John Altman

TITKOS FORMULA

1

A mű eredeti címe Deception Copyright © 2003 by John Altman Hungárián translation © ERDÉLYI ANDRÁS és a GENERAL PRESS KIADÓ Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is. Fordította ERDÉLYI ANDRÁS Szerkesztette Dr. BORBÉLY SÁNDOR A borítótervet GREQOR LÁSZLÓ készítette ISSN 1416-7026 ISBN 963 9459 65 8
Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/d. Telefon: 359-1241, 350-6340 Fax: 359-2026

www.generalpress.hu generalpress@generalpress.hu Felelős kiadó: LANTOS KÁLMÁNNÉ Művészeti vezető: LANTOS KÁLMÁN Irodalmi vezető: BESZE BARBARA Felelős szerkesztő: BENDA LUCA Készült 19,5 nyomdai ív terjedelemben, 53 g-os, 2,4 volumenizált Norbulky papíron Kiadói munkaszám: 911 Nyomdai előkészítés: TORDAS és TÁRSA KFT. Ez a könyv a debreceni könyvnyomtatás több mint négy évszázados hagyományait őrző ALFÖLDI NYOMDA RT.–ben készült. Felelős vezető: György Géza vezérigazgató

2

Margaretnek Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom Richard Curtis ügynökömnek, éleslátásáért és irányításáért, továbbá Neil Nyren szerkesztőmnek, aki felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott e könyv elkészítéséhez. Menet közben néhány egyszerű kérdéssel fordultam Jonathan Poritz fizikushoz. Mire befejezte a válaszadást, temérdek új kérdés fogalmazódott meg bennem. Jonathan nemcsak a tudását osztotta meg velem, és az idejét pazarolta rám, hanem beavatott az elméleteibe, az eszméibe, és a fizika sajátos nyelvezetébe is. Nagyon hálás vagyok érte! Közreműködtek még: David Maddux, lan Sowers, Joellyn Weingourt, Alison Brower és Chris Robertson. S akiket még köszönet illet: Sarah Silbert; Robert, Jane, és Jennifer Altman; valamint Rachel és Benjamin Edelson.

A véletlen olykor kétbalkezes következetességgel működik, mely könnyen összetéveszthető a tudatos Gondviselés munkálkodásával. Eric Ambler.– Koporsó Dimitriosnak

Bevezető
A napbarnított portás felpillantott a recepciós pult mögül, nyugtázta az ismerős arcot, majd szó nélkül újra a regisztrációjába mélyedt. Így volt eltervezve. A gyilkos az elmúlt két este folyamán kétszer is felbukkant a szálloda halljában; a vacsoráról visszatérő Epstein házaspár mögött lépkedett szorosan, mintha hozzájuk tartozna. Az éjszakai recepciós ennek folytán okkal feltételezhette, hogy a fiú a házaspár gyermeke. Bizonyos távolságról valóban úgy festett, mintha gazdag amerikai turisták elkényeztetett csemetéje lenne – öntapadós pólót viselt Venezia, Mi Amore felirattal; kezében összegöngyölt színes magazint lóbált. Miután megnyugodva konstatálta, hogy a recepciósnak nem szúrt szemet, maga elé nézve átsétált a hallon. Fölment a lépcsőn a harmadik emeletre, és kilépett a lépcsőházból a nyirkos, csöndes folyosóra. Korábbi behatolásaikor mindannyiszor végigment ezen a folyosón, és a hátsó kijáraton át távozott a szállodából. Ezúttal azonban megállt a 33-as ajtó előtt, fülét az ajtóra tapasztotta, és feszülten figyelt. Először csak valami csoszogásfélét hallott. Aztán valaki leöblítette a vécét. Szinte ezzel egy időben bekapcsolták a tévét: a CNN-t lehetett hallani.

Aztán az asszony hangja. – Akkor holnap a Lavena kávéház? A férfi morgott valamit; nyilvánvalóan egészen közel állt az ajtóhoz. Ez jó; a gyilkos először a férfival akart végezni. Két tárgyat rögzített a Bermuda-nadrágja derékszíjához, lazán lógó pólója jótékonyan elrejtette mind a kettőt. Körülnézett, megbizonyosodott, hogy nem látja senki, majd benyúlt a trikója alá, és előhúzta a jobb oldalára rögzített eszközt: egy hét inch hosszúságú fekete fémcsövet, melyet gondosan belehelyezett az összegöngyölt, színes magazinba. Bal kézzel kopogott az ajtón, jobbjával fölemelte a fegyvert. A magazin borítólapján a Rolling Stones lógójából látszott egy részlet; önmagába visszacsavarva, cirkalmas betűkkel: ing Sto. – Ki az? – hallatszott a férfi hangja. – A szobapincér – felelte a gyilkos, a tőle telhető legmélyebb hangfekvésben. – A szobapincér – mondta a férfi. – Rendeltél valamit? – Hogy rendeltem-e? – kérdezte az asszony. Résnyire kinyílt az ajtó. – Sajnálom, de alighanem rossz… A gyilkos feljebb emelte a magazinba rejtett csövet, kibiztosította a fegyvert, és meghúzta a ravaszt. A pisztolyban szétrepedt egy savtartalmú ampulla; gázfelleg lövellt ki, közvetlenül a férfi arcába. Az áldozat kővé dermedt a döbbenettől, eközben a gyilkos benyomult a szobába. Ledobta a földre a színes újságot, és előhúzta a derékszíjához rögzített másik szerkezetet: egy valamivel rövidebb, hat inch hosszúságú ezüstcsövet. Az asszony az ágyon ült, csupasz lábát dörzsölgette, s közben tévét nézett. Hátrafordult a zajra, s ahogy meglátta a

de módszeresen. Valami tudományos képletet. A gyilkos beljebb hatolt a szobába. mely az imént kicsúszott az összegöngyölt színes magazinból. Harminc másodperc múltán befejeződött a művelet. becsukta az ajtót. és ráhúzta a tolózárat. gyorsan haladt. imbolyogva küszködő áldozatával. A gyilkos keresztülment a szobán. itt volt az ideje.szobába lépő gyereket. a gyilkos a nő nyakára suhintotta a kötelet. digitális eszközről. tátva maradt a szája az elképedéstől. Fölvette a földről a mérges gázzal töltött fegyvert. valami céduláról. A férje a lábán állt ugyan. különösebben nem kötötte le a figyelmét. . Ebből a szögből csak az asszony halántékát láthatta. odament az ágyhoz. hangszalagról. Hozzálátott a kereséshez. A CNN-en a palesztin menekülttáborokról szóló riportfilmet sugároztak. Csaknem teljes csend honolt. de milyen formában tárolják. pontosan mit is kellene megtalálnia. mit se törődve. nincs világos útmutatás. jobb felől az asszony mellé lépett – a nő még mindig a férjére meredt. Ami persze távolról sem volt egyszerű feladat. és arcának lágy hajlatát. A zsineg szorításától a véredények először kékre váltottak. Az ajtó még mindig félig nyitva volt. és teljes testsúlyával hátrarántotta. mert Keyes képtelen volt megmondani. Kihúzta a fémtokból a fojtogatózsineget. de kissé megroggyanva. majd vad lilára. A halántékot áttetsző erek hálózták be. Időről időre rápillantott a képernyőre. hová jegyezték föl ezt a képletet? Mikrofilmről van szó. vagy egy pakli cinkelt kártyáról? Bármi lehetett. és mindent szépen visszahelyezett a tokjába. semmit sem értve az egészből –. rendben van. már csak azért sem. hogy hozzálásson a kereséshez.

Tüzetesen átkutatta a piperekészletet. sem a testükön. Laptop nem volt a szobában. Semmi. ami azonban sajnálatos módon nem volt egyéb. A pasas differenciálszámításokkal foglalkozó tudós ember volt. Nem lehetett túl nagy gyakorlata abban. Feltehetően sokkal jobban kamatoztathatta képességeit mondjuk. hogyan is kell egy efféle dolgot szakszerűen elrejteni. A férfi borotválkozóecsetje és borotvahabja is sorra került. Átvizsgálta a közkeletű rejtekhelyeket: benézett az ágy alá. hogy újra átgondolja az egészet. mint aminek látszott. hiába. fölhajtotta a vécétartály fedőlapját. célszerű tehát ezen a nyomon tovább haladni. ám abban sem talált titkos üreget. Az elemek is csupán elemek voltak. . Visszacsavarta a kagyló fedőlapját. sem a férfi levéltárcájában nem talált. Megvizsgálta a nő hajkeféjét. De nem szabad elfelejteni. Matematikus.Tudományos képletre utaló nyomot sem a házaspár poggyászában. az asszony retiküljét. letapogatta a tükör hátulját. ennek folytán könnyen kapcsolatba kerülhetett olyan szakemberekkel. vagyis hordozható sztereó CD-lejátszó. Az egyetlen elektronikus készülék egy hordozható sztereó CD-lejátszó volt. megállt a helyiség közepén. s néhány másodpercre elbambult. akiktől tanulhatott egyet s mást. majd folytatta a keresést. Kivette az elemeket. hasztalan. hogy az adattárolási rendszerek alkalmazásával foglalkozott. Megpróbált nem tudomást venni róla. a kártyatrükkökben. és hüvelykujjával végigtapogatta a foglalatokat. Valami belenyilallt a gyomrába. Ez nagyon is logikusnak látszott. vagy történetesen a kártyacinkelésben. Szétszedte a telefonkagylót. a logikai játékokban. Révetegen rámeredt a tévéképernyőre – egy fogpasztareklám ment éppen a CNNen –. Visszatért a szobába. az áldozatok ruháinak belső zsebeit.

Visszatért a szűk előszobába, s letérdelt a férfi hanyatt fekvő holtteste mellé. Alaposabban megismételte a tetem átvizsgálást, ezúttal magára a testre összpontosítva. A szemek közül egyik sem volt műszem. Egyik lábban sem talált üreget. A testben nem volt elrejtve semmiféle tudományos formula. Ismét felállt, keresztülment a szobán, s másodszor is átkutatta az asszony holttestét. Semmi. A nyilallás most élesebben jelentkezett a gyomrában. Visszament az öltözőszekrényhez, és újra átnézte a férfi tárcáját. Steven Epstein – ez a név állt a bankkártyákon. Visa, Master Card és American Express; teljes választék. Közelebbről szemügyre vette a műanyag kártyára nyomtatott számokat, hátha felfedez valami manipulációt. Aztán félrerakta a tárcát, és lekuporodott a bőrönd mellé. Előhalászta a fényképezőgépet, kivette belőle a filmet, és belecsúsztatta a zsebébe. Még az is elképzelhető, hogy a férfi lefényképezte a titkos formulát, majd megsemmisítette. Ezen eltűnődött, majd kisvártatva azon kapta magát, hogy a házaspár repülőjegyét vizsgálja. Talán a számjegyekben rejlik valami titkos kód: az ülőhelyek száma, vagy mondjuk, a járatszám rejti a keresett kombinációt. De nem! Minden normálisnak látszott. Morzsolgatta a jegyeket, s közben valami motoszkálni kezdett a fejében. Steven Epstein, folyosó melletti ülésre szóló, első osztályú repülőjeggyel. Mi nem stimmel?

ELSŐ RÉSZ
Hirtelen eszébe jutott: hol vannak a hajójegyek? Információi szerint a házaspár másnap tengeri hajóútra készült. Ezért kellett még ma este cselekednie. De akkor miért nem talál sehol egy nyamvadt dokumentumot, amely a hajóútra utalna? Újra kinyitotta a repülőjegyes tasakot. A dátumozás szerint a New York-i visszautat holnaputánra tervezték. Megváltozott volna az útiterv? Ahogy a repülőjegyekre meredt, valami megint szöget ütött a fejébe. Félretette a jegyeket, előhúzta a férfi útlevelét, és kinyitotta. Név: Epstein, Steven. Állampolgárság: amerikai. Születési idő: 1947. október 21. Nézzük csak még egyszer azt a tárcát! Rábámult a montanai jogosítványra, és megdermedt. A hiba olyannyira szembetűnő volt, hogy talán éppen ezért nem vette észre első pillantásra. Montana? Lázasan kutatni kezdett a zsebében a fénykép után. Keyes arra utasította, hogy memorizálja az arcot, s mielőbb szabaduljon meg a fotótól, de a gyilkos nem bízott saját magában, így aztán megszegte a szabályt. A képen látható férfi legalább tíz évvel öregebb volt, mint az, aki ajtót nyitott. Ránézett a szobában heverő két holttestre. Sziszegve káromkodott egyet. Rossz szobaszámot adott meg a londiner! Egy másik Epsteinét! Lassan föltápászkodott, térde száraz ágként tompán megreccsent. Révetegen rábámult a két halott emberre. Aztán újra káromkodott egy cifrát, zsebébe gyűrte a fényképet, összeszedte a holmiját, s távozott, anélkül, hogy hátrapillantott volna.

Első fejezet
1. A luxuskabin nagyjából tíz négyzetméteres lehetett. A falak vakító fehérre festve; egy kőnyomat függött az ágy fölött, mely hat turbános férfit ábrázolt lóháton. Bolyhos, neonfényű szőnyeg borította a padlót. Az ajtóval szemben nagy, kerek, színezett ablak nézett a kikötőre – hajóablak, gondolta Hanna Gray, jóllehet, ez lényegesen nagyobb volt, mint amekkorának egy hajóablakot elképzelt. Az ablak alatt kaliforniai fenyőből készült alacsony asztal állt, rajta lámpa, liliomos váza és gyümölcsöstál. A bal oldali falnál, ha Hanna megfordult, és az ajtóval szemben állt, kis íróasztalt látott, egy falba épített tévékészüléket és egy hűtőszekrényt. A jobb fal mellett ikerágy állt, egy állólámpa és egy indiai tölgyfából készült öltözőasztal. Az asztalon egy rádióba szerelt ébresztőóra, melynek digitális mutatója pontosan déli tizenkettőt mutatott. A hűtőszekrényben talált egy üveg pezsgőt, két hűtött poharat, egy Evian ásványvizet, egy mogyorókrémes bödönt és két becsomagolt tartós elemet. Az asztalfiókban volt két doboz Bonine-tabletta tengeri betegség ellen, egy műanyag karkötő, egy pár habszivacs füldugó, és egy Transderm Scop címkével ellátott óvszer. Hanna ujjai közé vette az óvszert, és megforgatta a kezében. Némi tűnődés után visszatette, becsukta a fiókot, és folytatta a terepszemlét. A fürdőszoba kicsi volt és takaros. Öt perc alatt mindent szemügyre vett a lakosztályában, így aztán más dolga nem lévén, leheveredett az ágyra. A hajó lágyan ringatózott a kikötő hullámain, ami kissé felkavarta a gyomrát.

Az ágy mögött recsegve életre kelt a hangszóró, s kisvártatva megszólalt a programigazgató hamis nyájasságtól túlcsorduló hangja: – Hölgyeim és uraim! Üdvözöljük önöket a gyönyörűséges Auróra II. fedélzetén! Ahogy kitekintünk ablakunkon a velencei dózsepalotára, szinte ugyanaz a kép tárul elénk, melyet Thibaut gróf emberei láthattak 1201 áprilisában, amikor megérkeztek, hogy fegyveres védelmet nyújtsanak a szállítmányoknak és a hadihajóknak, melyek aztán a negyedik keresztes hadjárat során… Hanna mozdulatlanul hevert. Ablak, gondolta. Szóval nem hajóablak, hanem ablak. Valami nehezen megmagyarázható csalódás vibrált benne. Ablakai otthon is vannak, Chicagóban. 2. Két órával később a programigazgató hölgy a színpadnál állt az Auróra II. társalgójában, és csaknem szóról szóra elismételte iménti beszédét a mikrofonba. – Amint követjük a keresztes lovagok lépteit és lábnyomait, szemünk előtt színesen életre kel a múlt. Pontosan úgy fogjuk átélni a nevezetes utazást, ahogy azok a hajdani férfiak élték meg kalandjaikat oly sok évszázaddal ezelőtt. Amikor elénk tárul a Hagia Sophia vagy éppen a Szent Márk mozaik együttese, gondoljuk csak rneg, milyen hatással lehetett a látvány azokra a kalandorokra, akik 1204 nyarán… A luxushajó társalgója szikrázót a napfénytől: csillogó keményfa padló, fényes selyemtapétával borított falak és hajóablakok sora – ablakok –, melyek a tenger napsütötte vizére tekintettek. A terem egyik végében volt az ebédlő, üveg gyertyatartókkal, csipkézett szélű asztalterítőkkel és sarkokba épített díszes bárpultokkal. A közös helyiség

másik végében helyezkedett el a színpad, előterében kisméretű hangversenyzongora, és egy állványzat a sztereó berendezéseknek. Finom arcvonású, elegáns, hetvenöt év körüli asszony mutatkozott be Hannának. – Renee Epstein – suttogta teátrálisan, és kezet nyújtott. Hanna elfogadta a felé nyújtott kezet – Vicky Ludlow – mondta, és kedvesen elmosolyodott. Az igazgatónő még mindig beszélt, Hanna kénytelen volt fél füllel odafigyelni: – Holnap korán reggel megérkezünk Methoni szigetére. Methoni lesz az első azon gyönyörűséges szigetek közül, amelyeket utazásunk során az elkövetkező héten alkalmunk lesz megcsodálni. Az egész napot a szigeten töltjük, és csak este hajózunk tovább, hogy aztán másnap reggel nyolc órára Vallettába érkezhessünk, vagyis Máltára… Renee Epstein kérdezett valamit, Hanna azonban nem tudott rá figyelni. – Bocsánat – fordult az asszony felé. – Óh, remélem, nem hamarkodtam el a dolgot. Tudja, néha hajlamos vagyok rá, hogy időnap előtt elszóljam magam és ostobaságokat fecsegjek. De hát az anyák már csak ilyenek, nem igaz? Legalábbis, ha arról van szó, hogy a fiacskájuknak megtalálják az igazit. Tudja, Charlie, az én fiam, fogorvos. – Epsteinné bizalmasan közelebb hajolt. – Nagyon praktikus dolog – suttogta. Hanna mosolygott. Az idős asszony a nagymamájára emlékeztette – új-angliai kékvér; feketére festett haj, ősz sáv a halántéknál – jól kiszámított beismerése a tisztes életkornak. A feszes bőr a halántékon macskaszerű keskeny résre húzta szét a szemvágásokat. – Nyugtasson meg, ugye, tényleg nem hamarkodtam el! – makacskodott az idős hölgy. – Nem, szó sincs róla – felelte Hanna. – Csak éppen attól tartok, hogy én már… hogy is mondjam… szóval, elkeltem.

Egyenesen le a csatornába. mert… – Az Aurora ll. bocsánat! Nem láttam a gyűrűt. A legalsó szint ad otthont a legénységi kabinoknak. hogy itt vannak a mentőcsónakok. Lélegzetvételnyi szünet következett. mindegyik kabin az óceánra néz. tengeribetegek lesznek. Ez az én formám. A hajó öt különböző szintre tagolódik. különösen az utazás első napjaiban. Negyvennégy luxuskabinban nyolcvan utas számára biztosít helyet. – Mekkora pech! Igazán sajnálom. valamint a fogadótérrel. mely értelemszerűen arról kapta nevét. egyenletes tengeri utazás elősegítése érdekében. kínál kedves utasainak annak érdekében. Örökre elveszett. van egy olyan érzésem. – Igen. A hajót stabilizátorokkal szerelték fel a sima. valamint az orvosi rendelőnek. – Az út során lesz idejük megismerni és kipróbálni mindazokat a luxusszolgáltatásokat. kétszázhetven láb hosszúságú – zengett a negédes hang a mikrofonba – és negyvenhat láb széles. hogy minél kényelmesebben és otthonosabban érezzék magukat fedélzetünkön. valamint Egészségügyi Minisztériumának előírásait. beleértve az Egyesült Államok Parti Őrségének.– Óh. ha megtudja. hogy pillanatokon belül példát fogok mutatni erre… Mindemellett a hajó tökéletesen megfelel a legújabb nemzetközi környezetvédelmi és biztonsági szabályoknak. Ami engem illet. – Óh. E fölött található a csónakfedélzet. – Bármilyen ostobán hangzik. A . kedvesem – sajnálkozott Renee Epstein. ennek ellenére meglehetősen gyakran előfordul. de a gyűrűm beleesett a lefolyóba. – Szóval történt egy kis baleset a szállodában – magyarázkodott Hanna kapkodva. A férjem megöl. melyeket az Aurora II. Fölötte helyezkedik el a főfedélzet az utasok lakosztályaival. hogy akik erre hajlamosak.

hogy eloldalogjon Renee Epstein mellől. villogó szemmel. és ha csak valami egyéb kellemes. önök már nyilván kitalálták. Az Adventure Dynamics legénységének haditengerészeti felöltőjét és sárgásbarna pantallóját viselte. átvette a poharat. – Óh – válaszolt –. mindenképpen célszerű . egy harminc körüli. mint a tenyerüket. hamar otthonosan fogják érezni magukat. ahol most állunk. Aztán elérkezünk a felső fedélzetre. elszánt léptekkel megindult az egyik bárpult felé. viszont érdemes vállalni a „kockázatot”. hiszen itt található a legnépszerűbb hely. abban a reményteli hitben. A barna szemű steward mimózakoktéllal kínálta. sajnos nem volt időm rá. hogy az idős asszony nem követte őt idáig. hogy kissé bonyolultan hangzik mindez – folytatta a programigazgató. majd megfordult. mely csak a külső lépcsőkről közelíthető meg. a medence. Hanna kihasználta az alkalmat. Amikor már biztonságos távolságban érezte magát. Ahhoz. Hanna felvillantotta legszebb protokollmosolyát. továbbá itt helyezkedik el a szalon. nem. Újabb nevetés. vagyis oda. amiket előzetesen elküldtek. a könyvtár és az előadóterem. – Nos. Végül pedig a napozófedélzet következik. Derültség hullámzott végig a hallgatóságon. A háttérirodalomra. és természetesen – e szavakat széles. – Végzett az irodalommal? Hanna zavartan pislogott. – De ne aggódjanak. igazán nagy kár. itt van a konyha. hogy az ember kihozza a maximumot az ilyen utazásból. csinos nő.csónakfedélzeten is található néhány utas-lakosztály. – Elsőre lehet. – Mire gondol? – A könyvekre. mondhatni pikáns dolog el nem téríti a figyelmüket. átkaroló mozdulat kísérte – az ebédlő és a társalgó. hajában vörösesbarna árnyalattal. a hét végére úgy fogják ismerni a hajót.

Tudja. nincs. Gondolom. kedvesem! Ilyen alkalom nem mindennap adódik az életben. Nem bírja a hajóutakat. – És ehhez nekünk magunknak is hozzá kell tennünk valamit. hogy az egészet A-tól Z-ig feltétlenül át kell tanulmányozni. – Hm – nyugtázta. Hanna belekortyolt a mimózájába. nem arra gondolok. Sajnos. Mi már mindketten olvastuk. ha vele beszél. Nem szabad ellustulni. Ez már nem is mosoly. tizenöt könyv van a listán. És van köztük egy igazán remek könyv. Talán az . és odaadom a könyvet. – Igazán nem szeretnék… – Át kell élnünk az élmény teljességét – makacskodott Renee. Valószínűleg otthon hagytam. – Nem. – Bizonyos történelmi szövegkörnyezet az utazás élményének egészében véve. persze. No. Rezonancia! – mondta Renee Epstein. Steven épp tegnap éjjel fejezte be a szállodában. hogy neuraszténia. nehezen pótolható rezonanciát kölcsönöz. ezt úgy hívják. – Óh. hacsak nem zárkózott be a fürdőszobába. Egy kis háttérinformáció sohasem árt. van magánál egy példány. nem érzi túl jól magát. attól tartok. öt feltétlenül ajánlott. tíz pedig kiegészítés gyanánt.áttanulmányozni az ajánlott irodalmat. És Stevennel is találkozhat. A keresztes hadjáratok krónikája Joinville-től és Villehardouintól. – Nem baj. Óh. igazán nem kellene… – Semmiség. Hanna továbbra is rendületlenül mosolygott. akkor kölcsönadom a miénket. és mindenképpen nézzen a szemébe. – Jöjjön le a kabinunkba a tájékoztató után. hogy is mondjam csak. noha az arca már fájni kezdett a magára erőltetett nyájasságtól. De szemezgetni mindenképpen hasznos. gyengül a hallása szegénykémnek.

Hogy őszinte legyek. aki csupán barátságos akar lenni hozzá? Természetesen meg tudod tenni – gondolta. Marthát hozom . Köszönöm. Talán majd később… – Egy perc az egész. kékes hajszálerek hálózták be a kézfejet. És meg is fogod tenni. hogy még egyszer eljön velem hajókázni. Méghozzá most. miközben az asszony izgatottan kotorászott a bőröndjeikben. amikor a következő szavakat hallotta a saját szájából: – Ez igazán nagyon kedves öntől. De képes-e arra. – Borzalmasan kikészül a hajóutakon. Annál inkább meglepődött. – Feltétlenül el kell olvasnia! Higgye el. Hanna bocsánatkérően feszengett. hogy kihúzza a kezét ebből az ízületi gyulladásos szorításból. Egy perc. Jöjjön! – mondta Renee. ha most szó nélkül sarkon fordulna. hogy a barátnőmet. és megsértsen egy idős asszonyt. amit akar. hogy megtalálja a könyvet. Vékony.lenne a leghelyesebb. az ujjak keskenyek voltak és kecsesek. a legutóbbi szörnyű nyaralás után nem gondoltam volna. Hallotta. Betolakodónak érezte magát. Eredetileg azt terveztem. hogy most valami olyasmit kellene tennie. s közben persze folyamatosan beszélt. azonnal. amint a férj – emlékezett a névre: Steven Epstein – öklendezik a fürdőszobában. – Itt amúgy is mindjárt vége… Hanna ránézett a kezét szorongató kézre. amire egyébként soha nem vetemedne. 3. Lehet. Rettenetesen. De még ki se pakoltam. és megragadta Hanna kezét. és ott vagyok. gondoljon róla az öregasszony. nem fog csalódni! – Igazán kedves öntől. amint ott állt a férfi betegszobájában. – Ragaszkodom hozzá – pattogott Renee.

Nem jött válasz a fürdőszobából. kedvesem. megvan! – mondta Renee. Jövőre. tüzes nyilak röpködtek. – Steven! Jobban vagy már? Mi lenne. Két évvel ezelőtt Vietnamban voltunk. – Hová rohan. A borítón páncélos vitézek tusakodtak pallosaikkal.magammal. – Ne fáradjon. Jó. este! Hanna kisurrant és behúzta maga mögött az ajtót. hogy mégiscsak velem tart. ostromlott vár tövében haldokló katonák hevertek. És köszönöm a könyvet. Egy pillanatig tétován állt Epsteinék kabinja előtt a vörös szőnyeggel borított folyosón – rápillantott az ajtó aranyozott tábláján a 47-es számra –. hogy az én Stevenem az utolsó pillanatban meggondolta magát. és úgy döntött. Az utóbbi időben elég sokat utazgattunk együtt. Csakhogy most. képzelje. – Na végre. tudom. nem kell ám kijönnie! Később úgyis találkozunk. és az ajtó felé hátrált. fiam? Itt volt a Bonine az éjjeliszekrényen. – A vacsoránál találkozunk. – Elvetted innen a Bonine-t. . előtte a Níluson hajóztunk végig. – Remélem. Epstein úr – kiáltotta Hanna. de hátha van egy barátnője… – Igazán köszönöm. De most már tényleg ki kell csomagolnom. az történt. ha kijönnél és üdvözölnéd a vendégünket? Néma csend. kedvesem. – Köszönöm – mondta Hanna. drágám? Hadd kínáljam meg egy pohár pezsgővel! Várjon csak. mielőtt az asszony tovább erőszakoskodik. remélem. Az egyik kofferből kiemelt egy puha fedelű könyvet. Ebből is le lehet vonni bizonyos tanulságokat. jobban érzi magát. majd visszaindult a lakosztályába. és átadta Hannának. véletlenül van itt nálam pár kép Charlie-ról. – Megemelte a hangját. hogy maga már foglalt. a Jangcére megyünk. Viszlát.

Az öregasszony barátkozni akart. Nem. akkor mi a fenének jönnének utána a fedélzetre? Sokkal egyszerűbb. és rögtön az ablakhoz ment. és partraszálláskor letartóztatják. egy roskatag raktárépület eltakarta a műemlék együttes többi részét. Végre visszaért a lakosztályához. egyik kezével folyamatosan a falnak támaszkodva. Újabban… Semmi baj nincs. Az nem lehet. akkor nyilván egy felöltős férfit küldenek. s közben azon törte a fejét. ennyi az egész. Pont ez hiányzik most: új ismeretségek! Mint púp a hátára! Hibát hibára halmoz. frissen felvarrt ráncokkal. A Szent Márk templomnak csupán az egyik sarka látszott. hogy engedett az asszony invitálásának és lekísérte a szobájába. amíg kiköt a hajó. hogy pont egy öregasszonyt alkalmaznának ügynöknek. .Ernyedtnek és erőtlennek érezte a vádliját. Hagyd már abba! Paranoiás vagy! Még ha követték is a hajóra – ami nehezen elképzelhető –. Megint érezte a csalódottság furcsa kis vibrálását. Az ágyra hajította a puha fedelű könyvet. tűnődött. Máris hozzászokott volna a tengerész járásmódhoz. akkor sem valószínű. De még így sem egészen stimmel a dolog. mint a hajóablak? Óvatosan lépkedett. sötét napszemüveggel és kitömött zakóban. Magára zárta az ajtót. Nyakkendő nélkül. sötét napszemüveggel. De már megint képzelődik. hogy kinézzen a kikötőre. Vagy manapság talán a tengerész járásmód is elavult fogalomnak számít már. de fényvisszaverő. Egy zászlórúdon az olasz nemzeti lobogót csapkodta a tengeri fuvallat. Mert ha tudnak a hollétéről. Senki se követi! Ez szinte teljesen bizonyos. vajon nem követett-e el újabb baklövést azzal. csitította magát. ha megvárják.

Aztán megfordult. és nekilátott a kicsomagolásnak. A keresztes hadjáratok története. hogy bármi is végleges lenne. 4. Tálcán kínálkozott az alkalom. Még egy pillanatig merengve állt az ablaknál. kasmírpulóvereket szívdöglesztő dekoltázsokkal. Miközben átrakta a bőröndökből a ruháit a szekrénybe. amikor furcsa jelzéseket kapott Franktól. farmereket. hogy kiszellőztesse a fejét. már az első házi feladatot is megkapta. meg akart szabadulni a depressziótól azokban a nehéz napokban. és egyszer csak itt találta magát.Lehetne mindez rendkívül romantikus és regényes: behajózás Velencében egy tengerjáró fedélzetére. De ez nem így volt. mennyire válogatás nélkül csomagolt. kiterítette a papírjait az ágytakaróra. és bámulta a hajó tükörképét a hullámos vízfelületen. Pusztán azért jött el ide. nem győzött csodálkozni. ingeket garmadával. Nagyot sóhajtott. hogy soha többé nem szándékozik hazatérni. De ez nem jelenti azt. és összeszámolta a pénzét. Ehhez képest Hanna legalább egy hónapra való ruhát hozott magával: blúzokat. Hiszen hová is mehetne máshová? Miután ruháit elrendezte. A hajókirándulás befejeztével természetesen visszatér Chicagóba. Poggyászaiból ítélve egy kívülálló azt is feltételezhette volna. bikiniket és pashmina sálakat. Kétezer dollár . és útnak indul a görög szigetek felé… Csakhogy a hajó tele volt nyugdíjasokkal. Túl sok holmit hozott magával. Piperekészletei külön kis bőröndöt töltöttek meg. topokat. Hirtelen elhatározással összepakolt – jó sok holmit. és ráadásul. A hajóút mindössze hétnapos. annyi szent –. hab a tortán. mely hamarosan felszedi a horgonyt.

hogy a következő kikötőben már várnak rá. Igen ám.utazási csekkben. melyen a bűnöző rendszerint a fejére húzza a kabátját. Pusztán egy különös előérzetről van szó. SZÖKÉS KÖZBEN FOGTÁK EL A BETEGBIZTOSÍTÁSI CSALÁS GYANÚSÍTOTTJÁT – így a főcím. És akkor ez a pénz nincs többé. Ennyi pénzből nem sokáig tudna megélni. az a fajta kissé elmosódott. hogy megpróbálja elrejteni arcát a kamerák elől. melyet Vicky nyomott a kezébe. melyet csakis az ő képzelete gerjeszt Frank kétségkívül fura . hogy üldözési mánia az egész? Vagy éppen ellenkezőleg – már régen cselekednie kellett volna? Lehet. Lehet. miközben tagbaszakadt emberek tuszkolják befelé az ott várakozó rendőrségi autóba. amihez hozzászokott. főleg nem azon a szinten. szemcsés fotó. Hanna eddig éppen csak belepillantott. és további ötszáz dollár készpénzben. még a repülőtéren. igen. hogy teljesen alaptalanul aggódik Frank fura gesztusai miatt? Lehet. Megszólalt egy belső figyelmeztető hang: ne felejtsd el a közös bankszámlát. Hanna! Dehogy felejtette el. hogy vissza kell térnie. és belelapozott. Így aztán nem is lehet vitás. az Államokban. Gondolatai egészen máshol kalandoztak – képtelen volt összeszedni magát. Van még ugyebár további százhuszonötezer dollár a közös bankszámlán otthon. A csekkek és a készpénz mellett ott hevert a hajókirándulás brosúrája. És lehet. Fölkapta a füzetet. hogy egy hét múlva ott díszeleg a fényképe a Tribune címoldalán. akkor számítani kell rá. és egy adott dologra összpontosítani. Letartóztatással zárult a nemzetközi hajtóvadászat. de ha a Frankkal kapcsolatos előérzetei beigazolódnak. De hát hol van itt nemzetközi hajtóvadászat? Hol van egyáltalán bármiféle bűncselekmény? A cég semmit nem tud a csalásról. hogy a számlát hamarosan befagyasztják.

hogy akár csak halvány fogalma is lenne arról. hogy utána nyomban visszazökkenhessen a régi kerékvágásba… . Ám egészen addig. Tudom. Van még egy plusz jegy. Arcát tenyerébe temetve ült a kanapéján. ahogy megkaptad az üzenetet… Hanna fölvette a kagylót. Na. Hívj fel a mobilomon. és próbálta nem megadni magát a teljes kétségbeesésnek. melybe a Frankkal folytatott legutóbbi beszélgetése taszította. hogy ott vagy.viselkedése nyomán. hogy mindennek vége. Ugyanakkor túl csábító a lehetőség. bekapcsolt az üzenetrögzítő. mihez kezd az utazás végén? Nevetséges. szóval. Maggie és én elkísérjük. mi a véleményed egy ingyen kiruccanásról. és anélkül. és most már túl késő van ahhoz. Volt benne némi szorongás a hajóút miatt. Hanna! A szavak kusza összevisszaságban követték egymást. Persze. csakis ideiglenesen! És természetesen csakis úgy. hogy nem tudunk elmenni nyaralni. Vedd föl! Greget a lehető legnagyobb megtiszteltetés érte. hogy több milliárd dolláros szerződésekről tárgyaljon. úgyhogy valakit még magaddal vihetsz… ha úgy gondolod. semmi több! A saját felzaklatott képzeletének a szüleménye. Viszont ez azt jelenti. Hanna teljességgel meg volt győződve. Megérzés. nem igaz? És talán rád is férne most egy kis lazítás. Kiküldik Londonba. hogy minden további nélkül fölszállhat a repülőre. Ekkor szólalt meg a telefon. Holnap indul a gépünk. Vicky hangja sugárzott a büszkeségtől. és Vicky hangja töltötte meg a szobát: Vedd föl. Fejest ugrani egy ilyen kalandba valahol a világ másik végén? Néhány dollárral a zsebében. és maga mögött hagyhatja ezt az egészet. Velencébe? Úgyis kivettél pár nap szabadságot. amíg az üzenetrögzítőjén nem hallotta meg Vicky szavait. s a jól táplált önelégültségtől. hogy a pénzt visszakapjuk.

és számára nincs többé visszaút? Mi van akkor. mindent megköszönt. megkapta a jegyeket és a brosúrákat. anyjának valahol igaza volt. Kézbe vette az útlevelet. A notesz mellett a hamisított útlevél. és elbúcsúztak. szőke hajjal keretezve. A brosúra mellett hevert a notesza. hogy ez minden vagyona. kemény és átható. . Ahogy most nézegette a fényképet. ahogy anyja oly sokszor szemére vetette. mielőtt elutaztál.De akkor miért utazol Vicky neve alatt? – tette fel a kérdést akadékoskodó énje. és kinyitotta. sötét szemű. ha nem annyira komor. amin rajta volt Vicky üzenete? Azért. ha Frankot. Egy feltűnően csinos fiatal női arc. a jövő héten letartóztatják. mint a fekete gyémánt. mondjuk. felelte. amely akár gyönyörű is lehetett volna. De vajon így néz ki egy nemzetközileg körözött bűnöző? Nehéz elképzelni. majd leült. és miért semmisítetted meg azt. hogy a bőröndöket mégse fölöslegesen pakolta tele. Elgondolkodva gyűrögette az utazási ismertetőt. Hiszen mi van akkor. Gondolni kell a legrosszabbra is! Vicky hívása után másnap találkoztak a repülőtéren. Szeme. Miért cserélted ki a magnetofonszalagot az üzenetrögzítődön. Az útlevél mellett a Renee Epsteintől kölcsönzött puha fedelű könyv – ami valójában nem az övé. amit most magával hozott? Íme a hajdani szépreményű Yale-diplomás. ha kiderül. Hirtelen az az érzése támadt. mosolytalan arc. zilált. aki egykoron a legfényesebb csillaga volt az Illinois állam betegbiztosítói társaságának. hogy nyitva hagyjak egy kiskaput. Hanna úgy érezte. Saját maga nézett vissza rá a fényes felületű fényképről: sápadt.

hogy kikeresi Frank . hogy az útlevélnek szeptember 11-e utáni új kiadású dokumentumnak kellett volna lennie. Legjobb tudomása szerint az ilyen művelet után lehetetlen újra lehívni a korábbi adatokat. hogy valahol visszamaradhatott egy apró nyom. Persze. Ez viszont nem ilyen volt. Egy pillanatra megingott a lehetőségtől. hogy az útlevél átcsúszott az ellenőrzésen. Ebben az esetben viszont elindul a lavina. Hanna 2002 áprilisát választotta a kibocsátás időpontjául. Kivéve. mert valóban soha nem írta alá. és ez volt a szerencse. utolsó mentsvárként még akkor is ott van az apja. mely egy ügyes számítástechnikusnak éppen elég ahhoz. ha Hanna úgy döntene. Mégis ott motoszkált a fejében a nyomasztó kétely. Hanna most azon törte a fejét. digitális fényképpel és titkos kiemelésekkel. vajon a hamisításának maradhatott-e bármilyen nyoma az otthoni komputerén.Ám az még ennél is hihetetlenebb. és kézbe vette a noteszét. hogy inkább a halál. ahelyett. A személyi adatok mögötti kék és piros minták elmosódtak. Legvégső esetben. Ám ennél is jobban sántított a dátumozás. A hardware meghajtóját teljesen újra formatálta. Hanna nagyon is nyilvánvaló hamisítványnak találta a saját kis tákolmányát. kihúzná a lányát a pácból. az apja alighanem kézbe venné ezt a… kis ügyecskét… Vagyis. a nagy sietségben ennyit tudott kihozni az otthoni színes nyomtatójából. ha minden kötél szakad. Letette az útlevelet. A Vicky Ludlow aláírás túl merevnek és mesterkéltnek látszott. semhogy büszkeségét feladva kuncsorogjon és megalázkodjék apja előtt. mintha az aláíró korábban soha nem írta volna alá ezt a nevet – feltehetően azért. A vámos azonban inkább Hanna lábait mustrálgatta. hogy letöltse az egészet. ami viszont azt jelentette. hogy a hivatalos dokumentumot vette volna tüzetesebben szemügyre.

A főiskola elvégzése óta. hogy menjen föl időnként. Halott virágok. hogy észrevette volna. és a szeme ismét kipattant. amit nyomban be is kapott. Még a legsúlyosabb eladósodásai idején is volt hitelkártyája. Ez egy vakáció. bal csuklóján végigsimította a halvány forradást. hogy ennyire kiszolgáltatott anyagi helyzetbe került volna. A felismerés csaknem fizikai fájdalmat okozott: gyakorlatilag nincs egy vasa se. hogy időnként ránézzen a virágokra. anélkül. Mégse kérte meg rá.Most pedig nyaral. Mindannyiszor. és bámulja az orra előtt felhalmozott hatalmas könyvkupacot. s magyarázatot kér tőle. anélkül. Nem! Frank nem fordul ellene. keze öntudatlanul és ösztönösen a régi sebhely felé mozdult. Semmibe nem kerülne. Hirtelen megint elfogta az émelygés. hogy egyetlen könyvet is elolvasna. nem volt rá példa. Aztán eszébe jutottak a növényei. a hitelkártyáját ugyanúgy befagyasztják. a lakóház portását. Most azonban. talált két Xanax tablettát. Nem gondoskodott a virágokról! Pedig mi sem lett volna egyszerűbb. Vagy a postai ellenőrző szolgálat? Vagy a főfelügyelőség valamelyik irodája? Letette a noteszt. De semmi esetre sem más!Ledőlt az ágyra és lehunyta a szemét. Nem több. mint megkérni Craiget. de még azután se. és öntözze meg a növényeket. és nem kevesebb. Ideje tehát szembenézni a valósággal: az éhezés és a fagyoskodás rémképeivel. hogy szakított az apjával. egész nap ül az íróasztalánál. ami azért jelentett bizonyos támaszt. Jobb keze ujjaival. ha valóban elkapják. amikor stresszhelyzetbe került. ha lehallgatják a telefonját. Vagy már el is hervadtak. s az FBI már várja a hívását. De mi van. Most már késő! A növények nyilván hervadoznak. E pillanatban Hanna Gray csaknem irigyelte őket. mint a banki folyószámláját.telefonszámát. . Craignek amúgy sincs semmi dolga.

elkezdte böngészni az iratcsomót. Papírzizegés. a telefon után nyúlt. – Mikor hívott Leonard? Nem tudom elolvasni a kézírását. a dolog nem tűnt ilyen átkozottul idegesítőnek. TÁVOLLÉTÉBEN. Amíg nem kezdte el ezt az istenverte diétát. Keyes gombóccá gyűrte. ha feltétlenül beszélhetnéke van. Az első üzenet Racheltől jött. Forduljon ahhoz az átkozott ügyvédhez. . Az időrubrika alá Daisy mindössze egyetlen szót firkantott: Negatív. anélkül. Az alkalmazott adatfeldolgozási rendszer szabályai szerint mindent a régimódi háromszoros könyveléssel iktattak. Fáradtságtól duzzadt szeme keskeny réssé szűkült. hogy beleolvasott volna. – Igen – felelt Daisy a közvetlen vonalon. Daisy kedves mosollyal nézett föl az íróasztala mögül. Keyes. ez állt a dosszié fedőlapján. Negatív. de egyik sem volt túlzottan sürgős. már ahogy ment befelé az irodájába. Érezte a feszültséget saját hangjában. Az utolsónál azonban megakadt. Eltelt néhány másodperc. Az ajtó résein át hallotta a szomszéd szobából a készülék búgását. A következő néhány üzenet nagyobb figyelmet érdemelt.Második fejezet 1. és átnyújtott egy kötegre való üzenetet. és megpróbálta türtőztetni magát. és rutinszerűen rádöfött az egyik gombra. Ezeket az íróasztala sarkára tette. Leonard jelentkezett. Keyesnek erre nincs most érkezése. Beleroskadt a karosszékébe. tűnődött Keyes. A hívás időpontja olvashatatlan.

és folytatta az olvasást. az alkalmazott adatfeldolgozási rendszer hálózatával kapcsolatosan várt „sürgős választ”. – Rendben – felelte Daisy. – Mit mondott pontosan? – Csak annyit. Mi a francot jelent ez? Mutatóujjával két oldalról dörzsölni kezdte a halántékát. – Ha megint hív. hogy pénzt akar megint. Majd Daisy elintézi Biermant. Némi komolyságot vitt a hangjába. Az irat a „Kimenő” kosárba került. hogy negatív. s eltelt legalább egy perc. a nevadai gammatelep szűrőberendezéseivel kapcsolatban. – Azt mondta. hogy megtudjon valami részletet az ADS komputerrendszeréről –. Dick Bierman jelentkezett az INFOSEC-től. ahhoz persze nem veszi a fáradságot. Keyes újra megnyomta a gombot. és hozzácsapta a postázandókhoz a „Kimenő” kosárba. kapásból megfelezte. A következő üzenet Alex Petrovtól jött. Túl éhes volt ahhoz. A . ami azt jelentette. aztán megdörzsölte a szemét. hogy összeszedje a gondolatait. néhány másodpercig kis köröket rajzolt – szoros. amíg agya képes volt felfogni az üzenet tartalmát. koncentrált köröket –. Rábámult a következő feljegyzésre. megint kézbe vette az üzeneteket. Keyes ránézett a Petrov által javasolt összegre. Majd Daisy elintézi. mikor.– Három ötvenkor – felelte Daisy. Mindegy. a készülék elnémult. újra jelentkezik. Idegesítették ezek az átkozott ügyek. Ehelyett inkább Keyes drága idejét rabolja. érzékelve főnöke hangulatát. és csatolta az üzenő cédulához. azonnal kapcsolja. vége-hossza nincs a hülye kérdéseinek. hogy a rutin papírmunkát elvégezze. Keyes ráfirkantott valami kitérő választ a „postázandó” noteszlapra – Bierman örökké akadékoskodik. Petrovnak újabb szivattyúkra volt szüksége. Negatív.

akit a pillanat kényszere vezérel. hogy így van! Igazság szerint soha nem értette. Ki érti ezt? Az ajtó sziszegve kinyílt a földszinten. hogy kényszerhelyzetbe hozzák. .vendéglős árajánlata a lánya esküvőjéhez – gyalázatos. A rohadt lift. de még ezt is megengedhetik maguknak. És ugyanezek az alakok bármikor fejből kivágnak egy pí értéket kétszáz tizedesjegy pontossággal. Mindössze egy öregedő tudósról van szó. amikor Epsteint Leonardra bízta? Talán mégis inkább a hivatalos csatornákon keresztül kellett volna… Nem! Ez nem agysebészet. Roger Ford szerint Leonard tökéletesen alkalmas az ügy kezelésére. És persze sunyin kivártak az utolsó percig az árajánlattal. gondolta keserűen. Az ebédtől majd valamelyest helyre jön. nyomja át a mobilomra! 2. akkor örökre oda a sugallat? Jó. Volt egy tábla a liftben. Jézus atyám! Hát még ez is kell ezeknek a tojásfejűeknek? Tényleg be lehet ezt venni. amíg két emelet között lifteznek. és ha ott helyben nem tudnak lekaparni pár számot. képtelen beprogramozni egy videolejátszót. Mi a hétszentség ez? Lehet. hogy az ihlet éppen abban az öt vagy tíz másodpercben csap le rájuk. A fele népség még autót se tud vezetni. Negatív. Csakis a legjobbat mindenből. milyen rugóra jár ezeknek az agyuk. mondjuk azt. gondolta Keyes. a reputációjuk miatt. és dühödten összegyűrte a papírt. – Ha Leonard hív – mondta kifelé menet Daisynek –. de még a mosógépét se tudja bekapcsolni. hogy hibát követett el.

majd a dekódoló rendszer ugyancsak túlvilági kattogását. a sétány szegélyénél guggolva egy kertész szorgoskodott. Kattanás. Nyomban irányt változtatott a legközelebbi ajtó felé. A diéta szerint csak salátát ebédelhetett. egymástól egyenlő távolságra. amikor az esküvői előkészületek részeként tett egy bátortalan kísérletet. belefért a szmokingjába. Az épülettömb kerítésénél őrök posztoltak. víz alatti zörejeit. Persze úgy. biccentett a különböző ismerősöknek. Elhaladt mellettük. s közben az ebéd fogásait latolgatta magában. ezért úgy gondolta. ahol titkárnők ültek a padokon. Keyes a kávézó felé tartott. hogy szigorúan a napi ezerötszáz kalórián belül maradjon…Érezte a zsebében mobiltelefonja berregését. Azon kívül ma reggel. . mielőtt füléhez emelte a készüléket. hogy valójában mindegyik őrhelyen három őrszem posztol. és keresett egy csöndes sarkot. MI34-es gépfegyverrel felszerelve. és tonhalas szendvicseket falatoztak a déli verőfényben. és ezer yardokkal terül szét a derék polgárok háza. – Kapcsolom. – Leonard van a vonalban – mondta Daisy. A vermonti polgárok álmukban sem gondolták. csalhat egy kicsit. a szépen gondozott. akárcsak bármely nagyobb üzleti társaság biztonsági alkalmazottai. De mivel kihagyta a reggelit.A panorámaablakokon át feltárult a kormányzati költségen karbantartott park zöldje. következésképpen igazán megérdemel egy kis jutalmat. Első látásra meglehetősen ártalmatlanoknak tűntek. fáskamrája. Keyes hallotta a távolsági hívások jellegzetesen tompa. és kilépett a japán stílusú kertbe. mint ahogy arról sem lehetett fogalmuk. hatalmas gyepszőnyeget masszív drótkerítés szegélyezte. hogy az alkalmazott adatfeldolgozási rendszerek épületegyüttese félmérföldnyi mélységben folytatódik minden irányban a föld alatt. továbbá a kislányuk hörcsögének végső nyughelyéül kiásott kerti gödröcskéjük alatt. A halastó mellett.

de sajátos adottságai folytán – hypopituitarizmus. hogy az energiafolyam sima. Leonard egy vándorcirkusznál kereste kenyerét. Leonard megint átkozódni kezdett. Keyes visszaemelhette a készüléket a füléhez. A szoba nem. Keyes lehunyta a szemét. De az is lehet. . kisfiús hangot. Mielőtt Roger Ford rábukkant. mint egy kocsis – kivételes képességére nyilván a cirkusznál tett szert. magyarázta az önsajnálat legcsekélyebb jele nélkül. Narancssárga szilánk döfte át a vízfelületet. mert Leonard igen cifra káromkodások sorozatával indított. és a halastóra pillantott. Keyes kinyitotta a szemét. – Igen – mondta Keyes.A név stimmelt. A fickó úgy káromkodik. torzszülött mutatványosként. hogy Leonardnak éppenséggel semmi oka nem volt az önsajnálatra. gondolta Keyes. akkor aligha űzhetné jelenlegi mesterségét. – Mi történt? – kérdezte. és eltartotta a készüléket a fülétől. A CIA kifejezetten előrelépés volt számára. Mindig furcsa volt hallani a nyivákoló.Gondom lesz rá – ígérte Keyes. természetes áramlását szolgálja. .– Keyes? – sipított a hang. Lazíts! – A kibaszott londiner gyerek! – folytatta Leonard. amint durva trágárságokat sipákol.Rossz faszszopó szobájába mentem. amivel mindig ámulatba ejtette Keyest –. A hal kicsiny körökben úszkált – kicsiny koncentrikus körökben. Nem magának kell… . A természet csodája és harmóniája. Ez történt! . Az egész kertet úgy alkották meg.Rossz szobába? . nem nézett ki többnek tizenkét-tizenhárom évesnél. Leonard valamelyest csillapodott.Baszhatom. – Tőle kaptam a rossz… . Ha ugyanis nincs ez a betegsége. Leonard közel harmincéves volt már.

gondolta. amíg Leonard újbóli jelentkezésére vár. hogy tartsa magában a lelket. A DIA-hoz kellett volna fordulnom. mint Roger Ford és Ron Nichols –. és kiengedte tüdejéből a levegőt. a feletteseknek megrendülhet a hitük Keyesben. . egyszerűen azért. – Továbbra is szükség van magára. de ha kiderül. Valójában semmit sem tehet a „bakiról”. és abban. Igen ám. amíg van más választás – úgyis. Menj a DIA-hoz. Hivatalosan a védelmi hírszerző szolgálat felelt az alkalmazott adatfeldolgozási rendszerek biztonságáért. hogy Epstein meglépett. mert a szállodában egyidejűleg két Epstein lakott.. ha egyszer az események kezdenek veszedelmesen kicsúszni az ellenőrzése alól. Az átkozott olasz londiner kölyök rossz szobaszámot adott. Minden energiaforrás és az összes alkalmazott – a feng shui. hogy Keyes képes lesz levezényelni a különleges akciót. Nem! Mindaddig. próbálva megfogadni saját tanácsát. használni fogja a kapcsolatokat. de senki nem láthatta előre. egy ezerötszáz kalóriás lakomáét –. 3.Nyugi! – mondta Keyes. Hol van most? . Ne tetézd a bajt. hogy tartani tudja magát. gondolta. Otromba hiba. az aranyhalak a kis japánkertben –. Az ebéd álomképét arra használta – egy hatalmas ebédét. Nemcsak a reggelit. az ebédet is kihagyta. hiszen nyilvánvalóan fatális véletlenről van szó. mindez fabatkát se ér.Visszahívom – mondta Leonard. és a vonal megszakadt. Kétségbeejtően szüksége volt valamire.

Az LANL-től – Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriumok – néhány kulcsfigurát sikerült megnyernie. a költségeket Ron Nichols „zsebébe” fizették. Ron Nichols minden évben kapott egy száznyolcvanhatezer dolláros fizetési csekket. hogy fajsúlyosabbá tegye az alapítványt. Kapcsolatuk azonban megalapozottnak bizonyult.Roger Forddal az egyetem óta jó barátok. karrierje hajnalán. amikor mindketten a Beltwaynél találták magukat – két ambiciózus pályakezdő fiatalember. Amikor Ford személyes szívességet téve adott egy nevet. A védelmi Felsőfokú Kutatási Programok Ügynökségétől (DARPA) jött a pénz oroszlánrésze. Keyes pedig az ADS-nél. . Ford a ClA-nál kötött ki. Aztán teltek az évek. A maradék az NSA-tól folyt be. Ron Nichols azonban a valóságban nem létezett. abból a célból. valójában ezt az NSA finanszírozta. amilyen ez a mostani. és elváltak útjaik. a maga sajátos árnyékkapacitásával. A zsebpénznek számító maradék ötezer dollárnyi összeg megszerzésében a Fehér Ház segített. hivatalos beosztása szerint „válságmenedzselési tanácsadó”. Ennek a vállalatnak a kötvényesítését teljes homály fedte – nem tartozott kifejezetten az Állami Főszámvevőszék által rendszeresen vizsgált cégek közé. Ron Nichols az ADS alkalmazottja volt. s éppen ebből a körülményből származott a gúnyneve: Nincs Sehol Aktája (NSA). előnyöket és hátrányokat is kínált a többi kormányzati ügynökséghez képest. Keyes költségvetése innen is. onnan is csipegetett egy kevéskét. barátságuk megmaradt. Keyes alkotta meg a fantom figurát tizenhat hónappal korábban. Diploma után még jobban elmélyült a kapcsolatuk. Az ADS. Az előnyök elsősorban pénzügyi téren jelentkeztek. pontosan az olyan esetekre. hogy létrehozzon egy vészhelyzet-alapot.

Keyes bólintott. és csak vacsora után hajóznak tovább. aki alig várta. úgy harminc mérföldre onnan. Tucatjával hemzsegtek az olyan alakok. – Holnap megérkeznek Methoniba. Addigra összehozok magának valami . Ahogy megérkezett. Szóval. hogy bárki követné. Leonard nem felelt. hogy a New York-i rendőrség harmadrangú nyomozója. hogy még ma éjjel utazzon a szigetre… Belenézett az asztalán heverő nyitott aktába. egy aktát helyezett az íróasztalra. hogy Keyes elcsússzon egy banánhéjon. könnyű dolga lesz. Keyes sietve az ügy lényegére tért. bármelyik jó lesz. Akkor aztán ő léphetne a helyébe. Keyes elköszönt az olasz rendőrtől. és egy gyilkossági ügyben vizsgálódik. – Spongyát rá! – mondta Keyes. és kitörje a nyakát. majd újra a telefon felé fordult. Mire Leonard újra jelentkezett. és magához ragadhatná a gyeplőt. – Aligha gyanakszik. Ez az oka annak. Azt akarom. Daisy lépett a szobába. jelentse a részleteket Daisynek. mint például Dick Bierman. Nehezen fért meg egymással ennyi dudás egy csárdában. Hat szálloda van ott. Velencébe szökött. – …és vegyen ki egy szobát. aki nagyjából azt képzelte Keyesről. a volt feleségtől kapott füles alapján. hogy az ADS-t neki kell irányítania. Leonard motyogott valamit. melynek gyanúsítottja. – Kár ennyit rágódni rajta. Kalamata a legközelebbi repülőtér. – Epstein ma reggel hajóra szállt – mondta Keyes. hogy Keyes nem fordulhatott a DIA-hoz – nem mintha dúskált volna az egyéb lehetőségekben. Egy olasz rendőrtiszttel beszélt. Legalábbis Keyes ezt a mesét adta be neki.Volt azért az egésznek egy hátulütője. az egész napot ott töltik. és mindegyikük úgy érezte.

segítséget ott a helyszínen. hogy nem. miszerint ő is képes reprodukálni az eredményt. szükségünk van valakire. A papírokat. most már nincs túl nagy jelentőségük. hanem azért. Odamennek a szállodába. – Miféle erőd? – kérdezte Leonard. de az is lehet. Maga Greenwich fogja elvégezni. – Ezúttal nem. aki a hajón átkutatja Epstein kabinját. Jobb az óvatosság. ahogy Greenwich mondta. hogy kételkedjen Greenwich állításában. A legfontosabb most az. . – De most szüksége lesz segítségre. vélekedett Keyes. egészen briliáns módon. – Tudom – mondta Keyes határozottan. A Sapienza-erődben fogja végrehajtani a dolgot. hogy a képlet egészen bizonyosan ne kerülhessen illetéktelen kezekbe. Persze. akár nem. azért megkönnyítené Keyes dolgát. hogy Epstein megsemmisítette a Greenwich által fél szemmel megpillantott papírokat. Keyes igazából gyanította. és segíteni fognak. És amíg elintézi az ügyet. Lehet. ha magát a formulát is sikerülne visszaszerezni. méghozzá holnap reggel. Miután kivette a szobát… – Egyedül dolgozom – vágott közbe Leonard. hogy az utóbbi művelet alighanem fölösleges. méghozzá. – Segítséget? – kérdezte Leonard. még mielőtt túl sok bajt keverne. ha semmit nem bízunk a véletlenre. Hm. Ha minden simán ment volna a hotelban… – Nem az én hibám volt. hogy Epstein számításait újra el lehet végezni. melyek megjósolták a mikroszkopikus fekete lyukak élettartamát. ilyen ügyben helyesebb. hogy Epsteint időben elhallgattassák. Nem pusztán a végeredményért. Greenwich biztosította Keyest. De akár léteznek ezek az iratok. Keyesnek semmi oka nem volt arra. És jóllehet.

. De ezúttal meg kell kockáztatnia! Végére akart járni az ügynek. – Milyen jellegű munkáról beszélünk? – Be kellene hatolni egy őrzött térségbe. amint ujjai a klaviatúrán kopognak. ha bekeményít. mi a teendője. És aki azonnal mozgósítható. Ford elfoglaltnak tűnt. hogy összehozzon egy kisebb teamet. és fölhívta Roger Fordot Washingtonban. és letette a kagylót. hogy nem Leonard hibájából –. akkor Roger Fordhoz kell fordulni! Ő páratlan ebben a műfajban. És szemtanúk nélkül! Meg tudja oldani? – Megoldom – válaszolt Leonard. – Egy. – Olyan személyről.– Sapienza. amelyekre Keyestől megbízást kapott. hogy Leonard elvégezte-e azokat a feladatokat. Keyes jelentette. hogy sajnálatos módon némi fennakadás történt – igaz ugyan. Márpedig. ahol végre tudja hajtani a feladatot. még ma! Ford figyelme mintha másfelé terelődött volna. mely helyre zökkentené a dolgokat. csak az íróasztalát bámulta üres tekintettel. – Tájékoztassa Daisyt a részletekről! – mondta Keyes. legfeljebb két emberről lenne szó – mondta Keyes. de most éppen azért jelentkezik. és ez csak úgy megy. aki befejezi a munkát. Keyes hallotta. Még a legrégibb barátságoknál is csínján kell bánni a túlzott igénybevétellel. Nézzen ki egy helyet. mindketten gyorsan eldarálták a vicces formaságokat. És persze az illetőnek tudnia kell. Egy percen át semmi mást nem tett. Ide megy holnap a turistacsoport. Aztán újból a telefonért nyúlt. sőt talán éppen azokat célszerű legjobban kímélni. ha kemény játékról van szó. majd Ford megkérdezte. ha valami gond adódik. és át kellene kutatni a helyet. Mostanában túl sok szívességet kért tőle.

Nyolcvanháromban bekerült az COURTSHIP fedőnevű közös FBI-CIA műveletbe. KGB-seket verbuvált. hogy Ford a problémát latolgatja-e. és kérte az idő előtti nyugdíjazását. Nem hivatalosan persze. Amikor aztán az FSB – Federalnaja Szluzsba Bezopasznosztyi – bejött a képbe. hogy Dietz. hogy várnak rá.Csend a vonal másik végén. akkor kissé módosult a játszma. ahelyett. majd Ford közölte. vagy valami máson töri a fejét. – Mondod a számát? Ford adott egy telefonszámot. Újabb formális jópofaságok következtek. Keyes várakozott. De mostanában megint előkerül évente egyszer-kétszer. hogy kémkedjenek Uncle Samnek. Ha továbbra is külön úton jár. hogy a DIA-hoz fordulna. New York Cityben dolgozott. ott nincs papírmunka. Nem kis kockázat! . Keyest terheli. – Tereptapasztalatot is reméltem… – Dietz vérprofi. és letette a kagylót. A fizetés csekkre menne. és nem volt biztos benne. Ha elvállal valamit. nem hivatalosan persze. A következő hívás előtt Keyes tűnődött egy darabig. Vajon ez a két fickó – Leonard és Dietz – végre tudja-e hajtani? A felelősség elsősorban őt. – A néven gondolkozom… Keyes kézbe vett egy tollat. Kilencvenegy tavaszára Dietz kiégett. – Előélet? – Tíz év a Langleynél a hetvenes években. Keyes összeráncolta szemöldökét. Pár éve ment nyugdíjba. ugyebár. De szokott nekünk szívességet tenni. és saját emberekkel dolgozik. akkor már nem lesz visszaút számára. Vérfrissítés. – Úgy hívják. ahogy az előbb már mondtam.

hogy Epstein egész . Csakhogy az olasz rendőrség ma reggel látta. Keyes először cselfogást gyanított a hajójegyfoglalás mögött. akinek fegyvere lenne. Epstein feltehetően azért vetetett a feleségével jegyeket. hogy valóban fölmentek a hajó fedélzetére. így tehát Epstein kétségkívül besétált a kelepcébe. Epstein nagy hibát követett el. nyugtatta magát Keyes. És ne felejtsük el. A legénység kétségkívül alulfizetett. Azok után. Mind a kettő profi. Előfordulhat. hogy egy héttel korábban föllázadt. hogy félrevezesse és lerázza az ADS-t. Mindenki hibázik. és ez alól az olyan géniuszok sem kivételek. Legrosszabb esetben akad egy túlbuzgó biztonsági ember. valamiféle morális jeladásnak engedelmeskedve. még a saját tudós kollégáihoz képest is. akik úgy tudnak bűvészkedni a képzeletbeli számokkal. hogy Keyes félreismeri Epsteint. még ha érezne is késztetést a közbelépésre. egészen máshogy jár az agyuk. akik minden hónapban rendesen fizetik a lakbérüket meg a villanyszámlájukat. amikor a hajóra menekült. Az utasok többnyire idős emberek. De az is lehet. Epstein szinte rögeszméssé vált. hogy a tudós kifinomult lelkiismerete pusztán Keyes képzeletének szüleménye. hirtelen pánikba esett. Lehet. Itt van például ez a malőr a hotelszobában. és senki nincs a hajó fedélzetén. Az ilyen fazonoknak. hogy ilyen briliáns koponya hogyan követhet el ekkora ostobaságot.Meg tudják csinálni. Nem gondolta át a dolgokat. aki nagyon hamar alulról fogja szagolni a fedélzetet. és bajt okozhatna. mint a kuglibábukkal. mint azoknak. Érthetetlen. Valójában Epstein közismerten szórakozott volt. De hát történnek hibák. ha megpróbál beavatkozni. Nem vitás. mint Epstein.

Greenwich reprodukálni fogja Epstein eredményeit. amit Roger Fordtól kapott.egyszerűen több pénzt akar keresni a titkos formula eladásával. hogy élve elfogják? Hiszen. Vagy talán azért rohan a vesztébe ilyen vakon. hogy el kell hallgattatni a pasast! Márpedig ez huszonnégy órán belül megtörténik. Keyes kinyújtotta a kezét. mert nem akarja. . amihez képest az atombomba ártatlan gyerekjáték csupán. Robbanás rengette meg az épületet valahonnan nagyon mélyről. Greenwich a szavát adta. És utána a dolgok visszatérnek a rendes kerékvágásba. ha tényleg valami olyasmire bukkant. hogy a felfedezését biztonságos helyen tartsa… …nos. hogy az öngyilkosság az egyetlen módja annak. ha így van. Kézbe vette a telefont. Keyes fiának bekeretezett fényképe a rázkódástól arrébb csúszott az íróasztalon. akkor éppenséggel olyan következtetésre is juthatott. és megigazította a képet. a föld alól. A lényeg. akkor sincs vész. amelyen az ADS korábban is haladt. és beütötte a számot. Vissza a rendes kerékvágásba! Vagy legalábbis arra a nyomvonalra.

amit Jackie Burns. nyolc évvel ezelőtt. a programigazgató választott volna. visszajöttem. aztán lenyelte. Jackie aggódva méregette az asszonyt. rövidre nyírt platinaszőke hajjal és élénk. mintha csak ma lett volna. vörösesbarna haja még nedvesen csillogott a reggeli zuhanyozástól. Négyen ültek a csónakfedélzeten az alumíniumasztal körül. A kifejezés igen hízelgő volt ahhoz képest. melyet a programigazgató oly nagy műgonddal igyekezett előkészíteni. Jill Murphy egy pillanatig rágcsálta a szájába vett falatot. hogy Jill Murphy meg fogja mérgezni a kellemes hangulatot. smaragdzöld szemekkel. Az asztal . és folytatta. – Az első tengeri utamon – mesélte Jill Murphy – végig hánytam. Épp levelet írtam a lányomnak.Harmadik fejezet 1. Hanna balján Jackie Bums foglalt helyet. ahogy magában jellemezni próbálta. aligha kétséges. leírtam egy mondatot. és belekezdtem egy újabb mondatba… Hanna komoran nézett a gyümölcsös-joghurtos táljába. a szilánkfából készült székeken. Belapátolt a szájába egy púpozott villára való sonkát tojással – hatvanöt körüli pöttöm asszonyság. aztán kimentem öt percre a fürdőszobába. melyek karfáin virágdíszes párnák domborodtak. kidobtam a taccsot. aki oly vidáman ecsetelte az ötpercenkénti hányásait. Aztán következett Jill Murphy. majd letette a kanalat. Kristálytisztán emlékszem rá. Rögtön azután. Méregzsák – ez a szó jutott Hanna eszébe. hogy drága Haroldom eltávozott közülünk. – Az lllírián történt.

Hanna úgy érezte. mi jut erről az eszükbe? Nem az. amíg Hanna fölfogta. Elindította a villát a szája felé. – Talán túl nyers voltam? Vicky. akkor. de félúton megállt. – Jill rákapart egy tojásdarabot a villája szegélyére. kancsófogantyúra emlékeztető fülekkel és álmatag tekintettel. mindenki nagy várakozással tekint a… . – Szegény ember. ahogy látom.másik oldalán egy férfi ült. így hívták. aki Jildrim néven mutatkozott be: negyvenes évei közepén járó. most. Bruce Greene. – Mindig előfordul ilyesmi. erős csontozatú. És tudják. – Nehéz éjszakám volt – mondta. azt mondanám. Ha babonás lennék. hogy kimondtam a huszonegyest. és figyeltem. jóképű ember. Igaz Jackie? Jackie vállat vont. – Kinek nem? – kérdezte Jill. rossz ómen. – Valaki… meghalt? – Tegnap éjjel – folytatta Jill. úgy látom. fél lábbal már a sírban van. – Óh. mint aki most kapcsolódik be egy folyamatban levő beszélgetésbe. Eltartott néhány másodpercig. – Bocsánat – mondta Jill. hogy a programunkról is szót ejtsünk – szólt közbe Jackie –. valószínűleg nem kellett volna túl hangosan mondanom. hogy szerencsétlen szám? Háromszor hét ugyebár. – Fél éjszaka ébren voltam. Az utasok fele. hogyan cipelik le azt a fickót a huszonegyedikről. hogy az utalás őrá vonatkozik. – Tegnap még beszélgettem vele. vagy rosszul gondolom? – A hét szerencsés – javította ki Jackie. És az a szegény felesége! Felfoghatatlan! – Nos. Legyintett. mely most a tányérjára szegeződött. nem érzi jól magát.

mit kell kezdeni egy hullával. Ott kellett vesztegelnünk a kikötőben. Képzeljék csak maguk elé! Hanna elfordította a fejét. a horizonton pompás mélykékbe olvadt. semmiképpen sem látszott igazolni a rossz közérzetét. hogy a kanyaroknál be lehessen görbíteni a testet. Helen Lowenthalnak hívták. amíg kellően felolvadt ahhoz. Az olasz Riviérán. Meg mondaná. a harmadik hajóutamon voltam szemtanúja. Tarajos hullámok masíroztak rendületlenül az Auróra II. távolabb. A tenger nyugodt volt körülöttük. hogy ilyen marhaságokat végig kelljen hallgatnia. amikor az ember szeme láttára hal meg valaki – vágott közbe Jill Murphy –. Mire kikötöttünk. Renee Epstein megállt. végül aztán berakták a hűtőládába. hogy eljusson a postahivatalba. Epstein. nem tudtak befordulni vele a folyosó sarkán. ha kiteszi a kabinajtó elé. A költséget majd ráíratjuk a számlájukra. Senki nem tudta. tegnap szólt. Anélkül is elég pocsékul érezte magát. míg élek. A hajó közelében káprázatos türkizben szikrázott a víz. mi történt? Merevre fagyott. amíg elérjük az első kikötőt. pedig így simán átfértek volna vele a sarkoknál. – Igen. nem felejtem el. intézkedem. hogy a csomagfeladással minden rendben lesz? Elég. – Csomag? Milyen csomagról van szó? – kérdezte. Jackie Bums hátrafordult a karosszékén.– Az első halálesetnek. . tudják. hogy ne induljon oszlásnak. kérem a férjének. És tudják. farvizéről. Renee Epstein haladt el az asztal mellett. hogy postára akar adni valamit. – Mrs. fölemelt alkarjával ernyőt formált a szeme elé a tűző nap ellen. hogy függőlegesbe állítsa a hullát. hogy senkinek se jutott eszébe. A vicces az volt az egészben. a hajósodrásban tajtékos örvények kavarogtak.

Bárki ránézett. arra gondolhatott. élénk színű ing. Mit szólnak ehhez a szép reggelhez? Maguk is élvezik? – Jobban. A bőrszíne világosabb volt. – Hogyne. félbeszakítva Jill kárálását. iratkozzanak fel a recepciónál található listára. fülsiketítő sorozat erejéig. hogy fél hatra mindenkinek a fedélzeten kell lennie. mint a helybelieké. de előtte még sípolt. kérem. Aranylánc csillogott őszülő mellszőrzete bozontjából. hogy nem tartanak velünk a túrára. széles válláról viharvert. Angolul beszélt. hogy az öbölben . ne felejtsék el. Azok az utasok. és figyelt. Köszönöm. minden utasnak – mennydörögte. Akik úgy döntenek. barna bőrtáska lógott.– Óh – mosolygott Renee kissé tanácstalanul. akik részt kívánnak venni a Sapienza-erődbe szervezett kiránduláson – az erőd nevét ropogósán. mint Bruce Greene – zendített rá megint Jill. recsegett egy hosszú. Methoni városában tölthetik a szabadnapot. de az itt lakókhoz hasonlóan mediterrán öltözetet viselt – fölül kigombolt. laza chinos és kifakult Naot-szandál. De kérem. – Fél éjszaka fenn voltam… A fedélzeti hangszóró recsegve életre kelt. Szívta a cigarettáját. méltóságteljesen beúszott a kikötőbe. megmondom. – Figyelem. mert hat órakor felszedjük a horgonyt. Miközben az Aurora II. erőteljes görög akcentussal. A kapitány szólalt meg dörgő hangon. és szép napot kívánok! A hangszóró kikapcsolt. Pusztán ránézésre nehéz lett volna meghatározni a származását. – Egy órán belül megérkezünk Methoni kikötőjébe. a rakpart parkolójának végében egy nagydarab férfi várakozott. élvezettel mondta ki –. 2.

Francis Dietz a karórájára nézett. Öt ujjal beletúrt ezüstös. és Marlboro-kartonokat kínáltak. A virágtartókban sokhelyütt egy-egy macska szunyókált édesdeden. sárga és világosbarna pasztelljei sajátos hangulatot árasztottak. megérkezése után a férfi még mindig ott ácsorgott a parkolóban. Fél órával az Aurora II. és egy barna bőrű kölyök rúdelemeket és fejhallgatókat próbált rásózni az arra járókra. Csenevész fák tarkították a tájképet. és zsibongva a busz köré csoportosultak. A városkát se modernnek. és még jobban kiemelték a környező tenger vizének élénk. a jól felismerhető piros-fehér csomagolásban. Az utasok kirajzottak. . Időközben egy kikötőhidat rögzítettek a hajó oldalához. A kicsiny házak barack. és Ricky Martin feliratokkal. ahol pólókat árultak Backstreet Boys. kékeszöld színárnyalatait. 'NSync. A házak ablakpárkányait virágok díszítették. a legkülönfélébb nemzetek felségjeleivel.horgonyzó fél tucat hajó valamelyikének legénységéhez tartozik. noha elég kezdetleges formában. A butik mögött nyilvános telefonfülkék sorakoztak. gépiesek és elszántak.-nél nagyobb és kisebb hajók is. Akadtak itt az Aurora II. se amerikanizáltnak nem lehetett nevezni. göndör hajába. A kikötővel határos parkolót és környékét szemlátomást a „modern” igényeknek megfelelően próbálták kialakítani. Volt itt csiricsáré butikos stand. egy bódéban jégkrémet árultak. foszlott árnyékfoltokat vetítve az aszfaltra. és feszülten figyelt. Másik kezével hol a szájához emelte a cigarettát. Úgy is mondhatnánk: amerikanizálták. A parkoló mögött látszottak Methoni épületsorai. hol eltávolította – mozdulatai lassúak voltak. vékony. egymás után szívta cigarettáit. és leparkolt egy rozoga autóbusz a híd aljához.

Gondolatban hajlamos volt sikamlós területekre tévedni.3. Talán. hacsak nem hozta magával a buzogányát. . hogy senkinek nem említette. az utóbbi mondatot forgatta magában. Egy olyan tapaszról. – várjunk még magára? Hanna hátrafordult. és megint sarkon fordult. – Vicky! – kiáltott Jackie. Egy csinos. Hanna tétován elmosolyodott. amiről először azt hitte. hogy arra gondolt. hogy erre vágyna. fiatal nő – már amennyiben megengedhet magának ennyi önelégültséget. tehetős. de hát harminckét évesen még elég fiatalnak érzi magát – egy görög szigeten hogyan is tölthetne egyedül. hogy alapvetően félreérti a dolgokat. aztán jön a kínos felismerés. hogy óvszer. amely a bőrre helyezve scopolamine-t bocsát a véráramlatba. még jó. – Jackie hangjában most is benne volt a mesterkélt nyájasság kemény. Jézus Isten. az egész napot egyedül kell töltenie a szigeten. Nem hiszem. parancsoló tónusa. mert „jó fogásnak” ígérkezik – csinos. hogy valójában tengeribetegség elleni gyógyszerről van szó. jó családból való –. – De többet nem! Ha a busz maga nélkül indul el. az asztalfiókban. Az a kis bőrflastrom például. hogy erre vágyna. Gyakran azt képzelte. Ahogy a telefonfülke felé lépdelt. És nem hiszem. hacsak nem hozta magával a buzogányát. kísérő nélkül egy teljes napot? De az is lehet. hogy mindez csak a saját képzelgése. hogy az emberek azért keresik a társaságát. – Csak egy percet kérek! – Kap ötöt. mert a görögök hírhedtek a szexuális agresszivitásukról? Jackie alighanem erre utalt. A tüzetesebb szemrevételezésnél vette csak észre.

és letette a készülék alá a gumi szegélyű rácsozatra. Fel kell hívnia Frankot. Micsoda kifejezés. hát tegyék csak! Legyenek vele boldogok! Még mindig jobb. amit az ember a filmeken lát. tengeri körutazáson. hülyeséget csinálsz. és egy percnél tovább semmiképpen sem fog beszélni. hogy mindent el kell hinni. de nem beszélt angolul. férj nélkül. Persze az se biztos. mondogatta magában. ha nem csal az emlékezete. Ha ezen csámcsognak. az sem értette. Nyilvánvalóan az járt a fejükben. és elővette a zsebéből a telefonos noteszt. belevaló csaj! A szülei generációjától lehetett ilyeneket hallani. Átkapcsolta egy másikhoz. Hülyeséget csinálsz. hogy lenyomozzanak egy vonalat: egy perc? Így látta a moziban meg a tévében. nem a sajátjától. Leakasztotta a telefonkagylót. hogy úgy tér vissza Chicagóba. de akkor hogyan szerezzen bizonyosságot? Ha most nem tisztázza az ügyet. Hanna. de közben Frank számánál automatikusan kinyitotta a noteszt. hogyan méregetik a legénység tagjai – ha nem is fixírozva. Nem jó ötlet.Most azonban aligha tévedett. mit mond. mintha egy lázálomba sétálna bele. ennyi idő kell ahhoz. hallod! Ne tedd! Igen ám. hogy belevaló csaj. „R” beszélgetést kér. hogy biztosan tudja: visszatérhet-e Chicagóba. Nagyon-nagyon óvatos lesz! Nem használja a hitelkártyáját. Aztán . Látta. egy régen látott film kuszán összemosódó jelenetei rémlettek föl benne. Egy görög operátor vette fel. de sokat sejtetően. akkor könnyen lehet. De mégiscsak valami ilyesféle benyomást kelthetett bennük: férjezett asszony. Ugye. egyedül. A tűző nap csaknem folyékonnyá olvasztotta a gumit. mintha az igazságot sejtenék. és egy árnyalatnyi buja kíváncsisággal. ugyebár. násznép meg sehol.

A vonal hosszasan sistergett. A telefonkezelő a nevét kérdezte. hogy a következő éveket egy ilyesfajta szigeten töltse. Bárcsak valami nagyobb pénzösszeggel sikerült volna meglépnie. Csodálatos – gondolta.végre találtak valakit. aki megértette. a helybeliek behúzódtak a házaikba. . a város sziesztára készülődött. Végül észbe kapott. Megint az operátor. Dél felé járt az idő. s az lejegyezte a telefonszámot. Az időtlenség álmatag érzése lebegett a város fölött. A telefon kétszer kicsengett. Frank így becézte Hannát. Aztán a Hanna Gray nevet akarta bemondani. ki keresi. Hanna közben vetett egy pillantást az előtte elterülő városra. hogy Frank tudni fogja. kissé elvékonyodva a sok ezer mérföldes távolság miatt. érdes hangja hallatszott. majd üzenetrögzítőre kapcsolt. De vajon hány „kuncsaftja” jelentkezhetett be ezen az álnéven? Hanna csak remélhette. akkor most lenne fedezete ahhoz. Kis híján kibökte a Vicky Ludlow-t. hogy… Hanna letette. – Óhajtja. Frank ismerős. erős déli tájszólással. most azonban egy amerikai: – Üzenetrögzítőn van – mondta egy nő orrhangon. 4. mit akar. Frank mindenkit így becézett. és ennyit mondott: – Micimackó. Szívná magába ezeket a csodálatos színeket… Bárcsak… Kicsöngött a telefon. a nap teljes erővel tűzött. ha odáig jutottak a dolgok.

Frank föladta őt! Vádalkura készül. Jelentenie kellett volna! A DRG dekódolásának ügye volt ez. s ilyen módon Hannát egyenesen a börtönbe juttatja.Állt. Eszedbe ne jusson! Az előbb se kellett volna! De most már tudta a választ. és amikor részletesebben megismerte a dokumentumokat. Már az első csalási ügy felfedezésekor azonnal Bill Scarborough-hoz kellett volna fordulnia. Pár összekacsintós jópofasággal eddig már nyilván maga mellé állította a szövetségi nyomozókat. tegyen-e még egy kísérletet. döntő lépést. milyenek a nők! Fejükbe vesznek valamit. meg a fantasztikus szövésű selyemlepedőibe. mindentudó félmosollyal – egy nő kárára. szinte teljesen ártatlanul keveredett a dologba. aztán nincs az az isten. hogy naiv volt. Ez pedig nem más. Pontosabban szólva – legyünk egész őszinték –. ha belegondolunk. A férfi-szolidaritás! Tudják. hogy kizárólag egyetlen személyt terhel a felelősség. Ha valamit a szemére vethetnek. inkább a Lake Short Drive-i luxuslakásába szeretett bele. és nézte a készüléket. hogy azonnal Scarborough-nak jelentette volna az esetet. Mélyen a lelkében. mint maga Frank Anderson! Ahelyett azonban. de hát ismerik ezt a fajtát. . Hanna a zsigereiben érezte. tűnődött Hanna. Franktól kért magyarázatot. döbbenten fedezte föl. az legfeljebb annyi. és rosszul ítélte meg a helyzetet. Azok meg bizonyára bólogatnak. hogy a férfi éppen ezekben a percekben teszi meg a visszavonhatatlan. aki jobb belátásra bírja őket… Pedig. Próbáltam lebeszélni róla – tárja szét a karját –. és azt latolgatta. És gyarló módon beleszeretett a magyarázkodásába. az ösztönök és megérzések szintjén – tudta! Frank ellene fordult.

Micimackó. Hanna hagyta. hogy harmadszor is rajtakapta Frankot. hogy újra osztja és újra számlázza az elhunyt betegek gyógyszerreceptjeit. No. és egyúttal még erősebb védelmet biztosítva saját magának. ha akkor föladja Frankot. Sőt. Frank vigyorgott – nyugtalanítóan magabiztos vigyorral. mikor ezt mondta. igen! Papi kicsi lánykája hamar leckét kapott belőle. számított rá. Némi ellenkezés után Hanna belement. A hatályos törvények értelmében. az üzleti rész azonban még csak most kezdődött. Frank részesedést ajánlott a haszonból. Legközelebb. Megengedheti magának. Hatalmas ez a cég. megint csak elgondolkodott. hogyan hálálják meg a férfiak az efféle segítséget. Hanna elég erős és határozott volt ahhoz. hogy helyesebb lenne Scarborough-hoz fordulnia. közölte Frankkal. hogy Frank meggyőzze őt arról. Kapcsolatuk romantikus fejezete ezzel végleg lezárult. Úgy festett. Észre se . hanem megpróbálta takargatni a férfi viselt dolgait. a dolog teljesen kockázatmentes. mindent elmondok. De természetesen nem ezt tette. Mintha így tervezte volna az egészet. – Nem szabadna elfelejtened. Egy brooklyni sörözőben ültek. önelégült vigyor. Ekkor történt. nem falazok tovább. Sörhab fénylett a felsőajkán.Amikor aztán másodjára kapta rajta. magyarázta a férfi. most nem fájna a feje. hogy a te kezed sem makulátlanul tiszta. egész jól állna a szénája. Ha rákérdeznek. még szorosabbra szőve a hálót Hanna körül. hogy lezárja a dolognak legalábbis ezt a részét. hogy Hanna előbb-utóbb előáll a fenyegetőzéssel. s arcán megint megjelent az a pimasz. – Micimackó – mondta. A szexuális kapcsolatuknak addigra vége lett. a Chicagoland Péntek kedvezményes italárait élvező sokadalomban. szinte nyájasan. Nagy ez a vállalat.

hidd el nekem! Bízhatsz bennem. Jackie Burns állt a fülkénél. aki éppen jó lenne a mi… – Magánál van a könyv? A hang kemény volt. Enyhe kelet-európai akcentus érződött a kiejtésén. – Indulunk. egy agyafúrt boszorkány. férjnél van. . akadhat egy barátnője. Frank viselkedése egyértelmű volt. elhaladtak egy cigarettázó férfi mellett. Jackie sietősen fölterelte Hannát a várakozó autóbuszra. De azt hiszem. Visszatekintve legutóbbi beszélgetésükre. Egy machiavellista cselszövő. természetesen. tekintete furcsa nyugalmat árasztott. csaknem vádló. Renee még szélesebb mosolyt varázsolt az arcára. és megfordult. A Renee Epstein mellett ülő férfi idősebb volt. Keresztülvágtak a poros parkolón. Valaki megállt mögötte. Az ő verziójában természetesen Hanna volt az igazi csaló. de kételyeket nem hagyott. Befejezték – kész. nincs miért aggódni! Hanna elhitte… Most pedig már késő. – Látod. drágám. – Ő az? – kérdezte. nyolcvanas éveinek vége felé járhatott. kifújt. ő az a fiatal nő. akiről beszéltem: Vicky Ludlow. – Itt van. – Hát nem bűbájos? Persze. Hanna kissé hátrébb húzódott. Hanna ijedten begyűrte a noteszát a tárcájába. aki őket figyelte. ahol Renee Epstein azonnal lecsapott rá. A férfi nem mondta ki ezt szó szerint. Homlokát májfoltok tarkították. ő az! – mondta Renee. aki fortélyosan elcsábította őt.fogják venni. – Mennünk kell! – mondta Jackie. mint amire Hanna számított.

– Jó reggelt. Ahogy Dietz közelebb ért. Hanna becsusszant egy ülésre. mindhárman a szerződéses stewardok fehér egyenruhájában. – Ahogy visszaérünk a hajóra. azonnal visszaviszem. – Édesem – fordult Hannához. – Én viszont el se kezdtem még olvasni – felelte. hogy rendszeresen ellensúlyoznia kell férje társasági baklövéseit. Jackie Bums beszállt a buszba. A három férfi teljes testmagasságban kiegyenesedett. és sikerült magára erőltetnie egy mosolyt. – Segíthetek valamiben? – kérdezte erőltetett udvariassággal. de alighanem hibát követtem el.mint aki hozzászokott már. Steven ugyanis még nem fejezte be a könyvet. Aztán elpöckölte a cigarettáját. váltott pár szót a sofőrrel. ahogy távolodtak az öböltől. – Nagyon sajnálom. . és megindult az Aurora II. A velenceiek a tizenharmadik században kezdték el az építését… 5. mindenkinek! – csiripelte. Három férfi állt a palánk aljánál. Ketten közülük Fülöp-szigetekiek voltak. hölgyeim és uraim. kezét viharvert bőrtáskájába mélyesztette. A világhírű Sapienza-erődöt fogjuk megtekinteni. Francis Dietz megvárta. amíg a busz füstölve eldübörög a hegy irányába. és megragadta a mikrofont. kikötőhídja felé. – Különleges élményben lesz részünk a mai napon. a harmadik görög. a görög keresztbe fonta vastag karját a mellkasán.

Dietz lehajtotta a fejét. – Miféle biztonsági ügy? – Nemzetbiztonság – mondta Dietz. Egy perc az egész.Dietz arca megenyhült – megnyerő mosolya volt. megkerülte őket. – Biztonsági ügy. mely komor. . – Körül kéne néznem a fedélzeten – mondta. Ahogy a fedélzetre lépett. és felsietett a kikötőhídon. – Öt perc – mondta. s közben kihúzta kezét a táskából. és kezet rázott. és hirtelen kézfogásra kínálta a kezét. Begörbített hüvelykujjától alig láthatóan egy köteg bankjegy kandikált ki a tenyeréből. A másik két steward egymásra nézett. A görög kinyújtotta a karját. Három szempár követte a kézmozdulatot. hallotta. hogy a háta mögött heves vita veszi kezdetét. – Biztonsági ügy – bólogatott a görög. flegma arcát nyílttá és rokonszenvessé tette –.

Keyes óvatosan kerülte a tekintetét. ahogy a gyűrűk fölcsúsztak az ujjakra. Végre jönnek – Margot szélesen mosolyog. De hiszen éppen most mondtak igent egymásnak a szeme láttára. most már megtörtént. Most nézte végig. és továbbra is a templomkapura összpontosított. Mindeddig elég simán zajlott a ceremónia. hogy még mindig nem jönnek. Keyes magasba emeli a rózsaszirmokat. hogy lánya főiskolai barátjában mostantól a saját vejét kell tisztelnie – mint a rózsaszirmok a tenyerében –. de még a mogorva ifjabb Joe Cifelli is végre egyszer felengedett. hogy a fickó csupán egy szerencsétlen kitérő lánya életében. És alig hihetőnek. Keyesnek pedig egyetlen . s közben a templomajtóra szegezte tekintetét. Mintha megpróbálná valahogyan őt hibáztatni azért. A gondolat. várva. tán még a levegőnél is könnyebbnek. és aggodalmaskodva tekintgettek a templomkapu felé. A maroknyi rózsaszirom pihekönnyűnek tűnt. hogy Rachel igyekszik elkapni a tekintetét. mire adja a fejét.Negyedik fejezet 1. Neki. Keyes mind a mai napig abban az illúzióban ringatta magát. Akárhogy is történt. tudnia kell. Végtére is Margot felnőtt ember. És aztán a csók… A körülötte két sorban ácsorgó emberek ugyancsak rózsaszirmot szorongattak. hogy lánya kilépjen a napsütésbe. Nem vett róla tudomást. a levegőnél is fajsúlytalanabbnak tetszett. Keyes a markában tartotta a szirmokat. évek óta nem látszott ilyen boldognak. újdonsült férje oldalán. De hol az ifjú pár? Keyes észrevette. A mobiltelefonja berregni kezdett a combjánál.

Cifelli háta mögött a zenekar érzelmesen elkalandozott a Hulló falevelekben. Micsoda nap! 2. Az ég felé hajította a virágszirmokat. bárcsak befejeznék már. hogy Margot éppen Cifellinél kötött ki. Margot keresztapja meglapogatta Keyes hátát. híg szófosása volt. a körülötte álló másfél tucat ember ugyanezt tette. a másiknak még nem kell feltétlenül föladnia. Jim. figyelte Cifelli szájának szapora mozgását. – Úgy értem. hogy egyáltalán kész kipróbálni a házasságot – okoskodott Cifelli. mint kutya a vizet! – A lány becsületére válik. Alighanem Dick se tudott megbékélni a gondolattal. Keyes azt kívánta. hogy leplezze csalódottságát. A telefon se hallgatott el a zsebében. nyájas apa szerepét. Persze pusztán azért. Igazam van vagy igazam van? – szellemeskedett. lenyúlt érte. Rachel még mindig azon volt. és néhány másodpercig megtelt a levegő a repdeső. és a hátba veregetés túl erőteljesre sikeredett ahhoz. hogy elsuhanjanak a fogadásra. – Gratulálok – mondta. Rázd le.dolga maradt mára: eljátszani a büszke. mint kutya a vizet – szuggerálta magának. ha vészhelyzet van…Dick Faulk. azok után. Ma senkinek sem elérhető. Idősebb Joe Cifellinek véget nem érő. szállingózó rózsaszirmok záporával. és megpróbálta teljesen kikapcsolni az agyát. Ez ma mégiscsak a lánya esküvője. Rázd le. mert az egyik nemzedék zátonyra futott. Kissé bánatosan hangzott. a . Aztán az ifjú pár becsusszant a várakozó limuzinba. Keyes csak állt. hogy elkapja a tekintetét. Keyes fagyos arccal bólintott. hogy csak akkor jelentkezik. Elfordult. – Gratulálok. Ám Daisy pontosan tudott erről. Biztos. Nagy nap ez a mai. ami veletek történt. és kikapcsolta.

Az ünnepi sátor zajos kavalkádja után odakint hirtelen minden csöndesnek és visszafogottnak . Rettentő éhes volt. nem igaz? Elvárható. Nem mindenki olyan szerencsés. én nem téged hibáztatlak. másként soha a büdös életben nem lesz vége ennek a nyomorult estének. – Kérlek. Meg aztán ott volt az a baleset is. hogy őszinték legyünk egymáshoz. Egy felszolgáló húzott el mellette. ha elfelejtenék.Én? . aztán újra Keyest – sugárzott és vibrált –. – Persze. Keyes sóvár szemekkel követte. és most az egész házasság romokban hever. Jim. átölelte Keyest. lazaccal és sertéssülttel megrakott gurulós tálcát tolt maga előtt. most már egy család vagyunk.Ránézett a lányára – sápadt volt és feszült. és kilépett a szabadba. aztán sóhajtott. és megadóan bólintott. Az égvilágon semmi kedve nem volt ahhoz. akárcsak az anyja –. hogy most Rachellel bajlódjon. kérlek. nem veszed ezt tolakodásnak.Papa.Kérlek! Menj.Csillagom. Margot bukkant fel a semmiből. beszéljenek bármit is. Végtére is. de tartotta magát a diétához. igaz? Elveszítettetek egy gyereket. – Kérlek! . ha kíváncsi vagy a véleményre – folytatta Cifelli –. és rátérnének végre a tósztokra. átölelte Cifellit. ne tedd tönkre az estét! . Merem remélni. nem hiszem. mint Rosalie meg én. Átfurakodott az asztalok között. menj és beszélj vele – könyörgött Margot. és beszélj vele! . ránézett Cifellire. . Keyes hunyorgott.koktél-jazz hátralévő részét meg legjobb lenne. hogy beszélni akarna velem. és azt mondta: – Mama ott sír a sátor mögött.

– Igen – mondta. Mennyire súlyos? A vonal még rosszabb lett. – …gamma… kritikus. muozonok és pozitronok tűzijátéka. – …zavarom önt… Keyes várakozott. Nem robbanás. hogy sikerült. Várjunk még az ünnepléssel! Az örömérzet azonban a zsigereibe hatolt. és megnyomta a gombot. Összeszorította a száját. hol fölerősödött. ami azt szimbolizálja. Statikus hullámok zúgtak a fülébe. – Isaac elment ellenőrizni. Legalább van néhány perce a tósztok előtt. – …tűzijáték – hallatszott Daisy hangja. Daisy hangja hol elhalkult. Keyes a füléhez emelte a telefont. azonnal el is fojtotta magában. A tűzijáték… Keyes hirtelen mindent megértett. Aztán egy pillanatra kristálytisztán hallatszott Daisy hangja. A kijelzőn Daisy neve világított. nem kudarc.tetszett. fotonok. vagy talán már előtte is folyamatosan hívták. Épp ellenkezőleg: siker! Kettes számú kritikus eredmény – elektronok. majd benyúlt a zsebébe. annyi év. Oly sok hónap telt el. Megbizonyosodott róla. átszüremlett minden gondolatán. Sikerült! Kimondhatatlan öröm áradt szét benne. és bekapcsolta a mobiltelefonját. A készülék azonnal megszólalt. és most. Tompán szűrődött át a zene: a Hulló falevelet újabb érzelmes szám követte. Szubatomi részecskék robbanása. Greenwich kezd bekattanni. íme: megvan a kettes számú kritikus eredmény. hogy senki nem figyeli. Tűzijáték. .

semmi sem állhat többé az útjukba. a házasság valami komfortosabb. Aztán az élet kezdett bonyolulttá válni. amíg nincs biztonságos helyen Epstein formulája.Egy vagy két órán belül lelépek innen. .Hálás vagyok. és jól állt neki a nyakát díszítő keskeny lánc. és a gammatelep még mindig működött. . Gondolatban előreszaladt. Tűzijáték. Greenwich előremenekült. Daisy. és visszacsúsztatta a zsebébe. de a pasas ösztönei jól működtek. Szóval megcsinálták! Most pedig. és még hozzátett valamit. Szemfestéke párhuzamos. kék csíkokban folyt le az arcán – de így is csinos volt a fekete ruhájában. . Valami megzörrent a háta mögött. Gyerekek voltak még. Előre is köszönöm. ha az Epstein-ügyet lezárják végre.…egyelőre – mondta Daisy. melyet Epstein eltűnése után rendeltek el – legalábbis addig. . Megfordult. Greenwich megszegte a kutatási moratóriumot. ám elnyelték a statikus zörejek. Kezdetben minden együtt töltött perc maga volt a csoda – emlékezett Keyes.Recsegés. . Keyes elmosolyodott. kikapcsolta a telefont. a kislányt. aki egykor ugyanebben a testben élt. hogy ideje előre tekinteni a hármas számú projektre. hogy Greenwich is ezt teszi. – Semmi hír? – erősködött Keyes..– Mi van Epsteinnel? – kérdezte. Keyes egy pillanatra szinte maga előtt látta a kislányt. akibe beleszeretett. Nem kétséges. . Természetes tehát. Rachel volt az. és máris a hármas számú kritikus eredmény esélyeit latolgatta. amelynek alapján pontosan ki lehet számítani a fekete lyukak élettartamát –. Ott lesz még az irodában? Szükségem lesz egy fuvarra a gammához.…hétvége – mondta Daisy.

Érdesnek tűnt. Keze a kezét érintette. és mélyen visszahúzódott egy olyan belső rejtekhelyre. hadd sírjon. Mire aztán újra megnyílt. Keyes végre rászánta magát. nem tudta. és egyik kezével megsimogatta az asszony haját. Szerinted az? Fogalmam sincs. A sajnálat hulláma . te viszont milyen jól nézel ki. Keyes megnedvesítette a szája szélét. – Épp azt mondtam magamban. Keyes hagyta. és nem válaszolt. Az asszony válla rázkódott a zokogástól. Még egy lépést tett előre. – Fáradtnak látszol – jegyezte meg Rachel. S amikor annak vége lett.ugyanakkor jóval összetettebb árnyalatot kapott. és arcát beletemette a férfi mellkasába. Rachel túl gyakran festette mostanában. addigra Rachel eltűnt. – Boldognak látszik – mondta Keyes. – És vékony vagy. keze esetlenül mozdult. Rachel tett egy lépést felé. Éveken át. Aztán átkarolta Keyest. hová tegye. és kezdődnek a tósztok. a házasságuk összeomlott. száraznak. – Túl vékony – mondta Rachel. Lefogytál? Keyes vállat vont. A sátorban elhallgatott a zene-. egyszer sem – mondta. – Nem tudom. egy perc. szavai tompán belevesztek a férfi mellkasába. mintha a dolog a véletlen műve lenne. Keyes magába roskadt. ahol senkit sem engedett magához közel. – A mi kicsi lányunk – zokogta Rachel. – Nem hívtál vissza. ami semmihez nem hasonlítható. Aztán jött az az iszonyú időszak a kórházi szobában. mintha kifeszített kötélen egyensúlyoztak volna jó és rossz korszakok között. Hosszú ideig tartott ez az állapot.

hátrébb lépett. ahogy Isten elvette tőlük a fiukat! De hát ez képtelenség! Még a véletlen se lehet ennyire válogatós. mint ahogy a hamiskártyás a kézelőjében elrejtett adu ászt –. korrigál hatók. és valahonnan elővett egy Kleenexet – úgy tudta elővarázsolni ezeket a pipereeszközöket. mi lesz. – Szétkenődött a szemfestéked. Úgy nézel ki. Szegény Rachel. majd lendületesen kezelésbe vette a sminkjét. menyire megváltozik majd minden. tűnődött.vegyült Keyesben az iménti érzésekhez. működési zavar a nagy gépezetben. Ám ha ilyeneket hangoztatna. csak ezzel magyarázható. mindent elveszített. A baleset emberi hibából keletkezett. hogy elment a józan esze. álla hozzádörzsölődött a férfi ingéhez. mintha semmi se történt volna… Fatális tévedés. Keyes most majdnem kiesett a szerepéből. Hogy megmutassuk Margot-nak. Rachel szipogott. . képesek vagyunk rá. bármekkora is a veszteség. kellő erőfeszítéssel. Ha meggondoljuk. Aztán meghajlította a karját. Ezért inkább csak ennyit mondott: – Kezdődnek a tósztok. Kis híján belekezdett a projekt taglalásába. és úgy tenni. Rachel alighanem arra gyanakodna. mint egy mosómedve. és hibátlan mosolyt varázsolt az arcára. – Együtt kellene bemennünk. Rachel bólintott. ha eljutnak a hármas számú kritikus eredményhez. hol hibázták el a dolgokat… mit kellett volna másként tenniük… hogyan lehetne mindent elölről kezdeni. És a hibák. Hajszál híján magyarázni kezdte.

amikor újra felnézett. mindketten mennek vissza az ügyvédeikhez. hogy Jeremyvel megtörtént az a baleset. ahogy elfogadta a feléje nyújtott kart. mintha mi se történt volna. Keyes a bal kezét bizalmasan rátette felesége karjára. nagyon úgy fest. Megcsinálták! Keyes lehajtotta a fejét. gondolta Keyes. . mintha a világon semminek se lenne értelme. és így indultak el a sátor felé: kart karba öltve. Tűzijáték. De erre az estére legjobb arcukat mutathatják egymásnak. Ez igazán szép így! Holnap aztán. már mosolygott. Semmi értelme az egésznek.A tragédia kötelez minket. A tragédia tépte szét a kapcsolatukat. Karjuk egymásba fonódott. és a párbeszédük csakis szigorúan a hivatalos közvetítőkön keresztül folytatódik. Azóta. és ugyanez a tragédia láncolja őket egymáshoz. Szép este ez! Még ifjabb Joe Cifelli jelenléte sem ronthatja el.

A kövek szürkéje rétegezett volt és mély tónusú. de azon kapta magát. A börtöntornyot. tiszta fejjel és megújult lélekkel. gondolta Hanna. negyven láb magas kőfal emelkedett a türkiz színű ég felé. ez itt most egy vakáció. és mindent újra fog kezdeni. kordában tudja tartani őket. a szárazföld peremén vörösessárga és szürkés színek emelték ki a tenger vizének zöldjét. – Bölcsességet jelent. hogy élvezi a túrát. A színek valahogy túl élénk tónusokkal virítanak a világnak ezen a fertályán. A turistacsoport kényelmesen bóklászott a romok között. Egy hét múlva visszatér. Lépésről lépésre haladtak a torony irányába. Távolabb okkersárga sziklák vezették a tekintetet a tengerhez. még szélesebb értelemben Itália és a Földközi-tenger keleti partvidéke között. kíváncsian vizsgálgatva a velenceiek kőbe vésett oroszlánjait az erőd falának meredek lejtőjén. a törökök építették a tizenhatodik században. Sétánk során megfigyelhetjük. túránk végcélját. És ezúttal valóban mindent a helyére tesz. A látkép idilli. hogy a különböző korok más-más civilizációi miként hagyták itt kézlenyomatukat az erőd épületén. melyen Sapienza toronybörtöne magasodott. A sziget stratégiai állomáshely volt az Ión-tenger és az Égei-tenger között. a szél lágy és balzsamos. Rossz előérzetei nem múltak el ugyan. s a látványt egy kicsiny sziget zárta. de e pillanatban úgy érezte. Ám az erőd alapjait valójában három évszázaddal korábban rakták le… Hanna maga is meglepődött. Lőrés oromzattal csipkézett.Ötödik fejezet 1. Akárhogy is lesz. . az ég kékje ragyogóan élénk. – Sapienza – mondta Jackie Burns.

mikor jut el legközelebb a görög szigetekre? Elindult Jildrim felé. Az álmatag tekintetű török – Jildrim – hátramaradt sereghajtóként.Lelkének romboló erői azonban percig sem nyugodtak. Lehet. – Most pedig bemegyünk a toronybörtönbe. Nem beszélve arról. mint egy nyáját terelő juhászkutya. egészen biztosan visszaadja a könyvet. Magas. hogy ugye. Legalább szóltál volna valakinek. amint látják. barna bőrű. és a csoport köréje gyűlt. Tényleg egészen jóképű. Addig kell kihasználni az alkalmat. a maga egzotikus módján. És kérem. Hanna szemügyre vette a férfit. – Oké! – mondta Jackie Burns. vigyázzanak a kövekre! Csúszósak. és határozottan vonzó. Kérem. közben persze tudta. Egyik oldalról Jackie Burns kiselőadása. és jó lenne. hogy Alzheimer-kórban szenved. aztán másfelé nézett. Magasba emelte a kezét. ha nem keverednénk. Szegény virágaiddal. Volt valami hátborzongató az öregember eszelős makacskodásában. hogy a növényeket… Hanna elhessegette a gondolatot Éppen elég zavaró körülmény tette próbára a türelmét. De amikor arra a helyre . a másikról Epsteinék. Azon nyomban. majd újra visszatévedt a tekintete. ahogy visszaértek a hajóra! Hanna elengedte a füle mellett. mint a pióca. Mi van a növényeiddel? – kérdezte egy belső hang. mint Epsteinék. ki tudja. hogy az Epstein házaspár szorosan tapad rá. próbáljunk meg együtt maradni! Más turistacsoportok is lesznek. újabb és újabb bosszantó trükkökkel álltak elő. akik tapadtak rá. Epstein úr harmadszor kérdezett rá. hogy korban jóval közelebb áll hozzá. amíg kínálkozik. Kétszer már megígérte.

mint racionális taktika. hogy a lángok elemésztették az utolsó papírlapot is. a horizontot fürkészte. de igazából minden jel szerint kizárólag a saját gondolatai foglalkoztatták. A velencei szállodaszobában. és társuljanak! Ha nem találnának partnert. – Kérem. Annak kell lennie. hogy Jackie Bumsszel értekezzen. Abban a pillanatban megváltoztatta az elhatározását. Epsteinné Hannára mosolygott. amint . Csakhogy ez a taktika máris kezdi megbosszulni magát. – Háromfős csoportokban fogunk belépni a toronyba – magyarázta Jackie. ahol az imént állt a férfi. Ha belegondolunk. – Társulunk? Hanna megpróbálta leplezni a csalódását. még mindig itt vagyok én és Jildrim úr. mert a nagymamájára emlékeztette. Jildrim már nem volt ott – átaraszolt a csoport másik oldalára. néhány másodperccel az után. Rosszabb is lehetne. most Hanna és az Epstein házaspár haladt leghátul. keressenek két szimpatikus partnert. Érvek és ellenérvek kavarogtak Steven Epstein fejében: halogatás. A csoport ismét mozgásba lendült. Talán azért. 2. és a mogorva férj ellenére – valahol mégiscsak rokonszenves számára ez az asszony. Hanna megint ott maradt az idős házaspárral. és leírta az egyenletet a könyv belső borítójára. Altzheimer – gondolta Hanna megint. Hajdanán Hanna igen közel állt a nagymamájához. – Társulunk – felelte. azonnal nekiállt.ért. – Mit szól hozzá? – kérdezte. a kellemetlen házi feladat. Az öregember másfelé nézett. vigasztalta magát. bizonyos szempontból – a korkülönbség.

Már akkor elbizonytalanodott. hogy a legkisebb hiba is beindíthatja a Phoenix-reakciót. Epstein leginkább attól tartott. hogy mentse az irháját. Szakmai szempontból viszont egyértelműen ez volt Epstein karrierjének a csúcspontja. de akik megkaparintanák a képletet. hogy eszeveszett tempóban keresztülverjék a projektet. hogy megváltoztassa a döntését. csak azzal. mint a feladatra összpontosítani. Őrültség! Egy teljes évtizede mást se tesz. mint halogatja a döntést. Csakhogy az idő lejárt. nyugtatgatta magát. amit létrehozott. amihez foghatót nem produkált az emberiség történelme. hogy páratlan géniuszának gyümölcse.úgy festett. hogy. Most meg Renee fogja magát. Évekkel. amikor elfogadta az ADS állásajánlatát. mely egyébként a Manhattan Projekt során is végig ott lógott a levegőben Damoklész kardjaként. Vagy legalábbis időlegesen el kell tüntetnie. ha nem évtizedekkel előzte meg Greenwich kutatásait. Vagyis. és odaadja a könyvet egy idegennek! Egyfelől hagyta volna a formulát kicsúszni a kezéből. hogy neki most nincs más dolga. azok arra használnák fel a formulát. A képlet nélkül Keyes nem tudja megvalósítani a projektet. Az egyetlen elfogadható következtetés tehát az. Ám ez még nem minden. . kivételes életművének csúcspontja egy olyan fegyver lesz. De valóban meg kell-e semmisítenie ezt a páratlan felfedezést? Halogatás – gondolta. hogy a projekt végül is sikerülni fog. és a legcsekélyebb mértékben sem zavarná őket. hogy a döntése visszavonhatatlan. De elaltatta a lelkiismeretét. Igen ám. s azzal áltatta magát. Lesz még rá idő. hogy aztán semmi mással ne kelljen törődnie. azt meg is kell semmisítenie.

borítékba teszi. Öt percen belül túl lesz rajta. Hajlandó azonban közreműködni abban – vagy ha úgy tetszik. átvirrasztott éjszakák után végül is döntésre jutott Visszavonul a projekttől. és megbízza a programigazgatót. ez a felbecsülhetetlen kincs. kénytelenek lesznek legalább egy évtizedre. Gyötrelmes önmarcangolások. hogy nincs olyan hely. ahol ez a tudás. azonnal visszakapja a nőtől a könyvet. gondolkodó emberek felügyelete alatt – igenis átmenthető ez az érték a jövő számára. Ez a megoldás. Kénytelenek lesznek lassítani az eljárást. szemet huny fölötte –. Azt mondja majd. és úgy. Kompromisszum! Ahogy visszatérnek a hajóra. művelt. hogy postázza a küldeményt Princetonba. hogy a képlet garantált felügyelet mellett. Semmi egyéb nem jöhet számításba! Kész! Eldöntötte! És ezúttal ragaszkodni fog a döntéséhez. hogy tengeribeteg. meggyászolják majd. hogy a formula elveszett. ahogy van.A képletet meg kell semmisíteni! Tudós énje azonban rögeszmésen tiltakozott. Legalábbis addig. amíg megfelelő feltételek lesznek ahhoz. barátja és tudós kollégája címére. . amivel persze óriási csalódást fog okozni az ADS-nek. százszázalékosan biztonságos helyen letétbe kerülhessen. de akár egy évszázadra is elhalasztani… Nem tehetnek mást. és az ADS-nél azt fogják hinni. Renee rá se fog hederíteni. biztonságosan megőrizhető! Megfelelő kezekben – körültekintő. hogy egy ilyen horderejű találmányt biztonságosan hasznosítani lehessen. Az nem létezik. aludni hagyják az őrült tempójú haladásban szunnyadó fenevadat. okos. Aztán bezárkózik a fürdőszobába. lenyeli az egész Propoxyphene-üvegcsét.

Fatális véletlen folytán keveredett a dologba. hogy az ember ilyen helyzetben hajlamos rémeket látni. a körülötte zajló locsogás pedig a lehető legprózaibb síkon zajlik. Mekkora tragédia! Epstein balján egy férfi amiatt zúgolódik. különleges napnak. Epstein fél füllel belehallgatott a beszélgetésükbe. végtére is érthető. ám a fiú nyomban elkapta a szemét. és kész. csitította magát Epstein. Vetett egy pillantást az erőd udvarán nyüzsgő turistacsoportokra. De egyelőre semmi gyanúsat nem vett észre. hogy mit vitt magával a kabinjába? Természetesen nem. a körülötte zajló társalgások pedig kizárólag mély értelmű. és lázasan fénylő szemmel nézett rá a baseballsapkája napellenzője alól. aki különvált a csoportjától – tizenkét-tizenhárom év körüli srác lehetett –. Őrültség. tűnődött Epstein. A kutya se törődött vele. ha a napfény rendkívüli aranyban szikrázna. Sorsdöntő napnak ígérkezik. hogy a videokamerájuk telepe a túra vége előtt lemerül. Találkozott a tekintetük. Vajon követte-e valaki az ADS-től? Nincs kizárva. De néhány órán belül vége lesz az egésznek. Vajon sejti-e a nő. valahogy kifehéredni látszik.Akkor tehát ez az utolsó napom a földgolyón. és az a fiatal nő – Vicky Ludlow – közvetlenül mögötte lépdeltek. A felesége. Ez egy kölyök. Az előtte haladó pár például azért aggodalmaskodik. éles elméjű megfigyeléseket tartalmaznának. hogy a palackban felmelegedett az ivóvize. . A napkorong azonban – milyen lehangoló –. kivéve egy fiúcskát. mert félő. Az. Most az lenne stílszerű. Nyilván teljesen vétlen.

és a cselekedeteit mások irányítják. A turistacsoport egy keskeny sziklazátonyon át megindult a torony felé. és elindult a felesége után. és először a börtöntornyot vette be. gondolta. milyen lehetett ez a hely közel nyolc évszázaddal ezelőtt. és jobbra-balra sandítgattak. hogy ki fogják szabadítani. Ám azon a napon. valami váratlan dolog történik. olyan lesz. Az öreg tudós egy pillanatra szemmel kísérte a mozgását. Hanna legnagyobb meglepetésére a turistacsoport tagjai szinte egy emberként engedelmeskedtek. akit egy korábbi expedíció során foglyul ejtettek. hunyják le a szemüket – mondta Jackie Burns drámaian –. Epstein még egyszer ránézett a baseballsapkás fiúra. amikorra a felmentő sereg várható. aztán mégis kihátrált. ha az ember megöregszik. A kölyök most távolodott.Vagy mégsem? Volt már rá példa. mint a kisgyerek. ellenkező irányba indult. mint a gyerekek – azonnal elkezdtek fecserészni. Aztán megfordult. A katonát áthurcolják ide. amit a rabtartói nem – egy újabb expedíció közeledik a sziget felé. 3. Ezúttal tényleg befejezi… Hallotta. – Öt évszázaddal ezelőtt – zsolozsmázta Jackie – egy tengerészflotta megrohamozta a Sapienza-erődöt. – Most pedig kérem. hogy Renee a nevét kiáltja. Most képzeljék magukat annak a görög katonának a helyébe. fogják a kezét. ahogy megérkezett: fölaprítják neki az ételt. és próbálják meg elképzelni. És persze néhányan a csoport tagjai közül – ebben is úgy viselkedtek. A görög arra számít. A harcos tud valamit. hogy „végleges” döntésre jutott magában. fontoskodva forgatták a szemüket. Csakhogy most másként lesz. Pontosan úgy hagyja el ezt a világot. Hiába. éppen ebbe a .

Elviselhetetlen állapot. És tartsák szemmel egymást! Nem akarunk senkit elveszíteni. aki eddig merev tartózkodással hallgatta a kiselőadást. hogy amint a felmentő sereg megérkezik. teljes kétségbeesésben. – És miközben a katona itt ül a falakhoz láncolva.börtöntoronyba. A csoport egy rozsdás vaskapu előtt gyülekezett. És vajon elvárható-e a támadóktól. akkor minden rendben! – összegezte Jackie derűsen. Óráról órára. mint a kőhíd. amiért cserébe kap néhány korty vizet. Képzeljük csak el. saját helyzete fonákságára. amit kaphat. az ember ott ül leláncolva saját ürülékében. hogy kitombolhassák magukat. napról napra kénytelen azzal a tudattal együtt élni. kivont karddal indulnak rohamra. A közelben a tenger hullámai ostromolták a sziget partjait. nagyon óvatosan haladjanak. akit a saját testvérei kardélre hánynak. Ám a legnagyobb kegyelem. mint a gyors halál. Tágra meredt szemek szegeződtek a mesélő programigazgatónőre. Ha megérkezik a következő hajó. gyötrelmes tengeri út után. és öldökölhessenek. kikémlelt vastagon kifestett. az első. – Kérem. hogy nyomban felismerjék a fogolyban a saját testvérüket? Nyilvánvalóan. alig várják a hosszú. Amikor a létráikat nekivetik a várfalnak. súlyos szempillái alól. A kapun belül málladozó lépcsőfokok sorakoztak a félhomályban. lassanként rádöbben a sors iróniájára. Az ostromlókat vérszomjas indulatok fűtik. És ha szellemet . mi minden futhatott át az agyán. először a tornyot rohamozzák meg. Még Renee Epstein is. végső elkeseredésében a katona mindent elárul rabtartóinak a közelgő seregről. nem. permetet szitáltak a levegőbe. – Nos. a lépcsők ugyanolyan csúszósak. bizony ő. maga. nem más. étlen-szomjan.

Vetett egy pillantást a hídra. ne bámuljanak rá túl hosszan! Nem lenne jó. 4. A torony első emelete letűnt századok dohos szagát árasztotta. Mindegyik zughoz tartozott egy vaskampókészlet. Aztán a tömeg háromfős csoportokra oszlott. hogy megvárja a saját csoportját. gyenge fény szüremlett valahonnan fölülről. Épp egy fiúcska jött át a hídon és feléjük tartott. a helyiség átmérője csaknem húsz láb lehetett. Ahogy beléptek a börtöntoronyba. csak a bejáratát kell lezárni. az érdes. hogy a katonai konfliktusaikat a tengeren intézzék el. Kulcspozícióját legfőképpen földrajzi elhelyezkedésének köszönheti. mely visszavezetett az erődhöz. Hanna még mindig hallotta odakintről Jackie Burns hangos és kitartó magyarázatát. Egyik oldalán zátonyok. Mérsékelt derültség.látnak. . Hanna Epsteinékkel valahogy az élre került. – Mi következünk! – rikoltotta Renee Epstein. a magasabban elhelyezkedő ablakokból. Márpedig a velenceiek arra törekedtek. Hanna egy kör alakú térben találta magát Epsteinékkel. Csigalépcső vezetett fölfelé. ha a szellemek követnének minket a hajóra. szürke kövekből épült falakba kis zugokat vájtak. Egyik kezével férjébe csimpaszkodott. másikon öböl. – Ez az erőd a Földközi-tenger keleti térségének fontos őrbástyája. Egy öböl természetesen mindig könnyebben védhető. Szemlátomást túlságosan türelmetlen ahhoz. a másikkal Hanna kezét kereste.

kifejezetten a turistalátogatók számára. majd megkérdezte őket. hogy az ember megforduljon benne… Ezek után merem remélni. Hanna elérte a második emeletet. a közelmúltban építették be. Valójában a torony eredetileg kétszintes volt. Epsteinék szorosan a nyomában. legyen nagyon óvatos. Hogyan lehet akkor. Kis ideig tétováztak. A csoport némi derültséggel nyugtázta a humoros fordulatot. amint valamelyik bajtársuk ott himbálózik az orruk előtt. és a lépcsőt nézegette. aztán megindultak fölfelé. Megvárta. hogy a lépcsők mégis egy harmadik szintre vezetnek? Ha közelebbről szemügyre veszik a helyszínt. de aki rászánja magát. felfedezik majd egy akasztófa maradványait. amíg Epsteinék is fölérnek. Mindenki maga dönti el. Hanna ment elöl. találnak egy falépcsőt. A feljebb vezető lépcső nem látszott túl stabilnak. miközben be vannak zárva a kőcellába. amely a harmadikra vezet tovább. akarnak-e feljebb menni. Az utasokat kissé fárasztotta már Jackie szüntelen szellemeskedése. – Amikor fölérnek a második szintre. – Nem látszik túl biztonságosnak – mondta aggodalmaskodva. A lépcső kövei meglehetősen viharvertnek és ingatagnak látszottak. mely még ahhoz is szűk.Renee Epstein Hanna mögött állt a félhomályban. senki nem találja kényelmetlennek a hajókabinját a fedélzeten. Képzeljék csak el a lélektani hatást. hogy fölmászik-e rajta. Odakint Jackie folyamatosan magyarázott. – Minden rendben lesz – nyugtatgatta Hanna az idős hölgyet. noha titkon őbenne is volt némi szorongás. . A létra természetesen nem a tizenharmadik század óta van itt. de elég visszafogottan. az kérem.

A kölyök benyúlt a zsebébe. Megfordult. Az asszony férje valószínűleg nem hallotta a kérdést. gondolta Hanna. mint egy sóhaj. és az ég temérdek azúrja. Hanna elfordult az ablaktól és lenézett a torony belsejébe. arca sajátosan kortalannak tűnt a félhomályban. ezüstösen fénylő tárgyat. jobb. Recsegett. és kinézett a tengerre. Puffanás hallatszott. és előhúzott egy kicsi. ha mi itt megvárjuk magát. függetlenül az egymást követő civilizációktól. A következő pillanatban Steven Epstein fuldokolni kezdett. Amikor felért a harmadik szintre. Hanna dermedten bámult. Ám a „kölyök” igazából nem az volt. mint aminek távolabbról látszott. Hanna rálépett a létra alsó fokára. még mindig levegő után kapkodva. A testtartása egy felnőtt emberé. de azért kitartott. Hogyan juthatott túl Jackie Bums-ön? Talán megkerülte a tornyot. Steven Epstein most lassan térdre ereszkedett. meredek sziklaszirtek. Zajok hallatszottak odalentről. Újabb alak jött fölfelé a második emeletre. Arra gondolt. évszázadoktól. és a falba épített bilincsek fémes csillogását.– Azt gondolom. Visszafelé kémlelt az első emelet irányába. hogy mindez változatlan és örök. akit az imént látott a hídon. miközben az asszony a férje felé kapott. . és gondterhelten ráncolta a szemöldökét. az egyik szakadékos sziklán. korszakoktól. A látvány lélegzetelállító volt: örvénylő víz. A fiú Renee Epstein háta mögé került. a torony belseje még kisebbnek látszott. alig hangosabb. Ez az a fura kölyök. és hátulról surrant be. kedvesem – mondta Renee –. Epsteinék fejét látta föntről.

hogy lapos sarkú van rajtam. . és félig rohadt. Tett egy lépést a korhadt alkotmány felé. A fa öreg volt. hogy a férfigyerek oldalba szúrja Renee Epsteint.Hanna elképedve figyelt. leugrott a második szintre. Az öreg fa szilánkosan meghajolt. A fiú újra nekirugaszkodott. mohos. amint a késpenge ki-be mozog a testben. Hanna dermedten nézett utána. és ismételten jókorát rúgott a létrafokba. Elkapta a létrát. A fiú felnézett. és magasba emelte a lábát. és fejét a karjai alá temetve védekezett a lezúduló törmelékektől. Baljós szeme sötéten megvillant. Hál' istennek. futott át Hannán. A világ lelassult. körülöttük lassanként egyre szélesebb vértócsa terült szét. Az Epstein házaspár mozdulatlanul feküdt. Hanna szeme ösztönösen a létra tetejére siklott. s most azt látta. Aztán megint feltekintett Hannára. Észrevette Hannát. az idő mintha egy keskeny késpengén csordogált volna alá. és eltűnt a lefelé vezető lépcsőkön. Hanna tisztán látta. és elkezdett mászni fölfelé. gyors egymásutánban. háromszor. Aztán a létra recsegve elvált a faltól. A következő pillanatban sarkon fordult. A fiú visszamászott. Testük egymáshoz ért. amint a lába pörölyként lesújt a legfelső létrafokra. Majdhogynem kíváncsian figyelte. Epsteinné összeroskadt. és elterült a férje mellett.

hogy meg kellett változtatnunk útitervünket. A saját magam. bukkant fel újra. Fülsértő sivítások sorozata után Jackie Burns szólalt meg. Megérkezésünkkor a visszatérítéssel kapcsolatos kérdéseket sürgősen és megfelelő formában rendezni fogjuk. hogy röviden tájékoztassam valamennyi utasunkat az úti programunkban bekövetkező változásokról… Az orvos keze ammóniás volt. akkor tanulta meg kifejezni érzelmeit. már csak távollétükben szerethetők. az Adventure Dynamics valamint az Aurora II. tőle szokatlan tompasággal: – Jó estét. hölgyeim és uraim! A Sapienza-erődnél történt tragikus események után a kapitány arra kért. – …nem fogunk kikötni Máltán.Szeme láttára szúrták le Renee Epsteint. Három sirály merült alá. Nagymamája. Ájulás környékezte. Renee Epstein.Hatodik fejezet 1. amikor beadta az injekciót. Csak amikor már túl késő volt. . Gyöngéd érzelmei sajátos módon inkább egyfajta bosszúság formájában manifesztálódtak. s kavargott a hullámok között. Sajnáljuk. Hanna szeme mechanikusan követte a mozgásukat. . és Hanna még érezte az erős szagot. Hanna belenyomta a fejét a párnába. akárcsak saját nagymamája esetében. megpróbálva kívülre rekeszteni a hangokat. . teljes személyzete nevében kérem szíves elnézésüket a megváltozott program miatt. Sötét hullámok csaptak magasba odakint a kabin ablaka előtt. Megreccsent a hangosbeszélő az ágy mellett.A maga módján egyre jobban megkedvelte ezt az asszonyt. Ehelyett az Aurora többnapos tengeri úttal közvetlenül Isztambul felé veszi az irányt.

és a Jackie-vel. Szeme a digitális órára tévedt.– Kissé mindannyiunkat megviseltek az események – mondta Jackie. Kinyújtotta a kezét. Legalábbis kifelé igyekezett ezt a látszatot megőrizni – noha nem volt könnyű dolga a hosszú várakozás alatt a torony legfelső emeletén. De.Ez enyhe kifejezés volt. mint a tó felszínén „kacsáztatott” lapos kavics. Hanna feje visszahanyatlott a párnára. Nyolc óra múlt húsz perccel. valamint az álmatag tekintetű törökkel folytatott beszélgetés során. és elsimított egy hajtincset Hanna homlokáról. – Hogy érzed magad? . . – Téged talán valamennyiünknél jobban… . csupán az állólámpa gyenge fénye világított. hogy az üveget kinyissa. lebegtek. Jackie Burns ült az ágya szélén.Nem fog tudni újra elaludni. hogy reggel van-e vagy este. 2.Hanna nem válaszolt. amikor megpróbálta a lehető .Vicky? . . . – Szomjasan – nyöszörögte.Jackie egy literes Evian-palackkal tért vissza az ágyhoz. amíg az orvos beadta az injekciót. és beletemette arcát a párnába. ahhoz sem volt ereje. A simogató kezet hűvösnek érezte. . . .Jackie együttérző sajnálkozással nézett rá. . nyugtatónak. .Kinyitotta a szemét. Az ablakon le volt húzva a redőny. . – Tudtál valamennyit aludni? .Jackie odalépett a hűtőszekrényhez.. arról fogalma sem volt.Hanna valójában addig a pillanatig tartotta magát.Hanna nagy nehezen föltámaszkodott az egyik könyökére.Gondolatai szökdeltek.Felnyögött.Szemtanúja volt egy gyilkosságnak. szinte már anyaian gondoskodónak.

– Az FBI előzetes nyomozást végzett a szigeten. hogy szemtanúja volt egy gyilkosságnak. A torony tetején töltött három óra. miért is ne? – kérdezte. már ott a helyszínen. Maga a bűncselekmény. Belül azonban.legpontosabban ecsetelni az incidens minden apró részletét.– Isztambul – ismételte Hanna tompán. – Szünetet tartott. ők beszéltek a külügyminisztériummal. Nem tudom. Tanúként fognak meghallgatni.– …valamennyire talán megnyugszol. . . Egyenesen Isztambulba megyünk. Vicky. ugye. a lelke mélyén azonnal összeomlott. és végül úgy döntöttek. egész délután kutattak. Kelepcébe zárva figyelte a történéseket. a görögök és a törökök is. egy kikötőben történt. ahogy Epsteinék holttestét letakarták. gondolta Hanna a várakozás közben. . hallottad-e a közleményt. az FBI beszélni óhajt veled. – Hát persze.Hanna rezzenéstelen arccal meredt maga elé. De azonnal értesítettük a központunkat. az FBI. Egyenesen Isztambulba megyünk tehát. és rohamokban törtek rá a hidegrázások. miként lehetne visszahozni őt a földre. kihagyjuk a programból a további szigeteket. Ilyen esetben az incidens helyszíne utáni első kikötő hatóságának kell átvennie az eljárást. és most már mindenki tud az esetről: a hajóstársaság. hogy a helyzet kezd normalizálódni. már csak hab a tortán. – Ha megérkezünk. a torony harmadik emeletén. Végignézte. . . éppen elég nagy megrázkódtatást jelentett. hogy továbbengednek minket. Az üldözésére indult férfi-gyerek fenyegetése természetesen még inkább megviselte az idegeit. de úgy döntöttünk. amíg odalent nagy nehezen kitalálták.Önmagában az. . ha elmondom folytatta Jackie –. és nagy üggyel-bajjal eltávolították a börtöntoronyból.

pillanatnyilag tisztázatlan. a hajón. Épp elég bajuk volt legutóbb a November 17-e nevű terrorista csoport feloszlatásával. ami az Epstein házaspárral történt. Hanna bólintott. és azt is tudom. – Találkoztál vele a fedélzeten? . . . Hamarosan elmúlik. és professzionálisan távolságtartóvá vált. érthető módon nem akarnak újabb nemzetközi bonyodalmakba keveredni. hogy lehetetlen egy ilyen élményt megemészteni.A nyugtató injekció hatása. . mi is történt valójában. amennyire lehet.Nos. Amikor elérjük a kikötőt. . ha ez az egész ügy nem az ő területükön bonyolódna tovább. A törökökkel viszont épp most rendeződtek az ügyeink. Most mégis inkább előre kell néznünk. Hanna. hátha van rálátásod az egész helyzetre. Aztán újra megenyhült az arca.– Beszéltem Jildrim biztonsági főnökkel. én csak arra gondoltam. Előtte nem. .Hanna ismét bólintott. hogy rettenetes.Jackie fölcsippentett egy láthatatlan pettyet sárgásbarna pantallójáról. A görögök pedig örülnének. . nem? .Jackie egy pillanatra fürkészően nézett Hannára. De a szövetségi nyomozóiroda szemlátomást elégedett a Methoniban kapott információkkal.– Nos – folytatta –. . hogy a magunk dolgát. hogy neked most pihenésre van szükséged.Igen. Most már azért jobban érzed magad. megkönnyítsük. Mindketten arra a következtetésre jutottunk.Még mindig tompa vagyok.. nagy szükség lesz a segítségedre. úgyhogy feltétlenül fogadniuk kell… Tudom. Nem vagy éhes? . de csak itt.Úgy fest a dolog. hogy Epstein úr valamilyen szempontból igen fontos személy lehetett – folytatta Jackie.

Hanna elgondolkodott. Az a különös. bármire szükséged van… . Megrázta a fejét. Nem.Nos. – Pofavizit a vacsoránál. és ez tovább súlyosbította a helyzetét. csak hívd a stewardot. tudod. Különösebb érzelem nélkül rámosolygott Hannára. Befejezte.És ha eszedbe jutna még valami.Azt hiszem. Aztán Epsteinék. Ránéznek Hanna . Bármit kívánsz. Az idő egyre zordabbá vált odakint. mennem kell – folytatta Jackie. Rosszul érezte magát. . kavarogtak Hannában Renee Epstein szavai. – Aludj jól! – ismételte Jackie. ez egy lázálom. és kiment a kabinból. Nagyon nagy baj! Vagy az egész csak álom? Megint fölrémlett előtte a kölyök-férfi képe.. csak szólj. vagy egyáltalán. ez az egész nem lehet igaz. a látszat mindig fontos.Ahogy gondolod – mondta Jackie. Nem lesz semmi baj. döntötte el magában Hanna. amint halálukban is egymáshoz ér a kezük. 3. Vége. Háborgott a tenger. ha most alszom egy kicsit… . és felállt. nyugtatgatta az idős asszonyt.Köszönöm. Ahogy elérik Isztambult. kortalan arc. Nem látszik túl biztonságosnak. baj lett. . hogy ennél valamit. Hát. hullámhegyre fel. . De ha mégis úgy döntesz. A hajó minden utasát górcső alá veszik. Hanna szorosan lehunyta a szemét. legjobb. hullámvölgybe le. rászállnak az FBI emberei. – Aludj jól! . a hajó szakadatlanul hánykolódott.Köszönöm.

Ledobta magáról a takarót. hogy a magunk dolgát. De vajon ebben az esetben megtagadná-e a segítséget a saját lányától? Nem. és csak feküdt a hátán. És akkor vége. Mindennek vége! – A maga módján semmivel se különb Jackie Burnsnél – gondolta. hogy tovább kell lépnünk. Lehet. Két embert öltek meg a szeme láttára. hogy minden tőle telhetőt megtenne a lányáért. hogy hamisítvány. Igen ám. aggályoskodó belső hang! Hanna félig kinyitotta a szemét. és egészen biztos. ha a kiadott körözés elől menekülve. amikor a halál váratlanul fölbukkan és megmutatja arcát. ez igaz.útlevelére. hogy az élet épp erről szól. váratlanul betoppanna hozzá? Kettejük kapcsolata csúnyán elmérgesedett az utóbbi időben. Az apja büntetőjogász Baltimore-ban. csakhogy Hanna esetében ez a továbblépés a börtönt jelenti. hogy te a hajó fedélzetén tartózkodsz! Hirtelen forróság öntötte el. ha sikerülne észrevétlenül meglépnie. de azért azt se felejtsd el. és a cég cserébe . tűnődött Hanna. hogy semmilyen dokumentum nincs arról. Nincs bizonyíték arra. megkönnyítsük. Lehet. Egy Vicky nevű nő szerepel az utas listán. Következésképpen. Igen. saját verejtékében fürödve. Őt pedig továbbra is csak a saját kis sötét ügyletei izgatják. akkor az komoly esélyt jelenthetne… És ha valahogy hazajutna az apjához… Vajon mit szólna az apja. hogy a hajó fedélzetére lépett. amennyire lehet. Megint az a bosszantó. hogy az élet éppen azt jelenti. és azonnal felismerik. kicsavart végtagokkal. Jó. Most mégis inkább előre kell néznünk. Hanna pedig bevádolná Frankot.

majd újra a tükör elé állt. és megpróbálta újra átgondolni a lehetőségeket. a csinos vendéglősnek elfoglalták „hadállásaikat”. Francis Dietz töprengve állt a szálloda erkélyén. A kávéházak teraszán megterítették az asztalokat. és tiszta lappal elölről kezdhetne mindent. Végignézte. amivel észrevétlenül át lehet surranni az isztambuli határellenőrzésen –. egy olyan trükköt. ahogy az est leereszkedik a városra. A rosszullét elmúlt. Túl nagy vágyakat nem ébresztene Jildrimben. akkor ki más találna ilyet? Újabb tíz percig töprengett összevont szemöldökkel. Csak a zaklatottság maradt a megrázó események nyomán. Szép vágyálmok! De van-e más választása? Ráharapott az ajkára. Ő a hajó biztonsági főnöke. Más elfogadható variáció nem jutott eszébe. horzsolásos karikák. Gondolatai lassanként Jildrimre terelődtek. De hát mi másra teremtette a Jóisten a kozmetikumokat. Szemügyre vette magát a pipereszekrény tükrében. ha ebben az állapotban kerülne a szeme elé. Az utóbbi hónapokban elkövetett hibáival gyakorlatilag bezárta a kapukat maga mögött. Alapozásnak legalábbis megfelel. Szeme alatt bíborban játszó. mint a szénakazal. hogy becsalogassák a turistákat a kanyargós . 4. Aztán fölkelt az ágyból. Elővette a piperetáskáját. Methoni most kezdett élni. jó hosszan letusolt. ha nem az ilyen helyzetekre? Bement a fürdőszobába. és munkához látott. Ha ő nem talál kiskaput a szabályok alól – mondjuk. Ebből ki lehet indulni.megbocsátaná a botlását. Haja. Ez azért már más.

ügyelve. Csakhogy Keyes egyelőre nincs abban a helyzetben. Jurcsenko minden valószínűség szerint összehozná őt Izmajlovval. Azzal még több bajt okozna. Csöndesen bement a szobába. akit Epsteinék társaságában látott a túrán. Leonard vette kezelésbe a házaspárt – a formulát azonban még mindig nem találták meg. akkor ő az. Ha ennek a nőnek van valami köze az ügyhöz. Kihez kellene fordulni? Jurcsenko jutott az eszébe. akit keselyűként ismer a „szakma”. de Leonard említett egy fiatal nőt is. A keselyűk kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkeznek.utcácskákról. Vlagyimir Izmajlov. hogy föl ne ébressze Leonardt. és elővett egy doboz cigarettát. A bejárati ajtó mellett megtalálta a telefont. hogy a játszma véget ért. letette a kagylót. aki elvezetheti őket a titkos formulához. Izmajlov egészen biztosan találna olyan személyt. Addig azonban: türelem! . De kissé előreszaladtak a gondolatai. Jurcsenko tagja volt az FSB-nek amikor az még KGB-ként működött. Az is lehet. Jelenteni kéne Keyesnek. Igen ám. Keyes nem volt az irodában. Epsteinék kabinját kiürítették. ha eljön a megfelelő pillanat! És akkor lépni is fog. másfelől az égvilágon semmit nem oldana meg. a minden hájjal megkent ügynök. Azonnal tárcsázott. még mielőtt egyáltalán elkezdődött volna. Nehéz a levegő! Visszatért az iménti gondolataihoz. gondolta. Dietz üzenetet hagyott. Akkor kell lépni. az önállósult ex-főnök. Dietznek efelől nem voltak kétségei. Ismerte a régi gárdát és az újat is. Dietz háta mögött. Dietz hallotta ziháló hortyogását. visszatért az erkélyre. Talán nem is létezik ilyen másolat. hogy átvághassa a gordiuszi csomót. akit érdekelne az adásvétel. bent a szobában Leonard aludt a heverőn.

. ismételte magában.Rágyújtott egy cigarettára. Türelem.

összeütköztek. így aztán kissé sután Hanna felé nyújtott egyet. Jildrim fölkapott egy halom koktélos szalvétát a közeli bárpultról. majd hirtelen mozdulattal elébe lépett. – Nagyon sajnálom – mondta Jildrim. Ahogy eltervezte. hogy mégse matathat Hanna blúzán. A háborgó tenger és a délutáni megrázkódtatás együttes hatására az utasok zöme korán visszavonult a kabinjába. A hajó zongoristája a „Summertime” improvizált változatát adta elő. A mosdó felől. Hannán és a pincéren kívül senki más nem volt a teremben. de aztán ráeszmélt. – Kérem. még mindig túlságosan zaklatott vagyok. ahol a whiskyje és egy doboz English Ovals cigaretta várt rá. Azt hiszem. hogy akadt egyáltalán vendég a bárban. Grimaszolt egyet. Hannától balra Jildrim alakja bukkant föl. rekedtes hangon követték a dallamot. Hanna Gray aláírta a számlát.Hagyja csak. majd körbenézett a társalgóban. halk. A férfi a sarokasztal felé tartott. A halál furakodott be ebbe a nyugodtnak ígérkező utazásba. A pincér letett elé egy vodkát tonikkal. Hanna tulajdonképpen azon csodálkozott. inkább a magányba hátráltak előle. az utasok bezárkóztak. és a gondosan maga elé tartott italt Hanna a saját blúzára öntötte. Idősebb házaspár üldögélt a zongora mellett. bocsásson meg! – Miattam történt. az én hibám – mondta Hanna a férfi sietős bocsánatkérésére. Hanna háromig számolt magában. Egy perccel éjfél előtt a helyiség csaknem teljesen üres volt. . .Hetedik fejezet 1.

A baj az. ha a szülők elválnak. én ezt inkább jogi kérdésnek tekintem. Hanna sietve folytatta: – Frank és én már régen kiábrándultunk egymásból. hogy hozzak egy másikat. Felemelő! Fantasztikus! És mi rossz lehet abban. ha az őszinte véleményemre kíváncsi – fejtegette Hanna –. A gyerek számára még mindig jobb. nyilván ismeri az érzést. – Engedje meg. mintha kötik az ebet a karóhoz. ha egyszer szeretjük egymást! Magának. méghozzá Lucas társaságában. gondolom. Jildrim félrehajtott fejjel hallgatta. A férjem úgy tudja. óvatlan mozdulatot a cigarettát tartó kezével. és a sarokasztal felé mutatott. s ezért kénytelen voltam egyedül eljönni az útra. Csak a gyerekek miatt maradtunk együtt. igazán nem szükséges. – Óh. semmint erkölcsinek. itt van ez a nyomozás! A .– Engedje meg. de mit lehet tenni. Ön talán nem így gondolja? Jildrim tett egy könnyed. Lucasnak ugyanis az utolsó pillanatban közbejött valami. és egy boldogtalan házasságban teszik tönkre mindannyiuk életét. hibát követtem el. ha az ember boldog? De sajnos. Ezt most már fölösleges tagadni. – Szóval végül is úgy döntöttem. Én csak… – Kérem! – mondta a férfi. hogy egy konferencián vagyok. ragaszkodom hozzá! 2. San Franciscóban. Mielőtt megszólalhatott volna. be kell vallanom. hogy most hazugságon fognak rajtakapni. Lehet. ezt egyre inkább kénytelen vagyok belátni. hogy rossz döntés volt. És most tessék. – Tudja. hogy megkockáztatom ezt a hajóutat. De hibát követtünk el. nem kell ezt elmagyarázni.

mert olyan ostoba voltam. és a szélfútta városban nőttem fel. Azt hiszem. nyugatra . hogy hazudtam.férjem rá fog jönni. mindannyian egy kissé. hogy kockára tettem mindent. szinte kisfiús. hogy még mindig sokkos állapotban vagyok. Ön pedig Chicagóból jött. – Összevissza fecsegek. – Azok után. csak azért. ha meg se szólalok. azt hiszem. Kissé becsíptem. De ha a válóper lezajlik. azt hiszem… – csuklott el a hangja. Török akcentus? – Ohióival keverve. Isztambulban születtem. hogy türelmesen megvártam volna. amíg a bíróság… Óh istenem. – Beszéljünk inkább magáról – javasolta Hanna. Jildrim vállat vont. és kihúzta a derekát. amin ma keresztül kellett mennie. hogy is mondjam csak… zaklatottak vagyunk. Határozottan. Jildrim elmosolyodott. – Úgy gondolja? – Ühüm. ahelyett. Úgy mosolygott. – Igazán szégyellem. De hát maga… Olyan jó magával beszélgetni. mint azok a nagyon komoly férfiak. Jobb lett volna. Aztán visszajöttem Isztambulba. neki fogják ítélni a gyerekeket. hogy együtt lehessek Lucasszal. igaz? – Washingtonban születtem. – Sajnálom. – Roppant érdekes az akcentusa. de tizennégy éves koromban a szüleim kimentek Amerikába. akik csak ritka alkalmakkor engedik el magukat: feszes és tartózkodó. És az az igazság. – Szóval ott nőtt fel? – Négy évig ott éltem. Minden miattam van. A férfi megint vállat vont. Nem kellett volna ennyit fecsegnem. – Egyáltalán nem meglepő – mondta a férfi. és mivel törvényesen még nem váltunk el. igaz? – nézett esdeklőn a férfira.

megszívta a cigarettáját és bólintott. mint Ohiót. Az angyalok városába. Jildrim másfelé nézett. – Chicago. . A férfi belekortyolt az italába. vagy inkább próbáljon együttérzést kicsiholni a férfiból? A pasas testtartásából ítélve. mást észre se vesznek. minden rendben lesz. Ha az ember egyszer házasságot köt. Nincs vesztegetni való ideje! Könnycseppet préselt a szeme sarkába. az emberek szeretnek külön utakon járni. újra kitalálhassam és felépíthessem magamat. Ott lazább minden. hogy a csábításra helyezze-e a hangsúlyt. Hanna a jól bevált könnyekhez folyamodott. sokkal inkább keletnek érzi az ember.költözöm. Kalifornia egészen más. Hanna egyelőre nem tudta eldönteni. Járt már Los Angelesben? Jildrim megrázta a fejét. ha a szó szoros értelmében vesszük. akkor az egy életre szóljon! Így gondolkodtam. de igaz. középnyugatnak számít – lendült bele Hanna –. Ahogy öregszem. Az ott élők magasba tekintenek és előre. vajon sikerült-e fölkeltenie a férfi érdeklődését. – Nyugodjon meg. s gondosan elmázolta. hogy új életet kezdhessek. inkább az utóbbi megközelítés tetszett üdvösnek. a mindenségit! Hát idejutottam. Beszéd közben feszülten figyelte Jildrim reakcióit. A közhelyek általában igazak. mégis. és próbálta kifürkészni. Azt várom Kaliforniától. hogy valaha is elválok. – Soha nem hittem volna. a zongorista irányába. Ott él Lucas. és megemelte a poharát. Nagy nyüzsgés van az utcákon. egyre inkább így gondolom. – Óh. Ez közhely. és folyton csak az orruk elé néznek. az emberek mindig sietnek. De hát ki lát a jövőbe? Tudja.

egyáltalán. éppen azért. mint aki hősiesen uralkodik magán. A férfi kérdőn nézett rá. mielőtt elérnénk Isztambult – azt hiszem. hogy lejussak a hajóról. s közben úgy tett. végtelenül sajnálom őket… de hát ki sejtette ezt előre… ki tudhatta. Jildrim elnyomta a cigarettáját. . – Mit gondol. hogy valaha is ezt az egészet… De most. hogy tőlünk teljesen függetlenül történt egy fatális szerencsétlenség. hogy teljes biztonságban legyek. Gondolja. – Igazán nem szeretném. még mindent rendbe hozhatnék. hogy… ez az egész olyan… – Tudom. Nagyon sajnálom Epsteinéket. – Ostoba voltam és önző. Remegve levegő után kapkodott. – A neve szerepel az utaslistán – mondta. hogy… Végül is annak. semmi se lesz rendben. Álnevet használok. Ön nem ismeri a férjemet. Nem hiszem. Ha bármiféle lehetőség adódna. – Nem. mi lesz velünk? Tud valamit a dolog hátteréről? Jildrim megrázta a fejét. Lucas ötlete volt. hogy önzőnek tartson. meg a gyerekeimre. és ha iszik.– Nem. kivetkőzik emberi mivoltából. És most a gyerekek isszák meg a levét! Ez igazán nem fair velük szemben. nincs rajta. mégis muszáj magamra gondolni. hogy… Hanna egy pillanatra szünetet tartott. Ez az egész… – elcsuklott a hangja. még mindig helyrehozhatnám a dolgokat. hogy ők fizessék meg az árát annak. Jildrim úr! Egy alkoholista. – Pillanatnyilag nem mi tartjuk kezünkben az ügyet – mondta. Ha most elmenekülhetnék.

Óh. tudom. És igazán nemes ügyről van szó. Mrs. – Hogy mire lennék képes? – Segíteni nekem… tudja… A férfi elkomorult. Jildrim úr. – Ön se járna rosszul.– Gondolja. De ha egyszer az ember szerelmes! Volt már ön szerelmes. azok után. Ludlow… – Nem így hívnak. nem ingyen kérem – tette hozzá Hanna. hogy nem lett volna szabad eljönnöm erre a hajóútra! Végtelenül ostoba voltam és önző. Ennyi készpénz természetesen nincs nálam. asszonyom – mondta a férfi. de föl tudom hívni a könyvelőmet. Jildrim fagyosan meredt rá. hogy eltűnhessek. Nem válaszolt. ha ezen múlik. és ő intézkedik. hogy kissé összekuszálódtak a gondolatai. – …szóval. Istenem – keserűen fölnevetett. hiszen a gyerekeim… Eltelt néhány másodperc. – Mennyibe kerülne? – kérdezte Hanna kisvártatva. hogy… – Asszonyom… még ha… Most Hanna nézett rá hideg. A férfi elhallgatott. De meg kell értenie. hogy ön képes lenne arra… Óh. hogy arra lenne lehetőség… szóval. – Tartok tőle. . – Háromezer? – folytatta Hanna. amit át kellett élnie. – Azt se tudom. – Többet is adhatok. várakozó tekintettel. a férjem egyszer részegen eltörte Teddy karját. – Kétezer dollár? Jildrim összeszorította az ajkát. – Van pénzem. – Ami persze nem meglepő. – Tudja. Jildrim úr? A férfi újabb cigarettára gyújtott. mit beszélek.

Hanna ezt úgy értelmezte. Vagy tévednék? Egy kis extrajövedelem kapóra jöhet a következő hónapokra. – Nem vagyok meggyőződve róla. 3. – Ötezer dollár – mondta Hanna. De bármilyen erősen sikálta is a bőrét. lejusson a fedélzetről… Visszatérve a kabinjába újból lezuhanyozott. . hogy valóban jó ügy érdekében… – Higgyen nekem. A gyerekeit természetesen nagyon sajnálom.– Még ha feltételezzük is. gondolta. hogy lejusson a hajóról. mennyire fontos ez nekem. hogy alszik rá egyet. És még valami. hogy ön megértette-e. hogy két napon belül. Csak a szeme villant. a legnemesebb ügyről van szó! – Akkor sem lehetséges. Jildrim megígérte. hogy a történtek után ön könnyen elveszítheti az állását. hogy segíteni fog. Milyen rendes. s nyomban hozzátette: a pasas is csak a pénzért fog segíteni. akitől segítséget kérhetek. erőszakoskodó apáról – tulajdonképpen nem nagy ügy. A könnyek hatására. majd hozzátette: – Kérem. végtére is nem mindegy? A lényeg. vagy a pénz miatt? Valószínűleg a kettő kombinációjának köszönhetően. mielőtt a hajó eléri Isztambult. nem gondolja? A férfi nem válaszolt. becsületes embernek állította be magát! Senki sem becsületes. semmi egyébért. Jildrim úr. Egy kis könnyfakasztó történet képzeletbeli gyerekekről. De… – Négyezer! – mondta Hanna. az élő Istenre esküszöm. valami önutálatféle mégiscsak visszamaradt. Jildrim úr! Azt azért ne felejtse el. ha ez az ára annak. maga az egyetlen.

és a kelleténél komolyabban vette a dolgot. milyen tisztességes ember lakozik benne valójában. Megpróbálta másfelé terelni a gondolatait.De talán saját magát kellene hibáztatnia Epsteinék halála miatt? Ez képtelenség. hogy inkább csak képzeli a viszketést – egyfajta sajátos változata ez az amputált. Hanna nem volt . Persze rájött. így csöppent bele ebbe a drámai helyzetbe. pontosan ezért nem sikerült az öngyilkossági kísérlet. úgy ahogy elképzelte. s újabbra vágyott. lekapcsolta a lámpát. A jövőben minden másként lesz. hogy soha nem volt igazán jó! Ám ez így nem igaz. hogy szorult helyzetbe került. észrevétlenül… Akkor be fogja bizonyítani. Soha többé nem kerülhet olyan állapotba. A heg már nyolc hónapos volt. A pohár ital elbágyasztotta. fantom végtagnak. Fölállt. de ő mit tehetett volna ellene? Hanna egész egyszerűen peches volt. és megfejelte egy Valiummal. de még mindig viszketett. így nevezték mások. és nyugodtan feküdt. A forradás a múlté. míg a hajó gyengéden álomba ringatta. hogy Frank rátelepedett. A tusolás után meztelenül elterült az ágyon. ahogy Jackie Burns fogalmazott –. talált egy Xanaxot. Borzalmas ez az egész – tragédia. Ha a Jóisten most az egyszer megsegíti. Lustán megvakargatta a sebhelyet. Jobb keze a bal csuklóján éktelenkedő sebhely felé mozdult. Következésképpen egy kis kegyes hazugság minden további nélkül megengedhető. jó gyerek volt. Azt megelőzően. és lejut erről a hajóról. Hajdanán igazán jóravaló. Hasra vetette magát az ágyon. Akkor se jutott el abba az állapotba. Valójában az történt. és rossz hatást gyakorolt rá. tisztességes lány volt. Segélykiáltás. Vagy mégsem? Lehet. aztán visszahúzta a kezét. Vagy talán nem? De igen.

Hanna Gray. Lám csak. ha Isten még egyszer kisegíti őt a bajból. hogy ezúttal aligha ússza meg ilyen könnyen. Ettől még nem lesz az emberből bűnöző. könyörgött. méghozzá igen gyenge indoklásokkal. Szőnyegeket vásárolt Londonban. Mi a helyzet az anyád pénztárcájával? Oké. A baj az. aki soha életében nem lopott könyvtári könyvet? Na. hiszen csakis rajtad múlik! Az imádság – amennyiben ez annak nevezhető – még jobban fölgerjesztette önutálatát. Luxusnyaralásokat írt le üzleti költségként. megjavulok! Esküszöm. de azért nyomban feltételt is szab. és esküszöm. Nem volt tolvaj! Jó. Legrosszabb esetben: kissé el van kényeztetve… . Csak akkor kegyeskedik jó útra térni. a másik felét pedig utánvétre. Ezek már elég öles léptek voltak az igazi bűncselekmények felé. a zokogó önsajnálat a fürdőszobai tükör előtt… Istenem. Egyszer vagy kétszer kiemelt némi készpénzt. Most az egyszer. egy könyvtári könyvet. Frankkal… Majd jött az a borzalmas éjszaka. Mindenkivel megesett az ilyesmi. Aztán egyszer csak ugrás a mélybe. Semmit se változtál! Csak azt hiszed magadról! De hát ő mégsem velejéig romlott. kötekedett a belső hang.bűnöző. és az ár felét a bankkártyájára íratta. csak most az egyszer még. Istenem. Egy rágógumi nem sok. egészen más leszek. de annyit nem tudott volna elemelni a sarki boltból. talán egyszer. hogy elkerülje a vámolást. azért akadt ott más is. nyugtatgatta magát. a félbemaradt öngyilkossági kísérlet. a megtért bárány! Megígéri Istennek. utoljára segíts rajtam. hogy megjavul. De hát ki az.

akkor még minden helyre hozható! Reméljük. Még semmi sem késő. ahogy kigondolta. Amikor végre álomba merült. csitítgatta magát. . Már-már az igazak álmát aludta. teste átvette a hullámok ritmusát.Álmosan a hátára gördült. Ha a dolgok jól alakulnak. úgy. meglepően jól aludt. legalábbis! A hajó ringását vigasztalónak érezte.

és egy kikapcsolt tvkészülékből állt. Aztán visszakapta az őrtől az igazolványait. a kerekek alatt zajosan ropogott a kavics. majd kikémlelt az ablakon. mintha csak egy . különc figura volt. Jobb szemét a retinaletapogatóra helyezte. ahogy Keyes kilépett a liftből. Frankenstein-szerű. Keyes megborzongott. Keyes pedig sötét tekintettel rámeredt a táblára. A könyvespolc mögött talált egy felvonót. mely a fának egy csomójában volt elrejtve. Keyes megmozdult a kocsi hátsó ülésén. így az egyetlen mesterséges fényforrás az őrtorony volt. két alacsony heverőből. megereszkedett nyaki lebernyegei fölött kiugró ádámcsutkával. egy játék automatából. Azonnal rázendített. és megcélozta a legnagyobb épületet a négy közül. s Keyes szembe találta magát egy fekete táblával. A reaktort még nem lehetett látni. miközben az iratait vizsgálták. A lift zümmögve elindult lefelé. Hallhatta. ahogy a zárrendszer működésbe lép. melynek berendezése egy biliárdasztalból. Ásított. A nyári évszak ellenére a sivatagi levegő hűvös volt. zöld szemekkel. hat láb. illetve a talaj fölé emelt négy faépület. Lekanyarodtak a főútról. Belépett a játékterembe. A ragyogó nevadai éjszakai égbolthoz képest a gammatelep környezete kifejezetten sivárnak tetszett. lázas. A bejárati ajtóval szembeni fal mellett egy üres könyvespolcot látott. négy inch magas.Nyolcadik fejezet 1. nyújtózkodott. Kinyílt az ajtó. majd a könyvespolc szétnyílott. Ed Greenwich várt rá.

mint az a szülő. melyet folyékony . És a lehetséges ebben az esetben azt jelenti. Addig.megkezdett beszélgetést folytatnának. Keyes bólintott. hogy tegnap megtörtént. Greenwich tovább beszélt. Greenwich minden jel szerint – vélekedett magában Keyes – valósággal önkívületi állapotban van. De ami tegnap végbement. – Óh. abból később gondjaik támadhatnak. Keze szüntelen mozgásban. igen. szikrázó folyosóra terelte Keyest. tapodtat sem szándékozik továbblépni. igenis. Tény. hogy a fordított harmadik hatvány törvényének köszönhetően a folyamat. Úgy érezte magát. kézfeje megállás nélkül forog a csuklója körül. az egy teljesen más történet. A szupervezető mágnes. Más szóval: önvédelem. amíg a reaktor működésbe lép. a fő elemi részecske körgyűrűjébe. gondolta Keyes. igen. mindig is pontosan tudtam. lépteik visszhangosan kopogtak. Ha túlságosan tékozlóak. még ha a lehető legszerényebb keretek között is. ujjai a semmit tapogatják… – Mindazonáltal a tizenhét készülék fölösleges – szögezte le Greenwich. de képtelen volt szó nélkül megállni. nem győzte bizonyítani. hogy fölöslegesen égetik a lámpákat. mindenféle esetleges hivatalos rosszallás esetére. Egy fémborítású. Rajta kívül senki más nem ügyelt itt a takarékosságra. én előre tudtam. hogy túl sok elektromos áramot fogyasztanak. Megjegyezte. Megelőző csapás. hogy Epstein eredményei nélkül. hogy elkerülhetetlen! Igen. az valami csoda. aki leteremti a gyerekeit. Ez azt jelenti. de végrehajtottuk! Beléptek a detektorterembe. igen. Azt hiszem. maga a csoda! Természetesen a hármas. lehetséges. – A szubnanométer egészen pontosan az előre kiszámított értékeket mutatja. a főhálózatról veszik le az energiát.

– De a számítógépes időzítésre szükségem van. kondenzált felhőt képezett.nitrogén tartott mínusz kétszáz fokos hőmérsékleten. Keyes . Elefántláb vastagságú kábelek kígyóztak a komputerek monitorait vizslató emberek talpa alatt. ami leállítaná. A daruk háromtonnás berendezéseket emelgettek játszi könnyedséggel. akkor az összes lendületet elveszítjük. Húsz perccel később visszatértek kávézni az automaták fényeitől vibráló játékterembe. beleírtak egyegy észrevételt a klaviatúrára. ha beigazolódik a számítógépes időzítésem. – Jó – mondta Keyes lakonikus rövidséggel. – Ne aggódjon! Megkapja. mint rendesen. jeges. mintha rövid zongorafutamokat játszanának. Keyes fölemelte a fejét. Igen! Minden feltétel adott. többé nincs az az erő. Mindenkit megelőztünk. Ed! Ami az enyém. hogy Greenwich abbahagyta. Most már semmi kétség! Hadron labdába se rúg kétezerhatig. nem. Az várakozón nézett vissza rá. Soha többé! – A komputerek miatt ne fájjon a feje – mondta Keyes. amiért eddig dolgoztunk. amíg Keyes észrevette. Greenwich vitte a szót. Nem. – Tegnap óta fejhosszal vezetünk. Ha most le kell állnunk. hullámzó. azt meg bízza rám! 2. a mérnökök szakszavakat kiáltoztak egymásnak. Eltelt néhány másodperc. – Végezze csak a dolgát. s időnként. és ránézett a tudósra. – Ha egy ilyen komplexum egyszer mozgásba lendül. A forró lé égette Keyes gyomrát. mi viszont három hónapon belül teljes sikerre számíthatunk.

az orrtúrás közepette megint a Nobel-díjon jár az esze. akkor vajon tartaná-e a hátát Greenwich meredek kísérleteiért? Vállalná-e a kockázatot mindazért. Különösen ezekben a kritikus napokban nagyon fontos ez. De öt. azt szabad. akit csak a közvetlen. – Először jussunk el odáig! Én csak hangosan gondolkodom. a kutatási potenciál. – Ed – mondta Keyes. Amíg csak gondolkodik. amit tegnap műveltél! Keyes személy szerint örült Greenwich rohamléptű előrehaladásának. amíg a képzeleted birodalmán belül maradsz. – Először jussunk el odáig. hogy képes lennék előre jelezni a káros… Keyes értett a szóból. De ha ez igaz lenne. amíg nem azt teszed. Vagyis addig. A felelősség azonban az ő vállán nyugszik. de a megengedett határérték alatt. Gondolkodni. addig nincs baj. Greenwich azt hiszi. a védelmi alkalmazhatóság. kézzelfogható eredmények érdekelnek – a fölszabaduló vákuumenergia. mondanom se kell. hogy beszéd közben a kutató folyamatosan az orrát piszkálja.megállapította magában. hogy Greenwichnek csalódást okozott a válaszával. fafejű hivatalnoknak. – …az alapszint fölött. hogy Keyes nem érti a mélyebb filozófiai összefüggéseket. Keyes érezte.vagy tízéves távlatban nem biztos. amit ez az ember előző nap véghezvitt. és ez a körülmény óvatosságra intette. még ha szíve szerint maga is sürgette volna a projekt mielőbbi végrehajtását. Keyes válaszában benne volt a burkolt rendreutasítás: Addig. Természetesen tisztában vagyok a biztonsági szempontokkal. Oké? – Hát persze – felelte Greenwich. mindenféle hivatalos engedély . A tudós nyilvánvalóan bürokratának tartja Keyest. Greenwichnek.

Ez az alagút pontosan a glóbusz kellős közepén halad át. Mindenáron valamiféle hitelgaranciát követelt. hogy határvonalba ütközne. Bármerre utazhat a földgömbön. Ez tagadhatatlan. félig burkolt dorgálás ellenére. hogy még a magafajta prózaian gondolkodó ember számára is azonnal áttekinthetővé vált minden. Jim. sőt minden lehetséges következményét is. ezen gépezet nélkül soha nem küzdöttük volna föl magunkat az első helyre. Greenwich kötötte az ebet a karóhoz. – A gépek nélkül – magyarázta Greenwich fennhéjázóan – képtelenek lennénk ilyen eredményeket elérni. és mégis határtalan – mondta. természetesen. hogy Greenwich minderre saját magától nem jött rá. mivel háromdimenziós lények képtelenek hibátlanul . mint fúrunk egy kis lyukat. És amit mi teszünk. de ezzel nemcsak a teret. aki kifejlesztette az extra dimenziókba sűrített tér-idő modellt.) A felület mégis véges. – De ami itt van belül – mutatóujjával csontos halántékára koppintott –. amikor a kutató először magyarázta a projektet. Ugyanez a helyzet a tér-idővel is. hanem az időt is keresztülszeljük… Később újabb metaforák következtek. (Itt most nem államhatárokról van szó. A tér-idő véges. az nem más. anélkül. amellyel megnyitotta a kaput a projekt folytatása előtt. A tér-idő formációt hegygerinc formájúra görbítették. Keyes emlékezett. – Képzelje el a glóbuszt. és felfogta annak minden részletét. ugyanakkor szemléletes kifejezéseket használt. az iménti. Greenwich volt az. Ennek tükrében meglehetősen lehangolónak találta. és egyik hegyfokról ugráltak át a másikra.nélkül? Nem! Keyes pontosan tisztában volt a projekt jelentőségével. egy alagutat a glóbusz egyik oldaláról a másik felé. A tudós olyan egyszerű. Egyik metafora sem volt tökéletesen pontos. mely a Földet jelképezi. Igen ám.

Greenwich még egy kis rögtönzött fizikát és relativitáselméletet is belecsepegtetett Keyes fejébe. hogy a fénysebesség nem végtelen. Évszázadok óta tudjuk. legalábbis ahhoz képest. amikor a Jupiter már távolabb van a Földtől. miközben metszett üvegkancsóból jeges vizet kortyolgattak. hogy milyen technikai eszközök álltak rendelkezésére. Egy holland csillagász 1676-ban jött rá erre. hogy ez a szám közelebb van a 186 ezer mérföld per másodperchez. nyugodtan és csöndesen értekeztek az univerzum mibenlétéről. hogy a fény 140 ezer mérföld per másodperces sebességgel halad.ábrázolni a tér és idő négydimenziós kiterjedéseit. egyszerű. hogy meghatározza ezt a sebességet. A . akkor azt viszonyítanunk is kell valamihez. Ez azt jelenti. mégis határtalan. hogy a fény a végtelennél kisebb sebességgel jut el hozzánk. magyarázta Greenwich. Még arra is kísérletet tett. Ma már tudjuk. de ha valaminek megmérjük a sebességét. vagyis akkor. Bármily hihetetlen. De a földgolyóról szóló első metaforát Keyes így is megértette. Keyes vermonti irodájában ültek. hogy ő maga milyen sebességgel mozog az űrben. Arra az eredményre jutott. Tud követni? Keyes bólintott. mint ahogy azt általában hiszik. Az idő kitágul. A titok. s elég pontos eredményt kapott. hogy a Jupiter bolygóinak holdfogyatkozásai az éjszaka későbbi szakaszában következnek be. és mindenki ugyanannyinak méri. amikor megfigyelte. A relativitás. Igen ám. A titkot könnyű megérteni. Azt a kérdést. A fény az univerzum sebességhatára. függetlenül attól. távolról sem olyan bonyolult téma. egy Albert Einstein nevű tudós a következőképpen válaszolta meg. hogy mihez viszonyítjuk a fény sebességét. Véges. hangsúlyozta a kutató. hogy ezt lehetővé tegye.

De ez hamis képzet. Az idő tehát csupán illúzió? Igen. igen. egész egyszerűen megsokszorozódik az idő által. állította. természetesen. de azért ott maradtak még Keyes homlokán.távolság. A hagyományos gondolkodás szerint magához ennyivel lassabban közeledik a fény. Az idő kitágul. Csakhogy valójában mind a ketten ugyanazt a 186 mérföld per másodperccel haladó fényt látjuk. hogy egy fénypulzus közeledik felénk. maga elindul előre. Ezt nehéz fölfogni emberi ésszel. ismerte el a tudós. akkor valamit hozzá kell még adni az egyenlethez – ebben az esetben az időt. viszont a fény sebessége változatlan marad. hanem annak a ténynek a következménye. Igen. mint a többi erő. Óránként négy mérfölddel halad. hogy mélyülnek a ráncok Keyes szemöldökei között. mert az emberek azt látják. Föl kell adnunk az abszolút időről alkotott képzetünket – mondta Greenwich. Ha a távolság változik. A gravitáció nem olyan. A ráncok valamelyest kisimultak. és mindkettő relatív egy adott mozgáshoz képest. hogy a tér-idő elgörbül a benne rejlő tömeg . hogy az idő változatlanul halad előre. A relativitás „speciális” elméletének közzététele után néhány évvel. A projekt megértéséhez Keyesnek el kell fogadnia ezt a jelenséget! Keyes boldogan elfogadta az érvelést. Einstein megjelentette a relativitás „általános” elméletét is. El kell fogadnunk. hogy ezt lehetővé tegye. de valahol még kellemesek is. Greenwich látta. – Tegyük fel. A filozófiai utalások nem csak megdöbbentőek. Én egy helyben állok. Ez távolról sem olyan bonyolult – tette hozzá sietve. hogy tér és idő egyazon érmének a két oldala – tér-idő –. készséggel magáévá teszi a gondolatot. mindkettő abszolút értékek nélkül létezik.

és egyszerű. magyarázta Greenwich. mi háromdimenziós lények vagyunk. hogy ilyen szemszögből láthassuk az univerzumot. Greenwich hagyott néhány másodpercet az elmondottak megemésztésére. És ha valaki képes lenne kellően nagy távolságot beutazni a téridőben. Persze mindez nem kockázatmentes vállalkozás.és energia eloszlásától. túl kicsiny faj vagyunk ahhoz. folytatta Greenwich. a legközelebbi tömeget követik egy egyenes ösvényen a meggörbült tér-időben. hogy nagy sebességen ütköztetnénk a részecskéket. Az Epstein-formula azonban alkalmas arra. Saját bolygónk röppályájának megfigyelése ugyancsak megerősíti ezt az elméletet. De mi. de négydimenziós világban élünk. aztán folytatta. akkor nemcsak valahol máshol bukkanna elő. lineáris formában megtapasztalhatnánk az időt. a következmények beláthatatlanok és katasztrofálisak lennének. borzalmas gravitációja és energiasűrűsége átlyukasztotta az univerzumunk szövetét. emberek. Némiképp leegyszerűsítve a dolgokat. A bolygók nem a Nap körül forognak. Ha képesek lennénk egy fekete lyukat laboratóriumban előállítani… ami a legnagyobb valószínűséggel úgy történhetne. mint az idő. amikor egy csillag összeomlásának. Einstein egyenletei sokkal pontosabb számításokat tesznek lehetővé. A fekete lyukak. Ha ugyanis a laboratóriumban előállított fekete lyuk valamilyen oknál fogva kicsúszna az ellenőrzés alól. mint Newtoné. egy olyan részecskegyorsítóban mondjuk. lyukak a tér-időben. és a negyedik dimenzió nem más. melyek akkor keletkeztek. hogy alkalmazásával ki lehessen számítani a laboratóriumban . hanem valamikor máskor is. mint amilyen a gammatelep magját képezi… akkor talán kitörhetnénk a háromdimenziós létezés korlátjai közül. Jim.

előállított fekete lyukak élettartamát. amit tesz. akkor annak megfelelő kockázatot kell vállalnia. Az lenne az őrültség. – Értem. hogy kellőképpen méltányolni fogjuk az erőfeszítéseit. Óriási dolog lenne. ha nem vállalnák a kockázatot. vagyis a Genf közelében levő európai részecskegyorsító laboratórium 2006-ra tervezi a protonok és antiprotonok ütköztetését. Ha valaki a legnagyobbak között akar játszani. Greenwich kiselőadása teljes mértékben meggyőzte Keyest. – Keyes legszívesebben hozzáfűzte volna. az összes ember a Földön tiszta szívvel és lélekkel egyesült. hogy kételkedik. Csupán biztosítani kívánom. – Kezd berezelni. Ám a lehetséges haszon ennél sokkal többet is megér! – Ed! – szólalt meg Keyes ünnepélyesen. Greenwich összehúzta az ajkát. – Nem a hírnévről van szó – mondta Greenwich némi álszerénységgel. Jim. és ezáltal elkerülhetőek lennének az ilyen események. de aztán jobbnak látta. ádámcsutkája föl-le ugrált. ha mégse mondja ki: Én a maga oldalán állok. hogy Chen jelentkezik magánál – váltott témát Greenwich. Kiélezett versenyhelyzet van. magyarázta Greenwich. Az ember attól ember. . Greenwich! Fölfogta már végre? – Emlékezzen a Holdra szállásra! – folytatta Greenwich. A Nagy Hadron Ütköztető a CERN égisze alatt. – Tudom. Beleszürcsölt a kávéjába. –Egyetlen fantasztikus pillanatra. az emberiség történetében először. Keyes bólintott. – Hálásak leszünk azért. Ebben az esetben nagyon nagy kockázatot. – Lehet. – Ne hallgasson rá! Mindenkiben vannak kételyek. Mi ugyanezt a célt tűztük magunk elé. és az időtényező mindennél fontosabb.

Ebben a kérdésben. A kavicsos útról rátértek a műútra. és kezet nyújtott. hogy Greenwich reprodukálja Epstein eredményeit. Ez az ember túl hiú ahhoz. ki az. és át fog nyúlni a feje fölött. higgye el. Méghozzá késedelem nélkül. Ha eljön az ideje. kiszámíthatatlan lesz a reagálása. . mint Epstein. Hiú ember. Eltelt két perc. Aztán Keyes távozott. fölállt. akivel egy csónakban evez! Ez megfelelő végszónak tűnt. hogy megkapja a megfelelő elismerést a fáradozásaiért. miközben visszafelé zötykölődtek a kavicsos úton. Greenwichről nem szabad megfeledkezni. – És ne felejtse el. És ehhez arra van szükség. Epsteinhez hasonlóan. Greenwichre oda kell figyelni! Egyetlen szálat se szabad elvarratlanul hagyni! Most azonban mindenekelőtt a hármas számú kritikus eredményre kell összpontosítani. s ha megsérti. – Ha Chen jelentkezik. Nincs kizárva. hogy ő is lefalcol. mit akar. de a valóságban Greenwich ragaszkodni fog ahhoz. hogy mondta. Keyes újra bólintott. – Jó.– Engem nem kell meggyőznie. Az önmagáért való tudomány elméletben jól hangzik. biztos. ő se ezen a földön jár. Megpróbál másik szponzort találni az Egyesült Államok kormánya helyett. A sivatag körülötte csendesen pihent a maga érintetlen és zavartalan hatalmasságában. Nem törődik a biztonsági szempontokkal. ugyanazon az oldalon állunk. Keyes elálmosodott. figyelmeztette magát. hallgassa meg. hogy a jutalmazása nem arányos a teljesítményével. hogy megpróbálja megkerülni magát. És ha úgy érzi. Greenwich viszonozta a kézfogást. polemizált magában Keyes. hogy mellőzni lehessen. Ed. és beült a kint várakozó limuzinba.

Ha egy ilyen lavina egyszer elindul, többé senki nem állítja meg. És ami azt illeti, elég nagy tehetetlenségi nyomatékot adtak a „hólabdának”. Keyes elképzelte, ahogy a hógörgeteg nagy robajjal száguld lefelé a hegyoldalon, egyre több hó tapad rá, egyre nő, és egyre súlyosabbá és feltartóztathatatlanabbá válik. Jeremy, jutott eszébe, ő az, akiben valami hasonló, szédítő lendület munkált. Jeremy, aki meg nem állt soha, mindig mozgásban volt. Amikor ráhajtott a műútra, előadott egy trükköt – kiperdült a nyeregből úgy, hogy jottányit sem veszített elképesztő lendületéből. Hányszor végigpörgette magában a jelenetet, és még mindig képtelen volt szabadulni tőle. Keyes lelki szemei előtt úgy játszódott le minden újra, mintha csak tegnap történt volna. Jeremy lecsúszik a nyeregből, úszik a levegőben a bejárati ajtó felé, miközben a kerékpár folytatja útját a parkoló felé, hogy aztán végül becsapódjon egy falba. A bicikli soha nem esett le. Miért nem hagyta abba Jeremy a veszélyes mutatványt, a sokszori szidás, dorgálás ellenére sem? A bicikli soha nem esett le! Ott forgott, mint egy lassított filmfelvétel, a kavicsos út fölött, és aztán lágyan megpihent, s mintegy varázsütésre nekitámaszkodott a falnak, és addigra Jeremy már bent van a házban, talál egy szendvicset magának, bevonul a szobába tévét nézni vagy számítógépezni, s közben fenntartja hatalmas lendületét, mellyel végigszáguldozta az életét… Keyes elbóbiskolt. Nem, teljesen ébren volt. Nem találta helyét az ülésen. Elöl halkan szólt a rádió; a sofőr egy élő beszélgetést hallgatott. Keyes ásított. Nem bóbiskolt. Még csak álmos sem volt. A rádió halkan zümmögött. Keyes elaludt.

3. Üzenet várta Dietztől. Keyes ült az elsötétített irodájában, és tárcsázott. Add, hogy jó hír legyen, fohászkodott magában. Ha jó hír lesz – ha megtalálták Epsteint, és végleg elintézték a pasast –, akkor megjutalmazza magát egy reggelivel. Egy kiadós reggelivel, s utána még egy kis szundikálást is engedélyez magának. De ha nem… – Dietz – mondta egy hang. – Itt Jim Keyes – felelte Keyes. Dietz tétovázott – és Keyes máris tudta, hogy a hír nem jó hír. – Epsteint elintézték, jelentette Dietz. – De komplikációk adódtak. Átkutatták a tudós kabinját és a poggyászait, de eredmény nincs. Úgy fest tehát, hogy Epstein nem hagyott hátra semmiféle dokumentumot a munkájáról. Fölvetődött azonban egy további probléma. Leonard látta, hogy a tudós és a felesége egy fiatal nővel érkezett a Sapienza-erődhöz, és túlságosan élénken társalogtak. Valaminek lennie kellett közöttük – valaminek, ami fontos lehetett Epstein számára. Ebből kiindulva, ismerte el Dietz, még az is elképzelhető, hogy Epstein mégiscsak őrzött valami írásbeli dokumentumot a munkájáról. Még az is lehetséges, hogy bizonyos mértékben a tudós érdekszövetségben állt a fiatal nővel. Nincs kizárva, hogy a nő idegen érdekeket képvisel… Keyes egyik kezével a homlokát fogta, a másikkal a telefont tartotta. Ujjai mozogtak: apró köröket rajzoltak. Szóval Epstein mégiscsak eladta… Ennyi munka, ennyi erőfeszítés, ekkora előrehaladás után most egy ilyen banális biztonsági baklövés miatt kell megtorpanniuk! Nem elég, hogy elveszett a titkos formula, de még az is elképzelhető,

hogy az ellenség kezébe került! Márpedig, ha ez a képlet rossz kézbe kerül, annak rettenetes következményei lesznek. Keyesnek azonban nincs most ideje arra, hogy ezeken a következményeken rágódjon. Ha a projekt összeomlik, kinek a nyakába dől az egész? Természetesen az övébe. Nem tett jelentést a DIA-nek, amikor kellett volna, s nem kért tőlük segítséget. Annál buzgóbban igyekezett fedezni Greenwich illegális kísérleteit. És most ő lesz az, aki mindezért meglakol. Katasztrófa! - Ki az a nő? – kérdezte, még mindig a halántékát dörzsölve. - Jó kérdés. – Dietz elég közömbösen reagált. A hangjában volt valami távolságtartó cinizmus, és ezt Keyes, az adott helyzetben legalábbis, vérlázítónak találta. – Talán lesz alkalmam személyesen megkérdezni tőle. A helyi hatóságokkal valahogy elvarrták a szálakat; a hajó egyenesen Isztambulba tart. Itt várjuk őket, és első dolgunk lesz, hogy a nőt lekapcsoljuk. - Isztambul – ismételte Keyes. - Igen. Holnapután… - Melyik hotel? – kérdezte Keyes. – Azonnal indulok.

Kilencedik fejezet
1. Henri Jansen átnyúlt Madeleine teste fölött, az éjjeliszekrényen megtalálta a Gauloises-os dobozt, előhúzott két szál cigarettát, s mindkettőt meggyújtotta. – Mennem kell – mondta Madeleine. De azért a cigarettát elfogadta. Lehunyt szemmel szívta be a füstöt, szája szegletében halvány mosoly játszadozott. – Nagy nap lesz holnap – mondta a nő. – A férjem szervezett egy túrát, Les Cabassolsból indulunk. Tony Blair legjobb gyerekkori barátja is ott lesz. Meg egy szaúdi herceg. És egy híres amerikai fehérgalléros bűnöző. Te, mondd, miért van az, hogy az amerikaiak mindig a bűnözéssel szereznek hímevet? Henri mélabúsan nézett maga elé, és nem válaszolt. – Óh, persze, ez nemcsak az amerikaiakra vonatkozik – tette hozzá a nő cseverészve. Madeleine, harmincas éveinek közepén járó, igen szemrevaló nő volt – könnyed és kacér, legalábbis a felszínen, habár a fesztelenség máza alatt Henri időről időre felfedezett valamiféle tartós melankóliát. – Szóval, el tudod képzelni, miről lesz szó egész nap! Lóversenyről, természetesen. Mindegyikük tart lovakat, telivéreket, persze. Ott vannak a versenyeken, úgy szórakoznak velük, mint a kisfiúk a játékautóikkal. Henri leszívta a füstöt, és továbbra sem kommentálta a nő szavait. – Na jó! – sóhajtott a nő, és átadta a cigarettáját Henrinek. – Most már tényleg mennem kell. Amíg Madeleine tusolt, a férfi ágyban maradt, és felváltva szívogatta a két cigarettát. Kerülgette a depresszió;

lopakodva és kitartóan. Pedig nincs oka rá, hogy megadja magát a levertségnek, tűnődött Henri. Hiszen megkapott mindent, amiről egykor álmodozott. Hol vannak már azok a napok, amikor egy szál cigaretta is oly nagy kincsnek számított – azok az idők, amikor gyerekként eldobott csikkekre vadászott Párizs utcáin. És most, íme: egyszerre kettőt szív. Minden napszakra más-más nő. Egy csodaszép ház, lakbér nélkül. Kell ennél több? Madeleine kijött a fürdőszobából, öltözni kezdett, és Henri figyelte a mozdulatait. Amikor Madeleine elkészült, Henri fölkelt az ágyból, hátulról belecsókolt a kecses nyakhajlatba, majd kikísérte szeretőjét a kocsihoz. Újabb csók következett, aztán az Audi végiggördült a hosszú bekötőúton. Henri ott állt egyedül a hűvös szürkületben, és próbálta elhárítani az alattomosan rátörő depressziót. Érezte, hogy a mistral egyre inkább erőre kap. Ezen meglepődött. Nyári hónapokban a hűvös északi szél általában nem támadott olyan erővel, hogy nagyobb kellemetlenséget okozott volna. Rendszerint csak télvíz idején társult hozzá a Rajna-völgyi jéghideg levegő, hogy aztán dühödten végigsöpörjön Dél-Franciaországon. A teleket azonban Henri természetesen nem itt töltötte. Elutazott Aspenbe, vagy az Elefántcsontpartra, netán a déli tengerekre. Büszke háztulajdonosnak ugyan nem mondhatta magát, de barátai szép számmal akadtak szerte a világon, akiknek pompás villáik voltak, s akik alig várták, hogy szívességet tegyenek Henrinek – szállásra tehát soha nem volt gondja. Patrónusok, gondolta. Azzal, hogy pazar villáikat rendelkezésére bocsátották, fotográfusi karrierjét

és egyéb fényes társasági alakokkal. . következésképpen egyetlen filmkockát sem kattintott el. Mire visszatért a házba. nekivágott a mezőnek. Mostanában egész jól összemelegedett Madeleine-nel. a haján. aki egykoron bizalmas kapcsolatokat ápolt a KGB-vel. politikusokkal. A szőlőültetvények ilyenkor a legszebbek. Vlagyimir. teljesen besötétedett. Provence-ban. Egyre több időt töltöttek itt. a naplementében – tűnődött Henri. nem sajnálja az időt a sétára. Lezuhanyozott. és faképnél hagyta Henrit. Madeleine férje. Az orosz bíróságokat. Megint a depresszió… Mielőtt visszatért a házba. Talán túlságosan is jól kijöttek egymással. Időközben a szomszéd kutyája. ahogy Madeleine fogalmazott. tett egy rövid sétát a birtokon. a fotózás! Közel egy éve Henry nem fűzött filmet a gépébe. totálisan átszőtte a korrupció. Jó tíz percig sétáltak együtt. magas beosztású orosz politikus volt. Még mindig magán érezte Madeleine illatát. igen. A nap bíborpalástban süllyedt alá a horizonton. újabban pedig hasonlóan bensőséges viszonyban állt az orosz igazságszolgáltatási szervekkel.támogatták… No. Madeleine férje pedig – ezek is a nő szavai – mocskos nagy hasznot húzott ebből a korrupcióból. Igen. hátha ettől kissé jobb kedvre derül. királyi családok tagjaival. filmcsillagokkal. melyek a nyár legforróbb heteiben megteltek gazdag iparmágnásokkal. Vlagyimir nem győzte herdálni folyamatosan növekvő vagyonát. Többnyire az elit klubokban szórta a pénzt. Aztán Sylvie egy pillangó után vetette magát. az ujjain. a régi időkben alighanem így hívták őket: patrónusok. és ettől kellemes bizsergés áradt végig a testén. egy Sylvie névre hallgató terrier is csatlakozott hozzá. Úgy döntött.

hogy zsákmányszerzéskor nem ismert könyörületet. zárva van-e a kürtő. a hűtőszekrény és a borospince soha ne ürüljön ki. Neki kellett ügyelnie arra. hogy Madeleine ugyanígy fogja fel a dolgot. bezsaluzta az ablakokat arra az esetre. hogy ellenőrizze. Ha Henri és Madeleine túlságosan összemelegednének. Ő. Hivatalosan Henri házgondnokként lakott itt. A valóságban persze az volt a dolga.Henri örült. És ebből még súlyos gondok származhatnának. A zuhanyozás után gyorsan körbement a házban. az feltehetően előbb-utóbb Izmajlov tudomására jutna. Futó nyári kaland. De idáig nem fognak eljutni: nem több ez az egész. hogy a csövek ne robbanjanak fel. ha a vihar a távollétében törne ki. az utasításoknak megfelelően megtett minden tőle telhetőt. Amikor fölállt. ezek az üvegtáblák azonban továbbra is ki vannak téve az elemek támadásának. hogy a ház asszonyának – egy amerikai hölgynek. A nappaliban letérdelt a kandalló mellé. akit tréfásan hercegnőnek nevezett – mindenkor a rendelkezésére álljon. és biztos volt benne. a skorpiók ne szabaduljanak el. mindenesetre. A . szerettek együtt lenni. Henri tudta ezt. A ház nyílászáróit védő zsaluk nyilván jó szolgálatot tesznek majd. Élvezték egymás közelségét. Bizonyos körökben keselyűnek hívták – csak részben a karvalyszerű ábrázata miatt. A gúnynév sokkal inkább a férfi ragadozó mivoltára utalt. hogy Madeleine férjével azért nem lenne jó ujjat húzni. Más kérdés. valamint arra a hírhedett tulajdonságára. hogy egyre több időt tölthet együtt Madeleine-nel. végigfuttatta szemét a szoba temérdek mozaikos ablaktábláján. mint könnyű kis flörtölés. amikor a hölgy úri kedve éppenséggel úgy diktálja.

hogy újra a fényképezéssel foglalkozzék. De a ház nem az övé volt – egyelőre legalábbis nem. Fölvillantott egy macsós vigyort. . Két zegzugos emelet Aix-en-Provence közelében. és ha igaz. nem kellene folyamatosan ügyelnie az alakjára. Befejezte az ablakok ellenőrzését. Ez igencsak üdvös gondolatnak látszott. ideje munkába menni! A munkát ezen az éjszakán egy Isabella DiMeglio nevű olasz hölgy testesítette meg. visszament a hálószobába. valamint egy úszómedencével. biztos. és túl keveset foglalkozik a feleségével. Ha övé lenne a ház. öt hektárral és három vendégbungalóval. és az itt nyaraló hírességek közelségével – éppenséggel nem utolsó dolog. majd egy gyors mustra a tükörben. És talán még arra is rászánná magát. a hónap végéig nem is tér vissza onnan. hogy el ne késsen a vacsoráról. majd elindult. a kondíciójára és a bőre barnaságára. amit elhúz az orra előtt. Nos. hogy a hercegnő valóban neki akarná ajándékozni ezt az értékes ingatlant. hogy természetes módon öregedjen. hogy a házat esetleg Henrinek ajándékozná. ami biztos. némi kölnizés következett. Gyanította. Végre megengedhetné magának. egy kis vérpezsdítő gyanánt. A tisztes hölgy a közelmúltban tett bizonyos célzásokat arra. A férjnek volt egy háza a Bahamákon. megigazította a mandzsettáját. hogy inkább csak amolyan mézesmadzagnak szánja.hercegnő azonban jelenleg a férjével Rómában tartózkodott. akinek a férje túl sok időt tölt az irodájában. azon a villán is rajta tartotta a szemét. Henri. És igazából azt se tudta elhinni.

MÁSODIK RÉSZ .

És lám. Persze. igen. Friss töltés az akunak. Megpróbálta még egyszer átgondolni. bizonyos értelemben maga Keyes is eltűnt félig-meddig. a legújabb Grisham-bestseller. jutott eszébe. hogy volt idő. amikor azon aggodalmaskodtak. Mi lesz. Egy fél életet élő félember. ha jönnek az unokák. laptop.Tizedik fejezet 1. Ja. természetesen a pisilés. letrappolt a lépcsőn. ő lakja egyedül. Margot elment. és lehúzta a cipzárját. mit felejtett el. A ház egykoron tele volt élettel. Ezen most kesernyésen elmosolyodott. Húsz perc volt az autó érkezéséig. Rachel elment – elköltözött az anyjához Belmontba. Jeremy azóta örökre eltávozott. Émelygett a vénasszonyos önsajnálatától. s gondolatait erőszakkal visszaterelte a . És hát lássuk be. Elindult az ajtó felé. akkor még ott volt Rachel és Jeremy meg Margot. no és Keyes maga. Sietve fölhúzta a cipzárját. És… Megszólalt az ajtócsengő. Óh. mélázott Keyes. mobiltelefon. Bement a fürdőszobába. de hát elege volt már ezekből az érzelgős siránkozásokból. hogy nem férnek majd el ebben a házban. minden nagyobb szabású családi utazás előtt. Keyes lezárta a bőröndjét. Az jutott eszébe. morfondíroztak annak idején. Minden rendben. és rápillantott az éjjeliszekrényre helyezett digitális órára. dübörögve visszhangoztak szapora léptei. hogy megtöltsék az üres tereket. Gondolatban még egyszer átszaladt az összecsomagolt holmikon – fogkefe. kiment a fürdőszobából. Most meg. ahogy anyja gyerekkorában belésulykolta.

hogy az arckifejezés döntő szerepet játszik a társasági érintkezésben. . mintha elvileg fölfogta volna. Keyes maga is meglepődött némiképp a látványtól. Chen alacsony termetű férfi volt. Miután kiléptek a hátsó udvarra. nyilván már réges-rég rend lenne.jelenbe. A fű tele volt vörös. 2. Ezen a reggelen kék oxfordi inget viselt nyitott gallérral. fehér és kék konfettikkel. ám ez a derű amúgy nem kapcsolódott semmi konkrétumhoz. aminek következtében a szavai és az arckifejezése közötti ellentmondás olykor kifejezetten hátborzongató hatást keltett. az élet még mindig tartogat számára meglepetéseket. mint a kabátfogas két szárnya. Chen úgy hordta az arcán a mosolyát. és Keyes felé fordult. és szembetalálta magát Henry Chennel. egy valamit megtanult az életben. Közel egy hónap telt el az ünnep óta. Ha Rachel itt élne. Széles vigyor volt az arcára ragasztva. Ha mást nem is. Chen abbahagyta a hátsó kert szemrevételezését. khakinadrágot. melyek a július negyediki ünneplésről maradtak itt. Diétás limonádéval sétáltak ki a hátsó udvarra. Soha ne számíts arra. mint a géniuszok általában. Persze különcnek hatott így is. Chen gondot fordított a megjelenésére. Keskeny válla olyan szögben lejtett. korán őszülő szakállal. hogy a kocsi korábban érkezik! De úgy látszik. Ellentétben a tudósok zömével. Chen egy pillanatig a gyepen legeltette tekintetét. mint valami maszkot. és papucscipőt. legalábbis akiket Keyes ismert. fémkeretes szemüveggel. Kinyitotta az ajtót.

de nem tudta felidézni. akár külön bejelentkezés nélkül is. biztos gyönyörű. mikor járt nála utoljára Chen. Chen tétovázva letelepedett egy másik kerti székre.– Elnézést a korai zavarásért – szabadkozott –. Szüénében és Alexandriában összevetette a napsugarak beesési szögét. Keyes megpróbált visszaemlékezni. mielőtt a kocsi megérkezne. semmi jelét nem adva. úgy. de még mindig nem akaródzott a lényegre térni. legalább megspórol egy magyarázkodást. ráérősen. úgy hasított bele a nehéz párába. Ha megszabadul Chentől. hogy útra készül éppen. – Bámulatos teljesítmény! – lelkendezett Chen. – Télen kellene látnia – ahogy a fények visszaverődnek a hóról! – Óh. hogy semmiféle segédeszköz nem állt a rendelkezésére. Keyes jóváhagyóan legyintett. Helyet foglalt az egyik párnázott kerti fotelban. hogy elkapom. még mielőtt belevetné magát a napi robotba. hogy Eratoszthenész képes volt kiszámítani a Föld hozzávetőleges körméretét. – Egy évvel ezelőtt – mondta. mint késpenge a vízbe. Belekortyolt a limonádéjába – metszően hideg volt. hogy az alkalmazottai a nap bármely szakában zavarhatják. – De magánál is dolgozik pár olyan fickó. azon kívül. de reméltem. Chen hátrébb billentette a fejét. – Tudja. Kínos csend telepedett közéjük. – Ezeket mostanában szereltette föl? – kérdezte. de majdnem… Képzelje csak el! – Okos fickó lehetett – morogta Keyes. melyek a hátsó udvar fölött lógtak. aki képes hasonló . Az eredmény nem volt százszázalékosan pontos. mint aki hozzászokott már. hogy megfigyelte a Nap járását? Két helyen. Aztán a kikapcsolt díszlámpák felé fordult. de csak a szegélyére.

Itt van például Ed Greenwich. hogy… . Jim. se semmi! Szóval. hogy törölje az anyagot. Néhány másodpercig szótlanul néztek egymásra. Az ám! Mondok magának valamit. – Hogy fogja kezelni ezt az ügyet? – kérdezte Chen. amitől begyulladt! Keyes most sem válaszolt. ugyebár – mondta Chen. – Hol van? – Nyaral. Kezdte sejteni. Keyes várta. – Csak ennyi? Keyes vállat vont. Született géniusz! És Steven Epstein. – Mert hogy a múlt héten felszívódott. és szelíden ártatlannak látszott. magának ezzel semmi újat nem mondtam? Keyes higgadtan bólintott. – Egy árva szó nélkül. Ezek az emberek ámulattal töltenek el. Szeme a halvány fényben nagynak. De. – És a kutatása? – Nyilván szükségét érezte. hová akar kilyukadni Chen a gunyoros álszerénységével. könnyű fuvallat kavarta föl a konfettiket. – Hol van Steve? Keyes nem válaszolt. Aztán – meglepő módon.lenyűgöző teljesítményre. – Kíváncsi vagyok… Levette tekintetét az égboltról. – Vegyük csak Steve-et – mondta Chen óvatosan. – Mert rátalált valamire! Valamire. – Nem vagyok egészen biztos abban. hová. A kutatásával kapcsolatos összes dokumentum eltűnt. A feleségével. hiszen Keyes nem tapasztalt még nála ilyet – hirtelen eltűnt a vigyor Chen arcáról. egy kicsit utána szimatoltam. ugye. Se köszönés.

Jim! Hogy megpróbáljam magát józan belátásra bírni. hogy Epstein tévedett – folytatta Chen kisvártatva. – Beszéljen! – mondta nyersen. Kis híján megint elöntötte a méreg.– Megrémült az eredmények láttán. amikor azt a tanácsot adja. Most hízeleg. hogy önben megvan a hajlandóság arra. Én tudós vagyok. Keyest e pillanatban elöntötte a méreg Chen leereszkedő hangnemétől. Nem feltételezte ugyanis. – Hallgatom. valamint az olyan projektek között. amit mi. én pontosan tudom. – A nanotechnológia és génmanipuláció. A differenciálmatematikában önnek nyilván nincs különösebb jártassága. – Szeretném hinni. tudósok létrehozunk. akik fel tudják mérni a lehetséges utóhatásait mindannak. Ez is egy formája a leereszkedésnek. mint ön. viszont megvan az intelligenciája ahhoz. – Mindig veszélyes. hogy magával vigye az összes anyagot. hogy maga hallgatni fog a szavára. Ezért vagyok itt. Jim. de fegyelmezte magát. épp eléggé begyulladt ahhoz. hogy a haladás . hogy hallgasson a józan érvelésre. hogy megbízzon azoknak a véleményében. Jim! Ha valaki. akik kellőképpen értenek ehhez a szakterülethez. mint a miénk… az emberiségnek a közeljövőben rá kell találnia egy morális terrénumra. gondolta Keyes. ha a tudomány dolgaiba belekeverik a gazdasági érdeket. Olyan emberek. vagy a politikát. hogy a legfelsőbb döntési szinteken olyan emberek ülnek. de hamar elfojtotta néhány korty diétás limonádéval. Ezért is megnyugtató. – Szeretném hinni. mintha költői kérdés hangzott volna el. a nukleáris hulladék és az őssejt-kutatás. hogy be kell húzni a vészféket! Nem bízott önben és a többi felettesében! Így volt? És mondja! Tiszteletben fogja tartani a döntését? Keyes úgy tett.

aki képes kezelni azt… szóval azt a valamit. hogy nagyon óvatosan kell előrehaladnunk – és csak olyan lépéseket szabad megtennünk. Vagyis a formulát. hogy zseni. igaz? Maga most ezért veszi félvállról a dolgot! – Úgy nézek ki. az nem vitás. Nem. De azt is tudom. – Húzza be a vészféket! Amíg nem látjuk pontosan. Ivott egy kortyot. csak a szél támadt fel odakint. addig le kell állnunk! – Ez azért túlzás. Mintha a kocsit hallotta volna. Rátérhetnénk a lényegre? Chen szünetet tartott. – Sajnálom. . egyenesen Greenwich írásos javaslatából idézve. amint begördül a ház elé. Természetesen a hivatalos verzióval állt elő. hogy lefoglalja valamivel a kezét. vagy a politikai szféra nyomást gyakoroljon ránk… – Henry – szakította félbe Keyes. Erről van szó. de várnak rám. hogy nagyon gondosan válogassa meg a következő szavakat. Keyes azonnal érzékelte. amitől Epstein ennyire megrémült. nem gondolja? – Ed azt mondta magának.elkerülhetetlen. ugyebár! Keyes fölemelte a limonádés poharát. mint aki félvállról veszi? – Ed téved – mondta Chen határozottan. . Meg vagyok győződve róla. csak azért. . hogy Steve Epstein az egyetlen olyan ember ma a földön. De nem ismeri a saját korlátjait. mi az. Ha megengedjük. amelyek mögött igazoltan helyes megfontolások állnak. hogy az ipari lobbi. hogy képes reprodukálni az eredményt. – Az. amit feltalált.– Miben látja a projekt célját? – kérdezte Chen váratlanul.Trükkös kérdés volt. amellyel pontosan megjósolható ezeknek a részecskéknek az élettartama.

Kell. – De ha nem hallgat a józan észre..Hát mi kell még? .– Kontrollált körülmények között gravitációs részecskék előállítása.Kezdjük az alapoknál! Ime. Jobban. Ön nem tiszteli a természetet! És ha ön nem tiszteli a Természet Anyát. . nem szoktam fenyegetőzni. mint ön.– Higgye el.Ne a tankönyvi választ mondja – vágott közbe Chen. és adok a véleményére. akkor ön komoly bajokat fog előidézni. . hogy egyetlen lépést is tegyek az összes lehetséges biztonsági intézkedés foganatosítása nélkül.Felszabadított vákuumenergia létrehozása.Keyes megdörzsölte az arcát. Jim. tiszta. . mint a késpenge.Keyes ajka olyan keskenyre szűkült. . .Ez nem elég. az én álláspontom. attól tartok.Ha bármiféle kétségem lenne. . még csak meg se fordult volna a fejemben… . ez nem az én stílusom – mondta Chen halkan. –A valódi céljáról beszéljen! . Pontosan ez az. Én sokra tartom Steve-et.Igazán sajnálom. biztonságos energiaforrás… melynek elképzelhető a védelmi célokra való alkalmazása is… . hogy legyenek kétségei! Minden épeszű embernek vannak kétségei.– Álmomban sem fordult meg a fejemben. . melyek megfelelően fönntarthatok és alakíthatók… .Jézusom – szólalt meg Keyes. hogy kételyeket támasszak önben. Jim. . hogy mindezt a maga nyakába varrom. Néhány másodpercig mindketten hallgattak. Olcsó. át fogok nyúlni a feje fölött. amit el akarok érni magánál. .

hogy Chen túlságosan is tiszteli azt a bizonyos Természet Anyát! Ez a tisztelet azonban túlzott óvatosságot követel. mindenféle politikai és gazdasági elkötelezettség nélkül! .– Ebben az esetben kockára tesszük az elsőségünket… . Nyerje el a bizalmát! Elmondom magának. hogyan kellene tisztelnie az anyatermészetet. amíg az ember hajlamos beletörődni az Isten által felkínált igencsak korlátozott és szegényes lehetőségekbe. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát – fáradtnak. Az odáig rendben van. a maga módján. – Hát majd ők is körültekintőek lesznek! .Chen vádolja őt. Tétovázás nélkül osztogatja a tanácsait. hogy közölje velünk az eredményeit. atyám – kiáltotta Chen. . addig hogyan beszélhetünk igazi fejlődésről? . ha őt oktatnák ki. . gondolta.Amit Keyes szíve szerint válaszolt volna. de fordítva. Független szakértőkről beszélek. De ha megfordítanánk a dolgot. hogy Chen leckézteti őt. akkor vajon mire jutnának? Nyilvánvalóan semmire se! Ez az ember mérhetetlenül egoista. azt kikérné magának. Jó esetben önhittséggel. Újra megdörzsölte az arcát. hogyan tudja ezt elérni. és ő adna leckét Chennek abból. ami most kitárulkozik előttük. megviseltnek..Keyes nem válaszolt. legrosszabb esetben hülyeséggel. aminek következtében könnyen elveszíthetik azt a kivételes lehetőséget. és valahol mérhetetlenül dühösnek.– Győzze meg Steve-et.– Istenem. hogy mennyire nem érti az irányítás és a verseny realitásait a mai világban. Hívjon össze egy független szakértőkből álló bizottságot az adatok elemzésére. az roppant egyszerű: lehet. Mindaddig.

emlékeztette magát Keyes. vagyis Chen kollégái számították ki ezt az adatot. Sőt. .Az univerzum.Csakhogy Chennek soha nem kellett eltemetnie a saját gyerekét.Keyes tehát úgy döntött. könnyen lehet. . Tudósok. hogy félelmet és tiszteletet ébresszen. . Keyes ezt történetesen Greenwichtől tanulta. És nem pont tizennégymilliárd évesnek! Mi az a tizennégymilliárd év! Olyan ez. mindössze tizennégymilliárd éves.. hogy milyen szánalmasan kicsiny ez a szám. vagyis valami igazán felfoghatatlannak. hogy reprodukálja Epstein számításait. . milliárd és milliárd évesnek kellene lennie. hogy inkább kiengeszteli a tudóst. ugyanezek a tudósok képtelenek észrevenni a saját felfedezésükben rejlő sötét iróniát. és gyengeségre. hogy ezt hallom magától. Epstein tényleg lelépett. amit mond. mert nem bízott bennem.Előadta a tépelődő főnököt. akkor minden meggyőzési kísérlet csak időpocsékolás. . mint Keyes szemében.Örülök. És Greenwich valóban megígérte. Miért kellene tisztelni ezt az univerzumot. És ha innen nézzük. Végül így szólt: . Tizennégymilliárd! Keyest megdöbbentette. És lám. ahhoz. Talán éppen azért.– Azt hiszem. mint valami olcsó ital egy poros palackban. és a végén még tényleg átnyúlna Keyes feje fölött. A gyötrődőt.Ráhibázott. Chen számára az univerzum távolról sem látszik olyan kétes értékűnek. és elfogadni a sorsot mindenféle fenntartás nélkül? Ez gyávaságra mutatna. . Az univerzumnak. ami ennél is rosszabb. melyre véletlenül ráakad az ember a sarki közért raktárában. hogy Chent éppen az ellenkezőjéről győzné meg – vagyis a maga igazát látná igazolva. van abban valami.

– Hogy van Beth? – kérdezte. kis híján el is érzékenyült. Poharaikat letették a konyhában.Chen rávigyorgott. .Jól. maga mögött hagyta a parkolót. biztos voltam benne. semmi többet. köszönöm. és elindult vissza a házba. majd Keyes kikísérte Chent a bejárati ajtóig. – Tudom.Látja. .– Jim! – szólalt meg kisvártatva kissé ünnepélyesen.. – De semmi mást nem ígérhetek.– Vezessen óvatosan! – mondta végül Keyes. mit! Összehívom magának azt a bizottságot – folytatta Keyes. . ahol . bízott bennem.– Ön jó ember – mondta meghatottan. és átment a kavicsos bekötőúton. – Ez a helyes út.Remélem. . . hogy biztonságosan haladhatunk előre… Ennyit kérek öntől. . .Remekül.Üdvözlöm őket. hogy az! .Tudja. és nem a ranglétra magasabb fokán kereste az igazát. Az egyetlen járható út! . Sarkon fordult. hogy hozzám fordult! Örülök. . Henry – köszönöm.Helyes döntést hozott.Keyes hirtelen felállt.Átadom – mondta Chen. Jim. . hogy.Chen szemlátomást visszavonulót fújt.Én pedig tudom – így Chen. . Tétovázott egy pillanatig. . . Nagyon jól.Igyekszem. Ha arra a j következtetésre jutnak. . .Némán néztek egymásra. Chen értette a jelzést.A gyerekek? .

– Ne haragudj. odalépett az éjjeliszekrényen levő telefonhoz. Erről a magaslati pontról Hanna jól kivehette a . ahogy az Aurora II. Jildrim idegesnek látszott.Valakinek kézbe kell vennie Chent. elveszíti az állását. hogy a nőnek most kisebb gondja is nagyobb annál. . Egymás mellett álltak a napozófedélzeten. . hogy Keyes hazudott neki. A háttérből a tévé zaja hallatszott – Jó reggelt. méltóságteljesen besiklik Isztambul kikötőjébe.Mielőtt elhagyta volna a hálószobát. és emlékezetből beütött egy számot. Ahogy elhajtott. alighanem a másik szobából. .Szervusz. Leült az ágy szélére. ahogy távolodik. Ha lebukik.Halló – szólt bele egy ismerős férfihang. A tudós beszállt a Subarujába. hogy otthon zavarlak… Tizenegyedik fejezet 1. Amerika. természetesen. Az is volt.Keyes fölemelte a karját. gondolta Keyes –. Fölemelte a kagylót. .Jeremy egykoron a biciklijével trükközött. és magához vette a bőröndjét. Roger – mondta Keyes. és egy női hang. mielőtt még rájönne. búcsúzóul megnyomta a dudát. ami Hannára várt. . és összevont szemöldökkel tétovázott egy pillanatig. és nézte. hogy Jildrim miatt aggódjék. Keyes föltartotta a mutatóujját: egy másodperc. és figyelték. A hívás kicsengett. méghozzá gyorsan. fölszaladt a lépcsőn. . így aztán érthető. Visszament a házba. ha őt elkapják. De ez semmi ahhoz képest.Húsz másodperccel később egy másik autó kanyarodott a bekötőútra.

– Ahogy megérkezik Victor lakásába… A szóban forgó Victor Bascara a hajón dolgozó egyik szobalánynak volt a férje. Ezek lehetnek a hatósági emberek. és elismétli a címet a sofőrnek. taxiba vágja magát. És ami még ennél is fontosabb. ha észreveszik a maga eltűnését. – Látja őket? Hanna bólintott. Kipöckölte a csikket a fedélzetről.kikötői munkásokat. hogy a pénzt a lehető legrövidebb úton juttassa el Jildrimnek. Jildrim köhintett. a kikötő hátsó fertályán. legalábbis a férfi szempontjából: hogyan értesíti Hanna a könyvelőjét. és akkor együtt kieszelik a terv hátralevő kritikus pontját: hogyan juttassák föl Hannát egy gépre az Atatürk repülőtéren. Öltönyös férfiak voltak. – Még egyszer. – Rendben. amint kötelekkel a kezükben várakoznak a rakparton. tehát – mondta. Ha sikerül keresztülcsúsznia a hálón. ahogy módja lesz rá. Egy másik csoportot is látott. – De ott leszek! Mindenképpen várjon meg! – Rendben. öklét a szája elé tartva. Főként. Jildrim is ide fog jönni. Őket kell elkerülnie! Jildrim a csaknem csonkig szívott cigarettája parazsáról rágyújtott egy újabbra. amíg kijutok innen. hogy eltart egy ideig. aranyórájuk meg-megcsillant a szürkületben. Hanna memorizálta a város nyugati szegletében lakó férfi címét. – Lehet. Beszéd közben Jildrim szeme szüntelenül a kikötőt pásztázta. kissé távolabb. . – … várjon türelmesen – mondta a férfi. és az újabb cigarettával az öltönyös férfiak felé mutatott.

. – Fölkészült? Hanna egy pillanatig tétovázott. mielőtt válaszolt volna. hogy megreccsentek a dohánylevelek. A kikötőn túl Isztambul városa terült el a ködben. gondolta Hanna – ha több csillag ragyogna az égen –. amit kínáltak. Ha kora este lenne. Hanna ettől még nem érzékenyült el. távolabb pedig hatalmas épületek sorakoztak. hogy a férfi pusztán jószívűségből vállalja érte a kockázatot. de ahogy a vízbe veti magát. melyeket bízvást lehet felhőkarcolóknak nevezni. bizony fázni fog. Keyes degeszre ette magát a gépen – mindent elfogadott. és odahajították a parti sodronyokat. Hanna nem szólt semmit. most pedig Isztambul néven –. akkor talán jóval egzotikusabb képet mutatna a város. 2. Jildrim akkorát szívott a cigarettáján. Közlekedési dugók és gyorséttermek látványa fogadta az érkezőt. A kikötői munkások előrébb jöttek. és nem hitte azt. De hát ez most nem szeretem-nemszeretem kérdés. Az éjszaka meleg volt. Az ősi város. mely tizenhat évszázadon át egy világbirodalom központjaként funkcionált – először Bizánc. szinte nyomaiban sem volt kivehető. aztán Konstantinápoly. melyek a város fölött derengtek a sűrű szmog fátyla mögött.– Elment a józan eszem – morogta. Hanna bólintott. Némi készpénz is van a dologban. Soha nem szerette a vizet. elkapták a hajóról kidobott köteleket. Ebben a megvilágításban azonban alig lehetett kivenni az ősi mecseteket. – Soha ennyire! – mondta. ugyebár.

Bekapott egy garnélarákot. szelíd. a nő. Örült. Dietz nem úgy festett. mert a hajó. biztos helyen. ötvenes éveinek végét taposta. Miután alaposan belakmározott. akárki legyen is az. amihez viszont nem elég napi ezerötszáz kalória. melynek mélyén valami különös nyugtalanság lappangott. a színészre emlékeztette. A Gulfstream IV-SP hajtóművek halkan duruzsoltak a fülébe. a szolgáltatójának nyilván nem volt hálózata Törökországban. és mohón rágcsálta. túl van már egy pár . őrizetben. Majd ha végére járt ennek az ügynek. Amúgy nem látszik erőszakos alaknak. hátradőlt az ülésen. Addig teljes éberségre van szüksége. és az utasok egy órán belül partra szállnak. Inkább egy öregedő hippire emlékeztet. és megpróbálta kiüríteni a gondolatait. akkor megint meghúzza a nadrágszíjat. aki kapott néhány kemény pofont az élettől. de ez végül is mindegy. Most talán lehet egy kicsit pihenni. Magas volt. hogy álnevet visel. a kezükben lesz. álmodozó tekintet. hogy Dietz személyesen jött ki elé a repülőtérre. vélte Keyes. Elindultak a város felé – egyenesen a kikötőbe. domború mellkasú. Lehunyta a szemét. A legfeltűnőbb a szeme volt: szürke. de csaknem bizonyos. széles állkapcsával és szögletes fejével Keyest James Caanra. Leszállás után ellenőrizte a mobiltelefonját. egy kis szundításban reménykedve. Mire véget ér a nap. mint amilyennek Keyes elképzelte. aki valahogy félresodródott – egy Jimmy Caan. Elfelejtette feltölteni. már megérkezett. gondolta. Az utaslistáról megszerezték a nevét – Victoria Ludlow –. egy romantikus lélekre. magyarázta Dietz.Pokolba a diétával. A telefont tehát fölöslegesen hozta magával. Mindent előkészítettek.

ha a nőt már kézre kerítették. hogy állítsák le a nyomozást. . A törökökkel szót lehet érteni. arra az estre. vélekedett Keyes. a helyi hatóságok az Istanbul Hyattba kísérik őket. megolajozza az ügymenetet. és erre a célra már lefoglaltak néhány lakosztályt a legfelső emeleten. hogy az FBI valóban beleköphet a levesbe. Máskülönben aligha lenne Roger Ford Jolly Jokere. hogy a szövetségiek elkezdjenek szimatolni az ADS körül! Akkor megint külön szívességet kellene kérnie. Még csak az kéne. Talán ezért tűnik olyan szelídnek. pedig a felszín alatt mintha alvadt vércsomók rejtőznének. Arra gondolt. hogy az FBI bekapcsolódna az eljárásba. pár dollár a megfelelő tenyérbe. A nőt még az előtt őrizetbe kell venni. vagyis mielőtt a nő a szállodába érne. mennyire bosszantónak találta a hangját a telefonban. azt követően. Na. Leonard a kikötőben tartózkodik. Keyesnek eszébe jutott. de ezzel ráér később foglalkozni. s most valahol másutt keresi helyét a világban. Ezt követően. azt a kissé gunyoros távolságtartást. És ez a sötét vonás most is ott lapul a megtévesztően nyugodt ábrázat mögött. ha a nő megkísérelne korábban partra szökni. Majd akkor. amennyiben Dietznek helyesek az értesülései. Amikor az utasok lejönnek a fedélzetről. mielőtt túl messzire mennének. ellenőrizni fogják a papírjaikat. Talán valami mély csalódás érhette a múltban. Itt az FBI kikérdezi őket. Mintha egy életfontosságú rész kihalt volna ebből az emberből. tűnődött Keyes.kocsmai verekedésen. magyarázta Dietz a maga bosszantóan könnyed stílusában. hogy választ kaptak az alapvető kérdéseikre. Keyes hallgatott. Mindenesetre lennie kell valami sötét foltnak az életében.

A szíve vadul kalapált. hogy nincs ok aggodalomra. most furcsa módon. Aztán bólintott. illetve leengedésére használták. Már nincs sok hátra. Nem fogják duplán ellenőrizni a hajó berendezéseit akkor. megint rátört az éhség. apránként. Annak ellenére. Égett az arca. 3. Jildrim persze nyugtatgatta a nőt. amikor a legénység a kikötés előkészítésével foglalatoskodik. a hajó helyzetétől és körülményeitől függően. Hanna félelme. Aggódva figyelte. De Hanna rettenetesen izgult. daruját – mely pontosan a rakodórámpával szemben helyezkedett el a tatfedélzeten – eddig élő állatok. nehogy a csörlő hangjára felfigyeljenek. egyet-egyet döccenve. érvelt a férfi. hogy a gépen mértéktelenül teletömte a hasát. Elillant minden bátorsága.z Aurora II. ahogy Jildrim leereszti a drótkötelet. hogy mindent megadna egy slukk cigarettáért. utánaengedett még egy lábnyit. hogy feltehetően ez az első eset. Hosszú idő óta először most megint úgy érezte. Hannának az járt a fejében. törékeny árucikkek vagy mentőcsónakok emelésére. ellenőrizte a kábel hosszúságát. hogy valaki fölbukkan a fedélzeten.Közelítettek a félhomályos városhoz. A. és lefüleli őket. Távolabb a vízen kompok és óceánjárók haladtak lopakodva az éjszakában. távolról sem látszott megalapozatlannak. gondolta Hanna. s minden porcikájában remegett. Ha nem lenne annyira zaklatott. és kiegyenesedett. akkor talán nem gyötörnék ezek a rémképek. Nem volt messze a . Jildrim kihajolt a fedélzetről. gondolta. Hanna óvatosan előrelépett. Ez logikusan hangzik. amikor emberi rakományt mozgatnak vele.

a tablettáival és a kozmetikai szereivel. a keze mocskos lesz tőle –. nem ázik-e át? A pénze. és az egyik lábát átlendítette a korláton. a darukarokon. a vámirodából kiszüremlő fehér fénypásztákon. Dermedt pózban várakozott. az utazási csekkjei. és a csomagot hátizsákszerűen a testére erősítette. nagy levegőt kell vennie. Valahol föl kell bukkannia a felszínre. nem. Jildrim keményen rászólt. A zsák nélkül – elveszett ember. máskülönben észreveszik. szuggerálta hisztérikusan. néhány egyéb holmival együtt: a Krónikák könyvvel. akkor is csak néhány lábnyit esne lefelé – de a víz nyilván nagyon sós és hideg. hogy senki ne szúrja ki pont azt a felületet a vízen. az útlevele. amit a szennyeseknek rendszeresítettek a hajón. nem. nem akarom! Nem tehetsz velem ilyet! Eltelt néhány másodperc. Most pedig. Aztán megfogta a drótkötelet – olajos volt.vízfelület – még ha kicsúszna a kezéből a kábel. Igazság szerint még az uszodák klórozott vizét is kerülte világéletében. Ha leereszkedik. és éppen abban a kritikus pillanatban… Nem. Sortot viselt. Egyik lába átvetve a korláton. és legalább ötven láb hosszan víz alatt kell úsznia. lám. hogy emelje fel a másik lábát is. és felül egy fölfújható mellényt. az ékszerei. és egy váltás ruha mind benne voltak a nejlonzsákban. Vajon kitart-e a nejlonfólia. kénytelen lesz belemerülni ebbe a szennyezett kikötői lébe… Nagyot nyelt. vetett egy pillantást a háta mögé. A kikötő tele volt emberekkel. istenem. hogy levegőt vegyen. s közben két kézzel szorongatta a drótkötelet. Ha odáig eljut – megúszta! De ezt a távot nem tudja megtenni egy szuszra. A pénztárcáját duplán becsomagolta egy nejlonba. Szeme a kikötő végére tévedt – túl a várakozó tömegen. . Mielőtt a másik lábát is felemelte. és imádkozott.

Pillanatokon belül kezükben lesz a nő! Aztán Keyes hazamehet.Mély levegőt vett. A nő nem amatőr. Valami mégis motoszkált benne. Néhány perces szemlélődés után Keyes hátranézett a terem végébe. De hát mindent pontosan így terveztek el. mögött tompán fénylett a Boszporusz. Ott állt Leonard. íme. Kétszáz dollárt szántak rá Keyesék. A világ legnagyobb üzleti vállalkozására! Újra kinézett az ablakon. rongyos kétszáz dolláron múlik a folyamat legkritikusabb pillanata. és végre teljes erejével a lényegre összpontosíthat. Egy ilyen horderejű ügybe nem véletlenül csöppen bele az ember. Két vámhivatalnok ellenőrizte a papírokat a kikötőhíd aljánál. Az Aurora II. Figyelték a hajóról kiáramló utasokat. A projekt költségvetése csillagászati összegekre rúg. akkor esze . és teljes testsúllyal ránehezedett a kábelre. Keyes és Dietz a vámhivatal épületében várakozott. kocsi kulcsot lóbált a kezében. az egyik hivatalnok azonnal betereli őt ide. A mosoly hirtelen eltűnt az arcáról. Ahogy a nő lejön a hídon. Hirtelen most az egész roppant komikusnak tűnt Keyes szemében. A helyi hatóságok nem fognak közbeavatkozni. ebbe a szobába. s most. Márpedig ha ez így van. ez nyilvánvaló. Ekkor Keyes és Dietz lecsapnak rá. Ezen kissé elmosolyodott. majd az épület különböző részeibe irányították az embereket. hogy ezt elkerüljék. ahogy az utasok lassan lefelé araszolnak. s Leonard kíséretével a hátsó ajtón át kivezetik az ott várakozó autóhoz. Valami nem stimmelt. és figyelte. 4.

– Itt várjon meg! – mondta. bármilyen messzire megy is a partvonal mentén. és Keyes most hálás volt ezért. Logikailag nehéz megindokolni. Dietz felé fordult. annyi bizonyos. amennyiben a kikötő felé próbálna szökni. Itt nincs halszag. Jobbján a Boszporusz vize . hideg szél fújt (valahogy minden kikötőben hideg szél fúj. hogy örökre megundorodjon a halszagtól. a tengerre nézőt. 5. amikor kilépett az épületből: egyformák. és mégis mindegyik más. Maga a hajótest érdekes módon kicsinynek látszott. huhogó trillázás – belehasított Keyes idegeibe. mint a hópelyhek. De hogyan? Sehová nem mehet! Eszébe villant. Tett néhány lépést az Aurora tatja felé. Énekszó hallatszott a város felől: magas. Nyüzsgött a tömeg. hogy kizárja az összes esetlegességet. A kikötők olyanok. hogy egyszerűen túlfeszítette az idegeit. s a kimerültségtől fantáziál. és elsietett az ajtó felé. és csúszott a beton. Azt azonban láthatja. még a legmelegebb estén is).ágában sem lesz besétálni a csapdájukba – küzdeni fog a végsőkig. pedig nem volt túl messze tőle. Jó negyven lépés után megállt és hátranézett. Egy kis gyaloglást mindenesetre megér. hogy a nő milyen irányba menekül. A daruk mögött az utasok még mindig lassan araszoltak lefelé a hajóról. A hajót nem tudja megkerülni. Az is lehet. gondolta Keyes. Honnan villant az agyába a gyanú? Nem tudott rá válaszolni. hogy ellenőrizni kellene a hajó túloldalát. Gyerekkorában épp elég időt töltött New England haltól bűzlő kikötőiben.

Semmi kedve nem volt közéjük keveredni. csöpögött róla a víz. Keyes szaporán pislogott. Az Epstein-formula? Keyes tétovázott. most már a kerítésen túl. Így is túl messzire eltávolodott. balján. a rakodópart végénél egy alacsony lánckerítés húzódott. Megint megállt. Csalókák az ösztönei. és tett még néhány lépést előre. Olyan volt. agya tompán zakatolt. vagyis a franc tudja. olyan közel. Volt valami a kezében. . gondolta Keyes. az épületek szegélyén túl. hogy megdörzsölje a szemét. a szikrázó város. dohányoznak és isznak. amint fölegyenesedik. Nem! Megint látta a nőt. az események igencsak felgyorsulnak. A kerítéshez egészen közel bukkant föl. Ezért a pár csavargóért kár volt ennyit gyalogolni. kik ezek. Azok tompa röhögéssel válaszoltak. és olajosan fénylett. Csillogó nyom vezetett a lábától a víz szegélyéig. Itt. Nem kellene továbbmenni. mintha csak egy árnyék lenne – és átcsúszott kerítés alatt. Aztán a következő pillanatban ösztönösen mozgásba lendült. Igen. Egyenesen a csavargók felé tart. vagy kikötői munkások. Ketten vagy hárman lehettek – férfiak. csak üldögélnek. Mi ez? A képzelet lidérces szüleménye? Keyes szeme fáradt volt. Kis csoportosulás látszott a kerítésen túl. Ha a nőt őrizetbe veszik.fodrozódott az esti fuvallatban. kezét fölemelte. Levette a kezét a szeme elől – és megpillantotta a nőt. Aztán a nő leereszkedett – egészen közel a talajhoz. Csavargók. Nehogy lemaradjon a lényegről! De azért megfordult. A nő magyarázott valamit. ez egy nő. mint egy ázott patkány – görnyedten állt.

.

A rakodópart végénél félig futva átvágott egy üres telken – egy sikátor felé tartott. Remegett a keze. és rá fröccsentett pár cseppet a tenyerére. mint egy olajfestmény. A váltás ruháért nyúlt… s ekkor valami . fölsértette a karját. Dörzsölt egy kis kölnit a füle mögé és a nyakára. sérült kezét közben a testéhez szorította. úgy tűnt. a városba vezet –. Fölsebzett karját libabőr pettyezte. A haja persze vizes lesz. fakó sebhely mellett. Hanna csontig átfagyott. Amikor elérte a sikátort. A piperetáskájából előkotort egy parfümös üvegcsét. Amikor átcsúszott a kerítés alatt. Gyorsan átöltözik ezen a viszonylag védett helyen – járókelőket csak a sikátor bejáratánál látott. Olyan lesz a teste. különböző viszontagságairól mesél majd a szivárvány minden színében játszó hurkáival és szégyenfoltjaival. majd a csuklójára. de ez ellen nincs mit tenni. de az emberek. Föltépte a nejlonzsákot. Érezte. végre kicsit kifújhatta magát. hogy alkalmazkodni tudjon a való világhoz. Szervezete most ébresztőt fúj. de megpróbált nem tudomást venni róla.Tizenkettedik fejezet 1. mely úgy tűnt. Harminc éven át a szépségszalonok pakolásai és masszázsai túlságosan is elkényeztették a testét ahhoz. A Boszporusz vize meglehetősen szennyezett volt. remegő kézzel megragadta. ahogy az olajszag beleivódott a bőrébe. Aztán visszatette a fiolát a neszesszerbe. közvetlenül a régi. Újabb hegek lesznek. amikor beül majd a taxiba. és elkezdett kotorászni a tárcája körül. kerülték a sötét kis mellékutcát. gondolta.

folyamatos tülkölés. Keyes a füléhez emelte a mobiltelefonját. hogy fázna. E pillanatban majd szétvetette a düh és a tehetetlenség érzése. hátra kell pillantania. Egy férfi rohant keresztül az üres telken. mint amilyennek képzelte. A förtelmes szagok egyvelegébe belekeveredett a parfüm idegen illata. hogy ebben a sorsdöntő pillanatban azért állt meg a nő. Egyenesen feléje tartott. de a . 2. feng shui. hogy a város sokkal modernebb. hogy bekölnizze magát? Hihetetlen! Ahogy elérte az utcát. nemtörődöm gyalogosok szakadatlan áradata. A világ összes találmánya – anyagi források. Képtelen kapcsolatba lépni az embereivel. megfeledkezve arról. addigra a nő eltűnt. Mire Keyes elérte a sikátort. Most mit tegyen? Eredjen a nő nyomába futva. hogy a készülék itt használhatatlan. Egy nedves csík mutatta a nyomát a gyalogjáró irányába. Már rég beesteledett. préselő medveölelése kerítette hatalmába. és értesítse Dietzet a történtekről? Nincs idő a tétovázásra. Keyesnek az volt az első benyomása. Nyilvánvalóan észrevette őt. A félelem erős. Figyelmetlen autósok. Átkozódva visszacsúsztatta a zsebébe. vagy rohanjon vissza. meg a 900 MHz-es mobiltelefon a szórt spektrumú technológiájával együtt – fabatkát sem ér. Az üldözés mellett döntött. alkalmazottak. Lehetséges. Keyes elrohant egy rothadt zöldségektől bűzlő szemétdomb mellett. már nem érezte. A nő megint olajra lép.megmagyarázhatatlan ösztönnek engedelmeskedve úgy érezte.

A második fajsúlyos észrevétele az volt. hátradőlt az ülésen. A kocsi ott vesztegelt a forgalmi dugóban. A következő forgalmi lámpánál a nő taxija jobbra fordult. A taxis nem indította be a taxamétert. Becsúszott a hátsó ülésre. és a taxi elhúzott. Ott! – egy sárga taxi. Aztán a forgalom hirtelen megindult.nők fátyol nélkül. Keyes jobbján egy Pizza Hut. és megpróbált taxit keríteni. csak amerikai dollárja volt. úgyhogy Keyes leintette. és lélegzet visszafojtva figyelte az utat. A taxi hátsó szélvédője mögött hátulról megpillantotta a nő fejét. Kétségbeesetten követte a nyomot. és olyan utasítást adott. – Kövesse! – kiáltotta. Mióta megérkezett. . Keyes előremutatott és hadonászott. Lehetetlen! Szemét a nedves nyomra szegezte. balján egy McDonald's. Keyes megfordult. Keyes nem törődött vele. hogy a nő felszívódott. s a kocsi meglódult. Keyesék követték. ami őt magát is megdöbbentette abszurditásával: – Kövesse azt a taxit! A sofőr értetlenül nézett vissza rá. – Induljon! A sofőr bólintott. hogy a végén alaposan megvágja a külföldi utast. lábakkal. nem volt ideje pénzt váltani. méghozzá szűk miniszoknyákban sétálgattak az utcákon – ezek aztán szabad szellemű mohamedánok! Hot-dog árusok hessegették el útjukból a galambokat. ahogy kerekes kordéikkal egyensúlyoztak a szűk utcákon. fedetlen vállakkal. mely tovakígyózott a tömegben. az egyik nagy taxistársaság kocsija. fél háztömbbel arrébb. arra számítva. De egy taxi máris fékezett mellette. sőt karokkal.

most már nem aszfalton. A nő taxija megint lassított. 3. japánok. egy átverés ott. A fapadlózatú csarnok tele ezüsttel és arannyal. A férfi mellett egy szamár vontatta kordé – elképesztő kontraszt. tömjénfüst. A helybeli törökök turbánt viseltek és fátylat. Újabb kanyart tettek. németek. A fényezett rézedények. hanem macskaköveken gurultak. magyarok. az egy időutazáson indul el a letűnt századok felé. utánavetette magát. egész más hatást keltve Hannában. keresztülcikázott a japán turisták között. báránysültek illata győzedelmesen űzte el a benzingőz és a hot dog szagát. franciák. A sofőr rádőlt a dudára. mint a kinti utcák modern öltözéket viselő járókelői. az út tovább szűkült. örmények. A következő pillanatban a nő kiugrott a taxiból. görögök. az épületek stílusa pedig egyre inkább antik jegyeket mutatott. keleti édességek. Keyes kivágta a kocsi ajtaját. s hirtelen ablakmagasságban ruhaszárító kötelek keresztezték a sikátort. Voltak itt kurdok. . japán turisták állták útját. fittyet hányva a taxis követelőző kiáltozásaira. lényegében kvittek vagyunk – futott át agyán a röpke gondolat. Csaknem egy teljes percig akadálytalanul roboghattak. A férfi és a szamaras kordé félrehúzódott. és nyoma veszett a tömegben. a gyorséttermeket európai stílusú kávéházak és butikok váltották föl. a sofőr beletaposott a gázba. Mellényes öltönyt viselő férfi állta el az utat. és befurakodott közéjük. zsidók. a csoport egy kapumélyedésből özönlött elő. Aki a Régi Bazár fedett főárkádja alá lép. amerikaiak. Egy átverés itt.Az út beszűkült. A híres Kapali Carsihoz érkeztek: a Régi Bazárhoz. Aztán gyérültek az autók és sokasodtak a kordék.

kitömött kobrákkal. ez nem kétséges. De ha az ürge valóban követi őt. A bazár külön csarnokokra tagozódott. mindegyik részleg egy-egy adott árufajtára specializálódott. ezüsttálcák! Finom selymek. hogy egy pillanatra látta a pasast felbukkanni az emberáradatban. és a végén kiderül. Fontos kérdés jutott eszébe: vajon a folyosók külön-külön kijáratokhoz vezetnek-e. egyegy pillanatra föltűnt a szeme előtt az ezüstöktől csillogó folyosó. selyemmel. igazgyönggyel ékesített kardhüvelyek. platinával. szamovárokkal. bőráruval. hátra-hátra nézve közben. hogy valahol itt koslat a nyomában. kerámiák! Valódi ezüst! Hanna elvegyült a tömegben. szuvenír. ott van-e még a nyomában a férfi? Ki a franc lehet ez? FBlügynök? Tábornok az amerikai hadseregből? Vagy egy túlbuzgó helyi zsaru? Az utcai kaput már rég maga mögött hagyta a lökdösődésben. aztán a türkizekkel zsúfolt részleg. Ahogy Hanna lefelé haladt a központi csarnokban – tájékozódási pont nélkül sodródva a turisták és a helybéliek áradatában –. díszruhák és fátylak. és nyomult tovább. ahogy portékáikat kínálják.borostyánkővel. pompás szövetek. Mégis az volt az érzése. és persze mindenütt harsog az árusok élénk kántálása. Eredeti fegyverek az Ottomán Birodalomból! Kardok és dárdák. Előrenézett megint. majd egy újabb árkád. antik gyertyatartókkal. Míves revolverek hű másolatai! Kézműves remekek. félő tehát. párnák és köntösök. hogy a folyosó mégis zsákutcába visz… szóval erre is fel kell készülni! . vagy zsákutcába torkollanak? Lennie kell egy kivezető útnak. a lehető legolcsóbb áron! Vörös és sárgaréz! Kézműves fazekak. szőnyegekkel. ahol végig szőnyegek sorakoztak.

díszruhák. Ám a leágazásban túl sokan nyüzsögtek. meg kell állnia. igen széles választékban. csak a szeme látszana ki mögüle. ahol hangszerek sorakoztak: a keskeny hegedűt kemencének hívták. Egy pillanatra elbizonytalanodott. Ez itt a sárgaréz birodalma: sárgaréz sakk-készletek A gyűrűk ura szereplőiről modellezett bábukkal. Végtére is a vásárlás az ő természetes közege. aztán egy szőnyegkötegeket egyensúlyozó férfinak ütközött. okoskodott Hanna. és úgy érezte. melyek a köntösök. sárgaréz vízipipák aromás tömjéntől füstölgő agyagtálcákon. Az iménti gondolat már nem is látszott olyan hajmázas őrültségnek. – Non. mely abban különbözött szomszédaitól. Hanna mosolyt erőltetett az arcára. mely nyilván roppantul hízelgett a középosztálybeli amerikai . – Francaise? – kérdezte. Jól begyakorolt beszédfordulat volt ez. és lehet. Egy eszelős pillanat erejéig felülkerekedett benne régi énje. A boltos kilépett a homályból. a hengereset zurndnak. hogy itt selymet árultak.Balra lökődött. hogy vegyen valamit. Újabb bódéhoz közelített. valamint Coca-Cola. Marlboro neonreklámok mellett sorakoztak. hogy lecsapjon Hannára. Budweiser. Ha egy ilyen fátylat magára kapna. Kevésbé zsúfolt átjárót választott. Miért is ne állhatna le? Elkezdene alkudozni valamelyik eladóval. miközben üldözője egyszerűen továbblohol. hogy éppen így vegyülhetne el észrevétlenül a tömegben. és azon indult el. américane. a mániákus vásárló. aki édes teát vitt tálcán. kis híján feldöntött egy fiúcskát. Fátylakat látott. – Mais vous parlez bien le froncais. hogy betérjen-e a következő folyosóra.

De önnek. látott ő már ennél furább dolgokat is Isztambulban vakációzó amerikai turistáktól. s fölemelte az egyik ezüstsálat. De csakis azért. ha valóban követi őt. A boltos nyilván érzékelte. hogy vizes a haja. Özönlöttek mellette a turisták. hogy befordult erre a folyosóra. Száz dollár. – És ha ezt is megveszem hozzá. és levette a polcról a fátylat és a köntöst. asszonyom. Vajon tesz-e valamilyen megjegyzést? Nem tett. – Mennyibe kerül? – kérdezte. szép hölgyem. durván lökdösődve. Hogy a fenébe hívják ezt errefelé? – Ezzel együtt mennyi? – Ez a legbecsesebb darabom. Hanna továbbra is mosolygott. hölgyem. csak önnek. kérem. De hát már azt is észre kellett vennie. – Húsz dollár. fiatalasszony… és csakis önnek: nyolcvan dollár az arcfátyollal együtt. miközben Hanna megigazította a haján a fátylat.háziasszonyoknak. Semmi kétség. akkor itt kell lennie a közelben. Ha az üldözője észrevette. s közben a pénztárcáját jobb kezéből a balba helyezte át. hogy Hanna ruhája nedves. Hanna hagyta. Mintha csak önre szabták volna. – Valóban? . – Kap líra? Vagy amerikai dollár? – Dollárban. hogy rásegítse a selymet. mert annyira bájos az arca. – Felpróbálhatom? A boltos elővillantotta feketéllő fogsorát. – Tökéletesen illik önhöz. és le nem vette a szemét a boltosról. Még szorosabban markolta a pénztárcáját. – Nagyon szép – mondta. ezt a … – rámutatott az egyik dísz köntösre.

Tévedett volna? Megesküdött rá. mintha saját magát mustrálgatná. – Annyira természetesen áll önnek. Hanna beljebb lépett. ha talált egy másik kijáratot? Akkor időpocsékolás az egész! Ha legalább az a rohadt mobiltelefonja működne! Most hívhatna erősítést. Lehet. teljesen elveszítette a tájékozódó képességét.Valaki megint elment mellette. Ott állt a férfi az átjáróban! 4. udvariasan betessékelte Hannát az üzlet belsejébe. De mi van. De épp a látótávolság szélén volt – a folyosó ugyanis hirtelen egy rácsozatba torkollott. Miközben úgy tett. amint besurran az átjáróba. asszonyom. . amíg a nő újra felbukkan. Egy túlsúlyos amerikai polemizált az egyik eladóval. – Van egy tükre? A boltos színpadias mozdulattal. és ott megvárni. A következő bódéban egy nő a saját tükörképét csodálta. hogy vissza kellene menni a Régi Bazár főbejáratához. hogy hajlandó vagyok lemenni az árral egészen hetvenöt dollárig. De nem működött. Hanna nem figyelt rá. És a bestia most megint eltűnt a szeme elől. Körülötte nagy ricsajjal kínálták portékáikat a török kereskedők. és szembe találta magát a bódé hátsó falára függesztett tükörrel. így tehát senki másra nem számíthat. Közelebb lépett. s meglökte a pénztárcát tartó kezét. valójában a mögötte levő folyosót vizslatta. hogy egy pillanatra látta a nőt. Csalódottan megfordult. Az átjárók akár a labirintus. és a fátylat szorosabbra fogta az arcán. – De hát hova tegyek egy lámpát? – kérdezte tétován. mely a mészkőnek látszó fal előtt húzódott.

valami selymet próbálva. összevissza képzeleg! Reménytelen az egész. Ekkor vette észre. Nevezhetjük akár útszéli rablásnak. az útlevele megvolt. Viszont. a váltás ruha szintén ott volt. és éppen a tárcájában kotorászott. De a pénztárca eltűnt. igenis. Vagy mégse? De. Döbbenet! A nő ott állt a tükör előtt. igen. Semmi kétség. a kereskedő azt várta. bejött a folyosóra. Nyúlt a pénzéért. hogy kezdjen el alkudni. Keyes a halántékához emelte a kezét. Tűt keres a szénakazalban. . Ez nem képzelgés. ha bejött… utána mihez kezdett? …megállt egy bódénál. győzködte magát. Kidugta a nyelvét és megnedvesítette kicserepesedett ajkát. Valamit elhibázott. Nem. Hetvenöt dollár – ismételte Hanna. a nő mégse erre tért le. A nő. mintha egy figyelő tekintet égetné a hátát. 5. Ha legalább a gépen egy kicsit kialudhatta volna magát. s akkor megegyeznek az ár felében – de Hannának nem volt erre ideje. Alig egy hüvelyknyi kandikált ki a testfelületéből. A piperetáska megvolt. akkor most jobban fogna az agya… – Ezért az árért – magyarázták az amerikainak – hol kap ilyet? Keyes elindult vissza a főfolyosóra. Ám valami mégiscsak motoszkált benne. úgy érezte. hogy valami álöltözetet vásároljon magának! Keyes újra megfordult. tíz lépésre tőle. hogy nincs meg a pénztárcája. A tülekedésben.

és miért zaklatja tulajdonképpen? A kereskedő idegesen figyelte a jelenetet. A kereskedő másfelé nézett. és nagyon nyugodt hangon ezt mondta: – Ez az ember ellopta a pénztárcámat. Aki olyan durván oldalba lökte. mit szól hozzá a kereskedő? A férfi tétovázott. Így álltak ott. Ám ugyanebben a pillanatban egy másik férfi lépett melléjük – az a kövér amerikai. Hanna ezalatt futó benyomást szerzett a férfiról. bal kezét fölemelte. Nem látszik nyomozónak. vagy kicsoda… Ujjait olyan mélyen vájta bele Hanna csuklójába. Szemlátomást elbizonytalanodott. majd félúton megállt. hogy majd kiserkent a vére. kissé potrohos. És most mi lesz? Mintha a pasas is ezt a kérdést tette volna fel magának. noha Hanna korábban annak gondolta. Sötét nadrágot visel és fehér inget. – Miért nem veszi le a kezét a hölgyről? – kérdezte.amikor meglökték. róka fogta csuka helyzetben. Ötven körül járhat. hónaljánál jókora izzadságfolt terebélyesedik. – Óh. A bürokrata még mindig tétovázott. Ha elráncigálja Hannát. Hanna megragadta a molesztáló férfi kezét. mi is legyen a következő lépés. átható. istenem – kezdte. noha az még mindig a csuklóját szorította. gondolta. Kemény szorítással… Hát mégis utolérte az a vámos. – Attól tartok… Ebben a pillanatban egy kéz lecsapott a csuklójára. az volt a zsebtolvaj. Inkább valami hivatalnokféle lehet – egy bürokrata! Ki ez az alak. . jobb kezében továbbra is Hanna csuklóját szorongatta. tekintete szúrós. aki az imént a lámpára alkudozott. Hanna ekkor a kereskedő felé fordult. és megtörten rámosolygott. Fölnézett a kereskedőre.

–Jobb. és egy lépést hátrált. Keyes megrázta a fejét. – Figyeljen. ha leveszi a hölgyről a kezét. A tinédzserek laza kört formálva körülvették őket. ugye? Hanna elengedte a férfit. – Ez a nő egy szökevény. én itt hivatalosan… – Azt. nem bánja. haver? – Nem. majd Hanna felé fordult. – Mi a probléma? – kérdezte egyikük.– Ez az ember ellopta a pénztárcámat – ismételte Hanna. barátom – mondta az amerikai turista. Hanna viszont továbbra is fogta az övét. azonnal levette az arcfátylat és visszaadta. ugye. most már hangosabban. ha most megnézzük a zsebeit. A tétova tekintet mögött. és nagy nehezen megszólalt. – Minden rendben lesz – mondta az amerikai. Amint Hanna rájött. dehogy. A bürokrata most mintha visszakozott volna. Az amerikairól először a tinédzserekre nézett. hogy… – Szóval lenyúltad a pénztárcáját. A helyzet az. – Ellopta a pénztárcámat. majd elkezdte lehámozni magáról a köntöst. miért aggódik a boltos. A kereskedő aggódva követte a pillantásával – a selyem még mindig Hannán volt. alig húszévesek. – Ne őt nézze! – rendelkezett az amerikai. valami izzó düh parázslik. – Ha ez az úr most szépen békén hagyja a hölgyet… Keyes levette a kezét Hanna karjáról. fiatalok. Hanna érezte. ön… – Ne kelljen még egyszer mondanom! . – Rám nézzen! És mutassa a zsebeit! – Uram. És hosszú ideje a nyomomban van és molesztál. Világos? Egy csoport közeledett feléjük – európaiak.

és vitte magával ellenállhatatlanul a főbejárat felé. Ahogy hátrapillantott. A rendőrök abba az irányba tartottak. ahonnan Hanna jött. s futólépésre váltottak. ön nem látja át… Ez volt az a pillanat. hogy a dagadt amerikai a körülvett hivatalnok vállára helyezi a kezét. hogy a hivatalnok utána vetné magát. elkapta a tömeg sodrása. de azt is érzékelte. hogy a tinédzserek azonnal mozdultak. – Uram – ismételte engesztelő hangon. – …kétszer figyelmeztettem! Elég szépen kértem magát… Hanna elsietett A gyűrűk ura sakkfigurák mellett. mint egy úszó farönköt. A következő pillanatban Hannát. Három kék egyenruhás rendőr haladt el mellette. ahogy meghallották a hangoskodást. annyit látott. . hogy a látszat alapján ön mire gondol. Érezte. hogy lefogják. a tömjénfüstöt eregető sárgaréz vízipipák előtt. emniyet felirattal a zubbonyukon. Hanna megszaporázta lépteit. és szinte együttműködővé szelídült. – Én pontosan értem. aztán visszaért a csarnok központi részébe.A hivatalnok arca hirtelen megenyhült. amikor Hanna olajra lépett. De higgye el nekem.

tekintetével még mindig az örökkévalóságot keresi. A nő nem egyedül dolgozik. Édesanyja. és másfelé terelték a tolakodó tekintetet. megint csak észrevett egyet s mást. hogy oly sok mindent észrevett. ahogy szeme a kikötőt pásztázta. aki úgy fogalmazott. ha távolságot tart. majd az idő múlásával természetellenes mélysége igézte meg őket – volt. ha valaki bizonyos távolságból áthatóan beléjük mélyedt. Hamar becsukódtak. Francis Dietz nézése már gyerekkorában magával ragadta a környezetét. ami fölött mások elsiklottak. szemének fürgeségét és elevenségét emlegették. hogy jobb. Dietz sok titkot őrzött. de Dietz hetedik érzéke azt súgta. hogy rövid időn belül aligha tér vissza. Osztálytársai különleges. Már nem az örökkévalóságot fürkészték. Most.Tizenharmadik fejezet 1. akárcsak egy zenés mulató tükrei. Látta először is. tűnődött Dietz. Igaz. . Később. hogy baj van. hogy Dietz szeme. A nő a jelek szerint meglépett. és Keyes minden bizonnyal a nyomába eredt. De az évek múltával megtanulta. hogy Keyes még csak hat perce ment el. és magának őrzi meg a titkait. ez szinte bizonyos. isten nyugosztalja. élessége és kivételes tisztasága okán áradozott fia tekintetéről. szürkés árnyalataiért csodálták a szemeit. akikkel New Yorkban együtt dolgozott. ha elleplezi ezt a nézést – helyesebb. az ügynökök. Talán ezért volt az. A New York-i évek óta sokat változtak ezek a szemek. Dietz úgy vélte. Ezek mögött a tükrök mögött azonban. mintha az örökkévalóságba tekintene.

S volt még valami. és mielőbb szeretne kijutni innen. hogy rejtegetnivalója van. Ott állt a vámhivatalban. segítség nélkül. 2.Egyedül. de e mögött az enervált tekintet mögött volt egyfajta bűntudat vagy alattomosság. ami Dietznek szemet szúrt. Dietz csak figyelt. Leonard a csoportokba verődött emberek körül szimatolt. vajon hová tűnhetett az egyetlen hiányzó személy. Odament Dietzhez. és elhajtottak vele a szállodába. Pusztán megérzés! Ám az ilyen megérzések rendszerint jó szolgálatot tettek az évek hosszú során. és mindent rögzített a memóriája. talán azon tanakodtak. A vámosok a számítógépek klaviatúrái fölött töprengtek. Az utasok partraszállása két és fél órát vett igénybe. fáradtnak és csalódottnak látszott. képtelen lenne Keyesszel a bolondját járatni. Jildrim álmos szemekkel nézett bele a világba. Jildrim a vámosokkal értekezett. és fojtott hangon így szólt: . biztonsági főnökének. A testbeszéde azonban valami másról árulkodott: arról. megpróbált elcsípni valami beszélgetésfoszlányt. mintha ő is közéjük tartozna. senkinek nem szólt a gyanújáról. Leonard visszajött az irodába. egy bizonyos Jildrim nevű töröknek a szemében fedezett föl valami nyugtalanítót. Dietz megtanult hinni az intuícióiban. A hajó biztonsági főtisztje. Végül az utolsó utast is beültették a várakozó autóba. Az Aurora II. miközben úgy tett. csak nézte hidegen ezt a Jildrim nevű embert a tejüveg ablakon keresztül. egy bizonyos Victoria Ludlow nevű fiatal nő. Dühösnek.

és arra vár. Átnézem a hajót. Ideje nagy részét magányosan töltötte a farmján. Lehet. akiknek volt tartásuk. Leonard azokra a kollégákra emlékeztette őt. mit akarnak. hogy elbújt valahol a fedélzeten. A sors gonosz tréfát űzött ezzel az emberrel. – Most mi a szart csináljunk? Dietz töprengett. – Maga most itt marad. hogy az éjszaka közepén megléphessen. de Dietz nyomát se fedezte föl benne az önsajnálatnak. férfiakra. ha Keyes fölbukkanna. Leonard egy pillanatra rámeredt. – Arra az esetre. – Ez jól el lett baszva – folytatta Leonard. látszott. Később már ritkán találkozott ezzel a típussal. amikor még Dietz a szövetségiek kötelékébe tartozott. és beletemetkezett az önsajnálatba.– Keyes hova a francba tűnt? Dietz rápillantott a kis ember feje búbjára. akik a környezetében dolgoztak. Olyan férfiakra. és vár – adta ki a parancsot Leonardnak. akik tudták. Kedvelte Leonardot. – És maga mit akar csinálni? – Én visszamegyek. hogy kérdezni .

A taxi utasa gyorséttermeket. padlóra szegezett tekintettel átvonult a helyiségen. a fegyvert. sem bevásárlóközpontokat nem lehetett látni. ahol már sem autókereskedéseket. s egymás hegyére-hátára zsúfolódni. Ellenőrizte a pénztárcáját. igen súlyos árat fizet érte.akar valamit. és a hátsó kijáraton távozott. tudja. Ujjaival megtapogatta a rejtett tasakot. Azt azonban ezúttal még Leonard sem sejtette. mely tele volt hamis útlevelekkel és jogosítványokkal. . egyre szegényesebb környékre értek. gondolta magában Dietz. mely a két városrészt. de fegyelmezte magát. mint a keskeny szoros szélessége. Dietz benyúlt a felöltője alá. de úgy festett. Ha ugyanis most fölösleges fecsegessél útjába áll Dietznek. rokonszenv ide vagy oda. A Boszporusz európai partján terül el a Régi Város. melyet soha nem vett le a válláról. hogy mikor kell kérdezni. Jildrim még mindig a vámosokkal konzultált. 3. s megérintette a bőrtokot. a hangtompítót. és mikor kell kussolni. tele hagyománnyal és történelemmel. lassan lezárják a témát. Hasznos ember. Az ázsiai oldal paradox módon modern képet mutat: egy nyugati stílusú külvárosét. Aztán a házak kezdtek zsugorodni. hogy az életét mentette meg a hallgatással. A török most belépett az irodába. majd egy bevásárlóközpont. férfiaknak. nőknek vegyesen. Egy autókereskedés következett. ínyenckonyhákat és divatos klubok reklámjait láthatta. s egyben a két kontinenst elválasztja egymástól. Régi és új Isztambul között a távolság lényegesen nagyobb. Szemét közben le nem vette Jildrimről.

Két rozoga faépület között befordult egy keskeny sikátorba. Egyiküknek se szívesen taposna bele a lelkébe. Dietz viaskodott a szavakkal – túl sok év telt el azóta. Ha tehát Dietz cselekszik. Száz yarddal arrébb szólt a taxisnak. hogy ő kapja el a nőt. hogy a török épp most száll ki a kocsiból. nem kell . Dietzet választotta. és várni a lehetőségre. ki tudja. hogy lenyűgözhesse vele Elizabeth Webstert. ha az egész ügylet a hivatalos csatornákat megkerülve. – Javas gidin – morogta a sofőrnek. és Jildrim egyenesen elvezetné őt a nőhöz. Az azért piszkos nagy mázli lenne. Lehet. mit szabadítana magára. akkor most nem talált volna rá erre a váratlan lehetőségre. hogy egész életében hiába leste volna az alkalmat. miért döntött így. Dietz le nem vette szúrós szemét az előttük haladó sárga kocsiról. amely elég pénzzel kecsegtet ahhoz. jobb az ilyesminek még a lehetőségét is messze elkerülni. kiszállt az autóból. hogy álljon meg. hogy nem kellene sem Leonard sem Keyes önérzetébe belegázolnia azzal. Nem ez volt az első szerencsés fordulat az elmúlt napokban. Az autó lassított. vagy akár öt. és kész! És ezen a tényen az sem változtat. Ez azt jelentené. ha a megérzései beigazolódnának. valahol az illegális zónában zajlik. Dollárban fizetett. Kénytelen lett volna egy újabb éven át. Dietz látta. és egy pillanatig töprengve megállt. Lassan elhaladtak a sikátor mellett. hogy utoljára használta a török nyelvet – aztán mégiscsak sikerült kimondania. de Keyes őt szemelte ki! Tulajdonképpen mindegy. gondolta. netán tíz éven keresztül gubbasztani a farmján. Ha Keyes nem választja ki Dietzet a különleges feladatra. Igen ám.Ahogy elhajtottak a rozoga faházak mentén.

Dietz fölegyenesedett. Ám egy olyan tapasztalt férfi számára. akik ténylegesen itt élik az életüket. a becsületes. Nyitva volt. miközben az egyik fülét rezegtette. . Bármerre járt a világban. Vagy ez csak illúzió? Lehet. és megpróbálta kinyitni az ajtaját. széles sávot hagyva nekik az aszfalton. de idekint. mint Dietz. Persze. ha jól ítéli meg a helyzetet. ez az elégedettség. kemény munka légköre. s Dietzre bámult. a külvárosban. talált egy üres doboz English Ovalt. amit ő annak vél. egy gyűrött isztambuli térképet. vacsoraidő van. Leonard aligha jelenthet fennakadást. A szegényes környezet ellenére volt valami kellemes a levegőben. ezt mindenütt ugyanilyennek érezte. Dietz a gyerekek felé indult. Leonardból áll. a közösség melege. elhaladt mellettük. balzsamos szellő fújdogált. Az éjszaka meleg volt. mint beletörődés? A sikátor sarkánál két gyerek játszadozott egy gördeszkával. Dietz újra körbekémlelt. és halkan becsukta a kocsiajtót. Errefelé ilyenkor már lefekvéshez készülődnek. vagy. A tőle jobbra eső ház sötét volt és csöndes – kihalt. a nap már véget ért. Egy girhes sikátori macska gubbasztott az autó lökhárítójánál. Egy pillanatra visszanézett a macskára. Aztán odalépett a kocsihoz. A gyerkőcök nevetve elinaltak. kivéve talán ennek a szedett-vedett teamnek az érzékenységét… amely „team”. hogy azok számára. Sietve átkutatta a kocsi belsejét. ahol Jildrim kiszállt a kocsiból. rajtuk kívül más nem volt az utcán. valójában nem más. Ahogy elérte a kis mellékutcát. egy csikkekkel tömött hamutartót és néhány limlomot. Bent a városban most kezdődik az éjszakai élet. mint a gazdag. A szegény környezet gyakran jóval több melegséget és elégedettséget sugároz.ellenállásra számítania. egyelőre mindössze egyetlen emberből.

hogy elcsípjen valamit a párbeszédből. noha meglehetősen csapzottnak látszott. melyet az Egyesült Államok különleges haderőinél. mégse csalnak az ösztönei! Dietz nézte. valamint a haditengerészet speciális egységeinél rendszeresítettek. A bal oldaliban azonban fények pislákoltak a fehér függönyök mögött. Légzését tudatosan lelassította. Csinos. A nő tétovázott egy pillanatig. fiatal nő volt. majd bekopogtat az ajtón. ami most már elkerülhetetlen volt. majd megindult a ház felé. Aztán a taxi elhúzott. A török ide ment be. de a szél elvitte a hangokat. Szóval. . Egy nő szállt ki a hátsó ülésről. kissé meggörnyedve állt a kocsi mellett. Az ajtó becsukódott mögötte. Újabb taxi érkezett. A nő belépett a házba. Dietz feszülten figyelt. Dietz visszahúzódott az árnyékba.elhagyatott. ahogy a nő elsimít egy hajtincset a füle mögé. hogy formában tartsa magát a farmon töltött tétlen hónapokban. Egy autó jött lefelé az úton. Néhány másodpercig. és igen elgyötörtnek. Dietz előhúzta válltáskájából az átalakított S&W 39-es modellt – az őrkutyák elhallgattatásában játszott hasznos szerepe miatt kukoricapogácsa névvel illette a szakzsargon –. amíg a sofőrrel értekezett. hat másodperc kilégzés – felkészült arra. Dietz megnedvesítette a szája szélét. és figyelt. a fegyvert az oldalához szorította. hat másodperc belégzés. Dietz ezzel a fegyverrel tréningezett.

Tizennegyedik fejezet 1. A sofőr lecsapta a taxiórát, és várakozásteljesen nézett Hannára. Hanna nem viszonozta a pillantását. Benyúlt a neszesszerébe, kotorászott egy darabig, végre megtalálta az óráját. A Cosmograph Daytonát Franktól kapta ajándékba; annak idején csinos kis összegbe került. Lehet azonban, hogy a vízbe merülés tönkretette a szerkezetét. Odanyújtotta sofőrnek. – Oké? – kérdezte. A férfi elvette az órát, vizsgálgatta, füléhez emelte. Hanna kinyitotta az ajtót és kiszállt, melléhez szorította a kézitáskáját. Kell vagy nem kell, gyorsan döntsd el, mást úgyse kapsz, gondolta. A következő pillanatban a taxi elhúzott. Szóval, kellett neki. Hanna ránézett a ház előtti viharvert postaládára. Ez az a cím, amit Jildrim memorizáltatott vele. De vajon még mindig segít-e neki a férfi, ha kiderül, hogy most már pénztárcája sincs? Elhiszi-e, hogy tényleg elő tudja teremteni a pénzt, amit megígért? Jó lett volna kicsit rendezettebb külsővel megjelenni. Hanna meglehetősen zilált állapotban volt – vizes ruhája rátapadt a testére, a nedvesség átszivárgott a pórusaiba, s egészen a csontjáig hatolt. Karján a sebhelyek ocsmány vörös színt öltöttek. Alighanem pontosan úgy nézett ki, mint ahogyan belülről érezte magát: egy megvett, kidobott csavargónak.

Lehunyta a szemét, és néhány másodpercig így maradt, majd újra felnézett, és elindult a kis házhoz vezető járdán. Egy elszabadult hajtincset a füle mögé simított, majd bekopogtatott az ajtón. Eltelt néhány másodperc. – Evet? – hallatszott bentről. Hanna megnedvesítette az ajkát. – Hello! – válaszolt. Hallotta, ahogy nyílik a zár. Egy vézna Fülöp-szigeteki férfi állt az ajtóban, fáradt szemekkel. Félreállt, hogy Hanna beléphessen. Az elülső helyiségben egy konyha helyezkedett el és egy homályos nappaliszerűség tévékészülékkel, melyen éppen video-klippeket vetítettek; egy megereszkedett dívány és egy kis ebédlőasztal alkották a berendezést. Két gyerek térdepelt a szőnyegen a tévé előtt, balra egy asszony állt a tűzhely fölé hajolva. Bekeretezett kalligrafikus rajzolatok lógtak a falon, a fehér függönnyel fedett két ablak között. A félig nyitott ajtó egy másik szobába vezetett; Hanna futólag bepillantva, emeletes ágyakat látott odabent. Négyen élnek itt, gondolta, nagyjából akkora térben, mint az ő gardróbszekrénye a chicagói lakásában. Jildrim nem volt itt. A gyerekek kíváncsian méregették Hannát. Az asszony háttal állt, a tűzhelynél. A férfi hanyagul intett a dívány felé. Hanna odalépett és leült, kézitáskáját szorosan az ölében tartva. Kisvártatva megszólaltak a gyerekek; halkan beszélgettek, törökül. A férfi eltűnt a hátsó szobában. Az asszony félrehúzott egy fazekat, és egy másikat helyezett a platnira. Hanna két percig mozdulatlanul ült. A tűzhely felől érkező illatok fűszeresek voltak és egzotikusak; gyomra

lustán mocorogni kezdett. Kíváncsi volt, van e itt fürdőszoba, ahol megmosakodhatna. Nem látott erre utaló jelet. Talán a hátsó szobában. Rákérdezhetne! De nem szívesen zavargott, és nem akarta felhívni magára a figyelmet. Végül is tud várni. Vajon mikor ér ide Jildrim? Hanna szeretett volna már a gépen ülni, s hazafelé tartani az Államokba. Aztán jöjjön, aminek jönnie kell, csak végre már otthon lenne! Két perc után kinyitotta a kézitáskáját. Elővette a púdertartóját, és megnézte magát a tükörben. Ahogy tartott tőle, ijesztő benyomást keltett – haja zsírosan összetapadva, arca összekenve, feldagadva. Talált egy friss Kleenexet, azzal letörölte az arcát, majd elővette a rúzsát, és nekilátott, hogy kifesse az ajkát. Egyszer csak a gyerekek ott térdepeltek előtte. Kislány volt mind a kettő, amire csak némi tétovázás után jött rá, mert mindkettejük haja fiúsan rövidre volt nyírva. Nagy, sötét szemekkel bámultak rá. Hanna mereven nézett vissza rájuk. A következő pillanatban az egyik lányka kinyúlt a púdertartóért. Hanna vetett egy pillantást az asszonyra, remélve, hogy megzabolázza a gyerekeit. De a nő csak a tűzhelyre figyelt. Nem volt segítség. Hanna odaadta a púdertartót a gyereknek; erre aztán a másik a rúzsért kezdett nyújtózkodni. Az asszony hátrafordult a tűzhelytől, és rápillantott a lányaira. Nem szólt semmit. Aztán visszafordult, s újra a fazekaira összpontosított. Hanna hátradőlt a díványon, és elnézte, ahogy a kislányok játszadoznak. Most, hogy tétlenül üldögélt, rátört a kimerültség. Kis híján egy ültében elbóbiskolt…

Megrázta a fejét, és kiegyenesedett. Jildrimnek hamarosan meg kell érkeznie. S akkor végre továbbmehet innen. A kislányok nevetgéltek. Kicserélték kincseiket, és most az első lányka ügyködött a rúzzsal. Hanna bágyadtan rájuk mosolygott. Belenyúlt a táskájába, félretolta a könyvet, és talált egy körömvágó ollót. Szórakozottan nyisszantgatni kezdte a körmeit. 2. Leonard összebarátkozott a hajón szolgáló egyik szobalánnyal, egy kövérkés, pirospozsgás nővel, aki szemlátomást igen belemerült a beszélgetésbe, noha jócskán benne jártak már az éjszakában, és az Aurora fedélzetéről már mindenki eltűnt. Keyes visszatért a vámhivatal épületébe, s onnan figyelte a párbeszédet, azon tűnődve, vajon a nő gyereknek hiszi e Leonardot. Lehet, hogy éppen azért válaszolgat olyan készségesen a kérdéseire, mert annak hiszi. Aztán azon töprengett, vajon ő elhinné e Leonardról, hogy gyerek, persze, ha nem tudná róla az igazságot. Nehéz megmondani. Ha az ember egyszer tudja az igazságot, akkor szinte lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Nagyot sóhajtott. Minden rosszul sült el – olyan látványosan és váratlanul rosszul, hogy az elképesztő –, s közben hihetetlenül szalad az idő. Közel két órát elpocsékolt a rendőrőrsön azzal, hogy rátaláljon arra a személyre, akit le kell fizetni. Mire visszatért a kikötőbe, addigra eltűnt a nő, mi több, Dietznek is nyoma veszett.

Mindeközben Leonard és a szobalány olyan ráérősen cseverésznek, mintha legalábbis minden a legnagyobb rendben lenne. Keyes ránézett az órájára, és megpróbálta türtőztetni magát. Végre Leonard elvált a nőtől, mindketten szélesen mosolyogtak. Ahogy a törpe Keyes felé közeledett, egyre komorabb lett az ábrázata. Egészen közel jött, s halkan így szólt: – Jildrimnek hívják. Ő a biztonsági főnök a fedélzeten. Leonard szerint Dietz a pasas nyomába eredt. Keyes bátorítóan dörmögött. – Cathy azt mondja… – Kicsoda? – Cathy, a szobalány. – Igen… – Szóval azt mondja, hogy Jildrimnek van egy másik barátnője a fedélzeten, akit Bascarának hívnak. Amikor kikötnek, Jildrim általában a lány családjánál kosztol. Cathy szerint ez így szokás. – A lány családjánál – ismételte Keyes. Leonard mosolya visszatért. – Megszereztem a címet – mondta. 3. Később, amikor Hanna visszagondolt a történtekre, üggyel-bajjal ugyan, de össze tudta rakni az eseményeket, melyek a nyugati városperem kis házában végbementek. Ott a helyszínen azonban teljesen értelmetlennek tűnt minden. Egyik pillanatban még a díványon ült, kezében a körömvágó ollóval, és Jildrimet figyelte. Jildrim épp most

szemét tágra meresztette. mely mintha a semmiből került volna elő a másodperc tört része alatt. hogy maradjon ott. ám a férfi. Hanna elkezdett lekászálódni a díványról. Kicsiny lyuk jelent meg a hátán. ügyet sem vetett Hannára. Jildrim abbahagyta a flörtölést az asszonnyal. továbbra is látókörön kívül. Hanna fölegyenesedett a díványon. a helyszínen így érzékelte az ember.került elő a hátsó szobából – alighanem már Hanna érkezésekor is itt tartózkodott –. Ekkor Jildrim ellenőrizte a pisztolyát. És ekkor kopogtak az ajtón. és beterelte őket a hátsó szobába. s milyen barátságos tudott lenni ezzel a Fülöp-szigeteki asszonnyal. de nem akart hinni a szemének. majd megfordult. a pisztolyt szorosan a combja mellett tartotta. ő maga a díványon. hogy ez a hallgatag férfi mennyire megnyílt. Jildrim az ajtónál állva hirtelen megingott. És innentől a dolgok abszurd fordulatot vettek. Az utolsó pillanatról. Hanna észrevette a lyukat. ellentétben azzal a hűvös tartózkodással. mielőtt a pokol elszabadult volna. egy kurta fejbiccentéstől eltekintve. Jildrim intett. a férj pedig a hátsó szobában. és morgott valamit az orra alatt. a következő állókép maradt meg Hannában: Jildrim és az asszony a tűzhelynél. Különös volt erről az oldaláról látni Jildrimet. Az asszony azonnal összeszedte a két gyereket. aki kuncogva nyugtázta udvarlását. annyira megmagyarázhatatlan volt a . kifeszített karral. a gyerekek a tévé előtt tőle szerzett kincseikkel a kezükben. ahogy Hannát kezelte. Jildrim egy pillanatra Hannára meredt. A tűzhelynél szorgoskodó asszonyra fordította minden figyelmét. s egy töredékmásodperc leforgása alatt a dolgok ép ésszel követhetetlenné váltak. és átcsúsztak a szürrealizmus birodalmába – legalábbis ott. Furcsa volt.

Lehet. A férfi keresztülcsörtetett a homályos szobán. Az ajtó ugyanis még mindig zárva volt. és hátborzongatóan méltóságteljes magabiztossággal közelített. De abban a pillanatban. Ám a suttogások nyilvánvalóan meggyőzték a családot. És ez az egér utat rágott magának. gondolta Hanna az első sokk hatására. Hanna pánikszerűen leugrott a díványról. hogy üzletet kötött velük? Ez esetben őt és Jildrimet elárulták. Ez az ember. s belépett a hátsó szobába. Intim suttogásnak hangzott. Megint suttogott valamit a családnak a hátsó szobában… hacsak ez a suttogó hang nem a szájából ered. Hannának napokra volt szüksége ahhoz. Hogyan keletkezett ez a lyuk? Hanna agya lázasan keresett valami épeszű magyarázatot. Tehát ismeri a családot. széle hossza egy. a fényes tárgyat továbbra is Hannára szegezte. Egy férfi nyomult a házba. Lehet. és egyenesen Hannára irányozta. Újabb egér? Aztán a következő másodpercben már nem volt ajtó. . gondolta Hanna. bárki is legyen. ahogy talpra állt. Ekkor vette észre Hanna.jelenség. hogy engedelmeskedjenek. Nagydarab ember volt – hatalmas. hanem a fényes tárgy mozgatásából. mint egy háromajtós ruhásszekrény. és hirtelen a hátán bukkant ki? Őrület! Lázálom! Jildrim kemény puffanással elvágódott. Valami ehhez hasonló hangot hallatott: umf. Egy ragyogóan fénylő tárgyat tartott az egyik kezében. a férfi ugyanis egyik kezéből a másikba dobálta a tárgyat. hogy egy egér volt a férfi zsebében. hogy a család nem fog közbeavatkozni. megdermedt. Amikor Hanna ismét szembe találta magát a férfi tekintetével. jutott eszébe ez a képtelen ötlet. hogy az ajtón is van egy lyuk. Suttogott valamit. tudta. egy lépéssel előttük jár.

Ehelyett jogos düh töltötte meg minden porcikáját. Rohadt geci. Jobb halántéka lassan égni kezdett. Aztán a vállán érzett egy erős kezet. és kutakodni kezdett a lány kézitáskájában. Hanna nagyra nyitotta a száját. Egyenesen az utcára látott. miközben a fejét ide oda dobálta. Aztán szétfeszítette a végtagjait. Hanna az ajtó felé nézett – pontosabban arrafelé. gondolta Hanna. A kezében levő tárgy az arca felé suhant. Különös módon nem félt. Szemét elöntötte a vér. ahol az imént még ajtó volt. Vaktában keresgélt. és rátérdepelt az alkarjára. A férfi feléje közeledett. aminek abban az öt másodpercben a szemtanúja volt. szaporán pislogott. hogy üvöltsön… a férfi ekkor visszakézből pofon vágta. ujjai mélyen belevájtak mellényének laza szövetébe. A férfi lenyomta őt.hogy az agya földolgozza mindazt. Hogy meri ez az alak rátenni a kezét? Szájával szavakat formált. a férfi megint csinált vele valamit. letaszította a padlóra. A szavak azonban távolról sem . miközben kiborította a táska tartalmát. Mielőtt Hanna mozdulni tudott volna. odakint sötét éjszaka honolt. és Hanna visszahanyatlott a díványra. Egy pillanattal később a támadó elfordult tőle.

A sofőr kérdőn nézett rá a visszapillantó tükörből. hogy eltereljék a támadója figyelmét? E pillanatban a körömvágó ollót nagy ívben fölemelte. de kérem. gondolta. kérem. – És mi van. gondolta. Valami fegyverféle volt – egy rövid cső. A fickó szeme szikrákat vetett. belátom. vagy legalábbis valamelyest kordában tartsa. Valami volt Leonard ölében. hiba volt. legfeljebb azt a célt szolgálták. ne üssön meg újra… Vagy talán a szavak arra kellettek. bárki legyen is. Az nem baj. ha nem csak eltérítette? Valahol. hogy Leonardnál van fegyver. a lelke mélyén Keyes nagyon félt. Előrehajolt. De hát akkor legyen meg.fejezték ki a forrongó indulatait. majd az olló magasról lecsapva. Keyes a pénztárcájáért nyúlt. gondolta. A következő pillanatban . Újra megcsillant a kezében az ezüst tárgy. hogy izolálja magában ezt a félelmet. elég dörzsölt ahhoz. 4. és kíváncsian fürkészett a félhomályban. én csak hittem neki. A szavak. Volt az egészben valamiféle sorsszerűség. talált egy húszdollárost. És ettől a pillanattól kezdve Hanna semmire se emlékezett. hogy Dietzet eltérítse… Eltérítette? – tűnődött Keyes. A taxi félreállt. hogy a pasas leszálljon róla. – Az egészet Frank találta ki. – Frank ötlete volt – hallotta a saját hangját. amikor a taxi lelassított. De azért volt még annyi önfegyelme. Ha ez a nő. aminek lennie kell. azt előrenyújtotta. Keyes akkor vette észre. belemélyedt a férfi vállába.

vajon a kocsi visszajön e.már mindketten az utcán álltak. Persze. Leonard sietett oda hozzá. Akadozó. Keyes megpróbált balra menekülni. ráhúzott valami tartozékot vagy mi a fenét. De nem volt semmi. ami védelmet nyújthatott volna. Onnan nézve szakmai kérdés volt csupán. Pillanatok alatt történt minden. Pokoli erőfeszítéssel a hátára gördült. a ház mellett egy sikátor húzódott. Keyes lehunyta a szemét. semmi egyéb. elvakítva Keyest a hirtelen felkapcsolt fényszórójával. fizikailag halált okoz. mint egy nagy rejtvény. a csont repedésének távoli zaját. A kocsi azonban felgyorsított és elhúzott. Kétség nem fért hozzá. ahogy a taxi elhúz. hogy a jármű őket vette célba. Fények jöttek a sikátorból. ahogy az erejéből tellett. hogy bevégezze. lehajolt. ám legyen. próbált menekülni. és figyelték. fizikai közelségétől. mert a fegyver ténylegesen. hogy a sötétben áll egy autó. Keyes zavartan másfelé nézett. Érezte a vér ízét a szájában. a motor felbőgött. Arca a kövezethez csapódott. Nem akarta látni: viszolygott a fegyver tényleges. hogy lássa. dobhártyarepesztő robajjal. amit elkezdett. mozgott a szája. Ha meg kell történnie. mint egy intellektuális játék. és egy járó motor zúgott. s megpördítette a testét. ő azonban megtesz minden tőle telhetőt. Az íróasztala mögött ülve olyan volt az egész. mohó nyelésekkel próbált levegőhöz jutni. Hallotta a reccsenést. És e pillanatban ennyire tellett… A lökhárító a jobb csípőjét kapta el. Leonard mögött. Hosszú évek óta sikerült magától távol tartani ezt a fajta valóságot. A csípőjén borzalmas nyomást . és a fényszóró teljesen elvakította Keyest. Aztán a kocsi váratlanul kilőtt. Leonard matatott a fegyverével. Keyes észrevette.

. Isten tudja mióta. átkozott elefánt. Mintha egy elefánt térdepelne rajta. most először legalább nem volt éhes. De azért volt valami jó is az egészben. istenverte.érzett. gondolta.

– Kapcsolom Dick Biermant. Mi a száma? A hármas vonal is bejelzett. hogy amint… – Jaj. Újabb hívást jelzett a készülék. tartsd a vonalat! Megnyomta a várakozógombot. – Hol van? – Nem tudom pontosan. ha ön… – Visszajön még ma délután? – Ezt se tudom. – Kiment ebédelni? A golfpályán van? – Nem tudom egészen pontosan. de még mindig gondjai voltak a kezelésével. . majd bekapcsolta a kettes számú bejövő hívást. De ahogy megjön… – Ma délután fölugrom. Bierman úr. – Át kell hogy tegyelek a várakozóra. de Keyes úr házon kívül van.Tizenötödik fejezet 1. Daisy. De biztosíthatom önt. Daisy kezdett pánikba esni – négy hónapja szerelték be az új telefonrendszert. az isten szerelmére? – Bierman jellegzetes déli akcentussal beszélt. – Jim Keyes irodája. Alighanem jobb lenne várni egy kicsit. – Daisy Gilbert vagyok. ne csinálja ezt velem. – Jim? – szólalt meg egy férfihang. és személyesen megbeszélni vele… – Felhívom a mobilján. – Anya – mondta Daisy. Sajnálom. Daisy tartotta a kagylót. De feltétlenül átadom az üzenetet. Ott lesz? – Nem ígérhetem.

hogy felmerült egy kis probléma. Kétségbeejtő volt a hangja. uram – mondta. ha úgy óhajtja. – Mondtam neki. úgyse lehet lerázni. És kérte az ön mobilszámát. hogy küldjön át egy teljes dossziét Francis Dietzről! Mondja meg neki. Bekapcsolta a hármas számú hívást. hogy megvárta volna a választ. De nem nyugszik. anélkül. tartsa a vonalat! – Megnyomta a gombot. és kérje meg. és emiatt legközelebb csak… óh. – Daisy? Keyes volt az. Daisy! Kérem. hogy a szálak Dietzhez vezetnek. hogy nem tud utolérni. Vacsorára! Ha akarja. még ma délután. – A másik vonalon éppen Dick Bierman keresi önt. mi történt? – kérdezte. hívja föl Roger Fordot. a szentségit. És könnyen lehet. igaz? – Szó se róla. Daisy lejegyzett pár szót. – Mondja. én megyek le. . – Te jó isten. kérem. Hosszú szünet. – Bierman? – Ide akar jönni. – Most már minden oké – mondta Keyes kis szünet után. hogy sürgős családi ügy. Túl vagyok rajta. följöhet. Daisy előrehajolt a székén. Ziháló légzés hallatszott.– Bierman úr. Föl akar jönni. elég türelmetlen – mondta Daisy. – Mondja meg neki… mondja neki azt. – Értem. – Volt egy kis baleset. –Jim Keyes irodája – mondta. Szükségem van a segítségére. mindegy. – Holnap este.

lehet róla szó. nyolc óra? Óhajtja. – Anya? Ne haragudj! Tartsd a vonalat! Újból próbálkozott. – És még valami! Kérje meg Caspert. amit csak talál! A toll szaporán szántotta a jegyzettömböt. Megfelelő lenne önnek a holnap este. – Vettem. – Bierman úr? – Gilbert kisasszony? – Elnézését kérem. – Nagyszerű! Bejegyzem önt… – Vacsora után ki akarok menni a terepre.– És. Daisy. hogy tegnapra kellett. Bierman úr. hogy nyomozzon le egy nevet: Victoria Ludlow. mondjuk. tudja… – Természetesen – mondta Daisy gördülékenyen. – Lehetne. – Értem. hogy megvárakoztattam. Lenyomta a gombot. A beruházásaim. vacsorára? – Azt hiszem. Chicagóból. hogy… . Daisy elhúzta a száját. – Anya? – Daisy! Nem tűröm. Daisy! Ne felejtse el a Dietz-dossziét. s visszatért Biermanhoz. – Bierman úr? Elnézését kérem a… – Én vagyok – szólt bele Daisy anyja. mely még mindig kitartóan villogott. A titkárnő letette. Mindent. Vegye úgy. – A vonal megszakadt. Épp Keyes úr naptárát nézem. Ránézett az egyes számú vonal jelzőgombjára. hogy foglaljak önnek szállodát? Remek kis helyi… – A titkárnőm majd elintézi. – Millió köszönet.

A fejét elviselhetetlenül nehéznek érezte. Egy férfi ült mellette. Ahogy Hanna fölkászálódott az ülésen. Amikor kinyitotta a szemét. Az autó egy helyben állt. hasogató fájdalmat érzett a nyakában. talán pár évvel fiatalabb. hogy hajlandó volt ilyen helyen aludni… hol is tulajdonképpen? Egy autóban. Tuskó fej. a férfi feléje fordult. szürke tekintet. Hatvan körüli lehetett. szürke ég tárult elé a koszos szélvédőn át. ölében Hanna kézitáskája. méghozzá a hátsó borítójának belső lapjánál. Az eső annál dinamikusabban verte az ablakokat. Az erős szél idegesítően pajkos örvényekben csapkodta az ablakhoz az esőcseppeket. Most kivett valamit Hanna kézitáskájából: a könyvet.– Visszahívlak – mondta Daisy. és égett a szeme. széles mellkas. Frankkal ugyebár meglehetősen rosszul állnak a dolgok. mintha először kiürítették volna. hegekkel teli arc. és kissé szomorkás. merev nyak nélkül is. Érdekes mosoly volt ez: sokat sejtető. Túl sok! Nem. Ráadásul nemcsak a nyaka fájt. Ez az utolsó eset. ha jól látja. Amikor Hanna magához tért. Hát ez igazán pompás. gondolta elkeseredetten. Hanna halkan felnyögött. melyet Epsteinné adott kölcsön! A keresztes hadjáratok krónikáját Az elmúlt pár nap eseményei egy pillanat alatt újra lejátszódtak. csak azért. Ez már túl sok volt. hogy aztán teletöltsék homokkal. Lüktetett a halántéka. Odakint esett az eső. ez nem lehet igaz… A férfi kinyitotta a könyvet. Mosolygott. s megszakította a vonalat. 2. átható. Éppen ez hiányzott még! Mintha nem lenne épp elég baja. ahol valami macskakaparásszerű .

meg néhány kusza egyenletet. Miután a férfi elégedetten nyugtázta. – De mielőtt elhamarkodottan döntene. Nem tartom vissza. Hanna nem szólt semmit. Ez az a férfi. Hanna szeme az ajtóra tévedt. talán érdemes elgondolkodnia azon. A szitáló eső új erőre kapott. aki most. A férfi továbbra is várakozásteljesen nézett rá. hogy Hanna szemrevételezte a macskakaparást. a férfi valamilyen válaszra vár. – Beszélgessünk! – mondta a brutális alak. ha úgy gondolja. És most. bármikor szabadon elmehet. – Persze. ahová Hanna beledöfte a körömvágó ollót.kézírás volt látható. ebben a helyzetben a legtöbbet tehetné magáért. . Hanna csöndben. mozdulatlanul ült. és kinek a kezébe tette az életét? És azon is eltöprenghetne. kivel állt össze. Vagy mégsem? Eljött ide Hanna után a világ másik felére. azt megszereztem. az ajtók nincsenek bezárva. Úgy tűnt. feltehetően a chicagói dolgok miatt. A táska továbbra is az ölében nyugodott. és aki a családot suttogva megfegyelmezte. meglátta a sebhelyet is. Teltek a másodpercek. hogy tulajdonképpen mi a kérdés. Az eső zörejét monoton zúgás kísérte. Hanna egy rövid szöveget látott. döbbent rá Hanna. ahogy ránézett. Amire szükségem volt. ki az. állapította meg Hanna. hogy Hanna esetleg kiugorhatna a kocsiból. Az ürge nyilván az FBI-tól van. újabb örvényeket csapkodott a szélvédőnek. visszahelyezte a könyvet a kézitáskába. De akkor most miért akarná őt szabadon engedni? Ennek így semmi értelme. Tehát egy repülőtér van a közelben. a vérnyomokat a bal vállán. Úgy tűnt. alighanem egy repülőtér zaja. Valamiért azonban a férfit nem izgatta. feltételezte. Hanna azonban egyelőre azt se tudta. aki rátámadt és durván bántalmazta.

Csak néhány milliméternyit. hogy maga meg én… hogy is mondjam csak… osztoznánk a bevételen! . könyörögne. hogy mit jelent ez a kaparás a hátsó borítón… Szóval el tudnék képzelni egy olyan változatot. Keze önkéntelenül az ajtó felé mozdult. maga figyel. Igen ám. Hanna szeme önkéntelenül visszatévedt az ajtóra. vajon a pasas utána vetné e magát? Tegyük fel. Valahol távol megdördült az ég. Jobb tehát. jól sejtem? Az ön valódi neve nem szerepel ebben az úti okmányban. ha egyelőre nyugodtan ül a fenekén. és végül megtalálná a követséget. Nála se pénztárca. – Victoria Ludlow – olvasta hangosan. Kinyitotta. de mégis sikerülne meglógnia. – Próbáljuk meg akkor másként.– Nos. Azonnal kiderülne minden. az esőbe! – Egy használható magyarázatért cserében. Én beszélek. A táskája ott van az ürgénél. – Van egy ajánlatom a maga számára – folytatta a férfi. nehogy az ürge gyanút fogjon! Aztán a megfelelő pillanatban ráveti magát a kilincsre. összezárva ezzel az őrülttel. A férfi bal kezével magasba emelte Hanna útlevelét. Koldulna. amiből világosan kiderülne számomra. de abban a pillanatban le is tartóztatnák. potyázna a járműveken. sőt. Mindig csak egy milliméternyit. se útlevél. hogy igen. Talán valahogy eljutna az amerikai nagykövetséghez. Ha most kiugrana a kocsiból és elmenekülne. fontolgatta. – Persze magát nem így hívják. Beengednék. valószínűleg máshol sem lelhető föl. rendben! – szólalt meg kisvártatva. gondolta. de a táskájában sincs. és ugyanazzal a mozdulattal kigördül az utcára.

De hogy rá tudok ígérni. annál magasabb a tarifa. ami a kezünkben van. – De van egy olyan érzésem. nyomja csak le a kilincset! Nyugodtan elsétálhat! Bár elég cudar idő van odakint. . a szájába csúsztatta. A férfi visszatette az útlevelet a kézitáskába. hogy van ez! Minél több információt kínálunk a vevőnek. és benyomta az öngyújtót a műszerfalon. Ám ebben a pillanatban a börtön szinte megváltásnak tűnt számára. és előhalászott egy doboz cigarettát. aztán pár másodperc múlva megdördült az ég. másfelől viszont figyelembe véve a Keyes-féle költségvetésről rendelkezésre álló információmat… Hanna ujjai hozzáértek a hűvös fémhez.Ha a követségen feladná magát. – …szerény becslésem szerint – így a férfi –. – …egy szó. abban egészen biztos vagyok. akit érdekelne az üzlet. – És ahogy említettem: ez még csak szerény. Ami az összeget illeti… Még egy centi. Villámlott. – De ha gondolja. Tudja. és a keze lecsap a kallantyúra. Akad egy-két tehetősebb ismerősöm. mi is ez tulajdonképpen. – Nem tudom. keze már nem mozdult a kilincs felé. Frank milyen ajánlatot tett magának. egyenesen sittre vágnák. Minden erejével a döntő pillanatra összpontosított. – …akár fele-fele arányban is! – folytatta a férfi. előzetes becslés! Hanna megdermedt. A cellában legalább kipihenhetné magát. spekulált Hanna. kirázott belőle egy szálat. Hanna ölébe ejtette a kezét. hogy pontosan tudnánk. és ezt anélkül mondom. Benyúlt a mellényzsebébe. hogy közelebb tudom vinni a tizenöthöz! Minden az áru minőségétől függ. mint száz: tízmillió! – bökte ki a férfi.

Ő rendelte a zenét. – Micimackó – gondolta Hanna. Nincs mit eladnia! Néhány perccel ezelőtt még arról se volt fogalma. Hát akkor meg miért kellene börtöncellában megrohadnia egy másik ember miatt? Tízmillió. Mi mindent kezdhetne ötmillió dollárral? Elég sok mindent ahhoz. és vállalja tettének következményeit. hogy lerázza magáról ezt a sok nyűgöt. Két rossz döntésből úgyse tud kihozni egy harmadik jót. és most fölösleges kibúvókat keresnie. De nem! Most nem hagyja magát! Épp eleget tanult az előző leckéből. Hanna egyszerűen csak naiv volt és hiszékeny. – Igen. Persze. Fele-fele alapon! És ez csak szerény becslés. akkor menthetetlenül mélyre süllyed. Töredelmesen bevall mindent. másfelől az is igaz. határozottan ilyen sejtéseim vannak. Nem is akármilyet… Egy a bökkenő. rosszul mérte föl a helyzetet. Ennyi pénzből már meg lehetne tervezni egy új életet. Nincs más választása! Ha most hagyja. amit a férfi elképzelt neki. hogy ebbe is belerángassák. Megpróbálhatja eljátszani a szerepet. Nehogy most valami őrültség jusson az eszedbe! Szépen elmegy a nagykövetségre. és feladja magát. bármiről is szóljon ez az új történet. hogy a könyv belső borítóján ott van ez a macskakaparás. A férfi rágyújtott. ő fizeti a számlát. hogy a valódi bűnös nem ő. de mi van. Az automata öngyújtó kiugrott a műszerfal mélyedéséből. ahogy ez az úr kétszer is hangoztatta. ha lebukik? . hanem Frank. villant az agyába.– Gondolom. valami bombaféléről van itt szó – folytatta a férfi csevegő hangnemben. Hibát követett el.

töprengett Keyes – feltéve. És egy ital. hogy időt nyerjen. hogy a jelzett cím valóban létezik.Nem. – Tiszta ruha. S ha már ott vannak a lakáson. Igen ám. Kegyetlenül lüktetett a csípője a kötés alatt. Még öt óra se volt. A dosszié egy Victoria Ludlow nevű nő anyagát tartalmazta. Aztán beszélhetünk. de ő azt hiszi. ráfér egy kis bódulat! Belekortyolt a whiskybe. és visszatért az iratokhoz. 3. Az ő nevére foglalta le a hajójegyet az a bizonyos rejtélyes nőszemély. Általában nem szokott ilyen korán alkoholt inni. Az ürge ugyanúgy nem tudja. mint én. majd újra Hannára nézett. aki Epsteinnel állt kapcsolatban. belső órája már legalább éjfélt mutatott. – Zuhany! – mondta Hanna. majd megemelte a whiskys-poharát. egy vonalblokkolót is el kellene helyezni a telefonban. megdörzsölte a szemét. Valakit el kellene küldeni a nő chicagói lakásába. Három óra múlva találkozik Dick Biermannal. Nagyon rozzantnak érezte magát. A berendezés többletfeszültséggel látná el a telefonvonalat. vagyis az Integrált Automatizált Ujjlenyomat Azonosító Rendszer clarksburgi központjába. s azok máris mehetnének az IAFIS. Időérzéke azonban teljesen összezavarodott a tengeren túli oda-vissza repülőúttól. Keyes kinyitotta az irattartóját. és belemélyedt a dossziéba. és muszáj leszerelni a fickót. hogy én tudom! A férfi füstkarikákat eregetett. Leeresztette az ablakot. ennek folytán a bejövő hívások leválasztásakor nem . Az ügynök ujjlenyomatokat vehetne. letette a poharat. mi ez az egész. morfondírozott Hanna.

hogy itt már sokkal több forog kockán. Ennyi az egész. Roger Fordtól pedig nem akart újabb szívességet kérni. Néhány férges alma a kosárban. és lezárja az ügyet. Azt mindenesetre nem lehet ráfogni. Keyesnek azonban nem volt szabad embere. akit Chicagóba küldhetné. és Epstein valójában jóval előrébb tartott. felgöngyölíti. Lehet. de az is lehet. Lehet. majd lenyelte. Becsukta az első aktát. és nyúlt a következőért. hogy a nő. és – az iratok szerint – tartós kapcsolat egy .keletkeznének zavarok a vonalban. hogy mit kezdjen ezzel az emberrel. Hat év New York Cityben. hogy akkor állt át? Nincs kizárva. ki a felelős az isztambuli nyugati peremkerületben végrehajtott mészárlásért. hogy összedolgoznak. kénytelen lesz egyfajta szintézisre törekedni – vagyis logikai úton kikövetkeztetni. Tisztes farm Pennsylvaniában. és milyen formában. ki mindenki érintett az ügyben. kétévenként valami megbízatás Roger Fordtól. hogy Dietz. orosz ügyek a COURTSHIP keretében. Újabb adag whiskyt vett a szájába. lehet. hogy azóta extravagáns életvitellel kényeztetné magát. öblögetett. Francis Dietz dossziéja! Keyes nem tudta. félretette. továbbá komputerellenőrző szoftvereket. hogy mind a ketten. Ahelyett tehát. Ki fogja deríteni. A csípője borzalmasan fájt. mint feltételezte… Nem! Legrosszabb esetben is egy-két ember keveredhetett bele. Lehet. Az ADS forrásokat már így is túlságosan igénybe vette. A dossziéból alig kapott fogódzót ahhoz. mi is történt valójában. hogy minden egyes nyomon külön-külön végigmenne. Lehallgató készülékeket kellene telepíteni. Nincs kizárva.

csábos mosoly. Dietz pszichológiai jellemzésére. és rátalált a gombra. Újat és fényűzőt. kettős ügynökök. amikor kettesben találta magát a rejtélyes nőszeméllyel. rikító szőke haj ezen a fotón. Ha Dietz át is állt volna. hogy nincs semmi konspiráció a háttérben.Elizabeth Webster nevű férjes asszonnyal. hogy Dietz egész egyszerűen ráérzett a lehetőségre. és aztán valahol új életet kezdenek. ügynökök. és nehezen tart fenn szoros. De hogy jön a képbe a nő? Keyes továbblapozott a következő oldalra. . a negyvenes évei elején. Dietz minden bizonnyal gondoskodott már hamis papírokról mindkettejük számára. nagykövetek befolyásos köreivel évek hosszú során át ápolgatta kapcsolatait. és újra átolvasta az oldalt. Ezeken a szálakon keresztül nyilván nem nehéz vevőt találni Epstein képleteire. Lehet. Megszólalt a házi-telefon. túl nagy hasznot egyelőre nem húzott belőle. diplomaták. Dietz egész hálózatot tart fenn New Yorkban. Ez is egy változat. Lehet. interperszonális kapcsolatokat. akkor szépen olajra lép Elizabeth Websterrel – szemrevaló asszonyság. mert szerinte ezek a problémák nem igényelnek orvosi beavatkozást. hogy a megfelelő pillanatban gond nélkül lefalcolhassanak. hogy ebben látja a gyors meggazdagodás esélyét. És ha megvan a suska. Az is elképzelhető. Itt újabb lehetséges variációk tárultak fel. Nehezen teremt. Ugyanakkor visszautasít bármiféle pszichiátriai kezelést. tűnődött. melyen a férjével együtt látható Washingtonban. Keyes kinyújtotta a kezét. de a konkrét válaszhoz ezek révén sem került közelebb. hogy odanézett volna. anélkül. valami jótékonysági rendezvényen –. A jelentés készítője szerint Dietz „zárkózott személyiség”. Keyes megint belekortyolt a whiskyjébe.

hogy elegendő kábulatot okozzon. és jókorát húzott a whiskyből. és töltött magának egy italt. hogy képtelenség betartani. Annál jobb! – Küldje be! – mondta. Heroin. sétabotját a falnak támasztotta. gondolta Keyes. a DARPA és a LANL képviselői mind meghívást kapnak. Bierman kivárásra játszik. Keyes elkomorult. Öt órával később Keyes visszatért az irodájába. az ital rögtön a fejébe szállt. A franc essen belé! Rosszabbkor nem is jöhetett volna. fölemelte a poharát. hogy éppen most esett be? Keyes azon kapta magát. A whisky már nem elég ahhoz. Angyalpor. Mindannyian maximálisan elégedettek lesznek a látottakkal. Bierman nem is jöhetett volna jobbkor. ígérte Keyes. Az INFOSEC. – Megjött Dick Bierman. beleroskadt a karosszékébe az íróasztala mögött. . A legmerészebb várakozásaikat is fölülmúlja majd a teszt. hogy fölemelte volna a poharát. Gyomra üres volt. és az ADS-sel kapcsolatos legcsekélyebb fennakadás is leállíthatja a további munkálatokat. Aztán hosszasan maga elé bámult anélkül. amelyekről ő maga is tudta. Egy héten belül lezajlanak a tesztek a gammatelepen.– Igen. A fickó taktikázik. Letett az asztalára egy köteg üzenetet. hazudta magának. Tud e valamit Epsteinről? Ezért jött ide? Ráérzett Keyes sebezhetőségére? Vagy puszta véletlen. 4. Bierman! Jóval korábban érkezett. Mielőtt válaszolt volna. Valami erősebb kellene. hogy olyan ígéreteket tesz.

hogy Keyest is eléggé elszórakoztatta. mint a hármas számú kritikus eredmény. Biermannak csalódást okozott a hír. az nem más. Fölemelte a poharát. Nyilvánvalóan arra számított. Mintha minden összeesküdött volna ellene. És az az igazság. Kifelé természetesen semmit sem árult el csalódottságából. hogy nem is kellett annyira megjátszania az örömét. De valahogy összejöttek a dolgok. hogy Greenwich és a komputerei ennyi idő alatt reprodukálni tudják a formulát? Szinte semmi. DIA. talán egy évvel a halála előtt. Alighanem rájött. IAFIS. Jeremyt azonban elbűvölte a dolgozat alapjául szolgáló jelentés plasztikus borítólapja. amelyet Jeremy készített a biológiaórájára. hogy napokon belül sikerül Keyest kitúrnia a helyéről. Aki valójában már csak félember. és újból az üveg után nyúlt. Rachel viszolygott tőle. Egyetlen ember ellen. Egy hét. DARPA. gondolta.Amit látni fognak. Sőt. És a nő – az a Victoria Ludlow. LANL. Mozaikszavak kavarogtak Keyes fejében. nem győzött hangot adni lelkesedésének a jó hír hallatán. és akkor ő maga veheti kézbe a gyeplőt. INFOSEC. ADS. Elképzelte az ellene szövetkező erőket: ahogy kibogozhatatlan csomóban egymásba fonódnak. Lehet. Jeremy és közte mindig volt egy . Hirtelen eszébe villant az a dolgozat. Mekkora az esély. hogy Keyes úgyse tudja tartani az ígéreteit. Kibaszott egy helyzet! Epstein az oka mindennek! Meg Dietz. és főleg maga a hátborzongató téma. Semmi baj nem lett volna. Mintha minden ellene irányulna. kiürítette. FUBAR.

Közben pedig egy szánalmas . hogy a patkányok miért verődnek és gubancolódnak össze népes csoportokba – az egyik hitelesített esetben nem kevesebb. amelyhez Rachel valahogy soha nem tudott igazán csatlakozni. hogy eljusson eddig a konklúzióig. de ezen az estén mégis ennyire közel hozta őket egymáshoz ez az érdekfeszítő olvasmány. Jeremy ott kuporgott az ölében.titkos szövetség. de tulajdonképpen össze is nőttek. A tudomány eddig terjed és nem tovább. Amikor aztán a farkak begyógyultak. mint amilyen a középkorban az alkímia volt. a patkányok már a testüknél jóval nagyobb organizmus részévé váltak. A tanulmány szerint a tizennegyedik század óta hatvan patkánykirályt jegyeztek föl Európában és Amerikában. vonta le a következtetést Jeremy. A patkányok farkai nemcsak összefonódtak. az utolsót 1963-ban. mielőtt egymásba gabalyodtak volna. Jeremy igazából már túl nagy volt ahhoz. Keyesből azonban hiányzott a bátorság ahhoz. hogy Keyes ölében kuporogjon. melyet patkánykirálynak neveztek. ugyanolyan rejtély a modern tudomány számára. Inkább azzal áltatta magát. Most tehát valami ilyesmivel kell szembenéznie? Ilyen tébolyult és félelmetes jelenséggel? A patkány király. hogy a nappali szobában. hogy ő mindennek fölötte áll. A tanulmány egy természeti jelenségről szólt. eltörték a farok-csontjaikat. az állatok ugyanis. Keyes emlékezett rá. mint harminckét állat alkotott egy ilyen kibogozhatatlan csoportot. Így jött létre a patkánykirály. Léteznek mélyebb igazságok. A tudomány nem tudott magyarázatot adni a jelenségre. a karosszékben ülve olvasták. Ez aligha vitatható. melyek a tudomány számára elérhetetlenek.

Ezen az . Az ügyvéd is kereste. Aztán egy sajnálatos hír. gondolta. vagyis éppen az. Gyorsan átfutott rajtuk. Chen állapota kritikus. hogy Epstein odaadta a nőnek – bárki is az illető – a képlet másolatát. és a Subaru lezuhant egy rakpartról. amit az orvos receptként fölírna számára.kis balek szerepét játszotta el. valami kézzelfogható. alighanem a legjobb ötlet. Ahogy eljátszadozott a gondolattal. koncentrálj! Tegyük föl. Keyesnek erre van szüksége. Valami derengeni kezdett benne. a helyi kórház orvosai nem sok jóval kecsegtetnek. Dietz saját magának lopta el az egyenletet – függetlenül attól. Henry Chent súlyos baleset érte. hogy jó a kiindulási pontod. Kézbe vette az üzeneteket. akkor ebből az következhet. alig harminc mérföldre onnan. Valami konkrét. Daisy félig olvasható kaparásával. – Rendszerezd a dolgokat! Tételezzük fel. ami az utóbbi időben megfordult a fejében. Ha ez a feltevés igaz. Nem is rossz ötlet! Sőt. Keyes félretolta az üzeneteket. És ez a dokumentum az. És éppen most van rá szüksége. Egy hét. ahol Keyes most az íróasztalánál ült. Keyes elidőzött ennél a gondolatnál. csak megragadott egy váratlanul felbukkanó esélyt. ami Dietzet elcsábította: valami konkrét. kissé jobb kedvre derült. hogy nincs a háttérben semmiféle konspiráció. félre az aggodalmakkal. Úgy is mondhatnánk: alaposan átejtették. A játszma véget ért! Egyszerűsíts! – szuggerálta magának. hogy összedolgozik e a nővel vagy sem. vagyis Dietz nem tett egyebet. Rachel hívta megint. Félre a pánikkal. A kocsijában a fékberendezés felmondta a szolgálatot.

hogy nincs elég embere a szálak kiderítéséhez és az állandó ellenőrzéshez. Ezt az egész trükközést. nagyon meg fogod keserülni! Jobb. nehogy szükségtelenül magára vonja a figyelmet. És a kísérlet folytatódik. és megpróbálja a régi ismeretségi körein keresztül értékesíteni a titkos formulát. szólalt meg belül a figyelmeztető hang. A többit pedig Keyes saját maga intézi el. És éppen ezért fordul a DIA-hoz segítségért. hogy Dietz árulása nélkül semmi fennakadás nem lett volna. Mindössze egy maroknyi ügynökcsapatról lenne szó. hogy kövesse Dietzet. Keyes mindeközben ellátogat a nő chicagói lakásába. ha ott bukkannának a nyomára. Leszereli. . Dietz minden valószínűség szerint New Yorkba fog menni. Kitöröd a nyakadat. még ha kissé megkésve is. ahogy eltervezte. Keyes viszont. na és persze Leonard. eltávolítja. ha bedobod a törülközőt. amelyeket Dietz a COURTSHIP-művelet idején épített ki. Dietz azonban rossz útra tévedt.alapon Keyes talán ürügyet találhatna arra. Nem kér tőlük túl sokat. és visszaszerzi az Epstein-formulát. meglátod. hogy bevonja a játszmába a DIA-t. Egyedül az jelent gondot számára. amely szemmel tartja Dietz kapcsolatainak alakulását. az íróasztalán heverő dosszié révén. A DIA pedig segíteni fog a nyomozásban. Leonard ott marad Isztambulban. és Keyes most ezért kéri a DIA segítségét az ügy tisztázásához. Menj Biermanhoz! Mondd el az igazságot! Nem! Azért is megtalálja Dietzet. nagyon. hogy levezényelje a szükséges vizsgálatokat. kellő információval rendelkezik azokról a kapcsolatokról. és egy hét múlva minden úgy lesz. Azt fogja sugallni.

Tizenhatodik fejezet . családja. és minden úgy megy majd. kockáztat! A patkánykirály ugyanolyan rejtély a modern tudomány számára. lesüllyednek a Föld középpontjába. Epstein nem hitte el magának. mint amilyen a középkorban az alkímia volt. Minden akadály ellenére véghezviszi! És nem fogja kitörni a nyakát! Félretolta a poharat. És a végeredmény Keyest fogja igazolni. S mielőtt ezek befejeződnének. akkor a gravitációs részecskék áttörik a laboratórium talapzatát. hogy a következményeken töprengjen. Keyes szeme az íróasztalára tévedt: Jeremy fényképére. De azért jó oldala is van ennek az egésznek. Igen. nem volt csapatjátékos. mondogatta magában. tűnődött Keyes keserűen. hogy beszerezze a szükséges eszközöket. Egy hét múlva rátérnek a hármas számú kritikus eredmény kimunkálására. Sajnálatos. mondta Chen. aztán leengedte. Ha pedig mégse megy minden simán. Felesége van. Megemelte a poharát. Chennek igaza volt. hogy baj esetén meghúzza a vészféket. és elindítják az abszorbens folyamatokat. akkor úgyse sok ideje marad. Mert Keyes látomásos ember! És ha kell. Ha Epstein aggodalmai igazolódnának. hogy minden simán megy. Feltéve. ami Chennel történt.elnémítja az össze ellenlábast. ahol most a Föld kering. a tudomány eddig terjed és nem tovább. Chicagóba kell mennie! Előtte azonban beugrik Casperhez. De hát sajnos. Egyszer s mindenkorra véget ér a kín. és a házitelefon után nyúlt. a röppályán. Véget ér a fájdalom. mint a karikacsapás. már csak egy fekete lyuk fog száguldozni.

.1. mint a börtön. úgyhogy Hanna minden további nélkül megléphetett volna. Száját csücsörítve furcsa kis grimaszt vágott. De a lakosztály a tizenötödik emeleten volt. és értékes. ízléses fali tapétákkal. Ha viszont lifttel megy. Lehunyta a szemét. vette észre. és – különösen az átélt megpróbáltatások után – szinte dekadensen fényűző. Azért ez jobb. Mindemellett a lakosztály meglehetősen kényelmes volt: az isztambuli Négy Évszak szálloda nem éppen utolsó hely – az ottomán épület a Kék Mecset tőszomszédságában helyezkedik el. a férfinak nyoma veszett. csöndes. föladhatná magát. Semmi jelet vagy üzenetet nem hagyott maga után a pasas – se az ajtó. és talán kapna még egy esélyt. Könnyűszerrel megtalálhatná az amerikai nagykövetséget. és a tele pohárral leheveredett az egyik ágyra. se az ablak nem volt bezárva. szinte az összes nyitott térben ólomkristály vázákkal. az ablak tehát hiába nyitható. a folyosón vagy a szálloda halljában belefuthat a fickóba. Az ajtó helyett Hanna inkább a mini bárt vette célba. gondolta. eltűnt. eredeti. világosszürke szőnyegborításokkal. Mire Hanna kijött a fürdőszobából. Csakhogy a kézitáskája. nem kínál menekülési útvonalat. Néhány másodpercig azt latolgatta. a törülközőt egyik kezével rászorította a mellére. A belső dekoráció diszkrét ázsiai vonásokat tükröz. hogy mégiscsak le kéne falcolni. Megállt az elegáns lakosztály közepén. és élvezte a légkondicionáló surrogását és a frissen vágott virágok illatát. Töltött magának egy vodkát tonikkal. A lakosztály tiszta volt.

Olyan magabiztosan követelte. 2. hogy a szálloda étterme az osztályon felüli kategóriába tartozott – meglehetősen szangvinikusan reagált. – Egy héttel később – magyarázta. És Hanna úgyse lesz képes elhitetni… bármiről szóljon ez az egész… Hitelesen eljátszani a szerepet. – Maga a házigazda! – mondta Hanna. Szájával ismét fura kis grimaszt vágott. a bőrtáska még mindig ott volt a vállán – a kézitáskám ott van benne. A férfi lépett a szobába. A rutinos rendelésből ítélve. de nem szólt semmit. amikor azt se tudja. Lerakott néhány csomagot. Az ívási . Aztán a lakosztály ajtaját vette célba. míg a pincér – dacára annak. gondolta Hanna –.De hát. Egy pillanatra úgy érezte. és becsukta maga mögött az ajtót. majd Hanna hallotta. Elindult a fürdőszoba felé. amikor a pincér elment – már nem lenne ilyen szerencsénk. Kockáztatni kell! Egy pillanatra úgy érezte… Nyílt az ajtó. kérdőn Hannára nézett. amit a fickó neki szánt. Hanna ránézett a csomagokra. Itt van a pillanat… Megint a csomagokra nézett. mégiscsak őrültség! A pasas veszélyes. hogy a férfi kinyitotta a zuhanyt. hogy tulajdonképpen miféle szerepről is van szó. hogy a halat mutassák meg a főzés előtt. a férfi minden bizonnyal elég sok időt töltött a világnak ezen a részén. megjön a bátorsága. mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. és a zacskók után nyúlt. Eltelt néhány másodperc. Aztán fölállt.

ki hitte volna. Igyekszik oldani a feszültséget. a taktika eddig nem is volt eredménytelen. De azért ne feledkezzünk meg arról a kis külvárosi tettlegességről! Nem. igazán sokoldalú férfiú! Remekül tud halat rendelni Isztambulban. Rendelt egy üveg bort. Részletesen elemezte a bor bukéját. észrevételezte Hanna. abban az esetben páratlan kulináris élvezetben lesz részünk. nevezetesen abban. hogy a világmindenség összes gondja baja egyetlen kardinális kérdésben sűrűsödik össze számára. majd engedélyezte az elkészítést. aki úriember. majd felhívta a figyelmet a mellettük eltolt tálalóasztalkán pompázó baklavára. gondolta Hanna kesernyésen. hogy egy úrinőnek így kell megköszönnie a bókot. mert anyukájától azt tanulta. Hannának pedig egy újabb vodkát tonikkal. hogy hívják. hogy ez a típus egyáltalán létezik manapság. Hanna kis gödröcskét varázsolt az arcára. mely a köztük levő üres széken pihent. a férfi alaposan megvizsgálta a szemeket és a kopoltyúkat. egy kém. hogy kellő frissességű e a vacsorának kiszemelendő rombuszhal. A férfi folytatta a könnyed társalgást. Hannát érdekelte volna. aztán kényelmesen hátradőlt a székében. és ugyanolyan fortélyosan kerít hatalmába egy védtelen nőt. . Amikor a pincér egy tálon kihozta a nyers halat. Egyik kezét oltalmazón a bőrtáskáján nyugtatta. S lássuk be.idényben tilos halat fogni. és beleszürcsölt a vacsora előtt kérés nélkül fölszolgált ajándékteába. De ha a hal friss. hátha úgy könnyebb dolga lesz. E pillanatban úgy tűnt. Íme. Ismerjük el. Hanna ezt soha nem fogja megbocsátani! És ha eljön az ideje… De ez még nem az a pillanat. – Jól áll magának ez a ruha – jegyezte meg.

nyakig belerángatta őt. Törökországban – folytatta a férfi a könnyed társalgást –. Ráhat fokúmnak hívják. aki valamiféle vádalkuval vagy ilyesmivel kimosdatná őt. hogy a nagykövetséget vagy a többi hivatalos csatornát megkerülve visszajusson Amerikába. hogy „ízes falat”.Érdekelte volna. mi is az a szultánkenyér. itt a helyszínen. És érdekelte volna. hogy valós élethelyzetekben helyt tudjon állni egy ilyen kémhistóriában. Hozzá kell tenni. az első mohó reakciót követően szép lassan visszaszivárgott Hannába a realitásérzék. lázasan kutatta magában a választ. hogy a hírszerzéshez fűződő elképzelései kizárólag a hollywoodi filmeken és Tom Clancy regényein alapultak. hogy meggazdagszik. s máris megnyílna előtte az új élet lehetősége. Márpedig ez édeskevés ahhoz. amibe ilyen szépen. nem vitás. addig nem alkothat fogalmat róla. vajon mit tesz. Hanna nyomban a CIA-ra asszociált. . Ha csak abban segít. tulajdonképpen mi a csudát vársz ettől az egésztől? Megérkezett a vacsora. Nem azt remélte. szólalt meg a belső hang. akkor Hannának már nyert ügye van. Ismeri a Közel-Keletet. Másfelől viszont a férfi mégiscsak a hasznára válhat. Még ha sikerülne is a könyv hátsó borítóján talált macskakaparásról valami meggyőző blöfföt kitalálnia. ez annyit tesz. ezzel ő maga is pontosan tisztában volt. az egész szerepet képtelen lenne hitelesen végigjátszani. Hanna. és ahogy Hanna belemerült az evésbe. – Amíg nem kóstolja meg a szultánkenyeret. tulajdonképpen mi ez az egész. Azonnal az apjához fordulna. Miután a pasas bemondta az ötmillió dollárt. ha hazugságon kapja őt.

Hanna megpróbálta fölidézni magában a cikkeket. és bármikor elérhetők a tömegek számára. Hannát érdekelte volna. Csakhogy ezek a technológiák már bosszantóan közhelyszámba mennek. Értékük meg se közelítené azt a döbbenetes összeget. genetikailag manipulált himlőjárvány-kórokozók. amiről a férfi beszélt. mely sűrített levegőt használ a hidrogén-üzemanyag begyújtásához. pillanatnyilag senki nem tudja pontosan. Nyilván valami kémnek nézi. Valami sokkal nagyobb dolgot kellene kitalálni. ami nem igényelne részletes magyarázatot ahhoz. Lehet. a 60 perc című film képeit. hogy Epstein is az volt? Miért is ne lehetett volna! Itt valami elképesztő horderejű ügyről van szó – de hogy ez micsoda. a cikk nyelvezetére még elég jól emlékezett. hogy a pasas elhiggye. és minden egyebet. amelyeket a Scientific Americanban olvasott. Az írás valami hiperszonikus sugárhajtóműről szólt. Tömegpusztító bombák. azt a jelek szerint. A férfi azt feltételezi. hogy valami újfajta bombát találtak fel. középiskolai laboratóriumokban előállított.Tehát ki kell találni egy életképes blöfföt. vajon mit gondol róla ez az ember. természetesen. Ám ha a technológiát sikerül tökéletesíteni. melyet egy rendelőben futott át. Fölrémlett benne a terroristákról szóló temérdek film is. amíg Frank az orvossal tárgyalt. Eszébe ötlött egy cikk. ami esetleg ötletet adhat egy meggyőző hazugsághoz. valami olyat. Az ausztrálok a közelmúltban kifejlesztettek egy újfajta berendezést. aktatáskában elhelyezett nukleáris robbanótöltetek. az forradalmasítja a hadiipart – a hiperszonikus hajtóművek 8 Machos . ami legalábbis időlegesen kihúzza a csávából. A cikk szerint a tesztelés csak részleges sikerrel járt.

Ez már elég komoly titok lehetne. szóljon. . Az írás utalt arra. A férfi a kezét nyújtotta. Hanna ismét a tányérjára összpontosított. hogy hasonló kísérletek folynak Oroszországban. A cikk azt latolgatta. – Amy – mondta. Hanna fölnézett a tányérjáról. ez tökéletesen érthető. – Kérem. hanem lehetőséget teremtene olyan hiperszonikus. A NASA közel húsz éven át dolgozott a program tökéletesítésén. A hiperszonikus sugárhajtómű! – Jut is eszembe – szólalt meg a férfi. Japánban. A szakcikk kitért a technológiai eljárás politikai és világhatalmi összefüggéseire. melyek túl gyorsak lennének ahhoz. – Hm. 1986-ban. azaz a hangsebesség nyolcszorosával röpíthetik a rakétákat és a sugárhajtású repülőgépeket. – James – mondta. egy héttel a Challenger katasztrófája után Reagan elnök kezdeményezésére megindult a NASA HyperX Projektje. – Azt hiszem. Hanna kezet rázott. Kínában és Indiában is. Örülök. – Amy. hogy készen áll egy kis alaposabb megbeszélésre a részleteket illetően… Hanna egy szalvétával megtörölte a szája sarkát. először is szükségem lenne egy kiadós éjszakai alvásra.sebességgel. vajon az ausztrálok megelőzték e az új technológiájukkal az amerikaiakat. A hiperszonikus sugárhajtómű nemcsak a repülőgépek sebességét növelné meg elképesztő mértékben. ballisztikus rakéták és bombázók előállítására is. – Óh. tűnődött Hanna. hogy védekezni lehessen ellenük. ha úgy érzi.

hogyan reagál a névre. Hanna az egyik dupla ágyon feküdt. Ahogy a repedésekre meredt. ugyebár. Arra gondoltam. Hanna a mennyezetet bámulta. mint ő. akkor most itt az ideje. Finom repedések hálózata látszott a festékrétegen. gondolta. mint egy Rorschach-kép. A férfi a bőrtáskát használta párnának. hogy valaki figyelheti a vonatot. a legenda szerint. . Ám ez is csak színlelés. Hanna semmitmondóan hümmögött. a vonalak összemosódtak. Hanna megrázta a fejét. a hegyi városból. és igyekezett a holdfényes szobában nem a szobatársa felé fordulni.– Én is csak holnap reggelre terveztem az indulást. Ugyanúgy ébren van. hogy a férfi rászegezi a tekintetét. hogy az aggodalmát megossza velem. csakúgy perzselt a szeme. a szultánkenyérhez fűződik még egy igazán érdekes történet. hogy a szálloda a legmagasabb kategóriába tartozott. hogy fölszállhatnánk egy vonatra Hajderpasánál. arra az esetre. A férfi pár másodpercig rajta tartotta szúrós. – Szóval – tette hozzá csevegő tónusban –. – Ha bármilyen okból úgy gondolná. Hallgatta a férfi nyugodt. A tizennyolcadik század végén. mintha aludnának. annak ellenére. a könyv ott lapult a táskában. Kastamonuból Isztambulba jött egy Ali Muhiddin nevű ember… 3. Kicsit elvonatozhatnánk kelet felé. szürke tekintetét. egyenletes légzését. figyelve. Hanna érezte. ha Keyes figyeltetné Atatürköt. Mindketten úgy tettek. mielőtt mindketten visszatérnénk.

És az apja csodát tesz majd! Elsőrangú büntetőjogász. hátborzongató. Ez azért túl szép lenne! Mi van. kontúrtalan arcával. a pasas föl fogja venni a kapcsolatot azokkal a bizonyos érdekelt felekkel. hogy az apja valóban képes kihúzni őt a csávából? Hanna érezte. gondolta Hanna. hogy megint az elkényeztetett kislány reflexei mozdulnak benne. keleti zene hullámai sodródtak errefelé.Fáradt volt a szeme. aki a börtönben fog kikötni. hol erősebben. Odakintről szélsuhogás hallatszott. de olyan erőtlenül. természetesen. és fölkeresi az apját. amint egymáshoz érve fekszenek. elmegy Baltimore-ba. és a vértócsa lassan terjed körülöttük. miután előadja a blöffjét. És mi az esély arra. De hát meddig akarja húzni-halasztani ezt a lidérces kalandot? Miért nem menekül el? Várja az alkalmas pillanatot. A régi reflexek. Mintha börtönrácsok lennének. Sőt. Végtelenül elcsigázottnak érezte magát. és más alakzatot öltöttek. Ezúttal rácsokat formáltak. Megleckézteti Frankot. amint mászik föl a létrán. hogy a papa majd úgyis mindent elsimít. talán a végén még meg is jutalmazzák. Látta a gyerekembert. Csakhogy most már . hogy talán csak a képzelete játszott vele. hol halkabban. Távolról valami egzotikus. ott pedig Hanna megszabadul tőle. Remélhetőleg Amerikában! Így a férfi kénytelen lesz hazavinni őt. Reggel. a lehető legnagyobb bajban. És mégsem tudott elaludni. ha a találkozót nem Amerikába szervezik? Akkor bizony bajban lesz. A repedések most elmozdultak. A repedéseket bámulta. hidegen izzó szemével. Aztán összehoznak egy találkozót. és nem Hanna lesz az. Szirénaszót hallott. de valójában az Epstein házaspárt látta maga előtt.

vagy a vállán. A belső hang óvatosan arra célzott. Nagy értékről. hogy előnyös lenne. Magadnak akarod megkaparintani azt a könyvet. ami az isztambuli külvárosban történt. amelyen belül apja befolyással lehetne a végkifejletre. nem mozdult. ha most. hogy remekül ki tudja választani a megfelelő . Finom modora. melyet mindenki meg akar kaparintani. Irány az amerikai nagykövetség! Most még legalább igazolhatná a jóhiszeműségét. Ott őrizte abban az átkozott bőrtáskában. amíg a férfi alvást színlel. udvariassága és nyájassága ellenére. hogy megszerezte a könyvet. és annak dacára.másról szólnak a dolgok. vagy – mint ebben a pillanatban – a feje alatt. piszkálódott a belső hang. James kiirtott egy egész családot – a két kislányt is! A lánykák Hanna púderes dobozával játszottak haláluk pillanatában. De azt követően már korántsem biztos. az átkozott bőrtáskája pedig vagy az ölében volt. Nagy értékről van szó. Ezek az események jócskán túlmentek azon a hatáskörön. Ez magyarázza mindazt. ez kétségtelen. Olyan nagy értékről. hogy Hanna más okból kíván szert tenni a könyvre. Addig. A férfi attól a pillanattól kezdve. azonnal meglépne. ki nem engedte a kezéből. De hát fontos ez? A könyv birtoklása enyhítő körülményként jöhetne számításba a vádalkunál. És ez az ember brutálisan rátámadt Hannára is. amiért embert ölnek. vagy a kezében. Ezt a tényt nem lehet tovább figyelmen kívül hagyni. Persze. Talán az lenne a leghelyesebb.

ha azt feltételeznénk. mint jól felfogott. Talán túlzás lenne. ez egy erőszakos. önző érdek. amellyel megingathatják a világ jelenlegi hatalmi egyensúlyát. Merő önzés. hogy még mindig itt van. akkor alighanem hangosan felnevetett volna. hogy rátehessék a kezüket egy olyan tömegpusztító hadieszközre. Bűnözői magatartással. hazafiság.mangánfokú bort a vacsorához. Hagyjuk a képmutatást! A hazafiság. Olyanok. Ha most egyedül lett volna a szobában. erről van szó. Beveszik e a blöffjét? . hogy az eddigi „kitartását” és „hősiességét” semmi egyéb nem vezérelte. Hiszen egy ilyen felbecsülhetetlen értékű katonai titok birtokában. mert valami jót akart cselekedni a hazájáéit? Hiszen annyi jót kapott ettől az országtól. nyilván sokat javíthatna a pozícióján a vádalkus tárgyalásokon. adott esetben. akik alig várják. szabadalmaztatott bivalyszar. veszedelmes ember. Igen. a gazemberek utolsó mentsvára. ahogy Samuel Johnson fogalmazott. hogy Hanna azért tartott ki idáig. Amit ő elkényeztetett és önző módon hálált meg. Hanna Gray. De hát bármi legyen is a mozgatórugó – önzés. vagy egyszerűen csak a saját originális hülyesége –. a valóság az. ízlelgette a gondolatot. hogy első osztályú. Maradjunk annyiban. Hanna ösztönösen megdörzsölte a sebhelyet a csuklóján. és itt fekszik ebben az ágyban. annyi bizonyos! Amerikának manapság sok az ellensége. hogy ne szépítgessük a dolgokat. Az ilyesmire szokta apja azt mondani. a hazafi. Mit tenne ez az ember a könyvben kódolt szörnyűséges titok birtokában? Jót nem.

hogy megkaparintsa a könyvet. játszott el újra a gondolattal. szuperszonikus sebességgel… – Mit jelent ez? – kérdi majd a pasas. mely közvetlenül az atmoszférából nyeri az oxigént. hogy nincs szüksége Hannára. és ez így már távolról sem tűnt olyan nevetségesnek. Vajon mi lehet abban a könyvben? Fogalma sincs. melyeket holnap reggel elő fog adni. akkor úgyis csak a jó Isten a megmondhatója. de hát nem érdemes ennyire belemerülni a részletekbe. hogy mit fog tenni. A levegőáramlás. ahogy a receptekről tárgyal – . szinte hallotta Frank reszelős hangját. és ez elegendő lesz Hannának arra. a gép mellső törzsrésze magába szivattyúzza a légáramlatot. a hazafi. egy új típusú sugárhajtású repülőgépről van szó. és elkezdte formálgatni a szavakat. szúrós szemekkel. mondja majd. amit az orvos irodájában látott abban a magazinban. Maga a jármű teste szolgál hajtóműként. Ha az ürge úgy dönt. De. – Ezek tudományos. meg kell szereznie! . hogy egyszer csak lankadni kezd az ébersége – még ha csak egy pillanatra is –. egy repülőgépvázba integrált sugárhajtómű. hogy lényegileg mit is jelent – Hanna minden erejével megpróbálta fölidézni magában a képet. De akármit is rejt a képlet. Hanna Gray. a farrész pedig turbógenerátorként funkcionál… Óh. És még az is elképzelhető. mely a hajtóművön keresztülhalad.Megint rábámult a mennyezeti repedések pókhálójára. műszaki kérdések. A formula. és egyikünk sem szakember.

hogy megcsókolja. Valami piszkálja a csőrét.Tizenhetedik fejezet 1. Egy lábujj méretű skorpió mászott az ágy oldalán. Ezt nem neki találták ki. eltolta magától a férfit. Aztán a hátára gördült. átmenet valahol a siatsu és a siskebab között. Madeleine rámordult. még mindig nem nézett a férfira. Au! – nyögött föl Henri Jansen. – Úszni akarok! – Akkor menjünk úszni! – felelte Henri. De az is lehet. akkor már maga is rég megnősült volna. Henri rossz néven vette a dolgot. Ha erre lenne szüksége. nézegette egy darabig. és kiment a fürdőszobába. és még mélyebbre nyomta a könyökét a férfi hátába. . Henri lesodorta a padlóra. A masszázs passzívan agresszív művelet. – Már hogyne lenne. és lehúzta magához Madeleinet. Az asszony dacosan elhúzta az ajkát. vagy a férjével. hogy saját magával nincs kibékülve. – Ne gyerekeskedj – mondta. és sarokkal. gondolta. Tegnap óta egyre türelmetlenebb vele. – Éhes vagyok – mondta az ablak felé fordulva. Még harminc másodpercig igyekezett férfiasan tűrni a kínokat. – Akkor együnk valamit! – javasolta Henri. Tegnap voltam a piacon. mezítláb széttaposta. gondolta a férfi. Madeleine visszajött a szobába. Nős embernek való az ilyesmi – hogy egy asszony szeszélyeivel bajlódjon. Henri összeszorította fogait. – A hűtőben nincs semmi. aztán föltápászkodott. Bármi legyen is az oka.

. – Madeleine – szólalt meg türelmesen. Henri megtalálta a pincében az utolsó jó minőségű merlot. bíbor levendulamezők. az asszony féltékeny. megpróbálta állni a nő pillantását. és keresztüldöfte Henrit a tekintetével. amikor ezt mondod. Beszéd közben továbbra is a tájat nézte. De… – Óh! Felejtsd el! – Madeleine újra az ablak felé fordult. Henri. A hátuk mögül a nappali szoba óriási panorámaablakai visszatükrözték a lenyugvó nap izzását. az asszony hűségnyilatkozatot követel. gondolta. kellett hozzá némi erőfeszítés. miközben kitöltötte a bort. A férfi még mindig neheztelt. kinyitotta egy ezüst dugóhúzóval. 2. és várta a nyitó sortüzet. – Igen? – Ne tegyél föl kérdést. A háztól keletre érintetlen vadon húzódott: hatalmas. Mint férj és feleség. – Sajnálom. – Utálom. Most majd elbeszélgetnek egymással. akkor… Az asszony megfordult. Az asszony zsémbes. – Isabella DiMeglióval kefélsz – mondta.– Kérek egy italt! – Nos. távolabb sziklás domboldalak aranyló cserjékkel színezve. –Adj valamit inni! – tette hozzá. – Ma emlegetett a férjem – kezdte Madeleine óvatosan. ha nem vagy kíváncsi a válaszra. és két pohárral együtt kihozta a palackot a medence szélére. Henrinek azonban semmi kedve nem volt az efféle komédiához. – Ne tagadd! Eltelt pár másodperc. ahol Madeleine a tájat szemlélve állt – meztelenül. Teletöltötte a poharakat.

hogy már nem foglalkozol vele. és gyöngéden rámosolygott a férfira. Nem érdekli. Egyik pillanatban dühöng. Madeleine férjével nem lenne jó ujjat húzni! Aki ujjat húz vele. akkor se lenne képes megérteni a nőket. Henri kissé zavarba jött ettől a gesztustól. és ebben Henri biztos volt. Madeleine odahúzott mellé egy széket. – Mondtam neki. Néhány új barát.– Igen? – kérdezett vissza Henri. azt rendszerint rövid úton ki szokták vonni a forgalomból. és nem követ el valami végzetes ostobaságot. mit gondolnak. Egy perccel később meg elolvad a gyöngédségtől. hogy szerezz egy kis kokaint. mint egy fúria – más kérdés. nyúlt a poharáért. A felismerés éppenséggel nem nyugtatta meg. – Abbahagytam – mondta Henri. Máskülönben Henri . – Akkor is el kell jönnöd! Ismer egy csomó fontos embert. hogy erről tudomást kellene szereznie – hacsak az asszony nem ragadtatja el magát. De a keselyű. mikor. majd leroskadt egy karosszékbe. ha ezer évig élne. és mit. mint puszta ismeretség. És semmi nem indokolja. miért tesznek. – Azt akarja. hogy Madeleine egyszerűen belehabarodott. De ragaszkodik hozzá. – Időpocsékolás. A következő pillanatban váratlanul rádöbbent a dolog nyitjára. nem tudja. Neked is hasznos lehet. hogy férjes asszonyként milyen alapon kér tőle számon bármit is. Ez az oka annak. hogy egy szívdobbanásnyi időn belül fúriából gyengéd szeretővé válik. – Ahogy akarod – felelte bágyadtan. hogy látogasd meg. Henri belekortyolt a borba. hogy Madeleine és közte több is van. Azt akarja. Arról van szó. Mondtam neki. Henri Jansen úgy érezte.

amikor eszembe jut. belül azonban görcsbe rándult. igaz? Tudod. Máskülönben kénytelen lennék elszomorodni. – Egész nap sétáltam. Ennél jobban képtelen vagyok fegyelmezni magam. – Igyuk le magunkat! – Rendben. majd fölemelte a poharát. Megtörölte a szeme sarkát. – Tudod… nem tehetek róla.semmiféle okot nem látott az aggodalomra. – Igen? – Ne beszélj őrültségeket! – Nem. felejtsd el! – mondta újra Madeleine. 3. Madeleine rekedtesen fölnevetett. Henrinek a szeme sem rebbent. – Elmeséljem neked a mai túránkat? A hírhedt amerikai gengszterrel és a szaúdi herceggel? – Halljuk! – Jó. Madeleine nagyon berúgott. hogy beléd szerettem! – Madeleine – kezdte volna Henri. – Meg kúrtál! Isabella DiMeglio… – Egyedül sétáltam. mivel töltöttem a napomat én. – Jó. – Férjes asszony vagy. Madeleine okos nő. de előbb leiszom magam. – Mikor találkoztál vele utoljára? Henri nem válaszolt. ha valóban szerelmes… – Szeretlek – szólt Madeleine váratlanul. – De ezt úgyis tudod. Csak hát. és mivel töltötted te. Én pedig… Henri szava elakadt. – Tudod mit? – mondta a nő kisvártatva. .

Azokon a kis karibi szigeteken. de van négyszáz bank! – A férjed mondta ezt? – Csakhogy a valódi pénzek a nagyvárosokon mennek keresztül. olajtársaságok. hát. Vannak ezek az offshore cégek. Tokió. ez a szaúdi herceg – kezdett bele újra –. ezeken keresztül. Tizenketten lakják. Egy arab – s hozzá az a nagy zsidó hefti. – Éhes vagyok – mondta kisvártatva. Bin Laden! – Aha. – A Csendes-óceánon. Ez teszi az egészet olyan komikussá. És persze Svájc. olajtársaságok. – Gyanúsított? – Tudod. A nagyvárosokban könnyebb eltüntetni a nyomokat. – Nauru – folytatta Madeleine. – Igen. Párizs. és a pénz megy tölcséren át az Al Qaedanak… Madeleine tétovázott. hogy ezek mind egyformák – folytatta Madeleine. Az előző palack ott hevert üresen a betonon. mintha valami fontos gondolat eltérítette volna. London. a medence partján. – Az arabok meg a zsidók. hogy újratöltse a poharát. New York. Henri az üveg után nyúlt. ez egy gyanúsított. Aztán megkapod a gyémántodat meg a mézeskalácsodat.– És látnod kellett volna az orrát – kuncogott. – A herceg – Szünetet tartott. ahogy megemelte a második üveg bort. hogy pénzmosással támogatja őket. – A férjem azt mondja. Henri mosolygott. . Remegett a keze. – Tudod. Elmagyarázta az egészet. – Az a röhej. így hívják őket. eléggé komikus. – Azt a nagy zsidó orrot.

gondolta. Henri lassított. hogy Henri egyszer s mindenkorra szalonképtelenné váljon. mint valami bizarr. a hercegnő. Félig szándékosan tette. hogy nemsokára Henri . a vendégházon. péksüteménnyel és saucissonnal. egészen biztosan gondoskodik róla. Telerakott egy tálcát kenyérrel. hogy Henri többé semmilyen társaságba ne kaphasson meghívást. vízbe fojtotta magát! Henri egy pillanat alatt teljesen kijózanodott. Félig tudatos öngyilkosság. mert kosarat kapott a szerelmi vallomás után.Henri kikászálódott a napozóágyból. hogy nem ússza meg ennyivel: puszta kiközösítéssel. és ebben a pillanatban átvillant a felismerés a férfi agyán: Madeleine öngyilkos lett. Másfelől félig-meddig részeg baleset. Ahogy Henri a medence partjához közelített. elsüllyedt kincset. Érett sajt és gyümölcs illata csapta meg az orrát. És kijön a rendőrség. eltartott egy ideig. amíg megtalálta az egyensúlyát. Ám az is lehet. Botladozva benyomult a sötét konyhába. Aztán Henri tekintete visszatért a medencéhez. és végül rápillantott a lenyugvó nap korongjára. természetesen. Madeleinet nem látta sehol. akinek a jó hírnevét besározta. És most mi lesz? Jelentenie kell. De ha a férj netán mégse tenné meg ezt. majd visszament a medencéhez. a levendulamezőkön. És Madeleine férjének gondja lesz rá. Lehet. a ház tulajdonosa. majd megindult a ház felé. Ám Madeleine addigra eltűnt. akit az ember ellenségének választ. a medence környékén. a szőlőültetvények során. Vlagyimir Iszmajlov nem az a típus. már maga előtt látta a holttestet. Körbenézett a tájon.

és meztelenül Henri karjába vetette magát. – Csodálatos. Hosszú. akit egy medence alján találnak. – Gyere be – mondta a nő. miközben a nő csókért ágaskodott. Henri a medence szegélyéhez lépett. Henri! Henrinek elmúlt a rosszulléte. lassan felfúvódó testtel… Ebben a pillanatban Madeleine a felszínre bukkant. hogy mennyire elege van ebből az egészből! . aki hirtelen hetvennek érzi magát. és esetlen karcsapásokkal kezdett úszni. és letette a tálcát: egy harmincnégy éves ember. Hosszan csókolóztak. de most magához tért. hogy ússzál. gondolta. Atyaúristen. remegő sóhajjal fújta ki tüdejéből a levegőt. – Óh! – prüszkölt.lesz az. Madeleine kijött a medencéből. – Túl sokat ittál ahhoz. hunyta le a szemét elcsigázottan. összezúzott fejjel. – Szeretlek. – Gyere ki onnan! – csattant föl Henri. Közel járt az eszméletvesztéshez. . Atyaúristen. arccal lefelé. – Szeretlek – suttogta a nő. Ájulás környékezte.

hogy egyedülálló fiatal nő lakja. egy halom kitömött játék maci. a világítás beprogramozva. könyvespolcok sorakoztak a falak mentén. az egyiken rózsaszín műanyag gyerekszék. Szóval az illető valóban elutazott. A bejárati ajtónál felhalmozott újság halom tetején az utolsó napilap öt nappal korábbi volt. Nem szó szerint – az apartman kifogástalan volt.Tizennyolcadik fejezet 1. A repülőút kimerítette. A szoba levegője a bezártság érzetét keltette benne. és elszántan hozzálátott a lakás átkutatásához. vélekedett Keyes. De most nincs idő erre. az antik diófa bútorok. csupán a levendulaolaj szagát lehetett érezni. hogy itt valami bűzlik. Erre utalt a hálószoba berendezése. akkor miért hagyta itt a napozószereket? A lakás első ránézésre nem azt tükrözte. nehéz mahagóni íróasztalon egy . A konyhaasztalon azonban napozókrémeket. hogy egy fiatal család él itt. a hatalmas franciaágy. falhoz támasztotta a botját. benne gyerekágy. A macskának ki volt készítve az eledel és az ivóvíz. Ha a nő tényleg elutazott a görögországi hajóútra. Nagyot sóhajtott. azonnal érezte. Az ebédlőszobában üvegasztal. legóval és más játékokkal telezsúfolva. A következő helyiség a gyerekszoba volt. Ahogy Keyes belépett a lakásba. egy gardróbszekrény. letette a bőröndjét. A lába lüktetett. inkább azt. Valami azonban mégsem volt rendjén. testápolókat és hasonló kenceficéket fedezett fel. Pihenésre vágyott és valami ennivalóra. körülötte négy karosszék. Az utolsó helyiség volt a dolgozószoba.

Ehhez képest Rachel valóságos szent. hogy totyogó kisgyereke van. Az elmúlt hónapokat a nő. Az ebédek teljes délutánokat vettek igénybe egy és négy óra között. egészen a következő hétig. ezekből arra lehetett következtetni. és rengeteg barátja van. A hajóút időszaka. a zömük két brit kiadó egyesülésének a jogi kérdéseivel foglalkozott. Viszont sehol egy útlevél. hátha rábukkan valami nyomra vezető üzenetre. A nőnek is voltak üzenetei. hogy nem Görögországba. Botját a falnak támasztotta. és bekapcsolta a komputert. Greg Gordon email-jei sorakoztak egymás alatt egy chicagói belvárosi ügyvédi iroda hivatalos ügyeivel. Keyes ezután a komputer melletti naptárat kezdte böngészni. A széfben három születési anyakönyvi kivonat: Greg Gordon. Ez a körülmény megerősíteni látszott. leült az íróasztalhoz. dacára annak. Valószínű azonban. Az íróasztal alsó fiókjában Keyes talált egy kisméretű. és az ablakból irigylésre méltó látkép nyílt a Michigan-tóra. Victoria Ludlow és Margaret Ludlow Gordon névre kiállítva. tűzbiztos páncéldobozt. de nem talált ilyet. hogy az utazásra valóban sor került. . Keyes végigszaladt a listán. futott át Keyes agyán a gondolat. Az első évben úgyszólván egyetlen percre nem vált meg a gyerektől. A napozókrémeket és a kenceficéket akkor feltehetően nem hagyják itt. amikor Jeremy megszületett. hogy az élelmiszerellátó üzletágban tevékenykedhet. öt nappal ezelőtti dátummal kezdve. és folytatta a naptár tanulmányozását.komputer pihent. Egy sor nap át volt húzva. minden jel szerint kiadós ebédekkel fűszerezte. Zokszó nélkül adta föl a karrierjét. Keyes elhessegette a gondolatot. tűnődött Keyes.

vagy bármi másra. rizssaláta. Ez a lakás. és folytatta a keresést. döntötte el magában hosszas töprengés után. miközben a hűtőszekrény tartalmát vizsgálgatta. biotej. A software percenként több száz adatot képes átvizsgálni. valamint macskaeledel. Csakhogy időközben változott a terv. Keyes kézbe vette a botját. az ADS-re. a könyvespolcon egy családi album hevert esküvői képekkel. Nyilván meg se . Keyesnek ezáltal rendelkezésére fog állni a komputerre érkező összes adat. A hűtőszekrényben ásványvíz. hogy amíg ők mindenben szabályszerűen járnak el. mégpedig nyilván férj és feleség. nem valamiféle álcázott konspirációs hely. hogy az életben olykor nehézségek is adódhatnak. akiknek a születési anyakönyvi kivonatát Keyes megtalálta a tűzbiztos dobozban. egy tartályban szeletelt zöldség. A dolgozószobában. Valahányszor a komputer az Internettel talál kapcsolatot. Keyes elhúzta kissé a száját. sem a naptárban nem talált utalást Steven Epsteinre. és az újszülöttről készült fotókkal. Arra gondolt. addig a sors megjutalmazza őket. azok. De akkor hová mehettek? És ki az a nő a hajó fedélzetén. hogy ezeknek az embereknek aligha lehet sejtelmük arról. Tehát így tervezték eredetileg. Mindenesetre elindította az ellenőrző programot. biotojás. Feltehetően úgy gondolkodnak.gondolta Keyes. ami fizikusokhoz vagy külföldi érdekekhez kapcsolódna – kivéve a brit kiadók ügyét. a bevitelt máris továbbítja titkos úton az ADS-nek. mint ahogy a napvédőszerek is utalnak rá. Miután az installációs sáv néhány másodperc alatt végigkúszott a képernyőn. beleértve a klaviatúrán végrehajtott valamennyi leütést. Francis Dietzre. ha nem Victoria Ludlow? Keyes sem a komputerben. Emberek élnek itt.

Fielding. illetve sógora. Egy fiatal nő. tűnődött Keyes. A szoftver befejezte az installálást. A fürdőszobai csapon igen használhatónak látszó ujjlenyomatokat fedezett fel. kikereste a két helyi nevet: Mr. hogy szerezze meg a lakás telefonhívásainak a listáját. Fölhívta Daisyt Vermontban. Daisy visszaszólt. egyedülálló nő. rejtett nyomokat kellett tehát keresnie. Hanna Gray alighanem fiatal nő lehet. majd visszatért az email-listához. valamint egy bizonyos Hanna Gray. . és bőven van idő a kihalászásukra –. ahol a csomagját hagyta. és Mrs. és előhúzta az ujjlenyomatos szerszámkészletét. hogy Fieldingék. Egy fiatal. egy Frank nevű férfival történt szakításának történetét ecseteli. tehát chicagói cím tartozott. Ninhidrint spriccelt a felületre. Hanna Gray pedig valami közeli barát.fordul a fejükben. mennyire törékeny ez a vélt biztonság. aztán letépte a cetlit. A lakás makulátlanul tiszta volt. Azonnal rájött. mely a nő telefonkészüléke mellett hevert. és egy szalaggal leemelte a lenyomatot. Victoria segítőkész válaszaiból ítélve – sok hal úszkál még az óceánban. és óvatosan eltávolította az alatta lévő lapot is. Keyes becsukta a hűtőszekrényt. Az email-jéből mindenesetre erre lehetett következtetni. Két névhez helyi. atlantai és londoni címek. Keyes kivette a lemezt. otthonuk – nem több egy kártyavárnál. Keyes lejegyezte az adatokat egy jegyzettömbre. az asszony nővére. és bediktálta a legutóbbi tíz hívás paramétereit. leguggolt. Ezután visszatért a bejárati ajtóhoz. a többihez San Franciscói. és megkérte.

Victoria Ludlow feltehetően felkínálta a jegyeket éppen facérrá vált ifjú barátnőjének. mert személyesen kell ellenőriznie a két kiadó egyesülésének szerződéskötését. Ebben az esetben a hajóútról váratlanul le kellett mondaniuk. hogy haladéktalanul Londonba kell utaznia. Megbizonyosodott róla. idősebb generáció. így nem keltett feltűnést a megjelenésével. Bólintott a csoport felé. ahol Hanna Gray lakott. A környéket a jelek szerint nagyjából egyenlő arányban lakta a gazdag. Addig várakozott a toronyháznál. majd újra belemerült a keresztrejtvényébe. . A férfi jogi irodája ebben arról értesíti Greg Gordont. aki botjával botladozott a tó partján. amíg fölbukkant egy hatfős társaság. hogy így majd könnyebben kiheveri a Frankkal való szakítást. és leállította a komputert. és távozott a lakásból. Hogy ne vesszen teljesen kárba a befizetett utazás. melyen az imént csak átszaladt. Keyes kilépett a programból. azzal.Keyes visszapörgette az email-listát egy korábbi üzenethez. hogy semmi nyomot nem hagyott maga után. Nem ő volt az egyetlen ezen a délutánon. alig látszott ki a könyvrakás mögül. Keyes valahol a kettő közé esett. 2. és a sikeres üzletemberek fiatal nemzedéke. Szorosan követte őket. Hanna Gray lakása Daisy tájékoztatása szerint egy innen alig fél mérföldre levő toronyházban található. Keyes átballagott Hanna Gray apartmanjához. hogy így is történt. és velük együtt lépett be az előcsarnokba. Tegyük fel. A rézgombos felöltőt viselő portás egy jókora halom puha fedelű bestseller mögé barikádozta el magát.

amelyet az ADS liftjének tábláját látva szokott magára ölteni. akit a bazárban látott: a fotókon egy másik fiatal nővel bolondozik. Először körbejárta a lakást. ugyanaz a tompa arckifejezés lett úrrá a tekintetén. visszatért a nappaliba. mint egy kisméretű fúrógép. Keyes kiválasztott egy rozsdamentes acéltűt. Keyes ujjlenyomatokat gyűjtött. Ez az a nő. A műszer kicsiny motorja vibrálni kezdett. A fürdőszobában kínai rózsaszappan. akkor az élet kötelességszerűen megjutalmazza őt. A gardróbszekrény tele volt Prada cipőkkel és Hermés táskákkal. Állott levegő. Keyes megpróbálta elfordítani az ajtógombot. a zár halk kattanással kinyílt. A meghajtó . és becsukta maga mögött az ajtót. Az ajtó előtt az elmúlt napokban kézbesített napilapok és magazinok halmozódtak. és továbbment. mirhás fogkrém. Belépett a lakásba. vélhetően az apjával. majd a tűt becsúsztatta a zárba. aki azt hiszi. Meghúzta a revolver kakasát. rápillantott a fényképek takarosan elrendezett sorára. szép nő. Néhány pillanatnyi habozás után kivette a diplomaosztáson készült fotót a keretéből. A revolver formájú elektromechanikus tolvajkulcs olyan volt. ha a megfelelő dolgokat vásárolja. majd megint előkereste a táskájából a kis varázskészletét. átveszi a diplomáját és szélesen vigyorog. fonnyadozó növények. A hálószobában. Megint egy jól ápolt. s ha a megfelelő dolgokat cselekszi. Botját óvatosan az ajtónak támasztotta. a rózsaszín csipkével borított ágy mellett egy komputer állt. Ahogy Keyes ránézett a nő arcára. Újabb üres apartman. Megint egy olyan ember. kart karba öltve áll egy idősebb férfival. propoliszos tégelyek.Hanna Gray lakása az ötödik emeleten volt. Keyes bekapcsolta. Zárva volt. belehelyezte a „fúrófejbe”. melynek lakója elutazott.

Tudom. s figyeli a digitális kijelzőt. képtelen vagyok várni vele. Az első egy telefonokat áruló ügynökség automata reklámszövege volt.zümmögni kezdett. Hanna Banana. A harmadik üzenet azonban megszaporázta Keyes szívverését. Volt a hangjában valami türelmetlenség. – Hello. Gregnek annyira jól megy. A Savoyban lakunk. Valaki tehát nyomozott már a nő után. hogy Maggie és én tizenötödikén otthon leszünk. Feltehetően nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani a fickó hanglejtésének. és az egész valami hihetetlen. a fénykép mellé. És Maggie is baromi jól érzi magát. majd egy hibaüzenet jelent meg a képernyőn. és csak azt szeretné tudni. A másodikon Frank szólalt meg – az exbarát –. Nemsokára beszélünk. Elkezdte lejátszani az üzeneteket. hogy jó ideje nem hallott Hanna felől. amelyen egy hármas szám villog. de egyszerűen el kellett mondanom neked. Leállította a számítógépet és azon törte a fejét. hátha az ADS technikusai tudnának kezdeni vele valamit. hogy az üzenetrögzítő mellett áll. . valami kimondatlan sürgetés? Alighanem. De. s azt panaszolta. Puszi. A hardvert valaki újra formatálta. egy pillanatig tűnődve a kezében tartotta. Keyes kétszer végighallgatta az üzenetet. hogy az egész berendezést a hóna alá kéne csapni. Aztán kipattintotta a kazettát az üzenetrögzítőből. mi van vele. igen. hát nemrég még meghitt viszonyban voltak. majd becsúsztatta a zsebébe. Úgy néz ki. hogy még a hajóúton vagy. s elvinni Vermontba. Én vagyok. Keyes azon kapta magát. irtó büszkék vagyunk rá. Nyilván vannak közös ügyeik.

Mindezt összevetve. Az általa kovácsolt lakatok a halhatatlanoknak is ellenálltak. és a lába örökre megbénult. a tűz és a kovácsmesterség istene sánta volt. és szuggerálta. . tűnődött Keyes. hogy a telefon felé nyúl. Mégis hatalmas istenség vált belőle. hogy fölhívja Rachelt. Olyan ez. Egyetlen módja lehetne e nyomasztó gondolatok elűzésének: a sikeres akció. a sántaságából merített erejével győzedelmeskedett. ez az igazság. hogy erről a Hanna Gray nevű nőről minden érdemleges információt beszerezzen. Héphaisztosz. mint hogy várjon. amennyit feltűnéskeltés nélkül igénybe vehetett – figyelte Dietz New Yorki kapcsolatait. kétségbeesett próbálkozása. Négy DIA ügynök – ennyi a maximum. Egy emberi roncs utolsó. hogy megszólaljon. Hat órával később az irodájában ülve a telefonra bámult. pillanatnyilag Keyesnek nem volt más teendője. De hát sajnos. Pillanatnyilag minden tőle telhetőt megtett. Időről időre azon kapta magát. Casper teljes erővel dolgozott azon. A falnak támasztott bot is ezt juttatta eszébe: egy csődtömeg. akkor talán rátalálna a tartalék erőforrásaira. mivel nemtelen módon elűzték őt Zeusz oldaláról. még Zeusz mennykőcsapásaival is dacoltak. Leonard Isztambulban várta. mintha az utolsó szalmaszálba kapaszkodna. A bénultságából akár erőt is meríthetne. azzal. De miért? Hogy még egy esélyért könyörögjön? Nevetséges. Az Olümposz hegyéről a Földre zuhant. Ha az akció sikerülne.3. A pusztító tűz istenségévé vált. hogy akcióba léphessen.

és elkezdett játszadozni vele. nem süppedne letargiába és reménytelenségbe az akadályok láttán. És akkor… Megszólalt a telefon. Megint előjött a sürgető érzés. Egy férfi képtelen arra. És ha belül összeroppan. hogy egyedül oldja meg az ilyen élethelyzetet. 4. akkor nincs többé visszaút. . Ha nagyon rövid időn belül nem talál támaszt valakiben. – Igen? – Nyomon vagyunk – mondta Brown. vajon az isteni erejű kovácsmester milyen fortéllyal venné föl a harcot a patkánykirály ellen. David Brown volt a vonalban – annak a DIA csoportnak a munkatársa. és mindent bevall Dick Biermannak. akkor belül összeomlik. Kezébe vett egy ceruzát. Egy hatalmas pallost kovácsolna vagy egy rettenetes pörölyt. amely Dietznek a New Yorki COURTSHIP akcióból eredő kapcsolatait vizsgálta. Ha huszonnégy órán belül nincs megoldás. Egy magányos férfi nem képes kiállni ezt a stresszt. de az néma maradt. Egyetlen csapással vágná szét ezt az iszonyú gordiuszi csomót… Ez már az őrület! Legalább az a rohadt telefon megszólalna! Rámeredt a készülékre. Keyes kezében kettétört a ceruza. hogy fel kellene hívnia Rachelt.Keyes azon tűnődött. aki éppen most kapott egy figyelemreméltó telefonhívást…Keyes előrehajolt. A várakozás kezdte teljesen felőrölni az idegeit. Brown és a kollégája folyamatosan figyeltek és lehallgattak egy Andrej Jurcsenko nevű férfit. Nem riadna vissza. akkor föladja! Le fogja állíttatni a tesztet.

HARMADIK RÉSZ .

és szinte kézzelfogható feszültség vibrált a levegőben – nyilván a jelenlegi közel-keleti helyzet miatt. Leonard az egyik fal mellé sodródott. Leonard saját szemével látta. akik nyugatra utaztak. Most azonban komoly kételyei . a város másik végén. a hátát a falnak vetve próbált előrearaszolni a tömegben. amint Besiktasnál fölszálltak a Hajderpasa felé tartó komp fedélzetére. Hajderpasa Isztambul keleti kapujául szolgált. hogy ez kinek a hasznát szolgálja. azok a Sirkeci pályaudvart vették igénybe. Ha Dietz itt van a nővel. akkor nincs hová menekülni. Ha közvetlenül a nyomukba szegődik. Lehet. hogy azonnal követnie kellett volna őket. Ha erőszakra kerül sor. Az utasok sürögtek.Tizenkilencedik fejezet 1. vélekedett Leonard. hogy a komp fedélzetén összetűzésbe kerül a férfival. Kérdés persze. támolyogva lökdösődtek bőröndjeikkel. Így Leonard most minden bizonnyal letartóztatásban lenne. akkor is csapdába kerül. Akik viszont itt nyüzsögtek Leonard körül. Érthető tehát az idegességük. Pedig itt kell lenniük. amikor a komp kiköt. képtelenség lesz megtalálni őket. forogtak a színezett ablaküvegek mögött. amely tizenöt perccel később indult. Még ha sikerült is volna Dietzet harcképtelenné tenni – amiben erősen kételkedett –. vagy onnan jöttek. A Hajderpasa pályaudvaron Leonard elképesztő forgataggal találta magát szemben. azok a darázsfészek felé tartottak. akkor elképzelhető. hiszen a helybeliek nyilván elfogják a véres kezű támadót. Ezért inkább megvárta a következő kompot.

Folytatta a keresést a tömegben. Kiderült viszont.támadtak döntése helyességét illetően. ahogy számítani lehetett rá. hogy Leonard csak a következő kompra szállt föl. Az a bizonyos telefonhívás. Keyesnek tehát igazából semmi konkrétum nem áll a rendelkezésére azon kívül. de a hívás ezúttal éppen e férfias művelet közepette érkezett. A legnagyobb esély egyben az utolsó is számukra. Éppen borotválkozott a szállodában. hogy a pengével megvágta a torkát. De Leonard nem hagyja ezt. és tartsa szemmel Dietzet. hiszen ott vesztegel vermonti irodájában a három telefonvonal mellett. Keyes azt mondta. hogy elszalasztottá az alkalmat. Jurcsenkónak hívják az illetőt. Dietztől jött. . A név azonban fedőnév – „a keselyű”. lehet. amikor megszólalt a telefon – a sors iróniája. s egyúttal legjobb alkalom arra. és ez annyira megijesztette. miközben múlnak az értékes másodpercek. mohón villogott a baseballsapka ellenzője alól. hogy a hívott fél az egyik régi New Yorki ismerős. hogy siessen a hotelhez. Ám azzal. akkor ettől kezdve valóban bottal üthetik a nyomát. Ha a pasas most kicsúszik a kezükből. Óvatosan megérintette a vágást a nyakán. és eltűnik valahol a háborús övezetben. és az sem meglepő. hogy ez az utolsó. hogy újra Dietz nyomába szegődjenek. Keyes azonnal felhívta Leonardot és utasította. szeme lázasan. Keyes nagyon feszült volt. hogy a lehallgatott hívás Jurcsenko telefonjára ment. hogy Leonardnak hetente csupán egyszer kellett a gyér szőrzetet lekaparnia arcáról. Keyes volt a vonalban. aki nyomban adott egy nevet Dietznek az ellopott titkos formula értékesítéséhez. Nem csoda. hogy Dietz melyik szállodából telefonált.

Így aztán Dietz morgott valami kifogásfélét. várva az alkalmas pillanatot. Egy kör alakú teremben állt a nővel a pályaudvar délkeleti csarnokában. Bemondtak egy vonatindulást. és visszatrappolt a szálloda lobbijába. hogy az üldözést elindította.2. 3. Ha ugyanis a dolgok rosszra fordulnának. tehát mégiscsak felhívja magára a figyelmet. Ennek folytán mozgásban lesz. hogy azonnal hajtson a hajderpasai kompállomáshoz. és neki Leonarddal kellene bajlódnia. Ez pedig a legkevésbé sem hiányzik. s utasította a sofőrt. a nővel együtt beszállt egy várakozó taxiba. akkor gondjai keletkezhetnének a helyi hatóságokkal. Csakhogy Leonard is keresi őt. Türelem! Időzítés! Dietz benyúlt a táskájába. Most lett csak igazán fontos az időzítés. Minden az időzítésen múlik. Minden az időzítésen múlik. Miután Jurcsenkóval befejezte a telefonbeszélgetést. Dietz visszarohant a taxihoz – mintha másodpercnyi vesztegetni való ideje sem lenne –. Dietz nagyon odafigyelt az időzítésre. . Figyelt kifelé az ablakon. Egy amerikai fiúcska aligha tűnik fel a nyugati utasokkal telezsúfolt csarnokban. A jelek szerint senki nem figyelte a taxit a Four Seasons Hotel előtt. Végre meglátta Leonardot – Keyes ezzel akaratlanul visszajelzett. és folyamatosan a tömeget fürkészte. és megragadta a kukoricapogácsa névre keresztelt. Keyes lassúnak tűnt. hangtompítóval ellátott fegyvert.

Hiszen akárhogy is erőltette az emlékezetét.A tömeg felbolydult és kettévált. hogy megalázhassa. hogy Dietz. feltéve. és haladt előre. Mert a bűnbaknak is szüksége van bűnbakra. amiből arra lehetett következtetni. még inkább a Közel-Keletet célozza meg. olyanok. hogy tévútra vezesse az üldözőit. A legmagasabb ajánlattal pedig manapság az arabok tudnak előállni. aki még nála is alacsonyabban áll a társadalmi ranglétrán. hogy egész életében – ez volt az első alkalom. legfeljebb arra képesek. hogy Dietz nagy mestere a megtévesztésnek. csak azért. és visszafordul. amikor azt hihette. Az oroszok már túl gyengék és túlságosan szétzilálódtak ahhoz. Még a többi nyomorult között. hosszú idő óta – de az is lehet. annak idején. még közöttük sem talált megértő társra. a békafiú – szerencsétlenek. A titkot nyilván araboknak akarja eladni. Mindenki. aki megalázottnak és értéktelennek érzi magát. azt az érzést ébresztve benne. Az aligátorlány. Ám ha az volt. Azt hitte. akik bőrpikkelyesedésben és Ehker-Danlos szindrómában szenvedtek. hogy kirekesszék. ha erre száll föl. még ők is összefogtak ellene. ott a cirkuszban. Itt lehetnek vajon. akik közé elvileg beillett volna –. Ám nem szabad elfelejteni. Lehet. elég alacsonyan ahhoz. Lehet. aki vele azonos hullámhosszon mozog. hogy végre talált valakit. hogy a legjobb ajánlattevőt kiközvetítsék. tűnődött Leonard. ezért igazából nem hibáztathatta magát. még mindig lázasan kutatva. talál valakit. hogy Leonard túlságosan is fogékony volt erre. Leonard ellökte magát a faltól. hogy valamiféle különleges kötelék fűzi őket egymáshoz. Hiszen Leonardot is milyen könnyedén rászedte. majd tesz egy kört. ebben a tömegben? Az induló vonat déli irányba ment. . hogy ilyesmit megvásároljanak. hogy valóban elindul dél felé. Dietz más.

és ezzel Dietzet helyzetbe hozta. A tömeg felszívódott. Követi majd Dietzet és a nőt. Ám ha Dietz látja meg őt előbb.De tévedett. Ettől kezdve már csak a végrehajtás volt hátra. Legalább akkor itt lesz az alkalom. Leonard ott maradt a csarnok kellős közepén. védtelenül. hogy konfliktusba keveredjen a helyi hatóságokkal. Gyorsan megfordult és a falhoz húzódott. akkor Leonard meg fogja védeni magát. De megmutatta magát. 4. Aztán Leonard újra félreosont. hiszen Dietz nem engedhette meg magának. Dietz látta őt – pontosabban szólva baseballsapkájának a matricáját vette észre. hogy minél kevésbé tűnjön föl. aki ott várakozott mellette. majd jelentést tesz Keyesnek. – Menjen a csarnok közepére! – mondta. ha kell. Elindult a vonat felé tülekedő tömeg irányába. s közben megérintette a derékszíjára erősített fegyverét. és rátámad. hogy még arra se volt ideje. hogy rászorítson egy darab vécépapírt a sebére. Keyes telefonhívása után annyira kapkodott. a világ végére is. hogy elégtételt vegyen ezért a legutóbbi váratlan és mély sebet okozó árulásért. Egyik ujjával megérintette a torkát. hogy az észrevenné őt. Ha minden jól megy. – Mutassa meg magát! Aztán jöjjön vissza! De lassan mozogjon! Ne siesse el! . Odafordult a nőhöz. megtalálja Dietzet. anélkül. Az időzítésre azonban továbbra is ügyelni kellett. Vérzett.

Ők azonban visszafordulnak nyugat felé. Sajnálatos. Nem szabad alábecsülni! Ha a falnak támaszkodik. mintegy húszlábnyira Leonardtól. De mozgalmas évei során Dietz megtanulta. e pillanatban nagyobb értéket képvisel halottként. hogy egész másként alakult volna. . Sok közös van bennük. Ilyen az élet. ha tetszik. De félrevezető útmutatásként! Ha ugyanis Keyes értesül róla. és várt. Nem lehet probléma. nehéz lesz megközelíteni. A nő csalétekként eltereli Leonard figyelmét. minden látszat ellenére. Leonard. hogy az ellenséget soha nem szabad lebecsülni. Ez lesz az alkalmas pillanat számára. Aztán ellenkező irányba indult. Dietznek azonban megvoltak a trükkjei. hogy találkozzanak a keselyűvel. ha nem. s ettől meglehetősen elszánt. akkor minden bizonnyal azt fogja feltételezni. hogy ne értené. Nem hülye. Dietz figyelt. és lassan odasétált a csarnok közepére. A holtteste egyfajta figyelmeztetésként és egyúttal útmutatásként szolgál majd Keyes számára. ahol az előbb Leonardot látta. Dietz megint észrevette Leonardot: ismét a falnak vetette a hátát. és onnan vizslatta a tömeget. Természetesen fölfogta. gondolta. ha… De nem alakult másként. miről van szó. Némi töprengés után bólintott. hogy Dietz csaléteknek akarja őt használni. és hátulról lopakodott oda. hogy Dietzék dél felé tartanak. Márpedig Leonard. Lehet. De hát végtére is ugyanabban a csónakban eveznek. Elbújt egy oszlop mögé. tiszteletre méltó ellenfél – a dühe vezérli. és ezt Hanna is fölismerte már. mint élve. hogy ilyen körülmények között kellett találkozniuk. sarkon fordult.Hanna fölhúzta a szemöldökét. hogy megtalálták Leonard holttestét a Hajderpasa pályaudvarnál.

Bármelyik pillanatban… Leonard meglátta a nőt. És akkor egy pillanatra reflexszerűen el fog szakadni a faltól. Rá kell harapnia a csalira! Dietz a viharvert bőrtáska belsejében hüvelykujjával kibiztosította a fegyvert. Az állomás. Aztán megindult előre. Dietz előlépett az oszlop mögül. ahogy várható volt. gondolta Dietz. 5. mely csaknem kiürült a legutóbbi vonatindulásnál. Ugyanilyen erővel együtt is dolgozhatnának. Nem veszítheti el a nyomot. Nincs más választása. És a kistermetű Leonard hirtelen eltűnt a tolongásban. Ő viszont nem tévesztheti szem elől a nőt. kétségek között vergődve. s tétovázni fog. Kétszer is látta korábban – a Sapienza-erőd tornyában. hogy erről van szó. hogy visszatérjen e a fedezékébe. Rohadt dolog ez. De hát ilyen az élet. Most egyedül mutatkozott. Aztán a hangosbemondó egy vonat érkezését jelezte. ennek folytán nincs választási lehetősége. . most egyszerre ismét megtelt emberekkel. Megállt egy pillanatra. Dietz nem hülye. De végül mégiscsak elindul.Leonard bármelyik percben megpillanthatja a nőt. ha a körülmények másként alakultak volna. Különvált volna Dietztől? Vagy Dietz csaléteknek használja? Hát persze. amikor Dietzcel együtt távozott. és a Four Seasons Szállodánál. Leonard látta már a nőt. Kisétált a csarnok közepére és körülnézett.

Kétségbeesett elszántsággal a tolongó utasok közé préselődve találta magát. hogy rosszul teszi. Megszólalt a hangosbemondó. a nő észreveszi. Jó érzés. Valami hideg tárgy érintette meg a nyakát. hiszen minden oldalról szorosan körülvette a zsibongó tömeg. Ez az ő formája. Aztán Leonard elszakadt a faltól. Leonard úgy érezte magát. De a zárszerkezet beleakadt a gatyamadzagjába. Nem is olyan rossz. ahol hirtelen összecsapnak feje fölött a hullámok. az anya igyekezett megakadályozni. És ebben a pillanatban ráébredt. kibaszott életet – egy hűs pakolás a fonnyasztó hőségben. Ez a valaki más volt! Megpróbálta kibiztosítani a fegyverét. gondolta – mint egy mosogatórongyba csavart jégkocka a hervasztó nyári hőségben. Nem is olyan rossz érzés így itt hagyni ezt rohadt. De már késő volt. megint kereket old. Szaros egy végjáték. a férfi karjába zárta a nőt.Eltelt pár másodperc. Dietz meghúzta a ravaszt. és erre ő is rádöbbent. Leonardtól balra egy pörlekedő család lármázott. Szinte már mosolygott. Ott a nő – egy pillanatra feltűnt a hullámzó tömegben. futott át Leonard agyán. ha elhagyja a fedezéket. . Az orra előtt boldogan talált egymásra egy fiatal pár. mintha elkülönült volna a többi embertől. ám ez a valaki. hogy valaki hátulról közeledik hozzá. Leonard tétovázott. noha ösztönei azt súgták. A revolverét mindenesetre megpróbálta kibiztosítani. Leonard nyomult előre. aki sikítozva kacagott. Különös érzés volt ez. hogy a gyerekek elkódorogjanak. Ha közelebb férkőzik hozzá. De ha nem mozdul. A nőt szem elől tévesztette. mintha a kettévált Vörös-tenger közepére került volna. Zajos tömeg lepte el a pályaudvari csarnokot.

Talán szeptember 11. Keyes tétovázott. Eddig hasztalanul kereste. persze közben félpercenként abbahagyja a munkát és kifüttyent az ablakon. hogy újabb eltűnt személyt keres – ezúttal egy harminc körüli férfit. a New Yorki Rendőrkapitányságé 212es. hogy mire kell az információ. ha arra jár egy csinos. azon tűnődött. hogyan függ ez össze a nyomozással.Huszadik fejezet 1. Az előhívószáma 802. fiatal nő. De hát ajándék lónak ne nézd a fogát! Figyelmét ismét a komputerre összpontosította. és Brown . Amikor Keyes elmondta neki. hátha valahol rábukkan a „keselyűként” ismert férfi nyomára. Vissza fogom hívni. Ám ettől még nem kell rögtön pánikba esni! Bármelyik pillanatban megcsörrenhet a telefon. miatt. Az olasz nyomozó valamilyen oknál fogva rokonszenvezett Keyesszel. Ehelyett csupán ennyit mondott: – Utánanézek. – Nem vagyok bent az irodámban – mondta. Keyes maga elé képzelte. De az is lehet. hogy a könnyed szívélyesség hozzátartozik az olasz karakterhez. aki a hypopituitarizmus nevű betegség következtében legfeljebb tizenkét éves fiúnak látszik –. vajon miért ilyen segítőkész iránta ez az ember. hogy is áll az egész ügylet. Nem tett fel kérdéseket. A világ bizonyos részein a New Yorki rendőrök mostanában szokatlan jóindulatot tapasztalhatnak. az olasz megértően hümmögött. ahogy az itáliai kolléga könnyű bort szopogatva elmerül az ügy tanulmányozásában. – Majd én visszahívom… Jó lesz úgy egy óra múlva? Miután letette a kagylót.

Brown magyarázkodott. Volt egyáltalán olyan pillanat. Az ő válla túl gyenge ehhez a hatalmas teherhez. Minden erővel arra ösztökélte. hogy dobja be a törülközőt. ugyanakkor lélekölővé. amikor kézben tudta tartani a dolgokat? Nem. Van egy… Keyes letette. Remegni kezdett – nem a felszínen. – Kirepült a kalitkából – közölte Brown. Megszólalt a telefon. a jelenlegi helyzettel együtt – pusztán megfigyelőként sodródik a történésekkel. Az orosz pedig a keselyű nyomára fog vezetni. . Néha úgy látszott. Ez a nyomás túl sok egy embernek. csupán illúzió volt. Szóval itt tartunk. amely most hatalmába kerítette. – Két perccel az után. A félelem. ha most visszatekint. lelépett a hátsó ajtón. – Szünet. – Vészforgatókönyve – ismételte Keyes. hogy adja fel… Megpróbálta apró teendőkkel lekötni a figyelmét. – El fogjuk kapni. Keyes kezébe temette a fejét. ha bármikor is úgy érezte. De hát hogyan is tehette volna? A karrierjével. Már úgy se tudunk elkapni valakit. de a valóságban ez a paripa a saját feje után vágtat. – Alighanem volt egy vészforgatókönyve – tette hozzá Brown olyan hangnemben. hanem belül. a lelke legmélyén. melyet Keyes kissé hamisnak érzett. kézzelfoghatóvá vált. hogy ő irányítja az eseményeket. hogy letartóztatták Jurcsenkót. hogy megkapta a telefonhívást. a családi életével. hogy képes megragadni a gyeplőt.jelentheti. ha ott van két lépéssel az orrunk előtt! Szorongásroham tört rá. Néhány másodpercig némán ült. Keyes azonnal fölkapta a kagylót.

akivel Jurcsenko a kémkedése idején került kapcsolatba? Ahogy letelt az egy óra. újra remegni kezdett. Keyes megpróbálta összeszedni magát. – Megtaláltam a fiút. Valaki egyszerűen golyót röpített a fejébe. a . Isten nem engedi. Nem tudom. Nyilván ez se lesz jó hír. az ADS biztonsági rendszere garantálja ezt. A várócsarnok kellős közepén. Az arabokhoz. hogy a szálak az önök oldaláról már… Keyes letette a kagylót. Lehet. Keyes összeszorította az ajkát. Nem fognak megállni annál a pontnál. Hajderpasa. A patkánykirály! Rosszabb. mint amitől eddig tartott. hogy egészen pontos legyek. Ám ettől nem nyugodott meg. Hosszasan bámulta a készüléket. hogy tovább kutatott az adatbankjában. Dietz tehát kelet felé tart. Fél tucat mindenre elszánt fickó egy részecskegyorsítóval és Epstein képletével a kezében. felemelte a telefont. hogy létrehoznak valami egyedülállót. ezt mondta az olasz.Az óra hátralevő részét azzal töltötte. A szálak nem vezethetnek el hozzá. Az olaszok nem tudják lenyomozni a hívását. – A holttestét egy órával ezelőtt fedezték fel a Hajderpasa pályaudvaron. hogy a keselyű is orosz? Vagy valaki más. A hetven szűz képe lebeg a szemük előtt. hogy bármiféle jó hírt kaphasson. tájékoztathatom e a feletteseimet. és újra felhívta az olasz kollégát. amit akarnak. ugye. akit keres – jelentette az olasz rendőr. Ezek az emberek fanatikusok. kimondhatatlan károkat okozhat. Leonard holttestével csináljanak. – Az ügyben természetesen nyomozást kell elrendelnünk.

Aztán egy kattanás hallatszott. De mit ér vele? Keyes figyelte. . ahogy a keze kinyúlik a készülék felé. Valaki fölvette a kagylót. Figyelte. Mennyi rossz hír tolakodott az életébe ezen a kicsiny készüléken keresztül. Kétszer kicsöngött. – Alice? – Igen? – Hm. és belebámult.szüzeké. de mintha nem akart volna tudomást venni erről a tényről. Jim Keyes. akik a „túloldalon” várják őket… rubin szépséggel. A gyomra üres volt. bőrük. ahogy az ujjai lezongoráznak egy telefonszámot. Néhány másodperc elteltével úrrá lett a hányingerén. – Halló? – szólalt meg egy hang. Bódultan nézte keze önállósult mozdulatait. Eltelt pár másodperc. Jim vagyok. Üres szemekkel bámult a telefonra. Legszívesebben falhoz csapta volna. Keyes megköszörülte a torkát. és kihajította volna az ablakon. és hátradőlt a karosszékében. – Halló – szólt bele Rachel. Félrelökte a szemétkosarat. Csend. mint a gyémánt és a gyöngy… Bedobja a törülközőt! Kihúzta a szemétkosarat az íróasztala alól. Rachel ott van? Hallotta Rachel anyjának a lélegzetvételét. Fájdalmasan nyeldekelt. Csend. – Én vagyok. – Hogy vagy? – kérdezte Keyes. majd a füléhez emelte a kagylót.

Őrültség volt otthagynia az irodáját.– Figyelj ide! – hallotta a saját hangját – Én. mit szólnál hozzá. Akkoriban Keyes képes volt hat órákat oda-vissza autózni. csak azért. vége van. – Jól vagy? Keyes felnevetett. – Elmehetnénk a régi helyünkre. és amikor még mindketten olyanok voltak. ahová akkor jártunk. – Vacsora? Rachel nem felelt. hogy a hétvégét Rachellel tölthesse. – Nem – felelte. neki úgy tűnik. amikor Rachel még a szüleivel élt. azokban a régmúlt időkben. – Nem. Furcsán hangzott ez a nevetés. Az ügynek még távolról sincs vége. Ide jártak hajdanán Rachellel. Csak azt szeretném tudni… – Itt vagy Bostonban? – Igen. hogy. éppen most. . – Mit mondasz? – Nem a legalkalmasabb. Képtelen folytatni… Beült egy taxiba és a Nemzetközi Palacsintaházhoz hajtatott. Tudod. nem vagyok jól. Rachel. Újabb csend. hogy is mondjam… szóval itt vagyok Bostonban. hm… hogy is mondjam. – Rachel? – Igen. oda. ha bekapnánk valamit együtt. Csak azért hívlak. mint két felnőttet játszó kisgyerek. igen. amikor… – Jim – vágott közbe Rachel. Keyesnek viszont – nos. Négy órával később landolt a Logan repülőtéren. 2.

mint a lányuk esküvőjén. Keyes odasántikált a botjával. – Hello – mondta. kinyitotta. Ugyanaz a szemetes konténer bűzlött a bejárati ajtó közelében. karcsú és élettel teli. A légkondicionáló szele nyomban arcul csapta. étlapot nyújtott felé. és őt figyelte. – Egy személyre? – Ketten leszünk – mondta Keyes. Ott ült Rachel. hogy eljöttél! Rachel nem felelt. szélhárfa szólalt meg az ajtóban. hogy utoljára itt járt. átvette az étlapot a pincérnőtől. de a vendéglő lényegében nem változott. és kipréselt magából valami kuncogásfélét. – Hello – mondta Rachel. – Nem hiszem. s ujja végigszaladt a különféle töltetű palacsinták listáján. Rágógumit rágcsáló pincérnő lépett elé. hogy gesztenyebarna hajában megjelenjek az első őszes hajszálak a maguk természetes árnyalatával. türkiz nyakláncot és kicsiny ezüstborostyánkő fülbevalót. – Köszönöm.Közel két évtized telt el azóta. Belépett. – Vagy mégse? Ez itt valami új étel? A disznóhússal töltött palacsinta? – felpillantott. hogy… Rachel remekül nézett ki. Bőre tiszta volt és üde. Tíz évvel fiatalabbnak látszott. kipihent volt. Becsusszant a bokszba. és beletemetkezett. Egyszerű fehér felsőrészt viselt. és tekintete azonnal a hajdani közös bokszuk felé tévedt. Hagyta. . – Látom. a menü ugyanaz – mondta Keyes. s ahogy hozzáért a kis csőharangokhoz. Ugyanaz a biciklitároló árválkodott teljesen üresen az étterem előtt.

Nem tudom. – Jim – mondta. – Szeretném. belekortyolt. ha újrakezdenénk! Rachel megfogta Keyes kezét. Rachel. Rachel tartózkodón másfelé nézett. de ez nem azt jelenti. hogy szomorú és nehéz. az árulásokat. és gyöngéden megszorította. Egyszerre kezdtek el beszélni: – Mi történt a… – Hogy van a… – Kezdd te! – Mondjad csak! – Mi történt a lábaddal? Keyes szólásra nyitotta a száját. hogy mi ketten ne tudnánk… – Jim. – Elképesztően jól nézel ki. hogy melyikünk mikor hibázott. Aztán újra levegőt vett. Csupán egy része. – Igen. a balesetet. hogy… – Jim. vajon most azonnal elmondjon e mindent – a projektet. Úgy értem. A vizespoharáért nyúlt. majd becsukta. ha átgondolod… ha belegondolsz. Tudom. – Ez csak egy szakasza volt az életünknek. majd gondosan letörölte a karimáról az ajakrúzst. . Ehelyett csak ennyi jött ki a száján: – Hiányzol! Rachel elmosolyodott. – Nem akarok arról vitatkozni.– Uramisten – sóhajtott fel Keyes. hogy hibázott e bármelyikünk is egyáltalán. és azon tűnődött.

. Kikászálódott a bokszból és a botjáért nyúlt. Belenézett a tükörbe. határán volt annak. és kíméletlenül kiesnek találta a helyiséget. Keyes bebicegett. igen lassan. mint először. arcbőre feltűnően tiszta. mint egy frissen mosdatott hulla. Így már kicsivel jobb volt. Vörös volt az arca. belenézett a tükörbe. jóval sutábban. Úgy festett.Rachel a fejét ingatta. hogy… – Én azt gondolom – kezdte Rachel csendesen –. Rachel szomorúan nézett rá. Ajka remegett. – Sajnálom – mondta. és közben visszahúzta a kezét. – Tehát – mondta Keyes. mint egy gyereké. majd két kézzel rátámaszkodott a mosdókagylóra. Szemei véreresek. hogy észrevette volna? Visszatért Rachelhez. köszönöm – mondta Keyes. Hogy fogyhatott le ennyire. Mielőtt visszament volna az étterembe. hogy a dolgok mindig okkal történnek. A mosdó egy fizetős telefon mellett volt. Kinyitotta a hideg vizes csapot. – Okkal? A pincérnő odaoldalgott az asztalhoz. ahogy visszamászott a bokszba. Ömlöttek a könnyei. Keyes a nyelvével megnedvesítette kiszáradt ajkát. – Bocsáss meg! – motyogta. Tenyerébe csorgatta a hideg vizet. – Tehát nem gondolod. és erőteljesen ledörzsölte a pofazacskóit. – Választottak? – Csak egy kávét kérek. anélkül. Elzárta a csapot. majd kétszer egymás után alaposan megáztatta az arcát. letépett egy adag papír kéztörlőt. arca úgy el volt kámpicsorodva. hogy hangosan bömbölni kezdjen. vagy mint egy éhségsztrájkoló.

– Igen. Köszönöm – tette hozzá Rachel. amit tett. hogy szükségünk van egymásra. – Szükségem van rád! Amikor nehéz helyzetbe kerülünk. A pincérnő kihozta a két kávét. Ő azonban tudja. hogy a dolgok okkal történnek? Rachel előhúzott a retiküljéből egy Kleenexes vattát. és készenlétbe helyezte. hogy együtt maradunk. visszasimította. Hangja rekedtesen szólt és kétségbeesetten. elvette az étlapot. és sarkon fordult. én is. És ha mi úgy gondoltuk volna. – Te viccelsz velem – szólalt meg végül Keyes. az Isten okkal tette azt. közben fölfújta és kipukkasztotta a rágógumiját. – Rachel – kezdte Keyes újra. – Úgy gondolom. Hinnünk kell az ő tervében. – Mit akarsz azzal mondani. de képtelen volt módosítani. és hinnünk kell őbenne. hogy valaha is megértjük ennek az okát. Mi nem remélhetjük.– Kávét. Istennek terve van. – Úgy értem… emlékszel Jeremy dolgozatára? Arra gondoltam… . Jim. – Egy csónakban evezünk – ismételte. nem gondolod? Egy hajtincs elszabadult Rachel füle mögül. Egy csónakban evezünk. – Ő tudja. hallgass meg! – Figyelek. Keyes hunyorgott. az ég felé fordította a szemét. rájövünk. Jim! Eltelt néhány pillanat. akkor együtt maradtunk volna. A pincérnő vágott egy grimaszt. – Én… Kérlek. De nem ezt tettük. miért rendelte magához Jeremyt. Jim. ahogy a felszolgáló eltűnt.

Emlékszel a dolgozatára? Rachel zavarba jött. – Nos… mindegy. – Tényleg nem. Nem gondoltam semmire. Keyes fölemelte a kávéscsészéjét. – Az én hibám volt? – kérdezte. – Mire gondolsz? – Még nem tudom. hogy nem… ha azt mondod. akkor… – A farkakról? – A patkánykirályról. olajcsere. hogy megértsük őket. És amikor Jeremy azokról az egymásba gabalyodó farkakról írt. majd újra letette a csészét. amelyek túl nagyszabásúak ahhoz. De most már értem. – Ellenőriznem kellett volna a kocsit? Erre gondolsz. Újra eleredtek a férfi könnyei. – Pedig akkor nagyon felkavart téged – mondta Keyes. Keyes bólintott. minden. – Szívem! – mondta. megtörölte az orrát. A fordulatszámmérőnek működnie kellett volna. . Erről soha nem beszéltem neked. Óramű pontossággal. rábámult a híg lötty felületén úszó olajos foltokra. hogy nem jössz vissza hozzám. Két héttel a baleset előtt néztem át utoljára. – Tudom. ugye? Ellenőriztem! Minden ötezer mérföld után teljes átvizsgálás. mire gondoljak.igazából nem tudtam. Működött! Nem az én hibám volt! – Tudom. Bizonytalanul ingatta a fejét. Ez nemcsak… vannak dolgok. – Ha most azt mondod. én. attól tartok… valami olyat fogok tenni… – Olyat fogsz tenni… – visszhangozta Rachel.

és becsusszant a volán mögé. Nyilván arra. – Menjünk el valahova! Emlékszel a nászutunkra? Emlékszel arra a kis tengerparti sávra? Menjünk el oda! Menjünk el. Megpróbálta visszafojtani a könnyeit. Értelmetlen! IHOP. ahogy a kocsi a parkoló kijáratához gördül. Azon kapta magát. Mit jelent ez? Nemzetközi Palacsintaház. – Sajnálom – mondta. hogy az étterem cégtáblájára bámul. Keyes nézte. Micsoda hülyeség ez? Egyszerűen nincs értelme a szavaknak. majd indított. Nekidőlt a szemetes konténernek. De nem tudott sírni. még ma éjjel. – Hallgass ide! – kérlelte Keyes. Sírnia kellene. – Mennem kell. és lehalkította a hangját. Rachel megpuszilta az arcát.A szomszéd bokszban ülő család felfigyelt. Megint egy mozaikszó: IH0P! Utálta a mozaikszavakat. Menjünk most! – Jim… – Kérlek! Rachel! Annyira félek… – Találkám van valakivel – mondta a nő. Ha tudna sírni. Nemzetközi Palacsintaház! Mitől lenne nemzetközi? És talán palacsintából van a ház? Semmi értelme! Semminek sincs értelme. – Ez minden. Elmulasztotta az alkalmat. Én ezt nem tudom tovább csinálni. hogy Keyes elsírta magát. 3. . – Félek – nyöszörögte panaszosan. akkor talán kiönthetné magából a rossz érzéseket. Előrehajolt. Sajnálom. nyomban ellepte a rothadás bűze.

Ő legalább tud sírni. Kinyitotta a retiküljét. De most már… egyszerűen képtelen vagyok rá. Találkám van valakivel. De én ezt képtelen vagyok tovább csinálni. majd keresgélni kezdett a zsebében egy újabb Kleenexes kendő után. és betuszkolta magát. gondolta Keyes hidegen. – Ő is nagyon hiányzik. A kocsi belsejében fenyőillat terjengett. Megengedheti magának. . gondolta Keyes. Keyes kinyitotta az ajtót.Rachel kocsija ott vesztegelt a parkolóhely kijáratánál. hogy van még egy esélyünk. Megkocogtatta az anyósülés melletti ablakot. míg neki. – Jim – mondta Rachel. Amikor hozzávágta a fejét a kormányhoz. a kürt váratlanul megszólalt. Keyes keze továbbra is a nyakát masszírozta gyöngéden. – Először még… egy ideig legalábbis… azt hittem. a férfinak. Rachel meglepetten nézett rá. – Rachel – szólalt meg Keyes. Most ő fakadt sírva. és elkezdte masszírozni Rachel nyakszirtjét. Keyes kinyújtotta a karját. és megindult a kocsi felé. Soha az életben nem fog tudni balra kanyarodni. – Hiányzol – hüppögte Rachel. Ez a szerencse! – gondolta Keyes. – Egy ideig azt hittem. hogy gyenge legyen. kiadhatja magából. Balra próbált besorolni a délutáni csúcsforgalomba. – Sajnálom. mindig erősnek kell lennie. Süvített mellettük az autóáradat. Keyes fölkapta a botot. még mindig a Kleenex után kutatva. Jó neki. hogy… Óh Istenem! – Rachel a kézifékhez nyúlt és behúzta.

Kétszer. Kiszabadította a kezét. de nem esett ki a keretéből. Találkám van valakivel. Az üveg megrepedt. háromszor belerúgott a műszerfalba. Az ablaküveg finom repedések hálójává vált. Sőt! Most mintha sokkal öregebb lenne.Keyes visszahúzta Rachel fejét. majd előrecsapta. Éles kappanhangon sipítozta: – Találkám van valakivel. és még erősebben szorongatta felesége nyakát. Rachel néma volt. Már nem néz ki tíz évvel fiatalabbnak a koránál. rendületlenül. mint egy rongybábu. állapította meg Keyes. Néhány másodperc múltán már nem küzdött tovább. Az autók süvítve száguldoztak. Rachel sziszegve kapkodta a levegőt. Rachel arca bíborra váltott. Rachel rúgkapálni kezdett. Micsoda ócska csotrogány. Keyes ránézett. Préselt faforgács. vajon leválnak e újabb szegélyek. . Keyes megismételte a mozdulatot. Tovább fojtogatta. előre-hátra. Két kézzel elkapta Rachel torkát. Rachel halántéka vérzett az iménti sérüléstől. Zihálva lélegzett. A forgalom tovább dübörgött mellettük. Aztán Rachel kezdett elgyengülni. konstatálta Keyes megvetően. – Találkám van valakivel – grimaszolt Keyes. és belekarmolt Keyes arcába. Mozdulatlan volt. Keyes kíváncsi volt. Keyes gúnyosan vigyorgott. és fojtogatni kezdte. Aztán az ablaknak vágta Rachel fejét. Rachel úgy hevert mellette. Egy szegélydarab letört a kormányból. gondolta magában. a levegő égette a tüdejét. rázta a fejét.

Jobbra kanyarodott. Rachelt átlökte a másik oldalra. és kiengedte a kéziféket. Sántikálva megkerülte a kocsit. nagyon. Aztán kinyitotta az ajtót. és próbált levegőt venni. beleolvadva a forgalomba. nagyon hosszú időn át. ahogy bármely épeszű ember tette volna a helyében. úgy tűnt. és kiszállt a kocsiból. beült a volán mögé. .Keyes mozdulatlanul ült. ahelyett. Rátámaszkodott a botjára. hogy megpróbált volna balra fordulni.

hogy tartania kell a férfitól. a Bosfor-expressz Bulgária napfényes völgyeiben zakatolt már. amelyekkel ébren tarthatta volna magát. Az ürgének azonban pillanatnyilag aligha áll érdekében. Amikor másnap reggel fölébredt. Ha. dzsem. A férfi a zöldellő tájat bámulta az ablakon át. Hanna azon nyomban mély álomba merült az alsó fekhelyen. és azt feltételezi. szemlátomást érintetlenül. ha istenigazából úgy érezte volna. Persze. kétszersült. Hanna semmire nem emlékezett az első éjszakáról Isztambul és Bukarest között. A férfi ugyanis visszaadta a kézitáskáját. és forró tea várt Hannára. hogy ezeket Hanna a fejében őrzi. saját mosdókagylóval felszerelve. és meggyőzi a fickót a könyv értékéről – akkor persze merőben más lesz a helyzet. bizonyos szempontból nem volt más választása. és abban akadtak olyan tabletták. Ahogy a vonat. hogy bántsa őt. hogyan tudott akár egy szemhunyásnyit is aludni. Hiszen kellenek neki a technikai részletek. egy újság hevert az ölében. A teste megkövetelte a pihenést. A kétszemélyes elfüggönyözött hálófülke tiszta volt. tágas tér keletkezett a napközbeni kényelmes utazáshoz. Evés közben Hanna azon csodálkozott. és amennyiben a találkozó létrejön a titkos összekötővel. akkor meg lett volna a módja annak. Akkor már valóban nem árt vigyáznia magára! . ha és amennyiben Hanna képes lesz végigvinni ezt a kutyakomédiát. A férfi közben járt az étkezőkocsiban. hogy elkerülje az alvást. pár perccel tizenegy után kihúzott a Sirkeci pályaudvarról. ha a fekhelyeket összecsukták.Huszonegyedik fejezet 1. Ám.

A férfi aludt valamennyit. szakaszosan tudott csak szenderegni. hagyjuk ezt! A fülkében töltötték az egész napot. és belémártsa. hogy teljes legyen a kép. mi? Hirtelen rárontani. vajon meg tudná e tenni. Mibe kerülne fölkapni a kést. önmaga is szédítő sebességgel végzi véget nem érő mozgását.Csakhogy addig. és elvágni a torkát? Na. mellyel a dzsemet elkente a kétszersültjén. táskáját. Valamivel éjfél után megállt a vonat. megdörzsölte a szemét. mely egyenesen száguld előre a planétán. és megint az újságjáért nyúlt. s még mindig ezt latolgatta. előre. ha minden jól megy. Amikor végre nagy nehezen elpilledt. megint fejpárnának használta. és… …és. A teste hozzászokott a hajó mozgásához: gördülés. ahogy a nap korongja lassan alászáll a távoli hegyek mögé. szendvicsekkel és egy termosz friss teával tért vissza. és azon törte a fejét. hogy tucatnyinál több szót váltottak volna. Csöndben falatoztak s nézték. oldalirányú kilengés. a galaxis pedig. mialatt a férfi a tájat bámulja. Ezen az éjszakán már nem aludt olyan jól. hányódás. föl és le. A vonat ehhez képest csak oldalirányban mozgott. hogy fölkapja a kést. hátra. tétován. megszerzi a könyvet. anélkül. himbálva a testét. amikor a férfi fölült. mint egy bábut a poggyásztartó hálóban. ám az utóbbi égitest mindeközben egy galaxisnak is a központja. Még mindig feszülten figyelt. Késő délután a férfi újra elment az étkezőkocsiba. köd utána! Evés közben a szeme rátévedt a tompa késre. Hanna figyelte közben. Túl sok mozgást érzékelt: egyik oldalról a másikra lökődve egy vonaton. És aztán köd előtte. a planéta a Nap körül kering. . benne a könyvvel.

és leültek reggelizni. Hannának azonban fogalma sem volt. . meg is szólalt a férfi: – Beszéljünk egy kicsit a részletekről! Hanna felnézett. kétségbeesetten nézett a férfira. Letört egy darab kenyeret. és kikémlelt az ablakon.Hanna hunyorogva ébredt. amíg fegyveres katonák vizsgálgatták az útlevelüket. hogy ez most mit jelent. és a vonat újra mozgásba lendült a kora hajnali órán. Hanna szíve a torkában dobogott. hogy az ő személyét fölöslegessé tegye. bekapta. Hanna elszundított. jelezve. visszatértek a fülkéjükbe. A harmadik reggelre változott a táj: a zöldek mélyültek és sűrűsödtek. A következő pillanatban kopogtak az ajtón. de kevés ahhoz. hogy a férfi hamarosan megpróbál újabb részleteket kicsikarni belőle. Hanna eddig csak a lehető legszűkszavúbb célzásokat tárta fel lassan formálódó hazugságából – annyit. és a férfi úti okmányával sem volt gond. A férfi bólintott. majd a kora hajnali csípős hidegben föl kellett sorakozniuk a többi utas mellé. Feltételezhető tehát. Ahogy az étkezést befejezték. 2. hogy ébren tartsa az összekötő személy érdeklődését. hogy közelednek Nyugat-Európa felé. Hanna a táj megváltozott arculatából ítélve arra a következtetésre jutott. bárhol is készült. Leszállították őket a vonatról. és rágni kezdte. Összecsukták a fekhelyeket. Saját hamisítványa kiállta az újabb ellenőrzés próbáját. hogy közelednek a célállomásuk felé. amennyi elegendő. A férfi lemászott a fekhelyéről.

hogy rossz húrt pendített meg. – Szeretném. lassan megnyugodott. Egy pillanatig azt hitte. – Úgy vélem – mondta a férfi szelíden –. majd egy szalvétával akkurátusan megtörölte a szája szélét. – Nekem ugyanis szükségem van magára. Hanna fontolóra vette. hogy értem. Fölrémlett benne a jelenet. ártalmatlan férfi. ha úgy érezné. révedező tekintetére.– A formula – nézett rá a férfi kíváncsian – magát a hajtóművet írja le? Vagy a hajtómű meghajtási metódusát? Hanna. és fölrajzolja egy sugárhajtású gépnek a metszetét. Ha meg kell tennie. hogy részletesebb magyarázatba kezdjen. – A repülő tehát azonos a hajtóművel? – Úgy van. ahogy ránézett az öregedő. Pulzusa közben a torkában lüktetett. hát meg fogja tenni! Kettejük nyilvánvaló erő és súlybeli különbsége ellenére… Aztán. s ily módon nyert még néhány értékes másodpercet. hogy ezzel a problémával nekem kellene foglalkoznom. A férfi összevonta szemöldökét. hogy szüksége van rám – mondta Hanna határozottan. hogyan tud védekezni ellene? Ujjai alig észrevehetően a tompa kés felé mozdultak. ha kissé tágabban értelmezné a bizalom fogalomkörét. az üzemanyagot sebességgé. mielőtt lenyelte. s ily módon létrehoz egy végtelen. Ehelyett minden bátorságát összeszedve így szólt: – Nem hiszem. És ez így fair. . mely oxigént szív magába. hunyorgó. és állandóan növekvő zárt áramkört. – Nem vagyok biztos benne. Ha most megint rátámad. amikor a férfi erőszakoskodott vele Isztambul külvárosában. – Igazából nincs különbség a kettő között – felelte. alaposan megrágta a kenyérdarabot. az oxigént átalakítja üzemanyaggá. nem ártana.

Aztán leesett a tantusz. Hanna szeme ismét a késre tévedt. hogy a saját nélkülözhetetlenségét bizonygassa – könnyen lehet. – Frank – kezdte a magyarázkodást –. Ő meg – nagy igyekezetében. A férfi még mindig töprengett. Tekintete megint szúróssá vált. gyorsan kell végbemennie! . Fürkészte a férfi arcát. és a hamut a tányérjára kocogtatta. az exférjem. – És a NASA együttműködik az ADS-sel? Hanna bólintott. noha fogalma sem volt róla. rágyújtott. A NASAnál dolgozik. – Akárki is az a Frank! Hanna kiengedte a levegőt. hogy leplezni tudja zaklatottságát. remélve. Ha meg kell lennie. hogy elbukott ezen a próbán. mintha egy projekt tervrajzának mindössze tíz százalékát látná maga előtt. – Ez nem igaz! – És ezt mivel bizonyítja? – Csak magamnak dolgozom. a Pegasus gyorsító-rakéta programon. A hiányzó részletek nélkül olyan ez a történet. A férfi előhúzta zsebéből a cigarettás dobozt. hogy maga Keyes oldalán áll. – Mindenestre tudom.– Nem mondtam el magának mindent. – Micsodát? – Mondtam már magának. mi az az ADS. – Nemcsak önnek van szüksége bizalomra – szólalt meg a férfi. Nem érti az egészet! A férfi eltöprengett. – Na meg Franknak – vágott vissza a férfi. Rövid időre néma csend lett. A hamudarabka remegni kezdett a vonat rázkódásának ütemére. Ö bocsátotta föl az Xnegyvenhármast. hogy a pasas nyilván teszteli őt. vajon az iménti kérdést csapdának szánta e.

Újabb rossz hírt már nem tudna elviselni! Összeroskadna… szétesne… megsemmisülne! Beleszólt a kagylóba. – A húga exférjének a házába ment. a DlA ügynök. Keyes szerette elhitetni magával. Keyesnek elállt a lélegzete. – Elkaptuk – mondta Brown. – Egyikünknek sincs oka a gyanakvásra. az ügynök nyilván egy autópálya közeléből telefonált. Brown jelentkezett. hogy további ütések is lesznek. Huszonkettedik fejezet 1. Hallotta a háttérzajt. Addig legalábbis. A közvetlen vonalon jött a hívás. Hanna tétovázott. Jerseybe. Jeremy ma remek formában volt.Eltelt fél perc. A vonat fölgyorsult. amíg valamelyikünket el nem kapja a mohóság… A férfi kezet nyújtott. az ezüstnemű csörömpölt a teáskészleten. Aztán elfogadta a felé nyújtott kezet. . Megcsörrent a telefon. A vonat ide-oda rázkódott. és éppen az elfojtásnak köszönhető. – Igen – mondta tompán. azzal a kecsegtető ígérettel. Öt perccel ezelőtt tartóztattuk le. A férfi szívta a cigarettáját. hogy Jeremy ma ilyen pompás formában van. Elfojtás. Fojtás. a hamudarabka remegett. Majd újból kinézett az ablakon. Eltelt pár másodperc. hogy felelős Jeremy teljesítményéért: két futás a harmadik ütési joghoz. Mindenesetre megtanította a fiút az elfojtásra. versenyt futott a lemenő nappal. – Bizalom! – ismételte a férfi.

A kolóniái stílusú kastélyt eukaliptuszok övezték. és saját magának kaparinthatja meg a formulát. az épület mélyen a park belsejében helyezkedett el. egy pillanatig nem tétovázik. Hanna egy nőt pillantott meg. Ha azt látja. amit mondtam! – szólt nyomatékkal Keyes. vagy sehogy se! És amikor a tényleges alkura kerül sor. sőt mindenképpen jó. – De… Keyes letette a kagylót. A kastély fölött bárányfelhők tarkították a kék eget. hogy vagy velünk. – Rendben – felelte Brown tétován. Rendben. aki a főbejárat előtti virágágyásokban . hogy kikapcsolhat minket a buliból. – Tegyék. bízza rám a dolgot! – Világos – felelte Hanna. térdei meredeken ágaskodtak a kormánykerék két oldalán. Ahogy közelebb értek. – Izmajlov elég kemény kuncsaft hírében áll. bérelt autó volánja mögé préselve. meglehetősen távol az országúttól. – Jut eszembe – mondta a férfi egy kanyarnál. Ezzel azt akarja a tudomásodra hozni. hogy túl sokat beszéljen. Hanna rápillantott. 2. Tegye világossá. és újra az ablak felé fordult. De tudni akarja. gondolta Hanna. nehogy nélkülözhetővé váljatok! Fel van adva a lecke. És ügyvédet követel. kislány. hogy mivel vádoljuk. ha visszatart bizonyos információkat. hogy csínján kell bánni a részletekkel. tépelődött Hanna sötéten. A nagydarab ember elég komikusan festett a kicsi. – Nem akarom.– Hozzák ide! – adta ki az utasítást Keyes. – Kössék be a szemét! Tömjék be a száját! És hozzák ide! Kínos csend a vonal túloldalán.

másikban az aktatáskája. vöröses hajú. Szemügyre vette látogatóit. Feje fölött vibráltak és zúgtak a fénycsövek. A kastély főbejáratánál egy férfi jelent meg. – Hamar ideértek – mondta. A lift a föld alatti harmadik szinten állt meg. hölgyeké az elsőbbség. Brown nyúlt az ajtó felé és eltekerte a gombot. légy szíves! A nő némán bólintott. Aztán Brownra nézett. – Már úton voltunk. – Hozzál nekünk valamit inni. széles vállakkal. és elébük jött. és rendkívül csinos. Lassan lépdelt a folyosón. miközben a férfi előrébb lépett. Harminc körüli lehetett. mint a nőé. levette a kesztyűjét. Keyes kilépett. a betonalapzatra festett sárga vonalat követve. napbarnított arcán örömtelen mosollyal. Keyes megigazította a hóna alatt a dossziét. . tehát Hanna ment elöl. fehér műanyag asztalnál ült. David Brown a B14es lezárt területen kívül várakozott: nagydarab. Udvariasan betessékelte őket a kastélyba. hogy különösebb érdeklődést tanúsított volna. hogy halljak valamit Andrejről. nehogy bármit is kiejtsen a kezéből. Csendben elsietett. Egyik kezében a bot. – Madeleine – szólt a nőhöz. 3. óvatosan haladt. Az asszony fölegyenesedett.kertészkedett. Andrej Jurcsenko egy jellegtelen. és bólintott. – Jöjjenek be! Alig várom. előresietett. a kendő még mindig takarta a szemét. amikor telefonáltam. anélkül. kora ránézésre a duplája. Ahogy meglátta Keyest. hogy átvegye tőle az aktatáskát. mackós férfi. hóna alatt egy vastag manila dosszié. hegyes orra volt és lefelé görbülő szája.

és odament az oroszhoz. hogy semmit nem tudnak rávarrni. és mindkét kezét jól ellenőrizhetően az asztalon tartotta. Magas. sokkal pontosabb hazugságvizsgáló készüléknek számított. hogy a régi típusú grafikonos megoldás nagyobb vizuális hatást kelt. Viselkedése az olyan autóséra emlékeztetett. ösztövér férfi volt. A hang-stressz analizátor (VSA). ötvenes éveinek közepén. ám azzal is tisztában van. Márpedig a vizuális hatást Keyes mindennél fontosabbnak tartotta. hogy át kell esnie egy fölösleges procedúrán. Odaléptek az asztal túloldalán elhelyezett. de ő fegyelmezetten tudomásul veszi. hogy levegye a szeméről a kendőt. Csakhogy a VSA digitális fénykijelzővel mutatta az eredményeket. Nincs idő a játszadozásra és a féligazságokra! Jurcsenko vagy megtörik és tökéletesen együttműködik. közben Brown helyet foglalt az asztalnál. Keyes viszont úgy vélte. A vastag dosszié. Brown aktatáskájában volt egy pszichológiai stressz értékelő készülék (PSE) – egy poligráfhoz csatlakoztatott pneumatikus cső. hogy a delikvensnek a kérdések elhangzásakor jelentkező reakcióit rögzítsék.Puha vászonöltönyt viselt. Jurcsenko tulajdonképpeni FBI-os dossziéja . teljesen üres lapokat is tartalmazott. akit túlbuzgó rendőrök félreállítanak a sztrádán. melyet a vizsgált személy karjára erősítettek. vagy nem létezik többé. Igazság szerint nem a PSE volt a leghatékonyabb poligráf az ADS készletállományában. Jurcsenkóval szemközti két karosszékhez. vékony nyaka kifakult a gyakori borotválkozástól. melynek azonosító lapján csupa nagybetűkkel Jurcsenko neve szerepelt. Az impulzusokat egy tű rajzolta fel a mozgó grafikonra. Keyes és Brown sokatmondó pillantást váltottak egymással. Keyes letette a dossziét az asztalra. amely a vizsgált személy beszédének mikrorezgéseit érzékelte.

Jelen vannak: David Brown és James… Keyes kinyújtotta a kezét. – ő bekapcsolja a magnót. és leült. és a készüléket az asztalra helyezte. és lekapcsolta a magnót. hogy ezzel világos üzenetet küld: mindent tudnak az oroszról. maga meg két lábbal tapossa… . a műanyag asztalt. Csak… Keyes várta. Keyes azonban hozzátett ehhez további három tucat szinte teljesen üres lapot. majd tekintete visszatért a dossziéra és az aktatáskára. onnan Keyes és Brown arcára. még annál is többet. Lassan körülnézett. sőt. kezdte felmérni a környezetet: a salakbeton falakat. abban a reményben.mindössze nyolc oldalt tett ki. és megdörzsölte a szemét. Jurcsenko föltápászkodott. – Mi olyan vicces? – Semmi. Aztán a dossziéra és az aktatáskára nézett. maga meg kikapcsolja… – Óh! – Ő védi az állampolgári jogaimat. úgyhogy bármiféle ellenállás hiábavaló. – Jegyzőkönyvön kívül megy – mondta csendesen. – Tárgy: Jurcsenko. rossz rendőr! – mondta Jurcsenko. Majd megkerülte az asztalt. Andrej. a cementpadlót. megnyomta a felvevőgombot. Két pár szem meredt rá. előhúzott egy kis magnót. Az orosz szabadkozva széttárta a karját. teátrális karlendítéssel eltávolította a kendőt Jurcsenko szeméről. Keyes ránézett. – Augusztus negyedike – mondta. – Jó rendőr. Brown a zsebébe nyúlt. – Bocsánat – mondta. hogy befejezze a mondatot. a kémlelő ablak nélküli ajtót. Jurcsenko felröhögött. Keyes apró.

Aztán Brown felé fordult. Jurcsenko tovább mosolygott. – Nos – mondta. és átpörgetett néhány oldalt. Az orosz akcentust alig lehetett észrevenni a kiejtésén. és zsebre csúsztatta. A szomorú szemű. – Egy huszonnégy órás utazás ezzel a sebességgel megfeleződik. gyönyörű asszony – Madeleine. – Mach 8 – ismételte Hanna. és újra belekezdett. Hanna bólintott. és elhelyezte az asztalon. hol akarja kezdeni? 4. Keyes az aktáért nyúlt. – Megvannak az eszközeink. majd becsukta a dossziét. Eltelt pár másodperc. Izmajlov fogott egy poharat. Hanna emlékezett a nevére – lerakott az asztalra egy tálcát egy kancsó vízzel. majd sietve távozott. A könyv ott hevert becsukva a dohányzóasztalon. citrommal és poharakkal. továbblapozott. – Ő meg majd azt mondja erre: „Várj egy kicsit! Nyugodj meg!” Mire maga… – Örülök. Jelentőségteljesen rápillantott a Jurcsenko-dosszié fedőlapjára. Kinyitotta a köteget. kőből épült falaival és antik bútoraival.– Értem. Brown felvette az asztalról a kis magnót. A valódi . A szoba. és szerénykedve vállat vont. – Nos – mondta –. hogy szóra bírjuk – gúnyolódott Jurcsenko. hogy így kitalálta a forgatókönyvet – szakította félbe Keyes. mielőtt a férje küldte volna ki őt a szobából. Előrehajolt a díványon. hűvösséget árasztott. és belecsavart egy citromszeletet.

Izmajlov megmerevedett. Az ő szerepe ennél a pontnál minden jel szerint véget ért. hogy önnek esetleg lenne rá vevője – mondta a férfi az ablaknál. Ez egy formula. tizenöt. kinyitotta a hátsó borítóját. – Esetleg! – felelte Izmajlov töprengve. Izmajlov kézbe vette a könyvet. ez egy hosszú láncolat. lássuk akkor. – Hm? –morogta. bármi legyen is a végső ár. azt hiszem… Szóval. – Ön nyilván megérti a szempontjaimat. – A szokásos összeg egy ilyen dolog bevezetésénél tizenöt százalék – mondta Izmajlov. – Tizenöt? – Tárgyalhatunk persze. Hanna egyik férfiról a másikra nézett. majd becsukta. A másik férfi megfordult az ablaknál. de… Nos. Mondjuk. ön ugyebár bemutat a vevőnek. – Még az is lehet. – Andrej mintha arra utalt volna. ballisztikus rakéták… – És ez NASA projekt? – A NASA az egyik részt vevő ügynökség. . és ha mindenki lecsippent tizenöt százalékot. Hiperszonikus bombázók. öt százalék. rápillantott a macskakaparásra. akkor a társamnak és nekem mi marad a végén? – Hm – dörmögte Izmajlov. Ez a szokásos összeg. mi ez itt! – mutatott a férfi a könyvre – Ez valami tervrajz? – Nem éppen tervrajz. Andrej bemutat önnek. tudja. amely a hajtómű működését írja le. igen. – Na. én mindenre nyitott vagyok.alkalmazására természetesen katonai területen kerülhet sor. hogy lenne rá… – A fáradozásaiért természetesen kellőképpen kompenzálnánk.

Az a helyzet. az lenne a legjobb. Keyes kézbe vette a mobiltelefonját. kibicegett a folyosóra. Daisy volt az. hú… Azt hiszem. azt hiszem… – Miféle értesülést? – kérdezte Keyes nyugodt hangon. – Nem… azt hiszem. az a legjobb… – Nem tudok most odamenni – mondta Keyes. hogy visszahívom. – Azt hiszem. – Daisy? –mondta monoton hangon. – Igen. – Nem az enyém – mondta Brown.– Ami persze nem jelenti azt. – Jim! Ide kellene jönnie! – Miért? – Kereste önt az előbb… hú… Belmontból. hogy… – Tárgyalás közepén vagyok – mondta Keyes. Massachusetts… egy zsaru… Keyes ránézett a folyosó fénycsöveire. hogy titkárnőjét a sírás kerülgeti. remegett a hangja. és megszakította a vonalat. hogy a magam részéről ne támogatnám az értelmes kompromisszumokat… 5. ha személyesen idejönne! Keyes érezte. hogy ezek ilyen hangosan zümmögnek? – …beszélni akar magával! Kapott egy értesülést. nem érti. Valóban az övé szólt. A botjára támaszkodva föltápászkodott. Normális az. ha most. és füléhez emelte a készüléket. . Keyes és Brown egymásra néztek. azonnal idejönne! Azt hiszem. – Mi ez az egész? – Az lenne a legjobb. – Rachelről van szó… – Mondja meg neki. Megszólalt egy telefon.

hogy mondja… – A „keselyű”! – Mondtam már magának – felelte Jurcsenko –. igaz? Soha nincs elég idő semmire. – Francis Dietz. és felfedezte az üres oldalakat. – Óh… igen. A következő pillanatban sarkon fordult. hogy amíg ő Brownnal a folyosón beszélt. Keyesnek az a gyanúja támadt.Mielőtt ismét kinyitotta volna az ajtót. s hamarosan lejár az idő. ha most rögtön odamegy! Brown összeráncolta szemöldökét. rossz nyomon jár! Összetéveszt valakivel! Keyes jeges pillantást lövellt az oroszra. idő. és intett Brownnak. Keze nem remeg. gondolta. Légzése egyenletes. Adott neki egy nevet. – Mi történt? – kérdezte Brown. addig az orosz belenézett az aktájába. ahogy az ajtó becsukódott mögötte. súlyos a helyzet. A rendőrség már az irodában kutakodik. Az én irodámban. – Keresték magát telefonon. hogy jöjjön ki vele a folyosóra. és Jurcsenko fölé tornyosult. amelynek sárga kanári toll kandikál ki a szája sarkából. – Hol is tartottunk? – Nem emlékszem. Ketyeg az óra. – Daisy vette át az üzenetet. Keyes állva maradt. – Engem? – A feleségéről van szó… – folytatta Keyes. Mindig az idővel van a baj. Úgy tűnik. megállt egy pillanatra. . Jurcsenko. Keyes visszament a cellába. De ez az állapot nem tart sokáig. Most. Legjobb. és futólépésben megindult a sárga vonal mentén a felvonó felé. Kinyitotta az ajtót. Rachelt megtalálták. mint a macska. szemlátomást roppant elégedett volt a helyzettel. Jurcsenko üres tekintettel nézett rá.

– Henri Jansen – mondta. – Madeleine! – szólt ki a feleségének Izmajlov. Hogy is hívják? Az asszony hunyorgott. hogy van neked az a barátod. ami alighanem érdekelni fogja a herceget. az az amerikai. – Tudja tartani a száját? – Azt hiszem. – Arra gondoltam – mondta Izmajlov –. megint a kezén voltak a vastag kertészkesztyűk. hogy otthont adna egy ilyen találkozónak? . s a fején könnyű szalmakalapot viselt. – Megtennél nekem egy szívességet? Hanna a díványról figyelt. Van egy üzleti ajánlatuk. ha erre az összejövetelre a házamban kerülne sor. mit gondol. – Kedvesem – mondta Izmajlov. Néhány másodperc múltán feltűnt az asszony a nappali szoba árnyékos bejáratánál. – Igen. igen. – Gondolod. Tudod. – A barátaink – kezdte Izmajlov – találkozni óhajtanak a herceggel. mintha a szobában zajló események teljesen hidegen hagynák. A kertből jött.– És azt is megmondtam már – folytatta Jurcsenko –. Az ablaknál álló férfi a pohár vizét vizsgálgatta. hol él maga? Milyen országban? Eddig azt hittem… – Nekem – mondta Keyes tagoltan és nyomatékosan – nincs több időm erre! 6. De nem szeretném. hogy ügyvéd jelenléte nélkül egyetlen kérdésre se válaszolok. itt még a falnak is füle van. az óvatosság sose árt… Madeleine aggodalmasan bólintott. – Erre most nincs idő! – Mégis.

mintha az asszony egy pillanatra elsápadna. – Kérlek. bár nem volt benne biztos. tedd meg! A nő sarkon fordult. – A barátaink pedig nálunk éjszakáznak. tudok róla. Jeremy megint ott állt a baseballpálya gumilemezén. megbillentette. – Holnap este. ahogy távozik. és elhagyta a nappalit. csak ha neki is megfelel. és kézbe vette a könyvet. és elindult kifelé. Persze. Majd Hannára pillantott. az jó lesz. a perzselő nap. Vlagyimir. Hannának úgy tűnt. Előkészítenéd a vendégszobát? A nő bólintott. s hagyta. A nézők tapsoltak. Az ablaknál álló férfi megemelte a poharát. ujjongtak. mintha legalábbis értené a jelentését. A nő hátrafordult.Madeleine vállat vont. hogy az utolsó csepp víz lassan lecsússzon a torkán. – Bíztasd őt! – kedélyeskedett Izmajlov. Izmajlov elgondolkodva nézte. – Megkérdezhetem. – Madeleine! – szólt utána a férfi. Jeremy kinézett . amit Jurcsenkóval művel – de gondolatai megint az ifibajnokság körül kalandoztak. Azt hiszem. aztán előrehajolt. hogy előszeretettel vigasztalgatja a környékbeli asszonyokat férjeik távollétében. A szálkás. fedetlen lelátók. Valahol. Kinyitotta a hátsó borítót. a tudata mélyén homályosan érzékelte ugyan. Keyes érezte. – Értem. 7. – Értem. és közelről szemügyre vette az egyenletet. – Megemlítheted neki. hogy megint elkapja a gépszíj.

és elhajította kezéből a fadarabot. Mondani próbált valamit. és Keyes belépett a liftbe. Mindent odaadna ezért a gyerekért! – Izmajlov – nyögte Jurcsenko. És amikor visszamegy az irodájába. Ördögi fickó. Izmajlov. csak sántikált lefelé a folyosón. Fölvette a szabályos állást. Lenézett Jurcsenkóra. de ettől nem lassult le a mozgása. Jeremy kezén volt egy méhcsípés. Brown mondott valamit.az apjára. Jurcsenko arca felismerhetetlenné vált a vértől. kérem… Keyes fölállt. egy dossziét is fog találni ezzel a névvel! Brown még mindig kiabált utána. Izmajlov. aztán ment Keyes után. A keselyű! Kinyílt a liftajtó. – Vlagyimir Izmajlov. pontosan úgy. Keyes odaért a felvonóhoz. és eszébe jutott… A bot kettétört. mondta magában Keyes. elengedte a füle mellett. Kisimította az ingét. ahogy Keyes mutatta neki. hangja üregesen visszhangzott a folyosón. és mindenkinél hangosabban tapsolt. David Brownba botlott. Az Isten szerelemére. megragadta az ütőt. megnyomta a gombot. amikor rávágott Jurcsenkóra – hát innen a fadarab! Odabicegett az ajtóhoz. Keyes visszamosolygott. Fölállt. és mosolygott. De Keyes nem figyelt. Honnan került elő ez a fadarab? Nem értette. Zihálva próbált levegőhöz jutni. Aztán keresni kezdte a botját. . Bugyborékolt a lélegzete. Van tehát egy neve. és várt. Ahogy kilépett a folyosóra.

Henri Jansen fölnézett a fényképezőgépe mögül a gyepszőnyeg fölött hullámzó fakoronákra. Lehet. Henri elhúzta a száját. és kiment. Visszatért a kandallóhoz. amint észrevette a veszedelmes rovarokat. hogy a potenciális ellenségek táborát . gondolta. Henri összevont szemöldökkel nézte a közelgő Audit. Egy pillanatig elnézte a két skorpiót. mint az ember. Mi szél hozta ide a nőt? Henri beleegyezett. A fák dél felé bólogattak. dupla porfelleg kavargott a nyomában. Ez alighanem még csak hamis riadó lesz. hogy az évnek ebben a szakában ilyen erővel tomboljon a misztrál. Túl korai még. és valami kétségtelenül felkavarta ezeket a lényeket. egy újsággal besöpörte a skorpiókat a kosárba.Huszonharmadik fejezet 1. aztán bement a házba. csupán azért. Madeleine Izmajlov kocsija közelített a hosszú bekötőúton. és fölkapott egy szemétkosarat. hogy kiszórja őket. hogy végre találkozhasson a férjjel. hogy ma estére rendelkezésre bocsátja a házat ahhoz a bizonyos összejövetelhez – remek alkalom. és valahogy behízelegje magát a keselyű baráti körébe. majd átment a szobán. De azért rátette a védősapkát a fényképezőgép lencséjére – előtte elkattintott néhány kockát. vélekedett. Tombolt a vihar. akkor is túl korán érkezett! Az állatok érzékenyebbek az időjárás változásra. egyáltalán működik e még az az átkozott masina –. mely a zongora alatt hevert. hogy mégiscsak itt van az évszakváltás – persze. hogy behúzza a zsalukat. ahelyett. A nappaliban a kandalló peremén két skorpió futott végig. hogy ellenőrizze.

és megállt.gyarapítaná. bárcsak így lenne! De tett egy kétértelmű megjegyzést. erőtlenül kongott. a férjem ott állt mellettem… Madeleine tágra meresztett szeme idegesen vibrált. de hát még csak kora délután volt! A kocsi hirtelen fékezett. Kezével kapkodva gesztikulált. Majd szájához emelte a palackot. hogy nem! De az is lehet. Henri fölnyitott egy üveg bort. Azonnal döntenünk kell… – Higgadj le! – mondta Henri. hogy tévedek. ami ugyebár nem éppen életbiztosítás számára –. hogy te meg bizonyos környékbeli asszonyok a férjük távollétében… – Micsoda? – Nem tudom. és odanyújtotta. nagyon félek. – Nincs sok időm! Azt mondtam Vlagyimirnak. Hogy te. – Lehet. de attól félek. Kivágódott az ajtó. . és meghúzta. hogy mégiscsak tudja. Madeleine leroskadt egy magas székre a pult mellé. Lehet. – Gyere be! Madeleine követte a férfit a fedett belső udvaron át a bejárati ajtóhoz. Henri hirtelen jeges szorítást érzett a szíve tájékán. hogy rám célzott e. Henri. – Higgadj le! – ismételte. Hangja üresen. hogy rájött! Bementek a konyhába. – Nem mondhattam el a telefonba. és Madeleine szinte kirobbant a volán mögül. – Azt hiszem. hogy a piacra megyek. hogy… – Mit mondott? – Csak ennyit. meg bizonyos férjes asszonyok… Óh. – Henri? –kezdte. mindent tud! A jeges kéz egyre erősebben markolta Henri szívét. teletöltötte az asszony poharát.

fölszállunk egy gépre. Henri szorosan átölelte. és a férfi karjaiba vetette magát. – Elmenekülhetnénk! – esdekelt az asszony. – Nem mehetünk el. és elutazunk messze. – Igen. hogy… – Édesem! – szakította meg a férfi. azonnal beülhetünk a kocsiba. – Mit mondott pontosan? – Azt. Henri megemelte a palackot. – Van pénzem! Félretettem egy csomó pénzt! Most.Madeleine a hisztéria határán állt. a világon bárhová. Hová akarsz menni. hogy jóba vagy egyes környékbeli férjes asszonyokkal. hogy mondjam meg neked. igen. Nem csoda. – Nem igaz. Izmajlov megtudta! Az orosz rájött. tud rólad. bárhová mehetünk… . Megtehetjük… – Nem! Hová mennénk? Mindenhová elér a keze. amennyit az adott helyzet kényszerűen megkövetelt. – De igen. bárhová. Henri? Hol akarsz élni? Bárhová elviszlek! Én fizetem! Félretettem elég pénzt! Jól élhetnénk. pár évig mindenképpen elég lenne ahhoz. hogy már így is késő… – Madeleine! – mondta. leszállt a székről. és most egyiküknek – vagy mindkettőjüknek – lakolnia kell! – Henri! – nyögte Madeleine. és arról is. – Várj a következtetéssel! – szakította félbe Henri. csak el innen… – És mi van a mai estével? – Az nem számít. Henri ugyanolyan állapotban volt. de éppen csak annyi meghittséggel. méghozzá azonnal! Lehet. Mindenütt ránk talál. Le kell zárni ezt az ügyet. kihajtunk a repülőtérre. – Gyere ide! Az asszony tüstént letette a bort. és ismét meghúzta.

és még idejében lépett ki a házból ahhoz. Mi értelme lenne? Előbb utóbb elkerülhetetlenül szembe kellene nézni a realitásokkal. Henri meglepődve látta. hogy találkozzon az asszonnyal. Elfordította a slusszkulcsot. hogy visszatartsa. és Izmajlov mégse tud a kapcsolatukról. hogy vaklárma az egész. Henri elfordult. amint Madeleine beszáll az Audijába. és csikorogva megpördült a kocsival. Borospohara a pulton állt. Madeleine-nek hűlt helye volt. hogy száraz a szeme. A következő pillanatban a kocsi dübörögve lekanyarodott a bekötőútról. Henri kibontakozott az ölelésből.– Őrültségeket beszélsz! Madeleine a férfi vállába temette az arcát. Mégis. hogy bezsaluzza a konyhaablakokat. sóvárgott a tekintete egy csöppnyi melegségért. ujjainak elkent nyomai még látszottak a pohár oldalán. Henri nézte. Henri a nyomába eredt. melyet aztán hamar foszlányokra szaggatott a feltámadó szél. – Tudom – váltott hangot hirtelen. Elindult. Néma csend lett. latolgatta a férfi. Az asszony most már sírt – könnyáztatta arca csillogott a szélvédőn át. amikor Madeleine fölnézett rá. hogy az asszony minden porcikájában remeg. Néhány másodpercig kínos csendben egymásra meredtek. De még az is lehet. . Az asszony esengve függesztette rá a szemét. Mire befejezte. A kapcsolatuk véget ért! Ha Henri ép bőrrel megússza a mai éjszakát. hogy lássa. és hátralépett. az Izmajlovval való szembenézést. Henri érezte. hatalmas porfelleget hagyott maga után. tövig nyomta a gázpedált. akkor többé úgyse kockáztathatja meg. de nem mozdult.

3. hogy a nő teljesen ártatlan. Amikor a stewardess visszatért. Keyes rámeredt az előtte levő ülés háttámlájára. Brown elvett egyet. Az egész utazás alatt kerülte Keyes tekintetét. Amit eddig elértek. csak egy diétás kólát kért. azzal tulajdonképpen elégedett volt. azonnal kijönne belőle. de egy szót sem szólt. hogy eladja a titkos formulát. Keyest ez nem zavarta különösebben. egy pillanatig elmerengett az arcon. ügyelt rá. Brown visszaadta a fényképet Keyesnek. és azon ügyködik. megszerezték a pasas dél-franciaországi címét.2. Brownnak sincs nagyon étvágya. most mégiscsak ez látszott a legvalószínűbbnek. a kézitáskát pedig lábbal belökte az előtte levő ülés alá. Dietz még egyszer ellenőrizte fegyverét. Idegrendszere felbolydult állapotban volt. Mielőtt Keyes betette volna a fotót a táskájába. hogy semmi ne terelhesse el a figyelmét a végrehajtandó feladatról. és minden erejét arra összpontosította. Lehet. és pusztán a dolgok szerencsétlen összjátéka folytán keveredett az egészbe? Bármennyire is idegenkedett a gondolattól. hogy ne találkozzon a szemük. Ahogy Brown visszaadta az étlapot. Keyes becsúsztatta a táskájába a fotót. majd becsúsztatta a pisztolyt a táskába. Megvan a keselyű neve. és hozta az étlapot. szorosan a könyv mellé. Ha most egyetlen falatot lenyelne. Dietz jelenleg minden valószínűség szerint éppen ott tartózkodik. Keyes intett. hogy nem kér enni. Úgy tűnt. . Jött a stewardess. semmi mást.

Eltelt néhány másodperc. . A nő az ablakhoz lépett. kinézett a fák rezgő koronáira. keskeny lapockáit igyekezett tökéletes nyugalomban tartani. s szórakozottan játszadozni kezdett az egyik fülbevalójával. és a férfit követve ő is elhagyta a szobát. azt nem nekem szánta – mondta. – Remélem. Dietz kézbe vette a táskáját. Aztán a nő megfordult. és a nő háta mögé lépett. – Én megbízom magában.Zajt hallott. A nő jött be a hálószobába. – Ne aggódjon! – felelte. hirtelen hátrafordult. – Bizalom! – mondta Dietz. Fáradt mosoly volt az arcán. A szél még mindig nagy erővel söpört végig a völgyön. – Emlékszik? A nő nem válaszolt. – Jöjjön! – mondta halkan. Továbbra is hátat fordított.

puritán megoldásokhoz folyamodik – péksütemény. de nyitva állt a kandalló melletti bár is. körbenézett a nappaliban. Némi töprengés után Henrinek leesett a tantusz. vagyis. amint a kecskeszakállas alak látványosan szórja a millióit a . fekete sofőregyenruhában. egy utolsó pillantással ellenőrizte. A gépkocsivezető egy tagbaszakadt. és kisietett az első vendégek fogadására. és egy ezüst dugóhúzót. Négy üveg bort készített elő a kávézóasztalra. Hét óra ötkor érkezett az első autó. sötétkék öltönyt viselt és sötét szemüveget. amikor meghallotta a motorzajt. valamint nyolc poharat. zelleres rudacskák. Minden rendben lesz! Madeleine képzelődik. Alacsony. nem maradt több idő a töprengésre. gombafejek. Henri Jansen a nappali kiugró épületrészében ült. Henri megigazította a felöltőjét. legjobb. Tulajdonképpen mi a csudát kell egy ilyen alkalomra szervírozni? Úgy vélte. és kinyitja a hátsó ajtót. kecskeszakállas férfi szállt ki. Fölegyenesedett. s máris felismerte a médiából. vagy netán a szónál valami keményebb eszközt tartogat Henri számára? Közben odakint leállították a kocsi motorját. Vajon szóba hozza e a férj az ügyet. hogy minden a helyén van e. Ismerősnek látszott. Izmajlov nem tud semmiről! Nincs ok az aggodalomra! A legújabb típusú Rolls Royce állt a ház előtt: egy Silver Seraph. ha az egyszerű.Huszonnegyedik fejezet 1. Beduin viseletet képzelt rá. bajuszos. ahogy megkerüli a kocsit. kenyér. Megint eszébe ötlött. Henri figyelte. vajon igaz e. olajos bőrű férfi volt. próbálva menet közben feléleszteni az önbizalmát. amitől Madeleine tart. hogy a férj tudomást szerzett a kapcsolatukról.

és megvizsgálta a kandallónak támasztott antik. A herceg kényelmesen körbesétált a teremben. – Mióta él itt? – Csak a szezon kezdete óta. Henri oldalt állva várakozott. A herceg továbbra is mosolygott. a festményeket. Most azonban pont úgy festett. kovácsolt piszkavasat. . beesett arcú. hogy sehonnan sem leselkedik veszély. És meglepően fiatal. de udvariasan bólintott. és rendkívül fesztelennek látszott. – Gyönyörű ház – mondta. Beléptek a nappaliba.száz láb hosszú jachtjain. ezért aztán kissé zavartan valahová a két ember közé nézett. kinek is intézze a köszöntést: a férfinak vagy a sofőrnek. A sofőr – aki nyilvánvalóan a testőr szerepét is betöltötte – elfoglalta pozícióját a bejáratnál. a konyha felé. bólintott a herceg felé. aki kellemes fél mosollyal az arcán előrelépett. Átlépve a küszöböt először balra kémlelt. s elindult az asztal felé. úgy állt ott. mint bármely más üzletember. Halkan beszélt. Kentucky Derby-k győztes versenyistálló tulajdonosaként páváskodik. csaknem félszegen. girhes modellekkel körülvéve. – Tölthetek bort? – kérdezte Henri. állapította meg magában Henri. szemügyre vette a szobrokat. vagy nagyszabású beruházások finanszírozójaként pöffeszkedik az amerikai csúcstechnológiai iparágban. A sötétkék öltönyös visszafogottan. majd jobbra. Egy kicsit trillázva. noha mintha némi csalódással vette volna tudomásul az utóbbi választ. de kitűnően beszélt angolul. a süllyesztett nappali irányába. mint aki nyársat nyelt. Amikor a sofőr megbizonyosodott arról. s nem tudta pontosan. Egy barátom kérésére gondoskodom a házról. – Üdvözlöm! – mondta Henri. A sofőr előrement a házba.

ugye? – kérdezte. A herceg egy alacsony kereveten ült. Kiszállt. És ha mégis Madeleine-nek van igaza? És ha Izmajlov éppen azért rendezte ezt az estét. Madeleine férje. halkan duruzsoló motorral: Vlagyimir Izmajlov autója. A kézfogás túl erőteljes volt: Izmajlov valamivel Henri markának közepe alatt ragadta meg a kezét. Ahogy Izmajlov belépett. majd leállt a motor. és keményen összepréselte a kézcsontokat. Lassú ünnepélyességgel besorolt a Rolls Royce mellé. – Vlagyimir! . és elé sietett. karját dölyfösen összefonva. Vodkát löttyintett egy pohárba. Henri kissé kihúzta magát. hogy a jobb szemhéja vadul rángatózni kezd. Henri feszülten várta. és itt lesznek a barátaim – mondta szárazan. – Maga a házgondnok. Gyorsan hozzáöntötte a vodkához a vermutot. Henri bevezette a házba az új vendéget. – Henri Jansen. fekete Mercedes érkezett. Izmajlov pár másodpercig ropogtatta Henri zsenge kézcsontjait. mert valami fortélyos bosszúra készül? Nem! Izmajlov nem tudhat róla! Reméljük! Fölismerte a férfit Madeleine fotóiról: ösztövér. aztán visszavette a kezét. és fürkészően Henrire nézett. közben egy másik kocsi hangját hallotta odakintről. és bólintott. bozontos szemöldökű. Henri irányt változtatott a bár felé.– Abszintos martinit kérek! Köszönöm. Ő vezette a kocsit. felállt. sötét. A testőr-sofőr. még mindig ott posztolt a nappali bejáratánál. közben érezte. majd az abszintot. átnyújtotta a poharat és kisietett a szobából. Tud róla! – nyilallt Henribe a felismerés. – Egy perc. – Valgyimir Izmajlov. hogy kinyíljon a kocsiajtó. Egy magas fényezésű.

próbálta lesimítani összekuszált fürtjeit. A „barátok” – végre megjöttek. széle hossza egy. Henri betessékelte őket. – Panaszkodik. A szél azonban minden eddiginél erősebben fújt. fölnézett az égre. gondolta Henri. A nő csinos. Szüksége van a testmozgásra! – Beszél összevissza! Nézzen már ránk! Maga szerint melyikünknek van nagyobb szüksége a testmozgásra? Henri mosolygott. Henrihez fordult. A férfi jellegzetes túlméretezett amerikai. nem egészen – felelte a fiatal herceg. pedig élvezi. mellette egy nő. Kintről megint kocsi zaj hallatszott.Izmajlov vigyorgott. – Amit ő. –Mit iszik? – kérdezte Izmajlovtól. Henri a hajához kapott. mint egy túlérett szilva. alighanem bérelt autó. ütött kopott járgány. . Henri szeme ösztönösen végigfutott a nő alakján. de ott se adja alább a maratoni távnál. hogy elkészítse az italt. alighanem pár évvel fiatalabb Henrinél. Átadta a poharat Izmajlovnak. Henri a bárpult felé indult. jól szituált. Vlagyimir viszont szafarizik. – Örülök. Az ég tiszta volt. Szemhéja még mindig rángatózott. Az utolsó kocsi egy Mini volt – kicsi. és az újabb jövevények elé sietett. hogy látlak! Na. Mielőtt utánuk ment. –Üdvözlöm önöket! – szólalt meg a házigazda udvariasságával. A napkorong alacsonyan csüngött a horizonton. éjszaka várhatóan nem lesz eső. a szél rázendített. a normális emberek kutyát sétáltatnak vagy golfoznak. Egyikük sem válaszolt. A kormány mögött egy férfi ült. Ahogy leparkoltak. kiheverted? – Hát. – Tudja.

2. Huszonkét éves lehettem. A terepjáró hátsó ülésén megtalálta Brown táskáját. és talált benne egy összegubancolódott bőrhevedert. és meglepődött a súlyától. Abszolút megbízható. – Vegye ki a Glock típusút – mondta Brown. ránézett Brownra.Még egy pillanatig elnézte az eget. És készüljön fel rá. srác koromban. – Könnyen kezelhető. Keyes rácsúsztatta az ujját a ravaszra. Kinyitotta. és szorítsa erősen! De vigyázzon. – Célozzon. A tárban tizenhét töltény van. Keyes kézbe vette a fegyvert. és az út menti csalitosra célozgatva gyakorolt. nincs miért aggódnia. – Pontosabban… egyszer. A hevederhez pisztolytáskák tartoztak. hogy hangos. – Mindig testre célozzon! – folytatta Brown. majd hegyi patakok és meredek sziklaformációk következtek. – Egyszerre két lövés! És addig lőjön. két kézzel fogja! Amúgy is remegni fog a keze. aztán bement a vendégek után a házba. Visszatette a fegyvert az ölébe. aki eddig a narancssárgában játszó földeket szemlélte az ablakon át. zömök és ocsmány fegyverek lapultak. és az ölébe vette. amíg a másik összeroskad. – Nyúljon be a táskámba! Keyes hátrafordult és matatni kezdett. . – Volt már pisztoly a kezében? Keyes. – Nem – felelte. Jó nagyot szól. nyári táborozáson. mert visszarúg. azokban pedig fekete. Negyedmérföldenként egyre keskenyebbé vált a vadonba vezető út. és újra kifelé bámult az ablakon. szemét közben az úton tartva. Keyes morgott valamit. Szőlőültetvények mellett húztak el. hogy értette.

és elővette a térképet. De azért kinyitotta a kesztyűtartót.Jó öt perce haladtak már ezen a szakaszon. ellenőrizték a pisztolyaikat. úgy vélte. aztán Keyesre. Kiszálltak az autóból. és továbbhajtott. Keyes a botjára támaszkodva bicegett. majd óvatosan befelé indult. majd megindultak a kolóniái stílusú kastély felé. Testre célozz! – ismételte magában. Brown az ajtóra nézett. és a félhomályban hunyorogva böngészték az úthálózatot. – Mindig testre célozz! Egyszerre két lövés! A ház előtt egy Audi parkolt. Mindketten a gyűrött térkép fölé hajoltak. mellkasát mintha satuba fogták volna. – Itt vagyunk? –mutatott rá egy pontra Brown. ha Keyes jól számolt. – Lehet. miközben Brown az út szélére húzódott a terepjáróval. Hirtelen ernyedtséget érzett. A két férfi megtorpant. – És ide kell mennünk… – Itt föl! Alig negyedmérföldnyire voltak a háztól. Bent szólt a rádió. elöntötte a forróság. Brown leállította a motort. hogy eltévedtünk? – kérdezte Brown. és bekémlelt a házba. Brown nem vett észre semmit. ez az út visz Izmajlov házához. hátradőlt az ülésen. Keyes szerint jó irányba mentek. Amikor a kocsifelhajtóhoz értek. Az ajtófélfához lapult. fájdalmasan ismerős zenét játszott: Billy Joel. . A főbejárati ajtó – két oldalán elefántcsont oszlopok – tárva nyitva volt. Eukaliptusz és lilaakác illatát hozta magával az éjszakai légáramlat. A talaj nedves volt. cipője belesüppedt a sárba. és feszülten figyelt.

Brown elővett egy távcsövet a táskájából. Kezével megtörölte az orrát. Van Gogh és Chagall a falon – eredeti festmények! –. Keyes. bíbor levendulamezők. 3. A pulton gyümölcsöstál és a rádió. mellette csikkekkel teletömött hamutálca. a földeken vad szél süvített. és Keyes egyedül maradt odakint. valamiért ez villant át Keyes agyán. memorizálta Keyes. Brown ismét az út szélére húzódott a terepjáróval. A hűtőszekrény mellett macska fészkelt. a nő elmondása alapján. Ahogy a két fegyveres férfi belépett. – Vlagyimirt keresik? – kérdezte. nyirkos folyosó. Egy nő ült az asztalnál. a nő felkapta a fejét. – Három kocsi – mondta Brown. A falakról súlyos serpenyők és fazekak lógtak. Félig üres borospalack állt az asztalon. Az utolsó ajtó mögül fény szüremlett. Kesernyés mosoly jelent meg az arcán. – Mutassa! . Lassan Brown után lopakodott. Szürkület derengett körülöttük. A főépület mögött szőlőskert. kelet felé fordította: a hosszan elnyúló kocsifelhajtó irányába. Félhomályos. Összeszedte minden bátorságát. s közben két kézzel erősen szorította a Glock pisztolyt. egyszerre. Zokogott. A ház körül kisebb bungalók és melléképületek helyezkedtek el.Aztán belépett. Innen jött a zene. Boltíves ajtók nyíltak a folyosóra. – Az egyik egy Rolls Royce. azt hiszem. tompán bámult Keyesre. Testre célozz! A konyhához értek. távcső nélkül is felismerte a házat. Brown óvatosan közelített. Két lövés.

ahogy Brown mondta az imént. nagy port kavart maga mögött. hanem egy Mini közelít. De most már nem volt visszaút. – Vegye le a távcsövet! – szólt Brown halkan. A másik pedig… nos. A folyamat nagyjából húsz percig tartott. hogy kényszerű fültanúja ennek a sajátos megbeszélésnek. majdnem a ház takarásában. magabiztos testtartású. – Jönnek! Újabb autó fordult a kocsifelhajtóra. és most jön. A másik egy fekete Mercedes. Egyikük az a bizonyos nő. De inkább erre figyelt. Keyes követte a kocsit a távcsővel. hogy ő adjon otthont ennek a találkozónak. jól öltözött fickó volt. Határozottan rossz ötlet! Ennél csak az volt rosszabb ötlet. Most már nem ugorhatott ki a házigazdái szerepkörből. Annál inkább ismerősnek látszott a Mini két utasa. az ablakok tükrökké váltak. és tulajdonképpen nem volt benne semmi különleges. de még csak a szobát sem . jóképű. Legjobb lenne semmit se tudni mindarról. igen! A másik Dietz! Keyes leengedte a távcsövet. ami itt folyik! Nem tartotta túl szerencsésnek. Keyes nem ismerte az alakot: harmincas éveinek közepén járó. valószínűleg üresen. míg megtalálta az autókat és rájuk fókuszált. 4. hogy nem az Audi. Henri figyelte. mint a háta mögött zajló tárgyalásra. Mellette. Az egyik egy kombi volt. hogy a nő valahogy letépte magáról a kötelet. Ahogy a kocsi megállt. Keyes egy pillanatig azt hitte. egy férfi jelent meg a ház főbejáratánál. Keyes ügyetlenkedett egy darabig. amint az uszoda fokozatosan a süllyesztett nappali tükörképévé alakul át. hogy figyelmeztesse a férjét. hüvelykujjával közben a fókuszáló gyűrűt igazgatta. Ahogy a nap leszállt. és Brownra nézett.Brown átadta a távcsövet. De aztán látta. egy ezüst Rolls Royce parkolt.

hagyhatta el azzal az átlátszó ürüggyel. vagy italutánpótlásért megy. és úgy tett. hogy kiüríti a hamutartókat. mintha süket lenne. Egyetlen dolgot tehetett: mereven bámult kifelé az ablakon. .

Most pedig szíves engedelmükkel leírnék egy számot… Körülnézett. – Természetesen megértem a körültekintés és az elővigyázatosság elengedhetetlen szükségességét. hogy önök ebbe a kategóriába tartoznak… Nos. Nekem mindegy. egy darab papír után kutatva. A testőr-sofőr továbbra is az ajtónál állt. De persze szívesebben kötök üzletet megbízható ügyfelekkel. halkan. igazán örülök a kivételes alkalomnak. és éberen hallgatták. Odavitte az amerikainak. és leírt egy számot. – …és ha megengedik. és kissé előrehajolt. Ezután a papírt az asztalra helyezte. szinte dallamosan. mozdulatlanul. A szaúdi herceg nyúlt érte elsőként. Negyvennyolc órán belül újabb találkozónk lesz egy másik érdekcsoport tekintélyes képviselőivel. kezét hátul összekulcsolta. akkor ez lenne a kiinduló alap. hogy az árut kinek adom el. uraim. Ám az idő mégiscsak esszenciális tényező. akiknek a kilétét természetesen nem áll módomban felfedni. Teltek a másodpercek. Izmajlov mindeközben a belső zsebéből készségesen előhúzott egy golyóstollat. hogy ezúttal felkínálhatom önöknek a lehetőséget… A kandalló előtt állt. uraim. írással lefelé borítva. és tekintettel arra. Megnézte. Az amerikai átvette a jegyzettömböt meg a tollat. . Vlagyimir. Henri odasietett a zongorához.– …a hozzám eljutó sokféle ajánlat – magyarázta az amerikai. Arcizma se rezdült. hogy Vlagyimir biztosított afelől. Hangja magabiztosan csengett. és előhúzott egy jegyzettömböt. benyúlt a kottatartó mögé. – Én pragmatista vagyok. a nő és a herceg egy alacsony díványon ültek.

okos kislány! . A szél bármelyik pillanatban újra föltámadhat. – Sylvie! – hívta a kutyát. Ujjaival csettintgetett. hogy hamarosan túl lesznek ezen a gyötrelmes éjszakán. majd Henrire. a feszültség csúcspontján! Eddig minden simán ment. – Ne aggódjanak. ám ebben a pillanatban odakintről. egészen közel a házhoz. mert a szél újra elcsendesedett. – Azonnal körülnézek – mondta. mint egy akvárium. A herceg először a testőrére meredt. és az úszómedence felé közelített. vélte Henri. tessék. és a testőr mellett kisurrant a szobából. – Gyere ide. ám akik bent voltak. és közben kémlelte az éjszaka sötétjét. és ha a kutya minden levélrezdülésre ismét ugatni kezd. akkor ezek az emberek odabent az életben nem hagyják abba ezt a rohadt… Henri megkerülte a házat. jön Sylvie. De azért most már megkeresi azt az átkozott ebet. A döntő pillanatban. amiatt ugatott. és úgy nézett ki. vélte Henri. Csak az erős szél ijesztett rá. semmi baj! Ám a kis terrier vakkantásai nem is jöhettek volna rosszabbkor.A szaúdi szólásra nyitotta a száját. 5. és néhány rekedt vakkantással fölborít mindent! Most meg hallgat! Vajon miért? Talán. nem láthattak kifelé. és szépen visszapenderíti a szomszéd kertbe. öt szempár pislogott vaksin kifelé az üvegen át. a saját területére. Innen beláthatott a fényesen kivilágított társalgóba. Olyan volt a társalgó. egyenesen a főbejárat felé igyekezve. kutyaugatás hallatszott. semmi baj! Szavaival szemlátomás senkit nem nyugtatott meg. – A szomszéd kutyája – magyarázta Henri. És akkor.

– Gyere vissza. és füttyögött közben. . Henri arrafelé indult. – Ide gyere. hirtelen kiszáradt a torka. ne menj oda! – erőlködött Henri. Egyikük fölemelt egy pisztolyt. Innentől kezdve igen gyorsan végbementek az események. én vagyok. kutyuska. De volt ott még valaki… Sőt. ketten voltak! Ahogy fölnézett rájuk.A medence túlpartjáról reccsenés hallatszott. s csóválta a farkát. Henri! A következő pillanatban a kutya ott állt mellette a magas fűben.

mint valami múzeumi szoborgyűjtemény. Keyes remegő kézzel emelte föl a pisztolyt. A férfi hátrált. Keyes meredten bámult rá. Ha tüzel. a dörrenés lehetetlenül hangos volt. hogyan lehet zajtalanul elintézni egy embert. amikor egynek is ilyen brutális hatása van? A férfi nem futott tovább. szuggerálta magát. Lába megroggyant. a . Tüzelt. A testre célozz. az orosz álló helyzetben. ahogy Brown előtte figyelmeztette. A kutyát is milyen könnyedén lecsendesítette. és levegő után kapkodott. hogy a fegyver mégsem robbant föl. Brown megmozdult. Először azt hitte.Huszonötödik fejezet 1. Az öt ember a házban szerteszét szaladt. tekintve. Aztán megállapította. hogy a pisztoly felrobbant a kezében. hogy a férfi éppen rájuk nézett. Brown azonban elkésett. Mindenki megdermedt körülötte: a szaúdi herceg a díványon ülve. Talán van valami ötlete. megfordult. elárulja a jelenlétüket. ahonnan a kivilágított ablakok mögül öt vaksi szempár meredt kifelé a sötétbe. De a jelenlétük már nem volt titok. A lövés zajára Hanna torka összeszorult a félelemtől. 2. Megkerülte a férfit. Csuklója fájdalmasan kificamodott. A férfi borzalmas loccsanással belezuhant a medencébe. Csupán visszarúgott. Megállt. Hogy a pokolba lehet egyszerre két lövést leadni. Saját remegő képére meredt a tükröződő ablakban. majd rohanni kezdett a ház felé.

Első eset. A villanykapcsolót akarja elérni. mintha valami elementáris erő vonzaná őket egymáshoz. Hanna a kézitáskáról az oroszra nézett. A tagbaszakadt ember. eszmélt rá Hanna. Az amerikai most lapos kúszásban elindult a nappali másik sarka felé. miközben a szaúdi herceg is reflexszerűen az ő közelségét kereste. Az orosz ugyancsak nekiindult – de tétován: először a zongorához lépett. ahol a férfi korábban ült. amelyből kieresztik a levegőt. akivel a fél világot kényszerűen körbeutazta. és tanácstalanul állt. szinte becsomagolta a herceget. A díványhoz rohant. ernyőt vonva testével a kisebb köré. Hanna útitársára. egy kiképzett harcos a földre veti magát. a védett személyhez. Eltelt néhány másodperc. Az amerikai egyre jobban összezsugorodott. A testőr mozdult elsőként. Az orosz továbbra is tanácstalanul téblábolt. De a félelem megbénította: egyszerűen képtelen volt mozdulni. mi történhetett odakint az éjszakában. És ekkor jött a csobbanás odakintről! A kutya megint ugatott. éppen felállás közben – mindegyikük az ablaküvegre bámult. és kifelé taszigálta a főbejárat irányába. hogy a könyv nincs közvetlenül a testközelben. majd a villanykapcsoló felé kapaszkodó férfira.férfi. és próbált rájönni. A következő pillanatban szétfutottak. hogy kikerüljön a tűzvonalból! Hanna megpróbálta ugyanezt tenni. Hol a könyv? A férfi kézitáskájában. természetesen. Szeme a kandallón . Szeme az amerikaira villant. aztán megtorpant. A testőr és a szaúdi herceg eltűnt. Mozdulj! – szólt a belső hang Hannában. amíg agya fölfogta a látottakat: íme. A táska pedig a díványon. Hanna mintha egy hőlégballont látott volna maga előtt.

Keze még mindig remegett. az orosz. Aztán Brownt követve. Jobbra mozdult. kimeredt szemekkel. ő is előrelopakodott. Néhány pillanat. nehogy véletlenül beleessen a medencébe. nyúlt a piszkavasért. érezte. hogy eltávolodjon a kutyától. De addig csak vibráló szellemképeket lát. mely a kandalló mellé volt támasztva. Testre célozz! Tőle balra a kutya valami földöntúli. Hallotta a medence vizének halk csobogását. Brown a házat megkerülve. 3. Keyes megpróbálta elengedni a füle mellett. és ügyelt arra. a főbejárat felé rohant. Ahogy leoltotta a villanyt. Leengedte a pisztolyt. Megpróbált célra tartani. Ujja ráfeszült a ravaszra. a bejárati ajtó irányába. 4. és a szeme nyilván hozzászokik a sötéthez. hogy valaki feléje tart. a kovácsoltvas piszkavason. . csak a nő állt az ablaknál megkövülten. Keyes ott maradt a medencénél. szinte őrjítő volt ez a finom hanghatás. és hunyorgott.pihent meg. A fény kialudt. Ösztönösen ismét tüzelőállásba helyezkedett. fájdalmas vonyításba kezdett. az éles benti fények utóhatásaként. Keyes célba vette a nőt. Izmajlov volt. De az alak zajosan és ormótlanul elzúgott mellette a sötétben. Kialudt a fény. A bent levők eltűntek. pisztolyát a kivilágított szoba felé irányozta. Valaki közeledett Dietz felé. E pillanatban megszűnt a bénultsága.

De az alak elmozdult. Jobb felől valami suhogva magasba emelkedett. . felszisszent a fájdalomtól. kifelé. gondtalanul új életet kezdjenek egy távoli. amint a férfi nekiment a kávézóasztalnak. Ilyen közel! – gondolta Dietz. helyrehozhat mindent. az orosz éppen most lép olajra. majd elindult lefelé… 5. az egész nagyon rohadt! Nincs nála a könyv! És a nő… Hol a nő? Annak az árnyalaknak kell lennie. recsegve. nekiütközött valaminek – a tárgy leesett a padlóra. amíg nála a könyv. az orosz azonban csörtetett tovább. ott az ablaknál. néhány perc hiányzott csupán. és a szeme hozzászokik… De most csak árnyakat lát. Csakhogy a szoba koromsötét. Rohadt helyzet. és kezében a biztos jövő. Még mindig jobb. Sípcsontját beverte a kávézóasztalba. Pár másodperc. hogy Elisabeth Websterrel eltűnjék a világ szeme elől. De most minden darabjaira hullik szét: a szaúdi eltűnt. Karnyújtásnyira voltak az üzletkötéstől. Előrelépett. Hanna hallotta. és nagy csattanással darabokra tört –. és boldogan. gazdagon. Dietz a pisztolya után kapott. A pisztoly azonban a kézitáskájában van. mint fényárban úszva könnyű célpontnak lenni. odakint pedig a fegyveres támadók… De vajon kik azok? Keyes? Ford? Vagy talán még sincs veszve minden? Talán még nem késő… Addig. döbbent rá! A táska pedig a díványon. Valami nehéz tárgy mozdult a padlón.Ahogy elhúzott Dietz mellett. földi paradicsomban. Pár perc. mindent maga mögött hagyhatott volna.

Idomtalan tömeg feküdt félig az asztalon. Isztambul külvárosára gondolt. Először azt hitte. hogy újból lesújtson. Ezért inkább ellenkező irányba. ahogy a férfi elbánt vele. Inkább valami olyasféle. és kifordította a piszkavasat a kezéből. De Hanna nem tudott volna eljutni odáig anélkül. Beleragadt valamibe. akire lesújtott a piszkavassal. Odakint beindítottak egy autót. amint a fém reccsenve találkozik a koponyacsonttal. Lassan rájött. . Először a zongorát ismerte fel. hogy ne érjen hozzá a mozdulatlan testhez. . lábujjhegyen. Megpróbálta újra fölemelni a vasat. Lábai megtalálták a lépcsőt. mint a férfi. A kutya továbbra is ugatott. Hanna hátrált. hogy a mozdulatlanul heverő tömeg nem más. Aztán ott állt. összeomlott. A könyv a férfi testén túl. bármit is talált el. hogy elhibázta. Minden erejét összeszedve lesújtott a vassal. mint amikor egy nehéz vas belecsapódik egy kásás belű görögdinnyébe. Ez a valami a következő pillanatban kicsavarodott. Aztán a kávézóasztalt. biztos.Megragadta a piszkavasat. továbbra is a homályba meresztve a szemét. hogy nem tudja fölemelni. ám meglepve tapasztalta. és hallgatta a saját nehéz lélegzetvételét. a kézitáskában volt. A feje fölé lendítette. Hátrálva lépdelt fölfelé. de ez nem az a hang volt. arra. mígnem beleütközött a kandalló hideg kövébe. a folyosó felé indult. Tompa puffanást hallott csak. hogy maradt még tennivalója! Kemény csattanást várt. Lassanként kirajzolódtak előtte a tárgyak. Más zaj nem hallatszott a szobában. a díványon. félig lelógva róla.

az emeletre? De ott csapdába kerülhet. Hanna belenyúlt a kézitáskába. közvetlen közelről.Hanna kiért a folyosóra. de nem esett el. már az autó zúgása sem hallatszott. és a dívány felé igyekezett. 6. Hanna ott állt a sötétben. Hanna figyelte a motor távolodó zaját. mozdulatlanul. és a melléhez szorította. ezüstös fény szüremlett odakintről. A férfi még mindig az asztalon hevert. Föl a lépcsőn. közvetlenül az orra előtt. Megtalálta a könyvet. Hanna fölsikoltott. A háta mögött egy másik autó nagy sebességgel távolodott a bekötőúton. saját sikítása még mindig visszhangzott a fülében. lefelé a házba? Vagy vissza a társalgóba? Az utóbbi mellett döntött. két kézzel fogta a pisztolyát. Csönd volt. Másik kezének ujjai még szorosabbra zártak a pisztoly markolatán. A piszkavas kiállt a fejéből. és a feléje tartó Mercedesre célzott. Másik irányba. Csönd ereszkedett a házra. Ott állt Brown szétterpesztett lábbal. Tehát sikerült eljutniuk a kocsikhoz. a látványtól elbizonytalanodott. amikor hirtelen sorozatlövés dördült. és ott volt a kézitáska. Hanna megkerülte a tetemet. A fény felé indult. és újra visszahúzódott. Keyes megkerülte a házat. A főbejárati ajtó tárva nyitva. Megcsúszott valami nedvességen. szíve a torkában dobogott. Elvesztette az egyensúlyát. Odakint felpörgetett motorral elhúzott az egyik autó. és ahogy az elülső oldalra ért. Előrelépett. Most már világosabban látott. A kutyaugatás alábbhagyott. Fölkapta. állapította .

az oroszé. Telibe kapta Brownt. a ház nyikorgott körülötte. és próbálta kitapintani a pulzusát. Ám az autó nem lassult. Tompa. Már csak a szél suttogott. Keyes elindult a földön fekvő test felé. de amikor látta a félrebillent fejet és a nyak szögét. hosszúnak tűnő másodpercekig repült a test. öt. onnan a szélvédőre. A Mercedes meg nyilván a testesebbé. A távolodó Rolls Royce a véznább férfié. a csend természetfölötti hatást keltett és fullasztó volt. kettő. velős puffanással csapódott a földbe. Keyes nagy nehezen föltápászkodott. Elindult az ajtó felé. ahogy Brown teste a motorháztetőre pördül. Mint egy lassított felvételen. hogy Brown halott. A visszarúgások ellenére valahogyan sikerült vízszintesen tartania a fegyverét. Keyes a ház ajtajára nézett. Távolabbról odahallatszott a főútra kanyarodó kocsi felpörgetett motorjának bőgése. hogy feltartóztassa a feléje száguldó Mercedest. A Mercedes csikorgó kerekekkel tovaszáguldott a bekötőúton. baljós neszezéssel. három. Két-két lövést adott le gyors egymásutánban. aztán csend lett. mintha legalábbis a kellő határozottság elég lenne ahhoz. Brown tüzelt. de menet közben már tudta. Keyes látta. csuklója minden egyes lövésnél elegánsan követte a fegyver rándulását. visszahúzta a kezét. Egy. Keyes beljebb ment. Elszántan tüzelt. Leguggolt mellé. Az ajtó félig tárva… A férfi megnedvesítette a szája szélét.meg Keyes. mely az emeletre . A szél. majd a levegőbe emelkedik. Lépcsőhöz ért. négy. aki elsőként menekült el a házból testőrével. hat. A folyosó csöndes volt és hűvös.

Hanna meghúzta a ravaszt. Ez a valaki egy tárgyat tartott a kezében. s a testét is átjárta a hideg. 7. mindkét kezét rákulcsolta a markolatra. hogy elfelejtette kibiztosítani a fegyvert. milyen erős is az ütés. Azon töprengett. ahogyan Browntól tanulta. Hűvös volt körülötte. nehézkesen dobbant. . Vele szemben pedig állt valaki. és azt egyenesen Keyes mellkasának szegezte. Keyes fölemelte a pisztolyát. befelé bámult. hogy laza csuklóval kivédje a fegyver visszarúgását. Egészen kicsiny kattanás hallatszott. derengett föl benne. Tőle jobbra helyezkedett el a nappali. reflexszerűen eldobta a fegyvert. hogy megfordul. fölkészülve rá. Ezért inkább óvatosan besettenkedett a társalgóba. loccsanásféle hallatszott.vezetett. A férfi levegő után kapkodott. Valami nehéz tárgy kiesett a kezéből. ahol a találkozó zajlott. Balján egy test hevert egy alacsony asztalon. Lehet. Mielőtt igazából felmérte volna. Ugyanakkor a csuklóján hatalmas ütést érzett. Jobbján a zongora ormótlan tömege a homályban. hogy föladja. De most már túl messzire ment ahhoz. mint amikor valami egy tócsába pottyan. Mintha a szíve is jéggé változott volna. Ott állt az ajtónál. Ám ekkor valami surranást hallott. és a szeme kezdte lassan megkülönböztetni a részleteket. és visszabiceg a kocsifelhajtón a terepjáróhoz. tompán. Talán ezért nem sült el a pisztoly. Hátratántorodott.

hogy alig mozdult ki a városból. és magzati pózba gömbölyödött. Hanna várt. éles és tiszta volt a levegő. mélyen magába szívta a balzsamos illatokat. Hanna fájdalmasan a testéhez szorította a jobb kezét. már csak hörgés hallatszott. művi úton ilyet nem lehet előállítani. halálos sóhaj szakadt fel a tüdejéből. Légzése egyre inkább hörgésre emlékeztetett. gondolta. Tíz másodperc. Egyre hosszabbodtak a hörgések közötti időközök. Metsző. hogy támaszt találjon. A tó Maine szövetségi állam keleti részén terült el. Teltek a másodpercek. Eltelt öt másodperc. kempingezett vagy horgászott a régi barátokkal. Mostanában viszont a . és a part menti fák között megbúvó házacskákat balzsamos fenyőillat lengte körül. Hanna remegő kézzel lassan eltakarta a szemét. A pisztoly tehát mégiscsak elsült. Egyre nehezült a légzése. nem jött újabb lélegzetvétel. húsz. Lassan. Teljesen lecsúszott. Jó ideje úgy alakult az élete. Lüktetett a csuklója. Csak a szél suhogása hallatszott.Kinyújtotta a kezét. A férfi még mindig a falnak dőlt. Eltört egy csont. Ahogy Roger Ford a kunyhók felé közeledett. emlékezett. Remegve nekidőlt a falnak. oldalára dőlt. Végül egy hosszú. óvatosan ereszkedni kezdett a padló felé. Volt idő. amikor csaknem minden hétvégén kiszabadult a természetbe – kirándult. Huszonhatodik fejezet 1.

márpedig annak látszik. alakja kissé légies. önsanyargató gyakorlatairól tanúskodott. Továbbhaladt. sokkal természetesebbnek látszott – mintha saját magával is jobban ki lenne békülve. hogy iránta milyen érzelmeket táplál. hogy ez benne . Azt persze Ford igazából nem tudhatta.hétvégeket is az irodájában töltötte. hogy egy hónapot eltöltött itt a tónál. és tíz évvel túlhaladta fénykorát. méghozzá egyre kíméletlenebbül. hiszen sajnos egyre fogyatkozott ez a nemzedék. vagy éppenséggel kidőltek a sorból. a régi cimborák elmaradoztak. Harminc fonttal súlyosabb volt a kelleténél. A nő egy hintaszékben ült a faház tornácán. Haja rövidre vágva. Amikor először meglátta. óvatosan lépkedve az őszi avaron. Íme. A nő akkor döntötte el a saját sorsát. túl keménynek. és egy csukott könyvet tartott az ölében. de azért reménykedett! Ha a nő a saját helyzetével elégedett. itt a következménye annak. ahogy közeledett. ahogy mozgott. egyre nehezebben vette a levegőt. Csinos nő. Lehet. akkor a közös jövőjük formálására is jobbak az esélyek. Most. szögletesnek találta a testét. A vadon a saját fizikai korlátjaira emlékeztette. mely szigorú diétákról és konditermek rendszeres. Olasz papucscipőjében és jól szabott öltönyében nem éppen erdei túrához volt öltözve. amikor Párizsban föladta magát az amerikai követségen. Nem tudhatta. A lehullott levelek már vastag védőréteget vontak a talaj fölé a téli fagyok ellen. mely visszaviszi őket Langleybe. Kissé megrázta a fejét. majd rápillantott az órájára. állapította meg Ford. hogy jó ideje képtelen kimozdulni otthonról. Ez tehát nem a merengések ideje. Egy órán belül vissza kell érniük az autóhoz a tó túlpartján levő parkolóba. Fél órával később már a Gulfstream fedélzetén kell lenniük.

Feltehetően arra gondolt. vagyis valójában melyik kéz az ellenség keze? Ki az. azaz Fordnak soha nem állt szándékában a könyvet az ellenség kezére adni. talán még jutalmat is várt. akinek érdekében áll a könyv belső borítóján rögzített titok megszerzése és birtoklása? Arra vonatkozóan. hogy minden erejével igyekszik jóvátenni az okozott kárt. amelynek akaratán kívül részese és egyik kulcsszereplője lett. Lelke mélyén azonban. Azt is megemlítette a nőnek. hogy valójában ki az. töprengett utólag Ford.akkor még nem tudatosult. mint amilyennek látszik. . semmi ellenszolgáltatást nem vár azért. Ehhez tartotta magát végig. hazafelé a repülőúton. hogy a hazájának tett szolgálat helyett éppen az ellenkezőjét cselekedte. hogy felmentést kap a bűncselekményei alól. A könyörületükben bízva kijelentette. Ford persze nem tárt föl előtte mindent. Tönkretette azt a nagyszabású projektet. Ford elárulta. amíg Ford kénytelen volt kiábrándítani tévhitéből. amivel tartozik. aki az ellenség kezére játszik. mielőtt Keyes megbízta őket a feladattal. Az aggasztó kérdés számára mindig is az volt. és itthon is. korántsem olyan egyszerű. hogy Dietz és Leonard az ő emberei voltak. hogy a könyv átadásával és azzal. elmagyarázva. Egészen addig így volt ez. mégiscsak arra számított. ám ez nem változtat a helyzeten. most tehát a legkevesebb. melynek előkészítésén Ford hosszú időn át oly nagy műgonddal fáradozott. Mindössze azt igyekezett megértetni vele. hogy a játszmához miért éppen ezt a stratégiát választotta. hogy a titkos formulát visszaszolgáltatja. hogy neki. Ford csupán halvány utalásokat tett. semmi sem indokolta. hogy a kialakult helyzet. teljességgel törleszti hazája iránti kötelességeit. hogy az ügy valamennyi részletébe beavassa a nőt. hogy feladja magát. Sőt. amikor Maine felé autóztak hosszú órákon át.

hogy maga se vette észre –. az is lehet. amelyet a Ford-féle forgatókönyv szánt neki. hogy hamis kártyákkal játszik. miközben a férfi letelepedett mellé a másik hintaszékre. Végül is Keyes volt az – jóllehet. és Ford most éppen azt akarja megtudni. . akkor könnyen gyanút foghattak volna az ellenségei.A titkos formula valóságos volt. Azzal. Csöndesen rámosolygott Fordra. . aki a tökéletes alkalmat megteremtette Ford számára. . . és Dietz úgy viselkedett. hogy ki ez a valaki. Megszegve ígéretét. és úgy. hogy Dietznek más volt a szándéka. ismét Fordot hozta kedvező helyzetbe. ha ez sikerül neki. hogy Dietz lefölözze a hasznot. márpedig. pontosabban a hálózat megmaradt tagjainak. . Az események azonban azt mutatják. hogy a nő föladta magát a követségen.Az életszerűség látszatának megteremtése mindennél fontosabb az ő szakmájában. nem tájékoztatta Fordot az újabb fejleményekről.Lépteinek zajára a nő fölemelte a fejét. a végén nem is hiányzott sok ahhoz. Ford pedig hoppon marad. ehelyett saját zsebre kezdett dolgozni. Ad abszurdum. mint aki valóban a legmagasabbra akarja fölsrófolni az eladási árat. Nála soha nem lehetett tudni… Ez az ember kiismerhetetlen volt.Ám ennek most már nincs különösebb jelentősége. akkor örökre eltűnik a hatalmas zsákmánnyal. Tudni kell azonban. akaratlanul. hogy sajnálatosan túllépett azon a szerepkörön. Az már csak hab a tortán.Persze. hogy nem a herceg a végső láncszem! Valakinek még lennie kell fölötte. hogy a szaúdi igen szépen bekapta a csalit. Amennyiben személyesen kínálta volna fel a titkot Dietz COURTSHIPhálózatának.

együtt nézték a tavat és a fák táncoló koronáit. Beléptek a konyhába. és hozzálátott az ebédjéhez. . Van még annyi idő? . Ford kisebb könyvhalmot látott.Azért jöttem. és egy rajztáblát – nyilván ilyesmivel tölthette az idejét.Épp akartam készíteni magamnak egy szendvicset.A ház belül éppúgy illatozott. ..Ahogy összekapta magát. De nem szerzi meg neki azt az örömet. Ehelyett belemegy a játékba.Kirakosgatta a pultra a szendvicshez valókat.Néhány pillanatig csöndben ültek. hogy a labda továbbra is Ford térfelén pattogjon. gondolta. .Nem. hogy visszavigyem – törte meg a csöndet Ford.– Főzök egy teát – ajánlotta a nő. föltett egy teáskannát a főzőlapra. Indulnunk kell! Minél előbb! . . köszönöm. . Nyilván fúrja az oldalát. .Vissza? – visszhangozta a nő. A nő szép rendet tartott odabent. majd mindketten bementek a házikóba. ahogy kinyitotta a hűtőszekrényt. nem vitás. . a nő hellyel kínálta Fordot a kis faasztal mellett.Velem tart? – kérdezte. Kemény teremtés. – Mikorra gondolja? . . Ahogy keresztülmentek a nappalin. . miért kell most elmennie innen. .Ford vállat vont.A nő eltűnődött. .Langleybe. és hagyja.Egy italt? . mint az erdő: a fa aromás kigőzölgése és a búcsúzó nyár szaga töltötte meg a levegőt. hogy rákérdezzen.Ford megrázta a fejét. .Ford kissé gonosz élvezettel figyelte a nőt.

vajon mit tartalmazhatnak. és letelepedett az asztalhoz. a nő odament a tűzhelyhez. hogy kapcsolatba lépjünk vele.Ford kézbe vette a csészét. és belekortyolt a teába. Chicagóba. Közel egy hónapot tölt itt – meglátogatja a barátait. de nem szólt semmit. és a tervek szerint alakulnak a dolgok. . . – Fölveszem a kapcsolatot. és levette a forró edényt. Mindkettőt letette Ford elé az asztalra. . Baltimore-ba. . és hallgatózott.A nő kisvártatva átment a szomszéd szobába. – Megtenné nekem. üzleteket köt.A nő megfordult. Mielőtt postázza. . hogy minden rendben lesz – mondta Hanna. anélkül. hogy közben mindvégig háttal állt a férfinak.. . .– Tegyük fel. két borítékot hozott magával. kíváncsi volt. és ránézett a férfira.A nő elkészült a szendviccsel és kettévágta. . Amikor visszatért a konyhába. Ford ott maradt a konyhaasztalnál. hogy hozzányúlt volna a borítékokhoz. .– Napokon belül Amerikába jön. hogy postára adja ezeket? . úgyis megtudja. és megköszörülte a torkát.A férfi mocorgott a hintaszékben. Önnek készen kell állnia! Ahogy lehetőség nyílik rá. úgy.– Van más választásom? – kérdezte. és nem gondolja meg magát. a másikat Victoria Ludlownak.Ford beleegyezően dörmögött. Ford ránézett a címzésekre. A teáskanna sisteregni kezdett. A nő keresett valamit. letette a teáscsészéket. Aztán visszajött az asztalhoz. Kitöltötte a teát. hogy tartja magát az ígéretéhez. Az egyiket az apjának címezte a nő. A férfi nem válaszolt.– Feltéve – tette hozzá Ford –. kézbe vette a szendvicsét. Ford a borítékokat nézte. önt azonnal bedobjuk.

- …mi történik velem azután? - Nos, ez, úgy gondolom, sok mindentől függ. - Például? - – Például attól, hogy maga miként képzeli az újrakezdést. Mi elsődleges szempontnak tartjuk az ön személyes biztonságát. Azt hiszem, ez érthető, hiszen azok az ismeretek, amelyek az ön birtokába jutottak. - Hanna összeszorította az ajkát. - – De ne aggódjon emiatt – tette hozzá gyorsan a férfi. –Mi bízunk magában! - Ez persze csak részben fedte a valóságot. - A nő kétségtelenül megbánást tanúsított, és ráadásul akkor adta föl magát, amikor erre közvetlenül semmi nem kényszerítette. Másfelől viszont valószínűsíthető, hogy kedvezőbb bánásmódra számított, és az eddig történtek csalódást okoztak számára. Éppen ezért Ford indokoltnak tartotta, hogy állandó megfigyelés alatt legyen. A szomszédos faházakból fizetett ügynökök figyelték a hölgy minden lépését. - Persze, ha sikerülne megszöknie, akkor se juthatna túl messzire. Készpénze nincs. A bankkártyája befagyasztva. Kénytelen elfogadni a Ford által diktált szabályokat, ha tetszik, ha nem. Bármilyen más utat választ, zsákutcába jut. - A nő beleharapott a szendvicsébe, és ivott hozzá egy korty teát. - Szép órája van – jegyezte meg. - Hm. Köszönöm. - Rolex? - Igen. A feleségemtől kaptam. - Nekem is volt egy Rolexem. - Ford előrehajolt. – És még lehet is! – mondta. – Ha a dolgok rendben végbemennek, megfelelő és megnyugtató

megoldást találunk önnek. Feltéve, ha ön is úgy gondolja. De ezt már említettem. - A nő nem szólt semmit. - – Addig is… - Ford benyúlt a zakója zsebébe, előhúzott egy borítékot, és a másik kettő mellé helyezte az asztalra. - – Szeretném, ha áttanulmányozná. Némi háttéranyagot tartalmaz, melyet célszerű lenne memorizálnia, mielőtt a herceggel találkozik. Az ön által kitalált történetet vittük tovább. A férje ugyebár a NASAnak dolgozott, a hiperszonikus projekten. Miután hűtlenkedett, és maga rájött erre, letöltötte a számítógépét, és elrabolta a titkos anyagot. Ezután egy fogadáson megismerkedett Dietz-cel, és így került kapcsolatba a herceg köreivel. - Hanna nézte a borítékot, s közben a szendvicsét rágcsálta. - – Ahogy megkapjuk a jelet, azonnal lépnünk kell. Addigra magának tökéletesen föl kell készülnie… - – Rendben – mondta Hanna eléggé közönyösen. - Ford kézbe vette a csészét, és felhajtotta a maradékot. A tea remek hatást tett. Valami gyógytea lehet, gondolta; természetes, gyöngéd, nyugtató. - Néhány pillanatig csöndben ültek. A nő végzett a szendvicsével. Odakint föltámadt a szél, suhogtatta a fákat. - – Nos – sóhajtott a férfi. Most már valahogy túlságosan is könnyűnek érezte magát. Hiába, a természet varázslata! De hát végtére is nem vakációzni jött ide, erről nem szabad megfeledkeznie. – Indulnunk kell! - Hanna bólintott, és az üres csészéket berakta a mosogatóba.

2. - Amikor kiléptek a faházból, Ford a szomszéd ház tornácán megpillantotta az egyik ügynököt, amint fahasábokat rakosgat. A férfi feléjük nézett, látta, hogy Hanna Forddal van, és folytatta a munkát. - Körbesétálták a tavat. Ford szinte lebegett, olyan könnyűnek érezte magát. A tó titokzatosnak tűnt. A kora reggeli fagytól csípős volt a levegő, s ez még inkább felizzította Fordban a belső forróságot. Igazán itt az ideje, hogy komolyan vegye az egészségét, és újra rendszeresen kimozduljon a betondzsungelből, gondolta magában. Lám, a természet azonnal csodát művel! - Persze nyilván a belső megelégedettség is sokat számít! A fiaskók ellenére a dolgok végül is kezdenek egészen jól alakulni. Biztos léptekkel haladnak előre, hiszen sikerült azonosítaniuk a herceget, és most a nő segítségével végre csakugyan célhoz érhet a nyomozás! - Ha meggondoljuk, mindeddig sűrű homályban zajlott ez az egész zavaros ügylet. Ha nem jön a legutóbbi fordulat, akkor az ADS-nél soha nem kerülnek napvilágra Keyes hibás döntései. Keyes ítélőképességét jócskán megrendítette a saját családi tragédiája miatt érzett fájdalom, és túl nagy kockázatoknak tette ki a projektet. Elrendelte Chen megöletését. Aztán jött a felesége halála – egészen rejtélyes história! S ha most nem jön közbe ez a legutóbbi zűr, akkor Keyes a mai napig is az ADS élén áll, anélkül, hogy bárki is különösebben felfigyelne a ténykedésére. Márpedig az ő sajátos megoldásai a végén példátlan katasztrófát idézhettek volna elő.

- Ford azonban hál' Istennek időben közbelépett. Dick Biermant helyezte az ADS élére. Ő majd lassítja a tempót, és egészen biztos, hogy a jövőben kellő körültekintéssel jár el. Ed Greenwich szigorú megrovást kapott, és az ügye ezzel még nincs lezárva: alighanem súlyosabb következményekkel is számolnia kell. Szóval a dolgok jó irányba mennek, még ha nem is pontosan úgy, ahogy Ford eredetileg eltervezte. - Valami megvillant a víz felszínén. Kis csuka vagy pisztráng. Ford szinte kezében érezte a horgászbot végét. A nap forrósága e pillanatban váratlan erővel lövellt a tarkójára. - – Jó kis horgászhely ez itt, lefogadom – mondta. Meglepte, hogy a hangja mennyire erőtlen. A nő nem válaszolt. - Ballagtak tovább. A nap életlen kontúrral, izzó fénykoszorúként ragyogott a fejük fölött. Ford hirtelen úgy érzete, hogy tapodtat sem képes továbbmenni. A nő kézitáskája hirtelen döbbenetesen nehézzé vált, mintha valami különös alkímiai beavatkozás ólommá változtatta volna a tartalmát. Legszívesebben azonnal leült volna a tó partjára, és hagyta volna, hogy a forró délután csöndben tovatűnjön mellette. - Amikor megállt, a nő megragadta a könyökét. – Mi a baj? - Ford megrázta a fejét. – Semmi… csak hadd üljek le egy kicsit! - – De hiszen itt vagyunk már a kocsinál! Addig csak el tud jönni! - A nő kivette a táskát a kezéből, és noszogatta előre. - Ford most maga is meglátta az autót; a motorházon szikrázott a délutáni nap. De ha megfeszül se képes odáig

eljutni! Lábai elkocsonyásodtak. A következő pár lépésnél egyre nagyobb súllyal támaszkodott a nőre. – Áll… álljunk meg! – nyögte. – Nem! Mindjárt ott vagyunk. A nő továbbvonszolta Fordot. Amikor átment a másik szobába – nyilallt Ford agyába –, hogy áthozza a leveleket…! És amikor kiöntötte a teát, és háttal állt neki… Elérték a kocsit. Hanna nekitámasztotta a férfit az autó oldalának, és belenyúlt a zsebébe. Megtalálta a kulcsokat. Kivette a kulcscsomót, és óvatosan lefektette a férfit az aszfaltra. Az ügynökök kocsijain kívül más jármű nem állt a parkolóban; egyedül voltak tehát. Ford tiltakozni próbált, de valahogy túlzottan elálmosodott. Szeme lecsukódott. – Lazítson! – mondta a nő. – Meglátja, jobban lesz! Aludja ki magát! Ford a fejét rázta. Küzdött, hogy nyitva tartsa a szemét. Mit művel? – szerette volna megkérdezni. Persze pontosan tudta, hogy a nő mit művel. Elveszi a tárcáját! Aztán lecsatolja a karóráját! – Nincs harag! – suttogta a nő a fülébe. Ford feje elnehezült. Szempillái megrebbentek, majd összepréselődtek. Lehajtotta a fejét az aszfaltra. Hallotta, ahogy nyílik, majd csukódik a kocsiajtó, és fölzúg a motor. Állj! – szerette volna odakiáltani. De a szája nem engedelmeskedett. Felpörgött a motor, s a kocsi elhúzott. A nap égetett. Ford képtelen volt kinyitni a szemét. A hátán feküdt, és a délután forrón tovatűnt fölötte.

Koszos latyak csapódott az útról az ablakra.Epilógus 1. Keze félresöpörte a zálogházi cédulát – a portlandi buszpályaudvarnál egy pillanatig megfordult a fejében. melyet az óráért kapott a zálogházban. felnyitotta. amit Hannának a herceggel kellett volna elhitetnie. Hanna összehúzta magát. Kisvártatva hópelyhek kezdtek szállingózni. Éhes volt. azt részletezték a levélben. Hanna nyugat felé tartott a Greyhound távolsági buszon. gyorséttermek hosszú sora. Gondolt egyet. elővette a borítékot. kivett belőle egyet. Hanna továbbra is kifelé bámult a szutykos ablakon át. és talált egy csomag sósperecet. Kinyitotta a zacskót. de aztán úgy döntött. Ahogy Ford ígérte. Buffalót elhagyva. és a boríték. amivel Fordot megkönnyítette. Ez és a retikül tartalmazta összes földi javait. és különösebb élvezet nélkül rágcsálni kezdte. hogy nem teszi meg neki ezt a szívességet –. és további háromszázhúsz. utazott. Feje lassan egyre közelebb billent Hanna válla felé. A mellette ülő férfi horkolt. Üres tekintettel bámult kifelé az autósztrádára: egyforma motelek. bevásárlóközpontok. Hatszáz dollár lapult benne. az égbolt elfelhősödött. hogy ott hagyja Ford autójában. egy rúzs és egy púdertartó. . két zacskó perec. hogy a férfi hozzáérjen. a csomagtartóban. az ablak felé dőlt. amit Fordtól kapott. Benyúlt a táskájába. próbálta elkerülni. a feje fölött. A zálogcédula mellett volt a pénztárcája. Pár apróság volt még benne egymásra hányva: egy toll és egy jegyzetfüzet. és elolvasta a tartalmát. meg benzinkutak. Szerény ruhatára a nagytáskájában.

Épp most vallotta be. vastagon zselézett haj. Ez alatt kéne eldöntenie a jövőjét! Nem sok idő ahhoz.vagyis lényegében a Hanna által az isztambuli vonaton kitalált történetet fejezte be – feltehetően valami ClA elemző egy washingtoni alagsori irodában. – Frank! – szólalt meg Hanna. Miután elolvasta. hogy föladta Hannát. Újra kinézett az ablakon. és a borítékba belecsúsztatva. Amikor Frank befejezte a mondókáját. kezében bőrből készült aktatáska. Jobbat. és zavartan pislogott. az adott helyzetben. 3. – Hanna! – szólt meglepve a férfi. Tett egy mozdulatot. A férfi megfordult. hogy átölelje a nőt. hogy mindent alaposan megfontoljon. mint mindig. aligha tehetett. A férfi hitetlenkedve hunyorgott. előttük salátástálak – érintetlenül. néhány másodpercre csönd telepedett közéjük. Hanna arra gondolt. hogy fordított . A megszokott. jó öreg étteremben ültek. összehajtotta a papírt. és hogy ez volt az ára annak. most is elegáns volt – vékony csíkos pamutszövet öltöny. Chicagóig még tizenegy óra az út. – Beszélnünk kell! – mondta Hanna tárgyszerűen. a körözést már ki is adták. 2. hogy az ő kezéről levegyék a bilincset. visszahelyezte a retikülbe. majd tett egy lépést Hanna felé. Kerülte Hanna tekintetét. Hannára nézett. Hanna azonban hátrahúzódott. de azért több a semminél. Megjelenése. Körülöttük az épület előcsarnoka ebédidős zsibongástól volt hangos. és eltűnődött.

– Micimackó… – Ne nevezz így! – Hanna… Tízet nem tudok összeszedni. és a felelősség a végén arányosabban oszlana meg kettejük között. – Mennyi? – Mennyire van szükséged? Össze tudnék szedni… úgy ötszázat.helyzetben. ha föladná magát! Ebben az esetben ugyanis Hanna elmondaná az igazságot. Eddigi tapasztalatai szerint Frank Andersonnak nem a nagyvonalúság volt az erőssége. Hanna előrenyúlt. hogy marha nagy mázlista vagy! Olcsón megúszod! A férfi elsápadt. Hanna elmosolyodott. az ügyet újra elővennék. Csodálkozásán azonban hamar túltette magát. – Figyelj rám! – mondta. ő se tudna a szemébe nézni. ha ő tett volna ilyet Frankkal. – Nem tudom. amit feltűnés nélkül ki tudsz venni a bankból. és rátette a kezét a férfiéra. – Ezer? – kérdezte a férfi reménykedve. –Rettenetesen érzem magam a történtek miatt. – Fog az menni! – mondta édeskésen. Naná. ha nem akarsz jelentkezni a rendőrségen… és ha egy kis pénzre van szükséged. hogy teljenek a másodpercek. – Ugyanis ez a maximum. Hanna hagyta. Első pillanatban az ajánlat meglepte Hannát. hogy Frank nem örülne. – Tízezer! – mondta aztán. A férfi mocorogni kezdett. . És gondolj arra. Hanna elgondolkodott. hogy most neked… szóval úgy értem. Hanna ridegen bólintott.

hogy azonnal jelentse a rendőrségnek a nő felbukkanását.4. hogy… A derék portás itt elakadt. – Én úgy érzem… – Csitt! – mondta Hanna. hogy Mrs. mutatóujját a férfi ajkához érintette. Gray nem fog többé visszatérni. megkapta e az ajándékot. amit küldtem magának. Gray lakását. hogy a házat üzemeltető társaság vezetése biztos volt benne. s igyekezett gyorsan föltápászkodni a pultja mögött. Együtt mentek ki a bankból. hogy nyomozók szállták meg az épületet. Azok után. – Csak beugrottam – mondta Hanna tétován. – Hello. lelkére kötötték a portásnak. hogy újra láthatom. Nem hittem volna. Igazán nem panaszkodhatok. – Mrs. Felöltőjének arany gombjai megcsillantak. – Hanna! – kezdte a férfi. – Kíváncsi vagyok. Craig! Hogy mennek a dolgok? – Nem panaszkodhatok. Azok után – akarta volna mondani –. Még a következő sarok előtt látott egy taxit. félrehúzódtak a járdán. és a sofőrnek bemondta a régi lakáscímét. . amikor meglátta Hannát. Azok után – csúszott ki majdnem a száján –. Craig arca földerült. ám arra az esetre. nagy halom érintetlen könyv tornyosult az orra előtt a pulton. Gray. leintette. Mrs. hogy átkutassák Mrs. és elsétált. amikor a fémtányérból kivette a pénzt. aztán kissé sután lezárta a megkezdett mondatot: – …hogy olyan hosszú ideig távol volt. Craig ehelyett csak téblábolt. Hanna mellette állt. majd sarkon fordult. A portás igencsak meglepődött. és Frank átadta a barna borítékot. ha ez mégis megtörténne. Gray! – hebegte.

egyetlen egyszer se látta a portást olvasni. Hamar rátalált a puha fedelű kötetre. ugyanilyen gondossággal. ott. az asztalán fölhalmozott könyvek pusztán dekorációként szolgáltak. Aztán fölcsapta a kötetet a közepénél. Hanna mosolygott. Mrs. A portás kissé tanácstalanul átvette. – Valamit szeretnék kimásolni belőle – mondta Hanna. hogy elolvassam. kivette a cédulát. Mióta itt lakott.– A könyvet! – mondta. – A Keresztes hadjáratok krónikája –. ellenkező irányba. és átadta Hannának. Ez igazán nagyon kedves öntől. Ritkán kapok ajándékot a lakóktól. és biztosra vehető. A portás szemlátomást hozzá se nyúlt a kötethez. Gray. – Érdekes könyv – mondta a portás ünnepélyes hangon. . Hanna hamar végzett a másolással. A formula pusztán néhány rövid egyenletből és pár hozzáfűzött szóból állt. és vizslatni kezdte a címeket a fölhalmozott könyvek gerincén. A műveletet addig ismételgette. és fölcsapta a könyvet az utolsó oldalnál. amíg a szöveg teljesen eltűnt a vastag vonalak mögött. kivéve a karácsonyt. – Alig várom. hogy gondolt rám… – Megnézhetem? A portás áthajolt a telefonos pultja kapcsolótáblája fölött. Nagyon szép öntől. majd gondosan húzott egy vonalat a könyv belső borítójára írt szövegen át. és visszaadta a könyvet. Hanna éppen erre játszott. – Igen. hogy nem is fogja kinyitni az elkövetkező hónapokban. épp most érkezett meg. Aztán még egy vonalat húzott. ahová a jegyzetlapot az imént könyvjelzőként beillesztette. Nagyon köszönöm. és a kézitáskájából elővett egy jegyzettömböt meg egy golyóstollat.

Ford is a maga kis játszmáját játssza. ez világosan kiderült.4-et 14-re.– Köszönöm. egy másik sorban az x-et fölcserélte c-re. . és senki más. akinek az egyetlen példány a birtokában van! Azt a könyvet. amelyet a nagykövetségen átadott – Isabel Allende Paula című kötetét –. az 1. Odakint sötét éjszaka honolt. hogy Fordnak visszajuttassa a titkos formulát. majd sarkon fordult és távozott az előcsarnokból. Egy teljes sort kihagyott belőle. És most mit kezdjen a valódi formulával? Ez most a nagy kérdés! Megint a Greyhound-buszon utazott. Többféle válasz kínálkozott. hogy hátrapillantott volna. egy négyzetet pedig köbre. A formulát pontatlanul másolta át a hátsó borító belsejébe. ám a lehetőségek zömét azonnal elvetette. s közben lázasan töprengett. 5. Az ablakon alig lehetett kilátni. M i ez tulajdonképpen? Hannának változatlanul fogalma sem volt róla. ha történetesen a rák gyógymódját tartalmazza a képlet? Viszont arról se lehet szó. Nem! Nem próbál hasznot húzni a könyv birtoklásából! Nem fogja kockára tenni az újabb esélyt abban a pillanatban. És nem áll szándékában a formulát megsemmisíteni – addig semmi esetre sem. amíg meg nem tudja. jobb híján a saját tükörképét szemlélte. Craig! – mondta Hanna. ő az. a provencei ház könyvespolcáról emelte le. és Hannának elege volt ezekből a játszmákból. De bármi legyen is. hogy valójában mit takar! Hiszen mi van akkor. ahogy a sorstól megkapta ezt az ajándékot. anélkül.

ki lehet a fényképen látható nő – talán egy tízessel idősebb nála. nem az a valódi neve. hogy kihasználja őt. a másikban ezé a nőé. szőke hajjal. Hanna nem tudta. de mindegyikük arra utazik. ilyen az élet. Nem. Nézegette a papírt a halvány világításban. az okmányok egyik felében a saját fényképe volt beragasztva. Hannára ügyet se vetettek. hogy a nőnek. Nem Hanna Gray.Ránézett az útitársaira. . Dietz egy halom hamis útlevelet hordott a táskájában. hogy mostantól kizárólag saját magára támaszkodik. meglátta a felkelő nap első sugarait. akiben megbízhat: Hanna Gray. Eldöntötte tehát. és elővette a könyvjelzőt. Többségük bóbiskolt. Az egyetlen személy. Miért is ne? A név tulajdonképpen megfelelt. Afelől azonban nem voltak kétségei. Egy évvel ezelőtt el nem tudta volna képzelni magát ilyen helyzetben. ami az úti okmányban szerepel. hasonló testalkattal és fakó. Ford. Maya Willis. Aztán elővett egy útlevelet. Egyvalami bizonyossá vált. s ahogy kinézett az ablakon. bárki legyen is az illető. kedveském! Persze az azért sehol sincs megírva. De hát. Senkiben nem bízhat! Frank. Vagy ahogy annak idején nagyanyja mondogatta előszeretettel: az életet az élet írja. hogy neki vakon követnie kellene ezt a bölcseletet. ha más-más módon is. melyet a Krónika kötetből vett ki. ez így már kissé derűsebben fest. az apja. tűnődött Hanna. Benyúlt a kézitáskájába. Egy kis alkura mindig akad lehetőség! Ez nem is hangzik rosszul! – gondolta. de mindegyikhez más-más név társult. és hasznot húzzon belőle. amely Maya Willis névre szólt. Dietz.Az élet megint feladott egy labdát. Igen.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful