John Altman

TITKOS FORMULA

1

A mű eredeti címe Deception Copyright © 2003 by John Altman Hungárián translation © ERDÉLYI ANDRÁS és a GENERAL PRESS KIADÓ Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is. Fordította ERDÉLYI ANDRÁS Szerkesztette Dr. BORBÉLY SÁNDOR A borítótervet GREQOR LÁSZLÓ készítette ISSN 1416-7026 ISBN 963 9459 65 8
Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/d. Telefon: 359-1241, 350-6340 Fax: 359-2026

www.generalpress.hu generalpress@generalpress.hu Felelős kiadó: LANTOS KÁLMÁNNÉ Művészeti vezető: LANTOS KÁLMÁN Irodalmi vezető: BESZE BARBARA Felelős szerkesztő: BENDA LUCA Készült 19,5 nyomdai ív terjedelemben, 53 g-os, 2,4 volumenizált Norbulky papíron Kiadói munkaszám: 911 Nyomdai előkészítés: TORDAS és TÁRSA KFT. Ez a könyv a debreceni könyvnyomtatás több mint négy évszázados hagyományait őrző ALFÖLDI NYOMDA RT.–ben készült. Felelős vezető: György Géza vezérigazgató

2

Margaretnek Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom Richard Curtis ügynökömnek, éleslátásáért és irányításáért, továbbá Neil Nyren szerkesztőmnek, aki felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott e könyv elkészítéséhez. Menet közben néhány egyszerű kérdéssel fordultam Jonathan Poritz fizikushoz. Mire befejezte a válaszadást, temérdek új kérdés fogalmazódott meg bennem. Jonathan nemcsak a tudását osztotta meg velem, és az idejét pazarolta rám, hanem beavatott az elméleteibe, az eszméibe, és a fizika sajátos nyelvezetébe is. Nagyon hálás vagyok érte! Közreműködtek még: David Maddux, lan Sowers, Joellyn Weingourt, Alison Brower és Chris Robertson. S akiket még köszönet illet: Sarah Silbert; Robert, Jane, és Jennifer Altman; valamint Rachel és Benjamin Edelson.

A véletlen olykor kétbalkezes következetességgel működik, mely könnyen összetéveszthető a tudatos Gondviselés munkálkodásával. Eric Ambler.– Koporsó Dimitriosnak

Bevezető
A napbarnított portás felpillantott a recepciós pult mögül, nyugtázta az ismerős arcot, majd szó nélkül újra a regisztrációjába mélyedt. Így volt eltervezve. A gyilkos az elmúlt két este folyamán kétszer is felbukkant a szálloda halljában; a vacsoráról visszatérő Epstein házaspár mögött lépkedett szorosan, mintha hozzájuk tartozna. Az éjszakai recepciós ennek folytán okkal feltételezhette, hogy a fiú a házaspár gyermeke. Bizonyos távolságról valóban úgy festett, mintha gazdag amerikai turisták elkényeztetett csemetéje lenne – öntapadós pólót viselt Venezia, Mi Amore felirattal; kezében összegöngyölt színes magazint lóbált. Miután megnyugodva konstatálta, hogy a recepciósnak nem szúrt szemet, maga elé nézve átsétált a hallon. Fölment a lépcsőn a harmadik emeletre, és kilépett a lépcsőházból a nyirkos, csöndes folyosóra. Korábbi behatolásaikor mindannyiszor végigment ezen a folyosón, és a hátsó kijáraton át távozott a szállodából. Ezúttal azonban megállt a 33-as ajtó előtt, fülét az ajtóra tapasztotta, és feszülten figyelt. Először csak valami csoszogásfélét hallott. Aztán valaki leöblítette a vécét. Szinte ezzel egy időben bekapcsolták a tévét: a CNN-t lehetett hallani.

Aztán az asszony hangja. – Akkor holnap a Lavena kávéház? A férfi morgott valamit; nyilvánvalóan egészen közel állt az ajtóhoz. Ez jó; a gyilkos először a férfival akart végezni. Két tárgyat rögzített a Bermuda-nadrágja derékszíjához, lazán lógó pólója jótékonyan elrejtette mind a kettőt. Körülnézett, megbizonyosodott, hogy nem látja senki, majd benyúlt a trikója alá, és előhúzta a jobb oldalára rögzített eszközt: egy hét inch hosszúságú fekete fémcsövet, melyet gondosan belehelyezett az összegöngyölt, színes magazinba. Bal kézzel kopogott az ajtón, jobbjával fölemelte a fegyvert. A magazin borítólapján a Rolling Stones lógójából látszott egy részlet; önmagába visszacsavarva, cirkalmas betűkkel: ing Sto. – Ki az? – hallatszott a férfi hangja. – A szobapincér – felelte a gyilkos, a tőle telhető legmélyebb hangfekvésben. – A szobapincér – mondta a férfi. – Rendeltél valamit? – Hogy rendeltem-e? – kérdezte az asszony. Résnyire kinyílt az ajtó. – Sajnálom, de alighanem rossz… A gyilkos feljebb emelte a magazinba rejtett csövet, kibiztosította a fegyvert, és meghúzta a ravaszt. A pisztolyban szétrepedt egy savtartalmú ampulla; gázfelleg lövellt ki, közvetlenül a férfi arcába. Az áldozat kővé dermedt a döbbenettől, eközben a gyilkos benyomult a szobába. Ledobta a földre a színes újságot, és előhúzta a derékszíjához rögzített másik szerkezetet: egy valamivel rövidebb, hat inch hosszúságú ezüstcsövet. Az asszony az ágyon ült, csupasz lábát dörzsölgette, s közben tévét nézett. Hátrafordult a zajra, s ahogy meglátta a

imbolyogva küszködő áldozatával. Kihúzta a fémtokból a fojtogatózsineget. itt volt az ideje. semmit sem értve az egészből –. odament az ágyhoz. A gyilkos keresztülment a szobán. rendben van. A halántékot áttetsző erek hálózták be. pontosan mit is kellene megtalálnia. jobb felől az asszony mellé lépett – a nő még mindig a férjére meredt. valami céduláról. különösebben nem kötötte le a figyelmét. mely az imént kicsúszott az összegöngyölt színes magazinból.szobába lépő gyereket. hová jegyezték föl ezt a képletet? Mikrofilmről van szó. . Időről időre rápillantott a képernyőre. de kissé megroggyanva. Fölvette a földről a mérges gázzal töltött fegyvert. gyorsan haladt. de módszeresen. nincs világos útmutatás. tátva maradt a szája az elképedéstől. mert Keyes képtelen volt megmondani. már csak azért sem. A zsineg szorításától a véredények először kékre váltottak. vagy egy pakli cinkelt kártyáról? Bármi lehetett. A gyilkos beljebb hatolt a szobába. és ráhúzta a tolózárat. Az ajtó még mindig félig nyitva volt. hogy hozzálásson a kereséshez. A férje a lábán állt ugyan. Ami persze távolról sem volt egyszerű feladat. a gyilkos a nő nyakára suhintotta a kötelet. majd vad lilára. mit se törődve. és teljes testsúlyával hátrarántotta. becsukta az ajtót. Csaknem teljes csend honolt. hangszalagról. és arcának lágy hajlatát. de milyen formában tárolják. Harminc másodperc múltán befejeződött a művelet. és mindent szépen visszahelyezett a tokjába. Hozzálátott a kereséshez. Valami tudományos képletet. Ebből a szögből csak az asszony halántékát láthatta. A CNN-en a palesztin menekülttáborokról szóló riportfilmet sugároztak. digitális eszközről.

célszerű tehát ezen a nyomon tovább haladni. A férfi borotválkozóecsetje és borotvahabja is sorra került. sem a testükön. hogy az adattárolási rendszerek alkalmazásával foglalkozott. letapogatta a tükör hátulját. hogy újra átgondolja az egészet. Laptop nem volt a szobában. Semmi. s néhány másodpercre elbambult. Az elemek is csupán elemek voltak. Átvizsgálta a közkeletű rejtekhelyeket: benézett az ágy alá. hiába. a kártyatrükkökben. ám abban sem talált titkos üreget. Ez nagyon is logikusnak látszott. Révetegen rámeredt a tévéképernyőre – egy fogpasztareklám ment éppen a CNNen –. a logikai játékokban. Nem lehetett túl nagy gyakorlata abban. vagyis hordozható sztereó CD-lejátszó. Szétszedte a telefonkagylót. ennek folytán könnyen kapcsolatba kerülhetett olyan szakemberekkel. hasztalan. Visszacsavarta a kagyló fedőlapját. és hüvelykujjával végigtapogatta a foglalatokat. hogyan is kell egy efféle dolgot szakszerűen elrejteni. vagy történetesen a kártyacinkelésben. Valami belenyilallt a gyomrába. az áldozatok ruháinak belső zsebeit. A pasas differenciálszámításokkal foglalkozó tudós ember volt. mint aminek látszott. Visszatért a szobába. az asszony retiküljét. Matematikus. Kivette az elemeket. Megpróbált nem tudomást venni róla. majd folytatta a keresést. megállt a helyiség közepén. fölhajtotta a vécétartály fedőlapját. Feltehetően sokkal jobban kamatoztathatta képességeit mondjuk. akiktől tanulhatott egyet s mást. Az egyetlen elektronikus készülék egy hordozható sztereó CD-lejátszó volt. sem a férfi levéltárcájában nem talált. Tüzetesen átkutatta a piperekészletet.Tudományos képletre utaló nyomot sem a házaspár poggyászában. De nem szabad elfelejteni. . Megvizsgálta a nő hajkeféjét. ami azonban sajnálatos módon nem volt egyéb.

Visszatért a szűk előszobába, s letérdelt a férfi hanyatt fekvő holtteste mellé. Alaposabban megismételte a tetem átvizsgálást, ezúttal magára a testre összpontosítva. A szemek közül egyik sem volt műszem. Egyik lábban sem talált üreget. A testben nem volt elrejtve semmiféle tudományos formula. Ismét felállt, keresztülment a szobán, s másodszor is átkutatta az asszony holttestét. Semmi. A nyilallás most élesebben jelentkezett a gyomrában. Visszament az öltözőszekrényhez, és újra átnézte a férfi tárcáját. Steven Epstein – ez a név állt a bankkártyákon. Visa, Master Card és American Express; teljes választék. Közelebbről szemügyre vette a műanyag kártyára nyomtatott számokat, hátha felfedez valami manipulációt. Aztán félrerakta a tárcát, és lekuporodott a bőrönd mellé. Előhalászta a fényképezőgépet, kivette belőle a filmet, és belecsúsztatta a zsebébe. Még az is elképzelhető, hogy a férfi lefényképezte a titkos formulát, majd megsemmisítette. Ezen eltűnődött, majd kisvártatva azon kapta magát, hogy a házaspár repülőjegyét vizsgálja. Talán a számjegyekben rejlik valami titkos kód: az ülőhelyek száma, vagy mondjuk, a járatszám rejti a keresett kombinációt. De nem! Minden normálisnak látszott. Morzsolgatta a jegyeket, s közben valami motoszkálni kezdett a fejében. Steven Epstein, folyosó melletti ülésre szóló, első osztályú repülőjeggyel. Mi nem stimmel?

ELSŐ RÉSZ
Hirtelen eszébe jutott: hol vannak a hajójegyek? Információi szerint a házaspár másnap tengeri hajóútra készült. Ezért kellett még ma este cselekednie. De akkor miért nem talál sehol egy nyamvadt dokumentumot, amely a hajóútra utalna? Újra kinyitotta a repülőjegyes tasakot. A dátumozás szerint a New York-i visszautat holnaputánra tervezték. Megváltozott volna az útiterv? Ahogy a repülőjegyekre meredt, valami megint szöget ütött a fejébe. Félretette a jegyeket, előhúzta a férfi útlevelét, és kinyitotta. Név: Epstein, Steven. Állampolgárság: amerikai. Születési idő: 1947. október 21. Nézzük csak még egyszer azt a tárcát! Rábámult a montanai jogosítványra, és megdermedt. A hiba olyannyira szembetűnő volt, hogy talán éppen ezért nem vette észre első pillantásra. Montana? Lázasan kutatni kezdett a zsebében a fénykép után. Keyes arra utasította, hogy memorizálja az arcot, s mielőbb szabaduljon meg a fotótól, de a gyilkos nem bízott saját magában, így aztán megszegte a szabályt. A képen látható férfi legalább tíz évvel öregebb volt, mint az, aki ajtót nyitott. Ránézett a szobában heverő két holttestre. Sziszegve káromkodott egyet. Rossz szobaszámot adott meg a londiner! Egy másik Epsteinét! Lassan föltápászkodott, térde száraz ágként tompán megreccsent. Révetegen rábámult a két halott emberre. Aztán újra káromkodott egy cifrát, zsebébe gyűrte a fényképet, összeszedte a holmiját, s távozott, anélkül, hogy hátrapillantott volna.

Első fejezet
1. A luxuskabin nagyjából tíz négyzetméteres lehetett. A falak vakító fehérre festve; egy kőnyomat függött az ágy fölött, mely hat turbános férfit ábrázolt lóháton. Bolyhos, neonfényű szőnyeg borította a padlót. Az ajtóval szemben nagy, kerek, színezett ablak nézett a kikötőre – hajóablak, gondolta Hanna Gray, jóllehet, ez lényegesen nagyobb volt, mint amekkorának egy hajóablakot elképzelt. Az ablak alatt kaliforniai fenyőből készült alacsony asztal állt, rajta lámpa, liliomos váza és gyümölcsöstál. A bal oldali falnál, ha Hanna megfordult, és az ajtóval szemben állt, kis íróasztalt látott, egy falba épített tévékészüléket és egy hűtőszekrényt. A jobb fal mellett ikerágy állt, egy állólámpa és egy indiai tölgyfából készült öltözőasztal. Az asztalon egy rádióba szerelt ébresztőóra, melynek digitális mutatója pontosan déli tizenkettőt mutatott. A hűtőszekrényben talált egy üveg pezsgőt, két hűtött poharat, egy Evian ásványvizet, egy mogyorókrémes bödönt és két becsomagolt tartós elemet. Az asztalfiókban volt két doboz Bonine-tabletta tengeri betegség ellen, egy műanyag karkötő, egy pár habszivacs füldugó, és egy Transderm Scop címkével ellátott óvszer. Hanna ujjai közé vette az óvszert, és megforgatta a kezében. Némi tűnődés után visszatette, becsukta a fiókot, és folytatta a terepszemlét. A fürdőszoba kicsi volt és takaros. Öt perc alatt mindent szemügyre vett a lakosztályában, így aztán más dolga nem lévén, leheveredett az ágyra. A hajó lágyan ringatózott a kikötő hullámain, ami kissé felkavarta a gyomrát.

Az ágy mögött recsegve életre kelt a hangszóró, s kisvártatva megszólalt a programigazgató hamis nyájasságtól túlcsorduló hangja: – Hölgyeim és uraim! Üdvözöljük önöket a gyönyörűséges Auróra II. fedélzetén! Ahogy kitekintünk ablakunkon a velencei dózsepalotára, szinte ugyanaz a kép tárul elénk, melyet Thibaut gróf emberei láthattak 1201 áprilisában, amikor megérkeztek, hogy fegyveres védelmet nyújtsanak a szállítmányoknak és a hadihajóknak, melyek aztán a negyedik keresztes hadjárat során… Hanna mozdulatlanul hevert. Ablak, gondolta. Szóval nem hajóablak, hanem ablak. Valami nehezen megmagyarázható csalódás vibrált benne. Ablakai otthon is vannak, Chicagóban. 2. Két órával később a programigazgató hölgy a színpadnál állt az Auróra II. társalgójában, és csaknem szóról szóra elismételte iménti beszédét a mikrofonba. – Amint követjük a keresztes lovagok lépteit és lábnyomait, szemünk előtt színesen életre kel a múlt. Pontosan úgy fogjuk átélni a nevezetes utazást, ahogy azok a hajdani férfiak élték meg kalandjaikat oly sok évszázaddal ezelőtt. Amikor elénk tárul a Hagia Sophia vagy éppen a Szent Márk mozaik együttese, gondoljuk csak rneg, milyen hatással lehetett a látvány azokra a kalandorokra, akik 1204 nyarán… A luxushajó társalgója szikrázót a napfénytől: csillogó keményfa padló, fényes selyemtapétával borított falak és hajóablakok sora – ablakok –, melyek a tenger napsütötte vizére tekintettek. A terem egyik végében volt az ebédlő, üveg gyertyatartókkal, csipkézett szélű asztalterítőkkel és sarkokba épített díszes bárpultokkal. A közös helyiség

másik végében helyezkedett el a színpad, előterében kisméretű hangversenyzongora, és egy állványzat a sztereó berendezéseknek. Finom arcvonású, elegáns, hetvenöt év körüli asszony mutatkozott be Hannának. – Renee Epstein – suttogta teátrálisan, és kezet nyújtott. Hanna elfogadta a felé nyújtott kezet – Vicky Ludlow – mondta, és kedvesen elmosolyodott. Az igazgatónő még mindig beszélt, Hanna kénytelen volt fél füllel odafigyelni: – Holnap korán reggel megérkezünk Methoni szigetére. Methoni lesz az első azon gyönyörűséges szigetek közül, amelyeket utazásunk során az elkövetkező héten alkalmunk lesz megcsodálni. Az egész napot a szigeten töltjük, és csak este hajózunk tovább, hogy aztán másnap reggel nyolc órára Vallettába érkezhessünk, vagyis Máltára… Renee Epstein kérdezett valamit, Hanna azonban nem tudott rá figyelni. – Bocsánat – fordult az asszony felé. – Óh, remélem, nem hamarkodtam el a dolgot. Tudja, néha hajlamos vagyok rá, hogy időnap előtt elszóljam magam és ostobaságokat fecsegjek. De hát az anyák már csak ilyenek, nem igaz? Legalábbis, ha arról van szó, hogy a fiacskájuknak megtalálják az igazit. Tudja, Charlie, az én fiam, fogorvos. – Epsteinné bizalmasan közelebb hajolt. – Nagyon praktikus dolog – suttogta. Hanna mosolygott. Az idős asszony a nagymamájára emlékeztette – új-angliai kékvér; feketére festett haj, ősz sáv a halántéknál – jól kiszámított beismerése a tisztes életkornak. A feszes bőr a halántékon macskaszerű keskeny résre húzta szét a szemvágásokat. – Nyugtasson meg, ugye, tényleg nem hamarkodtam el! – makacskodott az idős hölgy. – Nem, szó sincs róla – felelte Hanna. – Csak éppen attól tartok, hogy én már… hogy is mondjam… szóval, elkeltem.

Ami engem illet. – Óh. – Mekkora pech! Igazán sajnálom. hogy minél kényelmesebben és otthonosabban érezzék magukat fedélzetünkön. – Igen. Negyvennégy luxuskabinban nyolcvan utas számára biztosít helyet. kétszázhetven láb hosszúságú – zengett a negédes hang a mikrofonba – és negyvenhat láb széles. van egy olyan érzésem. hogy akik erre hajlamosak. melyeket az Aurora II. bocsánat! Nem láttam a gyűrűt. A hajót stabilizátorokkal szerelték fel a sima. Ez az én formám. kedvesem – sajnálkozott Renee Epstein. – Szóval történt egy kis baleset a szállodában – magyarázkodott Hanna kapkodva. E fölött található a csónakfedélzet. hogy itt vannak a mentőcsónakok. tengeribetegek lesznek. mindegyik kabin az óceánra néz. A legalsó szint ad otthont a legénységi kabinoknak.– Óh. A hajó öt különböző szintre tagolódik. ennek ellenére meglehetősen gyakran előfordul. hogy pillanatokon belül példát fogok mutatni erre… Mindemellett a hajó tökéletesen megfelel a legújabb nemzetközi környezetvédelmi és biztonsági szabályoknak. valamint a fogadótérrel. mely értelemszerűen arról kapta nevét. A férjem megöl. ha megtudja. valamint az orvosi rendelőnek. Lélegzetvételnyi szünet következett. Fölötte helyezkedik el a főfedélzet az utasok lakosztályaival. egyenletes tengeri utazás elősegítése érdekében. valamint Egészségügyi Minisztériumának előírásait. A . Örökre elveszett. mert… – Az Aurora ll. különösen az utazás első napjaiban. – Bármilyen ostobán hangzik. de a gyűrűm beleesett a lefolyóba. – Az út során lesz idejük megismerni és kipróbálni mindazokat a luxusszolgáltatásokat. beleértve az Egyesült Államok Parti Őrségének. kínál kedves utasainak annak érdekében. Egyenesen le a csatornába.

abban a reményteli hitben. csinos nő. hajában vörösesbarna árnyalattal. – Nos. hiszen itt található a legnépszerűbb hely. Végül pedig a napozófedélzet következik. a hét végére úgy fogják ismerni a hajót. átkaroló mozdulat kísérte – az ebédlő és a társalgó. Aztán elérkezünk a felső fedélzetre. itt van a konyha. Hanna kihasználta az alkalmat. Ahhoz. Amikor már biztonságos távolságban érezte magát. – De ne aggódjanak. hogy eloldalogjon Renee Epstein mellől. – Óh – válaszolt –. továbbá itt helyezkedik el a szalon. mindenképpen célszerű . és ha csak valami egyéb kellemes. A háttérirodalomra. nem. ahol most állunk. mely csak a külső lépcsőkről közelíthető meg. A barna szemű steward mimózakoktéllal kínálta. vagyis oda. a könyvtár és az előadóterem. Az Adventure Dynamics legénységének haditengerészeti felöltőjét és sárgásbarna pantallóját viselte. hogy az ember kihozza a maximumot az ilyen utazásból. elszánt léptekkel megindult az egyik bárpult felé. – Mire gondol? – A könyvekre. igazán nagy kár. hogy kissé bonyolultan hangzik mindez – folytatta a programigazgató. hamar otthonosan fogják érezni magukat. a medence. egy harminc körüli. villogó szemmel. amiket előzetesen elküldtek. átvette a poharat. mondhatni pikáns dolog el nem téríti a figyelmüket. – Végzett az irodalommal? Hanna zavartan pislogott. és természetesen – e szavakat széles. hogy az idős asszony nem követte őt idáig. Derültség hullámzott végig a hallgatóságon.csónakfedélzeten is található néhány utas-lakosztály. Hanna felvillantotta legszebb protokollmosolyát. majd megfordult. mint a tenyerüket. sajnos nem volt időm rá. – Elsőre lehet. viszont érdemes vállalni a „kockázatot”. önök már nyilván kitalálták. Újabb nevetés.

– Jöjjön le a kabinunkba a tájékoztató után. Mi már mindketten olvastuk. öt feltétlenül ajánlott. nem érzi túl jól magát. Hanna belekortyolt a mimózájába. ezt úgy hívják. és mindenképpen nézzen a szemébe. persze. – Bizonyos történelmi szövegkörnyezet az utazás élményének egészében véve. hogy is mondjam csak. nehezen pótolható rezonanciát kölcsönöz. No. – Hm – nyugtázta. – És ehhez nekünk magunknak is hozzá kell tennünk valamit. A keresztes hadjáratok krónikája Joinville-től és Villehardouintól. noha az arca már fájni kezdett a magára erőltetett nyájasságtól. Steven épp tegnap éjjel fejezte be a szállodában. És Stevennel is találkozhat. ha vele beszél. tíz pedig kiegészítés gyanánt. nem arra gondolok. hogy az egészet A-tól Z-ig feltétlenül át kell tanulmányozni. Hanna továbbra is rendületlenül mosolygott. és odaadom a könyvet. gyengül a hallása szegénykémnek. Gondolom. tizenöt könyv van a listán. Tudja. Egy kis háttérinformáció sohasem árt. Nem szabad ellustulni. – Igazán nem szeretnék… – Át kell élnünk az élmény teljességét – makacskodott Renee. Sajnos. Talán az . – Nem baj. Óh. van magánál egy példány. akkor kölcsönadom a miénket. nincs. – Óh. kedvesem! Ilyen alkalom nem mindennap adódik az életben. Nem bírja a hajóutakat. Valószínűleg otthon hagytam. És van köztük egy igazán remek könyv. attól tartok. hogy neuraszténia. De szemezgetni mindenképpen hasznos. Rezonancia! – mondta Renee Epstein. igazán nem kellene… – Semmiség. – Nem.áttanulmányozni az ajánlott irodalmat. Ez már nem is mosoly. hacsak nem zárkózott be a fürdőszobába.

Köszönöm. Eredetileg azt terveztem. kékes hajszálerek hálózták be a kézfejet. a legutóbbi szörnyű nyaralás után nem gondoltam volna. amint a férj – emlékezett a névre: Steven Epstein – öklendezik a fürdőszobában. Hallotta. gondoljon róla az öregasszony. hogy most valami olyasmit kellene tennie. aki csupán barátságos akar lenni hozzá? Természetesen meg tudod tenni – gondolta. amikor a következő szavakat hallotta a saját szájából: – Ez igazán nagyon kedves öntől. azonnal. Betolakodónak érezte magát. 3. Méghozzá most. Marthát hozom . Egy perc. Vékony. De képes-e arra. amit akar. ha most szó nélkül sarkon fordulna. Hogy őszinte legyek. az ujjak keskenyek voltak és kecsesek. miközben az asszony izgatottan kotorászott a bőröndjeikben. Rettenetesen. Annál inkább meglepődött. És meg is fogod tenni.lenne a leghelyesebb. Jöjjön! – mondta Renee. hogy megtalálja a könyvet. – Itt amúgy is mindjárt vége… Hanna ránézett a kezét szorongató kézre. – Ragaszkodom hozzá – pattogott Renee. nem fog csalódni! – Igazán kedves öntől. hogy még egyszer eljön velem hajókázni. – Borzalmasan kikészül a hajóutakon. Talán majd később… – Egy perc az egész. és megsértsen egy idős asszonyt. s közben persze folyamatosan beszélt. és megragadta Hanna kezét. – Feltétlenül el kell olvasnia! Higgye el. Lehet. hogy kihúzza a kezét ebből az ízületi gyulladásos szorításból. hogy a barátnőmet. és ott vagyok. amint ott állt a férfi betegszobájában. Hanna bocsánatkérően feszengett. De még ki se pakoltam. amire egyébként soha nem vetemedne.

– Ne fáradjon. este! Hanna kisurrant és behúzta maga mögött az ajtót. megvan! – mondta Renee. – Na végre. hogy az én Stevenem az utolsó pillanatban meggondolta magát. – Steven! Jobban vagy már? Mi lenne. nem kell ám kijönnie! Később úgyis találkozunk. ha kijönnél és üdvözölnéd a vendégünket? Néma csend. Nem jött válasz a fürdőszobából. Ebből is le lehet vonni bizonyos tanulságokat. Egy pillanatig tétován állt Epsteinék kabinja előtt a vörös szőnyeggel borított folyosón – rápillantott az ajtó aranyozott tábláján a 47-es számra –. és átadta Hannának. remélem. Jó. tüzes nyilak röpködtek. hogy mégiscsak velem tart. A borítón páncélos vitézek tusakodtak pallosaikkal. – Elvetted innen a Bonine-t. ostromlott vár tövében haldokló katonák hevertek. . fiam? Itt volt a Bonine az éjjeliszekrényen. – Hová rohan. – Megemelte a hangját. előtte a Níluson hajóztunk végig. – A vacsoránál találkozunk. tudom. és az ajtó felé hátrált. – Köszönöm – mondta Hanna. mielőtt az asszony tovább erőszakoskodik. majd visszaindult a lakosztályába. jobban érzi magát. Az utóbbi időben elég sokat utazgattunk együtt. véletlenül van itt nálam pár kép Charlie-ról. a Jangcére megyünk. Epstein úr – kiáltotta Hanna. De most már tényleg ki kell csomagolnom. kedvesem. Csakhogy most. drágám? Hadd kínáljam meg egy pohár pezsgővel! Várjon csak. És köszönöm a könyvet. hogy maga már foglalt. de hátha van egy barátnője… – Igazán köszönöm. Viszlát. Az egyik kofferből kiemelt egy puha fedelű könyvet. képzelje. – Remélem. az történt. Jövőre. kedvesem. és úgy döntött.magammal. Két évvel ezelőtt Vietnamban voltunk.

csitította magát. Újabban… Semmi baj nincs. De még így sem egészen stimmel a dolog. hogy engedett az asszony invitálásának és lekísérte a szobájába. sötét napszemüveggel és kitömött zakóban. Az nem lehet. és partraszálláskor letartóztatják. vajon nem követett-e el újabb baklövést azzal. Senki se követi! Ez szinte teljesen bizonyos. . Pont ez hiányzik most: új ismeretségek! Mint púp a hátára! Hibát hibára halmoz. tűnődött. Mert ha tudnak a hollétéről. de fényvisszaverő. Az ágyra hajította a puha fedelű könyvet. ha megvárják. hogy pont egy öregasszonyt alkalmaznának ügynöknek. Végre visszaért a lakosztályához. s közben azon törte a fejét. ennyi az egész. Nyakkendő nélkül. akkor mi a fenének jönnének utána a fedélzetre? Sokkal egyszerűbb. Az öregasszony barátkozni akart. De már megint képzelődik. Vagy manapság talán a tengerész járásmód is elavult fogalomnak számít már. sötét napszemüveggel. amíg kiköt a hajó. Máris hozzászokott volna a tengerész járásmódhoz. Hagyd már abba! Paranoiás vagy! Még ha követték is a hajóra – ami nehezen elképzelhető –. egy roskatag raktárépület eltakarta a műemlék együttes többi részét. mint a hajóablak? Óvatosan lépkedett. és rögtön az ablakhoz ment. akkor sem valószínű. Megint érezte a csalódottság furcsa kis vibrálását. akkor nyilván egy felöltős férfit küldenek. Nem. egyik kezével folyamatosan a falnak támaszkodva. Magára zárta az ajtót. hogy kinézzen a kikötőre. frissen felvarrt ráncokkal. Egy zászlórúdon az olasz nemzeti lobogót csapkodta a tengeri fuvallat.Ernyedtnek és erőtlennek érezte a vádliját. A Szent Márk templomnak csupán az egyik sarka látszott.

4. és útnak indul a görög szigetek felé… Csakhogy a hajó tele volt nyugdíjasokkal. ingeket garmadával. és egyszer csak itt találta magát. annyi szent –. bikiniket és pashmina sálakat. és ráadásul. Még egy pillanatig merengve állt az ablaknál. hab a tortán.Lehetne mindez rendkívül romantikus és regényes: behajózás Velencében egy tengerjáró fedélzetére. Hiszen hová is mehetne máshová? Miután ruháit elrendezte. hogy soha többé nem szándékozik hazatérni. és nekilátott a kicsomagolásnak. és bámulta a hajó tükörképét a hullámos vízfelületen. Nagyot sóhajtott. Poggyászaiból ítélve egy kívülálló azt is feltételezhette volna. meg akart szabadulni a depressziótól azokban a nehéz napokban. De ez nem így volt. amikor furcsa jelzéseket kapott Franktól. mennyire válogatás nélkül csomagolt. már az első házi feladatot is megkapta. Piperekészletei külön kis bőröndöt töltöttek meg. A hajókirándulás befejeztével természetesen visszatér Chicagóba. kiterítette a papírjait az ágytakaróra. Kétezer dollár . A keresztes hadjáratok története. Pusztán azért jött el ide. A hajóút mindössze hétnapos. mely hamarosan felszedi a horgonyt. Túl sok holmit hozott magával. kasmírpulóvereket szívdöglesztő dekoltázsokkal. Hirtelen elhatározással összepakolt – jó sok holmit. Tálcán kínálkozott az alkalom. farmereket. nem győzött csodálkozni. topokat. De ez nem jelenti azt. Miközben átrakta a bőröndökből a ruháit a szekrénybe. Aztán megfordult. hogy bármi is végleges lenne. és összeszámolta a pénzét. Ehhez képest Hanna legalább egy hónapra való ruhát hozott magával: blúzokat. hogy kiszellőztesse a fejét.

Gondolatai egészen máshol kalandoztak – képtelen volt összeszedni magát. hogy vissza kell térnie. hogy egy hét múlva ott díszeleg a fényképe a Tribune címoldalán. hogy a következő kikötőben már várnak rá. Ennyi pénzből nem sokáig tudna megélni. Letartóztatással zárult a nemzetközi hajtóvadászat. igen. még a repülőtéren. melyet csakis az ő képzelete gerjeszt Frank kétségkívül fura . amihez hozzászokott. és belelapozott. az Államokban. Igen ám. melyet Vicky nyomott a kezébe. hogy a számlát hamarosan befagyasztják. szemcsés fotó. Így aztán nem is lehet vitás. miközben tagbaszakadt emberek tuszkolják befelé az ott várakozó rendőrségi autóba. Lehet. De hát hol van itt nemzetközi hajtóvadászat? Hol van egyáltalán bármiféle bűncselekmény? A cég semmit nem tud a csalásról. Hanna! Dehogy felejtette el. Hanna eddig éppen csak belepillantott. és egy adott dologra összpontosítani. de ha a Frankkal kapcsolatos előérzetei beigazolódnak. melyen a bűnöző rendszerint a fejére húzza a kabátját. Van még ugyebár további százhuszonötezer dollár a közös bankszámlán otthon. És akkor ez a pénz nincs többé. Fölkapta a füzetet. az a fajta kissé elmosódott. főleg nem azon a szinten. És lehet. akkor számítani kell rá. Pusztán egy különös előérzetről van szó. A csekkek és a készpénz mellett ott hevert a hajókirándulás brosúrája.utazási csekkben. hogy üldözési mánia az egész? Vagy éppen ellenkezőleg – már régen cselekednie kellett volna? Lehet. SZÖKÉS KÖZBEN FOGTÁK EL A BETEGBIZTOSÍTÁSI CSALÁS GYANÚSÍTOTTJÁT – így a főcím. Megszólalt egy belső figyelmeztető hang: ne felejtsd el a közös bankszámlát. hogy megpróbálja elrejteni arcát a kamerák elől. hogy teljesen alaptalanul aggódik Frank fura gesztusai miatt? Lehet. és további ötszáz dollár készpénzben.

Kiküldik Londonba. Ám egészen addig. csakis ideiglenesen! És természetesen csakis úgy. és anélkül. és Vicky hangja töltötte meg a szobát: Vedd föl. Megérzés. Vedd föl! Greget a lehető legnagyobb megtiszteltetés érte. Ekkor szólalt meg a telefon. Hívj fel a mobilomon. Hanna teljességgel meg volt győződve. Ugyanakkor túl csábító a lehetőség. hogy minden további nélkül fölszállhat a repülőre. hogy több milliárd dolláros szerződésekről tárgyaljon. Holnap indul a gépünk. Fejest ugrani egy ilyen kalandba valahol a világ másik végén? Néhány dollárral a zsebében.viselkedése nyomán. Volt benne némi szorongás a hajóút miatt. hogy utána nyomban visszazökkenhessen a régi kerékvágásba… . Vicky hangja sugárzott a büszkeségtől. Persze. szóval. mihez kezd az utazás végén? Nevetséges. nem igaz? És talán rád is férne most egy kis lazítás. hogy a pénzt visszakapjuk. úgyhogy valakit még magaddal vihetsz… ha úgy gondolod. Viszont ez azt jelenti. hogy nem tudunk elmenni nyaralni. hogy mindennek vége. Na. bekapcsolt az üzenetrögzítő. s a jól táplált önelégültségtől. hogy akár csak halvány fogalma is lenne arról. Hanna! A szavak kusza összevisszaságban követték egymást. Van még egy plusz jegy. Velencébe? Úgyis kivettél pár nap szabadságot. melybe a Frankkal folytatott legutóbbi beszélgetése taszította. és maga mögött hagyhatja ezt az egészet. és próbálta nem megadni magát a teljes kétségbeesésnek. Maggie és én elkísérjük. Arcát tenyerébe temetve ült a kanapéján. hogy ott vagy. ahogy megkaptad az üzenetet… Hanna fölvette a kagylót. mi a véleményed egy ingyen kiruccanásról. és most már túl késő van ahhoz. semmi több! A saját felzaklatott képzeletének a szüleménye. amíg az üzenetrögzítőjén nem hallotta meg Vicky szavait. Tudom.

Elgondolkodva gyűrögette az utazási ismertetőt. Miért cserélted ki a magnetofonszalagot az üzenetrögzítődön. ha Frankot. hogy a bőröndöket mégse fölöslegesen pakolta tele. amin rajta volt Vicky üzenete? Azért. amely akár gyönyörű is lehetett volna. . Hiszen mi van akkor. Az útlevél mellett a Renee Epsteintől kölcsönzött puha fedelű könyv – ami valójában nem az övé. és számára nincs többé visszaút? Mi van akkor. Szeme. megkapta a jegyeket és a brosúrákat. Hirtelen az az érzése támadt. sötét szemű. mielőtt elutaztál. A brosúra mellett hevert a notesza. anyjának valahol igaza volt. mindent megköszönt. Ahogy most nézegette a fényképet. a jövő héten letartóztatják. ahogy anyja oly sokszor szemére vetette. A notesz mellett a hamisított útlevél. Egy feltűnően csinos fiatal női arc. és kinyitotta. Kézbe vette az útlevelet. mint a fekete gyémánt. majd leült. aki egykoron a legfényesebb csillaga volt az Illinois állam betegbiztosítói társaságának. és miért semmisítetted meg azt. hogy ez minden vagyona. felelte. amit most magával hozott? Íme a hajdani szépreményű Yale-diplomás. és elbúcsúztak. Saját maga nézett vissza rá a fényes felületű fényképről: sápadt. zilált. kemény és átható. mondjuk. szőke hajjal keretezve. Gondolni kell a legrosszabbra is! Vicky hívása után másnap találkoztak a repülőtéren. Hanna úgy érezte. ha kiderül.De akkor miért utazol Vicky neve alatt? – tette fel a kérdést akadékoskodó énje. hogy nyitva hagyjak egy kiskaput. De vajon így néz ki egy nemzetközileg körözött bűnöző? Nehéz elképzelni. mosolytalan arc. ha nem annyira komor.

ahelyett. mert valóban soha nem írta alá. hogy a hivatalos dokumentumot vette volna tüzetesebben szemügyre. ha Hanna úgy döntene. semhogy büszkeségét feladva kuncsorogjon és megalázkodjék apja előtt. ami viszont azt jelentette. A személyi adatok mögötti kék és piros minták elmosódtak. hogy az útlevélnek szeptember 11-e utáni új kiadású dokumentumnak kellett volna lennie. Legjobb tudomása szerint az ilyen művelet után lehetetlen újra lehívni a korábbi adatokat. az apja alighanem kézbe venné ezt a… kis ügyecskét… Vagyis. Ám ennél is jobban sántított a dátumozás. hogy inkább a halál. mely egy ügyes számítástechnikusnak éppen elég ahhoz. Hanna nagyon is nyilvánvaló hamisítványnak találta a saját kis tákolmányát. vajon a hamisításának maradhatott-e bármilyen nyoma az otthoni komputerén. Ez viszont nem ilyen volt. hogy kikeresi Frank . és ez volt a szerencse. Persze. Kivéve. Ebben az esetben viszont elindul a lavina. Hanna most azon törte a fejét. Egy pillanatra megingott a lehetőségtől. Letette az útlevelet. és kézbe vette a noteszét. Mégis ott motoszkált a fejében a nyomasztó kétely. Legvégső esetben. mintha az aláíró korábban soha nem írta volna alá ezt a nevet – feltehetően azért. kihúzná a lányát a pácból. hogy letöltse az egészet. A hardware meghajtóját teljesen újra formatálta. digitális fényképpel és titkos kiemelésekkel. ha minden kötél szakad. A Vicky Ludlow aláírás túl merevnek és mesterkéltnek látszott. A vámos azonban inkább Hanna lábait mustrálgatta. a nagy sietségben ennyit tudott kihozni az otthoni színes nyomtatójából. hogy az útlevél átcsúszott az ellenőrzésen.Ám az még ennél is hihetetlenebb. Hanna 2002 áprilisát választotta a kibocsátás időpontjául. hogy valahol visszamaradhatott egy apró nyom. utolsó mentsvárként még akkor is ott van az apja.

ha valóban elkapják. és a szeme ismét kipattant. Halott virágok. Nem több. A főiskola elvégzése óta. hogy szakított az apjával. bal csuklóján végigsimította a halvány forradást. nem volt rá példa. Most azonban. Semmibe nem kerülne. Nem gondoskodott a virágokról! Pedig mi sem lett volna egyszerűbb. Ez egy vakáció. Ideje tehát szembenézni a valósággal: az éhezés és a fagyoskodás rémképeivel. A felismerés csaknem fizikai fájdalmat okozott: gyakorlatilag nincs egy vasa se. hogy észrevette volna. Vagy a postai ellenőrző szolgálat? Vagy a főfelügyelőség valamelyik irodája? Letette a noteszt. E pillanatban Hanna Gray csaknem irigyelte őket. Mindannyiszor. Vagy már el is hervadtak.telefonszámát. talált két Xanax tablettát. mint megkérni Craiget. Hirtelen megint elfogta az émelygés. ami azért jelentett bizonyos támaszt. Aztán eszébe jutottak a növényei. a hitelkártyáját ugyanúgy befagyasztják. Craignek amúgy sincs semmi dolga. Jobb keze ujjaival. Most már késő! A növények nyilván hervadoznak. és nem kevesebb. Mégse kérte meg rá. De semmi esetre sem más!Ledőlt az ágyra és lehunyta a szemét. anélkül. hogy menjen föl időnként. hogy időnként ránézzen a virágokra. a lakóház portását. anélkül. . hogy ennyire kiszolgáltatott anyagi helyzetbe került volna. Még a legsúlyosabb eladósodásai idején is volt hitelkártyája. De mi van.Most pedig nyaral. de még azután se. amikor stresszhelyzetbe került. és öntözze meg a növényeket. keze öntudatlanul és ösztönösen a régi sebhely felé mozdult. amit nyomban be is kapott. ha lehallgatják a telefonját. s az FBI már várja a hívását. hogy egyetlen könyvet is elolvasna. s magyarázatot kér tőle. egész nap ül az íróasztalánál. Nem! Frank nem fordul ellene. mint a banki folyószámláját. és bámulja az orra előtt felhalmozott hatalmas könyvkupacot.

anélkül. ez állt a dosszié fedőlapján. A hívás időpontja olvashatatlan. Érezte a feszültséget saját hangjában. Eltelt néhány másodperc. és átnyújtott egy kötegre való üzenetet. és megpróbálta türtőztetni magát. . Ezeket az íróasztala sarkára tette. de egyik sem volt túlzottan sürgős. Amíg nem kezdte el ezt az istenverte diétát. a telefon után nyúlt. Negatív. Az utolsónál azonban megakadt. Papírzizegés. elkezdte böngészni az iratcsomót. Keyes. TÁVOLLÉTÉBEN. és rutinszerűen rádöfött az egyik gombra. már ahogy ment befelé az irodájába. A következő néhány üzenet nagyobb figyelmet érdemelt. tűnődött Keyes. – Mikor hívott Leonard? Nem tudom elolvasni a kézírását. Daisy kedves mosollyal nézett föl az íróasztala mögül. Az időrubrika alá Daisy mindössze egyetlen szót firkantott: Negatív. Az első üzenet Racheltől jött. ha feltétlenül beszélhetnéke van. Az alkalmazott adatfeldolgozási rendszer szabályai szerint mindent a régimódi háromszoros könyveléssel iktattak. Keyesnek erre nincs most érkezése. Fáradtságtól duzzadt szeme keskeny réssé szűkült. Az ajtó résein át hallotta a szomszéd szobából a készülék búgását. Forduljon ahhoz az átkozott ügyvédhez. Leonard jelentkezett. hogy beleolvasott volna. – Igen – felelt Daisy a közvetlen vonalon. a dolog nem tűnt ilyen átkozottul idegesítőnek. Beleroskadt a karosszékébe. Keyes gombóccá gyűrte.Második fejezet 1.

– Mit mondott pontosan? – Csak annyit. Némi komolyságot vitt a hangjába. hogy megtudjon valami részletet az ADS komputerrendszeréről –. hogy pénzt akar megint. mikor. ami azt jelentette. Mindegy. Majd Daisy elintézi Biermant. az alkalmazott adatfeldolgozási rendszer hálózatával kapcsolatosan várt „sürgős választ”. hogy összeszedje a gondolatait. a nevadai gammatelep szűrőberendezéseivel kapcsolatban. néhány másodpercig kis köröket rajzolt – szoros. vége-hossza nincs a hülye kérdéseinek. a készülék elnémult. azonnal kapcsolja. – Ha megint hív. és hozzácsapta a postázandókhoz a „Kimenő” kosárba. Negatív. – Rendben – felelte Daisy. Keyes újra megnyomta a gombot. Keyes ránézett a Petrov által javasolt összegre. hogy a rutin papírmunkát elvégezze. és folytatta az olvasást. kapásból megfelezte. ahhoz persze nem veszi a fáradságot. érzékelve főnöke hangulatát. Ehelyett inkább Keyes drága idejét rabolja. Rábámult a következő feljegyzésre. Mi a francot jelent ez? Mutatóujjával két oldalról dörzsölni kezdte a halántékát. koncentrált köröket –. Túl éhes volt ahhoz. Petrovnak újabb szivattyúkra volt szüksége. A következő üzenet Alex Petrovtól jött. – Azt mondta. aztán megdörzsölte a szemét. Keyes ráfirkantott valami kitérő választ a „postázandó” noteszlapra – Bierman örökké akadékoskodik. és csatolta az üzenő cédulához. megint kézbe vette az üzeneteket. Majd Daisy elintézi. Idegesítették ezek az átkozott ügyek. újra jelentkezik. Dick Bierman jelentkezett az INFOSEC-től.– Három ötvenkor – felelte Daisy. Az irat a „Kimenő” kosárba került. s eltelt legalább egy perc. amíg agya képes volt felfogni az üzenet tartalmát. A . hogy negatív.

milyen rugóra jár ezeknek az agyuk. Volt egy tábla a liftben. amikor Epsteint Leonardra bízta? Talán mégis inkább a hivatalos csatornákon keresztül kellett volna… Nem! Ez nem agysebészet. akit a pillanat kényszere vezérel. a reputációjuk miatt. A fele népség még autót se tud vezetni. nyomja át a mobilomra! 2. Roger Ford szerint Leonard tökéletesen alkalmas az ügy kezelésére. Jézus atyám! Hát még ez is kell ezeknek a tojásfejűeknek? Tényleg be lehet ezt venni. akkor örökre oda a sugallat? Jó. Csakis a legjobbat mindenből. mondjuk azt. gondolta Keyes. Ki érti ezt? Az ajtó sziszegve kinyílt a földszinten. gondolta keserűen. A rohadt lift.vendéglős árajánlata a lánya esküvőjéhez – gyalázatos. de még ezt is megengedhetik maguknak. Mindössze egy öregedő tudósról van szó. – Ha Leonard hív – mondta kifelé menet Daisynek –. képtelen beprogramozni egy videolejátszót. és dühödten összegyűrte a papírt. Negatív. hogy az ihlet éppen abban az öt vagy tíz másodpercben csap le rájuk. hogy hibát követett el. . Mi a hétszentség ez? Lehet. de még a mosógépét se tudja bekapcsolni. hogy kényszerhelyzetbe hozzák. hogy így van! Igazság szerint soha nem értette. És persze sunyin kivártak az utolsó percig az árajánlattal. Az ebédtől majd valamelyest helyre jön. amíg két emelet között lifteznek. és ha ott helyben nem tudnak lekaparni pár számot. És ugyanezek az alakok bármikor fejből kivágnak egy pí értéket kétszáz tizedesjegy pontossággal.

mielőtt füléhez emelte a készüléket. ahol titkárnők ültek a padokon. MI34-es gépfegyverrel felszerelve. hatalmas gyepszőnyeget masszív drótkerítés szegélyezte. Keyes hallotta a távolsági hívások jellegzetesen tompa. Első látásra meglehetősen ártalmatlanoknak tűntek. mint ahogy arról sem lehetett fogalmuk. következésképpen igazán megérdemel egy kis jutalmat. a sétány szegélyénél guggolva egy kertész szorgoskodott. fáskamrája. Elhaladt mellettük. . hogy szigorúan a napi ezerötszáz kalórián belül maradjon…Érezte a zsebében mobiltelefonja berregését. hogy az alkalmazott adatfeldolgozási rendszerek épületegyüttese félmérföldnyi mélységben folytatódik minden irányban a föld alatt. víz alatti zörejeit. De mivel kihagyta a reggelit. s közben az ebéd fogásait latolgatta magában.A panorámaablakokon át feltárult a kormányzati költségen karbantartott park zöldje. csalhat egy kicsit. – Kapcsolom. egymástól egyenlő távolságra. továbbá a kislányuk hörcsögének végső nyughelyéül kiásott kerti gödröcskéjük alatt. Azon kívül ma reggel. és keresett egy csöndes sarkot. és kilépett a japán stílusú kertbe. hogy valójában mindegyik őrhelyen három őrszem posztol. – Leonard van a vonalban – mondta Daisy. ezért úgy gondolta. Persze úgy. Keyes a kávézó felé tartott. amikor az esküvői előkészületek részeként tett egy bátortalan kísérletet. Nyomban irányt változtatott a legközelebbi ajtó felé. majd a dekódoló rendszer ugyancsak túlvilági kattogását. a szépen gondozott. belefért a szmokingjába. Az épülettömb kerítésénél őrök posztoltak. A diéta szerint csak salátát ebédelhetett. biccentett a különböző ismerősöknek. A halastó mellett. és tonhalas szendvicseket falatoztak a déli verőfényben. A vermonti polgárok álmukban sem gondolták. és ezer yardokkal terül szét a derék polgárok háza. akárcsak bármely nagyobb üzleti társaság biztonsági alkalmazottai. Kattanás.

– Igen – mondta Keyes. – Tőle kaptam a rossz… . . Mindig furcsa volt hallani a nyivákoló. – Mi történt? – kérdezte. magyarázta az önsajnálat legcsekélyebb jele nélkül. Leonard valamelyest csillapodott. gondolta Keyes.Baszhatom. torzszülött mutatványosként. hogy Leonardnak éppenséggel semmi oka nem volt az önsajnálatra.A név stimmelt. hogy az energiafolyam sima. A CIA kifejezetten előrelépés volt számára. Ha ugyanis nincs ez a betegsége. Leonard egy vándorcirkusznál kereste kenyerét. akkor aligha űzhetné jelenlegi mesterségét. nem nézett ki többnek tizenkét-tizenhárom évesnél. Keyes kinyitotta a szemét. és a halastóra pillantott. kisfiús hangot. Leonard megint átkozódni kezdett. Narancssárga szilánk döfte át a vízfelületet.Rossz faszszopó szobájába mentem. de sajátos adottságai folytán – hypopituitarizmus.Gondom lesz rá – ígérte Keyes. és eltartotta a készüléket a fülétől. A hal kicsiny körökben úszkált – kicsiny koncentrikus körökben. Mielőtt Roger Ford rábukkant. mint egy kocsis – kivételes képességére nyilván a cirkusznál tett szert. mert Leonard igen cifra káromkodások sorozatával indított. természetes áramlását szolgálja. Keyes visszaemelhette a készüléket a füléhez. Ez történt! . A természet csodája és harmóniája. Lazíts! – A kibaszott londiner gyerek! – folytatta Leonard. A fickó úgy káromkodik. De az is lehet. Leonard közel harmincéves volt már. Nem magának kell… . amivel mindig ámulatba ejtette Keyest –. Az egész kertet úgy alkották meg. A szoba nem. amint durva trágárságokat sipákol. Keyes lehunyta a szemét. .– Keyes? – sipított a hang.Rossz szobába? .

de senki nem láthatta előre. mint Roger Ford és Ron Nichols –. de ha kiderül. és kiengedte tüdejéből a levegőt. Kétségbeejtően szüksége volt valamire. – Továbbra is szükség van magára. egy ezerötszáz kalóriás lakomáét –. Az ebéd álomképét arra használta – egy hatalmas ebédét. Nem! Mindaddig..Visszahívom – mondta Leonard. . hiszen nyilvánvalóan fatális véletlenről van szó. amíg Leonard újbóli jelentkezésére vár. 3. hogy Epstein meglépett.Nyugi! – mondta Keyes. az aranyhalak a kis japánkertben –. ha egyszer az események kezdenek veszedelmesen kicsúszni az ellenőrzése alól. Hol van most? . Menj a DIA-hoz. és a vonal megszakadt. hogy Keyes képes lesz levezényelni a különleges akciót. Az átkozott olasz londiner kölyök rossz szobaszámot adott. hogy tartani tudja magát. Minden energiaforrás és az összes alkalmazott – a feng shui. Hivatalosan a védelmi hírszerző szolgálat felelt az alkalmazott adatfeldolgozási rendszerek biztonságáért. gondolta. A DIA-hoz kellett volna fordulnom. amíg van más választás – úgyis. Ne tetézd a bajt. egyszerűen azért. hogy tartsa magában a lelket. Valójában semmit sem tehet a „bakiról”. a feletteseknek megrendülhet a hitük Keyesben. és abban. Igen ám. használni fogja a kapcsolatokat. mert a szállodában egyidejűleg két Epstein lakott. Otromba hiba. mindez fabatkát se ér. próbálva megfogadni saját tanácsát. az ebédet is kihagyta. Nemcsak a reggelit. gondolta.

Keyes költségvetése innen is. Az ADS. A védelmi Felsőfokú Kutatási Programok Ügynökségétől (DARPA) jött a pénz oroszlánrésze. s éppen ebből a körülményből származott a gúnyneve: Nincs Sehol Aktája (NSA). Amikor Ford személyes szívességet téve adott egy nevet. Aztán teltek az évek. Keyes alkotta meg a fantom figurát tizenhat hónappal korábban. abból a célból. a maga sajátos árnyékkapacitásával. pontosan az olyan esetekre. Ford a ClA-nál kötött ki. barátságuk megmaradt. Kapcsolatuk azonban megalapozottnak bizonyult. Keyes pedig az ADS-nél. Az LANL-től – Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriumok – néhány kulcsfigurát sikerült megnyernie. előnyöket és hátrányokat is kínált a többi kormányzati ügynökséghez képest. hivatalos beosztása szerint „válságmenedzselési tanácsadó”. hogy fajsúlyosabbá tegye az alapítványt. Ron Nichols azonban a valóságban nem létezett. amikor mindketten a Beltwaynél találták magukat – két ambiciózus pályakezdő fiatalember.Roger Forddal az egyetem óta jó barátok. a költségeket Ron Nichols „zsebébe” fizették. Ron Nichols minden évben kapott egy száznyolcvanhatezer dolláros fizetési csekket. A maradék az NSA-tól folyt be. Diploma után még jobban elmélyült a kapcsolatuk. Ron Nichols az ADS alkalmazottja volt. . onnan is csipegetett egy kevéskét. valójában ezt az NSA finanszírozta. amilyen ez a mostani. A zsebpénznek számító maradék ötezer dollárnyi összeg megszerzésében a Fehér Ház segített. Az előnyök elsősorban pénzügyi téren jelentkeztek. és elváltak útjaik. karrierje hajnalán. Ennek a vállalatnak a kötvényesítését teljes homály fedte – nem tartozott kifejezetten az Állami Főszámvevőszék által rendszeresen vizsgált cégek közé. hogy létrehozzon egy vészhelyzet-alapot.

– …és vegyen ki egy szobát. Keyes sietve az ügy lényegére tért. mint például Dick Bierman. aki nagyjából azt képzelte Keyesről. hogy a New York-i rendőrség harmadrangú nyomozója. Egy olasz rendőrtiszttel beszélt. könnyű dolga lesz. hogy Keyes nem fordulhatott a DIA-hoz – nem mintha dúskált volna az egyéb lehetőségekben. és mindegyikük úgy érezte. hogy bárki követné. és csak vacsora után hajóznak tovább. Ez az oka annak. Azt akarom. Tucatjával hemzsegtek az olyan alakok. a volt feleségtől kapott füles alapján. – Spongyát rá! – mondta Keyes. Kalamata a legközelebbi repülőtér.Volt azért az egésznek egy hátulütője. hogy az ADS-t neki kell irányítania. bármelyik jó lesz. egy aktát helyezett az íróasztalra. – Holnap megérkeznek Methoniba. melynek gyanúsítottja. és egy gyilkossági ügyben vizsgálódik. Mire Leonard újra jelentkezett. az egész napot ott töltik. Keyes bólintott. Ahogy megérkezett. Szóval. hogy Keyes elcsússzon egy banánhéjon. úgy harminc mérföldre onnan. Velencébe szökött. Legalábbis Keyes ezt a mesét adta be neki. Keyes elköszönt az olasz rendőrtől. Addigra összehozok magának valami . majd újra a telefon felé fordult. – Epstein ma reggel hajóra szállt – mondta Keyes. – Kár ennyit rágódni rajta. jelentse a részleteket Daisynek. Akkor aztán ő léphetne a helyébe. Hat szálloda van ott. és magához ragadhatná a gyeplőt. Daisy lépett a szobába. Leonard nem felelt. hogy még ma éjjel utazzon a szigetre… Belenézett az asztalán heverő nyitott aktába. és kitörje a nyakát. Leonard motyogott valamit. Nehezen fért meg egymással ennyi dudás egy csárdában. – Aligha gyanakszik. aki alig várta.

Miután kivette a szobát… – Egyedül dolgozom – vágott közbe Leonard. – Ezúttal nem. ilyen ügyben helyesebb. méghozzá. és segíteni fognak. most már nincs túl nagy jelentőségük. ahogy Greenwich mondta. még mielőtt túl sok bajt keverne. hogy az utóbbi művelet alighanem fölösleges. ha magát a formulát is sikerülne visszaszerezni. miszerint ő is képes reprodukálni az eredményt. azért megkönnyítené Keyes dolgát. akár nem. De akár léteznek ezek az iratok. Hm. melyek megjósolták a mikroszkopikus fekete lyukak élettartamát. Nem pusztán a végeredményért. egészen briliáns módon. hogy a képlet egészen bizonyosan ne kerülhessen illetéktelen kezekbe. – Tudom – mondta Keyes határozottan. Ha minden simán ment volna a hotelban… – Nem az én hibám volt. hanem azért. És amíg elintézi az ügyet. – Segítséget? – kérdezte Leonard. de az is lehet. Keyes igazából gyanította. – Miféle erőd? – kérdezte Leonard.segítséget ott a helyszínen. Greenwich biztosította Keyest. méghozzá holnap reggel. aki a hajón átkutatja Epstein kabinját. hogy Epstein számításait újra el lehet végezni. hogy kételkedjen Greenwich állításában. – De most szüksége lesz segítségre. Jobb az óvatosság. A papírokat. Keyesnek semmi oka nem volt arra. Persze. Lehet. hogy Epstein megsemmisítette a Greenwich által fél szemmel megpillantott papírokat. A Sapienza-erődben fogja végrehajtani a dolgot. A legfontosabb most az. És jóllehet. ha semmit nem bízunk a véletlenre. Maga Greenwich fogja elvégezni. Odamennek a szállodába. hogy nem. . szükségünk van valakire. vélekedett Keyes. hogy Epsteint időben elhallgattassák.

Keyes jelentette. hogy összehozzon egy kisebb teamet. – Egy. ahol végre tudja hajtani a feladatot. hogy sajnálatos módon némi fennakadás történt – igaz ugyan. hogy nem Leonard hibájából –. Márpedig. Ford elfoglaltnak tűnt. Ide megy holnap a turistacsoport. És persze az illetőnek tudnia kell. és át kellene kutatni a helyet. ha valami gond adódik. – Milyen jellegű munkáról beszélünk? – Be kellene hatolni egy őrzött térségbe. Nézzen ki egy helyet. – Olyan személyről. Aztán újból a telefonért nyúlt. aki befejezi a munkát. Keyes hallotta. – Tájékoztassa Daisyt a részletekről! – mondta Keyes. És aki azonnal mozgósítható. majd Ford megkérdezte. mindketten gyorsan eldarálták a vicces formaságokat. Még a legrégibb barátságoknál is csínján kell bánni a túlzott igénybevétellel. De ezúttal meg kell kockáztatnia! Végére akart járni az ügynek. Mostanában túl sok szívességet kért tőle. mely helyre zökkentené a dolgokat.– Sapienza. ha bekeményít. és fölhívta Roger Fordot Washingtonban. ha kemény játékról van szó. hogy Leonard elvégezte-e azokat a feladatokat. amelyekre Keyestől megbízást kapott. Egy percen át semmi mást nem tett. akkor Roger Fordhoz kell fordulni! Ő páratlan ebben a műfajban. és letette a kagylót. . legfeljebb két emberről lenne szó – mondta Keyes. sőt talán éppen azokat célszerű legjobban kímélni. mi a teendője. és ez csak úgy megy. amint ujjai a klaviatúrán kopognak. És szemtanúk nélkül! Meg tudja oldani? – Megoldom – válaszolt Leonard. még ma! Ford figyelme mintha másfelé terelődött volna. de most éppen azért jelentkezik. csak az íróasztalát bámulta üres tekintettel.

vagy valami máson töri a fejét. Nem kis kockázat! . ugyebár. hogy kémkedjenek Uncle Samnek. akkor kissé módosult a játszma. Ha elvállal valamit. – Úgy hívják. hogy a DIA-hoz fordulna. Keyes összeráncolta szemöldökét. Pár éve ment nyugdíjba. hogy Dietz. ahogy az előbb már mondtam. Újabb formális jópofaságok következtek. – Tereptapasztalatot is reméltem… – Dietz vérprofi. Vérfrissítés. Kilencvenegy tavaszára Dietz kiégett. és nem volt biztos benne. és kérte az idő előtti nyugdíjazását. hogy várnak rá. Nyolcvanháromban bekerült az COURTSHIP fedőnevű közös FBI-CIA műveletbe. akkor már nem lesz visszaút számára. Nem hivatalosan persze. Keyest terheli. ott nincs papírmunka. KGB-seket verbuvált. Amikor aztán az FSB – Federalnaja Szluzsba Bezopasznosztyi – bejött a képbe. – Előélet? – Tíz év a Langleynél a hetvenes években. Vajon ez a két fickó – Leonard és Dietz – végre tudja-e hajtani? A felelősség elsősorban őt. Ha továbbra is külön úton jár. hogy Ford a problémát latolgatja-e. De mostanában megint előkerül évente egyszer-kétszer. A következő hívás előtt Keyes tűnődött egy darabig. De szokott nekünk szívességet tenni. A fizetés csekkre menne. Keyes várakozott. – A néven gondolkozom… Keyes kézbe vett egy tollat. és letette a kagylót. – Mondod a számát? Ford adott egy telefonszámot. majd Ford közölte. nem hivatalosan persze. ahelyett.Csend a vonal másik végén. New York Cityben dolgozott. és saját emberekkel dolgozik.

hogy egy héttel korábban föllázadt. Érthetetlen. és senki nincs a hajó fedélzetén. Az utasok többnyire idős emberek. még a saját tudós kollégáihoz képest is. mint a kuglibábukkal. Csakhogy az olasz rendőrség ma reggel látta. így tehát Epstein kétségkívül besétált a kelepcébe. Legrosszabb esetben akad egy túlbuzgó biztonsági ember. hirtelen pánikba esett. hogy ilyen briliáns koponya hogyan követhet el ekkora ostobaságot. akinek fegyvere lenne. Az ilyen fazonoknak. Keyes először cselfogást gyanított a hajójegyfoglalás mögött. Epstein nagy hibát követett el. ha megpróbál beavatkozni. Előfordulhat. Azok után. valamiféle morális jeladásnak engedelmeskedve. A legénység kétségkívül alulfizetett. akik minden hónapban rendesen fizetik a lakbérüket meg a villanyszámlájukat. Epstein feltehetően azért vetetett a feleségével jegyeket. És ne felejtsük el. mint Epstein. hogy Epstein egész . Nem vitás. egészen máshogy jár az agyuk. és ez alól az olyan géniuszok sem kivételek. De az is lehet. Epstein szinte rögeszméssé vált. amikor a hajóra menekült.Meg tudják csinálni. Nem gondolta át a dolgokat. aki nagyon hamar alulról fogja szagolni a fedélzetet. hogy Keyes félreismeri Epsteint. Itt van például ez a malőr a hotelszobában. Valójában Epstein közismerten szórakozott volt. mint azoknak. akik úgy tudnak bűvészkedni a képzeletbeli számokkal. Mind a kettő profi. hogy valóban fölmentek a hajó fedélzetére. és bajt okozhatna. De hát történnek hibák. hogy a tudós kifinomult lelkiismerete pusztán Keyes képzeletének szüleménye. Mindenki hibázik. Lehet. nyugtatta magát Keyes. hogy félrevezesse és lerázza az ADS-t. még ha érezne is késztetést a közbelépésre.

ha tényleg valami olyasmire bukkant. hogy el kell hallgattatni a pasast! Márpedig ez huszonnégy órán belül megtörténik. Kézbe vette a telefont. mert nem akarja. . hogy a felfedezését biztonságos helyen tartsa… …nos. amelyen az ADS korábban is haladt. amit Roger Fordtól kapott. hogy az öngyilkosság az egyetlen módja annak. a föld alól. akkor éppenséggel olyan következtetésre is juthatott. Greenwich a szavát adta. akkor sincs vész. amihez képest az atombomba ártatlan gyerekjáték csupán. A lényeg. hogy élve elfogják? Hiszen. és beütötte a számot. ha így van. és megigazította a képet.egyszerűen több pénzt akar keresni a titkos formula eladásával. Robbanás rengette meg az épületet valahonnan nagyon mélyről. Keyes fiának bekeretezett fényképe a rázkódástól arrébb csúszott az íróasztalon. Vissza a rendes kerékvágásba! Vagy legalábbis arra a nyomvonalra. Keyes kinyújtotta a kezét. Vagy talán azért rohan a vesztébe ilyen vakon. Greenwich reprodukálni fogja Epstein eredményeit. És utána a dolgok visszatérnek a rendes kerékvágásba.

smaragdzöld szemekkel. melyet a programigazgató oly nagy műgonddal igyekezett előkészíteni. visszajöttem. aztán lenyelte. hogy drága Haroldom eltávozott közülünk. melyek karfáin virágdíszes párnák domborodtak. nyolc évvel ezelőtt. aztán kimentem öt percre a fürdőszobába. a szilánkfából készült székeken. – Az lllírián történt. amit Jackie Burns. aki oly vidáman ecsetelte az ötpercenkénti hányásait. majd letette a kanalat. Belapátolt a szájába egy púpozott villára való sonkát tojással – hatvanöt körüli pöttöm asszonyság. ahogy magában jellemezni próbálta. Jackie aggódva méregette az asszonyt.Harmadik fejezet 1. rövidre nyírt platinaszőke hajjal és élénk. és belekezdtem egy újabb mondatba… Hanna komoran nézett a gyümölcsös-joghurtos táljába. Hanna balján Jackie Bums foglalt helyet. Méregzsák – ez a szó jutott Hanna eszébe. aligha kétséges. Kristálytisztán emlékszem rá. vörösesbarna haja még nedvesen csillogott a reggeli zuhanyozástól. hogy Jill Murphy meg fogja mérgezni a kellemes hangulatot. leírtam egy mondatot. Jill Murphy egy pillanatig rágcsálta a szájába vett falatot. és folytatta. mintha csak ma lett volna. Épp levelet írtam a lányomnak. A kifejezés igen hízelgő volt ahhoz képest. Aztán következett Jill Murphy. kidobtam a taccsot. Négyen ültek a csónakfedélzeten az alumíniumasztal körül. Rögtön azután. a programigazgató választott volna. – Az első tengeri utamon – mesélte Jill Murphy – végig hánytam. Az asztal .

most. de félúton megállt. – Kinek nem? – kérdezte Jill. – Szegény ember. mint aki most kapcsolódik be egy folyamatban levő beszélgetésbe. valószínűleg nem kellett volna túl hangosan mondanom. Az utasok fele. – Talán túl nyers voltam? Vicky. hogyan cipelik le azt a fickót a huszonegyedikről. hogy az utalás őrá vonatkozik. – Jill rákapart egy tojásdarabot a villája szegélyére. – Bocsánat – mondta Jill. Igaz Jackie? Jackie vállat vont. – Nehéz éjszakám volt – mondta. ahogy látom. és figyeltem. vagy rosszul gondolom? – A hét szerencsés – javította ki Jackie. Elindította a villát a szája felé. Bruce Greene. – Valaki… meghalt? – Tegnap éjjel – folytatta Jill. És az a szegény felesége! Felfoghatatlan! – Nos. rossz ómen. – Tegnap még beszélgettem vele. mi jut erről az eszükbe? Nem az. azt mondanám. hogy szerencsétlen szám? Háromszor hét ugyebár. hogy a programunkról is szót ejtsünk – szólt közbe Jackie –. kancsófogantyúra emlékeztető fülekkel és álmatag tekintettel. Ha babonás lennék. – Mindig előfordul ilyesmi. akkor. – Óh.másik oldalán egy férfi ült. jóképű ember. És tudják. mindenki nagy várakozással tekint a… . Eltartott néhány másodpercig. hogy kimondtam a huszonegyest. – Fél éjszaka ébren voltam. aki Jildrim néven mutatkozott be: negyvenes évei közepén járó. úgy látom. nem érzi jól magát. Legyintett. így hívták. erős csontozatú. mely most a tányérjára szegeződött. Hanna úgy érezte. amíg Hanna fölfogta. fél lábbal már a sírban van.

Ott kellett vesztegelnünk a kikötőben. . Meg mondaná. amíg elérjük az első kikötőt. És tudják. A vicces az volt az egészben. végül aztán berakták a hűtőládába. Helen Lowenthalnak hívták. Képzeljék csak maguk elé! Hanna elfordította a fejét. Anélkül is elég pocsékul érezte magát. Az olasz Riviérán. A hajó közelében káprázatos türkizben szikrázott a víz.– Az első halálesetnek. hogy postára akar adni valamit. nem tudtak befordulni vele a folyosó sarkán. intézkedem. Senki nem tudta. hogy ne induljon oszlásnak. mi történt? Merevre fagyott. ha kiteszi a kabinajtó elé. mit kell kezdeni egy hullával. hogy függőlegesbe állítsa a hullát. Renee Epstein megállt. hogy a kanyaroknál be lehessen görbíteni a testet. A tenger nyugodt volt körülöttük. hogy senkinek se jutott eszébe. a horizonton pompás mélykékbe olvadt. Epstein. távolabb. hogy eljusson a postahivatalba. A költséget majd ráíratjuk a számlájukra. kérem a férjének. tudják. tegnap szólt. fölemelt alkarjával ernyőt formált a szeme elé a tűző nap ellen. – Mrs. Renee Epstein haladt el az asztal mellett. semmiképpen sem látszott igazolni a rossz közérzetét. – Csomag? Milyen csomagról van szó? – kérdezte. farvizéről. – Igen. amikor az ember szeme láttára hal meg valaki – vágott közbe Jill Murphy –. hogy ilyen marhaságokat végig kelljen hallgatnia. Jackie Bums hátrafordult a karosszékén. Mire kikötöttünk. a harmadik hajóutamon voltam szemtanúja. hogy a csomagfeladással minden rendben lesz? Elég. nem felejtem el. amíg kellően felolvadt ahhoz. míg élek. Tarajos hullámok masíroztak rendületlenül az Auróra II. a hajósodrásban tajtékos örvények kavarogtak. pedig így simán átfértek volna vele a sarkoknál.

A kapitány szólalt meg dörgő hangon. laza chinos és kifakult Naot-szandál. erőteljes görög akcentussal. iratkozzanak fel a recepciónál található listára. – Figyelem. Köszönöm. megmondom. de előtte még sípolt. mint a helybelieké. Miközben az Aurora II. a rakpart parkolójának végében egy nagydarab férfi várakozott. és figyelt. de az itt lakókhoz hasonlóan mediterrán öltözetet viselt – fölül kigombolt. mint Bruce Greene – zendített rá megint Jill. recsegett egy hosszú. méltóságteljesen beúszott a kikötőbe. – Fél éjszaka fenn voltam… A fedélzeti hangszóró recsegve életre kelt. kérem. élénk színű ing. – Egy órán belül megérkezünk Methoni kikötőjébe. hogy az öbölben . barna bőrtáska lógott. fülsiketítő sorozat erejéig. Angolul beszélt. Pusztán ránézésre nehéz lett volna meghatározni a származását. A bőrszíne világosabb volt. Szívta a cigarettáját. és szép napot kívánok! A hangszóró kikapcsolt. hogy fél hatra mindenkinek a fedélzeten kell lennie. hogy nem tartanak velünk a túrára. minden utasnak – mennydörögte.– Óh – mosolygott Renee kissé tanácstalanul. Mit szólnak ehhez a szép reggelhez? Maguk is élvezik? – Jobban. élvezettel mondta ki –. – Hogyne. mert hat órakor felszedjük a horgonyt. Methoni városában tölthetik a szabadnapot. arra gondolhatott. Bárki ránézett. Akik úgy döntenek. félbeszakítva Jill kárálását. akik részt kívánnak venni a Sapienza-erődbe szervezett kiránduláson – az erőd nevét ropogósán. De kérem. ne felejtsék el. széles válláról viharvert. 2. Aranylánc csillogott őszülő mellszőrzete bozontjából. Azok az utasok.

hol eltávolította – mozdulatai lassúak voltak. A kikötővel határos parkolót és környékét szemlátomást a „modern” igényeknek megfelelően próbálták kialakítani. megérkezése után a férfi még mindig ott ácsorgott a parkolóban. és Ricky Martin feliratokkal. Öt ujjal beletúrt ezüstös. Másik kezével hol a szájához emelte a cigarettát.-nél nagyobb és kisebb hajók is. és egy barna bőrű kölyök rúdelemeket és fejhallgatókat próbált rásózni az arra járókra. sárga és világosbarna pasztelljei sajátos hangulatot árasztottak. Csenevész fák tarkították a tájképet. a legkülönfélébb nemzetek felségjeleivel. egy bódéban jégkrémet árultak. a jól felismerhető piros-fehér csomagolásban. foszlott árnyékfoltokat vetítve az aszfaltra. 'NSync. A házak ablakpárkányait virágok díszítették. Időközben egy kikötőhidat rögzítettek a hajó oldalához. A kicsiny házak barack. A parkoló mögött látszottak Methoni épületsorai. és leparkolt egy rozoga autóbusz a híd aljához. Úgy is mondhatnánk: amerikanizálták. és Marlboro-kartonokat kínáltak. A virágtartókban sokhelyütt egy-egy macska szunyókált édesdeden. Akadtak itt az Aurora II. kékeszöld színárnyalatait. vékony. és még jobban kiemelték a környező tenger vizének élénk. Volt itt csiricsáré butikos stand. Az utasok kirajzottak. Francis Dietz a karórájára nézett. A butik mögött nyilvános telefonfülkék sorakoztak. Fél órával az Aurora II. noha elég kezdetleges formában. gépiesek és elszántak. és zsibongva a busz köré csoportosultak. A városkát se modernnek. göndör hajába.horgonyzó fél tucat hajó valamelyikének legénységéhez tartozik. és feszülten figyelt. ahol pólókat árultak Backstreet Boys. se amerikanizáltnak nem lehetett nevezni. . egymás után szívta cigarettáit.

. A tüzetesebb szemrevételezésnél vette csak észre. – De többet nem! Ha a busz maga nélkül indul el. az egész napot egyedül kell töltenie a szigeten. parancsoló tónusa. hogy alapvetően félreérti a dolgokat.3. hogy arra gondolt. Az a kis bőrflastrom például. mert a görögök hírhedtek a szexuális agresszivitásukról? Jackie alighanem erre utalt. – várjunk még magára? Hanna hátrafordult. Hanna tétován elmosolyodott. hogy senkinek nem említette. hacsak nem hozta magával a buzogányát. az asztalfiókban. hogy óvszer. Talán. – Csak egy percet kérek! – Kap ötöt. – Jackie hangjában most is benne volt a mesterkélt nyájasság kemény. Ahogy a telefonfülke felé lépdelt. hogy az emberek azért keresik a társaságát. hogy valójában tengeribetegség elleni gyógyszerről van szó. hogy mindez csak a saját képzelgése. jó családból való –. Nem hiszem. mert „jó fogásnak” ígérkezik – csinos. az utóbbi mondatot forgatta magában. kísérő nélkül egy teljes napot? De az is lehet. Gondolatban hajlamos volt sikamlós területekre tévedni. fiatal nő – már amennyiben megengedhet magának ennyi önelégültséget. – Vicky! – kiáltott Jackie. hogy erre vágyna. Egy olyan tapaszról. hogy erre vágyna. Jézus Isten. És nem hiszem. tehetős. még jó. Gyakran azt képzelte. amely a bőrre helyezve scopolamine-t bocsát a véráramlatba. hacsak nem hozta magával a buzogányát. Egy csinos. aztán jön a kínos felismerés. amiről először azt hitte. de hát harminckét évesen még elég fiatalnak érzi magát – egy görög szigeten hogyan is tölthetne egyedül. és megint sarkon fordult.

de nem beszélt angolul. hogyan méregetik a legénység tagjai – ha nem is fixírozva. hülyeséget csinálsz. mintha az igazságot sejtenék. Persze az se biztos. A tűző nap csaknem folyékonnyá olvasztotta a gumit. Nem jó ötlet.Most azonban aligha tévedett. egy régen látott film kuszán összemosódó jelenetei rémlettek föl benne. hogy lenyomozzanak egy vonalat: egy perc? Így látta a moziban meg a tévében. mit mond. az sem értette. Fel kell hívnia Frankot. Ugye. ha nem csal az emlékezete. tengeri körutazáson. „R” beszélgetést kér. de akkor hogyan szerezzen bizonyosságot? Ha most nem tisztázza az ügyet. és egy árnyalatnyi buja kíváncsisággal. és elővette a zsebéből a telefonos noteszt. mondogatta magában. de közben Frank számánál automatikusan kinyitotta a noteszt. egyedül. hát tegyék csak! Legyenek vele boldogok! Még mindig jobb. Aztán . férj nélkül. hogy úgy tér vissza Chicagóba. Micsoda kifejezés. mintha egy lázálomba sétálna bele. és egy percnél tovább semmiképpen sem fog beszélni. ugyebár. násznép meg sehol. nem a sajátjától. Látta. és letette a készülék alá a gumi szegélyű rácsozatra. amit az ember a filmeken lát. de sokat sejtetően. Hanna. Átkapcsolta egy másikhoz. Nagyon-nagyon óvatos lesz! Nem használja a hitelkártyáját. hogy mindent el kell hinni. Ha ezen csámcsognak. hogy biztosan tudja: visszatérhet-e Chicagóba. Egy görög operátor vette fel. Nyilvánvalóan az járt a fejükben. hallod! Ne tedd! Igen ám. akkor könnyen lehet. De mégiscsak valami ilyesféle benyomást kelthetett bennük: férjezett asszony. ennyi idő kell ahhoz. Hülyeséget csinálsz. belevaló csaj! A szülei generációjától lehetett ilyeneket hallani. hogy belevaló csaj. Leakasztotta a telefonkagylót.

ha odáig jutottak a dolgok. Csodálatos – gondolta. Frank így becézte Hannát. kissé elvékonyodva a sok ezer mérföldes távolság miatt. Megint az operátor. Dél felé járt az idő. Hanna közben vetett egy pillantást az előtte elterülő városra. aki megértette. Bárcsak valami nagyobb pénzösszeggel sikerült volna meglépnie. De vajon hány „kuncsaftja” jelentkezhetett be ezen az álnéven? Hanna csak remélhette. Kis híján kibökte a Vicky Ludlow-t. és ennyit mondott: – Micimackó. erős déli tájszólással. hogy… Hanna letette. érdes hangja hallatszott. a város sziesztára készülődött. akkor most lenne fedezete ahhoz. s az lejegyezte a telefonszámot. Szívná magába ezeket a csodálatos színeket… Bárcsak… Kicsöngött a telefon. 4. Az időtlenség álmatag érzése lebegett a város fölött. majd üzenetrögzítőre kapcsolt. Frank mindenkit így becézett. Aztán a Hanna Gray nevet akarta bemondani. A telefonkezelő a nevét kérdezte. mit akar. . Végül észbe kapott. A vonal hosszasan sistergett.végre találtak valakit. A telefon kétszer kicsengett. – Óhajtja. Frank ismerős. hogy Frank tudni fogja. most azonban egy amerikai: – Üzenetrögzítőn van – mondta egy nő orrhangon. a helybeliek behúzódtak a házaikba. hogy a következő éveket egy ilyesfajta szigeten töltse. a nap teljes erővel tűzött. ki keresi.

Frank föladta őt! Vádalkura készül. mint maga Frank Anderson! Ahelyett azonban. Jelentenie kellett volna! A DRG dekódolásának ügye volt ez. . hogy a férfi éppen ezekben a percekben teszi meg a visszavonhatatlan. de hát ismerik ezt a fajtát. inkább a Lake Short Drive-i luxuslakásába szeretett bele. döntő lépést. hogy azonnal Scarborough-nak jelentette volna az esetet. Mélyen a lelkében. Pontosabban szólva – legyünk egész őszinték –. Ha valamit a szemére vethetnek. A férfi-szolidaritás! Tudják. hogy kizárólag egyetlen személyt terhel a felelősség. Ez pedig nem más. hogy naiv volt. és nézte a készüléket. tegyen-e még egy kísérletet. ha belegondolunk. Franktól kért magyarázatot. Eszedbe ne jusson! Az előbb se kellett volna! De most már tudta a választ.Állt. és amikor részletesebben megismerte a dokumentumokat. aztán nincs az az isten. és rosszul ítélte meg a helyzetet. Próbáltam lebeszélni róla – tárja szét a karját –. Azok meg bizonyára bólogatnak. az legfeljebb annyi. szinte teljesen ártatlanul keveredett a dologba. meg a fantasztikus szövésű selyemlepedőibe. És gyarló módon beleszeretett a magyarázkodásába. s ilyen módon Hannát egyenesen a börtönbe juttatja. tűnődött Hanna. Hanna a zsigereiben érezte. Már az első csalási ügy felfedezésekor azonnal Bill Scarborough-hoz kellett volna fordulnia. az ösztönök és megérzések szintjén – tudta! Frank ellene fordult. és azt latolgatta. Pár összekacsintós jópofasággal eddig már nyilván maga mellé állította a szövetségi nyomozókat. mindentudó félmosollyal – egy nő kárára. döbbenten fedezte föl. aki jobb belátásra bírja őket… Pedig. milyenek a nők! Fejükbe vesznek valamit.

a Chicagoland Péntek kedvezményes italárait élvező sokadalomban. mikor ezt mondta. Sőt. hogy lezárja a dolognak legalábbis ezt a részét. A szexuális kapcsolatuknak addigra vége lett. – Nem szabadna elfelejtened. magyarázta a férfi. Hatalmas ez a cég. Nagy ez a vállalat. hogy helyesebb lenne Scarborough-hoz fordulnia. önelégült vigyor. hogy Frank meggyőzze őt arról. az üzleti rész azonban még csak most kezdődött. hogy harmadszor is rajtakapta Frankot. De természetesen nem ezt tette. Micimackó. Ha rákérdeznek. Hanna hagyta. számított rá. – Micimackó – mondta. és egyúttal még erősebb védelmet biztosítva saját magának. s arcán megint megjelent az a pimasz. Sörhab fénylett a felsőajkán. igen! Papi kicsi lánykája hamar leckét kapott belőle. nem falazok tovább. Egy brooklyni sörözőben ültek. megint csak elgondolkodott. Mintha így tervezte volna az egészet. Kapcsolatuk romantikus fejezete ezzel végleg lezárult. egész jól állna a szénája. Frank részesedést ajánlott a haszonból. hogy újra osztja és újra számlázza az elhunyt betegek gyógyszerreceptjeit. Frank vigyorgott – nyugtalanítóan magabiztos vigyorral. most nem fájna a feje.Amikor aztán másodjára kapta rajta. mindent elmondok. hanem megpróbálta takargatni a férfi viselt dolgait. Hanna elég erős és határozott volt ahhoz. Ekkor történt. Legközelebb. No. szinte nyájasan. Megengedheti magának. ha akkor föladja Frankot. hogy a te kezed sem makulátlanul tiszta. A hatályos törvények értelmében. még szorosabbra szőve a hálót Hanna körül. a dolog teljesen kockázatmentes. hogyan hálálják meg a férfiak az efféle segítséget. közölte Frankkal. Némi ellenkezés után Hanna belement. Észre se . hogy Hanna előbb-utóbb előáll a fenyegetőzéssel. Úgy festett.

tekintete furcsa nyugalmat árasztott. mint amire Hanna számított. – Itt van. aki fortélyosan elcsábította őt. Visszatekintve legutóbbi beszélgetésükre. Jackie Burns állt a fülkénél. férjnél van.fogják venni. – Mennünk kell! – mondta Jackie. de kételyeket nem hagyott. De azt hiszem. Enyhe kelet-európai akcentus érződött a kiejtésén. és megfordult. hidd el nekem! Bízhatsz bennem. Befejezték – kész. – Ő az? – kérdezte. . – Látod. A férfi nem mondta ki ezt szó szerint. Frank viselkedése egyértelmű volt. akadhat egy barátnője. ahol Renee Epstein azonnal lecsapott rá. Az ő verziójában természetesen Hanna volt az igazi csaló. természetesen. Hanna kissé hátrébb húzódott. – Indulunk. ő az a fiatal nő. kifújt. Hanna ijedten begyűrte a noteszát a tárcájába. A Renee Epstein mellett ülő férfi idősebb volt. aki éppen jó lenne a mi… – Magánál van a könyv? A hang kemény volt. – Hát nem bűbájos? Persze. egy agyafúrt boszorkány. Homlokát májfoltok tarkították. aki őket figyelte. csaknem vádló. Valaki megállt mögötte. Egy machiavellista cselszövő. nyolcvanas éveinek vége felé járhatott. Jackie sietősen fölterelte Hannát a várakozó autóbuszra. ő az! – mondta Renee. Keresztülvágtak a poros parkolón. akiről beszéltem: Vicky Ludlow. drágám. elhaladtak egy cigarettázó férfi mellett. nincs miért aggódni! Hanna elhitte… Most pedig már késő. Renee még szélesebb mosolyt varázsolt az arcára.

hogy rendszeresen ellensúlyoznia kell férje társasági baklövéseit. kezét viharvert bőrtáskájába mélyesztette. mindenkinek! – csiripelte. mindhárman a szerződéses stewardok fehér egyenruhájában. és sikerült magára erőltetnie egy mosolyt. a harmadik görög. A világhírű Sapienza-erődöt fogjuk megtekinteni. de alighanem hibát követtem el. váltott pár szót a sofőrrel. kikötőhídja felé. Jackie Bums beszállt a buszba. – Nagyon sajnálom. . hölgyeim és uraim. Ahogy Dietz közelebb ért. Hanna becsusszant egy ülésre. – Jó reggelt. – Különleges élményben lesz részünk a mai napon. – Én viszont el se kezdtem még olvasni – felelte. A három férfi teljes testmagasságban kiegyenesedett. és megindult az Aurora II. Francis Dietz megvárta. Ketten közülük Fülöp-szigetekiek voltak. – Ahogy visszaérünk a hajóra. Aztán elpöckölte a cigarettáját. A velenceiek a tizenharmadik században kezdték el az építését… 5. Steven ugyanis még nem fejezte be a könyvet.mint aki hozzászokott már. a görög keresztbe fonta vastag karját a mellkasán. Három férfi állt a palánk aljánál. azonnal visszaviszem. és megragadta a mikrofont. – Segíthetek valamiben? – kérdezte erőltetett udvariassággal. – Édesem – fordult Hannához. amíg a busz füstölve eldübörög a hegy irányába. ahogy távolodtak az öböltől.

– Biztonsági ügy – bólogatott a görög. Ahogy a fedélzetre lépett. mely komor. Dietz lehajtotta a fejét. Begörbített hüvelykujjától alig láthatóan egy köteg bankjegy kandikált ki a tenyeréből. – Miféle biztonsági ügy? – Nemzetbiztonság – mondta Dietz. Egy perc az egész. Három szempár követte a kézmozdulatot. hallotta. – Biztonsági ügy. . A görög kinyújtotta a karját. – Öt perc – mondta. A másik két steward egymásra nézett. és felsietett a kikötőhídon. flegma arcát nyílttá és rokonszenvessé tette –.Dietz arca megenyhült – megnyerő mosolya volt. – Körül kéne néznem a fedélzeten – mondta. és hirtelen kézfogásra kínálta a kezét. s közben kihúzta kezét a táskából. és kezet rázott. hogy a háta mögött heves vita veszi kezdetét. megkerülte őket.

Keyes a markában tartotta a szirmokat. De hiszen éppen most mondtak igent egymásnak a szeme láttára. Most nézte végig. hogy a fickó csupán egy szerencsétlen kitérő lánya életében. Keyes óvatosan kerülte a tekintetét. hogy lánya főiskolai barátjában mostantól a saját vejét kell tisztelnie – mint a rózsaszirmok a tenyerében –. s közben a templomajtóra szegezte tekintetét. Keyes magasba emeli a rózsaszirmokat. évek óta nem látszott ilyen boldognak. Neki. és továbbra is a templomkapura összpontosított. hogy még mindig nem jönnek. mire adja a fejét. most már megtörtént. Mintha megpróbálná valahogyan őt hibáztatni azért. a levegőnél is fajsúlytalanabbnak tetszett. ahogy a gyűrűk fölcsúsztak az ujjakra. A mobiltelefonja berregni kezdett a combjánál. hogy Rachel igyekszik elkapni a tekintetét. tudnia kell. újdonsült férje oldalán. Akárhogy is történt. És aztán a csók… A körülötte két sorban ácsorgó emberek ugyancsak rózsaszirmot szorongattak. A maroknyi rózsaszirom pihekönnyűnek tűnt. tán még a levegőnél is könnyebbnek. A gondolat. Keyesnek pedig egyetlen . Végtére is Margot felnőtt ember. Végre jönnek – Margot szélesen mosolyog. De hol az ifjú pár? Keyes észrevette. hogy lánya kilépjen a napsütésbe. És alig hihetőnek. és aggodalmaskodva tekintgettek a templomkapu felé.Negyedik fejezet 1. de még a mogorva ifjabb Joe Cifelli is végre egyszer felengedett. Mindeddig elég simán zajlott a ceremónia. Nem vett róla tudomást. várva. Keyes mind a mai napig abban az illúzióban ringatta magát.

ami veletek történt. híg szófosása volt. Keyes fagyos arccal bólintott. hogy elsuhanjanak a fogadásra. Ám Daisy pontosan tudott erről. Persze pusztán azért. a körülötte álló másfél tucat ember ugyanezt tette. Igazam van vagy igazam van? – szellemeskedett. hogy leplezze csalódottságát. hogy Margot éppen Cifellinél kötött ki. bárcsak befejeznék már. és kikapcsolta. – Gratulálok. és néhány másodpercig megtelt a levegő a repdeső. Az ég felé hajította a virágszirmokat. – Gratulálok – mondta. A telefon se hallgatott el a zsebében. figyelte Cifelli szájának szapora mozgását. Jim. a másiknak még nem kell feltétlenül föladnia. Keyes azt kívánta. Keyes csak állt. azok után. Margot keresztapja meglapogatta Keyes hátát. Rázd le. Idősebb Joe Cifellinek véget nem érő. Elfordult. Ez ma mégiscsak a lánya esküvője. hogy csak akkor jelentkezik. nyájas apa szerepét. lenyúlt érte. Biztos. és a hátba veregetés túl erőteljesre sikeredett ahhoz. hogy elkapja a tekintetét. a . Alighanem Dick se tudott megbékélni a gondolattal. hogy egyáltalán kész kipróbálni a házasságot – okoskodott Cifelli. Nagy nap ez a mai. mint kutya a vizet – szuggerálta magának. Micsoda nap! 2. Rachel még mindig azon volt. Aztán az ifjú pár becsusszant a várakozó limuzinba. és megpróbálta teljesen kikapcsolni az agyát. mint kutya a vizet! – A lány becsületére válik. Cifelli háta mögött a zenekar érzelmesen elkalandozott a Hulló falevelekben. szállingózó rózsaszirmok záporával. Ma senkinek sem elérhető. ha vészhelyzet van…Dick Faulk.dolga maradt mára: eljátszani a büszke. Kissé bánatosan hangzott. mert az egyik nemzedék zátonyra futott. Rázd le. – Úgy értem.

Margot bukkant fel a semmiből.Én? .Kérlek! Menj. . Nem mindenki olyan szerencsés. Átfurakodott az asztalok között. ha elfelejtenék. aztán sóhajtott.Csillagom.koktél-jazz hátralévő részét meg legjobb lenne. – Kérlek! . menj és beszélj vele – könyörgött Margot. és megadóan bólintott. hogy őszinték legyünk egymáshoz. most már egy család vagyunk. igaz? Elveszítettetek egy gyereket. Merem remélni. hogy most Rachellel bajlódjon. – Persze. akárcsak az anyja –. nem igaz? Elvárható. másként soha a büdös életben nem lesz vége ennek a nyomorult estének. nem hiszem. Jim. hogy beszélni akarna velem. Keyes sóvár szemekkel követte. Rettentő éhes volt. és beszélj vele! . Egy felszolgáló húzott el mellette. kérlek. átölelte Keyest. Az égvilágon semmi kedve nem volt ahhoz. Végtére is. és most az egész házasság romokban hever. Meg aztán ott volt az a baleset is. mint Rosalie meg én. és rátérnének végre a tósztokra. beszéljenek bármit is. és kilépett a szabadba. és azt mondta: – Mama ott sír a sátor mögött. átölelte Cifellit. – Kérlek. de tartotta magát a diétához. Az ünnepi sátor zajos kavalkádja után odakint hirtelen minden csöndesnek és visszafogottnak . ne tedd tönkre az estét! . nem veszed ezt tolakodásnak.Papa.Ránézett a lányára – sápadt volt és feszült. ránézett Cifellire. aztán újra Keyest – sugárzott és vibrált –. Keyes hunyorgott. én nem téged hibáztatlak. lazaccal és sertéssülttel megrakott gurulós tálcát tolt maga előtt. ha kíváncsi vagy a véleményre – folytatta Cifelli –.

A készülék azonnal megszólalt. – …gamma… kritikus. Várjunk még az ünnepléssel! Az örömérzet azonban a zsigereibe hatolt. Daisy hangja hol elhalkult. nem kudarc. – …zavarom önt… Keyes várakozott. fotonok. átszüremlett minden gondolatán. – Isaac elment ellenőrizni. muozonok és pozitronok tűzijátéka. Oly sok hónap telt el. és bekapcsolta a mobiltelefonját. A tűzijáték… Keyes hirtelen mindent megértett. – Igen – mondta. és megnyomta a gombot. Aztán egy pillanatra kristálytisztán hallatszott Daisy hangja. Tompán szűrődött át a zene: a Hulló falevelet újabb érzelmes szám követte. íme: megvan a kettes számú kritikus eredmény. . annyi év. A kijelzőn Daisy neve világított. – …tűzijáték – hallatszott Daisy hangja. Szubatomi részecskék robbanása. Keyes a füléhez emelte a telefont. Nem robbanás. hol fölerősödött. Épp ellenkezőleg: siker! Kettes számú kritikus eredmény – elektronok. Statikus hullámok zúgtak a fülébe. Legalább van néhány perce a tósztok előtt. vagy talán már előtte is folyamatosan hívták. Sikerült! Kimondhatatlan öröm áradt szét benne. Tűzijáték. majd benyúlt a zsebébe.tetszett. Mennyire súlyos? A vonal még rosszabb lett. hogy sikerült. Összeszorította a száját. hogy senki nem figyeli. Greenwich kezd bekattanni. és most. ami azt szimbolizálja. Megbizonyosodott róla. azonnal el is fojtotta magában.

Kezdetben minden együtt töltött perc maga volt a csoda – emlékezett Keyes. . a kislányt. melyet Epstein eltűnése után rendeltek el – legalábbis addig. Greenwich megszegte a kutatási moratóriumot. ám elnyelték a statikus zörejek. hogy Greenwich is ezt teszi. Megfordult. és még hozzátett valamit. semmi sem állhat többé az útjukba. akibe beleszeretett. . és a gammatelep még mindig működött. – Semmi hír? – erősködött Keyes. Nem kétséges. Aztán az élet kezdett bonyolulttá válni.Recsegés. Szóval megcsinálták! Most pedig. aki egykor ugyanebben a testben élt. Gyerekek voltak még. Gondolatban előreszaladt. Keyes egy pillanatra szinte maga előtt látta a kislányt. hogy ideje előre tekinteni a hármas számú projektre.…hétvége – mondta Daisy.Hálás vagyok. Daisy. amíg nincs biztonságos helyen Epstein formulája. amelynek alapján pontosan ki lehet számítani a fekete lyukak élettartamát –. Előre is köszönöm. Keyes elmosolyodott. Valami megzörrent a háta mögött. és jól állt neki a nyakát díszítő keskeny lánc. de a pasas ösztönei jól működtek. Tűzijáték. .Egy vagy két órán belül lelépek innen. Greenwich előremenekült.…egyelőre – mondta Daisy. kék csíkokban folyt le az arcán – de így is csinos volt a fekete ruhájában. a házasság valami komfortosabb. . Természetes tehát. ha az Epstein-ügyet lezárják végre. kikapcsolta a telefont.. és visszacsúsztatta a zsebébe. és máris a hármas számú kritikus eredmény esélyeit latolgatta.– Mi van Epsteinnel? – kérdezte. . Szemfestéke párhuzamos. Rachel volt az. Ott lesz még az irodában? Szükségem lesz egy fuvarra a gammához. .

a házasságuk összeomlott. Keyes megnedvesítette a szája szélét. Rachel tett egy lépést felé. Aztán átkarolta Keyest. hadd sírjon. Lefogytál? Keyes vállat vont. – Fáradtnak látszol – jegyezte meg Rachel. és arcát beletemette a férfi mellkasába. – Boldognak látszik – mondta Keyes. A sátorban elhallgatott a zene-. Mire aztán újra megnyílt. mintha a dolog a véletlen műve lenne. Keyes végre rászánta magát. Rachel túl gyakran festette mostanában. – Túl vékony – mondta Rachel. keze esetlenül mozdult. Éveken át. – És vékony vagy. te viszont milyen jól nézel ki. nem tudta. egyszer sem – mondta. ami semmihez nem hasonlítható. Érdesnek tűnt. Az asszony válla rázkódott a zokogástól. Még egy lépést tett előre. hová tegye. A sajnálat hulláma . és nem válaszolt. – Épp azt mondtam magamban. mintha kifeszített kötélen egyensúlyoztak volna jó és rossz korszakok között. és kezdődnek a tósztok. Szerinted az? Fogalmam sincs. ahol senkit sem engedett magához közel. – A mi kicsi lányunk – zokogta Rachel. és egyik kezével megsimogatta az asszony haját. Aztán jött az az iszonyú időszak a kórházi szobában. száraznak. addigra Rachel eltűnt. és mélyen visszahúzódott egy olyan belső rejtekhelyre. S amikor annak vége lett. – Nem hívtál vissza. Keze a kezét érintette. Keyes magába roskadt. szavai tompán belevesztek a férfi mellkasába. egy perc. – Nem tudom.ugyanakkor jóval összetettebb árnyalatot kapott. Keyes hagyta. Hosszú ideig tartott ez az állapot.

Szegény Rachel. működési zavar a nagy gépezetben. Hogy megmutassuk Margot-nak. és hibátlan mosolyt varázsolt az arcára. mindent elveszített.vegyült Keyesben az iménti érzésekhez. ha eljutnak a hármas számú kritikus eredményhez. Keyes most majdnem kiesett a szerepéből. – Szétkenődött a szemfestéked. kellő erőfeszítéssel. És a hibák. tűnődött. – Együtt kellene bemennünk. menyire megváltozik majd minden. hogy elment a józan esze. . Kis híján belekezdett a projekt taglalásába. Hajszál híján magyarázni kezdte. és valahonnan elővett egy Kleenexet – úgy tudta elővarázsolni ezeket a pipereeszközöket. ahogy Isten elvette tőlük a fiukat! De hát ez képtelenség! Még a véletlen se lehet ennyire válogatós. mi lesz. korrigál hatók. Rachel bólintott. Ezért inkább csak ennyit mondott: – Kezdődnek a tósztok. hátrébb lépett. mint ahogy a hamiskártyás a kézelőjében elrejtett adu ászt –. bármekkora is a veszteség. Ám ha ilyeneket hangoztatna. majd lendületesen kezelésbe vette a sminkjét. mint egy mosómedve. Rachel szipogott. hol hibázták el a dolgokat… mit kellett volna másként tenniük… hogyan lehetne mindent elölről kezdeni. álla hozzádörzsölődött a férfi ingéhez. Rachel alighanem arra gyanakodna. A baleset emberi hibából keletkezett. és úgy tenni. csak ezzel magyarázható. Ha meggondoljuk. Aztán meghajlította a karját. mintha semmi se történt volna… Fatális tévedés. Úgy nézel ki. képesek vagyunk rá.

mintha mi se történt volna. De erre az estére legjobb arcukat mutathatják egymásnak. már mosolygott. A tragédia tépte szét a kapcsolatukat. Karjuk egymásba fonódott. hogy Jeremyvel megtörtént az a baleset. Tűzijáték. és így indultak el a sátor felé: kart karba öltve. Azóta. amikor újra felnézett. és ugyanez a tragédia láncolja őket egymáshoz. mintha a világon semminek se lenne értelme. Megcsinálták! Keyes lehajtotta a fejét. gondolta Keyes. Semmi értelme az egésznek.A tragédia kötelez minket. Keyes a bal kezét bizalmasan rátette felesége karjára. nagyon úgy fest. Ez igazán szép így! Holnap aztán. ahogy elfogadta a feléje nyújtott kart. . Szép este ez! Még ifjabb Joe Cifelli jelenléte sem ronthatja el. mindketten mennek vissza az ügyvédeikhez. és a párbeszédük csakis szigorúan a hivatalos közvetítőkön keresztül folytatódik.

hogy a különböző korok más-más civilizációi miként hagyták itt kézlenyomatukat az erőd épületén. túránk végcélját. . A börtöntornyot. negyven láb magas kőfal emelkedett a türkiz színű ég felé. kordában tudja tartani őket. A sziget stratégiai állomáshely volt az Ión-tenger és az Égei-tenger között. hogy élvezi a túrát. Egy hét múlva visszatér. ez itt most egy vakáció. melyen Sapienza toronybörtöne magasodott. Ám az erőd alapjait valójában három évszázaddal korábban rakták le… Hanna maga is meglepődött. és mindent újra fog kezdeni. Akárhogy is lesz. tiszta fejjel és megújult lélekkel. gondolta Hanna. az ég kékje ragyogóan élénk.Ötödik fejezet 1. A kövek szürkéje rétegezett volt és mély tónusú. A turistacsoport kényelmesen bóklászott a romok között. a szél lágy és balzsamos. kíváncsian vizsgálgatva a velenceiek kőbe vésett oroszlánjait az erőd falának meredek lejtőjén. a törökök építették a tizenhatodik században. Sétánk során megfigyelhetjük. – Sapienza – mondta Jackie Burns. Rossz előérzetei nem múltak el ugyan. – Bölcsességet jelent. Lépésről lépésre haladtak a torony irányába. de e pillanatban úgy érezte. de azon kapta magát. még szélesebb értelemben Itália és a Földközi-tenger keleti partvidéke között. s a látványt egy kicsiny sziget zárta. Távolabb okkersárga sziklák vezették a tekintetet a tengerhez. a szárazföld peremén vörösessárga és szürkés színek emelték ki a tenger vizének zöldjét. És ezúttal valóban mindent a helyére tesz. A színek valahogy túl élénk tónusokkal virítanak a világnak ezen a fertályán. Lőrés oromzattal csipkézett. A látkép idilli.

Volt valami hátborzongató az öregember eszelős makacskodásában. Lehet. – Most pedig bemegyünk a toronybörtönbe. barna bőrű. ki tudja. Az álmatag tekintetű török – Jildrim – hátramaradt sereghajtóként. Tényleg egészen jóképű. amint látják. mint Epsteinék. Legalább szóltál volna valakinek. ha nem keverednénk.Lelkének romboló erői azonban percig sem nyugodtak. közben persze tudta. és jó lenne. hogy korban jóval közelebb áll hozzá. És kérem. Mi van a növényeiddel? – kérdezte egy belső hang. vigyázzanak a kövekre! Csúszósak. és a csoport köréje gyűlt. Kétszer már megígérte. mikor jut el legközelebb a görög szigetekre? Elindult Jildrim felé. Epstein úr harmadszor kérdezett rá. hogy Alzheimer-kórban szenved. Azon nyomban. Hanna szemügyre vette a férfit. De amikor arra a helyre . a maga egzotikus módján. majd újra visszatévedt a tekintete. mint egy nyáját terelő juhászkutya. hogy az Epstein házaspár szorosan tapad rá. – Oké! – mondta Jackie Burns. és határozottan vonzó. Szegény virágaiddal. egészen biztosan visszaadja a könyvet. Addig kell kihasználni az alkalmat. Nem beszélve arról. próbáljunk meg együtt maradni! Más turistacsoportok is lesznek. ahogy visszaértek a hajóra! Hanna elengedte a füle mellett. mint a pióca. újabb és újabb bosszantó trükkökkel álltak elő. Magasba emelte a kezét. Kérem. amíg kínálkozik. akik tapadtak rá. a másikról Epsteinék. hogy a növényeket… Hanna elhessegette a gondolatot Éppen elég zavaró körülmény tette próbára a türelmét. Magas. Egyik oldalról Jackie Burns kiselőadása. hogy ugye. aztán másfelé nézett.

Csakhogy ez a taktika máris kezdi megbosszulni magát. és a mogorva férj ellenére – valahol mégiscsak rokonszenves számára ez az asszony. Rosszabb is lehetne. Abban a pillanatban megváltoztatta az elhatározását. Talán azért. Altzheimer – gondolta Hanna megint. a horizontot fürkészte. hogy Jackie Bumsszel értekezzen. amint . Az öregember másfelé nézett. – Társulunk – felelte. Hanna megint ott maradt az idős házaspárral. keressenek két szimpatikus partnert. A velencei szállodaszobában. és társuljanak! Ha nem találnának partnert. Ha belegondolunk. a kellemetlen házi feladat. A csoport ismét mozgásba lendült. azonnal nekiállt. és leírta az egyenletet a könyv belső borítójára. – Társulunk? Hanna megpróbálta leplezni a csalódását. hogy a lángok elemésztették az utolsó papírlapot is. most Hanna és az Epstein házaspár haladt leghátul. ahol az imént állt a férfi. még mindig itt vagyok én és Jildrim úr. mint racionális taktika.ért. – Háromfős csoportokban fogunk belépni a toronyba – magyarázta Jackie. Epsteinné Hannára mosolygott. 2. – Kérem. mert a nagymamájára emlékeztette. néhány másodperccel az után. – Mit szól hozzá? – kérdezte. vigasztalta magát. Annak kell lennie. Jildrim már nem volt ott – átaraszolt a csoport másik oldalára. Hajdanán Hanna igen közel állt a nagymamájához. Érvek és ellenérvek kavarogtak Steven Epstein fejében: halogatás. de igazából minden jel szerint kizárólag a saját gondolatai foglalkoztatták. bizonyos szempontból – a korkülönbség.

hogy a legkisebb hiba is beindíthatja a Phoenix-reakciót. azt meg is kell semmisítenie. hogy eszeveszett tempóban keresztülverjék a projektet. Csakhogy az idő lejárt. Vagy legalábbis időlegesen el kell tüntetnie. Őrültség! Egy teljes évtizede mást se tesz. hogy mentse az irháját. Lesz még rá idő. nyugtatgatta magát. Ám ez még nem minden. s azzal áltatta magát. amikor elfogadta az ADS állásajánlatát. hogy a döntése visszavonhatatlan. Igen ám. és odaadja a könyvet egy idegennek! Egyfelől hagyta volna a formulát kicsúszni a kezéből. csak azzal. De valóban meg kell-e semmisítenie ezt a páratlan felfedezést? Halogatás – gondolta. azok arra használnák fel a formulát. Az egyetlen elfogadható következtetés tehát az. hogy megváltoztassa a döntését. hogy neki most nincs más dolga.úgy festett. mely egyébként a Manhattan Projekt során is végig ott lógott a levegőben Damoklész kardjaként. Évekkel. Már akkor elbizonytalanodott. hogy páratlan géniuszának gyümölcse. . hogy aztán semmi mással ne kelljen törődnie. hogy. kivételes életművének csúcspontja egy olyan fegyver lesz. amihez foghatót nem produkált az emberiség történelme. de akik megkaparintanák a képletet. Most meg Renee fogja magát. hogy a projekt végül is sikerülni fog. A képlet nélkül Keyes nem tudja megvalósítani a projektet. Vagyis. mint a feladatra összpontosítani. ha nem évtizedekkel előzte meg Greenwich kutatásait. Epstein leginkább attól tartott. amit létrehozott. és a legcsekélyebb mértékben sem zavarná őket. mint halogatja a döntést. De elaltatta a lelkiismeretét. Szakmai szempontból viszont egyértelműen ez volt Epstein karrierjének a csúcspontja.

. százszázalékosan biztonságos helyen letétbe kerülhessen. Hajlandó azonban közreműködni abban – vagy ha úgy tetszik. Gyötrelmes önmarcangolások. ahol ez a tudás. hogy a formula elveszett. barátja és tudós kollégája címére. hogy nincs olyan hely. lenyeli az egész Propoxyphene-üvegcsét. átvirrasztott éjszakák után végül is döntésre jutott Visszavonul a projekttől. Ez a megoldás. aludni hagyják az őrült tempójú haladásban szunnyadó fenevadat. amivel persze óriási csalódást fog okozni az ADS-nek. ahogy van. hogy tengeribeteg. amíg megfelelő feltételek lesznek ahhoz. azonnal visszakapja a nőtől a könyvet.A képletet meg kell semmisíteni! Tudós énje azonban rögeszmésen tiltakozott. meggyászolják majd. hogy egy ilyen horderejű találmányt biztonságosan hasznosítani lehessen. és az ADS-nél azt fogják hinni. szemet huny fölötte –. Az nem létezik. kénytelenek lesznek legalább egy évtizedre. és megbízza a programigazgatót. hogy postázza a küldeményt Princetonba. és úgy. művelt. Öt percen belül túl lesz rajta. ez a felbecsülhetetlen kincs. biztonságosan megőrizhető! Megfelelő kezekben – körültekintő. Semmi egyéb nem jöhet számításba! Kész! Eldöntötte! És ezúttal ragaszkodni fog a döntéséhez. hogy a képlet garantált felügyelet mellett. de akár egy évszázadra is elhalasztani… Nem tehetnek mást. gondolkodó emberek felügyelete alatt – igenis átmenthető ez az érték a jövő számára. Azt mondja majd. borítékba teszi. Renee rá se fog hederíteni. Legalábbis addig. Kénytelenek lesznek lassítani az eljárást. Aztán bezárkózik a fürdőszobába. Kompromisszum! Ahogy visszatérnek a hajóra. okos.

és lázasan fénylő szemmel nézett rá a baseballsapkája napellenzője alól. különleges napnak. végtére is érthető. Vajon követte-e valaki az ADS-től? Nincs kizárva. Vetett egy pillantást az erőd udvarán nyüzsgő turistacsoportokra. valahogy kifehéredni látszik. a körülötte zajló társalgások pedig kizárólag mély értelmű. csitította magát Epstein. . tűnődött Epstein. Őrültség.Akkor tehát ez az utolsó napom a földgolyón. hogy a palackban felmelegedett az ivóvize. Az. A kutya se törődött vele. Ez egy kölyök. hogy mit vitt magával a kabinjába? Természetesen nem. Fatális véletlen folytán keveredett a dologba. Nyilván teljesen vétlen. hogy a videokamerájuk telepe a túra vége előtt lemerül. aki különvált a csoportjától – tizenkét-tizenhárom év körüli srác lehetett –. hogy az ember ilyen helyzetben hajlamos rémeket látni. Epstein fél füllel belehallgatott a beszélgetésükbe. Most az lenne stílszerű. és kész. A felesége. Az előtte haladó pár például azért aggodalmaskodik. De néhány órán belül vége lesz az egésznek. ám a fiú nyomban elkapta a szemét. Sorsdöntő napnak ígérkezik. Találkozott a tekintetük. a körülötte zajló locsogás pedig a lehető legprózaibb síkon zajlik. A napkorong azonban – milyen lehangoló –. éles elméjű megfigyeléseket tartalmaznának. mert félő. Vajon sejti-e a nő. De egyelőre semmi gyanúsat nem vett észre. Mekkora tragédia! Epstein balján egy férfi amiatt zúgolódik. és az a fiatal nő – Vicky Ludlow – közvetlenül mögötte lépdeltek. ha a napfény rendkívüli aranyban szikrázna. kivéve egy fiúcskát.

és a cselekedeteit mások irányítják. ahogy megérkezett: fölaprítják neki az ételt. fogják a kezét. ellenkező irányba indult. A görög arra számít.Vagy mégsem? Volt már rá példa. A turistacsoport egy keskeny sziklazátonyon át megindult a torony felé. 3. Az öreg tudós egy pillanatra szemmel kísérte a mozgását. aztán mégis kihátrált. és elindult a felesége után. A harcos tud valamit. – Most pedig kérem. És persze néhányan a csoport tagjai közül – ebben is úgy viselkedtek. ha az ember megöregszik. és próbálják meg elképzelni. hogy ki fogják szabadítani. és először a börtöntornyot vette be. Hiába. Ám azon a napon. Pontosan úgy hagyja el ezt a világot. Epstein még egyszer ránézett a baseballsapkás fiúra. Aztán megfordult. hogy „végleges” döntésre jutott magában. milyen lehetett ez a hely közel nyolc évszázaddal ezelőtt. amit a rabtartói nem – egy újabb expedíció közeledik a sziget felé. amikorra a felmentő sereg várható. A katonát áthurcolják ide. – Öt évszázaddal ezelőtt – zsolozsmázta Jackie – egy tengerészflotta megrohamozta a Sapienza-erődöt. mint a gyerekek – azonnal elkezdtek fecserészni. olyan lesz. gondolta. fontoskodva forgatták a szemüket. hogy Renee a nevét kiáltja. mint a kisgyerek. A kölyök most távolodott. Ezúttal tényleg befejezi… Hallotta. Most képzeljék magukat annak a görög katonának a helyébe. Csakhogy most másként lesz. Hanna legnagyobb meglepetésére a turistacsoport tagjai szinte egy emberként engedelmeskedtek. hunyják le a szemüket – mondta Jackie Burns drámaian –. és jobbra-balra sandítgattak. éppen ebbe a . akit egy korábbi expedíció során foglyul ejtettek. valami váratlan dolog történik.

Még Renee Epstein is. És ha szellemet . Tágra meredt szemek szegeződtek a mesélő programigazgatónőre. az ember ott ül leláncolva saját ürülékében.börtöntoronyba. Az ostromlókat vérszomjas indulatok fűtik. Elviselhetetlen állapot. akit a saját testvérei kardélre hánynak. nagyon óvatosan haladjanak. végső elkeseredésében a katona mindent elárul rabtartóinak a közelgő seregről. mi minden futhatott át az agyán. étlen-szomjan. kikémlelt vastagon kifestett. bizony ő. saját helyzete fonákságára. permetet szitáltak a levegőbe. A közelben a tenger hullámai ostromolták a sziget partjait. Ha megérkezik a következő hajó. lassanként rádöbben a sors iróniájára. – Kérem. súlyos szempillái alól. gyötrelmes tengeri út után. kivont karddal indulnak rohamra. alig várják a hosszú. – És miközben a katona itt ül a falakhoz láncolva. akkor minden rendben! – összegezte Jackie derűsen. mint a gyors halál. nem. – Nos. hogy amint a felmentő sereg megérkezik. És tartsák szemmel egymást! Nem akarunk senkit elveszíteni. először a tornyot rohamozzák meg. mint a kőhíd. hogy nyomban felismerjék a fogolyban a saját testvérüket? Nyilvánvalóan. Óráról órára. az első. és öldökölhessenek. amiért cserébe kap néhány korty vizet. A csoport egy rozsdás vaskapu előtt gyülekezett. Amikor a létráikat nekivetik a várfalnak. A kapun belül málladozó lépcsőfokok sorakoztak a félhomályban. Ám a legnagyobb kegyelem. nem más. hogy kitombolhassák magukat. aki eddig merev tartózkodással hallgatta a kiselőadást. teljes kétségbeesésben. Képzeljük csak el. maga. a lépcsők ugyanolyan csúszósak. És vajon elvárható-e a támadóktól. amit kaphat. napról napra kénytelen azzal a tudattal együtt élni.

Épp egy fiúcska jött át a hídon és feléjük tartott. Szemlátomást túlságosan türelmetlen ahhoz. 4. Ahogy beléptek a börtöntoronyba. – Mi következünk! – rikoltotta Renee Epstein. csak a bejáratát kell lezárni. . Hanna még mindig hallotta odakintről Jackie Burns hangos és kitartó magyarázatát. Hanna egy kör alakú térben találta magát Epsteinékkel. a magasabban elhelyezkedő ablakokból. szürke kövekből épült falakba kis zugokat vájtak. Vetett egy pillantást a hídra. Egyik oldalán zátonyok. Aztán a tömeg háromfős csoportokra oszlott. Kulcspozícióját legfőképpen földrajzi elhelyezkedésének köszönheti. hogy megvárja a saját csoportját. Egy öböl természetesen mindig könnyebben védhető. ne bámuljanak rá túl hosszan! Nem lenne jó. hogy a katonai konfliktusaikat a tengeren intézzék el. Mindegyik zughoz tartozott egy vaskampókészlet. Márpedig a velenceiek arra törekedtek. Mérsékelt derültség. ha a szellemek követnének minket a hajóra. – Ez az erőd a Földközi-tenger keleti térségének fontos őrbástyája. A torony első emelete letűnt századok dohos szagát árasztotta. másikon öböl. a másikkal Hanna kezét kereste. a helyiség átmérője csaknem húsz láb lehetett. gyenge fény szüremlett valahonnan fölülről. mely visszavezetett az erődhöz.látnak. Hanna Epsteinékkel valahogy az élre került. Egyik kezével férjébe csimpaszkodott. az érdes. Csigalépcső vezetett fölfelé.

de elég visszafogottan. felfedezik majd egy akasztófa maradványait. Kis ideig tétováztak. . hogy a lépcsők mégis egy harmadik szintre vezetnek? Ha közelebbről szemügyre veszik a helyszínt. mely még ahhoz is szűk. A lépcső kövei meglehetősen viharvertnek és ingatagnak látszottak. Hogyan lehet akkor. amely a harmadikra vezet tovább. Hanna elérte a második emeletet. az kérem. Képzeljék csak el a lélektani hatást. hogy az ember megforduljon benne… Ezek után merem remélni. – Minden rendben lesz – nyugtatgatta Hanna az idős hölgyet. – Nem látszik túl biztonságosnak – mondta aggodalmaskodva. amíg Epsteinék is fölérnek. A létra természetesen nem a tizenharmadik század óta van itt. Epsteinék szorosan a nyomában. aztán megindultak fölfelé. – Amikor fölérnek a második szintre. noha titkon őbenne is volt némi szorongás. amint valamelyik bajtársuk ott himbálózik az orruk előtt. de aki rászánja magát. Az utasokat kissé fárasztotta már Jackie szüntelen szellemeskedése. találnak egy falépcsőt. A csoport némi derültséggel nyugtázta a humoros fordulatot. akarnak-e feljebb menni. és a lépcsőt nézegette. a közelmúltban építették be. senki nem találja kényelmetlennek a hajókabinját a fedélzeten. hogy fölmászik-e rajta. A feljebb vezető lépcső nem látszott túl stabilnak. miközben be vannak zárva a kőcellába. Odakint Jackie folyamatosan magyarázott. legyen nagyon óvatos. majd megkérdezte őket. Hanna ment elöl.Renee Epstein Hanna mögött állt a félhomályban. Valójában a torony eredetileg kétszintes volt. Megvárta. Mindenki maga dönti el. kifejezetten a turistalátogatók számára.

Visszafelé kémlelt az első emelet irányába. és kinézett a tengerre. mint egy sóhaj. és a falba épített bilincsek fémes csillogását. Hanna dermedten bámult. A következő pillanatban Steven Epstein fuldokolni kezdett. Hogyan juthatott túl Jackie Bums-ön? Talán megkerülte a tornyot. évszázadoktól. Arra gondolt. jobb. Recsegett. még mindig levegő után kapkodva. Zajok hallatszottak odalentről.– Azt gondolom. Steven Epstein most lassan térdre ereszkedett. . az egyik szakadékos sziklán. Puffanás hallatszott. A fiú Renee Epstein háta mögé került. hogy mindez változatlan és örök. ezüstösen fénylő tárgyat. A kölyök benyúlt a zsebébe. Amikor felért a harmadik szintre. korszakoktól. Újabb alak jött fölfelé a második emeletre. Ez az a fura kölyök. A látvány lélegzetelállító volt: örvénylő víz. és hátulról surrant be. meredek sziklaszirtek. gondolta Hanna. miközben az asszony a férje felé kapott. és az ég temérdek azúrja. de azért kitartott. Hanna rálépett a létra alsó fokára. alig hangosabb. és gondterhelten ráncolta a szemöldökét. ha mi itt megvárjuk magát. mint aminek távolabbról látszott. A testtartása egy felnőtt emberé. a torony belseje még kisebbnek látszott. és előhúzott egy kicsi. Hanna elfordult az ablaktól és lenézett a torony belsejébe. Epsteinék fejét látta föntről. akit az imént látott a hídon. Ám a „kölyök” igazából nem az volt. Megfordult. Az asszony férje valószínűleg nem hallotta a kérdést. kedvesem – mondta Renee –. függetlenül az egymást követő civilizációktól. arca sajátosan kortalannak tűnt a félhomályban.

Hanna tisztán látta. Elkapta a létrát. amint a késpenge ki-be mozog a testben. körülöttük lassanként egyre szélesebb vértócsa terült szét. Észrevette Hannát. és elkezdett mászni fölfelé. A fa öreg volt. futott át Hannán. Az öreg fa szilánkosan meghajolt. Hanna szeme ösztönösen a létra tetejére siklott. A világ lelassult. hogy lapos sarkú van rajtam. és magasba emelte a lábát. Hál' istennek. Aztán a létra recsegve elvált a faltól. háromszor. A fiú felnézett. leugrott a második szintre. az idő mintha egy keskeny késpengén csordogált volna alá. és félig rohadt. Majdhogynem kíváncsian figyelte. Hanna dermedten nézett utána. Tett egy lépést a korhadt alkotmány felé. és elterült a férje mellett. Az Epstein házaspár mozdulatlanul feküdt. amint a lába pörölyként lesújt a legfelső létrafokra. . és fejét a karjai alá temetve védekezett a lezúduló törmelékektől. Aztán megint feltekintett Hannára. A fiú újra nekirugaszkodott. s most azt látta. Testük egymáshoz ért. Epsteinné összeroskadt. és ismételten jókorát rúgott a létrafokba. A fiú visszamászott. Baljós szeme sötéten megvillant. A következő pillanatban sarkon fordult. és eltűnt a lefelé vezető lépcsőkön. gyors egymásutánban. hogy a férfigyerek oldalba szúrja Renee Epsteint. mohos.Hanna elképedve figyelt.

már csak távollétükben szerethetők. tőle szokatlan tompasággal: – Jó estét. és Hanna még érezte az erős szagot. amikor beadta az injekciót.A maga módján egyre jobban megkedvelte ezt az asszonyt. teljes személyzete nevében kérem szíves elnézésüket a megváltozott program miatt. Hanna szeme mechanikusan követte a mozgásukat.Szeme láttára szúrták le Renee Epsteint. hogy röviden tájékoztassam valamennyi utasunkat az úti programunkban bekövetkező változásokról… Az orvos keze ammóniás volt. Nagymamája. Hanna belenyomta a fejét a párnába. s kavargott a hullámok között. bukkant fel újra. hölgyeim és uraim! A Sapienza-erődnél történt tragikus események után a kapitány arra kért. akkor tanulta meg kifejezni érzelmeit. Ehelyett az Aurora többnapos tengeri úttal közvetlenül Isztambul felé veszi az irányt. akárcsak saját nagymamája esetében. Három sirály merült alá. Csak amikor már túl késő volt. Renee Epstein. megpróbálva kívülre rekeszteni a hangokat. Gyöngéd érzelmei sajátos módon inkább egyfajta bosszúság formájában manifesztálódtak. Sötét hullámok csaptak magasba odakint a kabin ablaka előtt. Fülsértő sivítások sorozata után Jackie Burns szólalt meg. . az Adventure Dynamics valamint az Aurora II.Hatodik fejezet 1. – …nem fogunk kikötni Máltán. . Megérkezésünkkor a visszatérítéssel kapcsolatos kérdéseket sürgősen és megfelelő formában rendezni fogjuk. A saját magam. Sajnáljuk. Ájulás környékezte. hogy meg kellett változtatnunk útitervünket. Megreccsent a hangosbeszélő az ágy mellett. .

Szeme a digitális órára tévedt. csupán az állólámpa gyenge fénye világított.. . és beletemette arcát a párnába. 2.Szemtanúja volt egy gyilkosságnak. hogy reggel van-e vagy este. .Ez enyhe kifejezés volt. Jackie Burns ült az ágya szélén.Kinyitotta a szemét. – Szomjasan – nyöszörögte. hogy az üveget kinyissa. és a Jackie-vel. Kinyújtotta a kezét. nyugtatónak. mint a tó felszínén „kacsáztatott” lapos kavics. Hanna feje visszahanyatlott a párnára. .Hanna nagy nehezen föltámaszkodott az egyik könyökére. valamint az álmatag tekintetű törökkel folytatott beszélgetés során. – Tudtál valamennyit aludni? .Hanna valójában addig a pillanatig tartotta magát. . amikor megpróbálta a lehető .– Kissé mindannyiunkat megviseltek az események – mondta Jackie.Nem fog tudni újra elaludni.Gondolatai szökdeltek. – Hogy érzed magad? . lebegtek. és elsimított egy hajtincset Hanna homlokáról.Jackie együttérző sajnálkozással nézett rá.Vicky? . arról fogalma sem volt. De. A simogató kezet hűvösnek érezte. .Felnyögött. . – Téged talán valamennyiünknél jobban… . ahhoz sem volt ereje. Legalábbis kifelé igyekezett ezt a látszatot megőrizni – noha nem volt könnyű dolga a hosszú várakozás alatt a torony legfelső emeletén. Az ablakon le volt húzva a redőny. . amíg az orvos beadta az injekciót.Jackie odalépett a hűtőszekrényhez.Hanna nem válaszolt.Jackie egy literes Evian-palackkal tért vissza az ágyhoz. Nyolc óra múlt húsz perccel. szinte már anyaian gondoskodónak. . .

és nagy üggyel-bajjal eltávolították a börtöntoronyból. Egyenesen Isztambulba megyünk.– …valamennyire talán megnyugszol. ahogy Epsteinék holttestét letakarták. Maga a bűncselekmény. és rohamokban törtek rá a hidegrázások. éppen elég nagy megrázkódtatást jelentett. . . Nem tudom.– Isztambul – ismételte Hanna tompán. – Hát persze. hogy a helyzet kezd normalizálódni. már csak hab a tortán. és most már mindenki tud az esetről: a hajóstársaság. egy kikötőben történt.legpontosabban ecsetelni az incidens minden apró részletét. Kelepcébe zárva figyelte a történéseket. Belül azonban. – Szünetet tartott. ők beszéltek a külügyminisztériummal. az FBI. Egyenesen Isztambulba megyünk tehát. miként lehetne visszahozni őt a földre. ha elmondom folytatta Jackie –. . már ott a helyszínen. Ilyen esetben az incidens helyszíne utáni első kikötő hatóságának kell átvennie az eljárást. gondolta Hanna a várakozás közben. hogy szemtanúja volt egy gyilkosságnak. a görögök és a törökök is. az FBI beszélni óhajt veled. Végignézte. ugye. Vicky.Hanna rezzenéstelen arccal meredt maga elé. .– Az FBI előzetes nyomozást végzett a szigeten. egész délután kutattak. Tanúként fognak meghallgatni. Az üldözésére indult férfi-gyerek fenyegetése természetesen még inkább megviselte az idegeit. és végül úgy döntöttek. . kihagyjuk a programból a további szigeteket. miért is ne? – kérdezte. De azonnal értesítettük a központunkat. A torony tetején töltött három óra. – Ha megérkezünk. de úgy döntöttünk.Önmagában az. hallottad-e a közleményt. a torony harmadik emeletén. hogy továbbengednek minket. amíg odalent nagy nehezen kitalálták. . a lelke mélyén azonnal összeomlott.

. . és professzionálisan távolságtartóvá vált. amennyire lehet. hogy Epstein úr valamilyen szempontból igen fontos személy lehetett – folytatta Jackie.Nos. hátha van rálátásod az egész helyzetre. . Most mégis inkább előre kell néznünk. megkönnyítsük. én csak arra gondoltam. de csak itt.– Nos – folytatta –. Épp elég bajuk volt legutóbb a November 17-e nevű terrorista csoport feloszlatásával. nem? .Hanna ismét bólintott. Nem vagy éhes? .A nyugtató injekció hatása. Mindketten arra a következtetésre jutottunk. Most már azért jobban érzed magad. és azt is tudom. – Találkoztál vele a fedélzeten? . Amikor elérjük a kikötőt. Előtte nem.Úgy fest a dolog. ha ez az egész ügy nem az ő területükön bonyolódna tovább. pillanatnyilag tisztázatlan.Jackie fölcsippentett egy láthatatlan pettyet sárgásbarna pantallójáról. Hanna. hogy lehetetlen egy ilyen élményt megemészteni. . . nagy szükség lesz a segítségedre. a hajón. úgyhogy feltétlenül fogadniuk kell… Tudom. .– Beszéltem Jildrim biztonsági főnökkel. mi is történt valójában. Hamarosan elmúlik. A törökökkel viszont épp most rendeződtek az ügyeink.Igen. Aztán újra megenyhült az arca. ami az Epstein házaspárral történt. De a szövetségi nyomozóiroda szemlátomást elégedett a Methoniban kapott információkkal. Hanna bólintott.Jackie egy pillanatra fürkészően nézett Hannára. hogy a magunk dolgát. hogy neked most pihenésre van szükséged. érthető módon nem akarnak újabb nemzetközi bonyodalmakba keveredni. . hogy rettenetes. .Még mindig tompa vagyok. A görögök pedig örülnének.

tudod.Köszönöm. Ránéznek Hanna . De ha mégis úgy döntesz. Hanna szorosan lehunyta a szemét. Nagyon nagy baj! Vagy az egész csak álom? Megint fölrémlett előtte a kölyök-férfi képe. és kiment a kabinból. Háborgott a tenger.Nos. vagy egyáltalán.És ha eszedbe jutna még valami. kortalan arc. ha most alszom egy kicsit… . Az a különös. mennem kell – folytatta Jackie. Megrázta a fejét. nyugtatgatta az idős asszonyt. rászállnak az FBI emberei. baj lett. – Aludj jól! . . . Hát. és felállt.Hanna elgondolkodott. hullámhegyre fel. – Pofavizit a vacsoránál. Rosszul érezte magát. Nem lesz semmi baj. bármire szükséged van… . a hajó szakadatlanul hánykolódott. Ahogy elérik Isztambult. hogy ennél valamit. Nem.Ahogy gondolod – mondta Jackie. Különösebb érzelem nélkül rámosolygott Hannára. Aztán Epsteinék. csak hívd a stewardot. és ez tovább súlyosbította a helyzetét. kavarogtak Hannában Renee Epstein szavai. ez az egész nem lehet igaz. döntötte el magában Hanna.Azt hiszem. 3. hullámvölgybe le. a látszat mindig fontos. Nem látszik túl biztonságosnak.. Az idő egyre zordabbá vált odakint. legjobb. amint halálukban is egymáshoz ér a kezük. . Bármit kívánsz. – Aludj jól! – ismételte Jackie.Köszönöm. A hajó minden utasát górcső alá veszik. Befejezte. ez egy lázálom. csak szólj. Vége.

Megint az a bosszantó. ha a kiadott körözés elől menekülve. és a cég cserébe . Következésképpen. Egy Vicky nevű nő szerepel az utas listán. és egészen biztos. tűnődött Hanna. Lehet. saját verejtékében fürödve. Őt pedig továbbra is csak a saját kis sötét ügyletei izgatják. Hanna pedig bevádolná Frankot. És akkor vége. hogy minden tőle telhetőt megtenne a lányáért. kicsavart végtagokkal. amennyire lehet. Mindennek vége! – A maga módján semmivel se különb Jackie Burnsnél – gondolta. hogy te a hajó fedélzetén tartózkodsz! Hirtelen forróság öntötte el. akkor az komoly esélyt jelenthetne… És ha valahogy hazajutna az apjához… Vajon mit szólna az apja. váratlanul betoppanna hozzá? Kettejük kapcsolata csúnyán elmérgesedett az utóbbi időben. megkönnyítsük. Ledobta magáról a takarót. aggályoskodó belső hang! Hanna félig kinyitotta a szemét. hogy az élet épp erről szól. hogy hamisítvány. De vajon ebben az esetben megtagadná-e a segítséget a saját lányától? Nem. Jó. csakhogy Hanna esetében ez a továbblépés a börtönt jelenti. hogy a magunk dolgát. hogy tovább kell lépnünk. Igen. amikor a halál váratlanul fölbukkan és megmutatja arcát. ez igaz. hogy az élet éppen azt jelenti. hogy semmilyen dokumentum nincs arról.útlevelére. és csak feküdt a hátán. ha sikerülne észrevétlenül meglépnie. és azonnal felismerik. Lehet. Nincs bizonyíték arra. Igen ám. Most mégis inkább előre kell néznünk. Két embert öltek meg a szeme láttára. de azért azt se felejtsd el. Az apja büntetőjogász Baltimore-ban. hogy a hajó fedélzetére lépett.

4. De hát mi másra teremtette a Jóisten a kozmetikumokat. jó hosszan letusolt. Gondolatai lassanként Jildrimre terelődtek. Ha ő nem talál kiskaput a szabályok alól – mondjuk. Elővette a piperetáskáját. Ő a hajó biztonsági főnöke. Szép vágyálmok! De van-e más választása? Ráharapott az ajkára. Ez azért már más. és munkához látott. horzsolásos karikák. Túl nagy vágyakat nem ébresztene Jildrimben. Haja. majd újra a tükör elé állt. hogy becsalogassák a turistákat a kanyargós . akkor ki más találna ilyet? Újabb tíz percig töprengett összevont szemöldökkel. egy olyan trükköt. A kávéházak teraszán megterítették az asztalokat. Methoni most kezdett élni. és megpróbálta újra átgondolni a lehetőségeket. Csak a zaklatottság maradt a megrázó események nyomán. Az utóbbi hónapokban elkövetett hibáival gyakorlatilag bezárta a kapukat maga mögött. Ebből ki lehet indulni. ha ebben az állapotban kerülne a szeme elé. Aztán fölkelt az ágyból. Szemügyre vette magát a pipereszekrény tükrében. és tiszta lappal elölről kezdhetne mindent.megbocsátaná a botlását. Alapozásnak legalábbis megfelel. ahogy az est leereszkedik a városra. mint a szénakazal. amivel észrevétlenül át lehet surranni az isztambuli határellenőrzésen –. a csinos vendéglősnek elfoglalták „hadállásaikat”. Szeme alatt bíborban játszó. Francis Dietz töprengve állt a szálloda erkélyén. ha nem az ilyen helyzetekre? Bement a fürdőszobába. Végignézte. A rosszullét elmúlt. Más elfogadható variáció nem jutott eszébe.

Az is lehet. Talán nem is létezik ilyen másolat. Azzal még több bajt okozna. Csakhogy Keyes egyelőre nincs abban a helyzetben. másfelől az égvilágon semmit nem oldana meg. ügyelve. letette a kagylót. Jurcsenko minden valószínűség szerint összehozná őt Izmajlovval. akit érdekelne az adásvétel. Nehéz a levegő! Visszatért az iménti gondolataihoz. akit keselyűként ismer a „szakma”. Addig azonban: türelem! . Dietz háta mögött. A bejárati ajtó mellett megtalálta a telefont. Dietz hallotta ziháló hortyogását. akit Epsteinék társaságában látott a túrán. ha eljön a megfelelő pillanat! És akkor lépni is fog. Jelenteni kéne Keyesnek. de Leonard említett egy fiatal nőt is. Csöndesen bement a szobába. Igen ám. még mielőtt egyáltalán elkezdődött volna. hogy a játszma véget ért. Keyes nem volt az irodában. aki elvezetheti őket a titkos formulához. Ha ennek a nőnek van valami köze az ügyhöz. Izmajlov egészen biztosan találna olyan személyt. Dietz üzenetet hagyott. Azonnal tárcsázott. hogy föl ne ébressze Leonardt. és elővett egy doboz cigarettát. bent a szobában Leonard aludt a heverőn. a minden hájjal megkent ügynök. De kissé előreszaladtak a gondolatai. hogy átvághassa a gordiuszi csomót. A keselyűk kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkeznek. gondolta. Epsteinék kabinját kiürítették. Leonard vette kezelésbe a házaspárt – a formulát azonban még mindig nem találták meg.utcácskákról. Dietznek efelől nem voltak kétségei. az önállósult ex-főnök. akkor ő az. Vlagyimir Izmajlov. Akkor kell lépni. Jurcsenko tagja volt az FSB-nek amikor az még KGB-ként működött. visszatért az erkélyre. Kihez kellene fordulni? Jurcsenko jutott az eszébe. Ismerte a régi gárdát és az újat is.

ismételte magában. . Türelem.Rágyújtott egy cigarettára.

majd hirtelen mozdulattal elébe lépett. Hanna Gray aláírta a számlát. így aztán kissé sután Hanna felé nyújtott egyet. Hannától balra Jildrim alakja bukkant föl. Egy perccel éjfél előtt a helyiség csaknem teljesen üres volt. inkább a magányba hátráltak előle. A pincér letett elé egy vodkát tonikkal. hogy akadt egyáltalán vendég a bárban. még mindig túlságosan zaklatott vagyok. A hajó zongoristája a „Summertime” improvizált változatát adta elő. Ahogy eltervezte. de aztán ráeszmélt. – Nagyon sajnálom – mondta Jildrim. az én hibám – mondta Hanna a férfi sietős bocsánatkérésére. A férfi a sarokasztal felé tartott. Idősebb házaspár üldögélt a zongora mellett. Hanna háromig számolt magában. Azt hiszem. összeütköztek. . A háborgó tenger és a délutáni megrázkódtatás együttes hatására az utasok zöme korán visszavonult a kabinjába. Hanna tulajdonképpen azon csodálkozott. A halál furakodott be ebbe a nyugodtnak ígérkező utazásba. A mosdó felől. Grimaszolt egyet. az utasok bezárkóztak. . és a gondosan maga elé tartott italt Hanna a saját blúzára öntötte. bocsásson meg! – Miattam történt. Hannán és a pincéren kívül senki más nem volt a teremben. rekedtes hangon követték a dallamot. Jildrim fölkapott egy halom koktélos szalvétát a közeli bárpultról.Hetedik fejezet 1. – Kérem. halk. majd körbenézett a társalgóban.Hagyja csak. hogy mégse matathat Hanna blúzán. ahol a whiskyje és egy doboz English Ovals cigaretta várt rá.

Jildrim félrehajtott fejjel hallgatta. hogy egy konferencián vagyok. semmint erkölcsinek. Hanna sietve folytatta: – Frank és én már régen kiábrándultunk egymásból. De hibát követtünk el. Felemelő! Fantasztikus! És mi rossz lehet abban. Én csak… – Kérem! – mondta a férfi. – Engedje meg. Ezt most már fölösleges tagadni. méghozzá Lucas társaságában. Lucasnak ugyanis az utolsó pillanatban közbejött valami. én ezt inkább jogi kérdésnek tekintem. de mit lehet tenni. és a sarokasztal felé mutatott. – Tudja. hogy rossz döntés volt. s ezért kénytelen voltam egyedül eljönni az útra. és egy boldogtalan házasságban teszik tönkre mindannyiuk életét. Mielőtt megszólalhatott volna. gondolom. hogy hozzak egy másikat. A baj az. be kell vallanom.– Engedje meg. ha az ember boldog? De sajnos. nem kell ezt elmagyarázni. igazán nem szükséges. mintha kötik az ebet a karóhoz. itt van ez a nyomozás! A . ha a szülők elválnak. hibát követtem el. Lehet. Ön talán nem így gondolja? Jildrim tett egy könnyed. ezt egyre inkább kénytelen vagyok belátni. És most tessék. ha az őszinte véleményemre kíváncsi – fejtegette Hanna –. hogy megkockáztatom ezt a hajóutat. A férjem úgy tudja. nyilván ismeri az érzést. hogy most hazugságon fognak rajtakapni. óvatlan mozdulatot a cigarettát tartó kezével. ragaszkodom hozzá! 2. A gyerek számára még mindig jobb. ha egyszer szeretjük egymást! Magának. San Franciscóban. – Szóval végül is úgy döntöttem. – Óh. Csak a gyerekek miatt maradtunk együtt.

– Szóval ott nőtt fel? – Négy évig ott éltem. hogy türelmesen megvártam volna. igaz? – nézett esdeklőn a férfira. hogy is mondjam csak… zaklatottak vagyunk. – Összevissza fecsegek. mindannyian egy kissé. – Egyáltalán nem meglepő – mondta a férfi. – Úgy gondolja? – Ühüm. hogy együtt lehessek Lucasszal. Határozottan. mint azok a nagyon komoly férfiak. hogy hazudtam. azt hiszem… – csuklott el a hangja. – Sajnálom. szinte kisfiús. hogy még mindig sokkos állapotban vagyok. – Beszéljünk inkább magáról – javasolta Hanna. Jildrim elmosolyodott. Azt hiszem. De hát maga… Olyan jó magával beszélgetni. akik csak ritka alkalmakkor engedik el magukat: feszes és tartózkodó. És az az igazság. Nem kellett volna ennyit fecsegnem. csak azért. – Roppant érdekes az akcentusa. Jobb lett volna. Török akcentus? – Ohióival keverve. neki fogják ítélni a gyerekeket. amin ma keresztül kellett mennie. Úgy mosolygott. ahelyett. A férfi megint vállat vont. – Igazán szégyellem. ha meg se szólalok. azt hiszem. igaz? – Washingtonban születtem. és a szélfútta városban nőttem fel. és kihúzta a derekát. – Azok után. nyugatra .férjem rá fog jönni. De ha a válóper lezajlik. mert olyan ostoba voltam. Jildrim vállat vont. hogy kockára tettem mindent. Aztán visszajöttem Isztambulba. Isztambulban születtem. de tizennégy éves koromban a szüleim kimentek Amerikába. amíg a bíróság… Óh istenem. Minden miattam van. és mivel törvényesen még nem váltunk el. Ön pedig Chicagóból jött. Kissé becsíptem.

és próbálta kifürkészni. hogy új életet kezdhessek. Nincs vesztegetni való ideje! Könnycseppet préselt a szeme sarkába. Ez közhely. és megemelte a poharát. hogy valaha is elválok. az emberek szeretnek külön utakon járni. inkább az utóbbi megközelítés tetszett üdvösnek. Nagy nyüzsgés van az utcákon. Ott él Lucas.költözöm. az emberek mindig sietnek. Beszéd közben feszülten figyelte Jildrim reakcióit. és folyton csak az orruk elé néznek. – Soha nem hittem volna. De hát ki lát a jövőbe? Tudja. Jildrim másfelé nézett. Kalifornia egészen más. minden rendben lesz. ha a szó szoros értelmében vesszük. Ott lazább minden. de igaz. – Chicago. Járt már Los Angelesben? Jildrim megrázta a fejét. hogy a csábításra helyezze-e a hangsúlyt. – Nyugodjon meg. középnyugatnak számít – lendült bele Hanna –. A férfi belekortyolt az italába. a zongorista irányába. mást észre se vesznek. Azt várom Kaliforniától. egyre inkább így gondolom. vagy inkább próbáljon együttérzést kicsiholni a férfiból? A pasas testtartásából ítélve. mégis. Az angyalok városába. Ha az ember egyszer házasságot köt. Az ott élők magasba tekintenek és előre. Ahogy öregszem. akkor az egy életre szóljon! Így gondolkodtam. sokkal inkább keletnek érzi az ember. megszívta a cigarettáját és bólintott. A közhelyek általában igazak. . Hanna a jól bevált könnyekhez folyamodott. s gondosan elmázolta. vajon sikerült-e fölkeltenie a férfi érdeklődését. mint Ohiót. – Óh. Hanna egyelőre nem tudta eldönteni. újra kitalálhassam és felépíthessem magamat. a mindenségit! Hát idejutottam.

Álnevet használok. végtelenül sajnálom őket… de hát ki sejtette ezt előre… ki tudhatta. még mindent rendbe hozhatnék. Remegve levegő után kapkodott. . Nagyon sajnálom Epsteinéket. és ha iszik. egyáltalán. Ha most elmenekülhetnék. Ha bármiféle lehetőség adódna. hogy ők fizessék meg az árát annak. hogy tőlünk teljesen függetlenül történt egy fatális szerencsétlenség. Lucas ötlete volt. – Mit gondol. hogy teljes biztonságban legyek. hogy… ez az egész olyan… – Tudom. meg a gyerekeimre. mégis muszáj magamra gondolni. éppen azért. – Igazán nem szeretném. Nem hiszem. mi lesz velünk? Tud valamit a dolog hátteréről? Jildrim megrázta a fejét. mielőtt elérnénk Isztambult – azt hiszem. Ez az egész… – elcsuklott a hangja. s közben úgy tett. Ön nem ismeri a férjemet. hogy önzőnek tartson. És most a gyerekek isszák meg a levét! Ez igazán nem fair velük szemben. Jildrim elnyomta a cigarettáját. hogy lejussak a hajóról.– Nem. hogy… Végül is annak. Gondolja. még mindig helyrehozhatnám a dolgokat. – Ostoba voltam és önző. mint aki hősiesen uralkodik magán. semmi se lesz rendben. nincs rajta. – Nem. hogy… Hanna egy pillanatra szünetet tartott. hogy valaha is ezt az egészet… De most. Jildrim úr! Egy alkoholista. A férfi kérdőn nézett rá. – Pillanatnyilag nem mi tartjuk kezünkben az ügyet – mondta. kivetkőzik emberi mivoltából. – A neve szerepel az utaslistán – mondta.

Mrs. De meg kell értenie.– Gondolja. – Ön se járna rosszul. Jildrim úr. a férjem egyszer részegen eltörte Teddy karját. Óh. Nem válaszolt. hogy… – Asszonyom… még ha… Most Hanna nézett rá hideg. amit át kellett élnie. Ludlow… – Nem így hívnak. de föl tudom hívni a könyvelőmet. hogy arra lenne lehetőség… szóval. Istenem – keserűen fölnevetett. . hogy nem lett volna szabad eljönnöm erre a hajóútra! Végtelenül ostoba voltam és önző. nem ingyen kérem – tette hozzá Hanna. Jildrim fagyosan meredt rá. – Tudja. – Tartok tőle. A férfi elhallgatott. hogy ön képes lenne arra… Óh. És igazán nemes ügyről van szó. mit beszélek. várakozó tekintettel. hiszen a gyerekeim… Eltelt néhány másodperc. – Kétezer dollár? Jildrim összeszorította az ajkát. tudom. ha ezen múlik. – Többet is adhatok. azok után. – Azt se tudom. – Hogy mire lennék képes? – Segíteni nekem… tudja… A férfi elkomorult. hogy kissé összekuszálódtak a gondolatai. – Ami persze nem meglepő. – Háromezer? – folytatta Hanna. De ha egyszer az ember szerelmes! Volt már ön szerelmes. Jildrim úr? A férfi újabb cigarettára gyújtott. – Mennyibe kerülne? – kérdezte Hanna kisvártatva. asszonyom – mondta a férfi. Ennyi készpénz természetesen nincs nálam. és ő intézkedik. hogy eltűnhessek. – …szóval. – Van pénzem.

vagy a pénz miatt? Valószínűleg a kettő kombinációjának köszönhetően. . hogy valóban jó ügy érdekében… – Higgyen nekem. valami önutálatféle mégiscsak visszamaradt. az élő Istenre esküszöm. majd hozzátette: – Kérem. gondolta. ha ez az ára annak. Hanna ezt úgy értelmezte. De… – Négyezer! – mondta Hanna. Vagy tévednék? Egy kis extrajövedelem kapóra jöhet a következő hónapokra. s nyomban hozzátette: a pasas is csak a pénzért fog segíteni. végtére is nem mindegy? A lényeg. És még valami. – Ötezer dollár – mondta Hanna. hogy segíteni fog. De bármilyen erősen sikálta is a bőrét. hogy alszik rá egyet. mennyire fontos ez nekem. lejusson a fedélzetről… Visszatérve a kabinjába újból lezuhanyozott. erőszakoskodó apáról – tulajdonképpen nem nagy ügy. hogy lejusson a hajóról. nem gondolja? A férfi nem válaszolt. – Nem vagyok meggyőződve róla. Jildrim megígérte. 3. hogy két napon belül. Csak a szeme villant. semmi egyébért. mielőtt a hajó eléri Isztambult. A gyerekeit természetesen nagyon sajnálom. becsületes embernek állította be magát! Senki sem becsületes. maga az egyetlen. hogy a történtek után ön könnyen elveszítheti az állását. Milyen rendes. Jildrim úr! Azt azért ne felejtse el. Egy kis könnyfakasztó történet képzeletbeli gyerekekről. Jildrim úr. akitől segítséget kérhetek. hogy ön megértette-e.– Még ha feltételezzük is. A könnyek hatására. a legnemesebb ügyről van szó! – Akkor sem lehetséges.

talált egy Xanaxot. A jövőben minden másként lesz. Fölállt. A tusolás után meztelenül elterült az ágyon. jó gyerek volt. hogy inkább csak képzeli a viszketést – egyfajta sajátos változata ez az amputált. Hanna nem volt . Valójában az történt. Vagy mégsem? Lehet. Persze rájött. s újabbra vágyott. fantom végtagnak. A heg már nyolc hónapos volt. így csöppent bele ebbe a drámai helyzetbe. de ő mit tehetett volna ellene? Hanna egész egyszerűen peches volt. A forradás a múlté. észrevétlenül… Akkor be fogja bizonyítani. Akkor se jutott el abba az állapotba. Jobb keze a bal csuklóján éktelenkedő sebhely felé mozdult. és nyugodtan feküdt. Hasra vetette magát az ágyon.De talán saját magát kellene hibáztatnia Epsteinék halála miatt? Ez képtelenség. de még mindig viszketett. és a kelleténél komolyabban vette a dolgot. Azt megelőzően. Következésképpen egy kis kegyes hazugság minden további nélkül megengedhető. tisztességes lány volt. milyen tisztességes ember lakozik benne valójában. Hajdanán igazán jóravaló. és lejut erről a hajóról. hogy soha nem volt igazán jó! Ám ez így nem igaz. és rossz hatást gyakorolt rá. aztán visszahúzta a kezét. Segélykiáltás. A pohár ital elbágyasztotta. Lustán megvakargatta a sebhelyet. Megpróbálta másfelé terelni a gondolatait. Ha a Jóisten most az egyszer megsegíti. Vagy talán nem? De igen. Borzalmas ez az egész – tragédia. hogy szorult helyzetbe került. lekapcsolta a lámpát. hogy Frank rátelepedett. míg a hajó gyengéden álomba ringatta. pontosan ezért nem sikerült az öngyilkossági kísérlet. Soha többé nem kerülhet olyan állapotba. úgy ahogy elképzelte. így nevezték mások. és megfejelte egy Valiummal. ahogy Jackie Burns fogalmazott –.

de annyit nem tudott volna elemelni a sarki boltból. azért akadt ott más is. Ettől még nem lesz az emberből bűnöző. Mi a helyzet az anyád pénztárcájával? Oké. a megtért bárány! Megígéri Istennek. és esküszöm. Nem volt tolvaj! Jó. Semmit se változtál! Csak azt hiszed magadról! De hát ő mégsem velejéig romlott. talán egyszer. utoljára segíts rajtam. egy könyvtári könyvet. a zokogó önsajnálat a fürdőszobai tükör előtt… Istenem. Luxusnyaralásokat írt le üzleti költségként. Ezek már elég öles léptek voltak az igazi bűncselekmények felé. A baj az. Legrosszabb esetben: kissé el van kényeztetve… . Aztán egyszer csak ugrás a mélybe. kötekedett a belső hang. hiszen csakis rajtad múlik! Az imádság – amennyiben ez annak nevezhető – még jobban fölgerjesztette önutálatát. méghozzá igen gyenge indoklásokkal. Most az egyszer. a másik felét pedig utánvétre. Lám csak. csak most az egyszer még. aki soha életében nem lopott könyvtári könyvet? Na. Frankkal… Majd jött az a borzalmas éjszaka. Mindenkivel megesett az ilyesmi. és az ár felét a bankkártyájára íratta. de azért nyomban feltételt is szab. nyugtatgatta magát. Egyszer vagy kétszer kiemelt némi készpénzt. ha Isten még egyszer kisegíti őt a bajból. Egy rágógumi nem sok. Szőnyegeket vásárolt Londonban. Csak akkor kegyeskedik jó útra térni. De hát ki az. megjavulok! Esküszöm. hogy elkerülje a vámolást.bűnöző. hogy megjavul. a félbemaradt öngyilkossági kísérlet. könyörgött. egészen más leszek. Hanna Gray. hogy ezúttal aligha ússza meg ilyen könnyen. Istenem.

meglepően jól aludt. Már-már az igazak álmát aludta. legalábbis! A hajó ringását vigasztalónak érezte. . akkor még minden helyre hozható! Reméljük. Még semmi sem késő. úgy. Amikor végre álomba merült. Ha a dolgok jól alakulnak. csitítgatta magát. ahogy kigondolta.Álmosan a hátára gördült. teste átvette a hullámok ritmusát.

Ásított. Keyes pedig sötét tekintettel rámeredt a táblára. Keyes megborzongott. és egy kikapcsolt tvkészülékből állt. Kinyílt az ajtó. hat láb. A könyvespolc mögött talált egy felvonót. Aztán visszakapta az őrtől az igazolványait. ahogy a zárrendszer működésbe lép. különc figura volt. két alacsony heverőből. zöld szemekkel. mintha csak egy . Lekanyarodtak a főútról. négy inch magas. A bejárati ajtóval szembeni fal mellett egy üres könyvespolcot látott. melynek berendezése egy biliárdasztalból. majd a könyvespolc szétnyílott. Jobb szemét a retinaletapogatóra helyezte. Hallhatta. s Keyes szembe találta magát egy fekete táblával. A lift zümmögve elindult lefelé. ahogy Keyes kilépett a liftből. A reaktort még nem lehetett látni. Keyes megmozdult a kocsi hátsó ülésén. majd kikémlelt az ablakon. A ragyogó nevadai éjszakai égbolthoz képest a gammatelep környezete kifejezetten sivárnak tetszett. A nyári évszak ellenére a sivatagi levegő hűvös volt. Ed Greenwich várt rá. illetve a talaj fölé emelt négy faépület. a kerekek alatt zajosan ropogott a kavics. mely a fának egy csomójában volt elrejtve. így az egyetlen mesterséges fényforrás az őrtorony volt. Frankenstein-szerű. egy játék automatából. megereszkedett nyaki lebernyegei fölött kiugró ádámcsutkával. nyújtózkodott. miközben az iratait vizsgálták. és megcélozta a legnagyobb épületet a négy közül. lázas. Azonnal rázendített.Nyolcadik fejezet 1. Belépett a játékterembe.

Greenwich minden jel szerint – vélekedett magában Keyes – valósággal önkívületi állapotban van. mint az a szülő. maga a csoda! Természetesen a hármas. de végrehajtottuk! Beléptek a detektorterembe.megkezdett beszélgetést folytatnának. aki leteremti a gyerekeit. lépteik visszhangosan kopogtak. Greenwich tovább beszélt. még ha a lehető legszerényebb keretek között is. igen. igen. Tény. Ez azt jelenti. de képtelen volt szó nélkül megállni. De ami tegnap végbement. mindig is pontosan tudtam. lehetséges. – A szubnanométer egészen pontosan az előre kiszámított értékeket mutatja. tapodtat sem szándékozik továbblépni. Azt hiszem. hogy a fordított harmadik hatvány törvényének köszönhetően a folyamat. a fő elemi részecske körgyűrűjébe. hogy elkerülhetetlen! Igen. Egy fémborítású. Ha túlságosan tékozlóak. az egy teljesen más történet. Keze szüntelen mozgásban. Más szóval: önvédelem. melyet folyékony . És a lehetséges ebben az esetben azt jelenti. a főhálózatról veszik le az energiát. Megelőző csapás. nem győzte bizonyítani. Addig. abból később gondjaik támadhatnak. ujjai a semmit tapogatják… – Mindazonáltal a tizenhét készülék fölösleges – szögezte le Greenwich. igen. gondolta Keyes. – Óh. Keyes bólintott. Megjegyezte. Úgy érezte magát. amíg a reaktor működésbe lép. kézfeje megállás nélkül forog a csuklója körül. hogy tegnap megtörtént. én előre tudtam. Rajta kívül senki más nem ügyelt itt a takarékosságra. A szupervezető mágnes. hogy Epstein eredményei nélkül. az valami csoda. hogy túl sok elektromos áramot fogyasztanak. hogy fölöslegesen égetik a lámpákat. mindenféle esetleges hivatalos rosszallás esetére. szikrázó folyosóra terelte Keyest. igenis.

ami leállítaná. Húsz perccel később visszatértek kávézni az automaták fényeitől vibráló játékterembe. A daruk háromtonnás berendezéseket emelgettek játszi könnyedséggel. akkor az összes lendületet elveszítjük. mi viszont három hónapon belül teljes sikerre számíthatunk. Greenwich vitte a szót. beleírtak egyegy észrevételt a klaviatúrára. a mérnökök szakszavakat kiáltoztak egymásnak. – Ha egy ilyen komplexum egyszer mozgásba lendül. nem. amíg Keyes észrevette. mintha rövid zongorafutamokat játszanának. Az várakozón nézett vissza rá. Nem. azt meg bízza rám! 2. – Tegnap óta fejhosszal vezetünk. Igen! Minden feltétel adott. Soha többé! – A komputerek miatt ne fájjon a feje – mondta Keyes. Ha most le kell állnunk. – Végezze csak a dolgát. Elefántláb vastagságú kábelek kígyóztak a komputerek monitorait vizslató emberek talpa alatt. kondenzált felhőt képezett. A forró lé égette Keyes gyomrát. Eltelt néhány másodperc. jeges. hullámzó. Ed! Ami az enyém. és ránézett a tudósra.nitrogén tartott mínusz kétszáz fokos hőmérsékleten. Keyes fölemelte a fejét. hogy Greenwich abbahagyta. amiért eddig dolgoztunk. – Ne aggódjon! Megkapja. Most már semmi kétség! Hadron labdába se rúg kétezerhatig. s időnként. – De a számítógépes időzítésre szükségem van. többé nincs az az erő. Mindenkit megelőztünk. ha beigazolódik a számítógépes időzítésem. mint rendesen. Keyes . – Jó – mondta Keyes lakonikus rövidséggel.

Amíg csak gondolkodik. Keyes válaszában benne volt a burkolt rendreutasítás: Addig. addig nincs baj. – Először jussunk el odáig! Én csak hangosan gondolkodom. amit ez az ember előző nap véghezvitt. Oké? – Hát persze – felelte Greenwich. Természetesen tisztában vagyok a biztonsági szempontokkal.megállapította magában. még ha szíve szerint maga is sürgette volna a projekt mielőbbi végrehajtását. Különösen ezekben a kritikus napokban nagyon fontos ez. Gondolkodni. amíg a képzeleted birodalmán belül maradsz. amit tegnap műveltél! Keyes személy szerint örült Greenwich rohamléptű előrehaladásának. A tudós nyilvánvalóan bürokratának tartja Keyest. akkor vajon tartaná-e a hátát Greenwich meredek kísérleteiért? Vállalná-e a kockázatot mindazért. hogy Greenwichnek csalódást okozott a válaszával. fafejű hivatalnoknak. A felelősség azonban az ő vállán nyugszik. De öt. azt szabad. Vagyis addig. akit csak a közvetlen. – Ed – mondta Keyes. hogy képes lennék előre jelezni a káros… Keyes értett a szóból. a kutatási potenciál. és ez a körülmény óvatosságra intette. kézzelfogható eredmények érdekelnek – a fölszabaduló vákuumenergia. amíg nem azt teszed. a védelmi alkalmazhatóság. de a megengedett határérték alatt. Keyes érezte. hogy Keyes nem érti a mélyebb filozófiai összefüggéseket. mondanom se kell. Greenwich azt hiszi. mindenféle hivatalos engedély . – Először jussunk el odáig. De ha ez igaz lenne. Greenwichnek. az orrtúrás közepette megint a Nobel-díjon jár az esze. – …az alapszint fölött.vagy tízéves távlatban nem biztos. hogy beszéd közben a kutató folyamatosan az orrát piszkálja.

– Képzelje el a glóbuszt. hanem az időt is keresztülszeljük… Később újabb metaforák következtek. ezen gépezet nélkül soha nem küzdöttük volna föl magunkat az első helyre. mivel háromdimenziós lények képtelenek hibátlanul . az iménti. Jim. És amit mi teszünk. A tér-idő véges. Ez az alagút pontosan a glóbusz kellős közepén halad át. – De ami itt van belül – mutatóujjával csontos halántékára koppintott –. mint fúrunk egy kis lyukat. Ennek tükrében meglehetősen lehangolónak találta. anélkül. félig burkolt dorgálás ellenére. – A gépek nélkül – magyarázta Greenwich fennhéjázóan – képtelenek lennénk ilyen eredményeket elérni. (Itt most nem államhatárokról van szó. aki kifejlesztette az extra dimenziókba sűrített tér-idő modellt. ugyanakkor szemléletes kifejezéseket használt. A tér-idő formációt hegygerinc formájúra görbítették. sőt minden lehetséges következményét is. amellyel megnyitotta a kaput a projekt folytatása előtt. Ez tagadhatatlan. amikor a kutató először magyarázta a projektet. hogy Greenwich minderre saját magától nem jött rá.nélkül? Nem! Keyes pontosan tisztában volt a projekt jelentőségével. hogy még a magafajta prózaian gondolkodó ember számára is azonnal áttekinthetővé vált minden. Ugyanez a helyzet a tér-idővel is. mely a Földet jelképezi. és mégis határtalan – mondta. természetesen. egy alagutat a glóbusz egyik oldaláról a másik felé. Keyes emlékezett. és egyik hegyfokról ugráltak át a másikra. hogy határvonalba ütközne.) A felület mégis véges. és felfogta annak minden részletét. Bármerre utazhat a földgömbön. Greenwich kötötte az ebet a karóhoz. Egyik metafora sem volt tökéletesen pontos. Mindenáron valamiféle hitelgaranciát követelt. Igen ám. de ezzel nemcsak a teret. Greenwich volt az. A tudós olyan egyszerű. az nem más.

magyarázta Greenwich. legalábbis ahhoz képest. A titok. hogy a fény a végtelennél kisebb sebességgel jut el hozzánk. egy Albert Einstein nevű tudós a következőképpen válaszolta meg. hogy milyen technikai eszközök álltak rendelkezésére. Greenwich még egy kis rögtönzött fizikát és relativitáselméletet is belecsepegtetett Keyes fejébe. miközben metszett üvegkancsóból jeges vizet kortyolgattak. amikor a Jupiter már távolabb van a Földtől. de ha valaminek megmérjük a sebességét. A titkot könnyű megérteni. akkor azt viszonyítanunk is kell valamihez. mint ahogy azt általában hiszik. hangsúlyozta a kutató.ábrázolni a tér és idő négydimenziós kiterjedéseit. Ez azt jelenti. Tud követni? Keyes bólintott. hogy ez a szám közelebb van a 186 ezer mérföld per másodperchez. Az idő kitágul. hogy a fény 140 ezer mérföld per másodperces sebességgel halad. De a földgolyóról szóló első metaforát Keyes így is megértette. Ma már tudjuk. A fény az univerzum sebességhatára. hogy ezt lehetővé tegye. mégis határtalan. Évszázadok óta tudjuk. hogy meghatározza ezt a sebességet. távolról sem olyan bonyolult téma. Egy holland csillagász 1676-ban jött rá erre. s elég pontos eredményt kapott. hogy a fénysebesség nem végtelen. Még arra is kísérletet tett. hogy mihez viszonyítjuk a fény sebességét. egyszerű. függetlenül attól. Keyes vermonti irodájában ültek. hogy ő maga milyen sebességgel mozog az űrben. A . és mindenki ugyanannyinak méri. Azt a kérdést. hogy a Jupiter bolygóinak holdfogyatkozásai az éjszaka későbbi szakaszában következnek be. Arra az eredményre jutott. nyugodtan és csöndesen értekeztek az univerzum mibenlétéről. Igen ám. Bármily hihetetlen. vagyis akkor. A relativitás. Véges. amikor megfigyelte.

hogy mélyülnek a ráncok Keyes szemöldökei között. hogy ezt lehetővé tegye. állította. hogy egy fénypulzus közeledik felénk. Greenwich látta. mert az emberek azt látják. Az idő kitágul. hogy tér és idő egyazon érmének a két oldala – tér-idő –. hogy a tér-idő elgörbül a benne rejlő tömeg . A projekt megértéséhez Keyesnek el kell fogadnia ezt a jelenséget! Keyes boldogan elfogadta az érvelést. de valahol még kellemesek is. akkor valamit hozzá kell még adni az egyenlethez – ebben az esetben az időt. A relativitás „speciális” elméletének közzététele után néhány évvel. mindkettő abszolút értékek nélkül létezik. Ez távolról sem olyan bonyolult – tette hozzá sietve. El kell fogadnunk. hogy az idő változatlanul halad előre. készséggel magáévá teszi a gondolatot. igen. de azért ott maradtak még Keyes homlokán. hanem annak a ténynek a következménye. mint a többi erő. A filozófiai utalások nem csak megdöbbentőek. A hagyományos gondolkodás szerint magához ennyivel lassabban közeledik a fény. egész egyszerűen megsokszorozódik az idő által. A gravitáció nem olyan. Én egy helyben állok. és mindkettő relatív egy adott mozgáshoz képest. Igen. Az idő tehát csupán illúzió? Igen. viszont a fény sebessége változatlan marad. De ez hamis képzet. Föl kell adnunk az abszolút időről alkotott képzetünket – mondta Greenwich. Óránként négy mérfölddel halad. maga elindul előre. A ráncok valamelyest kisimultak. természetesen. ismerte el a tudós. Ha a távolság változik. Einstein megjelentette a relativitás „általános” elméletét is. Ezt nehéz fölfogni emberi ésszel. Csakhogy valójában mind a ketten ugyanazt a 186 mérföld per másodperccel haladó fényt látjuk.távolság. – Tegyük fel.

Némiképp leegyszerűsítve a dolgokat. Greenwich hagyott néhány másodpercet az elmondottak megemésztésére. hogy ilyen szemszögből láthassuk az univerzumot. a következmények beláthatatlanok és katasztrofálisak lennének. aztán folytatta. a legközelebbi tömeget követik egy egyenes ösvényen a meggörbült tér-időben. akkor nemcsak valahol máshol bukkanna elő. túl kicsiny faj vagyunk ahhoz. Ha képesek lennénk egy fekete lyukat laboratóriumban előállítani… ami a legnagyobb valószínűséggel úgy történhetne. Persze mindez nem kockázatmentes vállalkozás. de négydimenziós világban élünk. mint Newtoné. A bolygók nem a Nap körül forognak. Jim. és a negyedik dimenzió nem más. Ha ugyanis a laboratóriumban előállított fekete lyuk valamilyen oknál fogva kicsúszna az ellenőrzés alól. És ha valaki képes lenne kellően nagy távolságot beutazni a téridőben. lineáris formában megtapasztalhatnánk az időt. hanem valamikor máskor is. De mi.és energia eloszlásától. mint amilyen a gammatelep magját képezi… akkor talán kitörhetnénk a háromdimenziós létezés korlátjai közül. és egyszerű. magyarázta Greenwich. A fekete lyukak. mi háromdimenziós lények vagyunk. lyukak a tér-időben. egy olyan részecskegyorsítóban mondjuk. hogy alkalmazásával ki lehessen számítani a laboratóriumban . Saját bolygónk röppályájának megfigyelése ugyancsak megerősíti ezt az elméletet. borzalmas gravitációja és energiasűrűsége átlyukasztotta az univerzumunk szövetét. folytatta Greenwich. Az Epstein-formula azonban alkalmas arra. Einstein egyenletei sokkal pontosabb számításokat tesznek lehetővé. amikor egy csillag összeomlásának. melyek akkor keletkeztek. emberek. mint az idő. hogy nagy sebességen ütköztetnénk a részecskéket.

– Hálásak leszünk azért. –Egyetlen fantasztikus pillanatra. – Lehet. – Kezd berezelni. Greenwich kiselőadása teljes mértékben meggyőzte Keyest. az emberiség történetében először. hogy kételkedik.előállított fekete lyukak élettartamát. Greenwich összehúzta az ajkát. de aztán jobbnak látta. és ezáltal elkerülhetőek lennének az ilyen események. az összes ember a Földön tiszta szívvel és lélekkel egyesült. Az lenne az őrültség. A Nagy Hadron Ütköztető a CERN égisze alatt. Óriási dolog lenne. Az ember attól ember. magyarázta Greenwich. ha nem vállalnák a kockázatot. Keyes bólintott. – Nem a hírnévről van szó – mondta Greenwich némi álszerénységgel. – Tudom. vagyis a Genf közelében levő európai részecskegyorsító laboratórium 2006-ra tervezi a protonok és antiprotonok ütköztetését. ha mégse mondja ki: Én a maga oldalán állok. Mi ugyanezt a célt tűztük magunk elé. Ha valaki a legnagyobbak között akar játszani. Kiélezett versenyhelyzet van. Beleszürcsölt a kávéjába. Greenwich! Fölfogta már végre? – Emlékezzen a Holdra szállásra! – folytatta Greenwich. – Keyes legszívesebben hozzáfűzte volna. amit tesz. Ám a lehetséges haszon ennél sokkal többet is megér! – Ed! – szólalt meg Keyes ünnepélyesen. – Értem. Csupán biztosítani kívánom. és az időtényező mindennél fontosabb. hogy Chen jelentkezik magánál – váltott témát Greenwich. Ebben az esetben nagyon nagy kockázatot. Jim. . ádámcsutkája föl-le ugrált. – Ne hallgasson rá! Mindenkiben vannak kételyek. hogy kellőképpen méltányolni fogjuk az erőfeszítéseit. akkor annak megfelelő kockázatot kell vállalnia.

A kavicsos útról rátértek a műútra. Aztán Keyes távozott. Megpróbál másik szponzort találni az Egyesült Államok kormánya helyett. mit akar. Ha eljön az ideje. . – És ne felejtse el. Az önmagáért való tudomány elméletben jól hangzik. figyelmeztette magát. hogy megpróbálja megkerülni magát. hallgassa meg. És ehhez arra van szükség. hogy ő is lefalcol. de a valóságban Greenwich ragaszkodni fog ahhoz. ő se ezen a földön jár. kiszámíthatatlan lesz a reagálása. Hiú ember. Ed. Keyes újra bólintott. – Jó. higgye el. Keyes elálmosodott. hogy Greenwich reprodukálja Epstein eredményeit. Epsteinhez hasonlóan. biztos. ugyanazon az oldalon állunk. – Ha Chen jelentkezik.– Engem nem kell meggyőznie. és kezet nyújtott. Nem törődik a biztonsági szempontokkal. akivel egy csónakban evez! Ez megfelelő végszónak tűnt. mint Epstein. fölállt. hogy mellőzni lehessen. polemizált magában Keyes. hogy a jutalmazása nem arányos a teljesítményével. A sivatag körülötte csendesen pihent a maga érintetlen és zavartalan hatalmasságában. miközben visszafelé zötykölődtek a kavicsos úton. s ha megsérti. és át fog nyúlni a feje fölött. ki az. Ez az ember túl hiú ahhoz. Nincs kizárva. Greenwichre oda kell figyelni! Egyetlen szálat se szabad elvarratlanul hagyni! Most azonban mindenekelőtt a hármas számú kritikus eredményre kell összpontosítani. És ha úgy érzi. és beült a kint várakozó limuzinba. Méghozzá késedelem nélkül. hogy mondta. Eltelt két perc. Greenwichről nem szabad megfeledkezni. Greenwich viszonozta a kézfogást. hogy megkapja a megfelelő elismerést a fáradozásaiért. Ebben a kérdésben.

Ha egy ilyen lavina egyszer elindul, többé senki nem állítja meg. És ami azt illeti, elég nagy tehetetlenségi nyomatékot adtak a „hólabdának”. Keyes elképzelte, ahogy a hógörgeteg nagy robajjal száguld lefelé a hegyoldalon, egyre több hó tapad rá, egyre nő, és egyre súlyosabbá és feltartóztathatatlanabbá válik. Jeremy, jutott eszébe, ő az, akiben valami hasonló, szédítő lendület munkált. Jeremy, aki meg nem állt soha, mindig mozgásban volt. Amikor ráhajtott a műútra, előadott egy trükköt – kiperdült a nyeregből úgy, hogy jottányit sem veszített elképesztő lendületéből. Hányszor végigpörgette magában a jelenetet, és még mindig képtelen volt szabadulni tőle. Keyes lelki szemei előtt úgy játszódott le minden újra, mintha csak tegnap történt volna. Jeremy lecsúszik a nyeregből, úszik a levegőben a bejárati ajtó felé, miközben a kerékpár folytatja útját a parkoló felé, hogy aztán végül becsapódjon egy falba. A bicikli soha nem esett le. Miért nem hagyta abba Jeremy a veszélyes mutatványt, a sokszori szidás, dorgálás ellenére sem? A bicikli soha nem esett le! Ott forgott, mint egy lassított filmfelvétel, a kavicsos út fölött, és aztán lágyan megpihent, s mintegy varázsütésre nekitámaszkodott a falnak, és addigra Jeremy már bent van a házban, talál egy szendvicset magának, bevonul a szobába tévét nézni vagy számítógépezni, s közben fenntartja hatalmas lendületét, mellyel végigszáguldozta az életét… Keyes elbóbiskolt. Nem, teljesen ébren volt. Nem találta helyét az ülésen. Elöl halkan szólt a rádió; a sofőr egy élő beszélgetést hallgatott. Keyes ásított. Nem bóbiskolt. Még csak álmos sem volt. A rádió halkan zümmögött. Keyes elaludt.

3. Üzenet várta Dietztől. Keyes ült az elsötétített irodájában, és tárcsázott. Add, hogy jó hír legyen, fohászkodott magában. Ha jó hír lesz – ha megtalálták Epsteint, és végleg elintézték a pasast –, akkor megjutalmazza magát egy reggelivel. Egy kiadós reggelivel, s utána még egy kis szundikálást is engedélyez magának. De ha nem… – Dietz – mondta egy hang. – Itt Jim Keyes – felelte Keyes. Dietz tétovázott – és Keyes máris tudta, hogy a hír nem jó hír. – Epsteint elintézték, jelentette Dietz. – De komplikációk adódtak. Átkutatták a tudós kabinját és a poggyászait, de eredmény nincs. Úgy fest tehát, hogy Epstein nem hagyott hátra semmiféle dokumentumot a munkájáról. Fölvetődött azonban egy további probléma. Leonard látta, hogy a tudós és a felesége egy fiatal nővel érkezett a Sapienza-erődhöz, és túlságosan élénken társalogtak. Valaminek lennie kellett közöttük – valaminek, ami fontos lehetett Epstein számára. Ebből kiindulva, ismerte el Dietz, még az is elképzelhető, hogy Epstein mégiscsak őrzött valami írásbeli dokumentumot a munkájáról. Még az is lehetséges, hogy bizonyos mértékben a tudós érdekszövetségben állt a fiatal nővel. Nincs kizárva, hogy a nő idegen érdekeket képvisel… Keyes egyik kezével a homlokát fogta, a másikkal a telefont tartotta. Ujjai mozogtak: apró köröket rajzoltak. Szóval Epstein mégiscsak eladta… Ennyi munka, ennyi erőfeszítés, ekkora előrehaladás után most egy ilyen banális biztonsági baklövés miatt kell megtorpanniuk! Nem elég, hogy elveszett a titkos formula, de még az is elképzelhető,

hogy az ellenség kezébe került! Márpedig, ha ez a képlet rossz kézbe kerül, annak rettenetes következményei lesznek. Keyesnek azonban nincs most ideje arra, hogy ezeken a következményeken rágódjon. Ha a projekt összeomlik, kinek a nyakába dől az egész? Természetesen az övébe. Nem tett jelentést a DIA-nek, amikor kellett volna, s nem kért tőlük segítséget. Annál buzgóbban igyekezett fedezni Greenwich illegális kísérleteit. És most ő lesz az, aki mindezért meglakol. Katasztrófa! - Ki az a nő? – kérdezte, még mindig a halántékát dörzsölve. - Jó kérdés. – Dietz elég közömbösen reagált. A hangjában volt valami távolságtartó cinizmus, és ezt Keyes, az adott helyzetben legalábbis, vérlázítónak találta. – Talán lesz alkalmam személyesen megkérdezni tőle. A helyi hatóságokkal valahogy elvarrták a szálakat; a hajó egyenesen Isztambulba tart. Itt várjuk őket, és első dolgunk lesz, hogy a nőt lekapcsoljuk. - Isztambul – ismételte Keyes. - Igen. Holnapután… - Melyik hotel? – kérdezte Keyes. – Azonnal indulok.

Kilencedik fejezet
1. Henri Jansen átnyúlt Madeleine teste fölött, az éjjeliszekrényen megtalálta a Gauloises-os dobozt, előhúzott két szál cigarettát, s mindkettőt meggyújtotta. – Mennem kell – mondta Madeleine. De azért a cigarettát elfogadta. Lehunyt szemmel szívta be a füstöt, szája szegletében halvány mosoly játszadozott. – Nagy nap lesz holnap – mondta a nő. – A férjem szervezett egy túrát, Les Cabassolsból indulunk. Tony Blair legjobb gyerekkori barátja is ott lesz. Meg egy szaúdi herceg. És egy híres amerikai fehérgalléros bűnöző. Te, mondd, miért van az, hogy az amerikaiak mindig a bűnözéssel szereznek hímevet? Henri mélabúsan nézett maga elé, és nem válaszolt. – Óh, persze, ez nemcsak az amerikaiakra vonatkozik – tette hozzá a nő cseverészve. Madeleine, harmincas éveinek közepén járó, igen szemrevaló nő volt – könnyed és kacér, legalábbis a felszínen, habár a fesztelenség máza alatt Henri időről időre felfedezett valamiféle tartós melankóliát. – Szóval, el tudod képzelni, miről lesz szó egész nap! Lóversenyről, természetesen. Mindegyikük tart lovakat, telivéreket, persze. Ott vannak a versenyeken, úgy szórakoznak velük, mint a kisfiúk a játékautóikkal. Henri leszívta a füstöt, és továbbra sem kommentálta a nő szavait. – Na jó! – sóhajtott a nő, és átadta a cigarettáját Henrinek. – Most már tényleg mennem kell. Amíg Madeleine tusolt, a férfi ágyban maradt, és felváltva szívogatta a két cigarettát. Kerülgette a depresszió;

lopakodva és kitartóan. Pedig nincs oka rá, hogy megadja magát a levertségnek, tűnődött Henri. Hiszen megkapott mindent, amiről egykor álmodozott. Hol vannak már azok a napok, amikor egy szál cigaretta is oly nagy kincsnek számított – azok az idők, amikor gyerekként eldobott csikkekre vadászott Párizs utcáin. És most, íme: egyszerre kettőt szív. Minden napszakra más-más nő. Egy csodaszép ház, lakbér nélkül. Kell ennél több? Madeleine kijött a fürdőszobából, öltözni kezdett, és Henri figyelte a mozdulatait. Amikor Madeleine elkészült, Henri fölkelt az ágyból, hátulról belecsókolt a kecses nyakhajlatba, majd kikísérte szeretőjét a kocsihoz. Újabb csók következett, aztán az Audi végiggördült a hosszú bekötőúton. Henri ott állt egyedül a hűvös szürkületben, és próbálta elhárítani az alattomosan rátörő depressziót. Érezte, hogy a mistral egyre inkább erőre kap. Ezen meglepődött. Nyári hónapokban a hűvös északi szél általában nem támadott olyan erővel, hogy nagyobb kellemetlenséget okozott volna. Rendszerint csak télvíz idején társult hozzá a Rajna-völgyi jéghideg levegő, hogy aztán dühödten végigsöpörjön Dél-Franciaországon. A teleket azonban Henri természetesen nem itt töltötte. Elutazott Aspenbe, vagy az Elefántcsontpartra, netán a déli tengerekre. Büszke háztulajdonosnak ugyan nem mondhatta magát, de barátai szép számmal akadtak szerte a világon, akiknek pompás villáik voltak, s akik alig várták, hogy szívességet tegyenek Henrinek – szállásra tehát soha nem volt gondja. Patrónusok, gondolta. Azzal, hogy pazar villáikat rendelkezésére bocsátották, fotográfusi karrierjét

Talán túlságosan is jól kijöttek egymással. hátha ettől kissé jobb kedvre derül. Az orosz bíróságokat. politikusokkal. egy Sylvie névre hallgató terrier is csatlakozott hozzá. Provence-ban. Úgy döntött. Többnyire az elit klubokban szórta a pénzt. igen. az ujjain.támogatták… No. és faképnél hagyta Henrit. ahogy Madeleine fogalmazott. újabban pedig hasonlóan bensőséges viszonyban állt az orosz igazságszolgáltatási szervekkel. következésképpen egyetlen filmkockát sem kattintott el. és egyéb fényes társasági alakokkal. és ettől kellemes bizsergés áradt végig a testén. aki egykoron bizalmas kapcsolatokat ápolt a KGB-vel. teljesen besötétedett. Mostanában egész jól összemelegedett Madeleine-nel. Lezuhanyozott. a naplementében – tűnődött Henri. . a fotózás! Közel egy éve Henry nem fűzött filmet a gépébe. Még mindig magán érezte Madeleine illatát. Időközben a szomszéd kutyája. tett egy rövid sétát a birtokon. Igen. Egyre több időt töltöttek itt. a haján. nekivágott a mezőnek. Jó tíz percig sétáltak együtt. A szőlőültetvények ilyenkor a legszebbek. királyi családok tagjaival. Megint a depresszió… Mielőtt visszatért a házba. a régi időkben alighanem így hívták őket: patrónusok. totálisan átszőtte a korrupció. Mire visszatért a házba. magas beosztású orosz politikus volt. melyek a nyár legforróbb heteiben megteltek gazdag iparmágnásokkal. filmcsillagokkal. Aztán Sylvie egy pillangó után vetette magát. nem sajnálja az időt a sétára. Vlagyimir nem győzte herdálni folyamatosan növekvő vagyonát. Vlagyimir. A nap bíborpalástban süllyedt alá a horizonton. Madeleine férje. Madeleine férje pedig – ezek is a nő szavai – mocskos nagy hasznot húzott ebből a korrupcióból.

az feltehetően előbb-utóbb Izmajlov tudomására jutna. De idáig nem fognak eljutni: nem több ez az egész.Henri örült. És ebből még súlyos gondok származhatnának. A nappaliban letérdelt a kandalló mellé. akit tréfásan hercegnőnek nevezett – mindenkor a rendelkezésére álljon. az utasításoknak megfelelően megtett minden tőle telhetőt. hogy ellenőrizze. mindenesetre. A zuhanyozás után gyorsan körbement a házban. A ház nyílászáróit védő zsaluk nyilván jó szolgálatot tesznek majd. hogy a csövek ne robbanjanak fel. Bizonyos körökben keselyűnek hívták – csak részben a karvalyszerű ábrázata miatt. végigfuttatta szemét a szoba temérdek mozaikos ablaktábláján. Más kérdés. ezek az üvegtáblák azonban továbbra is ki vannak téve az elemek támadásának. Amikor fölállt. Hivatalosan Henri házgondnokként lakott itt. és biztos volt benne. a skorpiók ne szabaduljanak el. mint könnyű kis flörtölés. hogy zsákmányszerzéskor nem ismert könyörületet. Ő. valamint arra a hírhedett tulajdonságára. Henri tudta ezt. bezsaluzta az ablakokat arra az esetre. Futó nyári kaland. a hűtőszekrény és a borospince soha ne ürüljön ki. A valóságban persze az volt a dolga. A gúnynév sokkal inkább a férfi ragadozó mivoltára utalt. hogy Madeleine ugyanígy fogja fel a dolgot. hogy a ház asszonyának – egy amerikai hölgynek. amikor a hölgy úri kedve éppenséggel úgy diktálja. A . Élvezték egymás közelségét. ha a vihar a távollétében törne ki. Neki kellett ügyelnie arra. Ha Henri és Madeleine túlságosan összemelegednének. zárva van-e a kürtő. hogy egyre több időt tölthet együtt Madeleine-nel. szerettek együtt lenni. hogy Madeleine férjével azért nem lenne jó ujjat húzni.

öt hektárral és három vendégbungalóval. A férjnek volt egy háza a Bahamákon. amit elhúz az orra előtt. ami biztos. Ez igencsak üdvös gondolatnak látszott. megigazította a mandzsettáját. Fölvillantott egy macsós vigyort. Ha övé lenne a ház. hogy természetes módon öregedjen. Nos.hercegnő azonban jelenleg a férjével Rómában tartózkodott. egy kis vérpezsdítő gyanánt. ideje munkába menni! A munkát ezen az éjszakán egy Isabella DiMeglio nevű olasz hölgy testesítette meg. a kondíciójára és a bőre barnaságára. majd egy gyors mustra a tükörben. és az itt nyaraló hírességek közelségével – éppenséggel nem utolsó dolog. nem kellene folyamatosan ügyelnie az alakjára. Befejezte az ablakok ellenőrzését. Henri. hogy újra a fényképezéssel foglalkozzék. Végre megengedhetné magának. azon a villán is rajta tartotta a szemét. hogy a hercegnő valóban neki akarná ajándékozni ezt az értékes ingatlant. valamint egy úszómedencével. némi kölnizés következett. és túl keveset foglalkozik a feleségével. hogy a házat esetleg Henrinek ajándékozná. És igazából azt se tudta elhinni. . De a ház nem az övé volt – egyelőre legalábbis nem. majd elindult. akinek a férje túl sok időt tölt az irodájában. hogy inkább csak amolyan mézesmadzagnak szánja. biztos. A tisztes hölgy a közelmúltban tett bizonyos célzásokat arra. És talán még arra is rászánná magát. a hónap végéig nem is tér vissza onnan. hogy el ne késsen a vacsoráról. és ha igaz. Gyanította. Két zegzugos emelet Aix-en-Provence közelében. visszament a hálószobába.

MÁSODIK RÉSZ .

akkor még ott volt Rachel és Jeremy meg Margot. morfondíroztak annak idején. Jeremy azóta örökre eltávozott. hogy megtöltsék az üres tereket. Margot elment. Az jutott eszébe. a legújabb Grisham-bestseller. Húsz perc volt az autó érkezéséig. hogy volt idő. Émelygett a vénasszonyos önsajnálatától. de hát elege volt már ezekből az érzelgős siránkozásokból. ő lakja egyedül. és lehúzta a cipzárját. Friss töltés az akunak. Most meg. természetesen a pisilés. igen. ha jönnek az unokák. letrappolt a lépcsőn. Bement a fürdőszobába. no és Keyes maga. Gondolatban még egyszer átszaladt az összecsomagolt holmikon – fogkefe. Ezen most kesernyésen elmosolyodott. Egy fél életet élő félember. És… Megszólalt az ajtócsengő. jutott eszébe. Keyes lezárta a bőröndjét. Sietve fölhúzta a cipzárját. mélázott Keyes. A ház egykoron tele volt élettel. ahogy anyja gyerekkorában belésulykolta. mobiltelefon. És hát lássuk be. és rápillantott az éjjeliszekrényre helyezett digitális órára. hogy nem férnek majd el ebben a házban. Ja. Rachel elment – elköltözött az anyjához Belmontba. laptop. minden nagyobb szabású családi utazás előtt. kiment a fürdőszobából. bizonyos értelemben maga Keyes is eltűnt félig-meddig. Elindult az ajtó felé. Minden rendben. dübörögve visszhangoztak szapora léptei. amikor azon aggodalmaskodtak. mit felejtett el.Tizedik fejezet 1. Mi lesz. Megpróbálta még egyszer átgondolni. És lám. Óh. s gondolatait erőszakkal visszaterelte a . Persze.

ám ez a derű amúgy nem kapcsolódott semmi konkrétumhoz. korán őszülő szakállal. Soha ne számíts arra. Chen alacsony termetű férfi volt. Ha Rachel itt élne. hogy a kocsi korábban érkezik! De úgy látszik. Keskeny válla olyan szögben lejtett. legalábbis akiket Keyes ismert.jelenbe. mintha elvileg fölfogta volna. Chen gondot fordított a megjelenésére. mint a kabátfogas két szárnya. hogy az arckifejezés döntő szerepet játszik a társasági érintkezésben. Persze különcnek hatott így is. és szembetalálta magát Henry Chennel. Miután kiléptek a hátsó udvarra. Diétás limonádéval sétáltak ki a hátsó udvarra. . mint valami maszkot. Ezen a reggelen kék oxfordi inget viselt nyitott gallérral. az élet még mindig tartogat számára meglepetéseket. khakinadrágot. Chen egy pillanatig a gyepen legeltette tekintetét. egy valamit megtanult az életben. Chen úgy hordta az arcán a mosolyát. fehér és kék konfettikkel. Ellentétben a tudósok zömével. fémkeretes szemüveggel. és papucscipőt. Széles vigyor volt az arcára ragasztva. Ha mást nem is. mint a géniuszok általában. 2. Chen abbahagyta a hátsó kert szemrevételezését. és Keyes felé fordult. aminek következtében a szavai és az arckifejezése közötti ellentmondás olykor kifejezetten hátborzongató hatást keltett. melyek a július negyediki ünneplésről maradtak itt. Közel egy hónap telt el az ünnep óta. nyilván már réges-rég rend lenne. Keyes maga is meglepődött némiképp a látványtól. A fű tele volt vörös. Kinyitotta az ajtót.

ráérősen. aki képes hasonló . még mielőtt belevetné magát a napi robotba. de majdnem… Képzelje csak el! – Okos fickó lehetett – morogta Keyes. mielőtt a kocsi megérkezne. – De magánál is dolgozik pár olyan fickó. – Bámulatos teljesítmény! – lelkendezett Chen. – Egy évvel ezelőtt – mondta. Belekortyolt a limonádéjába – metszően hideg volt. semmi jelét nem adva.– Elnézést a korai zavarásért – szabadkozott –. – Tudja. de csak a szegélyére. mint aki hozzászokott már. Szüénében és Alexandriában összevetette a napsugarak beesési szögét. de nem tudta felidézni. – Télen kellene látnia – ahogy a fények visszaverődnek a hóról! – Óh. Aztán a kikapcsolt díszlámpák felé fordult. de még mindig nem akaródzott a lényegre térni. hogy Eratoszthenész képes volt kiszámítani a Föld hozzávetőleges körméretét. Az eredmény nem volt százszázalékosan pontos. hogy megfigyelte a Nap járását? Két helyen. legalább megspórol egy magyarázkodást. azon kívül. úgy. Helyet foglalt az egyik párnázott kerti fotelban. hogy az alkalmazottai a nap bármely szakában zavarhatják. melyek a hátsó udvar fölött lógtak. – Ezeket mostanában szereltette föl? – kérdezte. mikor járt nála utoljára Chen. Keyes jóváhagyóan legyintett. biztos gyönyörű. hogy útra készül éppen. Keyes megpróbált visszaemlékezni. hogy elkapom. Ha megszabadul Chentől. mint késpenge a vízbe. úgy hasított bele a nehéz párába. Kínos csend telepedett közéjük. Chen tétovázva letelepedett egy másik kerti székre. de reméltem. Chen hátrébb billentette a fejét. akár külön bejelentkezés nélkül is. hogy semmiféle segédeszköz nem állt a rendelkezésére.

ugye. Ezek az emberek ámulattal töltenek el. Se köszönés. könnyű fuvallat kavarta föl a konfettiket.lenyűgöző teljesítményre. Jim. hogy törölje az anyagot. – Mert rátalált valamire! Valamire. De. Szeme a halvány fényben nagynak. Az ám! Mondok magának valamit. Aztán – meglepő módon. hová. – Kíváncsi vagyok… Levette tekintetét az égboltról. – Vegyük csak Steve-et – mondta Chen óvatosan. egy kicsit utána szimatoltam. se semmi! Szóval. – Hol van? – Nyaral. A feleségével. Itt van például Ed Greenwich. hiszen Keyes nem tapasztalt még nála ilyet – hirtelen eltűnt a vigyor Chen arcáról. – Hogy fogja kezelni ezt az ügyet? – kérdezte Chen. – Egy árva szó nélkül. Kezdte sejteni. – Nem vagyok egészen biztos abban. A kutatásával kapcsolatos összes dokumentum eltűnt. hogy… . – És a kutatása? – Nyilván szükségét érezte. hová akar kilyukadni Chen a gunyoros álszerénységével. Néhány másodpercig szótlanul néztek egymásra. – Csak ennyi? Keyes vállat vont. amitől begyulladt! Keyes most sem válaszolt. és szelíden ártatlannak látszott. – Hol van Steve? Keyes nem válaszolt. Keyes várta. Született géniusz! És Steven Epstein. magának ezzel semmi újat nem mondtam? Keyes higgadtan bólintott. – Mert hogy a múlt héten felszívódott. ugyebár – mondta Chen.

épp eléggé begyulladt ahhoz. amikor azt a tanácsot adja. hogy megbízzon azoknak a véleményében. Én tudós vagyok. Nem feltételezte ugyanis. viszont megvan az intelligenciája ahhoz. Most hízeleg. Ezért is megnyugtató. hogy a legfelsőbb döntési szinteken olyan emberek ülnek. hogy hallgasson a józan érvelésre. Jim. mint ön. amit mi. – A nanotechnológia és génmanipuláció. hogy Epstein tévedett – folytatta Chen kisvártatva. de hamar elfojtotta néhány korty diétás limonádéval. – Szeretném hinni. Jim! Ha valaki.– Megrémült az eredmények láttán. Ez is egy formája a leereszkedésnek. – Beszéljen! – mondta nyersen. akik kellőképpen értenek ehhez a szakterülethez. mint a miénk… az emberiségnek a közeljövőben rá kell találnia egy morális terrénumra. – Mindig veszélyes. hogy magával vigye az összes anyagot. gondolta Keyes. A differenciálmatematikában önnek nyilván nincs különösebb jártassága. Jim! Hogy megpróbáljam magát józan belátásra bírni. – Hallgatom. hogy be kell húzni a vészféket! Nem bízott önben és a többi felettesében! Így volt? És mondja! Tiszteletben fogja tartani a döntését? Keyes úgy tett. akik fel tudják mérni a lehetséges utóhatásait mindannak. Ezért vagyok itt. hogy a haladás . a nukleáris hulladék és az őssejt-kutatás. Olyan emberek. – Szeretném hinni. Keyest e pillanatban elöntötte a méreg Chen leereszkedő hangnemétől. valamint az olyan projektek között. mintha költői kérdés hangzott volna el. Kis híján megint elöntötte a méreg. ha a tudomány dolgaiba belekeverik a gazdasági érdeket. vagy a politikát. én pontosan tudom. hogy önben megvan a hajlandóság arra. hogy maga hallgatni fog a szavára. de fegyelmezte magát. tudósok létrehozunk.

Ha megengedjük.elkerülhetetlen. Természetesen a hivatalos verzióval állt elő. igaz? Maga most ezért veszi félvállról a dolgot! – Úgy nézek ki. hogy lefoglalja valamivel a kezét. de várnak rám. Meg vagyok győződve róla. mint aki félvállról veszi? – Ed téved – mondta Chen határozottan. hogy zseni. addig le kell állnunk! – Ez azért túlzás. . De nem ismeri a saját korlátjait. Ivott egy kortyot. hogy Steve Epstein az egyetlen olyan ember ma a földön.Trükkös kérdés volt. egyenesen Greenwich írásos javaslatából idézve. – Az. Keyes azonnal érzékelte. nem gondolja? – Ed azt mondta magának. csak azért. – Sajnálom. hogy az ipari lobbi. . amellyel pontosan megjósolható ezeknek a részecskéknek az élettartama. De azt is tudom. amelyek mögött igazoltan helyes megfontolások állnak. mi az. amint begördül a ház elé. hogy nagyon gondosan válogassa meg a következő szavakat. Vagyis a formulát. Nem. hogy képes reprodukálni az eredményt. hogy nagyon óvatosan kell előrehaladnunk – és csak olyan lépéseket szabad megtennünk. . vagy a politikai szféra nyomást gyakoroljon ránk… – Henry – szakította félbe Keyes. csak a szél támadt fel odakint. amitől Epstein ennyire megrémült. ugyebár! Keyes fölemelte a limonádés poharát. amit feltalált. – Húzza be a vészféket! Amíg nem látjuk pontosan. az nem vitás. Erről van szó. Rátérhetnénk a lényegre? Chen szünetet tartott. Mintha a kocsit hallotta volna. aki képes kezelni azt… szóval azt a valamit.– Miben látja a projekt célját? – kérdezte Chen váratlanul.

– De ha nem hallgat a józan észre. és adok a véleményére. ez nem az én stílusom – mondta Chen halkan. akkor ön komoly bajokat fog előidézni. . biztonságos energiaforrás… melynek elképzelhető a védelmi célokra való alkalmazása is… . amit el akarok érni magánál. Jim. .Jézusom – szólalt meg Keyes.Keyes ajka olyan keskenyre szűkült. hogy legyenek kétségei! Minden épeszű embernek vannak kétségei. Pontosan ez az.– Kontrollált körülmények között gravitációs részecskék előállítása. . Jobban. . –A valódi céljáról beszéljen! . . Ön nem tiszteli a természetet! És ha ön nem tiszteli a Természet Anyát. nem szoktam fenyegetőzni. mint ön. . Én sokra tartom Steve-et. hogy kételyeket támasszak önben.Ez nem elég. Olcsó.Ha bármiféle kétségem lenne.Ne a tankönyvi választ mondja – vágott közbe Chen.– Higgye el. hogy egyetlen lépést is tegyek az összes lehetséges biztonsági intézkedés foganatosítása nélkül. melyek megfelelően fönntarthatok és alakíthatók… .Kezdjük az alapoknál! Ime. mint a késpenge. még csak meg se fordult volna a fejemben… .Igazán sajnálom. .Keyes megdörzsölte az arcát. tiszta.Felszabadított vákuumenergia létrehozása.– Álmomban sem fordult meg a fejemben.. át fogok nyúlni a feje fölött. Néhány másodpercig mindketten hallgattak. attól tartok.Kell. hogy mindezt a maga nyakába varrom. az én álláspontom. .Hát mi kell még? . Jim. .

Amit Keyes szíve szerint válaszolt volna. akkor vajon mire jutnának? Nyilvánvalóan semmire se! Ez az ember mérhetetlenül egoista. ha őt oktatnák ki. és ő adna leckét Chennek abból. hogyan tudja ezt elérni. addig hogyan beszélhetünk igazi fejlődésről? . hogy Chen túlságosan is tiszteli azt a bizonyos Természet Anyát! Ez a tisztelet azonban túlzott óvatosságot követel. Mindaddig. Nyerje el a bizalmát! Elmondom magának. . gondolta. aminek következtében könnyen elveszíthetik azt a kivételes lehetőséget. – Hát majd ők is körültekintőek lesznek! . hogy Chen leckézteti őt.– Győzze meg Steve-et. . Újra megdörzsölte az arcát. legrosszabb esetben hülyeséggel.Chen vádolja őt. azt kikérné magának. mindenféle politikai és gazdasági elkötelezettség nélkül! . Független szakértőkről beszélek. De ha megfordítanánk a dolgot. az roppant egyszerű: lehet. Jó esetben önhittséggel. de fordítva.. és valahol mérhetetlenül dühösnek. hogy mennyire nem érti az irányítás és a verseny realitásait a mai világban.– Ebben az esetben kockára tesszük az elsőségünket… . atyám – kiáltotta Chen. hogy közölje velünk az eredményeit.Keyes nem válaszolt. Tétovázás nélkül osztogatja a tanácsait.– Istenem. Hívjon össze egy független szakértőkből álló bizottságot az adatok elemzésére. ami most kitárulkozik előttük. hogyan kellene tisztelnie az anyatermészetet. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát – fáradtnak. amíg az ember hajlamos beletörődni az Isten által felkínált igencsak korlátozott és szegényes lehetőségekbe. megviseltnek. a maga módján. Az odáig rendben van.

Epstein tényleg lelépett. hogy ezt hallom magától. akkor minden meggyőzési kísérlet csak időpocsékolás.Csakhogy Chennek soha nem kellett eltemetnie a saját gyerekét. ugyanezek a tudósok képtelenek észrevenni a saját felfedezésükben rejlő sötét iróniát. mint valami olcsó ital egy poros palackban. Chen számára az univerzum távolról sem látszik olyan kétes értékűnek. Végül így szólt: . hogy milyen szánalmasan kicsiny ez a szám. és elfogadni a sorsot mindenféle fenntartás nélkül? Ez gyávaságra mutatna. .Előadta a tépelődő főnököt. mindössze tizennégymilliárd éves. hogy reprodukálja Epstein számításait. emlékeztette magát Keyes. Sőt. . van abban valami. vagyis Chen kollégái számították ki ezt az adatot. milliárd és milliárd évesnek kellene lennie. . Talán éppen azért. amit mond. Miért kellene tisztelni ezt az univerzumot. És nem pont tizennégymilliárd évesnek! Mi az a tizennégymilliárd év! Olyan ez. Keyes ezt történetesen Greenwichtől tanulta. mint Keyes szemében. . Tizennégymilliárd! Keyest megdöbbentette. melyre véletlenül ráakad az ember a sarki közért raktárában. hogy félelmet és tiszteletet ébresszen. És ha innen nézzük.Ráhibázott. Az univerzumnak.Örülök.. És lám. ahhoz. .– Azt hiszem.Az univerzum.Keyes tehát úgy döntött. És Greenwich valóban megígérte. mert nem bízott bennem. vagyis valami igazán felfoghatatlannak. A gyötrődőt. hogy Chent éppen az ellenkezőjéről győzné meg – vagyis a maga igazát látná igazolva. ami ennél is rosszabb. hogy inkább kiengeszteli a tudóst. és gyengeségre. és a végén még tényleg átnyúlna Keyes feje fölött. Tudósok. . könnyen lehet.

Ha arra a j következtetésre jutnak.Én pedig tudom – így Chen. . semmi többet. Nagyon jól. hogy az! . Henry – köszönöm. . hogy. .Remekül. biztos voltam benne. .– Ön jó ember – mondta meghatottan. .Remélem. Poharaikat letették a konyhában. . maga mögött hagyta a parkolót.Keyes hirtelen felállt. és elindult vissza a házba. Jim. . ahol . .Némán néztek egymásra.Chen rávigyorgott. Az egyetlen járható út! .. . . – Tudom. . .Átadom – mondta Chen. bízott bennem. – De semmi mást nem ígérhetek. mit! Összehívom magának azt a bizottságot – folytatta Keyes. Sarkon fordult.– Vezessen óvatosan! – mondta végül Keyes. hogy biztonságosan haladhatunk előre… Ennyit kérek öntől. Tétovázott egy pillanatig. hogy hozzám fordult! Örülök.Igyekszem.Üdvözlöm őket. kis híján el is érzékenyült.A gyerekek? . Chen értette a jelzést.Chen szemlátomást visszavonulót fújt. . és átment a kavicsos bekötőúton.Jól.Látja. majd Keyes kikísérte Chent a bejárati ajtóig. .– Jim! – szólalt meg kisvártatva kissé ünnepélyesen.Helyes döntést hozott. – Hogy van Beth? – kérdezte. – Ez a helyes út.Tudja. és nem a ranglétra magasabb fokán kereste az igazát. köszönöm.

természetesen. . alighanem a másik szobából. ami Hannára várt. odalépett az éjjeliszekrényen levő telefonhoz. méghozzá gyorsan. így aztán érthető. Visszament a házba. . Jildrim idegesnek látszott. A tudós beszállt a Subarujába. hogy Jildrim miatt aggódjék. De ez semmi ahhoz képest. mielőtt még rájönne. . A hívás kicsengett. gondolta Keyes –. Egymás mellett álltak a napozófedélzeten. . búcsúzóul megnyomta a dudát. Leült az ágy szélére.Halló – szólt bele egy ismerős férfihang. ahogy az Aurora II.Szervusz. – Ne haragudj. Az is volt.Valakinek kézbe kell vennie Chent. Erről a magaslati pontról Hanna jól kivehette a . és nézte. hogy Keyes hazudott neki. és egy női hang. . .Jeremy egykoron a biciklijével trükközött. Fölemelte a kagylót. Roger – mondta Keyes.Mielőtt elhagyta volna a hálószobát. fölszaladt a lépcsőn. hogy a nőnek most kisebb gondja is nagyobb annál.Húsz másodperccel később egy másik autó kanyarodott a bekötőútra. Keyes föltartotta a mutatóujját: egy másodperc. és összevont szemöldökkel tétovázott egy pillanatig. A háttérből a tévé zaja hallatszott – Jó reggelt. ahogy távolodik. méltóságteljesen besiklik Isztambul kikötőjébe. ha őt elkapják. hogy otthon zavarlak… Tizenegyedik fejezet 1. Ahogy elhajtott. Ha lebukik. és figyelték. Amerika. és magához vette a bőröndjét.Keyes fölemelte a karját. elveszíti az állását. és emlékezetből beütött egy számot.

Ha sikerül keresztülcsúsznia a hálón. hogy eltart egy ideig. Hanna memorizálta a város nyugati szegletében lakó férfi címét. – … várjon türelmesen – mondta a férfi. Ezek lehetnek a hatósági emberek. és akkor együtt kieszelik a terv hátralevő kritikus pontját: hogyan juttassák föl Hannát egy gépre az Atatürk repülőtéren. – Ahogy megérkezik Victor lakásába… A szóban forgó Victor Bascara a hajón dolgozó egyik szobalánynak volt a férje. Őket kell elkerülnie! Jildrim a csaknem csonkig szívott cigarettája parazsáról rágyújtott egy újabbra. – Még egyszer. taxiba vágja magát. öklét a szája elé tartva. – Látja őket? Hanna bólintott. – Lehet. amíg kijutok innen. Egy másik csoportot is látott. Kipöckölte a csikket a fedélzetről. legalábbis a férfi szempontjából: hogyan értesíti Hanna a könyvelőjét. – De ott leszek! Mindenképpen várjon meg! – Rendben. amint kötelekkel a kezükben várakoznak a rakparton. és elismétli a címet a sofőrnek. ahogy módja lesz rá. És ami még ennél is fontosabb. Jildrim köhintett. ha észreveszik a maga eltűnését. hogy a pénzt a lehető legrövidebb úton juttassa el Jildrimnek. – Rendben. Öltönyös férfiak voltak. Beszéd közben Jildrim szeme szüntelenül a kikötőt pásztázta.kikötői munkásokat. a kikötő hátsó fertályán. tehát – mondta. Jildrim is ide fog jönni. aranyórájuk meg-megcsillant a szürkületben. . kissé távolabb. Főként. és az újabb cigarettával az öltönyös férfiak felé mutatott.

hogy megreccsentek a dohánylevelek. most pedig Isztambul néven –. A kikötői munkások előrébb jöttek. melyek a város fölött derengtek a sűrű szmog fátyla mögött.– Elment a józan eszem – morogta. Hanna bólintott. és odahajították a parti sodronyokat. Ebben a megvilágításban azonban alig lehetett kivenni az ősi mecseteket. Keyes degeszre ette magát a gépen – mindent elfogadott. gondolta Hanna – ha több csillag ragyogna az égen –. aztán Konstantinápoly. amit kínáltak. de ahogy a vízbe veti magát. Közlekedési dugók és gyorséttermek látványa fogadta az érkezőt. és nem hitte azt. hogy a férfi pusztán jószívűségből vállalja érte a kockázatot. De hát ez most nem szeretem-nemszeretem kérdés. Az ősi város. akkor talán jóval egzotikusabb képet mutatna a város. . Hanna nem szólt semmit. elkapták a hajóról kidobott köteleket. 2. távolabb pedig hatalmas épületek sorakoztak. Az éjszaka meleg volt. Soha nem szerette a vizet. Hanna ettől még nem érzékenyült el. A kikötőn túl Isztambul városa terült el a ködben. mielőtt válaszolt volna. mely tizenhat évszázadon át egy világbirodalom központjaként funkcionált – először Bizánc. Némi készpénz is van a dologban. Ha kora este lenne. – Soha ennyire! – mondta. szinte nyomaiban sem volt kivehető. – Fölkészült? Hanna egy pillanatig tétovázott. Jildrim akkorát szívott a cigarettáján. melyeket bízvást lehet felhőkarcolóknak nevezni. bizony fázni fog. ugyebár.

magyarázta Dietz. álmodozó tekintet. domború mellkasú. a szolgáltatójának nyilván nem volt hálózata Törökországban. Magas volt. a színészre emlékeztette. egy romantikus lélekre. mert a hajó. túl van már egy pár . és megpróbálta kiüríteni a gondolatait. Mindent előkészítettek. Most talán lehet egy kicsit pihenni. a kezükben lesz. vélte Keyes. Lehunyta a szemét. szelíd. aki valahogy félresodródott – egy Jimmy Caan. de ez végül is mindegy. biztos helyen. Inkább egy öregedő hippire emlékeztet. amihez viszont nem elég napi ezerötszáz kalória. aki kapott néhány kemény pofont az élettől. széles állkapcsával és szögletes fejével Keyest James Caanra. Örült. és az utasok egy órán belül partra szállnak. akkor megint meghúzza a nadrágszíjat. akárki legyen is az. A Gulfstream IV-SP hajtóművek halkan duruzsoltak a fülébe. hogy Dietz személyesen jött ki elé a repülőtérre. Majd ha végére járt ennek az ügynek. Addig teljes éberségre van szüksége. Leszállás után ellenőrizte a mobiltelefonját. a nő. őrizetben. gondolta. hogy álnevet visel. Elfelejtette feltölteni. Amúgy nem látszik erőszakos alaknak. már megérkezett. Elindultak a város felé – egyenesen a kikötőbe. Az utaslistáról megszerezték a nevét – Victoria Ludlow –. Mire véget ér a nap. Miután alaposan belakmározott. egy kis szundításban reménykedve. Bekapott egy garnélarákot. A legfeltűnőbb a szeme volt: szürke.Pokolba a diétával. melynek mélyén valami különös nyugtalanság lappangott. ötvenes éveinek végét taposta. hátradőlt az ülésen. Dietz nem úgy festett. A telefont tehát fölöslegesen hozta magával. de csaknem bizonyos. mint amilyennek Keyes elképzelte. és mohón rágcsálta.

ha a nő megkísérelne korábban partra szökni. Máskülönben aligha lenne Roger Ford Jolly Jokere. Mindenesetre lennie kell valami sötét foltnak az életében. Na. pedig a felszín alatt mintha alvadt vércsomók rejtőznének. Keyesnek eszébe jutott. tűnődött Keyes.kocsmai verekedésen. azt követően. hogy állítsák le a nyomozást. Itt az FBI kikérdezi őket. . Talán valami mély csalódás érhette a múltban. azt a kissé gunyoros távolságtartást. hogy a szövetségiek elkezdjenek szimatolni az ADS körül! Akkor megint külön szívességet kellene kérnie. Talán ezért tűnik olyan szelídnek. A nőt még az előtt őrizetbe kell venni. a helyi hatóságok az Istanbul Hyattba kísérik őket. Amikor az utasok lejönnek a fedélzetről. mielőtt túl messzire mennének. Még csak az kéne. mennyire bosszantónak találta a hangját a telefonban. Arra gondolt. Ezt követően. hogy választ kaptak az alapvető kérdéseikre. megolajozza az ügymenetet. Leonard a kikötőben tartózkodik. hogy az FBI valóban beleköphet a levesbe. ha a nőt már kézre kerítették. amennyiben Dietznek helyesek az értesülései. arra az estre. Mintha egy életfontosságú rész kihalt volna ebből az emberből. hogy az FBI bekapcsolódna az eljárásba. A törökökkel szót lehet érteni. vélekedett Keyes. s most valahol másutt keresi helyét a világban. Keyes hallgatott. ellenőrizni fogják a papírjaikat. vagyis mielőtt a nő a szállodába érne. de ezzel ráér később foglalkozni. És ez a sötét vonás most is ott lapul a megtévesztően nyugodt ábrázat mögött. és erre a célra már lefoglaltak néhány lakosztályt a legfelső emeleten. Majd akkor. pár dollár a megfelelő tenyérbe. magyarázta Dietz a maga bosszantóan könnyed stílusában.

hogy valaki fölbukkan a fedélzeten. hogy mindent megadna egy slukk cigarettáért. Hosszú idő óta először most megint úgy érezte. törékeny árucikkek vagy mentőcsónakok emelésére. 3. egyet-egyet döccenve. Ha nem lenne annyira zaklatott. Aggódva figyelte. gondolta. daruját – mely pontosan a rakodórámpával szemben helyezkedett el a tatfedélzeten – eddig élő állatok.Közelítettek a félhomályos városhoz. ellenőrizte a kábel hosszúságát. Nem volt messze a . Égett az arca. utánaengedett még egy lábnyit. hogy a gépen mértéktelenül teletömte a hasát. Elillant minden bátorsága. Nem fogják duplán ellenőrizni a hajó berendezéseit akkor. ahogy Jildrim leereszti a drótkötelet. amikor emberi rakományt mozgatnak vele. hogy feltehetően ez az első eset. s minden porcikájában remegett. megint rátört az éhség. A. illetve leengedésére használták.z Aurora II. akkor talán nem gyötörnék ezek a rémképek. érvelt a férfi. Aztán bólintott. hogy nincs ok aggodalomra. a hajó helyzetétől és körülményeitől függően. Annak ellenére. Hanna óvatosan előrelépett. De Hanna rettenetesen izgult. A szíve vadul kalapált. gondolta Hanna. távolról sem látszott megalapozatlannak. nehogy a csörlő hangjára felfigyeljenek. Hannának az járt a fejében. Hanna félelme. Jildrim persze nyugtatgatta a nőt. apránként. Távolabb a vízen kompok és óceánjárók haladtak lopakodva az éjszakában. Jildrim kihajolt a fedélzetről. Ez logikusan hangzik. most furcsa módon. és kiegyenesedett. és lefüleli őket. amikor a legénység a kikötés előkészítésével foglalatoskodik. Már nincs sok hátra.

Ha leereszkedik. a keze mocskos lesz tőle –. nem. és legalább ötven láb hosszan víz alatt kell úsznia. lám. szuggerálta hisztérikusan. nem ázik-e át? A pénze. Igazság szerint még az uszodák klórozott vizét is kerülte világéletében. a vámirodából kiszüremlő fehér fénypásztákon.vízfelület – még ha kicsúszna a kezéből a kábel. és éppen abban a kritikus pillanatban… Nem. . és az egyik lábát átlendítette a korláton. akkor is csak néhány lábnyit esne lefelé – de a víz nyilván nagyon sós és hideg. Szeme a kikötő végére tévedt – túl a várakozó tömegen. A zsák nélkül – elveszett ember. az utazási csekkjei. és egy váltás ruha mind benne voltak a nejlonzsákban. vetett egy pillantást a háta mögé. kénytelen lesz belemerülni ebbe a szennyezett kikötői lébe… Nagyot nyelt. és a csomagot hátizsákszerűen a testére erősítette. Most pedig. hogy senki ne szúrja ki pont azt a felületet a vízen. Sortot viselt. hogy emelje fel a másik lábát is. Valahol föl kell bukkannia a felszínre. az útlevele. hogy levegőt vegyen. amit a szennyeseknek rendszeresítettek a hajón. s közben két kézzel szorongatta a drótkötelet. máskülönben észreveszik. nagy levegőt kell vennie. Jildrim keményen rászólt. istenem. Egyik lába átvetve a korláton. nem akarom! Nem tehetsz velem ilyet! Eltelt néhány másodperc. Vajon kitart-e a nejlonfólia. Aztán megfogta a drótkötelet – olajos volt. a darukarokon. A kikötő tele volt emberekkel. néhány egyéb holmival együtt: a Krónikák könyvvel. és felül egy fölfújható mellényt. Ha odáig eljut – megúszta! De ezt a távot nem tudja megtenni egy szuszra. A pénztárcáját duplán becsomagolta egy nejlonba. a tablettáival és a kozmetikai szereivel. és imádkozott. nem. Mielőtt a másik lábát is felemelte. Dermedt pózban várakozott. az ékszerei.

Figyelték a hajóról kiáramló utasokat. Hirtelen most az egész roppant komikusnak tűnt Keyes szemében. majd az épület különböző részeibe irányították az embereket. Az Aurora II. Kétszáz dollárt szántak rá Keyesék. és teljes testsúllyal ránehezedett a kábelre. az egyik hivatalnok azonnal betereli őt ide. Valami mégis motoszkált benne. A projekt költségvetése csillagászati összegekre rúg. A világ legnagyobb üzleti vállalkozására! Újra kinézett az ablakon. hogy ezt elkerüljék. és végre teljes erejével a lényegre összpontosíthat. s Leonard kíséretével a hátsó ajtón át kivezetik az ott várakozó autóhoz. ebbe a szobába. ez nyilvánvaló. ahogy az utasok lassan lefelé araszolnak. Néhány perces szemlélődés után Keyes hátranézett a terem végébe. Egy ilyen horderejű ügybe nem véletlenül csöppen bele az ember. kocsi kulcsot lóbált a kezében. íme. s most. rongyos kétszáz dolláron múlik a folyamat legkritikusabb pillanata. Két vámhivatalnok ellenőrizte a papírokat a kikötőhíd aljánál. Pillanatokon belül kezükben lesz a nő! Aztán Keyes hazamehet. Valami nem stimmelt. De hát mindent pontosan így terveztek el. A nő nem amatőr. 4. A mosoly hirtelen eltűnt az arcáról. Ott állt Leonard. akkor esze . és figyelte. Ekkor Keyes és Dietz lecsapnak rá. Ezen kissé elmosolyodott. mögött tompán fénylett a Boszporusz. Keyes és Dietz a vámhivatal épületében várakozott. Márpedig ha ez így van. A helyi hatóságok nem fognak közbeavatkozni.Mély levegőt vett. Ahogy a nő lejön a hídon.

s a kimerültségtől fantáziál. hogy kizárja az összes esetlegességet.ágában sem lesz besétálni a csapdájukba – küzdeni fog a végsőkig. annyi bizonyos. hogy a nő milyen irányba menekül. mint a hópelyhek. Tett néhány lépést az Aurora tatja felé. és csúszott a beton. 5. Azt azonban láthatja. amennyiben a kikötő felé próbálna szökni. A daruk mögött az utasok még mindig lassan araszoltak lefelé a hajóról. A kikötők olyanok. hogy egyszerűen túlfeszítette az idegeit. hogy örökre megundorodjon a halszagtól. a tengerre nézőt. bármilyen messzire megy is a partvonal mentén. Maga a hajótest érdekes módon kicsinynek látszott. Énekszó hallatszott a város felől: magas. Honnan villant az agyába a gyanú? Nem tudott rá válaszolni. még a legmelegebb estén is). és mégis mindegyik más. Nyüzsgött a tömeg. és elsietett az ajtó felé. hogy ellenőrizni kellene a hajó túloldalát. – Itt várjon meg! – mondta. Az is lehet. amikor kilépett az épületből: egyformák. Itt nincs halszag. Dietz felé fordult. Jó negyven lépés után megállt és hátranézett. De hogyan? Sehová nem mehet! Eszébe villant. huhogó trillázás – belehasított Keyes idegeibe. Logikailag nehéz megindokolni. és Keyes most hálás volt ezért. Egy kis gyaloglást mindenesetre megér. gondolta Keyes. pedig nem volt túl messze tőle. Jobbján a Boszporusz vize . hideg szél fújt (valahogy minden kikötőben hideg szél fúj. A hajót nem tudja megkerülni. Gyerekkorában épp elég időt töltött New England haltól bűzlő kikötőiben.

Nem kellene továbbmenni. olyan közel. Egyenesen a csavargók felé tart. Olyan volt. Ezért a pár csavargóért kár volt ennyit gyalogolni. agya tompán zakatolt. vagy kikötői munkások. ez egy nő. amint fölegyenesedik. . Levette a kezét a szeme elől – és megpillantotta a nőt. Aztán a nő leereszkedett – egészen közel a talajhoz. Kis csoportosulás látszott a kerítésen túl. csak üldögélnek. Volt valami a kezében. Ha a nőt őrizetbe veszik. most már a kerítésen túl. Csillogó nyom vezetett a lábától a víz szegélyéig. Semmi kedve nem volt közéjük keveredni. A nő magyarázott valamit. és tett még néhány lépést előre. Nem! Megint látta a nőt. A kerítéshez egészen közel bukkant föl. mint egy ázott patkány – görnyedten állt. Így is túl messzire eltávolodott. Csavargók. dohányoznak és isznak. kik ezek. a rakodópart végénél egy alacsony lánckerítés húzódott. gondolta Keyes. Megint megállt. Nehogy lemaradjon a lényegről! De azért megfordult. az épületek szegélyén túl. Itt. a szikrázó város. Keyes szaporán pislogott. Azok tompa röhögéssel válaszoltak. Igen. mintha csak egy árnyék lenne – és átcsúszott kerítés alatt. Csalókák az ösztönei. Az Epstein-formula? Keyes tétovázott. balján. Ketten vagy hárman lehettek – férfiak. kezét fölemelte. és olajosan fénylett.fodrozódott az esti fuvallatban. Aztán a következő pillanatban ösztönösen mozgásba lendült. Mi ez? A képzelet lidérces szüleménye? Keyes szeme fáradt volt. vagyis a franc tudja. az események igencsak felgyorsulnak. hogy megdörzsölje a szemét. csöpögött róla a víz.

.

majd a csuklójára. fakó sebhely mellett. Szervezete most ébresztőt fúj. különböző viszontagságairól mesél majd a szivárvány minden színében játszó hurkáival és szégyenfoltjaival. mint egy olajfestmény. Fölsebzett karját libabőr pettyezte. Dörzsölt egy kis kölnit a füle mögé és a nyakára. de az emberek. remegő kézzel megragadta. végre kicsit kifújhatta magát. Gyorsan átöltözik ezen a viszonylag védett helyen – járókelőket csak a sikátor bejáratánál látott. de megpróbált nem tudomást venni róla. és elkezdett kotorászni a tárcája körül. A Boszporusz vize meglehetősen szennyezett volt. fölsértette a karját. Amikor átcsúszott a kerítés alatt. Újabb hegek lesznek. A piperetáskájából előkotort egy parfümös üvegcsét. amikor beül majd a taxiba. de ez ellen nincs mit tenni. a városba vezet –. kerülték a sötét kis mellékutcát. A rakodópart végénél félig futva átvágott egy üres telken – egy sikátor felé tartott. úgy tűnt.Tizenkettedik fejezet 1. Hanna csontig átfagyott. gondolta. Érezte. A váltás ruháért nyúlt… s ekkor valami . mely úgy tűnt. ahogy az olajszag beleivódott a bőrébe. sérült kezét közben a testéhez szorította. Remegett a keze. és rá fröccsentett pár cseppet a tenyerére. Harminc éven át a szépségszalonok pakolásai és masszázsai túlságosan is elkényeztették a testét ahhoz. közvetlenül a régi. hogy alkalmazkodni tudjon a való világhoz. Aztán visszatette a fiolát a neszesszerbe. Föltépte a nejlonzsákot. Olyan lesz a teste. A haja persze vizes lesz. Amikor elérte a sikátort.

Keyes elrohant egy rothadt zöldségektől bűzlő szemétdomb mellett. Keyesnek az volt az első benyomása. Lehetséges. hogy a város sokkal modernebb. Mire Keyes elérte a sikátort. hogy ebben a sorsdöntő pillanatban azért állt meg a nő. és értesítse Dietzet a történtekről? Nincs idő a tétovázásra. Képtelen kapcsolatba lépni az embereivel. már nem érezte. nemtörődöm gyalogosok szakadatlan áradata. alkalmazottak. A förtelmes szagok egyvelegébe belekeveredett a parfüm idegen illata. Nyilvánvalóan észrevette őt. Egyenesen feléje tartott. Átkozódva visszacsúsztatta a zsebébe. hogy bekölnizze magát? Hihetetlen! Ahogy elérte az utcát. hátra kell pillantania. Az üldözés mellett döntött. meg a 900 MHz-es mobiltelefon a szórt spektrumú technológiájával együtt – fabatkát sem ér. A világ összes találmánya – anyagi források. de a . 2. hogy fázna. Figyelmetlen autósok. préselő medveölelése kerítette hatalmába. folyamatos tülkölés. mint amilyennek képzelte. Keyes a füléhez emelte a mobiltelefonját. A félelem erős. A nő megint olajra lép. addigra a nő eltűnt. Egy férfi rohant keresztül az üres telken. E pillanatban majd szétvetette a düh és a tehetetlenség érzése. Most mit tegyen? Eredjen a nő nyomába futva. vagy rohanjon vissza. Egy nedves csík mutatta a nyomát a gyalogjáró irányába.megmagyarázhatatlan ösztönnek engedelmeskedve úgy érezte. megfeledkezve arról. hogy a készülék itt használhatatlan. Már rég beesteledett. feng shui.

hátradőlt az ülésen. A taxis nem indította be a taxamétert. balján egy McDonald's. s a kocsi meglódult. és a taxi elhúzott. Keyes megfordult. De egy taxi máris fékezett mellette. méghozzá szűk miniszoknyákban sétálgattak az utcákon – ezek aztán szabad szellemű mohamedánok! Hot-dog árusok hessegették el útjukból a galambokat. Lehetetlen! Szemét a nedves nyomra szegezte. Keyes előremutatott és hadonászott. Ott! – egy sárga taxi. Mióta megérkezett. fedetlen vállakkal.nők fátyol nélkül. – Kövesse! – kiáltotta. hogy a végén alaposan megvágja a külföldi utast. mely tovakígyózott a tömegben. Keyesék követték. Keyes nem törődött vele. és lélegzet visszafojtva figyelte az utat. Becsúszott a hátsó ülésre. lábakkal. A taxi hátsó szélvédője mögött hátulról megpillantotta a nő fejét. arra számítva. fél háztömbbel arrébb. csak amerikai dollárja volt. úgyhogy Keyes leintette. Aztán a forgalom hirtelen megindult. ami őt magát is megdöbbentette abszurditásával: – Kövesse azt a taxit! A sofőr értetlenül nézett vissza rá. az egyik nagy taxistársaság kocsija. – Induljon! A sofőr bólintott. A következő forgalmi lámpánál a nő taxija jobbra fordult. és olyan utasítást adott. A kocsi ott vesztegelt a forgalmi dugóban. A második fajsúlyos észrevétele az volt. ahogy kerekes kordéikkal egyensúlyoztak a szűk utcákon. . Kétségbeesetten követte a nyomot. Keyes jobbján egy Pizza Hut. és megpróbált taxit keríteni. sőt karokkal. nem volt ideje pénzt váltani. hogy a nő felszívódott.

A férfi és a szamaras kordé félrehúzódott. mint a kinti utcák modern öltözéket viselő járókelői. Voltak itt kurdok. báránysültek illata győzedelmesen űzte el a benzingőz és a hot dog szagát. magyarok. németek. a gyorséttermeket európai stílusú kávéházak és butikok váltották föl. A nő taxija megint lassított. Aztán gyérültek az autók és sokasodtak a kordék. Aki a Régi Bazár fedett főárkádja alá lép. A fapadlózatú csarnok tele ezüsttel és arannyal. egész más hatást keltve Hannában. utánavetette magát.Az út beszűkült. tömjénfüst. keleti édességek. japánok. a csoport egy kapumélyedésből özönlött elő. A helybeli törökök turbánt viseltek és fátylat. Mellényes öltönyt viselő férfi állta el az utat. amerikaiak. zsidók. és befurakodott közéjük. A férfi mellett egy szamár vontatta kordé – elképesztő kontraszt. örmények. Csaknem egy teljes percig akadálytalanul roboghattak. az egy időutazáson indul el a letűnt századok felé. A híres Kapali Carsihoz érkeztek: a Régi Bazárhoz. most már nem aszfalton. A sofőr rádőlt a dudára. az épületek stílusa pedig egyre inkább antik jegyeket mutatott. a sofőr beletaposott a gázba. Egy átverés itt. A fényezett rézedények. japán turisták állták útját. egy átverés ott. hanem macskaköveken gurultak. görögök. franciák. . fittyet hányva a taxis követelőző kiáltozásaira. keresztülcikázott a japán turisták között. 3. Keyes kivágta a kocsi ajtaját. és nyoma veszett a tömegben. az út tovább szűkült. A következő pillanatban a nő kiugrott a taxiból. Újabb kanyart tettek. s hirtelen ablakmagasságban ruhaszárító kötelek keresztezték a sikátort. lényegében kvittek vagyunk – futott át agyán a röpke gondolat.

A bazár külön csarnokokra tagozódott. aztán a türkizekkel zsúfolt részleg. díszruhák és fátylak. ahol végig szőnyegek sorakoztak. Míves revolverek hű másolatai! Kézműves remekek. félő tehát. és nyomult tovább. hogy valahol itt koslat a nyomában. igazgyönggyel ékesített kardhüvelyek. szuvenír. ez nem kétséges. kerámiák! Valódi ezüst! Hanna elvegyült a tömegben. antik gyertyatartókkal. selyemmel. pompás szövetek. párnák és köntösök. szamovárokkal.borostyánkővel. bőráruval. hogy a folyosó mégis zsákutcába visz… szóval erre is fel kell készülni! . Mégis az volt az érzése. Előrenézett megint. ott van-e még a nyomában a férfi? Ki a franc lehet ez? FBlügynök? Tábornok az amerikai hadseregből? Vagy egy túlbuzgó helyi zsaru? Az utcai kaput már rég maga mögött hagyta a lökdösődésben. kitömött kobrákkal. ahogy portékáikat kínálják. platinával. hogy egy pillanatra látta a pasast felbukkanni az emberáradatban. és a végén kiderül. majd egy újabb árkád. Ahogy Hanna lefelé haladt a központi csarnokban – tájékozódási pont nélkül sodródva a turisták és a helybéliek áradatában –. Eredeti fegyverek az Ottomán Birodalomból! Kardok és dárdák. De ha az ürge valóban követi őt. Fontos kérdés jutott eszébe: vajon a folyosók külön-külön kijáratokhoz vezetnek-e. ezüsttálcák! Finom selymek. hátra-hátra nézve közben. a lehető legolcsóbb áron! Vörös és sárgaréz! Kézműves fazekak. mindegyik részleg egy-egy adott árufajtára specializálódott. szőnyegekkel. egyegy pillanatra föltűnt a szeme előtt az ezüstöktől csillogó folyosó. és persze mindenütt harsog az árusok élénk kántálása. vagy zsákutcába torkollanak? Lennie kell egy kivezető útnak.

melyek a köntösök. Hanna mosolyt erőltetett az arcára. Marlboro neonreklámok mellett sorakoztak. a mániákus vásárló. Egy pillanatra elbizonytalanodott. és azon indult el. Az iménti gondolat már nem is látszott olyan hajmázas őrültségnek. hogy itt selymet árultak. csak a szeme látszana ki mögüle. és úgy érezte. Jól begyakorolt beszédfordulat volt ez. Ám a leágazásban túl sokan nyüzsögtek. okoskodott Hanna. hogy lecsapjon Hannára. Ha egy ilyen fátylat magára kapna. américane. a hengereset zurndnak. hogy vegyen valamit. – Francaise? – kérdezte. mely abban különbözött szomszédaitól. igen széles választékban. ahol hangszerek sorakoztak: a keskeny hegedűt kemencének hívták. hogy éppen így vegyülhetne el észrevétlenül a tömegben. A boltos kilépett a homályból. Fátylakat látott. Miért is ne állhatna le? Elkezdene alkudozni valamelyik eladóval. hogy betérjen-e a következő folyosóra.Balra lökődött. aki édes teát vitt tálcán. Budweiser. kis híján feldöntött egy fiúcskát. sárgaréz vízipipák aromás tömjéntől füstölgő agyagtálcákon. Ez itt a sárgaréz birodalma: sárgaréz sakk-készletek A gyűrűk ura szereplőiről modellezett bábukkal. miközben üldözője egyszerűen továbblohol. aztán egy szőnyegkötegeket egyensúlyozó férfinak ütközött. mely nyilván roppantul hízelgett a középosztálybeli amerikai . Végtére is a vásárlás az ő természetes közege. – Non. és lehet. Egy eszelős pillanat erejéig felülkerekedett benne régi énje. valamint Coca-Cola. Újabb bódéhoz közelített. Kevésbé zsúfolt átjárót választott. – Mais vous parlez bien le froncais. meg kell állnia. díszruhák.

akkor itt kell lennie a közelben. kérem. De csakis azért. és le nem vette a szemét a boltosról. asszonyom. – Húsz dollár. Ha az üldözője észrevette. Semmi kétség. Mintha csak önre szabták volna. hogy Hanna ruhája nedves. Hanna továbbra is mosolygott. hogy befordult erre a folyosóra. miközben Hanna megigazította a haján a fátylat. – Nagyon szép – mondta. látott ő már ennél furább dolgokat is Isztambulban vakációzó amerikai turistáktól. ezt a … – rámutatott az egyik dísz köntösre. De önnek. Hogy a fenébe hívják ezt errefelé? – Ezzel együtt mennyi? – Ez a legbecsesebb darabom. csak önnek. De hát már azt is észre kellett vennie. – Kap líra? Vagy amerikai dollár? – Dollárban. Hanna hagyta. Még szorosabban markolta a pénztárcáját. s közben a pénztárcáját jobb kezéből a balba helyezte át. szép hölgyem. – Valóban? . A boltos nyilván érzékelte. és levette a polcról a fátylat és a köntöst. – Mennyibe kerül? – kérdezte. hogy vizes a haja.háziasszonyoknak. fiatalasszony… és csakis önnek: nyolcvan dollár az arcfátyollal együtt. Száz dollár. ha valóban követi őt. Özönlöttek mellette a turisták. – Felpróbálhatom? A boltos elővillantotta feketéllő fogsorát. mert annyira bájos az arca. s fölemelte az egyik ezüstsálat. hogy rásegítse a selymet. – Tökéletesen illik önhöz. hölgyem. Vajon tesz-e valamilyen megjegyzést? Nem tett. durván lökdösődve. – És ha ezt is megveszem hozzá.

asszonyom. Csalódottan megfordult. ha talált egy másik kijáratot? Akkor időpocsékolás az egész! Ha legalább az a rohadt mobiltelefonja működne! Most hívhatna erősítést. mintha saját magát mustrálgatná. és a fátylat szorosabbra fogta az arcán. Tévedett volna? Megesküdött rá. Körülötte nagy ricsajjal kínálták portékáikat a török kereskedők. hogy vissza kellene menni a Régi Bazár főbejáratához. Ott állt a férfi az átjáróban! 4. Hanna beljebb lépett. A következő bódéban egy nő a saját tükörképét csodálta. Közelebb lépett. s meglökte a pénztárcát tartó kezét.Valaki megint elment mellette. Egy túlsúlyos amerikai polemizált az egyik eladóval. – Van egy tükre? A boltos színpadias mozdulattal. Miközben úgy tett. És a bestia most megint eltűnt a szeme elől. így tehát senki másra nem számíthat. hogy egy pillanatra látta a nőt. De épp a látótávolság szélén volt – a folyosó ugyanis hirtelen egy rácsozatba torkollott. Lehet. valójában a mögötte levő folyosót vizslatta. és ott megvárni. . amíg a nő újra felbukkan. – Annyira természetesen áll önnek. teljesen elveszítette a tájékozódó képességét. De nem működött. és szembe találta magát a bódé hátsó falára függesztett tükörrel. De mi van. Az átjárók akár a labirintus. mely a mészkőnek látszó fal előtt húzódott. amint besurran az átjáróba. udvariasan betessékelte Hannát az üzlet belsejébe. – De hát hova tegyek egy lámpát? – kérdezte tétován. Hanna nem figyelt rá. hogy hajlandó vagyok lemenni az árral egészen hetvenöt dollárig.

Vagy mégse? De. Hetvenöt dollár – ismételte Hanna. összevissza képzeleg! Reménytelen az egész. Ha legalább a gépen egy kicsit kialudhatta volna magát. Nem. mintha egy figyelő tekintet égetné a hátát. 5. a nő mégse erre tért le.valami selymet próbálva. és éppen a tárcájában kotorászott. Keyes a halántékához emelte a kezét. győzködte magát. Tűt keres a szénakazalban. Semmi kétség. De a pénztárca eltűnt. s akkor megegyeznek az ár felében – de Hannának nem volt erre ideje. a kereskedő azt várta. ha bejött… utána mihez kezdett? …megállt egy bódénál. tíz lépésre tőle. Ám valami mégiscsak motoszkált benne. . A nő. Nevezhetjük akár útszéli rablásnak. igenis. A piperetáska megvolt. Nyúlt a pénzéért. Valamit elhibázott. Döbbenet! A nő ott állt a tükör előtt. Ekkor vette észre. Ez nem képzelgés. bejött a folyosóra. A tülekedésben. Kidugta a nyelvét és megnedvesítette kicserepesedett ajkát. Alig egy hüvelyknyi kandikált ki a testfelületéből. hogy valami álöltözetet vásároljon magának! Keyes újra megfordult. akkor most jobban fogna az agya… – Ezért az árért – magyarázták az amerikainak – hol kap ilyet? Keyes elindult vissza a főfolyosóra. Viszont. a váltás ruha szintén ott volt. hogy nincs meg a pénztárcája. úgy érezte. igen. hogy kezdjen el alkudni. az útlevele megvolt.

Inkább valami hivatalnokféle lehet – egy bürokrata! Ki ez az alak. mit szól hozzá a kereskedő? A férfi tétovázott. Sötét nadrágot visel és fehér inget. és nagyon nyugodt hangon ezt mondta: – Ez az ember ellopta a pénztárcámat. És most mi lesz? Mintha a pasas is ezt a kérdést tette volna fel magának. és megtörten rámosolygott. Hanna ezalatt futó benyomást szerzett a férfiról. – Óh. bal kezét fölemelte. tekintete szúrós. . Így álltak ott. hogy majd kiserkent a vére. róka fogta csuka helyzetben. Ha elráncigálja Hannát. A bürokrata még mindig tétovázott. vagy kicsoda… Ujjait olyan mélyen vájta bele Hanna csuklójába. Hanna megragadta a molesztáló férfi kezét. noha az még mindig a csuklóját szorította. jobb kezében továbbra is Hanna csuklóját szorongatta. aki az imént a lámpára alkudozott. Ötven körül járhat. és miért zaklatja tulajdonképpen? A kereskedő idegesen figyelte a jelenetet. Szemlátomást elbizonytalanodott. – Miért nem veszi le a kezét a hölgyről? – kérdezte. Aki olyan durván oldalba lökte. kissé potrohos. mi is legyen a következő lépés. noha Hanna korábban annak gondolta. Hanna ekkor a kereskedő felé fordult. az volt a zsebtolvaj. Fölnézett a kereskedőre. Nem látszik nyomozónak. gondolta. A kereskedő másfelé nézett. Ám ugyanebben a pillanatban egy másik férfi lépett melléjük – az a kövér amerikai. hónaljánál jókora izzadságfolt terebélyesedik.amikor meglökték. átható. – Attól tartok… Ebben a pillanatban egy kéz lecsapott a csuklójára. majd félúton megállt. Kemény szorítással… Hát mégis utolérte az a vámos. istenem – kezdte.

nem bánja. barátom – mondta az amerikai turista. ugye. ha most megnézzük a zsebeit. alig húszévesek. haver? – Nem. Hanna érezte. A tétova tekintet mögött. A helyzet az. – Minden rendben lesz – mondta az amerikai. Az amerikairól először a tinédzserekre nézett. És hosszú ideje a nyomomban van és molesztál. valami izzó düh parázslik. – Ne őt nézze! – rendelkezett az amerikai. ha leveszi a hölgyről a kezét. majd Hanna felé fordult. azonnal levette az arcfátylat és visszaadta. Keyes megrázta a fejét. ön… – Ne kelljen még egyszer mondanom! . – Ellopta a pénztárcámat. ugye? Hanna elengedte a férfit. most már hangosabban. A bürokrata most mintha visszakozott volna. – Figyeljen. fiatalok.– Ez az ember ellopta a pénztárcámat – ismételte Hanna. Hanna viszont továbbra is fogta az övét. Amint Hanna rájött. – Ez a nő egy szökevény. Világos? Egy csoport közeledett feléjük – európaiak. A tinédzserek laza kört formálva körülvették őket. A kereskedő aggódva követte a pillantásával – a selyem még mindig Hannán volt. – Mi a probléma? – kérdezte egyikük. dehogy. hogy… – Szóval lenyúltad a pénztárcáját. én itt hivatalosan… – Azt. majd elkezdte lehámozni magáról a köntöst. –Jobb. és egy lépést hátrált. és nagy nehezen megszólalt. miért aggódik a boltos. – Ha ez az úr most szépen békén hagyja a hölgyet… Keyes levette a kezét Hanna karjáról. – Rám nézzen! És mutassa a zsebeit! – Uram.

– Én pontosan értem. s futólépésre váltottak. hogy lefogják. és vitte magával ellenállhatatlanul a főbejárat felé. hogy a dagadt amerikai a körülvett hivatalnok vállára helyezi a kezét.A hivatalnok arca hirtelen megenyhült. hogy a tinédzserek azonnal mozdultak. de azt is érzékelte. – …kétszer figyelmeztettem! Elég szépen kértem magát… Hanna elsietett A gyűrűk ura sakkfigurák mellett. A következő pillanatban Hannát. és szinte együttműködővé szelídült. Hanna megszaporázta lépteit. Három kék egyenruhás rendőr haladt el mellette. a tömjénfüstöt eregető sárgaréz vízipipák előtt. De higgye el nekem. . Ahogy hátrapillantott. ahogy meghallották a hangoskodást. hogy a látszat alapján ön mire gondol. ahonnan Hanna jött. A rendőrök abba az irányba tartottak. Érezte. ön nem látja át… Ez volt az a pillanat. amikor Hanna olajra lépett. emniyet felirattal a zubbonyukon. aztán visszaért a csarnok központi részébe. annyit látott. – Uram – ismételte engesztelő hangon. hogy a hivatalnok utána vetné magát. elkapta a tömeg sodrása. mint egy úszó farönköt.

tekintetével még mindig az örökkévalóságot keresi. hogy oly sok mindent észrevett. Dietz úgy vélte. hogy baj van. . az ügynökök. hogy Keyes még csak hat perce ment el. Már nem az örökkévalóságot fürkészték. aki úgy fogalmazott. ha távolságot tart. Igaz. Osztálytársai különleges.Tizenharmadik fejezet 1. szürkés árnyalataiért csodálták a szemeit. hogy Dietz szeme. és Keyes minden bizonnyal a nyomába eredt. tűnődött Dietz. és magának őrzi meg a titkait. hogy jobb. Francis Dietz nézése már gyerekkorában magával ragadta a környezetét. De az évek múltával megtanulta. Látta először is. A nő a jelek szerint meglépett. ez szinte bizonyos. és másfelé terelték a tolakodó tekintetet. Édesanyja. hogy rövid időn belül aligha tér vissza. akikkel New Yorkban együtt dolgozott. Ezek mögött a tükrök mögött azonban. Később. Most. ha valaki bizonyos távolságból áthatóan beléjük mélyedt. akárcsak egy zenés mulató tükrei. ami fölött mások elsiklottak. A New York-i évek óta sokat változtak ezek a szemek. szemének fürgeségét és elevenségét emlegették. Talán ezért volt az. élessége és kivételes tisztasága okán áradozott fia tekintetéről. isten nyugosztalja. Hamar becsukódtak. de Dietz hetedik érzéke azt súgta. megint csak észrevett egyet s mást. A nő nem egyedül dolgozik. mintha az örökkévalóságba tekintene. ahogy szeme a kikötőt pásztázta. Dietz sok titkot őrzött. majd az idő múlásával természetellenes mélysége igézte meg őket – volt. ha elleplezi ezt a nézést – helyesebb.

A vámosok a számítógépek klaviatúrái fölött töprengtek. fáradtnak és csalódottnak látszott. Odament Dietzhez. talán azon tanakodtak. senkinek nem szólt a gyanújáról. 2. Dietz megtanult hinni az intuícióiban. Jildrim a vámosokkal értekezett. és mielőbb szeretne kijutni innen. és elhajtottak vele a szállodába. csak nézte hidegen ezt a Jildrim nevű embert a tejüveg ablakon keresztül. Dühösnek. egy bizonyos Jildrim nevű töröknek a szemében fedezett föl valami nyugtalanítót. segítség nélkül. egy bizonyos Victoria Ludlow nevű fiatal nő. S volt még valami. Az utasok partraszállása két és fél órát vett igénybe. Az Aurora II. Végül az utolsó utast is beültették a várakozó autóba. hogy rejtegetnivalója van. Leonard a csoportokba verődött emberek körül szimatolt. A testbeszéde azonban valami másról árulkodott: arról. ami Dietznek szemet szúrt.Egyedül. megpróbált elcsípni valami beszélgetésfoszlányt. de e mögött az enervált tekintet mögött volt egyfajta bűntudat vagy alattomosság. Ott állt a vámhivatalban. A hajó biztonsági főtisztje. Dietz csak figyelt. Pusztán megérzés! Ám az ilyen megérzések rendszerint jó szolgálatot tettek az évek hosszú során. mintha ő is közéjük tartozna. képtelen lenne Keyesszel a bolondját járatni. Jildrim álmos szemekkel nézett bele a világba. miközben úgy tett. és mindent rögzített a memóriája. és fojtott hangon így szólt: . vajon hová tűnhetett az egyetlen hiányzó személy. biztonsági főnökének. Leonard visszajött az irodába.

– Maga most itt marad. ha Keyes fölbukkanna. mit akarnak. Ideje nagy részét magányosan töltötte a farmján. de Dietz nyomát se fedezte föl benne az önsajnálatnak. Olyan férfiakra. – Arra az esetre. Leonard egy pillanatra rámeredt. Leonard azokra a kollégákra emlékeztette őt. férfiakra. Kedvelte Leonardot.– Keyes hova a francba tűnt? Dietz rápillantott a kis ember feje búbjára. akik tudták. – Most mi a szart csináljunk? Dietz töprengett. amikor még Dietz a szövetségiek kötelékébe tartozott. és arra vár. látszott. és vár – adta ki a parancsot Leonardnak. Később már ritkán találkozott ezzel a típussal. Átnézem a hajót. A sors gonosz tréfát űzött ezzel az emberrel. Lehet. hogy elbújt valahol a fedélzeten. – És maga mit akar csinálni? – Én visszamegyek. akik a környezetében dolgoztak. hogy kérdezni . hogy az éjszaka közepén megléphessen. és beletemetkezett az önsajnálatba. – Ez jól el lett baszva – folytatta Leonard. akiknek volt tartásuk.

ínyenckonyhákat és divatos klubok reklámjait láthatta. nőknek vegyesen. s egyben a két kontinenst elválasztja egymástól. padlóra szegezett tekintettel átvonult a helyiségen.akar valamit. Hasznos ember. melyet soha nem vett le a válláról. Dietz benyúlt a felöltője alá. Jildrim még mindig a vámosokkal konzultált. Azt azonban ezúttal még Leonard sem sejtette. Az ázsiai oldal paradox módon modern képet mutat: egy nyugati stílusú külvárosét. tele hagyománnyal és történelemmel. tudja. Ha ugyanis most fölösleges fecsegessél útjába áll Dietznek. hogy az életét mentette meg a hallgatással. majd egy bevásárlóközpont. Egy autókereskedés következett. A török most belépett az irodába. de úgy festett. sem bevásárlóközpontokat nem lehetett látni. és a hátsó kijáraton távozott. Ellenőrizte a pénztárcáját. gondolta magában Dietz. s egymás hegyére-hátára zsúfolódni. Aztán a házak kezdtek zsugorodni. 3. A Boszporusz európai partján terül el a Régi Város. . Ujjaival megtapogatta a rejtett tasakot. mely tele volt hamis útlevelekkel és jogosítványokkal. Szemét közben le nem vette Jildrimről. rokonszenv ide vagy oda. de fegyelmezte magát. a fegyvert. a hangtompítót. igen súlyos árat fizet érte. lassan lezárják a témát. A taxi utasa gyorséttermeket. Régi és új Isztambul között a távolság lényegesen nagyobb. mely a két városrészt. s megérintette a bőrtokot. mint a keskeny szoros szélessége. férfiaknak. egyre szegényesebb környékre értek. ahol már sem autókereskedéseket. és mikor kell kussolni. hogy mikor kell kérdezni.

Egyiküknek se szívesen taposna bele a lelkébe. hogy lenyűgözhesse vele Elizabeth Webstert. jobb az ilyesminek még a lehetőségét is messze elkerülni. Nem ez volt az első szerencsés fordulat az elmúlt napokban. Dietz viaskodott a szavakkal – túl sok év telt el azóta. Az autó lassított. Dollárban fizetett. és egy pillanatig töprengve megállt. Dietz le nem vette szúrós szemét az előttük haladó sárga kocsiról. ha a megérzései beigazolódnának. és várni a lehetőségre. miért döntött így. hogy utoljára használta a török nyelvet – aztán mégiscsak sikerült kimondania. hogy álljon meg. nem kell . hogy ő kapja el a nőt. gondolta. és Jildrim egyenesen elvezetné őt a nőhöz. kiszállt az autóból. Két rozoga faépület között befordult egy keskeny sikátorba. Ez azt jelentené. netán tíz éven keresztül gubbasztani a farmján. Ha tehát Dietz cselekszik. ha az egész ügylet a hivatalos csatornákat megkerülve. Az azért piszkos nagy mázli lenne. Lehet. valahol az illegális zónában zajlik. Száz yarddal arrébb szólt a taxisnak. Kénytelen lett volna egy újabb éven át.Ahogy elhajtottak a rozoga faházak mentén. Ha Keyes nem választja ki Dietzet a különleges feladatra. hogy egész életében hiába leste volna az alkalmat. Dietz látta. és kész! És ezen a tényen az sem változtat. mit szabadítana magára. – Javas gidin – morogta a sofőrnek. amely elég pénzzel kecsegtet ahhoz. Dietzet választotta. akkor most nem talált volna rá erre a váratlan lehetőségre. hogy a török épp most száll ki a kocsiból. ki tudja. Igen ám. Lassan elhaladtak a sikátor mellett. de Keyes őt szemelte ki! Tulajdonképpen mindegy. hogy nem kellene sem Leonard sem Keyes önérzetébe belegázolnia azzal. vagy akár öt.

balzsamos szellő fújdogált. vagy. Leonardból áll. A szegényes környezet ellenére volt valami kellemes a levegőben. A tőle jobbra eső ház sötét volt és csöndes – kihalt. Az éjszaka meleg volt. Vagy ez csak illúzió? Lehet. A gyerkőcök nevetve elinaltak. a nap már véget ért. Dietz a gyerekek felé indult. ha jól ítéli meg a helyzetet. Bent a városban most kezdődik az éjszakai élet. egyelőre mindössze egyetlen emberből. elhaladt mellettük. ahol Jildrim kiszállt a kocsiból. valójában nem más. és megpróbálta kinyitni az ajtaját. Sietve átkutatta a kocsi belsejét. kivéve talán ennek a szedett-vedett teamnek az érzékenységét… amely „team”. Ám egy olyan tapasztalt férfi számára. mint a gazdag. Ahogy elérte a kis mellékutcát. mint beletörődés? A sikátor sarkánál két gyerek játszadozott egy gördeszkával. ez az elégedettség. a közösség melege. hogy azok számára. de idekint. Persze. egy gyűrött isztambuli térképet. és halkan becsukta a kocsiajtót. mint Dietz. amit ő annak vél. akik ténylegesen itt élik az életüket. Nyitva volt. kemény munka légköre. vacsoraidő van. a becsületes. A szegény környezet gyakran jóval több melegséget és elégedettséget sugároz. s Dietzre bámult. talált egy üres doboz English Ovalt. rajtuk kívül más nem volt az utcán. egy csikkekkel tömött hamutartót és néhány limlomot. Aztán odalépett a kocsihoz. ezt mindenütt ugyanilyennek érezte. Errefelé ilyenkor már lefekvéshez készülődnek. Leonard aligha jelenthet fennakadást. Egy pillanatra visszanézett a macskára. . miközben az egyik fülét rezegtette. széles sávot hagyva nekik az aszfalton. a külvárosban. Dietz fölegyenesedett.ellenállásra számítania. Egy girhes sikátori macska gubbasztott az autó lökhárítójánál. Bármerre járt a világban. Dietz újra körbekémlelt.

majd megindult a ház felé. ami most már elkerülhetetlen volt. Dietz ezzel a fegyverrel tréningezett. . hogy elcsípjen valamit a párbeszédből. hat másodperc belégzés. Egy nő szállt ki a hátsó ülésről. A nő belépett a házba. amíg a sofőrrel értekezett. Aztán a taxi elhúzott. Dietz feszülten figyelt. Légzését tudatosan lelassította. Dietz visszahúzódott az árnyékba. hat másodperc kilégzés – felkészült arra. kissé meggörnyedve állt a kocsi mellett. a fegyvert az oldalához szorította. noha meglehetősen csapzottnak látszott. A török ide ment be. fiatal nő volt. Szóval. Csinos. Néhány másodpercig. melyet az Egyesült Államok különleges haderőinél. A nő tétovázott egy pillanatig.elhagyatott. Egy autó jött lefelé az úton. hogy formában tartsa magát a farmon töltött tétlen hónapokban. de a szél elvitte a hangokat. Újabb taxi érkezett. majd bekopogtat az ajtón. Dietz megnedvesítette a szája szélét. Dietz előhúzta válltáskájából az átalakított S&W 39-es modellt – az őrkutyák elhallgattatásában játszott hasznos szerepe miatt kukoricapogácsa névvel illette a szakzsargon –. A bal oldaliban azonban fények pislákoltak a fehér függönyök mögött. mégse csalnak az ösztönei! Dietz nézte. és figyelt. ahogy a nő elsimít egy hajtincset a füle mögé. Az ajtó becsukódott mögötte. és igen elgyötörtnek. valamint a haditengerészet speciális egységeinél rendszeresítettek.

Tizennegyedik fejezet 1. A sofőr lecsapta a taxiórát, és várakozásteljesen nézett Hannára. Hanna nem viszonozta a pillantását. Benyúlt a neszesszerébe, kotorászott egy darabig, végre megtalálta az óráját. A Cosmograph Daytonát Franktól kapta ajándékba; annak idején csinos kis összegbe került. Lehet azonban, hogy a vízbe merülés tönkretette a szerkezetét. Odanyújtotta sofőrnek. – Oké? – kérdezte. A férfi elvette az órát, vizsgálgatta, füléhez emelte. Hanna kinyitotta az ajtót és kiszállt, melléhez szorította a kézitáskáját. Kell vagy nem kell, gyorsan döntsd el, mást úgyse kapsz, gondolta. A következő pillanatban a taxi elhúzott. Szóval, kellett neki. Hanna ránézett a ház előtti viharvert postaládára. Ez az a cím, amit Jildrim memorizáltatott vele. De vajon még mindig segít-e neki a férfi, ha kiderül, hogy most már pénztárcája sincs? Elhiszi-e, hogy tényleg elő tudja teremteni a pénzt, amit megígért? Jó lett volna kicsit rendezettebb külsővel megjelenni. Hanna meglehetősen zilált állapotban volt – vizes ruhája rátapadt a testére, a nedvesség átszivárgott a pórusaiba, s egészen a csontjáig hatolt. Karján a sebhelyek ocsmány vörös színt öltöttek. Alighanem pontosan úgy nézett ki, mint ahogyan belülről érezte magát: egy megvett, kidobott csavargónak.

Lehunyta a szemét, és néhány másodpercig így maradt, majd újra felnézett, és elindult a kis házhoz vezető járdán. Egy elszabadult hajtincset a füle mögé simított, majd bekopogtatott az ajtón. Eltelt néhány másodperc. – Evet? – hallatszott bentről. Hanna megnedvesítette az ajkát. – Hello! – válaszolt. Hallotta, ahogy nyílik a zár. Egy vézna Fülöp-szigeteki férfi állt az ajtóban, fáradt szemekkel. Félreállt, hogy Hanna beléphessen. Az elülső helyiségben egy konyha helyezkedett el és egy homályos nappaliszerűség tévékészülékkel, melyen éppen video-klippeket vetítettek; egy megereszkedett dívány és egy kis ebédlőasztal alkották a berendezést. Két gyerek térdepelt a szőnyegen a tévé előtt, balra egy asszony állt a tűzhely fölé hajolva. Bekeretezett kalligrafikus rajzolatok lógtak a falon, a fehér függönnyel fedett két ablak között. A félig nyitott ajtó egy másik szobába vezetett; Hanna futólag bepillantva, emeletes ágyakat látott odabent. Négyen élnek itt, gondolta, nagyjából akkora térben, mint az ő gardróbszekrénye a chicagói lakásában. Jildrim nem volt itt. A gyerekek kíváncsian méregették Hannát. Az asszony háttal állt, a tűzhelynél. A férfi hanyagul intett a dívány felé. Hanna odalépett és leült, kézitáskáját szorosan az ölében tartva. Kisvártatva megszólaltak a gyerekek; halkan beszélgettek, törökül. A férfi eltűnt a hátsó szobában. Az asszony félrehúzott egy fazekat, és egy másikat helyezett a platnira. Hanna két percig mozdulatlanul ült. A tűzhely felől érkező illatok fűszeresek voltak és egzotikusak; gyomra

lustán mocorogni kezdett. Kíváncsi volt, van e itt fürdőszoba, ahol megmosakodhatna. Nem látott erre utaló jelet. Talán a hátsó szobában. Rákérdezhetne! De nem szívesen zavargott, és nem akarta felhívni magára a figyelmet. Végül is tud várni. Vajon mikor ér ide Jildrim? Hanna szeretett volna már a gépen ülni, s hazafelé tartani az Államokba. Aztán jöjjön, aminek jönnie kell, csak végre már otthon lenne! Két perc után kinyitotta a kézitáskáját. Elővette a púdertartóját, és megnézte magát a tükörben. Ahogy tartott tőle, ijesztő benyomást keltett – haja zsírosan összetapadva, arca összekenve, feldagadva. Talált egy friss Kleenexet, azzal letörölte az arcát, majd elővette a rúzsát, és nekilátott, hogy kifesse az ajkát. Egyszer csak a gyerekek ott térdepeltek előtte. Kislány volt mind a kettő, amire csak némi tétovázás után jött rá, mert mindkettejük haja fiúsan rövidre volt nyírva. Nagy, sötét szemekkel bámultak rá. Hanna mereven nézett vissza rájuk. A következő pillanatban az egyik lányka kinyúlt a púdertartóért. Hanna vetett egy pillantást az asszonyra, remélve, hogy megzabolázza a gyerekeit. De a nő csak a tűzhelyre figyelt. Nem volt segítség. Hanna odaadta a púdertartót a gyereknek; erre aztán a másik a rúzsért kezdett nyújtózkodni. Az asszony hátrafordult a tűzhelytől, és rápillantott a lányaira. Nem szólt semmit. Aztán visszafordult, s újra a fazekaira összpontosított. Hanna hátradőlt a díványon, és elnézte, ahogy a kislányok játszadoznak. Most, hogy tétlenül üldögélt, rátört a kimerültség. Kis híján egy ültében elbóbiskolt…

Megrázta a fejét, és kiegyenesedett. Jildrimnek hamarosan meg kell érkeznie. S akkor végre továbbmehet innen. A kislányok nevetgéltek. Kicserélték kincseiket, és most az első lányka ügyködött a rúzzsal. Hanna bágyadtan rájuk mosolygott. Belenyúlt a táskájába, félretolta a könyvet, és talált egy körömvágó ollót. Szórakozottan nyisszantgatni kezdte a körmeit. 2. Leonard összebarátkozott a hajón szolgáló egyik szobalánnyal, egy kövérkés, pirospozsgás nővel, aki szemlátomást igen belemerült a beszélgetésbe, noha jócskán benne jártak már az éjszakában, és az Aurora fedélzetéről már mindenki eltűnt. Keyes visszatért a vámhivatal épületébe, s onnan figyelte a párbeszédet, azon tűnődve, vajon a nő gyereknek hiszi e Leonardot. Lehet, hogy éppen azért válaszolgat olyan készségesen a kérdéseire, mert annak hiszi. Aztán azon töprengett, vajon ő elhinné e Leonardról, hogy gyerek, persze, ha nem tudná róla az igazságot. Nehéz megmondani. Ha az ember egyszer tudja az igazságot, akkor szinte lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Nagyot sóhajtott. Minden rosszul sült el – olyan látványosan és váratlanul rosszul, hogy az elképesztő –, s közben hihetetlenül szalad az idő. Közel két órát elpocsékolt a rendőrőrsön azzal, hogy rátaláljon arra a személyre, akit le kell fizetni. Mire visszatért a kikötőbe, addigra eltűnt a nő, mi több, Dietznek is nyoma veszett.

Mindeközben Leonard és a szobalány olyan ráérősen cseverésznek, mintha legalábbis minden a legnagyobb rendben lenne. Keyes ránézett az órájára, és megpróbálta türtőztetni magát. Végre Leonard elvált a nőtől, mindketten szélesen mosolyogtak. Ahogy a törpe Keyes felé közeledett, egyre komorabb lett az ábrázata. Egészen közel jött, s halkan így szólt: – Jildrimnek hívják. Ő a biztonsági főnök a fedélzeten. Leonard szerint Dietz a pasas nyomába eredt. Keyes bátorítóan dörmögött. – Cathy azt mondja… – Kicsoda? – Cathy, a szobalány. – Igen… – Szóval azt mondja, hogy Jildrimnek van egy másik barátnője a fedélzeten, akit Bascarának hívnak. Amikor kikötnek, Jildrim általában a lány családjánál kosztol. Cathy szerint ez így szokás. – A lány családjánál – ismételte Keyes. Leonard mosolya visszatért. – Megszereztem a címet – mondta. 3. Később, amikor Hanna visszagondolt a történtekre, üggyel-bajjal ugyan, de össze tudta rakni az eseményeket, melyek a nyugati városperem kis házában végbementek. Ott a helyszínen azonban teljesen értelmetlennek tűnt minden. Egyik pillanatban még a díványon ült, kezében a körömvágó ollóval, és Jildrimet figyelte. Jildrim épp most

Hanna fölegyenesedett a díványon. Ekkor Jildrim ellenőrizte a pisztolyát.került elő a hátsó szobából – alighanem már Hanna érkezésekor is itt tartózkodott –. És innentől a dolgok abszurd fordulatot vettek. kifeszített karral. és morgott valamit az orra alatt. Furcsa volt. És ekkor kopogtak az ajtón. ellentétben azzal a hűvös tartózkodással. Különös volt erről az oldaláról látni Jildrimet. de nem akart hinni a szemének. aki kuncogva nyugtázta udvarlását. s egy töredékmásodperc leforgása alatt a dolgok ép ésszel követhetetlenné váltak. szemét tágra meresztette. és beterelte őket a hátsó szobába. a helyszínen így érzékelte az ember. ügyet sem vetett Hannára. a férj pedig a hátsó szobában. ám a férfi. A tűzhelynél szorgoskodó asszonyra fordította minden figyelmét. ő maga a díványon. Az utolsó pillanatról. hogy maradjon ott. Jildrim egy pillanatra Hannára meredt. a gyerekek a tévé előtt tőle szerzett kincseikkel a kezükben. és átcsúsztak a szürrealizmus birodalmába – legalábbis ott. ahogy Hannát kezelte. egy kurta fejbiccentéstől eltekintve. mely mintha a semmiből került volna elő a másodperc tört része alatt. Jildrim az ajtónál állva hirtelen megingott. Hanna észrevette a lyukat. továbbra is látókörön kívül. majd megfordult. Kicsiny lyuk jelent meg a hátán. a következő állókép maradt meg Hannában: Jildrim és az asszony a tűzhelynél. a pisztolyt szorosan a combja mellett tartotta. Az asszony azonnal összeszedte a két gyereket. hogy ez a hallgatag férfi mennyire megnyílt. mielőtt a pokol elszabadult volna. Hanna elkezdett lekászálódni a díványról. annyira megmagyarázhatatlan volt a . Jildrim intett. Jildrim abbahagyta a flörtölést az asszonnyal. s milyen barátságos tudott lenni ezzel a Fülöp-szigeteki asszonnyal.

hanem a fényes tárgy mozgatásából. ahogy talpra állt. Ekkor vette észre Hanna. hogy egy egér volt a férfi zsebében. Hannának napokra volt szüksége ahhoz. Tehát ismeri a családot. Ám a suttogások nyilvánvalóan meggyőzték a családot. és egyenesen Hannára irányozta. egy lépéssel előttük jár. Egy ragyogóan fénylő tárgyat tartott az egyik kezében. De abban a pillanatban. Ez az ember.jelenség. Megint suttogott valamit a családnak a hátsó szobában… hacsak ez a suttogó hang nem a szájából ered. tudta. Nagydarab ember volt – hatalmas. széle hossza egy. hogy az ajtón is van egy lyuk. mint egy háromajtós ruhásszekrény. és hátborzongatóan méltóságteljes magabiztossággal közelített. hogy engedelmeskedjenek. a fényes tárgyat továbbra is Hannára szegezte. gondolta Hanna. hogy üzletet kötött velük? Ez esetben őt és Jildrimet elárulták. gondolta Hanna az első sokk hatására. És ez az egér utat rágott magának. Suttogott valamit. Egy férfi nyomult a házba. Az ajtó ugyanis még mindig zárva volt. Lehet. megdermedt. Hanna pánikszerűen leugrott a díványról. A férfi keresztülcsörtetett a homályos szobán. a férfi ugyanis egyik kezéből a másikba dobálta a tárgyat. Újabb egér? Aztán a következő másodpercben már nem volt ajtó. Lehet. Valami ehhez hasonló hangot hallatott: umf. és hirtelen a hátán bukkant ki? Őrület! Lázálom! Jildrim kemény puffanással elvágódott. bárki is legyen. Amikor Hanna ismét szembe találta magát a férfi tekintetével. Intim suttogásnak hangzott. s belépett a hátsó szobába. Hogyan keletkezett ez a lyuk? Hanna agya lázasan keresett valami épeszű magyarázatot. hogy a család nem fog közbeavatkozni. jutott eszébe ez a képtelen ötlet. .

A férfi feléje közeledett. Aztán szétfeszítette a végtagjait.hogy az agya földolgozza mindazt. miközben kiborította a táska tartalmát. Mielőtt Hanna mozdulni tudott volna. Egyenesen az utcára látott. gondolta Hanna. Hanna az ajtó felé nézett – pontosabban arrafelé. Jobb halántéka lassan égni kezdett. A kezében levő tárgy az arca felé suhant. ujjai mélyen belevájtak mellényének laza szövetébe. Vaktában keresgélt. Hogy meri ez az alak rátenni a kezét? Szájával szavakat formált. Különös módon nem félt. és kutakodni kezdett a lány kézitáskájában. aminek abban az öt másodpercben a szemtanúja volt. Szemét elöntötte a vér. a férfi megint csinált vele valamit. odakint sötét éjszaka honolt. és Hanna visszahanyatlott a díványra. Aztán a vállán érzett egy erős kezet. Rohadt geci. Egy pillanattal később a támadó elfordult tőle. letaszította a padlóra. A férfi lenyomta őt. miközben a fejét ide oda dobálta. Ehelyett jogos düh töltötte meg minden porcikáját. hogy üvöltsön… a férfi ekkor visszakézből pofon vágta. szaporán pislogott. Hanna nagyra nyitotta a száját. és rátérdepelt az alkarjára. A szavak azonban távolról sem . ahol az imént még ajtó volt.

Valami volt Leonard ölében. azt előrenyújtotta.fejezték ki a forrongó indulatait. A fickó szeme szikrákat vetett. hogy Leonardnál van fegyver. majd az olló magasról lecsapva. belátom. Keyes a pénztárcájáért nyúlt. ha nem csak eltérítette? Valahol. Az nem baj. Újra megcsillant a kezében az ezüst tárgy. bárki legyen is. de kérem. hogy eltereljék a támadója figyelmét? E pillanatban a körömvágó ollót nagy ívben fölemelte. Ha ez a nő. A taxi félreállt. elég dörzsölt ahhoz. hogy izolálja magában ezt a félelmet. De azért volt még annyi önfegyelme. hiba volt. Valami fegyverféle volt – egy rövid cső. A sofőr kérdőn nézett rá a visszapillantó tükörből. gondolta. A következő pillanatban . legfeljebb azt a célt szolgálták. belemélyedt a férfi vállába. vagy legalábbis valamelyest kordában tartsa. – És mi van. Előrehajolt. Volt az egészben valamiféle sorsszerűség. gondolta. De hát akkor legyen meg. A szavak. aminek lennie kell. hogy Dietzet eltérítse… Eltérítette? – tűnődött Keyes. kérem. ne üssön meg újra… Vagy talán a szavak arra kellettek. a lelke mélyén Keyes nagyon félt. – Frank ötlete volt – hallotta a saját hangját. – Az egészet Frank találta ki. gondolta. 4. amikor a taxi lelassított. talált egy húszdollárost. hogy a pasas leszálljon róla. és kíváncsian fürkészett a félhomályban. Keyes akkor vette észre. És ettől a pillanattól kezdve Hanna semmire se emlékezett. én csak hittem neki.

elvakítva Keyest a hirtelen felkapcsolt fényszórójával. Onnan nézve szakmai kérdés volt csupán. hogy a jármű őket vette célba. Persze. próbált menekülni. hogy lássa. mint egy nagy rejtvény. fizikai közelségétől. Keyes észrevette. és egy járó motor zúgott. Kétség nem fért hozzá. A kocsi azonban felgyorsított és elhúzott. lehajolt. mert a fegyver ténylegesen. Keyes zavartan másfelé nézett. s megpördítette a testét. és figyelték. ahogy az erejéből tellett. ami védelmet nyújthatott volna. Leonard mögött. dobhártyarepesztő robajjal. hogy bevégezze. mint egy intellektuális játék. Keyes lehunyta a szemét. és a fényszóró teljesen elvakította Keyest. vajon a kocsi visszajön e. Pokoli erőfeszítéssel a hátára gördült. amit elkezdett. Keyes megpróbált balra menekülni. mozgott a szája. A csípőjén borzalmas nyomást .már mindketten az utcán álltak. De nem volt semmi. Nem akarta látni: viszolygott a fegyver tényleges. Hosszú évek óta sikerült magától távol tartani ezt a fajta valóságot. Leonard matatott a fegyverével. Leonard sietett oda hozzá. Arca a kövezethez csapódott. Fények jöttek a sikátorból. Hallotta a reccsenést. a csont repedésének távoli zaját. Pillanatok alatt történt minden. Aztán a kocsi váratlanul kilőtt. fizikailag halált okoz. a ház mellett egy sikátor húzódott. Érezte a vér ízét a szájában. És e pillanatban ennyire tellett… A lökhárító a jobb csípőjét kapta el. mohó nyelésekkel próbált levegőhöz jutni. Ha meg kell történnie. ahogy a taxi elhúz. hogy a sötétben áll egy autó. ám legyen. a motor felbőgött. semmi egyéb. ő azonban megtesz minden tőle telhetőt. ráhúzott valami tartozékot vagy mi a fenét. Akadozó. Az íróasztala mögött ülve olyan volt az egész.

most először legalább nem volt éhes. gondolta. Mintha egy elefánt térdepelne rajta. De azért volt valami jó is az egészben. Isten tudja mióta. istenverte.érzett. . átkozott elefánt.

– Kiment ebédelni? A golfpályán van? – Nem tudom egészen pontosan. – Anya – mondta Daisy. Daisy kezdett pánikba esni – négy hónapja szerelték be az új telefonrendszert. Sajnálom. . – Daisy Gilbert vagyok. Daisy tartotta a kagylót. ne csinálja ezt velem. majd bekapcsolta a kettes számú bejövő hívást.Tizenötödik fejezet 1. Mi a száma? A hármas vonal is bejelzett. – Hol van? – Nem tudom pontosan. De ahogy megjön… – Ma délután fölugrom. Újabb hívást jelzett a készülék. Alighanem jobb lenne várni egy kicsit. az isten szerelmére? – Bierman jellegzetes déli akcentussal beszélt. Ott lesz? – Nem ígérhetem. Bierman úr. de még mindig gondjai voltak a kezelésével. – Át kell hogy tegyelek a várakozóra. ha ön… – Visszajön még ma délután? – Ezt se tudom. és személyesen megbeszélni vele… – Felhívom a mobilján. de Keyes úr házon kívül van. De biztosíthatom önt. hogy amint… – Jaj. – Jim Keyes irodája. – Kapcsolom Dick Biermant. Daisy. tartsd a vonalat! Megnyomta a várakozógombot. – Jim? – szólalt meg egy férfihang. De feltétlenül átadom az üzenetet.

tartsa a vonalat! – Megnyomta a gombot. –Jim Keyes irodája – mondta. hogy sürgős családi ügy. Daisy! Kérem. még ma délután. Szükségem van a segítségére. – Most már minden oké – mondta Keyes kis szünet után. . és emiatt legközelebb csak… óh. hogy nem tud utolérni. – Értem. – Mondja. én megyek le. uram – mondta.– Bierman úr. hogy megvárta volna a választ. följöhet. Föl akar jönni. Túl vagyok rajta. mi történt? – kérdezte. hogy küldjön át egy teljes dossziét Francis Dietzről! Mondja meg neki. De nem nyugszik. És kérte az ön mobilszámát. – Mondtam neki. Vacsorára! Ha akarja. mindegy. – Te jó isten. – Mondja meg neki… mondja neki azt. és kérje meg. igaz? – Szó se róla. – Bierman? – Ide akar jönni. elég türelmetlen – mondta Daisy. Hosszú szünet. a szentségit. kérem. És könnyen lehet. Ziháló légzés hallatszott. hogy a szálak Dietzhez vezetnek. – Holnap este. ha úgy óhajtja. úgyse lehet lerázni. Daisy lejegyzett pár szót. Kétségbeejtő volt a hangja. – Volt egy kis baleset. Bekapcsolta a hármas számú hívást. anélkül. hívja föl Roger Fordot. – A másik vonalon éppen Dick Bierman keresi önt. – Daisy? Keyes volt az. hogy felmerült egy kis probléma. Daisy előrehajolt a székén.

hogy… . Bierman úr. – Nagyszerű! Bejegyzem önt… – Vacsora után ki akarok menni a terepre. vacsorára? – Azt hiszem. – Vettem. hogy nyomozzon le egy nevet: Victoria Ludlow. – Bierman úr? Elnézését kérem a… – Én vagyok – szólt bele Daisy anyja. hogy foglaljak önnek szállodát? Remek kis helyi… – A titkárnőm majd elintézi. – Értem. Daisy. – És még valami! Kérje meg Caspert. tudja… – Természetesen – mondta Daisy gördülékenyen.– És. mely még mindig kitartóan villogott. Lenyomta a gombot. Daisy elhúzta a száját. – Bierman úr? – Gilbert kisasszony? – Elnézését kérem. hogy megvárakoztattam. A beruházásaim. – A vonal megszakadt. – Anya? – Daisy! Nem tűröm. Chicagóból. mondjuk. nyolc óra? Óhajtja. A titkárnő letette. Daisy! Ne felejtse el a Dietz-dossziét. – Millió köszönet. hogy tegnapra kellett. Vegye úgy. – Anya? Ne haragudj! Tartsd a vonalat! Újból próbálkozott. Épp Keyes úr naptárát nézem. s visszatért Biermanhoz. amit csak talál! A toll szaporán szántotta a jegyzettömböt. Mindent. – Lehetne. Megfelelő lenne önnek a holnap este. lehet róla szó. Ránézett az egyes számú vonal jelzőgombjára.

csak azért. Az eső annál dinamikusabban verte az ablakokat. melyet Epsteinné adott kölcsön! A keresztes hadjáratok krónikáját Az elmúlt pár nap eseményei egy pillanat alatt újra lejátszódtak. Egy férfi ült mellette. ez nem lehet igaz… A férfi kinyitotta a könyvet. Ahogy Hanna fölkászálódott az ülésen. Amikor kinyitotta a szemét. átható. Hanna halkan felnyögött. hasogató fájdalmat érzett a nyakában. merev nyak nélkül is.– Visszahívlak – mondta Daisy. s megszakította a vonalat. ölében Hanna kézitáskája. méghozzá a hátsó borítójának belső lapjánál. a férfi feléje fordult. Érdekes mosoly volt ez: sokat sejtető. Éppen ez hiányzott még! Mintha nem lenne épp elég baja. Mosolygott. Odakint esett az eső. Hát ez igazán pompás. Az erős szél idegesítően pajkos örvényekben csapkodta az ablakhoz az esőcseppeket. szürke ég tárult elé a koszos szélvédőn át. Tuskó fej. Ez már túl sok volt. Amikor Hanna magához tért. és kissé szomorkás. ahol valami macskakaparásszerű . Frankkal ugyebár meglehetősen rosszul állnak a dolgok. hegekkel teli arc. Túl sok! Nem. Lüktetett a halántéka. gondolta elkeseredetten. szürke tekintet. ha jól látja. hogy hajlandó volt ilyen helyen aludni… hol is tulajdonképpen? Egy autóban. széles mellkas. Ráadásul nemcsak a nyaka fájt. Hatvan körüli lehetett. és égett a szeme. A fejét elviselhetetlenül nehéznek érezte. Az autó egy helyben állt. Most kivett valamit Hanna kézitáskájából: a könyvet. hogy aztán teletöltsék homokkal. 2. Ez az utolsó eset. talán pár évvel fiatalabb. mintha először kiürítették volna.

Valamiért azonban a férfit nem izgatta. kivel állt össze. hogy Hanna szemrevételezte a macskakaparást. Úgy tűnt. aki rátámadt és durván bántalmazta. Miután a férfi elégedetten nyugtázta. – Persze. Hanna azonban egyelőre azt se tudta. ahogy ránézett. alighanem egy repülőtér zaja. ebben a helyzetben a legtöbbet tehetné magáért. Nem tartom vissza. a vérnyomokat a bal vállán. A férfi továbbra is várakozásteljesen nézett rá. Tehát egy repülőtér van a közelben. döbbent rá Hanna. feltehetően a chicagói dolgok miatt. De akkor most miért akarná őt szabadon engedni? Ennek így semmi értelme. Teltek a másodpercek. Vagy mégsem? Eljött ide Hanna után a világ másik felére. A szitáló eső új erőre kapott. Hanna csöndben. Hanna egy rövid szöveget látott. És most.kézírás volt látható. bármikor szabadon elmehet. ahová Hanna beledöfte a körömvágó ollót. visszahelyezte a könyvet a kézitáskába. ki az. meglátta a sebhelyet is. Az eső zörejét monoton zúgás kísérte. hogy tulajdonképpen mi a kérdés. – Beszélgessünk! – mondta a brutális alak. Hanna nem szólt semmit. . meg néhány kusza egyenletet. a férfi valamilyen válaszra vár. aki most. Az ürge nyilván az FBI-tól van. és kinek a kezébe tette az életét? És azon is eltöprenghetne. mozdulatlanul ült. feltételezte. hogy Hanna esetleg kiugorhatna a kocsiból. ha úgy gondolja. talán érdemes elgondolkodnia azon. – De mielőtt elhamarkodottan döntene. A táska továbbra is az ölében nyugodott. Hanna szeme az ajtóra tévedt. állapította meg Hanna. az ajtók nincsenek bezárva. Úgy tűnt. újabb örvényeket csapkodott a szélvédőnek. és aki a családot suttogva megfegyelmezte. Amire szükségem volt. azt megszereztem. Ez az a férfi.

rendben! – szólalt meg kisvártatva. maga figyel. A táskája ott van az ürgénél. Igen ám. és ugyanazzal a mozdulattal kigördül az utcára. A férfi bal kezével magasba emelte Hanna útlevelét. Keze önkéntelenül az ajtó felé mozdult. se útlevél. Beengednék. Nála se pénztárca. Én beszélek. Csak néhány milliméternyit. Valahol távol megdördült az ég. Azonnal kiderülne minden. valószínűleg máshol sem lelhető föl. – Persze magát nem így hívják. de mégis sikerülne meglógnia. könyörögne. – Van egy ajánlatom a maga számára – folytatta a férfi. Kinyitotta. ha egyelőre nyugodtan ül a fenekén. az esőbe! – Egy használható magyarázatért cserében. – Victoria Ludlow – olvasta hangosan. hogy mit jelent ez a kaparás a hátsó borítón… Szóval el tudnék képzelni egy olyan változatot. Talán valahogy eljutna az amerikai nagykövetséghez. vajon a pasas utána vetné e magát? Tegyük fel. hogy igen. potyázna a járműveken. de abban a pillanatban le is tartóztatnák. összezárva ezzel az őrülttel. Jobb tehát. de a táskájában sincs.– Nos. sőt. gondolta. hogy maga meg én… hogy is mondjam csak… osztoznánk a bevételen! . amiből világosan kiderülne számomra. Ha most kiugrana a kocsiból és elmenekülne. Hanna szeme önkéntelenül visszatévedt az ajtóra. nehogy az ürge gyanút fogjon! Aztán a megfelelő pillanatban ráveti magát a kilincsre. fontolgatta. Mindig csak egy milliméternyit. jól sejtem? Az ön valódi neve nem szerepel ebben az úti okmányban. és végül megtalálná a követséget. – Próbáljuk meg akkor másként. Koldulna.

és benyomta az öngyújtót a műszerfalon. keze már nem mozdult a kilincs felé. hogy pontosan tudnánk. – …szerény becslésem szerint – így a férfi –. előzetes becslés! Hanna megdermedt. akit érdekelne az üzlet. Ám ebben a pillanatban a börtön szinte megváltásnak tűnt számára. abban egészen biztos vagyok. annál magasabb a tarifa. ami a kezünkben van. Ami az összeget illeti… Még egy centi. – De van egy olyan érzésem. spekulált Hanna. Minden erejével a döntő pillanatra összpontosított. hogy van ez! Minél több információt kínálunk a vevőnek. Villámlott. egyenesen sittre vágnák. Tudja. és ezt anélkül mondom. A férfi visszatette az útlevelet a kézitáskába. – …akár fele-fele arányban is! – folytatta a férfi. és a keze lecsap a kallantyúra. mi is ez tulajdonképpen. kirázott belőle egy szálat. Akad egy-két tehetősebb ismerősöm. – De ha gondolja.Ha a követségen feladná magát. a szájába csúsztatta. aztán pár másodperc múlva megdördült az ég. . Hanna ölébe ejtette a kezét. – …egy szó. – Nem tudom. De hogy rá tudok ígérni. másfelől viszont figyelembe véve a Keyes-féle költségvetésről rendelkezésre álló információmat… Hanna ujjai hozzáértek a hűvös fémhez. A cellában legalább kipihenhetné magát. Frank milyen ajánlatot tett magának. és előhalászott egy doboz cigarettát. mint száz: tízmillió! – bökte ki a férfi. nyomja csak le a kilincset! Nyugodtan elsétálhat! Bár elég cudar idő van odakint. hogy közelebb tudom vinni a tizenöthöz! Minden az áru minőségétől függ. – És ahogy említettem: ez még csak szerény. Benyúlt a mellényzsebébe.

– Micimackó – gondolta Hanna. villant az agyába. Hibát követett el. és vállalja tettének következményeit. és most fölösleges kibúvókat keresnie. hogy ebbe is belerángassák. Ő rendelte a zenét. Fele-fele alapon! És ez csak szerény becslés. valami bombaféléről van itt szó – folytatta a férfi csevegő hangnemben. és feladja magát. Töredelmesen bevall mindent. De nem! Most nem hagyja magát! Épp eleget tanult az előző leckéből. Megpróbálhatja eljátszani a szerepet. hogy a könyv belső borítóján ott van ez a macskakaparás. rosszul mérte föl a helyzetet. ahogy ez az úr kétszer is hangoztatta. Ennyi pénzből már meg lehetne tervezni egy új életet. hogy a valódi bűnös nem ő. hanem Frank. Nem is akármilyet… Egy a bökkenő. Nehogy most valami őrültség jusson az eszedbe! Szépen elmegy a nagykövetségre. de mi van. A férfi rágyújtott. akkor menthetetlenül mélyre süllyed. Hát akkor meg miért kellene börtöncellában megrohadnia egy másik ember miatt? Tízmillió. Nincs mit eladnia! Néhány perccel ezelőtt még arról se volt fogalma. Két rossz döntésből úgyse tud kihozni egy harmadik jót. Az automata öngyújtó kiugrott a műszerfal mélyedéséből. másfelől az is igaz. bármiről is szóljon ez az új történet.– Gondolom. – Igen. Hanna egyszerűen csak naiv volt és hiszékeny. amit a férfi elképzelt neki. határozottan ilyen sejtéseim vannak. Nincs más választása! Ha most hagyja. Mi mindent kezdhetne ötmillió dollárral? Elég sok mindent ahhoz. hogy lerázza magáról ezt a sok nyűgöt. ő fizeti a számlát. ha lebukik? . Persze.

Leeresztette az ablakot. és visszatért az iratokhoz. de ő azt hiszi. megdörzsölte a szemét. 3. Általában nem szokott ilyen korán alkoholt inni. letette a poharat. és muszáj leszerelni a fickót. Időérzéke azonban teljesen összezavarodott a tengeren túli oda-vissza repülőúttól. töprengett Keyes – feltéve. – Zuhany! – mondta Hanna. Még öt óra se volt. vagyis az Integrált Automatizált Ujjlenyomat Azonosító Rendszer clarksburgi központjába. És egy ital. mint én. Kegyetlenül lüktetett a csípője a kötés alatt. mi ez az egész. aki Epsteinnel állt kapcsolatban. Valakit el kellene küldeni a nő chicagói lakásába. Aztán beszélhetünk. belső órája már legalább éjfélt mutatott. A dosszié egy Victoria Ludlow nevű nő anyagát tartalmazta. egy vonalblokkolót is el kellene helyezni a telefonban. és belemélyedt a dossziéba. ráfér egy kis bódulat! Belekortyolt a whiskybe. Három óra múlva találkozik Dick Biermannal. – Tiszta ruha. Az ürge ugyanúgy nem tudja. hogy a jelzett cím valóban létezik. hogy időt nyerjen. s azok máris mehetnének az IAFIS. S ha már ott vannak a lakáson. Keyes kinyitotta az irattartóját. A berendezés többletfeszültséggel látná el a telefonvonalat. Az ügynök ujjlenyomatokat vehetne.Nem. ennek folytán a bejövő hívások leválasztásakor nem . majd megemelte a whiskys-poharát. Nagyon rozzantnak érezte magát. Igen ám. majd újra Hannára nézett. morfondírozott Hanna. hogy én tudom! A férfi füstkarikákat eregetett. Az ő nevére foglalta le a hajójegyet az a bizonyos rejtélyes nőszemély.

Újabb adag whiskyt vett a szájába. Néhány férges alma a kosárban. és – az iratok szerint – tartós kapcsolat egy . Keyesnek azonban nem volt szabad embere. mi is történt valójában. hogy összedolgoznak. félretette. hogy itt már sokkal több forog kockán. de az is lehet. Azt mindenesetre nem lehet ráfogni. hogy mind a ketten. Hat év New York Cityben. hogy minden egyes nyomon külön-külön végigmenne. öblögetett. és milyen formában. hogy akkor állt át? Nincs kizárva. Nincs kizárva. Lehet. kénytelen lesz egyfajta szintézisre törekedni – vagyis logikai úton kikövetkeztetni. Ahelyett tehát. Az ADS forrásokat már így is túlságosan igénybe vette. Francis Dietz dossziéja! Keyes nem tudta. hogy mit kezdjen ezzel az emberrel. Becsukta az első aktát. akit Chicagóba küldhetné. hogy a nő. Tisztes farm Pennsylvaniában. orosz ügyek a COURTSHIP keretében. Lehet. majd lenyelte. ki mindenki érintett az ügyben. Lehet. és Epstein valójában jóval előrébb tartott. A dossziéból alig kapott fogódzót ahhoz. Lehallgató készülékeket kellene telepíteni. ki a felelős az isztambuli nyugati peremkerületben végrehajtott mészárlásért. hogy azóta extravagáns életvitellel kényeztetné magát. A csípője borzalmasan fájt. Ennyi az egész. kétévenként valami megbízatás Roger Fordtól. Ki fogja deríteni. és lezárja az ügyet. hogy Dietz. mint feltételezte… Nem! Legrosszabb esetben is egy-két ember keveredhetett bele. továbbá komputerellenőrző szoftvereket. lehet.keletkeznének zavarok a vonalban. felgöngyölíti. és nyúlt a következőért. Roger Fordtól pedig nem akart újabb szívességet kérni.

túl nagy hasznot egyelőre nem húzott belőle. hogy odanézett volna. Dietz pszichológiai jellemzésére. rikító szőke haj ezen a fotón. és nehezen tart fenn szoros. A jelentés készítője szerint Dietz „zárkózott személyiség”. kettős ügynökök. Ha Dietz át is állt volna. . És ha megvan a suska. Lehet. Megszólalt a házi-telefon. csábos mosoly. Dietz egész hálózatot tart fenn New Yorkban. diplomaták. Ezeken a szálakon keresztül nyilván nem nehéz vevőt találni Epstein képleteire. Az is elképzelhető. mert szerinte ezek a problémák nem igényelnek orvosi beavatkozást. Itt újabb lehetséges variációk tárultak fel. Ez is egy változat. és aztán valahol új életet kezdenek. akkor szépen olajra lép Elizabeth Websterrel – szemrevaló asszonyság. Lehet. nagykövetek befolyásos köreivel évek hosszú során át ápolgatta kapcsolatait. melyen a férjével együtt látható Washingtonban. és újra átolvasta az oldalt. tűnődött. ügynökök. de a konkrét válaszhoz ezek révén sem került közelebb. Keyes kinyújtotta a kezét. hogy ebben látja a gyors meggazdagodás esélyét.Elizabeth Webster nevű férjes asszonnyal. Keyes megint belekortyolt a whiskyjébe. Nehezen teremt. hogy nincs semmi konspiráció a háttérben. anélkül. De hogy jön a képbe a nő? Keyes továbblapozott a következő oldalra. interperszonális kapcsolatokat. hogy a megfelelő pillanatban gond nélkül lefalcolhassanak. Újat és fényűzőt. a negyvenes évei elején. és rátalált a gombra. amikor kettesben találta magát a rejtélyes nőszeméllyel. valami jótékonysági rendezvényen –. Ugyanakkor visszautasít bármiféle pszichiátriai kezelést. Dietz minden bizonnyal gondoskodott már hamis papírokról mindkettejük számára. hogy Dietz egész egyszerűen ráérzett a lehetőségre.

Heroin. Letett az asztalára egy köteg üzenetet. Bierman kivárásra játszik. hazudta magának. . 4. gondolta Keyes. Aztán hosszasan maga elé bámult anélkül. hogy képtelenség betartani. Angyalpor. hogy elegendő kábulatot okozzon. – Megjött Dick Bierman. hogy fölemelte volna a poharát. Keyes elkomorult. Az INFOSEC. A franc essen belé! Rosszabbkor nem is jöhetett volna. Gyomra üres volt. Öt órával később Keyes visszatért az irodájába. hogy éppen most esett be? Keyes azon kapta magát. hogy olyan ígéreteket tesz. Bierman! Jóval korábban érkezett. Annál jobb! – Küldje be! – mondta. A legmerészebb várakozásaikat is fölülmúlja majd a teszt. és töltött magának egy italt. Mielőtt válaszolt volna. Mindannyian maximálisan elégedettek lesznek a látottakkal. a DARPA és a LANL képviselői mind meghívást kapnak. az ital rögtön a fejébe szállt.– Igen. Tud e valamit Epsteinről? Ezért jött ide? Ráérzett Keyes sebezhetőségére? Vagy puszta véletlen. ígérte Keyes. sétabotját a falnak támasztotta. A fickó taktikázik. beleroskadt a karosszékébe az íróasztala mögött. Egy héten belül lezajlanak a tesztek a gammatelepen. fölemelte a poharát. Bierman nem is jöhetett volna jobbkor. amelyekről ő maga is tudta. Valami erősebb kellene. és jókorát húzott a whiskyből. és az ADS-sel kapcsolatos legcsekélyebb fennakadás is leállíthatja a további munkálatokat. A whisky már nem elég ahhoz.

mint a hármas számú kritikus eredmény.Amit látni fognak. Kifelé természetesen semmit sem árult el csalódottságából. hogy napokon belül sikerül Keyest kitúrnia a helyéről. és főleg maga a hátborzongató téma. LANL. Nyilvánvalóan arra számított. Fölemelte a poharát. Lehet. Jeremyt azonban elbűvölte a dolgozat alapjául szolgáló jelentés plasztikus borítólapja. amelyet Jeremy készített a biológiaórájára. Mintha minden összeesküdött volna ellene. Rachel viszolygott tőle. nem győzött hangot adni lelkesedésének a jó hír hallatán. Hirtelen eszébe villant az a dolgozat. Egyetlen ember ellen. Mekkora az esély. Kibaszott egy helyzet! Epstein az oka mindennek! Meg Dietz. gondolta. talán egy évvel a halála előtt. FUBAR. Aki valójában már csak félember. És az az igazság. Semmi baj nem lett volna. ADS. az nem más. INFOSEC. és újból az üveg után nyúlt. De valahogy összejöttek a dolgok. DARPA. és akkor ő maga veheti kézbe a gyeplőt. Egy hét. hogy Keyest is eléggé elszórakoztatta. IAFIS. DIA. Mintha minden ellene irányulna. És a nő – az a Victoria Ludlow. Jeremy és közte mindig volt egy . Sőt. hogy nem is kellett annyira megjátszania az örömét. Elképzelte az ellene szövetkező erőket: ahogy kibogozhatatlan csomóban egymásba fonódnak. kiürítette. hogy Keyes úgyse tudja tartani az ígéreteit. Alighanem rájött. Mozaikszavak kavarogtak Keyes fejében. hogy Greenwich és a komputerei ennyi idő alatt reprodukálni tudják a formulát? Szinte semmi. Biermannak csalódást okozott a hír.

Amikor aztán a farkak begyógyultak. az utolsót 1963-ban. A tanulmány egy természeti jelenségről szólt. ugyanolyan rejtély a modern tudomány számára. Jeremy igazából már túl nagy volt ahhoz. Így jött létre a patkánykirály. az állatok ugyanis. de ezen az estén mégis ennyire közel hozta őket egymáshoz ez az érdekfeszítő olvasmány. a karosszékben ülve olvasták. a patkányok már a testüknél jóval nagyobb organizmus részévé váltak. A tanulmány szerint a tizennegyedik század óta hatvan patkánykirályt jegyeztek föl Európában és Amerikában. A tudomány eddig terjed és nem tovább. A tudomány nem tudott magyarázatot adni a jelenségre. hogy eljusson eddig a konklúzióig. amelyhez Rachel valahogy soha nem tudott igazán csatlakozni. mint amilyen a középkorban az alkímia volt. hogy a patkányok miért verődnek és gubancolódnak össze népes csoportokba – az egyik hitelesített esetben nem kevesebb. Közben pedig egy szánalmas . hogy ő mindennek fölötte áll. vonta le a következtetést Jeremy. melyek a tudomány számára elérhetetlenek. hogy a nappali szobában. de tulajdonképpen össze is nőttek. Keyes emlékezett rá. hogy Keyes ölében kuporogjon. Ez aligha vitatható.titkos szövetség. A patkányok farkai nemcsak összefonódtak. mint harminckét állat alkotott egy ilyen kibogozhatatlan csoportot. eltörték a farok-csontjaikat. melyet patkánykirálynak neveztek. mielőtt egymásba gabalyodtak volna. Keyesből azonban hiányzott a bátorság ahhoz. Inkább azzal áltatta magát. Jeremy ott kuporgott az ölében. Most tehát valami ilyesmivel kell szembenéznie? Ilyen tébolyult és félelmetes jelenséggel? A patkány király. Léteznek mélyebb igazságok.

amit az orvos receptként fölírna számára. Az ügyvéd is kereste.kis balek szerepét játszotta el. A játszma véget ért! Egyszerűsíts! – szuggerálta magának. akkor ebből az következhet. Aztán egy sajnálatos hír. Keyes félretolta az üzeneteket. valami kézzelfogható. koncentrálj! Tegyük föl. Ha ez a feltevés igaz. Félre a pánikkal. Gyorsan átfutott rajtuk. vagyis éppen az. ami az utóbbi időben megfordult a fejében. Egy hét. Daisy félig olvasható kaparásával. hogy összedolgozik e a nővel vagy sem. alighanem a legjobb ötlet. és a Subaru lezuhant egy rakpartról. Valami konkrét. Ahogy eljátszadozott a gondolattal. És ez a dokumentum az. Keyes elidőzött ennél a gondolatnál. hogy jó a kiindulási pontod. Keyesnek erre van szüksége. Nem is rossz ötlet! Sőt. A kocsijában a fékberendezés felmondta a szolgálatot. félre az aggodalmakkal. Kézbe vette az üzeneteket. a helyi kórház orvosai nem sok jóval kecsegtetnek. ahol Keyes most az íróasztalánál ült. ami Dietzet elcsábította: valami konkrét. Chen állapota kritikus. hogy Epstein odaadta a nőnek – bárki is az illető – a képlet másolatát. Rachel hívta megint. csak megragadott egy váratlanul felbukkanó esélyt. kissé jobb kedvre derült. – Rendszerezd a dolgokat! Tételezzük fel. Ezen az . Dietz saját magának lopta el az egyenletet – függetlenül attól. Úgy is mondhatnánk: alaposan átejtették. hogy nincs a háttérben semmiféle konspiráció. Valami derengeni kezdett benne. alig harminc mérföldre onnan. Henry Chent súlyos baleset érte. gondolta. És éppen most van rá szüksége. vagyis Dietz nem tett egyebet.

Leszereli. Egyedül az jelent gondot számára. ha ott bukkannának a nyomára. amely szemmel tartja Dietz kapcsolatainak alakulását. na és persze Leonard. Kitöröd a nyakadat. És a kísérlet folytatódik. Menj Biermanhoz! Mondd el az igazságot! Nem! Azért is megtalálja Dietzet. Mindössze egy maroknyi ügynökcsapatról lenne szó. . Keyes mindeközben ellátogat a nő chicagói lakásába. hogy nincs elég embere a szálak kiderítéséhez és az állandó ellenőrzéshez. amelyeket Dietz a COURTSHIP-művelet idején épített ki. szólalt meg belül a figyelmeztető hang. hogy bevonja a játszmába a DIA-t. nagyon. ahogy eltervezte. A DIA pedig segíteni fog a nyomozásban. nehogy szükségtelenül magára vonja a figyelmet. Azt fogja sugallni. az íróasztalán heverő dosszié révén. és Keyes most ezért kéri a DIA segítségét az ügy tisztázásához. kellő információval rendelkezik azokról a kapcsolatokról. hogy Dietz árulása nélkül semmi fennakadás nem lett volna. és visszaszerzi az Epstein-formulát. és megpróbálja a régi ismeretségi körein keresztül értékesíteni a titkos formulát. hogy levezényelje a szükséges vizsgálatokat. És éppen ezért fordul a DIA-hoz segítségért. hogy kövesse Dietzet. és egy hét múlva minden úgy lesz. Nem kér tőlük túl sokat. A többit pedig Keyes saját maga intézi el. Dietz azonban rossz útra tévedt.alapon Keyes talán ürügyet találhatna arra. még ha kissé megkésve is. ha bedobod a törülközőt. Ezt az egész trükközést. meglátod. nagyon meg fogod keserülni! Jobb. Keyes viszont. Leonard ott marad Isztambulban. eltávolítja. Dietz minden valószínűség szerint New Yorkba fog menni.

mondogatta magában. Epstein nem hitte el magának. ahol most a Föld kering. Véget ér a fájdalom. Feltéve. Egy hét múlva rátérnek a hármas számú kritikus eredmény kimunkálására. akkor úgyse sok ideje marad. És a végeredmény Keyest fogja igazolni. akkor a gravitációs részecskék áttörik a laboratórium talapzatát. De hát sajnos. tűnődött Keyes keserűen. a röppályán. Megemelte a poharát. mint a karikacsapás. nem volt csapatjátékos. Sajnálatos. ami Chennel történt. hogy baj esetén meghúzza a vészféket. S mielőtt ezek befejeződnének. Ha pedig mégse megy minden simán. és elindítják az abszorbens folyamatokat. hogy minden simán megy. Chennek igaza volt. Minden akadály ellenére véghezviszi! És nem fogja kitörni a nyakát! Félretolta a poharat. Keyes szeme az íróasztalára tévedt: Jeremy fényképére. De azért jó oldala is van ennek az egésznek. kockáztat! A patkánykirály ugyanolyan rejtély a modern tudomány számára. Egyszer s mindenkorra véget ér a kín. lesüllyednek a Föld középpontjába. családja. Mert Keyes látomásos ember! És ha kell.elnémítja az össze ellenlábast. Felesége van. Tizenhatodik fejezet . mint amilyen a középkorban az alkímia volt. aztán leengedte. és minden úgy megy majd. már csak egy fekete lyuk fog száguldozni. Chicagóba kell mennie! Előtte azonban beugrik Casperhez. hogy beszerezze a szükséges eszközöket. Ha Epstein aggodalmai igazolódnának. hogy a következményeken töprengjen. és a házitelefon után nyúlt. a tudomány eddig terjed és nem tovább. mondta Chen. Igen.

Ha viszont lifttel megy. a törülközőt egyik kezével rászorította a mellére. vette észre. Lehunyta a szemét. ízléses fali tapétákkal. A lakosztály tiszta volt. Könnyűszerrel megtalálhatná az amerikai nagykövetséget. nem kínál menekülési útvonalat. Azért ez jobb. eredeti. és talán kapna még egy esélyt. A belső dekoráció diszkrét ázsiai vonásokat tükröz. úgyhogy Hanna minden további nélkül megléphetett volna. De a lakosztály a tizenötödik emeleten volt. csöndes. Mire Hanna kijött a fürdőszobából. Semmi jelet vagy üzenetet nem hagyott maga után a pasas – se az ajtó. hogy mégiscsak le kéne falcolni. .1. se az ablak nem volt bezárva. Megállt az elegáns lakosztály közepén. és – különösen az átélt megpróbáltatások után – szinte dekadensen fényűző. föladhatná magát. mint a börtön. gondolta. szinte az összes nyitott térben ólomkristály vázákkal. Töltött magának egy vodkát tonikkal. és értékes. Száját csücsörítve furcsa kis grimaszt vágott. világosszürke szőnyegborításokkal. Csakhogy a kézitáskája. a férfinak nyoma veszett. eltűnt. és a tele pohárral leheveredett az egyik ágyra. Néhány másodpercig azt latolgatta. Az ajtó helyett Hanna inkább a mini bárt vette célba. az ablak tehát hiába nyitható. a folyosón vagy a szálloda halljában belefuthat a fickóba. Mindemellett a lakosztály meglehetősen kényelmes volt: az isztambuli Négy Évszak szálloda nem éppen utolsó hely – az ottomán épület a Kék Mecset tőszomszédságában helyezkedik el. és élvezte a légkondicionáló surrogását és a frissen vágott virágok illatát.

megjön a bátorsága. Aztán a lakosztály ajtaját vette célba. – Maga a házigazda! – mondta Hanna. Aztán fölállt. és a zacskók után nyúlt. – Egy héttel később – magyarázta. mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. gondolta Hanna –. hogy a szálloda étterme az osztályon felüli kategóriába tartozott – meglehetősen szangvinikusan reagált. majd Hanna hallotta. Hanna ránézett a csomagokra. hogy a halat mutassák meg a főzés előtt. Itt van a pillanat… Megint a csomagokra nézett. Olyan magabiztosan követelte.De hát. A férfi lépett a szobába. amikor azt se tudja. Eltelt néhány másodperc. kérdőn Hannára nézett. És Hanna úgyse lesz képes elhitetni… bármiről szóljon ez az egész… Hitelesen eljátszani a szerepet. de nem szólt semmit. Az ívási . hogy a férfi kinyitotta a zuhanyt. míg a pincér – dacára annak. a bőrtáska még mindig ott volt a vállán – a kézitáskám ott van benne. 2. Elindult a fürdőszoba felé. és becsukta maga mögött az ajtót. a férfi minden bizonnyal elég sok időt töltött a világnak ezen a részén. Egy pillanatra úgy érezte. Kockáztatni kell! Egy pillanatra úgy érezte… Nyílt az ajtó. amit a fickó neki szánt. A rutinos rendelésből ítélve. hogy tulajdonképpen miféle szerepről is van szó. Lerakott néhány csomagot. mégiscsak őrültség! A pasas veszélyes. amikor a pincér elment – már nem lenne ilyen szerencsénk. Szájával ismét fura kis grimaszt vágott.

a taktika eddig nem is volt eredménytelen. hogy kellő frissességű e a vacsorának kiszemelendő rombuszhal. Részletesen elemezte a bor bukéját. . Hannának pedig egy újabb vodkát tonikkal. a férfi alaposan megvizsgálta a szemeket és a kopoltyúkat. és beleszürcsölt a vacsora előtt kérés nélkül fölszolgált ajándékteába. aztán kényelmesen hátradőlt a székében. majd engedélyezte az elkészítést. ki hitte volna. De ha a hal friss. De azért ne feledkezzünk meg arról a kis külvárosi tettlegességről! Nem. abban az esetben páratlan kulináris élvezetben lesz részünk. és ugyanolyan fortélyosan kerít hatalmába egy védtelen nőt. majd felhívta a figyelmet a mellettük eltolt tálalóasztalkán pompázó baklavára.idényben tilos halat fogni. E pillanatban úgy tűnt. gondolta Hanna kesernyésen. S lássuk be. aki úriember. Íme. Rendelt egy üveg bort. mert anyukájától azt tanulta. Igyekszik oldani a feszültséget. mely a köztük levő üres széken pihent. hogy a világmindenség összes gondja baja egyetlen kardinális kérdésben sűrűsödik össze számára. A férfi folytatta a könnyed társalgást. hogy ez a típus egyáltalán létezik manapság. Egyik kezét oltalmazón a bőrtáskáján nyugtatta. hogy egy úrinőnek így kell megköszönnie a bókot. Hanna kis gödröcskét varázsolt az arcára. egy kém. Ismerjük el. Hannát érdekelte volna. Hanna ezt soha nem fogja megbocsátani! És ha eljön az ideje… De ez még nem az a pillanat. észrevételezte Hanna. igazán sokoldalú férfiú! Remekül tud halat rendelni Isztambulban. – Jól áll magának ez a ruha – jegyezte meg. hátha úgy könnyebb dolga lesz. Amikor a pincér egy tálon kihozta a nyers halat. hogy hívják. nevezetesen abban.

Hanna nyomban a CIA-ra asszociált. Hozzá kell tenni. hogy meggazdagszik. akkor Hannának már nyert ügye van. Nem azt remélte.Érdekelte volna. az első mohó reakciót követően szép lassan visszaszivárgott Hannába a realitásérzék. hogy valós élethelyzetekben helyt tudjon állni egy ilyen kémhistóriában. addig nem alkothat fogalmat róla. És érdekelte volna. szólalt meg a belső hang. Ha csak abban segít. lázasan kutatta magában a választ. az egész szerepet képtelen lenne hitelesen végigjátszani. ez annyit tesz. Ismeri a Közel-Keletet. hogy „ízes falat”. nyakig belerángatta őt. és ahogy Hanna belemerült az evésbe. itt a helyszínen. hogy a hírszerzéshez fűződő elképzelései kizárólag a hollywoodi filmeken és Tom Clancy regényein alapultak. hogy a nagykövetséget vagy a többi hivatalos csatornát megkerülve visszajusson Amerikába. – Amíg nem kóstolja meg a szultánkenyeret. Még ha sikerülne is a könyv hátsó borítóján talált macskakaparásról valami meggyőző blöfföt kitalálnia. aki valamiféle vádalkuval vagy ilyesmivel kimosdatná őt. ezzel ő maga is pontosan tisztában volt. s máris megnyílna előtte az új élet lehetősége. Hanna. Miután a pasas bemondta az ötmillió dollárt. vajon mit tesz. Ráhat fokúmnak hívják. amibe ilyen szépen. . mi is az a szultánkenyér. Azonnal az apjához fordulna. ha hazugságon kapja őt. Másfelől viszont a férfi mégiscsak a hasznára válhat. Márpedig ez édeskevés ahhoz. nem vitás. Törökországban – folytatta a férfi a könnyed társalgást –. tulajdonképpen mi a csudát vársz ettől az egésztől? Megérkezett a vacsora. tulajdonképpen mi ez az egész.

Az ausztrálok a közelmúltban kifejlesztettek egy újfajta berendezést. Értékük meg se közelítené azt a döbbenetes összeget. Nyilván valami kémnek nézi. A férfi azt feltételezi.Tehát ki kell találni egy életképes blöfföt. Az írás valami hiperszonikus sugárhajtóműről szólt. Ám ha a technológiát sikerül tökéletesíteni. ami nem igényelne részletes magyarázatot ahhoz. hogy valami újfajta bombát találtak fel. hogy a pasas elhiggye. A cikk szerint a tesztelés csak részleges sikerrel járt. azt a jelek szerint. aktatáskában elhelyezett nukleáris robbanótöltetek. pillanatnyilag senki nem tudja pontosan. és bármikor elérhetők a tömegek számára. hogy Epstein is az volt? Miért is ne lehetett volna! Itt valami elképesztő horderejű ügyről van szó – de hogy ez micsoda. amelyeket a Scientific Americanban olvasott. genetikailag manipulált himlőjárvány-kórokozók. Hannát érdekelte volna. az forradalmasítja a hadiipart – a hiperszonikus hajtóművek 8 Machos . Fölrémlett benne a terroristákról szóló temérdek film is. valami olyat. ami legalábbis időlegesen kihúzza a csávából. középiskolai laboratóriumokban előállított. Csakhogy ezek a technológiák már bosszantóan közhelyszámba mennek. vajon mit gondol róla ez az ember. Valami sokkal nagyobb dolgot kellene kitalálni. és minden egyebet. mely sűrített levegőt használ a hidrogén-üzemanyag begyújtásához. melyet egy rendelőben futott át. Lehet. a 60 perc című film képeit. amiről a férfi beszélt. természetesen. a cikk nyelvezetére még elég jól emlékezett. Tömegpusztító bombák. Eszébe ötlött egy cikk. ami esetleg ötletet adhat egy meggyőző hazugsághoz. amíg Frank az orvossal tárgyalt. Hanna megpróbálta fölidézni magában a cikkeket.

. szóljon. vajon az ausztrálok megelőzték e az új technológiájukkal az amerikaiakat. – Azt hiszem. hanem lehetőséget teremtene olyan hiperszonikus. A hiperszonikus sugárhajtómű nemcsak a repülőgépek sebességét növelné meg elképesztő mértékben. hogy hasonló kísérletek folynak Oroszországban. A férfi a kezét nyújtotta. azaz a hangsebesség nyolcszorosával röpíthetik a rakétákat és a sugárhajtású repülőgépeket. Ez már elég komoly titok lehetne. Hanna fölnézett a tányérjáról. – Amy – mondta. először is szükségem lenne egy kiadós éjszakai alvásra. – Óh. A hiperszonikus sugárhajtómű! – Jut is eszembe – szólalt meg a férfi. – Amy. Az írás utalt arra. – James – mondta. Hanna ismét a tányérjára összpontosított. ha úgy érzi. melyek túl gyorsak lennének ahhoz. tűnődött Hanna.sebességgel. hogy készen áll egy kis alaposabb megbeszélésre a részleteket illetően… Hanna egy szalvétával megtörölte a szája sarkát. – Kérem. Hanna kezet rázott. – Hm. hogy védekezni lehessen ellenük. Kínában és Indiában is. Örülök. Japánban. ez tökéletesen érthető. ballisztikus rakéták és bombázók előállítására is. egy héttel a Challenger katasztrófája után Reagan elnök kezdeményezésére megindult a NASA HyperX Projektje. A szakcikk kitért a technológiai eljárás politikai és világhatalmi összefüggéseire. A cikk azt latolgatta. A NASA közel húsz éven át dolgozott a program tökéletesítésén. 1986-ban.

mint ő. hogy fölszállhatnánk egy vonatra Hajderpasánál. csakúgy perzselt a szeme. gondolta. mintha aludnának. Hanna megrázta a fejét. mielőtt mindketten visszatérnénk. ugyebár. a legenda szerint. Hallgatta a férfi nyugodt. annak ellenére. a szultánkenyérhez fűződik még egy igazán érdekes történet. hogy valaki figyelheti a vonatot. Hanna az egyik dupla ágyon feküdt. hogy a férfi rászegezi a tekintetét. Arra gondoltam. Kastamonuból Isztambulba jött egy Ali Muhiddin nevű ember… 3. akkor most itt az ideje. arra az esetre. a vonalak összemosódtak. figyelve. Hanna a mennyezetet bámulta. Ám ez is csak színlelés. Finom repedések hálózata látszott a festékrétegen. Hanna semmitmondóan hümmögött. – Ha bármilyen okból úgy gondolná. mint egy Rorschach-kép.– Én is csak holnap reggelre terveztem az indulást. A tizennyolcadik század végén. a könyv ott lapult a táskában. Ahogy a repedésekre meredt. a hegyi városból. A férfi a bőrtáskát használta párnának. . Hanna érezte. szürke tekintetét. Ugyanúgy ébren van. Kicsit elvonatozhatnánk kelet felé. A férfi pár másodpercig rajta tartotta szúrós. – Szóval – tette hozzá csevegő tónusban –. hogyan reagál a névre. hogy az aggodalmát megossza velem. hogy a szálloda a legmagasabb kategóriába tartozott. Mindketten úgy tettek. ha Keyes figyeltetné Atatürköt. egyenletes légzését. és igyekezett a holdfényes szobában nem a szobatársa felé fordulni.

a pasas föl fogja venni a kapcsolatot azokkal a bizonyos érdekelt felekkel. Remélhetőleg Amerikában! Így a férfi kénytelen lesz hazavinni őt. De hát meddig akarja húzni-halasztani ezt a lidérces kalandot? Miért nem menekül el? Várja az alkalmas pillanatot. ha a találkozót nem Amerikába szervezik? Akkor bizony bajban lesz. de olyan erőtlenül. hogy talán csak a képzelete játszott vele. hátborzongató. Odakintről szélsuhogás hallatszott. hogy megint az elkényeztetett kislány reflexei mozdulnak benne. És mi az esély arra. keleti zene hullámai sodródtak errefelé. hidegen izzó szemével. Megleckézteti Frankot. Távolról valami egzotikus. Csakhogy most már . ott pedig Hanna megszabadul tőle. aki a börtönben fog kikötni. kontúrtalan arcával. és más alakzatot öltöttek. és nem Hanna lesz az. miután előadja a blöffjét. Aztán összehoznak egy találkozót. Látta a gyerekembert. A repedéseket bámulta. Szirénaszót hallott. talán a végén még meg is jutalmazzák. természetesen. A régi reflexek. a lehető legnagyobb bajban. Végtelenül elcsigázottnak érezte magát.Fáradt volt a szeme. Reggel. Sőt. és fölkeresi az apját. hogy az apja valóban képes kihúzni őt a csávából? Hanna érezte. gondolta Hanna. amint mászik föl a létrán. elmegy Baltimore-ba. Ez azért túl szép lenne! Mi van. A repedések most elmozdultak. hol erősebben. Ezúttal rácsokat formáltak. És az apja csodát tesz majd! Elsőrangú büntetőjogász. És mégsem tudott elaludni. Mintha börtönrácsok lennének. és a vértócsa lassan terjed körülöttük. de valójában az Epstein házaspárt látta maga előtt. hol halkabban. amint egymáshoz érve fekszenek. hogy a papa majd úgyis mindent elsimít.

Addig. A férfi attól a pillanattól kezdve. piszkálódott a belső hang. És ez az ember brutálisan rátámadt Hannára is. Ezek az események jócskán túlmentek azon a hatáskörön. Ezt a tényt nem lehet tovább figyelmen kívül hagyni. udvariassága és nyájassága ellenére. az átkozott bőrtáskája pedig vagy az ölében volt. Nagy értékről. De azt követően már korántsem biztos. Magadnak akarod megkaparintani azt a könyvet. Persze. hogy remekül ki tudja választani a megfelelő . Talán az lenne a leghelyesebb. hogy megszerezte a könyvet. vagy a kezében.másról szólnak a dolgok. De hát fontos ez? A könyv birtoklása enyhítő körülményként jöhetne számításba a vádalkunál. amiért embert ölnek. hogy Hanna más okból kíván szert tenni a könyvre. amíg a férfi alvást színlel. vagy – mint ebben a pillanatban – a feje alatt. Irány az amerikai nagykövetség! Most még legalább igazolhatná a jóhiszeműségét. ha most. melyet mindenki meg akar kaparintani. hogy előnyös lenne. ami az isztambuli külvárosban történt. Finom modora. nem mozdult. és annak dacára. A belső hang óvatosan arra célzott. Nagy értékről van szó. ki nem engedte a kezéből. amelyen belül apja befolyással lehetne a végkifejletre. vagy a vállán. Olyan nagy értékről. ez kétségtelen. James kiirtott egy egész családot – a két kislányt is! A lánykák Hanna púderes dobozával játszottak haláluk pillanatában. azonnal meglépne. Ott őrizte abban az átkozott bőrtáskában. Ez magyarázza mindazt.

nyilván sokat javíthatna a pozícióján a vádalkus tárgyalásokon. szabadalmaztatott bivalyszar. hogy rátehessék a kezüket egy olyan tömegpusztító hadieszközre. hogy az eddigi „kitartását” és „hősiességét” semmi egyéb nem vezérelte. hogy ne szépítgessük a dolgokat. akkor alighanem hangosan felnevetett volna. hogy Hanna azért tartott ki idáig. erről van szó. adott esetben. önző érdek. Az ilyesmire szokta apja azt mondani. ízlelgette a gondolatot. hogy első osztályú. Hagyjuk a képmutatást! A hazafiság. vagy egyszerűen csak a saját originális hülyesége –. Beveszik e a blöffjét? . Merő önzés. Igen. Talán túlzás lenne. akik alig várják. amellyel megingathatják a világ jelenlegi hatalmi egyensúlyát. mint jól felfogott. a hazafi. Amit ő elkényeztetett és önző módon hálált meg. Olyanok. De hát bármi legyen is a mozgatórugó – önzés. Bűnözői magatartással. Ha most egyedül lett volna a szobában. ha azt feltételeznénk. ahogy Samuel Johnson fogalmazott. Hanna ösztönösen megdörzsölte a sebhelyet a csuklóján. ez egy erőszakos. Mit tenne ez az ember a könyvben kódolt szörnyűséges titok birtokában? Jót nem. Hanna Gray. hogy még mindig itt van. a valóság az.mangánfokú bort a vacsorához. annyi bizonyos! Amerikának manapság sok az ellensége. a gazemberek utolsó mentsvára. mert valami jót akart cselekedni a hazájáéit? Hiszen annyi jót kapott ettől az országtól. hazafiság. Hiszen egy ilyen felbecsülhetetlen értékű katonai titok birtokában. és itt fekszik ebben az ágyban. Maradjunk annyiban. veszedelmes ember.

és egyikünk sem szakember. mondja majd. de hát nem érdemes ennyire belemerülni a részletekbe. Hanna Gray. ahogy a receptekről tárgyal – . De akármit is rejt a képlet. Vajon mi lehet abban a könyvben? Fogalma sincs. műszaki kérdések. akkor úgyis csak a jó Isten a megmondhatója. hogy megkaparintsa a könyvet. a hazafi. A levegőáramlás. játszott el újra a gondolattal. és elkezdte formálgatni a szavakat. És még az is elképzelhető. Maga a jármű teste szolgál hajtóműként. hogy nincs szüksége Hannára. szúrós szemekkel. hogy mit fog tenni. – Ezek tudományos. a gép mellső törzsrésze magába szivattyúzza a légáramlatot. Ha az ürge úgy dönt. a farrész pedig turbógenerátorként funkcionál… Óh. szuperszonikus sebességgel… – Mit jelent ez? – kérdi majd a pasas. egy új típusú sugárhajtású repülőgépről van szó.Megint rábámult a mennyezeti repedések pókhálójára. szinte hallotta Frank reszelős hangját. A formula. melyeket holnap reggel elő fog adni. meg kell szereznie! . hogy lényegileg mit is jelent – Hanna minden erejével megpróbálta fölidézni magában a képet. mely a hajtóművön keresztülhalad. mely közvetlenül az atmoszférából nyeri az oxigént. és ez így már távolról sem tűnt olyan nevetségesnek. De. egy repülőgépvázba integrált sugárhajtómű. és ez elegendő lesz Hannának arra. hogy egyszer csak lankadni kezd az ébersége – még ha csak egy pillanatra is –. amit az orvos irodájában látott abban a magazinban.

és sarokkal. Egy lábujj méretű skorpió mászott az ágy oldalán. gondolta. Tegnap óta egyre türelmetlenebb vele. nézegette egy darabig. és lehúzta magához Madeleinet. Nős embernek való az ilyesmi – hogy egy asszony szeszélyeivel bajlódjon. mezítláb széttaposta. Ezt nem neki találták ki. – Ne gyerekeskedj – mondta. A masszázs passzívan agresszív művelet. vagy a férjével. Henri összeszorította fogait. eltolta magától a férfit. – A hűtőben nincs semmi. és még mélyebbre nyomta a könyökét a férfi hátába. Még harminc másodpercig igyekezett férfiasan tűrni a kínokat. Madeleine visszajött a szobába. és kiment a fürdőszobába. – Úszni akarok! – Akkor menjünk úszni! – felelte Henri. – Akkor együnk valamit! – javasolta Henri. Madeleine rámordult. . még mindig nem nézett a férfira. hogy saját magával nincs kibékülve. akkor már maga is rég megnősült volna. Ha erre lenne szüksége. átmenet valahol a siatsu és a siskebab között. Az asszony dacosan elhúzta az ajkát. aztán föltápászkodott. gondolta a férfi. Au! – nyögött föl Henri Jansen. – Már hogyne lenne. hogy megcsókolja. Bármi legyen is az oka. De az is lehet. Tegnap voltam a piacon. – Éhes vagyok – mondta az ablak felé fordulva. Valami piszkálja a csőrét. Henri lesodorta a padlóra.Tizenhetedik fejezet 1. Aztán a hátára gördült. Henri rossz néven vette a dolgot.

az asszony hűségnyilatkozatot követel. – Ne tagadd! Eltelt pár másodperc. 2. gondolta. és két pohárral együtt kihozta a palackot a medence szélére. megpróbálta állni a nő pillantását. az asszony féltékeny. Mint férj és feleség. bíbor levendulamezők. ahol Madeleine a tájat szemlélve állt – meztelenül. – Sajnálom. és várta a nyitó sortüzet. Most majd elbeszélgetnek egymással. – Igen? – Ne tegyél föl kérdést. miközben kitöltötte a bort. kellett hozzá némi erőfeszítés. – Isabella DiMeglióval kefélsz – mondta. Teletöltötte a poharakat. Beszéd közben továbbra is a tájat nézte. távolabb sziklás domboldalak aranyló cserjékkel színezve. – Utálom. Az asszony zsémbes. Henrinek azonban semmi kedve nem volt az efféle komédiához. –Adj valamit inni! – tette hozzá. Henri megtalálta a pincében az utolsó jó minőségű merlot. akkor… Az asszony megfordult. . Henri. és keresztüldöfte Henrit a tekintetével. amikor ezt mondod. A hátuk mögül a nappali szoba óriási panorámaablakai visszatükrözték a lenyugvó nap izzását. kinyitotta egy ezüst dugóhúzóval. – Ma emlegetett a férjem – kezdte Madeleine óvatosan. – Madeleine – szólalt meg türelmesen. ha nem vagy kíváncsi a válaszra. A férfi még mindig neheztelt.– Kérek egy italt! – Nos. A háztól keletre érintetlen vadon húzódott: hatalmas. De… – Óh! Felejtsd el! – Madeleine újra az ablak felé fordult.

Néhány új barát. és nem követ el valami végzetes ostobaságot.– Igen? – kérdezett vissza Henri. Egy perccel később meg elolvad a gyöngédségtől. De ragaszkodik hozzá. hogy erről tudomást kellene szereznie – hacsak az asszony nem ragadtatja el magát. – Ahogy akarod – felelte bágyadtan. Nem érdekli. A következő pillanatban váratlanul rádöbbent a dolog nyitjára. hogy egy szívdobbanásnyi időn belül fúriából gyengéd szeretővé válik. Ez az oka annak. Henri kissé zavarba jött ettől a gesztustól. Henri Jansen úgy érezte. Azt akarja. hogy Madeleine és közte több is van. nyúlt a poharáért. hogy férjes asszonyként milyen alapon kér tőle számon bármit is. – Azt akarja. azt rendszerint rövid úton ki szokták vonni a forgalomból. Máskülönben Henri . majd leroskadt egy karosszékbe. Madeleine odahúzott mellé egy széket. Egyik pillanatban dühöng. akkor se lenne képes megérteni a nőket. De a keselyű. mint egy fúria – más kérdés. nem tudja. Henri belekortyolt a borba. hogy látogasd meg. Madeleine férjével nem lenne jó ujjat húzni! Aki ujjat húz vele. – Akkor is el kell jönnöd! Ismer egy csomó fontos embert. és ebben Henri biztos volt. ha ezer évig élne. és mit. hogy szerezz egy kis kokaint. hogy már nem foglalkozol vele. Neked is hasznos lehet. – Időpocsékolás. – Mondtam neki. – Abbahagytam – mondta Henri. És semmi nem indokolja. Arról van szó. mikor. és gyöngéden rámosolygott a férfira. mit gondolnak. miért tesznek. Mondtam neki. hogy Madeleine egyszerűen belehabarodott. A felismerés éppenséggel nem nyugtatta meg. mint puszta ismeretség.

semmiféle okot nem látott az aggodalomra. – Mikor találkoztál vele utoljára? Henri nem válaszolt. Én pedig… Henri szava elakadt. és mivel töltötted te. Madeleine rekedtesen fölnevetett. ha valóban szerelmes… – Szeretlek – szólt Madeleine váratlanul. – Igen? – Ne beszélj őrültségeket! – Nem. majd fölemelte a poharát. – De ezt úgyis tudod. Csak hát. – Jó. – Igyuk le magunkat! – Rendben. 3. Madeleine okos nő. felejtsd el! – mondta újra Madeleine. – Elmeséljem neked a mai túránkat? A hírhedt amerikai gengszterrel és a szaúdi herceggel? – Halljuk! – Jó. de előbb leiszom magam. Madeleine nagyon berúgott. Máskülönben kénytelen lennék elszomorodni. amikor eszembe jut. – Férjes asszony vagy. – Egész nap sétáltam. – Meg kúrtál! Isabella DiMeglio… – Egyedül sétáltam. . – Tudod mit? – mondta a nő kisvártatva. hogy beléd szerettem! – Madeleine – kezdte volna Henri. Ennél jobban képtelen vagyok fegyelmezni magam. igaz? Tudod. – Tudod… nem tehetek róla. mivel töltöttem a napomat én. belül azonban görcsbe rándult. Megtörölte a szeme sarkát. Henrinek a szeme sem rebbent.

Bin Laden! – Aha. – Azt a nagy zsidó orrot. ez a szaúdi herceg – kezdett bele újra –. és a pénz megy tölcséren át az Al Qaedanak… Madeleine tétovázott. – A Csendes-óceánon. Azokon a kis karibi szigeteken. hogy pénzmosással támogatja őket. a medence partján. Aztán megkapod a gyémántodat meg a mézeskalácsodat. . – Igen. – Éhes vagyok – mondta kisvártatva. hogy ezek mind egyformák – folytatta Madeleine. Vannak ezek az offshore cégek. de van négyszáz bank! – A férjed mondta ezt? – Csakhogy a valódi pénzek a nagyvárosokon mennek keresztül. Remegett a keze. ez egy gyanúsított. olajtársaságok. ezeken keresztül. Tokió. hát. New York. olajtársaságok. hogy újratöltse a poharát. mintha valami fontos gondolat eltérítette volna. Henri mosolygott. – A herceg – Szünetet tartott. Henri az üveg után nyúlt. Elmagyarázta az egészet. Egy arab – s hozzá az a nagy zsidó hefti. – Az arabok meg a zsidók. – A férjem azt mondja. Az előző palack ott hevert üresen a betonon. És persze Svájc. – Nauru – folytatta Madeleine. Tizenketten lakják. Ez teszi az egészet olyan komikussá. – Tudod. – Gyanúsított? – Tudod. így hívják őket. A nagyvárosokban könnyebb eltüntetni a nyomokat. – Az a röhej.– És látnod kellett volna az orrát – kuncogott. ahogy megemelte a második üveg bort. Párizs. eléggé komikus. London.

a medence környékén. majd megindult a ház felé. és végül rápillantott a lenyugvó nap korongjára. Érett sajt és gyümölcs illata csapta meg az orrát. természetesen. Ám Madeleine addigra eltűnt. hogy Henri többé semmilyen társaságba ne kaphasson meghívást. egészen biztosan gondoskodik róla. Telerakott egy tálcát kenyérrel. mert kosarat kapott a szerelmi vallomás után. hogy nem ússza meg ennyivel: puszta kiközösítéssel. És Madeleine férjének gondja lesz rá. Madeleinet nem látta sehol. És kijön a rendőrség. mint valami bizarr. akit az ember ellenségének választ. De ha a férj netán mégse tenné meg ezt. és ebben a pillanatban átvillant a felismerés a férfi agyán: Madeleine öngyilkos lett. hogy nemsokára Henri . Körbenézett a tájon. gondolta. Lehet. vízbe fojtotta magát! Henri egy pillanat alatt teljesen kijózanodott. a szőlőültetvények során. a vendégházon. a hercegnő. elsüllyedt kincset. Vlagyimir Iszmajlov nem az a típus.Henri kikászálódott a napozóágyból. Ám az is lehet. eltartott egy ideig. Félig szándékosan tette. Aztán Henri tekintete visszatért a medencéhez. És most mi lesz? Jelentenie kell. Ahogy Henri a medence partjához közelített. Félig tudatos öngyilkosság. Botladozva benyomult a sötét konyhába. Másfelől félig-meddig részeg baleset. a ház tulajdonosa. majd visszament a medencéhez. hogy Henri egyszer s mindenkorra szalonképtelenné váljon. a levendulamezőkön. amíg megtalálta az egyensúlyát. péksüteménnyel és saucissonnal. akinek a jó hírnevét besározta. már maga előtt látta a holttestet. Henri lassított.

összezúzott fejjel. hogy mennyire elege van ebből az egészből! . – Szeretlek. Ájulás környékezte. de most magához tért. – Szeretlek – suttogta a nő.lesz az. akit egy medence alján találnak. és letette a tálcát: egy harmincnégy éves ember. Hosszú. Madeleine kijött a medencéből. Atyaúristen. Hosszan csókolóztak. – Gyere ki onnan! – csattant föl Henri. – Csodálatos. hogy ússzál. . Közel járt az eszméletvesztéshez. hunyta le a szemét elcsigázottan. aki hirtelen hetvennek érzi magát. és meztelenül Henri karjába vetette magát. remegő sóhajjal fújta ki tüdejéből a levegőt. lassan felfúvódó testtel… Ebben a pillanatban Madeleine a felszínre bukkant. Henri a medence szegélyéhez lépett. Atyaúristen. – Óh! – prüszkölt. arccal lefelé. miközben a nő csókért ágaskodott. – Túl sokat ittál ahhoz. – Gyere be – mondta a nő. és esetlen karcsapásokkal kezdett úszni. Henri! Henrinek elmúlt a rosszulléte. gondolta.

körülötte négy karosszék. legóval és más játékokkal telezsúfolva. A konyhaasztalon azonban napozókrémeket. inkább azt. egy gardróbszekrény. hogy egyedülálló fiatal nő lakja. Ha a nő tényleg elutazott a görögországi hajóútra. hogy itt valami bűzlik. Szóval az illető valóban elutazott. Az utolsó helyiség volt a dolgozószoba. Erre utalt a hálószoba berendezése. A következő helyiség a gyerekszoba volt. egy halom kitömött játék maci. A szoba levegője a bezártság érzetét keltette benne. A lába lüktetett. a hatalmas franciaágy. benne gyerekágy. Nagyot sóhajtott. akkor miért hagyta itt a napozószereket? A lakás első ránézésre nem azt tükrözte. A bejárati ajtónál felhalmozott újság halom tetején az utolsó napilap öt nappal korábbi volt. vélekedett Keyes.Tizennyolcadik fejezet 1. De most nincs idő erre. A macskának ki volt készítve az eledel és az ivóvíz. az egyiken rózsaszín műanyag gyerekszék. Valami azonban mégsem volt rendjén. nehéz mahagóni íróasztalon egy . Ahogy Keyes belépett a lakásba. hogy egy fiatal család él itt. könyvespolcok sorakoztak a falak mentén. Pihenésre vágyott és valami ennivalóra. az antik diófa bútorok. testápolókat és hasonló kenceficéket fedezett fel. csupán a levendulaolaj szagát lehetett érezni. A repülőút kimerítette. Nem szó szerint – az apartman kifogástalan volt. falhoz támasztotta a botját. és elszántan hozzálátott a lakás átkutatásához. Az ebédlőszobában üvegasztal. letette a bőröndjét. azonnal érezte. a világítás beprogramozva.

hátha rábukkan valami nyomra vezető üzenetre. Ehhez képest Rachel valóságos szent. amikor Jeremy megszületett. hogy az élelmiszerellátó üzletágban tevékenykedhet. Zokszó nélkül adta föl a karrierjét. Az elmúlt hónapokat a nő. A hajóút időszaka. dacára annak. Az első évben úgyszólván egyetlen percre nem vált meg a gyerektől. és folytatta a naptár tanulmányozását. . öt nappal ezelőtti dátummal kezdve. és bekapcsolta a komputert. Botját a falnak támasztotta. tűnődött Keyes. leült az íróasztalhoz. Viszont sehol egy útlevél. A széfben három születési anyakönyvi kivonat: Greg Gordon. Valószínű azonban.komputer pihent. és rengeteg barátja van. Keyes elhessegette a gondolatot. Keyes ezután a komputer melletti naptárat kezdte böngészni. ezekből arra lehetett következtetni. minden jel szerint kiadós ebédekkel fűszerezte. Egy sor nap át volt húzva. tűzbiztos páncéldobozt. egészen a következő hétig. Az íróasztal alsó fiókjában Keyes talált egy kisméretű. a zömük két brit kiadó egyesülésének a jogi kérdéseivel foglalkozott. Victoria Ludlow és Margaret Ludlow Gordon névre kiállítva. de nem talált ilyet. A napozókrémeket és a kenceficéket akkor feltehetően nem hagyják itt. hogy totyogó kisgyereke van. hogy az utazásra valóban sor került. hogy nem Görögországba. futott át Keyes agyán a gondolat. Keyes végigszaladt a listán. A nőnek is voltak üzenetei. Ez a körülmény megerősíteni látszott. és az ablakból irigylésre méltó látkép nyílt a Michigan-tóra. Az ebédek teljes délutánokat vettek igénybe egy és négy óra között. Greg Gordon email-jei sorakoztak egymás alatt egy chicagói belvárosi ügyvédi iroda hivatalos ügyeivel.

akiknek a születési anyakönyvi kivonatát Keyes megtalálta a tűzbiztos dobozban. Miután az installációs sáv néhány másodperc alatt végigkúszott a képernyőn. sem a naptárban nem talált utalást Steven Epsteinre. miközben a hűtőszekrény tartalmát vizsgálgatta. hogy az életben olykor nehézségek is adódhatnak. rizssaláta. Keyes kézbe vette a botját. A software percenként több száz adatot képes átvizsgálni. Nyilván meg se . és az újszülöttről készült fotókkal. biotej. a bevitelt máris továbbítja titkos úton az ADS-nek. Francis Dietzre. De akkor hová mehettek? És ki az a nő a hajó fedélzetén. biotojás. egy tartályban szeletelt zöldség. addig a sors megjutalmazza őket. ami fizikusokhoz vagy külföldi érdekekhez kapcsolódna – kivéve a brit kiadók ügyét. az ADS-re. valamint macskaeledel. Mindenesetre elindította az ellenőrző programot. hogy amíg ők mindenben szabályszerűen járnak el. Keyesnek ezáltal rendelkezésére fog állni a komputerre érkező összes adat. vagy bármi másra. hogy ezeknek az embereknek aligha lehet sejtelmük arról. mégpedig nyilván férj és feleség. Csakhogy időközben változott a terv. Tehát így tervezték eredetileg. ha nem Victoria Ludlow? Keyes sem a komputerben. Valahányszor a komputer az Internettel talál kapcsolatot. Keyes elhúzta kissé a száját. és folytatta a keresést. Ez a lakás. Feltehetően úgy gondolkodnak.gondolta Keyes. a könyvespolcon egy családi album hevert esküvői képekkel. döntötte el magában hosszas töprengés után. Emberek élnek itt. mint ahogy a napvédőszerek is utalnak rá. A dolgozószobában. Arra gondolt. A hűtőszekrényben ásványvíz. nem valamiféle álcázott konspirációs hely. azok. beleértve a klaviatúrán végrehajtott valamennyi leütést.

ahol a csomagját hagyta. Keyes kivette a lemezt. az asszony nővére. . és bediktálta a legutóbbi tíz hívás paramétereit. atlantai és londoni címek. és egy szalaggal leemelte a lenyomatot. A szoftver befejezte az installálást. Hanna Gray alighanem fiatal nő lehet. a többihez San Franciscói. leguggolt. egy Frank nevű férfival történt szakításának történetét ecseteli. mely a nő telefonkészüléke mellett hevert. és Mrs. Az email-jéből mindenesetre erre lehetett következtetni. Ezután visszatért a bejárati ajtóhoz. Keyes lejegyezte az adatokat egy jegyzettömbre. Egy fiatal. mennyire törékeny ez a vélt biztonság. egyedülálló nő. aztán letépte a cetlit. Keyes becsukta a hűtőszekrényt. tűnődött Keyes. A lakás makulátlanul tiszta volt. valamint egy bizonyos Hanna Gray. Fölhívta Daisyt Vermontban.fordul a fejükben. és előhúzta az ujjlenyomatos szerszámkészletét. Két névhez helyi. kikereste a két helyi nevet: Mr. és megkérte. és bőven van idő a kihalászásukra –. rejtett nyomokat kellett tehát keresnie. hogy Fieldingék. Azonnal rájött. és óvatosan eltávolította az alatta lévő lapot is. majd visszatért az email-listához. otthonuk – nem több egy kártyavárnál. Egy fiatal nő. Ninhidrint spriccelt a felületre. Victoria segítőkész válaszaiból ítélve – sok hal úszkál még az óceánban. A fürdőszobai csapon igen használhatónak látszó ujjlenyomatokat fedezett fel. Hanna Gray pedig valami közeli barát. Fielding. hogy szerezze meg a lakás telefonhívásainak a listáját. tehát chicagói cím tartozott. Daisy visszaszólt. illetve sógora.

és távozott a lakásból. Keyes valahol a kettő közé esett. és velük együtt lépett be az előcsarnokba. Keyes átballagott Hanna Gray apartmanjához. azzal. hogy semmi nyomot nem hagyott maga után. hogy így majd könnyebben kiheveri a Frankkal való szakítást. Megbizonyosodott róla. Hanna Gray lakása Daisy tájékoztatása szerint egy innen alig fél mérföldre levő toronyházban található. Addig várakozott a toronyháznál. Victoria Ludlow feltehetően felkínálta a jegyeket éppen facérrá vált ifjú barátnőjének. hogy így is történt. Tegyük fel. és a sikeres üzletemberek fiatal nemzedéke.Keyes visszapörgette az email-listát egy korábbi üzenethez. Nem ő volt az egyetlen ezen a délutánon. idősebb generáció. alig látszott ki a könyvrakás mögül. majd újra belemerült a keresztrejtvényébe. Bólintott a csoport felé. aki botjával botladozott a tó partján. hogy haladéktalanul Londonba kell utaznia. melyen az imént csak átszaladt. Szorosan követte őket. A rézgombos felöltőt viselő portás egy jókora halom puha fedelű bestseller mögé barikádozta el magát. így nem keltett feltűnést a megjelenésével. mert személyesen kell ellenőriznie a két kiadó egyesülésének szerződéskötését. Keyes kilépett a programból. Hogy ne vesszen teljesen kárba a befizetett utazás. . A környéket a jelek szerint nagyjából egyenlő arányban lakta a gazdag. A férfi jogi irodája ebben arról értesíti Greg Gordont. 2. Ebben az esetben a hajóútról váratlanul le kellett mondaniuk. ahol Hanna Gray lakott. amíg fölbukkant egy hatfős társaság. és leállította a komputert.

Botját óvatosan az ajtónak támasztotta. Keyes ujjlenyomatokat gyűjtött. Először körbejárta a lakást. mint egy kisméretű fúrógép. és továbbment. Ahogy Keyes ránézett a nő arcára. átveszi a diplomáját és szélesen vigyorog. A fürdőszobában kínai rózsaszappan. Ez az a nő. kart karba öltve áll egy idősebb férfival. amelyet az ADS liftjének tábláját látva szokott magára ölteni. ugyanaz a tompa arckifejezés lett úrrá a tekintetén. akit a bazárban látott: a fotókon egy másik fiatal nővel bolondozik. Belépett a lakásba. aki azt hiszi. Keyes kiválasztott egy rozsdamentes acéltűt. vélhetően az apjával. rápillantott a fényképek takarosan elrendezett sorára. majd megint előkereste a táskájából a kis varázskészletét. és becsukta maga mögött az ajtót. ha a megfelelő dolgokat vásárolja. A revolver formájú elektromechanikus tolvajkulcs olyan volt. Az ajtó előtt az elmúlt napokban kézbesített napilapok és magazinok halmozódtak. belehelyezte a „fúrófejbe”. Meghúzta a revolver kakasát. A műszer kicsiny motorja vibrálni kezdett. Állott levegő. a rózsaszín csipkével borított ágy mellett egy komputer állt. Megint egy jól ápolt. Keyes bekapcsolta. Zárva volt.Hanna Gray lakása az ötödik emeleten volt. Újabb üres apartman. s ha a megfelelő dolgokat cselekszi. propoliszos tégelyek. Néhány pillanatnyi habozás után kivette a diplomaosztáson készült fotót a keretéből. mirhás fogkrém. Megint egy olyan ember. majd a tűt becsúsztatta a zárba. Keyes megpróbálta elfordítani az ajtógombot. A gardróbszekrény tele volt Prada cipőkkel és Hermés táskákkal. a zár halk kattanással kinyílt. melynek lakója elutazott. szép nő. akkor az élet kötelességszerűen megjutalmazza őt. A meghajtó . A hálószobában. fonnyadozó növények. visszatért a nappaliba.

Úgy néz ki. A hardvert valaki újra formatálta. hát nemrég még meghitt viszonyban voltak. hogy még a hajóúton vagy. Nemsokára beszélünk. de egyszerűen el kellett mondanom neked. A harmadik üzenet azonban megszaporázta Keyes szívverését. hogy az üzenetrögzítő mellett áll. Aztán kipattintotta a kazettát az üzenetrögzítőből. Gregnek annyira jól megy. hogy jó ideje nem hallott Hanna felől. s elvinni Vermontba. majd egy hibaüzenet jelent meg a képernyőn. Leállította a számítógépet és azon törte a fejét. s azt panaszolta. képtelen vagyok várni vele. Valaki tehát nyomozott már a nő után. De. Tudom. És Maggie is baromi jól érzi magát. s figyeli a digitális kijelzőt. mi van vele. amelyen egy hármas szám villog. Nyilván vannak közös ügyeik. igen. Keyes azon kapta magát. – Hello. A Savoyban lakunk. és csak azt szeretné tudni. Az első egy telefonokat áruló ügynökség automata reklámszövege volt. hogy az egész berendezést a hóna alá kéne csapni. a fénykép mellé. hogy Maggie és én tizenötödikén otthon leszünk. A másodikon Frank szólalt meg – az exbarát –. . és az egész valami hihetetlen. hátha az ADS technikusai tudnának kezdeni vele valamit.zümmögni kezdett. Keyes kétszer végighallgatta az üzenetet. Hanna Banana. Volt a hangjában valami türelmetlenség. Feltehetően nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani a fickó hanglejtésének. irtó büszkék vagyunk rá. Elkezdte lejátszani az üzeneteket. Puszi. majd becsúsztatta a zsebébe. egy pillanatig tűnődve a kezében tartotta. valami kimondatlan sürgetés? Alighanem. Én vagyok.

Olyan ez. Héphaisztosz. a sántaságából merített erejével győzedelmeskedett.3. hogy megszólaljon. még Zeusz mennykőcsapásaival is dacoltak. De miért? Hogy még egy esélyért könyörögjön? Nevetséges. mint hogy várjon. Négy DIA ügynök – ennyi a maximum. hogy akcióba léphessen. amennyit feltűnéskeltés nélkül igénybe vehetett – figyelte Dietz New Yorki kapcsolatait. A falnak támasztott bot is ezt juttatta eszébe: egy csődtömeg. ez az igazság. Az általa kovácsolt lakatok a halhatatlanoknak is ellenálltak. és szuggerálta. De hát sajnos. mivel nemtelen módon elűzték őt Zeusz oldaláról. kétségbeesett próbálkozása. Egyetlen módja lehetne e nyomasztó gondolatok elűzésének: a sikeres akció. A bénultságából akár erőt is meríthetne. pillanatnyilag Keyesnek nem volt más teendője. Egy emberi roncs utolsó. Hat órával később az irodájában ülve a telefonra bámult. . a tűz és a kovácsmesterség istene sánta volt. és a lába örökre megbénult. hogy fölhívja Rachelt. hogy erről a Hanna Gray nevű nőről minden érdemleges információt beszerezzen. Az Olümposz hegyéről a Földre zuhant. mintha az utolsó szalmaszálba kapaszkodna. A pusztító tűz istenségévé vált. akkor talán rátalálna a tartalék erőforrásaira. azzal. Időről időre azon kapta magát. tűnődött Keyes. Mégis hatalmas istenség vált belőle. Ha az akció sikerülne. Leonard Isztambulban várta. Mindezt összevetve. Casper teljes erővel dolgozott azon. hogy a telefon felé nyúl. Pillanatnyilag minden tőle telhetőt megtett.

Egy magányos férfi nem képes kiállni ezt a stresszt. nem süppedne letargiába és reménytelenségbe az akadályok láttán. Brown és a kollégája folyamatosan figyeltek és lehallgattak egy Andrej Jurcsenko nevű férfit. akkor belül összeomlik. Megint előjött a sürgető érzés. és mindent bevall Dick Biermannak. Egyetlen csapással vágná szét ezt az iszonyú gordiuszi csomót… Ez már az őrület! Legalább az a rohadt telefon megszólalna! Rámeredt a készülékre. És akkor… Megszólalt a telefon. Ha huszonnégy órán belül nincs megoldás. akkor föladja! Le fogja állíttatni a tesztet. – Igen? – Nyomon vagyunk – mondta Brown. Egy férfi képtelen arra. És ha belül összeroppan. akkor nincs többé visszaút. David Brown volt a vonalban – annak a DIA csoportnak a munkatársa. Egy hatalmas pallost kovácsolna vagy egy rettenetes pörölyt. hogy fel kellene hívnia Rachelt. 4. Ha nagyon rövid időn belül nem talál támaszt valakiben. . de az néma maradt. aki éppen most kapott egy figyelemreméltó telefonhívást…Keyes előrehajolt. vajon az isteni erejű kovácsmester milyen fortéllyal venné föl a harcot a patkánykirály ellen. és elkezdett játszadozni vele. Keyes kezében kettétört a ceruza. hogy egyedül oldja meg az ilyen élethelyzetet. Kezébe vett egy ceruzát.Keyes azon tűnődött. A várakozás kezdte teljesen felőrölni az idegeit. Nem riadna vissza. amely Dietznek a New Yorki COURTSHIP akcióból eredő kapcsolatait vizsgálta.

HARMADIK RÉSZ .

forogtak a színezett ablaküvegek mögött. akkor nincs hová menekülni. amint Besiktasnál fölszálltak a Hajderpasa felé tartó komp fedélzetére. Ezért inkább megvárta a következő kompot. Most azonban komoly kételyei . Kérdés persze. hogy a komp fedélzetén összetűzésbe kerül a férfival. Így Leonard most minden bizonnyal letartóztatásban lenne. vélekedett Leonard. azok a Sirkeci pályaudvart vették igénybe. A Hajderpasa pályaudvaron Leonard elképesztő forgataggal találta magát szemben. Hajderpasa Isztambul keleti kapujául szolgált. Az utasok sürögtek. a város másik végén. Akik viszont itt nyüzsögtek Leonard körül. Leonard az egyik fal mellé sodródott. a hátát a falnak vetve próbált előrearaszolni a tömegben. akkor is csapdába kerül. amely tizenöt perccel később indult. támolyogva lökdösődtek bőröndjeikkel. vagy onnan jöttek. Még ha sikerült is volna Dietzet harcképtelenné tenni – amiben erősen kételkedett –. Érthető tehát az idegességük. Lehet. akik nyugatra utaztak.Tizenkilencedik fejezet 1. azok a darázsfészek felé tartottak. hogy ez kinek a hasznát szolgálja. Pedig itt kell lenniük. hogy azonnal követnie kellett volna őket. Ha Dietz itt van a nővel. képtelenség lesz megtalálni őket. Ha erőszakra kerül sor. és szinte kézzelfogható feszültség vibrált a levegőben – nyilván a jelenlegi közel-keleti helyzet miatt. amikor a komp kiköt. Leonard saját szemével látta. Ha közvetlenül a nyomukba szegődik. akkor elképzelhető. hiszen a helybeliek nyilván elfogják a véres kezű támadót.

mohón villogott a baseballsapka ellenzője alól. akkor ettől kezdve valóban bottal üthetik a nyomát. és ez annyira megijesztette. Folytatta a keresést a tömegben. s egyúttal legjobb alkalom arra. Keyes nagyon feszült volt. Keyes volt a vonalban. De Leonard nem hagyja ezt. hogy a lehallgatott hívás Jurcsenko telefonjára ment. Jurcsenkónak hívják az illetőt. Ha a pasas most kicsúszik a kezükből. Keyesnek tehát igazából semmi konkrétum nem áll a rendelkezésére azon kívül. szeme lázasan. és eltűnik valahol a háborús övezetben. és tartsa szemmel Dietzet. hogy Leonardnak hetente csupán egyszer kellett a gyér szőrzetet lekaparnia arcáról. Kiderült viszont. Óvatosan megérintette a vágást a nyakán. hogy újra Dietz nyomába szegődjenek. hogy Leonard csak a következő kompra szállt föl. hiszen ott vesztegel vermonti irodájában a három telefonvonal mellett. miközben múlnak az értékes másodpercek. hogy ez az utolsó.támadtak döntése helyességét illetően. A név azonban fedőnév – „a keselyű”. . Dietztől jött. Keyes azonnal felhívta Leonardot és utasította. Az a bizonyos telefonhívás. A legnagyobb esély egyben az utolsó is számukra. hogy a pengével megvágta a torkát. ahogy számítani lehetett rá. de a hívás ezúttal éppen e férfias művelet közepette érkezett. aki nyomban adott egy nevet Dietznek az ellopott titkos formula értékesítéséhez. amikor megszólalt a telefon – a sors iróniája. Éppen borotválkozott a szállodában. lehet. hogy siessen a hotelhez. Keyes azt mondta. és az sem meglepő. Nem csoda. Ám azzal. hogy elszalasztottá az alkalmat. hogy a hívott fél az egyik régi New Yorki ismerős. hogy Dietz melyik szállodából telefonált.

Ha ugyanis a dolgok rosszra fordulnának. várva az alkalmas pillanatot. Minden az időzítésen múlik. és folyamatosan a tömeget fürkészte. Ez pedig a legkevésbé sem hiányzik. Dietz visszarohant a taxihoz – mintha másodpercnyi vesztegetni való ideje sem lenne –. hangtompítóval ellátott fegyvert. 3. hogy azonnal hajtson a hajderpasai kompállomáshoz. Végre meglátta Leonardot – Keyes ezzel akaratlanul visszajelzett. A jelek szerint senki nem figyelte a taxit a Four Seasons Hotel előtt. Így aztán Dietz morgott valami kifogásfélét. Most lett csak igazán fontos az időzítés. Figyelt kifelé az ablakon. és megragadta a kukoricapogácsa névre keresztelt. tehát mégiscsak felhívja magára a figyelmet. akkor gondjai keletkezhetnének a helyi hatóságokkal. Miután Jurcsenkóval befejezte a telefonbeszélgetést.2. Ennek folytán mozgásban lesz. és visszatrappolt a szálloda lobbijába. a nővel együtt beszállt egy várakozó taxiba. és neki Leonarddal kellene bajlódnia. Keyes lassúnak tűnt. s utasította a sofőrt. Bemondtak egy vonatindulást. Csakhogy Leonard is keresi őt. Egy amerikai fiúcska aligha tűnik fel a nyugati utasokkal telezsúfolt csarnokban. Dietz nagyon odafigyelt az időzítésre. Minden az időzítésen múlik. Egy kör alakú teremben állt a nővel a pályaudvar délkeleti csarnokában. . hogy az üldözést elindította. Türelem! Időzítés! Dietz benyúlt a táskájába.

még ők is összefogtak ellene. elég alacsonyan ahhoz. Ám nem szabad elfelejteni. és visszafordul. csak azért. Még a többi nyomorult között. még közöttük sem talált megértő társra. hogy a legjobb ajánlattevőt kiközvetítsék. Hiszen Leonardot is milyen könnyedén rászedte. annak idején. hogy végre talált valakit. talál valakit. Ám ha az volt. akik közé elvileg beillett volna –. akik bőrpikkelyesedésben és Ehker-Danlos szindrómában szenvedtek. és haladt előre. Azt hitte.A tömeg felbolydult és kettévált. Az aligátorlány. Dietz más. hogy megalázhassa. hosszú idő óta – de az is lehet. legfeljebb arra képesek. hogy ilyesmit megvásároljanak. hogy tévútra vezesse az üldözőit. feltéve. aki még nála is alacsonyabban áll a társadalmi ranglétrán. hogy Leonard túlságosan is fogékony volt erre. A legmagasabb ajánlattal pedig manapság az arabok tudnak előállni. hogy Dietz nagy mestere a megtévesztésnek. amikor azt hihette. ott a cirkuszban. hogy egész életében – ez volt az első alkalom. tűnődött Leonard. hogy valamiféle különleges kötelék fűzi őket egymáshoz. ebben a tömegben? Az induló vonat déli irányba ment. még mindig lázasan kutatva. hogy Dietz. a békafiú – szerencsétlenek. Mert a bűnbaknak is szüksége van bűnbakra. ezért igazából nem hibáztathatta magát. amiből arra lehetett következtetni. majd tesz egy kört. aki megalázottnak és értéktelennek érzi magát. hogy kirekesszék. Lehet. hogy valóban elindul dél felé. azt az érzést ébresztve benne. Leonard ellökte magát a faltól. Mindenki. olyanok. A titkot nyilván araboknak akarja eladni. Hiszen akárhogy is erőltette az emlékezetét. még inkább a Közel-Keletet célozza meg. Itt lehetnek vajon. Az oroszok már túl gyengék és túlságosan szétzilálódtak ahhoz. ha erre száll föl. Lehet. . aki vele azonos hullámhosszon mozog.

ha kell. védtelenül. hogy konfliktusba keveredjen a helyi hatóságokkal. hogy az észrevenné őt. Az időzítésre azonban továbbra is ügyelni kellett. Odafordult a nőhöz. Követi majd Dietzet és a nőt. Ha minden jól megy. anélkül. hogy rászorítson egy darab vécépapírt a sebére. A tömeg felszívódott. – Menjen a csarnok közepére! – mondta. hogy még arra se volt ideje. hogy minél kevésbé tűnjön föl. majd jelentést tesz Keyesnek. aki ott várakozott mellette. Ettől kezdve már csak a végrehajtás volt hátra. Keyes telefonhívása után annyira kapkodott. hiszen Dietz nem engedhette meg magának. Elindult a vonat felé tülekedő tömeg irányába.De tévedett. Leonard ott maradt a csarnok kellős közepén. Ám ha Dietz látja meg őt előbb. hogy elégtételt vegyen ezért a legutóbbi váratlan és mély sebet okozó árulásért. akkor Leonard meg fogja védeni magát. De megmutatta magát. Egyik ujjával megérintette a torkát. a világ végére is. és rátámad. s közben megérintette a derékszíjára erősített fegyverét. Legalább akkor itt lesz az alkalom. Gyorsan megfordult és a falhoz húzódott. megtalálja Dietzet. Aztán Leonard újra félreosont. 4. Vérzett. Dietz látta őt – pontosabban szólva baseballsapkájának a matricáját vette észre. és ezzel Dietzet helyzetbe hozta. – Mutassa meg magát! Aztán jöjjön vissza! De lassan mozogjon! Ne siesse el! .

Némi töprengés után bólintott. Ez lesz az alkalmas pillanat számára. ha… De nem alakult másként. hogy egész másként alakult volna. Dietznek azonban megvoltak a trükkjei. s ettől meglehetősen elszánt. Sok közös van bennük. De félrevezető útmutatásként! Ha ugyanis Keyes értesül róla. miről van szó. és lassan odasétált a csarnok közepére. gondolta. A holtteste egyfajta figyelmeztetésként és egyúttal útmutatásként szolgál majd Keyes számára. Természetesen fölfogta. Márpedig Leonard. hogy találkozzanak a keselyűvel. hogy ne értené. Elbújt egy oszlop mögé. De hát végtére is ugyanabban a csónakban eveznek. és onnan vizslatta a tömeget. Nem szabad alábecsülni! Ha a falnak támaszkodik. Nem hülye. Ilyen az élet. Dietz megint észrevette Leonardot: ismét a falnak vetette a hátát. hogy megtalálták Leonard holttestét a Hajderpasa pályaudvarnál. Lehet. hogy az ellenséget soha nem szabad lebecsülni. sarkon fordult. hogy Dietz csaléteknek akarja őt használni. hogy Dietzék dél felé tartanak. mint élve. mintegy húszlábnyira Leonardtól. De mozgalmas évei során Dietz megtanulta. Sajnálatos. Nem lehet probléma. A nő csalétekként eltereli Leonard figyelmét. Ők azonban visszafordulnak nyugat felé. e pillanatban nagyobb értéket képvisel halottként. minden látszat ellenére. tiszteletre méltó ellenfél – a dühe vezérli.Hanna fölhúzta a szemöldökét. . Dietz figyelt. hogy ilyen körülmények között kellett találkozniuk. akkor minden bizonnyal azt fogja feltételezni. Aztán ellenkező irányba indult. Leonard. ha nem. nehéz lesz megközelíteni. és várt. és ezt Hanna is fölismerte már. ahol az előbb Leonardot látta. ha tetszik. és hátulról lopakodott oda.

Nem veszítheti el a nyomot. ennek folytán nincs választási lehetősége. Különvált volna Dietztől? Vagy Dietz csaléteknek használja? Hát persze. Bármelyik pillanatban… Leonard meglátta a nőt. mely csaknem kiürült a legutóbbi vonatindulásnál. De végül mégiscsak elindul. Dietz előlépett az oszlop mögül. Aztán megindult előre. De hát ilyen az élet. Leonard látta már a nőt. kétségek között vergődve. amikor Dietzcel együtt távozott. hogy erről van szó. gondolta Dietz. És akkor egy pillanatra reflexszerűen el fog szakadni a faltól. Ő viszont nem tévesztheti szem elől a nőt. Kétszer is látta korábban – a Sapienza-erőd tornyában. Megállt egy pillanatra. Ugyanilyen erővel együtt is dolgozhatnának. ahogy várható volt. Aztán a hangosbemondó egy vonat érkezését jelezte. Dietz nem hülye. ha a körülmények másként alakultak volna. Nincs más választása. Rohadt dolog ez. 5. És a kistermetű Leonard hirtelen eltűnt a tolongásban. Rá kell harapnia a csalira! Dietz a viharvert bőrtáska belsejében hüvelykujjával kibiztosította a fegyvert. hogy visszatérjen e a fedezékébe. most egyszerre ismét megtelt emberekkel. és a Four Seasons Szállodánál.Leonard bármelyik percben megpillanthatja a nőt. Az állomás. . Kisétált a csarnok közepére és körülnézett. Most egyedül mutatkozott. s tétovázni fog.

mintha elkülönült volna a többi embertől. ahol hirtelen összecsapnak feje fölött a hullámok. hogy a gyerekek elkódorogjanak. aki sikítozva kacagott. A revolverét mindenesetre megpróbálta kibiztosítani. hogy valaki hátulról közeledik hozzá. Szinte már mosolygott. Ha közelebb férkőzik hozzá. az anya igyekezett megakadályozni. hogy rosszul teszi. Leonardtól balra egy pörlekedő család lármázott. gondolta – mint egy mosogatórongyba csavart jégkocka a hervasztó nyári hőségben. Leonard tétovázott. Kétségbeesett elszántsággal a tolongó utasok közé préselődve találta magát. Ez a valaki más volt! Megpróbálta kibiztosítani a fegyverét. Szaros egy végjáték. ha elhagyja a fedezéket. Az orra előtt boldogan talált egymásra egy fiatal pár. Megszólalt a hangosbemondó. De ha nem mozdul. kibaszott életet – egy hűs pakolás a fonnyasztó hőségben. Nem is olyan rossz. futott át Leonard agyán. De a zárszerkezet beleakadt a gatyamadzagjába. hiszen minden oldalról szorosan körülvette a zsibongó tömeg.Eltelt pár másodperc. Ez az ő formája. Valami hideg tárgy érintette meg a nyakát. Leonard úgy érezte magát. A nőt szem elől tévesztette. Zajos tömeg lepte el a pályaudvari csarnokot. Nem is olyan rossz érzés így itt hagyni ezt rohadt. Leonard nyomult előre. Aztán Leonard elszakadt a faltól. . Különös érzés volt ez. ám ez a valaki. Ott a nő – egy pillanatra feltűnt a hullámzó tömegben. mintha a kettévált Vörös-tenger közepére került volna. Jó érzés. És ebben a pillanatban ráébredt. a férfi karjába zárta a nőt. Dietz meghúzta a ravaszt. De már késő volt. a nő észreveszi. és erre ő is rádöbbent. megint kereket old. noha ösztönei azt súgták.

ahogy az itáliai kolléga könnyű bort szopogatva elmerül az ügy tanulmányozásában. vajon miért ilyen segítőkész iránta ez az ember. hátha valahol rábukkan a „keselyűként” ismert férfi nyomára. azon tűnődött. Keyes tétovázott. ha arra jár egy csinos. hogy a könnyed szívélyesség hozzátartozik az olasz karakterhez. Vissza fogom hívni. Amikor Keyes elmondta neki. A világ bizonyos részein a New Yorki rendőrök mostanában szokatlan jóindulatot tapasztalhatnak. hogy újabb eltűnt személyt keres – ezúttal egy harminc körüli férfit. és Brown . Az olasz nyomozó valamilyen oknál fogva rokonszenvezett Keyesszel. hogy is áll az egész ügylet. hogy mire kell az információ.Huszadik fejezet 1. Az előhívószáma 802. Ehelyett csupán ennyit mondott: – Utánanézek. Keyes maga elé képzelte. Ám ettől még nem kell rögtön pánikba esni! Bármelyik pillanatban megcsörrenhet a telefon. Nem tett fel kérdéseket. persze közben félpercenként abbahagyja a munkát és kifüttyent az ablakon. aki a hypopituitarizmus nevű betegség következtében legfeljebb tizenkét éves fiúnak látszik –. fiatal nő. miatt. Eddig hasztalanul kereste. – Nem vagyok bent az irodámban – mondta. – Majd én visszahívom… Jó lesz úgy egy óra múlva? Miután letette a kagylót. De hát ajándék lónak ne nézd a fogát! Figyelmét ismét a komputerre összpontosította. De az is lehet. Talán szeptember 11. az olasz megértően hümmögött. hogyan függ ez össze a nyomozással. a New Yorki Rendőrkapitányságé 212es.

hogy letartóztatták Jurcsenkót. de a valóságban ez a paripa a saját feje után vágtat. – Szünet. Ez a nyomás túl sok egy embernek. Brown magyarázkodott. Keyes kezébe temette a fejét. Néhány másodpercig némán ült. kézzelfoghatóvá vált. lelépett a hátsó ajtón. csupán illúzió volt. – Két perccel az után. Minden erővel arra ösztökélte. – Vészforgatókönyve – ismételte Keyes. Volt egyáltalán olyan pillanat. – Kirepült a kalitkából – közölte Brown. ha ott van két lépéssel az orrunk előtt! Szorongásroham tört rá. Az orosz pedig a keselyű nyomára fog vezetni. Keyes azonnal fölkapta a kagylót. . De hát hogyan is tehette volna? A karrierjével. a lelke legmélyén. ha most visszatekint. Remegni kezdett – nem a felszínen. Az ő válla túl gyenge ehhez a hatalmas teherhez. a jelenlegi helyzettel együtt – pusztán megfigyelőként sodródik a történésekkel.jelentheti. hogy dobja be a törülközőt. amely most hatalmába kerítette. hogy ő irányítja az eseményeket. ugyanakkor lélekölővé. a családi életével. melyet Keyes kissé hamisnak érzett. – El fogjuk kapni. hogy megkapta a telefonhívást. ha bármikor is úgy érezte. Néha úgy látszott. A félelem. – Alighanem volt egy vészforgatókönyve – tette hozzá Brown olyan hangnemben. hogy adja fel… Megpróbálta apró teendőkkel lekötni a figyelmét. amikor kézben tudta tartani a dolgokat? Nem. Van egy… Keyes letette. Már úgy se tudunk elkapni valakit. Megszólalt a telefon. hogy képes megragadni a gyeplőt. hanem belül. Szóval itt tartunk.

– A holttestét egy órával ezelőtt fedezték fel a Hajderpasa pályaudvaron. Valaki egyszerűen golyót röpített a fejébe. hogy tovább kutatott az adatbankjában. kimondhatatlan károkat okozhat. Isten nem engedi. Nem tudom. Az arabokhoz. Lehet. Leonard holttestével csináljanak. Ám ettől nem nyugodott meg. az ADS biztonsági rendszere garantálja ezt. és újra felhívta az olasz kollégát. Hosszasan bámulta a készüléket. hogy a keselyű is orosz? Vagy valaki más. ezt mondta az olasz. – Az ügyben természetesen nyomozást kell elrendelnünk. ugye. hogy egészen pontos legyek. Hajderpasa.Az óra hátralevő részét azzal töltötte. akit keres – jelentette az olasz rendőr. A hetven szűz képe lebeg a szemük előtt. A szálak nem vezethetnek el hozzá. A patkánykirály! Rosszabb. Nyilván ez se lesz jó hír. hogy a szálak az önök oldaláról már… Keyes letette a kagylót. Keyes összeszorította az ajkát. Ezek az emberek fanatikusok. Az olaszok nem tudják lenyomozni a hívását. A várócsarnok kellős közepén. hogy létrehoznak valami egyedülállót. Dietz tehát kelet felé tart. Fél tucat mindenre elszánt fickó egy részecskegyorsítóval és Epstein képletével a kezében. újra remegni kezdett. akivel Jurcsenko a kémkedése idején került kapcsolatba? Ahogy letelt az egy óra. Nem fognak megállni annál a pontnál. – Megtaláltam a fiút. hogy bármiféle jó hírt kaphasson. a . tájékoztathatom e a feletteseimet. mint amitől eddig tartott. Keyes megpróbálta összeszedni magát. felemelte a telefont. amit akarnak.

Csend. Keyes megköszörülte a torkát. – Én vagyok. – Halló – szólt bele Rachel. majd a füléhez emelte a kagylót. Rachel ott van? Hallotta Rachel anyjának a lélegzetvételét. ahogy a keze kinyúlik a készülék felé. Bódultan nézte keze önállósult mozdulatait. Mennyi rossz hír tolakodott az életébe ezen a kicsiny készüléken keresztül. Legszívesebben falhoz csapta volna. Aztán egy kattanás hallatszott. Eltelt pár másodperc. Csend. Fájdalmasan nyeldekelt. – Hogy vagy? – kérdezte Keyes. – Alice? – Igen? – Hm. de mintha nem akart volna tudomást venni erről a tényről. és hátradőlt a karosszékében. Kétszer kicsöngött. Jim vagyok. Figyelte. Néhány másodperc elteltével úrrá lett a hányingerén. és kihajította volna az ablakon. mint a gyémánt és a gyöngy… Bedobja a törülközőt! Kihúzta a szemétkosarat az íróasztala alól.szüzeké. De mit ér vele? Keyes figyelte. A gyomra üres volt. . ahogy az ujjai lezongoráznak egy telefonszámot. Üres szemekkel bámult a telefonra. akik a „túloldalon” várják őket… rubin szépséggel. – Halló? – szólalt meg egy hang. Jim Keyes. és belebámult. Félrelökte a szemétkosarat. bőrük. Valaki fölvette a kagylót.

azokban a régmúlt időkben. hogy a hétvégét Rachellel tölthesse. Ide jártak hajdanán Rachellel. hogy is mondjam… szóval itt vagyok Bostonban. – Rachel? – Igen. hogy. csak azért. Újabb csend. Négy órával később landolt a Logan repülőtéren. Csak azért hívlak. hm… hogy is mondjam. Rachel. – Nem – felelte. Őrültség volt otthagynia az irodáját. – Nem. amikor Rachel még a szüleivel élt. – Mit mondasz? – Nem a legalkalmasabb.– Figyelj ide! – hallotta a saját hangját – Én. – Jól vagy? Keyes felnevetett. Furcsán hangzott ez a nevetés. – Vacsora? Rachel nem felelt. neki úgy tűnik. Tudod. vége van. – Elmehetnénk a régi helyünkre. igen. mint két felnőttet játszó kisgyerek. nem vagyok jól. Képtelen folytatni… Beült egy taxiba és a Nemzetközi Palacsintaházhoz hajtatott. ha bekapnánk valamit együtt. oda. ahová akkor jártunk. Keyesnek viszont – nos. 2. és amikor még mindketten olyanok voltak. Akkoriban Keyes képes volt hat órákat oda-vissza autózni. éppen most. Csak azt szeretném tudni… – Itt vagy Bostonban? – Igen. mit szólnál hozzá. . amikor… – Jim – vágott közbe Rachel. Az ügynek még távolról sincs vége.

és őt figyelte. – Köszönöm. szélhárfa szólalt meg az ajtóban. – Hello – mondta Rachel. s ahogy hozzáért a kis csőharangokhoz. – Vagy mégse? Ez itt valami új étel? A disznóhússal töltött palacsinta? – felpillantott. Ott ült Rachel. Hagyta. s ujja végigszaladt a különféle töltetű palacsinták listáján. – Látom. kinyitotta. – Nem hiszem. átvette az étlapot a pincérnőtől. hogy gesztenyebarna hajában megjelenjek az első őszes hajszálak a maguk természetes árnyalatával. Ugyanaz a biciklitároló árválkodott teljesen üresen az étterem előtt. étlapot nyújtott felé. – Egy személyre? – Ketten leszünk – mondta Keyes. hogy… Rachel remekül nézett ki. és kipréselt magából valami kuncogásfélét. Egyszerű fehér felsőrészt viselt. de a vendéglő lényegében nem változott. Becsusszant a bokszba. Tíz évvel fiatalabbnak látszott. mint a lányuk esküvőjén. a menü ugyanaz – mondta Keyes. hogy utoljára itt járt. karcsú és élettel teli.Közel két évtized telt el azóta. . Ugyanaz a szemetes konténer bűzlött a bejárati ajtó közelében. és tekintete azonnal a hajdani közös bokszuk felé tévedt. Belépett. Bőre tiszta volt és üde. A légkondicionáló szele nyomban arcul csapta. Keyes odasántikált a botjával. és beletemetkezett. hogy eljöttél! Rachel nem felelt. kipihent volt. türkiz nyakláncot és kicsiny ezüstborostyánkő fülbevalót. Rágógumit rágcsáló pincérnő lépett elé. – Hello – mondta.

– Nem akarok arról vitatkozni. vajon most azonnal elmondjon e mindent – a projektet. Rachel tartózkodón másfelé nézett. hogy szomorú és nehéz. belekortyolt. ha átgondolod… ha belegondolsz. – Elképesztően jól nézel ki. – Igen. az árulásokat. . de ez nem azt jelenti. hogy mi ketten ne tudnánk… – Jim. Rachel. Aztán újra levegőt vett. hogy… – Jim.– Uramisten – sóhajtott fel Keyes. A vizespoharáért nyúlt. majd gondosan letörölte a karimáról az ajakrúzst. hogy hibázott e bármelyikünk is egyáltalán. ha újrakezdenénk! Rachel megfogta Keyes kezét. Tudom. Nem tudom. majd becsukta. Egyszerre kezdtek el beszélni: – Mi történt a… – Hogy van a… – Kezdd te! – Mondjad csak! – Mi történt a lábaddal? Keyes szólásra nyitotta a száját. – Ez csak egy szakasza volt az életünknek. és azon tűnődött. Ehelyett csak ennyi jött ki a száján: – Hiányzol! Rachel elmosolyodott. hogy melyikünk mikor hibázott. Csupán egy része. Úgy értem. – Jim – mondta. a balesetet. és gyöngéden megszorította. – Szeretném.

és erőteljesen ledörzsölte a pofazacskóit. – Okkal? A pincérnő odaoldalgott az asztalhoz. – Választottak? – Csak egy kávét kérek. Szemei véreresek. Ajka remegett. igen lassan. arcbőre feltűnően tiszta. – Tehát – mondta Keyes. arca úgy el volt kámpicsorodva. és közben visszahúzta a kezét. A mosdó egy fizetős telefon mellett volt. mint egy frissen mosdatott hulla. hogy hangosan bömbölni kezdjen. Tenyerébe csorgatta a hideg vizet. letépett egy adag papír kéztörlőt. .Rachel a fejét ingatta. mint először. köszönöm – mondta Keyes. Kikászálódott a bokszból és a botjáért nyúlt. vagy mint egy éhségsztrájkoló. mint egy gyereké. hogy a dolgok mindig okkal történnek. majd kétszer egymás után alaposan megáztatta az arcát. és kíméletlenül kiesnek találta a helyiséget. Ömlöttek a könnyei. Keyes a nyelvével megnedvesítette kiszáradt ajkát. határán volt annak. Belenézett a tükörbe. jóval sutábban. Vörös volt az arca. – Bocsáss meg! – motyogta. Kinyitotta a hideg vizes csapot. Mielőtt visszament volna az étterembe. ahogy visszamászott a bokszba. belenézett a tükörbe. – Sajnálom – mondta. anélkül. Keyes bebicegett. hogy észrevette volna? Visszatért Rachelhez. Rachel szomorúan nézett rá. hogy… – Én azt gondolom – kezdte Rachel csendesen –. Így már kicsivel jobb volt. majd két kézzel rátámaszkodott a mosdókagylóra. Úgy festett. Hogy fogyhatott le ennyire. Elzárta a csapot. – Tehát nem gondolod.

És ha mi úgy gondoltuk volna. miért rendelte magához Jeremyt. – Rachel – kezdte Keyes újra. akkor együtt maradtunk volna. hogy együtt maradunk. Jim. amit tett. De nem ezt tettük. – Egy csónakban evezünk – ismételte. nem gondolod? Egy hajtincs elszabadult Rachel füle mögül. Mi nem remélhetjük. Jim. – Úgy gondolom. és sarkon fordult. – Te viccelsz velem – szólalt meg végül Keyes. az ég felé fordította a szemét. Egy csónakban evezünk. Ő azonban tudja. az Isten okkal tette azt. – Én… Kérlek. Hangja rekedtesen szólt és kétségbeesetten. A pincérnő vágott egy grimaszt. hallgass meg! – Figyelek. – Igen. visszasimította. elvette az étlapot. hogy valaha is megértjük ennek az okát. Jim! Eltelt néhány pillanat. A pincérnő kihozta a két kávét. rájövünk. hogy a dolgok okkal történnek? Rachel előhúzott a retiküljéből egy Kleenexes vattát. Istennek terve van. ahogy a felszolgáló eltűnt. és hinnünk kell őbenne. Köszönöm – tette hozzá Rachel. – Szükségem van rád! Amikor nehéz helyzetbe kerülünk. közben fölfújta és kipukkasztotta a rágógumiját. – Ő tudja. én is. – Úgy értem… emlékszel Jeremy dolgozatára? Arra gondoltam… . és készenlétbe helyezte.– Kávét. – Mit akarsz azzal mondani. hogy szükségünk van egymásra. Keyes hunyorgott. de képtelen volt módosítani. Hinnünk kell az ő tervében.

hogy nem… ha azt mondod. Emlékszel a dolgozatára? Rachel zavarba jött. Ez nemcsak… vannak dolgok.igazából nem tudtam. – Tudom. A fordulatszámmérőnek működnie kellett volna. ugye? Ellenőriztem! Minden ötezer mérföld után teljes átvizsgálás. Óramű pontossággal. Erről soha nem beszéltem neked. attól tartok… valami olyat fogok tenni… – Olyat fogsz tenni… – visszhangozta Rachel. megtörölte az orrát. – Mire gondolsz? – Még nem tudom. Keyes bólintott. hogy megértsük őket. – Ellenőriznem kellett volna a kocsit? Erre gondolsz. olajcsere. én. mire gondoljak. – Az én hibám volt? – kérdezte. Újra eleredtek a férfi könnyei. – Ha most azt mondod. – Szívem! – mondta. Működött! Nem az én hibám volt! – Tudom. amelyek túl nagyszabásúak ahhoz. Keyes fölemelte a kávéscsészéjét. akkor… – A farkakról? – A patkánykirályról. De most már értem. . És amikor Jeremy azokról az egymásba gabalyodó farkakról írt. – Nos… mindegy. hogy nem jössz vissza hozzám. Nem gondoltam semmire. rábámult a híg lötty felületén úszó olajos foltokra. Bizonytalanul ingatta a fejét. – Tényleg nem. majd újra letette a csészét. minden. Két héttel a baleset előtt néztem át utoljára. – Pedig akkor nagyon felkavart téged – mondta Keyes.

és lehalkította a hangját.A szomszéd bokszban ülő család felfigyelt. – Sajnálom – mondta. Ha tudna sírni. – Menjünk el valahova! Emlékszel a nászutunkra? Emlékszel arra a kis tengerparti sávra? Menjünk el oda! Menjünk el. hogy Keyes elsírta magát. Én ezt nem tudom tovább csinálni. – Ez minden. 3. Elmulasztotta az alkalmat. Nemzetközi Palacsintaház! Mitől lenne nemzetközi? És talán palacsintából van a ház? Semmi értelme! Semminek sincs értelme. hogy az étterem cégtáblájára bámul. akkor talán kiönthetné magából a rossz érzéseket. – Félek – nyöszörögte panaszosan. még ma éjjel. Rachel megpuszilta az arcát. Sírnia kellene. Sajnálom. Azon kapta magát. – Mennem kell. Micsoda hülyeség ez? Egyszerűen nincs értelme a szavaknak. ahogy a kocsi a parkoló kijáratához gördül. Nekidőlt a szemetes konténernek. Mit jelent ez? Nemzetközi Palacsintaház. nyomban ellepte a rothadás bűze. Megpróbálta visszafojtani a könnyeit. De nem tudott sírni. Menjünk most! – Jim… – Kérlek! Rachel! Annyira félek… – Találkám van valakivel – mondta a nő. Nyilván arra. Keyes nézte. – Hallgass ide! – kérlelte Keyes. . majd indított. Megint egy mozaikszó: IH0P! Utálta a mozaikszavakat. Előrehajolt. Értelmetlen! IHOP. és becsusszant a volán mögé.

A kocsi belsejében fenyőillat terjengett. Ő legalább tud sírni. De én ezt képtelen vagyok tovább csinálni. Ez a szerencse! – gondolta Keyes. Keyes fölkapta a botot. De most már… egyszerűen képtelen vagyok rá. míg neki. Most ő fakadt sírva. – Jim – mondta Rachel. Találkám van valakivel. gondolta Keyes hidegen. – Rachel – szólalt meg Keyes. Rachel meglepetten nézett rá. – Egy ideig azt hittem. Balra próbált besorolni a délutáni csúcsforgalomba. – Ő is nagyon hiányzik. gondolta Keyes. Keyes kinyitotta az ajtót. mindig erősnek kell lennie. Megengedheti magának. Megkocogtatta az anyósülés melletti ablakot. és megindult a kocsi felé. hogy gyenge legyen. hogy… Óh Istenem! – Rachel a kézifékhez nyúlt és behúzta. a férfinak. hogy van még egy esélyünk. Süvített mellettük az autóáradat. a kürt váratlanul megszólalt. és elkezdte masszírozni Rachel nyakszirtjét. Jó neki. még mindig a Kleenex után kutatva.Rachel kocsija ott vesztegelt a parkolóhely kijáratánál. – Először még… egy ideig legalábbis… azt hittem. Amikor hozzávágta a fejét a kormányhoz. . – Sajnálom. kiadhatja magából. és betuszkolta magát. – Hiányzol – hüppögte Rachel. Keyes kinyújtotta a karját. Keyes keze továbbra is a nyakát masszírozta gyöngéden. Soha az életben nem fog tudni balra kanyarodni. Kinyitotta a retiküljét. majd keresgélni kezdett a zsebében egy újabb Kleenexes kendő után.

Keyes ránézett. vajon leválnak e újabb szegélyek. Keyes megismételte a mozdulatot. Rachel sziszegve kapkodta a levegőt. a levegő égette a tüdejét. Már nem néz ki tíz évvel fiatalabbnak a koránál. és belekarmolt Keyes arcába. rendületlenül. Sőt! Most mintha sokkal öregebb lenne. Néhány másodperc múltán már nem küzdött tovább. Keyes gúnyosan vigyorgott. Micsoda ócska csotrogány. konstatálta Keyes megvetően. Aztán az ablaknak vágta Rachel fejét. rázta a fejét. Kétszer. állapította meg Keyes. . – Találkám van valakivel – grimaszolt Keyes. Az autók süvítve száguldoztak. Rachel úgy hevert mellette. Zihálva lélegzett. háromszor belerúgott a műszerfalba. Tovább fojtogatta. Préselt faforgács. és fojtogatni kezdte. gondolta magában. Rachel néma volt. Két kézzel elkapta Rachel torkát. Éles kappanhangon sipítozta: – Találkám van valakivel. Aztán Rachel kezdett elgyengülni. de nem esett ki a keretéből. A forgalom tovább dübörgött mellettük.Keyes visszahúzta Rachel fejét. Egy szegélydarab letört a kormányból. Találkám van valakivel. mint egy rongybábu. Az üveg megrepedt. Kiszabadította a kezét. Az ablaküveg finom repedések hálójává vált. Rachel rúgkapálni kezdett. majd előrecsapta. és még erősebben szorongatta felesége nyakát. Rachel arca bíborra váltott. előre-hátra. Mozdulatlan volt. Keyes kíváncsi volt. Rachel halántéka vérzett az iménti sérüléstől.

és kiengedte a kéziféket. Jobbra kanyarodott. úgy tűnt. ahelyett. Rachelt átlökte a másik oldalra.Keyes mozdulatlanul ült. nagyon. beült a volán mögé. beleolvadva a forgalomba. nagyon hosszú időn át. Rátámaszkodott a botjára. Aztán kinyitotta az ajtót. . ahogy bármely épeszű ember tette volna a helyében. és kiszállt a kocsiból. hogy megpróbált volna balra fordulni. Sántikálva megkerülte a kocsit. és próbált levegőt venni.

hogy bántsa őt. hogy tartania kell a férfitól. ha istenigazából úgy érezte volna. és forró tea várt Hannára. saját mosdókagylóval felszerelve. A férfi közben járt az étkezőkocsiban. Ahogy a vonat. Ha. Az ürgének azonban pillanatnyilag aligha áll érdekében. kétszersült. és amennyiben a találkozó létrejön a titkos összekötővel. Akkor már valóban nem árt vigyáznia magára! . Amikor másnap reggel fölébredt. hogyan tudott akár egy szemhunyásnyit is aludni. egy újság hevert az ölében. amelyekkel ébren tarthatta volna magát. tágas tér keletkezett a napközbeni kényelmes utazáshoz. akkor meg lett volna a módja annak. és meggyőzi a fickót a könyv értékéről – akkor persze merőben más lesz a helyzet. Evés közben Hanna azon csodálkozott. Hanna azon nyomban mély álomba merült az alsó fekhelyen. dzsem. A kétszemélyes elfüggönyözött hálófülke tiszta volt. Hanna semmire nem emlékezett az első éjszakáról Isztambul és Bukarest között. ha és amennyiben Hanna képes lesz végigvinni ezt a kutyakomédiát. Persze. és azt feltételezi. és abban akadtak olyan tabletták. pár perccel tizenegy után kihúzott a Sirkeci pályaudvarról.Huszonegyedik fejezet 1. Hiszen kellenek neki a technikai részletek. szemlátomást érintetlenül. bizonyos szempontból nem volt más választása. hogy elkerülje az alvást. A férfi ugyanis visszaadta a kézitáskáját. hogy ezeket Hanna a fejében őrzi. a Bosfor-expressz Bulgária napfényes völgyeiben zakatolt már. A férfi a zöldellő tájat bámulta az ablakon át. ha a fekhelyeket összecsukták. A teste megkövetelte a pihenést. Ám.

a galaxis pedig. megdörzsölte a szemét. Késő délután a férfi újra elment az étkezőkocsiba. Túl sok mozgást érzékelt: egyik oldalról a másikra lökődve egy vonaton. mi? Hirtelen rárontani. s még mindig ezt latolgatta. Csöndben falatoztak s nézték. ha minden jól megy. szakaszosan tudott csak szenderegni. szendvicsekkel és egy termosz friss teával tért vissza. Valamivel éjfél után megállt a vonat. hagyjuk ezt! A fülkében töltötték az egész napot. A férfi aludt valamennyit. föl és le. hányódás. benne a könyvvel. anélkül. és elvágni a torkát? Na.Csakhogy addig. A teste hozzászokott a hajó mozgásához: gördülés. . mely egyenesen száguld előre a planétán. És aztán köd előtte. és azon törte a fejét. vajon meg tudná e tenni. Amikor végre nagy nehezen elpilledt. hogy fölkapja a kést. oldalirányú kilengés. mialatt a férfi a tájat bámulja. és belémártsa. tétován. és megint az újságjáért nyúlt. mellyel a dzsemet elkente a kétszersültjén. hogy tucatnyinál több szót váltottak volna. önmaga is szédítő sebességgel végzi véget nem érő mozgását. Még mindig feszülten figyelt. előre. köd utána! Evés közben a szeme rátévedt a tompa késre. megszerzi a könyvet. ahogy a nap korongja lassan alászáll a távoli hegyek mögé. Ezen az éjszakán már nem aludt olyan jól. és… …és. mint egy bábut a poggyásztartó hálóban. hátra. táskáját. himbálva a testét. ám az utóbbi égitest mindeközben egy galaxisnak is a központja. A vonat ehhez képest csak oldalirányban mozgott. Hanna figyelte közben. Mibe kerülne fölkapni a kést. a planéta a Nap körül kering. amikor a férfi fölült. megint fejpárnának használta. hogy teljes legyen a kép.

Letört egy darab kenyeret.Hanna hunyorogva ébredt. A következő pillanatban kopogtak az ajtón. Feltételezhető tehát. hogy közelednek Nyugat-Európa felé. hogy az ő személyét fölöslegessé tegye. bekapta. Saját hamisítványa kiállta az újabb ellenőrzés próbáját. és leültek reggelizni. és rágni kezdte. amíg fegyveres katonák vizsgálgatták az útlevelüket. Hanna eddig csak a lehető legszűkszavúbb célzásokat tárta fel lassan formálódó hazugságából – annyit. A férfi bólintott. jelezve. . hogy ébren tartsa az összekötő személy érdeklődését. Hannának azonban fogalma sem volt. A harmadik reggelre változott a táj: a zöldek mélyültek és sűrűsödtek. hogy ez most mit jelent. Leszállították őket a vonatról. Hanna elszundított. A férfi lemászott a fekhelyéről. és a férfi úti okmányával sem volt gond. majd a kora hajnali csípős hidegben föl kellett sorakozniuk a többi utas mellé. hogy a férfi hamarosan megpróbál újabb részleteket kicsikarni belőle. és a vonat újra mozgásba lendült a kora hajnali órán. de kevés ahhoz. amennyi elegendő. Hanna a táj megváltozott arculatából ítélve arra a következtetésre jutott. hogy közelednek a célállomásuk felé. Hanna szíve a torkában dobogott. Összecsukták a fekhelyeket. Ahogy az étkezést befejezték. visszatértek a fülkéjükbe. meg is szólalt a férfi: – Beszéljünk egy kicsit a részletekről! Hanna felnézett. kétségbeesetten nézett a férfira. 2. és kikémlelt az ablakon. bárhol is készült.

– Úgy vélem – mondta a férfi szelíden –. hogy rossz húrt pendített meg. Ha meg kell tennie. – Nekem ugyanis szükségem van magára. mielőtt lenyelte. az üzemanyagot sebességgé. – A repülő tehát azonos a hajtóművel? – Úgy van. Hanna fontolóra vette. hogy szüksége van rám – mondta Hanna határozottan. hogy ezzel a problémával nekem kellene foglalkoznom. hát meg fogja tenni! Kettejük nyilvánvaló erő és súlybeli különbsége ellenére… Aztán. hunyorgó. ahogy ránézett az öregedő. amikor a férfi erőszakoskodott vele Isztambul külvárosában. hogy értem. – Nem vagyok biztos benne. Egy pillanatig azt hitte. hogyan tud védekezni ellene? Ujjai alig észrevehetően a tompa kés felé mozdultak. . ártalmatlan férfi. ha kissé tágabban értelmezné a bizalom fogalomkörét. Fölrémlett benne a jelenet. és állandóan növekvő zárt áramkört. Ehelyett minden bátorságát összeszedve így szólt: – Nem hiszem. az oxigént átalakítja üzemanyaggá. – Igazából nincs különbség a kettő között – felelte. Ha most megint rátámad. hogy részletesebb magyarázatba kezdjen. nem ártana. ha úgy érezné. – Szeretném. s ily módon létrehoz egy végtelen. révedező tekintetére. mely oxigént szív magába. Pulzusa közben a torkában lüktetett.– A formula – nézett rá a férfi kíváncsian – magát a hajtóművet írja le? Vagy a hajtómű meghajtási metódusát? Hanna. majd egy szalvétával akkurátusan megtörölte a szája szélét. A férfi összevonta szemöldökét. és fölrajzolja egy sugárhajtású gépnek a metszetét. lassan megnyugodott. alaposan megrágta a kenyérdarabot. s ily módon nyert még néhány értékes másodpercet. És ez így fair.

– És a NASA együttműködik az ADS-sel? Hanna bólintott. A férfi előhúzta zsebéből a cigarettás dobozt. A férfi még mindig töprengett. – Mindenestre tudom. Tekintete megint szúróssá vált. A hamudarabka remegni kezdett a vonat rázkódásának ütemére. – Akárki is az a Frank! Hanna kiengedte a levegőt. hogy leplezni tudja zaklatottságát. rágyújtott. hogy a saját nélkülözhetetlenségét bizonygassa – könnyen lehet. hogy maga Keyes oldalán áll. – Na meg Franknak – vágott vissza a férfi. A NASAnál dolgozik. Aztán leesett a tantusz. Ő meg – nagy igyekezetében. Ha meg kell lennie. Fürkészte a férfi arcát. mintha egy projekt tervrajzának mindössze tíz százalékát látná maga előtt. remélve. mi az az ADS. Rövid időre néma csend lett. – Nemcsak önnek van szüksége bizalomra – szólalt meg a férfi. – Frank – kezdte a magyarázkodást –. és a hamut a tányérjára kocogtatta. vajon az iménti kérdést csapdának szánta e. hogy a pasas nyilván teszteli őt. Nem érti az egészet! A férfi eltöprengett. Hanna szeme ismét a késre tévedt. A hiányzó részletek nélkül olyan ez a történet.– Nem mondtam el magának mindent. noha fogalma sem volt róla. – Micsodát? – Mondtam már magának. – Ez nem igaz! – És ezt mivel bizonyítja? – Csak magamnak dolgozom. gyorsan kell végbemennie! . az exférjem. Ö bocsátotta föl az Xnegyvenhármast. hogy elbukott ezen a próbán. a Pegasus gyorsító-rakéta programon.

Újabb rossz hírt már nem tudna elviselni! Összeroskadna… szétesne… megsemmisülne! Beleszólt a kagylóba. Hallotta a háttérzajt. A vonat fölgyorsult. – Igen – mondta tompán. Fojtás. a hamudarabka remegett. az ügynök nyilván egy autópálya közeléből telefonált. – A húga exférjének a házába ment. versenyt futott a lemenő nappal. Aztán elfogadta a felé nyújtott kezet. hogy további ütések is lesznek. . Mindenesetre megtanította a fiút az elfojtásra. Majd újból kinézett az ablakon. Hanna tétovázott. Jerseybe. – Bizalom! – ismételte a férfi. és éppen az elfojtásnak köszönhető. Huszonkettedik fejezet 1. Megcsörrent a telefon. a DlA ügynök. Keyesnek elállt a lélegzete. az ezüstnemű csörömpölt a teáskészleten. – Egyikünknek sincs oka a gyanakvásra. Elfojtás.Eltelt fél perc. Brown jelentkezett. Jeremy ma remek formában volt. Addig legalábbis. amíg valamelyikünket el nem kapja a mohóság… A férfi kezet nyújtott. azzal a kecsegtető ígérettel. Keyes szerette elhitetni magával. Öt perccel ezelőtt tartóztattuk le. – Elkaptuk – mondta Brown. A vonat ide-oda rázkódott. A közvetlen vonalon jött a hívás. hogy Jeremy ma ilyen pompás formában van. Eltelt pár másodperc. A férfi szívta a cigarettáját. hogy felelős Jeremy teljesítményéért: két futás a harmadik ütési joghoz.

amit mondtam! – szólt nyomatékkal Keyes. kislány. – Rendben – felelte Brown tétován. ha visszatart bizonyos információkat. A kastély fölött bárányfelhők tarkították a kék eget. bízza rám a dolgot! – Világos – felelte Hanna. hogy mivel vádoljuk. nehogy nélkülözhetővé váljatok! Fel van adva a lecke. Rendben. – Jut eszembe – mondta a férfi egy kanyarnál. A nagydarab ember elég komikusan festett a kicsi. hogy túl sokat beszéljen. hogy vagy velünk. 2. – Izmajlov elég kemény kuncsaft hírében áll. – Kössék be a szemét! Tömjék be a száját! És hozzák ide! Kínos csend a vonal túloldalán. A kolóniái stílusú kastélyt eukaliptuszok övezték. az épület mélyen a park belsejében helyezkedett el. hogy csínján kell bánni a részletekkel. gondolta Hanna. Tegye világossá. és újra az ablak felé fordult. – Tegyék. aki a főbejárat előtti virágágyásokban . Ha azt látja. térdei meredeken ágaskodtak a kormánykerék két oldalán. – De… Keyes letette a kagylót. egy pillanatig nem tétovázik. hogy kikapcsolhat minket a buliból. tépelődött Hanna sötéten. Ezzel azt akarja a tudomásodra hozni. vagy sehogy se! És amikor a tényleges alkura kerül sor. bérelt autó volánja mögé préselve. Hanna egy nőt pillantott meg. sőt mindenképpen jó. De tudni akarja. Ahogy közelebb értek.– Hozzák ide! – adta ki az utasítást Keyes. meglehetősen távol az országúttól. És ügyvédet követel. és saját magának kaparinthatja meg a formulát. – Nem akarom. Hanna rápillantott.

– Már úton voltunk. előresietett. légy szíves! A nő némán bólintott. másikban az aktatáskája. Lassan lépdelt a folyosón. széles vállakkal. Csendben elsietett. hogy halljak valamit Andrejről. tehát Hanna ment elöl. Ahogy meglátta Keyest. hóna alatt egy vastag manila dosszié. – Hozzál nekünk valamit inni. Brown nyúlt az ajtó felé és eltekerte a gombot. hölgyeké az elsőbbség. a betonalapzatra festett sárga vonalat követve. anélkül. hegyes orra volt és lefelé görbülő szája. Egyik kezében a bot. Szemügyre vette látogatóit. A kastély főbejáratánál egy férfi jelent meg. 3. és rendkívül csinos. hogy átvegye tőle az aktatáskát. David Brown a B14es lezárt területen kívül várakozott: nagydarab. Andrej Jurcsenko egy jellegtelen. vöröses hajú. . – Madeleine – szólt a nőhöz. mackós férfi. és bólintott. kora ránézésre a duplája. hogy különösebb érdeklődést tanúsított volna. Keyes megigazította a hóna alatt a dossziét. – Hamar ideértek – mondta.kertészkedett. és elébük jött. nehogy bármit is kiejtsen a kezéből. Harminc körüli lehetett. Keyes kilépett. Az asszony fölegyenesedett. Feje fölött vibráltak és zúgtak a fénycsövek. A lift a föld alatti harmadik szinten állt meg. a kendő még mindig takarta a szemét. fehér műanyag asztalnál ült. mint a nőé. amikor telefonáltam. Udvariasan betessékelte őket a kastélyba. levette a kesztyűjét. miközben a férfi előrébb lépett. – Jöjjenek be! Alig várom. Aztán Brownra nézett. napbarnított arcán örömtelen mosollyal. óvatosan haladt.

A hang-stressz analizátor (VSA).Puha vászonöltönyt viselt. melynek azonosító lapján csupa nagybetűkkel Jurcsenko neve szerepelt. teljesen üres lapokat is tartalmazott. Márpedig a vizuális hatást Keyes mindennél fontosabbnak tartotta. sokkal pontosabb hazugságvizsgáló készüléknek számított. melyet a vizsgált személy karjára erősítettek. Jurcsenkóval szemközti két karosszékhez. Keyes és Brown sokatmondó pillantást váltottak egymással. Igazság szerint nem a PSE volt a leghatékonyabb poligráf az ADS készletállományában. Viselkedése az olyan autóséra emlékeztetett. ötvenes éveinek közepén. ösztövér férfi volt. közben Brown helyet foglalt az asztalnál. hogy a régi típusú grafikonos megoldás nagyobb vizuális hatást kelt. hogy semmit nem tudnak rávarrni. Keyes letette a dossziét az asztalra. amely a vizsgált személy beszédének mikrorezgéseit érzékelte. vagy nem létezik többé. Magas. hogy át kell esnie egy fölösleges procedúrán. A vastag dosszié. de ő fegyelmezetten tudomásul veszi. hogy a delikvensnek a kérdések elhangzásakor jelentkező reakcióit rögzítsék. vékony nyaka kifakult a gyakori borotválkozástól. Keyes viszont úgy vélte. ám azzal is tisztában van. Nincs idő a játszadozásra és a féligazságokra! Jurcsenko vagy megtörik és tökéletesen együttműködik. hogy levegye a szeméről a kendőt. Jurcsenko tulajdonképpeni FBI-os dossziéja . és mindkét kezét jól ellenőrizhetően az asztalon tartotta. akit túlbuzgó rendőrök félreállítanak a sztrádán. Brown aktatáskájában volt egy pszichológiai stressz értékelő készülék (PSE) – egy poligráfhoz csatlakoztatott pneumatikus cső. Csakhogy a VSA digitális fénykijelzővel mutatta az eredményeket. és odament az oroszhoz. Az impulzusokat egy tű rajzolta fel a mozgó grafikonra. Odaléptek az asztal túloldalán elhelyezett.

és leült. Andrej. – ő bekapcsolja a magnót. Lassan körülnézett. onnan Keyes és Brown arcára.mindössze nyolc oldalt tett ki. hogy befejezze a mondatot. – Jegyzőkönyvön kívül megy – mondta csendesen. előhúzott egy kis magnót. a kémlelő ablak nélküli ajtót. Az orosz szabadkozva széttárta a karját. és megdörzsölte a szemét. Keyes azonban hozzátett ehhez további három tucat szinte teljesen üres lapot. teátrális karlendítéssel eltávolította a kendőt Jurcsenko szeméről. Jurcsenko föltápászkodott. Keyes ránézett. még annál is többet. Csak… Keyes várta. sőt. Jelen vannak: David Brown és James… Keyes kinyújtotta a kezét. rossz rendőr! – mondta Jurcsenko. Aztán a dossziéra és az aktatáskára nézett. abban a reményben. úgyhogy bármiféle ellenállás hiábavaló. – Jó rendőr. kezdte felmérni a környezetet: a salakbeton falakat. maga meg kikapcsolja… – Óh! – Ő védi az állampolgári jogaimat. hogy ezzel világos üzenetet küld: mindent tudnak az oroszról. és a készüléket az asztalra helyezte. a cementpadlót. Jurcsenko felröhögött. – Bocsánat – mondta. Brown a zsebébe nyúlt. Majd megkerülte az asztalt. – Augusztus negyedike – mondta. Keyes apró. – Mi olyan vicces? – Semmi. majd tekintete visszatért a dossziéra és az aktatáskára. – Tárgy: Jurcsenko. Két pár szem meredt rá. megnyomta a felvevőgombot. és lekapcsolta a magnót. a műanyag asztalt. maga meg két lábbal tapossa… .

Hanna bólintott. Hanna emlékezett a nevére – lerakott az asztalra egy tálcát egy kancsó vízzel. Jurcsenko tovább mosolygott. Izmajlov fogott egy poharat. és elhelyezte az asztalon. és újra belekezdett.– Értem. Előrehajolt a díványon. majd becsukta a dossziét. hol akarja kezdeni? 4. – Mach 8 – ismételte Hanna. gyönyörű asszony – Madeleine. hogy szóra bírjuk – gúnyolódott Jurcsenko. A szoba. és átpörgetett néhány oldalt. hogy így kitalálta a forgatókönyvet – szakította félbe Keyes. Brown felvette az asztalról a kis magnót. A szomorú szemű. citrommal és poharakkal. és szerénykedve vállat vont. kőből épült falaival és antik bútoraival. A valódi . – Megvannak az eszközeink. mielőtt a férje küldte volna ki őt a szobából. hűvösséget árasztott. majd sietve távozott. Eltelt pár másodperc. Az orosz akcentust alig lehetett észrevenni a kiejtésén. – Ő meg majd azt mondja erre: „Várj egy kicsit! Nyugodj meg!” Mire maga… – Örülök. A könyv ott hevert becsukva a dohányzóasztalon. Keyes az aktáért nyúlt. – Nos – mondta –. és zsebre csúsztatta. Aztán Brown felé fordult. – Nos – mondta. továbblapozott. Kinyitotta a köteget. – Egy huszonnégy órás utazás ezzel a sebességgel megfeleződik. és belecsavart egy citromszeletet. Jelentőségteljesen rápillantott a Jurcsenko-dosszié fedőlapjára.

tizenöt. – Andrej mintha arra utalt volna. Hanna egyik férfiról a másikra nézett. Ez a szokásos összeg. ez egy hosszú láncolat. mi ez itt! – mutatott a férfi a könyvre – Ez valami tervrajz? – Nem éppen tervrajz. Az ő szerepe ennél a pontnál minden jel szerint véget ért. Izmajlov megmerevedett. igen. tudja. – Esetleg! – felelte Izmajlov töprengve. Izmajlov kézbe vette a könyvet. – Ön nyilván megérti a szempontjaimat. lássuk akkor. – Hm? –morogta. A másik férfi megfordult az ablaknál. – Tizenöt? – Tárgyalhatunk persze. bármi legyen is a végső ár.alkalmazására természetesen katonai területen kerülhet sor. Hiperszonikus bombázók. és ha mindenki lecsippent tizenöt százalékot. kinyitotta a hátsó borítóját. Andrej bemutat önnek. – A szokásos összeg egy ilyen dolog bevezetésénél tizenöt százalék – mondta Izmajlov. ballisztikus rakéták… – És ez NASA projekt? – A NASA az egyik részt vevő ügynökség. én mindenre nyitott vagyok. hogy lenne rá… – A fáradozásaiért természetesen kellőképpen kompenzálnánk. . hogy önnek esetleg lenne rá vevője – mondta a férfi az ablaknál. Ez egy formula. akkor a társamnak és nekem mi marad a végén? – Hm – dörmögte Izmajlov. de… Nos. öt százalék. – Még az is lehet. majd becsukta. – Na. amely a hajtómű működését írja le. Mondjuk. rápillantott a macskakaparásra. azt hiszem… Szóval. ön ugyebár bemutat a vevőnek.

kibicegett a folyosóra. hogy ezek ilyen hangosan zümmögnek? – …beszélni akar magával! Kapott egy értesülést. . azonnal idejönne! Azt hiszem. ha személyesen idejönne! Keyes érezte. és megszakította a vonalat. Keyes és Brown egymásra néztek. – Nem… azt hiszem. ha most.– Ami persze nem jelenti azt. remegett a hangja. – Mi ez az egész? – Az lenne a legjobb. Daisy volt az. az lenne a legjobb. és füléhez emelte a készüléket. Megszólalt egy telefon. azt hiszem… – Miféle értesülést? – kérdezte Keyes nyugodt hangon. – Jim! Ide kellene jönnie! – Miért? – Kereste önt az előbb… hú… Belmontból. Az a helyzet. hogy visszahívom. nem érti. Normális az. hú… Azt hiszem. – Daisy? –mondta monoton hangon. – Rachelről van szó… – Mondja meg neki. hogy a magam részéről ne támogatnám az értelmes kompromisszumokat… 5. Valóban az övé szólt. – Igen. – Azt hiszem. hogy titkárnőjét a sírás kerülgeti. A botjára támaszkodva föltápászkodott. Massachusetts… egy zsaru… Keyes ránézett a folyosó fénycsöveire. – Nem az enyém – mondta Brown. hogy… – Tárgyalás közepén vagyok – mondta Keyes. az a legjobb… – Nem tudok most odamenni – mondta Keyes. Keyes kézbe vette a mobiltelefonját.

Adott neki egy nevet. – Mi történt? – kérdezte Brown. Mindig az idővel van a baj. megállt egy pillanatra. Jurcsenko. De ez az állapot nem tart sokáig. Keyes állva maradt. gondolta. Kinyitotta az ajtót. Légzése egyenletes. – Daisy vette át az üzenetet. Keyesnek az a gyanúja támadt. Keze nem remeg. Az én irodámban. hogy mondja… – A „keselyű”! – Mondtam már magának – felelte Jurcsenko –. szemlátomást roppant elégedett volt a helyzettel. és felfedezte az üres oldalakat. Úgy tűnik. – Hol is tartottunk? – Nem emlékszem. hogy amíg ő Brownnal a folyosón beszélt. amelynek sárga kanári toll kandikál ki a szája sarkából. Rachelt megtalálták. – Óh… igen. és intett Brownnak. ha most rögtön odamegy! Brown összeráncolta szemöldökét. mint a macska. Jurcsenko üres tekintettel nézett rá. és Jurcsenko fölé tornyosult. – Keresték magát telefonon. ahogy az ajtó becsukódott mögötte. Most. – Francis Dietz. idő. – Engem? – A feleségéről van szó… – folytatta Keyes. addig az orosz belenézett az aktájába. A rendőrség már az irodában kutakodik. . súlyos a helyzet. Keyes visszament a cellába. igaz? Soha nincs elég idő semmire. rossz nyomon jár! Összetéveszt valakivel! Keyes jeges pillantást lövellt az oroszra. Legjobb.Mielőtt ismét kinyitotta volna az ajtót. A következő pillanatban sarkon fordult. és futólépésben megindult a sárga vonal mentén a felvonó felé. hogy jöjjön ki vele a folyosóra. Ketyeg az óra. s hamarosan lejár az idő.

megint a kezén voltak a vastag kertészkesztyűk. – Igen. s a fején könnyű szalmakalapot viselt. ami alighanem érdekelni fogja a herceget. De nem szeretném. Az ablaknál álló férfi a pohár vizét vizsgálgatta. ha erre az összejövetelre a házamban kerülne sor. az óvatosság sose árt… Madeleine aggodalmasan bólintott. – Tudja tartani a száját? – Azt hiszem. A kertből jött. – Henri Jansen – mondta. igen. itt még a falnak is füle van. – A barátaink – kezdte Izmajlov – találkozni óhajtanak a herceggel. hogy ügyvéd jelenléte nélkül egyetlen kérdésre se válaszolok.– És azt is megmondtam már – folytatta Jurcsenko –. mintha a szobában zajló események teljesen hidegen hagynák. Hogy is hívják? Az asszony hunyorgott. hogy van neked az a barátod. hol él maga? Milyen országban? Eddig azt hittem… – Nekem – mondta Keyes tagoltan és nyomatékosan – nincs több időm erre! 6. – Gondolod. Néhány másodperc múltán feltűnt az asszony a nappali szoba árnyékos bejáratánál. hogy otthont adna egy ilyen találkozónak? . mit gondol. – Kedvesem – mondta Izmajlov. – Erre most nincs idő! – Mégis. – Megtennél nekem egy szívességet? Hanna a díványról figyelt. Tudod. az az amerikai. Van egy üzleti ajánlatuk. – Arra gondoltam – mondta Izmajlov –. – Madeleine! – szólt ki a feleségének Izmajlov.

megbillentette. A szálkás. és kézbe vette a könyvet. – A barátaink pedig nálunk éjszakáznak. és közelről szemügyre vette az egyenletet.Madeleine vállat vont. a tudata mélyén homályosan érzékelte ugyan. Majd Hannára pillantott. Jeremy kinézett . Hannának úgy tűnt. Izmajlov elgondolkodva nézte. s hagyta. Jeremy megint ott állt a baseballpálya gumilemezén. – Bíztasd őt! – kedélyeskedett Izmajlov. Az ablaknál álló férfi megemelte a poharát. tudok róla. mintha az asszony egy pillanatra elsápadna. A nézők tapsoltak. csak ha neki is megfelel. – Madeleine! – szólt utána a férfi. a perzselő nap. az jó lesz. Valahol. és elhagyta a nappalit. Vlagyimir. mintha legalábbis értené a jelentését. hogy előszeretettel vigasztalgatja a környékbeli asszonyokat férjeik távollétében. ahogy távozik. hogy megint elkapja a gépszíj. Persze. 7. – Megemlítheted neki. – Kérlek. fedetlen lelátók. – Megkérdezhetem. – Értem. aztán előrehajolt. Azt hiszem. – Holnap este. hogy az utolsó csepp víz lassan lecsússzon a torkán. Előkészítenéd a vendégszobát? A nő bólintott. A nő hátrafordult. és elindult kifelé. Kinyitotta a hátsó borítót. tedd meg! A nő sarkon fordult. Keyes érezte. amit Jurcsenkóval művel – de gondolatai megint az ifibajnokság körül kalandoztak. ujjongtak. bár nem volt benne biztos. – Értem.

megragadta az ütőt. Izmajlov. de ettől nem lassult le a mozgása. Izmajlov. Honnan került elő ez a fadarab? Nem értette. Jurcsenko arca felismerhetetlenné vált a vértől. és elhajította kezéből a fadarabot. Aztán keresni kezdte a botját. Mindent odaadna ezért a gyerekért! – Izmajlov – nyögte Jurcsenko. . ahogy Keyes mutatta neki. De Keyes nem figyelt. és várt. hangja üregesen visszhangzott a folyosón. és mindenkinél hangosabban tapsolt. Lenézett Jurcsenkóra. amikor rávágott Jurcsenkóra – hát innen a fadarab! Odabicegett az ajtóhoz. – Vlagyimir Izmajlov. és Keyes belépett a liftbe. Brown mondott valamit. A keselyű! Kinyílt a liftajtó. Ahogy kilépett a folyosóra. Keyes visszamosolygott. Jeremy kezén volt egy méhcsípés. aztán ment Keyes után. Bugyborékolt a lélegzete. Zihálva próbált levegőhöz jutni. Kisimította az ingét. Mondani próbált valamit. Fölvette a szabályos állást.az apjára. elengedte a füle mellett. és mosolygott. Keyes odaért a felvonóhoz. Ördögi fickó. Van tehát egy neve. mondta magában Keyes. egy dossziét is fog találni ezzel a névvel! Brown még mindig kiabált utána. csak sántikált lefelé a folyosón. David Brownba botlott. Fölállt. és eszébe jutott… A bot kettétört. pontosan úgy. Az Isten szerelemére. megnyomta a gombot. kérem… Keyes fölállt. És amikor visszamegy az irodájába.

gondolta. Visszatért a kandallóhoz. Egy pillanatig elnézte a két skorpiót.Huszonharmadik fejezet 1. és fölkapott egy szemétkosarat. ahelyett. Ez alighanem még csak hamis riadó lesz. Lehet. egyáltalán működik e még az az átkozott masina –. A fák dél felé bólogattak. Mi szél hozta ide a nőt? Henri beleegyezett. és kiment. és valami kétségtelenül felkavarta ezeket a lényeket. Henri Jansen fölnézett a fényképezőgépe mögül a gyepszőnyeg fölött hullámzó fakoronákra. mely a zongora alatt hevert. hogy ellenőrizze. dupla porfelleg kavargott a nyomában. hogy végre találkozhasson a férjjel. Henri elhúzta a száját. amint észrevette a veszedelmes rovarokat. Túl korai még. aztán bement a házba. hogy a potenciális ellenségek táborát . csupán azért. hogy kiszórja őket. vélekedett. De azért rátette a védősapkát a fényképezőgép lencséjére – előtte elkattintott néhány kockát. majd átment a szobán. akkor is túl korán érkezett! Az állatok érzékenyebbek az időjárás változásra. Tombolt a vihar. Henri összevont szemöldökkel nézte a közelgő Audit. hogy behúzza a zsalukat. hogy mégiscsak itt van az évszakváltás – persze. hogy ma estére rendelkezésre bocsátja a házat ahhoz a bizonyos összejövetelhez – remek alkalom. A nappaliban a kandalló peremén két skorpió futott végig. egy újsággal besöpörte a skorpiókat a kosárba. és valahogy behízelegje magát a keselyű baráti körébe. Madeleine Izmajlov kocsija közelített a hosszú bekötőúton. mint az ember. hogy az évnek ebben a szakában ilyen erővel tomboljon a misztrál.

de hát még csak kora délután volt! A kocsi hirtelen fékezett. de attól félek. teletöltötte az asszony poharát. Lehet. hogy mégiscsak tudja. a férjem ott állt mellettem… Madeleine tágra meresztett szeme idegesen vibrált. – Nincs sok időm! Azt mondtam Vlagyimirnak. és Madeleine szinte kirobbant a volán mögül. meg bizonyos férjes asszonyok… Óh. . ami ugyebár nem éppen életbiztosítás számára –. Hogy te. hogy rájött! Bementek a konyhába. Kezével kapkodva gesztikulált. hogy tévedek. hogy te meg bizonyos környékbeli asszonyok a férjük távollétében… – Micsoda? – Nem tudom. és meghúzta. erőtlenül kongott. bárcsak így lenne! De tett egy kétértelmű megjegyzést. – Azt hiszem. hogy… – Mit mondott? – Csak ennyit. – Nem mondhattam el a telefonba. Madeleine leroskadt egy magas székre a pult mellé. és megállt. mindent tud! A jeges kéz egyre erősebben markolta Henri szívét. hogy rám célzott e. Henri fölnyitott egy üveg bort. nagyon félek.gyarapítaná. Azonnal döntenünk kell… – Higgadj le! – mondta Henri. hogy nem! De az is lehet. – Gyere be! Madeleine követte a férfit a fedett belső udvaron át a bejárati ajtóhoz. Henri. – Lehet. Henri hirtelen jeges szorítást érzett a szíve tájékán. – Higgadj le! – ismételte. Majd szájához emelte a palackot. Hangja üresen. hogy a piacra megyek. – Henri? –kezdte. Kivágódott az ajtó. és odanyújtotta.

bárhová mehetünk… . hogy már így is késő… – Madeleine! – mondta. – Elmenekülhetnénk! – esdekelt az asszony. – Nem igaz. és ismét meghúzta. a világon bárhová. – Mit mondott pontosan? – Azt. kihajtunk a repülőtérre. és a férfi karjaiba vetette magát. Mindenütt ránk talál. és arról is. hogy mondjam meg neked. amennyit az adott helyzet kényszerűen megkövetelt. Henri? Hol akarsz élni? Bárhová elviszlek! Én fizetem! Félretettem elég pénzt! Jól élhetnénk. fölszállunk egy gépre. és most egyiküknek – vagy mindkettőjüknek – lakolnia kell! – Henri! – nyögte Madeleine. csak el innen… – És mi van a mai estével? – Az nem számít. Hová akarsz menni. Henri ugyanolyan állapotban volt. Megtehetjük… – Nem! Hová mennénk? Mindenhová elér a keze. Le kell zárni ezt az ügyet. – Igen. de éppen csak annyi meghittséggel. – Várj a következtetéssel! – szakította félbe Henri. Henri megemelte a palackot. Henri szorosan átölelte.Madeleine a hisztéria határán állt. pár évig mindenképpen elég lenne ahhoz. – Gyere ide! Az asszony tüstént letette a bort. – Nem mehetünk el. Nem csoda. azonnal beülhetünk a kocsiba. méghozzá azonnal! Lehet. Izmajlov megtudta! Az orosz rájött. hogy… – Édesem! – szakította meg a férfi. hogy jóba vagy egyes környékbeli férjes asszonyokkal. igen. bárhová. és elutazunk messze. – De igen. tud rólad. – Van pénzem! Félretettem egy csomó pénzt! Most. leszállt a székről.

hogy bezsaluzza a konyhaablakokat. Mi értelme lenne? Előbb utóbb elkerülhetetlenül szembe kellene nézni a realitásokkal. De még az is lehet. és hátralépett. Mégis. hogy vaklárma az egész. sóvárgott a tekintete egy csöppnyi melegségért. hogy az asszony minden porcikájában remeg. Borospohara a pulton állt. hogy lássa. Elindult. és még idejében lépett ki a házból ahhoz. A következő pillanatban a kocsi dübörögve lekanyarodott a bekötőútról. az Izmajlovval való szembenézést. Az asszony esengve függesztette rá a szemét. Elfordította a slusszkulcsot. latolgatta a férfi. Mire befejezte. hatalmas porfelleget hagyott maga után. amikor Madeleine fölnézett rá. hogy száraz a szeme. Henri nézte. Henri meglepődve látta. akkor többé úgyse kockáztathatja meg. hogy visszatartsa. . Madeleine-nek hűlt helye volt. Henri érezte. – Tudom – váltott hangot hirtelen. Henri kibontakozott az ölelésből. Az asszony most már sírt – könnyáztatta arca csillogott a szélvédőn át. tövig nyomta a gázpedált. Henri elfordult. Néhány másodpercig kínos csendben egymásra meredtek. és csikorogva megpördült a kocsival. Néma csend lett. Henri a nyomába eredt.– Őrültségeket beszélsz! Madeleine a férfi vállába temette az arcát. hogy találkozzon az asszonnyal. és Izmajlov mégse tud a kapcsolatukról. A kapcsolatuk véget ért! Ha Henri ép bőrrel megússza a mai éjszakát. ujjainak elkent nyomai még látszottak a pohár oldalán. amint Madeleine beszáll az Audijába. melyet aztán hamar foszlányokra szaggatott a feltámadó szél. de nem mozdult.

Brown elvett egyet. ügyelt rá. Mielőtt Keyes betette volna a fotót a táskájába. Dietz jelenleg minden valószínűség szerint éppen ott tartózkodik. semmi mást. Úgy tűnt. hogy semmi ne terelhesse el a figyelmét a végrehajtandó feladatról. azzal tulajdonképpen elégedett volt. Idegrendszere felbolydult állapotban volt. 3. és pusztán a dolgok szerencsétlen összjátéka folytán keveredett az egészbe? Bármennyire is idegenkedett a gondolattól. és hozta az étlapot. szorosan a könyv mellé. majd becsúsztatta a pisztolyt a táskába. és azon ügyködik.2. de egy szót sem szólt. hogy nem kér enni. egy pillanatig elmerengett az arcon. Keyes becsúsztatta a táskájába a fotót. Lehet. Amikor a stewardess visszatért. Keyes intett. megszerezték a pasas dél-franciaországi címét. Dietz még egyszer ellenőrizte fegyverét. a kézitáskát pedig lábbal belökte az előtte levő ülés alá. Az egész utazás alatt kerülte Keyes tekintetét. Ahogy Brown visszaadta az étlapot. csak egy diétás kólát kért. és minden erejét arra összpontosította. Brownnak sincs nagyon étvágya. Amit eddig elértek. . Ha most egyetlen falatot lenyelne. azonnal kijönne belőle. hogy ne találkozzon a szemük. Keyes rámeredt az előtte levő ülés háttámlájára. most mégiscsak ez látszott a legvalószínűbbnek. Keyest ez nem zavarta különösebben. hogy eladja a titkos formulát. Brown visszaadta a fényképet Keyesnek. Megvan a keselyű neve. Jött a stewardess. hogy a nő teljesen ártatlan.

és a nő háta mögé lépett. Aztán a nő megfordult. Dietz kézbe vette a táskáját. A nő az ablakhoz lépett. – Emlékszik? A nő nem válaszolt. – Én megbízom magában. – Jöjjön! – mondta halkan. Továbbra is hátat fordított. – Bizalom! – mondta Dietz. és a férfit követve ő is elhagyta a szobát. s szórakozottan játszadozni kezdett az egyik fülbevalójával. – Ne aggódjon! – felelte.Zajt hallott. . Eltelt néhány másodperc. keskeny lapockáit igyekezett tökéletes nyugalomban tartani. kinézett a fák rezgő koronáira. Fáradt mosoly volt az arcán. – Remélem. A szél még mindig nagy erővel söpört végig a völgyön. azt nem nekem szánta – mondta. A nő jött be a hálószobába. hirtelen hátrafordult.

bajuszos. zelleres rudacskák. Izmajlov nem tud semmiről! Nincs ok az aggodalomra! A legújabb típusú Rolls Royce állt a ház előtt: egy Silver Seraph. vajon igaz e. vagy netán a szónál valami keményebb eszközt tartogat Henri számára? Közben odakint leállították a kocsi motorját. A gépkocsivezető egy tagbaszakadt. ahogy megkerüli a kocsit. olajos bőrű férfi volt. Fölegyenesedett. kenyér. kecskeszakállas férfi szállt ki. hogy minden a helyén van e. legjobb.Huszonnegyedik fejezet 1. Henri figyelte. amint a kecskeszakállas alak látványosan szórja a millióit a . sötétkék öltönyt viselt és sötét szemüveget. gombafejek. Némi töprengés után Henrinek leesett a tantusz. vagyis. Négy üveg bort készített elő a kávézóasztalra. egy utolsó pillantással ellenőrizte. Ismerősnek látszott. Henri Jansen a nappali kiugró épületrészében ült. és kisietett az első vendégek fogadására. Vajon szóba hozza e a férj az ügyet. ha az egyszerű. nem maradt több idő a töprengésre. Henri megigazította a felöltőjét. próbálva menet közben feléleszteni az önbizalmát. amikor meghallotta a motorzajt. és egy ezüst dugóhúzót. amitől Madeleine tart. valamint nyolc poharat. körbenézett a nappaliban. Alacsony. s máris felismerte a médiából. hogy a férj tudomást szerzett a kapcsolatukról. Hét óra ötkor érkezett az első autó. puritán megoldásokhoz folyamodik – péksütemény. Megint eszébe ötlött. Beduin viseletet képzelt rá. Minden rendben lesz! Madeleine képzelődik. és kinyitja a hátsó ajtót. fekete sofőregyenruhában. Tulajdonképpen mi a csudát kell egy ilyen alkalomra szervírozni? Úgy vélte. de nyitva állt a kandalló melletti bár is.

. Kentucky Derby-k győztes versenyistálló tulajdonosaként páváskodik.száz láb hosszú jachtjain. a festményeket. csaknem félszegen. Henri oldalt állva várakozott. – Gyönyörű ház – mondta. beesett arcú. A sötétkék öltönyös visszafogottan. hogy sehonnan sem leselkedik veszély. és rendkívül fesztelennek látszott. úgy állt ott. kovácsolt piszkavasat. aki kellemes fél mosollyal az arcán előrelépett. – Mióta él itt? – Csak a szezon kezdete óta. és megvizsgálta a kandallónak támasztott antik. Amikor a sofőr megbizonyosodott arról. Egy kicsit trillázva. mint bármely más üzletember. de kitűnően beszélt angolul. s nem tudta pontosan. s elindult az asztal felé. – Tölthetek bort? – kérdezte Henri. Most azonban pont úgy festett. A herceg kényelmesen körbesétált a teremben. girhes modellekkel körülvéve. Beléptek a nappaliba. Halkan beszélt. szemügyre vette a szobrokat. de udvariasan bólintott. bólintott a herceg felé. Átlépve a küszöböt először balra kémlelt. A herceg továbbra is mosolygott. vagy nagyszabású beruházások finanszírozójaként pöffeszkedik az amerikai csúcstechnológiai iparágban. a süllyesztett nappali irányába. a konyha felé. A sofőr – aki nyilvánvalóan a testőr szerepét is betöltötte – elfoglalta pozícióját a bejáratnál. kinek is intézze a köszöntést: a férfinak vagy a sofőrnek. ezért aztán kissé zavartan valahová a két ember közé nézett. mint aki nyársat nyelt. Egy barátom kérésére gondoskodom a házról. – Üdvözlöm! – mondta Henri. noha mintha némi csalódással vette volna tudomásul az utóbbi választ. állapította meg magában Henri. majd jobbra. És meglepően fiatal. A sofőr előrement a házba.

– Valgyimir Izmajlov. – Henri Jansen. hogy a jobb szemhéja vadul rángatózni kezd. átnyújtotta a poharat és kisietett a szobából. – Maga a házgondnok. – Egy perc. Tud róla! – nyilallt Henribe a felismerés.– Abszintos martinit kérek! Köszönöm. közben érezte. aztán visszavette a kezét. Gyorsan hozzáöntötte a vodkához a vermutot. Kiszállt. A herceg egy alacsony kereveten ült. Lassú ünnepélyességgel besorolt a Rolls Royce mellé. halkan duruzsoló motorral: Vlagyimir Izmajlov autója. felállt. Izmajlov pár másodpercig ropogtatta Henri zsenge kézcsontjait. fekete Mercedes érkezett. majd az abszintot. és fürkészően Henrire nézett. karját dölyfösen összefonva. – Vlagyimir! . majd leállt a motor. A testőr-sofőr. sötét. és bólintott. Henri kissé kihúzta magát. Ahogy Izmajlov belépett. mert valami fortélyos bosszúra készül? Nem! Izmajlov nem tudhat róla! Reméljük! Fölismerte a férfit Madeleine fotóiról: ösztövér. Henri irányt változtatott a bár felé. és elé sietett. Henri feszülten várta. Vodkát löttyintett egy pohárba. bozontos szemöldökű. hogy kinyíljon a kocsiajtó. Egy magas fényezésű. És ha mégis Madeleine-nek van igaza? És ha Izmajlov éppen azért rendezte ezt az estét. és itt lesznek a barátaim – mondta szárazan. Henri bevezette a házba az új vendéget. és keményen összepréselte a kézcsontokat. ugye? – kérdezte. Ő vezette a kocsit. A kézfogás túl erőteljes volt: Izmajlov valamivel Henri markának közepe alatt ragadta meg a kezét. Madeleine férje. még mindig ott posztolt a nappali bejáratánál. közben egy másik kocsi hangját hallotta odakintről.

próbálta lesimítani összekuszált fürtjeit. széle hossza egy. Az ég tiszta volt. A férfi jellegzetes túlméretezett amerikai. Szemhéja még mindig rángatózott. de ott se adja alább a maratoni távnál. fölnézett az égre. hogy elkészítse az italt. Vlagyimir viszont szafarizik. kiheverted? – Hát. A „barátok” – végre megjöttek. pedig élvezi. – Tudja. ütött kopott járgány. A nő csinos. alighanem bérelt autó. Kintről megint kocsi zaj hallatszott.Izmajlov vigyorgott. – Örülök. A napkorong alacsonyan csüngött a horizonton. Szüksége van a testmozgásra! – Beszél összevissza! Nézzen már ránk! Maga szerint melyikünknek van nagyobb szüksége a testmozgásra? Henri mosolygott. Ahogy leparkoltak. . Az utolsó kocsi egy Mini volt – kicsi. Mielőtt utánuk ment. és az újabb jövevények elé sietett. mellette egy nő. alighanem pár évvel fiatalabb Henrinél. éjszaka várhatóan nem lesz eső. –Mit iszik? – kérdezte Izmajlovtól. Egyikük sem válaszolt. nem egészen – felelte a fiatal herceg. mint egy túlérett szilva. Henri a bárpult felé indult. jól szituált. a szél rázendített. hogy látlak! Na. A szél azonban minden eddiginél erősebben fújt. a normális emberek kutyát sétáltatnak vagy golfoznak. Átadta a poharat Izmajlovnak. Henri szeme ösztönösen végigfutott a nő alakján. – Panaszkodik. Henri a hajához kapott. –Üdvözlöm önöket! – szólalt meg a házigazda udvariasságával. A kormány mögött egy férfi ült. Henrihez fordult. gondolta Henri. – Amit ő. Henri betessékelte őket.

és az út menti csalitosra célozgatva gyakorolt. – Könnyen kezelhető. – Nem – felelte. szemét közben az úton tartva. és talált benne egy összegubancolódott bőrhevedert. És készüljön fel rá. amíg a másik összeroskad. – Nyúljon be a táskámba! Keyes hátrafordult és matatni kezdett. hogy értette. ránézett Brownra. A terepjáró hátsó ülésén megtalálta Brown táskáját. Keyes morgott valamit. 2. és újra kifelé bámult az ablakon. hogy hangos. aztán bement a vendégek után a házba. Keyes kézbe vette a fegyvert. nyári táborozáson. Huszonkét éves lehettem. azokban pedig fekete. – Célozzon. és az ölébe vette. Abszolút megbízható. aki eddig a narancssárgában játszó földeket szemlélte az ablakon át. nincs miért aggódnia. – Mindig testre célozzon! – folytatta Brown. – Vegye ki a Glock típusút – mondta Brown. srác koromban. zömök és ocsmány fegyverek lapultak.Még egy pillanatig elnézte az eget. Keyes rácsúsztatta az ujját a ravaszra. Kinyitotta. és szorítsa erősen! De vigyázzon. Szőlőültetvények mellett húztak el. és meglepődött a súlyától. – Pontosabban… egyszer. . – Volt már pisztoly a kezében? Keyes. A hevederhez pisztolytáskák tartoztak. Negyedmérföldenként egyre keskenyebbé vált a vadonba vezető út. Jó nagyot szól. Visszatette a fegyvert az ölébe. majd hegyi patakok és meredek sziklaformációk következtek. két kézzel fogja! Amúgy is remegni fog a keze. – Egyszerre két lövés! És addig lőjön. A tárban tizenhét töltény van. mert visszarúg.

mellkasát mintha satuba fogták volna. majd megindultak a kolóniái stílusú kastély felé. ellenőrizték a pisztolyaikat. és bekémlelt a házba. Brown nem vett észre semmit. ez az út visz Izmajlov házához. cipője belesüppedt a sárba. Eukaliptusz és lilaakác illatát hozta magával az éjszakai légáramlat. Az ajtófélfához lapult. Mindketten a gyűrött térkép fölé hajoltak. és feszülten figyelt. ha Keyes jól számolt. hogy eltévedtünk? – kérdezte Brown. – Mindig testre célozz! Egyszerre két lövés! A ház előtt egy Audi parkolt. Brown az ajtóra nézett. – És ide kell mennünk… – Itt föl! Alig negyedmérföldnyire voltak a háztól. – Itt vagyunk? –mutatott rá egy pontra Brown. és elővette a térképet. miközben Brown az út szélére húzódott a terepjáróval. Hirtelen ernyedtséget érzett. elöntötte a forróság. és továbbhajtott. úgy vélte. Testre célozz! – ismételte magában. Amikor a kocsifelhajtóhoz értek. Brown leállította a motort. – Lehet. Keyes szerint jó irányba mentek. . és a félhomályban hunyorogva böngészték az úthálózatot. De azért kinyitotta a kesztyűtartót.Jó öt perce haladtak már ezen a szakaszon. Kiszálltak az autóból. aztán Keyesre. fájdalmasan ismerős zenét játszott: Billy Joel. majd óvatosan befelé indult. Keyes a botjára támaszkodva bicegett. hátradőlt az ülésen. A főbejárati ajtó – két oldalán elefántcsont oszlopok – tárva nyitva volt. A két férfi megtorpant. Bent szólt a rádió. A talaj nedves volt.

a nő felkapta a fejét. távcső nélkül is felismerte a házat. Szürkület derengett körülöttük. Egy nő ült az asztalnál. Kesernyés mosoly jelent meg az arcán. 3. A falakról súlyos serpenyők és fazekak lógtak. – Vlagyimirt keresik? – kérdezte. a földeken vad szél süvített. A főépület mögött szőlőskert. Félhomályos. azt hiszem. Ahogy a két fegyveres férfi belépett. mellette csikkekkel teletömött hamutálca. bíbor levendulamezők. Brown óvatosan közelített. Brown elővett egy távcsövet a táskájából. a nő elmondása alapján. kelet felé fordította: a hosszan elnyúló kocsifelhajtó irányába. Lassan Brown után lopakodott. A hűtőszekrény mellett macska fészkelt. Innen jött a zene. nyirkos folyosó. memorizálta Keyes.Aztán belépett. Félig üres borospalack állt az asztalon. egyszerre. és Keyes egyedül maradt odakint. Kezével megtörölte az orrát. Összeszedte minden bátorságát. valamiért ez villant át Keyes agyán. Keyes. A ház körül kisebb bungalók és melléképületek helyezkedtek el. – Három kocsi – mondta Brown. – Mutassa! . tompán bámult Keyesre. Boltíves ajtók nyíltak a folyosóra. s közben két kézzel erősen szorította a Glock pisztolyt. Testre célozz! A konyhához értek. – Az egyik egy Rolls Royce. Zokogott. Az utolsó ajtó mögül fény szüremlett. Két lövés. Van Gogh és Chagall a falon – eredeti festmények! –. Brown ismét az út szélére húzódott a terepjáróval. A pulton gyümölcsöstál és a rádió.

hogy nem az Audi. hogy ő adjon otthont ennek a találkozónak. az ablakok tükrökké váltak. valószínűleg üresen. és Brownra nézett. Határozottan rossz ötlet! Ennél csak az volt rosszabb ötlet. Mellette. hogy figyelmeztesse a férjét. Ahogy a kocsi megállt. hogy kényszerű fültanúja ennek a sajátos megbeszélésnek. Keyes követte a kocsit a távcsővel. Keyes ügyetlenkedett egy darabig. A folyamat nagyjából húsz percig tartott. A másik pedig… nos. jól öltözött fickó volt. egy férfi jelent meg a ház főbejáratánál. A másik egy fekete Mercedes. nagy port kavart maga mögött. mint a háta mögött zajló tárgyalásra. hüvelykujjával közben a fókuszáló gyűrűt igazgatta. magabiztos testtartású. és tulajdonképpen nem volt benne semmi különleges. majdnem a ház takarásában. ahogy Brown mondta az imént. Annál inkább ismerősnek látszott a Mini két utasa. jóképű. egy ezüst Rolls Royce parkolt.Brown átadta a távcsövet. ami itt folyik! Nem tartotta túl szerencsésnek. hanem egy Mini közelít. De aztán látta. igen! A másik Dietz! Keyes leengedte a távcsövet. De inkább erre figyelt. Most már nem ugorhatott ki a házigazdái szerepkörből. – Vegye le a távcsövet! – szólt Brown halkan. és most jön. – Jönnek! Újabb autó fordult a kocsifelhajtóra. Keyes egy pillanatig azt hitte. Henri figyelte. Legjobb lenne semmit se tudni mindarról. hogy a nő valahogy letépte magáról a kötelet. Az egyik egy kombi volt. De most már nem volt visszaút. de még csak a szobát sem . 4. Egyikük az a bizonyos nő. Keyes nem ismerte az alakot: harmincas éveinek közepén járó. Ahogy a nap leszállt. amint az uszoda fokozatosan a süllyesztett nappali tükörképévé alakul át. míg megtalálta az autókat és rájuk fókuszált.

mintha süket lenne.hagyhatta el azzal az átlátszó ürüggyel. hogy kiüríti a hamutartókat. vagy italutánpótlásért megy. Egyetlen dolgot tehetett: mereven bámult kifelé az ablakon. és úgy tett. .

hogy önök ebbe a kategóriába tartoznak… Nos. De persze szívesebben kötök üzletet megbízható ügyfelekkel. Vlagyimir. – Én pragmatista vagyok. hogy az árut kinek adom el. Henri odasietett a zongorához. Izmajlov mindeközben a belső zsebéből készségesen előhúzott egy golyóstollat. akkor ez lenne a kiinduló alap.– …a hozzám eljutó sokféle ajánlat – magyarázta az amerikai. A szaúdi herceg nyúlt érte elsőként. – Természetesen megértem a körültekintés és az elővigyázatosság elengedhetetlen szükségességét. és kissé előrehajolt. Odavitte az amerikainak. – …és ha megengedik. Megnézte. Ám az idő mégiscsak esszenciális tényező. Arcizma se rezdült. Most pedig szíves engedelmükkel leírnék egy számot… Körülnézett. Negyvennyolc órán belül újabb találkozónk lesz egy másik érdekcsoport tekintélyes képviselőivel. kezét hátul összekulcsolta. hogy ezúttal felkínálhatom önöknek a lehetőséget… A kandalló előtt állt. egy darab papír után kutatva. Az amerikai átvette a jegyzettömböt meg a tollat. mozdulatlanul. igazán örülök a kivételes alkalomnak. a nő és a herceg egy alacsony díványon ültek. és éberen hallgatták. és előhúzott egy jegyzettömböt. A testőr-sofőr továbbra is az ajtónál állt. Nekem mindegy. Ezután a papírt az asztalra helyezte. és tekintettel arra. benyúlt a kottatartó mögé. írással lefelé borítva. halkan. Teltek a másodpercek. hogy Vlagyimir biztosított afelől. uraim. szinte dallamosan. Hangja magabiztosan csengett. . és leírt egy számot. akiknek a kilétét természetesen nem áll módomban felfedni. uraim.

A szaúdi szólásra nyitotta a száját. és úgy nézett ki. Olyan volt a társalgó. semmi baj! Szavaival szemlátomás senkit nem nyugtatott meg. egyenesen a főbejárat felé igyekezve. öt szempár pislogott vaksin kifelé az üvegen át. – Sylvie! – hívta a kutyát. majd Henrire. ám akik bent voltak. a feszültség csúcspontján! Eddig minden simán ment. jön Sylvie. A döntő pillanatban. – A szomszéd kutyája – magyarázta Henri. amiatt ugatott. és néhány rekedt vakkantással fölborít mindent! Most meg hallgat! Vajon miért? Talán. Csak az erős szél ijesztett rá. hogy hamarosan túl lesznek ezen a gyötrelmes éjszakán. és az úszómedence felé közelített. semmi baj! Ám a kis terrier vakkantásai nem is jöhettek volna rosszabbkor. a saját területére. és ha a kutya minden levélrezdülésre ismét ugatni kezd. Innen beláthatott a fényesen kivilágított társalgóba. vélte Henri. vélte Henri. tessék. akkor ezek az emberek odabent az életben nem hagyják abba ezt a rohadt… Henri megkerülte a házat. és szépen visszapenderíti a szomszéd kertbe. okos kislány! . mert a szél újra elcsendesedett. kutyaugatás hallatszott. és a testőr mellett kisurrant a szobából. A herceg először a testőrére meredt. A szél bármelyik pillanatban újra föltámadhat. nem láthattak kifelé. egészen közel a házhoz. ám ebben a pillanatban odakintről. És akkor. és közben kémlelte az éjszaka sötétjét. Ujjaival csettintgetett. – Gyere ide. – Azonnal körülnézek – mondta. 5. De azért most már megkeresi azt az átkozott ebet. – Ne aggódjanak. mint egy akvárium.

Henri! A következő pillanatban a kutya ott állt mellette a magas fűben.A medence túlpartjáról reccsenés hallatszott. s csóválta a farkát. én vagyok. – Gyere vissza. . – Ide gyere. és füttyögött közben. De volt ott még valaki… Sőt. Henri arrafelé indult. Innentől kezdve igen gyorsan végbementek az események. Egyikük fölemelt egy pisztolyt. hirtelen kiszáradt a torka. ne menj oda! – erőlködött Henri. kutyuska. ketten voltak! Ahogy fölnézett rájuk.

A férfi hátrált. és levegő után kapkodott. 2. Aztán megállapította. Keyes meredten bámult rá. hogyan lehet zajtalanul elintézni egy embert. ahonnan a kivilágított ablakok mögül öt vaksi szempár meredt kifelé a sötétbe. megfordult. Brown megmozdult. ahogy Brown előtte figyelmeztette. Megállt. Lába megroggyant. majd rohanni kezdett a ház felé. Csuklója fájdalmasan kificamodott. szuggerálta magát. a dörrenés lehetetlenül hangos volt. Az öt ember a házban szerteszét szaladt. amikor egynek is ilyen brutális hatása van? A férfi nem futott tovább. mint valami múzeumi szoborgyűjtemény. tekintve. Megkerülte a férfit. A testre célozz. A kutyát is milyen könnyedén lecsendesítette. A lövés zajára Hanna torka összeszorult a félelemtől. Keyes remegő kézzel emelte föl a pisztolyt. Talán van valami ötlete. az orosz álló helyzetben. elárulja a jelenlétüket.Huszonötödik fejezet 1. Ha tüzel. De a jelenlétük már nem volt titok. Hogy a pokolba lehet egyszerre két lövést leadni. Csupán visszarúgott. a . Tüzelt. Először azt hitte. Brown azonban elkésett. hogy a fegyver mégsem robbant föl. hogy a pisztoly felrobbant a kezében. hogy a férfi éppen rájuk nézett. Mindenki megdermedt körülötte: a szaúdi herceg a díványon ülve. A férfi borzalmas loccsanással belezuhant a medencébe. Saját remegő képére meredt a tükröződő ablakban.

természetesen. mi történhetett odakint az éjszakában. A testőr és a szaúdi herceg eltűnt. ernyőt vonva testével a kisebb köré. A táska pedig a díványon. amíg agya fölfogta a látottakat: íme. eszmélt rá Hanna. hogy kikerüljön a tűzvonalból! Hanna megpróbálta ugyanezt tenni. Mozdulj! – szólt a belső hang Hannában. mintha valami elementáris erő vonzaná őket egymáshoz. Hol a könyv? A férfi kézitáskájában. A villanykapcsolót akarja elérni. éppen felállás közben – mindegyikük az ablaküvegre bámult. Az amerikai most lapos kúszásban elindult a nappali másik sarka felé. A tagbaszakadt ember. Első eset. a védett személyhez. egy kiképzett harcos a földre veti magát. majd a villanykapcsoló felé kapaszkodó férfira. akivel a fél világot kényszerűen körbeutazta. Szeme a kandallón . És ekkor jött a csobbanás odakintről! A kutya megint ugatott. és próbált rájönni.férfi. A díványhoz rohant. hogy a könyv nincs közvetlenül a testközelben. Eltelt néhány másodperc. amelyből kieresztik a levegőt. Az orosz ugyancsak nekiindult – de tétován: először a zongorához lépett. Hanna a kézitáskáról az oroszra nézett. A testőr mozdult elsőként. és kifelé taszigálta a főbejárat irányába. és tanácstalanul állt. De a félelem megbénította: egyszerűen képtelen volt mozdulni. Szeme az amerikaira villant. Az orosz továbbra is tanácstalanul téblábolt. A következő pillanatban szétfutottak. ahol a férfi korábban ült. Hanna mintha egy hőlégballont látott volna maga előtt. miközben a szaúdi herceg is reflexszerűen az ő közelségét kereste. szinte becsomagolta a herceget. Hanna útitársára. Az amerikai egyre jobban összezsugorodott. aztán megtorpant.

Keyes megpróbálta elengedni a füle mellett. Keyes célba vette a nőt. nehogy véletlenül beleessen a medencébe. . az orosz. A fény kialudt. és a szeme nyilván hozzászokik a sötéthez. és hunyorgott. a főbejárat felé rohant. kimeredt szemekkel. és ügyelt arra. Keyes ott maradt a medencénél. Ujja ráfeszült a ravaszra. pisztolyát a kivilágított szoba felé irányozta. mely a kandalló mellé volt támasztva. Aztán Brownt követve. Kialudt a fény. Néhány pillanat. Megpróbált célra tartani. hogy eltávolodjon a kutyától. ő is előrelopakodott. Brown a házat megkerülve. De addig csak vibráló szellemképeket lát. Jobbra mozdult. Leengedte a pisztolyt. szinte őrjítő volt ez a finom hanghatás. nyúlt a piszkavasért. a bejárati ajtó irányába. csak a nő állt az ablaknál megkövülten. Ahogy leoltotta a villanyt. 4. E pillanatban megszűnt a bénultsága. 3. fájdalmas vonyításba kezdett. Ösztönösen ismét tüzelőállásba helyezkedett. Keze még mindig remegett.pihent meg. De az alak zajosan és ormótlanul elzúgott mellette a sötétben. A bent levők eltűntek. Hallotta a medence vizének halk csobogását. az éles benti fények utóhatásaként. Valaki közeledett Dietz felé. érezte. a kovácsoltvas piszkavason. Izmajlov volt. Testre célozz! Tőle balra a kutya valami földöntúli. hogy valaki feléje tart.

az egész nagyon rohadt! Nincs nála a könyv! És a nő… Hol a nő? Annak az árnyalaknak kell lennie. Csakhogy a szoba koromsötét. Karnyújtásnyira voltak az üzletkötéstől. amíg nála a könyv. mint fényárban úszva könnyű célpontnak lenni. gondtalanul új életet kezdjenek egy távoli.Ahogy elhúzott Dietz mellett. Ilyen közel! – gondolta Dietz. döbbent rá! A táska pedig a díványon. földi paradicsomban. Valami nehéz tárgy mozdult a padlón. az orosz azonban csörtetett tovább. Pár perc. . Sípcsontját beverte a kávézóasztalba. Jobb felől valami suhogva magasba emelkedett. A pisztoly azonban a kézitáskájában van. Előrelépett. Hanna hallotta. és boldogan. Pár másodperc. néhány perc hiányzott csupán. az orosz éppen most lép olajra. nekiütközött valaminek – a tárgy leesett a padlóra. majd elindult lefelé… 5. De most minden darabjaira hullik szét: a szaúdi eltűnt. és kezében a biztos jövő. ott az ablaknál. recsegve. Dietz a pisztolya után kapott. De az alak elmozdult. mindent maga mögött hagyhatott volna. Rohadt helyzet. kifelé. és nagy csattanással darabokra tört –. és a szeme hozzászokik… De most csak árnyakat lát. odakint pedig a fegyveres támadók… De vajon kik azok? Keyes? Ford? Vagy talán még sincs veszve minden? Talán még nem késő… Addig. Még mindig jobb. felszisszent a fájdalomtól. helyrehozhat mindent. hogy Elisabeth Websterrel eltűnjék a világ szeme elől. gazdagon. amint a férfi nekiment a kávézóasztalnak.

ám meglepve tapasztalta. Beleragadt valamibe. és kifordította a piszkavasat a kezéből. akire lesújtott a piszkavassal. Ezért inkább ellenkező irányba. hogy újból lesújtson. továbbra is a homályba meresztve a szemét. . bármit is talált el. . Lassan rájött. Megpróbálta újra fölemelni a vasat. a folyosó felé indult. Hanna hátrált. Más zaj nem hallatszott a szobában. A kutya továbbra is ugatott. biztos. hogy nem tudja fölemelni. Először a zongorát ismerte fel. Aztán ott állt. mint amikor egy nehéz vas belecsapódik egy kásás belű görögdinnyébe. Először azt hitte. Hátrálva lépdelt fölfelé. mígnem beleütközött a kandalló hideg kövébe. Inkább valami olyasféle. Lassanként kirajzolódtak előtte a tárgyak. hogy maradt még tennivalója! Kemény csattanást várt. hogy a mozdulatlanul heverő tömeg nem más. Aztán a kávézóasztalt. a díványon. összeomlott. Idomtalan tömeg feküdt félig az asztalon. Odakint beindítottak egy autót. Tompa puffanást hallott csak. Lábai megtalálták a lépcsőt. A könyv a férfi testén túl. a kézitáskában volt. Minden erejét összeszedve lesújtott a vassal. hogy ne érjen hozzá a mozdulatlan testhez. lábujjhegyen. arra. de ez nem az a hang volt. amint a fém reccsenve találkozik a koponyacsonttal. De Hanna nem tudott volna eljutni odáig anélkül. hogy elhibázta. A feje fölé lendítette. Isztambul külvárosára gondolt. mint a férfi. ahogy a férfi elbánt vele. félig lelógva róla. Ez a valami a következő pillanatban kicsavarodott. és hallgatta a saját nehéz lélegzetvételét.Megragadta a piszkavasat.

Csönd ereszkedett a házra. Elvesztette az egyensúlyát. A háta mögött egy másik autó nagy sebességgel távolodott a bekötőúton. A kutyaugatás alábbhagyott. ezüstös fény szüremlett odakintről. Megcsúszott valami nedvességen. Másik kezének ujjai még szorosabbra zártak a pisztoly markolatán.Hanna kiért a folyosóra. Megtalálta a könyvet. közvetlen közelről. szíve a torkában dobogott. Ott állt Brown szétterpesztett lábbal. Most már világosabban látott. mozdulatlanul. de nem esett el. amikor hirtelen sorozatlövés dördült. A férfi még mindig az asztalon hevert. Másik irányba. Hanna fölsikoltott. A fény felé indult. közvetlenül az orra előtt. és újra visszahúzódott. két kézzel fogta a pisztolyát. Előrelépett. saját sikítása még mindig visszhangzott a fülében. és a dívány felé igyekezett. és ott volt a kézitáska. a látványtól elbizonytalanodott. lefelé a házba? Vagy vissza a társalgóba? Az utóbbi mellett döntött. és ahogy az elülső oldalra ért. Odakint felpörgetett motorral elhúzott az egyik autó. 6. Hanna megkerülte a tetemet. A piszkavas kiállt a fejéből. az emeletre? De ott csapdába kerülhet. A főbejárati ajtó tárva nyitva. Hanna ott állt a sötétben. állapította . és a feléje tartó Mercedesre célzott. Hanna belenyúlt a kézitáskába. Föl a lépcsőn. Tehát sikerült eljutniuk a kocsikhoz. Hanna figyelte a motor távolodó zaját. Keyes megkerülte a házat. és a melléhez szorította. Csönd volt. már az autó zúgása sem hallatszott. Fölkapta.

ahogy Brown teste a motorháztetőre pördül. hat. Leguggolt mellé. aki elsőként menekült el a házból testőrével. Elszántan tüzelt. Távolabbról odahallatszott a főútra kanyarodó kocsi felpörgetett motorjának bőgése. mely az emeletre . csuklója minden egyes lövésnél elegánsan követte a fegyver rándulását. három. A távolodó Rolls Royce a véznább férfié. Lépcsőhöz ért. Már csak a szél suttogott. Telibe kapta Brownt. Keyes látta. Keyes nagy nehezen föltápászkodott. A Mercedes csikorgó kerekekkel tovaszáguldott a bekötőúton. Egy.meg Keyes. majd a levegőbe emelkedik. A visszarúgások ellenére valahogyan sikerült vízszintesen tartania a fegyverét. Az ajtó félig tárva… A férfi megnedvesítette a szája szélét. Elindult az ajtó felé. de menet közben már tudta. aztán csend lett. négy. velős puffanással csapódott a földbe. hogy feltartóztassa a feléje száguldó Mercedest. hogy Brown halott. A folyosó csöndes volt és hűvös. Tompa. Keyes a ház ajtajára nézett. az oroszé. onnan a szélvédőre. hosszúnak tűnő másodpercekig repült a test. Keyes elindult a földön fekvő test felé. A Mercedes meg nyilván a testesebbé. Mint egy lassított felvételen. Keyes beljebb ment. baljós neszezéssel. de amikor látta a félrebillent fejet és a nyak szögét. a ház nyikorgott körülötte. Brown tüzelt. és próbálta kitapintani a pulzusát. visszahúzta a kezét. kettő. Két-két lövést adott le gyors egymásutánban. Ám az autó nem lassult. öt. A szél. mintha legalábbis a kellő határozottság elég lenne ahhoz. a csend természetfölötti hatást keltett és fullasztó volt.

vezetett. nehézkesen dobbant. ahogyan Browntól tanulta. hogy föladja. milyen erős is az ütés. Ez a valaki egy tárgyat tartott a kezében. Talán ezért nem sült el a pisztoly. Keyes fölemelte a pisztolyát. Hanna meghúzta a ravaszt. loccsanásféle hallatszott. fölkészülve rá. Mintha a szíve is jéggé változott volna. Egészen kicsiny kattanás hallatszott. mindkét kezét rákulcsolta a markolatra. reflexszerűen eldobta a fegyvert. és visszabiceg a kocsifelhajtón a terepjáróhoz. Ám ekkor valami surranást hallott. Balján egy test hevert egy alacsony asztalon. 7. Hűvös volt körülötte. A férfi levegő után kapkodott. Valami nehéz tárgy kiesett a kezéből. hogy elfelejtette kibiztosítani a fegyvert. tompán. Ugyanakkor a csuklóján hatalmas ütést érzett. és a szeme kezdte lassan megkülönböztetni a részleteket. Ezért inkább óvatosan besettenkedett a társalgóba. Tőle jobbra helyezkedett el a nappali. Vele szemben pedig állt valaki. derengett föl benne. Jobbján a zongora ormótlan tömege a homályban. Lehet. s a testét is átjárta a hideg. befelé bámult. De most már túl messzire ment ahhoz. Mielőtt igazából felmérte volna. ahol a találkozó zajlott. . mint amikor valami egy tócsába pottyan. és azt egyenesen Keyes mellkasának szegezte. Hátratántorodott. Ott állt az ajtónál. Azon töprengett. hogy megfordul. hogy laza csuklóval kivédje a fegyver visszarúgását.

Csak a szél suhogása hallatszott. mélyen magába szívta a balzsamos illatokat. Mostanában viszont a . Volt idő. Eltelt öt másodperc. Lüktetett a csuklója. nem jött újabb lélegzetvétel. Remegve nekidőlt a falnak. Teljesen lecsúszott. művi úton ilyet nem lehet előállítani. már csak hörgés hallatszott. Teltek a másodpercek. Hanna várt. éles és tiszta volt a levegő. halálos sóhaj szakadt fel a tüdejéből. Egyre hosszabbodtak a hörgések közötti időközök. Hanna remegő kézzel lassan eltakarta a szemét. Hanna fájdalmasan a testéhez szorította a jobb kezét. Ahogy Roger Ford a kunyhók felé közeledett. gondolta. A pisztoly tehát mégiscsak elsült. A tó Maine szövetségi állam keleti részén terült el. emlékezett. Légzése egyre inkább hörgésre emlékeztetett. Végül egy hosszú. Egyre nehezült a légzése. A férfi még mindig a falnak dőlt. Eltört egy csont. húsz. amikor csaknem minden hétvégén kiszabadult a természetbe – kirándult. Lassan. Jó ideje úgy alakult az élete. oldalára dőlt. Metsző. kempingezett vagy horgászott a régi barátokkal. Huszonhatodik fejezet 1.Kinyújtotta a kezét. óvatosan ereszkedni kezdett a padló felé. hogy alig mozdult ki a városból. és magzati pózba gömbölyödött. Tíz másodperc. és a part menti fák között megbúvó házacskákat balzsamos fenyőillat lengte körül. hogy támaszt találjon.

sokkal természetesebbnek látszott – mintha saját magával is jobban ki lenne békülve. Kissé megrázta a fejét. Csinos nő. vagy éppenséggel kidőltek a sorból. majd rápillantott az órájára. Továbbhaladt. akkor a közös jövőjük formálására is jobbak az esélyek. A nő akkor döntötte el a saját sorsát. túl keménynek. mely visszaviszi őket Langleybe. hiszen sajnos egyre fogyatkozott ez a nemzedék. Fél órával később már a Gulfstream fedélzetén kell lenniük. szögletesnek találta a testét. márpedig annak látszik. és egy csukott könyvet tartott az ölében. de azért reménykedett! Ha a nő a saját helyzetével elégedett. Azt persze Ford igazából nem tudhatta. Egy órán belül vissza kell érniük az autóhoz a tó túlpartján levő parkolóba. Íme. A nő egy hintaszékben ült a faház tornácán. Ez tehát nem a merengések ideje. hogy ez benne . méghozzá egyre kíméletlenebbül. Most. Olasz papucscipőjében és jól szabott öltönyében nem éppen erdei túrához volt öltözve.hétvégeket is az irodájában töltötte. hogy jó ideje képtelen kimozdulni otthonról. önsanyargató gyakorlatairól tanúskodott. Haja rövidre vágva. a régi cimborák elmaradoztak. ahogy mozgott. hogy iránta milyen érzelmeket táplál. alakja kissé légies. itt a következménye annak. A lehullott levelek már vastag védőréteget vontak a talaj fölé a téli fagyok ellen. egyre nehezebben vette a levegőt. óvatosan lépkedve az őszi avaron. Amikor először meglátta. ahogy közeledett. mely szigorú diétákról és konditermek rendszeres. A vadon a saját fizikai korlátjaira emlékeztette. hogy egy hónapot eltöltött itt a tónál. állapította meg Ford. és tíz évvel túlhaladta fénykorát. Harminc fonttal súlyosabb volt a kelleténél. amikor Párizsban föladta magát az amerikai követségen. Nem tudhatta. Lehet.

hazafelé a repülőúton. mégiscsak arra számított. Feltehetően arra gondolt. Mindössze azt igyekezett megértetni vele. Sőt. hogy Dietz és Leonard az ő emberei voltak. hogy a könyv átadásával és azzal. Ford elárulta. semmi sem indokolta. hogy minden erejével igyekszik jóvátenni az okozott kárt. Tönkretette azt a nagyszabású projektet. hogy neki. hogy valójában ki az. hogy felmentést kap a bűncselekményei alól. korántsem olyan egyszerű. elmagyarázva. hogy az ügy valamennyi részletébe beavassa a nőt. hogy a kialakult helyzet. amelynek akaratán kívül részese és egyik kulcsszereplője lett. azaz Fordnak soha nem állt szándékában a könyvet az ellenség kezére adni. mint amilyennek látszik. Az aggasztó kérdés számára mindig is az volt. hogy a hazájának tett szolgálat helyett éppen az ellenkezőjét cselekedte. . A könyörületükben bízva kijelentette. semmi ellenszolgáltatást nem vár azért. Ford persze nem tárt föl előtte mindent. töprengett utólag Ford. ám ez nem változtat a helyzeten. akinek érdekében áll a könyv belső borítóján rögzített titok megszerzése és birtoklása? Arra vonatkozóan. amikor Maine felé autóztak hosszú órákon át. aki az ellenség kezére játszik. hogy a játszmához miért éppen ezt a stratégiát választotta. Ford csupán halvány utalásokat tett. Lelke mélyén azonban. teljességgel törleszti hazája iránti kötelességeit. talán még jutalmat is várt. melynek előkészítésén Ford hosszú időn át oly nagy műgonddal fáradozott. Ehhez tartotta magát végig. mielőtt Keyes megbízta őket a feladattal. Egészen addig így volt ez. hogy feladja magát. amíg Ford kénytelen volt kiábrándítani tévhitéből. amivel tartozik. és itthon is. vagyis valójában melyik kéz az ellenség keze? Ki az. most tehát a legkevesebb. Azt is megemlítette a nőnek. hogy a titkos formulát visszaszolgáltatja.akkor még nem tudatosult.

. hogy a szaúdi igen szépen bekapta a csalit.A titkos formula valóságos volt. . . hogy maga se vette észre –. akkor örökre eltűnik a hatalmas zsákmánnyal. Tudni kell azonban. a végén nem is hiányzott sok ahhoz. hogy Dietznek más volt a szándéka. Megszegve ígéretét. Amennyiben személyesen kínálta volna fel a titkot Dietz COURTSHIPhálózatának. akaratlanul. nem tájékoztatta Fordot az újabb fejleményekről. miközben a férfi letelepedett mellé a másik hintaszékre. hogy ki ez a valaki. hogy a nő föladta magát a követségen.Lépteinek zajára a nő fölemelte a fejét. hogy hamis kártyákkal játszik. Ad abszurdum. Az események azonban azt mutatják. hogy sajnálatosan túllépett azon a szerepkörön. hogy Dietz lefölözze a hasznot. ismét Fordot hozta kedvező helyzetbe.Az életszerűség látszatának megteremtése mindennél fontosabb az ő szakmájában. akkor könnyen gyanút foghattak volna az ellenségei. és Dietz úgy viselkedett. Végül is Keyes volt az – jóllehet. Csöndesen rámosolygott Fordra.Persze. Az már csak hab a tortán. márpedig. amelyet a Ford-féle forgatókönyv szánt neki.Ám ennek most már nincs különösebb jelentősége. Azzal. Ford pedig hoppon marad. . az is lehet. . mint aki valóban a legmagasabbra akarja fölsrófolni az eladási árat. és Ford most éppen azt akarja megtudni. aki a tökéletes alkalmat megteremtette Ford számára. hogy nem a herceg a végső láncszem! Valakinek még lennie kell fölötte. pontosabban a hálózat megmaradt tagjainak. ehelyett saját zsebre kezdett dolgozni. Nála soha nem lehetett tudni… Ez az ember kiismerhetetlen volt. ha ez sikerül neki. és úgy.

majd mindketten bementek a házikóba. miért kell most elmennie innen.Épp akartam készíteni magamnak egy szendvicset. . és hagyja. együtt nézték a tavat és a fák táncoló koronáit.Kirakosgatta a pultra a szendvicshez valókat.Ford megrázta a fejét. köszönöm.A nő eltűnődött.Egy italt? . Van még annyi idő? . . . hogy visszavigyem – törte meg a csöndet Ford. hogy a labda továbbra is Ford térfelén pattogjon. Ford kisebb könyvhalmot látott. Ehelyett belemegy a játékba.Langleybe.Néhány pillanatig csöndben ültek. és hozzálátott az ebédjéhez. Indulnunk kell! Minél előbb! . Beléptek a konyhába. Kemény teremtés.. Nyilván fúrja az oldalát. . Ahogy keresztülmentek a nappalin.Ford vállat vont. a nő hellyel kínálta Fordot a kis faasztal mellett. mint az erdő: a fa aromás kigőzölgése és a búcsúzó nyár szaga töltötte meg a levegőt. hogy rákérdezzen.Vissza? – visszhangozta a nő.Ahogy összekapta magát. . ahogy kinyitotta a hűtőszekrényt. A nő szép rendet tartott odabent.Ford kissé gonosz élvezettel figyelte a nőt.– Főzök egy teát – ajánlotta a nő.A ház belül éppúgy illatozott.Azért jöttem. .Velem tart? – kérdezte.Nem. De nem szerzi meg neki azt az örömet. . . . . . nem vitás. . gondolta. – Mikorra gondolja? . és egy rajztáblát – nyilván ilyesmivel tölthette az idejét. föltett egy teáskannát a főzőlapra.

Ford a borítékokat nézte.Ford beleegyezően dörmögött. önt azonnal bedobjuk. .– Napokon belül Amerikába jön. és ránézett a férfira.– Van más választásom? – kérdezte. . Ford ránézett a címzésekre. – Megtenné nekem. vajon mit tartalmazhatnak. Az egyiket az apjának címezte a nő. és letelepedett az asztalhoz. hogy postára adja ezeket? . Mindkettőt letette Ford elé az asztalra. . és hallgatózott. üzleteket köt. . hogy közben mindvégig háttal állt a férfinak. A nő keresett valamit. A teáskanna sisteregni kezdett. Közel egy hónapot tölt itt – meglátogatja a barátait. Önnek készen kell állnia! Ahogy lehetőség nyílik rá. és belekortyolt a teába. úgy. Mielőtt postázza. anélkül. a másikat Victoria Ludlownak. de nem szólt semmit. hogy minden rendben lesz – mondta Hanna.. kézbe vette a szendvicsét. .– Tegyük fel. két borítékot hozott magával. a nő odament a tűzhelyhez. és a tervek szerint alakulnak a dolgok. Chicagóba. hogy tartja magát az ígéretéhez. . Amikor visszatért a konyhába. és levette a forró edényt. . Ford ott maradt a konyhaasztalnál. Baltimore-ba. . hogy kapcsolatba lépjünk vele. és nem gondolja meg magát. .A nő kisvártatva átment a szomszéd szobába.A nő megfordult. – Fölveszem a kapcsolatot.– Feltéve – tette hozzá Ford –. A férfi nem válaszolt.A nő elkészült a szendviccsel és kettévágta. és megköszörülte a torkát. úgyis megtudja. letette a teáscsészéket.Ford kézbe vette a csészét. Aztán visszajött az asztalhoz. kíváncsi volt. hogy hozzányúlt volna a borítékokhoz.A férfi mocorgott a hintaszékben. Kitöltötte a teát.

- …mi történik velem azután? - Nos, ez, úgy gondolom, sok mindentől függ. - Például? - – Például attól, hogy maga miként képzeli az újrakezdést. Mi elsődleges szempontnak tartjuk az ön személyes biztonságát. Azt hiszem, ez érthető, hiszen azok az ismeretek, amelyek az ön birtokába jutottak. - Hanna összeszorította az ajkát. - – De ne aggódjon emiatt – tette hozzá gyorsan a férfi. –Mi bízunk magában! - Ez persze csak részben fedte a valóságot. - A nő kétségtelenül megbánást tanúsított, és ráadásul akkor adta föl magát, amikor erre közvetlenül semmi nem kényszerítette. Másfelől viszont valószínűsíthető, hogy kedvezőbb bánásmódra számított, és az eddig történtek csalódást okoztak számára. Éppen ezért Ford indokoltnak tartotta, hogy állandó megfigyelés alatt legyen. A szomszédos faházakból fizetett ügynökök figyelték a hölgy minden lépését. - Persze, ha sikerülne megszöknie, akkor se juthatna túl messzire. Készpénze nincs. A bankkártyája befagyasztva. Kénytelen elfogadni a Ford által diktált szabályokat, ha tetszik, ha nem. Bármilyen más utat választ, zsákutcába jut. - A nő beleharapott a szendvicsébe, és ivott hozzá egy korty teát. - Szép órája van – jegyezte meg. - Hm. Köszönöm. - Rolex? - Igen. A feleségemtől kaptam. - Nekem is volt egy Rolexem. - Ford előrehajolt. – És még lehet is! – mondta. – Ha a dolgok rendben végbemennek, megfelelő és megnyugtató

megoldást találunk önnek. Feltéve, ha ön is úgy gondolja. De ezt már említettem. - A nő nem szólt semmit. - – Addig is… - Ford benyúlt a zakója zsebébe, előhúzott egy borítékot, és a másik kettő mellé helyezte az asztalra. - – Szeretném, ha áttanulmányozná. Némi háttéranyagot tartalmaz, melyet célszerű lenne memorizálnia, mielőtt a herceggel találkozik. Az ön által kitalált történetet vittük tovább. A férje ugyebár a NASAnak dolgozott, a hiperszonikus projekten. Miután hűtlenkedett, és maga rájött erre, letöltötte a számítógépét, és elrabolta a titkos anyagot. Ezután egy fogadáson megismerkedett Dietz-cel, és így került kapcsolatba a herceg köreivel. - Hanna nézte a borítékot, s közben a szendvicsét rágcsálta. - – Ahogy megkapjuk a jelet, azonnal lépnünk kell. Addigra magának tökéletesen föl kell készülnie… - – Rendben – mondta Hanna eléggé közönyösen. - Ford kézbe vette a csészét, és felhajtotta a maradékot. A tea remek hatást tett. Valami gyógytea lehet, gondolta; természetes, gyöngéd, nyugtató. - Néhány pillanatig csöndben ültek. A nő végzett a szendvicsével. Odakint föltámadt a szél, suhogtatta a fákat. - – Nos – sóhajtott a férfi. Most már valahogy túlságosan is könnyűnek érezte magát. Hiába, a természet varázslata! De hát végtére is nem vakációzni jött ide, erről nem szabad megfeledkeznie. – Indulnunk kell! - Hanna bólintott, és az üres csészéket berakta a mosogatóba.

2. - Amikor kiléptek a faházból, Ford a szomszéd ház tornácán megpillantotta az egyik ügynököt, amint fahasábokat rakosgat. A férfi feléjük nézett, látta, hogy Hanna Forddal van, és folytatta a munkát. - Körbesétálták a tavat. Ford szinte lebegett, olyan könnyűnek érezte magát. A tó titokzatosnak tűnt. A kora reggeli fagytól csípős volt a levegő, s ez még inkább felizzította Fordban a belső forróságot. Igazán itt az ideje, hogy komolyan vegye az egészségét, és újra rendszeresen kimozduljon a betondzsungelből, gondolta magában. Lám, a természet azonnal csodát művel! - Persze nyilván a belső megelégedettség is sokat számít! A fiaskók ellenére a dolgok végül is kezdenek egészen jól alakulni. Biztos léptekkel haladnak előre, hiszen sikerült azonosítaniuk a herceget, és most a nő segítségével végre csakugyan célhoz érhet a nyomozás! - Ha meggondoljuk, mindeddig sűrű homályban zajlott ez az egész zavaros ügylet. Ha nem jön a legutóbbi fordulat, akkor az ADS-nél soha nem kerülnek napvilágra Keyes hibás döntései. Keyes ítélőképességét jócskán megrendítette a saját családi tragédiája miatt érzett fájdalom, és túl nagy kockázatoknak tette ki a projektet. Elrendelte Chen megöletését. Aztán jött a felesége halála – egészen rejtélyes história! S ha most nem jön közbe ez a legutóbbi zűr, akkor Keyes a mai napig is az ADS élén áll, anélkül, hogy bárki is különösebben felfigyelne a ténykedésére. Márpedig az ő sajátos megoldásai a végén példátlan katasztrófát idézhettek volna elő.

- Ford azonban hál' Istennek időben közbelépett. Dick Biermant helyezte az ADS élére. Ő majd lassítja a tempót, és egészen biztos, hogy a jövőben kellő körültekintéssel jár el. Ed Greenwich szigorú megrovást kapott, és az ügye ezzel még nincs lezárva: alighanem súlyosabb következményekkel is számolnia kell. Szóval a dolgok jó irányba mennek, még ha nem is pontosan úgy, ahogy Ford eredetileg eltervezte. - Valami megvillant a víz felszínén. Kis csuka vagy pisztráng. Ford szinte kezében érezte a horgászbot végét. A nap forrósága e pillanatban váratlan erővel lövellt a tarkójára. - – Jó kis horgászhely ez itt, lefogadom – mondta. Meglepte, hogy a hangja mennyire erőtlen. A nő nem válaszolt. - Ballagtak tovább. A nap életlen kontúrral, izzó fénykoszorúként ragyogott a fejük fölött. Ford hirtelen úgy érzete, hogy tapodtat sem képes továbbmenni. A nő kézitáskája hirtelen döbbenetesen nehézzé vált, mintha valami különös alkímiai beavatkozás ólommá változtatta volna a tartalmát. Legszívesebben azonnal leült volna a tó partjára, és hagyta volna, hogy a forró délután csöndben tovatűnjön mellette. - Amikor megállt, a nő megragadta a könyökét. – Mi a baj? - Ford megrázta a fejét. – Semmi… csak hadd üljek le egy kicsit! - – De hiszen itt vagyunk már a kocsinál! Addig csak el tud jönni! - A nő kivette a táskát a kezéből, és noszogatta előre. - Ford most maga is meglátta az autót; a motorházon szikrázott a délutáni nap. De ha megfeszül se képes odáig

eljutni! Lábai elkocsonyásodtak. A következő pár lépésnél egyre nagyobb súllyal támaszkodott a nőre. – Áll… álljunk meg! – nyögte. – Nem! Mindjárt ott vagyunk. A nő továbbvonszolta Fordot. Amikor átment a másik szobába – nyilallt Ford agyába –, hogy áthozza a leveleket…! És amikor kiöntötte a teát, és háttal állt neki… Elérték a kocsit. Hanna nekitámasztotta a férfit az autó oldalának, és belenyúlt a zsebébe. Megtalálta a kulcsokat. Kivette a kulcscsomót, és óvatosan lefektette a férfit az aszfaltra. Az ügynökök kocsijain kívül más jármű nem állt a parkolóban; egyedül voltak tehát. Ford tiltakozni próbált, de valahogy túlzottan elálmosodott. Szeme lecsukódott. – Lazítson! – mondta a nő. – Meglátja, jobban lesz! Aludja ki magát! Ford a fejét rázta. Küzdött, hogy nyitva tartsa a szemét. Mit művel? – szerette volna megkérdezni. Persze pontosan tudta, hogy a nő mit művel. Elveszi a tárcáját! Aztán lecsatolja a karóráját! – Nincs harag! – suttogta a nő a fülébe. Ford feje elnehezült. Szempillái megrebbentek, majd összepréselődtek. Lehajtotta a fejét az aszfaltra. Hallotta, ahogy nyílik, majd csukódik a kocsiajtó, és fölzúg a motor. Állj! – szerette volna odakiáltani. De a szája nem engedelmeskedett. Felpörgött a motor, s a kocsi elhúzott. A nap égetett. Ford képtelen volt kinyitni a szemét. A hátán feküdt, és a délután forrón tovatűnt fölötte.

és talált egy csomag sósperecet. A mellette ülő férfi horkolt. Üres tekintettel bámult kifelé az autósztrádára: egyforma motelek. gyorséttermek hosszú sora. . az ablak felé dőlt. utazott. azt részletezték a levélben. Koszos latyak csapódott az útról az ablakra. Hatszáz dollár lapult benne. Ahogy Ford ígérte. és elolvasta a tartalmát. felnyitotta. Buffalót elhagyva. a feje fölött. de aztán úgy döntött. és a boríték. bevásárlóközpontok.Epilógus 1. elővette a borítékot. Kisvártatva hópelyhek kezdtek szállingózni. Benyúlt a táskájába. Hanna nyugat felé tartott a Greyhound távolsági buszon. amivel Fordot megkönnyítette. próbálta elkerülni. Gondolt egyet. meg benzinkutak. és különösebb élvezet nélkül rágcsálni kezdte. A zálogcédula mellett volt a pénztárcája. két zacskó perec. amit Hannának a herceggel kellett volna elhitetnie. egy rúzs és egy púdertartó. és további háromszázhúsz. Pár apróság volt még benne egymásra hányva: egy toll és egy jegyzetfüzet. amit Fordtól kapott. Éhes volt. Ez és a retikül tartalmazta összes földi javait. Hanna összehúzta magát. hogy a férfi hozzáérjen. Kinyitotta a zacskót. melyet az óráért kapott a zálogházban. Feje lassan egyre közelebb billent Hanna válla felé. a csomagtartóban. Hanna továbbra is kifelé bámult a szutykos ablakon át. kivett belőle egyet. hogy nem teszi meg neki ezt a szívességet –. Keze félresöpörte a zálogházi cédulát – a portlandi buszpályaudvarnál egy pillanatig megfordult a fejében. Szerény ruhatára a nagytáskájában. hogy ott hagyja Ford autójában. az égbolt elfelhősödött.

– Hanna! – szólt meglepve a férfi. és hogy ez volt az ára annak. Jobbat. hogy mindent alaposan megfontoljon. Hanna arra gondolt. majd tett egy lépést Hanna felé. és zavartan pislogott. Körülöttük az épület előcsarnoka ebédidős zsibongástól volt hangos. – Beszélnünk kell! – mondta Hanna tárgyszerűen. és eltűnődött. a körözést már ki is adták. hogy átölelje a nőt. Újra kinézett az ablakon. összehajtotta a papírt. most is elegáns volt – vékony csíkos pamutszövet öltöny. A megszokott. Tett egy mozdulatot. visszahelyezte a retikülbe. – Frank! – szólalt meg Hanna. kezében bőrből készült aktatáska. előttük salátástálak – érintetlenül. néhány másodpercre csönd telepedett közéjük. az adott helyzetben.vagyis lényegében a Hanna által az isztambuli vonaton kitalált történetet fejezte be – feltehetően valami ClA elemző egy washingtoni alagsori irodában. és a borítékba belecsúsztatva. Kerülte Hanna tekintetét. 3. Ez alatt kéne eldöntenie a jövőjét! Nem sok idő ahhoz. jó öreg étteremben ültek. Chicagóig még tizenegy óra az út. A férfi megfordult. Amikor Frank befejezte a mondókáját. A férfi hitetlenkedve hunyorgott. Hanna azonban hátrahúzódott. 2. hogy fordított . Hannára nézett. aligha tehetett. hogy föladta Hannát. mint mindig. de azért több a semminél. Épp most vallotta be. Miután elolvasta. hogy az ő kezéről levegyék a bilincset. vastagon zselézett haj. Megjelenése.

Első pillanatban az ajánlat meglepte Hannát. Naná. – Tízezer! – mondta aztán. –Rettenetesen érzem magam a történtek miatt. . ha ő tett volna ilyet Frankkal. hogy Frank nem örülne. ő se tudna a szemébe nézni. – Ugyanis ez a maximum. – Figyelj rám! – mondta. Hanna elmosolyodott. hogy most neked… szóval úgy értem. Hanna előrenyúlt. A férfi mocorogni kezdett. hogy teljenek a másodpercek. Eddigi tapasztalatai szerint Frank Andersonnak nem a nagyvonalúság volt az erőssége. – Fog az menni! – mondta édeskésen. Csodálkozásán azonban hamar túltette magát. És gondolj arra. Hanna ridegen bólintott.helyzetben. – Mennyi? – Mennyire van szükséged? Össze tudnék szedni… úgy ötszázat. Hanna elgondolkodott. – Nem tudom. az ügyet újra elővennék. – Micimackó… – Ne nevezz így! – Hanna… Tízet nem tudok összeszedni. Hanna hagyta. – Ezer? – kérdezte a férfi reménykedve. ha föladná magát! Ebben az esetben ugyanis Hanna elmondaná az igazságot. ha nem akarsz jelentkezni a rendőrségen… és ha egy kis pénzre van szükséged. és rátette a kezét a férfiéra. amit feltűnés nélkül ki tudsz venni a bankból. és a felelősség a végén arányosabban oszlana meg kettejük között. hogy marha nagy mázlista vagy! Olcsón megúszod! A férfi elsápadt.

– Hello. nagy halom érintetlen könyv tornyosult az orra előtt a pulton. Azok után. – Hanna! – kezdte a férfi. félrehúzódtak a járdán. hogy a házat üzemeltető társaság vezetése biztos volt benne. Craig! Hogy mennek a dolgok? – Nem panaszkodhatok. A portás igencsak meglepődött. hogy újra láthatom. aztán kissé sután lezárta a megkezdett mondatot: – …hogy olyan hosszú ideig távol volt. megkapta e az ajándékot. ha ez mégis megtörténne. amikor meglátta Hannát. Craig arca földerült. mutatóujját a férfi ajkához érintette. ám arra az esetre. Gray! – hebegte.4. Felöltőjének arany gombjai megcsillantak. – Csak beugrottam – mondta Hanna tétován. Még a következő sarok előtt látott egy taxit. Azok után – akarta volna mondani –. – Mrs. s igyekezett gyorsan föltápászkodni a pultja mögött. amikor a fémtányérból kivette a pénzt. hogy azonnal jelentse a rendőrségnek a nő felbukkanását. Hanna mellette állt. amit küldtem magának. hogy átkutassák Mrs. lelkére kötötték a portásnak. és Frank átadta a barna borítékot. és a sofőrnek bemondta a régi lakáscímét. és elsétált. – Én úgy érzem… – Csitt! – mondta Hanna. leintette. hogy Mrs. – Kíváncsi vagyok. . Együtt mentek ki a bankból. Nem hittem volna. Mrs. Craig ehelyett csak téblábolt. Gray lakását. hogy nyomozók szállták meg az épületet. Gray. Gray nem fog többé visszatérni. Igazán nem panaszkodhatok. Azok után – csúszott ki majdnem a száján –. hogy… A derék portás itt elakadt. majd sarkon fordult.

Nagyon köszönöm. hogy gondolt rám… – Megnézhetem? A portás áthajolt a telefonos pultja kapcsolótáblája fölött. ott. Hanna hamar végzett a másolással. Gray. és vizslatni kezdte a címeket a fölhalmozott könyvek gerincén. egyetlen egyszer se látta a portást olvasni. Nagyon szép öntől. hogy elolvassam. A formula pusztán néhány rövid egyenletből és pár hozzáfűzött szóból állt. – Igen. ahová a jegyzetlapot az imént könyvjelzőként beillesztette. Hanna mosolygott. ugyanilyen gondossággal. az asztalán fölhalmozott könyvek pusztán dekorációként szolgáltak. kivette a cédulát. A portás szemlátomást hozzá se nyúlt a kötethez. . – A Keresztes hadjáratok krónikája –. Hanna éppen erre játszott. Mrs. A portás kissé tanácstalanul átvette. Mióta itt lakott. és fölcsapta a könyvet az utolsó oldalnál. – Valamit szeretnék kimásolni belőle – mondta Hanna. és visszaadta a könyvet. ellenkező irányba. épp most érkezett meg. – Érdekes könyv – mondta a portás ünnepélyes hangon. Aztán fölcsapta a kötetet a közepénél. majd gondosan húzott egy vonalat a könyv belső borítójára írt szövegen át. Ez igazán nagyon kedves öntől. Ritkán kapok ajándékot a lakóktól. kivéve a karácsonyt. hogy nem is fogja kinyitni az elkövetkező hónapokban. Hamar rátalált a puha fedelű kötetre. A műveletet addig ismételgette. Aztán még egy vonalat húzott. és biztosra vehető. – Alig várom.– A könyvet! – mondta. és a kézitáskájából elővett egy jegyzettömböt meg egy golyóstollat. és átadta Hannának. amíg a szöveg teljesen eltűnt a vastag vonalak mögött.

hogy valójában mit takar! Hiszen mi van akkor. a provencei ház könyvespolcáról emelte le. ez világosan kiderült.– Köszönöm. Az ablakon alig lehetett kilátni. és senki más. az 1. majd sarkon fordult és távozott az előcsarnokból. 5. egy másik sorban az x-et fölcserélte c-re. Többféle válasz kínálkozott. jobb híján a saját tükörképét szemlélte. amelyet a nagykövetségen átadott – Isabel Allende Paula című kötetét –. M i ez tulajdonképpen? Hannának változatlanul fogalma sem volt róla. De bármi legyen is. hogy hátrapillantott volna. ő az. amíg meg nem tudja. ha történetesen a rák gyógymódját tartalmazza a képlet? Viszont arról se lehet szó. akinek az egyetlen példány a birtokában van! Azt a könyvet. egy négyzetet pedig köbre. És nem áll szándékában a formulát megsemmisíteni – addig semmi esetre sem. s közben lázasan töprengett. . ám a lehetőségek zömét azonnal elvetette. ahogy a sorstól megkapta ezt az ajándékot. Ford is a maga kis játszmáját játssza. hogy Fordnak visszajuttassa a titkos formulát. és Hannának elege volt ezekből a játszmákból.4-et 14-re. anélkül. És most mit kezdjen a valódi formulával? Ez most a nagy kérdés! Megint a Greyhound-buszon utazott. Egy teljes sort kihagyott belőle. Craig! – mondta Hanna. A formulát pontatlanul másolta át a hátsó borító belsejébe. Nem! Nem próbál hasznot húzni a könyv birtoklásából! Nem fogja kockára tenni az újabb esélyt abban a pillanatban. Odakint sötét éjszaka honolt.

ki lehet a fényképen látható nő – talán egy tízessel idősebb nála. Igen. . Dietz. Nem. ilyen az élet. de mindegyikhez más-más név társult. hogy neki vakon követnie kellene ezt a bölcseletet. De hát. bárki legyen is az illető. Benyúlt a kézitáskájába. Nézegette a papírt a halvány világításban. s ahogy kinézett az ablakon. melyet a Krónika kötetből vett ki. Maya Willis. akiben megbízhat: Hanna Gray. Senkiben nem bízhat! Frank. hogy mostantól kizárólag saját magára támaszkodik. hasonló testalkattal és fakó. az okmányok egyik felében a saját fényképe volt beragasztva. ami az úti okmányban szerepel. Vagy ahogy annak idején nagyanyja mondogatta előszeretettel: az életet az élet írja. kedveském! Persze az azért sehol sincs megírva. meglátta a felkelő nap első sugarait. Eldöntötte tehát. és elővette a könyvjelzőt. Ford.Ránézett az útitársaira. Egy kis alkura mindig akad lehetőség! Ez nem is hangzik rosszul! – gondolta. Aztán elővett egy útlevelet. tűnődött Hanna. de mindegyikük arra utazik. Nem Hanna Gray.Az élet megint feladott egy labdát. a másikban ezé a nőé. Hannára ügyet se vetettek. Dietz egy halom hamis útlevelet hordott a táskájában. Az egyetlen személy. nem az a valódi neve. hogy a nőnek. amely Maya Willis névre szólt. Hanna nem tudta. ha más-más módon is. Egy évvel ezelőtt el nem tudta volna képzelni magát ilyen helyzetben. Miért is ne? A név tulajdonképpen megfelelt. Afelől azonban nem voltak kétségei. és hasznot húzzon belőle. hogy kihasználja őt. Többségük bóbiskolt. az apja. szőke hajjal. Egyvalami bizonyossá vált. ez így már kissé derűsebben fest.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful