírájának szépségét csodálhatjuk meg a költeményben. 2. A cím: A cím – Milyen volt… – kérdőmondata nem kérdőjellel, hanem három ponttal zárul, így a tűnődés hangulatát teremti meg. 3. A szerkezet: a) Szerkezeti részek: A vers szerkezetében hármas tagolást eredményez az, hogy háromszor lendül neki az emlékezésnek a költő. A három szerkezeti rész egybeesik a versforma három strófájával. A részek képei természeti képek, és az évszakváltást követik. A nyár, az ősz és a tavasz impressziója születik meg bennük: a "dús kalásszal" a nyár, a szeptemberi ég színével az ősz és a sóhajtó réttel a tavasz hangulatát idézi meg a költő. b) A szerkezeti részek viszonya egymáshoz: A három versszak felépítése párhuzamos egymással. Minden új rész kezdetét jól kiemeli az ismétlődő "Milyen volt... nem tudom már"mondat, amely a feledésről szól. A második sorok "De" kötőszava fordulatot jelöl: Anna haját, szemét, hangját mégis fölidézi a táj.

ami elmúlt… SzÉ . lebegő hangulatát a szinesztéziák és az alliteráció is segítenek megteremteni: „hangja selyme”. mint az ég. mert „most” tél van. A stílus eszközei: Impresszionista módra színes és derűs minden a versben. „… szőkék a mezők.4. S e szőkeségben újra érzem őt. hanem inkább állapotot. Innen. Anna meleg szava szól át Egy tavaszból.. nem tudom már. ha sóhajt a rét. A kevés ige sem aktív cselekvést. Kopárság. a b a b III.” „. A jambikus lejtésű sorokat keresztrímek zárják. ˘ ˉ│ ˉ ˉ │˘ ˉ │˘ ˉ │ ˘ ˉ │ ˉ Milyen volt szőkesége. Versforma: A vers ritmusa is ábrándozó. tavaszodván. ha ősz jön – őt is visszahozza valami oldott. „Anna meleg szava” – „bágyadt búcsúzónál”.. hogy szőkék a mezők. Ha tavasz jön. Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár. Uralkodnak a névszók. Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár. S e szőkeségben újra érzem őt. A szeptemberi bágyadt búcsúzónál Szeme színére visszarévedek. dallamos. megfosztottság. És hol a tél? Miért nincs téli versszak? Nem lehetne találni meghitt képet a télből? Halk hóhullást. Úgy érzem. a merengés hangulatát fejezi ki: „érzem” – „visszarévedek” – „sóhajt”. Azóta „tél” van. ha nyár jön. mely messze.” Az emlékezés lágy. 5. a hiány felől nézve oly gyönyörű. tűzhely melegét? Talán. szelíd öröm. békés. BEFEJEZÉS Az évszakok szépségébe beleolvadt Anna kedves alakja. De azt tudom. „… ha kinyílnak ősszel az egek. alkonyi csöndet. társtalanság.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful