John Altman - Titkos Formula

John Altman

TITKOS FORMULA

1

A mű eredeti címe Deception Copyright © 2003 by John Altman Hungárián translation © ERDÉLYI ANDRÁS és a GENERAL PRESS KIADÓ Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is. Fordította ERDÉLYI ANDRÁS Szerkesztette Dr. BORBÉLY SÁNDOR A borítótervet GREQOR LÁSZLÓ készítette ISSN 1416-7026 ISBN 963 9459 65 8
Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/d. Telefon: 359-1241, 350-6340 Fax: 359-2026

www.generalpress.hu generalpress@generalpress.hu Felelős kiadó: LANTOS KÁLMÁNNÉ Művészeti vezető: LANTOS KÁLMÁN Irodalmi vezető: BESZE BARBARA Felelős szerkesztő: BENDA LUCA Készült 19,5 nyomdai ív terjedelemben, 53 g-os, 2,4 volumenizált Norbulky papíron Kiadói munkaszám: 911 Nyomdai előkészítés: TORDAS és TÁRSA KFT. Ez a könyv a debreceni könyvnyomtatás több mint négy évszázados hagyományait őrző ALFÖLDI NYOMDA RT.–ben készült. Felelős vezető: György Géza vezérigazgató

2

Margaretnek Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom Richard Curtis ügynökömnek, éleslátásáért és irányításáért, továbbá Neil Nyren szerkesztőmnek, aki felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott e könyv elkészítéséhez. Menet közben néhány egyszerű kérdéssel fordultam Jonathan Poritz fizikushoz. Mire befejezte a válaszadást, temérdek új kérdés fogalmazódott meg bennem. Jonathan nemcsak a tudását osztotta meg velem, és az idejét pazarolta rám, hanem beavatott az elméleteibe, az eszméibe, és a fizika sajátos nyelvezetébe is. Nagyon hálás vagyok érte! Közreműködtek még: David Maddux, lan Sowers, Joellyn Weingourt, Alison Brower és Chris Robertson. S akiket még köszönet illet: Sarah Silbert; Robert, Jane, és Jennifer Altman; valamint Rachel és Benjamin Edelson.

A véletlen olykor kétbalkezes következetességgel működik, mely könnyen összetéveszthető a tudatos Gondviselés munkálkodásával. Eric Ambler.– Koporsó Dimitriosnak

Bevezető
A napbarnított portás felpillantott a recepciós pult mögül, nyugtázta az ismerős arcot, majd szó nélkül újra a regisztrációjába mélyedt. Így volt eltervezve. A gyilkos az elmúlt két este folyamán kétszer is felbukkant a szálloda halljában; a vacsoráról visszatérő Epstein házaspár mögött lépkedett szorosan, mintha hozzájuk tartozna. Az éjszakai recepciós ennek folytán okkal feltételezhette, hogy a fiú a házaspár gyermeke. Bizonyos távolságról valóban úgy festett, mintha gazdag amerikai turisták elkényeztetett csemetéje lenne – öntapadós pólót viselt Venezia, Mi Amore felirattal; kezében összegöngyölt színes magazint lóbált. Miután megnyugodva konstatálta, hogy a recepciósnak nem szúrt szemet, maga elé nézve átsétált a hallon. Fölment a lépcsőn a harmadik emeletre, és kilépett a lépcsőházból a nyirkos, csöndes folyosóra. Korábbi behatolásaikor mindannyiszor végigment ezen a folyosón, és a hátsó kijáraton át távozott a szállodából. Ezúttal azonban megállt a 33-as ajtó előtt, fülét az ajtóra tapasztotta, és feszülten figyelt. Először csak valami csoszogásfélét hallott. Aztán valaki leöblítette a vécét. Szinte ezzel egy időben bekapcsolták a tévét: a CNN-t lehetett hallani.

Aztán az asszony hangja. – Akkor holnap a Lavena kávéház? A férfi morgott valamit; nyilvánvalóan egészen közel állt az ajtóhoz. Ez jó; a gyilkos először a férfival akart végezni. Két tárgyat rögzített a Bermuda-nadrágja derékszíjához, lazán lógó pólója jótékonyan elrejtette mind a kettőt. Körülnézett, megbizonyosodott, hogy nem látja senki, majd benyúlt a trikója alá, és előhúzta a jobb oldalára rögzített eszközt: egy hét inch hosszúságú fekete fémcsövet, melyet gondosan belehelyezett az összegöngyölt, színes magazinba. Bal kézzel kopogott az ajtón, jobbjával fölemelte a fegyvert. A magazin borítólapján a Rolling Stones lógójából látszott egy részlet; önmagába visszacsavarva, cirkalmas betűkkel: ing Sto. – Ki az? – hallatszott a férfi hangja. – A szobapincér – felelte a gyilkos, a tőle telhető legmélyebb hangfekvésben. – A szobapincér – mondta a férfi. – Rendeltél valamit? – Hogy rendeltem-e? – kérdezte az asszony. Résnyire kinyílt az ajtó. – Sajnálom, de alighanem rossz… A gyilkos feljebb emelte a magazinba rejtett csövet, kibiztosította a fegyvert, és meghúzta a ravaszt. A pisztolyban szétrepedt egy savtartalmú ampulla; gázfelleg lövellt ki, közvetlenül a férfi arcába. Az áldozat kővé dermedt a döbbenettől, eközben a gyilkos benyomult a szobába. Ledobta a földre a színes újságot, és előhúzta a derékszíjához rögzített másik szerkezetet: egy valamivel rövidebb, hat inch hosszúságú ezüstcsövet. Az asszony az ágyon ült, csupasz lábát dörzsölgette, s közben tévét nézett. Hátrafordult a zajra, s ahogy meglátta a

de milyen formában tárolják. odament az ágyhoz. a gyilkos a nő nyakára suhintotta a kötelet. A gyilkos beljebb hatolt a szobába. és teljes testsúlyával hátrarántotta. A férje a lábán állt ugyan. Csaknem teljes csend honolt. és arcának lágy hajlatát. Harminc másodperc múltán befejeződött a művelet. . Valami tudományos képletet. nincs világos útmutatás. Ebből a szögből csak az asszony halántékát láthatta. gyorsan haladt. Hozzálátott a kereséshez. mely az imént kicsúszott az összegöngyölt színes magazinból. Időről időre rápillantott a képernyőre. imbolyogva küszködő áldozatával. Ami persze távolról sem volt egyszerű feladat. már csak azért sem. rendben van. A CNN-en a palesztin menekülttáborokról szóló riportfilmet sugároztak. és mindent szépen visszahelyezett a tokjába. A halántékot áttetsző erek hálózták be. különösebben nem kötötte le a figyelmét. jobb felől az asszony mellé lépett – a nő még mindig a férjére meredt. Fölvette a földről a mérges gázzal töltött fegyvert.szobába lépő gyereket. de módszeresen. de kissé megroggyanva. mert Keyes képtelen volt megmondani. A zsineg szorításától a véredények először kékre váltottak. becsukta az ajtót. hová jegyezték föl ezt a képletet? Mikrofilmről van szó. és ráhúzta a tolózárat. mit se törődve. A gyilkos keresztülment a szobán. itt volt az ideje. Az ajtó még mindig félig nyitva volt. Kihúzta a fémtokból a fojtogatózsineget. majd vad lilára. hogy hozzálásson a kereséshez. pontosan mit is kellene megtalálnia. semmit sem értve az egészből –. tátva maradt a szája az elképedéstől. hangszalagról. vagy egy pakli cinkelt kártyáról? Bármi lehetett. valami céduláról. digitális eszközről.

fölhajtotta a vécétartály fedőlapját. mint aminek látszott. Semmi. hasztalan. a logikai játékokban. . a kártyatrükkökben. ám abban sem talált titkos üreget. Ez nagyon is logikusnak látszott. ami azonban sajnálatos módon nem volt egyéb. Tüzetesen átkutatta a piperekészletet. Matematikus. sem a férfi levéltárcájában nem talált. vagyis hordozható sztereó CD-lejátszó. és hüvelykujjával végigtapogatta a foglalatokat. vagy történetesen a kártyacinkelésben. Nem lehetett túl nagy gyakorlata abban. Megvizsgálta a nő hajkeféjét. Átvizsgálta a közkeletű rejtekhelyeket: benézett az ágy alá. Laptop nem volt a szobában. De nem szabad elfelejteni. az asszony retiküljét. célszerű tehát ezen a nyomon tovább haladni. megállt a helyiség közepén.Tudományos képletre utaló nyomot sem a házaspár poggyászában. Kivette az elemeket. s néhány másodpercre elbambult. hogy újra átgondolja az egészet. Révetegen rámeredt a tévéképernyőre – egy fogpasztareklám ment éppen a CNNen –. az áldozatok ruháinak belső zsebeit. ennek folytán könnyen kapcsolatba kerülhetett olyan szakemberekkel. Megpróbált nem tudomást venni róla. Szétszedte a telefonkagylót. akiktől tanulhatott egyet s mást. majd folytatta a keresést. letapogatta a tükör hátulját. hiába. Az egyetlen elektronikus készülék egy hordozható sztereó CD-lejátszó volt. sem a testükön. Az elemek is csupán elemek voltak. Feltehetően sokkal jobban kamatoztathatta képességeit mondjuk. Visszatért a szobába. Valami belenyilallt a gyomrába. Visszacsavarta a kagyló fedőlapját. hogy az adattárolási rendszerek alkalmazásával foglalkozott. A pasas differenciálszámításokkal foglalkozó tudós ember volt. hogyan is kell egy efféle dolgot szakszerűen elrejteni. A férfi borotválkozóecsetje és borotvahabja is sorra került.

Visszatért a szűk előszobába, s letérdelt a férfi hanyatt fekvő holtteste mellé. Alaposabban megismételte a tetem átvizsgálást, ezúttal magára a testre összpontosítva. A szemek közül egyik sem volt műszem. Egyik lábban sem talált üreget. A testben nem volt elrejtve semmiféle tudományos formula. Ismét felállt, keresztülment a szobán, s másodszor is átkutatta az asszony holttestét. Semmi. A nyilallás most élesebben jelentkezett a gyomrában. Visszament az öltözőszekrényhez, és újra átnézte a férfi tárcáját. Steven Epstein – ez a név állt a bankkártyákon. Visa, Master Card és American Express; teljes választék. Közelebbről szemügyre vette a műanyag kártyára nyomtatott számokat, hátha felfedez valami manipulációt. Aztán félrerakta a tárcát, és lekuporodott a bőrönd mellé. Előhalászta a fényképezőgépet, kivette belőle a filmet, és belecsúsztatta a zsebébe. Még az is elképzelhető, hogy a férfi lefényképezte a titkos formulát, majd megsemmisítette. Ezen eltűnődött, majd kisvártatva azon kapta magát, hogy a házaspár repülőjegyét vizsgálja. Talán a számjegyekben rejlik valami titkos kód: az ülőhelyek száma, vagy mondjuk, a járatszám rejti a keresett kombinációt. De nem! Minden normálisnak látszott. Morzsolgatta a jegyeket, s közben valami motoszkálni kezdett a fejében. Steven Epstein, folyosó melletti ülésre szóló, első osztályú repülőjeggyel. Mi nem stimmel?

ELSŐ RÉSZ
Hirtelen eszébe jutott: hol vannak a hajójegyek? Információi szerint a házaspár másnap tengeri hajóútra készült. Ezért kellett még ma este cselekednie. De akkor miért nem talál sehol egy nyamvadt dokumentumot, amely a hajóútra utalna? Újra kinyitotta a repülőjegyes tasakot. A dátumozás szerint a New York-i visszautat holnaputánra tervezték. Megváltozott volna az útiterv? Ahogy a repülőjegyekre meredt, valami megint szöget ütött a fejébe. Félretette a jegyeket, előhúzta a férfi útlevelét, és kinyitotta. Név: Epstein, Steven. Állampolgárság: amerikai. Születési idő: 1947. október 21. Nézzük csak még egyszer azt a tárcát! Rábámult a montanai jogosítványra, és megdermedt. A hiba olyannyira szembetűnő volt, hogy talán éppen ezért nem vette észre első pillantásra. Montana? Lázasan kutatni kezdett a zsebében a fénykép után. Keyes arra utasította, hogy memorizálja az arcot, s mielőbb szabaduljon meg a fotótól, de a gyilkos nem bízott saját magában, így aztán megszegte a szabályt. A képen látható férfi legalább tíz évvel öregebb volt, mint az, aki ajtót nyitott. Ránézett a szobában heverő két holttestre. Sziszegve káromkodott egyet. Rossz szobaszámot adott meg a londiner! Egy másik Epsteinét! Lassan föltápászkodott, térde száraz ágként tompán megreccsent. Révetegen rábámult a két halott emberre. Aztán újra káromkodott egy cifrát, zsebébe gyűrte a fényképet, összeszedte a holmiját, s távozott, anélkül, hogy hátrapillantott volna.

Első fejezet
1. A luxuskabin nagyjából tíz négyzetméteres lehetett. A falak vakító fehérre festve; egy kőnyomat függött az ágy fölött, mely hat turbános férfit ábrázolt lóháton. Bolyhos, neonfényű szőnyeg borította a padlót. Az ajtóval szemben nagy, kerek, színezett ablak nézett a kikötőre – hajóablak, gondolta Hanna Gray, jóllehet, ez lényegesen nagyobb volt, mint amekkorának egy hajóablakot elképzelt. Az ablak alatt kaliforniai fenyőből készült alacsony asztal állt, rajta lámpa, liliomos váza és gyümölcsöstál. A bal oldali falnál, ha Hanna megfordult, és az ajtóval szemben állt, kis íróasztalt látott, egy falba épített tévékészüléket és egy hűtőszekrényt. A jobb fal mellett ikerágy állt, egy állólámpa és egy indiai tölgyfából készült öltözőasztal. Az asztalon egy rádióba szerelt ébresztőóra, melynek digitális mutatója pontosan déli tizenkettőt mutatott. A hűtőszekrényben talált egy üveg pezsgőt, két hűtött poharat, egy Evian ásványvizet, egy mogyorókrémes bödönt és két becsomagolt tartós elemet. Az asztalfiókban volt két doboz Bonine-tabletta tengeri betegség ellen, egy műanyag karkötő, egy pár habszivacs füldugó, és egy Transderm Scop címkével ellátott óvszer. Hanna ujjai közé vette az óvszert, és megforgatta a kezében. Némi tűnődés után visszatette, becsukta a fiókot, és folytatta a terepszemlét. A fürdőszoba kicsi volt és takaros. Öt perc alatt mindent szemügyre vett a lakosztályában, így aztán más dolga nem lévén, leheveredett az ágyra. A hajó lágyan ringatózott a kikötő hullámain, ami kissé felkavarta a gyomrát.

Az ágy mögött recsegve életre kelt a hangszóró, s kisvártatva megszólalt a programigazgató hamis nyájasságtól túlcsorduló hangja: – Hölgyeim és uraim! Üdvözöljük önöket a gyönyörűséges Auróra II. fedélzetén! Ahogy kitekintünk ablakunkon a velencei dózsepalotára, szinte ugyanaz a kép tárul elénk, melyet Thibaut gróf emberei láthattak 1201 áprilisában, amikor megérkeztek, hogy fegyveres védelmet nyújtsanak a szállítmányoknak és a hadihajóknak, melyek aztán a negyedik keresztes hadjárat során… Hanna mozdulatlanul hevert. Ablak, gondolta. Szóval nem hajóablak, hanem ablak. Valami nehezen megmagyarázható csalódás vibrált benne. Ablakai otthon is vannak, Chicagóban. 2. Két órával később a programigazgató hölgy a színpadnál állt az Auróra II. társalgójában, és csaknem szóról szóra elismételte iménti beszédét a mikrofonba. – Amint követjük a keresztes lovagok lépteit és lábnyomait, szemünk előtt színesen életre kel a múlt. Pontosan úgy fogjuk átélni a nevezetes utazást, ahogy azok a hajdani férfiak élték meg kalandjaikat oly sok évszázaddal ezelőtt. Amikor elénk tárul a Hagia Sophia vagy éppen a Szent Márk mozaik együttese, gondoljuk csak rneg, milyen hatással lehetett a látvány azokra a kalandorokra, akik 1204 nyarán… A luxushajó társalgója szikrázót a napfénytől: csillogó keményfa padló, fényes selyemtapétával borított falak és hajóablakok sora – ablakok –, melyek a tenger napsütötte vizére tekintettek. A terem egyik végében volt az ebédlő, üveg gyertyatartókkal, csipkézett szélű asztalterítőkkel és sarkokba épített díszes bárpultokkal. A közös helyiség

másik végében helyezkedett el a színpad, előterében kisméretű hangversenyzongora, és egy állványzat a sztereó berendezéseknek. Finom arcvonású, elegáns, hetvenöt év körüli asszony mutatkozott be Hannának. – Renee Epstein – suttogta teátrálisan, és kezet nyújtott. Hanna elfogadta a felé nyújtott kezet – Vicky Ludlow – mondta, és kedvesen elmosolyodott. Az igazgatónő még mindig beszélt, Hanna kénytelen volt fél füllel odafigyelni: – Holnap korán reggel megérkezünk Methoni szigetére. Methoni lesz az első azon gyönyörűséges szigetek közül, amelyeket utazásunk során az elkövetkező héten alkalmunk lesz megcsodálni. Az egész napot a szigeten töltjük, és csak este hajózunk tovább, hogy aztán másnap reggel nyolc órára Vallettába érkezhessünk, vagyis Máltára… Renee Epstein kérdezett valamit, Hanna azonban nem tudott rá figyelni. – Bocsánat – fordult az asszony felé. – Óh, remélem, nem hamarkodtam el a dolgot. Tudja, néha hajlamos vagyok rá, hogy időnap előtt elszóljam magam és ostobaságokat fecsegjek. De hát az anyák már csak ilyenek, nem igaz? Legalábbis, ha arról van szó, hogy a fiacskájuknak megtalálják az igazit. Tudja, Charlie, az én fiam, fogorvos. – Epsteinné bizalmasan közelebb hajolt. – Nagyon praktikus dolog – suttogta. Hanna mosolygott. Az idős asszony a nagymamájára emlékeztette – új-angliai kékvér; feketére festett haj, ősz sáv a halántéknál – jól kiszámított beismerése a tisztes életkornak. A feszes bőr a halántékon macskaszerű keskeny résre húzta szét a szemvágásokat. – Nyugtasson meg, ugye, tényleg nem hamarkodtam el! – makacskodott az idős hölgy. – Nem, szó sincs róla – felelte Hanna. – Csak éppen attól tartok, hogy én már… hogy is mondjam… szóval, elkeltem.

kínál kedves utasainak annak érdekében. – Igen. Ez az én formám. hogy pillanatokon belül példát fogok mutatni erre… Mindemellett a hajó tökéletesen megfelel a legújabb nemzetközi környezetvédelmi és biztonsági szabályoknak. valamint Egészségügyi Minisztériumának előírásait. ha megtudja. hogy akik erre hajlamosak. Negyvennégy luxuskabinban nyolcvan utas számára biztosít helyet. valamint az orvosi rendelőnek. ennek ellenére meglehetősen gyakran előfordul. A férjem megöl. Örökre elveszett. – Óh. különösen az utazás első napjaiban. mely értelemszerűen arról kapta nevét. A legalsó szint ad otthont a legénységi kabinoknak. E fölött található a csónakfedélzet. melyeket az Aurora II. mindegyik kabin az óceánra néz. – Bármilyen ostobán hangzik. A hajó öt különböző szintre tagolódik. de a gyűrűm beleesett a lefolyóba. hogy itt vannak a mentőcsónakok. Lélegzetvételnyi szünet következett. tengeribetegek lesznek. van egy olyan érzésem. Egyenesen le a csatornába. mert… – Az Aurora ll. beleértve az Egyesült Államok Parti Őrségének. hogy minél kényelmesebben és otthonosabban érezzék magukat fedélzetünkön. Ami engem illet. valamint a fogadótérrel. kétszázhetven láb hosszúságú – zengett a negédes hang a mikrofonba – és negyvenhat láb széles. – Mekkora pech! Igazán sajnálom. – Az út során lesz idejük megismerni és kipróbálni mindazokat a luxusszolgáltatásokat. A . kedvesem – sajnálkozott Renee Epstein. Fölötte helyezkedik el a főfedélzet az utasok lakosztályaival. A hajót stabilizátorokkal szerelték fel a sima.– Óh. – Szóval történt egy kis baleset a szállodában – magyarázkodott Hanna kapkodva. egyenletes tengeri utazás elősegítése érdekében. bocsánat! Nem láttam a gyűrűt.

– Elsőre lehet. Hanna felvillantotta legszebb protokollmosolyát. mely csak a külső lépcsőkről közelíthető meg. – Óh – válaszolt –. – Végzett az irodalommal? Hanna zavartan pislogott. hogy az ember kihozza a maximumot az ilyen utazásból. a könyvtár és az előadóterem. abban a reményteli hitben. a medence. hogy az idős asszony nem követte őt idáig. A barna szemű steward mimózakoktéllal kínálta. átkaroló mozdulat kísérte – az ebédlő és a társalgó. Aztán elérkezünk a felső fedélzetre. hajában vörösesbarna árnyalattal. hogy kissé bonyolultan hangzik mindez – folytatta a programigazgató. viszont érdemes vállalni a „kockázatot”. Derültség hullámzott végig a hallgatóságon. önök már nyilván kitalálták. – De ne aggódjanak. sajnos nem volt időm rá. A háttérirodalomra. nem. – Nos. Ahhoz. itt van a konyha. majd megfordult. hiszen itt található a legnépszerűbb hely. ahol most állunk. mindenképpen célszerű . villogó szemmel. mint a tenyerüket. hamar otthonosan fogják érezni magukat. amiket előzetesen elküldtek. Végül pedig a napozófedélzet következik.csónakfedélzeten is található néhány utas-lakosztály. a hét végére úgy fogják ismerni a hajót. Hanna kihasználta az alkalmat. és ha csak valami egyéb kellemes. Amikor már biztonságos távolságban érezte magát. átvette a poharat. továbbá itt helyezkedik el a szalon. Újabb nevetés. hogy eloldalogjon Renee Epstein mellől. vagyis oda. csinos nő. – Mire gondol? – A könyvekre. egy harminc körüli. és természetesen – e szavakat széles. Az Adventure Dynamics legénységének haditengerészeti felöltőjét és sárgásbarna pantallóját viselte. igazán nagy kár. elszánt léptekkel megindult az egyik bárpult felé. mondhatni pikáns dolog el nem téríti a figyelmüket.

és odaadom a könyvet. De szemezgetni mindenképpen hasznos. – Jöjjön le a kabinunkba a tájékoztató után. hacsak nem zárkózott be a fürdőszobába. Hanna továbbra is rendületlenül mosolygott. A keresztes hadjáratok krónikája Joinville-től és Villehardouintól. noha az arca már fájni kezdett a magára erőltetett nyájasságtól. hogy az egészet A-tól Z-ig feltétlenül át kell tanulmányozni. tíz pedig kiegészítés gyanánt. Gondolom. ha vele beszél. Tudja. van magánál egy példány. Steven épp tegnap éjjel fejezte be a szállodában. – Igazán nem szeretnék… – Át kell élnünk az élmény teljességét – makacskodott Renee. No. – Nem baj. nincs. Egy kis háttérinformáció sohasem árt. hogy is mondjam csak. Sajnos. és mindenképpen nézzen a szemébe.áttanulmányozni az ajánlott irodalmat. nem arra gondolok. akkor kölcsönadom a miénket. Ez már nem is mosoly. attól tartok. – Hm – nyugtázta. nehezen pótolható rezonanciát kölcsönöz. nem érzi túl jól magát. – És ehhez nekünk magunknak is hozzá kell tennünk valamit. Hanna belekortyolt a mimózájába. ezt úgy hívják. kedvesem! Ilyen alkalom nem mindennap adódik az életben. Valószínűleg otthon hagytam. – Bizonyos történelmi szövegkörnyezet az utazás élményének egészében véve. És Stevennel is találkozhat. gyengül a hallása szegénykémnek. – Óh. – Nem. öt feltétlenül ajánlott. persze. hogy neuraszténia. igazán nem kellene… – Semmiség. Nem szabad ellustulni. tizenöt könyv van a listán. Mi már mindketten olvastuk. Rezonancia! – mondta Renee Epstein. Óh. És van köztük egy igazán remek könyv. Nem bírja a hajóutakat. Talán az .

lenne a leghelyesebb. – Feltétlenül el kell olvasnia! Higgye el. amit akar. Egy perc. – Borzalmasan kikészül a hajóutakon. hogy még egyszer eljön velem hajókázni. miközben az asszony izgatottan kotorászott a bőröndjeikben. Vékony. és megsértsen egy idős asszonyt. 3. Betolakodónak érezte magát. a legutóbbi szörnyű nyaralás után nem gondoltam volna. – Itt amúgy is mindjárt vége… Hanna ránézett a kezét szorongató kézre. Marthát hozom . amint ott állt a férfi betegszobájában. Méghozzá most. Talán majd később… – Egy perc az egész. És meg is fogod tenni. hogy megtalálja a könyvet. amikor a következő szavakat hallotta a saját szájából: – Ez igazán nagyon kedves öntől. Eredetileg azt terveztem. Rettenetesen. és megragadta Hanna kezét. Annál inkább meglepődött. hogy kihúzza a kezét ebből az ízületi gyulladásos szorításból. s közben persze folyamatosan beszélt. azonnal. aki csupán barátságos akar lenni hozzá? Természetesen meg tudod tenni – gondolta. Hogy őszinte legyek. ha most szó nélkül sarkon fordulna. – Ragaszkodom hozzá – pattogott Renee. Jöjjön! – mondta Renee. az ujjak keskenyek voltak és kecsesek. kékes hajszálerek hálózták be a kézfejet. Lehet. nem fog csalódni! – Igazán kedves öntől. gondoljon róla az öregasszony. Hanna bocsánatkérően feszengett. Köszönöm. De még ki se pakoltam. hogy most valami olyasmit kellene tennie. és ott vagyok. Hallotta. amint a férj – emlékezett a névre: Steven Epstein – öklendezik a fürdőszobában. hogy a barátnőmet. amire egyébként soha nem vetemedne. De képes-e arra.

az történt. És köszönöm a könyvet. és az ajtó felé hátrált. jobban érzi magát. a Jangcére megyünk. hogy mégiscsak velem tart. – Steven! Jobban vagy már? Mi lenne. és átadta Hannának. – A vacsoránál találkozunk. – Hová rohan. Egy pillanatig tétován állt Epsteinék kabinja előtt a vörös szőnyeggel borított folyosón – rápillantott az ajtó aranyozott tábláján a 47-es számra –. hogy maga már foglalt. este! Hanna kisurrant és behúzta maga mögött az ajtót. Jövőre. véletlenül van itt nálam pár kép Charlie-ról. tüzes nyilak röpködtek. drágám? Hadd kínáljam meg egy pohár pezsgővel! Várjon csak. – Elvetted innen a Bonine-t. és úgy döntött. A borítón páncélos vitézek tusakodtak pallosaikkal. – Ne fáradjon. Két évvel ezelőtt Vietnamban voltunk. De most már tényleg ki kell csomagolnom. nem kell ám kijönnie! Később úgyis találkozunk. Ebből is le lehet vonni bizonyos tanulságokat. Epstein úr – kiáltotta Hanna. ha kijönnél és üdvözölnéd a vendégünket? Néma csend. Nem jött válasz a fürdőszobából. de hátha van egy barátnője… – Igazán köszönöm. – Köszönöm – mondta Hanna.magammal. kedvesem. – Remélem. kedvesem. előtte a Níluson hajóztunk végig. fiam? Itt volt a Bonine az éjjeliszekrényen. – Megemelte a hangját. hogy az én Stevenem az utolsó pillanatban meggondolta magát. Az egyik kofferből kiemelt egy puha fedelű könyvet. tudom. ostromlott vár tövében haldokló katonák hevertek. . képzelje. majd visszaindult a lakosztályába. Jó. megvan! – mondta Renee. Csakhogy most. – Na végre. remélem. Az utóbbi időben elég sokat utazgattunk együtt. mielőtt az asszony tovább erőszakoskodik. Viszlát.

A Szent Márk templomnak csupán az egyik sarka látszott. hogy kinézzen a kikötőre. Nem. Megint érezte a csalódottság furcsa kis vibrálását. Magára zárta az ajtót. és rögtön az ablakhoz ment. Hagyd már abba! Paranoiás vagy! Még ha követték is a hajóra – ami nehezen elképzelhető –.Ernyedtnek és erőtlennek érezte a vádliját. Újabban… Semmi baj nincs. mint a hajóablak? Óvatosan lépkedett. hogy engedett az asszony invitálásának és lekísérte a szobájába. ennyi az egész. sötét napszemüveggel. Nyakkendő nélkül. s közben azon törte a fejét. Senki se követi! Ez szinte teljesen bizonyos. hogy pont egy öregasszonyt alkalmaznának ügynöknek. frissen felvarrt ráncokkal. akkor nyilván egy felöltős férfit küldenek. De már megint képzelődik. De még így sem egészen stimmel a dolog. Vagy manapság talán a tengerész járásmód is elavult fogalomnak számít már. ha megvárják. Mert ha tudnak a hollétéről. vajon nem követett-e el újabb baklövést azzal. de fényvisszaverő. Az öregasszony barátkozni akart. amíg kiköt a hajó. egyik kezével folyamatosan a falnak támaszkodva. csitította magát. akkor sem valószínű. és partraszálláskor letartóztatják. tűnődött. sötét napszemüveggel és kitömött zakóban. Egy zászlórúdon az olasz nemzeti lobogót csapkodta a tengeri fuvallat. Pont ez hiányzik most: új ismeretségek! Mint púp a hátára! Hibát hibára halmoz. egy roskatag raktárépület eltakarta a műemlék együttes többi részét. Máris hozzászokott volna a tengerész járásmódhoz. Az ágyra hajította a puha fedelű könyvet. . akkor mi a fenének jönnének utána a fedélzetre? Sokkal egyszerűbb. Az nem lehet. Végre visszaért a lakosztályához.

mely hamarosan felszedi a horgonyt. nem győzött csodálkozni. A hajóút mindössze hétnapos. De ez nem így volt.Lehetne mindez rendkívül romantikus és regényes: behajózás Velencében egy tengerjáró fedélzetére. mennyire válogatás nélkül csomagolt. 4. Ehhez képest Hanna legalább egy hónapra való ruhát hozott magával: blúzokat. Túl sok holmit hozott magával. De ez nem jelenti azt. bikiniket és pashmina sálakat. Még egy pillanatig merengve állt az ablaknál. hab a tortán. amikor furcsa jelzéseket kapott Franktól. Miközben átrakta a bőröndökből a ruháit a szekrénybe. hogy kiszellőztesse a fejét. ingeket garmadával. és nekilátott a kicsomagolásnak. Hiszen hová is mehetne máshová? Miután ruháit elrendezte. kiterítette a papírjait az ágytakaróra. és útnak indul a görög szigetek felé… Csakhogy a hajó tele volt nyugdíjasokkal. Tálcán kínálkozott az alkalom. topokat. hogy bármi is végleges lenne. hogy soha többé nem szándékozik hazatérni. és bámulta a hajó tükörképét a hullámos vízfelületen. annyi szent –. Kétezer dollár . Piperekészletei külön kis bőröndöt töltöttek meg. A hajókirándulás befejeztével természetesen visszatér Chicagóba. Pusztán azért jött el ide. és egyszer csak itt találta magát. Aztán megfordult. már az első házi feladatot is megkapta. A keresztes hadjáratok története. meg akart szabadulni a depressziótól azokban a nehéz napokban. Nagyot sóhajtott. és összeszámolta a pénzét. kasmírpulóvereket szívdöglesztő dekoltázsokkal. Hirtelen elhatározással összepakolt – jó sok holmit. és ráadásul. farmereket. Poggyászaiból ítélve egy kívülálló azt is feltételezhette volna.

melyet csakis az ő képzelete gerjeszt Frank kétségkívül fura . hogy megpróbálja elrejteni arcát a kamerák elől. miközben tagbaszakadt emberek tuszkolják befelé az ott várakozó rendőrségi autóba. hogy egy hét múlva ott díszeleg a fényképe a Tribune címoldalán. hogy a számlát hamarosan befagyasztják. az Államokban. Hanna! Dehogy felejtette el. Megszólalt egy belső figyelmeztető hang: ne felejtsd el a közös bankszámlát. melyet Vicky nyomott a kezébe. És lehet. amihez hozzászokott. és egy adott dologra összpontosítani. hogy teljesen alaptalanul aggódik Frank fura gesztusai miatt? Lehet. akkor számítani kell rá. Pusztán egy különös előérzetről van szó. Fölkapta a füzetet. De hát hol van itt nemzetközi hajtóvadászat? Hol van egyáltalán bármiféle bűncselekmény? A cég semmit nem tud a csalásról. SZÖKÉS KÖZBEN FOGTÁK EL A BETEGBIZTOSÍTÁSI CSALÁS GYANÚSÍTOTTJÁT – így a főcím. és belelapozott. még a repülőtéren. szemcsés fotó. de ha a Frankkal kapcsolatos előérzetei beigazolódnak. A csekkek és a készpénz mellett ott hevert a hajókirándulás brosúrája. melyen a bűnöző rendszerint a fejére húzza a kabátját. hogy a következő kikötőben már várnak rá. Van még ugyebár további százhuszonötezer dollár a közös bankszámlán otthon. hogy üldözési mánia az egész? Vagy éppen ellenkezőleg – már régen cselekednie kellett volna? Lehet. Lehet. Így aztán nem is lehet vitás. igen. Letartóztatással zárult a nemzetközi hajtóvadászat. és további ötszáz dollár készpénzben. Igen ám. Hanna eddig éppen csak belepillantott.utazási csekkben. főleg nem azon a szinten. hogy vissza kell térnie. Ennyi pénzből nem sokáig tudna megélni. És akkor ez a pénz nincs többé. Gondolatai egészen máshol kalandoztak – képtelen volt összeszedni magát. az a fajta kissé elmosódott.

ahogy megkaptad az üzenetet… Hanna fölvette a kagylót. csakis ideiglenesen! És természetesen csakis úgy. hogy minden további nélkül fölszállhat a repülőre. hogy utána nyomban visszazökkenhessen a régi kerékvágásba… . Fejest ugrani egy ilyen kalandba valahol a világ másik végén? Néhány dollárral a zsebében. hogy több milliárd dolláros szerződésekről tárgyaljon. Holnap indul a gépünk. semmi több! A saját felzaklatott képzeletének a szüleménye. amíg az üzenetrögzítőjén nem hallotta meg Vicky szavait. szóval. Kiküldik Londonba. úgyhogy valakit még magaddal vihetsz… ha úgy gondolod. Tudom. hogy a pénzt visszakapjuk. Na. hogy ott vagy. Hanna! A szavak kusza összevisszaságban követték egymást. Vicky hangja sugárzott a büszkeségtől. Hanna teljességgel meg volt győződve. mi a véleményed egy ingyen kiruccanásról. Persze. és maga mögött hagyhatja ezt az egészet. és most már túl késő van ahhoz. Ám egészen addig. Hívj fel a mobilomon. mihez kezd az utazás végén? Nevetséges. hogy akár csak halvány fogalma is lenne arról. Vedd föl! Greget a lehető legnagyobb megtiszteltetés érte. Ugyanakkor túl csábító a lehetőség. Van még egy plusz jegy. s a jól táplált önelégültségtől. és próbálta nem megadni magát a teljes kétségbeesésnek. Velencébe? Úgyis kivettél pár nap szabadságot. bekapcsolt az üzenetrögzítő. Viszont ez azt jelenti.viselkedése nyomán. Megérzés. hogy nem tudunk elmenni nyaralni. Maggie és én elkísérjük. és Vicky hangja töltötte meg a szobát: Vedd föl. nem igaz? És talán rád is férne most egy kis lazítás. Ekkor szólalt meg a telefon. hogy mindennek vége. Arcát tenyerébe temetve ült a kanapéján. melybe a Frankkal folytatott legutóbbi beszélgetése taszította. és anélkül. Volt benne némi szorongás a hajóút miatt.

Hirtelen az az érzése támadt. és számára nincs többé visszaút? Mi van akkor. . Hiszen mi van akkor. A notesz mellett a hamisított útlevél. aki egykoron a legfényesebb csillaga volt az Illinois állam betegbiztosítói társaságának. mosolytalan arc. Gondolni kell a legrosszabbra is! Vicky hívása után másnap találkoztak a repülőtéren. A brosúra mellett hevert a notesza. megkapta a jegyeket és a brosúrákat. Hanna úgy érezte. mindent megköszönt. amin rajta volt Vicky üzenete? Azért. és miért semmisítetted meg azt. hogy a bőröndöket mégse fölöslegesen pakolta tele. Az útlevél mellett a Renee Epsteintől kölcsönzött puha fedelű könyv – ami valójában nem az övé. kemény és átható. amely akár gyönyörű is lehetett volna. és elbúcsúztak. amit most magával hozott? Íme a hajdani szépreményű Yale-diplomás. ha kiderül. mondjuk. hogy nyitva hagyjak egy kiskaput. mint a fekete gyémánt. szőke hajjal keretezve. ha nem annyira komor. Elgondolkodva gyűrögette az utazási ismertetőt. és kinyitotta. De vajon így néz ki egy nemzetközileg körözött bűnöző? Nehéz elképzelni. mielőtt elutaztál. Egy feltűnően csinos fiatal női arc. Saját maga nézett vissza rá a fényes felületű fényképről: sápadt. Szeme. ha Frankot. anyjának valahol igaza volt. Miért cserélted ki a magnetofonszalagot az üzenetrögzítődön. felelte. Ahogy most nézegette a fényképet. ahogy anyja oly sokszor szemére vetette. hogy ez minden vagyona. Kézbe vette az útlevelet. zilált. a jövő héten letartóztatják. majd leült.De akkor miért utazol Vicky neve alatt? – tette fel a kérdést akadékoskodó énje. sötét szemű.

Hanna most azon törte a fejét. Mégis ott motoszkált a fejében a nyomasztó kétely. mintha az aláíró korábban soha nem írta volna alá ezt a nevet – feltehetően azért. mert valóban soha nem írta alá. A vámos azonban inkább Hanna lábait mustrálgatta. ha Hanna úgy döntene. ha minden kötél szakad. Legjobb tudomása szerint az ilyen művelet után lehetetlen újra lehívni a korábbi adatokat. a nagy sietségben ennyit tudott kihozni az otthoni színes nyomtatójából. Ebben az esetben viszont elindul a lavina. ami viszont azt jelentette. Ám ennél is jobban sántított a dátumozás. hogy a hivatalos dokumentumot vette volna tüzetesebben szemügyre. vajon a hamisításának maradhatott-e bármilyen nyoma az otthoni komputerén. és kézbe vette a noteszét. semhogy büszkeségét feladva kuncsorogjon és megalázkodjék apja előtt. Legvégső esetben. mely egy ügyes számítástechnikusnak éppen elég ahhoz. hogy valahol visszamaradhatott egy apró nyom. kihúzná a lányát a pácból. Hanna nagyon is nyilvánvaló hamisítványnak találta a saját kis tákolmányát. digitális fényképpel és titkos kiemelésekkel. ahelyett. Kivéve. hogy inkább a halál. hogy letöltse az egészet. az apja alighanem kézbe venné ezt a… kis ügyecskét… Vagyis. hogy az útlevélnek szeptember 11-e utáni új kiadású dokumentumnak kellett volna lennie. Hanna 2002 áprilisát választotta a kibocsátás időpontjául. Persze. utolsó mentsvárként még akkor is ott van az apja. és ez volt a szerencse. hogy kikeresi Frank . Ez viszont nem ilyen volt. A hardware meghajtóját teljesen újra formatálta. Letette az útlevelet. Egy pillanatra megingott a lehetőségtől. A személyi adatok mögötti kék és piros minták elmosódtak. A Vicky Ludlow aláírás túl merevnek és mesterkéltnek látszott. hogy az útlevél átcsúszott az ellenőrzésen.Ám az még ennél is hihetetlenebb.

Jobb keze ujjaival. ami azért jelentett bizonyos támaszt. Nem több.telefonszámát. E pillanatban Hanna Gray csaknem irigyelte őket. hogy szakított az apjával. A felismerés csaknem fizikai fájdalmat okozott: gyakorlatilag nincs egy vasa se. és bámulja az orra előtt felhalmozott hatalmas könyvkupacot. a lakóház portását. mint a banki folyószámláját. Vagy már el is hervadtak. talált két Xanax tablettát. . egész nap ül az íróasztalánál. Craignek amúgy sincs semmi dolga. és öntözze meg a növényeket. és a szeme ismét kipattant. hogy időnként ránézzen a virágokra. és nem kevesebb. Most azonban. hogy ennyire kiszolgáltatott anyagi helyzetbe került volna. amit nyomban be is kapott. A főiskola elvégzése óta. Még a legsúlyosabb eladósodásai idején is volt hitelkártyája. Nem! Frank nem fordul ellene. Halott virágok. Semmibe nem kerülne.Most pedig nyaral. Hirtelen megint elfogta az émelygés. a hitelkártyáját ugyanúgy befagyasztják. Vagy a postai ellenőrző szolgálat? Vagy a főfelügyelőség valamelyik irodája? Letette a noteszt. Most már késő! A növények nyilván hervadoznak. Mindannyiszor. mint megkérni Craiget. nem volt rá példa. De mi van. Ez egy vakáció. bal csuklóján végigsimította a halvány forradást. hogy menjen föl időnként. keze öntudatlanul és ösztönösen a régi sebhely felé mozdult. hogy észrevette volna. anélkül. Aztán eszébe jutottak a növényei. ha lehallgatják a telefonját. Mégse kérte meg rá. de még azután se. s az FBI már várja a hívását. Nem gondoskodott a virágokról! Pedig mi sem lett volna egyszerűbb. s magyarázatot kér tőle. ha valóban elkapják. anélkül. De semmi esetre sem más!Ledőlt az ágyra és lehunyta a szemét. amikor stresszhelyzetbe került. hogy egyetlen könyvet is elolvasna. Ideje tehát szembenézni a valósággal: az éhezés és a fagyoskodás rémképeivel.

Az ajtó résein át hallotta a szomszéd szobából a készülék búgását. Ezeket az íróasztala sarkára tette. hogy beleolvasott volna. a telefon után nyúlt. Az első üzenet Racheltől jött.Második fejezet 1. Negatív. TÁVOLLÉTÉBEN. – Mikor hívott Leonard? Nem tudom elolvasni a kézírását. és rutinszerűen rádöfött az egyik gombra. . Keyes. Forduljon ahhoz az átkozott ügyvédhez. már ahogy ment befelé az irodájába. Keyesnek erre nincs most érkezése. elkezdte böngészni az iratcsomót. és megpróbálta türtőztetni magát. Eltelt néhány másodperc. Papírzizegés. Fáradtságtól duzzadt szeme keskeny réssé szűkült. ez állt a dosszié fedőlapján. Az alkalmazott adatfeldolgozási rendszer szabályai szerint mindent a régimódi háromszoros könyveléssel iktattak. Leonard jelentkezett. anélkül. ha feltétlenül beszélhetnéke van. Beleroskadt a karosszékébe. de egyik sem volt túlzottan sürgős. A hívás időpontja olvashatatlan. A következő néhány üzenet nagyobb figyelmet érdemelt. Daisy kedves mosollyal nézett föl az íróasztala mögül. és átnyújtott egy kötegre való üzenetet. a dolog nem tűnt ilyen átkozottul idegesítőnek. Keyes gombóccá gyűrte. Érezte a feszültséget saját hangjában. tűnődött Keyes. Az utolsónál azonban megakadt. – Igen – felelt Daisy a közvetlen vonalon. Amíg nem kezdte el ezt az istenverte diétát. Az időrubrika alá Daisy mindössze egyetlen szót firkantott: Negatív.

aztán megdörzsölte a szemét. a nevadai gammatelep szűrőberendezéseivel kapcsolatban. azonnal kapcsolja. – Mit mondott pontosan? – Csak annyit. – Ha megint hív. Ehelyett inkább Keyes drága idejét rabolja. Némi komolyságot vitt a hangjába. Idegesítették ezek az átkozott ügyek. kapásból megfelezte. és hozzácsapta a postázandókhoz a „Kimenő” kosárba.– Három ötvenkor – felelte Daisy. Negatív. hogy összeszedje a gondolatait. és folytatta az olvasást. ahhoz persze nem veszi a fáradságot. újra jelentkezik. A . Az irat a „Kimenő” kosárba került. Majd Daisy elintézi Biermant. néhány másodpercig kis köröket rajzolt – szoros. hogy pénzt akar megint. Mi a francot jelent ez? Mutatóujjával két oldalról dörzsölni kezdte a halántékát. a készülék elnémult. Majd Daisy elintézi. Túl éhes volt ahhoz. amíg agya képes volt felfogni az üzenet tartalmát. A következő üzenet Alex Petrovtól jött. Mindegy. megint kézbe vette az üzeneteket. koncentrált köröket –. az alkalmazott adatfeldolgozási rendszer hálózatával kapcsolatosan várt „sürgős választ”. Keyes újra megnyomta a gombot. hogy negatív. Keyes ráfirkantott valami kitérő választ a „postázandó” noteszlapra – Bierman örökké akadékoskodik. – Rendben – felelte Daisy. és csatolta az üzenő cédulához. Dick Bierman jelentkezett az INFOSEC-től. érzékelve főnöke hangulatát. s eltelt legalább egy perc. – Azt mondta. hogy a rutin papírmunkát elvégezze. Petrovnak újabb szivattyúkra volt szüksége. hogy megtudjon valami részletet az ADS komputerrendszeréről –. ami azt jelentette. Keyes ránézett a Petrov által javasolt összegre. Rábámult a következő feljegyzésre. mikor. vége-hossza nincs a hülye kérdéseinek.

hogy így van! Igazság szerint soha nem értette. hogy az ihlet éppen abban az öt vagy tíz másodpercben csap le rájuk. hogy hibát követett el. de még a mosógépét se tudja bekapcsolni. a reputációjuk miatt. hogy kényszerhelyzetbe hozzák.vendéglős árajánlata a lánya esküvőjéhez – gyalázatos. milyen rugóra jár ezeknek az agyuk. Volt egy tábla a liftben. Jézus atyám! Hát még ez is kell ezeknek a tojásfejűeknek? Tényleg be lehet ezt venni. de még ezt is megengedhetik maguknak. akit a pillanat kényszere vezérel. és dühödten összegyűrte a papírt. . nyomja át a mobilomra! 2. Ki érti ezt? Az ajtó sziszegve kinyílt a földszinten. – Ha Leonard hív – mondta kifelé menet Daisynek –. Mindössze egy öregedő tudósról van szó. és ha ott helyben nem tudnak lekaparni pár számot. gondolta keserűen. Negatív. amikor Epsteint Leonardra bízta? Talán mégis inkább a hivatalos csatornákon keresztül kellett volna… Nem! Ez nem agysebészet. amíg két emelet között lifteznek. Mi a hétszentség ez? Lehet. És persze sunyin kivártak az utolsó percig az árajánlattal. Roger Ford szerint Leonard tökéletesen alkalmas az ügy kezelésére. A fele népség még autót se tud vezetni. mondjuk azt. És ugyanezek az alakok bármikor fejből kivágnak egy pí értéket kétszáz tizedesjegy pontossággal. A rohadt lift. gondolta Keyes. akkor örökre oda a sugallat? Jó. Csakis a legjobbat mindenből. képtelen beprogramozni egy videolejátszót. Az ebédtől majd valamelyest helyre jön.

Kattanás. MI34-es gépfegyverrel felszerelve.A panorámaablakokon át feltárult a kormányzati költségen karbantartott park zöldje. A diéta szerint csak salátát ebédelhetett. csalhat egy kicsit. továbbá a kislányuk hörcsögének végső nyughelyéül kiásott kerti gödröcskéjük alatt. Keyes a kávézó felé tartott. akárcsak bármely nagyobb üzleti társaság biztonsági alkalmazottai. amikor az esküvői előkészületek részeként tett egy bátortalan kísérletet. biccentett a különböző ismerősöknek. egymástól egyenlő távolságra. s közben az ebéd fogásait latolgatta magában. ezért úgy gondolta. Elhaladt mellettük. és keresett egy csöndes sarkot. víz alatti zörejeit. majd a dekódoló rendszer ugyancsak túlvilági kattogását. Első látásra meglehetősen ártalmatlanoknak tűntek. mielőtt füléhez emelte a készüléket. és ezer yardokkal terül szét a derék polgárok háza. hogy valójában mindegyik őrhelyen három őrszem posztol. hogy az alkalmazott adatfeldolgozási rendszerek épületegyüttese félmérföldnyi mélységben folytatódik minden irányban a föld alatt. és tonhalas szendvicseket falatoztak a déli verőfényben. hogy szigorúan a napi ezerötszáz kalórián belül maradjon…Érezte a zsebében mobiltelefonja berregését. hatalmas gyepszőnyeget masszív drótkerítés szegélyezte. De mivel kihagyta a reggelit. a szépen gondozott. ahol titkárnők ültek a padokon. mint ahogy arról sem lehetett fogalmuk. Keyes hallotta a távolsági hívások jellegzetesen tompa. A vermonti polgárok álmukban sem gondolták. A halastó mellett. és kilépett a japán stílusú kertbe. Az épülettömb kerítésénél őrök posztoltak. Azon kívül ma reggel. – Leonard van a vonalban – mondta Daisy. fáskamrája. Nyomban irányt változtatott a legközelebbi ajtó felé. . belefért a szmokingjába. – Kapcsolom. a sétány szegélyénél guggolva egy kertész szorgoskodott. következésképpen igazán megérdemel egy kis jutalmat. Persze úgy.

Narancssárga szilánk döfte át a vízfelületet. amint durva trágárságokat sipákol. akkor aligha űzhetné jelenlegi mesterségét. gondolta Keyes. . hogy Leonardnak éppenséggel semmi oka nem volt az önsajnálatra. mint egy kocsis – kivételes képességére nyilván a cirkusznál tett szert. A természet csodája és harmóniája. Keyes visszaemelhette a készüléket a füléhez. természetes áramlását szolgálja. Nem magának kell… . Leonard közel harmincéves volt már.Rossz szobába? . Ha ugyanis nincs ez a betegsége. Mielőtt Roger Ford rábukkant. A hal kicsiny körökben úszkált – kicsiny koncentrikus körökben. amivel mindig ámulatba ejtette Keyest –. Lazíts! – A kibaszott londiner gyerek! – folytatta Leonard. – Mi történt? – kérdezte. hogy az energiafolyam sima. De az is lehet. és a halastóra pillantott.Baszhatom. kisfiús hangot. és eltartotta a készüléket a fülétől.Rossz faszszopó szobájába mentem. A szoba nem. nem nézett ki többnek tizenkét-tizenhárom évesnél. Keyes lehunyta a szemét. Az egész kertet úgy alkották meg. Leonard valamelyest csillapodott. de sajátos adottságai folytán – hypopituitarizmus. torzszülött mutatványosként.Gondom lesz rá – ígérte Keyes. Leonard megint átkozódni kezdett. – Tőle kaptam a rossz… . Mindig furcsa volt hallani a nyivákoló. – Igen – mondta Keyes.A név stimmelt. mert Leonard igen cifra káromkodások sorozatával indított.– Keyes? – sipított a hang. A fickó úgy káromkodik. . Keyes kinyitotta a szemét. magyarázta az önsajnálat legcsekélyebb jele nélkül. Ez történt! . A CIA kifejezetten előrelépés volt számára. Leonard egy vándorcirkusznál kereste kenyerét.

egy ezerötszáz kalóriás lakomáét –. hiszen nyilvánvalóan fatális véletlenről van szó. Hivatalosan a védelmi hírszerző szolgálat felelt az alkalmazott adatfeldolgozási rendszerek biztonságáért. hogy Keyes képes lesz levezényelni a különleges akciót. Minden energiaforrás és az összes alkalmazott – a feng shui. egyszerűen azért. . hogy tartani tudja magát. Igen ám. Menj a DIA-hoz. mert a szállodában egyidejűleg két Epstein lakott. Hol van most? .. használni fogja a kapcsolatokat. mint Roger Ford és Ron Nichols –. A DIA-hoz kellett volna fordulnom. – Továbbra is szükség van magára. ha egyszer az események kezdenek veszedelmesen kicsúszni az ellenőrzése alól. hogy Epstein meglépett. próbálva megfogadni saját tanácsát. Nemcsak a reggelit. és kiengedte tüdejéből a levegőt. Kétségbeejtően szüksége volt valamire.Visszahívom – mondta Leonard. hogy tartsa magában a lelket. az aranyhalak a kis japánkertben –. de senki nem láthatta előre. Az átkozott olasz londiner kölyök rossz szobaszámot adott. a feletteseknek megrendülhet a hitük Keyesben. Az ebéd álomképét arra használta – egy hatalmas ebédét.Nyugi! – mondta Keyes. mindez fabatkát se ér. 3. Nem! Mindaddig. gondolta. de ha kiderül. és abban. Ne tetézd a bajt. gondolta. az ebédet is kihagyta. és a vonal megszakadt. Valójában semmit sem tehet a „bakiról”. amíg van más választás – úgyis. amíg Leonard újbóli jelentkezésére vár. Otromba hiba.

Ron Nichols az ADS alkalmazottja volt. Keyes költségvetése innen is. s éppen ebből a körülményből származott a gúnyneve: Nincs Sehol Aktája (NSA). amikor mindketten a Beltwaynél találták magukat – két ambiciózus pályakezdő fiatalember. Az előnyök elsősorban pénzügyi téren jelentkeztek. Keyes alkotta meg a fantom figurát tizenhat hónappal korábban. karrierje hajnalán. Kapcsolatuk azonban megalapozottnak bizonyult. Aztán teltek az évek. pontosan az olyan esetekre. A zsebpénznek számító maradék ötezer dollárnyi összeg megszerzésében a Fehér Ház segített. amilyen ez a mostani. Keyes pedig az ADS-nél. valójában ezt az NSA finanszírozta. Az LANL-től – Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriumok – néhány kulcsfigurát sikerült megnyernie. és elváltak útjaik.Roger Forddal az egyetem óta jó barátok. Diploma után még jobban elmélyült a kapcsolatuk. Ennek a vállalatnak a kötvényesítését teljes homály fedte – nem tartozott kifejezetten az Állami Főszámvevőszék által rendszeresen vizsgált cégek közé. hogy fajsúlyosabbá tegye az alapítványt. a költségeket Ron Nichols „zsebébe” fizették. előnyöket és hátrányokat is kínált a többi kormányzati ügynökséghez képest. A maradék az NSA-tól folyt be. . a maga sajátos árnyékkapacitásával. Az ADS. Amikor Ford személyes szívességet téve adott egy nevet. abból a célból. barátságuk megmaradt. onnan is csipegetett egy kevéskét. Ron Nichols minden évben kapott egy száznyolcvanhatezer dolláros fizetési csekket. Ford a ClA-nál kötött ki. A védelmi Felsőfokú Kutatási Programok Ügynökségétől (DARPA) jött a pénz oroszlánrésze. Ron Nichols azonban a valóságban nem létezett. hogy létrehozzon egy vészhelyzet-alapot. hivatalos beosztása szerint „válságmenedzselési tanácsadó”.

Velencébe szökött. – Epstein ma reggel hajóra szállt – mondta Keyes. és magához ragadhatná a gyeplőt. hogy bárki követné. bármelyik jó lesz. aki nagyjából azt képzelte Keyesről. hogy a New York-i rendőrség harmadrangú nyomozója. – Spongyát rá! – mondta Keyes. Ahogy megérkezett. Keyes elköszönt az olasz rendőrtől. mint például Dick Bierman. – Kár ennyit rágódni rajta. Akkor aztán ő léphetne a helyébe. hogy még ma éjjel utazzon a szigetre… Belenézett az asztalán heverő nyitott aktába. könnyű dolga lesz. Tucatjával hemzsegtek az olyan alakok. Azt akarom. Hat szálloda van ott. majd újra a telefon felé fordult. Leonard nem felelt. a volt feleségtől kapott füles alapján. jelentse a részleteket Daisynek. – Holnap megérkeznek Methoniba. Egy olasz rendőrtiszttel beszélt. aki alig várta. Ez az oka annak. egy aktát helyezett az íróasztalra. Nehezen fért meg egymással ennyi dudás egy csárdában. Keyes sietve az ügy lényegére tért. Leonard motyogott valamit. Daisy lépett a szobába. hogy Keyes elcsússzon egy banánhéjon. Szóval. és mindegyikük úgy érezte. és csak vacsora után hajóznak tovább. és egy gyilkossági ügyben vizsgálódik. Legalábbis Keyes ezt a mesét adta be neki. Kalamata a legközelebbi repülőtér. hogy Keyes nem fordulhatott a DIA-hoz – nem mintha dúskált volna az egyéb lehetőségekben. – …és vegyen ki egy szobát. úgy harminc mérföldre onnan.Volt azért az egésznek egy hátulütője. az egész napot ott töltik. hogy az ADS-t neki kell irányítania. és kitörje a nyakát. Keyes bólintott. Addigra összehozok magának valami . Mire Leonard újra jelentkezett. melynek gyanúsítottja. – Aligha gyanakszik.

azért megkönnyítené Keyes dolgát. melyek megjósolták a mikroszkopikus fekete lyukak élettartamát. egészen briliáns módon. és segíteni fognak. szükségünk van valakire. hanem azért. ha semmit nem bízunk a véletlenre. Persze. hogy kételkedjen Greenwich állításában. És jóllehet. Miután kivette a szobát… – Egyedül dolgozom – vágott közbe Leonard. miszerint ő is képes reprodukálni az eredményt. Hm. hogy az utóbbi művelet alighanem fölösleges. – Tudom – mondta Keyes határozottan. hogy nem. most már nincs túl nagy jelentőségük. És amíg elintézi az ügyet. A legfontosabb most az. – Miféle erőd? – kérdezte Leonard. akár nem. ha magát a formulát is sikerülne visszaszerezni. ilyen ügyben helyesebb. Lehet. hogy Epstein számításait újra el lehet végezni. aki a hajón átkutatja Epstein kabinját. – Ezúttal nem. A papírokat. hogy Epsteint időben elhallgattassák. Ha minden simán ment volna a hotelban… – Nem az én hibám volt. Odamennek a szállodába. hogy a képlet egészen bizonyosan ne kerülhessen illetéktelen kezekbe. Keyes igazából gyanította. – De most szüksége lesz segítségre. méghozzá holnap reggel. de az is lehet. De akár léteznek ezek az iratok.segítséget ott a helyszínen. Keyesnek semmi oka nem volt arra. méghozzá. Nem pusztán a végeredményért. A Sapienza-erődben fogja végrehajtani a dolgot. Greenwich biztosította Keyest. Jobb az óvatosság. ahogy Greenwich mondta. még mielőtt túl sok bajt keverne. . vélekedett Keyes. Maga Greenwich fogja elvégezni. hogy Epstein megsemmisítette a Greenwich által fél szemmel megpillantott papírokat. – Segítséget? – kérdezte Leonard.

Egy percen át semmi mást nem tett. ha bekeményít. és ez csak úgy megy. . mindketten gyorsan eldarálták a vicces formaságokat. ahol végre tudja hajtani a feladatot. Még a legrégibb barátságoknál is csínján kell bánni a túlzott igénybevétellel. Keyes jelentette. aki befejezi a munkát. és letette a kagylót. – Tájékoztassa Daisyt a részletekről! – mondta Keyes. ha valami gond adódik. mi a teendője. majd Ford megkérdezte. de most éppen azért jelentkezik. és át kellene kutatni a helyet. és fölhívta Roger Fordot Washingtonban. – Olyan személyről. hogy nem Leonard hibájából –. Ide megy holnap a turistacsoport. Mostanában túl sok szívességet kért tőle. hogy Leonard elvégezte-e azokat a feladatokat. amint ujjai a klaviatúrán kopognak. hogy összehozzon egy kisebb teamet. Nézzen ki egy helyet. – Milyen jellegű munkáról beszélünk? – Be kellene hatolni egy őrzött térségbe. És persze az illetőnek tudnia kell. ha kemény játékról van szó. akkor Roger Fordhoz kell fordulni! Ő páratlan ebben a műfajban. De ezúttal meg kell kockáztatnia! Végére akart járni az ügynek. Ford elfoglaltnak tűnt. hogy sajnálatos módon némi fennakadás történt – igaz ugyan. mely helyre zökkentené a dolgokat.– Sapienza. – Egy. még ma! Ford figyelme mintha másfelé terelődött volna. sőt talán éppen azokat célszerű legjobban kímélni. És aki azonnal mozgósítható. És szemtanúk nélkül! Meg tudja oldani? – Megoldom – válaszolt Leonard. csak az íróasztalát bámulta üres tekintettel. legfeljebb két emberről lenne szó – mondta Keyes. Márpedig. Aztán újból a telefonért nyúlt. Keyes hallotta. amelyekre Keyestől megbízást kapott.

majd Ford közölte. New York Cityben dolgozott. Keyes várakozott. De mostanában megint előkerül évente egyszer-kétszer. Vérfrissítés. hogy a DIA-hoz fordulna. hogy várnak rá. Pár éve ment nyugdíjba. De szokott nekünk szívességet tenni.Csend a vonal másik végén. Nem kis kockázat! . és kérte az idő előtti nyugdíjazását. Ha továbbra is külön úton jár. hogy Ford a problémát latolgatja-e. A fizetés csekkre menne. Keyes összeráncolta szemöldökét. Ha elvállal valamit. akkor kissé módosult a játszma. nem hivatalosan persze. ugyebár. és nem volt biztos benne. akkor már nem lesz visszaút számára. – Mondod a számát? Ford adott egy telefonszámot. vagy valami máson töri a fejét. – A néven gondolkozom… Keyes kézbe vett egy tollat. Újabb formális jópofaságok következtek. Vajon ez a két fickó – Leonard és Dietz – végre tudja-e hajtani? A felelősség elsősorban őt. Kilencvenegy tavaszára Dietz kiégett. és letette a kagylót. hogy kémkedjenek Uncle Samnek. – Előélet? – Tíz év a Langleynél a hetvenes években. Amikor aztán az FSB – Federalnaja Szluzsba Bezopasznosztyi – bejött a képbe. A következő hívás előtt Keyes tűnődött egy darabig. és saját emberekkel dolgozik. – Úgy hívják. Nyolcvanháromban bekerült az COURTSHIP fedőnevű közös FBI-CIA műveletbe. KGB-seket verbuvált. ott nincs papírmunka. ahogy az előbb már mondtam. – Tereptapasztalatot is reméltem… – Dietz vérprofi. Nem hivatalosan persze. Keyest terheli. ahelyett. hogy Dietz.

Nem gondolta át a dolgokat.Meg tudják csinálni. akik úgy tudnak bűvészkedni a képzeletbeli számokkal. Lehet. hogy egy héttel korábban föllázadt. ha megpróbál beavatkozni. Az utasok többnyire idős emberek. és ez alól az olyan géniuszok sem kivételek. Valójában Epstein közismerten szórakozott volt. De hát történnek hibák. És ne felejtsük el. aki nagyon hamar alulról fogja szagolni a fedélzetet. mint a kuglibábukkal. mint azoknak. még ha érezne is késztetést a közbelépésre. Csakhogy az olasz rendőrség ma reggel látta. még a saját tudós kollégáihoz képest is. Itt van például ez a malőr a hotelszobában. Keyes először cselfogást gyanított a hajójegyfoglalás mögött. hogy félrevezesse és lerázza az ADS-t. Mindenki hibázik. Epstein nagy hibát követett el. hogy ilyen briliáns koponya hogyan követhet el ekkora ostobaságot. hogy Keyes félreismeri Epsteint. akik minden hónapban rendesen fizetik a lakbérüket meg a villanyszámlájukat. Epstein szinte rögeszméssé vált. és bajt okozhatna. amikor a hajóra menekült. Az ilyen fazonoknak. hogy valóban fölmentek a hajó fedélzetére. hogy a tudós kifinomult lelkiismerete pusztán Keyes képzeletének szüleménye. egészen máshogy jár az agyuk. valamiféle morális jeladásnak engedelmeskedve. így tehát Epstein kétségkívül besétált a kelepcébe. és senki nincs a hajó fedélzetén. Előfordulhat. De az is lehet. hirtelen pánikba esett. Epstein feltehetően azért vetetett a feleségével jegyeket. nyugtatta magát Keyes. Mind a kettő profi. Érthetetlen. hogy Epstein egész . Legrosszabb esetben akad egy túlbuzgó biztonsági ember. A legénység kétségkívül alulfizetett. mint Epstein. akinek fegyvere lenne. Nem vitás. Azok után.

Vagy talán azért rohan a vesztébe ilyen vakon. A lényeg. hogy élve elfogják? Hiszen. . Kézbe vette a telefont. ha így van. és beütötte a számot. akkor sincs vész. hogy a felfedezését biztonságos helyen tartsa… …nos. Robbanás rengette meg az épületet valahonnan nagyon mélyről. a föld alól. hogy el kell hallgattatni a pasast! Márpedig ez huszonnégy órán belül megtörténik. Greenwich a szavát adta. amelyen az ADS korábban is haladt. hogy az öngyilkosság az egyetlen módja annak. amihez képest az atombomba ártatlan gyerekjáték csupán. és megigazította a képet. ha tényleg valami olyasmire bukkant. Greenwich reprodukálni fogja Epstein eredményeit.egyszerűen több pénzt akar keresni a titkos formula eladásával. Keyes fiának bekeretezett fényképe a rázkódástól arrébb csúszott az íróasztalon. akkor éppenséggel olyan következtetésre is juthatott. amit Roger Fordtól kapott. Keyes kinyújtotta a kezét. mert nem akarja. Vissza a rendes kerékvágásba! Vagy legalábbis arra a nyomvonalra. És utána a dolgok visszatérnek a rendes kerékvágásba.

a programigazgató választott volna. és folytatta. Hanna balján Jackie Bums foglalt helyet. Az asztal . hogy drága Haroldom eltávozott közülünk. leírtam egy mondatot.Harmadik fejezet 1. aki oly vidáman ecsetelte az ötpercenkénti hányásait. melyek karfáin virágdíszes párnák domborodtak. A kifejezés igen hízelgő volt ahhoz képest. aztán kimentem öt percre a fürdőszobába. aligha kétséges. – Az első tengeri utamon – mesélte Jill Murphy – végig hánytam. smaragdzöld szemekkel. Aztán következett Jill Murphy. hogy Jill Murphy meg fogja mérgezni a kellemes hangulatot. Méregzsák – ez a szó jutott Hanna eszébe. visszajöttem. kidobtam a taccsot. mintha csak ma lett volna. melyet a programigazgató oly nagy műgonddal igyekezett előkészíteni. amit Jackie Burns. Jackie aggódva méregette az asszonyt. és belekezdtem egy újabb mondatba… Hanna komoran nézett a gyümölcsös-joghurtos táljába. Rögtön azután. ahogy magában jellemezni próbálta. vörösesbarna haja még nedvesen csillogott a reggeli zuhanyozástól. majd letette a kanalat. – Az lllírián történt. nyolc évvel ezelőtt. Kristálytisztán emlékszem rá. a szilánkfából készült székeken. rövidre nyírt platinaszőke hajjal és élénk. Négyen ültek a csónakfedélzeten az alumíniumasztal körül. aztán lenyelte. Jill Murphy egy pillanatig rágcsálta a szájába vett falatot. Belapátolt a szájába egy púpozott villára való sonkát tojással – hatvanöt körüli pöttöm asszonyság. Épp levelet írtam a lányomnak.

mi jut erről az eszükbe? Nem az. kancsófogantyúra emlékeztető fülekkel és álmatag tekintettel. úgy látom. – Talán túl nyers voltam? Vicky. – Szegény ember. – Nehéz éjszakám volt – mondta. hogyan cipelik le azt a fickót a huszonegyedikről. azt mondanám. – Jill rákapart egy tojásdarabot a villája szegélyére. – Kinek nem? – kérdezte Jill. Elindította a villát a szája felé. amíg Hanna fölfogta. Az utasok fele. Bruce Greene. Igaz Jackie? Jackie vállat vont. hogy a programunkról is szót ejtsünk – szólt közbe Jackie –. – Óh. jóképű ember. valószínűleg nem kellett volna túl hangosan mondanom. mint aki most kapcsolódik be egy folyamatban levő beszélgetésbe. – Bocsánat – mondta Jill. – Fél éjszaka ébren voltam.másik oldalán egy férfi ült. és figyeltem. hogy szerencsétlen szám? Háromszor hét ugyebár. – Valaki… meghalt? – Tegnap éjjel – folytatta Jill. mely most a tányérjára szegeződött. fél lábbal már a sírban van. Legyintett. És tudják. hogy kimondtam a huszonegyest. – Tegnap még beszélgettem vele. Hanna úgy érezte. rossz ómen. – Mindig előfordul ilyesmi. Eltartott néhány másodpercig. így hívták. erős csontozatú. mindenki nagy várakozással tekint a… . Ha babonás lennék. vagy rosszul gondolom? – A hét szerencsés – javította ki Jackie. most. aki Jildrim néven mutatkozott be: negyvenes évei közepén járó. akkor. ahogy látom. nem érzi jól magát. de félúton megállt. hogy az utalás őrá vonatkozik. És az a szegény felesége! Felfoghatatlan! – Nos.

amikor az ember szeme láttára hal meg valaki – vágott közbe Jill Murphy –. Renee Epstein megállt. nem tudtak befordulni vele a folyosó sarkán. hogy ilyen marhaságokat végig kelljen hallgatnia. tudják. Senki nem tudta. És tudják. Anélkül is elég pocsékul érezte magát. farvizéről. Mire kikötöttünk. ha kiteszi a kabinajtó elé. A vicces az volt az egészben. hogy ne induljon oszlásnak. a horizonton pompás mélykékbe olvadt. A költséget majd ráíratjuk a számlájukra. Az olasz Riviérán. amíg elérjük az első kikötőt. Tarajos hullámok masíroztak rendületlenül az Auróra II. hogy a csomagfeladással minden rendben lesz? Elég. mit kell kezdeni egy hullával. Renee Epstein haladt el az asztal mellett. a hajósodrásban tajtékos örvények kavarogtak. míg élek. fölemelt alkarjával ernyőt formált a szeme elé a tűző nap ellen. – Igen. hogy függőlegesbe állítsa a hullát. Jackie Bums hátrafordult a karosszékén. kérem a férjének. mi történt? Merevre fagyott. hogy a kanyaroknál be lehessen görbíteni a testet. A tenger nyugodt volt körülöttük. Meg mondaná. pedig így simán átfértek volna vele a sarkoknál. hogy senkinek se jutott eszébe. Helen Lowenthalnak hívták. amíg kellően felolvadt ahhoz. semmiképpen sem látszott igazolni a rossz közérzetét. végül aztán berakták a hűtőládába. tegnap szólt. intézkedem. Ott kellett vesztegelnünk a kikötőben. hogy eljusson a postahivatalba. Epstein. nem felejtem el. – Csomag? Milyen csomagról van szó? – kérdezte. a harmadik hajóutamon voltam szemtanúja. A hajó közelében káprázatos türkizben szikrázott a víz.– Az első halálesetnek. távolabb. . – Mrs. Képzeljék csak maguk elé! Hanna elfordította a fejét. hogy postára akar adni valamit.

Mit szólnak ehhez a szép reggelhez? Maguk is élvezik? – Jobban. méltóságteljesen beúszott a kikötőbe. Angolul beszélt. és figyelt. hogy fél hatra mindenkinek a fedélzeten kell lennie. hogy nem tartanak velünk a túrára. – Figyelem. – Egy órán belül megérkezünk Methoni kikötőjébe. laza chinos és kifakult Naot-szandál. és szép napot kívánok! A hangszóró kikapcsolt. Szívta a cigarettáját. barna bőrtáska lógott. Akik úgy döntenek. hogy az öbölben . ne felejtsék el. de az itt lakókhoz hasonlóan mediterrán öltözetet viselt – fölül kigombolt. széles válláról viharvert. a rakpart parkolójának végében egy nagydarab férfi várakozott. arra gondolhatott. De kérem. Köszönöm. fülsiketítő sorozat erejéig. A kapitány szólalt meg dörgő hangon. – Hogyne. Miközben az Aurora II. élvezettel mondta ki –. élénk színű ing. Azok az utasok. kérem. erőteljes görög akcentussal. mert hat órakor felszedjük a horgonyt. recsegett egy hosszú. – Fél éjszaka fenn voltam… A fedélzeti hangszóró recsegve életre kelt. akik részt kívánnak venni a Sapienza-erődbe szervezett kiránduláson – az erőd nevét ropogósán. Bárki ránézett. minden utasnak – mennydörögte. megmondom. Methoni városában tölthetik a szabadnapot. 2. de előtte még sípolt. mint Bruce Greene – zendített rá megint Jill.– Óh – mosolygott Renee kissé tanácstalanul. iratkozzanak fel a recepciónál található listára. mint a helybelieké. Pusztán ránézésre nehéz lett volna meghatározni a származását. Aranylánc csillogott őszülő mellszőrzete bozontjából. A bőrszíne világosabb volt. félbeszakítva Jill kárálását.

Úgy is mondhatnánk: amerikanizálták. egymás után szívta cigarettáit. és zsibongva a busz köré csoportosultak. A kikötővel határos parkolót és környékét szemlátomást a „modern” igényeknek megfelelően próbálták kialakítani. se amerikanizáltnak nem lehetett nevezni. és feszülten figyelt. A városkát se modernnek. a legkülönfélébb nemzetek felségjeleivel. A parkoló mögött látszottak Methoni épületsorai.-nél nagyobb és kisebb hajók is. kékeszöld színárnyalatait. Fél órával az Aurora II. A házak ablakpárkányait virágok díszítették. és leparkolt egy rozoga autóbusz a híd aljához. Francis Dietz a karórájára nézett. A virágtartókban sokhelyütt egy-egy macska szunyókált édesdeden. A kicsiny házak barack. göndör hajába. Az utasok kirajzottak. 'NSync. foszlott árnyékfoltokat vetítve az aszfaltra. Csenevész fák tarkították a tájképet. vékony. A butik mögött nyilvános telefonfülkék sorakoztak.horgonyzó fél tucat hajó valamelyikének legénységéhez tartozik. . Volt itt csiricsáré butikos stand. és Marlboro-kartonokat kínáltak. és Ricky Martin feliratokkal. sárga és világosbarna pasztelljei sajátos hangulatot árasztottak. gépiesek és elszántak. és egy barna bőrű kölyök rúdelemeket és fejhallgatókat próbált rásózni az arra járókra. Másik kezével hol a szájához emelte a cigarettát. megérkezése után a férfi még mindig ott ácsorgott a parkolóban. noha elég kezdetleges formában. ahol pólókat árultak Backstreet Boys. a jól felismerhető piros-fehér csomagolásban. Akadtak itt az Aurora II. egy bódéban jégkrémet árultak. Öt ujjal beletúrt ezüstös. hol eltávolította – mozdulatai lassúak voltak. és még jobban kiemelték a környező tenger vizének élénk. Időközben egy kikötőhidat rögzítettek a hajó oldalához.

mert a görögök hírhedtek a szexuális agresszivitásukról? Jackie alighanem erre utalt. és megint sarkon fordult. – De többet nem! Ha a busz maga nélkül indul el. – várjunk még magára? Hanna hátrafordult. amely a bőrre helyezve scopolamine-t bocsát a véráramlatba. az asztalfiókban. kísérő nélkül egy teljes napot? De az is lehet.3. A tüzetesebb szemrevételezésnél vette csak észre. Jézus Isten. – Jackie hangjában most is benne volt a mesterkélt nyájasság kemény. parancsoló tónusa. hogy valójában tengeribetegség elleni gyógyszerről van szó. hogy az emberek azért keresik a társaságát. mert „jó fogásnak” ígérkezik – csinos. Gondolatban hajlamos volt sikamlós területekre tévedni. de hát harminckét évesen még elég fiatalnak érzi magát – egy görög szigeten hogyan is tölthetne egyedül. amiről először azt hitte. – Vicky! – kiáltott Jackie. hacsak nem hozta magával a buzogányát. hogy erre vágyna. fiatal nő – már amennyiben megengedhet magának ennyi önelégültséget. Talán. Az a kis bőrflastrom például. hogy arra gondolt. – Csak egy percet kérek! – Kap ötöt. Egy olyan tapaszról. Egy csinos. hogy óvszer. hogy erre vágyna. aztán jön a kínos felismerés. az egész napot egyedül kell töltenie a szigeten. tehetős. Ahogy a telefonfülke felé lépdelt. hacsak nem hozta magával a buzogányát. . Nem hiszem. Hanna tétován elmosolyodott. És nem hiszem. hogy senkinek nem említette. még jó. jó családból való –. az utóbbi mondatot forgatta magában. hogy alapvetően félreérti a dolgokat. hogy mindez csak a saját képzelgése. Gyakran azt képzelte.

hogy mindent el kell hinni. mondogatta magában. amit az ember a filmeken lát. Nyilvánvalóan az járt a fejükben. ha nem csal az emlékezete. De mégiscsak valami ilyesféle benyomást kelthetett bennük: férjezett asszony. de közben Frank számánál automatikusan kinyitotta a noteszt. Hanna. Ugye. Átkapcsolta egy másikhoz. és elővette a zsebéből a telefonos noteszt.Most azonban aligha tévedett. Micsoda kifejezés. mit mond. ugyebár. hogy lenyomozzanak egy vonalat: egy perc? Így látta a moziban meg a tévében. de nem beszélt angolul. hogy belevaló csaj. férj nélkül. hallod! Ne tedd! Igen ám. Aztán . tengeri körutazáson. és letette a készülék alá a gumi szegélyű rácsozatra. hogy úgy tér vissza Chicagóba. násznép meg sehol. és egy árnyalatnyi buja kíváncsisággal. mintha az igazságot sejtenék. egy régen látott film kuszán összemosódó jelenetei rémlettek föl benne. hogy biztosan tudja: visszatérhet-e Chicagóba. Nagyon-nagyon óvatos lesz! Nem használja a hitelkártyáját. Ha ezen csámcsognak. Egy görög operátor vette fel. és egy percnél tovább semmiképpen sem fog beszélni. mintha egy lázálomba sétálna bele. Fel kell hívnia Frankot. egyedül. Leakasztotta a telefonkagylót. hát tegyék csak! Legyenek vele boldogok! Még mindig jobb. Persze az se biztos. belevaló csaj! A szülei generációjától lehetett ilyeneket hallani. Nem jó ötlet. Hülyeséget csinálsz. de akkor hogyan szerezzen bizonyosságot? Ha most nem tisztázza az ügyet. de sokat sejtetően. nem a sajátjától. az sem értette. hogyan méregetik a legénység tagjai – ha nem is fixírozva. Látta. akkor könnyen lehet. ennyi idő kell ahhoz. „R” beszélgetést kér. hülyeséget csinálsz. A tűző nap csaknem folyékonnyá olvasztotta a gumit.

kissé elvékonyodva a sok ezer mérföldes távolság miatt. majd üzenetrögzítőre kapcsolt. Kis híján kibökte a Vicky Ludlow-t. most azonban egy amerikai: – Üzenetrögzítőn van – mondta egy nő orrhangon. hogy a következő éveket egy ilyesfajta szigeten töltse. akkor most lenne fedezete ahhoz. mit akar. . Frank mindenkit így becézett. A telefonkezelő a nevét kérdezte. érdes hangja hallatszott. a város sziesztára készülődött. A vonal hosszasan sistergett. Dél felé járt az idő. a nap teljes erővel tűzött. Az időtlenség álmatag érzése lebegett a város fölött. hogy Frank tudni fogja. ha odáig jutottak a dolgok. Csodálatos – gondolta. De vajon hány „kuncsaftja” jelentkezhetett be ezen az álnéven? Hanna csak remélhette. Hanna közben vetett egy pillantást az előtte elterülő városra. erős déli tájszólással. aki megértette. A telefon kétszer kicsengett. Szívná magába ezeket a csodálatos színeket… Bárcsak… Kicsöngött a telefon. Frank ismerős. 4. – Óhajtja. a helybeliek behúzódtak a házaikba. hogy… Hanna letette. Megint az operátor. Aztán a Hanna Gray nevet akarta bemondani. Végül észbe kapott.végre találtak valakit. Frank így becézte Hannát. s az lejegyezte a telefonszámot. és ennyit mondott: – Micimackó. Bárcsak valami nagyobb pénzösszeggel sikerült volna meglépnie. ki keresi.

Ha valamit a szemére vethetnek. döbbenten fedezte föl. Frank föladta őt! Vádalkura készül. Már az első csalási ügy felfedezésekor azonnal Bill Scarborough-hoz kellett volna fordulnia. hogy a férfi éppen ezekben a percekben teszi meg a visszavonhatatlan. szinte teljesen ártatlanul keveredett a dologba. és rosszul ítélte meg a helyzetet. A férfi-szolidaritás! Tudják. tűnődött Hanna. és amikor részletesebben megismerte a dokumentumokat. aztán nincs az az isten. az ösztönök és megérzések szintjén – tudta! Frank ellene fordult. inkább a Lake Short Drive-i luxuslakásába szeretett bele. aki jobb belátásra bírja őket… Pedig. mindentudó félmosollyal – egy nő kárára. Franktól kért magyarázatot. Próbáltam lebeszélni róla – tárja szét a karját –. meg a fantasztikus szövésű selyemlepedőibe. . Ez pedig nem más. hogy naiv volt. Pár összekacsintós jópofasággal eddig már nyilván maga mellé állította a szövetségi nyomozókat. Jelentenie kellett volna! A DRG dekódolásának ügye volt ez. hogy kizárólag egyetlen személyt terhel a felelősség.Állt. Eszedbe ne jusson! Az előbb se kellett volna! De most már tudta a választ. és azt latolgatta. s ilyen módon Hannát egyenesen a börtönbe juttatja. de hát ismerik ezt a fajtát. mint maga Frank Anderson! Ahelyett azonban. tegyen-e még egy kísérletet. az legfeljebb annyi. hogy azonnal Scarborough-nak jelentette volna az esetet. Azok meg bizonyára bólogatnak. Pontosabban szólva – legyünk egész őszinték –. és nézte a készüléket. döntő lépést. ha belegondolunk. Mélyen a lelkében. És gyarló módon beleszeretett a magyarázkodásába. milyenek a nők! Fejükbe vesznek valamit. Hanna a zsigereiben érezte.

szinte nyájasan. Megengedheti magának. ha akkor föladja Frankot. és egyúttal még erősebb védelmet biztosítva saját magának. s arcán megint megjelent az a pimasz. Hatalmas ez a cég. Frank vigyorgott – nyugtalanítóan magabiztos vigyorral. nem falazok tovább. Legközelebb. Mintha így tervezte volna az egészet. – Nem szabadna elfelejtened. Ha rákérdeznek. hogy Frank meggyőzze őt arról. Nagy ez a vállalat.Amikor aztán másodjára kapta rajta. Hanna elég erős és határozott volt ahhoz. Micimackó. A szexuális kapcsolatuknak addigra vége lett. Észre se . Frank részesedést ajánlott a haszonból. – Micimackó – mondta. Úgy festett. No. Sőt. hogy harmadszor is rajtakapta Frankot. közölte Frankkal. hogy újra osztja és újra számlázza az elhunyt betegek gyógyszerreceptjeit. Némi ellenkezés után Hanna belement. hanem megpróbálta takargatni a férfi viselt dolgait. Egy brooklyni sörözőben ültek. mikor ezt mondta. most nem fájna a feje. egész jól állna a szénája. Sörhab fénylett a felsőajkán. önelégült vigyor. hogy lezárja a dolognak legalábbis ezt a részét. hogy helyesebb lenne Scarborough-hoz fordulnia. a dolog teljesen kockázatmentes. De természetesen nem ezt tette. hogyan hálálják meg a férfiak az efféle segítséget. A hatályos törvények értelmében. magyarázta a férfi. igen! Papi kicsi lánykája hamar leckét kapott belőle. Hanna hagyta. mindent elmondok. számított rá. megint csak elgondolkodott. a Chicagoland Péntek kedvezményes italárait élvező sokadalomban. az üzleti rész azonban még csak most kezdődött. még szorosabbra szőve a hálót Hanna körül. Kapcsolatuk romantikus fejezete ezzel végleg lezárult. hogy a te kezed sem makulátlanul tiszta. hogy Hanna előbb-utóbb előáll a fenyegetőzéssel. Ekkor történt.

. – Indulunk. de kételyeket nem hagyott. mint amire Hanna számított. ő az a fiatal nő. aki éppen jó lenne a mi… – Magánál van a könyv? A hang kemény volt. aki fortélyosan elcsábította őt. aki őket figyelte. Hanna kissé hátrébb húzódott. akiről beszéltem: Vicky Ludlow. természetesen. Egy machiavellista cselszövő. – Ő az? – kérdezte. De azt hiszem. Hanna ijedten begyűrte a noteszát a tárcájába. Homlokát májfoltok tarkították. A férfi nem mondta ki ezt szó szerint. Jackie Burns állt a fülkénél. – Hát nem bűbájos? Persze. nyolcvanas éveinek vége felé járhatott. kifújt. egy agyafúrt boszorkány. férjnél van.fogják venni. Az ő verziójában természetesen Hanna volt az igazi csaló. csaknem vádló. Befejezték – kész. – Mennünk kell! – mondta Jackie. Jackie sietősen fölterelte Hannát a várakozó autóbuszra. Enyhe kelet-európai akcentus érződött a kiejtésén. hidd el nekem! Bízhatsz bennem. Valaki megállt mögötte. Visszatekintve legutóbbi beszélgetésükre. drágám. ahol Renee Epstein azonnal lecsapott rá. tekintete furcsa nyugalmat árasztott. és megfordult. akadhat egy barátnője. ő az! – mondta Renee. A Renee Epstein mellett ülő férfi idősebb volt. Renee még szélesebb mosolyt varázsolt az arcára. – Látod. elhaladtak egy cigarettázó férfi mellett. Frank viselkedése egyértelmű volt. nincs miért aggódni! Hanna elhitte… Most pedig már késő. Keresztülvágtak a poros parkolón. – Itt van.

mint aki hozzászokott már. mindhárman a szerződéses stewardok fehér egyenruhájában. – Édesem – fordult Hannához. és sikerült magára erőltetnie egy mosolyt. mindenkinek! – csiripelte. Steven ugyanis még nem fejezte be a könyvet. – Ahogy visszaérünk a hajóra. Aztán elpöckölte a cigarettáját. kezét viharvert bőrtáskájába mélyesztette. Jackie Bums beszállt a buszba. amíg a busz füstölve eldübörög a hegy irányába. ahogy távolodtak az öböltől. – Különleges élményben lesz részünk a mai napon. kikötőhídja felé. A velenceiek a tizenharmadik században kezdték el az építését… 5. – Én viszont el se kezdtem még olvasni – felelte. – Jó reggelt. és megindult az Aurora II. – Nagyon sajnálom. azonnal visszaviszem. és megragadta a mikrofont. A világhírű Sapienza-erődöt fogjuk megtekinteni. hölgyeim és uraim. – Segíthetek valamiben? – kérdezte erőltetett udvariassággal. hogy rendszeresen ellensúlyoznia kell férje társasági baklövéseit. a harmadik görög. Francis Dietz megvárta. a görög keresztbe fonta vastag karját a mellkasán. Hanna becsusszant egy ülésre. Ketten közülük Fülöp-szigetekiek voltak. váltott pár szót a sofőrrel. de alighanem hibát követtem el. A három férfi teljes testmagasságban kiegyenesedett. Három férfi állt a palánk aljánál. . Ahogy Dietz közelebb ért.

– Miféle biztonsági ügy? – Nemzetbiztonság – mondta Dietz. s közben kihúzta kezét a táskából. és kezet rázott. – Körül kéne néznem a fedélzeten – mondta. hogy a háta mögött heves vita veszi kezdetét. megkerülte őket. hallotta. A görög kinyújtotta a karját. Ahogy a fedélzetre lépett. flegma arcát nyílttá és rokonszenvessé tette –. – Öt perc – mondta. – Biztonsági ügy. Három szempár követte a kézmozdulatot.Dietz arca megenyhült – megnyerő mosolya volt. és hirtelen kézfogásra kínálta a kezét. Begörbített hüvelykujjától alig láthatóan egy köteg bankjegy kandikált ki a tenyeréből. Egy perc az egész. Dietz lehajtotta a fejét. mely komor. . – Biztonsági ügy – bólogatott a görög. és felsietett a kikötőhídon. A másik két steward egymásra nézett.

de még a mogorva ifjabb Joe Cifelli is végre egyszer felengedett. évek óta nem látszott ilyen boldognak. Végtére is Margot felnőtt ember. és továbbra is a templomkapura összpontosított. a levegőnél is fajsúlytalanabbnak tetszett. várva. Keyesnek pedig egyetlen . ahogy a gyűrűk fölcsúsztak az ujjakra. A maroknyi rózsaszirom pihekönnyűnek tűnt. és aggodalmaskodva tekintgettek a templomkapu felé. És alig hihetőnek. hogy lánya kilépjen a napsütésbe. A gondolat. Keyes óvatosan kerülte a tekintetét. És aztán a csók… A körülötte két sorban ácsorgó emberek ugyancsak rózsaszirmot szorongattak. Végre jönnek – Margot szélesen mosolyog. hogy Rachel igyekszik elkapni a tekintetét.Negyedik fejezet 1. Akárhogy is történt. hogy lánya főiskolai barátjában mostantól a saját vejét kell tisztelnie – mint a rózsaszirmok a tenyerében –. Neki. De hiszen éppen most mondtak igent egymásnak a szeme láttára. mire adja a fejét. tudnia kell. A mobiltelefonja berregni kezdett a combjánál. Keyes a markában tartotta a szirmokat. De hol az ifjú pár? Keyes észrevette. most már megtörtént. Mintha megpróbálná valahogyan őt hibáztatni azért. Keyes mind a mai napig abban az illúzióban ringatta magát. Nem vett róla tudomást. Most nézte végig. s közben a templomajtóra szegezte tekintetét. tán még a levegőnél is könnyebbnek. hogy még mindig nem jönnek. újdonsült férje oldalán. Keyes magasba emeli a rózsaszirmokat. Mindeddig elég simán zajlott a ceremónia. hogy a fickó csupán egy szerencsétlen kitérő lánya életében.

Aztán az ifjú pár becsusszant a várakozó limuzinba. Jim. figyelte Cifelli szájának szapora mozgását. Micsoda nap! 2. A telefon se hallgatott el a zsebében. Rachel még mindig azon volt.dolga maradt mára: eljátszani a büszke. Keyes azt kívánta. Rázd le. Az ég felé hajította a virágszirmokat. a körülötte álló másfél tucat ember ugyanezt tette. és a hátba veregetés túl erőteljesre sikeredett ahhoz. a másiknak még nem kell feltétlenül föladnia. Kissé bánatosan hangzott. Cifelli háta mögött a zenekar érzelmesen elkalandozott a Hulló falevelekben. Igazam van vagy igazam van? – szellemeskedett. híg szófosása volt. hogy egyáltalán kész kipróbálni a házasságot – okoskodott Cifelli. szállingózó rózsaszirmok záporával. Persze pusztán azért. Biztos. mert az egyik nemzedék zátonyra futott. – Gratulálok – mondta. ha vészhelyzet van…Dick Faulk. Rázd le. Keyes fagyos arccal bólintott. Elfordult. – Úgy értem. Ez ma mégiscsak a lánya esküvője. Alighanem Dick se tudott megbékélni a gondolattal. Idősebb Joe Cifellinek véget nem érő. mint kutya a vizet! – A lány becsületére válik. hogy elkapja a tekintetét. Nagy nap ez a mai. hogy csak akkor jelentkezik. és megpróbálta teljesen kikapcsolni az agyát. hogy elsuhanjanak a fogadásra. hogy leplezze csalódottságát. mint kutya a vizet – szuggerálta magának. nyájas apa szerepét. ami veletek történt. és néhány másodpercig megtelt a levegő a repdeső. Keyes csak állt. a . és kikapcsolta. – Gratulálok. Margot keresztapja meglapogatta Keyes hátát. azok után. Ám Daisy pontosan tudott erről. lenyúlt érte. bárcsak befejeznék már. Ma senkinek sem elérhető. hogy Margot éppen Cifellinél kötött ki.

Egy felszolgáló húzott el mellette. Jim. menj és beszélj vele – könyörgött Margot. és beszélj vele! .Papa. Az ünnepi sátor zajos kavalkádja után odakint hirtelen minden csöndesnek és visszafogottnak . Keyes hunyorgott. aztán újra Keyest – sugárzott és vibrált –. mint Rosalie meg én. . most már egy család vagyunk.Ránézett a lányára – sápadt volt és feszült. átölelte Keyest. de tartotta magát a diétához. ha elfelejtenék. hogy beszélni akarna velem. nem veszed ezt tolakodásnak. és rátérnének végre a tósztokra. aztán sóhajtott. ne tedd tönkre az estét! .Kérlek! Menj. Merem remélni. – Persze. Rettentő éhes volt. Végtére is. ránézett Cifellire. kérlek. nem igaz? Elvárható. Nem mindenki olyan szerencsés.Csillagom. akárcsak az anyja –.Én? . és kilépett a szabadba. igaz? Elveszítettetek egy gyereket. – Kérlek. Meg aztán ott volt az a baleset is. – Kérlek! . és most az egész házasság romokban hever. Keyes sóvár szemekkel követte. lazaccal és sertéssülttel megrakott gurulós tálcát tolt maga előtt. hogy most Rachellel bajlódjon. hogy őszinték legyünk egymáshoz. nem hiszem. átölelte Cifellit. Az égvilágon semmi kedve nem volt ahhoz. és megadóan bólintott. beszéljenek bármit is. Margot bukkant fel a semmiből. én nem téged hibáztatlak. Átfurakodott az asztalok között. másként soha a büdös életben nem lesz vége ennek a nyomorult estének.koktél-jazz hátralévő részét meg legjobb lenne. és azt mondta: – Mama ott sír a sátor mögött. ha kíváncsi vagy a véleményre – folytatta Cifelli –.

Greenwich kezd bekattanni. fotonok. Oly sok hónap telt el. hol fölerősödött. muozonok és pozitronok tűzijátéka. Tűzijáték. Tompán szűrődött át a zene: a Hulló falevelet újabb érzelmes szám követte. Szubatomi részecskék robbanása. azonnal el is fojtotta magában. Legalább van néhány perce a tósztok előtt. . nem kudarc. és megnyomta a gombot. – …gamma… kritikus. – …tűzijáték – hallatszott Daisy hangja. – Isaac elment ellenőrizni. íme: megvan a kettes számú kritikus eredmény. átszüremlett minden gondolatán. Sikerült! Kimondhatatlan öröm áradt szét benne. Aztán egy pillanatra kristálytisztán hallatszott Daisy hangja. majd benyúlt a zsebébe. A készülék azonnal megszólalt. Nem robbanás. és most. annyi év. Összeszorította a száját.tetszett. Várjunk még az ünnepléssel! Az örömérzet azonban a zsigereibe hatolt. – Igen – mondta. Keyes a füléhez emelte a telefont. Megbizonyosodott róla. hogy senki nem figyeli. A kijelzőn Daisy neve világított. – …zavarom önt… Keyes várakozott. vagy talán már előtte is folyamatosan hívták. hogy sikerült. Statikus hullámok zúgtak a fülébe. Daisy hangja hol elhalkult. Épp ellenkezőleg: siker! Kettes számú kritikus eredmény – elektronok. A tűzijáték… Keyes hirtelen mindent megértett. Mennyire súlyos? A vonal még rosszabb lett. és bekapcsolta a mobiltelefonját. ami azt szimbolizálja.

. Aztán az élet kezdett bonyolulttá válni. . és a gammatelep még mindig működött. . Gondolatban előreszaladt. Tűzijáték. és visszacsúsztatta a zsebébe. Daisy. Ott lesz még az irodában? Szükségem lesz egy fuvarra a gammához. Nem kétséges. . semmi sem állhat többé az útjukba. . Keyes elmosolyodott. és máris a hármas számú kritikus eredmény esélyeit latolgatta. és még hozzátett valamit. akibe beleszeretett. hogy ideje előre tekinteni a hármas számú projektre. amíg nincs biztonságos helyen Epstein formulája.Hálás vagyok. és jól állt neki a nyakát díszítő keskeny lánc.. a házasság valami komfortosabb. ha az Epstein-ügyet lezárják végre. Kezdetben minden együtt töltött perc maga volt a csoda – emlékezett Keyes. ám elnyelték a statikus zörejek. Természetes tehát. de a pasas ösztönei jól működtek. melyet Epstein eltűnése után rendeltek el – legalábbis addig. amelynek alapján pontosan ki lehet számítani a fekete lyukak élettartamát –.Recsegés. Szóval megcsinálták! Most pedig. Megfordult. aki egykor ugyanebben a testben élt. a kislányt. kék csíkokban folyt le az arcán – de így is csinos volt a fekete ruhájában. hogy Greenwich is ezt teszi. Rachel volt az. Greenwich előremenekült. – Semmi hír? – erősködött Keyes. . Valami megzörrent a háta mögött.– Mi van Epsteinnel? – kérdezte. Greenwich megszegte a kutatási moratóriumot. Gyerekek voltak még.…hétvége – mondta Daisy.Egy vagy két órán belül lelépek innen.…egyelőre – mondta Daisy. kikapcsolta a telefont. Előre is köszönöm. Szemfestéke párhuzamos. Keyes egy pillanatra szinte maga előtt látta a kislányt.

Érdesnek tűnt. keze esetlenül mozdult. – Épp azt mondtam magamban. Keyes magába roskadt. egy perc. a házasságuk összeomlott. Mire aztán újra megnyílt. A sátorban elhallgatott a zene-. Keyes hagyta. – Boldognak látszik – mondta Keyes. Lefogytál? Keyes vállat vont. Aztán jött az az iszonyú időszak a kórházi szobában. egyszer sem – mondta. és egyik kezével megsimogatta az asszony haját. te viszont milyen jól nézel ki. addigra Rachel eltűnt. Rachel tett egy lépést felé. mintha a dolog a véletlen műve lenne. – Túl vékony – mondta Rachel. és arcát beletemette a férfi mellkasába. és mélyen visszahúzódott egy olyan belső rejtekhelyre. hadd sírjon. – Fáradtnak látszol – jegyezte meg Rachel. – A mi kicsi lányunk – zokogta Rachel. szavai tompán belevesztek a férfi mellkasába. – Nem hívtál vissza. mintha kifeszített kötélen egyensúlyoztak volna jó és rossz korszakok között. Még egy lépést tett előre. – És vékony vagy. Az asszony válla rázkódott a zokogástól. – Nem tudom. A sajnálat hulláma . Hosszú ideig tartott ez az állapot. Aztán átkarolta Keyest. nem tudta. Rachel túl gyakran festette mostanában. Szerinted az? Fogalmam sincs. Keze a kezét érintette. Keyes megnedvesítette a szája szélét. ami semmihez nem hasonlítható.ugyanakkor jóval összetettebb árnyalatot kapott. ahol senkit sem engedett magához közel. és kezdődnek a tósztok. Éveken át. és nem válaszolt. S amikor annak vége lett. Keyes végre rászánta magát. száraznak. hová tegye.

Hajszál híján magyarázni kezdte. csak ezzel magyarázható. Rachel bólintott. mi lesz. mint ahogy a hamiskártyás a kézelőjében elrejtett adu ászt –. kellő erőfeszítéssel. hátrébb lépett. menyire megváltozik majd minden. Kis híján belekezdett a projekt taglalásába. mint egy mosómedve. és valahonnan elővett egy Kleenexet – úgy tudta elővarázsolni ezeket a pipereeszközöket. és úgy tenni. – Együtt kellene bemennünk. bármekkora is a veszteség. . Ezért inkább csak ennyit mondott: – Kezdődnek a tósztok. hogy elment a józan esze. korrigál hatók. Aztán meghajlította a karját. Rachel szipogott. Rachel alighanem arra gyanakodna. ahogy Isten elvette tőlük a fiukat! De hát ez képtelenség! Még a véletlen se lehet ennyire válogatós. ha eljutnak a hármas számú kritikus eredményhez. Ha meggondoljuk. Szegény Rachel. mintha semmi se történt volna… Fatális tévedés. hol hibázták el a dolgokat… mit kellett volna másként tenniük… hogyan lehetne mindent elölről kezdeni. mindent elveszített. – Szétkenődött a szemfestéked. A baleset emberi hibából keletkezett. És a hibák. Hogy megmutassuk Margot-nak. képesek vagyunk rá. Ám ha ilyeneket hangoztatna. majd lendületesen kezelésbe vette a sminkjét. működési zavar a nagy gépezetben. és hibátlan mosolyt varázsolt az arcára.vegyült Keyesben az iménti érzésekhez. Keyes most majdnem kiesett a szerepéből. Úgy nézel ki. álla hozzádörzsölődött a férfi ingéhez. tűnődött.

. és ugyanez a tragédia láncolja őket egymáshoz. gondolta Keyes. mintha a világon semminek se lenne értelme. és a párbeszédük csakis szigorúan a hivatalos közvetítőkön keresztül folytatódik. Tűzijáték. Szép este ez! Még ifjabb Joe Cifelli jelenléte sem ronthatja el. ahogy elfogadta a feléje nyújtott kart. A tragédia tépte szét a kapcsolatukat. De erre az estére legjobb arcukat mutathatják egymásnak. Keyes a bal kezét bizalmasan rátette felesége karjára. mindketten mennek vissza az ügyvédeikhez. Karjuk egymásba fonódott. Semmi értelme az egésznek. Azóta. már mosolygott. nagyon úgy fest. Ez igazán szép így! Holnap aztán. mintha mi se történt volna. amikor újra felnézett.A tragédia kötelez minket. Megcsinálták! Keyes lehajtotta a fejét. hogy Jeremyvel megtörtént az a baleset. és így indultak el a sátor felé: kart karba öltve.

de azon kapta magát. gondolta Hanna. melyen Sapienza toronybörtöne magasodott. az ég kékje ragyogóan élénk. Lépésről lépésre haladtak a torony irányába. Akárhogy is lesz. – Sapienza – mondta Jackie Burns. A turistacsoport kényelmesen bóklászott a romok között. A látkép idilli. túránk végcélját. A kövek szürkéje rétegezett volt és mély tónusú. tiszta fejjel és megújult lélekkel. Ám az erőd alapjait valójában három évszázaddal korábban rakták le… Hanna maga is meglepődött.Ötödik fejezet 1. a szárazföld peremén vörösessárga és szürkés színek emelték ki a tenger vizének zöldjét. kordában tudja tartani őket. hogy élvezi a túrát. Sétánk során megfigyelhetjük. A sziget stratégiai állomáshely volt az Ión-tenger és az Égei-tenger között. Egy hét múlva visszatér. . még szélesebb értelemben Itália és a Földközi-tenger keleti partvidéke között. Lőrés oromzattal csipkézett. ez itt most egy vakáció. – Bölcsességet jelent. de e pillanatban úgy érezte. Rossz előérzetei nem múltak el ugyan. a törökök építették a tizenhatodik században. A színek valahogy túl élénk tónusokkal virítanak a világnak ezen a fertályán. És ezúttal valóban mindent a helyére tesz. Távolabb okkersárga sziklák vezették a tekintetet a tengerhez. s a látványt egy kicsiny sziget zárta. és mindent újra fog kezdeni. a szél lágy és balzsamos. hogy a különböző korok más-más civilizációi miként hagyták itt kézlenyomatukat az erőd épületén. A börtöntornyot. negyven láb magas kőfal emelkedett a türkiz színű ég felé. kíváncsian vizsgálgatva a velenceiek kőbe vésett oroszlánjait az erőd falának meredek lejtőjén.

Az álmatag tekintetű török – Jildrim – hátramaradt sereghajtóként. Kérem. ha nem keverednénk. És kérem. vigyázzanak a kövekre! Csúszósak. akik tapadtak rá. Legalább szóltál volna valakinek. Epstein úr harmadszor kérdezett rá. barna bőrű. Magasba emelte a kezét. közben persze tudta. hogy korban jóval közelebb áll hozzá. – Most pedig bemegyünk a toronybörtönbe. és határozottan vonzó. ki tudja. a másikról Epsteinék. Magas. mikor jut el legközelebb a görög szigetekre? Elindult Jildrim felé. Tényleg egészen jóképű. Azon nyomban. Lehet. Volt valami hátborzongató az öregember eszelős makacskodásában. egészen biztosan visszaadja a könyvet. amint látják. Mi van a növényeiddel? – kérdezte egy belső hang. és a csoport köréje gyűlt. Addig kell kihasználni az alkalmat. hogy a növényeket… Hanna elhessegette a gondolatot Éppen elég zavaró körülmény tette próbára a türelmét. Hanna szemügyre vette a férfit. majd újra visszatévedt a tekintete. – Oké! – mondta Jackie Burns. próbáljunk meg együtt maradni! Más turistacsoportok is lesznek. Nem beszélve arról. mint Epsteinék. Kétszer már megígérte. mint egy nyáját terelő juhászkutya. és jó lenne. újabb és újabb bosszantó trükkökkel álltak elő.Lelkének romboló erői azonban percig sem nyugodtak. amíg kínálkozik. hogy Alzheimer-kórban szenved. aztán másfelé nézett. hogy ugye. ahogy visszaértek a hajóra! Hanna elengedte a füle mellett. a maga egzotikus módján. De amikor arra a helyre . Egyik oldalról Jackie Burns kiselőadása. mint a pióca. Szegény virágaiddal. hogy az Epstein házaspár szorosan tapad rá.

Csakhogy ez a taktika máris kezdi megbosszulni magát. – Mit szól hozzá? – kérdezte. a horizontot fürkészte. bizonyos szempontból – a korkülönbség. hogy a lángok elemésztették az utolsó papírlapot is. Az öregember másfelé nézett. még mindig itt vagyok én és Jildrim úr. – Kérem. A velencei szállodaszobában. Érvek és ellenérvek kavarogtak Steven Epstein fejében: halogatás. hogy Jackie Bumsszel értekezzen. Jildrim már nem volt ott – átaraszolt a csoport másik oldalára. de igazából minden jel szerint kizárólag a saját gondolatai foglalkoztatták. Talán azért.ért. – Társulunk – felelte. ahol az imént állt a férfi. amint . Hanna megint ott maradt az idős házaspárral. néhány másodperccel az után. Epsteinné Hannára mosolygott. Altzheimer – gondolta Hanna megint. Ha belegondolunk. mint racionális taktika. Annak kell lennie. és társuljanak! Ha nem találnának partnert. és a mogorva férj ellenére – valahol mégiscsak rokonszenves számára ez az asszony. – Háromfős csoportokban fogunk belépni a toronyba – magyarázta Jackie. 2. Hajdanán Hanna igen közel állt a nagymamájához. vigasztalta magát. Abban a pillanatban megváltoztatta az elhatározását. A csoport ismét mozgásba lendült. – Társulunk? Hanna megpróbálta leplezni a csalódását. most Hanna és az Epstein házaspár haladt leghátul. és leírta az egyenletet a könyv belső borítójára. Rosszabb is lehetne. keressenek két szimpatikus partnert. a kellemetlen házi feladat. azonnal nekiállt. mert a nagymamájára emlékeztette.

hogy a legkisebb hiba is beindíthatja a Phoenix-reakciót. Most meg Renee fogja magát. Lesz még rá idő. De elaltatta a lelkiismeretét. De valóban meg kell-e semmisítenie ezt a páratlan felfedezést? Halogatás – gondolta. Epstein leginkább attól tartott. amikor elfogadta az ADS állásajánlatát. hogy megváltoztassa a döntését. hogy páratlan géniuszának gyümölcse. kivételes életművének csúcspontja egy olyan fegyver lesz. Vagyis. Csakhogy az idő lejárt. mely egyébként a Manhattan Projekt során is végig ott lógott a levegőben Damoklész kardjaként. hogy eszeveszett tempóban keresztülverjék a projektet. s azzal áltatta magát. Szakmai szempontból viszont egyértelműen ez volt Epstein karrierjének a csúcspontja. Az egyetlen elfogadható következtetés tehát az. Vagy legalábbis időlegesen el kell tüntetnie. A képlet nélkül Keyes nem tudja megvalósítani a projektet. hogy mentse az irháját. de akik megkaparintanák a képletet. nyugtatgatta magát. hogy aztán semmi mással ne kelljen törődnie.úgy festett. Évekkel. Már akkor elbizonytalanodott. és a legcsekélyebb mértékben sem zavarná őket. csak azzal. Őrültség! Egy teljes évtizede mást se tesz. és odaadja a könyvet egy idegennek! Egyfelől hagyta volna a formulát kicsúszni a kezéből. hogy a projekt végül is sikerülni fog. hogy neki most nincs más dolga. Ám ez még nem minden. Igen ám. azt meg is kell semmisítenie. hogy. hogy a döntése visszavonhatatlan. amit létrehozott. . mint halogatja a döntést. mint a feladatra összpontosítani. ha nem évtizedekkel előzte meg Greenwich kutatásait. amihez foghatót nem produkált az emberiség történelme. azok arra használnák fel a formulát.

Gyötrelmes önmarcangolások. Az nem létezik. okos. szemet huny fölötte –. hogy a formula elveszett. Kénytelenek lesznek lassítani az eljárást. és az ADS-nél azt fogják hinni. hogy a képlet garantált felügyelet mellett. Semmi egyéb nem jöhet számításba! Kész! Eldöntötte! És ezúttal ragaszkodni fog a döntéséhez. aludni hagyják az őrült tempójú haladásban szunnyadó fenevadat. hogy nincs olyan hely. Kompromisszum! Ahogy visszatérnek a hajóra. Ez a megoldás. lenyeli az egész Propoxyphene-üvegcsét. meggyászolják majd. művelt. azonnal visszakapja a nőtől a könyvet. átvirrasztott éjszakák után végül is döntésre jutott Visszavonul a projekttől. ahogy van.A képletet meg kell semmisíteni! Tudós énje azonban rögeszmésen tiltakozott. hogy tengeribeteg. biztonságosan megőrizhető! Megfelelő kezekben – körültekintő. Öt percen belül túl lesz rajta. gondolkodó emberek felügyelete alatt – igenis átmenthető ez az érték a jövő számára. és megbízza a programigazgatót. kénytelenek lesznek legalább egy évtizedre. amivel persze óriási csalódást fog okozni az ADS-nek. ahol ez a tudás. ez a felbecsülhetetlen kincs. barátja és tudós kollégája címére. hogy egy ilyen horderejű találmányt biztonságosan hasznosítani lehessen. százszázalékosan biztonságos helyen letétbe kerülhessen. Azt mondja majd. . hogy postázza a küldeményt Princetonba. de akár egy évszázadra is elhalasztani… Nem tehetnek mást. Aztán bezárkózik a fürdőszobába. Legalábbis addig. borítékba teszi. Hajlandó azonban közreműködni abban – vagy ha úgy tetszik. amíg megfelelő feltételek lesznek ahhoz. és úgy. Renee rá se fog hederíteni.

és kész. és az a fiatal nő – Vicky Ludlow – közvetlenül mögötte lépdeltek. a körülötte zajló társalgások pedig kizárólag mély értelmű. Vajon sejti-e a nő. Most az lenne stílszerű. mert félő. De egyelőre semmi gyanúsat nem vett észre. A kutya se törődött vele. Őrültség. aki különvált a csoportjától – tizenkét-tizenhárom év körüli srác lehetett –.Akkor tehát ez az utolsó napom a földgolyón. ám a fiú nyomban elkapta a szemét. Mekkora tragédia! Epstein balján egy férfi amiatt zúgolódik. éles elméjű megfigyeléseket tartalmaznának. hogy az ember ilyen helyzetben hajlamos rémeket látni. különleges napnak. Sorsdöntő napnak ígérkezik. Vajon követte-e valaki az ADS-től? Nincs kizárva. Epstein fél füllel belehallgatott a beszélgetésükbe. a körülötte zajló locsogás pedig a lehető legprózaibb síkon zajlik. Vetett egy pillantást az erőd udvarán nyüzsgő turistacsoportokra. A felesége. valahogy kifehéredni látszik. és lázasan fénylő szemmel nézett rá a baseballsapkája napellenzője alól. hogy mit vitt magával a kabinjába? Természetesen nem. Az előtte haladó pár például azért aggodalmaskodik. végtére is érthető. Az. hogy a palackban felmelegedett az ivóvize. kivéve egy fiúcskát. Találkozott a tekintetük. tűnődött Epstein. Nyilván teljesen vétlen. hogy a videokamerájuk telepe a túra vége előtt lemerül. . De néhány órán belül vége lesz az egésznek. ha a napfény rendkívüli aranyban szikrázna. csitította magát Epstein. A napkorong azonban – milyen lehangoló –. Ez egy kölyök. Fatális véletlen folytán keveredett a dologba.

Most képzeljék magukat annak a görög katonának a helyébe. – Öt évszázaddal ezelőtt – zsolozsmázta Jackie – egy tengerészflotta megrohamozta a Sapienza-erődöt. A katonát áthurcolják ide. és először a börtöntornyot vette be. Az öreg tudós egy pillanatra szemmel kísérte a mozgását. hunyják le a szemüket – mondta Jackie Burns drámaian –. és elindult a felesége után. – Most pedig kérem. ahogy megérkezett: fölaprítják neki az ételt. és a cselekedeteit mások irányítják.Vagy mégsem? Volt már rá példa. hogy Renee a nevét kiáltja. Hanna legnagyobb meglepetésére a turistacsoport tagjai szinte egy emberként engedelmeskedtek. A görög arra számít. Hiába. valami váratlan dolog történik. hogy ki fogják szabadítani. mint a kisgyerek. ha az ember megöregszik. A kölyök most távolodott. hogy „végleges” döntésre jutott magában. milyen lehetett ez a hely közel nyolc évszázaddal ezelőtt. Csakhogy most másként lesz. Pontosan úgy hagyja el ezt a világot. És persze néhányan a csoport tagjai közül – ebben is úgy viselkedtek. akit egy korábbi expedíció során foglyul ejtettek. fontoskodva forgatták a szemüket. fogják a kezét. mint a gyerekek – azonnal elkezdtek fecserészni. gondolta. Aztán megfordult. Ezúttal tényleg befejezi… Hallotta. amit a rabtartói nem – egy újabb expedíció közeledik a sziget felé. és próbálják meg elképzelni. A harcos tud valamit. Epstein még egyszer ránézett a baseballsapkás fiúra. Ám azon a napon. amikorra a felmentő sereg várható. és jobbra-balra sandítgattak. aztán mégis kihátrált. éppen ebbe a . 3. ellenkező irányba indult. olyan lesz. A turistacsoport egy keskeny sziklazátonyon át megindult a torony felé.

A közelben a tenger hullámai ostromolták a sziget partjait. amit kaphat. kivont karddal indulnak rohamra. gyötrelmes tengeri út után. hogy kitombolhassák magukat. – Nos. És tartsák szemmel egymást! Nem akarunk senkit elveszíteni. a lépcsők ugyanolyan csúszósak. Képzeljük csak el. Elviselhetetlen állapot. maga. Ám a legnagyobb kegyelem. bizony ő. Tágra meredt szemek szegeződtek a mesélő programigazgatónőre. mint a gyors halál. nem más. végső elkeseredésében a katona mindent elárul rabtartóinak a közelgő seregről. akkor minden rendben! – összegezte Jackie derűsen. A csoport egy rozsdás vaskapu előtt gyülekezett. aki eddig merev tartózkodással hallgatta a kiselőadást. A kapun belül málladozó lépcsőfokok sorakoztak a félhomályban. – Kérem. nagyon óvatosan haladjanak. teljes kétségbeesésben. mi minden futhatott át az agyán.börtöntoronyba. nem. alig várják a hosszú. saját helyzete fonákságára. És ha szellemet . Az ostromlókat vérszomjas indulatok fűtik. kikémlelt vastagon kifestett. Óráról órára. napról napra kénytelen azzal a tudattal együtt élni. mint a kőhíd. Amikor a létráikat nekivetik a várfalnak. hogy nyomban felismerjék a fogolyban a saját testvérüket? Nyilvánvalóan. súlyos szempillái alól. akit a saját testvérei kardélre hánynak. az ember ott ül leláncolva saját ürülékében. permetet szitáltak a levegőbe. Még Renee Epstein is. És vajon elvárható-e a támadóktól. amiért cserébe kap néhány korty vizet. először a tornyot rohamozzák meg. az első. étlen-szomjan. Ha megérkezik a következő hajó. lassanként rádöbben a sors iróniájára. – És miközben a katona itt ül a falakhoz láncolva. és öldökölhessenek. hogy amint a felmentő sereg megérkezik.

az érdes. szürke kövekből épült falakba kis zugokat vájtak.látnak. Kulcspozícióját legfőképpen földrajzi elhelyezkedésének köszönheti. hogy a katonai konfliktusaikat a tengeren intézzék el. ha a szellemek követnének minket a hajóra. Ahogy beléptek a börtöntoronyba. Mindegyik zughoz tartozott egy vaskampókészlet. Szemlátomást túlságosan türelmetlen ahhoz. csak a bejáratát kell lezárni. a helyiség átmérője csaknem húsz láb lehetett. Hanna Epsteinékkel valahogy az élre került. – Ez az erőd a Földközi-tenger keleti térségének fontos őrbástyája. Csigalépcső vezetett fölfelé. mely visszavezetett az erődhöz. Vetett egy pillantást a hídra. gyenge fény szüremlett valahonnan fölülről. Mérsékelt derültség. Aztán a tömeg háromfős csoportokra oszlott. Hanna még mindig hallotta odakintről Jackie Burns hangos és kitartó magyarázatát. Márpedig a velenceiek arra törekedtek. – Mi következünk! – rikoltotta Renee Epstein. a másikkal Hanna kezét kereste. másikon öböl. Egyik oldalán zátonyok. Hanna egy kör alakú térben találta magát Epsteinékkel. A torony első emelete letűnt századok dohos szagát árasztotta. Épp egy fiúcska jött át a hídon és feléjük tartott. a magasabban elhelyezkedő ablakokból. ne bámuljanak rá túl hosszan! Nem lenne jó. 4. Egy öböl természetesen mindig könnyebben védhető. Egyik kezével férjébe csimpaszkodott. . hogy megvárja a saját csoportját.

– Minden rendben lesz – nyugtatgatta Hanna az idős hölgyet. felfedezik majd egy akasztófa maradványait. senki nem találja kényelmetlennek a hajókabinját a fedélzeten. Kis ideig tétováztak. és a lépcsőt nézegette. akarnak-e feljebb menni. hogy a lépcsők mégis egy harmadik szintre vezetnek? Ha közelebbről szemügyre veszik a helyszínt.Renee Epstein Hanna mögött állt a félhomályban. amely a harmadikra vezet tovább. A lépcső kövei meglehetősen viharvertnek és ingatagnak látszottak. hogy fölmászik-e rajta. . Mindenki maga dönti el. az kérem. amint valamelyik bajtársuk ott himbálózik az orruk előtt. A létra természetesen nem a tizenharmadik század óta van itt. kifejezetten a turistalátogatók számára. találnak egy falépcsőt. aztán megindultak fölfelé. mely még ahhoz is szűk. A csoport némi derültséggel nyugtázta a humoros fordulatot. Epsteinék szorosan a nyomában. noha titkon őbenne is volt némi szorongás. de aki rászánja magát. Valójában a torony eredetileg kétszintes volt. majd megkérdezte őket. hogy az ember megforduljon benne… Ezek után merem remélni. de elég visszafogottan. A feljebb vezető lépcső nem látszott túl stabilnak. Hanna ment elöl. a közelmúltban építették be. – Nem látszik túl biztonságosnak – mondta aggodalmaskodva. amíg Epsteinék is fölérnek. miközben be vannak zárva a kőcellába. Képzeljék csak el a lélektani hatást. Hogyan lehet akkor. legyen nagyon óvatos. Az utasokat kissé fárasztotta már Jackie szüntelen szellemeskedése. Megvárta. – Amikor fölérnek a második szintre. Odakint Jackie folyamatosan magyarázott. Hanna elérte a második emeletet.

akit az imént látott a hídon. kedvesem – mondta Renee –. Ez az a fura kölyök. korszakoktól. Hanna rálépett a létra alsó fokára. gondolta Hanna. Arra gondolt. A testtartása egy felnőtt emberé. Újabb alak jött fölfelé a második emeletre. Hogyan juthatott túl Jackie Bums-ön? Talán megkerülte a tornyot. alig hangosabb. meredek sziklaszirtek. az egyik szakadékos sziklán. A látvány lélegzetelállító volt: örvénylő víz. miközben az asszony a férje felé kapott. A következő pillanatban Steven Epstein fuldokolni kezdett. A fiú Renee Epstein háta mögé került. hogy mindez változatlan és örök. Ám a „kölyök” igazából nem az volt. Hanna elfordult az ablaktól és lenézett a torony belsejébe. Steven Epstein most lassan térdre ereszkedett. ezüstösen fénylő tárgyat. Hanna dermedten bámult. Amikor felért a harmadik szintre. és kinézett a tengerre. Zajok hallatszottak odalentről. és a falba épített bilincsek fémes csillogását. . de azért kitartott. és az ég temérdek azúrja. mint egy sóhaj. és hátulról surrant be. Az asszony férje valószínűleg nem hallotta a kérdést. arca sajátosan kortalannak tűnt a félhomályban. Recsegett. Epsteinék fejét látta föntről. és előhúzott egy kicsi. mint aminek távolabbról látszott. a torony belseje még kisebbnek látszott. évszázadoktól. függetlenül az egymást követő civilizációktól. Megfordult. jobb. Visszafelé kémlelt az első emelet irányába. Puffanás hallatszott.– Azt gondolom. A kölyök benyúlt a zsebébe. még mindig levegő után kapkodva. ha mi itt megvárjuk magát. és gondterhelten ráncolta a szemöldökét.

Hanna dermedten nézett utána. futott át Hannán. . és ismételten jókorát rúgott a létrafokba. hogy lapos sarkú van rajtam. és elterült a férje mellett. és félig rohadt. az idő mintha egy keskeny késpengén csordogált volna alá. A fa öreg volt. A fiú visszamászott. Az Epstein házaspár mozdulatlanul feküdt. háromszor. Elkapta a létrát. Epsteinné összeroskadt.Hanna elképedve figyelt. Aztán megint feltekintett Hannára. A következő pillanatban sarkon fordult. és fejét a karjai alá temetve védekezett a lezúduló törmelékektől. körülöttük lassanként egyre szélesebb vértócsa terült szét. Baljós szeme sötéten megvillant. Testük egymáshoz ért. Hanna szeme ösztönösen a létra tetejére siklott. amint a lába pörölyként lesújt a legfelső létrafokra. A fiú újra nekirugaszkodott. hogy a férfigyerek oldalba szúrja Renee Epsteint. A fiú felnézett. Majdhogynem kíváncsian figyelte. és eltűnt a lefelé vezető lépcsőkön. s most azt látta. Az öreg fa szilánkosan meghajolt. Aztán a létra recsegve elvált a faltól. mohos. leugrott a második szintre. gyors egymásutánban. és elkezdett mászni fölfelé. A világ lelassult. Észrevette Hannát. Hál' istennek. Tett egy lépést a korhadt alkotmány felé. amint a késpenge ki-be mozog a testben. és magasba emelte a lábát. Hanna tisztán látta.

A maga módján egyre jobban megkedvelte ezt az asszonyt. hogy röviden tájékoztassam valamennyi utasunkat az úti programunkban bekövetkező változásokról… Az orvos keze ammóniás volt. megpróbálva kívülre rekeszteni a hangokat. már csak távollétükben szerethetők. bukkant fel újra. Gyöngéd érzelmei sajátos módon inkább egyfajta bosszúság formájában manifesztálódtak.Hatodik fejezet 1. Renee Epstein. hölgyeim és uraim! A Sapienza-erődnél történt tragikus események után a kapitány arra kért. Ájulás környékezte. Három sirály merült alá. . Ehelyett az Aurora többnapos tengeri úttal közvetlenül Isztambul felé veszi az irányt. Sötét hullámok csaptak magasba odakint a kabin ablaka előtt. és Hanna még érezte az erős szagot. – …nem fogunk kikötni Máltán. Fülsértő sivítások sorozata után Jackie Burns szólalt meg. Megérkezésünkkor a visszatérítéssel kapcsolatos kérdéseket sürgősen és megfelelő formában rendezni fogjuk. . s kavargott a hullámok között. Sajnáljuk. Csak amikor már túl késő volt. hogy meg kellett változtatnunk útitervünket. . Nagymamája. Hanna belenyomta a fejét a párnába.Szeme láttára szúrták le Renee Epsteint. Hanna szeme mechanikusan követte a mozgásukat. akkor tanulta meg kifejezni érzelmeit. tőle szokatlan tompasággal: – Jó estét. teljes személyzete nevében kérem szíves elnézésüket a megváltozott program miatt. A saját magam. Megreccsent a hangosbeszélő az ágy mellett. az Adventure Dynamics valamint az Aurora II. amikor beadta az injekciót. akárcsak saját nagymamája esetében.

és elsimított egy hajtincset Hanna homlokáról.– Kissé mindannyiunkat megviseltek az események – mondta Jackie.Kinyitotta a szemét. Az ablakon le volt húzva a redőny. ahhoz sem volt ereje. Szeme a digitális órára tévedt.Hanna valójában addig a pillanatig tartotta magát. . – Hogy érzed magad? .Ez enyhe kifejezés volt. – Szomjasan – nyöszörögte.Felnyögött. . 2. nyugtatónak.Jackie odalépett a hűtőszekrényhez.Hanna nagy nehezen föltámaszkodott az egyik könyökére. . hogy az üveget kinyissa. . hogy reggel van-e vagy este. Jackie Burns ült az ágya szélén. . . amíg az orvos beadta az injekciót. – Tudtál valamennyit aludni? . Hanna feje visszahanyatlott a párnára.Jackie együttérző sajnálkozással nézett rá. lebegtek. amikor megpróbálta a lehető . Nyolc óra múlt húsz perccel.Hanna nem válaszolt. mint a tó felszínén „kacsáztatott” lapos kavics. Kinyújtotta a kezét. De.Jackie egy literes Evian-palackkal tért vissza az ágyhoz. valamint az álmatag tekintetű törökkel folytatott beszélgetés során. – Téged talán valamennyiünknél jobban… .Vicky? . .Gondolatai szökdeltek. arról fogalma sem volt. szinte már anyaian gondoskodónak.. és a Jackie-vel.Nem fog tudni újra elaludni. . Legalábbis kifelé igyekezett ezt a látszatot megőrizni – noha nem volt könnyű dolga a hosszú várakozás alatt a torony legfelső emeletén. és beletemette arcát a párnába. csupán az állólámpa gyenge fénye világított.Szemtanúja volt egy gyilkosságnak. . A simogató kezet hűvösnek érezte.

Hanna rezzenéstelen arccal meredt maga elé. hogy szemtanúja volt egy gyilkosságnak. már csak hab a tortán.– Isztambul – ismételte Hanna tompán. Tanúként fognak meghallgatni. ha elmondom folytatta Jackie –. . Az üldözésére indult férfi-gyerek fenyegetése természetesen még inkább megviselte az idegeit. – Szünetet tartott. hogy a helyzet kezd normalizálódni. – Hát persze. a torony harmadik emeletén. Egyenesen Isztambulba megyünk tehát. és végül úgy döntöttek. Nem tudom. Maga a bűncselekmény.Önmagában az. már ott a helyszínen.– Az FBI előzetes nyomozást végzett a szigeten. A torony tetején töltött három óra. az FBI beszélni óhajt veled.– …valamennyire talán megnyugszol. ugye. az FBI. és most már mindenki tud az esetről: a hajóstársaság. amíg odalent nagy nehezen kitalálták. Kelepcébe zárva figyelte a történéseket. Belül azonban. gondolta Hanna a várakozás közben. a görögök és a törökök is. . egy kikötőben történt. Vicky. Ilyen esetben az incidens helyszíne utáni első kikötő hatóságának kell átvennie az eljárást. miként lehetne visszahozni őt a földre. miért is ne? – kérdezte. De azonnal értesítettük a központunkat. hogy továbbengednek minket. ahogy Epsteinék holttestét letakarták. ők beszéltek a külügyminisztériummal. egész délután kutattak. Végignézte.legpontosabban ecsetelni az incidens minden apró részletét. és nagy üggyel-bajjal eltávolították a börtöntoronyból. hallottad-e a közleményt. éppen elég nagy megrázkódtatást jelentett. a lelke mélyén azonnal összeomlott. – Ha megérkezünk. kihagyjuk a programból a további szigeteket. . . . és rohamokban törtek rá a hidegrázások. de úgy döntöttünk. . Egyenesen Isztambulba megyünk.

Amikor elérjük a kikötőt. pillanatnyilag tisztázatlan. hogy lehetetlen egy ilyen élményt megemészteni. . Előtte nem. Aztán újra megenyhült az arca. hogy a magunk dolgát. és professzionálisan távolságtartóvá vált.– Nos – folytatta –.Igen. hátha van rálátásod az egész helyzetre. megkönnyítsük. ha ez az egész ügy nem az ő területükön bonyolódna tovább. Most már azért jobban érzed magad.– Beszéltem Jildrim biztonsági főnökkel. Nem vagy éhes? .Még mindig tompa vagyok. . hogy neked most pihenésre van szükséged. Mindketten arra a következtetésre jutottunk. de csak itt.A nyugtató injekció hatása. De a szövetségi nyomozóiroda szemlátomást elégedett a Methoniban kapott információkkal. érthető módon nem akarnak újabb nemzetközi bonyodalmakba keveredni. amennyire lehet. . – Találkoztál vele a fedélzeten? . . . Most mégis inkább előre kell néznünk.Hanna ismét bólintott. .Nos. nem? .. ami az Epstein házaspárral történt. Hamarosan elmúlik. Hanna. A törökökkel viszont épp most rendeződtek az ügyeink. úgyhogy feltétlenül fogadniuk kell… Tudom. . és azt is tudom. hogy rettenetes.Jackie fölcsippentett egy láthatatlan pettyet sárgásbarna pantallójáról. nagy szükség lesz a segítségedre. hogy Epstein úr valamilyen szempontból igen fontos személy lehetett – folytatta Jackie. én csak arra gondoltam. Épp elég bajuk volt legutóbb a November 17-e nevű terrorista csoport feloszlatásával. a hajón. Hanna bólintott.Úgy fest a dolog. mi is történt valójában.Jackie egy pillanatra fürkészően nézett Hannára. A görögök pedig örülnének.

Aztán Epsteinék.. Háborgott a tenger. tudod. Befejezte. ez az egész nem lehet igaz.Hanna elgondolkodott. Nagyon nagy baj! Vagy az egész csak álom? Megint fölrémlett előtte a kölyök-férfi képe.Ahogy gondolod – mondta Jackie. kortalan arc. Megrázta a fejét. 3. Rosszul érezte magát. – Aludj jól! . és felállt. hullámvölgybe le. Nem látszik túl biztonságosnak.Nos. baj lett. . Ahogy elérik Isztambult. Ránéznek Hanna .És ha eszedbe jutna még valami. De ha mégis úgy döntesz. legjobb. döntötte el magában Hanna. A hajó minden utasát górcső alá veszik. nyugtatgatta az idős asszonyt. vagy egyáltalán. hullámhegyre fel. hogy ennél valamit. a hajó szakadatlanul hánykolódott. Nem lesz semmi baj. .Köszönöm. bármire szükséged van… . Az a különös. Hát. csak hívd a stewardot. és kiment a kabinból. Vége. Az idő egyre zordabbá vált odakint. ez egy lázálom. és ez tovább súlyosbította a helyzetét. – Aludj jól! – ismételte Jackie. Hanna szorosan lehunyta a szemét. Különösebb érzelem nélkül rámosolygott Hannára. amint halálukban is egymáshoz ér a kezük. kavarogtak Hannában Renee Epstein szavai. . – Pofavizit a vacsoránál.Azt hiszem. mennem kell – folytatta Jackie. ha most alszom egy kicsit… . rászállnak az FBI emberei. a látszat mindig fontos. Bármit kívánsz. Nem.Köszönöm. csak szólj.

akkor az komoly esélyt jelenthetne… És ha valahogy hazajutna az apjához… Vajon mit szólna az apja. Következésképpen. és csak feküdt a hátán. És akkor vége. Őt pedig továbbra is csak a saját kis sötét ügyletei izgatják. Most mégis inkább előre kell néznünk. és egészen biztos. hogy semmilyen dokumentum nincs arról. Nincs bizonyíték arra. hogy a magunk dolgát. hogy tovább kell lépnünk. de azért azt se felejtsd el. megkönnyítsük. Igen. saját verejtékében fürödve. Ledobta magáról a takarót. Az apja büntetőjogász Baltimore-ban. hogy a hajó fedélzetére lépett. Mindennek vége! – A maga módján semmivel se különb Jackie Burnsnél – gondolta. és a cég cserébe . Lehet. és azonnal felismerik. tűnődött Hanna. De vajon ebben az esetben megtagadná-e a segítséget a saját lányától? Nem. ha a kiadott körözés elől menekülve. hogy minden tőle telhetőt megtenne a lányáért. hogy hamisítvány.útlevelére. Jó. kicsavart végtagokkal. váratlanul betoppanna hozzá? Kettejük kapcsolata csúnyán elmérgesedett az utóbbi időben. Lehet. csakhogy Hanna esetében ez a továbblépés a börtönt jelenti. hogy az élet éppen azt jelenti. hogy az élet épp erről szól. Hanna pedig bevádolná Frankot. aggályoskodó belső hang! Hanna félig kinyitotta a szemét. ha sikerülne észrevétlenül meglépnie. ez igaz. Két embert öltek meg a szeme láttára. Igen ám. hogy te a hajó fedélzetén tartózkodsz! Hirtelen forróság öntötte el. amikor a halál váratlanul fölbukkan és megmutatja arcát. amennyire lehet. Egy Vicky nevű nő szerepel az utas listán. Megint az a bosszantó.

Szép vágyálmok! De van-e más választása? Ráharapott az ajkára. Aztán fölkelt az ágyból.megbocsátaná a botlását. ahogy az est leereszkedik a városra. horzsolásos karikák. amivel észrevétlenül át lehet surranni az isztambuli határellenőrzésen –. Gondolatai lassanként Jildrimre terelődtek. A rosszullét elmúlt. hogy becsalogassák a turistákat a kanyargós . akkor ki más találna ilyet? Újabb tíz percig töprengett összevont szemöldökkel. mint a szénakazal. De hát mi másra teremtette a Jóisten a kozmetikumokat. Szeme alatt bíborban játszó. Ha ő nem talál kiskaput a szabályok alól – mondjuk. Más elfogadható variáció nem jutott eszébe. Ebből ki lehet indulni. egy olyan trükköt. Haja. Ő a hajó biztonsági főnöke. Szemügyre vette magát a pipereszekrény tükrében. Methoni most kezdett élni. és megpróbálta újra átgondolni a lehetőségeket. majd újra a tükör elé állt. Ez azért már más. Alapozásnak legalábbis megfelel. Csak a zaklatottság maradt a megrázó események nyomán. jó hosszan letusolt. Az utóbbi hónapokban elkövetett hibáival gyakorlatilag bezárta a kapukat maga mögött. Elővette a piperetáskáját. Végignézte. A kávéházak teraszán megterítették az asztalokat. és tiszta lappal elölről kezdhetne mindent. és munkához látott. Francis Dietz töprengve állt a szálloda erkélyén. ha ebben az állapotban kerülne a szeme elé. ha nem az ilyen helyzetekre? Bement a fürdőszobába. 4. a csinos vendéglősnek elfoglalták „hadállásaikat”. Túl nagy vágyakat nem ébresztene Jildrimben.

ügyelve. Ismerte a régi gárdát és az újat is. Dietz háta mögött. visszatért az erkélyre. letette a kagylót.utcácskákról. Ha ennek a nőnek van valami köze az ügyhöz. Dietz üzenetet hagyott. Epsteinék kabinját kiürítették. Azonnal tárcsázott. hogy a játszma véget ért. Leonard vette kezelésbe a házaspárt – a formulát azonban még mindig nem találták meg. Kihez kellene fordulni? Jurcsenko jutott az eszébe. Az is lehet. Talán nem is létezik ilyen másolat. Csakhogy Keyes egyelőre nincs abban a helyzetben. bent a szobában Leonard aludt a heverőn. és elővett egy doboz cigarettát. gondolta. De kissé előreszaladtak a gondolatai. Akkor kell lépni. A bejárati ajtó mellett megtalálta a telefont. A keselyűk kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkeznek. hogy föl ne ébressze Leonardt. Jurcsenko tagja volt az FSB-nek amikor az még KGB-ként működött. de Leonard említett egy fiatal nőt is. Keyes nem volt az irodában. Dietz hallotta ziháló hortyogását. Jurcsenko minden valószínűség szerint összehozná őt Izmajlovval. Igen ám. ha eljön a megfelelő pillanat! És akkor lépni is fog. akit keselyűként ismer a „szakma”. a minden hájjal megkent ügynök. még mielőtt egyáltalán elkezdődött volna. az önállósult ex-főnök. akit Epsteinék társaságában látott a túrán. aki elvezetheti őket a titkos formulához. másfelől az égvilágon semmit nem oldana meg. Vlagyimir Izmajlov. Csöndesen bement a szobába. Jelenteni kéne Keyesnek. Dietznek efelől nem voltak kétségei. Azzal még több bajt okozna. Nehéz a levegő! Visszatért az iménti gondolataihoz. akit érdekelne az adásvétel. Izmajlov egészen biztosan találna olyan személyt. hogy átvághassa a gordiuszi csomót. Addig azonban: türelem! . akkor ő az.

Türelem. .Rágyújtott egy cigarettára. ismételte magában.

A halál furakodott be ebbe a nyugodtnak ígérkező utazásba. halk. Hannától balra Jildrim alakja bukkant föl. Jildrim fölkapott egy halom koktélos szalvétát a közeli bárpultról. és a gondosan maga elé tartott italt Hanna a saját blúzára öntötte. Azt hiszem. így aztán kissé sután Hanna felé nyújtott egyet. inkább a magányba hátráltak előle. majd körbenézett a társalgóban.Hagyja csak. ahol a whiskyje és egy doboz English Ovals cigaretta várt rá. Hannán és a pincéren kívül senki más nem volt a teremben. Hanna háromig számolt magában.Hetedik fejezet 1. – Nagyon sajnálom – mondta Jildrim. Ahogy eltervezte. rekedtes hangon követték a dallamot. összeütköztek. A férfi a sarokasztal felé tartott. . Hanna Gray aláírta a számlát. Idősebb házaspár üldögélt a zongora mellett. még mindig túlságosan zaklatott vagyok. A pincér letett elé egy vodkát tonikkal. A háborgó tenger és a délutáni megrázkódtatás együttes hatására az utasok zöme korán visszavonult a kabinjába. A mosdó felől. Grimaszolt egyet. Hanna tulajdonképpen azon csodálkozott. az utasok bezárkóztak. az én hibám – mondta Hanna a férfi sietős bocsánatkérésére. A hajó zongoristája a „Summertime” improvizált változatát adta elő. hogy mégse matathat Hanna blúzán. hogy akadt egyáltalán vendég a bárban. majd hirtelen mozdulattal elébe lépett. Egy perccel éjfél előtt a helyiség csaknem teljesen üres volt. bocsásson meg! – Miattam történt. – Kérem. . de aztán ráeszmélt.

ha az ember boldog? De sajnos. ragaszkodom hozzá! 2. mintha kötik az ebet a karóhoz. És most tessék. gondolom. én ezt inkább jogi kérdésnek tekintem. és a sarokasztal felé mutatott. ha az őszinte véleményemre kíváncsi – fejtegette Hanna –. méghozzá Lucas társaságában. Ezt most már fölösleges tagadni. Csak a gyerekek miatt maradtunk együtt. Lehet. Én csak… – Kérem! – mondta a férfi. De hibát követtünk el. A gyerek számára még mindig jobb. – Szóval végül is úgy döntöttem. hibát követtem el. igazán nem szükséges. de mit lehet tenni. Mielőtt megszólalhatott volna. itt van ez a nyomozás! A . és egy boldogtalan házasságban teszik tönkre mindannyiuk életét. ha a szülők elválnak. Ön talán nem így gondolja? Jildrim tett egy könnyed. Jildrim félrehajtott fejjel hallgatta. ha egyszer szeretjük egymást! Magának. Hanna sietve folytatta: – Frank és én már régen kiábrándultunk egymásból. hogy egy konferencián vagyok. be kell vallanom. óvatlan mozdulatot a cigarettát tartó kezével. ezt egyre inkább kénytelen vagyok belátni. s ezért kénytelen voltam egyedül eljönni az útra. nyilván ismeri az érzést. hogy megkockáztatom ezt a hajóutat. – Óh. Felemelő! Fantasztikus! És mi rossz lehet abban. hogy most hazugságon fognak rajtakapni. A férjem úgy tudja. Lucasnak ugyanis az utolsó pillanatban közbejött valami. – Engedje meg. nem kell ezt elmagyarázni. San Franciscóban. hogy rossz döntés volt. hogy hozzak egy másikat.– Engedje meg. – Tudja. semmint erkölcsinek. A baj az.

Jildrim elmosolyodott. – Úgy gondolja? – Ühüm. Úgy mosolygott. Isztambulban születtem. De hát maga… Olyan jó magával beszélgetni. igaz? – Washingtonban születtem. hogy türelmesen megvártam volna. amin ma keresztül kellett mennie. Határozottan. Minden miattam van. csak azért. ha meg se szólalok. de tizennégy éves koromban a szüleim kimentek Amerikába. hogy hazudtam. ahelyett. – Összevissza fecsegek. azt hiszem… – csuklott el a hangja. akik csak ritka alkalmakkor engedik el magukat: feszes és tartózkodó. Kissé becsíptem. Ön pedig Chicagóból jött. neki fogják ítélni a gyerekeket.férjem rá fog jönni. – Azok után. Jobb lett volna. És az az igazság. hogy még mindig sokkos állapotban vagyok. – Roppant érdekes az akcentusa. – Beszéljünk inkább magáról – javasolta Hanna. – Egyáltalán nem meglepő – mondta a férfi. – Sajnálom. – Szóval ott nőtt fel? – Négy évig ott éltem. nyugatra . mint azok a nagyon komoly férfiak. hogy is mondjam csak… zaklatottak vagyunk. hogy együtt lehessek Lucasszal. mert olyan ostoba voltam. A férfi megint vállat vont. Nem kellett volna ennyit fecsegnem. amíg a bíróság… Óh istenem. hogy kockára tettem mindent. De ha a válóper lezajlik. Aztán visszajöttem Isztambulba. Török akcentus? – Ohióival keverve. Azt hiszem. mindannyian egy kissé. igaz? – nézett esdeklőn a férfira. és a szélfútta városban nőttem fel. – Igazán szégyellem. azt hiszem. szinte kisfiús. és mivel törvényesen még nem váltunk el. Jildrim vállat vont. és kihúzta a derekát.

egyre inkább így gondolom. hogy a csábításra helyezze-e a hangsúlyt. . Ott lazább minden. mint Ohiót. sokkal inkább keletnek érzi az ember. a zongorista irányába. hogy új életet kezdhessek. Járt már Los Angelesben? Jildrim megrázta a fejét. újra kitalálhassam és felépíthessem magamat. a mindenségit! Hát idejutottam. Azt várom Kaliforniától. De hát ki lát a jövőbe? Tudja. az emberek mindig sietnek. – Chicago. Az angyalok városába. minden rendben lesz. Ha az ember egyszer házasságot köt. Ott él Lucas. az emberek szeretnek külön utakon járni. – Óh. Hanna egyelőre nem tudta eldönteni. A közhelyek általában igazak. s gondosan elmázolta. és próbálta kifürkészni. mást észre se vesznek. akkor az egy életre szóljon! Így gondolkodtam. megszívta a cigarettáját és bólintott. vajon sikerült-e fölkeltenie a férfi érdeklődését. ha a szó szoros értelmében vesszük. Jildrim másfelé nézett. Kalifornia egészen más. vagy inkább próbáljon együttérzést kicsiholni a férfiból? A pasas testtartásából ítélve. és folyton csak az orruk elé néznek. – Nyugodjon meg. hogy valaha is elválok. Ahogy öregszem. Nincs vesztegetni való ideje! Könnycseppet préselt a szeme sarkába.költözöm. Hanna a jól bevált könnyekhez folyamodott. A férfi belekortyolt az italába. mégis. középnyugatnak számít – lendült bele Hanna –. inkább az utóbbi megközelítés tetszett üdvösnek. Beszéd közben feszülten figyelte Jildrim reakcióit. de igaz. – Soha nem hittem volna. Nagy nyüzsgés van az utcákon. és megemelte a poharát. Az ott élők magasba tekintenek és előre. Ez közhely.

egyáltalán. Gondolja. Jildrim elnyomta a cigarettáját. hogy ők fizessék meg az árát annak. Ez az egész… – elcsuklott a hangja. hogy… Hanna egy pillanatra szünetet tartott. – Pillanatnyilag nem mi tartjuk kezünkben az ügyet – mondta.– Nem. mint aki hősiesen uralkodik magán. Remegve levegő után kapkodott. Ha bármiféle lehetőség adódna. – Igazán nem szeretném. mégis muszáj magamra gondolni. – Ostoba voltam és önző. hogy önzőnek tartson. – Nem. Ön nem ismeri a férjemet. A férfi kérdőn nézett rá. végtelenül sajnálom őket… de hát ki sejtette ezt előre… ki tudhatta. még mindent rendbe hozhatnék. s közben úgy tett. hogy lejussak a hajóról. hogy… Végül is annak. mielőtt elérnénk Isztambult – azt hiszem. – Mit gondol. még mindig helyrehozhatnám a dolgokat. Ha most elmenekülhetnék. kivetkőzik emberi mivoltából. és ha iszik. Lucas ötlete volt. Jildrim úr! Egy alkoholista. mi lesz velünk? Tud valamit a dolog hátteréről? Jildrim megrázta a fejét. . hogy… ez az egész olyan… – Tudom. meg a gyerekeimre. És most a gyerekek isszák meg a levét! Ez igazán nem fair velük szemben. Nagyon sajnálom Epsteinéket. Álnevet használok. éppen azért. semmi se lesz rendben. hogy teljes biztonságban legyek. – A neve szerepel az utaslistán – mondta. hogy valaha is ezt az egészet… De most. hogy tőlünk teljesen függetlenül történt egy fatális szerencsétlenség. nincs rajta. Nem hiszem.

ha ezen múlik. És igazán nemes ügyről van szó. hogy nem lett volna szabad eljönnöm erre a hajóútra! Végtelenül ostoba voltam és önző. asszonyom – mondta a férfi. – Mennyibe kerülne? – kérdezte Hanna kisvártatva. Ludlow… – Nem így hívnak. Jildrim úr? A férfi újabb cigarettára gyújtott. – Többet is adhatok. hogy… – Asszonyom… még ha… Most Hanna nézett rá hideg. amit át kellett élnie. – …szóval. Istenem – keserűen fölnevetett. Mrs. mit beszélek. – Tudja. nem ingyen kérem – tette hozzá Hanna. a férjem egyszer részegen eltörte Teddy karját. várakozó tekintettel. hogy ön képes lenne arra… Óh. hogy kissé összekuszálódtak a gondolatai. hogy eltűnhessek. – Háromezer? – folytatta Hanna. tudom. – Azt se tudom. De meg kell értenie. Ennyi készpénz természetesen nincs nálam. Jildrim úr.– Gondolja. – Ami persze nem meglepő. A férfi elhallgatott. – Kétezer dollár? Jildrim összeszorította az ajkát. hiszen a gyerekeim… Eltelt néhány másodperc. azok után. Jildrim fagyosan meredt rá. – Hogy mire lennék képes? – Segíteni nekem… tudja… A férfi elkomorult. – Ön se járna rosszul. de föl tudom hívni a könyvelőmet. Nem válaszolt. Óh. – Van pénzem. hogy arra lenne lehetőség… szóval. . De ha egyszer az ember szerelmes! Volt már ön szerelmes. – Tartok tőle. és ő intézkedik.

a legnemesebb ügyről van szó! – Akkor sem lehetséges. maga az egyetlen. hogy segíteni fog. Jildrim úr! Azt azért ne felejtse el. Csak a szeme villant. Milyen rendes. valami önutálatféle mégiscsak visszamaradt. az élő Istenre esküszöm. hogy valóban jó ügy érdekében… – Higgyen nekem. – Ötezer dollár – mondta Hanna. Vagy tévednék? Egy kis extrajövedelem kapóra jöhet a következő hónapokra. A könnyek hatására. mielőtt a hajó eléri Isztambult. semmi egyébért. ha ez az ára annak. hogy a történtek után ön könnyen elveszítheti az állását. Jildrim megígérte. És még valami. nem gondolja? A férfi nem válaszolt. becsületes embernek állította be magát! Senki sem becsületes. – Nem vagyok meggyőződve róla. De bármilyen erősen sikálta is a bőrét. 3. gondolta. vagy a pénz miatt? Valószínűleg a kettő kombinációjának köszönhetően. hogy alszik rá egyet. akitől segítséget kérhetek. végtére is nem mindegy? A lényeg. Egy kis könnyfakasztó történet képzeletbeli gyerekekről. hogy lejusson a hajóról. lejusson a fedélzetről… Visszatérve a kabinjába újból lezuhanyozott. s nyomban hozzátette: a pasas is csak a pénzért fog segíteni.– Még ha feltételezzük is. . majd hozzátette: – Kérem. erőszakoskodó apáról – tulajdonképpen nem nagy ügy. Jildrim úr. De… – Négyezer! – mondta Hanna. A gyerekeit természetesen nagyon sajnálom. hogy ön megértette-e. hogy két napon belül. Hanna ezt úgy értelmezte. mennyire fontos ez nekem.

de ő mit tehetett volna ellene? Hanna egész egyszerűen peches volt. milyen tisztességes ember lakozik benne valójában. hogy szorult helyzetbe került. hogy soha nem volt igazán jó! Ám ez így nem igaz. A forradás a múlté. és megfejelte egy Valiummal. Ha a Jóisten most az egyszer megsegíti. és rossz hatást gyakorolt rá. s újabbra vágyott. így nevezték mások. Hajdanán igazán jóravaló. Megpróbálta másfelé terelni a gondolatait. Vagy talán nem? De igen. A pohár ital elbágyasztotta. míg a hajó gyengéden álomba ringatta. pontosan ezért nem sikerült az öngyilkossági kísérlet. Akkor se jutott el abba az állapotba. Borzalmas ez az egész – tragédia.De talán saját magát kellene hibáztatnia Epsteinék halála miatt? Ez képtelenség. A heg már nyolc hónapos volt. A jövőben minden másként lesz. és a kelleténél komolyabban vette a dolgot. Hasra vetette magát az ágyon. Valójában az történt. de még mindig viszketett. észrevétlenül… Akkor be fogja bizonyítani. Hanna nem volt . Következésképpen egy kis kegyes hazugság minden további nélkül megengedhető. Soha többé nem kerülhet olyan állapotba. úgy ahogy elképzelte. lekapcsolta a lámpát. Azt megelőzően. és lejut erről a hajóról. Segélykiáltás. Vagy mégsem? Lehet. A tusolás után meztelenül elterült az ágyon. Jobb keze a bal csuklóján éktelenkedő sebhely felé mozdult. fantom végtagnak. talált egy Xanaxot. Persze rájött. aztán visszahúzta a kezét. hogy inkább csak képzeli a viszketést – egyfajta sajátos változata ez az amputált. ahogy Jackie Burns fogalmazott –. jó gyerek volt. Fölállt. Lustán megvakargatta a sebhelyet. tisztességes lány volt. hogy Frank rátelepedett. és nyugodtan feküdt. így csöppent bele ebbe a drámai helyzetbe.

Luxusnyaralásokat írt le üzleti költségként. nyugtatgatta magát. könyörgött. azért akadt ott más is. Semmit se változtál! Csak azt hiszed magadról! De hát ő mégsem velejéig romlott. hogy elkerülje a vámolást. Ezek már elég öles léptek voltak az igazi bűncselekmények felé. Lám csak. Szőnyegeket vásárolt Londonban. Legrosszabb esetben: kissé el van kényeztetve… . hogy ezúttal aligha ússza meg ilyen könnyen. Most az egyszer. A baj az. a megtért bárány! Megígéri Istennek. talán egyszer. csak most az egyszer még. Hanna Gray. hiszen csakis rajtad múlik! Az imádság – amennyiben ez annak nevezhető – még jobban fölgerjesztette önutálatát. a másik felét pedig utánvétre. Frankkal… Majd jött az a borzalmas éjszaka. Egyszer vagy kétszer kiemelt némi készpénzt. a zokogó önsajnálat a fürdőszobai tükör előtt… Istenem. egészen más leszek. Egy rágógumi nem sok.bűnöző. Istenem. Mi a helyzet az anyád pénztárcájával? Oké. utoljára segíts rajtam. megjavulok! Esküszöm. Nem volt tolvaj! Jó. és esküszöm. hogy megjavul. Ettől még nem lesz az emberből bűnöző. kötekedett a belső hang. ha Isten még egyszer kisegíti őt a bajból. De hát ki az. a félbemaradt öngyilkossági kísérlet. és az ár felét a bankkártyájára íratta. de annyit nem tudott volna elemelni a sarki boltból. Aztán egyszer csak ugrás a mélybe. de azért nyomban feltételt is szab. egy könyvtári könyvet. aki soha életében nem lopott könyvtári könyvet? Na. Mindenkivel megesett az ilyesmi. méghozzá igen gyenge indoklásokkal. Csak akkor kegyeskedik jó útra térni.

csitítgatta magát. .Álmosan a hátára gördült. legalábbis! A hajó ringását vigasztalónak érezte. meglepően jól aludt. úgy. ahogy kigondolta. teste átvette a hullámok ritmusát. Ha a dolgok jól alakulnak. akkor még minden helyre hozható! Reméljük. Amikor végre álomba merült. Már-már az igazak álmát aludta. Még semmi sem késő.

Hallhatta. és megcélozta a legnagyobb épületet a négy közül. Jobb szemét a retinaletapogatóra helyezte. illetve a talaj fölé emelt négy faépület. Kinyílt az ajtó. A bejárati ajtóval szembeni fal mellett egy üres könyvespolcot látott. A reaktort még nem lehetett látni. négy inch magas. Lekanyarodtak a főútról. A könyvespolc mögött talált egy felvonót. Azonnal rázendített. Ásított. és egy kikapcsolt tvkészülékből állt. megereszkedett nyaki lebernyegei fölött kiugró ádámcsutkával. hat láb. miközben az iratait vizsgálták. Keyes megmozdult a kocsi hátsó ülésén. majd a könyvespolc szétnyílott. mely a fának egy csomójában volt elrejtve. ahogy Keyes kilépett a liftből. mintha csak egy . Belépett a játékterembe. egy játék automatából. majd kikémlelt az ablakon. Keyes megborzongott. a kerekek alatt zajosan ropogott a kavics.Nyolcadik fejezet 1. Keyes pedig sötét tekintettel rámeredt a táblára. ahogy a zárrendszer működésbe lép. nyújtózkodott. Aztán visszakapta az őrtől az igazolványait. Frankenstein-szerű. A ragyogó nevadai éjszakai égbolthoz képest a gammatelep környezete kifejezetten sivárnak tetszett. Ed Greenwich várt rá. A lift zümmögve elindult lefelé. lázas. melynek berendezése egy biliárdasztalból. így az egyetlen mesterséges fényforrás az őrtorony volt. A nyári évszak ellenére a sivatagi levegő hűvös volt. különc figura volt. s Keyes szembe találta magát egy fekete táblával. zöld szemekkel. két alacsony heverőből.

Egy fémborítású. még ha a lehető legszerényebb keretek között is. Úgy érezte magát. Greenwich minden jel szerint – vélekedett magában Keyes – valósággal önkívületi állapotban van. hogy túl sok elektromos áramot fogyasztanak. szikrázó folyosóra terelte Keyest. igen. aki leteremti a gyerekeit. tapodtat sem szándékozik továbblépni. amíg a reaktor működésbe lép. És a lehetséges ebben az esetben azt jelenti. én előre tudtam. de képtelen volt szó nélkül megállni. Rajta kívül senki más nem ügyelt itt a takarékosságra. Tény. nem győzte bizonyítani. hogy fölöslegesen égetik a lámpákat. Keyes bólintott. Azt hiszem. Keze szüntelen mozgásban. kézfeje megállás nélkül forog a csuklója körül. ujjai a semmit tapogatják… – Mindazonáltal a tizenhét készülék fölösleges – szögezte le Greenwich. A szupervezető mágnes. hogy Epstein eredményei nélkül. hogy a fordított harmadik hatvány törvényének köszönhetően a folyamat. a főhálózatról veszik le az energiát. De ami tegnap végbement. lehetséges.megkezdett beszélgetést folytatnának. lépteik visszhangosan kopogtak. Greenwich tovább beszélt. mindig is pontosan tudtam. Ha túlságosan tékozlóak. Más szóval: önvédelem. Megjegyezte. igenis. de végrehajtottuk! Beléptek a detektorterembe. melyet folyékony . az valami csoda. az egy teljesen más történet. a fő elemi részecske körgyűrűjébe. mindenféle esetleges hivatalos rosszallás esetére. hogy tegnap megtörtént. igen. – A szubnanométer egészen pontosan az előre kiszámított értékeket mutatja. Ez azt jelenti. gondolta Keyes. hogy elkerülhetetlen! Igen. abból később gondjaik támadhatnak. maga a csoda! Természetesen a hármas. Megelőző csapás. mint az a szülő. igen. Addig. – Óh.

mintha rövid zongorafutamokat játszanának. Az várakozón nézett vissza rá. – Ne aggódjon! Megkapja. amiért eddig dolgoztunk. – Tegnap óta fejhosszal vezetünk. kondenzált felhőt képezett. akkor az összes lendületet elveszítjük. Keyes fölemelte a fejét. – Ha egy ilyen komplexum egyszer mozgásba lendül. ha beigazolódik a számítógépes időzítésem. beleírtak egyegy észrevételt a klaviatúrára. Húsz perccel később visszatértek kávézni az automaták fényeitől vibráló játékterembe. amíg Keyes észrevette. a mérnökök szakszavakat kiáltoztak egymásnak. s időnként. és ránézett a tudósra. jeges.nitrogén tartott mínusz kétszáz fokos hőmérsékleten. Elefántláb vastagságú kábelek kígyóztak a komputerek monitorait vizslató emberek talpa alatt. ami leállítaná. Keyes . – De a számítógépes időzítésre szükségem van. többé nincs az az erő. A forró lé égette Keyes gyomrát. Eltelt néhány másodperc. Ha most le kell állnunk. – Jó – mondta Keyes lakonikus rövidséggel. – Végezze csak a dolgát. Ed! Ami az enyém. nem. mi viszont három hónapon belül teljes sikerre számíthatunk. Greenwich vitte a szót. Mindenkit megelőztünk. A daruk háromtonnás berendezéseket emelgettek játszi könnyedséggel. Most már semmi kétség! Hadron labdába se rúg kétezerhatig. mint rendesen. hullámzó. azt meg bízza rám! 2. Soha többé! – A komputerek miatt ne fájjon a feje – mondta Keyes. Igen! Minden feltétel adott. Nem. hogy Greenwich abbahagyta.

Greenwichnek.megállapította magában. Különösen ezekben a kritikus napokban nagyon fontos ez. – …az alapszint fölött. azt szabad. hogy Greenwichnek csalódást okozott a válaszával. Keyes érezte. A tudós nyilvánvalóan bürokratának tartja Keyest. a védelmi alkalmazhatóság. Keyes válaszában benne volt a burkolt rendreutasítás: Addig. mindenféle hivatalos engedély . amit ez az ember előző nap véghezvitt. Természetesen tisztában vagyok a biztonsági szempontokkal. Gondolkodni. – Először jussunk el odáig! Én csak hangosan gondolkodom. – Ed – mondta Keyes. – Először jussunk el odáig. hogy Keyes nem érti a mélyebb filozófiai összefüggéseket. hogy képes lennék előre jelezni a káros… Keyes értett a szóból. amíg nem azt teszed. hogy beszéd közben a kutató folyamatosan az orrát piszkálja. amíg a képzeleted birodalmán belül maradsz. Amíg csak gondolkodik. fafejű hivatalnoknak. Oké? – Hát persze – felelte Greenwich. Greenwich azt hiszi. az orrtúrás közepette megint a Nobel-díjon jár az esze. addig nincs baj. kézzelfogható eredmények érdekelnek – a fölszabaduló vákuumenergia. és ez a körülmény óvatosságra intette. akkor vajon tartaná-e a hátát Greenwich meredek kísérleteiért? Vállalná-e a kockázatot mindazért. De öt. még ha szíve szerint maga is sürgette volna a projekt mielőbbi végrehajtását.vagy tízéves távlatban nem biztos. A felelősség azonban az ő vállán nyugszik. de a megengedett határérték alatt. akit csak a közvetlen. De ha ez igaz lenne. Vagyis addig. a kutatási potenciál. mondanom se kell. amit tegnap műveltél! Keyes személy szerint örült Greenwich rohamléptű előrehaladásának.

Bármerre utazhat a földgömbön. Ez tagadhatatlan. mint fúrunk egy kis lyukat. ezen gépezet nélkül soha nem küzdöttük volna föl magunkat az első helyre. Egyik metafora sem volt tökéletesen pontos. amellyel megnyitotta a kaput a projekt folytatása előtt. Greenwich kötötte az ebet a karóhoz. Greenwich volt az. az iménti. És amit mi teszünk. természetesen. mely a Földet jelképezi. amikor a kutató először magyarázta a projektet. Igen ám. – A gépek nélkül – magyarázta Greenwich fennhéjázóan – képtelenek lennénk ilyen eredményeket elérni. hogy határvonalba ütközne. A tér-idő formációt hegygerinc formájúra görbítették. de ezzel nemcsak a teret. hogy Greenwich minderre saját magától nem jött rá. A tudós olyan egyszerű. és felfogta annak minden részletét. Ugyanez a helyzet a tér-idővel is. anélkül. aki kifejlesztette az extra dimenziókba sűrített tér-idő modellt. sőt minden lehetséges következményét is.nélkül? Nem! Keyes pontosan tisztában volt a projekt jelentőségével. Keyes emlékezett. Mindenáron valamiféle hitelgaranciát követelt. ugyanakkor szemléletes kifejezéseket használt. Jim. félig burkolt dorgálás ellenére. mivel háromdimenziós lények képtelenek hibátlanul . Ez az alagút pontosan a glóbusz kellős közepén halad át. – Képzelje el a glóbuszt. A tér-idő véges. egy alagutat a glóbusz egyik oldaláról a másik felé. hanem az időt is keresztülszeljük… Később újabb metaforák következtek. (Itt most nem államhatárokról van szó. Ennek tükrében meglehetősen lehangolónak találta. és mégis határtalan – mondta. és egyik hegyfokról ugráltak át a másikra.) A felület mégis véges. az nem más. hogy még a magafajta prózaian gondolkodó ember számára is azonnal áttekinthetővé vált minden. – De ami itt van belül – mutatóujjával csontos halántékára koppintott –.

De a földgolyóról szóló első metaforát Keyes így is megértette. hogy meghatározza ezt a sebességet. Arra az eredményre jutott. mint ahogy azt általában hiszik. Azt a kérdést. hogy a Jupiter bolygóinak holdfogyatkozásai az éjszaka későbbi szakaszában következnek be. hangsúlyozta a kutató. Tud követni? Keyes bólintott. hogy a fénysebesség nem végtelen. Az idő kitágul. de ha valaminek megmérjük a sebességét. A .ábrázolni a tér és idő négydimenziós kiterjedéseit. függetlenül attól. Egy holland csillagász 1676-ban jött rá erre. egyszerű. A titkot könnyű megérteni. amikor a Jupiter már távolabb van a Földtől. miközben metszett üvegkancsóból jeges vizet kortyolgattak. hogy ez a szám közelebb van a 186 ezer mérföld per másodperchez. Keyes vermonti irodájában ültek. és mindenki ugyanannyinak méri. Bármily hihetetlen. Véges. amikor megfigyelte. hogy mihez viszonyítjuk a fény sebességét. vagyis akkor. hogy milyen technikai eszközök álltak rendelkezésére. távolról sem olyan bonyolult téma. Ez azt jelenti. magyarázta Greenwich. A titok. hogy a fény 140 ezer mérföld per másodperces sebességgel halad. Greenwich még egy kis rögtönzött fizikát és relativitáselméletet is belecsepegtetett Keyes fejébe. hogy ezt lehetővé tegye. s elég pontos eredményt kapott. Évszázadok óta tudjuk. hogy a fény a végtelennél kisebb sebességgel jut el hozzánk. Még arra is kísérletet tett. egy Albert Einstein nevű tudós a következőképpen válaszolta meg. mégis határtalan. Igen ám. A fény az univerzum sebességhatára. Ma már tudjuk. legalábbis ahhoz képest. hogy ő maga milyen sebességgel mozog az űrben. akkor azt viszonyítanunk is kell valamihez. nyugodtan és csöndesen értekeztek az univerzum mibenlétéről. A relativitás.

Én egy helyben állok. hogy ezt lehetővé tegye. Föl kell adnunk az abszolút időről alkotott képzetünket – mondta Greenwich. akkor valamit hozzá kell még adni az egyenlethez – ebben az esetben az időt. A projekt megértéséhez Keyesnek el kell fogadnia ezt a jelenséget! Keyes boldogan elfogadta az érvelést. mindkettő abszolút értékek nélkül létezik. Greenwich látta. hogy a tér-idő elgörbül a benne rejlő tömeg . ismerte el a tudós. készséggel magáévá teszi a gondolatot. hanem annak a ténynek a következménye. mint a többi erő. viszont a fény sebessége változatlan marad.távolság. Einstein megjelentette a relativitás „általános” elméletét is. állította. mert az emberek azt látják. igen. A hagyományos gondolkodás szerint magához ennyivel lassabban közeledik a fény. hogy mélyülnek a ráncok Keyes szemöldökei között. A ráncok valamelyest kisimultak. de valahol még kellemesek is. és mindkettő relatív egy adott mozgáshoz képest. Igen. de azért ott maradtak még Keyes homlokán. A gravitáció nem olyan. Ezt nehéz fölfogni emberi ésszel. hogy tér és idő egyazon érmének a két oldala – tér-idő –. természetesen. De ez hamis képzet. El kell fogadnunk. A relativitás „speciális” elméletének közzététele után néhány évvel. Az idő kitágul. Ha a távolság változik. – Tegyük fel. A filozófiai utalások nem csak megdöbbentőek. Óránként négy mérfölddel halad. hogy az idő változatlanul halad előre. hogy egy fénypulzus közeledik felénk. egész egyszerűen megsokszorozódik az idő által. Csakhogy valójában mind a ketten ugyanazt a 186 mérföld per másodperccel haladó fényt látjuk. maga elindul előre. Az idő tehát csupán illúzió? Igen. Ez távolról sem olyan bonyolult – tette hozzá sietve.

Greenwich hagyott néhány másodpercet az elmondottak megemésztésére. hogy ilyen szemszögből láthassuk az univerzumot. és a negyedik dimenzió nem más. melyek akkor keletkeztek.és energia eloszlásától. Jim. magyarázta Greenwich. Saját bolygónk röppályájának megfigyelése ugyancsak megerősíti ezt az elméletet. a legközelebbi tömeget követik egy egyenes ösvényen a meggörbült tér-időben. Einstein egyenletei sokkal pontosabb számításokat tesznek lehetővé. hogy nagy sebességen ütköztetnénk a részecskéket. mint az idő. De mi. mint Newtoné. emberek. Az Epstein-formula azonban alkalmas arra. folytatta Greenwich. aztán folytatta. de négydimenziós világban élünk. lyukak a tér-időben. mint amilyen a gammatelep magját képezi… akkor talán kitörhetnénk a háromdimenziós létezés korlátjai közül. lineáris formában megtapasztalhatnánk az időt. Némiképp leegyszerűsítve a dolgokat. egy olyan részecskegyorsítóban mondjuk. hogy alkalmazásával ki lehessen számítani a laboratóriumban . mi háromdimenziós lények vagyunk. akkor nemcsak valahol máshol bukkanna elő. borzalmas gravitációja és energiasűrűsége átlyukasztotta az univerzumunk szövetét. túl kicsiny faj vagyunk ahhoz. Ha képesek lennénk egy fekete lyukat laboratóriumban előállítani… ami a legnagyobb valószínűséggel úgy történhetne. Ha ugyanis a laboratóriumban előállított fekete lyuk valamilyen oknál fogva kicsúszna az ellenőrzés alól. A fekete lyukak. és egyszerű. És ha valaki képes lenne kellően nagy távolságot beutazni a téridőben. Persze mindez nem kockázatmentes vállalkozás. amikor egy csillag összeomlásának. a következmények beláthatatlanok és katasztrofálisak lennének. hanem valamikor máskor is. A bolygók nem a Nap körül forognak.

hogy kételkedik. . ádámcsutkája föl-le ugrált. Greenwich! Fölfogta már végre? – Emlékezzen a Holdra szállásra! – folytatta Greenwich. Az lenne az őrültség. – Tudom. az emberiség történetében először. akkor annak megfelelő kockázatot kell vállalnia. – Kezd berezelni. ha mégse mondja ki: Én a maga oldalán állok.előállított fekete lyukak élettartamát. Ebben az esetben nagyon nagy kockázatot. az összes ember a Földön tiszta szívvel és lélekkel egyesült. ha nem vállalnák a kockázatot. amit tesz. Jim. Csupán biztosítani kívánom. Ha valaki a legnagyobbak között akar játszani. Keyes bólintott. – Nem a hírnévről van szó – mondta Greenwich némi álszerénységgel. hogy Chen jelentkezik magánál – váltott témát Greenwich. és az időtényező mindennél fontosabb. A Nagy Hadron Ütköztető a CERN égisze alatt. – Keyes legszívesebben hozzáfűzte volna. Ám a lehetséges haszon ennél sokkal többet is megér! – Ed! – szólalt meg Keyes ünnepélyesen. hogy kellőképpen méltányolni fogjuk az erőfeszítéseit. de aztán jobbnak látta. – Lehet. Kiélezett versenyhelyzet van. – Ne hallgasson rá! Mindenkiben vannak kételyek. Beleszürcsölt a kávéjába. és ezáltal elkerülhetőek lennének az ilyen események. Greenwich kiselőadása teljes mértékben meggyőzte Keyest. Greenwich összehúzta az ajkát. – Értem. – Hálásak leszünk azért. Mi ugyanezt a célt tűztük magunk elé. Az ember attól ember. Óriási dolog lenne. vagyis a Genf közelében levő európai részecskegyorsító laboratórium 2006-ra tervezi a protonok és antiprotonok ütköztetését. –Egyetlen fantasztikus pillanatra. magyarázta Greenwich.

hallgassa meg. . Az önmagáért való tudomány elméletben jól hangzik. figyelmeztette magát. ki az. Greenwichről nem szabad megfeledkezni. Keyes újra bólintott. hogy megpróbálja megkerülni magát. – Jó. higgye el. hogy ő is lefalcol. – És ne felejtse el. ugyanazon az oldalon állunk. Greenwichre oda kell figyelni! Egyetlen szálat se szabad elvarratlanul hagyni! Most azonban mindenekelőtt a hármas számú kritikus eredményre kell összpontosítani. hogy megkapja a megfelelő elismerést a fáradozásaiért. mint Epstein. A kavicsos útról rátértek a műútra. fölállt. Ez az ember túl hiú ahhoz. Eltelt két perc. hogy a jutalmazása nem arányos a teljesítményével. És ha úgy érzi. Megpróbál másik szponzort találni az Egyesült Államok kormánya helyett. de a valóságban Greenwich ragaszkodni fog ahhoz. polemizált magában Keyes. és át fog nyúlni a feje fölött. Aztán Keyes távozott. Greenwich viszonozta a kézfogást. Ebben a kérdésben. És ehhez arra van szükség. és kezet nyújtott. Nem törődik a biztonsági szempontokkal. akivel egy csónakban evez! Ez megfelelő végszónak tűnt.– Engem nem kell meggyőznie. – Ha Chen jelentkezik. hogy Greenwich reprodukálja Epstein eredményeit. mit akar. hogy mondta. A sivatag körülötte csendesen pihent a maga érintetlen és zavartalan hatalmasságában. Nincs kizárva. hogy mellőzni lehessen. Hiú ember. Keyes elálmosodott. Epsteinhez hasonlóan. Méghozzá késedelem nélkül. és beült a kint várakozó limuzinba. biztos. Ed. s ha megsérti. miközben visszafelé zötykölődtek a kavicsos úton. ő se ezen a földön jár. Ha eljön az ideje. kiszámíthatatlan lesz a reagálása.

Ha egy ilyen lavina egyszer elindul, többé senki nem állítja meg. És ami azt illeti, elég nagy tehetetlenségi nyomatékot adtak a „hólabdának”. Keyes elképzelte, ahogy a hógörgeteg nagy robajjal száguld lefelé a hegyoldalon, egyre több hó tapad rá, egyre nő, és egyre súlyosabbá és feltartóztathatatlanabbá válik. Jeremy, jutott eszébe, ő az, akiben valami hasonló, szédítő lendület munkált. Jeremy, aki meg nem állt soha, mindig mozgásban volt. Amikor ráhajtott a műútra, előadott egy trükköt – kiperdült a nyeregből úgy, hogy jottányit sem veszített elképesztő lendületéből. Hányszor végigpörgette magában a jelenetet, és még mindig képtelen volt szabadulni tőle. Keyes lelki szemei előtt úgy játszódott le minden újra, mintha csak tegnap történt volna. Jeremy lecsúszik a nyeregből, úszik a levegőben a bejárati ajtó felé, miközben a kerékpár folytatja útját a parkoló felé, hogy aztán végül becsapódjon egy falba. A bicikli soha nem esett le. Miért nem hagyta abba Jeremy a veszélyes mutatványt, a sokszori szidás, dorgálás ellenére sem? A bicikli soha nem esett le! Ott forgott, mint egy lassított filmfelvétel, a kavicsos út fölött, és aztán lágyan megpihent, s mintegy varázsütésre nekitámaszkodott a falnak, és addigra Jeremy már bent van a házban, talál egy szendvicset magának, bevonul a szobába tévét nézni vagy számítógépezni, s közben fenntartja hatalmas lendületét, mellyel végigszáguldozta az életét… Keyes elbóbiskolt. Nem, teljesen ébren volt. Nem találta helyét az ülésen. Elöl halkan szólt a rádió; a sofőr egy élő beszélgetést hallgatott. Keyes ásított. Nem bóbiskolt. Még csak álmos sem volt. A rádió halkan zümmögött. Keyes elaludt.

3. Üzenet várta Dietztől. Keyes ült az elsötétített irodájában, és tárcsázott. Add, hogy jó hír legyen, fohászkodott magában. Ha jó hír lesz – ha megtalálták Epsteint, és végleg elintézték a pasast –, akkor megjutalmazza magát egy reggelivel. Egy kiadós reggelivel, s utána még egy kis szundikálást is engedélyez magának. De ha nem… – Dietz – mondta egy hang. – Itt Jim Keyes – felelte Keyes. Dietz tétovázott – és Keyes máris tudta, hogy a hír nem jó hír. – Epsteint elintézték, jelentette Dietz. – De komplikációk adódtak. Átkutatták a tudós kabinját és a poggyászait, de eredmény nincs. Úgy fest tehát, hogy Epstein nem hagyott hátra semmiféle dokumentumot a munkájáról. Fölvetődött azonban egy további probléma. Leonard látta, hogy a tudós és a felesége egy fiatal nővel érkezett a Sapienza-erődhöz, és túlságosan élénken társalogtak. Valaminek lennie kellett közöttük – valaminek, ami fontos lehetett Epstein számára. Ebből kiindulva, ismerte el Dietz, még az is elképzelhető, hogy Epstein mégiscsak őrzött valami írásbeli dokumentumot a munkájáról. Még az is lehetséges, hogy bizonyos mértékben a tudós érdekszövetségben állt a fiatal nővel. Nincs kizárva, hogy a nő idegen érdekeket képvisel… Keyes egyik kezével a homlokát fogta, a másikkal a telefont tartotta. Ujjai mozogtak: apró köröket rajzoltak. Szóval Epstein mégiscsak eladta… Ennyi munka, ennyi erőfeszítés, ekkora előrehaladás után most egy ilyen banális biztonsági baklövés miatt kell megtorpanniuk! Nem elég, hogy elveszett a titkos formula, de még az is elképzelhető,

hogy az ellenség kezébe került! Márpedig, ha ez a képlet rossz kézbe kerül, annak rettenetes következményei lesznek. Keyesnek azonban nincs most ideje arra, hogy ezeken a következményeken rágódjon. Ha a projekt összeomlik, kinek a nyakába dől az egész? Természetesen az övébe. Nem tett jelentést a DIA-nek, amikor kellett volna, s nem kért tőlük segítséget. Annál buzgóbban igyekezett fedezni Greenwich illegális kísérleteit. És most ő lesz az, aki mindezért meglakol. Katasztrófa! - Ki az a nő? – kérdezte, még mindig a halántékát dörzsölve. - Jó kérdés. – Dietz elég közömbösen reagált. A hangjában volt valami távolságtartó cinizmus, és ezt Keyes, az adott helyzetben legalábbis, vérlázítónak találta. – Talán lesz alkalmam személyesen megkérdezni tőle. A helyi hatóságokkal valahogy elvarrták a szálakat; a hajó egyenesen Isztambulba tart. Itt várjuk őket, és első dolgunk lesz, hogy a nőt lekapcsoljuk. - Isztambul – ismételte Keyes. - Igen. Holnapután… - Melyik hotel? – kérdezte Keyes. – Azonnal indulok.

Kilencedik fejezet
1. Henri Jansen átnyúlt Madeleine teste fölött, az éjjeliszekrényen megtalálta a Gauloises-os dobozt, előhúzott két szál cigarettát, s mindkettőt meggyújtotta. – Mennem kell – mondta Madeleine. De azért a cigarettát elfogadta. Lehunyt szemmel szívta be a füstöt, szája szegletében halvány mosoly játszadozott. – Nagy nap lesz holnap – mondta a nő. – A férjem szervezett egy túrát, Les Cabassolsból indulunk. Tony Blair legjobb gyerekkori barátja is ott lesz. Meg egy szaúdi herceg. És egy híres amerikai fehérgalléros bűnöző. Te, mondd, miért van az, hogy az amerikaiak mindig a bűnözéssel szereznek hímevet? Henri mélabúsan nézett maga elé, és nem válaszolt. – Óh, persze, ez nemcsak az amerikaiakra vonatkozik – tette hozzá a nő cseverészve. Madeleine, harmincas éveinek közepén járó, igen szemrevaló nő volt – könnyed és kacér, legalábbis a felszínen, habár a fesztelenség máza alatt Henri időről időre felfedezett valamiféle tartós melankóliát. – Szóval, el tudod képzelni, miről lesz szó egész nap! Lóversenyről, természetesen. Mindegyikük tart lovakat, telivéreket, persze. Ott vannak a versenyeken, úgy szórakoznak velük, mint a kisfiúk a játékautóikkal. Henri leszívta a füstöt, és továbbra sem kommentálta a nő szavait. – Na jó! – sóhajtott a nő, és átadta a cigarettáját Henrinek. – Most már tényleg mennem kell. Amíg Madeleine tusolt, a férfi ágyban maradt, és felváltva szívogatta a két cigarettát. Kerülgette a depresszió;

lopakodva és kitartóan. Pedig nincs oka rá, hogy megadja magát a levertségnek, tűnődött Henri. Hiszen megkapott mindent, amiről egykor álmodozott. Hol vannak már azok a napok, amikor egy szál cigaretta is oly nagy kincsnek számított – azok az idők, amikor gyerekként eldobott csikkekre vadászott Párizs utcáin. És most, íme: egyszerre kettőt szív. Minden napszakra más-más nő. Egy csodaszép ház, lakbér nélkül. Kell ennél több? Madeleine kijött a fürdőszobából, öltözni kezdett, és Henri figyelte a mozdulatait. Amikor Madeleine elkészült, Henri fölkelt az ágyból, hátulról belecsókolt a kecses nyakhajlatba, majd kikísérte szeretőjét a kocsihoz. Újabb csók következett, aztán az Audi végiggördült a hosszú bekötőúton. Henri ott állt egyedül a hűvös szürkületben, és próbálta elhárítani az alattomosan rátörő depressziót. Érezte, hogy a mistral egyre inkább erőre kap. Ezen meglepődött. Nyári hónapokban a hűvös északi szél általában nem támadott olyan erővel, hogy nagyobb kellemetlenséget okozott volna. Rendszerint csak télvíz idején társult hozzá a Rajna-völgyi jéghideg levegő, hogy aztán dühödten végigsöpörjön Dél-Franciaországon. A teleket azonban Henri természetesen nem itt töltötte. Elutazott Aspenbe, vagy az Elefántcsontpartra, netán a déli tengerekre. Büszke háztulajdonosnak ugyan nem mondhatta magát, de barátai szép számmal akadtak szerte a világon, akiknek pompás villáik voltak, s akik alig várták, hogy szívességet tegyenek Henrinek – szállásra tehát soha nem volt gondja. Patrónusok, gondolta. Azzal, hogy pazar villáikat rendelkezésére bocsátották, fotográfusi karrierjét

. Jó tíz percig sétáltak együtt. Lezuhanyozott. újabban pedig hasonlóan bensőséges viszonyban állt az orosz igazságszolgáltatási szervekkel. aki egykoron bizalmas kapcsolatokat ápolt a KGB-vel. filmcsillagokkal. Egyre több időt töltöttek itt. igen. Többnyire az elit klubokban szórta a pénzt. nem sajnálja az időt a sétára.támogatták… No. melyek a nyár legforróbb heteiben megteltek gazdag iparmágnásokkal. Úgy döntött. Provence-ban. Igen. következésképpen egyetlen filmkockát sem kattintott el. teljesen besötétedett. Madeleine férje. királyi családok tagjaival. hátha ettől kissé jobb kedvre derül. Aztán Sylvie egy pillangó után vetette magát. nekivágott a mezőnek. tett egy rövid sétát a birtokon. Madeleine férje pedig – ezek is a nő szavai – mocskos nagy hasznot húzott ebből a korrupcióból. A szőlőültetvények ilyenkor a legszebbek. Mire visszatért a házba. Megint a depresszió… Mielőtt visszatért a házba. Az orosz bíróságokat. és ettől kellemes bizsergés áradt végig a testén. Vlagyimir. A nap bíborpalástban süllyedt alá a horizonton. a régi időkben alighanem így hívták őket: patrónusok. az ujjain. Mostanában egész jól összemelegedett Madeleine-nel. a naplementében – tűnődött Henri. egy Sylvie névre hallgató terrier is csatlakozott hozzá. a fotózás! Közel egy éve Henry nem fűzött filmet a gépébe. Még mindig magán érezte Madeleine illatát. Vlagyimir nem győzte herdálni folyamatosan növekvő vagyonát. és faképnél hagyta Henrit. magas beosztású orosz politikus volt. Időközben a szomszéd kutyája. a haján. politikusokkal. ahogy Madeleine fogalmazott. és egyéb fényes társasági alakokkal. Talán túlságosan is jól kijöttek egymással. totálisan átszőtte a korrupció.

valamint arra a hírhedett tulajdonságára. az feltehetően előbb-utóbb Izmajlov tudomására jutna. A . mint könnyű kis flörtölés. ezek az üvegtáblák azonban továbbra is ki vannak téve az elemek támadásának. Henri tudta ezt. az utasításoknak megfelelően megtett minden tőle telhetőt. Ő. Neki kellett ügyelnie arra. szerettek együtt lenni. A valóságban persze az volt a dolga. amikor a hölgy úri kedve éppenséggel úgy diktálja. A nappaliban letérdelt a kandalló mellé. A zuhanyozás után gyorsan körbement a házban. Élvezték egymás közelségét. ha a vihar a távollétében törne ki. zárva van-e a kürtő. hogy Madeleine ugyanígy fogja fel a dolgot. De idáig nem fognak eljutni: nem több ez az egész. akit tréfásan hercegnőnek nevezett – mindenkor a rendelkezésére álljon.Henri örült. És ebből még súlyos gondok származhatnának. végigfuttatta szemét a szoba temérdek mozaikos ablaktábláján. hogy a ház asszonyának – egy amerikai hölgynek. és biztos volt benne. hogy zsákmányszerzéskor nem ismert könyörületet. Ha Henri és Madeleine túlságosan összemelegednének. Futó nyári kaland. Hivatalosan Henri házgondnokként lakott itt. mindenesetre. Amikor fölállt. hogy ellenőrizze. a skorpiók ne szabaduljanak el. A gúnynév sokkal inkább a férfi ragadozó mivoltára utalt. A ház nyílászáróit védő zsaluk nyilván jó szolgálatot tesznek majd. hogy a csövek ne robbanjanak fel. Más kérdés. a hűtőszekrény és a borospince soha ne ürüljön ki. hogy Madeleine férjével azért nem lenne jó ujjat húzni. hogy egyre több időt tölthet együtt Madeleine-nel. Bizonyos körökben keselyűnek hívták – csak részben a karvalyszerű ábrázata miatt. bezsaluzta az ablakokat arra az esetre.

Henri. hogy újra a fényképezéssel foglalkozzék. A férjnek volt egy háza a Bahamákon. A tisztes hölgy a közelmúltban tett bizonyos célzásokat arra. . hogy el ne késsen a vacsoráról. Gyanította. valamint egy úszómedencével. És igazából azt se tudta elhinni. egy kis vérpezsdítő gyanánt. hogy a házat esetleg Henrinek ajándékozná. és túl keveset foglalkozik a feleségével. némi kölnizés következett. De a ház nem az övé volt – egyelőre legalábbis nem. Befejezte az ablakok ellenőrzését. Két zegzugos emelet Aix-en-Provence közelében. nem kellene folyamatosan ügyelnie az alakjára. És talán még arra is rászánná magát. amit elhúz az orra előtt. a hónap végéig nem is tér vissza onnan. és az itt nyaraló hírességek közelségével – éppenséggel nem utolsó dolog. Fölvillantott egy macsós vigyort. ideje munkába menni! A munkát ezen az éjszakán egy Isabella DiMeglio nevű olasz hölgy testesítette meg. Ha övé lenne a ház. Végre megengedhetné magának. öt hektárral és három vendégbungalóval. megigazította a mandzsettáját. visszament a hálószobába. majd egy gyors mustra a tükörben. akinek a férje túl sok időt tölt az irodájában. hogy a hercegnő valóban neki akarná ajándékozni ezt az értékes ingatlant. a kondíciójára és a bőre barnaságára. ami biztos.hercegnő azonban jelenleg a férjével Rómában tartózkodott. biztos. Nos. hogy természetes módon öregedjen. majd elindult. hogy inkább csak amolyan mézesmadzagnak szánja. és ha igaz. azon a villán is rajta tartotta a szemét. Ez igencsak üdvös gondolatnak látszott.

MÁSODIK RÉSZ .

letrappolt a lépcsőn. mélázott Keyes. Émelygett a vénasszonyos önsajnálatától. Ezen most kesernyésen elmosolyodott. Margot elment. A ház egykoron tele volt élettel. és lehúzta a cipzárját. de hát elege volt már ezekből az érzelgős siránkozásokból. Mi lesz. amikor azon aggodalmaskodtak. Az jutott eszébe. Rachel elment – elköltözött az anyjához Belmontba. morfondíroztak annak idején. mobiltelefon. mit felejtett el. Minden rendben. akkor még ott volt Rachel és Jeremy meg Margot. természetesen a pisilés. És lám. Húsz perc volt az autó érkezéséig. laptop. Óh. minden nagyobb szabású családi utazás előtt. a legújabb Grisham-bestseller. bizonyos értelemben maga Keyes is eltűnt félig-meddig. ha jönnek az unokák. ő lakja egyedül. hogy megtöltsék az üres tereket. dübörögve visszhangoztak szapora léptei. Ja. És… Megszólalt az ajtócsengő. Friss töltés az akunak. hogy volt idő. s gondolatait erőszakkal visszaterelte a . igen. Jeremy azóta örökre eltávozott. Sietve fölhúzta a cipzárját.Tizedik fejezet 1. ahogy anyja gyerekkorában belésulykolta. Elindult az ajtó felé. Gondolatban még egyszer átszaladt az összecsomagolt holmikon – fogkefe. Megpróbálta még egyszer átgondolni. és rápillantott az éjjeliszekrényre helyezett digitális órára. Persze. jutott eszébe. Egy fél életet élő félember. Most meg. Keyes lezárta a bőröndjét. hogy nem férnek majd el ebben a házban. És hát lássuk be. kiment a fürdőszobából. no és Keyes maga. Bement a fürdőszobába.

Keyes maga is meglepődött némiképp a látványtól. Chen úgy hordta az arcán a mosolyát. aminek következtében a szavai és az arckifejezése közötti ellentmondás olykor kifejezetten hátborzongató hatást keltett. ám ez a derű amúgy nem kapcsolódott semmi konkrétumhoz. mintha elvileg fölfogta volna. khakinadrágot. 2. Ezen a reggelen kék oxfordi inget viselt nyitott gallérral. nyilván már réges-rég rend lenne. Chen abbahagyta a hátsó kert szemrevételezését. Miután kiléptek a hátsó udvarra. Ellentétben a tudósok zömével. hogy az arckifejezés döntő szerepet játszik a társasági érintkezésben. fehér és kék konfettikkel. Széles vigyor volt az arcára ragasztva. az élet még mindig tartogat számára meglepetéseket. fémkeretes szemüveggel. és papucscipőt. és szembetalálta magát Henry Chennel. Kinyitotta az ajtót. Keskeny válla olyan szögben lejtett. Diétás limonádéval sétáltak ki a hátsó udvarra. Persze különcnek hatott így is. mint valami maszkot.jelenbe. mint a géniuszok általában. és Keyes felé fordult. melyek a július negyediki ünneplésről maradtak itt. Chen gondot fordított a megjelenésére. Ha Rachel itt élne. Chen egy pillanatig a gyepen legeltette tekintetét. hogy a kocsi korábban érkezik! De úgy látszik. Chen alacsony termetű férfi volt. legalábbis akiket Keyes ismert. Ha mást nem is. egy valamit megtanult az életben. . mint a kabátfogas két szárnya. korán őszülő szakállal. Közel egy hónap telt el az ünnep óta. Soha ne számíts arra. A fű tele volt vörös.

biztos gyönyörű. mielőtt a kocsi megérkezne. Chen hátrébb billentette a fejét. Az eredmény nem volt százszázalékosan pontos. azon kívül. mikor járt nála utoljára Chen. – Egy évvel ezelőtt – mondta. – De magánál is dolgozik pár olyan fickó. semmi jelét nem adva. ráérősen. Keyes jóváhagyóan legyintett. hogy Eratoszthenész képes volt kiszámítani a Föld hozzávetőleges körméretét. hogy semmiféle segédeszköz nem állt a rendelkezésére. hogy megfigyelte a Nap járását? Két helyen. de csak a szegélyére. Aztán a kikapcsolt díszlámpák felé fordult. hogy elkapom. Belekortyolt a limonádéjába – metszően hideg volt. úgy. Chen tétovázva letelepedett egy másik kerti székre. Kínos csend telepedett közéjük. mint aki hozzászokott már. de még mindig nem akaródzott a lényegre térni. mint késpenge a vízbe. aki képes hasonló . Helyet foglalt az egyik párnázott kerti fotelban. – Bámulatos teljesítmény! – lelkendezett Chen. akár külön bejelentkezés nélkül is. de majdnem… Képzelje csak el! – Okos fickó lehetett – morogta Keyes. Keyes megpróbált visszaemlékezni. hogy útra készül éppen. Ha megszabadul Chentől. – Télen kellene látnia – ahogy a fények visszaverődnek a hóról! – Óh. – Tudja. – Ezeket mostanában szereltette föl? – kérdezte. de nem tudta felidézni. de reméltem. melyek a hátsó udvar fölött lógtak. még mielőtt belevetné magát a napi robotba.– Elnézést a korai zavarásért – szabadkozott –. Szüénében és Alexandriában összevetette a napsugarak beesési szögét. legalább megspórol egy magyarázkodást. hogy az alkalmazottai a nap bármely szakában zavarhatják. úgy hasított bele a nehéz párába.

Szeme a halvány fényben nagynak. Jim. – Kíváncsi vagyok… Levette tekintetét az égboltról. könnyű fuvallat kavarta föl a konfettiket. – Mert hogy a múlt héten felszívódott. Ezek az emberek ámulattal töltenek el. – Mert rátalált valamire! Valamire. – Hol van? – Nyaral. – Hol van Steve? Keyes nem válaszolt. hiszen Keyes nem tapasztalt még nála ilyet – hirtelen eltűnt a vigyor Chen arcáról. magának ezzel semmi újat nem mondtam? Keyes higgadtan bólintott. A feleségével. Keyes várta. és szelíden ártatlannak látszott. – Vegyük csak Steve-et – mondta Chen óvatosan. – És a kutatása? – Nyilván szükségét érezte. amitől begyulladt! Keyes most sem válaszolt. Se köszönés. Itt van például Ed Greenwich. hová akar kilyukadni Chen a gunyoros álszerénységével. Az ám! Mondok magának valamit. hová. Néhány másodpercig szótlanul néztek egymásra. De. ugye. Aztán – meglepő módon. – Egy árva szó nélkül. ugyebár – mondta Chen. hogy törölje az anyagot.lenyűgöző teljesítményre. hogy… . – Csak ennyi? Keyes vállat vont. egy kicsit utána szimatoltam. Kezdte sejteni. – Hogy fogja kezelni ezt az ügyet? – kérdezte Chen. – Nem vagyok egészen biztos abban. Született géniusz! És Steven Epstein. se semmi! Szóval. A kutatásával kapcsolatos összes dokumentum eltűnt.

– Megrémült az eredmények láttán. épp eléggé begyulladt ahhoz. a nukleáris hulladék és az őssejt-kutatás. hogy maga hallgatni fog a szavára. hogy be kell húzni a vészféket! Nem bízott önben és a többi felettesében! Így volt? És mondja! Tiszteletben fogja tartani a döntését? Keyes úgy tett. mint ön. Jim. Jim! Hogy megpróbáljam magát józan belátásra bírni. akik kellőképpen értenek ehhez a szakterülethez. hogy megbízzon azoknak a véleményében. hogy magával vigye az összes anyagot. – Hallgatom. Kis híján megint elöntötte a méreg. Olyan emberek. hogy a haladás . Nem feltételezte ugyanis. mintha költői kérdés hangzott volna el. Ez is egy formája a leereszkedésnek. – Beszéljen! – mondta nyersen. Én tudós vagyok. gondolta Keyes. hogy hallgasson a józan érvelésre. hogy a legfelsőbb döntési szinteken olyan emberek ülnek. de hamar elfojtotta néhány korty diétás limonádéval. vagy a politikát. hogy önben megvan a hajlandóság arra. – Szeretném hinni. Jim! Ha valaki. amit mi. Ezért vagyok itt. akik fel tudják mérni a lehetséges utóhatásait mindannak. – Mindig veszélyes. Keyest e pillanatban elöntötte a méreg Chen leereszkedő hangnemétől. ha a tudomány dolgaiba belekeverik a gazdasági érdeket. Most hízeleg. tudósok létrehozunk. valamint az olyan projektek között. – A nanotechnológia és génmanipuláció. viszont megvan az intelligenciája ahhoz. hogy Epstein tévedett – folytatta Chen kisvártatva. amikor azt a tanácsot adja. Ezért is megnyugtató. A differenciálmatematikában önnek nyilván nincs különösebb jártassága. de fegyelmezte magát. mint a miénk… az emberiségnek a közeljövőben rá kell találnia egy morális terrénumra. én pontosan tudom. – Szeretném hinni.

vagy a politikai szféra nyomást gyakoroljon ránk… – Henry – szakította félbe Keyes. mi az. amitől Epstein ennyire megrémült. . – Húzza be a vészféket! Amíg nem látjuk pontosan. Nem. hogy az ipari lobbi. Rátérhetnénk a lényegre? Chen szünetet tartott. Keyes azonnal érzékelte. . amint begördül a ház elé. amellyel pontosan megjósolható ezeknek a részecskéknek az élettartama.– Miben látja a projekt célját? – kérdezte Chen váratlanul. Erről van szó. . hogy képes reprodukálni az eredményt. csak azért. hogy lefoglalja valamivel a kezét. aki képes kezelni azt… szóval azt a valamit.elkerülhetetlen. addig le kell állnunk! – Ez azért túlzás. de várnak rám. ugyebár! Keyes fölemelte a limonádés poharát. hogy nagyon gondosan válogassa meg a következő szavakat. egyenesen Greenwich írásos javaslatából idézve. – Az.Trükkös kérdés volt. mint aki félvállról veszi? – Ed téved – mondta Chen határozottan. csak a szél támadt fel odakint. – Sajnálom. Meg vagyok győződve róla. amit feltalált. az nem vitás. hogy zseni. Vagyis a formulát. nem gondolja? – Ed azt mondta magának. Mintha a kocsit hallotta volna. hogy Steve Epstein az egyetlen olyan ember ma a földön. Ha megengedjük. Ivott egy kortyot. hogy nagyon óvatosan kell előrehaladnunk – és csak olyan lépéseket szabad megtennünk. Természetesen a hivatalos verzióval állt elő. De nem ismeri a saját korlátjait. De azt is tudom. igaz? Maga most ezért veszi félvállról a dolgot! – Úgy nézek ki. amelyek mögött igazoltan helyes megfontolások állnak.

– De ha nem hallgat a józan észre. tiszta. mint a késpenge.Kell. Pontosan ez az. Néhány másodpercig mindketten hallgattak. . –A valódi céljáról beszéljen! . .– Kontrollált körülmények között gravitációs részecskék előállítása. . hogy egyetlen lépést is tegyek az összes lehetséges biztonsági intézkedés foganatosítása nélkül.Felszabadított vákuumenergia létrehozása. melyek megfelelően fönntarthatok és alakíthatók… .Ha bármiféle kétségem lenne. Jim. amit el akarok érni magánál.– Álmomban sem fordult meg a fejemben. át fogok nyúlni a feje fölött.Ez nem elég.Keyes megdörzsölte az arcát. ez nem az én stílusom – mondta Chen halkan.Keyes ajka olyan keskenyre szűkült.Igazán sajnálom. az én álláspontom. biztonságos energiaforrás… melynek elképzelhető a védelmi célokra való alkalmazása is… . . . Jim. attól tartok. még csak meg se fordult volna a fejemben… .. akkor ön komoly bajokat fog előidézni.Ne a tankönyvi választ mondja – vágott közbe Chen.Hát mi kell még? . . mint ön. . hogy mindezt a maga nyakába varrom.Kezdjük az alapoknál! Ime. . Olcsó. Ön nem tiszteli a természetet! És ha ön nem tiszteli a Természet Anyát. és adok a véleményére. nem szoktam fenyegetőzni. Én sokra tartom Steve-et.Jézusom – szólalt meg Keyes. hogy kételyeket támasszak önben.– Higgye el. hogy legyenek kétségei! Minden épeszű embernek vannak kétségei. Jobban. .

. Jó esetben önhittséggel. hogy mennyire nem érti az irányítás és a verseny realitásait a mai világban. de fordítva. hogyan tudja ezt elérni. amíg az ember hajlamos beletörődni az Isten által felkínált igencsak korlátozott és szegényes lehetőségekbe.Keyes nem válaszolt. Újra megdörzsölte az arcát.Chen vádolja őt. azt kikérné magának. aminek következtében könnyen elveszíthetik azt a kivételes lehetőséget. Mindaddig. hogyan kellene tisztelnie az anyatermészetet. Független szakértőkről beszélek. és ő adna leckét Chennek abból. addig hogyan beszélhetünk igazi fejlődésről? .Amit Keyes szíve szerint válaszolt volna. atyám – kiáltotta Chen. legrosszabb esetben hülyeséggel. hogy Chen leckézteti őt.– Istenem. hogy közölje velünk az eredményeit. akkor vajon mire jutnának? Nyilvánvalóan semmire se! Ez az ember mérhetetlenül egoista. megviseltnek. hogy Chen túlságosan is tiszteli azt a bizonyos Természet Anyát! Ez a tisztelet azonban túlzott óvatosságot követel. Tétovázás nélkül osztogatja a tanácsait. ami most kitárulkozik előttük. az roppant egyszerű: lehet. – Hát majd ők is körültekintőek lesznek! .. De ha megfordítanánk a dolgot. . gondolta.– Ebben az esetben kockára tesszük az elsőségünket… . Az odáig rendben van. és valahol mérhetetlenül dühösnek. Hívjon össze egy független szakértőkből álló bizottságot az adatok elemzésére. mindenféle politikai és gazdasági elkötelezettség nélkül! . Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát – fáradtnak. ha őt oktatnák ki.– Győzze meg Steve-et. a maga módján. Nyerje el a bizalmát! Elmondom magának.

ami ennél is rosszabb. Tizennégymilliárd! Keyest megdöbbentette. és elfogadni a sorsot mindenféle fenntartás nélkül? Ez gyávaságra mutatna.Keyes tehát úgy döntött. hogy reprodukálja Epstein számításait. hogy félelmet és tiszteletet ébresszen. Miért kellene tisztelni ezt az univerzumot. ugyanezek a tudósok képtelenek észrevenni a saját felfedezésükben rejlő sötét iróniát. milliárd és milliárd évesnek kellene lennie. mint valami olcsó ital egy poros palackban. hogy Chent éppen az ellenkezőjéről győzné meg – vagyis a maga igazát látná igazolva. Chen számára az univerzum távolról sem látszik olyan kétes értékűnek. . vagyis valami igazán felfoghatatlannak. mert nem bízott bennem. .Ráhibázott. van abban valami. vagyis Chen kollégái számították ki ezt az adatot.Csakhogy Chennek soha nem kellett eltemetnie a saját gyerekét. . melyre véletlenül ráakad az ember a sarki közért raktárában. akkor minden meggyőzési kísérlet csak időpocsékolás. mindössze tizennégymilliárd éves. hogy inkább kiengeszteli a tudóst.Örülök. mint Keyes szemében. .Előadta a tépelődő főnököt. És Greenwich valóban megígérte. Végül így szólt: .– Azt hiszem. Tudósok. hogy milyen szánalmasan kicsiny ez a szám. Sőt. és gyengeségre.Az univerzum. Epstein tényleg lelépett. . könnyen lehet. És ha innen nézzük. és a végén még tényleg átnyúlna Keyes feje fölött. Az univerzumnak. emlékeztette magát Keyes.. És lám. ahhoz. hogy ezt hallom magától. amit mond. És nem pont tizennégymilliárd évesnek! Mi az a tizennégymilliárd év! Olyan ez. . A gyötrődőt. Talán éppen azért. Keyes ezt történetesen Greenwichtől tanulta.

és nem a ranglétra magasabb fokán kereste az igazát. Poharaikat letették a konyhában. Nagyon jól. . . Ha arra a j következtetésre jutnak. Chen értette a jelzést.– Vezessen óvatosan! – mondta végül Keyes.Remélem. hogy biztonságosan haladhatunk előre… Ennyit kérek öntől. és elindult vissza a házba.Chen rávigyorgott. semmi többet. – De semmi mást nem ígérhetek. .Én pedig tudom – így Chen. . .– Jim! – szólalt meg kisvártatva kissé ünnepélyesen. Henry – köszönöm.Remekül. ahol . – Tudom.Igyekszem.Tudja. kis híján el is érzékenyült. . köszönöm. . Tétovázott egy pillanatig. – Ez a helyes út.Némán néztek egymásra. . maga mögött hagyta a parkolót.. Az egyetlen járható út! .Üdvözlöm őket. bízott bennem. hogy az! . .A gyerekek? . Sarkon fordult. mit! Összehívom magának azt a bizottságot – folytatta Keyes. hogy.Átadom – mondta Chen. hogy hozzám fordult! Örülök. . .Jól.Chen szemlátomást visszavonulót fújt. Jim. – Hogy van Beth? – kérdezte. . biztos voltam benne.– Ön jó ember – mondta meghatottan. . és átment a kavicsos bekötőúton. .Keyes hirtelen felállt.Látja. majd Keyes kikísérte Chent a bejárati ajtóig.Helyes döntést hozott.

fölszaladt a lépcsőn. Erről a magaslati pontról Hanna jól kivehette a . méghozzá gyorsan.Mielőtt elhagyta volna a hálószobát. A tudós beszállt a Subarujába. alighanem a másik szobából. ahogy távolodik. és egy női hang. Roger – mondta Keyes.Halló – szólt bele egy ismerős férfihang. – Ne haragudj. Egymás mellett álltak a napozófedélzeten. és figyelték.Húsz másodperccel később egy másik autó kanyarodott a bekötőútra. Ha lebukik. . . méltóságteljesen besiklik Isztambul kikötőjébe. hogy Keyes hazudott neki. Az is volt. így aztán érthető. és magához vette a bőröndjét. búcsúzóul megnyomta a dudát. és emlékezetből beütött egy számot. mielőtt még rájönne. . A háttérből a tévé zaja hallatszott – Jó reggelt. gondolta Keyes –. hogy otthon zavarlak… Tizenegyedik fejezet 1. Ahogy elhajtott. Jildrim idegesnek látszott. odalépett az éjjeliszekrényen levő telefonhoz. és nézte. hogy Jildrim miatt aggódjék. Amerika.Valakinek kézbe kell vennie Chent. Fölemelte a kagylót. Visszament a házba. Leült az ágy szélére. természetesen.Szervusz. . ha őt elkapják. hogy a nőnek most kisebb gondja is nagyobb annál. ami Hannára várt. De ez semmi ahhoz képest. Keyes föltartotta a mutatóujját: egy másodperc. és összevont szemöldökkel tétovázott egy pillanatig.Jeremy egykoron a biciklijével trükközött. elveszíti az állását. . ahogy az Aurora II.Keyes fölemelte a karját. A hívás kicsengett. .

– Látja őket? Hanna bólintott. tehát – mondta. hogy eltart egy ideig. és akkor együtt kieszelik a terv hátralevő kritikus pontját: hogyan juttassák föl Hannát egy gépre az Atatürk repülőtéren.kikötői munkásokat. kissé távolabb. Jildrim is ide fog jönni. Ha sikerül keresztülcsúsznia a hálón. amíg kijutok innen. legalábbis a férfi szempontjából: hogyan értesíti Hanna a könyvelőjét. és elismétli a címet a sofőrnek. – Még egyszer. aranyórájuk meg-megcsillant a szürkületben. – De ott leszek! Mindenképpen várjon meg! – Rendben. . ahogy módja lesz rá. – Lehet. Beszéd közben Jildrim szeme szüntelenül a kikötőt pásztázta. – Rendben. ha észreveszik a maga eltűnését. a kikötő hátsó fertályán. Kipöckölte a csikket a fedélzetről. Ezek lehetnek a hatósági emberek. Főként. hogy a pénzt a lehető legrövidebb úton juttassa el Jildrimnek. és az újabb cigarettával az öltönyös férfiak felé mutatott. taxiba vágja magát. Jildrim köhintett. öklét a szája elé tartva. – … várjon türelmesen – mondta a férfi. Öltönyös férfiak voltak. amint kötelekkel a kezükben várakoznak a rakparton. És ami még ennél is fontosabb. Hanna memorizálta a város nyugati szegletében lakó férfi címét. Őket kell elkerülnie! Jildrim a csaknem csonkig szívott cigarettája parazsáról rágyújtott egy újabbra. – Ahogy megérkezik Victor lakásába… A szóban forgó Victor Bascara a hajón dolgozó egyik szobalánynak volt a férje. Egy másik csoportot is látott.

– Elment a józan eszem – morogta. – Soha ennyire! – mondta. Némi készpénz is van a dologban. melyeket bízvást lehet felhőkarcolóknak nevezni. szinte nyomaiban sem volt kivehető. – Fölkészült? Hanna egy pillanatig tétovázott. Hanna ettől még nem érzékenyült el. mielőtt válaszolt volna. . Az éjszaka meleg volt. A kikötőn túl Isztambul városa terült el a ködben. ugyebár. Jildrim akkorát szívott a cigarettáján. és nem hitte azt. elkapták a hajóról kidobott köteleket. melyek a város fölött derengtek a sűrű szmog fátyla mögött. most pedig Isztambul néven –. mely tizenhat évszázadon át egy világbirodalom központjaként funkcionált – először Bizánc. Soha nem szerette a vizet. A kikötői munkások előrébb jöttek. hogy a férfi pusztán jószívűségből vállalja érte a kockázatot. 2. gondolta Hanna – ha több csillag ragyogna az égen –. hogy megreccsentek a dohánylevelek. távolabb pedig hatalmas épületek sorakoztak. Hanna bólintott. Keyes degeszre ette magát a gépen – mindent elfogadott. de ahogy a vízbe veti magát. amit kínáltak. bizony fázni fog. akkor talán jóval egzotikusabb képet mutatna a város. Az ősi város. De hát ez most nem szeretem-nemszeretem kérdés. Közlekedési dugók és gyorséttermek látványa fogadta az érkezőt. Ha kora este lenne. és odahajították a parti sodronyokat. aztán Konstantinápoly. Ebben a megvilágításban azonban alig lehetett kivenni az ősi mecseteket. Hanna nem szólt semmit.

széles állkapcsával és szögletes fejével Keyest James Caanra. magyarázta Dietz. biztos helyen. szelíd. Elindultak a város felé – egyenesen a kikötőbe. A telefont tehát fölöslegesen hozta magával. Lehunyta a szemét. A legfeltűnőbb a szeme volt: szürke. A Gulfstream IV-SP hajtóművek halkan duruzsoltak a fülébe. Amúgy nem látszik erőszakos alaknak. amihez viszont nem elég napi ezerötszáz kalória. hátradőlt az ülésen. Most talán lehet egy kicsit pihenni. de csaknem bizonyos. hogy Dietz személyesen jött ki elé a repülőtérre. de ez végül is mindegy. és mohón rágcsálta. mert a hajó. Az utaslistáról megszerezték a nevét – Victoria Ludlow –. a színészre emlékeztette. és megpróbálta kiüríteni a gondolatait. egy romantikus lélekre. Magas volt. melynek mélyén valami különös nyugtalanság lappangott. Miután alaposan belakmározott. Örült. mint amilyennek Keyes elképzelte. a szolgáltatójának nyilván nem volt hálózata Törökországban. túl van már egy pár . hogy álnevet visel.Pokolba a diétával. Elfelejtette feltölteni. álmodozó tekintet. Leszállás után ellenőrizte a mobiltelefonját. Inkább egy öregedő hippire emlékeztet. Majd ha végére járt ennek az ügynek. a nő. domború mellkasú. vélte Keyes. akárki legyen is az. Bekapott egy garnélarákot. aki valahogy félresodródott – egy Jimmy Caan. aki kapott néhány kemény pofont az élettől. akkor megint meghúzza a nadrágszíjat. Addig teljes éberségre van szüksége. gondolta. és az utasok egy órán belül partra szállnak. a kezükben lesz. őrizetben. ötvenes éveinek végét taposta. Mire véget ér a nap. már megérkezett. Mindent előkészítettek. egy kis szundításban reménykedve. Dietz nem úgy festett.

Amikor az utasok lejönnek a fedélzetről. Arra gondolt. magyarázta Dietz a maga bosszantóan könnyed stílusában. és erre a célra már lefoglaltak néhány lakosztályt a legfelső emeleten. mielőtt túl messzire mennének. Itt az FBI kikérdezi őket. ha a nőt már kézre kerítették.kocsmai verekedésen. Máskülönben aligha lenne Roger Ford Jolly Jokere. hogy az FBI valóban beleköphet a levesbe. pedig a felszín alatt mintha alvadt vércsomók rejtőznének. de ezzel ráér később foglalkozni. vagyis mielőtt a nő a szállodába érne. azt követően. A nőt még az előtt őrizetbe kell venni. amennyiben Dietznek helyesek az értesülései. Keyes hallgatott. hogy választ kaptak az alapvető kérdéseikre. És ez a sötét vonás most is ott lapul a megtévesztően nyugodt ábrázat mögött. ha a nő megkísérelne korábban partra szökni. arra az estre. Keyesnek eszébe jutott. Majd akkor. Ezt követően. azt a kissé gunyoros távolságtartást. Mintha egy életfontosságú rész kihalt volna ebből az emberből. hogy az FBI bekapcsolódna az eljárásba. megolajozza az ügymenetet. tűnődött Keyes. vélekedett Keyes. Talán valami mély csalódás érhette a múltban. pár dollár a megfelelő tenyérbe. mennyire bosszantónak találta a hangját a telefonban. ellenőrizni fogják a papírjaikat. A törökökkel szót lehet érteni. a helyi hatóságok az Istanbul Hyattba kísérik őket. Még csak az kéne. . hogy a szövetségiek elkezdjenek szimatolni az ADS körül! Akkor megint külön szívességet kellene kérnie. hogy állítsák le a nyomozást. s most valahol másutt keresi helyét a világban. Leonard a kikötőben tartózkodik. Talán ezért tűnik olyan szelídnek. Na. Mindenesetre lennie kell valami sötét foltnak az életében.

megint rátört az éhség. Hosszú idő óta először most megint úgy érezte. távolról sem látszott megalapozatlannak. akkor talán nem gyötörnék ezek a rémképek. illetve leengedésére használták. hogy a gépen mértéktelenül teletömte a hasát. hogy feltehetően ez az első eset. Jildrim persze nyugtatgatta a nőt. és lefüleli őket. Nem volt messze a . Ez logikusan hangzik. ahogy Jildrim leereszti a drótkötelet. és kiegyenesedett. nehogy a csörlő hangjára felfigyeljenek. Hanna félelme. apránként. utánaengedett még egy lábnyit. amikor emberi rakományt mozgatnak vele. hogy valaki fölbukkan a fedélzeten. A. Már nincs sok hátra. daruját – mely pontosan a rakodórámpával szemben helyezkedett el a tatfedélzeten – eddig élő állatok. Aztán bólintott. Elillant minden bátorsága. gondolta. s minden porcikájában remegett. Égett az arca. Nem fogják duplán ellenőrizni a hajó berendezéseit akkor. Ha nem lenne annyira zaklatott. De Hanna rettenetesen izgult. Távolabb a vízen kompok és óceánjárók haladtak lopakodva az éjszakában. Annak ellenére.z Aurora II. Aggódva figyelte. Hannának az járt a fejében. most furcsa módon. hogy mindent megadna egy slukk cigarettáért. gondolta Hanna. ellenőrizte a kábel hosszúságát. Jildrim kihajolt a fedélzetről. 3. érvelt a férfi. törékeny árucikkek vagy mentőcsónakok emelésére. a hajó helyzetétől és körülményeitől függően. amikor a legénység a kikötés előkészítésével foglalatoskodik. hogy nincs ok aggodalomra. A szíve vadul kalapált.Közelítettek a félhomályos városhoz. Hanna óvatosan előrelépett. egyet-egyet döccenve.

s közben két kézzel szorongatta a drótkötelet. hogy levegőt vegyen. A pénztárcáját duplán becsomagolta egy nejlonba. Jildrim keményen rászólt. akkor is csak néhány lábnyit esne lefelé – de a víz nyilván nagyon sós és hideg. Igazság szerint még az uszodák klórozott vizét is kerülte világéletében.vízfelület – még ha kicsúszna a kezéből a kábel. Ha leereszkedik. vetett egy pillantást a háta mögé. lám. és az egyik lábát átlendítette a korláton. Mielőtt a másik lábát is felemelte. hogy senki ne szúrja ki pont azt a felületet a vízen. amit a szennyeseknek rendszeresítettek a hajón. nem akarom! Nem tehetsz velem ilyet! Eltelt néhány másodperc. és legalább ötven láb hosszan víz alatt kell úsznia. hogy emelje fel a másik lábát is. az útlevele. a tablettáival és a kozmetikai szereivel. az utazási csekkjei. Aztán megfogta a drótkötelet – olajos volt. néhány egyéb holmival együtt: a Krónikák könyvvel. szuggerálta hisztérikusan. és felül egy fölfújható mellényt. . nem ázik-e át? A pénze. A zsák nélkül – elveszett ember. az ékszerei. a darukarokon. nagy levegőt kell vennie. Valahol föl kell bukkannia a felszínre. nem. nem. a keze mocskos lesz tőle –. Ha odáig eljut – megúszta! De ezt a távot nem tudja megtenni egy szuszra. Vajon kitart-e a nejlonfólia. máskülönben észreveszik. Egyik lába átvetve a korláton. kénytelen lesz belemerülni ebbe a szennyezett kikötői lébe… Nagyot nyelt. Szeme a kikötő végére tévedt – túl a várakozó tömegen. és éppen abban a kritikus pillanatban… Nem. Dermedt pózban várakozott. A kikötő tele volt emberekkel. és a csomagot hátizsákszerűen a testére erősítette. Most pedig. istenem. és egy váltás ruha mind benne voltak a nejlonzsákban. Sortot viselt. a vámirodából kiszüremlő fehér fénypásztákon. és imádkozott.

az egyik hivatalnok azonnal betereli őt ide. A helyi hatóságok nem fognak közbeavatkozni. Figyelték a hajóról kiáramló utasokat. Ekkor Keyes és Dietz lecsapnak rá. Valami nem stimmelt. ez nyilvánvaló. ebbe a szobába. A nő nem amatőr. Egy ilyen horderejű ügybe nem véletlenül csöppen bele az ember. Márpedig ha ez így van. De hát mindent pontosan így terveztek el. Ezen kissé elmosolyodott. Valami mégis motoszkált benne. 4. akkor esze . és figyelte. s most. Néhány perces szemlélődés után Keyes hátranézett a terem végébe. s Leonard kíséretével a hátsó ajtón át kivezetik az ott várakozó autóhoz. Keyes és Dietz a vámhivatal épületében várakozott. és teljes testsúllyal ránehezedett a kábelre. Pillanatokon belül kezükben lesz a nő! Aztán Keyes hazamehet.Mély levegőt vett. Hirtelen most az egész roppant komikusnak tűnt Keyes szemében. rongyos kétszáz dolláron múlik a folyamat legkritikusabb pillanata. Kétszáz dollárt szántak rá Keyesék. kocsi kulcsot lóbált a kezében. és végre teljes erejével a lényegre összpontosíthat. mögött tompán fénylett a Boszporusz. ahogy az utasok lassan lefelé araszolnak. Ott állt Leonard. A projekt költségvetése csillagászati összegekre rúg. A mosoly hirtelen eltűnt az arcáról. íme. hogy ezt elkerüljék. majd az épület különböző részeibe irányították az embereket. Ahogy a nő lejön a hídon. Két vámhivatalnok ellenőrizte a papírokat a kikötőhíd aljánál. Az Aurora II. A világ legnagyobb üzleti vállalkozására! Újra kinézett az ablakon.

Gyerekkorában épp elég időt töltött New England haltól bűzlő kikötőiben. és csúszott a beton. 5. Tett néhány lépést az Aurora tatja felé. amennyiben a kikötő felé próbálna szökni. annyi bizonyos. hogy örökre megundorodjon a halszagtól. hogy a nő milyen irányba menekül. bármilyen messzire megy is a partvonal mentén. mint a hópelyhek. Nyüzsgött a tömeg. Az is lehet. Itt nincs halszag. Honnan villant az agyába a gyanú? Nem tudott rá válaszolni. Azt azonban láthatja. még a legmelegebb estén is). Egy kis gyaloglást mindenesetre megér. Jobbján a Boszporusz vize . Logikailag nehéz megindokolni. a tengerre nézőt. – Itt várjon meg! – mondta. amikor kilépett az épületből: egyformák. hogy kizárja az összes esetlegességet. hideg szél fújt (valahogy minden kikötőben hideg szél fúj. Énekszó hallatszott a város felől: magas. De hogyan? Sehová nem mehet! Eszébe villant. és elsietett az ajtó felé. hogy egyszerűen túlfeszítette az idegeit. és Keyes most hálás volt ezért. A daruk mögött az utasok még mindig lassan araszoltak lefelé a hajóról. A hajót nem tudja megkerülni. Dietz felé fordult. Maga a hajótest érdekes módon kicsinynek látszott. A kikötők olyanok. gondolta Keyes. huhogó trillázás – belehasított Keyes idegeibe. hogy ellenőrizni kellene a hajó túloldalát. s a kimerültségtől fantáziál. és mégis mindegyik más.ágában sem lesz besétálni a csapdájukba – küzdeni fog a végsőkig. pedig nem volt túl messze tőle. Jó negyven lépés után megállt és hátranézett.

Az Epstein-formula? Keyes tétovázott. Ezért a pár csavargóért kár volt ennyit gyalogolni. az események igencsak felgyorsulnak. Semmi kedve nem volt közéjük keveredni. amint fölegyenesedik. csak üldögélnek. Egyenesen a csavargók felé tart. Aztán a következő pillanatban ösztönösen mozgásba lendült. A kerítéshez egészen közel bukkant föl. az épületek szegélyén túl. agya tompán zakatolt. kik ezek. Csillogó nyom vezetett a lábától a víz szegélyéig. vagy kikötői munkások. Itt. mint egy ázott patkány – görnyedten állt. Mi ez? A képzelet lidérces szüleménye? Keyes szeme fáradt volt. Így is túl messzire eltávolodott. és tett még néhány lépést előre. Keyes szaporán pislogott. hogy megdörzsölje a szemét. Csalókák az ösztönei. ez egy nő. mintha csak egy árnyék lenne – és átcsúszott kerítés alatt. Csavargók. A nő magyarázott valamit. Nem! Megint látta a nőt. Nehogy lemaradjon a lényegről! De azért megfordult. Kis csoportosulás látszott a kerítésen túl. Volt valami a kezében. Ketten vagy hárman lehettek – férfiak. csöpögött róla a víz. a szikrázó város. Megint megállt. dohányoznak és isznak. most már a kerítésen túl. Aztán a nő leereszkedett – egészen közel a talajhoz. . Olyan volt. Ha a nőt őrizetbe veszik. Levette a kezét a szeme elől – és megpillantotta a nőt. vagyis a franc tudja. gondolta Keyes. a rakodópart végénél egy alacsony lánckerítés húzódott. Azok tompa röhögéssel válaszoltak. olyan közel. kezét fölemelte. Igen. és olajosan fénylett. Nem kellene továbbmenni. balján.fodrozódott az esti fuvallatban.

.

Gyorsan átöltözik ezen a viszonylag védett helyen – járókelőket csak a sikátor bejáratánál látott. Harminc éven át a szépségszalonok pakolásai és masszázsai túlságosan is elkényeztették a testét ahhoz. fakó sebhely mellett. különböző viszontagságairól mesél majd a szivárvány minden színében játszó hurkáival és szégyenfoltjaival. Dörzsölt egy kis kölnit a füle mögé és a nyakára. közvetlenül a régi. és elkezdett kotorászni a tárcája körül. Érezte. Szervezete most ébresztőt fúj. fölsértette a karját. Fölsebzett karját libabőr pettyezte. A piperetáskájából előkotort egy parfümös üvegcsét. Amikor elérte a sikátort. Aztán visszatette a fiolát a neszesszerbe. végre kicsit kifújhatta magát. Amikor átcsúszott a kerítés alatt. hogy alkalmazkodni tudjon a való világhoz. de megpróbált nem tudomást venni róla. a városba vezet –. de az emberek. úgy tűnt. mint egy olajfestmény. A váltás ruháért nyúlt… s ekkor valami . A rakodópart végénél félig futva átvágott egy üres telken – egy sikátor felé tartott. ahogy az olajszag beleivódott a bőrébe. Hanna csontig átfagyott. kerülték a sötét kis mellékutcát. Föltépte a nejlonzsákot. remegő kézzel megragadta. Olyan lesz a teste. Újabb hegek lesznek. sérült kezét közben a testéhez szorította. amikor beül majd a taxiba. A Boszporusz vize meglehetősen szennyezett volt. gondolta. A haja persze vizes lesz. és rá fröccsentett pár cseppet a tenyerére. mely úgy tűnt.Tizenkettedik fejezet 1. Remegett a keze. de ez ellen nincs mit tenni. majd a csuklójára.

folyamatos tülkölés. Már rég beesteledett. E pillanatban majd szétvetette a düh és a tehetetlenség érzése. Egy nedves csík mutatta a nyomát a gyalogjáró irányába. A világ összes találmánya – anyagi források. már nem érezte. Figyelmetlen autósok. préselő medveölelése kerítette hatalmába. hogy bekölnizze magát? Hihetetlen! Ahogy elérte az utcát. Lehetséges. Képtelen kapcsolatba lépni az embereivel. hogy a város sokkal modernebb. Az üldözés mellett döntött. Egy férfi rohant keresztül az üres telken. Nyilvánvalóan észrevette őt. Mire Keyes elérte a sikátort. feng shui. alkalmazottak.megmagyarázhatatlan ösztönnek engedelmeskedve úgy érezte. Egyenesen feléje tartott. és értesítse Dietzet a történtekről? Nincs idő a tétovázásra. nemtörődöm gyalogosok szakadatlan áradata. de a . mint amilyennek képzelte. A félelem erős. hogy a készülék itt használhatatlan. Keyes elrohant egy rothadt zöldségektől bűzlő szemétdomb mellett. Most mit tegyen? Eredjen a nő nyomába futva. Keyes a füléhez emelte a mobiltelefonját. Átkozódva visszacsúsztatta a zsebébe. Keyesnek az volt az első benyomása. A förtelmes szagok egyvelegébe belekeveredett a parfüm idegen illata. addigra a nő eltűnt. hátra kell pillantania. vagy rohanjon vissza. megfeledkezve arról. A nő megint olajra lép. 2. hogy ebben a sorsdöntő pillanatban azért állt meg a nő. hogy fázna. meg a 900 MHz-es mobiltelefon a szórt spektrumú technológiájával együtt – fabatkát sem ér.

úgyhogy Keyes leintette. . és megpróbált taxit keríteni. Keyes jobbján egy Pizza Hut. és lélegzet visszafojtva figyelte az utat. ami őt magát is megdöbbentette abszurditásával: – Kövesse azt a taxit! A sofőr értetlenül nézett vissza rá. az egyik nagy taxistársaság kocsija. méghozzá szűk miniszoknyákban sétálgattak az utcákon – ezek aztán szabad szellemű mohamedánok! Hot-dog árusok hessegették el útjukból a galambokat. Keyesék követték. Lehetetlen! Szemét a nedves nyomra szegezte. Ott! – egy sárga taxi. Becsúszott a hátsó ülésre. – Kövesse! – kiáltotta. Mióta megérkezett. A második fajsúlyos észrevétele az volt. A következő forgalmi lámpánál a nő taxija jobbra fordult. Keyes előremutatott és hadonászott. s a kocsi meglódult. ahogy kerekes kordéikkal egyensúlyoztak a szűk utcákon. A taxis nem indította be a taxamétert. Aztán a forgalom hirtelen megindult. csak amerikai dollárja volt. Kétségbeesetten követte a nyomot. sőt karokkal. hogy a nő felszívódott. fedetlen vállakkal. hátradőlt az ülésen. hogy a végén alaposan megvágja a külföldi utast. Keyes nem törődött vele. nem volt ideje pénzt váltani.nők fátyol nélkül. fél háztömbbel arrébb. lábakkal. A taxi hátsó szélvédője mögött hátulról megpillantotta a nő fejét. De egy taxi máris fékezett mellette. balján egy McDonald's. és a taxi elhúzott. A kocsi ott vesztegelt a forgalmi dugóban. mely tovakígyózott a tömegben. arra számítva. és olyan utasítást adott. Keyes megfordult. – Induljon! A sofőr bólintott.

tömjénfüst. A híres Kapali Carsihoz érkeztek: a Régi Bazárhoz. A fényezett rézedények. utánavetette magát. az út tovább szűkült. A férfi és a szamaras kordé félrehúzódott. és befurakodott közéjük. Aki a Régi Bazár fedett főárkádja alá lép. az egy időutazáson indul el a letűnt századok felé. görögök. Keyes kivágta a kocsi ajtaját. hanem macskaköveken gurultak. franciák. 3. báránysültek illata győzedelmesen űzte el a benzingőz és a hot dog szagát. a csoport egy kapumélyedésből özönlött elő. egy átverés ott. amerikaiak. lényegében kvittek vagyunk – futott át agyán a röpke gondolat. A következő pillanatban a nő kiugrott a taxiból.Az út beszűkült. Mellényes öltönyt viselő férfi állta el az utat. A fapadlózatú csarnok tele ezüsttel és arannyal. most már nem aszfalton. zsidók. a gyorséttermeket európai stílusú kávéházak és butikok váltották föl. A sofőr rádőlt a dudára. . Voltak itt kurdok. Csaknem egy teljes percig akadálytalanul roboghattak. örmények. magyarok. keleti édességek. és nyoma veszett a tömegben. Egy átverés itt. A nő taxija megint lassított. japánok. az épületek stílusa pedig egyre inkább antik jegyeket mutatott. keresztülcikázott a japán turisták között. németek. Aztán gyérültek az autók és sokasodtak a kordék. A helybeli törökök turbánt viseltek és fátylat. japán turisták állták útját. s hirtelen ablakmagasságban ruhaszárító kötelek keresztezték a sikátort. egész más hatást keltve Hannában. fittyet hányva a taxis követelőző kiáltozásaira. mint a kinti utcák modern öltözéket viselő járókelői. Újabb kanyart tettek. a sofőr beletaposott a gázba. A férfi mellett egy szamár vontatta kordé – elképesztő kontraszt.

Eredeti fegyverek az Ottomán Birodalomból! Kardok és dárdák. kitömött kobrákkal. A bazár külön csarnokokra tagozódott. Mégis az volt az érzése. bőráruval. pompás szövetek. ahogy portékáikat kínálják. platinával.borostyánkővel. és a végén kiderül. szőnyegekkel. ott van-e még a nyomában a férfi? Ki a franc lehet ez? FBlügynök? Tábornok az amerikai hadseregből? Vagy egy túlbuzgó helyi zsaru? Az utcai kaput már rég maga mögött hagyta a lökdösődésben. és persze mindenütt harsog az árusok élénk kántálása. szamovárokkal. hátra-hátra nézve közben. párnák és köntösök. Előrenézett megint. Ahogy Hanna lefelé haladt a központi csarnokban – tájékozódási pont nélkül sodródva a turisták és a helybéliek áradatában –. ezüsttálcák! Finom selymek. ez nem kétséges. selyemmel. Fontos kérdés jutott eszébe: vajon a folyosók külön-külön kijáratokhoz vezetnek-e. aztán a türkizekkel zsúfolt részleg. De ha az ürge valóban követi őt. hogy a folyosó mégis zsákutcába visz… szóval erre is fel kell készülni! . vagy zsákutcába torkollanak? Lennie kell egy kivezető útnak. mindegyik részleg egy-egy adott árufajtára specializálódott. és nyomult tovább. szuvenír. antik gyertyatartókkal. díszruhák és fátylak. ahol végig szőnyegek sorakoztak. kerámiák! Valódi ezüst! Hanna elvegyült a tömegben. Míves revolverek hű másolatai! Kézműves remekek. félő tehát. hogy valahol itt koslat a nyomában. igazgyönggyel ékesített kardhüvelyek. a lehető legolcsóbb áron! Vörös és sárgaréz! Kézműves fazekak. majd egy újabb árkád. egyegy pillanatra föltűnt a szeme előtt az ezüstöktől csillogó folyosó. hogy egy pillanatra látta a pasast felbukkanni az emberáradatban.

csak a szeme látszana ki mögüle. ahol hangszerek sorakoztak: a keskeny hegedűt kemencének hívták. és úgy érezte. Újabb bódéhoz közelített. Marlboro neonreklámok mellett sorakoztak. Jól begyakorolt beszédfordulat volt ez. sárgaréz vízipipák aromás tömjéntől füstölgő agyagtálcákon. Kevésbé zsúfolt átjárót választott. Végtére is a vásárlás az ő természetes közege. hogy lecsapjon Hannára. a hengereset zurndnak. okoskodott Hanna. hogy éppen így vegyülhetne el észrevétlenül a tömegben. valamint Coca-Cola. hogy itt selymet árultak. igen széles választékban. mely abban különbözött szomszédaitól. kis híján feldöntött egy fiúcskát. A boltos kilépett a homályból. hogy betérjen-e a következő folyosóra. Ha egy ilyen fátylat magára kapna. Ám a leágazásban túl sokan nyüzsögtek. Hanna mosolyt erőltetett az arcára. miközben üldözője egyszerűen továbblohol. Fátylakat látott. hogy vegyen valamit. és lehet. és azon indult el. meg kell állnia. a mániákus vásárló. Budweiser. Miért is ne állhatna le? Elkezdene alkudozni valamelyik eladóval. díszruhák. Egy pillanatra elbizonytalanodott. mely nyilván roppantul hízelgett a középosztálybeli amerikai . melyek a köntösök. – Francaise? – kérdezte. aki édes teát vitt tálcán. Az iménti gondolat már nem is látszott olyan hajmázas őrültségnek. Ez itt a sárgaréz birodalma: sárgaréz sakk-készletek A gyűrűk ura szereplőiről modellezett bábukkal. aztán egy szőnyegkötegeket egyensúlyozó férfinak ütközött. américane. – Mais vous parlez bien le froncais.Balra lökődött. Egy eszelős pillanat erejéig felülkerekedett benne régi énje. – Non.

miközben Hanna megigazította a haján a fátylat. Még szorosabban markolta a pénztárcáját. Hanna hagyta. Hogy a fenébe hívják ezt errefelé? – Ezzel együtt mennyi? – Ez a legbecsesebb darabom. – Kap líra? Vagy amerikai dollár? – Dollárban. és le nem vette a szemét a boltosról. akkor itt kell lennie a közelben. asszonyom. Semmi kétség. De hát már azt is észre kellett vennie. – Mennyibe kerül? – kérdezte. De csakis azért. és levette a polcról a fátylat és a köntöst. – Felpróbálhatom? A boltos elővillantotta feketéllő fogsorát. Száz dollár. ezt a … – rámutatott az egyik dísz köntösre. s fölemelte az egyik ezüstsálat. – Valóban? . – Tökéletesen illik önhöz. Mintha csak önre szabták volna. fiatalasszony… és csakis önnek: nyolcvan dollár az arcfátyollal együtt. ha valóban követi őt. hölgyem. Hanna továbbra is mosolygott. – És ha ezt is megveszem hozzá. hogy befordult erre a folyosóra. Vajon tesz-e valamilyen megjegyzést? Nem tett. durván lökdösődve. Özönlöttek mellette a turisták. s közben a pénztárcáját jobb kezéből a balba helyezte át. csak önnek. szép hölgyem. – Húsz dollár. mert annyira bájos az arca.háziasszonyoknak. Ha az üldözője észrevette. A boltos nyilván érzékelte. kérem. – Nagyon szép – mondta. De önnek. hogy vizes a haja. látott ő már ennél furább dolgokat is Isztambulban vakációzó amerikai turistáktól. hogy rásegítse a selymet. hogy Hanna ruhája nedves.

A következő bódéban egy nő a saját tükörképét csodálta. hogy vissza kellene menni a Régi Bazár főbejáratához. Egy túlsúlyos amerikai polemizált az egyik eladóval. – De hát hova tegyek egy lámpát? – kérdezte tétován. asszonyom. De épp a látótávolság szélén volt – a folyosó ugyanis hirtelen egy rácsozatba torkollott. Körülötte nagy ricsajjal kínálták portékáikat a török kereskedők. Hanna beljebb lépett. és szembe találta magát a bódé hátsó falára függesztett tükörrel. Ott állt a férfi az átjáróban! 4. Közelebb lépett. Lehet. . Hanna nem figyelt rá. – Van egy tükre? A boltos színpadias mozdulattal. hogy hajlandó vagyok lemenni az árral egészen hetvenöt dollárig. és a fátylat szorosabbra fogta az arcán. mely a mészkőnek látszó fal előtt húzódott. – Annyira természetesen áll önnek. amint besurran az átjáróba.Valaki megint elment mellette. mintha saját magát mustrálgatná. valójában a mögötte levő folyosót vizslatta. hogy egy pillanatra látta a nőt. udvariasan betessékelte Hannát az üzlet belsejébe. teljesen elveszítette a tájékozódó képességét. De nem működött. ha talált egy másik kijáratot? Akkor időpocsékolás az egész! Ha legalább az a rohadt mobiltelefonja működne! Most hívhatna erősítést. Csalódottan megfordult. Az átjárók akár a labirintus. amíg a nő újra felbukkan. És a bestia most megint eltűnt a szeme elől. De mi van. s meglökte a pénztárcát tartó kezét. így tehát senki másra nem számíthat. Miközben úgy tett. és ott megvárni. Tévedett volna? Megesküdött rá.

a váltás ruha szintén ott volt. hogy valami álöltözetet vásároljon magának! Keyes újra megfordult. Ha legalább a gépen egy kicsit kialudhatta volna magát. Valamit elhibázott. Döbbenet! A nő ott állt a tükör előtt. az útlevele megvolt. úgy érezte. s akkor megegyeznek az ár felében – de Hannának nem volt erre ideje. igenis. Nyúlt a pénzéért. . győzködte magát. A piperetáska megvolt. A nő. Keyes a halántékához emelte a kezét. 5. Hetvenöt dollár – ismételte Hanna. és éppen a tárcájában kotorászott. A tülekedésben. a kereskedő azt várta. akkor most jobban fogna az agya… – Ezért az árért – magyarázták az amerikainak – hol kap ilyet? Keyes elindult vissza a főfolyosóra. igen. ha bejött… utána mihez kezdett? …megállt egy bódénál. Nevezhetjük akár útszéli rablásnak. Nem. Alig egy hüvelyknyi kandikált ki a testfelületéből. Viszont. De a pénztárca eltűnt. bejött a folyosóra. hogy nincs meg a pénztárcája. mintha egy figyelő tekintet égetné a hátát. tíz lépésre tőle. hogy kezdjen el alkudni. összevissza képzeleg! Reménytelen az egész. Semmi kétség. Kidugta a nyelvét és megnedvesítette kicserepesedett ajkát. a nő mégse erre tért le. Ekkor vette észre. Ez nem képzelgés. Vagy mégse? De. Ám valami mégiscsak motoszkált benne.valami selymet próbálva. Tűt keres a szénakazalban.

. és miért zaklatja tulajdonképpen? A kereskedő idegesen figyelte a jelenetet. Sötét nadrágot visel és fehér inget. Ám ugyanebben a pillanatban egy másik férfi lépett melléjük – az a kövér amerikai. noha Hanna korábban annak gondolta. noha az még mindig a csuklóját szorította. Hanna megragadta a molesztáló férfi kezét. Hanna ezalatt futó benyomást szerzett a férfiról. gondolta. majd félúton megállt. Inkább valami hivatalnokféle lehet – egy bürokrata! Ki ez az alak. Aki olyan durván oldalba lökte. istenem – kezdte. hónaljánál jókora izzadságfolt terebélyesedik. róka fogta csuka helyzetben. bal kezét fölemelte. aki az imént a lámpára alkudozott. Szemlátomást elbizonytalanodott. És most mi lesz? Mintha a pasas is ezt a kérdést tette volna fel magának. Ötven körül járhat. – Attól tartok… Ebben a pillanatban egy kéz lecsapott a csuklójára. Nem látszik nyomozónak. átható. vagy kicsoda… Ujjait olyan mélyen vájta bele Hanna csuklójába. hogy majd kiserkent a vére. Fölnézett a kereskedőre. Kemény szorítással… Hát mégis utolérte az a vámos. A bürokrata még mindig tétovázott. – Óh. mit szól hozzá a kereskedő? A férfi tétovázott. és nagyon nyugodt hangon ezt mondta: – Ez az ember ellopta a pénztárcámat. és megtörten rámosolygott.amikor meglökték. Hanna ekkor a kereskedő felé fordult. az volt a zsebtolvaj. – Miért nem veszi le a kezét a hölgyről? – kérdezte. kissé potrohos. Így álltak ott. mi is legyen a következő lépés. jobb kezében továbbra is Hanna csuklóját szorongatta. tekintete szúrós. Ha elráncigálja Hannát. A kereskedő másfelé nézett.

Hanna viszont továbbra is fogta az övét. ha most megnézzük a zsebeit. –Jobb. én itt hivatalosan… – Azt. Keyes megrázta a fejét. hogy… – Szóval lenyúltad a pénztárcáját. ugye. A kereskedő aggódva követte a pillantásával – a selyem még mindig Hannán volt. A helyzet az. azonnal levette az arcfátylat és visszaadta. – Ellopta a pénztárcámat. alig húszévesek. – Ez a nő egy szökevény. – Minden rendben lesz – mondta az amerikai. fiatalok. és egy lépést hátrált. Amint Hanna rájött. A bürokrata most mintha visszakozott volna. dehogy. és nagy nehezen megszólalt. ha leveszi a hölgyről a kezét. ugye? Hanna elengedte a férfit. És hosszú ideje a nyomomban van és molesztál. A tinédzserek laza kört formálva körülvették őket. Hanna érezte. – Ne őt nézze! – rendelkezett az amerikai. – Rám nézzen! És mutassa a zsebeit! – Uram. A tétova tekintet mögött. miért aggódik a boltos. barátom – mondta az amerikai turista. Az amerikairól először a tinédzserekre nézett. majd Hanna felé fordult. haver? – Nem. most már hangosabban. majd elkezdte lehámozni magáról a köntöst. – Figyeljen.– Ez az ember ellopta a pénztárcámat – ismételte Hanna. – Ha ez az úr most szépen békén hagyja a hölgyet… Keyes levette a kezét Hanna karjáról. nem bánja. valami izzó düh parázslik. Világos? Egy csoport közeledett feléjük – európaiak. – Mi a probléma? – kérdezte egyikük. ön… – Ne kelljen még egyszer mondanom! .

A rendőrök abba az irányba tartottak. és szinte együttműködővé szelídült. emniyet felirattal a zubbonyukon. Hanna megszaporázta lépteit. ön nem látja át… Ez volt az a pillanat. hogy a hivatalnok utána vetné magát. a tömjénfüstöt eregető sárgaréz vízipipák előtt. amikor Hanna olajra lépett. hogy a dagadt amerikai a körülvett hivatalnok vállára helyezi a kezét. Három kék egyenruhás rendőr haladt el mellette. ahonnan Hanna jött. hogy a látszat alapján ön mire gondol. Ahogy hátrapillantott. hogy lefogják. s futólépésre váltottak. ahogy meghallották a hangoskodást. – …kétszer figyelmeztettem! Elég szépen kértem magát… Hanna elsietett A gyűrűk ura sakkfigurák mellett. annyit látott. elkapta a tömeg sodrása. hogy a tinédzserek azonnal mozdultak. . De higgye el nekem. – Én pontosan értem. – Uram – ismételte engesztelő hangon. és vitte magával ellenállhatatlanul a főbejárat felé. A következő pillanatban Hannát. Érezte. mint egy úszó farönköt. de azt is érzékelte. aztán visszaért a csarnok központi részébe.A hivatalnok arca hirtelen megenyhült.

akikkel New Yorkban együtt dolgozott. Talán ezért volt az. Ezek mögött a tükrök mögött azonban. Később. tűnődött Dietz. Dietz sok titkot őrzött. és Keyes minden bizonnyal a nyomába eredt. szemének fürgeségét és elevenségét emlegették. élessége és kivételes tisztasága okán áradozott fia tekintetéről. és másfelé terelték a tolakodó tekintetet. Hamar becsukódtak. isten nyugosztalja. aki úgy fogalmazott. Dietz úgy vélte. A New York-i évek óta sokat változtak ezek a szemek. tekintetével még mindig az örökkévalóságot keresi. hogy baj van. ez szinte bizonyos. ha valaki bizonyos távolságból áthatóan beléjük mélyedt. ha elleplezi ezt a nézést – helyesebb. megint csak észrevett egyet s mást. A nő a jelek szerint meglépett. Francis Dietz nézése már gyerekkorában magával ragadta a környezetét. szürkés árnyalataiért csodálták a szemeit. ahogy szeme a kikötőt pásztázta. De az évek múltával megtanulta. Most. hogy oly sok mindent észrevett. ha távolságot tart. Látta először is. és magának őrzi meg a titkait.Tizenharmadik fejezet 1. A nő nem egyedül dolgozik. Osztálytársai különleges. hogy jobb. hogy rövid időn belül aligha tér vissza. Igaz. . Édesanyja. hogy Dietz szeme. hogy Keyes még csak hat perce ment el. ami fölött mások elsiklottak. de Dietz hetedik érzéke azt súgta. Már nem az örökkévalóságot fürkészték. akárcsak egy zenés mulató tükrei. mintha az örökkévalóságba tekintene. majd az idő múlásával természetellenes mélysége igézte meg őket – volt. az ügynökök.

A hajó biztonsági főtisztje. és fojtott hangon így szólt: . de e mögött az enervált tekintet mögött volt egyfajta bűntudat vagy alattomosság. A vámosok a számítógépek klaviatúrái fölött töprengtek. Az Aurora II. és mindent rögzített a memóriája. megpróbált elcsípni valami beszélgetésfoszlányt. A testbeszéde azonban valami másról árulkodott: arról. fáradtnak és csalódottnak látszott. 2. Leonard visszajött az irodába. S volt még valami. ami Dietznek szemet szúrt. és elhajtottak vele a szállodába. talán azon tanakodtak. Jildrim a vámosokkal értekezett. Leonard a csoportokba verődött emberek körül szimatolt.Egyedül. Dietz megtanult hinni az intuícióiban. Az utasok partraszállása két és fél órát vett igénybe. Ott állt a vámhivatalban. Dietz csak figyelt. egy bizonyos Jildrim nevű töröknek a szemében fedezett föl valami nyugtalanítót. senkinek nem szólt a gyanújáról. Dühösnek. és mielőbb szeretne kijutni innen. Végül az utolsó utast is beültették a várakozó autóba. csak nézte hidegen ezt a Jildrim nevű embert a tejüveg ablakon keresztül. segítség nélkül. biztonsági főnökének. mintha ő is közéjük tartozna. miközben úgy tett. Pusztán megérzés! Ám az ilyen megérzések rendszerint jó szolgálatot tettek az évek hosszú során. Odament Dietzhez. egy bizonyos Victoria Ludlow nevű fiatal nő. hogy rejtegetnivalója van. képtelen lenne Keyesszel a bolondját járatni. Jildrim álmos szemekkel nézett bele a világba. vajon hová tűnhetett az egyetlen hiányzó személy.

Kedvelte Leonardot.– Keyes hova a francba tűnt? Dietz rápillantott a kis ember feje búbjára. – Maga most itt marad. amikor még Dietz a szövetségiek kötelékébe tartozott. ha Keyes fölbukkanna. – Arra az esetre. Leonard egy pillanatra rámeredt. Később már ritkán találkozott ezzel a típussal. A sors gonosz tréfát űzött ezzel az emberrel. Ideje nagy részét magányosan töltötte a farmján. akiknek volt tartásuk. és beletemetkezett az önsajnálatba. és arra vár. és vár – adta ki a parancsot Leonardnak. – Most mi a szart csináljunk? Dietz töprengett. hogy kérdezni . látszott. de Dietz nyomát se fedezte föl benne az önsajnálatnak. hogy elbújt valahol a fedélzeten. Leonard azokra a kollégákra emlékeztette őt. hogy az éjszaka közepén megléphessen. akik tudták. – Ez jól el lett baszva – folytatta Leonard. – És maga mit akar csinálni? – Én visszamegyek. Olyan férfiakra. férfiakra. Átnézem a hajót. Lehet. akik a környezetében dolgoztak. mit akarnak.

Régi és új Isztambul között a távolság lényegesen nagyobb. Egy autókereskedés következett. mint a keskeny szoros szélessége. Aztán a házak kezdtek zsugorodni. s egymás hegyére-hátára zsúfolódni. férfiaknak. igen súlyos árat fizet érte. mely a két városrészt. s megérintette a bőrtokot. hogy az életét mentette meg a hallgatással. Dietz benyúlt a felöltője alá.akar valamit. Ellenőrizte a pénztárcáját. Ujjaival megtapogatta a rejtett tasakot. Ha ugyanis most fölösleges fecsegessél útjába áll Dietznek. hogy mikor kell kérdezni. 3. ínyenckonyhákat és divatos klubok reklámjait láthatta. a fegyvert. rokonszenv ide vagy oda. és a hátsó kijáraton távozott. ahol már sem autókereskedéseket. és mikor kell kussolni. Szemét közben le nem vette Jildrimről. a hangtompítót. tudja. de úgy festett. Hasznos ember. Azt azonban ezúttal még Leonard sem sejtette. gondolta magában Dietz. lassan lezárják a témát. majd egy bevásárlóközpont. nőknek vegyesen. Jildrim még mindig a vámosokkal konzultált. mely tele volt hamis útlevelekkel és jogosítványokkal. padlóra szegezett tekintettel átvonult a helyiségen. de fegyelmezte magát. . tele hagyománnyal és történelemmel. Az ázsiai oldal paradox módon modern képet mutat: egy nyugati stílusú külvárosét. egyre szegényesebb környékre értek. melyet soha nem vett le a válláról. s egyben a két kontinenst elválasztja egymástól. sem bevásárlóközpontokat nem lehetett látni. A Boszporusz európai partján terül el a Régi Város. A taxi utasa gyorséttermeket. A török most belépett az irodába.

de Keyes őt szemelte ki! Tulajdonképpen mindegy. hogy utoljára használta a török nyelvet – aztán mégiscsak sikerült kimondania. kiszállt az autóból. Lassan elhaladtak a sikátor mellett.Ahogy elhajtottak a rozoga faházak mentén. – Javas gidin – morogta a sofőrnek. hogy a török épp most száll ki a kocsiból. Nem ez volt az első szerencsés fordulat az elmúlt napokban. jobb az ilyesminek még a lehetőségét is messze elkerülni. amely elég pénzzel kecsegtet ahhoz. vagy akár öt. hogy lenyűgözhesse vele Elizabeth Webstert. Dietz viaskodott a szavakkal – túl sok év telt el azóta. Ha Keyes nem választja ki Dietzet a különleges feladatra. Az azért piszkos nagy mázli lenne. és várni a lehetőségre. és egy pillanatig töprengve megállt. Száz yarddal arrébb szólt a taxisnak. Ez azt jelentené. Egyiküknek se szívesen taposna bele a lelkébe. Dollárban fizetett. Az autó lassított. és kész! És ezen a tényen az sem változtat. ha a megérzései beigazolódnának. hogy álljon meg. Dietz le nem vette szúrós szemét az előttük haladó sárga kocsiról. Dietz látta. Dietzet választotta. Igen ám. Ha tehát Dietz cselekszik. Két rozoga faépület között befordult egy keskeny sikátorba. valahol az illegális zónában zajlik. hogy nem kellene sem Leonard sem Keyes önérzetébe belegázolnia azzal. nem kell . Lehet. mit szabadítana magára. ha az egész ügylet a hivatalos csatornákat megkerülve. ki tudja. netán tíz éven keresztül gubbasztani a farmján. miért döntött így. hogy ő kapja el a nőt. hogy egész életében hiába leste volna az alkalmat. Kénytelen lett volna egy újabb éven át. gondolta. akkor most nem talált volna rá erre a váratlan lehetőségre. és Jildrim egyenesen elvezetné őt a nőhöz.

Aztán odalépett a kocsihoz. Errefelé ilyenkor már lefekvéshez készülődnek. hogy azok számára. ez az elégedettség. miközben az egyik fülét rezegtette. balzsamos szellő fújdogált. mint Dietz. Vagy ez csak illúzió? Lehet. kivéve talán ennek a szedett-vedett teamnek az érzékenységét… amely „team”. elhaladt mellettük. a külvárosban. Az éjszaka meleg volt. a becsületes. A gyerkőcök nevetve elinaltak.ellenállásra számítania. A szegényes környezet ellenére volt valami kellemes a levegőben. Bármerre járt a világban. a közösség melege. . ha jól ítéli meg a helyzetet. széles sávot hagyva nekik az aszfalton. valójában nem más. A szegény környezet gyakran jóval több melegséget és elégedettséget sugároz. rajtuk kívül más nem volt az utcán. vagy. ezt mindenütt ugyanilyennek érezte. és megpróbálta kinyitni az ajtaját. A tőle jobbra eső ház sötét volt és csöndes – kihalt. akik ténylegesen itt élik az életüket. Sietve átkutatta a kocsi belsejét. mint a gazdag. egy csikkekkel tömött hamutartót és néhány limlomot. egyelőre mindössze egyetlen emberből. Egy pillanatra visszanézett a macskára. mint beletörődés? A sikátor sarkánál két gyerek játszadozott egy gördeszkával. és halkan becsukta a kocsiajtót. Dietz a gyerekek felé indult. kemény munka légköre. Dietz fölegyenesedett. Nyitva volt. Leonardból áll. Ám egy olyan tapasztalt férfi számára. Egy girhes sikátori macska gubbasztott az autó lökhárítójánál. a nap már véget ért. egy gyűrött isztambuli térképet. talált egy üres doboz English Ovalt. Persze. Leonard aligha jelenthet fennakadást. Bent a városban most kezdődik az éjszakai élet. Dietz újra körbekémlelt. amit ő annak vél. Ahogy elérte a kis mellékutcát. ahol Jildrim kiszállt a kocsiból. vacsoraidő van. s Dietzre bámult. de idekint.

elhagyatott. melyet az Egyesült Államok különleges haderőinél. és figyelt. hat másodperc belégzés. Dietz előhúzta válltáskájából az átalakított S&W 39-es modellt – az őrkutyák elhallgattatásában játszott hasznos szerepe miatt kukoricapogácsa névvel illette a szakzsargon –. majd bekopogtat az ajtón. Dietz ezzel a fegyverrel tréningezett. valamint a haditengerészet speciális egységeinél rendszeresítettek. A török ide ment be. Dietz megnedvesítette a szája szélét. ami most már elkerülhetetlen volt. de a szél elvitte a hangokat. Légzését tudatosan lelassította. Egy nő szállt ki a hátsó ülésről. A nő tétovázott egy pillanatig. Szóval. amíg a sofőrrel értekezett. hogy formában tartsa magát a farmon töltött tétlen hónapokban. A nő belépett a házba. Néhány másodpercig. ahogy a nő elsimít egy hajtincset a füle mögé. Dietz feszülten figyelt. noha meglehetősen csapzottnak látszott. mégse csalnak az ösztönei! Dietz nézte. és igen elgyötörtnek. fiatal nő volt. Az ajtó becsukódott mögötte. hogy elcsípjen valamit a párbeszédből. Dietz visszahúzódott az árnyékba. Egy autó jött lefelé az úton. hat másodperc kilégzés – felkészült arra. majd megindult a ház felé. Csinos. . A bal oldaliban azonban fények pislákoltak a fehér függönyök mögött. Újabb taxi érkezett. Aztán a taxi elhúzott. a fegyvert az oldalához szorította. kissé meggörnyedve állt a kocsi mellett.

Tizennegyedik fejezet 1. A sofőr lecsapta a taxiórát, és várakozásteljesen nézett Hannára. Hanna nem viszonozta a pillantását. Benyúlt a neszesszerébe, kotorászott egy darabig, végre megtalálta az óráját. A Cosmograph Daytonát Franktól kapta ajándékba; annak idején csinos kis összegbe került. Lehet azonban, hogy a vízbe merülés tönkretette a szerkezetét. Odanyújtotta sofőrnek. – Oké? – kérdezte. A férfi elvette az órát, vizsgálgatta, füléhez emelte. Hanna kinyitotta az ajtót és kiszállt, melléhez szorította a kézitáskáját. Kell vagy nem kell, gyorsan döntsd el, mást úgyse kapsz, gondolta. A következő pillanatban a taxi elhúzott. Szóval, kellett neki. Hanna ránézett a ház előtti viharvert postaládára. Ez az a cím, amit Jildrim memorizáltatott vele. De vajon még mindig segít-e neki a férfi, ha kiderül, hogy most már pénztárcája sincs? Elhiszi-e, hogy tényleg elő tudja teremteni a pénzt, amit megígért? Jó lett volna kicsit rendezettebb külsővel megjelenni. Hanna meglehetősen zilált állapotban volt – vizes ruhája rátapadt a testére, a nedvesség átszivárgott a pórusaiba, s egészen a csontjáig hatolt. Karján a sebhelyek ocsmány vörös színt öltöttek. Alighanem pontosan úgy nézett ki, mint ahogyan belülről érezte magát: egy megvett, kidobott csavargónak.

Lehunyta a szemét, és néhány másodpercig így maradt, majd újra felnézett, és elindult a kis házhoz vezető járdán. Egy elszabadult hajtincset a füle mögé simított, majd bekopogtatott az ajtón. Eltelt néhány másodperc. – Evet? – hallatszott bentről. Hanna megnedvesítette az ajkát. – Hello! – válaszolt. Hallotta, ahogy nyílik a zár. Egy vézna Fülöp-szigeteki férfi állt az ajtóban, fáradt szemekkel. Félreállt, hogy Hanna beléphessen. Az elülső helyiségben egy konyha helyezkedett el és egy homályos nappaliszerűség tévékészülékkel, melyen éppen video-klippeket vetítettek; egy megereszkedett dívány és egy kis ebédlőasztal alkották a berendezést. Két gyerek térdepelt a szőnyegen a tévé előtt, balra egy asszony állt a tűzhely fölé hajolva. Bekeretezett kalligrafikus rajzolatok lógtak a falon, a fehér függönnyel fedett két ablak között. A félig nyitott ajtó egy másik szobába vezetett; Hanna futólag bepillantva, emeletes ágyakat látott odabent. Négyen élnek itt, gondolta, nagyjából akkora térben, mint az ő gardróbszekrénye a chicagói lakásában. Jildrim nem volt itt. A gyerekek kíváncsian méregették Hannát. Az asszony háttal állt, a tűzhelynél. A férfi hanyagul intett a dívány felé. Hanna odalépett és leült, kézitáskáját szorosan az ölében tartva. Kisvártatva megszólaltak a gyerekek; halkan beszélgettek, törökül. A férfi eltűnt a hátsó szobában. Az asszony félrehúzott egy fazekat, és egy másikat helyezett a platnira. Hanna két percig mozdulatlanul ült. A tűzhely felől érkező illatok fűszeresek voltak és egzotikusak; gyomra

lustán mocorogni kezdett. Kíváncsi volt, van e itt fürdőszoba, ahol megmosakodhatna. Nem látott erre utaló jelet. Talán a hátsó szobában. Rákérdezhetne! De nem szívesen zavargott, és nem akarta felhívni magára a figyelmet. Végül is tud várni. Vajon mikor ér ide Jildrim? Hanna szeretett volna már a gépen ülni, s hazafelé tartani az Államokba. Aztán jöjjön, aminek jönnie kell, csak végre már otthon lenne! Két perc után kinyitotta a kézitáskáját. Elővette a púdertartóját, és megnézte magát a tükörben. Ahogy tartott tőle, ijesztő benyomást keltett – haja zsírosan összetapadva, arca összekenve, feldagadva. Talált egy friss Kleenexet, azzal letörölte az arcát, majd elővette a rúzsát, és nekilátott, hogy kifesse az ajkát. Egyszer csak a gyerekek ott térdepeltek előtte. Kislány volt mind a kettő, amire csak némi tétovázás után jött rá, mert mindkettejük haja fiúsan rövidre volt nyírva. Nagy, sötét szemekkel bámultak rá. Hanna mereven nézett vissza rájuk. A következő pillanatban az egyik lányka kinyúlt a púdertartóért. Hanna vetett egy pillantást az asszonyra, remélve, hogy megzabolázza a gyerekeit. De a nő csak a tűzhelyre figyelt. Nem volt segítség. Hanna odaadta a púdertartót a gyereknek; erre aztán a másik a rúzsért kezdett nyújtózkodni. Az asszony hátrafordult a tűzhelytől, és rápillantott a lányaira. Nem szólt semmit. Aztán visszafordult, s újra a fazekaira összpontosított. Hanna hátradőlt a díványon, és elnézte, ahogy a kislányok játszadoznak. Most, hogy tétlenül üldögélt, rátört a kimerültség. Kis híján egy ültében elbóbiskolt…

Megrázta a fejét, és kiegyenesedett. Jildrimnek hamarosan meg kell érkeznie. S akkor végre továbbmehet innen. A kislányok nevetgéltek. Kicserélték kincseiket, és most az első lányka ügyködött a rúzzsal. Hanna bágyadtan rájuk mosolygott. Belenyúlt a táskájába, félretolta a könyvet, és talált egy körömvágó ollót. Szórakozottan nyisszantgatni kezdte a körmeit. 2. Leonard összebarátkozott a hajón szolgáló egyik szobalánnyal, egy kövérkés, pirospozsgás nővel, aki szemlátomást igen belemerült a beszélgetésbe, noha jócskán benne jártak már az éjszakában, és az Aurora fedélzetéről már mindenki eltűnt. Keyes visszatért a vámhivatal épületébe, s onnan figyelte a párbeszédet, azon tűnődve, vajon a nő gyereknek hiszi e Leonardot. Lehet, hogy éppen azért válaszolgat olyan készségesen a kérdéseire, mert annak hiszi. Aztán azon töprengett, vajon ő elhinné e Leonardról, hogy gyerek, persze, ha nem tudná róla az igazságot. Nehéz megmondani. Ha az ember egyszer tudja az igazságot, akkor szinte lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Nagyot sóhajtott. Minden rosszul sült el – olyan látványosan és váratlanul rosszul, hogy az elképesztő –, s közben hihetetlenül szalad az idő. Közel két órát elpocsékolt a rendőrőrsön azzal, hogy rátaláljon arra a személyre, akit le kell fizetni. Mire visszatért a kikötőbe, addigra eltűnt a nő, mi több, Dietznek is nyoma veszett.

Mindeközben Leonard és a szobalány olyan ráérősen cseverésznek, mintha legalábbis minden a legnagyobb rendben lenne. Keyes ránézett az órájára, és megpróbálta türtőztetni magát. Végre Leonard elvált a nőtől, mindketten szélesen mosolyogtak. Ahogy a törpe Keyes felé közeledett, egyre komorabb lett az ábrázata. Egészen közel jött, s halkan így szólt: – Jildrimnek hívják. Ő a biztonsági főnök a fedélzeten. Leonard szerint Dietz a pasas nyomába eredt. Keyes bátorítóan dörmögött. – Cathy azt mondja… – Kicsoda? – Cathy, a szobalány. – Igen… – Szóval azt mondja, hogy Jildrimnek van egy másik barátnője a fedélzeten, akit Bascarának hívnak. Amikor kikötnek, Jildrim általában a lány családjánál kosztol. Cathy szerint ez így szokás. – A lány családjánál – ismételte Keyes. Leonard mosolya visszatért. – Megszereztem a címet – mondta. 3. Később, amikor Hanna visszagondolt a történtekre, üggyel-bajjal ugyan, de össze tudta rakni az eseményeket, melyek a nyugati városperem kis házában végbementek. Ott a helyszínen azonban teljesen értelmetlennek tűnt minden. Egyik pillanatban még a díványon ült, kezében a körömvágó ollóval, és Jildrimet figyelte. Jildrim épp most

Kicsiny lyuk jelent meg a hátán. és morgott valamit az orra alatt. hogy ez a hallgatag férfi mennyire megnyílt. Hanna fölegyenesedett a díványon. továbbra is látókörön kívül. és átcsúsztak a szürrealizmus birodalmába – legalábbis ott. ahogy Hannát kezelte. a helyszínen így érzékelte az ember. és beterelte őket a hátsó szobába. Jildrim intett. a következő állókép maradt meg Hannában: Jildrim és az asszony a tűzhelynél. ám a férfi. Különös volt erről az oldaláról látni Jildrimet. Hanna elkezdett lekászálódni a díványról. Jildrim egy pillanatra Hannára meredt. a pisztolyt szorosan a combja mellett tartotta. A tűzhelynél szorgoskodó asszonyra fordította minden figyelmét. egy kurta fejbiccentéstől eltekintve. kifeszített karral. annyira megmagyarázhatatlan volt a . s milyen barátságos tudott lenni ezzel a Fülöp-szigeteki asszonnyal. Ekkor Jildrim ellenőrizte a pisztolyát. a gyerekek a tévé előtt tőle szerzett kincseikkel a kezükben. hogy maradjon ott. Az utolsó pillanatról. szemét tágra meresztette. majd megfordult. a férj pedig a hátsó szobában. ügyet sem vetett Hannára. Furcsa volt. ő maga a díványon. Hanna észrevette a lyukat. aki kuncogva nyugtázta udvarlását. Az asszony azonnal összeszedte a két gyereket. s egy töredékmásodperc leforgása alatt a dolgok ép ésszel követhetetlenné váltak. ellentétben azzal a hűvös tartózkodással. mielőtt a pokol elszabadult volna. mely mintha a semmiből került volna elő a másodperc tört része alatt. de nem akart hinni a szemének. Jildrim abbahagyta a flörtölést az asszonnyal. És ekkor kopogtak az ajtón. És innentől a dolgok abszurd fordulatot vettek.került elő a hátsó szobából – alighanem már Hanna érkezésekor is itt tartózkodott –. Jildrim az ajtónál állva hirtelen megingott.

Ám a suttogások nyilvánvalóan meggyőzték a családot. széle hossza egy. Lehet. egy lépéssel előttük jár. ahogy talpra állt. És ez az egér utat rágott magának. mint egy háromajtós ruhásszekrény. Tehát ismeri a családot. Megint suttogott valamit a családnak a hátsó szobában… hacsak ez a suttogó hang nem a szájából ered. Nagydarab ember volt – hatalmas. hogy egy egér volt a férfi zsebében. Lehet. gondolta Hanna. Hanna pánikszerűen leugrott a díványról. és egyenesen Hannára irányozta. Amikor Hanna ismét szembe találta magát a férfi tekintetével. s belépett a hátsó szobába. hogy engedelmeskedjenek. Suttogott valamit. megdermedt.jelenség. bárki is legyen. Egy ragyogóan fénylő tárgyat tartott az egyik kezében. hogy az ajtón is van egy lyuk. és hirtelen a hátán bukkant ki? Őrület! Lázálom! Jildrim kemény puffanással elvágódott. hogy üzletet kötött velük? Ez esetben őt és Jildrimet elárulták. a fényes tárgyat továbbra is Hannára szegezte. jutott eszébe ez a képtelen ötlet. Intim suttogásnak hangzott. és hátborzongatóan méltóságteljes magabiztossággal közelített. A férfi keresztülcsörtetett a homályos szobán. tudta. Egy férfi nyomult a házba. Az ajtó ugyanis még mindig zárva volt. Újabb egér? Aztán a következő másodpercben már nem volt ajtó. Ez az ember. gondolta Hanna az első sokk hatására. Hogyan keletkezett ez a lyuk? Hanna agya lázasan keresett valami épeszű magyarázatot. hanem a fényes tárgy mozgatásából. hogy a család nem fog közbeavatkozni. a férfi ugyanis egyik kezéből a másikba dobálta a tárgyat. Hannának napokra volt szüksége ahhoz. . De abban a pillanatban. Ekkor vette észre Hanna. Valami ehhez hasonló hangot hallatott: umf.

és Hanna visszahanyatlott a díványra. A férfi lenyomta őt. Mielőtt Hanna mozdulni tudott volna. ujjai mélyen belevájtak mellényének laza szövetébe. miközben a fejét ide oda dobálta. Egyenesen az utcára látott. miközben kiborította a táska tartalmát. Hogy meri ez az alak rátenni a kezét? Szájával szavakat formált. Hanna nagyra nyitotta a száját. A kezében levő tárgy az arca felé suhant. A férfi feléje közeledett. Vaktában keresgélt. gondolta Hanna. és kutakodni kezdett a lány kézitáskájában. Szemét elöntötte a vér. Aztán szétfeszítette a végtagjait. aminek abban az öt másodpercben a szemtanúja volt. ahol az imént még ajtó volt. Egy pillanattal később a támadó elfordult tőle. odakint sötét éjszaka honolt. Jobb halántéka lassan égni kezdett. Ehelyett jogos düh töltötte meg minden porcikáját. letaszította a padlóra. Rohadt geci. hogy üvöltsön… a férfi ekkor visszakézből pofon vágta. és rátérdepelt az alkarjára.hogy az agya földolgozza mindazt. Különös módon nem félt. szaporán pislogott. a férfi megint csinált vele valamit. A szavak azonban távolról sem . Hanna az ajtó felé nézett – pontosabban arrafelé. Aztán a vállán érzett egy erős kezet.

ha nem csak eltérítette? Valahol. gondolta. Ha ez a nő. hogy izolálja magában ezt a félelmet. De hát akkor legyen meg. Újra megcsillant a kezében az ezüst tárgy. A szavak. A következő pillanatban . belemélyedt a férfi vállába. hogy a pasas leszálljon róla. elég dörzsölt ahhoz. És ettől a pillanattól kezdve Hanna semmire se emlékezett. gondolta. Volt az egészben valamiféle sorsszerűség. A sofőr kérdőn nézett rá a visszapillantó tükörből. legfeljebb azt a célt szolgálták. – És mi van. – Frank ötlete volt – hallotta a saját hangját. – Az egészet Frank találta ki. 4. Az nem baj. kérem.fejezték ki a forrongó indulatait. azt előrenyújtotta. talált egy húszdollárost. hogy Dietzet eltérítse… Eltérítette? – tűnődött Keyes. Előrehajolt. amikor a taxi lelassított. A taxi félreállt. Valami fegyverféle volt – egy rövid cső. aminek lennie kell. hogy Leonardnál van fegyver. belátom. Keyes a pénztárcájáért nyúlt. de kérem. hiba volt. bárki legyen is. Valami volt Leonard ölében. ne üssön meg újra… Vagy talán a szavak arra kellettek. vagy legalábbis valamelyest kordában tartsa. De azért volt még annyi önfegyelme. a lelke mélyén Keyes nagyon félt. és kíváncsian fürkészett a félhomályban. Keyes akkor vette észre. majd az olló magasról lecsapva. én csak hittem neki. A fickó szeme szikrákat vetett. hogy eltereljék a támadója figyelmét? E pillanatban a körömvágó ollót nagy ívben fölemelte. gondolta.

Akadozó. a csont repedésének távoli zaját. fizikai közelségétől. és a fényszóró teljesen elvakította Keyest. Hallotta a reccsenést. Leonard matatott a fegyverével. Pokoli erőfeszítéssel a hátára gördült. hogy lássa. És e pillanatban ennyire tellett… A lökhárító a jobb csípőjét kapta el. ahogy a taxi elhúz. Keyes megpróbált balra menekülni. Keyes észrevette. Keyes zavartan másfelé nézett. fizikailag halált okoz. amit elkezdett. Leonard sietett oda hozzá. elvakítva Keyest a hirtelen felkapcsolt fényszórójával. Onnan nézve szakmai kérdés volt csupán. A csípőjén borzalmas nyomást . ahogy az erejéből tellett. Nem akarta látni: viszolygott a fegyver tényleges. Fények jöttek a sikátorból. Aztán a kocsi váratlanul kilőtt. Persze. Hosszú évek óta sikerült magától távol tartani ezt a fajta valóságot. Arca a kövezethez csapódott. dobhártyarepesztő robajjal. Leonard mögött. De nem volt semmi. lehajolt. hogy bevégezze. Az íróasztala mögött ülve olyan volt az egész. Ha meg kell történnie. mint egy nagy rejtvény. Keyes lehunyta a szemét. próbált menekülni. Érezte a vér ízét a szájában. Kétség nem fért hozzá. A kocsi azonban felgyorsított és elhúzott. mozgott a szája. ami védelmet nyújthatott volna. ám legyen. hogy a sötétben áll egy autó. a ház mellett egy sikátor húzódott. s megpördítette a testét. mohó nyelésekkel próbált levegőhöz jutni. és egy járó motor zúgott. és figyelték. vajon a kocsi visszajön e. ő azonban megtesz minden tőle telhetőt. semmi egyéb. hogy a jármű őket vette célba. mert a fegyver ténylegesen.már mindketten az utcán álltak. mint egy intellektuális játék. a motor felbőgött. Pillanatok alatt történt minden. ráhúzott valami tartozékot vagy mi a fenét.

istenverte. most először legalább nem volt éhes. Mintha egy elefánt térdepelne rajta. gondolta. Isten tudja mióta. De azért volt valami jó is az egészben. . átkozott elefánt.érzett.

– Daisy Gilbert vagyok. Mi a száma? A hármas vonal is bejelzett. és személyesen megbeszélni vele… – Felhívom a mobilján. – Kapcsolom Dick Biermant. . De biztosíthatom önt. Daisy kezdett pánikba esni – négy hónapja szerelték be az új telefonrendszert. tartsd a vonalat! Megnyomta a várakozógombot. ne csinálja ezt velem. Daisy. ha ön… – Visszajön még ma délután? – Ezt se tudom. De feltétlenül átadom az üzenetet. Daisy tartotta a kagylót. de még mindig gondjai voltak a kezelésével. de Keyes úr házon kívül van. Ott lesz? – Nem ígérhetem. – Át kell hogy tegyelek a várakozóra. Sajnálom. Alighanem jobb lenne várni egy kicsit. – Jim? – szólalt meg egy férfihang. majd bekapcsolta a kettes számú bejövő hívást. – Hol van? – Nem tudom pontosan. – Anya – mondta Daisy. Újabb hívást jelzett a készülék. – Jim Keyes irodája. Bierman úr. az isten szerelmére? – Bierman jellegzetes déli akcentussal beszélt. De ahogy megjön… – Ma délután fölugrom. – Kiment ebédelni? A golfpályán van? – Nem tudom egészen pontosan. hogy amint… – Jaj.Tizenötödik fejezet 1.

tartsa a vonalat! – Megnyomta a gombot. a szentségit. – Volt egy kis baleset. Szükségem van a segítségére. följöhet. Föl akar jönni. . igaz? – Szó se róla. – Mondtam neki. Hosszú szünet. – Bierman? – Ide akar jönni. hogy sürgős családi ügy. És kérte az ön mobilszámát. hogy küldjön át egy teljes dossziét Francis Dietzről! Mondja meg neki. kérem. Túl vagyok rajta. uram – mondta. De nem nyugszik. És könnyen lehet. hívja föl Roger Fordot. anélkül. hogy nem tud utolérni. –Jim Keyes irodája – mondta. Bekapcsolta a hármas számú hívást. még ma délután.– Bierman úr. és emiatt legközelebb csak… óh. mindegy. Kétségbeejtő volt a hangja. – Te jó isten. Daisy lejegyzett pár szót. úgyse lehet lerázni. és kérje meg. – Mondja meg neki… mondja neki azt. Ziháló légzés hallatszott. – Mondja. – Most már minden oké – mondta Keyes kis szünet után. hogy megvárta volna a választ. hogy a szálak Dietzhez vezetnek. Daisy előrehajolt a székén. Vacsorára! Ha akarja. – A másik vonalon éppen Dick Bierman keresi önt. ha úgy óhajtja. mi történt? – kérdezte. én megyek le. – Holnap este. – Daisy? Keyes volt az. Daisy! Kérem. elég türelmetlen – mondta Daisy. hogy felmerült egy kis probléma. – Értem.

hogy tegnapra kellett. hogy megvárakoztattam. A beruházásaim. – És még valami! Kérje meg Caspert. Megfelelő lenne önnek a holnap este. – A vonal megszakadt. nyolc óra? Óhajtja. Vegye úgy. Ránézett az egyes számú vonal jelzőgombjára. hogy nyomozzon le egy nevet: Victoria Ludlow.– És. – Millió köszönet. Mindent. lehet róla szó. – Vettem. tudja… – Természetesen – mondta Daisy gördülékenyen. hogy foglaljak önnek szállodát? Remek kis helyi… – A titkárnőm majd elintézi. – Anya? Ne haragudj! Tartsd a vonalat! Újból próbálkozott. hogy… . mondjuk. mely még mindig kitartóan villogott. Daisy elhúzta a száját. – Nagyszerű! Bejegyzem önt… – Vacsora után ki akarok menni a terepre. – Bierman úr? – Gilbert kisasszony? – Elnézését kérem. Daisy! Ne felejtse el a Dietz-dossziét. Bierman úr. A titkárnő letette. Chicagóból. Épp Keyes úr naptárát nézem. Lenyomta a gombot. Daisy. amit csak talál! A toll szaporán szántotta a jegyzettömböt. – Bierman úr? Elnézését kérem a… – Én vagyok – szólt bele Daisy anyja. – Anya? – Daisy! Nem tűröm. vacsorára? – Azt hiszem. – Értem. s visszatért Biermanhoz. – Lehetne.

ha jól látja. mintha először kiürítették volna. csak azért. hogy hajlandó volt ilyen helyen aludni… hol is tulajdonképpen? Egy autóban. és égett a szeme. Ez már túl sok volt. Az erős szél idegesítően pajkos örvényekben csapkodta az ablakhoz az esőcseppeket. talán pár évvel fiatalabb. Odakint esett az eső. 2. méghozzá a hátsó borítójának belső lapjánál. s megszakította a vonalat.– Visszahívlak – mondta Daisy. Most kivett valamit Hanna kézitáskájából: a könyvet. Frankkal ugyebár meglehetősen rosszul állnak a dolgok. Ez az utolsó eset. Amikor Hanna magához tért. hasogató fájdalmat érzett a nyakában. szürke ég tárult elé a koszos szélvédőn át. Mosolygott. Hát ez igazán pompás. Érdekes mosoly volt ez: sokat sejtető. melyet Epsteinné adott kölcsön! A keresztes hadjáratok krónikáját Az elmúlt pár nap eseményei egy pillanat alatt újra lejátszódtak. gondolta elkeseredetten. hegekkel teli arc. Ahogy Hanna fölkászálódott az ülésen. Túl sok! Nem. Az eső annál dinamikusabban verte az ablakokat. Hanna halkan felnyögött. a férfi feléje fordult. és kissé szomorkás. Az autó egy helyben állt. ölében Hanna kézitáskája. hogy aztán teletöltsék homokkal. Egy férfi ült mellette. Tuskó fej. merev nyak nélkül is. A fejét elviselhetetlenül nehéznek érezte. Amikor kinyitotta a szemét. átható. Éppen ez hiányzott még! Mintha nem lenne épp elég baja. szürke tekintet. széles mellkas. Lüktetett a halántéka. ahol valami macskakaparásszerű . Ráadásul nemcsak a nyaka fájt. ez nem lehet igaz… A férfi kinyitotta a könyvet. Hatvan körüli lehetett.

Vagy mégsem? Eljött ide Hanna után a világ másik felére. visszahelyezte a könyvet a kézitáskába. ahogy ránézett. Hanna egy rövid szöveget látott. Hanna szeme az ajtóra tévedt. aki rátámadt és durván bántalmazta. Hanna azonban egyelőre azt se tudta. Hanna csöndben. hogy tulajdonképpen mi a kérdés. és aki a családot suttogva megfegyelmezte. hogy Hanna esetleg kiugorhatna a kocsiból. És most. Nem tartom vissza. A férfi továbbra is várakozásteljesen nézett rá. a férfi valamilyen válaszra vár. Miután a férfi elégedetten nyugtázta. Hanna nem szólt semmit. Amire szükségem volt. feltételezte. A szitáló eső új erőre kapott. újabb örvényeket csapkodott a szélvédőnek. döbbent rá Hanna. ebben a helyzetben a legtöbbet tehetné magáért. Tehát egy repülőtér van a közelben. az ajtók nincsenek bezárva. azt megszereztem. – De mielőtt elhamarkodottan döntene. De akkor most miért akarná őt szabadon engedni? Ennek így semmi értelme. mozdulatlanul ült. Ez az a férfi. aki most. és kinek a kezébe tette az életét? És azon is eltöprenghetne. Az eső zörejét monoton zúgás kísérte. talán érdemes elgondolkodnia azon. a vérnyomokat a bal vállán. ha úgy gondolja. . ki az. meg néhány kusza egyenletet. Teltek a másodpercek. A táska továbbra is az ölében nyugodott. ahová Hanna beledöfte a körömvágó ollót. Valamiért azonban a férfit nem izgatta. kivel állt össze. bármikor szabadon elmehet. feltehetően a chicagói dolgok miatt. Úgy tűnt. Úgy tűnt.kézírás volt látható. hogy Hanna szemrevételezte a macskakaparást. – Beszélgessünk! – mondta a brutális alak. alighanem egy repülőtér zaja. meglátta a sebhelyet is. – Persze. állapította meg Hanna. Az ürge nyilván az FBI-tól van.

A férfi bal kezével magasba emelte Hanna útlevelét. Talán valahogy eljutna az amerikai nagykövetséghez. fontolgatta. se útlevél.– Nos. Én beszélek. Koldulna. gondolta. vajon a pasas utána vetné e magát? Tegyük fel. – Persze magát nem így hívják. – Próbáljuk meg akkor másként. Igen ám. maga figyel. Nála se pénztárca. valószínűleg máshol sem lelhető föl. hogy igen. és végül megtalálná a követséget. de mégis sikerülne meglógnia. Jobb tehát. – Van egy ajánlatom a maga számára – folytatta a férfi. de a táskájában sincs. jól sejtem? Az ön valódi neve nem szerepel ebben az úti okmányban. ha egyelőre nyugodtan ül a fenekén. Mindig csak egy milliméternyit. Valahol távol megdördült az ég. Keze önkéntelenül az ajtó felé mozdult. sőt. A táskája ott van az ürgénél. összezárva ezzel az őrülttel. de abban a pillanatban le is tartóztatnák. könyörögne. hogy maga meg én… hogy is mondjam csak… osztoznánk a bevételen! . – Victoria Ludlow – olvasta hangosan. Csak néhány milliméternyit. Hanna szeme önkéntelenül visszatévedt az ajtóra. Azonnal kiderülne minden. Ha most kiugrana a kocsiból és elmenekülne. az esőbe! – Egy használható magyarázatért cserében. hogy mit jelent ez a kaparás a hátsó borítón… Szóval el tudnék képzelni egy olyan változatot. rendben! – szólalt meg kisvártatva. Kinyitotta. nehogy az ürge gyanút fogjon! Aztán a megfelelő pillanatban ráveti magát a kilincsre. Beengednék. amiből világosan kiderülne számomra. potyázna a járműveken. és ugyanazzal a mozdulattal kigördül az utcára.

másfelől viszont figyelembe véve a Keyes-féle költségvetésről rendelkezésre álló információmat… Hanna ujjai hozzáértek a hűvös fémhez. A férfi visszatette az útlevelet a kézitáskába. Ám ebben a pillanatban a börtön szinte megváltásnak tűnt számára. a szájába csúsztatta. ami a kezünkben van. spekulált Hanna. és előhalászott egy doboz cigarettát. és benyomta az öngyújtót a műszerfalon. hogy közelebb tudom vinni a tizenöthöz! Minden az áru minőségétől függ. annál magasabb a tarifa. kirázott belőle egy szálat. – De van egy olyan érzésem. Tudja. nyomja csak le a kilincset! Nyugodtan elsétálhat! Bár elég cudar idő van odakint. Minden erejével a döntő pillanatra összpontosított. mi is ez tulajdonképpen. Villámlott. De hogy rá tudok ígérni. – És ahogy említettem: ez még csak szerény. Akad egy-két tehetősebb ismerősöm. – Nem tudom. előzetes becslés! Hanna megdermedt. és ezt anélkül mondom. abban egészen biztos vagyok. Hanna ölébe ejtette a kezét. keze már nem mozdult a kilincs felé. – …akár fele-fele arányban is! – folytatta a férfi. A cellában legalább kipihenhetné magát. akit érdekelne az üzlet. hogy van ez! Minél több információt kínálunk a vevőnek. Frank milyen ajánlatot tett magának.Ha a követségen feladná magát. – …szerény becslésem szerint – így a férfi –. és a keze lecsap a kallantyúra. – De ha gondolja. Ami az összeget illeti… Még egy centi. mint száz: tízmillió! – bökte ki a férfi. hogy pontosan tudnánk. egyenesen sittre vágnák. aztán pár másodperc múlva megdördült az ég. Benyúlt a mellényzsebébe. – …egy szó. .

és vállalja tettének következményeit. Ő rendelte a zenét. hogy a könyv belső borítóján ott van ez a macskakaparás. – Igen. de mi van. Nincs más választása! Ha most hagyja. hogy a valódi bűnös nem ő. Ennyi pénzből már meg lehetne tervezni egy új életet. Megpróbálhatja eljátszani a szerepet. ahogy ez az úr kétszer is hangoztatta. Mi mindent kezdhetne ötmillió dollárral? Elég sok mindent ahhoz. hogy ebbe is belerángassák. De nem! Most nem hagyja magát! Épp eleget tanult az előző leckéből. Hibát követett el. hogy lerázza magáról ezt a sok nyűgöt. ő fizeti a számlát.– Gondolom. hanem Frank. Töredelmesen bevall mindent. Hanna egyszerűen csak naiv volt és hiszékeny. másfelől az is igaz. akkor menthetetlenül mélyre süllyed. Nehogy most valami őrültség jusson az eszedbe! Szépen elmegy a nagykövetségre. határozottan ilyen sejtéseim vannak. Nem is akármilyet… Egy a bökkenő. villant az agyába. – Micimackó – gondolta Hanna. A férfi rágyújtott. Az automata öngyújtó kiugrott a műszerfal mélyedéséből. bármiről is szóljon ez az új történet. Fele-fele alapon! És ez csak szerény becslés. és feladja magát. Hát akkor meg miért kellene börtöncellában megrohadnia egy másik ember miatt? Tízmillió. ha lebukik? . és most fölösleges kibúvókat keresnie. valami bombaféléről van itt szó – folytatta a férfi csevegő hangnemben. Nincs mit eladnia! Néhány perccel ezelőtt még arról se volt fogalma. rosszul mérte föl a helyzetet. amit a férfi elképzelt neki. Két rossz döntésből úgyse tud kihozni egy harmadik jót. Persze.

Aztán beszélhetünk. A dosszié egy Victoria Ludlow nevű nő anyagát tartalmazta. Leeresztette az ablakot. Három óra múlva találkozik Dick Biermannal. és visszatért az iratokhoz. Általában nem szokott ilyen korán alkoholt inni. morfondírozott Hanna. ennek folytán a bejövő hívások leválasztásakor nem . belső órája már legalább éjfélt mutatott. megdörzsölte a szemét. vagyis az Integrált Automatizált Ujjlenyomat Azonosító Rendszer clarksburgi központjába. S ha már ott vannak a lakáson. – Tiszta ruha. Kegyetlenül lüktetett a csípője a kötés alatt. s azok máris mehetnének az IAFIS. A berendezés többletfeszültséggel látná el a telefonvonalat. Igen ám. mi ez az egész.Nem. Időérzéke azonban teljesen összezavarodott a tengeren túli oda-vissza repülőúttól. hogy időt nyerjen. – Zuhany! – mondta Hanna. de ő azt hiszi. Nagyon rozzantnak érezte magát. és muszáj leszerelni a fickót. Az ügynök ujjlenyomatokat vehetne. mint én. Valakit el kellene küldeni a nő chicagói lakásába. és belemélyedt a dossziéba. hogy a jelzett cím valóban létezik. töprengett Keyes – feltéve. És egy ital. Az ürge ugyanúgy nem tudja. 3. egy vonalblokkolót is el kellene helyezni a telefonban. ráfér egy kis bódulat! Belekortyolt a whiskybe. majd megemelte a whiskys-poharát. Még öt óra se volt. letette a poharat. hogy én tudom! A férfi füstkarikákat eregetett. Az ő nevére foglalta le a hajójegyet az a bizonyos rejtélyes nőszemély. Keyes kinyitotta az irattartóját. aki Epsteinnel állt kapcsolatban. majd újra Hannára nézett.

Azt mindenesetre nem lehet ráfogni. kénytelen lesz egyfajta szintézisre törekedni – vagyis logikai úton kikövetkeztetni. és Epstein valójában jóval előrébb tartott. Hat év New York Cityben. kétévenként valami megbízatás Roger Fordtól. Lehet. Roger Fordtól pedig nem akart újabb szívességet kérni. Francis Dietz dossziéja! Keyes nem tudta. Az ADS forrásokat már így is túlságosan igénybe vette. akit Chicagóba küldhetné. továbbá komputerellenőrző szoftvereket. hogy összedolgoznak. Nincs kizárva. hogy Dietz. Lehallgató készülékeket kellene telepíteni. hogy mit kezdjen ezzel az emberrel. lehet. hogy a nő. mi is történt valójában. Ki fogja deríteni. mint feltételezte… Nem! Legrosszabb esetben is egy-két ember keveredhetett bele. és lezárja az ügyet. Újabb adag whiskyt vett a szájába.keletkeznének zavarok a vonalban. Néhány férges alma a kosárban. Tisztes farm Pennsylvaniában. és nyúlt a következőért. hogy azóta extravagáns életvitellel kényeztetné magát. ki mindenki érintett az ügyben. Ahelyett tehát. Becsukta az első aktát. Keyesnek azonban nem volt szabad embere. ki a felelős az isztambuli nyugati peremkerületben végrehajtott mészárlásért. orosz ügyek a COURTSHIP keretében. Ennyi az egész. majd lenyelte. hogy itt már sokkal több forog kockán. A csípője borzalmasan fájt. és – az iratok szerint – tartós kapcsolat egy . A dossziéból alig kapott fogódzót ahhoz. hogy mind a ketten. de az is lehet. hogy akkor állt át? Nincs kizárva. és milyen formában. félretette. hogy minden egyes nyomon külön-külön végigmenne. felgöngyölíti. Lehet. Lehet. öblögetett.

Ha Dietz át is állt volna. mert szerinte ezek a problémák nem igényelnek orvosi beavatkozást. és rátalált a gombra. nagykövetek befolyásos köreivel évek hosszú során át ápolgatta kapcsolatait. de a konkrét válaszhoz ezek révén sem került közelebb. hogy a megfelelő pillanatban gond nélkül lefalcolhassanak. Dietz minden bizonnyal gondoskodott már hamis papírokról mindkettejük számára. túl nagy hasznot egyelőre nem húzott belőle. és nehezen tart fenn szoros. Ezeken a szálakon keresztül nyilván nem nehéz vevőt találni Epstein képleteire. hogy odanézett volna. A jelentés készítője szerint Dietz „zárkózott személyiség”. Lehet. Újat és fényűzőt. diplomaták. hogy Dietz egész egyszerűen ráérzett a lehetőségre.Elizabeth Webster nevű férjes asszonnyal. Az is elképzelhető. Itt újabb lehetséges variációk tárultak fel. Nehezen teremt. hogy ebben látja a gyors meggazdagodás esélyét. csábos mosoly. De hogy jön a képbe a nő? Keyes továbblapozott a következő oldalra. rikító szőke haj ezen a fotón. és aztán valahol új életet kezdenek. valami jótékonysági rendezvényen –. anélkül. Megszólalt a házi-telefon. melyen a férjével együtt látható Washingtonban. amikor kettesben találta magát a rejtélyes nőszeméllyel. Ez is egy változat. Lehet. interperszonális kapcsolatokat. kettős ügynökök. Keyes megint belekortyolt a whiskyjébe. tűnődött. és újra átolvasta az oldalt. Ugyanakkor visszautasít bármiféle pszichiátriai kezelést. . Dietz egész hálózatot tart fenn New Yorkban. ügynökök. akkor szépen olajra lép Elizabeth Websterrel – szemrevaló asszonyság. hogy nincs semmi konspiráció a háttérben. a negyvenes évei elején. És ha megvan a suska. Dietz pszichológiai jellemzésére. Keyes kinyújtotta a kezét.

hogy éppen most esett be? Keyes azon kapta magát. hogy fölemelte volna a poharát. beleroskadt a karosszékébe az íróasztala mögött. amelyekről ő maga is tudta. Öt órával később Keyes visszatért az irodájába. . Mielőtt válaszolt volna. ígérte Keyes. Heroin. és jókorát húzott a whiskyből. Valami erősebb kellene. Annál jobb! – Küldje be! – mondta. hazudta magának. Bierman nem is jöhetett volna jobbkor. hogy képtelenség betartani. A legmerészebb várakozásaikat is fölülmúlja majd a teszt. Keyes elkomorult. – Megjött Dick Bierman. Egy héten belül lezajlanak a tesztek a gammatelepen. Gyomra üres volt. A franc essen belé! Rosszabbkor nem is jöhetett volna. 4.– Igen. Letett az asztalára egy köteg üzenetet. Aztán hosszasan maga elé bámult anélkül. Bierman kivárásra játszik. sétabotját a falnak támasztotta. gondolta Keyes. hogy elegendő kábulatot okozzon. Angyalpor. a DARPA és a LANL képviselői mind meghívást kapnak. Az INFOSEC. hogy olyan ígéreteket tesz. fölemelte a poharát. A fickó taktikázik. és töltött magának egy italt. A whisky már nem elég ahhoz. Mindannyian maximálisan elégedettek lesznek a látottakkal. az ital rögtön a fejébe szállt. Bierman! Jóval korábban érkezett. Tud e valamit Epsteinről? Ezért jött ide? Ráérzett Keyes sebezhetőségére? Vagy puszta véletlen. és az ADS-sel kapcsolatos legcsekélyebb fennakadás is leállíthatja a további munkálatokat.

FUBAR. amelyet Jeremy készített a biológiaórájára. Biermannak csalódást okozott a hír. ADS. hogy napokon belül sikerül Keyest kitúrnia a helyéről. hogy Keyest is eléggé elszórakoztatta. az nem más. és újból az üveg után nyúlt. Elképzelte az ellene szövetkező erőket: ahogy kibogozhatatlan csomóban egymásba fonódnak. Kifelé természetesen semmit sem árult el csalódottságából. Jeremy és közte mindig volt egy . Hirtelen eszébe villant az a dolgozat.Amit látni fognak. INFOSEC. hogy Keyes úgyse tudja tartani az ígéreteit. gondolta. Jeremyt azonban elbűvölte a dolgozat alapjául szolgáló jelentés plasztikus borítólapja. DIA. És az az igazság. Nyilvánvalóan arra számított. talán egy évvel a halála előtt. Rachel viszolygott tőle. nem győzött hangot adni lelkesedésének a jó hír hallatán. És a nő – az a Victoria Ludlow. Alighanem rájött. Semmi baj nem lett volna. LANL. Sőt. és főleg maga a hátborzongató téma. Mekkora az esély. Mintha minden összeesküdött volna ellene. hogy Greenwich és a komputerei ennyi idő alatt reprodukálni tudják a formulát? Szinte semmi. Egyetlen ember ellen. De valahogy összejöttek a dolgok. DARPA. Mintha minden ellene irányulna. Mozaikszavak kavarogtak Keyes fejében. Kibaszott egy helyzet! Epstein az oka mindennek! Meg Dietz. IAFIS. Fölemelte a poharát. Egy hét. hogy nem is kellett annyira megjátszania az örömét. Lehet. mint a hármas számú kritikus eredmény. Aki valójában már csak félember. kiürítette. és akkor ő maga veheti kézbe a gyeplőt.

Ez aligha vitatható. Most tehát valami ilyesmivel kell szembenéznie? Ilyen tébolyult és félelmetes jelenséggel? A patkány király. a karosszékben ülve olvasták. A tudomány nem tudott magyarázatot adni a jelenségre. melyet patkánykirálynak neveztek. hogy a nappali szobában. A patkányok farkai nemcsak összefonódtak. ugyanolyan rejtély a modern tudomány számára. Közben pedig egy szánalmas . az állatok ugyanis. hogy eljusson eddig a konklúzióig. Jeremy igazából már túl nagy volt ahhoz. A tanulmány egy természeti jelenségről szólt. Keyesből azonban hiányzott a bátorság ahhoz. mielőtt egymásba gabalyodtak volna. melyek a tudomány számára elérhetetlenek. az utolsót 1963-ban. Így jött létre a patkánykirály. amelyhez Rachel valahogy soha nem tudott igazán csatlakozni. A tudomány eddig terjed és nem tovább. hogy a patkányok miért verődnek és gubancolódnak össze népes csoportokba – az egyik hitelesített esetben nem kevesebb. mint harminckét állat alkotott egy ilyen kibogozhatatlan csoportot. de ezen az estén mégis ennyire közel hozta őket egymáshoz ez az érdekfeszítő olvasmány. hogy ő mindennek fölötte áll. A tanulmány szerint a tizennegyedik század óta hatvan patkánykirályt jegyeztek föl Európában és Amerikában. a patkányok már a testüknél jóval nagyobb organizmus részévé váltak. mint amilyen a középkorban az alkímia volt. eltörték a farok-csontjaikat. Inkább azzal áltatta magát. hogy Keyes ölében kuporogjon. Jeremy ott kuporgott az ölében. Amikor aztán a farkak begyógyultak. Keyes emlékezett rá.titkos szövetség. Léteznek mélyebb igazságok. de tulajdonképpen össze is nőttek. vonta le a következtetést Jeremy.

Kézbe vette az üzeneteket. Valami derengeni kezdett benne. Henry Chent súlyos baleset érte. Valami konkrét. – Rendszerezd a dolgokat! Tételezzük fel. csak megragadott egy váratlanul felbukkanó esélyt. hogy jó a kiindulási pontod. Úgy is mondhatnánk: alaposan átejtették. félre az aggodalmakkal. Egy hét. valami kézzelfogható. És éppen most van rá szüksége. alighanem a legjobb ötlet. Keyes elidőzött ennél a gondolatnál. Daisy félig olvasható kaparásával. Chen állapota kritikus. vagyis éppen az. alig harminc mérföldre onnan. Dietz saját magának lopta el az egyenletet – függetlenül attól. Ahogy eljátszadozott a gondolattal. akkor ebből az következhet. Keyes félretolta az üzeneteket. hogy nincs a háttérben semmiféle konspiráció. hogy összedolgozik e a nővel vagy sem. koncentrálj! Tegyük föl. És ez a dokumentum az. Aztán egy sajnálatos hír. A kocsijában a fékberendezés felmondta a szolgálatot. Ezen az . ami Dietzet elcsábította: valami konkrét. Rachel hívta megint. kissé jobb kedvre derült. A játszma véget ért! Egyszerűsíts! – szuggerálta magának. Nem is rossz ötlet! Sőt.kis balek szerepét játszotta el. ahol Keyes most az íróasztalánál ült. Ha ez a feltevés igaz. ami az utóbbi időben megfordult a fejében. vagyis Dietz nem tett egyebet. a helyi kórház orvosai nem sok jóval kecsegtetnek. Keyesnek erre van szüksége. gondolta. amit az orvos receptként fölírna számára. hogy Epstein odaadta a nőnek – bárki is az illető – a képlet másolatát. Az ügyvéd is kereste. Gyorsan átfutott rajtuk. és a Subaru lezuhant egy rakpartról. Félre a pánikkal.

Dietz minden valószínűség szerint New Yorkba fog menni. szólalt meg belül a figyelmeztető hang. hogy kövesse Dietzet. és visszaszerzi az Epstein-formulát. nagyon. ha ott bukkannának a nyomára. és egy hét múlva minden úgy lesz. Nem kér tőlük túl sokat. Kitöröd a nyakadat. hogy levezényelje a szükséges vizsgálatokat. Egyedül az jelent gondot számára. amely szemmel tartja Dietz kapcsolatainak alakulását. nagyon meg fogod keserülni! Jobb. És éppen ezért fordul a DIA-hoz segítségért. amelyeket Dietz a COURTSHIP-művelet idején épített ki. És a kísérlet folytatódik. kellő információval rendelkezik azokról a kapcsolatokról. A többit pedig Keyes saját maga intézi el. meglátod. és megpróbálja a régi ismeretségi körein keresztül értékesíteni a titkos formulát. Mindössze egy maroknyi ügynökcsapatról lenne szó. Keyes viszont. Dietz azonban rossz útra tévedt. ahogy eltervezte. A DIA pedig segíteni fog a nyomozásban. hogy Dietz árulása nélkül semmi fennakadás nem lett volna. na és persze Leonard. hogy nincs elég embere a szálak kiderítéséhez és az állandó ellenőrzéshez.alapon Keyes talán ürügyet találhatna arra. még ha kissé megkésve is. Leonard ott marad Isztambulban. és Keyes most ezért kéri a DIA segítségét az ügy tisztázásához. Ezt az egész trükközést. Azt fogja sugallni. ha bedobod a törülközőt. Leszereli. Menj Biermanhoz! Mondd el az igazságot! Nem! Azért is megtalálja Dietzet. hogy bevonja a játszmába a DIA-t. . eltávolítja. nehogy szükségtelenül magára vonja a figyelmet. Keyes mindeközben ellátogat a nő chicagói lakásába. az íróasztalán heverő dosszié révén.

kockáztat! A patkánykirály ugyanolyan rejtély a modern tudomány számára. De hát sajnos. hogy a következményeken töprengjen. ami Chennel történt. és minden úgy megy majd. Ha Epstein aggodalmai igazolódnának. Megemelte a poharát. és a házitelefon után nyúlt. Chicagóba kell mennie! Előtte azonban beugrik Casperhez. akkor a gravitációs részecskék áttörik a laboratórium talapzatát. a tudomány eddig terjed és nem tovább. tűnődött Keyes keserűen. hogy baj esetén meghúzza a vészféket. Epstein nem hitte el magának.elnémítja az össze ellenlábast. mondta Chen. Keyes szeme az íróasztalára tévedt: Jeremy fényképére. már csak egy fekete lyuk fog száguldozni. a röppályán. lesüllyednek a Föld középpontjába. Mert Keyes látomásos ember! És ha kell. Sajnálatos. És a végeredmény Keyest fogja igazolni. hogy beszerezze a szükséges eszközöket. hogy minden simán megy. Igen. S mielőtt ezek befejeződnének. De azért jó oldala is van ennek az egésznek. Tizenhatodik fejezet . akkor úgyse sok ideje marad. mint amilyen a középkorban az alkímia volt. Egyszer s mindenkorra véget ér a kín. Minden akadály ellenére véghezviszi! És nem fogja kitörni a nyakát! Félretolta a poharat. Chennek igaza volt. Véget ér a fájdalom. Egy hét múlva rátérnek a hármas számú kritikus eredmény kimunkálására. mondogatta magában. aztán leengedte. Felesége van. és elindítják az abszorbens folyamatokat. ahol most a Föld kering. Feltéve. mint a karikacsapás. Ha pedig mégse megy minden simán. családja. nem volt csapatjátékos.

Lehunyta a szemét. De a lakosztály a tizenötödik emeleten volt. Csakhogy a kézitáskája. mint a börtön. Mire Hanna kijött a fürdőszobából. és élvezte a légkondicionáló surrogását és a frissen vágott virágok illatát. csöndes. Az ajtó helyett Hanna inkább a mini bárt vette célba. és talán kapna még egy esélyt. és – különösen az átélt megpróbáltatások után – szinte dekadensen fényűző. eredeti. Töltött magának egy vodkát tonikkal. ízléses fali tapétákkal. világosszürke szőnyegborításokkal. Semmi jelet vagy üzenetet nem hagyott maga után a pasas – se az ajtó. Ha viszont lifttel megy. Könnyűszerrel megtalálhatná az amerikai nagykövetséget. eltűnt. szinte az összes nyitott térben ólomkristály vázákkal. Azért ez jobb. a férfinak nyoma veszett. A lakosztály tiszta volt. a folyosón vagy a szálloda halljában belefuthat a fickóba. A belső dekoráció diszkrét ázsiai vonásokat tükröz. Néhány másodpercig azt latolgatta. Száját csücsörítve furcsa kis grimaszt vágott. vette észre. . Megállt az elegáns lakosztály közepén. úgyhogy Hanna minden további nélkül megléphetett volna. hogy mégiscsak le kéne falcolni. és értékes. Mindemellett a lakosztály meglehetősen kényelmes volt: az isztambuli Négy Évszak szálloda nem éppen utolsó hely – az ottomán épület a Kék Mecset tőszomszédságában helyezkedik el. és a tele pohárral leheveredett az egyik ágyra. se az ablak nem volt bezárva. a törülközőt egyik kezével rászorította a mellére. az ablak tehát hiába nyitható. gondolta.1. nem kínál menekülési útvonalat. föladhatná magát.

amit a fickó neki szánt. A férfi lépett a szobába. hogy a halat mutassák meg a főzés előtt. Elindult a fürdőszoba felé. És Hanna úgyse lesz képes elhitetni… bármiről szóljon ez az egész… Hitelesen eljátszani a szerepet. mégiscsak őrültség! A pasas veszélyes. Itt van a pillanat… Megint a csomagokra nézett. hogy a férfi kinyitotta a zuhanyt. 2. a bőrtáska még mindig ott volt a vállán – a kézitáskám ott van benne. Olyan magabiztosan követelte. megjön a bátorsága. gondolta Hanna –. Hanna ránézett a csomagokra. míg a pincér – dacára annak. és a zacskók után nyúlt. majd Hanna hallotta. – Maga a házigazda! – mondta Hanna. Aztán a lakosztály ajtaját vette célba. kérdőn Hannára nézett. A rutinos rendelésből ítélve. hogy tulajdonképpen miféle szerepről is van szó. mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. amikor azt se tudja. Egy pillanatra úgy érezte. Aztán fölállt. Lerakott néhány csomagot. a férfi minden bizonnyal elég sok időt töltött a világnak ezen a részén. Szájával ismét fura kis grimaszt vágott. hogy a szálloda étterme az osztályon felüli kategóriába tartozott – meglehetősen szangvinikusan reagált. amikor a pincér elment – már nem lenne ilyen szerencsénk. Eltelt néhány másodperc. Kockáztatni kell! Egy pillanatra úgy érezte… Nyílt az ajtó.De hát. – Egy héttel később – magyarázta. és becsukta maga mögött az ajtót. Az ívási . de nem szólt semmit.

Egyik kezét oltalmazón a bőrtáskáján nyugtatta. Ismerjük el. E pillanatban úgy tűnt. egy kém. Részletesen elemezte a bor bukéját. hogy kellő frissességű e a vacsorának kiszemelendő rombuszhal. . hátha úgy könnyebb dolga lesz. Igyekszik oldani a feszültséget. De azért ne feledkezzünk meg arról a kis külvárosi tettlegességről! Nem. aztán kényelmesen hátradőlt a székében.idényben tilos halat fogni. De ha a hal friss. ki hitte volna. hogy ez a típus egyáltalán létezik manapság. hogy hívják. és ugyanolyan fortélyosan kerít hatalmába egy védtelen nőt. abban az esetben páratlan kulináris élvezetben lesz részünk. Rendelt egy üveg bort. és beleszürcsölt a vacsora előtt kérés nélkül fölszolgált ajándékteába. – Jól áll magának ez a ruha – jegyezte meg. S lássuk be. Íme. majd felhívta a figyelmet a mellettük eltolt tálalóasztalkán pompázó baklavára. Hannának pedig egy újabb vodkát tonikkal. a férfi alaposan megvizsgálta a szemeket és a kopoltyúkat. gondolta Hanna kesernyésen. nevezetesen abban. aki úriember. majd engedélyezte az elkészítést. észrevételezte Hanna. Hanna ezt soha nem fogja megbocsátani! És ha eljön az ideje… De ez még nem az a pillanat. mert anyukájától azt tanulta. igazán sokoldalú férfiú! Remekül tud halat rendelni Isztambulban. Hannát érdekelte volna. Amikor a pincér egy tálon kihozta a nyers halat. A férfi folytatta a könnyed társalgást. Hanna kis gödröcskét varázsolt az arcára. hogy a világmindenség összes gondja baja egyetlen kardinális kérdésben sűrűsödik össze számára. a taktika eddig nem is volt eredménytelen. mely a köztük levő üres széken pihent. hogy egy úrinőnek így kell megköszönnie a bókot.

nyakig belerángatta őt. tulajdonképpen mi a csudát vársz ettől az egésztől? Megérkezett a vacsora. Törökországban – folytatta a férfi a könnyed társalgást –. lázasan kutatta magában a választ. Nem azt remélte. az egész szerepet képtelen lenne hitelesen végigjátszani. itt a helyszínen. hogy meggazdagszik. addig nem alkothat fogalmat róla. hogy valós élethelyzetekben helyt tudjon állni egy ilyen kémhistóriában. hogy „ízes falat”. vajon mit tesz. Másfelől viszont a férfi mégiscsak a hasznára válhat. ha hazugságon kapja őt. . az első mohó reakciót követően szép lassan visszaszivárgott Hannába a realitásérzék. hogy a hírszerzéshez fűződő elképzelései kizárólag a hollywoodi filmeken és Tom Clancy regényein alapultak. hogy a nagykövetséget vagy a többi hivatalos csatornát megkerülve visszajusson Amerikába. akkor Hannának már nyert ügye van. szólalt meg a belső hang. – Amíg nem kóstolja meg a szultánkenyeret. ez annyit tesz. Márpedig ez édeskevés ahhoz. Hanna nyomban a CIA-ra asszociált. mi is az a szultánkenyér. Azonnal az apjához fordulna. Még ha sikerülne is a könyv hátsó borítóján talált macskakaparásról valami meggyőző blöfföt kitalálnia.Érdekelte volna. s máris megnyílna előtte az új élet lehetősége. Miután a pasas bemondta az ötmillió dollárt. aki valamiféle vádalkuval vagy ilyesmivel kimosdatná őt. Hanna. Ráhat fokúmnak hívják. nem vitás. Ha csak abban segít. ezzel ő maga is pontosan tisztában volt. Hozzá kell tenni. és ahogy Hanna belemerült az evésbe. És érdekelte volna. tulajdonképpen mi ez az egész. Ismeri a Közel-Keletet. amibe ilyen szépen.

Az írás valami hiperszonikus sugárhajtóműről szólt. Lehet. Hanna megpróbálta fölidézni magában a cikkeket. azt a jelek szerint.Tehát ki kell találni egy életképes blöfföt. ami nem igényelne részletes magyarázatot ahhoz. Eszébe ötlött egy cikk. és bármikor elérhetők a tömegek számára. hogy valami újfajta bombát találtak fel. A férfi azt feltételezi. amelyeket a Scientific Americanban olvasott. Az ausztrálok a közelmúltban kifejlesztettek egy újfajta berendezést. természetesen. vajon mit gondol róla ez az ember. Hannát érdekelte volna. melyet egy rendelőben futott át. és minden egyebet. amíg Frank az orvossal tárgyalt. pillanatnyilag senki nem tudja pontosan. mely sűrített levegőt használ a hidrogén-üzemanyag begyújtásához. amiről a férfi beszélt. genetikailag manipulált himlőjárvány-kórokozók. aktatáskában elhelyezett nukleáris robbanótöltetek. Ám ha a technológiát sikerül tökéletesíteni. ami esetleg ötletet adhat egy meggyőző hazugsághoz. hogy Epstein is az volt? Miért is ne lehetett volna! Itt valami elképesztő horderejű ügyről van szó – de hogy ez micsoda. Csakhogy ezek a technológiák már bosszantóan közhelyszámba mennek. a 60 perc című film képeit. Tömegpusztító bombák. hogy a pasas elhiggye. Értékük meg se közelítené azt a döbbenetes összeget. Valami sokkal nagyobb dolgot kellene kitalálni. valami olyat. Fölrémlett benne a terroristákról szóló temérdek film is. ami legalábbis időlegesen kihúzza a csávából. A cikk szerint a tesztelés csak részleges sikerrel járt. középiskolai laboratóriumokban előállított. a cikk nyelvezetére még elég jól emlékezett. az forradalmasítja a hadiipart – a hiperszonikus hajtóművek 8 Machos . Nyilván valami kémnek nézi.

A cikk azt latolgatta. melyek túl gyorsak lennének ahhoz. Az írás utalt arra. Japánban. hogy hasonló kísérletek folynak Oroszországban. – James – mondta. azaz a hangsebesség nyolcszorosával röpíthetik a rakétákat és a sugárhajtású repülőgépeket. vajon az ausztrálok megelőzték e az új technológiájukkal az amerikaiakat. – Hm. A NASA közel húsz éven át dolgozott a program tökéletesítésén.sebességgel. hogy védekezni lehessen ellenük. ha úgy érzi. Hanna kezet rázott. Kínában és Indiában is. Ez már elég komoly titok lehetne. A férfi a kezét nyújtotta. egy héttel a Challenger katasztrófája után Reagan elnök kezdeményezésére megindult a NASA HyperX Projektje. 1986-ban. szóljon. Hanna fölnézett a tányérjáról. ballisztikus rakéták és bombázók előállítására is. először is szükségem lenne egy kiadós éjszakai alvásra. A hiperszonikus sugárhajtómű nemcsak a repülőgépek sebességét növelné meg elképesztő mértékben. tűnődött Hanna. A szakcikk kitért a technológiai eljárás politikai és világhatalmi összefüggéseire. Örülök. – Óh. . ez tökéletesen érthető. – Kérem. A hiperszonikus sugárhajtómű! – Jut is eszembe – szólalt meg a férfi. – Azt hiszem. Hanna ismét a tányérjára összpontosított. hogy készen áll egy kis alaposabb megbeszélésre a részleteket illetően… Hanna egy szalvétával megtörölte a szája sarkát. – Amy. – Amy – mondta. hanem lehetőséget teremtene olyan hiperszonikus.

Mindketten úgy tettek. gondolta. Ugyanúgy ébren van. Hallgatta a férfi nyugodt. mielőtt mindketten visszatérnénk. hogy a férfi rászegezi a tekintetét. Arra gondoltam. a vonalak összemosódtak. Hanna érezte. akkor most itt az ideje. – Szóval – tette hozzá csevegő tónusban –. . hogy az aggodalmát megossza velem. A férfi a bőrtáskát használta párnának. Hanna a mennyezetet bámulta. Kastamonuból Isztambulba jött egy Ali Muhiddin nevű ember… 3. Hanna megrázta a fejét. a legenda szerint. hogy valaki figyelheti a vonatot. mint ő. és igyekezett a holdfényes szobában nem a szobatársa felé fordulni. Kicsit elvonatozhatnánk kelet felé. mint egy Rorschach-kép. Finom repedések hálózata látszott a festékrétegen. hogy a szálloda a legmagasabb kategóriába tartozott. csakúgy perzselt a szeme. szürke tekintetét. Ahogy a repedésekre meredt. A férfi pár másodpercig rajta tartotta szúrós. hogy fölszállhatnánk egy vonatra Hajderpasánál. figyelve. Hanna semmitmondóan hümmögött. mintha aludnának. ugyebár. a szultánkenyérhez fűződik még egy igazán érdekes történet. egyenletes légzését. a könyv ott lapult a táskában. annak ellenére.– Én is csak holnap reggelre terveztem az indulást. Hanna az egyik dupla ágyon feküdt. A tizennyolcadik század végén. ha Keyes figyeltetné Atatürköt. – Ha bármilyen okból úgy gondolná. a hegyi városból. hogyan reagál a névre. Ám ez is csak színlelés. arra az esetre.

És mi az esély arra. hidegen izzó szemével. és nem Hanna lesz az. és fölkeresi az apját. hogy talán csak a képzelete játszott vele. és a vértócsa lassan terjed körülöttük. De hát meddig akarja húzni-halasztani ezt a lidérces kalandot? Miért nem menekül el? Várja az alkalmas pillanatot. A repedések most elmozdultak. kontúrtalan arcával. és más alakzatot öltöttek. Végtelenül elcsigázottnak érezte magát. amint mászik föl a létrán. gondolta Hanna. hol halkabban. de valójában az Epstein házaspárt látta maga előtt. a pasas föl fogja venni a kapcsolatot azokkal a bizonyos érdekelt felekkel. Látta a gyerekembert. Távolról valami egzotikus. És az apja csodát tesz majd! Elsőrangú büntetőjogász. Szirénaszót hallott. hogy megint az elkényeztetett kislány reflexei mozdulnak benne. Aztán összehoznak egy találkozót. Mintha börtönrácsok lennének. És mégsem tudott elaludni. miután előadja a blöffjét. Sőt. keleti zene hullámai sodródtak errefelé. amint egymáshoz érve fekszenek. ott pedig Hanna megszabadul tőle. de olyan erőtlenül. természetesen. Csakhogy most már . hogy az apja valóban képes kihúzni őt a csávából? Hanna érezte. Ezúttal rácsokat formáltak. Megleckézteti Frankot. A régi reflexek. A repedéseket bámulta. ha a találkozót nem Amerikába szervezik? Akkor bizony bajban lesz. talán a végén még meg is jutalmazzák. hol erősebben.Fáradt volt a szeme. a lehető legnagyobb bajban. elmegy Baltimore-ba. hátborzongató. Reggel. Remélhetőleg Amerikában! Így a férfi kénytelen lesz hazavinni őt. Odakintről szélsuhogás hallatszott. Ez azért túl szép lenne! Mi van. aki a börtönben fog kikötni. hogy a papa majd úgyis mindent elsimít.

De azt követően már korántsem biztos. amiért embert ölnek. hogy Hanna más okból kíván szert tenni a könyvre. hogy megszerezte a könyvet. Olyan nagy értékről. melyet mindenki meg akar kaparintani. A férfi attól a pillanattól kezdve.másról szólnak a dolgok. amelyen belül apja befolyással lehetne a végkifejletre. Addig. vagy a vállán. Nagy értékről van szó. az átkozott bőrtáskája pedig vagy az ölében volt. Ez magyarázza mindazt. Ezt a tényt nem lehet tovább figyelmen kívül hagyni. és annak dacára. piszkálódott a belső hang. Irány az amerikai nagykövetség! Most még legalább igazolhatná a jóhiszeműségét. vagy a kezében. vagy – mint ebben a pillanatban – a feje alatt. ki nem engedte a kezéből. amíg a férfi alvást színlel. Talán az lenne a leghelyesebb. nem mozdult. ez kétségtelen. Finom modora. És ez az ember brutálisan rátámadt Hannára is. A belső hang óvatosan arra célzott. ami az isztambuli külvárosban történt. udvariassága és nyájassága ellenére. Nagy értékről. Persze. Magadnak akarod megkaparintani azt a könyvet. hogy remekül ki tudja választani a megfelelő . De hát fontos ez? A könyv birtoklása enyhítő körülményként jöhetne számításba a vádalkunál. hogy előnyös lenne. azonnal meglépne. Ezek az események jócskán túlmentek azon a hatáskörön. ha most. Ott őrizte abban az átkozott bőrtáskában. James kiirtott egy egész családot – a két kislányt is! A lánykák Hanna púderes dobozával játszottak haláluk pillanatában.

hogy az eddigi „kitartását” és „hősiességét” semmi egyéb nem vezérelte. Igen. és itt fekszik ebben az ágyban. annyi bizonyos! Amerikának manapság sok az ellensége.mangánfokú bort a vacsorához. De hát bármi legyen is a mozgatórugó – önzés. Ha most egyedül lett volna a szobában. adott esetben. erről van szó. ez egy erőszakos. ha azt feltételeznénk. Hagyjuk a képmutatást! A hazafiság. vagy egyszerűen csak a saját originális hülyesége –. ahogy Samuel Johnson fogalmazott. amellyel megingathatják a világ jelenlegi hatalmi egyensúlyát. Bűnözői magatartással. veszedelmes ember. hogy rátehessék a kezüket egy olyan tömegpusztító hadieszközre. mert valami jót akart cselekedni a hazájáéit? Hiszen annyi jót kapott ettől az országtól. hogy első osztályú. szabadalmaztatott bivalyszar. Az ilyesmire szokta apja azt mondani. a valóság az. hogy Hanna azért tartott ki idáig. Hanna Gray. a gazemberek utolsó mentsvára. nyilván sokat javíthatna a pozícióján a vádalkus tárgyalásokon. Beveszik e a blöffjét? . akkor alighanem hangosan felnevetett volna. önző érdek. Talán túlzás lenne. a hazafi. akik alig várják. Mit tenne ez az ember a könyvben kódolt szörnyűséges titok birtokában? Jót nem. Hiszen egy ilyen felbecsülhetetlen értékű katonai titok birtokában. Amit ő elkényeztetett és önző módon hálált meg. mint jól felfogott. hazafiság. ízlelgette a gondolatot. Maradjunk annyiban. hogy még mindig itt van. Olyanok. Hanna ösztönösen megdörzsölte a sebhelyet a csuklóján. Merő önzés. hogy ne szépítgessük a dolgokat.

műszaki kérdések. egy új típusú sugárhajtású repülőgépről van szó. a hazafi. egy repülőgépvázba integrált sugárhajtómű. mely közvetlenül az atmoszférából nyeri az oxigént. melyeket holnap reggel elő fog adni. Ha az ürge úgy dönt. szinte hallotta Frank reszelős hangját. De akármit is rejt a képlet. és ez elegendő lesz Hannának arra. hogy mit fog tenni. Hanna Gray. De.Megint rábámult a mennyezeti repedések pókhálójára. meg kell szereznie! . akkor úgyis csak a jó Isten a megmondhatója. szúrós szemekkel. de hát nem érdemes ennyire belemerülni a részletekbe. – Ezek tudományos. mely a hajtóművön keresztülhalad. hogy lényegileg mit is jelent – Hanna minden erejével megpróbálta fölidézni magában a képet. és elkezdte formálgatni a szavakat. hogy egyszer csak lankadni kezd az ébersége – még ha csak egy pillanatra is –. Maga a jármű teste szolgál hajtóműként. játszott el újra a gondolattal. A levegőáramlás. a gép mellső törzsrésze magába szivattyúzza a légáramlatot. hogy megkaparintsa a könyvet. hogy nincs szüksége Hannára. A formula. és egyikünk sem szakember. ahogy a receptekről tárgyal – . Vajon mi lehet abban a könyvben? Fogalma sincs. amit az orvos irodájában látott abban a magazinban. szuperszonikus sebességgel… – Mit jelent ez? – kérdi majd a pasas. és ez így már távolról sem tűnt olyan nevetségesnek. És még az is elképzelhető. a farrész pedig turbógenerátorként funkcionál… Óh. mondja majd.

vagy a férjével. hogy megcsókolja. akkor már maga is rég megnősült volna. Ha erre lenne szüksége. – Úszni akarok! – Akkor menjünk úszni! – felelte Henri. gondolta a férfi. Madeleine visszajött a szobába. nézegette egy darabig. A masszázs passzívan agresszív művelet. Henri rossz néven vette a dolgot. . Henri lesodorta a padlóra. Madeleine rámordult. – Éhes vagyok – mondta az ablak felé fordulva. – Már hogyne lenne. Nős embernek való az ilyesmi – hogy egy asszony szeszélyeivel bajlódjon. és sarokkal.Tizenhetedik fejezet 1. átmenet valahol a siatsu és a siskebab között. Valami piszkálja a csőrét. még mindig nem nézett a férfira. Tegnap voltam a piacon. Ezt nem neki találták ki. eltolta magától a férfit. – Ne gyerekeskedj – mondta. mezítláb széttaposta. aztán föltápászkodott. Henri összeszorította fogait. és még mélyebbre nyomta a könyökét a férfi hátába. Bármi legyen is az oka. – A hűtőben nincs semmi. és kiment a fürdőszobába. hogy saját magával nincs kibékülve. Még harminc másodpercig igyekezett férfiasan tűrni a kínokat. Tegnap óta egyre türelmetlenebb vele. – Akkor együnk valamit! – javasolta Henri. Egy lábujj méretű skorpió mászott az ágy oldalán. és lehúzta magához Madeleinet. Az asszony dacosan elhúzta az ajkát. De az is lehet. Aztán a hátára gördült. gondolta. Au! – nyögött föl Henri Jansen.

Mint férj és feleség. Most majd elbeszélgetnek egymással. bíbor levendulamezők. miközben kitöltötte a bort. A férfi még mindig neheztelt. megpróbálta állni a nő pillantását. amikor ezt mondod. Henrinek azonban semmi kedve nem volt az efféle komédiához. A háztól keletre érintetlen vadon húzódott: hatalmas. A hátuk mögül a nappali szoba óriási panorámaablakai visszatükrözték a lenyugvó nap izzását. az asszony hűségnyilatkozatot követel. 2. –Adj valamit inni! – tette hozzá. Teletöltötte a poharakat. ahol Madeleine a tájat szemlélve állt – meztelenül. akkor… Az asszony megfordult. – Sajnálom. Henri megtalálta a pincében az utolsó jó minőségű merlot. – Ma emlegetett a férjem – kezdte Madeleine óvatosan. Az asszony zsémbes. kinyitotta egy ezüst dugóhúzóval. Henri. – Igen? – Ne tegyél föl kérdést. távolabb sziklás domboldalak aranyló cserjékkel színezve. Beszéd közben továbbra is a tájat nézte. és várta a nyitó sortüzet. De… – Óh! Felejtsd el! – Madeleine újra az ablak felé fordult. ha nem vagy kíváncsi a válaszra. – Utálom. kellett hozzá némi erőfeszítés.– Kérek egy italt! – Nos. . és keresztüldöfte Henrit a tekintetével. az asszony féltékeny. – Madeleine – szólalt meg türelmesen. és két pohárral együtt kihozta a palackot a medence szélére. – Isabella DiMeglióval kefélsz – mondta. gondolta. – Ne tagadd! Eltelt pár másodperc.

Egyik pillanatban dühöng. Neked is hasznos lehet. hogy férjes asszonyként milyen alapon kér tőle számon bármit is. Nem érdekli. Máskülönben Henri . De ragaszkodik hozzá. – Abbahagytam – mondta Henri. nyúlt a poharáért. majd leroskadt egy karosszékbe. De a keselyű. Henri Jansen úgy érezte. és nem követ el valami végzetes ostobaságot. ha ezer évig élne.– Igen? – kérdezett vissza Henri. és gyöngéden rámosolygott a férfira. Henri belekortyolt a borba. A következő pillanatban váratlanul rádöbbent a dolog nyitjára. – Ahogy akarod – felelte bágyadtan. Madeleine férjével nem lenne jó ujjat húzni! Aki ujjat húz vele. nem tudja. hogy már nem foglalkozol vele. azt rendszerint rövid úton ki szokták vonni a forgalomból. Henri kissé zavarba jött ettől a gesztustól. A felismerés éppenséggel nem nyugtatta meg. Madeleine odahúzott mellé egy széket. akkor se lenne képes megérteni a nőket. – Időpocsékolás. mint egy fúria – más kérdés. hogy Madeleine és közte több is van. hogy szerezz egy kis kokaint. Egy perccel később meg elolvad a gyöngédségtől. hogy látogasd meg. Ez az oka annak. és mit. Néhány új barát. mikor. Azt akarja. hogy erről tudomást kellene szereznie – hacsak az asszony nem ragadtatja el magát. hogy Madeleine egyszerűen belehabarodott. – Mondtam neki. – Azt akarja. – Akkor is el kell jönnöd! Ismer egy csomó fontos embert. mint puszta ismeretség. Mondtam neki. Arról van szó. mit gondolnak. és ebben Henri biztos volt. hogy egy szívdobbanásnyi időn belül fúriából gyengéd szeretővé válik. miért tesznek. És semmi nem indokolja.

– Tudod mit? – mondta a nő kisvártatva. Máskülönben kénytelen lennék elszomorodni. – Tudod… nem tehetek róla. Ennél jobban képtelen vagyok fegyelmezni magam. belül azonban görcsbe rándult. hogy beléd szerettem! – Madeleine – kezdte volna Henri. mivel töltöttem a napomat én. és mivel töltötted te. Madeleine rekedtesen fölnevetett. felejtsd el! – mondta újra Madeleine. – Férjes asszony vagy. de előbb leiszom magam. majd fölemelte a poharát. amikor eszembe jut. Megtörölte a szeme sarkát. – Elmeséljem neked a mai túránkat? A hírhedt amerikai gengszterrel és a szaúdi herceggel? – Halljuk! – Jó. Csak hát. – Mikor találkoztál vele utoljára? Henri nem válaszolt. ha valóban szerelmes… – Szeretlek – szólt Madeleine váratlanul. – Igen? – Ne beszélj őrültségeket! – Nem. Én pedig… Henri szava elakadt. – Egész nap sétáltam. . igaz? Tudod. – De ezt úgyis tudod. – Jó. – Igyuk le magunkat! – Rendben.semmiféle okot nem látott az aggodalomra. Madeleine okos nő. – Meg kúrtál! Isabella DiMeglio… – Egyedül sétáltam. 3. Madeleine nagyon berúgott. Henrinek a szeme sem rebbent.

Az előző palack ott hevert üresen a betonon. ahogy megemelte a második üveg bort. Tizenketten lakják.– És látnod kellett volna az orrát – kuncogott. így hívják őket. – Azt a nagy zsidó orrot. – A férjem azt mondja. a medence partján. és a pénz megy tölcséren át az Al Qaedanak… Madeleine tétovázott. ez egy gyanúsított. olajtársaságok. – Nauru – folytatta Madeleine. – Az a röhej. – Éhes vagyok – mondta kisvártatva. eléggé komikus. – A herceg – Szünetet tartott. Azokon a kis karibi szigeteken. – Gyanúsított? – Tudod. hogy pénzmosással támogatja őket. hogy újratöltse a poharát. Vannak ezek az offshore cégek. hogy ezek mind egyformák – folytatta Madeleine. Bin Laden! – Aha. Henri mosolygott. ezeken keresztül. ez a szaúdi herceg – kezdett bele újra –. Elmagyarázta az egészet. de van négyszáz bank! – A férjed mondta ezt? – Csakhogy a valódi pénzek a nagyvárosokon mennek keresztül. . – Az arabok meg a zsidók. Aztán megkapod a gyémántodat meg a mézeskalácsodat. London. Egy arab – s hozzá az a nagy zsidó hefti. Ez teszi az egészet olyan komikussá. mintha valami fontos gondolat eltérítette volna. Remegett a keze. – A Csendes-óceánon. New York. Tokió. Párizs. Henri az üveg után nyúlt. És persze Svájc. olajtársaságok. A nagyvárosokban könnyebb eltüntetni a nyomokat. – Igen. hát. – Tudod.

vízbe fojtotta magát! Henri egy pillanat alatt teljesen kijózanodott. akit az ember ellenségének választ. mint valami bizarr. már maga előtt látta a holttestet. és ebben a pillanatban átvillant a felismerés a férfi agyán: Madeleine öngyilkos lett. Ám Madeleine addigra eltűnt. és végül rápillantott a lenyugvó nap korongjára. Érett sajt és gyümölcs illata csapta meg az orrát. eltartott egy ideig. természetesen. hogy Henri többé semmilyen társaságba ne kaphasson meghívást. Félig szándékosan tette. a szőlőültetvények során. a hercegnő. majd visszament a medencéhez. a medence környékén. Körbenézett a tájon.Henri kikászálódott a napozóágyból. És kijön a rendőrség. Másfelől félig-meddig részeg baleset. Aztán Henri tekintete visszatért a medencéhez. hogy Henri egyszer s mindenkorra szalonképtelenné váljon. akinek a jó hírnevét besározta. elsüllyedt kincset. Vlagyimir Iszmajlov nem az a típus. Botladozva benyomult a sötét konyhába. És Madeleine férjének gondja lesz rá. És most mi lesz? Jelentenie kell. Henri lassított. amíg megtalálta az egyensúlyát. Lehet. hogy nemsokára Henri . péksüteménnyel és saucissonnal. egészen biztosan gondoskodik róla. majd megindult a ház felé. De ha a férj netán mégse tenné meg ezt. Madeleinet nem látta sehol. Félig tudatos öngyilkosság. hogy nem ússza meg ennyivel: puszta kiközösítéssel. a levendulamezőkön. mert kosarat kapott a szerelmi vallomás után. Ahogy Henri a medence partjához közelített. Telerakott egy tálcát kenyérrel. a vendégházon. gondolta. Ám az is lehet. a ház tulajdonosa.

Henri! Henrinek elmúlt a rosszulléte.lesz az. Henri a medence szegélyéhez lépett. hunyta le a szemét elcsigázottan. Hosszan csókolóztak. – Csodálatos. Közel járt az eszméletvesztéshez. aki hirtelen hetvennek érzi magát. . gondolta. és esetlen karcsapásokkal kezdett úszni. remegő sóhajjal fújta ki tüdejéből a levegőt. Madeleine kijött a medencéből. Hosszú. – Szeretlek – suttogta a nő. és letette a tálcát: egy harmincnégy éves ember. Ájulás környékezte. – Túl sokat ittál ahhoz. – Gyere be – mondta a nő. Atyaúristen. lassan felfúvódó testtel… Ebben a pillanatban Madeleine a felszínre bukkant. arccal lefelé. hogy ússzál. – Gyere ki onnan! – csattant föl Henri. de most magához tért. hogy mennyire elege van ebből az egészből! . miközben a nő csókért ágaskodott. akit egy medence alján találnak. Atyaúristen. – Óh! – prüszkölt. összezúzott fejjel. – Szeretlek. és meztelenül Henri karjába vetette magát.

hogy egyedülálló fiatal nő lakja. körülötte négy karosszék. De most nincs idő erre. benne gyerekágy. Az ebédlőszobában üvegasztal. Nem szó szerint – az apartman kifogástalan volt. legóval és más játékokkal telezsúfolva. testápolókat és hasonló kenceficéket fedezett fel. azonnal érezte. nehéz mahagóni íróasztalon egy . A lába lüktetett. Az utolsó helyiség volt a dolgozószoba. Nagyot sóhajtott. letette a bőröndjét. akkor miért hagyta itt a napozószereket? A lakás első ránézésre nem azt tükrözte. A bejárati ajtónál felhalmozott újság halom tetején az utolsó napilap öt nappal korábbi volt. A konyhaasztalon azonban napozókrémeket. Ha a nő tényleg elutazott a görögországi hajóútra. inkább azt. Szóval az illető valóban elutazott. A szoba levegője a bezártság érzetét keltette benne. A következő helyiség a gyerekszoba volt. A macskának ki volt készítve az eledel és az ivóvíz. vélekedett Keyes. a világítás beprogramozva. hogy itt valami bűzlik. egy halom kitömött játék maci. egy gardróbszekrény. A repülőút kimerítette. könyvespolcok sorakoztak a falak mentén. hogy egy fiatal család él itt. az antik diófa bútorok. csupán a levendulaolaj szagát lehetett érezni. Pihenésre vágyott és valami ennivalóra. a hatalmas franciaágy. Valami azonban mégsem volt rendjén.Tizennyolcadik fejezet 1. falhoz támasztotta a botját. Erre utalt a hálószoba berendezése. és elszántan hozzálátott a lakás átkutatásához. Ahogy Keyes belépett a lakásba. az egyiken rózsaszín műanyag gyerekszék.

Keyes ezután a komputer melletti naptárat kezdte böngészni. Az elmúlt hónapokat a nő. és bekapcsolta a komputert. Ehhez képest Rachel valóságos szent. A széfben három születési anyakönyvi kivonat: Greg Gordon. Viszont sehol egy útlevél. Zokszó nélkül adta föl a karrierjét. és folytatta a naptár tanulmányozását. A hajóút időszaka. hogy totyogó kisgyereke van. és rengeteg barátja van. hogy az élelmiszerellátó üzletágban tevékenykedhet. minden jel szerint kiadós ebédekkel fűszerezte.komputer pihent. dacára annak. és az ablakból irigylésre méltó látkép nyílt a Michigan-tóra. Egy sor nap át volt húzva. öt nappal ezelőtti dátummal kezdve. Greg Gordon email-jei sorakoztak egymás alatt egy chicagói belvárosi ügyvédi iroda hivatalos ügyeivel. Az ebédek teljes délutánokat vettek igénybe egy és négy óra között. leült az íróasztalhoz. Az íróasztal alsó fiókjában Keyes talált egy kisméretű. amikor Jeremy megszületett. Keyes elhessegette a gondolatot. Botját a falnak támasztotta. de nem talált ilyet. Ez a körülmény megerősíteni látszott. A napozókrémeket és a kenceficéket akkor feltehetően nem hagyják itt. ezekből arra lehetett következtetni. tűnődött Keyes. Valószínű azonban. Az első évben úgyszólván egyetlen percre nem vált meg a gyerektől. Keyes végigszaladt a listán. hátha rábukkan valami nyomra vezető üzenetre. tűzbiztos páncéldobozt. hogy az utazásra valóban sor került. a zömük két brit kiadó egyesülésének a jogi kérdéseivel foglalkozott. . egészen a következő hétig. hogy nem Görögországba. futott át Keyes agyán a gondolat. Victoria Ludlow és Margaret Ludlow Gordon névre kiállítva. A nőnek is voltak üzenetei.

nem valamiféle álcázott konspirációs hely. Ez a lakás. Francis Dietzre. miközben a hűtőszekrény tartalmát vizsgálgatta. beleértve a klaviatúrán végrehajtott valamennyi leütést. hogy amíg ők mindenben szabályszerűen járnak el. Keyesnek ezáltal rendelkezésére fog állni a komputerre érkező összes adat. ha nem Victoria Ludlow? Keyes sem a komputerben. Keyes elhúzta kissé a száját. azok. a bevitelt máris továbbítja titkos úton az ADS-nek.gondolta Keyes. A software percenként több száz adatot képes átvizsgálni. vagy bármi másra. ami fizikusokhoz vagy külföldi érdekekhez kapcsolódna – kivéve a brit kiadók ügyét. A hűtőszekrényben ásványvíz. mégpedig nyilván férj és feleség. Emberek élnek itt. hogy az életben olykor nehézségek is adódhatnak. De akkor hová mehettek? És ki az a nő a hajó fedélzetén. mint ahogy a napvédőszerek is utalnak rá. Keyes kézbe vette a botját. hogy ezeknek az embereknek aligha lehet sejtelmük arról. A dolgozószobában. a könyvespolcon egy családi album hevert esküvői képekkel. döntötte el magában hosszas töprengés után. Csakhogy időközben változott a terv. Miután az installációs sáv néhány másodperc alatt végigkúszott a képernyőn. biotojás. akiknek a születési anyakönyvi kivonatát Keyes megtalálta a tűzbiztos dobozban. az ADS-re. és az újszülöttről készült fotókkal. és folytatta a keresést. valamint macskaeledel. Feltehetően úgy gondolkodnak. Nyilván meg se . addig a sors megjutalmazza őket. biotej. Arra gondolt. sem a naptárban nem talált utalást Steven Epsteinre. Tehát így tervezték eredetileg. Valahányszor a komputer az Internettel talál kapcsolatot. Mindenesetre elindította az ellenőrző programot. egy tartályban szeletelt zöldség. rizssaláta.

Ezután visszatért a bejárati ajtóhoz. és egy szalaggal leemelte a lenyomatot. mennyire törékeny ez a vélt biztonság. a többihez San Franciscói. illetve sógora. Daisy visszaszólt. Keyes lejegyezte az adatokat egy jegyzettömbre. kikereste a két helyi nevet: Mr. Ninhidrint spriccelt a felületre. egyedülálló nő. Azonnal rájött. . A szoftver befejezte az installálást. Fölhívta Daisyt Vermontban. Victoria segítőkész válaszaiból ítélve – sok hal úszkál még az óceánban. aztán letépte a cetlit. és bőven van idő a kihalászásukra –. Hanna Gray alighanem fiatal nő lehet. A fürdőszobai csapon igen használhatónak látszó ujjlenyomatokat fedezett fel. Fielding.fordul a fejükben. Egy fiatal. és óvatosan eltávolította az alatta lévő lapot is. atlantai és londoni címek. és bediktálta a legutóbbi tíz hívás paramétereit. valamint egy bizonyos Hanna Gray. egy Frank nevű férfival történt szakításának történetét ecseteli. otthonuk – nem több egy kártyavárnál. Egy fiatal nő. Két névhez helyi. hogy szerezze meg a lakás telefonhívásainak a listáját. és előhúzta az ujjlenyomatos szerszámkészletét. mely a nő telefonkészüléke mellett hevert. A lakás makulátlanul tiszta volt. ahol a csomagját hagyta. leguggolt. Az email-jéből mindenesetre erre lehetett következtetni. tehát chicagói cím tartozott. hogy Fieldingék. és Mrs. Keyes becsukta a hűtőszekrényt. majd visszatért az email-listához. tűnődött Keyes. és megkérte. Keyes kivette a lemezt. az asszony nővére. Hanna Gray pedig valami közeli barát. rejtett nyomokat kellett tehát keresnie.

Keyes átballagott Hanna Gray apartmanjához. amíg fölbukkant egy hatfős társaság. aki botjával botladozott a tó partján. és velük együtt lépett be az előcsarnokba. Ebben az esetben a hajóútról váratlanul le kellett mondaniuk. hogy semmi nyomot nem hagyott maga után. ahol Hanna Gray lakott. és a sikeres üzletemberek fiatal nemzedéke. A rézgombos felöltőt viselő portás egy jókora halom puha fedelű bestseller mögé barikádozta el magát. A környéket a jelek szerint nagyjából egyenlő arányban lakta a gazdag. Szorosan követte őket. Victoria Ludlow feltehetően felkínálta a jegyeket éppen facérrá vált ifjú barátnőjének. azzal. Hanna Gray lakása Daisy tájékoztatása szerint egy innen alig fél mérföldre levő toronyházban található.Keyes visszapörgette az email-listát egy korábbi üzenethez. Hogy ne vesszen teljesen kárba a befizetett utazás. Tegyük fel. idősebb generáció. mert személyesen kell ellenőriznie a két kiadó egyesülésének szerződéskötését. Megbizonyosodott róla. hogy így is történt. alig látszott ki a könyvrakás mögül. Bólintott a csoport felé. Keyes kilépett a programból. A férfi jogi irodája ebben arról értesíti Greg Gordont. és leállította a komputert. Keyes valahol a kettő közé esett. így nem keltett feltűnést a megjelenésével. . hogy haladéktalanul Londonba kell utaznia. és távozott a lakásból. Nem ő volt az egyetlen ezen a délutánon. 2. majd újra belemerült a keresztrejtvényébe. Addig várakozott a toronyháznál. melyen az imént csak átszaladt. hogy így majd könnyebben kiheveri a Frankkal való szakítást.

s ha a megfelelő dolgokat cselekszi. majd megint előkereste a táskájából a kis varázskészletét. A meghajtó . fonnyadozó növények. és becsukta maga mögött az ajtót.Hanna Gray lakása az ötödik emeleten volt. kart karba öltve áll egy idősebb férfival. Belépett a lakásba. mirhás fogkrém. A hálószobában. Néhány pillanatnyi habozás után kivette a diplomaosztáson készült fotót a keretéből. A revolver formájú elektromechanikus tolvajkulcs olyan volt. Keyes bekapcsolta. akkor az élet kötelességszerűen megjutalmazza őt. Meghúzta a revolver kakasát. belehelyezte a „fúrófejbe”. mint egy kisméretű fúrógép. Megint egy olyan ember. Botját óvatosan az ajtónak támasztotta. Először körbejárta a lakást. ugyanaz a tompa arckifejezés lett úrrá a tekintetén. Zárva volt. szép nő. vélhetően az apjával. rápillantott a fényképek takarosan elrendezett sorára. átveszi a diplomáját és szélesen vigyorog. Megint egy jól ápolt. A fürdőszobában kínai rózsaszappan. Keyes ujjlenyomatokat gyűjtött. majd a tűt becsúsztatta a zárba. Állott levegő. Az ajtó előtt az elmúlt napokban kézbesített napilapok és magazinok halmozódtak. és továbbment. akit a bazárban látott: a fotókon egy másik fiatal nővel bolondozik. Ahogy Keyes ránézett a nő arcára. a zár halk kattanással kinyílt. A műszer kicsiny motorja vibrálni kezdett. amelyet az ADS liftjének tábláját látva szokott magára ölteni. melynek lakója elutazott. A gardróbszekrény tele volt Prada cipőkkel és Hermés táskákkal. Ez az a nő. propoliszos tégelyek. Keyes kiválasztott egy rozsdamentes acéltűt. a rózsaszín csipkével borított ágy mellett egy komputer állt. aki azt hiszi. ha a megfelelő dolgokat vásárolja. Újabb üres apartman. visszatért a nappaliba. Keyes megpróbálta elfordítani az ajtógombot.

és csak azt szeretné tudni. de egyszerűen el kellett mondanom neked. Volt a hangjában valami türelmetlenség. Aztán kipattintotta a kazettát az üzenetrögzítőből. Én vagyok. Az első egy telefonokat áruló ügynökség automata reklámszövege volt.zümmögni kezdett. A harmadik üzenet azonban megszaporázta Keyes szívverését. a fénykép mellé. A Savoyban lakunk. Keyes kétszer végighallgatta az üzenetet. s elvinni Vermontba. s figyeli a digitális kijelzőt. hogy Maggie és én tizenötödikén otthon leszünk. Keyes azon kapta magát. és az egész valami hihetetlen. Puszi. Gregnek annyira jól megy. A másodikon Frank szólalt meg – az exbarát –. Hanna Banana. Elkezdte lejátszani az üzeneteket. Nyilván vannak közös ügyeik. hátha az ADS technikusai tudnának kezdeni vele valamit. hogy még a hajóúton vagy. valami kimondatlan sürgetés? Alighanem. Tudom. majd becsúsztatta a zsebébe. A hardvert valaki újra formatálta. hogy az üzenetrögzítő mellett áll. Nemsokára beszélünk. Valaki tehát nyomozott már a nő után. . És Maggie is baromi jól érzi magát. irtó büszkék vagyunk rá. képtelen vagyok várni vele. majd egy hibaüzenet jelent meg a képernyőn. Leállította a számítógépet és azon törte a fejét. s azt panaszolta. mi van vele. Feltehetően nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani a fickó hanglejtésének. hát nemrég még meghitt viszonyban voltak. egy pillanatig tűnődve a kezében tartotta. amelyen egy hármas szám villog. – Hello. Úgy néz ki. De. igen. hogy az egész berendezést a hóna alá kéne csapni. hogy jó ideje nem hallott Hanna felől.

3. Leonard Isztambulban várta. A bénultságából akár erőt is meríthetne. mintha az utolsó szalmaszálba kapaszkodna. Mégis hatalmas istenség vált belőle. De miért? Hogy még egy esélyért könyörögjön? Nevetséges. amennyit feltűnéskeltés nélkül igénybe vehetett – figyelte Dietz New Yorki kapcsolatait. mint hogy várjon. hogy fölhívja Rachelt. Mindezt összevetve. ez az igazság. akkor talán rátalálna a tartalék erőforrásaira. . Casper teljes erővel dolgozott azon. Egy emberi roncs utolsó. a sántaságából merített erejével győzedelmeskedett. és szuggerálta. mivel nemtelen módon elűzték őt Zeusz oldaláról. Pillanatnyilag minden tőle telhetőt megtett. Olyan ez. és a lába örökre megbénult. tűnődött Keyes. Egyetlen módja lehetne e nyomasztó gondolatok elűzésének: a sikeres akció. Az általa kovácsolt lakatok a halhatatlanoknak is ellenálltak. hogy akcióba léphessen. még Zeusz mennykőcsapásaival is dacoltak. hogy a telefon felé nyúl. azzal. a tűz és a kovácsmesterség istene sánta volt. Hat órával később az irodájában ülve a telefonra bámult. kétségbeesett próbálkozása. hogy megszólaljon. Ha az akció sikerülne. Négy DIA ügynök – ennyi a maximum. A falnak támasztott bot is ezt juttatta eszébe: egy csődtömeg. hogy erről a Hanna Gray nevű nőről minden érdemleges információt beszerezzen. pillanatnyilag Keyesnek nem volt más teendője. Héphaisztosz. Időről időre azon kapta magát. De hát sajnos. A pusztító tűz istenségévé vált. Az Olümposz hegyéről a Földre zuhant.

Keyes kezében kettétört a ceruza. 4. Brown és a kollégája folyamatosan figyeltek és lehallgattak egy Andrej Jurcsenko nevű férfit. Nem riadna vissza. akkor belül összeomlik. A várakozás kezdte teljesen felőrölni az idegeit. Egy férfi képtelen arra. Kezébe vett egy ceruzát. és mindent bevall Dick Biermannak. – Igen? – Nyomon vagyunk – mondta Brown. aki éppen most kapott egy figyelemreméltó telefonhívást…Keyes előrehajolt. amely Dietznek a New Yorki COURTSHIP akcióból eredő kapcsolatait vizsgálta. de az néma maradt. Egy magányos férfi nem képes kiállni ezt a stresszt. akkor föladja! Le fogja állíttatni a tesztet. vajon az isteni erejű kovácsmester milyen fortéllyal venné föl a harcot a patkánykirály ellen. akkor nincs többé visszaút.Keyes azon tűnődött. Megint előjött a sürgető érzés. hogy fel kellene hívnia Rachelt. nem süppedne letargiába és reménytelenségbe az akadályok láttán. . Egy hatalmas pallost kovácsolna vagy egy rettenetes pörölyt. hogy egyedül oldja meg az ilyen élethelyzetet. David Brown volt a vonalban – annak a DIA csoportnak a munkatársa. Ha nagyon rövid időn belül nem talál támaszt valakiben. és elkezdett játszadozni vele. Egyetlen csapással vágná szét ezt az iszonyú gordiuszi csomót… Ez már az őrület! Legalább az a rohadt telefon megszólalna! Rámeredt a készülékre. Ha huszonnégy órán belül nincs megoldás. És akkor… Megszólalt a telefon. És ha belül összeroppan.

HARMADIK RÉSZ .

Az utasok sürögtek. azok a Sirkeci pályaudvart vették igénybe. vélekedett Leonard.Tizenkilencedik fejezet 1. hiszen a helybeliek nyilván elfogják a véres kezű támadót. Így Leonard most minden bizonnyal letartóztatásban lenne. Ha közvetlenül a nyomukba szegődik. a hátát a falnak vetve próbált előrearaszolni a tömegben. Leonard saját szemével látta. Ha Dietz itt van a nővel. támolyogva lökdösődtek bőröndjeikkel. Még ha sikerült is volna Dietzet harcképtelenné tenni – amiben erősen kételkedett –. hogy a komp fedélzetén összetűzésbe kerül a férfival. Kérdés persze. amint Besiktasnál fölszálltak a Hajderpasa felé tartó komp fedélzetére. és szinte kézzelfogható feszültség vibrált a levegőben – nyilván a jelenlegi közel-keleti helyzet miatt. akkor nincs hová menekülni. Pedig itt kell lenniük. A Hajderpasa pályaudvaron Leonard elképesztő forgataggal találta magát szemben. akkor is csapdába kerül. hogy ez kinek a hasznát szolgálja. Ha erőszakra kerül sor. a város másik végén. vagy onnan jöttek. akik nyugatra utaztak. Most azonban komoly kételyei . Akik viszont itt nyüzsögtek Leonard körül. forogtak a színezett ablaküvegek mögött. hogy azonnal követnie kellett volna őket. azok a darázsfészek felé tartottak. akkor elképzelhető. Lehet. amikor a komp kiköt. Hajderpasa Isztambul keleti kapujául szolgált. Érthető tehát az idegességük. amely tizenöt perccel később indult. Leonard az egyik fal mellé sodródott. képtelenség lesz megtalálni őket. Ezért inkább megvárta a következő kompot.

hogy siessen a hotelhez. hogy Leonardnak hetente csupán egyszer kellett a gyér szőrzetet lekaparnia arcáról. ahogy számítani lehetett rá. hogy elszalasztottá az alkalmat. Keyesnek tehát igazából semmi konkrétum nem áll a rendelkezésére azon kívül. hogy Leonard csak a következő kompra szállt föl. és tartsa szemmel Dietzet. Keyes azt mondta. A legnagyobb esély egyben az utolsó is számukra. amikor megszólalt a telefon – a sors iróniája. aki nyomban adott egy nevet Dietznek az ellopott titkos formula értékesítéséhez. szeme lázasan. Folytatta a keresést a tömegben. hogy ez az utolsó. . mohón villogott a baseballsapka ellenzője alól. De Leonard nem hagyja ezt. és az sem meglepő. Óvatosan megérintette a vágást a nyakán. Ha a pasas most kicsúszik a kezükből. Jurcsenkónak hívják az illetőt. Dietztől jött. de a hívás ezúttal éppen e férfias művelet közepette érkezett. lehet. Ám azzal. hogy Dietz melyik szállodából telefonált. és ez annyira megijesztette. miközben múlnak az értékes másodpercek. Keyes nagyon feszült volt. Nem csoda. hogy a pengével megvágta a torkát. akkor ettől kezdve valóban bottal üthetik a nyomát. Kiderült viszont. Keyes volt a vonalban. hogy a lehallgatott hívás Jurcsenko telefonjára ment. hogy újra Dietz nyomába szegődjenek. hiszen ott vesztegel vermonti irodájában a három telefonvonal mellett. s egyúttal legjobb alkalom arra. Az a bizonyos telefonhívás.támadtak döntése helyességét illetően. A név azonban fedőnév – „a keselyű”. Éppen borotválkozott a szállodában. hogy a hívott fél az egyik régi New Yorki ismerős. Keyes azonnal felhívta Leonardot és utasította. és eltűnik valahol a háborús övezetben.

tehát mégiscsak felhívja magára a figyelmet. Türelem! Időzítés! Dietz benyúlt a táskájába. és megragadta a kukoricapogácsa névre keresztelt. Ha ugyanis a dolgok rosszra fordulnának.2. Egy amerikai fiúcska aligha tűnik fel a nyugati utasokkal telezsúfolt csarnokban. és neki Leonarddal kellene bajlódnia. Minden az időzítésen múlik. Így aztán Dietz morgott valami kifogásfélét. Végre meglátta Leonardot – Keyes ezzel akaratlanul visszajelzett. Ez pedig a legkevésbé sem hiányzik. Ennek folytán mozgásban lesz. a nővel együtt beszállt egy várakozó taxiba. akkor gondjai keletkezhetnének a helyi hatóságokkal. Figyelt kifelé az ablakon. Dietz nagyon odafigyelt az időzítésre. és visszatrappolt a szálloda lobbijába. hogy az üldözést elindította. s utasította a sofőrt. . várva az alkalmas pillanatot. Most lett csak igazán fontos az időzítés. Csakhogy Leonard is keresi őt. 3. Keyes lassúnak tűnt. hogy azonnal hajtson a hajderpasai kompállomáshoz. A jelek szerint senki nem figyelte a taxit a Four Seasons Hotel előtt. Egy kör alakú teremben állt a nővel a pályaudvar délkeleti csarnokában. Minden az időzítésen múlik. hangtompítóval ellátott fegyvert. Bemondtak egy vonatindulást. Dietz visszarohant a taxihoz – mintha másodpercnyi vesztegetni való ideje sem lenne –. és folyamatosan a tömeget fürkészte. Miután Jurcsenkóval befejezte a telefonbeszélgetést.

Mert a bűnbaknak is szüksége van bűnbakra. olyanok. Dietz más. hogy végre talált valakit. aki vele azonos hullámhosszon mozog. aki megalázottnak és értéktelennek érzi magát. hogy egész életében – ez volt az első alkalom. tűnődött Leonard. akik közé elvileg beillett volna –. . a békafiú – szerencsétlenek. még közöttük sem talált megértő társra. hogy megalázhassa. amikor azt hihette. ott a cirkuszban. még ők is összefogtak ellene. aki még nála is alacsonyabban áll a társadalmi ranglétrán. Leonard ellökte magát a faltól. hogy valamiféle különleges kötelék fűzi őket egymáshoz. és haladt előre. A legmagasabb ajánlattal pedig manapság az arabok tudnak előállni. hogy a legjobb ajánlattevőt kiközvetítsék. majd tesz egy kört. hogy Dietz. hogy tévútra vezesse az üldözőit. hogy ilyesmit megvásároljanak. Mindenki. Hiszen akárhogy is erőltette az emlékezetét. akik bőrpikkelyesedésben és Ehker-Danlos szindrómában szenvedtek. hogy Leonard túlságosan is fogékony volt erre. még mindig lázasan kutatva. amiből arra lehetett következtetni. hogy Dietz nagy mestere a megtévesztésnek. legfeljebb arra képesek. csak azért. még inkább a Közel-Keletet célozza meg. feltéve. Lehet. ha erre száll föl. ebben a tömegben? Az induló vonat déli irányba ment. A titkot nyilván araboknak akarja eladni. hosszú idő óta – de az is lehet. Azt hitte. hogy valóban elindul dél felé. annak idején.A tömeg felbolydult és kettévált. Hiszen Leonardot is milyen könnyedén rászedte. Lehet. hogy kirekesszék. és visszafordul. Ám nem szabad elfelejteni. Az aligátorlány. ezért igazából nem hibáztathatta magát. azt az érzést ébresztve benne. elég alacsonyan ahhoz. Az oroszok már túl gyengék és túlságosan szétzilálódtak ahhoz. Itt lehetnek vajon. Ám ha az volt. Még a többi nyomorult között. talál valakit.

De tévedett. hogy konfliktusba keveredjen a helyi hatóságokkal. hogy még arra se volt ideje. s közben megérintette a derékszíjára erősített fegyverét. védtelenül. Odafordult a nőhöz. a világ végére is. Követi majd Dietzet és a nőt. 4. Keyes telefonhívása után annyira kapkodott. hiszen Dietz nem engedhette meg magának. aki ott várakozott mellette. Dietz látta őt – pontosabban szólva baseballsapkájának a matricáját vette észre. és ezzel Dietzet helyzetbe hozta. Leonard ott maradt a csarnok kellős közepén. Ám ha Dietz látja meg őt előbb. – Mutassa meg magát! Aztán jöjjön vissza! De lassan mozogjon! Ne siesse el! . Legalább akkor itt lesz az alkalom. hogy minél kevésbé tűnjön föl. majd jelentést tesz Keyesnek. Ha minden jól megy. Az időzítésre azonban továbbra is ügyelni kellett. – Menjen a csarnok közepére! – mondta. A tömeg felszívódott. De megmutatta magát. hogy elégtételt vegyen ezért a legutóbbi váratlan és mély sebet okozó árulásért. hogy rászorítson egy darab vécépapírt a sebére. Ettől kezdve már csak a végrehajtás volt hátra. anélkül. Aztán Leonard újra félreosont. akkor Leonard meg fogja védeni magát. Elindult a vonat felé tülekedő tömeg irányába. hogy az észrevenné őt. ha kell. Vérzett. megtalálja Dietzet. és rátámad. Gyorsan megfordult és a falhoz húzódott. Egyik ujjával megérintette a torkát.

Elbújt egy oszlop mögé. ha tetszik. hogy az ellenséget soha nem szabad lebecsülni. e pillanatban nagyobb értéket képvisel halottként. De félrevezető útmutatásként! Ha ugyanis Keyes értesül róla. hogy Dietzék dél felé tartanak. mint élve. és hátulról lopakodott oda. hogy ne értené. minden látszat ellenére. Leonard. akkor minden bizonnyal azt fogja feltételezni. A nő csalétekként eltereli Leonard figyelmét. hogy ilyen körülmények között kellett találkozniuk. Ők azonban visszafordulnak nyugat felé. Nem lehet probléma. Márpedig Leonard. Lehet. A holtteste egyfajta figyelmeztetésként és egyúttal útmutatásként szolgál majd Keyes számára. Dietznek azonban megvoltak a trükkjei. gondolta. . sarkon fordult. Aztán ellenkező irányba indult. hogy Dietz csaléteknek akarja őt használni. Ez lesz az alkalmas pillanat számára. De mozgalmas évei során Dietz megtanulta. ahol az előbb Leonardot látta. Természetesen fölfogta. De hát végtére is ugyanabban a csónakban eveznek. és ezt Hanna is fölismerte már. és lassan odasétált a csarnok közepére. Némi töprengés után bólintott. hogy találkozzanak a keselyűvel. Sajnálatos. Ilyen az élet. Nem hülye. hogy egész másként alakult volna. és onnan vizslatta a tömeget. nehéz lesz megközelíteni. s ettől meglehetősen elszánt. Dietz megint észrevette Leonardot: ismét a falnak vetette a hátát. és várt.Hanna fölhúzta a szemöldökét. Sok közös van bennük. hogy megtalálták Leonard holttestét a Hajderpasa pályaudvarnál. miről van szó. ha… De nem alakult másként. mintegy húszlábnyira Leonardtól. ha nem. Nem szabad alábecsülni! Ha a falnak támaszkodik. tiszteletre méltó ellenfél – a dühe vezérli. Dietz figyelt.

Rá kell harapnia a csalira! Dietz a viharvert bőrtáska belsejében hüvelykujjával kibiztosította a fegyvert. és a Four Seasons Szállodánál. hogy visszatérjen e a fedezékébe. most egyszerre ismét megtelt emberekkel. Az állomás. ennek folytán nincs választási lehetősége. ha a körülmények másként alakultak volna. De hát ilyen az élet. gondolta Dietz. hogy erről van szó. Dietz előlépett az oszlop mögül. Aztán megindult előre. Ugyanilyen erővel együtt is dolgozhatnának. És akkor egy pillanatra reflexszerűen el fog szakadni a faltól. Ő viszont nem tévesztheti szem elől a nőt. ahogy várható volt. Nem veszítheti el a nyomot. . Kétszer is látta korábban – a Sapienza-erőd tornyában. Bármelyik pillanatban… Leonard meglátta a nőt. mely csaknem kiürült a legutóbbi vonatindulásnál. Dietz nem hülye. Leonard látta már a nőt. És a kistermetű Leonard hirtelen eltűnt a tolongásban. Aztán a hangosbemondó egy vonat érkezését jelezte. Kisétált a csarnok közepére és körülnézett. Különvált volna Dietztől? Vagy Dietz csaléteknek használja? Hát persze. s tétovázni fog. 5. kétségek között vergődve. Rohadt dolog ez. Megállt egy pillanatra. amikor Dietzcel együtt távozott. De végül mégiscsak elindul.Leonard bármelyik percben megpillanthatja a nőt. Most egyedül mutatkozott. Nincs más választása.

hogy rosszul teszi. kibaszott életet – egy hűs pakolás a fonnyasztó hőségben. Dietz meghúzta a ravaszt. Az orra előtt boldogan talált egymásra egy fiatal pár. és erre ő is rádöbbent. Ez az ő formája. ahol hirtelen összecsapnak feje fölött a hullámok. Nem is olyan rossz. az anya igyekezett megakadályozni. Szinte már mosolygott.Eltelt pár másodperc. Nem is olyan rossz érzés így itt hagyni ezt rohadt. Ott a nő – egy pillanatra feltűnt a hullámzó tömegben. Ez a valaki más volt! Megpróbálta kibiztosítani a fegyverét. Leonardtól balra egy pörlekedő család lármázott. Különös érzés volt ez. a férfi karjába zárta a nőt. ám ez a valaki. Leonard tétovázott. Zajos tömeg lepte el a pályaudvari csarnokot. Jó érzés. Kétségbeesett elszántsággal a tolongó utasok közé préselődve találta magát. De már késő volt. A nőt szem elől tévesztette. mintha a kettévált Vörös-tenger közepére került volna. Megszólalt a hangosbemondó. . De a zárszerkezet beleakadt a gatyamadzagjába. Ha közelebb férkőzik hozzá. A revolverét mindenesetre megpróbálta kibiztosítani. Leonard nyomult előre. Leonard úgy érezte magát. a nő észreveszi. mintha elkülönült volna a többi embertől. Valami hideg tárgy érintette meg a nyakát. aki sikítozva kacagott. hogy a gyerekek elkódorogjanak. gondolta – mint egy mosogatórongyba csavart jégkocka a hervasztó nyári hőségben. És ebben a pillanatban ráébredt. De ha nem mozdul. Aztán Leonard elszakadt a faltól. Szaros egy végjáték. megint kereket old. futott át Leonard agyán. hogy valaki hátulról közeledik hozzá. hiszen minden oldalról szorosan körülvette a zsibongó tömeg. ha elhagyja a fedezéket. noha ösztönei azt súgták.

hátha valahol rábukkan a „keselyűként” ismert férfi nyomára. ahogy az itáliai kolléga könnyű bort szopogatva elmerül az ügy tanulmányozásában. De az is lehet. fiatal nő. miatt. hogyan függ ez össze a nyomozással. Amikor Keyes elmondta neki. Ám ettől még nem kell rögtön pánikba esni! Bármelyik pillanatban megcsörrenhet a telefon. A világ bizonyos részein a New Yorki rendőrök mostanában szokatlan jóindulatot tapasztalhatnak. Az előhívószáma 802. persze közben félpercenként abbahagyja a munkát és kifüttyent az ablakon. – Majd én visszahívom… Jó lesz úgy egy óra múlva? Miután letette a kagylót. hogy is áll az egész ügylet. hogy a könnyed szívélyesség hozzátartozik az olasz karakterhez. Keyes tétovázott. – Nem vagyok bent az irodámban – mondta. ha arra jár egy csinos. Az olasz nyomozó valamilyen oknál fogva rokonszenvezett Keyesszel. Nem tett fel kérdéseket.Huszadik fejezet 1. Vissza fogom hívni. hogy újabb eltűnt személyt keres – ezúttal egy harminc körüli férfit. azon tűnődött. a New Yorki Rendőrkapitányságé 212es. hogy mire kell az információ. és Brown . aki a hypopituitarizmus nevű betegség következtében legfeljebb tizenkét éves fiúnak látszik –. Keyes maga elé képzelte. vajon miért ilyen segítőkész iránta ez az ember. az olasz megértően hümmögött. Eddig hasztalanul kereste. Talán szeptember 11. De hát ajándék lónak ne nézd a fogát! Figyelmét ismét a komputerre összpontosította. Ehelyett csupán ennyit mondott: – Utánanézek.

lelépett a hátsó ajtón. A félelem. hogy megkapta a telefonhívást. Az ő válla túl gyenge ehhez a hatalmas teherhez. ha ott van két lépéssel az orrunk előtt! Szorongásroham tört rá. ugyanakkor lélekölővé. Remegni kezdett – nem a felszínen. – El fogjuk kapni. Már úgy se tudunk elkapni valakit. Néha úgy látszott. kézzelfoghatóvá vált. a lelke legmélyén. a jelenlegi helyzettel együtt – pusztán megfigyelőként sodródik a történésekkel. hogy adja fel… Megpróbálta apró teendőkkel lekötni a figyelmét. Volt egyáltalán olyan pillanat. . Van egy… Keyes letette. – Vészforgatókönyve – ismételte Keyes. ha bármikor is úgy érezte. Az orosz pedig a keselyű nyomára fog vezetni. – Szünet. csupán illúzió volt. – Kirepült a kalitkából – közölte Brown. – Két perccel az után. ha most visszatekint. Megszólalt a telefon. hogy dobja be a törülközőt. amikor kézben tudta tartani a dolgokat? Nem. hogy képes megragadni a gyeplőt.jelentheti. Brown magyarázkodott. hanem belül. De hát hogyan is tehette volna? A karrierjével. Ez a nyomás túl sok egy embernek. hogy letartóztatták Jurcsenkót. de a valóságban ez a paripa a saját feje után vágtat. Minden erővel arra ösztökélte. Szóval itt tartunk. melyet Keyes kissé hamisnak érzett. – Alighanem volt egy vészforgatókönyve – tette hozzá Brown olyan hangnemben. a családi életével. hogy ő irányítja az eseményeket. Keyes kezébe temette a fejét. amely most hatalmába kerítette. Keyes azonnal fölkapta a kagylót. Néhány másodpercig némán ült.

ugye. kimondhatatlan károkat okozhat. tájékoztathatom e a feletteseimet. A várócsarnok kellős közepén. felemelte a telefont. Ám ettől nem nyugodott meg. hogy létrehoznak valami egyedülállót. Hosszasan bámulta a készüléket. – A holttestét egy órával ezelőtt fedezték fel a Hajderpasa pályaudvaron. Nem fognak megállni annál a pontnál. hogy a keselyű is orosz? Vagy valaki más. – Az ügyben természetesen nyomozást kell elrendelnünk. Leonard holttestével csináljanak. akivel Jurcsenko a kémkedése idején került kapcsolatba? Ahogy letelt az egy óra. Nem tudom. Az olaszok nem tudják lenyomozni a hívását. Hajderpasa. hogy a szálak az önök oldaláról már… Keyes letette a kagylót. hogy egészen pontos legyek.Az óra hátralevő részét azzal töltötte. Az arabokhoz. Dietz tehát kelet felé tart. Lehet. hogy bármiféle jó hírt kaphasson. Valaki egyszerűen golyót röpített a fejébe. és újra felhívta az olasz kollégát. – Megtaláltam a fiút. Fél tucat mindenre elszánt fickó egy részecskegyorsítóval és Epstein képletével a kezében. Keyes összeszorította az ajkát. amit akarnak. akit keres – jelentette az olasz rendőr. Isten nem engedi. újra remegni kezdett. A hetven szűz képe lebeg a szemük előtt. Keyes megpróbálta összeszedni magát. Ezek az emberek fanatikusok. az ADS biztonsági rendszere garantálja ezt. A szálak nem vezethetnek el hozzá. ezt mondta az olasz. Nyilván ez se lesz jó hír. A patkánykirály! Rosszabb. a . mint amitől eddig tartott. hogy tovább kutatott az adatbankjában.

Kétszer kicsöngött. – Alice? – Igen? – Hm. mint a gyémánt és a gyöngy… Bedobja a törülközőt! Kihúzta a szemétkosarat az íróasztala alól. Aztán egy kattanás hallatszott. de mintha nem akart volna tudomást venni erről a tényről. Keyes megköszörülte a torkát. ahogy a keze kinyúlik a készülék felé. – Én vagyok. és hátradőlt a karosszékében. és belebámult. Eltelt pár másodperc. Rachel ott van? Hallotta Rachel anyjának a lélegzetvételét. bőrük. akik a „túloldalon” várják őket… rubin szépséggel. Jim vagyok. – Halló? – szólalt meg egy hang.szüzeké. – Hogy vagy? – kérdezte Keyes. Valaki fölvette a kagylót. Néhány másodperc elteltével úrrá lett a hányingerén. és kihajította volna az ablakon. Legszívesebben falhoz csapta volna. Félrelökte a szemétkosarat. . Mennyi rossz hír tolakodott az életébe ezen a kicsiny készüléken keresztül. A gyomra üres volt. Fájdalmasan nyeldekelt. Csend. majd a füléhez emelte a kagylót. Bódultan nézte keze önállósult mozdulatait. De mit ér vele? Keyes figyelte. – Halló – szólt bele Rachel. ahogy az ujjai lezongoráznak egy telefonszámot. Jim Keyes. Üres szemekkel bámult a telefonra. Figyelte. Csend.

és amikor még mindketten olyanok voltak. Rachel. neki úgy tűnik. – Nem – felelte.– Figyelj ide! – hallotta a saját hangját – Én. igen. csak azért. – Elmehetnénk a régi helyünkre. hogy is mondjam… szóval itt vagyok Bostonban. Csak azért hívlak. amikor… – Jim – vágott közbe Rachel. mit szólnál hozzá. hm… hogy is mondjam. – Nem. – Vacsora? Rachel nem felelt. mint két felnőttet játszó kisgyerek. – Jól vagy? Keyes felnevetett. 2. Négy órával később landolt a Logan repülőtéren. ahová akkor jártunk. . ha bekapnánk valamit együtt. Az ügynek még távolról sincs vége. Keyesnek viszont – nos. nem vagyok jól. Ide jártak hajdanán Rachellel. – Mit mondasz? – Nem a legalkalmasabb. Akkoriban Keyes képes volt hat órákat oda-vissza autózni. hogy a hétvégét Rachellel tölthesse. Újabb csend. amikor Rachel még a szüleivel élt. Őrültség volt otthagynia az irodáját. hogy. Képtelen folytatni… Beült egy taxiba és a Nemzetközi Palacsintaházhoz hajtatott. – Rachel? – Igen. éppen most. oda. vége van. azokban a régmúlt időkben. Csak azt szeretném tudni… – Itt vagy Bostonban? – Igen. Tudod. Furcsán hangzott ez a nevetés.

de a vendéglő lényegében nem változott. átvette az étlapot a pincérnőtől. s ahogy hozzáért a kis csőharangokhoz. és őt figyelte. és tekintete azonnal a hajdani közös bokszuk felé tévedt. s ujja végigszaladt a különféle töltetű palacsinták listáján. hogy eljöttél! Rachel nem felelt. – Köszönöm. Ugyanaz a szemetes konténer bűzlött a bejárati ajtó közelében.Közel két évtized telt el azóta. – Látom. Hagyta. – Hello – mondta. Ott ült Rachel. hogy utoljára itt járt. szélhárfa szólalt meg az ajtóban. . mint a lányuk esküvőjén. Ugyanaz a biciklitároló árválkodott teljesen üresen az étterem előtt. Keyes odasántikált a botjával. – Egy személyre? – Ketten leszünk – mondta Keyes. a menü ugyanaz – mondta Keyes. Tíz évvel fiatalabbnak látszott. Bőre tiszta volt és üde. Rágógumit rágcsáló pincérnő lépett elé. Belépett. kinyitotta. karcsú és élettel teli. étlapot nyújtott felé. Becsusszant a bokszba. – Vagy mégse? Ez itt valami új étel? A disznóhússal töltött palacsinta? – felpillantott. kipihent volt. hogy… Rachel remekül nézett ki. és kipréselt magából valami kuncogásfélét. – Nem hiszem. és beletemetkezett. Egyszerű fehér felsőrészt viselt. türkiz nyakláncot és kicsiny ezüstborostyánkő fülbevalót. hogy gesztenyebarna hajában megjelenjek az első őszes hajszálak a maguk természetes árnyalatával. – Hello – mondta Rachel. A légkondicionáló szele nyomban arcul csapta.

Tudom. – Szeretném. és azon tűnődött. ha átgondolod… ha belegondolsz. . belekortyolt. Nem tudom. de ez nem azt jelenti. vajon most azonnal elmondjon e mindent – a projektet. ha újrakezdenénk! Rachel megfogta Keyes kezét. hogy… – Jim. – Elképesztően jól nézel ki. A vizespoharáért nyúlt. Csupán egy része. hogy mi ketten ne tudnánk… – Jim. az árulásokat. majd becsukta. Aztán újra levegőt vett. majd gondosan letörölte a karimáról az ajakrúzst. Rachel. Rachel tartózkodón másfelé nézett. Úgy értem. és gyöngéden megszorította. Ehelyett csak ennyi jött ki a száján: – Hiányzol! Rachel elmosolyodott. a balesetet. – Igen. hogy szomorú és nehéz. – Ez csak egy szakasza volt az életünknek. Egyszerre kezdtek el beszélni: – Mi történt a… – Hogy van a… – Kezdd te! – Mondjad csak! – Mi történt a lábaddal? Keyes szólásra nyitotta a száját. hogy hibázott e bármelyikünk is egyáltalán. – Jim – mondta. hogy melyikünk mikor hibázott.– Uramisten – sóhajtott fel Keyes. – Nem akarok arról vitatkozni.

– Választottak? – Csak egy kávét kérek. Mielőtt visszament volna az étterembe. Vörös volt az arca. anélkül. – Tehát – mondta Keyes. hogy hangosan bömbölni kezdjen. Belenézett a tükörbe. köszönöm – mondta Keyes. Kikászálódott a bokszból és a botjáért nyúlt. hogy észrevette volna? Visszatért Rachelhez. mint egy frissen mosdatott hulla. – Bocsáss meg! – motyogta. és erőteljesen ledörzsölte a pofazacskóit. Ajka remegett. majd kétszer egymás után alaposan megáztatta az arcát. hogy… – Én azt gondolom – kezdte Rachel csendesen –. – Okkal? A pincérnő odaoldalgott az asztalhoz. Így már kicsivel jobb volt. mint először. ahogy visszamászott a bokszba. letépett egy adag papír kéztörlőt. és kíméletlenül kiesnek találta a helyiséget. . Tenyerébe csorgatta a hideg vizet. Keyes bebicegett. Hogy fogyhatott le ennyire. Elzárta a csapot. Úgy festett. igen lassan. arca úgy el volt kámpicsorodva. – Tehát nem gondolod. jóval sutábban. Keyes a nyelvével megnedvesítette kiszáradt ajkát. Szemei véreresek. arcbőre feltűnően tiszta. majd két kézzel rátámaszkodott a mosdókagylóra. hogy a dolgok mindig okkal történnek. Rachel szomorúan nézett rá. belenézett a tükörbe. Kinyitotta a hideg vizes csapot. határán volt annak. Ömlöttek a könnyei. A mosdó egy fizetős telefon mellett volt. és közben visszahúzta a kezét. mint egy gyereké. vagy mint egy éhségsztrájkoló.Rachel a fejét ingatta. – Sajnálom – mondta.

amit tett. Jim. Egy csónakban evezünk. Mi nem remélhetjük. Keyes hunyorgott. és hinnünk kell őbenne. de képtelen volt módosítani. visszasimította. – Egy csónakban evezünk – ismételte. rájövünk. akkor együtt maradtunk volna. közben fölfújta és kipukkasztotta a rágógumiját. Hinnünk kell az ő tervében. hogy együtt maradunk. Hangja rekedtesen szólt és kétségbeesetten. – Te viccelsz velem – szólalt meg végül Keyes. és sarkon fordult. De nem ezt tettük. az ég felé fordította a szemét. – Rachel – kezdte Keyes újra. Jim. A pincérnő vágott egy grimaszt. Köszönöm – tette hozzá Rachel. – Úgy gondolom. Ő azonban tudja. Jim! Eltelt néhány pillanat. A pincérnő kihozta a két kávét. az Isten okkal tette azt.– Kávét. hogy a dolgok okkal történnek? Rachel előhúzott a retiküljéből egy Kleenexes vattát. én is. – Mit akarsz azzal mondani. és készenlétbe helyezte. – Szükségem van rád! Amikor nehéz helyzetbe kerülünk. – Igen. ahogy a felszolgáló eltűnt. nem gondolod? Egy hajtincs elszabadult Rachel füle mögül. És ha mi úgy gondoltuk volna. – Én… Kérlek. – Úgy értem… emlékszel Jeremy dolgozatára? Arra gondoltam… . elvette az étlapot. miért rendelte magához Jeremyt. Istennek terve van. – Ő tudja. hallgass meg! – Figyelek. hogy valaha is megértjük ennek az okát. hogy szükségünk van egymásra.

– Nos… mindegy. minden. Erről soha nem beszéltem neked. – Tényleg nem. Keyes bólintott. majd újra letette a csészét. – Az én hibám volt? – kérdezte. hogy nem jössz vissza hozzám. ugye? Ellenőriztem! Minden ötezer mérföld után teljes átvizsgálás. Újra eleredtek a férfi könnyei. Két héttel a baleset előtt néztem át utoljára. akkor… – A farkakról? – A patkánykirályról. olajcsere. A fordulatszámmérőnek működnie kellett volna. Működött! Nem az én hibám volt! – Tudom. – Szívem! – mondta. mire gondoljak. én. És amikor Jeremy azokról az egymásba gabalyodó farkakról írt. Ez nemcsak… vannak dolgok. – Ha most azt mondod. hogy nem… ha azt mondod. – Pedig akkor nagyon felkavart téged – mondta Keyes. – Tudom. Bizonytalanul ingatta a fejét. hogy megértsük őket. – Ellenőriznem kellett volna a kocsit? Erre gondolsz.igazából nem tudtam. amelyek túl nagyszabásúak ahhoz. – Mire gondolsz? – Még nem tudom. megtörölte az orrát. . Óramű pontossággal. Keyes fölemelte a kávéscsészéjét. Nem gondoltam semmire. Emlékszel a dolgozatára? Rachel zavarba jött. rábámult a híg lötty felületén úszó olajos foltokra. attól tartok… valami olyat fogok tenni… – Olyat fogsz tenni… – visszhangozta Rachel. De most már értem.

3. Nemzetközi Palacsintaház! Mitől lenne nemzetközi? És talán palacsintából van a ház? Semmi értelme! Semminek sincs értelme. – Menjünk el valahova! Emlékszel a nászutunkra? Emlékszel arra a kis tengerparti sávra? Menjünk el oda! Menjünk el. .A szomszéd bokszban ülő család felfigyelt. még ma éjjel. hogy Keyes elsírta magát. hogy az étterem cégtáblájára bámul. – Mennem kell. Azon kapta magát. Megpróbálta visszafojtani a könnyeit. és becsusszant a volán mögé. majd indított. Micsoda hülyeség ez? Egyszerűen nincs értelme a szavaknak. Menjünk most! – Jim… – Kérlek! Rachel! Annyira félek… – Találkám van valakivel – mondta a nő. nyomban ellepte a rothadás bűze. Megint egy mozaikszó: IH0P! Utálta a mozaikszavakat. Nekidőlt a szemetes konténernek. Előrehajolt. – Hallgass ide! – kérlelte Keyes. – Ez minden. Rachel megpuszilta az arcát. – Sajnálom – mondta. Mit jelent ez? Nemzetközi Palacsintaház. Sírnia kellene. és lehalkította a hangját. Nyilván arra. Ha tudna sírni. Értelmetlen! IHOP. Én ezt nem tudom tovább csinálni. ahogy a kocsi a parkoló kijáratához gördül. akkor talán kiönthetné magából a rossz érzéseket. De nem tudott sírni. – Félek – nyöszörögte panaszosan. Keyes nézte. Sajnálom. Elmulasztotta az alkalmat.

és betuszkolta magát. majd keresgélni kezdett a zsebében egy újabb Kleenexes kendő után. De most már… egyszerűen képtelen vagyok rá. Amikor hozzávágta a fejét a kormányhoz. Megkocogtatta az anyósülés melletti ablakot. Találkám van valakivel. – Sajnálom. Soha az életben nem fog tudni balra kanyarodni. . Keyes kinyitotta az ajtót. Rachel meglepetten nézett rá. kiadhatja magából. és elkezdte masszírozni Rachel nyakszirtjét. Megengedheti magának. még mindig a Kleenex után kutatva. Balra próbált besorolni a délutáni csúcsforgalomba. gondolta Keyes. Süvített mellettük az autóáradat. Most ő fakadt sírva. a férfinak. – Rachel – szólalt meg Keyes. – Hiányzol – hüppögte Rachel. Ő legalább tud sírni. és megindult a kocsi felé. – Ő is nagyon hiányzik. hogy gyenge legyen. Keyes kinyújtotta a karját. hogy van még egy esélyünk. gondolta Keyes hidegen. míg neki. Jó neki. – Először még… egy ideig legalábbis… azt hittem. Keyes fölkapta a botot.Rachel kocsija ott vesztegelt a parkolóhely kijáratánál. Kinyitotta a retiküljét. mindig erősnek kell lennie. Ez a szerencse! – gondolta Keyes. – Jim – mondta Rachel. A kocsi belsejében fenyőillat terjengett. – Egy ideig azt hittem. hogy… Óh Istenem! – Rachel a kézifékhez nyúlt és behúzta. a kürt váratlanul megszólalt. De én ezt képtelen vagyok tovább csinálni. Keyes keze továbbra is a nyakát masszírozta gyöngéden.

Keyes kíváncsi volt. Az üveg megrepedt. Keyes ránézett. Keyes gúnyosan vigyorgott. Rachel sziszegve kapkodta a levegőt. Találkám van valakivel. háromszor belerúgott a műszerfalba. Néhány másodperc múltán már nem küzdött tovább. Rachel arca bíborra váltott. gondolta magában. majd előrecsapta. Rachel néma volt. konstatálta Keyes megvetően. Az ablaküveg finom repedések hálójává vált. Rachel halántéka vérzett az iménti sérüléstől. rendületlenül. . mint egy rongybábu. Rachel úgy hevert mellette. Tovább fojtogatta. Rachel rúgkapálni kezdett. Két kézzel elkapta Rachel torkát. Éles kappanhangon sipítozta: – Találkám van valakivel. Az autók süvítve száguldoztak. de nem esett ki a keretéből. Egy szegélydarab letört a kormányból. Zihálva lélegzett. Sőt! Most mintha sokkal öregebb lenne.Keyes visszahúzta Rachel fejét. A forgalom tovább dübörgött mellettük. és fojtogatni kezdte. Kétszer. vajon leválnak e újabb szegélyek. előre-hátra. Mozdulatlan volt. rázta a fejét. Már nem néz ki tíz évvel fiatalabbnak a koránál. Aztán az ablaknak vágta Rachel fejét. a levegő égette a tüdejét. állapította meg Keyes. Aztán Rachel kezdett elgyengülni. Micsoda ócska csotrogány. – Találkám van valakivel – grimaszolt Keyes. és belekarmolt Keyes arcába. és még erősebben szorongatta felesége nyakát. Keyes megismételte a mozdulatot. Kiszabadította a kezét. Préselt faforgács.

Sántikálva megkerülte a kocsit. beleolvadva a forgalomba. és próbált levegőt venni. . Aztán kinyitotta az ajtót. nagyon hosszú időn át. Rátámaszkodott a botjára. ahogy bármely épeszű ember tette volna a helyében. Jobbra kanyarodott. Rachelt átlökte a másik oldalra. beült a volán mögé.Keyes mozdulatlanul ült. hogy megpróbált volna balra fordulni. úgy tűnt. nagyon. és kiengedte a kéziféket. ahelyett. és kiszállt a kocsiból.

Ám. Evés közben Hanna azon csodálkozott. ha istenigazából úgy érezte volna. amelyekkel ébren tarthatta volna magát. akkor meg lett volna a módja annak.Huszonegyedik fejezet 1. A férfi ugyanis visszaadta a kézitáskáját. hogy bántsa őt. saját mosdókagylóval felszerelve. kétszersült. Ahogy a vonat. hogy elkerülje az alvást. ha és amennyiben Hanna képes lesz végigvinni ezt a kutyakomédiát. dzsem. egy újság hevert az ölében. Hanna semmire nem emlékezett az első éjszakáról Isztambul és Bukarest között. Az ürgének azonban pillanatnyilag aligha áll érdekében. A férfi a zöldellő tájat bámulta az ablakon át. Ha. szemlátomást érintetlenül. hogyan tudott akár egy szemhunyásnyit is aludni. és amennyiben a találkozó létrejön a titkos összekötővel. hogy ezeket Hanna a fejében őrzi. hogy tartania kell a férfitól. és abban akadtak olyan tabletták. Hanna azon nyomban mély álomba merült az alsó fekhelyen. és azt feltételezi. és forró tea várt Hannára. A férfi közben járt az étkezőkocsiban. Akkor már valóban nem árt vigyáznia magára! . pár perccel tizenegy után kihúzott a Sirkeci pályaudvarról. A kétszemélyes elfüggönyözött hálófülke tiszta volt. a Bosfor-expressz Bulgária napfényes völgyeiben zakatolt már. Persze. tágas tér keletkezett a napközbeni kényelmes utazáshoz. Hiszen kellenek neki a technikai részletek. és meggyőzi a fickót a könyv értékéről – akkor persze merőben más lesz a helyzet. bizonyos szempontból nem volt más választása. A teste megkövetelte a pihenést. ha a fekhelyeket összecsukták. Amikor másnap reggel fölébredt.

Ezen az éjszakán már nem aludt olyan jól. tétován. mely egyenesen száguld előre a planétán. és belémártsa. és azon törte a fejét. hátra. ha minden jól megy. hogy fölkapja a kést. anélkül. ahogy a nap korongja lassan alászáll a távoli hegyek mögé. A vonat ehhez képest csak oldalirányban mozgott. Túl sok mozgást érzékelt: egyik oldalról a másikra lökődve egy vonaton. És aztán köd előtte. köd utána! Evés közben a szeme rátévedt a tompa késre. himbálva a testét. A teste hozzászokott a hajó mozgásához: gördülés. amikor a férfi fölült. benne a könyvvel. Késő délután a férfi újra elment az étkezőkocsiba. szakaszosan tudott csak szenderegni. föl és le. megdörzsölte a szemét. és megint az újságjáért nyúlt. mint egy bábut a poggyásztartó hálóban. önmaga is szédítő sebességgel végzi véget nem érő mozgását. hányódás. vajon meg tudná e tenni. és… …és. hogy tucatnyinál több szót váltottak volna. mialatt a férfi a tájat bámulja. előre. és elvágni a torkát? Na. a planéta a Nap körül kering. . szendvicsekkel és egy termosz friss teával tért vissza. hogy teljes legyen a kép. Még mindig feszülten figyelt. s még mindig ezt latolgatta. megszerzi a könyvet.Csakhogy addig. A férfi aludt valamennyit. Amikor végre nagy nehezen elpilledt. Csöndben falatoztak s nézték. Hanna figyelte közben. mellyel a dzsemet elkente a kétszersültjén. megint fejpárnának használta. mi? Hirtelen rárontani. a galaxis pedig. táskáját. Mibe kerülne fölkapni a kést. hagyjuk ezt! A fülkében töltötték az egész napot. Valamivel éjfél után megállt a vonat. oldalirányú kilengés. ám az utóbbi égitest mindeközben egy galaxisnak is a központja.

hogy a férfi hamarosan megpróbál újabb részleteket kicsikarni belőle. Letört egy darab kenyeret. kétségbeesetten nézett a férfira. Hannának azonban fogalma sem volt. bárhol is készült. hogy ébren tartsa az összekötő személy érdeklődését. hogy ez most mit jelent. és leültek reggelizni. visszatértek a fülkéjükbe. hogy az ő személyét fölöslegessé tegye. Hanna eddig csak a lehető legszűkszavúbb célzásokat tárta fel lassan formálódó hazugságából – annyit. de kevés ahhoz. majd a kora hajnali csípős hidegben föl kellett sorakozniuk a többi utas mellé. és a vonat újra mozgásba lendült a kora hajnali órán. és kikémlelt az ablakon. és a férfi úti okmányával sem volt gond. . meg is szólalt a férfi: – Beszéljünk egy kicsit a részletekről! Hanna felnézett. Hanna a táj megváltozott arculatából ítélve arra a következtetésre jutott. 2. és rágni kezdte. Leszállították őket a vonatról. Feltételezhető tehát. amíg fegyveres katonák vizsgálgatták az útlevelüket. A harmadik reggelre változott a táj: a zöldek mélyültek és sűrűsödtek. hogy közelednek Nyugat-Európa felé. A következő pillanatban kopogtak az ajtón. bekapta. Saját hamisítványa kiállta az újabb ellenőrzés próbáját. Összecsukták a fekhelyeket. jelezve. amennyi elegendő.Hanna hunyorogva ébredt. Ahogy az étkezést befejezték. hogy közelednek a célállomásuk felé. Hanna elszundított. Hanna szíve a torkában dobogott. A férfi bólintott. A férfi lemászott a fekhelyéről.

hogyan tud védekezni ellene? Ujjai alig észrevehetően a tompa kés felé mozdultak. hogy rossz húrt pendített meg. s ily módon létrehoz egy végtelen. majd egy szalvétával akkurátusan megtörölte a szája szélét. Ha meg kell tennie. hogy szüksége van rám – mondta Hanna határozottan. hogy részletesebb magyarázatba kezdjen. az oxigént átalakítja üzemanyaggá. A férfi összevonta szemöldökét. alaposan megrágta a kenyérdarabot. Fölrémlett benne a jelenet. hunyorgó. – Igazából nincs különbség a kettő között – felelte. hát meg fogja tenni! Kettejük nyilvánvaló erő és súlybeli különbsége ellenére… Aztán. Pulzusa közben a torkában lüktetett. az üzemanyagot sebességgé. . Ha most megint rátámad. lassan megnyugodott. amikor a férfi erőszakoskodott vele Isztambul külvárosában. s ily módon nyert még néhány értékes másodpercet. – Nekem ugyanis szükségem van magára. – Nem vagyok biztos benne. mielőtt lenyelte. – Szeretném. nem ártana. ha úgy érezné. révedező tekintetére. hogy értem. Egy pillanatig azt hitte. És ez így fair. – A repülő tehát azonos a hajtóművel? – Úgy van. ártalmatlan férfi.– A formula – nézett rá a férfi kíváncsian – magát a hajtóművet írja le? Vagy a hajtómű meghajtási metódusát? Hanna. és fölrajzolja egy sugárhajtású gépnek a metszetét. Ehelyett minden bátorságát összeszedve így szólt: – Nem hiszem. ha kissé tágabban értelmezné a bizalom fogalomkörét. és állandóan növekvő zárt áramkört. Hanna fontolóra vette. ahogy ránézett az öregedő. hogy ezzel a problémával nekem kellene foglalkoznom. – Úgy vélem – mondta a férfi szelíden –. mely oxigént szív magába.

gyorsan kell végbemennie! . Ö bocsátotta föl az Xnegyvenhármast. – Frank – kezdte a magyarázkodást –. hogy a pasas nyilván teszteli őt. Nem érti az egészet! A férfi eltöprengett. – Na meg Franknak – vágott vissza a férfi. hogy leplezni tudja zaklatottságát. A NASAnál dolgozik. noha fogalma sem volt róla. Hanna szeme ismét a késre tévedt. – Akárki is az a Frank! Hanna kiengedte a levegőt. Ha meg kell lennie. A hamudarabka remegni kezdett a vonat rázkódásának ütemére. hogy maga Keyes oldalán áll. Tekintete megint szúróssá vált. és a hamut a tányérjára kocogtatta. a Pegasus gyorsító-rakéta programon. – Nemcsak önnek van szüksége bizalomra – szólalt meg a férfi. mi az az ADS. Ő meg – nagy igyekezetében. – És a NASA együttműködik az ADS-sel? Hanna bólintott. A férfi előhúzta zsebéből a cigarettás dobozt. az exférjem. vajon az iménti kérdést csapdának szánta e. A hiányzó részletek nélkül olyan ez a történet. – Ez nem igaz! – És ezt mivel bizonyítja? – Csak magamnak dolgozom. rágyújtott. hogy a saját nélkülözhetetlenségét bizonygassa – könnyen lehet. – Mindenestre tudom. hogy elbukott ezen a próbán. Fürkészte a férfi arcát. Rövid időre néma csend lett.– Nem mondtam el magának mindent. A férfi még mindig töprengett. – Micsodát? – Mondtam már magának. Aztán leesett a tantusz. mintha egy projekt tervrajzának mindössze tíz százalékát látná maga előtt. remélve.

az ezüstnemű csörömpölt a teáskészleten. Addig legalábbis. és éppen az elfojtásnak köszönhető. Eltelt pár másodperc. Újabb rossz hírt már nem tudna elviselni! Összeroskadna… szétesne… megsemmisülne! Beleszólt a kagylóba. versenyt futott a lemenő nappal. – Egyikünknek sincs oka a gyanakvásra. A közvetlen vonalon jött a hívás. hogy további ütések is lesznek. Hallotta a háttérzajt. – Bizalom! – ismételte a férfi. A vonat ide-oda rázkódott. hogy Jeremy ma ilyen pompás formában van. – Elkaptuk – mondta Brown. Huszonkettedik fejezet 1. – Igen – mondta tompán. a hamudarabka remegett.Eltelt fél perc. Keyes szerette elhitetni magával. Jeremy ma remek formában volt. hogy felelős Jeremy teljesítményéért: két futás a harmadik ütési joghoz. Majd újból kinézett az ablakon. A férfi szívta a cigarettáját. Megcsörrent a telefon. . Jerseybe. Aztán elfogadta a felé nyújtott kezet. Fojtás. az ügynök nyilván egy autópálya közeléből telefonált. Öt perccel ezelőtt tartóztattuk le. Hanna tétovázott. A vonat fölgyorsult. amíg valamelyikünket el nem kapja a mohóság… A férfi kezet nyújtott. Mindenesetre megtanította a fiút az elfojtásra. Elfojtás. – A húga exférjének a házába ment. Brown jelentkezett. a DlA ügynök. azzal a kecsegtető ígérettel. Keyesnek elállt a lélegzete.

hogy vagy velünk. bérelt autó volánja mögé préselve. hogy csínján kell bánni a részletekkel. Tegye világossá. A kolóniái stílusú kastélyt eukaliptuszok övezték. amit mondtam! – szólt nyomatékkal Keyes. Rendben. – Tegyék. aki a főbejárat előtti virágágyásokban . hogy kikapcsolhat minket a buliból. ha visszatart bizonyos információkat. és saját magának kaparinthatja meg a formulát. vagy sehogy se! És amikor a tényleges alkura kerül sor. – Nem akarom. Hanna egy nőt pillantott meg. hogy mivel vádoljuk. – De… Keyes letette a kagylót. tépelődött Hanna sötéten. kislány. Ezzel azt akarja a tudomásodra hozni. – Jut eszembe – mondta a férfi egy kanyarnál. – Izmajlov elég kemény kuncsaft hírében áll. – Rendben – felelte Brown tétován.– Hozzák ide! – adta ki az utasítást Keyes. A nagydarab ember elég komikusan festett a kicsi. bízza rám a dolgot! – Világos – felelte Hanna. De tudni akarja. És ügyvédet követel. 2. nehogy nélkülözhetővé váljatok! Fel van adva a lecke. – Kössék be a szemét! Tömjék be a száját! És hozzák ide! Kínos csend a vonal túloldalán. az épület mélyen a park belsejében helyezkedett el. sőt mindenképpen jó. Ahogy közelebb értek. meglehetősen távol az országúttól. és újra az ablak felé fordult. egy pillanatig nem tétovázik. Hanna rápillantott. térdei meredeken ágaskodtak a kormánykerék két oldalán. Ha azt látja. A kastély fölött bárányfelhők tarkították a kék eget. gondolta Hanna. hogy túl sokat beszéljen.

légy szíves! A nő némán bólintott. és rendkívül csinos. Ahogy meglátta Keyest. 3. hogy átvegye tőle az aktatáskát. Keyes kilépett. és elébük jött. széles vállakkal. Egyik kezében a bot. a betonalapzatra festett sárga vonalat követve. hóna alatt egy vastag manila dosszié. napbarnított arcán örömtelen mosollyal. anélkül. és bólintott. hegyes orra volt és lefelé görbülő szája. a kendő még mindig takarta a szemét. hogy különösebb érdeklődést tanúsított volna. Aztán Brownra nézett. Keyes megigazította a hóna alatt a dossziét. – Már úton voltunk. tehát Hanna ment elöl. – Jöjjenek be! Alig várom. amikor telefonáltam. Lassan lépdelt a folyosón. . mackós férfi. Feje fölött vibráltak és zúgtak a fénycsövek. fehér műanyag asztalnál ült. miközben a férfi előrébb lépett. hölgyeké az elsőbbség. A lift a föld alatti harmadik szinten állt meg. David Brown a B14es lezárt területen kívül várakozott: nagydarab. vöröses hajú. nehogy bármit is kiejtsen a kezéből. kora ránézésre a duplája. másikban az aktatáskája. Udvariasan betessékelte őket a kastélyba. előresietett.kertészkedett. Szemügyre vette látogatóit. Az asszony fölegyenesedett. hogy halljak valamit Andrejről. – Hamar ideértek – mondta. A kastély főbejáratánál egy férfi jelent meg. levette a kesztyűjét. – Madeleine – szólt a nőhöz. Harminc körüli lehetett. Andrej Jurcsenko egy jellegtelen. – Hozzál nekünk valamit inni. óvatosan haladt. Brown nyúlt az ajtó felé és eltekerte a gombot. Csendben elsietett. mint a nőé.

vékony nyaka kifakult a gyakori borotválkozástól. hogy a delikvensnek a kérdések elhangzásakor jelentkező reakcióit rögzítsék. Jurcsenko tulajdonképpeni FBI-os dossziéja . Jurcsenkóval szemközti két karosszékhez. de ő fegyelmezetten tudomásul veszi. vagy nem létezik többé. Keyes és Brown sokatmondó pillantást váltottak egymással. hogy a régi típusú grafikonos megoldás nagyobb vizuális hatást kelt. ám azzal is tisztában van. Márpedig a vizuális hatást Keyes mindennél fontosabbnak tartotta. amely a vizsgált személy beszédének mikrorezgéseit érzékelte. Keyes viszont úgy vélte. Az impulzusokat egy tű rajzolta fel a mozgó grafikonra. hogy át kell esnie egy fölösleges procedúrán. és mindkét kezét jól ellenőrizhetően az asztalon tartotta. ötvenes éveinek közepén. sokkal pontosabb hazugságvizsgáló készüléknek számított. és odament az oroszhoz. A vastag dosszié. Nincs idő a játszadozásra és a féligazságokra! Jurcsenko vagy megtörik és tökéletesen együttműködik. Odaléptek az asztal túloldalán elhelyezett. A hang-stressz analizátor (VSA). Keyes letette a dossziét az asztalra. hogy levegye a szeméről a kendőt. melyet a vizsgált személy karjára erősítettek. ösztövér férfi volt. akit túlbuzgó rendőrök félreállítanak a sztrádán.Puha vászonöltönyt viselt. közben Brown helyet foglalt az asztalnál. Magas. Csakhogy a VSA digitális fénykijelzővel mutatta az eredményeket. Viselkedése az olyan autóséra emlékeztetett. hogy semmit nem tudnak rávarrni. melynek azonosító lapján csupa nagybetűkkel Jurcsenko neve szerepelt. Igazság szerint nem a PSE volt a leghatékonyabb poligráf az ADS készletállományában. teljesen üres lapokat is tartalmazott. Brown aktatáskájában volt egy pszichológiai stressz értékelő készülék (PSE) – egy poligráfhoz csatlakoztatott pneumatikus cső.

Jurcsenko felröhögött. a cementpadlót. és a készüléket az asztalra helyezte. Aztán a dossziéra és az aktatáskára nézett. Majd megkerülte az asztalt. sőt. úgyhogy bármiféle ellenállás hiábavaló. Brown a zsebébe nyúlt. Keyes ránézett.mindössze nyolc oldalt tett ki. Két pár szem meredt rá. – Bocsánat – mondta. rossz rendőr! – mondta Jurcsenko. onnan Keyes és Brown arcára. maga meg kikapcsolja… – Óh! – Ő védi az állampolgári jogaimat. Keyes azonban hozzátett ehhez további három tucat szinte teljesen üres lapot. kezdte felmérni a környezetet: a salakbeton falakat. előhúzott egy kis magnót. – Mi olyan vicces? – Semmi. megnyomta a felvevőgombot. – Jó rendőr. a műanyag asztalt. majd tekintete visszatért a dossziéra és az aktatáskára. – Jegyzőkönyvön kívül megy – mondta csendesen. hogy ezzel világos üzenetet küld: mindent tudnak az oroszról. és leült. – ő bekapcsolja a magnót. – Augusztus negyedike – mondta. a kémlelő ablak nélküli ajtót. Jurcsenko föltápászkodott. teátrális karlendítéssel eltávolította a kendőt Jurcsenko szeméről. még annál is többet. hogy befejezze a mondatot. Jelen vannak: David Brown és James… Keyes kinyújtotta a kezét. Az orosz szabadkozva széttárta a karját. Keyes apró. Csak… Keyes várta. – Tárgy: Jurcsenko. és lekapcsolta a magnót. maga meg két lábbal tapossa… . abban a reményben. Lassan körülnézett. Andrej. és megdörzsölte a szemét.

Hanna emlékezett a nevére – lerakott az asztalra egy tálcát egy kancsó vízzel. hol akarja kezdeni? 4. – Megvannak az eszközeink. A szoba. továbblapozott. Eltelt pár másodperc. Brown felvette az asztalról a kis magnót. Izmajlov fogott egy poharat. majd becsukta a dossziét. hogy így kitalálta a forgatókönyvet – szakította félbe Keyes. A szomorú szemű. Jurcsenko tovább mosolygott. mielőtt a férje küldte volna ki őt a szobából. Aztán Brown felé fordult. – Mach 8 – ismételte Hanna. és szerénykedve vállat vont.– Értem. és elhelyezte az asztalon. A könyv ott hevert becsukva a dohányzóasztalon. Az orosz akcentust alig lehetett észrevenni a kiejtésén. kőből épült falaival és antik bútoraival. – Ő meg majd azt mondja erre: „Várj egy kicsit! Nyugodj meg!” Mire maga… – Örülök. – Nos – mondta. Előrehajolt a díványon. és zsebre csúsztatta. és újra belekezdett. Hanna bólintott. hűvösséget árasztott. gyönyörű asszony – Madeleine. Jelentőségteljesen rápillantott a Jurcsenko-dosszié fedőlapjára. és átpörgetett néhány oldalt. és belecsavart egy citromszeletet. hogy szóra bírjuk – gúnyolódott Jurcsenko. majd sietve távozott. citrommal és poharakkal. – Egy huszonnégy órás utazás ezzel a sebességgel megfeleződik. Keyes az aktáért nyúlt. A valódi . Kinyitotta a köteget. – Nos – mondta –.

bármi legyen is a végső ár. A másik férfi megfordult az ablaknál. – Esetleg! – felelte Izmajlov töprengve. – Andrej mintha arra utalt volna. ez egy hosszú láncolat. akkor a társamnak és nekem mi marad a végén? – Hm – dörmögte Izmajlov. . Ez a szokásos összeg. tudja. azt hiszem… Szóval. hogy önnek esetleg lenne rá vevője – mondta a férfi az ablaknál. rápillantott a macskakaparásra.alkalmazására természetesen katonai területen kerülhet sor. öt százalék. – Na. ballisztikus rakéták… – És ez NASA projekt? – A NASA az egyik részt vevő ügynökség. Hiperszonikus bombázók. Izmajlov megmerevedett. mi ez itt! – mutatott a férfi a könyvre – Ez valami tervrajz? – Nem éppen tervrajz. Hanna egyik férfiról a másikra nézett. és ha mindenki lecsippent tizenöt százalékot. Mondjuk. kinyitotta a hátsó borítóját. majd becsukta. tizenöt. amely a hajtómű működését írja le. – Tizenöt? – Tárgyalhatunk persze. Ez egy formula. igen. én mindenre nyitott vagyok. – Még az is lehet. – A szokásos összeg egy ilyen dolog bevezetésénél tizenöt százalék – mondta Izmajlov. Az ő szerepe ennél a pontnál minden jel szerint véget ért. ön ugyebár bemutat a vevőnek. Andrej bemutat önnek. lássuk akkor. hogy lenne rá… – A fáradozásaiért természetesen kellőképpen kompenzálnánk. – Hm? –morogta. de… Nos. Izmajlov kézbe vette a könyvet. – Ön nyilván megérti a szempontjaimat.

hogy visszahívom. – Jim! Ide kellene jönnie! – Miért? – Kereste önt az előbb… hú… Belmontból. azonnal idejönne! Azt hiszem. nem érti. – Rachelről van szó… – Mondja meg neki. ha most. – Daisy? –mondta monoton hangon. A botjára támaszkodva föltápászkodott. – Nem… azt hiszem. Az a helyzet. hú… Azt hiszem. – Igen. hogy titkárnőjét a sírás kerülgeti. Daisy volt az. és megszakította a vonalat. – Azt hiszem. az lenne a legjobb. ha személyesen idejönne! Keyes érezte. Keyes kézbe vette a mobiltelefonját. . Megszólalt egy telefon. hogy a magam részéről ne támogatnám az értelmes kompromisszumokat… 5. hogy ezek ilyen hangosan zümmögnek? – …beszélni akar magával! Kapott egy értesülést. Normális az. kibicegett a folyosóra.– Ami persze nem jelenti azt. – Mi ez az egész? – Az lenne a legjobb. hogy… – Tárgyalás közepén vagyok – mondta Keyes. azt hiszem… – Miféle értesülést? – kérdezte Keyes nyugodt hangon. Massachusetts… egy zsaru… Keyes ránézett a folyosó fénycsöveire. remegett a hangja. és füléhez emelte a készüléket. Keyes és Brown egymásra néztek. – Nem az enyém – mondta Brown. az a legjobb… – Nem tudok most odamenni – mondta Keyes. Valóban az övé szólt.

Kinyitotta az ajtót. ahogy az ajtó becsukódott mögötte. A következő pillanatban sarkon fordult. rossz nyomon jár! Összetéveszt valakivel! Keyes jeges pillantást lövellt az oroszra. ha most rögtön odamegy! Brown összeráncolta szemöldökét. és intett Brownnak. szemlátomást roppant elégedett volt a helyzettel. Keze nem remeg. Jurcsenko. igaz? Soha nincs elég idő semmire. idő. . mint a macska. – Hol is tartottunk? – Nem emlékszem. és futólépésben megindult a sárga vonal mentén a felvonó felé. – Keresték magát telefonon. Most. és Jurcsenko fölé tornyosult. De ez az állapot nem tart sokáig.Mielőtt ismét kinyitotta volna az ajtót. Keyesnek az a gyanúja támadt. Rachelt megtalálták. A rendőrség már az irodában kutakodik. gondolta. Az én irodámban. – Daisy vette át az üzenetet. Legjobb. amelynek sárga kanári toll kandikál ki a szája sarkából. hogy amíg ő Brownnal a folyosón beszélt. hogy mondja… – A „keselyű”! – Mondtam már magának – felelte Jurcsenko –. hogy jöjjön ki vele a folyosóra. Keyes állva maradt. Adott neki egy nevet. Mindig az idővel van a baj. – Francis Dietz. és felfedezte az üres oldalakat. – Mi történt? – kérdezte Brown. addig az orosz belenézett az aktájába. Ketyeg az óra. megállt egy pillanatra. – Óh… igen. Légzése egyenletes. s hamarosan lejár az idő. súlyos a helyzet. Keyes visszament a cellába. – Engem? – A feleségéről van szó… – folytatta Keyes. Jurcsenko üres tekintettel nézett rá. Úgy tűnik.

igen. – Erre most nincs idő! – Mégis. – Megtennél nekem egy szívességet? Hanna a díványról figyelt. – Tudja tartani a száját? – Azt hiszem. – Henri Jansen – mondta. ha erre az összejövetelre a házamban kerülne sor. mit gondol. Néhány másodperc múltán feltűnt az asszony a nappali szoba árnyékos bejáratánál. Tudod. mintha a szobában zajló események teljesen hidegen hagynák. az óvatosság sose árt… Madeleine aggodalmasan bólintott. s a fején könnyű szalmakalapot viselt. megint a kezén voltak a vastag kertészkesztyűk. Van egy üzleti ajánlatuk. – Arra gondoltam – mondta Izmajlov –. hogy ügyvéd jelenléte nélkül egyetlen kérdésre se válaszolok. hogy otthont adna egy ilyen találkozónak? . – Madeleine! – szólt ki a feleségének Izmajlov. Az ablaknál álló férfi a pohár vizét vizsgálgatta. az az amerikai. hogy van neked az a barátod. – Igen. A kertből jött. Hogy is hívják? Az asszony hunyorgott. – Kedvesem – mondta Izmajlov.– És azt is megmondtam már – folytatta Jurcsenko –. ami alighanem érdekelni fogja a herceget. itt még a falnak is füle van. De nem szeretném. – A barátaink – kezdte Izmajlov – találkozni óhajtanak a herceggel. – Gondolod. hol él maga? Milyen országban? Eddig azt hittem… – Nekem – mondta Keyes tagoltan és nyomatékosan – nincs több időm erre! 6.

hogy előszeretettel vigasztalgatja a környékbeli asszonyokat férjeik távollétében. Vlagyimir. – Kérlek. és közelről szemügyre vette az egyenletet. hogy megint elkapja a gépszíj. amit Jurcsenkóval művel – de gondolatai megint az ifibajnokság körül kalandoztak. és elhagyta a nappalit. aztán előrehajolt. és kézbe vette a könyvet. A nézők tapsoltak. Izmajlov elgondolkodva nézte. Jeremy kinézett . – Megemlítheted neki. – Értem. Azt hiszem. Valahol. Előkészítenéd a vendégszobát? A nő bólintott. s hagyta. Hannának úgy tűnt. – Megkérdezhetem. tedd meg! A nő sarkon fordult.Madeleine vállat vont. Persze. A nő hátrafordult. mintha legalábbis értené a jelentését. – Holnap este. A szálkás. Kinyitotta a hátsó borítót. az jó lesz. mintha az asszony egy pillanatra elsápadna. hogy az utolsó csepp víz lassan lecsússzon a torkán. fedetlen lelátók. – Madeleine! – szólt utána a férfi. és elindult kifelé. Keyes érezte. – Bíztasd őt! – kedélyeskedett Izmajlov. 7. – Értem. tudok róla. a tudata mélyén homályosan érzékelte ugyan. ujjongtak. – A barátaink pedig nálunk éjszakáznak. csak ha neki is megfelel. Jeremy megint ott állt a baseballpálya gumilemezén. bár nem volt benne biztos. a perzselő nap. ahogy távozik. Az ablaknál álló férfi megemelte a poharát. Majd Hannára pillantott. megbillentette.

Keyes odaért a felvonóhoz. és mindenkinél hangosabban tapsolt. amikor rávágott Jurcsenkóra – hát innen a fadarab! Odabicegett az ajtóhoz. Bugyborékolt a lélegzete. egy dossziét is fog találni ezzel a névvel! Brown még mindig kiabált utána. Ördögi fickó. csak sántikált lefelé a folyosón. David Brownba botlott. Aztán keresni kezdte a botját. Izmajlov. hangja üregesen visszhangzott a folyosón. Jeremy kezén volt egy méhcsípés. De Keyes nem figyelt. Lenézett Jurcsenkóra. Ahogy kilépett a folyosóra. megragadta az ütőt. És amikor visszamegy az irodájába. Fölállt. megnyomta a gombot. elengedte a füle mellett. mondta magában Keyes. Brown mondott valamit. és mosolygott. és eszébe jutott… A bot kettétört. pontosan úgy. Honnan került elő ez a fadarab? Nem értette. és elhajította kezéből a fadarabot. Zihálva próbált levegőhöz jutni. Kisimította az ingét. Keyes visszamosolygott. aztán ment Keyes után. és várt. Mindent odaadna ezért a gyerekért! – Izmajlov – nyögte Jurcsenko. A keselyű! Kinyílt a liftajtó. Mondani próbált valamit. de ettől nem lassult le a mozgása. Van tehát egy neve. Jurcsenko arca felismerhetetlenné vált a vértől. kérem… Keyes fölállt. – Vlagyimir Izmajlov. ahogy Keyes mutatta neki. . Fölvette a szabályos állást. és Keyes belépett a liftbe. Az Isten szerelemére.az apjára. Izmajlov.

amint észrevette a veszedelmes rovarokat. Túl korai még. egyáltalán működik e még az az átkozott masina –.Huszonharmadik fejezet 1. Henri Jansen fölnézett a fényképezőgépe mögül a gyepszőnyeg fölött hullámzó fakoronákra. hogy az évnek ebben a szakában ilyen erővel tomboljon a misztrál. majd átment a szobán. hogy a potenciális ellenségek táborát . hogy behúzza a zsalukat. és kiment. vélekedett. Lehet. ahelyett. A nappaliban a kandalló peremén két skorpió futott végig. és fölkapott egy szemétkosarat. akkor is túl korán érkezett! Az állatok érzékenyebbek az időjárás változásra. Visszatért a kandallóhoz. De azért rátette a védősapkát a fényképezőgép lencséjére – előtte elkattintott néhány kockát. hogy mégiscsak itt van az évszakváltás – persze. hogy ellenőrizze. gondolta. A fák dél felé bólogattak. hogy végre találkozhasson a férjjel. és valami kétségtelenül felkavarta ezeket a lényeket. hogy kiszórja őket. Mi szél hozta ide a nőt? Henri beleegyezett. aztán bement a házba. Tombolt a vihar. hogy ma estére rendelkezésre bocsátja a házat ahhoz a bizonyos összejövetelhez – remek alkalom. mint az ember. dupla porfelleg kavargott a nyomában. Henri elhúzta a száját. mely a zongora alatt hevert. Ez alighanem még csak hamis riadó lesz. és valahogy behízelegje magát a keselyű baráti körébe. Henri összevont szemöldökkel nézte a közelgő Audit. csupán azért. Madeleine Izmajlov kocsija közelített a hosszú bekötőúton. Egy pillanatig elnézte a két skorpiót. egy újsággal besöpörte a skorpiókat a kosárba.

hogy rám célzott e. hogy rájött! Bementek a konyhába. de hát még csak kora délután volt! A kocsi hirtelen fékezett. – Lehet. hogy a piacra megyek. erőtlenül kongott. . ami ugyebár nem éppen életbiztosítás számára –. – Gyere be! Madeleine követte a férfit a fedett belső udvaron át a bejárati ajtóhoz. és odanyújtotta. Kivágódott az ajtó. Hangja üresen. – Nincs sok időm! Azt mondtam Vlagyimirnak. Henri fölnyitott egy üveg bort. Henri. – Azt hiszem. Majd szájához emelte a palackot. Kezével kapkodva gesztikulált. Henri hirtelen jeges szorítást érzett a szíve tájékán. nagyon félek. és meghúzta. – Henri? –kezdte. Hogy te. hogy nem! De az is lehet. – Higgadj le! – ismételte. a férjem ott állt mellettem… Madeleine tágra meresztett szeme idegesen vibrált.gyarapítaná. hogy mégiscsak tudja. – Nem mondhattam el a telefonba. hogy te meg bizonyos környékbeli asszonyok a férjük távollétében… – Micsoda? – Nem tudom. Lehet. de attól félek. Madeleine leroskadt egy magas székre a pult mellé. hogy tévedek. teletöltötte az asszony poharát. és Madeleine szinte kirobbant a volán mögül. bárcsak így lenne! De tett egy kétértelmű megjegyzést. Azonnal döntenünk kell… – Higgadj le! – mondta Henri. meg bizonyos férjes asszonyok… Óh. mindent tud! A jeges kéz egyre erősebben markolta Henri szívét. és megállt. hogy… – Mit mondott? – Csak ennyit.

bárhová. hogy mondjam meg neked. kihajtunk a repülőtérre. de éppen csak annyi meghittséggel. és arról is. – Van pénzem! Félretettem egy csomó pénzt! Most. és elutazunk messze. Le kell zárni ezt az ügyet. Henri szorosan átölelte. hogy már így is késő… – Madeleine! – mondta. – Gyere ide! Az asszony tüstént letette a bort. leszállt a székről. Henri ugyanolyan állapotban volt. hogy jóba vagy egyes környékbeli férjes asszonyokkal. – Nem mehetünk el. amennyit az adott helyzet kényszerűen megkövetelt. és most egyiküknek – vagy mindkettőjüknek – lakolnia kell! – Henri! – nyögte Madeleine. csak el innen… – És mi van a mai estével? – Az nem számít. – Mit mondott pontosan? – Azt. Mindenütt ránk talál. Henri? Hol akarsz élni? Bárhová elviszlek! Én fizetem! Félretettem elég pénzt! Jól élhetnénk. és ismét meghúzta. Izmajlov megtudta! Az orosz rájött.Madeleine a hisztéria határán állt. – De igen. – Elmenekülhetnénk! – esdekelt az asszony. a világon bárhová. azonnal beülhetünk a kocsiba. Megtehetjük… – Nem! Hová mennénk? Mindenhová elér a keze. pár évig mindenképpen elég lenne ahhoz. Hová akarsz menni. – Nem igaz. tud rólad. és a férfi karjaiba vetette magát. Nem csoda. bárhová mehetünk… . igen. méghozzá azonnal! Lehet. – Igen. Henri megemelte a palackot. – Várj a következtetéssel! – szakította félbe Henri. fölszállunk egy gépre. hogy… – Édesem! – szakította meg a férfi.

Madeleine-nek hűlt helye volt. Az asszony most már sírt – könnyáztatta arca csillogott a szélvédőn át. latolgatta a férfi. hogy száraz a szeme. hatalmas porfelleget hagyott maga után. Mégis. sóvárgott a tekintete egy csöppnyi melegségért. Néma csend lett. Henri elfordult. melyet aztán hamar foszlányokra szaggatott a feltámadó szél. De még az is lehet. A következő pillanatban a kocsi dübörögve lekanyarodott a bekötőútról. Elfordította a slusszkulcsot. Henri kibontakozott az ölelésből. az Izmajlovval való szembenézést. hogy visszatartsa. hogy bezsaluzza a konyhaablakokat. akkor többé úgyse kockáztathatja meg. – Tudom – váltott hangot hirtelen. hogy lássa. Henri a nyomába eredt. Henri nézte. Az asszony esengve függesztette rá a szemét.– Őrültségeket beszélsz! Madeleine a férfi vállába temette az arcát. tövig nyomta a gázpedált. és csikorogva megpördült a kocsival. ujjainak elkent nyomai még látszottak a pohár oldalán. . amint Madeleine beszáll az Audijába. hogy vaklárma az egész. és Izmajlov mégse tud a kapcsolatukról. Henri meglepődve látta. és még idejében lépett ki a házból ahhoz. A kapcsolatuk véget ért! Ha Henri ép bőrrel megússza a mai éjszakát. amikor Madeleine fölnézett rá. és hátralépett. Henri érezte. Mi értelme lenne? Előbb utóbb elkerülhetetlenül szembe kellene nézni a realitásokkal. Elindult. de nem mozdult. Néhány másodpercig kínos csendben egymásra meredtek. hogy találkozzon az asszonnyal. Borospohara a pulton állt. hogy az asszony minden porcikájában remeg. Mire befejezte.

Dietz jelenleg minden valószínűség szerint éppen ott tartózkodik. 3. és azon ügyködik. Úgy tűnt. Brownnak sincs nagyon étvágya. Brown elvett egyet. Mielőtt Keyes betette volna a fotót a táskájába. Ha most egyetlen falatot lenyelne. ügyelt rá. Brown visszaadta a fényképet Keyesnek. most mégiscsak ez látszott a legvalószínűbbnek. Idegrendszere felbolydult állapotban volt. Keyest ez nem zavarta különösebben. azonnal kijönne belőle. hogy nem kér enni. de egy szót sem szólt. Dietz még egyszer ellenőrizte fegyverét. hogy semmi ne terelhesse el a figyelmét a végrehajtandó feladatról. és hozta az étlapot. Keyes intett. csak egy diétás kólát kért. hogy eladja a titkos formulát. Ahogy Brown visszaadta az étlapot. azzal tulajdonképpen elégedett volt. Keyes becsúsztatta a táskájába a fotót. hogy ne találkozzon a szemük. Keyes rámeredt az előtte levő ülés háttámlájára. Amit eddig elértek. . Lehet. Megvan a keselyű neve. szorosan a könyv mellé. hogy a nő teljesen ártatlan. egy pillanatig elmerengett az arcon. Amikor a stewardess visszatért. Az egész utazás alatt kerülte Keyes tekintetét. a kézitáskát pedig lábbal belökte az előtte levő ülés alá.2. Jött a stewardess. megszerezték a pasas dél-franciaországi címét. majd becsúsztatta a pisztolyt a táskába. és minden erejét arra összpontosította. és pusztán a dolgok szerencsétlen összjátéka folytán keveredett az egészbe? Bármennyire is idegenkedett a gondolattól. semmi mást.

kinézett a fák rezgő koronáira. Fáradt mosoly volt az arcán.Zajt hallott. – Ne aggódjon! – felelte. – Bizalom! – mondta Dietz. A szél még mindig nagy erővel söpört végig a völgyön. és a férfit követve ő is elhagyta a szobát. hirtelen hátrafordult. Eltelt néhány másodperc. – Emlékszik? A nő nem válaszolt. – Remélem. – Én megbízom magában. azt nem nekem szánta – mondta. A nő jött be a hálószobába. s szórakozottan játszadozni kezdett az egyik fülbevalójával. . Továbbra is hátat fordított. – Jöjjön! – mondta halkan. Dietz kézbe vette a táskáját. és a nő háta mögé lépett. A nő az ablakhoz lépett. Aztán a nő megfordult. keskeny lapockáit igyekezett tökéletes nyugalomban tartani.

vagy netán a szónál valami keményebb eszközt tartogat Henri számára? Közben odakint leállították a kocsi motorját. sötétkék öltönyt viselt és sötét szemüveget. legjobb. Négy üveg bort készített elő a kávézóasztalra. hogy a férj tudomást szerzett a kapcsolatukról. Minden rendben lesz! Madeleine képzelődik. Vajon szóba hozza e a férj az ügyet. vagyis. nem maradt több idő a töprengésre. hogy minden a helyén van e. puritán megoldásokhoz folyamodik – péksütemény.Huszonnegyedik fejezet 1. Beduin viseletet képzelt rá. és egy ezüst dugóhúzót. egy utolsó pillantással ellenőrizte. zelleres rudacskák. amint a kecskeszakállas alak látványosan szórja a millióit a . Tulajdonképpen mi a csudát kell egy ilyen alkalomra szervírozni? Úgy vélte. vajon igaz e. Henri Jansen a nappali kiugró épületrészében ült. Izmajlov nem tud semmiről! Nincs ok az aggodalomra! A legújabb típusú Rolls Royce állt a ház előtt: egy Silver Seraph. és kinyitja a hátsó ajtót. s máris felismerte a médiából. amitől Madeleine tart. Alacsony. gombafejek. ahogy megkerüli a kocsit. Ismerősnek látszott. A gépkocsivezető egy tagbaszakadt. olajos bőrű férfi volt. ha az egyszerű. fekete sofőregyenruhában. Fölegyenesedett. amikor meghallotta a motorzajt. kecskeszakállas férfi szállt ki. Némi töprengés után Henrinek leesett a tantusz. Henri figyelte. kenyér. de nyitva állt a kandalló melletti bár is. és kisietett az első vendégek fogadására. bajuszos. Megint eszébe ötlött. körbenézett a nappaliban. próbálva menet közben feléleszteni az önbizalmát. Hét óra ötkor érkezett az első autó. Henri megigazította a felöltőjét. valamint nyolc poharat.

A herceg továbbra is mosolygott. és rendkívül fesztelennek látszott. A sofőr – aki nyilvánvalóan a testőr szerepét is betöltötte – elfoglalta pozícióját a bejáratnál. noha mintha némi csalódással vette volna tudomásul az utóbbi választ. kinek is intézze a köszöntést: a férfinak vagy a sofőrnek. A sofőr előrement a házba. Egy kicsit trillázva. Henri oldalt állva várakozott. Amikor a sofőr megbizonyosodott arról. Kentucky Derby-k győztes versenyistálló tulajdonosaként páváskodik. – Gyönyörű ház – mondta. – Tölthetek bort? – kérdezte Henri. szemügyre vette a szobrokat. A sötétkék öltönyös visszafogottan. állapította meg magában Henri. úgy állt ott.száz láb hosszú jachtjain. beesett arcú. aki kellemes fél mosollyal az arcán előrelépett. és megvizsgálta a kandallónak támasztott antik. . vagy nagyszabású beruházások finanszírozójaként pöffeszkedik az amerikai csúcstechnológiai iparágban. Beléptek a nappaliba. mint aki nyársat nyelt. – Üdvözlöm! – mondta Henri. de udvariasan bólintott. Halkan beszélt. Most azonban pont úgy festett. kovácsolt piszkavasat. mint bármely más üzletember. de kitűnően beszélt angolul. a festményeket. hogy sehonnan sem leselkedik veszély. a konyha felé. – Mióta él itt? – Csak a szezon kezdete óta. És meglepően fiatal. bólintott a herceg felé. s nem tudta pontosan. A herceg kényelmesen körbesétált a teremben. Átlépve a küszöböt először balra kémlelt. Egy barátom kérésére gondoskodom a házról. csaknem félszegen. a süllyesztett nappali irányába. majd jobbra. ezért aztán kissé zavartan valahová a két ember közé nézett. girhes modellekkel körülvéve. s elindult az asztal felé.

felállt. Ő vezette a kocsit.– Abszintos martinit kérek! Köszönöm. karját dölyfösen összefonva. – Valgyimir Izmajlov. A herceg egy alacsony kereveten ült. A testőr-sofőr. közben érezte. Vodkát löttyintett egy pohárba. átnyújtotta a poharat és kisietett a szobából. és elé sietett. – Vlagyimir! . bozontos szemöldökű. még mindig ott posztolt a nappali bejáratánál. majd az abszintot. Ahogy Izmajlov belépett. Lassú ünnepélyességgel besorolt a Rolls Royce mellé. És ha mégis Madeleine-nek van igaza? És ha Izmajlov éppen azért rendezte ezt az estét. mert valami fortélyos bosszúra készül? Nem! Izmajlov nem tudhat róla! Reméljük! Fölismerte a férfit Madeleine fotóiról: ösztövér. – Henri Jansen. A kézfogás túl erőteljes volt: Izmajlov valamivel Henri markának közepe alatt ragadta meg a kezét. és itt lesznek a barátaim – mondta szárazan. sötét. majd leállt a motor. Gyorsan hozzáöntötte a vodkához a vermutot. Henri bevezette a házba az új vendéget. – Egy perc. és bólintott. Egy magas fényezésű. Tud róla! – nyilallt Henribe a felismerés. Henri feszülten várta. hogy a jobb szemhéja vadul rángatózni kezd. fekete Mercedes érkezett. halkan duruzsoló motorral: Vlagyimir Izmajlov autója. Kiszállt. Izmajlov pár másodpercig ropogtatta Henri zsenge kézcsontjait. hogy kinyíljon a kocsiajtó. – Maga a házgondnok. Henri kissé kihúzta magát. Madeleine férje. ugye? – kérdezte. közben egy másik kocsi hangját hallotta odakintről. és fürkészően Henrire nézett. aztán visszavette a kezét. Henri irányt változtatott a bár felé. és keményen összepréselte a kézcsontokat.

alighanem bérelt autó. A nő csinos. próbálta lesimítani összekuszált fürtjeit. Egyikük sem válaszolt. fölnézett az égre. Henri szeme ösztönösen végigfutott a nő alakján. Mielőtt utánuk ment. A szél azonban minden eddiginél erősebben fújt. a normális emberek kutyát sétáltatnak vagy golfoznak. Vlagyimir viszont szafarizik. Henrihez fordult. alighanem pár évvel fiatalabb Henrinél. mint egy túlérett szilva. Átadta a poharat Izmajlovnak. Henri betessékelte őket. Henri a bárpult felé indult. pedig élvezi. a szél rázendített. hogy látlak! Na. és az újabb jövevények elé sietett. Szemhéja még mindig rángatózott. Az ég tiszta volt. hogy elkészítse az italt. – Tudja. de ott se adja alább a maratoni távnál. –Mit iszik? – kérdezte Izmajlovtól. mellette egy nő. Az utolsó kocsi egy Mini volt – kicsi. A kormány mögött egy férfi ült. ütött kopott járgány. Henri a hajához kapott. gondolta Henri. A napkorong alacsonyan csüngött a horizonton. széle hossza egy. Ahogy leparkoltak. – Amit ő. éjszaka várhatóan nem lesz eső. Szüksége van a testmozgásra! – Beszél összevissza! Nézzen már ránk! Maga szerint melyikünknek van nagyobb szüksége a testmozgásra? Henri mosolygott. nem egészen – felelte a fiatal herceg. – Örülök. A férfi jellegzetes túlméretezett amerikai.Izmajlov vigyorgott. . A „barátok” – végre megjöttek. –Üdvözlöm önöket! – szólalt meg a házigazda udvariasságával. – Panaszkodik. Kintről megint kocsi zaj hallatszott. jól szituált. kiheverted? – Hát.

A tárban tizenhét töltény van. Keyes morgott valamit. Abszolút megbízható. . – Vegye ki a Glock típusút – mondta Brown.Még egy pillanatig elnézte az eget. aztán bement a vendégek után a házba. – Mindig testre célozzon! – folytatta Brown. A terepjáró hátsó ülésén megtalálta Brown táskáját. Keyes rácsúsztatta az ujját a ravaszra. és talált benne egy összegubancolódott bőrhevedert. A hevederhez pisztolytáskák tartoztak. Szőlőültetvények mellett húztak el. szemét közben az úton tartva. hogy értette. és meglepődött a súlyától. srác koromban. – Volt már pisztoly a kezében? Keyes. két kézzel fogja! Amúgy is remegni fog a keze. nyári táborozáson. és az ölébe vette. Huszonkét éves lehettem. azokban pedig fekete. amíg a másik összeroskad. – Nem – felelte. és szorítsa erősen! De vigyázzon. ránézett Brownra. Keyes kézbe vette a fegyvert. mert visszarúg. – Nyúljon be a táskámba! Keyes hátrafordult és matatni kezdett. – Könnyen kezelhető. nincs miért aggódnia. És készüljön fel rá. majd hegyi patakok és meredek sziklaformációk következtek. – Pontosabban… egyszer. Visszatette a fegyvert az ölébe. zömök és ocsmány fegyverek lapultak. Negyedmérföldenként egyre keskenyebbé vált a vadonba vezető út. aki eddig a narancssárgában játszó földeket szemlélte az ablakon át. Jó nagyot szól. – Egyszerre két lövés! És addig lőjön. és az út menti csalitosra célozgatva gyakorolt. 2. és újra kifelé bámult az ablakon. hogy hangos. Kinyitotta. – Célozzon.

Keyes szerint jó irányba mentek. hogy eltévedtünk? – kérdezte Brown. majd megindultak a kolóniái stílusú kastély felé. cipője belesüppedt a sárba. Keyes a botjára támaszkodva bicegett. – Lehet. aztán Keyesre. és elővette a térképet. és továbbhajtott. – És ide kell mennünk… – Itt föl! Alig negyedmérföldnyire voltak a háztól. Brown nem vett észre semmit. – Itt vagyunk? –mutatott rá egy pontra Brown. Brown leállította a motort. Eukaliptusz és lilaakác illatát hozta magával az éjszakai légáramlat. Amikor a kocsifelhajtóhoz értek. ez az út visz Izmajlov házához. Bent szólt a rádió. és a félhomályban hunyorogva böngészték az úthálózatot. . – Mindig testre célozz! Egyszerre két lövés! A ház előtt egy Audi parkolt. De azért kinyitotta a kesztyűtartót. A főbejárati ajtó – két oldalán elefántcsont oszlopok – tárva nyitva volt.Jó öt perce haladtak már ezen a szakaszon. miközben Brown az út szélére húzódott a terepjáróval. Hirtelen ernyedtséget érzett. ha Keyes jól számolt. Brown az ajtóra nézett. Kiszálltak az autóból. hátradőlt az ülésen. A talaj nedves volt. mellkasát mintha satuba fogták volna. Az ajtófélfához lapult. és feszülten figyelt. és bekémlelt a házba. ellenőrizték a pisztolyaikat. fájdalmasan ismerős zenét játszott: Billy Joel. A két férfi megtorpant. Mindketten a gyűrött térkép fölé hajoltak. úgy vélte. Testre célozz! – ismételte magában. majd óvatosan befelé indult. elöntötte a forróság.

bíbor levendulamezők. Kezével megtörölte az orrát. valamiért ez villant át Keyes agyán. mellette csikkekkel teletömött hamutálca. és Keyes egyedül maradt odakint. a nő felkapta a fejét. Félhomályos. Két lövés. Az utolsó ajtó mögül fény szüremlett. Zokogott. a nő elmondása alapján. s közben két kézzel erősen szorította a Glock pisztolyt. Kesernyés mosoly jelent meg az arcán.Aztán belépett. – Vlagyimirt keresik? – kérdezte. egyszerre. Van Gogh és Chagall a falon – eredeti festmények! –. A főépület mögött szőlőskert. távcső nélkül is felismerte a házat. a földeken vad szél süvített. Szürkület derengett körülöttük. nyirkos folyosó. Testre célozz! A konyhához értek. Innen jött a zene. Lassan Brown után lopakodott. – Az egyik egy Rolls Royce. Egy nő ült az asztalnál. Félig üres borospalack állt az asztalon. A ház körül kisebb bungalók és melléképületek helyezkedtek el. tompán bámult Keyesre. – Három kocsi – mondta Brown. A falakról súlyos serpenyők és fazekak lógtak. Keyes. A pulton gyümölcsöstál és a rádió. azt hiszem. Brown elővett egy távcsövet a táskájából. 3. A hűtőszekrény mellett macska fészkelt. Brown óvatosan közelített. kelet felé fordította: a hosszan elnyúló kocsifelhajtó irányába. Boltíves ajtók nyíltak a folyosóra. memorizálta Keyes. Összeszedte minden bátorságát. Brown ismét az út szélére húzódott a terepjáróval. Ahogy a két fegyveres férfi belépett. – Mutassa! .

Annál inkább ismerősnek látszott a Mini két utasa. magabiztos testtartású. Mellette. amint az uszoda fokozatosan a süllyesztett nappali tükörképévé alakul át. hogy a nő valahogy letépte magáról a kötelet. és tulajdonképpen nem volt benne semmi különleges. A folyamat nagyjából húsz percig tartott. Keyes követte a kocsit a távcsővel. – Vegye le a távcsövet! – szólt Brown halkan. Keyes nem ismerte az alakot: harmincas éveinek közepén járó. hogy kényszerű fültanúja ennek a sajátos megbeszélésnek. A másik pedig… nos. De most már nem volt visszaút. Henri figyelte. mint a háta mögött zajló tárgyalásra. Legjobb lenne semmit se tudni mindarról. Egyikük az a bizonyos nő. 4. jóképű. hogy figyelmeztesse a férjét. egy férfi jelent meg a ház főbejáratánál. Keyes ügyetlenkedett egy darabig. hogy ő adjon otthont ennek a találkozónak. Ahogy a nap leszállt. hanem egy Mini közelít. ami itt folyik! Nem tartotta túl szerencsésnek. ahogy Brown mondta az imént. – Jönnek! Újabb autó fordult a kocsifelhajtóra. A másik egy fekete Mercedes. De inkább erre figyelt. és Brownra nézett. jól öltözött fickó volt. Határozottan rossz ötlet! Ennél csak az volt rosszabb ötlet. de még csak a szobát sem . az ablakok tükrökké váltak. Ahogy a kocsi megállt.Brown átadta a távcsövet. Keyes egy pillanatig azt hitte. míg megtalálta az autókat és rájuk fókuszált. hüvelykujjával közben a fókuszáló gyűrűt igazgatta. majdnem a ház takarásában. és most jön. igen! A másik Dietz! Keyes leengedte a távcsövet. egy ezüst Rolls Royce parkolt. De aztán látta. Az egyik egy kombi volt. Most már nem ugorhatott ki a házigazdái szerepkörből. hogy nem az Audi. valószínűleg üresen. nagy port kavart maga mögött.

. hogy kiüríti a hamutartókat. vagy italutánpótlásért megy. Egyetlen dolgot tehetett: mereven bámult kifelé az ablakon.hagyhatta el azzal az átlátszó ürüggyel. mintha süket lenne. és úgy tett.

és éberen hallgatták. De persze szívesebben kötök üzletet megbízható ügyfelekkel. hogy ezúttal felkínálhatom önöknek a lehetőséget… A kandalló előtt állt. szinte dallamosan. Teltek a másodpercek. hogy önök ebbe a kategóriába tartoznak… Nos. uraim. mozdulatlanul. – Természetesen megértem a körültekintés és az elővigyázatosság elengedhetetlen szükségességét. Ám az idő mégiscsak esszenciális tényező. a nő és a herceg egy alacsony díványon ültek. hogy az árut kinek adom el. halkan. Nekem mindegy. Negyvennyolc órán belül újabb találkozónk lesz egy másik érdekcsoport tekintélyes képviselőivel. Hangja magabiztosan csengett. – …és ha megengedik. kezét hátul összekulcsolta. Ezután a papírt az asztalra helyezte. benyúlt a kottatartó mögé. A szaúdi herceg nyúlt érte elsőként. Vlagyimir. Arcizma se rezdült. uraim. és előhúzott egy jegyzettömböt. A testőr-sofőr továbbra is az ajtónál állt. Most pedig szíves engedelmükkel leírnék egy számot… Körülnézett. akiknek a kilétét természetesen nem áll módomban felfedni. Megnézte. és leírt egy számot. Az amerikai átvette a jegyzettömböt meg a tollat. . hogy Vlagyimir biztosított afelől. Izmajlov mindeközben a belső zsebéből készségesen előhúzott egy golyóstollat. egy darab papír után kutatva. Odavitte az amerikainak. akkor ez lenne a kiinduló alap. írással lefelé borítva. és kissé előrehajolt. Henri odasietett a zongorához. – Én pragmatista vagyok. igazán örülök a kivételes alkalomnak. és tekintettel arra.– …a hozzám eljutó sokféle ajánlat – magyarázta az amerikai.

jön Sylvie. semmi baj! Szavaival szemlátomás senkit nem nyugtatott meg. és a testőr mellett kisurrant a szobából. Olyan volt a társalgó. akkor ezek az emberek odabent az életben nem hagyják abba ezt a rohadt… Henri megkerülte a házat. Ujjaival csettintgetett. Innen beláthatott a fényesen kivilágított társalgóba. De azért most már megkeresi azt az átkozott ebet. és szépen visszapenderíti a szomszéd kertbe. tessék. majd Henrire. öt szempár pislogott vaksin kifelé az üvegen át. hogy hamarosan túl lesznek ezen a gyötrelmes éjszakán. ám akik bent voltak. – Ne aggódjanak. A döntő pillanatban. A szél bármelyik pillanatban újra föltámadhat. ám ebben a pillanatban odakintről. Csak az erős szél ijesztett rá. 5. mint egy akvárium. és közben kémlelte az éjszaka sötétjét. mert a szél újra elcsendesedett. és ha a kutya minden levélrezdülésre ismét ugatni kezd. A herceg először a testőrére meredt. és úgy nézett ki. vélte Henri. vélte Henri. a feszültség csúcspontján! Eddig minden simán ment. egyenesen a főbejárat felé igyekezve.A szaúdi szólásra nyitotta a száját. – A szomszéd kutyája – magyarázta Henri. semmi baj! Ám a kis terrier vakkantásai nem is jöhettek volna rosszabbkor. egészen közel a házhoz. És akkor. és az úszómedence felé közelített. kutyaugatás hallatszott. okos kislány! . – Sylvie! – hívta a kutyát. – Azonnal körülnézek – mondta. – Gyere ide. amiatt ugatott. a saját területére. nem láthattak kifelé. és néhány rekedt vakkantással fölborít mindent! Most meg hallgat! Vajon miért? Talán.

.A medence túlpartjáról reccsenés hallatszott. De volt ott még valaki… Sőt. – Ide gyere. ketten voltak! Ahogy fölnézett rájuk. s csóválta a farkát. kutyuska. hirtelen kiszáradt a torka. – Gyere vissza. Innentől kezdve igen gyorsan végbementek az események. ne menj oda! – erőlködött Henri. Henri arrafelé indult. és füttyögött közben. én vagyok. Egyikük fölemelt egy pisztolyt. Henri! A következő pillanatban a kutya ott állt mellette a magas fűben.

majd rohanni kezdett a ház felé. Lába megroggyant. Brown megmozdult. hogy a pisztoly felrobbant a kezében. 2. mint valami múzeumi szoborgyűjtemény. Csuklója fájdalmasan kificamodott. A kutyát is milyen könnyedén lecsendesítette. Keyes remegő kézzel emelte föl a pisztolyt. Saját remegő képére meredt a tükröződő ablakban. A testre célozz. Brown azonban elkésett. Tüzelt. Megkerülte a férfit. a . szuggerálta magát. hogy a férfi éppen rájuk nézett. ahonnan a kivilágított ablakok mögül öt vaksi szempár meredt kifelé a sötétbe. Megállt. Ha tüzel. hogyan lehet zajtalanul elintézni egy embert. hogy a fegyver mégsem robbant föl. az orosz álló helyzetben. megfordult. A férfi hátrált. tekintve. Mindenki megdermedt körülötte: a szaúdi herceg a díványon ülve. A lövés zajára Hanna torka összeszorult a félelemtől. Hogy a pokolba lehet egyszerre két lövést leadni. Aztán megállapította. amikor egynek is ilyen brutális hatása van? A férfi nem futott tovább. Keyes meredten bámult rá.Huszonötödik fejezet 1. Csupán visszarúgott. ahogy Brown előtte figyelmeztette. Először azt hitte. és levegő után kapkodott. De a jelenlétük már nem volt titok. a dörrenés lehetetlenül hangos volt. Az öt ember a házban szerteszét szaladt. A férfi borzalmas loccsanással belezuhant a medencébe. Talán van valami ötlete. elárulja a jelenlétüket.

férfi. A tagbaszakadt ember. Az amerikai most lapos kúszásban elindult a nappali másik sarka felé. mintha valami elementáris erő vonzaná őket egymáshoz. Szeme a kandallón . aztán megtorpant. Mozdulj! – szólt a belső hang Hannában. egy kiképzett harcos a földre veti magát. Az orosz ugyancsak nekiindult – de tétován: először a zongorához lépett. természetesen. amíg agya fölfogta a látottakat: íme. hogy a könyv nincs közvetlenül a testközelben. A díványhoz rohant. Szeme az amerikaira villant. Hanna a kézitáskáról az oroszra nézett. Hol a könyv? A férfi kézitáskájában. Hanna mintha egy hőlégballont látott volna maga előtt. De a félelem megbénította: egyszerűen képtelen volt mozdulni. eszmélt rá Hanna. A táska pedig a díványon. a védett személyhez. éppen felállás közben – mindegyikük az ablaküvegre bámult. mi történhetett odakint az éjszakában. akivel a fél világot kényszerűen körbeutazta. és tanácstalanul állt. A testőr és a szaúdi herceg eltűnt. Az orosz továbbra is tanácstalanul téblábolt. A villanykapcsolót akarja elérni. ernyőt vonva testével a kisebb köré. miközben a szaúdi herceg is reflexszerűen az ő közelségét kereste. szinte becsomagolta a herceget. és próbált rájönni. A testőr mozdult elsőként. Hanna útitársára. És ekkor jött a csobbanás odakintről! A kutya megint ugatott. amelyből kieresztik a levegőt. és kifelé taszigálta a főbejárat irányába. ahol a férfi korábban ült. A következő pillanatban szétfutottak. Az amerikai egyre jobban összezsugorodott. hogy kikerüljön a tűzvonalból! Hanna megpróbálta ugyanezt tenni. majd a villanykapcsoló felé kapaszkodó férfira. Első eset. Eltelt néhány másodperc.

nehogy véletlenül beleessen a medencébe. Keze még mindig remegett. hogy valaki feléje tart. Keyes célba vette a nőt. pisztolyát a kivilágított szoba felé irányozta.pihent meg. és ügyelt arra. érezte. Keyes megpróbálta elengedni a füle mellett. A fény kialudt. ő is előrelopakodott. Leengedte a pisztolyt. nyúlt a piszkavasért. az éles benti fények utóhatásaként. Testre célozz! Tőle balra a kutya valami földöntúli. mely a kandalló mellé volt támasztva. és a szeme nyilván hozzászokik a sötéthez. Valaki közeledett Dietz felé. 4. Néhány pillanat. és hunyorgott. Megpróbált célra tartani. Ösztönösen ismét tüzelőállásba helyezkedett. Aztán Brownt követve. a főbejárat felé rohant. a bejárati ajtó irányába. Brown a házat megkerülve. fájdalmas vonyításba kezdett. E pillanatban megszűnt a bénultsága. kimeredt szemekkel. De az alak zajosan és ormótlanul elzúgott mellette a sötétben. De addig csak vibráló szellemképeket lát. csak a nő állt az ablaknál megkövülten. Keyes ott maradt a medencénél. Ujja ráfeszült a ravaszra. Kialudt a fény. szinte őrjítő volt ez a finom hanghatás. hogy eltávolodjon a kutyától. Jobbra mozdult. a kovácsoltvas piszkavason. Ahogy leoltotta a villanyt. . az orosz. Izmajlov volt. Hallotta a medence vizének halk csobogását. A bent levők eltűntek. 3.

Sípcsontját beverte a kávézóasztalba. Pár másodperc. . az orosz azonban csörtetett tovább. recsegve. Csakhogy a szoba koromsötét. De most minden darabjaira hullik szét: a szaúdi eltűnt. és nagy csattanással darabokra tört –. Előrelépett. és a szeme hozzászokik… De most csak árnyakat lát. és boldogan. mindent maga mögött hagyhatott volna. néhány perc hiányzott csupán. Még mindig jobb. Hanna hallotta. gondtalanul új életet kezdjenek egy távoli. De az alak elmozdult. amíg nála a könyv. Dietz a pisztolya után kapott. majd elindult lefelé… 5. Ilyen közel! – gondolta Dietz. Karnyújtásnyira voltak az üzletkötéstől. ott az ablaknál. hogy Elisabeth Websterrel eltűnjék a világ szeme elől. és kezében a biztos jövő.Ahogy elhúzott Dietz mellett. mint fényárban úszva könnyű célpontnak lenni. döbbent rá! A táska pedig a díványon. gazdagon. odakint pedig a fegyveres támadók… De vajon kik azok? Keyes? Ford? Vagy talán még sincs veszve minden? Talán még nem késő… Addig. A pisztoly azonban a kézitáskájában van. az egész nagyon rohadt! Nincs nála a könyv! És a nő… Hol a nő? Annak az árnyalaknak kell lennie. Pár perc. Jobb felől valami suhogva magasba emelkedett. felszisszent a fájdalomtól. nekiütközött valaminek – a tárgy leesett a padlóra. kifelé. Rohadt helyzet. amint a férfi nekiment a kávézóasztalnak. Valami nehéz tárgy mozdult a padlón. helyrehozhat mindent. az orosz éppen most lép olajra. földi paradicsomban.

Először azt hitte. A könyv a férfi testén túl. Isztambul külvárosára gondolt. de ez nem az a hang volt. hogy nem tudja fölemelni. biztos. Lassanként kirajzolódtak előtte a tárgyak. ahogy a férfi elbánt vele. a folyosó felé indult. hogy újból lesújtson. ám meglepve tapasztalta. A kutya továbbra is ugatott. továbbra is a homályba meresztve a szemét. bármit is talált el. hogy a mozdulatlanul heverő tömeg nem más. mint amikor egy nehéz vas belecsapódik egy kásás belű görögdinnyébe. hogy ne érjen hozzá a mozdulatlan testhez. . a kézitáskában volt. Megpróbálta újra fölemelni a vasat. Lábai megtalálták a lépcsőt. lábujjhegyen. Idomtalan tömeg feküdt félig az asztalon. hogy elhibázta. mígnem beleütközött a kandalló hideg kövébe. Odakint beindítottak egy autót. arra. akire lesújtott a piszkavassal. Aztán ott állt. . Lassan rájött. a díványon. Ez a valami a következő pillanatban kicsavarodott. Más zaj nem hallatszott a szobában. Ezért inkább ellenkező irányba. Inkább valami olyasféle. és kifordította a piszkavasat a kezéből. Minden erejét összeszedve lesújtott a vassal. és hallgatta a saját nehéz lélegzetvételét. Hanna hátrált. Aztán a kávézóasztalt. összeomlott. Először a zongorát ismerte fel. A feje fölé lendítette.Megragadta a piszkavasat. mint a férfi. hogy maradt még tennivalója! Kemény csattanást várt. amint a fém reccsenve találkozik a koponyacsonttal. Beleragadt valamibe. Hátrálva lépdelt fölfelé. De Hanna nem tudott volna eljutni odáig anélkül. félig lelógva róla. Tompa puffanást hallott csak.

Most már világosabban látott. és a melléhez szorította. A kutyaugatás alábbhagyott. Hanna fölsikoltott. A fény felé indult. Hanna figyelte a motor távolodó zaját. Másik irányba. a látványtól elbizonytalanodott. Elvesztette az egyensúlyát. Csönd ereszkedett a házra. Hanna megkerülte a tetemet. már az autó zúgása sem hallatszott. szíve a torkában dobogott. és ahogy az elülső oldalra ért. közvetlen közelről. saját sikítása még mindig visszhangzott a fülében. Hanna ott állt a sötétben. az emeletre? De ott csapdába kerülhet. Megcsúszott valami nedvességen. és újra visszahúzódott. Tehát sikerült eljutniuk a kocsikhoz. Megtalálta a könyvet. Csönd volt. A piszkavas kiállt a fejéből. és a dívány felé igyekezett. két kézzel fogta a pisztolyát. amikor hirtelen sorozatlövés dördült. lefelé a házba? Vagy vissza a társalgóba? Az utóbbi mellett döntött. Keyes megkerülte a házat. A férfi még mindig az asztalon hevert. és a feléje tartó Mercedesre célzott. Odakint felpörgetett motorral elhúzott az egyik autó. Föl a lépcsőn. Másik kezének ujjai még szorosabbra zártak a pisztoly markolatán. Ott állt Brown szétterpesztett lábbal. állapította . Hanna belenyúlt a kézitáskába. A háta mögött egy másik autó nagy sebességgel távolodott a bekötőúton. közvetlenül az orra előtt. Előrelépett. 6. de nem esett el.Hanna kiért a folyosóra. mozdulatlanul. ezüstös fény szüremlett odakintről. és ott volt a kézitáska. A főbejárati ajtó tárva nyitva. Fölkapta.

a csend természetfölötti hatást keltett és fullasztó volt. A Mercedes csikorgó kerekekkel tovaszáguldott a bekötőúton. csuklója minden egyes lövésnél elegánsan követte a fegyver rándulását. a ház nyikorgott körülötte. Egy. Tompa. négy. öt. Távolabbról odahallatszott a főútra kanyarodó kocsi felpörgetett motorjának bőgése. ahogy Brown teste a motorháztetőre pördül. de menet közben már tudta.meg Keyes. aztán csend lett. hogy feltartóztassa a feléje száguldó Mercedest. Mint egy lassított felvételen. hogy Brown halott. Keyes a ház ajtajára nézett. hat. Brown tüzelt. A szél. mely az emeletre . majd a levegőbe emelkedik. Keyes beljebb ment. Keyes látta. Ám az autó nem lassult. Az ajtó félig tárva… A férfi megnedvesítette a szája szélét. A távolodó Rolls Royce a véznább férfié. Elindult az ajtó felé. három. Elszántan tüzelt. és próbálta kitapintani a pulzusát. velős puffanással csapódott a földbe. onnan a szélvédőre. A Mercedes meg nyilván a testesebbé. mintha legalábbis a kellő határozottság elég lenne ahhoz. de amikor látta a félrebillent fejet és a nyak szögét. kettő. A folyosó csöndes volt és hűvös. Keyes nagy nehezen föltápászkodott. Keyes elindult a földön fekvő test felé. visszahúzta a kezét. Leguggolt mellé. az oroszé. A visszarúgások ellenére valahogyan sikerült vízszintesen tartania a fegyverét. Telibe kapta Brownt. Két-két lövést adott le gyors egymásutánban. hosszúnak tűnő másodpercekig repült a test. Már csak a szél suttogott. Lépcsőhöz ért. baljós neszezéssel. aki elsőként menekült el a házból testőrével.

Hűvös volt körülötte. Balján egy test hevert egy alacsony asztalon. Vele szemben pedig állt valaki. fölkészülve rá. derengett föl benne. befelé bámult. Mintha a szíve is jéggé változott volna. hogy laza csuklóval kivédje a fegyver visszarúgását. 7. reflexszerűen eldobta a fegyvert. Ott állt az ajtónál. A férfi levegő után kapkodott. Lehet. Hátratántorodott. Jobbján a zongora ormótlan tömege a homályban. nehézkesen dobbant. Ezért inkább óvatosan besettenkedett a társalgóba. hogy föladja. Egészen kicsiny kattanás hallatszott. tompán. De most már túl messzire ment ahhoz. Ám ekkor valami surranást hallott. Ugyanakkor a csuklóján hatalmas ütést érzett. Hanna meghúzta a ravaszt. Mielőtt igazából felmérte volna. ahol a találkozó zajlott. loccsanásféle hallatszott. és a szeme kezdte lassan megkülönböztetni a részleteket. Talán ezért nem sült el a pisztoly. mint amikor valami egy tócsába pottyan. Valami nehéz tárgy kiesett a kezéből. mindkét kezét rákulcsolta a markolatra. Tőle jobbra helyezkedett el a nappali. hogy elfelejtette kibiztosítani a fegyvert. és visszabiceg a kocsifelhajtón a terepjáróhoz. és azt egyenesen Keyes mellkasának szegezte. Azon töprengett. Keyes fölemelte a pisztolyát.vezetett. Ez a valaki egy tárgyat tartott a kezében. milyen erős is az ütés. s a testét is átjárta a hideg. . hogy megfordul. ahogyan Browntól tanulta.

oldalára dőlt. Tíz másodperc. éles és tiszta volt a levegő. Hanna remegő kézzel lassan eltakarta a szemét. amikor csaknem minden hétvégén kiszabadult a természetbe – kirándult. Végül egy hosszú. és magzati pózba gömbölyödött. Egyre nehezült a légzése. Légzése egyre inkább hörgésre emlékeztetett. Metsző. Volt idő. A pisztoly tehát mégiscsak elsült. hogy támaszt találjon. és a part menti fák között megbúvó házacskákat balzsamos fenyőillat lengte körül. művi úton ilyet nem lehet előállítani. A férfi még mindig a falnak dőlt. Huszonhatodik fejezet 1. Egyre hosszabbodtak a hörgések közötti időközök. Teltek a másodpercek. húsz. már csak hörgés hallatszott. Mostanában viszont a . Jó ideje úgy alakult az élete. emlékezett. Lassan. mélyen magába szívta a balzsamos illatokat. Teljesen lecsúszott.Kinyújtotta a kezét. Hanna fájdalmasan a testéhez szorította a jobb kezét. Hanna várt. Lüktetett a csuklója. gondolta. Eltelt öt másodperc. halálos sóhaj szakadt fel a tüdejéből. hogy alig mozdult ki a városból. nem jött újabb lélegzetvétel. Eltört egy csont. Remegve nekidőlt a falnak. Ahogy Roger Ford a kunyhók felé közeledett. A tó Maine szövetségi állam keleti részén terült el. kempingezett vagy horgászott a régi barátokkal. óvatosan ereszkedni kezdett a padló felé. Csak a szél suhogása hallatszott.

akkor a közös jövőjük formálására is jobbak az esélyek. Egy órán belül vissza kell érniük az autóhoz a tó túlpartján levő parkolóba. hogy egy hónapot eltöltött itt a tónál. hiszen sajnos egyre fogyatkozott ez a nemzedék. túl keménynek. de azért reménykedett! Ha a nő a saját helyzetével elégedett. márpedig annak látszik. ahogy mozgott. Harminc fonttal súlyosabb volt a kelleténél. A nő egy hintaszékben ült a faház tornácán. itt a következménye annak. és tíz évvel túlhaladta fénykorát. Csinos nő. Olasz papucscipőjében és jól szabott öltönyében nem éppen erdei túrához volt öltözve. hogy ez benne . óvatosan lépkedve az őszi avaron. amikor Párizsban föladta magát az amerikai követségen. A lehullott levelek már vastag védőréteget vontak a talaj fölé a téli fagyok ellen. Íme. Ez tehát nem a merengések ideje. hogy iránta milyen érzelmeket táplál. Kissé megrázta a fejét. a régi cimborák elmaradoztak. állapította meg Ford. sokkal természetesebbnek látszott – mintha saját magával is jobban ki lenne békülve. Haja rövidre vágva. Lehet. Most. egyre nehezebben vette a levegőt. A vadon a saját fizikai korlátjaira emlékeztette.hétvégeket is az irodájában töltötte. és egy csukott könyvet tartott az ölében. Nem tudhatta. ahogy közeledett. alakja kissé légies. önsanyargató gyakorlatairól tanúskodott. szögletesnek találta a testét. méghozzá egyre kíméletlenebbül. Amikor először meglátta. Fél órával később már a Gulfstream fedélzetén kell lenniük. mely szigorú diétákról és konditermek rendszeres. mely visszaviszi őket Langleybe. hogy jó ideje képtelen kimozdulni otthonról. A nő akkor döntötte el a saját sorsát. vagy éppenséggel kidőltek a sorból. majd rápillantott az órájára. Azt persze Ford igazából nem tudhatta. Továbbhaladt.

Azt is megemlítette a nőnek. és itthon is. Egészen addig így volt ez. hogy valójában ki az. vagyis valójában melyik kéz az ellenség keze? Ki az. amivel tartozik. hogy Dietz és Leonard az ő emberei voltak. A könyörületükben bízva kijelentette. akinek érdekében áll a könyv belső borítóján rögzített titok megszerzése és birtoklása? Arra vonatkozóan. . azaz Fordnak soha nem állt szándékában a könyvet az ellenség kezére adni. Ford persze nem tárt föl előtte mindent. Ehhez tartotta magát végig. Ford csupán halvány utalásokat tett. hogy a könyv átadásával és azzal. amikor Maine felé autóztak hosszú órákon át. hogy az ügy valamennyi részletébe beavassa a nőt. hogy felmentést kap a bűncselekményei alól. melynek előkészítésén Ford hosszú időn át oly nagy műgonddal fáradozott. Az aggasztó kérdés számára mindig is az volt. korántsem olyan egyszerű. semmi sem indokolta. Ford elárulta. mint amilyennek látszik. hogy a játszmához miért éppen ezt a stratégiát választotta. mégiscsak arra számított. mielőtt Keyes megbízta őket a feladattal. hogy a kialakult helyzet. Tönkretette azt a nagyszabású projektet. hogy minden erejével igyekszik jóvátenni az okozott kárt. hogy neki. hogy a hazájának tett szolgálat helyett éppen az ellenkezőjét cselekedte. töprengett utólag Ford. Sőt. amíg Ford kénytelen volt kiábrándítani tévhitéből. semmi ellenszolgáltatást nem vár azért.akkor még nem tudatosult. Lelke mélyén azonban. elmagyarázva. hogy a titkos formulát visszaszolgáltatja. hogy feladja magát. teljességgel törleszti hazája iránti kötelességeit. hazafelé a repülőúton. Feltehetően arra gondolt. most tehát a legkevesebb. aki az ellenség kezére játszik. talán még jutalmat is várt. Mindössze azt igyekezett megértetni vele. ám ez nem változtat a helyzeten. amelynek akaratán kívül részese és egyik kulcsszereplője lett.

Az már csak hab a tortán. Nála soha nem lehetett tudni… Ez az ember kiismerhetetlen volt. . az is lehet. hogy maga se vette észre –. hogy nem a herceg a végső láncszem! Valakinek még lennie kell fölötte. hogy Dietz lefölözze a hasznot. ismét Fordot hozta kedvező helyzetbe. Ad abszurdum. hogy a szaúdi igen szépen bekapta a csalit. . nem tájékoztatta Fordot az újabb fejleményekről. a végén nem is hiányzott sok ahhoz. Megszegve ígéretét. Csöndesen rámosolygott Fordra. ha ez sikerül neki. ehelyett saját zsebre kezdett dolgozni. Azzal. hogy Dietznek más volt a szándéka. Amennyiben személyesen kínálta volna fel a titkot Dietz COURTSHIPhálózatának. Tudni kell azonban. és úgy. és Ford most éppen azt akarja megtudni. amelyet a Ford-féle forgatókönyv szánt neki. hogy ki ez a valaki. Végül is Keyes volt az – jóllehet. Az események azonban azt mutatják. Ford pedig hoppon marad.Az életszerűség látszatának megteremtése mindennél fontosabb az ő szakmájában. aki a tökéletes alkalmat megteremtette Ford számára. . és Dietz úgy viselkedett. mint aki valóban a legmagasabbra akarja fölsrófolni az eladási árat. akkor könnyen gyanút foghattak volna az ellenségei. miközben a férfi letelepedett mellé a másik hintaszékre.A titkos formula valóságos volt. .Lépteinek zajára a nő fölemelte a fejét. akkor örökre eltűnik a hatalmas zsákmánnyal.Ám ennek most már nincs különösebb jelentősége. hogy hamis kártyákkal játszik. akaratlanul.Persze. hogy sajnálatosan túllépett azon a szerepkörön. . hogy a nő föladta magát a követségen. pontosabban a hálózat megmaradt tagjainak. márpedig.

.Néhány pillanatig csöndben ültek. gondolta. De nem szerzi meg neki azt az örömet. Ehelyett belemegy a játékba. . Van még annyi idő? . – Mikorra gondolja? . Beléptek a konyhába. . Indulnunk kell! Minél előbb! . föltett egy teáskannát a főzőlapra. . a nő hellyel kínálta Fordot a kis faasztal mellett. A nő szép rendet tartott odabent.Langleybe.Vissza? – visszhangozta a nő.Ahogy összekapta magát. . nem vitás.A nő eltűnődött.Ford megrázta a fejét.Nem. miért kell most elmennie innen. Nyilván fúrja az oldalát. Ford kisebb könyvhalmot látott.Ford kissé gonosz élvezettel figyelte a nőt. Ahogy keresztülmentek a nappalin. és hozzálátott az ebédjéhez. .Azért jöttem. . és egy rajztáblát – nyilván ilyesmivel tölthette az idejét. . Kemény teremtés. ahogy kinyitotta a hűtőszekrényt. hogy visszavigyem – törte meg a csöndet Ford. . hogy rákérdezzen. .Ford vállat vont. hogy a labda továbbra is Ford térfelén pattogjon. . mint az erdő: a fa aromás kigőzölgése és a búcsúzó nyár szaga töltötte meg a levegőt. együtt nézték a tavat és a fák táncoló koronáit. majd mindketten bementek a házikóba.– Főzök egy teát – ajánlotta a nő. köszönöm.Épp akartam készíteni magamnak egy szendvicset. ..Kirakosgatta a pultra a szendvicshez valókat.Velem tart? – kérdezte.A ház belül éppúgy illatozott. és hagyja.Egy italt? .

Chicagóba. . hogy tartja magát az ígéretéhez.Ford beleegyezően dörmögött. Ford a borítékokat nézte. hogy közben mindvégig háttal állt a férfinak. Mindkettőt letette Ford elé az asztalra. Ford ránézett a címzésekre. hogy hozzányúlt volna a borítékokhoz. Kitöltötte a teát. a nő odament a tűzhelyhez.A nő kisvártatva átment a szomszéd szobába.– Napokon belül Amerikába jön. .– Van más választásom? – kérdezte. Az egyiket az apjának címezte a nő. üzleteket köt. és letelepedett az asztalhoz. . . és belekortyolt a teába. és megköszörülte a torkát. és nem gondolja meg magát. kíváncsi volt. Aztán visszajött az asztalhoz. Baltimore-ba. .– Tegyük fel.A nő megfordult. és ránézett a férfira. kézbe vette a szendvicsét. A nő keresett valamit. letette a teáscsészéket.– Feltéve – tette hozzá Ford –. hogy postára adja ezeket? . . Amikor visszatért a konyhába. úgyis megtudja. úgy. – Fölveszem a kapcsolatot. önt azonnal bedobjuk. Közel egy hónapot tölt itt – meglátogatja a barátait. hogy kapcsolatba lépjünk vele. és levette a forró edényt. – Megtenné nekem. és a tervek szerint alakulnak a dolgok. A férfi nem válaszolt. . A teáskanna sisteregni kezdett. két borítékot hozott magával. . Mielőtt postázza. . vajon mit tartalmazhatnak. hogy minden rendben lesz – mondta Hanna.A férfi mocorgott a hintaszékben. anélkül..Ford kézbe vette a csészét.A nő elkészült a szendviccsel és kettévágta. de nem szólt semmit. Ford ott maradt a konyhaasztalnál. Önnek készen kell állnia! Ahogy lehetőség nyílik rá. a másikat Victoria Ludlownak. és hallgatózott.

- …mi történik velem azután? - Nos, ez, úgy gondolom, sok mindentől függ. - Például? - – Például attól, hogy maga miként képzeli az újrakezdést. Mi elsődleges szempontnak tartjuk az ön személyes biztonságát. Azt hiszem, ez érthető, hiszen azok az ismeretek, amelyek az ön birtokába jutottak. - Hanna összeszorította az ajkát. - – De ne aggódjon emiatt – tette hozzá gyorsan a férfi. –Mi bízunk magában! - Ez persze csak részben fedte a valóságot. - A nő kétségtelenül megbánást tanúsított, és ráadásul akkor adta föl magát, amikor erre közvetlenül semmi nem kényszerítette. Másfelől viszont valószínűsíthető, hogy kedvezőbb bánásmódra számított, és az eddig történtek csalódást okoztak számára. Éppen ezért Ford indokoltnak tartotta, hogy állandó megfigyelés alatt legyen. A szomszédos faházakból fizetett ügynökök figyelték a hölgy minden lépését. - Persze, ha sikerülne megszöknie, akkor se juthatna túl messzire. Készpénze nincs. A bankkártyája befagyasztva. Kénytelen elfogadni a Ford által diktált szabályokat, ha tetszik, ha nem. Bármilyen más utat választ, zsákutcába jut. - A nő beleharapott a szendvicsébe, és ivott hozzá egy korty teát. - Szép órája van – jegyezte meg. - Hm. Köszönöm. - Rolex? - Igen. A feleségemtől kaptam. - Nekem is volt egy Rolexem. - Ford előrehajolt. – És még lehet is! – mondta. – Ha a dolgok rendben végbemennek, megfelelő és megnyugtató

megoldást találunk önnek. Feltéve, ha ön is úgy gondolja. De ezt már említettem. - A nő nem szólt semmit. - – Addig is… - Ford benyúlt a zakója zsebébe, előhúzott egy borítékot, és a másik kettő mellé helyezte az asztalra. - – Szeretném, ha áttanulmányozná. Némi háttéranyagot tartalmaz, melyet célszerű lenne memorizálnia, mielőtt a herceggel találkozik. Az ön által kitalált történetet vittük tovább. A férje ugyebár a NASAnak dolgozott, a hiperszonikus projekten. Miután hűtlenkedett, és maga rájött erre, letöltötte a számítógépét, és elrabolta a titkos anyagot. Ezután egy fogadáson megismerkedett Dietz-cel, és így került kapcsolatba a herceg köreivel. - Hanna nézte a borítékot, s közben a szendvicsét rágcsálta. - – Ahogy megkapjuk a jelet, azonnal lépnünk kell. Addigra magának tökéletesen föl kell készülnie… - – Rendben – mondta Hanna eléggé közönyösen. - Ford kézbe vette a csészét, és felhajtotta a maradékot. A tea remek hatást tett. Valami gyógytea lehet, gondolta; természetes, gyöngéd, nyugtató. - Néhány pillanatig csöndben ültek. A nő végzett a szendvicsével. Odakint föltámadt a szél, suhogtatta a fákat. - – Nos – sóhajtott a férfi. Most már valahogy túlságosan is könnyűnek érezte magát. Hiába, a természet varázslata! De hát végtére is nem vakációzni jött ide, erről nem szabad megfeledkeznie. – Indulnunk kell! - Hanna bólintott, és az üres csészéket berakta a mosogatóba.

2. - Amikor kiléptek a faházból, Ford a szomszéd ház tornácán megpillantotta az egyik ügynököt, amint fahasábokat rakosgat. A férfi feléjük nézett, látta, hogy Hanna Forddal van, és folytatta a munkát. - Körbesétálták a tavat. Ford szinte lebegett, olyan könnyűnek érezte magát. A tó titokzatosnak tűnt. A kora reggeli fagytól csípős volt a levegő, s ez még inkább felizzította Fordban a belső forróságot. Igazán itt az ideje, hogy komolyan vegye az egészségét, és újra rendszeresen kimozduljon a betondzsungelből, gondolta magában. Lám, a természet azonnal csodát művel! - Persze nyilván a belső megelégedettség is sokat számít! A fiaskók ellenére a dolgok végül is kezdenek egészen jól alakulni. Biztos léptekkel haladnak előre, hiszen sikerült azonosítaniuk a herceget, és most a nő segítségével végre csakugyan célhoz érhet a nyomozás! - Ha meggondoljuk, mindeddig sűrű homályban zajlott ez az egész zavaros ügylet. Ha nem jön a legutóbbi fordulat, akkor az ADS-nél soha nem kerülnek napvilágra Keyes hibás döntései. Keyes ítélőképességét jócskán megrendítette a saját családi tragédiája miatt érzett fájdalom, és túl nagy kockázatoknak tette ki a projektet. Elrendelte Chen megöletését. Aztán jött a felesége halála – egészen rejtélyes história! S ha most nem jön közbe ez a legutóbbi zűr, akkor Keyes a mai napig is az ADS élén áll, anélkül, hogy bárki is különösebben felfigyelne a ténykedésére. Márpedig az ő sajátos megoldásai a végén példátlan katasztrófát idézhettek volna elő.

- Ford azonban hál' Istennek időben közbelépett. Dick Biermant helyezte az ADS élére. Ő majd lassítja a tempót, és egészen biztos, hogy a jövőben kellő körültekintéssel jár el. Ed Greenwich szigorú megrovást kapott, és az ügye ezzel még nincs lezárva: alighanem súlyosabb következményekkel is számolnia kell. Szóval a dolgok jó irányba mennek, még ha nem is pontosan úgy, ahogy Ford eredetileg eltervezte. - Valami megvillant a víz felszínén. Kis csuka vagy pisztráng. Ford szinte kezében érezte a horgászbot végét. A nap forrósága e pillanatban váratlan erővel lövellt a tarkójára. - – Jó kis horgászhely ez itt, lefogadom – mondta. Meglepte, hogy a hangja mennyire erőtlen. A nő nem válaszolt. - Ballagtak tovább. A nap életlen kontúrral, izzó fénykoszorúként ragyogott a fejük fölött. Ford hirtelen úgy érzete, hogy tapodtat sem képes továbbmenni. A nő kézitáskája hirtelen döbbenetesen nehézzé vált, mintha valami különös alkímiai beavatkozás ólommá változtatta volna a tartalmát. Legszívesebben azonnal leült volna a tó partjára, és hagyta volna, hogy a forró délután csöndben tovatűnjön mellette. - Amikor megállt, a nő megragadta a könyökét. – Mi a baj? - Ford megrázta a fejét. – Semmi… csak hadd üljek le egy kicsit! - – De hiszen itt vagyunk már a kocsinál! Addig csak el tud jönni! - A nő kivette a táskát a kezéből, és noszogatta előre. - Ford most maga is meglátta az autót; a motorházon szikrázott a délutáni nap. De ha megfeszül se képes odáig

eljutni! Lábai elkocsonyásodtak. A következő pár lépésnél egyre nagyobb súllyal támaszkodott a nőre. – Áll… álljunk meg! – nyögte. – Nem! Mindjárt ott vagyunk. A nő továbbvonszolta Fordot. Amikor átment a másik szobába – nyilallt Ford agyába –, hogy áthozza a leveleket…! És amikor kiöntötte a teát, és háttal állt neki… Elérték a kocsit. Hanna nekitámasztotta a férfit az autó oldalának, és belenyúlt a zsebébe. Megtalálta a kulcsokat. Kivette a kulcscsomót, és óvatosan lefektette a férfit az aszfaltra. Az ügynökök kocsijain kívül más jármű nem állt a parkolóban; egyedül voltak tehát. Ford tiltakozni próbált, de valahogy túlzottan elálmosodott. Szeme lecsukódott. – Lazítson! – mondta a nő. – Meglátja, jobban lesz! Aludja ki magát! Ford a fejét rázta. Küzdött, hogy nyitva tartsa a szemét. Mit művel? – szerette volna megkérdezni. Persze pontosan tudta, hogy a nő mit művel. Elveszi a tárcáját! Aztán lecsatolja a karóráját! – Nincs harag! – suttogta a nő a fülébe. Ford feje elnehezült. Szempillái megrebbentek, majd összepréselődtek. Lehajtotta a fejét az aszfaltra. Hallotta, ahogy nyílik, majd csukódik a kocsiajtó, és fölzúg a motor. Állj! – szerette volna odakiáltani. De a szája nem engedelmeskedett. Felpörgött a motor, s a kocsi elhúzott. A nap égetett. Ford képtelen volt kinyitni a szemét. A hátán feküdt, és a délután forrón tovatűnt fölötte.

a csomagtartóban. kivett belőle egyet. a feje fölött. Pár apróság volt még benne egymásra hányva: egy toll és egy jegyzetfüzet. hogy ott hagyja Ford autójában. Gondolt egyet. de aztán úgy döntött. és további háromszázhúsz. Éhes volt.Epilógus 1. gyorséttermek hosszú sora. utazott. és a boríték. amit Fordtól kapott. próbálta elkerülni. Benyúlt a táskájába. elővette a borítékot. Hanna továbbra is kifelé bámult a szutykos ablakon át. azt részletezték a levélben. Szerény ruhatára a nagytáskájában. és elolvasta a tartalmát. Hatszáz dollár lapult benne. bevásárlóközpontok. amivel Fordot megkönnyítette. meg benzinkutak. amit Hannának a herceggel kellett volna elhitetnie. Feje lassan egyre közelebb billent Hanna válla felé. Üres tekintettel bámult kifelé az autósztrádára: egyforma motelek. felnyitotta. Keze félresöpörte a zálogházi cédulát – a portlandi buszpályaudvarnál egy pillanatig megfordult a fejében. hogy nem teszi meg neki ezt a szívességet –. Ez és a retikül tartalmazta összes földi javait. Kisvártatva hópelyhek kezdtek szállingózni. A mellette ülő férfi horkolt. Hanna összehúzta magát. Koszos latyak csapódott az útról az ablakra. és különösebb élvezet nélkül rágcsálni kezdte. az égbolt elfelhősödött. két zacskó perec. . Buffalót elhagyva. Ahogy Ford ígérte. melyet az óráért kapott a zálogházban. és talált egy csomag sósperecet. Kinyitotta a zacskót. egy rúzs és egy púdertartó. A zálogcédula mellett volt a pénztárcája. az ablak felé dőlt. hogy a férfi hozzáérjen. Hanna nyugat felé tartott a Greyhound távolsági buszon.

kezében bőrből készült aktatáska. és a borítékba belecsúsztatva. Hanna arra gondolt. de azért több a semminél. a körözést már ki is adták. A férfi megfordult. Jobbat. Körülöttük az épület előcsarnoka ebédidős zsibongástól volt hangos. és hogy ez volt az ára annak. az adott helyzetben. Kerülte Hanna tekintetét. aligha tehetett. hogy mindent alaposan megfontoljon. A férfi hitetlenkedve hunyorgott. hogy átölelje a nőt. Miután elolvasta. – Hanna! – szólt meglepve a férfi. Tett egy mozdulatot. és zavartan pislogott. majd tett egy lépést Hanna felé. 2. A megszokott. Chicagóig még tizenegy óra az út. Hanna azonban hátrahúzódott. mint mindig. előttük salátástálak – érintetlenül. összehajtotta a papírt. vastagon zselézett haj. visszahelyezte a retikülbe. hogy fordított . Ez alatt kéne eldöntenie a jövőjét! Nem sok idő ahhoz. most is elegáns volt – vékony csíkos pamutszövet öltöny. és eltűnődött. jó öreg étteremben ültek. 3. – Beszélnünk kell! – mondta Hanna tárgyszerűen. néhány másodpercre csönd telepedett közéjük. Hannára nézett. hogy föladta Hannát. – Frank! – szólalt meg Hanna.vagyis lényegében a Hanna által az isztambuli vonaton kitalált történetet fejezte be – feltehetően valami ClA elemző egy washingtoni alagsori irodában. hogy az ő kezéről levegyék a bilincset. Megjelenése. Amikor Frank befejezte a mondókáját. Újra kinézett az ablakon. Épp most vallotta be.

– Fog az menni! – mondta édeskésen. ha nem akarsz jelentkezni a rendőrségen… és ha egy kis pénzre van szükséged. – Tízezer! – mondta aztán. az ügyet újra elővennék. És gondolj arra. . Hanna ridegen bólintott. – Mennyi? – Mennyire van szükséged? Össze tudnék szedni… úgy ötszázat. – Figyelj rám! – mondta. Hanna előrenyúlt. Csodálkozásán azonban hamar túltette magát. Eddigi tapasztalatai szerint Frank Andersonnak nem a nagyvonalúság volt az erőssége. Naná. hogy teljenek a másodpercek. Első pillanatban az ajánlat meglepte Hannát. hogy most neked… szóval úgy értem. ha föladná magát! Ebben az esetben ugyanis Hanna elmondaná az igazságot. és rátette a kezét a férfiéra. ha ő tett volna ilyet Frankkal. – Micimackó… – Ne nevezz így! – Hanna… Tízet nem tudok összeszedni. – Ugyanis ez a maximum. Hanna elmosolyodott. – Nem tudom. hogy marha nagy mázlista vagy! Olcsón megúszod! A férfi elsápadt. Hanna hagyta. –Rettenetesen érzem magam a történtek miatt. A férfi mocorogni kezdett.helyzetben. ő se tudna a szemébe nézni. amit feltűnés nélkül ki tudsz venni a bankból. – Ezer? – kérdezte a férfi reménykedve. Hanna elgondolkodott. és a felelősség a végén arányosabban oszlana meg kettejük között. hogy Frank nem örülne.

és elsétált. – Én úgy érzem… – Csitt! – mondta Hanna. Gray! – hebegte. és a sofőrnek bemondta a régi lakáscímét. Nem hittem volna. A portás igencsak meglepődött. Mrs. – Hello. hogy átkutassák Mrs. hogy nyomozók szállták meg az épületet. ám arra az esetre. amikor a fémtányérból kivette a pénzt. Felöltőjének arany gombjai megcsillantak. s igyekezett gyorsan föltápászkodni a pultja mögött. hogy Mrs. Gray. és Frank átadta a barna borítékot. Gray lakását. . Azok után. Craig! Hogy mennek a dolgok? – Nem panaszkodhatok. Azok után – csúszott ki majdnem a száján –. – Hanna! – kezdte a férfi. Gray nem fog többé visszatérni. lelkére kötötték a portásnak. majd sarkon fordult. hogy újra láthatom. megkapta e az ajándékot. amikor meglátta Hannát. Még a következő sarok előtt látott egy taxit. hogy a házat üzemeltető társaság vezetése biztos volt benne. – Mrs.4. aztán kissé sután lezárta a megkezdett mondatot: – …hogy olyan hosszú ideig távol volt. Craig ehelyett csak téblábolt. Craig arca földerült. Azok után – akarta volna mondani –. mutatóujját a férfi ajkához érintette. amit küldtem magának. Hanna mellette állt. félrehúzódtak a járdán. – Csak beugrottam – mondta Hanna tétován. hogy… A derék portás itt elakadt. ha ez mégis megtörténne. hogy azonnal jelentse a rendőrségnek a nő felbukkanását. nagy halom érintetlen könyv tornyosult az orra előtt a pulton. Együtt mentek ki a bankból. – Kíváncsi vagyok. leintette. Igazán nem panaszkodhatok.

Nagyon szép öntől. Ez igazán nagyon kedves öntől. – Igen. hogy nem is fogja kinyitni az elkövetkező hónapokban. A formula pusztán néhány rövid egyenletből és pár hozzáfűzött szóból állt. – Valamit szeretnék kimásolni belőle – mondta Hanna. Mrs. ahová a jegyzetlapot az imént könyvjelzőként beillesztette. és biztosra vehető. Hamar rátalált a puha fedelű kötetre. és fölcsapta a könyvet az utolsó oldalnál. Hanna mosolygott. Aztán fölcsapta a kötetet a közepénél. épp most érkezett meg. ellenkező irányba. és a kézitáskájából elővett egy jegyzettömböt meg egy golyóstollat. hogy elolvassam. – Alig várom. és vizslatni kezdte a címeket a fölhalmozott könyvek gerincén. az asztalán fölhalmozott könyvek pusztán dekorációként szolgáltak. Nagyon köszönöm. Ritkán kapok ajándékot a lakóktól. A portás szemlátomást hozzá se nyúlt a kötethez. és visszaadta a könyvet. A portás kissé tanácstalanul átvette. – Érdekes könyv – mondta a portás ünnepélyes hangon. amíg a szöveg teljesen eltűnt a vastag vonalak mögött.– A könyvet! – mondta. Gray. ott. Mióta itt lakott. hogy gondolt rám… – Megnézhetem? A portás áthajolt a telefonos pultja kapcsolótáblája fölött. kivette a cédulát. Hanna hamar végzett a másolással. ugyanilyen gondossággal. Hanna éppen erre játszott. egyetlen egyszer se látta a portást olvasni. – A Keresztes hadjáratok krónikája –. majd gondosan húzott egy vonalat a könyv belső borítójára írt szövegen át. kivéve a karácsonyt. és átadta Hannának. . Aztán még egy vonalat húzott. A műveletet addig ismételgette.

. amelyet a nagykövetségen átadott – Isabel Allende Paula című kötetét –. ha történetesen a rák gyógymódját tartalmazza a képlet? Viszont arról se lehet szó. És nem áll szándékában a formulát megsemmisíteni – addig semmi esetre sem. az 1. 5. jobb híján a saját tükörképét szemlélte.4-et 14-re. s közben lázasan töprengett. És most mit kezdjen a valódi formulával? Ez most a nagy kérdés! Megint a Greyhound-buszon utazott. hogy valójában mit takar! Hiszen mi van akkor. hogy Fordnak visszajuttassa a titkos formulát. amíg meg nem tudja. ahogy a sorstól megkapta ezt az ajándékot. és Hannának elege volt ezekből a játszmákból. hogy hátrapillantott volna.– Köszönöm. akinek az egyetlen példány a birtokában van! Azt a könyvet. egy másik sorban az x-et fölcserélte c-re. ám a lehetőségek zömét azonnal elvetette. egy négyzetet pedig köbre. De bármi legyen is. majd sarkon fordult és távozott az előcsarnokból. ez világosan kiderült. Az ablakon alig lehetett kilátni. A formulát pontatlanul másolta át a hátsó borító belsejébe. Egy teljes sort kihagyott belőle. Nem! Nem próbál hasznot húzni a könyv birtoklásából! Nem fogja kockára tenni az újabb esélyt abban a pillanatban. anélkül. Többféle válasz kínálkozott. M i ez tulajdonképpen? Hannának változatlanul fogalma sem volt róla. Ford is a maga kis játszmáját játssza. és senki más. Odakint sötét éjszaka honolt. ő az. a provencei ház könyvespolcáról emelte le. Craig! – mondta Hanna.

kedveském! Persze az azért sehol sincs megírva. meglátta a felkelő nap első sugarait. Maya Willis. Senkiben nem bízhat! Frank. Hanna nem tudta. Nem. Egy évvel ezelőtt el nem tudta volna képzelni magát ilyen helyzetben. a másikban ezé a nőé. De hát. amely Maya Willis névre szólt. bárki legyen is az illető. ami az úti okmányban szerepel. Egyvalami bizonyossá vált. de mindegyikhez más-más név társult. ez így már kissé derűsebben fest. hogy kihasználja őt. Eldöntötte tehát. Nézegette a papírt a halvány világításban. Vagy ahogy annak idején nagyanyja mondogatta előszeretettel: az életet az élet írja. Miért is ne? A név tulajdonképpen megfelelt. az okmányok egyik felében a saját fényképe volt beragasztva. Aztán elővett egy útlevelet. Dietz egy halom hamis útlevelet hordott a táskájában. tűnődött Hanna. az apja. Egy kis alkura mindig akad lehetőség! Ez nem is hangzik rosszul! – gondolta.Az élet megint feladott egy labdát. hasonló testalkattal és fakó. Az egyetlen személy. nem az a valódi neve. Nem Hanna Gray. ki lehet a fényképen látható nő – talán egy tízessel idősebb nála. . Többségük bóbiskolt. Dietz. Igen.Ránézett az útitársaira. Afelől azonban nem voltak kétségei. hogy neki vakon követnie kellene ezt a bölcseletet. Hannára ügyet se vetettek. hogy mostantól kizárólag saját magára támaszkodik. melyet a Krónika kötetből vett ki. szőke hajjal. ilyen az élet. Ford. és elővette a könyvjelzőt. de mindegyikük arra utazik. ha más-más módon is. és hasznot húzzon belőle. akiben megbízhat: Hanna Gray. s ahogy kinézett az ablakon. Benyúlt a kézitáskájába. hogy a nőnek.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful