P. 1
John Altman - Titkos Formula

John Altman - Titkos Formula

|Views: 65|Likes:
Published by András Farkas

More info:

Published by: András Farkas on Dec 04, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

12/04/2011

pdf

text

original

John Altman

TITKOS FORMULA

1

A mű eredeti címe Deception Copyright © 2003 by John Altman Hungárián translation © ERDÉLYI ANDRÁS és a GENERAL PRESS KIADÓ Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is. Fordította ERDÉLYI ANDRÁS Szerkesztette Dr. BORBÉLY SÁNDOR A borítótervet GREQOR LÁSZLÓ készítette ISSN 1416-7026 ISBN 963 9459 65 8
Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/d. Telefon: 359-1241, 350-6340 Fax: 359-2026

www.generalpress.hu generalpress@generalpress.hu Felelős kiadó: LANTOS KÁLMÁNNÉ Művészeti vezető: LANTOS KÁLMÁN Irodalmi vezető: BESZE BARBARA Felelős szerkesztő: BENDA LUCA Készült 19,5 nyomdai ív terjedelemben, 53 g-os, 2,4 volumenizált Norbulky papíron Kiadói munkaszám: 911 Nyomdai előkészítés: TORDAS és TÁRSA KFT. Ez a könyv a debreceni könyvnyomtatás több mint négy évszázados hagyományait őrző ALFÖLDI NYOMDA RT.–ben készült. Felelős vezető: György Géza vezérigazgató

2

Margaretnek Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom Richard Curtis ügynökömnek, éleslátásáért és irányításáért, továbbá Neil Nyren szerkesztőmnek, aki felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott e könyv elkészítéséhez. Menet közben néhány egyszerű kérdéssel fordultam Jonathan Poritz fizikushoz. Mire befejezte a válaszadást, temérdek új kérdés fogalmazódott meg bennem. Jonathan nemcsak a tudását osztotta meg velem, és az idejét pazarolta rám, hanem beavatott az elméleteibe, az eszméibe, és a fizika sajátos nyelvezetébe is. Nagyon hálás vagyok érte! Közreműködtek még: David Maddux, lan Sowers, Joellyn Weingourt, Alison Brower és Chris Robertson. S akiket még köszönet illet: Sarah Silbert; Robert, Jane, és Jennifer Altman; valamint Rachel és Benjamin Edelson.

A véletlen olykor kétbalkezes következetességgel működik, mely könnyen összetéveszthető a tudatos Gondviselés munkálkodásával. Eric Ambler.– Koporsó Dimitriosnak

Bevezető
A napbarnított portás felpillantott a recepciós pult mögül, nyugtázta az ismerős arcot, majd szó nélkül újra a regisztrációjába mélyedt. Így volt eltervezve. A gyilkos az elmúlt két este folyamán kétszer is felbukkant a szálloda halljában; a vacsoráról visszatérő Epstein házaspár mögött lépkedett szorosan, mintha hozzájuk tartozna. Az éjszakai recepciós ennek folytán okkal feltételezhette, hogy a fiú a házaspár gyermeke. Bizonyos távolságról valóban úgy festett, mintha gazdag amerikai turisták elkényeztetett csemetéje lenne – öntapadós pólót viselt Venezia, Mi Amore felirattal; kezében összegöngyölt színes magazint lóbált. Miután megnyugodva konstatálta, hogy a recepciósnak nem szúrt szemet, maga elé nézve átsétált a hallon. Fölment a lépcsőn a harmadik emeletre, és kilépett a lépcsőházból a nyirkos, csöndes folyosóra. Korábbi behatolásaikor mindannyiszor végigment ezen a folyosón, és a hátsó kijáraton át távozott a szállodából. Ezúttal azonban megállt a 33-as ajtó előtt, fülét az ajtóra tapasztotta, és feszülten figyelt. Először csak valami csoszogásfélét hallott. Aztán valaki leöblítette a vécét. Szinte ezzel egy időben bekapcsolták a tévét: a CNN-t lehetett hallani.

Aztán az asszony hangja. – Akkor holnap a Lavena kávéház? A férfi morgott valamit; nyilvánvalóan egészen közel állt az ajtóhoz. Ez jó; a gyilkos először a férfival akart végezni. Két tárgyat rögzített a Bermuda-nadrágja derékszíjához, lazán lógó pólója jótékonyan elrejtette mind a kettőt. Körülnézett, megbizonyosodott, hogy nem látja senki, majd benyúlt a trikója alá, és előhúzta a jobb oldalára rögzített eszközt: egy hét inch hosszúságú fekete fémcsövet, melyet gondosan belehelyezett az összegöngyölt, színes magazinba. Bal kézzel kopogott az ajtón, jobbjával fölemelte a fegyvert. A magazin borítólapján a Rolling Stones lógójából látszott egy részlet; önmagába visszacsavarva, cirkalmas betűkkel: ing Sto. – Ki az? – hallatszott a férfi hangja. – A szobapincér – felelte a gyilkos, a tőle telhető legmélyebb hangfekvésben. – A szobapincér – mondta a férfi. – Rendeltél valamit? – Hogy rendeltem-e? – kérdezte az asszony. Résnyire kinyílt az ajtó. – Sajnálom, de alighanem rossz… A gyilkos feljebb emelte a magazinba rejtett csövet, kibiztosította a fegyvert, és meghúzta a ravaszt. A pisztolyban szétrepedt egy savtartalmú ampulla; gázfelleg lövellt ki, közvetlenül a férfi arcába. Az áldozat kővé dermedt a döbbenettől, eközben a gyilkos benyomult a szobába. Ledobta a földre a színes újságot, és előhúzta a derékszíjához rögzített másik szerkezetet: egy valamivel rövidebb, hat inch hosszúságú ezüstcsövet. Az asszony az ágyon ült, csupasz lábát dörzsölgette, s közben tévét nézett. Hátrafordult a zajra, s ahogy meglátta a

mely az imént kicsúszott az összegöngyölt színes magazinból. különösebben nem kötötte le a figyelmét. A férje a lábán állt ugyan. hogy hozzálásson a kereséshez. mit se törődve. mert Keyes képtelen volt megmondani. A halántékot áttetsző erek hálózták be. Fölvette a földről a mérges gázzal töltött fegyvert. jobb felől az asszony mellé lépett – a nő még mindig a férjére meredt. A CNN-en a palesztin menekülttáborokról szóló riportfilmet sugároztak. és arcának lágy hajlatát. nincs világos útmutatás. tátva maradt a szája az elképedéstől.szobába lépő gyereket. Harminc másodperc múltán befejeződött a művelet. A zsineg szorításától a véredények először kékre váltottak. digitális eszközről. Ebből a szögből csak az asszony halántékát láthatta. . becsukta az ajtót. de kissé megroggyanva. rendben van. Valami tudományos képletet. hová jegyezték föl ezt a képletet? Mikrofilmről van szó. a gyilkos a nő nyakára suhintotta a kötelet. A gyilkos keresztülment a szobán. majd vad lilára. odament az ágyhoz. és ráhúzta a tolózárat. hangszalagról. de milyen formában tárolják. Az ajtó még mindig félig nyitva volt. vagy egy pakli cinkelt kártyáról? Bármi lehetett. gyorsan haladt. de módszeresen. Kihúzta a fémtokból a fojtogatózsineget. imbolyogva küszködő áldozatával. A gyilkos beljebb hatolt a szobába. Hozzálátott a kereséshez. és mindent szépen visszahelyezett a tokjába. semmit sem értve az egészből –. valami céduláról. Időről időre rápillantott a képernyőre. már csak azért sem. itt volt az ideje. Ami persze távolról sem volt egyszerű feladat. pontosan mit is kellene megtalálnia. és teljes testsúlyával hátrarántotta. Csaknem teljes csend honolt.

Nem lehetett túl nagy gyakorlata abban. Laptop nem volt a szobában. Matematikus. az áldozatok ruháinak belső zsebeit. A pasas differenciálszámításokkal foglalkozó tudós ember volt. Semmi. Az egyetlen elektronikus készülék egy hordozható sztereó CD-lejátszó volt. a kártyatrükkökben. Az elemek is csupán elemek voltak. Révetegen rámeredt a tévéképernyőre – egy fogpasztareklám ment éppen a CNNen –. Visszatért a szobába. Visszacsavarta a kagyló fedőlapját. az asszony retiküljét. a logikai játékokban. ennek folytán könnyen kapcsolatba kerülhetett olyan szakemberekkel. mint aminek látszott. Megpróbált nem tudomást venni róla. vagyis hordozható sztereó CD-lejátszó. Kivette az elemeket. Tüzetesen átkutatta a piperekészletet. Feltehetően sokkal jobban kamatoztathatta képességeit mondjuk. s néhány másodpercre elbambult. sem a férfi levéltárcájában nem talált. hiába. Ez nagyon is logikusnak látszott. ami azonban sajnálatos módon nem volt egyéb. Valami belenyilallt a gyomrába. letapogatta a tükör hátulját.Tudományos képletre utaló nyomot sem a házaspár poggyászában. célszerű tehát ezen a nyomon tovább haladni. majd folytatta a keresést. megállt a helyiség közepén. hogy az adattárolási rendszerek alkalmazásával foglalkozott. hogyan is kell egy efféle dolgot szakszerűen elrejteni. hasztalan. Szétszedte a telefonkagylót. vagy történetesen a kártyacinkelésben. hogy újra átgondolja az egészet. . A férfi borotválkozóecsetje és borotvahabja is sorra került. Megvizsgálta a nő hajkeféjét. Átvizsgálta a közkeletű rejtekhelyeket: benézett az ágy alá. akiktől tanulhatott egyet s mást. fölhajtotta a vécétartály fedőlapját. és hüvelykujjával végigtapogatta a foglalatokat. De nem szabad elfelejteni. ám abban sem talált titkos üreget. sem a testükön.

Visszatért a szűk előszobába, s letérdelt a férfi hanyatt fekvő holtteste mellé. Alaposabban megismételte a tetem átvizsgálást, ezúttal magára a testre összpontosítva. A szemek közül egyik sem volt műszem. Egyik lábban sem talált üreget. A testben nem volt elrejtve semmiféle tudományos formula. Ismét felállt, keresztülment a szobán, s másodszor is átkutatta az asszony holttestét. Semmi. A nyilallás most élesebben jelentkezett a gyomrában. Visszament az öltözőszekrényhez, és újra átnézte a férfi tárcáját. Steven Epstein – ez a név állt a bankkártyákon. Visa, Master Card és American Express; teljes választék. Közelebbről szemügyre vette a műanyag kártyára nyomtatott számokat, hátha felfedez valami manipulációt. Aztán félrerakta a tárcát, és lekuporodott a bőrönd mellé. Előhalászta a fényképezőgépet, kivette belőle a filmet, és belecsúsztatta a zsebébe. Még az is elképzelhető, hogy a férfi lefényképezte a titkos formulát, majd megsemmisítette. Ezen eltűnődött, majd kisvártatva azon kapta magát, hogy a házaspár repülőjegyét vizsgálja. Talán a számjegyekben rejlik valami titkos kód: az ülőhelyek száma, vagy mondjuk, a járatszám rejti a keresett kombinációt. De nem! Minden normálisnak látszott. Morzsolgatta a jegyeket, s közben valami motoszkálni kezdett a fejében. Steven Epstein, folyosó melletti ülésre szóló, első osztályú repülőjeggyel. Mi nem stimmel?

ELSŐ RÉSZ
Hirtelen eszébe jutott: hol vannak a hajójegyek? Információi szerint a házaspár másnap tengeri hajóútra készült. Ezért kellett még ma este cselekednie. De akkor miért nem talál sehol egy nyamvadt dokumentumot, amely a hajóútra utalna? Újra kinyitotta a repülőjegyes tasakot. A dátumozás szerint a New York-i visszautat holnaputánra tervezték. Megváltozott volna az útiterv? Ahogy a repülőjegyekre meredt, valami megint szöget ütött a fejébe. Félretette a jegyeket, előhúzta a férfi útlevelét, és kinyitotta. Név: Epstein, Steven. Állampolgárság: amerikai. Születési idő: 1947. október 21. Nézzük csak még egyszer azt a tárcát! Rábámult a montanai jogosítványra, és megdermedt. A hiba olyannyira szembetűnő volt, hogy talán éppen ezért nem vette észre első pillantásra. Montana? Lázasan kutatni kezdett a zsebében a fénykép után. Keyes arra utasította, hogy memorizálja az arcot, s mielőbb szabaduljon meg a fotótól, de a gyilkos nem bízott saját magában, így aztán megszegte a szabályt. A képen látható férfi legalább tíz évvel öregebb volt, mint az, aki ajtót nyitott. Ránézett a szobában heverő két holttestre. Sziszegve káromkodott egyet. Rossz szobaszámot adott meg a londiner! Egy másik Epsteinét! Lassan föltápászkodott, térde száraz ágként tompán megreccsent. Révetegen rábámult a két halott emberre. Aztán újra káromkodott egy cifrát, zsebébe gyűrte a fényképet, összeszedte a holmiját, s távozott, anélkül, hogy hátrapillantott volna.

Első fejezet
1. A luxuskabin nagyjából tíz négyzetméteres lehetett. A falak vakító fehérre festve; egy kőnyomat függött az ágy fölött, mely hat turbános férfit ábrázolt lóháton. Bolyhos, neonfényű szőnyeg borította a padlót. Az ajtóval szemben nagy, kerek, színezett ablak nézett a kikötőre – hajóablak, gondolta Hanna Gray, jóllehet, ez lényegesen nagyobb volt, mint amekkorának egy hajóablakot elképzelt. Az ablak alatt kaliforniai fenyőből készült alacsony asztal állt, rajta lámpa, liliomos váza és gyümölcsöstál. A bal oldali falnál, ha Hanna megfordult, és az ajtóval szemben állt, kis íróasztalt látott, egy falba épített tévékészüléket és egy hűtőszekrényt. A jobb fal mellett ikerágy állt, egy állólámpa és egy indiai tölgyfából készült öltözőasztal. Az asztalon egy rádióba szerelt ébresztőóra, melynek digitális mutatója pontosan déli tizenkettőt mutatott. A hűtőszekrényben talált egy üveg pezsgőt, két hűtött poharat, egy Evian ásványvizet, egy mogyorókrémes bödönt és két becsomagolt tartós elemet. Az asztalfiókban volt két doboz Bonine-tabletta tengeri betegség ellen, egy műanyag karkötő, egy pár habszivacs füldugó, és egy Transderm Scop címkével ellátott óvszer. Hanna ujjai közé vette az óvszert, és megforgatta a kezében. Némi tűnődés után visszatette, becsukta a fiókot, és folytatta a terepszemlét. A fürdőszoba kicsi volt és takaros. Öt perc alatt mindent szemügyre vett a lakosztályában, így aztán más dolga nem lévén, leheveredett az ágyra. A hajó lágyan ringatózott a kikötő hullámain, ami kissé felkavarta a gyomrát.

Az ágy mögött recsegve életre kelt a hangszóró, s kisvártatva megszólalt a programigazgató hamis nyájasságtól túlcsorduló hangja: – Hölgyeim és uraim! Üdvözöljük önöket a gyönyörűséges Auróra II. fedélzetén! Ahogy kitekintünk ablakunkon a velencei dózsepalotára, szinte ugyanaz a kép tárul elénk, melyet Thibaut gróf emberei láthattak 1201 áprilisában, amikor megérkeztek, hogy fegyveres védelmet nyújtsanak a szállítmányoknak és a hadihajóknak, melyek aztán a negyedik keresztes hadjárat során… Hanna mozdulatlanul hevert. Ablak, gondolta. Szóval nem hajóablak, hanem ablak. Valami nehezen megmagyarázható csalódás vibrált benne. Ablakai otthon is vannak, Chicagóban. 2. Két órával később a programigazgató hölgy a színpadnál állt az Auróra II. társalgójában, és csaknem szóról szóra elismételte iménti beszédét a mikrofonba. – Amint követjük a keresztes lovagok lépteit és lábnyomait, szemünk előtt színesen életre kel a múlt. Pontosan úgy fogjuk átélni a nevezetes utazást, ahogy azok a hajdani férfiak élték meg kalandjaikat oly sok évszázaddal ezelőtt. Amikor elénk tárul a Hagia Sophia vagy éppen a Szent Márk mozaik együttese, gondoljuk csak rneg, milyen hatással lehetett a látvány azokra a kalandorokra, akik 1204 nyarán… A luxushajó társalgója szikrázót a napfénytől: csillogó keményfa padló, fényes selyemtapétával borított falak és hajóablakok sora – ablakok –, melyek a tenger napsütötte vizére tekintettek. A terem egyik végében volt az ebédlő, üveg gyertyatartókkal, csipkézett szélű asztalterítőkkel és sarkokba épített díszes bárpultokkal. A közös helyiség

másik végében helyezkedett el a színpad, előterében kisméretű hangversenyzongora, és egy állványzat a sztereó berendezéseknek. Finom arcvonású, elegáns, hetvenöt év körüli asszony mutatkozott be Hannának. – Renee Epstein – suttogta teátrálisan, és kezet nyújtott. Hanna elfogadta a felé nyújtott kezet – Vicky Ludlow – mondta, és kedvesen elmosolyodott. Az igazgatónő még mindig beszélt, Hanna kénytelen volt fél füllel odafigyelni: – Holnap korán reggel megérkezünk Methoni szigetére. Methoni lesz az első azon gyönyörűséges szigetek közül, amelyeket utazásunk során az elkövetkező héten alkalmunk lesz megcsodálni. Az egész napot a szigeten töltjük, és csak este hajózunk tovább, hogy aztán másnap reggel nyolc órára Vallettába érkezhessünk, vagyis Máltára… Renee Epstein kérdezett valamit, Hanna azonban nem tudott rá figyelni. – Bocsánat – fordult az asszony felé. – Óh, remélem, nem hamarkodtam el a dolgot. Tudja, néha hajlamos vagyok rá, hogy időnap előtt elszóljam magam és ostobaságokat fecsegjek. De hát az anyák már csak ilyenek, nem igaz? Legalábbis, ha arról van szó, hogy a fiacskájuknak megtalálják az igazit. Tudja, Charlie, az én fiam, fogorvos. – Epsteinné bizalmasan közelebb hajolt. – Nagyon praktikus dolog – suttogta. Hanna mosolygott. Az idős asszony a nagymamájára emlékeztette – új-angliai kékvér; feketére festett haj, ősz sáv a halántéknál – jól kiszámított beismerése a tisztes életkornak. A feszes bőr a halántékon macskaszerű keskeny résre húzta szét a szemvágásokat. – Nyugtasson meg, ugye, tényleg nem hamarkodtam el! – makacskodott az idős hölgy. – Nem, szó sincs róla – felelte Hanna. – Csak éppen attól tartok, hogy én már… hogy is mondjam… szóval, elkeltem.

E fölött található a csónakfedélzet. Negyvennégy luxuskabinban nyolcvan utas számára biztosít helyet. ha megtudja. hogy akik erre hajlamosak. hogy minél kényelmesebben és otthonosabban érezzék magukat fedélzetünkön. hogy itt vannak a mentőcsónakok. Örökre elveszett. Egyenesen le a csatornába. melyeket az Aurora II. A hajó öt különböző szintre tagolódik. – Szóval történt egy kis baleset a szállodában – magyarázkodott Hanna kapkodva. Ami engem illet. bocsánat! Nem láttam a gyűrűt. valamint Egészségügyi Minisztériumának előírásait. ennek ellenére meglehetősen gyakran előfordul. különösen az utazás első napjaiban. Ez az én formám. – Az út során lesz idejük megismerni és kipróbálni mindazokat a luxusszolgáltatásokat. mindegyik kabin az óceánra néz. kétszázhetven láb hosszúságú – zengett a negédes hang a mikrofonba – és negyvenhat láb széles. A legalsó szint ad otthont a legénységi kabinoknak. – Óh. de a gyűrűm beleesett a lefolyóba. mert… – Az Aurora ll. mely értelemszerűen arról kapta nevét. – Bármilyen ostobán hangzik. kínál kedves utasainak annak érdekében. – Mekkora pech! Igazán sajnálom. valamint a fogadótérrel. egyenletes tengeri utazás elősegítése érdekében. van egy olyan érzésem. hogy pillanatokon belül példát fogok mutatni erre… Mindemellett a hajó tökéletesen megfelel a legújabb nemzetközi környezetvédelmi és biztonsági szabályoknak. Fölötte helyezkedik el a főfedélzet az utasok lakosztályaival.– Óh. A férjem megöl. beleértve az Egyesült Államok Parti Őrségének. A . valamint az orvosi rendelőnek. kedvesem – sajnálkozott Renee Epstein. A hajót stabilizátorokkal szerelték fel a sima. Lélegzetvételnyi szünet következett. – Igen. tengeribetegek lesznek.

a hét végére úgy fogják ismerni a hajót. – Mire gondol? – A könyvekre. A háttérirodalomra. a könyvtár és az előadóterem. Végül pedig a napozófedélzet következik. továbbá itt helyezkedik el a szalon. abban a reményteli hitben. hogy eloldalogjon Renee Epstein mellől. egy harminc körüli. Ahhoz. majd megfordult. csinos nő.csónakfedélzeten is található néhány utas-lakosztály. Amikor már biztonságos távolságban érezte magát. hogy az idős asszony nem követte őt idáig. Derültség hullámzott végig a hallgatóságon. hamar otthonosan fogják érezni magukat. hogy az ember kihozza a maximumot az ilyen utazásból. – Óh – válaszolt –. A barna szemű steward mimózakoktéllal kínálta. és természetesen – e szavakat széles. Aztán elérkezünk a felső fedélzetre. hogy kissé bonyolultan hangzik mindez – folytatta a programigazgató. – Végzett az irodalommal? Hanna zavartan pislogott. hiszen itt található a legnépszerűbb hely. Újabb nevetés. itt van a konyha. Az Adventure Dynamics legénységének haditengerészeti felöltőjét és sárgásbarna pantallóját viselte. villogó szemmel. ahol most állunk. – De ne aggódjanak. mindenképpen célszerű . nem. amiket előzetesen elküldtek. önök már nyilván kitalálták. mely csak a külső lépcsőkről közelíthető meg. a medence. átvette a poharat. vagyis oda. igazán nagy kár. Hanna felvillantotta legszebb protokollmosolyát. sajnos nem volt időm rá. és ha csak valami egyéb kellemes. mint a tenyerüket. elszánt léptekkel megindult az egyik bárpult felé. mondhatni pikáns dolog el nem téríti a figyelmüket. hajában vörösesbarna árnyalattal. átkaroló mozdulat kísérte – az ebédlő és a társalgó. Hanna kihasználta az alkalmat. – Nos. – Elsőre lehet. viszont érdemes vállalni a „kockázatot”.

és mindenképpen nézzen a szemébe. nincs. persze. nem arra gondolok. ezt úgy hívják. Talán az . akkor kölcsönadom a miénket. – Jöjjön le a kabinunkba a tájékoztató után.áttanulmányozni az ajánlott irodalmat. Tudja. és odaadom a könyvet. – Óh. gyengül a hallása szegénykémnek. Mi már mindketten olvastuk. No. attól tartok. – És ehhez nekünk magunknak is hozzá kell tennünk valamit. tizenöt könyv van a listán. Nem szabad ellustulni. hogy az egészet A-tól Z-ig feltétlenül át kell tanulmányozni. Nem bírja a hajóutakat. – Igazán nem szeretnék… – Át kell élnünk az élmény teljességét – makacskodott Renee. hogy is mondjam csak. Sajnos. Valószínűleg otthon hagytam. van magánál egy példány. tíz pedig kiegészítés gyanánt. Steven épp tegnap éjjel fejezte be a szállodában. nem érzi túl jól magát. Rezonancia! – mondta Renee Epstein. noha az arca már fájni kezdett a magára erőltetett nyájasságtól. És Stevennel is találkozhat. Óh. – Nem. És van köztük egy igazán remek könyv. hacsak nem zárkózott be a fürdőszobába. – Hm – nyugtázta. Gondolom. ha vele beszél. A keresztes hadjáratok krónikája Joinville-től és Villehardouintól. kedvesem! Ilyen alkalom nem mindennap adódik az életben. öt feltétlenül ajánlott. De szemezgetni mindenképpen hasznos. Egy kis háttérinformáció sohasem árt. – Nem baj. Hanna továbbra is rendületlenül mosolygott. Ez már nem is mosoly. igazán nem kellene… – Semmiség. nehezen pótolható rezonanciát kölcsönöz. Hanna belekortyolt a mimózájába. hogy neuraszténia. – Bizonyos történelmi szövegkörnyezet az utazás élményének egészében véve.

lenne a leghelyesebb. Méghozzá most. azonnal. Hanna bocsánatkérően feszengett. – Feltétlenül el kell olvasnia! Higgye el. Hogy őszinte legyek. És meg is fogod tenni. miközben az asszony izgatottan kotorászott a bőröndjeikben. amire egyébként soha nem vetemedne. és megsértsen egy idős asszonyt. Rettenetesen. amikor a következő szavakat hallotta a saját szájából: – Ez igazán nagyon kedves öntől. – Ragaszkodom hozzá – pattogott Renee. gondoljon róla az öregasszony. hogy most valami olyasmit kellene tennie. és ott vagyok. amint ott állt a férfi betegszobájában. ha most szó nélkül sarkon fordulna. Betolakodónak érezte magát. Lehet. hogy megtalálja a könyvet. amit akar. amint a férj – emlékezett a névre: Steven Epstein – öklendezik a fürdőszobában. Vékony. Hallotta. De még ki se pakoltam. – Borzalmasan kikészül a hajóutakon. Egy perc. 3. Jöjjön! – mondta Renee. Annál inkább meglepődött. Marthát hozom . hogy a barátnőmet. és megragadta Hanna kezét. nem fog csalódni! – Igazán kedves öntől. aki csupán barátságos akar lenni hozzá? Természetesen meg tudod tenni – gondolta. az ujjak keskenyek voltak és kecsesek. – Itt amúgy is mindjárt vége… Hanna ránézett a kezét szorongató kézre. De képes-e arra. Köszönöm. kékes hajszálerek hálózták be a kézfejet. a legutóbbi szörnyű nyaralás után nem gondoltam volna. hogy kihúzza a kezét ebből az ízületi gyulladásos szorításból. hogy még egyszer eljön velem hajókázni. s közben persze folyamatosan beszélt. Talán majd később… – Egy perc az egész. Eredetileg azt terveztem.

Az utóbbi időben elég sokat utazgattunk együtt. előtte a Níluson hajóztunk végig. – Megemelte a hangját. de hátha van egy barátnője… – Igazán köszönöm. A borítón páncélos vitézek tusakodtak pallosaikkal. és az ajtó felé hátrált. – Ne fáradjon. De most már tényleg ki kell csomagolnom. – A vacsoránál találkozunk. Az egyik kofferből kiemelt egy puha fedelű könyvet. és átadta Hannának. remélem. És köszönöm a könyvet. Csakhogy most. képzelje. . Ebből is le lehet vonni bizonyos tanulságokat. véletlenül van itt nálam pár kép Charlie-ról. Nem jött válasz a fürdőszobából. kedvesem. Jó. este! Hanna kisurrant és behúzta maga mögött az ajtót.magammal. hogy az én Stevenem az utolsó pillanatban meggondolta magát. Viszlát. – Köszönöm – mondta Hanna. Jövőre. jobban érzi magát. és úgy döntött. hogy maga már foglalt. kedvesem. – Hová rohan. nem kell ám kijönnie! Később úgyis találkozunk. Egy pillanatig tétován állt Epsteinék kabinja előtt a vörös szőnyeggel borított folyosón – rápillantott az ajtó aranyozott tábláján a 47-es számra –. majd visszaindult a lakosztályába. ha kijönnél és üdvözölnéd a vendégünket? Néma csend. megvan! – mondta Renee. hogy mégiscsak velem tart. ostromlott vár tövében haldokló katonák hevertek. tüzes nyilak röpködtek. fiam? Itt volt a Bonine az éjjeliszekrényen. drágám? Hadd kínáljam meg egy pohár pezsgővel! Várjon csak. az történt. Epstein úr – kiáltotta Hanna. – Na végre. tudom. mielőtt az asszony tovább erőszakoskodik. – Steven! Jobban vagy már? Mi lenne. – Remélem. a Jangcére megyünk. – Elvetted innen a Bonine-t. Két évvel ezelőtt Vietnamban voltunk.

. Vagy manapság talán a tengerész járásmód is elavult fogalomnak számít már. De még így sem egészen stimmel a dolog. Nem. A Szent Márk templomnak csupán az egyik sarka látszott.Ernyedtnek és erőtlennek érezte a vádliját. Pont ez hiányzik most: új ismeretségek! Mint púp a hátára! Hibát hibára halmoz. Megint érezte a csalódottság furcsa kis vibrálását. vajon nem követett-e el újabb baklövést azzal. Máris hozzászokott volna a tengerész járásmódhoz. Újabban… Semmi baj nincs. és rögtön az ablakhoz ment. De már megint képzelődik. tűnődött. Hagyd már abba! Paranoiás vagy! Még ha követték is a hajóra – ami nehezen elképzelhető –. Az öregasszony barátkozni akart. akkor nyilván egy felöltős férfit küldenek. s közben azon törte a fejét. Az nem lehet. és partraszálláskor letartóztatják. akkor sem valószínű. Magára zárta az ajtót. hogy kinézzen a kikötőre. egyik kezével folyamatosan a falnak támaszkodva. Senki se követi! Ez szinte teljesen bizonyos. mint a hajóablak? Óvatosan lépkedett. Végre visszaért a lakosztályához. Nyakkendő nélkül. amíg kiköt a hajó. egy roskatag raktárépület eltakarta a műemlék együttes többi részét. Mert ha tudnak a hollétéről. Egy zászlórúdon az olasz nemzeti lobogót csapkodta a tengeri fuvallat. ha megvárják. hogy engedett az asszony invitálásának és lekísérte a szobájába. hogy pont egy öregasszonyt alkalmaznának ügynöknek. sötét napszemüveggel. frissen felvarrt ráncokkal. de fényvisszaverő. akkor mi a fenének jönnének utána a fedélzetre? Sokkal egyszerűbb. csitította magát. Az ágyra hajította a puha fedelű könyvet. ennyi az egész. sötét napszemüveggel és kitömött zakóban.

meg akart szabadulni a depressziótól azokban a nehéz napokban. 4. hogy soha többé nem szándékozik hazatérni. mely hamarosan felszedi a horgonyt. Piperekészletei külön kis bőröndöt töltöttek meg. ingeket garmadával. A keresztes hadjáratok története. De ez nem jelenti azt. A hajóút mindössze hétnapos. Aztán megfordult. és útnak indul a görög szigetek felé… Csakhogy a hajó tele volt nyugdíjasokkal. Túl sok holmit hozott magával.Lehetne mindez rendkívül romantikus és regényes: behajózás Velencében egy tengerjáró fedélzetére. kiterítette a papírjait az ágytakaróra. mennyire válogatás nélkül csomagolt. nem győzött csodálkozni. Még egy pillanatig merengve állt az ablaknál. amikor furcsa jelzéseket kapott Franktól. Ehhez képest Hanna legalább egy hónapra való ruhát hozott magával: blúzokat. Poggyászaiból ítélve egy kívülálló azt is feltételezhette volna. és összeszámolta a pénzét. és egyszer csak itt találta magát. De ez nem így volt. Kétezer dollár . és bámulta a hajó tükörképét a hullámos vízfelületen. Hirtelen elhatározással összepakolt – jó sok holmit. és nekilátott a kicsomagolásnak. Tálcán kínálkozott az alkalom. farmereket. már az első házi feladatot is megkapta. és ráadásul. hogy kiszellőztesse a fejét. Nagyot sóhajtott. Miközben átrakta a bőröndökből a ruháit a szekrénybe. hab a tortán. A hajókirándulás befejeztével természetesen visszatér Chicagóba. bikiniket és pashmina sálakat. hogy bármi is végleges lenne. annyi szent –. topokat. Hiszen hová is mehetne máshová? Miután ruháit elrendezte. kasmírpulóvereket szívdöglesztő dekoltázsokkal. Pusztán azért jött el ide.

Ennyi pénzből nem sokáig tudna megélni. az a fajta kissé elmosódott. hogy a számlát hamarosan befagyasztják. És akkor ez a pénz nincs többé. még a repülőtéren. A csekkek és a készpénz mellett ott hevert a hajókirándulás brosúrája. hogy megpróbálja elrejteni arcát a kamerák elől. Van még ugyebár további százhuszonötezer dollár a közös bankszámlán otthon. melyet Vicky nyomott a kezébe. És lehet. igen. Hanna! Dehogy felejtette el. hogy vissza kell térnie. Pusztán egy különös előérzetről van szó. hogy egy hét múlva ott díszeleg a fényképe a Tribune címoldalán. hogy üldözési mánia az egész? Vagy éppen ellenkezőleg – már régen cselekednie kellett volna? Lehet. Igen ám. főleg nem azon a szinten. szemcsés fotó. de ha a Frankkal kapcsolatos előérzetei beigazolódnak. Lehet. Fölkapta a füzetet. és egy adott dologra összpontosítani. De hát hol van itt nemzetközi hajtóvadászat? Hol van egyáltalán bármiféle bűncselekmény? A cég semmit nem tud a csalásról. Így aztán nem is lehet vitás. és további ötszáz dollár készpénzben. Gondolatai egészen máshol kalandoztak – képtelen volt összeszedni magát.utazási csekkben. melyen a bűnöző rendszerint a fejére húzza a kabátját. Letartóztatással zárult a nemzetközi hajtóvadászat. hogy teljesen alaptalanul aggódik Frank fura gesztusai miatt? Lehet. Hanna eddig éppen csak belepillantott. melyet csakis az ő képzelete gerjeszt Frank kétségkívül fura . hogy a következő kikötőben már várnak rá. az Államokban. akkor számítani kell rá. amihez hozzászokott. Megszólalt egy belső figyelmeztető hang: ne felejtsd el a közös bankszámlát. és belelapozott. miközben tagbaszakadt emberek tuszkolják befelé az ott várakozó rendőrségi autóba. SZÖKÉS KÖZBEN FOGTÁK EL A BETEGBIZTOSÍTÁSI CSALÁS GYANÚSÍTOTTJÁT – így a főcím.

bekapcsolt az üzenetrögzítő. Persze. Tudom. Ekkor szólalt meg a telefon. szóval. Na. amíg az üzenetrögzítőjén nem hallotta meg Vicky szavait. Ám egészen addig. hogy nem tudunk elmenni nyaralni. Holnap indul a gépünk. Viszont ez azt jelenti. Fejest ugrani egy ilyen kalandba valahol a világ másik végén? Néhány dollárral a zsebében. hogy a pénzt visszakapjuk. Hívj fel a mobilomon. Hanna teljességgel meg volt győződve. Megérzés. csakis ideiglenesen! És természetesen csakis úgy. és próbálta nem megadni magát a teljes kétségbeesésnek. hogy utána nyomban visszazökkenhessen a régi kerékvágásba… . Vedd föl! Greget a lehető legnagyobb megtiszteltetés érte. Maggie és én elkísérjük. Van még egy plusz jegy. hogy akár csak halvány fogalma is lenne arról. s a jól táplált önelégültségtől. semmi több! A saját felzaklatott képzeletének a szüleménye. úgyhogy valakit még magaddal vihetsz… ha úgy gondolod. hogy minden további nélkül fölszállhat a repülőre. hogy több milliárd dolláros szerződésekről tárgyaljon. ahogy megkaptad az üzenetet… Hanna fölvette a kagylót. és anélkül. mihez kezd az utazás végén? Nevetséges. Hanna! A szavak kusza összevisszaságban követték egymást. Ugyanakkor túl csábító a lehetőség. hogy ott vagy. melybe a Frankkal folytatott legutóbbi beszélgetése taszította. és maga mögött hagyhatja ezt az egészet. hogy mindennek vége. és most már túl késő van ahhoz. nem igaz? És talán rád is férne most egy kis lazítás. és Vicky hangja töltötte meg a szobát: Vedd föl.viselkedése nyomán. Vicky hangja sugárzott a büszkeségtől. Volt benne némi szorongás a hajóút miatt. Velencébe? Úgyis kivettél pár nap szabadságot. Kiküldik Londonba. mi a véleményed egy ingyen kiruccanásról. Arcát tenyerébe temetve ült a kanapéján.

Ahogy most nézegette a fényképet. amit most magával hozott? Íme a hajdani szépreményű Yale-diplomás. Egy feltűnően csinos fiatal női arc. ahogy anyja oly sokszor szemére vetette. és kinyitotta. Hiszen mi van akkor. mint a fekete gyémánt. megkapta a jegyeket és a brosúrákat. hogy nyitva hagyjak egy kiskaput. Hanna úgy érezte. ha nem annyira komor. mondjuk. szőke hajjal keretezve. A notesz mellett a hamisított útlevél. A brosúra mellett hevert a notesza. anyjának valahol igaza volt. Gondolni kell a legrosszabbra is! Vicky hívása után másnap találkoztak a repülőtéren. felelte. Miért cserélted ki a magnetofonszalagot az üzenetrögzítődön. mosolytalan arc. kemény és átható. De vajon így néz ki egy nemzetközileg körözött bűnöző? Nehéz elképzelni. Hirtelen az az érzése támadt. Elgondolkodva gyűrögette az utazási ismertetőt. a jövő héten letartóztatják. hogy ez minden vagyona. amely akár gyönyörű is lehetett volna. és elbúcsúztak. mielőtt elutaztál. zilált. Szeme. Saját maga nézett vissza rá a fényes felületű fényképről: sápadt. aki egykoron a legfényesebb csillaga volt az Illinois állam betegbiztosítói társaságának. ha Frankot. Kézbe vette az útlevelet.De akkor miért utazol Vicky neve alatt? – tette fel a kérdést akadékoskodó énje. és miért semmisítetted meg azt. és számára nincs többé visszaút? Mi van akkor. . Az útlevél mellett a Renee Epsteintől kölcsönzött puha fedelű könyv – ami valójában nem az övé. amin rajta volt Vicky üzenete? Azért. hogy a bőröndöket mégse fölöslegesen pakolta tele. majd leült. ha kiderül. sötét szemű. mindent megköszönt.

Egy pillanatra megingott a lehetőségtől. Persze. Kivéve. ha minden kötél szakad. A személyi adatok mögötti kék és piros minták elmosódtak. hogy valahol visszamaradhatott egy apró nyom. Hanna 2002 áprilisát választotta a kibocsátás időpontjául. és kézbe vette a noteszét. Ez viszont nem ilyen volt. az apja alighanem kézbe venné ezt a… kis ügyecskét… Vagyis. ami viszont azt jelentette. hogy az útlevélnek szeptember 11-e utáni új kiadású dokumentumnak kellett volna lennie. utolsó mentsvárként még akkor is ott van az apja. hogy az útlevél átcsúszott az ellenőrzésen. ahelyett.Ám az még ennél is hihetetlenebb. hogy kikeresi Frank . hogy letöltse az egészet. mert valóban soha nem írta alá. és ez volt a szerencse. semhogy büszkeségét feladva kuncsorogjon és megalázkodjék apja előtt. vajon a hamisításának maradhatott-e bármilyen nyoma az otthoni komputerén. hogy a hivatalos dokumentumot vette volna tüzetesebben szemügyre. a nagy sietségben ennyit tudott kihozni az otthoni színes nyomtatójából. digitális fényképpel és titkos kiemelésekkel. hogy inkább a halál. Letette az útlevelet. Legjobb tudomása szerint az ilyen művelet után lehetetlen újra lehívni a korábbi adatokat. kihúzná a lányát a pácból. Hanna nagyon is nyilvánvaló hamisítványnak találta a saját kis tákolmányát. A Vicky Ludlow aláírás túl merevnek és mesterkéltnek látszott. mely egy ügyes számítástechnikusnak éppen elég ahhoz. Legvégső esetben. Ám ennél is jobban sántított a dátumozás. A hardware meghajtóját teljesen újra formatálta. A vámos azonban inkább Hanna lábait mustrálgatta. ha Hanna úgy döntene. mintha az aláíró korábban soha nem írta volna alá ezt a nevet – feltehetően azért. Mégis ott motoszkált a fejében a nyomasztó kétely. Ebben az esetben viszont elindul a lavina. Hanna most azon törte a fejét.

keze öntudatlanul és ösztönösen a régi sebhely felé mozdult. . hogy ennyire kiszolgáltatott anyagi helyzetbe került volna. E pillanatban Hanna Gray csaknem irigyelte őket. a hitelkártyáját ugyanúgy befagyasztják. Ideje tehát szembenézni a valósággal: az éhezés és a fagyoskodás rémképeivel. nem volt rá példa. és a szeme ismét kipattant. hogy észrevette volna. amikor stresszhelyzetbe került. egész nap ül az íróasztalánál. és nem kevesebb. és öntözze meg a növényeket. de még azután se. De mi van.telefonszámát. Vagy a postai ellenőrző szolgálat? Vagy a főfelügyelőség valamelyik irodája? Letette a noteszt. Aztán eszébe jutottak a növényei. hogy menjen föl időnként. s magyarázatot kér tőle. hogy egyetlen könyvet is elolvasna. hogy szakított az apjával. a lakóház portását. amit nyomban be is kapott. ami azért jelentett bizonyos támaszt. mint megkérni Craiget. A főiskola elvégzése óta. ha lehallgatják a telefonját. A felismerés csaknem fizikai fájdalmat okozott: gyakorlatilag nincs egy vasa se. Jobb keze ujjaival. és bámulja az orra előtt felhalmozott hatalmas könyvkupacot. mint a banki folyószámláját. hogy időnként ránézzen a virágokra. s az FBI már várja a hívását. Vagy már el is hervadtak. Nem! Frank nem fordul ellene. De semmi esetre sem más!Ledőlt az ágyra és lehunyta a szemét. anélkül. Mindannyiszor. bal csuklóján végigsimította a halvány forradást. ha valóban elkapják. Halott virágok. Craignek amúgy sincs semmi dolga. Hirtelen megint elfogta az émelygés. Nem több. Semmibe nem kerülne. Mégse kérte meg rá. Most már késő! A növények nyilván hervadoznak.Most pedig nyaral. Nem gondoskodott a virágokról! Pedig mi sem lett volna egyszerűbb. Még a legsúlyosabb eladósodásai idején is volt hitelkártyája. talált két Xanax tablettát. anélkül. Most azonban. Ez egy vakáció.

Beleroskadt a karosszékébe. ez állt a dosszié fedőlapján. elkezdte böngészni az iratcsomót. Eltelt néhány másodperc. TÁVOLLÉTÉBEN. a dolog nem tűnt ilyen átkozottul idegesítőnek. Az utolsónál azonban megakadt. hogy beleolvasott volna. . Leonard jelentkezett. és rutinszerűen rádöfött az egyik gombra. a telefon után nyúlt. Az ajtó résein át hallotta a szomszéd szobából a készülék búgását. – Mikor hívott Leonard? Nem tudom elolvasni a kézírását. Daisy kedves mosollyal nézett föl az íróasztala mögül. A következő néhány üzenet nagyobb figyelmet érdemelt. Forduljon ahhoz az átkozott ügyvédhez. Fáradtságtól duzzadt szeme keskeny réssé szűkült. és átnyújtott egy kötegre való üzenetet. és megpróbálta türtőztetni magát. Papírzizegés. már ahogy ment befelé az irodájába. Keyes.Második fejezet 1. – Igen – felelt Daisy a közvetlen vonalon. Keyesnek erre nincs most érkezése. anélkül. Az alkalmazott adatfeldolgozási rendszer szabályai szerint mindent a régimódi háromszoros könyveléssel iktattak. Amíg nem kezdte el ezt az istenverte diétát. ha feltétlenül beszélhetnéke van. Érezte a feszültséget saját hangjában. Ezeket az íróasztala sarkára tette. Negatív. A hívás időpontja olvashatatlan. Az időrubrika alá Daisy mindössze egyetlen szót firkantott: Negatív. Keyes gombóccá gyűrte. de egyik sem volt túlzottan sürgős. tűnődött Keyes. Az első üzenet Racheltől jött.

érzékelve főnöke hangulatát. mikor. a készülék elnémult. Mindegy. Rábámult a következő feljegyzésre. Petrovnak újabb szivattyúkra volt szüksége. és csatolta az üzenő cédulához. Keyes ráfirkantott valami kitérő választ a „postázandó” noteszlapra – Bierman örökké akadékoskodik. – Ha megint hív. A . Némi komolyságot vitt a hangjába. vége-hossza nincs a hülye kérdéseinek. a nevadai gammatelep szűrőberendezéseivel kapcsolatban. Negatív. A következő üzenet Alex Petrovtól jött.– Három ötvenkor – felelte Daisy. Ehelyett inkább Keyes drága idejét rabolja. Mi a francot jelent ez? Mutatóujjával két oldalról dörzsölni kezdte a halántékát. az alkalmazott adatfeldolgozási rendszer hálózatával kapcsolatosan várt „sürgős választ”. újra jelentkezik. koncentrált köröket –. Keyes ránézett a Petrov által javasolt összegre. ahhoz persze nem veszi a fáradságot. Majd Daisy elintézi. azonnal kapcsolja. aztán megdörzsölte a szemét. – Azt mondta. hogy negatív. és hozzácsapta a postázandókhoz a „Kimenő” kosárba. és folytatta az olvasást. ami azt jelentette. hogy megtudjon valami részletet az ADS komputerrendszeréről –. Keyes újra megnyomta a gombot. s eltelt legalább egy perc. Túl éhes volt ahhoz. hogy összeszedje a gondolatait. Az irat a „Kimenő” kosárba került. Idegesítették ezek az átkozott ügyek. kapásból megfelezte. – Rendben – felelte Daisy. Majd Daisy elintézi Biermant. Dick Bierman jelentkezett az INFOSEC-től. néhány másodpercig kis köröket rajzolt – szoros. hogy a rutin papírmunkát elvégezze. amíg agya képes volt felfogni az üzenet tartalmát. megint kézbe vette az üzeneteket. hogy pénzt akar megint. – Mit mondott pontosan? – Csak annyit.

de még a mosógépét se tudja bekapcsolni. Az ebédtől majd valamelyest helyre jön. mondjuk azt. Volt egy tábla a liftben. Ki érti ezt? Az ajtó sziszegve kinyílt a földszinten. amíg két emelet között lifteznek. akkor örökre oda a sugallat? Jó. és ha ott helyben nem tudnak lekaparni pár számot. milyen rugóra jár ezeknek az agyuk. képtelen beprogramozni egy videolejátszót. A rohadt lift. hogy kényszerhelyzetbe hozzák. Jézus atyám! Hát még ez is kell ezeknek a tojásfejűeknek? Tényleg be lehet ezt venni. . És ugyanezek az alakok bármikor fejből kivágnak egy pí értéket kétszáz tizedesjegy pontossággal. gondolta keserűen. amikor Epsteint Leonardra bízta? Talán mégis inkább a hivatalos csatornákon keresztül kellett volna… Nem! Ez nem agysebészet. A fele népség még autót se tud vezetni.vendéglős árajánlata a lánya esküvőjéhez – gyalázatos. És persze sunyin kivártak az utolsó percig az árajánlattal. – Ha Leonard hív – mondta kifelé menet Daisynek –. hogy hibát követett el. hogy így van! Igazság szerint soha nem értette. de még ezt is megengedhetik maguknak. a reputációjuk miatt. és dühödten összegyűrte a papírt. gondolta Keyes. Csakis a legjobbat mindenből. akit a pillanat kényszere vezérel. Negatív. Mindössze egy öregedő tudósról van szó. Mi a hétszentség ez? Lehet. Roger Ford szerint Leonard tökéletesen alkalmas az ügy kezelésére. hogy az ihlet éppen abban az öt vagy tíz másodpercben csap le rájuk. nyomja át a mobilomra! 2.

– Kapcsolom. – Leonard van a vonalban – mondta Daisy. egymástól egyenlő távolságra. Azon kívül ma reggel. Első látásra meglehetősen ártalmatlanoknak tűntek. belefért a szmokingjába. hogy valójában mindegyik őrhelyen három őrszem posztol. hogy az alkalmazott adatfeldolgozási rendszerek épületegyüttese félmérföldnyi mélységben folytatódik minden irányban a föld alatt. hogy szigorúan a napi ezerötszáz kalórián belül maradjon…Érezte a zsebében mobiltelefonja berregését. Keyes hallotta a távolsági hívások jellegzetesen tompa. Keyes a kávézó felé tartott. akárcsak bármely nagyobb üzleti társaság biztonsági alkalmazottai. . Elhaladt mellettük. továbbá a kislányuk hörcsögének végső nyughelyéül kiásott kerti gödröcskéjük alatt. Nyomban irányt változtatott a legközelebbi ajtó felé. és kilépett a japán stílusú kertbe. De mivel kihagyta a reggelit. fáskamrája. és tonhalas szendvicseket falatoztak a déli verőfényben. mint ahogy arról sem lehetett fogalmuk. majd a dekódoló rendszer ugyancsak túlvilági kattogását. Persze úgy. amikor az esküvői előkészületek részeként tett egy bátortalan kísérletet. s közben az ebéd fogásait latolgatta magában. a szépen gondozott. A halastó mellett. mielőtt füléhez emelte a készüléket.A panorámaablakokon át feltárult a kormányzati költségen karbantartott park zöldje. MI34-es gépfegyverrel felszerelve. és ezer yardokkal terül szét a derék polgárok háza. ezért úgy gondolta. A vermonti polgárok álmukban sem gondolták. csalhat egy kicsit. biccentett a különböző ismerősöknek. Az épülettömb kerítésénél őrök posztoltak. A diéta szerint csak salátát ebédelhetett. Kattanás. ahol titkárnők ültek a padokon. a sétány szegélyénél guggolva egy kertész szorgoskodott. hatalmas gyepszőnyeget masszív drótkerítés szegélyezte. víz alatti zörejeit. következésképpen igazán megérdemel egy kis jutalmat. és keresett egy csöndes sarkot.

Narancssárga szilánk döfte át a vízfelületet. A CIA kifejezetten előrelépés volt számára. A hal kicsiny körökben úszkált – kicsiny koncentrikus körökben. – Mi történt? – kérdezte.A név stimmelt. Mindig furcsa volt hallani a nyivákoló. Leonard közel harmincéves volt már. . amint durva trágárságokat sipákol. de sajátos adottságai folytán – hypopituitarizmus. Nem magának kell… . Leonard egy vándorcirkusznál kereste kenyerét. akkor aligha űzhetné jelenlegi mesterségét. torzszülött mutatványosként. Leonard valamelyest csillapodott.Rossz szobába? . Leonard megint átkozódni kezdett. . A természet csodája és harmóniája. Lazíts! – A kibaszott londiner gyerek! – folytatta Leonard. és a halastóra pillantott. mert Leonard igen cifra káromkodások sorozatával indított. és eltartotta a készüléket a fülétől. hogy az energiafolyam sima. amivel mindig ámulatba ejtette Keyest –. természetes áramlását szolgálja.Rossz faszszopó szobájába mentem. Ez történt! . Mielőtt Roger Ford rábukkant. gondolta Keyes.Gondom lesz rá – ígérte Keyes.– Keyes? – sipított a hang. mint egy kocsis – kivételes képességére nyilván a cirkusznál tett szert. – Igen – mondta Keyes. Keyes lehunyta a szemét. Keyes kinyitotta a szemét. A fickó úgy káromkodik. Ha ugyanis nincs ez a betegsége. hogy Leonardnak éppenséggel semmi oka nem volt az önsajnálatra.Baszhatom. Keyes visszaemelhette a készüléket a füléhez. – Tőle kaptam a rossz… . A szoba nem. De az is lehet. magyarázta az önsajnálat legcsekélyebb jele nélkül. kisfiús hangot. Az egész kertet úgy alkották meg. nem nézett ki többnek tizenkét-tizenhárom évesnél.

a feletteseknek megrendülhet a hitük Keyesben. mert a szállodában egyidejűleg két Epstein lakott. hogy Keyes képes lesz levezényelni a különleges akciót. hogy tartsa magában a lelket. amíg van más választás – úgyis. Nem! Mindaddig. Kétségbeejtően szüksége volt valamire. amíg Leonard újbóli jelentkezésére vár. Valójában semmit sem tehet a „bakiról”. de ha kiderül. Ne tetézd a bajt. Az átkozott olasz londiner kölyök rossz szobaszámot adott. Igen ám. – Továbbra is szükség van magára. mindez fabatkát se ér. de senki nem láthatta előre. az ebédet is kihagyta. mint Roger Ford és Ron Nichols –. próbálva megfogadni saját tanácsát. gondolta. Az ebéd álomképét arra használta – egy hatalmas ebédét. A DIA-hoz kellett volna fordulnom. Nemcsak a reggelit. hiszen nyilvánvalóan fatális véletlenről van szó. egyszerűen azért. gondolta. használni fogja a kapcsolatokat. és abban. . 3. hogy tartani tudja magát..Nyugi! – mondta Keyes. Hol van most? . hogy Epstein meglépett. Minden energiaforrás és az összes alkalmazott – a feng shui. és kiengedte tüdejéből a levegőt. ha egyszer az események kezdenek veszedelmesen kicsúszni az ellenőrzése alól. az aranyhalak a kis japánkertben –. és a vonal megszakadt. Menj a DIA-hoz. Otromba hiba.Visszahívom – mondta Leonard. Hivatalosan a védelmi hírszerző szolgálat felelt az alkalmazott adatfeldolgozási rendszerek biztonságáért. egy ezerötszáz kalóriás lakomáét –.

amikor mindketten a Beltwaynél találták magukat – két ambiciózus pályakezdő fiatalember. A zsebpénznek számító maradék ötezer dollárnyi összeg megszerzésében a Fehér Ház segített. hogy fajsúlyosabbá tegye az alapítványt. Keyes pedig az ADS-nél. abból a célból. pontosan az olyan esetekre. A maradék az NSA-tól folyt be. Amikor Ford személyes szívességet téve adott egy nevet. amilyen ez a mostani. A védelmi Felsőfokú Kutatási Programok Ügynökségétől (DARPA) jött a pénz oroszlánrésze. Ron Nichols az ADS alkalmazottja volt. Ron Nichols minden évben kapott egy száznyolcvanhatezer dolláros fizetési csekket. . a maga sajátos árnyékkapacitásával. Keyes költségvetése innen is. Keyes alkotta meg a fantom figurát tizenhat hónappal korábban. onnan is csipegetett egy kevéskét. és elváltak útjaik. Az előnyök elsősorban pénzügyi téren jelentkeztek. Aztán teltek az évek. karrierje hajnalán. barátságuk megmaradt. Ennek a vállalatnak a kötvényesítését teljes homály fedte – nem tartozott kifejezetten az Állami Főszámvevőszék által rendszeresen vizsgált cégek közé. Az LANL-től – Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriumok – néhány kulcsfigurát sikerült megnyernie. hivatalos beosztása szerint „válságmenedzselési tanácsadó”. előnyöket és hátrányokat is kínált a többi kormányzati ügynökséghez képest. Diploma után még jobban elmélyült a kapcsolatuk. a költségeket Ron Nichols „zsebébe” fizették. Ron Nichols azonban a valóságban nem létezett. Ford a ClA-nál kötött ki. Kapcsolatuk azonban megalapozottnak bizonyult. s éppen ebből a körülményből származott a gúnyneve: Nincs Sehol Aktája (NSA). hogy létrehozzon egy vészhelyzet-alapot. valójában ezt az NSA finanszírozta.Roger Forddal az egyetem óta jó barátok. Az ADS.

Egy olasz rendőrtiszttel beszélt.Volt azért az egésznek egy hátulütője. – Holnap megérkeznek Methoniba. könnyű dolga lesz. Ez az oka annak. hogy az ADS-t neki kell irányítania. Velencébe szökött. Tucatjával hemzsegtek az olyan alakok. – Aligha gyanakszik. Akkor aztán ő léphetne a helyébe. Legalábbis Keyes ezt a mesét adta be neki. a volt feleségtől kapott füles alapján. és mindegyikük úgy érezte. hogy Keyes elcsússzon egy banánhéjon. Szóval. hogy a New York-i rendőrség harmadrangú nyomozója. aki alig várta. Mire Leonard újra jelentkezett. bármelyik jó lesz. és magához ragadhatná a gyeplőt. hogy még ma éjjel utazzon a szigetre… Belenézett az asztalán heverő nyitott aktába. Daisy lépett a szobába. Leonard nem felelt. Ahogy megérkezett. melynek gyanúsítottja. és csak vacsora után hajóznak tovább. Keyes bólintott. egy aktát helyezett az íróasztalra. Addigra összehozok magának valami . aki nagyjából azt képzelte Keyesről. jelentse a részleteket Daisynek. úgy harminc mérföldre onnan. hogy bárki követné. Nehezen fért meg egymással ennyi dudás egy csárdában. – Epstein ma reggel hajóra szállt – mondta Keyes. – Kár ennyit rágódni rajta. – …és vegyen ki egy szobát. és egy gyilkossági ügyben vizsgálódik. – Spongyát rá! – mondta Keyes. majd újra a telefon felé fordult. az egész napot ott töltik. Hat szálloda van ott. mint például Dick Bierman. Leonard motyogott valamit. Kalamata a legközelebbi repülőtér. és kitörje a nyakát. Keyes sietve az ügy lényegére tért. Keyes elköszönt az olasz rendőrtől. hogy Keyes nem fordulhatott a DIA-hoz – nem mintha dúskált volna az egyéb lehetőségekben. Azt akarom.

hogy Epstein számításait újra el lehet végezni. méghozzá holnap reggel. Maga Greenwich fogja elvégezni. Persze. A Sapienza-erődben fogja végrehajtani a dolgot. – Segítséget? – kérdezte Leonard. A legfontosabb most az. És jóllehet. Greenwich biztosította Keyest. de az is lehet. aki a hajón átkutatja Epstein kabinját. még mielőtt túl sok bajt keverne. hogy kételkedjen Greenwich állításában. Jobb az óvatosság. Odamennek a szállodába. hogy a képlet egészen bizonyosan ne kerülhessen illetéktelen kezekbe. egészen briliáns módon. hogy Epsteint időben elhallgattassák. Lehet. most már nincs túl nagy jelentőségük. miszerint ő is képes reprodukálni az eredményt. . Keyes igazából gyanította. hogy nem. Miután kivette a szobát… – Egyedül dolgozom – vágott közbe Leonard. És amíg elintézi az ügyet. hogy Epstein megsemmisítette a Greenwich által fél szemmel megpillantott papírokat. – Miféle erőd? – kérdezte Leonard. Keyesnek semmi oka nem volt arra. ilyen ügyben helyesebb. hanem azért. és segíteni fognak. méghozzá. Hm. szükségünk van valakire. – Tudom – mondta Keyes határozottan. – Ezúttal nem.segítséget ott a helyszínen. Ha minden simán ment volna a hotelban… – Nem az én hibám volt. vélekedett Keyes. akár nem. ha semmit nem bízunk a véletlenre. melyek megjósolták a mikroszkopikus fekete lyukak élettartamát. azért megkönnyítené Keyes dolgát. ahogy Greenwich mondta. De akár léteznek ezek az iratok. ha magát a formulát is sikerülne visszaszerezni. hogy az utóbbi művelet alighanem fölösleges. A papírokat. – De most szüksége lesz segítségre. Nem pusztán a végeredményért.

Nézzen ki egy helyet. még ma! Ford figyelme mintha másfelé terelődött volna. ha kemény játékról van szó. hogy összehozzon egy kisebb teamet. mindketten gyorsan eldarálták a vicces formaságokat. legfeljebb két emberről lenne szó – mondta Keyes. Mostanában túl sok szívességet kért tőle. ha bekeményít. – Tájékoztassa Daisyt a részletekről! – mondta Keyes. És aki azonnal mozgósítható. – Milyen jellegű munkáról beszélünk? – Be kellene hatolni egy őrzött térségbe. És persze az illetőnek tudnia kell. Egy percen át semmi mást nem tett. Aztán újból a telefonért nyúlt. amint ujjai a klaviatúrán kopognak. Ide megy holnap a turistacsoport.– Sapienza. és fölhívta Roger Fordot Washingtonban. De ezúttal meg kell kockáztatnia! Végére akart járni az ügynek. Keyes hallotta. amelyekre Keyestől megbízást kapott. Márpedig. – Egy. sőt talán éppen azokat célszerű legjobban kímélni. de most éppen azért jelentkezik. ha valami gond adódik. és letette a kagylót. és át kellene kutatni a helyet. hogy nem Leonard hibájából –. hogy Leonard elvégezte-e azokat a feladatokat. mi a teendője. . mely helyre zökkentené a dolgokat. És szemtanúk nélkül! Meg tudja oldani? – Megoldom – válaszolt Leonard. Ford elfoglaltnak tűnt. Keyes jelentette. Még a legrégibb barátságoknál is csínján kell bánni a túlzott igénybevétellel. csak az íróasztalát bámulta üres tekintettel. és ez csak úgy megy. majd Ford megkérdezte. akkor Roger Fordhoz kell fordulni! Ő páratlan ebben a műfajban. ahol végre tudja hajtani a feladatot. – Olyan személyről. hogy sajnálatos módon némi fennakadás történt – igaz ugyan. aki befejezi a munkát.

– Mondod a számát? Ford adott egy telefonszámot. majd Ford közölte. – Előélet? – Tíz év a Langleynél a hetvenes években. és nem volt biztos benne. és letette a kagylót. akkor kissé módosult a játszma. Vérfrissítés. Ha elvállal valamit. hogy Dietz. Kilencvenegy tavaszára Dietz kiégett. ahelyett. ahogy az előbb már mondtam. hogy Ford a problémát latolgatja-e. és kérte az idő előtti nyugdíjazását. Pár éve ment nyugdíjba. Nyolcvanháromban bekerült az COURTSHIP fedőnevű közös FBI-CIA műveletbe. – Úgy hívják. nem hivatalosan persze. De szokott nekünk szívességet tenni. Nem hivatalosan persze. New York Cityben dolgozott. Keyest terheli. – Tereptapasztalatot is reméltem… – Dietz vérprofi. hogy várnak rá. Vajon ez a két fickó – Leonard és Dietz – végre tudja-e hajtani? A felelősség elsősorban őt. ugyebár. De mostanában megint előkerül évente egyszer-kétszer. hogy a DIA-hoz fordulna. ott nincs papírmunka. Nem kis kockázat! . – A néven gondolkozom… Keyes kézbe vett egy tollat. KGB-seket verbuvált.Csend a vonal másik végén. Ha továbbra is külön úton jár. Amikor aztán az FSB – Federalnaja Szluzsba Bezopasznosztyi – bejött a képbe. vagy valami máson töri a fejét. A fizetés csekkre menne. Keyes várakozott. és saját emberekkel dolgozik. hogy kémkedjenek Uncle Samnek. A következő hívás előtt Keyes tűnődött egy darabig. Keyes összeráncolta szemöldökét. Újabb formális jópofaságok következtek. akkor már nem lesz visszaút számára.

Nem gondolta át a dolgokat. Nem vitás. hirtelen pánikba esett. Az utasok többnyire idős emberek. De hát történnek hibák. hogy valóban fölmentek a hajó fedélzetére. és ez alól az olyan géniuszok sem kivételek. Valójában Epstein közismerten szórakozott volt. mint azoknak. hogy ilyen briliáns koponya hogyan követhet el ekkora ostobaságot. hogy egy héttel korábban föllázadt. Azok után. hogy Keyes félreismeri Epsteint.Meg tudják csinálni. Keyes először cselfogást gyanított a hajójegyfoglalás mögött. hogy félrevezesse és lerázza az ADS-t. amikor a hajóra menekült. akinek fegyvere lenne. így tehát Epstein kétségkívül besétált a kelepcébe. nyugtatta magát Keyes. valamiféle morális jeladásnak engedelmeskedve. Mindenki hibázik. hogy a tudós kifinomult lelkiismerete pusztán Keyes képzeletének szüleménye. akik minden hónapban rendesen fizetik a lakbérüket meg a villanyszámlájukat. egészen máshogy jár az agyuk. Érthetetlen. Itt van például ez a malőr a hotelszobában. és senki nincs a hajó fedélzetén. ha megpróbál beavatkozni. Legrosszabb esetben akad egy túlbuzgó biztonsági ember. Epstein szinte rögeszméssé vált. még a saját tudós kollégáihoz képest is. Csakhogy az olasz rendőrség ma reggel látta. Epstein feltehetően azért vetetett a feleségével jegyeket. Előfordulhat. mint a kuglibábukkal. és bajt okozhatna. akik úgy tudnak bűvészkedni a képzeletbeli számokkal. hogy Epstein egész . mint Epstein. aki nagyon hamar alulról fogja szagolni a fedélzetet. A legénység kétségkívül alulfizetett. De az is lehet. Mind a kettő profi. Az ilyen fazonoknak. És ne felejtsük el. Epstein nagy hibát követett el. Lehet. még ha érezne is késztetést a közbelépésre.

Greenwich a szavát adta. Keyes kinyújtotta a kezét. Kézbe vette a telefont. Keyes fiának bekeretezett fényképe a rázkódástól arrébb csúszott az íróasztalon. ha tényleg valami olyasmire bukkant. ha így van. amelyen az ADS korábban is haladt. amit Roger Fordtól kapott. Robbanás rengette meg az épületet valahonnan nagyon mélyről. mert nem akarja. hogy az öngyilkosság az egyetlen módja annak. Vissza a rendes kerékvágásba! Vagy legalábbis arra a nyomvonalra. hogy élve elfogják? Hiszen. akkor éppenséggel olyan következtetésre is juthatott. Vagy talán azért rohan a vesztébe ilyen vakon. a föld alól. akkor sincs vész.egyszerűen több pénzt akar keresni a titkos formula eladásával. és beütötte a számot. és megigazította a képet. amihez képest az atombomba ártatlan gyerekjáték csupán. Greenwich reprodukálni fogja Epstein eredményeit. . hogy el kell hallgattatni a pasast! Márpedig ez huszonnégy órán belül megtörténik. A lényeg. És utána a dolgok visszatérnek a rendes kerékvágásba. hogy a felfedezését biztonságos helyen tartsa… …nos.

a programigazgató választott volna. visszajöttem. nyolc évvel ezelőtt. rövidre nyírt platinaszőke hajjal és élénk. hogy Jill Murphy meg fogja mérgezni a kellemes hangulatot. Hanna balján Jackie Bums foglalt helyet. aztán kimentem öt percre a fürdőszobába. – Az első tengeri utamon – mesélte Jill Murphy – végig hánytam. Méregzsák – ez a szó jutott Hanna eszébe. és belekezdtem egy újabb mondatba… Hanna komoran nézett a gyümölcsös-joghurtos táljába. smaragdzöld szemekkel. vörösesbarna haja még nedvesen csillogott a reggeli zuhanyozástól. kidobtam a taccsot. aztán lenyelte. és folytatta. Jackie aggódva méregette az asszonyt. aligha kétséges. aki oly vidáman ecsetelte az ötpercenkénti hányásait. Belapátolt a szájába egy púpozott villára való sonkát tojással – hatvanöt körüli pöttöm asszonyság. Épp levelet írtam a lányomnak. amit Jackie Burns. Aztán következett Jill Murphy. leírtam egy mondatot. Jill Murphy egy pillanatig rágcsálta a szájába vett falatot. A kifejezés igen hízelgő volt ahhoz képest. ahogy magában jellemezni próbálta. Kristálytisztán emlékszem rá. majd letette a kanalat. mintha csak ma lett volna. melyek karfáin virágdíszes párnák domborodtak. Rögtön azután. Az asztal . Négyen ültek a csónakfedélzeten az alumíniumasztal körül. – Az lllírián történt. hogy drága Haroldom eltávozott közülünk. a szilánkfából készült székeken.Harmadik fejezet 1. melyet a programigazgató oly nagy műgonddal igyekezett előkészíteni.

mely most a tányérjára szegeződött. úgy látom. hogy az utalás őrá vonatkozik. hogy a programunkról is szót ejtsünk – szólt közbe Jackie –. hogy kimondtam a huszonegyest. Az utasok fele. Hanna úgy érezte. és figyeltem. ahogy látom. – Nehéz éjszakám volt – mondta. – Fél éjszaka ébren voltam. Igaz Jackie? Jackie vállat vont. most. – Talán túl nyers voltam? Vicky. hogyan cipelik le azt a fickót a huszonegyedikről. azt mondanám. És az a szegény felesége! Felfoghatatlan! – Nos. – Óh. hogy szerencsétlen szám? Háromszor hét ugyebár.másik oldalán egy férfi ült. mindenki nagy várakozással tekint a… . aki Jildrim néven mutatkozott be: negyvenes évei közepén járó. Eltartott néhány másodpercig. És tudják. akkor. – Jill rákapart egy tojásdarabot a villája szegélyére. de félúton megállt. vagy rosszul gondolom? – A hét szerencsés – javította ki Jackie. Legyintett. így hívták. – Mindig előfordul ilyesmi. amíg Hanna fölfogta. rossz ómen. – Kinek nem? – kérdezte Jill. – Szegény ember. Bruce Greene. Ha babonás lennék. mi jut erről az eszükbe? Nem az. jóképű ember. erős csontozatú. kancsófogantyúra emlékeztető fülekkel és álmatag tekintettel. nem érzi jól magát. mint aki most kapcsolódik be egy folyamatban levő beszélgetésbe. Elindította a villát a szája felé. valószínűleg nem kellett volna túl hangosan mondanom. – Valaki… meghalt? – Tegnap éjjel – folytatta Jill. – Bocsánat – mondta Jill. – Tegnap még beszélgettem vele. fél lábbal már a sírban van.

végül aztán berakták a hűtőládába. mit kell kezdeni egy hullával. Ott kellett vesztegelnünk a kikötőben. – Igen. Képzeljék csak maguk elé! Hanna elfordította a fejét. Renee Epstein haladt el az asztal mellett. – Mrs. amíg elérjük az első kikötőt. fölemelt alkarjával ernyőt formált a szeme elé a tűző nap ellen. hogy a kanyaroknál be lehessen görbíteni a testet. tegnap szólt. És tudják. Helen Lowenthalnak hívták. Epstein. farvizéről. mi történt? Merevre fagyott. hogy a csomagfeladással minden rendben lesz? Elég. A költséget majd ráíratjuk a számlájukra. kérem a férjének. Anélkül is elég pocsékul érezte magát. amíg kellően felolvadt ahhoz. Mire kikötöttünk. A tenger nyugodt volt körülöttük. A vicces az volt az egészben. Meg mondaná. A hajó közelében káprázatos türkizben szikrázott a víz. hogy ne induljon oszlásnak. . tudják. hogy függőlegesbe állítsa a hullát. hogy senkinek se jutott eszébe. semmiképpen sem látszott igazolni a rossz közérzetét. hogy postára akar adni valamit. Az olasz Riviérán. Jackie Bums hátrafordult a karosszékén. a harmadik hajóutamon voltam szemtanúja.– Az első halálesetnek. ha kiteszi a kabinajtó elé. a hajósodrásban tajtékos örvények kavarogtak. pedig így simán átfértek volna vele a sarkoknál. a horizonton pompás mélykékbe olvadt. távolabb. nem felejtem el. nem tudtak befordulni vele a folyosó sarkán. míg élek. Senki nem tudta. Tarajos hullámok masíroztak rendületlenül az Auróra II. intézkedem. hogy ilyen marhaságokat végig kelljen hallgatnia. amikor az ember szeme láttára hal meg valaki – vágott közbe Jill Murphy –. Renee Epstein megállt. hogy eljusson a postahivatalba. – Csomag? Milyen csomagról van szó? – kérdezte.

a rakpart parkolójának végében egy nagydarab férfi várakozott. Akik úgy döntenek. barna bőrtáska lógott. és figyelt. de előtte még sípolt. méltóságteljesen beúszott a kikötőbe. Pusztán ránézésre nehéz lett volna meghatározni a származását. minden utasnak – mennydörögte. élvezettel mondta ki –. hogy fél hatra mindenkinek a fedélzeten kell lennie. széles válláról viharvert. – Egy órán belül megérkezünk Methoni kikötőjébe. – Hogyne. De kérem. Szívta a cigarettáját. – Fél éjszaka fenn voltam… A fedélzeti hangszóró recsegve életre kelt. 2. ne felejtsék el. recsegett egy hosszú. Methoni városában tölthetik a szabadnapot. mert hat órakor felszedjük a horgonyt. A kapitány szólalt meg dörgő hangon. Bárki ránézett. iratkozzanak fel a recepciónál található listára. hogy nem tartanak velünk a túrára. A bőrszíne világosabb volt. Miközben az Aurora II. félbeszakítva Jill kárálását. Köszönöm. Aranylánc csillogott őszülő mellszőrzete bozontjából. mint a helybelieké. megmondom. Angolul beszélt. és szép napot kívánok! A hangszóró kikapcsolt. arra gondolhatott. mint Bruce Greene – zendített rá megint Jill. laza chinos és kifakult Naot-szandál. de az itt lakókhoz hasonlóan mediterrán öltözetet viselt – fölül kigombolt. Azok az utasok. hogy az öbölben . erőteljes görög akcentussal. fülsiketítő sorozat erejéig. Mit szólnak ehhez a szép reggelhez? Maguk is élvezik? – Jobban.– Óh – mosolygott Renee kissé tanácstalanul. kérem. élénk színű ing. – Figyelem. akik részt kívánnak venni a Sapienza-erődbe szervezett kiránduláson – az erőd nevét ropogósán.

Fél órával az Aurora II. . hol eltávolította – mozdulatai lassúak voltak. noha elég kezdetleges formában. Másik kezével hol a szájához emelte a cigarettát. Volt itt csiricsáré butikos stand. a jól felismerhető piros-fehér csomagolásban. egymás után szívta cigarettáit. Úgy is mondhatnánk: amerikanizálták. és zsibongva a busz köré csoportosultak. és egy barna bőrű kölyök rúdelemeket és fejhallgatókat próbált rásózni az arra járókra. A virágtartókban sokhelyütt egy-egy macska szunyókált édesdeden. foszlott árnyékfoltokat vetítve az aszfaltra. A kicsiny házak barack. és leparkolt egy rozoga autóbusz a híd aljához. A parkoló mögött látszottak Methoni épületsorai.-nél nagyobb és kisebb hajók is. A kikötővel határos parkolót és környékét szemlátomást a „modern” igényeknek megfelelően próbálták kialakítani. megérkezése után a férfi még mindig ott ácsorgott a parkolóban. Öt ujjal beletúrt ezüstös. göndör hajába. Csenevész fák tarkították a tájképet. Francis Dietz a karórájára nézett. 'NSync. és feszülten figyelt. a legkülönfélébb nemzetek felségjeleivel. és Ricky Martin feliratokkal. és még jobban kiemelték a környező tenger vizének élénk. Az utasok kirajzottak. ahol pólókat árultak Backstreet Boys. vékony. A városkát se modernnek. egy bódéban jégkrémet árultak. se amerikanizáltnak nem lehetett nevezni. kékeszöld színárnyalatait. A butik mögött nyilvános telefonfülkék sorakoztak. A házak ablakpárkányait virágok díszítették.horgonyzó fél tucat hajó valamelyikének legénységéhez tartozik. gépiesek és elszántak. sárga és világosbarna pasztelljei sajátos hangulatot árasztottak. és Marlboro-kartonokat kínáltak. Akadtak itt az Aurora II. Időközben egy kikötőhidat rögzítettek a hajó oldalához.

amely a bőrre helyezve scopolamine-t bocsát a véráramlatba. – Jackie hangjában most is benne volt a mesterkélt nyájasság kemény. parancsoló tónusa. hogy senkinek nem említette. hacsak nem hozta magával a buzogányát. és megint sarkon fordult. Egy olyan tapaszról. Talán. – Vicky! – kiáltott Jackie. Hanna tétován elmosolyodott. még jó. A tüzetesebb szemrevételezésnél vette csak észre. Gondolatban hajlamos volt sikamlós területekre tévedni. mert „jó fogásnak” ígérkezik – csinos. jó családból való –. hogy valójában tengeribetegség elleni gyógyszerről van szó. Ahogy a telefonfülke felé lépdelt. amiről először azt hitte. . hogy erre vágyna. az egész napot egyedül kell töltenie a szigeten. hogy alapvetően félreérti a dolgokat. hogy óvszer. fiatal nő – már amennyiben megengedhet magának ennyi önelégültséget. Nem hiszem. És nem hiszem. de hát harminckét évesen még elég fiatalnak érzi magát – egy görög szigeten hogyan is tölthetne egyedül. Az a kis bőrflastrom például. Gyakran azt képzelte. az utóbbi mondatot forgatta magában. hogy erre vágyna. hacsak nem hozta magával a buzogányát. hogy arra gondolt. – De többet nem! Ha a busz maga nélkül indul el. tehetős. hogy mindez csak a saját képzelgése. Egy csinos. – várjunk még magára? Hanna hátrafordult. mert a görögök hírhedtek a szexuális agresszivitásukról? Jackie alighanem erre utalt.3. kísérő nélkül egy teljes napot? De az is lehet. aztán jön a kínos felismerés. – Csak egy percet kérek! – Kap ötöt. Jézus Isten. az asztalfiókban. hogy az emberek azért keresik a társaságát.

Nem jó ötlet. hogyan méregetik a legénység tagjai – ha nem is fixírozva. hát tegyék csak! Legyenek vele boldogok! Még mindig jobb. Nagyon-nagyon óvatos lesz! Nem használja a hitelkártyáját. Persze az se biztos. hogy lenyomozzanak egy vonalat: egy perc? Így látta a moziban meg a tévében. egy régen látott film kuszán összemosódó jelenetei rémlettek föl benne. A tűző nap csaknem folyékonnyá olvasztotta a gumit. de akkor hogyan szerezzen bizonyosságot? Ha most nem tisztázza az ügyet. tengeri körutazáson. az sem értette. hogy úgy tér vissza Chicagóba. Fel kell hívnia Frankot. Aztán . ha nem csal az emlékezete. és egy percnél tovább semmiképpen sem fog beszélni. nem a sajátjától. Ha ezen csámcsognak. Leakasztotta a telefonkagylót. Átkapcsolta egy másikhoz.Most azonban aligha tévedett. hülyeséget csinálsz. és letette a készülék alá a gumi szegélyű rácsozatra. mintha egy lázálomba sétálna bele. De mégiscsak valami ilyesféle benyomást kelthetett bennük: férjezett asszony. de közben Frank számánál automatikusan kinyitotta a noteszt. mondogatta magában. Hanna. és egy árnyalatnyi buja kíváncsisággal. ennyi idő kell ahhoz. amit az ember a filmeken lát. egyedül. mit mond. hogy biztosan tudja: visszatérhet-e Chicagóba. Nyilvánvalóan az járt a fejükben. hogy mindent el kell hinni. Egy görög operátor vette fel. Látta. hallod! Ne tedd! Igen ám. Hülyeséget csinálsz. mintha az igazságot sejtenék. „R” beszélgetést kér. de sokat sejtetően. Ugye. násznép meg sehol. Micsoda kifejezés. hogy belevaló csaj. ugyebár. férj nélkül. akkor könnyen lehet. és elővette a zsebéből a telefonos noteszt. belevaló csaj! A szülei generációjától lehetett ilyeneket hallani. de nem beszélt angolul.

Végül észbe kapott. akkor most lenne fedezete ahhoz. a város sziesztára készülődött. ki keresi. A telefonkezelő a nevét kérdezte. ha odáig jutottak a dolgok. erős déli tájszólással. Frank mindenkit így becézett. Bárcsak valami nagyobb pénzösszeggel sikerült volna meglépnie. mit akar. majd üzenetrögzítőre kapcsolt. Aztán a Hanna Gray nevet akarta bemondani. most azonban egy amerikai: – Üzenetrögzítőn van – mondta egy nő orrhangon. Hanna közben vetett egy pillantást az előtte elterülő városra. Megint az operátor. hogy a következő éveket egy ilyesfajta szigeten töltse. Frank ismerős. Az időtlenség álmatag érzése lebegett a város fölött. a helybeliek behúzódtak a házaikba. Kis híján kibökte a Vicky Ludlow-t. a nap teljes erővel tűzött. Frank így becézte Hannát. Csodálatos – gondolta. és ennyit mondott: – Micimackó. De vajon hány „kuncsaftja” jelentkezhetett be ezen az álnéven? Hanna csak remélhette. 4.végre találtak valakit. A vonal hosszasan sistergett. kissé elvékonyodva a sok ezer mérföldes távolság miatt. s az lejegyezte a telefonszámot. érdes hangja hallatszott. aki megértette. hogy Frank tudni fogja. Dél felé járt az idő. Szívná magába ezeket a csodálatos színeket… Bárcsak… Kicsöngött a telefon. . hogy… Hanna letette. A telefon kétszer kicsengett. – Óhajtja.

tegyen-e még egy kísérletet. és rosszul ítélte meg a helyzetet. Hanna a zsigereiben érezte. Ez pedig nem más. meg a fantasztikus szövésű selyemlepedőibe. hogy azonnal Scarborough-nak jelentette volna az esetet. mint maga Frank Anderson! Ahelyett azonban.Állt. inkább a Lake Short Drive-i luxuslakásába szeretett bele. aki jobb belátásra bírja őket… Pedig. Pontosabban szólva – legyünk egész őszinték –. És gyarló módon beleszeretett a magyarázkodásába. Jelentenie kellett volna! A DRG dekódolásának ügye volt ez. s ilyen módon Hannát egyenesen a börtönbe juttatja. tűnődött Hanna. Próbáltam lebeszélni róla – tárja szét a karját –. és azt latolgatta. és nézte a készüléket. de hát ismerik ezt a fajtát. az ösztönök és megérzések szintjén – tudta! Frank ellene fordult. az legfeljebb annyi. . Frank föladta őt! Vádalkura készül. és amikor részletesebben megismerte a dokumentumokat. döntő lépést. ha belegondolunk. döbbenten fedezte föl. milyenek a nők! Fejükbe vesznek valamit. Eszedbe ne jusson! Az előbb se kellett volna! De most már tudta a választ. Mélyen a lelkében. Franktól kért magyarázatot. szinte teljesen ártatlanul keveredett a dologba. Már az első csalási ügy felfedezésekor azonnal Bill Scarborough-hoz kellett volna fordulnia. hogy a férfi éppen ezekben a percekben teszi meg a visszavonhatatlan. aztán nincs az az isten. Ha valamit a szemére vethetnek. mindentudó félmosollyal – egy nő kárára. Pár összekacsintós jópofasággal eddig már nyilván maga mellé állította a szövetségi nyomozókat. Azok meg bizonyára bólogatnak. hogy kizárólag egyetlen személyt terhel a felelősség. hogy naiv volt. A férfi-szolidaritás! Tudják.

Mintha így tervezte volna az egészet. ha akkor föladja Frankot. hogy lezárja a dolognak legalábbis ezt a részét. – Micimackó – mondta. De természetesen nem ezt tette. hogy újra osztja és újra számlázza az elhunyt betegek gyógyszerreceptjeit. hogy Frank meggyőzze őt arról. mikor ezt mondta. számított rá. igen! Papi kicsi lánykája hamar leckét kapott belőle. nem falazok tovább. magyarázta a férfi. egész jól állna a szénája. Nagy ez a vállalat. hogyan hálálják meg a férfiak az efféle segítséget. Legközelebb. Micimackó. megint csak elgondolkodott. mindent elmondok. Sörhab fénylett a felsőajkán. hogy Hanna előbb-utóbb előáll a fenyegetőzéssel. az üzleti rész azonban még csak most kezdődött. szinte nyájasan. Hanna elég erős és határozott volt ahhoz. a Chicagoland Péntek kedvezményes italárait élvező sokadalomban. Hatalmas ez a cég. Ekkor történt. Hanna hagyta. hogy harmadszor is rajtakapta Frankot. még szorosabbra szőve a hálót Hanna körül. hogy a te kezed sem makulátlanul tiszta. Frank részesedést ajánlott a haszonból. Ha rákérdeznek. a dolog teljesen kockázatmentes. No. és egyúttal még erősebb védelmet biztosítva saját magának. Sőt. önelégült vigyor. most nem fájna a feje. Észre se . A szexuális kapcsolatuknak addigra vége lett. Némi ellenkezés után Hanna belement.Amikor aztán másodjára kapta rajta. közölte Frankkal. A hatályos törvények értelmében. hanem megpróbálta takargatni a férfi viselt dolgait. hogy helyesebb lenne Scarborough-hoz fordulnia. Frank vigyorgott – nyugtalanítóan magabiztos vigyorral. s arcán megint megjelent az a pimasz. Megengedheti magának. Kapcsolatuk romantikus fejezete ezzel végleg lezárult. Úgy festett. Egy brooklyni sörözőben ültek. – Nem szabadna elfelejtened.

De azt hiszem. – Mennünk kell! – mondta Jackie. Befejezték – kész. Visszatekintve legutóbbi beszélgetésükre. – Itt van. tekintete furcsa nyugalmat árasztott. Egy machiavellista cselszövő. – Hát nem bűbájos? Persze. Hanna ijedten begyűrte a noteszát a tárcájába. csaknem vádló.fogják venni. aki őket figyelte. elhaladtak egy cigarettázó férfi mellett. akiről beszéltem: Vicky Ludlow. mint amire Hanna számított. – Ő az? – kérdezte. aki fortélyosan elcsábította őt. Jackie Burns állt a fülkénél. kifújt. Jackie sietősen fölterelte Hannát a várakozó autóbuszra. de kételyeket nem hagyott. hidd el nekem! Bízhatsz bennem. Az ő verziójában természetesen Hanna volt az igazi csaló. drágám. természetesen. – Indulunk. ő az! – mondta Renee. Hanna kissé hátrébb húzódott. ő az a fiatal nő. akadhat egy barátnője. – Látod. aki éppen jó lenne a mi… – Magánál van a könyv? A hang kemény volt. ahol Renee Epstein azonnal lecsapott rá. férjnél van. Homlokát májfoltok tarkították. Keresztülvágtak a poros parkolón. egy agyafúrt boszorkány. A Renee Epstein mellett ülő férfi idősebb volt. Frank viselkedése egyértelmű volt. . nincs miért aggódni! Hanna elhitte… Most pedig már késő. és megfordult. A férfi nem mondta ki ezt szó szerint. Renee még szélesebb mosolyt varázsolt az arcára. nyolcvanas éveinek vége felé járhatott. Enyhe kelet-európai akcentus érződött a kiejtésén. Valaki megállt mögötte.

a harmadik görög. . Három férfi állt a palánk aljánál. amíg a busz füstölve eldübörög a hegy irányába. Ketten közülük Fülöp-szigetekiek voltak. – Különleges élményben lesz részünk a mai napon. hölgyeim és uraim. – Ahogy visszaérünk a hajóra. Aztán elpöckölte a cigarettáját. Francis Dietz megvárta. a görög keresztbe fonta vastag karját a mellkasán. A velenceiek a tizenharmadik században kezdték el az építését… 5. – Jó reggelt. hogy rendszeresen ellensúlyoznia kell férje társasági baklövéseit. váltott pár szót a sofőrrel. kezét viharvert bőrtáskájába mélyesztette. és megindult az Aurora II. és sikerült magára erőltetnie egy mosolyt.mint aki hozzászokott már. mindenkinek! – csiripelte. – Nagyon sajnálom. – Édesem – fordult Hannához. mindhárman a szerződéses stewardok fehér egyenruhájában. Ahogy Dietz közelebb ért. azonnal visszaviszem. – Én viszont el se kezdtem még olvasni – felelte. kikötőhídja felé. Hanna becsusszant egy ülésre. – Segíthetek valamiben? – kérdezte erőltetett udvariassággal. de alighanem hibát követtem el. Jackie Bums beszállt a buszba. és megragadta a mikrofont. Steven ugyanis még nem fejezte be a könyvet. A három férfi teljes testmagasságban kiegyenesedett. A világhírű Sapienza-erődöt fogjuk megtekinteni. ahogy távolodtak az öböltől.

– Biztonsági ügy – bólogatott a görög. – Körül kéne néznem a fedélzeten – mondta. Egy perc az egész. és kezet rázott. A másik két steward egymásra nézett. Begörbített hüvelykujjától alig láthatóan egy köteg bankjegy kandikált ki a tenyeréből. és hirtelen kézfogásra kínálta a kezét. – Öt perc – mondta. – Miféle biztonsági ügy? – Nemzetbiztonság – mondta Dietz. mely komor. s közben kihúzta kezét a táskából.Dietz arca megenyhült – megnyerő mosolya volt. flegma arcát nyílttá és rokonszenvessé tette –. Ahogy a fedélzetre lépett. megkerülte őket. Három szempár követte a kézmozdulatot. hallotta. és felsietett a kikötőhídon. Dietz lehajtotta a fejét. A görög kinyújtotta a karját. hogy a háta mögött heves vita veszi kezdetét. . – Biztonsági ügy.

és aggodalmaskodva tekintgettek a templomkapu felé. De hiszen éppen most mondtak igent egymásnak a szeme láttára. tudnia kell. most már megtörtént. hogy lánya főiskolai barátjában mostantól a saját vejét kell tisztelnie – mint a rózsaszirmok a tenyerében –. És aztán a csók… A körülötte két sorban ácsorgó emberek ugyancsak rózsaszirmot szorongattak. Neki. újdonsült férje oldalán. s közben a templomajtóra szegezte tekintetét. A maroknyi rózsaszirom pihekönnyűnek tűnt. És alig hihetőnek. ahogy a gyűrűk fölcsúsztak az ujjakra. évek óta nem látszott ilyen boldognak. tán még a levegőnél is könnyebbnek. hogy még mindig nem jönnek. várva. hogy Rachel igyekszik elkapni a tekintetét. Mintha megpróbálná valahogyan őt hibáztatni azért. és továbbra is a templomkapura összpontosított. Most nézte végig. Keyes óvatosan kerülte a tekintetét. hogy a fickó csupán egy szerencsétlen kitérő lánya életében. Akárhogy is történt. A gondolat. Keyes a markában tartotta a szirmokat. Végtére is Margot felnőtt ember.Negyedik fejezet 1. Mindeddig elég simán zajlott a ceremónia. Nem vett róla tudomást. Keyes magasba emeli a rózsaszirmokat. Keyesnek pedig egyetlen . a levegőnél is fajsúlytalanabbnak tetszett. A mobiltelefonja berregni kezdett a combjánál. De hol az ifjú pár? Keyes észrevette. hogy lánya kilépjen a napsütésbe. Végre jönnek – Margot szélesen mosolyog. de még a mogorva ifjabb Joe Cifelli is végre egyszer felengedett. mire adja a fejét. Keyes mind a mai napig abban az illúzióban ringatta magát.

mint kutya a vizet – szuggerálta magának. és kikapcsolta.dolga maradt mára: eljátszani a büszke. hogy Margot éppen Cifellinél kötött ki. Igazam van vagy igazam van? – szellemeskedett. híg szófosása volt. hogy leplezze csalódottságát. hogy elkapja a tekintetét. Biztos. hogy csak akkor jelentkezik. Rázd le. azok után. Elfordult. nyájas apa szerepét. Jim. – Gratulálok. a másiknak még nem kell feltétlenül föladnia. ami veletek történt. Az ég felé hajította a virágszirmokat. és néhány másodpercig megtelt a levegő a repdeső. Rázd le. és a hátba veregetés túl erőteljesre sikeredett ahhoz. hogy elsuhanjanak a fogadásra. mert az egyik nemzedék zátonyra futott. Cifelli háta mögött a zenekar érzelmesen elkalandozott a Hulló falevelekben. Ma senkinek sem elérhető. – Gratulálok – mondta. Keyes csak állt. hogy egyáltalán kész kipróbálni a házasságot – okoskodott Cifelli. Keyes fagyos arccal bólintott. a körülötte álló másfél tucat ember ugyanezt tette. Ez ma mégiscsak a lánya esküvője. ha vészhelyzet van…Dick Faulk. bárcsak befejeznék már. Micsoda nap! 2. szállingózó rózsaszirmok záporával. Idősebb Joe Cifellinek véget nem érő. Persze pusztán azért. és megpróbálta teljesen kikapcsolni az agyát. Rachel még mindig azon volt. Aztán az ifjú pár becsusszant a várakozó limuzinba. – Úgy értem. Margot keresztapja meglapogatta Keyes hátát. Alighanem Dick se tudott megbékélni a gondolattal. a . lenyúlt érte. mint kutya a vizet! – A lány becsületére válik. Keyes azt kívánta. Kissé bánatosan hangzott. Nagy nap ez a mai. figyelte Cifelli szájának szapora mozgását. A telefon se hallgatott el a zsebében. Ám Daisy pontosan tudott erről.

ha elfelejtenék. – Kérlek. mint Rosalie meg én. Keyes hunyorgott. .Kérlek! Menj. Az égvilágon semmi kedve nem volt ahhoz. ránézett Cifellire. és rátérnének végre a tósztokra. Keyes sóvár szemekkel követte. nem veszed ezt tolakodásnak.koktél-jazz hátralévő részét meg legjobb lenne. Nem mindenki olyan szerencsés. – Kérlek! . Rettentő éhes volt. ne tedd tönkre az estét! . és megadóan bólintott.Ránézett a lányára – sápadt volt és feszült. nem hiszem. aztán sóhajtott. átölelte Keyest. Jim. és kilépett a szabadba. Egy felszolgáló húzott el mellette. Merem remélni. nem igaz? Elvárható. aztán újra Keyest – sugárzott és vibrált –. másként soha a büdös életben nem lesz vége ennek a nyomorult estének. de tartotta magát a diétához. hogy beszélni akarna velem. beszéljenek bármit is.Papa. Meg aztán ott volt az a baleset is. és azt mondta: – Mama ott sír a sátor mögött. akárcsak az anyja –. most már egy család vagyunk. hogy őszinték legyünk egymáshoz. és most az egész házasság romokban hever. Átfurakodott az asztalok között. ha kíváncsi vagy a véleményre – folytatta Cifelli –.Csillagom. hogy most Rachellel bajlódjon. lazaccal és sertéssülttel megrakott gurulós tálcát tolt maga előtt.Én? . menj és beszélj vele – könyörgött Margot. igaz? Elveszítettetek egy gyereket. – Persze. és beszélj vele! . én nem téged hibáztatlak. Az ünnepi sátor zajos kavalkádja után odakint hirtelen minden csöndesnek és visszafogottnak . Margot bukkant fel a semmiből. kérlek. Végtére is. átölelte Cifellit.

nem kudarc. hogy sikerült.tetszett. Várjunk még az ünnepléssel! Az örömérzet azonban a zsigereibe hatolt. Megbizonyosodott róla. – Isaac elment ellenőrizni. Oly sok hónap telt el. és megnyomta a gombot. – …tűzijáték – hallatszott Daisy hangja. hogy senki nem figyeli. vagy talán már előtte is folyamatosan hívták. majd benyúlt a zsebébe. A kijelzőn Daisy neve világított. és bekapcsolta a mobiltelefonját. íme: megvan a kettes számú kritikus eredmény. Mennyire súlyos? A vonal még rosszabb lett. Daisy hangja hol elhalkult. . Greenwich kezd bekattanni. azonnal el is fojtotta magában. Statikus hullámok zúgtak a fülébe. Szubatomi részecskék robbanása. Keyes a füléhez emelte a telefont. – …zavarom önt… Keyes várakozott. A készülék azonnal megszólalt. fotonok. Legalább van néhány perce a tósztok előtt. Sikerült! Kimondhatatlan öröm áradt szét benne. muozonok és pozitronok tűzijátéka. Tűzijáték. és most. – …gamma… kritikus. Tompán szűrődött át a zene: a Hulló falevelet újabb érzelmes szám követte. Épp ellenkezőleg: siker! Kettes számú kritikus eredmény – elektronok. Aztán egy pillanatra kristálytisztán hallatszott Daisy hangja. A tűzijáték… Keyes hirtelen mindent megértett. Nem robbanás. ami azt szimbolizálja. – Igen – mondta. Összeszorította a száját. annyi év. hol fölerősödött. átszüremlett minden gondolatán.

. a házasság valami komfortosabb.…egyelőre – mondta Daisy.. Aztán az élet kezdett bonyolulttá válni. Természetes tehát. és máris a hármas számú kritikus eredmény esélyeit latolgatta. amíg nincs biztonságos helyen Epstein formulája. kék csíkokban folyt le az arcán – de így is csinos volt a fekete ruhájában. semmi sem állhat többé az útjukba. Greenwich előremenekült. Szóval megcsinálták! Most pedig.– Mi van Epsteinnel? – kérdezte. ám elnyelték a statikus zörejek.Hálás vagyok. . és jól állt neki a nyakát díszítő keskeny lánc. Greenwich megszegte a kutatási moratóriumot. Keyes elmosolyodott. Gyerekek voltak még. Tűzijáték.Egy vagy két órán belül lelépek innen. de a pasas ösztönei jól működtek. ha az Epstein-ügyet lezárják végre. . melyet Epstein eltűnése után rendeltek el – legalábbis addig. Valami megzörrent a háta mögött. a kislányt. Előre is köszönöm. Ott lesz még az irodában? Szükségem lesz egy fuvarra a gammához.Recsegés. – Semmi hír? – erősködött Keyes. Szemfestéke párhuzamos. hogy Greenwich is ezt teszi. . Kezdetben minden együtt töltött perc maga volt a csoda – emlékezett Keyes.…hétvége – mondta Daisy. hogy ideje előre tekinteni a hármas számú projektre. Megfordult. és a gammatelep még mindig működött. . Keyes egy pillanatra szinte maga előtt látta a kislányt. amelynek alapján pontosan ki lehet számítani a fekete lyukak élettartamát –. . aki egykor ugyanebben a testben élt. akibe beleszeretett. és még hozzátett valamit. Daisy. kikapcsolta a telefont. Rachel volt az. Nem kétséges. és visszacsúsztatta a zsebébe. Gondolatban előreszaladt.

és mélyen visszahúzódott egy olyan belső rejtekhelyre. egy perc. S amikor annak vége lett. addigra Rachel eltűnt. Keyes megnedvesítette a szája szélét. – A mi kicsi lányunk – zokogta Rachel. hadd sírjon. mintha a dolog a véletlen műve lenne. – És vékony vagy. Aztán jött az az iszonyú időszak a kórházi szobában. – Fáradtnak látszol – jegyezte meg Rachel. te viszont milyen jól nézel ki. Szerinted az? Fogalmam sincs. száraznak. – Túl vékony – mondta Rachel. Keyes magába roskadt. és egyik kezével megsimogatta az asszony haját. Keze a kezét érintette. – Nem hívtál vissza. – Boldognak látszik – mondta Keyes. nem tudta. Lefogytál? Keyes vállat vont. A sátorban elhallgatott a zene-. szavai tompán belevesztek a férfi mellkasába. Éveken át. és arcát beletemette a férfi mellkasába. egyszer sem – mondta. ami semmihez nem hasonlítható. Még egy lépést tett előre. Keyes hagyta. Aztán átkarolta Keyest. és nem válaszolt. A sajnálat hulláma . hová tegye. Rachel túl gyakran festette mostanában. keze esetlenül mozdult. – Épp azt mondtam magamban. Rachel tett egy lépést felé. Keyes végre rászánta magát. – Nem tudom. Érdesnek tűnt. és kezdődnek a tósztok.ugyanakkor jóval összetettebb árnyalatot kapott. Az asszony válla rázkódott a zokogástól. Mire aztán újra megnyílt. a házasságuk összeomlott. mintha kifeszített kötélen egyensúlyoztak volna jó és rossz korszakok között. ahol senkit sem engedett magához közel. Hosszú ideig tartott ez az állapot.

– Szétkenődött a szemfestéked. Rachel szipogott. csak ezzel magyarázható. Ha meggondoljuk. Hogy megmutassuk Margot-nak. és valahonnan elővett egy Kleenexet – úgy tudta elővarázsolni ezeket a pipereeszközöket. Hajszál híján magyarázni kezdte. . bármekkora is a veszteség. Aztán meghajlította a karját. Keyes most majdnem kiesett a szerepéből. Rachel alighanem arra gyanakodna. menyire megváltozik majd minden. ahogy Isten elvette tőlük a fiukat! De hát ez képtelenség! Még a véletlen se lehet ennyire válogatós. Úgy nézel ki. mi lesz. Szegény Rachel. Rachel bólintott. működési zavar a nagy gépezetben. mint egy mosómedve. Ám ha ilyeneket hangoztatna. – Együtt kellene bemennünk. képesek vagyunk rá. Kis híján belekezdett a projekt taglalásába. mintha semmi se történt volna… Fatális tévedés. Ezért inkább csak ennyit mondott: – Kezdődnek a tósztok. mindent elveszített. mint ahogy a hamiskártyás a kézelőjében elrejtett adu ászt –. ha eljutnak a hármas számú kritikus eredményhez. korrigál hatók. És a hibák. hátrébb lépett. hogy elment a józan esze. hol hibázták el a dolgokat… mit kellett volna másként tenniük… hogyan lehetne mindent elölről kezdeni. tűnődött.vegyült Keyesben az iménti érzésekhez. és úgy tenni. majd lendületesen kezelésbe vette a sminkjét. álla hozzádörzsölődött a férfi ingéhez. kellő erőfeszítéssel. A baleset emberi hibából keletkezett. és hibátlan mosolyt varázsolt az arcára.

Semmi értelme az egésznek. már mosolygott. Szép este ez! Még ifjabb Joe Cifelli jelenléte sem ronthatja el.A tragédia kötelez minket. Karjuk egymásba fonódott. gondolta Keyes. hogy Jeremyvel megtörtént az a baleset. A tragédia tépte szét a kapcsolatukat. mindketten mennek vissza az ügyvédeikhez. Keyes a bal kezét bizalmasan rátette felesége karjára. mintha a világon semminek se lenne értelme. amikor újra felnézett. és a párbeszédük csakis szigorúan a hivatalos közvetítőkön keresztül folytatódik. Azóta. mintha mi se történt volna. De erre az estére legjobb arcukat mutathatják egymásnak. nagyon úgy fest. Megcsinálták! Keyes lehajtotta a fejét. . és ugyanez a tragédia láncolja őket egymáshoz. ahogy elfogadta a feléje nyújtott kart. és így indultak el a sátor felé: kart karba öltve. Tűzijáték. Ez igazán szép így! Holnap aztán.

Ötödik fejezet 1. és mindent újra fog kezdeni. Egy hét múlva visszatér. A látkép idilli. de e pillanatban úgy érezte. a szárazföld peremén vörösessárga és szürkés színek emelték ki a tenger vizének zöldjét. melyen Sapienza toronybörtöne magasodott. Lépésről lépésre haladtak a torony irányába. gondolta Hanna. a törökök építették a tizenhatodik században. negyven láb magas kőfal emelkedett a türkiz színű ég felé. Rossz előérzetei nem múltak el ugyan. hogy élvezi a túrát. – Bölcsességet jelent. s a látványt egy kicsiny sziget zárta. kíváncsian vizsgálgatva a velenceiek kőbe vésett oroszlánjait az erőd falának meredek lejtőjén. A turistacsoport kényelmesen bóklászott a romok között. de azon kapta magát. . A színek valahogy túl élénk tónusokkal virítanak a világnak ezen a fertályán. az ég kékje ragyogóan élénk. És ezúttal valóban mindent a helyére tesz. túránk végcélját. a szél lágy és balzsamos. hogy a különböző korok más-más civilizációi miként hagyták itt kézlenyomatukat az erőd épületén. Sétánk során megfigyelhetjük. A sziget stratégiai állomáshely volt az Ión-tenger és az Égei-tenger között. még szélesebb értelemben Itália és a Földközi-tenger keleti partvidéke között. Akárhogy is lesz. Ám az erőd alapjait valójában három évszázaddal korábban rakták le… Hanna maga is meglepődött. – Sapienza – mondta Jackie Burns. ez itt most egy vakáció. Lőrés oromzattal csipkézett. tiszta fejjel és megújult lélekkel. kordában tudja tartani őket. A börtöntornyot. Távolabb okkersárga sziklák vezették a tekintetet a tengerhez. A kövek szürkéje rétegezett volt és mély tónusú.

amint látják. hogy az Epstein házaspár szorosan tapad rá. Kétszer már megígérte. Azon nyomban. a maga egzotikus módján. majd újra visszatévedt a tekintete. és a csoport köréje gyűlt. próbáljunk meg együtt maradni! Más turistacsoportok is lesznek. mikor jut el legközelebb a görög szigetekre? Elindult Jildrim felé. Volt valami hátborzongató az öregember eszelős makacskodásában. a másikról Epsteinék. És kérem. Egyik oldalról Jackie Burns kiselőadása. hogy ugye. – Oké! – mondta Jackie Burns. közben persze tudta. mint egy nyáját terelő juhászkutya. Lehet. Mi van a növényeiddel? – kérdezte egy belső hang. Epstein úr harmadszor kérdezett rá.Lelkének romboló erői azonban percig sem nyugodtak. Magasba emelte a kezét. egészen biztosan visszaadja a könyvet. hogy korban jóval közelebb áll hozzá. Hanna szemügyre vette a férfit. Magas. Az álmatag tekintetű török – Jildrim – hátramaradt sereghajtóként. barna bőrű. Tényleg egészen jóképű. vigyázzanak a kövekre! Csúszósak. amíg kínálkozik. Kérem. akik tapadtak rá. Nem beszélve arról. hogy a növényeket… Hanna elhessegette a gondolatot Éppen elég zavaró körülmény tette próbára a türelmét. Addig kell kihasználni az alkalmat. és határozottan vonzó. újabb és újabb bosszantó trükkökkel álltak elő. és jó lenne. mint Epsteinék. Legalább szóltál volna valakinek. ha nem keverednénk. De amikor arra a helyre . Szegény virágaiddal. aztán másfelé nézett. – Most pedig bemegyünk a toronybörtönbe. hogy Alzheimer-kórban szenved. ki tudja. mint a pióca. ahogy visszaértek a hajóra! Hanna elengedte a füle mellett.

néhány másodperccel az után. – Mit szól hozzá? – kérdezte. Hanna megint ott maradt az idős házaspárral. Altzheimer – gondolta Hanna megint. a kellemetlen házi feladat. a horizontot fürkészte. Csakhogy ez a taktika máris kezdi megbosszulni magát.ért. mert a nagymamájára emlékeztette. Annak kell lennie. de igazából minden jel szerint kizárólag a saját gondolatai foglalkoztatták. és társuljanak! Ha nem találnának partnert. A velencei szállodaszobában. mint racionális taktika. azonnal nekiállt. Rosszabb is lehetne. ahol az imént állt a férfi. vigasztalta magát. hogy a lángok elemésztették az utolsó papírlapot is. Epsteinné Hannára mosolygott. A csoport ismét mozgásba lendült. 2. – Háromfős csoportokban fogunk belépni a toronyba – magyarázta Jackie. Érvek és ellenérvek kavarogtak Steven Epstein fejében: halogatás. Hajdanán Hanna igen közel állt a nagymamájához. még mindig itt vagyok én és Jildrim úr. keressenek két szimpatikus partnert. Jildrim már nem volt ott – átaraszolt a csoport másik oldalára. hogy Jackie Bumsszel értekezzen. Ha belegondolunk. amint . és a mogorva férj ellenére – valahol mégiscsak rokonszenves számára ez az asszony. és leírta az egyenletet a könyv belső borítójára. – Társulunk – felelte. – Társulunk? Hanna megpróbálta leplezni a csalódását. – Kérem. most Hanna és az Epstein házaspár haladt leghátul. Talán azért. Az öregember másfelé nézett. bizonyos szempontból – a korkülönbség. Abban a pillanatban megváltoztatta az elhatározását.

azok arra használnák fel a formulát. és odaadja a könyvet egy idegennek! Egyfelől hagyta volna a formulát kicsúszni a kezéből. De valóban meg kell-e semmisítenie ezt a páratlan felfedezést? Halogatás – gondolta. mely egyébként a Manhattan Projekt során is végig ott lógott a levegőben Damoklész kardjaként. hogy páratlan géniuszának gyümölcse. amikor elfogadta az ADS állásajánlatát. Vagy legalábbis időlegesen el kell tüntetnie. hogy megváltoztassa a döntését. hogy mentse az irháját. Már akkor elbizonytalanodott. csak azzal. Szakmai szempontból viszont egyértelműen ez volt Epstein karrierjének a csúcspontja. Vagyis. mint a feladatra összpontosítani. Ám ez még nem minden. De elaltatta a lelkiismeretét. A képlet nélkül Keyes nem tudja megvalósítani a projektet. kivételes életművének csúcspontja egy olyan fegyver lesz. hogy a projekt végül is sikerülni fog. Csakhogy az idő lejárt. Őrültség! Egy teljes évtizede mást se tesz. mint halogatja a döntést. azt meg is kell semmisítenie. . ha nem évtizedekkel előzte meg Greenwich kutatásait. Évekkel. Igen ám. Lesz még rá idő. Az egyetlen elfogadható következtetés tehát az. hogy neki most nincs más dolga. hogy a legkisebb hiba is beindíthatja a Phoenix-reakciót.úgy festett. s azzal áltatta magát. hogy. hogy eszeveszett tempóban keresztülverjék a projektet. hogy aztán semmi mással ne kelljen törődnie. amihez foghatót nem produkált az emberiség történelme. Most meg Renee fogja magát. Epstein leginkább attól tartott. nyugtatgatta magát. amit létrehozott. hogy a döntése visszavonhatatlan. és a legcsekélyebb mértékben sem zavarná őket. de akik megkaparintanák a képletet.

ahogy van. hogy tengeribeteg. Kompromisszum! Ahogy visszatérnek a hajóra. ahol ez a tudás.A képletet meg kell semmisíteni! Tudós énje azonban rögeszmésen tiltakozott. hogy postázza a küldeményt Princetonba. lenyeli az egész Propoxyphene-üvegcsét. azonnal visszakapja a nőtől a könyvet. Semmi egyéb nem jöhet számításba! Kész! Eldöntötte! És ezúttal ragaszkodni fog a döntéséhez. szemet huny fölötte –. aludni hagyják az őrült tempójú haladásban szunnyadó fenevadat. hogy nincs olyan hely. Hajlandó azonban közreműködni abban – vagy ha úgy tetszik. és az ADS-nél azt fogják hinni. Öt percen belül túl lesz rajta. Gyötrelmes önmarcangolások. Aztán bezárkózik a fürdőszobába. kénytelenek lesznek legalább egy évtizedre. hogy a képlet garantált felügyelet mellett. ez a felbecsülhetetlen kincs. hogy a formula elveszett. százszázalékosan biztonságos helyen letétbe kerülhessen. okos. Legalábbis addig. Renee rá se fog hederíteni. átvirrasztott éjszakák után végül is döntésre jutott Visszavonul a projekttől. Azt mondja majd. és megbízza a programigazgatót. amíg megfelelő feltételek lesznek ahhoz. Kénytelenek lesznek lassítani az eljárást. biztonságosan megőrizhető! Megfelelő kezekben – körültekintő. Az nem létezik. amivel persze óriási csalódást fog okozni az ADS-nek. hogy egy ilyen horderejű találmányt biztonságosan hasznosítani lehessen. . és úgy. de akár egy évszázadra is elhalasztani… Nem tehetnek mást. meggyászolják majd. borítékba teszi. gondolkodó emberek felügyelete alatt – igenis átmenthető ez az érték a jövő számára. Ez a megoldás. művelt. barátja és tudós kollégája címére.

Fatális véletlen folytán keveredett a dologba. Vetett egy pillantást az erőd udvarán nyüzsgő turistacsoportokra. valahogy kifehéredni látszik. . és az a fiatal nő – Vicky Ludlow – közvetlenül mögötte lépdeltek. és lázasan fénylő szemmel nézett rá a baseballsapkája napellenzője alól. ha a napfény rendkívüli aranyban szikrázna. különleges napnak. Vajon követte-e valaki az ADS-től? Nincs kizárva. Az előtte haladó pár például azért aggodalmaskodik. és kész. Epstein fél füllel belehallgatott a beszélgetésükbe. tűnődött Epstein. végtére is érthető. Sorsdöntő napnak ígérkezik. kivéve egy fiúcskát. hogy az ember ilyen helyzetben hajlamos rémeket látni. hogy mit vitt magával a kabinjába? Természetesen nem. Mekkora tragédia! Epstein balján egy férfi amiatt zúgolódik. A kutya se törődött vele. De néhány órán belül vége lesz az egésznek. De egyelőre semmi gyanúsat nem vett észre. Most az lenne stílszerű. hogy a videokamerájuk telepe a túra vége előtt lemerül. Őrültség. mert félő. Az. ám a fiú nyomban elkapta a szemét. csitította magát Epstein. Nyilván teljesen vétlen. éles elméjű megfigyeléseket tartalmaznának. a körülötte zajló locsogás pedig a lehető legprózaibb síkon zajlik. aki különvált a csoportjától – tizenkét-tizenhárom év körüli srác lehetett –. Vajon sejti-e a nő. A napkorong azonban – milyen lehangoló –. A felesége. Ez egy kölyök. a körülötte zajló társalgások pedig kizárólag mély értelmű. Találkozott a tekintetük. hogy a palackban felmelegedett az ivóvize.Akkor tehát ez az utolsó napom a földgolyón.

olyan lesz. – Most pedig kérem. és a cselekedeteit mások irányítják. Hanna legnagyobb meglepetésére a turistacsoport tagjai szinte egy emberként engedelmeskedtek. A turistacsoport egy keskeny sziklazátonyon át megindult a torony felé. Most képzeljék magukat annak a görög katonának a helyébe. éppen ebbe a . hogy ki fogják szabadítani. amit a rabtartói nem – egy újabb expedíció közeledik a sziget felé. hogy Renee a nevét kiáltja. Epstein még egyszer ránézett a baseballsapkás fiúra. Pontosan úgy hagyja el ezt a világot. Hiába. ahogy megérkezett: fölaprítják neki az ételt. és először a börtöntornyot vette be. ellenkező irányba indult. Az öreg tudós egy pillanatra szemmel kísérte a mozgását. és elindult a felesége után. A katonát áthurcolják ide. Aztán megfordult. fontoskodva forgatták a szemüket. – Öt évszázaddal ezelőtt – zsolozsmázta Jackie – egy tengerészflotta megrohamozta a Sapienza-erődöt. A harcos tud valamit. és jobbra-balra sandítgattak. hunyják le a szemüket – mondta Jackie Burns drámaian –. ha az ember megöregszik. aztán mégis kihátrált. milyen lehetett ez a hely közel nyolc évszázaddal ezelőtt. Ám azon a napon. Csakhogy most másként lesz. És persze néhányan a csoport tagjai közül – ebben is úgy viselkedtek. akit egy korábbi expedíció során foglyul ejtettek. A kölyök most távolodott. hogy „végleges” döntésre jutott magában. fogják a kezét. amikorra a felmentő sereg várható. 3. gondolta. A görög arra számít. Ezúttal tényleg befejezi… Hallotta. mint a gyerekek – azonnal elkezdtek fecserészni. és próbálják meg elképzelni.Vagy mégsem? Volt már rá példa. mint a kisgyerek. valami váratlan dolog történik.

A közelben a tenger hullámai ostromolták a sziget partjait. – Kérem. súlyos szempillái alól. teljes kétségbeesésben. alig várják a hosszú. étlen-szomjan. gyötrelmes tengeri út után. Ám a legnagyobb kegyelem. napról napra kénytelen azzal a tudattal együtt élni. nem más. Ha megérkezik a következő hajó. akit a saját testvérei kardélre hánynak. Az ostromlókat vérszomjas indulatok fűtik. a lépcsők ugyanolyan csúszósak. Amikor a létráikat nekivetik a várfalnak. mi minden futhatott át az agyán. Még Renee Epstein is. – Nos. mint a kőhíd. hogy amint a felmentő sereg megérkezik. maga. Elviselhetetlen állapot. Képzeljük csak el. kivont karddal indulnak rohamra. mint a gyors halál.börtöntoronyba. aki eddig merev tartózkodással hallgatta a kiselőadást. hogy nyomban felismerjék a fogolyban a saját testvérüket? Nyilvánvalóan. És vajon elvárható-e a támadóktól. bizony ő. Tágra meredt szemek szegeződtek a mesélő programigazgatónőre. először a tornyot rohamozzák meg. nagyon óvatosan haladjanak. az első. végső elkeseredésében a katona mindent elárul rabtartóinak a közelgő seregről. amiért cserébe kap néhány korty vizet. az ember ott ül leláncolva saját ürülékében. – És miközben a katona itt ül a falakhoz láncolva. hogy kitombolhassák magukat. A kapun belül málladozó lépcsőfokok sorakoztak a félhomályban. És ha szellemet . permetet szitáltak a levegőbe. kikémlelt vastagon kifestett. amit kaphat. És tartsák szemmel egymást! Nem akarunk senkit elveszíteni. Óráról órára. akkor minden rendben! – összegezte Jackie derűsen. nem. A csoport egy rozsdás vaskapu előtt gyülekezett. saját helyzete fonákságára. lassanként rádöbben a sors iróniájára. és öldökölhessenek.

mely visszavezetett az erődhöz. Márpedig a velenceiek arra törekedtek. Egyik oldalán zátonyok. – Mi következünk! – rikoltotta Renee Epstein. Épp egy fiúcska jött át a hídon és feléjük tartott. másikon öböl. Egyik kezével férjébe csimpaszkodott. a másikkal Hanna kezét kereste. hogy megvárja a saját csoportját. Szemlátomást túlságosan türelmetlen ahhoz. Mindegyik zughoz tartozott egy vaskampókészlet. ha a szellemek követnének minket a hajóra. A torony első emelete letűnt századok dohos szagát árasztotta. a magasabban elhelyezkedő ablakokból. Kulcspozícióját legfőképpen földrajzi elhelyezkedésének köszönheti. Vetett egy pillantást a hídra. szürke kövekből épült falakba kis zugokat vájtak. Mérsékelt derültség. Csigalépcső vezetett fölfelé. a helyiség átmérője csaknem húsz láb lehetett. csak a bejáratát kell lezárni. Egy öböl természetesen mindig könnyebben védhető. Aztán a tömeg háromfős csoportokra oszlott. 4. Ahogy beléptek a börtöntoronyba. Hanna még mindig hallotta odakintről Jackie Burns hangos és kitartó magyarázatát. . hogy a katonai konfliktusaikat a tengeren intézzék el. Hanna Epsteinékkel valahogy az élre került. gyenge fény szüremlett valahonnan fölülről.látnak. – Ez az erőd a Földközi-tenger keleti térségének fontos őrbástyája. Hanna egy kör alakú térben találta magát Epsteinékkel. ne bámuljanak rá túl hosszan! Nem lenne jó. az érdes.

Hogyan lehet akkor.Renee Epstein Hanna mögött állt a félhomályban. Mindenki maga dönti el. de elég visszafogottan. Odakint Jackie folyamatosan magyarázott. senki nem találja kényelmetlennek a hajókabinját a fedélzeten. az kérem. amíg Epsteinék is fölérnek. akarnak-e feljebb menni. amint valamelyik bajtársuk ott himbálózik az orruk előtt. noha titkon őbenne is volt némi szorongás. és a lépcsőt nézegette. amely a harmadikra vezet tovább. hogy fölmászik-e rajta. Az utasokat kissé fárasztotta már Jackie szüntelen szellemeskedése. – Nem látszik túl biztonságosnak – mondta aggodalmaskodva. de aki rászánja magát. A feljebb vezető lépcső nem látszott túl stabilnak. miközben be vannak zárva a kőcellába. Képzeljék csak el a lélektani hatást. felfedezik majd egy akasztófa maradványait. Hanna ment elöl. legyen nagyon óvatos. találnak egy falépcsőt. – Amikor fölérnek a második szintre. Kis ideig tétováztak. Valójában a torony eredetileg kétszintes volt. Epsteinék szorosan a nyomában. Megvárta. A lépcső kövei meglehetősen viharvertnek és ingatagnak látszottak. A csoport némi derültséggel nyugtázta a humoros fordulatot. Hanna elérte a második emeletet. – Minden rendben lesz – nyugtatgatta Hanna az idős hölgyet. majd megkérdezte őket. . aztán megindultak fölfelé. hogy az ember megforduljon benne… Ezek után merem remélni. mely még ahhoz is szűk. kifejezetten a turistalátogatók számára. hogy a lépcsők mégis egy harmadik szintre vezetnek? Ha közelebbről szemügyre veszik a helyszínt. A létra természetesen nem a tizenharmadik század óta van itt. a közelmúltban építették be.

Visszafelé kémlelt az első emelet irányába. és az ég temérdek azúrja. Megfordult. meredek sziklaszirtek. hogy mindez változatlan és örök. és a falba épített bilincsek fémes csillogását. alig hangosabb. és előhúzott egy kicsi. Arra gondolt. Az asszony férje valószínűleg nem hallotta a kérdést. a torony belseje még kisebbnek látszott. A következő pillanatban Steven Epstein fuldokolni kezdett. A testtartása egy felnőtt emberé. és kinézett a tengerre.– Azt gondolom. még mindig levegő után kapkodva. jobb. Recsegett. Steven Epstein most lassan térdre ereszkedett. Hanna rálépett a létra alsó fokára. Hanna dermedten bámult. . A látvány lélegzetelállító volt: örvénylő víz. ezüstösen fénylő tárgyat. függetlenül az egymást követő civilizációktól. akit az imént látott a hídon. és hátulról surrant be. és gondterhelten ráncolta a szemöldökét. Zajok hallatszottak odalentről. ha mi itt megvárjuk magát. Epsteinék fejét látta föntről. A fiú Renee Epstein háta mögé került. A kölyök benyúlt a zsebébe. Ám a „kölyök” igazából nem az volt. Ez az a fura kölyök. Hanna elfordult az ablaktól és lenézett a torony belsejébe. mint aminek távolabbról látszott. mint egy sóhaj. kedvesem – mondta Renee –. Amikor felért a harmadik szintre. arca sajátosan kortalannak tűnt a félhomályban. évszázadoktól. Puffanás hallatszott. korszakoktól. Újabb alak jött fölfelé a második emeletre. gondolta Hanna. az egyik szakadékos sziklán. de azért kitartott. miközben az asszony a férje felé kapott. Hogyan juthatott túl Jackie Bums-ön? Talán megkerülte a tornyot.

és félig rohadt. Elkapta a létrát. Aztán a létra recsegve elvált a faltól. az idő mintha egy keskeny késpengén csordogált volna alá. . A fiú újra nekirugaszkodott. Az Epstein házaspár mozdulatlanul feküdt. s most azt látta. amint a késpenge ki-be mozog a testben. hogy a férfigyerek oldalba szúrja Renee Epsteint. A fa öreg volt. Hál' istennek. Majdhogynem kíváncsian figyelte. és magasba emelte a lábát. A világ lelassult. Hanna szeme ösztönösen a létra tetejére siklott. Baljós szeme sötéten megvillant. és fejét a karjai alá temetve védekezett a lezúduló törmelékektől. Észrevette Hannát. Hanna tisztán látta. és ismételten jókorát rúgott a létrafokba. Az öreg fa szilánkosan meghajolt. Tett egy lépést a korhadt alkotmány felé. körülöttük lassanként egyre szélesebb vértócsa terült szét. háromszor. A fiú visszamászott. Aztán megint feltekintett Hannára. és elkezdett mászni fölfelé. A fiú felnézett. gyors egymásutánban. futott át Hannán. mohos. Hanna dermedten nézett utána. Epsteinné összeroskadt. A következő pillanatban sarkon fordult. és eltűnt a lefelé vezető lépcsőkön. Testük egymáshoz ért. leugrott a második szintre. hogy lapos sarkú van rajtam. és elterült a férje mellett.Hanna elképedve figyelt. amint a lába pörölyként lesújt a legfelső létrafokra.

hogy meg kellett változtatnunk útitervünket. hogy röviden tájékoztassam valamennyi utasunkat az úti programunkban bekövetkező változásokról… Az orvos keze ammóniás volt. Csak amikor már túl késő volt. amikor beadta az injekciót. s kavargott a hullámok között. tőle szokatlan tompasággal: – Jó estét. Hanna szeme mechanikusan követte a mozgásukat. Nagymamája. Megérkezésünkkor a visszatérítéssel kapcsolatos kérdéseket sürgősen és megfelelő formában rendezni fogjuk.Hatodik fejezet 1. Gyöngéd érzelmei sajátos módon inkább egyfajta bosszúság formájában manifesztálódtak. Ájulás környékezte. és Hanna még érezte az erős szagot. teljes személyzete nevében kérem szíves elnézésüket a megváltozott program miatt. bukkant fel újra. az Adventure Dynamics valamint az Aurora II. akárcsak saját nagymamája esetében. Hanna belenyomta a fejét a párnába. Fülsértő sivítások sorozata után Jackie Burns szólalt meg. . – …nem fogunk kikötni Máltán. . Ehelyett az Aurora többnapos tengeri úttal közvetlenül Isztambul felé veszi az irányt.A maga módján egyre jobban megkedvelte ezt az asszonyt. A saját magam. megpróbálva kívülre rekeszteni a hangokat. hölgyeim és uraim! A Sapienza-erődnél történt tragikus események után a kapitány arra kért. Megreccsent a hangosbeszélő az ágy mellett. Renee Epstein. . Három sirály merült alá. már csak távollétükben szerethetők. Sötét hullámok csaptak magasba odakint a kabin ablaka előtt. akkor tanulta meg kifejezni érzelmeit.Szeme láttára szúrták le Renee Epsteint. Sajnáljuk.

De. csupán az állólámpa gyenge fénye világított. Az ablakon le volt húzva a redőny. amíg az orvos beadta az injekciót. arról fogalma sem volt. Hanna feje visszahanyatlott a párnára. . . Jackie Burns ült az ágya szélén.Jackie egy literes Evian-palackkal tért vissza az ágyhoz.Szemtanúja volt egy gyilkosságnak. .Ez enyhe kifejezés volt. Nyolc óra múlt húsz perccel.Hanna nagy nehezen föltámaszkodott az egyik könyökére. . – Szomjasan – nyöszörögte.Hanna nem válaszolt. nyugtatónak. ahhoz sem volt ereje. – Tudtál valamennyit aludni? . .Hanna valójában addig a pillanatig tartotta magát. valamint az álmatag tekintetű törökkel folytatott beszélgetés során. Szeme a digitális órára tévedt. és a Jackie-vel.. . és elsimított egy hajtincset Hanna homlokáról.Felnyögött. amikor megpróbálta a lehető .– Kissé mindannyiunkat megviseltek az események – mondta Jackie. és beletemette arcát a párnába. hogy reggel van-e vagy este.Gondolatai szökdeltek. Legalábbis kifelé igyekezett ezt a látszatot megőrizni – noha nem volt könnyű dolga a hosszú várakozás alatt a torony legfelső emeletén.Vicky? . – Hogy érzed magad? .Jackie odalépett a hűtőszekrényhez.Jackie együttérző sajnálkozással nézett rá. Kinyújtotta a kezét. 2. lebegtek. .Kinyitotta a szemét. A simogató kezet hűvösnek érezte. . hogy az üveget kinyissa. – Téged talán valamennyiünknél jobban… . szinte már anyaian gondoskodónak. . mint a tó felszínén „kacsáztatott” lapos kavics.Nem fog tudni újra elaludni.

és rohamokban törtek rá a hidegrázások. Egyenesen Isztambulba megyünk. A torony tetején töltött három óra. Nem tudom. ha elmondom folytatta Jackie –. .Hanna rezzenéstelen arccal meredt maga elé. a görögök és a törökök is. Vicky. gondolta Hanna a várakozás közben. Ilyen esetben az incidens helyszíne utáni első kikötő hatóságának kell átvennie az eljárást. hogy szemtanúja volt egy gyilkosságnak. az FBI beszélni óhajt veled. miért is ne? – kérdezte. éppen elég nagy megrázkódtatást jelentett. és most már mindenki tud az esetről: a hajóstársaság. Az üldözésére indult férfi-gyerek fenyegetése természetesen még inkább megviselte az idegeit. hogy továbbengednek minket. már csak hab a tortán. a torony harmadik emeletén. . de úgy döntöttünk. Maga a bűncselekmény. egy kikötőben történt. Egyenesen Isztambulba megyünk tehát. – Szünetet tartott. miként lehetne visszahozni őt a földre. és nagy üggyel-bajjal eltávolították a börtöntoronyból. ugye. .legpontosabban ecsetelni az incidens minden apró részletét. amíg odalent nagy nehezen kitalálták.– …valamennyire talán megnyugszol. az FBI. . ők beszéltek a külügyminisztériummal. és végül úgy döntöttek. Tanúként fognak meghallgatni.Önmagában az. . hallottad-e a közleményt. De azonnal értesítettük a központunkat. – Ha megérkezünk. már ott a helyszínen. Végignézte. ahogy Epsteinék holttestét letakarták. egész délután kutattak. Belül azonban. . hogy a helyzet kezd normalizálódni. kihagyjuk a programból a további szigeteket. a lelke mélyén azonnal összeomlott. Kelepcébe zárva figyelte a történéseket.– Az FBI előzetes nyomozást végzett a szigeten. – Hát persze.– Isztambul – ismételte Hanna tompán.

Most mégis inkább előre kell néznünk. A görögök pedig örülnének. és professzionálisan távolságtartóvá vált. ami az Epstein házaspárral történt. pillanatnyilag tisztázatlan.Nos. Hanna bólintott. Aztán újra megenyhült az arca. De a szövetségi nyomozóiroda szemlátomást elégedett a Methoniban kapott információkkal. nem? . hátha van rálátásod az egész helyzetre.Igen. Hamarosan elmúlik. megkönnyítsük. amennyire lehet. . hogy lehetetlen egy ilyen élményt megemészteni.– Beszéltem Jildrim biztonsági főnökkel.Még mindig tompa vagyok. de csak itt. . Most már azért jobban érzed magad. hogy Epstein úr valamilyen szempontból igen fontos személy lehetett – folytatta Jackie. hogy a magunk dolgát. Nem vagy éhes? . ..– Nos – folytatta –. – Találkoztál vele a fedélzeten? . és azt is tudom. úgyhogy feltétlenül fogadniuk kell… Tudom. ha ez az egész ügy nem az ő területükön bonyolódna tovább. Előtte nem. a hajón. hogy rettenetes.Jackie egy pillanatra fürkészően nézett Hannára. én csak arra gondoltam. érthető módon nem akarnak újabb nemzetközi bonyodalmakba keveredni. Épp elég bajuk volt legutóbb a November 17-e nevű terrorista csoport feloszlatásával. Amikor elérjük a kikötőt. Hanna.Úgy fest a dolog. hogy neked most pihenésre van szükséged. . A törökökkel viszont épp most rendeződtek az ügyeink. Mindketten arra a következtetésre jutottunk.Hanna ismét bólintott. nagy szükség lesz a segítségedre. mi is történt valójában. .Jackie fölcsippentett egy láthatatlan pettyet sárgásbarna pantallójáról. .A nyugtató injekció hatása. .

és felállt. . Vége. Háborgott a tenger. a hajó szakadatlanul hánykolódott. Az a különös. – Aludj jól! . Befejezte. Aztán Epsteinék. és ez tovább súlyosbította a helyzetét. ha most alszom egy kicsit… . Bármit kívánsz. .Nos. nyugtatgatta az idős asszonyt. ez az egész nem lehet igaz. Nem látszik túl biztonságosnak. – Aludj jól! – ismételte Jackie.Hanna elgondolkodott. De ha mégis úgy döntesz. hullámhegyre fel. csak szólj. kortalan arc. 3. mennem kell – folytatta Jackie.Ahogy gondolod – mondta Jackie.Köszönöm.Köszönöm.Azt hiszem. legjobb. a látszat mindig fontos. Ahogy elérik Isztambult. Rosszul érezte magát. tudod. bármire szükséged van… . Megrázta a fejét. baj lett. döntötte el magában Hanna. . kavarogtak Hannában Renee Epstein szavai. Hanna szorosan lehunyta a szemét. Nem lesz semmi baj. és kiment a kabinból. Nem. Hát. Különösebb érzelem nélkül rámosolygott Hannára. A hajó minden utasát górcső alá veszik.. hullámvölgybe le. Az idő egyre zordabbá vált odakint. Nagyon nagy baj! Vagy az egész csak álom? Megint fölrémlett előtte a kölyök-férfi képe. rászállnak az FBI emberei. hogy ennél valamit. – Pofavizit a vacsoránál. vagy egyáltalán. csak hívd a stewardot. amint halálukban is egymáshoz ér a kezük. Ránéznek Hanna .És ha eszedbe jutna még valami. ez egy lázálom.

saját verejtékében fürödve.útlevelére. és azonnal felismerik. amikor a halál váratlanul fölbukkan és megmutatja arcát. hogy az élet éppen azt jelenti. megkönnyítsük. csakhogy Hanna esetében ez a továbblépés a börtönt jelenti. Igen. váratlanul betoppanna hozzá? Kettejük kapcsolata csúnyán elmérgesedett az utóbbi időben. Lehet. Most mégis inkább előre kell néznünk. hogy semmilyen dokumentum nincs arról. akkor az komoly esélyt jelenthetne… És ha valahogy hazajutna az apjához… Vajon mit szólna az apja. Lehet. aggályoskodó belső hang! Hanna félig kinyitotta a szemét. Következésképpen. Megint az a bosszantó. hogy az élet épp erről szól. Egy Vicky nevű nő szerepel az utas listán. És akkor vége. hogy tovább kell lépnünk. hogy minden tőle telhetőt megtenne a lányáért. ez igaz. Ledobta magáról a takarót. és egészen biztos. és a cég cserébe . Nincs bizonyíték arra. hogy te a hajó fedélzetén tartózkodsz! Hirtelen forróság öntötte el. és csak feküdt a hátán. de azért azt se felejtsd el. Két embert öltek meg a szeme láttára. Igen ám. Őt pedig továbbra is csak a saját kis sötét ügyletei izgatják. De vajon ebben az esetben megtagadná-e a segítséget a saját lányától? Nem. Jó. hogy a magunk dolgát. Mindennek vége! – A maga módján semmivel se különb Jackie Burnsnél – gondolta. Hanna pedig bevádolná Frankot. kicsavart végtagokkal. hogy hamisítvány. amennyire lehet. ha a kiadott körözés elől menekülve. ha sikerülne észrevétlenül meglépnie. tűnődött Hanna. hogy a hajó fedélzetére lépett. Az apja büntetőjogász Baltimore-ban.

hogy becsalogassák a turistákat a kanyargós . Gondolatai lassanként Jildrimre terelődtek. majd újra a tükör elé állt.megbocsátaná a botlását. ha ebben az állapotban kerülne a szeme elé. Végignézte. Ha ő nem talál kiskaput a szabályok alól – mondjuk. Ebből ki lehet indulni. horzsolásos karikák. Methoni most kezdett élni. és tiszta lappal elölről kezdhetne mindent. Más elfogadható variáció nem jutott eszébe. mint a szénakazal. a csinos vendéglősnek elfoglalták „hadállásaikat”. amivel észrevétlenül át lehet surranni az isztambuli határellenőrzésen –. Ő a hajó biztonsági főnöke. Francis Dietz töprengve állt a szálloda erkélyén. 4. ahogy az est leereszkedik a városra. ha nem az ilyen helyzetekre? Bement a fürdőszobába. és megpróbálta újra átgondolni a lehetőségeket. Elővette a piperetáskáját. Szép vágyálmok! De van-e más választása? Ráharapott az ajkára. Ez azért már más. A kávéházak teraszán megterítették az asztalokat. és munkához látott. A rosszullét elmúlt. Túl nagy vágyakat nem ébresztene Jildrimben. Szeme alatt bíborban játszó. Csak a zaklatottság maradt a megrázó események nyomán. akkor ki más találna ilyet? Újabb tíz percig töprengett összevont szemöldökkel. Szemügyre vette magát a pipereszekrény tükrében. jó hosszan letusolt. Alapozásnak legalábbis megfelel. De hát mi másra teremtette a Jóisten a kozmetikumokat. Az utóbbi hónapokban elkövetett hibáival gyakorlatilag bezárta a kapukat maga mögött. Aztán fölkelt az ágyból. Haja. egy olyan trükköt.

Keyes nem volt az irodában. és elővett egy doboz cigarettát. de Leonard említett egy fiatal nőt is. Azzal még több bajt okozna. ha eljön a megfelelő pillanat! És akkor lépni is fog. a minden hájjal megkent ügynök. Dietz háta mögött. Azonnal tárcsázott. aki elvezetheti őket a titkos formulához. Ha ennek a nőnek van valami köze az ügyhöz. Nehéz a levegő! Visszatért az iménti gondolataihoz. De kissé előreszaladtak a gondolatai. hogy föl ne ébressze Leonardt. Csakhogy Keyes egyelőre nincs abban a helyzetben. hogy a játszma véget ért.utcácskákról. Epsteinék kabinját kiürítették. letette a kagylót. Kihez kellene fordulni? Jurcsenko jutott az eszébe. Talán nem is létezik ilyen másolat. Addig azonban: türelem! . akkor ő az. Vlagyimir Izmajlov. Jurcsenko minden valószínűség szerint összehozná őt Izmajlovval. Igen ám. Izmajlov egészen biztosan találna olyan személyt. Dietz üzenetet hagyott. ügyelve. gondolta. Leonard vette kezelésbe a házaspárt – a formulát azonban még mindig nem találták meg. az önállósult ex-főnök. Dietz hallotta ziháló hortyogását. még mielőtt egyáltalán elkezdődött volna. Jelenteni kéne Keyesnek. Ismerte a régi gárdát és az újat is. A keselyűk kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkeznek. bent a szobában Leonard aludt a heverőn. Az is lehet. akit érdekelne az adásvétel. másfelől az égvilágon semmit nem oldana meg. akit Epsteinék társaságában látott a túrán. visszatért az erkélyre. hogy átvághassa a gordiuszi csomót. Dietznek efelől nem voltak kétségei. Jurcsenko tagja volt az FSB-nek amikor az még KGB-ként működött. Csöndesen bement a szobába. akit keselyűként ismer a „szakma”. Akkor kell lépni. A bejárati ajtó mellett megtalálta a telefont.

. Türelem.Rágyújtott egy cigarettára. ismételte magában.

A mosdó felől. rekedtes hangon követték a dallamot. az utasok bezárkóztak. majd körbenézett a társalgóban. . Ahogy eltervezte. A hajó zongoristája a „Summertime” improvizált változatát adta elő. így aztán kissé sután Hanna felé nyújtott egyet. és a gondosan maga elé tartott italt Hanna a saját blúzára öntötte. de aztán ráeszmélt. – Kérem. A halál furakodott be ebbe a nyugodtnak ígérkező utazásba. Azt hiszem. . Hannán és a pincéren kívül senki más nem volt a teremben. ahol a whiskyje és egy doboz English Ovals cigaretta várt rá. Hannától balra Jildrim alakja bukkant föl. A háborgó tenger és a délutáni megrázkódtatás együttes hatására az utasok zöme korán visszavonult a kabinjába. összeütköztek. halk. még mindig túlságosan zaklatott vagyok. Jildrim fölkapott egy halom koktélos szalvétát a közeli bárpultról. Hanna tulajdonképpen azon csodálkozott. – Nagyon sajnálom – mondta Jildrim. Egy perccel éjfél előtt a helyiség csaknem teljesen üres volt. Hanna Gray aláírta a számlát. hogy mégse matathat Hanna blúzán. Idősebb házaspár üldögélt a zongora mellett. A férfi a sarokasztal felé tartott. bocsásson meg! – Miattam történt. hogy akadt egyáltalán vendég a bárban. Hanna háromig számolt magában.Hetedik fejezet 1. majd hirtelen mozdulattal elébe lépett. Grimaszolt egyet. A pincér letett elé egy vodkát tonikkal. inkább a magányba hátráltak előle.Hagyja csak. az én hibám – mondta Hanna a férfi sietős bocsánatkérésére.

óvatlan mozdulatot a cigarettát tartó kezével. És most tessék.– Engedje meg. mintha kötik az ebet a karóhoz. hogy rossz döntés volt. – Tudja. semmint erkölcsinek. San Franciscóban. – Szóval végül is úgy döntöttem. hogy most hazugságon fognak rajtakapni. és a sarokasztal felé mutatott. De hibát követtünk el. de mit lehet tenni. ha az őszinte véleményemre kíváncsi – fejtegette Hanna –. A baj az. be kell vallanom. Ezt most már fölösleges tagadni. hogy hozzak egy másikat. – Engedje meg. igazán nem szükséges. ha egyszer szeretjük egymást! Magának. ha a szülők elválnak. Jildrim félrehajtott fejjel hallgatta. Hanna sietve folytatta: – Frank és én már régen kiábrándultunk egymásból. méghozzá Lucas társaságában. A férjem úgy tudja. Lucasnak ugyanis az utolsó pillanatban közbejött valami. ezt egyre inkább kénytelen vagyok belátni. s ezért kénytelen voltam egyedül eljönni az útra. nyilván ismeri az érzést. én ezt inkább jogi kérdésnek tekintem. Csak a gyerekek miatt maradtunk együtt. ha az ember boldog? De sajnos. és egy boldogtalan házasságban teszik tönkre mindannyiuk életét. Felemelő! Fantasztikus! És mi rossz lehet abban. Ön talán nem így gondolja? Jildrim tett egy könnyed. – Óh. itt van ez a nyomozás! A . hogy egy konferencián vagyok. A gyerek számára még mindig jobb. Én csak… – Kérem! – mondta a férfi. gondolom. Mielőtt megszólalhatott volna. ragaszkodom hozzá! 2. nem kell ezt elmagyarázni. hibát követtem el. hogy megkockáztatom ezt a hajóutat. Lehet.

– Roppant érdekes az akcentusa. – Összevissza fecsegek. azt hiszem… – csuklott el a hangja. hogy hazudtam. – Sajnálom. És az az igazság. Jildrim elmosolyodott. amin ma keresztül kellett mennie. Minden miattam van. – Szóval ott nőtt fel? – Négy évig ott éltem. ahelyett. de tizennégy éves koromban a szüleim kimentek Amerikába. – Beszéljünk inkább magáról – javasolta Hanna. igaz? – Washingtonban születtem. Kissé becsíptem. A férfi megint vállat vont. Határozottan. ha meg se szólalok. hogy türelmesen megvártam volna. – Igazán szégyellem. azt hiszem. és kihúzta a derekát. amíg a bíróság… Óh istenem. mert olyan ostoba voltam. – Azok után. Úgy mosolygott. Azt hiszem. Isztambulban születtem. mint azok a nagyon komoly férfiak. – Egyáltalán nem meglepő – mondta a férfi. Jildrim vállat vont. De hát maga… Olyan jó magával beszélgetni. hogy még mindig sokkos állapotban vagyok. Nem kellett volna ennyit fecsegnem. nyugatra . szinte kisfiús. neki fogják ítélni a gyerekeket. De ha a válóper lezajlik. Jobb lett volna. akik csak ritka alkalmakkor engedik el magukat: feszes és tartózkodó. hogy is mondjam csak… zaklatottak vagyunk. igaz? – nézett esdeklőn a férfira. Ön pedig Chicagóból jött.férjem rá fog jönni. Török akcentus? – Ohióival keverve. Aztán visszajöttem Isztambulba. és mivel törvényesen még nem váltunk el. hogy együtt lehessek Lucasszal. és a szélfútta városban nőttem fel. – Úgy gondolja? – Ühüm. mindannyian egy kissé. hogy kockára tettem mindent. csak azért.

Az ott élők magasba tekintenek és előre. Járt már Los Angelesben? Jildrim megrázta a fejét. – Óh. és megemelte a poharát. De hát ki lát a jövőbe? Tudja. a zongorista irányába. Jildrim másfelé nézett. vagy inkább próbáljon együttérzést kicsiholni a férfiból? A pasas testtartásából ítélve. hogy új életet kezdhessek. középnyugatnak számít – lendült bele Hanna –.költözöm. az emberek szeretnek külön utakon járni. sokkal inkább keletnek érzi az ember. újra kitalálhassam és felépíthessem magamat. s gondosan elmázolta. minden rendben lesz. inkább az utóbbi megközelítés tetszett üdvösnek. Az angyalok városába. hogy valaha is elválok. Beszéd közben feszülten figyelte Jildrim reakcióit. és folyton csak az orruk elé néznek. ha a szó szoros értelmében vesszük. Ott él Lucas. az emberek mindig sietnek. vajon sikerült-e fölkeltenie a férfi érdeklődését. – Soha nem hittem volna. . A férfi belekortyolt az italába. Ha az ember egyszer házasságot köt. Ott lazább minden. Ahogy öregszem. Azt várom Kaliforniától. a mindenségit! Hát idejutottam. Hanna egyelőre nem tudta eldönteni. mást észre se vesznek. Nincs vesztegetni való ideje! Könnycseppet préselt a szeme sarkába. egyre inkább így gondolom. – Nyugodjon meg. Hanna a jól bevált könnyekhez folyamodott. Ez közhely. – Chicago. Nagy nyüzsgés van az utcákon. Kalifornia egészen más. de igaz. és próbálta kifürkészni. mégis. A közhelyek általában igazak. hogy a csábításra helyezze-e a hangsúlyt. akkor az egy életre szóljon! Így gondolkodtam. mint Ohiót. megszívta a cigarettáját és bólintott.

hogy… Hanna egy pillanatra szünetet tartott. hogy tőlünk teljesen függetlenül történt egy fatális szerencsétlenség. – Ostoba voltam és önző. mi lesz velünk? Tud valamit a dolog hátteréről? Jildrim megrázta a fejét. és ha iszik. . még mindig helyrehozhatnám a dolgokat. mielőtt elérnénk Isztambult – azt hiszem. nincs rajta. s közben úgy tett. még mindent rendbe hozhatnék. semmi se lesz rendben. Ez az egész… – elcsuklott a hangja. hogy… ez az egész olyan… – Tudom. Gondolja. egyáltalán. Nagyon sajnálom Epsteinéket. meg a gyerekeimre. Álnevet használok. hogy lejussak a hajóról. Jildrim elnyomta a cigarettáját.– Nem. – Pillanatnyilag nem mi tartjuk kezünkben az ügyet – mondta. Lucas ötlete volt. hogy… Végül is annak. Nem hiszem. – Nem. hogy valaha is ezt az egészet… De most. Ön nem ismeri a férjemet. Ha bármiféle lehetőség adódna. – A neve szerepel az utaslistán – mondta. Remegve levegő után kapkodott. Jildrim úr! Egy alkoholista. – Mit gondol. A férfi kérdőn nézett rá. mint aki hősiesen uralkodik magán. – Igazán nem szeretném. hogy önzőnek tartson. És most a gyerekek isszák meg a levét! Ez igazán nem fair velük szemben. végtelenül sajnálom őket… de hát ki sejtette ezt előre… ki tudhatta. Ha most elmenekülhetnék. éppen azért. kivetkőzik emberi mivoltából. hogy ők fizessék meg az árát annak. mégis muszáj magamra gondolni. hogy teljes biztonságban legyek.

Jildrim úr? A férfi újabb cigarettára gyújtott. – …szóval. hogy… – Asszonyom… még ha… Most Hanna nézett rá hideg. – Kétezer dollár? Jildrim összeszorította az ajkát. a férjem egyszer részegen eltörte Teddy karját.– Gondolja. Nem válaszolt. De ha egyszer az ember szerelmes! Volt már ön szerelmes. – Hogy mire lennék képes? – Segíteni nekem… tudja… A férfi elkomorult. És igazán nemes ügyről van szó. – Van pénzem. – Háromezer? – folytatta Hanna. Jildrim fagyosan meredt rá. mit beszélek. A férfi elhallgatott. hogy nem lett volna szabad eljönnöm erre a hajóútra! Végtelenül ostoba voltam és önző. tudom. hogy ön képes lenne arra… Óh. amit át kellett élnie. – Többet is adhatok. hogy eltűnhessek. – Ön se járna rosszul. azok után. De meg kell értenie. Ennyi készpénz természetesen nincs nálam. ha ezen múlik. . várakozó tekintettel. hogy kissé összekuszálódtak a gondolatai. asszonyom – mondta a férfi. – Ami persze nem meglepő. – Tartok tőle. Mrs. Jildrim úr. – Mennyibe kerülne? – kérdezte Hanna kisvártatva. Ludlow… – Nem így hívnak. – Tudja. Istenem – keserűen fölnevetett. de föl tudom hívni a könyvelőmet. Óh. nem ingyen kérem – tette hozzá Hanna. – Azt se tudom. és ő intézkedik. hogy arra lenne lehetőség… szóval. hiszen a gyerekeim… Eltelt néhány másodperc.

És még valami. hogy segíteni fog. akitől segítséget kérhetek. becsületes embernek állította be magát! Senki sem becsületes. Jildrim úr! Azt azért ne felejtse el. hogy ön megértette-e. vagy a pénz miatt? Valószínűleg a kettő kombinációjának köszönhetően. – Nem vagyok meggyőződve róla. nem gondolja? A férfi nem válaszolt. majd hozzátette: – Kérem. semmi egyébért. De bármilyen erősen sikálta is a bőrét. Csak a szeme villant. Jildrim úr. gondolta. A könnyek hatására. .– Még ha feltételezzük is. a legnemesebb ügyről van szó! – Akkor sem lehetséges. mielőtt a hajó eléri Isztambult. az élő Istenre esküszöm. – Ötezer dollár – mondta Hanna. ha ez az ára annak. végtére is nem mindegy? A lényeg. Vagy tévednék? Egy kis extrajövedelem kapóra jöhet a következő hónapokra. Egy kis könnyfakasztó történet képzeletbeli gyerekekről. valami önutálatféle mégiscsak visszamaradt. De… – Négyezer! – mondta Hanna. hogy a történtek után ön könnyen elveszítheti az állását. hogy lejusson a hajóról. Milyen rendes. Hanna ezt úgy értelmezte. hogy valóban jó ügy érdekében… – Higgyen nekem. s nyomban hozzátette: a pasas is csak a pénzért fog segíteni. mennyire fontos ez nekem. erőszakoskodó apáról – tulajdonképpen nem nagy ügy. Jildrim megígérte. maga az egyetlen. lejusson a fedélzetről… Visszatérve a kabinjába újból lezuhanyozott. 3. hogy alszik rá egyet. A gyerekeit természetesen nagyon sajnálom. hogy két napon belül.

Ha a Jóisten most az egyszer megsegíti. tisztességes lány volt. és rossz hatást gyakorolt rá. Soha többé nem kerülhet olyan állapotba. hogy soha nem volt igazán jó! Ám ez így nem igaz. A tusolás után meztelenül elterült az ágyon. hogy Frank rátelepedett. de még mindig viszketett. jó gyerek volt. Azt megelőzően. s újabbra vágyott. Jobb keze a bal csuklóján éktelenkedő sebhely felé mozdult. Vagy mégsem? Lehet. ahogy Jackie Burns fogalmazott –. Valójában az történt. míg a hajó gyengéden álomba ringatta. Segélykiáltás. talált egy Xanaxot.De talán saját magát kellene hibáztatnia Epsteinék halála miatt? Ez képtelenség. Hasra vetette magát az ágyon. így nevezték mások. A forradás a múlté. és a kelleténél komolyabban vette a dolgot. aztán visszahúzta a kezét. lekapcsolta a lámpát. Hanna nem volt . Vagy talán nem? De igen. Akkor se jutott el abba az állapotba. és nyugodtan feküdt. úgy ahogy elképzelte. Persze rájött. Fölállt. Következésképpen egy kis kegyes hazugság minden további nélkül megengedhető. és megfejelte egy Valiummal. fantom végtagnak. hogy szorult helyzetbe került. és lejut erről a hajóról. A pohár ital elbágyasztotta. hogy inkább csak képzeli a viszketést – egyfajta sajátos változata ez az amputált. Lustán megvakargatta a sebhelyet. Megpróbálta másfelé terelni a gondolatait. A heg már nyolc hónapos volt. de ő mit tehetett volna ellene? Hanna egész egyszerűen peches volt. A jövőben minden másként lesz. milyen tisztességes ember lakozik benne valójában. Hajdanán igazán jóravaló. észrevétlenül… Akkor be fogja bizonyítani. így csöppent bele ebbe a drámai helyzetbe. pontosan ezért nem sikerült az öngyilkossági kísérlet. Borzalmas ez az egész – tragédia.

A baj az. Egy rágógumi nem sok. Szőnyegeket vásárolt Londonban. a megtért bárány! Megígéri Istennek. hogy megjavul. Frankkal… Majd jött az a borzalmas éjszaka. azért akadt ott más is. de annyit nem tudott volna elemelni a sarki boltból. megjavulok! Esküszöm. hogy ezúttal aligha ússza meg ilyen könnyen. de azért nyomban feltételt is szab. De hát ki az. Mindenkivel megesett az ilyesmi. aki soha életében nem lopott könyvtári könyvet? Na. Mi a helyzet az anyád pénztárcájával? Oké. és esküszöm. talán egyszer. Nem volt tolvaj! Jó. Legrosszabb esetben: kissé el van kényeztetve… . és az ár felét a bankkártyájára íratta. ha Isten még egyszer kisegíti őt a bajból. Istenem. méghozzá igen gyenge indoklásokkal. a zokogó önsajnálat a fürdőszobai tükör előtt… Istenem. Csak akkor kegyeskedik jó útra térni. a félbemaradt öngyilkossági kísérlet. Hanna Gray. Ettől még nem lesz az emberből bűnöző. Semmit se változtál! Csak azt hiszed magadról! De hát ő mégsem velejéig romlott.bűnöző. Luxusnyaralásokat írt le üzleti költségként. Egyszer vagy kétszer kiemelt némi készpénzt. hiszen csakis rajtad múlik! Az imádság – amennyiben ez annak nevezhető – még jobban fölgerjesztette önutálatát. kötekedett a belső hang. csak most az egyszer még. egészen más leszek. Ezek már elég öles léptek voltak az igazi bűncselekmények felé. utoljára segíts rajtam. a másik felét pedig utánvétre. Aztán egyszer csak ugrás a mélybe. könyörgött. Most az egyszer. hogy elkerülje a vámolást. nyugtatgatta magát. Lám csak. egy könyvtári könyvet.

legalábbis! A hajó ringását vigasztalónak érezte. úgy. . Már-már az igazak álmát aludta. Még semmi sem késő.Álmosan a hátára gördült. meglepően jól aludt. teste átvette a hullámok ritmusát. akkor még minden helyre hozható! Reméljük. csitítgatta magát. Ha a dolgok jól alakulnak. ahogy kigondolta. Amikor végre álomba merült.

s Keyes szembe találta magát egy fekete táblával. majd kikémlelt az ablakon. egy játék automatából. majd a könyvespolc szétnyílott. illetve a talaj fölé emelt négy faépület. Jobb szemét a retinaletapogatóra helyezte. A ragyogó nevadai éjszakai égbolthoz képest a gammatelep környezete kifejezetten sivárnak tetszett. Keyes megmozdult a kocsi hátsó ülésén. különc figura volt. Hallhatta. mely a fának egy csomójában volt elrejtve. két alacsony heverőből. Keyes pedig sötét tekintettel rámeredt a táblára. megereszkedett nyaki lebernyegei fölött kiugró ádámcsutkával. A nyári évszak ellenére a sivatagi levegő hűvös volt. Keyes megborzongott. a kerekek alatt zajosan ropogott a kavics. zöld szemekkel. így az egyetlen mesterséges fényforrás az őrtorony volt. A könyvespolc mögött talált egy felvonót. Ásított. Aztán visszakapta az őrtől az igazolványait. hat láb. A lift zümmögve elindult lefelé. Kinyílt az ajtó. Lekanyarodtak a főútról. és megcélozta a legnagyobb épületet a négy közül. nyújtózkodott. ahogy Keyes kilépett a liftből. A bejárati ajtóval szembeni fal mellett egy üres könyvespolcot látott. négy inch magas. Belépett a játékterembe. és egy kikapcsolt tvkészülékből állt. miközben az iratait vizsgálták. Frankenstein-szerű. mintha csak egy . melynek berendezése egy biliárdasztalból. A reaktort még nem lehetett látni. Ed Greenwich várt rá. Azonnal rázendített.Nyolcadik fejezet 1. lázas. ahogy a zárrendszer működésbe lép.

Keze szüntelen mozgásban.megkezdett beszélgetést folytatnának. Megelőző csapás. Rajta kívül senki más nem ügyelt itt a takarékosságra. Ez azt jelenti. Tény. hogy túl sok elektromos áramot fogyasztanak. igen. de képtelen volt szó nélkül megállni. Megjegyezte. mint az a szülő. én előre tudtam. Greenwich minden jel szerint – vélekedett magában Keyes – valósággal önkívületi állapotban van. amíg a reaktor működésbe lép. Addig. Egy fémborítású. hogy a fordított harmadik hatvány törvényének köszönhetően a folyamat. És a lehetséges ebben az esetben azt jelenti. – A szubnanométer egészen pontosan az előre kiszámított értékeket mutatja. lépteik visszhangosan kopogtak. Úgy érezte magát. hogy fölöslegesen égetik a lámpákat. hogy Epstein eredményei nélkül. tapodtat sem szándékozik továbblépni. Keyes bólintott. az egy teljesen más történet. kézfeje megállás nélkül forog a csuklója körül. aki leteremti a gyerekeit. – Óh. Más szóval: önvédelem. igenis. szikrázó folyosóra terelte Keyest. a fő elemi részecske körgyűrűjébe. A szupervezető mágnes. hogy elkerülhetetlen! Igen. még ha a lehető legszerényebb keretek között is. mindig is pontosan tudtam. Greenwich tovább beszélt. Ha túlságosan tékozlóak. maga a csoda! Természetesen a hármas. gondolta Keyes. nem győzte bizonyítani. a főhálózatról veszik le az energiát. Azt hiszem. hogy tegnap megtörtént. igen. igen. melyet folyékony . lehetséges. ujjai a semmit tapogatják… – Mindazonáltal a tizenhét készülék fölösleges – szögezte le Greenwich. De ami tegnap végbement. mindenféle esetleges hivatalos rosszallás esetére. de végrehajtottuk! Beléptek a detektorterembe. az valami csoda. abból később gondjaik támadhatnak.

beleírtak egyegy észrevételt a klaviatúrára. Keyes fölemelte a fejét. a mérnökök szakszavakat kiáltoztak egymásnak. azt meg bízza rám! 2. Nem. – De a számítógépes időzítésre szükségem van. mint rendesen. Greenwich vitte a szót. Soha többé! – A komputerek miatt ne fájjon a feje – mondta Keyes.nitrogén tartott mínusz kétszáz fokos hőmérsékleten. és ránézett a tudósra. többé nincs az az erő. Húsz perccel később visszatértek kávézni az automaták fényeitől vibráló játékterembe. s időnként. ha beigazolódik a számítógépes időzítésem. Elefántláb vastagságú kábelek kígyóztak a komputerek monitorait vizslató emberek talpa alatt. – Jó – mondta Keyes lakonikus rövidséggel. – Ne aggódjon! Megkapja. mintha rövid zongorafutamokat játszanának. Mindenkit megelőztünk. akkor az összes lendületet elveszítjük. A forró lé égette Keyes gyomrát. – Tegnap óta fejhosszal vezetünk. amíg Keyes észrevette. Eltelt néhány másodperc. hullámzó. Keyes . ami leállítaná. A daruk háromtonnás berendezéseket emelgettek játszi könnyedséggel. hogy Greenwich abbahagyta. Ha most le kell állnunk. jeges. kondenzált felhőt képezett. nem. amiért eddig dolgoztunk. Igen! Minden feltétel adott. Az várakozón nézett vissza rá. – Végezze csak a dolgát. – Ha egy ilyen komplexum egyszer mozgásba lendül. Most már semmi kétség! Hadron labdába se rúg kétezerhatig. Ed! Ami az enyém. mi viszont három hónapon belül teljes sikerre számíthatunk.

Oké? – Hát persze – felelte Greenwich. és ez a körülmény óvatosságra intette. Természetesen tisztában vagyok a biztonsági szempontokkal. – Először jussunk el odáig. De öt. amit ez az ember előző nap véghezvitt. – Ed – mondta Keyes. – …az alapszint fölött.megállapította magában. Keyes érezte. Greenwichnek. Különösen ezekben a kritikus napokban nagyon fontos ez. az orrtúrás közepette megint a Nobel-díjon jár az esze. hogy beszéd közben a kutató folyamatosan az orrát piszkálja. azt szabad. a védelmi alkalmazhatóság. De ha ez igaz lenne. Vagyis addig. Gondolkodni. amíg a képzeleted birodalmán belül maradsz. hogy Greenwichnek csalódást okozott a válaszával. a kutatási potenciál. kézzelfogható eredmények érdekelnek – a fölszabaduló vákuumenergia. Greenwich azt hiszi. de a megengedett határérték alatt. akkor vajon tartaná-e a hátát Greenwich meredek kísérleteiért? Vállalná-e a kockázatot mindazért. akit csak a közvetlen. Amíg csak gondolkodik. Keyes válaszában benne volt a burkolt rendreutasítás: Addig. mindenféle hivatalos engedély . hogy képes lennék előre jelezni a káros… Keyes értett a szóból. fafejű hivatalnoknak. amit tegnap műveltél! Keyes személy szerint örült Greenwich rohamléptű előrehaladásának. addig nincs baj. A felelősség azonban az ő vállán nyugszik.vagy tízéves távlatban nem biztos. amíg nem azt teszed. A tudós nyilvánvalóan bürokratának tartja Keyest. – Először jussunk el odáig! Én csak hangosan gondolkodom. még ha szíve szerint maga is sürgette volna a projekt mielőbbi végrehajtását. mondanom se kell. hogy Keyes nem érti a mélyebb filozófiai összefüggéseket.

A tér-idő véges.nélkül? Nem! Keyes pontosan tisztában volt a projekt jelentőségével. és felfogta annak minden részletét. Egyik metafora sem volt tökéletesen pontos. – A gépek nélkül – magyarázta Greenwich fennhéjázóan – képtelenek lennénk ilyen eredményeket elérni. – Képzelje el a glóbuszt. és mégis határtalan – mondta. Ez tagadhatatlan. És amit mi teszünk. sőt minden lehetséges következményét is. hanem az időt is keresztülszeljük… Később újabb metaforák következtek. mint fúrunk egy kis lyukat. Mindenáron valamiféle hitelgaranciát követelt. A tudós olyan egyszerű. az iménti. Igen ám. aki kifejlesztette az extra dimenziókba sűrített tér-idő modellt. de ezzel nemcsak a teret. Ennek tükrében meglehetősen lehangolónak találta. és egyik hegyfokról ugráltak át a másikra. mivel háromdimenziós lények képtelenek hibátlanul . az nem más. (Itt most nem államhatárokról van szó. Keyes emlékezett. – De ami itt van belül – mutatóujjával csontos halántékára koppintott –. egy alagutat a glóbusz egyik oldaláról a másik felé.) A felület mégis véges. Bármerre utazhat a földgömbön. Jim. amellyel megnyitotta a kaput a projekt folytatása előtt. ugyanakkor szemléletes kifejezéseket használt. anélkül. A tér-idő formációt hegygerinc formájúra görbítették. természetesen. Greenwich kötötte az ebet a karóhoz. Ez az alagút pontosan a glóbusz kellős közepén halad át. Greenwich volt az. amikor a kutató először magyarázta a projektet. mely a Földet jelképezi. félig burkolt dorgálás ellenére. ezen gépezet nélkül soha nem küzdöttük volna föl magunkat az első helyre. hogy határvonalba ütközne. hogy még a magafajta prózaian gondolkodó ember számára is azonnal áttekinthetővé vált minden. hogy Greenwich minderre saját magától nem jött rá. Ugyanez a helyzet a tér-idővel is.

A titok. hogy a fénysebesség nem végtelen. vagyis akkor. mint ahogy azt általában hiszik. A . de ha valaminek megmérjük a sebességét. mégis határtalan. amikor megfigyelte. magyarázta Greenwich. Keyes vermonti irodájában ültek. A titkot könnyű megérteni. legalábbis ahhoz képest. hogy ez a szám közelebb van a 186 ezer mérföld per másodperchez. hogy ő maga milyen sebességgel mozog az űrben. akkor azt viszonyítanunk is kell valamihez. távolról sem olyan bonyolult téma. Ez azt jelenti. Ma már tudjuk. hogy mihez viszonyítjuk a fény sebességét. hogy a Jupiter bolygóinak holdfogyatkozásai az éjszaka későbbi szakaszában következnek be. amikor a Jupiter már távolabb van a Földtől. hogy meghatározza ezt a sebességet. Évszázadok óta tudjuk. Egy holland csillagász 1676-ban jött rá erre. Greenwich még egy kis rögtönzött fizikát és relativitáselméletet is belecsepegtetett Keyes fejébe. Igen ám. Azt a kérdést. Az idő kitágul. hogy a fény 140 ezer mérföld per másodperces sebességgel halad. egyszerű. függetlenül attól. hogy ezt lehetővé tegye. és mindenki ugyanannyinak méri. miközben metszett üvegkancsóból jeges vizet kortyolgattak. Bármily hihetetlen. nyugodtan és csöndesen értekeztek az univerzum mibenlétéről. A relativitás. Tud követni? Keyes bólintott. A fény az univerzum sebességhatára. hangsúlyozta a kutató. Véges.ábrázolni a tér és idő négydimenziós kiterjedéseit. s elég pontos eredményt kapott. Még arra is kísérletet tett. egy Albert Einstein nevű tudós a következőképpen válaszolta meg. De a földgolyóról szóló első metaforát Keyes így is megértette. Arra az eredményre jutott. hogy milyen technikai eszközök álltak rendelkezésére. hogy a fény a végtelennél kisebb sebességgel jut el hozzánk.

– Tegyük fel. A projekt megértéséhez Keyesnek el kell fogadnia ezt a jelenséget! Keyes boldogan elfogadta az érvelést. állította. természetesen. Ezt nehéz fölfogni emberi ésszel. Az idő tehát csupán illúzió? Igen. de valahol még kellemesek is. egész egyszerűen megsokszorozódik az idő által. viszont a fény sebessége változatlan marad. Ez távolról sem olyan bonyolult – tette hozzá sietve. akkor valamit hozzá kell még adni az egyenlethez – ebben az esetben az időt. hogy az idő változatlanul halad előre. mert az emberek azt látják. hogy tér és idő egyazon érmének a két oldala – tér-idő –.távolság. Csakhogy valójában mind a ketten ugyanazt a 186 mérföld per másodperccel haladó fényt látjuk. igen. hogy ezt lehetővé tegye. Én egy helyben állok. maga elindul előre. de azért ott maradtak még Keyes homlokán. El kell fogadnunk. ismerte el a tudós. A ráncok valamelyest kisimultak. Greenwich látta. A gravitáció nem olyan. Einstein megjelentette a relativitás „általános” elméletét is. és mindkettő relatív egy adott mozgáshoz képest. A filozófiai utalások nem csak megdöbbentőek. De ez hamis képzet. hogy mélyülnek a ráncok Keyes szemöldökei között. Igen. Ha a távolság változik. A hagyományos gondolkodás szerint magához ennyivel lassabban közeledik a fény. hanem annak a ténynek a következménye. A relativitás „speciális” elméletének közzététele után néhány évvel. Föl kell adnunk az abszolút időről alkotott képzetünket – mondta Greenwich. Óránként négy mérfölddel halad. mindkettő abszolút értékek nélkül létezik. mint a többi erő. hogy a tér-idő elgörbül a benne rejlő tömeg . készséggel magáévá teszi a gondolatot. hogy egy fénypulzus közeledik felénk. Az idő kitágul.

hogy alkalmazásával ki lehessen számítani a laboratóriumban . Némiképp leegyszerűsítve a dolgokat. A fekete lyukak. aztán folytatta. mint az idő. a legközelebbi tömeget követik egy egyenes ösvényen a meggörbült tér-időben. Greenwich hagyott néhány másodpercet az elmondottak megemésztésére. De mi. mi háromdimenziós lények vagyunk. és a negyedik dimenzió nem más.és energia eloszlásától. folytatta Greenwich. lyukak a tér-időben. Persze mindez nem kockázatmentes vállalkozás. a következmények beláthatatlanok és katasztrofálisak lennének. és egyszerű. egy olyan részecskegyorsítóban mondjuk. melyek akkor keletkeztek. hogy ilyen szemszögből láthassuk az univerzumot. És ha valaki képes lenne kellően nagy távolságot beutazni a téridőben. mint Newtoné. akkor nemcsak valahol máshol bukkanna elő. amikor egy csillag összeomlásának. Az Epstein-formula azonban alkalmas arra. Jim. A bolygók nem a Nap körül forognak. emberek. lineáris formában megtapasztalhatnánk az időt. Saját bolygónk röppályájának megfigyelése ugyancsak megerősíti ezt az elméletet. de négydimenziós világban élünk. mint amilyen a gammatelep magját képezi… akkor talán kitörhetnénk a háromdimenziós létezés korlátjai közül. Ha képesek lennénk egy fekete lyukat laboratóriumban előállítani… ami a legnagyobb valószínűséggel úgy történhetne. magyarázta Greenwich. hanem valamikor máskor is. Einstein egyenletei sokkal pontosabb számításokat tesznek lehetővé. túl kicsiny faj vagyunk ahhoz. borzalmas gravitációja és energiasűrűsége átlyukasztotta az univerzumunk szövetét. hogy nagy sebességen ütköztetnénk a részecskéket. Ha ugyanis a laboratóriumban előállított fekete lyuk valamilyen oknál fogva kicsúszna az ellenőrzés alól.

. – Keyes legszívesebben hozzáfűzte volna. Az ember attól ember. –Egyetlen fantasztikus pillanatra. Greenwich kiselőadása teljes mértékben meggyőzte Keyest. Jim. – Tudom. hogy Chen jelentkezik magánál – váltott témát Greenwich. – Értem. ádámcsutkája föl-le ugrált. – Lehet. Mi ugyanezt a célt tűztük magunk elé. amit tesz.előállított fekete lyukak élettartamát. Csupán biztosítani kívánom. Keyes bólintott. Ám a lehetséges haszon ennél sokkal többet is megér! – Ed! – szólalt meg Keyes ünnepélyesen. ha mégse mondja ki: Én a maga oldalán állok. Ha valaki a legnagyobbak között akar játszani. vagyis a Genf közelében levő európai részecskegyorsító laboratórium 2006-ra tervezi a protonok és antiprotonok ütköztetését. Kiélezett versenyhelyzet van. Greenwich összehúzta az ajkát. és az időtényező mindennél fontosabb. akkor annak megfelelő kockázatot kell vállalnia. az emberiség történetében először. és ezáltal elkerülhetőek lennének az ilyen események. Beleszürcsölt a kávéjába. – Hálásak leszünk azért. – Nem a hírnévről van szó – mondta Greenwich némi álszerénységgel. hogy kellőképpen méltányolni fogjuk az erőfeszítéseit. A Nagy Hadron Ütköztető a CERN égisze alatt. ha nem vállalnák a kockázatot. de aztán jobbnak látta. hogy kételkedik. Ebben az esetben nagyon nagy kockázatot. az összes ember a Földön tiszta szívvel és lélekkel egyesült. – Kezd berezelni. Óriási dolog lenne. magyarázta Greenwich. Greenwich! Fölfogta már végre? – Emlékezzen a Holdra szállásra! – folytatta Greenwich. – Ne hallgasson rá! Mindenkiben vannak kételyek. Az lenne az őrültség.

polemizált magában Keyes. hogy Greenwich reprodukálja Epstein eredményeit. de a valóságban Greenwich ragaszkodni fog ahhoz. És ha úgy érzi. Keyes elálmosodott. biztos. És ehhez arra van szükség. – Ha Chen jelentkezik. mit akar. ő se ezen a földön jár. és át fog nyúlni a feje fölött. Aztán Keyes távozott. és kezet nyújtott. fölállt. Ez az ember túl hiú ahhoz. Megpróbál másik szponzort találni az Egyesült Államok kormánya helyett. hogy mondta. higgye el. Greenwichről nem szabad megfeledkezni. – Jó. A kavicsos útról rátértek a műútra. Ebben a kérdésben. Ed. miközben visszafelé zötykölődtek a kavicsos úton. . Eltelt két perc. hogy mellőzni lehessen. ugyanazon az oldalon állunk. hogy a jutalmazása nem arányos a teljesítményével. Epsteinhez hasonlóan. Keyes újra bólintott. mint Epstein. Az önmagáért való tudomány elméletben jól hangzik. A sivatag körülötte csendesen pihent a maga érintetlen és zavartalan hatalmasságában. s ha megsérti. Hiú ember. hogy megkapja a megfelelő elismerést a fáradozásaiért. hallgassa meg. Nincs kizárva. ki az. Méghozzá késedelem nélkül. Nem törődik a biztonsági szempontokkal. Ha eljön az ideje. – És ne felejtse el. Greenwich viszonozta a kézfogást. akivel egy csónakban evez! Ez megfelelő végszónak tűnt. hogy ő is lefalcol. kiszámíthatatlan lesz a reagálása. figyelmeztette magát.– Engem nem kell meggyőznie. hogy megpróbálja megkerülni magát. és beült a kint várakozó limuzinba. Greenwichre oda kell figyelni! Egyetlen szálat se szabad elvarratlanul hagyni! Most azonban mindenekelőtt a hármas számú kritikus eredményre kell összpontosítani.

Ha egy ilyen lavina egyszer elindul, többé senki nem állítja meg. És ami azt illeti, elég nagy tehetetlenségi nyomatékot adtak a „hólabdának”. Keyes elképzelte, ahogy a hógörgeteg nagy robajjal száguld lefelé a hegyoldalon, egyre több hó tapad rá, egyre nő, és egyre súlyosabbá és feltartóztathatatlanabbá válik. Jeremy, jutott eszébe, ő az, akiben valami hasonló, szédítő lendület munkált. Jeremy, aki meg nem állt soha, mindig mozgásban volt. Amikor ráhajtott a műútra, előadott egy trükköt – kiperdült a nyeregből úgy, hogy jottányit sem veszített elképesztő lendületéből. Hányszor végigpörgette magában a jelenetet, és még mindig képtelen volt szabadulni tőle. Keyes lelki szemei előtt úgy játszódott le minden újra, mintha csak tegnap történt volna. Jeremy lecsúszik a nyeregből, úszik a levegőben a bejárati ajtó felé, miközben a kerékpár folytatja útját a parkoló felé, hogy aztán végül becsapódjon egy falba. A bicikli soha nem esett le. Miért nem hagyta abba Jeremy a veszélyes mutatványt, a sokszori szidás, dorgálás ellenére sem? A bicikli soha nem esett le! Ott forgott, mint egy lassított filmfelvétel, a kavicsos út fölött, és aztán lágyan megpihent, s mintegy varázsütésre nekitámaszkodott a falnak, és addigra Jeremy már bent van a házban, talál egy szendvicset magának, bevonul a szobába tévét nézni vagy számítógépezni, s közben fenntartja hatalmas lendületét, mellyel végigszáguldozta az életét… Keyes elbóbiskolt. Nem, teljesen ébren volt. Nem találta helyét az ülésen. Elöl halkan szólt a rádió; a sofőr egy élő beszélgetést hallgatott. Keyes ásított. Nem bóbiskolt. Még csak álmos sem volt. A rádió halkan zümmögött. Keyes elaludt.

3. Üzenet várta Dietztől. Keyes ült az elsötétített irodájában, és tárcsázott. Add, hogy jó hír legyen, fohászkodott magában. Ha jó hír lesz – ha megtalálták Epsteint, és végleg elintézték a pasast –, akkor megjutalmazza magát egy reggelivel. Egy kiadós reggelivel, s utána még egy kis szundikálást is engedélyez magának. De ha nem… – Dietz – mondta egy hang. – Itt Jim Keyes – felelte Keyes. Dietz tétovázott – és Keyes máris tudta, hogy a hír nem jó hír. – Epsteint elintézték, jelentette Dietz. – De komplikációk adódtak. Átkutatták a tudós kabinját és a poggyászait, de eredmény nincs. Úgy fest tehát, hogy Epstein nem hagyott hátra semmiféle dokumentumot a munkájáról. Fölvetődött azonban egy további probléma. Leonard látta, hogy a tudós és a felesége egy fiatal nővel érkezett a Sapienza-erődhöz, és túlságosan élénken társalogtak. Valaminek lennie kellett közöttük – valaminek, ami fontos lehetett Epstein számára. Ebből kiindulva, ismerte el Dietz, még az is elképzelhető, hogy Epstein mégiscsak őrzött valami írásbeli dokumentumot a munkájáról. Még az is lehetséges, hogy bizonyos mértékben a tudós érdekszövetségben állt a fiatal nővel. Nincs kizárva, hogy a nő idegen érdekeket képvisel… Keyes egyik kezével a homlokát fogta, a másikkal a telefont tartotta. Ujjai mozogtak: apró köröket rajzoltak. Szóval Epstein mégiscsak eladta… Ennyi munka, ennyi erőfeszítés, ekkora előrehaladás után most egy ilyen banális biztonsági baklövés miatt kell megtorpanniuk! Nem elég, hogy elveszett a titkos formula, de még az is elképzelhető,

hogy az ellenség kezébe került! Márpedig, ha ez a képlet rossz kézbe kerül, annak rettenetes következményei lesznek. Keyesnek azonban nincs most ideje arra, hogy ezeken a következményeken rágódjon. Ha a projekt összeomlik, kinek a nyakába dől az egész? Természetesen az övébe. Nem tett jelentést a DIA-nek, amikor kellett volna, s nem kért tőlük segítséget. Annál buzgóbban igyekezett fedezni Greenwich illegális kísérleteit. És most ő lesz az, aki mindezért meglakol. Katasztrófa! - Ki az a nő? – kérdezte, még mindig a halántékát dörzsölve. - Jó kérdés. – Dietz elég közömbösen reagált. A hangjában volt valami távolságtartó cinizmus, és ezt Keyes, az adott helyzetben legalábbis, vérlázítónak találta. – Talán lesz alkalmam személyesen megkérdezni tőle. A helyi hatóságokkal valahogy elvarrták a szálakat; a hajó egyenesen Isztambulba tart. Itt várjuk őket, és első dolgunk lesz, hogy a nőt lekapcsoljuk. - Isztambul – ismételte Keyes. - Igen. Holnapután… - Melyik hotel? – kérdezte Keyes. – Azonnal indulok.

Kilencedik fejezet
1. Henri Jansen átnyúlt Madeleine teste fölött, az éjjeliszekrényen megtalálta a Gauloises-os dobozt, előhúzott két szál cigarettát, s mindkettőt meggyújtotta. – Mennem kell – mondta Madeleine. De azért a cigarettát elfogadta. Lehunyt szemmel szívta be a füstöt, szája szegletében halvány mosoly játszadozott. – Nagy nap lesz holnap – mondta a nő. – A férjem szervezett egy túrát, Les Cabassolsból indulunk. Tony Blair legjobb gyerekkori barátja is ott lesz. Meg egy szaúdi herceg. És egy híres amerikai fehérgalléros bűnöző. Te, mondd, miért van az, hogy az amerikaiak mindig a bűnözéssel szereznek hímevet? Henri mélabúsan nézett maga elé, és nem válaszolt. – Óh, persze, ez nemcsak az amerikaiakra vonatkozik – tette hozzá a nő cseverészve. Madeleine, harmincas éveinek közepén járó, igen szemrevaló nő volt – könnyed és kacér, legalábbis a felszínen, habár a fesztelenség máza alatt Henri időről időre felfedezett valamiféle tartós melankóliát. – Szóval, el tudod képzelni, miről lesz szó egész nap! Lóversenyről, természetesen. Mindegyikük tart lovakat, telivéreket, persze. Ott vannak a versenyeken, úgy szórakoznak velük, mint a kisfiúk a játékautóikkal. Henri leszívta a füstöt, és továbbra sem kommentálta a nő szavait. – Na jó! – sóhajtott a nő, és átadta a cigarettáját Henrinek. – Most már tényleg mennem kell. Amíg Madeleine tusolt, a férfi ágyban maradt, és felváltva szívogatta a két cigarettát. Kerülgette a depresszió;

lopakodva és kitartóan. Pedig nincs oka rá, hogy megadja magát a levertségnek, tűnődött Henri. Hiszen megkapott mindent, amiről egykor álmodozott. Hol vannak már azok a napok, amikor egy szál cigaretta is oly nagy kincsnek számított – azok az idők, amikor gyerekként eldobott csikkekre vadászott Párizs utcáin. És most, íme: egyszerre kettőt szív. Minden napszakra más-más nő. Egy csodaszép ház, lakbér nélkül. Kell ennél több? Madeleine kijött a fürdőszobából, öltözni kezdett, és Henri figyelte a mozdulatait. Amikor Madeleine elkészült, Henri fölkelt az ágyból, hátulról belecsókolt a kecses nyakhajlatba, majd kikísérte szeretőjét a kocsihoz. Újabb csók következett, aztán az Audi végiggördült a hosszú bekötőúton. Henri ott állt egyedül a hűvös szürkületben, és próbálta elhárítani az alattomosan rátörő depressziót. Érezte, hogy a mistral egyre inkább erőre kap. Ezen meglepődött. Nyári hónapokban a hűvös északi szél általában nem támadott olyan erővel, hogy nagyobb kellemetlenséget okozott volna. Rendszerint csak télvíz idején társult hozzá a Rajna-völgyi jéghideg levegő, hogy aztán dühödten végigsöpörjön Dél-Franciaországon. A teleket azonban Henri természetesen nem itt töltötte. Elutazott Aspenbe, vagy az Elefántcsontpartra, netán a déli tengerekre. Büszke háztulajdonosnak ugyan nem mondhatta magát, de barátai szép számmal akadtak szerte a világon, akiknek pompás villáik voltak, s akik alig várták, hogy szívességet tegyenek Henrinek – szállásra tehát soha nem volt gondja. Patrónusok, gondolta. Azzal, hogy pazar villáikat rendelkezésére bocsátották, fotográfusi karrierjét

Időközben a szomszéd kutyája. aki egykoron bizalmas kapcsolatokat ápolt a KGB-vel. . a haján. A szőlőültetvények ilyenkor a legszebbek. Igen. Madeleine férje. filmcsillagokkal. és egyéb fényes társasági alakokkal. Lezuhanyozott. totálisan átszőtte a korrupció. Mire visszatért a házba. Még mindig magán érezte Madeleine illatát. melyek a nyár legforróbb heteiben megteltek gazdag iparmágnásokkal. magas beosztású orosz politikus volt. nekivágott a mezőnek. Madeleine férje pedig – ezek is a nő szavai – mocskos nagy hasznot húzott ebből a korrupcióból. következésképpen egyetlen filmkockát sem kattintott el. Provence-ban. politikusokkal. Vlagyimir. Talán túlságosan is jól kijöttek egymással. Jó tíz percig sétáltak együtt. és ettől kellemes bizsergés áradt végig a testén. Egyre több időt töltöttek itt. Az orosz bíróságokat. Aztán Sylvie egy pillangó után vetette magát. Megint a depresszió… Mielőtt visszatért a házba.támogatták… No. nem sajnálja az időt a sétára. az ujjain. a naplementében – tűnődött Henri. újabban pedig hasonlóan bensőséges viszonyban állt az orosz igazságszolgáltatási szervekkel. tett egy rövid sétát a birtokon. Mostanában egész jól összemelegedett Madeleine-nel. hátha ettől kissé jobb kedvre derül. Vlagyimir nem győzte herdálni folyamatosan növekvő vagyonát. a fotózás! Közel egy éve Henry nem fűzött filmet a gépébe. és faképnél hagyta Henrit. teljesen besötétedett. a régi időkben alighanem így hívták őket: patrónusok. ahogy Madeleine fogalmazott. egy Sylvie névre hallgató terrier is csatlakozott hozzá. Többnyire az elit klubokban szórta a pénzt. Úgy döntött. királyi családok tagjaival. A nap bíborpalástban süllyedt alá a horizonton. igen.

zárva van-e a kürtő. végigfuttatta szemét a szoba temérdek mozaikos ablaktábláján. Bizonyos körökben keselyűnek hívták – csak részben a karvalyszerű ábrázata miatt. Más kérdés. De idáig nem fognak eljutni: nem több ez az egész. A nappaliban letérdelt a kandalló mellé. A . a skorpiók ne szabaduljanak el. hogy Madeleine férjével azért nem lenne jó ujjat húzni. Henri tudta ezt. hogy zsákmányszerzéskor nem ismert könyörületet. A gúnynév sokkal inkább a férfi ragadozó mivoltára utalt. Hivatalosan Henri házgondnokként lakott itt. Ő. ezek az üvegtáblák azonban továbbra is ki vannak téve az elemek támadásának. Ha Henri és Madeleine túlságosan összemelegednének. A zuhanyozás után gyorsan körbement a házban. A valóságban persze az volt a dolga. hogy a csövek ne robbanjanak fel.Henri örült. A ház nyílászáróit védő zsaluk nyilván jó szolgálatot tesznek majd. hogy a ház asszonyának – egy amerikai hölgynek. hogy ellenőrizze. az utasításoknak megfelelően megtett minden tőle telhetőt. hogy egyre több időt tölthet együtt Madeleine-nel. amikor a hölgy úri kedve éppenséggel úgy diktálja. Neki kellett ügyelnie arra. az feltehetően előbb-utóbb Izmajlov tudomására jutna. a hűtőszekrény és a borospince soha ne ürüljön ki. szerettek együtt lenni. mint könnyű kis flörtölés. Futó nyári kaland. ha a vihar a távollétében törne ki. mindenesetre. bezsaluzta az ablakokat arra az esetre. Élvezték egymás közelségét. és biztos volt benne. És ebből még súlyos gondok származhatnának. valamint arra a hírhedett tulajdonságára. hogy Madeleine ugyanígy fogja fel a dolgot. Amikor fölállt. akit tréfásan hercegnőnek nevezett – mindenkor a rendelkezésére álljon.

Befejezte az ablakok ellenőrzését. nem kellene folyamatosan ügyelnie az alakjára. De a ház nem az övé volt – egyelőre legalábbis nem. hogy természetes módon öregedjen. Nos. valamint egy úszómedencével. És talán még arra is rászánná magát. biztos. visszament a hálószobába. azon a villán is rajta tartotta a szemét. megigazította a mandzsettáját. amit elhúz az orra előtt.hercegnő azonban jelenleg a férjével Rómában tartózkodott. Fölvillantott egy macsós vigyort. hogy újra a fényképezéssel foglalkozzék. Henri. hogy a házat esetleg Henrinek ajándékozná. . némi kölnizés következett. Végre megengedhetné magának. és ha igaz. a hónap végéig nem is tér vissza onnan. Ha övé lenne a ház. és az itt nyaraló hírességek közelségével – éppenséggel nem utolsó dolog. öt hektárral és három vendégbungalóval. ideje munkába menni! A munkát ezen az éjszakán egy Isabella DiMeglio nevű olasz hölgy testesítette meg. Két zegzugos emelet Aix-en-Provence közelében. Gyanította. ami biztos. hogy el ne késsen a vacsoráról. és túl keveset foglalkozik a feleségével. És igazából azt se tudta elhinni. A tisztes hölgy a közelmúltban tett bizonyos célzásokat arra. akinek a férje túl sok időt tölt az irodájában. hogy a hercegnő valóban neki akarná ajándékozni ezt az értékes ingatlant. a kondíciójára és a bőre barnaságára. egy kis vérpezsdítő gyanánt. Ez igencsak üdvös gondolatnak látszott. hogy inkább csak amolyan mézesmadzagnak szánja. A férjnek volt egy háza a Bahamákon. majd egy gyors mustra a tükörben. majd elindult.

MÁSODIK RÉSZ .

Émelygett a vénasszonyos önsajnálatától. A ház egykoron tele volt élettel. Persze. bizonyos értelemben maga Keyes is eltűnt félig-meddig. ő lakja egyedül. természetesen a pisilés. Sietve fölhúzta a cipzárját. és rápillantott az éjjeliszekrényre helyezett digitális órára. És… Megszólalt az ajtócsengő. a legújabb Grisham-bestseller. ha jönnek az unokák. minden nagyobb szabású családi utazás előtt. Rachel elment – elköltözött az anyjához Belmontba. Bement a fürdőszobába. de hát elege volt már ezekből az érzelgős siránkozásokból. és lehúzta a cipzárját. no és Keyes maga. laptop. mélázott Keyes. Ezen most kesernyésen elmosolyodott. Most meg. Óh. Az jutott eszébe. mobiltelefon. letrappolt a lépcsőn. s gondolatait erőszakkal visszaterelte a . hogy megtöltsék az üres tereket. hogy volt idő. Ja. Minden rendben. Gondolatban még egyszer átszaladt az összecsomagolt holmikon – fogkefe. igen. Keyes lezárta a bőröndjét. Megpróbálta még egyszer átgondolni. Mi lesz.Tizedik fejezet 1. Jeremy azóta örökre eltávozott. mit felejtett el. amikor azon aggodalmaskodtak. morfondíroztak annak idején. Margot elment. dübörögve visszhangoztak szapora léptei. akkor még ott volt Rachel és Jeremy meg Margot. hogy nem férnek majd el ebben a házban. Elindult az ajtó felé. És hát lássuk be. Egy fél életet élő félember. ahogy anyja gyerekkorában belésulykolta. Friss töltés az akunak. kiment a fürdőszobából. jutott eszébe. És lám. Húsz perc volt az autó érkezéséig.

A fű tele volt vörös. Ellentétben a tudósok zömével. melyek a július negyediki ünneplésről maradtak itt. Keskeny válla olyan szögben lejtett. és papucscipőt. az élet még mindig tartogat számára meglepetéseket. mint a kabátfogas két szárnya. Chen gondot fordított a megjelenésére. aminek következtében a szavai és az arckifejezése közötti ellentmondás olykor kifejezetten hátborzongató hatást keltett. fehér és kék konfettikkel. hogy a kocsi korábban érkezik! De úgy látszik. khakinadrágot. Diétás limonádéval sétáltak ki a hátsó udvarra. Chen abbahagyta a hátsó kert szemrevételezését. és Keyes felé fordult. Ha Rachel itt élne. Soha ne számíts arra. mintha elvileg fölfogta volna. Miután kiléptek a hátsó udvarra. Közel egy hónap telt el az ünnep óta. 2. nyilván már réges-rég rend lenne.jelenbe. korán őszülő szakállal. Chen egy pillanatig a gyepen legeltette tekintetét. Chen úgy hordta az arcán a mosolyát. Keyes maga is meglepődött némiképp a látványtól. Chen alacsony termetű férfi volt. Persze különcnek hatott így is. egy valamit megtanult az életben. legalábbis akiket Keyes ismert. Széles vigyor volt az arcára ragasztva. mint valami maszkot. hogy az arckifejezés döntő szerepet játszik a társasági érintkezésben. fémkeretes szemüveggel. . ám ez a derű amúgy nem kapcsolódott semmi konkrétumhoz. mint a géniuszok általában. Kinyitotta az ajtót. Ezen a reggelen kék oxfordi inget viselt nyitott gallérral. és szembetalálta magát Henry Chennel. Ha mást nem is.

biztos gyönyörű. hogy elkapom. Az eredmény nem volt százszázalékosan pontos. de reméltem. – De magánál is dolgozik pár olyan fickó. – Ezeket mostanában szereltette föl? – kérdezte. – Egy évvel ezelőtt – mondta. mikor járt nála utoljára Chen. azon kívül. de csak a szegélyére. Keyes jóváhagyóan legyintett. mint késpenge a vízbe. de nem tudta felidézni. Chen tétovázva letelepedett egy másik kerti székre. Chen hátrébb billentette a fejét. – Bámulatos teljesítmény! – lelkendezett Chen. – Tudja. Szüénében és Alexandriában összevetette a napsugarak beesési szögét. de még mindig nem akaródzott a lényegre térni. ráérősen. akár külön bejelentkezés nélkül is. de majdnem… Képzelje csak el! – Okos fickó lehetett – morogta Keyes. aki képes hasonló . hogy Eratoszthenész képes volt kiszámítani a Föld hozzávetőleges körméretét. úgy hasított bele a nehéz párába. – Télen kellene látnia – ahogy a fények visszaverődnek a hóról! – Óh. hogy semmiféle segédeszköz nem állt a rendelkezésére. Kínos csend telepedett közéjük. Belekortyolt a limonádéjába – metszően hideg volt. Helyet foglalt az egyik párnázott kerti fotelban. mielőtt a kocsi megérkezne. még mielőtt belevetné magát a napi robotba. hogy útra készül éppen. hogy megfigyelte a Nap járását? Két helyen. semmi jelét nem adva. hogy az alkalmazottai a nap bármely szakában zavarhatják. Aztán a kikapcsolt díszlámpák felé fordult. Ha megszabadul Chentől. mint aki hozzászokott már.– Elnézést a korai zavarásért – szabadkozott –. legalább megspórol egy magyarázkodást. úgy. Keyes megpróbált visszaemlékezni. melyek a hátsó udvar fölött lógtak.

– Csak ennyi? Keyes vállat vont. egy kicsit utána szimatoltam. – Egy árva szó nélkül. hová akar kilyukadni Chen a gunyoros álszerénységével. Született géniusz! És Steven Epstein. könnyű fuvallat kavarta föl a konfettiket. Az ám! Mondok magának valamit. – Hol van Steve? Keyes nem válaszolt. hogy törölje az anyagot. Jim. – Nem vagyok egészen biztos abban. hiszen Keyes nem tapasztalt még nála ilyet – hirtelen eltűnt a vigyor Chen arcáról. amitől begyulladt! Keyes most sem válaszolt. magának ezzel semmi újat nem mondtam? Keyes higgadtan bólintott. A feleségével. ugyebár – mondta Chen. és szelíden ártatlannak látszott. Néhány másodpercig szótlanul néztek egymásra. Itt van például Ed Greenwich. se semmi! Szóval. – Hogy fogja kezelni ezt az ügyet? – kérdezte Chen. Aztán – meglepő módon. – Mert rátalált valamire! Valamire. De. – Kíváncsi vagyok… Levette tekintetét az égboltról. hová. A kutatásával kapcsolatos összes dokumentum eltűnt. – És a kutatása? – Nyilván szükségét érezte. Kezdte sejteni. ugye. – Mert hogy a múlt héten felszívódott. – Vegyük csak Steve-et – mondta Chen óvatosan. hogy… . Keyes várta. Se köszönés. Szeme a halvány fényben nagynak. Ezek az emberek ámulattal töltenek el.lenyűgöző teljesítményre. – Hol van? – Nyaral.

Jim. hogy önben megvan a hajlandóság arra. akik kellőképpen értenek ehhez a szakterülethez. mint ön. Nem feltételezte ugyanis. hogy a legfelsőbb döntési szinteken olyan emberek ülnek. hogy Epstein tévedett – folytatta Chen kisvártatva. – Szeretném hinni. Én tudós vagyok. – Mindig veszélyes. de fegyelmezte magát. mint a miénk… az emberiségnek a közeljövőben rá kell találnia egy morális terrénumra. mintha költői kérdés hangzott volna el. én pontosan tudom.– Megrémült az eredmények láttán. amit mi. a nukleáris hulladék és az őssejt-kutatás. – Hallgatom. hogy magával vigye az összes anyagot. tudósok létrehozunk. – Beszéljen! – mondta nyersen. Ezért vagyok itt. de hamar elfojtotta néhány korty diétás limonádéval. Keyest e pillanatban elöntötte a méreg Chen leereszkedő hangnemétől. – A nanotechnológia és génmanipuláció. Most hízeleg. hogy maga hallgatni fog a szavára. viszont megvan az intelligenciája ahhoz. Ez is egy formája a leereszkedésnek. Jim! Hogy megpróbáljam magát józan belátásra bírni. gondolta Keyes. – Szeretném hinni. hogy hallgasson a józan érvelésre. hogy megbízzon azoknak a véleményében. épp eléggé begyulladt ahhoz. A differenciálmatematikában önnek nyilván nincs különösebb jártassága. Jim! Ha valaki. Olyan emberek. valamint az olyan projektek között. Kis híján megint elöntötte a méreg. hogy a haladás . vagy a politikát. Ezért is megnyugtató. amikor azt a tanácsot adja. ha a tudomány dolgaiba belekeverik a gazdasági érdeket. akik fel tudják mérni a lehetséges utóhatásait mindannak. hogy be kell húzni a vészféket! Nem bízott önben és a többi felettesében! Így volt? És mondja! Tiszteletben fogja tartani a döntését? Keyes úgy tett.

elkerülhetetlen. hogy nagyon óvatosan kell előrehaladnunk – és csak olyan lépéseket szabad megtennünk. az nem vitás. hogy az ipari lobbi. . .– Miben látja a projekt célját? – kérdezte Chen váratlanul. amint begördül a ház elé. Keyes azonnal érzékelte. . De nem ismeri a saját korlátjait. igaz? Maga most ezért veszi félvállról a dolgot! – Úgy nézek ki. Nem. de várnak rám. Meg vagyok győződve róla. csak a szél támadt fel odakint. De azt is tudom. hogy zseni. mi az. ugyebár! Keyes fölemelte a limonádés poharát. nem gondolja? – Ed azt mondta magának. amitől Epstein ennyire megrémült. csak azért. Vagyis a formulát. mint aki félvállról veszi? – Ed téved – mondta Chen határozottan. amit feltalált. hogy lefoglalja valamivel a kezét. hogy nagyon gondosan válogassa meg a következő szavakat. – Sajnálom. Ivott egy kortyot. hogy képes reprodukálni az eredményt. vagy a politikai szféra nyomást gyakoroljon ránk… – Henry – szakította félbe Keyes. Ha megengedjük. amellyel pontosan megjósolható ezeknek a részecskéknek az élettartama. Mintha a kocsit hallotta volna. – Az. Természetesen a hivatalos verzióval állt elő. egyenesen Greenwich írásos javaslatából idézve. amelyek mögött igazoltan helyes megfontolások állnak. Rátérhetnénk a lényegre? Chen szünetet tartott. Erről van szó. hogy Steve Epstein az egyetlen olyan ember ma a földön. – Húzza be a vészféket! Amíg nem látjuk pontosan. addig le kell állnunk! – Ez azért túlzás. aki képes kezelni azt… szóval azt a valamit.Trükkös kérdés volt.

hogy mindezt a maga nyakába varrom. . Jim.Ha bármiféle kétségem lenne. . . Jobban. Olcsó. – De ha nem hallgat a józan észre. melyek megfelelően fönntarthatok és alakíthatók… . hogy kételyeket támasszak önben.Ne a tankönyvi választ mondja – vágott közbe Chen. .– Álmomban sem fordult meg a fejemben. ez nem az én stílusom – mondta Chen halkan. Néhány másodpercig mindketten hallgattak. Én sokra tartom Steve-et. .Kezdjük az alapoknál! Ime.Ez nem elég.Kell.– Kontrollált körülmények között gravitációs részecskék előállítása. hogy legyenek kétségei! Minden épeszű embernek vannak kétségei. Ön nem tiszteli a természetet! És ha ön nem tiszteli a Természet Anyát. attól tartok. akkor ön komoly bajokat fog előidézni.Felszabadított vákuumenergia létrehozása. mint a késpenge. az én álláspontom. nem szoktam fenyegetőzni. –A valódi céljáról beszéljen! . . hogy egyetlen lépést is tegyek az összes lehetséges biztonsági intézkedés foganatosítása nélkül. . .. át fogok nyúlni a feje fölött.– Higgye el. és adok a véleményére. tiszta. még csak meg se fordult volna a fejemben… .Keyes ajka olyan keskenyre szűkült.Hát mi kell még? . . mint ön. biztonságos energiaforrás… melynek elképzelhető a védelmi célokra való alkalmazása is… . Pontosan ez az.Jézusom – szólalt meg Keyes.Igazán sajnálom. amit el akarok érni magánál.Keyes megdörzsölte az arcát. Jim.

de fordítva. Hívjon össze egy független szakértőkből álló bizottságot az adatok elemzésére. legrosszabb esetben hülyeséggel.Keyes nem válaszolt. De ha megfordítanánk a dolgot. Tétovázás nélkül osztogatja a tanácsait. Nyerje el a bizalmát! Elmondom magának.. ami most kitárulkozik előttük.– Ebben az esetben kockára tesszük az elsőségünket… . az roppant egyszerű: lehet. és ő adna leckét Chennek abból. . hogy közölje velünk az eredményeit. akkor vajon mire jutnának? Nyilvánvalóan semmire se! Ez az ember mérhetetlenül egoista.Amit Keyes szíve szerint válaszolt volna. hogy Chen leckézteti őt. Mindaddig. ha őt oktatnák ki. Újra megdörzsölte az arcát. atyám – kiáltotta Chen. – Hát majd ők is körültekintőek lesznek! . Független szakértőkről beszélek. megviseltnek. a maga módján. . addig hogyan beszélhetünk igazi fejlődésről? . Jó esetben önhittséggel. aminek következtében könnyen elveszíthetik azt a kivételes lehetőséget. amíg az ember hajlamos beletörődni az Isten által felkínált igencsak korlátozott és szegényes lehetőségekbe. hogy mennyire nem érti az irányítás és a verseny realitásait a mai világban. hogy Chen túlságosan is tiszteli azt a bizonyos Természet Anyát! Ez a tisztelet azonban túlzott óvatosságot követel. hogyan tudja ezt elérni. azt kikérné magának.– Istenem.– Győzze meg Steve-et. gondolta. és valahol mérhetetlenül dühösnek. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát – fáradtnak.Chen vádolja őt. hogyan kellene tisztelnie az anyatermészetet. Az odáig rendben van. mindenféle politikai és gazdasági elkötelezettség nélkül! .

könnyen lehet. . Tudósok. Talán éppen azért.Az univerzum. és elfogadni a sorsot mindenféle fenntartás nélkül? Ez gyávaságra mutatna.Örülök. mint Keyes szemében. Tizennégymilliárd! Keyest megdöbbentette. milliárd és milliárd évesnek kellene lennie. Sőt. hogy reprodukálja Epstein számításait. És ha innen nézzük.Ráhibázott. vagyis Chen kollégái számították ki ezt az adatot.. vagyis valami igazán felfoghatatlannak. akkor minden meggyőzési kísérlet csak időpocsékolás.– Azt hiszem.Előadta a tépelődő főnököt. És Greenwich valóban megígérte. Epstein tényleg lelépett. ugyanezek a tudósok képtelenek észrevenni a saját felfedezésükben rejlő sötét iróniát. Chen számára az univerzum távolról sem látszik olyan kétes értékűnek. Az univerzumnak. hogy inkább kiengeszteli a tudóst. És nem pont tizennégymilliárd évesnek! Mi az a tizennégymilliárd év! Olyan ez. hogy Chent éppen az ellenkezőjéről győzné meg – vagyis a maga igazát látná igazolva. mindössze tizennégymilliárd éves. amit mond. A gyötrődőt. mert nem bízott bennem. mint valami olcsó ital egy poros palackban. . és gyengeségre. hogy ezt hallom magától. emlékeztette magát Keyes. és a végén még tényleg átnyúlna Keyes feje fölött. hogy milyen szánalmasan kicsiny ez a szám. . . melyre véletlenül ráakad az ember a sarki közért raktárában. És lám. . van abban valami. Végül így szólt: . hogy félelmet és tiszteletet ébresszen.Keyes tehát úgy döntött. ami ennél is rosszabb. . ahhoz. Miért kellene tisztelni ezt az univerzumot.Csakhogy Chennek soha nem kellett eltemetnie a saját gyerekét. Keyes ezt történetesen Greenwichtől tanulta.

köszönöm. kis híján el is érzékenyült. . Tétovázott egy pillanatig.Keyes hirtelen felállt.Jól. hogy. . . Chen értette a jelzést.Remélem.– Vezessen óvatosan! – mondta végül Keyes. Az egyetlen járható út! .A gyerekek? . semmi többet. hogy hozzám fordult! Örülök. és elindult vissza a házba.Én pedig tudom – így Chen. .– Jim! – szólalt meg kisvártatva kissé ünnepélyesen. – Hogy van Beth? – kérdezte.Remekül.Tudja. hogy biztonságosan haladhatunk előre… Ennyit kérek öntől. majd Keyes kikísérte Chent a bejárati ajtóig. . .Némán néztek egymásra. – De semmi mást nem ígérhetek. . Henry – köszönöm. .Látja. bízott bennem.Igyekszem. hogy az! .Üdvözlöm őket. biztos voltam benne. .Átadom – mondta Chen. és nem a ranglétra magasabb fokán kereste az igazát. Jim. Ha arra a j következtetésre jutnak. Nagyon jól. Sarkon fordult. – Ez a helyes út..– Ön jó ember – mondta meghatottan. Poharaikat letették a konyhában. . – Tudom. maga mögött hagyta a parkolót. mit! Összehívom magának azt a bizottságot – folytatta Keyes.Chen rávigyorgott. ahol . . . és átment a kavicsos bekötőúton. .Chen szemlátomást visszavonulót fújt.Helyes döntést hozott. .

hogy Keyes hazudott neki. fölszaladt a lépcsőn. . ami Hannára várt. Az is volt.Jeremy egykoron a biciklijével trükközött.Húsz másodperccel később egy másik autó kanyarodott a bekötőútra. Roger – mondta Keyes. Amerika. ahogy távolodik. és magához vette a bőröndjét. és figyelték. – Ne haragudj. hogy Jildrim miatt aggódjék.Mielőtt elhagyta volna a hálószobát. és egy női hang. A tudós beszállt a Subarujába.Szervusz. és nézte. Erről a magaslati pontról Hanna jól kivehette a .Halló – szólt bele egy ismerős férfihang. . . . és emlékezetből beütött egy számot. mielőtt még rájönne. alighanem a másik szobából. A hívás kicsengett. méghozzá gyorsan. így aztán érthető. elveszíti az állását. ha őt elkapják. . A háttérből a tévé zaja hallatszott – Jó reggelt. természetesen. Visszament a házba. Keyes föltartotta a mutatóujját: egy másodperc. és összevont szemöldökkel tétovázott egy pillanatig. Jildrim idegesnek látszott. Leült az ágy szélére.Valakinek kézbe kell vennie Chent. .Keyes fölemelte a karját. Fölemelte a kagylót. méltóságteljesen besiklik Isztambul kikötőjébe. gondolta Keyes –. hogy a nőnek most kisebb gondja is nagyobb annál. Ha lebukik. odalépett az éjjeliszekrényen levő telefonhoz. Egymás mellett álltak a napozófedélzeten. De ez semmi ahhoz képest. búcsúzóul megnyomta a dudát. ahogy az Aurora II. Ahogy elhajtott. hogy otthon zavarlak… Tizenegyedik fejezet 1.

amint kötelekkel a kezükben várakoznak a rakparton. aranyórájuk meg-megcsillant a szürkületben.kikötői munkásokat. – Rendben. Főként. a kikötő hátsó fertályán. Őket kell elkerülnie! Jildrim a csaknem csonkig szívott cigarettája parazsáról rágyújtott egy újabbra. Ha sikerül keresztülcsúsznia a hálón. – Még egyszer. – De ott leszek! Mindenképpen várjon meg! – Rendben. Hanna memorizálta a város nyugati szegletében lakó férfi címét. És ami még ennél is fontosabb. ahogy módja lesz rá. és akkor együtt kieszelik a terv hátralevő kritikus pontját: hogyan juttassák föl Hannát egy gépre az Atatürk repülőtéren. – Látja őket? Hanna bólintott. – Lehet. . tehát – mondta. legalábbis a férfi szempontjából: hogyan értesíti Hanna a könyvelőjét. hogy a pénzt a lehető legrövidebb úton juttassa el Jildrimnek. Beszéd közben Jildrim szeme szüntelenül a kikötőt pásztázta. – Ahogy megérkezik Victor lakásába… A szóban forgó Victor Bascara a hajón dolgozó egyik szobalánynak volt a férje. Jildrim köhintett. Egy másik csoportot is látott. hogy eltart egy ideig. Öltönyös férfiak voltak. kissé távolabb. Jildrim is ide fog jönni. – … várjon türelmesen – mondta a férfi. és elismétli a címet a sofőrnek. taxiba vágja magát. ha észreveszik a maga eltűnését. és az újabb cigarettával az öltönyös férfiak felé mutatott. Ezek lehetnek a hatósági emberek. Kipöckölte a csikket a fedélzetről. amíg kijutok innen. öklét a szája elé tartva.

most pedig Isztambul néven –. De hát ez most nem szeretem-nemszeretem kérdés. aztán Konstantinápoly. mielőtt válaszolt volna. A kikötőn túl Isztambul városa terült el a ködben. és nem hitte azt. . mely tizenhat évszázadon át egy világbirodalom központjaként funkcionált – először Bizánc. Hanna ettől még nem érzékenyült el. Soha nem szerette a vizet. Némi készpénz is van a dologban. Az ősi város. Hanna bólintott. – Fölkészült? Hanna egy pillanatig tétovázott. melyek a város fölött derengtek a sűrű szmog fátyla mögött. Ebben a megvilágításban azonban alig lehetett kivenni az ősi mecseteket. 2. Jildrim akkorát szívott a cigarettáján.– Elment a józan eszem – morogta. Keyes degeszre ette magát a gépen – mindent elfogadott. és odahajították a parti sodronyokat. hogy megreccsentek a dohánylevelek. távolabb pedig hatalmas épületek sorakoztak. elkapták a hajóról kidobott köteleket. Közlekedési dugók és gyorséttermek látványa fogadta az érkezőt. gondolta Hanna – ha több csillag ragyogna az égen –. bizony fázni fog. Ha kora este lenne. szinte nyomaiban sem volt kivehető. Az éjszaka meleg volt. melyeket bízvást lehet felhőkarcolóknak nevezni. ugyebár. de ahogy a vízbe veti magát. hogy a férfi pusztán jószívűségből vállalja érte a kockázatot. A kikötői munkások előrébb jöttek. Hanna nem szólt semmit. amit kínáltak. – Soha ennyire! – mondta. akkor talán jóval egzotikusabb képet mutatna a város.

egy kis szundításban reménykedve. álmodozó tekintet. A legfeltűnőbb a szeme volt: szürke. őrizetben. hogy álnevet visel. és az utasok egy órán belül partra szállnak. Inkább egy öregedő hippire emlékeztet.Pokolba a diétával. és megpróbálta kiüríteni a gondolatait. hogy Dietz személyesen jött ki elé a repülőtérre. Most talán lehet egy kicsit pihenni. A telefont tehát fölöslegesen hozta magával. hátradőlt az ülésen. már megérkezett. Mindent előkészítettek. szelíd. a kezükben lesz. a színészre emlékeztette. ötvenes éveinek végét taposta. Bekapott egy garnélarákot. a nő. mert a hajó. Amúgy nem látszik erőszakos alaknak. Magas volt. biztos helyen. aki kapott néhány kemény pofont az élettől. Mire véget ér a nap. gondolta. mint amilyennek Keyes elképzelte. de ez végül is mindegy. Örült. Elindultak a város felé – egyenesen a kikötőbe. Elfelejtette feltölteni. egy romantikus lélekre. és mohón rágcsálta. Dietz nem úgy festett. széles állkapcsával és szögletes fejével Keyest James Caanra. Lehunyta a szemét. Addig teljes éberségre van szüksége. Az utaslistáról megszerezték a nevét – Victoria Ludlow –. magyarázta Dietz. A Gulfstream IV-SP hajtóművek halkan duruzsoltak a fülébe. vélte Keyes. a szolgáltatójának nyilván nem volt hálózata Törökországban. domború mellkasú. akárki legyen is az. Majd ha végére járt ennek az ügynek. aki valahogy félresodródott – egy Jimmy Caan. túl van már egy pár . melynek mélyén valami különös nyugtalanság lappangott. akkor megint meghúzza a nadrágszíjat. Miután alaposan belakmározott. amihez viszont nem elég napi ezerötszáz kalória. Leszállás után ellenőrizte a mobiltelefonját. de csaknem bizonyos.

magyarázta Dietz a maga bosszantóan könnyed stílusában. mennyire bosszantónak találta a hangját a telefonban. Talán valami mély csalódás érhette a múltban. És ez a sötét vonás most is ott lapul a megtévesztően nyugodt ábrázat mögött. azt követően. tűnődött Keyes. arra az estre. hogy az FBI valóban beleköphet a levesbe. pedig a felszín alatt mintha alvadt vércsomók rejtőznének. Keyesnek eszébe jutott. hogy állítsák le a nyomozást. és erre a célra már lefoglaltak néhány lakosztályt a legfelső emeleten. A nőt még az előtt őrizetbe kell venni. Itt az FBI kikérdezi őket. vagyis mielőtt a nő a szállodába érne. Keyes hallgatott. a helyi hatóságok az Istanbul Hyattba kísérik őket. Mintha egy életfontosságú rész kihalt volna ebből az emberből. ellenőrizni fogják a papírjaikat. amennyiben Dietznek helyesek az értesülései. . Arra gondolt. hogy a szövetségiek elkezdjenek szimatolni az ADS körül! Akkor megint külön szívességet kellene kérnie. hogy választ kaptak az alapvető kérdéseikre. Amikor az utasok lejönnek a fedélzetről. Majd akkor. mielőtt túl messzire mennének. Na. pár dollár a megfelelő tenyérbe. Mindenesetre lennie kell valami sötét foltnak az életében. ha a nő megkísérelne korábban partra szökni. Még csak az kéne. vélekedett Keyes. Leonard a kikötőben tartózkodik. megolajozza az ügymenetet. A törökökkel szót lehet érteni. s most valahol másutt keresi helyét a világban. de ezzel ráér később foglalkozni.kocsmai verekedésen. Máskülönben aligha lenne Roger Ford Jolly Jokere. azt a kissé gunyoros távolságtartást. Talán ezért tűnik olyan szelídnek. ha a nőt már kézre kerítették. hogy az FBI bekapcsolódna az eljárásba. Ezt követően.

távolról sem látszott megalapozatlannak. apránként. Hanna óvatosan előrelépett. törékeny árucikkek vagy mentőcsónakok emelésére. Már nincs sok hátra. Égett az arca. A. Távolabb a vízen kompok és óceánjárók haladtak lopakodva az éjszakában. érvelt a férfi. most furcsa módon. Jildrim persze nyugtatgatta a nőt. megint rátört az éhség. gondolta. 3. Nem volt messze a . nehogy a csörlő hangjára felfigyeljenek.z Aurora II. a hajó helyzetétől és körülményeitől függően. illetve leengedésére használták. daruját – mely pontosan a rakodórámpával szemben helyezkedett el a tatfedélzeten – eddig élő állatok. Nem fogják duplán ellenőrizni a hajó berendezéseit akkor. Elillant minden bátorsága. hogy feltehetően ez az első eset. egyet-egyet döccenve.Közelítettek a félhomályos városhoz. A szíve vadul kalapált. gondolta Hanna. Ez logikusan hangzik. hogy a gépen mértéktelenül teletömte a hasát. Ha nem lenne annyira zaklatott. De Hanna rettenetesen izgult. Aggódva figyelte. hogy nincs ok aggodalomra. és kiegyenesedett. hogy mindent megadna egy slukk cigarettáért. ellenőrizte a kábel hosszúságát. Hosszú idő óta először most megint úgy érezte. Hanna félelme. utánaengedett még egy lábnyit. Hannának az járt a fejében. Annak ellenére. akkor talán nem gyötörnék ezek a rémképek. s minden porcikájában remegett. és lefüleli őket. amikor a legénység a kikötés előkészítésével foglalatoskodik. ahogy Jildrim leereszti a drótkötelet. amikor emberi rakományt mozgatnak vele. Jildrim kihajolt a fedélzetről. hogy valaki fölbukkan a fedélzeten. Aztán bólintott.

az utazási csekkjei. s közben két kézzel szorongatta a drótkötelet. Dermedt pózban várakozott. nem. Ha odáig eljut – megúszta! De ezt a távot nem tudja megtenni egy szuszra. nem. nem akarom! Nem tehetsz velem ilyet! Eltelt néhány másodperc. és imádkozott. nagy levegőt kell vennie. és az egyik lábát átlendítette a korláton.vízfelület – még ha kicsúszna a kezéből a kábel. Jildrim keményen rászólt. a vámirodából kiszüremlő fehér fénypásztákon. Most pedig. akkor is csak néhány lábnyit esne lefelé – de a víz nyilván nagyon sós és hideg. A pénztárcáját duplán becsomagolta egy nejlonba. . a keze mocskos lesz tőle –. istenem. Aztán megfogta a drótkötelet – olajos volt. Ha leereszkedik. a tablettáival és a kozmetikai szereivel. amit a szennyeseknek rendszeresítettek a hajón. az útlevele. Egyik lába átvetve a korláton. hogy levegőt vegyen. kénytelen lesz belemerülni ebbe a szennyezett kikötői lébe… Nagyot nyelt. a darukarokon. és a csomagot hátizsákszerűen a testére erősítette. nem ázik-e át? A pénze. és éppen abban a kritikus pillanatban… Nem. néhány egyéb holmival együtt: a Krónikák könyvvel. Sortot viselt. Valahol föl kell bukkannia a felszínre. és felül egy fölfújható mellényt. szuggerálta hisztérikusan. és legalább ötven láb hosszan víz alatt kell úsznia. hogy senki ne szúrja ki pont azt a felületet a vízen. A kikötő tele volt emberekkel. Vajon kitart-e a nejlonfólia. Mielőtt a másik lábát is felemelte. és egy váltás ruha mind benne voltak a nejlonzsákban. A zsák nélkül – elveszett ember. Igazság szerint még az uszodák klórozott vizét is kerülte világéletében. lám. az ékszerei. Szeme a kikötő végére tévedt – túl a várakozó tömegen. hogy emelje fel a másik lábát is. máskülönben észreveszik. vetett egy pillantást a háta mögé.

ahogy az utasok lassan lefelé araszolnak. De hát mindent pontosan így terveztek el. Pillanatokon belül kezükben lesz a nő! Aztán Keyes hazamehet. az egyik hivatalnok azonnal betereli őt ide. Keyes és Dietz a vámhivatal épületében várakozott. Valami nem stimmelt. Kétszáz dollárt szántak rá Keyesék. hogy ezt elkerüljék. Két vámhivatalnok ellenőrizte a papírokat a kikötőhíd aljánál.Mély levegőt vett. Valami mégis motoszkált benne. s most. Márpedig ha ez így van. kocsi kulcsot lóbált a kezében. A nő nem amatőr. Egy ilyen horderejű ügybe nem véletlenül csöppen bele az ember. és végre teljes erejével a lényegre összpontosíthat. akkor esze . Ezen kissé elmosolyodott. Figyelték a hajóról kiáramló utasokat. A projekt költségvetése csillagászati összegekre rúg. ez nyilvánvaló. A mosoly hirtelen eltűnt az arcáról. ebbe a szobába. A helyi hatóságok nem fognak közbeavatkozni. és teljes testsúllyal ránehezedett a kábelre. 4. majd az épület különböző részeibe irányították az embereket. s Leonard kíséretével a hátsó ajtón át kivezetik az ott várakozó autóhoz. íme. mögött tompán fénylett a Boszporusz. Ekkor Keyes és Dietz lecsapnak rá. Az Aurora II. rongyos kétszáz dolláron múlik a folyamat legkritikusabb pillanata. Ahogy a nő lejön a hídon. Ott állt Leonard. Hirtelen most az egész roppant komikusnak tűnt Keyes szemében. Néhány perces szemlélődés után Keyes hátranézett a terem végébe. A világ legnagyobb üzleti vállalkozására! Újra kinézett az ablakon. és figyelte.

és csúszott a beton. Dietz felé fordult. Tett néhány lépést az Aurora tatja felé. annyi bizonyos. Jobbján a Boszporusz vize . Itt nincs halszag. Honnan villant az agyába a gyanú? Nem tudott rá válaszolni. hogy a nő milyen irányba menekül. Logikailag nehéz megindokolni. Jó negyven lépés után megállt és hátranézett. hogy kizárja az összes esetlegességet. mint a hópelyhek. A hajót nem tudja megkerülni. 5. Gyerekkorában épp elég időt töltött New England haltól bűzlő kikötőiben. Az is lehet. pedig nem volt túl messze tőle. s a kimerültségtől fantáziál. huhogó trillázás – belehasított Keyes idegeibe. Maga a hajótest érdekes módon kicsinynek látszott. hideg szél fújt (valahogy minden kikötőben hideg szél fúj. Nyüzsgött a tömeg. a tengerre nézőt. A kikötők olyanok. amikor kilépett az épületből: egyformák. De hogyan? Sehová nem mehet! Eszébe villant. Egy kis gyaloglást mindenesetre megér. Azt azonban láthatja. gondolta Keyes. A daruk mögött az utasok még mindig lassan araszoltak lefelé a hajóról. és mégis mindegyik más. amennyiben a kikötő felé próbálna szökni. még a legmelegebb estén is). hogy ellenőrizni kellene a hajó túloldalát. – Itt várjon meg! – mondta. Énekszó hallatszott a város felől: magas. és Keyes most hálás volt ezért. hogy egyszerűen túlfeszítette az idegeit. bármilyen messzire megy is a partvonal mentén. és elsietett az ajtó felé. hogy örökre megundorodjon a halszagtól.ágában sem lesz besétálni a csapdájukba – küzdeni fog a végsőkig.

. Aztán a nő leereszkedett – egészen közel a talajhoz. agya tompán zakatolt. mintha csak egy árnyék lenne – és átcsúszott kerítés alatt. a szikrázó város. az épületek szegélyén túl. Aztán a következő pillanatban ösztönösen mozgásba lendült. gondolta Keyes. Itt. vagy kikötői munkások. Ezért a pár csavargóért kár volt ennyit gyalogolni. Semmi kedve nem volt közéjük keveredni. az események igencsak felgyorsulnak. amint fölegyenesedik. Nem kellene továbbmenni. Csalókák az ösztönei. Ketten vagy hárman lehettek – férfiak. Csavargók. A kerítéshez egészen közel bukkant föl. mint egy ázott patkány – görnyedten állt. csak üldögélnek. a rakodópart végénél egy alacsony lánckerítés húzódott. Olyan volt. A nő magyarázott valamit. Csillogó nyom vezetett a lábától a víz szegélyéig. és olajosan fénylett. Ha a nőt őrizetbe veszik. most már a kerítésen túl. Keyes szaporán pislogott. Nem! Megint látta a nőt. hogy megdörzsölje a szemét. Azok tompa röhögéssel válaszoltak. kezét fölemelte. dohányoznak és isznak. Igen. és tett még néhány lépést előre. Az Epstein-formula? Keyes tétovázott. Volt valami a kezében. Kis csoportosulás látszott a kerítésen túl. vagyis a franc tudja. olyan közel. Megint megállt. Nehogy lemaradjon a lényegről! De azért megfordult. balján. kik ezek. csöpögött róla a víz. ez egy nő. Mi ez? A képzelet lidérces szüleménye? Keyes szeme fáradt volt. Így is túl messzire eltávolodott.fodrozódott az esti fuvallatban. Levette a kezét a szeme elől – és megpillantotta a nőt. Egyenesen a csavargók felé tart.

.

A Boszporusz vize meglehetősen szennyezett volt. remegő kézzel megragadta. Amikor átcsúszott a kerítés alatt. Fölsebzett karját libabőr pettyezte. de az emberek. úgy tűnt. Hanna csontig átfagyott. közvetlenül a régi. mely úgy tűnt. Remegett a keze. A haja persze vizes lesz. fakó sebhely mellett. A rakodópart végénél félig futva átvágott egy üres telken – egy sikátor felé tartott. gondolta. és elkezdett kotorászni a tárcája körül. ahogy az olajszag beleivódott a bőrébe. hogy alkalmazkodni tudjon a való világhoz. fölsértette a karját.Tizenkettedik fejezet 1. Föltépte a nejlonzsákot. kerülték a sötét kis mellékutcát. Érezte. de megpróbált nem tudomást venni róla. végre kicsit kifújhatta magát. Olyan lesz a teste. sérült kezét közben a testéhez szorította. Gyorsan átöltözik ezen a viszonylag védett helyen – járókelőket csak a sikátor bejáratánál látott. mint egy olajfestmény. Aztán visszatette a fiolát a neszesszerbe. és rá fröccsentett pár cseppet a tenyerére. amikor beül majd a taxiba. A piperetáskájából előkotort egy parfümös üvegcsét. A váltás ruháért nyúlt… s ekkor valami . Szervezete most ébresztőt fúj. Dörzsölt egy kis kölnit a füle mögé és a nyakára. majd a csuklójára. Amikor elérte a sikátort. a városba vezet –. különböző viszontagságairól mesél majd a szivárvány minden színében játszó hurkáival és szégyenfoltjaival. de ez ellen nincs mit tenni. Újabb hegek lesznek. Harminc éven át a szépségszalonok pakolásai és masszázsai túlságosan is elkényeztették a testét ahhoz.

folyamatos tülkölés. hogy ebben a sorsdöntő pillanatban azért állt meg a nő.megmagyarázhatatlan ösztönnek engedelmeskedve úgy érezte. addigra a nő eltűnt. Egyenesen feléje tartott. hátra kell pillantania. Keyesnek az volt az első benyomása. Átkozódva visszacsúsztatta a zsebébe. hogy a készülék itt használhatatlan. A förtelmes szagok egyvelegébe belekeveredett a parfüm idegen illata. 2. hogy a város sokkal modernebb. E pillanatban majd szétvetette a düh és a tehetetlenség érzése. nemtörődöm gyalogosok szakadatlan áradata. préselő medveölelése kerítette hatalmába. A nő megint olajra lép. Már rég beesteledett. Figyelmetlen autósok. Keyes elrohant egy rothadt zöldségektől bűzlő szemétdomb mellett. vagy rohanjon vissza. hogy fázna. A világ összes találmánya – anyagi források. meg a 900 MHz-es mobiltelefon a szórt spektrumú technológiájával együtt – fabatkát sem ér. Lehetséges. Egy nedves csík mutatta a nyomát a gyalogjáró irányába. A félelem erős. és értesítse Dietzet a történtekről? Nincs idő a tétovázásra. Egy férfi rohant keresztül az üres telken. hogy bekölnizze magát? Hihetetlen! Ahogy elérte az utcát. megfeledkezve arról. mint amilyennek képzelte. Most mit tegyen? Eredjen a nő nyomába futva. már nem érezte. de a . Mire Keyes elérte a sikátort. Az üldözés mellett döntött. alkalmazottak. Keyes a füléhez emelte a mobiltelefonját. Nyilvánvalóan észrevette őt. Képtelen kapcsolatba lépni az embereivel. feng shui.

De egy taxi máris fékezett mellette. A taxi hátsó szélvédője mögött hátulról megpillantotta a nő fejét. és lélegzet visszafojtva figyelte az utat. Keyes jobbján egy Pizza Hut. ahogy kerekes kordéikkal egyensúlyoztak a szűk utcákon. nem volt ideje pénzt váltani. Ott! – egy sárga taxi. balján egy McDonald's. ami őt magát is megdöbbentette abszurditásával: – Kövesse azt a taxit! A sofőr értetlenül nézett vissza rá. s a kocsi meglódult. A második fajsúlyos észrevétele az volt. Keyesék követték. fedetlen vállakkal. az egyik nagy taxistársaság kocsija. A következő forgalmi lámpánál a nő taxija jobbra fordult. . A taxis nem indította be a taxamétert. és a taxi elhúzott. Kétségbeesetten követte a nyomot. és olyan utasítást adott. hogy a végén alaposan megvágja a külföldi utast. – Kövesse! – kiáltotta. arra számítva. hátradőlt az ülésen. hogy a nő felszívódott. sőt karokkal.nők fátyol nélkül. méghozzá szűk miniszoknyákban sétálgattak az utcákon – ezek aztán szabad szellemű mohamedánok! Hot-dog árusok hessegették el útjukból a galambokat. Keyes előremutatott és hadonászott. – Induljon! A sofőr bólintott. Aztán a forgalom hirtelen megindult. Becsúszott a hátsó ülésre. Keyes megfordult. A kocsi ott vesztegelt a forgalmi dugóban. fél háztömbbel arrébb. úgyhogy Keyes leintette. Lehetetlen! Szemét a nedves nyomra szegezte. lábakkal. Mióta megérkezett. és megpróbált taxit keríteni. mely tovakígyózott a tömegben. csak amerikai dollárja volt. Keyes nem törődött vele.

hanem macskaköveken gurultak. a csoport egy kapumélyedésből özönlött elő. A sofőr rádőlt a dudára. Aki a Régi Bazár fedett főárkádja alá lép. örmények. magyarok. A férfi és a szamaras kordé félrehúzódott. tömjénfüst.Az út beszűkült. A nő taxija megint lassított. Voltak itt kurdok. németek. a sofőr beletaposott a gázba. Egy átverés itt. Újabb kanyart tettek. az épületek stílusa pedig egyre inkább antik jegyeket mutatott. s hirtelen ablakmagasságban ruhaszárító kötelek keresztezték a sikátort. Csaknem egy teljes percig akadálytalanul roboghattak. utánavetette magát. Mellényes öltönyt viselő férfi állta el az utat. mint a kinti utcák modern öltözéket viselő járókelői. A fapadlózatú csarnok tele ezüsttel és arannyal. fittyet hányva a taxis követelőző kiáltozásaira. most már nem aszfalton. és befurakodott közéjük. az egy időutazáson indul el a letűnt századok felé. amerikaiak. 3. egész más hatást keltve Hannában. az út tovább szűkült. japánok. Aztán gyérültek az autók és sokasodtak a kordék. Keyes kivágta a kocsi ajtaját. a gyorséttermeket európai stílusú kávéházak és butikok váltották föl. franciák. zsidók. egy átverés ott. báránysültek illata győzedelmesen űzte el a benzingőz és a hot dog szagát. lényegében kvittek vagyunk – futott át agyán a röpke gondolat. A fényezett rézedények. A következő pillanatban a nő kiugrott a taxiból. keleti édességek. és nyoma veszett a tömegben. A híres Kapali Carsihoz érkeztek: a Régi Bazárhoz. . A férfi mellett egy szamár vontatta kordé – elképesztő kontraszt. japán turisták állták útját. A helybeli törökök turbánt viseltek és fátylat. keresztülcikázott a japán turisták között. görögök.

hogy a folyosó mégis zsákutcába visz… szóval erre is fel kell készülni! . selyemmel. Ahogy Hanna lefelé haladt a központi csarnokban – tájékozódási pont nélkül sodródva a turisták és a helybéliek áradatában –. aztán a türkizekkel zsúfolt részleg. mindegyik részleg egy-egy adott árufajtára specializálódott. Fontos kérdés jutott eszébe: vajon a folyosók külön-külön kijáratokhoz vezetnek-e. és persze mindenütt harsog az árusok élénk kántálása. kerámiák! Valódi ezüst! Hanna elvegyült a tömegben. vagy zsákutcába torkollanak? Lennie kell egy kivezető útnak. ahol végig szőnyegek sorakoztak. platinával. Előrenézett megint. kitömött kobrákkal. és nyomult tovább. egyegy pillanatra föltűnt a szeme előtt az ezüstöktől csillogó folyosó. hátra-hátra nézve közben. pompás szövetek. szuvenír. antik gyertyatartókkal. Mégis az volt az érzése. ott van-e még a nyomában a férfi? Ki a franc lehet ez? FBlügynök? Tábornok az amerikai hadseregből? Vagy egy túlbuzgó helyi zsaru? Az utcai kaput már rég maga mögött hagyta a lökdösődésben. díszruhák és fátylak. párnák és köntösök. bőráruval. ezüsttálcák! Finom selymek. hogy valahol itt koslat a nyomában. a lehető legolcsóbb áron! Vörös és sárgaréz! Kézműves fazekak. és a végén kiderül. majd egy újabb árkád. ahogy portékáikat kínálják. félő tehát. hogy egy pillanatra látta a pasast felbukkanni az emberáradatban. Eredeti fegyverek az Ottomán Birodalomból! Kardok és dárdák. De ha az ürge valóban követi őt. A bazár külön csarnokokra tagozódott.borostyánkővel. szőnyegekkel. igazgyönggyel ékesített kardhüvelyek. ez nem kétséges. szamovárokkal. Míves revolverek hű másolatai! Kézműves remekek.

hogy vegyen valamit. okoskodott Hanna.Balra lökődött. Az iménti gondolat már nem is látszott olyan hajmázas őrültségnek. Marlboro neonreklámok mellett sorakoztak. valamint Coca-Cola. – Mais vous parlez bien le froncais. ahol hangszerek sorakoztak: a keskeny hegedűt kemencének hívták. Ha egy ilyen fátylat magára kapna. hogy betérjen-e a következő folyosóra. a mániákus vásárló. Ám a leágazásban túl sokan nyüzsögtek. hogy itt selymet árultak. américane. Egy pillanatra elbizonytalanodott. – Non. A boltos kilépett a homályból. aki édes teát vitt tálcán. aztán egy szőnyegkötegeket egyensúlyozó férfinak ütközött. Fátylakat látott. hogy lecsapjon Hannára. csak a szeme látszana ki mögüle. meg kell állnia. Hanna mosolyt erőltetett az arcára. és lehet. sárgaréz vízipipák aromás tömjéntől füstölgő agyagtálcákon. miközben üldözője egyszerűen továbblohol. igen széles választékban. mely nyilván roppantul hízelgett a középosztálybeli amerikai . díszruhák. Budweiser. Kevésbé zsúfolt átjárót választott. Egy eszelős pillanat erejéig felülkerekedett benne régi énje. Miért is ne állhatna le? Elkezdene alkudozni valamelyik eladóval. hogy éppen így vegyülhetne el észrevétlenül a tömegben. Újabb bódéhoz közelített. Jól begyakorolt beszédfordulat volt ez. mely abban különbözött szomszédaitól. Ez itt a sárgaréz birodalma: sárgaréz sakk-készletek A gyűrűk ura szereplőiről modellezett bábukkal. – Francaise? – kérdezte. Végtére is a vásárlás az ő természetes közege. a hengereset zurndnak. kis híján feldöntött egy fiúcskát. és úgy érezte. melyek a köntösök. és azon indult el.

Vajon tesz-e valamilyen megjegyzést? Nem tett. hölgyem. De csakis azért. szép hölgyem. – Tökéletesen illik önhöz. és le nem vette a szemét a boltosról. Még szorosabban markolta a pénztárcáját. – És ha ezt is megveszem hozzá. De önnek. – Kap líra? Vagy amerikai dollár? – Dollárban. – Felpróbálhatom? A boltos elővillantotta feketéllő fogsorát. hogy Hanna ruhája nedves. Özönlöttek mellette a turisták. durván lökdösődve. miközben Hanna megigazította a haján a fátylat. Hanna hagyta. hogy befordult erre a folyosóra. csak önnek. De hát már azt is észre kellett vennie. ha valóban követi őt. ezt a … – rámutatott az egyik dísz köntösre. Hanna továbbra is mosolygott. Ha az üldözője észrevette. Hogy a fenébe hívják ezt errefelé? – Ezzel együtt mennyi? – Ez a legbecsesebb darabom. látott ő már ennél furább dolgokat is Isztambulban vakációzó amerikai turistáktól. kérem. hogy rásegítse a selymet. Mintha csak önre szabták volna. – Húsz dollár. Semmi kétség. s közben a pénztárcáját jobb kezéből a balba helyezte át. – Valóban? . Száz dollár. akkor itt kell lennie a közelben. asszonyom. s fölemelte az egyik ezüstsálat. – Nagyon szép – mondta. hogy vizes a haja.háziasszonyoknak. mert annyira bájos az arca. – Mennyibe kerül? – kérdezte. A boltos nyilván érzékelte. és levette a polcról a fátylat és a köntöst. fiatalasszony… és csakis önnek: nyolcvan dollár az arcfátyollal együtt.

hogy hajlandó vagyok lemenni az árral egészen hetvenöt dollárig. Az átjárók akár a labirintus. Hanna nem figyelt rá. – Annyira természetesen áll önnek. és a fátylat szorosabbra fogta az arcán. – Van egy tükre? A boltos színpadias mozdulattal. Egy túlsúlyos amerikai polemizált az egyik eladóval. Hanna beljebb lépett. De épp a látótávolság szélén volt – a folyosó ugyanis hirtelen egy rácsozatba torkollott. mintha saját magát mustrálgatná. hogy vissza kellene menni a Régi Bazár főbejáratához. Tévedett volna? Megesküdött rá. s meglökte a pénztárcát tartó kezét. és szembe találta magát a bódé hátsó falára függesztett tükörrel. asszonyom. . De nem működött. teljesen elveszítette a tájékozódó képességét. így tehát senki másra nem számíthat. amíg a nő újra felbukkan. Miközben úgy tett.Valaki megint elment mellette. amint besurran az átjáróba. Ott állt a férfi az átjáróban! 4. Csalódottan megfordult. mely a mészkőnek látszó fal előtt húzódott. valójában a mögötte levő folyosót vizslatta. és ott megvárni. De mi van. Körülötte nagy ricsajjal kínálták portékáikat a török kereskedők. – De hát hova tegyek egy lámpát? – kérdezte tétován. És a bestia most megint eltűnt a szeme elől. A következő bódéban egy nő a saját tükörképét csodálta. udvariasan betessékelte Hannát az üzlet belsejébe. Közelebb lépett. Lehet. hogy egy pillanatra látta a nőt. ha talált egy másik kijáratot? Akkor időpocsékolás az egész! Ha legalább az a rohadt mobiltelefonja működne! Most hívhatna erősítést.

hogy valami álöltözetet vásároljon magának! Keyes újra megfordult. igen. A piperetáska megvolt. Nyúlt a pénzéért. Nevezhetjük akár útszéli rablásnak. Ám valami mégiscsak motoszkált benne. ha bejött… utána mihez kezdett? …megállt egy bódénál.valami selymet próbálva. Alig egy hüvelyknyi kandikált ki a testfelületéből. Ha legalább a gépen egy kicsit kialudhatta volna magát. Nem. Tűt keres a szénakazalban. összevissza képzeleg! Reménytelen az egész. hogy kezdjen el alkudni. A nő. a váltás ruha szintén ott volt. a nő mégse erre tért le. s akkor megegyeznek az ár felében – de Hannának nem volt erre ideje. A tülekedésben. hogy nincs meg a pénztárcája. bejött a folyosóra. Semmi kétség. Valamit elhibázott. . Hetvenöt dollár – ismételte Hanna. Ez nem képzelgés. Vagy mégse? De. akkor most jobban fogna az agya… – Ezért az árért – magyarázták az amerikainak – hol kap ilyet? Keyes elindult vissza a főfolyosóra. Döbbenet! A nő ott állt a tükör előtt. igenis. győzködte magát. Keyes a halántékához emelte a kezét. az útlevele megvolt. úgy érezte. tíz lépésre tőle. és éppen a tárcájában kotorászott. Kidugta a nyelvét és megnedvesítette kicserepesedett ajkát. mintha egy figyelő tekintet égetné a hátát. De a pénztárca eltűnt. Ekkor vette észre. a kereskedő azt várta. Viszont. 5.

. Ha elráncigálja Hannát. Inkább valami hivatalnokféle lehet – egy bürokrata! Ki ez az alak. – Óh. A kereskedő másfelé nézett. vagy kicsoda… Ujjait olyan mélyen vájta bele Hanna csuklójába. aki az imént a lámpára alkudozott. kissé potrohos.amikor meglökték. és miért zaklatja tulajdonképpen? A kereskedő idegesen figyelte a jelenetet. Nem látszik nyomozónak. Hanna ekkor a kereskedő felé fordult. róka fogta csuka helyzetben. A bürokrata még mindig tétovázott. és megtörten rámosolygott. Hanna megragadta a molesztáló férfi kezét. noha az még mindig a csuklóját szorította. hogy majd kiserkent a vére. Ötven körül járhat. Aki olyan durván oldalba lökte. És most mi lesz? Mintha a pasas is ezt a kérdést tette volna fel magának. Ám ugyanebben a pillanatban egy másik férfi lépett melléjük – az a kövér amerikai. Fölnézett a kereskedőre. Kemény szorítással… Hát mégis utolérte az a vámos. jobb kezében továbbra is Hanna csuklóját szorongatta. Szemlátomást elbizonytalanodott. noha Hanna korábban annak gondolta. hónaljánál jókora izzadságfolt terebélyesedik. gondolta. Így álltak ott. Sötét nadrágot visel és fehér inget. majd félúton megállt. bal kezét fölemelte. mi is legyen a következő lépés. és nagyon nyugodt hangon ezt mondta: – Ez az ember ellopta a pénztárcámat. átható. Hanna ezalatt futó benyomást szerzett a férfiról. mit szól hozzá a kereskedő? A férfi tétovázott. tekintete szúrós. az volt a zsebtolvaj. istenem – kezdte. – Miért nem veszi le a kezét a hölgyről? – kérdezte. – Attól tartok… Ebben a pillanatban egy kéz lecsapott a csuklójára.

Amint Hanna rájött. majd Hanna felé fordult. most már hangosabban. –Jobb. Az amerikairól először a tinédzserekre nézett. A helyzet az. hogy… – Szóval lenyúltad a pénztárcáját. – Ha ez az úr most szépen békén hagyja a hölgyet… Keyes levette a kezét Hanna karjáról. azonnal levette az arcfátylat és visszaadta. A tétova tekintet mögött. – Ne őt nézze! – rendelkezett az amerikai. Keyes megrázta a fejét. barátom – mondta az amerikai turista. ön… – Ne kelljen még egyszer mondanom! . – Ellopta a pénztárcámat. – Mi a probléma? – kérdezte egyikük. Hanna viszont továbbra is fogta az övét. ugye? Hanna elengedte a férfit. miért aggódik a boltos. ha most megnézzük a zsebeit. valami izzó düh parázslik. – Figyeljen. nem bánja. A kereskedő aggódva követte a pillantásával – a selyem még mindig Hannán volt. ha leveszi a hölgyről a kezét. és egy lépést hátrált. alig húszévesek. A bürokrata most mintha visszakozott volna. én itt hivatalosan… – Azt.– Ez az ember ellopta a pénztárcámat – ismételte Hanna. Hanna érezte. – Ez a nő egy szökevény. majd elkezdte lehámozni magáról a köntöst. – Rám nézzen! És mutassa a zsebeit! – Uram. És hosszú ideje a nyomomban van és molesztál. ugye. Világos? Egy csoport közeledett feléjük – európaiak. fiatalok. dehogy. és nagy nehezen megszólalt. haver? – Nem. A tinédzserek laza kört formálva körülvették őket. – Minden rendben lesz – mondta az amerikai.

aztán visszaért a csarnok központi részébe. a tömjénfüstöt eregető sárgaréz vízipipák előtt. A rendőrök abba az irányba tartottak. ahogy meghallották a hangoskodást. Három kék egyenruhás rendőr haladt el mellette. elkapta a tömeg sodrása. hogy a dagadt amerikai a körülvett hivatalnok vállára helyezi a kezét. ön nem látja át… Ez volt az a pillanat. De higgye el nekem. A következő pillanatban Hannát. – …kétszer figyelmeztettem! Elég szépen kértem magát… Hanna elsietett A gyűrűk ura sakkfigurák mellett. de azt is érzékelte. és vitte magával ellenállhatatlanul a főbejárat felé.A hivatalnok arca hirtelen megenyhült. emniyet felirattal a zubbonyukon. amikor Hanna olajra lépett. hogy a hivatalnok utána vetné magát. hogy a tinédzserek azonnal mozdultak. – Én pontosan értem. annyit látott. mint egy úszó farönköt. ahonnan Hanna jött. Hanna megszaporázta lépteit. . és szinte együttműködővé szelídült. hogy lefogják. s futólépésre váltottak. – Uram – ismételte engesztelő hangon. Érezte. Ahogy hátrapillantott. hogy a látszat alapján ön mire gondol.

A New York-i évek óta sokat változtak ezek a szemek. hogy Dietz szeme. hogy oly sok mindent észrevett. . Édesanyja. Francis Dietz nézése már gyerekkorában magával ragadta a környezetét. Igaz. isten nyugosztalja. akárcsak egy zenés mulató tükrei. hogy Keyes még csak hat perce ment el. hogy baj van. és másfelé terelték a tolakodó tekintetet. ez szinte bizonyos. Hamar becsukódtak. Dietz sok titkot őrzött. Osztálytársai különleges. és Keyes minden bizonnyal a nyomába eredt. A nő a jelek szerint meglépett. akikkel New Yorkban együtt dolgozott. Talán ezért volt az. tűnődött Dietz. tekintetével még mindig az örökkévalóságot keresi. de Dietz hetedik érzéke azt súgta. Később.Tizenharmadik fejezet 1. szürkés árnyalataiért csodálták a szemeit. aki úgy fogalmazott. Dietz úgy vélte. ha elleplezi ezt a nézést – helyesebb. Ezek mögött a tükrök mögött azonban. majd az idő múlásával természetellenes mélysége igézte meg őket – volt. hogy jobb. De az évek múltával megtanulta. és magának őrzi meg a titkait. ha távolságot tart. Már nem az örökkévalóságot fürkészték. Látta először is. ami fölött mások elsiklottak. az ügynökök. hogy rövid időn belül aligha tér vissza. élessége és kivételes tisztasága okán áradozott fia tekintetéről. szemének fürgeségét és elevenségét emlegették. Most. ahogy szeme a kikötőt pásztázta. A nő nem egyedül dolgozik. megint csak észrevett egyet s mást. mintha az örökkévalóságba tekintene. ha valaki bizonyos távolságból áthatóan beléjük mélyedt.

fáradtnak és csalódottnak látszott. Az utasok partraszállása két és fél órát vett igénybe. A hajó biztonsági főtisztje. és mindent rögzített a memóriája. Jildrim álmos szemekkel nézett bele a világba. S volt még valami. Jildrim a vámosokkal értekezett. és fojtott hangon így szólt: . hogy rejtegetnivalója van. biztonsági főnökének. Leonard a csoportokba verődött emberek körül szimatolt. képtelen lenne Keyesszel a bolondját járatni. megpróbált elcsípni valami beszélgetésfoszlányt. egy bizonyos Victoria Ludlow nevű fiatal nő. mintha ő is közéjük tartozna. A testbeszéde azonban valami másról árulkodott: arról. de e mögött az enervált tekintet mögött volt egyfajta bűntudat vagy alattomosság. vajon hová tűnhetett az egyetlen hiányzó személy. 2. senkinek nem szólt a gyanújáról. Dietz csak figyelt. Végül az utolsó utast is beültették a várakozó autóba. segítség nélkül. Odament Dietzhez. és mielőbb szeretne kijutni innen. Az Aurora II. Pusztán megérzés! Ám az ilyen megérzések rendszerint jó szolgálatot tettek az évek hosszú során. A vámosok a számítógépek klaviatúrái fölött töprengtek. talán azon tanakodtak. Dühösnek. miközben úgy tett. Ott állt a vámhivatalban. és elhajtottak vele a szállodába. Dietz megtanult hinni az intuícióiban.Egyedül. csak nézte hidegen ezt a Jildrim nevű embert a tejüveg ablakon keresztül. ami Dietznek szemet szúrt. egy bizonyos Jildrim nevű töröknek a szemében fedezett föl valami nyugtalanítót. Leonard visszajött az irodába.

ha Keyes fölbukkanna. akik tudták. de Dietz nyomát se fedezte föl benne az önsajnálatnak. hogy elbújt valahol a fedélzeten. Lehet. látszott. – Maga most itt marad. A sors gonosz tréfát űzött ezzel az emberrel. és vár – adta ki a parancsot Leonardnak. – Arra az esetre. – És maga mit akar csinálni? – Én visszamegyek. amikor még Dietz a szövetségiek kötelékébe tartozott. Később már ritkán találkozott ezzel a típussal. – Ez jól el lett baszva – folytatta Leonard. Leonard egy pillanatra rámeredt. Ideje nagy részét magányosan töltötte a farmján. Olyan férfiakra. Leonard azokra a kollégákra emlékeztette őt.– Keyes hova a francba tűnt? Dietz rápillantott a kis ember feje búbjára. férfiakra. hogy az éjszaka közepén megléphessen. akik a környezetében dolgoztak. és beletemetkezett az önsajnálatba. hogy kérdezni . akiknek volt tartásuk. Átnézem a hajót. – Most mi a szart csináljunk? Dietz töprengett. mit akarnak. Kedvelte Leonardot. és arra vár.

A török most belépett az irodába. mely a két városrészt. nőknek vegyesen. igen súlyos árat fizet érte. 3. Az ázsiai oldal paradox módon modern képet mutat: egy nyugati stílusú külvárosét. férfiaknak. hogy az életét mentette meg a hallgatással. mely tele volt hamis útlevelekkel és jogosítványokkal. s megérintette a bőrtokot. melyet soha nem vett le a válláról. és a hátsó kijáraton távozott. ahol már sem autókereskedéseket. s egyben a két kontinenst elválasztja egymástól. de fegyelmezte magát.akar valamit. ínyenckonyhákat és divatos klubok reklámjait láthatta. Hasznos ember. . Azt azonban ezúttal még Leonard sem sejtette. hogy mikor kell kérdezni. s egymás hegyére-hátára zsúfolódni. gondolta magában Dietz. A taxi utasa gyorséttermeket. tele hagyománnyal és történelemmel. sem bevásárlóközpontokat nem lehetett látni. padlóra szegezett tekintettel átvonult a helyiségen. lassan lezárják a témát. Egy autókereskedés következett. A Boszporusz európai partján terül el a Régi Város. Dietz benyúlt a felöltője alá. a fegyvert. Ha ugyanis most fölösleges fecsegessél útjába áll Dietznek. Régi és új Isztambul között a távolság lényegesen nagyobb. egyre szegényesebb környékre értek. rokonszenv ide vagy oda. Jildrim még mindig a vámosokkal konzultált. de úgy festett. tudja. Szemét közben le nem vette Jildrimről. majd egy bevásárlóközpont. a hangtompítót. mint a keskeny szoros szélessége. Ellenőrizte a pénztárcáját. Aztán a házak kezdtek zsugorodni. Ujjaival megtapogatta a rejtett tasakot. és mikor kell kussolni.

hogy a török épp most száll ki a kocsiból. ha az egész ügylet a hivatalos csatornákat megkerülve. netán tíz éven keresztül gubbasztani a farmján. ha a megérzései beigazolódnának. Dietz látta. Száz yarddal arrébb szólt a taxisnak. akkor most nem talált volna rá erre a váratlan lehetőségre. és egy pillanatig töprengve megállt. kiszállt az autóból. gondolta. Dietz le nem vette szúrós szemét az előttük haladó sárga kocsiról. Ha Keyes nem választja ki Dietzet a különleges feladatra. és kész! És ezen a tényen az sem változtat. – Javas gidin – morogta a sofőrnek. miért döntött így. és Jildrim egyenesen elvezetné őt a nőhöz. amely elég pénzzel kecsegtet ahhoz. Lehet. hogy ő kapja el a nőt. mit szabadítana magára. Dietz viaskodott a szavakkal – túl sok év telt el azóta. Dollárban fizetett. Két rozoga faépület között befordult egy keskeny sikátorba. és várni a lehetőségre. Dietzet választotta. Nem ez volt az első szerencsés fordulat az elmúlt napokban. Egyiküknek se szívesen taposna bele a lelkébe. hogy nem kellene sem Leonard sem Keyes önérzetébe belegázolnia azzal. vagy akár öt. hogy egész életében hiába leste volna az alkalmat. hogy lenyűgözhesse vele Elizabeth Webstert. Kénytelen lett volna egy újabb éven át. de Keyes őt szemelte ki! Tulajdonképpen mindegy. Ez azt jelentené. jobb az ilyesminek még a lehetőségét is messze elkerülni. hogy utoljára használta a török nyelvet – aztán mégiscsak sikerült kimondania. Az azért piszkos nagy mázli lenne. Lassan elhaladtak a sikátor mellett. ki tudja. Ha tehát Dietz cselekszik.Ahogy elhajtottak a rozoga faházak mentén. valahol az illegális zónában zajlik. hogy álljon meg. Igen ám. nem kell . Az autó lassított.

kemény munka légköre. elhaladt mellettük. hogy azok számára. Dietz a gyerekek felé indult. ez az elégedettség. vacsoraidő van. Dietz fölegyenesedett. vagy. és megpróbálta kinyitni az ajtaját. balzsamos szellő fújdogált. egy gyűrött isztambuli térképet. A tőle jobbra eső ház sötét volt és csöndes – kihalt. A szegényes környezet ellenére volt valami kellemes a levegőben. Aztán odalépett a kocsihoz. ahol Jildrim kiszállt a kocsiból. Leonardból áll. rajtuk kívül más nem volt az utcán. mint beletörődés? A sikátor sarkánál két gyerek játszadozott egy gördeszkával. miközben az egyik fülét rezegtette. a becsületes. egyelőre mindössze egyetlen emberből. Vagy ez csak illúzió? Lehet. Ám egy olyan tapasztalt férfi számára. mint a gazdag. kivéve talán ennek a szedett-vedett teamnek az érzékenységét… amely „team”. Egy pillanatra visszanézett a macskára. akik ténylegesen itt élik az életüket. Ahogy elérte a kis mellékutcát. ha jól ítéli meg a helyzetet. Bármerre járt a világban. Az éjszaka meleg volt. s Dietzre bámult. A szegény környezet gyakran jóval több melegséget és elégedettséget sugároz. amit ő annak vél. széles sávot hagyva nekik az aszfalton. Errefelé ilyenkor már lefekvéshez készülődnek. és halkan becsukta a kocsiajtót. a külvárosban. a nap már véget ért. Persze. Bent a városban most kezdődik az éjszakai élet. A gyerkőcök nevetve elinaltak. Leonard aligha jelenthet fennakadást. egy csikkekkel tömött hamutartót és néhány limlomot. ezt mindenütt ugyanilyennek érezte. de idekint. . mint Dietz. Nyitva volt. Egy girhes sikátori macska gubbasztott az autó lökhárítójánál. Sietve átkutatta a kocsi belsejét. a közösség melege.ellenállásra számítania. valójában nem más. Dietz újra körbekémlelt. talált egy üres doboz English Ovalt.

ahogy a nő elsimít egy hajtincset a füle mögé. Néhány másodpercig. Csinos. Dietz megnedvesítette a szája szélét.elhagyatott. majd megindult a ház felé. noha meglehetősen csapzottnak látszott. fiatal nő volt. mégse csalnak az ösztönei! Dietz nézte. A nő tétovázott egy pillanatig. Egy autó jött lefelé az úton. Légzését tudatosan lelassította. Dietz feszülten figyelt. amíg a sofőrrel értekezett. Aztán a taxi elhúzott. hogy formában tartsa magát a farmon töltött tétlen hónapokban. ami most már elkerülhetetlen volt. hat másodperc belégzés. a fegyvert az oldalához szorította. hogy elcsípjen valamit a párbeszédből. Dietz visszahúzódott az árnyékba. kissé meggörnyedve állt a kocsi mellett. A török ide ment be. és igen elgyötörtnek. Szóval. A nő belépett a házba. hat másodperc kilégzés – felkészült arra. Újabb taxi érkezett. de a szél elvitte a hangokat. Dietz ezzel a fegyverrel tréningezett. . Dietz előhúzta válltáskájából az átalakított S&W 39-es modellt – az őrkutyák elhallgattatásában játszott hasznos szerepe miatt kukoricapogácsa névvel illette a szakzsargon –. valamint a haditengerészet speciális egységeinél rendszeresítettek. Egy nő szállt ki a hátsó ülésről. és figyelt. Az ajtó becsukódott mögötte. majd bekopogtat az ajtón. A bal oldaliban azonban fények pislákoltak a fehér függönyök mögött. melyet az Egyesült Államok különleges haderőinél.

Tizennegyedik fejezet 1. A sofőr lecsapta a taxiórát, és várakozásteljesen nézett Hannára. Hanna nem viszonozta a pillantását. Benyúlt a neszesszerébe, kotorászott egy darabig, végre megtalálta az óráját. A Cosmograph Daytonát Franktól kapta ajándékba; annak idején csinos kis összegbe került. Lehet azonban, hogy a vízbe merülés tönkretette a szerkezetét. Odanyújtotta sofőrnek. – Oké? – kérdezte. A férfi elvette az órát, vizsgálgatta, füléhez emelte. Hanna kinyitotta az ajtót és kiszállt, melléhez szorította a kézitáskáját. Kell vagy nem kell, gyorsan döntsd el, mást úgyse kapsz, gondolta. A következő pillanatban a taxi elhúzott. Szóval, kellett neki. Hanna ránézett a ház előtti viharvert postaládára. Ez az a cím, amit Jildrim memorizáltatott vele. De vajon még mindig segít-e neki a férfi, ha kiderül, hogy most már pénztárcája sincs? Elhiszi-e, hogy tényleg elő tudja teremteni a pénzt, amit megígért? Jó lett volna kicsit rendezettebb külsővel megjelenni. Hanna meglehetősen zilált állapotban volt – vizes ruhája rátapadt a testére, a nedvesség átszivárgott a pórusaiba, s egészen a csontjáig hatolt. Karján a sebhelyek ocsmány vörös színt öltöttek. Alighanem pontosan úgy nézett ki, mint ahogyan belülről érezte magát: egy megvett, kidobott csavargónak.

Lehunyta a szemét, és néhány másodpercig így maradt, majd újra felnézett, és elindult a kis házhoz vezető járdán. Egy elszabadult hajtincset a füle mögé simított, majd bekopogtatott az ajtón. Eltelt néhány másodperc. – Evet? – hallatszott bentről. Hanna megnedvesítette az ajkát. – Hello! – válaszolt. Hallotta, ahogy nyílik a zár. Egy vézna Fülöp-szigeteki férfi állt az ajtóban, fáradt szemekkel. Félreállt, hogy Hanna beléphessen. Az elülső helyiségben egy konyha helyezkedett el és egy homályos nappaliszerűség tévékészülékkel, melyen éppen video-klippeket vetítettek; egy megereszkedett dívány és egy kis ebédlőasztal alkották a berendezést. Két gyerek térdepelt a szőnyegen a tévé előtt, balra egy asszony állt a tűzhely fölé hajolva. Bekeretezett kalligrafikus rajzolatok lógtak a falon, a fehér függönnyel fedett két ablak között. A félig nyitott ajtó egy másik szobába vezetett; Hanna futólag bepillantva, emeletes ágyakat látott odabent. Négyen élnek itt, gondolta, nagyjából akkora térben, mint az ő gardróbszekrénye a chicagói lakásában. Jildrim nem volt itt. A gyerekek kíváncsian méregették Hannát. Az asszony háttal állt, a tűzhelynél. A férfi hanyagul intett a dívány felé. Hanna odalépett és leült, kézitáskáját szorosan az ölében tartva. Kisvártatva megszólaltak a gyerekek; halkan beszélgettek, törökül. A férfi eltűnt a hátsó szobában. Az asszony félrehúzott egy fazekat, és egy másikat helyezett a platnira. Hanna két percig mozdulatlanul ült. A tűzhely felől érkező illatok fűszeresek voltak és egzotikusak; gyomra

lustán mocorogni kezdett. Kíváncsi volt, van e itt fürdőszoba, ahol megmosakodhatna. Nem látott erre utaló jelet. Talán a hátsó szobában. Rákérdezhetne! De nem szívesen zavargott, és nem akarta felhívni magára a figyelmet. Végül is tud várni. Vajon mikor ér ide Jildrim? Hanna szeretett volna már a gépen ülni, s hazafelé tartani az Államokba. Aztán jöjjön, aminek jönnie kell, csak végre már otthon lenne! Két perc után kinyitotta a kézitáskáját. Elővette a púdertartóját, és megnézte magát a tükörben. Ahogy tartott tőle, ijesztő benyomást keltett – haja zsírosan összetapadva, arca összekenve, feldagadva. Talált egy friss Kleenexet, azzal letörölte az arcát, majd elővette a rúzsát, és nekilátott, hogy kifesse az ajkát. Egyszer csak a gyerekek ott térdepeltek előtte. Kislány volt mind a kettő, amire csak némi tétovázás után jött rá, mert mindkettejük haja fiúsan rövidre volt nyírva. Nagy, sötét szemekkel bámultak rá. Hanna mereven nézett vissza rájuk. A következő pillanatban az egyik lányka kinyúlt a púdertartóért. Hanna vetett egy pillantást az asszonyra, remélve, hogy megzabolázza a gyerekeit. De a nő csak a tűzhelyre figyelt. Nem volt segítség. Hanna odaadta a púdertartót a gyereknek; erre aztán a másik a rúzsért kezdett nyújtózkodni. Az asszony hátrafordult a tűzhelytől, és rápillantott a lányaira. Nem szólt semmit. Aztán visszafordult, s újra a fazekaira összpontosított. Hanna hátradőlt a díványon, és elnézte, ahogy a kislányok játszadoznak. Most, hogy tétlenül üldögélt, rátört a kimerültség. Kis híján egy ültében elbóbiskolt…

Megrázta a fejét, és kiegyenesedett. Jildrimnek hamarosan meg kell érkeznie. S akkor végre továbbmehet innen. A kislányok nevetgéltek. Kicserélték kincseiket, és most az első lányka ügyködött a rúzzsal. Hanna bágyadtan rájuk mosolygott. Belenyúlt a táskájába, félretolta a könyvet, és talált egy körömvágó ollót. Szórakozottan nyisszantgatni kezdte a körmeit. 2. Leonard összebarátkozott a hajón szolgáló egyik szobalánnyal, egy kövérkés, pirospozsgás nővel, aki szemlátomást igen belemerült a beszélgetésbe, noha jócskán benne jártak már az éjszakában, és az Aurora fedélzetéről már mindenki eltűnt. Keyes visszatért a vámhivatal épületébe, s onnan figyelte a párbeszédet, azon tűnődve, vajon a nő gyereknek hiszi e Leonardot. Lehet, hogy éppen azért válaszolgat olyan készségesen a kérdéseire, mert annak hiszi. Aztán azon töprengett, vajon ő elhinné e Leonardról, hogy gyerek, persze, ha nem tudná róla az igazságot. Nehéz megmondani. Ha az ember egyszer tudja az igazságot, akkor szinte lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Nagyot sóhajtott. Minden rosszul sült el – olyan látványosan és váratlanul rosszul, hogy az elképesztő –, s közben hihetetlenül szalad az idő. Közel két órát elpocsékolt a rendőrőrsön azzal, hogy rátaláljon arra a személyre, akit le kell fizetni. Mire visszatért a kikötőbe, addigra eltűnt a nő, mi több, Dietznek is nyoma veszett.

Mindeközben Leonard és a szobalány olyan ráérősen cseverésznek, mintha legalábbis minden a legnagyobb rendben lenne. Keyes ránézett az órájára, és megpróbálta türtőztetni magát. Végre Leonard elvált a nőtől, mindketten szélesen mosolyogtak. Ahogy a törpe Keyes felé közeledett, egyre komorabb lett az ábrázata. Egészen közel jött, s halkan így szólt: – Jildrimnek hívják. Ő a biztonsági főnök a fedélzeten. Leonard szerint Dietz a pasas nyomába eredt. Keyes bátorítóan dörmögött. – Cathy azt mondja… – Kicsoda? – Cathy, a szobalány. – Igen… – Szóval azt mondja, hogy Jildrimnek van egy másik barátnője a fedélzeten, akit Bascarának hívnak. Amikor kikötnek, Jildrim általában a lány családjánál kosztol. Cathy szerint ez így szokás. – A lány családjánál – ismételte Keyes. Leonard mosolya visszatért. – Megszereztem a címet – mondta. 3. Később, amikor Hanna visszagondolt a történtekre, üggyel-bajjal ugyan, de össze tudta rakni az eseményeket, melyek a nyugati városperem kis házában végbementek. Ott a helyszínen azonban teljesen értelmetlennek tűnt minden. Egyik pillanatban még a díványon ült, kezében a körömvágó ollóval, és Jildrimet figyelte. Jildrim épp most

ám a férfi. és morgott valamit az orra alatt. Kicsiny lyuk jelent meg a hátán. de nem akart hinni a szemének. és átcsúsztak a szürrealizmus birodalmába – legalábbis ott. a következő állókép maradt meg Hannában: Jildrim és az asszony a tűzhelynél. a gyerekek a tévé előtt tőle szerzett kincseikkel a kezükben. annyira megmagyarázhatatlan volt a . Különös volt erről az oldaláról látni Jildrimet. Ekkor Jildrim ellenőrizte a pisztolyát. És ekkor kopogtak az ajtón. Az asszony azonnal összeszedte a két gyereket. szemét tágra meresztette. A tűzhelynél szorgoskodó asszonyra fordította minden figyelmét. hogy maradjon ott. Hanna észrevette a lyukat. a pisztolyt szorosan a combja mellett tartotta. Hanna fölegyenesedett a díványon. továbbra is látókörön kívül. s egy töredékmásodperc leforgása alatt a dolgok ép ésszel követhetetlenné váltak. kifeszített karral. Jildrim intett. ő maga a díványon. ügyet sem vetett Hannára. Hanna elkezdett lekászálódni a díványról. s milyen barátságos tudott lenni ezzel a Fülöp-szigeteki asszonnyal. majd megfordult. a férj pedig a hátsó szobában. ahogy Hannát kezelte. Jildrim abbahagyta a flörtölést az asszonnyal. hogy ez a hallgatag férfi mennyire megnyílt. egy kurta fejbiccentéstől eltekintve. Furcsa volt. És innentől a dolgok abszurd fordulatot vettek. mielőtt a pokol elszabadult volna. Az utolsó pillanatról. a helyszínen így érzékelte az ember. ellentétben azzal a hűvös tartózkodással.került elő a hátsó szobából – alighanem már Hanna érkezésekor is itt tartózkodott –. Jildrim egy pillanatra Hannára meredt. Jildrim az ajtónál állva hirtelen megingott. aki kuncogva nyugtázta udvarlását. mely mintha a semmiből került volna elő a másodperc tört része alatt. és beterelte őket a hátsó szobába.

Hanna pánikszerűen leugrott a díványról. Nagydarab ember volt – hatalmas. Hannának napokra volt szüksége ahhoz. megdermedt. gondolta Hanna az első sokk hatására. hogy üzletet kötött velük? Ez esetben őt és Jildrimet elárulták. ahogy talpra állt. Megint suttogott valamit a családnak a hátsó szobában… hacsak ez a suttogó hang nem a szájából ered. tudta. . És ez az egér utat rágott magának. De abban a pillanatban. s belépett a hátsó szobába. és egyenesen Hannára irányozta. Az ajtó ugyanis még mindig zárva volt. széle hossza egy. Lehet. hogy engedelmeskedjenek. egy lépéssel előttük jár. és hátborzongatóan méltóságteljes magabiztossággal közelített. hanem a fényes tárgy mozgatásából. Lehet. Egy ragyogóan fénylő tárgyat tartott az egyik kezében. Amikor Hanna ismét szembe találta magát a férfi tekintetével. Újabb egér? Aztán a következő másodpercben már nem volt ajtó. gondolta Hanna. Tehát ismeri a családot. és hirtelen a hátán bukkant ki? Őrület! Lázálom! Jildrim kemény puffanással elvágódott. Ám a suttogások nyilvánvalóan meggyőzték a családot. Egy férfi nyomult a házba. Ekkor vette észre Hanna. hogy az ajtón is van egy lyuk. Intim suttogásnak hangzott. Suttogott valamit. Hogyan keletkezett ez a lyuk? Hanna agya lázasan keresett valami épeszű magyarázatot. A férfi keresztülcsörtetett a homályos szobán. mint egy háromajtós ruhásszekrény. a fényes tárgyat továbbra is Hannára szegezte. bárki is legyen. a férfi ugyanis egyik kezéből a másikba dobálta a tárgyat. hogy egy egér volt a férfi zsebében. Valami ehhez hasonló hangot hallatott: umf. Ez az ember.jelenség. jutott eszébe ez a képtelen ötlet. hogy a család nem fog közbeavatkozni.

Különös módon nem félt. a férfi megint csinált vele valamit. A kezében levő tárgy az arca felé suhant. Ehelyett jogos düh töltötte meg minden porcikáját. ujjai mélyen belevájtak mellényének laza szövetébe. Szemét elöntötte a vér. és Hanna visszahanyatlott a díványra. aminek abban az öt másodpercben a szemtanúja volt. Aztán szétfeszítette a végtagjait. miközben a fejét ide oda dobálta.hogy az agya földolgozza mindazt. Rohadt geci. Vaktában keresgélt. ahol az imént még ajtó volt. hogy üvöltsön… a férfi ekkor visszakézből pofon vágta. odakint sötét éjszaka honolt. Hogy meri ez az alak rátenni a kezét? Szájával szavakat formált. és rátérdepelt az alkarjára. Aztán a vállán érzett egy erős kezet. Hanna az ajtó felé nézett – pontosabban arrafelé. A férfi lenyomta őt. Hanna nagyra nyitotta a száját. és kutakodni kezdett a lány kézitáskájában. A férfi feléje közeledett. szaporán pislogott. A szavak azonban távolról sem . Jobb halántéka lassan égni kezdett. Egyenesen az utcára látott. letaszította a padlóra. Egy pillanattal később a támadó elfordult tőle. Mielőtt Hanna mozdulni tudott volna. miközben kiborította a táska tartalmát. gondolta Hanna.

A taxi félreállt. belátom. Keyes akkor vette észre. hogy Leonardnál van fegyver. Keyes a pénztárcájáért nyúlt. én csak hittem neki. Ha ez a nő. Valami fegyverféle volt – egy rövid cső. hogy a pasas leszálljon róla. hogy Dietzet eltérítse… Eltérítette? – tűnődött Keyes. 4. belemélyedt a férfi vállába. és kíváncsian fürkészett a félhomályban. – És mi van. Valami volt Leonard ölében. bárki legyen is. aminek lennie kell. vagy legalábbis valamelyest kordában tartsa. hogy eltereljék a támadója figyelmét? E pillanatban a körömvágó ollót nagy ívben fölemelte. A sofőr kérdőn nézett rá a visszapillantó tükörből. Volt az egészben valamiféle sorsszerűség. ne üssön meg újra… Vagy talán a szavak arra kellettek. – Frank ötlete volt – hallotta a saját hangját. De hát akkor legyen meg. A fickó szeme szikrákat vetett. de kérem. gondolta. – Az egészet Frank találta ki.fejezték ki a forrongó indulatait. legfeljebb azt a célt szolgálták. A következő pillanatban . gondolta. Újra megcsillant a kezében az ezüst tárgy. kérem. majd az olló magasról lecsapva. gondolta. talált egy húszdollárost. amikor a taxi lelassított. elég dörzsölt ahhoz. A szavak. De azért volt még annyi önfegyelme. hiba volt. azt előrenyújtotta. hogy izolálja magában ezt a félelmet. Előrehajolt. ha nem csak eltérítette? Valahol. a lelke mélyén Keyes nagyon félt. És ettől a pillanattól kezdve Hanna semmire se emlékezett. Az nem baj.

elvakítva Keyest a hirtelen felkapcsolt fényszórójával. Arca a kövezethez csapódott. Az íróasztala mögött ülve olyan volt az egész. És e pillanatban ennyire tellett… A lökhárító a jobb csípőjét kapta el. mint egy intellektuális játék. Pillanatok alatt történt minden. Érezte a vér ízét a szájában. lehajolt. mert a fegyver ténylegesen. s megpördítette a testét. Keyes észrevette. Hosszú évek óta sikerült magától távol tartani ezt a fajta valóságot. mozgott a szája. ráhúzott valami tartozékot vagy mi a fenét. A kocsi azonban felgyorsított és elhúzott. ahogy a taxi elhúz. amit elkezdett. semmi egyéb. a ház mellett egy sikátor húzódott. hogy a sötétben áll egy autó. dobhártyarepesztő robajjal. Keyes zavartan másfelé nézett. és egy járó motor zúgott. fizikai közelségétől. Leonard sietett oda hozzá. vajon a kocsi visszajön e. Leonard mögött. a motor felbőgött. Onnan nézve szakmai kérdés volt csupán. Hallotta a reccsenést. Akadozó.már mindketten az utcán álltak. De nem volt semmi. hogy lássa. a csont repedésének távoli zaját. hogy a jármű őket vette célba. Fények jöttek a sikátorból. mohó nyelésekkel próbált levegőhöz jutni. mint egy nagy rejtvény. hogy bevégezze. és figyelték. Keyes lehunyta a szemét. ahogy az erejéből tellett. Nem akarta látni: viszolygott a fegyver tényleges. Keyes megpróbált balra menekülni. Leonard matatott a fegyverével. Persze. ami védelmet nyújthatott volna. Kétség nem fért hozzá. ám legyen. ő azonban megtesz minden tőle telhetőt. Aztán a kocsi váratlanul kilőtt. próbált menekülni. fizikailag halált okoz. A csípőjén borzalmas nyomást . Pokoli erőfeszítéssel a hátára gördült. és a fényszóró teljesen elvakította Keyest. Ha meg kell történnie.

Mintha egy elefánt térdepelne rajta.érzett. Isten tudja mióta. De azért volt valami jó is az egészben. . istenverte. gondolta. most először legalább nem volt éhes. átkozott elefánt.

– Át kell hogy tegyelek a várakozóra. de még mindig gondjai voltak a kezelésével. – Hol van? – Nem tudom pontosan. Ott lesz? – Nem ígérhetem. De ahogy megjön… – Ma délután fölugrom. Újabb hívást jelzett a készülék. – Daisy Gilbert vagyok. és személyesen megbeszélni vele… – Felhívom a mobilján. De feltétlenül átadom az üzenetet.Tizenötödik fejezet 1. Mi a száma? A hármas vonal is bejelzett. – Anya – mondta Daisy. ne csinálja ezt velem. de Keyes úr házon kívül van. majd bekapcsolta a kettes számú bejövő hívást. Sajnálom. – Kapcsolom Dick Biermant. . Daisy tartotta a kagylót. hogy amint… – Jaj. Bierman úr. ha ön… – Visszajön még ma délután? – Ezt se tudom. az isten szerelmére? – Bierman jellegzetes déli akcentussal beszélt. Daisy. – Kiment ebédelni? A golfpályán van? – Nem tudom egészen pontosan. – Jim Keyes irodája. Alighanem jobb lenne várni egy kicsit. tartsd a vonalat! Megnyomta a várakozógombot. Daisy kezdett pánikba esni – négy hónapja szerelték be az új telefonrendszert. – Jim? – szólalt meg egy férfihang. De biztosíthatom önt.

még ma délután. úgyse lehet lerázni. – Daisy? Keyes volt az. tartsa a vonalat! – Megnyomta a gombot. – Értem. Bekapcsolta a hármas számú hívást. ha úgy óhajtja. – Mondja. én megyek le. – Mondja meg neki… mondja neki azt. És kérte az ön mobilszámát. Túl vagyok rajta. Vacsorára! Ha akarja. hívja föl Roger Fordot.– Bierman úr. – Te jó isten. hogy megvárta volna a választ. uram – mondta. – Holnap este. Daisy előrehajolt a székén. kérem. és emiatt legközelebb csak… óh. – Mondtam neki. Ziháló légzés hallatszott. Daisy lejegyzett pár szót. igaz? – Szó se róla. hogy küldjön át egy teljes dossziét Francis Dietzről! Mondja meg neki. Föl akar jönni. – Most már minden oké – mondta Keyes kis szünet után. hogy sürgős családi ügy. – Volt egy kis baleset. Kétségbeejtő volt a hangja. mindegy. mi történt? – kérdezte. a szentségit. Hosszú szünet. – A másik vonalon éppen Dick Bierman keresi önt. és kérje meg. . És könnyen lehet. elég türelmetlen – mondta Daisy. anélkül. hogy felmerült egy kis probléma. Daisy! Kérem. hogy nem tud utolérni. hogy a szálak Dietzhez vezetnek. –Jim Keyes irodája – mondta. – Bierman? – Ide akar jönni. Szükségem van a segítségére. De nem nyugszik. följöhet.

– Nagyszerű! Bejegyzem önt… – Vacsora után ki akarok menni a terepre. Chicagóból. hogy nyomozzon le egy nevet: Victoria Ludlow. nyolc óra? Óhajtja. vacsorára? – Azt hiszem. lehet róla szó.– És. mely még mindig kitartóan villogott. hogy foglaljak önnek szállodát? Remek kis helyi… – A titkárnőm majd elintézi. Megfelelő lenne önnek a holnap este. – Bierman úr? Elnézését kérem a… – Én vagyok – szólt bele Daisy anyja. Épp Keyes úr naptárát nézem. mondjuk. Vegye úgy. amit csak talál! A toll szaporán szántotta a jegyzettömböt. – Értem. Bierman úr. Daisy. A beruházásaim. hogy tegnapra kellett. hogy… . – Anya? – Daisy! Nem tűröm. – Bierman úr? – Gilbert kisasszony? – Elnézését kérem. – Anya? Ne haragudj! Tartsd a vonalat! Újból próbálkozott. Lenyomta a gombot. Mindent. tudja… – Természetesen – mondta Daisy gördülékenyen. s visszatért Biermanhoz. – Millió köszönet. – A vonal megszakadt. hogy megvárakoztattam. – És még valami! Kérje meg Caspert. A titkárnő letette. – Lehetne. – Vettem. Ránézett az egyes számú vonal jelzőgombjára. Daisy elhúzta a száját. Daisy! Ne felejtse el a Dietz-dossziét.

Amikor kinyitotta a szemét. Az erős szél idegesítően pajkos örvényekben csapkodta az ablakhoz az esőcseppeket. szürke ég tárult elé a koszos szélvédőn át. 2. Mosolygott. Éppen ez hiányzott még! Mintha nem lenne épp elég baja. Az autó egy helyben állt. Hanna halkan felnyögött. melyet Epsteinné adott kölcsön! A keresztes hadjáratok krónikáját Az elmúlt pár nap eseményei egy pillanat alatt újra lejátszódtak. Amikor Hanna magához tért. gondolta elkeseredetten. mintha először kiürítették volna. ahol valami macskakaparásszerű . csak azért. Tuskó fej. Ráadásul nemcsak a nyaka fájt. hogy hajlandó volt ilyen helyen aludni… hol is tulajdonképpen? Egy autóban. hegekkel teli arc. s megszakította a vonalat. széles mellkas. és égett a szeme. ez nem lehet igaz… A férfi kinyitotta a könyvet. átható. merev nyak nélkül is. Túl sok! Nem. talán pár évvel fiatalabb. ölében Hanna kézitáskája. Érdekes mosoly volt ez: sokat sejtető. Hatvan körüli lehetett. méghozzá a hátsó borítójának belső lapjánál. Odakint esett az eső. hogy aztán teletöltsék homokkal. Lüktetett a halántéka. Ez már túl sok volt. Az eső annál dinamikusabban verte az ablakokat. Ahogy Hanna fölkászálódott az ülésen. Frankkal ugyebár meglehetősen rosszul állnak a dolgok. Egy férfi ült mellette. és kissé szomorkás. Most kivett valamit Hanna kézitáskájából: a könyvet. hasogató fájdalmat érzett a nyakában.– Visszahívlak – mondta Daisy. szürke tekintet. Ez az utolsó eset. a férfi feléje fordult. ha jól látja. Hát ez igazán pompás. A fejét elviselhetetlenül nehéznek érezte.

Hanna csöndben. újabb örvényeket csapkodott a szélvédőnek. Az ürge nyilván az FBI-tól van. Nem tartom vissza. Az eső zörejét monoton zúgás kísérte. Amire szükségem volt. ahová Hanna beledöfte a körömvágó ollót. feltételezte. állapította meg Hanna. bármikor szabadon elmehet. Valamiért azonban a férfit nem izgatta. az ajtók nincsenek bezárva. Ez az a férfi. meglátta a sebhelyet is. hogy Hanna esetleg kiugorhatna a kocsiból. és aki a családot suttogva megfegyelmezte. ha úgy gondolja. a férfi valamilyen válaszra vár. mozdulatlanul ült. A férfi továbbra is várakozásteljesen nézett rá. kivel állt össze. a vérnyomokat a bal vállán. Úgy tűnt. Miután a férfi elégedetten nyugtázta. talán érdemes elgondolkodnia azon. meg néhány kusza egyenletet. ahogy ránézett. Hanna egy rövid szöveget látott. Hanna szeme az ajtóra tévedt. Vagy mégsem? Eljött ide Hanna után a világ másik felére. – De mielőtt elhamarkodottan döntene. Tehát egy repülőtér van a közelben. És most. aki most. A táska továbbra is az ölében nyugodott. alighanem egy repülőtér zaja. . A szitáló eső új erőre kapott. – Beszélgessünk! – mondta a brutális alak. azt megszereztem. De akkor most miért akarná őt szabadon engedni? Ennek így semmi értelme. aki rátámadt és durván bántalmazta. ebben a helyzetben a legtöbbet tehetné magáért. Úgy tűnt. döbbent rá Hanna. Hanna azonban egyelőre azt se tudta. ki az. Hanna nem szólt semmit. hogy Hanna szemrevételezte a macskakaparást. hogy tulajdonképpen mi a kérdés. – Persze. és kinek a kezébe tette az életét? És azon is eltöprenghetne.kézírás volt látható. visszahelyezte a könyvet a kézitáskába. Teltek a másodpercek. feltehetően a chicagói dolgok miatt.

fontolgatta. A férfi bal kezével magasba emelte Hanna útlevelét. és végül megtalálná a követséget. de abban a pillanatban le is tartóztatnák. – Próbáljuk meg akkor másként. Ha most kiugrana a kocsiból és elmenekülne. Jobb tehát. hogy mit jelent ez a kaparás a hátsó borítón… Szóval el tudnék képzelni egy olyan változatot. nehogy az ürge gyanút fogjon! Aztán a megfelelő pillanatban ráveti magát a kilincsre. hogy igen. sőt. rendben! – szólalt meg kisvártatva. valószínűleg máshol sem lelhető föl. potyázna a járműveken.– Nos. de mégis sikerülne meglógnia. Mindig csak egy milliméternyit. – Van egy ajánlatom a maga számára – folytatta a férfi. – Victoria Ludlow – olvasta hangosan. Csak néhány milliméternyit. ha egyelőre nyugodtan ül a fenekén. Beengednék. Kinyitotta. – Persze magát nem így hívják. Talán valahogy eljutna az amerikai nagykövetséghez. és ugyanazzal a mozdulattal kigördül az utcára. Koldulna. összezárva ezzel az őrülttel. Azonnal kiderülne minden. jól sejtem? Az ön valódi neve nem szerepel ebben az úti okmányban. Én beszélek. maga figyel. Igen ám. se útlevél. Nála se pénztárca. könyörögne. az esőbe! – Egy használható magyarázatért cserében. hogy maga meg én… hogy is mondjam csak… osztoznánk a bevételen! . A táskája ott van az ürgénél. Valahol távol megdördült az ég. gondolta. de a táskájában sincs. Keze önkéntelenül az ajtó felé mozdult. amiből világosan kiderülne számomra. Hanna szeme önkéntelenül visszatévedt az ajtóra. vajon a pasas utána vetné e magát? Tegyük fel.

hogy közelebb tudom vinni a tizenöthöz! Minden az áru minőségétől függ. és a keze lecsap a kallantyúra. akit érdekelne az üzlet. ami a kezünkben van. – …szerény becslésem szerint – így a férfi –. mi is ez tulajdonképpen. – De van egy olyan érzésem. előzetes becslés! Hanna megdermedt. hogy van ez! Minél több információt kínálunk a vevőnek. – …akár fele-fele arányban is! – folytatta a férfi. A cellában legalább kipihenhetné magát. Akad egy-két tehetősebb ismerősöm. és benyomta az öngyújtót a műszerfalon. Tudja. aztán pár másodperc múlva megdördült az ég. De hogy rá tudok ígérni. abban egészen biztos vagyok. . Ami az összeget illeti… Még egy centi. keze már nem mozdult a kilincs felé. A férfi visszatette az útlevelet a kézitáskába. Minden erejével a döntő pillanatra összpontosított. – …egy szó. Hanna ölébe ejtette a kezét. annál magasabb a tarifa. a szájába csúsztatta. és előhalászott egy doboz cigarettát. Benyúlt a mellényzsebébe. és ezt anélkül mondom.Ha a követségen feladná magát. hogy pontosan tudnánk. – De ha gondolja. egyenesen sittre vágnák. Ám ebben a pillanatban a börtön szinte megváltásnak tűnt számára. – És ahogy említettem: ez még csak szerény. kirázott belőle egy szálat. – Nem tudom. másfelől viszont figyelembe véve a Keyes-féle költségvetésről rendelkezésre álló információmat… Hanna ujjai hozzáértek a hűvös fémhez. nyomja csak le a kilincset! Nyugodtan elsétálhat! Bár elég cudar idő van odakint. Villámlott. mint száz: tízmillió! – bökte ki a férfi. spekulált Hanna. Frank milyen ajánlatot tett magának.

Az automata öngyújtó kiugrott a műszerfal mélyedéséből. valami bombaféléről van itt szó – folytatta a férfi csevegő hangnemben. – Igen. Hát akkor meg miért kellene börtöncellában megrohadnia egy másik ember miatt? Tízmillió. amit a férfi elképzelt neki. hogy a könyv belső borítóján ott van ez a macskakaparás. Mi mindent kezdhetne ötmillió dollárral? Elég sok mindent ahhoz. Töredelmesen bevall mindent. villant az agyába. Hibát követett el. de mi van. hogy a valódi bűnös nem ő. A férfi rágyújtott. Nem is akármilyet… Egy a bökkenő. és most fölösleges kibúvókat keresnie. – Micimackó – gondolta Hanna. Nincs mit eladnia! Néhány perccel ezelőtt még arról se volt fogalma.– Gondolom. Két rossz döntésből úgyse tud kihozni egy harmadik jót. hogy ebbe is belerángassák. Ennyi pénzből már meg lehetne tervezni egy új életet. Hanna egyszerűen csak naiv volt és hiszékeny. rosszul mérte föl a helyzetet. Persze. és feladja magát. bármiről is szóljon ez az új történet. ha lebukik? . másfelől az is igaz. De nem! Most nem hagyja magát! Épp eleget tanult az előző leckéből. Ő rendelte a zenét. hanem Frank. és vállalja tettének következményeit. Nehogy most valami őrültség jusson az eszedbe! Szépen elmegy a nagykövetségre. akkor menthetetlenül mélyre süllyed. ő fizeti a számlát. Fele-fele alapon! És ez csak szerény becslés. Megpróbálhatja eljátszani a szerepet. hogy lerázza magáról ezt a sok nyűgöt. Nincs más választása! Ha most hagyja. ahogy ez az úr kétszer is hangoztatta. határozottan ilyen sejtéseim vannak.

majd megemelte a whiskys-poharát. ráfér egy kis bódulat! Belekortyolt a whiskybe. Még öt óra se volt. ennek folytán a bejövő hívások leválasztásakor nem . megdörzsölte a szemét. hogy én tudom! A férfi füstkarikákat eregetett. hogy a jelzett cím valóban létezik. Keyes kinyitotta az irattartóját.Nem. Az ürge ugyanúgy nem tudja. mint én. vagyis az Integrált Automatizált Ujjlenyomat Azonosító Rendszer clarksburgi központjába. de ő azt hiszi. töprengett Keyes – feltéve. Az ő nevére foglalta le a hajójegyet az a bizonyos rejtélyes nőszemély. és muszáj leszerelni a fickót. Kegyetlenül lüktetett a csípője a kötés alatt. – Zuhany! – mondta Hanna. S ha már ott vannak a lakáson. Időérzéke azonban teljesen összezavarodott a tengeren túli oda-vissza repülőúttól. s azok máris mehetnének az IAFIS. majd újra Hannára nézett. Általában nem szokott ilyen korán alkoholt inni. – Tiszta ruha. Valakit el kellene küldeni a nő chicagói lakásába. Az ügynök ujjlenyomatokat vehetne. letette a poharat. egy vonalblokkolót is el kellene helyezni a telefonban. A berendezés többletfeszültséggel látná el a telefonvonalat. és visszatért az iratokhoz. A dosszié egy Victoria Ludlow nevű nő anyagát tartalmazta. És egy ital. Nagyon rozzantnak érezte magát. Három óra múlva találkozik Dick Biermannal. morfondírozott Hanna. hogy időt nyerjen. 3. Igen ám. mi ez az egész. aki Epsteinnel állt kapcsolatban. és belemélyedt a dossziéba. Aztán beszélhetünk. Leeresztette az ablakot. belső órája már legalább éjfélt mutatott.

Lehet. Hat év New York Cityben. akit Chicagóba küldhetné. A csípője borzalmasan fájt. hogy minden egyes nyomon külön-külön végigmenne. és Epstein valójában jóval előrébb tartott. felgöngyölíti. de az is lehet. hogy azóta extravagáns életvitellel kényeztetné magát. Azt mindenesetre nem lehet ráfogni. és nyúlt a következőért. hogy összedolgoznak. hogy akkor állt át? Nincs kizárva. hogy itt már sokkal több forog kockán. orosz ügyek a COURTSHIP keretében. hogy a nő. Ki fogja deríteni. Becsukta az első aktát. lehet. Ennyi az egész. Lehet. Újabb adag whiskyt vett a szájába. öblögetett.keletkeznének zavarok a vonalban. ki a felelős az isztambuli nyugati peremkerületben végrehajtott mészárlásért. Roger Fordtól pedig nem akart újabb szívességet kérni. Az ADS forrásokat már így is túlságosan igénybe vette. mi is történt valójában. Nincs kizárva. mint feltételezte… Nem! Legrosszabb esetben is egy-két ember keveredhetett bele. ki mindenki érintett az ügyben. Néhány férges alma a kosárban. és milyen formában. kétévenként valami megbízatás Roger Fordtól. Lehet. hogy mit kezdjen ezzel az emberrel. Ahelyett tehát. majd lenyelte. kénytelen lesz egyfajta szintézisre törekedni – vagyis logikai úton kikövetkeztetni. és lezárja az ügyet. Tisztes farm Pennsylvaniában. és – az iratok szerint – tartós kapcsolat egy . A dossziéból alig kapott fogódzót ahhoz. hogy mind a ketten. félretette. továbbá komputerellenőrző szoftvereket. Lehallgató készülékeket kellene telepíteni. Francis Dietz dossziéja! Keyes nem tudta. Keyesnek azonban nem volt szabad embere. hogy Dietz.

Elizabeth Webster nevű férjes asszonnyal. hogy ebben látja a gyors meggazdagodás esélyét. Lehet. és aztán valahol új életet kezdenek. Újat és fényűzőt. melyen a férjével együtt látható Washingtonban. . És ha megvan a suska. amikor kettesben találta magát a rejtélyes nőszeméllyel. hogy nincs semmi konspiráció a háttérben. mert szerinte ezek a problémák nem igényelnek orvosi beavatkozást. Ugyanakkor visszautasít bármiféle pszichiátriai kezelést. Keyes kinyújtotta a kezét. Dietz minden bizonnyal gondoskodott már hamis papírokról mindkettejük számára. Lehet. de a konkrét válaszhoz ezek révén sem került közelebb. és nehezen tart fenn szoros. akkor szépen olajra lép Elizabeth Websterrel – szemrevaló asszonyság. Dietz egész hálózatot tart fenn New Yorkban. valami jótékonysági rendezvényen –. rikító szőke haj ezen a fotón. De hogy jön a képbe a nő? Keyes továbblapozott a következő oldalra. Nehezen teremt. Keyes megint belekortyolt a whiskyjébe. A jelentés készítője szerint Dietz „zárkózott személyiség”. csábos mosoly. és rátalált a gombra. Az is elképzelhető. nagykövetek befolyásos köreivel évek hosszú során át ápolgatta kapcsolatait. Ha Dietz át is állt volna. hogy odanézett volna. interperszonális kapcsolatokat. tűnődött. Itt újabb lehetséges variációk tárultak fel. Megszólalt a házi-telefon. kettős ügynökök. Dietz pszichológiai jellemzésére. túl nagy hasznot egyelőre nem húzott belőle. ügynökök. és újra átolvasta az oldalt. hogy Dietz egész egyszerűen ráérzett a lehetőségre. Ez is egy változat. a negyvenes évei elején. diplomaták. Ezeken a szálakon keresztül nyilván nem nehéz vevőt találni Epstein képleteire. hogy a megfelelő pillanatban gond nélkül lefalcolhassanak. anélkül.

az ital rögtön a fejébe szállt. sétabotját a falnak támasztotta. A fickó taktikázik. Az INFOSEC. Bierman nem is jöhetett volna jobbkor. hogy képtelenség betartani. fölemelte a poharát. és az ADS-sel kapcsolatos legcsekélyebb fennakadás is leállíthatja a további munkálatokat. a DARPA és a LANL képviselői mind meghívást kapnak. ígérte Keyes. hogy éppen most esett be? Keyes azon kapta magát. Angyalpor. Mindannyian maximálisan elégedettek lesznek a látottakkal. és töltött magának egy italt. Mielőtt válaszolt volna. gondolta Keyes. Öt órával később Keyes visszatért az irodájába. hogy fölemelte volna a poharát. hogy olyan ígéreteket tesz.– Igen. Heroin. hazudta magának. Annál jobb! – Küldje be! – mondta. Aztán hosszasan maga elé bámult anélkül. Bierman! Jóval korábban érkezett. Letett az asztalára egy köteg üzenetet. és jókorát húzott a whiskyből. Valami erősebb kellene. A legmerészebb várakozásaikat is fölülmúlja majd a teszt. Egy héten belül lezajlanak a tesztek a gammatelepen. Keyes elkomorult. beleroskadt a karosszékébe az íróasztala mögött. amelyekről ő maga is tudta. Bierman kivárásra játszik. A whisky már nem elég ahhoz. – Megjött Dick Bierman. hogy elegendő kábulatot okozzon. 4. A franc essen belé! Rosszabbkor nem is jöhetett volna. Tud e valamit Epsteinről? Ezért jött ide? Ráérzett Keyes sebezhetőségére? Vagy puszta véletlen. . Gyomra üres volt.

De valahogy összejöttek a dolgok. Jeremyt azonban elbűvölte a dolgozat alapjául szolgáló jelentés plasztikus borítólapja. amelyet Jeremy készített a biológiaórájára. IAFIS. hogy napokon belül sikerül Keyest kitúrnia a helyéről. Mintha minden összeesküdött volna ellene. Semmi baj nem lett volna. DIA. FUBAR. Sőt. Lehet.Amit látni fognak. Egy hét. És az az igazság. INFOSEC. Alighanem rájött. mint a hármas számú kritikus eredmény. az nem más. és főleg maga a hátborzongató téma. ADS. Mozaikszavak kavarogtak Keyes fejében. LANL. Mekkora az esély. Hirtelen eszébe villant az a dolgozat. DARPA. Aki valójában már csak félember. Nyilvánvalóan arra számított. hogy nem is kellett annyira megjátszania az örömét. Fölemelte a poharát. talán egy évvel a halála előtt. nem győzött hangot adni lelkesedésének a jó hír hallatán. Egyetlen ember ellen. Kibaszott egy helyzet! Epstein az oka mindennek! Meg Dietz. Kifelé természetesen semmit sem árult el csalódottságából. Mintha minden ellene irányulna. gondolta. Elképzelte az ellene szövetkező erőket: ahogy kibogozhatatlan csomóban egymásba fonódnak. Rachel viszolygott tőle. hogy Keyest is eléggé elszórakoztatta. hogy Keyes úgyse tudja tartani az ígéreteit. Jeremy és közte mindig volt egy . hogy Greenwich és a komputerei ennyi idő alatt reprodukálni tudják a formulát? Szinte semmi. És a nő – az a Victoria Ludlow. és újból az üveg után nyúlt. és akkor ő maga veheti kézbe a gyeplőt. kiürítette. Biermannak csalódást okozott a hír.

Léteznek mélyebb igazságok. Most tehát valami ilyesmivel kell szembenéznie? Ilyen tébolyult és félelmetes jelenséggel? A patkány király. mint harminckét állat alkotott egy ilyen kibogozhatatlan csoportot. hogy Keyes ölében kuporogjon. hogy ő mindennek fölötte áll. melyet patkánykirálynak neveztek. A tanulmány szerint a tizennegyedik század óta hatvan patkánykirályt jegyeztek föl Európában és Amerikában.titkos szövetség. Inkább azzal áltatta magát. A tudomány eddig terjed és nem tovább. hogy a patkányok miért verődnek és gubancolódnak össze népes csoportokba – az egyik hitelesített esetben nem kevesebb. Közben pedig egy szánalmas . a patkányok már a testüknél jóval nagyobb organizmus részévé váltak. a karosszékben ülve olvasták. Így jött létre a patkánykirály. Ez aligha vitatható. vonta le a következtetést Jeremy. de ezen az estén mégis ennyire közel hozta őket egymáshoz ez az érdekfeszítő olvasmány. Amikor aztán a farkak begyógyultak. mielőtt egymásba gabalyodtak volna. melyek a tudomány számára elérhetetlenek. Jeremy igazából már túl nagy volt ahhoz. hogy a nappali szobában. mint amilyen a középkorban az alkímia volt. eltörték a farok-csontjaikat. A patkányok farkai nemcsak összefonódtak. A tanulmány egy természeti jelenségről szólt. Keyes emlékezett rá. amelyhez Rachel valahogy soha nem tudott igazán csatlakozni. hogy eljusson eddig a konklúzióig. de tulajdonképpen össze is nőttek. ugyanolyan rejtély a modern tudomány számára. Keyesből azonban hiányzott a bátorság ahhoz. Jeremy ott kuporgott az ölében. az utolsót 1963-ban. A tudomány nem tudott magyarázatot adni a jelenségre. az állatok ugyanis.

és a Subaru lezuhant egy rakpartról. valami kézzelfogható. hogy jó a kiindulási pontod. Keyes elidőzött ennél a gondolatnál. Gyorsan átfutott rajtuk. És éppen most van rá szüksége. Keyesnek erre van szüksége. Ha ez a feltevés igaz. Valami konkrét. hogy nincs a háttérben semmiféle konspiráció. Ahogy eljátszadozott a gondolattal. gondolta. a helyi kórház orvosai nem sok jóval kecsegtetnek. Rachel hívta megint. A játszma véget ért! Egyszerűsíts! – szuggerálta magának. alig harminc mérföldre onnan. félre az aggodalmakkal. Valami derengeni kezdett benne. Aztán egy sajnálatos hír. Kézbe vette az üzeneteket. A kocsijában a fékberendezés felmondta a szolgálatot. Nem is rossz ötlet! Sőt. Úgy is mondhatnánk: alaposan átejtették. kissé jobb kedvre derült. Félre a pánikkal. csak megragadott egy váratlanul felbukkanó esélyt. ami Dietzet elcsábította: valami konkrét. És ez a dokumentum az. Dietz saját magának lopta el az egyenletet – függetlenül attól. ahol Keyes most az íróasztalánál ült. Ezen az . hogy Epstein odaadta a nőnek – bárki is az illető – a képlet másolatát. amit az orvos receptként fölírna számára. vagyis éppen az. hogy összedolgozik e a nővel vagy sem. Egy hét. Daisy félig olvasható kaparásával. vagyis Dietz nem tett egyebet. koncentrálj! Tegyük föl. akkor ebből az következhet. Chen állapota kritikus. alighanem a legjobb ötlet. ami az utóbbi időben megfordult a fejében. Keyes félretolta az üzeneteket.kis balek szerepét játszotta el. Az ügyvéd is kereste. – Rendszerezd a dolgokat! Tételezzük fel. Henry Chent súlyos baleset érte.

hogy kövesse Dietzet. kellő információval rendelkezik azokról a kapcsolatokról. Kitöröd a nyakadat. hogy nincs elég embere a szálak kiderítéséhez és az állandó ellenőrzéshez. A többit pedig Keyes saját maga intézi el. Ezt az egész trükközést. Keyes viszont. az íróasztalán heverő dosszié révén. ha bedobod a törülközőt. eltávolítja. Egyedül az jelent gondot számára. Dietz minden valószínűség szerint New Yorkba fog menni.alapon Keyes talán ürügyet találhatna arra. szólalt meg belül a figyelmeztető hang. Dietz azonban rossz útra tévedt. . És éppen ezért fordul a DIA-hoz segítségért. ha ott bukkannának a nyomára. ahogy eltervezte. és egy hét múlva minden úgy lesz. Nem kér tőlük túl sokat. A DIA pedig segíteni fog a nyomozásban. hogy Dietz árulása nélkül semmi fennakadás nem lett volna. És a kísérlet folytatódik. meglátod. Azt fogja sugallni. és visszaszerzi az Epstein-formulát. még ha kissé megkésve is. amely szemmel tartja Dietz kapcsolatainak alakulását. nagyon meg fogod keserülni! Jobb. hogy bevonja a játszmába a DIA-t. Leonard ott marad Isztambulban. hogy levezényelje a szükséges vizsgálatokat. na és persze Leonard. nagyon. és Keyes most ezért kéri a DIA segítségét az ügy tisztázásához. nehogy szükségtelenül magára vonja a figyelmet. Keyes mindeközben ellátogat a nő chicagói lakásába. Leszereli. Menj Biermanhoz! Mondd el az igazságot! Nem! Azért is megtalálja Dietzet. Mindössze egy maroknyi ügynökcsapatról lenne szó. és megpróbálja a régi ismeretségi körein keresztül értékesíteni a titkos formulát. amelyeket Dietz a COURTSHIP-művelet idején épített ki.

Tizenhatodik fejezet . Ha Epstein aggodalmai igazolódnának. ami Chennel történt. hogy beszerezze a szükséges eszközöket. Felesége van. tűnődött Keyes keserűen. hogy a következményeken töprengjen. családja. mondta Chen. Megemelte a poharát. már csak egy fekete lyuk fog száguldozni. aztán leengedte. Epstein nem hitte el magának. Ha pedig mégse megy minden simán. Chicagóba kell mennie! Előtte azonban beugrik Casperhez. ahol most a Föld kering. Feltéve. a tudomány eddig terjed és nem tovább. Véget ér a fájdalom. lesüllyednek a Föld középpontjába. akkor a gravitációs részecskék áttörik a laboratórium talapzatát. Igen. Egy hét múlva rátérnek a hármas számú kritikus eredmény kimunkálására. és elindítják az abszorbens folyamatokat. mint a karikacsapás. és minden úgy megy majd. Keyes szeme az íróasztalára tévedt: Jeremy fényképére. Chennek igaza volt. mint amilyen a középkorban az alkímia volt. Mert Keyes látomásos ember! És ha kell. De hát sajnos. mondogatta magában. hogy minden simán megy. a röppályán. De azért jó oldala is van ennek az egésznek. nem volt csapatjátékos. Egyszer s mindenkorra véget ér a kín.elnémítja az össze ellenlábast. Minden akadály ellenére véghezviszi! És nem fogja kitörni a nyakát! Félretolta a poharat. és a házitelefon után nyúlt. Sajnálatos. hogy baj esetén meghúzza a vészféket. S mielőtt ezek befejeződnének. akkor úgyse sok ideje marad. És a végeredmény Keyest fogja igazolni. kockáztat! A patkánykirály ugyanolyan rejtély a modern tudomány számára.

De a lakosztály a tizenötödik emeleten volt. szinte az összes nyitott térben ólomkristály vázákkal. mint a börtön. csöndes. az ablak tehát hiába nyitható. a férfinak nyoma veszett. Lehunyta a szemét. gondolta.1. és élvezte a légkondicionáló surrogását és a frissen vágott virágok illatát. Mindemellett a lakosztály meglehetősen kényelmes volt: az isztambuli Négy Évszak szálloda nem éppen utolsó hely – az ottomán épület a Kék Mecset tőszomszédságában helyezkedik el. a folyosón vagy a szálloda halljában belefuthat a fickóba. úgyhogy Hanna minden további nélkül megléphetett volna. eredeti. ízléses fali tapétákkal. Ha viszont lifttel megy. eltűnt. A lakosztály tiszta volt. se az ablak nem volt bezárva. . vette észre. Töltött magának egy vodkát tonikkal. Az ajtó helyett Hanna inkább a mini bárt vette célba. Könnyűszerrel megtalálhatná az amerikai nagykövetséget. Semmi jelet vagy üzenetet nem hagyott maga után a pasas – se az ajtó. föladhatná magát. Száját csücsörítve furcsa kis grimaszt vágott. és talán kapna még egy esélyt. a törülközőt egyik kezével rászorította a mellére. Csakhogy a kézitáskája. Mire Hanna kijött a fürdőszobából. és – különösen az átélt megpróbáltatások után – szinte dekadensen fényűző. és a tele pohárral leheveredett az egyik ágyra. A belső dekoráció diszkrét ázsiai vonásokat tükröz. hogy mégiscsak le kéne falcolni. nem kínál menekülési útvonalat. Megállt az elegáns lakosztály közepén. és értékes. világosszürke szőnyegborításokkal. Azért ez jobb. Néhány másodpercig azt latolgatta.

hogy a halat mutassák meg a főzés előtt. és a zacskók után nyúlt. a férfi minden bizonnyal elég sok időt töltött a világnak ezen a részén. Aztán a lakosztály ajtaját vette célba. Olyan magabiztosan követelte. a bőrtáska még mindig ott volt a vállán – a kézitáskám ott van benne. hogy a férfi kinyitotta a zuhanyt. 2. Eltelt néhány másodperc. és becsukta maga mögött az ajtót. Lerakott néhány csomagot. Hanna ránézett a csomagokra. Szájával ismét fura kis grimaszt vágott. amit a fickó neki szánt.De hát. Kockáztatni kell! Egy pillanatra úgy érezte… Nyílt az ajtó. majd Hanna hallotta. A férfi lépett a szobába. de nem szólt semmit. Aztán fölállt. mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. gondolta Hanna –. – Egy héttel később – magyarázta. A rutinos rendelésből ítélve. amikor a pincér elment – már nem lenne ilyen szerencsénk. Egy pillanatra úgy érezte. míg a pincér – dacára annak. megjön a bátorsága. mégiscsak őrültség! A pasas veszélyes. hogy a szálloda étterme az osztályon felüli kategóriába tartozott – meglehetősen szangvinikusan reagált. amikor azt se tudja. – Maga a házigazda! – mondta Hanna. És Hanna úgyse lesz képes elhitetni… bármiről szóljon ez az egész… Hitelesen eljátszani a szerepet. Elindult a fürdőszoba felé. kérdőn Hannára nézett. hogy tulajdonképpen miféle szerepről is van szó. Az ívási . Itt van a pillanat… Megint a csomagokra nézett.

hogy hívják. A férfi folytatta a könnyed társalgást. Ismerjük el. észrevételezte Hanna. . – Jól áll magának ez a ruha – jegyezte meg. hátha úgy könnyebb dolga lesz. hogy kellő frissességű e a vacsorának kiszemelendő rombuszhal. Hannát érdekelte volna. majd felhívta a figyelmet a mellettük eltolt tálalóasztalkán pompázó baklavára. a taktika eddig nem is volt eredménytelen. Hannának pedig egy újabb vodkát tonikkal. hogy a világmindenség összes gondja baja egyetlen kardinális kérdésben sűrűsödik össze számára. majd engedélyezte az elkészítést. és beleszürcsölt a vacsora előtt kérés nélkül fölszolgált ajándékteába. igazán sokoldalú férfiú! Remekül tud halat rendelni Isztambulban. De azért ne feledkezzünk meg arról a kis külvárosi tettlegességről! Nem. Egyik kezét oltalmazón a bőrtáskáján nyugtatta.idényben tilos halat fogni. Hanna ezt soha nem fogja megbocsátani! És ha eljön az ideje… De ez még nem az a pillanat. Hanna kis gödröcskét varázsolt az arcára. Igyekszik oldani a feszültséget. Részletesen elemezte a bor bukéját. ki hitte volna. Íme. Amikor a pincér egy tálon kihozta a nyers halat. és ugyanolyan fortélyosan kerít hatalmába egy védtelen nőt. gondolta Hanna kesernyésen. mely a köztük levő üres széken pihent. aki úriember. egy kém. De ha a hal friss. hogy ez a típus egyáltalán létezik manapság. abban az esetben páratlan kulináris élvezetben lesz részünk. E pillanatban úgy tűnt. a férfi alaposan megvizsgálta a szemeket és a kopoltyúkat. hogy egy úrinőnek így kell megköszönnie a bókot. S lássuk be. nevezetesen abban. aztán kényelmesen hátradőlt a székében. Rendelt egy üveg bort. mert anyukájától azt tanulta.

Miután a pasas bemondta az ötmillió dollárt. Hozzá kell tenni. addig nem alkothat fogalmat róla. s máris megnyílna előtte az új élet lehetősége. ha hazugságon kapja őt. Törökországban – folytatta a férfi a könnyed társalgást –. ez annyit tesz.Érdekelte volna. lázasan kutatta magában a választ. és ahogy Hanna belemerült az evésbe. ezzel ő maga is pontosan tisztában volt. Még ha sikerülne is a könyv hátsó borítóján talált macskakaparásról valami meggyőző blöfföt kitalálnia. tulajdonképpen mi a csudát vársz ettől az egésztől? Megérkezett a vacsora. tulajdonképpen mi ez az egész. Ha csak abban segít. szólalt meg a belső hang. hogy a nagykövetséget vagy a többi hivatalos csatornát megkerülve visszajusson Amerikába. Nem azt remélte. az egész szerepet képtelen lenne hitelesen végigjátszani. nyakig belerángatta őt. hogy „ízes falat”. hogy valós élethelyzetekben helyt tudjon állni egy ilyen kémhistóriában. . itt a helyszínen. Hanna. Ismeri a Közel-Keletet. hogy a hírszerzéshez fűződő elképzelései kizárólag a hollywoodi filmeken és Tom Clancy regényein alapultak. – Amíg nem kóstolja meg a szultánkenyeret. az első mohó reakciót követően szép lassan visszaszivárgott Hannába a realitásérzék. vajon mit tesz. Azonnal az apjához fordulna. amibe ilyen szépen. aki valamiféle vádalkuval vagy ilyesmivel kimosdatná őt. hogy meggazdagszik. Márpedig ez édeskevés ahhoz. És érdekelte volna. nem vitás. mi is az a szultánkenyér. Hanna nyomban a CIA-ra asszociált. akkor Hannának már nyert ügye van. Ráhat fokúmnak hívják. Másfelől viszont a férfi mégiscsak a hasznára válhat.

a cikk nyelvezetére még elég jól emlékezett. Hannát érdekelte volna. és bármikor elérhetők a tömegek számára. melyet egy rendelőben futott át. A férfi azt feltételezi. Nyilván valami kémnek nézi. természetesen. hogy a pasas elhiggye. ami legalábbis időlegesen kihúzza a csávából. azt a jelek szerint. Tömegpusztító bombák. aktatáskában elhelyezett nukleáris robbanótöltetek. Valami sokkal nagyobb dolgot kellene kitalálni. vajon mit gondol róla ez az ember. az forradalmasítja a hadiipart – a hiperszonikus hajtóművek 8 Machos . Lehet. genetikailag manipulált himlőjárvány-kórokozók. ami esetleg ötletet adhat egy meggyőző hazugsághoz. ami nem igényelne részletes magyarázatot ahhoz. A cikk szerint a tesztelés csak részleges sikerrel járt. pillanatnyilag senki nem tudja pontosan. hogy valami újfajta bombát találtak fel. valami olyat. Az írás valami hiperszonikus sugárhajtóműről szólt. Hanna megpróbálta fölidézni magában a cikkeket. Értékük meg se közelítené azt a döbbenetes összeget. Csakhogy ezek a technológiák már bosszantóan közhelyszámba mennek. amiről a férfi beszélt. Ám ha a technológiát sikerül tökéletesíteni. és minden egyebet. Fölrémlett benne a terroristákról szóló temérdek film is. amelyeket a Scientific Americanban olvasott.Tehát ki kell találni egy életképes blöfföt. a 60 perc című film képeit. Eszébe ötlött egy cikk. hogy Epstein is az volt? Miért is ne lehetett volna! Itt valami elképesztő horderejű ügyről van szó – de hogy ez micsoda. középiskolai laboratóriumokban előállított. Az ausztrálok a közelmúltban kifejlesztettek egy újfajta berendezést. amíg Frank az orvossal tárgyalt. mely sűrített levegőt használ a hidrogén-üzemanyag begyújtásához.

hogy védekezni lehessen ellenük. – Amy – mondta.sebességgel. melyek túl gyorsak lennének ahhoz. hogy készen áll egy kis alaposabb megbeszélésre a részleteket illetően… Hanna egy szalvétával megtörölte a szája sarkát. hanem lehetőséget teremtene olyan hiperszonikus. – Óh. ez tökéletesen érthető. A férfi a kezét nyújtotta. – Amy. A hiperszonikus sugárhajtómű! – Jut is eszembe – szólalt meg a férfi. ballisztikus rakéták és bombázók előállítására is. szóljon. Kínában és Indiában is. Ez már elég komoly titok lehetne. A NASA közel húsz éven át dolgozott a program tökéletesítésén. Hanna ismét a tányérjára összpontosított. Az írás utalt arra. Örülök. A szakcikk kitért a technológiai eljárás politikai és világhatalmi összefüggéseire. Hanna kezet rázott. tűnődött Hanna. . hogy hasonló kísérletek folynak Oroszországban. A hiperszonikus sugárhajtómű nemcsak a repülőgépek sebességét növelné meg elképesztő mértékben. – Hm. azaz a hangsebesség nyolcszorosával röpíthetik a rakétákat és a sugárhajtású repülőgépeket. ha úgy érzi. Japánban. vajon az ausztrálok megelőzték e az új technológiájukkal az amerikaiakat. – James – mondta. 1986-ban. A cikk azt latolgatta. – Kérem. először is szükségem lenne egy kiadós éjszakai alvásra. Hanna fölnézett a tányérjáról. egy héttel a Challenger katasztrófája után Reagan elnök kezdeményezésére megindult a NASA HyperX Projektje. – Azt hiszem.

annak ellenére. és igyekezett a holdfényes szobában nem a szobatársa felé fordulni. Ahogy a repedésekre meredt. Finom repedések hálózata látszott a festékrétegen. gondolta. ha Keyes figyeltetné Atatürköt. figyelve. hogy valaki figyelheti a vonatot. Ám ez is csak színlelés. akkor most itt az ideje.– Én is csak holnap reggelre terveztem az indulást. Hanna semmitmondóan hümmögött. mielőtt mindketten visszatérnénk. hogy az aggodalmát megossza velem. mintha aludnának. csakúgy perzselt a szeme. Hanna érezte. mint ő. a hegyi városból. hogyan reagál a névre. – Szóval – tette hozzá csevegő tónusban –. Hanna az egyik dupla ágyon feküdt. Hanna megrázta a fejét. Kicsit elvonatozhatnánk kelet felé. Mindketten úgy tettek. a legenda szerint. hogy a szálloda a legmagasabb kategóriába tartozott. a szultánkenyérhez fűződik még egy igazán érdekes történet. Arra gondoltam. A tizennyolcadik század végén. Hallgatta a férfi nyugodt. – Ha bármilyen okból úgy gondolná. a vonalak összemosódtak. egyenletes légzését. hogy a férfi rászegezi a tekintetét. Kastamonuból Isztambulba jött egy Ali Muhiddin nevű ember… 3. Ugyanúgy ébren van. . a könyv ott lapult a táskában. Hanna a mennyezetet bámulta. ugyebár. szürke tekintetét. hogy fölszállhatnánk egy vonatra Hajderpasánál. mint egy Rorschach-kép. A férfi a bőrtáskát használta párnának. A férfi pár másodpercig rajta tartotta szúrós. arra az esetre.

talán a végén még meg is jutalmazzák. keleti zene hullámai sodródtak errefelé. a pasas föl fogja venni a kapcsolatot azokkal a bizonyos érdekelt felekkel. A repedések most elmozdultak. aki a börtönben fog kikötni. Távolról valami egzotikus. Remélhetőleg Amerikában! Így a férfi kénytelen lesz hazavinni őt.Fáradt volt a szeme. és más alakzatot öltöttek. És az apja csodát tesz majd! Elsőrangú büntetőjogász. amint mászik föl a létrán. gondolta Hanna. hogy megint az elkényeztetett kislány reflexei mozdulnak benne. ott pedig Hanna megszabadul tőle. Sőt. Ezúttal rácsokat formáltak. A repedéseket bámulta. Látta a gyerekembert. természetesen. de olyan erőtlenül. A régi reflexek. hidegen izzó szemével. de valójában az Epstein házaspárt látta maga előtt. és nem Hanna lesz az. kontúrtalan arcával. Szirénaszót hallott. hogy a papa majd úgyis mindent elsimít. Odakintről szélsuhogás hallatszott. hogy az apja valóban képes kihúzni őt a csávából? Hanna érezte. Csakhogy most már . És mi az esély arra. És mégsem tudott elaludni. és fölkeresi az apját. hátborzongató. Reggel. Aztán összehoznak egy találkozót. Végtelenül elcsigázottnak érezte magát. Ez azért túl szép lenne! Mi van. amint egymáshoz érve fekszenek. miután előadja a blöffjét. elmegy Baltimore-ba. a lehető legnagyobb bajban. Megleckézteti Frankot. hol halkabban. ha a találkozót nem Amerikába szervezik? Akkor bizony bajban lesz. hogy talán csak a képzelete játszott vele. De hát meddig akarja húzni-halasztani ezt a lidérces kalandot? Miért nem menekül el? Várja az alkalmas pillanatot. hol erősebben. és a vértócsa lassan terjed körülöttük. Mintha börtönrácsok lennének.

hogy előnyös lenne. amelyen belül apja befolyással lehetne a végkifejletre. Irány az amerikai nagykövetség! Most még legalább igazolhatná a jóhiszeműségét. A férfi attól a pillanattól kezdve. az átkozott bőrtáskája pedig vagy az ölében volt. hogy Hanna más okból kíván szert tenni a könyvre. ha most. hogy megszerezte a könyvet. Ez magyarázza mindazt. hogy remekül ki tudja választani a megfelelő . vagy a vállán. azonnal meglépne. Nagy értékről van szó. udvariassága és nyájassága ellenére. Ott őrizte abban az átkozott bőrtáskában. De hát fontos ez? A könyv birtoklása enyhítő körülményként jöhetne számításba a vádalkunál. Nagy értékről. Talán az lenne a leghelyesebb. Ezt a tényt nem lehet tovább figyelmen kívül hagyni. Persze. És ez az ember brutálisan rátámadt Hannára is. James kiirtott egy egész családot – a két kislányt is! A lánykák Hanna púderes dobozával játszottak haláluk pillanatában. Addig. vagy – mint ebben a pillanatban – a feje alatt. A belső hang óvatosan arra célzott. piszkálódott a belső hang. és annak dacára. Finom modora. ez kétségtelen. amíg a férfi alvást színlel. Olyan nagy értékről. Ezek az események jócskán túlmentek azon a hatáskörön. ki nem engedte a kezéből. vagy a kezében. amiért embert ölnek. De azt követően már korántsem biztos. ami az isztambuli külvárosban történt. nem mozdult.másról szólnak a dolgok. melyet mindenki meg akar kaparintani. Magadnak akarod megkaparintani azt a könyvet.

akkor alighanem hangosan felnevetett volna. ez egy erőszakos. és itt fekszik ebben az ágyban. ízlelgette a gondolatot. a hazafi. Amit ő elkényeztetett és önző módon hálált meg. veszedelmes ember. Az ilyesmire szokta apja azt mondani. Olyanok. annyi bizonyos! Amerikának manapság sok az ellensége. Beveszik e a blöffjét? . nyilván sokat javíthatna a pozícióján a vádalkus tárgyalásokon. hogy első osztályú. ahogy Samuel Johnson fogalmazott. Ha most egyedül lett volna a szobában. mert valami jót akart cselekedni a hazájáéit? Hiszen annyi jót kapott ettől az országtól. hogy rátehessék a kezüket egy olyan tömegpusztító hadieszközre. ha azt feltételeznénk. hogy Hanna azért tartott ki idáig. a valóság az. hogy ne szépítgessük a dolgokat. hogy az eddigi „kitartását” és „hősiességét” semmi egyéb nem vezérelte. Mit tenne ez az ember a könyvben kódolt szörnyűséges titok birtokában? Jót nem. De hát bármi legyen is a mozgatórugó – önzés. Hanna Gray. szabadalmaztatott bivalyszar. Bűnözői magatartással. önző érdek.mangánfokú bort a vacsorához. amellyel megingathatják a világ jelenlegi hatalmi egyensúlyát. hogy még mindig itt van. adott esetben. Igen. Merő önzés. hazafiság. Talán túlzás lenne. mint jól felfogott. Maradjunk annyiban. Hagyjuk a képmutatást! A hazafiság. Hiszen egy ilyen felbecsülhetetlen értékű katonai titok birtokában. erről van szó. vagy egyszerűen csak a saját originális hülyesége –. akik alig várják. a gazemberek utolsó mentsvára. Hanna ösztönösen megdörzsölte a sebhelyet a csuklóján.

A levegőáramlás. amit az orvos irodájában látott abban a magazinban. szuperszonikus sebességgel… – Mit jelent ez? – kérdi majd a pasas. hogy nincs szüksége Hannára. szinte hallotta Frank reszelős hangját. műszaki kérdések. mely a hajtóművön keresztülhalad. és ez elegendő lesz Hannának arra. A formula. játszott el újra a gondolattal. ahogy a receptekről tárgyal – . Maga a jármű teste szolgál hajtóműként. De akármit is rejt a képlet. Vajon mi lehet abban a könyvben? Fogalma sincs. a farrész pedig turbógenerátorként funkcionál… Óh. melyeket holnap reggel elő fog adni. – Ezek tudományos.Megint rábámult a mennyezeti repedések pókhálójára. akkor úgyis csak a jó Isten a megmondhatója. hogy megkaparintsa a könyvet. és elkezdte formálgatni a szavakat. és ez így már távolról sem tűnt olyan nevetségesnek. egy új típusú sugárhajtású repülőgépről van szó. hogy lényegileg mit is jelent – Hanna minden erejével megpróbálta fölidézni magában a képet. és egyikünk sem szakember. meg kell szereznie! . Hanna Gray. De. És még az is elképzelhető. Ha az ürge úgy dönt. hogy mit fog tenni. a gép mellső törzsrésze magába szivattyúzza a légáramlatot. mely közvetlenül az atmoszférából nyeri az oxigént. szúrós szemekkel. egy repülőgépvázba integrált sugárhajtómű. de hát nem érdemes ennyire belemerülni a részletekbe. a hazafi. hogy egyszer csak lankadni kezd az ébersége – még ha csak egy pillanatra is –. mondja majd.

Tegnap voltam a piacon. Az asszony dacosan elhúzta az ajkát. aztán föltápászkodott. mezítláb széttaposta. Henri rossz néven vette a dolgot. nézegette egy darabig.Tizenhetedik fejezet 1. és még mélyebbre nyomta a könyökét a férfi hátába. és lehúzta magához Madeleinet. Valami piszkálja a csőrét. eltolta magától a férfit. Madeleine visszajött a szobába. Au! – nyögött föl Henri Jansen. Tegnap óta egyre türelmetlenebb vele. Ezt nem neki találták ki. Nős embernek való az ilyesmi – hogy egy asszony szeszélyeivel bajlódjon. gondolta. akkor már maga is rég megnősült volna. Még harminc másodpercig igyekezett férfiasan tűrni a kínokat. vagy a férjével. hogy saját magával nincs kibékülve. Ha erre lenne szüksége. Madeleine rámordult. – Már hogyne lenne. – Éhes vagyok – mondta az ablak felé fordulva. – A hűtőben nincs semmi. De az is lehet. még mindig nem nézett a férfira. Aztán a hátára gördült. – Ne gyerekeskedj – mondta. átmenet valahol a siatsu és a siskebab között. – Akkor együnk valamit! – javasolta Henri. . Bármi legyen is az oka. Henri lesodorta a padlóra. gondolta a férfi. és kiment a fürdőszobába. – Úszni akarok! – Akkor menjünk úszni! – felelte Henri. és sarokkal. Henri összeszorította fogait. Egy lábujj méretű skorpió mászott az ágy oldalán. A masszázs passzívan agresszív művelet. hogy megcsókolja.

Az asszony zsémbes. – Utálom. A hátuk mögül a nappali szoba óriási panorámaablakai visszatükrözték a lenyugvó nap izzását. kinyitotta egy ezüst dugóhúzóval. Henri megtalálta a pincében az utolsó jó minőségű merlot. – Madeleine – szólalt meg türelmesen. 2. gondolta. – Igen? – Ne tegyél föl kérdést. Henri. és keresztüldöfte Henrit a tekintetével. –Adj valamit inni! – tette hozzá. ha nem vagy kíváncsi a válaszra. – Ma emlegetett a férjem – kezdte Madeleine óvatosan. Teletöltötte a poharakat. és két pohárral együtt kihozta a palackot a medence szélére. miközben kitöltötte a bort.– Kérek egy italt! – Nos. – Sajnálom. – Isabella DiMeglióval kefélsz – mondta. akkor… Az asszony megfordult. és várta a nyitó sortüzet. kellett hozzá némi erőfeszítés. távolabb sziklás domboldalak aranyló cserjékkel színezve. A férfi még mindig neheztelt. megpróbálta állni a nő pillantását. amikor ezt mondod. – Ne tagadd! Eltelt pár másodperc. . Beszéd közben továbbra is a tájat nézte. bíbor levendulamezők. az asszony hűségnyilatkozatot követel. ahol Madeleine a tájat szemlélve állt – meztelenül. Mint férj és feleség. Most majd elbeszélgetnek egymással. az asszony féltékeny. A háztól keletre érintetlen vadon húzódott: hatalmas. Henrinek azonban semmi kedve nem volt az efféle komédiához. De… – Óh! Felejtsd el! – Madeleine újra az ablak felé fordult.

és ebben Henri biztos volt. Henri kissé zavarba jött ettől a gesztustól. hogy Madeleine és közte több is van. akkor se lenne képes megérteni a nőket. nem tudja. Henri belekortyolt a borba. hogy férjes asszonyként milyen alapon kér tőle számon bármit is. mit gondolnak. hogy erről tudomást kellene szereznie – hacsak az asszony nem ragadtatja el magát. – Abbahagytam – mondta Henri. mint egy fúria – más kérdés. Henri Jansen úgy érezte. – Időpocsékolás. Egyik pillanatban dühöng. hogy szerezz egy kis kokaint. – Azt akarja. és mit. Madeleine odahúzott mellé egy széket. De a keselyű. Néhány új barát. A felismerés éppenséggel nem nyugtatta meg. Mondtam neki. mikor. hogy Madeleine egyszerűen belehabarodott. Ez az oka annak. nyúlt a poharáért. De ragaszkodik hozzá. Madeleine férjével nem lenne jó ujjat húzni! Aki ujjat húz vele. hogy látogasd meg. hogy már nem foglalkozol vele. miért tesznek. Nem érdekli. mint puszta ismeretség. Neked is hasznos lehet. – Akkor is el kell jönnöd! Ismer egy csomó fontos embert.– Igen? – kérdezett vissza Henri. hogy egy szívdobbanásnyi időn belül fúriából gyengéd szeretővé válik. azt rendszerint rövid úton ki szokták vonni a forgalomból. És semmi nem indokolja. Egy perccel később meg elolvad a gyöngédségtől. ha ezer évig élne. – Ahogy akarod – felelte bágyadtan. – Mondtam neki. és nem követ el valami végzetes ostobaságot. Azt akarja. Máskülönben Henri . Arról van szó. és gyöngéden rámosolygott a férfira. A következő pillanatban váratlanul rádöbbent a dolog nyitjára. majd leroskadt egy karosszékbe.

Madeleine nagyon berúgott. hogy beléd szerettem! – Madeleine – kezdte volna Henri. ha valóban szerelmes… – Szeretlek – szólt Madeleine váratlanul. Madeleine okos nő. Én pedig… Henri szava elakadt. – Elmeséljem neked a mai túránkat? A hírhedt amerikai gengszterrel és a szaúdi herceggel? – Halljuk! – Jó. Megtörölte a szeme sarkát. amikor eszembe jut. belül azonban görcsbe rándult. majd fölemelte a poharát. – Igen? – Ne beszélj őrültségeket! – Nem. – Tudod mit? – mondta a nő kisvártatva. de előbb leiszom magam. – De ezt úgyis tudod. Henrinek a szeme sem rebbent. – Igyuk le magunkat! – Rendben. – Jó. és mivel töltötted te. – Tudod… nem tehetek róla. – Mikor találkoztál vele utoljára? Henri nem válaszolt. Ennél jobban képtelen vagyok fegyelmezni magam. felejtsd el! – mondta újra Madeleine. Madeleine rekedtesen fölnevetett. 3. – Egész nap sétáltam. Csak hát. – Férjes asszony vagy. igaz? Tudod. mivel töltöttem a napomat én. – Meg kúrtál! Isabella DiMeglio… – Egyedül sétáltam. Máskülönben kénytelen lennék elszomorodni. .semmiféle okot nem látott az aggodalomra.

– Tudod. Azokon a kis karibi szigeteken. New York. Remegett a keze. ez egy gyanúsított. A nagyvárosokban könnyebb eltüntetni a nyomokat. – Az a röhej. Henri az üveg után nyúlt. – Éhes vagyok – mondta kisvártatva. ezeken keresztül. – Az arabok meg a zsidók. Henri mosolygott. olajtársaságok. ez a szaúdi herceg – kezdett bele újra –. – Igen. és a pénz megy tölcséren át az Al Qaedanak… Madeleine tétovázott. a medence partján. Egy arab – s hozzá az a nagy zsidó hefti. mintha valami fontos gondolat eltérítette volna. – Gyanúsított? – Tudod. Tizenketten lakják. London. Az előző palack ott hevert üresen a betonon. Aztán megkapod a gyémántodat meg a mézeskalácsodat. – Nauru – folytatta Madeleine. Ez teszi az egészet olyan komikussá. – A Csendes-óceánon.– És látnod kellett volna az orrát – kuncogott. olajtársaságok. hogy újratöltse a poharát. hogy pénzmosással támogatja őket. de van négyszáz bank! – A férjed mondta ezt? – Csakhogy a valódi pénzek a nagyvárosokon mennek keresztül. És persze Svájc. – A férjem azt mondja. Vannak ezek az offshore cégek. így hívják őket. ahogy megemelte a második üveg bort. Párizs. – Azt a nagy zsidó orrot. Tokió. Elmagyarázta az egészet. . Bin Laden! – Aha. eléggé komikus. hát. – A herceg – Szünetet tartott. hogy ezek mind egyformák – folytatta Madeleine.

természetesen. Botladozva benyomult a sötét konyhába. már maga előtt látta a holttestet. Lehet. akinek a jó hírnevét besározta. a medence környékén.Henri kikászálódott a napozóágyból. mint valami bizarr. hogy nemsokára Henri . akit az ember ellenségének választ. mert kosarat kapott a szerelmi vallomás után. hogy Henri többé semmilyen társaságba ne kaphasson meghívást. hogy nem ússza meg ennyivel: puszta kiközösítéssel. amíg megtalálta az egyensúlyát. a hercegnő. egészen biztosan gondoskodik róla. elsüllyedt kincset. péksüteménnyel és saucissonnal. a levendulamezőkön. Aztán Henri tekintete visszatért a medencéhez. De ha a férj netán mégse tenné meg ezt. És kijön a rendőrség. Telerakott egy tálcát kenyérrel. eltartott egy ideig. Félig szándékosan tette. Másfelől félig-meddig részeg baleset. hogy Henri egyszer s mindenkorra szalonképtelenné váljon. gondolta. Ám az is lehet. Madeleinet nem látta sehol. És Madeleine férjének gondja lesz rá. És most mi lesz? Jelentenie kell. majd visszament a medencéhez. a szőlőültetvények során. Érett sajt és gyümölcs illata csapta meg az orrát. Körbenézett a tájon. Ám Madeleine addigra eltűnt. vízbe fojtotta magát! Henri egy pillanat alatt teljesen kijózanodott. a vendégházon. Ahogy Henri a medence partjához közelített. majd megindult a ház felé. a ház tulajdonosa. Vlagyimir Iszmajlov nem az a típus. Félig tudatos öngyilkosság. és ebben a pillanatban átvillant a felismerés a férfi agyán: Madeleine öngyilkos lett. és végül rápillantott a lenyugvó nap korongjára. Henri lassított.

Közel járt az eszméletvesztéshez. gondolta. és meztelenül Henri karjába vetette magát. – Túl sokat ittál ahhoz. Atyaúristen. remegő sóhajjal fújta ki tüdejéből a levegőt. akit egy medence alján találnak. és esetlen karcsapásokkal kezdett úszni. Henri! Henrinek elmúlt a rosszulléte. lassan felfúvódó testtel… Ebben a pillanatban Madeleine a felszínre bukkant. – Óh! – prüszkölt. – Gyere ki onnan! – csattant föl Henri. arccal lefelé. – Csodálatos. Ájulás környékezte. – Szeretlek. Atyaúristen. Hosszú. hogy ússzál. miközben a nő csókért ágaskodott. – Gyere be – mondta a nő. összezúzott fejjel. és letette a tálcát: egy harmincnégy éves ember. de most magához tért. Hosszan csókolóztak. . – Szeretlek – suttogta a nő. Henri a medence szegélyéhez lépett. hogy mennyire elege van ebből az egészből! . Madeleine kijött a medencéből. aki hirtelen hetvennek érzi magát. hunyta le a szemét elcsigázottan.lesz az.

és elszántan hozzálátott a lakás átkutatásához. Erre utalt a hálószoba berendezése. a világítás beprogramozva. A szoba levegője a bezártság érzetét keltette benne. hogy egy fiatal család él itt. Szóval az illető valóban elutazott. nehéz mahagóni íróasztalon egy . a hatalmas franciaágy. A bejárati ajtónál felhalmozott újság halom tetején az utolsó napilap öt nappal korábbi volt. Az utolsó helyiség volt a dolgozószoba. Valami azonban mégsem volt rendjén. De most nincs idő erre. egy halom kitömött játék maci. A macskának ki volt készítve az eledel és az ivóvíz. A lába lüktetett. egy gardróbszekrény. testápolókat és hasonló kenceficéket fedezett fel. A következő helyiség a gyerekszoba volt. akkor miért hagyta itt a napozószereket? A lakás első ránézésre nem azt tükrözte. letette a bőröndjét. Ha a nő tényleg elutazott a görögországi hajóútra. Pihenésre vágyott és valami ennivalóra. Az ebédlőszobában üvegasztal. hogy itt valami bűzlik. A repülőút kimerítette. az egyiken rózsaszín műanyag gyerekszék. az antik diófa bútorok. inkább azt. A konyhaasztalon azonban napozókrémeket. könyvespolcok sorakoztak a falak mentén. benne gyerekágy. Nem szó szerint – az apartman kifogástalan volt. Nagyot sóhajtott. körülötte négy karosszék. falhoz támasztotta a botját. vélekedett Keyes. Ahogy Keyes belépett a lakásba. azonnal érezte. legóval és más játékokkal telezsúfolva. hogy egyedülálló fiatal nő lakja. csupán a levendulaolaj szagát lehetett érezni.Tizennyolcadik fejezet 1.

Botját a falnak támasztotta. öt nappal ezelőtti dátummal kezdve. hogy az élelmiszerellátó üzletágban tevékenykedhet. amikor Jeremy megszületett. futott át Keyes agyán a gondolat. tűzbiztos páncéldobozt. egészen a következő hétig. hogy nem Görögországba.komputer pihent. Victoria Ludlow és Margaret Ludlow Gordon névre kiállítva. Ez a körülmény megerősíteni látszott. Ehhez képest Rachel valóságos szent. Valószínű azonban. Az első évben úgyszólván egyetlen percre nem vált meg a gyerektől. . Keyes végigszaladt a listán. A napozókrémeket és a kenceficéket akkor feltehetően nem hagyják itt. Zokszó nélkül adta föl a karrierjét. Egy sor nap át volt húzva. A hajóút időszaka. és rengeteg barátja van. de nem talált ilyet. Keyes elhessegette a gondolatot. Az ebédek teljes délutánokat vettek igénybe egy és négy óra között. Az íróasztal alsó fiókjában Keyes talált egy kisméretű. hogy az utazásra valóban sor került. Keyes ezután a komputer melletti naptárat kezdte böngészni. hátha rábukkan valami nyomra vezető üzenetre. dacára annak. A széfben három születési anyakönyvi kivonat: Greg Gordon. a zömük két brit kiadó egyesülésének a jogi kérdéseivel foglalkozott. minden jel szerint kiadós ebédekkel fűszerezte. Greg Gordon email-jei sorakoztak egymás alatt egy chicagói belvárosi ügyvédi iroda hivatalos ügyeivel. Az elmúlt hónapokat a nő. Viszont sehol egy útlevél. és bekapcsolta a komputert. leült az íróasztalhoz. hogy totyogó kisgyereke van. A nőnek is voltak üzenetei. tűnődött Keyes. ezekből arra lehetett következtetni. és az ablakból irigylésre méltó látkép nyílt a Michigan-tóra. és folytatta a naptár tanulmányozását.

Feltehetően úgy gondolkodnak. Keyes kézbe vette a botját. azok. hogy az életben olykor nehézségek is adódhatnak. beleértve a klaviatúrán végrehajtott valamennyi leütést. Valahányszor a komputer az Internettel talál kapcsolatot. A dolgozószobában. De akkor hová mehettek? És ki az a nő a hajó fedélzetén. biotojás. nem valamiféle álcázott konspirációs hely. valamint macskaeledel. és folytatta a keresést. Arra gondolt. Keyes elhúzta kissé a száját. Csakhogy időközben változott a terv. Tehát így tervezték eredetileg. döntötte el magában hosszas töprengés után. a bevitelt máris továbbítja titkos úton az ADS-nek. ha nem Victoria Ludlow? Keyes sem a komputerben. A hűtőszekrényben ásványvíz. A software percenként több száz adatot képes átvizsgálni. mégpedig nyilván férj és feleség. a könyvespolcon egy családi album hevert esküvői képekkel. hogy ezeknek az embereknek aligha lehet sejtelmük arról. akiknek a születési anyakönyvi kivonatát Keyes megtalálta a tűzbiztos dobozban. miközben a hűtőszekrény tartalmát vizsgálgatta.gondolta Keyes. Francis Dietzre. biotej. Nyilván meg se . és az újszülöttről készült fotókkal. Miután az installációs sáv néhány másodperc alatt végigkúszott a képernyőn. az ADS-re. sem a naptárban nem talált utalást Steven Epsteinre. Keyesnek ezáltal rendelkezésére fog állni a komputerre érkező összes adat. mint ahogy a napvédőszerek is utalnak rá. ami fizikusokhoz vagy külföldi érdekekhez kapcsolódna – kivéve a brit kiadók ügyét. Ez a lakás. egy tartályban szeletelt zöldség. Emberek élnek itt. vagy bármi másra. hogy amíg ők mindenben szabályszerűen járnak el. addig a sors megjutalmazza őket. Mindenesetre elindította az ellenőrző programot. rizssaláta.

Keyes becsukta a hűtőszekrényt. Keyes lejegyezte az adatokat egy jegyzettömbre. Hanna Gray pedig valami közeli barát.fordul a fejükben. és megkérte. atlantai és londoni címek. Két névhez helyi. Victoria segítőkész válaszaiból ítélve – sok hal úszkál még az óceánban. A fürdőszobai csapon igen használhatónak látszó ujjlenyomatokat fedezett fel. hogy szerezze meg a lakás telefonhívásainak a listáját. egy Frank nevű férfival történt szakításának történetét ecseteli. otthonuk – nem több egy kártyavárnál. mennyire törékeny ez a vélt biztonság. egyedülálló nő. aztán letépte a cetlit. és bőven van idő a kihalászásukra –. A szoftver befejezte az installálást. és előhúzta az ujjlenyomatos szerszámkészletét. A lakás makulátlanul tiszta volt. hogy Fieldingék. és óvatosan eltávolította az alatta lévő lapot is. Keyes kivette a lemezt. tűnődött Keyes. a többihez San Franciscói. Az email-jéből mindenesetre erre lehetett következtetni. kikereste a két helyi nevet: Mr. Ninhidrint spriccelt a felületre. Daisy visszaszólt. majd visszatért az email-listához. illetve sógora. és bediktálta a legutóbbi tíz hívás paramétereit. Ezután visszatért a bejárati ajtóhoz. tehát chicagói cím tartozott. Fielding. Egy fiatal nő. és egy szalaggal leemelte a lenyomatot. ahol a csomagját hagyta. mely a nő telefonkészüléke mellett hevert. leguggolt. Egy fiatal. az asszony nővére. Hanna Gray alighanem fiatal nő lehet. Fölhívta Daisyt Vermontban. és Mrs. rejtett nyomokat kellett tehát keresnie. valamint egy bizonyos Hanna Gray. . Azonnal rájött.

Bólintott a csoport felé. 2. alig látszott ki a könyvrakás mögül. Victoria Ludlow feltehetően felkínálta a jegyeket éppen facérrá vált ifjú barátnőjének. mert személyesen kell ellenőriznie a két kiadó egyesülésének szerződéskötését. Addig várakozott a toronyháznál. Megbizonyosodott róla. Keyes valahol a kettő közé esett. így nem keltett feltűnést a megjelenésével. A férfi jogi irodája ebben arról értesíti Greg Gordont. és leállította a komputert. Keyes átballagott Hanna Gray apartmanjához. A környéket a jelek szerint nagyjából egyenlő arányban lakta a gazdag.Keyes visszapörgette az email-listát egy korábbi üzenethez. azzal. Szorosan követte őket. Tegyük fel. hogy így is történt. hogy semmi nyomot nem hagyott maga után. Ebben az esetben a hajóútról váratlanul le kellett mondaniuk. Keyes kilépett a programból. idősebb generáció. . hogy haladéktalanul Londonba kell utaznia. és a sikeres üzletemberek fiatal nemzedéke. majd újra belemerült a keresztrejtvényébe. Hanna Gray lakása Daisy tájékoztatása szerint egy innen alig fél mérföldre levő toronyházban található. aki botjával botladozott a tó partján. és velük együtt lépett be az előcsarnokba. Nem ő volt az egyetlen ezen a délutánon. melyen az imént csak átszaladt. és távozott a lakásból. amíg fölbukkant egy hatfős társaság. Hogy ne vesszen teljesen kárba a befizetett utazás. A rézgombos felöltőt viselő portás egy jókora halom puha fedelű bestseller mögé barikádozta el magát. ahol Hanna Gray lakott. hogy így majd könnyebben kiheveri a Frankkal való szakítást.

és továbbment. Ahogy Keyes ránézett a nő arcára. mirhás fogkrém. A műszer kicsiny motorja vibrálni kezdett. s ha a megfelelő dolgokat cselekszi. Megint egy olyan ember. melynek lakója elutazott. A meghajtó . Állott levegő. ugyanaz a tompa arckifejezés lett úrrá a tekintetén. Keyes megpróbálta elfordítani az ajtógombot. Megint egy jól ápolt. akit a bazárban látott: a fotókon egy másik fiatal nővel bolondozik. fonnyadozó növények. rápillantott a fényképek takarosan elrendezett sorára. Keyes ujjlenyomatokat gyűjtött. akkor az élet kötelességszerűen megjutalmazza őt. Az ajtó előtt az elmúlt napokban kézbesített napilapok és magazinok halmozódtak. Keyes bekapcsolta. A revolver formájú elektromechanikus tolvajkulcs olyan volt. Újabb üres apartman. aki azt hiszi. A hálószobában. Zárva volt. propoliszos tégelyek. Meghúzta a revolver kakasát. Ez az a nő. majd megint előkereste a táskájából a kis varázskészletét. szép nő. kart karba öltve áll egy idősebb férfival. A fürdőszobában kínai rózsaszappan. Néhány pillanatnyi habozás után kivette a diplomaosztáson készült fotót a keretéből. majd a tűt becsúsztatta a zárba. mint egy kisméretű fúrógép.Hanna Gray lakása az ötödik emeleten volt. ha a megfelelő dolgokat vásárolja. Botját óvatosan az ajtónak támasztotta. a zár halk kattanással kinyílt. Belépett a lakásba. a rózsaszín csipkével borított ágy mellett egy komputer állt. Keyes kiválasztott egy rozsdamentes acéltűt. Először körbejárta a lakást. amelyet az ADS liftjének tábláját látva szokott magára ölteni. vélhetően az apjával. belehelyezte a „fúrófejbe”. visszatért a nappaliba. A gardróbszekrény tele volt Prada cipőkkel és Hermés táskákkal. átveszi a diplomáját és szélesen vigyorog. és becsukta maga mögött az ajtót.

és az egész valami hihetetlen. de egyszerűen el kellett mondanom neked. hát nemrég még meghitt viszonyban voltak. Keyes kétszer végighallgatta az üzenetet. igen. hogy jó ideje nem hallott Hanna felől. Puszi. hogy az üzenetrögzítő mellett áll. Úgy néz ki. A Savoyban lakunk. Leállította a számítógépet és azon törte a fejét. A harmadik üzenet azonban megszaporázta Keyes szívverését. majd egy hibaüzenet jelent meg a képernyőn. Volt a hangjában valami türelmetlenség. hogy az egész berendezést a hóna alá kéne csapni. Elkezdte lejátszani az üzeneteket.zümmögni kezdett. Az első egy telefonokat áruló ügynökség automata reklámszövege volt. s azt panaszolta. A hardvert valaki újra formatálta. Tudom. Nyilván vannak közös ügyeik. Én vagyok. a fénykép mellé. amelyen egy hármas szám villog. hátha az ADS technikusai tudnának kezdeni vele valamit. Nemsokára beszélünk. mi van vele. Keyes azon kapta magát. majd becsúsztatta a zsebébe. s elvinni Vermontba. És Maggie is baromi jól érzi magát. Hanna Banana. irtó büszkék vagyunk rá. hogy még a hajóúton vagy. – Hello. valami kimondatlan sürgetés? Alighanem. . képtelen vagyok várni vele. egy pillanatig tűnődve a kezében tartotta. Gregnek annyira jól megy. Valaki tehát nyomozott már a nő után. és csak azt szeretné tudni. s figyeli a digitális kijelzőt. Feltehetően nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani a fickó hanglejtésének. De. A másodikon Frank szólalt meg – az exbarát –. hogy Maggie és én tizenötödikén otthon leszünk. Aztán kipattintotta a kazettát az üzenetrögzítőből.

hogy akcióba léphessen. azzal. Egyetlen módja lehetne e nyomasztó gondolatok elűzésének: a sikeres akció. mivel nemtelen módon elűzték őt Zeusz oldaláról. Mindezt összevetve. Casper teljes erővel dolgozott azon. pillanatnyilag Keyesnek nem volt más teendője. De hát sajnos. és szuggerálta. Az általa kovácsolt lakatok a halhatatlanoknak is ellenálltak. hogy erről a Hanna Gray nevű nőről minden érdemleges információt beszerezzen. hogy fölhívja Rachelt. A falnak támasztott bot is ezt juttatta eszébe: egy csődtömeg. tűnődött Keyes. Mégis hatalmas istenség vált belőle. a tűz és a kovácsmesterség istene sánta volt. . De miért? Hogy még egy esélyért könyörögjön? Nevetséges. Héphaisztosz. mint hogy várjon. Hat órával később az irodájában ülve a telefonra bámult. Pillanatnyilag minden tőle telhetőt megtett.3. Négy DIA ügynök – ennyi a maximum. mintha az utolsó szalmaszálba kapaszkodna. Ha az akció sikerülne. Egy emberi roncs utolsó. akkor talán rátalálna a tartalék erőforrásaira. A pusztító tűz istenségévé vált. Az Olümposz hegyéről a Földre zuhant. A bénultságából akár erőt is meríthetne. amennyit feltűnéskeltés nélkül igénybe vehetett – figyelte Dietz New Yorki kapcsolatait. a sántaságából merített erejével győzedelmeskedett. Olyan ez. és a lába örökre megbénult. hogy megszólaljon. még Zeusz mennykőcsapásaival is dacoltak. kétségbeesett próbálkozása. hogy a telefon felé nyúl. Időről időre azon kapta magát. Leonard Isztambulban várta. ez az igazság.

És ha belül összeroppan. hogy egyedül oldja meg az ilyen élethelyzetet. amely Dietznek a New Yorki COURTSHIP akcióból eredő kapcsolatait vizsgálta. akkor föladja! Le fogja állíttatni a tesztet. Ha huszonnégy órán belül nincs megoldás. Brown és a kollégája folyamatosan figyeltek és lehallgattak egy Andrej Jurcsenko nevű férfit. és elkezdett játszadozni vele. Megint előjött a sürgető érzés. A várakozás kezdte teljesen felőrölni az idegeit. Keyes kezében kettétört a ceruza. 4. hogy fel kellene hívnia Rachelt. David Brown volt a vonalban – annak a DIA csoportnak a munkatársa. de az néma maradt. Ha nagyon rövid időn belül nem talál támaszt valakiben. Kezébe vett egy ceruzát. nem süppedne letargiába és reménytelenségbe az akadályok láttán. Nem riadna vissza. És akkor… Megszólalt a telefon. vajon az isteni erejű kovácsmester milyen fortéllyal venné föl a harcot a patkánykirály ellen. és mindent bevall Dick Biermannak. akkor belül összeomlik. . akkor nincs többé visszaút. – Igen? – Nyomon vagyunk – mondta Brown. aki éppen most kapott egy figyelemreméltó telefonhívást…Keyes előrehajolt. Egy hatalmas pallost kovácsolna vagy egy rettenetes pörölyt. Egy magányos férfi nem képes kiállni ezt a stresszt. Egyetlen csapással vágná szét ezt az iszonyú gordiuszi csomót… Ez már az őrület! Legalább az a rohadt telefon megszólalna! Rámeredt a készülékre. Egy férfi képtelen arra.Keyes azon tűnődött.

HARMADIK RÉSZ .

amikor a komp kiköt. Ezért inkább megvárta a következő kompot. azok a Sirkeci pályaudvart vették igénybe. hogy ez kinek a hasznát szolgálja. hogy azonnal követnie kellett volna őket. forogtak a színezett ablaküvegek mögött. vagy onnan jöttek. Ha Dietz itt van a nővel. Pedig itt kell lenniük. akkor nincs hová menekülni. azok a darázsfészek felé tartottak. akik nyugatra utaztak. hogy a komp fedélzetén összetűzésbe kerül a férfival. Lehet. a város másik végén. Így Leonard most minden bizonnyal letartóztatásban lenne. Most azonban komoly kételyei . Még ha sikerült is volna Dietzet harcképtelenné tenni – amiben erősen kételkedett –. A Hajderpasa pályaudvaron Leonard elképesztő forgataggal találta magát szemben. akkor is csapdába kerül.Tizenkilencedik fejezet 1. amint Besiktasnál fölszálltak a Hajderpasa felé tartó komp fedélzetére. amely tizenöt perccel később indult. akkor elképzelhető. Leonard az egyik fal mellé sodródott. a hátát a falnak vetve próbált előrearaszolni a tömegben. Ha erőszakra kerül sor. Az utasok sürögtek. támolyogva lökdösődtek bőröndjeikkel. Hajderpasa Isztambul keleti kapujául szolgált. Érthető tehát az idegességük. hiszen a helybeliek nyilván elfogják a véres kezű támadót. és szinte kézzelfogható feszültség vibrált a levegőben – nyilván a jelenlegi közel-keleti helyzet miatt. Leonard saját szemével látta. Kérdés persze. vélekedett Leonard. Ha közvetlenül a nyomukba szegődik. Akik viszont itt nyüzsögtek Leonard körül. képtelenség lesz megtalálni őket.

Éppen borotválkozott a szállodában. és az sem meglepő. lehet. . hogy a lehallgatott hívás Jurcsenko telefonjára ment. hogy újra Dietz nyomába szegődjenek. miközben múlnak az értékes másodpercek. hogy Leonard csak a következő kompra szállt föl. A név azonban fedőnév – „a keselyű”. s egyúttal legjobb alkalom arra. hogy Leonardnak hetente csupán egyszer kellett a gyér szőrzetet lekaparnia arcáról. De Leonard nem hagyja ezt. Nem csoda. hogy ez az utolsó. Óvatosan megérintette a vágást a nyakán. Keyes azonnal felhívta Leonardot és utasította. Kiderült viszont. szeme lázasan. hiszen ott vesztegel vermonti irodájában a három telefonvonal mellett. ahogy számítani lehetett rá. Keyes nagyon feszült volt. mohón villogott a baseballsapka ellenzője alól. és ez annyira megijesztette. de a hívás ezúttal éppen e férfias művelet közepette érkezett. Keyes azt mondta. hogy Dietz melyik szállodából telefonált. akkor ettől kezdve valóban bottal üthetik a nyomát. hogy a pengével megvágta a torkát. hogy elszalasztottá az alkalmat. Keyesnek tehát igazából semmi konkrétum nem áll a rendelkezésére azon kívül. Dietztől jött. amikor megszólalt a telefon – a sors iróniája. hogy siessen a hotelhez. hogy a hívott fél az egyik régi New Yorki ismerős. és tartsa szemmel Dietzet. Jurcsenkónak hívják az illetőt. és eltűnik valahol a háborús övezetben. Az a bizonyos telefonhívás. A legnagyobb esély egyben az utolsó is számukra. aki nyomban adott egy nevet Dietznek az ellopott titkos formula értékesítéséhez. Ha a pasas most kicsúszik a kezükből. Folytatta a keresést a tömegben. Keyes volt a vonalban.támadtak döntése helyességét illetően. Ám azzal.

3. és megragadta a kukoricapogácsa névre keresztelt. Egy kör alakú teremben állt a nővel a pályaudvar délkeleti csarnokában. Végre meglátta Leonardot – Keyes ezzel akaratlanul visszajelzett. Ha ugyanis a dolgok rosszra fordulnának. tehát mégiscsak felhívja magára a figyelmet. Ennek folytán mozgásban lesz. Miután Jurcsenkóval befejezte a telefonbeszélgetést. hogy azonnal hajtson a hajderpasai kompállomáshoz. A jelek szerint senki nem figyelte a taxit a Four Seasons Hotel előtt. és neki Leonarddal kellene bajlódnia. Dietz visszarohant a taxihoz – mintha másodpercnyi vesztegetni való ideje sem lenne –. s utasította a sofőrt. a nővel együtt beszállt egy várakozó taxiba. Figyelt kifelé az ablakon. Dietz nagyon odafigyelt az időzítésre. és visszatrappolt a szálloda lobbijába. Így aztán Dietz morgott valami kifogásfélét. hangtompítóval ellátott fegyvert. Minden az időzítésen múlik. Most lett csak igazán fontos az időzítés.2. Ez pedig a legkevésbé sem hiányzik. várva az alkalmas pillanatot. . Egy amerikai fiúcska aligha tűnik fel a nyugati utasokkal telezsúfolt csarnokban. akkor gondjai keletkezhetnének a helyi hatóságokkal. és folyamatosan a tömeget fürkészte. Keyes lassúnak tűnt. Minden az időzítésen múlik. Türelem! Időzítés! Dietz benyúlt a táskájába. Bemondtak egy vonatindulást. Csakhogy Leonard is keresi őt. hogy az üldözést elindította.

hogy a legjobb ajánlattevőt kiközvetítsék. és visszafordul. hogy Dietz nagy mestere a megtévesztésnek. A titkot nyilván araboknak akarja eladni. Az oroszok már túl gyengék és túlságosan szétzilálódtak ahhoz.A tömeg felbolydult és kettévált. még inkább a Közel-Keletet célozza meg. a békafiú – szerencsétlenek. Lehet. hogy valamiféle különleges kötelék fűzi őket egymáshoz. hogy Leonard túlságosan is fogékony volt erre. legfeljebb arra képesek. Ám ha az volt. ott a cirkuszban. Az aligátorlány. feltéve. aki vele azonos hullámhosszon mozog. amikor azt hihette. Mindenki. Leonard ellökte magát a faltól. Ám nem szabad elfelejteni. hogy kirekesszék. és haladt előre. azt az érzést ébresztve benne. hogy végre talált valakit. hogy egész életében – ez volt az első alkalom. Hiszen Leonardot is milyen könnyedén rászedte. Itt lehetnek vajon. aki megalázottnak és értéktelennek érzi magát. Mert a bűnbaknak is szüksége van bűnbakra. ezért igazából nem hibáztathatta magát. annak idején. hogy tévútra vezesse az üldözőit. Dietz más. hogy megalázhassa. majd tesz egy kört. talál valakit. hogy valóban elindul dél felé. aki még nála is alacsonyabban áll a társadalmi ranglétrán. akik közé elvileg beillett volna –. hogy ilyesmit megvásároljanak. . elég alacsonyan ahhoz. Lehet. Hiszen akárhogy is erőltette az emlékezetét. tűnődött Leonard. amiből arra lehetett következtetni. még közöttük sem talált megértő társra. ha erre száll föl. A legmagasabb ajánlattal pedig manapság az arabok tudnak előállni. Azt hitte. ebben a tömegben? Az induló vonat déli irányba ment. még mindig lázasan kutatva. csak azért. még ők is összefogtak ellene. olyanok. Még a többi nyomorult között. akik bőrpikkelyesedésben és Ehker-Danlos szindrómában szenvedtek. hosszú idő óta – de az is lehet. hogy Dietz.

a világ végére is. hogy konfliktusba keveredjen a helyi hatóságokkal. majd jelentést tesz Keyesnek. aki ott várakozott mellette. és rátámad. Odafordult a nőhöz. anélkül. Gyorsan megfordult és a falhoz húzódott. Ha minden jól megy. akkor Leonard meg fogja védeni magát. Legalább akkor itt lesz az alkalom. hogy még arra se volt ideje. ha kell. Keyes telefonhívása után annyira kapkodott. hogy az észrevenné őt. megtalálja Dietzet.De tévedett. hiszen Dietz nem engedhette meg magának. Elindult a vonat felé tülekedő tömeg irányába. A tömeg felszívódott. hogy elégtételt vegyen ezért a legutóbbi váratlan és mély sebet okozó árulásért. – Menjen a csarnok közepére! – mondta. Az időzítésre azonban továbbra is ügyelni kellett. Követi majd Dietzet és a nőt. 4. Ettől kezdve már csak a végrehajtás volt hátra. De megmutatta magát. Vérzett. Egyik ujjával megérintette a torkát. védtelenül. és ezzel Dietzet helyzetbe hozta. – Mutassa meg magát! Aztán jöjjön vissza! De lassan mozogjon! Ne siesse el! . hogy rászorítson egy darab vécépapírt a sebére. hogy minél kevésbé tűnjön föl. Ám ha Dietz látja meg őt előbb. Aztán Leonard újra félreosont. s közben megérintette a derékszíjára erősített fegyverét. Leonard ott maradt a csarnok kellős közepén. Dietz látta őt – pontosabban szólva baseballsapkájának a matricáját vette észre.

hogy ne értené. hogy egész másként alakult volna. Némi töprengés után bólintott. Nem hülye. Lehet. Sok közös van bennük. hogy találkozzanak a keselyűvel. A holtteste egyfajta figyelmeztetésként és egyúttal útmutatásként szolgál majd Keyes számára. nehéz lesz megközelíteni. . Nem lehet probléma. A nő csalétekként eltereli Leonard figyelmét. s ettől meglehetősen elszánt.Hanna fölhúzta a szemöldökét. Ilyen az élet. és lassan odasétált a csarnok közepére. sarkon fordult. ha… De nem alakult másként. Márpedig Leonard. Dietznek azonban megvoltak a trükkjei. ha nem. mintegy húszlábnyira Leonardtól. mint élve. Leonard. Ez lesz az alkalmas pillanat számára. hogy megtalálták Leonard holttestét a Hajderpasa pályaudvarnál. Ők azonban visszafordulnak nyugat felé. hogy Dietz csaléteknek akarja őt használni. és hátulról lopakodott oda. hogy Dietzék dél felé tartanak. hogy ilyen körülmények között kellett találkozniuk. tiszteletre méltó ellenfél – a dühe vezérli. De hát végtére is ugyanabban a csónakban eveznek. Természetesen fölfogta. Sajnálatos. De mozgalmas évei során Dietz megtanulta. Elbújt egy oszlop mögé. Aztán ellenkező irányba indult. ha tetszik. miről van szó. Dietz figyelt. akkor minden bizonnyal azt fogja feltételezni. hogy az ellenséget soha nem szabad lebecsülni. minden látszat ellenére. gondolta. és ezt Hanna is fölismerte már. és onnan vizslatta a tömeget. De félrevezető útmutatásként! Ha ugyanis Keyes értesül róla. e pillanatban nagyobb értéket képvisel halottként. Dietz megint észrevette Leonardot: ismét a falnak vetette a hátát. és várt. ahol az előbb Leonardot látta. Nem szabad alábecsülni! Ha a falnak támaszkodik.

És akkor egy pillanatra reflexszerűen el fog szakadni a faltól. s tétovázni fog. hogy visszatérjen e a fedezékébe.Leonard bármelyik percben megpillanthatja a nőt. Ő viszont nem tévesztheti szem elől a nőt. Bármelyik pillanatban… Leonard meglátta a nőt. kétségek között vergődve. Most egyedül mutatkozott. Ugyanilyen erővel együtt is dolgozhatnának. Rohadt dolog ez. Dietz előlépett az oszlop mögül. Különvált volna Dietztől? Vagy Dietz csaléteknek használja? Hát persze. Az állomás. Leonard látta már a nőt. most egyszerre ismét megtelt emberekkel. 5. Rá kell harapnia a csalira! Dietz a viharvert bőrtáska belsejében hüvelykujjával kibiztosította a fegyvert. De hát ilyen az élet. Kisétált a csarnok közepére és körülnézett. De végül mégiscsak elindul. Kétszer is látta korábban – a Sapienza-erőd tornyában. Nem veszítheti el a nyomot. És a kistermetű Leonard hirtelen eltűnt a tolongásban. hogy erről van szó. Aztán megindult előre. Dietz nem hülye. . mely csaknem kiürült a legutóbbi vonatindulásnál. ennek folytán nincs választási lehetősége. Megállt egy pillanatra. Aztán a hangosbemondó egy vonat érkezését jelezte. ahogy várható volt. Nincs más választása. ha a körülmények másként alakultak volna. amikor Dietzcel együtt távozott. és a Four Seasons Szállodánál. gondolta Dietz.

Ha közelebb férkőzik hozzá. És ebben a pillanatban ráébredt. kibaszott életet – egy hűs pakolás a fonnyasztó hőségben. Aztán Leonard elszakadt a faltól. De már késő volt. aki sikítozva kacagott. Ez az ő formája. mintha a kettévált Vörös-tenger közepére került volna. megint kereket old. Nem is olyan rossz. Leonard úgy érezte magát. hogy rosszul teszi. a férfi karjába zárta a nőt. Különös érzés volt ez. Zajos tömeg lepte el a pályaudvari csarnokot. az anya igyekezett megakadályozni. Ez a valaki más volt! Megpróbálta kibiztosítani a fegyverét. Valami hideg tárgy érintette meg a nyakát. ahol hirtelen összecsapnak feje fölött a hullámok. a nő észreveszi. hogy valaki hátulról közeledik hozzá. ám ez a valaki. Dietz meghúzta a ravaszt. De a zárszerkezet beleakadt a gatyamadzagjába. Szaros egy végjáték. Leonardtól balra egy pörlekedő család lármázott. hogy a gyerekek elkódorogjanak. ha elhagyja a fedezéket. Az orra előtt boldogan talált egymásra egy fiatal pár. noha ösztönei azt súgták. Szinte már mosolygott. Leonard tétovázott. hiszen minden oldalról szorosan körülvette a zsibongó tömeg. Ott a nő – egy pillanatra feltűnt a hullámzó tömegben. . Jó érzés. A revolverét mindenesetre megpróbálta kibiztosítani. gondolta – mint egy mosogatórongyba csavart jégkocka a hervasztó nyári hőségben. Kétségbeesett elszántsággal a tolongó utasok közé préselődve találta magát. futott át Leonard agyán. De ha nem mozdul. Megszólalt a hangosbemondó. és erre ő is rádöbbent. Nem is olyan rossz érzés így itt hagyni ezt rohadt. Leonard nyomult előre.Eltelt pár másodperc. mintha elkülönült volna a többi embertől. A nőt szem elől tévesztette.

miatt. hogyan függ ez össze a nyomozással. hátha valahol rábukkan a „keselyűként” ismert férfi nyomára. aki a hypopituitarizmus nevű betegség következtében legfeljebb tizenkét éves fiúnak látszik –. hogy is áll az egész ügylet. fiatal nő. és Brown . ahogy az itáliai kolléga könnyű bort szopogatva elmerül az ügy tanulmányozásában. persze közben félpercenként abbahagyja a munkát és kifüttyent az ablakon. Amikor Keyes elmondta neki. ha arra jár egy csinos. hogy újabb eltűnt személyt keres – ezúttal egy harminc körüli férfit. Talán szeptember 11. azon tűnődött. Nem tett fel kérdéseket. Az előhívószáma 802. Vissza fogom hívni. Eddig hasztalanul kereste. Az olasz nyomozó valamilyen oknál fogva rokonszenvezett Keyesszel.Huszadik fejezet 1. – Nem vagyok bent az irodámban – mondta. vajon miért ilyen segítőkész iránta ez az ember. De hát ajándék lónak ne nézd a fogát! Figyelmét ismét a komputerre összpontosította. A világ bizonyos részein a New Yorki rendőrök mostanában szokatlan jóindulatot tapasztalhatnak. Ám ettől még nem kell rögtön pánikba esni! Bármelyik pillanatban megcsörrenhet a telefon. a New Yorki Rendőrkapitányságé 212es. hogy mire kell az információ. De az is lehet. Keyes tétovázott. Ehelyett csupán ennyit mondott: – Utánanézek. az olasz megértően hümmögött. hogy a könnyed szívélyesség hozzátartozik az olasz karakterhez. Keyes maga elé képzelte. – Majd én visszahívom… Jó lesz úgy egy óra múlva? Miután letette a kagylót.

csupán illúzió volt. melyet Keyes kissé hamisnak érzett. Keyes kezébe temette a fejét.jelentheti. Remegni kezdett – nem a felszínen. hanem belül. Néhány másodpercig némán ült. hogy dobja be a törülközőt. lelépett a hátsó ajtón. – Szünet. Brown magyarázkodott. – Két perccel az után. – El fogjuk kapni. Szóval itt tartunk. a lelke legmélyén. Van egy… Keyes letette. Megszólalt a telefon. – Vészforgatókönyve – ismételte Keyes. Már úgy se tudunk elkapni valakit. a jelenlegi helyzettel együtt – pusztán megfigyelőként sodródik a történésekkel. De hát hogyan is tehette volna? A karrierjével. de a valóságban ez a paripa a saját feje után vágtat. Volt egyáltalán olyan pillanat. hogy letartóztatták Jurcsenkót. amely most hatalmába kerítette. Az ő válla túl gyenge ehhez a hatalmas teherhez. ha ott van két lépéssel az orrunk előtt! Szorongásroham tört rá. kézzelfoghatóvá vált. – Alighanem volt egy vészforgatókönyve – tette hozzá Brown olyan hangnemben. . hogy megkapta a telefonhívást. Ez a nyomás túl sok egy embernek. Néha úgy látszott. ha bármikor is úgy érezte. hogy ő irányítja az eseményeket. – Kirepült a kalitkából – közölte Brown. A félelem. Keyes azonnal fölkapta a kagylót. amikor kézben tudta tartani a dolgokat? Nem. ugyanakkor lélekölővé. hogy képes megragadni a gyeplőt. a családi életével. hogy adja fel… Megpróbálta apró teendőkkel lekötni a figyelmét. Az orosz pedig a keselyű nyomára fog vezetni. Minden erővel arra ösztökélte. ha most visszatekint.

Nem fognak megállni annál a pontnál. kimondhatatlan károkat okozhat. újra remegni kezdett. Hosszasan bámulta a készüléket. mint amitől eddig tartott. – Az ügyben természetesen nyomozást kell elrendelnünk. hogy a szálak az önök oldaláról már… Keyes letette a kagylót. akit keres – jelentette az olasz rendőr. Lehet. ugye. Fél tucat mindenre elszánt fickó egy részecskegyorsítóval és Epstein képletével a kezében. – A holttestét egy órával ezelőtt fedezték fel a Hajderpasa pályaudvaron. Nyilván ez se lesz jó hír. A patkánykirály! Rosszabb. Nem tudom. hogy egészen pontos legyek. Isten nem engedi. Valaki egyszerűen golyót röpített a fejébe. hogy létrehoznak valami egyedülállót. ezt mondta az olasz. Ezek az emberek fanatikusok. tájékoztathatom e a feletteseimet. és újra felhívta az olasz kollégát. A hetven szűz képe lebeg a szemük előtt.Az óra hátralevő részét azzal töltötte. az ADS biztonsági rendszere garantálja ezt. Az olaszok nem tudják lenyomozni a hívását. Keyes megpróbálta összeszedni magát. – Megtaláltam a fiút. hogy a keselyű is orosz? Vagy valaki más. a . amit akarnak. hogy bármiféle jó hírt kaphasson. felemelte a telefont. Leonard holttestével csináljanak. Keyes összeszorította az ajkát. A szálak nem vezethetnek el hozzá. Az arabokhoz. hogy tovább kutatott az adatbankjában. Hajderpasa. akivel Jurcsenko a kémkedése idején került kapcsolatba? Ahogy letelt az egy óra. Dietz tehát kelet felé tart. A várócsarnok kellős közepén. Ám ettől nem nyugodott meg.

de mintha nem akart volna tudomást venni erről a tényről. Félrelökte a szemétkosarat. mint a gyémánt és a gyöngy… Bedobja a törülközőt! Kihúzta a szemétkosarat az íróasztala alól.szüzeké. Jim vagyok. Rachel ott van? Hallotta Rachel anyjának a lélegzetvételét. és kihajította volna az ablakon. Csend. majd a füléhez emelte a kagylót. akik a „túloldalon” várják őket… rubin szépséggel. Jim Keyes. Üres szemekkel bámult a telefonra. ahogy a keze kinyúlik a készülék felé. – Hogy vagy? – kérdezte Keyes. Fájdalmasan nyeldekelt. ahogy az ujjai lezongoráznak egy telefonszámot. – Halló? – szólalt meg egy hang. A gyomra üres volt. Mennyi rossz hír tolakodott az életébe ezen a kicsiny készüléken keresztül. . Eltelt pár másodperc. Kétszer kicsöngött. Legszívesebben falhoz csapta volna. Aztán egy kattanás hallatszott. bőrük. – Alice? – Igen? – Hm. Csend. Keyes megköszörülte a torkát. De mit ér vele? Keyes figyelte. Bódultan nézte keze önállósult mozdulatait. – Halló – szólt bele Rachel. és belebámult. és hátradőlt a karosszékében. Néhány másodperc elteltével úrrá lett a hányingerén. Valaki fölvette a kagylót. – Én vagyok. Figyelte.

igen. neki úgy tűnik. amikor Rachel még a szüleivel élt. hogy. – Elmehetnénk a régi helyünkre. Újabb csend. 2. mint két felnőttet játszó kisgyerek. és amikor még mindketten olyanok voltak. hogy a hétvégét Rachellel tölthesse. Négy órával később landolt a Logan repülőtéren. mit szólnál hozzá. Őrültség volt otthagynia az irodáját. – Rachel? – Igen. azokban a régmúlt időkben. – Mit mondasz? – Nem a legalkalmasabb. vége van. Képtelen folytatni… Beült egy taxiba és a Nemzetközi Palacsintaházhoz hajtatott. Csak azt szeretném tudni… – Itt vagy Bostonban? – Igen. csak azért. Az ügynek még távolról sincs vége. hm… hogy is mondjam. hogy is mondjam… szóval itt vagyok Bostonban.– Figyelj ide! – hallotta a saját hangját – Én. ha bekapnánk valamit együtt. Rachel. Furcsán hangzott ez a nevetés. Csak azért hívlak. nem vagyok jól. amikor… – Jim – vágott közbe Rachel. – Jól vagy? Keyes felnevetett. . éppen most. Akkoriban Keyes képes volt hat órákat oda-vissza autózni. – Nem. Keyesnek viszont – nos. oda. – Vacsora? Rachel nem felelt. ahová akkor jártunk. Tudod. – Nem – felelte. Ide jártak hajdanán Rachellel.

hogy gesztenyebarna hajában megjelenjek az első őszes hajszálak a maguk természetes árnyalatával.Közel két évtized telt el azóta. türkiz nyakláncot és kicsiny ezüstborostyánkő fülbevalót. és beletemetkezett. Egyszerű fehér felsőrészt viselt. de a vendéglő lényegében nem változott. hogy… Rachel remekül nézett ki. s ujja végigszaladt a különféle töltetű palacsinták listáján. szélhárfa szólalt meg az ajtóban. – Egy személyre? – Ketten leszünk – mondta Keyes. és kipréselt magából valami kuncogásfélét. étlapot nyújtott felé. s ahogy hozzáért a kis csőharangokhoz. A légkondicionáló szele nyomban arcul csapta. Becsusszant a bokszba. átvette az étlapot a pincérnőtől. és tekintete azonnal a hajdani közös bokszuk felé tévedt. – Hello – mondta Rachel. hogy eljöttél! Rachel nem felelt. Bőre tiszta volt és üde. – Hello – mondta. Tíz évvel fiatalabbnak látszott. kinyitotta. – Köszönöm. Hagyta. Keyes odasántikált a botjával. Rágógumit rágcsáló pincérnő lépett elé. mint a lányuk esküvőjén. Ugyanaz a szemetes konténer bűzlött a bejárati ajtó közelében. – Látom. – Vagy mégse? Ez itt valami új étel? A disznóhússal töltött palacsinta? – felpillantott. kipihent volt. hogy utoljára itt járt. karcsú és élettel teli. a menü ugyanaz – mondta Keyes. Belépett. – Nem hiszem. Ugyanaz a biciklitároló árválkodott teljesen üresen az étterem előtt. és őt figyelte. Ott ült Rachel. .

Nem tudom. a balesetet. Rachel. belekortyolt. és azon tűnődött. A vizespoharáért nyúlt. . hogy mi ketten ne tudnánk… – Jim. Úgy értem. Tudom. ha újrakezdenénk! Rachel megfogta Keyes kezét. majd becsukta. Rachel tartózkodón másfelé nézett. Egyszerre kezdtek el beszélni: – Mi történt a… – Hogy van a… – Kezdd te! – Mondjad csak! – Mi történt a lábaddal? Keyes szólásra nyitotta a száját. és gyöngéden megszorította. hogy melyikünk mikor hibázott. az árulásokat. Aztán újra levegőt vett. hogy… – Jim. – Ez csak egy szakasza volt az életünknek. hogy szomorú és nehéz. vajon most azonnal elmondjon e mindent – a projektet. Csupán egy része.– Uramisten – sóhajtott fel Keyes. – Szeretném. hogy hibázott e bármelyikünk is egyáltalán. – Jim – mondta. de ez nem azt jelenti. majd gondosan letörölte a karimáról az ajakrúzst. – Elképesztően jól nézel ki. Ehelyett csak ennyi jött ki a száján: – Hiányzol! Rachel elmosolyodott. – Igen. – Nem akarok arról vitatkozni. ha átgondolod… ha belegondolsz.

– Választottak? – Csak egy kávét kérek. – Sajnálom – mondta. . határán volt annak. hogy… – Én azt gondolom – kezdte Rachel csendesen –. belenézett a tükörbe. – Tehát nem gondolod. és közben visszahúzta a kezét. Ömlöttek a könnyei. mint egy gyereké. mint egy frissen mosdatott hulla. majd két kézzel rátámaszkodott a mosdókagylóra. Vörös volt az arca. Szemei véreresek. – Okkal? A pincérnő odaoldalgott az asztalhoz. ahogy visszamászott a bokszba. anélkül. Ajka remegett. hogy a dolgok mindig okkal történnek. igen lassan.Rachel a fejét ingatta. Rachel szomorúan nézett rá. és erőteljesen ledörzsölte a pofazacskóit. vagy mint egy éhségsztrájkoló. Így már kicsivel jobb volt. és kíméletlenül kiesnek találta a helyiséget. Keyes bebicegett. Tenyerébe csorgatta a hideg vizet. Úgy festett. A mosdó egy fizetős telefon mellett volt. – Tehát – mondta Keyes. – Bocsáss meg! – motyogta. Mielőtt visszament volna az étterembe. arca úgy el volt kámpicsorodva. majd kétszer egymás után alaposan megáztatta az arcát. köszönöm – mondta Keyes. letépett egy adag papír kéztörlőt. Belenézett a tükörbe. hogy észrevette volna? Visszatért Rachelhez. Elzárta a csapot. Kinyitotta a hideg vizes csapot. jóval sutábban. Kikászálódott a bokszból és a botjáért nyúlt. Keyes a nyelvével megnedvesítette kiszáradt ajkát. mint először. arcbőre feltűnően tiszta. hogy hangosan bömbölni kezdjen. Hogy fogyhatott le ennyire.

és hinnünk kell őbenne. – Úgy értem… emlékszel Jeremy dolgozatára? Arra gondoltam… . hogy szükségünk van egymásra. – Szükségem van rád! Amikor nehéz helyzetbe kerülünk. Jim! Eltelt néhány pillanat. – Te viccelsz velem – szólalt meg végül Keyes. de képtelen volt módosítani. rájövünk. – Igen. akkor együtt maradtunk volna. – Mit akarsz azzal mondani. Jim. Keyes hunyorgott. Jim. Hinnünk kell az ő tervében. én is. A pincérnő kihozta a két kávét. – Én… Kérlek. – Úgy gondolom. De nem ezt tettük. az ég felé fordította a szemét. az Isten okkal tette azt. visszasimította. – Rachel – kezdte Keyes újra. Istennek terve van. – Egy csónakban evezünk – ismételte. és sarkon fordult. közben fölfújta és kipukkasztotta a rágógumiját. És ha mi úgy gondoltuk volna. amit tett. ahogy a felszolgáló eltűnt. hallgass meg! – Figyelek. hogy a dolgok okkal történnek? Rachel előhúzott a retiküljéből egy Kleenexes vattát. Egy csónakban evezünk. hogy együtt maradunk. Ő azonban tudja. Mi nem remélhetjük. és készenlétbe helyezte. – Ő tudja. Köszönöm – tette hozzá Rachel.– Kávét. A pincérnő vágott egy grimaszt. Hangja rekedtesen szólt és kétségbeesetten. hogy valaha is megértjük ennek az okát. elvette az étlapot. nem gondolod? Egy hajtincs elszabadult Rachel füle mögül. miért rendelte magához Jeremyt.

én. akkor… – A farkakról? – A patkánykirályról. Nem gondoltam semmire. megtörölte az orrát. minden. hogy megértsük őket. – Nos… mindegy. Erről soha nem beszéltem neked. ugye? Ellenőriztem! Minden ötezer mérföld után teljes átvizsgálás. – Az én hibám volt? – kérdezte. olajcsere. És amikor Jeremy azokról az egymásba gabalyodó farkakról írt. Óramű pontossággal. amelyek túl nagyszabásúak ahhoz. Keyes fölemelte a kávéscsészéjét. . majd újra letette a csészét. Működött! Nem az én hibám volt! – Tudom. – Ha most azt mondod. Két héttel a baleset előtt néztem át utoljára. hogy nem… ha azt mondod. – Tényleg nem. Ez nemcsak… vannak dolgok. hogy nem jössz vissza hozzám. Bizonytalanul ingatta a fejét. A fordulatszámmérőnek működnie kellett volna. Keyes bólintott. Újra eleredtek a férfi könnyei. attól tartok… valami olyat fogok tenni… – Olyat fogsz tenni… – visszhangozta Rachel. – Mire gondolsz? – Még nem tudom. Emlékszel a dolgozatára? Rachel zavarba jött. mire gondoljak. rábámult a híg lötty felületén úszó olajos foltokra. – Szívem! – mondta. De most már értem.igazából nem tudtam. – Pedig akkor nagyon felkavart téged – mondta Keyes. – Ellenőriznem kellett volna a kocsit? Erre gondolsz. – Tudom.

– Félek – nyöszörögte panaszosan. Nyilván arra. Értelmetlen! IHOP. – Mennem kell. és lehalkította a hangját. majd indított. Előrehajolt. . nyomban ellepte a rothadás bűze. még ma éjjel. Sajnálom. Azon kapta magát. Nemzetközi Palacsintaház! Mitől lenne nemzetközi? És talán palacsintából van a ház? Semmi értelme! Semminek sincs értelme. – Sajnálom – mondta. Elmulasztotta az alkalmat. Én ezt nem tudom tovább csinálni. akkor talán kiönthetné magából a rossz érzéseket. Ha tudna sírni. és becsusszant a volán mögé. Mit jelent ez? Nemzetközi Palacsintaház.A szomszéd bokszban ülő család felfigyelt. De nem tudott sírni. – Ez minden. Sírnia kellene. Megpróbálta visszafojtani a könnyeit. Menjünk most! – Jim… – Kérlek! Rachel! Annyira félek… – Találkám van valakivel – mondta a nő. Nekidőlt a szemetes konténernek. Keyes nézte. hogy Keyes elsírta magát. – Menjünk el valahova! Emlékszel a nászutunkra? Emlékszel arra a kis tengerparti sávra? Menjünk el oda! Menjünk el. Rachel megpuszilta az arcát. 3. Micsoda hülyeség ez? Egyszerűen nincs értelme a szavaknak. Megint egy mozaikszó: IH0P! Utálta a mozaikszavakat. – Hallgass ide! – kérlelte Keyes. ahogy a kocsi a parkoló kijáratához gördül. hogy az étterem cégtáblájára bámul.

mindig erősnek kell lennie. – Hiányzol – hüppögte Rachel. hogy gyenge legyen. – Egy ideig azt hittem. és megindult a kocsi felé. Keyes kinyújtotta a karját. Keyes fölkapta a botot. Megkocogtatta az anyósülés melletti ablakot. – Rachel – szólalt meg Keyes. gondolta Keyes. kiadhatja magából. hogy van még egy esélyünk. még mindig a Kleenex után kutatva. gondolta Keyes hidegen. De én ezt képtelen vagyok tovább csinálni. Balra próbált besorolni a délutáni csúcsforgalomba.Rachel kocsija ott vesztegelt a parkolóhely kijáratánál. majd keresgélni kezdett a zsebében egy újabb Kleenexes kendő után. Találkám van valakivel. – Sajnálom. A kocsi belsejében fenyőillat terjengett. Keyes keze továbbra is a nyakát masszírozta gyöngéden. – Ő is nagyon hiányzik. Amikor hozzávágta a fejét a kormányhoz. Megengedheti magának. és elkezdte masszírozni Rachel nyakszirtjét. a kürt váratlanul megszólalt. és betuszkolta magát. a férfinak. Süvített mellettük az autóáradat. – Először még… egy ideig legalábbis… azt hittem. Most ő fakadt sírva. Jó neki. Ő legalább tud sírni. – Jim – mondta Rachel. Keyes kinyitotta az ajtót. hogy… Óh Istenem! – Rachel a kézifékhez nyúlt és behúzta. Rachel meglepetten nézett rá. Ez a szerencse! – gondolta Keyes. De most már… egyszerűen képtelen vagyok rá. míg neki. . Soha az életben nem fog tudni balra kanyarodni. Kinyitotta a retiküljét.

gondolta magában. és belekarmolt Keyes arcába. Keyes gúnyosan vigyorgott. konstatálta Keyes megvetően. Préselt faforgács. Mozdulatlan volt. Rachel néma volt. rázta a fejét. előre-hátra. Találkám van valakivel. Micsoda ócska csotrogány. Néhány másodperc múltán már nem küzdött tovább. háromszor belerúgott a műszerfalba. Aztán Rachel kezdett elgyengülni. és fojtogatni kezdte. Aztán az ablaknak vágta Rachel fejét. Éles kappanhangon sipítozta: – Találkám van valakivel. Keyes kíváncsi volt. Rachel sziszegve kapkodta a levegőt. Zihálva lélegzett. rendületlenül. Rachel rúgkapálni kezdett. A forgalom tovább dübörgött mellettük. Egy szegélydarab letört a kormányból. – Találkám van valakivel – grimaszolt Keyes. . Tovább fojtogatta. Rachel arca bíborra váltott. Kiszabadította a kezét. vajon leválnak e újabb szegélyek. majd előrecsapta. állapította meg Keyes. Az ablaküveg finom repedések hálójává vált. Kétszer. Már nem néz ki tíz évvel fiatalabbnak a koránál. Az üveg megrepedt. Két kézzel elkapta Rachel torkát. Rachel halántéka vérzett az iménti sérüléstől. a levegő égette a tüdejét. Rachel úgy hevert mellette. Sőt! Most mintha sokkal öregebb lenne. Keyes ránézett. de nem esett ki a keretéből. és még erősebben szorongatta felesége nyakát. Az autók süvítve száguldoztak. mint egy rongybábu.Keyes visszahúzta Rachel fejét. Keyes megismételte a mozdulatot.

ahelyett. Sántikálva megkerülte a kocsit. beleolvadva a forgalomba. és kiszállt a kocsiból. Rachelt átlökte a másik oldalra. hogy megpróbált volna balra fordulni. és kiengedte a kéziféket. nagyon hosszú időn át. Rátámaszkodott a botjára. Aztán kinyitotta az ajtót. és próbált levegőt venni. Jobbra kanyarodott. nagyon. . úgy tűnt. beült a volán mögé. ahogy bármely épeszű ember tette volna a helyében.Keyes mozdulatlanul ült.

saját mosdókagylóval felszerelve. akkor meg lett volna a módja annak. hogy elkerülje az alvást. ha és amennyiben Hanna képes lesz végigvinni ezt a kutyakomédiát. hogyan tudott akár egy szemhunyásnyit is aludni. amelyekkel ébren tarthatta volna magát. Hiszen kellenek neki a technikai részletek. A férfi közben járt az étkezőkocsiban. szemlátomást érintetlenül. és meggyőzi a fickót a könyv értékéről – akkor persze merőben más lesz a helyzet. Ám. és forró tea várt Hannára. Akkor már valóban nem árt vigyáznia magára! . és azt feltételezi. hogy ezeket Hanna a fejében őrzi. és amennyiben a találkozó létrejön a titkos összekötővel. egy újság hevert az ölében. Az ürgének azonban pillanatnyilag aligha áll érdekében. ha istenigazából úgy érezte volna. Hanna azon nyomban mély álomba merült az alsó fekhelyen. pár perccel tizenegy után kihúzott a Sirkeci pályaudvarról. A kétszemélyes elfüggönyözött hálófülke tiszta volt. Persze. Amikor másnap reggel fölébredt.Huszonegyedik fejezet 1. A teste megkövetelte a pihenést. A férfi ugyanis visszaadta a kézitáskáját. bizonyos szempontból nem volt más választása. a Bosfor-expressz Bulgária napfényes völgyeiben zakatolt már. Evés közben Hanna azon csodálkozott. Ha. Ahogy a vonat. hogy tartania kell a férfitól. dzsem. kétszersült. Hanna semmire nem emlékezett az első éjszakáról Isztambul és Bukarest között. és abban akadtak olyan tabletták. hogy bántsa őt. A férfi a zöldellő tájat bámulta az ablakon át. tágas tér keletkezett a napközbeni kényelmes utazáshoz. ha a fekhelyeket összecsukták.

Csakhogy addig. ha minden jól megy. mely egyenesen száguld előre a planétán. A vonat ehhez képest csak oldalirányban mozgott. köd utána! Evés közben a szeme rátévedt a tompa késre. és azon törte a fejét. hányódás. megszerzi a könyvet. szendvicsekkel és egy termosz friss teával tért vissza. hogy tucatnyinál több szót váltottak volna. ám az utóbbi égitest mindeközben egy galaxisnak is a központja. a galaxis pedig. hogy fölkapja a kést. himbálva a testét. Valamivel éjfél után megállt a vonat. és belémártsa. oldalirányú kilengés. megint fejpárnának használta. és elvágni a torkát? Na. és… …és. . önmaga is szédítő sebességgel végzi véget nem érő mozgását. táskáját. tétován. Késő délután a férfi újra elment az étkezőkocsiba. Még mindig feszülten figyelt. A teste hozzászokott a hajó mozgásához: gördülés. anélkül. mialatt a férfi a tájat bámulja. szakaszosan tudott csak szenderegni. megdörzsölte a szemét. Ezen az éjszakán már nem aludt olyan jól. hagyjuk ezt! A fülkében töltötték az egész napot. vajon meg tudná e tenni. mi? Hirtelen rárontani. mellyel a dzsemet elkente a kétszersültjén. Csöndben falatoztak s nézték. ahogy a nap korongja lassan alászáll a távoli hegyek mögé. amikor a férfi fölült. Mibe kerülne fölkapni a kést. benne a könyvvel. s még mindig ezt latolgatta. előre. Hanna figyelte közben. Amikor végre nagy nehezen elpilledt. mint egy bábut a poggyásztartó hálóban. És aztán köd előtte. hátra. és megint az újságjáért nyúlt. hogy teljes legyen a kép. föl és le. A férfi aludt valamennyit. Túl sok mozgást érzékelt: egyik oldalról a másikra lökődve egy vonaton. a planéta a Nap körül kering.

Saját hamisítványa kiállta az újabb ellenőrzés próbáját. és a férfi úti okmányával sem volt gond. A harmadik reggelre változott a táj: a zöldek mélyültek és sűrűsödtek. Hanna elszundított. Hanna a táj megváltozott arculatából ítélve arra a következtetésre jutott. és leültek reggelizni. Feltételezhető tehát. Hannának azonban fogalma sem volt. Összecsukták a fekhelyeket. de kevés ahhoz. Hanna szíve a torkában dobogott. kétségbeesetten nézett a férfira. majd a kora hajnali csípős hidegben föl kellett sorakozniuk a többi utas mellé. 2. és a vonat újra mozgásba lendült a kora hajnali órán. visszatértek a fülkéjükbe. Hanna eddig csak a lehető legszűkszavúbb célzásokat tárta fel lassan formálódó hazugságából – annyit. . hogy az ő személyét fölöslegessé tegye. jelezve. A férfi lemászott a fekhelyéről. A férfi bólintott.Hanna hunyorogva ébredt. és rágni kezdte. Ahogy az étkezést befejezték. amennyi elegendő. A következő pillanatban kopogtak az ajtón. hogy ébren tartsa az összekötő személy érdeklődését. Letört egy darab kenyeret. amíg fegyveres katonák vizsgálgatták az útlevelüket. bekapta. meg is szólalt a férfi: – Beszéljünk egy kicsit a részletekről! Hanna felnézett. Leszállították őket a vonatról. bárhol is készült. hogy közelednek a célállomásuk felé. hogy közelednek Nyugat-Európa felé. hogy ez most mit jelent. hogy a férfi hamarosan megpróbál újabb részleteket kicsikarni belőle. és kikémlelt az ablakon.

– Nekem ugyanis szükségem van magára. hunyorgó. Hanna fontolóra vette. mely oxigént szív magába. hogy ezzel a problémával nekem kellene foglalkoznom. és állandóan növekvő zárt áramkört. és fölrajzolja egy sugárhajtású gépnek a metszetét. Fölrémlett benne a jelenet. hogy részletesebb magyarázatba kezdjen. Egy pillanatig azt hitte. hogy szüksége van rám – mondta Hanna határozottan. Ha most megint rátámad. A férfi összevonta szemöldökét. hát meg fogja tenni! Kettejük nyilvánvaló erő és súlybeli különbsége ellenére… Aztán. majd egy szalvétával akkurátusan megtörölte a szája szélét. És ez így fair. hogy értem. ahogy ránézett az öregedő. lassan megnyugodott. alaposan megrágta a kenyérdarabot. ha úgy érezné. ártalmatlan férfi. az üzemanyagot sebességgé. Pulzusa közben a torkában lüktetett. – Szeretném. révedező tekintetére. mielőtt lenyelte. amikor a férfi erőszakoskodott vele Isztambul külvárosában. – A repülő tehát azonos a hajtóművel? – Úgy van. Ha meg kell tennie. az oxigént átalakítja üzemanyaggá.– A formula – nézett rá a férfi kíváncsian – magát a hajtóművet írja le? Vagy a hajtómű meghajtási metódusát? Hanna. s ily módon létrehoz egy végtelen. hogy rossz húrt pendített meg. hogyan tud védekezni ellene? Ujjai alig észrevehetően a tompa kés felé mozdultak. . – Igazából nincs különbség a kettő között – felelte. Ehelyett minden bátorságát összeszedve így szólt: – Nem hiszem. – Úgy vélem – mondta a férfi szelíden –. nem ártana. – Nem vagyok biztos benne. ha kissé tágabban értelmezné a bizalom fogalomkörét. s ily módon nyert még néhány értékes másodpercet.

hogy maga Keyes oldalán áll. – És a NASA együttműködik az ADS-sel? Hanna bólintott. – Nemcsak önnek van szüksége bizalomra – szólalt meg a férfi. hogy elbukott ezen a próbán. rágyújtott. hogy a saját nélkülözhetetlenségét bizonygassa – könnyen lehet. A férfi előhúzta zsebéből a cigarettás dobozt. Aztán leesett a tantusz. Fürkészte a férfi arcát. – Ez nem igaz! – És ezt mivel bizonyítja? – Csak magamnak dolgozom. A hiányzó részletek nélkül olyan ez a történet. gyorsan kell végbemennie! . Ö bocsátotta föl az Xnegyvenhármast. – Frank – kezdte a magyarázkodást –. hogy leplezni tudja zaklatottságát. Hanna szeme ismét a késre tévedt. mintha egy projekt tervrajzának mindössze tíz százalékát látná maga előtt. Ő meg – nagy igyekezetében. a Pegasus gyorsító-rakéta programon. – Na meg Franknak – vágott vissza a férfi. A férfi még mindig töprengett. hogy a pasas nyilván teszteli őt. Rövid időre néma csend lett. Ha meg kell lennie. az exférjem. – Mindenestre tudom. noha fogalma sem volt róla. és a hamut a tányérjára kocogtatta. A hamudarabka remegni kezdett a vonat rázkódásának ütemére. remélve. – Micsodát? – Mondtam már magának. Tekintete megint szúróssá vált.– Nem mondtam el magának mindent. – Akárki is az a Frank! Hanna kiengedte a levegőt. Nem érti az egészet! A férfi eltöprengett. mi az az ADS. A NASAnál dolgozik. vajon az iménti kérdést csapdának szánta e.

Eltelt pár másodperc.Eltelt fél perc. A férfi szívta a cigarettáját. hogy további ütések is lesznek. Huszonkettedik fejezet 1. – A húga exférjének a házába ment. A közvetlen vonalon jött a hívás. az ezüstnemű csörömpölt a teáskészleten. – Egyikünknek sincs oka a gyanakvásra. Megcsörrent a telefon. Mindenesetre megtanította a fiút az elfojtásra. Fojtás. az ügynök nyilván egy autópálya közeléből telefonált. amíg valamelyikünket el nem kapja a mohóság… A férfi kezet nyújtott. . Öt perccel ezelőtt tartóztattuk le. hogy Jeremy ma ilyen pompás formában van. Hallotta a háttérzajt. A vonat fölgyorsult. azzal a kecsegtető ígérettel. Brown jelentkezett. Újabb rossz hírt már nem tudna elviselni! Összeroskadna… szétesne… megsemmisülne! Beleszólt a kagylóba. és éppen az elfojtásnak köszönhető. Majd újból kinézett az ablakon. Hanna tétovázott. Elfojtás. Jeremy ma remek formában volt. Aztán elfogadta a felé nyújtott kezet. Keyes szerette elhitetni magával. a hamudarabka remegett. versenyt futott a lemenő nappal. – Bizalom! – ismételte a férfi. Addig legalábbis. A vonat ide-oda rázkódott. – Elkaptuk – mondta Brown. Keyesnek elállt a lélegzete. a DlA ügynök. Jerseybe. – Igen – mondta tompán. hogy felelős Jeremy teljesítményéért: két futás a harmadik ütési joghoz.

Hanna egy nőt pillantott meg. hogy vagy velünk. kislány. az épület mélyen a park belsejében helyezkedett el. hogy mivel vádoljuk. bérelt autó volánja mögé préselve. De tudni akarja. – Izmajlov elég kemény kuncsaft hírében áll. és saját magának kaparinthatja meg a formulát. – Tegyék. – Rendben – felelte Brown tétován. bízza rám a dolgot! – Világos – felelte Hanna. egy pillanatig nem tétovázik. hogy túl sokat beszéljen. amit mondtam! – szólt nyomatékkal Keyes. – Nem akarom. vagy sehogy se! És amikor a tényleges alkura kerül sor. A kolóniái stílusú kastélyt eukaliptuszok övezték. Ha azt látja. – Jut eszembe – mondta a férfi egy kanyarnál. És ügyvédet követel. Hanna rápillantott. nehogy nélkülözhetővé váljatok! Fel van adva a lecke. A nagydarab ember elég komikusan festett a kicsi. – De… Keyes letette a kagylót. Ezzel azt akarja a tudomásodra hozni. ha visszatart bizonyos információkat. tépelődött Hanna sötéten. – Kössék be a szemét! Tömjék be a száját! És hozzák ide! Kínos csend a vonal túloldalán. hogy csínján kell bánni a részletekkel. 2. Ahogy közelebb értek. gondolta Hanna. meglehetősen távol az országúttól. és újra az ablak felé fordult. aki a főbejárat előtti virágágyásokban . Tegye világossá. A kastély fölött bárányfelhők tarkították a kék eget. hogy kikapcsolhat minket a buliból. Rendben.– Hozzák ide! – adta ki az utasítást Keyes. térdei meredeken ágaskodtak a kormánykerék két oldalán. sőt mindenképpen jó.

– Madeleine – szólt a nőhöz.kertészkedett. hogy halljak valamit Andrejről. A kastély főbejáratánál egy férfi jelent meg. – Már úton voltunk. mackós férfi. kora ránézésre a duplája. hogy átvegye tőle az aktatáskát. hóna alatt egy vastag manila dosszié. hogy különösebb érdeklődést tanúsított volna. légy szíves! A nő némán bólintott. másikban az aktatáskája. Csendben elsietett. Harminc körüli lehetett. Aztán Brownra nézett. 3. levette a kesztyűjét. hegyes orra volt és lefelé görbülő szája. és bólintott. tehát Hanna ment elöl. miközben a férfi előrébb lépett. – Hamar ideértek – mondta. David Brown a B14es lezárt területen kívül várakozott: nagydarab. és elébük jött. nehogy bármit is kiejtsen a kezéből. anélkül. a betonalapzatra festett sárga vonalat követve. Keyes kilépett. fehér műanyag asztalnál ült. napbarnított arcán örömtelen mosollyal. Lassan lépdelt a folyosón. mint a nőé. . előresietett. Ahogy meglátta Keyest. és rendkívül csinos. széles vállakkal. Brown nyúlt az ajtó felé és eltekerte a gombot. óvatosan haladt. – Jöjjenek be! Alig várom. a kendő még mindig takarta a szemét. Szemügyre vette látogatóit. amikor telefonáltam. – Hozzál nekünk valamit inni. Andrej Jurcsenko egy jellegtelen. hölgyeké az elsőbbség. Keyes megigazította a hóna alatt a dossziét. A lift a föld alatti harmadik szinten állt meg. Egyik kezében a bot. Feje fölött vibráltak és zúgtak a fénycsövek. vöröses hajú. Az asszony fölegyenesedett. Udvariasan betessékelte őket a kastélyba.

A hang-stressz analizátor (VSA). és mindkét kezét jól ellenőrizhetően az asztalon tartotta. teljesen üres lapokat is tartalmazott. Brown aktatáskájában volt egy pszichológiai stressz értékelő készülék (PSE) – egy poligráfhoz csatlakoztatott pneumatikus cső. amely a vizsgált személy beszédének mikrorezgéseit érzékelte. Viselkedése az olyan autóséra emlékeztetett. Jurcsenkóval szemközti két karosszékhez. hogy semmit nem tudnak rávarrni. Nincs idő a játszadozásra és a féligazságokra! Jurcsenko vagy megtörik és tökéletesen együttműködik. A vastag dosszié. ötvenes éveinek közepén. hogy a régi típusú grafikonos megoldás nagyobb vizuális hatást kelt. hogy át kell esnie egy fölösleges procedúrán. Csakhogy a VSA digitális fénykijelzővel mutatta az eredményeket. Az impulzusokat egy tű rajzolta fel a mozgó grafikonra. de ő fegyelmezetten tudomásul veszi. Jurcsenko tulajdonképpeni FBI-os dossziéja . Keyes és Brown sokatmondó pillantást váltottak egymással. melynek azonosító lapján csupa nagybetűkkel Jurcsenko neve szerepelt. Igazság szerint nem a PSE volt a leghatékonyabb poligráf az ADS készletállományában.Puha vászonöltönyt viselt. vékony nyaka kifakult a gyakori borotválkozástól. Márpedig a vizuális hatást Keyes mindennél fontosabbnak tartotta. vagy nem létezik többé. Keyes letette a dossziét az asztalra. és odament az oroszhoz. ám azzal is tisztában van. melyet a vizsgált személy karjára erősítettek. hogy a delikvensnek a kérdések elhangzásakor jelentkező reakcióit rögzítsék. Odaléptek az asztal túloldalán elhelyezett. ösztövér férfi volt. hogy levegye a szeméről a kendőt. sokkal pontosabb hazugságvizsgáló készüléknek számított. Keyes viszont úgy vélte. akit túlbuzgó rendőrök félreállítanak a sztrádán. közben Brown helyet foglalt az asztalnál. Magas.

és megdörzsölte a szemét. Lassan körülnézett. a műanyag asztalt. Keyes azonban hozzátett ehhez további három tucat szinte teljesen üres lapot. maga meg két lábbal tapossa… . – Jó rendőr. abban a reményben. – Mi olyan vicces? – Semmi. – Augusztus negyedike – mondta.mindössze nyolc oldalt tett ki. a cementpadlót. Aztán a dossziéra és az aktatáskára nézett. Keyes apró. – ő bekapcsolja a magnót. megnyomta a felvevőgombot. a kémlelő ablak nélküli ajtót. – Jegyzőkönyvön kívül megy – mondta csendesen. Az orosz szabadkozva széttárta a karját. Csak… Keyes várta. Két pár szem meredt rá. Andrej. – Bocsánat – mondta. Jurcsenko felröhögött. Keyes ránézett. és leült. teátrális karlendítéssel eltávolította a kendőt Jurcsenko szeméről. és a készüléket az asztalra helyezte. onnan Keyes és Brown arcára. majd tekintete visszatért a dossziéra és az aktatáskára. és lekapcsolta a magnót. még annál is többet. kezdte felmérni a környezetet: a salakbeton falakat. Jurcsenko föltápászkodott. hogy befejezze a mondatot. úgyhogy bármiféle ellenállás hiábavaló. Majd megkerülte az asztalt. – Tárgy: Jurcsenko. rossz rendőr! – mondta Jurcsenko. Brown a zsebébe nyúlt. Jelen vannak: David Brown és James… Keyes kinyújtotta a kezét. hogy ezzel világos üzenetet küld: mindent tudnak az oroszról. sőt. maga meg kikapcsolja… – Óh! – Ő védi az állampolgári jogaimat. előhúzott egy kis magnót.

Hanna bólintott. – Mach 8 – ismételte Hanna. Az orosz akcentust alig lehetett észrevenni a kiejtésén. Kinyitotta a köteget. – Ő meg majd azt mondja erre: „Várj egy kicsit! Nyugodj meg!” Mire maga… – Örülök. – Nos – mondta. Jurcsenko tovább mosolygott. és újra belekezdett. hogy így kitalálta a forgatókönyvet – szakította félbe Keyes. hol akarja kezdeni? 4.– Értem. gyönyörű asszony – Madeleine. Aztán Brown felé fordult. és belecsavart egy citromszeletet. Jelentőségteljesen rápillantott a Jurcsenko-dosszié fedőlapjára. – Nos – mondta –. – Egy huszonnégy órás utazás ezzel a sebességgel megfeleződik. hogy szóra bírjuk – gúnyolódott Jurcsenko. kőből épült falaival és antik bútoraival. majd becsukta a dossziét. A szoba. A valódi . A könyv ott hevert becsukva a dohányzóasztalon. Hanna emlékezett a nevére – lerakott az asztalra egy tálcát egy kancsó vízzel. Eltelt pár másodperc. citrommal és poharakkal. A szomorú szemű. hűvösséget árasztott. és szerénykedve vállat vont. – Megvannak az eszközeink. mielőtt a férje küldte volna ki őt a szobából. Keyes az aktáért nyúlt. és zsebre csúsztatta. Előrehajolt a díványon. és elhelyezte az asztalon. továbblapozott. Izmajlov fogott egy poharat. és átpörgetett néhány oldalt. Brown felvette az asztalról a kis magnót. majd sietve távozott.

Az ő szerepe ennél a pontnál minden jel szerint véget ért. és ha mindenki lecsippent tizenöt százalékot. . amely a hajtómű működését írja le. A másik férfi megfordult az ablaknál. ez egy hosszú láncolat. – Andrej mintha arra utalt volna. rápillantott a macskakaparásra. Ez egy formula. – Hm? –morogta. én mindenre nyitott vagyok. Hiperszonikus bombázók. Ez a szokásos összeg. öt százalék. Mondjuk. – A szokásos összeg egy ilyen dolog bevezetésénél tizenöt százalék – mondta Izmajlov. – Na. kinyitotta a hátsó borítóját.alkalmazására természetesen katonai területen kerülhet sor. mi ez itt! – mutatott a férfi a könyvre – Ez valami tervrajz? – Nem éppen tervrajz. hogy önnek esetleg lenne rá vevője – mondta a férfi az ablaknál. – Még az is lehet. majd becsukta. de… Nos. – Ön nyilván megérti a szempontjaimat. azt hiszem… Szóval. – Tizenöt? – Tárgyalhatunk persze. hogy lenne rá… – A fáradozásaiért természetesen kellőképpen kompenzálnánk. lássuk akkor. ballisztikus rakéták… – És ez NASA projekt? – A NASA az egyik részt vevő ügynökség. akkor a társamnak és nekem mi marad a végén? – Hm – dörmögte Izmajlov. tudja. tizenöt. Hanna egyik férfiról a másikra nézett. Izmajlov kézbe vette a könyvet. igen. bármi legyen is a végső ár. Andrej bemutat önnek. ön ugyebár bemutat a vevőnek. Izmajlov megmerevedett. – Esetleg! – felelte Izmajlov töprengve.

. hú… Azt hiszem. azt hiszem… – Miféle értesülést? – kérdezte Keyes nyugodt hangon. Normális az. Keyes kézbe vette a mobiltelefonját. Az a helyzet. Massachusetts… egy zsaru… Keyes ránézett a folyosó fénycsöveire. kibicegett a folyosóra. – Jim! Ide kellene jönnie! – Miért? – Kereste önt az előbb… hú… Belmontból. az a legjobb… – Nem tudok most odamenni – mondta Keyes. Valóban az övé szólt. remegett a hangja. A botjára támaszkodva föltápászkodott. – Rachelről van szó… – Mondja meg neki. Keyes és Brown egymásra néztek. hogy a magam részéről ne támogatnám az értelmes kompromisszumokat… 5. – Azt hiszem.– Ami persze nem jelenti azt. ha személyesen idejönne! Keyes érezte. – Nem az enyém – mondta Brown. – Nem… azt hiszem. ha most. Megszólalt egy telefon. hogy ezek ilyen hangosan zümmögnek? – …beszélni akar magával! Kapott egy értesülést. és megszakította a vonalat. – Igen. azonnal idejönne! Azt hiszem. – Mi ez az egész? – Az lenne a legjobb. Daisy volt az. az lenne a legjobb. nem érti. hogy titkárnőjét a sírás kerülgeti. és füléhez emelte a készüléket. hogy… – Tárgyalás közepén vagyok – mondta Keyes. – Daisy? –mondta monoton hangon. hogy visszahívom.

ha most rögtön odamegy! Brown összeráncolta szemöldökét. mint a macska. Kinyitotta az ajtót.Mielőtt ismét kinyitotta volna az ajtót. és intett Brownnak. Jurcsenko. gondolta. Keyes visszament a cellába. és felfedezte az üres oldalakat. Rachelt megtalálták. – Mi történt? – kérdezte Brown. Keze nem remeg. De ez az állapot nem tart sokáig. – Hol is tartottunk? – Nem emlékszem. Mindig az idővel van a baj. Most. igaz? Soha nincs elég idő semmire. Úgy tűnik. súlyos a helyzet. Légzése egyenletes. – Daisy vette át az üzenetet. hogy amíg ő Brownnal a folyosón beszélt. és futólépésben megindult a sárga vonal mentén a felvonó felé. megállt egy pillanatra. hogy mondja… – A „keselyű”! – Mondtam már magának – felelte Jurcsenko –. – Keresték magát telefonon. Ketyeg az óra. addig az orosz belenézett az aktájába. . Az én irodámban. és Jurcsenko fölé tornyosult. – Óh… igen. amelynek sárga kanári toll kandikál ki a szája sarkából. Legjobb. Adott neki egy nevet. Jurcsenko üres tekintettel nézett rá. A rendőrség már az irodában kutakodik. szemlátomást roppant elégedett volt a helyzettel. Keyes állva maradt. rossz nyomon jár! Összetéveszt valakivel! Keyes jeges pillantást lövellt az oroszra. – Engem? – A feleségéről van szó… – folytatta Keyes. Keyesnek az a gyanúja támadt. A következő pillanatban sarkon fordult. idő. ahogy az ajtó becsukódott mögötte. s hamarosan lejár az idő. – Francis Dietz. hogy jöjjön ki vele a folyosóra.

A kertből jött. Néhány másodperc múltán feltűnt az asszony a nappali szoba árnyékos bejáratánál. – Henri Jansen – mondta. mit gondol. Van egy üzleti ajánlatuk. Tudod. hol él maga? Milyen országban? Eddig azt hittem… – Nekem – mondta Keyes tagoltan és nyomatékosan – nincs több időm erre! 6. hogy otthont adna egy ilyen találkozónak? . – Arra gondoltam – mondta Izmajlov –. az óvatosság sose árt… Madeleine aggodalmasan bólintott. az az amerikai. ha erre az összejövetelre a házamban kerülne sor. Az ablaknál álló férfi a pohár vizét vizsgálgatta. hogy van neked az a barátod. – Megtennél nekem egy szívességet? Hanna a díványról figyelt. mintha a szobában zajló események teljesen hidegen hagynák. – A barátaink – kezdte Izmajlov – találkozni óhajtanak a herceggel. igen. megint a kezén voltak a vastag kertészkesztyűk. – Tudja tartani a száját? – Azt hiszem.– És azt is megmondtam már – folytatta Jurcsenko –. – Kedvesem – mondta Izmajlov. ami alighanem érdekelni fogja a herceget. hogy ügyvéd jelenléte nélkül egyetlen kérdésre se válaszolok. – Gondolod. s a fején könnyű szalmakalapot viselt. – Madeleine! – szólt ki a feleségének Izmajlov. – Igen. itt még a falnak is füle van. – Erre most nincs idő! – Mégis. Hogy is hívják? Az asszony hunyorgott. De nem szeretném.

és kézbe vette a könyvet. a tudata mélyén homályosan érzékelte ugyan. – Értem. fedetlen lelátók. mintha az asszony egy pillanatra elsápadna. és elindult kifelé. Előkészítenéd a vendégszobát? A nő bólintott. Valahol. A szálkás. aztán előrehajolt. – Értem. – Megemlítheted neki. ahogy távozik. Majd Hannára pillantott. Vlagyimir. hogy megint elkapja a gépszíj. Az ablaknál álló férfi megemelte a poharát. tedd meg! A nő sarkon fordult. – Holnap este. és közelről szemügyre vette az egyenletet. hogy az utolsó csepp víz lassan lecsússzon a torkán. csak ha neki is megfelel. – Madeleine! – szólt utána a férfi. és elhagyta a nappalit.Madeleine vállat vont. – Megkérdezhetem. a perzselő nap. A nő hátrafordult. Persze. az jó lesz. A nézők tapsoltak. Azt hiszem. bár nem volt benne biztos. Jeremy kinézett . Kinyitotta a hátsó borítót. Izmajlov elgondolkodva nézte. ujjongtak. Keyes érezte. 7. tudok róla. megbillentette. Jeremy megint ott állt a baseballpálya gumilemezén. amit Jurcsenkóval művel – de gondolatai megint az ifibajnokság körül kalandoztak. – Bíztasd őt! – kedélyeskedett Izmajlov. Hannának úgy tűnt. – A barátaink pedig nálunk éjszakáznak. mintha legalábbis értené a jelentését. hogy előszeretettel vigasztalgatja a környékbeli asszonyokat férjeik távollétében. s hagyta. – Kérlek.

aztán ment Keyes után. Bugyborékolt a lélegzete. hangja üregesen visszhangzott a folyosón. És amikor visszamegy az irodájába. Keyes odaért a felvonóhoz. és mosolygott. Ördögi fickó. elengedte a füle mellett. Van tehát egy neve. és eszébe jutott… A bot kettétört. Keyes visszamosolygott. Honnan került elő ez a fadarab? Nem értette. csak sántikált lefelé a folyosón. Kisimította az ingét. David Brownba botlott. pontosan úgy.az apjára. megnyomta a gombot. Izmajlov. amikor rávágott Jurcsenkóra – hát innen a fadarab! Odabicegett az ajtóhoz. . Mindent odaadna ezért a gyerekért! – Izmajlov – nyögte Jurcsenko. és várt. megragadta az ütőt. és elhajította kezéből a fadarabot. Brown mondott valamit. egy dossziét is fog találni ezzel a névvel! Brown még mindig kiabált utána. Ahogy kilépett a folyosóra. Jurcsenko arca felismerhetetlenné vált a vértől. Fölállt. Zihálva próbált levegőhöz jutni. de ettől nem lassult le a mozgása. kérem… Keyes fölállt. Jeremy kezén volt egy méhcsípés. ahogy Keyes mutatta neki. Mondani próbált valamit. De Keyes nem figyelt. Lenézett Jurcsenkóra. Fölvette a szabályos állást. – Vlagyimir Izmajlov. Aztán keresni kezdte a botját. mondta magában Keyes. Az Isten szerelemére. és mindenkinél hangosabban tapsolt. és Keyes belépett a liftbe. Izmajlov. A keselyű! Kinyílt a liftajtó.

és valahogy behízelegje magát a keselyű baráti körébe. hogy ellenőrizze. Lehet. majd átment a szobán. egy újsággal besöpörte a skorpiókat a kosárba. és valami kétségtelenül felkavarta ezeket a lényeket. és fölkapott egy szemétkosarat. hogy végre találkozhasson a férjjel. hogy mégiscsak itt van az évszakváltás – persze. ahelyett. Henri összevont szemöldökkel nézte a közelgő Audit. hogy behúzza a zsalukat. Túl korai még. amint észrevette a veszedelmes rovarokat. Henri Jansen fölnézett a fényképezőgépe mögül a gyepszőnyeg fölött hullámzó fakoronákra. Ez alighanem még csak hamis riadó lesz. Visszatért a kandallóhoz. vélekedett. mely a zongora alatt hevert. csupán azért. Madeleine Izmajlov kocsija közelített a hosszú bekötőúton. De azért rátette a védősapkát a fényképezőgép lencséjére – előtte elkattintott néhány kockát. aztán bement a házba. Mi szél hozta ide a nőt? Henri beleegyezett. gondolta. akkor is túl korán érkezett! Az állatok érzékenyebbek az időjárás változásra. Egy pillanatig elnézte a két skorpiót. hogy kiszórja őket. és kiment. Henri elhúzta a száját. Tombolt a vihar. hogy ma estére rendelkezésre bocsátja a házat ahhoz a bizonyos összejövetelhez – remek alkalom.Huszonharmadik fejezet 1. egyáltalán működik e még az az átkozott masina –. A nappaliban a kandalló peremén két skorpió futott végig. A fák dél felé bólogattak. hogy az évnek ebben a szakában ilyen erővel tomboljon a misztrál. hogy a potenciális ellenségek táborát . dupla porfelleg kavargott a nyomában. mint az ember.

erőtlenül kongott. hogy nem! De az is lehet. Hangja üresen. Azonnal döntenünk kell… – Higgadj le! – mondta Henri. és odanyújtotta. bárcsak így lenne! De tett egy kétértelmű megjegyzést. teletöltötte az asszony poharát. és megállt. és meghúzta. hogy rám célzott e. – Nem mondhattam el a telefonba. mindent tud! A jeges kéz egyre erősebben markolta Henri szívét. Kezével kapkodva gesztikulált. – Lehet.gyarapítaná. Majd szájához emelte a palackot. nagyon félek. Kivágódott az ajtó. a férjem ott állt mellettem… Madeleine tágra meresztett szeme idegesen vibrált. de attól félek. Henri. Henri fölnyitott egy üveg bort. hogy rájött! Bementek a konyhába. hogy mégiscsak tudja. – Azt hiszem. és Madeleine szinte kirobbant a volán mögül. Madeleine leroskadt egy magas székre a pult mellé. . – Nincs sok időm! Azt mondtam Vlagyimirnak. hogy a piacra megyek. – Higgadj le! – ismételte. – Henri? –kezdte. Hogy te. – Gyere be! Madeleine követte a férfit a fedett belső udvaron át a bejárati ajtóhoz. ami ugyebár nem éppen életbiztosítás számára –. hogy… – Mit mondott? – Csak ennyit. meg bizonyos férjes asszonyok… Óh. Lehet. de hát még csak kora délután volt! A kocsi hirtelen fékezett. Henri hirtelen jeges szorítást érzett a szíve tájékán. hogy tévedek. hogy te meg bizonyos környékbeli asszonyok a férjük távollétében… – Micsoda? – Nem tudom.

Hová akarsz menni. – Elmenekülhetnénk! – esdekelt az asszony. a világon bárhová. Henri megemelte a palackot. – Nem mehetünk el. Henri ugyanolyan állapotban volt. Henri? Hol akarsz élni? Bárhová elviszlek! Én fizetem! Félretettem elég pénzt! Jól élhetnénk. – De igen. Nem csoda. Mindenütt ránk talál. – Gyere ide! Az asszony tüstént letette a bort. tud rólad. csak el innen… – És mi van a mai estével? – Az nem számít. fölszállunk egy gépre. – Mit mondott pontosan? – Azt. igen.Madeleine a hisztéria határán állt. kihajtunk a repülőtérre. hogy… – Édesem! – szakította meg a férfi. Henri szorosan átölelte. hogy jóba vagy egyes környékbeli férjes asszonyokkal. – Nem igaz. hogy mondjam meg neked. azonnal beülhetünk a kocsiba. – Van pénzem! Félretettem egy csomó pénzt! Most. és ismét meghúzta. méghozzá azonnal! Lehet. bárhová mehetünk… . pár évig mindenképpen elég lenne ahhoz. és most egyiküknek – vagy mindkettőjüknek – lakolnia kell! – Henri! – nyögte Madeleine. hogy már így is késő… – Madeleine! – mondta. és a férfi karjaiba vetette magát. leszállt a székről. Le kell zárni ezt az ügyet. és elutazunk messze. Izmajlov megtudta! Az orosz rájött. de éppen csak annyi meghittséggel. amennyit az adott helyzet kényszerűen megkövetelt. és arról is. Megtehetjük… – Nem! Hová mennénk? Mindenhová elér a keze. – Igen. – Várj a következtetéssel! – szakította félbe Henri. bárhová.

Az asszony esengve függesztette rá a szemét. Az asszony most már sírt – könnyáztatta arca csillogott a szélvédőn át. Mire befejezte. sóvárgott a tekintete egy csöppnyi melegségért. hogy vaklárma az egész. hatalmas porfelleget hagyott maga után. amikor Madeleine fölnézett rá. az Izmajlovval való szembenézést. Mi értelme lenne? Előbb utóbb elkerülhetetlenül szembe kellene nézni a realitásokkal. hogy száraz a szeme. Mégis. hogy bezsaluzza a konyhaablakokat.– Őrültségeket beszélsz! Madeleine a férfi vállába temette az arcát. ujjainak elkent nyomai még látszottak a pohár oldalán. De még az is lehet. . – Tudom – váltott hangot hirtelen. Elfordította a slusszkulcsot. és Izmajlov mégse tud a kapcsolatukról. Henri érezte. amint Madeleine beszáll az Audijába. latolgatta a férfi. és hátralépett. Henri elfordult. hogy lássa. és csikorogva megpördült a kocsival. Elindult. hogy az asszony minden porcikájában remeg. tövig nyomta a gázpedált. Henri a nyomába eredt. Henri meglepődve látta. Henri nézte. A kapcsolatuk véget ért! Ha Henri ép bőrrel megússza a mai éjszakát. de nem mozdult. melyet aztán hamar foszlányokra szaggatott a feltámadó szél. Néhány másodpercig kínos csendben egymásra meredtek. hogy találkozzon az asszonnyal. Borospohara a pulton állt. Néma csend lett. Henri kibontakozott az ölelésből. és még idejében lépett ki a házból ahhoz. akkor többé úgyse kockáztathatja meg. Madeleine-nek hűlt helye volt. A következő pillanatban a kocsi dübörögve lekanyarodott a bekötőútról. hogy visszatartsa.

Keyes rámeredt az előtte levő ülés háttámlájára. egy pillanatig elmerengett az arcon. Jött a stewardess. azzal tulajdonképpen elégedett volt. majd becsúsztatta a pisztolyt a táskába. hogy ne találkozzon a szemük. de egy szót sem szólt. Keyes becsúsztatta a táskájába a fotót. semmi mást. Mielőtt Keyes betette volna a fotót a táskájába. Keyes intett. ügyelt rá. a kézitáskát pedig lábbal belökte az előtte levő ülés alá. hogy semmi ne terelhesse el a figyelmét a végrehajtandó feladatról. 3. hogy a nő teljesen ártatlan. Dietz még egyszer ellenőrizte fegyverét. Lehet. Amikor a stewardess visszatért. Keyest ez nem zavarta különösebben. Amit eddig elértek. Az egész utazás alatt kerülte Keyes tekintetét. Úgy tűnt. Megvan a keselyű neve. most mégiscsak ez látszott a legvalószínűbbnek. szorosan a könyv mellé. Brown elvett egyet. Ha most egyetlen falatot lenyelne. Brownnak sincs nagyon étvágya. megszerezték a pasas dél-franciaországi címét. és azon ügyködik. csak egy diétás kólát kért. és hozta az étlapot. . hogy eladja a titkos formulát. Brown visszaadta a fényképet Keyesnek. hogy nem kér enni. azonnal kijönne belőle. Dietz jelenleg minden valószínűség szerint éppen ott tartózkodik. és pusztán a dolgok szerencsétlen összjátéka folytán keveredett az egészbe? Bármennyire is idegenkedett a gondolattól. Ahogy Brown visszaadta az étlapot. Idegrendszere felbolydult állapotban volt. és minden erejét arra összpontosította.2.

Továbbra is hátat fordított. és a férfit követve ő is elhagyta a szobát. Dietz kézbe vette a táskáját. hirtelen hátrafordult. – Jöjjön! – mondta halkan. keskeny lapockáit igyekezett tökéletes nyugalomban tartani. – Én megbízom magában. – Emlékszik? A nő nem válaszolt. és a nő háta mögé lépett. Eltelt néhány másodperc. kinézett a fák rezgő koronáira. – Ne aggódjon! – felelte. s szórakozottan játszadozni kezdett az egyik fülbevalójával. A nő jött be a hálószobába. A szél még mindig nagy erővel söpört végig a völgyön.Zajt hallott. Aztán a nő megfordult. azt nem nekem szánta – mondta. A nő az ablakhoz lépett. Fáradt mosoly volt az arcán. – Bizalom! – mondta Dietz. . – Remélem.

körbenézett a nappaliban. Henri Jansen a nappali kiugró épületrészében ült. Henri figyelte. és kisietett az első vendégek fogadására. Vajon szóba hozza e a férj az ügyet. fekete sofőregyenruhában. vagy netán a szónál valami keményebb eszközt tartogat Henri számára? Közben odakint leállították a kocsi motorját. és egy ezüst dugóhúzót. legjobb. és kinyitja a hátsó ajtót. sötétkék öltönyt viselt és sötét szemüveget. amitől Madeleine tart. hogy a férj tudomást szerzett a kapcsolatukról.Huszonnegyedik fejezet 1. Némi töprengés után Henrinek leesett a tantusz. valamint nyolc poharat. Izmajlov nem tud semmiről! Nincs ok az aggodalomra! A legújabb típusú Rolls Royce állt a ház előtt: egy Silver Seraph. Ismerősnek látszott. Tulajdonképpen mi a csudát kell egy ilyen alkalomra szervírozni? Úgy vélte. amint a kecskeszakállas alak látványosan szórja a millióit a . Henri megigazította a felöltőjét. zelleres rudacskák. olajos bőrű férfi volt. puritán megoldásokhoz folyamodik – péksütemény. vajon igaz e. kecskeszakállas férfi szállt ki. s máris felismerte a médiából. amikor meghallotta a motorzajt. kenyér. Négy üveg bort készített elő a kávézóasztalra. hogy minden a helyén van e. nem maradt több idő a töprengésre. Fölegyenesedett. bajuszos. A gépkocsivezető egy tagbaszakadt. Beduin viseletet képzelt rá. vagyis. egy utolsó pillantással ellenőrizte. ha az egyszerű. próbálva menet közben feléleszteni az önbizalmát. gombafejek. Megint eszébe ötlött. Minden rendben lesz! Madeleine képzelődik. Alacsony. de nyitva állt a kandalló melletti bár is. Hét óra ötkor érkezett az első autó. ahogy megkerüli a kocsit.

de udvariasan bólintott. A herceg továbbra is mosolygott. Beléptek a nappaliba. szemügyre vette a szobrokat. majd jobbra. Egy barátom kérésére gondoskodom a házról. s nem tudta pontosan. girhes modellekkel körülvéve. aki kellemes fél mosollyal az arcán előrelépett. Most azonban pont úgy festett. Halkan beszélt. vagy nagyszabású beruházások finanszírozójaként pöffeszkedik az amerikai csúcstechnológiai iparágban. a süllyesztett nappali irányába. – Üdvözlöm! – mondta Henri. A sötétkék öltönyös visszafogottan. – Tölthetek bort? – kérdezte Henri. és rendkívül fesztelennek látszott. És meglepően fiatal. csaknem félszegen. kinek is intézze a köszöntést: a férfinak vagy a sofőrnek. . Henri oldalt állva várakozott. a konyha felé. A sofőr – aki nyilvánvalóan a testőr szerepét is betöltötte – elfoglalta pozícióját a bejáratnál. beesett arcú. – Mióta él itt? – Csak a szezon kezdete óta. Egy kicsit trillázva. úgy állt ott. A sofőr előrement a házba.száz láb hosszú jachtjain. és megvizsgálta a kandallónak támasztott antik. noha mintha némi csalódással vette volna tudomásul az utóbbi választ. mint bármely más üzletember. a festményeket. Átlépve a küszöböt először balra kémlelt. mint aki nyársat nyelt. – Gyönyörű ház – mondta. A herceg kényelmesen körbesétált a teremben. Amikor a sofőr megbizonyosodott arról. állapította meg magában Henri. Kentucky Derby-k győztes versenyistálló tulajdonosaként páváskodik. hogy sehonnan sem leselkedik veszély. kovácsolt piszkavasat. ezért aztán kissé zavartan valahová a két ember közé nézett. s elindult az asztal felé. de kitűnően beszélt angolul. bólintott a herceg felé.

Gyorsan hozzáöntötte a vodkához a vermutot. és elé sietett. – Vlagyimir! . és itt lesznek a barátaim – mondta szárazan. halkan duruzsoló motorral: Vlagyimir Izmajlov autója. majd leállt a motor. hogy kinyíljon a kocsiajtó. Lassú ünnepélyességgel besorolt a Rolls Royce mellé. és keményen összepréselte a kézcsontokat. A testőr-sofőr. majd az abszintot. és bólintott. még mindig ott posztolt a nappali bejáratánál. Henri feszülten várta. közben érezte. mert valami fortélyos bosszúra készül? Nem! Izmajlov nem tudhat róla! Reméljük! Fölismerte a férfit Madeleine fotóiról: ösztövér. Henri irányt változtatott a bár felé. Egy magas fényezésű. átnyújtotta a poharat és kisietett a szobából. És ha mégis Madeleine-nek van igaza? És ha Izmajlov éppen azért rendezte ezt az estét. A herceg egy alacsony kereveten ült. – Egy perc. Vodkát löttyintett egy pohárba. bozontos szemöldökű. A kézfogás túl erőteljes volt: Izmajlov valamivel Henri markának közepe alatt ragadta meg a kezét. Henri bevezette a házba az új vendéget. közben egy másik kocsi hangját hallotta odakintről. aztán visszavette a kezét. hogy a jobb szemhéja vadul rángatózni kezd. ugye? – kérdezte. Henri kissé kihúzta magát. fekete Mercedes érkezett.– Abszintos martinit kérek! Köszönöm. Ő vezette a kocsit. – Henri Jansen. Kiszállt. Tud róla! – nyilallt Henribe a felismerés. Madeleine férje. és fürkészően Henrire nézett. felállt. Ahogy Izmajlov belépett. – Maga a házgondnok. sötét. Izmajlov pár másodpercig ropogtatta Henri zsenge kézcsontjait. karját dölyfösen összefonva. – Valgyimir Izmajlov.

széle hossza egy. A férfi jellegzetes túlméretezett amerikai. a normális emberek kutyát sétáltatnak vagy golfoznak. Ahogy leparkoltak. hogy látlak! Na. alighanem bérelt autó. mint egy túlérett szilva. nem egészen – felelte a fiatal herceg. ütött kopott járgány. alighanem pár évvel fiatalabb Henrinél. fölnézett az égre. A „barátok” – végre megjöttek. Szüksége van a testmozgásra! – Beszél összevissza! Nézzen már ránk! Maga szerint melyikünknek van nagyobb szüksége a testmozgásra? Henri mosolygott. Vlagyimir viszont szafarizik. de ott se adja alább a maratoni távnál. Henri szeme ösztönösen végigfutott a nő alakján. mellette egy nő. Az ég tiszta volt. Kintről megint kocsi zaj hallatszott. Henri betessékelte őket. Henrihez fordult. – Amit ő. éjszaka várhatóan nem lesz eső. Henri a hajához kapott.Izmajlov vigyorgott. és az újabb jövevények elé sietett. Egyikük sem válaszolt. A nő csinos. – Örülök. –Mit iszik? – kérdezte Izmajlovtól. a szél rázendített. gondolta Henri. – Panaszkodik. pedig élvezi. Mielőtt utánuk ment. –Üdvözlöm önöket! – szólalt meg a házigazda udvariasságával. kiheverted? – Hát. Henri a bárpult felé indult. A kormány mögött egy férfi ült. hogy elkészítse az italt. A szél azonban minden eddiginél erősebben fújt. . Átadta a poharat Izmajlovnak. próbálta lesimítani összekuszált fürtjeit. jól szituált. Az utolsó kocsi egy Mini volt – kicsi. A napkorong alacsonyan csüngött a horizonton. – Tudja. Szemhéja még mindig rángatózott.

Szőlőültetvények mellett húztak el. és az ölébe vette. Abszolút megbízható. hogy értette. nincs miért aggódnia. – Nyúljon be a táskámba! Keyes hátrafordult és matatni kezdett. – Nem – felelte. Jó nagyot szól. – Pontosabban… egyszer. – Mindig testre célozzon! – folytatta Brown. A terepjáró hátsó ülésén megtalálta Brown táskáját. hogy hangos. és szorítsa erősen! De vigyázzon. szemét közben az úton tartva. Negyedmérföldenként egyre keskenyebbé vált a vadonba vezető út. A tárban tizenhét töltény van. srác koromban. két kézzel fogja! Amúgy is remegni fog a keze. zömök és ocsmány fegyverek lapultak. Keyes kézbe vette a fegyvert. amíg a másik összeroskad. Kinyitotta. és talált benne egy összegubancolódott bőrhevedert. ránézett Brownra. Visszatette a fegyvert az ölébe. Keyes rácsúsztatta az ujját a ravaszra. – Célozzon. nyári táborozáson. Keyes morgott valamit. – Volt már pisztoly a kezében? Keyes. és meglepődött a súlyától. – Könnyen kezelhető. A hevederhez pisztolytáskák tartoztak. És készüljön fel rá.Még egy pillanatig elnézte az eget. Huszonkét éves lehettem. azokban pedig fekete. – Vegye ki a Glock típusút – mondta Brown. és újra kifelé bámult az ablakon. és az út menti csalitosra célozgatva gyakorolt. aztán bement a vendégek után a házba. majd hegyi patakok és meredek sziklaformációk következtek. mert visszarúg. . 2. – Egyszerre két lövés! És addig lőjön. aki eddig a narancssárgában játszó földeket szemlélte az ablakon át.

– Itt vagyunk? –mutatott rá egy pontra Brown. és feszülten figyelt. hátradőlt az ülésen. – És ide kell mennünk… – Itt föl! Alig negyedmérföldnyire voltak a háztól. – Mindig testre célozz! Egyszerre két lövés! A ház előtt egy Audi parkolt. Brown leállította a motort. A főbejárati ajtó – két oldalán elefántcsont oszlopok – tárva nyitva volt. és továbbhajtott. Kiszálltak az autóból. Testre célozz! – ismételte magában. A talaj nedves volt. ha Keyes jól számolt. De azért kinyitotta a kesztyűtartót. Brown az ajtóra nézett. ellenőrizték a pisztolyaikat. Keyes a botjára támaszkodva bicegett. Hirtelen ernyedtséget érzett. – Lehet.Jó öt perce haladtak már ezen a szakaszon. miközben Brown az út szélére húzódott a terepjáróval. cipője belesüppedt a sárba. . elöntötte a forróság. A két férfi megtorpant. Amikor a kocsifelhajtóhoz értek. majd megindultak a kolóniái stílusú kastély felé. Brown nem vett észre semmit. Bent szólt a rádió. aztán Keyesre. Mindketten a gyűrött térkép fölé hajoltak. és elővette a térképet. majd óvatosan befelé indult. Eukaliptusz és lilaakác illatát hozta magával az éjszakai légáramlat. úgy vélte. hogy eltévedtünk? – kérdezte Brown. mellkasát mintha satuba fogták volna. és bekémlelt a házba. ez az út visz Izmajlov házához. Keyes szerint jó irányba mentek. és a félhomályban hunyorogva böngészték az úthálózatot. Az ajtófélfához lapult. fájdalmasan ismerős zenét játszott: Billy Joel.

Boltíves ajtók nyíltak a folyosóra. bíbor levendulamezők. a földeken vad szél süvített. távcső nélkül is felismerte a házat. – Vlagyimirt keresik? – kérdezte. a nő felkapta a fejét. valamiért ez villant át Keyes agyán. nyirkos folyosó. egyszerre. és Keyes egyedül maradt odakint. Az utolsó ajtó mögül fény szüremlett. Félig üres borospalack állt az asztalon. tompán bámult Keyesre. Ahogy a két fegyveres férfi belépett. Kezével megtörölte az orrát. A hűtőszekrény mellett macska fészkelt. memorizálta Keyes. kelet felé fordította: a hosszan elnyúló kocsifelhajtó irányába. – Három kocsi – mondta Brown. Keyes. Kesernyés mosoly jelent meg az arcán. azt hiszem. A pulton gyümölcsöstál és a rádió. A falakról súlyos serpenyők és fazekak lógtak. Innen jött a zene. Két lövés. Egy nő ült az asztalnál. Zokogott.Aztán belépett. Van Gogh és Chagall a falon – eredeti festmények! –. A ház körül kisebb bungalók és melléképületek helyezkedtek el. Lassan Brown után lopakodott. s közben két kézzel erősen szorította a Glock pisztolyt. – Mutassa! . Brown ismét az út szélére húzódott a terepjáróval. – Az egyik egy Rolls Royce. 3. mellette csikkekkel teletömött hamutálca. Összeszedte minden bátorságát. a nő elmondása alapján. Szürkület derengett körülöttük. Testre célozz! A konyhához értek. A főépület mögött szőlőskert. Félhomályos. Brown óvatosan közelített. Brown elővett egy távcsövet a táskájából.

hanem egy Mini közelít. jóképű. az ablakok tükrökké váltak. ahogy Brown mondta az imént. Keyes nem ismerte az alakot: harmincas éveinek közepén járó. mint a háta mögött zajló tárgyalásra. De most már nem volt visszaút. és Brownra nézett. Ahogy a nap leszállt. hogy nem az Audi. Keyes ügyetlenkedett egy darabig. jól öltözött fickó volt. hogy figyelmeztesse a férjét. hogy kényszerű fültanúja ennek a sajátos megbeszélésnek. magabiztos testtartású. egy férfi jelent meg a ház főbejáratánál. igen! A másik Dietz! Keyes leengedte a távcsövet. míg megtalálta az autókat és rájuk fókuszált. egy ezüst Rolls Royce parkolt. Határozottan rossz ötlet! Ennél csak az volt rosszabb ötlet. hogy a nő valahogy letépte magáról a kötelet. és most jön. – Jönnek! Újabb autó fordult a kocsifelhajtóra. 4. Henri figyelte. – Vegye le a távcsövet! – szólt Brown halkan. Egyikük az a bizonyos nő. valószínűleg üresen. Mellette.Brown átadta a távcsövet. nagy port kavart maga mögött. A folyamat nagyjából húsz percig tartott. Most már nem ugorhatott ki a házigazdái szerepkörből. amint az uszoda fokozatosan a süllyesztett nappali tükörképévé alakul át. A másik egy fekete Mercedes. de még csak a szobát sem . ami itt folyik! Nem tartotta túl szerencsésnek. Keyes egy pillanatig azt hitte. hüvelykujjával közben a fókuszáló gyűrűt igazgatta. majdnem a ház takarásában. Ahogy a kocsi megállt. Keyes követte a kocsit a távcsővel. Legjobb lenne semmit se tudni mindarról. A másik pedig… nos. hogy ő adjon otthont ennek a találkozónak. De aztán látta. és tulajdonképpen nem volt benne semmi különleges. Annál inkább ismerősnek látszott a Mini két utasa. De inkább erre figyelt. Az egyik egy kombi volt.

Egyetlen dolgot tehetett: mereven bámult kifelé az ablakon. vagy italutánpótlásért megy. hogy kiüríti a hamutartókat. . mintha süket lenne. és úgy tett.hagyhatta el azzal az átlátszó ürüggyel.

Most pedig szíves engedelmükkel leírnék egy számot… Körülnézett. Az amerikai átvette a jegyzettömböt meg a tollat. uraim. Negyvennyolc órán belül újabb találkozónk lesz egy másik érdekcsoport tekintélyes képviselőivel. A testőr-sofőr továbbra is az ajtónál állt. Megnézte. akiknek a kilétét természetesen nem áll módomban felfedni. szinte dallamosan. kezét hátul összekulcsolta.– …a hozzám eljutó sokféle ajánlat – magyarázta az amerikai. és tekintettel arra. – …és ha megengedik. De persze szívesebben kötök üzletet megbízható ügyfelekkel. Ám az idő mégiscsak esszenciális tényező. uraim. akkor ez lenne a kiinduló alap. Teltek a másodpercek. és leírt egy számot. írással lefelé borítva. halkan. – Én pragmatista vagyok. Odavitte az amerikainak. Arcizma se rezdült. mozdulatlanul. a nő és a herceg egy alacsony díványon ültek. benyúlt a kottatartó mögé. A szaúdi herceg nyúlt érte elsőként. hogy Vlagyimir biztosított afelől. Izmajlov mindeközben a belső zsebéből készségesen előhúzott egy golyóstollat. . hogy önök ebbe a kategóriába tartoznak… Nos. Nekem mindegy. hogy az árut kinek adom el. Ezután a papírt az asztalra helyezte. Vlagyimir. hogy ezúttal felkínálhatom önöknek a lehetőséget… A kandalló előtt állt. – Természetesen megértem a körültekintés és az elővigyázatosság elengedhetetlen szükségességét. és éberen hallgatták. Hangja magabiztosan csengett. Henri odasietett a zongorához. egy darab papír után kutatva. és előhúzott egy jegyzettömböt. és kissé előrehajolt. igazán örülök a kivételes alkalomnak.

a saját területére. és közben kémlelte az éjszaka sötétjét. majd Henrire. A szél bármelyik pillanatban újra föltámadhat. És akkor. vélte Henri. hogy hamarosan túl lesznek ezen a gyötrelmes éjszakán. – Sylvie! – hívta a kutyát. tessék. nem láthattak kifelé. A herceg először a testőrére meredt. – A szomszéd kutyája – magyarázta Henri. mint egy akvárium. De azért most már megkeresi azt az átkozott ebet. és ha a kutya minden levélrezdülésre ismét ugatni kezd. A döntő pillanatban. Olyan volt a társalgó. kutyaugatás hallatszott. ám ebben a pillanatban odakintről. és az úszómedence felé közelített. okos kislány! . és néhány rekedt vakkantással fölborít mindent! Most meg hallgat! Vajon miért? Talán. – Ne aggódjanak. a feszültség csúcspontján! Eddig minden simán ment.A szaúdi szólásra nyitotta a száját. vélte Henri. Ujjaival csettintgetett. és úgy nézett ki. és szépen visszapenderíti a szomszéd kertbe. ám akik bent voltak. jön Sylvie. mert a szél újra elcsendesedett. – Azonnal körülnézek – mondta. egyenesen a főbejárat felé igyekezve. öt szempár pislogott vaksin kifelé az üvegen át. akkor ezek az emberek odabent az életben nem hagyják abba ezt a rohadt… Henri megkerülte a házat. 5. amiatt ugatott. Csak az erős szél ijesztett rá. – Gyere ide. és a testőr mellett kisurrant a szobából. semmi baj! Ám a kis terrier vakkantásai nem is jöhettek volna rosszabbkor. egészen közel a házhoz. semmi baj! Szavaival szemlátomás senkit nem nyugtatott meg. Innen beláthatott a fényesen kivilágított társalgóba.

Innentől kezdve igen gyorsan végbementek az események. – Gyere vissza. De volt ott még valaki… Sőt. Henri! A következő pillanatban a kutya ott állt mellette a magas fűben. és füttyögött közben. kutyuska. ne menj oda! – erőlködött Henri. ketten voltak! Ahogy fölnézett rájuk. Henri arrafelé indult. – Ide gyere. én vagyok. s csóválta a farkát.A medence túlpartjáról reccsenés hallatszott. . Egyikük fölemelt egy pisztolyt. hirtelen kiszáradt a torka.

elárulja a jelenlétüket. hogy a pisztoly felrobbant a kezében. tekintve. Megkerülte a férfit. Saját remegő képére meredt a tükröződő ablakban. amikor egynek is ilyen brutális hatása van? A férfi nem futott tovább. Talán van valami ötlete. Csuklója fájdalmasan kificamodott. Ha tüzel. A lövés zajára Hanna torka összeszorult a félelemtől. mint valami múzeumi szoborgyűjtemény. A férfi borzalmas loccsanással belezuhant a medencébe. megfordult.Huszonötödik fejezet 1. Mindenki megdermedt körülötte: a szaúdi herceg a díványon ülve. hogyan lehet zajtalanul elintézni egy embert. Az öt ember a házban szerteszét szaladt. Brown megmozdult. Először azt hitte. 2. Megállt. Keyes remegő kézzel emelte föl a pisztolyt. Aztán megállapította. a dörrenés lehetetlenül hangos volt. az orosz álló helyzetben. hogy a fegyver mégsem robbant föl. Brown azonban elkésett. Hogy a pokolba lehet egyszerre két lövést leadni. szuggerálta magát. hogy a férfi éppen rájuk nézett. A férfi hátrált. majd rohanni kezdett a ház felé. A testre célozz. ahonnan a kivilágított ablakok mögül öt vaksi szempár meredt kifelé a sötétbe. Tüzelt. A kutyát is milyen könnyedén lecsendesítette. ahogy Brown előtte figyelmeztette. Keyes meredten bámult rá. De a jelenlétük már nem volt titok. a . Lába megroggyant. Csupán visszarúgott. és levegő után kapkodott.

amelyből kieresztik a levegőt. és próbált rájönni. Eltelt néhány másodperc. Szeme az amerikaira villant. aztán megtorpant. miközben a szaúdi herceg is reflexszerűen az ő közelségét kereste. A testőr mozdult elsőként. A testőr és a szaúdi herceg eltűnt. természetesen. eszmélt rá Hanna. mi történhetett odakint az éjszakában. Első eset. De a félelem megbénította: egyszerűen képtelen volt mozdulni. ernyőt vonva testével a kisebb köré. Hanna útitársára. hogy kikerüljön a tűzvonalból! Hanna megpróbálta ugyanezt tenni. amíg agya fölfogta a látottakat: íme. Az amerikai most lapos kúszásban elindult a nappali másik sarka felé. majd a villanykapcsoló felé kapaszkodó férfira. mintha valami elementáris erő vonzaná őket egymáshoz. Az orosz továbbra is tanácstalanul téblábolt. egy kiképzett harcos a földre veti magát. A díványhoz rohant. Az orosz ugyancsak nekiindult – de tétován: először a zongorához lépett. akivel a fél világot kényszerűen körbeutazta. éppen felállás közben – mindegyikük az ablaküvegre bámult. Hanna mintha egy hőlégballont látott volna maga előtt. A tagbaszakadt ember. ahol a férfi korábban ült. Szeme a kandallón . Hanna a kézitáskáról az oroszra nézett. Az amerikai egyre jobban összezsugorodott. a védett személyhez. és tanácstalanul állt. és kifelé taszigálta a főbejárat irányába. És ekkor jött a csobbanás odakintről! A kutya megint ugatott. szinte becsomagolta a herceget. Hol a könyv? A férfi kézitáskájában. A következő pillanatban szétfutottak. hogy a könyv nincs közvetlenül a testközelben. A táska pedig a díványon. Mozdulj! – szólt a belső hang Hannában.férfi. A villanykapcsolót akarja elérni.

Aztán Brownt követve. A bent levők eltűntek. Keyes ott maradt a medencénél. Ahogy leoltotta a villanyt. kimeredt szemekkel. Keze még mindig remegett. a bejárati ajtó irányába. Néhány pillanat. nyúlt a piszkavasért.pihent meg. szinte őrjítő volt ez a finom hanghatás. Keyes célba vette a nőt. Ösztönösen ismét tüzelőállásba helyezkedett. 3. 4. Ujja ráfeszült a ravaszra. és ügyelt arra. és hunyorgott. Jobbra mozdult. Hallotta a medence vizének halk csobogását. fájdalmas vonyításba kezdett. a kovácsoltvas piszkavason. Leengedte a pisztolyt. nehogy véletlenül beleessen a medencébe. az orosz. mely a kandalló mellé volt támasztva. De az alak zajosan és ormótlanul elzúgott mellette a sötétben. . E pillanatban megszűnt a bénultsága. érezte. hogy valaki feléje tart. Megpróbált célra tartani. pisztolyát a kivilágított szoba felé irányozta. Izmajlov volt. a főbejárat felé rohant. ő is előrelopakodott. De addig csak vibráló szellemképeket lát. Kialudt a fény. Testre célozz! Tőle balra a kutya valami földöntúli. hogy eltávolodjon a kutyától. Brown a házat megkerülve. Keyes megpróbálta elengedni a füle mellett. A fény kialudt. és a szeme nyilván hozzászokik a sötéthez. az éles benti fények utóhatásaként. csak a nő állt az ablaknál megkövülten. Valaki közeledett Dietz felé.

és boldogan. gondtalanul új életet kezdjenek egy távoli. mindent maga mögött hagyhatott volna. recsegve. De most minden darabjaira hullik szét: a szaúdi eltűnt. az orosz azonban csörtetett tovább. és a szeme hozzászokik… De most csak árnyakat lát. mint fényárban úszva könnyű célpontnak lenni. . Még mindig jobb. Pár másodperc. Sípcsontját beverte a kávézóasztalba. Rohadt helyzet. Ilyen közel! – gondolta Dietz. A pisztoly azonban a kézitáskájában van. Karnyújtásnyira voltak az üzletkötéstől. Dietz a pisztolya után kapott. gazdagon. Előrelépett. Pár perc. Jobb felől valami suhogva magasba emelkedett. nekiütközött valaminek – a tárgy leesett a padlóra. ott az ablaknál. kifelé. Hanna hallotta. döbbent rá! A táska pedig a díványon. néhány perc hiányzott csupán. majd elindult lefelé… 5. az orosz éppen most lép olajra.Ahogy elhúzott Dietz mellett. amint a férfi nekiment a kávézóasztalnak. Csakhogy a szoba koromsötét. az egész nagyon rohadt! Nincs nála a könyv! És a nő… Hol a nő? Annak az árnyalaknak kell lennie. földi paradicsomban. De az alak elmozdult. és nagy csattanással darabokra tört –. helyrehozhat mindent. felszisszent a fájdalomtól. és kezében a biztos jövő. odakint pedig a fegyveres támadók… De vajon kik azok? Keyes? Ford? Vagy talán még sincs veszve minden? Talán még nem késő… Addig. amíg nála a könyv. hogy Elisabeth Websterrel eltűnjék a világ szeme elől. Valami nehéz tárgy mozdult a padlón.

Ez a valami a következő pillanatban kicsavarodott. a díványon. Lassanként kirajzolódtak előtte a tárgyak. és hallgatta a saját nehéz lélegzetvételét. biztos. és kifordította a piszkavasat a kezéből. Aztán ott állt. . Hanna hátrált. hogy a mozdulatlanul heverő tömeg nem más. Megpróbálta újra fölemelni a vasat. lábujjhegyen. a folyosó felé indult. Tompa puffanást hallott csak. hogy ne érjen hozzá a mozdulatlan testhez. mígnem beleütközött a kandalló hideg kövébe. A kutya továbbra is ugatott. bármit is talált el. Lábai megtalálták a lépcsőt. hogy nem tudja fölemelni. Idomtalan tömeg feküdt félig az asztalon. A feje fölé lendítette. ám meglepve tapasztalta. továbbra is a homályba meresztve a szemét. De Hanna nem tudott volna eljutni odáig anélkül. Lassan rájött. arra. ahogy a férfi elbánt vele. hogy elhibázta. A könyv a férfi testén túl. akire lesújtott a piszkavassal. Odakint beindítottak egy autót. mint amikor egy nehéz vas belecsapódik egy kásás belű görögdinnyébe. Ezért inkább ellenkező irányba. Hátrálva lépdelt fölfelé. Először azt hitte. hogy maradt még tennivalója! Kemény csattanást várt. Beleragadt valamibe. amint a fém reccsenve találkozik a koponyacsonttal. hogy újból lesújtson. de ez nem az a hang volt. Isztambul külvárosára gondolt. Minden erejét összeszedve lesújtott a vassal. mint a férfi. . összeomlott. Inkább valami olyasféle. Aztán a kávézóasztalt. félig lelógva róla. Más zaj nem hallatszott a szobában. Először a zongorát ismerte fel.Megragadta a piszkavasat. a kézitáskában volt.

amikor hirtelen sorozatlövés dördült. A háta mögött egy másik autó nagy sebességgel távolodott a bekötőúton. Hanna figyelte a motor távolodó zaját. saját sikítása még mindig visszhangzott a fülében. két kézzel fogta a pisztolyát. Tehát sikerült eljutniuk a kocsikhoz. és a dívány felé igyekezett. A fény felé indult. Csönd volt. állapította . Odakint felpörgetett motorral elhúzott az egyik autó. mozdulatlanul. szíve a torkában dobogott. Megtalálta a könyvet. Ott állt Brown szétterpesztett lábbal. a látványtól elbizonytalanodott. és ott volt a kézitáska. Keyes megkerülte a házat. közvetlenül az orra előtt. és újra visszahúzódott. közvetlen közelről. Hanna ott állt a sötétben. Hanna belenyúlt a kézitáskába. lefelé a házba? Vagy vissza a társalgóba? Az utóbbi mellett döntött. 6. és a feléje tartó Mercedesre célzott. A piszkavas kiállt a fejéből. Most már világosabban látott. Előrelépett. Csönd ereszkedett a házra.Hanna kiért a folyosóra. A férfi még mindig az asztalon hevert. A főbejárati ajtó tárva nyitva. ezüstös fény szüremlett odakintről. Másik kezének ujjai még szorosabbra zártak a pisztoly markolatán. és a melléhez szorította. de nem esett el. Elvesztette az egyensúlyát. Fölkapta. Másik irányba. Megcsúszott valami nedvességen. már az autó zúgása sem hallatszott. A kutyaugatás alábbhagyott. az emeletre? De ott csapdába kerülhet. Hanna fölsikoltott. és ahogy az elülső oldalra ért. Föl a lépcsőn. Hanna megkerülte a tetemet.

hogy feltartóztassa a feléje száguldó Mercedest. a csend természetfölötti hatást keltett és fullasztó volt. Keyes a ház ajtajára nézett. az oroszé. A visszarúgások ellenére valahogyan sikerült vízszintesen tartania a fegyverét. majd a levegőbe emelkedik. A Mercedes csikorgó kerekekkel tovaszáguldott a bekötőúton. mintha legalábbis a kellő határozottság elég lenne ahhoz. A Mercedes meg nyilván a testesebbé. csuklója minden egyes lövésnél elegánsan követte a fegyver rándulását. Távolabbról odahallatszott a főútra kanyarodó kocsi felpörgetett motorjának bőgése. három. és próbálta kitapintani a pulzusát. Telibe kapta Brownt. Mint egy lassított felvételen. öt. onnan a szélvédőre. kettő. Keyes látta. Az ajtó félig tárva… A férfi megnedvesítette a szája szélét. Elszántan tüzelt. A szél. Keyes nagy nehezen föltápászkodott. hogy Brown halott. A távolodó Rolls Royce a véznább férfié. aki elsőként menekült el a házból testőrével. Keyes elindult a földön fekvő test felé. de amikor látta a félrebillent fejet és a nyak szögét. négy. velős puffanással csapódott a földbe. ahogy Brown teste a motorháztetőre pördül. Leguggolt mellé. Két-két lövést adott le gyors egymásutánban. mely az emeletre . baljós neszezéssel. A folyosó csöndes volt és hűvös.meg Keyes. Lépcsőhöz ért. Keyes beljebb ment. Brown tüzelt. de menet közben már tudta. aztán csend lett. a ház nyikorgott körülötte. Már csak a szél suttogott. hosszúnak tűnő másodpercekig repült a test. Egy. visszahúzta a kezét. hat. Ám az autó nem lassult. Tompa. Elindult az ajtó felé.

Hátratántorodott. derengett föl benne. hogy laza csuklóval kivédje a fegyver visszarúgását. Egészen kicsiny kattanás hallatszott. nehézkesen dobbant. hogy föladja. s a testét is átjárta a hideg. mint amikor valami egy tócsába pottyan. és azt egyenesen Keyes mellkasának szegezte. Ugyanakkor a csuklóján hatalmas ütést érzett. Balján egy test hevert egy alacsony asztalon. milyen erős is az ütés. Azon töprengett. Valami nehéz tárgy kiesett a kezéből. Jobbján a zongora ormótlan tömege a homályban. Mintha a szíve is jéggé változott volna.vezetett. reflexszerűen eldobta a fegyvert. ahol a találkozó zajlott. Ott állt az ajtónál. Mielőtt igazából felmérte volna. Talán ezért nem sült el a pisztoly. hogy elfelejtette kibiztosítani a fegyvert. Ez a valaki egy tárgyat tartott a kezében. fölkészülve rá. ahogyan Browntól tanulta. Hűvös volt körülötte. tompán. 7. . Ezért inkább óvatosan besettenkedett a társalgóba. A férfi levegő után kapkodott. Vele szemben pedig állt valaki. mindkét kezét rákulcsolta a markolatra. befelé bámult. Ám ekkor valami surranást hallott. Keyes fölemelte a pisztolyát. Lehet. Hanna meghúzta a ravaszt. Tőle jobbra helyezkedett el a nappali. De most már túl messzire ment ahhoz. loccsanásféle hallatszott. hogy megfordul. és visszabiceg a kocsifelhajtón a terepjáróhoz. és a szeme kezdte lassan megkülönböztetni a részleteket.

és magzati pózba gömbölyödött. Volt idő. Hanna remegő kézzel lassan eltakarta a szemét. amikor csaknem minden hétvégén kiszabadult a természetbe – kirándult. Mostanában viszont a . gondolta. Huszonhatodik fejezet 1. húsz. Csak a szél suhogása hallatszott. Hanna várt. Légzése egyre inkább hörgésre emlékeztetett. éles és tiszta volt a levegő. emlékezett. Egyre hosszabbodtak a hörgések közötti időközök. és a part menti fák között megbúvó házacskákat balzsamos fenyőillat lengte körül. A férfi még mindig a falnak dőlt. kempingezett vagy horgászott a régi barátokkal. Egyre nehezült a légzése.Kinyújtotta a kezét. művi úton ilyet nem lehet előállítani. Végül egy hosszú. Eltört egy csont. Remegve nekidőlt a falnak. Teltek a másodpercek. Lassan. Jó ideje úgy alakult az élete. Tíz másodperc. Hanna fájdalmasan a testéhez szorította a jobb kezét. Ahogy Roger Ford a kunyhók felé közeledett. oldalára dőlt. óvatosan ereszkedni kezdett a padló felé. nem jött újabb lélegzetvétel. halálos sóhaj szakadt fel a tüdejéből. Eltelt öt másodperc. Lüktetett a csuklója. már csak hörgés hallatszott. A tó Maine szövetségi állam keleti részén terült el. hogy támaszt találjon. A pisztoly tehát mégiscsak elsült. Teljesen lecsúszott. Metsző. mélyen magába szívta a balzsamos illatokat. hogy alig mozdult ki a városból.

Haja rövidre vágva. Lehet. hogy egy hónapot eltöltött itt a tónál. Csinos nő. állapította meg Ford. Kissé megrázta a fejét. Amikor először meglátta. egyre nehezebben vette a levegőt. ahogy közeledett. szögletesnek találta a testét. Továbbhaladt.hétvégeket is az irodájában töltötte. vagy éppenséggel kidőltek a sorból. önsanyargató gyakorlatairól tanúskodott. Harminc fonttal súlyosabb volt a kelleténél. Olasz papucscipőjében és jól szabott öltönyében nem éppen erdei túrához volt öltözve. Ez tehát nem a merengések ideje. A nő akkor döntötte el a saját sorsát. a régi cimborák elmaradoztak. mely visszaviszi őket Langleybe. óvatosan lépkedve az őszi avaron. mely szigorú diétákról és konditermek rendszeres. Egy órán belül vissza kell érniük az autóhoz a tó túlpartján levő parkolóba. A vadon a saját fizikai korlátjaira emlékeztette. akkor a közös jövőjük formálására is jobbak az esélyek. Nem tudhatta. hiszen sajnos egyre fogyatkozott ez a nemzedék. ahogy mozgott. alakja kissé légies. A lehullott levelek már vastag védőréteget vontak a talaj fölé a téli fagyok ellen. itt a következménye annak. Azt persze Ford igazából nem tudhatta. márpedig annak látszik. hogy iránta milyen érzelmeket táplál. hogy ez benne . túl keménynek. méghozzá egyre kíméletlenebbül. és egy csukott könyvet tartott az ölében. amikor Párizsban föladta magát az amerikai követségen. de azért reménykedett! Ha a nő a saját helyzetével elégedett. majd rápillantott az órájára. Most. hogy jó ideje képtelen kimozdulni otthonról. és tíz évvel túlhaladta fénykorát. A nő egy hintaszékben ült a faház tornácán. sokkal természetesebbnek látszott – mintha saját magával is jobban ki lenne békülve. Íme. Fél órával később már a Gulfstream fedélzetén kell lenniük.

Ford elárulta. hogy Dietz és Leonard az ő emberei voltak. hogy az ügy valamennyi részletébe beavassa a nőt. amikor Maine felé autóztak hosszú órákon át. Tönkretette azt a nagyszabású projektet. hogy a játszmához miért éppen ezt a stratégiát választotta. ám ez nem változtat a helyzeten. Mindössze azt igyekezett megértetni vele. azaz Fordnak soha nem állt szándékában a könyvet az ellenség kezére adni. Ford persze nem tárt föl előtte mindent.akkor még nem tudatosult. hogy feladja magát. Egészen addig így volt ez. melynek előkészítésén Ford hosszú időn át oly nagy műgonddal fáradozott. A könyörületükben bízva kijelentette. hogy valójában ki az. . teljességgel törleszti hazája iránti kötelességeit. hogy a könyv átadásával és azzal. hogy a hazájának tett szolgálat helyett éppen az ellenkezőjét cselekedte. elmagyarázva. aki az ellenség kezére játszik. talán még jutalmat is várt. mint amilyennek látszik. hogy a titkos formulát visszaszolgáltatja. hogy felmentést kap a bűncselekményei alól. Az aggasztó kérdés számára mindig is az volt. Sőt. hazafelé a repülőúton. töprengett utólag Ford. most tehát a legkevesebb. amíg Ford kénytelen volt kiábrándítani tévhitéből. Ford csupán halvány utalásokat tett. akinek érdekében áll a könyv belső borítóján rögzített titok megszerzése és birtoklása? Arra vonatkozóan. Feltehetően arra gondolt. mégiscsak arra számított. mielőtt Keyes megbízta őket a feladattal. hogy minden erejével igyekszik jóvátenni az okozott kárt. és itthon is. Azt is megemlítette a nőnek. vagyis valójában melyik kéz az ellenség keze? Ki az. korántsem olyan egyszerű. hogy neki. semmi ellenszolgáltatást nem vár azért. amivel tartozik. semmi sem indokolta. Lelke mélyén azonban. Ehhez tartotta magát végig. hogy a kialakult helyzet. amelynek akaratán kívül részese és egyik kulcsszereplője lett.

Ford pedig hoppon marad.Az életszerűség látszatának megteremtése mindennél fontosabb az ő szakmájában. . és úgy. . hogy a szaúdi igen szépen bekapta a csalit. hogy a nő föladta magát a követségen. Tudni kell azonban. ehelyett saját zsebre kezdett dolgozni. akkor örökre eltűnik a hatalmas zsákmánnyal. Amennyiben személyesen kínálta volna fel a titkot Dietz COURTSHIPhálózatának. Csöndesen rámosolygott Fordra. a végén nem is hiányzott sok ahhoz. .Persze. hogy maga se vette észre –. pontosabban a hálózat megmaradt tagjainak. hogy Dietznek más volt a szándéka. hogy sajnálatosan túllépett azon a szerepkörön. Megszegve ígéretét. ismét Fordot hozta kedvező helyzetbe.Lépteinek zajára a nő fölemelte a fejét. és Dietz úgy viselkedett. és Ford most éppen azt akarja megtudni. Ad abszurdum.Ám ennek most már nincs különösebb jelentősége. mint aki valóban a legmagasabbra akarja fölsrófolni az eladási árat. Végül is Keyes volt az – jóllehet. Azzal. az is lehet. nem tájékoztatta Fordot az újabb fejleményekről. . hogy Dietz lefölözze a hasznot. akaratlanul. Az már csak hab a tortán. Nála soha nem lehetett tudni… Ez az ember kiismerhetetlen volt. hogy nem a herceg a végső láncszem! Valakinek még lennie kell fölötte. hogy ki ez a valaki. márpedig. aki a tökéletes alkalmat megteremtette Ford számára. ha ez sikerül neki. Az események azonban azt mutatják. akkor könnyen gyanút foghattak volna az ellenségei.A titkos formula valóságos volt. amelyet a Ford-féle forgatókönyv szánt neki. hogy hamis kártyákkal játszik. . miközben a férfi letelepedett mellé a másik hintaszékre.

– Mikorra gondolja? . A nő szép rendet tartott odabent. mint az erdő: a fa aromás kigőzölgése és a búcsúzó nyár szaga töltötte meg a levegőt. föltett egy teáskannát a főzőlapra. együtt nézték a tavat és a fák táncoló koronáit.Azért jöttem. Ahogy keresztülmentek a nappalin. és hagyja. nem vitás.Nem. hogy visszavigyem – törte meg a csöndet Ford. . Van még annyi idő? . . . .Kirakosgatta a pultra a szendvicshez valókat.Ford vállat vont.Épp akartam készíteni magamnak egy szendvicset. miért kell most elmennie innen. Kemény teremtés. majd mindketten bementek a házikóba. hogy a labda továbbra is Ford térfelén pattogjon.Vissza? – visszhangozta a nő. és hozzálátott az ebédjéhez.A nő eltűnődött.Ford kissé gonosz élvezettel figyelte a nőt.Langleybe. .Néhány pillanatig csöndben ültek.Velem tart? – kérdezte. hogy rákérdezzen.– Főzök egy teát – ajánlotta a nő.A ház belül éppúgy illatozott. Nyilván fúrja az oldalát. köszönöm.Ford megrázta a fejét. .Ahogy összekapta magát. . . . . Ehelyett belemegy a játékba. gondolta. és egy rajztáblát – nyilván ilyesmivel tölthette az idejét. a nő hellyel kínálta Fordot a kis faasztal mellett. Beléptek a konyhába. Indulnunk kell! Minél előbb! . .Egy italt? . .. Ford kisebb könyvhalmot látott. ahogy kinyitotta a hűtőszekrényt. De nem szerzi meg neki azt az örömet.

és belekortyolt a teába. – Fölveszem a kapcsolatot. . A férfi nem válaszolt. letette a teáscsészéket. Kitöltötte a teát. . és a tervek szerint alakulnak a dolgok. . és nem gondolja meg magát. a másikat Victoria Ludlownak. A nő keresett valamit. a nő odament a tűzhelyhez. és megköszörülte a torkát. hogy közben mindvégig háttal állt a férfinak. Az egyiket az apjának címezte a nő. és levette a forró edényt. hogy kapcsolatba lépjünk vele. kíváncsi volt. Mindkettőt letette Ford elé az asztalra. hogy tartja magát az ígéretéhez. Baltimore-ba. úgyis megtudja. Chicagóba. de nem szólt semmit. Amikor visszatért a konyhába. két borítékot hozott magával. .A nő kisvártatva átment a szomszéd szobába. hogy hozzányúlt volna a borítékokhoz.Ford kézbe vette a csészét. . Önnek készen kell állnia! Ahogy lehetőség nyílik rá.Ford beleegyezően dörmögött. Ford ránézett a címzésekre. és letelepedett az asztalhoz.– Van más választásom? – kérdezte. üzleteket köt. Közel egy hónapot tölt itt – meglátogatja a barátait. és ránézett a férfira. – Megtenné nekem. hogy minden rendben lesz – mondta Hanna.– Napokon belül Amerikába jön. Ford ott maradt a konyhaasztalnál.A nő elkészült a szendviccsel és kettévágta. . vajon mit tartalmazhatnak. kézbe vette a szendvicsét. anélkül. Mielőtt postázza. .– Feltéve – tette hozzá Ford –.A nő megfordult. úgy. önt azonnal bedobjuk. A teáskanna sisteregni kezdett. . .– Tegyük fel.A férfi mocorgott a hintaszékben.. hogy postára adja ezeket? . Aztán visszajött az asztalhoz. és hallgatózott. Ford a borítékokat nézte.

- …mi történik velem azután? - Nos, ez, úgy gondolom, sok mindentől függ. - Például? - – Például attól, hogy maga miként képzeli az újrakezdést. Mi elsődleges szempontnak tartjuk az ön személyes biztonságát. Azt hiszem, ez érthető, hiszen azok az ismeretek, amelyek az ön birtokába jutottak. - Hanna összeszorította az ajkát. - – De ne aggódjon emiatt – tette hozzá gyorsan a férfi. –Mi bízunk magában! - Ez persze csak részben fedte a valóságot. - A nő kétségtelenül megbánást tanúsított, és ráadásul akkor adta föl magát, amikor erre közvetlenül semmi nem kényszerítette. Másfelől viszont valószínűsíthető, hogy kedvezőbb bánásmódra számított, és az eddig történtek csalódást okoztak számára. Éppen ezért Ford indokoltnak tartotta, hogy állandó megfigyelés alatt legyen. A szomszédos faházakból fizetett ügynökök figyelték a hölgy minden lépését. - Persze, ha sikerülne megszöknie, akkor se juthatna túl messzire. Készpénze nincs. A bankkártyája befagyasztva. Kénytelen elfogadni a Ford által diktált szabályokat, ha tetszik, ha nem. Bármilyen más utat választ, zsákutcába jut. - A nő beleharapott a szendvicsébe, és ivott hozzá egy korty teát. - Szép órája van – jegyezte meg. - Hm. Köszönöm. - Rolex? - Igen. A feleségemtől kaptam. - Nekem is volt egy Rolexem. - Ford előrehajolt. – És még lehet is! – mondta. – Ha a dolgok rendben végbemennek, megfelelő és megnyugtató

megoldást találunk önnek. Feltéve, ha ön is úgy gondolja. De ezt már említettem. - A nő nem szólt semmit. - – Addig is… - Ford benyúlt a zakója zsebébe, előhúzott egy borítékot, és a másik kettő mellé helyezte az asztalra. - – Szeretném, ha áttanulmányozná. Némi háttéranyagot tartalmaz, melyet célszerű lenne memorizálnia, mielőtt a herceggel találkozik. Az ön által kitalált történetet vittük tovább. A férje ugyebár a NASAnak dolgozott, a hiperszonikus projekten. Miután hűtlenkedett, és maga rájött erre, letöltötte a számítógépét, és elrabolta a titkos anyagot. Ezután egy fogadáson megismerkedett Dietz-cel, és így került kapcsolatba a herceg köreivel. - Hanna nézte a borítékot, s közben a szendvicsét rágcsálta. - – Ahogy megkapjuk a jelet, azonnal lépnünk kell. Addigra magának tökéletesen föl kell készülnie… - – Rendben – mondta Hanna eléggé közönyösen. - Ford kézbe vette a csészét, és felhajtotta a maradékot. A tea remek hatást tett. Valami gyógytea lehet, gondolta; természetes, gyöngéd, nyugtató. - Néhány pillanatig csöndben ültek. A nő végzett a szendvicsével. Odakint föltámadt a szél, suhogtatta a fákat. - – Nos – sóhajtott a férfi. Most már valahogy túlságosan is könnyűnek érezte magát. Hiába, a természet varázslata! De hát végtére is nem vakációzni jött ide, erről nem szabad megfeledkeznie. – Indulnunk kell! - Hanna bólintott, és az üres csészéket berakta a mosogatóba.

2. - Amikor kiléptek a faházból, Ford a szomszéd ház tornácán megpillantotta az egyik ügynököt, amint fahasábokat rakosgat. A férfi feléjük nézett, látta, hogy Hanna Forddal van, és folytatta a munkát. - Körbesétálták a tavat. Ford szinte lebegett, olyan könnyűnek érezte magát. A tó titokzatosnak tűnt. A kora reggeli fagytól csípős volt a levegő, s ez még inkább felizzította Fordban a belső forróságot. Igazán itt az ideje, hogy komolyan vegye az egészségét, és újra rendszeresen kimozduljon a betondzsungelből, gondolta magában. Lám, a természet azonnal csodát művel! - Persze nyilván a belső megelégedettség is sokat számít! A fiaskók ellenére a dolgok végül is kezdenek egészen jól alakulni. Biztos léptekkel haladnak előre, hiszen sikerült azonosítaniuk a herceget, és most a nő segítségével végre csakugyan célhoz érhet a nyomozás! - Ha meggondoljuk, mindeddig sűrű homályban zajlott ez az egész zavaros ügylet. Ha nem jön a legutóbbi fordulat, akkor az ADS-nél soha nem kerülnek napvilágra Keyes hibás döntései. Keyes ítélőképességét jócskán megrendítette a saját családi tragédiája miatt érzett fájdalom, és túl nagy kockázatoknak tette ki a projektet. Elrendelte Chen megöletését. Aztán jött a felesége halála – egészen rejtélyes história! S ha most nem jön közbe ez a legutóbbi zűr, akkor Keyes a mai napig is az ADS élén áll, anélkül, hogy bárki is különösebben felfigyelne a ténykedésére. Márpedig az ő sajátos megoldásai a végén példátlan katasztrófát idézhettek volna elő.

- Ford azonban hál' Istennek időben közbelépett. Dick Biermant helyezte az ADS élére. Ő majd lassítja a tempót, és egészen biztos, hogy a jövőben kellő körültekintéssel jár el. Ed Greenwich szigorú megrovást kapott, és az ügye ezzel még nincs lezárva: alighanem súlyosabb következményekkel is számolnia kell. Szóval a dolgok jó irányba mennek, még ha nem is pontosan úgy, ahogy Ford eredetileg eltervezte. - Valami megvillant a víz felszínén. Kis csuka vagy pisztráng. Ford szinte kezében érezte a horgászbot végét. A nap forrósága e pillanatban váratlan erővel lövellt a tarkójára. - – Jó kis horgászhely ez itt, lefogadom – mondta. Meglepte, hogy a hangja mennyire erőtlen. A nő nem válaszolt. - Ballagtak tovább. A nap életlen kontúrral, izzó fénykoszorúként ragyogott a fejük fölött. Ford hirtelen úgy érzete, hogy tapodtat sem képes továbbmenni. A nő kézitáskája hirtelen döbbenetesen nehézzé vált, mintha valami különös alkímiai beavatkozás ólommá változtatta volna a tartalmát. Legszívesebben azonnal leült volna a tó partjára, és hagyta volna, hogy a forró délután csöndben tovatűnjön mellette. - Amikor megállt, a nő megragadta a könyökét. – Mi a baj? - Ford megrázta a fejét. – Semmi… csak hadd üljek le egy kicsit! - – De hiszen itt vagyunk már a kocsinál! Addig csak el tud jönni! - A nő kivette a táskát a kezéből, és noszogatta előre. - Ford most maga is meglátta az autót; a motorházon szikrázott a délutáni nap. De ha megfeszül se képes odáig

eljutni! Lábai elkocsonyásodtak. A következő pár lépésnél egyre nagyobb súllyal támaszkodott a nőre. – Áll… álljunk meg! – nyögte. – Nem! Mindjárt ott vagyunk. A nő továbbvonszolta Fordot. Amikor átment a másik szobába – nyilallt Ford agyába –, hogy áthozza a leveleket…! És amikor kiöntötte a teát, és háttal állt neki… Elérték a kocsit. Hanna nekitámasztotta a férfit az autó oldalának, és belenyúlt a zsebébe. Megtalálta a kulcsokat. Kivette a kulcscsomót, és óvatosan lefektette a férfit az aszfaltra. Az ügynökök kocsijain kívül más jármű nem állt a parkolóban; egyedül voltak tehát. Ford tiltakozni próbált, de valahogy túlzottan elálmosodott. Szeme lecsukódott. – Lazítson! – mondta a nő. – Meglátja, jobban lesz! Aludja ki magát! Ford a fejét rázta. Küzdött, hogy nyitva tartsa a szemét. Mit művel? – szerette volna megkérdezni. Persze pontosan tudta, hogy a nő mit művel. Elveszi a tárcáját! Aztán lecsatolja a karóráját! – Nincs harag! – suttogta a nő a fülébe. Ford feje elnehezült. Szempillái megrebbentek, majd összepréselődtek. Lehajtotta a fejét az aszfaltra. Hallotta, ahogy nyílik, majd csukódik a kocsiajtó, és fölzúg a motor. Állj! – szerette volna odakiáltani. De a szája nem engedelmeskedett. Felpörgött a motor, s a kocsi elhúzott. A nap égetett. Ford képtelen volt kinyitni a szemét. A hátán feküdt, és a délután forrón tovatűnt fölötte.

Hatszáz dollár lapult benne. Pár apróság volt még benne egymásra hányva: egy toll és egy jegyzetfüzet. Buffalót elhagyva. amit Hannának a herceggel kellett volna elhitetnie. utazott. Ahogy Ford ígérte. amit Fordtól kapott. hogy nem teszi meg neki ezt a szívességet –. kivett belőle egyet. . A mellette ülő férfi horkolt. bevásárlóközpontok. gyorséttermek hosszú sora. a csomagtartóban. melyet az óráért kapott a zálogházban. és a boríték. hogy a férfi hozzáérjen. Feje lassan egyre közelebb billent Hanna válla felé. és további háromszázhúsz. próbálta elkerülni. Ez és a retikül tartalmazta összes földi javait. meg benzinkutak. a feje fölött. egy rúzs és egy púdertartó. Kinyitotta a zacskót.Epilógus 1. az égbolt elfelhősödött. elővette a borítékot. azt részletezték a levélben. és különösebb élvezet nélkül rágcsálni kezdte. Éhes volt. Üres tekintettel bámult kifelé az autósztrádára: egyforma motelek. és elolvasta a tartalmát. felnyitotta. az ablak felé dőlt. Hanna összehúzta magát. két zacskó perec. Koszos latyak csapódott az útról az ablakra. Gondolt egyet. Benyúlt a táskájába. A zálogcédula mellett volt a pénztárcája. amivel Fordot megkönnyítette. Hanna nyugat felé tartott a Greyhound távolsági buszon. Keze félresöpörte a zálogházi cédulát – a portlandi buszpályaudvarnál egy pillanatig megfordult a fejében. Kisvártatva hópelyhek kezdtek szállingózni. Szerény ruhatára a nagytáskájában. Hanna továbbra is kifelé bámult a szutykos ablakon át. de aztán úgy döntött. hogy ott hagyja Ford autójában. és talált egy csomag sósperecet.

de azért több a semminél. visszahelyezte a retikülbe. A megszokott. Chicagóig még tizenegy óra az út. vastagon zselézett haj. az adott helyzetben. Jobbat. Megjelenése. hogy mindent alaposan megfontoljon. Miután elolvasta. és hogy ez volt az ára annak. a körözést már ki is adták. – Beszélnünk kell! – mondta Hanna tárgyszerűen. Hannára nézett. hogy az ő kezéről levegyék a bilincset. Ez alatt kéne eldöntenie a jövőjét! Nem sok idő ahhoz. Hanna azonban hátrahúzódott. A férfi megfordult. hogy föladta Hannát. 3. Tett egy mozdulatot. Körülöttük az épület előcsarnoka ebédidős zsibongástól volt hangos. és zavartan pislogott. – Frank! – szólalt meg Hanna. Kerülte Hanna tekintetét. aligha tehetett. hogy fordított . 2. Hanna arra gondolt. hogy átölelje a nőt. előttük salátástálak – érintetlenül. most is elegáns volt – vékony csíkos pamutszövet öltöny. kezében bőrből készült aktatáska. – Hanna! – szólt meglepve a férfi. és eltűnődött.vagyis lényegében a Hanna által az isztambuli vonaton kitalált történetet fejezte be – feltehetően valami ClA elemző egy washingtoni alagsori irodában. néhány másodpercre csönd telepedett közéjük. Újra kinézett az ablakon. A férfi hitetlenkedve hunyorgott. mint mindig. majd tett egy lépést Hanna felé. Épp most vallotta be. összehajtotta a papírt. Amikor Frank befejezte a mondókáját. és a borítékba belecsúsztatva. jó öreg étteremben ültek.

A férfi mocorogni kezdett. Hanna ridegen bólintott. – Mennyi? – Mennyire van szükséged? Össze tudnék szedni… úgy ötszázat. Hanna hagyta. és rátette a kezét a férfiéra. Hanna előrenyúlt. – Tízezer! – mondta aztán. –Rettenetesen érzem magam a történtek miatt.helyzetben. hogy teljenek a másodpercek. az ügyet újra elővennék. – Micimackó… – Ne nevezz így! – Hanna… Tízet nem tudok összeszedni. – Figyelj rám! – mondta. ha föladná magát! Ebben az esetben ugyanis Hanna elmondaná az igazságot. . – Nem tudom. ő se tudna a szemébe nézni. És gondolj arra. és a felelősség a végén arányosabban oszlana meg kettejük között. amit feltűnés nélkül ki tudsz venni a bankból. ha nem akarsz jelentkezni a rendőrségen… és ha egy kis pénzre van szükséged. hogy Frank nem örülne. hogy marha nagy mázlista vagy! Olcsón megúszod! A férfi elsápadt. ha ő tett volna ilyet Frankkal. Csodálkozásán azonban hamar túltette magát. Első pillanatban az ajánlat meglepte Hannát. Hanna elmosolyodott. – Ezer? – kérdezte a férfi reménykedve. hogy most neked… szóval úgy értem. Hanna elgondolkodott. Naná. Eddigi tapasztalatai szerint Frank Andersonnak nem a nagyvonalúság volt az erőssége. – Fog az menni! – mondta édeskésen. – Ugyanis ez a maximum.

hogy azonnal jelentse a rendőrségnek a nő felbukkanását. Gray. majd sarkon fordult. – Hanna! – kezdte a férfi. lelkére kötötték a portásnak. ám arra az esetre. Igazán nem panaszkodhatok. Gray nem fog többé visszatérni. hogy a házat üzemeltető társaság vezetése biztos volt benne. Azok után – csúszott ki majdnem a száján –. ha ez mégis megtörténne. A portás igencsak meglepődött. mutatóujját a férfi ajkához érintette. Mrs. nagy halom érintetlen könyv tornyosult az orra előtt a pulton. Craig ehelyett csak téblábolt. – Kíváncsi vagyok. Azok után – akarta volna mondani –. – Hello. és a sofőrnek bemondta a régi lakáscímét. megkapta e az ajándékot. Nem hittem volna. hogy újra láthatom. aztán kissé sután lezárta a megkezdett mondatot: – …hogy olyan hosszú ideig távol volt. leintette. Craig arca földerült. amikor meglátta Hannát. Felöltőjének arany gombjai megcsillantak. – Mrs. Gray! – hebegte. s igyekezett gyorsan föltápászkodni a pultja mögött. hogy átkutassák Mrs. Együtt mentek ki a bankból. hogy nyomozók szállták meg az épületet. és Frank átadta a barna borítékot. Azok után. Craig! Hogy mennek a dolgok? – Nem panaszkodhatok. – Én úgy érzem… – Csitt! – mondta Hanna.4. Még a következő sarok előtt látott egy taxit. amikor a fémtányérból kivette a pénzt. hogy… A derék portás itt elakadt. Gray lakását. Hanna mellette állt. és elsétált. félrehúzódtak a járdán. amit küldtem magának. – Csak beugrottam – mondta Hanna tétován. . hogy Mrs.

A portás kissé tanácstalanul átvette. hogy gondolt rám… – Megnézhetem? A portás áthajolt a telefonos pultja kapcsolótáblája fölött. – A Keresztes hadjáratok krónikája –. Hanna hamar végzett a másolással. ugyanilyen gondossággal. kivéve a karácsonyt. majd gondosan húzott egy vonalat a könyv belső borítójára írt szövegen át. Ez igazán nagyon kedves öntől. ellenkező irányba. és vizslatni kezdte a címeket a fölhalmozott könyvek gerincén. Hanna mosolygott.– A könyvet! – mondta. A műveletet addig ismételgette. és biztosra vehető. A portás szemlátomást hozzá se nyúlt a kötethez. kivette a cédulát. – Igen. ott. Mióta itt lakott. Aztán fölcsapta a kötetet a közepénél. ahová a jegyzetlapot az imént könyvjelzőként beillesztette. Gray. Aztán még egy vonalat húzott. Mrs. amíg a szöveg teljesen eltűnt a vastag vonalak mögött. Ritkán kapok ajándékot a lakóktól. Nagyon köszönöm. – Alig várom. az asztalán fölhalmozott könyvek pusztán dekorációként szolgáltak. épp most érkezett meg. Hamar rátalált a puha fedelű kötetre. és átadta Hannának. Hanna éppen erre játszott. hogy nem is fogja kinyitni az elkövetkező hónapokban. – Érdekes könyv – mondta a portás ünnepélyes hangon. hogy elolvassam. és visszaadta a könyvet. – Valamit szeretnék kimásolni belőle – mondta Hanna. . és a kézitáskájából elővett egy jegyzettömböt meg egy golyóstollat. egyetlen egyszer se látta a portást olvasni. A formula pusztán néhány rövid egyenletből és pár hozzáfűzött szóból állt. és fölcsapta a könyvet az utolsó oldalnál. Nagyon szép öntől.

M i ez tulajdonképpen? Hannának változatlanul fogalma sem volt róla. jobb híján a saját tükörképét szemlélte. és Hannának elege volt ezekből a játszmákból. akinek az egyetlen példány a birtokában van! Azt a könyvet. És most mit kezdjen a valódi formulával? Ez most a nagy kérdés! Megint a Greyhound-buszon utazott. 5. egy négyzetet pedig köbre. Az ablakon alig lehetett kilátni. ha történetesen a rák gyógymódját tartalmazza a képlet? Viszont arról se lehet szó. Nem! Nem próbál hasznot húzni a könyv birtoklásából! Nem fogja kockára tenni az újabb esélyt abban a pillanatban. . Odakint sötét éjszaka honolt. ahogy a sorstól megkapta ezt az ajándékot. anélkül. Egy teljes sort kihagyott belőle. hogy valójában mit takar! Hiszen mi van akkor. egy másik sorban az x-et fölcserélte c-re. ám a lehetőségek zömét azonnal elvetette. és senki más. s közben lázasan töprengett. hogy hátrapillantott volna. ő az. amelyet a nagykövetségen átadott – Isabel Allende Paula című kötetét –. A formulát pontatlanul másolta át a hátsó borító belsejébe. ez világosan kiderült. amíg meg nem tudja.4-et 14-re. Craig! – mondta Hanna. az 1. a provencei ház könyvespolcáról emelte le.– Köszönöm. Többféle válasz kínálkozott. majd sarkon fordult és távozott az előcsarnokból. És nem áll szándékában a formulát megsemmisíteni – addig semmi esetre sem. hogy Fordnak visszajuttassa a titkos formulát. De bármi legyen is. Ford is a maga kis játszmáját játssza.

meglátta a felkelő nap első sugarait. ilyen az élet. Ford. Egy kis alkura mindig akad lehetőség! Ez nem is hangzik rosszul! – gondolta. ez így már kissé derűsebben fest. Hanna nem tudta. de mindegyikük arra utazik. az apja. Senkiben nem bízhat! Frank. hogy kihasználja őt. Afelől azonban nem voltak kétségei. szőke hajjal. amely Maya Willis névre szólt. . hogy neki vakon követnie kellene ezt a bölcseletet. Eldöntötte tehát. Nem Hanna Gray. és elővette a könyvjelzőt. a másikban ezé a nőé. Vagy ahogy annak idején nagyanyja mondogatta előszeretettel: az életet az élet írja. ki lehet a fényképen látható nő – talán egy tízessel idősebb nála. tűnődött Hanna. Igen. Dietz egy halom hamis útlevelet hordott a táskájában. Nézegette a papírt a halvány világításban. bárki legyen is az illető. Az egyetlen személy. akiben megbízhat: Hanna Gray. ami az úti okmányban szerepel. de mindegyikhez más-más név társult. Maya Willis. Miért is ne? A név tulajdonképpen megfelelt. Hannára ügyet se vetettek. hogy mostantól kizárólag saját magára támaszkodik. De hát. Többségük bóbiskolt. az okmányok egyik felében a saját fényképe volt beragasztva. Egyvalami bizonyossá vált. és hasznot húzzon belőle. Egy évvel ezelőtt el nem tudta volna képzelni magát ilyen helyzetben. Benyúlt a kézitáskájába. kedveském! Persze az azért sehol sincs megírva. Dietz. melyet a Krónika kötetből vett ki. s ahogy kinézett az ablakon. nem az a valódi neve.Ránézett az útitársaira. hogy a nőnek. Nem.Az élet megint feladott egy labdát. hasonló testalkattal és fakó. ha más-más módon is. Aztán elővett egy útlevelet.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->