P. 1
Szervetlen jegyzet_kepekkel

Szervetlen jegyzet_kepekkel

|Views: 2,034|Likes:
Published by Szabó Tibor

More info:

Published by: Szabó Tibor on Jan 16, 2012
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

06/14/2013

pdf

text

original

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar
Szervetlen és Analitikai KémiaTanszék


SZERVETLEN KÉMIAI LABORATÓRIUMI
GYAKORLATOK



Írta:
WAGNER ÖDÖN- PASINSZKI TIBOR
Lektorálta:
DR FARKAS ETELKA



Készült a TAMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0028 számú,
“Multidiszciplináris, modulrendszerű, digitális tananyagfejlesztés
a vegyészmérnöki, biomérnöki és vegyész alapképzésben” című
projekt keretében.



Typotex Kiadó
ISBN xxxxxxx
2011









2







Fejlesztés alatt álló tananyag, kipróbálás céljából





Készült a TAMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0028 számú,
“Multidiszciplináris, modulrendszerű, digitális tananyagfejlesztés
a vegyészmérnöki, biomérnöki és vegyész alapképzésben” című projekt keretében.
































3
TARTALOMJEGYZÉK
1.1. Munkavédelmi előírások ............................................................................................... 11
2. Az anyagok azonosításának elméleti alapjai .................................................................... 13
2.1. Elektrolitikus disszociáció ............................................................................................. 14
2.2. Disszociáció, egyensúly, egyensúlyi állandó ................................................................. 15
2.3. Aktivitás, Ionerősség ..................................................................................................... 17
2.4. Sav-bázis reakciók ......................................................................................................... 19
2.5. A víz disszociációja ....................................................................................................... 22
2.6. Savak és bázisok erőssége ............................................................................................. 24
2.7. Sóoldatok pH-ja ............................................................................................................. 27
2.8. Pufferoldatok pH-jának kiszámítása ............................................................................. 29
2.9. Komplexképződési reakciók .......................................................................................... 31
2.9.1. A komplex (koordinációs) vegyületek ................................................................... 31
2.9.2 Komplexkémiai alapfogalmak. ............................................................................... 31
2.9.3. A koordinációs szám és a geometria összefüggése ................................................ 32
2.9.4. Az ionok mágneses tulajdonsága ........................................................................... 32
2.9.5. Kristálytér elmélet .................................................................................................. 34
2.9.5.1. Oktaéderes komplexek .................................................................................... 35
2.9.5.2. Tetraéderes komplexek ................................................................................... 41
2.9.6. A molekulapálya elmélet ........................................................................................ 42
2.9.7. A fémkomplexek stabilitása és az ezt befolyásoló tényezők ................................. 45
2.9.8. Sav-bázis reakciók hatása a komplexképzésre ....................................................... 47
2.10. Redoxireakciók ............................................................................................................ 50
2.10.1. A normál elektródpotenciál .................................................................................. 50
2.10.2. A redoxipotenciál ................................................................................................. 52
2.10.3. Redoxirendszerek egyensúlyi állandója ............................................................... 55
2.10.4. A redoxipotenciál értékét befolyásoló tényezők .................................................. 56
2.10.4.1. A koncentráció hatása a redoxipotenciál értékére ......................................... 56
2.10.4.2. A közeg pH-jának hatása a redoxipotenciál értékére .................................... 56
2.10.4.3. Csapadékleválás hatása a redoxireakciókra .................................................. 58
2.10.4.4. A standard formálpotenciál ........................................................................... 59
2.10.4.5. Komplexképzés hatása a redoxipotenciál értékére ........................................ 60
2.11. Csapadékos reakciók ................................................................................................... 61
2.11.1. A csapadék leválása ............................................................................................. 61
2.11.2. Az oldhatósági szorzat és az oldhatóság .............................................................. 62
2.11.3. Az oldhatóságot befolyásoló tényezők ................................................................. 64
2.11.3.1. A sajátionok hatása ........................................................................................ 64
2.11.3.2. A pH hatása ................................................................................................... 64
2.11.4. Komplexképződés hatása az oldhatóságra ........................................................... 65
2.11.4.1. Komplexképzés sajátionnal ........................................................................... 65
2.11.4.2. Komplexképződés idegen ligandummal ....................................................... 67
2.11.5. A hőmérséklet hatása .......................................................................................... 68
2.11.6. A csapadék hidratáltságának hatása ..................................................................... 68
4
3. AZ ELEMEK ÉS IONJAIK CSOPORTOSÍTÁSA A PERIÓDUSOS RENDSZER
ALAPJÁN ............................................................................................................................... 70
3.1. Az Ia csoport elemei (Li, Na, K, Rb, Cs) és legfontosabb ionjaik (Me
+
) ...................... 71
3.1.1. A lítiumionok jellemző reakciói, Li
+
...................................................................... 72
3.1.2. A nátrium ionok jellemző reakciói, Na
+
................................................................. 74
3.1.3. A kálium ionok jellemző reakciói, K
+
.................................................................... 75
3.1.4.Ellenőrző kérdések az Ia csoport elemeivel kapcsolatban ...................................... 77
3.2. A IIa csoport elemei (Be, Mg, Ca, Sr, Ba) és legfontosabb ionjaik (Me
2+
) .................. 79
3.2.1. A magnéziumionok, Mg
2+
jellemző reakciói ......................................................... 80
3.2.2. A kalciumionok jellemző reakciói, Ca
2+
................................................................ 82
3.2.3. Stronciumionok jellemző reakciói, Sr
2+
................................................................. 83
3.2.4. Bárium ionok jellemző reakciói, Ba
2+
.................................................................... 85
3.2.5.Ellenőrző kérdések a IIa csoport elemeivel kapcsolatban ....................................... 88
3.3. A IIIa csoport elemei: bór és alumínium, valamint a belőlük levezethető legfontosabb
ionok (B(OH)
4

és Al
3+
) ........................................................................................................ 91
3.3.1. Aluminium(III)ionok jellemző reakciói, Al
3+
....................................................... 93
3.3.2. Borátok (BO
3
3–
, B
4
O
7
2–
, BO
2

) jellemző reakciói .................................................. 95
3.3.3.Ellenőrző kérdések a IIIa csoport elemeivel kapcsolatban ..................................... 97
3.4. A IVa csoport elemei (C, Si, Ge, Sn, Pb) és legfontosabb ionjaik ................................. 98
3.4.1. Karbonátionok jellemző reakciói, CO
3
2-
.............................................................. 101
3.4.2. Hidrogén-karbonát-ionok jellemző reakciói, HCO
3
÷
......................................... 102
3.4.3. Szilikátionok jellemző reakciói, SiO
3

............................................................. 103
3.4.4. Ón(II) ionok jellemző reakciói, Sn
2+
.................................................................. 104
3.4.5. Ón(IV) ionok jellemző reakciói, Sn(IV) .............................................................. 106
3.4.6. Ólom(II)-ionok jellemző reakciói, Pb
2+
............................................................... 107
3.4.7.Ellenőrző kérdések a IVa csoport elemeivel kapcsolatban ................................... 111
3.5. Az Va csoport elemei (N, P, As, Sb, Bi) és a belőlük levezethető legfontosabb anionok
és kationok .......................................................................................................................... 112
3.5.1. Ammóniumion jellemző reakciói, NH
4
+
............................................................. 115
3.5.2. Nitritionok jellemző reakciói, NO
2

.................................................................... 116
3.5.3. Nitrátionok jellemző reakciói, NO
3
÷
................................................................... 118
3.5.4. Ortofoszfátionok jellemző reakciói, PO
4
3–
........................................................... 120
3.5.5. Az arzenitionok reakciói, AsO
3
3–
......................................................................... 122
3.5.6. Arzenátionok reakciói, AsO
4
3–
............................................................................. 124
3.5.7. Az antimon(III)ionok reakciói, Sb
3+
.................................................................... 127
3.5.8. A bizmut(III)ionok reakciói, Bi
3+
......................................................................... 128
3.6. A VIa csoport elemei (O, S, Se, Te) és a belőlük levezethető fontosabb anionok ....... 136
3.6.1. Szulfidionok jellemző reakciói, S
2–
...................................................................... 138
3.6.2. Szulfitionok jellemző reakciói, SO
3
2–
................................................................. 139
3.6.3. Tioszulfátionok jellemző reakciói, S
2
O
3
2–
.......................................................... 142
3.6.4. Szulfátionok jellemző reakciói, SO
4
2–
................................................................. 143
3.6.5. Ellenőrző kérdések a VIa csoport elemeivel kapcsolatban .................................. 145
3.7. A VIIa csoport elemei (F, Cl, Br, I) és a belőlük levezethető legfontosabb anionok .. 146
3.7.1. Fluoridionok jellemző reakciói, F

....................................................................... 147
3.7.2. Kloridionok jellemző reakciói, Cl

....................................................................... 148
5
3.7.3. Bromid ionok jellemző reakciói, Br

.................................................................. 150
3.7.4. Jodidionok jellemző reakciói, I

........................................................................... 152
3.7.5. Klorát ionok jellemző reakciói, ClO
3
÷
................................................................. 154
3.7.5. Ellenőrző kérdések a VIIa csoport elemeivel kapcsolatban ................................. 156
3.8. Pszeudohalogének és pszeudohalogenidek ................................................................. 157
3.8.1. A tiocianát ionok jellemző reakciói, SCN

.......................................................... 157
3.8.2. A cianidionok (CN
÷
) jellemző reakciói ................................................................ 159
3.9. Az Ib csoport elemei (Cu, Ag, Au) és fontosabb ionjaik .............................................. 161
3.9.1. A réz(II)-ionok reakciói, Cu
2+
............................................................................. 163
3.9.2. Az ezüst(I)-ionok reakciói, Ag
+
.......................................................................... 166
3.9.3.Ellenőrző kérdések a Ia csoport elemeivel kapcsolatban ...................................... 169
3.10. A IIb csoport elemei (Zn, Cd, Hg) és fontosabb ionjaik ............................................ 171
3.10.1. A cink(II)-ionok reakciói, Zn
2+
......................................................................... 173
3.10.2. A kadmium(II)-ionok reakciói, Cd
2+
................................................................. 175
3.10.3. A higany(I)-ionok reakciói, Hg
2
2+
..................................................................... 176
3.10.4. A higany(II)ionok reakciói, Hg
2+
....................................................................... 179
3.10.5. Ellenőrző kérdések a IIb csoport elemeivel kapcsolatban.................................. 181
3.11. Titán (IVb csoport) és fontosabb ionjai ..................................................................... 185
3.11.1. A titán(IV)ionok reakciói, Ti(OH)
2
2+
................................................................. 186
3.12. Vanádium (Vb csoport) és fontosabb ionjai .............................................................. 187
3.12.1. Metavanadátionok jellemző reakciói, VO
3
÷
....................................................... 188
3.13. A króm (VIb csoport) és legfontosabb ionjai ............................................................ 190
3.13.1. A króm(III)-ionok reakciói, Cr
3+
....................................................................... 192
3.13.2. A kromát- (CrO
4

) és a dikromát- (Cr
2
O
7

) ionok reakciói ............................. 194
3.13.3. Ellenőrző kérdések a VIb csoport elemeivel kapcsolatban ................................ 197
3.14. Mangán (VIIb csoport) és legfontosabb ionjai ......................................................... 198
3.14.1. A mangán(II)-ionok reakciói, Mn
2+
................................................................... 199
3.14.2. Permanganátok, MnO
4
÷
...................................................................................... 201
3.14.3. Ellenőrző kérdések a VIIb csoport elemeivel kapcsolatban ............................... 203
3.15. A VIIIb csoport elemei (Fe, Co, Ni) és fontosabb ionjaik ......................................... 204
3.15.1. A vas(II)-ionok reakciói, Fe
2+
........................................................................... 205
3.15.2. A vas(III) ionok reakciói, Fe
3+
.......................................................................... 208
3.15.3. A kobalt(II)ionok reakciói, Co
2+
........................................................................ 210
3.15.4. A nikkel(II)-ionok reakciói, Ni
2+
....................................................................... 212
3.15.5. Ellenőrző kérdések a VIIIb csoport elemeivel kapcsolatban ............................. 215
4. A KIMUTATÁSI REAKCIÓK GYAKORLATI KIVITELEZÉSE ........................... 218
4.1. A reakciók csoportosítása a felhasznált anyagmennyiség alapján ............................. 220
4.2. A reakciók csoportosítása az alkalmazott technika alapján ....................................... 221
4.2.1 Kémcsőreakciók .................................................................................................... 221
4.2.2. Cseppreakciók ...................................................................................................... 221
4.2.3. Szűrőpapíron végzett reakciók ............................................................................. 221
4.3. A reakciók csoportosítása az észlelhetőség alapján ................................................... 222
4.3.1. Csapadékos és oldódási reakciók ......................................................................... 222
4.3.2. Gázképződéssel járó reakciók .............................................................................. 222
6
4.3.3. A színreakciók ...................................................................................................... 222
4.4. A reakciók érzékenysége .............................................................................................. 224
4.4.1. Csapadékos reakciók érzékenysége ..................................................................... 224
4.4.2. Színreakciók érzékenysége .................................................................................. 224
4.4.3. Idegen anyagok hatása a reakciók érzékenységére .............................................. 225
4.4.4. A reakciók érzékenységének számszerű jellemzése ............................................ 225
4.4.5. A reakciók csoportosítása szelektivitásuk alapján ............................................... 226
4.4.6. A vakpróba ........................................................................................................... 226
4.4.7. A maszkírozás ...................................................................................................... 227
4.4.8. A vizsgált anyagok oldása .................................................................................... 227
4.5. A feltárás ..................................................................................................................... 231
4.5.1. Savas feltárások .................................................................................................... 231
4.5.2. Lúgos feltárások ................................................................................................... 231
4.5.3. Lúgos reduktív feltárások ..................................................................................... 231
4.5.4. Lúgos oxidatív feltárások ..................................................................................... 231
5. AZ IONOK CSOPORTOSÍTÁSA, ELEMZÉSI RENDSZEREK .............................. 232
5.1. A minőségi analízis fontosabb elemzési rendszerei ..................................................... 234
5.1.1. Kation elemzési rendszerek .................................................................................. 234
5.1.2. Az anionok elemzési rendszerei ........................................................................... 236
5.2. A kationok Fresenius-féle elválasztási rendszere ........................................................ 240
5.2.1. A kationok I. osztálya ........................................................................................... 240
5.2.2 A kationok II. osztálya .......................................................................................... 243
5.2.3. A kationok III. osztálya ........................................................................................ 245
5.2.4. A kationok IV. osztálya ........................................................................................ 247
5.2.5. A kationok V. osztálya ......................................................................................... 249
5.3. Az anionok kimutatása ................................................................................................ 251
5.3.1. Az anionok I. osztályának reakciói ..................................................................... 252
5.3.2. Az anionok II. osztályának reakciói ..................................................................... 255
5.3.3. Az anionok III. osztályának reakciói .................................................................... 260
5.3.4. Az anionok IV. osztályának reakciói ................................................................... 261
6. CSEPPELEMZÉS ............................................................................................................ 265
6. 1. A kationok cseppreakcióval történő kimutatása ......................................................... 269
6.1.1. A kationok I. osztálya .......................................................................................... 269
6.1.1.1. Az ezüst(I)ion reakciói és kimutatása ........................................................... 269
6.1.1.2.A réz(II)ion reakciói és kimutatása ................................................................ 271
6.1.1.3. Az ólom(II)ion reakciói és kimutatása .......................................................... 273
6.1.1.4. A bizmut(III)ion reakciói és kimutatása ........................................................ 274
6.1.1.5. A higany(II)ion reakciói és kimutatása ......................................................... 276
6.1.1.6. A higany(I)ion reakciói és kimutatása........................................................... 277
6.1.1.7. A kadmium(II)ion reakciói és kimutatása ..................................................... 278
6.1.2. A kationok II. osztálya ......................................................................................... 279
6.1.2.1. Az ón(II)ion reakciói és kimutatása .............................................................. 279
6.1.2.2. Az ón(IV)ion reakciói és kimutatása ............................................................. 280
6.1.2.3. Az antimon(III)ion reakciói és kimutatása .................................................... 281
6.1.2.4. Az antimon(V)ion reakciói és kimutatása ..................................................... 282
6.1.2.5. Az arzén(III)ion (pontosabban az AsO
3
3-
) reakciói és kimutatása ................ 282
7
6.1.2.6. Az arzén(V)ion (pontosabban az AsO
4
3-
) reakciói és kimutatása ................. 283
6.1.3. A kationok III. osztálya ........................................................................................ 284
6.1.3.1. A vas(II)ion reakciói és kimutatása ............................................................... 284
6.1.3.2. A vas(III)ion reakciói és kimutatása ............................................................. 285
6.1.3.3. A kobalt(II)ion reakciói és kimutatása .......................................................... 285
6.1.3.4. A nikkel(II)ion reakciói és kimutatása .......................................................... 287
6.1.3.5. A mangán(II)ion reakciói és kimutatása ....................................................... 287
6.1.3.6. A króm(III)ion reakciói és kimutatása .......................................................... 288
6.1.3.7. Az alumínium(III)ion reakciói és kimutatása ................................................ 290
6.1.3.8. A cink(II)ion reakciói és kimutatása ............................................................. 291
6.1.4. A kationok IV. osztálya ........................................................................................ 293
6.1.4.1. A kalcium(II)ion reakciói és kimutatása ....................................................... 293
6.1.4.2. A stroncium(II)ion reakciói és kimutatása .................................................... 294
6.1.4.3. A bárium(II)ion reakciói és kimutatása ......................................................... 295
6.1.5. A kationok V. osztálya ......................................................................................... 296
6.1.5.1. A lítiumion reakciói és kimutatása ................................................................ 296
6.1.5.2. A nátriumion reakciói és kimutatása ............................................................. 297
6.1.5.3. A káliumion reakciói és kimutatása ............................................................. 297
6.1.5.4. Az ammóniumion reakciói és kimutatása ..................................................... 298
6.1.5.5. A magnéziumion reakciói és kimutatása ....................................................... 299
6.2. Az anionok vizsgálata csepreakciókkal ....................................................................... 301
6.2.1. Az anionok I. osztálya .......................................................................................... 301
6.2.1.1. A karbonát- és hidrogén-karbonátion reakciói és kimutatása ....................... 301
6.2.1.2. A szulfidion reakciói és kimutatása .............................................................. 301
6.2.1.3. A szulfition reakciói és kimutatása ............................................................... 302
6.2.1.4. A tioszulfátionok reakciói és kimutatása ...................................................... 304
Reakció vas(III)-kloriddal .......................................................................................... 304
Reakció fém cinkkel ................................................................................................... 304
6.2.1.5. A szilikátion reakciói és kimutatása .............................................................. 304
6.2.1.6. A hipoklorition reakciói és kimutatása .......................................................... 305
6.2.2. Az anionok II. osztálya ......................................................................................... 305
6.2.2.1. A szulfátion reakciói és kimutatása ............................................................... 305
6.2.2.2. A borátion reakciói és kimutatása ................................................................. 306
6.2.2.3. A fluoridion reakciói és kimutatása .............................................................. 306
6.2.2.4. A foszfátion reakciói és kimutatása .............................................................. 307
6.2.3. Az anionok III. osztálya ....................................................................................... 307
6.2.3.1. A kloridion reakciói és kimutatása ................................................................ 307
6.2.3.2. A bromidion reakciói és kimutatása .............................................................. 307
6.2.3.3 .A jodidion reakciói és kimutatása ................................................................. 308
6.2.3.4. A cianidion reakciói és kimutatása ................................................................ 308
6.2.3.5. A rodanidion (tiocianátion) reakciói és kimutatása ...................................... 309
6.2.4. Az anionok IV. osztálya ....................................................................................... 310
6.2.4.1. A nitrition reakciói és kimutatása .................................................................. 310
6.2.4.2. A nitrátion reakciói és kimutatása ................................................................. 310
6.2.4.3. A klorátion reakciói és kimutatása ................................................................ 310
6.3. A kationok kimutatásához használt, legfontosabb szerves reagensek ......................... 312
7. ANYAGISMERETI ÉS ELEMZÉSI FELADATOK, PREPARATÍV FELADATOK
ELVÉZÉSÉNEK TEMATIKÁJA ...................................................................................... 316
8
7.1. Egyetlen kation azonosítása oldatban ........................................................................ 317
7.2. Egyetlen anion azonosítása oldatban .......................................................................... 320
7.3. Kationok elválasztása és azonosítása ......................................................................... 322
7. 4. Az összetett kation elemzésnél előforduló elválasztási és kimutatási problémák
összefoglalása ..................................................................................................................... 330
7.5. Anyagismereti és elemzési feladatok ........................................................................... 332
7.7. Preparatív és elemzési feladat ..................................................................................... 344
8. PREPARATÍV FELADATOK ....................................................................................... 346
8.1. Kálium-tetrafluoro-borát (K|BF
4
|) előállítása ........................................................... 347
8.2. |Hexammino-nikkel(II)|-tetrafluoro-borát (|Ni(NH
3
)
6
|(BF
4
)
2
) előállítása ................. 348
8.3. Kálium-|trioxaláto-aluminát(III)|÷víz(1/3) (K
3
|Al(C
2
O
4
)
3
|∙3H
2
O) előállítása ........... 349
8.4. Nátrium-karbonát előállítása, a Solvay-féle szódagyártás ......................................... 350
8.5. Ólom(IV)-oxid előállítása (PbO
2
) ............................................................................... 351
8.6. Nátrium-|tetratio-antimonát(V)|÷víz(1/9) előállítása (Na
3
SbS
4
∙9H
2
O) (Schlipp só) . 352
8.7. Kéndioxid (SO
2
) előállítása ......................................................................................... 353
8.8. Kálium-diszulfit (K
2
S
2
O
5
) előállítása .......................................................................... 354
8.9. Kálium-nitrozodiszulfonát (K
2
ON(SO
3
)
2
, Fremy só) előállítása ................................. 355
8.10. Klórgáz (Cl
2
) előállítása ........................................................................................... 356
8.11. Kálium-[trioxo-klorát(V)] (KClO
3
, kálium-klorát) előállítása ................................. 358
8.12. [Piridin-jód(I)]-klorid ([I(NC
5
H
5
)]Cl) előállítása .................................................... 359
8.13. Higany(II)-tiocianát (Hg(SCN)
2
) előállítása ............................................................ 360
8.14. Kálium-[tetrarodanáto-merkurát(II)] (K
2
[Hg(SCN)
4
]) előállítása .......................... 361
8.15. Réz(I)-klorid (CuCl) előállítása ................................................................................ 362
8.16. [Tetrakisz(piridin)-ezüst(II)]-(peroxo-diszulfát) ([Ag(C
5
H
5
N)
4
]S
2
O
8
) előállítása ... 363
8.17. [Hexammin-króm(III)]-|pentakloro-kuprát(II)| ([Cr(NH
3
)
6
]|CuCl
5
|) előállítása .... 364
8.18. Réz(I)-[tetrajodo-merkurát(II)] (Cu
2
[HgI
4
]) előállítása .......................................... 365
8.19. Ammónium-|oktaikozaoxo-dekavanadat(V)|÷víz (1/6) ((NH
4
)
6
V
10
O
28
∙6H
2
O)
előállítása ........................................................................................................................... 366
8.20. Vanádium-pentoxid (V
2
O
5
) előállítása ...................................................................... 367
8.21. |Oxo-bisz(pentán-2,4-dionáto)-vanádium(IV)| (|VO(H
3
CC(O)CHC(O)CH
3
)
2
|) ...... 368
előállítása ........................................................................................................................... 368
8.22. Kálium-dikromát (K
2
Cr
2
O
7
) előállítása feltárással .................................................. 369
8.23. |Hexakarbamido-króm(III)|-klorid (|Cr(H
2
NCONH
2
)
6
|Cl
3
∙3H
2
O) előállítása ........ 370
8.24. Kálium-[trioxaláto-manganát(III)]-víz(1/3) (K
3
[Mn(C
2
O
4
)
3
|∙3H
2
O) előállítása ..... 371
8.25. Hoffmann-típusú nikkel-klatrát ([Ni(CN)
2
.NH
3
].nC
6
H
6
(n s 1)) előállítása ............ 372
9
8.26. |Hexammin-kobalt(III)|-klorid (|Co(NH
3
)
6
|Cl
3
) előállítása ..................................... 373
8.27. Nátrium-|hexanitrito-kobaltát(III)| (Na
3
|Co(NO
2
)
6
|) előállítása ............................. 374
8.28. |Hexammin-nikkel(II)|-klorid (|Ni(NH
3
)
6
|Cl
2
) előállítása ........................................ 375
9. GYAKORLÓ KÉRDÉSEK A SZERVETLEN KÉMIAI LABORATÓRIUMI
GYAKORLATHOZ ............................................................................................................. 376
Függelék ................................................................................................................................ 406
Javasolt irodalom ................................................................................................................. 414

10


Mindazok, kiket valaha is bámulatba ejtett a kémia színes világa, akik csodálattal figyelték
kisiskolás korukban, hogy a nátriumdarabka szaladgál a vizen, hogy a fenolftalein varázsütésre
megpirosodik, hogy mint egy kígyó, tekeregve fúvódik fel a meggyújtott higany-rodanid, azok
különös csodálattal néztek a kémia laborra, mint boszorkányműhelyre, ahol az anyag füst, láng és
cikázó villámok között fedi fel titkát. Azután ahogy mind mélyebbre ástak, rádöbbentek, míly
hatalmas a kémia világa és a csillogó felszín alatt törvények, felismerések, adatok és sok-sok munka
rejtőzik, mely a hőn áhított kémiai tudás megszerzéséhez vezet. E birodalmon belül cseppet sem kicsi
tartomány a szervetlen kémia, melynek megismertetésére törekszik a szervetlen kémia laboratóriumi
gyakorlatok című tárgy és e jegyzet is.
A szervetlen kémiai laboratóriumi gyakorlatok célja kettős: egyrészt klasszikus szervetlen
kémiai ismereteket és szervetlen kémiai anyagismeretet kíván nyújtani, másrészt a hallgatók preparatív
készségét fejleszteni. Ez utóbbi épít a hallgatóknak a kémia laborban megszerzett általános kémiai
ismereteire és az alapvető kémiai műveletekben való jártasságára. A preparatív feladatok szervetlen
vegyületek (mint például kloridok, nitrátok, szulfátok, foszfátok, karbonátok és különféle komplex
vegyületek) előállítására irányulnak, melyek redukciós-oxidációs, ioncserés, illetve ligandumcserés
reakciókon, vagy termikus bomláson alapszanak. A gyakorlatok során a kémiai reakciók
tanulmányozásának módszere általában a kémcsőreakciók végzése, amelyhez az elvégzendő reakciók
összeválogatásának alapja az volt, hogy a reakció lefolyása illetve eredménye vizuálisan is érzékelhető
legyen, azaz a reakciók csapadék képződéssel, az oldat színének megváltozásával, vagy detektálható
gázfejlődéssel járjanak. Amikor kevés vizsgálandó anyag áll rendelkezésünkre, vagy néhány gyors
reakcióval szeretnénk vizsgált anyagunkat azonosítani, használhatunk cseppreakciókat is. A jegyzet
röviden tartalmazza az elvégzendő reakció körülményeit (pH, koncentráció, hőmérséklet) és az
észlelendő változásokat, valamint a változások kémiai hátterét. A fontosabb összefüggésekre,
különböző ionok jellemző reakcióinak hasonlóságára, vagy éppen különbözőségére táblázatok hívják
fel a figyelmet. A hallgatók tudásának folyamatos ellenőrzését szolgálják a fejezetek végén található
összefoglaló kérdések is.
A különböző ionok reakcióinak tanulmányozása után természetesen lehetőség nyílik arra,
hogy egy ismeretlen szervetlen anyag összetevőit az anyag jellemző reakciói alapján azonosítsuk.
Kémiai tanulmányai alapján bárki összeállíthat olyan elemzési rendszert, melyben egyszerű kémiai
reakciók és elválasztási műveletek segítségével az ismeretlen szervetlen anyag azonosítható. E jegyzet
R. Freseniusnak a XIX. században kidolgozott és azóta többször módosított rendszerét ismerteti
részletesebben, mely mindmáig az egyik legjobb és legelterjedtebb. A jegyzet utolsó része e rendszerre
épülve elemzési feladatok megoldását ismerteti, nem tárgyalja azomban a bonyolult elválasztási
műveleteket és ritkán előforduló ionokat.
Egy új jegyzet elkészítése mindíg kiváló lehetőség arra, akárhány éve foglalkozik is valaki
kémiával, hogy ismereteit összefoglalja és tanult tudását összevesse tapasztalataival. Maga a szerző is
tanul e munka során, különösen, ha kiváló munkatársak és lelkes hallgatók veszik körül, kiknek
tanácsa, útmutatása és segítsége sokat emelt e jegyzet színvonalán. Ez úton is köszönjük kollégáink
hasznos közreműködését a jegyzet elkészítésében.









11

1.1. Munkavédelmi előírások

1. A kémiai laboratóriumban veszélyes anyagok találhatók és gyakran veszélyes kémiai
műveletek folynak, ezért tilos egyedül dolgozni a laboratóriumban.

2. A legtöbb kémiai anyag mérgezõ, ezért a laboratóriumban enni, inni és dohányozni tilos.

3. A laboratóriumban a védõszemüveg viselése kötelezõ. Gondoljon arra, hogy akkor is történhet
baleset, ha Ön személy szerint nem végez laboratóriumi munkát.

4. A kémcsőben lévõ anyagok forralását kellő figyelemmel végezzük, nehogy saját, vagy társunk
szemébe fröccsenjen.A forralásnál kémcsőfogót, vagy gumiujjat használjunk. Wassermann
kémcsőben folyadékot forralni tilos !

5. Ne szagoljon meg egy reakciókeveréket közvetlenül. Kezével óvatosan legyezze a gázokat az
orra felé.
Olyan anyagokkal melyekből mérgező gázok fejlődhetnek, vagy a mérező gázokkal csak
vegyifülkében szabad dolgozni. A gyakorlatok során használt H
2
S gáz igen mérgező,
alkalmazása fokozott elővigyázatosságot igényel. A vegyifülke használata előtt mindíg meg
kell győződni a fülke elszívásának működéséről (az elszívónyíláshoz papírdarabka tartásával).

6. Ha vegyszer kerül a bőrére, azonnal mossa le bő csapvízzel és szóljon az oktatójának a
megfelelő kezelés érdekében. Ha vegyszer kerül a ruhájára, azonnal vesse le és mossa le a
bőrét bő csapvízzel.

7. Balesetek elkerülése érdekében dugók fúrása, üvegcsövek és hőmérők dugóba illesztése csak
ronggyal beburkolt állapotban szabad.

8. Ha hosszú a haja fonja be, vagy kösse fel oly módon, hogy ne gátolja munkáját, ne akadhasson
bele egy eszközbe, vagy ne gyulladhasson meg.

9. Ne melegítsen zárt rendszert, mert felrobbanhat. Sose zárjon be egy eszközt, melyben gáz
fejlődik.

10. Ne használjon közönséges gumidugót olyan lombikon, vagy folyadéküvegen, melyben szerves
oldószer van, mert az oldószerek megtámadják a gumidugót.

11. A legtöbb szerves oldószer gyúlékony. A biztonság kedvéért kezeljen minden szerves
oldószert úgy, mintha gyúlékony lenne. Szerves oldószerek melegítése és a velük végzett
munka nyilt láng közelében tilos.

12. Ismerje a tűzoltó eszközök, tűzoltó homok, biztonsági zuhany és tűzoltó pokróc helyét és
használati módját a laboratóriumban, hogy szükség esetén késedelem nélkül használni tudja.
Ismerje a laboratóriumi menekülési útvonalakat és vészkijáratokat.
A legkisebb tüzet és égési sérülést is azonnal jelentse valamelyik oktatónak,hogy megfelelő
kezelésben részesüljön.

13. Ne öntsön vizet koncentrált kénsavba, mindig a savat kell lassan, keverés közben a vízhez
adni.
Ne keverjen össze egy erős oxidáló és egy erős redukálószert, mert a reakció nagyon heves
lehet, akár robbanáshoz is vezethet.
Salétromsav és alkohol, vagy salétromsav és aceton összekeverése a legkisebb mennyiségben
is tilos.
12
Klorátos oldatok tömény kénsavas kezelése tilos.
Desztilláció közben ne melegítsen lombikot addig, hogy a bent lévő anyag szárazra párlódjon.
Kis mennyiségû explozív szennyezőanyag is lehet veszélyes, ha koncentrációja
megnövekszik.
Ismert anyagokat, ha szükség van rá, szárazra párolni csak fülkében szabad.


A reagensek használata a laboratóriumban

A tiszta vegyszerek és a reagensek oldata felcimkézett üvegekben, vagy csepegtetős
folyadéküvegekben található a laboratóriumban a vegyszeres polcokon. Nagyon fontos, hogy
vigyázzunk arra, hogy a reagensek tiszták maradjanak, különben meghamisítják a kísérleteket,
illetve az ionok kimutatására szolgáló teszteket! A vegyszerek tisztán tartása érdekében tartsa
be a következõ elõírásokat:

1. Figyelmesen olvassa el az üvegre írt cimkéket. Nem csak a kísérlet lesz sikertelen, hanem
baleset is történhet, ha rossz vegyszereket önt össze!

2. A vegyszeres üvegeket, illetve azok tartalmát óvni kell a szennyeződéstől, ezért ne tegyen
spatulát, üvegbotot, pipettát, vagy bármi mást a vegyszeres üvegbe! Ne vegyen ki sok anyagot
a vegyszeres üvegből, de ha mégis megtörténne, ne tegye vissza a felesleget!

3. Ne vigye a vegyszeres üveget az asztalához, vagy a mosogatóhoz! Használat után azonnal
tegye vissza a vegyszeres polcra! Másnak is szüksége lehet rá.

4. Ne tegye az üvegdugót, vagy a csepegtetőt az asztalra úgy, hogy beszennyeződhessen! Tartsa
a kezében, amíg anyagot vesz ki az üvegből, vagy az üvegdugót fektesse a lapos felével az
asztalra! Ne érintse a csepegtetőt a kémcső falához!

5. Azok az üvegdugók, melyek beszorultak, meglazíthatók, ha az üveg nyakát gyengéden az
asztal széléhez ütögetjük!

6. A reagens polcot és a reagensek környékét tisztán kell tartani. Ha kiönt valamilyen vegyszert,
azonnal takarítsa fel!

7. Ha kifogy egy vegyszeres üveg, vigye a kijelölt helyre, hogy feltöltsék! Ne tegye vissza a
vegyszeres polcra üresen!

8. A legtöbb szervetlen és szerves anyag mérgező és a környezetre igen ártalmas. Minden
anyagot, amit használt, az előírásoknak megfelelő, kijelölt edényekben gyűjtse! A legtöbb
veszélyes anyagot külön kell gyűjteni, és a gyűjtõedények összekeverése veszélyes és tilos.
A közönséges savak és bázisok, valamint a környezetre nem ártalmas szervetlen sóoldatok
nagy mennyiségű csapvíz hozzádása mellett kiönthetők a lefolyóba.
Környezetszennyező anyagok kiöntése csak az erre szolgáló edényekbe történhet. A cianid
tartalmú oldatot mindíg a cianidos gyűjtőedénybe öntse!
A csapadékot is a megfelelő edényekbe öntsük, még akkor is, ha azok oldhatatlanok!







13


2. AZ ANYAGOK AZONOSÍTÁSÁNAK ELMÉLETI ALAPJAI
14
2.1. Elektrolitikus disszociáció

Az anyagok azonosítása során egyik legfontosabb első teendőnk az anyag oldatba vitele.
Oldószerként általában vizet használunk, és az oldatba vitt anyag lehet szilárd, folyékony vagy akár
gáz halmazállapotú is. Az így kapott oldatunk elektromos szempontból kétféle lehet. Ha jól vezeti az
elektromos áramot, az anyagunk részben, vagy teljesen ionjaira disszociált, azaz elektrolitot kaptunk,
vagy rosszul vezeti az elektromos áramot, azaz nem képződött elektrolit. A legtöbb szervetlen
vegyület, a szerves savak, sók, illetve bázisok az elektrolitok közé tartoznak. Nem elektrolit, de vízben
jól oldódó anyagok a cukrok, alkoholok, aldehidek.
Az anyagok fenti felosztása, az elektrolitikus disszociáció Arrhenius elméletével
magyarázható, amely szerint az elektrolitok vizes közegben ionokra disszociálnak, míg a nem
elektrolitok az oldás alkalmával nem képeznek ionokat. Az elektrolitok vízben való oldáskor pozitív
töltésű kation(ok)ra, valamint negatív töltésű anion(ok)ra válnak szét (disszociálnak). Az ionok
képződését az alábbi hatásoknak köszönhetjük:

1. A vízmolekulák dipólusok.
2. A víz dielektromos állandója nagy (20 °C-on ε = 80,4).

A dielektromos állandó (permittivitás) a szigetelő- és félvezető anyagokra, ill. az üres térre jellemző
mennyiség. Ha a térben elektromos töltéseket halmozunk fel, a pozitív és negatív töltések között
elektromos térerősség jön létre, amelynek nagysága függ a töltéseket körülvevő, a teret kitöltő
anyagtól. A tér anyaggal való kitöltése után a térerősség általában csökken. Az abszolút dielektromos
állandó a relatív dielektromos állandó (ε
r
) és egy ε
0
tényező szorzata (ε=ε
0
ε
r
), amelynek értéke a
mértékegység-rendszer választásától függ. Vákuumban a dielektromos állandó értéke ε
0
=8,85·10
–12

F/m, ε
0
tehát a vákuum abszolút dielektromos állandója. Így választva, végtelen kiterjedésű, egységnyi
távolságban vákuumban levő síkok egységnyi felületén egységnyi töltést elhelyezve a két sík között a
térerősség egységnyi.

3. A vízmolekulák térfogata nagyon kis érték.
Szilárd állapotban az ionrácsos vegyületek (pl. sók) rácsában a pozitív töltésű kationok és a negatív
töltésű anionok a rácspontokban helyezkednek el. Amikor a sót vízbe helyezzük, a víz dipól
molekulái, töltésüknek megfelelően vonzást, illetve taszítást fejtenek ki a rácspontokban lévő ionokra.
A vízmolekulák, mivel kicsi a térfogatuk, részben behatolnak a rácspontok közé, és ezzel az
elektrosztatikus vonzóerőt – a Coulomb törvénynek megfelelően – 1/81 –re csökkentik:
c
1
2
2 1
·
·
=
r
e e
P
ahol: P – az elektrosztatikus vonzóerő
e – a részecskék töltése
r – a részecskék középpontja közötti távolság
ε – dielektromos állandó (permittivitás)
A részecskék közötti vonzóerő (P) fordítottan arányos az oldószer dielektromos állandójával, így tehát
az ionos vegyületek a víznél kisebb dielektromos állandójú oldószerekben kevésbé oldódnak. Az
oldódás során természetesen nem „csupasz‖ ionok keletkeznek az oldatban, hanem az ionoknak az
oldószer molekuláival képzett, kis stabilitású asszociátumai, azaz szolvátburokkal (hidrátburokkal)
rendelkező ionok.
15

2.2. Disszociáció, egyensúly, egyensúlyi állandó

Az ionos kötéseket tartalmazó vegyületek oldódása során nem „keletkeznek‖ ionok, hiszen az
ionok csak kilépnek a kristályrácsból (a szolvatációs energia és a hőmozgás hatására). Vannak olyan
szilárd, folyékony és gáz halmazállapotú anyagok, melyek nem tartalmaznak ionokat, azonban vízben
oldva részben, vagy teljesen ionokra válnak szét, azaz disszociálnak. Amennyiben a disszociáció
teljes, akkor erős elektrolitról beszélünk. Amennyiben a disszociáció részleges, egyensúlyra vezető
folyamat, úgy gyenge elektrolitról beszélünk. A disszociált molekulák és az összes molekulák
mennyiségének aránya a disszociáció foka (o). Erős elektrolitoknál – értelemszerűen – o = 1, míg
gyenge elektrolitoknál o<1.
A BA elektrolit teljes (vagy másképpen: analitikai) koncentrációja alatt ([BA]
T
) a bemért összes
mennyiségét értjük. A disszociáció során ebből egy része – a körülményeknek megfelelő
mennyiségben – ionokra (B
+
és A

) bomlik, és a folyamat addig halad előre, míg be nem áll az
egyensúly a disszociáció és az asszociáció (azaz a bomlás és a visszaalakulás) között. Az oldatban az
egyensúlyi helyzetben jelenlévő BA mennyiségét a kiindulási anyag egyensúlyi koncentrációjának
([BA]), az egyensúlyban jelenlévő B
+
és A

koncentrációját a termékek egyensúlyi koncentrációjának
([B
+
], illetve [A

]) nevezzük.

A disszociáció egyensúlyra vezető folyamat, ami egy BA anyag esetén végbemenő elemi reakcióra a
következőképpen írható fel:

÷ +
+ ÷÷ ÷ A B BA
v
1
, illetve BA A B
v
÷÷ ÷ +
÷ +
2


ahol: v
1
=k
1
[BA] (v
1
– a vegyület „bomlásának‖ sebessége; k
1
a reakciósebességi állandó)
és v
2
=k
2
[B
+
][A

] (v
2
– a vegyület képződésének sebessége; k
2
a reakciósebességi állandó)

Ennek alapján egyensúlyban v
1
= v
2
, azaz k
1
[BA] =k
2
[B
+
][A

]. Az egyenletet átrendezve, a két állandó
hányadosa egy új, az egyensúlyra jellemző állandót (K) ad, ezért egyensúlyi állandónak nevezzük:

| || |
| |
K
k
k
BA
A B
= =
÷ +
2
1


Tehát BA anyag disszociációjára felírható, hogy:
BA B
+
+ A

, azaz
| || |
| | BA
A B
K
d
÷ +
= ,

ahol K
d
– a disszociációs állandó, azaz a folyamat egyensúlyi állandója. Mivel a reakciósebességi
állandók függenek a hőmérséklettől, a disszociós egyensúlyi állandó is függ a hőmérséklettől.

BA
n
típusú elektrolit esetében a disszociáció lépcsőzetes folyamat:

÷ +
÷
+ ÷ A BA BA
n n 1

| || |
] [
1
1
n
n
d
BA
A BA
K
÷ +
÷
=

÷ +
÷
+
÷
+ ÷ A BA BA
n n
2
2 1

| || |
] [
1
2
2
2 +
÷
÷ +
÷
=
n
n
d
BA
A BA
K

a disszociáció folytatódik további lépésekben, míg végül:

16
÷ + + ÷
+ ÷ A B BA
n n ) 1 (

| || |
] [
) 1 ( + ÷
÷ +
=
n
n
d
BA
A B
K
n


Ilyen lépcsőzetes disszociáció írható fel, például az ortofoszforsav (H
3
PO
4
) disszociációja során:

H
3
PO
4
H
+
+ H
2
PO
4


H
2
PO
4

H
+
+ HPO
4
2–

HPO
4
2–
H
+
+ PO
4
3–


Tehát a gyenge elektrolitok (savak, bázisok) egyensúlyra vezető disszociációja jól leírható a
tömeghatás törvényével és jól jellemezhető az egyensúlyi disszociációs állandóval.

17

2.3. Aktivitás, Ionerősség

Az egyensúlyi-, illetve disszociációs állandó felírása során a komponensek koncentrációját
alkalmaztuk. Híg oldatok esetén ez jó közelítésként megengedhető, azonban töményebb oldatok
esetén, vagy ha pontosabban akarjuk követni a folyamatot, akkor az egyes komponensek
koncentrációja helyett aktivitásukat kell figyelembe venni.
Egy általános reakció esetén
aA + bB cC + dD.

Aktivitásokkal felírva az egyensúlyi állandót

b
B
a
A
d
D
c
C
a
a a
a a
K
·
·
=

K
a
- a (termodinamikai) egyensúlyi állandó, a - a reakcióban szereplő komponensek aktivitása. Az
aktivitás és a koncentráció között az alábbi összefüggés írható fel:

| | c f a =

f – az aktivitási koefficiens, [c] – a reaktáns koncentrációja (mol/dm
3
-ben)
A termodinamikai egyensúlyi állandót tehát kifejezhetjük a koncentrációk felhasználásával is:

| | | |
| | | |
| | | |
| | | |
b a b
B
a
A
d c d
D
c
C
b b
B
a a
A
d d
D
c c
C
a
B A f f
D C f f
B f A f
D f C f
K
·
·
=
·
·
=


b
B
a
A
d
D
c
C
a
f f
f f
K K = ,

ahol K a vizsgált rendszer koncentrációval kifejezett egyensúlyi állandója.

Az aktivitás használatát az elektromos töltések között fellépő elektrosztatikus kölcsönhatások
indokolják. A vonzó kölcsönhatás miatt az ionok energiája, így a kémiai reakció sebessége kisebb,
mintha nem lenne kölcsönhatás. A kölcsönhatásokban azonban nem csak a vizsgált ionok vesznek
részt, hanem az oldatban megtalálható összes töltéssel rendelkező részecske. Az ionerősség a jelenlévő
ionok együttes hatását veszi figyelembe. Az ionerősséget az alábbiak szerint definiálhatjuk:

¿
=
= + + + =
n
i
i i n n
z C z C z C z C
1
2 2 2
2 2
2
1 1
2
1
) .... (
2
1
µ

ahol µ - az ionerősség, C – az egyes ionok koncentrációja (mol ion/dm
3
), z – az egyes ionok töltése.

Pl.: 0,01 mólos NaCl oldatban az ionerősség:

01 , 0
2
1 01 , 0 1 01 , 0
2 2
=
· + ·
= µ

0,01 mólos BaCl
2
oldatban:

18
03 , 0
2
1 02 , 0 2 01 , 0
2 2
=
· + ·
= µ

Az ionerősségek alapján a közepes aktivitási koefficiens egy BA anyagra, mely ionokra
disszociál:
lg f = – │z
B
∙z
A
│·A·μ
1/2

ahol az A konstans az oldószer permittivitásától, sűrűségétől és a hőmérséklettől függ (vizes
oldatokban 25 ºC-on A= 0,509).

19

2.4. Sav-bázis reakciók

A laboratóriumi gyakorlatban ma is a leginkább használt sav-bázis elmélet Arrhenius (1887) és
Ostwald (1894) nevéhez fűződik, mely az elektrolitos disszociáció elméletén alapul. Az elmélet szerint
savak azok a vegyületek, melyek disszociációja során hidrogénion, bázisok pedig azok melyek
disszociációja során hidroxidion képződik. Az elmélet a reakciókat vizes közegben értelmezi, és a
savas és bázikus tulajdonságok az elmélet szerint teljesen elkülönülnek. Az elmélet szerint egy sav és
egy bázis reakciójában só, valamint víz keletkezik. Az elmélet egyszerű, általában jól használható, de
nem magyarázza meg olyan egyszerű savak és bázisok tulajdonságait, mint például a bórsav, vagy az
ammónia.
A Brönsted-Lowry elmélet alapgondolata, hogy a sav-bázis jelleg csak kölcsönhatásban
mutatkozik meg, s lényege a protoncsere. Egy adott reakció során a protondonort tekintjük savnak és a
protonakceptort bázisnak. A reakció során új sav és új bázis keletkezik, a savból protonleadással bázis,
a bázisból protonfelvétellel sav (konjugált sav-bázis párok). Látható, hogy – ellentétben az Arrhenius-
Ostwald elmélettel – a reakcióban nem keletkezik só. Ez megegyezik a kémiai szemlélettel, hiszen az
oldatban ionok vannak jelen és a só megjelenése egy heterogén folyamat eredményeképpen, szilárd
fázis megjelenése közben valósul meg. Ez az elmélet már nemcsak vizes közegben értelmezhető,
hanem nem-vizes oldatokra is érvényes. Az adott oldószerben a legerősebb sav és bázis az oldószer
öndisszociációjából származó sav-bázis pár. Általánosan felírva:

sav
1
+ bázis
1
sav
2
+ bázis
2
.

Ezzel az elmélettel több folyamat is jól magyarázható, mint például:

a, az elektrolitikus disszociáció
CH
3
COOH + H
2
O CH
3
COO

+ H
3
O
+


b, a semlegesítés
CH
3
COOH + NH
3
CH
3
COO

+ NH
4
+


c, a hidrolízis
CH
3
COO

+ H
2
O CH
3
COOH + OH

.

A fenti három folyamat különböző, mégis a Brönsted-Lowry elmélettel mindegyik reakció jól
magyarázható, hiszen mindegyik reakcióban a lényeg a két különböző erősségű sav és bázis közötti
protonmegoszlás. Ez az elmélet a klasszikus sav-bázis fogalmat nagymértékben kiterjesztette.
Hátránya, hogy a sav-bázis funkciót a proton jelenlétéhez köti, pedig olyan vegyületek is lehetnek
savas, vagy bázikus tulajdonságúak, amelyek hidrogént nem is tartalmaznak (például: BF
3
, AlCl
3
).

Lewis 1938-ban dolgozta ki sav-bázis elméletét, mely ezeket a tulajdonságokat a vegyületek
elektronszerkezetével magyarázza. Elmélete szerint a savak olyan anyagok, amelyek más atomtól vagy
atomcsoporttól származó elektronpár fodadására képesek (elektronpár akceptorok), datív kovalens
kötés kialakulása közben. Bázisok viszont azok az anyagok, amelyek alkotórészei (molekulái, ionjai,
atomjai) a kovalens kötés kialakításához elektronpárt „kölcsönöznek‖ (elektronpár donorok). Savnak
tekinthető tehát minden olyan atom, atomcsoport, melynek külső elektronhéja nem lezárt és képes
elektronpár befogadására. Bázisok pedig olyan atomok, molekulák, vagy ionok, melyek olyan
atommal rendelkeznek, melynek magányos elektronpárja van. (Tágabb értelemben a π és σ elektronok
is részt vehetnek koordinatív kötés kialakításában. Ilyen komplexekkel azonban e jegyzet keretei
között nem foglalkozunk.)
Így tehát a lépcsőzetes komplexképzési egyensúlyi reakciók is sav-bázis reakciónak tekinthetők:

Cu
2+
+ NH
3
[Cu(NH
3
)]
2+

[Cu(NH
3
)]
2+
+ NH
3
[Cu(NH
3
)
2
]
2+

[Cu(NH
3
)
2
]
2+
+ NH
3
[Cu(NH
3
)
3
]
2+

20
[Cu(NH
3
)
3
]
2+
+ NH
3
[Cu(NH
3
)
4
]
2+


A jegyzet további részében - hacsak valami különösen nem indokolja – nem írjuk ki a komplexképzés
minden egyes lécsőjét, hanem csak a - megfelelően magas ligandum-koncentráció esetén kialakuló –
maximális koordinációjú komplexforma képletét adjuk meg.
Így a réz(II)ionok és az ammónia reakciója a továbbiakban így néz ki:

Cu
2+
+ 4 NH
3
[Cu(NH
3
)
4
]
2+
,

de soha nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy az oldatunk – természetesen – minden egyes komplex-
formát tartalmazni fogja, különböző mennyiségekben.

Pearson a Lewis savakat és a Lewis-bázisokat két-két alapvető csoportra osztotta, "lágy"
(soft) és "kemény" (hard) savakra, illetve "lágy" (soft) és "kemény" (hard) bázisokra, melyek a 2.1.
táblázatban feltüntetett, jellemző tulajdonságokkal rendelkeznek.

sav bázis
kemény lágy kemény lágy
polarizálhatóság kicsi nagy kicsi nagy
elektronegativitás kicsi nagy nagy kicsi
töltés nagy pozitív kicsi pozitív nagy negatív kis negatív
méret kicsi nagy kicsi nagy
kötéstípus ionos kovalens,
t-kötés
ionos kovalens
t-kötés


példák
H
+
, Na
+
,
K
+
, Mg
2+
,
Ca
2+
, Sr
2+
,
Mn
2+
, Al
3+
,
Cr
3+
, Co
3+
,
Fe
3+
, Ti
4+
,
U
4+

Cu
+
, Ag
+
,
Tl
+
, Hg
+
,
Pd
2+
, Pt
2+
,
Hg
2+
, Pb
2+
,
Tl
3+

H
2
O, OH

,
F

, CH
3
COO

,
CO
3
2–
, O
2–
,
PO
4
3–
, R
2
O,
Cl

, RO

,
SO
4
2–
, NH
3

R
2
S, RHS,
RS

, I
÷
,
R
3
P, CN

,
SCN

, S
2–


határesetek Fe
2+
, Co
2+
, Ni
2+
, Cu
2+
, Zn
2+
C
6
H
5
NH
2
, Br

, C
5
H
5
N

2.1.táblázat Savak és bázisok Pearson szerinti felosztása

A tulajdonságok alapján megmagyarázható az a tapasztalat, hogy a "kemény" savak az oxigén, fluor,
és nitrogén donoratomokkal (azaz "kemény" bázisokkal), a "lágy" savak a kén, foszfor és jód
donoratomokkal (azaz "lágy" bázisokkal) adják a legstabilabb komplexeket.
Minden elem "keménysége" a töltésszámmal nő, így megfelelő ligandumokkal stabilizálhatók az
egyes oxidációs állapotok. Ha alacsonyabb oxidációs állapotot kívánunk megőrizni, akkor "lágy"
bázisokat kell az ionhoz koordinálni (például CO, CN

, S
2–
), míg a magasabb oxidációs állapotot a
"kemény" bázisok (F

, oxid, hidroxid) stabilizálják.

Uszanovics (1939) egyesítette a Brönsted-Lowry és a Lewis sav-bázis elméleteket. Elmélete
szerint savak azok a vegyületek, amelyek képesek protont vagy más kationt leadni, illetve bármely
más aniont vagy elektront felvenni. Bázisok azok a vegyületek, melyek képesek elektront, vagy más
21
aniont leadni, illetve protont vagy kationt felvenni. Ez az elmélet túl általános, így akár a redoxi
reakciók is a sav-bázis reakciók közé tehetők, ami elméletileg sem helytálló.

Érdekességképpen megemlítenénk még Lux sav-bázis elméletét, mely a magas hőmérsékleten,
ömledékfázisban végbemenő reakciók magyarázatát adja meg, mely szerint savak az O
2–
donorok,
bázisok az O
2–
akceptorok. Tehát a következő példákban a kalcium-oxid, illetve a nátrium-oxid Lux
sav, míg a széndioxid, illetve a szilícium-dioxid Lux bázis:

CaO + CO
2
= CaCO
3

Na
2
O + SiO
2
= Na
2
SiO
3
.

Mivel tárgyunkhoz a Brönsted-Lowry elmélet a legmegfelelőbb, így a továbbiak során ezt az elméletet
használjuk.
22

2.5. A víz disszociációja

Még a legtisztább – anyagokat, elektrolitokat még nyomokban sem tartalmazó – víz is gyengén, de
vezeti az elektromos áramot. Ez annak köszönhető, hogy kismértékben disszociálnak a vízmolekulák
is (autoprotolízis) és a keletkező ionok felelősek az elektromos vezetésért:

2 H
2
O H
3
O
+
+ OH

.

Erre a folyamatra is érvényes a tömeghatás törvénye, így felírhatjuk, hogy

| | | |
| |
2
2
3
O H
OH O H
K
÷ +
·
= .

A víz viszont nemcsak disszociáló molekulaként, hanem oldószerként is jelen van, az ionokhoz képest
igen nagy mennyiségben, így koncentrációja állandónak (55,5 mol/dm
3
) tekinthető. Két állandóból egy
új állandót képezhetünk, így képletünk egyszerűsödik, és felírhatjuk a víz ionszorzatát:

K·[H
2
O]
2
= | | | |
14
3
10
÷ ÷ +
= · = OH O H K
v


ahol K
v
a víz ionszorzata (értéke 25°C-on ~10
–14
).
Mivel a disszociáció során ugyanannyi [H
3
O
+
] keletkezik, mint [OH

], ezért

[H
3
O
+
] [OH

]= [H
3
O
+
]
2
= [OH

]
2
= 10
–14


[H
3
O
+
] = [OH

] =10
–7
.

Ez az igen kis érték annyit jelent, hogy tíz millió liter vízben mindössze 1 mól víz (18 g) disszociál
ionjaira. Ennek ellenére, vizes oldatokban lezajlódó reakciókban igen fontos szerepet játszanak a
disszociációban keletkező hidroxil- és hidroxónium-ionok.
Hozzá kell tennünk, hogy természetesen nem csak hidroxónium-ionok (H
3
O
+
) fordulnak elő vizes
oldatokban, hanem ezek hidratált formái is, például H
5
O
2
+
, H
7
O
3
+
, H
9
O
4
+
, stb. Az egyszerűség
kedvéért azért a továbbiakban a (H
+
) jelölést használjuk ezek együttes jelölésére és általában
hidrogénionokról, esetleg hidroxónium-ionokról fogunk beszélni, tudva, hogy „csupasz‖ proton (H
+
)
vizes közegben nem fordulhat elő:

[H
+
] = [H
3
O
+
] + [H
5
O
2
+
] + [H
7
O
3
+
] + [H
9
O
4
+
] + …

Tehát a fentiek alapján a vízben és a híg vizes oldatokban a hidrogénionok és hidroxidionok egyaránt
előfordulnak, mindig olyan arányban, hogy koncentrációjuk szorzata 10
–14
érték legyen. Ha savat
adunk a vizes oldathoz, akkor a hidrogénionok koncentrációja nőni fog, míg a hidroxidionoké
csökken. Ha bázist adunk oldatunkhoz, akkor a hidroxidionok koncentrációja nő, míg a
hidrogénionoké csökken. Sav-bázis reakciójában (közömbösítés) az ellentétes töltésű hidrogén- és
hidroxidionok semleges vízzé egyesülnek, addig, míg ezen ionok koncentrációjának szorzata el nem
éri a 10
–14
értéket.
A víz ionszorzata alapján az egyik koncentrációjának ismeretében a másik koncentrációja
kiszámítható. Tehát elegendő, ha csak az egyik koncentrációját adjuk meg:

| |
+
÷
=
H
K
OH
v
] [ , illetve
| |
÷
+
=
OH
K
H
v
] [

A gyakorlatban nem a hidrogénionok koncentrációját, hanem Sörensen javaslatára annak negatív
logaritmusát szoktuk megadni, hiszen a hidrogénion koncentráció igen kicsi szám, amivel nehéz
23
dolgozni. A hidrogénion koncentrációjának negatív logaritmusát pH-nak nevezzük (hidrogénkitevő –„
pondus hidrogenii‖ kezdőbetűi után) és hasonlóképpen, a hidroxidion koncentráció negatív
logaritmusa a pOH.
A szervetlen-, illetve analitikai kémiában számos helyen használják a „p-függvényeket‖, azaz az adott
állandó értékének negatív (néha pozitív) logaritmusát adják meg. Ez azért hasznos, mível így nem kell
a tíz hatványaival beszorzott számértékekkel számolnunk, a táblázatokban egyszerűbben használható,
nehezebben eltéveszthető értékeket tudunk alkalmazni.

Ennek megfelelően a 25°C hőmérsékletű, semleges vízben, ahol [H
+
] =[OH

] = 10
–7
, a pH=7.
A víz disszociációja endoterm folyamat,

H
2
O H
+
+ OH

AH
o
= +55,6 kJ/mol

ezért az ionizáció (disszociáció), a disszociáció állandó, illetve az ionszorzat értéke is nő a
hőmérséklet emelkedésével. Néhány jellemző értéket a 2.2. táblázatban láthatunk:


Hőmérséklet 0 °C 25 °C 50 °C 80 °C 100°C
K
v
1,2· 10
-15
1,0· 10
-14
6,0· 10
-14
3,5· 10
-13
7,3· 10
-13

2.2. táblázat A víz ionszorzata különböző hőmérsékleteken

Természetesen ennek megfelelően változik a hőmérséklet függvényében a semleges pont (semleges
pH) értéke is. Ha a víz ionszorzatának értékeit összehasonlítjuk, látható, hogy például 608
100
=
°
°
C O
v
C
v
K
K

azt jelenti, hogy azokat a folyamatokat, melyekben a víz ionjai részt vesznek, a hőmérséklet emelése
kedvezően befolyásolja. Másrészt a számolások során az adott hőmérsékletnek megfelelő K
v
értékkel
kell számolni, hogy pontos eredményekhez jussunk. Figyelembe véve, hogy vizes oldatokban a
hidrogénionok vagy hidroxidionok koncentrációja gyakorlatilag nem nagyobb, mint 10 g ion/dm
3
, a
pH skála értékei 25 ºC-on gyakorlatilag -1 és 15 között lehetnek. A -1-től 7-ig terjedő tartomány a
savas pH tartománya, a pH = 7 érték a semleges pH, míg a 7-15-ig terjedő pH tartomány a lúgos pH-
hoz tartozik.
A pH pontosabb definíciója a hidrogénion aktivitás negatív logaritmusa lenne, azaz

| |
+
+ +
÷ = ÷ = H f a pH
H H
lg lg .

Tehát a hidrogénion aktivitással kifejezett pH tükrözi a pH idegen ionoktól való függését is, ugyanis
az aktivitási koefficiens értékét az oldatban jelenlévő összes ion határozza meg. Ezzel szemben a
koncentrációval kifejezett pH független az egyéb ionok jelenlététől és azok koncentrációjától.

24

2.6. Savak és bázisok erőssége

A Brönsted-Lowry elmélet értelmében a sav erősségét protondonáló képessége határozza meg. Ahhoz,
viszont, hogy a sav megfelelően át tudja adni protonját, bázisra is szükség van. Így a bázis
megjelölésére – egy sav erősségének megítélése során – mindig szükség van. A laboratóriumi munka
során elsősorban vizes oldatokat használunk, tehát ezekben az esetekben a víz lesz a protont megkötő
ágens:

HA + H
2
O A

+ H
3
O
+
.
sav
1
bázis
1
bázis
2
sav
2


A kialakuló egyensúlyra felírhatjuk a tömeghatás-törtet

| | | |
| | | | O H HA
O H A
K
2
3
·
·
=
+ ÷
.

A víz koncentrációját konstansnak tekinthetjük, ezért

| | | |
| | HA
O H A
O H K K
s
+ ÷
·
= · =
3
2
] [ .

K
s
a sav vizes oldatban mutatott disszociáció állandója, ami adott hőmérsékleten csak a sav proton-
donáló képességétől függ. Minél nagyobb a K
s
értéke annál erősebb az adott sav.
Az egyenletből kifejezve a hidroxóniumion koncentrációt, a következőt kapjuk:

] [
] [
] [
3
÷
+
=
A
HA
K O H
s
.

A bázisok erősségét protonmegkötő képességük határozza meg, így természetes, hogy ezek erősségét
is minden esetben befolyásolja a sav protondonáló képessége. Híg vizes oldatokban a víz szerepel
savként, tehát:

H
2
O + BA OH
-
+ BAH
+
.
sav
1
bázis
2
bázis
1
sav
2


Erős savak (és bázisok) esetén (még viszonylag tömény oldatban is) általában azt mondjuk, hogy a
sav disszociációja teljes és az oldat savtól származó anion-koncentrációja gyakorlatilag megegyezik a
bemérési savkoncentrációval. Tehát:
] [ ] [
+ ÷
= = H A c
s
, illetve ] [ ] [
÷ +
= = OH M c
B
,

azaz amennyiben az erős savval bevitt hidroxóniumion, illetve erős bázissal bevitt hidroxidion
koncentrációja mellett a víz öndisszociációjából származó érték elhanyagolható (c
s
illetve c
b
) 10
-5
mol/dm
3
), akkor
pH = –lg[H
+
] illetve pOH = –lg[OH

] és pH = 14–pOH.

A gyenge savak (és bázisok) disszociációja még híg oldatokban sem tökéletes, a folyamat egyensúlyra
vezet:

HA + H
2
O A

+ H
3
O
+
, illetve

MOH M
+
+ OH


25

Az egyensúlyra vezető folyamatokra felírhatjuk az egyensúlyi állandókat:

| || |
| | HA
O H A
K
s
+ ÷
=
3
, illetve
| || |
| | MOH
OH M
K
b
÷ +
= .

c
s
illetve c
b
analitikai koncentráció esetén (amennyiben a gyenge sav disszociációjából származó
hidroxóniumion, illetve a gyenge bázis disszociációjából származó hidroxidion koncentrációja mellett
a víz öndisszociációjából származó érték elhanyagolható) az oldatban jelenlévő egyensúlyi
hidroxóniumion és anion koncentrációja c
s
o, illetve az oldatban jelenlévő egyensúlyi hidroxidion és
kation koncentrációja c
b
o. Ennek megfelelően felírhatjuk, hogy:

[HA] [A
-
] [H
3
O
+
]
Kezdetben c
s
0 0
Az egyensúly beállása közben - c
s
o + c
s
o + c
s
o
Az egyensúly beállásakor c
s
- c
s
o c
s
o c
s
o

illetve

[MOH] [M
+
] [OH
-
]
Kezdetben c
s
0 0
Az egyensúly beállása közben - c
s
o + c
s
o + c
s
o
Az egyensúly beállásakor c
s
- c
s
o c
s
o c
s
o

Az egyensúlyi állandóba behelyettesítve:

o
o
o
o
o
o o
÷
=
÷
=
÷
·
=
1 ) 1 (
) ( ) (
2 2 2
s
s
s
s s
s s
c
c
c
c c
c c
K

Az összefüggéstből származó másodfokú egyenletet megoldva megkapjuk az adott sav- (illetve bázis-)
oldatra jellemző disszociáció-fokot. Ebből azután kiszámolható az adott oldat hidroxóniumion-, illetve
hidroxidion-koncentrációja (co).

Egyszerűbb a számítás, ha az egyensúlyi állandó képletébe beírjuk az x = c
s
o összefüggést. Így:

x c
x x
K
s
÷
·
= ,

és a másodfokú egyenletet megoldva azonnal a hidroxóniumion- (hidroxidion-) koncentrációt kapjuk
meg, amiből már könnyen kiszámolható a pH.

Többázisú savak (és többsavú bázisok) pH-jának kiszámítása során két szimultán egyensúlyt kell
figyelembe vennünk:

H
2
A + H
2
O HA

+ H
3
O
+

| || |
| | A H
O H HA
K
2
3
1
+ ÷
=

HA

+ H
2
O A
2–
+ H
3
O
+
| || |
| |
÷
+ ÷
=
HA
O H A
K
3
2
2


26
Az egyensúlyi állandó a teljes disszociációra:

H
2
A + 2 H
2
O A
2–
+ 2 H
3
O
+

| || |
| | A H
O H A
K
c
2
2
3
2 + ÷
= ,

ahol K
c
= K
1
· K
2
.

Az egymást követő disszociációs lépések egyensúlyi állandóinak értékei általában
csökkennek, azaz K
1
>K
2
>K
3
>......>K
n
. Ez a Le-Chatelier-Braun elv alapján érthető is, mivel
az első disszociációs lépésből származó hidroxóniumion-koncentráció visszaszorítja a
második, illetve további disszociációs lépéseket. Az egymást követő lépések
disszociációállandó értékei között általában több nagyságrendű eltérés van.
Ha a sav analitikai koncentrációját c
s
–sel jelöljük, akkor felírható, hogy:

c
s
=[H
2
A]+[HA

]+[A
2–
], illetve a töltésekre felírható, hogy:

[H
3
O
+
]=[HA

]+2[A
2–
].

Ha most a sav analitikai koncentrációját a két egyensúlyi állandó felhasználásával írjuk fel,
akkor a következő összefüggéshez jutunk:

| |
| |
| |
|
|
.
|

\
|
+ + · =
+
+
÷
1
3
2
1
3
O H
K
K
O H
HA c
s


Ugyanilyen módon kifejezhető a töltésegyensúly is:

| | | |
| |
|
|
.
|

\
|
+ · =
+
÷ +
1
2
3
2
3
O H
K
HA O H

Amennyiben ezt az egyenletet elosztjuk az előző egyenlettel, majd rendezzük, a kétértékű
savak hidroxóniumion-koncentrációját leíró, harmadfokú egyenlethez jutunk:

| | | | ( )| | 0 2
2 1 3 1 2 1
2
3 1
3
3
= ÷ ÷ + +
+ + +
K K c O H K c K K O H K O H
s s


Általában K
2
<<K
1
, ezért K
2
gyakorlatilag elhanyagolható, és így az egyértékű, gyenge
savaknál alkalmazott másodfokú egyenlethez jutunk:

| | | | 0
1 3 1
2
3
= + +
+ +
s
c K O H K O H

A többértékű bázisoknál ugyancsak fokozatosan csökkennek a disszociációállandó-értékek,
így pH-juk számítása a többértékű savakéval megegyező módon történhet.

27

2.7. Sóoldatok pH-ja

Ha egy gyenge savat, vagy gyenge bázist vízben oldunk részben disszociál, és egyensúly áll
fent a sav és a savból keletkezett anion, valamint a bázis és a bázisból származtatható kation között.
Természetesen ez az egyensúly akkor is fennáll, ha az aniont, vagy a kationt tesszük oldatba úgy, hogy
a kation és az anion reagál a vízzel (hidrolizál) disszociálatlan sav, illetve bázis keletkezése közben.
Ha tehát egy ionos vegyületet vízben oldunk, az oldat pH-ja attól függ, hogy az oldatba került
ionok hidrolizálnak-e, vagy sem. Példaként nézzük meg, hogy mi történik, ha nátrium-acetátot (egy
gyenge sav erős lúggal képzett sója), vagy ammónium-kloridot (egy gyenge bázis erős savval képzett
sója) vízben oldunk.
Ha nátrium acetátot vízben oldunk (analitikai koncentráció: c) nátrium és acetátionok kerülnek
az oldatba, majd az acetátionok hidrolizálnak. A hidrolízist felfoghatjuk úgy is, mint az acetátion
(bázis
1
) reakcióját vízzel (sav
2
). Az egyensúlyi reakcióban az acetátion konjugált sava, az ecetsav
(sav
1
) képződik, valamint hidroxidion (bázis
2
):

CH
3
COO

+ H
2
O CH
3
COOH + OH

,

| | | |
| |
÷
÷
·
= =
COO CH
OH COOH CH
K K
b h
3
3
.

A tört értéke nem változik, ha a számlálót és a nevezőt is beszorozzuk azonos értékkel, a
hidroxoniumion-koncentrációval:

| | | || |
| |
s
v
b h
K
K
O H COO CH
O H OH COOH CH
K K =
·
= =
+ ÷
+ ÷
] [
3 3
3 3


Az anyagmérleget és a töltésmérleget figyelembe véve, valamint a víz disszociációjából származó
ionokat elhanyagolva a pH-t, illetve pOH-t az alábbi képlettel számíthatjuk:

| |
| |
÷
÷
÷
= = =
OH c
OH
K
K
K K
s
v
b h
2


Az ammónium-klorid vízben való oldása során (bemérési koncentráció c) ammónium és klorid
ionok kerülnek az oldatba. Az ammónium ionok hidrolízisére (az ammónia konjugált savának, az
ammóniumionnak a bázis vízzel való reakciójára) felírható:

NH
4
+
+ H
2
O NH
3
+ H
3
O
+


| | | |
| | ] [
] [
3
2
3
4
3 3
+
+
+
+
÷
=
·
= = =
O H c
O H
NH
O H NH
K
K
K K
b
v
s h
.

Egy sóoldat pH-jára vonatkozóan a következő megállapításokat tehetjük (lásd 2.7.1. ábra):

1. Egy erős sav erős lúggal képzett sójának oldata semleges.
2. Egy egyértékű gyenge sav erős lúggal képzett sójának oldata lúgos.
3. Egy egyértékű gyenge bázis erős savval képzett sójának oldata savas.
4. Egy egyértékű gyenge sav egyértékű gyenge bázissal képzett sóoldatának pH-ja a sav és a
bázis disszociációs egyensúlyi állandójának a viszonyától függ (lásd 1. ábra).
5. Többértékű gyenge sav erős lúggal képzett szabályos sóoldatának a pH-ja lúgos.
6. Többértékű gyenge bázis erős savval képzett szabályos sójának oldata savas.
28
7. Többértékű gyenge bázis erős savval képzett bázikus sójának az oldata attól függően savas,
vagy lúgos, hogy a só feloldása után az oldatba került gyenge bázistól származtatható kation
hidrolízise, vagy disszociációja erősebb-e.
8. Többértékű gyenge sav erős lúggal képzett savanyú sójának az oldata attól függően savas,
vagy lúgos, hogy a só feloldása után az oldatba került gyenge savból származtatható anion
hidrolízise, vagy disszociációja erősebb-e. Például:
A Na
2
HPO
4
oldása során az oldatba került HPO
4
2–
ionok hidrolizálnak (K
h2
= 2·10
–7
)
és disszociálnak (K
3
= 2·10
–13
) is. Mivel K
h2
> K
3
, az oldat lúgos.
A NaH
2
PO
4
oldása során az oldatba került H
2
PO
4

ionok hidrolizálnak (K
h3
= 1·10
–12
)
és disszociálnak (K
2
= 6·10
–8
) is. Mivel K
h
< K
3
, az oldat savas.


2.7.1. ábra: sóoldatok pH-ja

29

2.8. Pufferoldatok pH-jának kiszámítása

Vegyünk egy tetszés szerinti gyenge savat (HA), melynek az oldatban lévő bemérési koncentrációja
c
sav
. Az oldatban oldjuk fel a gyenge sav erős bázissal (például nátrium-hidroxiddal) képzett sóját
(NaA), melynek bemérési koncentrációját tekintsük c

-nak. A vizes oldatban a só ionos formában
teljesen feloldódik, a gyenge sav pedig részben disszociál. A gyenge sav és a savból származtatható
anion egyensúlyára felírható a következő egyensúly:

HA H
+
+ A
-
, valamint
] [
] [
] [
÷
+
=
A
HA
K H
s
.

(Az anion hidrolízisét leíró egyenlet a fentivel megegyező egyensúlyt takarja:
A

+ H
2
O HA + OH

.)

A vizes oldatban azonban végbemegy a víz öndisszociációja is, amire már felírtuk, hogy

| | | |
14
3
10
÷ ÷ +
= · = OH O H K
v
.

Az oldatunkban tehát H
+
, Na
+
, OH

és A

ionok, valamint a disszociálatlan HA sav is jelen vannak.
Mivel a pozitív és negatív töltések mennyisége egyenlő, felírható:

[H
+
] + [Na
+
] = [A

] + [OH

].

Az anyagmérlegünknek is teljesülnie kell, tehát

c
sav
+ c

= [HA] + [A

].

Mivel a só teljesen disszociált, így
[NaA] = [Na
+
] = c

.

Az így kapott összefüggést behelyettesítve a töltésmérleg egyenletébe

[H
+
] + c

– [OH

] = [A

].

Ezt az összefüggést behelyettesítve az anyagmérleg egyenletébe:

c
sav
+ c

= [HA] + [H
+
] + c

– [OH

],

majd egyszerűsítve és átrendezve az alábbi összefüggést kapjuk:

c
sav
- [H
+
]+[OH
-
]= [HA].

Az így kapott értékeket behelyettesítve a savi disszociáció egyenletébe megkapjuk a Brönsted-féle
(vagy más néven Charlot) általános egyenletet:

| |
| | | |
| | | |
÷ +
÷ +
+
÷ +
+ ÷
=
OH H c
OH H c
K H

sav
s
.

Ha feltételezzük, hogy c
s
>>[H
+
]+[OH

] és c
b
>>[H+]–[OH

], akkor összefüggésünk egyszerűsödik, és
eljutunk egy kényelmesebben használható egyenlethez, a Henderson egyenlethez:

30
| |

sav
s
c
c
K H =
+


A Henderson egyenlet azonban nem érvényes híg puffer oldatok esetén, ilyenkor a Brönsted-féle
egyenletet kell használnunk!

Ha puffer oldatot úgy készítünk, hogy egy gyenge bázist és a gyenge bázis erős savval képzett
sóját oldjuk vízben (például NH
3
és NH
4
Cl), a fenti levezetéssel analóg módon a következő eredményt
kapjuk:

| |
| | | |
| | | |
+ ÷
+ ÷
÷
÷ +
+ ÷
=
H OH c
H OH c
K OH

bázis
b


Amennyiben pufferoldatunk nem híg, és gyenge savból, valamint annak erős bázissal alkotott
sójából készítjük, érvényes rá a már előbb leírt, Henderson összefüggés:


| |

sav
s
c
c
K H =
+


Ha oldatunk 1 dm
3
-ébe most (a térfogat változása nélkül) x mol erős savat juttatunk, akkor a só
mennyisége x mol-lal csökken, míg a gyenge sav mennyisége x mol-lal nő. Így összefüggésünk most
már így néz ki:

| |
x c
x c
K H

sav
s
÷
+
=
+

Amennyiben az erős sav mennyisége lényegesen kisebb a gyenge sav, illetve só mennyiségénél, a tört
értéke, és így a hidrogénion koncentrációja – azaz az oldat pH-ja – is csak kis mértékben változik (lásd
2.8.1. ábra).



2.8.1. ábra: pH változása erős sav, illetve lúg hatására víz, illetve puffer oldat esetén
31

2.9. Komplexképződési reakciók

2.9.1. A komplex (koordinációs) vegyületek

A vizes oldatokban található fémionok részben a rendszerben található vízmolekulákkal,
részben pedig szervetlen ionokkal kapcsolódva komplex ionok, vegyületek formájában találhatók meg.
A komplex vegyületek olyan molekulák, vagy ionok, melyekben egy, vagy több központi
(fém)atomhoz szervetlen, vagy szerves molekulák (ligandumok) kapcsolódnak koordinatív kötéssel. A
fém, illetve fémion és a ligandumok között kialakuló kötések megmagyarázhatók például a Lewis-féle
sav-bázis elmélettel. A fémion Lewis-savként, míg az elektronpár donor ligandum Lewis-bázisként
viselkedik. A kölcsönhatások eredményeképpen különböző térbeli felépítésű, stabilitású komplexek
alakulnak ki, melyek kinetikai szempontból is különbözőképpen viselkednek. Ahhoz, hogy a
fémkomplexek viselkedését meg tudjuk magyarázni, meg kell ismerkednünk néhány komplexkémiai
fogalommal, a fémion és a ligandumok között kialakuló kötések természetével, a komplexek térbeli
felépítésével, komplexegyensúlyi, kinetikai kérdésekkel.

2.9.2 Komplexkémiai alapfogalmak.

A komplexeket legegyszerűbben a Lewis-féle sav bázis elmélet alapján definiálhatjuk. Ennek
megfelelően, komplexképződésről akkor beszélünk, ha egy Lewis-sav reagál egy Lewis-bázissal
koordinatív kötés kialakulása közben. A Lewis-bázist ligandumnak, a Lewis-sav azon atomját pedig,
amely a kötés kialakításában részt vesz a komplex központi atomjának nevezzük. A definíció alapján
tehát minden olyan molekulát és iont komplex vegyületnek nevezünk, amelyben legalább egy
koordinatív kötés van (például a BF
3
+ F

→ BF
4

komplexképződési reakcióban egy koordinatív
kötés alakul ki a BF
4

komplex keletkezése közben). A Lewis-sav és a hozzá kapcsolódó Lewis-
bázisok együttesen alkotják a komplex első koordinációs szféráját (a belső szférát). Az így kialakuló
komplex ezek szerint lehet pozitív, semleges vagy negatív töltésű, attól függően, hogy a központi atom
semleges vagy pozitív töltésű, illetve a kapcsolódó ligadumok semleges vagy negatív töltésűek, és
hány kapcsolódik belőlük a központi atomhoz. Amennyiben töltéssel rendelkező komplex ion
keletkezik a folyamatban, az ehhez elektrosztatikus kölcsönhatással kapcsolódó ionok (esetleg
molekulák), melyek oldatban teljesen disszociálnak, alkotják a második koordinációs szférát (külső
szférát). A központi atomhoz kapcsolódó csoportok által létrehozott kötések számát a fémion
koordinációs számának nevezzük. A központi atomként előforduló fémionokra jellemző a
koordinációs számuk. Ez a szám függ a fémion töltésétől, méretétől és tulajdonságától, valamint a
ligandum méretétől és milyenségétől is. Ezzel magyarázható, hogy sok fémion többféle koordinációs
számú komplexet is tud képezni. Néhány fémion leggyakoribb koordinációs száma a következő:

Ag
+
2 Ca
2+
6, 8 Co
2+
4, 5, 6
Cu
+
2, 4 Cu
2+
4, 6 Zn
2+
4, 6
Fe
2+
6 Fe
3+
6 Pt
2+
4
Co
3+
6 Ni
2+
4, 6 Mn
2+
6

Mint látható, a leggyakoribb koordinációs számok párosak és főleg négy vagy hat ligandum
kapcsolódik a központi atomhoz. A ligandumok általában szabályos geometriai elrendeződésben
foglalnak helyet a fémion körül. Azt a teret, melyet a ligandumok töltenek be, a fémion koordinációs
szférájának nevezzük. A ligandum egy vagy több donoratomja révén is kapcsolódhat a fémionhoz. Ha
csak egy olyan atom van a ligandumban, mely elektronpár donálására képes, egyfogú- (monodentát,
például a vízmolekula), ha kettő, akkor kétfogú- (bidentát, például az etilén-diamin), ha több, akkor
sokfogú- (polidentát, például EDTA) ligandumokról beszélünk. Ha a polidentát ligandum legalább két
"fogával" ugyanahhoz a fémionhoz kapcsolódik, és 5-, vagy 6-tagú gyűrű alakul ki, kelátkomplexről
beszélünk. Kiemelkedő stabilitással rendelkeznek azok a kelátkomplexek, melyekben a kapcsolat
létrejöttével kialakuló gyűrű 5 tagú. A komplexek azonban nemcsak egy, hanem több fémiont is
tartalmazhatnak. Így beszélhetünk egy, kettő vagy többmagvú komplexekről.
32
A víz is képez komplexet fémionokkal, ezért a fémek vizes oldatban nem szabad ionként,
hanem akvakomplex formájában vannak jelen. A jegyzetben az egyszerűbb tárgyalás érdekében az ion
képletét használjuk, de hallgatólagosan az akvakomplexet értjük alatta. Ezek alapján a
komplexképződéses reakciók vizes oldatban ligandumcserés reakcióként értelmezhetők. Az
akvakomplexek általában nem túl stabilak, és a komplex vegyületek stabilitása nagymértékben eltérhet
egymástól.

2.9.3. A koordinációs szám és a geometria összefüggése

A komplex vegyületek esetében a fémion koordinációs számához a fémion elektronszerkezete
által megszabott geometriai felépítés tartozik. Ezt a geometriai felépítést legegyszerűbben a Gillespie
által kidolgozott vegyértékhéj elektronpár taszítási elmélet (VSEPR) alapján, vagy a hibridizációs
elmélettel lehet megmagyarázni. A leggyakoribb koordinációs számokat és a hozzájuk tartozó
geometriai felépítést az alábbiakban foglalhatjuk össze:
Kettes koordinációs szám esetén a komplex felépítése lineáris. A hármas koordinációs szám
esetén trigonális planáris. Ez utóbbi koordinációs szám azonban igen ritkán fordul elő, és csak néhány
réz és ezüst komplex esetén feltételezik megvalósulását. Ennek egyik oka az, hogy sok esetben ott,
ahol hármas koordinációt várnánk az összegképlet alapján, valójában négyes koordináció alakul ki
ligandumhíd kialakulása következtében. Ilyen komplexekben dimer molekulát találunk (ilyen, például
a Fe
2
Cl
6
vagy a B
2
F
6
molekula is). Négyes koordinációs szám esetében tetraéderes vagy négyzetes
planáris szerkezet alakul ki. Nehéz általános szabályt adni arra, hogy ezek közül melyik valósul meg,
hiszen ez függ a központi atom és a ligandumok sajátosságaitól is. A vegyületek szűkebb csoportjára
azonban adhatók általános megfogalmazások: például a Rh
+
, Ir
+
, Pd
2+
, Pt
2+
, Au
3+
komplexek mindig
planárisak. Ötös koordináció esetén is általában két elrendeződés valósul meg, a trigonális bipiramis,
vagy a tetragonális piramisos a szerkezet. Hatos koordinációs szám esetén oktaéderes vagy
tetragonális bipiramisos szerkezet alakul ki. A koordinációs szám, a komplex geometriája illetve a
központi atom hibridállapota közötti összefüggéseket az alábbi 2.3. táblázatban foglaltuk össze:

Koordinációs
szám
A komplex
általános képlete
A komplex
geometriája
A központi atom
hibridállapota
példa
2 ML
2
lineáris sp Ag(S
2
O
3
)
2
3-


4 ML
4
síkban
négyzetes
dsp
2
Ni(CN)
4
2-

4 ML
4
tetraéderes sp
3
ZnCl
4
2-


5 ML
5
trigonális
bipiramis
dsp
3
Fe(CO)
5

5 ML
5
tetragonális
piramisos
sp
3
d Ni(CN)
5
3-

6 ML
6
oktaéderes d
2
sp
3
Co(NH
3
)
6
3+



2.3. táblázat A koordinációs szám, a központi atom hibridállapota és a geometria összefüggése

A táblázatban leírt geometriák torzulhatnak, ha a fémionhoz kapcsolódó ligandumok eltérőek, eltérő
erősségűek, térkitöltésűek.

2.9.4. Az ionok mágneses tulajdonsága

Homogén mágneses térbe helyezett anyagok kétféleképpen is viselkedhetnek. Amennyiben a
mágneses tér kilöki magából az anyagot, diamágneses anyagról beszélhetünk, mivel a diamágneses
anyagokban a mágneses erőtér gyengül. A paramágneses anyagok esetében az anyagot a mágneses tér
33
vonzza, hiszen az anyagban a mágneses tér erősödik. /A paramágnesesség szélső megjelenési formája
a ferromágnesesség, amivel most nem kívánunk foglalkozni./
A mágneses térben lévő anyagban a térerő nem a vákuumban mért térerő /H/, hanem egy indukált
térerő /B/. A térerő változása /H'/ a paramágneses anyagok esetében pozitív, a diamágneses
anyagoknál negatív érték.
A
H H
H
B
H
± '
= = µ arányt mágneses permeabilitásnak nevezzük. Diamágneses anyagok esetében
µ < 1, míg paramágneses anyagok esetében µ > 1.
Mágneses szuszceptibilitáson /k/ a k =
'
H
H
hányadost értjük. Diamágneses anyagok esetében k < 0,
míg paramágneses anyagoknál a k > 0.
A mágnesesség jelenségének az az oka, hogy az elektronpályán lévő elektron mágneses teret hoz létre,
s ez - diamágneses anyagok esetében - a külső mágneses térrel olyan kölcsönhatásba lép, melynek
következtében az gyengülni fog. A diamágneses molszuszceptibilitás az alábbi képlettel számolható
ki:
k
A
n
n
N
e r
mc
= ÷
=
·
¿
2 2
1
2
6


ahol N - az Avogadro-féle szám, e - az elektromos töltés, m - az elektron tömege, c - a fénysebesség és
r - az egyes elektronpályák közepes sugara.
Diamágneses az összes s
2
p
6
, s
2
p
6
d
10
és s
2
konfigurációjú ion.

Nemesgáz (s
2
p
6
és s
2
) konfigurációjúak (többek között) az alábbi ionok:

H
+
Li
+
Se
2+

O
2-
F
-
Na
+
Mg
2+
Al
3+

S
2-
Cl
-
K
+
Ca
2+
Sc
3+
Ti
4+

Se
2-
Br
-
Rb
+
Sr
2+
Y
3+
Zr
4+
Nb
5+

Te
2-
I
-
Cs
+
Ba
2+
La
3+
Hf
4+
Ta
5+


s
2
p
6
d
10
konfigurációjú:
Ni Cu
+
Zn
2+
Ga
3+

Pd Ag
+
Cd
2+
In
3+
Sn
4+

Pt Au
+
Hg
2+
Tl
3+
Pb
4+

s
2
konfigurációjú:
As
3+

Sn
2+
Sb
3+

Tl
+
Pb
2+
Bi
3+


Ezeken kívül minden olyan vegyület diamágneses, amely csak párosított elektronokat tartalmaz
(például a páros számú és csak párosított elektront tartalmazó H
2
, N
2
diamágnesesek, de a nyílt héjú,
páros számú, de párosítatlan elektronokat is tartalmazó O
2
molekula paramágneses).
Minden anyagnak van diamágneses komponense, mivel elektronjai kölcsönhatásba lépnek a külső
mágneses térrel. Paramágneses anyagok esetében ezt a paramágnesesség elfedi. A paramágnesesség
jelensége olyan anyagoknál figyelhető meg, melyeknek van permanens mágneses momentumuk, de az
a molekulák hőmozgása miatt teljes rendezetlenségben van, így kifelé nem mutatnak mágneses
viselkedést. Ha azonban paramágneses anyagot külső mágneses térbe helyezünk, akkor az elemi
mágneses momentumok a külső térrel párhuzamosan és azzal megegyező irányban állnak be, ezért a
paramágneses szuszceptibilitás előjele mindig pozitív és fordítottan arányos a hőmérséklettel.
A paramágneses molszuszceptibilitás az alábbi képlettel számolható:

34
k
µ
M
N
RT
=
2 2
3


ahol µ - a permanens mágneses momentum, T - az abszolut hőmérséklet, R - a gázállandó.

A mérhető értékekből számítható szuszceptibilitási adatok gyakorlatilag mindig a dia- és a
paramágneses szuszceptibilitások összegei. A mért adatokat ezért korrigálják a diamágnesességgel,
majd azután számítható az effektív mágneses momentum:

( ) T
N
kT
M M
M
eff
k k
|
µ · =
|
|
.
|

\
|
= 84 , 2
3
2 / 1
2


ahol k - a Boltzmann állandó, |
M
- a Bohr magneton
A Bohr magneton (|
M
)a következőképpen számítható ki:

|
t
M
eh
mc
=
4


ahol e - az elemi töltés, h - a Planck állandó, m - az elektron tömeg, c - a fénysebesség.

A mágneses momentum egyszerű összefüggésben áll a párosítatlan elektronok számával:

) 2 ( + · = n n
M eff
| µ ,

ahol n - a párosítatlan elektronok száma.

Egy párosítatlan elektron esetében a mágneses momentum 1,73 Bohr magneton. Egy komplexben lévő
párosítatlan elektronok száma tehát meghatározható a mágneses szuszceptibilitás mérése, illetve az
abból levezetett effektív mágneses momentum alapján.
Az átmeneti elemek első sorának ionjainál ez az egyszerű képlet a legtöbb esetben használható, mivel
a mágneses momentumuk elsősorban a párosítatlan elektronoktól származik, a pálya – momentum
lényegesen kisebb, így kevéssé járul hozzá a mágneses momentumukhoz (ezt "csak spin"
momentumnak hívjuk). A mért mágneses szuszceptibilitási értékek azonban sokszor lényegesen
eltérnek a "csak spin" értéktől. Ez több tényezőre vezethető vissza, melyek közül az egyik
legfontosabb az ún. pályamomentum hozzájárulás, mely meghatározott elektron és geometriai
konfigurációk esetén megváltoztatja az effektív mágneses momentum értékét.
A mágneses tulajdonságokból igen értékes felvilágosítást kaphatunk egy ion elektronelrendezésére
vonatkozóan. Az elektronelrendeződés nem csak a fémion tulajdonságaitól függ, hanem az ion körül
helyet foglaló ligandumok minőségétől is.

2.9.5. Kristálytér elmélet

Az átmenetifémiont tartalmazó komplex vegyületeknek igen változatos optikai (például szín)
és mágneses tulajdonságaik vannak, melyek szemléletes magyarázatára szolgál a kristálytér elmélet.
Az elmélet a központi fématom d-pályáinak kölcsönhatását magyarázza a központi fémhez kapcsolódó
ligandumokkal. Ezeknek a d-pályáknak ezért van kitüntetett szerepe, mert a fémion legalacsonyabb
energiájú üres, és a fémion legnagyobb energiájú betöltött atompályáit reprezentálják. Az elektronok
elhelyezkedése ezeken a pályákon megszabja a komplex vegyület mágneses tulajdonságát, valamint a
HOMO – LUMO elektronátmenet a komplex színével hozható összefüggésbe.
A kristálytér elmélet szerint a központi fémion és a ligandumok közötti kötés tisztán ionos,
továbbá a ligandumok pontszerűek és negatív töltésűek, vagy olyan semleges dipólusok, melyek
35
negatív fele a központi fémion felé mutat. (A kovalencia teljes elhanyagolása természetesen hibás, így
az elmélet használhatósága erősen korlátozott.)
Ha az átmenetifémion ligandumok nélkül van (például gázfázisban), a tér gömbszimmetrikus
és a fémion öt d-pályája (2.9.5.1. ábra) azonos energiájú, azaz degenerált, vagy elfajult állapotban van.
A fémion d-elektronjai ezeket a pályákat a Pauli-elvnek és a Hund-szabálynak megfelelően töltik be.
Ha a fémion olyan térbe kerül, amit ligandumok vesznek körül (azaz a ligandumok terébe) a d-pályák
destabilizálódnak (magasabb energiájuk lesz) a d-pályák elektronjai és a ligandumok között fellépő
taszítás miatt, továbbá a gömbszimmetria is megszűnik és az öt d-pálya energiája sem maradhat
azonos. A degenerált állapot megszűnése, azaz az energia felhasadása a ligandumok által
meghatározott tér szimmetriájától függ. A szimmetria szabja meg a degeneráltság maximális mértékét
is (például: tetraéderes és oktaéderes térben 3, sík-négyzetes térben 2). A kristálytér elmélet azzal
foglalkozik, hogy a fémion d-pályáinak energiája hogyan hasad fel és a d-elektronok hogyan töltik be
ezeket a pályákat.

2.9.5.1. ábra: d-atompályák egyszerű szemléltetése

2.9.5.1. Oktaéderes komplexek

Oktaéderes geometria akkor alakul ki, ha a fémion körül hat ligandum helyezkedik el
(2.9.5.1.1. ábra). A d-pályák elektronjai és a ligandumok közötti kölcsönhatás azonban nem egyforma.
Erösebb a kölcsönhatás és a destabilizáció akkor, ha a ligandumok és a d-pályák elektronjai térben
közelebb vannak. Ezt szemlélteti a 2.9.5.1.1. ábra. Egyszerű geometriai megfontolások alapján is
könnyen belátható, hogy a három melléktengelyes d-pálya elektronjainak kölcsönhatása azonos a
ligandumokkal, továbbá gyengébb, mint a főtengelyes d-pályák esetén. A főtengelyek irányába mutató
d
x y
2 2
÷
és d
z
2 pályák esetében az elektronok tartózkodási valószínűsége a ligandumok közelében
nagyobb, mivel ezek a pályák pont a ligandumok felé mutatnak, így erősebb a taszító kölcsönhatás a
ligandumok és a d-pályák elektronjai között.
36

2.9.5.1.1. ábra: oktaéderes komplex és választott d-pályák

Ha a ligandumok együttes hatását, mint egy átlagos hipotetikus gömbszimmetrikus teret vesszük
figyelembe, ahol az öt d-pálya degenerált, és a hipotetikus d-pálya energiához viszonyítjuk az
oktaéderes térben fellépő destabilizációt és pályaenergiákat, azt kapjuk, hogy a főtengelyes pályák
destabilizálódnak, míg a melléktengelyes pályák stabilizálódnak (2.9.5.1.2. ábra).

2.9.5.1.2. ábra: a d-pályák felhasadása oktaéderes térben

Az öt d-pálya degenerációja tehát oktaéderes térben megszűnik és két degenerált pályákból álló
„készletet‖ kapunk. Az egyik háromszorosan degenerált (t
2g
) és a d
xy
, d
yz
és d
xz
pályákat foglalja
magában, a másik kétszeresen degenrált (e
g
) és a d
x y
2 2
÷
és d
z
2 pályákból áll. A folyamatra azt is
mondhatjuk, hogy a d pályák felhasadnak oktaéderes erőtérben. A felhasadás nagysága függ a fémion
és a ligandum tulajdonságaitól, töltésétől, és a fém és a ligandum közti távolságtól. A felhasadás
nagysága általában a 100 – 400 kJ/mol energiatartományba esik. A felhasadást, azaz az e
g
és a t
2g

pályák között létrejövő energiakülönbséget A
0
- val, vagy 10 D
q
-val jelöljük. A destabilizált szabad
ionhoz képest (hipotetikus gömbszimmetrikus tér) a e
g
pályák energiatartalma 6 D
q
-val nő, míg a t
2g

pályáké 4 D
q
-val csökken. Tehát, ha mind az öt d pályán egyenlő számú elektron van (azaz 0-0, 1-1,
vagy 2-2), akkor a rendszer energiatartalmában a „kristálytér szimmetriájából adódóan‖ nem
következik be változás. Például öt elektron esetén a két e
g
elektron 2·6 D
q
=12 D
q
energia többletet, a
három t
2g
elektron 3·(-4 D
q
) = - 12 D
q
energia nyereséget jelent (12 D
q
+ (-12 D
q
) = 0). Hasonló a
37
helyzet, ha 2-2 elektron foglal helyet mindegyik d pályán. Minden más esetben a d pályák felhasadása
csökkenti a rendszer teljes energiáját. Ezt az energiacsökkenést kristálytér stabilizációs energiának
(angol elnevezése után rövidítve CFSE) nevezzük. Erős erőterű ligandumok esetén a maximális
CFSE-t d
6
konfiguráció esetén kapjuk. Ekkor a t
2g
nívók teljesen betöltöttek, míg a e
g
pályák teljesen
üresek. Gyenge erőterű ligandumok esetén a d
3
és a d
8
a legstabilabb konfiguráció.

A d-pályák energiájának felhasadása nem csak a kristálytér stabilizációs energia
szempontjából fontos, hanem meghatározza a d-pályák elektronokkal való feltöltődését, és így a
komplexek optikai és mágneses tulajdonságait is. A d-pályák elektronokkal való betöltődését az
energiaminimumra törekvés elve, a Pauli-elv, a Hund-szabály, valamint a sprin-párosítási energia
alapján értelmezhetjük. Az elektronok az energiaminimumra törekvés elve értelmében igyekeznek a
legalacsonyabb energiájú pályákat betölteni. Az elektronok azonban taszítják egymást, és két elektron
egy pályára kerülése energiát igényel, amit spín-párosítási energiának nevezünk. Ha a d-pályák
felhasadása kicsi, az energiafelhasadás nem fedezi a spín-párosítási energiát, így az elektronok a d-
pályákat a Hund-szabálynak megfelelően párosítatlanul töltik be. Ha a d-pályák felhasadása nagy, az
elektronok párosítódnak és a legalacsonyabb energiájú d-pályákat foglalják el (erős erőterű eset). Ezt
szemlélteti a 2.9.5.1.3. ábra. A kristálytér felhasadás a [Fe(CN)
6
]
3–
esetén a legnagyobb, és a
[Fe(H
2
O)
6
]
3+
→ [FeF
6
]
3–
irányában csökken. A [Fe(CN)
6
]
3–
kisspinű komplex, a másik kettő nagyspinű
komplexek.

2.9.5.1.3. ábra: kis- és nagy-spínű komplexek

A kristálytér felhasadás nagysága függ a ligandum és a központi atom sajátságaitól (2.4., 2.5.
és 2.6. táblázat). A központi atom sajátságaitól való függés egy perióduson belül nem nagy (lásd
2.9.5.1.4. ábra), de jelentős eltérés van egy csoporton belül lefelé haladva. A felhasadás a csoporton
belül lefelé növekszik: 3d < 4d < 5d. Ennek következménye, hogy a nagy-rendszámú fémek általában
kisspínű komplexeket képeznek, míg az első periódus átmeneti fémei a ligandumtól függően
kisspínüek, vagy nagyspínüek. A kristálytér felhasadás csökkenésével az elnyelt fény energiája is
csökken, így a látható szín egyre világosabb.
38

2.9.5.1.4. ábra: fluorokomplexek és a kristálytér felhasadása

A kristálytér felhasadás nagysága jelentősen függ a ligandumoktól és például a következő
sorban növekszik:

I

< Br

< Cl

< OH

< RCO
2

< F

< H
2
O < SCN

< NH
3
< en < dipy < CN



(en= etiléndiamin, dipy= o,o’-dipiridil).
Erős erőterű ligandumok (például CN
-
) esetén kis spinszámú komplexek keletkeznek, míg a gyenge
erőterű ligandumok (H
2
O, halokomplexek) esetén nagy spinszámú a komplex. A kristálytér felhasadás
megfeleltethető a molekulák abszorpciós spektrumában az abszorpciós maximumnak, így
spektrofotometriásan meghatározható. A ligandumok fenti sorrendjét ezért spektrokémiai sorozat-nak
nevezzük.















39

Erős erőterű ligandum esetén (kis spinszámú komplex)
Elektron-
konfiguráció
ion t
2g
e
g
A párosítatlan
elektronok száma
CFSE
(D
q
)
d
0
Mg
2+
0 0 0 0
d
1
Ti
3+
1 0 1 -4
d
2
V
3+
2 0 2 -8
d
3
V
2+
, Cr
3+
3 0 3 -12
d
4
Mn
3+
, Cr
2+
4 0 2 -16
d
5
Fe
3+
, Mn
2+
5 0 1 -20
d
6
Co
3+
, Fe
2+
6 0 0 -24
d
7
Co
2+
6 1 1 -18
d
8
Ni
2+
6 2 2 -12
d
9
Cu
2+
6 3 1 -6
d
10
Zn
2+
, Cu
+
6 4 0 0

2.4. táblázat A kristálytér stabilizációs energia változása oktaéderes komplexekben, erős erőterű
ligandumok esetén



Gyenge erőterű ligandum esetén (nagy spinszámú komplex)
Elektron-
konfiguráció
ion t
2g
e
g
A párosítatlan
elektronok száma
CFSE
(D
q
)
d
0
Mg
2+
0 0 0 0
d
1
Ti
3+
1 0 1 4
d
2
V
3+
2 0 2 8
d
3
V
2+
, Cr
3+
3 0 3 12
d
4
Mn
3+
, Cr
2+
3 1 4 6
d
5
Fe
3+
, Mn
2+
3 2 5 0
d
6
Co
3+
, Fe
2+
4 2 4 4
d
7
Co
2+
5 2 3 8
d
8
Ni
2+
6 2 2 12
d
9
Cu
2+
6 3 1 6
d
10
Zn
2+
, Cu
+
6 4 0 0

2.5. táblázat A kristálytér stabilizációs energia változása oktaéderes komplexekben, gyenge erőterű
ligandumok esetén

40
kation Koordinációs szám Ionrádiusz
(pm)
kation Koordinációs szám Ionrádiusz
(pm)
Na
+
6 116 Mg
2+
6 86
K
+
6-8 152-165 Ca
2+
6-8 114-126
V
2+
6 93 Co
2+
4 (NS) 72
Cr
2+
6 (NS) 94 Co
2+
6 (NS) 89
Cr
2+
6 (KS) 87 Co
2+
6 (KS) 79
Mn
2+
6 (NS) 97 Co
3+
6 (NS) 75
Mn
2+
6 (KS) 81 Co
3+
6 (KS) 69
Fe
2+
4 (NS) 77 Ni
2+
4 69
Fe
2+
6 (NS) 92 Ni
3+
6 (NS) 74
Fe
2+
6 (KS) 75 Ni
3+
6 (KS) 70
Fe
3+
4 (NS) 63 Cu
+
4 74
Fe
3+
6 (NS) 79 Cu
2+
4 71
Fe
3+
6 (KS) 69 Cu
2+
6 87
Zn
2+
4 74
Zn
2+
6 88
/NS - nagy spinszámú komplex KS - kis spinszámú komplex /
2.6. táblázat Az ionrádiusz, a koordinációs szám és a spin-állapot összefüggése

Az eddig tárgyalt felhasadások az azonos ligandumokat tartalmazó komplexek eseteire
vonatkoztak. Különböző ligandumok kapcsolódása következtében torzul a komplex geometriája. A
torzulás következtében viszont további energianyereséghez juthat a vegyület. Ahogy a d nívók
felhasadása révén a CFSE stabilizálta a vegyületet, a d orbitálok további felhasadása további
stabilizációt jelent. A Jahn-Teller elmélet szerint a szabályos szimmetria torzulása minden olyan
esetben kialakul, ahol az energianívók további felhasadása stabilizálja a rendszert. Ha az oktaédert a z-
tengely irányában megnyújtjuk, azzal megszüntetjük a d pályák degeneráltságát. A d
z
2 orbitálok
energiája csökken, mivel a pálya és a ligandum elektronpárja közötti taszítás is kisebb lesz a
megnövekedett távolság következtében. A d
x y
2 2
÷
pályák energiája viszont megnő, hiszen a ligandum
z-tengely irányú eltávolítása következtében csökken a ligandum-ligandum taszítás és ezért az x és y
tengelyek irányában csökkenni fog a fémion-ligandum távolság. Ha mindkét e
g
nívó azonos mértékben
van betöltve, nem jön létre stabilizáció, mivel a d
z
2 pálya esetén létrejött energianyereséget kiegyenlíti
a d
x y
2 2
÷
pálya energianövekedése. Így nem jön létre további stabilizáció például a nagy spinszámú
Ni
2+

komplexek esetében, mivel a d
8
konfigurációjú ion esetében mindkét e
g
nívón 1-1 elektron
helyezkedik el. Ezeknél az ionoknál a planáris négyzetes komplex kialakulása a legkedvezőbb. Ez úgy
alakulhat ki, ha a z-tengely irányában a végtelenbe távolítjuk a ligandumokat. Ebben az esetben a
felhasadás mértéke már elég nagy ahhoz, hogy spin-párosodás jöjjön létre, s így a nagyon nagy
energiájú d
x y
2 2
÷
orbitál üresen marad. A felhasadás olyan nagy, hogy a d
z
2 pálya energiája kisebb
lesz, mint a d
xy
pályáé, hiszen a z-tengely irányában nincs ligandum. Planáris komplexek kialakulása
a d
7
és d
9
konfigurációjú ionok esetén a legvalószínűbb, mivel a d
7
konfiguráció (pl. Co
2+
) esetén a
legnagyobb energiájú pályán nincs elektron és az alatta lévő is csak félig betöltött. A d
9
konfigurációjú
41
ion (pl. Cu
2+
) esetében a legnagyobb energiájú d
x y
2 2
÷
orbitál csak félig betöltött. Torzult oktaéderes
komplex kialakulása várható viszont a kis spinszámú d
7
konfigurációjú ionok, valamint a nagy
spinszámú d
4
konfigurációjú ionok esetében, mivel ezeknél csak egy elektron van a d
z
2 orbitálon. Itt is
létrejön a pályák felhasadása, de nem olyan mértékben, mint a planáris komplexeknél. A d
z
2 orbitál
energiája jóval kisebb, mint a d
x y
2 2
÷
orbitálé, de még mindig nagyobb, mint a d
xy

pályáé.

2.9.5.2. Tetraéderes komplexek

Négyes koordináció esetén tetraéderes geometria kialakulásakor van a legkisebb ligandum-
ligandum taszítási energia. A ligandumok nem a központi atom orbitáljainak irányában helyezkednek
el, így a CFSE sokkal kevésbé számottevő, mint az oktaéderes komplexek esetében, s maximális
értéke is csak
4
9
része az ugyanazon ligandumok esetében kialakuló oktaéderes komplex A
o
(azaz
10D
q
) értékének. Tetraéderes geometria esetén a d
xy
,
d
xz
,
d
yz
orbitálok lesznek a nagyobb energiájúak,
mivel ezek helyezkednek el a ligandumokhoz legközelebb. Ez a sztereokémia leggyakrabban a d
0
, d
5
és d
10
elektronkonfigurációjú, azaz a CFSE nélküli fémionok, valamint a nem átmenetifém-ionok
komplexeiben fordul elő. Tetraéderes erőtérben a d
1
, d
2
, d
7
, d
8
, d
9
és d
10
elektronkonfiguráció esetén
csak egyféle elektron-elrendeződés alakulhat ki, függetlenül az erőtér nagyságától. d
3
, d
4
, d
5
és d
6

elektronkonfiguráció esetén elvileg kis és nagy spinszámú elektron-elrendeződés is kialakulhat, de
általában nagy spinszámú komplexek alakulnak ki, ugyanis a kismértékű felhasadás csak ritkán
kompenzálja a spin-párosodási energiát. Az egyes d-orbitálok relatív energiája a számítások (melyek
az általunk tárgyaltaknál több szempontot is figyelembe vesznek és így pontosabb értékeket adnak)
szerint, a következőképpen változik (A
o
=10):

Koordinációs
szám
geometria
d
x y
2 2
÷
d
z
2
d
xy
d
xz
d
yz

2 lineáris
a
-6,28 10,28 -6,28 1,14 1,14
3 trigonális
b
5,46 -3,21 5,46 -3,86 -3,86
4 tetraéderes -2,67 -2,67 1,78 1,78 1,78
4 négyzetes planáris
b
12,28 -4,28 2,28 -5,14 -5,14
5 trigonális bipiramis
c
-0,82 7,07 -0,82 -2,72 -2,72
5 négyzetes piramis
c
9,14 0,86 -0,86 -4,57 -4,57
6 oktaéderes 6,00 6,00 -4,00 -4,00 -4,00
a
A kötések a z tengely irányában vannak
b
A kötések az xy síkban találhatók
c
A piramis alapja az xy síkban van
2.7. táblázat A d-orbitálok relatív energiája különböző geometriájú komplexekben

A különböző ligandum-tér geometriák következtében kialakuló d-pálya felhasadásokat és a felhasadt
pályák relatív energiaviszonyait a következő, 2.9.5.2.1. ábrán ábrázoltuk.
42

2.9.5.2.1. ábra: d-pálya felhasadások



2.9.6. A molekulapálya elmélet

A létrejövő kémiai kötés jellege igen sokféle a különféle komplexekben, gyakorlatilag a
kovalenstől az ionosig változik. Egy ilyen változatos kötés leírása egyszerű modellekkel, melyek
rendszerint szemléletesek, nem lehetséges. A bonyolultabb elméletek, melyek számot adnak a kémiai
tulajdonságról, azonban nehezen szemléltethetők. Ez a helyzet a komplex vegyületekben lévő kémiai
kötés leírásával kapcsolatban is. A kötés jól leírható és értelmezhető a molekulapálya elmélet
segítségével. Ezt röviden és egyszerűsített formában az alábbiakban szemléltetjük.
A molekulapálya elmélet értelmében a Lewis sav és a Lewis bázis molekulapályái átfedésbe
kerülnek és kombinálódnak új molekulapályákká, létrehozva a komplex vegyület molekulapályáit. Az
elméletből következik, hogy 1.) csak azok a pályák kombinálódnak, melyeknek azonos a szimmetriája
és 2.) annál erősebb a kölcsönhatás és annál stabilabb a létrejövő molekulapálya, minél közelebb van a
kölcsönható pályák energiája egymáshoz. Még további két megállapítás is tehető: 1.) a kialakuló
komplex egy adott molekulapályája arra a kombinálódó Lewis sav, vagy bázis pályára fog jobban
hasonlítani, melyhez az energiája közelebb van, és 2.) ahány pálya kombinálódik, ugyanannyi új
molekulapálya jön létre. Két kombinálódó pálya például két új molekulapályát, egy kötő és egy lazító
pályát hoz létre. A 2.9.6.1. ábra a H
3
B–NH
3
molekulapályáinak kialakulását mutatja. Az ábra jól
szemlélteti, hogy a legnagyobb energianyereség a BH
3
(Lewis sav) LUMO és az NH
3
(Lewis bázis)
HOMO kölcsönhatásából származik, mivel a koordinatív kötést létesítő elektronpár a kötő
molekulapályára kerül, és a lazító pálya üresen marad.
43

2.9.6.1. ábra: H
3
BNH
3
komplex molekulapályái

Általánosan megállapítható, hogy a komplex vegyületek kialakulásában, azaz a kötések
létesítésében általában a központi fém legalacsonyabb energiájú üres (akceptor) és a ligandumok
legmagasabb energiájú betöltött pályái (donor) vesznek részt. Ha csupán ezeknek a pályáknak (front
orbitálok) a kölcsönhatását vizsgáljuk, egy egyszerűsített molekulapálya elmélethez jutunk. (A
viszontkoordináció hasonlóan értelmezhető, azonban itt ezzel nem foglalkozunk. Hasonlóan nem
foglalkozunk a π donor ligandumokkal sem.) A 2.9.6.2. ábra egy oktaéderes komplex esetén a
központi fém ((n–1)d, ns, np) és a ligandumok (például magányos elektronpárokhoz rendelhető MO)
front orbitáljainak a kölcsönhatását és a kialakult ML
6
komplex molekulapályák energiaszintjeit
mutatja, ahol M a fém és L a ligandum. A komplexképződés során fellépő energianyereséget a kötő
molekulapályákra került elektronok jól szemléltetik, hasonlóan a fenti egyszerűbb H
3
BNH
3

komplexhez. Ha a fématom (M) 3d pályáin vannak elektronok, azok a t
2g
és e
g
*
molekulapályákra
kerülnek. Ezen pályák elektronokkal való betöltése ugyanúgy magyarázható, mint ahogy azt a
kristálytér elméletnél bemutattuk, és az ábrán bekeretezett rész gyakorlatilag ugyan az, mint ahogy a
kristálytér elmélet a d pálya felhasadást értelmezi. Lényeges különbség azonban az MO és kristálytér
elmélet között, hogy az e
g
*
molekulapályák nem tisztán 3d karakterüek, ami a kovalencia némi
figyelembevételét jelenti. Ez utóbbit jelenti valamennyi kötő molekulapálya is (e
g
, t
1u
, a
1g
).
44

2.9.6.2. ábra: oktaéderes komplex molekulapályáinak kialakulása

45
2.9.7. A fémkomplexek stabilitása és az ezt befolyásoló tényezők

Mint azt a fejezet elején is említettük, a komplexképződési reakciók Lewis sav-bázis
reakcióknak tekinthetők. Általában a ligandum bázikusságának növekedése, illetve a fémion
savasságának növekedése fokozza a képződött komplex stabilitását.
Egy M
n+
fémionból és m darab (semleges) B ligandumból képződő MB
m
n+
képletű komplex
képződése az alábbi formális lépésekkel írható fel:

1. M
n+
+ B = MB
n+

] [ ] [
] [
1
B M
MB
K
n
n
·
=
+
+

2. MB
n+
+ B = MB
2
n+

] [ ] [
] [
2
2
B MB
MB
K
n
n
·
=
+
+


m. MB
m-1
n+
+ B= MB
m
n+

] [ ] [
] [
1
B MB
MB
K
n
m
n
m
m
·
=
+
÷
+


Az egyes K-értékek az adott folyamatra jellemző stabilitási állandók (pontosabban képződési állandók,
hiszen a K az adott komplexformából egy ligandum felvételekor kialakuló egyensúlyra jellemző
termodinamikai stabilitást adja meg) szorzataiból lehet képezni az úgynevezett kumulált stabilitási
állandókat (|
m
) :

|
1
= K
1

|
2
= K
1
K
2

|
3
= K
1
K
2
K
3

|
m
= K
1
K
2
K
3
...........K
m


Az irodalomban általában a stabilitási állandók logaritmusa található meg (amit helytelenül p|-val is
jelölnek, pedig itt nem negatív logaritmusról van szó), mivel ezek egyszerűbben áttekinthető értékek.
Ezek az értékek határozzák meg, hogy egy komplex stabilnak vagy instabilnak tekinthető.

A képződött komplexek egy része rendelkezik azzal a képességgel, amely lehetővé teszi, hogy
a komplex olyan reakciókban vegyen részt, amelyben egy vagy több ligandumja más ligandumra
cserélődjön ki. Ezt a tulajdonságot a komplex labilitásának nevezzük. Inert az a komplex, amelyben
ilyen ligandumcserés reakció nem - vagy nem mérhető sebességgel - megy végbe. A stabilitás és a
labilitás nem összetartozó fogalom, nincs köztük közvetlen kapcsolat.
A ligandum kicserélődése két úton is végbe mehet. Az első esetben a fémion koordinációs
szférájába tartozó ligandumok közül egy "kiszakad", azaz a komplex disszociál (disszociatív
mechanizmus). Az így kialakult koordinatíve telítetlen vegyületbe lép be az új, eltérő ligandum.

B MB MB
x x
+ =
÷1
Z MB Z MB
x x 1 1 ÷ ÷
= +

A másik esetben az új ligandum a koordinatíve telített vegyülethez kapcsolódik, s koordinatíve
"túltelített vegyület" jön létre (asszociatív mechanizmus), majd ebből a vegyületből lép ki egy "régi"
ligandum:

Z MB Z MB
x x
= + B Z MB Z MB
x x
+ =
÷1


46
Az első esetben a ligandum kilépése a sebesség-meghatározó lépés, hiszen ezt a lassú folyamatot egy
gyors "telítés" követi. Az asszociatív mechanizmusnál a fémion és az új ligandum közötti kötés
kialakulása a sebesség-meghatározó lépés.
Az új kötés a régi felszakadásával azonos időben is kialakulhat, ilyenkor szinkron mechanizmusról
beszélhetünk.
A komplex stabilitása kapcsolatban van a fémion milyenségével is. A különböző fémionok
alkotta komplexeket vizsgálva összefüggéseket, szabályszerűségeket lehet megállapítani, s ezek szoros
kapcsolatot mutatnak a fémion méretével és töltésével. Az átmenetifémek első sorának (3d átmeneti
fémek) kétértékű ionjai esetében az ionsugárral lehet a stabilitást összefüggésbe hozni. A stabilitás
összefüggésbe hozható a kristálytér stabilizációs energiával, s csak a nagy spinszámú komplexek (ld.
később) esetén érvényes. Az így felállított sorrendet Irving-Williams sorrendnek nevezzük:

Stabilitás: Mn
2+
< Fe
2+
< Co
2+
< Ni
2+
< Cu
2+
>Zn
2+

Ionsugár (pm): 91 83 82 78 69 74

Ezt a sorrendet más elnevezéssel a stabilitás természetes sorrendjének is nevezzük.
Általában a pozitív jellemű fémek esetében a komplex stabilitása a rendszám növekedtével
csökken, míg nemesebb fémek esetében a rendszám növekedésével nő. Ennek alapján két csoportra
oszthatók a fémionok. Az egyik csoportba tartozó fémionok fluorokomplexei stabilabbak, mint
jodokomplexei, a másik csoport esetében ez pontosan fordítva van. Hogy ez miért alakul így az egyes
fémionoknál az nagyon jól megmagyarázható a Lewis sav-bázis reakciók Pearson féle értelmezése
alapján.
A továbbiakban néhány igen egyszerűsített de alapvető komplexkémiai számítást ismertetünk.
Egy oldatban, ha lehetőség van a komplexek lépcsőzetes kialakulására, a központi fém is, és a
ligandumok is többfajta részecskében szerepelnek.
Hogy a lehető legegyszerűbb példát vegyük, legyen a maximális koordinációs szám kettő. Az
oldatban a szabad fémionok és ligandumok mellett két komplexforma is létezhet. Tehát az
oldatunkban van: M, B, MB, és MB
2
részecske.
A fém teljes (totál) koncentrációja:

c
M
=[M]+[MB]+[MB
2
]

A stabilitási állandók segítségével kifejezzük az [MB] és [MB
2
] koncentrációkat:

[MB]=β
1
[M][B]

[MB
2
]= β
2
[M][B]
2

Tehát az összkoncentrációk, ezek behelyettesítésével:

c
M
=[M]+ β
1
[M][B]+ β
2
[M][B]
2

c
L
=[B]+ β
1
[M][B]+ 2β
2
[M][B]
2



Egyenleteinket általánosíthatjuk:
¿
· + =
n
n
n M
B M M c ] [ ] [ ] [ |
¿
· + =
n
n
n L
B M B c ] [ ] [ ] [ |

Ez a két egyenlet egyértelműen írja le minden olyan oldat összetételét, melyben egymagvú homogén
komplexek vannak jelen és ezek a komplexek lépcsőzetesen alakulnak ki.
47
A központi fémion egyensúlyi koncentrációja, amennyiben ismerjük a ligandum egyensúlyi
koncentrációját, könnyen kiszámolható:

¿
+
=
n
n
M
B
c
M
] [ 1
] [
|


A ligandum egyensúlyi koncentrációjának számolása már sokkal bonyolultabb, ha a központi ion
egyensúlyi koncentrációja ismert n-ed fokú, ha nem ismert akkor n+1-ed fokú egyenletet kellene
megoldanunk. Ebből is látszik, hogy elhanyagolások nélkül csak az 1:1 arányú komplexek esetében
végezhető el ez a számolás.


2.9.8. Sav-bázis reakciók hatása a komplexképzésre

A Lewis sav-bázis elmélet meglehetősen általánosan fogalmaz, így kiterjeszti a sav-bázis
folyamatokat a komplexképződésre is, ugyanis a ligandumok elektronpár donálására képesek, így
bázisnak tekinthetők. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az oldatban a fémionok és a hidrogénionok
vetélkednek a ligandumokért, azaz a két párhuzamos reakció mindig kompetitív reakció.
Vizsgáljuk meg az alábbi rendszert: Ismerjük a fémion és a ligandum egyensúlyi
koncentrációit.

[Cd
2+
] = 10
-3
M, [I
-
] = 3·10
-2
M

β
1
= 3·10
2
, β
2
= 8·10
3
, β
3
= 10
5
, β
4
= 1,2·10
6

Az egyes komplexek koncentrációi:

[CdI
+
] = 3·10
2
·10
-3
· 3 · 10
-2
= 9,0 · 10
-3
M

[CdI
2
] = 8·10
3
·10
-3
· 9 · 10
-4
= 7,2 · 10
-3
M

[CdI
3
-
] = 10
5
·10
-3
· 2,7 · 10
-5
= 2,7 · 10
-3
M

[CdI
4
2-
] = 1,2 · 10
6
·10
-3
· 8,1 · 10
-7
= 9,7 · 10
-4
M

ebből:
=
+ 2
Cd
c 10
-3
+9 · 10
-3
+7,2 · 10
-3
+2,7 · 10
-3
+9,7 · 10
-4
= 2,1 · 10
-2
M
=
÷
I
c 3·10
-2
+9 · 10
-3
+2 · 7,2 · 10
-3
+3 · 2,7 · 10
-3
+4 · 9,7 · 10
-4
= 6,5 · 10
-2
M

Ha ehhez a rendszerhez savat adunk, nem fogja számottevően megváltoztatni a komplexek egyensúlyi
koncentrációját, hiszen a jodidion igen gyenge bázis.

Nézzünk egy másik példát:
Ismerjük a fémion teljes-, a ligandum egyensúlyi koncentrációját.
=
+
Ag
c 10
-2
M, [NH
3
] = 10
-1
M
β
1
=2·10
2
β
2
=2·10
7


8
5
2
2 7 1 2
10 5
10 0 , 2
10
10 10 2 10 10 2 1
] [
÷
÷
÷ ÷
+
· =
·
=
· · + · · +
=
+
Ag
c
Ag M

[Ag(NH
3
)
+
]= 2 · 10
2
· 5 · 10
-8
· 10
-1
= 10
-6
M
48

[Ag(NH
3
)
2
+
]= 2 · 10
7
· 5 · 10
-8
· 10
-2
= 10
-2
M

Az értékek alapján kijelenthető, hogy az ezüst sztöchiometrikusan diammin-komplexében van. Az
ammónia egyensúlyi koncentrációja nagy, 0,1 M. Ha kiszámoljuk az oldat pH-ját:

5
3
2
3
4
10 8 , 1
] [
] [
] [
] [ ] [
÷
÷ ÷ +
· = =
·
=
NH
OH
NH
OH NH
K
B
,

3 5
10 34 , 1 10 8 , 1 1 , 0 ] [
÷ ÷ ÷
· = · · = OH (mol/dm
3
),

pH=11,13.

Nézzük meg, mi lesz a helyzet, ha egy egyértékű erős savval semlegesítjük ezt az oldatot. Az ammónia
egy része protonálódni fog és kialakul egy ammónia-ammóniumion pufferrendszer.
[OH

]=10
-7
esetén tételezzük fel, hogy a [NH
3
]=0,1-x, ahol x az erős asv hatására keletkezett
ammóniumion mennyisége. Behelyettesítve ezeket az értékeket az ammónia bázikus disszociációját
kifejező egyenletbe:

5
7
10 8 , 1
1 , 0
10
÷
÷
· =
÷
·
=
x
x
K
B
,

1,8 · 10
-6
– 1,8 · 10
-5
· x = 10
-7
x,

1,81 · 10
-5
· x = 1,8 · 10
-6
,

X = [NH
4
+
] = 9,95 · 10
-2
,

[NH
3
] = 0,1-0,0995 = 5 · 10
-4
.

Az ezüst összkoncentrációja változatlanul 0,01 M, így egyensúlyi koncentrációja:

[Ag
+
] = M
3
10 64 , 1
0 , 5 1 , 0 1
01 , 0
÷
· =
+ +
.

Ez a számérték azt jelenti, hogy pH=7-nél az ezüstionok jelentős része, 16,4%-a szabadon van, tehát
néhány jellemző ezüst-reakcióval kimutatható lesz.
Az alábbi, 2.7.9.1. táblázatban a jegyzetben előforduló fontosabb komplexképző kationokat és
a hozzájuk kapcsolódó fontosabb, stabil komplexeket képző ligandumokat tüntettük fel.













49





Komplexképző
kation
Koordinációs
szám
Ligandum
Ag
+
2 CN
÷
, NH
3
, S
2
O
3

, SO
3

Pb
2+
4 OH
÷
, Cl
÷

Cu
2+
6 CN
÷
, NH
3
, H
2
O
Cd
2+
4 NH
3
, CN
÷

Zn
2+
4 NH
3
, OH
÷
Hg
2+
4 I
÷
, SCN
÷


Bi
3+
4 I
÷
Sn
2+
4 OH
÷
Sn
4+(*)
6 OH
÷
, Cl
÷


Al
3+
4
6
OH
÷

F
÷

Co
2+
4
6
SCN
÷

NH
3
, H
2
O, Cl
÷
, CO
3

, NO
2
÷


Cr
3+
4
6
OH
÷

H
2
O, NH
3
, SO
4

, Cl
÷
,

Fe
2+
6 CN
÷
Fe
3+
6 CN
÷
, F
÷


Ni
2+
4
6
CN
÷
, dimetil-glioxim
NH
3

(*) A nagy töltés következtében – vizes oldatokban - csak aquakomplex formájában nem
létezik.
2.7.9.1. táblázat: Néhány komplexképző kation és velük stabil komplexet képző ligandumok


50
2.10. Redoxireakciók

Redoxireakciók alatt olyan reakciókat értünk, melynek során az egyik reaktáns elektront ad át
a másiknak, így az egyik reakciópartner töltése pozitívabbá, a másiké negatívabbá válik a reakció
végén. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az egyik reakciópartner oxidációszáma pozitívabb, a másiké
negatívabb lesz a reakció végén.
Az oxidációs szám mesterséges fogalom, azt mondja meg, hogy egy vegyületen belül az
egymással kapcsolódó atomok közül melyik „adja oda‖formálisan a saját elektronját, a hozzá kémiai
kötéssel kapcsolódó másik atomnak. Hogy melyik atomhoz rendeljük a kötő-elektronokat, azt az
atomok elektronegativitása fogja eldönteni. Az oxidációs szám kiszámítása során önkényesen úgy
döntünk, hogy a kisebb elektronegativitással rendelkező atomtól „elvesszük‖ az elektront és
„odaadjuk‖ a nagyobb elektronegativitású atomnak, függetlenül attól, hogy a közöttük lévő kötés
kovalens vagy ionos. Az az atom, amelyik átadja elektronját a folyamat során, lesz a redukálószer,
hiszen a másik atom „gazdagabb‖ lesz egy, vagy több elektronnal a folyamat végén, redukálódik, tehát
oxidációszáma csökken. A másik atom, mely átveszi az elektront a folyamat során, az oxidálószer
lesz, mivel a másik atom oxidációszáma nőni fog a folyamat végére, pozitívabb lesz, tehát oxidálódott.
A folyamatban ugyanannyi elektront adnak át összességében az oxidálódó atomok, mint amennyi
elektronnal gazdagabbak lesznek a redukálódó atomok. Látható, hogy redukció csak oxidációval egy
időben mehet végbe.
A redoxireakcióban több molekula is részt vehet, azaz több anyag is oxidálódhat vagy
redukálódhat, de itt is egyértelműen kijelölhető, hogy mely anyag oxidálódik és melyik redukálódik,
továbbá a leadott és felvett elektronok száma megegyezik egymással. Az esetek döntő többségében
azonban egyértelműen kijelölhető egy redoxi pár, azaz kijelölhető, hogy melyik molekula (ion) (illetve
a molekula mely atomja) oxidálódik, és melyik molekula (ion) redukálódik. Egy adott molekula (ion)
esetén egyértelműen megadható az anyag oxidált és redukált formája a redoxireakcióban és az
összetartozó oxidált és redukált formát redoxirendszernek nevezzük.

ox
1
+ n
1
e
-
red
1
és
red
2
– n
2
e- ox
2


Ahhoz, hogy az elektronváltozás mindkét részfolyamatban ugyanannyi legyen, az első egyenletet n
2
-
vel, a második egyenletet n
1
-gyel be kell szorozni. Összeadva a két egyenletet megkapjuk a keresett
reakcióegyenletet:
n
2
ox
1
+ n
2
n
1
e
-
n
2
red
1
és
n
1
red
2
– n
1
n
2
e
-
n
1
ox
2

÷÷÷÷÷÷÷÷÷÷
n
2
ox
1
+ n
1
red
2
n
2
red
1
+ n
1
ox
2

A vizes közegben végbemenő redoxifolyamatok során sok esetben már az egyenlet felírása során
figyelembe kell venni a víz és disszociációs termékeinek, a hidroxónium- és hidroxidionoknak a
jelenlétét.
Egy redoxireakció lejátszódásának lehetőségét és irányát meghatározhatjuk a két redoxirendszer
elektródpotenciáljának ismeretében.

A továbbiakban jegyzetünkben azt az eljárást követjük, hogy a redoxiegyenletet mindig úgy írjuk fel,
hogy az egyenlet bal oldalán az adott anyag redukált formája, míg a jobb oldalán az oxidált forma
szerepeljen. Ennek megfelelően írjuk fel a redoxipotenciál számítására szolgáló összefüggést is.

2.10.1. A normál elektródpotenciál

Az elemeket elektrokémiai szempontból a Nernst összefüggésből levezethető elektródpotenciállal
jellemezhetjük. Ha az elektród-reakció általnos alakja:

m red n ox +z e-,
akkor:
51
m
red
n
ox
a
a
z
lg
059 , 0
0
+ = c c .

z – az adott elem elektronszám-változása, aox és ared – az oxidált, illetve redukált formák aktivitása
abban az oldatban, amellyel érintkezésben van, a rendszer hőmérséklete pedig 25 °C.
A normál elektródpotenciált (ε
0
) akkor mérhetjük, ha c
a
=1 és a viszonyító elektród a normál
hidrogénelektród, mivel annak megegyezés szerint a potenciálja 0 V.

Néhány elektród normál elektródpotenciálja:

Li/Li
+
-3,00 V Pb/Pb
2+
-0,13 V
K/K
+
-2,92 V H
1/2
/H
+
0,00 V
Ca/Ca
2+
-2,84 V Bi/Bi
3+
+0,23 V
Na/Na
+
-2,71 V Sb/Sb
3+
+0,24 V
Mg/Mg
2+
-2,38 V As/As
3+
+0,30 V
Al/Al
3+
-1,66 V Cu/Cu
2+
+0,34 V
Mn/Mn
2+
-1,05 V 2I
-
/I
2
+0,54 V
Zn/Zn
2+
-0,76 V Ag/Ag
+
+0,81 V
Cr/Cr
3+
-0,71 V Hg/Hg
2+
+0,86 V
Fe/Fe
2+
-0,44 V 2Br
-
/Br
2
+1,07 V
Cd/Cd
2+
-0,40 V Pt/Pt
2+
+1,20 V
Co/Co
2+
-0,27V 2Cl
-
/Cl
2
+1,36 V
Ni/Ni
2+
-0,23 V Au/Au
3+
+1,50 V
Sn/Sn
2+
-0,14 V

A normálpotenciál értékekből számos értékes következtetés vonható le, ami a kémiai analízis
szempontjából fontos lehet. Információkat kaphatunk a fémek savban való oldására, elemi állapot
képződésére redoxireakciókban stb.
Az elemzések során a cink nagy jelentőséget nyer, ha ugyanis cinkporral főzzük 0,1 M
közegben a vizsgálandó oldatunkat, akkor elemi fém formájában tökéletesen kiredukálódik a Cd, Sn,
Pb, Bi, Cu, Ag, Hg, részlegesen válik ki a Co és Ni, míg oldatban marad a K
+
, Na
+
, Mg
2+
, Ca
2+
, Sr
2+
,
Ba
2+
, Al
3+
, Mn
2+
, Fe
2+
. Természetesen ez utóbbi oldatunk Co
2+
-, Ni
2+
-

és nagy mennyiségű Zn
2+
-iont is
fog tartalmazni.
A redukált fém formájában történő leválasztás mennyiségi viszonyait a Nernst egyenlet
alapján számíthatjuk ki.
Vegyük például a
2 Ag
+
+ Zn = 2 Ag + Zn
2+


reakciót. Ez a reakció addig megy, míg a két elektródpotenciál ki nem egyenlítődik, tehát:

ε
Zn
= ε
Ag
.

Feltételezzük, hogy a reakcióban az ezüst kiindulási koncentrációjával(0,02 M) egyenértékű 0,01 M
cinkoldat képződött.
| |
+ ÷
+ = + Ag
Ag Zn
lg
1
059 , 0
) 10 lg(
2
059 , 0
0 2 0
c c
-0,76-0,059=0,81+0,0295·lg[Ag
+
]

lg[Ag
+
]= -1,629/0,0295

lg[Ag
+
]=-55,22

[Ag
+
]=6,026·10
-56
(mol/dm
3
)
52

A reakció végén irreálisan kis értéket kapunk, ez részben azt jelenti, hogy az ezüst maradéktalanul
kiredukálódott az oldatból, másrészt azt, hogy az Avogadro szám reciprokánál kisebb érték kémiai
tartalmat nem hordoz, csak valószínűséget fejez ki.
Ha ugyanezt a számítást elvégezzük a Cd
2+
tartalmú oldat cinkporos redukciójára, végeredményként
azt kapjuk, hogy

[Cd
2+
] = 10
-14
M

Látható, hogy ez a redukció is kvantitatív módon végbemegy, a kadmiumion koncentrációja a reakció
végén mégis több, mint 41 nagyságrenddel nagyobb lesz.


2.10.2. A redoxipotenciál

A redoxireakció lejátszódásának termodinamikai feltétele, hogy a negatívabb redoxipotenciálú
rendszer esetén a redukált és a pozitívabb redoxipotenciálú rendszer esetén az oxidált forma legyen
jelen. Ez esetben a reakció iránya olyan, hogy a negatívabb redoxipotenciálú rendszer redukált formája
oxidálódik és a pozitívabb rendszer oxidált formája redukálódik.
Példaként vizsgáljuk meg a cink és a réz oldódását sósavban. (Vizsgáljuk meg példaként az
c=c° esetet; a jelölés magyarázatát lásd a következő oldalon.)

0,0 1,36 0,34 -0,76
/Zn
2+
Zn H
2
/ H
+
Cu/Cu
2+
Cl
-
/Cl
2
redoxpotenciál
- +

Zn + 2 H
+
÷ Zn
2+
+ H
2


Három redoxirendszert kell összehasonlítanunk, a Zn/Zn
2+
(illetve Cu/Cu
2+
), a H
2
/H
+
és a Cl
÷
/Cl
2

rendszereket. A Zn/Zn
2+
és a H
2
/H
+
rendszerek összehasonlításából látható, hogy a negatívabb
redoxipotenciálú rendszer esetén a redukált (Zn) és a pozitívabb rendszer esetén az oxidált (H
+
) forma
van jelen. Tehát a reakció lejátszódásának termodinamikai feltétele teljesül, így a cink sósavban
hidrogénfejlődés közben oldódhat. Réz esetén a helyzet fordított. A Cu/Cu
2+
és H
2
/H
+
összehasonlítása
alapján a negatívabb redoxipotenciálú rendszer esetén az oxidált (H
+
) és a pozitívabb redoxipotenciálú
rendszer esetén a redukált forma (Cu) van jelen, tehát a reakció lejátszódásának termodinamikai
feltétele nem teljesül, így a réz sósavban hidrogén gáz fejlődése közben nem oldódhat. A
legpozitívabb redoxipotenciálú rendszer (Cl
÷
/Cl
2
) esetén a redukált forma (Cl
÷
) van jelen a sósavas
oldatban, így a redoxipotenciálok összehasonlítása alapján az is megállapítható, hogy a Cl
÷

redoxireakcióban nem vesz részt, tehát klórgáz nem fejlődhet. Összefoglalva tehát megállapítható,
hogy sósavban a cink oldódhat hidrogén gáz fejlődése közben, a réz pedig nem.
A fémek nem oxidáló savakban való oldásának folyamatát úgy is felfoghatjuk, hogy a fémnek
a savba való behelyezésével rövidre zárt galvánelemet hozunk létre. A fémnek hármas szerepe is van a
folyamatban: maga a fém lesz az egyik elektród, segédelektródként viselkedik a hidrogén-elektród
esetében, valamint a fém anyaga köti össze az elektródot a segédelektróddal (rövidre zárja a két
elektródot).
A cink-sósav rendszer esetében a negatív elektród (az anód) a cink, a pozitív elektród a
hidrogénelektród. Az anódon oxidáció zajlik (fémoldódás), a katódon redukció (H
2
gáz fejlődése).
A réz-sósav rendszer esetében a hidrogénelektród lesz a negatív elektród, tehát itt oxidáció
kellene történjen, azonban a rendszerben nincs hidrogén gáz, ami oxidálódhatna, a réz lesz a katód, itt
redukció kellene történjen, azaz fém réz kellene kiváljon. Rézionokat viszont nem tartalmaz a
rendszerünk. Tehát ebben a „galvánelemben‖ nem megy végbe semmilyen folyamat.
Egy redoxirendszer redoxipotenciálját (c) és a redoxipotenciál koncentrációfüggését a Nernst-
egyenlet alapján számíthatjuk. Ha a redoxireakció általános alakja az alábbi és a hőmérséklet 25 °C:
53

a red ÷ b ox + z e
÷
,

akkor
a
b
red
ox
z ] [
] [
lg
059 , 0
0
+ = c c

Az ε
0
(standard redoxipotenciál) egy adott hőmérsékleten állandó és értékét fizikai-kémiai
táblázatokból vehetjük. A reagáló anyagok koncentrációjának ismeretében lehetőségünk van arra,
hogy az c értékét kiszámítsuk, és így a reakció lehetséges lejátszódását, illetve irányát is megadhatjuk.
Érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy milyen információ nyerhető az ε
0
értékek
összehasonlítása alapján, hiszen ezek táblázatból könnyen kiolvashatók és használatukhoz nincs
szükség a redoxiegyenletek felírására és E kiszámítására. Szigorúan véve az ε
0
értékek
összehasonlítása az (|ox|
b
/|red|
a
)=1 esetre vonatkozik. Ha (|ox|
b
/|red|
a
)<1, ε<ε
0
és ha (|ox|
b
/|red|
a
)>1,
ε>ε
0
. Ezek alapján tehát olyan esetekben, mikor a negatívabb standard redoxipotenciálú (ε
0
) rendszer
redukált és a pozitívabb rendszer oxidált formája van csak jelen, nincs szükség az ε kiszámítására
ahhoz, hogy eldöntsük, hogy a reakció termodinamikailag végbemehet-e, vagy sem.
Bonyolultabb redoxirendszereknél, ahol a redoxipotenciál nemcsak a redukált és oxidált forma
koncentrációjától függ, a helyzet kissé bonyolultabb. Példaként nézzük meg a pH szerepét:

a red ÷ b ox + c H
+
+ n e
÷
,


a
c b
red
H ox
n ] [
] [ ] [
lg
059 , 0
0
+
·
+ = c c =


c
a
b
H
n red
ox
n
] lg[
059 , 0
] [
] [
lg
059 , 0
0
+
+ + = c c

A redoxipotenciál kifejezése tehát még egy taggal bővült, amit ugyancsak figyelembe kell vennünk a
redoxipotenciál kiszámításánál. Ez alapján tehát, ha a pH növekszik, a redoxipotenciál negatívabbá
válik. Szigorúan véve tehát itt az ε
0
értékek összehasonlítása az (|ox|
b
/|red|
a
)=1 és pH=0 (|H
+
|=1)
esetre (illetve (|ox|
b
|H
+
|
c
/|red|
a
)=1) vonatkozik. (Konkrét példa található a 3.5.6.1. ábrán)
A redoxipotenciálok összehasonlítása egyszerű és szemléletes képet ad a reakciók
lejátszódásáról, de a reakció lejátszódásának csupán szükséges, de nem elégséges feltételét adja meg.
Van számos egyéb feltétel (pl. kinetikus energiagát, passziválódás stb.) melyek a reakció lejátszódását
szintén megszabják, és amelyeket összefoglalóan a reakció lejátszódása kinetikai feltételének
nevezünk.
Igen nehéz általános érvényű szabályokat megállapítani a kinetikai feltételekre, azokat,
amennyiben egy reakció gátló tényezőjeként hatnak, ugyanúgy meg kell tanulnunk, mint ahogy
megtanuljuk a reakcióegyenletek felírását. A példa kedvéért két szabályt említünk, mely jól
használható a gyakorlatban:
a) ha a reakció lejátszódásának kinetikus energiagátja van, a hőmérséklet emelése a reakció
lejátszódását lehetővé teheti.
b) Fémek savban való oldásánál, ha a reakciótermék nem oldódik az adott közegben, amiben a fémet
oldani szeretnénk, rendszerint leválik a fém felületére és összefüggő rétegként megakadályozza a fém
további oldódását.
A kinetikai feltételek sokszínűsége az oka annak is, hogy habár a reakció lejátszódásának
termodinamikai feltételét a redoxipotenciálok alapján megállapíthatjuk, az esetleg lehetséges több
párhuzamos reakcióból nem mindig tudjuk kiválasztani, hogy melyik fog, vagy melyik fog döntő
mértékben lejátszódni.
Példaként vizsgáljuk meg a cink oldódását kénsavban. A felírható néhány fontosabb
redoxrendszer a következő:

54
Zn/Zn
2+
: ε
0
= ÷0,76 V H
2
/H
+
: ε
0
= 0,0 V
H
2
SO
3
/SO
4

: ε
0
= +0,17 V
S/SO
4

: ε
0
= +0,36 V
H
2
S/SO
4

: ε
0
= +0,31 V

A redoxipotenciálokból látható, hogy a cink (negatívabb redoxirendszer redukált formája) többféle
termék képződése közben oldódhatna kénsavban, mivel a pozitívabb redoxipotenciálú rendszerek
mindegyikénél az oxidált forma (szulfátion) van jelen. Elméletileg tehát a szulfát redukálódhatna kén,
szulfid és szulfit képződése közben is. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy hideg, vizes oldatban a
szulfát rendkívül stabil és nem redukálható (kinetikus gátlás). Ennek következménye, hogy a cink
kénsav oldatban csupán hidrogén fejlődése közben oldódik. Más azonban a helyzet, ha a fémet forró,
tömény kénsavban oldjuk. Ebben az esetben a reakció főleg a szulfát redukciójával megy végbe, és
túlnyomórészt kéndioxid fejlődik, ami a szulfát redukciójakor keletkező, a közegben instabil kénessav
bomlásának a következménye.
Másik példaként nézzük meg a cink oldódását salétromsavban. A salétromsav közismerten jó
oxidálószer és ennél a savnál is számos redoxirendszer írható fel, mely a nitrát redukcióját mutatja. Az
alábbiakban látható néhány példa:

Zn/Zn
2+
: ε
0
= ÷0,76 V H
2
/H
+
: ε
0
= 0,0 V
HNO
2
/NO
3
÷
: ε
0
= +0,93 V
NO/NO
3
÷
: ε
0
= +0,96 V
NO
2
/NO
3
÷
: ε
0
= +0,80 V
N
2
O/NO
3
÷
: ε
0
= +1,18 V
NH
4
+
/NO
3
÷
: ε
0
= +0,88 V

A salétromsav könnyen redukálódik (jó oxidálószer) többféle termék keletkezése közben, melyek
aránya vagy mennyisége a sav koncentrációjától és a reakciópartner anyagi minőségétől függ.
Keletkezhet hidrogén, különféle nitrogén oxidok, salétromossav, nitritek, hidroxil-amin és
ammóniumsók is. A legtöbb esetben a redukció első lépéseként salétromossav keletkezik, amely
tovább bomlik híg savas oldatban nitrogén-monoxid (3 HNO
2
NO
3
÷
+2 NO + H
+
+ H
2
O), tömény
oldatban nitrogén-dioxid fejlődése mellett (2NO
2
+ H
2
O HNO
2
+ HNO
3
). Redukálószer
jelenlétében a salétromossav kisebb oxidációfokú nitrogén-oxidokká, nitrogénné, vagy ammóniává
redukálódik.
A fentiekben láthattuk, hogy a redoxipotenciálok fontos segédeszközök a reakciók lefutásának
eldöntéséhez, de semmit sem mondanak arról, hogy a reakció kinetikusan gátolt-e, továbbá összetett
rendszerek és több lehetséges reakció esetén bonyolult matematikai műveletet kell elvégezni, hogy a
legvalószínűbb reakciót kiválasszuk (c° használata itt általában nem elegendő). Felmerül tehát annak
az igénye, hogy általános elveket fogalmazzunk meg, melyek alól természetesen vannak kivételek, de
a legtöbb esetben jól használhatók.
A fémek savban való oldásával kapcsolatban is a tapasztalatok alapján megfogalmazható
néhány szabály, mely a gyakorlatban jól használható:

1. Negatív redoxipotenciálú fémek nem oxidáló savakban (pl. HCl) hidrogén gáz fejlődése
közben oldódnak, pl.:

Zn + 2 HCl ÷ ZnCl
2
+ H
2
|

Pozitív redoxipotenciálú fémek nem oxidáló savakban nem oldódnak.

2. Negatív redoxipotenciálú fémek híg kénsavban hidrogén gáz fejlődése közben oldódnak, pl.:

Zn + H
2
SO
4
÷ ZnSO
4
+ H
2
|

Pozitív redoxipotenciálú fémek híg kénsavban nem oldódnak.
55
Forró, tömény kénsavban a pozitív és a negatív standardpotenciálú fémek is kéndioxid
fejlődése közben oldódnak, pl.:

Zn + 2 H
2
SO
4
÷ ZnSO
4
+ SO
2
| + 2 H
2
O
Cu + 2 H
2
SO
4
÷ CuSO
4
+ SO
2
| + 2 H
2
O

3. A fémek salétromsavas oldása során többféle reakciótermék keletkezhet.
Közepesen tömény (30 m/m%) salétromsavban a fémek (pozitív és negatív redoxipotenciálú
egyaránt) túlnyomórészt nitrogén-monoxid (NO) fejlődése közben oldódik, pl.:

3 Zn + 8 HNO
3
÷ 3 Zn
2+
+ 2 NO | + 6 NO
3

+ 4 H
2
O

Tömény salétromsavban a fémek túlnyomórészt nitrogén-dioxid (NO
2
) fejlődése mellett
oldódnak, pl.:

Bi + 6 HNO
3
÷ Bi
3+
+ 3 NO
3
÷
+ 3 NO
2
| + 3 H
2
O


2.10.3. Redoxirendszerek egyensúlyi állandója

Az előzőekben leírt összefüggések egyszerűen leírhatók a következő egyenlettel:

n
2
·ox
1
+ n
2
·red
2
n
2
· red
1
+ n
1
·ox
2


Erre a redoxireakcióra is felírhatjuk az egyensúlyi állandót leíró összefüggést

1 2
1 2
] [ ] [
] [ ] [
2 1
2 1
n n
n n
red ox
ox red
K =

A kapcsolat az egyensúlyi állandó (K) és a normálpotenciálok között felírható, ha a
redoxipotenciálokat leíró egyenlőség mindkét oldalát beszorozzuk n
1
·n
2
-vel:

] [
] [
lg
059 , 0
] [
] [
lg
059 , 0
2
2
2
2 1
2
0 2 1
1
1
1
2 1
1
0 2 1
red
ox
n
n n n n
red
ox
n
n n n n · + · · = · + · · c c

Az így kapott egyenletet egyszerűsítve és rendezve:

2
2
1
1
] [
] [
lg 059 , 0
] [
] [
lg 059 , 0 ) (
1
1
2
2 2
0
1
0 2 1 n
n
n
n
red
ox
red
ox
n n ÷ = ÷ · · c c

A keresett kapcsolatot megtaláljuk, ha elvégezzük a logaritmusos tagok összevonását:

2 1
2 1
] [ ] [
] [ ] [
lg 059 , 0 ) (
1 2
1 2 2
0
1
0 2 1 n n
n n
ox red
red ox
n n = ÷ · · c c

Még áttekinthetőbb a helyzet, ha bevezetünk egy egyszerűsítést:

059 , 0
) (
2
0
1
0 2 1
c c ÷ ·
=
n n
A

56
mert ekkor K=10
A


Ha a K értéke nagy, a reakció teljesen végbemegy, ha nagyon kicsi, akkor nem játszódik le a folyamat.


2.10.4. A redoxipotenciál értékét befolyásoló tényezők

2.10.4.1. A koncentráció hatása a redoxipotenciál értékére

A redoxifolyamatok olyan irányban mennek végbe, hogy a pozitívabb redoxipotenciálú
rendszer a kevésbé pozitívat oxidálja. A redoxipotenciál értéke a Nernst összefüggés értelmében függ
a résztvevő anyagok koncentrációjától, így a redoxipotenciál értéke az anyagok koncentrációjának
növelésével vagy csökkentésével a megfelelő irányba eltolható.

] [
] [
lg
059 , 0
0
red
ox
n
+ = c c .

A redukált alak koncentrációjának csökkentésével a redoxipotenciál pozitívabbá válik, a rendszer
oxidálóképessége nő. Az oxidált forma koncentrációjának csökkentésével viszont a rendszer
redukálóképessége nő. Ha a reagáló rendszerek standardpotenciáljai között nem túl nagy a különbség,
akkor a koncentrációk változtatásával a redoxireakció irányát könnyen befolyásolhatjuk. A
koncentrációt nagymértékben megváltoztathatjuk úgy, hogy valamelyik iont nehezen oldódó csapadék
formájába alakítjuk, vagy komplexképzővel komplexáljuk.
A jodidion és a vas(III) közötti reakció:

2 I

+ 2 Fe
3+
I
2
+ 2 Fe
2+
lgK= 4 K=10
4


egyensúlyi reakció, nem megy végbe teljesen, amit a K kis értéke is jelez. Ha viszont a jodidiont nagy
feleslegben alkalmazzuk, vagy a képződő jódot szerves fázisba rázzuk át, akkor a jód/jodid hányados
logaritmusa negatívvá válik, a rendszer redoxipotenciálja kisebb lesz, mint E
0
, így teljesen végbemegy
a reakció.
Meg is fordíthatjuk akár a reakció irányát is, ha a jódoldatot feleslegben alkalmazzuk, ekkor a
vas(II) ionok oxidálódnak, miközben a jód jodiddá redukálódik.


2.10.4.2. A közeg pH-jának hatása a redoxipotenciál értékére

A redoxireakciókat a pH-tól való függésük alapján két nagy csoportba sorolhatjuk.
Az első csoportba azok a reakciók tartoznak, melyeknél a redoxireakcióban nem szerepel a
hidrogénion, csupán a rendszer oxidált-redukált formája. Ezek a reakciók is érzékenyek lehetnek a pH-
ra, mert a redoxireakciót követő, vagy az azt megelőző kémiai reakciókban a hidrogénion már
szerepelhet. Az előzőekben említett vas(III)-jodidion redoxireakcióban nem látszik a hidrogénion
szerepe, azonban a savas közeg biztosítása fontos, mert a zavaró mellékreakciót:

Fe
3+
+ H
2
O Fe(OH)
2+
+ H
+


ami a vas(III)ionok aktivitásának jelentős csökkentésével nagymértékben csökkentené a
redoxipotenciál értékét, csak így tudjuk kiküszöbölni.
A másik csoportba azok a reakciók tartoznak, melyeknél a redoxireakcióban (az alábbiak un.
félreakciók) a hidrogénion is részt vesz. Ilyen pl.:

H
3
AsO
3
+ H
2
O H
3
AsO
4
+ 2 H
+
+ 2e
-

2 Cr
3+
+ 7 H
2
O Cr
2
O
7
2–
+ 14 H
+
+ 2e
-

Mn
2+
+ 4 H
2
O MnO
4

+ 8 H
+
+ 5e
-
.
57

Ilyen esetben a hidrogénion-koncentráció is szerepel a Nernst egyenletben.
A reakció általános redoxiegyenlete:

red. ox + mH
+
+ ne
A redoxipotenciál:

] [
] [ ] [
lg
059 , 0
0
red
H ox
n
m +
·
+ = c c .
Az egyenlet megoldása:

pH
n
m
red
ox
n
059 , 0
] [
] [
lg
059 , 0
0
÷ + = c c .

A redoxipotenciál pH-tól való függése nagyon sok esetben felhasználható. A MnO
4
-/
Mn
2+
rendszer
redoxipotenciálja pH=6-nál +0,94, pH=3-nál +1,23 V. Így pH=6 közegben a permanganát csak a
jodidiont oxidálja (ε
0
=0,53), a keletkező jód szerves közegbe kirázható, a mellette lévő bromid- és
kloridion változatlan marad. Majd pH=3-nál a bromidion is oxidálódik, ez is eltávolítható és a
kloridion visszamarad
Egy másik példa az arzenát és a jodid reakciója:

AsO
4
3-
+ 2 I
-
+ 2 H
+
AsO
3
3-
+ I
2
+ H
2
O.

Legyen a jodidion-koncentráció 0,3 M. Látható, hogy a jodid-jód rendszer redoxipotenciálja független
a pH-tól, míg az arzenit-arzenát rendszeré függ attól.
Felírjuk a redoxipotenciálokat:

V I
I I
57 , 0 ) 5 , 0 ( 059 , 0 54 , 0 ] lg[ 059 , 0
0
/ 2
2
= ÷ · ÷ = ÷ E =
÷
÷
c

] [
] [ ] [
] [
] [ ] [
0
/
3
3
2 3
4
3
3
2 3
4
3
4
3
3
lg 0295 , 0 56 , 0 lg
2
059 , 0
÷
+
÷
÷
+
÷
÷ ÷
· ·
+ = + E =
AsO
H AsO
AsO
H AsO
AsO AsO
c .

Az egyensúly feltételéből (
÷ ÷ 3
4
3
3
/ AsO AsO
c =
2
/ 2 I I
÷
c ) kiszámolhatjuk a hidrogénion-koncentrációtól függő
arzenit-arzenát arányt:

0,57=0,56 + 0,0295 lg
] [
] [ ] [
3
3
2 3
4
÷
+
÷
·
AsO
H AsO

] [
] [ ] [
3
3
2 3
4
÷
+
÷
·
AsO
H AsO
=2,14,

kicsit átrendezve:
] [
] [
3
3
3
4
÷
÷
AsO
AsO
2
] [
14 , 2
+
=
H


Ebből világosan látható, hogy a hidrogénion-koncentráció növekedésével az arzenát a jodidot jóddá
oxidálja. Ha emeljük a pH-t, ezzel ellentétes folyamat indul meg, a reakció az alsó nyíl irányába
tolódik el, egy dologra kell csak figyelnünk, a reakció savtermelő, így a nagyobb pH biztosítása
érdekében pufferoldatban kell dolgoznunk.





58
2.10.4.3. Csapadékleválás hatása a redoxireakciókra

A réz(II)ionok jodidionokkal az alábbi reakcióba lépnek:

2 Cu
2+
+ 4 I
-
÷ 2 CuI+ + I
2
.

A reakciót gondolatban két lépésre bonthatjuk. Az első lépés egy redoxi folyamat:

2 Cu
2+
+ 2 I
-
= 2 Cu
+
+ I
2
.

A második lépés a csapadékképződés:

Cu
+
+ I
-
= CuI+

A 2I
-
/I
2
rendszer redoxipotenciálja 0,54 V, a Cu
+
/Cu
2+
rendszeré 0,17 V, ezért a reakciót a következő
formában várnánk:

2 Cu
+
+ I
2
2 Cu
2+
+ 2 I
-
.

Az egyensúlyi állandó:
] [ ] [
] [ ] [
2
2
2 2 2
I Cu
I Cu
K
+
÷ +
= .
Az egyensúlyi állandó log értéke:

33 , 12
059 , 0
) 17 , 0 54 , 0 ( 1 2
=
÷ · ·
= A

K= 10
12,33
=2,15·10
12
.

A K viszonylagos nagy értéke azt jelzi, hogy ha réz(II) oldathoz jodidionokat adunk, nem
következhetne be a reakció.
Szerencsére a jodidionok jelenléte jelentősen csökkenti a réz(I)ionok koncentrációját, mivel
azonnal csapadék válik le. Ha feltételezzük, hogy az oldatunkban az egyensúlyi [I
-
]=10
-1
M, akkor az
oldhatósági szorzatból (lásd: 2.11.2. fejezet) kiszámolható a réz(I)ionok maximálisan jelen lévő
koncentrációja.

L=10
-12
= [Cu
+
] [I
-
] = [Cu
+
]·10
-1


[Cu
+
] =10
-11
M

Ha feltételezzük, hogy eredetileg 0,01 M-os Cu
2+
oldatból indultunk ki, és ennek megfelelően a
reakcióban 5·10
-3
M koncentrációban keletkezett jód, akkor az értékeket behelyettesítve a redoxi-
egyensúlyi állandó képletébe kiszámolhatjuk a réz(II) egyensúlyi koncentrációját:

3 2 11
2 1 2 2
12
10 5 ) 10 (
) 10 ( ] [
10 15 , 2
÷ ÷
÷ +
÷
· ·
·
= · =
Cu
K , innen:

5
2
3 22 12
2
10 04 , 1
10
10 5 10 10 15 , 2
] [
÷
÷
÷ ÷
+
· =
· · · ·
= Cu M.

59
Az eredmény világosan mutatja, hogy a réz(II)ionok 99,9%-a redukálódott, azaz a csapadék képződése
rendkívüli módon befolyásolta a folyamatot (azaz a reakció nem egyensúlyi folyamat, gyakorlatilag
egyirányúnak tekinthető).


2.10.4.4. A standard formálpotenciál

A redxipotenciálok kiszámítása során mindig azt feltételeztük idáig, hogy a tiszta oldószerben csak a
redoxifolyamatokban részt vevő ionok vannak jelen, idegen ionok nem találhatók a rendszerben. A
gyakorlatban azonban már amikor feloldjuk az anyagainkat kölcsönhatások lépnek fel a fémionok és
az oldószer molekulái között, pl.: hidratálódnak az ionok, komplexképzés megy végbe, stb. Idegen
ionok is jelen lehetnek a rendszerünkben, amelyek részben az oldat ionerősségét változtathatják meg,
de különböző komplexképzési folyamatok is lejátszódhatnak a szennyező ionok és a kationok között,
így megváltozik a fémionok eredeti koncentrációja.

Az oldat ionerősségének változása az aktivitási koefficiensek megváltoztatása útján hatást gyakorol a
redoxipotenciálra. A Nernst-Peters egyenlet ugyanis aktivitásokra vonatkozik, de idegen ionoktól
mentes, híg oldatok esetén nem követünk el nagy hibát, ha az aktivitások helyett a koncentrációkkal
számolunk. Az oldat ionerősségének változása azonban megváltoztatja az aktivitási koefficienseket is,
ami a redoxipotenciál-értékek változását eredményezi. Az aktivitási koefficiensek (f) ismeretében az
ioerősség-változás hatása a redoxipotenciálra is kiszámítható. A Nernst-Peters egyenlet a
következőképpen írható fel:

| |
| | red f
ox f
n
red
ox
lg
059 , 0
0
· + = c c .

Mivel az oldatban az oxidált, illetve redukált forma koncentrációja a komplexképzési folyamatok, stb.
Következtében lecsökken, az aktuális koncentrációk a következőképpen adhatók meg:

[ox] = γ
ox
[ox]
T
, illetve [red] = γ
red
[red]
T
,

ahol:
[ox]
T
és [red]
T
az oxidált, illetve redukált forma analitikai (totál) koncentrációja,



| |
| | ox
ox
T
ox
= ¸ és
| |
| | red
red
T
red
= ¸ .


Ezeket behelyettesítve az előbbi egyenletbe, a Nernst-Peters egyenlet az alábbiak szerint írható fel:


| |
| |
| |
| |
T
T
ox
red
T ox
T red
red
ox
n n red
ox
n
lg
059 , 0
lg
059 , 0
lg
059 , 0
0 0
+ + = · + =
¸
¸
c
¸
¸
c c ,


'
0 0
lg
059 , 0
c
¸
¸
c = +
ox
red
n
,

ahol
'
0
c az adott körülményekre érvényes formálpotenciál.


60
A formálpotenciált felhasználva az adott rendszerre érvényes Nernst-Peters egyenlet:

| |
| |
T
T
red
ox
n
lg
059 , 0
'
0
+ = c c

2.10.4.5. Komplexképzés hatása a redoxipotenciál értékére

Komplexképző ligandumok jelenléte az oldatban jelentősen megváltoztatja a rendszer
redoxipotenciálját, mert a redoxifolyamatban szereplő fémion(ok) koncentrációját csökkenti.
Vegyük az alábbi redoxirendszert:
M
2+
+ e
-
M
+


Az X komplexképző ligandummal az oxidált forma MX
+
, MX
2
, MX
3
-
, MX
4
2-
, a redukált forma M
1
X,
M
1
X
2
-
típusú komplexeket képez.

Az oxidált forma koncentrációja
+ 2
M
C =[M
2+
]+[ MX
+
]+[ MX
2
]+[ MX
3
-
]+[ MX
4
2-
],

a redukált forma koncentrációja
+
M
C =[M
+
]+[ M
1
X]+[ M
1
X
2
-
].

A komplexképzésnél leírtak alapján
[M
2+
]=
+ 2
M
o
+ 2
M
C és [M
+
]=
+
M
o
+
M
C ,

ahol
4
4 3 2 1
3
3 2 1
2
2 1 1
] [ ] [ ] [ ] [ 1
1
2
÷ ÷ ÷ ÷
+ + + +
=
+
X K K K K X K K K X K K X K
M
o ,
és
2
2 1 1
] [ ] [ 1
1
÷ ÷
+ +
=
+
X K K X K
I I I M
o .

K
1
, K
2
, K
3
és K
4
az [M
2+
] fémion,
I
K
1
és
I
K
2
pedig a M
+
fémion komplexei megfelelő lépcsőzetes
stabilitási állandóinak az értéke és [X
-
] a komplexképző ligandum egyensúlyi koncentrációja.
(Látható, hogy a 2.10.4.4. fejezetben leírt példától eltérően itt más a szorzó, ugyanis α = 1/γ.)
Az egyenletünkkel leírt redoxifolyamat redoxipotenciálja tehát a következő:
+ +
+ +
· + =
M M
M M
c
c
o
o
c c
2 2
lg 059 , 0
0
, azaz
+
+
+
+
· + · + =
M
M
M
M
c
c
2 2
lg 059 , 0 lg 059 , 0
0
o
o
c c .
Legyen
+
+
+ =
M
M
o
o
c c
2
lg 059 , 0
'
0
, ekkor a redoxipotenciál formálpotenciálként (lásd: 2.10.4.4.) írható
le :
+
+
· + =
M
M
c
c
2
lg 059 , 0
'
0
c c

Abban az esetben, ha csak az oxidált vagy redukált forma képez a ligandummal komplexet, az o
értéket ennek megfelelően alkalmazzuk. Tipikus példa erre a vas(III)-vas(II) rendszer fluoriddal
történő komplexképzése. Fluoridionokkal csak a vas(III) képez nagy stabilitású [FeF
6
]
3-
komplexet,
így gyakran alkalmazzuk ezt az eljárást a vas(III)ionok zavaró hatásának megszüntetésére. Azonban
ilyen esetben a vas(III)-vas(II) rendszer redoxipotenciálja oly mértékben válik negatívvá, hogy a jód-
jodid rendszer is oxidálni tudja.
61
2.11. Csapadékos reakciók

Csapadékos reakciókról csakis oldatban végbemenő reakciók esetén beszélhetünk.
Tulajdonképpen csak gyakorlati szempontok alapján különítjük el a csapadékos reakciókat, hiszen
csapadék képződhet redoxireakcióban:

2 Fe
3+
+ 3 H
2
S = 2 FeS +S + 6 H
+


sav-bázis reakcióban:

SiO
3
2–
+ 2 H
+
= H
2
SiO
3
,

de az esetek nagy részében a csapadékképződés a komplexképzéses reakciókhoz áll közelebb. A
csapadék kiválásának oka az ionos karakter csökkenése, kovalensebb karakterű kötések kialakulása.


2.11.1. A csapadék leválása

A csapadék képződése során új, szilárd fázis alakul ki. Ehhez az kell, hogy az oldat túltelítetté
váljon, kristálygócok képződjenek, majd ezek a gócok növekedésnek induljanak. A gócképződés
sebessége a relatív túltelítettséggel egyenesen arányos, ha ez hirtelen változik (pl.: hirtelen lehűtjük a
túltelített oldatot) finom eloszlású csapadék képződik. A gócnövekedés az abszolút túltelítettség
függvénye.
Finom eloszlású csapadék képződése is lehet kívánatos, pl. ha igen kis mennyiségű anyagok,
szennyezés kimutatásáról van szó, mert könnyebben észlelhető. Ha szükséges, segédanyagok,
védőkolloidok alkalmazásával elő is segítjük a folyamatot, meggátolva ezzel a nagyobb méretű
részecskék képződését.
Amikor munkánk során a képződött csapadék elkülönítése a cél, már előnytelen a finom
eloszlás, hiszen az ilyen csapadék nem, vagy csak nehezen szűrődik. Az ilyen csapadékot melegítéssel
alakíthatjuk könnyen szűrhetővé, „öregítjük‖ a csapadékot. Hő hatására ugyanis a csapadékok döntő
részének oldhatósága nőni fog (kivétel ez alól néhány alkáliföldfém csapadék), s az oldhatóság függ a
részecskék méretétől is. Az ismert oldhatóság értékek mindig 1-2 μm-nél nagyobb részecskékre
vonatkoznak, e méret alatt jelentős oldhatóság-növekedés következik be. Pl. a bárium-szulfát 0,2 μm-
es részecskéinek oldhatósága az irodalmi érték kétszerese, míg a 0,02 μm-es részecskéké ezerszerese!
Így tehát amikor a nagy részecskékre nézve az oldatunk már telített, a kicsikre nézve még telítetlen,
így azok oldódni fognak. Így viszont a nagy részecskékre nézve az oldatunk túltelítetté válik, és az
oldott anyagunk a nagy részecskék felületén ki fog válni, azok tovább nőnek. A folyamat
eredményeképpen a kis részecskék eltűnnek az oldatból, a nagy részecskék mérete nő, így jobban
szűrhetővé válik anyagunk.
Sok csapadéknak sajátsága, hogy többféle módosulatban létezik. Először mindig a
kegkevésbé stabil módosulat képződik, majd ez lépésekben alakul át a legstabilabb formává
(Ostwald). Ismeretes, hogy a nikkel- és kobalt-szulfid savas közegből nem választható le, azonban a
leválasztott csapadék híg savakban már nem oldódik. Ennek a jelenségnek az az oka, hogy először a
két fém-szulfid instabil formája keletkezik, amely savban oldódik, így savas közegben le sem válik. A
levált szulfid-csapadék viszont azonnal átalakul egy másik módosulattá, amely híg savban már
oldhatatlan.
A csapadékok leválását, tulajdonságait, oldódását számos tényező befolyásolja. A hőmérséklet
szerepét már említettük, de jelentős hatása van az oldószernek is. Oldószercserével jelentősen
csökkenteni lehet a csapadékok oldhatóságát, így növelve kimutathatóságukat.
Az oldatban található idegen ionok – komplexképzés, kémiai reakciók miatt – jelentős hatással
lehetnek az oldhatósági viszonyokra. (Kisebb mértékben az aktivitási koefficiens változtatása miatt
még reakció nélkül is van hatás.) A leváló csapadék mindig adszorbeál ionokat felületén, az
indifferens ionok közül mindig a nagyobb töltésű, illetve nagyobb koncentrációban jelen lévő ion
adszorbeálódik jobban.
62
Érdekes jelenség az együtt-leválás, olyan ion is leválhat csapadékként csapadékunkkal, ami –
az adott körülmények között – nem válna le. Pl. pH<5 közegben a cink-szulfid nem választható le,
azonban kadmium- (esetleg réz-, ólom-, bizmut-, stb.) szulfid leválasztása során savas közegben a
jelen lévő cink 50-80%-a is szulfidként válik le, így a cink későbbi kimutatása az oldatból nehézzé,
esetleg lehetetlenné válik.


2.11.2. Az oldhatósági szorzat és az oldhatóság

Amikor egy nehezen oldódó csapadékot leválasztunk (vagy éppenséggel egy nehezen oldódó
anyagot vízbe helyezünk, hogy feloldjuk) heterogén rendszert hozunk létre, melyben a szilárd fázis és
a cseppfolyós fázis között egy sajátságos dinamikus egyensúly alakul ki. Erre az egyensúlyra jellemző,
hogy időegység alatt ugyanannyi anyag megy oldatba, mint amennyi szilárd fázis alakjában kiválik az
oldatból. Az egyensúly kialakulása nem pillanatszerű. Ezt követően a folyadék fázis, az oldat már nem
képes több anyagot feloldani, arra nézve telítetté válik az adott hőmérsékleten. A telített oldat
koncentrációja – adott körülmények között – jellemző az anyagra, állandó, melyet moláris
oldhatóságnak nevezünk (S mól/dm
3
).
Az anyaggal telített oldatban az alábbi egyensúlyok vannak jelen:

MA
(s)
Ma
(aq)
M
+
+ A
-
.

Tehát az oldott molekulák egyensúlyban vannak a szilárd fázissal, valamint a disszociált ionokkal. Az
első lépés egyensúlyi állandója:
) (
) ( 0
s
aq
MA
MA
a
a
S = .
Mivel a szilárd fázis aktivitását egységnyinek tekinthetjük, a kifejezésünk a következőképpen
egyszerűsödik:
.
) (
0
konst a S
aq
MA
= =

A telített oldat az oldott anyag egy részét disszociálatlan formában tartalmazza, ennek koncentrációja
állandó és nem függ egyéb más egyensúlyoktól. S
0
az ún. belső (intrinsic) oldhatóság.
A második folyamat egyensúlyi állandója:

) ( aq
MA
A M
d
a
a a
K
÷ +
·
= .

K
d
az MA elektrolit disszociációs állandója és egyenlő a képződési állandó reciprokával.

' 0
.
d
A M
d
K konst a a S K = = =
÷ +


'
d
K az abszolút (termodinamikai) oldhatósági állandó, vagy aktivitásszorzat. Ennek alapján
kimondható, hogy az MA anyag telített oldatában az ionok aktivitásának szorzata – állandó
hőmérsékleten – állandó. Mivel az MA csapadék oldhatósága nagyon kicsi, telített oldata híg oldat és
így az aktivitások helyett koncentrációkkal számolhatunk.

[M
+
]·[A
-
]= K
s
= L

L-t oldhatósági szorzatnak nevezzük és az oldhatóság alaptörvényét fejezi ki az oldatban.
Általánosan, M
m
A
n
összetételű csapadékra felírva:

63
[M
n+
]
m
·[A
m-
]
n
= L.

Amennyiben idegen elektrolit nincs a rendszerben, tehát az anyag telített oldatáról van szó, úgy
érvényesek az alábbi összefüggések:

] [ ] [
1
] [
1
n m
m n
A M A
n
M
m
S = = =
÷ +
.

Az oldhatósági szorzatba bármelyik behelyettesíthető:
] [ ] [ ] [
n m
m n
A M m A
n
m
M = =
÷ +

] [ ] [ ] [
n m
n m
A M n M
m
n
A = =
+ ÷
.
Az ionkoncentrációk kiszámíthatók az oldhatósági szorzat értékéből, azaz például:

| | | | | |
n
n m
n
n
n
n
n
m
n
M M
m
n
M K
|
.
|

\
|
· = ·
|
.
|

\
|
· =
+
+ +
) (
,

és ebből az egyenletből kiszámítható :

| |
n m
n
n
K
n
m
M
+
+
·
|
.
|

\
|
=
.

Az anion koncentrációja hasonlóképpen fejezhető ki:

| |
n m
m
m
K
m
n
A
+
÷
·
|
.
|

\
|
=
Az oldhatóság és az oldhatósági szorzat közti összefüggés is levezethető ebből, ugyanis:

n m
n
n
n m
n m
n n m
n m
n
n
K
n
m
m
K
n
m
m
K
n
m
m
M
m
S
+
+
+
+
+
+
· · = ·
|
.
|

\
|
·
|
.
|

\
|
= ·
|
.
|

\
|
· = =
1 1 1
] [
1


n m
n n
n m
K
S
+
·
=

Innen az oldhatósági szorzat:

( ) ( )
n m n m n n
nS mS S n m K · = · · =
+


A csapadékot alkotó ionok egyesúlyi koncentrációja pedig megadható, mint:

| | mS M
n
=
+
és | | nS A
m
=
÷
.

Meg kell jegyeznünk, hogy a levezetésünk több egyszerűsítést is tartalmaz, például aktivitások helyett
koncentrációkkal számoltunk, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha pontos végeredményhez
szeretnénk jutni.

64

2.11.3. Az oldhatóságot befolyásoló tényezők

A nehezen oldódó anyagok oldhatóságát jellemző egyensúlyt mindazok a tényezők
befolyásolják, amelyek megváltoztatják a szilárd és a cseppfolyós fázis közti egyensúlyt.
Az oldatra a következők hatnak:
a) a csapadék ionjaival azonos ionok (sajátionok)
b) a pH hatása
c) komplexképzés hatása
d) a csapadék ionjainak hidrolízise
e) a csapadék ionjainak redoxireakciói
A szilárd fázisra hatnak:
a) a hőmérséklet
b) a csapadék részecskéinek mérete
c) a csapadék részecskéinek hidratáltsági foka
d) a szilárd fázisban végbemenő reakciók

A továbbiakban csak a kimutatások szempontjából lényegesebb hatásokat tárgyaljuk


2.11.3.1. A sajátionok hatása

A sajátion jelenléte – a tömeghatás törvény értelmében – oldhatóság-csökkenésben nyilvánul
meg. Oldatunk tartalmazzon MA oldhatatlan csapadékot, melynek oldhatósága S, és c koncentrációjú
BA sót, mely az oldatban teljesen disszociál. Így a csapadékot alkotó két ion koncentrációja:

[M
+
]=S [A
-
]=S+c

L=[M+] · [A
-
] = S(S+c).

A gyakorlatban c>>S, ezért (S+c) ~ c,

Így L=S · c,
c
L
S =

Látható tehát, hogy az oldhatóságot a sajátionok jelenléte csökkenti.





2.11.3.2. A pH hatása

A hidrogénion koncentrációjának változtatása megváltoztathatja a csapadékok oldhatóságát,
amennyiben a hidrogénionok – ha a csapadékot képező anion gyenge savból származik –
protonálhatják az aniont, így a szabad anion koncentrációja csökken.
Ha az MA csapadék oldatához HX összetételű savat adunk, az alábbi egyensúlyok
alakulhatnak ki az oldatunkban:

MA M
+
+ A
-

HX H
+
+ X
-
.

65
A második folyamatban keletkező hidrogénionok hatására az első folyamatban keletkező anionok
protonálódnak, így a következő egyensúly alakul ki:

H
+
+ A
-
HA

Ez az egyensúly megnöveli a csapadék oldhatóságát, mivel az oldatban a protonálódás következtében
csökkent a szabad anion-koncentráció. Így az oldatban az anion összkoncentrációja:

c
A
= [A
-
] + [HA]

Az anion móltörtje az oldatban:
A
A
c
A ] [
÷
= o , így
A A
c M L o · =
+
] [ ,

'
] [ L c M
L
A
A
= · =
+
o
.

ahol L’ az aktuális ionszorzat, vagy áttérve az oldhatóságra

2 '
S L
L
A
= =
o
tehát
A
L
S
o
= .

MA
2
összetételű csapadék esetén
3 '
2
4S L
L
A
= =
o
azaz 3
2
4
A
L
S
o
= .


2.11.4. Komplexképződés hatása az oldhatóságra

Az oldhatóság növekedése nagyon sok esetben komplexképződési reakcióra vezethető vissza.
A reakcióban komplex ionok vagy komplex molekulák képződnek, és eközben az oldhatóság 10
5
, sőt
akár 10
20
-szorosára is megnőhet (az aktivitási koefficiens csökkenése ezzel szemben csak kb. tízszeres
oldhatóság-változást okoz). Ha pl. ezüst-klorid csapadékot tartalmazó oldathoz ammóniát adunk,
csapadékunk a komplexképződés következtében akár teljesen fel is oldódhat. A jelenségnek az a
magyarázata, hogy az oldhatósági szorzatban szereplő „szabad‖ fémionok egyensúlyi koncentrációja a
komplexek kialakulása következtében jelentősen csökken.
A komplexképzés miatt bekövetkező oldhatóság-változásnak két típusát különböztetjük meg:
a) komplexképzés sajátionnal
b) komplexképzés idegen ligandummal.

2.11.4.1. Komplexképzés sajátionnal

A gyakorlatban gyakran találkozunk olyan esettel, amikor az anyagunkhoz adott reagens hatására
csapadék válik le az oldatunkból, de a reagens feleslegének hatására a levált csapadékunk feloldódik.
Ilyen jelenséget figyelhetünk meg pl., ha Hg(II)-oldathoz KI-ot csepegtetünk:

Hg
2+
+ 2I

= HgI
2


HgI
2
+ 2 I

[HgI
4
]
2–
.

A reakcióban két hatás lép fel: a közösion-hatás és a komplexképződés. Ha a komplexképződési
hajlam erős, a sajátion-hatás nem számottevő. Más esetben viszont először a sajátion hatás
66
következtében a csapadék oldhatósága csökken, majd az ionfelesleg hatására a reakció a
komplexképződés irányába tolódik el, s ennek következtében az oldhatóság nő, a csapadék részben,
vagy teljesen feloldódik.
Általánosságban felírva, az MA csapadék az A feleslegében MA
2
, MA
3
,…., MA
n
komplexeket
képez, s így feloldódik. Az oldatban az alábbi egyensúlyok alakulnak ki:

M + A MA
] [ ] [
] [
1
A M
MA
K
·
=

MA + A MA
2

] [ ] [
] [
2
2
A MA
MA
K
·
=
.
.
.
MA
n-1
+ A MA
n

] [ ] [
] [
1
A MA
MA
K
n
n
n
·
=
÷

A csapadék oldhatóságát azon módosulatok koncentrációjának összege határozza meg, melyek M-et
tartalmaznak. Ha ezeknek a komplexformáknak a koncentrációját az előbbiekben felírt stabilitási
(képződési) állandók egyenleteiből és az oldahatósági szorzat segítségével kifejezzük, az alábbi
összefüggéssel írhatjuk fel az oldhatóságot:

S=
] [ A
L
+K
1
L + K
1
K
2
L[A] + K
1
K
2
K
3
L[A]
2
+……+ K
1
……K
n
L[A]
n-1


Illetve a kumulált stabilitási állandókkal kifejezve:

S = L(
] [
1
A
+ β
1
+ β
2
[A] + β
3
[A]
2
+ ….+ β
n
[A]
n-1
)


Számoljunk ki az AgCl csapadék oldhatóságát tiszta vízben, illetve 10
-3
, 10
-1
, 1 és 2 mol/dm
3

koncentrációjú KCl oldatban. (A koncentráció mértékegységét néha a mol/dm
3
,

más esetekben az M


jelöli).

L
AgCl
=1,56·10
-10

β
1
=3·10
3
, β
2
=1,7·10
5
, β
3
=5·10
5
, β
4
=2·10
5


Tiszta vízben az oldhatóság: S= = ·
÷10
10 56 , 1 1,24 ·10
-5
mol/dm
3

10
-3
mol/dm
3
KCl oldatban:

S= 1,56·10
-10
(
3
10
1
÷
+3·10
3
+1,7·10
5
·10
-3
+5·10
5
·10
-6
+2·10
5
·10
-9
)
S = 6,5 ·10
-7
M
Hasonlóképpen számolva

10
-1
mol/dm
3
KCl oldatban:


S=3,95 ·10
-6
M
1 mol/dm
3
KCl oldatban:


S=1,36 ·10
-4
M
2 mol/dm
3
KCl oldatban:


S=6,15 ·10
-4
M
67

Látható, hogy kis mennyiségű sajátion csökkenti az oldhatóságot, majd a koncentráció növekedésével
az oldhatóság folyamatosan növekszik.


2.11.4.2. Komplexképződés idegen ligandummal

A csapadék oldhatóságát növeli az a ligandum, ami komplexet képez a kationnal, így
csökkenti annak egyensúlyi koncentrációját. Az adott feltételektől függően az alábbi egyensúlyi
folyamatok alakulnak ki:

MA
(s)
M + A L= [M]·[A]

M + B MB
] [ ] [
] [
1
B M
MB
K
·
=

MB + B MB
2

] [ ] [
] [
2
2
B MB
MB
K
·
=
.
.
.
MB
n-1
+ B MB
n

] [ ] [
] [
1
B MB
MB
K
n
n
n
·
=
÷


K
1
, K
2
, …., K
n
a lépcsőzetes stabilitási állandók. Minél nagyobb ezek értéke, annál jobban oldódik a
csapadék, mert annál inkább a felső nyíl irányába tolódnak el a reakciók.
A fémion összkoncentrációja:

c
M
= [M] + [MB] + [MB
2
] +….+ [MB
n
]


A fémion móltörtje:
M
c
M] [
0
= o ahonnan [M]=o
0
·c
M


B ligandum jelenlétében az aktuális ionszorzat:

L’=c
M
[A] =
0
o
L

Az aktuális oldhatóság B ligandum jelenlétében:

S’=
0 0
'
o o
S L
L = =
0
1
o
= 1 + K
1
[B] + K
1
K
2
[B]
2
+ … + K
1
K
2
….K
n
[B]
n
=1 + β
1
[B]+ … + β
1
[B]
n


Ennek értelmében számoljuk ki az AgCl oldhatóságát ammóniában, ha az ammónia egyensúlyi
koncentrációja 10
-2
mol/dm
3
.

L
AgCl
=1,56·10
-10
68
K
1
=2·10
3
, K
2
=8,5·10
3
,

S= = ·
÷10
10 56 , 1 1,24 ·10
-5
mol/dm
3


0
1
o
= 1 + 2·10
3
·10
-2
+ 2·10
3
·8,5·10
3
·(10
-2
)
2
=1,72·10
3
o
0
=5,8·10
-4

S’=
4
5
10 8 , 5
10 24 , 1
÷
÷
·
·
= 5,17·10
-4
mol/dm
3



Látható, hogy az oldhatóság kb. negyvenszeresére nőtt.


2.11.5. A hőmérséklet hatása

A legtöbb csapadék vízben való oldása endoterm folyamat és így érvényesül a Le Chatelier-
Braun elv, azaz a melegítés növeli az oldhatóságot. A legtöbb csapadék esetében azonban olyan kis
különbség van a 25 °C-on mért, illetve 100 °C-on mért oldhatóság között, hogy a leválasztott csapadék
szűrését akár a forró oldatból is elvégezhetjük. Ez előnyös is lehet, mert az oldat esetleges oldható
szennyeződései ezen a hőmérsékleten könnyebben kimoshatók a csapadékból, így érdemes a csapadék
mosását is forró oldattal végezni. Az oldat belső súrlódása is kisebb ezen a hőmérsékleten, így a szűrés
is gyorsabb lesz. Azoknál a csapadékoknál, melyek oldhatósága nő a magasabb hőmérsékleten,
sajátiont tartalmazó mosófolyadékot alkalmazzunk, ezzel csökkentve az oldhatóságot. Néhány
csapadék esetében (pl.: Pb-halogenidek, PbSO
4
, AgCl, Zn-, Mg-, Mn-, Cd-, ammónium-foszfátok)
hideg oldattal kell dolgoznunk és sajátiont tartalmazó mosófolyadékot kell használnunk a minél kisebb
anyagveszteség érdekében. Az ólom-halogenidek oldhatósága oly mértékben nő a hőmérséklet
emelésével, hogy a csapadék melegítésre teljesen fel is oldódhat. Ez a jelenség kihasználható az
elemzések elvégzése során, mivel így más-, az adott körülmények között csapadékot képző anyagoktól
könnyen elválaszthatók a forró oldatban maradó ólom-halogenidek.


2.11.6. A csapadék hidratáltságának hatása

A csapadék részecskéinek hidrátburkát megbontva megkönnyíthetjük a csapadék szűrését. A
hidrátburkot a legkönnyebben tömény sóoldat segítségével tudjuk eltávolítani a csapadék
részecskéinek felületéről. A sóoldatban jelenlévő ionok saját hidrátburkuk kiépítésére „elveszik‖ a
kolloid részecskéktől az adszorpció útján megkötött vízmolekulákat, így a kolloidot kicsapják.
A kolloid szerkezetű csapadékok mosásánál gyakran előfordul, hogy a csapadék mosás
közben a mosófolyadékban kolloidálisan oldódik, peptizálódik. Ez a jelenség azzal magyarázható,
hogy a mosófolyadék kimossa a csapadék felületére adszorbeálódott ionokat. Ezáltal a csapadék-
részecskék töltésének semlegesítése megszűnik, a részecskék újra taszítani fogják egymást, újra
kolloid oldat keletkezik. Ez a kolloid oldat viszont a szűrőpapír felületén adszorbeálódott ionokkal
találkozva újra elveszíti töltését, és ott kicsapódva eltömi a szűrő pórusait. Másrészt a koncentrált
sóoldat a kolloid oldatból ismételten csapadékot választ le, ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy a csapadék
„átment‖ a szűrőn. A csapadékok mosására tehát érdemes olyan híg elektrolit-oldatot használnunk,
mely később a csapadékból könnyen (pl. melegítéssel) eltávolítható.
Egyes kolloidok kis kristályok halmazaiból vagy molekula-aggregátumokból állnak. Ha
ezeket kicsapjuk, kocsonyás, amorf csapadékok keletkeznek, melyek laza szerkezetük következtében
sok anyalúgot és ionokat képesek adszorbeálni. Ezeknél az oldhatóság-különbségek alapján
megtervezett elválasztások sokszor csak különleges eljárás mellet hajthatók végre. Ilyen helyzet
következik be, ha vas(III), alumínium(III) és króm(III) ionokat Zn
2+
, Mn
2+
, Co
2+
vagy Ni
2+
ionoktól
akarunk elválasztani. Ha pl. Fe
3+
és Ni
2+
ionokat tartalmazó oldatból ammóniával a vasat Fe(OH)
3

69
formájában leválasztjuk, a nikkel [Ni(NH
3
)
6
]
2+
komplex formájában az oldatban kellene maradjon. A
vas(III)-hidroxid ki is válik az oldatból, de a csapadék nikkelionokat adszorbeál, melynek mennyisége
nagymértékben függ az oldat pH-jától. Ha ugyanis erősen lúgos közegben végezzük a lecsapást, akkor
a csapadék sok Ni
2+
iont köt meg, míg savas közegben, a hidrolízist kihasználva – urotropinnal,
nátrium-acetáttal pufferelt közegben – választjuk le a csapadékot, akkor az elsősorban anionokat
adszorbeál.













































70

3. AZ ELEMEK ÉS IONJAIK CSOPORTOSÍTÁSA A PERIÓDUSOS RENDSZER
ALAPJÁN
71
3.1. Az Ia csoport elemei (Li, Na, K, Rb, Cs) és legfontosabb ionjaik (Me
+
)

A lítium a legkisebb sűrűségű (legkönnyebb) fém, melynek a sűrűsége körülbelül fele a
vízének (0,534 g/ml 20 °C-on). Alacsony olvadáspontja van: 180,6 °C. A lítium ezüstfehér színű,
hasonló a nátriumhoz és a káliumhoz. A lítium puhább, mint az ólom, de keményebb, mint a nátrium.
Levegőn oxidból és nitridből álló réteggel vonódik be.

A nátrium puha, fényes, ezüstfehér színű fém, ami heves reakció közben úszik a vizen.
Olvadáspontja 97,8 °C. Igen gyorsan oxidálódik nedves levegőn és fehér karbonát-hidroxid réteggel
vonódik be, ezért inert oldószer (pl. xilol) alatt kell tartani.

A kálium az egyik legpozitívabb és legreaktívabb fém. A kálium a második legkönnyebb fém,
puha, könnyen vágható késsel és felülete ezüstös színű friss vágás után. Olvadáspontja 63,7 °C. A
kálium igen gyorsan oxidálódik nedves levegőn, aminek következtében kék filmréteg keletkezik rajta.

A rubídium ugyancsak puha, ezüstfehér fém (olvadáspont: 39,5 °C). A rubídium a második
legpozitívabb fém.

A cézium aranysárgás színű, ezüstösen csillogó, puha fém (3.1.1. ábra). A céziumnak
alacsony olvadáspontja van (olvadáspont: 28,4 °C), ezért kézben tartott üvegben megolvad. A cézium
a legpozitívabb fém.

3.1.1. ábra: cézium fém ampullában

Reakció vízzel

Az alkálifémeknek igen negatív standardpotenciáljuk van (c°(Li/Li
+
) = ÷3,04 V; c°(Na/Na
+
)
= ÷2,71 V; c°(K/K
+
) = ÷2,93 V; c°(Rb/Rb
+
) = ÷2,98 V; c°(Cs/Cs
+
) = ÷2,92 V), így igen gyorsan
reagálnak vízzel hidrogén fejlődés és alkáli-hidroxid keletkezése közben.

2 Me + 2 H
2
O ÷ 2 MeOH + H
2
|

A cézium rendkívül hevesen reagál vízzel (robban). A rubídium meggyullad levegőn, igen hevesen
reagál vízzel, és meggyújtja a fejlődő hidrogént. A kálium meggyulladhat vizen, de a vízzel való
reakciója nem olyan heves, mint a rubídiumé. A nátrium a tisztaságától függően (az oxid és fém
arányától függően) általában nem gyullad meg vizen, és a reakció sem olyan heves, mint a kálium
esetén. A lítium ugyancsak reagál vízzel, de kevésbé hevesen, mint a nátrium.
72
Lángfestés

Az alkálifém sók (és hasonlóan néhány más fém szervetlen sója is, lásd később)
elpárologtathatók és elbonthatók a nem világító Bunsen égő lángjával, és ezek a sók a fémre jellemző
színűre festik a lángot. Ez felhasználható a fém, illetve fémion azonosítására.
A fizikai-kémiai folyamat, mely a jellegzetes színt szolgáltatja a következőképpen foglalható
össze: 1. a só elpárolog, 2. a molekula homolitikusan elbomlik összetevőire (pl. NaCl ÷ Na + Cl), 3. a
fématom vegyértékelektronjának gerjesztődése termikus ütközések folytán (Na ÷ Na*), 4. a
gerjesztett állapot megszűnése fotonemisszióval (Na* ÷ Na + hv). Ha a kibocsátott fotonok energiája
a látható tartományba esik, a lángot a fotonoknak megfelelő színűre festik. Például a nátrium esetén az
Na(3p→3s) elektronátmenet által kibocsátott foton hullámhossza 589 nm (sárga fény).
A kloridok az alkálifémek legillékonyabb vegyületei közé tartoznak, továbbá homolitikusan
elbomlanak a Bunsen égő lángjában, ezért a legjobb módszer a lángfestés elvégzésére az, ha a vizsgált
anyagot kevés koncentrált sósavval összekeverjük, és így in situ állítjuk elő a kloridokat a lángfestés
elvégzése előtt. A lángfestést a következőképpen hajtjuk végre (3.1.2. ábra): néhány kristályt, vagy az
anyag oldatának néhány cseppjét egy porcelán-tégelybe tesszük, sósavat adunk hozzá, majd végül cink
darabkákat. A cink és a sósav reakciója során keletkező hidrogén gáz az oldat apró cseppjeit magával
ragadja és a lángba viszi, ahol ―elpárolognak‖. Alkálifémek esetén, például, a következő színek
észlelhetők: lítium ÷ kárminvörös; nátrium ÷ aranysárga; kálium ÷ fakó ibolya; rubídium ÷
sötétvörös; cézium ÷ kék.

3.1.2. ábra: a lángfestés végrehajtása


3.1.1. A lítiumionok jellemző reakciói, Li
+


A lítium-karbonát Li
2
CO
3
, -foszfát Li
3
PO
4
, és -fluorid LiF, rosszul oldódik vízben. Az
oldhatóságuk egyértelműen sokkal kisebb, mint a megfelelő nátrium, vagy kálium sóé, így ebből a
szempontból a lítium hasonlít az alkáliföldfémekre. A többi fontosabb szervetlen lítiumsó vízben
oldódik.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: LiF
Li
2
CO
3

Li
3
PO
4

0,15
1,34
0,04

20 °C-on: LiCl
Li
2
SO
4

LiNO
3

82,0
34,6
72,5


73
A lítiumion reakcióinak tanulmányozásához használjon egy viszonylag töményebb, 1 M
lítium-klorid oldatot, amihez adjon cseppenként a következő oldatokból:

1. Nátrium-foszfát oldat: fehér lítium-foszfát csapadék válik ki az oldatból. A kicsapódás nem teljes
semleges oldatból, de csaknem teljes lúgos közegben.

3 Li
+
+ PO
4

÷ Li
3
PO
4
+

3.1.1.1.videó: Lítium-klorid reakciója nátrium-foszfáttal

2. Nátrium-karbonát oldat: tömény oldatból fehér lítium-karbonát csapadék válik ki:

2 Li
+
+ CO
3

÷ Li
2
CO
3
+

3. Ammónium-karbonát oldat: tömény oldatból fehér lítium-karbonát csapadék válik ki
(forralásra gyorsabban):
2 Li
+
+ CO
3

÷ Li
2
CO
3
+

Nagyobb mennyiségű ammónium-klorid jelenlétében nem válik ki csapadék, mert a karbonát ion
protonálódása következtében a karbonát ion koncentráció annyira lecsökken, hogy L(Li
2
CO
3
) >
|Li
+
|
2
|CO
3

|.
NH
4
+
+ H
2
O NH
3
+ H
3
O
+

CO
3

+ H
3
O
+
HCO
3
÷
+ H
2
O

4. Ammónium-fluorid oldat: gyengén lúgos (ammóniás) közegben lassan fehér, kocsonyás lítium-
fluorid csapadék keletkezik töményebb oldatokból.

Li
+
+ F
÷
÷ LiF +

3.1.1.2. videó: Lítium-klorid reakciója nátrium-fluoriddal

5. Lángfestés: kárminvörös szín észlelhető (3.1.1.1. ábra). Azonosítás kézi spektroszkóppal: vörös
vonal 670,8 nm-nél, valamint halvány narancs 610,3 nm-nél.
6.


3.1.1.1. ábra: a lítium lángfestése




74
3.1.2. A nátrium ionok jellemző reakciói, Na
+


Csaknem valamennyi nátriumsó oldódik vízben.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: NaNO
3

Na
3
PO
4

Na
2
CO
3

Na
2
SO
4

NaCl
NaF
86,7
11,3
21,8
19,4
36,1
4,2


Van azonban néhány speciális reagens, amellyel a nátriumionok vízben rosszul oldódó
kristályos csapadékot képeznek, ha a reagenst egy viszonylag töményebb nátriumsó oldatához adjuk.
Használjon 1 M nátrium-klorid oldatot a nátriumionok jellemző csapadékos reakcióinak
tanulmányozásához.

1. Magnézium-uranil-acetát oldat: sárga, kristályos nátrium-magnézium-uranil-acetát,
NaMg(UO
2
)
3
(CH
3
COO)
9
∙9H
2
O csapadék válik ki tömény, semleges vagy ecetsavas nátriumsó
oldatból:

Na
+
+ Mg
2+
+ 3 UO
2
2+
+ 9 CH
3
COO
÷
+ 9 H
2
O ÷ NaMg(UO
2
)
3
(CH
3
COO)
9
∙9H
2
O

2. Cink-uranil-acetát oldat: 1-2 perc eltelte után sárga, kristályos nátrium-cink-uranil-acetát,
NaZn(UO
2
)
3
(CH
3
COO)
9
∙9H
2
O csapadék keletkezik:

Na
+
+ Zn
2+
+ 3 UO
2
2+
+ 9 CH
3
COO
÷
+ 9 H
2
O ÷ NaZn(UO
2
)
3
(CH
3
COO)
9
∙9H
2
O

Ha a reakciót óraüvegen végezzük el, 1 csepp nátrium-klorid és 2 csepp cink-uranil-acetát
oldatot használjunk. A kivált apró kristályok UV-lámpa alatt élénken fluoreszkálnak.

3.1.2.1. videó: Nátrium-klorid reakciója cink-uranil-acetáttal

3. Lángfestés: intenzív aranysárga szín észlelhető (3.1.2.1. ábra). Azonosítás kézi spektroszkóppal:
sárga dublett (589,0 és 589,6 nm-nél).


3.1.2.1. ábra: a nátrium lángfestése




75
3.1.3. A kálium ionok jellemző reakciói, K
+


A legtöbb szervetlen káliumsó oldódik vízben.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: KCl
K
2
CO
3

KNO
3

K
2
SO
4

34,3
110,7
31,6
11,1

20 °C-on: KClO
4
1,7

Azon reakciók tanulmányozásához, melyek vízben oldhatatlan, illetve kevéssé oldódó
káliumsót eredményeznek, használjon viszonylag tömény, 1 M kálium-klorid oldatot.
A K
+
és NH
4
+
ionok töltése azonos, méretük csaknem azonos, ezért a két ion reakciója általában igen
hasonló. Az NH
4
+
ion NH
3
formájában könnyen kimutatható, illetve elválasztható.

1. Perklórsav oldat (HClO
4
): töményebb és hideg oldatokból fehér, kristályos kálium-perklorát,
KClO
4
csapadék válik ki. Célszerű koncentrált perklórsav oldatot használni. A csapadék melegen
jelentős mértékben oldódik. (Tömény oldatból az ammóniumionok is fehér, kristályos csapadékot
adnak, habár az ammónium-perklorát oldhatósága körülbelül egy nagyságrenddel nagyobb, mint a
kálium-perkloráté (lásd 3.5.1. fejezet).)

K
+
+ ClO
4
÷
÷ KClO
4
+

3.1.3.1. videó: -Kálium-klorid reakciója perklórsavval

2. Borkősav oldat (vagy nátrium-hidrogén-tartarát oldat): nem túl híg oldatból fehér, kristályos
kálium-hidrogén-tartarát csapadék válik ki:

K
+
+ H
2
C
4
H
4
O
6
÷ KHC
4
H
4
O
6
+ + H
+


Az oldatot pufferolni kell nátrium-acetáttal. (A rendszerben ecetsav/nátrium-acetát puffer keletkezik.)
A csapadék kissé oldódik vízben (3,26 g/l).

3. Nátrium-|hexanitritokobaltát(III)| oldat, Na
3
[Co(NO
2
)
6
]: semleges vagy ecetsavas oldatból
sárga kálium-|hexanitritokobaltát(III)| csapadék válik ki:

3 K
+
+ [Co(NO
2
)
6
]

÷ K
3
[Co(NO
2
)
6
] +

A csapadék nem oldódik híg ecetsavban, de oldódik ásványi savakban. Lúgos oldatban barna
kobalt(III)-hidroxid csapadék keletkezik.
Ha nagyobb mennyiségű nátriumsó is van az oldatban (például a reagenst feleslegben adjuk), vegyes
só keletkezik:

2 K
+
+ Na
+
+ [Co(NO
2
)
6
]

÷ K
2
Na[Co(NO
2
)
6
] +

Ha ezt a módszert használjuk káliumion kimutatására, a teszt érzékenyebb, ha a nátrium-
|hexanitritokobaltát(III)| mellett ezüst-nitrát oldatot is adunk a vizsgálandó oldathoz (az oldatnak
halogenidion-mentesnek kell lennie). Ez esetben K
2
Ag[Co(NO
2
)
6
] keletkezik, ami rosszabbul oldódik
vízben, mint a K
2
Na[Co(NO
2
)
6
].

4. Nátrium-tetrafenilborát oldat, Na[B(C
6
H
5
)
4
]: a káliumionok fehér csapadékot adnak semleges,
vagy gyengén ecetsavas közegben. A csapadék csaknem oldhatatlan vízben (oldhatóság
szobahőfokon: 0,053 g/dm
3
víz). A csapadék oldódik erős savakban és lúgokban.
76

K
+
+ [B(C
6
H
5
)
4
]
÷
÷ K[B(C
6
H
5
)
4
] +

5. Lángfestés: fakó ibolya (3.1.3.1. ábra). A lángfestés nem intenzív, így nátrium szennyezés erősen
elnyomja. Kobaltüvegen át nézve a lángfestést (ami a nátrium által okozott sárga fényt elnyeli) az
ibolya szín láthatóvá válik. Azonosítás kézi spektroszkóppal: vörös dublett (766,5 és 769,9 nm),
ibolya (404,4 és 404,7 nm).




3.1.3.1. ábra: a kálium lángfestése

77

3.1.4.Ellenőrző kérdések az Ia csoport elemeivel kapcsolatban

Rendezze és egészítse ki az alábbi egyenleteket!

1) Li
+
+ PO
4

÷
2) Li
+
+ CO
3

÷
3) Li
+
+ F
÷
÷
4) Na
+
+ Zn
2+
+ UO
2
2+
+ CH
3
COO
÷
÷
5) K
+
+ ClO
4
÷
÷
6) K
+
+ H
2
C
4
H
4
O
6
÷
7) K
+
+ [Co(NO
2
)
6
]

÷
8) K
+
+ [B(C
6
H
5
)
4
]
÷
÷

Milyen színű lángfestése van az alábbi ionoknak?

1) Li
+
÷
2) K
+
÷
3) Na
+
÷


Húzza alá a vízben oldhatatlan vegyületeket!

Li
3
PO
4
LiCl KCl KClO
3
KClO
4
Na
2
CO
3



Melyik ion ad csapadékot borkősavval?

K
+
Na
+
Li
+



Jelölje meg, melyik fémnek a legalacsonyabb az olvadáspontja!

Li K Na Rb Cs


Jelölje meg, melyik fémnek a legkisebb a sűrűsége!

Li K Na Rb Cs

Jelölje meg, melyik fémnek a legkisebb az elektronegativitása!

Li K Na Rb Cs



Jelölje meg a legjobban (1) és a legkevésbé oldódó(2) sókat!

LiCl KCl NaCl

Hogyan állíthatók elő az alkálifémek ?


Hogyan oldódik a nátrium vízben és cseppfolyós ammóniában?
78


Hogyan magyarázná a következőket:
nátriumot cseppfolyós ammóniában oldva az oldat szine kék.
nátriumot vízben oldva az oldat színtelen.
nátrium-klorid vizes oldata szintelen.
nátrium-klorid, vagy vizes oldata a lángot sárga színűre festi.
néhány sótelepen kék színű konyhasó is található.

Milyen eszközök és védőeszközök használata szükséges, ha a laboratóriumban nátriumot darabolunk
fel? Hogyan semmisítené meg a felhasználásra nem kerülő nátrium darabkákat?

Hogyan tárolják az alkálifémeket?

Milyen típusú kémiai reakciók a legjellemzőbbek az alkálifémekre?

Kémiai tulajdonságait tekintve melyik alkáliföldfémre hasonlít legjobban a lítium?

Mi a sziksó?

Milyen színű lángot észlelünk, ha a lángfestést NaCl és KCl keverék vizes oldatával végezzük el?

Foglalja össze a lítium, nátrium és kálium fontosabb szervetlen sóinak oldhatóságát vízben:




CO
3



PO
4



F
÷


Cl
÷


NO
3
÷


SO
4



Li
+




Na
+




K
+









79
3.2. A IIa csoport elemei (Be, Mg, Ca, Sr, Ba) és legfontosabb ionjaik (Me
2+
)

A berillium acélszürke, könnyű, de igen kemény és törékeny fém. A berillium az egyik
legkönnyebb fém (sűrűsége 20 °C-on 1,848 g/cm
3
) és a könnyűfémek közül az egyik legnagyobb
olvadáspontú (1289 °C). A berillium tárgyak a felületükön oxidálódnak, de a vékony oxidréteg
megvédi a tárgyat a további oxidációtól, hasonlóan az alumíniumhoz. A berillium kémiai
tulajdonságaiban hasonlít az alumíniumra és ugyancsak hasonlít a többi alkáliföldfémre.

A magnézium könnyű, ezüstfehér színű, nyújtható és hajlítható fém (olvadáspontja 650 °C).
A magnézium tárgyak felületén a berilliumhoz és alumíniumhoz hasonlóan védő oxidréteg van. A
magnézium levegőn hevítve vakító fehér fénnyel ég, miközben magnézium-oxid és -nitrid keletkezik.



3.2.1. ábra: fém magnézium

A kalcium ezüstös színű és meglehetősen puha fém, de egyértelműen sokkal keményebb,
mint az alkálifémek (olvadáspont: 842 °C). A kalcium reagál a levegő oxigén és nedvesség
tartalmával, miközben kalcium-oxid és/vagy kalcium-hidroxid keletkezik.



3.2.2. ábra: fém kalcium

A stroncium ezüstfehér, hajlítható és nyújtható fém (olvadáspont: 769 °C). A stroncium
lágyabb, mint a kalcium és hevesebben reagál vízzel. Szerves oldószer, például kerozin alatt kell
tartani, hogy az oxidációját meggátoljuk. A frissen elvágott stronciumnak ezüstös színe van, de
gyorsan megsárgul miközben oxid keletkezik.

80
A bárium ezüstfehér, puha, hajlítható és nyújtható fém (olvadáspont: 729 °C). Igen könnyen
oxidálódik ezért szerves oldószer, pl. petróleum alatt kell tartani, hogy a levegőtől elzárjuk, hasonlóan
a kalciumhoz és stronciumhoz.

Reakció vízzel
A berillium annak ellenére, hogy standard redoxpotenciálja nagy negatív érték
(c°(Be/Be
2+
) = –1,85 V) nem reagál vízzel közönséges körülmények között a felületén található
vékony oxidréteg miatt.

A magnézium (c°(Mg/Mg
2+
) = –2,37 V) csak lassan reagál vízzel közönséges körülmények
között, de a víz forráspontján a reakció gyors:

Mg + 2 H
2
O ÷ Mg(OH)
2
+ + H
2
|

A kalcium, stroncium és bárium reagál vízzel szobahőfokon, miközben hidrogén gáz fejlődik
és a fém hidroxidja keletkezik (c°(Me/Me
2+
) = –2,87 V, –2,89 V, ill. –2,91 V). A Ca(OH)
2
oldhatósága
vízben kicsi (lásd 3.2.2. fejezet).

Me + 2 H
2
O ÷ Me
2+
+ 2 OH
÷
+ H
2
|

A Be, Mg, Ca, Sr és a Ba készségesen oldódnak híg savakban, kivéve, ha egy vízben
oldhatatlan só keletkezik és a fém felületére lerakódva megakadályozza a további oldódást:

Me + 2 H
+
÷ Me
2+
+ H
2
|

A koncentrált salétromsav a berilliumot az alumíniumhoz hasonlóan passziválja.


3.2.1. A magnéziumionok, Mg
2+
jellemző reakciói

A magnézium-oxid, -hidroxid, -karbonát és -foszfát nem oldódik vízben. A többi fontos
szervetlen magnéziumsó vízoldható.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: MgCl
2

MgSO
4

Mg(NO
3
)
2

54,4
34,9
71,1

20 °C-on: Mg(NH
4
)PO
4
0,052

A magnéziumionok reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M magnézium-klorid, vagy
magnézium-szulfát oldatot.

1. Ammónium-karbonát oldat: ha más ammóniumsó nincs az oldatban, fehér bázisos magnézium-
karbonát csapadék keletkezik:

5 Mg
2+
+ 6 CO
3

+ 7 H
2
O ÷ 4 MgCO
3
∙Mg(OH)
2
∙5 H
2
O ↓ + 2 HCO
3
÷


Ammóniumsók jelenlétében csapadék nem keletkezik, mert a karbonát-hidrogénkarbonát egyensúly a
hidrogénkarbonát ionok képződésének irányába tolódik el (a magnézium-hidrogénkarbonát oldódik
vízben):
NH
4
+
+ H
2
O NH
3
+ H
3
O
+

CO
3

+ H
3
O
+
HCO
3
÷
+ H
2
O

2. Nátrium-karbonát oldat: fehér bázisos magnézium-karbonát csapadék keletkezik:
81

5 Mg
2+
+ 6 CO
3

+ 7 H
2
O ÷ 4 MgCO
3
.Mg(OH)
2
∙5 H
2
O ↓ + 2 HCO
3
÷


3.2.1.1. videó: Magnézium-klorid reakciója nátrium-karbonáttal

3. Ammónia oldat: a magnézium-hidroxid fehér, kocsonyás csapadék formájában részben
kicsapódik. Oldhatósági szorzat: L(25 °C) = 5,61∙10
÷12
:

Mg
2+
+ 2 NH
3
+ 2 H
2
O ÷ Mg(OH)
2
↓ + 2 NH
4
+


A csapadék ammóniumsók jelenlétében jól oldódik.

4. Nátrium-hidroxid oldat: fehér magnézium-hidroxid csapadék:

Mg
2+
+ 2 OH
÷
÷ Mg(OH)
2


3.2.1.2. videó: Magnézium-klorid reakciója nátrium-hidroxiddal

5. Dinátrium-hidrogén-foszfát oldat: semleges oldatban fehér, pelyhes magnézium-hidrogén-
foszfát csapadék keletkezik:

Mg
2+
+ HPO
4

÷ MgHPO
4
+

Ammónium-klorid és ammónia jelenlétében fehér, kristályos magnézium-ammónium-foszfát,
MgNH
4
PO
4
∙6H
2
O keletkezik:

Mg
2+
+ NH
3
+ HPO
4

+ 6 H
2
O ÷ MgNH
4
PO
4
∙6H
2
O +

A csapadék ecetsavban és ásványi savakban oldódik.

3.2.1.3. videó: Magnézium-klorid reakciója dinátrium-hidrogén-foszfáttal

6. Titánsárga és magnezon reagensek:

Titánsárga
N N NH
N
S H
3
C
SO
3
Na
N
S
SO
3
Na
CH
3


A titánsárga és a magnezon (I és II)
reagensek vízoldható festékek, melyeket a
magnézium-hidroxid abszorbeál és
titánsárgával mélyvörös, a magnezonnal kék
szín keletkezik.

Adjon a magnéziumion tartalmú oldatból egy
keveset két kémcsõbe. Adjon az egyik
kémcsõhöz 1-2 csepp titánsárga, a másikhoz
1-2 csepp magnezon reagenst. Lúgosítsa meg
az oldatot mindkét kémcsőben nátrium-
hidroxid oldattal.


O
2
N N N OH
HO
O
2
N N N OH
Magnezon I
Magnezon II

82

A reakciókat óraüvegen is elvégezhetjük. 2 csepp magnézium-oldathoz cseppentsen 1 csepp
30%-os nátrium-hidroxid oldatot, majd a levált csapadékra cseppentsen egy csepp reagenst. A kék
(magnezon), illetve vörös (titánsárga) csapadék fehér alap felett igen jól megfigyelhető (3.2.1.1. ábra).

3.2.1.4. videó: Magnézium-klorid reakciója magnezonnal
3.2.1.5. videó: Magnézium-klorid reakciója titánsárgával


3.2.2. A kalciumionok jellemző reakciói, Ca
2+


A kalcium-klorid, -bromid, -jodid és -nitrát jól oldódik vízben.
A kalcium-oxid (hasonlóan a stroncium- és bárium-oxidhoz) hevesen reagál vízzel, miközben
az oldat felmelegszik és a hidroxid képződik.
A kalcium-szulfid (és más alkáliföldfém-szulfidok is) csak vízmentes körülmények között
állíthatók elő, mivel vízben elhidrolizálnak. Mivel a Ca(OH)
2
vízben rosszul oldódik, a CaS vízzel
való reakciója során nem kapunk tiszta oldatot.

2 CaS + 2 H
2
O ÷ 2 Ca
2+
+ 2 SH
÷
+ 2 OH
÷


A kalcium-karbonát, szulfát, foszfát és oxalát gyakorlatilag nem oldódik vízben.
Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: CaCl
2

Ca(NO
3
)
2

74,0
128,8


20 °C-on:
CaCO
3

Ca(OH)
2

CaSO
4

0,0015
0,17
0,20


A Ca
2+
ionok jellemzõ reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M kalcium-klorid oldatot.

1. Ammónium-karbonát oldat: semleges, vagy NH
3
-val gyengén meglúgosított oldatból fehér,
amorf kalcium-karbonát csapadék keletkezik; oldhatósági szorzat: L(25 °C) = 4,96∙10
÷9
.

Ca
2+
+ CO
3

÷ CaCO
3


A csapadék oldódik savakban, még ecetsavban is.

3.2.2.1. videó: Kalcium-klorid reakciója ammónium-karbonáttal

2. Híg kénsav: fehér kalcium-szulfát csapadék, oldhatósági szorzat: L(25 °C) = 7,10x10
÷5
:

Ca
2+
+ SO
4

÷ CaSO
4


3. Ammónium-oxalát oldat: fehér kalcium-oxalát csapadék, oldhatósági szorzat: L(CaC
2
O
4
∙H
2
O,
25°C)= 2,34∙10
÷9
(nem oldódik ecetsavban, de oldódik ásványi savakban):

Ca
2+
+ (COO)
2

÷ Ca(COO)
2


4. Dinátrium-hidrogén-foszfát oldat: semleges oldatból fehér kalcium-hidrogén-foszfát csapadék
keletkezik:

Ca
2+
+ HPO
4

÷ CaHPO
4


NH
3
-al előzetesen meglúgosított kalciumsó oldatából Ca
3
(PO
4
)
2
összetételű csapadék válik le.
83

3.2.2.2. videó: Kalcium-klorid reakciója dinátrium-hidrogén-foszfáttal

5. Kálium-|hexaciano-ferrát(II)| oldat: semleges, igen gyengén ammóniás, vagy ecetsavas oldatból
melegítésre fehér csapadék keletkezik:

Ca
2+
+ 2 K
+
+ [Fe(CN)
6
]

÷ K
2
Ca[Fe(CN)
6
] ↓

Ammónium-klorid jelenlétében a teszt érzékenyebb. Ebben az esetben a káliumionok helyett
ammóniumionok vannak a csapadékban. Ez a teszt jól használható a kalcium- és stronciumionok
megkülönböztetésére (bárium- és magnéziumionok zavarnak).

3.2.2.3. videó: Kalcium-klorid reakciója kálium-|hexaciano-ferrát(II)|-vel

6. Lángfestés: sárgás-vörös, vagy téglavörös színűre festi a Bunsen égő lángját (3.2.2.1. ábra).
Azonosítás kézi spektroszkóppal: narancs sáv (618,2 – 620,3 nm), sárgászöld (555,4 nm), ibolya
(halvány, 422,7 nm).

3.2.2.1. ábra: a kalcium lángfestése




3.2.3. Stronciumionok jellemző reakciói, Sr
2+


Stroncium-klorid, -bromid, -jodid és -nitrát jól oldódnak vízben.
Stroncium-karbonát, -szulfát, -fluorid, -foszfát és -oxalát nem oldódnak vízben.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: SrCl
2

Sr(NO
3
)
2

52,8
69,6

20 °C-on: SrF
2

SrSO
4

0,012
0,013


A Sr
2+
ionok jellemző reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1M stroncium-klorid vagy
stroncium-nitrát oldatot.

1. Ammónium-karbonát oldat: semleges, vagy gyengén lúgos oldatból fehér stroncium-karbonát
csapadék válik le, oldhatósági szorzat: L(SrCO
3
, 25 °C) = 5,60∙10
÷10
(a csapadék oldódik
savakban, még ecetsavban is):

Sr
2+
+ CO
3

÷ SrCO
3

84

3.2.3.1. videó: Stroncium-klorid reakciója ammónium-karbonáttal

2. Híg kénsav: hidegen lassan, melegítésre, vagy metanol hozzáadására gyorsabban fehér
stroncium-szulfát csapadék válik le, L(SrSO
4
, 25 °C) = 3,44∙10
÷7
:

Sr
2+
+ SO
4

÷ SrSO
4


3.2.3.2. videó: Stroncium-klorid reakciója kénsavval

3. Telített kalcium-szulfát oldat: hidegen lassan, de az oldatot forralva gyorsan fehér stroncium-
szulfát csapadék keletkezik:

Sr
2+
+ SO
4

÷ SrSO
4


3.2.3.3. videó: Stroncium-klorid reakciója kalcium-szulfáttal

4. Ammónium-oxalát oldat: semleges, vagy gyengén lúgos közegből fehér stroncium-oxalát
csapadék válik le:

Sr
2+
+ (COO)
2

÷ Sr(COO)
2


3.2.3.4. videó: Stroncium-klorid reakciója ammónium-oxaláttal

5. Dinátrium-hidrogén-foszfát oldat: semleges oldatból fehér stroncium-hidrogén-foszfát csapadék
válik ki:

Sr
2+
+ HPO
4

÷ SrHPO
4


NH
3
-val előzetesen meglúgosított stronciumsó oldatból Sr
3
(PO
4
)
2
összetételû csapadék válik le.

3.2.3.5. videó: Stroncium-klorid reakciója dinátrium-hidrogén-foszfáttal

6. Kálium-kromát oldat: semleges, vagy gyengén ammóniás oldatból forralás hatására lassan sárga
stroncium-kromát csapadék keletkezik:

Sr
2+
+ CrO
4

÷ SrCrO
4


A csapadék gyakran csak metanol hozzáadására válik le. A metanolt csak a lehűtött oldathoz
szabad hozzáadni !
A csapadék kissé oldódik vízben, így híg stronciumion tartalmú oldatból csapadék nem válik
ki. A csapadék oldódik ecetsavban és ásványi savakban is.
Ha kálium-kromát oldathoz savat adunk, az oldat sárga színe narancssárga színűre változik a
kromát ionok dikromát ionokká való átalakulása következtében. Ha ecetsavat, vagy ásványi savat
adunk a kálium-kromát oldathoz, a CrO
4

ion koncentráció annyira lecsökken, hogy a SrCrO
4

csapadék nem válik ki (lásd 3.2.3.1. ábra).

85

3.2.3.1. ábra: a kromátion koncentráció pH függése

3.2.3.6. videó: Stroncium-klorid reakciója kálium-kromáttal.

7. Lángfestés: kármin-vörös színű a Bunsen égő lángja (6.2.3._2. ábra). Azonosítás kézi
spektroszkóppal: vörös sáv (674,4 – 662,8 nm), narancs (606,0 nm), kék (460,7 nm).


3.2.3.2. ábra: a stroncium lángfestése


3.2.4. Bárium ionok jellemző reakciói, Ba
2+


A bárium-klorid, -bromid, -jodid és nitrát jól oldódik vízben.
A bárium-karbonát, -szulfát, -fluorid, -foszfát és -oxalát rosszul oldódik vízben.


86
Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: BaCl
2

Ba(NO
3
)
2

35,2
8,7

20 °C-on: BaF
2

BaSO
4

0,15
0,00025


A Ba
2+
ionok jellemző reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M bárium-klorid vagy
bárium-nitrát oldatot.

1. Ammónium-karbonát oldat: semleges, vagy gyengén lúgos közegből fehér bárium-karbonát
csapadék válik le, oldhatósági szorzat: L(BaCO
3
, 25 °C) = 2,58∙10
÷9
(a csapadék oldódik
savakban, még ecetsavban is):

Ba
2+
+ CO
3

÷ BaCO
3
+

2. Híg kénsav: fehér, porszerű bárium-szulfát csapadék keletkezik, oldhatósági szorzat: L(BaSO
4
,
25 °C) = 1,07∙10
÷10
:
Ba
2+
+ SO
4

÷ BaSO
4
+

3.2.4.1. videó: Bárium-klorid reakciója kénsavval

3. Telített kalcium-szulfát oldat: azonnal fehér bárium-szulfát csapadék keletkezik.

Ba
2+
+ SO
4

÷ BaSO
4
+

3.2.4.2. videó: Bárium-klorid reakciója kalcium-szulfáttal

4. Telített stroncium-szulfát oldat: lassan fehér bárium-szulfát csapadék keletkezik.

Ba
2+
+ SO
4

÷ BaSO
4
+

5. Ammónium-oxalát oldat: fehér bárium-oxalát csapadék (jól oldódik forró híg ecetsavban és
ásványi savakban):

Ba
2+
+ (COO)
2

÷ Ba(COO)
2
+

3.2.4.3. videó: Bárium-klorid reakciója ammónium-oxaláttal

6. Dinátrium-hidrogén-foszfát oldat: semleges oldatból fehér bárium-hidrogén-foszfát csapadék
keletkezik:
Ba
2+
+ HPO
4

÷ BaHPO
4
+

3.2.4.4. videó: Bárium-klorid reakciója dinátrium-hidrogén-foszfáttal

Ammóniás oldatból ugyancsak fehér Ba
3
(PO
4
)
2
csapadék válik le:

3 Ba
2+
+ 2 HPO
4

+ 2 NH
3
÷ Ba
3
(PO
4
)
2
+ + 2 NH
4
+


7. Kálium-kromát oldat: semleges, vagy ecetsavas oldatból sárga bárium-kromát csapadék válik le,
mely gyakorlatilag vízben oldhatatlan, oldhatósági szorzat:
L(BaCrO
4
, 25 °C) = 1,17∙10
÷10
:
Ba
2+
+ CrO
4

÷ BaCrO
4
+

A csapadék nem oldódik híg ecetsavban (különbség a stronciumtól), de oldódik ásványi savakban.
87

3.2.4.5. videó: Bárium-klorid reakciója kálium-kromáttal

8. Lángfestés: sárgás- vagy halványzöld színű a Bunsen égő lángja (3.2.4.1. ábra). Azonosítás
kézi spektroszkóppal: zöld sáv (553,6, 534,7, 524,3, 513,7 nm), kék (halvány, 487,4 nm).



3.2.4.1. ábra: a bárium lángfestése

88

3.2.5.Ellenőrző kérdések a IIa csoport elemeivel kapcsolatban

Rendezze és egészítse ki az alábbi egyenleteket:

1) Mg + 2 H
2
O ÷
2) Mg
2+
+ CO
3

+ H
2
O ÷
3) Mg
2+
+ 2 NH
3
+ 2 H
2
O ÷
4) Mg
2+
+ NH
3
+ HPO
4

÷
5) Ca
2+
+ (COO)
2

÷
6) Ca
2+
+ K
+
+ [Fe(CN)
6
]

÷
7) Sr
2+
+ CrO
4


÷
÷
8) Ba
2+
+ HPO
4

+ NH
4
OH ÷



Milyen színű lángfestése van az alábbi ionoknak:

Mg
2+
÷
Ca
2+
÷
Sr
2+
÷
Ba
2+
÷

Húzza alá a vízben oldhatatlan vegyületeket:

MgNH
4
PO
4
CaCl
2
MgSO
4
SrSO
4
CaCrO
4
BaCrO
4


Melyik ion ad csapadékot kálium-kromáttal?

Mg
2+
Ca
2+
Sr
2+
Ba
2+


Melyik ion nem ad ammónium-sók jelenlétében karbonátionokkal csapadékot?

Mg
2+
Ca
2+
Sr
2+
Ba
2+



Számozza meg a szulfátokat oldhatóságuk sorrendjében (1 – a legjobban, 4 – a legkevésbé):

MgSO
4
CaSO
4
SrSO
4
BaSO
4


Jelölje meg, melyik kromát oldódik ecetsavban

CaCrO
4
SrCrO
4
BaCrO
4


Jelölje meg, melyik oxalát nem oldódik ecetsavban:

Ca(COO)
2
Sr(COO)
2
Ba(COO)
2


Mi a "magnézia mixtúra" és hogyan készítjük?


Melyik főcsoportbeli elemhez hasonlít a berillium?

89

Mivel magyarázható, hogy a berillium vízzel nem reagál, holott a tiszta fém standardpotenciálja
(c°(Be/Be
2+
)= ÷1,85 V) nagy negatív érték?


5 ml telített CaSO
4
oldathoz 5 ml 0,1 M ammónium-oxalát oldatot adva észlelünk-e csapadékleválást ?
Számítsa ki, hogy mennyi csapadék keletkezik!



Hasonlítsa össze a CaSO
4
, SrSO
4
és BaSO
4
oldhatósági szorzatát és számítsa ki a szulfátion
koncentrációt telített oldatokban.




CaSO
4


SrSO
4


BaSO
4


oldhatósági
szorzat: L

7,10∙10
÷5


3,44∙10
÷7


1,07∙10
÷10






Foglalja össze a Mg
2+
, Ca
2+
, Sr
2+
és Ba
2+
ionok reakcióit:




Mg
2+


Ca
2+


Sr
2+


Ba
2+


NH
3
oldat



NaOH



Na
2
CO
3




(NH
4
)
2
CO
3

+ NH
4
Cl


(NH
4
)
2
CO
3




Na
2
HPO
4




(NH
4
)
2
(COO)
2




adjon forró
ecetsa-vat a
csapadékhoz

90

K
2
CrO
4

semleges oldat


adjon
ecetsavat a
csapadékhoz

1. adjon
ecetsavat a
csapadékhoz
2. adjon ásv.
savat a
csapadékhoz

híg H
2
SO
4




telített CaSO
4

oldat


telített SrSO
4

oldat


lángfestés



91
3.3. A IIIa csoport elemei: bór és alumínium, valamint a belőlük levezethető
legfontosabb ionok (B(OH)
4

és Al
3+
)

A bór tulajdonságai alapján a fémes és nemfémes elemek között foglal helyet, de kémiai
tulajdonságai alapján a nemfémekhez sorolható. A bór kemény, tűzálló, magas olvadáspontú, és kis
sűrűségű anyag, melynek elektromos vezetőképessége nagyon kicsi (nemfémes szigetelő). A
legstabilabb (β-romboéders) módosulat olvadáspontja 2092 °C és sűrűsége 2,35 g∙cm
–3
. A bór
megjelenését tekintve egy acélszürke anyag, de porszerű formái feketék. A kristályos módosulatok
áteső fényben sötétvörösek. A kristályos bór kémiailag rendkívül ellenálló.
Aluminium. A tiszta alumínium ezüstfehér színű, könnyű, hajlékony, képlékeny és könnyen
megmunkálható fém, olvadáspontja 660 °C. Az alumínium igen jó hő- és elektromos-vezető és jól
ellenáll a korróziónak. Az alumínium por szürke színű. A levegőn az alumínium tárgyak a felületükön
oxidálódnak, de ez az oxidréteg összefüggő és megvédi a tárgyat a további oxidációtól.



3.3.1. ábra: fém alumínium

Oldhatóság savban és lúgban

A bór nem reagál nemoxidáló savakkal, például forró sósavval, ecetsavval, vagy hidrogén
fluoriddal.
Oxidáló savak, mint pl. a forró, tömény salétromsav, vagy savkeverékek, mint pl. a forró királyvíz,
vagy koncentrált salétromsav és hidrogén-fluorid elegye is csak lassan támadják meg.
A bór alkáli-hidroxid oldatokban hidrogénfejlődés mellett oldódik.

B + 3 HNO
3
÷ B(OH)
3
+ 3 NO
2

2 B + 2 HNO
3
+ 4 H
2
F
2
÷ 2 H|BF
4
] + 2 NO ↑ + 4 H
2
O
2 B + 2 NaOH + 6 H
2
O ÷ 2 Na
+
+ 2 B(OH)
4

+ 3 H
2


Az alumínium (c°(Al/Al
3+
) = –1,66 V) oldódik híg és tömény sósavban is hidrogénfejlődés
közben:
2 Al + 6 HCl ÷ 2 Al
3+
+ 6 Cl

+ 3 H
2


A kénsav ugyancsak oldja az alumíniumot, a híg kénsav hidrogén, a tömény túlnyomórészt kéndioxid
fejlődése mellett:

2 Al + 3 H
2
SO
4
÷ 2 Al
3+
+ 3 SO
4
2–
+ 3 H
2

2 Al + 6 H
2
SO
4
÷ 2 Al
3+
+ 3 SO
4
2–
+ 3 SO
2
↑ + 6 H
2
O

Koncentrált salétromsavban az alumínium passziválódik (védő oxidréteg keletkezik a felületen), de
hígabb salétromsav (pl. 1:1 higítású) oldja a fémet túlnyomórészt NO gáz fejlődése közben:
92
Al + 4 H
+
+ NO
3

÷ Al
3+
+ NO ↑ + 2 H
2
O

Az alumínium oldódik alkáli-hidroxid oldatokban hidrogén gáz fejlódése és tetrahidroxoaluminát(III)-
ionok képződése mellett:

2 Al + 2 OH

+ 6 H
2
O ÷ 2 |Al(OH)
4
]

+ 3 H
2


A bór és az alumínium oxidjai

B
2
O
3


B
2
O
3
fehér, higroszkópos szilárd anyag, mely
vízzel bórsav, B(OH)
3
képződése közben
reagál, így vízben feloldódik.

Al
2
O
3


o÷Al
2
O
3
igen kemény anyag, mely ellenáll a
savaknak és nem hidratálható.
¸÷Al
2
O
3
könnyen vesz fel vizet és oldódik
savakban is.


Az alumínium redukáló ereje

Az alumínium igen reaktív fém, különösen elektronegatív elemekkel szemben, de ez az
extrém reaktivitás csak akkor észlelhető, ha a fém felületén lévő stabil oxidréteget eltávolítjuk, vagy a
fém igen finom por alakjában van.

1. Termit reakció: a vas(III)-oxid és az alumínium por között szobahőfokon nem történik reakció, de
igen heves, exoterm reakció játszódik le akkor, ha a reakciót hőközléssel beindítjuk.

Fe
2
O
3
+ 2 Al ÷ Al
2
O
3
+ 2 Fe

Hasonló és hasonlóan heves reakció játszódik le az alumínium és számos, az alumíniumnál
elektronegatívabb fémek oxidjai között. Példaként a mangán(IV)-oxid és az alumíniumpor reakcióját
mutatja a 3.3.1. ábra.

3 MnO
2
+ 4 Al → 2 Al
2
O
3
+ 3 Mn



3.3.1.ábra: a mangán termit reakció
93

2. Reakció jóddal: adjunk csupán egy csepp vizet finom alumíniumpor és elporított jód keverékéhez.
2 Al + 3 I
2
÷ Al
2
I
6


A reakciót a víz hozzáadása indítja el, és a hő ami a reakció elején keletkezik elegendő ahhoz, hogy az
egész keverék dialumínium-hexajodiddá alakuljon és a felesleges jód elszublimáljon.

3.3.1. videó: Alumínium reakciója jóddal


3.3.1. Aluminium(III)ionok jellemző reakciói, Al
3+


Oldhatóság: a legfontosabb szervetlen alumíniumvegyületek közül az alumínium-nitrát, -
szulfát, -klorid, -bromid és -jodid jól oldódnak vízben.
Az alumínium-fluorid rosszul oldódik vízben. Az oxid, hidroxid, foszfát és karbonát vízben
gyakorlatilag oldhatatlan.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
15 °C-on AlCl
3
69,9
25 °C-on AlF
3

o-Al
2
O
3

AlPO
4

0,559
0,000098
nem oldódik


Az alumínium-szulfid csak vízmentes körülmények között állítható elő, mivel vizes oldatban
hidrolizál és alumínium-hidroxid keletkezik.

Az alumínium(III) ionok jellemző reakcióinak tanulmányozásához használjon 0,1 M
alumínium-klorid vagy 0,1 M alumínium-szulfát oldatot.

1. Ammónium-szulfid oldat: fehér, kocsonyás alumínium-hidroxid csapadék keletkezik.

S
2–
+ H
2
O HS

+ OH


Al
3+
+ 3 OH

÷ Al(OH)
3


3.3.1.1. videó: Alumínium-klorid reakciója ammónium-szulfiddal

2. Nátrium-hidroxid oldat: fehér alumínium-hidroxid csapadék válik le. A csapadék feloldódik a
reagens feleslegében tetrahidroxo-aluminát ionok keletkezése közben.

Al
3+
+ 3 OH
÷
÷ Al(OH)
3

Al(OH)
3
↓ + OH

÷ |Al(OH)
4
]



3.3.1.2. videó: Alumínium-klorid reakciója nátrium-hidroxiddal

3. Ammónia oldat: fehér, kocsonyás alumínium-hidroxid csapadék keletkezik. A csapadék csak
nagyon kis mértékben (gyakorlatilag észrevehetetlen mértékben) oldódik a reagens feleslegében és az
oldhatóság ammóniumsók jelenlétében még kisebb.

NH
3
+ H
2
O NH
4
+
+ OH


Al
3+
+ 3 OH

÷ Al(OH)
3


4. Nátrium-foszfát oldat: fehér, kocsonyás alumínium-foszfát csapadék keletkezik, oldhatósági
szorzat: L(AlPO
4
, 25 °C) = 9,83∙10
÷21
:

94
Al
3+
+ PO
4
3–
÷ AlPO
4


Erős savak és nátrium-hidroxid oldat is feloldják a csapadékot.

5. Nátrium-alizarin-szulfonát (Alizarin-S) reagens:
vörös csapadék ammóniás oldatban, amely nem oldódik
híg ecetsavban. A reakciót végezze el úgy, hogy adjon Al
3+

ionok oldatához híg ammónia oldatot és 2-3 csepp reagens
oldatot, majd savanyítsa meg ecetsavval.

6. Morin reagens: Al
3+
ionok oldatához adjon kevés szilárd
nátrium-acetátot és 1-2 csepp reagens oldatot. Vizsgálja meg
az oldat jellegzetes zöld fluoreszcenciáját UV fényben, mely a
morinnak kolloidálisan oldott alumíniumsójától származik.
C
C
O
O
OH
OH
SO Na
3
O
O
OH
OH HO
HO
OH
Morin
Alizarin-S



A reakció igen érzékeny, ezért úgy is végrehajtható, hogy az aluminiumionokat tartalmazó
oldat néhány cseppjét egy kémcsőben desztillált vízzel feltöltjük, majd 1-2 csepp morin oldatot adunk
hozzá.
Más fémionok zavaró hatásának kiküszöbölésére a reakciót célszerűen a következőképpen
hajtjuk végre: a vizsgálandó oldathoz fölös NaOH oldatot adunk és megszűrjük. A szűrlet kis
részletéhez annyi ecetsavat adagolunk, hogy az oldat kissé savas legyen, majd pár csepp morin oldatot
adunk hozzá. A cink ionoknak még 100-szoros feleslege sem zavarja a reakciót. Az ón ionok viszont
erősen zavarnak, ezért azokat a morinos vizsgálat előtt el kell távolítani az oldatból (pl. savas
közegben kénhidrogénnel).
A reakció óraüvegen is végrehajtható, továbbá szűrőpapíron is érzékenyen elvégezhető. Mivel
a morin számos más ionnal (Sn
2+
, Sn
4+
, Zn
2+
stb.) hasonló, bár kevésbbé intenzív fluoreszcenciát ad, a
reakciót érdemes pozitív és negatív vakpróba mellett elvégezni. Szűrőpapírra cseppentsünk egymástól
távol 3 csepp morin reagenst, és hagyjuk a foltot megszáradni. Ezt követően az első foltra egy csepp
vizsgálandó oldatot, a másodikra egy csepp desztillált vizet, a harmadikra egy csepp aluminium-klorid
oldatot cseppentsünk, majd hagyjuk a foltokat ismét megszáradni. Végül a száraz foltokra
cseppentsünk 1-1 csepp 2 M sósavat. Amennyiben a vizsgált oldatunk alumíniumot tartalmazott, az
első és a harmadik folt fluoreszcenciájának intenzitása közel azonos kell, hogy legyen, míg a középső
folt (negativ vakpróba) nem fluoreszkál UV-fényben.

3.3.1.3. videó: Alumínium-klorid reakciója morinnal

7. Nátrium-fluorid: a fluoridionok az alumíniumionokkal nagyon stabil komplexeket képeznek:

Al
3+
+ F

[AlF]
2+
β
1

[AlF]
2+
+ F

[AlF
2
]
+
β
2

[AlF
2
]
+
+ F

[AlF
3
] β
3

[AlF
3
] + F

[AlF
4
]

β
4

[AlF
4
]

+ F

[AlF
5
]
2–
β
5

[AlF
5
]
2–
+ F

[AlF
6
]
3–
β
6


A komplexek képződési állandói: lg|
1
= 6,13, lg|
2
=11,15, lg|
3
=15,00, lg|
4
=17,74, lg|
5
=19,37,
lg|
6
=19,84.
Szűrőpapírra cseppentsünk egy csepp alumínium-tartalmú oldatot, majd a nedves foltot tartsuk
kinyitott, tömény ammóniát tartalmazó üveg szája fölé. 1 perc elteltével a szűrőpapírt alaposan
szellőztessük ki, addig, míg az ammónia szagát már nem érezzük a nedves folt felett. Ezután
cseppentsünk a folt mellé egy csepp fenolftalein oldatot, majd a két folt határára helyezzünk
spatulahegynyi szilárd nátrium-fluoridot. A szilárd anyagra egy csepp desztillált vizet cseppentve a
95
fenolftalein vörös színe jelzi az alumíniumionok jelenlétét. A vörös folt intenzív színű, és az idő
előrehaladtával sem tűnik el.
Az alumíniumionokat tartalmazó folt nedvességtartalmában oldódik az ammónia, és ennek
hatására alumínium-hidroxid képződik, ami adszorbeálódik a szűrőpapír felületén. A kiszellőztetett
folt kémhatása ilyenkor semleges, amit a fenolftalein színtelen foltja is jelez. A desztillált víz
cseppjében oldódó nátrium-fluorid tömény oldatot képez, ennek hatására az alumínium-hidroxid
alumínium fluorid-komplexionná alakul, miközben hidroxid-ionok szabadulnak fel. Az így kialakuló
lúgos pH-t jelzi a fenolftalein vörös színe.

3.3.1.4. videó: Alumíniumion kimutatása nátrium-fluorid segítségével

A bórsav és a borátionok vizes oldatban

A bórsav, H
3
BO
3
vagy B(OH)
3
, "kizárólag" egyértékű, igen gyenge sav, melynek savassága
nem mint protondonor, hanem mint OH
÷
akceptor Lewis sav értelmezhető:

B(OH)
3
+ H
2
O B(OH)
4
÷
+ H
+
K
S
= 6∙10
÷10


Vizes koncentrált borát oldatban oligomer ionok is vannak, melyek a B(OH)
3
és B(OH)
4
÷
közti
oligomerizáció során keletkeznek. A legfontosabb ionok vizes oldatban a következők:

4 B(OH)
3
+ B(OH)
4
÷
B
5
O
6
(OH)
4
÷
+ 6 H
2
O
2 B(OH)
3
+ B(OH)
4
÷
B
3
O
3
(OH)
4
÷
+ 3 H
2
O
2 B(OH)
3
+ 2 B(OH)
4
÷
B
4
O
5
(OH)
4

+ 5 H
2
O

Savas oldatban (pH<4) csak az ortobórsav B(OH)
3
, lúgos oldatban (pH>12) csak a B(OH)
4
÷
ion
található és közepes pH-nál (4<pH<12) a B(OH)
4
÷
ionon kívül a B
5
O
6
(OH)
4
÷
, B
3
O
3
(OH)
4
÷
és
B
4
O
5
(OH)
4

polianionok is megtalálhatók. A B
5
O
6
(OH)
4
÷
, B
3
O
3
(OH)
4
÷
és B
4
O
5
(OH)
4

ionok száma
(az oligomerizáció) a pH növekedésével folyamatosan növekszik.
Híg oldatban az oligomer ionok elbomlanak, és kisebb, mint 0,025 M koncentrációjú oldatban
gyakorlatilag csak a B(OH)
3
és B(OH)
4
÷
ionok vannak jelen.


3.3.2. Borátok (BO
3
3–
, B
4
O
7
2–
, BO
2

) jellemző reakciói

A borátok formailag a következõ három bórsavból vezethetõk le:
ortobórsav, H
3
BO
3
(egy jól ismert fehér, kristályos, szilárd anyag),
metabórsav, H
3
B
3
O
6
= B
3
O
3
(OH)
3
(nem ismert oldatban és nem izolálható), és
pirobórsav, H
2
B
4
O
7
= B
4
O
5
(OH)
2
(nem ismert oldatban és nem izolálható).
A legtöbb só a meta- és pirobórsavból vezethető le és az ortobórsavnak csak alig néhány sója
ismert. A metabórsav sóiban vagy gyűrűs B
n
O
2n

(leginkább n=3), vagy nyíltláncú (BO
2
÷
)
n
alakjában
található, ezért a metabórsav sóit egyszerűen csak MBO
2
képlettel szokták megadni.

Oldhatóság vízben: az alkálifém-borátok vízben jól oldódnak, de egyéb fémek borátjai
általában igen rosszul. Jól oldódnak azonban a vízben rosszul oldódó borátok savakban és ammónium-
klorid oldatban.
A vízben oldódó borátok hidrolizálnak, és mivel a bórsav gyenge sav, az oldatuknak lúgos
kémhatása van.

A borátok reakcióinak tanulmányozásához használjon 0,1 M koncentrációjú nátrium-tetraborát
oldatot (nátrium-piroborát, vagy bórax) Na
2
B
4
O
7
∙10H
2
O = |Na(H
2
O)
4
|
2
|B
4
O
5
(OH)
4
|.

1. Bárium-klorid oldat: töményebb oldatokból fehér színű bárium-metaborát csapadék válik ki:

96
B
4
O
7
2–
+ 2 Ba
2+
+ H
2
O ÷ 2 Ba(BO
2
)
2
↓ + 2 H
+


3.3.2.1. videó: Nátrium-tetraborát reakciója bárium-kloriddal

A csapadék oldódik a reagens feleslegében, híg savakban és ammóniumsó oldatokban is.

2. Ezüst-nitrát oldat: töményebb oldatokból fehér ezüst-metaborát válik ki:

B
4
O
7
2–
+ 4 Ag
+
+ H
2
O ÷ 4 AgBO
2
↓ + 2 H
+


A csapadék oldódik híg ammónia oldatban és ecetsav oldatban is. Ha forraljuk a csapadékot vízzel, a
csapadék elhidrolizál és barna ezüst-oxid keletkezik.

AgBO
2
↓ + 2 NH
3
+ 2 H
2
O ÷ |Ag(NH
3
)
2
]
+
+ B(OH)
4


AgBO
2
↓ + H
+
+ H
2
O ÷ Ag
+
+ H
3
BO
3

2 AgBO
2
↓ + 3 H
2
O ÷ Ag
2
O + 2 H
3
BO
3


3.3.2.2. videó: Nátrium-tetraborát reakciója ezüst-nitráttal

3. Sósav: híg sósavval nem észlelhető változás, de ha tömény sósavat adunk egy koncentrált bórax
oldathoz, csapadékként bórsav válik ki:

B
4
O
7
2–
+ 2 HCl + 5 H
2
O ÷ 4 H
3
BO
3
↓ + 2 Cl



4. Koncentrált kénsav és alkohol
Ha bóraxot összekeverünk 1 ml koncentrált kénsavval és 5 ml metanollal egy porcelán tálban és az
alkoholt meggyújtjuk, az alkohol az illékony bórsav metilészter, B(OCH
3
)
3
képződése és égése
következtében zöld színű lánggal fog égni:

B
4
O
7
2–
+ H
2
SO
4
+ 5 H
2
O ÷ 4 H
3
BO
3
+ SO
4
2–

H
3
BO
3
+ 3 CH
3
OH ÷ B(OCH
3
)
3
↑ + 3 H
2
O

3.3.2.3. videó: Borátion kimutatása észterképzéssel

5. Kurkumin: komplexképződés következtében a bórsav – megfelelő körülmények között -a
kurkumapapír sárga színű hatóanyagát, a kurkumint rózsaszínűre színezi.
Sósavval megsavanyított bórsav oldatba mártsunk egy kurkuma-papír darabkát, majd a nedves papírt
vízfürdőn (100 °C-on), óraüvegre helyezve szárítsuk meg. Bórsav jelenlétében a kurkuma-papír sárga
színe vörösre változik. Ha ezután a vörös papírra egy csepp nátrium-hidroxidot cseppentünk, a papír
megkékül (a kurkuma-papír sárga színe – ha nincs jelen bórsav – lúg hatására vörösbarnára változik).
A vas(III)-ionok – a reakciót hasonlóképpen elvégezve – szintén vörösre színezik a kurkuma-papírt,
lúggal megcseppentve viszont nem tapasztalunk kék színeződést.

6. Mannit: a bórsav többértékű alkoholokkal (és más, hidroxil-csoportot tartalmazó szerves
vegyületekkel) stabil, észter jellegű komplexeket képez:

H
3
BO
3
+ 2 C
6
H
8
(OH)
6
→ (C
6
H
8
(OH)
4
O
2
)B

+ 3 H
2
O + H
+


A komplexképződést – mint az egyenletből is látható – az oldat savanyodása jelzi. Ha tehát bórsav –
vagy lúgos kémhatású borax – oldathoz egy csepp metilnarancs-indikátort cseppentünk, majd az
oldatban 0,1-0,2 g mannitot oldunk, az indikátor sárga színe (pH=4,4 feletti pH) vörösre változik
(pH=3,3 alatti pH).

97

3.3.3.Ellenőrző kérdések a IIIa csoport elemeivel kapcsolatban

Rendezze és egészítse ki az alábbi egyenleteket:

1) B + NaOH + H
2
O ÷
2) Al + HNO
3
÷
3) Al + OH

+ H
2
O ÷
4) Al + I
2
÷
5) Al
3+
+ S
2–
+ H
2
O ÷
6) Al
3+
+ HPO
4
2–
÷
7) B
4
O
7
2–
+ Ba
2+
+ H
2
O ÷
8) B
4
O
7
2–
+ H
2
SO
4
+ H
2
O ÷
9) H
3
BO
3
+ 3 CH
3
OH ÷

Miben oldható az elemi bór(A), illetve a fém alumínium (B)? Írja mellé a megfelelő betűt!

cc HCl

÷
cc HNO
3
÷
NaOH ÷
cc H
2
SO
4
÷

Húzza alá a vízben oldhatatlan vegyületeket!

Na
2
B
4
O
7
AlCl
3
Ag
2
BO
2
Al
2
(SO
4
)
3
AlPO
4



Miben oldható fel az alumínium-hidroxid csapadék?

NaOH NH
3
CH
3
OH CH
3
COOH


Melyik ion nem ad csapadékot nátrium-tetraborát oldattal?

Mg
2+
Ag
+
Ca
2+
Ba
2+



Milyen kémhatású az alumínium-klorid oldat?

savas semleges lúgos

Milyen kémhatású a nátrium-tetraborát oldat?

savas semleges lúgos

Milyen színű lesz a láng a bórsav észterképzési reakciójának elvégzése során?

sárga zöld kék piros




98
3.4. A IVa csoport elemei (C, Si, Ge, Sn, Pb) és legfontosabb ionjaik

A szénnek igen sok allotróp módosulata van, melyeket csoportosíthatunk, így beszélhetünk a
szén három fő módosulatáról, melyek a gyémánt, a grafit és a fullerének.
A gyémánt a legkeményebb ismert természetes anyag. Sűrűsége nagy, és bármely elem közül
a legmagasabb olvadáspontja van (~4000 °C). A gyémánt kémiai reaktivitása kicsi, sokkal kisebb,
mint a grafité. A gyémánt elégethető levegőben kb. 600-800 °C-on.
A grafitnak réteges szerkezete van és a rétegek közti összetartó erő viszonylag kicsi, így a
grafit puhasága és különösen a kenhetőség annak tulajdonítható, hogy ezek a rétegek könnyen
elmozdulnak egymáshoz képest.
A fullerének csak szénből álló, kalitka szerkezetű diszkrét molekulák, melyeket a XX. század
utolsó felében fedeztek fel. A legismertebb fullerének a C
60
és C
70
. A C
60
és C
70
is színes kristályos
anyag, melyek szerves oldószerekben kissé oldódnak.
A szilíciumnak a gyémántéhoz hasonló szerkezete van. A kristályos szilíciumnak fémes fénye
és szürkés színe van. Olvadáspontja: 1410 °C.



3.4.1. ábra: szilícium

A germániumnak ugyancsak a gyémántal megegyező kristályszerkezete van. A germánium
szürkés színű félfém, ami tiszta állapotban kristályos és törékeny. Olvadáspontja 937,4 °C.
Az ónnak két kristályos módosulata van, az o vagy szürke ón, illetve a | vagy fehér ón (fémes
módosulat). Az o-ónnak gyémánt szerkezete van.
A fémes ón (|-módosulat) ezüstfehér, képlékeny fém szobahőfokon, de alacsonyabb hőmérsékleten
(13,2 °C alatt) törékennyé válik az o módosulatba való átalakulás miatt. Az ón olvadáspontja 232,0 °
C.

3.4.2. ábra: fém ón
99

Az ólomnak csak a fémes módosulata ismert. Az ólom kékes-szürke, nagy sűrűségű, igen
puha, képlékeny fém. Olvadáspontja 327,5 °C. Az ólom igen ellenálló a korrózióval szemben.



3.4.3. ábra: fém ólom

A IVa csoport elemeinek oldhatósága savban és lúgban

A szén közönséges körülmények között egyáltalán nem reaktív, de a IVa csoport elemeinek
reaktivitása növekszik a csoporton belül lefelé haladva a széntől az ólom felé.
A szén nem oldódik sav, vagy lúg oldatokban. A forró koncentrált salétromsav a grafitot
mellitsavvá (C
6
(COOH)
6
) oxidálja.
A szilícium is kémiailag meglehetősen ellenálló. Savakban nem oldható, kivéve a HF és
HNO
3
keverékét; a stabil SiF
6
2–
komplex képződése segíti elő az oldódást. A szilícium oldódik alkáli-
hidroxid oldatokban hidrogén fejlődés és szilikát oldatok keletkezése közben.

3 Si + 18 HF + 4 HNO
3
÷ 3 H
2
SiF
6
+ 4 NO + 8 H
2
O
Si + 2 OH

+ H
2
O ÷ SiO
3
2–
+ 2 H
2


Si + 6 F
÷
SiF
6

+ 4 e
÷
c°(Si/SiF
6

)= ÷1,24 V
Si + 2 H
2
O SiO
2
+ 4 H
+
+ 4 e
÷
c°(Si/SiO
2
)= +0,86 V
Si + 6 OH
÷
SiO
3

+ 3 H
2
O + 4 e
÷
c°(Si/SiO
3

)= ÷1,70 V

A germánium (c°(Ge/Ge
2+
) = +0,24 V) valamivel reaktívabb, mint a szilícium és oldódik már
koncentrált H
2
SO
4
és HNO
3
-ban is GeO
2
∙xH
2
O keletkezése közben. Nem oldódik azonban lúgokban
és nem oxidáló savakban, de oldódik hidrogén-peroxid tartalmú lúgokban.

3 Ge + 4 HNO
3
+ (x–2) H
2
O ÷ 3 GeO
2
∙xH
2
O ↓ + 4 NO |

Az ón és az ólom negatív standardpotenciáljuk következtében a legtöbb savban oldódnak,
kivéve azokat, melyekben vízben rosszul oldódó termék keletkezése következtében passziválódnak
(lásd alább). Az ón lassan hideg lúgban is oldódik, az oldódás forró lúgban gyors. Az ólom csak forró
lúgban oldódik, miközben sztannátok illetve plumbátok keletkeznek:

Sn + 2 NaOH + 2 H
2
O ÷ Na
2
[Sn(OH)
4
] + H
2


Az ón (c°(Sn/Sn
2+
) = –0,14 V) lassan oldódik híg sósavban és kénsavban ón(II) ionok
keletkezése mellett:

Sn + 2 H
+
÷ Sn
2+
+ H
2

100

A híg salétromsav lassan feloldja az ónt gázfejlődés nélkül, ón(II) és ammóniumionok keletkezése
mellett:

4 Sn + 10 H
+
+ NO
3

÷ 4 Sn
2+
+ NH
4
+
+ 3 H
2
O

Forró, tömény kénsavban és királyvízben ón(IV) ionok (c°(Sn
2+
/Sn
4+
)= +0,15 V) keletkeznek:

Sn + 4 H
2
SO
4
÷ Sn
4+
+ 2 SO
4
2–
+ 2 SO
2
↑ + 4 H
2
O
3 Sn + 4 HNO
3
+ 12 HCl ÷ 3 Sn
4+
+ 12 Cl

+ 4 NO ↑ + 8 H
2
O

Az ón hevesen reagál koncentrált salétromsavval fehér, szilárd anyag keletkezése közben, ami
hidratált ón(IV)-oxid, SnO
2
∙xH
2
O, melyet régi nevén metaónsavnak is neveznek:

3 Sn + 4 HNO
3
+ (x–2) H
2
O ÷ 3 SnO
2
∙xH
2
O + + 4 NO |

Ólom (c°(Pb/Pb
2+
) = –0,13 V) gyorsan oldódik közepesen tömény (8M) salétromsavban
nitrogén-oxidok keletkezése mellett. A szintelen nitrogén-monoxid a levegővel keveredve gyorsan
nitrogén-dioxiddá oxidálódik.

3 Pb + 8 HNO
3
÷ 3 Pb
2+
+ 6 NO
3

+ 2 NO | + 4 H
2
O
2 NO | (színtelen) + O
2
| ÷ NO
2
| (vöröses barna)

Koncentrált salétromsavban vékony ólom-nitrát film képződik az ólom felületén és megnehezíti a
további oldódást. Az ólom-nitrát igen rosszul oldódik tömény salétromsavban.
Híg sósavban és kénsavban az ólom nem oldódik, mivel a felületét vízben rosszul oldódó
ólom-klorid, illetve ólom-szulfát film vonja be.


A IVa csoport elemeinek fő oxidjai

C Si Ge Sn Pb
CO, CO
2

színtelen gázok
SiO
2

fehér, szilárd
GeO
2

fehér
SnO vörös(|)
*

SnO
2
fehér
PbO sárga (vörös)
*

PbO
2
fekete
*
Vizes oldatból fehér SnO∙xH
2
O és fehér PbO∙xH
2
O válik ki.

Csak a CO
2
oldódik vízben; az oldhatóság erősen függ a nyomástól és a hőmérséklettől (1 liter víz 0,9
liter CO
2
-t old 0,1 MPa nyomáson és 20 °C-on.)
SiO
2
és GeO
2
alig oldódik vízben; pl. a GeO
2
oldhatósága 0,4 g/100 g víz 20 °C-on.
SnO
2
és PbO
2
nem oldódik vízben.

A CO
2
savas, és az oxidok savas jellege csökken a széndioxidtól az ólom-oxid felé. A szén, szilícium
és germánium oxidja savas karakterű, az ón-oxid amfoter jellemű, de az ólom-oxidnak már bázikus
sajátságai vannak.

A CO
2
, SiO
2
és GeO
2
nem oldódik savakban, de oldódik lúgokban, amikor karbonátok, szilikátok,
vagy germanátok keletkeznek. A szilikát és germanát anionok polimer szerkezetűek.
Az SnO
2
nem oldódik savakban és lúgokban, még a PbO
2
is csak kissé oldódik savakban.

Az SnO oldódik savakban és lúgokban ón(II) sók, illetve sztannátok keletkezése mellett.
A PbO oldódik savakban ólom(II) sók keletkezése mellett.
Az ólom(IV)-oxid, PbO
2
erős oxidálószer (Pb
2+
/PbO
2
= +1,46 V), ezért koncentrált sósavval
forralva klórgázt fejleszt:

101
PbO
2
+ 4 HCl ÷ PbCl
2
+ 2 H
2
O + Cl
2
|


A IVa csoport elemeinek legfontosabb ionjai

C Si Ge Sn Pb
CO
3
2–

HCO
3


SiO
3
2–

*
GeO
3
2–

*
Sn
2+

Sn
4+**

Pb
2+


* Vizes oldatban nem létezik ebben a formában, hanem poliionként
**Vizes oldatban nem létezik ebben a formában, lásd 3.4.5. fejezet


3.4.1. Karbonátionok jellemző reakciói, CO
3
2-


Az alkálifém- (kivéve a lítium) karbonátok és az ammónium-karbonát oldódik vízben.
Valamennyi egyéb normál karbonát vízben rosszul oldódik vagy oldhatatlan.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: Na
2
CO
3

K
2
CO
3

21,8
110,7

20 °C-on: Li
2
CO
3
1,34

A karbonátionok reakcióinak tanulmányozásához használjon 0,5 M nátrium-karbonát, Na
2
CO
3

oldatot.

1. Híg sósav: a karbonát protonálódik, elbomlik és széndioxid gáz fejlõdik:

CO
3
2–
+ H
+
HCO
3


HCO
3

+ H
+
H
2
CO
3

H
2
CO
3
H
2
O + CO
2


a keletkező gázt úgy azonosíthatjuk, hogy telített kalcium-hidroxid, vagy bárium-hidroxid oldatba
vezetve fehér csapadékot választ le, vagy az oldatot megzavarosítja (3.4.1.1. ábra).

CO
2
+ Ca
2+
+ 2 OH

÷ CaCO
3
+ + H
2
O
CO
2
+ Ba
2+
+ 2 OH

÷ BaCO
3
+ + H
2
O

Bármely sav, mely erősebb a szénsavnál, a karbonátot elbontja, különösen melegítésre. A karbonátot
még az ecetsav is bontja, de a gyenge bórsav nem.

3.4.1.1. ábra: a széndioxid kimutatása
102

3.4.1.1.videó: Karbonátion kimutatása

2. Bárium-klorid (vagy kalcium-klorid) oldat: fehér bárium- (vagy kalcium) karbonát csapadék
keletkezik, oldhatósági szorzat: L(BaCO
3
, 25 °C)= 2,58∙10
÷9
; L(CaCO
3
, 25 °C) = 4,96∙10
÷9
:

CO
3
2–
+ Ca
2+
÷ CaCO
3
+
CO
3
2–
+ Ba
2+
÷ BaCO
3
+

Csak a karbonátok adnak csapadékot, a hidrogénkarbonátok nem. A csapadék oldódik savakban és
"szénsavban" is.

3. Ezüst-nitrát oldat: fehér ezüst-karbonát csapadék válik ki, oldatósági szorzat: L(Ag
2
CO
3
,
25 °C) = 8,45∙10
÷12
:

CO
3
2–
+ 2 Ag
+
÷ Ag
2
CO
3
+

A csapadék oldódik híg salétromsavban és ammónia-oldatban is. A csapadék megsárgul vagy
megbarnul, ha a reagenst feleslegben adjuk, ezüst-oxid keletkezése következtében. Ugyanez történik,
ha a csapadékos oldatot forraljuk:

Ag
2
CO
3
+ ÷ Ag
2
O + + CO
2


3.4.1.2. videó: Nátrium-karbonát reakciója ezüst-nitráttal


3.4.2. Hidrogén-karbonát-ionok jellemző reakciói, HCO
3
÷


Az alkálifémek és az ammónium hidrogénkarbonátjai oldódnak vízben, de a vízben való
oldhatóságuk kisebb, mint a szabályos karbonátoké.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: NH
4
HCO
3

NaHCO
3

KHCO
3

20,8
9,4
33,4


Vizes közegben a kalcium-, stroncium-, bárium- és magnézium-hidrogén-karbonátok is
léteznek, melyek akkor keletkeznek, ha széndioxidot vezetünk szabályos karbonátok vizes oldatába
vagy vizes szuszpenziójába.

CaCO
3
+ + H
2
O + CO
2
÷ Ca
2+
+ 2 HCO
3



A hidrogén-karbonátok elbomlanak szabályos karbonátokká, ha oldatukat forraljuk.
Vizes oldatban a következő egyensúlyok állnak fenn:

CO
3
2–
+ H
+
HCO
3


HCO
3

+ H
+
H
2
CO
3

H
2
CO
3
H
2
O + CO
2


Savas közegben a fenti egyensúlyok jobbra, lúgosban balra tolódnak.
A hidrogén-karbonátok reakciói hasonlítanak a szabályos karbonátok reakcióira. Az
alábbiakban azokat a reakciókat ismertetjük, melyekkel a hidrogén-karbonátok és a karbonátok
megkülönböztethetők egymástól.
103
A hidrogén-karbonát ionok jellemzõ reakcióinak tanulmányozásához használjon frissen
elkészített 0,5 M NaHCO
3
oldatot.

1. Forralás. Ha oldatukat forraljuk, a hidrogén-karbonátok elbomlanak:

2 HCO
3

÷ CO
3
2–
+ H
2
O + CO
2


A keletkező széndioxid azonosítható pl. bárium-hidroxid oldattal.
A reakció alkalmas a karbonát-, és a hidrogén-karbonát-ion megkülönböztetésére is.
Kémcsőben, kb 10 ml desztillált vízben oldjunk fel kevés – előkísérleteink szerint karbonátot
vagy hidrogén-karbonátot tartalmazó – szilárd anyagot, majd az oldathoz cseppentsünk egy-
két csepp fenolftalein indikátor oldatot. Az így kapott (esetleg már elszíneződött) oldat felét
öntsük egy másik kémcsőbe, majd az egyik kémcső tartalmát forraljuk pár percig. A lehűtött
oldat színét hasonlítsuk össze a másik kémcsőben lévő oldat színével. Ha nem tapasztalunk
színmélyülést, az anyagunk karbonátot tartalmazott. Hidrogén-karbonát esetén a felforralt
oldatunk színe sokkal mélyebb vörös, mint az eredeti oldatunké (3.4.2.1. ábra)). A hidrogén-
karbonátok oldata csak gyengén lúgos (pH=9 körüli), így a fenolftaleines oldat színtelen, vagy
gyengén rózsaszínű lesz. A vízoldható, alkáli-karbonátok oldatának pH-ja 10 feletti, így a
fenolftalein vörösre változtatja az oldat színét.

3.4.2.1. ábra: A hidrogén-karbonát kimutatása forralással

2. Magnézium-szulfát. Ha magnézium-szulfátot adunk hideg hidrogén-karbonát oldathoz, csapadék
nem képződik, ellentétben a szabályos karbonátokkal, ahol fehér magnézium-karbonát csapódik ki.
Ha forraljuk az oldatot, fehér magnézium-karbonát keletkezik, és a fejlődő széndioxid
azonosítható pl. telített bárium-hidroxid oldattal:

Mg
2+
+ 2 HCO
3
÷
÷ MgCO
3
+ H
2
O + CO
2
|

3.4.2.1. videó: Nátrium-hidrogén-karbonát reakciója magnézium-kloriddal

3. Higany(II)-klorid. Hidrogén-karbonát ionokkal nem keletkezik csapadék, de szabályos karbonátok
oldatából vöröses-barna bázikus higany(II)-karbonát (3HgO∙HgCO
3
= Hg
4
O
3
CO
3
) válik ki:

CO
3
2–
+ 4 Hg
2+
+ 3 H
2
O ÷ Hg
4
O
3
CO
3
↓ + 6 H
+


4. Szilárd teszt: ha egy szilárd alkáli-hidrogén-karbonátot hevítünk kémcsőben, széndioxid gáz
keletkezik, melyet azonosíthatunk pl. telített bárium-hidroxid oldattal:

2 NaHCO
3
÷ Na
2
CO
3
+ H
2
O + CO
2



3.4.3. Szilikátionok jellemző reakciói, SiO
3



A kovasavak a következő általános képlettel jellemezhetõk: xSiO
2
∙yH
2
O. A különböző
kovasavak, az ortokovasav, H
4
SiO
4

(SiO
2
∙2H
2
O), metakovasav, H
2
SiO
3

(SiO
2
∙H
2
O) és dikovasav,
H
2
Si
2
O
5

(2SiO
2
∙H
2
O) sói ismertek. A metakovasav sóit egyszerűen szilikátoknak nevezzük.

Oldhatóság: csak az alkálifémek szilikátjai oldódnak vízben. Vízben oldva hidrolizálnak,
ezért oldatuk lúgos kémhatású.

104
SiO
3
2–
+ 2 H
2
O ÷ H
2
SiO
3
+ 2 OH




Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: Na
2
SiO
3
18,7

A szilikátionok reakcióinak vizsgálatához használjon 6-8 M nátrium-szilikát, Na
2
SiO
3
oldatot.

1. Híg sósav. Ha szilikát oldathoz híg sósavat adunk kocsonyás metakovasav válik ki. A kicsapódás
gyorsabb, ha az oldatot melegítjük.

SiO
3
2–
+ 2 H
+
÷ H
2
SiO
3


3.4.3.1. videó: Nátrium-szilikát reakciója sósavval

2. Ammónium-klorid vagy ammónium-karbonát oldat: kocsonyás metakovasav csapódik ki az
oldatból:

SiO
3
2–
+ 2 NH
4
+
÷ H
2
SiO
3
+ + 2 NH
3


3. Ezüst-nitrát oldat: sárga ezüst-szilikát csapadék keletkezik:

SiO
3
2–
+ 2 Ag
+
÷ Ag
2
SiO
3
+

A csapadék oldódik híg savakban és ammónia oldatban is.

4. Bárium-klorid oldat: fehér bárium-szilikát keletkezik, ami oldódik híg salétromsavban:

SiO
3
2–
+ Ba
2+
÷ BaSiO
3
+

3.4.3.2. videó: Nátrium-szilikát reakciója bárium-kloriddal

5. Ammónium-molibdát oldat. Ha megsavanyított (NH
4
)
2
MoO
4
oldatot adunk szilikátion tartalmú
oldathoz, sárga színeződés keletkezik, mely a H
4
[SiMo
12
O
40
] összetételű heteropolisav
ammóniumsójának keletkezésére vezethető vissza:

SiO
3
2–
+ 12 MoO
4
2–
+ 4 NH
4
+
+ 22 H
+
÷ (NH
4
)
4
[Si(Mo
3
O
10
)
4
] + 11 H
2
O

A reakciót a következőképpen kell elvégezzük: kb. 2 cm
3
10%-os ammónium molibdát oldathoz
cseppenként adagolva adjunk annyi 2 M salétromsavat, míg a kezdetben leváló sárgás-fehér csapadék
teljesen fel nem oldódik. Az így kapott – enyhén sárgás színű – oldathoz szilikát ionokat tartalmazó
oldatot adva, az oldatunk színe mélyebb sárgára változik. Redukáló anyagok jelenlétében az oldatunk
– molibdénkék képződése miatt – megkékül.

3.4.3.3. videó: Szilikát kimutatása hetero-polisav képzéssel


3.4.4. Ón(II) ionok jellemző reakciói, Sn
2+


Az ón(II) vegyületek vízben oldva hidrolizálnak, ezért a hidrolízis visszaszorítására az
oldathoz savat (pl. sósavat) kell adni. Savas oldatban komplexált ón(II)ionok, Sn
2+
találhatók, lúgos
közegben tetrahidroxo-sztannát(II) ionok, |Sn(OH)
4
]
2–
vannak. Köztük a következő egyensúly áll fenn:
Sn
2+
+ 2 OH

Sn(OH)
2

Sn(OH)
2
↓ + 2 OH
÷
|Sn(OH)
4
]
2–

105

Az ón(II) ionok jellemző reakcióinak tanulmányozásához használjon 0,1 M ón(II)-klorid,
SnCl
2
∙2H
2
O oldatot. Az oldat néhány százalék sósavat tartalmaz a hidrolízis visszaszorítására. Az
ón(II)ionok könnyen oxidálódnak (erős redukálószerek).

1. Kénhidrogén: gyengén savanyú oldatból barna ón(II)-szulfid csapadék keletkezik, oldhatósági
szorzat L(SnS, 25 °C) = 3,25∙10
÷28
:

Sn
2+
+ H
2
S ÷ SnS + + 2 H
+


A csapadék lassan oldódik ammónium-poliszulfidban, ahol a poliszulfid-kén oxidáló hatást fejt ki és
tiosztannát keletkezik. Ha a tiosztannát oldatot megsavanyítjuk sárga ón(IV)-szulfid csapadék
keletkezik:

SnS + + S
2
2
÷
÷ SnS
3
2
÷

SnS
3
2
÷
+ 2 H
+
÷ SnS
2
+ + H
2
S |

Az ón(II)-szulfid, SnS csapadék oldódik tömény sósavban (eltérés az arzén(III) és higany(II)-
szulfidtól). A csapadék nem oldódik ammónium-szulfidban.

3.4.4.1. videó: Ón(II)-klorid reakciója kénhidrogénnel

2. Nátrium-hidroxid oldat: fehér ón(II)-hidroxid csapadék keletkezik, L(Sn(OH)
2
,
25 °C) = 5,45∙10
÷27
, mely oldódik a reagens feleslegében:

Sn
2+
+ 2 OH
÷
Sn(OH)
2
+
Sn(OH)
2
+ + 2 OH
÷
|Sn(OH)
4
|
2
÷


Ammónia oldattal fehér ón(II)-hidroxid csapadék keletkezik, mely nem oldódik az ammónia
feleslegében.

3.4.4.2. videó: Ón(II)-klorid reakciója nátrium-hidroxiddal

3. Higany(II)-klorid oldat: fehér higany(I)-klorid (kalomel) csapadék keletkezik, ha a reagenst
gyorsan, feleslegben adjuk az oldathoz:

Sn
2+
+ 2 HgCl
2
÷ Hg
2
Cl
2
+ + Sn
4+
+ 2 Cl
÷


Ha az ón(II) ionok feleslegben vannak, a csapadék megfeketedik, mert a higany(I) tovább redukálódik
elemi higannyá:

Sn
2+
+ Hg
2
Cl
2
+ ÷ 2 Hg + + Sn
4+
+ 2 Cl
÷


Standard elektródpotenciálok: Sn
2+
/Sn
4+
= +0,15 V
Hg
2
2+
/Hg
2+
= +0,92 V; Hg/Hg
2
2+
= +0,80 V.

3.4.4.3. videó: Ón(II)-klorid reakciója higany(II)-nitráttal

4. Bizmut-nitrát és nátrium-hidroxid oldat: fekete csapadékként fém bizmut válik ki az oldatból:

3 Sn
2+
+ 18 OH
÷
+ 2 Bi
3+
÷ 2 Bi + + 3 |Sn(OH)
6
|
2
÷

5. Fém cink: szivacsos fém ón válik ki az oldatból, amely hozzátapad a cinkhez.
106

Sn
2+
+ Zn ÷ Sn + + Zn
2+


Standard elektródpotenciálok: Sn/Sn
2+
= ÷0,14 V; Zn/Zn
2+
= ÷0,76 V.

6. Vas(III)-nitrát és ammónium-tiocianát oldat: a vörös Fe(SCN)
3
oldat elszintelenedik, mivel az
ón(II)-ionok a vas(III)-ionokat vas(II)-ionokká redukálják. Az ón(II)-ionoknak feleslegben kell
lenniük.
2 Fe(SCN)
3
+ Sn
2+
→ 2 Fe
2+
+ Sn
4+
+ 6 SCN



3.4.4.4. videó: Ón(II)-klorid reakciója vas(III)-rodaniddal

7. Lumineszcencia teszt (az SnH
4
kemilumineszcenciája).
Ez a teszt azon alapszik, hogy az ón oldható vegyületeit savas közegben a cink ón-tetrahidriddé
SnH
4
redukálja:

Sn
2+
+ 3 Zn + 4 H
+
÷ SnH
4
+ 3 Zn
2+


Az SnH
4
a Bunsen-égõ lángjában elbomlik ónra és hidrogénre, miközben jellegzetes kék fényt bocsát
ki:
SnH
4
÷ Sn + 2 H
2


Porceláncsészében lévő ónsó oldathoz fölös mennyiségű koncentrált sósavat adunk, kevés
cinkreszeléket szórunk bele, majd félig vízzel telt kémcsővel megkeverjük. A kémcsövet Bunsen-
lángba tartva, külső felületén kéken lumineszkáló láng észlelhető (3.4.4.1. ábra).


3.4.4.1. ábra: a lumineszcencia teszt elvégzése

3.4.4.5. videó: Lumineszcencia teszt


3.4.5. Ón(IV) ionok jellemző reakciói, Sn(IV)

Az ón(IV) sók vízben hidrolizálnak. Savas közegben a komplexált ón(IV) ionok (akva,
hidroxo, kloro stb.), a továbbiakban Sn
4+
, lúgos közegben a hexahidroxo-sztannát(IV) ionok |Sn(OH)
6
|
2
÷
stabilak. Vizes oldatban a következő egyensúlyok állnak fenn:

Sn
2+
+ 4 OH
÷
Sn(OH)
4
+
Sn(OH)
4
+ + 2 OH
÷
|Sn(OH)
6
|
2
÷


Az ón(IV)-ionok jellemző reakcióinak tanulmányozásához használjon megsavanyított 0,1 M
ón(IV)-klorid, vagy pinksó, (NH
4
)
2
|SnCl
6
| oldatot.
107

1. Kénhidrogén: híg savas oldatból sárga ón(IV)-szulfid, SnS
2
csapadék válik le:

Sn
4+
+ 2 H
2
S ÷ SnS
2
+ + 4 H
+


3.4.5.1. videó: Ón(IV)-klorid reakciója kénhidrogénnel

A csapadék oldódik tömény sósavban (különbség az arzén(III) és higany(II) szulfidjától) és nátrium-
hidroxid oldatban. Oldódik továbbá ammónium-poliszulfidban és ammónium-szulfidban is, és sárga
ón(IV)-szulfid csapódik ki, ha ezeket az oldatokat megsavanyítjuk:

SnS
2
+ + S
2
÷
÷ SnS
3
2
÷

SnS
2
+ + 2 S
2
2
÷
÷ SnS
3
2
÷
+ S
3
2
÷

SnS
3
2
÷
+ 2 H
+
÷ SnS
2
+ + H
2
S |

2. Nátrium-hidroxid oldat: kocsonyás, fehér ón(IV)-hidroxid csapadék válik ki, ami oldódik a
reagens feleslegében:

Sn
4+
+ 4 OH
÷
Sn(OH)
4
+
Sn(OH)
4
+ + 2 OH
÷
|Sn(OH)
6
|
2
÷


Ammónia, vagy nátrium-karbonát (a savas kémhatású oldathoz hozzáadva pezseg!) oldattal
hasonló fehér ón(IV)-hidroxid csapadék keletkezik, mely azonban nem oldódik az ammónia, vagy
nátrium-karbonát feleslegében.

3.4.5.2. videó: Ón(IV)-klorid reakciója nátrium-hidroxiddal

3. Higany(II)-klorid oldat: csapadék nem észlelhetõ (különbség az ón(II)-től).

4. Fém vas (szög vagy vasdarabka): az ón(IV)-ionokat ón(II)-ionokká redukálja:

Sn
4+
+ Fe ÷ Sn
2+
+ Fe
2+


Ha vasdarabokat adunk az oldathoz és pár perc mulva az oldatot leszűrjük, ón(II)-ionokat mutathatunk
ki az oldatból, például higany(II)-klorid reagenssel.

5. Lumineszcencia teszt (kivitelezését lásd a 3.4.4. fejezetben): az SnH
4
kemilumineszcenciája
észlelhető.

3.4.5.3. videó: Lumineszcencia teszt


3.4.6. Ólom(II)-ionok jellemző reakciói, Pb
2+


Az ólom-nitrát, -acetát, -klorát és -perklorát vízben oldódik. Valamennyi egyéb fontosabb
szervetlen ólomsó vízben igen rosszul oldódik, vagy oldhatatlan.


Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: Pb(NO
3
)
2
52,8
20 °C-on: PbCl
2

PbF
2

PbSO
4

0,98
0,065
0,0042

108

Használjon 0,1 M ólom-nitrát, vagy ólom-acetát oldatot az ólom(II)-ionok jellemző
reakcióinak vizsgálatához.

1. Híg sósav (vagy vízoldható kloridok oldata): nem túl híg oldatokból, hidegen fehér csapadék válik
ki, oldhatósági szorzat: L(PbCl
2
, 25 °C) = 1,17∙10
÷5
:

Pb
2+
+ 2 Cl
÷
÷ PbCl
2
+

A csapadék oldódik forró vízben, de újra kiválik hosszú, tűs kristályok alakjában, ha az oldat lehül (a
PbCl
2
oldhatósága vízben 100 °C és 20 °C-on 33,4 g/l, illetve 9,8 g/l).
A csapadék oldódik tömény sósavban vagy tömény kálium-klorid oldatban, tetrakloro-plumbát(II)-
ionok keletkezése közben:

PbCl
2
+ + 2 Cl
÷
÷ |PbCl
4
|
2
÷


Ha a PbCl
2
csapadékot dekantáljuk, majd híg ammónia oldatot adunk hozzá, látható változás nem
történik, de csapadékcserés reakció megy végbe és ólom-hidroxid keletkezik, L(Pb(OH)
2
,
25 °C) = 1,42∙10
÷20
:

PbCl
2
+ + 2 NH
3
+ 2 H
2
O ÷ Pb(OH)
2
+ + 2 NH
4
+
+ 2 Cl
÷


3.4.6.1. videó: Ólom-nitrát reakciója sósavval

2. Kénhidrogén: híg savas, vagy semleges közegben fekete ólom-szulfid keletkezik, L(PbS,
25 °C) = 9,04∙10
÷29
:

Pb
2+
+ H
2
S ÷ PbS + + 2 H
+


A csapadékleválás nem teljes ásványi savak jelenlétében (2 M-nél töményebb erős savakban a
csapadék oldódik). Ajánlatos az oldatot pufferolni kevés nátrium-acetát hozzáadásával.
A csapadék elbomlik tömény salétromsavban és fehér, finom eloszlású kén keletkezik:

PbS + + 4 HNO
3
÷ Pb
2+
+ 2 NO
3
÷
+ S + + 2 NO
2
| + 2 H
2
O

Ha az oldatot forraljuk, a salétromsav oxidálja a ként szulfáttá, mely azonnal fehér ólom-szulfát
csapadékot képez.

3.4.6.2. videó: Ólom-nitrát reakciója kénhidrogénnel

3. Ammónia oldat: fehér ólom-hidroxid csapadék keletkezik, oldhatósági szorzat: L(Pb(OH)
2
,
25 °C) = 1,42∙10
÷20
:

Pb
2+
+ 2 NH
3
+ 2 H
2
O ÷ Pb(OH)
2
+ + 2 NH
4
+


A csapadék nem oldódik a reagens feleslegében.

4. Nátrium-hidroxid oldat: fehér ólom-hidroxid csapadék keletkezik:

Pb
2+
+ 2 OH
÷
÷ Pb(OH)
2
+

A csapadék oldódik a reagens feleslegében tetrahidroxo-plumbát(II)-ionok keletkezése közben:
109

Pb(OH)
2
+ + 2 OH
÷
÷ |Pb(OH)
4
|
2
÷


Ha a tetrahidroxo-plumbát(II)-ionok oldatához hidrogén-peroxidot adunk sötétbarna – fekete
ólom(IV)-oxid keletkezik:

|Pb(OH)
4
|
2
÷
+ H
2
O
2
÷ PbO
2
+ + 2 H
2
O + 2 OH
÷


3.4.6.3. videó: Ólom-nitrát reakciója nátrium-hidroxiddal

5. Híg kénsav (vagy szulfátok oldata): fehér ólom-szulfát csapadék keletkezik, oldhatósági szorzat:
L(PbSO
4
, 25 °C) = 1,82∙10
÷8
:

Pb
2+
+ SO
4
2
÷
÷ PbSO
4
+

A csapadék nem oldódik a reagens feleslegében. Oldódik viszont nátrium-hidroxidban és töményebb
ammóniás ammónium-tartarát oldatban, ahol tetrahidroxo-plumbát(II)-, illetve ditartaráto-plumbát(II)-
ionok keletkeznek:

PbSO
4
+ + 4 OH
÷
÷ |Pb(OH)
4
|
2
÷
+ SO
4
2
÷

PbSO
4
+ + 2 C
4
H
4
O
6
2
÷
÷ |Pb(C
4
H
4
O
6
)
2
|
2
÷
+ SO
4
2
÷


3.4.6.4. videó: Ólom-nitrát reakciója kénsavval

6. Kálium-kromát: semleges, ecetsavas, vagy ammóniás oldatban sárga ólom-kromát csapadék
keletkezik:

Pb
2+
+ CrO
4
2
÷
÷ PbCrO
4
+

Salétromsav, vagy nátrium-hidroxid oldat oldja a csapadékot:

2 PbCrO
4
+ + 2 H
+
→ 2 Pb
2+
+ Cr
2
O
7
2
÷
+ H
2
O
PbCrO
4
+ + 4 OH
÷
→ |Pb(OH)
4
|
2
÷
+ CrO
4
2
÷


3.4.6.5. videó: Ólom-nitrát reakciója kálium-kromáttal

7. Kálium-jodid: sárga ólom-jodid csapadék keletkezik, oldhatósági szorzat: L(PbI
2
,
25 °C) = 8,49∙10
÷9
:
Pb
2+
+ 2 I
÷
÷ PbI
2
+

A csapadék oldódik forró vízben színtelen oldat keletkezése közben, de lehűléskor az ólom-jodid újra
kiválik csillogó, sárga lemezek formájában.

3.4.6.6. videó: Ólom-nitrát reakciója kálium-jodiddal (aranyeső próba)

8. Nátrium-szulfit oldat: semleges oldatból fehér ólom-szulfit csapadék válik ki:

Pb
2+
+ SO
3
2
÷
÷ PbSO
3
+

A csapadék rosszabbul oldódik, mint a szulfát, de feloldható híg salétromsavban és nátrium-hidroxid
oldatban is.
110

PbSO
3
+ + 2 H
+
÷ Pb
2+
+ SO
2
| + H
2
O
PbSO
3
+ + 4 OH
÷
÷ |Pb(OH)
4
|

+ SO
3



9. Nátrium-karbonát oldat: fehér csapadék keletkezik, ami gyakorlatilag az ólom-hidroxid és ólom-
karbonát keveréke:

2 Pb
2+
+ 2 CO
3
2
÷
+ H
2
O ÷ Pb(OH)
2
+ + PbCO
3
+ + CO
2
|

Forralásra nem észlelhető változás. A csapadék oldódik híg salétromsavban és ecetsavban is CO
2
gáz
fejlődése közben.

3.4.6.7. videó: Ólom-nitrát reakciója nátrium-karbonáttal


10. Dinátrium-hidrogénfoszfát oldat: fehér ólom-foszfát csapadék keletkezik.

3 Pb
2+
+ 2 HPO
4
2
÷
→ Pb
3
(PO
4
)
2
+ + 2 H
+

Erős savak és a nátrium-hidroxid is oldják a csapadékot. Ecetsavban nem oldódik.

Pb
3
(PO
4
)
2
+ + 12 OH
÷
÷ 3 |Pb(OH)
4
|

+ 2 PO
4



11. Ditizon (difenil-tiokarbazon, C
6
H
5
-NH-NH-C(S)-NN-C
6
H
5
) reagens:
Semleges, ammóniás, alkálilúgos, vagy alkáli-cianidos oldatból téglavörös komplex
keletkezik.
S C
NH
N N
NH
S C
NH
N N
N
C S
N N
HN N
2+
+ 2
+
+
2 H Pb
Pb


A reakció rendkívül érzékeny, de nem szelektív az ólomra. Nehézfém ionok (pl. ezüst, higany, réz,
kadmium, antimon, nikkel és cink) hasonló reakciót adnak.

111

3.4.7.Ellenőrző kérdések a IVa csoport elemeivel kapcsolatban

Rendezze és egészítse ki az alábbi egyenleteket!

1) Si + HF + HNO
3
÷
2) Sn + NaOH + H
2
O ÷
3) Sn + HNO
3
+ HCl ÷
4) Pb + HNO
3
÷
5) PbO
2
+ HCl ÷
6) CO
2
+ Ba
2+
+ OH
÷
÷
7) CO
3
2
÷
+ Hg
2+
+ H
2
O ÷
8) SiO
3
2
÷
+ MoO
4
2
÷
+ NH
4
+
+ H
+
÷
9) Sn
2+
+ OH
÷
+ Bi
3+
÷
10) PbS + + HNO
3
÷
11) |Pb(OH)
4
|
2
÷
+ H
2
O
2
÷
12) PbCrO
4
↓ + OH
÷
÷
13) Pb
2+
+ SO
3
2
÷
÷
14) Sn
2+
+ Zn + H
+
÷

Melyik elem nem oldható fel alkáli-hidroxid oldatban?

C Si Ge Sn Pb

Húzza alá a vízben oldhatatlan vegyületeket!

SnCl
4
PbCl
2
Ag
2
SiO
3
Na
2
CO
3
PbCrO
4


Melyik szulfid sárga színű?

PbS SnS SnS
2
CS
2


Melyik színteleníti el a kálium-jodidos jód oldatot?

SnCl
2
SnCl
4
Pb(NO
3
)
2
PbO
2
Na
2
SiO
3


Melyik vegyület oldásakor figyelhetünk meg látható hidrolízist?

SnCl
2
SnCl
4
Pb(NO
3
)
2
Na
2
SiO
3
Na
2
CO
3


Melyik vegyület oldásakor figyelhetünk meg lúgos kémhatást?

SnCl
2
SnCl
4
Pb(NO
3
)
2
Na
2
SiO
3
Na
2
CO
3


Melyik vegyület nem vihető normál körülmények között redoxi-reakcióba?

Na
2
CO
3
Na
2
SiO
3
PbO
2
SnCl
4
SnCl
2



112



3.5. Az Va csoport elemei (N, P, As, Sb, Bi) és a belőlük levezethető legfontosabb
anionok és kationok

A nitrogén (N
2
) színtelen, kémiailag meglehetősen inert, kétatomos molekulákból álló gáz
(forráspont: –196 °C). A nitrogén a természetben főleg mint dinitrogén (N
2
) fordul elő. A föld
atmoszférájának 78 tf%-a nitrogén.
A foszfor mindegyik módosulata szilárd szobahőfokon. A foszfornak három fő módosulata
van: a fehér, fekete és vörös foszfor.
A fehér foszfor szilárd, folyékony és gáz halmazállapotban is 800 °C alatt P
4
molekulákból
áll. A különféle foszfor módosulatok közül a fehér foszfor a legkevésbé stabil, de valamennyi egyéb
módosulat ezzé alakul át, ha megolvasztják. A fehér foszfor igen reaktív és erősen mérgező.
Rendszerint víz alatt tartják, hogy a levegő oxigénjével való gyulladást meggátolják.
Az ortorombos fekete foszfor termodinamikailag a legstabilabb és a legkevésbé reakcióképes
foszfor módosulat. Előállítható fehér foszforból nyomás alatti hevítéssel. A fekete foszfor polimer
szerkezetű kettősrétegekből áll és olyan a megjelenése, mint a grafitnak. 12 kbar-nál nagyobb nyomás
alatt az ortorombos szerkezet átalakul romboéderes, majd köbös szerkezetté.
Legnagyobb mennyiségben a vörös foszfort használják. Amorf szerkezete van és a reakciókészsége a
fehér és fekete módosulaté között van. Könnyen előállítható fehér foszfor levegőtől elzártan történő
hevítésével ~400 °C-on.
Arzén, antimon és bizmut. Ezeknek az elemeknek kevesebb allotróp módosulata van, mint a
foszfornak. Az As és Sb instabil sárga módosulatai a fehér foszforhoz hasonlóak, és As, vagy Sb
gőzök gyors kondenzációjával állíthatók elő. Gyorsan átalakulnak a csillogó "fémes" romboéderes
módosulattá, ami a romboéderes fekete foszforhoz hasonló. Ez utóbbi a bizmut legfontosabb
módosulata.
Az arzén fémes megjelenésű, acélszürke, törékeny szilárd anyag. Melegítés hatására szublimál
és jellegzetes, fokhagymához hasonló szaga van.
Az antimon csillogó, ezüstfehér fém, ami 630,7 °C-on olvad.



3.5.1. ábra: fém antimon

A bizmut törékeny, kristályos, vöröses-fehér színű fém. Olvadáspontja 271,3 °C.
113


3.5.2. ábra: fém bizmut

Oldhatóság vízben, savakban és lúgban
A nitrogén fizikailag kissé oldódik vízben, de a P, As, Sb és Bi nem oldódik.
A foszfor, arzén, antimon és bizmut nem oldódik nem-oxidáló savakban (pl. HCl), de oldhatók
oxidáló savakban (pl. salétromsavban), amikor H
3
PO
4
, H
3
AsO
4
, Sb
2
O
3
, illetve Bi(NO
3
)
3
keletkezik.
Az arzén nem oldódik sósavban és híg kénsavban, de könnyen oldódik híg salétromsavban
arzenitionok és koncentrált salétromsavban, királyvízben és nátrium-hipoklorit oldatban arzenátionok
képződése mellett:

As + HNO
3
+ H
2
O ÷ H
3
AsO
3
+ NO |
As + 5 cc HNO
3

÷ H
3
AsO
4
+ 5 NO
2
| + H
2
O
2 As + 5 OCl
÷
+ 3 H
2
O ÷ 2 AsO
4
3
÷
+ 5 Cl
÷
+ 6 H
+


Az antimon nem oldható híg kénsavban, de lassan oldódik forró, tömény kénsavban
antimon(III) ionok képződése mellett:

2 Sb + 3 H
2
SO
4
+ 6 H
+
÷ 2 Sb
3+
+ 3 SO
2
| + 6 H
2
O

A tömény salétromsav oxidálja az antimont egy vízben oldhatatlan termék keletkezése mellett, ami az
Sb
2
O
3
és Sb
2
O
5
keverékének tekinthető. Ezek az anhidridek feloldhatók borkősavban (komplex-
képződés közben). A salétromsav és a borkősav keveréke az antimon igen jó oldószere.
A királyvíz ugyancsak oldja az antimont, antimon(III) ionok keletkezése mellett:

Sb + HNO
3
+ 3 HCl ÷ Sb
3+
+ 3 Cl
÷
+ NO | + 2 H
2
O

Bizmut (c°(Bi/BiCl
4
÷
) = +0,16 V) oldható tömény oxidáló savakban (koncentrált
salétromsavban, királyvízben, vagy koncentrált kénsavban):

Bi + 6 HNO
3
÷ Bi
3+
+ 3 NO
3
÷
+ 3 NO
2
| + 3 H
2
O
Bi + HNO
3
+ 4 HCl ÷ BiCl
4
÷
+ H
+
+ NO | + 2 H
2
O
2 Bi + 6 H
2
SO
4
÷ 2 Bi
3+
+ 3 SO
4
2
÷
+ 3 SO
2
| + 6 H
2
O

Az Va csoport elemei közül csak a fehér foszfor oldódik lúgban, diszproporcióval:

P
4
+ 3 NaOH + 3 H
2
O ÷ PH
3
| + 3 NaH
2
PO
2



114
Salétromsav (HNO
3
)
A tiszta sav színtelen folyadék. A közönséges koncentrált vizes sav (~65%-os) ugyancsak
színtelen, de gyakran megsárgul a sav fotokémiai bomlása következtében:

4 HNO
3
÷ 4 NO
2
+ 2 H
2
O + O
2


A tiszta folyékony savak közül a salétromsavnak a legnagyobb az öndisszociációja. A disszociáció a
következő egyenlettel írható le:

2 HNO
3
NO
2
+
+ NO
3
÷
+ H
2
O

A híg, 2 M-nél kisebb koncentrációjú salétromsavnak az oxidáló ereje igen kicsi.
A tömény sav erős oxidálószer; a fémek közül csak az Au-t, Pt-t, Ir-t és Re -t nem támadja meg, habár
számos fémet, mint például az Al, Fe, Cr passzivál, valószínűleg a fémfelületen keletkező vékony
oxidréteg miatt. A fémek oxidálása a nitrát redukciójával jár, amikor rendszerint nitrogén-oxidok
keletkeznek. A salétromsav a nemfémeket rendszerint oxosavak vagy oxidok keletkezése közben
oxidálja.
A HNO
3
nitráló készsége a szerves kémiában, különösen koncentrált kénsav jelenlétében, a
nitrónium ion, NO
2
+
, képződésének tulajdonítható.
Az úgynevezett füstölgő salétromsav oldott NO
2
-t tartalmaz feleslegben ahhoz képest, mint ami
hidratálható lenne HNO
3
+ NO -vá. A vörös füstölgő salétromsav N
2
O
4
-et tartalmaz.
A királyvíz (~ 3 rész tömény HCl + 1 rész tömény HNO
3
) szabad klórt és NOCl-t is tartalmaz,
és oldja az aranyat és platinát is. Sokkal erősebb oxidálószer, mint a HNO
3
, főleg azért, mert a
kloridionok jó komplexképző ligandumok.


Az Va csoport elemeinek legfontosabb oxidjai

N P As Sb Bi
NNO színtelen
NO színtelen
NO
2
vörösbarna
P
4
O
10
(P
2
O
5
)
fehér
igen
higroszkópos
As
4
O
6
(As
2
O
3
)
fehér
Sb
4
O
6
(Sb
2
O
3
)
fehér
Bi
2
O
3

sárga

Az N, P, As, Sb és Bi legfontosabb anionjai és kationjai:

N P As Sb Bi
NH
4
+
ammónium
NO
2
+
nitrónium

NO
2

nitrit
NO
3

nitrát



H
2
PO
2


hipofoszfit
HPO
3
2

foszfit
PO
4
3

foszfát
(As
3+
)
*

(As
5+
)
*


AsO
3
3

arzenit
AsO
4
3

arzenát

Sb
3+

Sb
5+

SbO
+
[Sb(OH)
4
]


[Sb(OH)
6
]
÷


Bi
3+


BiO
+

*
Vizes oldatban arzenit és arzenátként vannak jelen.



115
Az NH
4
+
, NO
2
-
, NO
3
-
, PO
4
3-
, AsO
3
3-
, AsO
4
3-
, Sb
3+
és Bi
3+
ionok jellemzõ reakciói

3.5.1. Ammóniumion jellemző reakciói, NH
4
+


A szervetlen ammóniumsók általában vízoldható vegyületek, melyek színtelen oldatokat
képeznek, hacsak az anion nem színes.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: NH
4
Cl
NH
4
NO
3

(NH
4
)
2
SO
4

(NH
4
)
3
PO
4
36,9
190,2
75,3
20,3


Az ammóniumionok reakciói általában igen hasonlítanak a káliumion reakcióira, aminek az
az oka, hogy a kálium- és ammóniumionok mérete közel egyforma.

Az ammóniumionok reakcióinak vizsgálatához használjon 0,5 M ammónium-klorid oldatot.

1. Nátrium-hidroxid oldat: melegítésre ammónia gáz fejlõdik.

NH
4
+
+ OH
÷
÷ NH
3
| + H
2
O

Az ammónia gáz a következőképpen azonosítható:
a) szag alapján (óvatosan szagolja meg a fejlődő gázt, a gázokat a kezével az orra felé
legyezve);
b) ha egy koncentrált sósavval megnedvesített üvegbotot a keletkező ammónia útjába tart,
fehér ammónium-klorid füst keletkezik;
c) a nedves pH papírt megkékíti;
d) a higany(I)-nitrát oldattal megnedvesített szűrőpapírt megfeketíti (igen megbízható teszt az
ammónia kimutatására):

2 NH
3
+ Hg
2
2+
+ NO
3
÷
÷ Hg(NH
2
)NO
3
+ + Hg + + NH
4
+


3.5.1.1. videó: Ammónia kimutatása higany(II)-nitráttal

e) a mangán(II)-kloriddal és hidrogén-peroxiddal megnedvesített szűrőpapírt megbarnítja; a
mangán oxidálódik az ammónia elnyelődése következtében kialakuló lúgos közegben:

2 NH
3
+ Mn
2+
+ H
2
O
2
+ H
2
O ÷ MnO(OH)
2
+ + 2 NH
4
+


2. Nessler reagens ( kálium-tetrajodo-merkurát(II) lúgos oldata):
barna csapadék, vagy barna, illetve sárgásbarna színeződés keletkezik az ammónia vagy
ammóniumionok mennyiségétől függően. A csapadék bázikus higany(II)-amido-jodid:

NH
4
+
+ 2 |HgI
4
|
2
÷
+ 4 OH
÷
÷ HgO∙Hg(NH
2
)I + + 7 I
÷
+ 3 H
2
O

Igen érzékeny teszt, amit az ivóvízben lévő ammónia nyomok kimutatására is használnak, de szinte
valamennyi fémion (kivéve a nátrium- és káliumiont) zavarja. A reakciót óraüvegen is elvégezhetjük.

3.5.1.2. videó: Ammónia kimutatása Nessler reagenssel



116
3. Nátrium-|hexanitrito-kobaltát(III)|, Na
3
|Co(NO
2
)
6
|:
Sárga ammónium-|hexanitrito-kobaltát(III)| csapadék keletkezik, ami hasonló ahhoz, mint
ami káliumionokkal leválik:

3 NH
4
+
+ |Co(NO
2
)
6
|
3
÷
÷ (NH
4
)
3
|Co(NO
2
)
6
| +

4. Telített nátrium-hidrogén-tartarát oldat, NaHC
4
H
4
O
6
:
Fehér ammónium-hidrogén-tartarát (NH
4
HC
4
H
4
O
6
) csapadék keletkezik, ami hasonló, de
vízben kissé jobban oldható, mint a megfelelő káliumsó.
A káliumsótól az ammóniumsó könnyen megkülönböztethető úgy, hogy az ammóniumsót nátrium-
hidroxid oldattal forralva ammónia keletkezik.

NH
4
+
+ HC
4
H
4
O
6
÷
÷ NH
4
HC
4
H
4
O
6
+

5. Perklórsav, vagy nátrium-perklorát oldat: híg ammóniumion tartalmú oldattal nincs csapadék
(eltérés a káliumionoktól). Töményebb, vagy metanolos oldatból azonban az ammónium-perklorát is
kiválik.
Oldhatóság: NH
4
ClO
4
: 10,9 g/100 g víz
KClO
4
: 0,75 g/100 g víz 0 °C-on.

3.5.2. Nitritionok jellemző reakciói, NO
2



Az ezüst-nitrit viszonylag rosszul oldódik vízben (1,363 g AgNO
2
/100 ml víz 60 °C-on), de
valamennyi egyéb fontos fém-nitrit vízben jól oldódik.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: LiNO
2

NaNO
2

Mg(NO
2
)
2

Ca(NO
2
)
2

101,0
82,0
77,1
88,8


Használjon 0,1 M KNO
2
oldatot a nitritionok reakcióinak vizsgálatához.

1. Sósav: Ha óvatosan, hidegen sósavat adunk szilárd nitrithez, világoskék folyadék keletkezik (a
szabad salétromossav HNO
2
, vagy anhidridje N
2
O
3
miatt) és barna színű nitrogén-oxidok fejlődnek
(3.5.2.1. ábra). A barna színű nitrogén-dioxid főleg a nitrogén-monoxid és a levegő oxigénjének
reakciójával keletkezik. Hasonló reakció észlelhető, ha sósavat tömény nitrit oldatba öntünk. Híg nitrit
oldat esetén a gázfejlődés gyenge, gyakran nem észlelhető.

NO
2
÷
+ H
+
÷ HNO
2

3 HNO
2
÷ HNO
3
+ 2 NO | + H
2
O
2 NO | + O
2
| ÷ 2 NO
2
|
117

3.5.2.1.ábra: nitrit reakciója sósavval

2. Bárium-klorid oldat: nem észlelhető csapadék.

3. Ezüst-nitrát oldat: tömény oldatból fehér, kristályos ezüst-nitrit csapadék válik ki.

NO
2
÷
+ Ag
+
÷ AgNO
2
+

3.5.2.1. videó: Kálium-nitrit reakciója ezüst-nitráttal

4. Kálium-jodid oldat: ha nitrit oldatot adunk kálium-jodid oldathoz és megsavanyítjuk ecetsavval
vagy híg kénsavval, elemi jód keletkezik, ami azonosítható szén-tetrakloridos kirázással vagy a
keményítő oldat megkékülésével.

2 NO
2
÷
+ 2 I
÷
+ 4 H
+
÷ I
2
+ 2 NO | + 2 H
2
O

3.5.2.2. videó: Kálium-nitrit reakciója kálium-jodiddal

5. Ammónium-klorid. Ha nitrit oldatot feleslegben lévő szilárd ammónium-kloriddal forralunk,
nitrogén keletkezik és a nitrit teljesen elbomlik:

NO
2
÷
+ NH
4
+
÷ N
2
| + 2 H
2
O

6. Karbamid: ha nitrit oldathoz karbamidot CO(NH
2
)
2
, adunk és a keveréket megsavanyítjuk híg
sósavval, a nitrit elbomlik, és nitrogén, valamint széndioxid fejlõdik.

2 NO
2
÷
+ CO(NH
2
)
2
+ 2 H
+
÷ 2 N
2
| + CO
2
| + 3 H
2
O

7. Szulfaminsav (H
2
N-SO
3
H). Ha nitrit oldathoz szulfaminsavat adunk, a nitrit teljesen elbomlik:

H
2
NSO
3
H + NO
2
÷
+ H
+
÷ N
2
| + 2 H
+
+ SO
4
2
÷
+ H
2
O

8. Megsavanyított kálium-permanganát oldat: elszintelenedik nitrit oldat hatására (a nitrit
feleslegben kell, hogy legyen), de gázfejlődés nem észlelhető.

5 NO
2
÷
+ 2 MnO
4
÷
+ 6 H
+
÷ 5 NO
3
÷
+ 2 Mn
2+
+ 3 H
2
O

3.5.2.3. videó: Kálium-nitrit reakciója kálium-permanganáttal

118
9. Kénhidrogén: ha kénhidrogént vezetünk kénsavval megsavanyított nitrit oldatba, kén válik ki és
ammóniumionok keletkeznek:

NO
2
÷
+ 3 H
2
S + 2 H
+
÷ 3 S + + NH
4
+
+ 2 H
2
O

Erősen lúgosítsuk meg az oldatot és vizsgáljunk NH
3
-ra a kémcső szájához tartott nedves
indikátorpapírral.

10. Nátrium-szulfit oldat: 2 M sósavval megsavanyított nitrit oldathoz adjunk nátrium-szulfit oldatot,
majd vizsgáljunk SO
4

ionokra BaCl
2
oldattal:

2 NO
2
÷
+ SO
3

+ 2 H
+
÷ SO
4

+ 2 NO | + H
2
O

11. Szulfanilsav ÷ o-naftilamin reagens. (Griess-Ilosvay teszt)
A reakció két lépésből áll, az első a szulfanilsav diazotálása a savanyítás hatására keletkező
salétromossavval, a második az így keletkezett diazóniumsó kapcsolása az o-naftilaminnal vörös
diazofestékké. A bruttó reakció:
NH
2
SO
3
H NH
2
H
+
+
+
+
HSO
3
N N NH
2
+ 2 NO
2
H
2
O


Az oldatnak hígnak kell lennie, különben a második lépés, az azokapcsolás nem megy végbe.

3.5.2.4. videó: Nitrition kimutatása Griess-Ilosvay reagenssel

12. FeSO
4
oldat: feleslege már ecetsavval megsavanyított oldatban is sötétbarna színeződést okoz a
nitrozo-vas(II) ionok keletkezése következtében:

NO
2
÷
+ 2 Fe
2+
+ 2 H
+
÷ |Fe(NO)|
2+
+ Fe
3+
+ H
2
O

3.5.2.5. videó: Kálium-nitrit reakciója vas(II)-szulfáttal

A nitrátionok a reakciót csak tömény kénsavas oldatban adják (különbség a nitrátionoktól).



3.5.3. Nitrátionok jellemző reakciói, NO
3
÷


Valamennyi szervetlen nitrát oldódik vízben.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: KNO
3

Pb(NO
3
)
2

Sr(NO
3
)
2

Zn(NO
3
)
2

31,6
52,8
69,6
117,6


A higany és a bizmut nitrátja vízben hidrolizál, de feloldható híg salétromsavban.

Használjon 0,1 M nátrium- vagy kálium-nitrát oldatot a nitrátionok reakcióinak vizsgálatához.

119
1. Redukció nitritionokká. A nitrátok ecetsavas közegben fém cinkkel nitritté redukálhatók, és a
nitritionok kimutathatók Griess-Ilosvay reagenssel.

NO
3
÷
+ Zn + 2 H
+
÷ NO
2
÷
+ Zn
2+
+ H
2
O
NH
2
SO
3
H NH
2
H
+
+
+
+
HSO
3
N N NH
2
+ 2 NO
2
H
2
O


A nitritek természetesen zavarnak, ezért ha ezt a tesztet használjuk nitrátionok kimutatására, a
nitritionokat előzőleg el kell távolítani az oldatból a nitrit „elroncsolásával‖ (lásd 3.5.2. fejezet).

3.5.3.1. videó: Nitrátionok kimutatása Griess-Ilosvay reagenssel

2. A nitrátok redukciója lúgos közegben. Ammónia gáz fejlődik, ha nitrát tartalmú oldatot nátrium-
hidroxiddal meglúgosítunk, majd cink porral forralunk, vagy alumínium porral gyengén melegítünk.
Az ammónia detektálható (i) szaga alapján, (ii) megnedvesített pH papírral vagy (iii) higany(I)-nitrát
oldattal megnedvesített szűrőpapírral.

NO
3
÷
+ 4 Zn + 7 OH
÷
+ 6 H
2
O ÷ NH
3
| + 4 |Zn(OH)
4
|
2
÷

3 NO
3
÷
+ 8 Al + 5 OH
÷
+ 18 H
2
O ÷ NH
3
| + 8 |Al(OH)
4
|
÷


Az ammóniumionok zavarnak, ezért a vizsgálat előtt el kell távolítani őket.
A nitritek is hasonló reakciót adnak.

3. Vas(II)-szulfát oldat és tömény kénsav (barna gyűrű teszt):
Ezt a vizsgálatot a következő két módon hajthatjuk végre:
a) Adjon 2 ml nitrát oldathoz 3 ml frissen készített telített vas(II)-szulfát oldatot, majd folyasson a
kémcső oldalán lassan 3-5 ml tömény kénsavat az oldathoz úgy, hogy a sav külön réteget képezzen az
oldat alatt. A két réteg találkozásánál barna gyűrű keletkezik.
b) Adjon 4 ml tömény kénsavat lassan 2 ml nitrát tartalmú oldathoz, keverje össze az
oldatot és hűtse le hideg csapvíz alatt. Folyasson a kémcső oldalán lassan telített
vas(II)-szulfát oldatot a kénsavas oldathoz úgy, hogy réteget képezzen a kénsavas
oldat felett. Tegye félre állni az oldatot 2-3 percre. Barna gyűrű keletkezik a két
folyadékréteg találkozásánál (3.5.3.1. ábra).
c)
120


3.5.3.1. ábra: nitrát kimutatása a barna gyűrű próba alapján

A barna gyűrű az [Fe(NO)]
2+
keletkezése következtében áll elő. Rázásra és melegítésre a barna gyűrű
eltűnik, nitrogén-monoxid fejlődik és az oldat megsárgul a vas(III) ionok keletkezése következtében.

2 NO
3
÷
+ 4 H
2
SO
4
+ 6 Fe
2+
÷ 6 Fe
3+
+ 2 NO | + 4 SO
4

+ 4 H
2
O
Fe
2+
+ NO | ÷ [Fe(NO)]
2+


3.5.3.2. videó: Kálium-nitrát reakciója vas(II)-szulfáttal (barna gyűrű próba)



3.5.4. Ortofoszfátionok jellemző reakciói, PO
4
3–


Az ortofoszforsav (gyakran egyszerűen csak foszforsavnak nevezik) hárombázisú sav, ezért
háromféle só vezethető le belőle:
primér ortofoszfátok (vagy dihidrogénfoszfátok), pl. NaH
2
PO
4
,
szekunder ortofoszfátok (vagy hidrogénfoszfátok), pl. Na
2
HPO
4
,
tercier ortofoszfátok, pl. Na
3
PO
4
.
Az úgynevezett "nátrium-foszfát" tulajdonképpen a dinátrium-hidrogén-foszfátnak, Na
2
HPO
4
∙12H
2
O
a hétköznapi elnevezése.

Oldhatóság. Az alkálifémek (kivéve a lítiumot) és az ammóniumion foszfátjai (primér,
szekunder és tercier) oldódnak vízben.
Az alkáliföldfémek primér foszfátjai ugyancsak vízoldhatóak.
A többi fém foszfátja, valamint az alkáliföldfémek szekunder és tercier foszfátjai vízben rosszul
oldódnak vagy oldhatatlanok.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: Na
3
PO
4

K
3
PO
4

(NH
4
)
3
PO
4

11,3
99,0
20,3

20 °C-on: Li
3
PO
4
0,04

121
A foszfátionok reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M dinátrium-hidrogén-foszfát,
Na
2
HPO
4
∙12H
2
O oldatot.

1. Híg sósav: nem észlelhető változás.

2. Ezüst-nitrát oldat: semleges oldatból sárga, tercier ezüst-ortofoszfát csapadék keletkezik,
oldhatósági szorzat: L(Ag
3
PO
4
, 25 °C) = 8,88∙10
÷17
:

HPO
4
2–
+ 3 Ag
+
÷ Ag
3
PO
4
+ + H
+


A csapadék oldódik híg ammónia oldatban és híg salétromsavban is:

Ag
3
PO
4
+ + 6 NH
3
÷ 3 [Ag(NH
3
)
2
]
+
+ PO
4


Ag
3
PO
4
+ + 2 H
+
÷ H
2
PO
4
÷
+ 3 Ag
+


3.5.4.1. videó: Diátrium-hidrogén-foszfát reakciója ezüst-nitráttal

3. Bárium-klorid oldat: semleges oldatból fehér, amorf szekunder bárium-foszfát válik ki, amely
oldódik híg ásványi savakban és töményebb ecetsavban is.

HPO
4
2–
+ Ba
2+
÷ BaHPO
4
+

3.5.4.2. videó: Diátrium-hidrogén-foszfát reakciója bárium-kloriddal

Gyengén lúgos közegben (híg ammónia jelenlétében) a vízben roszabbul oldódó tercier foszfát válik ki
az oldatból:

2 HPO
4
2–
+ 3 Ba
2+
+ 2 NH
3
÷ Ba
3
(PO
4
)
2
↓ + 2 NH
4
+


4. Magnézium-nitrát reagens, vagy magnézia-mixtúra: Bármelyik reagenssel egy fehér, kristályos
magnézium-ammónium-foszfát, Mg(NH
4
)PO
4
∙6H
2
O keletkezik:

HPO
4
2–
+ Mg
2+
+ NH
3
+ 6 H
2
O ÷ Mg(NH
4
)PO
4
∙6H
2
O +

A csapadék oldódik ecetsavban és ásványi savakban, de gyakorlatilag oldhatatlan ammónia oldatban.

A magnézium-nitrát reagens Mg(NO
3
)
2
, NH
4
NO
3
és kevés NH
3
oldatot tartalmaz, a magnézia-mixtúra
MgCl
2
, NH
4
Cl és kevés NH
3
oldatot tartalmaz.
A magnézia-mixtúrát a következőképpen készítjük: magnézium-klorid oldathoz ammónia oldatot
adunk, amire a magnézium-hidroxid kiválik. Ezután annyi ammónium-kloridot adunk hozzá, hogy a
csapadék feloldódjék.
Azonos módon készítjük a magnézium-nitrát reagenst is.

5. Vas(III)-klorid oldat: semleges oldatból sárgásfehér vas(III)-foszfát csapadék válik ki:

HPO
4

+ Fe
3+
÷ FePO
4
+ + H
+


A csapadék oldódik híg ásványi savakban, de nem oldódik híg ecetsavban.

3.5.4.3. videó: Nátrium-foszfát reakciója vas(III)-kloriddal

6. Ammónium-molibdát reagens: sárga, kristályos ammónium-foszformolibdát, (NH
4
)
3
|P(Mo
3
O
10
)
4
]
csapadék keletkezik, ha tömény salétromsavat és a reagenst nagy feleslegben foszfátion tartalmú
oldathoz adjuk.
122
A reakciót célszerű a következőképpen végrehajtani: adjon lassan, cseppenként, tömény (vagy 2 M)
salétromsavat 10%-os (NH
4
)
2
MoO
4
oldathoz addíg, míg a kezdetben leváló csapadék teljesen
feloldódik. Ezután adja ezt az oldatot nagy feleslegben kevés foszfátion tartalmú oldathoz, vagy adjon
ehhez az oldathoz kevés foszfátion tartalmú oldatot. 0,5-1 percen belül sárga színű csapadék válik le.
A leválás melegítésre gyorsabb.

HPO
4
2
÷
+ 12 MoO
4
2
÷
+ 3 NH
4
+
+ 23 H
+
÷ (NH
4
)
3
[P(Mo
3
O
10
)
4
] + 12 H
2
O

3.5.4.4. videó: Foszfátionok kimutatása ammónium-molibdáttal


3.5.5. Az arzenitionok reakciói, AsO
3
3–


Az arzén(III) vegyületek az amfoter arzén-trioxidból, As
2
O
3
vezethetők le. Erősen savas
oldatban csak a piramidális As(OH)
3
= H
3
AsO
3
van jelen, erősen lúgos oldatban pedig az arzenit
ionok, AsO
3
3–
találhatók. Köztes pH-nál ezek egyensúlyban vannak a H
2
AsO
3
÷
és HAsO
3

ionokkal.

Az „arzén(III) ionok‖ (arzenitionok) jellemző reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M
arzén(III)-oxidból készített arzenit, vagy nátrium-arzenit, Na
3
AsO
3
oldatot.
Az arzén(III)-oxid nem oldódik hideg vízben, de a vizes szuszpenziót fél órát forralva teljesen
feloldódik. Ez az oldat lehűthető anélkül, hogy az oxid kicsapódna (az összes oxid ugyanis arzenitté
alakul át).

1. Kénhidrogén: sárga arzén(III)-szulfid csapadék keletkezik:

2 AsO
3

+ 6 H
+
+ 3 H
2
S ÷ As
2
S
3
+ + 6 H
2
O

Az oldatnak erősen savasnak kell lennie, különben csapadék nem válik ki, hanem csak sárga
színeződés észlelhető a kolloid As
2
S
3
keletkezése következtében.
A csapadék nem oldódik tömény sósavban.
A csapadék oldódik forró, tömény salétromsavban és alkáli-hidroxid, vagy ammónia oldatban.
Oldódik továbbá ammónium-karbonátban is széndioxid gáz fejlődése közben:


As
2
S
3
+ + 28 HNO
3
÷ 2 AsO
4

+ 3 SO
4

+ 12 H
+
+ 28 NO
2
|+ 8 H
2
O
As
2
S
3
+ + 6 OH
÷
÷ AsO
3

+ AsS
3

+ 3 H
2
O
As
2
S
3
+ + 3 (NH
4
)
2
CO
3
÷ (NH
4
)
3
AsO
3
+ (NH
4
)
3
AsS
3
+ 3 CO
2
|

Ammónium-szulfid és ammónium-poliszulfid ugyancsak oldja a csapadékot tioarzenit (AsS
3

), illetve
tioarzenát (AsS
4

) ionok keletkezése közben:

As
2
S
3
+ + 3 S

÷ 2 AsS
3


As
2
S
3
+ + 4 S
2

÷ 2 AsS
4

+ S
3



Megsavanyítva ezeket az oldatokat a tioarzenit és tioarzenát elbomlik, miközben az arzén(III)-szulfid
és arzén(V)-szulfid kiválik, és kénhidrogén fejlődik. A feleslegben lévő poliszulfid reagens is
elbomlik, így a kicsapódó arzén-szulfid kénnel lesz szennyezett:

2 AsS
3

+ 6 H
+
÷ As
2
S
3
+ + 3 H
2
S |
2 AsS
4

+ 6 H
+
÷ As
2
S
5
+ + 3 H
2
S |
S
2

+ 2 H
+
÷ H
2
S | + S +

3.5.5.1. videó: Arzenitionok reakciója szulfidionokkal

123
2. Ezüst-nitrát oldat: semleges oldatból sárga ezüst-arzenit csapadék válik ki (különbség az
arzenátoktól, melyek barnásvörös (csokibarna) csapadékot adnak):

AsO
3

+ 3 Ag
+
÷ Ag
3
AsO
3
+

3.5.5.2. videó: Arzenitionok reakciója ezüstionokkal

A csapadék oldódik híg salétromsavban és ammónia oldatban is.

3. Magnézia-mixtúra (MgCl
2
, NH
4
Cl és kevés NH
3
): nem válik ki csapadék az oldatból (eltérés az
arzenátoktól és a foszfátoktól).

4. Réz-szulfát oldat: semleges oldatból zöld réz-arzenit (kétféleképp felírható: CuHAsO
3
és
Cu
3
(AsO
3
)
2
∙xH
2
O) válik ki:

AsO
3

+ Cu
2+
+ H
+
÷ CuHAsO
3
+

A csapadék oldódik savakban és ammónia oldatban is.
A csapadék oldódik nátrium-hidroxid oldatban is, és ha ezt az oldatot forraljuk, réz(I)-oxid válik ki.

5. Kálium-trijodid (kálium-jodidos jód oldat): elszintelenedik, miközben oxidálja az arzenit ionokat:
AsO
3

+ I
3
÷
+ H
2
O AsO
4

+ 3 I
÷
+ 2 H
+


A reakció egyensúlyra vezet és megfordítható, ha az oldathoz erős savat adunk.

6. Bettendorff próba (ón(II)-klorid oldat és tömény sósav): a teszt azon alapszik, hogy ón(II)-klorid
tömény sósavas oldata az arzén oldható vegyületeit elemi arzénné redukálja:

2 AsO
3

+ 12 H
+
+ 3 [SnCl
6
]
4–
÷ 2 As + + 3 [SnCl
6
]
2–
+ 6 H
2
O

Készítsen oldatot 0,5 ml telített ón(II)-kloridból és 2 ml tömény sósavból, majd adjon az oldathoz
néhény csepp arzenit oldatot. Melegítse enyhén az oldatot, majd tegye félre állni. 5-10 perc múlva, az
arzén mennyiségétől függõen sötétbarna színeződés, vagy fekete csapadék válik ki az elemi arzén
keletkezése következtében.
(A reakció arzenát ionokkal is végbemegy, de hosszabb időt igényel.)

3.5.5.3. videó: Bettendorff reakció

7. Marsh próba.
A teszt azon alapszik, hogy savas közegben a cink az arzén oldható vegyületeit arzinná (AsH
3
)
redukálja, amely szintelen, igen mérgező, fokhagymához hasonló szagú gáz. Ha a gázt hevített
üvegcsövön vezetjük keresztül, elbomlik hidrogénre és elemi arzénre, mely utóbbi barnás-fekete
"tükörként" leválik a fűtött rész után, különösen, ha azt az üvegcsőszakaszt hűtjük (3.5.5.1. ábra).

124


3.5.5.1. ábra: arzenit kimutatása Marsh próbával

A levált elemi arzén oldódik nátrium-hipoklorit oldatban (eltérés az antimontól).

AsO
3

+ 3 Zn + 9 H
+
÷ AsH
3
| + 3 Zn
2+
+ 3 H
2
O
4 AsH
3
| ÷ hevítés ÷ 4 As + + 6 H
2
|
2 As + 5 OCl
÷
+ 3 H
2
O ÷ 2 AsO
4

+ 5 Cl
÷
+ 6 H
+



3.5.6. Arzenátionok reakciói, AsO
4
3–


Az arzén(V) vegyületek az arzén-pentoxidból, As
2
O
5
származtathatók. Ez az arzénsav,
H
3
AsO
4
savanhidridje, mely fémekkel sókat képez. Az arzén(V) vizes közegben arzenát, AsO
4
3–

ionként van jelen, melynek különböző protonált formái a pH-tól függően egymással egyensúlyban
vannak.
Használjon 0,1 M dinátrium-hidrogén-arzenát, Na
2
HasO
4
oldatot az arzén(V)-ionok
reakcióinak vizsgálatához.

1. Kénhidrogén: híg sósav jelenlétében nem válik le azonnal csapadék, de ha a kénhidrogén
bevezetését folytatjuk, lassan egy arzén(III)-szulfidból és kénből álló csapadék keletkezik. A csapadék
keletkezése gyorsabb forró oldatban:

AsO
4

+ H
2
S ÷ AsO
3

+ S + + H
2
O
2 AsO
3

+ 6 H
+
+ 3 H
2
S ÷ As
2
S
3
+ + 6 H
2
O

Ha nagy mennyiségű tömény sósavat adunk az oldathoz és kénhidrogént vezetünk a hideg oldatba,
sárga arzén-pentaszulfid csapadék keletkezik:

2 AsO
4

+ 5 H
2
S + 6 H
+
÷ As
2
S
5
+ + 8 H
2
O

Az arzén(V)-pentaszulfid csapadék, a triszulfidhoz hasonlóan, oldódik alkáli-hidroxidban és ammónia
oldatban, ammónium-szulfidban, ammónium-poliszulfidban, nátrium- és ammónium-karbonátban:

As
2
S
5
+ + 6 OH
÷
÷ AsS
4

+ AsO
3
S

+ 3 H
2
O
As
2
S
5
+ + 3 S

÷ 2 AsS
4


As
2
S
5
+ + 6 S
2

÷ 2 AsS
4

+ 3 S
3


As
2
S
5
+ + 3 CO
3

÷ AsS
4

+ AsO
3
S

+ 3 CO
2


Ha az így keletkezett oldatokat megsavanyítjuk sósavval, arzén-pentaszulfid csapódik ki:

2 AsS
4

+ 6 H
+
÷ As
2
S
5
+ + 3 H
2
S |
125

2. Ezüst-nitrát oldat: semleges oldatból barnásvörös ezüst-arzenát csapadék keletkezik, L(Ag
3
AsO
4
,
25 °C) = 1,03∙10
÷22
:

AsO
4

+ 3 Ag
+
÷ Ag
3
AsO
4
+

A csapadék oldódik ásványi savakban és ammónia oldatban, de nem oldódik ecetsavban.

3.5.6.1. videó: Arzenátionok reakciója ezüst-nitráttal

3. Magnézia-mixtúra: semleges, vagy ammóniás oldatból fehér, kristályos magnézium-ammónium-
arzenát, Mg(NH
4
)AsO
4
∙6H
2
O csapadék válik ki:

AsO
4

+ Mg
2+
+ NH
4
+
+ 6 H
2
O ÷ MgNH
4
AsO
4
∙6H
2
O +

Ha a fehér csapadékot ecetsavval megsavanyított ezüst-nitrát oldattal kezeljük, vörös ezüst-arzenát
keletkezik:

MgNH
4
AsO
4
+ + 3 Ag
+
÷ Ag
3
AsO
4
+ + Mg
2+
+ NH
4
+


3.5.6.2. videó: Arzenátionok reakciója magnézia-mixtúrával

4. Ammónium-molibdát oldat: ha a reagenst és tömény salétromsavat jelentős feleslegben adunk az
arzenát oldathoz és forraljuk, sárga, kristályos csapadék keletkezik:

AsO
4

+ 12 MoO
4

+ 3 NH
4
+
+ 24 H
+
÷ (NH
4
)
3
[As(Mo
3
O
10
)
4
] + + 12 H
2
O

Adjon lassan, cseppenként, tömény (vagy 2 M) salétromsavat 2 ml 10%-os (NH
4
)
2
MoO
4
oldathoz
addig, míg a kezdetben leváló csapadék teljesen feloldódik. Adjon ehhez az oldathoz kevés arzenát
tartalmú oldatot. Melegítés (forralás) hatására sárga színű csapadák válik le. A csapadék természetesen
nem oldódik salétromsavban, de oldódik ammónia és alkáli-hidroxid oldatokban.

3.5.6.3. videó: Arzenátionok reakciója ammónium-molibdáttal

5. Kálium-jodid oldat: tömény sósav jelenlétében jód válik ki az oldatból, mely az oldatot barnára
szinezi. A jód oldódik szén-tetrakloridban, vagy kloroformban és a szerves fázist ibolya színűre festi.

AsO
4

+ 2 I
÷
+ 2 H
+
AsO
3

+ I
2
+ + H
2
O

A reakció reverzibilis (lásd 3.5.6.1. ábra).


126

3.5.6.1. ábra: a redoxipotenciál pH függése

6. Bettendorff próba (ón(II)-klorid oldat és tömény sósav): az oldat először sötétbarna lesz, majd
megfeketedik az elemi arzén kiválása miatt:

2 AsO
4

+ 16 H
+
+ 5 [SnCl
6
]
4–
÷ 2 As + + 5 [SnCl
6
]
2–
+ 8 H
2
O

Készítsen oldatot 0,5 ml telített ón(II)-kloridból és 2 ml tömény sósavból, majd adjon az oldathoz
néhény csepp arzenát oldatot. Melegítse enyhén az oldatot, majd tegye félre állni. 5-10 perc múlva, az
arzén mennyiségétől függően sötétbarna színeződés, vagy fekete csapadék válik ki az elemi arzén
keletkezése következtében.

3.5.6.4. videó: Bettendorff reakció

7. Marsh próba: A teszt azon alapszik, hogy savas közegben a cink az arzén oldható vegyületeit
arzinná (AsH
3
) redukálja, amely egy színtelen, igen mérgező, fokhagymához hasonló szagú gáz. Ha a
gázt egy hevített üvegcsövön vezetjük keresztül, elbomlik hidrogénre és elemi arzénre, mely utóbbi
barnás-fekete "tükörként" leválik a fűtött rész után, különösen, ha azt az üvegcsőszakaszt hűtjük.
A levált elemi arzén oldódik nátrium-hipoklorit oldatban (eltérés az antimontól).

AsO
4

+ 4 Zn + 11 H
+
÷ AsH
3
| + 4 Zn
2+
+ 4 H
2
O
4 AsH
3
| ÷ hevítés ÷ 4 As + + 6 H
2
|
2 As + 5 OCl
÷
+ 3 H
2
O ÷ 2 AsO
4

+ 5 Cl
÷
+ 6 H
+







127
3.5.7. Az antimon(III)ionok reakciói, Sb
3+



Az antimon(III) vegyületek vízben oldva hidrolizálnak, de könnyen oldódnak savakban, ahol
az Sb
3+
ion stabil. Ha az oldatot meglúgosítjuk, vagy a pH a hígítás következtében növekszik,
hidrolízis következtében antimonil, SbO
+
ionok keletkeznek és fehér csapadék válik ki.

Sb
3+
+ H
2
O SbO
+
+ 2 H
+


Használjon 0,1 M antimon(III)-klorid, SbCl
3
oldatot az antimonionok reakcióinak
vizsgálatához. Az oldat a hidrolízis visszaszorítására néhány százalék sósavat tartalmaz.

1. Kénhidrogén: nem túl erősen savas oldatból narancssárga antimon-triszulfid, Sb
2
S
3
csapadék válik
ki:
2 Sb
3+
+ 3 H
2
S ÷ Sb
2
S
3
+ + 6 H
+


A csapadék oldódik tömény sósavban (különbség az arzén(III)- és higany(II)-szulfidoktól),
ammónium-szulfidban (tioantimonit képződése mellett) és poliszulfidban (tioantimonát képződése
mellett), továbbá alkáli-hidroxid oldatban (antimonit és tioantimonit képződése mellett).

Sb
2
S
3
+ + 6 HCl ÷ 2 Sb
3+
+ 6 Cl
÷
+ 3 H
2
S |
Sb
2
S
3
+ + 3 S

÷ 2 SbS
3


Sb
2
S
3
+ + 4 S
2

÷ 2 SbS
4

+ S
3


Sb
2
S
3
+ + 4 OH
÷
÷ [Sb(OH)
4
]
÷
+ SbS
3



Ha a tioantimonát oldatot sósavval megsavanyítjuk, kezdetben antimon-pentaszulfid válik ki az
oldatból, amely részben elbomlik antimon-triszulfidra és kénre.

2 SbS
4

+ 6 H
+
÷ Sb
2
S
5
+ + 3 H
2
S |
Sb
2
S
5
+ ÷ Sb
2
S
3
+ + 2 S +

Ha a tioantimonit vagy az antimonit-tioantimonit keveréket megsavanyítjuk, antimon-triszulfid
csapadék keletkezik:

2 SbS
3

+ 6 H
+
÷ Sb
2
S
3
+ + 3 H
2
S |
[Sb(OH)
4
]
÷
+ SbS
3

+ 4 H
+
÷ Sb
2
S
3
+ + 4 H
2
O

3.5.7.1. videó: Antimon(III)-klorid reakciója kénhidrogénnel

2. Hígítás vízzel: ha az antimon(III)-klorid oldatát vízbe öntjük, fehér antimonil-klorid, SbOCl
csapadék keletkezik, amely oldódik borkősav oldatban (eltérés a bizmuttól) és sósavban. Nagy
mennyiségű vízzel a hidratált oxid, Sb
2
O
3
∙xH
2
O keletkezik.

Sb
3+
+ Cl
÷
+ H
2
O SbOCl + + 2 H
+


SbOCl + + HOOC-CH(OH)-CH(OH)-COOH ÷
÷ [OOC-CH(OH)-CH(OH)-COOSbO]
÷
+ 2 H
+
+ Cl
÷


3. Nátrium-hidroxid, vagy ammónia oldat: fehér hidratált antimon(III)-oxid, Sb
2
O
3
∙xH
2
O csapadék
keletkezik, amely oldódik tömény alkáli oldatokban antimonitok keletkezése közben.

2 Sb
3+
+ 6 OH
÷
÷ Sb
2
O
3
+ + 3 H
2
O
Sb
2
O
3
+ + 2 OH
÷
+ 3 H
2
O ÷ 2 [Sb(OH)
4
]
÷


128
3.5.7.2. videó: Antimon(III)-klorid reakciója nátrium-hidroxiddal

4. Cink, ón, vagy vas: fekete, elemi antimon redukálódik a fém felületére.

Standard redox potenciálok:

Sb/Sb
3+
: +0,24 V

Zn/Zn
2+
: -0,76 V; Fe/Fe
2+
: -0,44 V;
Sn/Sn
2+
: -0,14 V.

2 Sb
3+
+ 3 Zn + ÷ 2 Sb + + 3 Zn
2+


2 Sb
3+
+ 3 Sn + ÷ 2 Sb + + 3 Sn
2+

2 Sb
3+
+ 3 Fe + ÷ 2 Sb + + 3 Fe
2+


5. Kálium-jodid oldat: komplex só keletkezik, aminek következtében az oldat megsárgul:

Sb
3+
+ 6 I

÷ [SbI
6
]



6. Marsh próba:
A teszt azon alapszik, hogy savas közegben a cink az antimon oldható vegyületeit stibinné (SbH
3
)
redukálja, amely színtelen, igen mérgező, termikusan instabil gáz. Ha a gázt hevített üvegcsövön
vezetjük keresztül, elbomlik hidrogénre és elemi antimonra, mely utóbbi barnás-fekete "tükörként"
leválik a fűtött rész mindkét oldalán (3.5.7.1. ábra).

Sb
3+
+ 3 Zn + 3 H
+
÷ SbH
3
| + 3 Zn
2+

4 SbH
3
| ÷ hevítés ÷ 4 Sb + + 6 H
2
|

A levált elemi antimon nem oldódik nátrium-hipoklorit oldatban (eltérés az arzéntől).

3.5.7.1. ábra: antimon kimutatása Marsh próbával

3.5.8. A bizmut(III)ionok reakciói, Bi
3+


A bizmut(III)-hidroxid, Bi(OH)
3
gyenge bázis, ezért a bizmut sók erősen hidrolizálnak,
miközben a következő reakció játszódik le:

Bi
3+
+ H
2
O BiO
+
+ 2 H
+


A bizmutilion, BiO
+
a legtöbb anionnal vízben oldhatatlan sókat képez, pl. BiOCl. Ha a bizmutionokat
oldatban akarjuk tartani, az oldatot meg kell savanyítani, hogy a fenti egyensúly balra tolódjon el.
Használjon 0,1 M Bi(NO
3
)
3
oldatot, mely 3-4% salétromsavat tartalmaz, a bizmutionok
reakcióinak vizsgálatához.


129
1. Kénhidrogén: híg savas oldatból fekete bizmut-szulfid csapadék válik ki:

2 Bi
3+
+ 3 H
2
S ÷ Bi
2
S
3
↓ + 6 H
+


A csapadék nem oldódik hideg, híg savakban és ammónium-szulfidban.
Forró, tömény sósav a csapadékot feloldja kénhidrogén gáz fejlődése mellett:

Bi
2
S
3
↓ + 6 HCl ÷ 2 Bi
3+
+ 6 Cl
÷
+ 3 H
2
S ↑

Forró, híg salétromsav is oldja a csapadékot, miközben fehér csapadékként elemi kén válik ki:

Bi
2
S
3
↓ + 8 H
+
+ 2 NO
3
÷
÷ 2 Bi
3+
+ 3 S ↓ + 2 NO ↑ + 4 H
2
O

3.5.8.1. videó: Bizmut-nitrát reakciója kénhidrogénnel

2. Ammónia oldat: fehér, változó összetételű bázikus só válik ki az oldatból. A kémiai reakciót a
következőképp írjuk le:

Bi
3+
+ NO
3
÷
+ 2 NH
3
+ H
2
O ÷ BiO(NO
3
) ↓ + 2 NH
4
+


A csapadék nem oldódik a reagens feleslegében.

3. Nátrium-hidroxid: fehér bizmut(III)-hidroxid csapadék keletkezik:

Bi
3+
+ 3 OH
÷
÷ Bi(OH)
3


Ha a csapadékos oldatot forraljuk, a csapadék vizet veszít és sárgásfehérre változik:

Bi(OH)
3
↓ ÷ BiO(OH) ↓ + H
2
O

3.5.8.2. videó: Bizmut-nitrát reakciója nátrium-hidroxiddal

4. Kálium-jodid oldat: ha a reagenst lassan, cseppenként adjuk az oldathoz, fekete bizmut(III)-jodid
csapadék keletkezik. A csapadék könnyen oldódik a reagens feleslegében, narancssárga színű
tetrajodo-bizmutát ionok keletkezése közben:

Bi
3+
+ 3 I
÷
÷ BiI
3
+
BiI
3
+ + I
÷
[BiI
4
]
÷


Ha a fekete BiI
3
csapadékot vízzel együtt hevítjük, színe narancssárgára változik bizmutil-jodid
keletkezése következtében:

BiI
3
↓ + H
2
O ÷ BiOI ↓ + 2 H
+
+ 2 I
÷


3.5.8.3. videó: Bizmut-nitrát reakciója kálium-jodiddal

A reakciót szűrőpapíron is elvégezhetjük. Cseppentsen egy csepp bizmut-oldatot szűrőpapírra, majd
cseppentsen rá egy csepp kálium-jodid oldatot. A szűrőpapíron fekete folt keletkezik. Ezután
cseppentsen 2-3 csepp forró desztillált vizet a foltra. A fekete folt körül narancssárga gyűrű figyelhető
meg.

3.5.8.4. videó: Bizmut-nitrát reakciója kálium-jodiddal, szűrőpapíron

130
5. Nátrium-|tetrahidroxo-sztannát(II)| (frissen készített): hideg oldatban a bizmut(III)-ionokat elemi
bizmuttá redukálja, amely fekete csapadékként kiválik az oldatból. Először a reagensben lévő nátrium-
hidroxid reagál a bizmutionokkal és fehér bizmut-hidroxid keletkezik, majd a bizmut-hidroxidot
redukálják a |tetrahidroxo-sztannát(II)|-ionok elemi bizmuttá, miközben |hexahidroxo-sztannát(IV)|-
ionok keletkeznek:

Bi
3+
+ 3 OH
÷
÷ Bi(OH)
3

2 Bi(OH)
3
↓ + 3 [Sn(OH)
4
]

÷ 2 Bi ↓ + 3 [Sn(OH)
6
]



Standard redoxpotenciálok:
HCl oldatban: NaOH oldatban:
Bi/[BiCl
4
]
÷
: +0,16 V Bi/BiO
+
: +0,32 V
Sn
2+
/Sn
4+
: +0,15 V [Sn(OH)
4
]

/[Sn(OH)
6
]

: -0,93 V

3.5.8.5. videó: Bizmutionok kimutatása tetrahidroxo-sztannát(II)-vel

6. Hígítás vízzel: ha egy bizmution tartalmú oldatot nagy mennyiségű vízbe öntünk, fehér csapadék
keletkezik, amely a megfelelő bázikus bizmutsó. Ez a bázikus só rendszerint oldódik ásványi
savakban, de nem oldódik lúgokban.

Bi
3+
+ NO
3
÷
+ H
2
O ÷ BiO(NO
3
) ↓ + 2 H
+

Bi
3+
+ Cl
÷
+ H
2
O ÷ BiOCl ↓ + 2 H
+


131

3.5.9. Ellenőrző kérdések az Va csoport elemeivel kapcsolatban

Rendezze és egészítse ki az alábbi egyenleteket:
1) Sb + H
2
SO
4
+ H
+
÷
2) Bi + HNO
3
÷
3) P
4
+ NaOH + H
2
O ÷
4) As + OCl
÷
+ H
2
O ÷
5) NH
3
+ Hg
2
2+
+ NO
3
÷
÷
6) NH
4
+
+ |HgI
4
|
2
÷
+ OH
÷
÷
7) NO
2
÷
+ I
÷
+ H
+
÷
8) NO
2
÷
+ CO(NH
2
)
2
+ H
+
÷
9) NO
2
÷
+ Fe
2+
+ H
+
÷
10) NO
3
÷
+ Zn + OH
÷
+ H
2
O ÷
11) NO
3
÷
+ H
2
SO
4
+ Fe
2+
÷
12) HPO
4
2–
+ Ba
2+
+ NH
3
÷
13) As
2
S
3
+ OH
÷
÷
14) As
2
S
3
+ S

÷
15) AsO
3

+ I
3
÷
+ H
2
O ÷
16) AsO
3

+ H
+
+ Sn
2+
÷
17) AsO
4

+ H
2
S + H
+
÷
18) AsO
4

+ MoO
4

+ NH
4
+
+ H
+
÷
19) Sb
2
S
3
+ OH
÷
÷
20) Bi
3+
+ H
2
S ÷
21) BiI
3
+ H
2
O ÷
22) Bi(OH)
3
+ [Sn(OH)
4
]

÷

Melyik elem oldható fel alkáli-hidroxid oldatban?

N
2
P As Sb Bi


Húzza alá a vízben oldhatatlan vegyületeket!

SbCl
3
BiOCl Na
3
AsO
3
AgNO
2
Pb
3
(PO4)
2


Melyik szulfid fekete színű?

As
2
S
3
As
2
S
5
Sb
2
S
3
Bi
2
S
3


Melyik színteleníti el a kálium-jodidos jód oldatot?

BiCl
3
SbCl
3
Sb
2
O
5
NaH
2
PO
4
NaNO
3


Melyik vegyület oldásakor figyelhetünk meg látható hidrolízist?

BiCl
3
SbCl
3
Na
3
AsO
3
Na
3
PO
4
NaNO
2


Melyik vegyület oldásakor figyelhetünk meg lúgos kémhatást?

BiCl
3
SbCl
3
Na
3
AsO
3
NaH
2
PO
4
NaNO
2

132

Melyik vegyület redukáló tulajdonságú?

Na
3
AsO
4
SbCl
3
NaNO
2
BiCl
3
HNO
3


Hogy oldódnak az alkálifémek cseppfolyós ammóniában?

Hogy állítaná elő a Nessler reagenst?

Mi a szerepe a KOH-nak a Nessler reagensben?

A csoportba tartozó elemek közül melyeknek a vegyületei hajlamosak a hidrolízisre?

Mi a Marsh próba ? Hogy különböztethető meg az As és Sb a Marsh próba alapján?

Mi a Bettendorff teszt ? Miért kell erősen savas közeget alkalmazni?

Miért lúgos közeget alkalmaz a Bi
3+
Sn
2+
-al történő redukciójakor?

Mit tud a csoport hidridjeinek mérgező tulajdonságáról és stabilitásáról?

Milyen közegben lehet az As
2
S
3
-at csapadékként leválasztani?

Hogy függ a salétromsav oxidáló ereje a töménységétől?

Mely foszfátok vízoldhatóak?

Milyen színváltozást lát, ha a következő kísérletet elvégzi: öntsön egy kémcsõbe 0,5 ml BiCl
3
, 0,5 ml
SbCl
3
és 0,5 ml Na
2
HAsO
3
oldatot, majd adjon hozzá 2 ml tömény sósavat. Vezessen (telítse) az
oldatba kénhidrogént! Ezután lassan öntsön az oldathoz 3 ml 1 M sósavat, majd lassan desztillált
vizet! Magyarázza el mi történt!



Hasonlítsa össze a K
+
és NH
4
+
ionok jellemzõ reakcióit:






Lángfesté
s

Cc HClO
4


Borkõsav
+
CH
3
COONa

[Co(NO
2
)
6
]



Nessler
reagens

K
+




NH
4
+









133

Foglalja össze az NO
2
÷
ionok redox tulajdonságait az alábbi táblázatban!




I
÷



SO
3



S



MnO
4
÷


NO
2
÷


oxidál




redukál



Standard redoxpotenciálok (c° ,25 °C):
HNO
2
/NO: +0,98 V I
2
/I
÷
: +0,54 V
SO
4

/H
2
SO
3
: +0,17 V
NO
3
÷
/HNO
2
: +0,93 V MnO
4
÷
/Mn
2+
: +1,51 V







Hasonlítsa össze az arzenit-, arzenát- és foszfátionok jellemzõ reakcióit!
PO
4

AsO
3

AsO
4


H
2
S


Magnézia-mixtúra


+ AgNO
3
oldat


Ag
+



(NH
4
)
2
MoO
4
















134

Foglalja össze az AsO
3

, Sb
3+
és Bi
3+
ionok reakcióit különböző reagensekkel!
AsO
3

Sb
3+
Bi
3+

+ H
2
S
csapadék
+ NH
3

+ 1:1 HCl
+ (NH
4
)
2
CO
3

+ (NH
4
)
2
S

Marsh próba
+ NaOCl

Bettendorff teszt


AgNO
3



KI


Fe


Na
2
[Sn(OH)
4
]



























135

Foglalja össze az As
3+
, Sb
3+
, Bi
3+
, Sn
2+
, Sn
4+
és Pb
2+
ionok reakcióit!

As
3+



Sb
3+

Bi
3+

Sn
2+

Sn
4+

Pb
2+

HCl



H
2
S

csapadék
+
(NH
4
)
2
S

(NH
4
)
2
S
x


HNO
3


cc HCl

NaOH

NH
3



KI



SO
4
2
-




PO
4
3
-




CO
3
2
-




NaOH



Zn +
H
2
SO
4




Fe



136


3.6. A VIa csoport elemei (O, S, Se, Te) és a belőlük levezethető fontosabb anionok

Az oxigénnek két allotróp módosulata van: O
2
és O
3
(ózon).
Az oxigén (O
2
) közönséges körülmények között szintelen gáz (forráspontja: -183 °C), de
folyékony és szilárd halmazállapotban világoskék színű. Az O
2
paramágneses gáz, folyékony és
szilárd halmazállapotban is. Az oxigén igen reakcióképes, vegyületeket képez minden elemmel,
kivéve a He, Ne, Ar, és közvetlenül reagál a halogének, néhány nemesfém és a nemesgázok
kivételével minden elemmel szobahőfokon, vagy annál kissé magasabb hőmérsékleten.
Az oxigén kismértékben oldódik vízben és az oxigénnel telített víz meglehetősen jó
oxidálószer.
Az ózon (O
3
) diamágneses, háromatomos molekula. A gáz kék, a folyadék mélykék
(forráspont: –112 °C) és a szilárd ózon sötétibolya színű (olvadáspont: –193 °C).
A kénnek nagyszámú allotróp módosulata van, nyíltláncú és gyűrűs S
n
molekulákat is képez,
ahol a gyűrűk esetén n rendszerint 5÷20 és láncok esetén n ennél jóval nagyobb is lehet. Ez az oka
annak, hogy a kén fizikai és kémiai tulajdonságai igen változatosak.
A kén stabil formája szobahőfokon a szilárd ortorombos o kén, ami gyűrűs S
8
molekulákból áll.



3.6.1. ábra: ortorombos kén

A szelénnek három módosulata van, az o és | vörös szelén, ami a kénhez hasonló Se
8

gyűrűket tartalmaz, és a szürke szelén.
A szürke szelén (fémes módosulat) a stabil forma. Ennek a módosulatnak nincs kén analógja,
és "végtelen" spirál alakú szelénláncokból áll.



3.6.2. ábra: fémes szelén
137

Tellúr: a tellúrnak csak egy módosulata van, ami ezüstfehér, fémes és hasonló a szerkezete a
szürke szelénéhez. A szürke szelénhez hasonlóan gyakorlatilag semmilyen oldószerben nem oldódik,
kivéve azokat, amelyekkel kémiailag reagál.



3.6.3. ábra: fém tellúr

A kalkogének oldhatósága vízben, savban és lúgban

Az oxigén fizikailag kismértékben oldódik vízben, de a kén, szelén és tellúr nem oldódik.
A kén, szelén és tellúr nem oldódnak nem-oxidáló savakban, de oldhatók forró, tömény
oxidáló savakban, a megfelelő oxosavak H
2
SO
4
, H
2
SeO
4
, illetve H
6
TeO
6
képződése mellett, pl.:

S + 6 HNO
3
÷ H
2
SO
4
+ 6 NO
2
+ 2 H
2
O

Csak a kén oldódik lúgban, diszproporcióval:

4 S + 6 NaOH ÷ 2 Na
2
S + Na
2
S
2
O
3
+ 3 H
2
O


A kalkogének dihidridjei
A víz kivételével valamennyi dihidrid, H
2
S, H
2
Se és H
2
Te rendkívül mérgező gáz, melyeknek
undorító szaga van (a H
2
S szaga záptojáshoz hasonló). A H
2
S mérgezőbb, mint például az erős
mérgező hatásáról ismert HCN. Mindegyik dihidrid gyenge savként viselkedik vizes oldatban. A H
2
S
oldódik vízben, és telített oldata kb. 0,1 M koncentrációjú 0,1 MPa nyomás mellett. A gyenge sav
disszociációs állandói a következők:

H
2
S + H
2
O H
3
O
+
+ HS

K
1
= 1,3∙10
-7

HS

+ H
2
O H
3
O
+
+ S
2–
K
2
= 7,1∙10
-15


Hidrogén-peroxid, H
2
O
2

A tiszta H
2
O
2
egy színtelen folyadék (fp.: 150,2 °C, op.: –0,43 °C), ami fizikai tulajdonságait
tekintve igen hasonlít a vízre, de a sűrűsége nagyobb (1,44 g/cm
3
25 °C-on). A híg vagy 30%-os
H
2
O
2
oldatot széles körben használják, mint oxidálószert. Savas közegben a H
2
O
2
-vel történő oxidáció
általában lassú, lúgos közegben általában gyors. A H
2
O
2
is oxidálható vizes közegben egy nálánál
erősebb oxidálószerrel, pl. MnO
4

oldattal.
Vizsgálja meg a H
2
O
2
redox tulajdonságait a következő két reakció alapján:

138
1. Kálium-jodid és keményítő oldat. Ha hidrogén-peroxid oldatot megsavanyítunk híg kénsavval,
majd kálium-jodidot és keményítő oldatot adunk hozzá, jód keletkezik, és az oldat kék színű lesz:

H
2
O
2
+ 2 H
+
+ 2 I
÷
÷ I
2
+ 2 H
2
O

2. Kálium-permanganát oldat: elszíntelenedik savas közegben és oxigén gáz fejlődik:

2 MnO
4

+ 5 H
2
O
2
+ 6 H
+
÷ 2 Mn
2+
+ 5 O
2
↑ + 8 H
2
O

3.6.1. videó: Hidrogén-peroxid reakciója kálium-permanganáttal

A kalkogének fontosabb anionjai és oxoanionjai:
O S Se Te
O
2
÷
oxid
O
2
2
÷
peroxid

S
2
÷
szulfid
S
n
2
÷
poliszulfid
SO
3
2
÷
szulfit
SO
4
2
÷
szulfát
S
2
O
3
2
÷
tioszulfát
S
2
O
4
2
÷
ditionit
S
2
O
5
2
÷
diszulfit
S
2
O
6
2
÷
ditionát
S
2
O
7
2
÷
diszulfát
S
n
+
2O
6
2
÷
politionát
SO
5
2
÷
peroxomonoszulfát
S
2
O
8
2
÷
peroxodiszulfát
Se
2
÷
szelenid

SeO
3
2
÷
szelenit
SeO
4
2
÷
szelenát


Te
2
÷
tellurid

TeO
3
2
÷
tellurit
TeO
4
2
÷
tellurát




3.6.1. Szulfidionok jellemző reakciói, S
2–


Az alkálifémek szulfidjai vízben oldódnak, és vizes oldatuk kémhatása lúgos a szulfidion
hidrolízise következtében:

S
2–
+ H
2
O SH

+ OH


SH

+ H
2
O H
2
S + OH



Csaknem az összes többi fém szulfidja vízben rosszul oldódik, vagy oldhatatlan.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: Na
2
S 19,1
20 °C-on:
40 °C-on:
BaS
CaS
7,8
0,11


Az alkáliföldfém-szulfidok vízben rosszul oldódnak, de vízben lassan elhidrolizálnak és
oldható hidrogénszulfidok keletkeznek.

pl.: CaS + H
2
O ÷ Ca
2+
+ SH
÷
+ OH
÷


139
Az alumínium, króm és magnézium szulfidjait csak vízmentes körülmények között lehet
előállítani, mert vízzel teljesen hidrolizálnak és vízben rosszul oldódó hidroxidok keletkeznek:

pl.: Al
2
S
3
+ 6 H
2
O ÷ 2 Al(OH)
3
+ + 3 H
2
S |

A szulfidionok reakcióinak vizsgálatához használjon 2M nátrium-szulfid oldatot.

1. Sósav: kénhidrogén gáz fejlődik.

S
2
÷
+ 2 H
+
÷ H
2
S |

A gáz úgy azonosítható, hogy a kémcső szájához tartott ólom-acetátos szűrőpapír megfeketedik.

H
2
S | + Pb
2+
÷ PbS + + 2 H
+


2. Ezüst-nitrát oldat: fekete ezüst-szulfid csapadék keletkezik, oldhatósági szorzat: L(Ag
2
S,
25°C) = 1,09x10
÷49
:

S

+ 2 Ag
+
÷ Ag
2
S +

3.6.1.1. videó: Ezüst-nitrát reakciója kénhidrogénnel

3. Bárium-klorid oldat: csapadék nem észlelhető.

4. Ólom-acetát oldat: sötétbarna – fekete ólom-szulfid csapadék válik ki az oldatból, oldhatósági
szorzat: L(PbS, 25°C) = 9,04∙10
÷29
:
S
2
÷
+ Pb
2+
÷ PbS +

5. Kálium-jodidos jódoldat: szulfidok megsavanyított oldatában elszintelenedik, miközben finom
eloszlású elemi kén válik ki az oldatból:

H
2
S + I
2
÷ 2 H
+
+ 2 I

+ S +

6. Nitroprusszidnátrium oldat (Na
2
|Fe(CN)
5
NO|): lúgos oldatban jellegzetes ibolya színű oldat
keletkezik. Telített kénhidrogén oldattal vagy kénhidrogén gázzal nem észlelhető reakció, de ha a
reagens oldatát nátrium-hidroxiddal vagy ammónia oldattal meglúgosítjuk és kénhidrogént vezetünk
bele, vagy a lúgos reagens oldattal megnedvesítünk egy szűrőpapírt és egy olyan kémcső szájához
tartjuk, melyben kénhidrogén fejlődik a jellegzetes ibolya szín észlelhető. A színváltozás a következő
komplex képződésére vezethető vissza:

S
2
÷
+ |Fe(CN)
5
NO|
2
÷
÷ |Fe(CN)
5
NOS|
4
÷



3.6.2. Szulfitionok jellemző reakciói, SO
3
2–


Csak az alkálifémek és az ammóniumion szulfitjai oldódnak vízben, a többi fém szulfitja
vízben vagy rosszul oldódik vagy oldhatatlan.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: Na
2
SO
3

(NH
4
)
2
SO
3

26,5
60,9

20 °C-on: CaSO
3
BaSO
3
0,134
0,020

140

Az alkálifémek hidrogénszulfitjai ismertek és vízben oldódó sók. Az alkáliföldfémek
hidrogénszulfitjai csak oldatban ismertek.

Használjon frissen készített 0,5 M nátrium-szulfit, Na
2
SO
3
oldatot a szulfitionok jellemző
reakcióinak tanulmányozására.

1. Sósav (vagy híg kénsav): a szulfit kéndioxid gáz fejlődése közben elbomlik. A bomlás melegítésre
gyorsabb.

SO
3
2–
+ 2 H
+
÷ SO
2
↑ + H
2
O

A fejlődő gázt a következőképp azonosíthatjuk: (i) erős, fojtó szaga alapján, (ii) a kémcső szájához
tartott kálium-jodáttal és keményítőoldattal megnedvesített szűrőpapírt megkékíti, jód keletkezése
következtében:

5 SO
2
↑ + 2 IO
3

+ 4 H
2
O ÷ I
2
+ 5 SO
4
2–
+ 8 H
+


2. Bárium-klorid (vagy stroncium-klorid) oldat: semleges oldatból fehér bárium-(vagy stroncium) -
szulfit csapadék keletkezik:

SO
3
2–
+ Ba
2+
÷ BaSO
3


A csapadék feloldódik híg sósavban kéndioxid fejlődése közben, de ecetsavban nehezen oldódik.
Állás közben a csapadék lassan szulfáttá oxidálódik, amely nem oldódik ásványi savakban sem. Az
oxidáció meggyorsítható, ha a csapadékos oldatot brómmal vagy hidrogén-peroxiddal melegítjük:

2 BaSO
3
↓ + O
2
÷ 2 BaSO
4

BaSO
3
↓ + Br
2
+ H
2
O ÷ BaSO
4
↓ + 2 Br

+ 2 H
+

BaSO
3
↓ + H
2
O
2
÷ BaSO
4
↓ + H
2
O

3. Ezüst-nitrát oldat: ha a reagenst lassan adagoljuk, először nem észlelhető változás, mivel vízben
oldódó szulfitoargentát ionok keletkeznek:

SO
3
2
÷
+ Ag
+
÷ |AgSO
3
|
÷


ha több reagenst adunk, fehér, kristályos ezüst-szulfit csapadék válik ki, oldhatósági szorzat:
L(Ag
2
SO
3
, 25 °C) = 1,49∙10
÷14
:

|AgSO
3
|
÷
+ Ag
+
÷ Ag
2
SO
3
+

A csapadék feloldódik, ha szulfitionokat adunk hozzá feleslegben:

Ag
2
SO
3
+ + SO
3
2
÷
÷ 2 |AgSO
3
|
÷


Ha a komplex só oldatát vagy a csapadék vízes szuszpenzióját forraljuk, szürke fém ezüst válik ki az
oldatból.
A csapadék oldódik híg salétromsavban, kéndioxid gáz fejlődése közben.
A csapadék ammónia oldatban is oldódik.

4. Ólom-acetát, vagy ólom-nitrát oldat: fehér ólom-szulfit csapadék keletkezik:

SO
3
2
÷
+ Pb
2+
÷ PbSO
3
+
141

A csapadék oldódik híg salétromsavban. Ha a csapadékos oldatot forraljuk, a csapadék oxidálódik a
levegő oxigénjének hatására és fehér ólom-szulfát keletkezik:

2 PbSO
3
+ + O
2
÷ 2 PbSO
4
+

Ez a reakció felhasználható a szulfitok és tioszulfátok megkülönböztetésére. Az utóbbiak ugyanis
forralásra fekete csapadékot adnak.

5. Kálium-dikromát oldat (megsavanyítjuk híg kénsavval a teszt elvégzése előtt): zöld színezõdés
észlelhető, a króm(III)-ionok keletkezése következtében:

3 SO
3
2
÷
+ Cr
2
O
7
2
÷
+ 8 H
+
÷ 2 Cr
3+
+ 3 SO
4
2
÷
+ 4 H
2
O

6. Telített kalcium-hidroxid oldat: Ezt a vizsgálatot úgy végezzük el, hogy híg sósavat adunk a
szulfit tömény oldatához vagy szilárd szulfithoz és a fejlődő kéndioxid gázt telített kalcium-
hidroxid oldaton átbuborékoltatjuk (3.6.2.1. ábra). Fehér kalcium-szulfit csapadék keletkezik:

SO
3
2–
+ 2 H
+
→ SO
2
↑ + H
2
O
SO
2
+ Ca(OH)
2
÷ CaSO
3
+ + H
2
O


3.6.2.1. ábra: a szulfit kimutatása

A csapadék feloldódik, ha a kéndioxidot huzamosabb ideig vezetjük át a csapadékos oldaton,
hidrogénszulfit-ionok keletkezése közben:

CaSO
3
+ + SO
2
+ H
2
O ÷ Ca
2+
+ 2 HSO
3
÷


A karbonátok hasonló reakciót adnak és a karbonátok azonosítása analóg módon történik, ezért ha
karbonát ionokra vizsgálunk, a szulfitokat, illetve a fejlődő kéndioxid gázt először el kell távolítani.
Ezt pl. megtehetjük úgy, hogy az oldat megsavanyítása előtt kálium-dikromátot adunk a vizsgált
oldathoz. A dikromát oxidálja a kéndioxidot anélkül, hogy a széndioxiddal reagálna.

7. Cink és kénsav: kénhidrogén gáz fejlődik, ami azonosítható például úgy, hogy ólom-acetáttal
megnedvesített szűrőpapírt tartunk a kémcső szájához:

SO
3
2
÷
+ 3 Zn + 8 H
+
÷ H
2
S | + 3 Zn
2+
+ 3 H
2
O
142

8. Kálium-jodidos jód oldat: az oldat elszintelenedik, mivel a szulfit a jódot színtelen jodiddá
redukálja:

SO
3

+ I
2
+ H
2
O ÷ SO
4

+ 2 H
+
+ 2 I
÷


A reakció jobban észlelhető, ha a kálium-jodidos jódoldatba keményítőoldatot cseppentünk.

3.6.2.1. videó: Nátrium-szulfit reakciója kálium-jodidos jóddal

9. Klórosvíz: adjunk semleges szulfition tartalmú oldathoz klórosvizet feleslegben. A klór kiforralása
után vizsgáljunk szulfátionokra bárium-klorid oldattal. (Az esetleg el nem reagált szulfittal a bárium-
szulfit csapadék keletkezését úgy küszöbölhetjük ki, hogy a vizsgálandó oldatot a barium-klorid
adagolása előtt híg sósavval megsavanyítjuk.)

SO
3

+ Cl
2
+ H
2
O ÷ SO
4

+ 2 H
+
+ 2 Cl
÷

SO
4

+ Ba
2+
÷ BaSO
4
+

10. Kálium-permanganát oldat: ha híg kénsavval megsavanyított kálium-permanganát oldathoz
szulfition tartalmú oldatot adunk, elszintelenedik:

5 SO
3

+ 2 MnO
4
÷
+ 6 H
+
÷ 5 SO
4

+ 2 Mn
2+
+ 3 H
2
O

3.6.2.2. videó: Nátrium-szulfit reakciója kálium-permanganáttal


3.6.3. Tioszulfátionok jellemző reakciói, S
2
O
3
2–


A szervetlen tioszulfátok általában vízben oldódnak, kivételt képez az ólom-, ezüst- és
bárium-tioszulfát, melyek vízben igen rosszul oldódnak. Ezek közül az ólom és ezüst-tioszulfát
feloldható nátrium-tioszulfát oldat feleslegében, ahol vízben oldódó komplex sók keletkeznek.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: Na
2
S
2
O
3

K
2
S
2
O
3

69,6
155,4

20 °C-on: BaS
2
O
3
0,250

A tioszulfátionok jellemző reakcióinak vizsgálatához használjon 0,5 M nátrium-tioszulfát
oldatot.

1. Sósav: nem észlelhető azonnal változás hideg tioszulfátion tartalmú oldatban, de néhány
másodperc mulva az oldat megzavarosodik, kén válik ki és kéndioxid gáz fejlődik. A reakció
gyorsabb, ha az oldatot melegítjük. A kéndioxid kimutatható, mert a kálium-jodáttal és
keményítőoldattal megnedvesített szűrõpapírt megkékíti:

S
2
O
3
2
÷
+ 2 H
+
÷ S + + SO
2
| + H
2
O

2. Bárium-klorid oldat: töményebb oldatból fehér bárium-tioszulfát csapadék válik ki:

S
2
O
3
2
÷
+ Ba
2+
÷ BaS
2
O
3
+

3.6.3.1. videó: Bárium-klorid reakciója nátrium-tioszulfáttal

3. Ezüst-nitrát oldat: a reagens feleslegében fehér ezüst-tioszulfát csapadék válik ki:
143

S
2
O
3
2
÷
+ 2 Ag
+
÷ Ag
2
S
2
O
3
+

Ha a reagenst lassan adjuk az oldathoz, először nem észlelünk változást, mert vízben oldódó
ditioszulfátoargentát(I) komplex keletkezik. A csapadék nem stabil, állás közben megfeketedik,
miközben ezüst-szulfid keletkezik:

Ag
2
S
2
O
3
+ + H
2
O ÷ Ag
2
S + + 2 H
+
+ SO
4
2
÷


A bomlás gyorsítható a csapadékos oldat melegítésével.

3.6.3.2. videó: Nátrium-tioszulfát reakciója ezüst-nitráttal

4. Ólom-acetát, vagy ólom-nitrát oldat: először nem észlelhető változás a keletkező komplex
vegyület miatt, de további reagens hozzáadására fehér ólom-tioszulfát csapadék keletkezik:

S
2
O
3
2
÷
+ Pb
2+
÷ PbS
2
O
3
+

A csapadék oldódik a tioszulfátionok feleslegében.
Ha a csapadékos oldatot forraljuk, a csapadék megfeketedik ólom-szulfid keletkezése következtében:

PbS
2
O
3
+ + H
2
O ÷ PbS + + 2 H
+
+ SO
4
2
÷


5. Kálium-jodidos jód oldat: elszíntelenedik, mivel színtelen jodid- és tetrationátionok keletkeznek:

I
2
+ 2 S
2
O
3
2
÷
÷ 2 I
÷
+ S
4
O
6
2
÷


6. Vas(III)-klorid oldat: 2 ml nátrium-tioszulfátot tartalmazó oldathoz adjunk 2 ml vas(III)-klorid
oldatot. Mélyvörös oldat keletkezik, amelynek színe lassan halványul, percek múlva elszíntelenedik. A
vas(III)-ionok a tioszulfáttal mélyvörös színű komplexet képeznek. Az idő előrehaladtával a tioszulfát
a vas(III)-ionokat vas(II)-vé redukálja, így az oldat lassan elszíntelenedik.

3.6.3.3. videó: Vas(III)-klorid reakciója nátrium-tioszulfáttal


3.6.4. Szulfátionok jellemző reakciói, SO
4
2–


A bárium, stroncium és ólom szulfátjai gyakorlatilag oldhatatlanok vízben, a kalcium és
higany(II) szulfátjai vízben rosszul oldódnak.
A többi fém szulfátja vízben oldódik.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
25 °C-on:
25 °C-on:
30 °C-on:
BaSO
4

PbSO
4

CaSO
4

0,000246
0,00425
0,209

25 °C-on: K
2
SO
4
12

Néhány bázikus szulfát, mint például a bizmut, higany és króm bázikus szulfátja, vízben
ugyancsak oldhatatlanok, de ezek oldódnak híg sósavban vagy híg salétromsavban.

A szulfátionok jellemzõ reakcióinak tanulmányozásához használjon 0,1 M nátrium-szulfát
oldatot.

144
1. Sósav: nincs észlelhető változás.

2. Bárium-klorid oldat: fehér bárium-szulfát csapadék keletkezik, oldatósági szorzat L(BaSO
4
,
25°C)= 1,07∙10
÷10
. A csapadék nem oldódik meleg sósavban és híg salétromsavban sem.

SO
4
2–
+ Ba
2+
÷ BaSO
4
+

3.6.4.1. videó: Bárium-klorid reakciója kénsavval

3. Ólom-acetát oldat: fehér ólom-szulfát, PbSO
4
csapadék keletkezik, oldhatósági szorzat L(PbSO
4
,
25 °C) = 1,82∙10
÷8
). A csapadék oldódik forró, tömény kénsavban, töményebb ammónium-acetát és
ammónium-tartarát oldatokban, valamint nátrium-hidroxid oldatban.

SO
4
2–
+ Pb
2+
÷ PbSO
4
+

3.6.4.2. videó: Ólom-nitrát reakciója kénsavval

4. Ezüst-nitrát oldat: híg oldatokból nem válik ki csapadék, de tömény oldatokból fehér, kristályos
ezüst-szulfát csapadék keletkezik. Oldhatósági szorzat: L(Ag
2
SO
4
, 25 °C) = 1,20∙10
÷5
.

SO
4
2–
+ 2 Ag
+
÷ Ag
2
SO
4
+





















145
3.6.5. Ellenőrző kérdések a VIa csoport elemeivel kapcsolatban

Rendezze és egészítse ki az alábbi egyenleteket:

1) Al
2
S
3
+ H
2
O ÷
2) H
2
S + I
2
÷
3) SO
2
+ IO
3
÷
+ H
2
O ÷
4) BaSO
3
+ H
2
O
2
÷
5) Ag
2
SO
3
+ SO
3
2
÷
÷
6) SO
3
2
÷
+ Pb
2+
÷
7) SO
3
2
÷
+ Cr
2
O
7
2
÷
+ H
+
÷
8) SO
3

+ Cl
2
+ H
2
O ÷
9) Ag
2
S
2
O
3
+ H
2
O ÷
10) PbS
2
O
3
+ H
2
O ÷
11) SO
4
2
÷
+ Hg
2+
+ H
2
O ÷
12) S
2
O
3
2
÷
+ H
+
÷

Melyik elem oldató fel alkáli-hidroxid oldatban?

O
2
S Se Te

Húzza alá a vízben oldhatatlan vegyületeket!

NaHSO
3
Na
2
S PbSO
3
Ag
2
S
2
O
3
MgSO
4


Melyik vegyület oldata lúgos kémhatású?

Na
2
S Na
2
SO
3
Na
2
SO
4
Na
2
S
2
O
3

Melyik színteleníti el a kálium-jodidos jód oldatot?

H
2
O
2
Na
2
SO
3
Na
2
SO
4
Na
2
S
2
O
3



Melyik vegyület anionja képez ezüstionokkal komplexet?

Na
2
SO
3
Na
2
S
2
O
3
Na
2
SO
4
Na
2
S

Melyik ion nem képez hígabb oldatban báriumionokkal csapadékot?

SO
3
2–
S
2
O
3
2–
SO
4
2–
S
2–



Melyik vegyület redukáló tulajdonságú?

H
2
O
2
Na
2
SO
3
Na
2
SO
4
Na
2
S
2
O
3


Írja fel a kén oldásának rendezett reakcióegyenletét

a) salétromsavban
b) kálium-hidroxidban

Hogyan különböztethető meg egymástól a szulfition, a tioszulfátion és a szulfátion?
146

3.7. A VIIa csoport elemei (F, Cl, Br, I) és a belőlük levezethető legfontosabb anionok

A fluor (F
2
) zöldessárga színű gáz. A fluor kémiailag a legreaktívabb elem és közvetlenül
reagál szobahőmérsékleten vagy magasabb hőfokon majdnem az összes elemmel, kivéve a nitrogént,
oxigént és a kisebb rendszámú nemesgázokat. A vegyületek nagy részével reakcióba lép, reagál vízzel
is oxigén fejlődés mellett (kémiailag oldódik vízben):

2 F
2
+ 2 H
2
O ÷ 2 H
2
F
2
+ O
2


A klór (Cl
2
) sárgászöld színű gáz. Kis mértékben oldódik vízben, amivel részben kémiailag
reagál (fizikai és kémiai oldódás):

Cl
2
+ H
2
O ÷ HCl + HOCl

A bróm (Br
2
) sűrű, sötétvörös színű folyadék szobahőfokon. Kis mértékben oldódik vízben.
Apoláris oldószerekkel (például CCl
4
és CS
2
) jól elegyedik.

A jód (I
2
) kissé fémesen csillogó, fekete szilárd anyag. Atmoszférikus nyomáson szublimál
ibolya színű gőzök megjelenése mellett. Igen rosszul oldódik vízben (a vízben való oldhatósága két
nagyságrenddel kisebb, mint a brómé), de jól oldódik apoláris oldószerekben, pl. CCl
4
és CS
2
, az
oldatok ibolya színüek. Ha jódot oldunk telítetlen szénhidrogénekben, folyékony SO
2
-ben, alkoholban
vagy ketonokban, az oldatnak barna színe van, de a benzolos oldat rózsaszines barna színű.
Habár a jód alig oldódik vízben, igen jól oldódik vizes kálium-jodid oldatban, mert a jodid
igen hajlamos arra, hogy egy, vagy több I
2
molekulával reagálva polijodidokat képezzen, pl.:

I
÷
+ I
2
I
3
÷



A halogének oldhatósága lúgban
A fluor gyorsan reagál vizes alkáli oldatokkal, miközben fluoridok és oxigén gáz keletkezik.
A többi halogént hideg lúgoldatban oldva "elvileg" halogenid (X
÷
) és hipohalogenit (XO
÷
)
ionok keletkeznek:

X
2
+ 2 OH
÷
÷ X
÷
+ XO
÷
+ H
2
O

A helyzet azonban bonyolultabb, mivel a hipohalogenitionok tovább diszproporcionálódhatnak lúgos
közegben halogenát (XO
3
÷
) és halogenid (X
÷
) ionokká:

3 XO
÷
÷ 2 X
÷
+ XO
3
÷


A ClO
÷
diszproporciója igen lassú szobahőfokon vagy szobahőfok alatt, ezért ha a klór
hidegen reagál lúggal, viszonylag tiszta Cl
÷
és ClO
÷
tartalmú oldatot kapunk. Forró oldatban (70-90 °
C) a diszproporció gyors, és megfelelő körülmények között jó kitermeléssel ClO
3
÷
állítható elő.
A BrO
÷
diszproporciója viszonylag gyors még szobahőfokon is, ezért BrO
÷
oldat csak 0 °C
körül készíthető, illetve tárolható. 50-80 °C között kvantitatíve BrO
3
÷
keletkezik:

3 Br
2
+ 6 OH
÷
÷ 5 Br
÷
+ BrO
3
÷
+ 3 H
2
O

147
A IO
÷
diszproporciója igen gyors minden hőmérsékleten, így nem meglepő, hogy az IO
÷

ismeretlen oldatban. A jód reakciója lúggal kvantitatíve jodátot IO
3
÷
eredményez:

3 I
2
+ 6 OH
÷
÷ 5 I
÷
+ IO
3
÷
+ 3 H
2
O

A halogének fő anionjai és oxoanionjai
F Cl Br I
F
÷
fluorid

Cl
÷
klorid
ClO
÷
hipoklorit
ClO
2
÷
klorit
ClO
3
÷
klorát
ClO
4
÷
perklorát
Br
÷
bromid


BrO
3
÷
bromát

I
÷
jodid


IO
3
÷
jodát



3.7.1. Fluoridionok jellemző reakciói, F



Az alkálifémek (kivéve a lítiumot), az ezüst, higany, alumínium és nikkel fluoridja jól oldódik
vízben.

Az ólom-, réz-, vas(III)-, bárium- és lítium-fluorid igen rosszul oldódik vízben. A kalcium-,
stroncium- és magnézium-fluorid vízben gyakorlatilag oldhatatlan.

Például 20 °C-on: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
CaF
2

PbF
2

0,0016
0,065

KF
AgF
92,3
185


A fluoridionok jellemző reakcióinak tanulmányozásához használjon 0,1 M nátrium-fluorid
(NaF) oldatot.

1. Ezüst-nitrát oldat: csapadék nem észlelhető, mivel az ezüst-fluorid oldódik vízben.

2. Kalcium-klorid oldat: semleges, vagy gyengén ammóniás oldatból fehér kalcium-fluorid csapadék
válik ki; oldhatósági szorzat: L(CaF
2
, 25 °C) = 1,46∙10
÷10
:

2 F
÷
+ Ca
2+
÷ CaF
2
+

3. Bárium-klorid oldat: fehér, kocsonyás bárium-fluorid csapadék keletkezik, oldhatósági szorzat:
L(BaF
2
, 25 °C) = 1,84∙10
÷7
:

2 F
÷
+ Ba
2+
÷ BaF
2
+

4. Koncentrált kénsav: ha szilárd fluoridot koncentrált kénsavval melegítünk, színtelen, korrozív
gáz, hidrogén-fluorid (H
2
F
2
) keletkezik, ami megtámadja a kémcső anyagát és a kémcső olyan lesz,
mintha zsíros lenne. A kénsav nem nedvesíti a kémcső falát, hanem lepereg róla. A hidrogén-fluorid
szilícium-tetrafluoridot, SiF
4
tesz szabaddá, ami a jelenlevõ vízzel azonnal elhidrolizál és így egy
kocsonyás "metaszilíciumsav" H
2
SiO
3
(SiO
2
∙H
2
O) keletkezik az üveg felületén.


148
2 F
÷
+ H
2
SO
4
÷ H
2
F
2
| + SO
4
2
÷

SiO
2
+ 2 H
2
F
2
÷ SiF
4
| + 2 H
2
O
3 SiF
4
| + 3 H
2
O ÷ 2 [SiF
6
]
2
÷
+ H
2
SiO
3
+ + 4 H
+



3.7.2. Kloridionok jellemző reakciói, Cl



A legtöbb szervetlen klorid oldódik vízben.

A higany(I)-klorid Hg
2
Cl
2
, ezüst-klorid AgCl, ólom-klorid PbCl
2
, réz(I)-klorid CuCl, bizmut-
oxiklorid BiOCl, antimon-oxiklorid SbOCl, valamint higany(II)-oxiklorid HgCl
2
∙HgO, nem oldódik
vízben. (A PbCl
2
viszonylag jól oldódik forró vízben.)

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on: AgCl
PbCl
2

Hg
2
Cl
2

0,00016
0,98
0,00023

20 °C-on: HgCl
2

LiCl
6,6
82,0


A kloridionok jellemző reakcióinak tanulmányozásához használjon 0,1 M nátrium-klorid
(NaCl) oldatot.

1. Ezüst-nitrát oldat: fehér, túrós ezüst-klorid csapadék keletkezik. Oldhatósági szorzat: L(AgCl,
25 °C) = 1,77∙10
÷10
:

Cl
÷
+ Ag
+
÷ AgCl +

A csapadék oldhatatlan vízben és híg salétromsavban, de hidegen oldódik híg ammónia oldatban,
koncentrált ammónium-karbonát oldatban, kálium-cianid oldatban és nátrium-tioszulfát oldatban. A
csapadék melegítésre már 2 M ammonium-karbonát oldatban is oldódik.

AgCl + + 2 NH
3
÷ |Ag(NH
3
)
2
|
+
+ Cl
÷

AgCl + + (NH
4
)
2
CO
3
÷ |Ag(NH
3
)
2
|
+
+ Cl
÷
+ CO
2
+ H
2
O
AgCl + + 2 Na
2
S
2
O
3
÷ 4 Na
+
+ [Ag(S
2
O
3
)
2
]
3
÷
+ Cl
÷

AgCl + + 2 KCN ÷ 2 K
+
+ [Ag(CN)
2
]
÷
+ Cl
÷


3.7.2.1. videó: Ezüst-nitrát reakciója kálcium-kloriddal

2. Ólom-acetát oldat: töményebb, hideg oldatból fehér ólom-klorid csapadék válik ki. A csapadék
oldódik forró vízben, majd az oldatot lehűtve újra kiválik. Oldhatósági szorzat: L(PbCl
2
,
25 °C) = 1,17∙10
÷5
:

Pb
2+
+ 2 Cl
÷
÷ PbCl
2
+

3. Koncentrált kénsav: a kénsav a kloridot nem oxidálja, csupán sósav fejlődik az oldatból:

Cl
÷
+ H
2
SO
4
÷ HCl + HSO
4
÷


4. Mangán-dioxid és koncentrált kénsav: klórgáz fejlődik, ha fém-kloridot mangán-dioxiddal
összekeverünk, majd koncentrált kénsavat öntünk rá és enyhén melegítjük. A klórgáz azonosítható a
149
szaga, sárgászöld színe, valamint az alapján, hogy a nedves lakmuszpapírt megfehéríti, illetve a
kálium-jodidos és keményítős szűrőpapírt megkékíti.

2 Cl
÷
+ MnO
2
+ 2 H
2
SO
4
÷ Mn
2+
+ Cl
2
| + 2 SO
4
2
÷
+ 2 H
2
O


5. Kálium-dikromát és koncentrált kénsav (kromil-klorid teszt):
Ha egy szilárd kloridot összekeverünk háromszoros mennyiségű (tömegű) elporított kálium-
dikromáttal egy kémcsőben, majd ugyanolyan térfogatú koncentrált kénsavat adunk a keverékhez és
enyhén melegítjük, vörös színű kromil-klorid, CrO
2
Cl
2
gőzök fejlődnek, melyek átdesztillálhatók a
nátrium-hidroxid oldatba (3.7.2.1. ábra). A kromil-klorid illékony folyadék (fp. 116,5
o
C), ami
elreagál nátrium-hidroxiddal nátrium-kromát keletkezése közben és az oldat megsárgul. A kromát
keletkezése kimutatható úgy, hogy a nátrium-hidroxidos oldatot megsavanyítjuk kénsavval, majd 1-2
ml amilalkoholt, végül kevés hidrogén-peroxidot adunk hozzá. A szerves fázis megkékül CrO
5

keletkezése következtében.

4 Cl
÷
+ Cr
2
O
7
2
÷
+ 6 H
+
÷ 2 CrO
2
Cl
2
| + 3 H
2
O
CrO
2
Cl
2
+ 4 OH
÷
÷ CrO
4
2
÷
+ 2 Cl
÷
+ 2 H
2
O



3.7.2.1. ábra: kromil-klorid teszt

Bromidokból és jodidokból a szabad halogén (Br
2
és I
2
) keletkezik, mely a nátrium-hidroxiddal
szintelen ion keletkezése közben reagál.
A reakciót kisebb mennyiségű anyaggal is elvégezhetjük. Kisméretű porcelán tégelyben
keverjünk alaposan össze néhány cg kálium-kloridot, kálium-bikromátot és kevés tömény kénsavat,
majd fedjük le a tégelyt egy óraüveggel. Óvatos melegítés hatására az óraüvegen először a kénsav
víztartalma csapódik le, majd a reakcióban képződő vörös színű, a reakcióelegyből kidesztillálódó
kromil-klorid. Ez a vízcseppben hidrolizál, és narancssárga cseppecskék keletkeznek:

2 CrO
2
Cl
2
+ 3 H
2
O → Cr
2
O
7
2–
+ 4 Cl

+ 6 H
+


Ha ezután az óraüveget óvatosan leemeljük a tégelyről, egy gyors mozdulattal megfordítjuk és a
narancssárga cseppekhez egy csepp 2 M nátrium-hidroxidot cseppentünk, a cseppek színe
citromsárgára változik. Ezután egy csepp ólom-nitrát oldat hatására leválik a sárga színű ólom-kromát
csapadék.


150
6. Berg próba: Cl
÷
ion kimutatása Br
÷
és I
÷
mellett.
A Berg próba során a bromidot és a jodidot színtelen monobróm- illetve monojód-acetonná
alakítjuk, mely nem zavarja a kloridion ezüst-nitráttal történő kimutatását (lásd 3.7.2.2. ábra):

HBrO
3
+ 5 HBr ÷ 3 Br
2
+ 3 H
2
O
2 HBrO
3
+ 10 HI ÷ 5 I
2
+ 2 HBr + 6 H
2
O

(CH
3
)
2
CO + Br
2
÷ CH
3
COCH
2
Br + HBr
(CH
3
)
2
CO + I
2
÷ CH
3
COCH
2
I + HI

Cl
÷
+ AgNO
3
÷ AgCl + + NO
3
÷



3.7.2.2. ábra: redoxipotenciálok összehasonlítása és pH függése

Adjon 0,5-1,0 ml Cl
÷
, Br
÷
és I
÷
ionokat tartalmazó oldathoz 20 ml 2M H
2
SO
4
oldatot és 5 ml
acetont, majd csepegtessen az elegyhez annyi 1%-os KBrO
3
oldatot, hogy az átmenetileg keletkező
barna színeződés a további csepegtetésre ne álljon elő. Ezután adjon az oldathoz 2 M HNO
3
és AgNO
3

oldatot. (Ügyeljen arra, hogy ne adjon KBrO
3
oldatot túlzott feleslegben, mert AgBrO
3
csapadék
válhat le. Ez utóbbi azonban 2 M HNO
3
-ban feloldódik.)

3.7.3. Bromid ionok jellemző reakciói, Br



Az ezüst-, higany(I)- és réz(I)-bromid vízben oldhatatlan. Az ólom-bromid rosszul oldódik
hideg vízben, de viszonylag jól oldódik forró vízben.
A legtöbb bromid, a fentieket kivéve oldódik vízben.




151
Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
0 °C-on 100 °C-on

AgBr
PbBr
2

----- 0,00037
0,4554 4,71

KBr 53,48 102

A bromidionok jellemző reakcióinak tanulmányozásához használjon 0,1 M nátrium-bromid
(NaBr) oldatot.

1. Ezüst-nitrát oldat: halványsárga ezüst-bromid csapadék keletkezik. Oldhatósági szorzat: L(AgBr,
25 °C) = 5,35∙10
÷13
:
Br
÷
+ Ag
+
÷ AgBr +

A csapadék rosszul oldódik híg, de jól oldódik koncentrált ammónia oldatban. A csapadék oldódik
kálium-cianid és nátrium-tioszulfát oldatban is, de nem oldódik híg salétromsavban.

AgBr + + 2 NH
3
÷ |Ag(NH
3
)
2
|
+
+ Br
÷

AgBr + + 2 Na
2
S
2
O
3
÷ 4 Na
+
+ [Ag(S
2
O
3
)
2
]
3
÷
+ Br
÷

AgBr + + 2 KCN ÷ 2 K
+
+ [Ag(CN)
2
]
÷
+ Br
÷


3.7.3.1. videó: Ezüst-nitrát reakciója kálium-bromiddal

2. Ólom-acetát oldat: fehér, kristályos ólom-bromid csapadék keletkezik. Oldhatósági szorzat:
L(PbBr
2
, 25 °C) = 6,60∙10
÷6
:

2 Br
÷
+ Pb
2+
÷ PbBr
2
+

A csapadék oldódik forró vízben, de az oldat lehűlésekor újra kikristályosodik.

3. Koncentrált kénsav: először vörösesbarna oldat keletkezik, majd vörösesbarna gőzök jelennek
meg, melyek brómot és hidrogén-bromidot tartalmaznak:

Br
÷
+ H
2
SO
4
÷ HBr | + HSO
4
÷

2 Br
÷
+ 2 H
2
SO
4
÷ Br
2
| + SO
2
| + SO
4
2
÷
+ 2 H
2
O

3.7.3.2. videó: Kálium-bromid reakciója tömény kénsavval

4. Mangán-dioxid és koncentrált kénsav: vörösesbarna brómgőzök keletkeznek. A bróm könnyen
felismerhető jellemző színéről és szagáról.

2 Br
÷
+ MnO
2
+ 2 H
2
SO
4
÷ Br
2
| + Mn
2+
+ 2 SO
4
2
÷
+ 2 H
2
O

5. Klóros-víz: ha a reagenst cseppenként hozzáadjuk a bromidion tartalmú oldathoz, bróm keletkezik,
amely az oldatot narancsos-vörösre színezi; ha széntetrakloridot adunk hozzá és összerázzuk, a bróm
átmegy a szerves fázisba és rövid állás után alul vöröses-barna szerves és felül szintelen vizes fázis
keletkezik.
Feleslegben vett klóros vízzel a bróm átalakul sárga bróm-monokloriddá (vagy részben
színtelen hipobrómossavvá) és halványsárga oldat keletkezik (különbség a jodidtól, mely klórosvíz
feleslegével színtelen oldatot ad).

2 Br
÷
+ Cl
2
÷ Br
2
+ 2 Cl
÷

Br
2
+ Cl
2
÷ 2 BrCl
152

6. Salétromsav: a forró, töményebb (1:1) salétromsav a bromidot brómmá oxidálja:

6 Br
÷
+ 8 HNO
3
÷ 3 Br
2
| + 2 NO | + 6 NO
3
÷
+ 4 H
2
O

7. Kálium-dikromát és kénsav: ha bromid, tömény kénsav és kálium-dikromát keverékét óvatosan
melegítjük, és a fejlődő gőzöket vízbe vezetjük, sárgás-barna oldatot kapunk a keletkező bróm miatt.
Ha az oldathoz nátrium-hidroxidot adunk, elszíntelenedik. (Kromil-bromid a reakcióban nem
keletkezik, így a vizes oldat, illetve a nátrium-hidroxidos oldat kromátot nem tartalmaz. Nem adja a
peroxokrómsavas reakciót. Ez eltérést jelent a kloridoktól.)

6 Br
÷
+ Cr
2
O
7
2
÷
+ 7 H
2
SO
4
÷ 3 Br
2
| + 2 Cr
3+
+ 7 SO
4
2
÷
+ 7 H
2
O


3.7.4. Jodidionok jellemző reakciói, I



Az ezüst-, higany(I)-, higany(II)- és réz(I)-jodidok vízben oldhatatlanok. Az ólom-jodid igen
rosszul oldódik hideg vízben, és a forró vízben való oldhatósága is rossz.
A fontosabb jodidok, a fentieket kivéve, oldódnak vízben.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on 100 °C-on

AgI
PbI
2

----- -----
0,063 0,41

CaI
2
209 426

A jodidionok jellemző reakcióinak tanulmányozásához használjon 0,1 M kálium-jodid (KI)
oldatot.

1. Ezüst-nitrát oldat: sárga, túrós ezüst-jodid csapadék keletkezik, oldhatósági szorzat: L(AgI,
25 °C) = 8,51∙10
÷17
. A csapadék jól oldódik kálium-cianid és nátrium-tioszulfát oldatban, kissé
oldódik tömény ammónia oldatban, de nem oldódik híg salétromsavban:

I
÷
+ Ag
+
÷ AgI +
AgI + + 2 Na
2
S
2
O
3
÷ 4 Na
+
+ |Ag(S
2
O
3
)
2
]
3
÷
+ I
÷

AgI + + 2 KCN ÷ 2 K
+
+ |Ag(CN)
2
]
÷
+ I
÷



3.7.4.1. videó: Ezüst-nitrát reakciója kálium-jodiddal


2. Ólom-acetát oldat: sárga ólom-jodid csapadék keletkezik, oldhatósági szorzat: L(PbI
2
,
25 °C) = 8,49∙10
÷9
. Oldható nagyobb mennyiségű forró vízben színtelen oldat keletkezése közben,
amelyből csillogó, aranysárga lemezek formájában kiválik, ha az oldat lehül (aranyeső próba):

2 I
÷
+ Pb
2+
÷ PbI
2
+

3. Tömény kénsav: elemi jód keletkezik, ami melegítésre eltávozik az oldatból ibolya színű gőzök
formájában és a kémcső szájához tartott keményítőoldatos szűrőpapírt megkékíti. Az oldatból a jód
széntetrakloriddal kiextrahálható, és a szerves fázist ibolyára színezi. A kénsav a jodidot oxidálja,
miközben túlnyomórészt kéndioxiddá redukálódik, de a sav töménységétől függően elemi kén is
keletkezhet:
153

2 I
÷
+ 2 H
2
SO
4
÷ I
2
| + SO
4
2
÷
+ 2 H
2
O + SO
2
|

3.7.4.2. videó: Kálium-jodid reakciója tömény kénsavval

4. Mangán-dioxid és tömény kénsav: csak jód keletkezik és a kénsav nem redukálódik:

2 I
÷
+ MnO
2
+ 2 H
2
SO
4
÷ I
2
| + Mn
2+
+ 2 SO
4
2
÷
+ 2 H
2
O


5. Klórosvíz: ha ezt a reagenst cseppenként adjuk a jodid oldathoz, jód keletkezik, ami az oldatot
barnára színezi. A jód kiextrahálható széntetrakloriddal vagy kloroformmal és a szerves fázist ibolyára
színezi. Klórosvíz feleslegének hozzáadására a jód színtelen jodáttá oxidálódik.

2 I
÷
+ Cl
2
÷ I
2
+ 2 Cl
÷

I
2
+ 5 Cl
2
+ 6 H
2
O ÷ 2 IO
3
÷
+ 10 Cl
÷
+ 12 H
+


6. Brómosvíz: a jodidot jóddá oxidálja:

2 I
÷
+ Br
2
÷ I
2
+ 2 Br
÷


7. Kálium-dikromát és kénsav: csak jód keletkezik (nem kromil-jodid), így nem keletkezik kromát
ha a desztillátumot nátrium-hidroxid oldatba vezetjük. (Eltérés a kloridoktól.)

6 I
÷
+ Cr
2
O
7
2
÷
+ 7 H
2
SO
4
÷ 3 I
2
| + 2 Cr
3+
+ 7 SO
4
2
÷
+ 7 H
2
O

8. Nátrium-nitrit oldat: jód keletkezik, ha a reagenst jodidion tartalmú oldathoz adjuk, majd az
oldatot megsavanyítjuk híg sósavval vagy kénsavval. (Eltérés a bromidoktól és jodidoktól.)
A jód azonosítható széntetrakloridos kirázással vagy keményítőoldattal.

2 I
÷
+ 2 NO
2
÷
+ 4 H
+
÷ I
2
+ 2 NO | + 2 H
2
O

3.7.4.3. videó: Kálium-nitrit reakciója kálium-jodiddal

9. Réz-szulfát oldat: barna csapadék keletkezik, ami réz(I)-jodid, CuI (oldhatósági szorzat: L(CuI,
25 °C) = 1,27∙10
÷12
) és jód keveréke. A jód eltávolítható például nátrium-tioszulfát oldattal, és így
közel fehér réz(I)-jodid csapadék nyerhető:

4 I
÷
+ 2 Cu
2+
÷ 2 CuI + + I
2

I
2
+ 2 S
2
O
3
2
÷
÷ 2 I
÷
+ S
4
O
6
2
÷


3.7.4.4. videó: Réz(II)-szulfát reakciója kálium-jodiddal

10. Higany(II)-klorid oldat: vörös higany(II)-jodid csapadék keletkezik, oldhatósági szorzat: L(HgI
2
,
25 °C) = 2,82∙10
÷29
:
2 I
÷
+ HgCl
2
÷ HgI
2
+ + 2 Cl
÷


A csapadék oldódik kálium-jodid feleslegében, vízoldható tetrajodo-merkurát(II) komplex képződése
közben:
HgI
2
+ + 2 I
÷
÷ |HgI
4
]
2
÷


3.7.4.5. videó: Higany(II)-klorid reakciója kálium-jodiddal
154
11. Bizmut(III)-nitrát oldat: fekete bizmut(III)-jodid csapadék keletkezik:

3 I
÷
+ Bi
3+
÷ BiI
3
+

A bizmut(III)-jodid csapadék oldódik kálium-jodid feleslegében, narancssárga színű tetrajodo-
bizmutát komplex ionok képződése közben:

BiI
3
+ + I
÷
÷ |BiI
4
]
÷


3.7.4.6. videó: Bizmut-nitrát reakciója kálium-jodiddal

12. Vas(III)-klorid oldat: jodidok megsavanyított oldatából lassan, melegítésre gyorsabban, elemi
jódot választ ki, mely keményítőoldattal, vagy széntetrakloriddal való kirázás alapján felismerhető
(eltérés a bromidionoktól):

2 I
÷
+ 2 Fe
3+
÷ I
2
| + 2 Fe
2+


13. Keményítő oldat: a jodidok könnyen oxidálhatók savas közegben elemi jóddá számos
oxidálószerrel (pl. KIO
3
, K
2
Cr
2
O
7
, KMnO
4
, H
2
O
2
, KNO
2
). A keletkező jód mélykék színeződést ad
keményítővel, így könnyen azonosítható. Az egyik legjobb oxidálószer a megsavanyított kálium-nitrit
oldat, vagy a megsavanyított hidrogén-peroxid oldat:

2 I
÷
+ 2 NO
2
÷
+ 4 H
+
÷ I
2
+ 2 NO | + 2 H
2
O
H
2
O
2
+ 2 I
÷
+ 2 H
+
÷ I
2
+ 2 H
2
O


3.7.5. Klorát ionok jellemző reakciói, ClO
3
÷


Valamennyi fontosabb szervetlen klorát oldódik vízben.

Például 20 °C-on: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
NaClO
3

KClO
3

Ca(ClO
3
)
2

Zn(ClO
3
)
2

Cd(ClO
3
)
2

96,3
7,0
196,2
200,7
326,1


A klorát ionok reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M nátrium-klorát oldatot.

1. Tömény kénsav: a klorátok elbomlanak, miközben zöldessárga klór-dioxid, ClO
2
gáz keletkezik,
ami a kénsavban narancssárga színnel oldódik.
A vizsgálatot úgy végezzük, hogy néhány apró kálium-klorát kristályhoz 1 ml tömény kénsavat adunk
hidegen. A sárga, robbanásveszélyes klór-dioxid észlelhető, ha a kémcsövet óvatosan összerázzuk. A
kémcsövet a gáz robbanásveszélyessége miatt melegíteni nem szabad.

3 KClO
3
+ 3 H
2
SO
4
÷ 2 ClO
2
| + ClO
4
÷
+ 3 SO
4

+ 4 H
+
+ 3 K
+
+ H
2
O

2. Tömény sósav: a klorátok elbomlanak, miközben klórgáz és változó mennyiségű explozív klór-
dioxid gáz fejlődik. A klór-dioxid sárgára színezi az oldatot. A kísérletet kis anyagmennyiségekkel
végezzük. A keletkező klórgáz a gáztérbe tartott kálium-jodidos keményítős papírt megkékíti és a
megnedvesített lakmuszpapírt elszínteleníti.
A következő szimultán reakciók játszódnak le:

155
2 KClO
3
+ 4 HCl ÷ 2 ClO
2
↑ + Cl
2
| + 2 K
+
+ 2 Cl
÷
+ 2 H
2
O
KClO
3
+ 6 HCl ÷ 3 Cl
2
| + K
+
+ Cl
÷
+ 3 H
2
O

3. Nátrium-nitrit oldat: ha a reagenst és klorát oldatot melegítjük, a klorát redukálódik kloriddá, ami
azonosítható az oldat híg salétromsavval való megsavanyítása után ezüst-nitrát oldattal:

ClO
3
÷
+ 3 NO
2
÷
÷ Cl
÷
+ 3 NO
3
÷


Kénessavval hasonló reakció játszódik le:

ClO
3
÷
+ 3 HSO
3

÷ Cl
÷
+ 3 SO
4

+ 3 H
+


4. Cink és nátrium-hidroxid oldat: a klorát kloriddá redukálódik.

ClO
3
÷
+ 3 Zn + 6 OH
÷
+ 3 H
2
O ÷ Cl
÷
+ 3 [Zn(OH)
4
]



A klorid azonosítható, ha az oldatot megsavanyítjuk híg salétromsavval, az el nem reagált cinket
szűréssel eltávolítjuk, majd ezüst-nitrátot adunk az oldathoz:

Ag
+
+ Cl
÷
÷ AgCl +

5. Kálium-jodid oldat: ásványi savakkal erősen megsavanyított oldatban jód keletkezik.

ClO
3
÷
+ 6 I
÷
+ 6 H
+
÷ 3 I
2
+ + Cl
÷
+ 3 H
2
O

6. Vas(II)-szulfát oldat: savas közegben a klorát kloriddá redukálódik, ha az oldatot forraljuk.

ClO
3
÷
+ 6 Fe
2+
+ 6 H
+
÷ Cl
÷
+ 6 Fe
3+
+ 3 H
2
O

7. Ezüst-nitrát oldat: csapadék nem észlelhető semleges vagy híg salétromsavas oldatban.

8. Bárium-klorid oldat: csapadék nem észlelhető.




156



3.7.5. Ellenőrző kérdések a VIIa csoport elemeivel kapcsolatban

Rendezze és egészítse ki az alábbi egyenleteket:

1) F
2
+ 2 H
2
O ÷
2) Cl
2
+ H
2
O ÷
3) Br
2
+ OH
÷
÷
4) F
÷
+ H
2
SO
4
÷
5) SiO
2
+ H
2
F
2
÷
6) AgCl + (NH
4
)
2
CO
3
÷
7) Cl
÷
+ MnO
2
+ H
2
SO
4
÷
8) Cl
÷
+ Cr
2
O
7
2
÷
+ H
+
÷
9) HBrO
3
+ HI ÷
10) AgBr + Na
2
S
2
O
3
÷
11) Br
÷
+ HNO
3
÷
12) I
2
+ Cl
2
+ H
2
O ÷
13) Br
÷
+ Cr
2
O
7
2
÷
+ 7 H
2
SO
4
÷
14) I
÷
+ NO
2
÷
+ H
+
÷
15) I
÷
+ 2 NO
2
÷
+ 4 H
+

16) ClO
3
÷
+ 3 NO
2
÷
÷
17) ClO
3
÷
+ 3 Zn + 6 OH
÷
+ 3 H
2
O ÷
18) ClO
3
÷
+ 6 Fe
2+
+ 6 H
+
÷
19) ClO
3
÷
+ 6 I
÷
+ 6 H
+
÷

Melyik ion nem ad csapadékot ezüst-nitráttal?

F

Br

Cl

I



Melyik vegyület oldható fel ammónium-karbonátban?

AgCl

AgBr AgI

Melyik vegyület oldata lúgos kémahatású?

Na
2
S Na
2
SO
3
Na
2
SO
4
Na
2
S
2
O
3

Tömény kénsav hozzáadására melyik vegyületből nem keletkezik színes anyag?

KF KCl KBr KI KClO
3


Melyik vegyület oldatából válik le csapadék bárium-kloriddal?

KF KCl KBr KI KClO
3


Tömény kénsavas közegben mangán-dioxiddal melyik vegyületből nem keletkezik elemi állapotú
halogén?

KF KCl KBr KI KClO
3

157
3.8. Pszeudohalogének és pszeudohalogenidek

Számos egyszerű nitrogéntartalmú vegyület ismert, melyek reakcióikban igen hasonlítanak a
halogénekre. Ezeket a vegyületeket pszeudohalogéneknek (ál-halogéneknek) nevezzük. A
legfontosabb pszeudohalogének a dicián (CN)
2
, dirodán (SCN)
2
, diizocianát (OCN)
2
és
diszelenocianát (SeCN)
2
. A pszeudohalogének, a halogénekhez hasonlóan dimer molekulákat
képeznek, oxidáló tulajdonságuk van és nagyszámú stabil szervetlen és szerves sójuk, illetve kovalens
vegyületük ismert. A halogénekhez hasonlóan képesek koordinációs kötést létrehozni, így nagyszámú
stabil komplex vegyületük ismert. A halogénekhez hasonlóan előállíthatók egyszerű sóikból
elektrolitikus, vagy kémiai oxidációval.
A pszeudohalogenidek (ál-halogenidek) a pszeudohalogénekből vezethetők le, hasonlóan
ahhoz, ahogy a halogenidek a halogénekből. Az azidokat kémiai reakcióik alapján ugyancsak a
pszeudohalogenidekhez soroljuk, annak ellenére, hogy a megfelelő dimer pszeudohalogén nem létezik.

Pszeudohalogén Pszeudohalogenid ion
(CN)
2
dicián
(OCN)
2
diizocianát
(SCN)
2
ditiocianát, v. dirodán
(SeCN)
2
diszelenocianát
----
CN
÷
cianid
OCN
÷
cianát
SCN
÷
tiocianát, vagy rodanid
SeCN
÷
szelenocianát
NNN
÷
azid


3.8.1. A tiocianát ionok jellemző reakciói, SCN



Az ezüst és réz(I)-tiocianát vízben gyakorlatilag oldhatatlan, a higany(II) és ólom-tiocianát
vízben igen rosszul oldódik. A legtöbb fém tiocianátja oldódik vízben.

Például 20 °C-on: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
CuSCN
Pb(SCN)
2

0,0005
0,05

KSCN 217

A tiocianát ionok reakcióinak tanulmányozásához használjon 0,1 M kálium-tiocianát oldatot
(KSCN).

1. Ezüst-nitrát oldat: fehér, túrós ezüst-tiocianát csapadék keletkezik, melynek tulajdonságai nagyon
hasonlítanak az ezüst-bromid tulajdonságaihoz. Oldhatósági szorzat: L(AgSCN, 25 °C) = 1,03∙10
÷12
:

SCN
÷
+ Ag
+
÷ AgSCN +

A csapadék nem oldódik híg salétromsavban, de oldódik koncentrált ammónia oldatban:

AgSCN + + 2 NH
3
÷ |Ag(NH
3
)
2
|
+
+ SCN
÷


2. Réz-szulfát oldat: először zöld színeződés, majd egy fekete réz(II)-tiocianát csapadék képződése
észlelhető:
2 SCN
÷
+ Cu
2+
÷ Cu(SCN)
2
+

3. Higany(II)-nitrát oldat: fehér higany(II)-tiocianát csapadék keletkezik, ami komplexképződés
közben oldódik a tiocianát oldat feleslegében:

158
2 SCN
÷
+ Hg
2+
÷ Hg(SCN)
2
+
Hg(SCN)
2
+ + 2 SCN
÷
÷ |Hg(SCN)
4
]
2
-


4. Vas(III)-klorid oldat: vérvörös színű oldat keletkezik az Fe(SCN)
3
komplex keletkezése
következtében:

3 SCN
÷
+ Fe
3+
Fe(SCN)
3


A Fe(SCN)
3
komplex vízből kiextrahálható éterrel.
Fluoridok hatására a vörös szín eltűnik, mivel a tiocianát komplexnél jóval stabilabb, színtelen
fluorokomplex keletkezik:

Fe(SCN)
3
+ 6 F
÷
÷ [FeF
6
]

+ 3 SCN
÷


3.8.1.1. videó: Vas(III)-klorid reakciója ammónium-rodaniddal

5. Kobalt-nitrát oldat: kék színű lesz az oldat a tetratiocianáto-kobaltát(II) komplex ionok
keletkezése miatt:

Co
2+
+ 4 SCN
÷
÷ [Co(SCN)
4
]



Amilalkohol, vagy éter hozzáadására a szabad sav, H
2
[Co(SCN)
4
] keletkezik és átoldódik a szerves
fázisba.

2 H
+
+ [Co(SCN)
4
]

H
2
[Co(SCN)
4
]

A reakció egyértelműbb, ha a kobalt-nitrát oldathoz szilárd tiocianát-vegyületet adunk.
A teszt érzékenyebb, ha az oldatot megsavanyítjuk tömény sósavval, ami a fenti egyensúlyt a szabad
sav képződésének irányába tolja el.

3.8.1.2. videó: Kobalt(II)-klorid reakciója ammónium-rodaniddal

6. Sósav (desztillációs teszt): a szabad izotiociánsav, HNCS felszabadítható sósavval és
átdesztillálható ammónia oldatba, ahol a tiocianát ionok képződése kimutatható, pl. vas(III)-klorid
oldattal.
Tegyen egy kémcsőbe keveset a vizsgált oldatból, savanyítsa meg híg sósavval, majd forralja az
oldatot, hogy a keletkező izotiociánsav egy része átmenjen az ammónia oldatba. Desztilláció után
savanyítsa meg az ammónia oldatot híg sósavval és adjon az oldathoz néhány csepp vas(III)-klorid
oldatot. Vörös színeződés észlelhető.

3.8.1.1. ábra: a tiocianát kimutatása

159
7. Cink és híg sósav oldat: kénhidrogén és hidrogén cianid keletkezik:

SCN
÷
+ Zn + 3 H
+
÷ H
2
S | + HCN | + Zn
2+


A kénhidrogén azonosítható a kémcső szájához tartott ólom-acetát oldattal megnedvesített
szűrőpapírral (megbarnul, vagy megfeketedik):

H
2
S | + Pb
2+
÷ PbS + + 2 H
+


8. Nátrium-nitrit oldat és híg sósav: ha egy nitrit oldatot adunk tiocianát oldathoz és megsavanyítjuk
híg sósavval, vörös színű oldat keletkezik az ONSCN keletkezése következtében (a szín hasonló az
Fe(SCN)
3
-hoz):

SCN
÷
+ NO
2
÷
+ 2 H
+
÷ ONSCN + H
2
O

Ha széntetrakloridot, vagy étert adunk az oldathoz, az ONSCN kiextrahálható.
A nitrozil-tiocianát nem stabil szobahőfokon, különösen nem koncentrált oldatban vagy magasabb
hőfokon és elbomlik nitrogén-monoxid és dirodán keletkezése közben. A színtelen nitrogén-monoxid
a levegőn vörösbarna nitrogén-dioxiddá oxidálódik:

2 ONSCN ÷ 2 NO + (SCN)
2

2 NO ↑ (szintelen) + O
2
↑ ÷ 2 NO
2
↑ (vörösbarna)

9. Híg salétromsav: melegítés hatására a tiocianát elbomlik, az oldat megpirosodik és nitrogén-
monoxid, valamint hidrogén-cianid keletkezik:

SCN
÷
+ 2 NO
3
÷
+ H
+
÷ 2 NO ↑ + HCN ↑ + SO
4



Koncentrált salétromsavval heves reakció játszódik le, melyben nitrogén-oxid és széndioxid
keletkezik.

10. Kénsav: hidegen a koncentrált savval sárga színű oldat keletkezik, de melegítésre heves bomlás
játszódik le:

SCN
÷
+ H
2
SO
4
+ H
2
O ÷ COS ↑ + NH
4
+
+ SO
4



A sav hígításával a reakció egyre kevésbé heves, illetve egyre lassabb. 2,5 M kénsavval
hidegen már nem történik reakció, de forralásra sárga oldat keletkezik és kéndioxid, valamint kevés
karbonil-szulfid fejlődik.


3.8.2. A cianidionok (CN
÷
) jellemző reakciói

Szervetlen cianidok a természetben nem fordulnak elő. Igen erős mérgek, főleg a gáz
halmazállapotú hidrogén-cianid.
Az alkáli cianidok vizes oldata színtelen és lúgos kémhatású. A hidrogén-cianid disszociációs
állandója K
s
= 1,7·10
–9
, így a cianidion kifejezetten bázikus, K
b
= 5,88·10
–5
.
A cianidion tulajdonságainak vizsgálatához használjon 0,1 M-os kálium-cianid oldatot. A
reakciók elvégzése során óvatosan és nagy körültekintéssel járjon el. Mindig ellenőrizze az oldat
kémhatását és csak ezután adjon vizsgálandó oldatához cianidot tartalmazó reagenst. A reakció
elvégzése után a már szükségtelen oldatot azonnal öntse a cianid-gyűjtő edénybe!

1. Ezüst-nitrát oldat: ezüst-nitrát oldatot cianidot tartalmazó oldatba cseppentve, csak múló
zavarosodást tapasztalunk, mivel a feleslegben lévő cianidionokkal az ezüst azonnal komplexet képez,
160
diciano-argentát ionok képződnek. A fehér színű ezüst-cianid csapadék csak ezüst-felesleg esetén
választható le:

Ag(CN)
2

+ Ag
+
→ 2 AgCN ↓

A csapadék desztillált vízben oldhatatlan, L(AgCN, 25 °C) = 7,94·10
–15
. A reakció érzékenysége
4 ppm.
A csapadék híg salétromsavban oldhatatlan, cianid-tartalmú oldatban, tömény ammóniában
viszont könnyen oldódik:

2 AgCN + 2 NH
3
→ [Ag(CN)
2
]

+ [Ag(NH
3
)
2
]
+

3.8.2.1. videó: Ezüst-nitrát reakciója kálium-cianiddal

2. Kálium-jodidos jód oldat:: semleges közegben a jód oxidálja a hidrogén-cianidot:

I
2
+ HCN → I

+ ICN + H
+


Az oldat elszíntelenedik. Nátrium-hidrogén-karbonátos közegben, pH=9 körüli oldatban, a hidrogén-
cianid koncentrációja már elegendő a reakció elvégzéséhez.

3. Kálium-permanganát oldat: a permanganát a cianidot oxidálja, cianátionok képződése közben:

2 MnO
4

+ 3 CN

+ 3 H
2
O → 2 MnO(OH)
2
+ 3 OCN

+ 2 OH



A reakciót lúgos közegben elvégezve, a képződött cianát lassan ammóniára és karbonátra hidrolizál.
Ez a legmegfelelőbb reakció a cianid megsemmisítésére.

4. Brómos víz: a bróm a cianidot semleges, esetleg gyengén foszforsavas közegben színtelen bróm-
ciánná oxidálja.

HCN + Br
2
→ BrCN + Br

+ H
+


5. Berlinikék-teszt: ha előzetesen meglúgosított vas(II)-oldathoz adjuk a cianidot, majd a kémcső
tartalmát rövid ideig főzzük, végül a lehűtött oldatot átsavanyítjuk, kék színű vas(III)-[hexaciano-
ferrát(II)], „berlini kék‖ csapadék válik le.
A lúgosítás hatására vas(II)-hidroxid képződik, ami forraláskor az oldat cianid-tartalmával hexaciano-
ferrát(II)-ionokat képez. Ezzel párhuzamosan a vas(II) egy része vas(III)-má oxidálódik, ami
savanyításkor oldhatatlan, kék színű vegyületet képez a [hexaciano-ferrát(II)]-ionokkal.

Fe(OH)
2
+ 6 CN

→ [Fe(CN)
6
]
4–
+ 2 OH


4 Fe
3+
+ 3 [Fe(CN)
6
]
4–
→ Fe
4
[Fe(CN)
6
]
3


A reakció már kis mennyiségű cianid kimutatására is alkalmas, bár ilyenkor csak kék zavarosodás
észlelhető az oldatban. A reakció érzékenysége 20 ppm.









161

3.9. Az Ib csoport elemei (Cu, Ag, Au) és fontosabb ionjaik

A réz vöröses színű, fémesen csillogó, puha, nyújtható és hajlítható fém, továbbá jó hő és
elektromos vezető (az ezüst után a második legjobb elektromos vezető). Olvadáspontja: 1083 °C.
Levegőn csak a felületén oxidálódik, és a szabadban lévő réztárgyak gyakran zöld színűek a felületen
lévő bázisos-karbonátok és bázisos-szulfátok miatt.



3.9.1. ábra: fém réz

A tiszta ezüst ragyogó, fehér színű fém. Az ezüst kissé keményebb, mint az arany, nagyon jól
nyújtható és hajlítható, és e tekintetben csak az arany és talán a palládium puhább. A tiszta ezüstnek
van valamennyi fém között a legjobb hő és elektromos vezetőképessége. Olvadáspontja: 962 °C. Az
ezüst stabil tiszta levegőben és vízben, de fényét veszti ózon, kénhidrogén és kénvegyületeket
tartalmazó levegő jelenlétében.
Az arany jellegzetes sárga színű, nehéz fém. Poralakban általában vörösesbarna, de finom por
alakban fekete, rubin-vörös, vagy ibolya. Olvadáspontja: 1064 °C. Az arany a legjobban nyújtható és
hajlítható fém, puha és igen jó hő és elektromos vezető. Az arany levegővel és a legtöbb reagenssel
szemben ellenálló.


Oldhatóság savban és lúgban

Pozitív standard elektródpotenciáljuk következtében a réz, ezüst és arany nem oldódik
sósavban és híg kénsavban.

Forró és tömény kénsav a rezet és az ezüstöt oldja, de az aranyat nem:

Cu + 2 H
2
SO
4
÷ Cu
2+
+ SO
4

+ SO
2
| + 2 H
2
O
2 Ag + 2 H
2
SO
4
÷ 2 Ag
+
+ SO
4

+ SO
2
| + 2 H
2
O

A híg és tömény salétromsav ugyancsak oldja a rezet és az ezüstöt, de az aranyat nem:

3 Cu + 8 HNO
3
÷ 3 Cu
2+
+ 6 NO
3
÷
+ 2 NO | + 4 H
2
O
6 Ag + 8 HNO
3
÷ 6 Ag
+
+ 6 NO
3
÷
+ 2 NO | + 4 H
2
O

A királyvíz (cc HNO
3
és cc HCl 1:3 elegye) a rezet és az aranyat oldja, de az ezüstöt nem,
mivel a felületén keletkező AgCl film passziválja.

3 Cu + 6 HCl + 2 HNO
3
÷ 3 Cu
2+
+ 6 Cl
÷
+ 2 NO | + 4 H
2
O
Au + 4 HCl + HNO
3
÷ H[AuCl
4
] + NO | + 2 H
2
O
162

Az ezüst és az arany nem oldódik lúgokban.
A réz erős lúgokban oxigén jelenlétében rosszul oldódik, de oldódik tömény ammónia
oldatban oxigén jelenlétében (oxigénfeleslegben a Cu(I) oxidálódik Cu(II)-vé):

4 Cu + 8 NH
3
+ 2 H
2
O + O
2
÷ 4 [Cu(NH
3
)
2
]
+
+ 4 OH
÷


A réz, ezüst és arany oldódik alkáli-cianid oldatokban oxigén (vagy hidrogén-peroxid)
jelenlétében:
4 Cu + 16 KCN + 2 H
2
O + O
2
÷ 16 K
+
+ 4 [Cu(CN)
4
]
3–
+ 4 OH
÷

4 Ag + 8 KCN + 2 H
2
O + O
2
÷ 8 K
+
+ 4 [Ag(CN)
2
]
÷
+ 4 OH
÷

4 Au + 8 KCN + 2 H
2
O + O
2
÷ 8 K
+
+ 4 [Au(CN)
2
]
÷
+ 4 OH
÷



Hasonlítsa össze a
standard redoxpotenciálok (c°)
komplexképződés következtében
fellépő változását



Au/Au
+
= +1,69 V
Au/Au
3+
= +1,50 V
NO-NO
3
÷
= +0,96 V
Au/[AuCl
4
]
÷
= +1,00 V
Ag/Ag
+
= +0,80 V
Cu/Cu
+
= +0,52 V
OH
÷
/O
2
= +0,40 V
Cu/Cu
2+
= +0,34 V
H
2
/H
+
= 0,0 V
Cu/[Cu(NH
3
)
2
]
+
= –0,12 V
Ag/[Ag(CN)
2
]
÷
= –0,31 V
Cu/[Cu(CN)
2
]
÷
= –0,43 V
Au/[Au(CN)
2
]
÷
= –0,60 V


A réz, ezüst és arany fontosabb kationjai:

(Cu
+
) *
Cu
2+

Ag
+

(Ag
2+
)***
(Au
+
) **
Au
3+

* A réz(I) ionok nem stabilak vizes oldatban, könnyen diszproporcionálódnak, vagy oxidálódnak
réz(II)-vé pl. a levegő oxigénjének hatására. A réz(I) vegyületek színtelenek és a legnagyobb részük
vízben oldhatatlan.
** Az Au(I) ionok rendkívül instabilak és könnyen diszproporcionálódnak arannyá (Au) és
Au(III)ionokká.
*** Az ion nem stabil vizes közegben, oxidálja a vizet, miközben redukálódik Ag(I) ionná.

A réz, ezüst és arany oxidjai:


oxid


Cu
2
O

CuO

Ag
2
O

AgO

Au
2
O
3


szín


vörös

fekete

barna

fekete

barna

A réz oxidjai nem oldódnak vízben. A CuO oldódik savakban, NH
4
Cl és KCN oldatokban. A
Cu
2
O oldódik sósavban, ammónia, NH
4
Cl oldatokban és kis mértékben oldódik híg salétromsavban.
Az ezüst oxidjai oldódnak salétromsavban, kénsavban és ammónia oldatban is. Az Ag
2
O
rendkívül kis mértékben oldódik vízben (oldhatóság 20 °C-on: 0,0013 g/100 ml víz), és vizes
szuszpenziója lúgos kémhatású. Jobban oldódik erősen lúgos közegben, mint vízben, ahol AgOH és
163
Ag(OH)
2
÷
keletkezik. Az AgO -nak igen kevés gyakorlati jelentősége van. Az AgO tulajdonképpen
Ag
I
Ag
III
O
2
.
Az arany(III)-oxidnak kevés gyakorlati jelentősége van. Hidratált formában, mint amorf, barna
csapadék akkor keletkezik, ha lúgot adunk egy AuCl
4
÷
oldathoz. Az oxid gyenge sav és feloldódik
erős lúgban, valószínüleg hidroxokomplex Au(OH)
4
÷
formájában. Az oxid oldódik sósavban, tömény
salétromsavban és alkáli-cianid oldatokban.

3.9.1. A réz(II)-ionok reakciói, Cu
2+


A réz(II)-klorid, -klorát, -bromid, -nitrát és -szulfát oldódik vízben. A réz(II)-acetát és -fluorid
vízben kevéssé oldódik, valamennyi egyéb fontosabb réz(II) vegyület vízben gyakorlatilag oldhatatlan.

Például 20 °C-on: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
Cu(NO
3
)
2

CuCl
2

CuSO
4

CuF
2

132,8
73,1
20,4
4,7

CuS 0,000033

A réz(II)-ionok reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M réz-szulfát oldatot.

1. Kénhidrogén gáz: savas oldatból fekete réz(II)-szulfid csapadék válik le, oldhatósági szorzat:
L(CuS, 25 °C) = 1,27∙10
÷36
.
Cu
2+
+ H
2
S → CuS ↓ + 2 H
+


Semleges, vagy gyengén savanyú oldatból a CuS kolloidálisan válik le, ezért az oldatnak savasnak kell
lennie, hogy jól szűrhető csapadékot kapjunk.

3.9.1.1. videó: Réz-szulfát reakciója kénhidrogénnel

A csapadék nem oldódik sósavban, forró és híg kénsavban, nátrium-hidroxid oldatban,
ammónium-szulfidban, nátrium-szulfidban és elhanyagolható mértékben oldódik poliszulfidokban.
Forró, tömény salétromsav a réz(II)-szulfidot oldja, miközben fehér csapadék formájában kén
válik ki :

CuS + + 4 HNO
3
÷ Cu
2+
+ 2 NO
3
÷
+ S + + 2 NO
2
| + 2 H
2
O

Ha az oldatot huzamosabb ideig forraljuk, a kén oxidálódik kénsavvá és kék színű oldat keletkezik:

S + + 6 HNO
3
÷ 2 H
+
+ SO
4

+ 6 NO
2
| + 2 H
2
O

A csapadék oldódik kálium-cianidban, amikor szintelen tetraciano-kuprát(I)-ionok és diszulfidionok
keletkeznek (a réz redukálódik és a kén oxidálódik):

2 CuS + + 8 CN
÷
÷ 2 [Cu(CN)
4
]

+ S
2



2. Ammónia oldat: ha cseppenként adjuk az oldathoz, kék, bázisos réz-szulfát csapadék keletkezik
(3.9.1.1. ábra):
2 Cu
2+
+ SO
4

+ 2 NH
3
+ 2 H
2
O ÷ Cu(OH)
2
.CuSO
4
+ + 2 NH
4
+


A csapadék oldódik a reagens feleslegében mélykék színű oldat keletkezése közben, ami réz(II)-
tetrammin komplex ionokat tartalmaz (3.9.1.1. ábra):

Cu(OH)
2
∙CuSO
4
+ + 8 NH
3
÷ 2 [Cu(NH
3
)
4
]
2+
+ SO
4

+ 2 OH
÷

164

Ha az oldat ammónium sókat tartalmaz, a csapadék nem válik le, hanem azonnal mélykék színű oldat
keletkezik. (A reakció jellemző a réz(II)-ionokra nikkel(II)-ionok távollétében.)



3.9.1.1. ábra: rézionok reakciója ammónia oldattal

3. Nátrium-hidroxid oldat: hideg oldatban kék színű réz(II)-hidroxid csapadék keletkezik:

Cu
2+
+ 2 OH
÷
÷ Cu(OH)
2
+

A csapadék nem oldódik a reagens feleslegében, de oldódik ammónia oldatban mélykék színű oldat
keletkezése közben:

Cu(OH)
2
+ + 4 NH
3
÷ [Cu(NH
3
)
4
]
2+
+ 2 OH
÷


Ha a csapadékot hevítjük, vízvesztéssel fekete réz(II) oxiddá alakul:

Cu(OH)
2
+ ÷ CuO + + H
2
O

3.9.1.2. videó: Réz-szulfát reakciója nátrium-hidroxiddal

4. Kálium-jodid oldat: fehér réz(I)-jodid csapadék keletkezik (oldhatósági szorzat: L(CuI,
25 °C) = 1,27x10
÷12
), de az oldat intenzív barna színű a trijodidionok keletkezése következtében (a
keletkező jód oldódik a reagens feleslegében):

2 Cu
2+
+ 5 I
÷
÷ 2 CuI + + I
3
÷


Ha nátrium-tioszulfátot adunk feleslegben az oldathoz, a trijodidionok redukálódnak színtelen
jodidionokká és a csapadék fehér színe láthatóvá válik:

I
3
÷
+ 2 S
2
O
3

÷ 3 I
÷
+ S
4
O
6



2.9.1.3. videó: Réz-szulfát reakciója kálium-jodiddal

5. Kálium-cianid oldat: ha cseppenként adjuk az oldathoz, először sárga réz(II)-cianid csapadék
keletkezik:

Cu
2+
+ 2 CN
÷
÷ Cu(CN)
2
+

A csapadék gyorsan elbomlik fehér réz(I)-cianid csapadék és dicián gáz (erősen mérgező!) keletkezése
közben:
2 Cu(CN)
2
+ ÷ 2 CuCN + + (CN)
2
|

165
A csapadék oldódik a reagens feleslegében színtelen tetraciano-kuprát(I) komplex keletkezése közben:

CuCN + + 3 CN
÷
÷ [Cu(CN)
4
]



A komplex annyira stabil (a réz(I)-ionok koncentrációja olyan alacsony), hogy ebbõl az oldatból
kénhidrogénnel nem keletkezik réz(I)-szulfid csapadék.
(Oldhatósági szorzat: L(Cu
2
S, 25 °C) = 2,26∙10
÷48
.)

6. Kálium-tiocianát oldat: fekete réz(II)-tiocianát csapadék keletkezik:

Cu
2+
+ 2 SCN
÷
÷ Cu(SCN)
2
+

A csapadék lassan elbomlik fehér réz(I)-tiocianát képződése közben. Oldhatósági szorzat: L(CuSCN,
25 °C) = 1,77∙10
÷13
:

2 Cu(SCN)
2
+ ÷ 2 CuSCN + + (SCN)
2
|

Redukálószerek hatására a réz(II)-tiocianát azonnal réz(I)-tiocianáttá alakul, pl. kéndioxid telített
oldatát az oldathoz adva:

2 Cu(SCN)
2
+ + SO
2
+ 2 H
2
O ÷ 2 CuSCN + + 2 SCN
÷
+ SO
4

+ 4 H
+


7. Vas: ha tiszta vasszöget rézsók oldatába teszünk, réz válik ki, ami vöröses színéről felismerhető és
ekvivalens mennyiségű vas megy oldatba:

Cu
2+
+ Fe ÷ Cu + Fe
2+


c°(Fe/Fe
2+
)= ÷0,45 V, c°(Cu/Cu
2+
)= +0,35 V

8. K
4
|Fe(CN)
6
| oldat: vörösbarna réz(II)-|hexaciano-ferrát(II)| csapadék válik ki az oldatból, ami
híg savakban nem oldódik. A csapadék oldódik ammónia oldatban tetrammino-réz(II) komplex
ionok képződése közben.

2 Cu
2+
+ |Fe(CN)
6
|

÷ Cu
2
|Fe(CN)
6
| +

3.9.1.4. videó: Réz-szulfát reakciója kálium-|hexaciano-ferrát(II)|-vel

9. Lángfestés: zöld színűre festi a Bunsen égő lángját (3.9.1.2. ábra).



3.9.1.2. ábra: a réz lángfestése


166
3.9.2. Az ezüst(I)-ionok reakciói, Ag
+


Az ezüst-nitrát, -fluorid, -klorát és -perklorát jól oldódik vízben. Az ezüst-acetát, -nitrit és -
szulfát rosszul oldódik vízben, a többi fontosabb ezüstsó vízben gyakorlatilag oldhatatlan.

Például 20 °C-on: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
AgNO
3

AgClO
4

215,8
525,9

Ag
2
SO
4

Ag
2
O
AgCl
0,79
0,0016
0,00016


Az ezüst(I)-ionok reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M ezüst(I)-nitrát oldatot.

1. Híg sósav (vagy klorid oldat): fehér ezüst-klorid csapadék válik le, oldhatósági szorzat: L(AgCl,
25 °C) = 1,77∙10
÷10
.

Ag
+
+ Cl
÷
÷ AgCl +

Tömény sósavval csapadék nem keletkezik. A frissen leválasztott és leszűrt ezüst-klorid csapadék
oldódik tömény sósavban dikloro-argentát(I) komplex ionok képzõdése közben:

AgCl + + Cl
÷
[AgCl
2
]
÷


Ha a tömény sósavas oldatot hígítjuk, az egyensúly balra tolódik és a csapadék ismét kiválik.
Híg ammónia oldat oldja a csapadékot diamino-argentát(I) komplex ionok keletkezése
közben:
AgCl + + 2 NH
3
[Ag(NH
3
)
2
]
+
+ Cl
÷


Híg salétromsavat vagy sósavat adva az oldathoz a csapadék újra kiválik.
Kálium-cianid vagy nátrium-tioszulfát oldat az AgCl csapadékot oldja komplex ionok
keletkezése közben:

AgCl + + 2 CN
÷
÷ [Ag(CN)
2
]
÷
+ Cl
÷

AgCl + + 2 S
2
O
3

÷ [Ag(S
2
O
3
)
2
]

+ Cl
÷


3.9.2.1. videó: Ezüst-nitrát reakciója kalcium-kloriddal

2. Kénhidrogén gáz: semleges vagy savas közegben fekete ezüst-szulfid csapadék válik le,
oldhatósági szorzat: L(Ag
2
S, 25 °C) = 6,69∙10
÷50
.

2 Ag
+
+ H
2
S ÷ Ag
2
S + + 2 H
+


A csapadék nem oldódik ammónium-szulfidban, ammónium-poliszulfidban, ammónia oldatban,
kálium-cianidban és nátrium-tioszulfátban sem. (Az ezüst-szulfid leválasztható diciano- és
ditioszulfáto-argentát komplexek oldatából is kénhidrogénnel.)
Forró, tömény salétromsav az ezüst-szulfidot oldja, miközben kén válik ki az oldatból:

Ag
2
S + + 4 HNO
3
÷ 2 Ag
+
+ 2 NO
3
÷
+ S + + 2 NO
2
| + 2 H
2
O

Ha a tömény salétromsavas oldatot hosszabb ideig forraljuk, a kén oxidálódik szulfáttá és az oldat
kitisztul:

S + + 6 HNO
3
÷ 2 H
+
+ SO
4

+ 6 NO
2
| + 2 H
2
O
167

3.9.2.2. videó: Ezüst-nitrát reakciója kénhidrogénnel

3. Ammónia oldat: nagyon óvatosan, kis cseppekben adva az ammóniát az ezüstion tartalmú
oldathoz barna ezüst-oxid csapadék keletkezik:

2 Ag
+
+ 2 NH
3
+ H
2
O ÷ Ag
2
O + + 2 NH
4
+


A reakció egyensúlyra vezet, így az ezüst-oxid kicsapódása nem teljes. A csapadék oldódik híg
salétromsavban és a reagens feleslegében is:

Ag
2
O + + 2 HNO
3
÷ 2 Ag
+
+ 2 NO
3
÷
+ H
2
O
Ag
2
O + + 4 NH
3
+ H
2
O ÷ 2 [Ag(NH
3
)
2
]
+
+ 2 OH
÷


4. Nátrium-hidroxid oldat: barna ezüst-oxid csapadék válik le:

2 Ag
+
+ OH
÷
Ag
2
O + + H
2
O

A csapadék nem oldódik a reagens feleslegében.
A csapadék oldódik ammónia oldatban és salétromsavban is:

Ag
2
O + + 4 NH
3
+ H
2
O ÷ 2 [Ag(NH
3
)
2
]
+
+ 2 OH
÷

Ag
2
O + + 2 HNO
3
÷ 2 Ag
+
+ 2 NO
3
÷
+ H
2
O

A csapadék szuszpenziója kissé lúgos kémhatású az oxid hidrolízise miatt:

Ag
2
O + + H
2
O 2 AgOH +
2 AgOH + 2 Ag
+
+ 2 OH
÷


3.9.2.3. videó: Ezüst-nitrát reakciója nátrium-hidroxiddal

5. Kálium-jodid oldat: sárga ezüst-jodid csapadék válik ki az oldatból, oldhatósági szorzat: L(AgI,
25 °C)= 8,51∙10
÷17
.

Ag
+
+ I
÷
÷ AgI +

A csapadék nem oldódik híg vagy tömény ammónia oldatban, de könnyen oldódik kálium-cianid és
nátrium-tioszulfát oldatban:

AgI + + 2 CN
÷
÷ [Ag(CN)
2
]
÷
+ I
÷

AgI + + 2 S
2
O
3

÷ [Ag(S
2
O
3
)
2
]

+ I
÷


3.9.2.4. videó: Ezüst-nitrát reakciója kálium-jodiddal

6. Kálium-kromát oldat: semleges oldatban vörösbarna ezüst-kromát csapadék válik le, oldhatósági
szorzat: L(Ag
2
CrO
4
, 25 °C) = 1,12∙10
÷12
.

2 Ag
+
+ CrO
4

÷ Ag
2
CrO
4
+

A csapadék oldódik ammónia oldatban és híg salétromsavban is:

Ag
2
CrO
4
+ + 4 NH
3
÷ 2 [Ag(NH
3
)
2
]
+
+ CrO
4


2 Ag
2
CrO
4
+ + 2 H
+
4 Ag
+
+ Cr
2
O
7

+ H
2
O

168
3.9.2.5. videó: Ezüst-nitrát reakciója kálium-kromáttal

7. Kálium-cianid oldat: ha a reagenst cseppenként adjuk a semleges ezüst-nitrát oldathoz, fehér
ezüst-cianid csapadék keletkezik, oldhatósági szorzat: L(AgCN, 25 °C) = 5,97∙10
÷17
.

Ag
+
+ CN
÷
÷ AgCN +

Ha a reagenst feleslegben adjuk, a csapadék feloldódik vízben oldódó diciano-argentát(I) ionok
képződése következtében:

AgCN + + CN
÷
÷ [Ag(CN)
2
]
÷


3.9.2.6. videó: Ezüst-nitrát reakciója kálium-cianiddal

8. Nátrium-karbonát oldat: sárgásfehér színű ezüst-karbonát csapadék keletkezik, oldhatósági
szorzat: L(Ag
2
CO
3
, 25 °C) = 8,45∙10
÷12
.

2 Ag
+
+ CO
3

÷ Ag
2
CO
3
+

A csapadék oldódik salétromsavban és ammónia oldatban:

Ag
2
CO
3
+ + 2 HNO
3
÷ 2 Ag
+
+ 2 NO
3
÷
+ CO
2
| + H
2
O
Ag
2
CO
3
+ + 4 NH
3
÷ 2 [Ag(NH
3
)
2
]
+
+ CO
3



Ha az oldatot forraljuk, az ezüst-karbonát csapadék elbomlik és ezüst-oxid csapadék keletkezik:

Ag
2
CO
3
+ ÷ Ag
2
O + + CO
2
|

3.9.2.7. videó: Ezüst-nitrát reakciója nárium-karbonáttal

9. Dinátrium-hidrogén-foszfát: semleges oldatból sárga ezüst-foszfát csapadék keletkezik.
L(Ag
3
PO
4
, 25 °C) = 8,88∙10
÷17
.

3 Ag
+
+ HPO
4

÷ Ag
3
PO
4
+ + H
+


A csapadék oldódik salétromsavban és ammónia oldatban:

Ag
3
PO
4
+ + 3 HNO
3
÷ 3 Ag
+
+ 3 NO
3
÷
+ H
3
PO
4

Ag
3
PO
4
+ + 6 NH
3
÷ 3 [Ag(NH
3
)
2
]
+
+ PO
4



3.9.2.8. videó: Ezüst-nitrát reakciója dinátrium-hidrogén-foszfáttal












169
3.9.3.Ellenőrző kérdések a Ia csoport elemeivel kapcsolatban

Rendezze és egészítse ki az alábbi egyenleteket:

1) Cu + H
2
SO
4
÷
2) Ag + H
2
SO
4
÷
3) Au + HCl + HNO
3
÷
4) 4 Cu + NH
3
+ H
2
O + O
2
÷
5) Cu
2+
+ I
÷
÷
6) Cu
2+
+ CN
÷
÷
7) Ag
2
S + HNO
3
÷
8) AgI + S
2
O
3

÷
9) Ag
2
CrO
4
+ NH
3
÷
10) Ag
3
PO
4
+ 3 HNO
3
÷

Milyen színű a réz(II) sók kristályvizes illetve kristályvízmentes formája?

Magyarázza meg a következő rézsók színét!

CuSO
4
: fehér, CuSO
4
∙5H
2
O: kék, CuCl
2
∙2H
2
O: kékeszöld.

Milyen színű a Cu
2+
, |Cu(NH
3
)
4
|
2+
, |Cu(CN)
4
|

ionokat tartalmazó vizes oldat?

Végezze el a lángfestést réz(II)-klorid oldattal! Mit tapasztal?

Foglalja össze azokat a reakciókat, melyek a réz változó oxidációfokát bizonyítják!

Hogy állítana elő réz(II)-kloridot rézporból?

Mi lehet az oka annak, hogy az aranymosók higanyt is használnak az arany kinyerésére (és sajnos
higannyal szennyezik a természetes vizeket)?

Mi a fehérarany?

Milyen réz(II), ezüst(I) és arany(III) komplexeket ismer?


Töltse ki az alábbi táblázatot!




Fe

Zn

Sn

Cu

Cu
2+




Ag
+




Standard redoxpotenciálok: c°(Fe/Fe
2+
)= ÷0,44 V; c°(Zn/Zn
2+
)= ÷0,76 V;
c°(Sn/Sn
2+
)= ÷0,14 V; c°(Cu/Cu
2+
)= +0,34 V; c°(Ag/Ag
+
)= +0,80 V.




170
Hasonlítsa össze a réz(II)- és bizmut(III)-ionok jellemző reakcióit!




H
2
S

NH
3

feleslegbe
n

NaOH

KI

Fe

láng-
festés

Cu
2+




Bi
3+







Foglalja össze az alábbi elemek oldhatóságát hideg, tömény salétromsavban!




Au

Be

Al

C

Si

Pb

cc HNO
3






171
3.10. A IIb csoport elemei (Zn, Cd, Hg) és fontosabb ionjaik

A cink kékes-fehér, csillogó fém, szobahőfokon törékeny, de 100-150 °C-on nyújtható és
hajlítható. Olvadáspontja: 420 °C. A cink levegőn közönséges körülmények között stabil, mivel
felületén védő oxid, illetve bázikus cink-karbonát réteg keletkezik. Magas hőmérsékleten (vörösízzás)
fehér cink-oxid felhők képződése közben reagál az oxigénnel.



3.10.1. ábra: fém cink

A kadmium puha, késsel könnyen vágható, nyújtható, hajlítható, kékes-fehér fém.
Olvadáspontja: 321 °C. Közönséges körülmények között levegőn stabil. A cink és a kadmium kémiai
tulajdonságai igen hasonlóak, a higany ezektől jelentősen eltér.



3.10.2. ábra: fém kadmium

A higany nehéz, ezüstfehér folyékony fém. Gyakorlatilag az egyetlen fontosabb fém, ami
közönséges körülmények között folyadék. Olvadáspontja: –39 °C. A higany könnyen képez
ötvözeteket más fémekkel (például arany, ezüst, ón), amiket amalgámoknak nevezünk.



3.10.3. ábra: fém higany
172

Oldhatóság savban és lúgban

A nagytisztaságú fém cink igen lassan oldódik savakban és lúgokban. A szennyezések, vagy
kontaktus, pl. platinával vagy rézzel meggyorsítja a reakciót. Ez magyarázza a kereskedelmi cink igen
jó oldhatóságát.

A cink nagy negatív standard potenciálja következtében (–0,76 V) könnyen oldódik híg
sósavban és híg kénsavban hidrogén gáz fejlődése közben:

Zn + 2 H
+
÷ Zn
2+
+ H
2
|

Forró, tömény kénsav túlnyomórészt kéndioxid gáz fejlődése közben oldja:

Zn + 2 H
2
SO
4
÷ Zn
2+
+ SO
4

+ SO
2
| + 2 H
2
O

A cink igen híg salétromsavban gázfejlődés nélkül oldódik:

4 Zn + 10 H
+
+ NO
3
÷
÷ 4 Zn
2+
+ NH
4
+
+ 3 H
2
O

Ha a salétromsav koncentrációja növekszik, dinitrogén-oxid (N
2
O) és nitrogén-monoxid (NO)
keletkezik:
4 Zn + 10 H
+
+ 2 NO
3
÷
÷ 4 Zn
2+
+ N
2
O | + 5 H
2
O
3 Zn + 8 HNO
3
÷ 3 Zn
2+
+ 2 NO | + 6 NO
3

+ 4 H
2
O

A tömény salétromsav a cinket nem oldja, mivel a cink-nitrát a tömény savban nem oldódik és
védőrétegként rárakódik a fém felületére (passziválódás).

A kadmium negatív standard potenciálja (÷0,40 V) következtében lassan oldódik híg savakban
hidrogén gáz fejlődése közben:

Cd + 2 H
+
÷ Cd
2+
+ H
2
|

Forró, tömény kénsavban kéndioxid, és közepesen tömény salétromsavban főleg nitrogén-
monoxid fejlődése közben oldódik.
A higany pozitív standard potenciálja következtében (Hg/Hg
2+
= +0,85 V;
Hg/Hg
2
2+
= +0,80 V) nem oldódik sósavban és híg (2 M) kénsavban.
A forró, tömény kénsav oldja a higanyt. Ha a higany van feleslegben higany(I) ionok, ha a sav
van feleslegben higany(II)-ionok keletkeznek:

Hg feleslegben: 2 Hg + 2 H
2
SO
4
÷ Hg
2
2+
+ SO
4

+ SO
2
| + 2 H
2
O
kénsav feleslegben: Hg + 2 H
2
SO
4
÷ Hg
2+
+ SO
4

+ SO
2
| + 2 H
2
O

A higany gyorsan reagál salétromsavval. Hideg, közepesen tömény salétromsavval higany(I)-
ionok keletkeznek, ha a higany van feleslegben. Forró, tömény salétromsav feleslegével higany(II)-
ionok lesznek az oldatban:

Hg feleslegben: 6 Hg + 8 HNO
3
÷ 3 Hg
2
2+
+ 2 NO | + 6 NO
3
÷
+ 4 H
2
O
sav feleslegben: Hg + 4 HNO
3
÷ Hg
2+
+ 2 NO
2
| + 2 NO
3
÷
+ 2 H
2
O


A cink amfoter fém, alkáli-hidroxidokban is oldódik tetrahidroxo-cinkát(II) ionok keletkezése
közben:

173
Zn + 2 OH
÷
+ 2 H
2
O ÷ [Zn(OH)
4
]

+ H
2
|

A kadmium és a higany nem oldódik lúgokban.

A cink, kadmium és higany oxidjai:
ZnO CdO Hg
2
O HgO
fehér barna fekete sárga v. vörös

Az oxidok gyakorlatilag vízben oldhatatlanok. A ZnO és HgO oldhatósága vízben rendkívül
kicsi: oldhatóság 25 °C-on 0,00016 g, illetve 0,0053 g/100 ml víz.
A CdO és Hg
2
O vízben oldhatatlan.
Valamennyi oxid oldódik savakban (a Hg
2
O csak salétromsavban).

A cink, kadmium és higany fontosabb kationjai:

Zn
2+


Cd
2+

Hg
2
2+

Hg
2+




3.10.1. A cink(II)-ionok reakciói, Zn
2+


A cink(II)-klorid, -bromid, -jodid, -klorát, -nitrát, -szulfát és -acetát oldódik vízben. A cink-
fluorid igen kis mértékben oldódik vízben. A többi fontosabb szervetlen cinkvegyület (pl. szulfid,
karbonát, foszfát, cianid) vízben gyakorlatilag oldhatatlan.

Például 20 °C-on: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
ZnSO
4

ZnBr
2

Zn(NO
3
)
2

53,9
435,5
117,6

ZnF
2
1,62
ZnS (|)
Zn(CN)
2

0,000065
0,0005


A cink(II)-ionok jellemzõ reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M cink(II)-szulfát oldatot.

1. Kénhidrogén gáz: savas közegben (pH: 0–6) csapadék nem válik ki, semleges közegben is csak
részben válik ki kolloidális eloszlású cink-szulfid. Lúgos közegben, pl. alkáli-acetátos oldatban a
fehér cink(II)-szulfid kicsapódása csaknem teljes. Oldhatósági szorzat: L(ZnS,
25 °C) = 2,93∙10
÷25
.

Zn
2+
+ H
2
S ÷ ZnS + + 2 H
+


A cink-szulfid a lúgos tetrahidroxo-cinkát oldatból is kiválik:

[Zn(OH)
4
]

+ S
2–
÷ ZnS + + 4 OH
÷


3.10.1.1. videó: Cink-klorid reakciója kénhidrogénnel

2. Ammónium-szulfid: semleges vagy lúgos oldatból fehér cink-szulfid csapadék válik ki:

Zn
2+
+ S

÷ ZnS +

A csapadék nem oldódik a reagens feleslegében, ecetsavban és lúgokban, de oldódik híg ásványi
savakban.
174
A cink-szulfid csapadék részben kolloid, ezért nehéz szűrni és mosni, könnyen átszalad a
szűrőpapíron. Könnyebben szűrhető csapadékot akkor kapunk, ha a cink-szulfid leválasztását forró
oldatból végezzük.

3.10.1.2. videó: Cink-klorid reakciója ammónium-szulfiddal

3. Ammónia oldat: fehér cink-hidroxid csapadék keletkezik (oldhatósági szorzat: L(Zn(OH)
2
,
25 °C) = 6,86∙10
÷17
), ami könnyen oldódik a reagens feleslegében és ammóniumsó oldatokban
tetrammin-cinkát(II)-ionok keletkezése közben:

Zn
2+
+ 2 NH
3
+ 2 H
2
O Zn(OH)
2
+ + 2 NH
4
+

Zn(OH)
2
+ + 4 NH
3
[Zn(NH
3
)
4
]
2+
+ 2 OH
÷


4. Nátrium-hidroxid: fehér, kocsonyás cink(II)-hidroxid csapadék keletkezik:

Zn
2+
+ 2 OH
÷
÷ Zn(OH)
2
+

A csapadék oldódik savakban és a reagens feleslegében is:

Zn(OH)
2
+ + 2 H
+
÷ Zn
2+
+ 2 H
2
O
Zn(OH)
2
+ + 2 OH
÷
÷ [Zn(OH)
4
]



3.10.1.3. videó: Cink-klorid reakciója nátrium-hidroxiddal

5. Dinátrium-hidrogén-foszfát oldat: semleges oldatból fehér cink-foszfát csapadék válik ki:

3 Zn
2+
+ 2 HPO
4

Zn
3
(PO
4
)
2
+ + 2 H
+


Ammónium ionok jelenlétében cink-ammónium-foszfát keletkezik:

Zn
2+
+ NH
4
+
+ HPO
4

Zn(NH
4
)PO
4
+ + H
+


Mindkét csapadék oldódik híg savakban, amikor a reakció az ellentétes irányba megy. Mindkét
csapadék oldódik ammónia oldatban:

Zn
3
(PO
4
)
2
+ + 12 NH
3
÷ 3 [Zn(NH
3
)
4
]
2+
+ 2 PO
4


Zn(NH
4
)PO
4
+ + 3 NH
3
÷ [Zn(NH
3
)
4
]
2+
+ HPO
4



6. Kálium-|hexacianoferrát(II)| oldat: fehér, változó összetételű csapadék keletkezik. Ha a reagenst
kis feleslegben adjuk K
2
Zn
3
[Fe(CN)
6
]
2
keletkezik:

3 Zn
2+
+ 2 K
+
+ 2 [Fe(CN)
6
]

÷ K
2
Zn
3
[Fe(CN)
6
]
2
+

A csapadék nem oldódik híg savakban, de könnyen oldódik nátrium-hidroxidban.
A reakció felhasználható a cink(II)- és alumínium(III)-ionok megkülönböztetésére (az
alumíniumionok a reagenssel nem adnak csapadékot).

7. Ditizon teszt. A ditizon (difenil-tiokarbazon) számos fémionnal képez komplexet, amelyek
széntetrakloriddal extrahálhatók. A cink komplex semleges, lúgos, vagy ecetsavas közegben
keletkezik és vörös színű.

175
S C
NH
N N
NH
S C
NH
N N
N
C S
N N
HN N
Zn
Zn
2+
+ 2
+
+
2 H


A tesztet úgy végezzük, hogy az oldatot ecetsavval megsavanyítjuk, majd kevés reagenst adunk hozzá
(rendszerint a ditizon széntetrakloridos oldatát használjuk). A szerves fázis cink jelenlétében vörös
lesz. (Számos ion, pl. Cu
2+
, Hg
2
2+
, Hg
2+
, Ag
+
zavarnak.) Amennyiben ezután az oldathoz 2 M nátrium-
hidroxidot adunk, a vizes fázis is megpirosodik.

3.10.1.4. videó: Cink kimutatása ditizonnal


3.10.2. A kadmium(II)-ionok reakciói, Cd
2+


A kadmium(II)-szulfát, -nitrát, -acetát, -klorid, -bromid, -jodid, -klorát jól oldódik vízben. A
kadmium-fluorid kis mértékben oldódik vízben. A többi fontosabb szervetlen kadmium vegyület (pl.
szulfid, karbonát, foszfát, hidroxid) vízben gyakorlatilag oldhatatlan.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on:
20 °C-on:
CdSO
4

CdCl
2

Cd(NO
3
)
2

77,0
135,5
153,4

25 °C-on: CdF
2
4,35
26 °C-on: Cd(OH)
2

Cd
3
(PO
4
)
2

0,00026
-----


A kadmium(II)-ionok jellemző reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M kadmium(II)-
szulfát oldatot.

1. Kénhidrogén gáz: savas közegben jellegzetes sárga kadmium-szulfid csapadék válik le.
Oldhatósági szorzat: L(CdS, 25 °C) = 1,40∙10
÷29
.

Cd
2+
+ H
2
S ÷ CdS + + 2 H
+


A reakció reverzibilis. Ha az erős sav koncentrációja nagyobb, mint 0,5 M, a csapadék kiválása nem
teljes. Ugyanezen okok miatt tömény savak oldják a csapadékot.
A csapadék nem oldódik kálium-cianidban (különbség a réz(II)-ionoktól).

3.10.2.1. videó: Kadmium-klorid reakciója kénhidrogénnel

2. Ammónia oldat: ha a reagenst cseppenként adjuk fehér kadmium(II)-hidroxid csapadék
keletkezik. Oldhatósági szorzat: L(Cd(OH)
2
, 25 °C) = 5,27∙10
÷15
:

Cd
2+
+ 2 NH
3
+ 2 H
2
O Cd(OH)
2
+ + 2 NH
4
+


A csapadék oldódik savakban, amikor az egyensúly balra tolódik. A reagens feleslege ugyancsak
oldja a csapadékot szintelen tetrammin-kadmiát(II) komplex ionok képződése közben (eltérés a
bizmut(III)-tól):

176
Cd(OH)
2
+ + 4 NH
3
÷ [Cd(NH
3
)
4
]
2+
+ 2 OH
÷


3. Nátrium-hidroxid oldat: fehér kadmium(II)-hidroxid csapadék keletkezik, ami nem oldódik a
reagens feleslegében. Híg savak a csapadékot oldják.

Cd
2+
+ 2 OH
÷
÷ Cd(OH)
2
+

3.10.2.2. videó: Kadmium-klorid reakciója nátrium-hidroxiddal

4. Kálium-cianid oldat: fehér kadmium-cianid csapadék keletkezik, ha a reagenst cseppenként adjuk
az oldathoz:

Cd
2+
+ 2 CN
÷
÷ Cd(CN)
2
+

A csapadék oldódik a reagens feleslegében tetraciano-kadmiát(II) ionok keletkezése közben:

Cd(CN)
2
+ + 2 CN
÷
÷ [Cd(CN)
4
]



A színtelen cianokomplex nem túl stabil, így kénhidrogén gáz hatására a kadmium-szulfid kicsapódik
az oldatból:

[Cd(CN)
4
]

+ H
2
S ÷ CdS + + 2 H
+
+ 4 CN
÷


A réz(II)-ből spontán képződő réz(I)-, valamint a kadmium(II)-ionok tetraciano-komplexeinek
stabilitása közti lényeges különbség az alapja a réz és kadmium-ionok elválasztásának, továbbá a
kadmium kimutatásának réz-ionok jelenlétében.

3.10.2.3. videó: Kadmium-klorid reakciója kálium-cianiddal

5. Kálium-jodid oldat: csapadék nem keletkezik (különbség a réz ionoktól).


3.10.3. A higany(I)-ionok reakciói, Hg
2
2+


A higany(I)-nitrát vízben oldódik és kissé hidrolizál, továbbá lassan oxidálódik. A
higany(II)ionok képződése megakadályozható, ha az oldathoz fém higanyt adunk. A többi fontosabb
higany(I) vegyület vízben rosszul oldódik, vagy oldhatatlan.


Például 25 °C-on: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
Hg
2
SO
4
0,06
Hg
2
CO
3

Hg
2
Br
2

0,0000045
0,000004


A higany(I)-ionok jellemző reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M higany(I)-nitrát
oldatot, ami a hidrolízis visszaszorítására kevés salétromsavat tartalmaz.

1. Híg sósav, vagy oldható kloridok: fehér higany(I)-klorid csapadék válik ki (kalomel).
Oldhatósági szorzat: L(Hg
2
Cl
2
, 25 °C)= 1,45∙10
÷18
.

Hg
2
2+
+ 2 Cl
÷
÷ Hg
2
Cl
2
+

A csapadék oldhatatlan híg savakban.
177
Ammónia oldattal a csapadék reagál és higany(II)-amidoklorid és fémhigany keverékéből álló
csapadék keletkezik. A higany(II)-amidoklorid fehér színű csapadék, de a finom eloszlású higany
miatt fekete (a reakció során a higany(I) diszproporcionálódik higany(II)-vé és fémhigannyá):

Hg
2
Cl
2
+ + 2 NH
3
÷ Hg + + Hg(NH
2
)Cl + + NH
4
+
+ Cl
÷


A reakció felhasználható arra, hogy a higany(I)-et ólom(II)- és ezüst(I)-ionok mellett kimutassuk.
A higany(I)-klorid csapadék királyvízben oldódik higany(II)-klorid képződése közben. A
higany(II)-klorid vízben oldódik, de nem disszociál ionjaira:

3 Hg
2
Cl
2
+ + 2 HNO
3
+ 6 HCl ÷ 6 HgCl
2
+ 2 NO | + 4 H
2
O

3.10.3.1. videó: Higany(I)-nitrát reakciója sósavval

2. Kénhidrogén gáz: semleges vagy híg savas közegben fekete csapadék keletkezik, ami higany(II)-
szulfid és fémhigany keveréke:

Hg
2
2+
+ H
2
S ÷ Hg + + HgS + + 2 H
+


Mivel a higany(II)-szulfid oldhatósági szorzata rendkívül kicsi (6,44∙10
÷53
), a reakció nagyon
érzékeny.
A királyvíz oldja a csapadékot higany(II)-klorid és kén keletkezése közben:

3 Hg + + 3 HgS + + 12 HCl + 4 HNO
3
÷ 6 HgCl
2
+ 3 S + + 4 NO | + 8 H
2
O

Ha a királyvizes oldatot melegítjük, a kén kénsavvá oxidálódik és az oldat kitisztul:

S + + 6 HCl + 2 HNO
3
÷ SO
4

+ 6 Cl
÷
+ 8 H
+
+ 2 NO |

3.10.3.2. videó: Higany(I)-nitrát reakciója kénhidrogénnel

3. Ammónia oldat: fekete csapadék keletkezik, ami bázisos higany(II)-amidonitrát és fémhigany
keveréke. (Maga a higany(II)-amidonitrát fehér csapadék.)

2 Hg
2
2+
+ NO
3
÷
+ 4 NH
3
+ H
2
O ÷ 2 Hg + + HgO∙Hg(NH
2
)NO
3
+ + 3 NH
4
+


A reakció felhasználható a higany(I)- és higany(II)-ionok megkülönböztetésére.

4. Nátrium-hidroxid: fekete higany(I)-oxid csapadék keletkezik.

Hg
2
2+
+ 2 OH
÷
÷ Hg
2
O + + H
2
O

A csapadék nem oldódik a reagens feleslegében, de jól oldódik híg salétromsavban.

Ha a csapadékos oldatot forraljuk, a higany diszproporcionálódik és a csapadék megszürkül,
miközben higany(II)-oxid és fémhigany keletkezik:

Hg
2
O + ÷ HgO + + Hg +

3.10.3.3. videó: Higany(I)-nitrát reakciója nátrium-hidroxiddal

5. Kálium-kromát oldat: forró oldatból vörös, kristályos higany(I)-kromát csapadék válik ki:

Hg
2
2+
+ CrO
4

÷ Hg
2
CrO
4
+
178

Ha a reakciót hidegen végezzük barna, amorf ismeretlen összetételű csapadék keletkezik. Hevítésre a
csapadék átalakul vörös, kristályos higany(I)-kromáttá.

Nátrium-hidroxid hatására a csapadék fekete higany(I)-oxiddá alakul:

Hg
2
CrO
4
+ + 2 OH
÷
÷ Hg
2
O + + CrO
4

+ H
2
O

3.10.3.4. videó: Higany(I)-nitrát reakciója kálium-kromáttal

6. Kálium-jodid oldat: ha a reagenst lassan adjuk hideg oldathoz, sárgászöld színű higany(I)-jodid
csapadék keletkezik:

Hg
2
2+
+ 2 I
÷
÷ Hg
2
I
2
+

Ha a reagenst feleslegben adjuk, a higany(I) diszproporcionálódik és vízben oldódó tetrajodo-
merkurát(II)-ionok és fekete, finom eloszlású fémhigany csapadék keletkezik:

Hg
2
I
2
+ + 2 I
÷
÷ [HgI
4
]

+ Hg +

Ha a higany(I)-jodid csapadékot vízzel forraljuk, a higany diszproporcionálódik és vörös higany(II)-
jodidból és fekete, finom eloszlású higanyból álló csapadék keletkezik:

Hg
2
I
2
+ ÷ HgI
2
+ + Hg +

3.10.3.5. videó: Higany(I)-nitrát reakciója kálium-jodiddal

7. Nátrium-karbonát oldat: hideg oldatból sárga higany(I)-karbonát csapadék keletkezik
(oldhatósági szorzat: L(Hg
2
CO
3
, 25 °C) = 3,67∙10
÷17
):

Hg
2
2+
+ CO
3

÷ Hg
2
CO
3
+

A csapadék lassan megszürkül a higany(I) diszproporciója következtében, amikor higany(II)-oxid és
fémhigany keletkezik:

Hg
2
CO
3
+ ÷ HgO + + Hg + + CO
2
|

A diszproporció gyorsítható a csapadékos oldat melegítésével.

3.10.3.6. videó: Higany(I)-nitrát reakciója nátrium-karbonáttal

8. Dinátrium-hidrogén-foszfát oldat: fehér higany(I)-hidrogén-foszfát csapadék keletkezik:

Hg
2
2+
+ HPO
4

÷ Hg
2
HPO
4
+

3.10.3.7. videó: Higany(I)-nitrát reakciója dinátrium-hidrogén-foszfáttal

9. Kálium-cianid oldat: higany(II)-cianid és fém higany keletkezik:

Hg
2
2+
+ 2 CN
÷
÷ Hg + + Hg(CN)
2


A higany(II)-cianid vízben oldódik, de nem disszociál ionokra.

179
10. Ón(II)-klorid oldat: először fehér higany(I)-klorid csapadék válik le, majd az ón(II) a higany(I)-
ionokat fém higannyá redukálja, amely szürkésfekete csapadékként kiválik az oldatból:

Hg
2
2+
+ Sn
2+
÷ 2 Hg + + Sn
4+


3.10.3.8. videó: Higany(I)-nitrát reakciója ón(II)-kloriddal

11. Réz lemez, vagy réz érme: a réz felületére fém higany válik le:

Hg
2
2+
+ Cu ÷ 2 Hg + + Cu
2+


A rézlemezen képződött matt szürke folt egy szűrőpapír-darabkával dörzsölve csillogó tükröző folttá
alakítható. A lemezt ezután jól húzó fülke alatt melegítve, a folt eltűnik a lemez felületéről.

3.10.3.9. videó: Higany kimutatása rézlemez segítségével


3.10.4. A higany(II)ionok reakciói, Hg
2+


A higany(II)-nitrát vízben jól oldódik. A higany-klorid, -klorát, -cianid, és -acetát ugyancsak
oldódik vízben, de ezek oldhatósága sokkal kisebb, mint a nitráté. Valamennyi egyéb fontosabb
higany(II) vegyület (pl. szulfid, karbonát, jodid) vízben gyakorlatilag oldhatatlan.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on:
20 °C-on:
10 °C-on:
HgCl
2

Hg(ClO
3
)
2

Hg(Ac)
2

6,6
25
25

25 °C-on: HgI
2
(o) 0,01
18 °C-on: HgS (o) 0,000001
A higany(II)ionok reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M higany(II)-nitrát oldatot.

1. Kénhidrogén gáz: gyengén savanyú oldatból fekete higany(II)-szulfid csapadék válik le.
Oldhatósági szorzat: L(HgS, 25 °C) = 6,44∙10
÷53
.

Hg
2+
+ H
2
S ÷ HgS + + 2 H
+


Híg sósav jelenlétében először egy fehér higany(II)-kloroszulfid, (HgCl
2
)
x
∙(HgS)
y
+ csapadék válik le,
amely elbomlik ha több kénhidrogént vezetünk az oldatba és fekete higany(II)-szulfid csapadék
keletkezik:

3 Hg
2+
+ 2 Cl
÷
+ 2 H
2
S ÷ Hg
3
S
2
Cl
2
+ + 4 H
+

Hg
3
S
2
Cl
2
+ + H
2
S ÷ 3 HgS + + 2 H
+
+ 2 Cl
÷


A HgS csapadék nem oldódik vízben, forró és híg salétromsavban, alkáli-hidroxidokban vagy
ammónium-szulfidban.
A csapadék királyvízben oldódik:

3 HgS + + 6 HCl + 2 HNO
3
÷ 3 HgCl
2
+ 3 S + + 2 NO | + 4 H
2
O

A kén fehér csapadékként kiválik, de feloldódik kénsavként, ha az oldatot forraljuk.
2 M nátrium-szulfid oldja a HgS csapadékot diszulfo-merkurát(II) komplex ionok képződése
közben:

HgS + + S

÷ [HgS
2
]


180

Ha ammónium-kloridot adunk az oldathoz, a higany(II)-szulfid ismét kiválik.

3.10.4.1. videó: Higany(II)-nitrát reakciója kénhidrogénnel

2. Ammónia oldat: fehér, változó összetételű, bázisos higany(II)-amidonitrát csapadék válik ki, ami
tulajdonképpen higany(II)-oxid és higany(II)- amidonitrát keveréke:

2 Hg
2+
+ NO
3
÷
+ 4 NH
3
+ H
2
O ÷ HgO.Hg(NH
2
)NO
3
+ + 3 NH
4
+



3. Nátrium-hidroxid oldat: ha a reagenst cseppenként adjuk az oldathoz, egy barnásvörös változó
összetételű csapadék válik le. Ha sztöchiometrikus mennyiségű nátrium-hidroxidot adunk, a
csapadék sárga lesz és higany(II)-oxid keletkezik:

Hg
2+
+ 2 OH
÷
÷ HgO + + H
2
O

A csapadék nem oldódik a nátrium-hidroxid feleslegében. A csapadék savakban oldódik.

3.10.4.2. videó: Higany(II)-nitrát reakciója nátrium-hidroxiddal

4. Kálium-jodid oldat: ha a reagenst lassan adjuk az oldathoz vörös higany(II)-jodid csapadék
keletkezik, L(HgI
2
, 25 °C) = 2,82∙10
–29
:

Hg
2+
+ 2 I
÷
÷ HgI
2
+

A csapadék oldódik a reagens feleslegében színtelen tetrajodo-merkurát(II) ionok keletkezése közben:
HgI
2
+ + 2 I
÷
÷ [HgI
4
]
2–


3.10.4.3. videó: Higany(II)-nitrát reakciója kálium-jodiddal

5. Ón(II)-klorid oldat: ha kis mennyiségben adjuk az oldathoz fehér higany(I)-klorid csapadék
keletkezik, L(Hg
2
Cl
2
, 25 °C) = 1,45∙10
÷18
:

2 Hg
2+
+ Sn
2+
+ 2 Cl
÷
÷ Hg
2
Cl
2
+ + Sn
4+


Ha több reagenst adunk az oldathoz a higany(I)-klorid tovább redukálódik és fémhigany válik ki
fekete csapadékként:

Hg
2
Cl
2
+ + Sn
2+
÷ 2 Hg + + Sn
4+
+ 2 Cl
÷


3.10.4.4. videó: Higany(II)-nitrát reakciója ón(II)-kloriddal

6. Réz lemez, vagy réz érme: a higany(II)ionokat fémhigannyá redukálja:

Cu + Hg
2+
÷ Hg + + Cu
2+


(Standard redoxpotenciálok: Cu/ Cu
2+
= +0,34 V; Sn
2+
/ Sn
4+
= +0,15 V;
Hg
2
2+
/ Hg
2+
= +0,92 V; Hg/ Hg
2+
= +0,85 V; Hg/ Hg
2
2+
= +0,80 V)
A rézlemezen képződött matt szürke folt egy szűrőpapír-darabkával dörzsölve csillogó tükröző folttá
alakítható. A lemezt ezután jól húzó fülke alatt melegítve, a folt eltűnik a lemez felületéről.

3.10.4.5. videó: Higany kimutatása rézlemez segítségével
181

3.10.5. Ellenőrző kérdések a IIb csoport elemeivel kapcsolatban

Rendezze és egészítse ki az alábbi egyenleteket:

23) Zn + H
2
SO
4
÷
24) Hg + HNO
3
÷
25) Zn
2+
+ H
2
S ÷
26) Zn
2+
+ 2 NH
3
+ H
2
O ÷
27) Zn
2+
+ NH
4
+
+ HPO
4

÷
28) Cd
2+
+ NH
3
+ 2 H
2
O ÷
29) [Cd(CN)
4
]

+ H
2
S ÷
30) Hg
2
2+
+ H
2
S ÷
31) Hg
2
2+
+ NO
3
÷
+ NH
3
+ H
2
O ÷
32) Hg
2
CrO
4
+ OH
÷
÷
33) Hg
2
I
2
+ I
÷
÷
34) Hg
2+
+ NO
3
÷
+ NH
3
+ H
2
O ÷

Mi az a "maszkírozás"?

Hogy lehet kimutatni a Cd
2+
ionokat Cu
2+
ionok jelenlétében H
2
S-el?

Hogy tudná a Zn
2+
és Al
3+
ionokat kimutatni egymás jelenlétében?

Hogyan bizonyították, hogy a higany(I)ionokban Hg÷Hg kötés van?

Hogyan készül a Nessler reagens?
Hasonlítsa össze a |Cd(CN)
4
|

és |Cu(CN)
4
|

ionok stabilitását H
2
S-es reakciójuk alapján!

Hogyan mutatható ki egymás mellett az Ag
+
és Hg
2
2+
ion?

Mik az amalgámok?

Mit tud a Zn, Cd és Hg vegyületek mérgező hatásáról?

Hogy oldódnak a fémek higanyban?

Soroljon fel olyan fémeket, melyeknek folyékony halmazállapota van szobahőfokon (25 °C)!

Hasonlítsa össze a cink- és az alumíniumionok jellemző reakcióit!




(NH
4
)
2
S

NH
4
OH

OH
÷


morin
teszt

ditizon
teszt

K
4
[Fe(CN)
6
]

Zn
2+




Al
3+







182

Hasonlítsa össze a higany(I)-, ezüst(I)- és ólom(II)-ionok reakcióit!




Hg
2
2+


Ag
+


Pb
2+


HCl



H
2
S



NH
3




NH
3

feleslegben


KI



KI
feleslegben


NaOH



Na
2
CO
3




K
2
CrO
4




Cu


c°(Cu/Cu
2+
)= +0,34 V; c°(Hg/Hg
2
2+
)= +0,80 V
c°(Ag/Ag
+
)= +0,80 V; c°(Pb/Pb
2+
)= ÷0,13 V



Hasonlítsa össze a higany(I)- és higany(II)-ionok jellemző reakcióit!




HCl

H
2
S

NH
3


NaOH

KI

Cu

Hg
2
2+




Hg
2+






183


Hasonlítsa össze az arzén(III)- (arzenit), antimon(III)-, ón(II)-, ón(IV)-, réz(II)-, kadmium(II)-,
bizmut(III)- és higany(II)-ionok jellemző reakcióit!




As
3+


Sb
3+


Sn
2+


Sn
4+


Cu
2+


Cd
2+


Bi
3+


Hg
2+


HCl



H
2
S


csapadék
+
(NH
4
)
2
S
X

+
HCl


NaOH



KI



KCN



NH
3




SnCl
2




Fe






Foglalja össze az alábbi fémek oldhatóságát salétromsavban!

Ag


Pb

Zn

hideg, tömény
HNO
3



közepesen tömény
HNO
3






184


Foglalja össze a Cu
2+
, Cd
2+
és Bi
3+
ionok alábbi reakcióit!




Cu
2+


Cd
2+


Bi
3+


H
2
S
savas közegben


NaOH



NH
3

feleslegben


KI



Fe szög







185
3.11. Titán (IVb csoport) és fontosabb ionjai

A tiszta titán kis sűrűségű, csillogó, ezüstfehér fém. Jó mechanikai tulajdonságai vannak,
emellett könnyen megmunkálható és kiválóan ellenáll a korróziónak (olvadáspontja: 1660 °C). A fém
szobahőfokon nem reagál ásványi savakkal és még forró lúgoldatok sem támadják meg.



3.11.1. ábra: fém titán

Oldhatóság savakban

A fém titán nem oldódik ásványi savakban szobahőfokon, de oldható forró, tömény sósavban
és kénsavban, továbbá hidrogén fluoridban:

2 Ti + 6 HCl ÷ 2 Ti
3+
+ 6 Cl
÷
+ 3 H
2
|
Ti + 3 H
2
SO
4
÷ TiO
2+
+ SO
4

+ 2 SO
2
| + 3 H
2
O

A fém legjobb oldószere a hidrogén-fluorid és olyan savak, melyek fluoridionokat tartalmaznak. Ezek
az oldószerek oldják a titánt és az oldatban tartják fluorokomplexként.
A titán nem oldódik forró, tömény salétromsavban, hasonlóan az ónhoz, mert titánsav
(TiO
2
∙xH
2
O) képződik a fém felületén, ami megvédi a fémet a további savval való reakciótól
(passziválódik).


A titán fontosabb kationjai vizes közegben
*,**


Ti
3+

ibolya
Ti(OH)
2
2+

színtelen
* Titán(II)-ionok nem stabilak vizes oldatban, hidrogén gáz fejlődése közben oxidálódnak
(Ti
2+
/Ti
3+
= ÷0,37 V; Ti
2+
/Ti(OH)
2
2+
= ÷0,14 V).
** Titán(III)-ionok is meglehetősen instabilak és könnyen oxidálhatók titánoxo(IV)-ionokká vizes
közegben, pl. levegő oxigénjével (Ti
3+
/Ti(OH)
2
2+
= +0,10 V).

A fehér titán(IV)-oxid, TiO
2
messze a legfontosabb titán-oxid, ami a természetben is előfordul
és pigmentként is használják. A TiO
2
oldhatósága nagymértékben attól függ, hogy milyen a kémiai és
termikus előélete. Az erősen hevített oxid kémiailag inert.
A nagy iontöltés/sugár arány miatt a titán(IV)ionok vizes közegben nem léteznek. Oldatban a
hidratált Ti(OH)
2
2+
, Ti(OH)
3
+
és TiO
2+
ionok vannak egymással egyensúlyban. A fő komponens a
Ti(OH)
2
2+
és ha az oldat savassága csökken, titán(IV)-hidroxid válik ki az oldatból.


186
3.11.1. A titán(IV)ionok reakciói, Ti(OH)
2
2+


A titán(IV)-ionok reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M titanil-szulfát oldatot, melyet a
titánsó hidrolízisének visszaszorítására úgy készíthetünk, hogy TiO(SO
4
)-et 5%-os kénsavban oldunk.

1. Nátrium-hidroxid, ammónia, vagy ammónium-szulfid oldat: hidegen fehér, kocsonyás titán(IV)-
hidroxid, Ti(OH)
4
(vagy ortotitánsav, H
4
TiO
4
) csapadék válik le, amely nem oldódik a reagens
feleslegében, de oldódik ásványi savakban:

Ti(OH)
2
2+
+ 2 OH
÷
÷ Ti(OH)
4
+
Ti(OH)
4
+ + H
2
SO
4
÷ Ti(OH)
2
2+
+ 2 H
2
O + SO
4


Ti(OH)
4
+ + 2 HCl ÷ Ti(OH)
2
2+
+ 2 H
2
O + 2 Cl
÷


Ha a csapadékot forró oldatból választjuk le, fehér TiO(OH)
2
(vagy metatitánsav, H
2
TiO
3
) keletkezik,
ami híg savakban gyengén oldódik.

Ti(OH)
2
2+
+ 2 OH
÷
÷ TiO(OH)
2
+ + H
2
O

2. Víz: fehér metatitánsav csapadék keletkezik, ha az oldathoz vizet adunk és forraljuk:

Ti(OH)
2
2+
+ 2 OH
÷
÷ TiO(OH)
2
+ + H
2
O

3. Nátrium-foszfát oldat: fehér titán(IV)-foszfát csapadék keletkezik híg kénsavas oldatból:

Ti(OH)
2
2+
+ 2 H
2
PO
4
÷
÷ Ti(HPO
4
)
2
+ + 2 H
2
O

4. Fém cink, vagy ón: ha titán(IV) só savas oldatába fém cinket vagy ónt teszünk, az oldat ibolya
színű lesz a titán(III) ionok keletkezése következtében:

c°(Zn/ Zn
2+
)= ÷0,76 V Ti
3+
/Ti(OH)
2
2+
= +0,10 V

2 Ti(OH)
2
2+
+ Zn ÷ 2 Ti
3+
+ Zn
2+
+ 4 OH



5. Hidrogén-peroxid. Intenzív narancssárga szín keletkezik (sárga, ha az oldat túl híg) a stabil
peroxokomplex képződése miatt:

Ti(OH)
2
2+
+ H
2
O
2
+ OH
÷
÷ Ti(O
2
)OH
+
+ 2 H
2
O


Ti
OH
OH
2
OH
2
OH
2
H
2
O
HO
4+
- -
-
4+
OH
2
OH
2
OH
2
OH
Ti
O
O



187


3.12. Vanádium (Vb csoport) és fontosabb ionjai

A vanádium puha, nyújtható, fényes, ezüstfehér fém (olvadáspontja: 1890 °C). Igen kiválóan
ellenáll az alkáliák, kénsav, sósav és sós vizek korróziós hatásának. A fémnek jó mechanikai
tulajdonságai vannak. Elektromos vezetőképessége közepes.


Oldhatóság savakban

A fém vanádium nem oldódik sósavban, salétromsavban, kénsavban és lúgokban a felületén
lévő, illetve képződő vékony, védő oxidréteg miatt (passziválódik).
Könnyen oldódik viszont királyvízben, forró salétromsavban, forró és tömény kénsavban vagy
tömény salétromsav és hidrogén-fluorid elegyében:

3 V + 4 HNO
3
+ 6 HCl ÷ 3 VO
2+
+ 6 Cl
÷
+ 4 NO | + 5 H
2
O
3 V + 10 HNO
3
÷ 3 VO
2+
+ 6 NO
3
÷
+ 4 NO | + 5 H
2
O
V + 3 H
2
SO
4
÷ VO
2+
+ SO
4

+ 2 SO
2
| + 3 H
2
O


A vanádium fontosabb ionjai vizes oldatban

oxidációfok kationok anionok
+2 V
2+

+3 V
3+

+4 VO
2+

+5 VO
2
+


VO
4

vanadát 13<pH
HVO
4

monovanadát 8<pH<13
HV
2
O
7

divanadát
VO
3
÷
metavanadát
V
10
O
28

dekavanadát
*
2<pH<6

* A narancs színű dekavanadát ion többféle protonált formában létezhet, és az oldat savasságának
növekedésével dioxovanádium(V)-ionokká, VO
2
+
alakul.

A vanádium(II)- és vanádium(III)-ionok nem stabilak vizes oldatban, és negatív redoxpotenciáljuk
következtében könnyen oxidálódnak vanádium(IV)-ionokká:

[VO
2
(H
2
O)
4
] [VO(H
2
O)
5
] [V(H
2
O)
6
] [V(H
2
O)
6
] V
2+ 3+
2+ +
+0,999 V +0,359 V -0,256 V -1,186 V
szintelen kék zöld ibolya (kék)


Vanádium(V)-pentoxid, V
2
O
5
a legstabilabb és legfontosabb vanádium-oxid. A vanádium-pentoxid
narancs, vagy téglavörös színű por, amely nem oldódik vízben, de oldható savakban és lúgokban is.
A vanádium(V) mérsékelten erős oxidálószer, így ha az oxidot sósavban oldjuk klórgáz fejlődik és
oxovanádium(IV)-ionok keletkeznek.
Ha a vanádium-pentoxidot nátrium-hidroxidban oldjuk színtelen oldat keletkezik és ha az oldat erősen
lúgos, pH>13 túlnyomórészt a VO
4

ionok vannak jelen. Ha a pH csökken, számos komplikált reakció
játszódik le és többféle vanadátion keletkezik (mono, di, meta, deka, stb.).



188


3.12.1. Metavanadátionok jellemző reakciói, VO
3
÷


A metavanadát-ionok reakcióinak vizsgálatához használjon kénsavval megsavanyított 0,1 M
ammónium-metavanadát, NH
4
VO
3
vagy nátrium-metavanadát, NaVO
3
oldatot.

1. Kénhidrogén. Savas közegben csapadék nem keletkezik, csak kén válik ki és az oldat megkékül a
vanádium(IV)-ionok keletkezése következtében.

2 VO
3
÷
+ H
2
S + 6 H
+
÷ 2 VO
2+
+ S + + 4 H
2
O

2. Cink, vagy alumínium savas közegben.

Zn vagy Al fémmel a vanadát tovább
redukálható, mint kénhidrogénnel. Az oldat
elõször kék (VO
2+
ionok), majd
zöld (V
3+
ionok) és végül ibolya (V
2+

ionok) színű lesz.

c°: VO
2
+
/VO
2+
= +1,00 V
V
3+
/ VO
2+
= +0,36 V
V
2+
/ V
3+
= ÷0,26 V
Zn/ Zn
2+
= ÷0,76 V

3. Ammónium-szulfid oldat: csapadék nem válik le, de az oldat skarlátvörös színűvé válik a
tiovanadát (VS
4

) ionok keletkezése miatt:

VO
3
÷
+ 4 S

+ 3 H
2
O ÷ VS
4

+ 6 OH
÷


Ha az oldatot megsavanyítjuk, barna vanádium-pentaszulfid, V
2
S
5
válik ki és az oldat kék színű lesz,
mivel a savanyításkor keletkezõ kénhidrogén a vanádium(V)-öt részben vanádium(IV)-é redukálja:

2 VS
4

+ 6 H
+
÷ V
2
S
5
+ + 3 H
2
S |

A csapadék oldódik alkáli-hidroxid, alkáli-karbonát és alkáli-szulfid oldatokban.

4. Hidrogén-peroxid: ha savas (15-20% kénsav) vanadát oldathoz cseppenként kevés hidrogén-
peroxidot adunk, az oldat vörös színű lesz. A hidrogén-peroxid feleslegétől a színeződés gyengül,
ezért kerüljük.

A vörös szín a mono- és diperoxo-vanádium(V)-
ionok, VO(O
2
)
+
és VO(O
2
)
2
÷
képződése
következtében áll elő:

VO
3
÷
+ 2 H
+
+ H
2
O
2
÷ VO(O
2
)
+
+ 2 H
2
O
VO
3
÷
+ 2 H
2
O
2
÷ VO(O
2
)
2
÷
+ 2 H
2
O

Ha az oldatot meglúgosítjuk és több hidrogén-
peroxidot adunk a szín sárgára változik a
diperoxoortovanadát(V)-ionok keletkezése
következtében:

VO(O
2
)
+
+ H
2
O
2
+ 4 OH
÷
÷ VO
2
(O
2
)
2

+ 3 H
2
O

VO(O
2
)
2
÷
+ 2 OH
÷
VO
2
(O
2
)
2

+ H
2
O

A reakció reverzibilis, ha az oldatot
megsavanyítjuk, ismét vörös lesz.

189

5+
OH
2
OH
2
V
O
O
O
O
V
OH
2
O
5+
O
O
O
OH
2

5. Ólom-acetát oldat: sárga ólom-vanadát csapadék válik le, amely fehérre vagy sárgás-fehérre
változik állás közben. A csapadék nem oldódik híg ecetsavban, de oldódik híg salétromsavban.

2 VO
3
÷
+ Pb
2+
÷ Pb(VO
3
)
2
+

6. Bárium-klorid oldat: sárga bárium-vanadát csapadék válik le, amely oldódik híg sósavban.

2 VO
3
÷
+ Ba
2+
÷ Ba(VO
3
)
2
+

7. Vas(III)-klorid:

VO
3
÷
+ 4 H
+
+ Fe
2+
VO
2+
+ Fe
3+
+ 2 H
2
O

A reakció balról jobbra megy savas közegben és az ellentétes irányba, jobbról balra lúgos közegben.
(c°(Fe
2+
/Fe
3+
) = +0,77 V)





190
3.13. A króm (VIb csoport) és legfontosabb ionjai

A króm ezüstfehér színű, kemény és törékeny fém (olvadáspontja: 1857 °C). Rendkívül
ellenálló a közönséges korrózióval szemben, ezért elterjedten használják különböző fémek felületére
felvitt védőrétegként.



3.13.1. ábra: fém króm

A króm oldódása savakban

A passzivált tiszta fém (valószínüleg egy vékony felületi oxidréteg miatt) nem oldódik ásványi
savakban, de ha nem passzivált vagy a védőréteget megbontjuk, könnyen oldódik savakban negatív
standardpotenciáljának megfelelően. Redox-potenciálok: c°(Cr/Cr
2+
) = ÷0,91 V; c°(Cr/Cr
3+
) = ÷0,74
V.
A króm oldódik híg és tömény sósavban. Levegő kizárása mellett első lépésben króm(II)-
ionok keletkeznek:

Cr + 2 HCl ÷ Cr
2+
+ 2 Cl
÷
+ H
2
|

A levegő oxigénjének jelenlétében a króm(II) teljesen króm(III)-má oxidálódik:

4 Cr
2+
+ O
2
+ 4 H
+
÷ 4 Cr
3+
+ 2 H
2
O

A króm(II)-ionok savas oldatban még a levegő kizárása mellett sem stabilak, mivel
hidrogénfejlődés mellett króm(III)-ionokká oxidálódnak (3.13.2. ábra). (c°(Cr
2+
/Cr
3+
) = –0,41 V). A
króm(II)-ionok tehát csak tiszta, semleges oldatban stabilak a levegő teljes kizárása mellett.


3.13.2. ábra: redoxipotenciálok összehasonlítása
191

Híg kénsavban a króm lassan oldódik főleg hidrogén gáz fejlődése közben.

2 Cr + 6 H
+
÷ 2 Cr
3+
+ 3 H
2
|

Forró, tömény kénsavban a króm könnyen oldódik króm(III)-ionok képződése és főleg
kéndioxid gáz fejlődése közben:

2 Cr + 6 H
2
SO
4
÷ 2 Cr
3+
+ 3 SO
4

+ 3 SO
2
| + 6 H
2
O

A híg és a tömény salétromsav, továbbá a hideg, tömény kénsav és a királyvíz a krómot
passziválja.

A króm fontosabb kationjai és anionjai vizes közegben:

(Cr
2+
)*
Cr
3+

CrO
4

kromát
Cr
2
O
7

dikromát
* a króm(II)-ionok nem stabilak vizes közegben, mivel erős redukálószerek.
A levegő oxigénje gyorsan oxidálja őket króm(III)-ionokká.

A zöld króm(III)-oxid, Cr
2
O
3
és hidratált formája, Cr
2
O
3
∙nH
2
O is amfoter oxid, savakban és
tömény lúgokban is oldódik, de ha az oxidot erősen hevítjük, olyan módosulattá alakul, mely már nem
oldódik sem savakban, sem lúgokban.

A króm(III)-szulfid, Cr
2
S
3
hasonlóan az alumínium-szulfidhoz, csak vízmentes körülmények
között állítható elő, mert vízzel gyorsan hidrolizál króm(III)-hidroxid és kénhidrogén gáz fejlődése
közben.
A vízmentes és a kristályvizes króm(III) sók vízben való oldhatósága között igen jelentős
eltérés van. A kristályvízmentes sók (pl. CrCl
3
) általában rosszul, a kristályvíztartalmú sók jól
oldódnak vízben. A kristályvizes sók, gyakorlatilag a hidroxokomplex-króm(III) kationt tartalmazzák.


A kromát- (CrO
4

) és dikromát- (Cr
2
O
7

) ionok közti egyensúly

Lúgos oldatban, pH=7 felett csaknem kizárólag a sárga kromát ionok, CrO
4

találhatók az
oldatban. pH=1 és 6 között a HCrO
4
÷
és a narancs színű dikromát ionok, Cr
2
O
7

vannak egyensúlyban
egymással. pH<0 -nál a H
2
CrO
4
és a HCr
2
O
7
÷
koncentrációja a legnagyobb (3.13.3. ábra).

Az egyensúlyi reakciók a következők:

H
2
CrO
4
HCrO
4
÷
+ H
+


HCrO
4
÷
CrO
4

+ H
+
HCr
2
O
7
÷
Cr
2
O
7

+ H
+


2 HCrO
4
÷
H
2
O + Cr
2
O
7



192

3.13.3. ábra: a kromát egyensúly pH függése

Az alkálifémek, a magnézium és a kalcium kromátjai oldódnak vízben. A stroncium-kromát
vízben rosszul oldódik és a legtöbb ismert kromát vízben gyakorlatilag oldhatatlan.

Például 20 °C-on: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)


Li
2
CrO
4

Na
2
CrO
4

K
2
CrO
4

9,3
79,4
62,7


Kevés dikromát ismert. A lítium-, nátrium-, kálium- és ammónium-dikromát jól oldódik
vízben.

Például 20 °C-on: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)


Li
2
Cr
2
O
7

Na
2
Cr
2
O
7

(NH
4
)
2
Cr
2
O
7

178,1
186,0
35,2



3.13.1. A króm(III)-ionok reakciói, Cr
3+


A kristályvizes króm(III)-szulfát, -nitrát, -klorid, -bromid, -jodid és -acetát vízben jól oldódik.
Az oxid, hidroxid, foszfát, valamint a vízmentes halogenidek (fluorid, klorid, bromid, jodid) vízben
rosszul oldódnak vagy oldhatatlanok.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on:
25 °C-on:
Cr
2
(SO
4
)
3
∙18H
2
O
CrCl
3
∙6H
2
O
120
58,5

CrCl
3
-----

A króm(III)-ionok reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M króm(III)-klorid, CrCl
3
vagy
króm(III)-szulfát, Cr
2
(SO
4
)
3
oldatot.


193

1. Ammónia oldat: szürkészöld, vagy szürkéskék, kocsonyás króm(III)-hidroxid csapadék válik le,
amely hidegen kis mértékben oldódik a reagens feleslegében (esetleg tömény ammóniában)
ibolya, vagy rózsaszínű oldat és hexammin-króm(III)-ionok keletkezése közben. Ammóniumsók
jelenlétében a reagens feleslege a csapadékot amino-komplex képződése közben könnyen oldja.
Ha az oldatot forraljuk, a króm(III)-hidroxid kicsapódik. Ahhoz, hogy a króm(III)-hidroxidot
teljesen leválasszuk, az oldatot fel kell forralni és nem szabad a reagenst feleslegben használni.

Cr
3+
+ 3 NH
3
+ 3 H
2
O ÷ Cr(OH)
3
+ + 3 NH
4
+

Cr(OH)
3
+ + 6 NH
3
÷ [Cr(NH
3
)
6
]
3+
+ 3 OH
÷


2. Nátrium-hidroxid oldat: króm(III)-hidroxid csapadék keletkezik:

Cr
3+
+ 3 OH
÷
÷ Cr(OH)
3
+

A reagens feleslegében a csapadék könnyen oldódik tetrahidroxo-kromát(III)-ionok keletkezése
közben:
Cr(OH)
3
+ + OH
÷
[Cr(OH)
4
]
÷


Ha a zöld oldathoz hidrogén-peroxidot adunk, sárga oldat keletkezik a króm(III) kromáttá való
oxidálódása következtében:

2 [Cr(OH)
4
]
÷
+ 3 H
2
O
2
+ 2 OH
÷
÷ 2 CrO
4

+ 8 H
2
O

A felesleges hidrogén-peroxid forralással történõ eltávolítása után a kromátionok valamely jellemző
reakciójuk alapján azonosíthatók (lásd a következő 3.13.2. fejezetet).

3.13.1.1. videó: Króm(III)-klorid reakciója nátrium-hidroxiddal

3. Nátrium-karbonát oldat: króm(III)-hidroxid csapadék válik ki az oldatból:

CO
3

+ H
2
O HCO
3

+ OH


Cr
3+
+ 3 OH
÷
Cr(OH)
3
+

3.13.1.2. videó: Króm(III)-klorid reakciója nátrium-karbonáttal

4. Ammónium-szulfid oldat: króm(III)-hidroxid csapadék keletkezik:

S
2–
+ H
2
O HS

+ OH


Cr
3+
+ 3 OH
÷
Cr(OH)
3
+

3.13.1.3. videó: Króm(III)-klorid reakciója ammónium-szulfiddal

5. Kromát teszt.
A króm(III)-ionok kromáttá oxidálhatók és a kromátionok azonosíthatók jellemző reakcióik
alapján.

1. A króm(III)-ionok oxidálása kromáttá: egyik legjobb módszer erre a célra az, ha
króm(III)ionok oldatához először feleslegben nátrium-hidroxidot, majd néhány ml hidrogén-peroxidot
adunk.

2 [Cr(OH)
4
]
÷
+ 3 H
2
O
2
+ 2 OH
÷
÷ 2 CrO
4

+ 8 H
2
O

A H
2
O
2
feleslegét néhány perces forralással eltávolíthatjuk az oldatból.
194

2. A kromát ionok azonosítása:
a) Bárium-klorid teszt
Az oldat ecetsavval történő megsavanyítása után bárium-klorid hatására sárga bárium-
kromát csapadék válik le:

Ba
2+
+ CrO
4

÷ BaCrO
4
+

b) Diperoxo-króm(VI)-oxid (króm-oxid-peroxid) teszt

A króm-oxid-peroxid keletkezése következtében az oldat
megkékül, ha az eredeti oldatot híg kénsavval megsavanyítjuk,
2-3 ml étert vagy amilalkoholt, végül hidrogén-peroxidot
adunk hozzá. A kék króm-pentoxid a szerves fázisba
extrahálható a kémcső gyengéd rázogatásával.
Cr
O
O
O
O
O


CrO
4

+ 2 H
+
+ 2 H
2
O
2
÷ Cr(O
2
)
2
O + 3 H
2
O

Vizes oldatban a kék szín gyorsan eltűnik, mert a króm-oxid-peroxid króm(III)ionokra és
oxigénre bomlik.

3.13.1.4. videó: Króm-oxid-peroxid teszt


3.13.2. A kromát- (CrO
4

) és a dikromát- (Cr
2
O
7

) ionok reakciói

A kromátok általában színes szilárd anyagok, melyek vízben oldva sárga oldatot
eredményeznek. Híg ásványi savak jelenlétében a kromátok részben dikromátokká alakulnak és az
oldat narancssárga színű lesz (lásd korábban).

2 CrO
4

+ 2 H
+
Cr
2
O
7

+ H
2
O



3.13.2.1. ábra: kromát és dikromát oldat

A kromát és dikromát ionok reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M kálium-kromát, vagy
kálium-dikromát oldatot.

1. Bárium-klorid oldat: sárga színű bárium-kromát csapadék válik le. Oldhatósági szorzat:
L(BaCrO
4
)= 1,17∙10
÷10
:

CrO
4

+ Ba
2+
÷ BaCrO
4
+

195
A csapadék nem oldódik nátrium-hidroxidban és ecetsavban, de oldódik ásványi savakban.
Dikromát oldattal ugyanaz a csapadék keletkezik, de mivel a csapadék leválása közben erős
sav képződik (lásd kromát - dikromát egyensúly) a kromát csapadék leválása csak részleges:

Cr
2
O
7

+ 2 Ba
2+
+ H
2
O 2 BaCrO
4
+ + 2 H
+


3.13.2.1. videó: Kálium-kromát reakciója bárium-kloriddal

2. Ezüst-nitrát oldat: semleges oldatból vörösbarna ezüst-kromát csapadék keletkezik,
L(Ag
2
CrO
4
) = 1,12∙10
÷12
:

CrO
4

+ 2 Ag
+
÷ Ag
2
CrO
4
+

A csapadék oldódik híg salétromsavban és ammónia oldatban is, de nem oldódik ecetsavban. Sósav
hatására a csapadék ezüst-kloriddá alakul, L(AgCl) = 1,77∙10
÷10
:

2 Ag
2
CrO
4
+ + 2 H
+
÷ 4 Ag
+
+ Cr
2
O
7

+ H
2
O
Ag
2
CrO
4
+ + 4 NH
3
÷ 2 [Ag(NH
3
)
2
]
+
+ CrO
4


Ag
2
CrO
4
+ + 2 Cl
÷
÷ 2 AgCl + + CrO
4



Tömény dikromát oldattal a vörösbarna ezüst-dikromát is leválasztható, de vízzel forralva a
csapadék átalakul a rosszabbul oldódó ezüst-kromáttá:

Cr
2
O
7

+ 2 Ag
+
÷ Ag
2
Cr
2
O
7
+
2 Ag
2
Cr
2
O
7
+ + H
2
O ÷ 2 Ag
2
CrO
4
+ + Cr
2
O
7

+ 2 H
+


3.13.2.2. videó: Kálium-kromát reakciója ezüst-nitráttal

3. Ólom-acetát oldat: sárga ólom-kromát csapadék keletkezik. Oldhatósági szorzat:
L(PbCrO
4
) = 1,77∙10
÷14
:

CrO
4

+ Pb
2+
÷ PbCrO
4
+

A csapadék nem oldódik ecetsavban, de oldódik híg salétromsavban és nátrium-hidroxid oldatban:

2 PbCrO
4
+ + 2 H
+
2 Pb
2+
+ Cr
2
O
7

+ H
2
O
PbCrO
4
+ + 4 OH
÷
[Pb(OH)
4
]

+ CrO
4



3.13.2.3. videó: Kálium-kromát reakciója ólom-nitráttal

4. Hidrogén-peroxid. (króm-oxid-peroxid teszt; lásd 3.13.1. fejezet)

5. Kénhidrogén: savas közegben a kromátionokat króm(III) ionokká redukálja és az oldat
megzöldül:

c°(H
2
S/ S)= +0,14 V
c°(Cr
2
O
7

/ Cr
3+
)= +1,23 V

2 CrO
4

+ 3 H
2
S + 10 H
+
÷ 2 Cr
3+
+ 3 S + + 8 H
2
O

6. Kálium-jodid oldat: híg ásványi savak jelenlétében a kromát króm(III)-ionokká redukálódik. Jód
keletkezik, ami extrahálható pl. CCl
4
-dal, és a szerves fázis ibolya színéről könnyen felismerhető.

196
c°(I
2
/ I
÷
)= +0,54 V

2 CrO
4

+ 6 I
÷
+ 16 H
+
÷ 2 Cr
3+
+ 3 I
2
+ 8 H
2
O

3.13.2.4. videó: Kálium-kromát reakciója kálium-jodiddal

7. Vas(II)-szulfát: ásványi savak jelenlétében a kromátokat és dikromátokat króm(III)-ionokká
redukálja:
c°(Fe
2+
/Fe
3+
)= +0,77 V

CrO
4

+ 3 Fe
2+
+ 8 H
+
÷ Cr
3+
+ 3 Fe
3+
+ 4 H
2
O

3.13.2.5. videó: Kálium-kromát reakciója vas(II)-szulfáttal

8. Tömény sósav: ha szilárd kromátot vagy dikromátot tömény sósavval forralunk, klórgáz fejlődik
és a kromát, vagy dikromát króm(III)-ionokká redukálódik:

2 K
2
CrO
4
+ 16 HCl ÷ 2 Cr
3+
+ 3 Cl
2
| + 4 K
+
+ 10 Cl
÷
+ 8 H
2
O
K
2
Cr
2
O
7
+ 14 HCl ÷ 2 Cr
3+
+ 3 Cl
2
| + 2 K
+
+ 8 Cl
÷
+ 7 H
2
O

9. Koncentrált kénsav és klorid: (kromil-klorid teszt)

K
2
Cr
2
O
7
+ 4 KCl + 6 H
2
SO
4
→ 2 CrO
2
Cl
2
+ 6 KHSO
4
+ 3 H
2
O

Kisméretű porcelán tégelyben keverjünk alaposan össze néhány cg kálium-kloridot, kálium-
bikromátot és kevés tömény kénsavat, majd fedjük le a tégelyt egy óraüveggel. Óvatos melegítés
hatására az óraüvegen először a kénsav víztartalma csapódik le, majd a reakcióban képződő vörös
színű, a reakcióelegyből kidesztillálódó kromil-klorid. Ez a vízcseppben hidrolizál, és narancssárga
cseppecskék keletkeznek:

2 CrO
2
Cl
2
+ 3 H
2
O → Cr
2
O
7
2–
+ 4 Cl

+ 6 H
+


Ha ezután az óraüveget óvatosan leemeljük a tégelyről, egy gyors mozdulattal megfordítjuk és a
narancssárga cseppekhez egy csepp 2 M nátrium-hidroxidot cseppentünk, a cseppek színe
citromsárgára változik. Ezután egy csepp ólom-nitrát oldat hatására leválik a sárga színű ólom-kromát
csapadék.


















197

3.13.3. Ellenőrző kérdések a VIb csoport elemeivel kapcsolatban

Rendezze és egészítse ki az alábbi egyenleteket:

1) Cr + HCl ÷
2) Cr + H
2
SO
4
÷
3) Cr
3+
+ NH
3
+ H
2
O ÷
4) [Cr(OH)
4
]
÷
+ H
2
O
2
+ OH
÷
÷
5) Cr
3+
+ CO
3

+ H
2
O ÷
6) [Cr(OH)
4
]
÷
+ H
2
O
2
+ OH
÷
÷
7) CrO
4

+ H
+
+ H
2
O
2
÷
8) CrO
4

+ H
+
÷
9) Cr
2
O
7

+ Ba
2+
+ H
2
O ÷
10) Hg
2
CrO
4
+ OH
÷
÷
11) Ag
2
CrO
4
+ H
+
÷
12) PbCrO
4
+ OH
÷
÷
13) CrO
4

+ H
2
S + H
+
÷

Mivel magyarázza, hogy a kristályvizes króm(III)-klorid zöld, a vízmentes
króm(III)-klorid pedig lila színű?

Hogyan változik a kromát ion koncentráció a pH függvényében?

Mi a krómkénsav és hogyan állítható elő?

Soroljon fel három amfoter hidroxidot ! Sorolja fel a hidrolizáló szulfidokat!

Foglalja össze azokat a reakciókat, melyekben a kromát, illetve dikromátion oxidálószerként szerepel!

Foglalja össze a kromátionok reakcióit!




Ag
+


Ba
2+


Pb
2+


CrO
4




oldhatóság
ecetsavban



HNO
3
oldatban



NaOH oldatban



NH
3
oldatban




198
3.14. Mangán (VIIb csoport) és legfontosabb ionjai

A mangán szürkés-fehér fém. Fizikai és kémiai tulajdonságaiban hasonlít a vasra, de
keményebb és törékenyebb (olvadáspontja: 1244 °C). A mangán reaktív fém, még a hideg vízzel is
reagál lassan, hidrogénfejlődés közben.


Oldhatóság vízben és savakban

Az erősen negatív elektródpotenciálja következtében (c°(Mn/Mn(OH)
2
) = –1,56 V) a
mangán reagál a vízzel mangán(II)-hidroxid és hidrogén gáz keletkezése közben. A reakció hidegen
lassú, de meleg vízben gyors. A mangán felületén nincs védő oxidréteg, mint a legtöbb átmeneti-
fémnél (pl. króm).

Mn + 2 H
2
O ÷ Mn(OH)
2
+ + H
2
|

Híg ásványi savak és még az ecetsav is oldják a fémet mangán(II) sók és hidrogén gáz
keletkezése közben (c°(Mn/Mn
2+
) = –1,19 V):

Mn + 2 H
+
÷ Mn
2+
+ H
2
|

Forró és tömény kénsav esetén főleg kéndioxid fejlődik az oldás során:

Mn + 2 H
2
SO
4
÷ Mn
2+
+ SO
4

+ SO
2
| + 2 H
2
O


A mangán fontosabb ionjai vizes közegben

oxidációfok kationok anionok
+2 Mn
2+

+3 (Mn
3+
)*
+5 (MnO
4

)**
+6 MnO
4

***
+7
MnO
4
÷

* a mangán(III)kation nem stabil vizes közegben, mivel könnyen redukálható.
** nem stabil vizes közegben, könnyen diszproporcionálódik Mn(VII) és Mn(IV) vegyületté.
*** stabil erősen lúgos közegben, de az oldat semlegesítésére diszproporcionálódik:

3 MnO
4

+ 4 H
+
÷ MnO
2
+ + 2 MnO
4
÷
+ 2 H
2
O

A permanganát ionok lépésenként redukálhatók, pl. perborát oldattal, és jól követhető a
mangán oxidációfokának változása az oldat színe alapján:




Mindeddig öt mangán-oxid ismert:

MnO Mn
2
O
3
MnO
2
Mn
2
O
7
Mn
3
O
4

zöld barna fekete vörösbarna olaj vörösbarna

199
Az MnO vízben nem oldódó por, amelynek a színe a szürkészöldtõl a sötétzöldig változó.
Oldódik ásványi savakban.
Az Mn
2
O
3
sem oldódik vízben. Ásványi savakban oldódik, miközben mangán(II)-ionok
keletkeznek. Ha az oxidot sósavban vagy kénsavban oldjuk, klórgáz, illetve oxigéngáz keletkezik:

Mn
2
O
3
+ + 6 HCl ÷ 2 Mn
2+
+ Cl
2
| + 4 Cl
÷
+ 3 H
2
O
2 Mn
2
O
3
+ + 4 H
2
SO
4
÷ 4 Mn
2+
+ O
2
| + 4 SO
4

+ 4 H
2
O

Az MnO
2
nem oldódik vízben és hidegen savakban sem. Melegítésre oldódik savakban, és
mivel az MnO
2
erős oxidálószer, nem Mn(IV)-, hanem Mn(II)-ionok keletkeznek. A reakció lefutása a
savtól függ. Tömény sósavval, vagy kénsavval klórgáz, illetve oxigéngáz keletkezik:

MnO
2
+ + 4 HCl ÷ Mn
2+
+ Cl
2
| + 2 Cl
÷
+ 2 H
2
O
2 MnO
2
+ + 2 H
2
SO
4
÷ 2 Mn
2+
+ O
2
| + 2 SO
4

+ 2 H
2
O

Az Mn
2
O
7
robbanásveszélyes olaj, de CCl
4
-es oldata stabil és biztonságos. A tiszta anyag
5÷9 °C-on szilárdul meg, miközben vörös kristályok keletkeznek.
Az Mn
3
O
4
kettős oxid, Mn
II
Mn
2
III
O
4
(MnO∙Mn
2
O
3
). Nem oldódik vízben, de oldódik ásványi
savakban.


3.14.1. A mangán(II)-ionok reakciói, Mn
2+


A mangán(II)-szulfát, -nitrát, -klorid, -bromid és -jodid vízben jól oldódik. A többi fontosabb
szervetlen mangán(II) vegyület (pl. foszfát, karbonát) vízben rosszul oldódik, vagy oldhatatlan.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
0 °C-on:
20 °C-on:
20 °C-on:
MnBr
2

MnCl
2

MnSO
4

127,3
73,4
62,7

40 °C-on:
18 °C-on:
MnF
2

Mn(OH)
2

0,66
0,0002


A mangán(II)-ionok jellemző reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M mangán(II)-klorid,
vagy mangán(II)-szulfát oldatot.

1. Nátrium-hidroxid oldat: kezdetben fehér vagy piszkosfehér mangán(II)-hidroxid csapadék válik
le. Oldhatósági szorzat: L(Mn(OH)
2
, 25 °C) = 2,06∙10
÷13
:

Mn
2+
+ 2 OH
÷
÷ Mn(OH)
2
+

A csapadék nem oldódik a reagens feleslegében, de oldódik savakban.
A csapadék levegőn oxidálódik és megbarnul, miközben hidratált mangán(IV)-dioxid
keletkezik, MnO(OH)
2
(c°(Mn(OH)
2
/MnO(OH)
2
) = –0,05 V):

2 Mn(OH)
2
+ + O
2
÷ 2 MnO(OH)
2
+

Oxidálószerek, pl. hidrogén-peroxid hatására a csapadék azonnal megbarnul hidratált mangán-dioxid
keletkezése közben:

Mn(OH)
2
+ + H
2
O
2
÷ MnO(OH)
2
+ + H
2
O

3.14.1.1. videó: Mangán-szulfát reakciója nátrium-hidroxiddal

200
2. Ammónia oldat: semleges és ammóniumsóktól mentes oldatból piszkosfehér mangán(II)-hidroxid
válik ki:

Mn
2+
+ 2 NH
3
+ 2 H
2
O → Mn(OH)
2
+ + 2 NH
4
+


A csapadék levegőn oxidálódik és megbarnul, miközben hidratált mangán(IV)-dioxid keletkezik,
MnO(OH)
2
. Ammóniumsók jelenlétében a reagens hatására csapadék nem válik le, de az oldatból
oxidáció folytán lassan hidratált mangán-dioxid válik ki. NH
4
Cl + NH
3
oldatban ugyanis az Mn(OH)
2

oldódik, de az oxidációkor keletkező MnO(OH)
2
nem.

3. Ammónium-szulfid oldat: semleges, vagy gyengén lúgos oldatból hússzínű mangán(II)-szulfid
csapadék válik ki, L(MnS, 25 °C) = 4,65∙10
÷14
:

Mn
2+
+ S

÷ MnS +

A csapadék könnyen oldódik ásványi savakban és ecetsavban:

MnS + + 2 H
+
÷ Mn
2+
+ H
2
S |

3.14.1.2. videó: Mangán-szulfát reakciója ammónium-szulfiddal

4. Dinátrium-hidrogén-foszfát oldat: ammóniumionok jelenlétében rózsaszín mangán-ammónium-
foszfát csapadék válik le:

Mn
2+
+ NH
4
+
+ HPO
4

÷ Mn(NH
4
)PO
4
+ + H
+


Ammóniumion mentes oldatból mangán(II)-foszfát keletkezik:

3 Mn
2+
+ 2 HPO
4

÷ Mn
3
(PO
4
)
2
+ + 2 H
+


Mindkét csapadék oldódik savakban.

5. Nátrium-karbonát oldat: rózsaszín mangán(II)-karbonát csapadék válik le, oldhatósági szorzat:
L(MnCO
3
, 25 °C) = 2,24∙10
÷11
. A csapadék leválását ammóniumsók nem gátolják meg, ezért
ammónium-karbonáttal is leválasztható anélkül, hogy a kémszer feleslegében oldódnék.

Mn
2+
+ CO
3

÷ MnCO
3
+

A csapadék oldódik híg ásványi savakban és ecetsavban.

6. Ólom-dioxid és tömény salétromsav. Ha mangán(II)-ionok híg és halogenidmentes oldatát kevés
szilárd ólom-dioxiddal és tömény salétromsavval forraljuk, majd hagyjuk a felesleges ólom-
dioxidot leülepedni, ibolya színű oldatot kapunk az élénk ibolyaszínű permangánsav keletkezése
következtében. A reakciót ezüstionok jelenléte katalizálja.

5 PbO
2
+ 2 Mn
2+
+ 4 H
+
÷ 2 MnO
4
÷
+ 5 Pb
2+
+ 2 H
2
O

Halogenidek (Cl
÷
, Br
÷
, I
÷
) a reakciót zavarják, mert a keletkező permangánsavat szabad halogén
fejlődése közben redukálják. A zavaró anionok ezüst-nitrát hozzáadásával lecsaphatók, ekkor már nem
zavarják a kimutatást.
A mangán(II)-ionok nagy koncentrációja is megakadályozza az ibolya színeződés
kialakulását, mivel a tömény permangánsav a tömény salétromsavat hidratált mangán-dioxid
keletkezése közben oxidálja.

201
3.14.1.3. videó: Mangán(II) oxidációja permanganáttá


3.14.2. Permanganátok, MnO
4
÷


Az alkáli-permanganátok, MeMnO
4
(Me = fémion) stabil vegyületek, melyeket vízben oldva
ibolyaszínű oldatot kapunk. Valamennyi alkáli-permanganát erős oxidálószer és oldódik vízben.
A permanganátionok reakcióinak vizsgálatához használjon 0,01 M kálium-permanganát,
KMnO
4
oldatot.

1. Hidrogén-peroxid. Ha híg kénsavas kálium-permanganát oldathoz hidrogén-peroxidot adunk az
oldat elszíntelenedik és oxigén gáz fejlődik:

c°(Mn
2+
/MnO
4
÷
) = +1,51 V , c°(H
2
O
2
/O
2
) = +0,70 V

2 MnO
4
÷
+ 5 H
2
O
2
+ 6 H
+
÷ 5 O
2
| + 2 Mn
2+
+ 8 H
2
O

3.14.2.1. videó: Kálium-permanganát reakciója hidrogén-peroxiddal

2. Tömény sósav. Ha a permanganátokat tömény sósavval forraljuk, klórgáz fejlõdik.

c°(Cl
÷
/Cl
2
) = +1,36 V

2 MnO
4
÷
+ 16 HCl ÷ 5 Cl
2
| + 2 Mn
2+
+ 6 Cl
÷
+ 8 H
2
O

3. Kénhidrogén: híg kénsavas oldatban a permanganátot redukálja, az oldat elszíntelenedik és finom
eloszlású kén válik ki.

c°(H
2
S/S) = +0,14 V

2 MnO
4
÷
+ 5 H
2
S + 6 H
+
÷ 5 S + + 2 Mn
2+
+ 8 H
2
O

4. Vas(II)-szulfát oldat: kénsavval megsavanyított oldatban a permanganát a vas(II)-t oxidálja,
miközben mangán(II)-vé redukálódik.

c°(Fe
2+
/Fe
3+
) = +0,77 V

MnO
4
÷
+ 5 Fe
2+
+ 8 H
+
÷ 5 Fe
3+
+ Mn
2+
+ 4 H
2
O

3.14.2.2. videó: Kálium-permanganát reakciója vas(II)-ammónium-szulfáttal

Az oldat sárga színű lesz a vas(III)-ionok keletkezése következtében. Ez a sárga szín eltűnik, ha az
oldathoz fluoridionokat adunk, mivel a fluoriddal a vas(III) színtelen komplexet képez.

5. Kálium-jodid oldat: kénsavas közegben jód képződése közben a permanganátot redukálja.

2 MnO
4
÷
+ 10 I
÷
+ 16 H
+
÷ 5 I
2
+ 2 Mn
2+
+ 8 H
2
O

A permanganát ionoknak igen erős oxidáló hatásuk van, de az oxidáció másképpen játszódik le
savas és lúgos közegben. A fenti reakció esetén a permanganát semleges illetve lúgos közegben is
elszintelenedik, de mangán-dioxid csapadék válik ki. Nátrium-hidroxid jelenlétében a jodid jodáttá
oxidálódik.

2 MnO
4
÷
+ I
÷
+ 2 H
2
O ÷ 2 MnO(OH)
2
+ + IO
3
÷
+ 2 OH
÷

202

6. Nátrium-hidroxid oldat. Ha tömény kálium-permanganát és tömény nátrium-hidroxid oldatokat
melegítünk, zöld kálium-manganát oldat keletkezik és oxigén fejlődik.

c°(MnO
4

/MnO
4
÷
) = +0,56 V c°(OH
÷
/O
2
) = +0,40 V

4 MnO
4
÷
+ 4 OH
÷
÷ 4 MnO
4

+ O
2
| + 2 H
2
O

A reakciót könnyen kivitelezhetjük, ha szilárd kálium-permanganátot és néhány szemcse
kálium-hidroxidot kémcsőben 0,5-1 ml desztillált vizben oldunk (tömény lúgos permanganát oldatot
állítunk elő).
Ha a manganát oldatot nagy mennyiségű vízbe öntjük vagy az oldatot megsavanyítjuk híg
kénsavval, az oldat ismét ibolya színű lesz és barna csapadék válik ki, mivel a manganát
permanganáttá és mangán-dioxiddá diszproporcionálódik.

c°(MnO
4

/MnO
2
) = +0,60 V

3 MnO
4

+ 3 H
2
O ÷ 2 MnO
4
÷
+ MnO(OH)
2
+ + 4 OH
÷


203

3.14.3. Ellenőrző kérdések a VIIb csoport elemeivel kapcsolatban

Rendezze és egészítse ki az alábbi egyenleteket:

1) Mn + H
2
O ÷
2) Mn + H
2
SO
4
÷
3) MnO
2
+ H
2
SO
4
÷
4) Mn(OH)
2
+ H
2
O
2
÷
5) Mn
2+
+ NH
3
+ H
2
O ÷
6) Mn
2+
+ NH
3
+ HPO
4

÷
7) PbO
2
+ Mn
2+
+ H
+
÷
8) MnO
4
÷
+ HCl ÷
9) MnO
4
÷
+ Fe
2+
+ H
+
÷
10) MnO
4
÷
+ I
÷
+ H
+
÷
11) MnO
4

+ H
2
O ÷

Milyen oxidációfokokkal fordul elő a mangán vegyületeiben?

Hogy lehet kimutatni a mangán(II) iont kloridion tartalmú oldatból?

Írjon fel olyan reakciókat, amelyek azt bizonyítják, hogy az MnO
2
erős oxidálószer!

Mi a különbség a permanganát lúgos és savas közegben végbemenő reakciója között?

Mi az ásványi kaméleon?


Foglalja össze a CrO
4

, Cr
2
O
7

és MnO
4
÷
ionok jellemző reakcióit!




CrO
4



Cr
2
O
7



MnO
4
÷


szín
(alkálifém só)


H
2
S
savas oldat


H
2
O
2

savas oldat


KI
savas oldat


FeSO
4

savas oldat


cc HCl



204
3.15. A VIIIb csoport elemei (Fe, Co, Ni) és fontosabb ionjaik

A vas viszonylag gyakori elem az univerzumban, a földön a negyedik leggyakoribb elem (a
földkéreg tömege alapján). Felhasználása visszanyúlik az őskorig. A vas a növényi és állati élet
nélkülözhetetlen eleme, megtalálható például a hemoglobinban.
A kémiailag tiszta vas ezüstfehér, szívós és nyújtható fém (olvadáspontja: 1535 °C). A tiszta fém
kémiailag igen reaktív, gyorsan korrodeálódik, különösen nedves levegőn, vagy magasabb
hőmérsékleten. A vas mágnesezhető, négy allotróp formája van, de csak az o-módosulat mágneses.
A kereskedelmi vas ritkán tiszta és rendszerint kis mennyiségű karbidot, szilicidet, foszfidot és
szulfidot, valamint kevés grafitot tartalmaz. Ezek a szennyezők fontos szerepet játszanak a vas
mechanikai tulajdonságaiban. Egyéb ötvözők, mint például a nikkel, króm, vanádium, stb. ugyancsak
erősen befolyásolják a fizikai és kémiai tulajdonságokat, ezért elterjedten használják őket különféle
vasötvözetek előállítására. A vas a legolcsóbb és legelterjedtebb fém, az élet szinte minden területén
használják.
A kobalt acélszürke, kissé mágneses, törékeny és kemény fém, igen hasonlít megjelenésében a
vasra és nikkelre. Olvadáspontja: 1495 °C.
A nikkel ezüstfehér színű, csillogó fém, amely kemény, nyújtható, hajlítható, igen szívós,
kissé ferromágneses, és mérsékelten jól vezeti a hőt és az elektromosságot. Olvadáspontja: 1453 °C. A
tömör fém jól ellenáll a levegő és a víz korróziójának közönséges hőmérsékleten.


Oldhatóság savakban

Híg és tömény sósav, valamint a híg kénsav oldja a vas, kobalt és nikkel fémeket vas(II)-,
kobalt(II)- és nikkel(II)-sók képződése és hidrogéngáz fejlődése közben:

Fe + 2 H
+
÷ Fe
2+
+ H
2
| c°(Fe/Fe
2+
) = ÷0,45 V
Co + 2 H
+
÷ Co
2+
+ H
2
| c°(Co/Co
2+
) = ÷0,28 V
Ni + 2 H
+
÷ Ni
2+
+ H
2
| c°(Ni/Ni
2+
) = ÷0,26 V

Forró, tömény kénsavval vas(III)-, kobalt(II)- és nikkel(II)-ionok keletkeznek és kéndioxid
fejlődik:

2 Fe + 6 H
2
SO
4
÷ 2 Fe
3+
+ 3 SO
4
2–
+ 3 SO
2
| + 6 H
2
O
Co + 2 H
2
SO
4
÷ Co
2+
+ SO
4
2–
+ SO
2
| + 2 H
2
O
Ni + 2 H
2
SO
4
÷ Ni
2+
+ SO
4
2–
+ SO
2
| + 2 H
2
O

Hideg, tömény salétromsav és kénsav a vasat passziválja.

Hideg, híg salétromsav a vasat vas(II)- és ammóniumionok képződése közben oldja:

4 Fe + 10 H
+
+ NO
3
÷
÷ 4 Fe
2+
+ NH
4
+
+ 3 H
2
O

Közepesen tömény salétromsav, vagy a forró és tömény salétromsav a vasat oldja vas(III)-
ionok és túlnyomórészt nitrogén-monoxid, illetve nitrogén-dioxid gáz képződése közben:

Fe + HNO
3
+ 3 H
+
÷ Fe
3+
+ NO | + 2 H
2
O

Híg salétromsav hidegen is jól oldja a kobaltot és nikkelt:

3 Co + 2 HNO
3
+ 6 H
+
÷ 3 Co
2+
+ 2 NO | + 4 H
2
O
3 Ni + 2 HNO
3
+ 6 H
+
÷ 3 Ni
2+
+ 2 NO | + 4 H
2
O

205
A vashoz hasonlóan a kobalt és nikkel sem oldódik tömény salétromsavban a fémek
passziválódása miatt.


A vas, kobalt és nikkel fontosabb kationjai

Fe
2+

Fe
3+

Co
2+

(Co
3+
)*
Ni
2+

* Kobalt(III)-ionok nem stabilak vizes közegben, de a kobalt(III) komplexek már stabilak
oldatban és kristályos formában is.


A vas, kobalt és nikkel oxidjai

FeO* fekete
Fe
2
O
3
vörös
Fe
3
O
4
vörösbarna
CoO olivazöld
Co
2
O
3
barnás-fekete
Co
3
O
4
fekete
NiO zöld

* A FeO nem stabil 560 °C alatt, diszproporcionálódik Fe és Fe
3
O
4
-re. A levegő oxigénje is
könnyen oxidálja.

Vas(III)-oxid, Fe
2
O
3
oldódik híg savakban szobahőfokon, de erősen hevítve csaknem oldhatatlanná
válik még tömény sósavban is.
Vas(II,III)-oxid, Fe
3
O
4
=Fe
II
Fe
2
III
O
4
savakban és lúgokban nem oldódik.

Kobalt(II)-oxid, CoO és kobalt(III)-oxid, Co
2
O
3
ásványi savakban oldódik.
Kobalt(II,III) oxid, Co
3
O
4
=Co
II
Co
2
III
O
4
ásványi savakban igen rosszul oldódik.

Nikkel(II)-oxid, NiO savakban könnyen oldódik.


3.15.1. A vas(II)-ionok reakciói, Fe
2+


A vas(II)-klorid, -bromid, -jodid, -nitrát, -szulfát, -klorát és -acetát vízben jól oldódik. A
fluorid vízben csak kis mértékben oldódik.
A többi fontosabb szervetlen vas(II)-vegyület (oxid, hidroxid, karbonát, szulfid, foszfát) vízben
rosszul oldódik, vagy oldhatatlan.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on:

FeCl
2

FeBr
2

FeSO
4

63,0
115,3
26,6

18 °C-on:
25 °C-on:
Fe(OH)
2

FeCO
3

0,00015
0,0067


A vas(II)-ionok reakcióinak vizsgálatához használjon frissen készített 0,1 M vas(II)-szulfát,
vagy vas(II)-ammónium-szulfát (Mohr só) oldatot. A vas(II)ionok könnyen oxidálódnak vizes
oldatban.

1. Nátrium-hidroxid oldat: a levegő teljes kizárása mellett fehér vas(II)-hidroxid csapadék
keletkezik. Oldhatósági szorzat: L(Fe(OH)
2
, 25 °C) = 4,87∙10
÷17
. A csapadék nem oldódik a
reagens feleslegében, de oldódik savakban.
Levegőn a vas(II)-hidroxid gyorsan oxidálódik vas(III)-hidroxiddá, miközben zöldesfehér,
zöldesbarna, majd vörösesbarna lesz: L(Fe(OH)
3
, 25 °C) = 2,64∙10
÷39
.
206
Közönséges körülmények között piszkos-zöld csapadékként válik le, amely pl. hidrogén-
peroxiddal azonnal vas(III)-hidroxiddá oxidálható.

Fe
2+
+ 2 OH
÷
÷ Fe(OH)
2
+
4 Fe(OH)
2
+ + 2 H
2
O + O
2
÷ 4 Fe(OH)
3
+
2 Fe(OH)
2
+ + H
2
O
2
÷ 2 Fe(OH)
3
+

3.15.1.1. videó: Vas(II)-ammónium-szulfát reakciója nátrium-hidroxiddal

2. Ammónia oldat: levegőn (kémcsőben való reakció alkalmával) zöldesfehér illetve piszkos-zöld
vas(II)-hidroxid csapadék keletkezik.

Fe
2+
+ 2 NH
3
+ 2 H
2
O ÷ Fe(OH)
2
+ + 2 NH
4
+


Nagyobb mennyiségű ammónium ion (pl. nagy mennyiségű ammónium-só) jelenlétében csapadék
nem válik le.

3. Kénhidrogén: savas közegből nem válik le csapadék, mivel itt a szulfidion koncentráció olyan
kicsi, hogy a vas(II)-szulfid oldhatósági szorzatának megfelelően csapadék nem keletkezik.

4. Ammónium-szulfid oldat: semleges közegből fekete vas(II)-szulfid, FeS csapadék válik le,
L(FeS, 25 °C) = 1,59∙10
÷19
:

Fe
2+
+ S

÷ FeS +

A FeS könnyen oldódik savakban, kénhidrogén fejlődése közben.
A nedves FeS csapadék levegőn oxidáció következtében megbarnul bázikus vas(III)-szulfát,
Fe
2
O(SO
4
)
2
keletkezése közben:

FeS + + 2 H
+
÷ Fe
2+
+ H
2
S |
4 FeS + + 9 O
2
÷ 2 Fe
2
O(SO
4
)
2
+

3.15.1.2. videó: Vas(II)-ammónium-szulfát reakciója ammónium-szulfiddal

5. Kálium-|hexaciano-ferrát(II)| oldat: a levegő teljes kizárása mellett fehér kálium-vas(II)-
|hexaciano-ferrát(II)| csapadék keletkezik:

Fe
2+
+ 2 K
+
+ [Fe(CN)
6
]

÷ K
2
Fe[Fe(CN)
6
] +

Közönséges körülmények között (pl. kémcsőreakciónál) halványkék csapadék válik le.

3.15.1.3. videó: Vas(II)-ammónium-szulfát reakciója kálium-|hexaciano-ferrát(II)|-vel

6. Kálium-|hexaciano-ferrát(III)| oldat: egy jellemző sötétkék színű vas(III)-|hexaciano-ferrát(II)|
csapadék keletkezik. A reakció során először hexaciano-ferrát(II) és vas(III)ionok keletkeznek a
hexaciano-ferrát(III)- és vas(II)ionokból a következő redoxi reakciónak megfelelően:

c°(Fe
3+
/Fe
2+
) = +0,77 V; c°([Fe
III
(CN)
6
]

/[Fe
II
(CN)
6
]

) = +0,36 V

Fe
2+
+ [Fe
III
(CN)
6
]

÷ Fe
3+
+ [Fe
II
(CN)
6
]



majd ezek az ionok kombinálódnak és az úgynevezett Turnbull-kék csapadék válik le:

4 Fe
3+
+ 3 [Fe(CN)
6
]

÷ Fe
4
[Fe(CN)
6
]
3
+
207


A Turnbull-kék szerkezete egy három-
dimenziós vázon alapszik, melynek
építőkövei olyan kockák, melyeknek a
sarkain Fe
II
és Fe
III
ionok vannak és a
csúcsait cianocsoportok kapcsolják össze
(Fe
II
÷N-C÷Fe
III
).



A Turnbull-kék csapadék összetétele
megegyezik a Berlini-kék csapadék
összetételével (lásd lejjebb a vas(III) ionok
reakcióinál).
III
II
Fe
III
Fe
II
Fe
Fe
II III
Fe
Fe
II
Fe
III
Fe
II
Fe
Fe
II
Fe
III
Fe
II
Fe
Fe
III
II
Fe
Fe Fe
III
Fe
II
III
Fe
II
Fe
III
Fe
II
Fe
Fe
III II
Fe
Fe
II
Fe
III
Fe
II
III
III
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-
CN
-



3.15.1.4. videó: Vas(II)-ammónium-szulfát reakciója kálium-hexaciano-ferrát(III)|-mal

7. Ammónium-tiocianát oldat: nem észlelhető színváltozás tiszta vas(II)-ion tartalmú oldattal
(eltérés a vas(III)-ionoktól), de ha a vas(II) ionokat először oxidáljuk vas(III)-ionokká, például
hidrogén-peroxiddal, vérvörös színeződést kapunk.

2 Fe
2+
+ H
2
O
2
÷ 2 Fe
3+
+ 2 OH


Fe
3+
+ 3 SCN
÷
÷ Fe(SCN)
3


8. Dimetil-glioxim reagens: gyengén ammóniás és borkősavas oldathoz dimetil-glioximot adva az
oldat intenzív vörös színű lesz a vízben oldódó vas(II)-dimetil-glioxim belső komplex keletkezése
következtében.

CH
3
C N OH
CH
3
C N OH
Fe
N N
N N
C
C
C
C
O
H
O
O
O
H
H
3
C
H
3
C
CH
3
CH
3
+ 2 H
+
Fe +
2+
2
2+
-
-


Jellemző reakció a vas(II)-ionokra, a vas(III)-ionok a reakciót nem adják. Az esetleg jelenlevõ
vas(III)-ionok következtében keletkező vas(III)-hidroxid kiválását a borkősav megakadályozza. A
kétértékű nikkel-, kobalt- és réz-ionok zavarnak, ezért ezeket a vizsgálat előtt el kell távolítani vagy
"maszkírozni" kell.

3.15.1.5. videó: Vas(II)-ammónium-szulfát reakciója dimetil-glioximmal

9. Nátrium-karbonát oldat: a levegő kizárása mellett fehér vas(II)-karbonát csapadék keletkezik,
amely levegőn zöld színű lesz, majd vas(III)-hidroxid képződése közben megbarnul:

208
Fe
2+
+ CO
3

÷ FeCO
3
+
4 FeCO
3
+ 6 H
2
O + O
2
÷ 4 Fe(OH)
3
+ + 4 CO
2
|


3.15.2. A vas(III) ionok reakciói, Fe
3+


A vas(III)-klorid, -bromid, -jodid, -nitrát, -szulfát és -klorát vízben jól oldódik. A fluorid
vízben csak igen kis mértékben oldódik.
A többi fontosabb szervetlen vas(III)-vegyület (oxid, hidroxid, szulfid, foszfát) vízben rosszul
oldódik, vagy oldhatatlan.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on:
0 °C-on:
FeCl
3

Fe(NO
3
)
3
∙6H
2
O
92,5
150

20 °C-on FeF
3
0,091
Fe
2
O
3
-----

A vas(III)-ionok reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M vas(III)-klorid, FeCl
3
oldatot.

1. Nátrium-hidroxid oldat: vörösbarna, kocsonyás vas(III)-hidroxid csapadék keletkezik,
L(Fe(OH)
3
, 25°C) = 2,64∙10
÷39
. A csapadék nem oldódik a reagens feleslegében, de könnyen
oldódik savakban.

Fe
3+
+ 3 OH
÷
÷ Fe(OH)
3
+

Borkősav jelenlétében a csapadék nem választható le, mert a vas(III)-ionok vízben oldódó stabil
komplexet képeznek a tartarátionokkal.
A vas(III)-hidroxid hevítve vas(III)-oxiddá alakítható. A hevített oxid híg savakban nehezen
oldódik, de tömény sósavval forralva feloldható.

2 Fe(OH)
3
+ ÷ Fe
2
O
3
+ 3 H
2
O
Fe
2
O
3
+ 6 H
+
÷ 2 Fe
3+
+ 3 H
2
O

3.15.2.1. videó: Vas(III)-klorid reakciója nátrium-hidroxiddal

2. Ammónia oldat: vörösbarna, kocsonyás vas(III)-hidroxid csapadék keletkezik (oldhatósági
szorzat: 2,64∙10
÷39
), amely nem oldódik a reagens feleslegében, de oldódik savakban.

NH
3
+ H
2
O NH
4
+
+ OH

Fe
3+
+ 3 OH

÷ Fe(OH)
3
+

3. Kénhidrogén: savas közegben vas-szulfid csapadék nem válik ki, de a kénhidrogén a vas(III)-
ionokat vas(II)-ionokká redukálja, miközben tejszerű zavarosodás alakjában finom eloszlású kén
válik ki az oldatból:
c°(Fe
2+
/Fe
3+
)= +0,77 V
c°(H
2
S/ S)= +0,14 V

2 Fe
3+
+ H
2
S ÷ 2 Fe
2+
+ 2 H
+
+ S +

A finom eloszlású ként nem lehet leszűrni közönséges szűrőpapírral (átszalad rajta). Ha az oldatot
néhány apró szűrőpapírdarabkával együtt forraljuk, a kolloidális csapadék összeáll és szűrhető lesz.

209
4. Ammónium-szulfid oldat: semleges, vagy gyengén lúgos közegben fekete csapadék keletkezik,
amely a vas(II)-szulfid és kén keveréke:

2 Fe
3+
+ 3 S

÷ 2 FeS + + S +

A fekete vas(II)-szulfid csapadék sósavban feloldódik és a fehér kén láthatóvá válik:

FeS + + 2 H
+
÷ Fe
2+
+ H
2
S |

3.15.2.2. videó: Vas(III)-klorid reakciója ammónium-szulfiddal

6. Kálium-|hexaciano-ferrát(II)| oldat: intenzív kék színű vas(III)- |hexaciano-ferrát(II)| (Berlini-
kék) csapadék keletkezik:

4 Fe
3+
+ 3 [Fe(CN)
6
]

÷ Fe
4
[Fe(CN)
6
]
3


A csapadék nem oldódik híg savakban, koncentrált savak oldják. Nátrium-hidroxid hatására
vörösbarna vas(III)-hidroxiddá alakul. A reagens nagy feleslege a csapadékot részben, vagy egészében
feloldja és intenzív kék színű kolloid oldat keletkezik.

3.15.2.3. videó: Vas(III)-klorid reakciója kálium-|hexaciano-ferrát(II)|-vel

7. Kálium-|hexaciano-ferrát(III)| oldat: barna színeződés észlelhető a nem disszociált vas(III)-
|hexaciano-ferrát(III)| komplex képződése miatt:

Fe
3+
+ [Fe(CN)
6
]

÷ Fe[Fe(CN)
6
]

Ón(II)-klorid hatására a hexaciano-ferrát(III) redukálódik és Berlini-kék csapadék keletkezik.

3.15.2.4. videó: Vas(III)-klorid reakciója kálium-|hexaciano-ferrát(III)|-mal

8. Ammónium-tiocianát oldat: gyengén savas oldatban vérvörös színeződés észlelhető (eltérés a
vas(II)-ionoktól), a vízben csak nagyon kevéssé disszociáló vas(III)-tiocianát keletkezése
következtében:

Fe
3+
+ 3 SCN
÷
÷ Fe(SCN)
3


A vörös színű vegyület éterrel vagy amilalkohollal extrahálható.
A Fe(SCN)
3
molekulán kívül a komplex ionok egész sora keletkezik, a legegyszerűbb |Fe(SCN)|
2+

komplex kationtól kezdve egészen a |Fe(SCN)
6
|

komplex anionig.
A fluorid- és foszfát-ionok hatására a szín eltűnik (az oldat elszíntelenedik), mivel a tiocianáto
komplexnél jóval stabilabb fluoro és foszfáto komplexek keletkeznek:

Fe(SCN)
3
+ 6 F
÷
÷ [FeF
6
]

+ 3 SCN
÷

Fe(SCN)
3
+ 3 PO
4

÷ [Fe(PO
4
)
3
]

+ 3 SCN
÷


Ha SnCl
2
oldatot adunk feleslegben a vörös oldathoz, az intenzív vörös szín eltűnik, mivel az ón(II) a
vas(III)-at vas(II)-ionokká redukálja:

2 Fe(SCN)
3
+ Sn
2+
÷ 2 Fe
2+
+ Sn
4+
+ 6 SCN
÷


3.15.2.5. videó: Vas(III)-klorid reakciója ammónium-rodaniddal

210
9. Dinátrium-hidrogén-foszfát oldat: sárgásfehér vas(III)-foszfát csapadék keletkezik,
L(FePO
4
∙2H
2
O, 25 °C) = 9,92∙10
÷29
:

Fe
3+
+ HPO
4

+ 2 H
2
O ÷ FePO
4
∙2H
2
O + + H
+


3.15.2.6. videó: Vas(III)-klorid reakciója dinátrium-hidrogén-foszfáttal


3.15.3. A kobalt(II)ionok reakciói, Co
2+


A kobalt(II)-klorid, -bromid, -jodid, -nitrát, -szulfát, -klorát és -acetát vízben jól oldódik. A
fluorid vízben csak kis mértékben oldódik.

3.15.3.1. videó: A kobalt aqua- és klorokomplexei

A többi fontosabb szervetlen kobalt(II)-vegyület (oxid, hidroxid, karbonát, szulfid, foszfát)
vízben rosszul oldódik, vagy oldhatatlan.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on:

Co(NO
3
)
2

CoCl
2

CoSO
4

100,2
50,5
36,2

25 °C-on: CoF
2
1,5
Co(OH)
2
0,00032

A kobalt(II)-ionok jellemző reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M kobalt-nitrát, vagy
kobalt-klorid oldatot.

1. Nátrium-hidroxid oldat: hideg oldatból kék színű bázisos kobalt(II)-nitrát (vagy kobalt(II)-
klorid) csapadék válik ki:

Co
2+
+ OH
÷
+ NO
3
÷
÷ Co(OH)NO
3
+

A csapadékos oldatot a kémszer feleslegével melegítve (vagy a kémszer feleslegével állás közben) a
bázisos só átalakul rózsaszín kobalt(II)-hidroxid csapadékká, oldhatósági szorzat: L(Co(OH)
2
,
25 °C) = 1,09∙10
÷15
.

Co(OH)NO
3
+ + OH
÷
÷ Co(OH)
2
+ + NO
3
÷


A csapadék levegőn lassan, nátrium-hipoklorit hatására azonnal barna kobalt(III)-hidroxiddá alakul:

4 Co(OH)
2
+ + O
2
+2 H
2
O ÷ 4 Co(OH)
3
+
2 Co(OH)
2
+ + OCl

+ H
2
O ÷ 2 Co(OH)
3
+ + Cl



A kobalt(II)-hidroxid csapadék könnyen oldódik ammónia oldatban vagy ammóniumsók tömény
oldatában hexammino-kobaltát(II) komplex keletkezése közben.

3.15.3.2. videó: Kobalt-klorid reakciója nátrium-hidroxiddal

2. Ammónia oldat: ammóniumsók távollétében kevés ammóniával kék színű bázisos só válik ki
(3.15.3.1. ábra):

Co
2+
+ NH
3
+ H
2
O + NO
3
÷
÷ Co(OH)NO
3
+ + NH
4
+


211
A reagens feleslege feloldja a csapadékot, miközben vízben oldódó hexammino-kobaltát(II) komplex
ionok keletkeznek (3.15.3.1. ábra):

Co(OH)NO
3
+ + 6 NH
3
÷ [Co(NH
3
)
6
]
2+
+ NO
3
÷
+ OH
÷


A bázisos só kiválása nem történik meg, ha az oldat nagyobb mennyiségű ammóniumiont tartalmaz,
mivel azonnal az aminokomplex képződik.



3.15.3.1. ábra: kobalt(II)ionok reakciója ammónia oldattal

3. Ammónium-szulfid oldat: semleges vagy gyengén lúgos oldatból fekete kobalt(II)-szulfid
csapadék válik ki:

Co
2+
+ S

÷ CoS +

A csapadék nem oldódik sósavban vagy ecetsavban. Forró, tömény salétromsav vagy királyvíz a
csapadékot kénkiválás közben oldja:

CoS + + 2 HNO
3
+ 2 H
+
÷ Co
2+
+ S + + 2 NO
2
| + 2 H
2
O
3 CoS + + 2 HNO
3
+ 6 H
+
÷ 3 Co
2+
+ 3 S + + 2 NO | + 4 H
2
O

Tartós hevítésre a kén kénsavvá oxidálódik és az oldat kitisztul.
A CoS csapadék oldódik tömény ecetsav és 30%-os hidrogén-peroxid 1:1 arányú elegyében is:

CoS + + 4 H
2
O
2
÷ Co
2+
+ SO
4

+ 4 H
2
O

3.15.3.3. videó: Kobalt-klorid reakciója ammónium-szulfiddal

4. Tömény kálium-nitrit oldat: gyengén ecetsavas oldatból sárga, kristályos kálium-|hexanitrito-
kobaltát(III)|, K
3
[Co(NO
2
)
6
]∙3H
2
O csapadék keletkezik:

Co
2+
+ 7 NO
2
÷
+ 2 H
+
+ 3 K
+
+ 3 H
2
O ÷ K
3
[Co(NO
2
)
6
]∙3H
2
O + + NO | + H
2
O

5. Ammónium-tiocianát: ha kevés szilárd ammónium-tiocianátot (ammónium-rodanidot) adunk
kobalt(II) ionok semleges, vagy savas oldatához, az oldat megkékül a tetratiocianato-kobaltát(II)-
ionok keletkezése miatt:

Co
2+
+ 4 SCN
÷
÷ [Co(SCN)
4
]



212
Ha amilalkoholos étert adunk az oldathoz, a szabad sav, H
2
[Co(SCN)
4
] kiextrahálható, és a szerves
fázis kék színű lesz:

2 H
+
+ [Co(SCN)
4
]

÷ H
2
[Co(SCN)
4
]

A teszt érzékenyebb, ha az oldatot tömény sósavval megsavanyítjuk, mert ekkor a fenti reakció jobbra,
a szabad sav képződésének irányába tolódik.
Ha a kobalt(II) ion tartalmú oldathoz nem szilárd ammónium-tiocianátot, hanem csak
ammónium-tiocianát oldatot adunk, az oldat kék színe nem mindíg észlelhető, de amilalkoholos éter
hozzáadására a szerves fázis itt is megkékül.


3.15.3.4. videó: Kobalt-klorid reakciója ammónium-rodaniddal


3.15.4. A nikkel(II)-ionok reakciói, Ni
2+


A nikkel-klorid, -bromid, -jodid, -klorát, -nitrát, -szulfát és -acetát jól oldódik vízben. A
fluorid vízben csak kis mértékben oldódik. A többi fontosabb szervetlen vegyület (pl. oxid, karbonát,
szulfid, foszfát) vízben gyakorlatilag oldhatatlan.

Például: Vegyület Oldhatóság (g/100 ml víz)
20 °C-on:

NiCl
2

NiI
2

NiSO
4

64,2
147,2
38,1

25 °C-on: NiF
2
4
25 °C-on: NiCO
3
0,0093

A nikkel(II)-ionok jellemző reakcióinak vizsgálatához használjon 0,1 M nikkel-szulfát, vagy
nikkel-klorid oldatot.

1. Nátrium-hidroxid oldat: zöld színű nikkel(II)-hidroxid csapadék keletkezik, oldhatósági szorzat:
L(Ni(OH)
2
, 25 °C) = 5,47∙10
÷16
.

Ni
2+
+ 2 OH
÷
÷ Ni(OH)
2
+

A csapadék a reagens feleslegében nem oldódik és levegőn nem változik.
A csapadék savakban és ammónia oldatban oldódik, az utóbbi mélykék színű oldatot ad.

Ni(OH)
2
+ + 2 H
+
÷ Ni
2+
+ 2 H
2
O
Ni(OH)
2
+ + 6 NH
3
÷ [Ni(NH
3
)
6
]
2+
+ 2 OH
÷


A zöld színű nikkel(II)-hidroxid csapadék nátrium-hipoklorit oldattal oxidálható fekete
nikkel(III)-oxid-hidroxiddá:

2 Ni(OH)
2
+ + ClO
÷
÷ 2 NiO(OH) + + Cl
÷
+ H
2
O

Hidrogén-peroxiddal (ellentétben a vas(II)- és kobalt(II)-hidroxiddal) a nikkel(II)-hidroxid nem
oxidálható, de a csapadék katalizálja a hidrogén-peroxid bomlását oxigénre és vízre.

3.15.4.1. videó: Nikkel-szulfát reakciója nátrium-hidroxiddal

2. Ammónia oldat: kevés reagenssel zöld nikkel(II)-hidroxid csapadék keletkezik, amely a reagens
feleslegében hexammin-nikkel(II)-kationok képződése közben intenzív kék szinnel oldódik:
213

NH
3
+ H
2
O NH
4
+
+ OH


Ni
2+
+ 2 OH

÷ Ni(OH)
2
+
Ni(OH)
2
+ + 6 NH
3
÷ [Ni(NH
3
)
6
]
2+
+ 2 OH
÷


Ammóniumsók jelenlétében csapadék nem keletkezik, hanem azonnal a komplex alakul ki.

3. Ammónium-szulfid oldat: semleges vagy gyengén lúgos oldatból fekete nikkel-szulfid csapadék
válik le, L(NiS, 25 °C)= 1,07∙10
÷21
:

Ni
2+
+ S

÷ NiS +

Ha a reagenst feleslegben adjuk sötétbarna kolloid oldat keletkezik, amely nem szűrhető (átszalad a
közönséges szűrőpapíron). Ha a kolloid oldatot forraljuk, a nikkel-szulfid kicsapódik és szűrhető lesz.
A csapadék nem oldódik sósavban és ecetsavban. Forró, tömény salétromsav és királyvíz a csapadékot
kénkiválás közben oldja:

NiS + + 2 HNO
3
+ 2 H
+
÷ Ni
2+
+ S + + 2 NO
2
| + 2 H
2
O
3 NiS + + 2 HNO
3
+ 6 H
+
÷ 3 Ni
2+
+ 3 S + + 2 NO | + 4 H
2
O

Hosszabb forralásra a kén oxidálódik kénsavvá és az oldat kitisztul.

S + + 6 HNO
3
÷ SO
4

+ 2 H
+
+ 6 NO
2
| + 2 H
2
O
S + + 2 HNO
3
÷ SO
4

+ 2 NO | + 2 H
+


A NiS csapadék oldódik tömény ecetsav és 30%-os hidrogén-peroxid 1:1 arányú elegyében is:
NiS + + 4 H
2
O
2
÷ Ni
2+
+ SO
4

+ 4 H
2
O

3.15.4.2. videó: Nikkel-szulfát reakciója ammónium-szulfiddal

4. Kálium-cianid oldat: kevés, zöld színű nikkel(II)-cianid csapadék keletkezik:

Ni
2+
+ 2 CN
÷
÷ Ni(CN)
2
+

A csapadék könnyen oldódik a reagens feleslegében sárga színű oldat képződése közben, amikor
tetraciano-nikkelát(II) komplex ionok keletkeznek:

Ni(CN)
2
+ + 2 CN
÷
÷ [Ni(CN)
4
]



A nagy stabilitású [Ni(CN)
4
]

oldatából az ammónium-szulfid nem választ le csapadékot (eltérés a
mangán(II)- és cink(II)-ionoktól), mivel a nikkel(II)-ionok koncentrációja olyan kicsi, hogy az NiS
oldhatósági szorzatának megfelelően nem válik le csapadék.
Az oldatból a nátrium-hipoklorit fekete nikkel(III)-oxid-hidroxidot választ le (eltérés a
kobalt(II) ionoktól).

5. Kálium-nitrit oldat: ecetsavas közegben csapadék nem keletkezik (eltérés a kobalt(II)-ionoktól).

6. Dimetil-glioxim reagens: epervörös nikkel-dimetil-glioxim csapadék keletkezik nátrium-acetáttal
pufferolt ecetsavas, vagy gyengén ammóniás oldatokból:

214
CH
3
C N OH
CH
3
C N OH
Ni
N N
N N
C
C
C
C
O
H
O
O
O
H
H
3
C
H
3
C
CH
3
CH
3
+ 2 H
+
Ni +
2+
2
2+
-
-


A reakció érzékeny és jellemző a nikkelionokra. A reakciót a vas(II) (vörös színeződés),
bizmut(III) (sárga csapadék) és nagyobb mennyiségű kobalt(II) (barna színeződés) zavarja. A réz(II)
vízoldható, sárgás színű stabilis komplexet képez a reagenssel, így a reagenst elfogyasztva csökkenti a
reakció érzékenységét, esetleg lehetetlenné is teszi a nikkel-dimetil-glioxim csapadék kiválását.
Tioszulfáttal a rézionok maszkírozhatók.

3.15.4.3. videó: Nikkel-szulfát reakciója dimetil-glioximmal

215

3.15.5. Ellenőrző kérdések a VIIIb csoport elemeivel kapcsolatban

Rendezze és egészítse ki az alábbi egyenleteket:

1) Co + H
2
SO
4
+ H
+
÷
2) Fe + H
+
+ NO
3
÷
÷
3) Ni + HNO
3
+ H
+
÷
4) Fe(OH)
2
+ H
2
O + O
2
÷
5) Fe
2+
+ NH
3
+ H
2
O ÷
6) Fe
2+
+ K
+
+ [Fe(CN)
6
]

÷
7) Fe
3+
+ SCN
÷
÷
8) FeCO
3
+ H
2
O + O
2
÷
9) Fe
3+
+ NH
3
+ H
2
O ÷
10) Fe
3+
+ S

÷
11) Fe(SCN)
3
+ PO
4

÷
12) Co(OH)NO
3
+ + OH
÷
÷
13) Co
2+
+ NH
3
+ H
2
O + NO
3
÷
÷
14) Co
2+
+ NO
2
÷
+ H
+
+ K
+
÷
15) Ni(OH)
2
+ ClO
÷
+ H
2
O ÷

Hogyan mutatna ki vas(III)-ionok mellett kobalt(II)-ionokat ammónium-tiocianát oldattal?

Hogyan mutatna ki kobalt(II)-ionok mellett nikkel(II)-ionokat?

Hogyan tudná a vas(III)-ionokat vas(II)-ionokká redukálni?

Miért jó komplexképzők a vascsoport elemei?

Milyen oxidációfokkal fordulnak elő vegyületeikben a vascsoport elemei?

A vascsoport elemei közül melyik képez ammin-komplexet?

Miért lehet vas edényeket használni tömény salétromsav és tömény kénsav szállításához?



Foglalja össze a vasionok reakcióit hexaciano-ferrát(II) és hexaciano-ferrát(III) ionokkal!




[Fe(CN)
6
]



[Fe(CN)
6
]



Fe
2+




Fe
3+










216

Foglalja össze az alábbi szulfidok oldhatóságát!

MnS


FeS

CoS

NiS

szín



HCl



forró, tömény
HNO
3



királyvíz



ecetsav +
H
2
O
2




Foglalja össze az alábbi fémionok NaOH és NH
3
-val való reakcióját!

Mn
2+



Fe
2+


Fe
3+


Co
2+


Ni
2+


Al
3+


Cr
3+


Zn
2+


NaOH



NaOH
feles-
legben


NH
3




NH
3

feles-
legben




Hasonlítsa össze a réz(II)- és nikkel(II)-ionok jellemző reakcióit!




NH
3
oldat
feleslegben

H
2
S

KCN

NaOH

lángfestés


dimetil-
glioxim

Cu
2+




Ni
2+



217

Foglalja össze az alábbi fémek oldhatóságát hideg, tömény és 1:1 hígítású salétromsavban!




Cr

Fe

Co

Ni
híg
HNO
3




cc HNO
3











































218

4. A KIMUTATÁSI REAKCIÓK GYAKORLATI KIVITELEZÉSE
219
A szervetlen kémiai laboratóriumi gyakorlatok célja a szervetlen vegyületek azonosítása
tulajdonságaik és jellemző reakcióik alapján. Ugyanígy feladata ennek a laboratóriumi gyakorlatnak az
anyagkeverékek, elegyek egyszerű vagy összetett komponenseinek azonosítása. Az azonosítás
történhet műszerek segítségével is, azonban a laboratóriumi gyakorlatokon egyszerű kémiai reakciók
segítségével határozzuk meg anyagainkat. Ezzel a gyakorlaton végzett munka átnyúlik a minőségi
(kvalitatív) analitika területére is.
Az anyagok kimutatásához használt analitikai reakciókat sokféleképpen csoportosíthatjuk.
Az egyik szerint megkülönböztetünk vizes közegben, illetve szilárd és ömledékfázisban
végbemenő reakciókat. Csoportosíthatjuk az észlelés módszere szerint is, így beszélhetünk műszeresen
(műszeres analitikai), illetve szabad szemmel észlelhető (klasszikus analitikai) reakciókról. Mi a
továbbiakban az utóbbi, klasszikus módszerekkel, egyszerűen elvégezhető reakciókat fogjuk tárgyalni.
Meg lehet különböztetni a reakciókat annak alapján is, hogy nagy mennyiségben jelenlévő fő
komponenseket, vagy szennyezésként jelenlévő mikrokomponenseket szeretnénk elemzéseink során
kimutatni. Fő komponensről akkor beszélhetünk, ha a komponens mennyisége az anyagkeverékünk
legalább 1%-át kitevő mennyiségben van jelen, vagy a legnagyobb mennyiségben jelenlévő anyag
mennyiségének legalább 10%-át meghaladja komponensünk tömege. Mellék-komponensről akkor
beszélünk, ha az előbbi arány az egy ezredrészt még meghaladja, vagy mennyisége a keverék 1%-ánál
több. A fő- és mellék-komponenseket együttesen makrokomponenseknek nevezzük.
Mikrokomponensről a 10
-2
-10
-6
%-ban jelenlévő komponensek esetén beszélünk.
A még ennél is kisebb mennyiségben jelenlévő komponenseket ultramikro-komponenseknek
vagy nyomszennyezőknek hívjuk. Ennek a tartománynak a vizsgálatára már speciális módszerekre van
szükség és a vizsgálatokhoz meg kell oldani a komponensek előzetes dúsítását is.


220
4.1. A reakciók csoportosítása a felhasznált anyagmennyiség alapján

Ez a felosztás elég szubjektív, de a gyakorlati életben igen gyakran alkalmazzák. A jellemző
adatokat a 4.1.1. táblázatban gyűjtöttük össze:

Módszer Felhasznált
anyagmennyiség (mg)
Kimutatható minimális
mennyiség (μg)
Szokásos oldattérfogat
(cm
3
)
Makro 100 10-100 1
Félmikro 10 1-10 0,1
Mikro 1 10
-3
-1 0,01
Ultramikro 0,1 10
-6
-10
-1
0,001

4.1.1. táblázat: A reakciók csoportosítása a felhasznált anyagmennyiség alapján


Elterjedt az a megoldás is, hogy a módszer megítélésében elsősorban a kimutatandó
mennyiséget veszik alapul. Amikor egy mikrokomponenst szeretnénk kimutatni, sokszor grammos
nagyságrendű vizsgálati anyagot dolgozunk fel, és ezért viszonylag nagy térfogatban dolgozunk.
Ennek ellenére az 1 μg-nál is kevesebb komponens kimutatásához mikromódszereket használunk.


221
4.2. A reakciók csoportosítása az alkalmazott technika alapján

4.2.1 Kémcsőreakciók

A laboratóriumi gyakorlatban a reakciókat leggyakrabban kémcsövekben végezzük el. Az
alkalmazott kémcső térfogata különböző lehet, az általánosan alkalmazott méretű, kb. 20 cm
3
térfogatú
kémcsövet makrokémcsőnek, a kb. 3 cm
3
térfogatút félmikrokémcsőnek, míg a kb. 0,4 cm
3
térfogatút
mikrokémcsőnek nevezzük. Azonban a különböző méretű kémcsövekben elvégzendő reakciók
nemcsak méretükben térnek el egymástól. A vizsgált anyag mennyiségének különbözősége különböző
érzékenységű reakciók elvégzését indokolja. Külön problémát jelent a kis méretben elvégzett reakció
detektálása, a pár mm
3
-es térfogatú kapillárisokban elvégzett reakció eredménye sokszor csak
mikroszkóp segítségével észlelhető.
Külön problémát jelent a munkavégzés során a kis térfogatú eszközök hőállósága. A kapilláris
méretű „kémcsövek‖ lánggal nem melegíthetők, speciális melegtő fürdők alkalmazása válik
szükségessé.


4.2.2. Cseppreakciók

Igen gyakran alkalmazott módszer, hogy a vizsgált oldat egy cseppjét megfelelő színű lapra
helyezett óraüvegen vizsgáljuk cseppekben hozzáadott reagensekkel. A klasszikus cseppreakciókat
feketére, vagy fehérre festett mélyedéseket tartalmazó üveglemezen vagy porcelánlemezen végzik el.
Így az esetleges színreakciók is jobban észlelhetők és egy lemezen sorozat-reakciók, vagy akár a
vakpróbák egymás mellett elvégezhetők.
Nagyon nagy előnyt jelent, hogy cseppreakció esetén igen kevés vizsgálandó oldatot és
reagenst használunk el. Hátrány, hogy az ionok elválasztása többnyire nem lehetséges, így általában
szelektív és specifikus reakciókat végzünk, és többnyire szerves reagenseket használunk az elemzések
során. A módszerre és az alkalmazott reakciókra később részletesebben is kitérünk.


4.2.3. Szűrőpapíron végzett reakciók

Ez a módszer tulajdonképpen a cseppreakciók egy speciális formája. Kevés (0,01-0,05 cm
3
)
vizsgálandó oldatot cseppentünk a szűrőpapírra, illetve – ha van rá mód – szívatunk fel a szűrőpapírral
egy kapillárisból. A reagenst a folt szélére cseppentve a két csepp találkozásánál lesz észlelhető a
reakció eredménye, illetve – ha színreakció megy végbe – jelenik meg a szín. A színreakció
szűrőpapíron általában jobban észlelhető, mint kémcsőreakcióban.
Többszöri, szárítás után megismételt oldatfelvitellel növelni lehet a kimutatandó anyag
koncentrációját, mennyiségét, így érzékenyebbé tehető a kimutatás. Gázfázisban jelenlévő
komponenseket is ki lehet mutatni ezzel a módszerrel, a szűrőpapírra cseppentett desztillált vízben,
vagy akár magában a reagens oldatában is oldódhat a gáz, így könnyen végbemegy a kimutatási
reakció. Ezeknél a kimutatásoknál előfordul, hogy a szűrőpapírt teljesen átitatjuk a reagens oldatával,
és ezt használjuk a későbbiekben a kimutatási reakciókhoz. Ilyen, pl. a pH megállapítására
alkalmazható indikátorpapír, vagy a bór kimutatására alkalmas kurkuma-papír.
A lúgosítás-savasítás is könnyen megoldható, csak cc. ammóniát, vagy cc. sósavat tartalmazó,
nyitott üveg fölé kell tartsuk a megnedvesített szűrőpapírt. A reagens feleslege pár perces
szellőztetéssel eltávolítható.
Ennek a reakciótípusnak hátránya, hogy csak színreakciók esetén használható, a nem színes
reakciótermék észrevehetetlen a szűrőpapíron. Ugyanígy nem használhatunk erős oxidálószereket
ezekhez a reakciókhoz, mivel ezek reakcióba léphetnek a papír anyagával.

222
4.3. A reakciók csoportosítása az észlelhetőség alapján

Azokat a reakciókat tudjuk jól használni az anyagok azonosításához, melyek jól észlelhető
változást hoznak létre a vizsgált mintában.

4.3.1. Csapadékos és oldódási reakciók

Mint az előzőekben már részletesen megtárgyaltuk, a csapadék képződése lehet redoxi-, sav-
bázis-, vagy komplexkémiai reakció eredménye.
A csapadékok színe nem minden esetben egyezik meg a reagáló anyagok színével. A szín
kialakulásában az ionok polarizálhatósága is jelentős szerepet játszhat. Ha színes is a képződött
csapadékunk, nem szokás a csapadékos reakciók esetében színreakcióról beszélni. Határesetek
természetesen mindig vannak, hiszen, ha az oldatunk híg, és a kolloidálisan leváló csapadék
mennyisége igen kevés, az észlelés nem a csapadék megjelenése, hanem az oldat színváltozása alapján
történik.
Az észlelés során tehát figyelembe kell vennünk az oldat esetleges színváltozását, illetve a
csapadék megjelenését. A csapadék észlelése esetén annak oldhatóságát, alakját is meg kell
vizsgálnunk. Az oldhatóság vizsgálata esetén a melegítés hatására bekövetkező változásokat, illetve a
pH változás következtében megfigyelt jelenségeket vizsgáljuk. Természetesen ellenkező irányból is
meg lehet vizsgálni a jelenséget, azaz megfigyeljük milyen pH-n, pH-tartományban választható le a
csapadék. Ezen a megfigyelésen alapul a kationok elemzési rendszere, a Fresenius-rendszer is.
Alak szempontjából beszélhetünk kristályos, porszerű, kocsonyás, túrós, amorf stb.
csapadékokról.


4.3.2. Gázképződéssel járó reakciók

Híg oldatok vizsgálata esetén élénk pezsgéssel járó, gázfejlődés közben végbemenő reakciókat
általában nem észlelünk, mivel a képződő gáz az oldatban marad, abban fizikailag vagy kémiai reakció
lezajlása közben oldódik. Éppen ezért minden olyan reakciót, melyben a reakció terméke az oldattal
érintkező légtérbe is kerül, és ott megfelelő reakcióval kimutatható, gázképződéses reakciónak
nevezünk. A legtöbb gáz sav-bázis reakció eredményeképpen képződik, de más típusú reakciók is
járhatnak gázképződéssel. A gáz fejlődése sokkal jobban észlelhető, ha a szilárd anyagunkat óraüvegre
rakva cseppentjük meg a reagenssel. Természetesen ezt a reakciót mindig jól húzó vegyifülke alatt
végezzük el, hogy az esetlegesen felszabaduló egészségkárosító gázok ne szennyezzék a labor
levegőjét.
Az oldatban végzett reakciók során hallásunkat is felhasználhatjuk az észleléshez, mivel az
oldatból kilépő apró buborékok hangja nagyon jól észlelhető így. Hasonlóképpen a szaglásunkat is
felhasználhatjuk a termék észleléséhez, mert pl. szulfitokból savanyítás hatására képződő kén-dioxid
esetleg nem mutatható ki analitikai reakcióval a légtérből, azonban fojtó szaga már kis
koncentrációban észlelhető. Itt azonban nyomatékosan fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy csak
olyan oldat vizsgálatát szabad szaglással végezni, amelyből már bizonyos ionok (pl. CN
-
) jelenlétét
már kizártuk (ld. az elővizsgálatoknál).


4.3.3. A színreakciók

A vegyületek lángfestésének vizsgálata során láthatjuk, hogy gerjesztés hatására egyes
atomok, molekulák elektromágneses sugárzást bocsátanak ki. A kibocsátott sugárzás energiája
kvantált:

ì
v
hc
h E = =

223
A kibocsátott elektromágneses sugárzás, ha a külső elektronhéjon található elektronok gerjesztése
révén jött létre, az UV-látható fény tartományába eső hullámhosszal rendelkezik. Ennek a fordítottja is
igaz, egy adott anyag az őt besugárzó folytonos fényből csak azokat a hullámhosszakat nyeli el,
melyek képesek az adott anyagi rendszer lehetséges állapotai között gerjesztést létrehozni.
Ha tehát egy homogén anyagon monokromatikus fénnyaláb halad át, annak egy része
elnyelődik. Igen vékony rétegen (dl) áthaladva az intenzitáscsökkenés arányos a réteg vastagságával és
a fény eredeti intenzitásával (I)

dI= -aIdl,

ahol a az abszorpciós koefficiens.
Rendezve és integrálva az egyenletet – feltéve, hogy l=0 esetén a fény intenzitása I
0
– a
Lambert-Bouguer törvényt kapjuk:

l a
I
I
· =
0
ln .

Az abszorpciós koefficienst (a) az oldatok fényelnyelése során a fényelnyelésért felelős anyag c
koncentrációjának figyelembevételével felbonthatjuk:

a = c · c.

Így eljutunk a Lambert-Beer törvényhez:

l c
I
I
A · · = = c
0
lg ,

ahol A – az abszorbancia, c - a moláris lineáris abszorpciós koefficiens (az egységnyi rétegvastagságú
(1 cm) és egységnyi koncentrációjú (1 M) oldat abszorbanciája). Természetesen, c függ az adszorbeált
fény hullámhosszától. Ha a mért abszorbanciákat, vagy az anyag moláris abszorpciós koefficienseit
ábrázoljuk a fény hullámhosszának függvényében, az adott anyagra jellemző abszorpciós színképet
kapjuk meg.
Minden olyan anyagot színesnek látunk, amely a látható színtartományban képes szelektíven
fényt adszorbeálni. Csak azok az anyagok gerjesztődnek ebben a tartományban, melyek kis energiával
kötött elektronokat tartalmaznak. Ilyenek pl. az oszlopszámtól eltérő vegyértékű átmenetifém-ionok és
vegyületeik, melyek többé-kevésbé intenzíven színesek.
A szín megítélését és észlelését a moláris abszorpciós koefficiens rendkívüli módon
befolyásolja. A mangán(II) vegyületek halvány rózsaszínűek, ez a szín 0,1 M oldatban már alig vehető
észre, a vegyület moláris abszorpciós koefficiense igen kis érték. Ezzel szemben a kálium-
permanganát 0,01 M oldata szinte átláthatatlanul sötét a nagy abszorpciós koefficiens miatt. (A
permanganát színe még 10
-6
M oldatban is észlelhető!) Így a mangán kimutatása permanganáttá való
oxidációval célszerű, hiszen így a kimutatás sokkal érzékenyebb.
Színreakciónak nevezünk minden olyan jelenséget, melynek során az oldatunk színe
megváltozik. Színváltozás bármely reakciótípusban felléphet, legkevésbé a sav-bázis reakciók során
figyelhető meg.


224
4.4. A reakciók érzékenysége

A reakció érzékenysége kapcsán mindig az adott reakcióval kimutatható legkisebb
anyagmennyiséget keressük.


4.4.1. Csapadékos reakciók érzékenysége

Egy adott ion azzal a reakcióval mutatható ki legérzékenyebben, mellyel a legoldhatatlanabb
csapadék képződik belőle.
Az ólom például ólom-klorid és ólom-szulfát csapadékként elméletileg egyaránt kimutatható.
=
4
PbSO
L 2·10
-8
, =
2
PbCl
L 3·10
-5

Egy csapadék általában akkor észlelhető, ha mennyisége legalább 1 μ/cm
3
. Ez a mennyiség
ólomra átszámolva kb. 5·10
-6
M, azaz ez az ólom észlelhetőségének alsó határa. Feltételezzük, hogy az
oldatunk a csapadékot képző reagenst 0,1 M koncentrációban tartalmazza. Ebből ki tudjuk számolni az
oldhatóságot, azaz az ólomion koncentrációját.
PbCl
2
esetén:

3·10
-5
= [Pb
2+
](0,1)
2


[Pb
2+
]=3·10
-3
M

A szükséges minimális koncentráció: 3·10
-3
+

5·10
-6
=3,005·10
-3
M

PbSO
4
esetén:

2·10
-8
= [Pb
2+
]·0,1

[Pb
2+
]=2·10
-7
M

A szükséges minimális koncentráció: 2·10
-7
+

5·10
-6
=5,2·10
-6
M

Látható, hogy ólomszulfát csapadékként hatszázszor kevesebb ólom mutatható ki, mint kloridként.


4.4.2. Színreakciók érzékenysége

A színreakciók érzékenységét a Lambert-Beer törvény alapján tárgyalhatjuk:

l c
I
I
A · · = = c
0
lg

A reakciók során használt kémcsövek esetén a rétegvastagságot 1 cm-nek vehetjük. Az észlelhetőséget
az abszorbancia értéke határozza meg, ennek minimális értékét vegyük 0,05-nak. A gyakorlatban
0,1 M-os oldatokat használunk a reakciókhoz, így egyértelmű, hogy alapvető fontosságú a moláris
abszorpciós koefficiens értékének nagysága. Az érzékenység természetesen fokozható, ha a reakció
színét a kémcső hossztengelyének irányából nézzük, ez akár 5-15-szörös érzékenység növelést is
jelenhet a megnövekedett rétegvastagság miatt.





225
4.4.3. Idegen anyagok hatása a reakciók érzékenységére

Az oldatunkban jelenlévő idegen ionok hatására általában csak akkor kell figyelnünk, ha
valamilyen okból zavarják a kimutatási reakciónkat, azaz reagálnak a kimutatandó ionunkkal, vagy a
reagensünkkel. Ilyen zavaró hatást fejthet ki az oldat hidrogén- vagy hidroxidion-koncentrációja, főleg
akkor, ha a reagensünk gyenge bázis, vagy sav, mert így a reagens aktív formájának koncentrációja
csökkenhet. Ezért is fontos, hogy a reakciókat a reakció optimumának megfelelő pH-n végezzük el. Az
ettől való eltérés a reakció érzékenységének csökkenéséhez, esetleg a reakció elmaradásához vezethet.
Zavaró hatást fejthetnek ki azok az idegen ionok is, melyek a reagensünkkel pl. stabilabb komplexet
képeznek, mint a kimutatandó ionunkkal. Ilyen zavaró hatást fejt ki a nikkel(II) dimetil-glioximos
kimutatása során a réz(II). Ez utóbbi stabilis komplexet képez a reagenssel, és így jelentősen
csökkentheti a reakció érzékenységét, sőt akár nem is látunk pozitív reakciót. Megoldást jelenthet, ha
tioszulfátot adunk oldatunkhoz, ezzel a réz(II) még stabilabb, színtelen komplexet képez, így zavaró
hatása kiküszöbölhető (maszkírozás).
Számos fémion stabil komplexet képez oxigéndonorú ligandumokkal, főleg szerves savak
anionjaival. Ezt kihasználva számos fém-hidroxid leválását gátolhatjuk meg tartarát-, oxalát-, esetleg
acetátionok megfelelő koncentrációban való alkalmazásával.


4.4.4. A reakciók érzékenységének számszerű jellemzése

Az analitikai gyakorlatban a reakciók érzékenységét legtöbbször a kimutatási határral szokták
jellemezni. Ez az a μg-ban kifejezett anyagmennyiség, amely az adott reakcióval még éppen
észlelhető. Annak a térfogatnak a jellemzését, amelyben az anyag oldva van, a határtérfogat adja meg,
az a maximális oldattérfogat (cm
3
-ben megadva), amelyből a minimális anyagmennyiség még
kimutatható. A kimutatási határ és a határtérfogat hányadosa a határkoncentráció:

) (
) (
3
cm gat határtérfo
g határ kimutatási
ntráció határkonce
µ
=

A határkoncentráció reciprokának milliószorosát pedig határhígításnak hívjuk:

) (
10 ) (
6 3
g határ kimutatási
cm gat határtérfo
ás határhígít
µ
·
=

A határkoncentrációval meg tudjuk adni, hogy 1 cm
3
oldatban hány μg anyagnak kell jelen lennie,
hogy még ki tudjuk mutatni az adott reakcióval. Megfordítva, a határhígítás azt adja meg, hogy 1 μg
anyag hány cm
3
oldatból mutatható még ki az adott reakcióval. Nagyon elterjedt a ppm (pars pro
million) jelölés, ami tulajdonképpen megegyezik a határkoncentrációval, azaz megadja, hogy millió
egységnyi (10
6
μg) anyagmennyiségben hány egységnyi keresett anyagmennyiség van, illetve
mutatható ki.
Egyes szakirodalmak használják a határhígítás logaritmusát, amit pD-vel szokás jelölni.
Az érzékenységet számszerűen kifejező fogalmak az alábbiak szerint függenek össze:

Legyen a
határhígítás = 250000
akkor a határkoncentráció 4 (μg/cm
3
)
pD=5,398
a kimutatható legkisebb anyagmennyiség:
4 μg (kimutatási határ 1 cm
3
oldatból)
vagy 4 ppm.

226
A kimutatási reakciók érzékenységét viszonylag könnyen meg lehet határozni. Adott hőmérsékleten
(általában szobahőmérsékleten, 18-25 °C között) megadott pH-n, megadott és rögzített koncentrációjú
reagenssel, megadott térfogatban, stb. hígítási sorozatot készítünk. Kimutatási határként azt a hígítást
fogadjuk el, amelynél még legalább az esetek felében pozitív reakciót észlelünk. Analitikai
reakcióként csak az a reakció fogadható el, melynek érzékenysége legalább 1000 ppm!


4.4.5. A reakciók csoportosítása szelektivitásuk alapján

Az anyagok, keverékek alkotóelemeinek azonosítása során az egyes ionokra jellemző kémiai
reakciókat használunk, olyan reagenseket próbálunk keresni, melyek az általunk kimutatni kívánt
ionnal jellemző, jól megfigyelhető, azonosítható reakciót mutat. Ehhez ismernünk kell azt is, hogy a
reagensünk milyen körülmények között és milyen ionokkal ad észlelhető reakciót. A gyakorlatok
során minden hallgató olyan reagenseket szeretne használni, ami csak az általa kimutatni kívánt ionnal
reagál, de sajnos az általunk alkalmazott reakciók között csak kevés ilyen található.
Egy, pl. csapadékot leválasztó reagens alkalmazása során különböző reakciók játszódhatnak
le:
a) nem válik le csapadék
b) a kezdetben leváló csapadék a reagens feleslegében feloldódik
c) a leválasztott csapadék a reagens feleslegében nem oldódik
Ez a reagens, csoport-reagensnek nevezhető, mert a mutatott jelenség alapján a vizsgált ionokat három
csoportra oszthatjuk.
Kationok, és az anionok esetében is számos csoport-reagensünk van, mely a helyes
alkalmazási körülmények között képes ionjaink csoportokba sorolására. Ilyen csoport-reagens pl. a
NaOH, NH
3
, anionok esetében a BaCl
2
, AgNO
3
stb.
Szelektív reakcióról akkor beszélhetünk, ha az adott reakció egy korlátozott számú és ismert
anyagokat tartalmazó rendszerben egyértelműen az egyik komponensre jellemző. A meghatározásból
kitűnik, hogy a szelektivitás nagyon viszonylagos és minden egymástól eltérő rendszerben más és más
lehet.
Specifikus reakcióról akkor beszélünk, ha egy adott reakció eredménye, az előírt körülmények
szigorú betartása mellett, egyértelműen egy anyag jelenlétére utal, és – ha nem történik reakció – az
egyértelműen kizárja az adott anyag jelenlétét. A specifikus reakciók sajnos feltételeket is
tartalmaznak, melyek között ott szerepel a kimutatandó ion minimálisan szükséges koncentrációja,
illetve az egyéb jelenlévő ionok maximálisan megengedett mennyisége.
Nagyon kevés specifikus reakciónk van, tehát a kimutatásokat mindig szisztematikusan,
csoport- és szelektív reakciók sorozatait elvégezve kell végrehajtanunk és a reakciók eredményeinek
elemzésével, értékelésével lehet a megfelelő végeredményig eljutnunk.


4.4.6. A vakpróba

A feladatok elvégzése során mindig ellenőriznünk kell, hogy a reakció elvégzése során
valóban a megfelelő végeredményhez jutottunk-e. Negatív reakciót eredményezhet a nem megfelelő
(bomlott, túl híg stb.) reagens alkalmazása, a zavaró ionok jelenléte („elfogy‖ a reagens), nem
megfelelő pH és a keresett ion hiánya. Ha a negatív végeredményt mutató kémcsövünkbe ezt követően
a keresett ion oldatából pár cseppet cseppentünk, ellenőrizhetjük, hogy biztosan az ion távolléte
okozta-e a negatív végeredményt.
Pozitív reakció esetén negatív- és pozitív vakpróbát is végezhetünk. Negatív vakpróbának
nevezzük azt az eljárást, mikor a keresett ion kivételével minden szükséges komponenst tartalmaz a
kémcsövünk. Pozitív vakpróba esetén természetesen – az összes szükséges komponens mellett – a
keresett iont is bejuttatjuk a kémcsövünk tartalmába. A három kémcsőben (negatív vakpróba, vizsgált
oldatot tartalmazó próba, illetve a pozitív vakpróba) lejátszódott reakciók eredményeit összehasonlítva
egyértelműen eldönthető, hogy jelen van-e a keresett ionunk, megfelelő-e a reagensünk és nem
tartalmaz-e valamelyik komponensünk valamilyen zavaró szennyeződést.
227
Ilyen kettős vakpróba elvégzése szükséges, pl. az alumínium morin reagenssel történő
kimutatása során. A kimutatási reakció összes feltételét betartva is megtévesztő végeredményt
tapasztalhatunk. Az adott körülmények között a reagenssel intenzív fluoreszcenciát mutat az UV
lámpa alatt az alumíniumot tartalmazó kémcső, de fluoreszcenciát tapasztalunk ón, antimon, cink,
berillium, cirkónium, titán, molibdén stb. esetén is. Megfelelően eljárva a zavaró ionok egy része – a
pH beállításával – kizárható, de egy részük (pl. az ón, cink, antimon) a gyengébb fluoreszcenciát ad a
morinnal és a vakpróbával összehasonlítva könnyen eldönthetjük, hogy a kimutatás során észlelt
fluoreszcencia a zavaró ionoktól, vagy az alumíniumtól származik-e.


4.4.7. A maszkírozás

Az elemzések során a reakciók szelektivitását tovább is fokozhatjuk, ha a zavaró ionok egy
részét „az oldaton belül‖ hatástalanítjuk. Ezt a módszert maszkírozásnak, álcázásnak nevezzük, mivel
különböző reagensekkel úgy alakítjuk át a zavaró ionokat, hogy azok ezt követően már nem a
megszokott módon reagálnak. Egy ilyen reakciót már említettünk az „Idegen anyagok hatása a
reakciók érzékenységére‖ című fejezetben. Ott a nikkel kimutatása során zavaró réz(II) maszkírozását
írtuk le. Hasonlóképpen a kobalt rodaniddal történő kimutatását a vas(III) ionok zavarják, mivel az
utóbbi ionok a rodanidionokkal igen intenzív, mélyvörös színeződést adnak, ami teljesen elfedi a
kobalt rodanid-komplexeinek kék színét. Két lehetőségünk is van a zavaró hatás megszüntetésére.
Redukálhatjuk a vas(III) ionokat, mivel a vas(II) ionok már nem zavarják a kimutatási reakciót. A
másik lehetőség, hogy maszkírozzuk a vas(III) ionokat fluoridionokkal, vagy foszfátionokkal.
A szerves reagensek közül a borkősavat használjuk leggyakrabban, mivel lúgos közegben a
tartarátionok komplexképzés közepette a legtöbb fémion hidroxid-csapadékként való leválását
megakadályozza.


4.4.8. A vizsgált anyagok oldása

Az ismeretlen anyagok oldása során el kell választanunk egymástól a „fizikai‖, illetve
„kémiai‖ oldódási folyamatokat. Természetesen ez a szétválasztás mesterséges, hiszen a „fizikai‖
oldódás során is kémiai változások mennek végbe az oldószerben, így a feloldott anyagunk nem
egyszerűen ionjaira disszociál. Mégis, ha meg akarjuk a két folyamatot különböztetni, akkor azt kell
mondanunk, hogy a kémia oldódás során redoxireakciók játszódnak le, míg a fizikai oldódás során
egyéb reakciók.
Az oldódási folyamat lezajlódása szempontjából igen fontos, hogy milyen az oldandó anyag és
az oldószer szerkezete, illetve az oldódás során kialakuló új szerkezetek stabilitása. Az anyagismereti,
elemzési feladatok során oldószerként elsősorban vizet használunk. A víz erősen dipólus karakterű,
szerkezete hidrogénhíd-kötésekkel összekapcsolt molekulákból épül fel. Ezért az ionkötéses vagy
erősen ionos karakterű kötéseket tartalmazó anyagoknak igen jó oldószere, hiszen szívesen vesz részt
ion-dipólus vagy dipólus-dipólus, illetve hidrogénhidas kötésekben. Nagy a relatív permittivitása, így
a képződő ionok valójában is ionként, és nem ionpárként találhatók az oldószerben Az erősen
kovalens molekulájú, nem, vagy kevésbé poláros kötésű anyagokat viszont nem oldja, mert a dipólus-
indukált dipólus kötés kialakulása során felszabaduló energia nem fedezi a víz stabilisabb
kötésrendszere és a kristályrács felbontásához szükséges energia együttes összegét. Így a kovalens
molekulákból álló anyagok jó oldószere az apoláros molekulákból álló oldószer, mely alapállapotban
is gyenge kötőerőkkel van összetartva.
Az oldószerben, fizikai oldás közben végbemenő folyamatok különböző típusokba sorolhatók.

1. Az oldódás folyamata az elsődleges kötőerőket is befolyásolja

Erre a folyamatra legismertebb példa a kovalens kötést tartalmazó sósavmolekula oldódása
desztillált vízben, melynek során a molekula ionokra bomlik.

HCl + H
2
O = H
3
O
+
+ Cl
-

228

Hasonló folyamat zajlik le a kovalens kötéseket tartalmazó, vízmentes alumínium-klorid oldása során.
A folyamat során a kation akvakomplexe képződik, tehát a víz szerepe több, mint egyszerű
szolvatáció, sztöchiometrikus összetételű komplexion képződik, ami természetesen az oldatban tovább
szolvatálódik:

AlCl
3
+ 6 H
2
O = Al(H
2
O)
6
3+
+ 3 Cl
-


2. Szolvatáció

Valamennyi oldódási folyamat kísérő jelensége. A szolvatáció során nem beszélhetünk
sztöchimetrikus összetételű adduktok képződéséről. Mint a szervetlen anyagok elemzésénél általában,
oldószerként legtöbbször vizet alkalmazunk. A folyamatok során előfordulhat, hogy egyes
vízmolekulák olyan határozottan kapcsolódnak az oldott részecskékhez, hogy az esetleges
kristályosodás során kristályvízként beépülnek a szilárd fázisba is. Termogravimetriás mérésekkel,
viselkedésük alapján határozottan megkülönböztethetők a szilárd fázisba különbözőképpen beépült
vízmolekulák.

3. Hidrogénhidas kapcsolatok

Hidrogénhidas kötés elsősorban a hidrogént, illetve nagy elektronegativitású atomokat
(F,O,N) tartalmazó vegyületek között alakulhat ki. Ez a magyarázata annak, hogy a hidrogén-fluorid
vízzel korlátlanul elegyíthető, mégse viselkedik erős savként. A vegyület alapállapotban is hidrogén-
hidakat tartalmaz, így oldódásának mechanizmusa más, mint pl. az erős savként viselkedő hidrogén-
klorid esetében. (Ez utóbbi, mint már említettük, vízben ionosan disszociál.)
Hasonlóképpen értelmezhető az ammónia és szerves származékainak, illetve számos nitrogén-
tartalmú szerves vegyületnek jó vízoldhatósága. Az OH-csoportot tartalmazó vegyületek esetében a
hidrogénhíd kialakulása egyértelműen elősegíti a vegyületek oldódását. Így számos kovalens molekula
(poliolok, cukrok, szerves savak stb.) vízoldhatósága magyarázható a hidrogénhidak kialakulásával.

4. Diszperziós hatás

Ez azokra az oldószerekre jellemző, amelyek molekulái között a kölcsönhatás minimális, így
nem kell jelentős ellenállást leküzdeni a közéjük kerülő molekuláknak. Az így kialakuló oldatban sem
az oldószer-molekulák között, sem az oldószer és az oldott anyag molekulái között nem alakul ki
lényeges kölcsönhatás. Az oldódás folyamata inkább a párolgáshoz hasonlítható, a molekularácsból
kilépő kovalens molekulákat a kovalens molekulákból álló oldószer diszpergálja, eloszlatja, így a
rácsból további molekulák kilépésére nyílik lehetőség.

5. Lyukmechanizmus

Minden folyadékra jellemző, hogy térfogatuknak kb. 3%-ában molekuláris hibahelyeket,
„lyukakat‖ tartalmaznak. Ha az oldatba elpárolgó, vagy már eredetileg is gázhalmazállapotban
bekerülő molekulák ezeket a hibahelyeket foglalják el, ugyancsak oldatról beszélhetünk. Jellemző
viszont, hogy ezek az oldatok rendkívül hígak, az oldott anyag az oldószerből melegítéssel kiűzhető.
Az oldási folyamat mechanizmusa gyakorlatilag ugyanaz, mint a diszperziós hatás esetén.
Az ismeretlen, elemzésre szánt anyagot oldott állapotba kell hoznunk, annak érdekében, hogy
az ionokra jellemző reakciókkal azonosítani tudjuk majd. Az oldás során nem csak az a fontos
számunkra, hogy a vizsgálandó vegyületet, anyagot oldható állapotba hozzuk, hanem az is, hogy a
későbbi munka megkönnyítése érdekében a legmegfelelőbb oldószert alkalmazzuk.
Általános szabályként kimondhatjuk, hogy a további vizsgálatokhoz általában 1%-os oldat
létrehozása legyen célunk.
Fontos, hogy az oldáshoz alkalmazott oldószereket mindig megfelelő sorrendben alkalmazzuk.
A vizsgálandó anyag kis részletével oldás-próbákat kell végezzünk és a megfelelő oldószer
megtalálása után kezdjük csak a vizsgálandó anyag megfelelő mennyiségét feloldani. 1 cg elporított
229
anyagot 1 cm
3
oldószerben, először hidegen, majd melegítve próbálunk feloldani. Az oldás-próbák
során fontos, hogy a következő sorrendet betartsuk. Először mindig a hideg oldószert alkalmazzuk,
majd – sikertelennek tűnő próba utána – az adott oldószert megmelegítjük. Sokszor fordul elő, hogy
nem megfelelőnek tűnő, hideg oldószer megmelegítése közben az anyagunk feloldódik. Ez érthető, ha
az anyagok oldhatóságának hőmérsékelt-függőségét ismerjük. Az oldószerek alkalmazásának helyes
sorrendje a következő:

1. desztillált víz
2. híg sósav
3. híg salétromsav
4. cc. sósav
5. 1:1 hígítású salétromsav
6. híg NaOH
7. cc. NaOH
8. királyvíz vagy bróm-sósav

Nagyon figyelnünk kell arra, hogy az oldószer anionját (esetleg kationját) már ne keressük az elemzés
során, hiszen biztos, hogy meg fogjuk találni azt. Ez igazán nagy öröm az elemzést végző számára, de
a végső következtetés szempontjából hamis eredmény.
Az oldás során sok információt kaphatunk, ha megfigyeljük a kémcsőben lejátszódó
folyamatokat. Az oldás során többnyire jól követhető az anyag oldódása, de előfordulhat, hogy nem
egyértelmű a folyamat számunkra. Ha szemmel jól látható változás nem figyelhető meg (színváltozás,
az oldandó anyag teljes vagy részleges eltűnése), akkor az oldat „tiszta részéből‖ egy cseppet kivéve
és óraüvegen bepárolva egyértelműen eldönthetjük, hogy történt-e oldás, vagy más oldószert kell
alkalmaznunk. Minden oldási próba elvégzése után fontos információt adhat, ha megmérjük az
oldatunk pH-ját. Számos esetben látszólag nem történt oldódás, a jelen lévő csapadék azonban az
oldatban lejátszódott hidrolízis eredménye, amely folyamat az oldat pH-változásán jól követhető.
Látszólag a csapadék nem oldódását eredményezheti az is, ha a részleges oldódást követően az
oldatunkban jelenlévő anyagok reagálnak egymással és a reakció eredménye egy nem oldódó anyag
keletkezése.
A további munka során általában a desztillált vizes vagy a sósavas oldat használható, a cc.
salétromsavas vagy királyvizes oldást lehetőleg mellőzzük, mert a további munka szempontjából az
erősen oxidáló közeg nem a legmegfelelőbb. A sósavas oldásnál viszont figyelnünk kell arra, hogy a
Fresenius rendszer szerinti I/a osztály kationjai (Ag
+
, Hg
2
2+
, Pb
2+
) a kloridionnal oldhatatlan
csapadékot képeznek, így ezeket az ionokat tartalmazó vegyületek úgy viselkednek, mintha az oldás
nem menne végbe. A sósavas oldást tehát mindenképpen meg kell előzze a desztillált vízzel történő
oldás, majd az így kapott oldat tiszta részének egy csepp sósavval való elegyítése. Hasonlóképpen a
híg salétromsavval történő oldás után az oldat tisztáját egy csepp sósavval meg kell vizsgálni, hogy
egyértelműen el tudjuk dönteni, az anyagunk nem oldódott sósavban, vagy reakció zajlott le az oldás
során a kloridionnal.
Az oldási kísérletek megfelelő sorrendje azért is fontos, hogy egyértelmű legyen számunkra,
az adott oldószerben valóban oldhatatlan-e az anyagunk, vagy mi állítottunk elő az oldás során
oldhatatlan vegyületeket.
Az anyagok oldódásának jellemzői:
Vízben oldódnak: az alkálifém- (kivéve egyes lítium vegyületeket) és ammóniumsók, nitrátok, az erős
savak sóinak legnagyobb része.
Vízben oldhatatlanok: a fémek, oxidok, a legtöbb két és háromértékű fém hidroxidja, szulfidok,
foszfátok, karbonátok, szilikátok, a legtöbb gyenge sav sója. Az erős savak sói közül vízben (és
savban is) oldhatatlanok az ezüst-, higany(I)- és ólom-halogenidek, valamint az ólom- és
alkáliföldfém-szulfátok
Híg savakban oldhatatlanok a már említett halogenideken és szulfátokon túl a hidrogénnél pozitívabb
fémek, a három és többértékű fémek oxidjai, az I. és II. kationosztály szulfidjai (valamint a NiS és
CoS), a bizmut- és ón-foszfát, valamint a legtöbb szilikát.
Tömény sósav az utóbb felsoroltak közül oldja néhány szulfidot, foszfátokat, valamint számos (nem
kiizzított) oxidot.
230
Tömény salétromsavban nem oldódnak a legnemesebb fémek, a higany-szulfid, az említett kloridokon
és szulfátokon túl a kalcium-fluorid, az ón(IV)- és antimon(V)- oxidok, a szilícium-dioxid, számos
szilikát, illetve az erősen kiizzított Al(III)-, Fe(III)- és Cr(III)-oxid.
Amennyiben anyagunkat ezekkel a módszerekkel sem sikerült feloldanunk, akkor a feltárással kell
folytatnunk a munkát.

231
4.5. A feltárás

Feltárás alatt általában ömledékfázisú reakciót értünk. Ezzel az eljárással az oldhatatlan
anyagot vízoldható ( vagy egyszerű reagensben oldható) formába alakítjuk. A feltárásokat az alábbiak
szerint csoportosíthatjuk.


4.5.1. Savas feltárások

A reakció során tipikus sav-bázis reakciók mennek végbe. Ezzel a módszerrel bázikus
oxidokat (pl.: vas(III), alumínium(III), króm(III), stb.) lehet oldható formába alakítani. Négy-hatszoros
mennyiségű, finoman porított kálium-piroszulfát reagenssel keverjük össze a feltárandó anyagunkat,
majd platina-, vagy porcelán tégelyben megömlesztjük, és óvatosan hevítjük a keveréket. A reakció
lezajlása után a lehűlt ömledéket híg kénsavban oldjuk. A reakció körülményei között kén-trioxid
szabadul fel, ami – savas reagensként – a feltárandó oxidunkat (M
2
O
3
) szulfáttá konvertálja.

3 K
2
S
2
O
7
+ M
2
O
3
= 2 KM(SO
4
)
2
+ 2 K
2
SO
4



4.5.2. Lúgos feltárások

A lúgos feltárásokhoz általában – bázikus feltáró reagensként – nátrium-karbonát és kálium-
karbonát 1:1 arányú, 690 °C hőmérsékleten megolvadó, eutektikumot képző elegyét használjuk
Feltárandó anyagunkat 6-10-szeres mennyiségű, porított reagenssel összekeverjük, majd platina,
nikkel, vagy vas-tégelyben lassan melegítjük (kiszárítjuk), ezt követően pedig megömlesztjük. Az
ömledéket addig hevítjük, míg fel nem tisztul. A lehűtött anyagunkat vízben oldjuk. Azért
alkalmazunk fémtégelyt, mivel a feltáró szer a porcelán tégelyünk anyagát is feltárná.

K
2
CO
3
+ SiO
2
K
2
SiO
3
+ CO
2


Az egyensúlyra vezető reakció a képződés irányába tolódik el, hiszen a gáz fázisban lévő széndioxid
eltávozása a rendszerből egyirányúvá teszi a folyamatot.
Ezzel az eljárással a még igen oldhatatlannal számító bárium-szulfát is oldatba vihető, mert a

BaSO
4
+ K
2
CO
3
= BaCO
3
+ Na
2
SO
4


reakcióban képződő bárium-karbonát híg savakban könnyen oldható.


4.5.3. Lúgos reduktív feltárások

Ritkán alkalmazott eljárások.


4.5.4. Lúgos oxidatív feltárások

Lényegesen gyakoribb reakciók. Reagensként jól használható a nátrium-peroxidot, mivel ez
lúgos karakterű és erősen oxidáló vegyület, azonban ömledék-fázisban viszonylag gyorsan bomlik és
egy néha robbanásszerűen gyors reakcióhoz vezethet. Jobban kezelhető reagens a nátrium-karbonát –
nátrium-nitrát keverék, mely magasabb hőmérsékleten, 600-700 °C-on vas tégelyben, esetleg porcelán
tégelyben alkalmazunk. Ez a keverék alkalmas szulfidos ércek, illetve krómtartalmú anyagok
oldhatóvá tételére.

Cr
2
O
3
+ 3 NaNO
3
+ 2 Na
2
CO
3
= 2 Na
2
CrO
4
+ 3 NaNO
2
+ 2 CO
2


232
5. AZ IONOK CSOPORTOSÍTÁSA, ELEMZÉSI RENDSZEREK
233
Az elemzések során célunk a vizsgált anyag – vegyület, anyagkeverék, oldat, elegy stb. –
egyszerű vagy összetett alkotóelemeinek megállapítása, azonosítása. Az egykomponensű anyagok
esetében a feladat egyszerűbbnek tűnik, az anyag színe, halmazállapota, morfológiája, szaga, oldódása,
oldatának kémhatása, lángfestése alapján, és néhány egyéb paraméter (pl. olvadáspont, forráspont stb.)
meghatározása után már nagy valószínűséggel meg tudjuk mondani összetételét. Összetett anyagok
esetében ezek csak részleges információt adnak, amelyeket mindenképpen ki kell egészítenünk kémiai
reakciókkal, és azok eredményeinek analitikus feldolgozásával. Megfelelően elkészített reagenseket
adunk megfelelő körülmények között a vizsgált anyagunkhoz, tehát reakció sorozatokat végzünk el az
anyaggal és csak ezek szisztematikus elvégzése adhat választ kérdéseinkre. Ionreakciókat végzünk,
melyekkel ionokat tudunk azonosítani, de ezek alapján „állítjuk össze‖, milyen vegyületeket is
tartalmazhatott az anyagunk. Ehhez sok gyakorlásra és következetes munkára lesz szükségünk a
laborgyakorlatok során.
Az ionok reakciói, tulajdonságai nagyon sokféleképpen rendszerezhetők. Elvileg a legjobban a
periódusos rendszer alapján csoportosíthatók az elemek, ionok tulajdonságai reakciói. Ez a tárgyalási
mód – bár logikus és a szervetlen kémia elveinek a legjobban megfelelő – nem vezet tökéletes
eredményre. Ennek az az oka, hogy az elemek tulajdonságai között átlós (diagonál-szabály) és
lépcsőzetes összefüggések is vannak, s ezek főleg a periódusos rendszer középső oszlopaiban döntő
szerephez jutnak. Másrészt az azonos elemből képződő ionok – a rendszer tulajdonságaitól függően –
különböző módon, eltérő oxidációs állapotokban stabilizálódhatnak. Az eltérés különösen nagy lehet,
ha a magasabb vegyértékű forma már kifejezetten anion-képző. Jegyzetünk tartalmazza a periódusos
rendszer szerinti tárgyalást, de az anyagok, anyagkeverékek könnyebb azonosíthatósága érdekében
egyéb elemzési rendszereket is ismertetünk, részletesen kitérve a kationok elemzése során
leggyakrabban használt Fresenius-, illetve az anionok meghatározása során alkalmazott Bunsen
elemzési rendszerekre.

234
5.1. A minőségi analízis fontosabb elemzési rendszerei

Az ionok rendszerezésére számos lehetőség van. Egy-egy kiválasztott tulajdonság alapján (pl.
reakció sósavval, salétromsavval, kénsavval, oxálsavval, nátrium-hidroxiddal, ammóniával stb.)
különböző csoportokba sorolhatók az ionok. A legtöbb elemzési rendszer a tapasztalatok alapján épült
fel, elméleti értelmezésük csak jóval később történt meg.


5.1.1. Kation elemzési rendszerek

A Fresenius rendszer

Fresenius (1841) szerint a kationok szulfidjaik és karbonátjaik eltérő oldékonysága alapján öt
osztályba sorolhatók.
Az első kationosztályba azok a kationok tartoznak, melyek pH ~2-es kémhatású, savas
oldatból kén-hidrogénnel rosszul oldódó szulfid-csapadékként válnak le, és ez a csapadék
tiobázisanhidrid karakterű, azaz bázikus reagensekben nem oldódik (Cu
2+
, Ag
+
, Cd
2+
, Hg
2
2+
, Hg
2+
,
Pb
2+
, Bi
3+
). Az osztályon belül található egy alosztály, melynek tagjai kloridionokkal csapadékot
adnak (Ag
+
,Hg
2
2+
, Pb
2+
) .
A második kationosztály szulfidjait az különbözteti meg az első osztály szulfidjaitól, hogy
ezek a szulfid-csapadékok tiosavanhidridek, azaz lúgokban vagy szulfidionok hatására feloldhatók
(Sn(II), Sn(IV), As(III), As(V), Sb(III), Sb(V)).
A harmadik kationosztály ionjai savas közegben kénhidrogénnel nem, de semleges közegben
ammónium-szulfiddal csapadékot adnak (Fe
2+
, Fe
3+
, Ni
2+
, Co
2+
, Mn
2+
, Zn
2+
, Al
3+
, Cr
3+
).
A negyedik kationosztály ionjai szulfidos reagenssel csapadékot nem képeznek, karbonáttal
viszont leválaszthatók (Ca
2+
, Sr
2+
, Ba
2+
).
Az ötödik kationosztályt azok a kationok alkotják, melyek az előző reakciókat nem adták(Li
+
,
Na
+
, K
+
,NH
4
+
,Mg
2+
).

A kationok Fresenius szerinti beosztását az 5.1.1.1. táblázat foglalja össze:

H
2
S csoport
(tiobázis-anhidridek)
H
2
S csoport
(tiosav-anhidridek)
(NH
4
)
2
S csoport (NH
4
)
2
SO
4
csoport
I. katiomosztály II. katiomosztály III. katiomosztály IV. katiomosztály V. katiomosztály
I/a. (HCl) csoport
Ag
+

Pb
2+

Hg
2
2+

I/ab csoport
Bi
3+
Cu
2+

Hg
2+
Cd
2+


Sn(II) Sn(IV)
As(III) As(V)
Sb(III) Sb(V)


Mn
2+

Al
3+

Cr
3+

Ni
2 +

Fe
2+

Fe
2+

Co
2+

Zn
2+

Ca
2+

Sr
2+

Ba
2+



Li
+

K
+

Na
+

NH
4
+

Mg
2+



5.1.1.1. táblázat: A Fresenius rendszer kationosztályai


A Carnog rendszer

A Carnog (1942) féle beosztás szerint is öt kationosztályt különböztetünk meg. Ez a rendszer a
klorid- és szulfid-csapadékok mellett felhasználja a foszfát- és szulfát-csapadékok nyújtotta
lehetőségeket is.
Az elemzési rendszer első osztályába a sósavval csapadékot képező kationok tartoznak:
Ag
+
,Hg
2
2+
, Pb
2+
.
A második osztályba azok a kationok tartoznak, melyek gyengén ammóniás közegből
ammónium-szulfiddal leválasztva és átsavanyítás után ammónium-acetátos pufferben forralva szulfid-
csapadékot képeznek. (Hg
2+
,Bi
3
, Cu
2+
, Cd
2+
, Fe
2+
, Ni
2+
, Co
2+
, illetve Pb
2+
, Sn
2+
, As
3+
, Zn
2+
, Sb
3+
).
235
Harmadik osztályba azok a kationok tartoznak, amelyek ammónium oxalát és kénsav
keverékével oxalát, illetve szulfát csapadékot képeznek. Ebbe az osztályba soroljuk a következő
kationokat: Ca
2+
, Ba
2+
.
A negyedik osztályba azok a kationok tartoznak, amelyek ammóniával gyengén
meglúgosított közegben foszfátionnal csapadékot alkotnak. Ide soroljuk a következő kationokat:
Mn
2+
, Mg
2+
, Al
3+
, Cr
3+
.
Az ötödik osztályba azok az ionok tartoznak, amelyek az előző négy osztály reagenseivel
nem képeznek csapadékot. Ide a következő ionok kerülnek: NH
4
+
, K
+
, Na
+
.

A kationok Carnog szerinti beosztását az 5.1.1.2 táblázat foglalja össze:

HCl csoport (NH
4
)
2
SO
4
csoport H
2
C
2
O
4
+H
2
SO
4

csoport
H
3
PO
4
csoport
I. katiomosztály II. katiomosztály III. katiomosztály IV. katiomosztály V. katiomosztály
Ag
+

Pb
2+

Hg
2
2+

Hg
2+
Cd
2+

Bi
3+
Pb
2+

Fe
2+
Zn
2+

Cu
2+
As
3+

Co
2+
Sb
3+

Ni
2 +
Sn
2+

Ca
2+

Ba
2+

Mn
2+

Mg
2+

Al
3+

Cr
3+

NH
4
+

K
+

Na
+


5.1.1.2 táblázat A Carnog rendszer kationosztályai


A Sachijew-Orlow féle kation-osztályzási rendszer

A kationok Sachijew-Orlow szerinti beosztása lényegesen különbözik az előzőekben leírt
csoportbeosztásoktól. Ez az elemzési rendszer sem kénhidrogént, sem egyéb, szulfidcsapadék leválását
eredményező reagenst nem használ. Az igen sok fémionnal csapadékot adó szulfidion helyett több
reagenst is alkalmaz, így egy-egy osztályba kevesebb ion kerül. Ez az elválasztás és az egymás melleti
kimutatás szempontjából is előnyüs.
A Sachijew-Orlow szerinti beosztás szerint a kationokat hét osztályba soroljuk. Ezek a
következők:
Az első osztályba tartoznak azok az ionok, melyek salétromsavval csapadékot képeznek. Ezek
a következők: Sn(II), Sn(IV), Sb(III), Sb(V).
A második osztályba tartoznak azok az ionok, melyek sósavval képeznek csapadékot. Ebbe
az osztályba tartozik az: Ag
+
, Pb
2+
, Hg
2
2+
.
A harmadik osztályba az ammóniával csapadékot képező ionok kerülnek. Ezek közé a
következő ionok tartoznak: Fe
3+
, Cr
3+
, Al
3+
, Bi
3+
.
A negyedik kationosztályba az a kation tartozik, amelyik a hidrogén-peroxiddal, mint
osztályreagenssel csapadékot képez. Ide a következő ion került: Mn
2+
.
Az ötödik osztályba azokat a kationokat soroljuk, amelyek az előző osztályok leválasztása
után, gyengén ammóniás közegben, ammónium-karbonáttal csapadékot adnak. Ide soroljuk a
következő ionokat: Ca
2+
, Sr
2+
, Ba
2+
.
A hatodik kationosztályba a bárium-hidroxiddal csapadékot adó ionokat soroljuk. Ezek közé
az alábbi ionok tartoznak: Mg
2+
, Ni
2+
, Co
2+
, Zn
2+
, Cu
2+
, Cd
2+
.
A hetedik kationosztályba azok az ionok tartoznak, melyek az előző hat osztály reagenseivel
nem adtak csapadékot. Ezek a következők: Na
+
, K
+
, NH
4
+
.

A kationok Sachijew-Orlow szerinti beosztását az alábbi, 5.1.1.3 táblázatban foglaltuk össze:






236
HNO
3

csoport
HCl csoport NH
3
csoport H
2
O
2
csoport (NH
4
)
2
CO
3

csoport
Ba(OH)
2

csoport

I. osztály II. osztály III. osztály IV. osztály V. osztály VI. osztály VII. osztály
Sn(II)
Sn(IV)
Sb(III)
Sb(V)
Ag
+

Pb
2+

Hg
2
2+


Fe
3+

Cr
3+

Al
3+

Bi
3+

Mn
2+


Ca
2+

Sr
2+

Ba
2+


Mg
2+

Co
2+

Zn
2+

Cu
2+
Cd
2+

K
+

Na
+

NH
4
+



5.1.1.3. táblázat: A kationok Sachijew-Orlow szerinti osztályzása


A kationok Charlot-féle (1954) analízismenete.

Ez az elemzési módszer nem igazán osztályozza a kationokat, azonban a módszer szerint
következetesen elvégezve a reakciókat, az egyes valószínűsített ionokat egyéb további reakciókkal
azonosítani tudjuk.
A kationkeresés főbb lépései:
1. Metilénkék próba: a sósavval megsavanyított oldatba pár csepp metilénkéket cseppentünk.
Redukáló ionok jelenlétében (pl. Sn
2+
) a kék oldat elszíntelenedik. A szín eltűnését tapasztalva az
oldat erre hajlamos ionjait brómos vízzel feloxidáljuk, majd a brómfelesleget melegítéssel eltávolítjuk.
A brómos víz hatására a Fe, Sn, As, Sb, V, Mo, W és U oxidálódnak, az ammónia pedig elbomlik.
2. Ammóniás leválasztás: A vizsgálandó oldat kis részletéhez 6M ammóniát adunk, cseppenként. A
reagens hatására a Hg
2+
, Ti(IV), Al
3+
, Zr(VI), Th(IV), Ce
3+
, Sb
3+
, Bi
3+
, Fe
3+
, Mn
2+
ionok azonnal, az
Sn(IV)

és Tl
3+
ionok lassabban, csapadék formájában kiválnak, míg a Cu
2+
és Ni
2+
-ionok kék színű
ammin-komplex formájában az oldatban maradnak.
3. Nátrium-szulfidos leválasztás: Az ammóniás oldathoz nátrium-szulfidot adunk. Ennek hatására a
Bi
3+
, Fe
3+
, illetve Fe
2+
, Cu
2+
, Ni
2+
, Co
2+
, Pb
2+
és Tl
3+
ionok fekete, míg az UO
2+
barna, a Cd
2+
sárga, az
Mn
2+
rózsaszín, és a Zn
2+
-ionok fehér szulfid-csapadékot képeznek. Néhány ion (Ti(IV), Zr(VI),
Th(IV) és Cr
3+
) hidroxid-csapadék formában maradnak.
4. Kupferonos (nitrozo-fenil-hidroxil-amin) leválasztás: A vizsgálandó oldat kis részletét 2 M sósavval
megsavanyítjuk, majd néhány csepp reagenst adunk hozzá, majd fél percig várunk, hogy a csapadék
teljesen leváljon. A reagens hatására az Sn(IV), Bi
3+
, Fe
3+
, Zr(IV), V(V), Ga
3+
, Ti(VI) és W(VI)ionok
képeznek csapadékot.
5. o-benzoin-oximos leválasztás: A vizsgálandó oldatból egy kis részletet enyhén megsavanyítunk és
2-3 csepp reagenst adunk hozzá. Mo(VI), W(VI)és V(V)ionok jelenlétét fél perc elteltével
csapadékleválás jelzi.
6. Ammónium-szulfátos leválasztás: Az oldatból eltávolítjuk a foszfátionokat, majd ammónia –
ammóniumklorid puffer segítségével az oldat kémhatását pH=9 értékre állítjuk be. Az így előkészített
oldathoz telített ammónium-szulfát oldatot adunk, mely hatására a Ba
2+
, Ca
2+
, Sr
2+
és Pb
2+
-ionok
szulfát csapadék formájában leválnak.


5.1.2. Az anionok elemzési rendszerei

Az anionokat, hasonlóan a kationokhoz, osztályreagensek segítségével osztályokba
sorolhatjuk. Az osztályreagensek használhatósága a két iontípus esetében igen eltérő. A kationoknál az
osztályreakció a kérdéses ion vagy ionok jelenlétét jelezte és a képződött csapadék kiszűrése az adott
osztályba tartozó ionoknak a többi osztálytól való elválasztását jelentette. Az anionoknál az
osztályreakció csak arra szolgál, hogy segítségével megbizonyosodjunk arról a kérdéses osztályba
tartózó ionokat tartalmazza-e a vizsgált anyagunk. Az osztályreakció az anionok esetén nem jelent
elválasztást! Az anionok esetében a vizsgált ionokat tehát egymás jelenlétében, egymás mellett
mutatjuk ki, megfelelő reagensekkel.
Az anionok esetében – hasonlóképpen, mint a kationoknál – több elemzési rendszert is
kidolgoztak az évszázadok során. Ezek közül a fontosabbakat mutatjuk be.
237
A gyakorlatban fontos anionokat az osztályreagensekkel szemben mutatott viselkedésük
alapján legtöbbször a Bunsen (1854) által kialakított anion-elemzési rendszerrel mutatjuk ki.


A Bunsen –féle anionelemzési rendszer

Ez az elemzési rendszer négy osztályt tartalmaz.
Az első osztályba azok az anionok tartoznak, melyek vizes oldata sósavval, vagy
salétromsavval megsavanyítva észlelhető reakciót mutat. A reakció gázfejlődés vagy
csapadékképződés. Ide tartozik a CO
3
2-
, HCO
3
-
, ClO
-
, SO
3
2-
, S
2
O
3
2-
, S
2-
, S
x
2-
, SiO
3
2-
.
A második osztályba azok az anionok tartoznak, amelyek erős sav hatására nem mutatnak
reakciót, de semleges közegben bárium-nitráttal csapadékot adnak. Ebbe az anion-osztályba tartozik a:
SO
4
2-
, PO
3
3-
, BO
3
3-
, F
-
, BrO
3
-
, IO
3
-
CrO
4
2-
.
A harmadik osztályba azok az anionok tartoznak, melyek savval megsavanyítva nem
mutatnak változást, báriumsójuk jól oldódik, de salétromsavval megsavanyított oldatuk ezüst-nitráttal
csapadékot ad. Ezek az ionok a következők: Cl
-
, Br
-
, I
-
, CN
-
, SCN
-
.
A negyedik osztályba azok az anionok tartoznak, melyek az előző osztályreagensekkel nem
reagálnak. Ide tartozik a: NO
3
-
, NO
2
-
, CH
3
COO
-
, ClO
3
-
, ClO
4
-
, MnO
4
-
, S
2
O
8
2-
, PH
2
O
2
-
.
Az anionok Bunsen szerinti beosztását az alábbi, 5.1.2.1. táblázatban foglaltuk össze:

Sav-csoport Ba(NO
3
)2 csoport AgNO
3
csoport
I. osztály II. osztály III. osztály IV. osztály
CO
3
2-

HCO
3
-

ClO
-

SO
3
2-

S
2
O
3
2-

S
2-

S
x
2-

SiO
3
2-

SO
4
2-

PO
3
3-

BO
3
3-

F
-

BrO
3
-

IO
3
-

CrO
4
2-

Cl
-

Br
-

I
-

CN
-

SCN
-

NO
3
-

NO
2
-

CH
3
COO
-

ClO
3
-

ClO
4
-

MnO
4
-

S
2
O
8
2-

PH
2
O
2
-


5.1.2.1. táblázat:Az anionok Bunsen szerinti beosztása


Az anionok Dobbins-Ljung-szerinti beosztása

A Dobbins-Ljung (1935) szerinti beosztás alapján az anionokat öt osztályba soroljuk be. A
reagensek nem sokkal térnek el a Bunsen által javasoltaktól, de eltérő alkalmazási sorrendjük
következtében mégis új rendszerezést eredményeznek. A Dobbins-Ljung beosztás szerint a nitrátionra
külön kell vizsgálnunk, a többi anion osztályokba sorolása a következő:
Az első anionosztályba azok az ionok tartoznak, melyek kalcium-nitráttal, nátrium-
hidroxidos közegben csapadékot adnak.
A második anionosztályba azok az ionok tartoznak, melyek bárium-nitráttal csapadékot
adnak.
A harmadik anionosztályba azok az ionok tartoznak, melyek cink-nitráttal csapadékot
képeznek.
A negyedik anionosztályba azok az ionok tartoznak, melyek ezüst-nitráttal csapadékot
képeznek.
Az ötödik anionosztályba azok az ionok tartoznak, melyek az előző négy anionosztály
reagenseivel nem képeznek csapadékot.
Az anionok Dobbins-Ljung-szerinti osztályokba sorolását a következő, 5.1.2.2. táblázatban
foglaltuk össze:




238
Ca(NO
3
)
2
csoport Ba(NO
3
)
2
csoport Zn(NO
3
)
2
csoport AgNO
3
csoport
I. osztály II. osztály III. osztály IV. osztály V. osztály
CO
3
2-

F
-

C
2
O
4
2-

AsO
4
3-
AsO
3
3-

PO
4
3-

SO
3
2-

tartarát-ion
SO
4
2-

CrO
4
2-


CN
-

BO
3
3-

S
2-

[Fe(CN)
6
]
3-

[Fe(CN)
6
]
4-

Cl
-

Br
-

I
-

SCN
-

S
2
O
3
2-

ClO
3
-

NO
3
-

NO
2
-

CH
3
COO
-



5.1.2.2. táblázat: Az anionok Dobbins-Ljung-szerinti osztályokba sorolása


Charlot-féle anionkeresési módszer

A Charlot-féle anionkeresési módszer nem sorolja osztályokba az anionokat. Az ezüst-, és
bárium csapadékok savas vagy semleges közegben való eltérő oldékonyságán alapul. Ennek alapján
viszont csoportokba sorolhatjuk az anionokat.
1. Az ezüst-csapadékok nem oldódnak 4 M HNO
3
-ban. Ide tartoznak a következő anionok:
Cl
-
, Br
-
, I
-
, CN
-
,IO
3
-
, BrO
3
-
, SCN
-
, S
2-
, [Fe(CN)
6
]
3-

2. Az ezüst-csapadékok oldódnak savas közegben, ide tartoznak a következő anionok:
NO
3
-
, ClO
3
-
, ClO
4
-
, CrO
4
2-
, AsO
3
3-
, S
2
O
8
2-

3. Az ezüst-csapadékok nem oldódnak cc NH
3
oldatban, ide tartoznak a következő anionok:
I
-
, S
2-
, CN
-
, [Fe(CN)
6
]
4-

4. A bárium-csapadékok nem oldódnak híg sósavas közegben, ide tartoznak a következő
anionok: SO
4
2-
, IO
3
-
, SeO
4
2-
, SiF
6
2-
, F
-

5. A bárium-csapadékok oldódnak savas közegben, ide tartoznak a következő anionok:
NO
3
-
, ClO
3
-
, ClO
4
-
, S
2
O
8
2-
, NO
2
-
, S
2-
, Cl
-
, Br
-
, I
-
, CN
-
, SCN
-
,[Fe(CN)
6
]
3-
,[Fe(CN)
6
]
4-



Az anionok Caldas-Gentil szerinti beosztása

Az anionok Caldas-Gentil szerinti beosztása szerint az anionokat tulajdonképpen tíz osztályba
soroljuk be. A reagensekkel ebben az elemzési rendszerben sem tudjuk az ionokat egymástól
elválasztani, de megfelelően, helyes sorrendben alkalmazva a reagenseket a reakciók felvilágosítást
adnak egy ion jelenlétéről vagy távollétéről. Az elemzési rendszer a következőképpen épül fel (5.1.2.3.
táblázat):


















239
Reagensek Reakciótermék Lehetséges anionok
1. NaOH-dos forralás
2. Al-forgács és forralás


3. Nátrium-acetáttal megömleszteni, majd víz és
forralás
4. Megszűrni az oldatot és ecetsavval
megsavanyítani


5. Szárazra párolni és salétromsavat hozzáadni
6. Bárium-nitrátot hozzáadni

7. Ezüst-nitrátot hozzáadni




8. Semlegesíteni nátrium-hidroxiddal, majd
hozzáadni ecetsavat és ezüst-nitrátot

9. Semlegesíteni ammóniával és hozzáadni
kalcium-acetátot

10. Szárazra párolni, hozzáadni cc. kénsavat és
metanolt, majd meggyújtani
NH
3
gáz
a, NH
3
gáz
b, AsH
3
gáz

AsH
3
gáz

a, HCN gáz

b, H
2
S gáz

H
2
SiO
3
csapadék
BaSO
4
csapadék

a, AgCl csapadék

b, AgBr csapadék
c, AgI csapadék

Ag
3
PO
4
csapadék


CsF
2
csapadék


zöld láng
NH
4
+

a, NO
2
-
, NO
3
-

b, AsO
3
3-


AsO
3
3-

a, CN-, SCN-,
[Fe(CN)
6
]
3-
,[Fe(CN)
6
]
4-

b, S
2-
, S
2
O
3
2-
,SCN
-


SiO
3
2-
, SiF
6
2-

SO
3
2-
, SO
4
2-
, S
2
O
3
2-
,
S
2
O
8
2-
, SCN
-

a, Cl
-
, ClO
-
, ClO
4
-
, ClO
3
-

ClO
2
-

b, Br
-
, BrO
-
, BrO
3
-

c, I
-
, IO
-
, IO
3
-
, IO
4
-


HPO
3
2-
, PO
4
3-
, P
2
O
7
2-

(PO
3
-
)
n


F
-
, SiF
6
2-



BO
3
3-
, BO
2
-
, B
4
O
7
2-



5.1.2.3. táblázat: Az anionok Caldas-Gentil szerinti beosztása


Mindegyik elemzési módszernek megvan az előnye és a hátránya. Mindig a vizsgálandó anyag
összetétele határozza meg, melyik rendszer a legjobban alkalmazható az anyag-keverék
azonosításához. Az általános analitikai gyakorlat a kationok elemzésére a Fresenius-féle elválasztási
rendszert, az anionok elemzésére a Bunsen-féle anionelemzési rendszert alkalmazza. Így a
továbbiakban ezt a két módszert tárgyaljuk meg részletesebben.


240
5.2. A kationok Fresenius-féle elválasztási rendszere

Mint már említettük, a Fresenius elemzési rendszer a kationokat öt osztályba sorolja. Most
ezeket az osztályokat ismertetjük részletesebben.


5.2.1. A kationok I. osztálya

A kationok I. osztályának jellemző reakciója, hogy ásványi savval erősen megsavanyított
(pH ~2) oldatukból kénhidrogénnel leválasztható színes szulfidcsapadékjuk, és ez a csapadék bázikus
reagensekben nem oldható fel (tiobázis-anhidridnek tekinthető). Az I. kationosztály jellegzetes
képviselői a nagyobb rendszámú másodfajú fémek, ezek közül most a bizmut-, ólom-, kadmium-,
higany(I)-, higany(II)-,réz(II)- és ezüstionok tulajdonságaival foglalkozunk. (Reakcióik alapján a
másodfajú fémek közül az arany és az ón a II. kationosztályba, a cink, a gallium és az indium a III.
osztályba, míg a magnézium az V. osztályba került.)
Az I. kationosztály két csoportra osztható, az I/a osztályt a kloriddal csapadékot képező ezüst-
, ólom- és higany(I) alkotja, míg a többi, már felsorolt ion az I/b csoportba került.
Egyes analitikai művek a Fresenius rendszernek egy más felosztását közlik. Ebben a
felosztásban az I osztályt a kloriddal csapadékot adó három ion kerül, míg a Bi(III), Pb(II), Hg(II),
Cu(II) és Cd(II) a II. osztályba kerül az ón, arzén és antimon mellé.
Ez a felosztás is logikusnak tűnik, azonban nem tekinthető elválasztási rendszernek, mivel az
ólom klorid-csapadékként nem választható le megfelelően az oldatból. A reakció érzékenysége 1500
ppm, a pL értéke 4,79, azaz
5
10 6 , 1
2
÷
· =
PbCl
L .
Az

PbCl
2
Pb
2+
+ 2 Cl
-

reakcióegyenlet alapján

2
3
2
10 52 , 2 4
2
] [
] [
2
÷
÷
+
· = = = =
PbCl
L
Cl
Pb S .

Ez a magas érték azt jelenti, hogy az ólom-klorid telített oldatában a csapadék kiszűrése után az oldat
ólomion-koncentrációja 0,025 mól/l, tehát az ólom kénhidrogénnel minden nehézség nélkül
kimutatható, hiszen
28
10 2 , 1
÷
· =
PbS
L , azaz
2 2 2 2
] [ ] [ ] [
+ ÷ +
= · = Pb S Pb L
PbS

Innen:

14
10 095 , 1
÷
· = =
PbS
L S mol/l.

Láthatjuk, a szulfid-csapadék oldhatósága 12 nagyságrenddel kisebb, mint a klorid-csapadéké, így a
szűrletből le fog válni a fekete ólom-szulfid. Tehát az ólom egyaránt megjelenik az I. és II. osztályban
is, így nem tekinthető megfelelőnek a kationosztályok ilyen felosztása.
Az I. kationosztály ionjai nem színesek, kivéve a réz(II) aquakomplexét, mely kék.
Valamennyi ion savasan hidrolizál, vizes oldatuk mindig savanyú. A hidrolízis olyan mértékű is lehet,
hogy csak sav hozzáadásával tudunk tiszta oldatot készíteni. Főleg a bizmutra jellemző ez, de a Hg(I)-
vegyületek közül egyetlen vízoldható higany(I)-nitrát oldása során is kell kevés salétromsavat adnunk
az oldathoz, ha tiszta oldatot szeretnénk nyerni.

Az I. kationosztály jellemző reakciói:




241
Komplexképződési reakciók

Hidroxokomplexe egyedül az ólomionnak van, feleslegben adott nátrium-hidroxid hatására a
leváló csapadékok közül csak a fehér ólom-hidroxid oldódik, [tetrahidroxo-plumbát(II)]-ionok
képződése közben. Más oxigéndonorú ligandummal már több fém képez komplexet, pl. a tartarát
hozzáadására kialakult komplexek megakadályozzák a réz(II)-, kadmium-, ólom- stb. hidroxidok
leválását.
Nitrogéndonorú ligandumokkal nem képeznek komplexet azok a másodfajú fémek,
melyeknél már a p-héj is épül. Ez a szabály az ammóniára is érvényes, az ólom és a bizmut nem képez
ammin-komplexet, míg az összes többi igen. A higany(II) esetében első lépésben egy igen stabil és
oldhatatlan amidovegyület képződik. Ez már csak igen nagy feleslegű reagenssel vihető oldatba. A
higany(I) vegyületek esetében a higany diszproporcionálódik, fekete fém higany válik ki, illetve a már
említett amidovegyület.
Cianiddal hasonló a helyzet, a bizmut és az ólom nem képez komplexet a cianiddal, ellenben
a cianid, mint bázikus reagens lép reakcióba ezzel a két ionnal. A réz(I)-, ezüst-, kadmium-,
higany(II)- ion igen stabil komplexet képez a cianiddal.
Halogenid-ionokkal kifejezett komplexképzés figyelhető meg ebben az osztályban.
Legstabilabbak a jodokomplexek, valamennyi – ebbe az osztályba tartozó – ion jodokomplex-képző.
Kevésbé stabilak a bromo-, illetve klorokomplexek, míg fluorokomplexeik nem túl stabilak.


Csapadékos reakciók

Valamennyi másodfajú fém hidroxidja csapadék. A nemesfémeknél (ezüst, higany) azonnal
végbemegy a vízvesztés, és színes oxidok keletkeznek, illetve a Hg(I)ionok diszproporcionálódnak. A
hidroxid-csapadékok közül az ólom-hidroxid nátrium-hidroxid feleslegében, hidroxokomplexként, az
aminkomplex-képzők (Cu(II), Cd) hidroxidjai, valamint az ezüst-oxd ammóniában aminkomplexként
oldódnak. Savban valamennyi feloldódik.
Az I. kationosztály ionjai színes szulfidcsapadékot képeznek szulfidion-ágenssekkel (pl. H
2
S,
(NH
4
)
2
S). Savban legkönnyebben a kadmium-szulfid oldódik, míg a legoldhatatlanabb, a HgS, csak
királyvízben vagy bróm-sósavban oldódik. Lúgokban egyik szulfid sem oldódik, még a
hidroxokomplex-képző ólomé sem. Erősen lúgos szulfid-oldatban (nagy szulfidion-koncentráció
esetén) szulfokomplex képződése miatt, a higany oldatba mehet.
A higany(II)- és az ólom sok kloridot tartalmazó közegből szulfidionnal – a határozott
klorokomplex-képződés miatt – vegyes szulfid-kloridként válik le. A leváló csapadék színe és
oldékonysága eltér a megfelelő szulfidcsapadék tulajdonságaitól. Szabályos szulfidcsapadékká
hosszabb ideig tartó kén-hidrogén bevezetésével lehet átalakítani. Eközben a csapadék színe
folyamatosan mélyül, feketedik, és a csapadék oldhatósága is egyre csökken.
Jodidionokkal mindegyik ion – a kadmium kivételével – csapadékot képez, a réz(II) esetében
redoxireakció is lezajlik. A kadmium esetén a jodokomplex képződési állandói: lgβ
1
=2,48, lgβ
2
=3,92,
lgβ
3
=5,00 és lgβ
4
=6,10. A többi jodidcsapadék esetében is, könnyebben vagy nehezebben, végbemegy
a jodokomplexek képződése, a jodid-csapadékok oldódása.
Mint azt már említettük, kloridionokkal csapadékot ad az ezüst, a higany(I) és az ólom, de ez
utóbbi már viszonylag jól oldódó csapadék.
Bromid-, illetve rodanidionokal a kloridhoz hasonló reakciók zajlanak le, míg a cianidionok
csapadékképzése (eltekintve attól, amikor bázikus reagensként hidroxidot választ le) inkább a
jodidionéhez hasonlít.
Karbonátokkal hidroxidok, illetve bázisos karbonátok válnak le. Oldásuk a hidroxid-
csapadékokhoz hasonló.
Foszfátionokkal valamennyi fém foszfát-csapadéka leválasztható. A foszfátcsapadékok – a
bizmut csapadéka kivételével – híg, 0,1 M salétromsavban feloldható.




242
Redoxireakciók

Valamennyi ion – a kadmium kivételével – számos redoxirekcióban vehet részt. Könnyen
fémmé redukálható az ezüst, a réz, a higany(I) és a higany(II). Lúgos közegben tetrahidroxo-
sztannát(II)ionokkal a bizmutionok is fém bizmuttá redukálhatók.
A magasabb oxidációs állapotú higany(II), illetve réz(II) könnyen redukálható alacsonyabb
oxidációs állapotú réz(I)-, illetve higany(I)-é.
Lúgos közegben hipohalogenitekkel a Bi(III)- és Pb(II)ionok Bi(V) és Pb(IV) vegyületekké
oxidálhatók.

Az I. kationosztály ionjainak reakcióit az 5.2.1.1. táblázatban foglaltuk össze:

Bi
3+
Pb
2+
Cd
2+
Hg
2
2+
Hg
2+
Cu
2+
Ag
+

hidrolízis savas pH,
csapadék
savas pH

savas pH

savas pH

savas pH

savas pH

savas pH

OH
-
fehér
csapadék
fehér
csapadék
fehér
csapadék
fekete-sárga
csapadék
sárga
csapadék
kék
csapadék
barna
csapadék
+ OH
-
-

feloldódik - - - - -
+ NH
3
- - feloldódik fekete-fehér
csapadék
fehér
csapadék
kék oldat feloldódik
S
2-
fekete
csapadék
fekete
csapadék
Sárga
csapadék
fekete
csapadék
fehér ÷
fekete
csapadék
fekete
csapadék
fekete
csapadék
+S
2-
- - - (-) (-) - -
+OH
-
- - - - - - -
Cl
-
- fehér
csapadék
- fehér csapadék - - fehér
csapadék
I
-
fekete
csapadék
sárga
csapadék
- zöld csapadék vörös
csapadék
sárgásfehér
Csapadék
(+I
2
)
sárga
csapadék
+I
-
barnás-sárga
oldat
feloldódik . szürkés
csapadék
sárga
oldat
feloldódik feloldódik
redukálhatóság

+ + - + - - -
Oxidálhatóság

+ + - + + + +

5.2.1.1. táblázat Az I. kationosztály ionjainak reakciói


A kationok I. osztályának részletes reakciói:

3.9.1. A réz(II)-ionok reakciói, Cu2+

3.4.6. Ólom(II)-ionok jellemző reakciói, Pb2+

3.10.2. A kadmium(II)-ionok reakciói, Cd2+

3.5.8. A bizmut(III)ionok reakciói, Bi3+

3.10.3. A higany(I)-ionok reakciói, Hg22+

3.10.4. A higany(II)ionok reakciói, Hg2+

3.9.2. Az ezüst(I)-ionok reakciói, Ag+

243
5.2.2 A kationok II. osztálya

A II. kationosztály ionjaira jellemző, hogy ásványi savval megsavanyított közegben
kénhidrogénnel leválasztott szulfidcsapadékuk híg ásványi savakban oldhatatlan, lúgokban vagy
ammónium-poliszulfidban viszont feloldható (tiosavanhidridek).
Az osztály jellegzetes képviselői a félfémek (arzén, antimon, germánium, tellur), de ide
tartozik a másodfajú fémek közé tartozó ón is. Az átmeneti fémek közül a maximális vegyértékkel
szereplő vanádium, molibdén és volfrám tartozik ebbe az osztályba, de itt található meg az arany(I) és
arany(III), a platina(IV) és szelén(IV) is. A geránium, szelén, arzén, vanádium molibdén és volfrám
kifejezetten anionképző, de a többi képviselő sem egyértelműen kation, inkább anion típusú
komplexeikben fordulnak elő.
Az összes ide tartozó ion szulfokomplex-képző, kivéve az ón(II)iont. Az ón(II)-szulfid viszont
redoxireakcióba lép a poliszulfiddal, ón(IV)-gyé oxidálódik és tiosztannátként oldódik. Tehát az
ón(II)-szulfid tiobázis-, míg az ón(IV)-szulfid tiosavanhidrid.
Valamennyi ide tartozó ion – megfelelő formában – lúgos közegben is létezik és reagálhat
szulfidionokkal, ilyenkor általában a megfelelő tioanionok képződnek. Ha ezt az oldatot
megsavanyítjuk, leválnak a szulfidcsapadékok. Lúgosítással, vagy szulfidion-felesleg alkalmazásával
természetesen ezek a csapadékok is feloldhatók.
A részletesebben is tárgyalt ionok közül kationnak tekinthetők vegyületeikben az antimon- és
ónionok Azonban ezek is igen erősen, savasan hidrolizálnak vízben, így csak meglehetősen nagy sav-
felesleg alkalmazásával lehet oldatot készíteni belőlük. Többnyire sósavas közegben találkozunk
velük, így a valósághoz sokkal közelebb áll, ha ionjaikat a következőképpen írjuk fel: [SbCl
4
]
-
,
[SbCl
6
]
-
, [SnCl
4
]
2-
, [SnCl
6
]
2-
.
Sav-bázis reakcióban, lúg hatására, oldhatatlan hidroxidjuk válik le csapadékként, ami a
reagens feleslegében hidroxokomplex képződése közben feloldódik. Ammónia hatására az ón-
hidroxidok nem oldódnak fel, az arzénionok esetében nem is várunk semmilyen reakciót. Az
antimon(III)-hidroxid oldódni fog, mert az ammónia hidroxidion-koncentrációja elegendő, hogy a
hidroxid-csapadék oldódjon. Az antimon(V)-hidroxid esetén már nehezen oldódik a csapadék, esetleg
cc. ammóniát kell alkalmaznunk az oldáshoz. Mindkét hidroxid állás közben öregszik, ami a hidroxid-
csapadékok ammóniában való oldhatatlanságához vezethet.
Az arzén – mint már az előbb említettük – kifejezetten anionképző. Arzenit és arzenát
formájában képez ionokat, a megfelelő savak gyenge savak, így a nátriumsók lúgosan hidrolizálnak.
Savanyítás hatására látható változást nem észlelünk, az arzénessav és az arzénsav is jól oldódik
vízben. Így helyesebb, ha ionjaikat HAsO
4
2-
, illetve HAsO
4
2-
formában írjuk fel.


Jellemző reakcióik

Komplexképződési reakciók

A tiokomplex-képzés az osztályreakció, így az osztályt alkotó minden ionra jellemző reakció.
Hidroxokomplex képzése a kationokra (antimon, ón) jellemző, az anionok esetében ilyen reakcióról
természetesen értelmetlen beszélni.
Halogenokomplexekkel valamennyi ion esetében találkozunk, csupán a koncentráció-
viszonyok kérdése létük. Legstabilisabbak a fluorokomplexek. Az ón és az antimon esetében már
láttuk, hogy stabil klorokomplexük van, de klorokomplexszel az arzén esetén is találkozhatunk, erősen
sósavas oldatban az arzén(III) vegyületek oldatában AsCl
4
-
ionokat találhatunk.
Nitrogén-tartalmú ligandumokkal a II. kationosztály fémei nem képeznek komplexeket. Sem
ammin-, sem ciano-komplexe nincs ezeknek az ionoknak, amennyiben a reagensek hozzáadására
valamilyen reakciót észlelünk, az csak annak köszönhető, hogy ezek a reagensek bázisként is
viselkedhetnek.
Oxigén-donorú komplexképzőkkel stabil komplexek képződnek ebben az osztályban.
Hidroxokomplex képződéséről az ón(II), ón(IV), antimon(III), antimon(V) esetén beszélhetünk, de
oxigén-donorú ligandumokkal - mint a tartarát, vagy oxalát - is meg lehet gátolni a hidroxid-
csapadékok leválását. Az oxálsav még az ón szulfidok leválását is meg tudja akadályozni.
244
A komplexképződési reakciók közé sorolhatjuk a polisav-, polianion képződést is, mint pl. a
dodekamolibdáto-arzenát képződését is.


Csapadékos reakciók

Könnyen leválaszthatók az ón- és antimon hidroxidok, a levált fehér színű csapadékok
lúgokban (hidroxokomplex-képződés) és savakban (pl. klorokomplex-képződés) egyaránt könnyen
oldódik.
A szulfidcsapadékok lúgokban jól oldódnak. Itt elsősorban a kálium-hidroxidot használjuk,
mivel az antimon(V) esetében képződő kálium-[hexahidroxo-antimonát(III)] jól oldódó vegyület, míg
a megfelelő nátrium-vegyület vízben rosszul oldódik. A szulfidcsapadékok – kivéve az ón(II)-szulfidot
– ammónium-szulfidban is jól oldódnak, de ammónium-poliszulfidban oldva ez a csapadék is
feloldódik, mivel redoxireakcióban az ón(II) ón(IV)-gyé oxidálódik és ez már tiosztannátként oldódik.
Az anionképző ionok esetében kifejezetten anion-reakciókat figyelhetünk meg. Bárium- és
ezüstionokkal ezeknél csapadékot figyelhetünk meg. Az ezüstionokkal képzett csapadékok színesek
(az ezüst-arzenit sárga, míg az ezüst-arzenát csokoládébarna), a bárium-vegyületek fehérek. Mind a
négy csapadék jól oldódik híg savakban, míg az ezüstcsapadékok ammóniában is oldódnak.


Redoxireakciók

Az alacsonyabb oxidációs állapotban lévő formák (ón(II), antimon(III), arzén(III)) könnyen
oxidálhatók a magasabb oxidációs állapotú formává. A tetrakloro-sztannát(II)ion az egyik
legerélyesebb és leggyakrabban használt redukálószerünk. A magasabb oxidációs állapotból
viszonylag könnyen redukálhatók az alacsonyabb oxidációs formába (kivéve az ón(IV)iont, ahol
valamivel erélyesebb redukcióra van szükség).
Fém cinkkel az arzén-, antimon- és óntartalmú ionok elemi állapotig redukálhatók, sőt,
megjelenhetnek az illékony kovalens hidridek is a reakciótermékek között.

A II. kationosztály ionjainak reakcióit az 5.2.2.1. táblázatban foglaltuk össze:

HAsO
3
2-
HAsO
4
2-
SbCl
4
-
SbCl
6
-
SnCl
4
2-
SnCl
6
2-

hidrolízis lúgos oldat lúgos oldat csapadék, savas
oldat
csapadék,
savas oldat
csapadék,
savas oldat
erősen savas
oldat
OH
-

+KOH

+NH
3

-

-

-
-

-

-
fehér csapadék

feloldódik

feloldódik
fehér csapadék

feloldódik

(feloldódik)
fehér csapadék

feloldódik

-
fehér csapadék

feloldódik

-
H
2
S


+S
2-


+OH
-
, S
x
2-

sárga csapadék


oldódik

oldódik
forrón, +KI
sárga csap.

oldódik

oldódik
narancssárga
csapadék

oldódik

oldódik
narancssárga
csapadék

oldódik

oldódik
világosbarna
csapadék

nem oldódik

oldódik
sárga csapadék


oldódik

oldódik
MnO
4
-


elszínteleníti - elszínteleníti . elszínteleníti -
I
2


elszínteleníti elszínteleníti elszínteleníti
I
-


- jód-kiválás - jód-kiválás - jód-kiválás
Zn

+ + + + + +

5.2.2.1. táblázat A II. kationosztály ionjainak reakciói

245
A kationok II. osztályának részletes reakciói:

3.4.4. Ón(II) ionok jellemző reakciói, Sn2+

3.4.5. Ón(IV) ionok jellemző reakciói, Sn(IV)

3.5.5. Az arzenitionok reakciói, AsO33



3.5.6. Arzenátionok reakciói, AsO43



3.5.7. Az antimon(III)ionok reakciói, Sb3+


5.2.3. A kationok III. osztálya

A III. osztályba azok a kationok tartoznak, melyek ásványi savval megsavanyított közegben
kénhidrogénnel nem képeznek csapadékot, de közel semleges közegben ammónium-szulfiddal
csapadékot adnak.
Ammónium-szulfiddal már az I. és II. osztály kationjai is szulfid-csapadékot képeznek, sőt a
II. osztály csapadékai a reagens feleslegével tioanionokat képeznek (az ón(II)-szulfid kivételével), így
fel is oldódnak.
Az ammónium-szulfid (pontosabban a hidrogén-szulfid-ion) kettős szerepet is játszhat.
Egyrészt szulfidion-ágensként viselkedik, de viselkedhet bázikus reagensként is:

HS
-
+ H
2
O H
2
S + OH
-
,

és hidroxid-csapadékokat választ le a megfelelő oldatokból.
A III. kationosztály jellemző tagjai az átmenetifémek. Oldatukból ammónium-szulfid hatására
a kétértékű ionok esetén szulfid-csapadék, a háromértékű ionok esetén hidroxid-csapadék válik le.
Ebbe az osztályba került a másodfajú fém cink (de ide sorolható a gallium, indium és tallium is),
ennek (illetve ezeknek) mindig a szulfidjai válnak le, valamint a félfém berillium és alumínium.
Ezeknek viszont mindig a hidroxid-csapadékja válik le ammónium-szulfiddal. Ebbe a kationosztályba
a vas(II)-, kobalt(II)-, nikkel(II)-, mangán(II)-, cink(II)-, vas(III)-, króm(III)- és alumínium(III)ionok
tartoznak. Jellemző rájuk a hidrolízis, főleg a háromértékű ionok viselkednek erős savként. A csoport
átmenetifém-ionjai színesek, a nem átmeneti fémek viszont színtelenek.


Jellemző reakcióik

A hidrolízis jellemző a III. kationosztály ionjaira, vizes oldatuk általában savas. A hidrolízis
jelensége előnyösen kihasználható az osztályon belüli részleges elválasztásra is, ugyanis a keverékhez
hexametilén-tetramint (urotropin) adva, tömény vizes oldat formájában az oldat kémhatása pH=5-re
emelkedik. Ezen a pH-n csapadékként leválik a vas(III)-, a króm(III)-, és az alumínium-hidroxid, míg
oldatban maradnak a nikkel-, kobalt-, cink-, mangán, illetve részlegesen a vas(II)ionok. A leválasztás
melegítéssel elősegíthető.


Komplexképződési reakciók

A hidroxokomplex-képzés a króm(III)-, cink- és alumíniumionok esetén figyelhető meg,
ezek hidroxid-csapadékai oldódnak nátrium-hidroxid feleslegében.
Az amminkomplexek közül legstabilabbak a nikkel, kobalt és a cink komplexei, alárendelt a
króm és a mangán komplexképzése, a vas és a félfémek esetén gyakorlatilag nem beszélhetünk
amminkomplexről.
246
Stabil cianokomplexe van a nikkel-, kobalt-, vas(II)- és cinkionoknak, de előállítható a
vas(III) mangán és a króm(III) megfelelő vegyülete is.
Halogenokomplexek közül a fluorokomplexek a legstabilabbak, jodokomplexekről
gyakorlatilag nem beszélhetünk. Fontos még a vas(III) és a kobalt rodanáto-komplexe, illetve az
osztály háromértékű fémeinek oxigéndonorú acetát- és foszfátionnal alkotott stabilis komplexei.
Szerves ligandumokkal is képeznek komplexeket a III. kationosztály ionjai, ezeket a reakciókat fel is
használjuk az egyes ionok azonosítására.
Sok más kationhoz hasonlóan a lúgos közegben képződő tartarátokomplexek a III. osztály
hidroxidjainak leválását is megakadályozzák. A tartarátokomplexek közül a háromértékű fémek
komplexei a legstabilabbak.
A nitrogéndonorú ligandumokkal inkább a kétértékű ionok képeznek stabil komplexet, erre
jó példa a dimetil-glioxim, ami a nikkelionokkal eperszínű csapadékot, a vas(II)ionokkal vörös
színeződést, a kobalt(II)ionokkal barna színű komplexet képez. Sárgás színű, vízoldható komplex
képződik a réz(II)ionokkal is, így a rézionok zavaró hatását az elemzések során más komplexképzővel
(tioszulfát) meg kell szűntetni (maszkírozás).


Csapadékos reakciók

A harmadik kationosztályba tartozó fémek hidroxidjai csapadékok, többségük (a mangán-,
cink- és alumínium-hidroxidok kivételével) színesek. Savakban könnyen oldhatók, egyéb
oldhatóságuk komplexképző tulajdonságaiktól függ. A vegyértékváltó ionok alacsonyabb oxidációs
állapotban lévő hidroxidjai közül néhány már a levegő oxigénjének hatására könnyen feloxidálódik.
Szulfidcsapadékok a kétértékű fémek esetében válnak le ammónium-szulfiddal, s ezek a
szulfidcsapadékok, a cink-szulfid kivételével, színesek. Érdekes, hogy a nikkel- és kobalt-szulfidja
csak lúgos közegből válik le, de a levált csapadékok már híg ásványi savban oldhatatlanok. Ennek az
az oka, hogy savas közegben a nikkel- s kobalt-szulfidnak olyan módosulata keletkezik, mely savban
oldható, így a csapadék értelemszerűen le sem válik. A lúgos közegben keletkező módosulat már
savban oldhatatlan. (α és β módosulat allotrop belső átrendeződése).
A vas(III)ionok esetében nem beszélhetünk egyértelmű hidrolízisről, mivel a képződő kén-
hidrogén a vas(III)-mal redoxireakcióba lép és a képződő vas(II)ionok az ammónium-szulfiddal
reakcióba lépve vas(II)-szulfid csapadékot adnak. Emellett természetesen a redoxireakcióban képződő
kén és a vas(III)-hidroxid is megjelenik a csapadékban.
A karbonátion karbonátokat, illetve hidroxidokat választ le.
A III. kationosztály foszfátjai oldhatatlanok.


Redoxireakciók

A nem vegyértékváltó cink- és alumíniumion kivételével számos redoxireakcióban vesznek
részt a III. kationosztály ionjai.
Savas közegben a nikkel(II)-, a kobalt(II)-, és a mangán(II)ionok stabilisak, lúgos közegben
könnyen nikkel(III)-, kobalt(III)-, mangán(IV)ionokká oxidálhatók, és a vas(II) is vas(III)-má
oxidálódik ilyen közegben. A mangán(II) erősen savas közegben ólom(IV)-oxiddal permanganáttá
oxidálható, de lúgos oxidatív ömlesztéssel zöld színű manganáttá (MnO
4
2-
) is feloxidálható.
A króm(III) különböző körülmények között oxidálható króm(VI)-tá, ez a reakció a króm(III)
kimutatásában is jelentős szerepet játszik.
Elemi állapotú formává gyakorlatilag egyik ion sem redukálható közönséges körülmények
között. A magasabb oxidációs állapotú formák redukciója viszont számos kimutatási reakcióban
megtalálható.
A III. kationosztály ionjainak reakcióit az 5.2.3.1. táblázatban foglaltuk össze:




247
Ni
2+
Co
2+
Fe
2+
Fe
3+
Mn
2+
Cr
3+
Zn
2+
Al
3+

hidrolízis + + + ++ + ++ + ++
OH
-



+NaOH

+NH
3


+O
2


+ClO
-


zöld csap.


-

kék oldat

-

fekete
kék
csapadék

rózsaszín
csapadék
sárga oldat

-

s. barna
zöld csapadék

-

-

fekete÷barna

barna
v.barna
csapadék

-

-

-

-
fehér
csapadék

-

-

barna

barna
zöld
csapadék

feloldódik

!
oldódik
-

sárga
fehér
csapadék

feloldódik

feloldódik

-

-
fehér
csapadék

feloldódik

-

-

-
S
2-



+S
2-


+H
+

fekete
csapadék

-

-
fekete
csapadék

-

-
fekete
csapadék

-

oldódik

v.barna
csapadék

-

oldódik
hússzínű
csapadék

-

oldódik

zöld
csapadék

-

oldódik
fehér
csapadék

-

oldódik
fehér
csapadék

-

oldódik
F
-
- - - színtelen
komplex
- - - színtelen
komplex
oxidálhatóság

+ + + + + + - -
redukálhatóság

- - - + - (-) - -

5.2.3.1. táblázat: A III. kationosztály ionjainak reakciói


A kationok III. osztályának részletes reakciói:

3.15.4. A nikkel(II)-ionok reakciói, Ni2+

3.15.3. A kobalt(II)ionok reakciói, Co2+

3.15.1. A vas(II)-ionok reakciói, Fe2+

3.15.2. A vas(III) ionok reakciói, Fe3+

3.14.1. A mangán(II)-ionok reakciói, Mn2+

3.13.1. A króm(III)-ionok reakciói, Cr3+

3.10.1. A cink(II)-ionok reakciói, Zn2+

3.3.1. Aluminium(III)ionok jellemző reakciói, Al
3+




5.2.4. A kationok IV. osztálya

A kationok IV. osztályát alkotó ionokra jellemző, hogy híg vizes oldatukból szulfidjuk nem
választható le, de karbonátjuk ammóniumionokat tartalmazó közegből is leválasztható. Az
ammóniumsó jelenlétében is leváló karbonát-csapadék zárja ki ebből az osztályból a magnéziumot. Az
ammóniumsó adagolásával viszont óvatosan kell bánni, túl nagy ammóniumsó-koncentráció a IV.
248
osztály karbonátjainak leválását is megakadályozhatja. A jelenség magyarázatát a magnéziumnál
adjuk meg.
A IV. kationosztály teljesen egységes, az alkáliföldfémek, és ezen belül is a triád tagjai
alkotják.
Ionjaik vizes oldatban nagyon stabilak, redoxireakcióba nem vihetők. Színtelenek és igen
gyenge savak, vízben oldódó vegyületeik kémhatását a vegyület anionja szabja meg.
Komplexképződési reakcióik alárendeltek, elsősorban oxigéndonorú ligandumokkal adnak
nem túl stabilis komplexeket.
Csapadékot is elsősorban oxigéntartalmú reagensekkel adnak, de fluoridjaik és tercier
foszfátjaik is csapadékok. Legfontosabb csapadékaik oldhatóságát (a telített oldat molaritásában
megadva) az 5.2.4.1. táblázat tartalmazza.

Ca
2+
Sr
2+
Ba
2+

OH
-
1,6·10
-3
5,7·10
-2
2,0·10
-1

F
-
2,0·10
-4
9,3·10
-4
9,3·10
-4

SO
4
2-
1,5·10
-2
6,0·10
-4
8,6·10
-6

CrO
4
2-
1,4·10
-1
5,9·10
-3
1,6·10
-5

PO
4
3-
1,3·10
-4
1,6·10
-4
1,7·10
-4

CO
3
2-
1,5·10
-4
7,5·10
-5
8,6·10
-5

(COO)
2
2-
3,1·10
-5
2,6·10
-4
3,9·10
-4


5.2.4.1. táblázat: A IV. kationosztály legfontosabb csapadékainak adatai


A szekunder foszfátok kevésbé oldhatatlanok, mint a tercierek, a primer foszfátok
vízoldhatók. Savas oldatban tehát egymás mellett létezhetnek az alkáli-, illetve foszfátionok. Ha az
oldat pH-ját növeljük, kiválik a foszfátcsapadék. Ez azért okozhat problémát, mert, ha az
osztályreakciókon alapuló elválasztást alkalmazzuk, és ennek megfelelően haladunk előre az
elemzéssel, a III. osztály kationjainak ammónium-szulfidos leválasztása során a pH növekedés
következtében – ha foszfát-, borát-, oxalátionokat is tartalmaz az oldat – a szulfidokkal együtt
leválhatnak a IV. osztály kationjainak csapadékai is.
Az oldhatósági adatok szerint a hidroxidok nem csapadékok, de – mivel reagensünk a levegő
szén-dioxidjának hatására – karbonátosodhat, a reagens hozzáadásakor a jóval oldhatatlanabb
karbonátok leválhatnak.
Nagyon jó megkülönböztetést tesz lehetővé a kromátok oldhatóságában mutatkozó nagy
eltérés. A kalcium-kromát gyakorlatilag vízoldható vegyület, így csapadék kiválását nem észlelhetjük.
A stroncium-kromát már oldhatatlanabb, de a csapadék leválasztásához töményebb oldatokat, esetleg
oldószercserét (metanol hozzáadását), vagy az oldat melegítését kell alkalmaznunk. A bárium-kromát
már olyan oldhatatlan, hogy akár dikromát-oldat hatására is azonnal leválik. Ennek a

Cr
2
O
7
2-
+ H
2
O 2 CrO
4
2-
+ 2 H
+


egyensúlyi reakcióban képződő kromátionok jelenléte az oka, mert az így jelenlévő – nem túl nagy –
kromát-koncentráció is elegendő a csapadék leválásához.

A kromát- és szulfát-csapadékok oldhatósága a bárium ÷ stroncium ÷ kalcium irányban nő, míg a
fluorid-, és oxalát-csapadékok esetében a kalcium-fluorid és oxalát az oldhatatlanabb csapadék.

Nagyon jól használható és jellemző a IV. kationosztály esetében a lángfestés.

A IV. kationosztály ionjainak reakcióit az 5.2.4.2. táblázatban foglaltuk össze:




249


Ca
2+
Sr
2+
Ba
2+

hidrolízis - - -
OH
-
(+) - -
S
2-
- - -
F
-
fehér csapadék fehér csapadék fehér csapadék
SO
4
2-
(fehér csapadék) fehér csapadék fehér csapadék
CrO
4
2-
- melegítés, vagy metanol
sárga csapadék
sárga csapadék
PO
4
2-
fehér csapadék fehér csapadék fehér csapadék
CO
3
2-
fehér csapadék fehér csapadék fehér csapadék
C2O
4
2-
fehér csapadék fehér csapadék (fehér csapadék)
redoxireakció - - -
lángfestés téglavörös kárminvörös zöld

5.2.4.2. táblázat: A IV. kationosztály ionjainak reakciói

A kationok IV. osztályának részletes reakciói:

3.2.2. A kalciumionok jellemző reakciói, Ca2+

3.2.3. Stronciumionok jellemző reakciói, Sr2+

3.2.4. Bárium ionok jellemző reakciói, Ba2+


5.2.5. A kationok V. osztálya

Az V. kationosztály osztályreakciója csupa tagadás: sem kénhidrogénnel, sem ammónium-
szulfiddal sem – ammóniumsók jelenlétében – karbonáttal nem adnak csapadékot.
Az osztályt tipikusan az alkáliionok (Li
+
, K
+
, Na
+
) alkotják, de ide soroljuk az ammóniumiont
és a magnéziumont is. Az ammóniumion reakcióinak egy része nagyon hasonlít a káliumion
reakcióihoz, de legnagyobb biztonsággal általában ammóniaként azonosítjuk reakcióiban. Az
osztályon belül hasonló reakciót csak elvétve találunk, az ionokat általában egy-egy, csak az adott
ionra jellemző reakcióval tudjuk azonosítani. Nagy segítséget jelent a lángfestés vizsgálata, bár a
nátrium jellemző, intenzív sárga lángfestése megnehezíti a többi lángfestő ion jelenlétének
detektálását. Az intenzív lángfestés zavaró hatása kobaltüveg használatával csökkenthető.
Az V. kationosztály ionjainak reakcióit az 5.2.5.1. táblázatban foglaltuk össze:

Li
+
Na
+
K
+
NH
4
+
Mg
2+

hidrolízis

- - - gyengén savas
oldat
gyengén savas
oldat
OH
-


- - - ammónia-
fejlődés
fehér csapadék
S
2-


- - - - -
CO
3
2-


nehezen leváló
fehér csapadék
- - - fehér csapadék
PO
4
3-


nehezen leváló
fehér csapadék
- - - fehér csapadék
ClO
4
-


- - fehér csapadék töményebb
oldatból fehér
csapadék

redoxireakció

- - - + -
lángfestés bíborvörös sárga fakóibolya - -
250

5.2.5.1. táblázat: Az V. kationosztály ionjainak reakciói

A kationok V. osztályának részletes reakciói:

3.1.1. A lítiumionok jellemző reakciói, Li+

3.1.3. A kálium ionok jellemző reakciói, K+

3.1.2. A nátrium ionok jellemző reakciói, Na+

3.5.1. Ammóniumion jellemző reakciói, NH4+

3.2.1. A magnéziumionok, Mg2+ jellemző reakciói








251
5.3. Az anionok kimutatása

Az anionok osztályozását a Bunsen-féle anionelemzési módszerrel végezzük. Ez az elemzési
módszer, mint már említettük, négy osztályba sorolja be az anionokat.
A kationok besorolása esetén sikerült némi kapcsolatot felfedeznünk az osztályozás és a
periódusos rendszer között, ez az anionoknál sajnos teljesen másképpen van. Az anionok esetében
sokkal többet számít az oxidációs szám és az ebből következő felépítés, stabilizálódás (pl. oxoanionok
képződése), mint a periódusos rendszerben való elhelyezkedés. Például nagy a hasonlóság a foszfát- és
az arzenátion reakciói között, de nagyon nagy az eltérés pl. a karbonát és szilikát, vagy klorid és klorát
reakciói között. Ezek az eltérések nagyon jól magyarázhatók a periódusos rendszer és a szervetlen
kémia összefüggései alapján.
Természetes, hogy minden olyan anion, mely hidrolizál, savval is reagál. A savval
végbemenő reakció eredménye azonban sokszor érzékelhetetlen számunkra, csak műszeres
módszerekkel mutatható ki. Általában a „savval reagál‖ kifejezést akkor alkalmazzuk, ha a reakció
lezajlása könnyen észlelhető. Azokat az ionokat, melyek savval „észlelhetően‖ (gáz és
csapadékképződéssel, esetleg színreakció végbemenetelével) reagálnak, az I. anionosztályba soroljuk.
Vannak azonban olyan ionok, melyek savval „észlelhetően‖ reagálnak, mégis más osztályokba
kerültek. Ilyen pl. az acetátion, ami savval ecetsav képződése közben reagál, és a reakciótermék
megjelenik a gőztérben, jellegzetes „ecetsav szagot‖ érzünk. Ez az ion a IV. anionosztályba került, a
nitritionnal együt, aminek oldatából sav hatására salétromossav és végeredményben nitrózus gázok
keletkeznek. A gázfejlődés híg oldat esetén nem látványos, de apró buborékok képződését
megfigyelhetjük, miközben a színtelen oldat enyhén kékes árnyalatúvá válik. De ugyanígy gáz fejlődik
a cianidot tartalmazó oldatból is savanyításra. Ezt a reakciót ki kell emelnünk, mivel a reakcióban
keletkező hidrogén-cianid igen erősen mérgező gáz. A reakció ellenére a cianid a III. anionosztály
tagja.
Az ionok alacsonyabb oxidációs formái magasabb oxidációs formává oxidálhatók, míg a
magasabb oxidációs formák már oxidálószerek. Érdekes viszont, hogy a halogén-tartalmú anionoknál
a redoxireakciókat szerkezetük stabilitása és báziserősségük befolyásolja. A perklorát tömény
perklórsav formájában rendkívül erős oxidálószer, míg a híg vizes oldatban lévő perklorát nehezen
redukálható. Ezzel szemben a hipoklorit minden körülmények között szívesen vesz részt
redoxireakciókban. A klorát redoxi-tulajdonságai közbülső helyet foglalnak el, de jól
tanulmányozhatók a reakciókészségben mutatkozó eltérések a klorát, bromát, jodát sorban is.
Az anion szerkezetének stabilitása jelentkezik a csapadék- és komplex-képzési reakciókban is.
A nehezen polarizálható, stabilis felépítésű anionok szívesebben képeznek nehezebben polarizálható
fémionokkal (pl. báriumionokkal) csapadékot vagy komplexeket. Ezzel szemben a könnyen
polarizálható anionok a könnyebben polarizálható kationokkal képeznek hasonló vegyületeket. Ezek a
vegyületek gyakran színesek (a könnyű polarizálhatóság miatt), ezért választjuk pl. az ezüstiont másik
reagensünknek.
A szulfidion fekete ezüst-szulfidot választ le az ezüstionok oldatából, míg a bárium-szulfid le
sem válik. A tioszulfát ezüst-csapadéka viszont már fehér és könnyen komplex is képződik, míg a
bárium-tioszulfát már nem oldódik olyan jól, de csapadéknak mégsem nevezhetjük. A szulfit mindkét
fémionnal fehér csapadékot képez, mely csapadék híg savakban egyaránt oldódik, sőt az ezüst
esetében még van komplexképzésre lehetőség. Végül a szulfát nem képez komplexet az ezüsttel, és
csapadék is csak igen tömény oldatból válik le, míg a bárium-szulfát csapadék erős savakban sem
oldódik és (ha extrém körülmények között is, tömény kénsavban) kimutatható a szulfáto-báriát
komplex.
Még egy általános reagenst kell kiemelnünk: a tömény kénsavat. Ezzel a reagenssel szilárd
anyagokat vizsgálunk, ezért a sav-bázis reakciók mellett redoxireakciók is végbemehetnek, illetve
szerepet játszhat a kénsav erős vízelvonó tulajdonsága is.






252
5.3.1. Az anionok I. osztályának reakciói

Az anionok I. osztályába azok az ionok tartoznak, melyek vizes oldata a sósav (vagy
salétromsav) látható reakciót okoz.
Ion Reakciótermék Kimutatási reakció
CO
3
2-
CO
2
Barit-vízzel fehér csapadék
Ba(OH)
2
+ CO
2
= BaCO
3
+ H
2
O
SO
3
2-
SO
2
A kémcső fölé tartott KIO
3
-os keményítős papír megkékül
5 SO
2
+2 KIO
3
+ 4 H
2
O = I
2
+ K
2
SO
4
+ 4 H
2
SO
4

S
2
O
3
2-
SO
2
, S A kémcső fölé tartott KIO
3
-os keményítős papír megkékül, az oldatban
kénkiválás
5 SO
2
+2 KIO
3
+ 4 H
2
O = I
2
+ K
2
SO
4
+ 4 H
2
SO
4

S
2-
H
2
S A kémcső fölé tartott ólom-acetátos papír megfeketedik
Pb(CH
3
COO)
2
+ H
2
S = PbS + 2 CH
3
COOH
S
x
2-
H
2
S, S A kémcső fölé tartott ólom-acetátos papír megfeketedik, az oldatban kénkiválás
Pb(CH
3
COO)
2
+ H
2
S = PbS + 2 CH
3
COOH
SiO
3
2-
SiO
2
· XH
2
O Fehér, áttetsző, kocsonyás csapadék
Na
2
SiO
3
+ 2 HCl = H
2
SiO
3
+ 2 NaCl
ClO
-
Cl
2
A kémcső fölé tartott KI-os keményítős papír megkékül
2 KI + Cl
2
= I
2
+ 2 KCl

5.3.1.1. táblázat: Az I. anionosztály ionjainak azonosítása a kémcső feletti légtérből


Az osztályreagens hatására képződő reakcióterméket és annak kimutatását az 5.3.1.1.
táblázatban foglaltuk össze. Ki kell azonban emelnünk, hogy a kiemelt reakciókon kívül minden egyes
ion jelenlétét még más, az adott ionra jellemző reakcióval igazolni kell.
Az osztályreakciót azért óvatosan kell értelmeznünk. A kovasav-csapadék kolloidként is
leválhat, vagy annyira áttetsző formában válik le, hogy igen nehéz észlelése. A szén-dioxid szagtalan
gáz, képződésére csak az oldatban keletkező buborékok hívják fel figyelmünket, amit könnyű
összetéveszteni az oldatban lévő légbuborékokkal. A szaguk alapján feltételezett gázok észlelését
zavarhatja a légtérbe kerülő sósav szaga, de zavarhat a nitrit (nitrózusgázok), acetát (ecetsav), illetve
cianid (hidrogén-cianid) jelenléte is.
A széndioxid barit-vizes (vagy kalcium-hidroxidos) reakcióját zavarja a szulfit-, vagy
tioszulfátion jelenléte, mivel a képződő kéndioxiddal bárium- (illetve kalcium-) szulfit csapadék válik
le.
A kénhidrogén viszont a kéndioxid kálium-jodátos, illetve a hipoklorit kálium-jodidos
reakcióját adja, mindkét esetben jódkiválás észlelhető:

2 KIO
3
+ 6 H
2
S = I
2
+ 6 H
2
O + 5 S + K
2
S, illetve

2 KI + 2 H
2
S = I
2
+ S + K
2
S.

Vígasztaló tény, hogy a kénhidrogén és a kéndioxid úgysem létezhet egymás mellett oldatban, ugyanis
már víznyomok jelenlétében is kénkiválás mellett reagálnak egymással:

SO
2
+ 2 H
2
S = 3 S + 2 H
2
O

Redukáló ionok mellett az erősen oxidáló hipoklorition nem fordulhat elő. A belőle képződő klór
kálium-jodiddal történő kimutatását a nitritionból képződő nitrogén-dioxid zavarja.
Báriumionokkal a karbonát, szilikát és szulfit fehér csapadékot ad, ami híg savakban is jól oldódik, de
a szilikát esetében ilyenkor természetesen azonnal leválik a kovasav. A hidrogén-karbonát nem ad
csapadékot, csak akkor, ha karbonát-szennyezést tartalmaz.
A tioszulfát az általában használt koncentrációban nem, csak töményebb oldatban ad báriummal
csapadékot, de ez a csapadék is jól oldódik híg savakban. A reakciókban keletkező kéndioxid a
légtérből kimutatható.
253
Ezüstionokkal semleges oldatban fehér csapadék válik le karbonátionokkal. Szilikát-tartalmú
oldatból szintén fehér ezüst-szilikát válik le, de az erősen lúgos oldatban emellett ezüst-oxid is
keletkezik, így a csapadék színe a sárgától a barnáig változhat. Szulfid- és poliszulfidionokkal fekete
ezüst-szulfid csapadék keletkezik. A szulfit- és tioszulfát oldatából csak ezüst-felesleg esetén válik le
fehér csapadék, az anion feleslege hatására mindkét csapadék komplexképzés közben oldódik. Az
ezüst-tioszulfát állás közben (vagy melegítve) barnul, az ezüst-szulfid leválása következtében.
A fehér színű ezüst-csapadékok híg salétromsavban vagy ammóniában könnyen oldódnak,
míg a fekete szulfid-csapadék csak tömény salétromsavban oldható fel.
Az osztályreakció mellett még jól alkalmazhatók e csoportban a redoxireakciók is, a szulfid-,
poliszulfid-, szulfit-, tioszulfátionok a jódot és a permanganátot egyaránt redukálják. A hipoklorit erős
oxidálószer, míg a karbonát-, hidrogénkarbonát- és szilikátionok nem vesznek részt
redoxireakciókban.
Az I. anionosztály ionjainak reakcióit az 5.3.1.2. táblázatban foglaltuk össze:

CO
3
2-
HCO
3
-
SiO
3
2-
S
2-
S
x
2-
SO
3
2-
S
2
O
3
2-
OCl
-

hidrolízis lúgos gy. lúgos e. lúgos e. lúgos e. lúgos semleges semleg
es
lúgos
Sav

CO
2
| CO
2
| H
2
SiO
3
+ H
2
S| H
2
S| SO
2
| SO
2
| Cl
2
|
BaCl
2

fehér cs. (fehér cs.) fehér cs. - - fehér cs. - -
+HNO
3
oldódik +
gázfejlődés
(oldódik+)
gázfejlődés
oldódik+
H
2
SiO
3
+
- - oldódik+
gázfejlődé
s
- -
+CH
3
COOH oldódik +
gázfejlődés
(oldódik+)
gázfejlődés
oldódik+
H
2
SiO
3
+
- - oldódik+
gázfejlődés
- -
AgNO
3

fehér cs. (fehér cs.) s.barna cs. fekete cs. fekete cs. fehér cs. fehér cs. barna cs.
+ HNO
3
oldódik (oldódik) oldódik+
H
2
SiO
3
+
-
(csak cc.)
-
(csak cc.)
oldódik oldódik+
kénkiválás
-
+NH
3

oldódik Oldódik . - oldódik oldódik oldódik
KI

- - - - - - - I
2

I
2

- - (-) elszínt. elszínt. elszínt. elszínt. -
KMnO
4

- - - elszínt. elszínt. elszínt. elszínt. -
oxidálhatóság

- - - + + + + ++
redukálhatóság

- - - - - (-) (-) +

5.3.1.2. táblázat: Az I. anionosztály ionjainak reakciói

Az anionok I. osztályának részletes reakciói:

3.4.1. Karbonátionok jellemző reakciói, CO32-

3.4.2. Hidrogén-karbonát-ionok jellemző reakciói, HCO3
÷


3.6.1. Szulfidionok jellemző reakciói, S2



3.6.2. Szulfitionok jellemző reakciói, SO32




3.6.3. Tioszulfátionok jellemző reakciói, S2O32


254

3.4.3. Szilikátionok jellemző reakciói, SiO32
÷




A hipoklorition (OCl
-
) jellemző reakciói

A hipoklorit erős oxidálószer, a természetben nem fordul elő. Erős méreg, belőle savanyítás
hatására gáz halmazállapotú klór szabadul fel.
Mivel erős oxidálószer, fertőtlenítőként, fehérítőszerként a háztartásokban is széleskörűen
alkalmazzák („háztartási hypo‖).
A hipoklórossav meglehetősen gyenge sav, pK
S
= 7,5, így a hipokloritok vizes oldata színtelen
és lúgos kémhatású.


Reakció sósavval

Sósav hatására a hipokloritok oldatából elemi klór képződik:

ClO
-
+ Cl
-
+ 2 H
+
Cl
2
+ H
2
O

A fejlődő klórt a gáztérbe tartott kálium-jodiddal és keményítővel megcseppentett
szűrőpapírral lehet kimutatni. A klór hatására jód képződik, ami megkékíti a keményítős
szűrőpapírt.

2 I
-
+ Cl
2
= I
2
+ 2 Cl
-



Reakció ezüst-nitráttal

A hipokloritok előállítása során több-kevebb kloridion mindig képződik az oldatban, így ezüst-
nitrát hatására mindig leválik a hipokloritok oldatából csapadék, Az ezüst-klorid leválása meggyorsítja
az autooxidációs folyamatot:

3 HCLO + 2 Ag+ = ClO
3
-
+ 2 AgCl + 3 H+


Reakció tömény kénsavval

A tömény kénsav – hasonlóan mint t többi erős sav – ugyancsak elemi klórt szabadít föl a
hipokloritok oldatából.


Reakció kénhidrogénnel

A hipoklorit a kénhidrogént szulfátig képes oxidálni. A reakciót savas közegben végezve
kénkiválást is tapasztalhatunk.


Reakció kálium-jodiddal

Gyengén savas közegben a hipoklorit – ha nincs feleslegben – a jodidot jóddá oxidálja:

2 I
-
+ HClO + H
+
= I
2
+ Cl
-
+ H
2
O
255

Ha feleslegben van a hipoklorit, akkor az oxidáció többnyire jodátig megy:

I
2
+ 5 HClO + H
2
O = 2 IO
3
-
+ 5 Cl
-
+ 7 H
+


Lúgos közegben a jodát hipoklorittal perjodáttá oxidálható:

IO
3
-
+ ClO
-
+ H
2
O + OH
-
= H
3
IO
6
2-
+ Cl
-



Reakció kálium-bromiddal

Savas közegben elemi bróm keletkezik, míg semleges vagy lúgos közegben bromátig
megy az oxidáció:

Br
-
+ 3 ClO
-
= BrO
3
-
+ 3 Cl
-



Reakció mangán-szulfáttal

Gyengén savanyú vagy közel semleges oldatban a hipoklorit a mangán(II)-t mangán(IV)-gyé
oxidálja, az oldatban sötétbarna csapadék válik le:

Mn
2+
+ HClO + 2 H
2
O = MnO(OH)
2
+ + Cl
-
+ 3 H
+



Reakció ammóniával

Lúgos közegben a hipoklorit oxidálja az ammóniát. A fő reakció:

3 ClO
-
+ 2 NH
3
= 3 Cl
-
+ N
2
+ 3 H
2
O

A reakció végbemeneteléről az oldat oxidáló tulajdonságának megszűnése ad információt.


5.3.2. Az anionok II. osztályának reakciói

A II. anionosztályba tartozó ionokra jellemző, hogy savval észlelhető módon nem reagálnak,
de semleges vagy enyhén lúgos közegben bárium-kloriddal csapadékot képeznek. A kromátion, bár
sav hatására színváltozást mutat (sárga ÷ narancssárga) a kromát – dikromát átalakulás miatt, az I.
osztály helyett ebbe az anionosztályba került.
Az osztályreagens hatására képződő csapadékok összetétele és olthatósági adatai az 5.3.2.1.
táblázatban láthatók:

SO
4
2-
PO
4
3-
BO
3
3-
F
-
IO
3
-
BrO
3
-
CrO
4
2-

csapadék BaSO
4
BaHPO
4
Ba(BO
2
)
2
BaF
2
Ba(IO
3
)
2
Ba(BrO
3
)
2
BaCrO
4

L 1,3·10
-10
8,1·10
-7
8,8·10
-6
1,0·10
-6
1,5·10
-9
5,0·10
-5
2,4·10
-10

S 1,1·10
-5
9,0·10
-4
1,3·10
-2
6,3·10
-3
7,2·10
-4
2,3·10
-2
1,5·10
-5


5.3.2.1. táblázat: Az osztályreagens hatására képződő csapadékok összetétele és olthatósági adatai


Az osztályreakciót leíró mondat első része tagadó, ez a karbonát-, szilikát- és szulfitionok
kizárására utal. Ha a vizsgálandó oldatunk mégis tartalmazná valamelyiket ezen ionok közül, az
osztályreakció elvégzése előtt el kell távolítanunk az elegyből. Ezt savval való főzéssel oldhatjuk meg,
256
majd a kivált kovasavat szűréssel kell eltávolítanunk és óvatos semlegesítést követően végezhetjük el
az osztályreakciót.
Ez az anionosztály meglehetősen heterogén. Ide kerül a halogének közül a fluorid, az
oxoanion bromát- és jodát-, valamint a szulfát-, illetve a foszfátionok (primer-, szekunder- és tercier
foszfátok), a félfém borát és az átmenetifémet tartalmazó kromátion.
A legerősebb bázis a borátion, a foszfátok szintén lúgosan hidrolizálnak, míg a többi annyira
gyenge bázis, hogy alkálisóik vizes oldata semleges kémhatású. A primer foszfátok oldata enyhén
savas, vagy semleges, a szekunder foszfátok oldata gyengén-, míg az oldható tercier foszfátoké erősen
lúgos kémhatású.
Semleges vizes oldatban a bárium-szulfát és kromát igen oldhatatlan, és a fosztfát-csapadék is
megbízhatóan leválik. A többi ion esetében a csapadék leválása bizonytalan, a reakció elmaradásából
(vagy észlelhetetlenségéből) nem lehet biztosan az ionok távollétére következtetni.
Ezüstionokkal híg oldatban a szulfát és fluorid nem ad csapadékot, de a jodát és bromát
csapadékképzése is bizonytalan. A levált ezüst-jodát (és néha az ezüst-bromát is) savakban
meglehetősen oldhatatlan, így a gyakorlatok során sokszor hibásan III. anionosztálybeli anionként
azonosítják. A foszfát- és kromátionok semleges oldatban megbízhatóan oldhatatlan, színes
csapadékot képeznek, míg az ezüst-borát fehér csapadék. A borát- és foszfátion a legtöbb két- és
háromértékű kationnal is csapadékot képez.
A komplexképzés leginkább a fluoridionra jellemző, de – bár nagyon alárendelt módon – a
foszfát és szulfát is szerepelhet ligandumként.

BO
3
3-
PO
4
3-
SO
4
2-
F
-
BrO
3
-
IO
3
-
CrO
4
2-

hidrolízis lúgos lúgos semleges semleges semleges semleges lúgos
sav

- - - - - - sárga÷
narancssárga
BaCl
2

fehér cs. fehér cs. fehér cs. fehér cs. (fehér cs.) (fehér cs.) sárga cs.
+HNO
3
oldódik

oldódik

- (+) (oldódik)

(oldódik)

oldódik

+CH
3
COOH oldódik

- - - - - -
AgNO
3

(fehér cs.) sárga cs. -

- - - v.barna cs.
+ HNO
3
oldódik oldódik

oldódik
+NH
3

oldódik oldódik oldódik
KI

- - - - I
2
I
2
I
2

KMnO
4

- - - - - - -
oxidálhatóság

- - - - - + -
redukálhatóság

- - - - (-) (-) +

5.3.2.2. táblázat: A II. anionosztály ionjainak reakciói


Dimer-képzésre hajlamos a kromát és a foszfát (ez utóbbi tri- és polimer képzésre is
hajlamos), míg a borát számos izopolisavat és izopolianiont (pl. tetraborátot) képez.
Erős oxidálószer a bromát, jodát és kromát, míg a többi anion nem vesz részt
redoxireakciókban.
A II. anionosztály ionjainak reakcióit az 5.3.2.2. táblázatban foglaltuk össze.


Az anionok II. osztályának részletes reakciói:
257

3.3.2. Borátok (BO33

, B4O72

, BO2

) jellemző reakciói

3.5.4. Ortofoszfátionok jellemző reakciói, PO43



3.6.4. Szulfátionok jellemző reakciói, SO42



3.7.1. Fluoridionok jellemző reakciói, F




A bromátion (BrO
3
-
) jellemző reakciói

A bromátok a természetben nem fordulnak elő. Laboratóriumi, ipari vegyszerként használjuk
őket.
A brómsav erős sav, sav, pK
S
~ 0,7, így az alkáli-bromátok vizes oldata színtelen és semleges
kémhatású.


Reakció tömény sósavval

A bromát erős oxidálószer, a

BrO
3
-
+ 6 H
+
+ 6e
-
Br
-
+ 3 H
2
O

folyamat normál redoxipotenciálja: c
0
= 1,42 V.
Tömény sósav hatására a a bromátokból bróm-klór és klór keveréke képződik:

BrO
3
-
+ 5 Cl
-
+ 6 H
+
BrCl + 2 Cl
2
+ 3 H
2
O

A fejlődő klórt a gáztérbe tartott kálium-jodiddal és keményítővel megcseppentett szűrőpapírral lehet
kimutatni. A klór hatására jód képződik, ami megkékíti a keményítős szűrőpapírt.

2 I
-
+ Cl
2
= I
2
+ 2 Cl
-


Reakció ezüst-nitráttal

Töményebb oldatból leválasztható a fehér színű ezüst-bromát csapadék. A csapadék
salétromsavban nehezen, ammóniában könnyen oldódik.


Reakció tömény kénsavval

A tömény kénsav hatására a szilárd kálium-bromátból oxigén-fejlődés közben barna színű elemi
bróm képződik.


Reakció bárium-kloriddal

A bárium-bromát oldékonysága kb. a kálium-perklorátéhoz hasonló, tehát csak töményebb
oldatból választható le. A fehér színű csapadék savakban nehezen oldódik. Oldhatósági szorzata
L=5·10
-5
.


Reakció kálium-jodiddal
258

Savas közegben pillanatszerűen jód keletkezik, ha kálium-jodid oldathoz kálium-bromát
oldatot adunk.

6 I
-
+ BrO
3
-
+ 6 H
+
= 3 I
2
+ Br
-
+ 3 H
2
O


Reakció kálium-bromiddal

Sósavas közegben kvantitatíven elemi bróm keletkezik:

5 Br
-
+ BrO
3
-
+ 6 H
+
= 3 Br
2
+ 3 H
2
O


Reakció mangán-szulfáttal

50%-os kénsavas közegben a bromát a mangán(II)-t permanganáttá képes oxidálni:

2 Mn
2+
+ 2 BrO
3
-
+ 2 H
2
O = 2 MnO
4
-
+ Br
2
+ 4 H
+


A reakciót óraüvegen végezzük el. A vizsgálandó oldatunkhoz egy csepp desztillált vízhez egy csepp
tömény kénsavat, majd egy csepp 0,1 M mangán-szulfát oldatot cseppentünk és vízfürdőn melegítjük.
A csepp ibolya színe a bromát jelenlétét igazolja. A reakció nem túl érzékeny (100 ppm), de a
bromátra közel specifikus, csak az elemi bróm, illetve a perjodát zavarja.


Reakció nátrium-szulfittal

Kénsavas közegben a readoxireakcióban bromid képződik:

BrO
3
-
+ 3 SO
2
+ 3 H
2
O = 3 SO
4
2-
+ 6 H
+
+ Br
-

A képződött bromid ezüst-nitráttal azonosítható az oldatból.


A jodátion (IO
3
-
) jellemző reakciói

A természetben is előforduló anyag, a chilei salétrom jelentős mennyiségű kálium-jodátot is
tartalmaz. Főleg elemi jód előállítására használják.. Laboratóriumi, ipari vegyszerként is használjuk.
A jódsav erős sav, pK
S
~ 0,8, így az alkáli-jodátok vizes oldata színtelen és semleges
kémhatású. Az analitikában gyakran használt kálium-bijodát (KHIO
3
) természetesen savas kémhatású.


Reakció ezüst-nitráttal

Fehér színű ezüst-jodát csapadék válik le. A csapadék salétromsavban nehezen, csak melegítésre,
ammóniában könnyen oldódik.


Reakció tömény kénsavval

A tömény kénsav hatására elsődlegesen jód-pentoxid képződik, ami elemi jód és oxigén
képződése közben bomlik. A bomlást a melegítés gyorsítja.


259

Reakció bárium-kloriddal

A bárium-jodát oldhatatlanabb, mint a bárium-bromát így a nem túl híg oldatokból
leválasztható. A fehér színű csapadék sósavban melegítve oldódik.
Reakció kálium-jodiddal

Gyengén savas közegben pillanatszerűen jód keletkezik, ha kálium-jodid oldathoz kálium-
jodát oldatot adunk:

5 I
-
+ IO
3
-
+ 6 H
+
= 3 I
2
+ 3 H
2
O.

A
IO
3
-
+ 6 H
+
+ 6 e
-
I
-
+ 3 H
2
O

folyamat normál redoxipotenciálja ε
0
= 1,09.
Az elemi jódig történő redukció kb. pH=5 értékig sztöchiometrikus és alkalmas akár az oldat
analitikai hidrogénion-koncentrációjának mérésére is.


Reakció kénhidrogénnel

Kénhidrogén hatására a savas kémhatású jodát-tartalmú oldatból barnásfekete csapadék válik
ki:

5 H
2
O + 2 IO
3
-
+ 2 H
+
= I
2
+ 5 S + 6 H
2
O.


Reakció nátrium-szulfittal

Kénsavas közegben a readoxireakcióban jodid képződik:

BrO
3
-
+ 3 SO
2
+ 3 H
2
O = 3 SO
4
2-
+ 6 H
+
+ Br
-
.

A reakció könnyebben megy végbe, mint a klorát vagy a bromát esetében.
A képződött bromid ezüst-nitráttal azonosítható az oldatból, vagy a redukálószer feleslegének
(forralással, illetve szűréssel történő) eltávolítása után akár klóros vízzel történő oxidációval.


Reakció dinátrium-hidrogén-arzenittel

Az arzenit savas közegben elemi jódig képes redukálni a jodátot:

2 IO
3
-
+ 5 HAsO
3
2-
+ 2 H
+
= I
2
+ 5 HAsO
4
2-
+ H
2
O.

A képződött jód pár csepp kloroformban ibolya színnel oldódik.


3.13.2. A kromát- (CrO42
÷
) és a dikromát- (Cr2O72
÷
) ionok reakciói





260
5.3.3. Az anionok III. osztályának reakciói

Az anionok III. osztályába azok az ionok tartoznak, melyek oldata sav hatására nem mutat
észlelhető reakciót, báriumionokkal nem adnak csapadékot (azaz báriumsóik jól oldódnak), viszont
ezüst-nitrát feleslegével csapadékot képeznek, s ezek a csapadékok híg salétromsavban oldhatatlanok.
Az osztályreagens hatására képződő csapadék összetételét és oldhatósági adatait az 5.3.3.1.
táblázatban foglaltuk össze:

Cl
-
Br
-
I
-
CN
-
SCN
-

csapadék AgCl AgBr

AgI AgCN AgSCN
L 1,8·10
-10
5,2·10
-13
8,3·10
-17
1,2·10
-16
1,0·10
-12

S 1,3·10
-5
7,2·10
-7
9,1·10
-9
1,1·10
-8
1,0·10
-6


5.3.3.1. táblázat: Az osztályreagens hatására képződő csapadékok összetétele és oldhatósága


Elvi szempontból ez a legegységesebb osztály (a teljesen eltérő tulajdonságú fluorid
kivételével), a halogenideket és a pszeudohalogenideket tartalmazza.
A csoport hidrogénvegyületei (a hidrogén-cianid kívételével) vizes oldatban gyakorlatilag
teljesen disszociálnak, erős savak. Így az alkálisók vizes oldata semleges kémhatású. A hidrogén-
cianid gyenge sav, így az alkáli-cianid oldatok kémhatása kb. az azonos töménységű ammóniaoldattal
azonos.Ezekből az oldatokból sav hatására rendkívül mérgező, illékony, keserű mandula szagú
hidrogén-cianid szabadul fel, míg a csoport többi tagja ilyen körülmények között nem mutat reakciót.
Az osztályreakció, az ezüst-nitráttal való csapadékképződés, rendkívül megbízható reakció,
csak a cianid esetében lehetnek problémák, mivel sav hatására hidrogén-cianid szabadulhat fel, így a
cianid esetében mindenképpen enyhén lúgos, esetleg pufferelt közegben kell elvégeznünk a reakciót.
Csak ezüstion felesleg esetén válik le csapadék, elsődlegesen [diciano-argentát(I)]-ionok képződnek.
Megfelelő körülmények között az összes III. anionosztályba tartozó ion oxidálható, a rodanid
és a cianid nátrium-hidrogén-karbonátos közegben már jóddal is oxidálható. Legkevésbé a klorid
oxidálható.
A három halogenid egymás melletti kimutatása is elvégezhető oxidáción alapuló kimutatással.
A kloridot a Berg próbával, azaz a bromid és a jodid aceton jelenlétében, kénsavas közegben
bromáttal, vagy permanganáttal történő oxidációja után mutatjuk ki. A bromid és jodid egymás
melletti kimutatása legelőnyösebben klóros vízzel és az oxidált termék szerves fázisba történő
átrázásával valósítható meg.
Kihasználhatjuk a három halogenid ezüstcsapadékának reagensekben mutatott eltérő oldódását
is az elválasztási folyamat során. A három halogenid ezüstcsapadékának öregítése, szűrése és mosása
után a csapadékból ammónium-karbonáttal kioldható a klorid, míg az ezüst-bromid és jodid
csapadékként a szűrőn marad. A kloridot ezután reakciókkal azonosítjuk. A bromid- és jodid-
csapadékból az ezüst bromid 3-4 M ammóniában oldódik és a szűrletből a bromid ezt követően
kimutatható. A csapadékként visszamaradt ezüst-jodid tioszulfátban (esetleg cianidban) oldható és ezt
követően kimutatható.
Tömény kénsavval a kloridokból sósavgáz szabadul fel. A bromid és jodid esetében brómmá
és jóddá oxidálódnak az ionok és a termékek megjelennek a porcelán tál feletti légtérben is. A
cianidból mérgező hidrogén-cianid szabadul fel a tömény kénsav hatására, de oxidációs termék,
széndioxid is kimutatható a légtérben. A rodanid cc. kénsavas reakciója rendkívül bonyolult, kén,
kéndioxid, hidrogén-cianid, széndioxid stb. keletkezik a reakció során.
Az egyedi reakciók közül ismételten a cianidot kell kiemelnünk. A cianidiont már az
elővizsgálatok során azonosítanunk kell, és ezt követően – ha jelenléte esetleg igazolódott – az
elemzés továbbvitele során megfelelő óvatossággal és körültekintéssel kell dolgoznunk.
A III. anionosztály legfontosabb reakcióit az 5.3.3.2. táblázatban foglaltuk össze:

Cl
-
Br
-
I
-
CN
-
SCN
-

hidrolízis semleges semleges semleges lúgos! semleges
Sav - - - HCN| -
261
Ba(NO
3
)
2
- - - - -
AgNO
3
fehér cs. s. fehér cs. v.sárga cs. fehér cs. fehér cs.
+ HNO
3
- - - - -
+ NH
3
+ (+) - + (+)
KI - - - - -
I
2
- - - (+) (+)
KMnO
4
- (+) + + +
cc H
2
SO
4
HCl| Br
2
I
2
HCN+CO
2
| +
oxidálhatóság (+) + + + +
redukálhatóság - - - - -

5.3.3.2. táblázat: A III. anionosztály legfontosabb reakciói


Az anionok III. osztályának részletes reakciói:

3.7.2. Kloridionok jellemző reakciói, Cl



3.7.3. Bromid ionok jellemző reakciói, Br



3.7.4. Jodidionok jellemző reakciói, I



3.8.2. A cianidionok (CN
÷
) jellemző reakciói

3.8.1. A tiocianát ionok jellemző reakciói, SCN–


5.3.4. Az anionok IV. osztályának reakciói

A IV. anionosztály osztályreakciójának megfogalmazása – hasonlóan az V. kationosztályhoz –
csupa negatív megállapításokból áll. Ide tartoznak azok az anionok, melyek savval nem reagálnak,
nem képeznek csapadékot báriumionokkal, sem ezüstionokkal.
Ebbe az osztályba tartozik két nitrogén-tartalmú anion, a nitrit és a nitrát, ide szokták sorolni a
legalacsonyabb oxidációs állapotú foszfort tartalmazó oxoaniont, a foszfinátot (H
2
PO
2
-
), két peroxo-
vegyületet, a hidrogén-peroxidot és a peroxo-diszulfátot (S
2
O
8
2-
), a klorátot és perklorátot, és végül a
permanganátot. Néhány szakirodalom itt tárgyalja a leggyakoribb szerves aniont, az acetátot is. Mivel
a szervetlen kémiai gyakorlatokon is sokszor találkozunk különböző acetátokkal, mi is itt fogjuk ezt az
iont tárgyalni, ellenben eltekintünk a foszfinát és a peroxo-vegyületek részletesebb tárgyalásától.
A nitrit – ellentétben az osztályreakcióval – savval jellegzetesen reagál, a reakcióban
keletkező nitrogén-oxidok a légtérben is megjelennek. Tömény sósavval hidegen a nitritek oldata
megkékül, majd zöld színen keresztül végül barna színbe fordul az oldat. Ez a színváltozás a
salétromossav képződésének, majd azonnal anhidridjére való bomlásának (N
2
O
3
, kék), illetve ezen
termék – ezt követő – folyamatos bomlásának köszönhető, mivel a bomláskor keletkező barna színű
nitrogén-dioxid koncentrációjának folyamatos növekedése okozza a kék÷ zöld÷ barna színváltozást.
Az oldat hosszabb állás után elszíntelenedik a gázok eltávozása, illetve a következő

2 NO
2
+ H
2
O = HNO
3
+ HNO
2


reakció következtében. A képződő salétromossav aztán újra bomlik, míg a reakció végén színtelen
nitrátion, illetve salétromsav marad vissza a reakcióelegyben.
Ebben az osztályban a csapadékos reakciók meglehetősen alárendeltek, bár némely esetben,
tömény oldatban a nem túl jól oldódó ezüstvegyületek is jelentkezhetnek csapadékként. Ez főleg a
nitrit esetében viheti tévútra az elemzést végző személyt. A nitritek töményebb oldatából leválik a
sárgásfehér ezüst-nitrit csapadék, ami híg salétromsavban, ammóniában vagy akár hígítás, melegítés
hatására is könnyen feloldódik.
262
Komplexképzésről – a nitrit, (peroxid) és az acetát kivételével – nem beszélhetünk.
A redoxireakciók jellemzőbbek erre a csoportra. A foszfinátion erélyes redukálószer, a nitrit
és hidrogén-peroxid is szerepelhet redukálószerként egyes reakciókban. Erélyes oxidálószer a peroxid,
a permanganát, a peroxodiszulfát, a klorát és egyes reakciójában a nitrit is. A nitrátot nem tekinthetjük
híg vizes oldatban oxidálószernek, bár redukciója viszonylag egyszerűen megoldható. A perklorátot
kifejezetten nehezen tudjuk redukálni, hasonlóképpen az acetátion sem vesz részt redoxireakciókban.
Tömény kénsav a szilárd nitritből nitrózus gázokat szabadít fel, ezek viszont jól oldódnak a
tömény kénsavban. A szilárd nitrátból tömény kénsav hatására salétromsav keletkezik, ez viszont a
kénsav vízelvonó hatására nitrogén-pentoxiddá alakul, s ennek bomlása nitrózus gázokat eredményez.

2 HNO
3
N
2
O
5
+ H
2
O 2 N
2
O
5
= 4 NO
2
+ O
2


A klorátok tömény kénsavban a következő egyenlet szerint diszproporcionálódnak:

3 ClO
3
-
+ 2 H
+
= 2 ClO
2
+ ClO
4
-
+ H
2
O,

A reakcióban keletkező klór-dioxid narancs-vörös színnel oldódik a kénsavban. A reakció elvégzése
során figyelmesen kell eljárni, kevés szilárd anyagot kell használni, és fülke alatt kell dolgozni, mivel
a klór-dioxid explozív vegyület. A kis mennyiségű anyaggal történő reakció során is lehet hallani az
anyag pattogását. A reakciót zavarják a kénsavval színes terméket adó anyagok (bromid, jodid,
bromát, jodát stb.), azonban ezeknél a keletkező színes anyag megjelenik a kénsav feletti térben is,
míg a klórdioxid csak a kénsavat színezi el. Hasonlóképpen összetéveszthető a klórdioxid okozta
„pattogás‖ azzal a hangeffektussal, ami akkor keletkezik, amikor a tömény kénsav elvonja a kristályos
anyagok víztartalmát és a vízelvonás, valamint a fejlődő hő következtében szétrepednek a kristályok.
A perklorát esetében nincs reakció tömény kénsavval, míg a permanganátból rendkívül
hevesen robbanó, barnásvörös-ibolyás színű, illékony mangán-heptoxid képződhet. Az igen veszélyes
reakciótermék miatt a permanganátok tömény kénsavas kezelése szigorúan elkerülendő!
2 MnO
4
-
+ 2 H
+
Mn
2
O
7
+ H
2
O

Az acetátokból tömény kénsavval ecetsav keletkezik, ami viszont nagyon jól oldódik a kénsavban, így
szaga csak melegítésre jelentkezik. Tömény kénsavat melegíteni igen veszélyes, így helyesebb, ha a
reakciót tömény foszforsavval végezzük el, vagy a tömény kénsav mellé még etanolt is adunk és így
enyhe melegítésre is jól érezhetően megjelenik a légtérben a jellemző, sósborszesz szagú etil-acetát.
A csoportreakciókat végigtekintve, csupán a nitrit-, acetát- és perklorát-ionoknál nem várhatunk
utalást, így ezekre egyedileg kell vizsgálnunk.

A IV. anionosztály legfontosabb reakcióit az 5.3.4.1. táblázatban foglaltuk össze:

NO
2
-
NO
3
-
ClO
3
-
ClO
4
-
MnO
4
-
CH
3
COO
-

hidrolízis gy. lúgos Semleges semleges semleges semleges gy. lúgos
HCl + - - - - +
BaCl
2
- - - - - -
Ag
+
+ - - - - -
KI I
2
- (+) - I
2
-
I
2
- - - - - -
MnO
4
-
elszínteleníti - - - - -
cc H
2
SO
4
+ + + - Tilos! +
oxidálhatóság + - + - - -
redukálhatóság + + + (+) + -
5.3.4.1.táblázat: A IV. anionosztály legfontosabb reakciói


Az anionok IV. osztályának részletes reakciói:

3.5.2. Nitritionok jellemző reakciói, NO2


263

3.5.3. Nitrátionok jellemző reakciói, NO3
÷


3.7.5. Klorát ionok jellemző reakciói, ClO3
÷


3.14.2. Permanganátok, MnO4÷

A perklorátion (ClO
4
-
)

reakciói

1. Oldhatóság, pH

A perklorátok vízben általában oldódnak, az oldat kémhatását a kapcsolódó kation határozza
meg.


Reakció kálium-jodiddal

Eltérően az összes oxohalogén-anion reakcióitól, a perklorátion még erősen sósavas közegben
sem oxidálja a jodidiont, annak ellenére sem, hogy a

ClO
4
-
+ 2 H
+
+ 2 e
-
ClO
3
-
+ H
2
O

reakció becsült redoxipotenciálja E
0
> 1,2 V.


Reakció kálium-kloriddal

Töményebb oldatból leválasztható a fehér színű kálium-perklorát csapadék. pL=1,95
A reakció érzékenysége 600 ppm, nem tekinthető érzékeny reakciónak.


Reakció tömény kénsavval

Nem figyelhető meg reakció.


Reakció fém cinkkel

Híg kénsavas közegben a fém cink nem képes redukálni a perklorátiont. Titanilionok a
redukciót kb. 1 M kénsavas közegben katalizálják:

2 TiO
2+
+ Zn + 4 H
+
= 2 Ti
3+
+ Zn
2+
+ 2 H
2
O

ClO
4
-
+ 8 Ti
3+
+ 4 H
2
O = Cl
-
+ 8 TiO
2+
+ 8 H
+
.

Néhány perces főzés után az oldat tisztáját alaposan összerázzuk, hogy a titán(III) a levegőtől
oxidálódjon, majd a kloridionok ezüst-nitráttal kimutathatók.


Reakció metilénkékkel

A metilénkék 0,5%-os vizes oldatát adva a vizsgálandó oldatunkhoz, lassan ibolyás színű
perklorát-csapadékot válik le. A reakció érzékenysége 200 ppm.
264
A reagenssel néhány más anion is csapadékot ad (pl. a jodid, peroxo-diszulfát), így csak
mikrokrisztalloszkópiásan jellemző reakció.


Az acetátion (CH
3
COO
-
) reakciói

Oldhatóság, pH

Az acetátok általában jól oldódó vegyületek, az alkáli-acetátok vizes oldata színtelen és
gyengén lúgos kémhatású.


Reakció tömény kénsavval

Tömény kénsav (vagy foszforsav) ecetsavat tesz szabaddá, ami a kénsavban meglehetősen jól oldódik,
így csak akkor érezhető az ecetsav jellegzetes szaga, ha a tömény savas oldatot megmelegítjük.
Etanolt (etil-alkoholt) adva a tömény kénsavas oldathoz, az alkoholból és a képződött ecetsavból a
kénsav vízelvonó hatására etil-acetát képződik, melynek jellegzetes sósborszesz illatát már enyhe
melegítésre is érezhetjük.

CH
3
COOH + CH
3
CH
2
OH CH
3
COOCH
2
CH
3
+ H
2
O


Reakció bárium-kloriddal

A bárium-acetát igen jól oldódó vegyület, még tömény oldatból sem választható le.


Reakció ezüst-nitráttal

Az ezüst-acetátból szobahőmérsékleten 1%-os oldat készíthető (pL=2,7), ezért a fehér ezüst-
acetát csapadék csak tömény oldatból választható le.


Reakció kálium-permanganáttal

Az acetát permanganáttal még kénsavas közegben sem oxidálható.


Reakció vas(III)-kloriddal

Acetátot tartalmazó oldatba 1 csepp vas(III)-klorid oldatot cseppentve vörösesbarna színű
acetátkomplexek képződnek. Az oldatból acetát-felesleg jelenlétében még lúgosításra sem válik le
csapadék. Ha nincs acetát-felesleg, az oldatból forralás hatására vörösbarna bázisos vas(III)-acetát
([Fe(OH)
2
(CH
3
COO)]) válik le csapadék formájában. A csapadék az oldat lehűtésekor azonban újra
feloldódik.
Salétromsav hatására az oldat elszíntelenedik.


265


6. CSEPPELEMZÉS
266
A cseppelemzés az analitikában már régóta alkalmazott eljárás. Nagy előnye, hogy igen kevés
vizsgálati anyag, és vizsgáló reagens szükséges az elemzések elvégzéséhez. Mégis elég ritkán
alkalmazzuk ezt a módszert, mivel – ellentétben a kémcsőreakciókkal – nagy gyakorlatot igényel az
ionok egymástól való megfelelő minőségű elválasztása, és szelektív kimutatása.
Viszonylag kevés reakció alkalmas arra, hogy a cseppelemzés módszerével, más ionok mellett
is megbízhatóan tudja kimutatni a keresett ion jelenlétét. Összefoglalónkban csak a megbízható
reakciókat tárgyaljuk, így egy-egy ion tárgyalása során sokkal kevesebb reakcióval kell
megismerkednünk, mint a szokásos kémcsőreakciók esetén. Ennek ellenére gyors, követhető,
reprodukálható, költséghatékony módszer, így röviden érdemes bemutatni ezt az elemzési módszert is.
A reakciók tárgyalása során a Fresenius rendszer beosztását követjük.
A vizsgálatokhoz használt cseppeknek szabad szemmel még láthatóaknak kell lenniük, ez kb.
0,001 ml térfogatot jelent, ez a csepptérfogat alsó határa. A gyakorlatban ilyen kis csepptérfogattal
csak akkor dolgozunk, ha nagyon kis mennyiségű vizsgálandó anyag áll rendelkezésünkre.
Gyakorlatban a 0,005 cm
3
térfogatú cseppek a legalkalmasabbak vizsgálatok céljaira, ezzel a
térfogattal a legkényelmesebb a munka. Ilyen nagyságú csepp kemény, sima (üveg vagy porcelán)
felületen nem képződhet. Hasonló okokból üvegkapilláris végén sem képződhet szabadon 0,02 cm
3
-
nél kisebb térfogatú vízcsepp. Ha azonban a vizes oldatot tartalmazó üvegkapillárist érdes felületű
szűrőpapírhoz érintjük, a kapilláris erők hatására 0,001-0,01 cm
3
oldat is felszívódhat a papírba. A
papír által felszívott oldat érfogatát a kalibrált üvegkapilláris folyadékszintjének süllyedéséből
állapíthatjuk meg.
Az ilyen kis folyadék-mennyiségekben végbemenő reakciók csak abban az esetben
figyelhetők meg, ha a reakciókban jól látható, színes vegyületek keletkeznek. A reakció csapadék
képződése mellett is végbemehet.
Ha az üvegkapillárist megfelelő módon érintjük a szűrőpapírhoz, akkor a beszívott folyadék
egyenletesen, kör alakban terjed szét a szűrőpapírban. Ha a nedves folt közepét más folyadékot
tartalmazó kapillárissal érintjük meg, és a második folyadék ionjai reakcióba lépnek az első folyadék
ionjaival, nehezen oldódó csapadékot képezve, akkor a szűrőpapír kapillárisai a csapadékot
visszatartják, a szűrlet pedig a nedves folt szélei felé diffundál. A szűrés tehát automatikusan
végbemegy, minden egyéb segédeszköz alkalmazása nélkül. Ha óraüvegen, porcelán felületen vagy
kémcsőben végezzük el a csapadékképzéses reakciót, a csapadék elválasztásához külön szűrési
műveletet kell alkalmaznunk. Ez az eljárás lényegesen megkönnyíti a keresett ion kimutatását más
ionok jelenlétében anélkül, hogy leválasztással, szűréssel és a csapadék mosásával egymás után
távolítanánk el a folyadékból az idegen ionokat.
Ha a két anyag oldatának kölcsönhatása következtében nem csapadék, hanem oldható
vegyület keletkezne a szűrőpapíron, akkor olyan reakciókat kell kiválasztani, amelyek eredményeképp
jellegzetes színű vegyület képződik. Így, színes foltok előidézésével a szűrőpapíron minőségi (és
hozzávetőlegesen mennyiségi) elemzést végezhetünk.
A szűrőpapír egyes ionokkal szemben mutatott adszorpció-képessége, különböző
koncentrációk esetén csak jelentéktelen mértékben változik, így az ionok megkülönböztetésére,
analitikai jellemzésére az egyes ionok közti kölcsönhatások (kémiai reakciók) nélkül alkalmatlan.
(Szerves anyagok estén ez az adszorpció-képesség viszont már olyan nagy, hogy lehetővé teszi szerves
elegyek komponenseinek szétválasztását is ÷ papír-kromatográfia.) Így a cseppreakciók esetén is
követik a reakciók az elméletben lefektetett törvényszerűségeket.
Vannak olyan ionok, melyek nem képeznek színes vegyületeket, ide tartoznak az alkálifémek,
illetve az alkáliföldfémek. Ezeket az ionokat a lecsapásnak, szűrésnek, csapadékmosásnak ugyanazon
fogásaival mutatjuk ki, mint amelyeket a „szokásos‖ minőségi elemzéskor alkalmazunk.

A cseppanalitikai eljárások általános sajátosságai a következők:
1. A reakciók jellemzők, szelektívek és érzékenyek.
2. Az elemzési időszükséglete 3-10-szer kisebb, mint a „szokásos‖ minőségi elemzés ideje. A reakciók
átlagosan 1-2 percet vesznek igénybe.
3. Az üvegeszközök, edények igen egyszerűek: kapilláris csövek, üvegbotok, óraüvegek, szűrőpapír
csíkok, porcelán lemezek.
4. Kis anyagszükséglet.
5. Nincs szükség kénhidrogénre.
267

Az eszközök használatáról általában

Az üvegkapillárisok használata megegyezik a pipetták általános használatával. Különböző
falvastagságú csövekből készült kapillárisokat használunk. Ügyelnünk kell, arra, hogy a kapilláris
vége ép és teljesen egyenes legyen.
Ha az oldatcseppben csapadékot választunk le, akkor annak keveréséhez elvékonyított végű
(kihúzott) üvegbotot használunk.
Számos csapadékképzéssel járó reakciót óraüvegen végzünk el. Az óraüveg melegítését
vízfürdőn végezzük, izzítani, szárazra párolni óraüvegen tilos. Ugyanígy tilos az óraüveg közvetlen
melegítése is.
A reagenseink is olyan üvegekben vannak, melyek kapilláris-cseppentőt tartalmaznak. Ezek
használata során még jobban oda kell figyelnünk az óvatos és tiszta munkára, nehogy megsérüljön a
cseppentő kapilláris vége, illetve nehogy elszennyezzük a reagensünket. Kémszer kivételekor a
kapilláris végét hozzáérintjük az üveg belső falához, hogy a folyadékfelesleget eltávolítsuk, majd a
cseppet elhelyezzük a szűrőpapíron, vagy kifújjuk az óraüvegre.
A cseppreakciókat szűrőpapíron képződő színes folt vagy gyűrűk képződésének
megfigyelésével észleljük. A sikeres vizsgálathoz bizonyos szabályok betartása szükséges. Ezek az
alábbiak:

1. A kapillárisban annyi oldatnak kell lennie, hogy csepp ne függjön a cső végén.

2. Az oldatcsepp ne cseppenjen a papírra. Folt csak a kapilláris és a papír érintkezésekor képződhet,
ahogy az oldat szabadon kifolyik a kapillárisból.

3. Ne legyen túl nagy a folt. Ha már kezdetben túl nagyméretű foltot cseppentünk a szűrőpapírra, az
telítődik a folyadékkal, már nem képes többet felszívni és az oldalt elfolyik a papíron. Felesleges
mennyiségű kémszert használunk el, illetve a végbemenő reakció nem lesz megfelelően látható. A folt
végső méretét mindig a kezdeti, első folt mérete szabja meg. Ha a folt mérete eléri a 2-3 mm-t, azonnal
vegyük el a kapillárist a papírtól.

4. Csak annyi folyadék legyen a kapillárisban, amennyi a kapillárisnak az oldatba való merítése során
magától felemelkedik a csőben, viszonylag rövid idő alatt.

5. Arra kell törekedni, hogy az első folt megközelítőleg kör alakú legyen. Ekkor a hozzáadott kémszer
egyenletesen fogja fedni a foltot, és a kapott színes folt határvonala sokkal élesebb lesz. A kémszer
adagolásakor a kapilláris hegyét a már előzőekben képződött folt közepébe kell állítani. Addig tartsuk
ott a kapillárist, míg a kémszer át nem nedvesíti az előző folt területét, majd azt követően
haladéktalanul távolítsuk el azt a szűrőpapírról.

6. A kémszert tartalmazó kapilláris a folttal érintkezve szennyeződik a folt anyagával. Ezért a kémszer
adagolását befejezve a kapillárist egy tiszta szűrőpapírhoz kell érinteni. Ilyenkor a kifolyó kémszer
átöblíti a kapillárist, így megszabadulhatunk a szennyeződésektől. Ezt követően már visszahelyezhető
a kapilláris a reagens üvegbe.

7. Ha nyomokban jelenlévő iont kell kimutatnunk, más eljárást kell követnünk. Ebben az esetben a
vizsgált oldatot tartalmazó kapillárist és a reagenst tartalmazót egymás után, többször érintjük a
szűrőpapír azonos helyéhez, azaz többször egymásra rétegezzük az oldatokat. Ilyenkor előfordulhat,
hogy csak a második-harmadik rétegzést követően jelenik meg csak a reakciótermék (csapadék) várt
színe.

8.A szűrőpapíron kör vagy gyűrű alakú színes foltok képződnek. (Például az Ag
+
-ion érzékeny
kimutatási reakciója a kálium-kromáttal képződő barnásvörös színű ezüst-kromát leválasztása.
Kálium-kromáttal viszont számos más ion – ólom(II), higany(II), réz(II) – is színes vegyületet képez.
A helyes eljárás az, hogy a szűrőpapírra egy csepp kálium-kromát oldatot cseppentünk, majd ennek
268
közepére egy cseppet rakunk a vizsgálandó oldatból. Ekkor színes folt képződik. A színes folt
közepére egy csepp ammónia-oldatot cseppentünk, melynek hatására az ezüst-kromát feloldódik és a
folt széle felé diffundál. Az ammóniában oldhatatlan ólom-kromát a folt közepén marad. Ha ezután
ecetsavval átnedvesítjük az egész foltot, az egyéb ionok kromátjai ecetsavban halványsárga színnel
oldódnak, a folt közepén jól látható az ólom-kromát sárga színe, míg az ezüst-kromát barnásvörös
gyűrűként újra kicsapódik a folt szélén.)

9. Színes foltok képződésekor nagyon fontos a reagensek sorrendje is.


269
6. 1. A kationok cseppreakcióval történő kimutatása

6.1.1. A kationok I. osztálya

6.1.1.1. Az ezüst(I)ion reakciói és kimutatása

Reakció kloridionnal

Ha ezüstiont tartalmazó oldat egy cseppjéhez óraüvegen egy csepp nátrium-klorid (vagy
sósav) oldatot cseppentünk, fehér csapadék válik le, mely keverés vagy enyhe melegítés hatására túrós
lesz.

Ag
+
+ Cl
-
= AgCl

Vízzel hígítva, illetve salétromsavban a csapadék nem oldódik, azonban 1-2 csepp ammónia-oldat
hatására feloldódik.
Fény hatására a csapadék eleinte lilás színű lesz, majd fokozatosan megfeketedik.


Redukció ón(II)-kloriddal

Cseppentsünk szűrőpapírra egy csepp ezüst-nitrát oldatot. A képződő nedves foltot tartsuk cc.
ammóniát tartalmazó üveg fölé, majd kiszellőztetés után adjunk a folthoz egy csepp ón(II)-klorid
oldatot. A megjelenő fekete folt fém ezüstöt tartalmaz.
Higany(II)ion távollétében a reakció specifikus. Ha higany(II)ionokat tartalmaz a vizsgálandó
oldatunk, az eljárás a következő:
A szűrőpapírra cseppentsünk egy csepp sósavat, majd a vizsgálandó oldatunkat és ezt ismételjük meg
többször, hogy a sósav a leváló ezüst-klorid csapadék mellől minden jelenlévő egyéb kationt ki tudjon
mosni. Végül egy csepp vízzel mossuk ki a felesleges sósavat. A szűrőpapír közepén fehér folt
formájában marad vissza az ezüst-klorid csapadék, ami áteső fényben jól látható. A folt tartalmazhat
ólom-klorid csapadékot is, ez azonban a kimutatást nem zavarja. Ezután cseppentsünk a csapadék-
foltra egy csepp ón(II)-klorid oldatot, majd egy csepp ammónia-oldatot. A reagensek hatására fekete
folt képződik.


Redukció mangán(II)ionokkal

Az ezüst a Hg(I)ionoknál is könnyebben redukálódik fém ezüstté Mn
2+
, Co
2+
, és Cr
3+
ionok
hatására.
Cseppentsünk szűrőpapírcsíkra egy csepp sósavat, majd egy csepp ezüst-nitrát oldatot és erre
még egy csepp sósavat. Ezután kapilláris segítségével mossuk ki vízzel a sósavfelesleget és
cseppentsünk az ezüst-kloridra egy csepp mangán(II)-nitrát oldatot, majd egy csepp nátrium-
hidroxidot. Azonnal intenzív fekete színeződés jelenik meg.
A reakció rendkívül érzékeny, így lehet kimutatni az ezüstiont a többi ion (kivéve a
Hg(I)ionok) jelenlétében.


Reakció ammóniával

Ammóniával az ezüstionok kezdetben csapadékot képeznek, majd a reagens feleslegében,
[diammino-argentát(I)]-ionok képződése közben a csapadék oldódik. Ezt a reakciót használjuk fel a
cseppanalitikában az Ag
+
-ion kiszorítására a foltközépről a szélek felé, hogy azután ott kimutathassuk
valamilyen reakcióval.


270
Reakció kálium-kromáttal

Kálium-kromát hatására az ezüst-sók oldataiból barnásvörös ezüst-kromát csapadék válik le.

2 AgNO
3
+ K
2
CrO
4
= Ag
2
CrO
4
+ 2 KNO
3


A levált csapadék vízben és ecetsavban gyakorlatilag oldhatatlan, híg salétromsavban viszont jól
oldódik. Hasonló oldhatósági tulajdonságokkal rendelkezik a sárga színű ólom- és bárium-kromát is,
így ezek az ionok zavarják a kimutatási reakciót. A többi kromát-csapadék, mint pl. színében az ezüst-
kromáthoz nagyon hasonló réz(II)-kromát csapadék, viszont nagyon jól oldódik ecetsavban. A zavaró
ionok jelenlétében a reakciót az alábbiak szerint végezzük el:
Szűrőpapírra cseppentsünk egy csepp 10%-os kálium-kromát oldatot, majd egy csepp
vizsgálandó oldatot. Az Ag
2
CrO
4
, CuCrO
4
, PbCrO
4
, BaCrO
4
, illetve HgCrO
4
képződése és leválása
következtében vegyes színeződésű foltot kapunk. Cseppentsünk a színes folt közepébe egy csepp
NH
4
OH-ot. A színeződés eltűnik, az ólom, a bárium és a higany középen marad. Az ezüst- és réz-
kromát ammóniában oldódik, így ezek az ionok a folt széle felé vándorolnak. Ha ezt követően az
egész foltot ecetsavval kezeljük, akkor a folt szélén gyűrű formájában vörösesbarna Ag
2
CrO
4
csapadék
válik ki. Az ólom- és bárium-kromát a szűrőpapíron sárga folt formájában jelentkezik, míg a többi ion
kromátja ecetsavban oldódik, így nem zavarja a kimutatást.
Ha a folt ammóniás kezelésekor fekete színeződés lép fel, akkor az oldatban az Ag
+
- és Mn
2+
-
ionok

egymás mellett vannak jelen. Amennyiben a vizsgált oldatban az Ag
+
-ion jóval kisebb
mennyiségben van jelen, mint a Mn
2+
-ionok, úgy az ezüstionok teljes mennyisége a mangán(II)
oxidációjához használódik fel, így kromátionokkal már nem tudjuk kimutatni a továbbiakban.
Fordított esetben (azaz, ha az ezüstionok mennyiség jóval több, mint a mangán(II)ionoké) a fekete folt
mellett vörösesbarna gyűrű jelentkezése is jelzi az oldat ezüstion-tartalmát.


Reakció nátrium-szulfiddal

Nátrium- vagy ammónium-szulfiddal, óraüvegen fekete ezüst-szulfid csapadék válik le. A
csapadék vízben, vagy sósavban még forralás hatására sem oldódik.


Reakció kálium-jodiddal

Egy csepp vizsgálandó oldatra egy csepp 0,01 M kálium-jodid oldatot cseppentve sárga színű
ezüst-jodid válik le. Erre a foltra egy csepp KBiJ
4
oldatot cseppentve fekete folt megjelenését
tapasztaljuk.

AgI + KBiI
4
= AgBiI
4
+ KI

A KBiI
4
készítése: 1 g bizmut-oxidhoz adjunk 5 g tömény kálium-jodid oldatot, rázzuk össze és
melegítsük forrásig. Utána kis adagokban adjunk hozzá 25 cm
3
tömény ecetsavat. Melegítéskor élénk
narancssárga színű oldat képződik.


Reakció benzidinnel

Az ezüstion a benzidint ammóniás közegben kék színű termékké oxidálja. A reakciót a
mangán(II) és réz(II)ionok is adják.





271
6.1.1.2.A réz(II)ion reakciói és kimutatása

Reakció kálium-jodiddal

A rézsók kálium-jodiddal az alábbi redoxireakcióba lépnek:

2 Cu(NO
3
)
2
+ 4 KI = 2 CuI + I
2
+ 4 KNO
3


Ha a leváló jódot híg nátrium-tioszulfát oldattal elszíntelenítjük, akkor fehér, vízben oldhatatlan réz(I)-
jodid csapadék marad vissza.
A réz(I)-jodid erős redukálószer, az ezüst(I)ionokat fém ezüstté redukálhatja.
Redoxipotenciálokból ( V V
Ag Ag Cu Cu
81 , 0 16 , 0
/
2
/
0 0
= E = E
+ + +
) kiszámítható a reakció egyensúlyi
állandója:

02 , 11
059 , 0
16 , 0 81 , 0
lg =
÷
= K
11
10 ~ K .

Látható, hogy a folyamat erősen el van tolódva az ezüst redukciójának irányába.
A reakciót csak a vas(III)ionok zavarják, mert jodid hatására a vas(III) vas(II)-vé redukálódik. Az így
keletkező Fe
2+
-ionokredukálják az ezüstionokat, fém ezüst válik le:

Fe
2+
+ Ag
+
= Fe
3+
+ Ag

A vas(II)ion könnyen eltávolítható, vízzel történő kimosással, s ezt követően a réz(II)ionok
valamennyi kation jelenlétében kimutatható a következő módon:
Szűrőpapírra cseppentünk egy csepp kálium-jodidos ezüst-jodid (KAgI
2
) oldatot (Ezt az
alábbiak szerint készítjük el: 5 cm
3
1 M ezüst-nitrát oldathoz hozzáöntünk 5 cm
3
1 M kálium-jodid
oldatot. A csapadékos oldathoz apró részletekben annyi szilárd kálium-jodidot adagolunk
részletekben, míg a csapadék az oldat rázogatása közben fel nem oldódik.) A nedves folt közepébe
tegyünk egy csepp vizsgálandó oldatot és várjuk meg, míg a kiváló jódtól fekete színű folt a széle felé
el nem színtelenedik. Középen marad a nem reagált, vagy nem teljesen reagált vizsgálandó oldat. A
reakció teljessége végett helyezzünk rá felülről még egy csepp reagenst. Majd a folt közepébe állítsunk
egy desztillált vizet tartalmazó kapillárist. A lassan lefolyó víz kimossa a folt közepéből az oldható
sókat, így a Fe
2+
-ionokat is, a folt szélei felé.
Ezután a folt közepébe tegyünk egy csepp Na
2
S
2
O
3
oldatot, majd egy csepp telített AgNO
3

oldatot. Amennyiben a vizsgált oldatunk réz(II)ionokat is tartalmazott, fekete folt jelenik meg. Ha
oldatunk nem tartalmazott réz(II)ionokat, világossárga ezüst-jodid megjelenését tapasztaljuk. A többi
színes jodid a legoldhatatlanabb ezüst-jodid leválása közben eltűnik.


Reakció kálium-cianiddal

A réz(II)ion kálium-cianiddal redoxireakcióba lép, az alábbi egyenlet szerint:

2 Cu(NO
3
)
2
+ 4 KCN = 2 CuCN + (CN)
2
+ 4 KNO
3


A dicián ((CN)
2
) gáz a jódhoz hasonlóan lúgos közegben képes oxidálni a benzidint, ennek
következtében a vegyület színe kékre változik.
A réz kimutatása tehát a következőképpen történik: szűrőpapírra cseppentünk egy csepp réz-só
oldatot, majd egy csepp benzidin-oldatot, végül egy csepp kálium-cianid oldatot. Gyorsan kék
színeződés jelenik meg. Lúgot külön nem kell alkalmaznunk, mivel a kálium-cianid oldat lúgos
kémhatású.
272
A reakció igen érzékeny, rézen (vason és ezüstön) kívül egy kation sem adja benzidinnel és
kálium-cianiddal ezt a reakciót. A reakció csak a reagenseknek a fentiekben megadott sorrendjében
lesz sikeres, más sorrendben adva a reaktánsokat, az eredmény rosszabb lesz, vagy teljesen el is
marad.
Vas(III)-sók kálium-cianid felesleggel kálium-[hexaciano-ferrát(III)]-at képeznek, mely kék
színű termék képződése közben szintén oxidálja a benzidint Ezért a kálium-cianid közömbösítésére
ecetsavat kell a benzidin oldathoz adni. Savas közegben a vas(III)-sókkal nem képződik ciano-
komplex.
Mint már említettük, az ezüstion is oxidálja a benzidint, savas közegben lassan megy végbe az
oxidáció, de így helytelen következtetéseket vonhatunk le az eredmény láttán. Ezért a reakció csak
ezüst távollétében bizonyító hatású.
A kálium-cianid hatására a kationokból leváló színes csapadékok jelentős mértékben
zavarhatják a réz benzidines kimutatását.


Reakció kálium-rodaniddal

A kálium-rodanid a réz(II)ionnal fekete színű réz(II)-rodanid csapadékot ad.

Cu(NO
3
)
2
+ 2 KSCN = Cu(SCN)
2
+ 2 KNO
3


Vízzel érintkezve a réz(II)-rodanid lassan (SO
2
jelenlétében gyorsan) átalakul fehér réz(I)-rodaniddá.
Így tehát rodanid jelenlétében a réz(II) oxidálószerként viselkedik, oxidálni tudja, pl. a benzidint.
Hidroxid-ionok jelenléte (azaz lúgos pH) megkönnyíti az oxidációt. A reakciót a következő
sorrendben kell elvégezni:

vizsgálandó oldat ÷ ammóniás kezelés ÷ KSCN-oldat ÷ benzidin.

A reakció kevésbé érzékeny, mint a cianidos, zavarják a Mn
2+
-ionok, mivel ammóniás közegben ezek
ugyancsak oxidálják a benzidint.


Reakció ammóniával

Az ammónia a reagens feleslegében könnyen oldódó égszínkék csapadékot választ le,
miközben intenzív, mélykék színű oldat keletkezik.


Reakció kálium-kromáttal

A kálium-kromát réz-sókkal az ezüst-kromáthoz nagyon hasonló színű, vörösesbarna
csapadékot képez. Eltérően az ezüst-vegyülettől, ez könnyen oldódik ecetsavban.


Reakció nátrium-szulfiddal

Óraüvegen elvégezve a reakciót, nátrium-szulfiddal fekete színű csapadékot kapunk, mely
tömény sósavban melegítésre sem oldódik. A csapadék viselkedése nagyon hasonlít az ezüst- és
higany-szulfid viselkedésére.


Reakció dimetil-glioximmal

Dimetil-glioximmal a réz(II)-sók oldata barnás-rózsaszínű foltot ad, míg a réz(I)-vegyületek
nem képeznek színes vegyületeket. A reakció a réz kimutatására nem túl jó, de zavarhatja más ionok
273
dimetil-glioximos kimutatását. Így, amikor más ionokat szeretnénk dimetil-glioximmal kimutatni, a
réz(II)ionokat kálium-rodaniddal réz(I)ionokká redukáljuk. Nagy mennyiségű réz(II)ion jelenléte
esetén legjobb nátrium-szulfiddal, CuS formájában eltávolítani a zavaró réz(II)ionokat.


6.1.1.3. Az ólom(II)ion reakciói és kimutatása

Reakció ammóniával

Ólom-sók oldatából az ammónia fehér ólom(II)-hidroxidot választ le, ami a reagens
feleslegében oldhatatlan. Szűrőpapíron elvégezve a reakciót áteső fényben jól kivehető a fehér
csapadék foltja.


Reakció nátrium-hidroxiddal

Ólom-sók oldatából a nátrium-hidroxid fehér ólom(II)-hidroxidot választ le, ami a reagens
feleslegében feloldódik


Reakció kloridionokkal

Sósavval, vagy sóival fehér ólom-klorid vélik le, ha az oldat nem túl híg és hideg. Óraüvegen,
cseppreakcióban leválasztott fehér ólom-klorid csapadék melegítésre feloldódik, majd lehűléskor
kristályos formában válik újra ki.


Reakció nátrium-peroxiddal

Nátrium-peroxiddal az ólom-sók oldatából csokoládébarna ólom-dioxid válik le.

Pb(NO
3
)
2
+ Na
2
O
2
= PbO
2
+ 2 NaNO
3



Reakció szulfátionokkal

Kénsavval, illetve ennek sóival fehér, hideg vízben oldhatatlan ólom-szulfát csapadék
választható le. Melegítve lassan oldódik sósavban, illetve salétromsavban, valamint ammónium-
acetátban.


Reakció nátrium-szulfiddal

Nátrium-szulfiddal a reagens feleslegében oldhatatlan, fekete ólom-szulfid csapadék válik le.
A porcelán lemezen, cseppreakcióban leválasztott ólom-szulfid forralás hatására elég jól oldódik 1 M
sósavban. A 2%-os sósav – hidegen is – 10 perc alatt jelentékeny mennyiségű ólom-szulfidot képes
feloldani..
Az ólom kimutatását valamennyi kation jelenlétében az alábbiak szerint végezzük el. A
vizsgált oldatunkból egy cseppet cseppentünk szűrőpapírra, majd nátrium-szulfát oldat egy cseppjével
leválasztjuk az ólom-szulfátot, és vízzel kimossuk a csapadékot. Az így tisztára mosott csapadékra egy
csepp nátrium-szulfid oldatot cseppentünk. Ha ólomion van jelen, akkor középen fekete folt jelenik
meg, körülötte fehér zóna és ezután barna vagy fekete gyűrű. A reakciót nagyobb mennyiségű ezüstion
zavarja.


274
Reakció kálium-jodiddal

Kálium-jodid az ólomionokkal sárga színű ólom-jodid csapadékot ad. Feleslegben lévő,
tömény kálium-jodidot használva a sárga csapadék elhalványodik, majd komplex-só képződésével
oldódik:

PbI
2
+ 2 KI = K
2
[PbI
4
]

A KI és SnCl
2
oldatok elegyéből Pb
2+
-ionok hatására vízben oldhatatlan, narancsszínű, majdnem vörös
Pb
2
SnI
6
összetételű csapadék válik le. A reakciót a következőképpen végezzük el:
Szűrőpapírra egy csepp kénsavat cseppentünk és megvárjuk, míg az beszívódik. A nedves folt
közepére egy csepp ólomiont tartalmazó oldatot helyezünk, majd ennek tetejét megnedvesítjük a
kénsavoldattal. Beszívódás után kimossuk a felesleges kénsavat. A szűrőpapíron, áteső fényben jól
kivehető az ólom-szulfát foltja. Ha erre a foltra ón-kloridos kálium-jodid reagenst teszünk, vöröses-
narancssárga színű foltot kapunk.
Bizmut(III)ion jelenlétében a folt barnás árnyalatú lesz (a barna folt Bi
3+
és Pb
2+
egyidejű
jelenlétére mutat). Ha ólom nincs a vizsgált oldatban, a folt közepe színtelen marad.
A barna színű folthoz néhányszor hozzáérintve a kálium-jodidot tartalmazó kapilláris végét,
úgy az világossárgára színeződik, majd egy csepp vízzel megérintve tiszta narancssárga színeződés
jelenik meg.
Ezzel a reakcióval az ólom(II)ion az összes kation jelenlétében is kimutatható.
A kálium-jodidos ón(II)-klorid reagens elkészítése: A KI és az SnCl
2
tömény oldatainak
elegyítésekor fehér, selymes KSnI
3
kristályok képződnek, melyek víz hatására, SnI
2
képződés
következtében, narancssárga színűvé válnak. Ez megtévesztő lehet, a gyakorlatlan elemző könnyen
pozitív ólom-reakciónak nézheti. Ezért a reagenst úgy kell elkészíteni, hogy híguláskor ne
képződhessenek SnI
2
kristályok. A kristályos KSnI
3
-ot tartalmazó oldathoz pár csepp tömény
Cd(NO
3
)
2
-oldatot cseppentünk, míg a kristályok teljesen fel nem oldódnak. Ez a reagens már nem adja
a zavaró színreakciót.


Reakció kálium-kromáttal

Kálium-kromáttal sárga ólom-kromát csapadékot kapunk, ami vízben és ecetsavban gyakorlatilag
oldhatatlan, eltérően a szintén sárga stroncium-kromáttól, azonban a sárga bárium-kromát oldhatósága
hasonló. A bárium-kromáttól viszont megkülönbözteti, hogy az ólom-kromát nátrium-hidroxidban
feloldódik, míg a bárium-kromát nem. A csapadék ammóniában sem oldódik, ebben is különbözve a
vörösesbarna színű ezüst-kromáttól.


6.1.1.4. A bizmut(III)ion reakciói és kimutatása

Reakció kálium-jodiddal

Ha szűrőpapíron egy csepp bizmutsó-oldathoz egy csepp kálium-jodid oldatot adunk, akkor a
BiI
3
csapadék fekete színű foltja jelenik meg a szűrőpapíron. A fekete csapadék feleslegben adott KI
hatására sárga, vagy narancssárga színűvé alakul át, KBiI
4
képződik. Ha a folt közepébe SnCl
2
oldatot
cseppentünk, a csapadék oldódni fog és a folt szélén meggypiros gyűrű jelenik meg.
A reakció – kis módosítással – porcelán lemezen is elvégezhető. Porcelán tál aljára
helyezzünk egy csepp bizmut-oldatot, majd annyi KI oldatot csepegtessünk hozzá, hogy a képződő
fekete csapadék narancssárga színnel feloldódjon. Ezután adjunk hozzá 1-2 csepp SnCl
2
oldatot és pár
csepp KSCN-oldatot. Ekkor a csepp színe kissé halványabb lesz. Hígítsuk fel kb. 50 ml-re desztillált
vízzel, hogy a sárga színeződés még észlelhető legyen és adjunk az oldathoz 5-10 csepp anilint. A
leváló csapadéktól az egész oldat barnás-rózsaszínűre vagy sötétvörösre színeződik.
275
Kobalt és ólom jelenléte nem zavarja a reakciót, mivel a KSCN feleslegben a türkizkék
kobalt-rodanid hígítva elbomlik, a sárga ólom-komplex oldódik a reagens feleslegében. A reakciót
csak a fekete színnel leváló fém higany zavarhatja.
Más kationok jelenlétében kicsit másképpen kell elvégezni a reakciót. Porcelán lemezre egy
csepp vizsgálandó oldatot teszünk, majd fölös mennyiségű kálium-jodid oldatot teszünk hozzá. A
jelenlévő réz(II)-, illetve vas(III)ionok a jodidiont jóddá oxidálják. Melegítéskor, beszárításkor a kivált
jód elszublimál. Az így kapott száraz maradékot megnedvesítjük néhány csepp vízzel és
megmelegítjük. A folyadék el nem tűnő sárga vagy narancssárga színeződése bizmut jelenlétére utal.
Lényeges, hogy az oldat legyen sárga színű, mivel az esetlegesen jelenlévő ólom sárga ólom-jodid
csapadék formájában kiválhat, és ez zavarja az észlelést. Ha megdöntjük a porcelán lemezt, a lefolyó,
csapadékmentes oldat sárga színe bizmutot jelez.
Ezüst- és higany(II)ionok jelenlétében egy csepp SnCl
2
oldatot cseppentünk szűrőpapírra,
majd a foltra egy kisebb cseppet helyezünk a vizsgálandó oldatból. Ezüst- és higany(II)ionok egyidejű
jelenléte esetén fekete folt keletkezik a papíron, az ón(II) fém ezüstté, illetve fém higannyá redukálja a
jelenlévő megfelelő ionokat. Ezt követően egy csepp kálium-jodidot cseppentünk a folt közepébe, a
narancssárga gyűrű bizmut jelenlétére utal.
Ha csak ezüstion van jelen, akkor fehér ezüst-klorid csapadék válik le, mivel az ón(II) ilyen
körülmények között nem képes fém ezüstté redukálni az ezüstiont. Ha ezüstöt nem, de
higany(II)ionokat tartalmaz az oldat, csak gyenge barna foltot észlelhetünk a reakció
eredményeképpen. Ha viszont mindkét ion jelen van, intenzív fekete foltot kapunk. Így a reakció
alkalmas az egyidejűleg jelenlévő Ag
+
és Hg
2+
ionok, bizmut melletti kimutatására.


Reakció kálium-kromáttal

Szűrőpapíron elvégezve a reakciót, ecetsavban oldódó, de ammóniában oldhatatlan sárga
csapadékot kapunk.


Reakció nátrium-szulfiddal

Nátrium-szulfid hatására fekete színű, a reagens feleslegében oldhatatlan Bi
2
S
3
csapadék válik
le. Melegen a 15%-os (kb. 1:1 hígítású) sósav oldja, hidegen az oldódás nagyon lassú.


Reakció ólom-jodiddal

Az ólom kimutatásánál leírt módszer alkalmas a bizmut kimutatására is, azonban egy kicsit
másképpen kell a reakció során eljárnunk. Helyezzünk egy csepp telített ólom-nitrát oldatot
szűrőpapírra, majd cseppentsünk egy cseppet rá a vizsgálandó oldatból és újra cseppentsünk rá egy
cseppet az ólom-nitrát oldatból. A keletkező folt közepébe tegyünk egy csepp kálium-jodid oldatot. A
folt vörösesbarna lesz.
Vas(III)- és réz(II)ionok jelenlétében sok jód válik le, ami színével zavarja a kimutatást.


Reakció tiokarbamiddal

Specifikus reakció, mellyel a legkönnyebben mutatható ki a bizmution. Szűrőpapíron egy
csepp tiokarbamidot, egy csepp vizsgálandó oldatot, majd ismét egy csepp tiokarbamid oldatot
helyezünk egymásra. Sárga, vagy narancssárga színeződés keletkezik, mely savval megnedvesítve
eltűnik. A reakciót egyetlen kation sem zavarja, csak a palládium tiokarbamid-vegyülete ad igen
gyenge kék színeződést.



276
6.1.1.5. A higany(II)ion reakciói és kimutatása

Reakció ón(II)-kloriddal

Az ón(II)-klorid hidroxid-ionok jelenlétében fém higannyá redukálja a higany(II)ionokat.

HgCl
2
+ SnCl
2
+ 6 NaOH = Hg + Na
2
[Sn(OH)
6
] + 4 NaCl

Bázisok jelenlétében a higany(II)ionok mellett az antimon(III)ionok is redukálódnak, azonban ha a
lúgosításra anilint használunk, az igen gyenge bázis jelenlétében csak a higany(II)ion fog redukálódni.
Savas közegben a higany(II) először higany(I)-gyé redukálódik és a szűrőpapíron fehér
kalomel (Hg
2
Cl
2
) csapódik ki. Csak ón(II) felesleg jelenlétében megy tovább a reakció fém higanyig.
Cseppentsünk szűrőpapírra egymás után egy csepp ón(II)-oldatot, egy csepp vizsgálandó oldatot, majd
egy csepp anilint. A vizsgálandó oldat higanytartalmától függően szürke vagy fekete gyűrű, illetve folt
képződik.
A bizmutnál leírtak szerint ez a reakció, ezüst-nitrát jelenlétében higany-nyomok kimutatására
is alkalmas, mivel az ón(II) csak higany(II) jelenlétében redukálja az ezüstionokat.
A szűrőpapírra cseppentett ón(II)-klorid foltra cseppentsünk egy csepp ezüst-nitrátot, fehér
ezüst-klorid folt képződik. Tegyünk erre a foltra egy cseppet a vizsgálandó oldatunkból. Intenzív
feketedés Hg
2+
-ionok jelenlétére utal.


Reakció mangán(II)ionokkal

A higany(II)ionokat az ón(II)-nél gyengébb redukálószerek is képesek fém higannyá
redukálni.
Egy csepp tömény mangán-nitrát oldatot cseppentsünk szűrőpapírra, a foltra cseppentsünk egy
csepp higany(II)-tartalmú oldatot és végül nedvesítsük meg a foltot nátrium-hidroxid oldattal. A
szűrőpapíron gyorsan fekete folt képződik, mivel a reakcióban fém higany és barna mangán-dioxid
keletkezik. (A mangán(II) oxigén jelenlétében, lúgos közegben higany jelenléte nélkül is lassan
mangán(IV)-gyé oxidálódik, de ez a folyamat nagyon lassú.) Ha biztosak akarunk lenni a reakció
eredményében, akkor a fekete foltra cseppentsünk egy csepp savat, majd egy csepp hidrogén-
peroxidot. Savas közegben a mangán(IV) oxidálja a peroxidot, és színtelen mangán(II)ionok
keletkeznek, míg a fém higany változatlanul fekete foltként jelentkezik a szűrőpapíron.


Reakció nátrium-szulfiddal

Higany(II)-vegyületek oldata nátrium-szulfid oldattal fekete higany-szulfid csapadékot ad.


Reakció kálium-jodiddal

Kálium-jodid oldattal a higany(II)ionok vörös HgI
2
csapadékot adnak, ami a reagens
feleslegében színtelen komplex képződése közben oldódik.

HgCl
2
+ 2 KI = HgJ
2
+ 2 KCl

HgI
2
+ 2 KI = K
2
[HgI
4
]

Helyezzünk szűrőpapírra egy csepp kálium-jodid oldatot, majd a képződő folt közepébe helyezzük a
higany-tartalmú oldatot tartalmazó kapillárist. Rövid idő múlva vörös gyűrű vagy folt képződik, ami
ammónia vagy nátrium-tioszulfát hatására eltűnik. A reakció alkalmas a higany(II)ionok más ionok
jelenlétében történő kimutatására. Csak a nagyobb mennyiségben jelenlévő bizmut(III)-, vas(II)-,
illetve réz(II)ionok zavarják a kimutatást.
277
A zavaró ionok jelenlétében az alábbiak szerint járunk el.
Helyezzünk szűrőpapírra egy csepp kálium-jodid oldatot, majd a nedves folthoz érintsük
hozzá a vizsgálandó oldatot tartalmazó kapillárist és várjunk egy kis ideig. Eleinte kis barna foltocska
figyelhető meg, mely lassan gyűrűvé alakul át. Ahogy lassú ütemben folyik ki a kapillárisból a
vizsgálandó oldat, a gyűrű lassan szélesedik, és három részre tagozódik: a belső keskeny gyűrű
vöröses színű (higany-jodid), a középső, szélesebb gyűrű acélszürke (bizmut-jodid), míg a külső barna
színű (jód). A jód a kálium-jodidból keletkezik a vas(II)-, illetve réz(II)ionok hatására.


Reakció kálium-kromáttal

Kálium-kromát hatására higany(II)ionokból vöröses színű higany(II)-kromát csapadék
képződik, ami ecetsavban is könnyen oldódik (megkülönböztetés az ezüstionoktól).


Kimutatás rézlemezen

Ha egy csepp higany(II)-t tartalmazó oldatot rézlemezre cseppentünk, majd óvatosan,
melegítéssel, vegyifülke alatt beszárítjuk a vizes cseppet, a visszamaradt száraz folt szűrőpapírral
fényesre dörzsölhető. A fénylően csillogó fém-higany folt melegítésre eltűnik.


Reakció alkáli-hidroxidokkal

Szűrőpapírra cseppentett higany-tartalmú foltra egy csepp nátrium-hidroxidot cseppentve
sárga csapadék keletkezik. A sárga folt közepére nátrium-szulfidot tartalmazó kapillárist helyezünk, az
a higany-szulfid kiválása következtében megfeketedik, majd ahogy a nátrium-szulfid feleslegbe kerül,
lassan elszíntelenedik.


Reakció ammóniával

Ammónia hatására higany(II)ionokat tartalmazó oldatból fehér higany-amido-só válik le. A
csapadék ammónium-sókban oldódik. A reakciót óraüvegen hajtjuk végre. A levált fehér csapadékhoz
cseppentsünk – melegítés közben – telített ammónium-klorid oldatot. A csapadéknak oldódnia kell.


6.1.1.6. A higany(I)ion reakciói és kimutatása

Reakció ammónia

Ammónia a higany(I)-sók oldatából fehér higany(II)-amido-csapadékokat választ le, miközben
fekete fém higany is leválik.
Szűrőpapírra cseppentünk egy csepp higany(I)-vegyületet tartalmazó oldatot, majd a papírt
ammónia-gőzökbe helyezzük (pl. kinyitott, tömény ammóniát tartalmazó üveg szája fölé). Fekete folt
jelentkezik a papíron, a fém higany kiválása miatt, ez a folt brómos vízzel elszínteleníthető.

Hg + Br
2
= HgBr
2




Reakció tiokarbamiddal

A tiokarbamid igen jellemző reakciót mutat higany(I)ionokkal. A reakcióban fém higany és
higany(II)-szulfid is keletkezik, a szűrőpapíron, semleges vagy gyengén savas oldatok esetén is fekete
278
foltot kapunk. A higany(II)ion ugyanilyen körülmények között csak gyengén színezett sötét foltot ad,
ami egy csepp lúgos oldat hatására intenzívebbé válik. (A két higanyion reakciója tiokarbamiddal csak
szűrőpapíron megy így végbe, kémcsőreakcióban nem így mennek végbe a reakciók.)

CS(NH
2
)
2
+ H
2
O = CO(NH
2
)
2
+ H
2
S

H
2
S + Hg
2
2+
= Hg + HgS + 2 H
+


Az ezüst(I)-, réz(II)- és higany(II)ionok lúgos közegben, a szulfidcsapadékok leválása miatt
hasonlóképpen fekete foltot adnak.


Reakció nátrium-nitrittel

Ebben a reakcióban is – mint a higany(I)ion legtöbb reakciójában – diszproporcionálódás
megy végbe. A reakció nagyon érzékeny, 0,001 mg Hg
2
2+
mutatható ki 0,001 cm
3
térfogatú cseppben,
ez a mennyiség erősen színezett kationok esetében is kimutatható. A kationok többsége nem zavarja a
reakciót.

Hg
2
(NO
3
)
2
+ 2 NaNO
2
= Hg + Hg(NO
2
)
2
+ 2 NaNO
3


Helyezzünk szűrőpapírra egy csepp telített nátrium-nitrit oldatot. Amint az oldat beszívódott, a nedves
folt közepébe tegyünk egy cseppet a vizsgálandó oldatból, majd erre ismételten egy csepp nátrium-
nitrit oldatot tegyünk. A koncentrációtól függően intenzíven színezett, feketés vagy barnás foltot
kapunk.
Nagyobb mennyiségű salétromsav zavarja a reakciót, ezért nátronlúggal az oldat enyhe
zavarosodásáig semlegesíteni kell az oldatot.
A reakció érzékenysége fokozható. Cseppentsünk egy csepp sósavat vagy kénsavat a
szűrőpapírra, majd többszöri hozzáérintéssel adjunk hozzá kb. 0,01 cm
3
vizsgálandó oldatot. A
képződött Hg
2
Cl
2
vagy Hg
2
SO
4
csapadékra helyezzünk egy csepp nátrium-nitrit oldatot. (Ha
ezüstionok vannak jelen, akkor kénsavat, ha ólomionok, akkor sósavat alkalmazzunk, mivel fordított
esetben a higany(I)-szulfáttal együtt az ólom-szulfát, illetve a higany(I)-kloriddal együtt az ezüst-
klorid is leválik, és ez rontja a reakció érzékenységét.)
Ha oldatunkban az összes kation jelen van, az alábbi módszert kell alkalmazzuk.
Válasszuk le a szűrőpapírra a higany(I)-kloridot sósavval és mossuk ki a többi kationt a
csapadékból ugyancsak sósavval. Ha a csapadékot ammóniával megnedvesítjük, fekete folt
keletkezik, ami brómos vízzel elszínteleníthető. Ha a csapadékban ólom(II)-, vagy ezüst-klorid is jelen
van, nem zavarják a kimutatási reakciót.
Hogy ugyanebben a csapadékban az ezüstiont is kimutathassuk, a brómmal elszíntelenített
foltot nedvesítsük meg ón(II)-klorid oldattal, majd ammóniával. A jelentkező fekete folt ezüstion
jelenlétét jelzi.


6.1.1.7. A kadmium(II)ion reakciói és kimutatása

Reakció alkáli-hidroxidokkal

Alkáli-hidroxidokkal vagy nátrium-peroxiddal a reagens feleslegében oldhatatlan fehér
csapadékot kapunk. Ezt a csapadékot szárazra párolva és izzítva a fehér kadmium-hidroxid fekete,
ecetsavban oldódó kadmium-oxiddá alakul át.

CdCl
2
+ 2 NaOH = Cd(OH)
2
+ 2 NaCl
Cd(OH)
2
= CdO + H
2
O


279
Reakció ammóniával

Híg ammónia kis mennyiségben fehér kadmium-hidroxid csapadékot választ le, ami a reagens
feleslegében oldódik.


Reakció nátrium-szulfiddal

Nátrium-szulfiddal a kadmium-sók oldatából sárga színű kadmium-szulfid válik le. A
csapadék nem oldódik a reagens feleslegében, illetve kálium-cianidban, de 1 M, vagy annál
töményebb sósavban forralás közben oldódik


Reakció kálium-cianiddal

A kálium-cianid fehér színű cianid-csapadékot választ le, ami könnyen oldódik a reagens
feleslegében.

CdCl
2
+ 2 KCN = Cd(CN)
2
+ 2 KCl

Cd(CN)
2
+ 2 KCN = K
2
[Cd(CN)
4
]

A képződő komplex nem túl stabil, nátrium-szulfid hatására kadmium-szulfid képződése közben
elbomlik. Ez a reakció teszi lehetővé a kadmium kimutatását réz(II), kobalt(II) és nikkel(II)
jelenlétében, melyek cianid-komplexei nem bomlanak el nátrium-szulfid hatására.


Reakció kálium-[tetrajodo-bizmutát(III)]-mal

A kadmiumionok kálium-[tetrajodo-bizmutát(III)]-mal CdBiJ
5
összetételű vegyületet
képeznek, melynek színe hasonlít az elemi jódéhoz. A csapadék oldhatatlan a kálium-jodid
feleslegében.
Tegyünk szűrőpapírra egy csepp kálium-[tetrajodo-bizmutát(III)] oldatot, majd egy cseppet a
kadmium-tartalmú oldatból. Fekete színű foltot kapunk, mely NaHCO
3
jelenlétében kálium-jodid vagy
nátrium-tioszulfát hatására eltűnik.


6.1.2. A kationok II. osztálya

6.1.2.1. Az ón(II)ion reakciói és kimutatása

Reakció higany(II) kloriddal

Ha az ón(II)-klorid oldat egy cseppjéhez egy csepp higany(II)-klorid oldatot cseppentünk,
akkor fehér higany(I)-klorid csapadék (kalomel) válik le.

SnCl
2
+ 2 HgCl
2
= SnCl
4
+ Hg
2
Cl
2


Ha az ón(II)-klorid feleslegben van jelen, akkor a higany(II)ion fém higannyá redukálódik

SnCl
2
+ HgCl
2
= SnCl
4
+ Hg
Bázis jelenlétében már kevés ón(II)-klorid is fémmé redukálhatja a higany(II)iont. (A reakció gyenge
bázisok – anilin, ammónia - jelenlétében is végbemehet. Ez különbözteti meg az ón(II) reakcióját az
antimmon(III)-tól.)
280
Helyezzünk szűrőpapírra egy csepp higany(II)-klorid oldatot, majd egy csepp vizsgálandó
oldatot és végül egy csepp anilint. Ón(II)ionok jelenlétében fekete folt keletkezik.
A reakció igen érzékeny. Valamennyi kation jelenlétében kimutatható az ón(II)ion ezzel a
reakcióval.


Reakció ammónium-molibdáttal

Cseppentsünk szűrőpapírra egy csepp ón(II)-klorid oldatot, majd egy csepp ammónium-
molibdát oldatot. Kékesfekete folt képződik.
Kis mennyiségű ón(II) esetén zöld folt keletkezik, mivel az ón(II) a molibdátiont csak
molibdén(V)-té redukálja.
Jobban észlelhetővé tehető a reakció, ha rodanidionok jelenlétében végezzük el. A keletkező
molibdén(V)-rodanid (MoO(SCN)
5
2-
, illetve Mo(SCN)
5
) hatására a folt vörös színű lesz.
Egyéb kationok ilyen reakciót nem adnak!


Turnbull-kék képzési reakció

Ha egy csepp vas(III)-kloridot és egy csepp kálium-[hexaciano-ferrát(III)]-ot szűrőpapírra
cseppentünk, barna színű foltot kapunk. Erre a foltra egy csepp ón(II)-t tartalmazó oldatot cseppentve
a folt színe kékre változik. A vas(III)iont az ón(II) vas(II)-vé redukálja, ami a [hexaciano-ferrát(III)]-
ionokkal turnbull-kék csapadékot ad.

2 Fe
3+
+ Sn
2+
= 2 Fe
2+
+ Sn
4+


Fe
2+
+ 2 [Fe(CN)
6
]
3-
= Fe
3
[Fe(CN)
6
]


Reakció szulfidionokkal

Az ón(II)ionok nátrium-szulfiddal világos barna színű szulfid-csapadékot adnak. A csapadék a
reagens feleslegében oldhatatlan.


Reakció kálium-jodidal

Kálium-jodid felesleggel vízben nehezen oldódó, vörös ón(II)-jodid képződik. A csapadék
sósavban könnyen oldódik, színtelen oldatot képez.


Redukció cinkkel

A fém cink savas és lúgos közegben is fémmé redukálja az ón(II)iont. Az ón szivacsos
„massza‖ formájában válik ki.


6.1.2.2. Az ón(IV)ion reakciói és kimutatása

Reakció kálium-jodiddal

Szűrőpapírra helyezzünk egy csepp telített kálium-jodid oldatot, majd egy csepp cézium-
klorid oldatot, majd egy csepp vizsgálandó oldatot. Végül tegyünk rá még egy csepp kálium-jodid
oldatot. Ón(IV)-klorid jelenléte esetén fekete folt képződik.
281
Ezzel a reakcióval megkülönböztethető az Ón(IV) az ón(II)-től, mivel – ón(IV) szennyezést
nem tartalmazó – ón(II)-oldat esetén nem kapunk pozitív reakciót.
Egy csepp töményebb kálium-jodiddal óraüvegen megcseppentve az ón(IV)-klorid oldatot
sárga színű, oldható komplex képződik, ami amilalkoholal kioldható a vizes oldatból. Az amilalkohol
sárgára vagy narancssárgára színeződik.


Reakció nátrium-szulfiddal

Nátrium-szulfiddal az ón(IV)ionok sárga ón(IV)-szulfid csapadékot képeznek. A csapadék
oldódik a reagens feleslegében és erős bázisokban is.


Redukció cinkkel

Erősen sósavas közegben az ón(IV)ion ón(II)-vé redukálható. Nagy mennyiségű sósavat kell
alkalmaznunk, különben a redukció fém ónig megy.
Lúgos közegben (eltérően az ón(II)iontól) a cink nem redukálja az ón(IV)ionokat.


6.1.2.3. Az antimon(III)ion reakciói és kimutatása

Reakció nátrium-szulfiddal

Nátrium-szulfid hatására az antimon(III)-tartalmú oldatból narancssárga szulfidcsapadék válik
le.

2 SbCl
3
+ 3 Na
2
S = Sb
2
S
3
+ 6 NaCl

A csapadék melegítve jól oldódik 20%-os sósavban, de oldódik a reagens feleslegében, erős
bázisokban és ammóniában is.


Reakció ammóniával

Az ammónia ecetsavban oldhatatlan, fehér csapadékot – antimon(III)-hidroxidot – választ le.


Reakció alkáli-hidroxidokkal

Alkáli-hidroxidokkal az antimon(III)-klorid oldatból fehér, a reagens feleslegében oldódó
hidroxid-csapadék válik le.
Ha a lúgos oldathoz egy csepp higany(II)-klorid oldatot adunk, fém higanyból álló fekete
csapadék válik le.
Szűrőpapírra egy csepp vizsgálandó oldatot cseppentünk, majd egy csepp higany(II)-klorid
oldatot, végül egy csepp lúgot. Antimon jelenlétében fekete folt képződik. (Ha erős bázis helyett
ammóniát használunk, fekete folt helyett barna képződik, ha még gyengébb bázist – pl. anilint –
használunk, nem kapunk látható reakciót. Ez megkülönbözteti az antimont az ón(II) hasonló
reakciójától.)


Reakció magnéziummal

Ha az óraüvegre cseppentett antimon(III)-klorid oldathoz két darabka fém magnéziumot
adunk, akkor fekete pelyhekbe fém antimon válik le az oldatból, miközben hidrogén és SbH
3
gáz
282
fejlődik. Ez utóbbi kimutatható, ha egy kör alakú szűrőpapírt megnedvesítünk körben, a szélén ezüst-
nitrát oldattal, majd erre ráhelyezünk egy porcelán tálkát, amibe beletesszük a vizsgálandó oldatot és
két-három darabka fém magnéziumot. Majd az egészet lefedjük egy leforrasztott szárú tölcsérrel. A
fejlődő SbH
3
gáz nehezebb, mint a levegő, ezért a berendezés aljában terül el, és ott reagál a
szűrőpapír ezüst-nitrát tartalmával. Fekete színű folt keletkezik az alábbi egyenlet alapján:

6 AgNO
3
+ SbH
3
+ 3 H
2
O = 6 Ag + Sb(OH)
3
+ 6 HNO
3


A reakció analóg az elemzéseknél általánosan használt Marsh-, illetve Gutzeit-próbával.


6.1.2.4. Az antimon(V)ion reakciói és kimutatása

Reakció higany(II)-kloriddal

Az antimon(V) – ellentétben az antimon(III)-mal – nem redukálja a higany(II)ionokat.


Reakció kálium-jodiddal

aSzűrőpapírra cseppentsünk egy csepp keményítő oldatot, egy csepp antimon(V)iont tartalmazó
oldatot, majd egy csepp kálium-jodid oldatot. A megjelenő kék folt a reakcióban keletkező jódra utal.
(A reakciót zavarja a vas(III)- és a réz(II)ionok jelenléte.)

SbCl
6
-
+ 2 I
-
= SbCl
4
-
+ I
2
+ 2 Cl
-



Reakció alkáli-hidroxidokkal

Kálium-hidroxiddal, óraüvegen az antimon(V)-klorid sósavas oldatából fehér, a reagens
feleslegében jól oldódó csapadék képződik. Nátrium-hidroxiddal elvégezve a reakciót, a leváló
csapadék a reagens feleslegében látszólag nem oldódik. Mindkét lúg hatására fehér antimon(V)-oxi-
hidroxid keletkezik:

HSbCl
6
+ 6 MOH = SbO(OH)
3
+ 6 MCl + 2 H
2
O

SbO(OH)
3
+ OH
-
+ H
2
O Sb(OH)
6
-
Sb(OH)
6
-
+ Na
+
= NaSb(OH)
6



6.1.2.5. Az arzén(III)ion (pontosabban az AsO
3
3-
) reakciói és kimutatása

Az erősen anion-képző arzén(III) vizes oldatokban oxoanion formájában, mint AsO
3
3-
(illetve
HAsO
3
2-
vagy H
2
AsO
3
-
) fordul elő.


Reakció nátrium-szulfiddal

Óraüvegen elvégezve a reakciót sárga színű arzén(III)-szulfid válik le. A csapadék a reagens
feleslegében, alkáli-hidroxidokban, sőt ammóniában vagy ammónium-karbonátban is könnyen,
színtelenül oldódik. Sósavas savanyításra a sárga szulfid-csapadék újra leválik.





283
Reakció ezüst-nitráttal

Egy csepp ezüst-nitrát oldathoz óraüvegen egy csepp arzenit-oldatot cseppentve leválik a
sárga színű ezüst-arzenit. A csapadék salétromsavban vagy ammóniában könnyen oldódik. Ha az
ammóniás oldatot melegítjük redoxireakció megy végbe és leválik a fekete fém-ezüst csapadék. A
reakciót sok más anion zavarja, melyek az ezüstionnal színes csapadékot képeznek.


Reakció ón(II)-kloriddal

Tömény sósavas ón(II)-klorid oldat az arzenit-tartalmú oldatból fekete színű fém arzént
választ le (Bettendorf-próba). A reakciót porcelán lemezen (vagy tálkában) végezzük, ötszörös
mennyiségű ón(II)-oldatot alkalmazva. Enyhén melegíthetjük is az oldatot a gyorsabb eredmény
érdekében.


6.1.2.6. Az arzén(V)ion (pontosabban az AsO
4
3-
) reakciói és kimutatása

Az erősen anion-képző arzén(V) vizes oldatokban oxoanion formájában, mint AsO
4
3-
(illetve
HAsO
4
2-
vagy H
2
AsO
4
-
) fordul elő.


Reakció ezüst-nitráttal

Ezüst-nitráttal az arzenátionok barna színű ezüst-arzenát csapadékot képeznek. A reakciót
zavarják az ezüstionnal színes csapadékot adó anionok (pl. a kromát-, vagy [hexaciano-ferrát(III)]-
ionok.
Amennyiben az oldatunk az arzenát mellett [hexaciano-ferrát(III)]-ionokat is tartalmaz, az
alábbiak szerint járunk el. Tegyünk szűrőpapírra egymás után cseppenként ólom-nitrátot, a
vizsgálandó oldatot, ismét ólom-nitrátot, majd ezüst-nitrátot.
Az arzenátból nehezen oldódó ólom-arzenát keletkezik, amely a folt közepén, az ezüst-kromát
színére emlékeztető barnásvörös, majdnem narancssárga folt formájában mutatható ki. A [hexaciano-
ferrát(III)]-ionok ólom-sókkal nem adnak csapadékot, ezért az a folt széle felé mosható, ahol
vas(II)ionokkal turnbull-kék csapadék formájában kimutatható.
Az ezüsttel oldhatatlan csapadékot adó ionok jelenléte esetén a reakcióhoz az oldatunkat elő
kell készíteni.
Néhány csepp vizsgálandó oldatot 1-2 csepp salétromsavval megsavanyítunk, majd fölös
mennyiségben ezüst-nitrátot adunk hozzá. Melegítés közben keverjük, majd hagyjuk leülepedni a
csapadékot. Ezután megszűrjük és a szűrletet egy másik óraüvegre helyezzük. Gyengén meglúgosítjuk
és egy cseppet belőle szűrőpapírra cseppentünk. Ezüst-nitrátot a foltra cseppentve barna foltot kapunk.


Reakció magnéziummal

Az antimon(III)-nál leírt módszerrel az ezüst-nitráttal megcseppentett szűrőpapír ugyanúgy
megfeketedik, mint az antimon(III) esetén. A reakcióval az antimon és az arzén, illetve ezek ionjai
nem különböztethetők meg egymástól.

Reakció kálium-jodiddal

Kálium jodiddal, sósavas közegben jódkiválást tapasztalhatunk. Keményítő-oldattal
megcseppentett szűrőpapíron végezve a reakciót kék színű foltot kapunk.



284
6.1.3. A kationok III. osztálya

6.1.3.1. A vas(II)ion reakciói és kimutatása

Reakció kálium-[hexaciano-ferrát(III)]-mal

A kálium-[hexaciano-ferrát(III)] a vas(II)ionnal intenzív kék színű Turnbull-kék csapadékot
képez

3 FeSO
4
+ 2 K
3
[Fe(CN)
6
] = Fe
3
[Fe(CN)
6
]
2
+ 3 K
2
SO
4


A reakciót szűrőpapíron elvégezve jól látható az intenzív kék színű folt.


Reakció α,α’-dipiridillel

Óraüvegen egy csepp vizsgálandó oldathoz 1 csepp 20%-os ammónium-acetát oldatot
cseppentünk, majd egy csepp 0,5%-os alkoholos α,α’-dipiridil oldatot. Az oldat vas(II)ionok
jelenlétében piros színű lesz. A vas(II)ionok a reagenssel stabil, intenzív piros színű komplexet
képeznek. A reakció érzékenysége 0,2 ppm.


Reakció dimetil-glioximmal

A vas(II)ionok dimetil-glioximmal élénkvörös színű, vízben oldódó komplexet képeznek. A
reakciót óraüvegen elvégezve a vas(II)ionokat tartalmazó csepphez egy csepp, ammóniás ammónium-
tartarát oldatot cseppentünk (ez megakadályozza a vas-hidroxidok leválását). Ehhez cseppentünk egy
csepp dimetil-glioxim reagenst. A reakció érzékenysége 0,8 ppm.
A reakciót zavarja a nikkel(II), illetve a réz(II) jelenléte, mivel a nikkel szintén vörös, esetleg
rózsaszínű csapadékot képez a reagenssel, a réz pedig sárgás színű, igen stabil komplexet képez a
dimetil-glioximmal, „elfogyasztja‖ a reagenst. Csak a két említett ion távollétében megbízható és
jellemző a reakció vas(II)ionokra.


Reakció ammónium-szulfiddal

Vas(II)-oldatot szűrőpapírra cseppentünk, majd erre egy csepp ammónium-szulfid oldatot
helyezünk. Fekete színű vas(II)-szulfid válik le.
A vas(II)-szulfid híg sósavban is könnyen oldódik, eltűnik a fekete szín. A fekete foltra egy
csepp 3%-os hidrogén-peroxidot cseppentve a vas(II) vas(III)-má oxidálódik és leválik a vas(III)-
hidroxid csapadék, a folt megbarnul.


Reakció kálium-rodaniddal

Kálium-rodaniddal a vas(II)ionok nem adnak látható reakciót. Szűrőpapíron egy csepp
vizsgálandó oldatra egy csepp kálium-rodanidot csepentünk. Ha nem tapasztalunk változást,
cseppentsünk rá még egy csepp 3%-os hidrogén-peroxidot. Intenzív vöröses-fekete vagy barna szín
megjelenése vas(II)ionokra utal. (Kémcsőben, oldatban elvégezve ezt a reakciót az oldat színe
mélyvörös lesz.)

Fe
2+
+ H
2
O
2
= Fe
3+
+ 2OH
-


Fe
3+
+ nSCN
-
= Fe(SCN)
n
3-n


285

6.1.3.2. A vas(III)ion reakciói és kimutatása

Reakció kálium-[hexaciano-ferrát(II)]-vel

A kálium-[hexaciano-ferrát(II)] a vas(III)ionnal intenzív kék színű Berlini-kék csapadékot
képez

4 FeCl
3
+ 3 K
4
[Fe(CN)
6
] = Fe
4
[Fe(CN)
6
]
3
+ 12 KCl

A reakciót szűrőpapíron elvégezve jól látható az intenzív kék színű folt. A reakció nagyobb
mennyiségű réz(II) jelenlétében nem végezhető el, mivel a réz(II) a reagenssel vörösesbarna,
K
2
Cu[Fe(CN)
6
] csapadékot képez. Ebben az esetben a reakciót az alábbiak szerint végezzük el.
Helyezzünk szűrőpapírra egy csepp ammmónium-kloriddal telített tömény ammóniaoldatot,
majd adjunk hozzá egy csepp vizsgálandó oldatot. A képződő nedves folt közepére helyezzük az
ammónium-kloriddal telített tömény ammóniát tartalmazó kapilláris cső végét, hogy eltávolítsuk a folt
közepéről a rézionokat. Ezt követően cseppentsünk egy csepp sósavval megsavanyított ammónium-
rodanid oldatot. Ha az oldatunk vasat tartalmaz, vörös foltot kapunk, ami egy csepp kálium-
[hexaciano-ferrát(II)] oldattól kék színűvé változik.


Reakció rodanidionokkal

Szűrőpapíron egy csepp vizsgálandó oldatra egy csepp kálium-rodanidot cseppentünk.
Intenzív vöröses-fekete vagy barna szín megjelenése vas(III)ionokra utal. A reakció nagyon érzékeny.
Ha a rodaniddal színes vegyületet képező ionok is vannak a vizsgálandó oldatunkban, az eljárás a
következő.
Helyezzünk a szűrőpapírra egy csepp telített kálium-, vagy ammónium-rodanid oldatot és
várjuk meg, amíg teljesen beszívódik a papírba a csepp. Ezután a a nedves folt közepébe helyezzük a
vizsgálandó oldatot tartalmazó kapilláris végét és várjunk néhány másodpercig.
Eleinte a folt közepén fehér folt képződik, amely a vörösre színeződött vas(III)-rodanidnak a
folt széle felé való eltolódásakor fokozatosan szélesedik, a vasmentes folt-közép pedig színtelenné
válik. Ha a foltban a rodanidionokkal színes vegyületet képező ionok is jelen vannak, akkor a folt
körül vörös, feketés-vörös, vagy barna színű koncentrikus körök helyezkednek el, de ebben a
színváltozatban mindig fellelhető a vas(III)-rodanidra jellemző színárnyalat.


6.1.3.3. A kobalt(II)ion reakciói és kimutatása

Reakció kálium-rodaniddal

Egy csepp kobalt-só oldatra helyezzünk egy csepp kálium-rodanid oldatot. A reakció
ecetsavas és ammóniás közegben egyaránt pozitív, kék színeződést kapunk. A kialakult komplexek
nem túl stabilak, víz hatására a komplexek elbomlanak, a színeződés eltűnik.

Co
2+
+ n SCN
-
= Co(SCN)
n
2-n


A reakció nagy mennyiségű nikkel esetében nem egyértelmű, a nagy mennyiségű nikkel a rodaniddal
hasonló színű, bár gyengébb kék foltot ad. A vas(III)ionok a vörös színű komplex képzése miatt
szintén zavarják a kimutatási reakciót. Ezt nagyobb mennyiségű fluoriddal meg tudjuk szüntetni,
mivel a vas fluorokomplexe színtelen és igen stabil. Nagyobb mennyiségű fluorid jelenlétében történő
pozitív eredmény – a nikkel kizárása után – egyértelmű, szelektív reakciónak tekinthető.



286
Reakció ammóniával

Ammóniával a kobaltionok kék színű, a reagens feleslegében oldódó csapadékot képeznek.
Először bázisos só keletkezik, ami a reagens feleslegének hatására hidroxiddá alakul át.

CoCl
2
+ 2 NaOH = Co(OH)Cl + NaCl

Co(OH)Cl +NaOH = Co(OH)
2
+ NaCl

Co(OH)Cl + 6 NH
3
= Co(NH
3
)
6
2+
+ OH
-
+ Cl
-


Egy csepp kobalt-sót tartalmazó szűrőpapírt tartsunk ammónia fölé, kék folt keletkezik, ami rövid idő
alatt részben barnásra színeződik. A Co(OH)
2
a levegő oxigénjétől részben Co(III)-má oxidálódik:

4 Co(OH)
2
+ O
2
+ 2 H
2
O = 4 Co(OH)
3


A képződő Co(III) oxidálószer, ezért az ammóniás foltra cseppentett benzidin foltja gyengén kékre
színeződik. Ha azonban a benzidin hozzáadása előtt a foltra egy csepp ammónium-klorid oldatot
cseppentünk, a hozzáadott benzidin már nem színeződik meg. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy
az ammónium-kloriddal a Co(NH
3
)
6
3+
formájában stabilizálódik, így már nem oxidál.


Reakció ezüst-nitráttal

Két darab szűrőpapírra tegyünk 1-1 csepp ezüst-nitrát oldatot, majd mindkettőt nedvesítsük
meg azonos mennyiségű nátrium-hidroxiddal. Két azonos sötétbarna foltot kapunk. Ezután az egyiket
cseppentsük meg egy csepp kobalt(II)-nitrát oldattal. Ez a folt a másiknál (a vakpróbánál) sötétebbre
színeződik. Ha most mindkét foltra tömény ammónia-oldatot cseppentünk, akkor a kobalt(II)iont nem
tartalmazó (vakpróba) folt színe majdnem teljesen eltűnik, csak a szélein marad kevés színeződés. A
kobaltot tartalmazó folt fekete marad.
Ez annak következménye, hogy az ezüstion a kobalt(II)iont fekete kobalt(III)-hidroxiddá
oxidálja, míg belőle ugyancsak fekete színű fém ezüst képződik.

AgNO
3
+ Co(NO
3
)
2
+ 3 NaOH = Ag + Co(OH)
3
+ 3 NaNO
3

A reakciót nem zavarják a mangán(II)ionok, amelyekkel elvégezve ugyanígy a reakciót, nemleges
eredményhez jutunk.
Ez a reakció kémcsőben elvégezve is igen jól használható. Ebben az esetben a nátrium-
hidroxidot feleslegben kell alkalmazni. Ekkor viszont a mangán(II)ionok reakciója hasonló lesz a
kobalt(II)ionok reakciójához, így kémcsőben végezve a reakciót az csak mangán(II)ionok távollétében
lesz a kobalt(II)ionokra nézve megbízható kimutatási reakció.


Reakció α-nitrozo-β-naftollal

Az α-nitrozo-β-naftol kobaltionokkal bíborvörös színű csapadékot ad. A reagens rendkívül
érzékeny, már kobalt nyomok kimutatására is alkalmas. Vas(II)- és réz(II)ionok jelenlétében a reakció
nem alkalmazható, mert mindkettő színes vegyületet képez a reagenssel, így a kobalt-csapadék színét
megsötétítik.
Óraüvegen, semleges, vagy közel semleges (nátrium-acetáttal pufferelt) oldatban a kobalt(II)-t
először kobalt(III)-má oxidálja a reagens, majd lassan vörös színű, pelyhes csapadék válik le.
Reagensként az α-nitrozo-β-naftol 0,5%-os tömény alkoholos oldatát használjuk. A reakció
érzékenysége 1 ppm.


287
6.1.3.4. A nikkel(II)ion reakciói és kimutatása

Reakció dimetil-glioximmal

A dimetil-glioximos reakció a nikkel legérzékenyebb kimutatási reakciója. Helyezzünk egy
csepp nikkel-sót szűrőpapírra, majd cseppentsük meg egy csepp dimetil-glioxim reagenssel. Vörös
vagy rózsaszímű folt képződik, ami ammónia gáz hatására intenzívebbé válik.
A reakciót több kation jelenléte is zavarhatja. A vas(III)ionok az ammónia hatására
rozsdabarna színű vas(III)-hidroxid csapadékot képeznek, míg a réz(II)ionok a reagenssel rózsaszínű,
esetleg barnás színeződést, illetve ammóniával intenzív kék színű komplexet adnak. Ha azonban a
reakciót ammónium-foszfáttal átitatott szűrőpapíron végezzük, akkor vas-foszfát és réz-foszfát
formájában a zavaró ionok leválnak (ezek a vegyületek fehér színűek, így a kimutatást nem zavarják).
Ammóniával és dimetil-glioximmal a levált foszfátvegyületek nem reagálnak, így a szűrőpapíron jól
látható a képződött nikkel-komplex rózsaszínű foltja.
Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy a vas(II)ionok a reagenssel vízben jól
oldódó vörös színű vegyületet képeznek!
Ha vas mellett a vizsgálandó oldatunk krómot és alumíniumot is tartalmaz, akkor az oldathoz
adjunk először ammónium-kloriddal telített ammónia oldatot. A vas, a króm és az alumínium
hidroxid-csapadék formájában leválik. Az oldatot szűrjük meg és pároljuk be kisebb térfogatra. Ezt az
oldatot használjuk ezután a nikkel dimetil-glioximos kimutatására.
Nagyobb mennyiségű réz jelenlétében a szűrőpapírra cseppentett oldat foltjának közepére
helyezzünk egy csepp nátrium-szulfid oldatot. A képződő fekete folt közepébe tegyünk egy csepp
sósavat. A réz szulfid gyakorlatilag oldhatatlan a sósavban, a nikkel-szulfidból azonban elegendő
mennyiség oldódik, ami a folt széle felé áramlik a folyadékkal. Ezután a foltot enyhén melegítsük,
hogy a képződött kénhidrogént eltávolítsuk, majd helyezzünk a folt közepébe egy csepp dimetil-
glioxim reagenst és tartsuk a szűrőpapírt ammónia fölé. A fekete folt szélén rózsaszínű vagy vörös
gyűrű jelentkezik, ha az oldatunk nikkelt is tartalmazott.


Reakció ammóniával

Ammóniával a nikkel a reagens feleslegében kék színnel könnyen oldódó, zöld színű
csapadékot ad.

NiCl
2
+ 2 OH
-
= Ni(OH)
2
+ 2 Cl
-


Ni(OH)
2
+ 6 NH
3
= Ni(NH
3
)
6

2+
+ 2 OH
-



Reakció nátrium-hidroxiddal

Nátrium-hidroxiddal a nikkel, zöld színű hidroxid-csapadékot ad. A nikkel-hidroxid sem a
levegő oxigénje, sem hidrogén-peroxid hatására nem oxidálódik, hipoklorit-ionokkal viszont fekete
színű nikkel(III)-hidroxiddá oxidálható.
Szűrőpapírra cseppentett nikkel-klorid oldathoz egy csepp nátrium-hidroxidot cseppentve zöld
színű hidroxid csapadék válik le. A foltra egy csepp nátrium-hipokloritot cseppentve a folt
megfeketedik.

6.1.3.5. A mangán(II)ion reakciói és kimutatása


Reakció ammóniával

Ammóniával a mangán-sók oldatából fehér színű mangán(II)-hidroxid válik le. A hidroxid-
csapadék lassan, a levegő oxigénjének hatására is oxidálódik, barna színű, hidratált mangán-dioxid
288
képződése miatt a csapadék színe lassan megbarnul. Hidrogén-peroxid hatására az oxidáció
pillanatszerűen zajlik le.
Szűrőpapírra cseppentett mangán(II)-só foltjára cseppentsünk egy csepp ammónia oldatot,
majd erre egy csepp 3%-os hidrogén-peroxid oldatot. A barnás-fekete folt mangán jelenlétére utal.


Reakció ezüst-nitráttal

A mangán(II)-hidroxid ezüstionokkal is oxidálható, ammóniás közegben, miközben fém ezüst
válik ki. A leváló ezüst fekete színű, míg a képződő hidratált mangán-dioxid sötétbarna.
Cseppentsünk egy csepp mangán-sót tartalmazó oldatot szűrőpapírra, majd egy csepp
ammóniás ezüst-nitrát oldatot. (Ezt úgy állítjuk elő, hogy az ezüst-nitrát oldatba annyi ammóniát
adunk, amíg a képződő fehér csapadék teljesen fel nem oldódik, majd még egyszer ugyanennyi
ammóniát adunk az oldathoz.) A fém ezüst leválása miatt intenzív fekete foltot kapunk.
A reakció rendkívül érzékeny, melegítés még tovább fokozza a reakció érzékenységét. Mivel
ilyen körülmények között a szűrőpapír maga is képes redukálni az ezüstöt, ezért vakpróbát is kell
végeznünk. A szűrőpapíron a vizsgálandó folt mellé cseppentsünk egy csepp ammóniás ezüst-nitrát
oldatot. A vakpróba foltja a melegítés hatására nem feketedhet meg.
Amennyiben a vizsgálandó oldatunk már eleve tartalmazott ezüstionokat, a feketedés már
akkor jelentkezik, mikor a vizsgálandó oldatunkhoz ammóniát adunk.


Reakció nátrium-szulfiddal

A mangán-sók oldatához nátrium-szulfidot adva rózsaszínű (hússzínű) szulfidcsapadék
képződik. A csapadék már ecetsavban is igen könnyen oldódik.


Reakció ammónium-perszulfáttal

Mikrokémcsőbe tegyünk néhány csepp mangán-nitrát, vagy mangán-szulfát oldatot és néhány
szemcse ammónium-perszulfátot. A kémcső tartalmát melegítsük forrásig. A forralás hatására az oldat
lassan sötétbarna színű lesz. Ehhez egy csepp ezüst-nitrát oldatot cseppentve csapadék válik le,
miközben az oldat színe lilás-vörösre változik (MnO
4
-
ionok képződnek) Sósavas oldat esetén az
oldatot először szilárd nátrium-acetáttal puffereljük, és ezután végezzük el az előzőekben leírt
kimutatási reakciót.


6.1.3.6. A króm(III)ion reakciói és kimutatása

Reakció ammóniával

Az ammónia a króm(III)-sók oldatából zöld színű króm(III)-hidroxid csapadékot választ le,
ami a reagens feleslegében alig, tömény ammóniában jobban, vöröses-ibolya színnel oldódik.

CrCl
3
+ 3 NH
3
+ 3 H
2
O = Cr(OH)
3
+ 3 NH
4
Cl

Cr(OH)
3
+ 6 NH
3
= Cr(NH
3
)
6
3+
+ 3 OH
-



Reakció alkáli-hidroxidokkal

Alkáli-hidroxidok hatására szintén a zöld színű króm(III)-hidroxid csapadék válik le, ami a
reagens feleslegében sárgás-zöld színnel oldódik.

289
CrCl
3
+ 3 NaOH = Cr(OH)
3
+ 3 NaCl

Cr(OH)
3
+ NaOH = Cr(OH)
4
-
+ Na
+



Reakció nátrium-szulfiddal

A nátrium-szulfid – az ammóniához hasonlóan – szintén zöld króm(III)-hidroxidot választ le a
króm(III)-vegyületek oldataiból. A leváló csapadék a reagens telített oldatában hidroxokomplex
képződése közben oldódik, mivel a nátrium-szulfid erősen lúgosan hidrolizál.


Reakció peroxidokkal

Lúgos közegben nátrium-, vagy hidrogén-peroxiddal a króm(III)ionok könnyen kromáttá
oxidálhatók. A kromátion ezután ezüst-, vagy ólomionokkal könnyen kimutatható, az oldatunkat
viszont ecetsavval át kell savanyítani. Lúgos közegben nem válik le az ezüst-kromát, mivel az ezüst-
nitrátból azonnal fekete színű ezüst oxidként keletkezik. Amennyiben kis mennyiségű volt a króm az
oldatunkban, úgy az ezüst részben rosszul oldódó fehér ezüst-acetátként válik le és emellett az ezüst-
kromát gyenge sárga, vagy rózsaszín foltként jelentkezik. Ezért érdemes a kromát oxidáló-képességét
kihasználva inkább benzidinnel kimutatni.
A benzidint a nátrium-, illetve hidrogén-peroxid nem oxidálja, nem jelentkezik a kék
színeződés.
Cseppentsünk egy hosszú szűrőpapírcsíkra egymás közelében egy–egy csepp különböző
sóoldatot, majd mindegyikhez adjunk egy csepp nátrium-peroxid oldatot és benzidin oldatot.
A króm(III)-, kobalt(II)-, mangán(II)-, ólom(II)- és ezüst(I)ionokat tartalmazó foltok gyorsan
és erősen kékre színeződnek.
A vas(III)-, nikkel(II)- és bizmut(III)ionokat tartalmazó foltok lassan és gyengén színeződnek
kékre.
A higany(II)-, alumínium(III)-, cink(II)- és kadmium(II)ionokat tartalmazó foltok nem
színeződnek el.
A króm(III)ion a nátrium-peroxiddal vízben jól oldódó vegyületet képez, viszont a többi
kationnal vízben nem oldódó csapadékok képződnek. A kromát-vegyület jó oldhatóságát
kihasználhatjuk a króm(III)ion más ionok jelenlétében történő kimutatása során.
Porcelán lemezre tegyünk egy csepp vizsgálandó oldatot, adjunk hozzá feleslegben nátrium-
peroxidot, keverjük össze, és óvatosan melegítsük. A csapadékos oldatot kapilláris segítségével
szívjuk fel, és úgy engedjük le szűrőpapírra, óvatosan, hogy a csapadék a kapilláris hegyének a
szűrőpapírral való érintkezésének helyén maradjon. A szűrlet lassan szétterjed, a csapadék körül
színtelen foltot ad. Ha a nedves folt szélét benzidinnel megcseppentjük, kék vagy zöld gyűrű
képződik, melyet színtelen zóna választ el a csapadék foltjától. A színtelen zónában az oldódó
kromát-sók vannak (pl. alkáli-kromátok)
Ha a csapadék-foltra cseppentünk benzidint, akkor szintén kék színeződést kapunk, mert a
foltban található ólom(IV)-oxid, mangán(IV)-oxid, stb. oxidálják a benzidint.
A reakció igen érzékeny és viszonylag könnyen kivitelezhető.


Reakció ezüst-nitráttal

Óraüvegre cseppentsünk egy csepp króm(III)-só oldatot, majd annyi nátrium-hidroxidot, hogy
a leváló zöld csapadék éppen feloldódjon. Ezt követően cseppentsünk az oldathoz egy csepp tömény
ezüst-nitrát oldatot. Összekeverés után – esetleg kissé melegítve az oldatot – fekete csapadék válik le,
melynek ülepedése után jól látszik, hogy az oldat megsárgult.

Cr(NO
3
)
3
+ 8 NaOH + 3 AgNO
3
= Na
2
CrO
4
+ 3 Ag + 6 NaNO
3
+ 4 H
2
O

290
Az óraüvegről kapilláris segítségével szívjuk fel a csapadékos oldatot és cseppentsük szűrőpapírra. A
csapadék középen marad és az oldat foltot képezve szétterjed a folt körül. Ha a folt körüli zónát
megcseppentjük benzidin oldattal, kék színű gyűrű keletkezik.


Reakció higany(II)ionokkal

Az ezüst-nitrátos reakcióhoz hasonlóan végezzük el ezt a reakciót is. Porcelán lemezen a
króm(III)-oldathoz fölös mennyiségben nátrium-hidroxidot adunk, majd egy csepp higany(II)-nitrát
oldatot cseppentünk hozzá. Forrásig melegítjük az oldatot. Fekete csapadék válik ki. Lehűlés után az
oldatot kapillárissal szűrőpapír visszük át. A nedves foltot benzidinnel megcseppentve kék színeződést
kapunk.

2 CrCl
3
+ 3 Hg(NO
3
)
2
+ 16 NaOH = 2 Na
2
CrO
4
+ 3 Hg + 6 NaCl + 6 NaNO
3
+ 8 H
2
O

Az ezüst és a higany(II)ion ezzel a reakcióval megkülönböztethető, hiszen

a) Ha a vizsgálandó oldathoz hidegen, óraüvegen fölös mennyiségű nátrium-hidroxidot adunk,
jól felkeverjük, fekete csapadékot kapunk és az oldatból kromátiont tudunk kimutatni, akkor az
oldatunk króm(III)ionok mellett ezüstionokat tartalmazott,

b) Ha a vizsgálandó oldathoz hidegen óraüvegen fölös mennyiségű nátrium-hidroxidot adunk, jól
felkeverjük, és nem kapunk fekete csapadékot, de az oldatot felforralva megjelenik a fekete csapadék
és az oldatból kromátiont tudunk kimutatni, akkor az oldatunk króm(III)ionok mellett
higany(II)ionokat tartalmazott.


6.1.3.7. Az alumínium(III)ion reakciói és kimutatása

Reakció fluoridionokkal

A fluoridionok az alumíniummal igen stabil komplexet képeznek:

Al
3+
+ 6 F
-
AlF
6
3-


A hat fluoridot tartalmazó komplex természetesen lépcsőzetesen képződik. Az egyes komplex-lépcsők
képződési állandói: lgβ
1
=6,13; lgβ
2
=11,15; lgβ
3
=15,00; lgβ
4
=17,74; lgβ
5
=19,37, lgβ
6
=19,84.
Szűrőpapírra cseppentsünk egy cseppet a vizsgálandó oldatból, majd a nedves foltot ammónia
gázba tartsuk, míg a folt telítődik. Ezután szellőztessük ki a foltot, hogy az ammónia szagát egyáltalán
ne lehessen már érezni. A még nedves folt mellé cseppentsünk egy csepp fenolftalein-oldatot, oly
módon, hogy a két folt ne érjen össze, de széleik egymástól kb. 1-3 mm-re legyenek. A két folt közé
tegyünk két-három kristályka nátrium-fluoridot s cseppentsük meg egy csepp vízzel. A foltok
találkozásánál élénkvörös, el nem tűnő színű folt jelzi az alumínium jelenlétét.
A kimutatás során a vizsgálandó oldat cseppjében lévő alumínium és a folt víztartalmába
beoldódó ammónia reakciójában alumínium-hidroxid csapadék keletkezik, ami adszorbeálódik a
szűrőpapír rostjaira. A tömény nátrium-fluorid oldat hatására az alumínium-hidroxid alumínium-
fluorokomplexé alakul át, miközben hidroxidionok válnak szabaddá. A fenolftalein a lúgosra változó
pH-t jelzi vörös színnel.

Al
3+
+ 3 OH
-
= Al(OH)
3


Al(OH)
3
+ 6 F
-
AlF
6
3-
+ 3 OH
-


291
A reakció szelektív. Amennyiben az oldatunk alumíniumot nem tartalmaz, de cink vagy magnézium
van az oldatunkban, a reakció során megjelenő, majd igen hamar eltűnő piros színeződést
tapasztalhatunk. A reakció nem egyértelmű és nem alkalmas a cink vagy a magnézium azonosítására.


Reakció morin reagenssel

A morin 1%-os metil-alkoholos oldata savas közegben zöldesen fluoreszkáló komplexet képez
alumíniumionokkal.
A szűrőpapírra cseppentsünk egy csepp morin reagenst, majd szárítsuk meg a foltot. Erre a
száraz foltra cseppentsünk egy csepp, gyengén savas alumínium-tartalmú oldatot, majd ismét szárítsuk
meg a foltot. Végül cseppentsük meg a száraz foltot 1 csepp 2 M sósavval. Az alumínium jelenlétét
ultraibolya fényben jelentkező erős, zöld fluoreszcencia jelzi.
A reakció igen érzékeny (0,1 ppm), azonban nem túl szelektív. Hasonló, de gyengébb
fluoreszcenciát mutat a cink, antimon(III), ón(II) és ón(IV), stb. Ezért a reakciót feltétlenül pozitív és
negatív próbával egyidejűleg kell elvégezni.
Szűrőpapír-csíkra három, egymástól jó messze lévő cseppet cseppentsünk a morin reagensből,
majd szárítsuk meg a foltokat, és ceruzával számozzuk meg őket a foltok alatt, a szűrőpapír szélén.
Ezután az első foltra egy csepp desztillált vizet (negatív vakpróba), a második foltra a vizsgált
oldatunkat, a harmadik foltra pedig egy csepp alumínium-tartalmú oldatot cseppentsünk (pozitív
vakpróba). Ezt követően az előzőekben leírtak szerint folytassuk a kimutatást. A reakció végén az UV
lámpa alatt az első folt nem mutathat fluoreszcenciát, a második és harmadik folt pedig közel azonos
mértékű fluoreszcenciát kell mutasson.


Reakció alizarin-S-sel

Az alumíniumionok ammóniás közegben az alizarin szulfonált származékával, az alizarin-S-
sel stabil, ecetsavval nem bontható, vízben rosszul oldódó csapadékot képeznek. A reakció igen
érzékeny, érzékenysége 4 ppm. Problémát jelent a kimutatás során, hogy a reagens indikátor
tulajdonságú, és lúgos színe csaknem megegyezik az alumínium-komplex színével. Másrészt az
alumínium számos esetben szennyezője reagenseinknek, ezért feltétlenül negatív vakpróba
elvégzésével párhuzamosan kell az oldatunk vizsgálatát elvégezni.
Szűrőpapírra cseppentsünk egy csepp alumínium-só oldatot és tartsuk a foltot ammónia gáz
fölé. Ekkor – mint az előzőekben már láttuk – alumínium-hidroxid csapadék keletkezik. Ezzel
párhuzamosan egy másik szűrőpapírra cseppentsünk egy csepp desztillált vizet. És ugyanúgy telítsük a
foltot ammónia gázzal. Cseppentsünk mindkét foltra alizarin-S-t és ismételten tartsuk a foltokat
ammónia fölé. Az alumínium-hidroxid a reagenssel ibolyás-vörös alapon rózsaszín-vörös foltot ad,
míg a vakpróba ibolyás-vörös lesz. Megmelegítve az ammónia elillan, így a vakpróbánk
elszíntelenedik, míg az alumínium-tartalmú folt rózsaszín-vörös színű marad.
Ha ismételten megcseppentjük a reagenssel és ammónia fölé tarjuk a szűrőpapírokat, a
színeződés intenzitása ismételten növekszik. Háromszor meg kell ismételni ezt az eljárást, hogy
biztosak lehessünk az alumínium jelenlétében vagy távollétében.


6.1.3.8. A cink(II)ion reakciói és kimutatása

Reakció alkáli-hidroxidokkal

Óraüvegen elvégezve a reakciót, adjunk egy csepp cink-só oldathoz egy csepp nátrium-
hidroxid oldatot. Fehér színű cink-hidroxid csapadék válik le, ami a reagens feleslegében könnyen
feloldódik

ZnCl
2
+ 2 NaOH = Zn(OH)
2
+ 2 NaCl

292
Zn(OH)
2
+ 2 NaOH 2 Na
+
+ Zn(OH)
4
2-
.

A komplexképzési állandók: lgβ
1
=4,40; lgβ
2
=11,30; lgβ
3
=13,10; lgβ
4
=14,70.


Reakció ammóniávall

Ammónia hatására először fehér színű cink-hidroxid válik le, amely a reagens feleslegében
oldódik

Zn(OH)
2
+ 4 NH
3
2 OH
-
+ Zn(NH
3
)
4
2+
.

A komplexképzési állandók: lgβ
1
=2,18; lgβ
2
=4,43; lgβ
3
=6,74; lgβ
4
=8,70.


Reakció nátrium-szulfiddal

Nátrium-szulfiddal a reagens feleslegében oldhatatlan fehér színű csapadékot kapunk

ZnCl
2
+ Na
2
S = ZnS + 2 NaCl.

A reakció kénhidrogénnel csak nátrium-acetáttal pufferelt közegben megy, mivel a

H
2
S + ZnCl
2
= ZnS + 2 HCl

Reakcióegyenlet alapján a folyamat savtermelő. Az alkalmazott puffer jelzi, hogy a cink-szulfid
ecetsavban oldhatatlan. A reakció óraüvegen elvégezhető, a cink-klorid oldat egy cseppjéhez adjunk
egy kristályka nátrium-acetátot, majd annak feloldódása után egy csepp telített kén-hidrogénes vizet.
A levált fehér csapadék egy csepp ecetsav hozzáadására nem, de egy csepp sósavtól feloldódik.


Reakció kálium-cianiddal

Óraüvegen egy csepp cink-klorid oldathoz adjunk egy-két csepp ammónia-oldatot, fehér cink-
hidroxid csapadék válik le. A gyengén ammóniás oldathoz egy csepp kálium-cianid oldatot cseppentve
a csapadék komplex-képzés közben feloldódik

Zn(OH)
2
+ 4 KCN 4 K
+
+ Zn(CN)
4
2-
+ 2 Cl
-
.

A komplexek stabilitási állandói: lgβ
3
=17,0; lgβ
4
=19,0.


Reakció ditizonnal

Ditizonnal a cink érzékenyen, de nem túl szelektíven mutatható ki, a reakció érzékenysége 3
ppm. A szelektivitás fokozható, ha a reakciót tömény tioszulfátos, jodidot is tartalmazó, közel
semleges oldatban végezzük el.
Mikrokémcsőben, egy-két csepp oldathoz azonos mennyiségű 20%-os nátrium-tioszulfátot és
azonos mennyiségű 20%-os ammónium-acetát oldatot adunk, majd összerázzuk 1-2 csepp 0,001%-os
szén-tetrakloridos ditizon oldattal. A cink-ditizonát komplex színe bíborvörös. Ha ezt követően 1
csepp nátrium-hidroxid oldatot cseppentünk a kémcsőbe, a vizes fázis is megpirosodik.




293
6.1.4. A kationok IV. osztálya

6.1.4.1. A kalcium(II)ion reakciói és kimutatása

Reakció ammónium-karbonáttal

Az ammónium-karbonát kalciumionokkal vízben nehezen oldódó csapadékot ad, ami azonban
elég jól oldódik ammónium-sók hozzáadására. Ammónium-klorid telített oldata könnyen és teljesen
oldja a leválasztott kalcium-karbonátot. Ammónium-sók jelenlétében feleslegben kell alkalmazni az
ammónium-karbonátot, a biztos leválasztás érdekében.


Reakció kálium-[hexaciano-ferrát(II)]-vel

Pároljunk be óraüvegen egy csepp telített telített kalcium-klorid, vagy kalcium-nitrát oldatot,
adjunk a száraz maradékhoz 10 csepp telített kálium-[hexaciano-ferrát(II)] oldatot és újból pároljuk
szárazra. A száraz maradék nem oldódik vízben és tőle a víz tejszerűen megzavarosodik.

CaCl
2
+ K
4
[Fe(CN)
6
] = K
2
Ca[Fe(CN)
6
] + 2 KCl

A reakció alkalmas a kalciumionoknak bárium- és stronciumionok melletti kimutatására. A
magnéziumion hasonló reakciót ad, így magnézium jelenlétében a reakció nem alkalmazható.


Reakció ammónium-oxaláttal

Az ammónium-oxalát a kalcium-sók oldatából semleges vagy ammóniás oldatban fehér színű
kristályos csapadékot választ le.

CaCl
2
+ (NH
4
)
2
C
2
O
4
= CaC
2
O
4
+ 2 NH
4
Cl

A kalcium-oxalát fehér színű csapadék, ezért a szűrőpapíron nehezen észlelhető. Megfelelő reakciót
alkalmazva azonban átalakítható más, színes vegyületté, ami az észlelhetőséget jelentősen
meggkönnyiti.
Az ólom-oxalát a kalcium-oxalátnál jóval oldhatatlanabb csapadék, így kalcium-oxalát
csapadékra ólomionokat tartalmazó oldatot cseppentve a kalcium-oxalát feloldódik, míg eközben
ólom-oxalát válik le.

CaC
2
O
4
+ Pb
2+
PbC
2
O
4
+ Ca
2+


A reakció egyensúlyi állandója egyenlő a kalcium-oxalát és az ólom-oxalát oldhatósági szorzatának
hányadosával:

700
10 7 , 2
10 8 , 1
11
9
=
·
·
=
÷
÷
K .

Az adatokból kitűnik, hogy a reakció 99,87%-ban az ólom-oxalát képződésének irányába megy végbe.
Ha fölös mennyiségű ólomiont alkalmazunk, és a kalciumionokat kimossuk a rendszerből, a reakció
gyakorlatilag teljes lesz.
A keletkezett ólom-oxalát azonban színtelen vegyület, ezért egy következő reakcióval színes
vegyületté alakítjuk át. Nátrium-szulfid hatására az ólom-oxalátból ólom-szulfid keletkezik. A reakció
egyensúlyi állandója:

294
17
28
11
10
10 4 , 3
10 7 , 2
~
·
·
=
÷
÷
K .

Tehát az ólom oxalát kvantitatíve átalakul fekete színű ólom-szulfiddá.
A kimutatást az alábbiak szerint végezzük el.
Helyezzünk szűrőpapírcsíkra egy csepp 0,1 M ammónium-oxalát oldatot, majd egy csepp
vizsgálandó oldatot cseppentsünk a foltra. Erre tegyünk még egy cseppet az ammónium-oxalát
oldatból. Az ammónium-oxalát feleslegének eltávolítására mossuk ki desztillált vízzel a csapadékot,
kapilláris cső segítségével.
A kimosott csapadékra tegyünk egy cseppet az ólom-só 0,1 M oldatából, és feleslegét mossuk
ki kapilláris cső segítségével. Ezután a folt átmérője mentén húzzuk végig a nátrium-szulfiddal
megtöltött kapilláris csövet.
Amennyiben a vizsgálandó oldatunk kalciumionokat tartalmazott, a folt közepe az ólom-
szulfidtól feketére színeződik. Ha nem tartalmazott oldatunk kalciumionokat, a folt közepe színtelen
marad. Mindkét esetben a folt szélén – a kimosott ólomionok miatt – fekete ólom-szulfid zóna látható.


Reakció kálium-kromáttal

A kálium-kromát oldat a kalcium-sók oldatából még alkohol hozzáadására sem választ le
csapadékot (megkülönböztetés a stronciumionoktól).


6.1.4.2. A stroncium(II)ion reakciói és kimutatása

Reakció ammónium-karbonáttal

Ammónium-karbonáttal, desztillált vízben, illetve ammónium-klorid oldatban egyaránt
oldhatatlan stroncium-karbonát csapadékot kapunk.


Reakció kálium-kromáttal

A kálium-kromát oldat a stroncium-sók oldatából, ammóniás közegben, legalább azonos
térfogatú alkohol hozzáadására, sárga színű stroncium-kromát csapadékot választ le. Ecetsavas
közegben a csapadék nem válik le, még alkohol hatására sem. (megkülönböztetés a báriumionoktól).


Reakció ammónium-oxaláttal

Az ammónium-oxalát a stronciumionokkal vízben nehezen oldódó csapadékot ad, ami elég jól
oldódik ammónium-sókban és szervetlen savakban. A csapadék ecetsavban jobban oldódik, mint a
kalcium-oxalát.

Reakció ammónium-szulfáttal

A stronciumionok ammónium-szulfáttal fehér csapadékot képeznek, ami a reagens
feleslegében oldhatatlan.

SrCl
2
+ (NH
4
)
2
SO
4
= SrSO
4
+ 2 NH
4
Cl

A csapadék lassan, 1-2 perc elteltével válik le. Óraüvegen elvégezve a reakciót, üvegbottal keverjük az
oldatot, miközben az üvegbot végével dörzsöljük az óraüveget. Így az üveg felületéről kis részecskéket
295
dörzsölünk le, ami kristálygócként viselkedik, és a stroncium-szulfát kristályosan válik ki az
oldatunkból. Melegítéssel fokozhatjuk a reakció érzékenységét.
Kénsavval is csapadékot képeznek a stronciumionok. Amennyiben oldatunk báriumionokat is
tartalmaz, a reakciót a következőképpen végezzük el.
Mikrokémcsőben, 0,2-0,3 cm
3
oldathoz adjunk egy-két csepp tömény ammónia-oldatot, majd
tegyünk a kémcsőbe néhány szemcse cinkforgácsot, majd melegítsük forrásig. Cseppenként adjunk az
oldathoz kálium-kromát oldatot (ha csapadék válik le, báriumionok jelenlétére következtethetünk),
rázzuk össze a kémcső tartalmát és szűrjük meg.
A csapadékról leszűrt, a kálium-kromáttól sárga oldathoz adjunk ugyanolyan térfogatú (1:4
arányban hígított kénsavat és melegítsük kb. egy percig anélkül, hogy felforrna az oldat.
Stronciumionok jelenlétében először zavarosodás jelentkezik, majd lassan fehér színű csapadék gyűlik
össze a kémcső alján.


6.1.4.3. A bárium(II)ion reakciói és kimutatása

Reakció ammónium-karbonáttal

Bárium-sók oldata ammónium-szulfáttal szobahőmérsékleten fehér színű, amorf bárium-
karbonát csapadékot ad, ami melegítve átalakul kristályos csapadékká.

BaCl
2
+ (NH
4
)
2
CO
3
BaCO
3
+ 2 NH
4
Cl

A csapadék nagyobb mennyiségű ammónium-só jelenléte esetén feloldódik, illetve le sem válik.


Reakció lúgokkal

Az alkálifém-hidroxidok, illetve az ammónia oldat nem választanak le csapadékot a bárium-
sók oldataiból. Amennyiben a reagens oldat hozzáadása után zavarosodás, vagy csapadék leválása
lenne megfigyelhető, az csak annak köszönthető, hogy a reagensek állás közben széndioxidot
nyelhetnek el, így a reagens karbonátionokat tartalmazhat, és ennek következtében a reagens
hozzáadása után bárium-karbonát csapadék válhat le.


Reakció ammónium-oxaláttal

Az ammónium-oxalát a bárium-tartalmú oldatokból eléggé nehezen oldódó bárium-oxalát
csapadékot választ le. A csapadék szervetlen savakban jól, ecetsavban kisebb mértékben oldódik.


Reakció dinátrium-hidrogén-foszfáttal

Dinátrium-hidrogén-foszfát reagenssel a báriumion fehér színű, tercier bárium-foszfát
csapadékot képez ammónia jelenlétében (pK
s
=38,2).

3 BaCl
2
+ 2 Na
2
HPO
4
+ 2 NH
3
= Ba
3
(PO
4
)
3
+ 2 NH
4
Cl + 4 NaCl

A csapadék könnyen oldódik szervetlen savakban és ecetsavban, de gyengébben oldódik ammónium-
klorid oldatban is.
Semleges közegből a reagenssel szekunder-foszfát csapadék válik le, aminek oldhatósága
sokkal jobb, mint a tercier-foszfát csapadéké. (pK
s
=6,5)



296
Reakció kálium-[hexaciano-ferrát(II)]-vel

Ha egy csepp telített bárium-nitrát oldathoz 10 csepp telített kálium-[hexaciano-ferrát(II)]
oldatot adunk és szárazra pároljuk, majd a száraz maradékhoz melegítés közben 10 csepp desztillált
vizet adunk, akkor a száraz maradék teljesen feloldódik (megkülönböztetés a kalciumionoktól).


Reakció kálium-kromáttal

Bárium-tartalmú oldathoz kálium-kromátot adva, még gyengén ecetsavas közegből is leválik a
sárga színű bárium-kromát csapadék. A reakciót kálium-dikromát oldattal is elvégezhetjük, akkor is
leválik a sárga csapadék (megkülönböztetés a stroncium-, illetve kalciumionoktól).
A képződött csapadék kálium-kromát, mivel a

Cr
2
O
7
2-
+ H
2
O 2 CrO
4
2-
+ 2 H
+


Egyensúly következtében jelen lévő kromátionok koncentrációja elegendő ahhoz, hogy leváljon a
bárium-kromát csapadék. A reakciót érdemes nátrium-acetáttal pufferelt közegben elvégezni, mivel a
folyamat savtermelő.


6.1.5. A kationok V. osztálya

6.1.5.1. A lítiumion reakciói és kimutatása

Reakció dinátrium-hidrogén-foszfáttal

Lúgos közegben, alkohol jelenlétében lassan fehér színű lítium-foszfát csapadék válik le
(pK
s
= 8,5). A csapadék savakban igen könnyen oldódik

3 Li
+
+ PO
4
3-
Li
3
PO
4


Egy csepp vizsgálandó oldathoz óraüvegen 1 csepp dinátrium-hidrogén-foszfát oldatot adunk, majd
egy-két csepp ammónia oldatot cseppentünk és összekeverjük a cseppeket. Ezt követően két-három
csepp tömény alkoholt cseppentünk az oldathoz és megmelegítjük a keveréket. Amorf csapadék válik
le, ami lassan átkristályosodik.
A reakciót csak a nátrium-, kálium- és ammóniumionok nem zavarják. Nem túl megbízható
reakció, negatív eredmény esetén csak többszöri ismétlés – esetleg más reakció elvégzése és annak
nemleges eredménye - után zárhatjuk ki a lítiumion jelenlétét.


Reakció nátrium-karbonáttal

Töményebb lítium oldatból leválasztható a fehér színű lítium-karbonát csapadék, ami melegen
még oldhatatlanabb, így érdemes forró oldatból leválasztani. A csapadék oldódik ecetsavban, sőt
töményebb ammónium-klorid oldatban is.

LiCO
3
+ H
+
Li
+
+ HCO
3
-








297
6.1.5.2. A nátriumion reakciói és kimutatása

Reakció [kálium-hexahidroxo-antimonát(V)]-tel

Óraüvegen egy csepp vizsgálandó oldatot két-három csepp 2 M kálium-hidroxid oldattal
meglúgosítunk, majd hozzácseppentünk 3-5 csepp telített kálium-[hexahidroxo-antimonát(V)] oldatot.
Nátiumionok jelenlétében fehér, finom kristályos csapadék válik le.

Na
+
+ [Sb(OH)
6
]
-
Na[Sb(OH)
6
]

A reakció nem túl érzékeny, érzékenysége 200 ppm. Csak kifejezetten lúgos oldatban végezhető el a
reakció, mivel a pH csökkenésével kiválik az oldhatatlan antimonsav.

[Sb(OH)
6
]
-
H
3
SbO
4
+ OH
-
+ H
2
O

Ammóniumionokat sem tartalmazhat a rendszer (azokat a reakció elvégzése előtt lúgosítással és
melegítéssel el kell távolítani), mivel pufferhatást fejthetnek ki, így csökkenthetik az oldat
hidroxidion-koncentrációját.
A reakciót a lítiumionok zavarják, mivel hasonlóképpen csapadékot képeznek a reagenssel.


Reakció cink-uranil-acetáttal

Óraüvegen egy csepp vizsgálandó oldathoz adjunk egy csepp cink-uranil-acetát reagenst
(esetleg egy csepp alkoholt is cseppenthetünk az oldatunkhoz). Fekete felületen nézve, egy-két perc
elteltével jól láthatók az oldatból kivált zöldes-sárga kristályok, melyek UV-fényben fluoreszkálnak.
Érzékeny, specifikus reakció, a reagenssel a nátriumion az összes, akár feleslegben lévő kation mellett
kimutatható (túl nagy, kb. hússzoros koncentrációban jelenlévő kationok – pl. lítium – zavarhatják a
kimutatást). A csapadék erős savakban vagy lúgokban oldódik. A reakció érzékenysége 25 ppm.


6.1.5.3. A káliumion reakciói és kimutatása

Reakció perklórsavval

4-6 csepp vizsgálandó oldatot enyhén lúgosítsunk meg 1-2 csepp nátrium-hidroxiddal, majd
pároljuk szárazra és ismételten vegyük fel 1-2 csepp desztillált vízzel. Az így kapott oldatot kapilláris
segítségével vigyük át óraüvegre, majd cseppentsünk hozzá egy csepp tömény perklórsavat (és esetleg
egy csepp alkoholt). A leváló fehér csapadék káliumion jelenlétére utal.

K
+
+ ClO
4
-
KClO
4


A reakció nem túl érzékeny, a kálium-perklorát csapadék csak töményebb oldatokból válik le jól. Az
alkohol segíti a csapadék leválását, az oldhatóság csökkentése révén.
A reakciót az ammóniumionok szintén adják, de a lúgosítási-bepárlási művelettel
eltávolíthatók az oldatból. A reakció csak az ötödik kationosztályt tartalmazó oldatok esetén
alkalmazható sikeresen.


Reakció nátrium-[hexanitrito-kobaltát(III)]-mal

A káliumionok ecetsav-nátrium-acetát pufferben a nátrium-[hexanitrito-kobaltát(III)]-mal
sárga színű csapadékot adnak, melynek összetétele a kálium-nátrium arányától is függ.

Na
3
[Co(No
2
)
6
] + n K
+
= K
n
Na
3-n
[Co(No
2
)
6
] + n Na
+

298

Óraüvegre cseppentsünk egy csepp vizsgálandó oldatot, majd cseppentsünk hozzá egy csepp ecetsavat
és oldjunk az oldatban egy kristályka nátrium-acetátot. A kristály feloldódása után tegyünk az oldatba
egy gombostűfejnyi, szilárd nátrium-hexanitrito-kobaltát(III)-kristálykát s fekete alap felett, forgatva
keverjük össze. Sárga csapadék megjelenése káliumra utal.
A reakciót zavarják a színes nehézfémek, a lítiumion de az ammóniumion is.
A csapadékot savak oldják, lúgokban már a reagens is bomlik, Co(OH)
3
csapadék kiválása
közben.
A reakció ezüstionok jelenlétében érzékenyebb, a semleges vagy enyhén ecetsavas oldat egy
cseppjéhez 1 csepp 0,5%-os ezüst-nitrát oldatot cseppentve, majd egy apróka kristály reagenst adva
sárga színű, K
2
Ag[Co(NO
2
)
6
] összetételű csapadék válik le. A reakció érzékenysége ilyen
körülmények között 2 ppm.


Reakció nátrium-tetrafenil-boráttal

Óraüvegen egy csepp vizsgálandó oldatot egy csepp ecetsavval megsavanyítunk, majd egy
csepp 1%-os nátrium-tetrafenil-borát reagenst cseppentünk hozzá. Oldhatatlan, fehér színű kálium-
tetrafenil-borát csapadék válik le. A reagenssel az ezüstion és az ammóniumion hasonló tulajdonságú
csapadékot ad, így ezeket az ionokat előzőleg el kell távolítani az oldatból.


6.1.5.4. Az ammóniumion reakciói és kimutatása

Reakció nátrium-hidroxiddal

Ha ammónium-sót tartalmazó oldat egy cseppjéhez egy csepp nátrium-hidroxid oldatot
cseppentünk, akkor ammónia szabadul fel:

NH
4
Cl + NaOH = NaCl + NH
3
+ H
2
O.

A felszabaduló ammónia gázt nedves indikátorpapír elszíneződésével tudjuk kimutatni.
Kisebb óraüvegre cseppentsünk egy csepp vizsgálandó oldatot, majd ezt cseppentsük meg
egy-két csepp nátrium-hidroxid oldattal. Üvegbottal keverjük meg, majd gyorsan fedjük le egy másik,
kisebb óraüveggel, melynek belső felületére egy nedves indikátorpapírt tapasztottunk. Abban az
esetben, ha az oldat ammóniumiont tartalmaz, a papír gyorsan kékre színeződik, mutatván az
indikátorpapír víztartalmának meglúgosodását. Ha tizenöt percen belül nem változtatja meg a papír a
színét, az azt mutatja, hogy az oldatban nincs ammónium-só.


Reakció Nessler-reagenssel

A Nessler reagens kálium-[tetrajodo-merkurát(II)] kálium-hidroxidos oldata. A vizsgálandó
oldatunkból cseppentsünk egy cseppet óraüvegre, majd adjunk hozzá fölös mennyiségű tömény
nátrium-hidroxid oldatot és keverjük meg. Ha csapadék képződne, kapilláris cső segítségével szűrjük
le és az átlátszó szűrlet egy cseppjét cseppentsük szűrőpapírra. A képződő nedves folt közepére
tegyünk egy csepp Nessler reagenst. Ammóniumion jelenlétében – annak koncentrációjától függően –
sárga vagy narancssárga folt, illetve gyűrű keletkezik. Ezzel az eljárással minden más kation
jelenlétében kimutatható a vizsgált oldat ammóniumion-tartalma.
Szulfidion jelenléte zavarja a reakciót, mivel elbontja a reagenst. Ebben az esetben a
vizsgálandó oldat öt-tíz cseppjét óraüvegen, koncentrált sósavval szárazra pároljuk, és így eltávolítjuk
a szulfidiont. A maradékot oldjuk pár csepp desztillált vízben, majd a kapott oldatból az előzőekben
leírt módszerrel kimutatjuk az ammóniumiont.
Az ammóniumion a káliumion csaknem valamennyi csapadékos reakcióját adja, ecetsavas-
nátrium-acetátos oldatban csapadékot kapunk nátrium-[hexanitrito-kobaltát(III)]-mal, hidrogén-
299
tartaráttal, nátrium-tetrafenil-boráttal, illetve perklórsavval. A tetrafenil-borátos reakció érzékenysége
kisebb, mint a káliumionok esetén. Legnagyobb az eltérés a perklorátos reakcióban. Perklórsavval
csak töményebb oldatban, esetleg alkohol hozzáadására jelenik meg csapadék, a csapadék oldhatósága
tízszer nagyobb, mint káliumionok esetén.


6.1.5.5. A magnéziumion reakciói és kimutatása

Reakció nátrium-hidroxiddal

Alkáli-hidroxidok gyakorlatilag teljesen leválasztják a kocsonyás, fehér színű magnézium-
hidroxidot, ami a reagens feleslegében nem oldódik.

MgSO
4
+ 2 NaOH = Mg(OH)
2
+ Na
2
SO
4



Reakció ammóniával

Az alkáli-hidroxidoknál tapasztaltak szerint leválik a kocsonyás, fehér magnézium-hidroxid,
de ez oldható az ammónium-ionok feleslegében, tehát a leválás nem tökéletes. Kellő mennyiségű
ammónium-só, pl. ammónium-klorid jelenlétében le sem válik a csapadék, illetve a leválasztott
csapadék ammónium-klorid hozzáadásával és melegítéssel feloldható.


Reakció nátrium-karbonáttal

Nátrium-karbonát hatására fehér, bázisos magnézium-karbonát csapadék válik le. A csapadék
összetétele függ a reakció körülményeitől, az átlagos körülmények között a

4 Mg
2+
+ 4 CO
3
2-
+ H
2
O Mg
4
(OH)
2
(CO
3
)
3
+ CO
2


reakcióban a feltüntetett összetételű csapadék válik le.
Az ammónium-sók jelenléte gátolja a csapadék megfelelő leválását, mivel csökkentik a pH-t,
így a karbonát-koncentrációt is:

CO
3
2-
+ NH
4
+
= HCO
3
-
+ NH
3
,

azaz ammónium-klorid hatására a bázisos magnézium-karbonát a magnézium-hidroxidhoz hasonlóan
oldódik.


Reakció foszfát-sókkal

A nátrium-vagy ammónium-foszfát – ammónium-sók és ammónia jelenlétében – kristályos,
MgNH
4
PO
4
összetételű csapadékot választ le a magnézium-sók oldatából.
Óraüvegre helyezzünk pár csepp magnézium-só oldatot, egy csepp ammónia oldatot, egy csepp
ammónium-klorid oldatot és néhány csepp foszfát oldatot. Keverés közben, főleg, ha az üvegbottal
„kapirgáljuk‖ az óraüveg alját, fehér, finom kristályos csapadék válik le. Amorf csapadék megjelenése
nem bizonyítja a magnézium jelenlétét.
Az ammónium-klorid jelenléte azért szükséges, nehogy leváljon a magnézium-hidroxid
csapadék. Ezért a magnézium-só cseppekhez csak annyi ammóniát adjunk, hogy keverés után érezhető
legyen az ammónia szaga, majd cseppenként adjuk az oldathoz az ammónium-klorid oldatot, amíg fel
nem oldódik a hidroxid-csapadék. Csak a már tiszta oldathoz adjuk a foszfátoldatot


300
Színes reakció

Cseppentsünk szűrőpapírra egy csepp fenolftalein oldatot, majd egy cseppet a semleges
magnézium-só oldatából, és egy csepp ammóniát. Vörösre színezett foltot kapunk. A szín
megjelenését részben az ammónia, másrészt a magnézium-hidroxid okozza. Szárításkor az ammónia
elillan, a magnézium-hidroxid pedig elveszti víztartalmát, így a folt elszíntelenedik. Ha újra
megnedvesítjük a foltot vízzel, ismételten megjelenik a piros színeződés.
A reakció pozitív kalcium, stroncium és bárium jelenlétében is, mivel ezek az ionok ilyen reakciót
nem mutatnak. A többi kationt reakció előtt ammónium-szulfiddal érdemes eltávolítani.


301
6.2. Az anionok vizsgálata csepreakciókkal

Az anionok kimutatásánál az a legfontosabb vezérlő elv, hogy egymás jelenlétében
kimutathatók, azonosíthatók legyenek. Természetesen, amikor együttes jelenlétről beszélünk, kizárjuk
annak lehetőségét, hogy redukáló és oxidáló tulajdonságú ionok egyidejűleg jelen lehessenek az
oldatban


6.2.1. Az anionok I. osztálya

Az I. anionosztály képviselői: CO
3
2-
, S
2-
, SO
3
2-
, S
2
O
3
2-
, SiO
3
2-



6.2.1.1. A karbonát- és hidrogén-karbonátion reakciói és kimutatása

Reakció savakkal

Óraüvegre helyezzünk egy spatulahegynyi karbonátot. Egy csepp 1:1 hígítású sósavval
megcseppentve intenzív pezsgést tapasztalunk, a megcseppentett anyag „habzik‖.


Reakció uranil-[hexaciano-ferrát(II)]-vel

Ha igen híg, uranilionokat tartalmazó, közel semleges oldathoz egy csepp kálium-hexaciano-
ferrát(II)-oldatot cseppentünk, az oldat vörös-barna színű lesz:

UO
2
2+
+ Fe(CN)
6
4-
= UO
2
Fe(CN)
6
2-
.

Igen híg oldattal kell dolgoznunk, különben vöröses-barna csapadékként (UO
2
)
2
Fe(CN)
6
válik ki az
oldatból, és sikertelen lesz a kimutatás ezzel a reagenssel.
Szén-dioxid, karbonátionok vagy hidrogén-karbonátionok hatására a vörös színű oldat elszíntelenedik:

UO
2
Fe(CN)
6
2-
3 CO
3
2-
UO
2
(CO
3
)
3
4-
+ Fe(CN)
6
4-


A reakcióban [trikarbonáto-uranát(VI)]-komplexionok képződnek, melyek színtelenek. A reakció
érzékenysége 4 ppm, a komplex képződési állandói: lgβ
2
=14,6; lgβ
3
=18,3.
A reakciót óraüvegen végezzük el. A vizsgálandó – lúgos kémhatású – oldatunkat óraüvegre
öntjük és befedjük egy megfordított, kisméretű tölcsérrel. A tölcsérke szárának ferdén levágott végére
tegyünk egy szűrőpapír-darabot, amelyre előzőleg egy csepp igen híg uranil-nitrát oldatot és erre egy
csepp ugyancsak igen híg kálium-[hexaciano-ferrát(II)]-oldatot cseppentettünk. A szűrőpapíron
keletkező folt vörös színű.
Ezután a tölcsért megemelve az óraüvegre 4-5 csepp 1:1 hígítású sósavat öntünk és a
„berendezésünket‖ forrásban lévő vizet tartalmazó főzőpohár tetejére rakjuk. Ha az oldatunk
karbonátot tartalmazott, pár perc elteltével a tölcsér szárának megfelelő felületen a vörös folt
elszíntelenedik.


6.2.1.2. A szulfidion reakciói és kimutatása

Reakció ólom-acetáttal

A szulfidion a légtérből kénhidrogén formájában kimutatható.
A reakciót óraüvegen végezzük el. A vizsgálandó oldatunkat, vagy az oldhatatlan szulfidból
egy kisebb mennyiséget helyezzük óraüvegre és fedjük be egy megfordított, kisméretű tölcsérrel. A
tölcsérke szárának ferdén levágott végére tegyünk egy szűrőpapír-darabot, amelyre előzőleg egy csepp
302
ólom-acetát oldatot cseppentettünk. Ezután a tölcsért megemelve az óraüvegre 4-5 csepp 1:1 hígítású
sósavat öntünk és a „berendezésünket‖ forrásban lévő vizet tartalmazó főzőpohár tetejére rakjuk. Ha
az oldatunk szulfidot tartalmazott, pár perc elteltével a tölcsér szárának megfelelő felületen fekete –
vagy kisebb kénhidrogén koncentráció esetén barna – színű folt keletkezik.

S
2-
+ 2 HCl = H
2
S + 2 Cl
-


H
2
S + Pb
2+
= PbS + 2 H
+



Reakció nitroprusszid-nátriummal

Lúgos közegben a [nitrozo-pentaciano-ferrát(II)]-ionok – nitroprusszid, [Fe(CN)
5
NO]
2-
- a
szulfidionokkal ibolyás-vörös színű vegyületet képeznek.

[Fe(CN)
5
NO]
2-
+ S
2-
[Fe(CN)
5
NOS]
4-


Óraüvegre helyezünk egy csepp vizsgálandó oldatot, majd helyezzünk rá egy csepp 2 M
ammóniaoldatot. Egy csepp 1%-os reagens-oldatot hozzácseppentve az ibolyás-vörös szín
megjelenése a szulfidion jelenlétét igazolja. A szín sav hozzáadására eltűnik. A reakció érzékenysége
20 ppm.
A reakció specifikus, a fenti reakció már 1 μg szulfidot is képes kimutatni.


Reakció fém ezüsttel

Szulfidok vizes oldata, a levegő oxigénjének jelenlétében, megfeketíti a fényes ezüstlemez
felületét.

S
2-
+ 4 Ag + O
2
+ 2 H
2
O = 2 Ag
2
S + 4 OH
-


Cseppentsünk egy csepp vizsgálandó oldatot fényes ezüstlemezre. Pár perc elteltével szűrőpapírral
itassuk fel az oldatot. Ha az oldatunk szulfidiont tartalmazott, a csepp átmérőjének megfelelő méretű
fekete folt látható a lemez felületén. A reakció érzékenysége <1 ppm.


6.2.1.3. A szulfition reakciói és kimutatása

Reakció Au
3+
és Ag
+
-ionokkal

Helyezzünk szűrőpapírra egy csepp arany(III)-klorid oldatot, majd egy csepp szulfitot
tartalmazó oldatot. Nem képződik a szűrőpapíron színes folt. Az ezüst-nitrát és a szulfition oldatának
egymásra cseppentésekor szintén nem tapasztalunk színes foltot.
Ha most egy másik szűrőpapírra egy csepp arany(III)-klorid oldatot cseppentünk, erre egy
csepp ezüst-nitrát oldatot helyezünk, végül a nedves foltot megcseppentjük egy csepp szulfitot
tartalmazó oldattal intenzív, fekete folt képződik.
Amennyiben az oldatunkban más redukáló anyag, vagy a reagenseinket zavaró ion is jelen
van, akkor a szulfitiont stroncium-nitráttal rögzíteni tudjuk a folt közepén, és a többi iont a stroncium-
nitrát oldattal, majd desztillált vízzel kimossuk.
Helyezzünk egy csepp telített stroncium-nitrátot szűrőpapírra, majd cseppentsünk rá egy csepp
vizsgálandó oldatot. A képződő fehér színű csapadékra nyomjuk rá a stroncium-nitrátot tartalmazó
kapilláris hegyét és mossuk ki a csapadékból a többi iont (a fehér folt körüli zóna kb. 2 mm legyen).
Ezután helyezzünk a folt közepére egy csepp ezüst-nitrát oldatot, végül egy csepp arany(III)-klorid
oldatot. Ha az oldatunk szulfitiont tartalmaz, fekete folt képződik.

303

Kimutatás kén-dioxid formájában

A kimutatáshoz az előzőekben használt óraüveg – tölcsérke berendezést használjuk. Az
óraüvegre cseppentsünk a vizsgálandó oldatunkból 5-6-cseppet és adjunk hozzá 4-5 csepp 1:1 hígítású
sósavat. A tölcsérke szárára helyezzünk egy - az előzőekben keményítő oldattal és töményebb kálium-
jodát oldattal megcseppentett – szűrőpapírt, és melegítsük vízfürdő felett.

2 IO
3
-
+ 5 SO
2
+ 4 H
2
O = I
2
+ 5 SO
4
2-
+ 8 H
+


Amennyiben az oldatunk szulfitiont tartalmazott, pár perc elteltével a tölcsér szárának megfelelő
felületen kék színű folt keletkezik. A reakcióval már 3 μg kén-dioxid kimutatható.
Túl nagy szulfit-koncentráció esetén a fejlődő kén-dioxid reakcióba tud lépni a kivált jóddal,
és a kék folt lassan elszíntelenedik.
A reakciót a tioszulfátionok is adják, ekkor azonban az óraüvegen lévő oldatban kénkiválást
tapasztalunk, az oldat megzavarosodik, a tioszulfát-tartalomtól függően – fehér, vagy sárgás színű
zavarosodás figyelhető meg. Ugyancsak zavarosodás figyelhető meg szulfid jelenléte esetén, mivel
savas közegben a kénhidrogén és a kénessav kénkiválás közben reagál egymással. Ekkor azonban a
zavarosodással egyidejűleg nem figyelhető meg folt-képződés a szűrőpapíron.
Zavar azonban a kén-hidrogén azért is, mivel maga is képes reagálni a jodáttal, és szulfit
távollétében is pozitív reakciót kapunk.

2 IO
3
-
+ 5 H
2
S + 2 H
+
= I
2
+ 5 S + 6 H
2
O

Ezért mindenképpen több reakcióval kell azonosítani a feltételezett ionunkat.


Reakció nitroprusszid-nátriummal

A szulfition nitroprusszid-nátrium segítségével is kimutatható. Hidegen telített cink-szulfát
(esetleg nitrát) oldat egy cseppjéhez óraüvegen cseppentsünk kálium-[hexaciano-ferrát(II)] oldatot,
majd egy csepp dinátrium-[nitrozo-pentaciano-ferrát(II)] – nitroprusszid, Na
2
[Fe(CN)
5
NO] – oldatot.
Fehér színű cink-[hexaciano-ferrát(II)] csapadék képződik. Egy csepp szulfidot tartalmazó oldat
hatására a csapadék vörösre színeződik (A reakcióban Zn
2
[Fe(CN)
5
NO·SO
3
] összetételű vegyület
keletkezik).
(Emlékeztetőül: a szulfidion a nitroprusszid-nátriummal ibolyás-vörös színeződést adott!)
A reakció igen érzékeny, már 3,2 μg nátrium-szulfit kimutatható a reakcióval.
A reakciót a tioszulfát nem zavarja, így a szulfit, tioszulfát jelenlétében is kimutatható.
Alkalmas a reakció a kéndioxid, illetve a kénhidrogén légtérből való kimutatására is. Ehhez
először le kell választanunk a rózsaszínű cink-nitroprussziát csapadékot. Néhány cm
3
1%-os
nitroprusszid-nátrium oldathoz adjunk kevés telített cink-szulfát oldatot. A levált csapadékot szűrjük
és vízzel kimossuk. Ezután a nedves csapadékot üvegbot felületére visszük fel, és tömény ammónia
fölé tarjtuk, míg a csapadék el nem színtelenedik és áttetszővé nem válik. Kén-dioxidot (vagy
kénhidrogént) tartalmazó gáztérbe rakva, az üvegbot felületére tapadt áttetsző réteg élénkvörös színű
lesz.
Ha a kénhidrogén zavaró hatását ki akarjuk küszöbölni, akkor a vizsgálandó oldathoz először adjunk
feleslegben higany(II)-klorid oldatot. Ekkor leválik a fekete színű higany(II)-szulfid csapadék.
Savanyításkor az oldat szulfit-, és tioszulfát-tartalmából kén-dioxid fejlődik, míg a higany(II)-szulfid -
oldhatatlan csapadékként – nem zavarja a kimutatást.






304
6.2.1.4. A tioszulfátionok reakciói és kimutatása

Reakció ezüst-nitráttal

Óraüvegre cseppentsünk két cseppet a vizsgálandó oldatunkból, majd cseppentsünk hozzá 2-3
csepp ezüst-nitrát reagenst. Fehér csapadék válik le, ami állás közben, vagy melegítés hatására lassan
sötétedik, megfeketedik.

2 AgNO
3
+ Na
2
S
2
O
3
= Ag
2
S
2
O
3
+ 2 Na
+
+ 2 NO
3
-


Ag
2
S
2
O
3
+ H
2
O = Ag
2
S + SO
4
2-
+ 2 H
+


Reakció vas(III)-kloriddal

Óraüvegen 2-3 csepp tioszulfát-oldathoz cseppentsünk egy csepp vas(III)-klorid oldatot. Fehér alapon
nézve ibolya-színeződés látható, ami rövid idő alatt eltűnik.
A reakcióban átmenetileg ibolyaszínű tioszulfáto-vas(III)-komplex képződik, de ez redoxireakció
következtében, vas(II)- és tetrationát-ionok képződése közben bomlik, és az oldat elszíntelenedik.

2 Fe(S
2
O
3
)
+
= S
2
O
4
2-
+ 2 Fe
2+


A komplex stabilitási állandója lgβ1=3,25.

Reakció fém cinkkel

Óraüvegre cseppentsünk négy-öt csepp vizsgálandó oldatot, majd helyezzünk bele 2-3-darabka cink-
forgácsot és adjunk az oldathoz két-három csepp 1:1 hígítású sósavat. A reakcióban kénhidrogén
fejlődik, ami tölcsérkés módszerrel, ólom-acetátos vagy nitroprusszid-nátriummal megnedvesített
szűrőpapír segítségével kimutatható.


6.2.1.5. A szilikátion reakciói és kimutatása

Reakció ammónium-molibdáttal

A kimutatási reakció azon alapszik, hogy a vízben oldható szilikátok savas közegben a
molibdát-ionnal heteropolianiont képeznek, sárga színű dodekamolibdáto-szilikát képződik

H
2
SiO
3
+ 12 HMoO
4
-
+ 8 H
+
= SiMo
12
O
40
4-
+ 11 H
2
O

Ha ehhez az oldathoz benzidint adunk, telített nátrium-acetát oldat jelenlétében, akkor a molibdát
redukciója következtében kék színű oldat keletkezik.
A meglúgosított vizsgálandó oldat egy cseppjéhez óraüvegen adjunk egy csepp telített
ammónium-molibdát oldatot és 1-2 csepp tömény sósavat, majd melegítsük kezdődő forrásig. A
csapadékos oldathoz adjunk egy csepp ecetsavas benzidin oldatot és két-három csepp telített nátrium-
acetát oldatot. Kék színeződés szilikátion jelenlétére utal.
A reakció szűrőpapíron is elvégezhető. Szűrőpapírra cseppentsünk egy csepp telített
ammónium-molibdát oldatot, egy csepp vizsgálandó oldatot és erre megint egy csepp ammónium-
molibdát oldatot, majd melegítsük a foltot beszáradásig. Ezután a folt közepébe cseppentsünk egy
csepp, 3:1 hígítású sósavat és egy csepp ecetsavas benzidin oldatot, majd végül egy csepp telített
nátrium-acetát oldatot. Kék gyűrű képződik a szűrőpapíron, a folt körül. Melegítésre a szín élénkül. Ha
a folt közepére egy-két csepp nátrium-acetát oldatot cseppentünk, a színeződés erősödni fog, majd kék
folt képződik.


305
6.2.1.6. A hipoklorition reakciói és kimutatása

Reakció kálium-jodiddal

A hipoklorit-ion lúgos közegben képes a jodidiont jóddá oxidálni, ellentétben a többi oxidáló
hatású ionnal, melyek csak savas közegben oxidálják a jodidiont.

ClO
-
+ 2 I
-
+ H
2
O = I
2
+ 2 OH
-
+ Cl
-


Az enyhén lúgos oldatot kapilláris csővel kálium-jodidos – keményítős papírra juttatjuk. A papír
megkékül (jód válik ki).
Amennyiben a vizsgálandó oldatunk savas, vagy semleges, nátrium-karbonáttal állítjuk be a
szükséges lúgos pH-t.


6.2.2. Az anionok II. osztálya

Az II. anionosztály képviselői: SO
4
2-
, BO
3
3-
, F
-
, PO
4
3-



6.2.2.1. A szulfátion reakciói és kimutatása

Redukció szénnel

A szulfátion cseppreakcióban nem mutatható ki könnyen, egyszerűbb a kimutatás, ha
szulfiddá redukáljuk.

SO
4
2-
+ 2 C = S
2-
+ 2 CO
2


A reakcióban képződő szulfid ólomionokkal kimutatható:

Pb
2+
+ S
2-
= PbS

Kb. 0,5 cm
2
nagyságú szűrőpapírt nedvesítsünk meg először 20%-os NaOH oldattal, majd egy csepp
szulfát-tartalmú oldattal. Ezt követően a szűrőpapírt platinakanálban vagy platina tégelyben szárítsuk
meg, majd izzítsuk ki. Az izzítási maradékot tegyük kisebb tégelybe, nedvesítsük meg néhány csepp
ecetsavval vagy sósavval és fedjük le a tégelyt előzetesen nátrium-[tetrahidroxo-plumbát(II)] oldattal
megnedvesített szűrőpapírral. A tégelyt gyengén melegítve a sav hatására felszabaduló kénhidrogén a
szűrőpapírt feketére vagy barnára színezi.
A reakciót minden kéntartalmú vegyület adja, így fontos, hogy a többi ilyen iont előzetesen
kizárjuk, illetve kénmentes vegyszereket és szűrőpapírt használjunk a reakcióhoz.


Reakció bárium-kloriddal

Óraüvegen egy csepp vizsgálandó oldatot egy csepp 20%-os sósavval, vízfürdőn
felmelegítünk, majd egy csepp 1%-os kálium-permanganáttal és egy csepp bárium-kloriddal
összekeverjük. Lehűtés után kevés szulfit-oldattal a felesleges permanganátot redukáljuk. A bárium-
szulfáttal együtt leváló permanganát nem redukálható, így a levált csapadék rózsaszínű, fehér alapon
könnyen észlelhető.





306
6.2.2.2. A borátion reakciói és kimutatása

Reakció mannittal

Óraüvegen 2 csepp bórtartalmú oldathoz (bórax-, vagy bórsav-oldat) egy csepp metilnarancs
indikátort cseppentünk. Ezután egy-két kristályka mannitot oldunk a folyadékban. A metilnarancs
lúgos színe a mannit oldódását követően a savas színére vált át.
A jelenség magyarázata az, hogy a bórsav polialkoholokkal (a mannit hatértékű alkohol)
észtereket képez, miközben az oldat savanyodik:

H
3
BO
3
+ 2 C
6
H
8
(OH)
6
= (C
6
H
8
(OH)
4
O
2
)
2
B
-
+ 3 H
2
O + H
+
.

A metilnarancs pH=4,4 felett sárga, pH=3,1 alatt vörös színű, így jól jelzi a kémhatás változását.


Reakció kurkuminnal

Ugyancsak komplexképzés következtében a bórsav a kurkuma gyökér (Curcuma longa, indiai
sáfrány) színanyagát sárgáról rózsaszínűre színezi.
Kurkuma-papírra egy csepp sósavval megsavanyított bórsav-oldatot cseppentünk, majd forró
vízfürdőre helyezett óraüvegen megszárítjuk. Bórsav jelenlétében a csepp helye megvörösödik. Ha ezt
követően egy csepp nátrium-hidroxidot cseppentünk a foltra, az megkékül.
A reakciót az erős oxidálószerek zavarják. Ezek távollétében a reakció specifikus.


6.2.2.3. A fluoridion reakciói és kimutatása

Reakció cirkónium-alizarin komplexel

Alizarinsavas cirkónium-oldattal megnedvesített szűrőpapírra helyezzünk egy csepp
vizsgálandó oldatot és várjuk meg, míg a csepp beszívódik. A képződött nedves folt közepébe
cseppentsünk egy csepp 1:1 hígítású sósavat. Fluoridion jelenlétében a folt ibolya színe sárgára
változik. Gyenge melegítés fokozza a szín erősségét.
Sárga színű ionok (kromát-, [hexaciano-ferrát(II)]- és [hexaciano-ferrát(III)]-ionok), valamit a
cirkóniummal csapadékot adó ionok (foszfát-, arzenát- stb.) nagyobb mennyisége elbontja a komplexet
és zavarja a fluorid kimutatását. Ebben az esetben óraüvegen, a szabad szervetlen savat nem
tartalmazó vizsgálandó oldathoz, fölös mennyiségű ezüst-nitrát oldatot adunk. Gyenge melegítés és
keverés után a képződött csapadék jól leülepedik. A tiszta oldatot kapilláris csővel felszívjuk, majd az
oldatban a fluoridot a fenti módszerrel kimutatjuk.
A cirkónium-fluorid komplexek igen stabilak: lgβ
1
=9,0; lgβ
2
=16,5; lgβ
3
=22,5.


Reakció tömény kénsavval

Mikroszkóp tárgylemezére egy csepp vizsgálandó oldatot és egy csepp tömény kénsavat
helyezünk, majd vízfürdőn pár percig melegítjük az üveglapot. A néhány perces melegítést követően
leöblítjük és megszárítjuk a felületet. Mikroszkóp alatt az üveg maródása már 0,5 μg F
-
jelenlétében
észlelhető.


Reakció morin-alumínium komplexszel

Ha óraüvegre igen híg alumínium-morin komplex oldatot cseppentünk, ennek UV-lámpa alatti
fluoreszcenciáját az oldatunk fluorid-tartalma kioltja.

307

6.2.2.4. A foszfátion reakciói és kimutatása

Reakció ammónium-molibdáttal

Szűrőpapíron egy csepp vizsgálandó oldathoz egy csepp ammónium-molibdátot és egy csepp
30%-os salétromsavat adunk. Ezt követően a nedves foltra egy csepp ecetsavas benzidin-oldatot
cseppentünk. A szűrőpapírt ammónia fölé tartva, a folt megkékül.
A reakció nagyon érzékeny (érzékenysége 1 ppm), de oxidálószerek és a szilikát-, illetve
arzenátionok zavarják.
A reakció óraüvegen is elvégezhető, salétromsav helyett kénsavat alkalmazva. Ebben az
esetben nem zavar az arzenát és a szilikát.


6.2.3. Az anionok III. osztálya

A III. anionosztály képviselői: Cl
-
, Br
-
, I
-
, CN
-
, SCN
-



6.2.3.1. A kloridion reakciói és kimutatása

Reakció ezüst-nitráttal

A kloridion – ugyanúgy, mint a kémcsőreakcióknál – ezüst-nitráttal mutatható ki a
legkönnyebben.
Más ionok távollétében a kloridiont óraüvegen lehet ezüst-nitráttal kimutatni a
legkönnyebben. A vizsgálandó oldat egy cseppjéhez adjunk egy csepp ezüst-nitrát oldatot és keverjük
össze kihúzott végű üvegbottal. Keverés közben gyorsan túrósodó fehér csapadék képződik. A
csapadék oldhatatlan salétromsavban, de oldódik ammónium-karbonátban és ammóniában. A feloldott
csapadék salétromsav hatására újra leválik.


Reakció kálium-permanganáttal

A vizsgálandó oldathoz kisebb tégelyben adjunk kálium-permanganátot feleslegben és
cseppentsünk hozzá egy csepp telített réz-szulfát oldatot. Az így képződött oldatot pároljuk szárazra.
Eközben a szulfidok, szulfitok, tioszulfátok szulfáttá alakulnak át, a jodidok jodáttá, a bromidok
bromáttá oxidálódnak (ez utóbbi el is illan).
A száraz maradékra cseppentsünk egy csepp tömény kénsavat, majd a tégelyt fedjük le
kálium-jodidos keményítős szűrőpapírral, vagy ecetsavas benzidin oldattal megcseppentett
szűrőpapírral. A papír barnulása, illetve kékülése klór jelenlétére, azaz az oldat kloridion-tartalmára
utal.

2 KMnO
4
+ 10 HCl + 3 H
2
SO
4
= K
2
SO
4
+ 2 MnSO
4
+ 5 Cl
2
+ 8 H
2
O


6.2.3.2. A bromidion reakciói és kimutatása

Reakció réz-szulfáttal

Kisebb tégelybe helyezzünk a vizsgálandó oldatból egy cseppet, majd adjunk hozzá egy csepp
telített kálium-permanganát oldatot és melegítsük. Majd adjunk hozzá egy csepp réz-szulfát oldatot és
fedjük le a tégelyt kálium-jodidos keményítős papírral. A reakcióban képződő brómgőzök hatására a
papír kékre színeződik.

308
2 Cu
2+
+ 2 Br
-
= 2 Cu
+
+ Br
2


Br
2
+ 2 I
-
= 2 Br
-
+ I
2


Hidegen a réz-szulfát nem reagál bromiddal, semleges közegben a permanganát pedig forralás közben
sem szabadít fel brómot a bromidokból. Ha azonban permanganát és réz(II) egyidejűleg van jelen a
bromid mellett, akkor még hidegen is végbe megy az oxidáció. Melegítve intenzív brómkiválás
figyelhető meg.


6.2.3.3 .A jodidion reakciói és kimutatása

Oxidáció nitritionokkal

Szűrőpapírt átnedvesítünk keményítőoldattal, majd megszárítjuk. Ezután egy csepp kálium-,
vagy nátrium-nitrit oldatot teszünk a papírra, majd erre egy csepp megsavanyított vizsgálandó oldatot
teszünk és ismét megcseppentjük a foltot a nitrit-oldattal. A vizsgálandó oldat jodid-tartalmától
függően sötét-, vagy világoskék folt képződik a szűrőpapíron.

2 KI + 2 KNO
2
+ 4 HCl = I
2
+ 2 NO + 2 H
2
O + 4 KCl

A reakció rendkívül érzékeny, már 10
-4
M oldat cseppjéből is kimutatható (gyenge színeződés mellett)
a jodidion.


6.2.3.4. A cianidion reakciói és kimutatása

Reakció réz-szulfiddal

A frissen leválasztott fekete színű réz(II)-szulfid csapadék cianid hatására feloldódik,
elszíntelenedik.

2 CuS + 4 KCN = 2 K[Cu(CN)
2
] + K
2
S
2


Szűrőpapírra cseppentsünk egy csepp híg (legfeljebb 0,1%-os) réz-szulfát oldatot, majd a
foltot tömény ammónia fölött lúgosítsuk át. Végül kénhidrogénes víz felett válasszuk le a fekete színű
réz(II)-szulfidot. Ha a fekete színű folt mellé egy csepp meglúgosított vizsgálandó oldatot
cseppentünk, a fekete folt elszíntelenedik. Az elszíntelenítés 30 ppm cianid-tartalom felett végbemegy.
A reakció cianidra specifikus.


Reakció réz-acetáttal és benzidinnel

A rézionok cianidionokkal redoxireakcióba lépnek és dicián képződik:

2 Cu
2+
+ 4 HCN + 4 OH
-
= 2 CuCN + (CN)
2
+ 4 H
2
O

A dicián oxidáló tulajdonságú és a benzidint benzidinkékké oxidálja.
Jól húzó fülkében kell dolgoznunk! 0,3%-os réz(II)-acetát oldatot és kétszeresére hígított
telített benzidin-acetát oldatot egyenlő mennyiségben véve összekeverünk és ezzel az oldattal
szűrőpapír-csíkokat nedvesítünk át. Ez lesz a reagens-papírunk.
A vizsgálandó oldatunkat óraüvegre cseppentjük, majd óvatosan egy csepp sósavval
megsavanyítjuk és azonnal egy lefelé fordított tölcsért helyezünk rá, majd a tölcsér ferdén levágott
szárára helyezzük a reagens-papírt. A képződő kék folt cianid jelenlétére utal. A reakció (illékony
oxidáló hatású anyagok távollétében) cianidra specifikus, már 1 μg cianid kimutatható vele.
309

Reakció ammónium-poliszulfiddal

A cianid a poliszulfid 0 oxidációs állapotú kénjét rodanid képződése közben képes megkötni.
A vizsgálandó oldat egy-két cseppjét egy csepp ammónium-poliszulfiddal óraüvegen megcseppentve
szárazra pároljuk. Eközben ammónia és kén-hidrogén formájában az ammónium-szulfid eltávozik. A
száraz maradékot néhány csepp vízben feloldjuk, majd egy csepp sósav és egy csepp vas(III)-klorid
oldatot cseppentünk hozzá. Az oldat a vas(III)-rodanidkomplexeinek képződése következtében
megpirosodik. A reakció érzékenysége 10 ppm.

S
2
2-
+ CN
-
= SCN
-
+ S
2-


Fe
3+
+ nSCN
-
= Fe(SCN)
n
3-n



6.2.3.5. A rodanidion (tiocianátion) reakciói és kimutatása

Reakció vas(III)-kloriddal

Szűrőpapírra cseppentsünk egy csepp vas(III)-klorid oldatot, majd a foltra helyezzünk egy
csepp vizsgálandó oldatot. A megfelelő mélyvörös, vagy vörös szín rodanid jelenlétére utal.
A reakciót zavarják a redukáló hatású ionok, a jodid-, fluorid- és foszfátionok. A reakció
érzékenysége 5 ppm.
A redukáló ionok a vas(III)ionokat vas(II)ionokká alakítják, így a rodanidionokkal nem
képződik színes komplex. A fluorid- és foszfátionok színtelen komplex képzése közben csökkentik a
reagens vas(III) koncentrációját. A nagyobb mennyiségben jelenlévő jodidionok jóddá oxidálódnak és
ezzel zavarják a kimutatási reakciót.
Jodidionok jelenléte esetén ólom-nitráttal a jodidot a folt közepén rögzíthetjük, mivel az ólom
jodid – főleg fölös mennyiségben lévő ólom-nitrát jelenlétében – nehezen oldható. Ebben az esetben a
kimutatási reakciót az alábbiak szerint hajtjuk végre:
Szűrőpapírra tegyünk egy csepp telített ólom-nitrát oldatot, majd egy csepp vizsgálandó
oldatot. A folt közepébe állítsunk telített ólom-nitrát oldatot tartalmazó kapillárist és tartsuk ott, amíg a
rodanid ki nem oldódik a folt szélére. Ezután húzzunk végig a folt átmérőjén egy vas(III)-kloridot
tartalmazó kapillárist. Az átmérő mindkét oldalán, a széleken különböző árnyalatú vörös folt képződik,
melyek intenzitása sósav hatására erősödik.


Reakció kobalt-szulfáttal

Cseppentsünk szűrőpapírra egy csepp vizsgálandó oldatot, majd helyezzünk erre egy csepp
kobalt-szulfát oldatot. Az így kapott foltot szárítsuk meg, majd óraüvegre helyezve néhány csepp
acetont cseppentsünk rá. Az aceton kék színnel oldja ki a rodanáto-kobalt(II)-komplexet. A reakcióhoz
viszonylag nagyobb rodanid-koncentráció szükséges, ellenben csak a nagy klorid-, vagy tioszulfát-
felesleg zavarja a reakciót.











310
6.2.4. Az anionok IV. osztálya

A IV. anionosztály képviselői: NO
2
-
, NO
3
-
, ClO
3
-



6.2.4.1. A nitrition reakciói és kimutatása

Reakció sósavval

Pár csepp vizsgálandó oldatot kis porcelán tégelyben megcseppentünk egy csepp tömény
sósavval, majd a tégelyt lefedjük szűrőpapírral, melyre előzőleg egy csepp kálium-jodidos keményítő-
oldatot cseppentettünk. A tégelyt enyhén melegítjük. Nitrit jelenléte esetén a folt megkékül. A reakció
igen érzékeny, már 0,2 μg nitrit kimutatható vele.


6.2.4.2. A nitrátion reakciói és kimutatása

Reakció alumíniummal

Kisebb tégelybe tegyünk egy csepp vizsgálandó oldatot, néhány csepp 20%-os nátrium-
hidroxidot és kb. 0,01 g finom alumínium-, vagy cink-port. A tégelyt fedjük le szűrőpapírral, oly
módon, hogy a papírt kissé nyomjuk be a közepén, a tégely belseje felé. Ezután helyezzünk a
szűrőpapírra egy olyan óraüveget, melynek domború felére egy-két csepp vízzel megnedvesített
indikátorpapírt tapasztottunk. Az indikátorpapír és a szűrőpapír között legyen néhány mm távolság.
A szűrőpapír a fém oldódása során felfröccsenő lúg-cseppecskéket felfogja, így csak a
reakcióban képződő ammónia gáz jut el az indikátorpapírhoz, és azt az indikátor lúgos tartományának
megfelelő színűre színezi el.

4 Zn + NO
3
-
+7 OH
-
+ 6 H
2
O = NH
3
+ 4 Zn(OH)
4
2-



Reakció difenil-aminnal

Nitritet nem tartalmazó vizsgálati mintából egy cseppet óraüvegen négy csepp 3 M kénsavval
megsavanyítunk, majd kihúzott üvegbottal jól összekeverünk. Ehhez néhány mg nátrium-szulfitot
adunk. Rövid ideig kevergetjük, majd 5 csepp difenil-amin reagenst cseppentünk hozzá. A kék
színeződés a nitrátra jellemző, a reakció érzékenysége 10 ppm. A reakciót a klorát zavarja, mert a
reagenssel hasonló színeződést ad.
A difenil amin reagens készítése: 25 mg ammónium-kloridot 9 cm
3
vízben feloldunk, majd
elegyítjük 25 mg difenil-amin, 10 cm
3
tömény kénsavval készült oldatával. Az így kapott oldatot
hagyjuk lehűlni, és térfogatát desztillált vízzel 25 cm
3
-re kiegészítjük.


6.2.4.3. A klorátion reakciói és kimutatása

Reakció difenil-aminnal

A nitrát kizárása után vizsgálhatunk klorátra, mivel a difenil-amin reagenssel mindkét ion
hasonló kék színeződést ad. A reakciót zavarják a halogenátok, a nitrit és a kromát.
A vizsgálandó oldat híg oldatából pár cseppet porcelán tálba teszünk, néhány mg difenil-amint
oldunk benne, majd óvatosan tömény kénsavat csepegtetünk hozzá. Intenzív kék színeződés látható. A
reakció érzékenysége 10 ppm.


Reakció kálium-kloriddal
311

4-6 csepp vizsgálandó oldatot enyhén lúgosítsunk meg 1-2 csepp nátrium-hidroxiddal, majd
pároljuk szárazra és ismételten vegyük fel 1-2 csepp desztillált vízzel. Az így kapott oldatot kapilláris
segítségével vigyük át óraüvegre, majd cseppentsünk hozzá egy csepp telített kálium-klorid oldatot és
egy csepp alkoholt. A leváló fehér csapadék perklorátion jelenlétére utal.

K
+
+ ClO
4
-
· KClO
4


A reakció nem túl érzékeny, a kálium-perklorát csapadék csak töményebb oldatokból válik le jól. Az
alkohol segíti a csapadék leválását, az oldhatóság csökkentése révén.


Reakció tömény sósavval

Tömény sósav hatására főreakcióban elemi klór, mellékreakcióban klór-dioxid képződik:

ClO
3
-
+ 5 Cl
-
+ 6 H
+
= 3 Cl
2
+ 3 H
2
O,

illetve

3 ClO
3
-
+ 2 H
+
= 2 ClO
2
+ ClO
4
-
+ H
2
O.

A reakciókban képződő termékek megjelennek a gázfázisban is, így – oxidáló tulajdonságuk alapján –
kimutathatók kálium-jodidos – keményítős szűrőpapírral kimutathatók.
A reakciót a hipoklorit és a nitrit (esetleg a permanganát, kromát és bromát) zavarja, ezek
azonban előzetes híg savas főzéssel eltávolíthatók.
Óraüvegre 2 csepp vizsgálandó oldatot és egy csepp tömény sósavat cseppentünk, majd az
óraüvegre ráhelyezünk egy kisméretű tölcsért és annak szárára rárakjuk a kálium-jodidos – keményítős
szűrőpapírt. A tölcsér szárának megfelelő helyen megjelenő kék színeződés klorátra utal.

312

6.3. A kationok kimutatásához használt, legfontosabb szerves reagensek

Ditizon

Difenil-tiokarbazon:

NH NH C N N
S


Eltérő stabilitású komplexet képez kb. 22 féle (valamennyi szulfidképző) fémmel. Reagensként
általában 0,001%-os széntetrakloridos, vagy kloroformos oldatát használjuk, mely zöld színű. Vizes
oldatban egybázisú savként viselkedik, savi disszociációs állandója: K
s
=3,2·10
-5
. Funkciós csoportja
lúgos közegben enol-,
NH
SH
N C N N
,
savas közegben keto-
NH NH C N
S
N


formában reagál. A keto-komplexeknek az analitikai kémiában nagyobb jelentősége van, nagy
stabilitásuk és a szerves oldószerekben való jó oldhatóságuk miatt. Oxidáló hatású kationokkal
szemben redukálószerként is viselkedik. A vassal, az ónnal és a platinával alkotott komplexében az
adott fémet alacsonyabb oxidációs állapotú formájában köti meg, akkor is ha eredetileg a ditizont
Fe(III); Sn(IV); Pt(IV) sókkal reagáltattuk. A komplexek széntetrakloriddal vagy kloroformmal
extrahálhatók.
Általában sárga színűek, kivéve:
Bi(III), Hg(II) narancs; Cd(II), Pb(II) vörös; Cu(II) , Co(II), Zn(II) bíbor; Ni(II) kék színű.
Az Ag(I) és Hg(II) komplexek erősen kénsavas (4-6 M) közegből is kirázhatók.

Zn(II) kimutatása: a híg vizsgálandó oldathoz azonos mennyiségű 20%-os, kevés jodidot is tartalmazó
nátrium-tioszulfát, és 20%-os ammónium-acetát oldatokat adunk (ezzel a zavaró Hg(II), Cu(II),
Bi(III), Ag(I), Pb(II) ionok hatását meg lehet szüntetni), majd hozzáadjuk a reagenst. Bíbor színű
komplex képződik. A Zn-re jellemző, hogy 2M-os NaOH-val történő lúgosítás és összerázás után a
vizes fázis is vörös színű lesz.

Hg(II) kimutatása: 0.25 M sósavas közegből, EDTA jelenlétében, szelektíven, narancs színnel
extrahálható a ditizont tartalmazó szerves fázisba. A reakció specifikus, érzékenysége 1 ppm.

Ag(I) kimutatása: a Hg(II)-vel megegyezô körülmények között (de 0.25 M salétromsavat alkalmazva)
történhet. A reakció érzékenysége 1 ppm, a Hg(I), Hg(II) ionok zavarnak !

Cu(II) ionokat 1-4 pH-jú oldatból tudjuk kimutatni, de a reakciót zavarja a Hg, Ag, Bi .

Bi(III) igen híg ( 0.0001 M ) oldatból mutatható ki, melyben kevés szilárd ammónium-citrátot oldunk,
ammóniával semlegesítjuk majd fölös mennyiségű KCN-t adunk hozzá (álcázás). Ezután az oldatot
ammóniával lúgosítjuk és hozzáadjuk a reagenst (narancs-színű komplex).


313
Co(II) kimutatása: amennyiben az oldat olyan fémionokat tartalmaz, melynek ditizonát-komplexe
savanyú közegben is kialakul, az oldat pH-ját Na-citráttal pH=3-4 közé állítjuk és ditizonos rázással a
vizes fázisból a zavaró ionokat eltávolítjuk. Ezután az oldat pH-ját tömény ammóniával kb. pH=8-ra
állítjuk be, majd hozzáadjuk a reagenst (bíbor színű komplex képződik). Így nem zavar a Fe, Ti, V ,Cr.

Sn(II) kimutatása: a híg, lúgos (pH=8-10), cianidionokat is tartalmazó oldathoz ditizont cseppentve
téglavörös komplex keletkezik. Érzékenység:0,6 ppm. Csak a bizmut zavar. Vakpróbát feltétlenül
készíteni kell.


Morin
(3,5,7,2,4-penta-hidroxi-flavon)
HO
OH
O
O
HO OH
OH


Vízben igen rosszul, etanolban, acetonban jól oldódóhalványsárga színű kristályos por. Savanyú
kémhatású oldatban számos fémmel képez butilalkoholba átrázható komplexeket.
A legáltalánosabban használt reagensek közé tartozik. Papírkromatográfiában csoport-előhívószerként
is használják.
Az alumínium kimutatására használjuk általában, semleges vagy gyengén ecetsavas közegben az
alumíniummal erős zöld fluoreszcenciát ad, ami természetes fényben is észlelhető. UV lámpa alatt
még sokkal intenzívebb a fluoreszcencia. Az alumíniummal adott reakciót szűrőpapíron elvégezve a
reakció érzékenysége 0,1 ppm!
A reakció sajnos nem specifikus, fluoreszcencia jelentkezik számos ion – berillium, króm(III),
mangán(II), kobalt, nikkel, urán, cérium, antimon, ón, ólom, cink, cirkónium(IV), gallium, indium,
szkandium, tórium, titán, molibdén) jelenléte esetén is. Az ólom-, cink- és molibdénkomplex zavaró
hatása kiküszöbölhető, ha a vizsgálatot ecetsavas közegben végezzük. Szűrőpapíron végezve a
reakciót, a megszárított foltra 2 M sósavat cseppentve a berillium, króm(III), mangán, kobalt, nikkel,
urán és cérium zavarása megszűnik.

Cirkónium(IV) kimutatása esetén a reakciót 10 M sósavas közegben végezve a fluoreszcencia
jelenléte specifikus a vizsgált ionra.

Berilliumra nézve szelektív a kimutatás, ha a reakciót 2 M NaOH-ban végezzük, élénk sárga
fluoreszcencia jelentkezik. A reakció érzékenyebbé és szelektívebbé tehető, ha a lúgos oldatot
előzőleg megszűrjük és az oldathoz EDTA-t adunk.

o,o’-dipiridil

N N


Elsősorban vas-kimutatáshoz használt reagens. Stabilizálja a vas(II) állapotot, és három reagens-
molekula oktaéderes szimmetriájú komplexet képez vele. A komplex nagy stabilitású, vízoldható és
intenzív vörös színű. A komplex – nagy stabilitásának és intenzív vörös színének köszönhetően –
alkalmas a vas(II) fotometriás mennyiségi meghatározására is.


314

Dimetil-glioxim

C
C H
3
C
H
3
C
N
N OH
OH

A dimetil-glioximmal színes, vízben oldódó komplexet képez a vas(II)-(vörös), kobalt-(barnás) és
rézion (töménységtől függően barnásvöröstől sárgáig). Vörös csapadékot képez vele a nikkel(II),
illetve palládium-komplexe savban oldhatatlan, de ammóniában oldódik.

Nikkel(II)ionokat tartalmazó oldatot ammóniával meglúgosítva specifikus nikkelre a megjelenő
vöröses (eperszínű) csapadék. Az ugyancsak csapadékot képező palládium-komplex ugyanis, ilyen
körülmények között, nem válik le. A hidrolizáló, esetleg az oldat pH-ja miatt csapadékot adó, ionok
alkáli-tartarát hozzáadásával oldatban tarthatók.
Még érzékenyebb a reakció, ha a komplexképzést ammóniás közegben oxidálószerek jelenlétében
végezzük, a képződő nikkel(IV)-komplex vízoldható és igen intenzív vörös színű. A kimutatási
reakció egy nagyságrenddel érzékenyebb, mint a nikkel(II) esetén.

Palládium kimutatását pH=1 kémhatású oldatban kell elvégezni, ilyen körülmények között a többi
dimetil-glioximáto komplex ki sem alakul, a csapadék megjelenése a palládiumra specifikus.
Vas(III) és kobalt egyidejű jelenléte esetén leválik egy vasat és kobaltot tartalmazó, polinukleáris
komplex. A csapadék barna színű, bruttó összegképlete: FeCoC
12
H
19
O
6
. A csapadék leválása
meggátolható, ha a vasat a reagens hozzáadása előtt vas(II)-vé redukáljuk.

Difenil-amin

NH


Kifejezetten redukáló tulajdonságú reagens, így csak az oxidáló tulajdonság vizsgálatára alkalmas.
Erős oxidálószerek (pl.: kromát, vanadát, nitrát, klorát, stb.) erősen kénsavas közegben intenzív kék
színű termékké oxidálják.
Nátrium-szulfittal 3 M kénsavas közegben – a nitrát kivételével – az összes, reakciót adó oxidálószer
redukálható, így ezután szelektíven kimutatvató vele a nitrátion.

Benzidin

H
2
N NH
2


A benzidin cspadékot képez néhány anionnal (volframát, molibdát, szulfát), valamint oxidálószerek
benzidinkékké oxidálják. Az oxidáció már ecetsavas közegben végbe megy (ellentétben a difenil-
aminnal). A cseppreakciók igen gyakran használt kémszere, mivel a képződő benzidinkék színe igen
intenzív, jól látszik a szűrőpapíron is.





315

Alizarin

OH
OH
O
O

Az alizarin (illetve szulfonált származékának nátriumsója, az alizarin S) antrakinon származék,
legfontosabb reakciója az alumíniummal – megfelelő körülmények között – adott színreakció. Mivel a
vegyület indikátor tulajdonságú, és lúgos közegben mutatott sárga színe csaknem megegyezik az
alumínium-komplexének színével, a reakciót mindig üres kísérlet (vakpróba) párhuzamos elvégzése
mellett kell elvégezni. Az alumínium-komlex színe vörös, azonban más ionokkal (cink, antimon(III),
titán, bizmut, vas, réz) is színreakciót ad, így azok jelenléte zavarhatja az alumínium kimutatását.
Tömény kénsavas közegben a borát is színreakciót ad az alizarin S-sel.

Kurkumin

H
2
C
C
O
CH CH
OCH
3
OH
C
O
CH CH OH
OCH
3


A kurkuma-gyökér sárga színű anyaga, a kurkumin a kurkuma-papír hatóanyaga. Kifejezetten bórsav-
reabens. Ha a kurkuminnal megszínezett szűrőpapírt sósavas, borátot tartalmazó oldatba merítjük,
majd a nedves papírt megszárítjuk, a sárga színű papír a a bórkomplex képződése miatt rózsaszínű
lesz. Lúggal megcseppentve a rózsaszínű papír megkékül.
A titán hasonló reakciót ad, így zavarhatja a bór kimutatását. Az oxidálószerek szintén zavarják a
kimutatást.
















316
7. ANYAGISMERETI ÉS ELEMZÉSI FELADATOK, PREPARATÍV FELADATOK
ELVÉZÉSÉNEK TEMATIKÁJA
317
7.1. Egyetlen kation azonosítása oldatban

Ha csupán egyetlen kation van az oldatban, azonosítása egyszerű, de jó azonosítási rendszer
nélkül könnyen hibázhatunk és túlságosan sok kísérletre van szükségünk ahhoz, hogy az iont
azonosítsuk. (Ha minden ionra ismernénk egyértelmű azonosítási reakciót, amit más ion nem ad,
szerencsés esetben egy, de kevésbé szerencsés esetben annyi reakciót kellene elvégeznünk, amennyi a
lehetséges ionok száma.) Ahhoz, hogy a szükséges tesztek számát csökkentsük, fontos kidolgozni
olyan azonosítási rendszert, ami a lehetséges ionok számát úgy csökkenti, hogy lépésenként mindig
kisebb csoportra szűkíti le a lehetséges ionok körét. Sok lehetőség van ilyen rendszert kidolgozni és
mindenki tapasztalata és kémiai tudása alapján kifejlesztheti saját szisztémáját az oldatban lévő kation
azonosítására.
A kationok kisebb csoportokba sorolására természetesen a Fresenius-rendszerben használt
csoportreagensek is alkalmasak, és az alábbiakban egy ezen alapuló kation azonosítási módszert
ismertetünk. Egyelőre feltételezzük, hogy ismeretlen oldattal dolgozunk, vagy szilárd minta esetén azt,
hogy az anyag oldódik vízben, vagy híg salétromsavban.
Természetesen, ha a kationt azonosítottuk, további, a kationra jellemző reakciókkal meg kell
győződni feltételezésünk helyességéről.
A következő kationok egyike lehet az oldatban:

Pb
2+
, Ag
+
, Hg
2
2+
, Cu
2+
, Bi
3+
, Cd
2+
, Hg
2+
, Bi
3+
, As
3+
, As
5+
, Sb
3+
, Sn
2+
, Sn
2+
,
Al
3+
, Cr
3+
, Mn
2+
, Fe
2+
, Co
2+
, Ni
2+
, Zn
2+
, Ca
2+
, Sr
2+
, Ba
2+
, Na
+
, K
+
, Mg
2+
, NH
4
+
.


(1) I. csoport kationjai

Adjon az oldathoz híg sósavat feleslegben. Ha nincs változás, folytassa a (2a) pontnál.
A leváló fehér csapadék a következő valamelyik ion kloridja: Pb
2+
, Hg
2
2+
, Ag
+
.
Szürje le és mossa a csapadékot, majd adjon hozzá NH
3
oldatot.
Ha a csapadék:
nem változik: Pb
2+
-ion
megfeketedik: Hg
2
2+
-ion
oldódik: Ag
+
-ion volt az oldatban.


(2a) IIa csoport kationjai

Savanyítsa meg az oldatot és vezessen bele H
2
S gázt feleslegben. Ha nincs változás, folytassa
a (3) pontnál.
Ha csapadék keletkezik, a következõ ionok egyike volt az oldatban:
Hg
2+
, Bi
3+
, Cu
2+
, Cd
2+
, As
3+
, As
5+
, Sb
3+
, Sn
2+
, Sn
4+
. (Figyelje meg a csapadék színét!)
Szűrje le a csapadékot, mossa híg sósavval, majd adjon hozzá ammónium-poliszulfidot,
(NH
4
)
2
S
x
feleslegben. Ha a csapadék feloldódik, folytassa a (2b)-nél.

Ha a nem oldódó csapadék:
sárga: Cd
2+
volt az oldatban.

Vegyen friss mintát az eredeti oldatból és adjon hozzá híg NaOH oldatot. Ha a csapadék:
kék: Cu
2+
-ion
sárga: Hg
2+
-ion
fehér: Bi
3+
-ion volt az oldatban.

318

(2b) IIb csoport kationjai

Adjon híg sósavat az (NH
4
)
2
S
x
-es szűrlethez feleslegben. A csapadék újra kiválik (a színe
alapján az eredeti oldatban lévő ion oxidációfokára nem következtethetünk).
Vegyen friss mintát az eredeti oldatból, savanyítsa meg és vezessen bele kénhidrogént.
Vizsgálja meg a keletkezett csapadék színét.
A csapadék színe:
barna: Sn
2+
-ion
narancs: Sb
3+
-ion volt az oldatban.

sárga csapadék: As
3+,5+
, vagy Sn
4+
-ion
vasszög teszt: Sn
4+
-ion
Bettendorff próba: As
3+
, vagy As
5+
-ion.

Az As oxidációfokának azonosításához vegyen friss mintát, savanyítsa meg tömény sósavval
és adjon az oldathoz KI oldatot.
Nincs változás: As
3+
-ion.
barna színezõdés: As
5+
-ion volt az oldatban.


(3) III. Csoport kationjai

Semlegesítse az eredeti oldatot NH
3
oldattal, majd adjon hozzá ammónium-szulfidot,
(NH
4
)
2
S feleslegben. Ha nincs változás, folytassa a (4) pontnál.
Ha csapadék keletkezik, vizsgálja meg a színét.

Zöld csapadék Cr
3+
ionokra utal. Adjon friss mintához NaOH oldatot:
zöld csapadék, ami feloldódik a reagens feleslegében: Cr
3+
-ion.

Rózsaszín (hússzínű) csapadék Mn
2+
ionokra utal. Friss mintához adjon
NaOH oldatot: piszkosfehér csapadék, ami állás közben megbarnul:
Mn
2+
-ion.

Fehér csapadék Al
3+
és Zn
2+
ionokra utal. Friss mintához adjon NH
3
oldatot először
cseppenként, majd feleslegben:
fehér csapadék, amely feleslegben oldódik: Zn
2+
-ion.
fehér csapadék, amely a NH
3
feleslegében
nem oldódik: Al
3+
-ion.

Fekete csapadék keletkezik, ha Co
2+
, Ni
2+
, Fe
2+
, Fe
3+
volt eredetileg az oldatban. Szűrje le
a csapadékot és adjon hozzá 1:1 sósavat. Ha a csapadék feloldódik, Fe
2+
, vagy Fe
3+
volt az eredeti
oldatban.

Az eredeti oldat kis részletéhez adjon NaOH oldatot feleslegben:
zöld csapadék, amely állás közben
megsötétedik: Fe
2+
-ion
sötétbarna csapadék: Fe
3+
-ion
kék csapadék, amely rózsaszínűvé
319
válik NaOH feleslegre: Co
2+
-ion
zöld csapadék, amely nem változik: Ni
2+
-ion volt az oldatban.
(4) IV. csoport kationjai

Adjon az oldathoz (NH
4
)
2
CO
3
oldatot feleslegben NH
4
Cl jelenlétében. Ha nincs változás,
folytassa az (5) pontnál.
Fehér csapadék Ba
2+
, Sr
2+
, vagy Ca
2+
jelenlétére utal.

Friss mintához adjon négyszeres mennyiségű telített CaSO
4
oldatot:
azonnal fehér csapadék keletkezik: Ba
2+
-ion
lassan, melegítésre fehér csapadék: Sr
2+
-ion
csapadék nem keletkezik: Ca
2+
-ion volt az oldatban.


(5) V. csoport kationjai
Óvatosan melegítsen egy friss mintát NaOH oldattal:
jellegzetes ammónia szag: NH
4
+
-ion

Végezze el a lángfestési próbát az eredeti oldattal:
sárga szín: Na
+
-ion
fakó ibolya szín: K
+
-ion volt az oldatban.

Adjon az oldathoz NaOH oldatot feleslegben:
fehér csapadék, amely vörös lesz néhány csepp titánsárga reagens
hatására: Mg
2+
-ion volt az oldatban.












320
7.2. Egyetlen anion azonosítása oldatban

Ha csak egyetlen anion van az oldatban, azonosítása egyszerű és mindenki kidolgozhatja
kémiai tudása alapján saját azonosítási módszerét.
Az alábbiakban egy olyan módszert ismertetünk, ami az anionok 182. oldalon lévő
csoportosításán alapszik. Az egyszerűség kedvéért itt feltételezzük, hogy nincs nehézfém-ion az
oldatban, illetve eltávolítottuk a nehézfémeket, továbbá, hogy ismeretlen oldattal dolgozunk, vagy
szilárd minta esetén azt, hogy az anyag oldódik vízben.
Természetesen, ha az aniont azonosítottuk, további, az anionra jellemző reakciókkal meg kell
győződni feltételezésünk helyességéről.

A következő anionok egyike lehet az oldatban:
CO
3

, SiO
3

, S

, SO
3

, S
2
O
3

, SO
4

, PO
4

, F
÷
, BO
3

,
Cl
÷
, I
÷
, Br
÷
, SCN
÷
, NO
2
÷
, NO
3
÷
, ClO
3
÷
.


(1) I. csoport anionjai

Adjon az oldathoz híg sósavat feleslegben. Ha nincs látható változás, folytassa a (2) pontnál.
Ha fehér csapadék és/vagy gázfejlődés észlelhető, a következõ ionok egyike lehet az oldatban:
CO
3

, SiO
3

, S

, SO
3

, S
2
O
3

.

Ha fehér, kocsonyás csapadék keletkezik gázfejlődés nélkül: SiO
3

ion

Fehér csapadék és SO
2
gáz keletkezik. A gáz kimutatását kálium-jodáttal és keményítőoldattal
megnedvesített szűrőpapírral végezhetjük.
A szűrõpapíron kék folt lesz: S
2
O
3

-ion volt az oldatban.

Nincs csapadék, csak gázfejlődés.
Vizsgálja meg a fejlődő gázt ólom-acetátos szűrőpapírral.
fekete folt: S

-ion volt az oldatban
Vizsgálja meg a fejlődő gázt kálium-jodáttal és keményítőoldattal
megnedvesített szűrőpapírral.
kék folt: SO
3

-ion
Vezesse a fejlődő gázt baritvízbe:
fehér csapadék: CO
3

-ion volt az oldatban.

(2) II. csoport anionjai

Semlegesítse az oldatot és adjon hozzá BaCl
2
oldatot. Ha nincs csapadék, folytassa a (3)
pontnál.
Fehér csapadék keletkezik, ha SO
4

, PO
4

, F
÷
, vagy BO
3

ion volt az eredeti oldatban.
Szűrje le a csapadékot és adjon hozzá híg HCl oldatot:
a csapadék nem oldódik: SO
4

ion
Adjon tömény kénsavat a csapadékhoz vagy az eredeti szilárd mintához,
és melegítse a kémcsövet:
a kémcsõ olyanná válik, mintha zsíros
lenne és lepereg róla a kénsav: F
÷
-ion.
Adjon tömény kénsavat és etanolt a csapadékhoz, vagy az eredeti mintához
egy porcelán tálban és gyújtsa meg:
zöld színű láng: BO
3

ion
Vegyen friss mintát és adjon hozzá friss ammónium-molibdát reagenst..
sárga, kristályos csapadék: PO
4

-ion

321

(3) III. csoport anionjai

Savanyítsa meg az oldatot híg salétromsavval és adjon hozzá AgNO
3
oldatot.
Ha nincs csapadék, folytassa a (4)-es pontnál.

Vizsgálja meg a csapadék színét.
Sárga és sárgásfehér csapadék I
÷
-, vagy Br
÷
-ion jelenlétére utal.
Egy friss mintához adjon 1-2 ml szén-tetrakloridot, majd klórosvizet cseppenként és rázza
intenzíven a kémcsövet:
ibolya színű szerves fázis, amely elszintelenedik,
ha a klórosvizet feleslegben adjuk: I
÷
ion
vöröses-barna szerves fázis, amely sárga
lesz klórosvíz feleslegére: Br
÷
ion

Fehér csapadék Cl
÷
, vagy SCN
÷
jelenlétére utal.
Egy friss mintához adjon FeCl
3
oldatot:
vérvörös szineződés: SCN
÷
ion
Végezze el a kromil-klorid tesztet:
pozitív teszt: Cl
÷
ion volt az oldatban.


(4) IV. csoport anionjai

A következő ionok egyike lehet az oldatban: NO
2
÷
, NO
3
÷
, vagy ClO
3
÷
.

Savanyítson meg egy friss mintát ecetsavval, majd adjon hozzá szulfanilsav és o-naftilamin
reagenseket:
vörös színeződés: NO
2
÷
-ion
Savanyítson meg friss mintát ecetsavval, adjon hozzá szulfanilsav és o-naftilamin reagenseket, majd
cink darabkákat:
vörös színeződés: NO
3
÷
-ion
Adjon cink darabkákat friss mintához, néhány perc múlva szűrje le, savanyítsa meg híg salétromsavval
vagy híg kénsavval és adjon AgNO
3
oldatot a szűrlethez:
fehér csapadék: ClO
3
÷
-ion volt az oldatban.



322
7.3. Kationok elválasztása és azonosítása

Azt a rendszert, melyet az alábbiakban ismertetünk R. Fresenius írta le először, ezért röviden
Fresenius-rendszernek nevezzük.
Ha a kémiai reakciók alapján valamely kation jelenlétére következtetünk, fontos azt további
reakciókkal is bizonyítani.
A Fresenius-rendszer alábbi ismertetésénél azzal az egyszerűsítéssel élünk, hogy a szilárd anyag
oldódik vízben vagy híg salétromsavban.

A Fresenius-rendszer alkalmazásának következményei:

1. A kationok elválasztása során a csoportreagenseket ammóniumsók formájában adjuk a vizsgált
oldathoz, így mire az V. kationosztályhoz érünk, az oldat jelentős mennyiségű ammóniumiont
tartalmaz. Ammóniumionok, NH
4
+
jelenlétére tehát csak az eredeti mintából következtethetünk.

2. Az analízis során megállapíthatjuk, hogy As-, Sb-, Sn-, és/vagy Fe- ionok voltak-e a mintában, de
nem lehet eldönteni, hogy eredetileg milyen volt az oxidációfokuk. Erre csak az eredeti mintából
következtethetünk.


As As
2
S
3
AsS
4
As
2
S
5

(NH
4
)
2
S
2 HCl
3-
H
2
S
3+
5+
H
2
S
3-
HCl
(NH
4
)
2
S
2
As As
2
S
5
AsS
4

Sb Sb
2
S
5
SbS
4

(NH
4
)
2
S
2
HCl
3-
H
2
S
5+
3+
H
2
S
3-
HCl
(NH
4
)
2
S
2
Sb Sb
2
S
3
SbS
4
Sb
2
S
5

Sn SnS
2
SnS
3

(NH
4
)
2
S
2
HCl
2-
H
2
S
4+
2+
H
2
S
2-
HCl
(NH
4
)
2
S
2
Sn SnS SnS
3
SnS
2

H
2
S
3+ 2+
Fe Fe
Fe FeS
(NH
4
)
2
S
2+
3+
(NH
4
)
2
S
Fe
As As
5+ 3+
H
2
S




Ia. csoport

...........................................................................................................................……..
323
Ennek a csoportnak a kationjai csapadékot képeznek híg (2 M) HCl-el.


Csapadék: AgCl, PbCl
2
, Hg
2
Cl
2
Szűrlet: Ib-V. csoport kationjai

Szűrje le a csapadékot és mossa sósavas vízzel.
Tegye a csapadékot egy főzőpohárba és forralja 5-10 ml vízzel. Szűrje forrón az oldatot.


Maradék: AgCl, Hg
2
Cl
2
Szűrlet: PbCl
2


Mossa a csapadékot forró vízzel, majd rázza
össze NH
3
oldattal és szűrje.


Maradék: fekete csapadék

HgNH
2
Cl + Hg


Oldat: Ag
+
komplex

[Ag(NH
3
)
2
]
+


Hűtse le az oldat egy részletét:
fehér, kristályos PbCl
2
csap.,
ha Pb
2+
volt jelen.

Hg
2
2+



Ag
+


Pb
2+


További reakciók az azonosításhoz:

Ossza két részre a szűrletet:
a) savanyítsa meg híg
HNO
3
-al. Fehér AgCl
csapadék keletkezik.
b) Adjon néhány csepp
KI oldatot. Halvány sárga
AgI csapadék.

Ag
+
-ion.

Ossza három részre a forró
szűrletet:
a) Adjon hozzá K
2
CrO
4
oldatot.
Sárga PbCrO
4
csapadék, amely
nem oldódik híg ecetsavban.
b) Adjon hozzá KI oldatot.
Sárga PbI
2
csapadék, ami
oldódik forró vízben színtelen
oldat keletkezése közben, de
csillogó sárga kristályok válnak
ki belőle lehűléskor.
c) Adjon hozzá híg H
2
SO
4

oldatot. Fehér PbSO
4
csapadék
keletkezik, amely oldódik
ammónium-tartarát oldatban.
Pb
2+
-ion.


I. csoport

............................................................................................................................…...
Az ebbe a csoportba tartozó kationok csapadékot képeznek H
2
S gázzal
híg ásványi savas közegben
(sósavval csapadékot nem képeznek)

Csapadék: (PbS), HgS, CuS, Bi
2
S
3
, CdS, As
2
S
3
, As
2
S
5
, Sb
2
S
3
, SnS, SnS
2

Szűrlet: III-V. csoport kationjai
324

Tegye a csapadékot porcelán tálba, adjon hozzá kb. 5 ml sárga ammónium-poliszulfid,
(NH
4
)
2
S
x
oldatot, melegítse 50-60
o
C-ra és keverje ezen a hőfokon 3-4 percig, majd szűrje le.

Maradék: IIa csoport Szűrlet: IIb csoport
A következő szulfidok lehetnek benne:
PbS, HgS, Bi
2
S
3
, CuS és CdS.
Mossa kis mennyiségű híg (1:100)
ammónium-szulfiddal.

A következő tiosók oldata lehet:
(NH
4
)
2
AsS
4
, (NH
4
)
2
SbS
4
és (NH
4
)
2
SnS
3
.
Savanyítsa meg az oldatot, cseppenként
tömény HCl oldattal, majd enyhén melegítse.
Ha sárga, vagy narancs színű csapadék
válik ki, amely a As
2
S
5
, Sb
2
S
5
, vagy SnS
2

szulfidoktól származik, a IIb csoport
ionjainak jelenlétére utal.









































325


I csoport

A csapadék a következő szulfidokból állhat: PbS, HgS, Bi
2
S
3
, CuS és CdS.
Az ólom kloridként nem választható le teljesen az I. csoportban, ezért válik le itt is, ólom-
szulfidként.
Tegye a csapadékot egy főzőpohárba vagy porcelán tálba, adjon hozzá 5-10 ml híg HNO
3

oldatot és forralja óvatosan 2-3 percig, majd szűrje le és mossa a maradékot kevés vízzel.

MARADÉK SZŰRLET
Fekete: HgS

Oldja fel a
csapadékot
1 M NaOCl
és híg HCl
keverékében.
Adjon hozzá
híg HCl-t és
A következő elemek nitrátjait tartalmazhatja: Pb, Bi, Cu és Cd. Vizsgálja
meg, hogy van-e Pb
2+
az oldatban, híg H
2
SO
4
-el. Fehér PbSO
4

ólomionokra utal. Ha Pb
2+
-ionok vannak jelen, adjon híg H
2
SO
4
-et az
oldathoz és párolja be sűrű, fehér SO
3
füst megjelenéséig (a H
2
SO
4

bomlásából).
Hűtse le, adjon hozzá 10 ml vizet, keverje, hagyja állni 2-3 percet, majd
szűrje le és mossa kevés vízzel.

forralással MARADÉK SZŰRLET
távolítsa el a
Cl
2
felesle-
gét, majd
hűtse le az
oldatot.

vagy
Fehér PbSO
4


Öntsön át 2 ml
10%-os
ammónium-
acetát oldatot a
szűrőn lévő
A következő elemek nitrátját és szulfátját tartalmazza:
Bi, Cu és Cd.
Adjon tömény NH
3
oldatot a szűrlethez, lúgos
kémhatásig, majd szűrje le a csapadékos oldatot.
csapadékon MARADÉK SZŰRLET
Oldja fel
királyvízben
(adjon hozzá
kevés KCl-t
is). Párolja el
az oldószert,
oldja fel a
maradékot híg
HCl-ben.

Adjon az
oldathoz
SnCl
2
oldatot.
Fehér csap.,
amely meg-
feketedik.

Hg
2+
-ion.

néhányszor,
majd adjon a
szűrlethez
néhány csepp
híg ecetsavat és
K
2
CrO
4

oldatot.
Sárga PbCrO
4

csapadék:

Pb
2+
-ion.

Fehér: lehet
Bi(OH)
3
.

Mossa a
csapadékot,
oldja a mini-
málisan szük-
séges híg
sósavban, majd
adjon hozzá
feleslegben
hideg nátrium-
tetrahidroxo-
sztannát(II)
oldatot.
Fekete csap.:

Bi
3+
-ion.

Tartalmazhat [Cu(NH
3
)
4
]
2+
és
[Cd(NH
3
)
4
]
2+
ionokat.

Ha az oldat mélykék színű, Cu
2+

ionok vannak jelen. A szűrlet kis
részletét savanyítsa meg ecetsavval
és adjon hozzá
K
4
[Fe(CN)
6
] oldatot. Vöröses-
barna csapadék:
Cu
2+
-ion.
--------------------------------
A szűrlet kis részletéhez adjon KCN
oldatot cseppenként addíg, míg
elszíntelenedik, majd még egy ml-t
feleslegben. Vezessen bele H
2
S gázt
fél percig.
Sárga CdS csapadék: