John Altman

TITKOS FORMULA

1

A mű eredeti címe Deception Copyright © 2003 by John Altman Hungárián translation © ERDÉLYI ANDRÁS és a GENERAL PRESS KIADÓ Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is. Fordította ERDÉLYI ANDRÁS Szerkesztette Dr. BORBÉLY SÁNDOR A borítótervet GREQOR LÁSZLÓ készítette ISSN 1416-7026 ISBN 963 9459 65 8
Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/d. Telefon: 359-1241, 350-6340 Fax: 359-2026

www.generalpress.hu generalpress@generalpress.hu Felelős kiadó: LANTOS KÁLMÁNNÉ Művészeti vezető: LANTOS KÁLMÁN Irodalmi vezető: BESZE BARBARA Felelős szerkesztő: BENDA LUCA Készült 19,5 nyomdai ív terjedelemben, 53 g-os, 2,4 volumenizált Norbulky papíron Kiadói munkaszám: 911 Nyomdai előkészítés: TORDAS és TÁRSA KFT. Ez a könyv a debreceni könyvnyomtatás több mint négy évszázados hagyományait őrző ALFÖLDI NYOMDA RT.–ben készült. Felelős vezető: György Géza vezérigazgató

2

Margaretnek Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom Richard Curtis ügynökömnek, éleslátásáért és irányításáért, továbbá Neil Nyren szerkesztőmnek, aki felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott e könyv elkészítéséhez. Menet közben néhány egyszerű kérdéssel fordultam Jonathan Poritz fizikushoz. Mire befejezte a válaszadást, temérdek új kérdés fogalmazódott meg bennem. Jonathan nemcsak a tudását osztotta meg velem, és az idejét pazarolta rám, hanem beavatott az elméleteibe, az eszméibe, és a fizika sajátos nyelvezetébe is. Nagyon hálás vagyok érte! Közreműködtek még: David Maddux, lan Sowers, Joellyn Weingourt, Alison Brower és Chris Robertson. S akiket még köszönet illet: Sarah Silbert; Robert, Jane, és Jennifer Altman; valamint Rachel és Benjamin Edelson.

A véletlen olykor kétbalkezes következetességgel működik, mely könnyen összetéveszthető a tudatos Gondviselés munkálkodásával. Eric Ambler.– Koporsó Dimitriosnak

Bevezető
A napbarnított portás felpillantott a recepciós pult mögül, nyugtázta az ismerős arcot, majd szó nélkül újra a regisztrációjába mélyedt. Így volt eltervezve. A gyilkos az elmúlt két este folyamán kétszer is felbukkant a szálloda halljában; a vacsoráról visszatérő Epstein házaspár mögött lépkedett szorosan, mintha hozzájuk tartozna. Az éjszakai recepciós ennek folytán okkal feltételezhette, hogy a fiú a házaspár gyermeke. Bizonyos távolságról valóban úgy festett, mintha gazdag amerikai turisták elkényeztetett csemetéje lenne – öntapadós pólót viselt Venezia, Mi Amore felirattal; kezében összegöngyölt színes magazint lóbált. Miután megnyugodva konstatálta, hogy a recepciósnak nem szúrt szemet, maga elé nézve átsétált a hallon. Fölment a lépcsőn a harmadik emeletre, és kilépett a lépcsőházból a nyirkos, csöndes folyosóra. Korábbi behatolásaikor mindannyiszor végigment ezen a folyosón, és a hátsó kijáraton át távozott a szállodából. Ezúttal azonban megállt a 33-as ajtó előtt, fülét az ajtóra tapasztotta, és feszülten figyelt. Először csak valami csoszogásfélét hallott. Aztán valaki leöblítette a vécét. Szinte ezzel egy időben bekapcsolták a tévét: a CNN-t lehetett hallani.

Aztán az asszony hangja. – Akkor holnap a Lavena kávéház? A férfi morgott valamit; nyilvánvalóan egészen közel állt az ajtóhoz. Ez jó; a gyilkos először a férfival akart végezni. Két tárgyat rögzített a Bermuda-nadrágja derékszíjához, lazán lógó pólója jótékonyan elrejtette mind a kettőt. Körülnézett, megbizonyosodott, hogy nem látja senki, majd benyúlt a trikója alá, és előhúzta a jobb oldalára rögzített eszközt: egy hét inch hosszúságú fekete fémcsövet, melyet gondosan belehelyezett az összegöngyölt, színes magazinba. Bal kézzel kopogott az ajtón, jobbjával fölemelte a fegyvert. A magazin borítólapján a Rolling Stones lógójából látszott egy részlet; önmagába visszacsavarva, cirkalmas betűkkel: ing Sto. – Ki az? – hallatszott a férfi hangja. – A szobapincér – felelte a gyilkos, a tőle telhető legmélyebb hangfekvésben. – A szobapincér – mondta a férfi. – Rendeltél valamit? – Hogy rendeltem-e? – kérdezte az asszony. Résnyire kinyílt az ajtó. – Sajnálom, de alighanem rossz… A gyilkos feljebb emelte a magazinba rejtett csövet, kibiztosította a fegyvert, és meghúzta a ravaszt. A pisztolyban szétrepedt egy savtartalmú ampulla; gázfelleg lövellt ki, közvetlenül a férfi arcába. Az áldozat kővé dermedt a döbbenettől, eközben a gyilkos benyomult a szobába. Ledobta a földre a színes újságot, és előhúzta a derékszíjához rögzített másik szerkezetet: egy valamivel rövidebb, hat inch hosszúságú ezüstcsövet. Az asszony az ágyon ült, csupasz lábát dörzsölgette, s közben tévét nézett. Hátrafordult a zajra, s ahogy meglátta a

különösebben nem kötötte le a figyelmét. Időről időre rápillantott a képernyőre. A gyilkos beljebb hatolt a szobába. Valami tudományos képletet. de kissé megroggyanva. . A halántékot áttetsző erek hálózták be. hangszalagról. de milyen formában tárolják. hová jegyezték föl ezt a képletet? Mikrofilmről van szó.szobába lépő gyereket. de módszeresen. és teljes testsúlyával hátrarántotta. A gyilkos keresztülment a szobán. és arcának lágy hajlatát. és ráhúzta a tolózárat. mert Keyes képtelen volt megmondani. majd vad lilára. semmit sem értve az egészből –. Az ajtó még mindig félig nyitva volt. Ami persze távolról sem volt egyszerű feladat. A férje a lábán állt ugyan. nincs világos útmutatás. gyorsan haladt. Harminc másodperc múltán befejeződött a művelet. mely az imént kicsúszott az összegöngyölt színes magazinból. rendben van. már csak azért sem. itt volt az ideje. tátva maradt a szája az elképedéstől. hogy hozzálásson a kereséshez. Fölvette a földről a mérges gázzal töltött fegyvert. digitális eszközről. Csaknem teljes csend honolt. és mindent szépen visszahelyezett a tokjába. mit se törődve. A zsineg szorításától a véredények először kékre váltottak. Hozzálátott a kereséshez. pontosan mit is kellene megtalálnia. A CNN-en a palesztin menekülttáborokról szóló riportfilmet sugároztak. Ebből a szögből csak az asszony halántékát láthatta. vagy egy pakli cinkelt kártyáról? Bármi lehetett. becsukta az ajtót. imbolyogva küszködő áldozatával. odament az ágyhoz. a gyilkos a nő nyakára suhintotta a kötelet. jobb felől az asszony mellé lépett – a nő még mindig a férjére meredt. valami céduláról. Kihúzta a fémtokból a fojtogatózsineget.

letapogatta a tükör hátulját. Laptop nem volt a szobában. Szétszedte a telefonkagylót. Tüzetesen átkutatta a piperekészletet. vagy történetesen a kártyacinkelésben. s néhány másodpercre elbambult. Megpróbált nem tudomást venni róla. Visszatért a szobába. a logikai játékokban. ami azonban sajnálatos módon nem volt egyéb. hasztalan.Tudományos képletre utaló nyomot sem a házaspár poggyászában. az áldozatok ruháinak belső zsebeit. Az elemek is csupán elemek voltak. Kivette az elemeket. ám abban sem talált titkos üreget. vagyis hordozható sztereó CD-lejátszó. Valami belenyilallt a gyomrába. sem a testükön. hogy újra átgondolja az egészet. Révetegen rámeredt a tévéképernyőre – egy fogpasztareklám ment éppen a CNNen –. sem a férfi levéltárcájában nem talált. mint aminek látszott. majd folytatta a keresést. A férfi borotválkozóecsetje és borotvahabja is sorra került. hogy az adattárolási rendszerek alkalmazásával foglalkozott. akiktől tanulhatott egyet s mást. Visszacsavarta a kagyló fedőlapját. és hüvelykujjával végigtapogatta a foglalatokat. De nem szabad elfelejteni. Nem lehetett túl nagy gyakorlata abban. hiába. célszerű tehát ezen a nyomon tovább haladni. a kártyatrükkökben. Semmi. az asszony retiküljét. Az egyetlen elektronikus készülék egy hordozható sztereó CD-lejátszó volt. A pasas differenciálszámításokkal foglalkozó tudós ember volt. megállt a helyiség közepén. fölhajtotta a vécétartály fedőlapját. Feltehetően sokkal jobban kamatoztathatta képességeit mondjuk. hogyan is kell egy efféle dolgot szakszerűen elrejteni. ennek folytán könnyen kapcsolatba kerülhetett olyan szakemberekkel. Átvizsgálta a közkeletű rejtekhelyeket: benézett az ágy alá. Ez nagyon is logikusnak látszott. Megvizsgálta a nő hajkeféjét. Matematikus. .

Visszatért a szűk előszobába, s letérdelt a férfi hanyatt fekvő holtteste mellé. Alaposabban megismételte a tetem átvizsgálást, ezúttal magára a testre összpontosítva. A szemek közül egyik sem volt műszem. Egyik lábban sem talált üreget. A testben nem volt elrejtve semmiféle tudományos formula. Ismét felállt, keresztülment a szobán, s másodszor is átkutatta az asszony holttestét. Semmi. A nyilallás most élesebben jelentkezett a gyomrában. Visszament az öltözőszekrényhez, és újra átnézte a férfi tárcáját. Steven Epstein – ez a név állt a bankkártyákon. Visa, Master Card és American Express; teljes választék. Közelebbről szemügyre vette a műanyag kártyára nyomtatott számokat, hátha felfedez valami manipulációt. Aztán félrerakta a tárcát, és lekuporodott a bőrönd mellé. Előhalászta a fényképezőgépet, kivette belőle a filmet, és belecsúsztatta a zsebébe. Még az is elképzelhető, hogy a férfi lefényképezte a titkos formulát, majd megsemmisítette. Ezen eltűnődött, majd kisvártatva azon kapta magát, hogy a házaspár repülőjegyét vizsgálja. Talán a számjegyekben rejlik valami titkos kód: az ülőhelyek száma, vagy mondjuk, a járatszám rejti a keresett kombinációt. De nem! Minden normálisnak látszott. Morzsolgatta a jegyeket, s közben valami motoszkálni kezdett a fejében. Steven Epstein, folyosó melletti ülésre szóló, első osztályú repülőjeggyel. Mi nem stimmel?

ELSŐ RÉSZ
Hirtelen eszébe jutott: hol vannak a hajójegyek? Információi szerint a házaspár másnap tengeri hajóútra készült. Ezért kellett még ma este cselekednie. De akkor miért nem talál sehol egy nyamvadt dokumentumot, amely a hajóútra utalna? Újra kinyitotta a repülőjegyes tasakot. A dátumozás szerint a New York-i visszautat holnaputánra tervezték. Megváltozott volna az útiterv? Ahogy a repülőjegyekre meredt, valami megint szöget ütött a fejébe. Félretette a jegyeket, előhúzta a férfi útlevelét, és kinyitotta. Név: Epstein, Steven. Állampolgárság: amerikai. Születési idő: 1947. október 21. Nézzük csak még egyszer azt a tárcát! Rábámult a montanai jogosítványra, és megdermedt. A hiba olyannyira szembetűnő volt, hogy talán éppen ezért nem vette észre első pillantásra. Montana? Lázasan kutatni kezdett a zsebében a fénykép után. Keyes arra utasította, hogy memorizálja az arcot, s mielőbb szabaduljon meg a fotótól, de a gyilkos nem bízott saját magában, így aztán megszegte a szabályt. A képen látható férfi legalább tíz évvel öregebb volt, mint az, aki ajtót nyitott. Ránézett a szobában heverő két holttestre. Sziszegve káromkodott egyet. Rossz szobaszámot adott meg a londiner! Egy másik Epsteinét! Lassan föltápászkodott, térde száraz ágként tompán megreccsent. Révetegen rábámult a két halott emberre. Aztán újra káromkodott egy cifrát, zsebébe gyűrte a fényképet, összeszedte a holmiját, s távozott, anélkül, hogy hátrapillantott volna.

Első fejezet
1. A luxuskabin nagyjából tíz négyzetméteres lehetett. A falak vakító fehérre festve; egy kőnyomat függött az ágy fölött, mely hat turbános férfit ábrázolt lóháton. Bolyhos, neonfényű szőnyeg borította a padlót. Az ajtóval szemben nagy, kerek, színezett ablak nézett a kikötőre – hajóablak, gondolta Hanna Gray, jóllehet, ez lényegesen nagyobb volt, mint amekkorának egy hajóablakot elképzelt. Az ablak alatt kaliforniai fenyőből készült alacsony asztal állt, rajta lámpa, liliomos váza és gyümölcsöstál. A bal oldali falnál, ha Hanna megfordult, és az ajtóval szemben állt, kis íróasztalt látott, egy falba épített tévékészüléket és egy hűtőszekrényt. A jobb fal mellett ikerágy állt, egy állólámpa és egy indiai tölgyfából készült öltözőasztal. Az asztalon egy rádióba szerelt ébresztőóra, melynek digitális mutatója pontosan déli tizenkettőt mutatott. A hűtőszekrényben talált egy üveg pezsgőt, két hűtött poharat, egy Evian ásványvizet, egy mogyorókrémes bödönt és két becsomagolt tartós elemet. Az asztalfiókban volt két doboz Bonine-tabletta tengeri betegség ellen, egy műanyag karkötő, egy pár habszivacs füldugó, és egy Transderm Scop címkével ellátott óvszer. Hanna ujjai közé vette az óvszert, és megforgatta a kezében. Némi tűnődés után visszatette, becsukta a fiókot, és folytatta a terepszemlét. A fürdőszoba kicsi volt és takaros. Öt perc alatt mindent szemügyre vett a lakosztályában, így aztán más dolga nem lévén, leheveredett az ágyra. A hajó lágyan ringatózott a kikötő hullámain, ami kissé felkavarta a gyomrát.

Az ágy mögött recsegve életre kelt a hangszóró, s kisvártatva megszólalt a programigazgató hamis nyájasságtól túlcsorduló hangja: – Hölgyeim és uraim! Üdvözöljük önöket a gyönyörűséges Auróra II. fedélzetén! Ahogy kitekintünk ablakunkon a velencei dózsepalotára, szinte ugyanaz a kép tárul elénk, melyet Thibaut gróf emberei láthattak 1201 áprilisában, amikor megérkeztek, hogy fegyveres védelmet nyújtsanak a szállítmányoknak és a hadihajóknak, melyek aztán a negyedik keresztes hadjárat során… Hanna mozdulatlanul hevert. Ablak, gondolta. Szóval nem hajóablak, hanem ablak. Valami nehezen megmagyarázható csalódás vibrált benne. Ablakai otthon is vannak, Chicagóban. 2. Két órával később a programigazgató hölgy a színpadnál állt az Auróra II. társalgójában, és csaknem szóról szóra elismételte iménti beszédét a mikrofonba. – Amint követjük a keresztes lovagok lépteit és lábnyomait, szemünk előtt színesen életre kel a múlt. Pontosan úgy fogjuk átélni a nevezetes utazást, ahogy azok a hajdani férfiak élték meg kalandjaikat oly sok évszázaddal ezelőtt. Amikor elénk tárul a Hagia Sophia vagy éppen a Szent Márk mozaik együttese, gondoljuk csak rneg, milyen hatással lehetett a látvány azokra a kalandorokra, akik 1204 nyarán… A luxushajó társalgója szikrázót a napfénytől: csillogó keményfa padló, fényes selyemtapétával borított falak és hajóablakok sora – ablakok –, melyek a tenger napsütötte vizére tekintettek. A terem egyik végében volt az ebédlő, üveg gyertyatartókkal, csipkézett szélű asztalterítőkkel és sarkokba épített díszes bárpultokkal. A közös helyiség

másik végében helyezkedett el a színpad, előterében kisméretű hangversenyzongora, és egy állványzat a sztereó berendezéseknek. Finom arcvonású, elegáns, hetvenöt év körüli asszony mutatkozott be Hannának. – Renee Epstein – suttogta teátrálisan, és kezet nyújtott. Hanna elfogadta a felé nyújtott kezet – Vicky Ludlow – mondta, és kedvesen elmosolyodott. Az igazgatónő még mindig beszélt, Hanna kénytelen volt fél füllel odafigyelni: – Holnap korán reggel megérkezünk Methoni szigetére. Methoni lesz az első azon gyönyörűséges szigetek közül, amelyeket utazásunk során az elkövetkező héten alkalmunk lesz megcsodálni. Az egész napot a szigeten töltjük, és csak este hajózunk tovább, hogy aztán másnap reggel nyolc órára Vallettába érkezhessünk, vagyis Máltára… Renee Epstein kérdezett valamit, Hanna azonban nem tudott rá figyelni. – Bocsánat – fordult az asszony felé. – Óh, remélem, nem hamarkodtam el a dolgot. Tudja, néha hajlamos vagyok rá, hogy időnap előtt elszóljam magam és ostobaságokat fecsegjek. De hát az anyák már csak ilyenek, nem igaz? Legalábbis, ha arról van szó, hogy a fiacskájuknak megtalálják az igazit. Tudja, Charlie, az én fiam, fogorvos. – Epsteinné bizalmasan közelebb hajolt. – Nagyon praktikus dolog – suttogta. Hanna mosolygott. Az idős asszony a nagymamájára emlékeztette – új-angliai kékvér; feketére festett haj, ősz sáv a halántéknál – jól kiszámított beismerése a tisztes életkornak. A feszes bőr a halántékon macskaszerű keskeny résre húzta szét a szemvágásokat. – Nyugtasson meg, ugye, tényleg nem hamarkodtam el! – makacskodott az idős hölgy. – Nem, szó sincs róla – felelte Hanna. – Csak éppen attól tartok, hogy én már… hogy is mondjam… szóval, elkeltem.

– Bármilyen ostobán hangzik. melyeket az Aurora II. kínál kedves utasainak annak érdekében. hogy itt vannak a mentőcsónakok. hogy minél kényelmesebben és otthonosabban érezzék magukat fedélzetünkön. Ami engem illet. mert… – Az Aurora ll.– Óh. valamint a fogadótérrel. beleértve az Egyesült Államok Parti Őrségének. mindegyik kabin az óceánra néz. különösen az utazás első napjaiban. A . de a gyűrűm beleesett a lefolyóba. E fölött található a csónakfedélzet. Negyvennégy luxuskabinban nyolcvan utas számára biztosít helyet. – Szóval történt egy kis baleset a szállodában – magyarázkodott Hanna kapkodva. hogy akik erre hajlamosak. A férjem megöl. bocsánat! Nem láttam a gyűrűt. mely értelemszerűen arról kapta nevét. – Igen. A hajót stabilizátorokkal szerelték fel a sima. Egyenesen le a csatornába. A legalsó szint ad otthont a legénységi kabinoknak. kétszázhetven láb hosszúságú – zengett a negédes hang a mikrofonba – és negyvenhat láb széles. egyenletes tengeri utazás elősegítése érdekében. kedvesem – sajnálkozott Renee Epstein. valamint Egészségügyi Minisztériumának előírásait. – Az út során lesz idejük megismerni és kipróbálni mindazokat a luxusszolgáltatásokat. Ez az én formám. ennek ellenére meglehetősen gyakran előfordul. A hajó öt különböző szintre tagolódik. hogy pillanatokon belül példát fogok mutatni erre… Mindemellett a hajó tökéletesen megfelel a legújabb nemzetközi környezetvédelmi és biztonsági szabályoknak. van egy olyan érzésem. ha megtudja. – Óh. Örökre elveszett. – Mekkora pech! Igazán sajnálom. valamint az orvosi rendelőnek. Lélegzetvételnyi szünet következett. tengeribetegek lesznek. Fölötte helyezkedik el a főfedélzet az utasok lakosztályaival.

csónakfedélzeten is található néhány utas-lakosztály. elszánt léptekkel megindult az egyik bárpult felé. hogy kissé bonyolultan hangzik mindez – folytatta a programigazgató. és ha csak valami egyéb kellemes. és természetesen – e szavakat széles. átvette a poharat. igazán nagy kár. a medence. Derültség hullámzott végig a hallgatóságon. Végül pedig a napozófedélzet következik. a könyvtár és az előadóterem. abban a reményteli hitben. Aztán elérkezünk a felső fedélzetre. viszont érdemes vállalni a „kockázatot”. mindenképpen célszerű . – Elsőre lehet. – Végzett az irodalommal? Hanna zavartan pislogott. mint a tenyerüket. csinos nő. mely csak a külső lépcsőkről közelíthető meg. hogy az ember kihozza a maximumot az ilyen utazásból. Újabb nevetés. Az Adventure Dynamics legénységének haditengerészeti felöltőjét és sárgásbarna pantallóját viselte. mondhatni pikáns dolog el nem téríti a figyelmüket. – De ne aggódjanak. Hanna kihasználta az alkalmat. A háttérirodalomra. hogy eloldalogjon Renee Epstein mellől. sajnos nem volt időm rá. Hanna felvillantotta legszebb protokollmosolyát. hajában vörösesbarna árnyalattal. továbbá itt helyezkedik el a szalon. amiket előzetesen elküldtek. – Nos. önök már nyilván kitalálták. ahol most állunk. vagyis oda. itt van a konyha. – Mire gondol? – A könyvekre. villogó szemmel. hogy az idős asszony nem követte őt idáig. hamar otthonosan fogják érezni magukat. majd megfordult. Ahhoz. hiszen itt található a legnépszerűbb hely. – Óh – válaszolt –. átkaroló mozdulat kísérte – az ebédlő és a társalgó. nem. Amikor már biztonságos távolságban érezte magát. a hét végére úgy fogják ismerni a hajót. egy harminc körüli. A barna szemű steward mimózakoktéllal kínálta.

– Nem baj. No. attól tartok. Óh. nehezen pótolható rezonanciát kölcsönöz.áttanulmányozni az ajánlott irodalmat. Tudja. Mi már mindketten olvastuk. – Bizonyos történelmi szövegkörnyezet az utazás élményének egészében véve. tizenöt könyv van a listán. noha az arca már fájni kezdett a magára erőltetett nyájasságtól. nem arra gondolok. Talán az . Egy kis háttérinformáció sohasem árt. Nem szabad ellustulni. akkor kölcsönadom a miénket. – És ehhez nekünk magunknak is hozzá kell tennünk valamit. nincs. nem érzi túl jól magát. Ez már nem is mosoly. – Nem. igazán nem kellene… – Semmiség. Steven épp tegnap éjjel fejezte be a szállodában. és mindenképpen nézzen a szemébe. Hanna továbbra is rendületlenül mosolygott. Valószínűleg otthon hagytam. gyengül a hallása szegénykémnek. kedvesem! Ilyen alkalom nem mindennap adódik az életben. ha vele beszél. És van köztük egy igazán remek könyv. És Stevennel is találkozhat. – Igazán nem szeretnék… – Át kell élnünk az élmény teljességét – makacskodott Renee. – Hm – nyugtázta. A keresztes hadjáratok krónikája Joinville-től és Villehardouintól. persze. Nem bírja a hajóutakat. hogy is mondjam csak. Rezonancia! – mondta Renee Epstein. hacsak nem zárkózott be a fürdőszobába. Sajnos. Gondolom. van magánál egy példány. – Jöjjön le a kabinunkba a tájékoztató után. hogy az egészet A-tól Z-ig feltétlenül át kell tanulmányozni. – Óh. hogy neuraszténia. öt feltétlenül ajánlott. De szemezgetni mindenképpen hasznos. ezt úgy hívják. tíz pedig kiegészítés gyanánt. Hanna belekortyolt a mimózájába. és odaadom a könyvet.

hogy a barátnőmet. és megsértsen egy idős asszonyt. – Ragaszkodom hozzá – pattogott Renee. De képes-e arra. ha most szó nélkül sarkon fordulna. s közben persze folyamatosan beszélt. amit akar. Lehet. aki csupán barátságos akar lenni hozzá? Természetesen meg tudod tenni – gondolta. és ott vagyok. – Feltétlenül el kell olvasnia! Higgye el. nem fog csalódni! – Igazán kedves öntől. 3. – Borzalmasan kikészül a hajóutakon.lenne a leghelyesebb. amint ott állt a férfi betegszobájában. – Itt amúgy is mindjárt vége… Hanna ránézett a kezét szorongató kézre. az ujjak keskenyek voltak és kecsesek. Jöjjön! – mondta Renee. Egy perc. Méghozzá most. Rettenetesen. Hanna bocsánatkérően feszengett. hogy most valami olyasmit kellene tennie. amikor a következő szavakat hallotta a saját szájából: – Ez igazán nagyon kedves öntől. Annál inkább meglepődött. hogy megtalálja a könyvet. hogy még egyszer eljön velem hajókázni. Betolakodónak érezte magát. Köszönöm. És meg is fogod tenni. Hogy őszinte legyek. a legutóbbi szörnyű nyaralás után nem gondoltam volna. Eredetileg azt terveztem. amire egyébként soha nem vetemedne. Hallotta. hogy kihúzza a kezét ebből az ízületi gyulladásos szorításból. gondoljon róla az öregasszony. miközben az asszony izgatottan kotorászott a bőröndjeikben. és megragadta Hanna kezét. kékes hajszálerek hálózták be a kézfejet. Marthát hozom . Talán majd később… – Egy perc az egész. amint a férj – emlékezett a névre: Steven Epstein – öklendezik a fürdőszobában. De még ki se pakoltam. Vékony. azonnal.

És köszönöm a könyvet. este! Hanna kisurrant és behúzta maga mögött az ajtót. Egy pillanatig tétován állt Epsteinék kabinja előtt a vörös szőnyeggel borított folyosón – rápillantott az ajtó aranyozott tábláján a 47-es számra –. Jövőre. tüzes nyilak röpködtek. tudom. fiam? Itt volt a Bonine az éjjeliszekrényen. nem kell ám kijönnie! Később úgyis találkozunk. A borítón páncélos vitézek tusakodtak pallosaikkal. képzelje. majd visszaindult a lakosztályába. drágám? Hadd kínáljam meg egy pohár pezsgővel! Várjon csak. – Steven! Jobban vagy már? Mi lenne. – A vacsoránál találkozunk. de hátha van egy barátnője… – Igazán köszönöm. Viszlát.magammal. – Remélem. – Na végre. előtte a Níluson hajóztunk végig. De most már tényleg ki kell csomagolnom. . hogy az én Stevenem az utolsó pillanatban meggondolta magát. és átadta Hannának. Ebből is le lehet vonni bizonyos tanulságokat. jobban érzi magát. az történt. kedvesem. ostromlott vár tövében haldokló katonák hevertek. Az egyik kofferből kiemelt egy puha fedelű könyvet. és úgy döntött. – Hová rohan. Két évvel ezelőtt Vietnamban voltunk. Nem jött válasz a fürdőszobából. véletlenül van itt nálam pár kép Charlie-ról. – Elvetted innen a Bonine-t. – Köszönöm – mondta Hanna. a Jangcére megyünk. Epstein úr – kiáltotta Hanna. kedvesem. hogy mégiscsak velem tart. Az utóbbi időben elég sokat utazgattunk együtt. Csakhogy most. mielőtt az asszony tovább erőszakoskodik. – Ne fáradjon. Jó. és az ajtó felé hátrált. remélem. – Megemelte a hangját. ha kijönnél és üdvözölnéd a vendégünket? Néma csend. megvan! – mondta Renee. hogy maga már foglalt.

de fényvisszaverő. Az öregasszony barátkozni akart. Egy zászlórúdon az olasz nemzeti lobogót csapkodta a tengeri fuvallat. Nem. Magára zárta az ajtót. Megint érezte a csalódottság furcsa kis vibrálását.Ernyedtnek és erőtlennek érezte a vádliját. amíg kiköt a hajó. tűnődött. hogy pont egy öregasszonyt alkalmaznának ügynöknek. Az ágyra hajította a puha fedelű könyvet. egyik kezével folyamatosan a falnak támaszkodva. akkor sem valószínű. Az nem lehet. Máris hozzászokott volna a tengerész járásmódhoz. A Szent Márk templomnak csupán az egyik sarka látszott. De már megint képzelődik. és rögtön az ablakhoz ment. sötét napszemüveggel. Nyakkendő nélkül. Vagy manapság talán a tengerész járásmód is elavult fogalomnak számít már. frissen felvarrt ráncokkal. ennyi az egész. Végre visszaért a lakosztályához. s közben azon törte a fejét. Hagyd már abba! Paranoiás vagy! Még ha követték is a hajóra – ami nehezen elképzelhető –. hogy kinézzen a kikötőre. Mert ha tudnak a hollétéről. és partraszálláskor letartóztatják. De még így sem egészen stimmel a dolog. akkor nyilván egy felöltős férfit küldenek. ha megvárják. Senki se követi! Ez szinte teljesen bizonyos. egy roskatag raktárépület eltakarta a műemlék együttes többi részét. Pont ez hiányzik most: új ismeretségek! Mint púp a hátára! Hibát hibára halmoz. hogy engedett az asszony invitálásának és lekísérte a szobájába. . akkor mi a fenének jönnének utána a fedélzetre? Sokkal egyszerűbb. vajon nem követett-e el újabb baklövést azzal. sötét napszemüveggel és kitömött zakóban. csitította magát. mint a hajóablak? Óvatosan lépkedett. Újabban… Semmi baj nincs.

hab a tortán. farmereket. meg akart szabadulni a depressziótól azokban a nehéz napokban. Tálcán kínálkozott az alkalom. A hajóút mindössze hétnapos. hogy bármi is végleges lenne. Kétezer dollár . hogy soha többé nem szándékozik hazatérni. Még egy pillanatig merengve állt az ablaknál. és ráadásul. Hirtelen elhatározással összepakolt – jó sok holmit. bikiniket és pashmina sálakat. mely hamarosan felszedi a horgonyt. Pusztán azért jött el ide. Túl sok holmit hozott magával. már az első házi feladatot is megkapta. és nekilátott a kicsomagolásnak. A hajókirándulás befejeztével természetesen visszatér Chicagóba. Ehhez képest Hanna legalább egy hónapra való ruhát hozott magával: blúzokat. kasmírpulóvereket szívdöglesztő dekoltázsokkal.Lehetne mindez rendkívül romantikus és regényes: behajózás Velencében egy tengerjáró fedélzetére. nem győzött csodálkozni. Miközben átrakta a bőröndökből a ruháit a szekrénybe. De ez nem jelenti azt. és bámulta a hajó tükörképét a hullámos vízfelületen. és egyszer csak itt találta magát. A keresztes hadjáratok története. 4. De ez nem így volt. Nagyot sóhajtott. mennyire válogatás nélkül csomagolt. ingeket garmadával. annyi szent –. topokat. amikor furcsa jelzéseket kapott Franktól. és útnak indul a görög szigetek felé… Csakhogy a hajó tele volt nyugdíjasokkal. Aztán megfordult. Hiszen hová is mehetne máshová? Miután ruháit elrendezte. kiterítette a papírjait az ágytakaróra. Poggyászaiból ítélve egy kívülálló azt is feltételezhette volna. és összeszámolta a pénzét. hogy kiszellőztesse a fejét. Piperekészletei külön kis bőröndöt töltöttek meg.

és további ötszáz dollár készpénzben. Fölkapta a füzetet. hogy megpróbálja elrejteni arcát a kamerák elől. Hanna! Dehogy felejtette el. És akkor ez a pénz nincs többé. Hanna eddig éppen csak belepillantott. amihez hozzászokott. főleg nem azon a szinten. hogy teljesen alaptalanul aggódik Frank fura gesztusai miatt? Lehet. Így aztán nem is lehet vitás. az a fajta kissé elmosódott. SZÖKÉS KÖZBEN FOGTÁK EL A BETEGBIZTOSÍTÁSI CSALÁS GYANÚSÍTOTTJÁT – így a főcím.utazási csekkben. szemcsés fotó. miközben tagbaszakadt emberek tuszkolják befelé az ott várakozó rendőrségi autóba. Igen ám. és egy adott dologra összpontosítani. Pusztán egy különös előérzetről van szó. És lehet. Van még ugyebár további százhuszonötezer dollár a közös bankszámlán otthon. Ennyi pénzből nem sokáig tudna megélni. akkor számítani kell rá. hogy a számlát hamarosan befagyasztják. De hát hol van itt nemzetközi hajtóvadászat? Hol van egyáltalán bármiféle bűncselekmény? A cég semmit nem tud a csalásról. A csekkek és a készpénz mellett ott hevert a hajókirándulás brosúrája. hogy vissza kell térnie. melyen a bűnöző rendszerint a fejére húzza a kabátját. hogy a következő kikötőben már várnak rá. Lehet. melyet csakis az ő képzelete gerjeszt Frank kétségkívül fura . Megszólalt egy belső figyelmeztető hang: ne felejtsd el a közös bankszámlát. igen. Gondolatai egészen máshol kalandoztak – képtelen volt összeszedni magát. hogy egy hét múlva ott díszeleg a fényképe a Tribune címoldalán. az Államokban. hogy üldözési mánia az egész? Vagy éppen ellenkezőleg – már régen cselekednie kellett volna? Lehet. még a repülőtéren. és belelapozott. melyet Vicky nyomott a kezébe. de ha a Frankkal kapcsolatos előérzetei beigazolódnak. Letartóztatással zárult a nemzetközi hajtóvadászat.

hogy akár csak halvány fogalma is lenne arról. Ekkor szólalt meg a telefon. Hanna! A szavak kusza összevisszaságban követték egymást. csakis ideiglenesen! És természetesen csakis úgy. Kiküldik Londonba. semmi több! A saját felzaklatott képzeletének a szüleménye. Arcát tenyerébe temetve ült a kanapéján. hogy minden további nélkül fölszállhat a repülőre. Na. hogy utána nyomban visszazökkenhessen a régi kerékvágásba… . mi a véleményed egy ingyen kiruccanásról. Ugyanakkor túl csábító a lehetőség. Viszont ez azt jelenti. nem igaz? És talán rád is férne most egy kis lazítás. és maga mögött hagyhatja ezt az egészet. Velencébe? Úgyis kivettél pár nap szabadságot. Holnap indul a gépünk. úgyhogy valakit még magaddal vihetsz… ha úgy gondolod. melybe a Frankkal folytatott legutóbbi beszélgetése taszította. Hívj fel a mobilomon. mihez kezd az utazás végén? Nevetséges. hogy a pénzt visszakapjuk. hogy mindennek vége. amíg az üzenetrögzítőjén nem hallotta meg Vicky szavait. Megérzés. bekapcsolt az üzenetrögzítő. Van még egy plusz jegy. Hanna teljességgel meg volt győződve. hogy több milliárd dolláros szerződésekről tárgyaljon. Tudom. ahogy megkaptad az üzenetet… Hanna fölvette a kagylót. hogy nem tudunk elmenni nyaralni. Maggie és én elkísérjük. Fejest ugrani egy ilyen kalandba valahol a világ másik végén? Néhány dollárral a zsebében. Persze. szóval. és próbálta nem megadni magát a teljes kétségbeesésnek.viselkedése nyomán. Vicky hangja sugárzott a büszkeségtől. hogy ott vagy. Volt benne némi szorongás a hajóút miatt. és anélkül. Ám egészen addig. s a jól táplált önelégültségtől. és Vicky hangja töltötte meg a szobát: Vedd föl. és most már túl késő van ahhoz. Vedd föl! Greget a lehető legnagyobb megtiszteltetés érte.

Elgondolkodva gyűrögette az utazási ismertetőt. sötét szemű. Hanna úgy érezte. A notesz mellett a hamisított útlevél. ha nem annyira komor. Hirtelen az az érzése támadt. ha Frankot. amely akár gyönyörű is lehetett volna. felelte. mielőtt elutaztál. A brosúra mellett hevert a notesza. Egy feltűnően csinos fiatal női arc. mosolytalan arc. mint a fekete gyémánt. majd leült. Gondolni kell a legrosszabbra is! Vicky hívása után másnap találkoztak a repülőtéren. zilált. Miért cserélted ki a magnetofonszalagot az üzenetrögzítődön. Ahogy most nézegette a fényképet. mondjuk. hogy a bőröndöket mégse fölöslegesen pakolta tele. hogy nyitva hagyjak egy kiskaput. hogy ez minden vagyona. Az útlevél mellett a Renee Epsteintől kölcsönzött puha fedelű könyv – ami valójában nem az övé. amin rajta volt Vicky üzenete? Azért.De akkor miért utazol Vicky neve alatt? – tette fel a kérdést akadékoskodó énje. és kinyitotta. amit most magával hozott? Íme a hajdani szépreményű Yale-diplomás. mindent megköszönt. Kézbe vette az útlevelet. és számára nincs többé visszaút? Mi van akkor. ahogy anyja oly sokszor szemére vetette. Hiszen mi van akkor. aki egykoron a legfényesebb csillaga volt az Illinois állam betegbiztosítói társaságának. Szeme. szőke hajjal keretezve. megkapta a jegyeket és a brosúrákat. és elbúcsúztak. De vajon így néz ki egy nemzetközileg körözött bűnöző? Nehéz elképzelni. Saját maga nézett vissza rá a fényes felületű fényképről: sápadt. anyjának valahol igaza volt. ha kiderül. és miért semmisítetted meg azt. kemény és átható. . a jövő héten letartóztatják.

hogy letöltse az egészet. Legvégső esetben. Ám ennél is jobban sántított a dátumozás. ami viszont azt jelentette.Ám az még ennél is hihetetlenebb. Hanna most azon törte a fejét. utolsó mentsvárként még akkor is ott van az apja. és kézbe vette a noteszét. hogy inkább a halál. ha minden kötél szakad. ha Hanna úgy döntene. hogy valahol visszamaradhatott egy apró nyom. A vámos azonban inkább Hanna lábait mustrálgatta. hogy a hivatalos dokumentumot vette volna tüzetesebben szemügyre. és ez volt a szerencse. kihúzná a lányát a pácból. Ebben az esetben viszont elindul a lavina. Mégis ott motoszkált a fejében a nyomasztó kétely. hogy az útlevélnek szeptember 11-e utáni új kiadású dokumentumnak kellett volna lennie. digitális fényképpel és titkos kiemelésekkel. Persze. mely egy ügyes számítástechnikusnak éppen elég ahhoz. Hanna 2002 áprilisát választotta a kibocsátás időpontjául. az apja alighanem kézbe venné ezt a… kis ügyecskét… Vagyis. hogy az útlevél átcsúszott az ellenőrzésen. A Vicky Ludlow aláírás túl merevnek és mesterkéltnek látszott. Kivéve. A személyi adatok mögötti kék és piros minták elmosódtak. Legjobb tudomása szerint az ilyen művelet után lehetetlen újra lehívni a korábbi adatokat. a nagy sietségben ennyit tudott kihozni az otthoni színes nyomtatójából. Letette az útlevelet. Egy pillanatra megingott a lehetőségtől. Hanna nagyon is nyilvánvaló hamisítványnak találta a saját kis tákolmányát. ahelyett. semhogy büszkeségét feladva kuncsorogjon és megalázkodjék apja előtt. mintha az aláíró korábban soha nem írta volna alá ezt a nevet – feltehetően azért. A hardware meghajtóját teljesen újra formatálta. mert valóban soha nem írta alá. hogy kikeresi Frank . vajon a hamisításának maradhatott-e bármilyen nyoma az otthoni komputerén. Ez viszont nem ilyen volt.

Aztán eszébe jutottak a növényei. hogy egyetlen könyvet is elolvasna. Most azonban. Ideje tehát szembenézni a valósággal: az éhezés és a fagyoskodás rémképeivel. Halott virágok.telefonszámát. A felismerés csaknem fizikai fájdalmat okozott: gyakorlatilag nincs egy vasa se. hogy menjen föl időnként. ha valóban elkapják. és öntözze meg a növényeket. Nem! Frank nem fordul ellene. anélkül. Mindannyiszor. Nem több. Vagy már el is hervadtak. Hirtelen megint elfogta az émelygés. Nem gondoskodott a virágokról! Pedig mi sem lett volna egyszerűbb. amikor stresszhelyzetbe került. anélkül. Semmibe nem kerülne. és nem kevesebb. Ez egy vakáció. bal csuklóján végigsimította a halvány forradást. amit nyomban be is kapott. nem volt rá példa. De semmi esetre sem más!Ledőlt az ágyra és lehunyta a szemét. hogy időnként ránézzen a virágokra. hogy szakított az apjával. Mégse kérte meg rá. mint a banki folyószámláját. Most már késő! A növények nyilván hervadoznak. s az FBI már várja a hívását. ami azért jelentett bizonyos támaszt. talált két Xanax tablettát. de még azután se. A főiskola elvégzése óta. Jobb keze ujjaival. hogy észrevette volna. mint megkérni Craiget. De mi van. és a szeme ismét kipattant. Vagy a postai ellenőrző szolgálat? Vagy a főfelügyelőség valamelyik irodája? Letette a noteszt. s magyarázatot kér tőle. a lakóház portását. a hitelkártyáját ugyanúgy befagyasztják. E pillanatban Hanna Gray csaknem irigyelte őket. keze öntudatlanul és ösztönösen a régi sebhely felé mozdult. hogy ennyire kiszolgáltatott anyagi helyzetbe került volna. ha lehallgatják a telefonját. egész nap ül az íróasztalánál.Most pedig nyaral. Craignek amúgy sincs semmi dolga. és bámulja az orra előtt felhalmozott hatalmas könyvkupacot. . Még a legsúlyosabb eladósodásai idején is volt hitelkártyája.

. elkezdte böngészni az iratcsomót. és megpróbálta türtőztetni magát. Az utolsónál azonban megakadt. – Igen – felelt Daisy a közvetlen vonalon. de egyik sem volt túlzottan sürgős. Keyesnek erre nincs most érkezése. Eltelt néhány másodperc. A hívás időpontja olvashatatlan. a telefon után nyúlt. Az első üzenet Racheltől jött. Forduljon ahhoz az átkozott ügyvédhez. TÁVOLLÉTÉBEN. Fáradtságtól duzzadt szeme keskeny réssé szűkült.Második fejezet 1. ha feltétlenül beszélhetnéke van. Leonard jelentkezett. ez állt a dosszié fedőlapján. és átnyújtott egy kötegre való üzenetet. a dolog nem tűnt ilyen átkozottul idegesítőnek. Az alkalmazott adatfeldolgozási rendszer szabályai szerint mindent a régimódi háromszoros könyveléssel iktattak. Az ajtó résein át hallotta a szomszéd szobából a készülék búgását. Beleroskadt a karosszékébe. anélkül. tűnődött Keyes. Keyes. Érezte a feszültséget saját hangjában. Papírzizegés. hogy beleolvasott volna. – Mikor hívott Leonard? Nem tudom elolvasni a kézírását. és rutinszerűen rádöfött az egyik gombra. már ahogy ment befelé az irodájába. Ezeket az íróasztala sarkára tette. Az időrubrika alá Daisy mindössze egyetlen szót firkantott: Negatív. Daisy kedves mosollyal nézett föl az íróasztala mögül. Amíg nem kezdte el ezt az istenverte diétát. Keyes gombóccá gyűrte. Negatív. A következő néhány üzenet nagyobb figyelmet érdemelt.

vége-hossza nincs a hülye kérdéseinek. A . és hozzácsapta a postázandókhoz a „Kimenő” kosárba. hogy megtudjon valami részletet az ADS komputerrendszeréről –. A következő üzenet Alex Petrovtól jött. – Mit mondott pontosan? – Csak annyit. a készülék elnémult. ahhoz persze nem veszi a fáradságot. Keyes újra megnyomta a gombot. hogy pénzt akar megint. megint kézbe vette az üzeneteket. Rábámult a következő feljegyzésre. Dick Bierman jelentkezett az INFOSEC-től. Mi a francot jelent ez? Mutatóujjával két oldalról dörzsölni kezdte a halántékát. néhány másodpercig kis köröket rajzolt – szoros. Keyes ráfirkantott valami kitérő választ a „postázandó” noteszlapra – Bierman örökké akadékoskodik. Némi komolyságot vitt a hangjába. Ehelyett inkább Keyes drága idejét rabolja. amíg agya képes volt felfogni az üzenet tartalmát. – Rendben – felelte Daisy. Túl éhes volt ahhoz. Idegesítették ezek az átkozott ügyek. aztán megdörzsölte a szemét. azonnal kapcsolja. ami azt jelentette. Az irat a „Kimenő” kosárba került. s eltelt legalább egy perc. és csatolta az üzenő cédulához. Mindegy. érzékelve főnöke hangulatát. az alkalmazott adatfeldolgozási rendszer hálózatával kapcsolatosan várt „sürgős választ”. koncentrált köröket –. mikor. Petrovnak újabb szivattyúkra volt szüksége. – Ha megint hív. hogy a rutin papírmunkát elvégezze. hogy negatív. és folytatta az olvasást. Majd Daisy elintézi Biermant. kapásból megfelezte. hogy összeszedje a gondolatait. újra jelentkezik. – Azt mondta. a nevadai gammatelep szűrőberendezéseivel kapcsolatban.– Három ötvenkor – felelte Daisy. Negatív. Keyes ránézett a Petrov által javasolt összegre. Majd Daisy elintézi.

Negatív. Jézus atyám! Hát még ez is kell ezeknek a tojásfejűeknek? Tényleg be lehet ezt venni. gondolta Keyes. Mindössze egy öregedő tudósról van szó.vendéglős árajánlata a lánya esküvőjéhez – gyalázatos. akkor örökre oda a sugallat? Jó. amikor Epsteint Leonardra bízta? Talán mégis inkább a hivatalos csatornákon keresztül kellett volna… Nem! Ez nem agysebészet. Roger Ford szerint Leonard tökéletesen alkalmas az ügy kezelésére. és ha ott helyben nem tudnak lekaparni pár számot. A fele népség még autót se tud vezetni. Ki érti ezt? Az ajtó sziszegve kinyílt a földszinten. Volt egy tábla a liftben. hogy hibát követett el. amíg két emelet között lifteznek. és dühödten összegyűrte a papírt. a reputációjuk miatt. de még a mosógépét se tudja bekapcsolni. nyomja át a mobilomra! 2. És ugyanezek az alakok bármikor fejből kivágnak egy pí értéket kétszáz tizedesjegy pontossággal. A rohadt lift. – Ha Leonard hív – mondta kifelé menet Daisynek –. Az ebédtől majd valamelyest helyre jön. képtelen beprogramozni egy videolejátszót. akit a pillanat kényszere vezérel. . milyen rugóra jár ezeknek az agyuk. Mi a hétszentség ez? Lehet. mondjuk azt. hogy így van! Igazság szerint soha nem értette. gondolta keserűen. hogy kényszerhelyzetbe hozzák. Csakis a legjobbat mindenből. de még ezt is megengedhetik maguknak. És persze sunyin kivártak az utolsó percig az árajánlattal. hogy az ihlet éppen abban az öt vagy tíz másodpercben csap le rájuk.

Azon kívül ma reggel. ahol titkárnők ültek a padokon. A diéta szerint csak salátát ebédelhetett.A panorámaablakokon át feltárult a kormányzati költségen karbantartott park zöldje. Keyes hallotta a távolsági hívások jellegzetesen tompa. Elhaladt mellettük. MI34-es gépfegyverrel felszerelve. következésképpen igazán megérdemel egy kis jutalmat. mielőtt füléhez emelte a készüléket. továbbá a kislányuk hörcsögének végső nyughelyéül kiásott kerti gödröcskéjük alatt. hogy valójában mindegyik őrhelyen három őrszem posztol. ezért úgy gondolta. csalhat egy kicsit. Kattanás. – Leonard van a vonalban – mondta Daisy. Nyomban irányt változtatott a legközelebbi ajtó felé. fáskamrája. De mivel kihagyta a reggelit. hogy az alkalmazott adatfeldolgozási rendszerek épületegyüttese félmérföldnyi mélységben folytatódik minden irányban a föld alatt. Az épülettömb kerítésénél őrök posztoltak. akárcsak bármely nagyobb üzleti társaság biztonsági alkalmazottai. hatalmas gyepszőnyeget masszív drótkerítés szegélyezte. víz alatti zörejeit. belefért a szmokingjába. amikor az esküvői előkészületek részeként tett egy bátortalan kísérletet. mint ahogy arról sem lehetett fogalmuk. és tonhalas szendvicseket falatoztak a déli verőfényben. – Kapcsolom. Első látásra meglehetősen ártalmatlanoknak tűntek. és ezer yardokkal terül szét a derék polgárok háza. a sétány szegélyénél guggolva egy kertész szorgoskodott. Keyes a kávézó felé tartott. és kilépett a japán stílusú kertbe. A vermonti polgárok álmukban sem gondolták. . hogy szigorúan a napi ezerötszáz kalórián belül maradjon…Érezte a zsebében mobiltelefonja berregését. biccentett a különböző ismerősöknek. majd a dekódoló rendszer ugyancsak túlvilági kattogását. A halastó mellett. a szépen gondozott. s közben az ebéd fogásait latolgatta magában. egymástól egyenlő távolságra. Persze úgy. és keresett egy csöndes sarkot.

magyarázta az önsajnálat legcsekélyebb jele nélkül. Leonard egy vándorcirkusznál kereste kenyerét. és eltartotta a készüléket a fülétől.Gondom lesz rá – ígérte Keyes.Baszhatom. A természet csodája és harmóniája. A hal kicsiny körökben úszkált – kicsiny koncentrikus körökben. kisfiús hangot. amint durva trágárságokat sipákol. Keyes kinyitotta a szemét. Lazíts! – A kibaszott londiner gyerek! – folytatta Leonard. mert Leonard igen cifra káromkodások sorozatával indított. . Leonard valamelyest csillapodott. de sajátos adottságai folytán – hypopituitarizmus. .Rossz faszszopó szobájába mentem. és a halastóra pillantott. Nem magának kell… . Keyes visszaemelhette a készüléket a füléhez. Keyes lehunyta a szemét. Ha ugyanis nincs ez a betegsége. gondolta Keyes. Az egész kertet úgy alkották meg. mint egy kocsis – kivételes képességére nyilván a cirkusznál tett szert. Ez történt! . akkor aligha űzhetné jelenlegi mesterségét. Narancssárga szilánk döfte át a vízfelületet. – Mi történt? – kérdezte. – Tőle kaptam a rossz… . amivel mindig ámulatba ejtette Keyest –. Mindig furcsa volt hallani a nyivákoló. A szoba nem. A CIA kifejezetten előrelépés volt számára. természetes áramlását szolgálja. hogy az energiafolyam sima. Mielőtt Roger Ford rábukkant. De az is lehet.Rossz szobába? . torzszülött mutatványosként.– Keyes? – sipított a hang. nem nézett ki többnek tizenkét-tizenhárom évesnél. A fickó úgy káromkodik. Leonard megint átkozódni kezdett. Leonard közel harmincéves volt már.A név stimmelt. – Igen – mondta Keyes. hogy Leonardnak éppenséggel semmi oka nem volt az önsajnálatra.

3. de senki nem láthatta előre. amíg Leonard újbóli jelentkezésére vár.Nyugi! – mondta Keyes. hogy tartsa magában a lelket. Nem! Mindaddig. és abban. gondolta. gondolta. – Továbbra is szükség van magára. Ne tetézd a bajt. az ebédet is kihagyta. és a vonal megszakadt. . de ha kiderül.Visszahívom – mondta Leonard. Az átkozott olasz londiner kölyök rossz szobaszámot adott. hiszen nyilvánvalóan fatális véletlenről van szó. hogy Keyes képes lesz levezényelni a különleges akciót. Valójában semmit sem tehet a „bakiról”. hogy tartani tudja magát. Hivatalosan a védelmi hírszerző szolgálat felelt az alkalmazott adatfeldolgozási rendszerek biztonságáért. egyszerűen azért. Menj a DIA-hoz. Kétségbeejtően szüksége volt valamire. mert a szállodában egyidejűleg két Epstein lakott. amíg van más választás – úgyis. a feletteseknek megrendülhet a hitük Keyesben. Otromba hiba. használni fogja a kapcsolatokat. mint Roger Ford és Ron Nichols –. Igen ám. ha egyszer az események kezdenek veszedelmesen kicsúszni az ellenőrzése alól. mindez fabatkát se ér. Az ebéd álomképét arra használta – egy hatalmas ebédét. Nemcsak a reggelit. az aranyhalak a kis japánkertben –. és kiengedte tüdejéből a levegőt.. egy ezerötszáz kalóriás lakomáét –. próbálva megfogadni saját tanácsát. Minden energiaforrás és az összes alkalmazott – a feng shui. hogy Epstein meglépett. Hol van most? . A DIA-hoz kellett volna fordulnom.

Az LANL-től – Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriumok – néhány kulcsfigurát sikerült megnyernie. hivatalos beosztása szerint „válságmenedzselési tanácsadó”.Roger Forddal az egyetem óta jó barátok. Keyes költségvetése innen is. Diploma után még jobban elmélyült a kapcsolatuk. onnan is csipegetett egy kevéskét. Ron Nichols azonban a valóságban nem létezett. előnyöket és hátrányokat is kínált a többi kormányzati ügynökséghez képest. a költségeket Ron Nichols „zsebébe” fizették. A maradék az NSA-tól folyt be. amilyen ez a mostani. . Amikor Ford személyes szívességet téve adott egy nevet. A zsebpénznek számító maradék ötezer dollárnyi összeg megszerzésében a Fehér Ház segített. hogy létrehozzon egy vészhelyzet-alapot. valójában ezt az NSA finanszírozta. pontosan az olyan esetekre. Az ADS. Keyes alkotta meg a fantom figurát tizenhat hónappal korábban. karrierje hajnalán. barátságuk megmaradt. Ennek a vállalatnak a kötvényesítését teljes homály fedte – nem tartozott kifejezetten az Állami Főszámvevőszék által rendszeresen vizsgált cégek közé. abból a célból. Ron Nichols az ADS alkalmazottja volt. hogy fajsúlyosabbá tegye az alapítványt. Ford a ClA-nál kötött ki. s éppen ebből a körülményből származott a gúnyneve: Nincs Sehol Aktája (NSA). és elváltak útjaik. A védelmi Felsőfokú Kutatási Programok Ügynökségétől (DARPA) jött a pénz oroszlánrésze. a maga sajátos árnyékkapacitásával. Ron Nichols minden évben kapott egy száznyolcvanhatezer dolláros fizetési csekket. Aztán teltek az évek. Kapcsolatuk azonban megalapozottnak bizonyult. amikor mindketten a Beltwaynél találták magukat – két ambiciózus pályakezdő fiatalember. Keyes pedig az ADS-nél. Az előnyök elsősorban pénzügyi téren jelentkeztek.

mint például Dick Bierman. – Holnap megérkeznek Methoniba. Keyes bólintott. az egész napot ott töltik. Akkor aztán ő léphetne a helyébe. és mindegyikük úgy érezte. és kitörje a nyakát. – Spongyát rá! – mondta Keyes.Volt azért az egésznek egy hátulütője. Mire Leonard újra jelentkezett. – Epstein ma reggel hajóra szállt – mondta Keyes. Azt akarom. hogy bárki követné. majd újra a telefon felé fordult. egy aktát helyezett az íróasztalra. Leonard motyogott valamit. Szóval. Keyes elköszönt az olasz rendőrtől. Nehezen fért meg egymással ennyi dudás egy csárdában. Ez az oka annak. – Aligha gyanakszik. melynek gyanúsítottja. hogy még ma éjjel utazzon a szigetre… Belenézett az asztalán heverő nyitott aktába. és csak vacsora után hajóznak tovább. – …és vegyen ki egy szobát. hogy Keyes nem fordulhatott a DIA-hoz – nem mintha dúskált volna az egyéb lehetőségekben. könnyű dolga lesz. és egy gyilkossági ügyben vizsgálódik. hogy Keyes elcsússzon egy banánhéjon. Ahogy megérkezett. Leonard nem felelt. Legalábbis Keyes ezt a mesét adta be neki. bármelyik jó lesz. Velencébe szökött. a volt feleségtől kapott füles alapján. – Kár ennyit rágódni rajta. Addigra összehozok magának valami . jelentse a részleteket Daisynek. Hat szálloda van ott. Daisy lépett a szobába. Kalamata a legközelebbi repülőtér. hogy az ADS-t neki kell irányítania. Tucatjával hemzsegtek az olyan alakok. aki nagyjából azt képzelte Keyesről. aki alig várta. úgy harminc mérföldre onnan. Egy olasz rendőrtiszttel beszélt. Keyes sietve az ügy lényegére tért. és magához ragadhatná a gyeplőt. hogy a New York-i rendőrség harmadrangú nyomozója.

méghozzá. Keyesnek semmi oka nem volt arra. A Sapienza-erődben fogja végrehajtani a dolgot. hogy az utóbbi művelet alighanem fölösleges. miszerint ő is képes reprodukálni az eredményt. Persze. És amíg elintézi az ügyet. ha magát a formulát is sikerülne visszaszerezni. hogy a képlet egészen bizonyosan ne kerülhessen illetéktelen kezekbe. hogy kételkedjen Greenwich állításában. Maga Greenwich fogja elvégezni. A papírokat. hogy Epstein számításait újra el lehet végezni. de az is lehet.segítséget ott a helyszínen. akár nem. És jóllehet. – Miféle erőd? – kérdezte Leonard. ilyen ügyben helyesebb. . ha semmit nem bízunk a véletlenre. ahogy Greenwich mondta. egészen briliáns módon. Greenwich biztosította Keyest. Nem pusztán a végeredményért. – Ezúttal nem. azért megkönnyítené Keyes dolgát. A legfontosabb most az. Hm. és segíteni fognak. hogy nem. – Segítséget? – kérdezte Leonard. méghozzá holnap reggel. De akár léteznek ezek az iratok. Jobb az óvatosság. Keyes igazából gyanította. Odamennek a szállodába. Ha minden simán ment volna a hotelban… – Nem az én hibám volt. vélekedett Keyes. – De most szüksége lesz segítségre. most már nincs túl nagy jelentőségük. aki a hajón átkutatja Epstein kabinját. Miután kivette a szobát… – Egyedül dolgozom – vágott közbe Leonard. melyek megjósolták a mikroszkopikus fekete lyukak élettartamát. hogy Epsteint időben elhallgattassák. hogy Epstein megsemmisítette a Greenwich által fél szemmel megpillantott papírokat. – Tudom – mondta Keyes határozottan. még mielőtt túl sok bajt keverne. Lehet. hanem azért. szükségünk van valakire.

Keyes jelentette. – Tájékoztassa Daisyt a részletekről! – mondta Keyes. hogy nem Leonard hibájából –. – Olyan személyről. De ezúttal meg kell kockáztatnia! Végére akart járni az ügynek. hogy sajnálatos módon némi fennakadás történt – igaz ugyan. amelyekre Keyestől megbízást kapott. Keyes hallotta. aki befejezi a munkát. Mostanában túl sok szívességet kért tőle. amint ujjai a klaviatúrán kopognak. Ford elfoglaltnak tűnt. akkor Roger Fordhoz kell fordulni! Ő páratlan ebben a műfajban. És aki azonnal mozgósítható. És szemtanúk nélkül! Meg tudja oldani? – Megoldom – válaszolt Leonard. Aztán újból a telefonért nyúlt. legfeljebb két emberről lenne szó – mondta Keyes. Nézzen ki egy helyet. csak az íróasztalát bámulta üres tekintettel. majd Ford megkérdezte. És persze az illetőnek tudnia kell. Márpedig. – Milyen jellegű munkáról beszélünk? – Be kellene hatolni egy őrzött térségbe. . hogy Leonard elvégezte-e azokat a feladatokat. Ide megy holnap a turistacsoport.– Sapienza. mely helyre zökkentené a dolgokat. ha kemény játékról van szó. és fölhívta Roger Fordot Washingtonban. még ma! Ford figyelme mintha másfelé terelődött volna. ha valami gond adódik. de most éppen azért jelentkezik. Még a legrégibb barátságoknál is csínján kell bánni a túlzott igénybevétellel. sőt talán éppen azokat célszerű legjobban kímélni. Egy percen át semmi mást nem tett. és letette a kagylót. – Egy. mi a teendője. ha bekeményít. és át kellene kutatni a helyet. ahol végre tudja hajtani a feladatot. mindketten gyorsan eldarálták a vicces formaságokat. és ez csak úgy megy. hogy összehozzon egy kisebb teamet.

nem hivatalosan persze. majd Ford közölte. Keyes várakozott. ahogy az előbb már mondtam. Nem kis kockázat! . Vajon ez a két fickó – Leonard és Dietz – végre tudja-e hajtani? A felelősség elsősorban őt. – Előélet? – Tíz év a Langleynél a hetvenes években. hogy a DIA-hoz fordulna. vagy valami máson töri a fejét. ott nincs papírmunka. Amikor aztán az FSB – Federalnaja Szluzsba Bezopasznosztyi – bejött a képbe. De mostanában megint előkerül évente egyszer-kétszer. ahelyett. Vérfrissítés. – Úgy hívják. Nem hivatalosan persze.Csend a vonal másik végén. és letette a kagylót. hogy kémkedjenek Uncle Samnek. hogy Dietz. De szokott nekünk szívességet tenni. – A néven gondolkozom… Keyes kézbe vett egy tollat. Ha elvállal valamit. KGB-seket verbuvált. – Tereptapasztalatot is reméltem… – Dietz vérprofi. New York Cityben dolgozott. Ha továbbra is külön úton jár. A fizetés csekkre menne. akkor már nem lesz visszaút számára. és kérte az idő előtti nyugdíjazását. Pár éve ment nyugdíjba. hogy várnak rá. és nem volt biztos benne. hogy Ford a problémát latolgatja-e. Kilencvenegy tavaszára Dietz kiégett. Újabb formális jópofaságok következtek. Nyolcvanháromban bekerült az COURTSHIP fedőnevű közös FBI-CIA műveletbe. akkor kissé módosult a játszma. és saját emberekkel dolgozik. Keyest terheli. – Mondod a számát? Ford adott egy telefonszámot. A következő hívás előtt Keyes tűnődött egy darabig. Keyes összeráncolta szemöldökét. ugyebár.

hogy a tudós kifinomult lelkiismerete pusztán Keyes képzeletének szüleménye. Az utasok többnyire idős emberek. akinek fegyvere lenne. akik úgy tudnak bűvészkedni a képzeletbeli számokkal. Keyes először cselfogást gyanított a hajójegyfoglalás mögött. Valójában Epstein közismerten szórakozott volt. Érthetetlen. Csakhogy az olasz rendőrség ma reggel látta. mint azoknak. aki nagyon hamar alulról fogja szagolni a fedélzetet. hirtelen pánikba esett. akik minden hónapban rendesen fizetik a lakbérüket meg a villanyszámlájukat. hogy Keyes félreismeri Epsteint. még ha érezne is késztetést a közbelépésre. hogy ilyen briliáns koponya hogyan követhet el ekkora ostobaságot. A legénység kétségkívül alulfizetett. Azok után. Mind a kettő profi. valamiféle morális jeladásnak engedelmeskedve. amikor a hajóra menekült. Nem vitás. De az is lehet. Lehet. mint a kuglibábukkal. Epstein szinte rögeszméssé vált. hogy félrevezesse és lerázza az ADS-t. Nem gondolta át a dolgokat. Epstein nagy hibát követett el.Meg tudják csinálni. nyugtatta magát Keyes. Itt van például ez a malőr a hotelszobában. mint Epstein. és bajt okozhatna. még a saját tudós kollégáihoz képest is. És ne felejtsük el. Mindenki hibázik. Az ilyen fazonoknak. és ez alól az olyan géniuszok sem kivételek. hogy egy héttel korábban föllázadt. ha megpróbál beavatkozni. egészen máshogy jár az agyuk. hogy valóban fölmentek a hajó fedélzetére. hogy Epstein egész . Legrosszabb esetben akad egy túlbuzgó biztonsági ember. De hát történnek hibák. Epstein feltehetően azért vetetett a feleségével jegyeket. és senki nincs a hajó fedélzetén. így tehát Epstein kétségkívül besétált a kelepcébe. Előfordulhat.

És utána a dolgok visszatérnek a rendes kerékvágásba. és megigazította a képet. akkor éppenséggel olyan következtetésre is juthatott. hogy élve elfogják? Hiszen.egyszerűen több pénzt akar keresni a titkos formula eladásával. Greenwich a szavát adta. és beütötte a számot. A lényeg. . Keyes kinyújtotta a kezét. hogy el kell hallgattatni a pasast! Márpedig ez huszonnégy órán belül megtörténik. amelyen az ADS korábban is haladt. Robbanás rengette meg az épületet valahonnan nagyon mélyről. Kézbe vette a telefont. a föld alól. Keyes fiának bekeretezett fényképe a rázkódástól arrébb csúszott az íróasztalon. Greenwich reprodukálni fogja Epstein eredményeit. ha tényleg valami olyasmire bukkant. Vissza a rendes kerékvágásba! Vagy legalábbis arra a nyomvonalra. hogy a felfedezését biztonságos helyen tartsa… …nos. mert nem akarja. Vagy talán azért rohan a vesztébe ilyen vakon. amihez képest az atombomba ártatlan gyerekjáték csupán. amit Roger Fordtól kapott. hogy az öngyilkosság az egyetlen módja annak. akkor sincs vész. ha így van.

a szilánkfából készült székeken. Belapátolt a szájába egy púpozott villára való sonkát tojással – hatvanöt körüli pöttöm asszonyság. hogy drága Haroldom eltávozott közülünk. Aztán következett Jill Murphy. Hanna balján Jackie Bums foglalt helyet. leírtam egy mondatot.Harmadik fejezet 1. melyet a programigazgató oly nagy műgonddal igyekezett előkészíteni. Jill Murphy egy pillanatig rágcsálta a szájába vett falatot. hogy Jill Murphy meg fogja mérgezni a kellemes hangulatot. Kristálytisztán emlékszem rá. visszajöttem. kidobtam a taccsot. majd letette a kanalat. – Az lllírián történt. aztán kimentem öt percre a fürdőszobába. ahogy magában jellemezni próbálta. smaragdzöld szemekkel. Négyen ültek a csónakfedélzeten az alumíniumasztal körül. és belekezdtem egy újabb mondatba… Hanna komoran nézett a gyümölcsös-joghurtos táljába. és folytatta. amit Jackie Burns. Jackie aggódva méregette az asszonyt. Az asztal . aztán lenyelte. A kifejezés igen hízelgő volt ahhoz képest. melyek karfáin virágdíszes párnák domborodtak. a programigazgató választott volna. mintha csak ma lett volna. aki oly vidáman ecsetelte az ötpercenkénti hányásait. rövidre nyírt platinaszőke hajjal és élénk. Méregzsák – ez a szó jutott Hanna eszébe. vörösesbarna haja még nedvesen csillogott a reggeli zuhanyozástól. Rögtön azután. – Az első tengeri utamon – mesélte Jill Murphy – végig hánytam. Épp levelet írtam a lányomnak. aligha kétséges. nyolc évvel ezelőtt.

hogyan cipelik le azt a fickót a huszonegyedikről. – Jill rákapart egy tojásdarabot a villája szegélyére. úgy látom. Ha babonás lennék. mint aki most kapcsolódik be egy folyamatban levő beszélgetésbe. és figyeltem. rossz ómen. – Szegény ember. így hívták. valószínűleg nem kellett volna túl hangosan mondanom. aki Jildrim néven mutatkozott be: negyvenes évei közepén járó. Az utasok fele. – Nehéz éjszakám volt – mondta. hogy szerencsétlen szám? Háromszor hét ugyebár. akkor. fél lábbal már a sírban van. hogy kimondtam a huszonegyest. – Valaki… meghalt? – Tegnap éjjel – folytatta Jill. mely most a tányérjára szegeződött. – Fél éjszaka ébren voltam. amíg Hanna fölfogta. hogy a programunkról is szót ejtsünk – szólt közbe Jackie –. – Bocsánat – mondta Jill. azt mondanám. nem érzi jól magát. Hanna úgy érezte. Igaz Jackie? Jackie vállat vont.másik oldalán egy férfi ült. erős csontozatú. Elindította a villát a szája felé. Legyintett. vagy rosszul gondolom? – A hét szerencsés – javította ki Jackie. jóképű ember. hogy az utalás őrá vonatkozik. mi jut erről az eszükbe? Nem az. – Óh. – Mindig előfordul ilyesmi. kancsófogantyúra emlékeztető fülekkel és álmatag tekintettel. És az a szegény felesége! Felfoghatatlan! – Nos. mindenki nagy várakozással tekint a… . most. – Talán túl nyers voltam? Vicky. Bruce Greene. ahogy látom. – Kinek nem? – kérdezte Jill. de félúton megállt. És tudják. Eltartott néhány másodpercig. – Tegnap még beszélgettem vele.

– Csomag? Milyen csomagról van szó? – kérdezte. Senki nem tudta. – Mrs. hogy függőlegesbe állítsa a hullát. míg élek.– Az első halálesetnek. intézkedem. a harmadik hajóutamon voltam szemtanúja. nem felejtem el. a hajósodrásban tajtékos örvények kavarogtak. Tarajos hullámok masíroztak rendületlenül az Auróra II. . tudják. végül aztán berakták a hűtőládába. Az olasz Riviérán. hogy eljusson a postahivatalba. hogy a kanyaroknál be lehessen görbíteni a testet. amíg elérjük az első kikötőt. pedig így simán átfértek volna vele a sarkoknál. tegnap szólt. Epstein. Mire kikötöttünk. hogy ne induljon oszlásnak. Renee Epstein megállt. A tenger nyugodt volt körülöttük. kérem a férjének. a horizonton pompás mélykékbe olvadt. Helen Lowenthalnak hívták. távolabb. mi történt? Merevre fagyott. semmiképpen sem látszott igazolni a rossz közérzetét. Ott kellett vesztegelnünk a kikötőben. mit kell kezdeni egy hullával. A vicces az volt az egészben. És tudják. hogy postára akar adni valamit. Képzeljék csak maguk elé! Hanna elfordította a fejét. Renee Epstein haladt el az asztal mellett. hogy ilyen marhaságokat végig kelljen hallgatnia. hogy senkinek se jutott eszébe. hogy a csomagfeladással minden rendben lesz? Elég. Jackie Bums hátrafordult a karosszékén. A költséget majd ráíratjuk a számlájukra. fölemelt alkarjával ernyőt formált a szeme elé a tűző nap ellen. amíg kellően felolvadt ahhoz. Meg mondaná. amikor az ember szeme láttára hal meg valaki – vágott közbe Jill Murphy –. ha kiteszi a kabinajtó elé. Anélkül is elég pocsékul érezte magát. A hajó közelében káprázatos türkizben szikrázott a víz. nem tudtak befordulni vele a folyosó sarkán. farvizéről. – Igen.

Akik úgy döntenek. Angolul beszélt. A bőrszíne világosabb volt. a rakpart parkolójának végében egy nagydarab férfi várakozott. minden utasnak – mennydörögte. akik részt kívánnak venni a Sapienza-erődbe szervezett kiránduláson – az erőd nevét ropogósán. mint Bruce Greene – zendített rá megint Jill. félbeszakítva Jill kárálását. megmondom. laza chinos és kifakult Naot-szandál. Bárki ránézett. mert hat órakor felszedjük a horgonyt. mint a helybelieké. Mit szólnak ehhez a szép reggelhez? Maguk is élvezik? – Jobban. ne felejtsék el. hogy nem tartanak velünk a túrára. kérem. Methoni városában tölthetik a szabadnapot. A kapitány szólalt meg dörgő hangon. széles válláról viharvert. – Fél éjszaka fenn voltam… A fedélzeti hangszóró recsegve életre kelt. iratkozzanak fel a recepciónál található listára. Miközben az Aurora II. de az itt lakókhoz hasonlóan mediterrán öltözetet viselt – fölül kigombolt. élvezettel mondta ki –. Köszönöm. Aranylánc csillogott őszülő mellszőrzete bozontjából. Szívta a cigarettáját. élénk színű ing. és szép napot kívánok! A hangszóró kikapcsolt. Pusztán ránézésre nehéz lett volna meghatározni a származását. – Hogyne. fülsiketítő sorozat erejéig. Azok az utasok. méltóságteljesen beúszott a kikötőbe. barna bőrtáska lógott. recsegett egy hosszú. és figyelt. erőteljes görög akcentussal. – Egy órán belül megérkezünk Methoni kikötőjébe. 2. arra gondolhatott. – Figyelem. hogy fél hatra mindenkinek a fedélzeten kell lennie. De kérem.– Óh – mosolygott Renee kissé tanácstalanul. hogy az öbölben . de előtte még sípolt.

'NSync.-nél nagyobb és kisebb hajók is. Időközben egy kikötőhidat rögzítettek a hajó oldalához. egymás után szívta cigarettáit. és zsibongva a busz köré csoportosultak. A házak ablakpárkányait virágok díszítették. vékony. egy bódéban jégkrémet árultak. A butik mögött nyilvános telefonfülkék sorakoztak. A kikötővel határos parkolót és környékét szemlátomást a „modern” igényeknek megfelelően próbálták kialakítani. Francis Dietz a karórájára nézett. a jól felismerhető piros-fehér csomagolásban. A kicsiny házak barack. . és Ricky Martin feliratokkal. ahol pólókat árultak Backstreet Boys. hol eltávolította – mozdulatai lassúak voltak. foszlott árnyékfoltokat vetítve az aszfaltra. megérkezése után a férfi még mindig ott ácsorgott a parkolóban. Volt itt csiricsáré butikos stand. göndör hajába. gépiesek és elszántak. Öt ujjal beletúrt ezüstös. kékeszöld színárnyalatait. noha elég kezdetleges formában. Másik kezével hol a szájához emelte a cigarettát. Csenevész fák tarkították a tájképet. se amerikanizáltnak nem lehetett nevezni. A virágtartókban sokhelyütt egy-egy macska szunyókált édesdeden. és Marlboro-kartonokat kínáltak. és még jobban kiemelték a környező tenger vizének élénk. a legkülönfélébb nemzetek felségjeleivel. és egy barna bőrű kölyök rúdelemeket és fejhallgatókat próbált rásózni az arra járókra. sárga és világosbarna pasztelljei sajátos hangulatot árasztottak. Fél órával az Aurora II. A parkoló mögött látszottak Methoni épületsorai.horgonyzó fél tucat hajó valamelyikének legénységéhez tartozik. és leparkolt egy rozoga autóbusz a híd aljához. Akadtak itt az Aurora II. A városkát se modernnek. Az utasok kirajzottak. Úgy is mondhatnánk: amerikanizálták. és feszülten figyelt.

Jézus Isten. hacsak nem hozta magával a buzogányát. – várjunk még magára? Hanna hátrafordult. A tüzetesebb szemrevételezésnél vette csak észre. hogy arra gondolt. tehetős. de hát harminckét évesen még elég fiatalnak érzi magát – egy görög szigeten hogyan is tölthetne egyedül. aztán jön a kínos felismerés. hogy erre vágyna. Gyakran azt képzelte. Nem hiszem. hacsak nem hozta magával a buzogányát. és megint sarkon fordult. hogy valójában tengeribetegség elleni gyógyszerről van szó. hogy senkinek nem említette. még jó. Hanna tétován elmosolyodott. amiről először azt hitte. Az a kis bőrflastrom például. kísérő nélkül egy teljes napot? De az is lehet. . mert a görögök hírhedtek a szexuális agresszivitásukról? Jackie alighanem erre utalt.3. Talán. – De többet nem! Ha a busz maga nélkül indul el. parancsoló tónusa. Ahogy a telefonfülke felé lépdelt. mert „jó fogásnak” ígérkezik – csinos. fiatal nő – már amennyiben megengedhet magának ennyi önelégültséget. És nem hiszem. hogy alapvetően félreérti a dolgokat. az utóbbi mondatot forgatta magában. hogy mindez csak a saját képzelgése. jó családból való –. – Csak egy percet kérek! – Kap ötöt. hogy az emberek azért keresik a társaságát. Egy csinos. hogy óvszer. Egy olyan tapaszról. hogy erre vágyna. – Jackie hangjában most is benne volt a mesterkélt nyájasság kemény. – Vicky! – kiáltott Jackie. Gondolatban hajlamos volt sikamlós területekre tévedni. az asztalfiókban. az egész napot egyedül kell töltenie a szigeten. amely a bőrre helyezve scopolamine-t bocsát a véráramlatba.

„R” beszélgetést kér. és egy percnél tovább semmiképpen sem fog beszélni. Átkapcsolta egy másikhoz. mintha egy lázálomba sétálna bele. tengeri körutazáson. de közben Frank számánál automatikusan kinyitotta a noteszt. hallod! Ne tedd! Igen ám. Leakasztotta a telefonkagylót. mit mond. ha nem csal az emlékezete. akkor könnyen lehet. Ugye. hogy úgy tér vissza Chicagóba. hogyan méregetik a legénység tagjai – ha nem is fixírozva. nem a sajátjától. és letette a készülék alá a gumi szegélyű rácsozatra. Hanna. egy régen látott film kuszán összemosódó jelenetei rémlettek föl benne. mondogatta magában.Most azonban aligha tévedett. Persze az se biztos. de nem beszélt angolul. Fel kell hívnia Frankot. násznép meg sehol. Ha ezen csámcsognak. Nem jó ötlet. férj nélkül. hogy lenyomozzanak egy vonalat: egy perc? Így látta a moziban meg a tévében. hát tegyék csak! Legyenek vele boldogok! Még mindig jobb. Aztán . Hülyeséget csinálsz. ennyi idő kell ahhoz. hülyeséget csinálsz. egyedül. hogy biztosan tudja: visszatérhet-e Chicagóba. De mégiscsak valami ilyesféle benyomást kelthetett bennük: férjezett asszony. belevaló csaj! A szülei generációjától lehetett ilyeneket hallani. Látta. ugyebár. az sem értette. hogy belevaló csaj. mintha az igazságot sejtenék. Nagyon-nagyon óvatos lesz! Nem használja a hitelkártyáját. de akkor hogyan szerezzen bizonyosságot? Ha most nem tisztázza az ügyet. Nyilvánvalóan az járt a fejükben. és egy árnyalatnyi buja kíváncsisággal. Egy görög operátor vette fel. de sokat sejtetően. Micsoda kifejezés. amit az ember a filmeken lát. és elővette a zsebéből a telefonos noteszt. A tűző nap csaknem folyékonnyá olvasztotta a gumit. hogy mindent el kell hinni.

Aztán a Hanna Gray nevet akarta bemondani. Szívná magába ezeket a csodálatos színeket… Bárcsak… Kicsöngött a telefon. Bárcsak valami nagyobb pénzösszeggel sikerült volna meglépnie. 4. Megint az operátor. Kis híján kibökte a Vicky Ludlow-t. Dél felé járt az idő. A telefonkezelő a nevét kérdezte. Frank mindenkit így becézett. s az lejegyezte a telefonszámot.végre találtak valakit. ha odáig jutottak a dolgok. Csodálatos – gondolta. Végül észbe kapott. a város sziesztára készülődött. hogy Frank tudni fogja. Frank így becézte Hannát. kissé elvékonyodva a sok ezer mérföldes távolság miatt. aki megértette. hogy… Hanna letette. hogy a következő éveket egy ilyesfajta szigeten töltse. mit akar. majd üzenetrögzítőre kapcsolt. ki keresi. A telefon kétszer kicsengett. a nap teljes erővel tűzött. Az időtlenség álmatag érzése lebegett a város fölött. akkor most lenne fedezete ahhoz. most azonban egy amerikai: – Üzenetrögzítőn van – mondta egy nő orrhangon. . Frank ismerős. és ennyit mondott: – Micimackó. – Óhajtja. De vajon hány „kuncsaftja” jelentkezhetett be ezen az álnéven? Hanna csak remélhette. a helybeliek behúzódtak a házaikba. erős déli tájszólással. A vonal hosszasan sistergett. érdes hangja hallatszott. Hanna közben vetett egy pillantást az előtte elterülő városra.

mint maga Frank Anderson! Ahelyett azonban. Ez pedig nem más. Jelentenie kellett volna! A DRG dekódolásának ügye volt ez. tegyen-e még egy kísérletet. aki jobb belátásra bírja őket… Pedig. hogy kizárólag egyetlen személyt terhel a felelősség. ha belegondolunk. hogy azonnal Scarborough-nak jelentette volna az esetet. inkább a Lake Short Drive-i luxuslakásába szeretett bele. szinte teljesen ártatlanul keveredett a dologba. és nézte a készüléket. de hát ismerik ezt a fajtát. és amikor részletesebben megismerte a dokumentumokat. milyenek a nők! Fejükbe vesznek valamit. Próbáltam lebeszélni róla – tárja szét a karját –. . és azt latolgatta. tűnődött Hanna. hogy naiv volt. az ösztönök és megérzések szintjén – tudta! Frank ellene fordult. döbbenten fedezte föl. meg a fantasztikus szövésű selyemlepedőibe. mindentudó félmosollyal – egy nő kárára. aztán nincs az az isten. hogy a férfi éppen ezekben a percekben teszi meg a visszavonhatatlan. Pár összekacsintós jópofasággal eddig már nyilván maga mellé állította a szövetségi nyomozókat. Ha valamit a szemére vethetnek. Frank föladta őt! Vádalkura készül. és rosszul ítélte meg a helyzetet. Eszedbe ne jusson! Az előbb se kellett volna! De most már tudta a választ. Franktól kért magyarázatot. Már az első csalási ügy felfedezésekor azonnal Bill Scarborough-hoz kellett volna fordulnia. döntő lépést. Mélyen a lelkében. És gyarló módon beleszeretett a magyarázkodásába. Azok meg bizonyára bólogatnak. s ilyen módon Hannát egyenesen a börtönbe juttatja. A férfi-szolidaritás! Tudják. az legfeljebb annyi. Hanna a zsigereiben érezte. Pontosabban szólva – legyünk egész őszinték –.Állt.

most nem fájna a feje. hogyan hálálják meg a férfiak az efféle segítséget. No. még szorosabbra szőve a hálót Hanna körül. Észre se . A szexuális kapcsolatuknak addigra vége lett. igen! Papi kicsi lánykája hamar leckét kapott belőle. Mintha így tervezte volna az egészet. ha akkor föladja Frankot. és egyúttal még erősebb védelmet biztosítva saját magának. Micimackó. a Chicagoland Péntek kedvezményes italárait élvező sokadalomban. hogy harmadszor is rajtakapta Frankot. Ekkor történt. Egy brooklyni sörözőben ültek. hogy helyesebb lenne Scarborough-hoz fordulnia. Kapcsolatuk romantikus fejezete ezzel végleg lezárult. Legközelebb. Hanna hagyta. Hatalmas ez a cég. hogy a te kezed sem makulátlanul tiszta. Úgy festett. megint csak elgondolkodott. A hatályos törvények értelmében. hogy Frank meggyőzze őt arról. az üzleti rész azonban még csak most kezdődött. Némi ellenkezés után Hanna belement. mikor ezt mondta. hogy Hanna előbb-utóbb előáll a fenyegetőzéssel. magyarázta a férfi. – Micimackó – mondta. közölte Frankkal. Sörhab fénylett a felsőajkán. s arcán megint megjelent az a pimasz. önelégült vigyor. Ha rákérdeznek. szinte nyájasan. – Nem szabadna elfelejtened. mindent elmondok. a dolog teljesen kockázatmentes. Frank vigyorgott – nyugtalanítóan magabiztos vigyorral. hogy újra osztja és újra számlázza az elhunyt betegek gyógyszerreceptjeit. hanem megpróbálta takargatni a férfi viselt dolgait. számított rá. Sőt. Hanna elég erős és határozott volt ahhoz. hogy lezárja a dolognak legalábbis ezt a részét. nem falazok tovább. Nagy ez a vállalat.Amikor aztán másodjára kapta rajta. egész jól állna a szénája. Frank részesedést ajánlott a haszonból. De természetesen nem ezt tette. Megengedheti magának.

– Itt van. – Mennünk kell! – mondta Jackie. De azt hiszem. Keresztülvágtak a poros parkolón.fogják venni. Jackie Burns állt a fülkénél. természetesen. Homlokát májfoltok tarkították. – Látod. – Ő az? – kérdezte. A férfi nem mondta ki ezt szó szerint. és megfordult. de kételyeket nem hagyott. aki fortélyosan elcsábította őt. Jackie sietősen fölterelte Hannát a várakozó autóbuszra. nyolcvanas éveinek vége felé járhatott. Befejezték – kész. mint amire Hanna számított. Az ő verziójában természetesen Hanna volt az igazi csaló. Enyhe kelet-európai akcentus érződött a kiejtésén. Hanna kissé hátrébb húzódott. akadhat egy barátnője. tekintete furcsa nyugalmat árasztott. csaknem vádló. . A Renee Epstein mellett ülő férfi idősebb volt. akiről beszéltem: Vicky Ludlow. – Indulunk. nincs miért aggódni! Hanna elhitte… Most pedig már késő. ahol Renee Epstein azonnal lecsapott rá. Egy machiavellista cselszövő. elhaladtak egy cigarettázó férfi mellett. férjnél van. drágám. hidd el nekem! Bízhatsz bennem. aki éppen jó lenne a mi… – Magánál van a könyv? A hang kemény volt. egy agyafúrt boszorkány. kifújt. ő az a fiatal nő. Valaki megállt mögötte. ő az! – mondta Renee. aki őket figyelte. Renee még szélesebb mosolyt varázsolt az arcára. – Hát nem bűbájos? Persze. Visszatekintve legutóbbi beszélgetésükre. Frank viselkedése egyértelmű volt. Hanna ijedten begyűrte a noteszát a tárcájába.

hölgyeim és uraim. mindhárman a szerződéses stewardok fehér egyenruhájában. amíg a busz füstölve eldübörög a hegy irányába. – Segíthetek valamiben? – kérdezte erőltetett udvariassággal. és megragadta a mikrofont. és megindult az Aurora II. – Édesem – fordult Hannához. Francis Dietz megvárta. – Én viszont el se kezdtem még olvasni – felelte. mindenkinek! – csiripelte. azonnal visszaviszem. – Különleges élményben lesz részünk a mai napon. váltott pár szót a sofőrrel. – Jó reggelt.mint aki hozzászokott már. hogy rendszeresen ellensúlyoznia kell férje társasági baklövéseit. A három férfi teljes testmagasságban kiegyenesedett. a görög keresztbe fonta vastag karját a mellkasán. . és sikerült magára erőltetnie egy mosolyt. A világhírű Sapienza-erődöt fogjuk megtekinteni. Ketten közülük Fülöp-szigetekiek voltak. – Ahogy visszaérünk a hajóra. a harmadik görög. kezét viharvert bőrtáskájába mélyesztette. kikötőhídja felé. Aztán elpöckölte a cigarettáját. – Nagyon sajnálom. A velenceiek a tizenharmadik században kezdték el az építését… 5. Ahogy Dietz közelebb ért. Steven ugyanis még nem fejezte be a könyvet. Három férfi állt a palánk aljánál. ahogy távolodtak az öböltől. Hanna becsusszant egy ülésre. Jackie Bums beszállt a buszba. de alighanem hibát követtem el.

és hirtelen kézfogásra kínálta a kezét. . flegma arcát nyílttá és rokonszenvessé tette –. Dietz lehajtotta a fejét. – Biztonsági ügy. – Körül kéne néznem a fedélzeten – mondta. – Öt perc – mondta. hallotta.Dietz arca megenyhült – megnyerő mosolya volt. Három szempár követte a kézmozdulatot. A görög kinyújtotta a karját. mely komor. Ahogy a fedélzetre lépett. s közben kihúzta kezét a táskából. és felsietett a kikötőhídon. – Miféle biztonsági ügy? – Nemzetbiztonság – mondta Dietz. megkerülte őket. hogy a háta mögött heves vita veszi kezdetét. – Biztonsági ügy – bólogatott a görög. A másik két steward egymásra nézett. és kezet rázott. Egy perc az egész. Begörbített hüvelykujjától alig láthatóan egy köteg bankjegy kandikált ki a tenyeréből.

s közben a templomajtóra szegezte tekintetét. Nem vett róla tudomást. De hiszen éppen most mondtak igent egymásnak a szeme láttára. de még a mogorva ifjabb Joe Cifelli is végre egyszer felengedett. hogy Rachel igyekszik elkapni a tekintetét. Keyes óvatosan kerülte a tekintetét.Negyedik fejezet 1. és továbbra is a templomkapura összpontosított. évek óta nem látszott ilyen boldognak. Keyesnek pedig egyetlen . Neki. És alig hihetőnek. hogy a fickó csupán egy szerencsétlen kitérő lánya életében. tudnia kell. tán még a levegőnél is könnyebbnek. A gondolat. Keyes magasba emeli a rózsaszirmokat. hogy lánya főiskolai barátjában mostantól a saját vejét kell tisztelnie – mint a rózsaszirmok a tenyerében –. Mintha megpróbálná valahogyan őt hibáztatni azért. hogy még mindig nem jönnek. De hol az ifjú pár? Keyes észrevette. Végre jönnek – Margot szélesen mosolyog. A maroknyi rózsaszirom pihekönnyűnek tűnt. ahogy a gyűrűk fölcsúsztak az ujjakra. És aztán a csók… A körülötte két sorban ácsorgó emberek ugyancsak rózsaszirmot szorongattak. Mindeddig elég simán zajlott a ceremónia. most már megtörtént. és aggodalmaskodva tekintgettek a templomkapu felé. mire adja a fejét. Keyes a markában tartotta a szirmokat. várva. Keyes mind a mai napig abban az illúzióban ringatta magát. A mobiltelefonja berregni kezdett a combjánál. Végtére is Margot felnőtt ember. újdonsült férje oldalán. a levegőnél is fajsúlytalanabbnak tetszett. Akárhogy is történt. hogy lánya kilépjen a napsütésbe. Most nézte végig.

hogy elsuhanjanak a fogadásra. azok után. hogy Margot éppen Cifellinél kötött ki.dolga maradt mára: eljátszani a büszke. Persze pusztán azért. hogy csak akkor jelentkezik. figyelte Cifelli szájának szapora mozgását. Az ég felé hajította a virágszirmokat. lenyúlt érte. hogy leplezze csalódottságát. Micsoda nap! 2. ami veletek történt. Biztos. Cifelli háta mögött a zenekar érzelmesen elkalandozott a Hulló falevelekben. és kikapcsolta. szállingózó rózsaszirmok záporával. nyájas apa szerepét. Rázd le. Aztán az ifjú pár becsusszant a várakozó limuzinba. és a hátba veregetés túl erőteljesre sikeredett ahhoz. Elfordult. mint kutya a vizet – szuggerálta magának. hogy elkapja a tekintetét. mint kutya a vizet! – A lány becsületére válik. Keyes csak állt. – Úgy értem. mert az egyik nemzedék zátonyra futott. Ez ma mégiscsak a lánya esküvője. Ma senkinek sem elérhető. Idősebb Joe Cifellinek véget nem érő. Ám Daisy pontosan tudott erről. bárcsak befejeznék már. a körülötte álló másfél tucat ember ugyanezt tette. hogy egyáltalán kész kipróbálni a házasságot – okoskodott Cifelli. Kissé bánatosan hangzott. A telefon se hallgatott el a zsebében. Keyes fagyos arccal bólintott. a . Igazam van vagy igazam van? – szellemeskedett. Jim. – Gratulálok. Keyes azt kívánta. Nagy nap ez a mai. Rázd le. Margot keresztapja meglapogatta Keyes hátát. híg szófosása volt. a másiknak még nem kell feltétlenül föladnia. és megpróbálta teljesen kikapcsolni az agyát. és néhány másodpercig megtelt a levegő a repdeső. Rachel még mindig azon volt. – Gratulálok – mondta. ha vészhelyzet van…Dick Faulk. Alighanem Dick se tudott megbékélni a gondolattal.

Kérlek! Menj. és kilépett a szabadba. másként soha a büdös életben nem lesz vége ennek a nyomorult estének. – Kérlek! . ha elfelejtenék. ha kíváncsi vagy a véleményre – folytatta Cifelli –. átölelte Cifellit. és beszélj vele! . és rátérnének végre a tósztokra. Egy felszolgáló húzott el mellette. Jim. nem hiszem. hogy őszinték legyünk egymáshoz. nem igaz? Elvárható. lazaccal és sertéssülttel megrakott gurulós tálcát tolt maga előtt. Margot bukkant fel a semmiből. . aztán sóhajtott. Az ünnepi sátor zajos kavalkádja után odakint hirtelen minden csöndesnek és visszafogottnak . – Kérlek. Keyes sóvár szemekkel követte. hogy beszélni akarna velem. kérlek. Nem mindenki olyan szerencsés. akárcsak az anyja –. és azt mondta: – Mama ott sír a sátor mögött. és megadóan bólintott.Csillagom.koktél-jazz hátralévő részét meg legjobb lenne. én nem téged hibáztatlak.Én? . ne tedd tönkre az estét! . – Persze. Az égvilágon semmi kedve nem volt ahhoz. aztán újra Keyest – sugárzott és vibrált –. mint Rosalie meg én. Átfurakodott az asztalok között. és most az egész házasság romokban hever. Keyes hunyorgott. ránézett Cifellire. igaz? Elveszítettetek egy gyereket. Végtére is.Ránézett a lányára – sápadt volt és feszült. átölelte Keyest. Meg aztán ott volt az a baleset is. Merem remélni.Papa. beszéljenek bármit is. nem veszed ezt tolakodásnak. de tartotta magát a diétához. hogy most Rachellel bajlódjon. Rettentő éhes volt. most már egy család vagyunk. menj és beszélj vele – könyörgött Margot.

– Igen – mondta. Greenwich kezd bekattanni. Összeszorította a száját. – …gamma… kritikus. Oly sok hónap telt el. vagy talán már előtte is folyamatosan hívták. – …tűzijáték – hallatszott Daisy hangja. Épp ellenkezőleg: siker! Kettes számú kritikus eredmény – elektronok. fotonok. Várjunk még az ünnepléssel! Az örömérzet azonban a zsigereibe hatolt. nem kudarc. – …zavarom önt… Keyes várakozott. muozonok és pozitronok tűzijátéka. majd benyúlt a zsebébe. és megnyomta a gombot.tetszett. azonnal el is fojtotta magában. Legalább van néhány perce a tósztok előtt. Megbizonyosodott róla. Mennyire súlyos? A vonal még rosszabb lett. hol fölerősödött. – Isaac elment ellenőrizni. és bekapcsolta a mobiltelefonját. és most. ami azt szimbolizálja. Statikus hullámok zúgtak a fülébe. Keyes a füléhez emelte a telefont. Aztán egy pillanatra kristálytisztán hallatszott Daisy hangja. annyi év. Tűzijáték. hogy senki nem figyeli. Sikerült! Kimondhatatlan öröm áradt szét benne. A kijelzőn Daisy neve világított. Tompán szűrődött át a zene: a Hulló falevelet újabb érzelmes szám követte. A készülék azonnal megszólalt. Nem robbanás. . íme: megvan a kettes számú kritikus eredmény. Daisy hangja hol elhalkult. Szubatomi részecskék robbanása. átszüremlett minden gondolatán. A tűzijáték… Keyes hirtelen mindent megértett. hogy sikerült.

Egy vagy két órán belül lelépek innen. a kislányt. Nem kétséges. Aztán az élet kezdett bonyolulttá válni. Szóval megcsinálták! Most pedig. amelynek alapján pontosan ki lehet számítani a fekete lyukak élettartamát –. . Tűzijáték. Daisy. Természetes tehát.Hálás vagyok.– Mi van Epsteinnel? – kérdezte. Keyes elmosolyodott. Megfordult. hogy Greenwich is ezt teszi. . melyet Epstein eltűnése után rendeltek el – legalábbis addig. Keyes egy pillanatra szinte maga előtt látta a kislányt. és jól állt neki a nyakát díszítő keskeny lánc. Rachel volt az. Szemfestéke párhuzamos..…hétvége – mondta Daisy. Greenwich előremenekült. Kezdetben minden együtt töltött perc maga volt a csoda – emlékezett Keyes. kikapcsolta a telefont. Valami megzörrent a háta mögött. Gondolatban előreszaladt. Előre is köszönöm.Recsegés. a házasság valami komfortosabb. amíg nincs biztonságos helyen Epstein formulája. . . . és visszacsúsztatta a zsebébe. és a gammatelep még mindig működött. kék csíkokban folyt le az arcán – de így is csinos volt a fekete ruhájában. és még hozzátett valamit. semmi sem állhat többé az útjukba. Ott lesz még az irodában? Szükségem lesz egy fuvarra a gammához. ha az Epstein-ügyet lezárják végre. aki egykor ugyanebben a testben élt. . és máris a hármas számú kritikus eredmény esélyeit latolgatta. hogy ideje előre tekinteni a hármas számú projektre. ám elnyelték a statikus zörejek. Greenwich megszegte a kutatási moratóriumot. de a pasas ösztönei jól működtek. – Semmi hír? – erősködött Keyes.…egyelőre – mondta Daisy. Gyerekek voltak még. akibe beleszeretett.

Szerinted az? Fogalmam sincs. mintha kifeszített kötélen egyensúlyoztak volna jó és rossz korszakok között. száraznak. te viszont milyen jól nézel ki. – Épp azt mondtam magamban. hadd sírjon. Még egy lépést tett előre. – A mi kicsi lányunk – zokogta Rachel. szavai tompán belevesztek a férfi mellkasába. és egyik kezével megsimogatta az asszony haját. Éveken át. és nem válaszolt. és kezdődnek a tósztok. Az asszony válla rázkódott a zokogástól. – Nem tudom. keze esetlenül mozdult. Aztán jött az az iszonyú időszak a kórházi szobában.ugyanakkor jóval összetettebb árnyalatot kapott. A sátorban elhallgatott a zene-. egy perc. addigra Rachel eltűnt. Rachel túl gyakran festette mostanában. – Túl vékony – mondta Rachel. – És vékony vagy. a házasságuk összeomlott. A sajnálat hulláma . mintha a dolog a véletlen műve lenne. egyszer sem – mondta. Mire aztán újra megnyílt. Lefogytál? Keyes vállat vont. és arcát beletemette a férfi mellkasába. Aztán átkarolta Keyest. Keyes magába roskadt. ahol senkit sem engedett magához közel. Érdesnek tűnt. Keyes végre rászánta magát. hová tegye. és mélyen visszahúzódott egy olyan belső rejtekhelyre. Rachel tett egy lépést felé. Keyes hagyta. – Fáradtnak látszol – jegyezte meg Rachel. nem tudta. – Nem hívtál vissza. Keze a kezét érintette. ami semmihez nem hasonlítható. S amikor annak vége lett. Hosszú ideig tartott ez az állapot. Keyes megnedvesítette a szája szélét. – Boldognak látszik – mondta Keyes.

álla hozzádörzsölődött a férfi ingéhez. És a hibák. Hogy megmutassuk Margot-nak. hogy elment a józan esze. Hajszál híján magyarázni kezdte. tűnődött. mi lesz. majd lendületesen kezelésbe vette a sminkjét. ha eljutnak a hármas számú kritikus eredményhez. A baleset emberi hibából keletkezett. és úgy tenni. Kis híján belekezdett a projekt taglalásába. és hibátlan mosolyt varázsolt az arcára. hátrébb lépett. mint egy mosómedve. mindent elveszített. Ám ha ilyeneket hangoztatna. Ezért inkább csak ennyit mondott: – Kezdődnek a tósztok. ahogy Isten elvette tőlük a fiukat! De hát ez képtelenség! Még a véletlen se lehet ennyire válogatós. korrigál hatók. mint ahogy a hamiskártyás a kézelőjében elrejtett adu ászt –. működési zavar a nagy gépezetben. . Szegény Rachel. Rachel szipogott. mintha semmi se történt volna… Fatális tévedés. hol hibázták el a dolgokat… mit kellett volna másként tenniük… hogyan lehetne mindent elölről kezdeni.vegyült Keyesben az iménti érzésekhez. menyire megváltozik majd minden. Aztán meghajlította a karját. Rachel alighanem arra gyanakodna. Ha meggondoljuk. Rachel bólintott. – Együtt kellene bemennünk. bármekkora is a veszteség. képesek vagyunk rá. Úgy nézel ki. Keyes most majdnem kiesett a szerepéből. csak ezzel magyarázható. – Szétkenődött a szemfestéked. kellő erőfeszítéssel. és valahonnan elővett egy Kleenexet – úgy tudta elővarázsolni ezeket a pipereeszközöket.

Tűzijáték. Keyes a bal kezét bizalmasan rátette felesége karjára. mindketten mennek vissza az ügyvédeikhez. és a párbeszédük csakis szigorúan a hivatalos közvetítőkön keresztül folytatódik. A tragédia tépte szét a kapcsolatukat. . Ez igazán szép így! Holnap aztán. mintha a világon semminek se lenne értelme. ahogy elfogadta a feléje nyújtott kart. Karjuk egymásba fonódott. De erre az estére legjobb arcukat mutathatják egymásnak. Megcsinálták! Keyes lehajtotta a fejét. Szép este ez! Még ifjabb Joe Cifelli jelenléte sem ronthatja el. nagyon úgy fest. Semmi értelme az egésznek. gondolta Keyes. és ugyanez a tragédia láncolja őket egymáshoz.A tragédia kötelez minket. már mosolygott. amikor újra felnézett. hogy Jeremyvel megtörtént az a baleset. és így indultak el a sátor felé: kart karba öltve. Azóta. mintha mi se történt volna.

– Sapienza – mondta Jackie Burns. A látkép idilli. Ám az erőd alapjait valójában három évszázaddal korábban rakták le… Hanna maga is meglepődött. Távolabb okkersárga sziklák vezették a tekintetet a tengerhez. Sétánk során megfigyelhetjük. . melyen Sapienza toronybörtöne magasodott. negyven láb magas kőfal emelkedett a türkiz színű ég felé. az ég kékje ragyogóan élénk. hogy élvezi a túrát. a szárazföld peremén vörösessárga és szürkés színek emelték ki a tenger vizének zöldjét. s a látványt egy kicsiny sziget zárta.Ötödik fejezet 1. A börtöntornyot. a törökök építették a tizenhatodik században. Lépésről lépésre haladtak a torony irányába. de e pillanatban úgy érezte. de azon kapta magát. Akárhogy is lesz. Rossz előérzetei nem múltak el ugyan. A kövek szürkéje rétegezett volt és mély tónusú. tiszta fejjel és megújult lélekkel. – Bölcsességet jelent. és mindent újra fog kezdeni. még szélesebb értelemben Itália és a Földközi-tenger keleti partvidéke között. túránk végcélját. Egy hét múlva visszatér. ez itt most egy vakáció. a szél lágy és balzsamos. kordában tudja tartani őket. kíváncsian vizsgálgatva a velenceiek kőbe vésett oroszlánjait az erőd falának meredek lejtőjén. Lőrés oromzattal csipkézett. És ezúttal valóban mindent a helyére tesz. hogy a különböző korok más-más civilizációi miként hagyták itt kézlenyomatukat az erőd épületén. A turistacsoport kényelmesen bóklászott a romok között. gondolta Hanna. A sziget stratégiai állomáshely volt az Ión-tenger és az Égei-tenger között. A színek valahogy túl élénk tónusokkal virítanak a világnak ezen a fertályán.

hogy ugye. Lehet. És kérem. Hanna szemügyre vette a férfit. Epstein úr harmadszor kérdezett rá. a másikról Epsteinék. vigyázzanak a kövekre! Csúszósak. mikor jut el legközelebb a görög szigetekre? Elindult Jildrim felé. Szegény virágaiddal. Mi van a növényeiddel? – kérdezte egy belső hang. újabb és újabb bosszantó trükkökkel álltak elő. – Most pedig bemegyünk a toronybörtönbe. és a csoport köréje gyűlt. Nem beszélve arról. De amikor arra a helyre . Magasba emelte a kezét. Volt valami hátborzongató az öregember eszelős makacskodásában. Magas. és határozottan vonzó. Tényleg egészen jóképű. egészen biztosan visszaadja a könyvet. próbáljunk meg együtt maradni! Más turistacsoportok is lesznek.Lelkének romboló erői azonban percig sem nyugodtak. aztán másfelé nézett. barna bőrű. amint látják. hogy a növényeket… Hanna elhessegette a gondolatot Éppen elég zavaró körülmény tette próbára a türelmét. hogy Alzheimer-kórban szenved. ahogy visszaértek a hajóra! Hanna elengedte a füle mellett. és jó lenne. mint Epsteinék. majd újra visszatévedt a tekintete. hogy az Epstein házaspár szorosan tapad rá. ha nem keverednénk. a maga egzotikus módján. – Oké! – mondta Jackie Burns. akik tapadtak rá. Kétszer már megígérte. Addig kell kihasználni az alkalmat. mint a pióca. Az álmatag tekintetű török – Jildrim – hátramaradt sereghajtóként. hogy korban jóval közelebb áll hozzá. Azon nyomban. Kérem. Egyik oldalról Jackie Burns kiselőadása. mint egy nyáját terelő juhászkutya. amíg kínálkozik. közben persze tudta. ki tudja. Legalább szóltál volna valakinek.

A velencei szállodaszobában. a kellemetlen házi feladat. 2. és társuljanak! Ha nem találnának partnert. bizonyos szempontból – a korkülönbség. – Mit szól hozzá? – kérdezte. és leírta az egyenletet a könyv belső borítójára. hogy Jackie Bumsszel értekezzen. de igazából minden jel szerint kizárólag a saját gondolatai foglalkoztatták. – Kérem. hogy a lángok elemésztették az utolsó papírlapot is. a horizontot fürkészte. mert a nagymamájára emlékeztette. vigasztalta magát. keressenek két szimpatikus partnert. A csoport ismét mozgásba lendült. Csakhogy ez a taktika máris kezdi megbosszulni magát. Annak kell lennie. Epsteinné Hannára mosolygott. Érvek és ellenérvek kavarogtak Steven Epstein fejében: halogatás. amint . mint racionális taktika. Ha belegondolunk. Altzheimer – gondolta Hanna megint. azonnal nekiállt. még mindig itt vagyok én és Jildrim úr. Hajdanán Hanna igen közel állt a nagymamájához. és a mogorva férj ellenére – valahol mégiscsak rokonszenves számára ez az asszony. ahol az imént állt a férfi. Jildrim már nem volt ott – átaraszolt a csoport másik oldalára. Rosszabb is lehetne. néhány másodperccel az után. most Hanna és az Epstein házaspár haladt leghátul. Hanna megint ott maradt az idős házaspárral.ért. Az öregember másfelé nézett. Abban a pillanatban megváltoztatta az elhatározását. – Háromfős csoportokban fogunk belépni a toronyba – magyarázta Jackie. – Társulunk? Hanna megpróbálta leplezni a csalódását. Talán azért. – Társulunk – felelte.

mint halogatja a döntést. Lesz még rá idő. hogy aztán semmi mással ne kelljen törődnie. hogy eszeveszett tempóban keresztülverjék a projektet.úgy festett. és a legcsekélyebb mértékben sem zavarná őket. hogy megváltoztassa a döntését. hogy. Ám ez még nem minden. hogy a projekt végül is sikerülni fog. hogy mentse az irháját. kivételes életművének csúcspontja egy olyan fegyver lesz. ha nem évtizedekkel előzte meg Greenwich kutatásait. Az egyetlen elfogadható következtetés tehát az. hogy neki most nincs más dolga. Igen ám. hogy a döntése visszavonhatatlan. hogy a legkisebb hiba is beindíthatja a Phoenix-reakciót. Vagyis. Már akkor elbizonytalanodott. azok arra használnák fel a formulát. és odaadja a könyvet egy idegennek! Egyfelől hagyta volna a formulát kicsúszni a kezéből. azt meg is kell semmisítenie. . mely egyébként a Manhattan Projekt során is végig ott lógott a levegőben Damoklész kardjaként. A képlet nélkül Keyes nem tudja megvalósítani a projektet. amihez foghatót nem produkált az emberiség történelme. Vagy legalábbis időlegesen el kell tüntetnie. Epstein leginkább attól tartott. Szakmai szempontból viszont egyértelműen ez volt Epstein karrierjének a csúcspontja. amikor elfogadta az ADS állásajánlatát. s azzal áltatta magát. hogy páratlan géniuszának gyümölcse. csak azzal. mint a feladatra összpontosítani. De elaltatta a lelkiismeretét. De valóban meg kell-e semmisítenie ezt a páratlan felfedezést? Halogatás – gondolta. Csakhogy az idő lejárt. Most meg Renee fogja magát. Őrültség! Egy teljes évtizede mást se tesz. nyugtatgatta magát. amit létrehozott. de akik megkaparintanák a képletet. Évekkel.

hogy egy ilyen horderejű találmányt biztonságosan hasznosítani lehessen. Legalábbis addig. százszázalékosan biztonságos helyen letétbe kerülhessen. ez a felbecsülhetetlen kincs. hogy nincs olyan hely. okos. borítékba teszi. Kompromisszum! Ahogy visszatérnek a hajóra. meggyászolják majd. ahol ez a tudás. amivel persze óriási csalódást fog okozni az ADS-nek. Kénytelenek lesznek lassítani az eljárást. biztonságosan megőrizhető! Megfelelő kezekben – körültekintő. és az ADS-nél azt fogják hinni.A képletet meg kell semmisíteni! Tudós énje azonban rögeszmésen tiltakozott. amíg megfelelő feltételek lesznek ahhoz. Öt percen belül túl lesz rajta. művelt. hogy a képlet garantált felügyelet mellett. Renee rá se fog hederíteni. aludni hagyják az őrült tempójú haladásban szunnyadó fenevadat. gondolkodó emberek felügyelete alatt – igenis átmenthető ez az érték a jövő számára. lenyeli az egész Propoxyphene-üvegcsét. szemet huny fölötte –. átvirrasztott éjszakák után végül is döntésre jutott Visszavonul a projekttől. barátja és tudós kollégája címére. ahogy van. Gyötrelmes önmarcangolások. de akár egy évszázadra is elhalasztani… Nem tehetnek mást. és megbízza a programigazgatót. azonnal visszakapja a nőtől a könyvet. Semmi egyéb nem jöhet számításba! Kész! Eldöntötte! És ezúttal ragaszkodni fog a döntéséhez. Az nem létezik. hogy postázza a küldeményt Princetonba. Hajlandó azonban közreműködni abban – vagy ha úgy tetszik. hogy tengeribeteg. és úgy. Ez a megoldás. Aztán bezárkózik a fürdőszobába. . Azt mondja majd. kénytelenek lesznek legalább egy évtizedre. hogy a formula elveszett.

Fatális véletlen folytán keveredett a dologba. Vajon sejti-e a nő. csitította magát Epstein. hogy az ember ilyen helyzetben hajlamos rémeket látni. hogy a videokamerájuk telepe a túra vége előtt lemerül. Vajon követte-e valaki az ADS-től? Nincs kizárva. Ez egy kölyök. a körülötte zajló társalgások pedig kizárólag mély értelmű. és az a fiatal nő – Vicky Ludlow – közvetlenül mögötte lépdeltek. a körülötte zajló locsogás pedig a lehető legprózaibb síkon zajlik. Vetett egy pillantást az erőd udvarán nyüzsgő turistacsoportokra. mert félő. De néhány órán belül vége lesz az egésznek. kivéve egy fiúcskát. Sorsdöntő napnak ígérkezik. Most az lenne stílszerű. Az előtte haladó pár például azért aggodalmaskodik. . hogy mit vitt magával a kabinjába? Természetesen nem. hogy a palackban felmelegedett az ivóvize. A felesége. ám a fiú nyomban elkapta a szemét. Mekkora tragédia! Epstein balján egy férfi amiatt zúgolódik. tűnődött Epstein. Őrültség. A napkorong azonban – milyen lehangoló –. végtére is érthető. Találkozott a tekintetük. éles elméjű megfigyeléseket tartalmaznának. A kutya se törődött vele. aki különvált a csoportjától – tizenkét-tizenhárom év körüli srác lehetett –. Az. Nyilván teljesen vétlen. és kész.Akkor tehát ez az utolsó napom a földgolyón. és lázasan fénylő szemmel nézett rá a baseballsapkája napellenzője alól. Epstein fél füllel belehallgatott a beszélgetésükbe. De egyelőre semmi gyanúsat nem vett észre. valahogy kifehéredni látszik. ha a napfény rendkívüli aranyban szikrázna. különleges napnak.

amikorra a felmentő sereg várható. aztán mégis kihátrált. és elindult a felesége után. hogy Renee a nevét kiáltja. és próbálják meg elképzelni. mint a gyerekek – azonnal elkezdtek fecserészni. Aztán megfordult. fogják a kezét. gondolta. Epstein még egyszer ránézett a baseballsapkás fiúra. – Most pedig kérem. mint a kisgyerek. ellenkező irányba indult. 3. És persze néhányan a csoport tagjai közül – ebben is úgy viselkedtek. és a cselekedeteit mások irányítják. milyen lehetett ez a hely közel nyolc évszázaddal ezelőtt. Ám azon a napon. Hanna legnagyobb meglepetésére a turistacsoport tagjai szinte egy emberként engedelmeskedtek. Most képzeljék magukat annak a görög katonának a helyébe. olyan lesz. ha az ember megöregszik. és jobbra-balra sandítgattak. akit egy korábbi expedíció során foglyul ejtettek. – Öt évszázaddal ezelőtt – zsolozsmázta Jackie – egy tengerészflotta megrohamozta a Sapienza-erődöt. ahogy megérkezett: fölaprítják neki az ételt. Hiába. amit a rabtartói nem – egy újabb expedíció közeledik a sziget felé. A katonát áthurcolják ide. A turistacsoport egy keskeny sziklazátonyon át megindult a torony felé. hunyják le a szemüket – mondta Jackie Burns drámaian –. éppen ebbe a . és először a börtöntornyot vette be. Csakhogy most másként lesz. hogy „végleges” döntésre jutott magában. Az öreg tudós egy pillanatra szemmel kísérte a mozgását. A kölyök most távolodott. Pontosan úgy hagyja el ezt a világot.Vagy mégsem? Volt már rá példa. fontoskodva forgatták a szemüket. valami váratlan dolog történik. A harcos tud valamit. Ezúttal tényleg befejezi… Hallotta. A görög arra számít. hogy ki fogják szabadítani.

A közelben a tenger hullámai ostromolták a sziget partjait. hogy amint a felmentő sereg megérkezik. nem. hogy kitombolhassák magukat. teljes kétségbeesésben. Ha megérkezik a következő hajó. akit a saját testvérei kardélre hánynak. amit kaphat. az ember ott ül leláncolva saját ürülékében. hogy nyomban felismerjék a fogolyban a saját testvérüket? Nyilvánvalóan. mint a gyors halál. – Nos. alig várják a hosszú. gyötrelmes tengeri út után. maga. Képzeljük csak el. Még Renee Epstein is. lassanként rádöbben a sors iróniájára. Amikor a létráikat nekivetik a várfalnak. permetet szitáltak a levegőbe. Elviselhetetlen állapot. súlyos szempillái alól. – Kérem. végső elkeseredésében a katona mindent elárul rabtartóinak a közelgő seregről. saját helyzete fonákságára. napról napra kénytelen azzal a tudattal együtt élni. kikémlelt vastagon kifestett. és öldökölhessenek. És ha szellemet . először a tornyot rohamozzák meg. akkor minden rendben! – összegezte Jackie derűsen. kivont karddal indulnak rohamra. A csoport egy rozsdás vaskapu előtt gyülekezett. bizony ő. mi minden futhatott át az agyán. mint a kőhíd. a lépcsők ugyanolyan csúszósak. És tartsák szemmel egymást! Nem akarunk senkit elveszíteni. – És miközben a katona itt ül a falakhoz láncolva. az első. nem más. nagyon óvatosan haladjanak. Tágra meredt szemek szegeződtek a mesélő programigazgatónőre. aki eddig merev tartózkodással hallgatta a kiselőadást. étlen-szomjan.börtöntoronyba. amiért cserébe kap néhány korty vizet. A kapun belül málladozó lépcsőfokok sorakoztak a félhomályban. Ám a legnagyobb kegyelem. Óráról órára. Az ostromlókat vérszomjas indulatok fűtik. És vajon elvárható-e a támadóktól.

4. az érdes. ne bámuljanak rá túl hosszan! Nem lenne jó. Mérsékelt derültség. a helyiség átmérője csaknem húsz láb lehetett. – Ez az erőd a Földközi-tenger keleti térségének fontos őrbástyája. A torony első emelete letűnt századok dohos szagát árasztotta. Kulcspozícióját legfőképpen földrajzi elhelyezkedésének köszönheti. gyenge fény szüremlett valahonnan fölülről. . – Mi következünk! – rikoltotta Renee Epstein. Aztán a tömeg háromfős csoportokra oszlott. másikon öböl. Csigalépcső vezetett fölfelé. Egyik oldalán zátonyok. Épp egy fiúcska jött át a hídon és feléjük tartott. a másikkal Hanna kezét kereste. Ahogy beléptek a börtöntoronyba. Egy öböl természetesen mindig könnyebben védhető. Mindegyik zughoz tartozott egy vaskampókészlet. hogy a katonai konfliktusaikat a tengeren intézzék el. mely visszavezetett az erődhöz. csak a bejáratát kell lezárni. Vetett egy pillantást a hídra. Hanna egy kör alakú térben találta magát Epsteinékkel. hogy megvárja a saját csoportját. Márpedig a velenceiek arra törekedtek. Egyik kezével férjébe csimpaszkodott. ha a szellemek követnének minket a hajóra. Szemlátomást túlságosan türelmetlen ahhoz. a magasabban elhelyezkedő ablakokból. Hanna még mindig hallotta odakintről Jackie Burns hangos és kitartó magyarázatát. Hanna Epsteinékkel valahogy az élre került.látnak. szürke kövekből épült falakba kis zugokat vájtak.

találnak egy falépcsőt.Renee Epstein Hanna mögött állt a félhomályban. amíg Epsteinék is fölérnek. – Minden rendben lesz – nyugtatgatta Hanna az idős hölgyet. de aki rászánja magát. Valójában a torony eredetileg kétszintes volt. – Amikor fölérnek a második szintre. A lépcső kövei meglehetősen viharvertnek és ingatagnak látszottak. amely a harmadikra vezet tovább. Hogyan lehet akkor. Hanna elérte a második emeletet. felfedezik majd egy akasztófa maradványait. amint valamelyik bajtársuk ott himbálózik az orruk előtt. – Nem látszik túl biztonságosnak – mondta aggodalmaskodva. Az utasokat kissé fárasztotta már Jackie szüntelen szellemeskedése. Odakint Jackie folyamatosan magyarázott. aztán megindultak fölfelé. noha titkon őbenne is volt némi szorongás. majd megkérdezte őket. az kérem. Képzeljék csak el a lélektani hatást. mely még ahhoz is szűk. Kis ideig tétováztak. hogy az ember megforduljon benne… Ezek után merem remélni. A csoport némi derültséggel nyugtázta a humoros fordulatot. hogy fölmászik-e rajta. legyen nagyon óvatos. senki nem találja kényelmetlennek a hajókabinját a fedélzeten. Hanna ment elöl. miközben be vannak zárva a kőcellába. Epsteinék szorosan a nyomában. a közelmúltban építették be. A feljebb vezető lépcső nem látszott túl stabilnak. de elég visszafogottan. akarnak-e feljebb menni. A létra természetesen nem a tizenharmadik század óta van itt. Megvárta. . és a lépcsőt nézegette. hogy a lépcsők mégis egy harmadik szintre vezetnek? Ha közelebbről szemügyre veszik a helyszínt. Mindenki maga dönti el. kifejezetten a turistalátogatók számára.

Visszafelé kémlelt az első emelet irányába. még mindig levegő után kapkodva. Steven Epstein most lassan térdre ereszkedett. és a falba épített bilincsek fémes csillogását. és gondterhelten ráncolta a szemöldökét. A testtartása egy felnőtt emberé. Recsegett. a torony belseje még kisebbnek látszott. de azért kitartott. A fiú Renee Epstein háta mögé került.– Azt gondolom. Az asszony férje valószínűleg nem hallotta a kérdést. Hanna dermedten bámult. és előhúzott egy kicsi. Ez az a fura kölyök. Zajok hallatszottak odalentről. A következő pillanatban Steven Epstein fuldokolni kezdett. akit az imént látott a hídon. Megfordult. alig hangosabb. A kölyök benyúlt a zsebébe. az egyik szakadékos sziklán. meredek sziklaszirtek. Hogyan juthatott túl Jackie Bums-ön? Talán megkerülte a tornyot. mint egy sóhaj. arca sajátosan kortalannak tűnt a félhomályban. Ám a „kölyök” igazából nem az volt. Amikor felért a harmadik szintre. Epsteinék fejét látta föntről. korszakoktól. jobb. gondolta Hanna. miközben az asszony a férje felé kapott. és az ég temérdek azúrja. ha mi itt megvárjuk magát. ezüstösen fénylő tárgyat. Arra gondolt. évszázadoktól. mint aminek távolabbról látszott. Hanna rálépett a létra alsó fokára. A látvány lélegzetelállító volt: örvénylő víz. Hanna elfordult az ablaktól és lenézett a torony belsejébe. Újabb alak jött fölfelé a második emeletre. kedvesem – mondta Renee –. függetlenül az egymást követő civilizációktól. és hátulról surrant be. . hogy mindez változatlan és örök. és kinézett a tengerre. Puffanás hallatszott.

Aztán a létra recsegve elvált a faltól. Az Epstein házaspár mozdulatlanul feküdt. és félig rohadt. az idő mintha egy keskeny késpengén csordogált volna alá. Baljós szeme sötéten megvillant. futott át Hannán. Majdhogynem kíváncsian figyelte.Hanna elképedve figyelt. és fejét a karjai alá temetve védekezett a lezúduló törmelékektől. Hanna tisztán látta. Az öreg fa szilánkosan meghajolt. Hanna dermedten nézett utána. és elkezdett mászni fölfelé. Észrevette Hannát. Hál' istennek. és elterült a férje mellett. A világ lelassult. Hanna szeme ösztönösen a létra tetejére siklott. és ismételten jókorát rúgott a létrafokba. mohos. Elkapta a létrát. háromszor. A fiú visszamászott. Epsteinné összeroskadt. hogy a férfigyerek oldalba szúrja Renee Epsteint. Testük egymáshoz ért. A következő pillanatban sarkon fordult. A fiú újra nekirugaszkodott. . Tett egy lépést a korhadt alkotmány felé. és magasba emelte a lábát. és eltűnt a lefelé vezető lépcsőkön. körülöttük lassanként egyre szélesebb vértócsa terült szét. amint a lába pörölyként lesújt a legfelső létrafokra. A fa öreg volt. A fiú felnézett. s most azt látta. leugrott a második szintre. gyors egymásutánban. Aztán megint feltekintett Hannára. hogy lapos sarkú van rajtam. amint a késpenge ki-be mozog a testben.

Csak amikor már túl késő volt. hogy meg kellett változtatnunk útitervünket. az Adventure Dynamics valamint az Aurora II. s kavargott a hullámok között. és Hanna még érezte az erős szagot. akkor tanulta meg kifejezni érzelmeit. hogy röviden tájékoztassam valamennyi utasunkat az úti programunkban bekövetkező változásokról… Az orvos keze ammóniás volt. már csak távollétükben szerethetők.Szeme láttára szúrták le Renee Epsteint. Sajnáljuk. teljes személyzete nevében kérem szíves elnézésüket a megváltozott program miatt. Megérkezésünkkor a visszatérítéssel kapcsolatos kérdéseket sürgősen és megfelelő formában rendezni fogjuk. Megreccsent a hangosbeszélő az ágy mellett. Sötét hullámok csaptak magasba odakint a kabin ablaka előtt. Hanna belenyomta a fejét a párnába. Nagymamája. Ájulás környékezte. Gyöngéd érzelmei sajátos módon inkább egyfajta bosszúság formájában manifesztálódtak. megpróbálva kívülre rekeszteni a hangokat. A saját magam. Fülsértő sivítások sorozata után Jackie Burns szólalt meg. Hanna szeme mechanikusan követte a mozgásukat. bukkant fel újra. Renee Epstein. .Hatodik fejezet 1. Három sirály merült alá. akárcsak saját nagymamája esetében. . Ehelyett az Aurora többnapos tengeri úttal közvetlenül Isztambul felé veszi az irányt.A maga módján egyre jobban megkedvelte ezt az asszonyt. amikor beadta az injekciót. . – …nem fogunk kikötni Máltán. hölgyeim és uraim! A Sapienza-erődnél történt tragikus események után a kapitány arra kért. tőle szokatlan tompasággal: – Jó estét.

csupán az állólámpa gyenge fénye világított.Gondolatai szökdeltek. Hanna feje visszahanyatlott a párnára. – Hogy érzed magad? . .Vicky? . szinte már anyaian gondoskodónak. A simogató kezet hűvösnek érezte.Jackie együttérző sajnálkozással nézett rá.. .Hanna nem válaszolt. mint a tó felszínén „kacsáztatott” lapos kavics. . Az ablakon le volt húzva a redőny. Legalábbis kifelé igyekezett ezt a látszatot megőrizni – noha nem volt könnyű dolga a hosszú várakozás alatt a torony legfelső emeletén.Kinyitotta a szemét. arról fogalma sem volt. .Jackie odalépett a hűtőszekrényhez.Szemtanúja volt egy gyilkosságnak. Szeme a digitális órára tévedt. 2.Nem fog tudni újra elaludni. ahhoz sem volt ereje.Ez enyhe kifejezés volt. és a Jackie-vel. amikor megpróbálta a lehető . valamint az álmatag tekintetű törökkel folytatott beszélgetés során. nyugtatónak.Felnyögött. és beletemette arcát a párnába. Nyolc óra múlt húsz perccel. . amíg az orvos beadta az injekciót. Jackie Burns ült az ágya szélén. és elsimított egy hajtincset Hanna homlokáról. .– Kissé mindannyiunkat megviseltek az események – mondta Jackie. . hogy reggel van-e vagy este.Hanna nagy nehezen föltámaszkodott az egyik könyökére. hogy az üveget kinyissa. lebegtek.Hanna valójában addig a pillanatig tartotta magát. – Tudtál valamennyit aludni? . De. – Téged talán valamennyiünknél jobban… . Kinyújtotta a kezét. .Jackie egy literes Evian-palackkal tért vissza az ágyhoz. . – Szomjasan – nyöszörögte.

– …valamennyire talán megnyugszol.– Isztambul – ismételte Hanna tompán. az FBI beszélni óhajt veled. Kelepcébe zárva figyelte a történéseket. a lelke mélyén azonnal összeomlott. egész délután kutattak. Egyenesen Isztambulba megyünk. . Maga a bűncselekmény.– Az FBI előzetes nyomozást végzett a szigeten. ugye. már ott a helyszínen. . – Szünetet tartott. A torony tetején töltött három óra. miként lehetne visszahozni őt a földre. . egy kikötőben történt. éppen elég nagy megrázkódtatást jelentett. és most már mindenki tud az esetről: a hajóstársaság. ha elmondom folytatta Jackie –. és végül úgy döntöttek.legpontosabban ecsetelni az incidens minden apró részletét. de úgy döntöttünk. Vicky. De azonnal értesítettük a központunkat. Ilyen esetben az incidens helyszíne utáni első kikötő hatóságának kell átvennie az eljárást. és nagy üggyel-bajjal eltávolították a börtöntoronyból. . – Ha megérkezünk. – Hát persze. . . hogy szemtanúja volt egy gyilkosságnak. hallottad-e a közleményt. miért is ne? – kérdezte. kihagyjuk a programból a további szigeteket. Egyenesen Isztambulba megyünk tehát. Nem tudom. a görögök és a törökök is.Hanna rezzenéstelen arccal meredt maga elé. ahogy Epsteinék holttestét letakarták. már csak hab a tortán. ők beszéltek a külügyminisztériummal. amíg odalent nagy nehezen kitalálták. hogy továbbengednek minket. a torony harmadik emeletén.Önmagában az. Belül azonban. Az üldözésére indult férfi-gyerek fenyegetése természetesen még inkább megviselte az idegeit. Végignézte. hogy a helyzet kezd normalizálódni. és rohamokban törtek rá a hidegrázások. Tanúként fognak meghallgatni. az FBI. gondolta Hanna a várakozás közben.

A görögök pedig örülnének. Amikor elérjük a kikötőt. Most már azért jobban érzed magad. érthető módon nem akarnak újabb nemzetközi bonyodalmakba keveredni.Jackie fölcsippentett egy láthatatlan pettyet sárgásbarna pantallójáról. Hamarosan elmúlik.– Nos – folytatta –.– Beszéltem Jildrim biztonsági főnökkel. – Találkoztál vele a fedélzeten? .A nyugtató injekció hatása.Úgy fest a dolog. hogy neked most pihenésre van szükséged.Nos.Még mindig tompa vagyok. amennyire lehet. mi is történt valójában. Hanna. megkönnyítsük. de csak itt. . .. a hajón. és professzionálisan távolságtartóvá vált. Épp elég bajuk volt legutóbb a November 17-e nevű terrorista csoport feloszlatásával. hogy rettenetes.Igen. Mindketten arra a következtetésre jutottunk. pillanatnyilag tisztázatlan. Hanna bólintott. . hogy lehetetlen egy ilyen élményt megemészteni. úgyhogy feltétlenül fogadniuk kell… Tudom. . A törökökkel viszont épp most rendeződtek az ügyeink. Aztán újra megenyhült az arca. hátha van rálátásod az egész helyzetre. De a szövetségi nyomozóiroda szemlátomást elégedett a Methoniban kapott információkkal. ha ez az egész ügy nem az ő területükön bonyolódna tovább. Nem vagy éhes? . nagy szükség lesz a segítségedre. Előtte nem. és azt is tudom. nem? .Hanna ismét bólintott. én csak arra gondoltam. hogy Epstein úr valamilyen szempontból igen fontos személy lehetett – folytatta Jackie. . ami az Epstein házaspárral történt. Most mégis inkább előre kell néznünk.Jackie egy pillanatra fürkészően nézett Hannára. . hogy a magunk dolgát. .

ez az egész nem lehet igaz. – Pofavizit a vacsoránál. Az a különös. Nem.Hanna elgondolkodott. Befejezte. baj lett. Ahogy elérik Isztambult. Az idő egyre zordabbá vált odakint. ez egy lázálom. rászállnak az FBI emberei. Bármit kívánsz. – Aludj jól! – ismételte Jackie. bármire szükséged van… . mennem kell – folytatta Jackie. kavarogtak Hannában Renee Epstein szavai. Vége.Ahogy gondolod – mondta Jackie. hogy ennél valamit. és kiment a kabinból.Nos. tudod. . . Aztán Epsteinék. a látszat mindig fontos.Köszönöm. legjobb. a hajó szakadatlanul hánykolódott. amint halálukban is egymáshoz ér a kezük. és ez tovább súlyosbította a helyzetét.. hullámvölgybe le. ha most alszom egy kicsit… . csak szólj. és felállt.És ha eszedbe jutna még valami. kortalan arc. .Köszönöm. Ránéznek Hanna . vagy egyáltalán. hullámhegyre fel. Nem látszik túl biztonságosnak. Rosszul érezte magát. Nem lesz semmi baj. – Aludj jól! . döntötte el magában Hanna. nyugtatgatta az idős asszonyt. Különösebb érzelem nélkül rámosolygott Hannára. 3. Nagyon nagy baj! Vagy az egész csak álom? Megint fölrémlett előtte a kölyök-férfi képe. Megrázta a fejét. Hát.Azt hiszem. Háborgott a tenger. A hajó minden utasát górcső alá veszik. csak hívd a stewardot. Hanna szorosan lehunyta a szemét. De ha mégis úgy döntesz.

de azért azt se felejtsd el. Lehet. hogy hamisítvány. Egy Vicky nevű nő szerepel az utas listán. Hanna pedig bevádolná Frankot. Lehet. saját verejtékében fürödve. Nincs bizonyíték arra. És akkor vége. tűnődött Hanna. Mindennek vége! – A maga módján semmivel se különb Jackie Burnsnél – gondolta. és csak feküdt a hátán. hogy az élet éppen azt jelenti. hogy a hajó fedélzetére lépett. ez igaz. hogy a magunk dolgát. Következésképpen. csakhogy Hanna esetében ez a továbblépés a börtönt jelenti. és egészen biztos. Két embert öltek meg a szeme láttára. amikor a halál váratlanul fölbukkan és megmutatja arcát. akkor az komoly esélyt jelenthetne… És ha valahogy hazajutna az apjához… Vajon mit szólna az apja. hogy tovább kell lépnünk. Megint az a bosszantó. hogy semmilyen dokumentum nincs arról. váratlanul betoppanna hozzá? Kettejük kapcsolata csúnyán elmérgesedett az utóbbi időben. megkönnyítsük. Most mégis inkább előre kell néznünk. Igen. ha a kiadott körözés elől menekülve. hogy minden tőle telhetőt megtenne a lányáért. Jó. ha sikerülne észrevétlenül meglépnie. Őt pedig továbbra is csak a saját kis sötét ügyletei izgatják. aggályoskodó belső hang! Hanna félig kinyitotta a szemét. hogy te a hajó fedélzetén tartózkodsz! Hirtelen forróság öntötte el.útlevelére. amennyire lehet. és azonnal felismerik. De vajon ebben az esetben megtagadná-e a segítséget a saját lányától? Nem. és a cég cserébe . Ledobta magáról a takarót. kicsavart végtagokkal. Igen ám. Az apja büntetőjogász Baltimore-ban. hogy az élet épp erről szól.

Ebből ki lehet indulni. Ha ő nem talál kiskaput a szabályok alól – mondjuk. Csak a zaklatottság maradt a megrázó események nyomán. a csinos vendéglősnek elfoglalták „hadállásaikat”. Más elfogadható variáció nem jutott eszébe. Aztán fölkelt az ágyból. akkor ki más találna ilyet? Újabb tíz percig töprengett összevont szemöldökkel. Az utóbbi hónapokban elkövetett hibáival gyakorlatilag bezárta a kapukat maga mögött. egy olyan trükköt. majd újra a tükör elé állt. 4. A kávéházak teraszán megterítették az asztalokat. mint a szénakazal. amivel észrevétlenül át lehet surranni az isztambuli határellenőrzésen –.megbocsátaná a botlását. és megpróbálta újra átgondolni a lehetőségeket. Ő a hajó biztonsági főnöke. De hát mi másra teremtette a Jóisten a kozmetikumokat. Methoni most kezdett élni. jó hosszan letusolt. ahogy az est leereszkedik a városra. és munkához látott. Végignézte. Ez azért már más. ha ebben az állapotban kerülne a szeme elé. horzsolásos karikák. Alapozásnak legalábbis megfelel. ha nem az ilyen helyzetekre? Bement a fürdőszobába. hogy becsalogassák a turistákat a kanyargós . Francis Dietz töprengve állt a szálloda erkélyén. Szép vágyálmok! De van-e más választása? Ráharapott az ajkára. és tiszta lappal elölről kezdhetne mindent. Túl nagy vágyakat nem ébresztene Jildrimben. Szeme alatt bíborban játszó. Haja. Gondolatai lassanként Jildrimre terelődtek. Szemügyre vette magát a pipereszekrény tükrében. A rosszullét elmúlt. Elővette a piperetáskáját.

még mielőtt egyáltalán elkezdődött volna. Ismerte a régi gárdát és az újat is. ha eljön a megfelelő pillanat! És akkor lépni is fog. Ha ennek a nőnek van valami köze az ügyhöz. Igen ám. De kissé előreszaladtak a gondolatai. akit keselyűként ismer a „szakma”. és elővett egy doboz cigarettát. Leonard vette kezelésbe a házaspárt – a formulát azonban még mindig nem találták meg. akit Epsteinék társaságában látott a túrán. bent a szobában Leonard aludt a heverőn. hogy a játszma véget ért. Azonnal tárcsázott. Talán nem is létezik ilyen másolat. Jurcsenko minden valószínűség szerint összehozná őt Izmajlovval. Izmajlov egészen biztosan találna olyan személyt. Dietz hallotta ziháló hortyogását. a minden hájjal megkent ügynök. A bejárati ajtó mellett megtalálta a telefont. Epsteinék kabinját kiürítették. de Leonard említett egy fiatal nőt is. Jurcsenko tagja volt az FSB-nek amikor az még KGB-ként működött. letette a kagylót. Csöndesen bement a szobába. Keyes nem volt az irodában. visszatért az erkélyre. gondolta. hogy föl ne ébressze Leonardt. Dietz háta mögött. Vlagyimir Izmajlov. Az is lehet. Dietz üzenetet hagyott. Jelenteni kéne Keyesnek. Nehéz a levegő! Visszatért az iménti gondolataihoz. másfelől az égvilágon semmit nem oldana meg. akit érdekelne az adásvétel. Addig azonban: türelem! . Kihez kellene fordulni? Jurcsenko jutott az eszébe. ügyelve. Azzal még több bajt okozna. hogy átvághassa a gordiuszi csomót. akkor ő az. az önállósult ex-főnök. aki elvezetheti őket a titkos formulához. Csakhogy Keyes egyelőre nincs abban a helyzetben. A keselyűk kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkeznek. Dietznek efelől nem voltak kétségei. Akkor kell lépni.utcácskákról.

.Rágyújtott egy cigarettára. Türelem. ismételte magában.

Egy perccel éjfél előtt a helyiség csaknem teljesen üres volt. bocsásson meg! – Miattam történt. majd hirtelen mozdulattal elébe lépett. hogy akadt egyáltalán vendég a bárban. és a gondosan maga elé tartott italt Hanna a saját blúzára öntötte. inkább a magányba hátráltak előle. Hannától balra Jildrim alakja bukkant föl. összeütköztek. halk. . A pincér letett elé egy vodkát tonikkal. rekedtes hangon követték a dallamot.Hetedik fejezet 1. Jildrim fölkapott egy halom koktélos szalvétát a közeli bárpultról. – Nagyon sajnálom – mondta Jildrim. Grimaszolt egyet. Hanna háromig számolt magában. Hannán és a pincéren kívül senki más nem volt a teremben. A hajó zongoristája a „Summertime” improvizált változatát adta elő. A halál furakodott be ebbe a nyugodtnak ígérkező utazásba. majd körbenézett a társalgóban. így aztán kissé sután Hanna felé nyújtott egyet. az utasok bezárkóztak. Idősebb házaspár üldögélt a zongora mellett. A háborgó tenger és a délutáni megrázkódtatás együttes hatására az utasok zöme korán visszavonult a kabinjába. – Kérem. A férfi a sarokasztal felé tartott.Hagyja csak. de aztán ráeszmélt. hogy mégse matathat Hanna blúzán. A mosdó felől. . még mindig túlságosan zaklatott vagyok. Ahogy eltervezte. Azt hiszem. Hanna tulajdonképpen azon csodálkozott. Hanna Gray aláírta a számlát. az én hibám – mondta Hanna a férfi sietős bocsánatkérésére. ahol a whiskyje és egy doboz English Ovals cigaretta várt rá.

ha az őszinte véleményemre kíváncsi – fejtegette Hanna –. nem kell ezt elmagyarázni. és a sarokasztal felé mutatott. – Tudja. ezt egyre inkább kénytelen vagyok belátni. Csak a gyerekek miatt maradtunk együtt. méghozzá Lucas társaságában. ha a szülők elválnak. Felemelő! Fantasztikus! És mi rossz lehet abban. – Szóval végül is úgy döntöttem. A gyerek számára még mindig jobb. be kell vallanom. ragaszkodom hozzá! 2. gondolom. s ezért kénytelen voltam egyedül eljönni az útra. És most tessék. hogy hozzak egy másikat. Lehet. San Franciscóban. hogy megkockáztatom ezt a hajóutat. – Óh. Ezt most már fölösleges tagadni.– Engedje meg. semmint erkölcsinek. hogy rossz döntés volt. itt van ez a nyomozás! A . mintha kötik az ebet a karóhoz. ha az ember boldog? De sajnos. én ezt inkább jogi kérdésnek tekintem. igazán nem szükséges. de mit lehet tenni. hogy most hazugságon fognak rajtakapni. hibát követtem el. és egy boldogtalan házasságban teszik tönkre mindannyiuk életét. A férjem úgy tudja. – Engedje meg. Én csak… – Kérem! – mondta a férfi. hogy egy konferencián vagyok. Ön talán nem így gondolja? Jildrim tett egy könnyed. ha egyszer szeretjük egymást! Magának. Lucasnak ugyanis az utolsó pillanatban közbejött valami. Hanna sietve folytatta: – Frank és én már régen kiábrándultunk egymásból. Mielőtt megszólalhatott volna. De hibát követtünk el. óvatlan mozdulatot a cigarettát tartó kezével. nyilván ismeri az érzést. A baj az. Jildrim félrehajtott fejjel hallgatta.

és a szélfútta városban nőttem fel. – Összevissza fecsegek. azt hiszem. neki fogják ítélni a gyerekeket. Azt hiszem. és kihúzta a derekát. Török akcentus? – Ohióival keverve. A férfi megint vállat vont. – Szóval ott nőtt fel? – Négy évig ott éltem. – Azok után. Nem kellett volna ennyit fecsegnem. Jildrim elmosolyodott. Határozottan. nyugatra . Úgy mosolygott. mindannyian egy kissé. – Igazán szégyellem. akik csak ritka alkalmakkor engedik el magukat: feszes és tartózkodó. szinte kisfiús.férjem rá fog jönni. ahelyett. Isztambulban születtem. Jobb lett volna. De ha a válóper lezajlik. – Egyáltalán nem meglepő – mondta a férfi. csak azért. – Roppant érdekes az akcentusa. hogy kockára tettem mindent. igaz? – Washingtonban születtem. Jildrim vállat vont. mert olyan ostoba voltam. De hát maga… Olyan jó magával beszélgetni. ha meg se szólalok. Ön pedig Chicagóból jött. hogy együtt lehessek Lucasszal. amin ma keresztül kellett mennie. – Beszéljünk inkább magáról – javasolta Hanna. hogy még mindig sokkos állapotban vagyok. Kissé becsíptem. mint azok a nagyon komoly férfiak. hogy hazudtam. igaz? – nézett esdeklőn a férfira. – Sajnálom. Minden miattam van. de tizennégy éves koromban a szüleim kimentek Amerikába. és mivel törvényesen még nem váltunk el. hogy türelmesen megvártam volna. – Úgy gondolja? – Ühüm. azt hiszem… – csuklott el a hangja. Aztán visszajöttem Isztambulba. És az az igazság. hogy is mondjam csak… zaklatottak vagyunk. amíg a bíróság… Óh istenem.

mint Ohiót. Ott él Lucas. Ott lazább minden. Hanna a jól bevált könnyekhez folyamodott. hogy új életet kezdhessek. De hát ki lát a jövőbe? Tudja. Hanna egyelőre nem tudta eldönteni. A közhelyek általában igazak. és folyton csak az orruk elé néznek. az emberek mindig sietnek. Ez közhely. inkább az utóbbi megközelítés tetszett üdvösnek. sokkal inkább keletnek érzi az ember. Ahogy öregszem. Beszéd közben feszülten figyelte Jildrim reakcióit. Azt várom Kaliforniától. a zongorista irányába. Kalifornia egészen más. a mindenségit! Hát idejutottam. megszívta a cigarettáját és bólintott. egyre inkább így gondolom. újra kitalálhassam és felépíthessem magamat. Járt már Los Angelesben? Jildrim megrázta a fejét. Ha az ember egyszer házasságot köt. Nincs vesztegetni való ideje! Könnycseppet préselt a szeme sarkába. de igaz. – Soha nem hittem volna. hogy valaha is elválok. középnyugatnak számít – lendült bele Hanna –. Jildrim másfelé nézett. vajon sikerült-e fölkeltenie a férfi érdeklődését. és próbálta kifürkészni. . ha a szó szoros értelmében vesszük. Az angyalok városába. – Nyugodjon meg. vagy inkább próbáljon együttérzést kicsiholni a férfiból? A pasas testtartásából ítélve.költözöm. minden rendben lesz. Nagy nyüzsgés van az utcákon. mégis. A férfi belekortyolt az italába. akkor az egy életre szóljon! Így gondolkodtam. – Chicago. mást észre se vesznek. – Óh. az emberek szeretnek külön utakon járni. és megemelte a poharát. s gondosan elmázolta. hogy a csábításra helyezze-e a hangsúlyt. Az ott élők magasba tekintenek és előre.

mint aki hősiesen uralkodik magán. éppen azért. hogy… ez az egész olyan… – Tudom. Jildrim úr! Egy alkoholista. . És most a gyerekek isszák meg a levét! Ez igazán nem fair velük szemben. – Pillanatnyilag nem mi tartjuk kezünkben az ügyet – mondta. – Igazán nem szeretném. – Ostoba voltam és önző. hogy lejussak a hajóról. hogy… Végül is annak. Nagyon sajnálom Epsteinéket. semmi se lesz rendben. hogy… Hanna egy pillanatra szünetet tartott. s közben úgy tett. és ha iszik. – Nem. Ha most elmenekülhetnék. – A neve szerepel az utaslistán – mondta. Ön nem ismeri a férjemet. végtelenül sajnálom őket… de hát ki sejtette ezt előre… ki tudhatta. Jildrim elnyomta a cigarettáját. Ez az egész… – elcsuklott a hangja. Ha bármiféle lehetőség adódna. kivetkőzik emberi mivoltából. egyáltalán. Lucas ötlete volt. még mindent rendbe hozhatnék. hogy önzőnek tartson. meg a gyerekeimre. A férfi kérdőn nézett rá. nincs rajta. Nem hiszem. Álnevet használok. mégis muszáj magamra gondolni. Remegve levegő után kapkodott. mielőtt elérnénk Isztambult – azt hiszem. Gondolja. még mindig helyrehozhatnám a dolgokat. hogy valaha is ezt az egészet… De most. hogy teljes biztonságban legyek. mi lesz velünk? Tud valamit a dolog hátteréről? Jildrim megrázta a fejét. hogy ők fizessék meg az árát annak. – Mit gondol. hogy tőlünk teljesen függetlenül történt egy fatális szerencsétlenség.– Nem.

Jildrim úr. – Kétezer dollár? Jildrim összeszorította az ajkát. várakozó tekintettel. – Mennyibe kerülne? – kérdezte Hanna kisvártatva. Nem válaszolt. a férjem egyszer részegen eltörte Teddy karját. Ennyi készpénz természetesen nincs nálam. – Ön se járna rosszul. hogy nem lett volna szabad eljönnöm erre a hajóútra! Végtelenül ostoba voltam és önző. Ludlow… – Nem így hívnak. – Tartok tőle. hogy eltűnhessek. hogy… – Asszonyom… még ha… Most Hanna nézett rá hideg. A férfi elhallgatott. Istenem – keserűen fölnevetett. – Azt se tudom. – Háromezer? – folytatta Hanna. tudom. amit át kellett élnie. hogy kissé összekuszálódtak a gondolatai. Mrs. Jildrim fagyosan meredt rá. mit beszélek. hogy arra lenne lehetőség… szóval. asszonyom – mondta a férfi. Jildrim úr? A férfi újabb cigarettára gyújtott. – Hogy mire lennék képes? – Segíteni nekem… tudja… A férfi elkomorult. hogy ön képes lenne arra… Óh. – Van pénzem. – …szóval. Óh. de föl tudom hívni a könyvelőmet. nem ingyen kérem – tette hozzá Hanna. és ő intézkedik. – Tudja. – Többet is adhatok.– Gondolja. De meg kell értenie. – Ami persze nem meglepő. azok után. . ha ezen múlik. hiszen a gyerekeim… Eltelt néhány másodperc. De ha egyszer az ember szerelmes! Volt már ön szerelmes. És igazán nemes ügyről van szó.

A könnyek hatására. Egy kis könnyfakasztó történet képzeletbeli gyerekekről. semmi egyébért. ha ez az ára annak. 3. A gyerekeit természetesen nagyon sajnálom. végtére is nem mindegy? A lényeg. az élő Istenre esküszöm. s nyomban hozzátette: a pasas is csak a pénzért fog segíteni. nem gondolja? A férfi nem válaszolt. vagy a pénz miatt? Valószínűleg a kettő kombinációjának köszönhetően. valami önutálatféle mégiscsak visszamaradt. maga az egyetlen. akitől segítséget kérhetek. Vagy tévednék? Egy kis extrajövedelem kapóra jöhet a következő hónapokra. És még valami. gondolta. Hanna ezt úgy értelmezte. hogy segíteni fog. lejusson a fedélzetről… Visszatérve a kabinjába újból lezuhanyozott. hogy a történtek után ön könnyen elveszítheti az állását. De bármilyen erősen sikálta is a bőrét. hogy két napon belül. Csak a szeme villant. erőszakoskodó apáról – tulajdonképpen nem nagy ügy. De… – Négyezer! – mondta Hanna. . – Nem vagyok meggyőződve róla. mielőtt a hajó eléri Isztambult. hogy lejusson a hajóról. hogy ön megértette-e. – Ötezer dollár – mondta Hanna. Jildrim úr! Azt azért ne felejtse el. Jildrim megígérte. hogy valóban jó ügy érdekében… – Higgyen nekem. Milyen rendes. Jildrim úr. becsületes embernek állította be magát! Senki sem becsületes.– Még ha feltételezzük is. majd hozzátette: – Kérem. mennyire fontos ez nekem. a legnemesebb ügyről van szó! – Akkor sem lehetséges. hogy alszik rá egyet.

de ő mit tehetett volna ellene? Hanna egész egyszerűen peches volt. fantom végtagnak. milyen tisztességes ember lakozik benne valójában. Vagy talán nem? De igen. aztán visszahúzta a kezét. Jobb keze a bal csuklóján éktelenkedő sebhely felé mozdult. s újabbra vágyott. Azt megelőzően. ahogy Jackie Burns fogalmazott –. Következésképpen egy kis kegyes hazugság minden további nélkül megengedhető. A tusolás után meztelenül elterült az ágyon. Segélykiáltás. Hanna nem volt . így nevezték mások. Persze rájött. Hasra vetette magát az ágyon. A forradás a múlté. és lejut erről a hajóról. de még mindig viszketett. úgy ahogy elképzelte. hogy soha nem volt igazán jó! Ám ez így nem igaz. és a kelleténél komolyabban vette a dolgot. A jövőben minden másként lesz. Fölállt. Vagy mégsem? Lehet. lekapcsolta a lámpát. míg a hajó gyengéden álomba ringatta. észrevétlenül… Akkor be fogja bizonyítani. Hajdanán igazán jóravaló. és rossz hatást gyakorolt rá. hogy inkább csak képzeli a viszketést – egyfajta sajátos változata ez az amputált. A heg már nyolc hónapos volt. és megfejelte egy Valiummal. pontosan ezért nem sikerült az öngyilkossági kísérlet. Megpróbálta másfelé terelni a gondolatait. talált egy Xanaxot. Valójában az történt. Borzalmas ez az egész – tragédia. Lustán megvakargatta a sebhelyet. hogy szorult helyzetbe került. Akkor se jutott el abba az állapotba. hogy Frank rátelepedett.De talán saját magát kellene hibáztatnia Epsteinék halála miatt? Ez képtelenség. Soha többé nem kerülhet olyan állapotba. tisztességes lány volt. jó gyerek volt. így csöppent bele ebbe a drámai helyzetbe. Ha a Jóisten most az egyszer megsegíti. és nyugodtan feküdt. A pohár ital elbágyasztotta.

Hanna Gray. Aztán egyszer csak ugrás a mélybe. Egyszer vagy kétszer kiemelt némi készpénzt. Legrosszabb esetben: kissé el van kényeztetve… . Ettől még nem lesz az emberből bűnöző. Nem volt tolvaj! Jó. Luxusnyaralásokat írt le üzleti költségként. de annyit nem tudott volna elemelni a sarki boltból. aki soha életében nem lopott könyvtári könyvet? Na. hiszen csakis rajtad múlik! Az imádság – amennyiben ez annak nevezhető – még jobban fölgerjesztette önutálatát. és az ár felét a bankkártyájára íratta. a megtért bárány! Megígéri Istennek. hogy megjavul. a félbemaradt öngyilkossági kísérlet. De hát ki az. méghozzá igen gyenge indoklásokkal. a zokogó önsajnálat a fürdőszobai tükör előtt… Istenem. kötekedett a belső hang. Ezek már elég öles léptek voltak az igazi bűncselekmények felé. Szőnyegeket vásárolt Londonban. megjavulok! Esküszöm. A baj az. Semmit se változtál! Csak azt hiszed magadról! De hát ő mégsem velejéig romlott. Lám csak. hogy elkerülje a vámolást. Egy rágógumi nem sok. azért akadt ott más is. talán egyszer. ha Isten még egyszer kisegíti őt a bajból. egészen más leszek. Mindenkivel megesett az ilyesmi. hogy ezúttal aligha ússza meg ilyen könnyen. Most az egyszer. a másik felét pedig utánvétre. Csak akkor kegyeskedik jó útra térni.bűnöző. Istenem. Mi a helyzet az anyád pénztárcájával? Oké. egy könyvtári könyvet. utoljára segíts rajtam. könyörgött. és esküszöm. Frankkal… Majd jött az a borzalmas éjszaka. csak most az egyszer még. nyugtatgatta magát. de azért nyomban feltételt is szab.

. Ha a dolgok jól alakulnak. Már-már az igazak álmát aludta.Álmosan a hátára gördült. csitítgatta magát. Még semmi sem késő. úgy. Amikor végre álomba merült. meglepően jól aludt. ahogy kigondolta. teste átvette a hullámok ritmusát. akkor még minden helyre hozható! Reméljük. legalábbis! A hajó ringását vigasztalónak érezte.

majd a könyvespolc szétnyílott. s Keyes szembe találta magát egy fekete táblával. majd kikémlelt az ablakon. Ásított. ahogy Keyes kilépett a liftből. A könyvespolc mögött talált egy felvonót. Aztán visszakapta az őrtől az igazolványait. egy játék automatából. Belépett a játékterembe. és megcélozta a legnagyobb épületet a négy közül. A nyári évszak ellenére a sivatagi levegő hűvös volt. A ragyogó nevadai éjszakai égbolthoz képest a gammatelep környezete kifejezetten sivárnak tetszett. mintha csak egy . zöld szemekkel. illetve a talaj fölé emelt négy faépület. Keyes pedig sötét tekintettel rámeredt a táblára. Kinyílt az ajtó. mely a fának egy csomójában volt elrejtve. két alacsony heverőből. A bejárati ajtóval szembeni fal mellett egy üres könyvespolcot látott. A reaktort még nem lehetett látni. Keyes megmozdult a kocsi hátsó ülésén. Frankenstein-szerű. Keyes megborzongott. a kerekek alatt zajosan ropogott a kavics. lázas. ahogy a zárrendszer működésbe lép. Hallhatta. így az egyetlen mesterséges fényforrás az őrtorony volt. különc figura volt. négy inch magas. Jobb szemét a retinaletapogatóra helyezte. nyújtózkodott. Azonnal rázendített. és egy kikapcsolt tvkészülékből állt. A lift zümmögve elindult lefelé.Nyolcadik fejezet 1. megereszkedett nyaki lebernyegei fölött kiugró ádámcsutkával. miközben az iratait vizsgálták. Ed Greenwich várt rá. Lekanyarodtak a főútról. melynek berendezése egy biliárdasztalból. hat láb.

tapodtat sem szándékozik továbblépni. mint az a szülő. hogy a fordított harmadik hatvány törvényének köszönhetően a folyamat. hogy tegnap megtörtént. még ha a lehető legszerényebb keretek között is. hogy fölöslegesen égetik a lámpákat. én előre tudtam. A szupervezető mágnes. Egy fémborítású. ujjai a semmit tapogatják… – Mindazonáltal a tizenhét készülék fölösleges – szögezte le Greenwich. a főhálózatról veszik le az energiát. Ez azt jelenti. Tény. hogy elkerülhetetlen! Igen. igen. Azt hiszem. igen. aki leteremti a gyerekeit. hogy Epstein eredményei nélkül. Greenwich tovább beszélt. az valami csoda. hogy túl sok elektromos áramot fogyasztanak. kézfeje megállás nélkül forog a csuklója körül. igenis. nem győzte bizonyítani. szikrázó folyosóra terelte Keyest. Ha túlságosan tékozlóak. Keyes bólintott. De ami tegnap végbement. maga a csoda! Természetesen a hármas. Megjegyezte. a fő elemi részecske körgyűrűjébe. Rajta kívül senki más nem ügyelt itt a takarékosságra. Más szóval: önvédelem. lépteik visszhangosan kopogtak. melyet folyékony . Megelőző csapás. És a lehetséges ebben az esetben azt jelenti. igen. Úgy érezte magát. az egy teljesen más történet. lehetséges. Greenwich minden jel szerint – vélekedett magában Keyes – valósággal önkívületi állapotban van. abból később gondjaik támadhatnak. Keze szüntelen mozgásban. – Óh. Addig. amíg a reaktor működésbe lép. – A szubnanométer egészen pontosan az előre kiszámított értékeket mutatja. mindig is pontosan tudtam. de képtelen volt szó nélkül megállni. gondolta Keyes. de végrehajtottuk! Beléptek a detektorterembe.megkezdett beszélgetést folytatnának. mindenféle esetleges hivatalos rosszallás esetére.

– Ha egy ilyen komplexum egyszer mozgásba lendül. s időnként. hogy Greenwich abbahagyta. kondenzált felhőt képezett. jeges. Soha többé! – A komputerek miatt ne fájjon a feje – mondta Keyes. Ed! Ami az enyém. többé nincs az az erő. Ha most le kell állnunk. hullámzó. beleírtak egyegy észrevételt a klaviatúrára. Húsz perccel később visszatértek kávézni az automaták fényeitől vibráló játékterembe. Az várakozón nézett vissza rá. Keyes fölemelte a fejét. Eltelt néhány másodperc. Nem. Igen! Minden feltétel adott. a mérnökök szakszavakat kiáltoztak egymásnak. és ránézett a tudósra. ami leállítaná. akkor az összes lendületet elveszítjük. nem. amiért eddig dolgoztunk. mi viszont három hónapon belül teljes sikerre számíthatunk. – Végezze csak a dolgát. – Ne aggódjon! Megkapja. azt meg bízza rám! 2.nitrogén tartott mínusz kétszáz fokos hőmérsékleten. Mindenkit megelőztünk. ha beigazolódik a számítógépes időzítésem. mint rendesen. Elefántláb vastagságú kábelek kígyóztak a komputerek monitorait vizslató emberek talpa alatt. – Jó – mondta Keyes lakonikus rövidséggel. Most már semmi kétség! Hadron labdába se rúg kétezerhatig. Greenwich vitte a szót. – De a számítógépes időzítésre szükségem van. amíg Keyes észrevette. A forró lé égette Keyes gyomrát. A daruk háromtonnás berendezéseket emelgettek játszi könnyedséggel. mintha rövid zongorafutamokat játszanának. – Tegnap óta fejhosszal vezetünk. Keyes .

– Ed – mondta Keyes. A tudós nyilvánvalóan bürokratának tartja Keyest.megállapította magában. Greenwichnek. – Először jussunk el odáig. amit ez az ember előző nap véghezvitt. Keyes érezte. amit tegnap műveltél! Keyes személy szerint örült Greenwich rohamléptű előrehaladásának. De ha ez igaz lenne. de a megengedett határérték alatt.vagy tízéves távlatban nem biztos. fafejű hivatalnoknak. Amíg csak gondolkodik. – Először jussunk el odáig! Én csak hangosan gondolkodom. – …az alapszint fölött. kézzelfogható eredmények érdekelnek – a fölszabaduló vákuumenergia. addig nincs baj. amíg nem azt teszed. hogy Greenwichnek csalódást okozott a válaszával. akit csak a közvetlen. hogy beszéd közben a kutató folyamatosan az orrát piszkálja. a kutatási potenciál. amíg a képzeleted birodalmán belül maradsz. hogy Keyes nem érti a mélyebb filozófiai összefüggéseket. mindenféle hivatalos engedély . az orrtúrás közepette megint a Nobel-díjon jár az esze. mondanom se kell. a védelmi alkalmazhatóság. még ha szíve szerint maga is sürgette volna a projekt mielőbbi végrehajtását. Különösen ezekben a kritikus napokban nagyon fontos ez. hogy képes lennék előre jelezni a káros… Keyes értett a szóból. és ez a körülmény óvatosságra intette. De öt. Keyes válaszában benne volt a burkolt rendreutasítás: Addig. Természetesen tisztában vagyok a biztonsági szempontokkal. Oké? – Hát persze – felelte Greenwich. Greenwich azt hiszi. azt szabad. A felelősség azonban az ő vállán nyugszik. akkor vajon tartaná-e a hátát Greenwich meredek kísérleteiért? Vállalná-e a kockázatot mindazért. Vagyis addig. Gondolkodni.

és egyik hegyfokról ugráltak át a másikra. sőt minden lehetséges következményét is. egy alagutat a glóbusz egyik oldaláról a másik felé. de ezzel nemcsak a teret. – Képzelje el a glóbuszt. Greenwich volt az. Mindenáron valamiféle hitelgaranciát követelt. félig burkolt dorgálás ellenére. Jim. hogy Greenwich minderre saját magától nem jött rá. és mégis határtalan – mondta. ugyanakkor szemléletes kifejezéseket használt. Bármerre utazhat a földgömbön. A tér-idő véges. Ennek tükrében meglehetősen lehangolónak találta. hogy határvonalba ütközne. anélkül. ezen gépezet nélkül soha nem küzdöttük volna föl magunkat az első helyre.) A felület mégis véges. az iménti.nélkül? Nem! Keyes pontosan tisztában volt a projekt jelentőségével. Egyik metafora sem volt tökéletesen pontos. természetesen. mivel háromdimenziós lények képtelenek hibátlanul . és felfogta annak minden részletét. Greenwich kötötte az ebet a karóhoz. hogy még a magafajta prózaian gondolkodó ember számára is azonnal áttekinthetővé vált minden. (Itt most nem államhatárokról van szó. amellyel megnyitotta a kaput a projekt folytatása előtt. A tudós olyan egyszerű. az nem más. mely a Földet jelképezi. hanem az időt is keresztülszeljük… Később újabb metaforák következtek. És amit mi teszünk. Keyes emlékezett. Ez az alagút pontosan a glóbusz kellős közepén halad át. amikor a kutató először magyarázta a projektet. – A gépek nélkül – magyarázta Greenwich fennhéjázóan – képtelenek lennénk ilyen eredményeket elérni. aki kifejlesztette az extra dimenziókba sűrített tér-idő modellt. – De ami itt van belül – mutatóujjával csontos halántékára koppintott –. Ugyanez a helyzet a tér-idővel is. Igen ám. Ez tagadhatatlan. mint fúrunk egy kis lyukat. A tér-idő formációt hegygerinc formájúra görbítették.

A fény az univerzum sebességhatára. Ma már tudjuk. hogy a Jupiter bolygóinak holdfogyatkozásai az éjszaka későbbi szakaszában következnek be. hogy a fénysebesség nem végtelen. Évszázadok óta tudjuk. vagyis akkor. Bármily hihetetlen. miközben metszett üvegkancsóból jeges vizet kortyolgattak. Ez azt jelenti. és mindenki ugyanannyinak méri. hogy a fény 140 ezer mérföld per másodperces sebességgel halad. magyarázta Greenwich. A titkot könnyű megérteni. hogy a fény a végtelennél kisebb sebességgel jut el hozzánk. akkor azt viszonyítanunk is kell valamihez. Az idő kitágul. amikor a Jupiter már távolabb van a Földtől. hangsúlyozta a kutató. hogy ez a szám közelebb van a 186 ezer mérföld per másodperchez. Véges. A titok. A . amikor megfigyelte. Greenwich még egy kis rögtönzött fizikát és relativitáselméletet is belecsepegtetett Keyes fejébe. legalábbis ahhoz képest. hogy ő maga milyen sebességgel mozog az űrben. távolról sem olyan bonyolult téma. A relativitás. De a földgolyóról szóló első metaforát Keyes így is megértette. hogy milyen technikai eszközök álltak rendelkezésére.ábrázolni a tér és idő négydimenziós kiterjedéseit. mint ahogy azt általában hiszik. Igen ám. hogy meghatározza ezt a sebességet. hogy mihez viszonyítjuk a fény sebességét. egyszerű. nyugodtan és csöndesen értekeztek az univerzum mibenlétéről. Még arra is kísérletet tett. Egy holland csillagász 1676-ban jött rá erre. Keyes vermonti irodájában ültek. Tud követni? Keyes bólintott. s elég pontos eredményt kapott. függetlenül attól. egy Albert Einstein nevű tudós a következőképpen válaszolta meg. Azt a kérdést. de ha valaminek megmérjük a sebességét. hogy ezt lehetővé tegye. Arra az eredményre jutott. mégis határtalan.

mert az emberek azt látják. egész egyszerűen megsokszorozódik az idő által. hogy egy fénypulzus közeledik felénk. igen. de azért ott maradtak még Keyes homlokán. Föl kell adnunk az abszolút időről alkotott képzetünket – mondta Greenwich. Óránként négy mérfölddel halad. állította. hogy ezt lehetővé tegye. Einstein megjelentette a relativitás „általános” elméletét is. hogy tér és idő egyazon érmének a két oldala – tér-idő –. A relativitás „speciális” elméletének közzététele után néhány évvel. De ez hamis képzet. hogy mélyülnek a ráncok Keyes szemöldökei között. és mindkettő relatív egy adott mozgáshoz képest. El kell fogadnunk. Az idő kitágul. ismerte el a tudós. maga elindul előre. akkor valamit hozzá kell még adni az egyenlethez – ebben az esetben az időt. A hagyományos gondolkodás szerint magához ennyivel lassabban közeledik a fény. hogy az idő változatlanul halad előre. Igen. mindkettő abszolút értékek nélkül létezik. Ezt nehéz fölfogni emberi ésszel. Ez távolról sem olyan bonyolult – tette hozzá sietve. A ráncok valamelyest kisimultak. hanem annak a ténynek a következménye. Az idő tehát csupán illúzió? Igen. Greenwich látta. Csakhogy valójában mind a ketten ugyanazt a 186 mérföld per másodperccel haladó fényt látjuk. Én egy helyben állok. A projekt megértéséhez Keyesnek el kell fogadnia ezt a jelenséget! Keyes boldogan elfogadta az érvelést.távolság. viszont a fény sebessége változatlan marad. Ha a távolság változik. mint a többi erő. – Tegyük fel. készséggel magáévá teszi a gondolatot. de valahol még kellemesek is. A filozófiai utalások nem csak megdöbbentőek. hogy a tér-idő elgörbül a benne rejlő tömeg . A gravitáció nem olyan. természetesen.

folytatta Greenwich. mint Newtoné. emberek. Ha ugyanis a laboratóriumban előállított fekete lyuk valamilyen oknál fogva kicsúszna az ellenőrzés alól. akkor nemcsak valahol máshol bukkanna elő. a legközelebbi tömeget követik egy egyenes ösvényen a meggörbült tér-időben. lineáris formában megtapasztalhatnánk az időt. Einstein egyenletei sokkal pontosabb számításokat tesznek lehetővé. hogy nagy sebességen ütköztetnénk a részecskéket. amikor egy csillag összeomlásának. hogy ilyen szemszögből láthassuk az univerzumot. hanem valamikor máskor is. És ha valaki képes lenne kellően nagy távolságot beutazni a téridőben. Saját bolygónk röppályájának megfigyelése ugyancsak megerősíti ezt az elméletet. borzalmas gravitációja és energiasűrűsége átlyukasztotta az univerzumunk szövetét. hogy alkalmazásával ki lehessen számítani a laboratóriumban . melyek akkor keletkeztek. de négydimenziós világban élünk. Greenwich hagyott néhány másodpercet az elmondottak megemésztésére.és energia eloszlásától. Az Epstein-formula azonban alkalmas arra. mint amilyen a gammatelep magját képezi… akkor talán kitörhetnénk a háromdimenziós létezés korlátjai közül. De mi. Persze mindez nem kockázatmentes vállalkozás. és a negyedik dimenzió nem más. lyukak a tér-időben. mi háromdimenziós lények vagyunk. A fekete lyukak. magyarázta Greenwich. aztán folytatta. A bolygók nem a Nap körül forognak. Ha képesek lennénk egy fekete lyukat laboratóriumban előállítani… ami a legnagyobb valószínűséggel úgy történhetne. egy olyan részecskegyorsítóban mondjuk. mint az idő. túl kicsiny faj vagyunk ahhoz. és egyszerű. Jim. a következmények beláthatatlanok és katasztrofálisak lennének. Némiképp leegyszerűsítve a dolgokat.

– Tudom. magyarázta Greenwich. – Értem. ádámcsutkája föl-le ugrált. –Egyetlen fantasztikus pillanatra. . amit tesz. de aztán jobbnak látta. Kiélezett versenyhelyzet van. Greenwich kiselőadása teljes mértékben meggyőzte Keyest. – Keyes legszívesebben hozzáfűzte volna. Jim. és az időtényező mindennél fontosabb. akkor annak megfelelő kockázatot kell vállalnia. – Ne hallgasson rá! Mindenkiben vannak kételyek. és ezáltal elkerülhetőek lennének az ilyen események. Mi ugyanezt a célt tűztük magunk elé. az emberiség történetében először. Az ember attól ember. ha nem vállalnák a kockázatot. Beleszürcsölt a kávéjába. A Nagy Hadron Ütköztető a CERN égisze alatt. – Kezd berezelni. Csupán biztosítani kívánom. hogy kellőképpen méltányolni fogjuk az erőfeszítéseit. Keyes bólintott. – Lehet. – Hálásak leszünk azért. Az lenne az őrültség. Greenwich! Fölfogta már végre? – Emlékezzen a Holdra szállásra! – folytatta Greenwich. hogy Chen jelentkezik magánál – váltott témát Greenwich. az összes ember a Földön tiszta szívvel és lélekkel egyesült. Greenwich összehúzta az ajkát. – Nem a hírnévről van szó – mondta Greenwich némi álszerénységgel. Óriási dolog lenne. Ebben az esetben nagyon nagy kockázatot. Ám a lehetséges haszon ennél sokkal többet is megér! – Ed! – szólalt meg Keyes ünnepélyesen.előállított fekete lyukak élettartamát. ha mégse mondja ki: Én a maga oldalán állok. hogy kételkedik. vagyis a Genf közelében levő európai részecskegyorsító laboratórium 2006-ra tervezi a protonok és antiprotonok ütköztetését. Ha valaki a legnagyobbak között akar játszani.

Greenwichre oda kell figyelni! Egyetlen szálat se szabad elvarratlanul hagyni! Most azonban mindenekelőtt a hármas számú kritikus eredményre kell összpontosítani. Nincs kizárva. Eltelt két perc. és kezet nyújtott. de a valóságban Greenwich ragaszkodni fog ahhoz.– Engem nem kell meggyőznie. Greenwich viszonozta a kézfogást. Ez az ember túl hiú ahhoz. hogy ő is lefalcol. Keyes újra bólintott. – Ha Chen jelentkezik. hogy Greenwich reprodukálja Epstein eredményeit. s ha megsérti. Méghozzá késedelem nélkül. hogy megpróbálja megkerülni magát. mit akar. Nem törődik a biztonsági szempontokkal. Hiú ember. polemizált magában Keyes. fölállt. hallgassa meg. A sivatag körülötte csendesen pihent a maga érintetlen és zavartalan hatalmasságában. mint Epstein. hogy mellőzni lehessen. higgye el. kiszámíthatatlan lesz a reagálása. Ed. Epsteinhez hasonlóan. hogy a jutalmazása nem arányos a teljesítményével. A kavicsos útról rátértek a műútra. és át fog nyúlni a feje fölött. figyelmeztette magát. Az önmagáért való tudomány elméletben jól hangzik. Ha eljön az ideje. akivel egy csónakban evez! Ez megfelelő végszónak tűnt. És ha úgy érzi. ki az. miközben visszafelé zötykölődtek a kavicsos úton. és beült a kint várakozó limuzinba. És ehhez arra van szükség. – Jó. biztos. ugyanazon az oldalon állunk. Ebben a kérdésben. Megpróbál másik szponzort találni az Egyesült Államok kormánya helyett. Greenwichről nem szabad megfeledkezni. ő se ezen a földön jár. Aztán Keyes távozott. – És ne felejtse el. . Keyes elálmosodott. hogy mondta. hogy megkapja a megfelelő elismerést a fáradozásaiért.

Ha egy ilyen lavina egyszer elindul, többé senki nem állítja meg. És ami azt illeti, elég nagy tehetetlenségi nyomatékot adtak a „hólabdának”. Keyes elképzelte, ahogy a hógörgeteg nagy robajjal száguld lefelé a hegyoldalon, egyre több hó tapad rá, egyre nő, és egyre súlyosabbá és feltartóztathatatlanabbá válik. Jeremy, jutott eszébe, ő az, akiben valami hasonló, szédítő lendület munkált. Jeremy, aki meg nem állt soha, mindig mozgásban volt. Amikor ráhajtott a műútra, előadott egy trükköt – kiperdült a nyeregből úgy, hogy jottányit sem veszített elképesztő lendületéből. Hányszor végigpörgette magában a jelenetet, és még mindig képtelen volt szabadulni tőle. Keyes lelki szemei előtt úgy játszódott le minden újra, mintha csak tegnap történt volna. Jeremy lecsúszik a nyeregből, úszik a levegőben a bejárati ajtó felé, miközben a kerékpár folytatja útját a parkoló felé, hogy aztán végül becsapódjon egy falba. A bicikli soha nem esett le. Miért nem hagyta abba Jeremy a veszélyes mutatványt, a sokszori szidás, dorgálás ellenére sem? A bicikli soha nem esett le! Ott forgott, mint egy lassított filmfelvétel, a kavicsos út fölött, és aztán lágyan megpihent, s mintegy varázsütésre nekitámaszkodott a falnak, és addigra Jeremy már bent van a házban, talál egy szendvicset magának, bevonul a szobába tévét nézni vagy számítógépezni, s közben fenntartja hatalmas lendületét, mellyel végigszáguldozta az életét… Keyes elbóbiskolt. Nem, teljesen ébren volt. Nem találta helyét az ülésen. Elöl halkan szólt a rádió; a sofőr egy élő beszélgetést hallgatott. Keyes ásított. Nem bóbiskolt. Még csak álmos sem volt. A rádió halkan zümmögött. Keyes elaludt.

3. Üzenet várta Dietztől. Keyes ült az elsötétített irodájában, és tárcsázott. Add, hogy jó hír legyen, fohászkodott magában. Ha jó hír lesz – ha megtalálták Epsteint, és végleg elintézték a pasast –, akkor megjutalmazza magát egy reggelivel. Egy kiadós reggelivel, s utána még egy kis szundikálást is engedélyez magának. De ha nem… – Dietz – mondta egy hang. – Itt Jim Keyes – felelte Keyes. Dietz tétovázott – és Keyes máris tudta, hogy a hír nem jó hír. – Epsteint elintézték, jelentette Dietz. – De komplikációk adódtak. Átkutatták a tudós kabinját és a poggyászait, de eredmény nincs. Úgy fest tehát, hogy Epstein nem hagyott hátra semmiféle dokumentumot a munkájáról. Fölvetődött azonban egy további probléma. Leonard látta, hogy a tudós és a felesége egy fiatal nővel érkezett a Sapienza-erődhöz, és túlságosan élénken társalogtak. Valaminek lennie kellett közöttük – valaminek, ami fontos lehetett Epstein számára. Ebből kiindulva, ismerte el Dietz, még az is elképzelhető, hogy Epstein mégiscsak őrzött valami írásbeli dokumentumot a munkájáról. Még az is lehetséges, hogy bizonyos mértékben a tudós érdekszövetségben állt a fiatal nővel. Nincs kizárva, hogy a nő idegen érdekeket képvisel… Keyes egyik kezével a homlokát fogta, a másikkal a telefont tartotta. Ujjai mozogtak: apró köröket rajzoltak. Szóval Epstein mégiscsak eladta… Ennyi munka, ennyi erőfeszítés, ekkora előrehaladás után most egy ilyen banális biztonsági baklövés miatt kell megtorpanniuk! Nem elég, hogy elveszett a titkos formula, de még az is elképzelhető,

hogy az ellenség kezébe került! Márpedig, ha ez a képlet rossz kézbe kerül, annak rettenetes következményei lesznek. Keyesnek azonban nincs most ideje arra, hogy ezeken a következményeken rágódjon. Ha a projekt összeomlik, kinek a nyakába dől az egész? Természetesen az övébe. Nem tett jelentést a DIA-nek, amikor kellett volna, s nem kért tőlük segítséget. Annál buzgóbban igyekezett fedezni Greenwich illegális kísérleteit. És most ő lesz az, aki mindezért meglakol. Katasztrófa! - Ki az a nő? – kérdezte, még mindig a halántékát dörzsölve. - Jó kérdés. – Dietz elég közömbösen reagált. A hangjában volt valami távolságtartó cinizmus, és ezt Keyes, az adott helyzetben legalábbis, vérlázítónak találta. – Talán lesz alkalmam személyesen megkérdezni tőle. A helyi hatóságokkal valahogy elvarrták a szálakat; a hajó egyenesen Isztambulba tart. Itt várjuk őket, és első dolgunk lesz, hogy a nőt lekapcsoljuk. - Isztambul – ismételte Keyes. - Igen. Holnapután… - Melyik hotel? – kérdezte Keyes. – Azonnal indulok.

Kilencedik fejezet
1. Henri Jansen átnyúlt Madeleine teste fölött, az éjjeliszekrényen megtalálta a Gauloises-os dobozt, előhúzott két szál cigarettát, s mindkettőt meggyújtotta. – Mennem kell – mondta Madeleine. De azért a cigarettát elfogadta. Lehunyt szemmel szívta be a füstöt, szája szegletében halvány mosoly játszadozott. – Nagy nap lesz holnap – mondta a nő. – A férjem szervezett egy túrát, Les Cabassolsból indulunk. Tony Blair legjobb gyerekkori barátja is ott lesz. Meg egy szaúdi herceg. És egy híres amerikai fehérgalléros bűnöző. Te, mondd, miért van az, hogy az amerikaiak mindig a bűnözéssel szereznek hímevet? Henri mélabúsan nézett maga elé, és nem válaszolt. – Óh, persze, ez nemcsak az amerikaiakra vonatkozik – tette hozzá a nő cseverészve. Madeleine, harmincas éveinek közepén járó, igen szemrevaló nő volt – könnyed és kacér, legalábbis a felszínen, habár a fesztelenség máza alatt Henri időről időre felfedezett valamiféle tartós melankóliát. – Szóval, el tudod képzelni, miről lesz szó egész nap! Lóversenyről, természetesen. Mindegyikük tart lovakat, telivéreket, persze. Ott vannak a versenyeken, úgy szórakoznak velük, mint a kisfiúk a játékautóikkal. Henri leszívta a füstöt, és továbbra sem kommentálta a nő szavait. – Na jó! – sóhajtott a nő, és átadta a cigarettáját Henrinek. – Most már tényleg mennem kell. Amíg Madeleine tusolt, a férfi ágyban maradt, és felváltva szívogatta a két cigarettát. Kerülgette a depresszió;

lopakodva és kitartóan. Pedig nincs oka rá, hogy megadja magát a levertségnek, tűnődött Henri. Hiszen megkapott mindent, amiről egykor álmodozott. Hol vannak már azok a napok, amikor egy szál cigaretta is oly nagy kincsnek számított – azok az idők, amikor gyerekként eldobott csikkekre vadászott Párizs utcáin. És most, íme: egyszerre kettőt szív. Minden napszakra más-más nő. Egy csodaszép ház, lakbér nélkül. Kell ennél több? Madeleine kijött a fürdőszobából, öltözni kezdett, és Henri figyelte a mozdulatait. Amikor Madeleine elkészült, Henri fölkelt az ágyból, hátulról belecsókolt a kecses nyakhajlatba, majd kikísérte szeretőjét a kocsihoz. Újabb csók következett, aztán az Audi végiggördült a hosszú bekötőúton. Henri ott állt egyedül a hűvös szürkületben, és próbálta elhárítani az alattomosan rátörő depressziót. Érezte, hogy a mistral egyre inkább erőre kap. Ezen meglepődött. Nyári hónapokban a hűvös északi szél általában nem támadott olyan erővel, hogy nagyobb kellemetlenséget okozott volna. Rendszerint csak télvíz idején társult hozzá a Rajna-völgyi jéghideg levegő, hogy aztán dühödten végigsöpörjön Dél-Franciaországon. A teleket azonban Henri természetesen nem itt töltötte. Elutazott Aspenbe, vagy az Elefántcsontpartra, netán a déli tengerekre. Büszke háztulajdonosnak ugyan nem mondhatta magát, de barátai szép számmal akadtak szerte a világon, akiknek pompás villáik voltak, s akik alig várták, hogy szívességet tegyenek Henrinek – szállásra tehát soha nem volt gondja. Patrónusok, gondolta. Azzal, hogy pazar villáikat rendelkezésére bocsátották, fotográfusi karrierjét

Megint a depresszió… Mielőtt visszatért a házba. Még mindig magán érezte Madeleine illatát. Lezuhanyozott. királyi családok tagjaival. A szőlőültetvények ilyenkor a legszebbek. teljesen besötétedett. magas beosztású orosz politikus volt. melyek a nyár legforróbb heteiben megteltek gazdag iparmágnásokkal. és egyéb fényes társasági alakokkal. . Egyre több időt töltöttek itt. a haján. A nap bíborpalástban süllyedt alá a horizonton. Vlagyimir nem győzte herdálni folyamatosan növekvő vagyonát. filmcsillagokkal. Madeleine férje. ahogy Madeleine fogalmazott. Úgy döntött. az ujjain. Többnyire az elit klubokban szórta a pénzt. a fotózás! Közel egy éve Henry nem fűzött filmet a gépébe. politikusokkal. Mostanában egész jól összemelegedett Madeleine-nel. Aztán Sylvie egy pillangó után vetette magát. tett egy rövid sétát a birtokon. aki egykoron bizalmas kapcsolatokat ápolt a KGB-vel. hátha ettől kissé jobb kedvre derül. egy Sylvie névre hallgató terrier is csatlakozott hozzá. Talán túlságosan is jól kijöttek egymással. újabban pedig hasonlóan bensőséges viszonyban állt az orosz igazságszolgáltatási szervekkel. és ettől kellemes bizsergés áradt végig a testén. totálisan átszőtte a korrupció. következésképpen egyetlen filmkockát sem kattintott el. Időközben a szomszéd kutyája. és faképnél hagyta Henrit. nekivágott a mezőnek. Az orosz bíróságokat. igen. Igen. Madeleine férje pedig – ezek is a nő szavai – mocskos nagy hasznot húzott ebből a korrupcióból. nem sajnálja az időt a sétára. a naplementében – tűnődött Henri. Jó tíz percig sétáltak együtt. a régi időkben alighanem így hívták őket: patrónusok.támogatták… No. Provence-ban. Vlagyimir. Mire visszatért a házba.

Futó nyári kaland. a hűtőszekrény és a borospince soha ne ürüljön ki. Más kérdés.Henri örült. De idáig nem fognak eljutni: nem több ez az egész. mint könnyű kis flörtölés. A zuhanyozás után gyorsan körbement a házban. A . És ebből még súlyos gondok származhatnának. akit tréfásan hercegnőnek nevezett – mindenkor a rendelkezésére álljon. Amikor fölállt. az utasításoknak megfelelően megtett minden tőle telhetőt. a skorpiók ne szabaduljanak el. valamint arra a hírhedett tulajdonságára. zárva van-e a kürtő. Hivatalosan Henri házgondnokként lakott itt. A nappaliban letérdelt a kandalló mellé. ezek az üvegtáblák azonban továbbra is ki vannak téve az elemek támadásának. amikor a hölgy úri kedve éppenséggel úgy diktálja. A ház nyílászáróit védő zsaluk nyilván jó szolgálatot tesznek majd. hogy egyre több időt tölthet együtt Madeleine-nel. Ha Henri és Madeleine túlságosan összemelegednének. bezsaluzta az ablakokat arra az esetre. Élvezték egymás közelségét. A valóságban persze az volt a dolga. hogy Madeleine férjével azért nem lenne jó ujjat húzni. mindenesetre. és biztos volt benne. hogy ellenőrizze. hogy a csövek ne robbanjanak fel. Bizonyos körökben keselyűnek hívták – csak részben a karvalyszerű ábrázata miatt. hogy zsákmányszerzéskor nem ismert könyörületet. hogy a ház asszonyának – egy amerikai hölgynek. A gúnynév sokkal inkább a férfi ragadozó mivoltára utalt. hogy Madeleine ugyanígy fogja fel a dolgot. Neki kellett ügyelnie arra. végigfuttatta szemét a szoba temérdek mozaikos ablaktábláján. Henri tudta ezt. szerettek együtt lenni. ha a vihar a távollétében törne ki. az feltehetően előbb-utóbb Izmajlov tudomására jutna. Ő.

hogy természetes módon öregedjen. Ha övé lenne a ház. ami biztos. Gyanította. a kondíciójára és a bőre barnaságára. A tisztes hölgy a közelmúltban tett bizonyos célzásokat arra. hogy a hercegnő valóban neki akarná ajándékozni ezt az értékes ingatlant. majd elindult.hercegnő azonban jelenleg a férjével Rómában tartózkodott. Ez igencsak üdvös gondolatnak látszott. hogy el ne késsen a vacsoráról. Végre megengedhetné magának. nem kellene folyamatosan ügyelnie az alakjára. . megigazította a mandzsettáját. hogy a házat esetleg Henrinek ajándékozná. Nos. De a ház nem az övé volt – egyelőre legalábbis nem. akinek a férje túl sok időt tölt az irodájában. amit elhúz az orra előtt. ideje munkába menni! A munkát ezen az éjszakán egy Isabella DiMeglio nevű olasz hölgy testesítette meg. visszament a hálószobába. majd egy gyors mustra a tükörben. Két zegzugos emelet Aix-en-Provence közelében. hogy inkább csak amolyan mézesmadzagnak szánja. És talán még arra is rászánná magát. a hónap végéig nem is tér vissza onnan. és túl keveset foglalkozik a feleségével. Henri. öt hektárral és három vendégbungalóval. hogy újra a fényképezéssel foglalkozzék. biztos. Befejezte az ablakok ellenőrzését. és az itt nyaraló hírességek közelségével – éppenséggel nem utolsó dolog. némi kölnizés következett. És igazából azt se tudta elhinni. azon a villán is rajta tartotta a szemét. Fölvillantott egy macsós vigyort. egy kis vérpezsdítő gyanánt. A férjnek volt egy háza a Bahamákon. valamint egy úszómedencével. és ha igaz.

MÁSODIK RÉSZ .

Keyes lezárta a bőröndjét. morfondíroztak annak idején. mobiltelefon. Elindult az ajtó felé. Ezen most kesernyésen elmosolyodott. mit felejtett el. hogy nem férnek majd el ebben a házban. Bement a fürdőszobába. Émelygett a vénasszonyos önsajnálatától. Minden rendben. mélázott Keyes. Sietve fölhúzta a cipzárját. Jeremy azóta örökre eltávozott. laptop. akkor még ott volt Rachel és Jeremy meg Margot.Tizedik fejezet 1. Margot elment. és rápillantott az éjjeliszekrényre helyezett digitális órára. jutott eszébe. kiment a fürdőszobából. Óh. no és Keyes maga. És hát lássuk be. letrappolt a lépcsőn. Most meg. És… Megszólalt az ajtócsengő. ahogy anyja gyerekkorában belésulykolta. Mi lesz. Ja. A ház egykoron tele volt élettel. hogy megtöltsék az üres tereket. és lehúzta a cipzárját. természetesen a pisilés. Az jutott eszébe. amikor azon aggodalmaskodtak. a legújabb Grisham-bestseller. Megpróbálta még egyszer átgondolni. Egy fél életet élő félember. Gondolatban még egyszer átszaladt az összecsomagolt holmikon – fogkefe. Persze. bizonyos értelemben maga Keyes is eltűnt félig-meddig. de hát elege volt már ezekből az érzelgős siránkozásokból. igen. s gondolatait erőszakkal visszaterelte a . minden nagyobb szabású családi utazás előtt. Húsz perc volt az autó érkezéséig. dübörögve visszhangoztak szapora léptei. Rachel elment – elköltözött az anyjához Belmontba. ő lakja egyedül. És lám. ha jönnek az unokák. hogy volt idő. Friss töltés az akunak.

és szembetalálta magát Henry Chennel. Keyes maga is meglepődött némiképp a látványtól. egy valamit megtanult az életben. mint valami maszkot. ám ez a derű amúgy nem kapcsolódott semmi konkrétumhoz. Chen abbahagyta a hátsó kert szemrevételezését. melyek a július negyediki ünneplésről maradtak itt. 2. Chen gondot fordított a megjelenésére. Közel egy hónap telt el az ünnep óta. Diétás limonádéval sétáltak ki a hátsó udvarra. mint a géniuszok általában. . nyilván már réges-rég rend lenne. Keskeny válla olyan szögben lejtett. legalábbis akiket Keyes ismert. Ezen a reggelen kék oxfordi inget viselt nyitott gallérral.jelenbe. Persze különcnek hatott így is. A fű tele volt vörös. Chen egy pillanatig a gyepen legeltette tekintetét. mint a kabátfogas két szárnya. mintha elvileg fölfogta volna. Chen úgy hordta az arcán a mosolyát. khakinadrágot. Széles vigyor volt az arcára ragasztva. hogy a kocsi korábban érkezik! De úgy látszik. hogy az arckifejezés döntő szerepet játszik a társasági érintkezésben. Soha ne számíts arra. Ha Rachel itt élne. Kinyitotta az ajtót. Ha mást nem is. és papucscipőt. fémkeretes szemüveggel. az élet még mindig tartogat számára meglepetéseket. aminek következtében a szavai és az arckifejezése közötti ellentmondás olykor kifejezetten hátborzongató hatást keltett. és Keyes felé fordult. Chen alacsony termetű férfi volt. korán őszülő szakállal. fehér és kék konfettikkel. Ellentétben a tudósok zömével. Miután kiléptek a hátsó udvarra.

mint késpenge a vízbe. úgy. semmi jelét nem adva. de reméltem. Chen tétovázva letelepedett egy másik kerti székre. – Télen kellene látnia – ahogy a fények visszaverődnek a hóról! – Óh. de még mindig nem akaródzott a lényegre térni. – De magánál is dolgozik pár olyan fickó. Keyes megpróbált visszaemlékezni. de majdnem… Képzelje csak el! – Okos fickó lehetett – morogta Keyes. Kínos csend telepedett közéjük. hogy útra készül éppen. Szüénében és Alexandriában összevetette a napsugarak beesési szögét. de csak a szegélyére. Chen hátrébb billentette a fejét. melyek a hátsó udvar fölött lógtak. – Tudja. – Ezeket mostanában szereltette föl? – kérdezte. hogy elkapom. Ha megszabadul Chentől. hogy az alkalmazottai a nap bármely szakában zavarhatják. hogy Eratoszthenész képes volt kiszámítani a Föld hozzávetőleges körméretét. ráérősen. mint aki hozzászokott már. biztos gyönyörű. hogy semmiféle segédeszköz nem állt a rendelkezésére.– Elnézést a korai zavarásért – szabadkozott –. azon kívül. hogy megfigyelte a Nap járását? Két helyen. – Bámulatos teljesítmény! – lelkendezett Chen. Az eredmény nem volt százszázalékosan pontos. Helyet foglalt az egyik párnázott kerti fotelban. Belekortyolt a limonádéjába – metszően hideg volt. akár külön bejelentkezés nélkül is. még mielőtt belevetné magát a napi robotba. de nem tudta felidézni. mielőtt a kocsi megérkezne. legalább megspórol egy magyarázkodást. Keyes jóváhagyóan legyintett. mikor járt nála utoljára Chen. Aztán a kikapcsolt díszlámpák felé fordult. aki képes hasonló . – Egy évvel ezelőtt – mondta. úgy hasított bele a nehéz párába.

Aztán – meglepő módon. Néhány másodpercig szótlanul néztek egymásra. se semmi! Szóval. – Vegyük csak Steve-et – mondta Chen óvatosan. Ezek az emberek ámulattal töltenek el.lenyűgöző teljesítményre. – Nem vagyok egészen biztos abban. – Hol van? – Nyaral. hová. és szelíden ártatlannak látszott. Itt van például Ed Greenwich. Az ám! Mondok magának valamit. A feleségével. amitől begyulladt! Keyes most sem válaszolt. – Egy árva szó nélkül. – Mert hogy a múlt héten felszívódott. Született géniusz! És Steven Epstein. – És a kutatása? – Nyilván szükségét érezte. Keyes várta. – Hol van Steve? Keyes nem válaszolt. ugye. magának ezzel semmi újat nem mondtam? Keyes higgadtan bólintott. Se köszönés. hogy… . De. – Csak ennyi? Keyes vállat vont. ugyebár – mondta Chen. – Mert rátalált valamire! Valamire. egy kicsit utána szimatoltam. hogy törölje az anyagot. Kezdte sejteni. hiszen Keyes nem tapasztalt még nála ilyet – hirtelen eltűnt a vigyor Chen arcáról. Jim. – Kíváncsi vagyok… Levette tekintetét az égboltról. hová akar kilyukadni Chen a gunyoros álszerénységével. Szeme a halvány fényben nagynak. A kutatásával kapcsolatos összes dokumentum eltűnt. könnyű fuvallat kavarta föl a konfettiket. – Hogy fogja kezelni ezt az ügyet? – kérdezte Chen.

a nukleáris hulladék és az őssejt-kutatás. Olyan emberek. akik kellőképpen értenek ehhez a szakterülethez. mint ön. ha a tudomány dolgaiba belekeverik a gazdasági érdeket. Keyest e pillanatban elöntötte a méreg Chen leereszkedő hangnemétől. Ez is egy formája a leereszkedésnek. akik fel tudják mérni a lehetséges utóhatásait mindannak. tudósok létrehozunk. viszont megvan az intelligenciája ahhoz. hogy megbízzon azoknak a véleményében. hogy a haladás . Kis híján megint elöntötte a méreg. valamint az olyan projektek között. de fegyelmezte magát. – Mindig veszélyes. hogy önben megvan a hajlandóság arra. Én tudós vagyok. Most hízeleg. amikor azt a tanácsot adja.– Megrémült az eredmények láttán. Nem feltételezte ugyanis. – Szeretném hinni. mint a miénk… az emberiségnek a közeljövőben rá kell találnia egy morális terrénumra. hogy magával vigye az összes anyagot. hogy Epstein tévedett – folytatta Chen kisvártatva. de hamar elfojtotta néhány korty diétás limonádéval. – A nanotechnológia és génmanipuláció. – Hallgatom. mintha költői kérdés hangzott volna el. hogy hallgasson a józan érvelésre. épp eléggé begyulladt ahhoz. Jim! Hogy megpróbáljam magát józan belátásra bírni. Ezért vagyok itt. amit mi. hogy a legfelsőbb döntési szinteken olyan emberek ülnek. Ezért is megnyugtató. – Beszéljen! – mondta nyersen. A differenciálmatematikában önnek nyilván nincs különösebb jártassága. Jim! Ha valaki. Jim. gondolta Keyes. vagy a politikát. hogy be kell húzni a vészféket! Nem bízott önben és a többi felettesében! Így volt? És mondja! Tiszteletben fogja tartani a döntését? Keyes úgy tett. én pontosan tudom. – Szeretném hinni. hogy maga hallgatni fog a szavára.

hogy zseni. Ivott egy kortyot. – Húzza be a vészféket! Amíg nem látjuk pontosan. Keyes azonnal érzékelte. amit feltalált. hogy nagyon gondosan válogassa meg a következő szavakat. egyenesen Greenwich írásos javaslatából idézve. vagy a politikai szféra nyomást gyakoroljon ránk… – Henry – szakította félbe Keyes. az nem vitás. Ha megengedjük. aki képes kezelni azt… szóval azt a valamit. mi az. hogy az ipari lobbi. mint aki félvállról veszi? – Ed téved – mondta Chen határozottan. De azt is tudom. ugyebár! Keyes fölemelte a limonádés poharát. Rátérhetnénk a lényegre? Chen szünetet tartott. . Nem. . hogy képes reprodukálni az eredményt. nem gondolja? – Ed azt mondta magának. addig le kell állnunk! – Ez azért túlzás. csak a szél támadt fel odakint. Mintha a kocsit hallotta volna. amitől Epstein ennyire megrémült. – Sajnálom. hogy Steve Epstein az egyetlen olyan ember ma a földön.– Miben látja a projekt célját? – kérdezte Chen váratlanul. Erről van szó. csak azért. hogy nagyon óvatosan kell előrehaladnunk – és csak olyan lépéseket szabad megtennünk. – Az. amellyel pontosan megjósolható ezeknek a részecskéknek az élettartama.elkerülhetetlen. amelyek mögött igazoltan helyes megfontolások állnak. igaz? Maga most ezért veszi félvállról a dolgot! – Úgy nézek ki. de várnak rám. De nem ismeri a saját korlátjait. Vagyis a formulát. Természetesen a hivatalos verzióval állt elő. . Meg vagyok győződve róla. amint begördül a ház elé. hogy lefoglalja valamivel a kezét.Trükkös kérdés volt.

Olcsó. mint ön. Néhány másodpercig mindketten hallgattak. át fogok nyúlni a feje fölött. nem szoktam fenyegetőzni. ..Felszabadított vákuumenergia létrehozása.Ne a tankönyvi választ mondja – vágott közbe Chen.– Álmomban sem fordult meg a fejemben. . az én álláspontom. . –A valódi céljáról beszéljen! . Pontosan ez az.Hát mi kell még? . mint a késpenge. tiszta.Keyes megdörzsölte az arcát. amit el akarok érni magánál.Ha bármiféle kétségem lenne.Keyes ajka olyan keskenyre szűkült. . Jim.Kell. .Igazán sajnálom. hogy legyenek kétségei! Minden épeszű embernek vannak kétségei.– Kontrollált körülmények között gravitációs részecskék előállítása. – De ha nem hallgat a józan észre.Jézusom – szólalt meg Keyes. még csak meg se fordult volna a fejemben… . hogy kételyeket támasszak önben. Jim. . Ön nem tiszteli a természetet! És ha ön nem tiszteli a Természet Anyát. . és adok a véleményére. Jobban. hogy mindezt a maga nyakába varrom. ez nem az én stílusom – mondta Chen halkan. . akkor ön komoly bajokat fog előidézni. Én sokra tartom Steve-et. attól tartok. . biztonságos energiaforrás… melynek elképzelhető a védelmi célokra való alkalmazása is… . melyek megfelelően fönntarthatok és alakíthatók… .Kezdjük az alapoknál! Ime.– Higgye el.Ez nem elég. hogy egyetlen lépést is tegyek az összes lehetséges biztonsági intézkedés foganatosítása nélkül.

aminek következtében könnyen elveszíthetik azt a kivételes lehetőséget. hogy Chen leckézteti őt. atyám – kiáltotta Chen. hogyan kellene tisztelnie az anyatermészetet. Nyerje el a bizalmát! Elmondom magának. hogyan tudja ezt elérni. és valahol mérhetetlenül dühösnek. De ha megfordítanánk a dolgot. ha őt oktatnák ki. hogy Chen túlságosan is tiszteli azt a bizonyos Természet Anyát! Ez a tisztelet azonban túlzott óvatosságot követel. . az roppant egyszerű: lehet. . Az odáig rendben van. a maga módján. hogy mennyire nem érti az irányítás és a verseny realitásait a mai világban. Újra megdörzsölte az arcát. Hívjon össze egy független szakértőkből álló bizottságot az adatok elemzésére. azt kikérné magának.– Istenem. legrosszabb esetben hülyeséggel. gondolta. – Hát majd ők is körültekintőek lesznek! .– Ebben az esetben kockára tesszük az elsőségünket… . addig hogyan beszélhetünk igazi fejlődésről? . ami most kitárulkozik előttük. Tétovázás nélkül osztogatja a tanácsait.Chen vádolja őt. és ő adna leckét Chennek abból.. de fordítva. Független szakértőkről beszélek. megviseltnek.Amit Keyes szíve szerint válaszolt volna.– Győzze meg Steve-et. akkor vajon mire jutnának? Nyilvánvalóan semmire se! Ez az ember mérhetetlenül egoista. Mindaddig. amíg az ember hajlamos beletörődni az Isten által felkínált igencsak korlátozott és szegényes lehetőségekbe. Jó esetben önhittséggel. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát – fáradtnak.Keyes nem válaszolt. mindenféle politikai és gazdasági elkötelezettség nélkül! . hogy közölje velünk az eredményeit.

akkor minden meggyőzési kísérlet csak időpocsékolás. . Tudósok. . mint Keyes szemében.– Azt hiszem.Csakhogy Chennek soha nem kellett eltemetnie a saját gyerekét.Az univerzum. és a végén még tényleg átnyúlna Keyes feje fölött. Keyes ezt történetesen Greenwichtől tanulta. Tizennégymilliárd! Keyest megdöbbentette. és gyengeségre. A gyötrődőt. hogy milyen szánalmasan kicsiny ez a szám. mint valami olcsó ital egy poros palackban. és elfogadni a sorsot mindenféle fenntartás nélkül? Ez gyávaságra mutatna. hogy félelmet és tiszteletet ébresszen.Keyes tehát úgy döntött. . .. És lám. És Greenwich valóban megígérte. mert nem bízott bennem. emlékeztette magát Keyes. ami ennél is rosszabb. vagyis valami igazán felfoghatatlannak. van abban valami. hogy Chent éppen az ellenkezőjéről győzné meg – vagyis a maga igazát látná igazolva.Előadta a tépelődő főnököt. Az univerzumnak. mindössze tizennégymilliárd éves. És ha innen nézzük. ahhoz. melyre véletlenül ráakad az ember a sarki közért raktárában. hogy inkább kiengeszteli a tudóst. . Sőt. hogy reprodukálja Epstein számításait. Epstein tényleg lelépett. . Talán éppen azért. hogy ezt hallom magától. Miért kellene tisztelni ezt az univerzumot.Örülök. ugyanezek a tudósok képtelenek észrevenni a saját felfedezésükben rejlő sötét iróniát. És nem pont tizennégymilliárd évesnek! Mi az a tizennégymilliárd év! Olyan ez. könnyen lehet. Végül így szólt: .Ráhibázott. Chen számára az univerzum távolról sem látszik olyan kétes értékűnek. milliárd és milliárd évesnek kellene lennie. vagyis Chen kollégái számították ki ezt az adatot. amit mond.

köszönöm.Jól. biztos voltam benne. Sarkon fordult.. és nem a ranglétra magasabb fokán kereste az igazát. – Tudom. Poharaikat letették a konyhában. kis híján el is érzékenyült. Ha arra a j következtetésre jutnak. ahol . Chen értette a jelzést.Remekül. . semmi többet. hogy hozzám fordult! Örülök. maga mögött hagyta a parkolót. Az egyetlen járható út! . és elindult vissza a házba. – De semmi mást nem ígérhetek. . Nagyon jól.Átadom – mondta Chen.A gyerekek? .Üdvözlöm őket. Jim. Henry – köszönöm. hogy biztonságosan haladhatunk előre… Ennyit kérek öntől.– Vezessen óvatosan! – mondta végül Keyes.Remélem.– Ön jó ember – mondta meghatottan.Némán néztek egymásra. . . . bízott bennem. . hogy az! . . és átment a kavicsos bekötőúton. mit! Összehívom magának azt a bizottságot – folytatta Keyes. majd Keyes kikísérte Chent a bejárati ajtóig. Tétovázott egy pillanatig. .Keyes hirtelen felállt.– Jim! – szólalt meg kisvártatva kissé ünnepélyesen. – Hogy van Beth? – kérdezte.Látja.Helyes döntést hozott. hogy. .Én pedig tudom – így Chen.Tudja.Igyekszem. . – Ez a helyes út. . . .Chen szemlátomást visszavonulót fújt.Chen rávigyorgott. .

Ahogy elhajtott. ahogy az Aurora II. Az is volt. De ez semmi ahhoz képest. fölszaladt a lépcsőn. . Egymás mellett álltak a napozófedélzeten. mielőtt még rájönne. hogy a nőnek most kisebb gondja is nagyobb annál. . Erről a magaslati pontról Hanna jól kivehette a . elveszíti az állását. és nézte. és figyelték. így aztán érthető.Húsz másodperccel később egy másik autó kanyarodott a bekötőútra. . . és magához vette a bőröndjét. Fölemelte a kagylót. hogy Keyes hazudott neki. Keyes föltartotta a mutatóujját: egy másodperc. és egy női hang. Roger – mondta Keyes. természetesen.Keyes fölemelte a karját.Valakinek kézbe kell vennie Chent. Ha lebukik. – Ne haragudj. és emlékezetből beütött egy számot.Szervusz. hogy Jildrim miatt aggódjék.Mielőtt elhagyta volna a hálószobát. búcsúzóul megnyomta a dudát. A háttérből a tévé zaja hallatszott – Jó reggelt. Visszament a házba. ami Hannára várt. méltóságteljesen besiklik Isztambul kikötőjébe. méghozzá gyorsan. hogy otthon zavarlak… Tizenegyedik fejezet 1. ahogy távolodik. ha őt elkapják. Amerika. . A hívás kicsengett. gondolta Keyes –. alighanem a másik szobából. és összevont szemöldökkel tétovázott egy pillanatig. Jildrim idegesnek látszott. odalépett az éjjeliszekrényen levő telefonhoz.Jeremy egykoron a biciklijével trükközött. Leült az ágy szélére. A tudós beszállt a Subarujába. .Halló – szólt bele egy ismerős férfihang.

Ezek lehetnek a hatósági emberek. és elismétli a címet a sofőrnek. – Még egyszer. – … várjon türelmesen – mondta a férfi. amíg kijutok innen. Jildrim is ide fog jönni. Főként. Egy másik csoportot is látott. legalábbis a férfi szempontjából: hogyan értesíti Hanna a könyvelőjét. a kikötő hátsó fertályán. kissé távolabb. Hanna memorizálta a város nyugati szegletében lakó férfi címét. tehát – mondta. – De ott leszek! Mindenképpen várjon meg! – Rendben. amint kötelekkel a kezükben várakoznak a rakparton. . Jildrim köhintett. öklét a szája elé tartva. – Lehet. ha észreveszik a maga eltűnését. aranyórájuk meg-megcsillant a szürkületben.kikötői munkásokat. ahogy módja lesz rá. és az újabb cigarettával az öltönyös férfiak felé mutatott. Ha sikerül keresztülcsúsznia a hálón. Őket kell elkerülnie! Jildrim a csaknem csonkig szívott cigarettája parazsáról rágyújtott egy újabbra. Öltönyös férfiak voltak. – Ahogy megérkezik Victor lakásába… A szóban forgó Victor Bascara a hajón dolgozó egyik szobalánynak volt a férje. hogy a pénzt a lehető legrövidebb úton juttassa el Jildrimnek. taxiba vágja magát. és akkor együtt kieszelik a terv hátralevő kritikus pontját: hogyan juttassák föl Hannát egy gépre az Atatürk repülőtéren. És ami még ennél is fontosabb. – Rendben. hogy eltart egy ideig. Beszéd közben Jildrim szeme szüntelenül a kikötőt pásztázta. Kipöckölte a csikket a fedélzetről. – Látja őket? Hanna bólintott.

2. Az ősi város. Hanna bólintott. Soha nem szerette a vizet. mely tizenhat évszázadon át egy világbirodalom központjaként funkcionált – először Bizánc. hogy megreccsentek a dohánylevelek. A kikötőn túl Isztambul városa terült el a ködben. elkapták a hajóról kidobott köteleket. és nem hitte azt. Az éjszaka meleg volt. Hanna ettől még nem érzékenyült el. távolabb pedig hatalmas épületek sorakoztak. Jildrim akkorát szívott a cigarettáján. A kikötői munkások előrébb jöttek. Ha kora este lenne. és odahajították a parti sodronyokat. aztán Konstantinápoly. szinte nyomaiban sem volt kivehető. – Fölkészült? Hanna egy pillanatig tétovázott.– Elment a józan eszem – morogta. amit kínáltak. – Soha ennyire! – mondta. Ebben a megvilágításban azonban alig lehetett kivenni az ősi mecseteket. melyeket bízvást lehet felhőkarcolóknak nevezni. . Keyes degeszre ette magát a gépen – mindent elfogadott. De hát ez most nem szeretem-nemszeretem kérdés. Némi készpénz is van a dologban. Közlekedési dugók és gyorséttermek látványa fogadta az érkezőt. Hanna nem szólt semmit. most pedig Isztambul néven –. mielőtt válaszolt volna. de ahogy a vízbe veti magát. gondolta Hanna – ha több csillag ragyogna az égen –. melyek a város fölött derengtek a sűrű szmog fátyla mögött. akkor talán jóval egzotikusabb képet mutatna a város. hogy a férfi pusztán jószívűségből vállalja érte a kockázatot. bizony fázni fog. ugyebár.

biztos helyen. Amúgy nem látszik erőszakos alaknak. A legfeltűnőbb a szeme volt: szürke. a kezükben lesz. vélte Keyes. mert a hajó. Elindultak a város felé – egyenesen a kikötőbe. egy kis szundításban reménykedve.Pokolba a diétával. Mire véget ér a nap. ötvenes éveinek végét taposta. és mohón rágcsálta. Leszállás után ellenőrizte a mobiltelefonját. Az utaslistáról megszerezték a nevét – Victoria Ludlow –. álmodozó tekintet. Elfelejtette feltölteni. egy romantikus lélekre. a szolgáltatójának nyilván nem volt hálózata Törökországban. mint amilyennek Keyes elképzelte. hogy álnevet visel. magyarázta Dietz. Inkább egy öregedő hippire emlékeztet. szelíd. A telefont tehát fölöslegesen hozta magával. a nő. Dietz nem úgy festett. aki kapott néhány kemény pofont az élettől. túl van már egy pár . A Gulfstream IV-SP hajtóművek halkan duruzsoltak a fülébe. hogy Dietz személyesen jött ki elé a repülőtérre. akkor megint meghúzza a nadrágszíjat. hátradőlt az ülésen. gondolta. Miután alaposan belakmározott. Majd ha végére járt ennek az ügynek. amihez viszont nem elég napi ezerötszáz kalória. de csaknem bizonyos. domború mellkasú. Addig teljes éberségre van szüksége. Magas volt. széles állkapcsával és szögletes fejével Keyest James Caanra. Lehunyta a szemét. már megérkezett. melynek mélyén valami különös nyugtalanság lappangott. akárki legyen is az. aki valahogy félresodródott – egy Jimmy Caan. de ez végül is mindegy. Mindent előkészítettek. Bekapott egy garnélarákot. őrizetben. Most talán lehet egy kicsit pihenni. Örült. és megpróbálta kiüríteni a gondolatait. és az utasok egy órán belül partra szállnak. a színészre emlékeztette.

Na. vagyis mielőtt a nő a szállodába érne. pár dollár a megfelelő tenyérbe. Még csak az kéne. Itt az FBI kikérdezi őket. hogy választ kaptak az alapvető kérdéseikre. pedig a felszín alatt mintha alvadt vércsomók rejtőznének. Talán valami mély csalódás érhette a múltban. mielőtt túl messzire mennének. azt a kissé gunyoros távolságtartást. s most valahol másutt keresi helyét a világban. A nőt még az előtt őrizetbe kell venni. amennyiben Dietznek helyesek az értesülései. Majd akkor. Leonard a kikötőben tartózkodik. ha a nő megkísérelne korábban partra szökni. hogy a szövetségiek elkezdjenek szimatolni az ADS körül! Akkor megint külön szívességet kellene kérnie. Keyes hallgatott. Máskülönben aligha lenne Roger Ford Jolly Jokere. Keyesnek eszébe jutott. Mintha egy életfontosságú rész kihalt volna ebből az emberből. Talán ezért tűnik olyan szelídnek. magyarázta Dietz a maga bosszantóan könnyed stílusában. Mindenesetre lennie kell valami sötét foltnak az életében. hogy az FBI bekapcsolódna az eljárásba. Arra gondolt. hogy az FBI valóban beleköphet a levesbe. mennyire bosszantónak találta a hangját a telefonban. Amikor az utasok lejönnek a fedélzetről. ha a nőt már kézre kerítették. tűnődött Keyes. A törökökkel szót lehet érteni. . És ez a sötét vonás most is ott lapul a megtévesztően nyugodt ábrázat mögött. és erre a célra már lefoglaltak néhány lakosztályt a legfelső emeleten. arra az estre. azt követően. megolajozza az ügymenetet. a helyi hatóságok az Istanbul Hyattba kísérik őket.kocsmai verekedésen. de ezzel ráér később foglalkozni. ellenőrizni fogják a papírjaikat. Ezt követően. hogy állítsák le a nyomozást. vélekedett Keyes.

hogy feltehetően ez az első eset. A szíve vadul kalapált. most furcsa módon. Hosszú idő óta először most megint úgy érezte. apránként. Jildrim kihajolt a fedélzetről. Aggódva figyelte. a hajó helyzetétől és körülményeitől függően. ellenőrizte a kábel hosszúságát. Ha nem lenne annyira zaklatott. daruját – mely pontosan a rakodórámpával szemben helyezkedett el a tatfedélzeten – eddig élő állatok. hogy mindent megadna egy slukk cigarettáért. gondolta.z Aurora II. Már nincs sok hátra. érvelt a férfi. Elillant minden bátorsága. Nem volt messze a . Annak ellenére. amikor emberi rakományt mozgatnak vele. és kiegyenesedett. megint rátört az éhség. Hannának az járt a fejében. hogy valaki fölbukkan a fedélzeten. Nem fogják duplán ellenőrizni a hajó berendezéseit akkor. gondolta Hanna. Jildrim persze nyugtatgatta a nőt. Hanna óvatosan előrelépett. amikor a legénység a kikötés előkészítésével foglalatoskodik. törékeny árucikkek vagy mentőcsónakok emelésére.Közelítettek a félhomályos városhoz. akkor talán nem gyötörnék ezek a rémképek. 3. Ez logikusan hangzik. nehogy a csörlő hangjára felfigyeljenek. s minden porcikájában remegett. Távolabb a vízen kompok és óceánjárók haladtak lopakodva az éjszakában. hogy nincs ok aggodalomra. Aztán bólintott. illetve leengedésére használták. hogy a gépen mértéktelenül teletömte a hasát. távolról sem látszott megalapozatlannak. A. De Hanna rettenetesen izgult. egyet-egyet döccenve. Égett az arca. és lefüleli őket. utánaengedett még egy lábnyit. Hanna félelme. ahogy Jildrim leereszti a drótkötelet.

Sortot viselt. s közben két kézzel szorongatta a drótkötelet. nem ázik-e át? A pénze. vetett egy pillantást a háta mögé. a darukarokon. néhány egyéb holmival együtt: a Krónikák könyvvel. és éppen abban a kritikus pillanatban… Nem. Szeme a kikötő végére tévedt – túl a várakozó tömegen. istenem. Egyik lába átvetve a korláton. az utazási csekkjei. . hogy emelje fel a másik lábát is. és egy váltás ruha mind benne voltak a nejlonzsákban. Mielőtt a másik lábát is felemelte.vízfelület – még ha kicsúszna a kezéből a kábel. Valahol föl kell bukkannia a felszínre. Igazság szerint még az uszodák klórozott vizét is kerülte világéletében. Vajon kitart-e a nejlonfólia. A pénztárcáját duplán becsomagolta egy nejlonba. A zsák nélkül – elveszett ember. máskülönben észreveszik. nem akarom! Nem tehetsz velem ilyet! Eltelt néhány másodperc. Jildrim keményen rászólt. kénytelen lesz belemerülni ebbe a szennyezett kikötői lébe… Nagyot nyelt. és a csomagot hátizsákszerűen a testére erősítette. a tablettáival és a kozmetikai szereivel. hogy levegőt vegyen. az ékszerei. a keze mocskos lesz tőle –. és az egyik lábát átlendítette a korláton. akkor is csak néhány lábnyit esne lefelé – de a víz nyilván nagyon sós és hideg. lám. Aztán megfogta a drótkötelet – olajos volt. és legalább ötven láb hosszan víz alatt kell úsznia. Dermedt pózban várakozott. hogy senki ne szúrja ki pont azt a felületet a vízen. amit a szennyeseknek rendszeresítettek a hajón. és imádkozott. nagy levegőt kell vennie. Most pedig. az útlevele. nem. nem. A kikötő tele volt emberekkel. szuggerálta hisztérikusan. Ha leereszkedik. a vámirodából kiszüremlő fehér fénypásztákon. és felül egy fölfújható mellényt. Ha odáig eljut – megúszta! De ezt a távot nem tudja megtenni egy szuszra.

A mosoly hirtelen eltűnt az arcáról. rongyos kétszáz dolláron múlik a folyamat legkritikusabb pillanata. íme. akkor esze . az egyik hivatalnok azonnal betereli őt ide. kocsi kulcsot lóbált a kezében. A helyi hatóságok nem fognak közbeavatkozni. s most. és figyelte. A projekt költségvetése csillagászati összegekre rúg. Figyelték a hajóról kiáramló utasokat. Pillanatokon belül kezükben lesz a nő! Aztán Keyes hazamehet. Hirtelen most az egész roppant komikusnak tűnt Keyes szemében. 4. A nő nem amatőr. Kétszáz dollárt szántak rá Keyesék. Ahogy a nő lejön a hídon. Ott állt Leonard. Valami mégis motoszkált benne. Két vámhivatalnok ellenőrizte a papírokat a kikötőhíd aljánál. Márpedig ha ez így van. Ekkor Keyes és Dietz lecsapnak rá. Az Aurora II. ahogy az utasok lassan lefelé araszolnak. ebbe a szobába. és teljes testsúllyal ránehezedett a kábelre. s Leonard kíséretével a hátsó ajtón át kivezetik az ott várakozó autóhoz. Keyes és Dietz a vámhivatal épületében várakozott. mögött tompán fénylett a Boszporusz. Valami nem stimmelt. Egy ilyen horderejű ügybe nem véletlenül csöppen bele az ember. és végre teljes erejével a lényegre összpontosíthat. Néhány perces szemlélődés után Keyes hátranézett a terem végébe. hogy ezt elkerüljék.Mély levegőt vett. Ezen kissé elmosolyodott. De hát mindent pontosan így terveztek el. ez nyilvánvaló. majd az épület különböző részeibe irányították az embereket. A világ legnagyobb üzleti vállalkozására! Újra kinézett az ablakon.

A daruk mögött az utasok még mindig lassan araszoltak lefelé a hajóról. gondolta Keyes. – Itt várjon meg! – mondta. bármilyen messzire megy is a partvonal mentén. Dietz felé fordult. pedig nem volt túl messze tőle. Logikailag nehéz megindokolni. hogy a nő milyen irányba menekül. amikor kilépett az épületből: egyformák. még a legmelegebb estén is). és Keyes most hálás volt ezért. Az is lehet. De hogyan? Sehová nem mehet! Eszébe villant. a tengerre nézőt. Maga a hajótest érdekes módon kicsinynek látszott. Jó negyven lépés után megállt és hátranézett. Énekszó hallatszott a város felől: magas. hideg szél fújt (valahogy minden kikötőben hideg szél fúj. hogy kizárja az összes esetlegességet. s a kimerültségtől fantáziál. annyi bizonyos. amennyiben a kikötő felé próbálna szökni. mint a hópelyhek. és mégis mindegyik más. hogy ellenőrizni kellene a hajó túloldalát. hogy örökre megundorodjon a halszagtól. Gyerekkorában épp elég időt töltött New England haltól bűzlő kikötőiben. Honnan villant az agyába a gyanú? Nem tudott rá válaszolni. Tett néhány lépést az Aurora tatja felé. huhogó trillázás – belehasított Keyes idegeibe. Azt azonban láthatja. Nyüzsgött a tömeg. hogy egyszerűen túlfeszítette az idegeit. A hajót nem tudja megkerülni. Egy kis gyaloglást mindenesetre megér. 5. Jobbján a Boszporusz vize . és elsietett az ajtó felé. A kikötők olyanok.ágában sem lesz besétálni a csapdájukba – küzdeni fog a végsőkig. és csúszott a beton. Itt nincs halszag.

az épületek szegélyén túl. vagy kikötői munkások. Azok tompa röhögéssel válaszoltak. Csalókák az ösztönei. kezét fölemelte. balján. A kerítéshez egészen közel bukkant föl. vagyis a franc tudja. és olajosan fénylett. Csavargók. mint egy ázott patkány – görnyedten állt. Volt valami a kezében. ez egy nő. Nem! Megint látta a nőt. az események igencsak felgyorsulnak. és tett még néhány lépést előre. Semmi kedve nem volt közéjük keveredni. Nem kellene továbbmenni. Így is túl messzire eltávolodott. Olyan volt. Kis csoportosulás látszott a kerítésen túl. Igen. olyan közel. Aztán a következő pillanatban ösztönösen mozgásba lendült. dohányoznak és isznak. agya tompán zakatolt. Levette a kezét a szeme elől – és megpillantotta a nőt. Ezért a pár csavargóért kár volt ennyit gyalogolni. kik ezek. Ketten vagy hárman lehettek – férfiak. . csak üldögélnek. Megint megállt. mintha csak egy árnyék lenne – és átcsúszott kerítés alatt. amint fölegyenesedik. Keyes szaporán pislogott. Aztán a nő leereszkedett – egészen közel a talajhoz. Mi ez? A képzelet lidérces szüleménye? Keyes szeme fáradt volt.fodrozódott az esti fuvallatban. Csillogó nyom vezetett a lábától a víz szegélyéig. Ha a nőt őrizetbe veszik. A nő magyarázott valamit. most már a kerítésen túl. a szikrázó város. csöpögött róla a víz. gondolta Keyes. a rakodópart végénél egy alacsony lánckerítés húzódott. Nehogy lemaradjon a lényegről! De azért megfordult. Egyenesen a csavargók felé tart. hogy megdörzsölje a szemét. Itt. Az Epstein-formula? Keyes tétovázott.

.

amikor beül majd a taxiba. a városba vezet –. és elkezdett kotorászni a tárcája körül. gondolta. de az emberek. A piperetáskájából előkotort egy parfümös üvegcsét. Szervezete most ébresztőt fúj. különböző viszontagságairól mesél majd a szivárvány minden színében játszó hurkáival és szégyenfoltjaival. Érezte. Hanna csontig átfagyott. Amikor átcsúszott a kerítés alatt. és rá fröccsentett pár cseppet a tenyerére. Aztán visszatette a fiolát a neszesszerbe. Olyan lesz a teste. ahogy az olajszag beleivódott a bőrébe. Föltépte a nejlonzsákot.Tizenkettedik fejezet 1. majd a csuklójára. Harminc éven át a szépségszalonok pakolásai és masszázsai túlságosan is elkényeztették a testét ahhoz. mely úgy tűnt. A váltás ruháért nyúlt… s ekkor valami . Újabb hegek lesznek. Gyorsan átöltözik ezen a viszonylag védett helyen – járókelőket csak a sikátor bejáratánál látott. A haja persze vizes lesz. Remegett a keze. végre kicsit kifújhatta magát. fölsértette a karját. remegő kézzel megragadta. A Boszporusz vize meglehetősen szennyezett volt. Amikor elérte a sikátort. úgy tűnt. fakó sebhely mellett. de megpróbált nem tudomást venni róla. Fölsebzett karját libabőr pettyezte. közvetlenül a régi. sérült kezét közben a testéhez szorította. hogy alkalmazkodni tudjon a való világhoz. Dörzsölt egy kis kölnit a füle mögé és a nyakára. A rakodópart végénél félig futva átvágott egy üres telken – egy sikátor felé tartott. mint egy olajfestmény. de ez ellen nincs mit tenni. kerülték a sötét kis mellékutcát.

Képtelen kapcsolatba lépni az embereivel. Az üldözés mellett döntött. Nyilvánvalóan észrevette őt. Keyesnek az volt az első benyomása. de a . nemtörődöm gyalogosok szakadatlan áradata. meg a 900 MHz-es mobiltelefon a szórt spektrumú technológiájával együtt – fabatkát sem ér. Egy nedves csík mutatta a nyomát a gyalogjáró irányába. folyamatos tülkölés. Átkozódva visszacsúsztatta a zsebébe. hátra kell pillantania. mint amilyennek képzelte. 2. megfeledkezve arról. hogy bekölnizze magát? Hihetetlen! Ahogy elérte az utcát. préselő medveölelése kerítette hatalmába. Lehetséges. és értesítse Dietzet a történtekről? Nincs idő a tétovázásra. hogy ebben a sorsdöntő pillanatban azért állt meg a nő. Egy férfi rohant keresztül az üres telken. vagy rohanjon vissza. Már rég beesteledett. E pillanatban majd szétvetette a düh és a tehetetlenség érzése. Most mit tegyen? Eredjen a nő nyomába futva. Egyenesen feléje tartott. Figyelmetlen autósok. hogy a város sokkal modernebb. A nő megint olajra lép. A förtelmes szagok egyvelegébe belekeveredett a parfüm idegen illata. Keyes elrohant egy rothadt zöldségektől bűzlő szemétdomb mellett. hogy a készülék itt használhatatlan. Mire Keyes elérte a sikátort. A világ összes találmánya – anyagi források. alkalmazottak. addigra a nő eltűnt. hogy fázna. Keyes a füléhez emelte a mobiltelefonját. feng shui.megmagyarázhatatlan ösztönnek engedelmeskedve úgy érezte. már nem érezte. A félelem erős.

Keyesék követték. A kocsi ott vesztegelt a forgalmi dugóban. ahogy kerekes kordéikkal egyensúlyoztak a szűk utcákon. . hátradőlt az ülésen. Keyes megfordult. Keyes nem törődött vele. mely tovakígyózott a tömegben. Lehetetlen! Szemét a nedves nyomra szegezte. arra számítva. A taxi hátsó szélvédője mögött hátulról megpillantotta a nő fejét. Keyes előremutatott és hadonászott. méghozzá szűk miniszoknyákban sétálgattak az utcákon – ezek aztán szabad szellemű mohamedánok! Hot-dog árusok hessegették el útjukból a galambokat. Ott! – egy sárga taxi. és lélegzet visszafojtva figyelte az utat. A következő forgalmi lámpánál a nő taxija jobbra fordult. hogy a végén alaposan megvágja a külföldi utast. ami őt magát is megdöbbentette abszurditásával: – Kövesse azt a taxit! A sofőr értetlenül nézett vissza rá. Kétségbeesetten követte a nyomot. s a kocsi meglódult. – Kövesse! – kiáltotta. Mióta megérkezett. úgyhogy Keyes leintette. balján egy McDonald's. az egyik nagy taxistársaság kocsija. Aztán a forgalom hirtelen megindult. csak amerikai dollárja volt. fedetlen vállakkal. Becsúszott a hátsó ülésre.nők fátyol nélkül. De egy taxi máris fékezett mellette. A második fajsúlyos észrevétele az volt. lábakkal. és megpróbált taxit keríteni. sőt karokkal. nem volt ideje pénzt váltani. és olyan utasítást adott. hogy a nő felszívódott. Keyes jobbján egy Pizza Hut. és a taxi elhúzott. fél háztömbbel arrébb. – Induljon! A sofőr bólintott. A taxis nem indította be a taxamétert.

és befurakodott közéjük. A híres Kapali Carsihoz érkeztek: a Régi Bazárhoz. zsidók. A nő taxija megint lassított. németek. Voltak itt kurdok. keresztülcikázott a japán turisták között. A helybeli törökök turbánt viseltek és fátylat. keleti édességek. görögök. Egy átverés itt. az épületek stílusa pedig egyre inkább antik jegyeket mutatott. egész más hatást keltve Hannában. A férfi és a szamaras kordé félrehúzódott. utánavetette magát. amerikaiak. franciák. A sofőr rádőlt a dudára. az egy időutazáson indul el a letűnt századok felé. a csoport egy kapumélyedésből özönlött elő. Újabb kanyart tettek. a gyorséttermeket európai stílusú kávéházak és butikok váltották föl. és nyoma veszett a tömegben. az út tovább szűkült. A fapadlózatú csarnok tele ezüsttel és arannyal. Keyes kivágta a kocsi ajtaját. Csaknem egy teljes percig akadálytalanul roboghattak. magyarok. Aztán gyérültek az autók és sokasodtak a kordék. Aki a Régi Bazár fedett főárkádja alá lép. fittyet hányva a taxis követelőző kiáltozásaira. Mellényes öltönyt viselő férfi állta el az utat. . mint a kinti utcák modern öltözéket viselő járókelői. egy átverés ott. örmények. lényegében kvittek vagyunk – futott át agyán a röpke gondolat. s hirtelen ablakmagasságban ruhaszárító kötelek keresztezték a sikátort. 3. A következő pillanatban a nő kiugrott a taxiból. hanem macskaköveken gurultak.Az út beszűkült. a sofőr beletaposott a gázba. japán turisták állták útját. báránysültek illata győzedelmesen űzte el a benzingőz és a hot dog szagát. A fényezett rézedények. most már nem aszfalton. japánok. tömjénfüst. A férfi mellett egy szamár vontatta kordé – elképesztő kontraszt.

majd egy újabb árkád. igazgyönggyel ékesített kardhüvelyek. ahogy portékáikat kínálják. antik gyertyatartókkal. kerámiák! Valódi ezüst! Hanna elvegyült a tömegben. Ahogy Hanna lefelé haladt a központi csarnokban – tájékozódási pont nélkül sodródva a turisták és a helybéliek áradatában –.borostyánkővel. a lehető legolcsóbb áron! Vörös és sárgaréz! Kézműves fazekak. hátra-hátra nézve közben. vagy zsákutcába torkollanak? Lennie kell egy kivezető útnak. hogy egy pillanatra látta a pasast felbukkanni az emberáradatban. Fontos kérdés jutott eszébe: vajon a folyosók külön-külön kijáratokhoz vezetnek-e. platinával. párnák és köntösök. szamovárokkal. félő tehát. Eredeti fegyverek az Ottomán Birodalomból! Kardok és dárdák. A bazár külön csarnokokra tagozódott. szőnyegekkel. Mégis az volt az érzése. és a végén kiderül. ez nem kétséges. hogy a folyosó mégis zsákutcába visz… szóval erre is fel kell készülni! . ahol végig szőnyegek sorakoztak. De ha az ürge valóban követi őt. hogy valahol itt koslat a nyomában. és nyomult tovább. ott van-e még a nyomában a férfi? Ki a franc lehet ez? FBlügynök? Tábornok az amerikai hadseregből? Vagy egy túlbuzgó helyi zsaru? Az utcai kaput már rég maga mögött hagyta a lökdösődésben. szuvenír. pompás szövetek. kitömött kobrákkal. és persze mindenütt harsog az árusok élénk kántálása. díszruhák és fátylak. mindegyik részleg egy-egy adott árufajtára specializálódott. aztán a türkizekkel zsúfolt részleg. Előrenézett megint. ezüsttálcák! Finom selymek. egyegy pillanatra föltűnt a szeme előtt az ezüstöktől csillogó folyosó. Míves revolverek hű másolatai! Kézműves remekek. selyemmel. bőráruval.

hogy itt selymet árultak. – Mais vous parlez bien le froncais. melyek a köntösök. Egy pillanatra elbizonytalanodott. hogy lecsapjon Hannára. aki édes teát vitt tálcán. – Non. Budweiser. igen széles választékban. és úgy érezte. Ám a leágazásban túl sokan nyüzsögtek. Fátylakat látott. Végtére is a vásárlás az ő természetes közege. és lehet. Egy eszelős pillanat erejéig felülkerekedett benne régi énje. Ha egy ilyen fátylat magára kapna. hogy vegyen valamit. ahol hangszerek sorakoztak: a keskeny hegedűt kemencének hívták. mely nyilván roppantul hízelgett a középosztálybeli amerikai . A boltos kilépett a homályból.Balra lökődött. Hanna mosolyt erőltetett az arcára. a mániákus vásárló. miközben üldözője egyszerűen továbblohol. – Francaise? – kérdezte. meg kell állnia. kis híján feldöntött egy fiúcskát. Az iménti gondolat már nem is látszott olyan hajmázas őrültségnek. américane. Miért is ne állhatna le? Elkezdene alkudozni valamelyik eladóval. hogy betérjen-e a következő folyosóra. mely abban különbözött szomszédaitól. Kevésbé zsúfolt átjárót választott. okoskodott Hanna. és azon indult el. Marlboro neonreklámok mellett sorakoztak. hogy éppen így vegyülhetne el észrevétlenül a tömegben. aztán egy szőnyegkötegeket egyensúlyozó férfinak ütközött. Újabb bódéhoz közelített. csak a szeme látszana ki mögüle. díszruhák. sárgaréz vízipipák aromás tömjéntől füstölgő agyagtálcákon. valamint Coca-Cola. Ez itt a sárgaréz birodalma: sárgaréz sakk-készletek A gyűrűk ura szereplőiről modellezett bábukkal. a hengereset zurndnak. Jól begyakorolt beszédfordulat volt ez.

Semmi kétség. Hanna hagyta. Özönlöttek mellette a turisták. csak önnek. – Kap líra? Vagy amerikai dollár? – Dollárban. szép hölgyem. Hanna továbbra is mosolygott. és le nem vette a szemét a boltosról. – És ha ezt is megveszem hozzá. fiatalasszony… és csakis önnek: nyolcvan dollár az arcfátyollal együtt. Még szorosabban markolta a pénztárcáját. hogy rásegítse a selymet. hogy Hanna ruhája nedves. Száz dollár. – Valóban? . ezt a … – rámutatott az egyik dísz köntösre. – Húsz dollár. kérem. miközben Hanna megigazította a haján a fátylat. asszonyom. durván lökdösődve. Ha az üldözője észrevette. s közben a pénztárcáját jobb kezéből a balba helyezte át. akkor itt kell lennie a közelben. – Tökéletesen illik önhöz. hölgyem. Hogy a fenébe hívják ezt errefelé? – Ezzel együtt mennyi? – Ez a legbecsesebb darabom. hogy vizes a haja. Mintha csak önre szabták volna. – Mennyibe kerül? – kérdezte. De önnek. De csakis azért. – Felpróbálhatom? A boltos elővillantotta feketéllő fogsorát.háziasszonyoknak. s fölemelte az egyik ezüstsálat. mert annyira bájos az arca. látott ő már ennél furább dolgokat is Isztambulban vakációzó amerikai turistáktól. ha valóban követi őt. Vajon tesz-e valamilyen megjegyzést? Nem tett. – Nagyon szép – mondta. A boltos nyilván érzékelte. és levette a polcról a fátylat és a köntöst. De hát már azt is észre kellett vennie. hogy befordult erre a folyosóra.

Hanna nem figyelt rá. Miközben úgy tett.Valaki megint elment mellette. – Annyira természetesen áll önnek. hogy egy pillanatra látta a nőt. és szembe találta magát a bódé hátsó falára függesztett tükörrel. És a bestia most megint eltűnt a szeme elől. Körülötte nagy ricsajjal kínálták portékáikat a török kereskedők. Az átjárók akár a labirintus. hogy vissza kellene menni a Régi Bazár főbejáratához. udvariasan betessékelte Hannát az üzlet belsejébe. és a fátylat szorosabbra fogta az arcán. teljesen elveszítette a tájékozódó képességét. De mi van. Lehet. A következő bódéban egy nő a saját tükörképét csodálta. . Hanna beljebb lépett. Közelebb lépett. De épp a látótávolság szélén volt – a folyosó ugyanis hirtelen egy rácsozatba torkollott. asszonyom. s meglökte a pénztárcát tartó kezét. mely a mészkőnek látszó fal előtt húzódott. valójában a mögötte levő folyosót vizslatta. így tehát senki másra nem számíthat. mintha saját magát mustrálgatná. Tévedett volna? Megesküdött rá. és ott megvárni. De nem működött. – De hát hova tegyek egy lámpát? – kérdezte tétován. Csalódottan megfordult. hogy hajlandó vagyok lemenni az árral egészen hetvenöt dollárig. Ott állt a férfi az átjáróban! 4. ha talált egy másik kijáratot? Akkor időpocsékolás az egész! Ha legalább az a rohadt mobiltelefonja működne! Most hívhatna erősítést. Egy túlsúlyos amerikai polemizált az egyik eladóval. amint besurran az átjáróba. amíg a nő újra felbukkan. – Van egy tükre? A boltos színpadias mozdulattal.

Semmi kétség. hogy kezdjen el alkudni. igen. 5. tíz lépésre tőle. hogy valami álöltözetet vásároljon magának! Keyes újra megfordult. az útlevele megvolt.valami selymet próbálva. a nő mégse erre tért le. hogy nincs meg a pénztárcája. Kidugta a nyelvét és megnedvesítette kicserepesedett ajkát. Tűt keres a szénakazalban. Ekkor vette észre. összevissza képzeleg! Reménytelen az egész. Alig egy hüvelyknyi kandikált ki a testfelületéből. Viszont. ha bejött… utána mihez kezdett? …megállt egy bódénál. Valamit elhibázott. A tülekedésben. Ez nem képzelgés. Ám valami mégiscsak motoszkált benne. akkor most jobban fogna az agya… – Ezért az árért – magyarázták az amerikainak – hol kap ilyet? Keyes elindult vissza a főfolyosóra. úgy érezte. Nyúlt a pénzéért. Döbbenet! A nő ott állt a tükör előtt. Vagy mégse? De. De a pénztárca eltűnt. és éppen a tárcájában kotorászott. igenis. Nem. s akkor megegyeznek az ár felében – de Hannának nem volt erre ideje. A nő. A piperetáska megvolt. Ha legalább a gépen egy kicsit kialudhatta volna magát. a kereskedő azt várta. a váltás ruha szintén ott volt. . bejött a folyosóra. Hetvenöt dollár – ismételte Hanna. Nevezhetjük akár útszéli rablásnak. győzködte magát. mintha egy figyelő tekintet égetné a hátát. Keyes a halántékához emelte a kezét.

– Miért nem veszi le a kezét a hölgyről? – kérdezte. mit szól hozzá a kereskedő? A férfi tétovázott. bal kezét fölemelte. A bürokrata még mindig tétovázott. gondolta. Hanna ezalatt futó benyomást szerzett a férfiról. és miért zaklatja tulajdonképpen? A kereskedő idegesen figyelte a jelenetet. és nagyon nyugodt hangon ezt mondta: – Ez az ember ellopta a pénztárcámat. Szemlátomást elbizonytalanodott. tekintete szúrós. istenem – kezdte. vagy kicsoda… Ujjait olyan mélyen vájta bele Hanna csuklójába. Aki olyan durván oldalba lökte. És most mi lesz? Mintha a pasas is ezt a kérdést tette volna fel magának. átható. A kereskedő másfelé nézett. jobb kezében továbbra is Hanna csuklóját szorongatta. – Attól tartok… Ebben a pillanatban egy kéz lecsapott a csuklójára. Fölnézett a kereskedőre. majd félúton megállt. aki az imént a lámpára alkudozott. róka fogta csuka helyzetben. noha Hanna korábban annak gondolta. Hanna megragadta a molesztáló férfi kezét. . Kemény szorítással… Hát mégis utolérte az a vámos. Így álltak ott. Nem látszik nyomozónak.amikor meglökték. Ám ugyanebben a pillanatban egy másik férfi lépett melléjük – az a kövér amerikai. – Óh. az volt a zsebtolvaj. noha az még mindig a csuklóját szorította. mi is legyen a következő lépés. Inkább valami hivatalnokféle lehet – egy bürokrata! Ki ez az alak. és megtörten rámosolygott. Ha elráncigálja Hannát. Ötven körül járhat. Sötét nadrágot visel és fehér inget. Hanna ekkor a kereskedő felé fordult. hogy majd kiserkent a vére. kissé potrohos. hónaljánál jókora izzadságfolt terebélyesedik.

– Mi a probléma? – kérdezte egyikük. nem bánja. azonnal levette az arcfátylat és visszaadta. és egy lépést hátrált. A bürokrata most mintha visszakozott volna. alig húszévesek. barátom – mondta az amerikai turista. miért aggódik a boltos. ha most megnézzük a zsebeit. ön… – Ne kelljen még egyszer mondanom! . fiatalok. – Minden rendben lesz – mondta az amerikai. haver? – Nem. ugye? Hanna elengedte a férfit. valami izzó düh parázslik. majd elkezdte lehámozni magáról a köntöst. ha leveszi a hölgyről a kezét. majd Hanna felé fordult. – Ellopta a pénztárcámat. – Ne őt nézze! – rendelkezett az amerikai. És hosszú ideje a nyomomban van és molesztál. Hanna érezte. Amint Hanna rájött. én itt hivatalosan… – Azt. most már hangosabban. Világos? Egy csoport közeledett feléjük – európaiak. – Ez a nő egy szökevény. – Rám nézzen! És mutassa a zsebeit! – Uram. Az amerikairól először a tinédzserekre nézett. A tinédzserek laza kört formálva körülvették őket. Hanna viszont továbbra is fogta az övét. hogy… – Szóval lenyúltad a pénztárcáját. – Figyeljen. A helyzet az. és nagy nehezen megszólalt. A kereskedő aggódva követte a pillantásával – a selyem még mindig Hannán volt. –Jobb. – Ha ez az úr most szépen békén hagyja a hölgyet… Keyes levette a kezét Hanna karjáról. A tétova tekintet mögött. Keyes megrázta a fejét. ugye. dehogy.– Ez az ember ellopta a pénztárcámat – ismételte Hanna.

– Uram – ismételte engesztelő hangon. ön nem látja át… Ez volt az a pillanat. hogy lefogják. – Én pontosan értem. s futólépésre váltottak. Ahogy hátrapillantott. A következő pillanatban Hannát. a tömjénfüstöt eregető sárgaréz vízipipák előtt. emniyet felirattal a zubbonyukon. Hanna megszaporázta lépteit. hogy a látszat alapján ön mire gondol. hogy a dagadt amerikai a körülvett hivatalnok vállára helyezi a kezét. annyit látott. ahonnan Hanna jött. mint egy úszó farönköt. De higgye el nekem. ahogy meghallották a hangoskodást. elkapta a tömeg sodrása. amikor Hanna olajra lépett. Három kék egyenruhás rendőr haladt el mellette. és vitte magával ellenállhatatlanul a főbejárat felé. aztán visszaért a csarnok központi részébe. A rendőrök abba az irányba tartottak. .A hivatalnok arca hirtelen megenyhült. és szinte együttműködővé szelídült. Érezte. – …kétszer figyelmeztettem! Elég szépen kértem magát… Hanna elsietett A gyűrűk ura sakkfigurák mellett. de azt is érzékelte. hogy a tinédzserek azonnal mozdultak. hogy a hivatalnok utána vetné magát.

hogy jobb. majd az idő múlásával természetellenes mélysége igézte meg őket – volt. ha távolságot tart. Később. Most. Látta először is. Talán ezért volt az. hogy oly sok mindent észrevett. hogy baj van. szürkés árnyalataiért csodálták a szemeit. akikkel New Yorkban együtt dolgozott. Dietz úgy vélte. ha valaki bizonyos távolságból áthatóan beléjük mélyedt. aki úgy fogalmazott. az ügynökök. . de Dietz hetedik érzéke azt súgta. tekintetével még mindig az örökkévalóságot keresi. ez szinte bizonyos. és Keyes minden bizonnyal a nyomába eredt. Hamar becsukódtak. Osztálytársai különleges. isten nyugosztalja. élessége és kivételes tisztasága okán áradozott fia tekintetéről. hogy Keyes még csak hat perce ment el. Már nem az örökkévalóságot fürkészték. ahogy szeme a kikötőt pásztázta. akárcsak egy zenés mulató tükrei.Tizenharmadik fejezet 1. megint csak észrevett egyet s mást. Édesanyja. hogy rövid időn belül aligha tér vissza. ami fölött mások elsiklottak. A nő a jelek szerint meglépett. Francis Dietz nézése már gyerekkorában magával ragadta a környezetét. szemének fürgeségét és elevenségét emlegették. Dietz sok titkot őrzött. mintha az örökkévalóságba tekintene. és magának őrzi meg a titkait. és másfelé terelték a tolakodó tekintetet. Ezek mögött a tükrök mögött azonban. Igaz. ha elleplezi ezt a nézést – helyesebb. hogy Dietz szeme. A nő nem egyedül dolgozik. De az évek múltával megtanulta. A New York-i évek óta sokat változtak ezek a szemek. tűnődött Dietz.

csak nézte hidegen ezt a Jildrim nevű embert a tejüveg ablakon keresztül. S volt még valami. és elhajtottak vele a szállodába. fáradtnak és csalódottnak látszott. segítség nélkül. senkinek nem szólt a gyanújáról. talán azon tanakodtak. hogy rejtegetnivalója van. és mindent rögzített a memóriája. 2. és fojtott hangon így szólt: . A hajó biztonsági főtisztje. megpróbált elcsípni valami beszélgetésfoszlányt. Leonard a csoportokba verődött emberek körül szimatolt. biztonsági főnökének. Jildrim álmos szemekkel nézett bele a világba. egy bizonyos Victoria Ludlow nevű fiatal nő. Dühösnek. és mielőbb szeretne kijutni innen. Az utasok partraszállása két és fél órát vett igénybe. de e mögött az enervált tekintet mögött volt egyfajta bűntudat vagy alattomosság. Végül az utolsó utast is beültették a várakozó autóba. A vámosok a számítógépek klaviatúrái fölött töprengtek. ami Dietznek szemet szúrt. Az Aurora II. mintha ő is közéjük tartozna. képtelen lenne Keyesszel a bolondját járatni. miközben úgy tett.Egyedül. vajon hová tűnhetett az egyetlen hiányzó személy. egy bizonyos Jildrim nevű töröknek a szemében fedezett föl valami nyugtalanítót. Dietz csak figyelt. Odament Dietzhez. Ott állt a vámhivatalban. Leonard visszajött az irodába. A testbeszéde azonban valami másról árulkodott: arról. Pusztán megérzés! Ám az ilyen megérzések rendszerint jó szolgálatot tettek az évek hosszú során. Dietz megtanult hinni az intuícióiban. Jildrim a vámosokkal értekezett.

és beletemetkezett az önsajnálatba. és vár – adta ki a parancsot Leonardnak. akiknek volt tartásuk. hogy az éjszaka közepén megléphessen. Átnézem a hajót. Olyan férfiakra. Később már ritkán találkozott ezzel a típussal.– Keyes hova a francba tűnt? Dietz rápillantott a kis ember feje búbjára. amikor még Dietz a szövetségiek kötelékébe tartozott. – Maga most itt marad. – Arra az esetre. akik a környezetében dolgoztak. látszott. hogy elbújt valahol a fedélzeten. Ideje nagy részét magányosan töltötte a farmján. de Dietz nyomát se fedezte föl benne az önsajnálatnak. és arra vár. Kedvelte Leonardot. – És maga mit akar csinálni? – Én visszamegyek. – Most mi a szart csináljunk? Dietz töprengett. férfiakra. Lehet. mit akarnak. ha Keyes fölbukkanna. Leonard azokra a kollégákra emlékeztette őt. akik tudták. A sors gonosz tréfát űzött ezzel az emberrel. Leonard egy pillanatra rámeredt. hogy kérdezni . – Ez jól el lett baszva – folytatta Leonard.

majd egy bevásárlóközpont. A török most belépett az irodába.akar valamit. ahol már sem autókereskedéseket. Ellenőrizte a pénztárcáját. férfiaknak. gondolta magában Dietz. Ha ugyanis most fölösleges fecsegessél útjába áll Dietznek. igen súlyos árat fizet érte. . Szemét közben le nem vette Jildrimről. s egymás hegyére-hátára zsúfolódni. de fegyelmezte magát. s megérintette a bőrtokot. és mikor kell kussolni. de úgy festett. és a hátsó kijáraton távozott. Ujjaival megtapogatta a rejtett tasakot. Egy autókereskedés következett. padlóra szegezett tekintettel átvonult a helyiségen. tudja. A Boszporusz európai partján terül el a Régi Város. lassan lezárják a témát. Aztán a házak kezdtek zsugorodni. melyet soha nem vett le a válláról. a fegyvert. tele hagyománnyal és történelemmel. Azt azonban ezúttal még Leonard sem sejtette. nőknek vegyesen. s egyben a két kontinenst elválasztja egymástól. egyre szegényesebb környékre értek. mely tele volt hamis útlevelekkel és jogosítványokkal. Hasznos ember. hogy mikor kell kérdezni. Régi és új Isztambul között a távolság lényegesen nagyobb. Jildrim még mindig a vámosokkal konzultált. hogy az életét mentette meg a hallgatással. Dietz benyúlt a felöltője alá. A taxi utasa gyorséttermeket. ínyenckonyhákat és divatos klubok reklámjait láthatta. mely a két városrészt. rokonszenv ide vagy oda. Az ázsiai oldal paradox módon modern képet mutat: egy nyugati stílusú külvárosét. a hangtompítót. 3. sem bevásárlóközpontokat nem lehetett látni. mint a keskeny szoros szélessége.

és Jildrim egyenesen elvezetné őt a nőhöz. Kénytelen lett volna egy újabb éven át. Száz yarddal arrébb szólt a taxisnak. gondolta. mit szabadítana magára. hogy lenyűgözhesse vele Elizabeth Webstert. Két rozoga faépület között befordult egy keskeny sikátorba. Egyiküknek se szívesen taposna bele a lelkébe. Lehet. Ha Keyes nem választja ki Dietzet a különleges feladatra. Nem ez volt az első szerencsés fordulat az elmúlt napokban. hogy utoljára használta a török nyelvet – aztán mégiscsak sikerült kimondania. vagy akár öt. ki tudja. Dietz látta. Ez azt jelentené. és egy pillanatig töprengve megállt. Dietzet választotta. Dietz le nem vette szúrós szemét az előttük haladó sárga kocsiról. Ha tehát Dietz cselekszik. és várni a lehetőségre. kiszállt az autóból. hogy álljon meg. nem kell . Dietz viaskodott a szavakkal – túl sok év telt el azóta. Az azért piszkos nagy mázli lenne. de Keyes őt szemelte ki! Tulajdonképpen mindegy. Lassan elhaladtak a sikátor mellett. Igen ám. Dollárban fizetett. jobb az ilyesminek még a lehetőségét is messze elkerülni. amely elég pénzzel kecsegtet ahhoz. akkor most nem talált volna rá erre a váratlan lehetőségre. – Javas gidin – morogta a sofőrnek. ha az egész ügylet a hivatalos csatornákat megkerülve. valahol az illegális zónában zajlik. miért döntött így.Ahogy elhajtottak a rozoga faházak mentén. hogy nem kellene sem Leonard sem Keyes önérzetébe belegázolnia azzal. Az autó lassított. netán tíz éven keresztül gubbasztani a farmján. és kész! És ezen a tényen az sem változtat. ha a megérzései beigazolódnának. hogy ő kapja el a nőt. hogy a török épp most száll ki a kocsiból. hogy egész életében hiába leste volna az alkalmat.

ha jól ítéli meg a helyzetet. egy gyűrött isztambuli térképet. Egy girhes sikátori macska gubbasztott az autó lökhárítójánál. hogy azok számára. vagy. Dietz újra körbekémlelt. Egy pillanatra visszanézett a macskára. mint beletörődés? A sikátor sarkánál két gyerek játszadozott egy gördeszkával. vacsoraidő van. amit ő annak vél. . valójában nem más. Leonardból áll. Bármerre járt a világban. miközben az egyik fülét rezegtette. a külvárosban. Sietve átkutatta a kocsi belsejét. Vagy ez csak illúzió? Lehet. mint Dietz. A gyerkőcök nevetve elinaltak. egyelőre mindössze egyetlen emberből. A szegényes környezet ellenére volt valami kellemes a levegőben. Errefelé ilyenkor már lefekvéshez készülődnek. balzsamos szellő fújdogált. Ám egy olyan tapasztalt férfi számára. Bent a városban most kezdődik az éjszakai élet. s Dietzre bámult. de idekint.ellenállásra számítania. és megpróbálta kinyitni az ajtaját. Dietz a gyerekek felé indult. ezt mindenütt ugyanilyennek érezte. széles sávot hagyva nekik az aszfalton. Leonard aligha jelenthet fennakadást. A szegény környezet gyakran jóval több melegséget és elégedettséget sugároz. Dietz fölegyenesedett. mint a gazdag. Aztán odalépett a kocsihoz. Ahogy elérte a kis mellékutcát. kivéve talán ennek a szedett-vedett teamnek az érzékenységét… amely „team”. rajtuk kívül más nem volt az utcán. akik ténylegesen itt élik az életüket. Nyitva volt. a közösség melege. ahol Jildrim kiszállt a kocsiból. Persze. elhaladt mellettük. a becsületes. egy csikkekkel tömött hamutartót és néhány limlomot. ez az elégedettség. Az éjszaka meleg volt. talált egy üres doboz English Ovalt. a nap már véget ért. kemény munka légköre. A tőle jobbra eső ház sötét volt és csöndes – kihalt. és halkan becsukta a kocsiajtót.

Dietz feszülten figyelt. Légzését tudatosan lelassította. amíg a sofőrrel értekezett. a fegyvert az oldalához szorította. noha meglehetősen csapzottnak látszott. ahogy a nő elsimít egy hajtincset a füle mögé. Aztán a taxi elhúzott. majd megindult a ház felé. és figyelt. Dietz ezzel a fegyverrel tréningezett. Egy nő szállt ki a hátsó ülésről. hat másodperc kilégzés – felkészült arra. Az ajtó becsukódott mögötte. . A török ide ment be.elhagyatott. és igen elgyötörtnek. A bal oldaliban azonban fények pislákoltak a fehér függönyök mögött. Egy autó jött lefelé az úton. valamint a haditengerészet speciális egységeinél rendszeresítettek. ami most már elkerülhetetlen volt. Újabb taxi érkezett. Csinos. kissé meggörnyedve állt a kocsi mellett. hogy formában tartsa magát a farmon töltött tétlen hónapokban. Néhány másodpercig. A nő belépett a házba. Dietz előhúzta válltáskájából az átalakított S&W 39-es modellt – az őrkutyák elhallgattatásában játszott hasznos szerepe miatt kukoricapogácsa névvel illette a szakzsargon –. A nő tétovázott egy pillanatig. Szóval. fiatal nő volt. hogy elcsípjen valamit a párbeszédből. melyet az Egyesült Államok különleges haderőinél. Dietz megnedvesítette a szája szélét. Dietz visszahúzódott az árnyékba. hat másodperc belégzés. majd bekopogtat az ajtón. mégse csalnak az ösztönei! Dietz nézte. de a szél elvitte a hangokat.

Tizennegyedik fejezet 1. A sofőr lecsapta a taxiórát, és várakozásteljesen nézett Hannára. Hanna nem viszonozta a pillantását. Benyúlt a neszesszerébe, kotorászott egy darabig, végre megtalálta az óráját. A Cosmograph Daytonát Franktól kapta ajándékba; annak idején csinos kis összegbe került. Lehet azonban, hogy a vízbe merülés tönkretette a szerkezetét. Odanyújtotta sofőrnek. – Oké? – kérdezte. A férfi elvette az órát, vizsgálgatta, füléhez emelte. Hanna kinyitotta az ajtót és kiszállt, melléhez szorította a kézitáskáját. Kell vagy nem kell, gyorsan döntsd el, mást úgyse kapsz, gondolta. A következő pillanatban a taxi elhúzott. Szóval, kellett neki. Hanna ránézett a ház előtti viharvert postaládára. Ez az a cím, amit Jildrim memorizáltatott vele. De vajon még mindig segít-e neki a férfi, ha kiderül, hogy most már pénztárcája sincs? Elhiszi-e, hogy tényleg elő tudja teremteni a pénzt, amit megígért? Jó lett volna kicsit rendezettebb külsővel megjelenni. Hanna meglehetősen zilált állapotban volt – vizes ruhája rátapadt a testére, a nedvesség átszivárgott a pórusaiba, s egészen a csontjáig hatolt. Karján a sebhelyek ocsmány vörös színt öltöttek. Alighanem pontosan úgy nézett ki, mint ahogyan belülről érezte magát: egy megvett, kidobott csavargónak.

Lehunyta a szemét, és néhány másodpercig így maradt, majd újra felnézett, és elindult a kis házhoz vezető járdán. Egy elszabadult hajtincset a füle mögé simított, majd bekopogtatott az ajtón. Eltelt néhány másodperc. – Evet? – hallatszott bentről. Hanna megnedvesítette az ajkát. – Hello! – válaszolt. Hallotta, ahogy nyílik a zár. Egy vézna Fülöp-szigeteki férfi állt az ajtóban, fáradt szemekkel. Félreállt, hogy Hanna beléphessen. Az elülső helyiségben egy konyha helyezkedett el és egy homályos nappaliszerűség tévékészülékkel, melyen éppen video-klippeket vetítettek; egy megereszkedett dívány és egy kis ebédlőasztal alkották a berendezést. Két gyerek térdepelt a szőnyegen a tévé előtt, balra egy asszony állt a tűzhely fölé hajolva. Bekeretezett kalligrafikus rajzolatok lógtak a falon, a fehér függönnyel fedett két ablak között. A félig nyitott ajtó egy másik szobába vezetett; Hanna futólag bepillantva, emeletes ágyakat látott odabent. Négyen élnek itt, gondolta, nagyjából akkora térben, mint az ő gardróbszekrénye a chicagói lakásában. Jildrim nem volt itt. A gyerekek kíváncsian méregették Hannát. Az asszony háttal állt, a tűzhelynél. A férfi hanyagul intett a dívány felé. Hanna odalépett és leült, kézitáskáját szorosan az ölében tartva. Kisvártatva megszólaltak a gyerekek; halkan beszélgettek, törökül. A férfi eltűnt a hátsó szobában. Az asszony félrehúzott egy fazekat, és egy másikat helyezett a platnira. Hanna két percig mozdulatlanul ült. A tűzhely felől érkező illatok fűszeresek voltak és egzotikusak; gyomra

lustán mocorogni kezdett. Kíváncsi volt, van e itt fürdőszoba, ahol megmosakodhatna. Nem látott erre utaló jelet. Talán a hátsó szobában. Rákérdezhetne! De nem szívesen zavargott, és nem akarta felhívni magára a figyelmet. Végül is tud várni. Vajon mikor ér ide Jildrim? Hanna szeretett volna már a gépen ülni, s hazafelé tartani az Államokba. Aztán jöjjön, aminek jönnie kell, csak végre már otthon lenne! Két perc után kinyitotta a kézitáskáját. Elővette a púdertartóját, és megnézte magát a tükörben. Ahogy tartott tőle, ijesztő benyomást keltett – haja zsírosan összetapadva, arca összekenve, feldagadva. Talált egy friss Kleenexet, azzal letörölte az arcát, majd elővette a rúzsát, és nekilátott, hogy kifesse az ajkát. Egyszer csak a gyerekek ott térdepeltek előtte. Kislány volt mind a kettő, amire csak némi tétovázás után jött rá, mert mindkettejük haja fiúsan rövidre volt nyírva. Nagy, sötét szemekkel bámultak rá. Hanna mereven nézett vissza rájuk. A következő pillanatban az egyik lányka kinyúlt a púdertartóért. Hanna vetett egy pillantást az asszonyra, remélve, hogy megzabolázza a gyerekeit. De a nő csak a tűzhelyre figyelt. Nem volt segítség. Hanna odaadta a púdertartót a gyereknek; erre aztán a másik a rúzsért kezdett nyújtózkodni. Az asszony hátrafordult a tűzhelytől, és rápillantott a lányaira. Nem szólt semmit. Aztán visszafordult, s újra a fazekaira összpontosított. Hanna hátradőlt a díványon, és elnézte, ahogy a kislányok játszadoznak. Most, hogy tétlenül üldögélt, rátört a kimerültség. Kis híján egy ültében elbóbiskolt…

Megrázta a fejét, és kiegyenesedett. Jildrimnek hamarosan meg kell érkeznie. S akkor végre továbbmehet innen. A kislányok nevetgéltek. Kicserélték kincseiket, és most az első lányka ügyködött a rúzzsal. Hanna bágyadtan rájuk mosolygott. Belenyúlt a táskájába, félretolta a könyvet, és talált egy körömvágó ollót. Szórakozottan nyisszantgatni kezdte a körmeit. 2. Leonard összebarátkozott a hajón szolgáló egyik szobalánnyal, egy kövérkés, pirospozsgás nővel, aki szemlátomást igen belemerült a beszélgetésbe, noha jócskán benne jártak már az éjszakában, és az Aurora fedélzetéről már mindenki eltűnt. Keyes visszatért a vámhivatal épületébe, s onnan figyelte a párbeszédet, azon tűnődve, vajon a nő gyereknek hiszi e Leonardot. Lehet, hogy éppen azért válaszolgat olyan készségesen a kérdéseire, mert annak hiszi. Aztán azon töprengett, vajon ő elhinné e Leonardról, hogy gyerek, persze, ha nem tudná róla az igazságot. Nehéz megmondani. Ha az ember egyszer tudja az igazságot, akkor szinte lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Nagyot sóhajtott. Minden rosszul sült el – olyan látványosan és váratlanul rosszul, hogy az elképesztő –, s közben hihetetlenül szalad az idő. Közel két órát elpocsékolt a rendőrőrsön azzal, hogy rátaláljon arra a személyre, akit le kell fizetni. Mire visszatért a kikötőbe, addigra eltűnt a nő, mi több, Dietznek is nyoma veszett.

Mindeközben Leonard és a szobalány olyan ráérősen cseverésznek, mintha legalábbis minden a legnagyobb rendben lenne. Keyes ránézett az órájára, és megpróbálta türtőztetni magát. Végre Leonard elvált a nőtől, mindketten szélesen mosolyogtak. Ahogy a törpe Keyes felé közeledett, egyre komorabb lett az ábrázata. Egészen közel jött, s halkan így szólt: – Jildrimnek hívják. Ő a biztonsági főnök a fedélzeten. Leonard szerint Dietz a pasas nyomába eredt. Keyes bátorítóan dörmögött. – Cathy azt mondja… – Kicsoda? – Cathy, a szobalány. – Igen… – Szóval azt mondja, hogy Jildrimnek van egy másik barátnője a fedélzeten, akit Bascarának hívnak. Amikor kikötnek, Jildrim általában a lány családjánál kosztol. Cathy szerint ez így szokás. – A lány családjánál – ismételte Keyes. Leonard mosolya visszatért. – Megszereztem a címet – mondta. 3. Később, amikor Hanna visszagondolt a történtekre, üggyel-bajjal ugyan, de össze tudta rakni az eseményeket, melyek a nyugati városperem kis házában végbementek. Ott a helyszínen azonban teljesen értelmetlennek tűnt minden. Egyik pillanatban még a díványon ült, kezében a körömvágó ollóval, és Jildrimet figyelte. Jildrim épp most

ügyet sem vetett Hannára. s milyen barátságos tudott lenni ezzel a Fülöp-szigeteki asszonnyal. Különös volt erről az oldaláról látni Jildrimet. A tűzhelynél szorgoskodó asszonyra fordította minden figyelmét. a pisztolyt szorosan a combja mellett tartotta. Jildrim az ajtónál állva hirtelen megingott. mielőtt a pokol elszabadult volna. és beterelte őket a hátsó szobába. És ekkor kopogtak az ajtón. Jildrim intett. egy kurta fejbiccentéstől eltekintve. hogy ez a hallgatag férfi mennyire megnyílt. a férj pedig a hátsó szobában. Az asszony azonnal összeszedte a két gyereket. mely mintha a semmiből került volna elő a másodperc tört része alatt. Jildrim egy pillanatra Hannára meredt. Hanna fölegyenesedett a díványon. Kicsiny lyuk jelent meg a hátán. a gyerekek a tévé előtt tőle szerzett kincseikkel a kezükben. Jildrim abbahagyta a flörtölést az asszonnyal. a következő állókép maradt meg Hannában: Jildrim és az asszony a tűzhelynél. majd megfordult.került elő a hátsó szobából – alighanem már Hanna érkezésekor is itt tartózkodott –. És innentől a dolgok abszurd fordulatot vettek. szemét tágra meresztette. Ekkor Jildrim ellenőrizte a pisztolyát. Hanna elkezdett lekászálódni a díványról. ám a férfi. továbbra is látókörön kívül. de nem akart hinni a szemének. hogy maradjon ott. Furcsa volt. ahogy Hannát kezelte. Az utolsó pillanatról. kifeszített karral. s egy töredékmásodperc leforgása alatt a dolgok ép ésszel követhetetlenné váltak. Hanna észrevette a lyukat. aki kuncogva nyugtázta udvarlását. a helyszínen így érzékelte az ember. ellentétben azzal a hűvös tartózkodással. és átcsúsztak a szürrealizmus birodalmába – legalábbis ott. és morgott valamit az orra alatt. annyira megmagyarázhatatlan volt a . ő maga a díványon.

hogy a család nem fog közbeavatkozni. Lehet. Egy férfi nyomult a házba. hogy engedelmeskedjenek. Újabb egér? Aztán a következő másodpercben már nem volt ajtó. Nagydarab ember volt – hatalmas. Intim suttogásnak hangzott. széle hossza egy. Suttogott valamit. bárki is legyen. Ám a suttogások nyilvánvalóan meggyőzték a családot. egy lépéssel előttük jár. Tehát ismeri a családot. De abban a pillanatban. .jelenség. hogy az ajtón is van egy lyuk. és egyenesen Hannára irányozta. a férfi ugyanis egyik kezéből a másikba dobálta a tárgyat. és hirtelen a hátán bukkant ki? Őrület! Lázálom! Jildrim kemény puffanással elvágódott. Ekkor vette észre Hanna. hanem a fényes tárgy mozgatásából. gondolta Hanna. tudta. Ez az ember. Hogyan keletkezett ez a lyuk? Hanna agya lázasan keresett valami épeszű magyarázatot. És ez az egér utat rágott magának. s belépett a hátsó szobába. és hátborzongatóan méltóságteljes magabiztossággal közelített. Amikor Hanna ismét szembe találta magát a férfi tekintetével. ahogy talpra állt. Lehet. megdermedt. Valami ehhez hasonló hangot hallatott: umf. a fényes tárgyat továbbra is Hannára szegezte. mint egy háromajtós ruhásszekrény. A férfi keresztülcsörtetett a homályos szobán. Az ajtó ugyanis még mindig zárva volt. hogy üzletet kötött velük? Ez esetben őt és Jildrimet elárulták. hogy egy egér volt a férfi zsebében. Megint suttogott valamit a családnak a hátsó szobában… hacsak ez a suttogó hang nem a szájából ered. jutott eszébe ez a képtelen ötlet. gondolta Hanna az első sokk hatására. Egy ragyogóan fénylő tárgyat tartott az egyik kezében. Hannának napokra volt szüksége ahhoz. Hanna pánikszerűen leugrott a díványról.

és rátérdepelt az alkarjára. Szemét elöntötte a vér. Hogy meri ez az alak rátenni a kezét? Szájával szavakat formált. Vaktában keresgélt. Rohadt geci. Hanna nagyra nyitotta a száját. és kutakodni kezdett a lány kézitáskájában. A férfi feléje közeledett. ujjai mélyen belevájtak mellényének laza szövetébe. miközben kiborította a táska tartalmát. Mielőtt Hanna mozdulni tudott volna. A kezében levő tárgy az arca felé suhant. Különös módon nem félt. Ehelyett jogos düh töltötte meg minden porcikáját. letaszította a padlóra. szaporán pislogott. Aztán a vállán érzett egy erős kezet. A szavak azonban távolról sem . A férfi lenyomta őt. Hanna az ajtó felé nézett – pontosabban arrafelé. miközben a fejét ide oda dobálta. ahol az imént még ajtó volt. Egyenesen az utcára látott.hogy az agya földolgozza mindazt. a férfi megint csinált vele valamit. hogy üvöltsön… a férfi ekkor visszakézből pofon vágta. Aztán szétfeszítette a végtagjait. Egy pillanattal később a támadó elfordult tőle. odakint sötét éjszaka honolt. gondolta Hanna. aminek abban az öt másodpercben a szemtanúja volt. és Hanna visszahanyatlott a díványra. Jobb halántéka lassan égni kezdett.

– Frank ötlete volt – hallotta a saját hangját.fejezték ki a forrongó indulatait. A fickó szeme szikrákat vetett. – És mi van. belátom. De azért volt még annyi önfegyelme. kérem. amikor a taxi lelassított. De hát akkor legyen meg. A következő pillanatban . A sofőr kérdőn nézett rá a visszapillantó tükörből. gondolta. azt előrenyújtotta. gondolta. aminek lennie kell. de kérem. elég dörzsölt ahhoz. hogy eltereljék a támadója figyelmét? E pillanatban a körömvágó ollót nagy ívben fölemelte. A szavak. Az nem baj. majd az olló magasról lecsapva. Keyes akkor vette észre. hogy Leonardnál van fegyver. én csak hittem neki. a lelke mélyén Keyes nagyon félt. Valami volt Leonard ölében. Valami fegyverféle volt – egy rövid cső. és kíváncsian fürkészett a félhomályban. bárki legyen is. Volt az egészben valamiféle sorsszerűség. legfeljebb azt a célt szolgálták. hogy izolálja magában ezt a félelmet. Keyes a pénztárcájáért nyúlt. Előrehajolt. Újra megcsillant a kezében az ezüst tárgy. Ha ez a nő. A taxi félreállt. gondolta. – Az egészet Frank találta ki. hiba volt. talált egy húszdollárost. vagy legalábbis valamelyest kordában tartsa. 4. ha nem csak eltérítette? Valahol. hogy a pasas leszálljon róla. ne üssön meg újra… Vagy talán a szavak arra kellettek. És ettől a pillanattól kezdve Hanna semmire se emlékezett. belemélyedt a férfi vállába. hogy Dietzet eltérítse… Eltérítette? – tűnődött Keyes.

ám legyen. hogy lássa. Nem akarta látni: viszolygott a fegyver tényleges. Ha meg kell történnie. Kétség nem fért hozzá. hogy a sötétben áll egy autó. s megpördítette a testét. Fények jöttek a sikátorból. Pillanatok alatt történt minden. fizikailag halált okoz. A kocsi azonban felgyorsított és elhúzott. Leonard mögött. Aztán a kocsi váratlanul kilőtt. fizikai közelségétől. ráhúzott valami tartozékot vagy mi a fenét. Persze. a motor felbőgött. mint egy intellektuális játék. Keyes észrevette. A csípőjén borzalmas nyomást . és a fényszóró teljesen elvakította Keyest. hogy a jármű őket vette célba. dobhártyarepesztő robajjal. ő azonban megtesz minden tőle telhetőt. Leonard sietett oda hozzá. a ház mellett egy sikátor húzódott. Keyes lehunyta a szemét. Leonard matatott a fegyverével. Keyes zavartan másfelé nézett. Érezte a vér ízét a szájában. semmi egyéb. amit elkezdett. mint egy nagy rejtvény. mert a fegyver ténylegesen. Akadozó. Onnan nézve szakmai kérdés volt csupán. elvakítva Keyest a hirtelen felkapcsolt fényszórójával. és figyelték. Hallotta a reccsenést. mohó nyelésekkel próbált levegőhöz jutni. És e pillanatban ennyire tellett… A lökhárító a jobb csípőjét kapta el. ami védelmet nyújthatott volna. ahogy a taxi elhúz. mozgott a szája. De nem volt semmi. Az íróasztala mögött ülve olyan volt az egész. Keyes megpróbált balra menekülni. a csont repedésének távoli zaját. és egy járó motor zúgott. vajon a kocsi visszajön e. lehajolt. ahogy az erejéből tellett. Pokoli erőfeszítéssel a hátára gördült. Hosszú évek óta sikerült magától távol tartani ezt a fajta valóságot. hogy bevégezze.már mindketten az utcán álltak. próbált menekülni. Arca a kövezethez csapódott.

érzett. istenverte. átkozott elefánt. Isten tudja mióta. Mintha egy elefánt térdepelne rajta. . gondolta. De azért volt valami jó is az egészben. most először legalább nem volt éhes.

– Hol van? – Nem tudom pontosan. Bierman úr. Újabb hívást jelzett a készülék. ne csinálja ezt velem. Alighanem jobb lenne várni egy kicsit. Daisy tartotta a kagylót. De feltétlenül átadom az üzenetet. – Kapcsolom Dick Biermant. Daisy kezdett pánikba esni – négy hónapja szerelték be az új telefonrendszert. az isten szerelmére? – Bierman jellegzetes déli akcentussal beszélt. – Át kell hogy tegyelek a várakozóra.Tizenötödik fejezet 1. – Daisy Gilbert vagyok. Mi a száma? A hármas vonal is bejelzett. ha ön… – Visszajön még ma délután? – Ezt se tudom. Daisy. De biztosíthatom önt. – Kiment ebédelni? A golfpályán van? – Nem tudom egészen pontosan. – Anya – mondta Daisy. tartsd a vonalat! Megnyomta a várakozógombot. Sajnálom. de még mindig gondjai voltak a kezelésével. De ahogy megjön… – Ma délután fölugrom. . – Jim Keyes irodája. és személyesen megbeszélni vele… – Felhívom a mobilján. de Keyes úr házon kívül van. – Jim? – szólalt meg egy férfihang. majd bekapcsolta a kettes számú bejövő hívást. hogy amint… – Jaj. Ott lesz? – Nem ígérhetem.

Ziháló légzés hallatszott. Szükségem van a segítségére. Daisy előrehajolt a székén. Föl akar jönni. úgyse lehet lerázni.– Bierman úr. hogy küldjön át egy teljes dossziét Francis Dietzről! Mondja meg neki. Daisy lejegyzett pár szót. anélkül. De nem nyugszik. Bekapcsolta a hármas számú hívást. hívja föl Roger Fordot. – Holnap este. – Daisy? Keyes volt az. hogy nem tud utolérni. uram – mondta. Vacsorára! Ha akarja. Kétségbeejtő volt a hangja. Túl vagyok rajta. – Bierman? – Ide akar jönni. – A másik vonalon éppen Dick Bierman keresi önt. kérem. – Most már minden oké – mondta Keyes kis szünet után. – Volt egy kis baleset. tartsa a vonalat! – Megnyomta a gombot. –Jim Keyes irodája – mondta. – Te jó isten. – Mondtam neki. – Mondja meg neki… mondja neki azt. elég türelmetlen – mondta Daisy. Hosszú szünet. még ma délután. ha úgy óhajtja. És kérte az ön mobilszámát. mindegy. én megyek le. – Értem. . és kérje meg. hogy felmerült egy kis probléma. És könnyen lehet. a szentségit. mi történt? – kérdezte. igaz? – Szó se róla. Daisy! Kérem. és emiatt legközelebb csak… óh. hogy megvárta volna a választ. – Mondja. följöhet. hogy sürgős családi ügy. hogy a szálak Dietzhez vezetnek.

Chicagóból. vacsorára? – Azt hiszem. tudja… – Természetesen – mondta Daisy gördülékenyen. hogy foglaljak önnek szállodát? Remek kis helyi… – A titkárnőm majd elintézi. hogy megvárakoztattam. – És még valami! Kérje meg Caspert. Épp Keyes úr naptárát nézem. A titkárnő letette. hogy… . – Bierman úr? – Gilbert kisasszony? – Elnézését kérem. Vegye úgy. hogy nyomozzon le egy nevet: Victoria Ludlow. – Értem. s visszatért Biermanhoz. Daisy! Ne felejtse el a Dietz-dossziét. – Lehetne. amit csak talál! A toll szaporán szántotta a jegyzettömböt. Daisy elhúzta a száját. lehet róla szó. Ránézett az egyes számú vonal jelzőgombjára. – A vonal megszakadt. – Nagyszerű! Bejegyzem önt… – Vacsora után ki akarok menni a terepre. A beruházásaim.– És. Daisy. Lenyomta a gombot. Bierman úr. Mindent. – Anya? Ne haragudj! Tartsd a vonalat! Újból próbálkozott. hogy tegnapra kellett. – Anya? – Daisy! Nem tűröm. nyolc óra? Óhajtja. mondjuk. mely még mindig kitartóan villogott. Megfelelő lenne önnek a holnap este. – Vettem. – Millió köszönet. – Bierman úr? Elnézését kérem a… – Én vagyok – szólt bele Daisy anyja.

Ez az utolsó eset. és kissé szomorkás. hasogató fájdalmat érzett a nyakában. Ráadásul nemcsak a nyaka fájt. átható. talán pár évvel fiatalabb. Most kivett valamit Hanna kézitáskájából: a könyvet. Egy férfi ült mellette. melyet Epsteinné adott kölcsön! A keresztes hadjáratok krónikáját Az elmúlt pár nap eseményei egy pillanat alatt újra lejátszódtak. méghozzá a hátsó borítójának belső lapjánál. Odakint esett az eső. széles mellkas. merev nyak nélkül is. Az autó egy helyben állt. és égett a szeme. hegekkel teli arc. s megszakította a vonalat.– Visszahívlak – mondta Daisy. szürke ég tárult elé a koszos szélvédőn át. hogy aztán teletöltsék homokkal. Tuskó fej. ha jól látja. 2. szürke tekintet. Hát ez igazán pompás. Éppen ez hiányzott még! Mintha nem lenne épp elég baja. Amikor Hanna magához tért. ez nem lehet igaz… A férfi kinyitotta a könyvet. gondolta elkeseredetten. ölében Hanna kézitáskája. hogy hajlandó volt ilyen helyen aludni… hol is tulajdonképpen? Egy autóban. Az eső annál dinamikusabban verte az ablakokat. Mosolygott. Érdekes mosoly volt ez: sokat sejtető. A fejét elviselhetetlenül nehéznek érezte. Ez már túl sok volt. Amikor kinyitotta a szemét. mintha először kiürítették volna. csak azért. a férfi feléje fordult. Lüktetett a halántéka. Túl sok! Nem. ahol valami macskakaparásszerű . Hanna halkan felnyögött. Az erős szél idegesítően pajkos örvényekben csapkodta az ablakhoz az esőcseppeket. Frankkal ugyebár meglehetősen rosszul állnak a dolgok. Ahogy Hanna fölkászálódott az ülésen. Hatvan körüli lehetett.

Úgy tűnt. – De mielőtt elhamarkodottan döntene. Vagy mégsem? Eljött ide Hanna után a világ másik felére. ebben a helyzetben a legtöbbet tehetné magáért. aki rátámadt és durván bántalmazta. Hanna nem szólt semmit. – Beszélgessünk! – mondta a brutális alak. ahogy ránézett. Nem tartom vissza. alighanem egy repülőtér zaja. Hanna azonban egyelőre azt se tudta. . Az ürge nyilván az FBI-tól van. Hanna szeme az ajtóra tévedt. Valamiért azonban a férfit nem izgatta. állapította meg Hanna. meg néhány kusza egyenletet. hogy Hanna esetleg kiugorhatna a kocsiból. De akkor most miért akarná őt szabadon engedni? Ennek így semmi értelme. azt megszereztem. Úgy tűnt. döbbent rá Hanna. hogy tulajdonképpen mi a kérdés. ha úgy gondolja. meglátta a sebhelyet is. visszahelyezte a könyvet a kézitáskába. A szitáló eső új erőre kapott. ahová Hanna beledöfte a körömvágó ollót. a vérnyomokat a bal vállán. Hanna csöndben. mozdulatlanul ült. Ez az a férfi. és kinek a kezébe tette az életét? És azon is eltöprenghetne. Az eső zörejét monoton zúgás kísérte. hogy Hanna szemrevételezte a macskakaparást. Miután a férfi elégedetten nyugtázta. Amire szükségem volt. újabb örvényeket csapkodott a szélvédőnek. feltehetően a chicagói dolgok miatt. Teltek a másodpercek. És most. az ajtók nincsenek bezárva.kézírás volt látható. A férfi továbbra is várakozásteljesen nézett rá. a férfi valamilyen válaszra vár. A táska továbbra is az ölében nyugodott. feltételezte. ki az. Hanna egy rövid szöveget látott. és aki a családot suttogva megfegyelmezte. kivel állt össze. talán érdemes elgondolkodnia azon. – Persze. Tehát egy repülőtér van a közelben. aki most. bármikor szabadon elmehet.

ha egyelőre nyugodtan ül a fenekén. Valahol távol megdördült az ég. valószínűleg máshol sem lelhető föl. maga figyel. – Van egy ajánlatom a maga számára – folytatta a férfi. potyázna a járműveken. hogy igen.– Nos. Igen ám. fontolgatta. hogy mit jelent ez a kaparás a hátsó borítón… Szóval el tudnék képzelni egy olyan változatot. hogy maga meg én… hogy is mondjam csak… osztoznánk a bevételen! . – Próbáljuk meg akkor másként. nehogy az ürge gyanút fogjon! Aztán a megfelelő pillanatban ráveti magát a kilincsre. A férfi bal kezével magasba emelte Hanna útlevelét. Csak néhány milliméternyit. de abban a pillanatban le is tartóztatnák. vajon a pasas utána vetné e magát? Tegyük fel. Ha most kiugrana a kocsiból és elmenekülne. az esőbe! – Egy használható magyarázatért cserében. Nála se pénztárca. Beengednék. Kinyitotta. Jobb tehát. könyörögne. Keze önkéntelenül az ajtó felé mozdult. Talán valahogy eljutna az amerikai nagykövetséghez. amiből világosan kiderülne számomra. Én beszélek. jól sejtem? Az ön valódi neve nem szerepel ebben az úti okmányban. sőt. A táskája ott van az ürgénél. rendben! – szólalt meg kisvártatva. és ugyanazzal a mozdulattal kigördül az utcára. de a táskájában sincs. Azonnal kiderülne minden. de mégis sikerülne meglógnia. összezárva ezzel az őrülttel. Hanna szeme önkéntelenül visszatévedt az ajtóra. – Victoria Ludlow – olvasta hangosan. – Persze magát nem így hívják. gondolta. Mindig csak egy milliméternyit. Koldulna. és végül megtalálná a követséget. se útlevél.

– De van egy olyan érzésem. A férfi visszatette az útlevelet a kézitáskába. mint száz: tízmillió! – bökte ki a férfi. és ezt anélkül mondom. Ám ebben a pillanatban a börtön szinte megváltásnak tűnt számára. keze már nem mozdult a kilincs felé. Villámlott. Hanna ölébe ejtette a kezét. akit érdekelne az üzlet.Ha a követségen feladná magát. Tudja. spekulált Hanna. – És ahogy említettem: ez még csak szerény. aztán pár másodperc múlva megdördült az ég. hogy pontosan tudnánk. nyomja csak le a kilincset! Nyugodtan elsétálhat! Bár elég cudar idő van odakint. – De ha gondolja. – Nem tudom. annál magasabb a tarifa. Minden erejével a döntő pillanatra összpontosított. – …egy szó. a szájába csúsztatta. – …szerény becslésem szerint – így a férfi –. . De hogy rá tudok ígérni. és előhalászott egy doboz cigarettát. hogy van ez! Minél több információt kínálunk a vevőnek. Akad egy-két tehetősebb ismerősöm. és a keze lecsap a kallantyúra. és benyomta az öngyújtót a műszerfalon. Frank milyen ajánlatot tett magának. egyenesen sittre vágnák. Ami az összeget illeti… Még egy centi. kirázott belőle egy szálat. Benyúlt a mellényzsebébe. ami a kezünkben van. abban egészen biztos vagyok. A cellában legalább kipihenhetné magát. – …akár fele-fele arányban is! – folytatta a férfi. hogy közelebb tudom vinni a tizenöthöz! Minden az áru minőségétől függ. előzetes becslés! Hanna megdermedt. mi is ez tulajdonképpen. másfelől viszont figyelembe véve a Keyes-féle költségvetésről rendelkezésre álló információmat… Hanna ujjai hozzáértek a hűvös fémhez.

A férfi rágyújtott. hogy a könyv belső borítóján ott van ez a macskakaparás. amit a férfi elképzelt neki. Nem is akármilyet… Egy a bökkenő. de mi van. és vállalja tettének következményeit. Hanna egyszerűen csak naiv volt és hiszékeny. – Micimackó – gondolta Hanna. Töredelmesen bevall mindent. ahogy ez az úr kétszer is hangoztatta. Nincs más választása! Ha most hagyja. Ő rendelte a zenét. és feladja magát. Megpróbálhatja eljátszani a szerepet. ő fizeti a számlát. Hát akkor meg miért kellene börtöncellában megrohadnia egy másik ember miatt? Tízmillió. Persze. és most fölösleges kibúvókat keresnie. akkor menthetetlenül mélyre süllyed. Nincs mit eladnia! Néhány perccel ezelőtt még arról se volt fogalma. De nem! Most nem hagyja magát! Épp eleget tanult az előző leckéből. Két rossz döntésből úgyse tud kihozni egy harmadik jót. bármiről is szóljon ez az új történet. villant az agyába. Nehogy most valami őrültség jusson az eszedbe! Szépen elmegy a nagykövetségre. másfelől az is igaz. Mi mindent kezdhetne ötmillió dollárral? Elég sok mindent ahhoz. hogy lerázza magáról ezt a sok nyűgöt. ha lebukik? . Ennyi pénzből már meg lehetne tervezni egy új életet. határozottan ilyen sejtéseim vannak. Az automata öngyújtó kiugrott a műszerfal mélyedéséből. – Igen.– Gondolom. Fele-fele alapon! És ez csak szerény becslés. hogy a valódi bűnös nem ő. rosszul mérte föl a helyzetet. hanem Frank. Hibát követett el. hogy ebbe is belerángassák. valami bombaféléről van itt szó – folytatta a férfi csevegő hangnemben.

mint én. A dosszié egy Victoria Ludlow nevű nő anyagát tartalmazta. és muszáj leszerelni a fickót. S ha már ott vannak a lakáson. ráfér egy kis bódulat! Belekortyolt a whiskybe. Általában nem szokott ilyen korán alkoholt inni. s azok máris mehetnének az IAFIS. megdörzsölte a szemét. de ő azt hiszi. mi ez az egész. 3. Még öt óra se volt. És egy ital. letette a poharat. és visszatért az iratokhoz.Nem. vagyis az Integrált Automatizált Ujjlenyomat Azonosító Rendszer clarksburgi központjába. Az ő nevére foglalta le a hajójegyet az a bizonyos rejtélyes nőszemély. Az ürge ugyanúgy nem tudja. egy vonalblokkolót is el kellene helyezni a telefonban. majd megemelte a whiskys-poharát. Keyes kinyitotta az irattartóját. – Tiszta ruha. Igen ám. morfondírozott Hanna. – Zuhany! – mondta Hanna. és belemélyedt a dossziéba. Valakit el kellene küldeni a nő chicagói lakásába. A berendezés többletfeszültséggel látná el a telefonvonalat. töprengett Keyes – feltéve. Három óra múlva találkozik Dick Biermannal. Nagyon rozzantnak érezte magát. hogy én tudom! A férfi füstkarikákat eregetett. Időérzéke azonban teljesen összezavarodott a tengeren túli oda-vissza repülőúttól. hogy a jelzett cím valóban létezik. hogy időt nyerjen. Aztán beszélhetünk. belső órája már legalább éjfélt mutatott. majd újra Hannára nézett. aki Epsteinnel állt kapcsolatban. Leeresztette az ablakot. Az ügynök ujjlenyomatokat vehetne. Kegyetlenül lüktetett a csípője a kötés alatt. ennek folytán a bejövő hívások leválasztásakor nem .

és milyen formában. Roger Fordtól pedig nem akart újabb szívességet kérni. és lezárja az ügyet. kénytelen lesz egyfajta szintézisre törekedni – vagyis logikai úton kikövetkeztetni. Az ADS forrásokat már így is túlságosan igénybe vette. mint feltételezte… Nem! Legrosszabb esetben is egy-két ember keveredhetett bele. hogy mind a ketten. Lehet. Néhány férges alma a kosárban. hogy összedolgoznak. hogy Dietz. Tisztes farm Pennsylvaniában. majd lenyelte. hogy minden egyes nyomon külön-külön végigmenne. ki a felelős az isztambuli nyugati peremkerületben végrehajtott mészárlásért. Ennyi az egész. öblögetett. hogy azóta extravagáns életvitellel kényeztetné magát. továbbá komputerellenőrző szoftvereket. orosz ügyek a COURTSHIP keretében. hogy mit kezdjen ezzel az emberrel. Keyesnek azonban nem volt szabad embere. Nincs kizárva. Azt mindenesetre nem lehet ráfogni. ki mindenki érintett az ügyben. Lehet. félretette. de az is lehet. Újabb adag whiskyt vett a szájába. Lehallgató készülékeket kellene telepíteni. Ki fogja deríteni. hogy akkor állt át? Nincs kizárva. Francis Dietz dossziéja! Keyes nem tudta. felgöngyölíti.keletkeznének zavarok a vonalban. akit Chicagóba küldhetné. és nyúlt a következőért. A dossziéból alig kapott fogódzót ahhoz. Becsukta az első aktát. mi is történt valójában. Lehet. kétévenként valami megbízatás Roger Fordtól. hogy itt már sokkal több forog kockán. és – az iratok szerint – tartós kapcsolat egy . és Epstein valójában jóval előrébb tartott. A csípője borzalmasan fájt. Hat év New York Cityben. hogy a nő. Ahelyett tehát. lehet.

rikító szőke haj ezen a fotón. Keyes megint belekortyolt a whiskyjébe. hogy nincs semmi konspiráció a háttérben. . valami jótékonysági rendezvényen –. hogy Dietz egész egyszerűen ráérzett a lehetőségre. és aztán valahol új életet kezdenek. Dietz pszichológiai jellemzésére. mert szerinte ezek a problémák nem igényelnek orvosi beavatkozást. ügynökök. és újra átolvasta az oldalt. Az is elképzelhető. kettős ügynökök. Újat és fényűzőt. nagykövetek befolyásos köreivel évek hosszú során át ápolgatta kapcsolatait. amikor kettesben találta magát a rejtélyes nőszeméllyel. és nehezen tart fenn szoros. hogy odanézett volna. A jelentés készítője szerint Dietz „zárkózott személyiség”. csábos mosoly. Ugyanakkor visszautasít bármiféle pszichiátriai kezelést. akkor szépen olajra lép Elizabeth Websterrel – szemrevaló asszonyság. hogy ebben látja a gyors meggazdagodás esélyét. interperszonális kapcsolatokat. Ha Dietz át is állt volna. de a konkrét válaszhoz ezek révén sem került közelebb. Dietz egész hálózatot tart fenn New Yorkban. Lehet. diplomaták. Lehet. tűnődött. túl nagy hasznot egyelőre nem húzott belőle. Ezeken a szálakon keresztül nyilván nem nehéz vevőt találni Epstein képleteire. Itt újabb lehetséges variációk tárultak fel. és rátalált a gombra. Megszólalt a házi-telefon. hogy a megfelelő pillanatban gond nélkül lefalcolhassanak. Ez is egy változat. Keyes kinyújtotta a kezét. De hogy jön a képbe a nő? Keyes továbblapozott a következő oldalra. melyen a férjével együtt látható Washingtonban. Nehezen teremt. És ha megvan a suska. Dietz minden bizonnyal gondoskodott már hamis papírokról mindkettejük számára.Elizabeth Webster nevű férjes asszonnyal. anélkül. a negyvenes évei elején.

Mielőtt válaszolt volna. Öt órával később Keyes visszatért az irodájába. és töltött magának egy italt. hogy olyan ígéreteket tesz.– Igen. Letett az asztalára egy köteg üzenetet. 4. hogy fölemelte volna a poharát. Aztán hosszasan maga elé bámult anélkül. hogy elegendő kábulatot okozzon. amelyekről ő maga is tudta. Gyomra üres volt. hogy éppen most esett be? Keyes azon kapta magát. Angyalpor. Egy héten belül lezajlanak a tesztek a gammatelepen. Mindannyian maximálisan elégedettek lesznek a látottakkal. Az INFOSEC. Heroin. A fickó taktikázik. Bierman! Jóval korábban érkezett. hazudta magának. . Bierman nem is jöhetett volna jobbkor. beleroskadt a karosszékébe az íróasztala mögött. Bierman kivárásra játszik. sétabotját a falnak támasztotta. és az ADS-sel kapcsolatos legcsekélyebb fennakadás is leállíthatja a további munkálatokat. és jókorát húzott a whiskyből. Annál jobb! – Küldje be! – mondta. fölemelte a poharát. Keyes elkomorult. az ital rögtön a fejébe szállt. A legmerészebb várakozásaikat is fölülmúlja majd a teszt. Tud e valamit Epsteinről? Ezért jött ide? Ráérzett Keyes sebezhetőségére? Vagy puszta véletlen. A whisky már nem elég ahhoz. gondolta Keyes. ígérte Keyes. A franc essen belé! Rosszabbkor nem is jöhetett volna. Valami erősebb kellene. hogy képtelenség betartani. a DARPA és a LANL képviselői mind meghívást kapnak. – Megjött Dick Bierman.

IAFIS. hogy napokon belül sikerül Keyest kitúrnia a helyéről. Rachel viszolygott tőle. INFOSEC. az nem más. Mintha minden ellene irányulna. Egy hét. És a nő – az a Victoria Ludlow. Mintha minden összeesküdött volna ellene. hogy Keyes úgyse tudja tartani az ígéreteit. Sőt. DIA. Mekkora az esély. Alighanem rájött. hogy nem is kellett annyira megjátszania az örömét. nem győzött hangot adni lelkesedésének a jó hír hallatán. Nyilvánvalóan arra számított. FUBAR. és újból az üveg után nyúlt. Kibaszott egy helyzet! Epstein az oka mindennek! Meg Dietz. gondolta. mint a hármas számú kritikus eredmény. Jeremyt azonban elbűvölte a dolgozat alapjául szolgáló jelentés plasztikus borítólapja. és akkor ő maga veheti kézbe a gyeplőt. ADS. Jeremy és közte mindig volt egy . De valahogy összejöttek a dolgok. LANL. Elképzelte az ellene szövetkező erőket: ahogy kibogozhatatlan csomóban egymásba fonódnak. Aki valójában már csak félember. Lehet. DARPA. Hirtelen eszébe villant az a dolgozat. hogy Keyest is eléggé elszórakoztatta. Biermannak csalódást okozott a hír. Semmi baj nem lett volna.Amit látni fognak. Kifelé természetesen semmit sem árult el csalódottságából. Fölemelte a poharát. És az az igazság. hogy Greenwich és a komputerei ennyi idő alatt reprodukálni tudják a formulát? Szinte semmi. kiürítette. Egyetlen ember ellen. és főleg maga a hátborzongató téma. amelyet Jeremy készített a biológiaórájára. talán egy évvel a halála előtt. Mozaikszavak kavarogtak Keyes fejében.

az állatok ugyanis. Inkább azzal áltatta magát. hogy a patkányok miért verődnek és gubancolódnak össze népes csoportokba – az egyik hitelesített esetben nem kevesebb. Közben pedig egy szánalmas .titkos szövetség. A patkányok farkai nemcsak összefonódtak. Amikor aztán a farkak begyógyultak. ugyanolyan rejtély a modern tudomány számára. Léteznek mélyebb igazságok. a karosszékben ülve olvasták. Ez aligha vitatható. a patkányok már a testüknél jóval nagyobb organizmus részévé váltak. de tulajdonképpen össze is nőttek. mint harminckét állat alkotott egy ilyen kibogozhatatlan csoportot. A tudomány nem tudott magyarázatot adni a jelenségre. Keyesből azonban hiányzott a bátorság ahhoz. hogy eljusson eddig a konklúzióig. de ezen az estén mégis ennyire közel hozta őket egymáshoz ez az érdekfeszítő olvasmány. az utolsót 1963-ban. mint amilyen a középkorban az alkímia volt. melyet patkánykirálynak neveztek. A tudomány eddig terjed és nem tovább. Így jött létre a patkánykirály. melyek a tudomány számára elérhetetlenek. Jeremy igazából már túl nagy volt ahhoz. A tanulmány egy természeti jelenségről szólt. vonta le a következtetést Jeremy. hogy Keyes ölében kuporogjon. Most tehát valami ilyesmivel kell szembenéznie? Ilyen tébolyult és félelmetes jelenséggel? A patkány király. mielőtt egymásba gabalyodtak volna. amelyhez Rachel valahogy soha nem tudott igazán csatlakozni. eltörték a farok-csontjaikat. Keyes emlékezett rá. hogy a nappali szobában. A tanulmány szerint a tizennegyedik század óta hatvan patkánykirályt jegyeztek föl Európában és Amerikában. hogy ő mindennek fölötte áll. Jeremy ott kuporgott az ölében.

és a Subaru lezuhant egy rakpartról. Keyes félretolta az üzeneteket. Dietz saját magának lopta el az egyenletet – függetlenül attól. hogy összedolgozik e a nővel vagy sem. Gyorsan átfutott rajtuk. a helyi kórház orvosai nem sok jóval kecsegtetnek. valami kézzelfogható. Egy hét. Chen állapota kritikus. A játszma véget ért! Egyszerűsíts! – szuggerálta magának. alig harminc mérföldre onnan. Kézbe vette az üzeneteket. hogy Epstein odaadta a nőnek – bárki is az illető – a képlet másolatát. amit az orvos receptként fölírna számára. Keyes elidőzött ennél a gondolatnál. És éppen most van rá szüksége. Ahogy eljátszadozott a gondolattal. vagyis Dietz nem tett egyebet. Nem is rossz ötlet! Sőt. hogy nincs a háttérben semmiféle konspiráció. Valami derengeni kezdett benne.kis balek szerepét játszotta el. hogy jó a kiindulási pontod. félre az aggodalmakkal. És ez a dokumentum az. akkor ebből az következhet. Rachel hívta megint. Keyesnek erre van szüksége. Valami konkrét. A kocsijában a fékberendezés felmondta a szolgálatot. alighanem a legjobb ötlet. Aztán egy sajnálatos hír. Úgy is mondhatnánk: alaposan átejtették. gondolta. ami Dietzet elcsábította: valami konkrét. ami az utóbbi időben megfordult a fejében. koncentrálj! Tegyük föl. ahol Keyes most az íróasztalánál ült. Henry Chent súlyos baleset érte. Ezen az . Az ügyvéd is kereste. vagyis éppen az. kissé jobb kedvre derült. csak megragadott egy váratlanul felbukkanó esélyt. Félre a pánikkal. – Rendszerezd a dolgokat! Tételezzük fel. Ha ez a feltevés igaz. Daisy félig olvasható kaparásával.

Kitöröd a nyakadat. amelyeket Dietz a COURTSHIP-művelet idején épített ki. És a kísérlet folytatódik. Leszereli. hogy bevonja a játszmába a DIA-t. Azt fogja sugallni. szólalt meg belül a figyelmeztető hang. hogy nincs elég embere a szálak kiderítéséhez és az állandó ellenőrzéshez. még ha kissé megkésve is. Mindössze egy maroknyi ügynökcsapatról lenne szó. és Keyes most ezért kéri a DIA segítségét az ügy tisztázásához. És éppen ezért fordul a DIA-hoz segítségért. ahogy eltervezte. Menj Biermanhoz! Mondd el az igazságot! Nem! Azért is megtalálja Dietzet. nagyon meg fogod keserülni! Jobb. Keyes mindeközben ellátogat a nő chicagói lakásába. ha ott bukkannának a nyomára. Egyedül az jelent gondot számára. és visszaszerzi az Epstein-formulát. Keyes viszont. Leonard ott marad Isztambulban. az íróasztalán heverő dosszié révén. hogy kövesse Dietzet. Dietz minden valószínűség szerint New Yorkba fog menni. . nehogy szükségtelenül magára vonja a figyelmet. és egy hét múlva minden úgy lesz. hogy levezényelje a szükséges vizsgálatokat. hogy Dietz árulása nélkül semmi fennakadás nem lett volna. Dietz azonban rossz útra tévedt. na és persze Leonard. A többit pedig Keyes saját maga intézi el. Nem kér tőlük túl sokat. A DIA pedig segíteni fog a nyomozásban. meglátod. Ezt az egész trükközést. eltávolítja.alapon Keyes talán ürügyet találhatna arra. ha bedobod a törülközőt. amely szemmel tartja Dietz kapcsolatainak alakulását. és megpróbálja a régi ismeretségi körein keresztül értékesíteni a titkos formulát. nagyon. kellő információval rendelkezik azokról a kapcsolatokról.

hogy a következményeken töprengjen. hogy beszerezze a szükséges eszközöket. és elindítják az abszorbens folyamatokat. Tizenhatodik fejezet . hogy baj esetén meghúzza a vészféket. a tudomány eddig terjed és nem tovább. nem volt csapatjátékos. Keyes szeme az íróasztalára tévedt: Jeremy fényképére. és a házitelefon után nyúlt. akkor a gravitációs részecskék áttörik a laboratórium talapzatát. akkor úgyse sok ideje marad. aztán leengedte. Ha Epstein aggodalmai igazolódnának. Epstein nem hitte el magának. a röppályán. tűnődött Keyes keserűen. lesüllyednek a Föld középpontjába. És a végeredmény Keyest fogja igazolni. Mert Keyes látomásos ember! És ha kell. Megemelte a poharát.elnémítja az össze ellenlábast. Minden akadály ellenére véghezviszi! És nem fogja kitörni a nyakát! Félretolta a poharat. De azért jó oldala is van ennek az egésznek. családja. mint amilyen a középkorban az alkímia volt. ami Chennel történt. Sajnálatos. kockáztat! A patkánykirály ugyanolyan rejtély a modern tudomány számára. ahol most a Föld kering. és minden úgy megy majd. Egy hét múlva rátérnek a hármas számú kritikus eredmény kimunkálására. Ha pedig mégse megy minden simán. mondogatta magában. már csak egy fekete lyuk fog száguldozni. mondta Chen. S mielőtt ezek befejeződnének. De hát sajnos. Véget ér a fájdalom. hogy minden simán megy. Felesége van. Egyszer s mindenkorra véget ér a kín. Feltéve. mint a karikacsapás. Chicagóba kell mennie! Előtte azonban beugrik Casperhez. Chennek igaza volt. Igen.

az ablak tehát hiába nyitható. úgyhogy Hanna minden további nélkül megléphetett volna. vette észre. hogy mégiscsak le kéne falcolni. gondolta. Az ajtó helyett Hanna inkább a mini bárt vette célba. A belső dekoráció diszkrét ázsiai vonásokat tükröz. Néhány másodpercig azt latolgatta. A lakosztály tiszta volt. Könnyűszerrel megtalálhatná az amerikai nagykövetséget. a férfinak nyoma veszett. és élvezte a légkondicionáló surrogását és a frissen vágott virágok illatát. se az ablak nem volt bezárva. Megállt az elegáns lakosztály közepén. Ha viszont lifttel megy. szinte az összes nyitott térben ólomkristály vázákkal. Töltött magának egy vodkát tonikkal. Mire Hanna kijött a fürdőszobából. Mindemellett a lakosztály meglehetősen kényelmes volt: az isztambuli Négy Évszak szálloda nem éppen utolsó hely – az ottomán épület a Kék Mecset tőszomszédságában helyezkedik el. és a tele pohárral leheveredett az egyik ágyra. ízléses fali tapétákkal. Száját csücsörítve furcsa kis grimaszt vágott. föladhatná magát. . Lehunyta a szemét. csöndes. a folyosón vagy a szálloda halljában belefuthat a fickóba. eltűnt. De a lakosztály a tizenötödik emeleten volt. a törülközőt egyik kezével rászorította a mellére. Csakhogy a kézitáskája.1. mint a börtön. és értékes. és talán kapna még egy esélyt. világosszürke szőnyegborításokkal. Azért ez jobb. és – különösen az átélt megpróbáltatások után – szinte dekadensen fényűző. Semmi jelet vagy üzenetet nem hagyott maga után a pasas – se az ajtó. nem kínál menekülési útvonalat. eredeti.

amikor a pincér elment – már nem lenne ilyen szerencsénk. Egy pillanatra úgy érezte. Kockáztatni kell! Egy pillanatra úgy érezte… Nyílt az ajtó. Itt van a pillanat… Megint a csomagokra nézett. hogy a szálloda étterme az osztályon felüli kategóriába tartozott – meglehetősen szangvinikusan reagált. Aztán fölállt. Elindult a fürdőszoba felé. amikor azt se tudja. Olyan magabiztosan követelte. a bőrtáska még mindig ott volt a vállán – a kézitáskám ott van benne. És Hanna úgyse lesz képes elhitetni… bármiről szóljon ez az egész… Hitelesen eljátszani a szerepet. Aztán a lakosztály ajtaját vette célba. mégiscsak őrültség! A pasas veszélyes.De hát. mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. 2. és becsukta maga mögött az ajtót. megjön a bátorsága. – Egy héttel később – magyarázta. Az ívási . és a zacskók után nyúlt. hogy a férfi kinyitotta a zuhanyt. Hanna ránézett a csomagokra. Lerakott néhány csomagot. A férfi lépett a szobába. Eltelt néhány másodperc. majd Hanna hallotta. hogy a halat mutassák meg a főzés előtt. Szájával ismét fura kis grimaszt vágott. kérdőn Hannára nézett. hogy tulajdonképpen miféle szerepről is van szó. a férfi minden bizonnyal elég sok időt töltött a világnak ezen a részén. gondolta Hanna –. míg a pincér – dacára annak. amit a fickó neki szánt. de nem szólt semmit. – Maga a házigazda! – mondta Hanna. A rutinos rendelésből ítélve.

De azért ne feledkezzünk meg arról a kis külvárosi tettlegességről! Nem. De ha a hal friss. Íme. hogy egy úrinőnek így kell megköszönnie a bókot. Igyekszik oldani a feszültséget. nevezetesen abban. hátha úgy könnyebb dolga lesz. . és ugyanolyan fortélyosan kerít hatalmába egy védtelen nőt. egy kém. Hannának pedig egy újabb vodkát tonikkal. mely a köztük levő üres széken pihent. S lássuk be. észrevételezte Hanna. aztán kényelmesen hátradőlt a székében. Egyik kezét oltalmazón a bőrtáskáján nyugtatta. Rendelt egy üveg bort.idényben tilos halat fogni. hogy ez a típus egyáltalán létezik manapság. majd felhívta a figyelmet a mellettük eltolt tálalóasztalkán pompázó baklavára. – Jól áll magának ez a ruha – jegyezte meg. mert anyukájától azt tanulta. Amikor a pincér egy tálon kihozta a nyers halat. Ismerjük el. hogy a világmindenség összes gondja baja egyetlen kardinális kérdésben sűrűsödik össze számára. Részletesen elemezte a bor bukéját. abban az esetben páratlan kulináris élvezetben lesz részünk. Hannát érdekelte volna. gondolta Hanna kesernyésen. ki hitte volna. hogy hívják. igazán sokoldalú férfiú! Remekül tud halat rendelni Isztambulban. majd engedélyezte az elkészítést. a taktika eddig nem is volt eredménytelen. Hanna ezt soha nem fogja megbocsátani! És ha eljön az ideje… De ez még nem az a pillanat. aki úriember. hogy kellő frissességű e a vacsorának kiszemelendő rombuszhal. E pillanatban úgy tűnt. a férfi alaposan megvizsgálta a szemeket és a kopoltyúkat. Hanna kis gödröcskét varázsolt az arcára. A férfi folytatta a könnyed társalgást. és beleszürcsölt a vacsora előtt kérés nélkül fölszolgált ajándékteába.

hogy a nagykövetséget vagy a többi hivatalos csatornát megkerülve visszajusson Amerikába. Hozzá kell tenni. Ráhat fokúmnak hívják. amibe ilyen szépen. aki valamiféle vádalkuval vagy ilyesmivel kimosdatná őt. Ismeri a Közel-Keletet. szólalt meg a belső hang. az egész szerepet képtelen lenne hitelesen végigjátszani. mi is az a szultánkenyér. hogy meggazdagszik. ha hazugságon kapja őt. és ahogy Hanna belemerült az evésbe. És érdekelte volna. addig nem alkothat fogalmat róla. az első mohó reakciót követően szép lassan visszaszivárgott Hannába a realitásérzék. ez annyit tesz. Azonnal az apjához fordulna. Még ha sikerülne is a könyv hátsó borítóján talált macskakaparásról valami meggyőző blöfföt kitalálnia. nem vitás. vajon mit tesz. tulajdonképpen mi a csudát vársz ettől az egésztől? Megérkezett a vacsora. Márpedig ez édeskevés ahhoz. s máris megnyílna előtte az új élet lehetősége. itt a helyszínen. Miután a pasas bemondta az ötmillió dollárt. hogy „ízes falat”. Nem azt remélte. nyakig belerángatta őt. hogy valós élethelyzetekben helyt tudjon állni egy ilyen kémhistóriában. Ha csak abban segít. – Amíg nem kóstolja meg a szultánkenyeret. . hogy a hírszerzéshez fűződő elképzelései kizárólag a hollywoodi filmeken és Tom Clancy regényein alapultak. Törökországban – folytatta a férfi a könnyed társalgást –. Hanna nyomban a CIA-ra asszociált. lázasan kutatta magában a választ. ezzel ő maga is pontosan tisztában volt. Másfelől viszont a férfi mégiscsak a hasznára válhat.Érdekelte volna. akkor Hannának már nyert ügye van. tulajdonképpen mi ez az egész. Hanna.

amiről a férfi beszélt. Ám ha a technológiát sikerül tökéletesíteni. Értékük meg se közelítené azt a döbbenetes összeget. aktatáskában elhelyezett nukleáris robbanótöltetek. vajon mit gondol róla ez az ember. Valami sokkal nagyobb dolgot kellene kitalálni. Tömegpusztító bombák. Csakhogy ezek a technológiák már bosszantóan közhelyszámba mennek. Az írás valami hiperszonikus sugárhajtóműről szólt. Nyilván valami kémnek nézi. A férfi azt feltételezi. hogy valami újfajta bombát találtak fel. középiskolai laboratóriumokban előállított. és minden egyebet. melyet egy rendelőben futott át. Eszébe ötlött egy cikk. a cikk nyelvezetére még elég jól emlékezett. Az ausztrálok a közelmúltban kifejlesztettek egy újfajta berendezést. genetikailag manipulált himlőjárvány-kórokozók. az forradalmasítja a hadiipart – a hiperszonikus hajtóművek 8 Machos . A cikk szerint a tesztelés csak részleges sikerrel járt. hogy Epstein is az volt? Miért is ne lehetett volna! Itt valami elképesztő horderejű ügyről van szó – de hogy ez micsoda. és bármikor elérhetők a tömegek számára. valami olyat. a 60 perc című film képeit. amíg Frank az orvossal tárgyalt. ami nem igényelne részletes magyarázatot ahhoz. hogy a pasas elhiggye. amelyeket a Scientific Americanban olvasott. Fölrémlett benne a terroristákról szóló temérdek film is.Tehát ki kell találni egy életképes blöfföt. ami esetleg ötletet adhat egy meggyőző hazugsághoz. Hanna megpróbálta fölidézni magában a cikkeket. mely sűrített levegőt használ a hidrogén-üzemanyag begyújtásához. természetesen. pillanatnyilag senki nem tudja pontosan. azt a jelek szerint. Hannát érdekelte volna. ami legalábbis időlegesen kihúzza a csávából. Lehet.

vajon az ausztrálok megelőzték e az új technológiájukkal az amerikaiakat. – Óh. Japánban. A szakcikk kitért a technológiai eljárás politikai és világhatalmi összefüggéseire. először is szükségem lenne egy kiadós éjszakai alvásra. – Amy – mondta. tűnődött Hanna. Hanna ismét a tányérjára összpontosított. melyek túl gyorsak lennének ahhoz. A NASA közel húsz éven át dolgozott a program tökéletesítésén. ballisztikus rakéták és bombázók előállítására is. egy héttel a Challenger katasztrófája után Reagan elnök kezdeményezésére megindult a NASA HyperX Projektje. szóljon. hogy hasonló kísérletek folynak Oroszországban. Hanna fölnézett a tányérjáról. A hiperszonikus sugárhajtómű nemcsak a repülőgépek sebességét növelné meg elképesztő mértékben. – Kérem. Kínában és Indiában is. . Ez már elég komoly titok lehetne. hanem lehetőséget teremtene olyan hiperszonikus. ha úgy érzi. Hanna kezet rázott. – Amy. – Azt hiszem. A cikk azt latolgatta. hogy védekezni lehessen ellenük. – Hm. 1986-ban. A férfi a kezét nyújtotta. ez tökéletesen érthető. hogy készen áll egy kis alaposabb megbeszélésre a részleteket illetően… Hanna egy szalvétával megtörölte a szája sarkát. A hiperszonikus sugárhajtómű! – Jut is eszembe – szólalt meg a férfi. azaz a hangsebesség nyolcszorosával röpíthetik a rakétákat és a sugárhajtású repülőgépeket. – James – mondta. Az írás utalt arra. Örülök.sebességgel.

mintha aludnának. Ám ez is csak színlelés. A tizennyolcadik század végén. Hanna semmitmondóan hümmögött.– Én is csak holnap reggelre terveztem az indulást. – Szóval – tette hozzá csevegő tónusban –. Hanna az egyik dupla ágyon feküdt. Ugyanúgy ébren van. Kicsit elvonatozhatnánk kelet felé. Hanna megrázta a fejét. Hanna a mennyezetet bámulta. Arra gondoltam. gondolta. mielőtt mindketten visszatérnénk. hogy fölszállhatnánk egy vonatra Hajderpasánál. hogyan reagál a névre. a szultánkenyérhez fűződik még egy igazán érdekes történet. hogy a férfi rászegezi a tekintetét. akkor most itt az ideje. és igyekezett a holdfényes szobában nem a szobatársa felé fordulni. mint egy Rorschach-kép. Hanna érezte. a legenda szerint. csakúgy perzselt a szeme. arra az esetre. a vonalak összemosódtak. Hallgatta a férfi nyugodt. szürke tekintetét. a hegyi városból. hogy valaki figyelheti a vonatot. a könyv ott lapult a táskában. A férfi a bőrtáskát használta párnának. mint ő. annak ellenére. . egyenletes légzését. Ahogy a repedésekre meredt. figyelve. Kastamonuból Isztambulba jött egy Ali Muhiddin nevű ember… 3. Mindketten úgy tettek. ha Keyes figyeltetné Atatürköt. hogy az aggodalmát megossza velem. – Ha bármilyen okból úgy gondolná. ugyebár. hogy a szálloda a legmagasabb kategóriába tartozott. Finom repedések hálózata látszott a festékrétegen. A férfi pár másodpercig rajta tartotta szúrós.

hidegen izzó szemével. amint egymáshoz érve fekszenek. miután előadja a blöffjét. a lehető legnagyobb bajban. hogy a papa majd úgyis mindent elsimít. Mintha börtönrácsok lennének. hol halkabban.Fáradt volt a szeme. Látta a gyerekembert. természetesen. Aztán összehoznak egy találkozót. Távolról valami egzotikus. kontúrtalan arcával. És mi az esély arra. és más alakzatot öltöttek. gondolta Hanna. de olyan erőtlenül. és a vértócsa lassan terjed körülöttük. Remélhetőleg Amerikában! Így a férfi kénytelen lesz hazavinni őt. elmegy Baltimore-ba. A repedéseket bámulta. Sőt. A repedések most elmozdultak. Odakintről szélsuhogás hallatszott. keleti zene hullámai sodródtak errefelé. talán a végén még meg is jutalmazzák. Reggel. a pasas föl fogja venni a kapcsolatot azokkal a bizonyos érdekelt felekkel. Szirénaszót hallott. aki a börtönben fog kikötni. ha a találkozót nem Amerikába szervezik? Akkor bizony bajban lesz. hogy talán csak a képzelete játszott vele. hol erősebben. Csakhogy most már . Ezúttal rácsokat formáltak. És az apja csodát tesz majd! Elsőrangú büntetőjogász. amint mászik föl a létrán. De hát meddig akarja húzni-halasztani ezt a lidérces kalandot? Miért nem menekül el? Várja az alkalmas pillanatot. Megleckézteti Frankot. és fölkeresi az apját. A régi reflexek. hogy megint az elkényeztetett kislány reflexei mozdulnak benne. És mégsem tudott elaludni. Végtelenül elcsigázottnak érezte magát. és nem Hanna lesz az. ott pedig Hanna megszabadul tőle. hogy az apja valóban képes kihúzni őt a csávából? Hanna érezte. Ez azért túl szép lenne! Mi van. hátborzongató. de valójában az Epstein házaspárt látta maga előtt.

Addig. piszkálódott a belső hang. A férfi attól a pillanattól kezdve. Ezek az események jócskán túlmentek azon a hatáskörön. amelyen belül apja befolyással lehetne a végkifejletre. amiért embert ölnek. A belső hang óvatosan arra célzott. Ott őrizte abban az átkozott bőrtáskában. nem mozdult. ami az isztambuli külvárosban történt. De azt követően már korántsem biztos. azonnal meglépne. Olyan nagy értékről. Nagy értékről. Irány az amerikai nagykövetség! Most még legalább igazolhatná a jóhiszeműségét. vagy a kezében. Ez magyarázza mindazt. Finom modora. hogy megszerezte a könyvet. Talán az lenne a leghelyesebb. Nagy értékről van szó. melyet mindenki meg akar kaparintani. és annak dacára. És ez az ember brutálisan rátámadt Hannára is. Persze. Magadnak akarod megkaparintani azt a könyvet. vagy a vállán. James kiirtott egy egész családot – a két kislányt is! A lánykák Hanna púderes dobozával játszottak haláluk pillanatában. ez kétségtelen. ki nem engedte a kezéből. hogy Hanna más okból kíván szert tenni a könyvre. az átkozott bőrtáskája pedig vagy az ölében volt. ha most. udvariassága és nyájassága ellenére. amíg a férfi alvást színlel. vagy – mint ebben a pillanatban – a feje alatt.másról szólnak a dolgok. Ezt a tényt nem lehet tovább figyelmen kívül hagyni. hogy előnyös lenne. hogy remekül ki tudja választani a megfelelő . De hát fontos ez? A könyv birtoklása enyhítő körülményként jöhetne számításba a vádalkunál.

Amit ő elkényeztetett és önző módon hálált meg. Bűnözői magatartással. adott esetben. a hazafi. Az ilyesmire szokta apja azt mondani. Hagyjuk a képmutatást! A hazafiság. vagy egyszerűen csak a saját originális hülyesége –. hogy első osztályú. hogy az eddigi „kitartását” és „hősiességét” semmi egyéb nem vezérelte. a gazemberek utolsó mentsvára. hogy rátehessék a kezüket egy olyan tömegpusztító hadieszközre. hogy még mindig itt van. Beveszik e a blöffjét? . ahogy Samuel Johnson fogalmazott. Igen. Maradjunk annyiban. hogy ne szépítgessük a dolgokat. hogy Hanna azért tartott ki idáig. nyilván sokat javíthatna a pozícióján a vádalkus tárgyalásokon. akkor alighanem hangosan felnevetett volna. hazafiság. ez egy erőszakos. Olyanok. mint jól felfogott. veszedelmes ember. önző érdek. ízlelgette a gondolatot. amellyel megingathatják a világ jelenlegi hatalmi egyensúlyát. akik alig várják. De hát bármi legyen is a mozgatórugó – önzés. Merő önzés. szabadalmaztatott bivalyszar. Talán túlzás lenne. erről van szó. Hanna ösztönösen megdörzsölte a sebhelyet a csuklóján. Ha most egyedül lett volna a szobában. Hanna Gray. mert valami jót akart cselekedni a hazájáéit? Hiszen annyi jót kapott ettől az országtól. a valóság az. annyi bizonyos! Amerikának manapság sok az ellensége. és itt fekszik ebben az ágyban.mangánfokú bort a vacsorához. Hiszen egy ilyen felbecsülhetetlen értékű katonai titok birtokában. ha azt feltételeznénk. Mit tenne ez az ember a könyvben kódolt szörnyűséges titok birtokában? Jót nem.

Ha az ürge úgy dönt. hogy lényegileg mit is jelent – Hanna minden erejével megpróbálta fölidézni magában a képet. a farrész pedig turbógenerátorként funkcionál… Óh. hogy megkaparintsa a könyvet. és elkezdte formálgatni a szavakat. A levegőáramlás. Hanna Gray. hogy mit fog tenni. És még az is elképzelhető. egy új típusú sugárhajtású repülőgépről van szó. amit az orvos irodájában látott abban a magazinban. szinte hallotta Frank reszelős hangját. és ez elegendő lesz Hannának arra. egy repülőgépvázba integrált sugárhajtómű. melyeket holnap reggel elő fog adni. mely közvetlenül az atmoszférából nyeri az oxigént. Vajon mi lehet abban a könyvben? Fogalma sincs. ahogy a receptekről tárgyal – . szúrós szemekkel. Maga a jármű teste szolgál hajtóműként. de hát nem érdemes ennyire belemerülni a részletekbe. és egyikünk sem szakember. műszaki kérdések. De. hogy egyszer csak lankadni kezd az ébersége – még ha csak egy pillanatra is –. a gép mellső törzsrésze magába szivattyúzza a légáramlatot. meg kell szereznie! . A formula. De akármit is rejt a képlet. a hazafi. hogy nincs szüksége Hannára. szuperszonikus sebességgel… – Mit jelent ez? – kérdi majd a pasas. és ez így már távolról sem tűnt olyan nevetségesnek. játszott el újra a gondolattal. akkor úgyis csak a jó Isten a megmondhatója.Megint rábámult a mennyezeti repedések pókhálójára. mondja majd. – Ezek tudományos. mely a hajtóművön keresztülhalad.

Tegnap voltam a piacon. átmenet valahol a siatsu és a siskebab között. De az is lehet. – Éhes vagyok – mondta az ablak felé fordulva. vagy a férjével. Valami piszkálja a csőrét. mezítláb széttaposta. Madeleine rámordult. és sarokkal. gondolta. Nős embernek való az ilyesmi – hogy egy asszony szeszélyeivel bajlódjon. Au! – nyögött föl Henri Jansen. – Akkor együnk valamit! – javasolta Henri. nézegette egy darabig. – Már hogyne lenne. gondolta a férfi. Henri összeszorította fogait. aztán föltápászkodott. Még harminc másodpercig igyekezett férfiasan tűrni a kínokat. és még mélyebbre nyomta a könyökét a férfi hátába. Henri lesodorta a padlóra. és kiment a fürdőszobába. Tegnap óta egyre türelmetlenebb vele. A masszázs passzívan agresszív művelet. Az asszony dacosan elhúzta az ajkát. hogy megcsókolja. Bármi legyen is az oka. Madeleine visszajött a szobába. és lehúzta magához Madeleinet. akkor már maga is rég megnősült volna. Ezt nem neki találták ki. eltolta magától a férfit.Tizenhetedik fejezet 1. – Úszni akarok! – Akkor menjünk úszni! – felelte Henri. Henri rossz néven vette a dolgot. – Ne gyerekeskedj – mondta. hogy saját magával nincs kibékülve. Ha erre lenne szüksége. Egy lábujj méretű skorpió mászott az ágy oldalán. még mindig nem nézett a férfira. – A hűtőben nincs semmi. Aztán a hátára gördült. .

Henrinek azonban semmi kedve nem volt az efféle komédiához. – Madeleine – szólalt meg türelmesen. ha nem vagy kíváncsi a válaszra. miközben kitöltötte a bort. A háztól keletre érintetlen vadon húzódott: hatalmas. Mint férj és feleség. – Igen? – Ne tegyél föl kérdést. Teletöltötte a poharakat. ahol Madeleine a tájat szemlélve állt – meztelenül. A férfi még mindig neheztelt. kinyitotta egy ezüst dugóhúzóval. és várta a nyitó sortüzet. – Utálom. Beszéd közben továbbra is a tájat nézte. bíbor levendulamezők. amikor ezt mondod. Henri megtalálta a pincében az utolsó jó minőségű merlot. távolabb sziklás domboldalak aranyló cserjékkel színezve. akkor… Az asszony megfordult. – Ma emlegetett a férjem – kezdte Madeleine óvatosan. az asszony féltékeny. – Isabella DiMeglióval kefélsz – mondta. De… – Óh! Felejtsd el! – Madeleine újra az ablak felé fordult.– Kérek egy italt! – Nos. – Sajnálom. Most majd elbeszélgetnek egymással. . Az asszony zsémbes. A hátuk mögül a nappali szoba óriási panorámaablakai visszatükrözték a lenyugvó nap izzását. és két pohárral együtt kihozta a palackot a medence szélére. –Adj valamit inni! – tette hozzá. Henri. az asszony hűségnyilatkozatot követel. gondolta. kellett hozzá némi erőfeszítés. megpróbálta állni a nő pillantását. és keresztüldöfte Henrit a tekintetével. – Ne tagadd! Eltelt pár másodperc. 2.

hogy látogasd meg. Arról van szó. hogy egy szívdobbanásnyi időn belül fúriából gyengéd szeretővé válik. hogy Madeleine és közte több is van. Egyik pillanatban dühöng. És semmi nem indokolja. Madeleine férjével nem lenne jó ujjat húzni! Aki ujjat húz vele. majd leroskadt egy karosszékbe. Henri Jansen úgy érezte. Henri belekortyolt a borba. – Abbahagytam – mondta Henri. nyúlt a poharáért. Ez az oka annak. A következő pillanatban váratlanul rádöbbent a dolog nyitjára. – Időpocsékolás. Máskülönben Henri . – Mondtam neki. De ragaszkodik hozzá. Egy perccel később meg elolvad a gyöngédségtől. hogy férjes asszonyként milyen alapon kér tőle számon bármit is. Mondtam neki. Madeleine odahúzott mellé egy széket. Neked is hasznos lehet. – Ahogy akarod – felelte bágyadtan. Azt akarja. mint puszta ismeretség. – Azt akarja.– Igen? – kérdezett vissza Henri. A felismerés éppenséggel nem nyugtatta meg. mikor. mint egy fúria – más kérdés. hogy már nem foglalkozol vele. és ebben Henri biztos volt. miért tesznek. hogy szerezz egy kis kokaint. – Akkor is el kell jönnöd! Ismer egy csomó fontos embert. és nem követ el valami végzetes ostobaságot. azt rendszerint rövid úton ki szokták vonni a forgalomból. Henri kissé zavarba jött ettől a gesztustól. nem tudja. mit gondolnak. hogy Madeleine egyszerűen belehabarodott. hogy erről tudomást kellene szereznie – hacsak az asszony nem ragadtatja el magát. akkor se lenne képes megérteni a nőket. Néhány új barát. ha ezer évig élne. és mit. De a keselyű. Nem érdekli. és gyöngéden rámosolygott a férfira.

3. – Mikor találkoztál vele utoljára? Henri nem válaszolt. amikor eszembe jut. Henrinek a szeme sem rebbent. . belül azonban görcsbe rándult. mivel töltöttem a napomat én. – Elmeséljem neked a mai túránkat? A hírhedt amerikai gengszterrel és a szaúdi herceggel? – Halljuk! – Jó. majd fölemelte a poharát. Máskülönben kénytelen lennék elszomorodni. – Jó. Madeleine rekedtesen fölnevetett. felejtsd el! – mondta újra Madeleine.semmiféle okot nem látott az aggodalomra. és mivel töltötted te. Csak hát. Megtörölte a szeme sarkát. – De ezt úgyis tudod. de előbb leiszom magam. – Tudod mit? – mondta a nő kisvártatva. – Tudod… nem tehetek róla. – Igyuk le magunkat! – Rendben. igaz? Tudod. Madeleine nagyon berúgott. Ennél jobban képtelen vagyok fegyelmezni magam. – Férjes asszony vagy. hogy beléd szerettem! – Madeleine – kezdte volna Henri. – Igen? – Ne beszélj őrültségeket! – Nem. Én pedig… Henri szava elakadt. – Egész nap sétáltam. Madeleine okos nő. – Meg kúrtál! Isabella DiMeglio… – Egyedül sétáltam. ha valóban szerelmes… – Szeretlek – szólt Madeleine váratlanul.

ahogy megemelte a második üveg bort. és a pénz megy tölcséren át az Al Qaedanak… Madeleine tétovázott. ezeken keresztül. hogy ezek mind egyformák – folytatta Madeleine. mintha valami fontos gondolat eltérítette volna. – Nauru – folytatta Madeleine. Henri mosolygott. – A herceg – Szünetet tartott. Vannak ezek az offshore cégek. – Az arabok meg a zsidók. New York. Elmagyarázta az egészet. olajtársaságok. de van négyszáz bank! – A férjed mondta ezt? – Csakhogy a valódi pénzek a nagyvárosokon mennek keresztül. Párizs. London. Henri az üveg után nyúlt. eléggé komikus. Remegett a keze. – Igen. olajtársaságok. ez a szaúdi herceg – kezdett bele újra –. hát. És persze Svájc. Az előző palack ott hevert üresen a betonon. – Azt a nagy zsidó orrot. így hívják őket. . – A Csendes-óceánon. – Tudod. hogy pénzmosással támogatja őket. Ez teszi az egészet olyan komikussá. Aztán megkapod a gyémántodat meg a mézeskalácsodat. Egy arab – s hozzá az a nagy zsidó hefti. Bin Laden! – Aha. Tokió. – Gyanúsított? – Tudod. A nagyvárosokban könnyebb eltüntetni a nyomokat. hogy újratöltse a poharát. a medence partján.– És látnod kellett volna az orrát – kuncogott. Tizenketten lakják. – Éhes vagyok – mondta kisvártatva. – A férjem azt mondja. Azokon a kis karibi szigeteken. ez egy gyanúsított. – Az a röhej.

és végül rápillantott a lenyugvó nap korongjára. természetesen. és ebben a pillanatban átvillant a felismerés a férfi agyán: Madeleine öngyilkos lett. egészen biztosan gondoskodik róla. Körbenézett a tájon. mert kosarat kapott a szerelmi vallomás után. már maga előtt látta a holttestet. Vlagyimir Iszmajlov nem az a típus. Ám Madeleine addigra eltűnt. Aztán Henri tekintete visszatért a medencéhez. gondolta. Félig szándékosan tette. Telerakott egy tálcát kenyérrel. akinek a jó hírnevét besározta. mint valami bizarr. a hercegnő. a medence környékén. Lehet. Félig tudatos öngyilkosság. amíg megtalálta az egyensúlyát. akit az ember ellenségének választ. És kijön a rendőrség. Érett sajt és gyümölcs illata csapta meg az orrát. hogy nemsokára Henri . Másfelől félig-meddig részeg baleset. hogy Henri egyszer s mindenkorra szalonképtelenné váljon. És most mi lesz? Jelentenie kell. eltartott egy ideig. De ha a férj netán mégse tenné meg ezt. hogy nem ússza meg ennyivel: puszta kiközösítéssel. Botladozva benyomult a sötét konyhába. a vendégházon. vízbe fojtotta magát! Henri egy pillanat alatt teljesen kijózanodott.Henri kikászálódott a napozóágyból. elsüllyedt kincset. a levendulamezőkön. péksüteménnyel és saucissonnal. Henri lassított. majd visszament a medencéhez. majd megindult a ház felé. a szőlőültetvények során. Madeleinet nem látta sehol. Ám az is lehet. Ahogy Henri a medence partjához közelített. hogy Henri többé semmilyen társaságba ne kaphasson meghívást. a ház tulajdonosa. És Madeleine férjének gondja lesz rá.

lesz az. lassan felfúvódó testtel… Ebben a pillanatban Madeleine a felszínre bukkant. Ájulás környékezte. Közel járt az eszméletvesztéshez. – Gyere ki onnan! – csattant föl Henri. Hosszan csókolóztak. Atyaúristen. összezúzott fejjel. hunyta le a szemét elcsigázottan. – Túl sokat ittál ahhoz. – Csodálatos. de most magához tért. Henri! Henrinek elmúlt a rosszulléte. Hosszú. . – Óh! – prüszkölt. remegő sóhajjal fújta ki tüdejéből a levegőt. gondolta. Madeleine kijött a medencéből. és meztelenül Henri karjába vetette magát. arccal lefelé. miközben a nő csókért ágaskodott. hogy mennyire elege van ebből az egészből! . akit egy medence alján találnak. hogy ússzál. – Szeretlek. aki hirtelen hetvennek érzi magát. – Szeretlek – suttogta a nő. és esetlen karcsapásokkal kezdett úszni. Henri a medence szegélyéhez lépett. és letette a tálcát: egy harmincnégy éves ember. – Gyere be – mondta a nő. Atyaúristen.

De most nincs idő erre. hogy egyedülálló fiatal nő lakja. A macskának ki volt készítve az eledel és az ivóvíz. csupán a levendulaolaj szagát lehetett érezni. Erre utalt a hálószoba berendezése. falhoz támasztotta a botját. vélekedett Keyes. Ha a nő tényleg elutazott a görögországi hajóútra. A szoba levegője a bezártság érzetét keltette benne. Valami azonban mégsem volt rendjén. Pihenésre vágyott és valami ennivalóra. Szóval az illető valóban elutazott. hogy itt valami bűzlik. A bejárati ajtónál felhalmozott újság halom tetején az utolsó napilap öt nappal korábbi volt.Tizennyolcadik fejezet 1. nehéz mahagóni íróasztalon egy . Nagyot sóhajtott. egy halom kitömött játék maci. A következő helyiség a gyerekszoba volt. könyvespolcok sorakoztak a falak mentén. legóval és más játékokkal telezsúfolva. és elszántan hozzálátott a lakás átkutatásához. Az utolsó helyiség volt a dolgozószoba. az antik diófa bútorok. benne gyerekágy. Ahogy Keyes belépett a lakásba. a hatalmas franciaágy. inkább azt. hogy egy fiatal család él itt. az egyiken rózsaszín műanyag gyerekszék. A repülőút kimerítette. A konyhaasztalon azonban napozókrémeket. azonnal érezte. egy gardróbszekrény. testápolókat és hasonló kenceficéket fedezett fel. letette a bőröndjét. körülötte négy karosszék. Nem szó szerint – az apartman kifogástalan volt. Az ebédlőszobában üvegasztal. akkor miért hagyta itt a napozószereket? A lakás első ránézésre nem azt tükrözte. a világítás beprogramozva. A lába lüktetett.

Keyes ezután a komputer melletti naptárat kezdte böngészni. és az ablakból irigylésre méltó látkép nyílt a Michigan-tóra. Az elmúlt hónapokat a nő. tűzbiztos páncéldobozt. Ez a körülmény megerősíteni látszott. a zömük két brit kiadó egyesülésének a jogi kérdéseivel foglalkozott. Valószínű azonban. amikor Jeremy megszületett. Botját a falnak támasztotta. hogy nem Görögországba. Viszont sehol egy útlevél. A hajóút időszaka. Az íróasztal alsó fiókjában Keyes talált egy kisméretű. hogy az utazásra valóban sor került. Zokszó nélkül adta föl a karrierjét. minden jel szerint kiadós ebédekkel fűszerezte. hogy totyogó kisgyereke van. és bekapcsolta a komputert. és rengeteg barátja van. A nőnek is voltak üzenetei. futott át Keyes agyán a gondolat. Keyes végigszaladt a listán. Az ebédek teljes délutánokat vettek igénybe egy és négy óra között. leült az íróasztalhoz. Victoria Ludlow és Margaret Ludlow Gordon névre kiállítva. Keyes elhessegette a gondolatot. öt nappal ezelőtti dátummal kezdve. . Greg Gordon email-jei sorakoztak egymás alatt egy chicagói belvárosi ügyvédi iroda hivatalos ügyeivel. egészen a következő hétig. és folytatta a naptár tanulmányozását. Az első évben úgyszólván egyetlen percre nem vált meg a gyerektől. hogy az élelmiszerellátó üzletágban tevékenykedhet. Ehhez képest Rachel valóságos szent. A széfben három születési anyakönyvi kivonat: Greg Gordon. dacára annak. tűnődött Keyes.komputer pihent. hátha rábukkan valami nyomra vezető üzenetre. Egy sor nap át volt húzva. ezekből arra lehetett következtetni. de nem talált ilyet. A napozókrémeket és a kenceficéket akkor feltehetően nem hagyják itt.

döntötte el magában hosszas töprengés után. Keyes elhúzta kissé a száját. De akkor hová mehettek? És ki az a nő a hajó fedélzetén. biotojás. Arra gondolt.gondolta Keyes. Nyilván meg se . Keyes kézbe vette a botját. Ez a lakás. hogy az életben olykor nehézségek is adódhatnak. hogy ezeknek az embereknek aligha lehet sejtelmük arról. egy tartályban szeletelt zöldség. Francis Dietzre. Emberek élnek itt. mint ahogy a napvédőszerek is utalnak rá. az ADS-re. addig a sors megjutalmazza őket. Feltehetően úgy gondolkodnak. vagy bármi másra. akiknek a születési anyakönyvi kivonatát Keyes megtalálta a tűzbiztos dobozban. nem valamiféle álcázott konspirációs hely. a könyvespolcon egy családi album hevert esküvői képekkel. azok. ha nem Victoria Ludlow? Keyes sem a komputerben. mégpedig nyilván férj és feleség. Mindenesetre elindította az ellenőrző programot. valamint macskaeledel. Keyesnek ezáltal rendelkezésére fog állni a komputerre érkező összes adat. Tehát így tervezték eredetileg. hogy amíg ők mindenben szabályszerűen járnak el. rizssaláta. A dolgozószobában. beleértve a klaviatúrán végrehajtott valamennyi leütést. biotej. és folytatta a keresést. miközben a hűtőszekrény tartalmát vizsgálgatta. A software percenként több száz adatot képes átvizsgálni. A hűtőszekrényben ásványvíz. és az újszülöttről készült fotókkal. Valahányszor a komputer az Internettel talál kapcsolatot. Miután az installációs sáv néhány másodperc alatt végigkúszott a képernyőn. sem a naptárban nem talált utalást Steven Epsteinre. ami fizikusokhoz vagy külföldi érdekekhez kapcsolódna – kivéve a brit kiadók ügyét. Csakhogy időközben változott a terv. a bevitelt máris továbbítja titkos úton az ADS-nek.

tehát chicagói cím tartozott. Egy fiatal. és óvatosan eltávolította az alatta lévő lapot is. Keyes lejegyezte az adatokat egy jegyzettömbre. valamint egy bizonyos Hanna Gray. A lakás makulátlanul tiszta volt. és egy szalaggal leemelte a lenyomatot. és bőven van idő a kihalászásukra –. atlantai és londoni címek. otthonuk – nem több egy kártyavárnál. Victoria segítőkész válaszaiból ítélve – sok hal úszkál még az óceánban. hogy szerezze meg a lakás telefonhívásainak a listáját. . Daisy visszaszólt. mely a nő telefonkészüléke mellett hevert. Az email-jéből mindenesetre erre lehetett következtetni. a többihez San Franciscói. egy Frank nevű férfival történt szakításának történetét ecseteli. Két névhez helyi. ahol a csomagját hagyta. Azonnal rájött. mennyire törékeny ez a vélt biztonság. rejtett nyomokat kellett tehát keresnie. Ezután visszatért a bejárati ajtóhoz. illetve sógora. hogy Fieldingék. és előhúzta az ujjlenyomatos szerszámkészletét. tűnődött Keyes. leguggolt. és Mrs. Ninhidrint spriccelt a felületre. kikereste a két helyi nevet: Mr. Fielding. majd visszatért az email-listához. aztán letépte a cetlit. és bediktálta a legutóbbi tíz hívás paramétereit. Keyes becsukta a hűtőszekrényt. A fürdőszobai csapon igen használhatónak látszó ujjlenyomatokat fedezett fel. egyedülálló nő. Keyes kivette a lemezt.fordul a fejükben. Fölhívta Daisyt Vermontban. Hanna Gray alighanem fiatal nő lehet. az asszony nővére. Hanna Gray pedig valami közeli barát. Egy fiatal nő. és megkérte. A szoftver befejezte az installálást.

hogy így majd könnyebben kiheveri a Frankkal való szakítást. és a sikeres üzletemberek fiatal nemzedéke. hogy haladéktalanul Londonba kell utaznia. és velük együtt lépett be az előcsarnokba. Nem ő volt az egyetlen ezen a délutánon. idősebb generáció. így nem keltett feltűnést a megjelenésével. mert személyesen kell ellenőriznie a két kiadó egyesülésének szerződéskötését. hogy semmi nyomot nem hagyott maga után. Megbizonyosodott róla. majd újra belemerült a keresztrejtvényébe. hogy így is történt. Keyes kilépett a programból. 2. Bólintott a csoport felé. A környéket a jelek szerint nagyjából egyenlő arányban lakta a gazdag. Keyes valahol a kettő közé esett. Tegyük fel. és leállította a komputert. és távozott a lakásból. Hogy ne vesszen teljesen kárba a befizetett utazás. Victoria Ludlow feltehetően felkínálta a jegyeket éppen facérrá vált ifjú barátnőjének. amíg fölbukkant egy hatfős társaság. alig látszott ki a könyvrakás mögül. A rézgombos felöltőt viselő portás egy jókora halom puha fedelű bestseller mögé barikádozta el magát. ahol Hanna Gray lakott. aki botjával botladozott a tó partján. azzal.Keyes visszapörgette az email-listát egy korábbi üzenethez. melyen az imént csak átszaladt. Ebben az esetben a hajóútról váratlanul le kellett mondaniuk. Szorosan követte őket. Keyes átballagott Hanna Gray apartmanjához. Hanna Gray lakása Daisy tájékoztatása szerint egy innen alig fél mérföldre levő toronyházban található. A férfi jogi irodája ebben arról értesíti Greg Gordont. Addig várakozott a toronyháznál. .

Botját óvatosan az ajtónak támasztotta. majd megint előkereste a táskájából a kis varázskészletét. Állott levegő. A meghajtó . belehelyezte a „fúrófejbe”. A hálószobában. propoliszos tégelyek. vélhetően az apjával. Először körbejárta a lakást. Az ajtó előtt az elmúlt napokban kézbesített napilapok és magazinok halmozódtak. amelyet az ADS liftjének tábláját látva szokott magára ölteni. Néhány pillanatnyi habozás után kivette a diplomaosztáson készült fotót a keretéből. akkor az élet kötelességszerűen megjutalmazza őt. ugyanaz a tompa arckifejezés lett úrrá a tekintetén. Meghúzta a revolver kakasát. A fürdőszobában kínai rózsaszappan. a zár halk kattanással kinyílt. Ez az a nő. Ahogy Keyes ránézett a nő arcára. Keyes bekapcsolta. majd a tűt becsúsztatta a zárba. kart karba öltve áll egy idősebb férfival. Újabb üres apartman. A revolver formájú elektromechanikus tolvajkulcs olyan volt. fonnyadozó növények. s ha a megfelelő dolgokat cselekszi. átveszi a diplomáját és szélesen vigyorog. aki azt hiszi. Keyes megpróbálta elfordítani az ajtógombot. Megint egy jól ápolt. A műszer kicsiny motorja vibrálni kezdett. visszatért a nappaliba. Keyes ujjlenyomatokat gyűjtött. Megint egy olyan ember. melynek lakója elutazott. rápillantott a fényképek takarosan elrendezett sorára. mirhás fogkrém. Keyes kiválasztott egy rozsdamentes acéltűt. akit a bazárban látott: a fotókon egy másik fiatal nővel bolondozik. A gardróbszekrény tele volt Prada cipőkkel és Hermés táskákkal. szép nő. ha a megfelelő dolgokat vásárolja. mint egy kisméretű fúrógép. Zárva volt. Belépett a lakásba. és becsukta maga mögött az ajtót. és továbbment.Hanna Gray lakása az ötödik emeleten volt. a rózsaszín csipkével borított ágy mellett egy komputer állt.

Leállította a számítógépet és azon törte a fejét. hátha az ADS technikusai tudnának kezdeni vele valamit. Nyilván vannak közös ügyeik. Elkezdte lejátszani az üzeneteket. hogy jó ideje nem hallott Hanna felől. s azt panaszolta. majd becsúsztatta a zsebébe. mi van vele. irtó büszkék vagyunk rá. valami kimondatlan sürgetés? Alighanem. hát nemrég még meghitt viszonyban voltak. hogy az egész berendezést a hóna alá kéne csapni. És Maggie is baromi jól érzi magát. hogy még a hajóúton vagy. és csak azt szeretné tudni.zümmögni kezdett. A másodikon Frank szólalt meg – az exbarát –. A harmadik üzenet azonban megszaporázta Keyes szívverését. De. igen. hogy az üzenetrögzítő mellett áll. Volt a hangjában valami türelmetlenség. . de egyszerűen el kellett mondanom neked. Én vagyok. a fénykép mellé. Gregnek annyira jól megy. s elvinni Vermontba. Keyes kétszer végighallgatta az üzenetet. Valaki tehát nyomozott már a nő után. Hanna Banana. Feltehetően nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani a fickó hanglejtésének. A Savoyban lakunk. egy pillanatig tűnődve a kezében tartotta. Keyes azon kapta magát. hogy Maggie és én tizenötödikén otthon leszünk. – Hello. Puszi. Nemsokára beszélünk. amelyen egy hármas szám villog. majd egy hibaüzenet jelent meg a képernyőn. Aztán kipattintotta a kazettát az üzenetrögzítőből. és az egész valami hihetetlen. Tudom. s figyeli a digitális kijelzőt. A hardvert valaki újra formatálta. Úgy néz ki. Az első egy telefonokat áruló ügynökség automata reklámszövege volt. képtelen vagyok várni vele.

amennyit feltűnéskeltés nélkül igénybe vehetett – figyelte Dietz New Yorki kapcsolatait. Mégis hatalmas istenség vált belőle. Egyetlen módja lehetne e nyomasztó gondolatok elűzésének: a sikeres akció.3. Casper teljes erővel dolgozott azon. hogy a telefon felé nyúl. és szuggerálta. A pusztító tűz istenségévé vált. még Zeusz mennykőcsapásaival is dacoltak. Egy emberi roncs utolsó. ez az igazság. Az általa kovácsolt lakatok a halhatatlanoknak is ellenálltak. A falnak támasztott bot is ezt juttatta eszébe: egy csődtömeg. Ha az akció sikerülne. és a lába örökre megbénult. Leonard Isztambulban várta. Héphaisztosz. hogy megszólaljon. pillanatnyilag Keyesnek nem volt más teendője. hogy fölhívja Rachelt. Négy DIA ügynök – ennyi a maximum. De miért? Hogy még egy esélyért könyörögjön? Nevetséges. Pillanatnyilag minden tőle telhetőt megtett. A bénultságából akár erőt is meríthetne. mintha az utolsó szalmaszálba kapaszkodna. azzal. hogy erről a Hanna Gray nevű nőről minden érdemleges információt beszerezzen. De hát sajnos. kétségbeesett próbálkozása. tűnődött Keyes. a tűz és a kovácsmesterség istene sánta volt. Olyan ez. mint hogy várjon. Az Olümposz hegyéről a Földre zuhant. Hat órával később az irodájában ülve a telefonra bámult. mivel nemtelen módon elűzték őt Zeusz oldaláról. . a sántaságából merített erejével győzedelmeskedett. Mindezt összevetve. hogy akcióba léphessen. Időről időre azon kapta magát. akkor talán rátalálna a tartalék erőforrásaira.

Keyes kezében kettétört a ceruza. Ha huszonnégy órán belül nincs megoldás. – Igen? – Nyomon vagyunk – mondta Brown. Brown és a kollégája folyamatosan figyeltek és lehallgattak egy Andrej Jurcsenko nevű férfit. akkor nincs többé visszaút. Megint előjött a sürgető érzés. amely Dietznek a New Yorki COURTSHIP akcióból eredő kapcsolatait vizsgálta. hogy fel kellene hívnia Rachelt. nem süppedne letargiába és reménytelenségbe az akadályok láttán. hogy egyedül oldja meg az ilyen élethelyzetet. Egy magányos férfi nem képes kiállni ezt a stresszt. Nem riadna vissza. David Brown volt a vonalban – annak a DIA csoportnak a munkatársa. Kezébe vett egy ceruzát. És akkor… Megszólalt a telefon. 4. A várakozás kezdte teljesen felőrölni az idegeit. . És ha belül összeroppan. Ha nagyon rövid időn belül nem talál támaszt valakiben. Egy férfi képtelen arra. és elkezdett játszadozni vele. de az néma maradt. akkor belül összeomlik. Egy hatalmas pallost kovácsolna vagy egy rettenetes pörölyt.Keyes azon tűnődött. aki éppen most kapott egy figyelemreméltó telefonhívást…Keyes előrehajolt. és mindent bevall Dick Biermannak. akkor föladja! Le fogja állíttatni a tesztet. Egyetlen csapással vágná szét ezt az iszonyú gordiuszi csomót… Ez már az őrület! Legalább az a rohadt telefon megszólalna! Rámeredt a készülékre. vajon az isteni erejű kovácsmester milyen fortéllyal venné föl a harcot a patkánykirály ellen.

HARMADIK RÉSZ .

Akik viszont itt nyüzsögtek Leonard körül. akkor is csapdába kerül. Ha Dietz itt van a nővel. hiszen a helybeliek nyilván elfogják a véres kezű támadót. Ha erőszakra kerül sor. képtelenség lesz megtalálni őket. akkor nincs hová menekülni. akkor elképzelhető. Most azonban komoly kételyei . Még ha sikerült is volna Dietzet harcképtelenné tenni – amiben erősen kételkedett –. akik nyugatra utaztak. Az utasok sürögtek. Leonard az egyik fal mellé sodródott. amikor a komp kiköt. forogtak a színezett ablaküvegek mögött.Tizenkilencedik fejezet 1. Hajderpasa Isztambul keleti kapujául szolgált. hogy azonnal követnie kellett volna őket. Érthető tehát az idegességük. amely tizenöt perccel később indult. Így Leonard most minden bizonnyal letartóztatásban lenne. hogy a komp fedélzetén összetűzésbe kerül a férfival. hogy ez kinek a hasznát szolgálja. Ha közvetlenül a nyomukba szegődik. Pedig itt kell lenniük. Lehet. azok a darázsfészek felé tartottak. a város másik végén. vagy onnan jöttek. azok a Sirkeci pályaudvart vették igénybe. A Hajderpasa pályaudvaron Leonard elképesztő forgataggal találta magát szemben. Ezért inkább megvárta a következő kompot. vélekedett Leonard. támolyogva lökdösődtek bőröndjeikkel. és szinte kézzelfogható feszültség vibrált a levegőben – nyilván a jelenlegi közel-keleti helyzet miatt. amint Besiktasnál fölszálltak a Hajderpasa felé tartó komp fedélzetére. a hátát a falnak vetve próbált előrearaszolni a tömegben. Kérdés persze. Leonard saját szemével látta.

Az a bizonyos telefonhívás. aki nyomban adott egy nevet Dietznek az ellopott titkos formula értékesítéséhez. miközben múlnak az értékes másodpercek. ahogy számítani lehetett rá. De Leonard nem hagyja ezt. Folytatta a keresést a tömegben. Keyes nagyon feszült volt. Kiderült viszont. de a hívás ezúttal éppen e férfias művelet közepette érkezett. hogy Leonardnak hetente csupán egyszer kellett a gyér szőrzetet lekaparnia arcáról. és ez annyira megijesztette. hogy a lehallgatott hívás Jurcsenko telefonjára ment. A legnagyobb esély egyben az utolsó is számukra. hogy ez az utolsó. hogy elszalasztottá az alkalmat. hogy Dietz melyik szállodából telefonált. hogy siessen a hotelhez. hogy a hívott fél az egyik régi New Yorki ismerős. és eltűnik valahol a háborús övezetben. és tartsa szemmel Dietzet. A név azonban fedőnév – „a keselyű”. Ha a pasas most kicsúszik a kezükből. Dietztől jött. Óvatosan megérintette a vágást a nyakán. Éppen borotválkozott a szállodában. s egyúttal legjobb alkalom arra. hogy a pengével megvágta a torkát. hogy Leonard csak a következő kompra szállt föl. . Ám azzal. és az sem meglepő. Keyesnek tehát igazából semmi konkrétum nem áll a rendelkezésére azon kívül. mohón villogott a baseballsapka ellenzője alól. akkor ettől kezdve valóban bottal üthetik a nyomát. lehet. Nem csoda. szeme lázasan. hogy újra Dietz nyomába szegődjenek.támadtak döntése helyességét illetően. Jurcsenkónak hívják az illetőt. Keyes azt mondta. Keyes volt a vonalban. amikor megszólalt a telefon – a sors iróniája. Keyes azonnal felhívta Leonardot és utasította. hiszen ott vesztegel vermonti irodájában a három telefonvonal mellett.

Bemondtak egy vonatindulást. Miután Jurcsenkóval befejezte a telefonbeszélgetést. 3. Türelem! Időzítés! Dietz benyúlt a táskájába. a nővel együtt beszállt egy várakozó taxiba. Minden az időzítésen múlik. Egy kör alakú teremben állt a nővel a pályaudvar délkeleti csarnokában. és neki Leonarddal kellene bajlódnia. Így aztán Dietz morgott valami kifogásfélét. várva az alkalmas pillanatot. Most lett csak igazán fontos az időzítés. Dietz nagyon odafigyelt az időzítésre. hogy azonnal hajtson a hajderpasai kompállomáshoz. akkor gondjai keletkezhetnének a helyi hatóságokkal. Keyes lassúnak tűnt. Ha ugyanis a dolgok rosszra fordulnának. Minden az időzítésen múlik. és visszatrappolt a szálloda lobbijába. Csakhogy Leonard is keresi őt. Dietz visszarohant a taxihoz – mintha másodpercnyi vesztegetni való ideje sem lenne –. Végre meglátta Leonardot – Keyes ezzel akaratlanul visszajelzett. és megragadta a kukoricapogácsa névre keresztelt. . és folyamatosan a tömeget fürkészte. A jelek szerint senki nem figyelte a taxit a Four Seasons Hotel előtt. s utasította a sofőrt. Figyelt kifelé az ablakon.2. hogy az üldözést elindította. tehát mégiscsak felhívja magára a figyelmet. Egy amerikai fiúcska aligha tűnik fel a nyugati utasokkal telezsúfolt csarnokban. Ez pedig a legkevésbé sem hiányzik. hangtompítóval ellátott fegyvert. Ennek folytán mozgásban lesz.

olyanok. Az oroszok már túl gyengék és túlságosan szétzilálódtak ahhoz. legfeljebb arra képesek. amiből arra lehetett következtetni. ott a cirkuszban. hogy valóban elindul dél felé. hogy Dietz. hogy Leonard túlságosan is fogékony volt erre. Lehet. Ám nem szabad elfelejteni. és haladt előre. hogy ilyesmit megvásároljanak. amikor azt hihette. Itt lehetnek vajon. aki vele azonos hullámhosszon mozog. még inkább a Közel-Keletet célozza meg. Az aligátorlány. talál valakit. . hogy megalázhassa. ha erre száll föl. Dietz más. aki megalázottnak és értéktelennek érzi magát. Még a többi nyomorult között. még mindig lázasan kutatva. hogy Dietz nagy mestere a megtévesztésnek. A titkot nyilván araboknak akarja eladni. Mert a bűnbaknak is szüksége van bűnbakra. akik közé elvileg beillett volna –. Leonard ellökte magát a faltól. hogy tévútra vezesse az üldözőit. majd tesz egy kört. és visszafordul. elég alacsonyan ahhoz. tűnődött Leonard. hogy valamiféle különleges kötelék fűzi őket egymáshoz. a békafiú – szerencsétlenek. feltéve. Ám ha az volt. akik bőrpikkelyesedésben és Ehker-Danlos szindrómában szenvedtek. Azt hitte. ezért igazából nem hibáztathatta magát. hogy a legjobb ajánlattevőt kiközvetítsék. ebben a tömegben? Az induló vonat déli irányba ment. hogy végre talált valakit. csak azért. hogy kirekesszék. még ők is összefogtak ellene. aki még nála is alacsonyabban áll a társadalmi ranglétrán. Lehet.A tömeg felbolydult és kettévált. annak idején. Hiszen akárhogy is erőltette az emlékezetét. hogy egész életében – ez volt az első alkalom. hosszú idő óta – de az is lehet. Mindenki. azt az érzést ébresztve benne. A legmagasabb ajánlattal pedig manapság az arabok tudnak előállni. Hiszen Leonardot is milyen könnyedén rászedte. még közöttük sem talált megértő társra.

hogy elégtételt vegyen ezért a legutóbbi váratlan és mély sebet okozó árulásért. Legalább akkor itt lesz az alkalom. De megmutatta magát. aki ott várakozott mellette. a világ végére is. Az időzítésre azonban továbbra is ügyelni kellett. és ezzel Dietzet helyzetbe hozta. hogy minél kevésbé tűnjön föl. 4. Gyorsan megfordult és a falhoz húzódott. – Mutassa meg magát! Aztán jöjjön vissza! De lassan mozogjon! Ne siesse el! . hiszen Dietz nem engedhette meg magának. hogy rászorítson egy darab vécépapírt a sebére. ha kell. Dietz látta őt – pontosabban szólva baseballsapkájának a matricáját vette észre. Keyes telefonhívása után annyira kapkodott.De tévedett. és rátámad. hogy konfliktusba keveredjen a helyi hatóságokkal. Ettől kezdve már csak a végrehajtás volt hátra. Elindult a vonat felé tülekedő tömeg irányába. megtalálja Dietzet. Ám ha Dietz látja meg őt előbb. Vérzett. hogy az észrevenné őt. Aztán Leonard újra félreosont. anélkül. Odafordult a nőhöz. s közben megérintette a derékszíjára erősített fegyverét. Leonard ott maradt a csarnok kellős közepén. – Menjen a csarnok közepére! – mondta. hogy még arra se volt ideje. majd jelentést tesz Keyesnek. A tömeg felszívódott. Ha minden jól megy. Követi majd Dietzet és a nőt. akkor Leonard meg fogja védeni magát. védtelenül. Egyik ujjával megérintette a torkát.

Ilyen az élet. Aztán ellenkező irányba indult. Dietznek azonban megvoltak a trükkjei. Természetesen fölfogta. sarkon fordult. Márpedig Leonard. Sok közös van bennük. és lassan odasétált a csarnok közepére. Elbújt egy oszlop mögé. Dietz figyelt. Leonard. s ettől meglehetősen elszánt. nehéz lesz megközelíteni. és onnan vizslatta a tömeget. hogy megtalálták Leonard holttestét a Hajderpasa pályaudvarnál. ha nem. Dietz megint észrevette Leonardot: ismét a falnak vetette a hátát. hogy Dietzék dél felé tartanak. hogy ilyen körülmények között kellett találkozniuk. hogy egész másként alakult volna. tiszteletre méltó ellenfél – a dühe vezérli. gondolta. De félrevezető útmutatásként! Ha ugyanis Keyes értesül róla. Némi töprengés után bólintott. Nem lehet probléma. hogy az ellenséget soha nem szabad lebecsülni. De hát végtére is ugyanabban a csónakban eveznek. mint élve. De mozgalmas évei során Dietz megtanulta. Ez lesz az alkalmas pillanat számára. hogy ne értené. Lehet.Hanna fölhúzta a szemöldökét. és ezt Hanna is fölismerte már. Sajnálatos. Ők azonban visszafordulnak nyugat felé. ha… De nem alakult másként. és hátulról lopakodott oda. ahol az előbb Leonardot látta. miről van szó. A holtteste egyfajta figyelmeztetésként és egyúttal útmutatásként szolgál majd Keyes számára. . e pillanatban nagyobb értéket képvisel halottként. és várt. Nem hülye. ha tetszik. mintegy húszlábnyira Leonardtól. A nő csalétekként eltereli Leonard figyelmét. Nem szabad alábecsülni! Ha a falnak támaszkodik. minden látszat ellenére. hogy találkozzanak a keselyűvel. akkor minden bizonnyal azt fogja feltételezni. hogy Dietz csaléteknek akarja őt használni.

ennek folytán nincs választási lehetősége. hogy erről van szó. Dietz nem hülye. Rá kell harapnia a csalira! Dietz a viharvert bőrtáska belsejében hüvelykujjával kibiztosította a fegyvert. Nem veszítheti el a nyomot. És akkor egy pillanatra reflexszerűen el fog szakadni a faltól. Most egyedül mutatkozott.Leonard bármelyik percben megpillanthatja a nőt. Kisétált a csarnok közepére és körülnézett. De végül mégiscsak elindul. hogy visszatérjen e a fedezékébe. De hát ilyen az élet. . gondolta Dietz. Az állomás. mely csaknem kiürült a legutóbbi vonatindulásnál. ha a körülmények másként alakultak volna. Bármelyik pillanatban… Leonard meglátta a nőt. Dietz előlépett az oszlop mögül. Különvált volna Dietztől? Vagy Dietz csaléteknek használja? Hát persze. 5. Aztán megindult előre. amikor Dietzcel együtt távozott. Kétszer is látta korábban – a Sapienza-erőd tornyában. Aztán a hangosbemondó egy vonat érkezését jelezte. ahogy várható volt. Nincs más választása. s tétovázni fog. Ő viszont nem tévesztheti szem elől a nőt. Leonard látta már a nőt. És a kistermetű Leonard hirtelen eltűnt a tolongásban. és a Four Seasons Szállodánál. most egyszerre ismét megtelt emberekkel. Rohadt dolog ez. kétségek között vergődve. Ugyanilyen erővel együtt is dolgozhatnának. Megállt egy pillanatra.

a nő észreveszi. Ott a nő – egy pillanatra feltűnt a hullámzó tömegben. Különös érzés volt ez. Szaros egy végjáték. Ez a valaki más volt! Megpróbálta kibiztosítani a fegyverét. és erre ő is rádöbbent. Nem is olyan rossz érzés így itt hagyni ezt rohadt. Nem is olyan rossz. gondolta – mint egy mosogatórongyba csavart jégkocka a hervasztó nyári hőségben. hogy a gyerekek elkódorogjanak. Zajos tömeg lepte el a pályaudvari csarnokot. A nőt szem elől tévesztette.Eltelt pár másodperc. De már késő volt. Leonard úgy érezte magát. a férfi karjába zárta a nőt. És ebben a pillanatban ráébredt. futott át Leonard agyán. hogy rosszul teszi. Ez az ő formája. Jó érzés. hogy valaki hátulról közeledik hozzá. Leonard nyomult előre. aki sikítozva kacagott. Megszólalt a hangosbemondó. Valami hideg tárgy érintette meg a nyakát. ha elhagyja a fedezéket. Ha közelebb férkőzik hozzá. mintha a kettévált Vörös-tenger közepére került volna. ám ez a valaki. mintha elkülönült volna a többi embertől. Dietz meghúzta a ravaszt. megint kereket old. noha ösztönei azt súgták. Szinte már mosolygott. . De a zárszerkezet beleakadt a gatyamadzagjába. ahol hirtelen összecsapnak feje fölött a hullámok. az anya igyekezett megakadályozni. Aztán Leonard elszakadt a faltól. kibaszott életet – egy hűs pakolás a fonnyasztó hőségben. A revolverét mindenesetre megpróbálta kibiztosítani. Leonard tétovázott. hiszen minden oldalról szorosan körülvette a zsibongó tömeg. De ha nem mozdul. Leonardtól balra egy pörlekedő család lármázott. Kétségbeesett elszántsággal a tolongó utasok közé préselődve találta magát. Az orra előtt boldogan talált egymásra egy fiatal pár.

aki a hypopituitarizmus nevű betegség következtében legfeljebb tizenkét éves fiúnak látszik –. azon tűnődött. fiatal nő. ha arra jár egy csinos. hátha valahol rábukkan a „keselyűként” ismert férfi nyomára. Nem tett fel kérdéseket. Eddig hasztalanul kereste. a New Yorki Rendőrkapitányságé 212es. Keyes tétovázott. az olasz megértően hümmögött. és Brown . Vissza fogom hívni. – Nem vagyok bent az irodámban – mondta. miatt. – Majd én visszahívom… Jó lesz úgy egy óra múlva? Miután letette a kagylót. hogy újabb eltűnt személyt keres – ezúttal egy harminc körüli férfit. A világ bizonyos részein a New Yorki rendőrök mostanában szokatlan jóindulatot tapasztalhatnak. Ehelyett csupán ennyit mondott: – Utánanézek. Az olasz nyomozó valamilyen oknál fogva rokonszenvezett Keyesszel. Amikor Keyes elmondta neki. Az előhívószáma 802. hogy a könnyed szívélyesség hozzátartozik az olasz karakterhez. ahogy az itáliai kolléga könnyű bort szopogatva elmerül az ügy tanulmányozásában. De hát ajándék lónak ne nézd a fogát! Figyelmét ismét a komputerre összpontosította. vajon miért ilyen segítőkész iránta ez az ember.Huszadik fejezet 1. hogy is áll az egész ügylet. persze közben félpercenként abbahagyja a munkát és kifüttyent az ablakon. De az is lehet. Talán szeptember 11. Keyes maga elé képzelte. Ám ettől még nem kell rögtön pánikba esni! Bármelyik pillanatban megcsörrenhet a telefon. hogy mire kell az információ. hogyan függ ez össze a nyomozással.

kézzelfoghatóvá vált. . hogy letartóztatták Jurcsenkót. Megszólalt a telefon. ugyanakkor lélekölővé. – Alighanem volt egy vészforgatókönyve – tette hozzá Brown olyan hangnemben. amely most hatalmába kerítette. – El fogjuk kapni. Keyes kezébe temette a fejét. Volt egyáltalán olyan pillanat. A félelem. Brown magyarázkodott. de a valóságban ez a paripa a saját feje után vágtat. Remegni kezdett – nem a felszínen. hogy képes megragadni a gyeplőt. a lelke legmélyén. Minden erővel arra ösztökélte. Ez a nyomás túl sok egy embernek. – Szünet. ha most visszatekint. a családi életével. Az ő válla túl gyenge ehhez a hatalmas teherhez. Néhány másodpercig némán ült. ha ott van két lépéssel az orrunk előtt! Szorongásroham tört rá.jelentheti. csupán illúzió volt. hogy dobja be a törülközőt. – Két perccel az után. a jelenlegi helyzettel együtt – pusztán megfigyelőként sodródik a történésekkel. ha bármikor is úgy érezte. lelépett a hátsó ajtón. Már úgy se tudunk elkapni valakit. Szóval itt tartunk. Van egy… Keyes letette. hogy megkapta a telefonhívást. hanem belül. hogy ő irányítja az eseményeket. Néha úgy látszott. – Kirepült a kalitkából – közölte Brown. – Vészforgatókönyve – ismételte Keyes. hogy adja fel… Megpróbálta apró teendőkkel lekötni a figyelmét. melyet Keyes kissé hamisnak érzett. Az orosz pedig a keselyű nyomára fog vezetni. Keyes azonnal fölkapta a kagylót. De hát hogyan is tehette volna? A karrierjével. amikor kézben tudta tartani a dolgokat? Nem.

Az olaszok nem tudják lenyomozni a hívását. az ADS biztonsági rendszere garantálja ezt. hogy létrehoznak valami egyedülállót. A szálak nem vezethetnek el hozzá. – A holttestét egy órával ezelőtt fedezték fel a Hajderpasa pályaudvaron. tájékoztathatom e a feletteseimet. mint amitől eddig tartott. – Az ügyben természetesen nyomozást kell elrendelnünk. és újra felhívta az olasz kollégát. akivel Jurcsenko a kémkedése idején került kapcsolatba? Ahogy letelt az egy óra. – Megtaláltam a fiút. Ám ettől nem nyugodott meg. hogy egészen pontos legyek. Keyes összeszorította az ajkát. A várócsarnok kellős közepén. A hetven szűz képe lebeg a szemük előtt. ugye. ezt mondta az olasz. Nem tudom. hogy tovább kutatott az adatbankjában. Az arabokhoz. Hajderpasa.Az óra hátralevő részét azzal töltötte. A patkánykirály! Rosszabb. Isten nem engedi. hogy a szálak az önök oldaláról már… Keyes letette a kagylót. a . hogy a keselyű is orosz? Vagy valaki más. kimondhatatlan károkat okozhat. Fél tucat mindenre elszánt fickó egy részecskegyorsítóval és Epstein képletével a kezében. amit akarnak. Ezek az emberek fanatikusok. Dietz tehát kelet felé tart. hogy bármiféle jó hírt kaphasson. Valaki egyszerűen golyót röpített a fejébe. újra remegni kezdett. akit keres – jelentette az olasz rendőr. felemelte a telefont. Lehet. Nyilván ez se lesz jó hír. Leonard holttestével csináljanak. Nem fognak megállni annál a pontnál. Hosszasan bámulta a készüléket. Keyes megpróbálta összeszedni magát.

Aztán egy kattanás hallatszott. de mintha nem akart volna tudomást venni erről a tényről. – Én vagyok. Csend. és belebámult. Figyelte. Üres szemekkel bámult a telefonra. – Halló? – szólalt meg egy hang. De mit ér vele? Keyes figyelte. A gyomra üres volt. Néhány másodperc elteltével úrrá lett a hányingerén. mint a gyémánt és a gyöngy… Bedobja a törülközőt! Kihúzta a szemétkosarat az íróasztala alól. és kihajította volna az ablakon. Keyes megköszörülte a torkát. – Alice? – Igen? – Hm. bőrük. Valaki fölvette a kagylót. ahogy az ujjai lezongoráznak egy telefonszámot. Fájdalmasan nyeldekelt. Legszívesebben falhoz csapta volna. Mennyi rossz hír tolakodott az életébe ezen a kicsiny készüléken keresztül. és hátradőlt a karosszékében. – Halló – szólt bele Rachel. Jim Keyes.szüzeké. Jim vagyok. Félrelökte a szemétkosarat. Eltelt pár másodperc. Bódultan nézte keze önállósult mozdulatait. majd a füléhez emelte a kagylót. Kétszer kicsöngött. – Hogy vagy? – kérdezte Keyes. ahogy a keze kinyúlik a készülék felé. . Csend. akik a „túloldalon” várják őket… rubin szépséggel. Rachel ott van? Hallotta Rachel anyjának a lélegzetvételét.

– Rachel? – Igen. Tudod. – Elmehetnénk a régi helyünkre. hogy. neki úgy tűnik. Furcsán hangzott ez a nevetés. ahová akkor jártunk. – Vacsora? Rachel nem felelt. mint két felnőttet játszó kisgyerek. hm… hogy is mondjam. amikor Rachel még a szüleivel élt. – Nem. azokban a régmúlt időkben. Keyesnek viszont – nos. ha bekapnánk valamit együtt. Képtelen folytatni… Beült egy taxiba és a Nemzetközi Palacsintaházhoz hajtatott. vége van. éppen most. Őrültség volt otthagynia az irodáját. igen. – Jól vagy? Keyes felnevetett. és amikor még mindketten olyanok voltak. csak azért. nem vagyok jól. Újabb csend. hogy a hétvégét Rachellel tölthesse. – Nem – felelte. amikor… – Jim – vágott közbe Rachel. Négy órával később landolt a Logan repülőtéren. oda. mit szólnál hozzá. Az ügynek még távolról sincs vége.– Figyelj ide! – hallotta a saját hangját – Én. 2. hogy is mondjam… szóval itt vagyok Bostonban. Rachel. Csak azt szeretném tudni… – Itt vagy Bostonban? – Igen. Akkoriban Keyes képes volt hat órákat oda-vissza autózni. Ide jártak hajdanán Rachellel. Csak azért hívlak. – Mit mondasz? – Nem a legalkalmasabb. .

s ahogy hozzáért a kis csőharangokhoz. – Egy személyre? – Ketten leszünk – mondta Keyes. – Hello – mondta Rachel. hogy eljöttél! Rachel nem felelt. – Látom. – Köszönöm. Tíz évvel fiatalabbnak látszott. szélhárfa szólalt meg az ajtóban. s ujja végigszaladt a különféle töltetű palacsinták listáján. Ugyanaz a biciklitároló árválkodott teljesen üresen az étterem előtt. a menü ugyanaz – mondta Keyes. – Vagy mégse? Ez itt valami új étel? A disznóhússal töltött palacsinta? – felpillantott. étlapot nyújtott felé. hogy utoljára itt járt. Ugyanaz a szemetes konténer bűzlött a bejárati ajtó közelében. Rágógumit rágcsáló pincérnő lépett elé. Bőre tiszta volt és üde. karcsú és élettel teli. de a vendéglő lényegében nem változott. Becsusszant a bokszba. Egyszerű fehér felsőrészt viselt. Ott ült Rachel. Keyes odasántikált a botjával. türkiz nyakláncot és kicsiny ezüstborostyánkő fülbevalót. és őt figyelte. Belépett. átvette az étlapot a pincérnőtől. – Hello – mondta. – Nem hiszem. . és tekintete azonnal a hajdani közös bokszuk felé tévedt. kipihent volt. hogy gesztenyebarna hajában megjelenjek az első őszes hajszálak a maguk természetes árnyalatával. mint a lányuk esküvőjén. hogy… Rachel remekül nézett ki. kinyitotta. és beletemetkezett. Hagyta. A légkondicionáló szele nyomban arcul csapta.Közel két évtized telt el azóta. és kipréselt magából valami kuncogásfélét.

Rachel tartózkodón másfelé nézett. hogy hibázott e bármelyikünk is egyáltalán. a balesetet. Egyszerre kezdtek el beszélni: – Mi történt a… – Hogy van a… – Kezdd te! – Mondjad csak! – Mi történt a lábaddal? Keyes szólásra nyitotta a száját. – Elképesztően jól nézel ki. Tudom. – Szeretném. majd gondosan letörölte a karimáról az ajakrúzst. hogy… – Jim. belekortyolt. Nem tudom. – Jim – mondta. Aztán újra levegőt vett. – Ez csak egy szakasza volt az életünknek. hogy szomorú és nehéz. és gyöngéden megszorította. de ez nem azt jelenti. és azon tűnődött.– Uramisten – sóhajtott fel Keyes. Rachel. vajon most azonnal elmondjon e mindent – a projektet. A vizespoharáért nyúlt. Csupán egy része. – Igen. – Nem akarok arról vitatkozni. . hogy melyikünk mikor hibázott. az árulásokat. majd becsukta. hogy mi ketten ne tudnánk… – Jim. Ehelyett csak ennyi jött ki a száján: – Hiányzol! Rachel elmosolyodott. ha átgondolod… ha belegondolsz. Úgy értem. ha újrakezdenénk! Rachel megfogta Keyes kezét.

köszönöm – mondta Keyes. – Tehát nem gondolod. belenézett a tükörbe. – Sajnálom – mondta. Tenyerébe csorgatta a hideg vizet. Keyes bebicegett. Elzárta a csapot. Kinyitotta a hideg vizes csapot. mint egy frissen mosdatott hulla. – Választottak? – Csak egy kávét kérek. Rachel szomorúan nézett rá. Keyes a nyelvével megnedvesítette kiszáradt ajkát. Úgy festett. ahogy visszamászott a bokszba. anélkül. hogy hangosan bömbölni kezdjen. hogy… – Én azt gondolom – kezdte Rachel csendesen –. – Tehát – mondta Keyes. mint egy gyereké. majd kétszer egymás után alaposan megáztatta az arcát. vagy mint egy éhségsztrájkoló. Ömlöttek a könnyei. Kikászálódott a bokszból és a botjáért nyúlt. Mielőtt visszament volna az étterembe. – Okkal? A pincérnő odaoldalgott az asztalhoz. majd két kézzel rátámaszkodott a mosdókagylóra. Belenézett a tükörbe. mint először. határán volt annak. Ajka remegett. Vörös volt az arca. – Bocsáss meg! – motyogta. A mosdó egy fizetős telefon mellett volt. és erőteljesen ledörzsölte a pofazacskóit. Hogy fogyhatott le ennyire. arcbőre feltűnően tiszta. . Így már kicsivel jobb volt. arca úgy el volt kámpicsorodva. letépett egy adag papír kéztörlőt. hogy észrevette volna? Visszatért Rachelhez.Rachel a fejét ingatta. Szemei véreresek. igen lassan. jóval sutábban. és közben visszahúzta a kezét. hogy a dolgok mindig okkal történnek. és kíméletlenül kiesnek találta a helyiséget.

én is. Egy csónakban evezünk. – Mit akarsz azzal mondani. – Egy csónakban evezünk – ismételte. – Én… Kérlek. Jim. hogy együtt maradunk. Jim! Eltelt néhány pillanat. – Szükségem van rád! Amikor nehéz helyzetbe kerülünk. rájövünk. – Úgy gondolom. hogy a dolgok okkal történnek? Rachel előhúzott a retiküljéből egy Kleenexes vattát. és sarkon fordult. az ég felé fordította a szemét. miért rendelte magához Jeremyt. hallgass meg! – Figyelek. A pincérnő kihozta a két kávét. Istennek terve van. az Isten okkal tette azt. És ha mi úgy gondoltuk volna. Jim. ahogy a felszolgáló eltűnt. nem gondolod? Egy hajtincs elszabadult Rachel füle mögül. Hinnünk kell az ő tervében. de képtelen volt módosítani. Köszönöm – tette hozzá Rachel. A pincérnő vágott egy grimaszt. Hangja rekedtesen szólt és kétségbeesetten. közben fölfújta és kipukkasztotta a rágógumiját. akkor együtt maradtunk volna. hogy valaha is megértjük ennek az okát. hogy szükségünk van egymásra. Keyes hunyorgott. és hinnünk kell őbenne. elvette az étlapot. és készenlétbe helyezte. – Igen. – Úgy értem… emlékszel Jeremy dolgozatára? Arra gondoltam… . De nem ezt tettük. amit tett. visszasimította. – Ő tudja. – Te viccelsz velem – szólalt meg végül Keyes.– Kávét. Ő azonban tudja. Mi nem remélhetjük. – Rachel – kezdte Keyes újra.

Óramű pontossággal. hogy nem… ha azt mondod. – Pedig akkor nagyon felkavart téged – mondta Keyes. És amikor Jeremy azokról az egymásba gabalyodó farkakról írt. rábámult a híg lötty felületén úszó olajos foltokra. – Ha most azt mondod. De most már értem. Működött! Nem az én hibám volt! – Tudom. Két héttel a baleset előtt néztem át utoljára. Emlékszel a dolgozatára? Rachel zavarba jött. Erről soha nem beszéltem neked. olajcsere. attól tartok… valami olyat fogok tenni… – Olyat fogsz tenni… – visszhangozta Rachel. Bizonytalanul ingatta a fejét. – Az én hibám volt? – kérdezte. hogy nem jössz vissza hozzám. minden. hogy megértsük őket. ugye? Ellenőriztem! Minden ötezer mérföld után teljes átvizsgálás. Ez nemcsak… vannak dolgok. amelyek túl nagyszabásúak ahhoz. akkor… – A farkakról? – A patkánykirályról. – Nos… mindegy.igazából nem tudtam. – Mire gondolsz? – Még nem tudom. megtörölte az orrát. Keyes fölemelte a kávéscsészéjét. – Tudom. én. Újra eleredtek a férfi könnyei. Nem gondoltam semmire. – Tényleg nem. mire gondoljak. majd újra letette a csészét. – Szívem! – mondta. . A fordulatszámmérőnek működnie kellett volna. Keyes bólintott. – Ellenőriznem kellett volna a kocsit? Erre gondolsz.

Sírnia kellene. Megint egy mozaikszó: IH0P! Utálta a mozaikszavakat. – Menjünk el valahova! Emlékszel a nászutunkra? Emlékszel arra a kis tengerparti sávra? Menjünk el oda! Menjünk el. ahogy a kocsi a parkoló kijáratához gördül. és lehalkította a hangját. – Mennem kell. – Hallgass ide! – kérlelte Keyes. Nyilván arra. Elmulasztotta az alkalmat. Nemzetközi Palacsintaház! Mitől lenne nemzetközi? És talán palacsintából van a ház? Semmi értelme! Semminek sincs értelme. . – Sajnálom – mondta. Azon kapta magát. hogy az étterem cégtáblájára bámul. – Ez minden. Keyes nézte. De nem tudott sírni. Rachel megpuszilta az arcát. Én ezt nem tudom tovább csinálni. 3.A szomszéd bokszban ülő család felfigyelt. Előrehajolt. Értelmetlen! IHOP. Mit jelent ez? Nemzetközi Palacsintaház. Micsoda hülyeség ez? Egyszerűen nincs értelme a szavaknak. nyomban ellepte a rothadás bűze. akkor talán kiönthetné magából a rossz érzéseket. még ma éjjel. Megpróbálta visszafojtani a könnyeit. hogy Keyes elsírta magát. Menjünk most! – Jim… – Kérlek! Rachel! Annyira félek… – Találkám van valakivel – mondta a nő. majd indított. és becsusszant a volán mögé. Nekidőlt a szemetes konténernek. Sajnálom. – Félek – nyöszörögte panaszosan. Ha tudna sírni.

Rachel kocsija ott vesztegelt a parkolóhely kijáratánál. Megkocogtatta az anyósülés melletti ablakot. Balra próbált besorolni a délutáni csúcsforgalomba. Keyes kinyitotta az ajtót. majd keresgélni kezdett a zsebében egy újabb Kleenexes kendő után. mindig erősnek kell lennie. a kürt váratlanul megszólalt. Süvített mellettük az autóáradat. . és betuszkolta magát. Amikor hozzávágta a fejét a kormányhoz. Keyes keze továbbra is a nyakát masszírozta gyöngéden. Ez a szerencse! – gondolta Keyes. hogy van még egy esélyünk. míg neki. Jó neki. – Először még… egy ideig legalábbis… azt hittem. gondolta Keyes hidegen. Soha az életben nem fog tudni balra kanyarodni. – Egy ideig azt hittem. A kocsi belsejében fenyőillat terjengett. a férfinak. Találkám van valakivel. és elkezdte masszírozni Rachel nyakszirtjét. gondolta Keyes. hogy gyenge legyen. Megengedheti magának. De én ezt képtelen vagyok tovább csinálni. – Hiányzol – hüppögte Rachel. – Rachel – szólalt meg Keyes. De most már… egyszerűen képtelen vagyok rá. Most ő fakadt sírva. Rachel meglepetten nézett rá. hogy… Óh Istenem! – Rachel a kézifékhez nyúlt és behúzta. kiadhatja magából. Keyes fölkapta a botot. – Sajnálom. még mindig a Kleenex után kutatva. Ő legalább tud sírni. Kinyitotta a retiküljét. és megindult a kocsi felé. – Jim – mondta Rachel. Keyes kinyújtotta a karját. – Ő is nagyon hiányzik.

Keyes kíváncsi volt. háromszor belerúgott a műszerfalba. mint egy rongybábu. Néhány másodperc múltán már nem küzdött tovább. vajon leválnak e újabb szegélyek. Az autók süvítve száguldoztak. Rachel sziszegve kapkodta a levegőt. és fojtogatni kezdte. gondolta magában. majd előrecsapta. de nem esett ki a keretéből. Mozdulatlan volt. Micsoda ócska csotrogány. Préselt faforgács. rendületlenül. Keyes ránézett. Kétszer. Rachel arca bíborra váltott. Találkám van valakivel. Rachel rúgkapálni kezdett. és belekarmolt Keyes arcába. Az ablaküveg finom repedések hálójává vált. Rachel úgy hevert mellette. Aztán az ablaknak vágta Rachel fejét. Tovább fojtogatta. Az üveg megrepedt. a levegő égette a tüdejét. rázta a fejét. Egy szegélydarab letört a kormányból. Aztán Rachel kezdett elgyengülni. állapította meg Keyes. Keyes megismételte a mozdulatot. Éles kappanhangon sipítozta: – Találkám van valakivel. Két kézzel elkapta Rachel torkát. – Találkám van valakivel – grimaszolt Keyes. Rachel halántéka vérzett az iménti sérüléstől. előre-hátra. és még erősebben szorongatta felesége nyakát. konstatálta Keyes megvetően. Rachel néma volt. Zihálva lélegzett. Sőt! Most mintha sokkal öregebb lenne.Keyes visszahúzta Rachel fejét. . Kiszabadította a kezét. A forgalom tovább dübörgött mellettük. Keyes gúnyosan vigyorgott. Már nem néz ki tíz évvel fiatalabbnak a koránál.

nagyon. beleolvadva a forgalomba. és kiszállt a kocsiból. úgy tűnt.Keyes mozdulatlanul ült. és kiengedte a kéziféket. Sántikálva megkerülte a kocsit. Jobbra kanyarodott. . Aztán kinyitotta az ajtót. hogy megpróbált volna balra fordulni. ahogy bármely épeszű ember tette volna a helyében. ahelyett. és próbált levegőt venni. nagyon hosszú időn át. Rátámaszkodott a botjára. beült a volán mögé. Rachelt átlökte a másik oldalra.

amelyekkel ébren tarthatta volna magát. Ha. A férfi közben járt az étkezőkocsiban. Ám. és abban akadtak olyan tabletták. bizonyos szempontból nem volt más választása. A teste megkövetelte a pihenést. és azt feltételezi. egy újság hevert az ölében. saját mosdókagylóval felszerelve. Persze. tágas tér keletkezett a napközbeni kényelmes utazáshoz. pár perccel tizenegy után kihúzott a Sirkeci pályaudvarról. Hanna semmire nem emlékezett az első éjszakáról Isztambul és Bukarest között. A férfi ugyanis visszaadta a kézitáskáját. kétszersült. Evés közben Hanna azon csodálkozott. hogy ezeket Hanna a fejében őrzi. és amennyiben a találkozó létrejön a titkos összekötővel. Amikor másnap reggel fölébredt. Hanna azon nyomban mély álomba merült az alsó fekhelyen. Ahogy a vonat. hogy bántsa őt. hogy tartania kell a férfitól. a Bosfor-expressz Bulgária napfényes völgyeiben zakatolt már. ha és amennyiben Hanna képes lesz végigvinni ezt a kutyakomédiát. A kétszemélyes elfüggönyözött hálófülke tiszta volt. és forró tea várt Hannára. Az ürgének azonban pillanatnyilag aligha áll érdekében. Akkor már valóban nem árt vigyáznia magára! . hogy elkerülje az alvást. ha a fekhelyeket összecsukták. Hiszen kellenek neki a technikai részletek.Huszonegyedik fejezet 1. szemlátomást érintetlenül. ha istenigazából úgy érezte volna. hogyan tudott akár egy szemhunyásnyit is aludni. és meggyőzi a fickót a könyv értékéről – akkor persze merőben más lesz a helyzet. akkor meg lett volna a módja annak. dzsem. A férfi a zöldellő tájat bámulta az ablakon át.

megdörzsölte a szemét.Csakhogy addig. hogy teljes legyen a kép. és azon törte a fejét. hogy tucatnyinál több szót váltottak volna. benne a könyvvel. Még mindig feszülten figyelt. és… …és. mellyel a dzsemet elkente a kétszersültjén. Amikor végre nagy nehezen elpilledt. föl és le. és belémártsa. a galaxis pedig. és megint az újságjáért nyúlt. előre. mialatt a férfi a tájat bámulja. önmaga is szédítő sebességgel végzi véget nem érő mozgását. megszerzi a könyvet. szakaszosan tudott csak szenderegni. tétován. hogy fölkapja a kést. Túl sok mozgást érzékelt: egyik oldalról a másikra lökődve egy vonaton. köd utána! Evés közben a szeme rátévedt a tompa késre. szendvicsekkel és egy termosz friss teával tért vissza. A teste hozzászokott a hajó mozgásához: gördülés. Mibe kerülne fölkapni a kést. Csöndben falatoztak s nézték. és elvágni a torkát? Na. Valamivel éjfél után megállt a vonat. vajon meg tudná e tenni. ha minden jól megy. megint fejpárnának használta. És aztán köd előtte. ahogy a nap korongja lassan alászáll a távoli hegyek mögé. s még mindig ezt latolgatta. . mely egyenesen száguld előre a planétán. mi? Hirtelen rárontani. a planéta a Nap körül kering. oldalirányú kilengés. mint egy bábut a poggyásztartó hálóban. anélkül. hagyjuk ezt! A fülkében töltötték az egész napot. ám az utóbbi égitest mindeközben egy galaxisnak is a központja. hátra. himbálva a testét. Hanna figyelte közben. Ezen az éjszakán már nem aludt olyan jól. A vonat ehhez képest csak oldalirányban mozgott. amikor a férfi fölült. A férfi aludt valamennyit. táskáját. hányódás. Késő délután a férfi újra elment az étkezőkocsiba.

Hanna a táj megváltozott arculatából ítélve arra a következtetésre jutott. hogy ez most mit jelent. 2. Hanna elszundított. Letört egy darab kenyeret. hogy az ő személyét fölöslegessé tegye. Hannának azonban fogalma sem volt. és a vonat újra mozgásba lendült a kora hajnali órán. és a férfi úti okmányával sem volt gond. A férfi lemászott a fekhelyéről. Összecsukták a fekhelyeket. majd a kora hajnali csípős hidegben föl kellett sorakozniuk a többi utas mellé. és kikémlelt az ablakon. Hanna szíve a torkában dobogott. amennyi elegendő. A harmadik reggelre változott a táj: a zöldek mélyültek és sűrűsödtek. bárhol is készült. kétségbeesetten nézett a férfira. hogy közelednek a célállomásuk felé. visszatértek a fülkéjükbe. hogy a férfi hamarosan megpróbál újabb részleteket kicsikarni belőle. és rágni kezdte. Hanna eddig csak a lehető legszűkszavúbb célzásokat tárta fel lassan formálódó hazugságából – annyit. Ahogy az étkezést befejezték. bekapta. és leültek reggelizni. amíg fegyveres katonák vizsgálgatták az útlevelüket. A férfi bólintott. Feltételezhető tehát. de kevés ahhoz. . meg is szólalt a férfi: – Beszéljünk egy kicsit a részletekről! Hanna felnézett.Hanna hunyorogva ébredt. jelezve. Saját hamisítványa kiállta az újabb ellenőrzés próbáját. A következő pillanatban kopogtak az ajtón. hogy közelednek Nyugat-Európa felé. hogy ébren tartsa az összekötő személy érdeklődését. Leszállították őket a vonatról.

Hanna fontolóra vette. hunyorgó. az üzemanyagot sebességgé. Ha most megint rátámad. majd egy szalvétával akkurátusan megtörölte a szája szélét. – Nekem ugyanis szükségem van magára. lassan megnyugodott. Egy pillanatig azt hitte. és állandóan növekvő zárt áramkört. ártalmatlan férfi. hogy szüksége van rám – mondta Hanna határozottan. – Úgy vélem – mondta a férfi szelíden –. amikor a férfi erőszakoskodott vele Isztambul külvárosában. Pulzusa közben a torkában lüktetett. hogyan tud védekezni ellene? Ujjai alig észrevehetően a tompa kés felé mozdultak. mely oxigént szív magába. hogy részletesebb magyarázatba kezdjen. hogy rossz húrt pendített meg. s ily módon nyert még néhány értékes másodpercet. nem ártana. hát meg fogja tenni! Kettejük nyilvánvaló erő és súlybeli különbsége ellenére… Aztán. – Igazából nincs különbség a kettő között – felelte. Ehelyett minden bátorságát összeszedve így szólt: – Nem hiszem. s ily módon létrehoz egy végtelen. alaposan megrágta a kenyérdarabot. – A repülő tehát azonos a hajtóművel? – Úgy van. hogy ezzel a problémával nekem kellene foglalkoznom. ha úgy érezné. Fölrémlett benne a jelenet. hogy értem. – Szeretném. A férfi összevonta szemöldökét. ahogy ránézett az öregedő. mielőtt lenyelte. ha kissé tágabban értelmezné a bizalom fogalomkörét. És ez így fair. Ha meg kell tennie. és fölrajzolja egy sugárhajtású gépnek a metszetét. az oxigént átalakítja üzemanyaggá. . – Nem vagyok biztos benne. révedező tekintetére.– A formula – nézett rá a férfi kíváncsian – magát a hajtóművet írja le? Vagy a hajtómű meghajtási metódusát? Hanna.

A férfi még mindig töprengett. és a hamut a tányérjára kocogtatta. hogy a pasas nyilván teszteli őt. – Micsodát? – Mondtam már magának. Fürkészte a férfi arcát. hogy elbukott ezen a próbán. remélve. – Ez nem igaz! – És ezt mivel bizonyítja? – Csak magamnak dolgozom. – Nemcsak önnek van szüksége bizalomra – szólalt meg a férfi. – És a NASA együttműködik az ADS-sel? Hanna bólintott. Hanna szeme ismét a késre tévedt. A férfi előhúzta zsebéből a cigarettás dobozt. – Mindenestre tudom. mi az az ADS. Tekintete megint szúróssá vált. noha fogalma sem volt róla. rágyújtott. hogy a saját nélkülözhetetlenségét bizonygassa – könnyen lehet. Ha meg kell lennie. Rövid időre néma csend lett. Ö bocsátotta föl az Xnegyvenhármast. Nem érti az egészet! A férfi eltöprengett. gyorsan kell végbemennie! .– Nem mondtam el magának mindent. vajon az iménti kérdést csapdának szánta e. A hiányzó részletek nélkül olyan ez a történet. A NASAnál dolgozik. – Frank – kezdte a magyarázkodást –. Ő meg – nagy igyekezetében. Aztán leesett a tantusz. mintha egy projekt tervrajzának mindössze tíz százalékát látná maga előtt. – Na meg Franknak – vágott vissza a férfi. A hamudarabka remegni kezdett a vonat rázkódásának ütemére. hogy maga Keyes oldalán áll. a Pegasus gyorsító-rakéta programon. az exférjem. – Akárki is az a Frank! Hanna kiengedte a levegőt. hogy leplezni tudja zaklatottságát.

Jerseybe. Aztán elfogadta a felé nyújtott kezet. Megcsörrent a telefon. Hanna tétovázott. Brown jelentkezett. A közvetlen vonalon jött a hívás. Elfojtás. az ezüstnemű csörömpölt a teáskészleten. – Elkaptuk – mondta Brown. Hallotta a háttérzajt. amíg valamelyikünket el nem kapja a mohóság… A férfi kezet nyújtott. . Keyesnek elállt a lélegzete. a hamudarabka remegett. Öt perccel ezelőtt tartóztattuk le. – Igen – mondta tompán. Újabb rossz hírt már nem tudna elviselni! Összeroskadna… szétesne… megsemmisülne! Beleszólt a kagylóba. Mindenesetre megtanította a fiút az elfojtásra. Addig legalábbis. Fojtás. hogy további ütések is lesznek. A vonat ide-oda rázkódott. hogy Jeremy ma ilyen pompás formában van. Keyes szerette elhitetni magával. A férfi szívta a cigarettáját. a DlA ügynök. – A húga exférjének a házába ment. Majd újból kinézett az ablakon.Eltelt fél perc. Eltelt pár másodperc. hogy felelős Jeremy teljesítményéért: két futás a harmadik ütési joghoz. – Bizalom! – ismételte a férfi. – Egyikünknek sincs oka a gyanakvásra. azzal a kecsegtető ígérettel. Huszonkettedik fejezet 1. versenyt futott a lemenő nappal. A vonat fölgyorsult. és éppen az elfojtásnak köszönhető. az ügynök nyilván egy autópálya közeléből telefonált. Jeremy ma remek formában volt.

Ha azt látja. nehogy nélkülözhetővé váljatok! Fel van adva a lecke. Ezzel azt akarja a tudomásodra hozni. térdei meredeken ágaskodtak a kormánykerék két oldalán. bérelt autó volánja mögé préselve. meglehetősen távol az országúttól. Ahogy közelebb értek. Hanna rápillantott. – De… Keyes letette a kagylót. – Rendben – felelte Brown tétován. A kastély fölött bárányfelhők tarkították a kék eget. az épület mélyen a park belsejében helyezkedett el. hogy csínján kell bánni a részletekkel. gondolta Hanna. hogy kikapcsolhat minket a buliból. 2. Tegye világossá. De tudni akarja. ha visszatart bizonyos információkat. és saját magának kaparinthatja meg a formulát. és újra az ablak felé fordult. És ügyvédet követel. hogy mivel vádoljuk. – Nem akarom. – Izmajlov elég kemény kuncsaft hírében áll. A nagydarab ember elég komikusan festett a kicsi. vagy sehogy se! És amikor a tényleges alkura kerül sor. sőt mindenképpen jó. Hanna egy nőt pillantott meg. Rendben. egy pillanatig nem tétovázik. A kolóniái stílusú kastélyt eukaliptuszok övezték. bízza rám a dolgot! – Világos – felelte Hanna. tépelődött Hanna sötéten. hogy vagy velünk. amit mondtam! – szólt nyomatékkal Keyes. – Tegyék. – Kössék be a szemét! Tömjék be a száját! És hozzák ide! Kínos csend a vonal túloldalán. kislány. – Jut eszembe – mondta a férfi egy kanyarnál. aki a főbejárat előtti virágágyásokban . hogy túl sokat beszéljen.– Hozzák ide! – adta ki az utasítást Keyes.

Harminc körüli lehetett. előresietett. Feje fölött vibráltak és zúgtak a fénycsövek. széles vállakkal. mint a nőé. a kendő még mindig takarta a szemét. vöröses hajú. és rendkívül csinos. amikor telefonáltam. 3. Szemügyre vette látogatóit. hölgyeké az elsőbbség. . és bólintott. – Már úton voltunk. óvatosan haladt. levette a kesztyűjét. – Hozzál nekünk valamit inni. Andrej Jurcsenko egy jellegtelen. napbarnított arcán örömtelen mosollyal. A lift a föld alatti harmadik szinten állt meg. légy szíves! A nő némán bólintott. – Hamar ideértek – mondta. hogy különösebb érdeklődést tanúsított volna. Lassan lépdelt a folyosón. – Madeleine – szólt a nőhöz. Ahogy meglátta Keyest. hogy halljak valamit Andrejről. fehér műanyag asztalnál ült. Keyes kilépett. tehát Hanna ment elöl. a betonalapzatra festett sárga vonalat követve. Brown nyúlt az ajtó felé és eltekerte a gombot. másikban az aktatáskája. Egyik kezében a bot. A kastély főbejáratánál egy férfi jelent meg. nehogy bármit is kiejtsen a kezéből. hegyes orra volt és lefelé görbülő szája. kora ránézésre a duplája. Udvariasan betessékelte őket a kastélyba. hogy átvegye tőle az aktatáskát. Az asszony fölegyenesedett. hóna alatt egy vastag manila dosszié.kertészkedett. David Brown a B14es lezárt területen kívül várakozott: nagydarab. – Jöjjenek be! Alig várom. miközben a férfi előrébb lépett. anélkül. és elébük jött. Keyes megigazította a hóna alatt a dossziét. mackós férfi. Aztán Brownra nézett. Csendben elsietett.

vékony nyaka kifakult a gyakori borotválkozástól. és mindkét kezét jól ellenőrizhetően az asztalon tartotta. vagy nem létezik többé. Keyes viszont úgy vélte. Jurcsenkóval szemközti két karosszékhez. A hang-stressz analizátor (VSA). sokkal pontosabb hazugságvizsgáló készüléknek számított. ám azzal is tisztában van. ötvenes éveinek közepén. Brown aktatáskájában volt egy pszichológiai stressz értékelő készülék (PSE) – egy poligráfhoz csatlakoztatott pneumatikus cső. Igazság szerint nem a PSE volt a leghatékonyabb poligráf az ADS készletállományában. közben Brown helyet foglalt az asztalnál. teljesen üres lapokat is tartalmazott. Nincs idő a játszadozásra és a féligazságokra! Jurcsenko vagy megtörik és tökéletesen együttműködik. A vastag dosszié. hogy a delikvensnek a kérdések elhangzásakor jelentkező reakcióit rögzítsék. de ő fegyelmezetten tudomásul veszi. melyet a vizsgált személy karjára erősítettek. Márpedig a vizuális hatást Keyes mindennél fontosabbnak tartotta. Keyes letette a dossziét az asztalra. hogy levegye a szeméről a kendőt. Csakhogy a VSA digitális fénykijelzővel mutatta az eredményeket. Viselkedése az olyan autóséra emlékeztetett. amely a vizsgált személy beszédének mikrorezgéseit érzékelte. és odament az oroszhoz. Odaléptek az asztal túloldalán elhelyezett. melynek azonosító lapján csupa nagybetűkkel Jurcsenko neve szerepelt. Jurcsenko tulajdonképpeni FBI-os dossziéja . ösztövér férfi volt. akit túlbuzgó rendőrök félreállítanak a sztrádán. Az impulzusokat egy tű rajzolta fel a mozgó grafikonra. hogy semmit nem tudnak rávarrni. Magas. hogy át kell esnie egy fölösleges procedúrán.Puha vászonöltönyt viselt. Keyes és Brown sokatmondó pillantást váltottak egymással. hogy a régi típusú grafikonos megoldás nagyobb vizuális hatást kelt.

és leült. Brown a zsebébe nyúlt. Majd megkerülte az asztalt. hogy ezzel világos üzenetet küld: mindent tudnak az oroszról. onnan Keyes és Brown arcára. – ő bekapcsolja a magnót. kezdte felmérni a környezetet: a salakbeton falakat. – Jegyzőkönyvön kívül megy – mondta csendesen. Az orosz szabadkozva széttárta a karját. hogy befejezze a mondatot. a cementpadlót. – Mi olyan vicces? – Semmi. a kémlelő ablak nélküli ajtót. Keyes apró. még annál is többet. Andrej. Jurcsenko föltápászkodott. a műanyag asztalt. Lassan körülnézett. úgyhogy bármiféle ellenállás hiábavaló. teátrális karlendítéssel eltávolította a kendőt Jurcsenko szeméről. – Jó rendőr. – Augusztus negyedike – mondta. Aztán a dossziéra és az aktatáskára nézett.mindössze nyolc oldalt tett ki. rossz rendőr! – mondta Jurcsenko. és megdörzsölte a szemét. Jurcsenko felröhögött. előhúzott egy kis magnót. megnyomta a felvevőgombot. és lekapcsolta a magnót. – Bocsánat – mondta. és a készüléket az asztalra helyezte. Csak… Keyes várta. Két pár szem meredt rá. – Tárgy: Jurcsenko. Keyes ránézett. majd tekintete visszatért a dossziéra és az aktatáskára. sőt. maga meg két lábbal tapossa… . Keyes azonban hozzátett ehhez további három tucat szinte teljesen üres lapot. abban a reményben. Jelen vannak: David Brown és James… Keyes kinyújtotta a kezét. maga meg kikapcsolja… – Óh! – Ő védi az állampolgári jogaimat.

– Mach 8 – ismételte Hanna. Brown felvette az asztalról a kis magnót. Eltelt pár másodperc. – Nos – mondta. A könyv ott hevert becsukva a dohányzóasztalon. Izmajlov fogott egy poharat. – Egy huszonnégy órás utazás ezzel a sebességgel megfeleződik. Az orosz akcentust alig lehetett észrevenni a kiejtésén. Előrehajolt a díványon. és zsebre csúsztatta. és átpörgetett néhány oldalt. és belecsavart egy citromszeletet. – Ő meg majd azt mondja erre: „Várj egy kicsit! Nyugodj meg!” Mire maga… – Örülök. Aztán Brown felé fordult. – Nos – mondta –. Keyes az aktáért nyúlt. Jelentőségteljesen rápillantott a Jurcsenko-dosszié fedőlapjára. citrommal és poharakkal. gyönyörű asszony – Madeleine. majd sietve távozott. kőből épült falaival és antik bútoraival. hol akarja kezdeni? 4. hűvösséget árasztott. mielőtt a férje küldte volna ki őt a szobából. A szoba. és elhelyezte az asztalon. Hanna bólintott. Kinyitotta a köteget. hogy így kitalálta a forgatókönyvet – szakította félbe Keyes. A valódi . Jurcsenko tovább mosolygott. továbblapozott. és szerénykedve vállat vont. A szomorú szemű.– Értem. majd becsukta a dossziét. hogy szóra bírjuk – gúnyolódott Jurcsenko. – Megvannak az eszközeink. Hanna emlékezett a nevére – lerakott az asztalra egy tálcát egy kancsó vízzel. és újra belekezdett.

. – Na. hogy lenne rá… – A fáradozásaiért természetesen kellőképpen kompenzálnánk. tizenöt. Izmajlov megmerevedett. Andrej bemutat önnek. – Tizenöt? – Tárgyalhatunk persze. rápillantott a macskakaparásra. igen. Ez egy formula. – A szokásos összeg egy ilyen dolog bevezetésénél tizenöt százalék – mondta Izmajlov. kinyitotta a hátsó borítóját. de… Nos. akkor a társamnak és nekem mi marad a végén? – Hm – dörmögte Izmajlov. – Még az is lehet. A másik férfi megfordult az ablaknál. – Ön nyilván megérti a szempontjaimat. – Esetleg! – felelte Izmajlov töprengve. Mondjuk. ön ugyebár bemutat a vevőnek. tudja. bármi legyen is a végső ár. ez egy hosszú láncolat. amely a hajtómű működését írja le. Izmajlov kézbe vette a könyvet. és ha mindenki lecsippent tizenöt százalékot. öt százalék. Hiperszonikus bombázók. Ez a szokásos összeg. – Hm? –morogta. Az ő szerepe ennél a pontnál minden jel szerint véget ért. lássuk akkor.alkalmazására természetesen katonai területen kerülhet sor. ballisztikus rakéták… – És ez NASA projekt? – A NASA az egyik részt vevő ügynökség. mi ez itt! – mutatott a férfi a könyvre – Ez valami tervrajz? – Nem éppen tervrajz. azt hiszem… Szóval. – Andrej mintha arra utalt volna. majd becsukta. Hanna egyik férfiról a másikra nézett. hogy önnek esetleg lenne rá vevője – mondta a férfi az ablaknál. én mindenre nyitott vagyok.

hogy ezek ilyen hangosan zümmögnek? – …beszélni akar magával! Kapott egy értesülést.– Ami persze nem jelenti azt. ha most. azt hiszem… – Miféle értesülést? – kérdezte Keyes nyugodt hangon. – Nem… azt hiszem. Massachusetts… egy zsaru… Keyes ránézett a folyosó fénycsöveire. Normális az. . remegett a hangja. és megszakította a vonalat. azonnal idejönne! Azt hiszem. – Mi ez az egész? – Az lenne a legjobb. – Nem az enyém – mondta Brown. nem érti. hú… Azt hiszem. Az a helyzet. Daisy volt az. Megszólalt egy telefon. az lenne a legjobb. – Igen. hogy titkárnőjét a sírás kerülgeti. – Rachelről van szó… – Mondja meg neki. – Azt hiszem. az a legjobb… – Nem tudok most odamenni – mondta Keyes. hogy a magam részéről ne támogatnám az értelmes kompromisszumokat… 5. Keyes és Brown egymásra néztek. Valóban az övé szólt. – Daisy? –mondta monoton hangon. A botjára támaszkodva föltápászkodott. és füléhez emelte a készüléket. kibicegett a folyosóra. hogy… – Tárgyalás közepén vagyok – mondta Keyes. – Jim! Ide kellene jönnie! – Miért? – Kereste önt az előbb… hú… Belmontból. ha személyesen idejönne! Keyes érezte. hogy visszahívom. Keyes kézbe vette a mobiltelefonját.

gondolta. Keyes visszament a cellába. és intett Brownnak. – Engem? – A feleségéről van szó… – folytatta Keyes. – Francis Dietz. – Hol is tartottunk? – Nem emlékszem. mint a macska. Keyesnek az a gyanúja támadt. Kinyitotta az ajtót. Most. igaz? Soha nincs elég idő semmire. és Jurcsenko fölé tornyosult. hogy jöjjön ki vele a folyosóra. szemlátomást roppant elégedett volt a helyzettel. ahogy az ajtó becsukódott mögötte. addig az orosz belenézett az aktájába. és felfedezte az üres oldalakat. s hamarosan lejár az idő. A rendőrség már az irodában kutakodik. és futólépésben megindult a sárga vonal mentén a felvonó felé. – Keresték magát telefonon. – Daisy vette át az üzenetet. . Keze nem remeg. Adott neki egy nevet. – Óh… igen. Legjobb. idő. Ketyeg az óra. súlyos a helyzet. – Mi történt? – kérdezte Brown. Úgy tűnik. ha most rögtön odamegy! Brown összeráncolta szemöldökét. De ez az állapot nem tart sokáig. Az én irodámban. megállt egy pillanatra. hogy amíg ő Brownnal a folyosón beszélt. Keyes állva maradt. hogy mondja… – A „keselyű”! – Mondtam már magának – felelte Jurcsenko –. amelynek sárga kanári toll kandikál ki a szája sarkából. Jurcsenko üres tekintettel nézett rá. Mindig az idővel van a baj. Jurcsenko.Mielőtt ismét kinyitotta volna az ajtót. Légzése egyenletes. rossz nyomon jár! Összetéveszt valakivel! Keyes jeges pillantást lövellt az oroszra. A következő pillanatban sarkon fordult. Rachelt megtalálták.

Van egy üzleti ajánlatuk. A kertből jött. Néhány másodperc múltán feltűnt az asszony a nappali szoba árnyékos bejáratánál. De nem szeretném. megint a kezén voltak a vastag kertészkesztyűk. hogy van neked az a barátod. hogy ügyvéd jelenléte nélkül egyetlen kérdésre se válaszolok. mintha a szobában zajló események teljesen hidegen hagynák. az az amerikai. – Tudja tartani a száját? – Azt hiszem. s a fején könnyű szalmakalapot viselt. ha erre az összejövetelre a házamban kerülne sor. mit gondol. hogy otthont adna egy ilyen találkozónak? . – Arra gondoltam – mondta Izmajlov –. – A barátaink – kezdte Izmajlov – találkozni óhajtanak a herceggel.– És azt is megmondtam már – folytatta Jurcsenko –. Tudod. Hogy is hívják? Az asszony hunyorgott. – Igen. Az ablaknál álló férfi a pohár vizét vizsgálgatta. – Madeleine! – szólt ki a feleségének Izmajlov. ami alighanem érdekelni fogja a herceget. igen. – Megtennél nekem egy szívességet? Hanna a díványról figyelt. hol él maga? Milyen országban? Eddig azt hittem… – Nekem – mondta Keyes tagoltan és nyomatékosan – nincs több időm erre! 6. itt még a falnak is füle van. – Gondolod. – Erre most nincs idő! – Mégis. – Kedvesem – mondta Izmajlov. az óvatosság sose árt… Madeleine aggodalmasan bólintott. – Henri Jansen – mondta.

Izmajlov elgondolkodva nézte.Madeleine vállat vont. és elhagyta a nappalit. – Értem. ujjongtak. Hannának úgy tűnt. hogy előszeretettel vigasztalgatja a környékbeli asszonyokat férjeik távollétében. Előkészítenéd a vendégszobát? A nő bólintott. tedd meg! A nő sarkon fordult. és elindult kifelé. tudok róla. ahogy távozik. az jó lesz. – Megemlítheted neki. A nézők tapsoltak. Kinyitotta a hátsó borítót. Persze. megbillentette. Vlagyimir. – Holnap este. a perzselő nap. – Kérlek. aztán előrehajolt. A nő hátrafordult. amit Jurcsenkóval művel – de gondolatai megint az ifibajnokság körül kalandoztak. Keyes érezte. – Megkérdezhetem. – A barátaink pedig nálunk éjszakáznak. és kézbe vette a könyvet. A szálkás. s hagyta. – Értem. fedetlen lelátók. 7. Valahol. Jeremy kinézett . – Bíztasd őt! – kedélyeskedett Izmajlov. – Madeleine! – szólt utána a férfi. bár nem volt benne biztos. hogy az utolsó csepp víz lassan lecsússzon a torkán. csak ha neki is megfelel. mintha az asszony egy pillanatra elsápadna. Az ablaknál álló férfi megemelte a poharát. Azt hiszem. Jeremy megint ott állt a baseballpálya gumilemezén. hogy megint elkapja a gépszíj. a tudata mélyén homályosan érzékelte ugyan. és közelről szemügyre vette az egyenletet. Majd Hannára pillantott. mintha legalábbis értené a jelentését.

de ettől nem lassult le a mozgása. amikor rávágott Jurcsenkóra – hát innen a fadarab! Odabicegett az ajtóhoz. aztán ment Keyes után. . és elhajította kezéből a fadarabot. Mindent odaadna ezért a gyerekért! – Izmajlov – nyögte Jurcsenko. Fölállt. Jeremy kezén volt egy méhcsípés. elengedte a füle mellett. ahogy Keyes mutatta neki.az apjára. De Keyes nem figyelt. csak sántikált lefelé a folyosón. Honnan került elő ez a fadarab? Nem értette. Izmajlov. és Keyes belépett a liftbe. És amikor visszamegy az irodájába. A keselyű! Kinyílt a liftajtó. Az Isten szerelemére. Bugyborékolt a lélegzete. Kisimította az ingét. és várt. Van tehát egy neve. Zihálva próbált levegőhöz jutni. és mosolygott. Ördögi fickó. David Brownba botlott. – Vlagyimir Izmajlov. Jurcsenko arca felismerhetetlenné vált a vértől. hangja üregesen visszhangzott a folyosón. Lenézett Jurcsenkóra. egy dossziét is fog találni ezzel a névvel! Brown még mindig kiabált utána. kérem… Keyes fölállt. megragadta az ütőt. és mindenkinél hangosabban tapsolt. pontosan úgy. Brown mondott valamit. Ahogy kilépett a folyosóra. Keyes odaért a felvonóhoz. és eszébe jutott… A bot kettétört. Keyes visszamosolygott. Fölvette a szabályos állást. Izmajlov. mondta magában Keyes. megnyomta a gombot. Aztán keresni kezdte a botját. Mondani próbált valamit.

Madeleine Izmajlov kocsija közelített a hosszú bekötőúton. Túl korai még. Henri összevont szemöldökkel nézte a közelgő Audit. amint észrevette a veszedelmes rovarokat. hogy az évnek ebben a szakában ilyen erővel tomboljon a misztrál. hogy ma estére rendelkezésre bocsátja a házat ahhoz a bizonyos összejövetelhez – remek alkalom. Egy pillanatig elnézte a két skorpiót. Ez alighanem még csak hamis riadó lesz. egy újsággal besöpörte a skorpiókat a kosárba. Tombolt a vihar. és valami kétségtelenül felkavarta ezeket a lényeket. aztán bement a házba. Henri elhúzta a száját. hogy mégiscsak itt van az évszakváltás – persze. hogy végre találkozhasson a férjjel. és valahogy behízelegje magát a keselyű baráti körébe. Henri Jansen fölnézett a fényképezőgépe mögül a gyepszőnyeg fölött hullámzó fakoronákra. vélekedett. De azért rátette a védősapkát a fényképezőgép lencséjére – előtte elkattintott néhány kockát. és kiment. Lehet. egyáltalán működik e még az az átkozott masina –. hogy behúzza a zsalukat. gondolta. mint az ember. mely a zongora alatt hevert. csupán azért.Huszonharmadik fejezet 1. majd átment a szobán. akkor is túl korán érkezett! Az állatok érzékenyebbek az időjárás változásra. hogy kiszórja őket. Mi szél hozta ide a nőt? Henri beleegyezett. Visszatért a kandallóhoz. ahelyett. hogy a potenciális ellenségek táborát . A fák dél felé bólogattak. és fölkapott egy szemétkosarat. hogy ellenőrizze. A nappaliban a kandalló peremén két skorpió futott végig. dupla porfelleg kavargott a nyomában.

a férjem ott állt mellettem… Madeleine tágra meresztett szeme idegesen vibrált. – Lehet. Henri hirtelen jeges szorítást érzett a szíve tájékán. Hogy te. ami ugyebár nem éppen életbiztosítás számára –. de attól félek. Kezével kapkodva gesztikulált. – Nem mondhattam el a telefonba. hogy a piacra megyek. és megállt. – Nincs sok időm! Azt mondtam Vlagyimirnak. hogy rám célzott e. – Higgadj le! – ismételte. és meghúzta. Henri fölnyitott egy üveg bort. nagyon félek. – Gyere be! Madeleine követte a férfit a fedett belső udvaron át a bejárati ajtóhoz.gyarapítaná. hogy… – Mit mondott? – Csak ennyit. de hát még csak kora délután volt! A kocsi hirtelen fékezett. . bárcsak így lenne! De tett egy kétértelmű megjegyzést. és Madeleine szinte kirobbant a volán mögül. Lehet. teletöltötte az asszony poharát. Kivágódott az ajtó. – Azt hiszem. meg bizonyos férjes asszonyok… Óh. Majd szájához emelte a palackot. hogy mégiscsak tudja. hogy tévedek. hogy te meg bizonyos környékbeli asszonyok a férjük távollétében… – Micsoda? – Nem tudom. Henri. hogy nem! De az is lehet. erőtlenül kongott. mindent tud! A jeges kéz egyre erősebben markolta Henri szívét. Madeleine leroskadt egy magas székre a pult mellé. – Henri? –kezdte. Hangja üresen. hogy rájött! Bementek a konyhába. Azonnal döntenünk kell… – Higgadj le! – mondta Henri. és odanyújtotta.

és arról is. – Nem igaz. Le kell zárni ezt az ügyet. csak el innen… – És mi van a mai estével? – Az nem számít. Henri ugyanolyan állapotban volt. – Mit mondott pontosan? – Azt. Henri megemelte a palackot. – Van pénzem! Félretettem egy csomó pénzt! Most.Madeleine a hisztéria határán állt. Nem csoda. bárhová mehetünk… . fölszállunk egy gépre. hogy… – Édesem! – szakította meg a férfi. igen. – Várj a következtetéssel! – szakította félbe Henri. és elutazunk messze. leszállt a székről. azonnal beülhetünk a kocsiba. Henri? Hol akarsz élni? Bárhová elviszlek! Én fizetem! Félretettem elég pénzt! Jól élhetnénk. Hová akarsz menni. Megtehetjük… – Nem! Hová mennénk? Mindenhová elér a keze. – De igen. Izmajlov megtudta! Az orosz rájött. pár évig mindenképpen elég lenne ahhoz. és ismét meghúzta. méghozzá azonnal! Lehet. bárhová. és a férfi karjaiba vetette magát. tud rólad. kihajtunk a repülőtérre. hogy mondjam meg neked. hogy jóba vagy egyes környékbeli férjes asszonyokkal. – Elmenekülhetnénk! – esdekelt az asszony. és most egyiküknek – vagy mindkettőjüknek – lakolnia kell! – Henri! – nyögte Madeleine. amennyit az adott helyzet kényszerűen megkövetelt. – Nem mehetünk el. Mindenütt ránk talál. de éppen csak annyi meghittséggel. hogy már így is késő… – Madeleine! – mondta. a világon bárhová. – Gyere ide! Az asszony tüstént letette a bort. Henri szorosan átölelte. – Igen.

Néma csend lett. hogy vaklárma az egész. hogy találkozzon az asszonnyal. tövig nyomta a gázpedált. Henri érezte. Mire befejezte. ujjainak elkent nyomai még látszottak a pohár oldalán. latolgatta a férfi. és Izmajlov mégse tud a kapcsolatukról. hatalmas porfelleget hagyott maga után. Az asszony esengve függesztette rá a szemét. . hogy az asszony minden porcikájában remeg. hogy bezsaluzza a konyhaablakokat. – Tudom – váltott hangot hirtelen. amint Madeleine beszáll az Audijába. amikor Madeleine fölnézett rá. Henri elfordult. Henri kibontakozott az ölelésből. Madeleine-nek hűlt helye volt. Mi értelme lenne? Előbb utóbb elkerülhetetlenül szembe kellene nézni a realitásokkal. sóvárgott a tekintete egy csöppnyi melegségért. Borospohara a pulton állt. és még idejében lépett ki a házból ahhoz. De még az is lehet. A következő pillanatban a kocsi dübörögve lekanyarodott a bekötőútról. Elfordította a slusszkulcsot. Az asszony most már sírt – könnyáztatta arca csillogott a szélvédőn át. de nem mozdult. az Izmajlovval való szembenézést.– Őrültségeket beszélsz! Madeleine a férfi vállába temette az arcát. A kapcsolatuk véget ért! Ha Henri ép bőrrel megússza a mai éjszakát. Henri nézte. és csikorogva megpördült a kocsival. hogy száraz a szeme. hogy lássa. Elindult. Henri meglepődve látta. hogy visszatartsa. Henri a nyomába eredt. Mégis. és hátralépett. Néhány másodpercig kínos csendben egymásra meredtek. melyet aztán hamar foszlányokra szaggatott a feltámadó szél. akkor többé úgyse kockáztathatja meg.

Brownnak sincs nagyon étvágya. és pusztán a dolgok szerencsétlen összjátéka folytán keveredett az egészbe? Bármennyire is idegenkedett a gondolattól. ügyelt rá. 3. és hozta az étlapot. hogy semmi ne terelhesse el a figyelmét a végrehajtandó feladatról. csak egy diétás kólát kért. Keyes becsúsztatta a táskájába a fotót. Ha most egyetlen falatot lenyelne. Keyest ez nem zavarta különösebben. azonnal kijönne belőle. és azon ügyködik. Dietz még egyszer ellenőrizte fegyverét.2. hogy eladja a titkos formulát. hogy nem kér enni. hogy a nő teljesen ártatlan. megszerezték a pasas dél-franciaországi címét. . egy pillanatig elmerengett az arcon. a kézitáskát pedig lábbal belökte az előtte levő ülés alá. most mégiscsak ez látszott a legvalószínűbbnek. Idegrendszere felbolydult állapotban volt. Megvan a keselyű neve. Keyes intett. majd becsúsztatta a pisztolyt a táskába. Amikor a stewardess visszatért. semmi mást. Az egész utazás alatt kerülte Keyes tekintetét. Ahogy Brown visszaadta az étlapot. azzal tulajdonképpen elégedett volt. hogy ne találkozzon a szemük. és minden erejét arra összpontosította. Lehet. Keyes rámeredt az előtte levő ülés háttámlájára. Jött a stewardess. Mielőtt Keyes betette volna a fotót a táskájába. Úgy tűnt. Amit eddig elértek. Brown elvett egyet. Dietz jelenleg minden valószínűség szerint éppen ott tartózkodik. Brown visszaadta a fényképet Keyesnek. szorosan a könyv mellé. de egy szót sem szólt.

A nő az ablakhoz lépett. kinézett a fák rezgő koronáira.Zajt hallott. A nő jött be a hálószobába. hirtelen hátrafordult. azt nem nekem szánta – mondta. – Bizalom! – mondta Dietz. – Ne aggódjon! – felelte. A szél még mindig nagy erővel söpört végig a völgyön. és a férfit követve ő is elhagyta a szobát. – Én megbízom magában. – Emlékszik? A nő nem válaszolt. Eltelt néhány másodperc. és a nő háta mögé lépett. keskeny lapockáit igyekezett tökéletes nyugalomban tartani. Dietz kézbe vette a táskáját. – Remélem. Továbbra is hátat fordított. – Jöjjön! – mondta halkan. s szórakozottan játszadozni kezdett az egyik fülbevalójával. Aztán a nő megfordult. . Fáradt mosoly volt az arcán.

Megint eszébe ötlött. próbálva menet közben feléleszteni az önbizalmát. Fölegyenesedett. de nyitva állt a kandalló melletti bár is. Henri figyelte. hogy a férj tudomást szerzett a kapcsolatukról. ahogy megkerüli a kocsit. vagy netán a szónál valami keményebb eszközt tartogat Henri számára? Közben odakint leállították a kocsi motorját. Minden rendben lesz! Madeleine képzelődik. hogy minden a helyén van e. s máris felismerte a médiából. Henri Jansen a nappali kiugró épületrészében ült. vagyis. bajuszos. nem maradt több idő a töprengésre. és egy ezüst dugóhúzót. körbenézett a nappaliban. és kisietett az első vendégek fogadására. sötétkék öltönyt viselt és sötét szemüveget. Vajon szóba hozza e a férj az ügyet. amitől Madeleine tart. gombafejek.Huszonnegyedik fejezet 1. legjobb. egy utolsó pillantással ellenőrizte. Hét óra ötkor érkezett az első autó. Tulajdonképpen mi a csudát kell egy ilyen alkalomra szervírozni? Úgy vélte. kenyér. és kinyitja a hátsó ajtót. valamint nyolc poharat. Ismerősnek látszott. Alacsony. zelleres rudacskák. vajon igaz e. Izmajlov nem tud semmiről! Nincs ok az aggodalomra! A legújabb típusú Rolls Royce állt a ház előtt: egy Silver Seraph. Henri megigazította a felöltőjét. Beduin viseletet képzelt rá. A gépkocsivezető egy tagbaszakadt. amikor meghallotta a motorzajt. Némi töprengés után Henrinek leesett a tantusz. ha az egyszerű. fekete sofőregyenruhában. kecskeszakállas férfi szállt ki. puritán megoldásokhoz folyamodik – péksütemény. amint a kecskeszakállas alak látványosan szórja a millióit a . Négy üveg bort készített elő a kávézóasztalra. olajos bőrű férfi volt.

Kentucky Derby-k győztes versenyistálló tulajdonosaként páváskodik. a festményeket. mint aki nyársat nyelt. bólintott a herceg felé. Halkan beszélt. majd jobbra. és megvizsgálta a kandallónak támasztott antik. Egy barátom kérésére gondoskodom a házról. Amikor a sofőr megbizonyosodott arról. A sofőr előrement a házba. És meglepően fiatal. – Tölthetek bort? – kérdezte Henri. állapította meg magában Henri. girhes modellekkel körülvéve. kovácsolt piszkavasat. Henri oldalt állva várakozott. szemügyre vette a szobrokat. a süllyesztett nappali irányába. vagy nagyszabású beruházások finanszírozójaként pöffeszkedik az amerikai csúcstechnológiai iparágban. – Üdvözlöm! – mondta Henri. és rendkívül fesztelennek látszott. Egy kicsit trillázva. mint bármely más üzletember. a konyha felé. hogy sehonnan sem leselkedik veszély. de udvariasan bólintott. s nem tudta pontosan. de kitűnően beszélt angolul.száz láb hosszú jachtjain. – Gyönyörű ház – mondta. – Mióta él itt? – Csak a szezon kezdete óta. Átlépve a küszöböt először balra kémlelt. csaknem félszegen. Beléptek a nappaliba. A herceg kényelmesen körbesétált a teremben. . kinek is intézze a köszöntést: a férfinak vagy a sofőrnek. Most azonban pont úgy festett. ezért aztán kissé zavartan valahová a két ember közé nézett. s elindult az asztal felé. A sofőr – aki nyilvánvalóan a testőr szerepét is betöltötte – elfoglalta pozícióját a bejáratnál. noha mintha némi csalódással vette volna tudomásul az utóbbi választ. beesett arcú. A sötétkék öltönyös visszafogottan. úgy állt ott. aki kellemes fél mosollyal az arcán előrelépett. A herceg továbbra is mosolygott.

sötét. – Maga a házgondnok. Henri feszülten várta. majd az abszintot. aztán visszavette a kezét. Izmajlov pár másodpercig ropogtatta Henri zsenge kézcsontjait. És ha mégis Madeleine-nek van igaza? És ha Izmajlov éppen azért rendezte ezt az estét. A herceg egy alacsony kereveten ült. Tud róla! – nyilallt Henribe a felismerés. ugye? – kérdezte. felállt. Henri kissé kihúzta magát. Vodkát löttyintett egy pohárba. Ahogy Izmajlov belépett. – Henri Jansen. – Vlagyimir! . karját dölyfösen összefonva. Gyorsan hozzáöntötte a vodkához a vermutot. A kézfogás túl erőteljes volt: Izmajlov valamivel Henri markának közepe alatt ragadta meg a kezét. fekete Mercedes érkezett. közben egy másik kocsi hangját hallotta odakintről. Henri bevezette a házba az új vendéget. Madeleine férje. közben érezte. Lassú ünnepélyességgel besorolt a Rolls Royce mellé. és fürkészően Henrire nézett. – Valgyimir Izmajlov. halkan duruzsoló motorral: Vlagyimir Izmajlov autója. majd leállt a motor. – Egy perc. bozontos szemöldökű. Kiszállt. Henri irányt változtatott a bár felé. és elé sietett. hogy a jobb szemhéja vadul rángatózni kezd. és bólintott. még mindig ott posztolt a nappali bejáratánál. és keményen összepréselte a kézcsontokat. Egy magas fényezésű. A testőr-sofőr. Ő vezette a kocsit.– Abszintos martinit kérek! Köszönöm. átnyújtotta a poharat és kisietett a szobából. hogy kinyíljon a kocsiajtó. és itt lesznek a barátaim – mondta szárazan. mert valami fortélyos bosszúra készül? Nem! Izmajlov nem tudhat róla! Reméljük! Fölismerte a férfit Madeleine fotóiról: ösztövér.

– Amit ő. Az ég tiszta volt. alighanem bérelt autó. mellette egy nő. Henri a hajához kapott. próbálta lesimítani összekuszált fürtjeit. széle hossza egy. alighanem pár évvel fiatalabb Henrinél. hogy látlak! Na. A kormány mögött egy férfi ült. éjszaka várhatóan nem lesz eső. Átadta a poharat Izmajlovnak. hogy elkészítse az italt. Kintről megint kocsi zaj hallatszott. kiheverted? – Hát. Henrihez fordult. A nő csinos. Vlagyimir viszont szafarizik. – Örülök. . –Üdvözlöm önöket! – szólalt meg a házigazda udvariasságával. Egyikük sem válaszolt. a szél rázendített. jól szituált. a normális emberek kutyát sétáltatnak vagy golfoznak. Szüksége van a testmozgásra! – Beszél összevissza! Nézzen már ránk! Maga szerint melyikünknek van nagyobb szüksége a testmozgásra? Henri mosolygott. nem egészen – felelte a fiatal herceg. pedig élvezi. Szemhéja még mindig rángatózott. Mielőtt utánuk ment. Henri szeme ösztönösen végigfutott a nő alakján. A szél azonban minden eddiginél erősebben fújt. –Mit iszik? – kérdezte Izmajlovtól. fölnézett az égre. gondolta Henri. A napkorong alacsonyan csüngött a horizonton. A férfi jellegzetes túlméretezett amerikai. Henri a bárpult felé indult. de ott se adja alább a maratoni távnál.Izmajlov vigyorgott. ütött kopott járgány. Henri betessékelte őket. Ahogy leparkoltak. mint egy túlérett szilva. A „barátok” – végre megjöttek. – Tudja. Az utolsó kocsi egy Mini volt – kicsi. – Panaszkodik. és az újabb jövevények elé sietett.

és meglepődött a súlyától. Keyes kézbe vette a fegyvert. amíg a másik összeroskad. – Volt már pisztoly a kezében? Keyes. 2. Visszatette a fegyvert az ölébe. és az út menti csalitosra célozgatva gyakorolt. – Vegye ki a Glock típusút – mondta Brown. A hevederhez pisztolytáskák tartoztak. A tárban tizenhét töltény van. nincs miért aggódnia. aki eddig a narancssárgában játszó földeket szemlélte az ablakon át. Kinyitotta. mert visszarúg. hogy hangos. – Nem – felelte. – Nyúljon be a táskámba! Keyes hátrafordult és matatni kezdett. két kézzel fogja! Amúgy is remegni fog a keze. Szőlőültetvények mellett húztak el. És készüljön fel rá. . szemét közben az úton tartva. zömök és ocsmány fegyverek lapultak. – Egyszerre két lövés! És addig lőjön. hogy értette. aztán bement a vendégek után a házba. Huszonkét éves lehettem. azokban pedig fekete.Még egy pillanatig elnézte az eget. – Célozzon. srác koromban. Negyedmérföldenként egyre keskenyebbé vált a vadonba vezető út. Jó nagyot szól. és újra kifelé bámult az ablakon. és az ölébe vette. Abszolút megbízható. ránézett Brownra. – Könnyen kezelhető. – Mindig testre célozzon! – folytatta Brown. A terepjáró hátsó ülésén megtalálta Brown táskáját. és szorítsa erősen! De vigyázzon. majd hegyi patakok és meredek sziklaformációk következtek. és talált benne egy összegubancolódott bőrhevedert. Keyes rácsúsztatta az ujját a ravaszra. nyári táborozáson. Keyes morgott valamit. – Pontosabban… egyszer.

De azért kinyitotta a kesztyűtartót. mellkasát mintha satuba fogták volna. fájdalmasan ismerős zenét játszott: Billy Joel. majd megindultak a kolóniái stílusú kastély felé. Brown nem vett észre semmit. ellenőrizték a pisztolyaikat. és bekémlelt a házba. Keyes szerint jó irányba mentek. Bent szólt a rádió. Brown az ajtóra nézett. ha Keyes jól számolt. – Itt vagyunk? –mutatott rá egy pontra Brown. és elővette a térképet. – És ide kell mennünk… – Itt föl! Alig negyedmérföldnyire voltak a háztól. Brown leállította a motort. Hirtelen ernyedtséget érzett.Jó öt perce haladtak már ezen a szakaszon. – Lehet. A főbejárati ajtó – két oldalán elefántcsont oszlopok – tárva nyitva volt. Az ajtófélfához lapult. cipője belesüppedt a sárba. Eukaliptusz és lilaakác illatát hozta magával az éjszakai légáramlat. Testre célozz! – ismételte magában. és feszülten figyelt. Kiszálltak az autóból. Mindketten a gyűrött térkép fölé hajoltak. és továbbhajtott. hogy eltévedtünk? – kérdezte Brown. majd óvatosan befelé indult. miközben Brown az út szélére húzódott a terepjáróval. és a félhomályban hunyorogva böngészték az úthálózatot. Amikor a kocsifelhajtóhoz értek. aztán Keyesre. A talaj nedves volt. hátradőlt az ülésen. – Mindig testre célozz! Egyszerre két lövés! A ház előtt egy Audi parkolt. ez az út visz Izmajlov házához. úgy vélte. . A két férfi megtorpant. Keyes a botjára támaszkodva bicegett. elöntötte a forróság.

Kesernyés mosoly jelent meg az arcán. mellette csikkekkel teletömött hamutálca. Ahogy a két fegyveres férfi belépett. A pulton gyümölcsöstál és a rádió. memorizálta Keyes. és Keyes egyedül maradt odakint. a földeken vad szél süvített. Félhomályos. Zokogott. egyszerre. Boltíves ajtók nyíltak a folyosóra. valamiért ez villant át Keyes agyán. Egy nő ült az asztalnál. Testre célozz! A konyhához értek. Összeszedte minden bátorságát. – Három kocsi – mondta Brown. A falakról súlyos serpenyők és fazekak lógtak.Aztán belépett. – Mutassa! . a nő elmondása alapján. A ház körül kisebb bungalók és melléképületek helyezkedtek el. Kezével megtörölte az orrát. Keyes. Brown ismét az út szélére húzódott a terepjáróval. bíbor levendulamezők. azt hiszem. távcső nélkül is felismerte a házat. s közben két kézzel erősen szorította a Glock pisztolyt. tompán bámult Keyesre. kelet felé fordította: a hosszan elnyúló kocsifelhajtó irányába. A hűtőszekrény mellett macska fészkelt. Lassan Brown után lopakodott. Két lövés. 3. Brown elővett egy távcsövet a táskájából. – Vlagyimirt keresik? – kérdezte. – Az egyik egy Rolls Royce. Félig üres borospalack állt az asztalon. Az utolsó ajtó mögül fény szüremlett. a nő felkapta a fejét. Innen jött a zene. Brown óvatosan közelített. A főépület mögött szőlőskert. Szürkület derengett körülöttük. nyirkos folyosó. Van Gogh és Chagall a falon – eredeti festmények! –.

De inkább erre figyelt. hogy nem az Audi. de még csak a szobát sem . Keyes nem ismerte az alakot: harmincas éveinek közepén járó. 4. Egyikük az a bizonyos nő. igen! A másik Dietz! Keyes leengedte a távcsövet. valószínűleg üresen. ami itt folyik! Nem tartotta túl szerencsésnek. egy ezüst Rolls Royce parkolt. míg megtalálta az autókat és rájuk fókuszált. hogy kényszerű fültanúja ennek a sajátos megbeszélésnek. Keyes követte a kocsit a távcsővel. az ablakok tükrökké váltak. és Brownra nézett. A másik egy fekete Mercedes.Brown átadta a távcsövet. jóképű. mint a háta mögött zajló tárgyalásra. egy férfi jelent meg a ház főbejáratánál. – Vegye le a távcsövet! – szólt Brown halkan. Most már nem ugorhatott ki a házigazdái szerepkörből. Ahogy a nap leszállt. majdnem a ház takarásában. Annál inkább ismerősnek látszott a Mini két utasa. hogy ő adjon otthont ennek a találkozónak. Henri figyelte. A másik pedig… nos. De aztán látta. De most már nem volt visszaút. hogy a nő valahogy letépte magáról a kötelet. Keyes egy pillanatig azt hitte. Határozottan rossz ötlet! Ennél csak az volt rosszabb ötlet. nagy port kavart maga mögött. amint az uszoda fokozatosan a süllyesztett nappali tükörképévé alakul át. A folyamat nagyjából húsz percig tartott. Ahogy a kocsi megállt. hüvelykujjával közben a fókuszáló gyűrűt igazgatta. jól öltözött fickó volt. Legjobb lenne semmit se tudni mindarról. magabiztos testtartású. hanem egy Mini közelít. Az egyik egy kombi volt. Keyes ügyetlenkedett egy darabig. ahogy Brown mondta az imént. és most jön. és tulajdonképpen nem volt benne semmi különleges. – Jönnek! Újabb autó fordult a kocsifelhajtóra. Mellette. hogy figyelmeztesse a férjét.

és úgy tett. vagy italutánpótlásért megy. Egyetlen dolgot tehetett: mereven bámult kifelé az ablakon. mintha süket lenne. hogy kiüríti a hamutartókat.hagyhatta el azzal az átlátszó ürüggyel. .

halkan. A testőr-sofőr továbbra is az ajtónál állt. igazán örülök a kivételes alkalomnak. . Teltek a másodpercek. hogy Vlagyimir biztosított afelől. uraim. Megnézte. szinte dallamosan. Nekem mindegy. és előhúzott egy jegyzettömböt. Negyvennyolc órán belül újabb találkozónk lesz egy másik érdekcsoport tekintélyes képviselőivel. Izmajlov mindeközben a belső zsebéből készségesen előhúzott egy golyóstollat. Henri odasietett a zongorához. és leírt egy számot. akiknek a kilétét természetesen nem áll módomban felfedni. hogy önök ebbe a kategóriába tartoznak… Nos. Arcizma se rezdült. akkor ez lenne a kiinduló alap. – Én pragmatista vagyok.– …a hozzám eljutó sokféle ajánlat – magyarázta az amerikai. Hangja magabiztosan csengett. Ám az idő mégiscsak esszenciális tényező. benyúlt a kottatartó mögé. Odavitte az amerikainak. – …és ha megengedik. uraim. és tekintettel arra. hogy az árut kinek adom el. írással lefelé borítva. Most pedig szíves engedelmükkel leírnék egy számot… Körülnézett. a nő és a herceg egy alacsony díványon ültek. Vlagyimir. Ezután a papírt az asztalra helyezte. – Természetesen megértem a körültekintés és az elővigyázatosság elengedhetetlen szükségességét. és éberen hallgatták. De persze szívesebben kötök üzletet megbízható ügyfelekkel. és kissé előrehajolt. egy darab papír után kutatva. hogy ezúttal felkínálhatom önöknek a lehetőséget… A kandalló előtt állt. Az amerikai átvette a jegyzettömböt meg a tollat. A szaúdi herceg nyúlt érte elsőként. mozdulatlanul. kezét hátul összekulcsolta.

hogy hamarosan túl lesznek ezen a gyötrelmes éjszakán. és szépen visszapenderíti a szomszéd kertbe. egészen közel a házhoz. a saját területére. – Ne aggódjanak. és úgy nézett ki. semmi baj! Ám a kis terrier vakkantásai nem is jöhettek volna rosszabbkor. ám ebben a pillanatban odakintről. A szél bármelyik pillanatban újra föltámadhat. jön Sylvie. kutyaugatás hallatszott. – A szomszéd kutyája – magyarázta Henri. – Gyere ide. Csak az erős szél ijesztett rá. A herceg először a testőrére meredt. tessék. Olyan volt a társalgó. öt szempár pislogott vaksin kifelé az üvegen át. És akkor. vélte Henri. egyenesen a főbejárat felé igyekezve. Innen beláthatott a fényesen kivilágított társalgóba. mert a szél újra elcsendesedett. – Azonnal körülnézek – mondta. semmi baj! Szavaival szemlátomás senkit nem nyugtatott meg. A döntő pillanatban. és néhány rekedt vakkantással fölborít mindent! Most meg hallgat! Vajon miért? Talán. és a testőr mellett kisurrant a szobából. és az úszómedence felé közelített. vélte Henri. 5. nem láthattak kifelé. és közben kémlelte az éjszaka sötétjét.A szaúdi szólásra nyitotta a száját. ám akik bent voltak. okos kislány! . Ujjaival csettintgetett. a feszültség csúcspontján! Eddig minden simán ment. majd Henrire. amiatt ugatott. és ha a kutya minden levélrezdülésre ismét ugatni kezd. De azért most már megkeresi azt az átkozott ebet. – Sylvie! – hívta a kutyát. akkor ezek az emberek odabent az életben nem hagyják abba ezt a rohadt… Henri megkerülte a házat. mint egy akvárium.

és füttyögött közben. Innentől kezdve igen gyorsan végbementek az események.A medence túlpartjáról reccsenés hallatszott. hirtelen kiszáradt a torka. ne menj oda! – erőlködött Henri. – Gyere vissza. . De volt ott még valaki… Sőt. s csóválta a farkát. – Ide gyere. kutyuska. Henri arrafelé indult. Egyikük fölemelt egy pisztolyt. Henri! A következő pillanatban a kutya ott állt mellette a magas fűben. ketten voltak! Ahogy fölnézett rájuk. én vagyok.

a dörrenés lehetetlenül hangos volt. A férfi borzalmas loccsanással belezuhant a medencébe. Mindenki megdermedt körülötte: a szaúdi herceg a díványon ülve. megfordult. Hogy a pokolba lehet egyszerre két lövést leadni. és levegő után kapkodott. Keyes meredten bámult rá. A kutyát is milyen könnyedén lecsendesítette. ahogy Brown előtte figyelmeztette. Megállt. hogy a férfi éppen rájuk nézett. Tüzelt. Az öt ember a házban szerteszét szaladt. A testre célozz. Brown azonban elkésett. hogy a fegyver mégsem robbant föl. a . Keyes remegő kézzel emelte föl a pisztolyt. Talán van valami ötlete. Csupán visszarúgott. Ha tüzel. amikor egynek is ilyen brutális hatása van? A férfi nem futott tovább. Lába megroggyant. elárulja a jelenlétüket. majd rohanni kezdett a ház felé. De a jelenlétük már nem volt titok. Először azt hitte. 2. Aztán megállapította.Huszonötödik fejezet 1. tekintve. az orosz álló helyzetben. ahonnan a kivilágított ablakok mögül öt vaksi szempár meredt kifelé a sötétbe. Saját remegő képére meredt a tükröződő ablakban. Brown megmozdult. A lövés zajára Hanna torka összeszorult a félelemtől. mint valami múzeumi szoborgyűjtemény. Csuklója fájdalmasan kificamodott. hogyan lehet zajtalanul elintézni egy embert. hogy a pisztoly felrobbant a kezében. szuggerálta magát. A férfi hátrált. Megkerülte a férfit.

Hanna útitársára. Az amerikai egyre jobban összezsugorodott. amíg agya fölfogta a látottakat: íme. mi történhetett odakint az éjszakában. ahol a férfi korábban ült. Hanna mintha egy hőlégballont látott volna maga előtt. egy kiképzett harcos a földre veti magát. ernyőt vonva testével a kisebb köré. természetesen. hogy a könyv nincs közvetlenül a testközelben. Szeme az amerikaira villant. A tagbaszakadt ember. Szeme a kandallón . majd a villanykapcsoló felé kapaszkodó férfira. és tanácstalanul állt. és kifelé taszigálta a főbejárat irányába. Mozdulj! – szólt a belső hang Hannában.férfi. mintha valami elementáris erő vonzaná őket egymáshoz. aztán megtorpant. amelyből kieresztik a levegőt. Első eset. A villanykapcsolót akarja elérni. Az orosz ugyancsak nekiindult – de tétován: először a zongorához lépett. És ekkor jött a csobbanás odakintről! A kutya megint ugatott. szinte becsomagolta a herceget. eszmélt rá Hanna. De a félelem megbénította: egyszerűen képtelen volt mozdulni. miközben a szaúdi herceg is reflexszerűen az ő közelségét kereste. éppen felállás közben – mindegyikük az ablaküvegre bámult. A következő pillanatban szétfutottak. Az orosz továbbra is tanácstalanul téblábolt. Eltelt néhány másodperc. Hanna a kézitáskáról az oroszra nézett. A testőr mozdult elsőként. Hol a könyv? A férfi kézitáskájában. A testőr és a szaúdi herceg eltűnt. hogy kikerüljön a tűzvonalból! Hanna megpróbálta ugyanezt tenni. és próbált rájönni. akivel a fél világot kényszerűen körbeutazta. Az amerikai most lapos kúszásban elindult a nappali másik sarka felé. a védett személyhez. A táska pedig a díványon. A díványhoz rohant.

szinte őrjítő volt ez a finom hanghatás. mely a kandalló mellé volt támasztva. Valaki közeledett Dietz felé. Hallotta a medence vizének halk csobogását. hogy valaki feléje tart. Izmajlov volt. Megpróbált célra tartani. Jobbra mozdult. Leengedte a pisztolyt. 4. és ügyelt arra. a főbejárat felé rohant. Ahogy leoltotta a villanyt. az orosz. a kovácsoltvas piszkavason. fájdalmas vonyításba kezdett. Ujja ráfeszült a ravaszra. csak a nő állt az ablaknál megkövülten. kimeredt szemekkel. Keyes megpróbálta elengedni a füle mellett. Keyes célba vette a nőt. nehogy véletlenül beleessen a medencébe. E pillanatban megszűnt a bénultsága. Néhány pillanat. A fény kialudt.pihent meg. . Keze még mindig remegett. Brown a házat megkerülve. és a szeme nyilván hozzászokik a sötéthez. hogy eltávolodjon a kutyától. De addig csak vibráló szellemképeket lát. Testre célozz! Tőle balra a kutya valami földöntúli. az éles benti fények utóhatásaként. 3. A bent levők eltűntek. Ösztönösen ismét tüzelőállásba helyezkedett. De az alak zajosan és ormótlanul elzúgott mellette a sötétben. és hunyorgott. Keyes ott maradt a medencénél. Aztán Brownt követve. Kialudt a fény. nyúlt a piszkavasért. pisztolyát a kivilágított szoba felé irányozta. a bejárati ajtó irányába. érezte. ő is előrelopakodott.

mint fényárban úszva könnyű célpontnak lenni. nekiütközött valaminek – a tárgy leesett a padlóra. néhány perc hiányzott csupán. Sípcsontját beverte a kávézóasztalba. . az orosz éppen most lép olajra. recsegve. Jobb felől valami suhogva magasba emelkedett. földi paradicsomban. és nagy csattanással darabokra tört –. Csakhogy a szoba koromsötét. döbbent rá! A táska pedig a díványon. ott az ablaknál. Előrelépett. Karnyújtásnyira voltak az üzletkötéstől. Pár perc. Ilyen közel! – gondolta Dietz. Pár másodperc. De az alak elmozdult. De most minden darabjaira hullik szét: a szaúdi eltűnt. A pisztoly azonban a kézitáskájában van. hogy Elisabeth Websterrel eltűnjék a világ szeme elől.Ahogy elhúzott Dietz mellett. kifelé. Valami nehéz tárgy mozdult a padlón. és a szeme hozzászokik… De most csak árnyakat lát. Hanna hallotta. felszisszent a fájdalomtól. gazdagon. az orosz azonban csörtetett tovább. Rohadt helyzet. Dietz a pisztolya után kapott. odakint pedig a fegyveres támadók… De vajon kik azok? Keyes? Ford? Vagy talán még sincs veszve minden? Talán még nem késő… Addig. Még mindig jobb. gondtalanul új életet kezdjenek egy távoli. helyrehozhat mindent. és kezében a biztos jövő. mindent maga mögött hagyhatott volna. amint a férfi nekiment a kávézóasztalnak. az egész nagyon rohadt! Nincs nála a könyv! És a nő… Hol a nő? Annak az árnyalaknak kell lennie. amíg nála a könyv. és boldogan. majd elindult lefelé… 5.

hogy nem tudja fölemelni. hogy újból lesújtson. lábujjhegyen. bármit is talált el. amint a fém reccsenve találkozik a koponyacsonttal. biztos. de ez nem az a hang volt. Ezért inkább ellenkező irányba. Más zaj nem hallatszott a szobában. A feje fölé lendítette. Inkább valami olyasféle. a kézitáskában volt. Megpróbálta újra fölemelni a vasat. mígnem beleütközött a kandalló hideg kövébe. . és kifordította a piszkavasat a kezéből. Lassan rájött. ahogy a férfi elbánt vele. Ez a valami a következő pillanatban kicsavarodott. összeomlott. Beleragadt valamibe. mint amikor egy nehéz vas belecsapódik egy kásás belű görögdinnyébe. Aztán a kávézóasztalt. A könyv a férfi testén túl. Idomtalan tömeg feküdt félig az asztalon. Minden erejét összeszedve lesújtott a vassal. Lassanként kirajzolódtak előtte a tárgyak. mint a férfi. Először azt hitte. Tompa puffanást hallott csak. hogy ne érjen hozzá a mozdulatlan testhez. és hallgatta a saját nehéz lélegzetvételét. hogy a mozdulatlanul heverő tömeg nem más. Hátrálva lépdelt fölfelé. a díványon. félig lelógva róla. Először a zongorát ismerte fel. a folyosó felé indult. Isztambul külvárosára gondolt.Megragadta a piszkavasat. ám meglepve tapasztalta. De Hanna nem tudott volna eljutni odáig anélkül. Odakint beindítottak egy autót. Aztán ott állt. akire lesújtott a piszkavassal. továbbra is a homályba meresztve a szemét. hogy maradt még tennivalója! Kemény csattanást várt. hogy elhibázta. A kutya továbbra is ugatott. Hanna hátrált. Lábai megtalálták a lépcsőt. . arra.

közvetlenül az orra előtt. és ott volt a kézitáska. szíve a torkában dobogott. közvetlen közelről. A fény felé indult. már az autó zúgása sem hallatszott. Ott állt Brown szétterpesztett lábbal. Keyes megkerülte a házat. két kézzel fogta a pisztolyát. 6.Hanna kiért a folyosóra. Megcsúszott valami nedvességen. Csönd ereszkedett a házra. Megtalálta a könyvet. lefelé a házba? Vagy vissza a társalgóba? Az utóbbi mellett döntött. Másik irányba. Odakint felpörgetett motorral elhúzott az egyik autó. Csönd volt. mozdulatlanul. A kutyaugatás alábbhagyott. A piszkavas kiállt a fejéből. Hanna figyelte a motor távolodó zaját. és ahogy az elülső oldalra ért. és újra visszahúzódott. Hanna ott állt a sötétben. és a feléje tartó Mercedesre célzott. állapította . A főbejárati ajtó tárva nyitva. amikor hirtelen sorozatlövés dördült. de nem esett el. Hanna belenyúlt a kézitáskába. az emeletre? De ott csapdába kerülhet. A férfi még mindig az asztalon hevert. a látványtól elbizonytalanodott. A háta mögött egy másik autó nagy sebességgel távolodott a bekötőúton. Tehát sikerült eljutniuk a kocsikhoz. és a dívány felé igyekezett. Hanna megkerülte a tetemet. és a melléhez szorította. Hanna fölsikoltott. Föl a lépcsőn. Előrelépett. saját sikítása még mindig visszhangzott a fülében. Elvesztette az egyensúlyát. Fölkapta. ezüstös fény szüremlett odakintről. Most már világosabban látott. Másik kezének ujjai még szorosabbra zártak a pisztoly markolatán.

Telibe kapta Brownt. négy. hogy Brown halott. Keyes a ház ajtajára nézett. hosszúnak tűnő másodpercekig repült a test. A Mercedes meg nyilván a testesebbé. a csend természetfölötti hatást keltett és fullasztó volt. A folyosó csöndes volt és hűvös. Távolabbról odahallatszott a főútra kanyarodó kocsi felpörgetett motorjának bőgése. A visszarúgások ellenére valahogyan sikerült vízszintesen tartania a fegyverét. Egy. Keyes elindult a földön fekvő test felé. mintha legalábbis a kellő határozottság elég lenne ahhoz. öt. három. Keyes beljebb ment. Már csak a szél suttogott.meg Keyes. Elindult az ajtó felé. Az ajtó félig tárva… A férfi megnedvesítette a szája szélét. Brown tüzelt. majd a levegőbe emelkedik. és próbálta kitapintani a pulzusát. Mint egy lassított felvételen. a ház nyikorgott körülötte. A szél. Keyes látta. ahogy Brown teste a motorháztetőre pördül. baljós neszezéssel. hat. kettő. A Mercedes csikorgó kerekekkel tovaszáguldott a bekötőúton. de menet közben már tudta. az oroszé. hogy feltartóztassa a feléje száguldó Mercedest. aztán csend lett. mely az emeletre . aki elsőként menekült el a házból testőrével. Leguggolt mellé. Tompa. Ám az autó nem lassult. onnan a szélvédőre. Lépcsőhöz ért. Keyes nagy nehezen föltápászkodott. A távolodó Rolls Royce a véznább férfié. Két-két lövést adott le gyors egymásutánban. Elszántan tüzelt. de amikor látta a félrebillent fejet és a nyak szögét. csuklója minden egyes lövésnél elegánsan követte a fegyver rándulását. visszahúzta a kezét. velős puffanással csapódott a földbe.

derengett föl benne. hogy föladja. De most már túl messzire ment ahhoz. Lehet. tompán. ahol a találkozó zajlott. ahogyan Browntól tanulta. Azon töprengett. Hátratántorodott. hogy laza csuklóval kivédje a fegyver visszarúgását. loccsanásféle hallatszott. Hűvös volt körülötte. fölkészülve rá. reflexszerűen eldobta a fegyvert. Ott állt az ajtónál. Ez a valaki egy tárgyat tartott a kezében. és azt egyenesen Keyes mellkasának szegezte. Hanna meghúzta a ravaszt. mindkét kezét rákulcsolta a markolatra.vezetett. Mintha a szíve is jéggé változott volna. Egészen kicsiny kattanás hallatszott. és visszabiceg a kocsifelhajtón a terepjáróhoz. nehézkesen dobbant. s a testét is átjárta a hideg. . Talán ezért nem sült el a pisztoly. Tőle jobbra helyezkedett el a nappali. Ám ekkor valami surranást hallott. Balján egy test hevert egy alacsony asztalon. hogy megfordul. Ezért inkább óvatosan besettenkedett a társalgóba. 7. és a szeme kezdte lassan megkülönböztetni a részleteket. hogy elfelejtette kibiztosítani a fegyvert. Mielőtt igazából felmérte volna. mint amikor valami egy tócsába pottyan. Jobbján a zongora ormótlan tömege a homályban. Vele szemben pedig állt valaki. Ugyanakkor a csuklóján hatalmas ütést érzett. Valami nehéz tárgy kiesett a kezéből. milyen erős is az ütés. Keyes fölemelte a pisztolyát. befelé bámult. A férfi levegő után kapkodott.

hogy alig mozdult ki a városból. hogy támaszt találjon. mélyen magába szívta a balzsamos illatokat. emlékezett. kempingezett vagy horgászott a régi barátokkal. gondolta. Hanna fájdalmasan a testéhez szorította a jobb kezét. húsz. Volt idő. Teltek a másodpercek. óvatosan ereszkedni kezdett a padló felé. és a part menti fák között megbúvó házacskákat balzsamos fenyőillat lengte körül. Végül egy hosszú. és magzati pózba gömbölyödött. éles és tiszta volt a levegő. Hanna remegő kézzel lassan eltakarta a szemét. Ahogy Roger Ford a kunyhók felé közeledett. művi úton ilyet nem lehet előállítani. Egyre hosszabbodtak a hörgések közötti időközök. Eltört egy csont. A férfi még mindig a falnak dőlt. már csak hörgés hallatszott. Jó ideje úgy alakult az élete. amikor csaknem minden hétvégén kiszabadult a természetbe – kirándult. Teljesen lecsúszott. Eltelt öt másodperc. Egyre nehezült a légzése. A tó Maine szövetségi állam keleti részén terült el. Metsző. Mostanában viszont a .Kinyújtotta a kezét. Lassan. A pisztoly tehát mégiscsak elsült. nem jött újabb lélegzetvétel. oldalára dőlt. Remegve nekidőlt a falnak. halálos sóhaj szakadt fel a tüdejéből. Csak a szél suhogása hallatszott. Huszonhatodik fejezet 1. Légzése egyre inkább hörgésre emlékeztetett. Hanna várt. Tíz másodperc. Lüktetett a csuklója.

amikor Párizsban föladta magát az amerikai követségen. márpedig annak látszik. Kissé megrázta a fejét. Olasz papucscipőjében és jól szabott öltönyében nem éppen erdei túrához volt öltözve. szögletesnek találta a testét. itt a következménye annak. méghozzá egyre kíméletlenebbül. vagy éppenséggel kidőltek a sorból. hogy egy hónapot eltöltött itt a tónál. Nem tudhatta. hogy ez benne . sokkal természetesebbnek látszott – mintha saját magával is jobban ki lenne békülve. Íme. ahogy közeledett. ahogy mozgott. Továbbhaladt. majd rápillantott az órájára. akkor a közös jövőjük formálására is jobbak az esélyek. Lehet. Csinos nő. a régi cimborák elmaradoztak. hogy jó ideje képtelen kimozdulni otthonról. önsanyargató gyakorlatairól tanúskodott. A nő egy hintaszékben ült a faház tornácán. alakja kissé légies. Azt persze Ford igazából nem tudhatta. Most. A vadon a saját fizikai korlátjaira emlékeztette. de azért reménykedett! Ha a nő a saját helyzetével elégedett. Amikor először meglátta. A nő akkor döntötte el a saját sorsát. egyre nehezebben vette a levegőt. hiszen sajnos egyre fogyatkozott ez a nemzedék. Fél órával később már a Gulfstream fedélzetén kell lenniük. hogy iránta milyen érzelmeket táplál. óvatosan lépkedve az őszi avaron. állapította meg Ford. Harminc fonttal súlyosabb volt a kelleténél. mely visszaviszi őket Langleybe. Egy órán belül vissza kell érniük az autóhoz a tó túlpartján levő parkolóba. mely szigorú diétákról és konditermek rendszeres. és egy csukott könyvet tartott az ölében. túl keménynek. Ez tehát nem a merengések ideje. Haja rövidre vágva. A lehullott levelek már vastag védőréteget vontak a talaj fölé a téli fagyok ellen.hétvégeket is az irodájában töltötte. és tíz évvel túlhaladta fénykorát.

hogy a kialakult helyzet. most tehát a legkevesebb. Ford persze nem tárt föl előtte mindent. A könyörületükben bízva kijelentette. amelynek akaratán kívül részese és egyik kulcsszereplője lett. mégiscsak arra számított. mielőtt Keyes megbízta őket a feladattal. akinek érdekében áll a könyv belső borítóján rögzített titok megszerzése és birtoklása? Arra vonatkozóan. hogy a titkos formulát visszaszolgáltatja. hazafelé a repülőúton. Mindössze azt igyekezett megértetni vele. Azt is megemlítette a nőnek. ám ez nem változtat a helyzeten. hogy a játszmához miért éppen ezt a stratégiát választotta. amikor Maine felé autóztak hosszú órákon át. elmagyarázva. és itthon is. töprengett utólag Ford. amíg Ford kénytelen volt kiábrándítani tévhitéből. azaz Fordnak soha nem állt szándékában a könyvet az ellenség kezére adni. hogy feladja magát. semmi ellenszolgáltatást nem vár azért. teljességgel törleszti hazája iránti kötelességeit. hogy a könyv átadásával és azzal. Lelke mélyén azonban. hogy minden erejével igyekszik jóvátenni az okozott kárt. melynek előkészítésén Ford hosszú időn át oly nagy műgonddal fáradozott. Tönkretette azt a nagyszabású projektet. mint amilyennek látszik. Ford csupán halvány utalásokat tett. Ford elárulta. Az aggasztó kérdés számára mindig is az volt. Feltehetően arra gondolt. hogy Dietz és Leonard az ő emberei voltak. amivel tartozik. . Sőt. korántsem olyan egyszerű. vagyis valójában melyik kéz az ellenség keze? Ki az. hogy felmentést kap a bűncselekményei alól. hogy a hazájának tett szolgálat helyett éppen az ellenkezőjét cselekedte. hogy valójában ki az. Ehhez tartotta magát végig. aki az ellenség kezére játszik. talán még jutalmat is várt. Egészen addig így volt ez.akkor még nem tudatosult. hogy az ügy valamennyi részletébe beavassa a nőt. semmi sem indokolta. hogy neki.

Tudni kell azonban. hogy Dietz lefölözze a hasznot. hogy nem a herceg a végső láncszem! Valakinek még lennie kell fölötte. hogy ki ez a valaki.Lépteinek zajára a nő fölemelte a fejét. márpedig. hogy a szaúdi igen szépen bekapta a csalit. Ad abszurdum. hogy hamis kártyákkal játszik.A titkos formula valóságos volt. . Az már csak hab a tortán. Nála soha nem lehetett tudni… Ez az ember kiismerhetetlen volt. akkor örökre eltűnik a hatalmas zsákmánnyal. miközben a férfi letelepedett mellé a másik hintaszékre. az is lehet. hogy a nő föladta magát a követségen.Ám ennek most már nincs különösebb jelentősége. akkor könnyen gyanút foghattak volna az ellenségei. . ehelyett saját zsebre kezdett dolgozni. a végén nem is hiányzott sok ahhoz. pontosabban a hálózat megmaradt tagjainak. mint aki valóban a legmagasabbra akarja fölsrófolni az eladási árat. Ford pedig hoppon marad. Az események azonban azt mutatják. ha ez sikerül neki. . nem tájékoztatta Fordot az újabb fejleményekről. Azzal. ismét Fordot hozta kedvező helyzetbe. . és úgy. aki a tökéletes alkalmat megteremtette Ford számára. és Dietz úgy viselkedett. hogy sajnálatosan túllépett azon a szerepkörön. és Ford most éppen azt akarja megtudni. akaratlanul. Amennyiben személyesen kínálta volna fel a titkot Dietz COURTSHIPhálózatának. Megszegve ígéretét.Persze. amelyet a Ford-féle forgatókönyv szánt neki. hogy Dietznek más volt a szándéka.Az életszerűség látszatának megteremtése mindennél fontosabb az ő szakmájában. Csöndesen rámosolygott Fordra. Végül is Keyes volt az – jóllehet. . hogy maga se vette észre –.

.Ford megrázta a fejét. hogy visszavigyem – törte meg a csöndet Ford.Egy italt? . . és hozzálátott az ebédjéhez. A nő szép rendet tartott odabent. De nem szerzi meg neki azt az örömet. Indulnunk kell! Minél előbb! . majd mindketten bementek a házikóba. . hogy a labda továbbra is Ford térfelén pattogjon. . . .Azért jöttem. hogy rákérdezzen. köszönöm. ahogy kinyitotta a hűtőszekrényt. . Nyilván fúrja az oldalát. nem vitás.Ahogy összekapta magát.Ford kissé gonosz élvezettel figyelte a nőt. és hagyja. . Kemény teremtés.Ford vállat vont.A ház belül éppúgy illatozott. . a nő hellyel kínálta Fordot a kis faasztal mellett.Velem tart? – kérdezte. gondolta. és egy rajztáblát – nyilván ilyesmivel tölthette az idejét.Néhány pillanatig csöndben ültek.Vissza? – visszhangozta a nő. Ahogy keresztülmentek a nappalin..– Főzök egy teát – ajánlotta a nő. . föltett egy teáskannát a főzőlapra.Nem. együtt nézték a tavat és a fák táncoló koronáit. mint az erdő: a fa aromás kigőzölgése és a búcsúzó nyár szaga töltötte meg a levegőt. miért kell most elmennie innen.Kirakosgatta a pultra a szendvicshez valókat. Ford kisebb könyvhalmot látott. . . Beléptek a konyhába.A nő eltűnődött. Van még annyi idő? .Épp akartam készíteni magamnak egy szendvicset. Ehelyett belemegy a játékba. – Mikorra gondolja? .Langleybe.

. A nő keresett valamit. a másikat Victoria Ludlownak.A férfi mocorgott a hintaszékben. – Fölveszem a kapcsolatot. hogy közben mindvégig háttal állt a férfinak. Közel egy hónapot tölt itt – meglátogatja a barátait. Ford ránézett a címzésekre. és megköszörülte a torkát.A nő elkészült a szendviccsel és kettévágta. . letette a teáscsészéket. önt azonnal bedobjuk. úgy. . hogy minden rendben lesz – mondta Hanna. . anélkül. . hogy tartja magát az ígéretéhez.. Kitöltötte a teát. Ford ott maradt a konyhaasztalnál. de nem szólt semmit. és ránézett a férfira. . vajon mit tartalmazhatnak. hogy kapcsolatba lépjünk vele. . .– Napokon belül Amerikába jön. és letelepedett az asztalhoz. – Megtenné nekem. üzleteket köt. a nő odament a tűzhelyhez. hogy hozzányúlt volna a borítékokhoz. Az egyiket az apjának címezte a nő.Ford kézbe vette a csészét. két borítékot hozott magával. Önnek készen kell állnia! Ahogy lehetőség nyílik rá. és nem gondolja meg magát. A férfi nem válaszolt. Amikor visszatért a konyhába. Aztán visszajött az asztalhoz. Baltimore-ba. és levette a forró edényt. Mielőtt postázza. Chicagóba. A teáskanna sisteregni kezdett. és a tervek szerint alakulnak a dolgok.– Tegyük fel. Mindkettőt letette Ford elé az asztalra.A nő megfordult. kézbe vette a szendvicsét. hogy postára adja ezeket? . és belekortyolt a teába.A nő kisvártatva átment a szomszéd szobába. úgyis megtudja. kíváncsi volt.– Van más választásom? – kérdezte. Ford a borítékokat nézte.Ford beleegyezően dörmögött.– Feltéve – tette hozzá Ford –. . és hallgatózott.

- …mi történik velem azután? - Nos, ez, úgy gondolom, sok mindentől függ. - Például? - – Például attól, hogy maga miként képzeli az újrakezdést. Mi elsődleges szempontnak tartjuk az ön személyes biztonságát. Azt hiszem, ez érthető, hiszen azok az ismeretek, amelyek az ön birtokába jutottak. - Hanna összeszorította az ajkát. - – De ne aggódjon emiatt – tette hozzá gyorsan a férfi. –Mi bízunk magában! - Ez persze csak részben fedte a valóságot. - A nő kétségtelenül megbánást tanúsított, és ráadásul akkor adta föl magát, amikor erre közvetlenül semmi nem kényszerítette. Másfelől viszont valószínűsíthető, hogy kedvezőbb bánásmódra számított, és az eddig történtek csalódást okoztak számára. Éppen ezért Ford indokoltnak tartotta, hogy állandó megfigyelés alatt legyen. A szomszédos faházakból fizetett ügynökök figyelték a hölgy minden lépését. - Persze, ha sikerülne megszöknie, akkor se juthatna túl messzire. Készpénze nincs. A bankkártyája befagyasztva. Kénytelen elfogadni a Ford által diktált szabályokat, ha tetszik, ha nem. Bármilyen más utat választ, zsákutcába jut. - A nő beleharapott a szendvicsébe, és ivott hozzá egy korty teát. - Szép órája van – jegyezte meg. - Hm. Köszönöm. - Rolex? - Igen. A feleségemtől kaptam. - Nekem is volt egy Rolexem. - Ford előrehajolt. – És még lehet is! – mondta. – Ha a dolgok rendben végbemennek, megfelelő és megnyugtató

megoldást találunk önnek. Feltéve, ha ön is úgy gondolja. De ezt már említettem. - A nő nem szólt semmit. - – Addig is… - Ford benyúlt a zakója zsebébe, előhúzott egy borítékot, és a másik kettő mellé helyezte az asztalra. - – Szeretném, ha áttanulmányozná. Némi háttéranyagot tartalmaz, melyet célszerű lenne memorizálnia, mielőtt a herceggel találkozik. Az ön által kitalált történetet vittük tovább. A férje ugyebár a NASAnak dolgozott, a hiperszonikus projekten. Miután hűtlenkedett, és maga rájött erre, letöltötte a számítógépét, és elrabolta a titkos anyagot. Ezután egy fogadáson megismerkedett Dietz-cel, és így került kapcsolatba a herceg köreivel. - Hanna nézte a borítékot, s közben a szendvicsét rágcsálta. - – Ahogy megkapjuk a jelet, azonnal lépnünk kell. Addigra magának tökéletesen föl kell készülnie… - – Rendben – mondta Hanna eléggé közönyösen. - Ford kézbe vette a csészét, és felhajtotta a maradékot. A tea remek hatást tett. Valami gyógytea lehet, gondolta; természetes, gyöngéd, nyugtató. - Néhány pillanatig csöndben ültek. A nő végzett a szendvicsével. Odakint föltámadt a szél, suhogtatta a fákat. - – Nos – sóhajtott a férfi. Most már valahogy túlságosan is könnyűnek érezte magát. Hiába, a természet varázslata! De hát végtére is nem vakációzni jött ide, erről nem szabad megfeledkeznie. – Indulnunk kell! - Hanna bólintott, és az üres csészéket berakta a mosogatóba.

2. - Amikor kiléptek a faházból, Ford a szomszéd ház tornácán megpillantotta az egyik ügynököt, amint fahasábokat rakosgat. A férfi feléjük nézett, látta, hogy Hanna Forddal van, és folytatta a munkát. - Körbesétálták a tavat. Ford szinte lebegett, olyan könnyűnek érezte magát. A tó titokzatosnak tűnt. A kora reggeli fagytól csípős volt a levegő, s ez még inkább felizzította Fordban a belső forróságot. Igazán itt az ideje, hogy komolyan vegye az egészségét, és újra rendszeresen kimozduljon a betondzsungelből, gondolta magában. Lám, a természet azonnal csodát művel! - Persze nyilván a belső megelégedettség is sokat számít! A fiaskók ellenére a dolgok végül is kezdenek egészen jól alakulni. Biztos léptekkel haladnak előre, hiszen sikerült azonosítaniuk a herceget, és most a nő segítségével végre csakugyan célhoz érhet a nyomozás! - Ha meggondoljuk, mindeddig sűrű homályban zajlott ez az egész zavaros ügylet. Ha nem jön a legutóbbi fordulat, akkor az ADS-nél soha nem kerülnek napvilágra Keyes hibás döntései. Keyes ítélőképességét jócskán megrendítette a saját családi tragédiája miatt érzett fájdalom, és túl nagy kockázatoknak tette ki a projektet. Elrendelte Chen megöletését. Aztán jött a felesége halála – egészen rejtélyes história! S ha most nem jön közbe ez a legutóbbi zűr, akkor Keyes a mai napig is az ADS élén áll, anélkül, hogy bárki is különösebben felfigyelne a ténykedésére. Márpedig az ő sajátos megoldásai a végén példátlan katasztrófát idézhettek volna elő.

- Ford azonban hál' Istennek időben közbelépett. Dick Biermant helyezte az ADS élére. Ő majd lassítja a tempót, és egészen biztos, hogy a jövőben kellő körültekintéssel jár el. Ed Greenwich szigorú megrovást kapott, és az ügye ezzel még nincs lezárva: alighanem súlyosabb következményekkel is számolnia kell. Szóval a dolgok jó irányba mennek, még ha nem is pontosan úgy, ahogy Ford eredetileg eltervezte. - Valami megvillant a víz felszínén. Kis csuka vagy pisztráng. Ford szinte kezében érezte a horgászbot végét. A nap forrósága e pillanatban váratlan erővel lövellt a tarkójára. - – Jó kis horgászhely ez itt, lefogadom – mondta. Meglepte, hogy a hangja mennyire erőtlen. A nő nem válaszolt. - Ballagtak tovább. A nap életlen kontúrral, izzó fénykoszorúként ragyogott a fejük fölött. Ford hirtelen úgy érzete, hogy tapodtat sem képes továbbmenni. A nő kézitáskája hirtelen döbbenetesen nehézzé vált, mintha valami különös alkímiai beavatkozás ólommá változtatta volna a tartalmát. Legszívesebben azonnal leült volna a tó partjára, és hagyta volna, hogy a forró délután csöndben tovatűnjön mellette. - Amikor megállt, a nő megragadta a könyökét. – Mi a baj? - Ford megrázta a fejét. – Semmi… csak hadd üljek le egy kicsit! - – De hiszen itt vagyunk már a kocsinál! Addig csak el tud jönni! - A nő kivette a táskát a kezéből, és noszogatta előre. - Ford most maga is meglátta az autót; a motorházon szikrázott a délutáni nap. De ha megfeszül se képes odáig

eljutni! Lábai elkocsonyásodtak. A következő pár lépésnél egyre nagyobb súllyal támaszkodott a nőre. – Áll… álljunk meg! – nyögte. – Nem! Mindjárt ott vagyunk. A nő továbbvonszolta Fordot. Amikor átment a másik szobába – nyilallt Ford agyába –, hogy áthozza a leveleket…! És amikor kiöntötte a teát, és háttal állt neki… Elérték a kocsit. Hanna nekitámasztotta a férfit az autó oldalának, és belenyúlt a zsebébe. Megtalálta a kulcsokat. Kivette a kulcscsomót, és óvatosan lefektette a férfit az aszfaltra. Az ügynökök kocsijain kívül más jármű nem állt a parkolóban; egyedül voltak tehát. Ford tiltakozni próbált, de valahogy túlzottan elálmosodott. Szeme lecsukódott. – Lazítson! – mondta a nő. – Meglátja, jobban lesz! Aludja ki magát! Ford a fejét rázta. Küzdött, hogy nyitva tartsa a szemét. Mit művel? – szerette volna megkérdezni. Persze pontosan tudta, hogy a nő mit művel. Elveszi a tárcáját! Aztán lecsatolja a karóráját! – Nincs harag! – suttogta a nő a fülébe. Ford feje elnehezült. Szempillái megrebbentek, majd összepréselődtek. Lehajtotta a fejét az aszfaltra. Hallotta, ahogy nyílik, majd csukódik a kocsiajtó, és fölzúg a motor. Állj! – szerette volna odakiáltani. De a szája nem engedelmeskedett. Felpörgött a motor, s a kocsi elhúzott. A nap égetett. Ford képtelen volt kinyitni a szemét. A hátán feküdt, és a délután forrón tovatűnt fölötte.

meg benzinkutak. Hanna továbbra is kifelé bámult a szutykos ablakon át. és talált egy csomag sósperecet. hogy nem teszi meg neki ezt a szívességet –. Buffalót elhagyva. Szerény ruhatára a nagytáskájában. és különösebb élvezet nélkül rágcsálni kezdte. azt részletezték a levélben. amit Fordtól kapott.Epilógus 1. A zálogcédula mellett volt a pénztárcája. Kisvártatva hópelyhek kezdtek szállingózni. de aztán úgy döntött. hogy a férfi hozzáérjen. Éhes volt. . Gondolt egyet. melyet az óráért kapott a zálogházban. és elolvasta a tartalmát. hogy ott hagyja Ford autójában. bevásárlóközpontok. Pár apróság volt még benne egymásra hányva: egy toll és egy jegyzetfüzet. a feje fölött. kivett belőle egyet. Benyúlt a táskájába. Hatszáz dollár lapult benne. A mellette ülő férfi horkolt. Hanna nyugat felé tartott a Greyhound távolsági buszon. két zacskó perec. Üres tekintettel bámult kifelé az autósztrádára: egyforma motelek. amivel Fordot megkönnyítette. felnyitotta. az ablak felé dőlt. az égbolt elfelhősödött. elővette a borítékot. amit Hannának a herceggel kellett volna elhitetnie. Hanna összehúzta magát. és a boríték. próbálta elkerülni. Ahogy Ford ígérte. Ez és a retikül tartalmazta összes földi javait. Feje lassan egyre közelebb billent Hanna válla felé. Keze félresöpörte a zálogházi cédulát – a portlandi buszpályaudvarnál egy pillanatig megfordult a fejében. egy rúzs és egy púdertartó. gyorséttermek hosszú sora. utazott. és további háromszázhúsz. a csomagtartóban. Koszos latyak csapódott az útról az ablakra. Kinyitotta a zacskót.

jó öreg étteremben ültek. A férfi megfordult. a körözést már ki is adták. Körülöttük az épület előcsarnoka ebédidős zsibongástól volt hangos. Jobbat. Miután elolvasta. visszahelyezte a retikülbe. összehajtotta a papírt. előttük salátástálak – érintetlenül. – Beszélnünk kell! – mondta Hanna tárgyszerűen. Újra kinézett az ablakon. 3. aligha tehetett. kezében bőrből készült aktatáska. Hannára nézett. hogy fordított . az adott helyzetben. és eltűnődött. Hanna arra gondolt. és a borítékba belecsúsztatva. Ez alatt kéne eldöntenie a jövőjét! Nem sok idő ahhoz. Épp most vallotta be. hogy az ő kezéről levegyék a bilincset. 2. Kerülte Hanna tekintetét. Amikor Frank befejezte a mondókáját. hogy mindent alaposan megfontoljon. A férfi hitetlenkedve hunyorgott. hogy föladta Hannát. vastagon zselézett haj. és zavartan pislogott. hogy átölelje a nőt. Chicagóig még tizenegy óra az út. Tett egy mozdulatot. majd tett egy lépést Hanna felé.vagyis lényegében a Hanna által az isztambuli vonaton kitalált történetet fejezte be – feltehetően valami ClA elemző egy washingtoni alagsori irodában. most is elegáns volt – vékony csíkos pamutszövet öltöny. de azért több a semminél. – Frank! – szólalt meg Hanna. és hogy ez volt az ára annak. Hanna azonban hátrahúzódott. – Hanna! – szólt meglepve a férfi. mint mindig. A megszokott. Megjelenése. néhány másodpercre csönd telepedett közéjük.

Csodálkozásán azonban hamar túltette magát. hogy teljenek a másodpercek. Hanna hagyta. az ügyet újra elővennék. ha ő tett volna ilyet Frankkal. és a felelősség a végén arányosabban oszlana meg kettejük között. . – Ugyanis ez a maximum. – Tízezer! – mondta aztán. A férfi mocorogni kezdett. ha nem akarsz jelentkezni a rendőrségen… és ha egy kis pénzre van szükséged. – Micimackó… – Ne nevezz így! – Hanna… Tízet nem tudok összeszedni. – Mennyi? – Mennyire van szükséged? Össze tudnék szedni… úgy ötszázat. ha föladná magát! Ebben az esetben ugyanis Hanna elmondaná az igazságot. Első pillanatban az ajánlat meglepte Hannát. amit feltűnés nélkül ki tudsz venni a bankból. hogy Frank nem örülne. hogy most neked… szóval úgy értem. és rátette a kezét a férfiéra. Eddigi tapasztalatai szerint Frank Andersonnak nem a nagyvonalúság volt az erőssége. Hanna elmosolyodott. ő se tudna a szemébe nézni. És gondolj arra. – Fog az menni! – mondta édeskésen. Hanna ridegen bólintott.helyzetben. hogy marha nagy mázlista vagy! Olcsón megúszod! A férfi elsápadt. Naná. – Nem tudom. –Rettenetesen érzem magam a történtek miatt. Hanna elgondolkodott. Hanna előrenyúlt. – Ezer? – kérdezte a férfi reménykedve. – Figyelj rám! – mondta.

4. amit küldtem magának. és Frank átadta a barna borítékot. és a sofőrnek bemondta a régi lakáscímét. Gray! – hebegte. hogy újra láthatom. Hanna mellette állt. Azok után – akarta volna mondani –. – Hanna! – kezdte a férfi. Felöltőjének arany gombjai megcsillantak. aztán kissé sután lezárta a megkezdett mondatot: – …hogy olyan hosszú ideig távol volt. – Én úgy érzem… – Csitt! – mondta Hanna. Craig arca földerült. Azok után – csúszott ki majdnem a száján –. – Hello. . Azok után. mutatóujját a férfi ajkához érintette. lelkére kötötték a portásnak. – Mrs. hogy nyomozók szállták meg az épületet. Craig! Hogy mennek a dolgok? – Nem panaszkodhatok. Együtt mentek ki a bankból. ám arra az esetre. Igazán nem panaszkodhatok. s igyekezett gyorsan föltápászkodni a pultja mögött. majd sarkon fordult. hogy átkutassák Mrs. Gray lakását. amikor a fémtányérból kivette a pénzt. Craig ehelyett csak téblábolt. Nem hittem volna. Gray. leintette. hogy a házat üzemeltető társaság vezetése biztos volt benne. amikor meglátta Hannát. Gray nem fog többé visszatérni. hogy azonnal jelentse a rendőrségnek a nő felbukkanását. hogy… A derék portás itt elakadt. félrehúzódtak a járdán. nagy halom érintetlen könyv tornyosult az orra előtt a pulton. Még a következő sarok előtt látott egy taxit. A portás igencsak meglepődött. Mrs. ha ez mégis megtörténne. és elsétált. – Csak beugrottam – mondta Hanna tétován. – Kíváncsi vagyok. megkapta e az ajándékot. hogy Mrs.

Ritkán kapok ajándékot a lakóktól. A műveletet addig ismételgette. Aztán még egy vonalat húzott.– A könyvet! – mondta. – Érdekes könyv – mondta a portás ünnepélyes hangon. ahová a jegyzetlapot az imént könyvjelzőként beillesztette. – A Keresztes hadjáratok krónikája –. A portás kissé tanácstalanul átvette. . és biztosra vehető. és a kézitáskájából elővett egy jegyzettömböt meg egy golyóstollat. ugyanilyen gondossággal. ott. amíg a szöveg teljesen eltűnt a vastag vonalak mögött. egyetlen egyszer se látta a portást olvasni. Hamar rátalált a puha fedelű kötetre. és vizslatni kezdte a címeket a fölhalmozott könyvek gerincén. – Alig várom. – Valamit szeretnék kimásolni belőle – mondta Hanna. Hanna hamar végzett a másolással. Nagyon köszönöm. hogy gondolt rám… – Megnézhetem? A portás áthajolt a telefonos pultja kapcsolótáblája fölött. majd gondosan húzott egy vonalat a könyv belső borítójára írt szövegen át. ellenkező irányba. Mrs. Aztán fölcsapta a kötetet a közepénél. hogy elolvassam. Nagyon szép öntől. Mióta itt lakott. A portás szemlátomást hozzá se nyúlt a kötethez. és fölcsapta a könyvet az utolsó oldalnál. – Igen. Hanna mosolygott. kivéve a karácsonyt. hogy nem is fogja kinyitni az elkövetkező hónapokban. A formula pusztán néhány rövid egyenletből és pár hozzáfűzött szóból állt. épp most érkezett meg. kivette a cédulát. és visszaadta a könyvet. Hanna éppen erre játszott. Gray. Ez igazán nagyon kedves öntől. az asztalán fölhalmozott könyvek pusztán dekorációként szolgáltak. és átadta Hannának.

és Hannának elege volt ezekből a játszmákból. ahogy a sorstól megkapta ezt az ajándékot. ez világosan kiderült. De bármi legyen is. és senki más. majd sarkon fordult és távozott az előcsarnokból. ha történetesen a rák gyógymódját tartalmazza a képlet? Viszont arról se lehet szó. hogy hátrapillantott volna. amelyet a nagykövetségen átadott – Isabel Allende Paula című kötetét –. Egy teljes sort kihagyott belőle. A formulát pontatlanul másolta át a hátsó borító belsejébe. jobb híján a saját tükörképét szemlélte. Nem! Nem próbál hasznot húzni a könyv birtoklásából! Nem fogja kockára tenni az újabb esélyt abban a pillanatban. Az ablakon alig lehetett kilátni. .4-et 14-re. egy négyzetet pedig köbre. anélkül. És nem áll szándékában a formulát megsemmisíteni – addig semmi esetre sem. És most mit kezdjen a valódi formulával? Ez most a nagy kérdés! Megint a Greyhound-buszon utazott. M i ez tulajdonképpen? Hannának változatlanul fogalma sem volt róla. Odakint sötét éjszaka honolt. hogy valójában mit takar! Hiszen mi van akkor. Craig! – mondta Hanna. amíg meg nem tudja.– Köszönöm. Többféle válasz kínálkozott. ám a lehetőségek zömét azonnal elvetette. hogy Fordnak visszajuttassa a titkos formulát. az 1. egy másik sorban az x-et fölcserélte c-re. ő az. akinek az egyetlen példány a birtokában van! Azt a könyvet. 5. s közben lázasan töprengett. a provencei ház könyvespolcáról emelte le. Ford is a maga kis játszmáját játssza.

De hát. Nem Hanna Gray. Egyvalami bizonyossá vált. Egy évvel ezelőtt el nem tudta volna képzelni magát ilyen helyzetben. amely Maya Willis névre szólt. Dietz egy halom hamis útlevelet hordott a táskájában. Vagy ahogy annak idején nagyanyja mondogatta előszeretettel: az életet az élet írja. Egy kis alkura mindig akad lehetőség! Ez nem is hangzik rosszul! – gondolta. Miért is ne? A név tulajdonképpen megfelelt. és hasznot húzzon belőle. Dietz. ilyen az élet. a másikban ezé a nőé. Senkiben nem bízhat! Frank. meglátta a felkelő nap első sugarait. kedveském! Persze az azért sehol sincs megírva. Afelől azonban nem voltak kétségei. bárki legyen is az illető.Ránézett az útitársaira. Eldöntötte tehát. ez így már kissé derűsebben fest. melyet a Krónika kötetből vett ki. Nézegette a papírt a halvány világításban.Az élet megint feladott egy labdát. szőke hajjal. ki lehet a fényképen látható nő – talán egy tízessel idősebb nála. Hannára ügyet se vetettek. Maya Willis. ha más-más módon is. hasonló testalkattal és fakó. hogy a nőnek. hogy neki vakon követnie kellene ezt a bölcseletet. akiben megbízhat: Hanna Gray. Nem. de mindegyikük arra utazik. de mindegyikhez más-más név társult. Igen. ami az úti okmányban szerepel. nem az a valódi neve. az apja. hogy mostantól kizárólag saját magára támaszkodik. az okmányok egyik felében a saját fényképe volt beragasztva. s ahogy kinézett az ablakon. Ford. tűnődött Hanna. Többségük bóbiskolt. Benyúlt a kézitáskájába. és elővette a könyvjelzőt. . hogy kihasználja őt. Hanna nem tudta. Az egyetlen személy. Aztán elővett egy útlevelet.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful