John Altman

TITKOS FORMULA

1

A mű eredeti címe Deception Copyright © 2003 by John Altman Hungárián translation © ERDÉLYI ANDRÁS és a GENERAL PRESS KIADÓ Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is. Fordította ERDÉLYI ANDRÁS Szerkesztette Dr. BORBÉLY SÁNDOR A borítótervet GREQOR LÁSZLÓ készítette ISSN 1416-7026 ISBN 963 9459 65 8
Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/d. Telefon: 359-1241, 350-6340 Fax: 359-2026

www.generalpress.hu generalpress@generalpress.hu Felelős kiadó: LANTOS KÁLMÁNNÉ Művészeti vezető: LANTOS KÁLMÁN Irodalmi vezető: BESZE BARBARA Felelős szerkesztő: BENDA LUCA Készült 19,5 nyomdai ív terjedelemben, 53 g-os, 2,4 volumenizált Norbulky papíron Kiadói munkaszám: 911 Nyomdai előkészítés: TORDAS és TÁRSA KFT. Ez a könyv a debreceni könyvnyomtatás több mint négy évszázados hagyományait őrző ALFÖLDI NYOMDA RT.–ben készült. Felelős vezető: György Géza vezérigazgató

2

Margaretnek Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom Richard Curtis ügynökömnek, éleslátásáért és irányításáért, továbbá Neil Nyren szerkesztőmnek, aki felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott e könyv elkészítéséhez. Menet közben néhány egyszerű kérdéssel fordultam Jonathan Poritz fizikushoz. Mire befejezte a válaszadást, temérdek új kérdés fogalmazódott meg bennem. Jonathan nemcsak a tudását osztotta meg velem, és az idejét pazarolta rám, hanem beavatott az elméleteibe, az eszméibe, és a fizika sajátos nyelvezetébe is. Nagyon hálás vagyok érte! Közreműködtek még: David Maddux, lan Sowers, Joellyn Weingourt, Alison Brower és Chris Robertson. S akiket még köszönet illet: Sarah Silbert; Robert, Jane, és Jennifer Altman; valamint Rachel és Benjamin Edelson.

A véletlen olykor kétbalkezes következetességgel működik, mely könnyen összetéveszthető a tudatos Gondviselés munkálkodásával. Eric Ambler.– Koporsó Dimitriosnak

Bevezető
A napbarnított portás felpillantott a recepciós pult mögül, nyugtázta az ismerős arcot, majd szó nélkül újra a regisztrációjába mélyedt. Így volt eltervezve. A gyilkos az elmúlt két este folyamán kétszer is felbukkant a szálloda halljában; a vacsoráról visszatérő Epstein házaspár mögött lépkedett szorosan, mintha hozzájuk tartozna. Az éjszakai recepciós ennek folytán okkal feltételezhette, hogy a fiú a házaspár gyermeke. Bizonyos távolságról valóban úgy festett, mintha gazdag amerikai turisták elkényeztetett csemetéje lenne – öntapadós pólót viselt Venezia, Mi Amore felirattal; kezében összegöngyölt színes magazint lóbált. Miután megnyugodva konstatálta, hogy a recepciósnak nem szúrt szemet, maga elé nézve átsétált a hallon. Fölment a lépcsőn a harmadik emeletre, és kilépett a lépcsőházból a nyirkos, csöndes folyosóra. Korábbi behatolásaikor mindannyiszor végigment ezen a folyosón, és a hátsó kijáraton át távozott a szállodából. Ezúttal azonban megállt a 33-as ajtó előtt, fülét az ajtóra tapasztotta, és feszülten figyelt. Először csak valami csoszogásfélét hallott. Aztán valaki leöblítette a vécét. Szinte ezzel egy időben bekapcsolták a tévét: a CNN-t lehetett hallani.

Aztán az asszony hangja. – Akkor holnap a Lavena kávéház? A férfi morgott valamit; nyilvánvalóan egészen közel állt az ajtóhoz. Ez jó; a gyilkos először a férfival akart végezni. Két tárgyat rögzített a Bermuda-nadrágja derékszíjához, lazán lógó pólója jótékonyan elrejtette mind a kettőt. Körülnézett, megbizonyosodott, hogy nem látja senki, majd benyúlt a trikója alá, és előhúzta a jobb oldalára rögzített eszközt: egy hét inch hosszúságú fekete fémcsövet, melyet gondosan belehelyezett az összegöngyölt, színes magazinba. Bal kézzel kopogott az ajtón, jobbjával fölemelte a fegyvert. A magazin borítólapján a Rolling Stones lógójából látszott egy részlet; önmagába visszacsavarva, cirkalmas betűkkel: ing Sto. – Ki az? – hallatszott a férfi hangja. – A szobapincér – felelte a gyilkos, a tőle telhető legmélyebb hangfekvésben. – A szobapincér – mondta a férfi. – Rendeltél valamit? – Hogy rendeltem-e? – kérdezte az asszony. Résnyire kinyílt az ajtó. – Sajnálom, de alighanem rossz… A gyilkos feljebb emelte a magazinba rejtett csövet, kibiztosította a fegyvert, és meghúzta a ravaszt. A pisztolyban szétrepedt egy savtartalmú ampulla; gázfelleg lövellt ki, közvetlenül a férfi arcába. Az áldozat kővé dermedt a döbbenettől, eközben a gyilkos benyomult a szobába. Ledobta a földre a színes újságot, és előhúzta a derékszíjához rögzített másik szerkezetet: egy valamivel rövidebb, hat inch hosszúságú ezüstcsövet. Az asszony az ágyon ült, csupasz lábát dörzsölgette, s közben tévét nézett. Hátrafordult a zajra, s ahogy meglátta a

gyorsan haladt. valami céduláról. digitális eszközről. A zsineg szorításától a véredények először kékre váltottak. rendben van. Ami persze távolról sem volt egyszerű feladat. Ebből a szögből csak az asszony halántékát láthatta. tátva maradt a szája az elképedéstől. vagy egy pakli cinkelt kártyáról? Bármi lehetett. különösebben nem kötötte le a figyelmét. becsukta az ajtót. hogy hozzálásson a kereséshez. de kissé megroggyanva. hová jegyezték föl ezt a képletet? Mikrofilmről van szó. pontosan mit is kellene megtalálnia. és teljes testsúlyával hátrarántotta. Fölvette a földről a mérges gázzal töltött fegyvert. A CNN-en a palesztin menekülttáborokról szóló riportfilmet sugároztak. Hozzálátott a kereséshez. mert Keyes képtelen volt megmondani. és ráhúzta a tolózárat. mely az imént kicsúszott az összegöngyölt színes magazinból. és mindent szépen visszahelyezett a tokjába. majd vad lilára. és arcának lágy hajlatát. odament az ágyhoz. nincs világos útmutatás. de milyen formában tárolják. semmit sem értve az egészből –. A gyilkos beljebb hatolt a szobába. Időről időre rápillantott a képernyőre. Harminc másodperc múltán befejeződött a művelet. hangszalagról. már csak azért sem. . mit se törődve. a gyilkos a nő nyakára suhintotta a kötelet. A gyilkos keresztülment a szobán. imbolyogva küszködő áldozatával. Kihúzta a fémtokból a fojtogatózsineget. A férje a lábán állt ugyan.szobába lépő gyereket. itt volt az ideje. Az ajtó még mindig félig nyitva volt. Csaknem teljes csend honolt. de módszeresen. A halántékot áttetsző erek hálózták be. jobb felől az asszony mellé lépett – a nő még mindig a férjére meredt. Valami tudományos képletet.

Az egyetlen elektronikus készülék egy hordozható sztereó CD-lejátszó volt. s néhány másodpercre elbambult. Ez nagyon is logikusnak látszott. Révetegen rámeredt a tévéképernyőre – egy fogpasztareklám ment éppen a CNNen –. a logikai játékokban. A pasas differenciálszámításokkal foglalkozó tudós ember volt. ennek folytán könnyen kapcsolatba kerülhetett olyan szakemberekkel. ám abban sem talált titkos üreget. Megpróbált nem tudomást venni róla. De nem szabad elfelejteni. . vagy történetesen a kártyacinkelésben. sem a testükön. hogyan is kell egy efféle dolgot szakszerűen elrejteni. Megvizsgálta a nő hajkeféjét. Tüzetesen átkutatta a piperekészletet. Átvizsgálta a közkeletű rejtekhelyeket: benézett az ágy alá. Semmi. vagyis hordozható sztereó CD-lejátszó. hogy újra átgondolja az egészet. Szétszedte a telefonkagylót. fölhajtotta a vécétartály fedőlapját. Matematikus. hiába. Kivette az elemeket. akiktől tanulhatott egyet s mást. mint aminek látszott. a kártyatrükkökben. Az elemek is csupán elemek voltak. hasztalan. célszerű tehát ezen a nyomon tovább haladni. A férfi borotválkozóecsetje és borotvahabja is sorra került. Visszacsavarta a kagyló fedőlapját. Valami belenyilallt a gyomrába. megállt a helyiség közepén. hogy az adattárolási rendszerek alkalmazásával foglalkozott. majd folytatta a keresést. és hüvelykujjával végigtapogatta a foglalatokat. az áldozatok ruháinak belső zsebeit. Feltehetően sokkal jobban kamatoztathatta képességeit mondjuk. ami azonban sajnálatos módon nem volt egyéb. letapogatta a tükör hátulját. az asszony retiküljét. Laptop nem volt a szobában. sem a férfi levéltárcájában nem talált. Visszatért a szobába.Tudományos képletre utaló nyomot sem a házaspár poggyászában. Nem lehetett túl nagy gyakorlata abban.

Visszatért a szűk előszobába, s letérdelt a férfi hanyatt fekvő holtteste mellé. Alaposabban megismételte a tetem átvizsgálást, ezúttal magára a testre összpontosítva. A szemek közül egyik sem volt műszem. Egyik lábban sem talált üreget. A testben nem volt elrejtve semmiféle tudományos formula. Ismét felállt, keresztülment a szobán, s másodszor is átkutatta az asszony holttestét. Semmi. A nyilallás most élesebben jelentkezett a gyomrában. Visszament az öltözőszekrényhez, és újra átnézte a férfi tárcáját. Steven Epstein – ez a név állt a bankkártyákon. Visa, Master Card és American Express; teljes választék. Közelebbről szemügyre vette a műanyag kártyára nyomtatott számokat, hátha felfedez valami manipulációt. Aztán félrerakta a tárcát, és lekuporodott a bőrönd mellé. Előhalászta a fényképezőgépet, kivette belőle a filmet, és belecsúsztatta a zsebébe. Még az is elképzelhető, hogy a férfi lefényképezte a titkos formulát, majd megsemmisítette. Ezen eltűnődött, majd kisvártatva azon kapta magát, hogy a házaspár repülőjegyét vizsgálja. Talán a számjegyekben rejlik valami titkos kód: az ülőhelyek száma, vagy mondjuk, a járatszám rejti a keresett kombinációt. De nem! Minden normálisnak látszott. Morzsolgatta a jegyeket, s közben valami motoszkálni kezdett a fejében. Steven Epstein, folyosó melletti ülésre szóló, első osztályú repülőjeggyel. Mi nem stimmel?

ELSŐ RÉSZ
Hirtelen eszébe jutott: hol vannak a hajójegyek? Információi szerint a házaspár másnap tengeri hajóútra készült. Ezért kellett még ma este cselekednie. De akkor miért nem talál sehol egy nyamvadt dokumentumot, amely a hajóútra utalna? Újra kinyitotta a repülőjegyes tasakot. A dátumozás szerint a New York-i visszautat holnaputánra tervezték. Megváltozott volna az útiterv? Ahogy a repülőjegyekre meredt, valami megint szöget ütött a fejébe. Félretette a jegyeket, előhúzta a férfi útlevelét, és kinyitotta. Név: Epstein, Steven. Állampolgárság: amerikai. Születési idő: 1947. október 21. Nézzük csak még egyszer azt a tárcát! Rábámult a montanai jogosítványra, és megdermedt. A hiba olyannyira szembetűnő volt, hogy talán éppen ezért nem vette észre első pillantásra. Montana? Lázasan kutatni kezdett a zsebében a fénykép után. Keyes arra utasította, hogy memorizálja az arcot, s mielőbb szabaduljon meg a fotótól, de a gyilkos nem bízott saját magában, így aztán megszegte a szabályt. A képen látható férfi legalább tíz évvel öregebb volt, mint az, aki ajtót nyitott. Ránézett a szobában heverő két holttestre. Sziszegve káromkodott egyet. Rossz szobaszámot adott meg a londiner! Egy másik Epsteinét! Lassan föltápászkodott, térde száraz ágként tompán megreccsent. Révetegen rábámult a két halott emberre. Aztán újra káromkodott egy cifrát, zsebébe gyűrte a fényképet, összeszedte a holmiját, s távozott, anélkül, hogy hátrapillantott volna.

Első fejezet
1. A luxuskabin nagyjából tíz négyzetméteres lehetett. A falak vakító fehérre festve; egy kőnyomat függött az ágy fölött, mely hat turbános férfit ábrázolt lóháton. Bolyhos, neonfényű szőnyeg borította a padlót. Az ajtóval szemben nagy, kerek, színezett ablak nézett a kikötőre – hajóablak, gondolta Hanna Gray, jóllehet, ez lényegesen nagyobb volt, mint amekkorának egy hajóablakot elképzelt. Az ablak alatt kaliforniai fenyőből készült alacsony asztal állt, rajta lámpa, liliomos váza és gyümölcsöstál. A bal oldali falnál, ha Hanna megfordult, és az ajtóval szemben állt, kis íróasztalt látott, egy falba épített tévékészüléket és egy hűtőszekrényt. A jobb fal mellett ikerágy állt, egy állólámpa és egy indiai tölgyfából készült öltözőasztal. Az asztalon egy rádióba szerelt ébresztőóra, melynek digitális mutatója pontosan déli tizenkettőt mutatott. A hűtőszekrényben talált egy üveg pezsgőt, két hűtött poharat, egy Evian ásványvizet, egy mogyorókrémes bödönt és két becsomagolt tartós elemet. Az asztalfiókban volt két doboz Bonine-tabletta tengeri betegség ellen, egy műanyag karkötő, egy pár habszivacs füldugó, és egy Transderm Scop címkével ellátott óvszer. Hanna ujjai közé vette az óvszert, és megforgatta a kezében. Némi tűnődés után visszatette, becsukta a fiókot, és folytatta a terepszemlét. A fürdőszoba kicsi volt és takaros. Öt perc alatt mindent szemügyre vett a lakosztályában, így aztán más dolga nem lévén, leheveredett az ágyra. A hajó lágyan ringatózott a kikötő hullámain, ami kissé felkavarta a gyomrát.

Az ágy mögött recsegve életre kelt a hangszóró, s kisvártatva megszólalt a programigazgató hamis nyájasságtól túlcsorduló hangja: – Hölgyeim és uraim! Üdvözöljük önöket a gyönyörűséges Auróra II. fedélzetén! Ahogy kitekintünk ablakunkon a velencei dózsepalotára, szinte ugyanaz a kép tárul elénk, melyet Thibaut gróf emberei láthattak 1201 áprilisában, amikor megérkeztek, hogy fegyveres védelmet nyújtsanak a szállítmányoknak és a hadihajóknak, melyek aztán a negyedik keresztes hadjárat során… Hanna mozdulatlanul hevert. Ablak, gondolta. Szóval nem hajóablak, hanem ablak. Valami nehezen megmagyarázható csalódás vibrált benne. Ablakai otthon is vannak, Chicagóban. 2. Két órával később a programigazgató hölgy a színpadnál állt az Auróra II. társalgójában, és csaknem szóról szóra elismételte iménti beszédét a mikrofonba. – Amint követjük a keresztes lovagok lépteit és lábnyomait, szemünk előtt színesen életre kel a múlt. Pontosan úgy fogjuk átélni a nevezetes utazást, ahogy azok a hajdani férfiak élték meg kalandjaikat oly sok évszázaddal ezelőtt. Amikor elénk tárul a Hagia Sophia vagy éppen a Szent Márk mozaik együttese, gondoljuk csak rneg, milyen hatással lehetett a látvány azokra a kalandorokra, akik 1204 nyarán… A luxushajó társalgója szikrázót a napfénytől: csillogó keményfa padló, fényes selyemtapétával borított falak és hajóablakok sora – ablakok –, melyek a tenger napsütötte vizére tekintettek. A terem egyik végében volt az ebédlő, üveg gyertyatartókkal, csipkézett szélű asztalterítőkkel és sarkokba épített díszes bárpultokkal. A közös helyiség

másik végében helyezkedett el a színpad, előterében kisméretű hangversenyzongora, és egy állványzat a sztereó berendezéseknek. Finom arcvonású, elegáns, hetvenöt év körüli asszony mutatkozott be Hannának. – Renee Epstein – suttogta teátrálisan, és kezet nyújtott. Hanna elfogadta a felé nyújtott kezet – Vicky Ludlow – mondta, és kedvesen elmosolyodott. Az igazgatónő még mindig beszélt, Hanna kénytelen volt fél füllel odafigyelni: – Holnap korán reggel megérkezünk Methoni szigetére. Methoni lesz az első azon gyönyörűséges szigetek közül, amelyeket utazásunk során az elkövetkező héten alkalmunk lesz megcsodálni. Az egész napot a szigeten töltjük, és csak este hajózunk tovább, hogy aztán másnap reggel nyolc órára Vallettába érkezhessünk, vagyis Máltára… Renee Epstein kérdezett valamit, Hanna azonban nem tudott rá figyelni. – Bocsánat – fordult az asszony felé. – Óh, remélem, nem hamarkodtam el a dolgot. Tudja, néha hajlamos vagyok rá, hogy időnap előtt elszóljam magam és ostobaságokat fecsegjek. De hát az anyák már csak ilyenek, nem igaz? Legalábbis, ha arról van szó, hogy a fiacskájuknak megtalálják az igazit. Tudja, Charlie, az én fiam, fogorvos. – Epsteinné bizalmasan közelebb hajolt. – Nagyon praktikus dolog – suttogta. Hanna mosolygott. Az idős asszony a nagymamájára emlékeztette – új-angliai kékvér; feketére festett haj, ősz sáv a halántéknál – jól kiszámított beismerése a tisztes életkornak. A feszes bőr a halántékon macskaszerű keskeny résre húzta szét a szemvágásokat. – Nyugtasson meg, ugye, tényleg nem hamarkodtam el! – makacskodott az idős hölgy. – Nem, szó sincs róla – felelte Hanna. – Csak éppen attól tartok, hogy én már… hogy is mondjam… szóval, elkeltem.

kínál kedves utasainak annak érdekében. E fölött található a csónakfedélzet. A férjem megöl. tengeribetegek lesznek. Egyenesen le a csatornába. Negyvennégy luxuskabinban nyolcvan utas számára biztosít helyet. – Mekkora pech! Igazán sajnálom. valamint a fogadótérrel. A hajó öt különböző szintre tagolódik. kedvesem – sajnálkozott Renee Epstein. hogy pillanatokon belül példát fogok mutatni erre… Mindemellett a hajó tökéletesen megfelel a legújabb nemzetközi környezetvédelmi és biztonsági szabályoknak. Örökre elveszett. mert… – Az Aurora ll. különösen az utazás első napjaiban. hogy minél kényelmesebben és otthonosabban érezzék magukat fedélzetünkön. hogy akik erre hajlamosak. ennek ellenére meglehetősen gyakran előfordul. ha megtudja. de a gyűrűm beleesett a lefolyóba. A . van egy olyan érzésem. kétszázhetven láb hosszúságú – zengett a negédes hang a mikrofonba – és negyvenhat láb széles. beleértve az Egyesült Államok Parti Őrségének. melyeket az Aurora II. A legalsó szint ad otthont a legénységi kabinoknak. – Igen.– Óh. Ez az én formám. valamint Egészségügyi Minisztériumának előírásait. Lélegzetvételnyi szünet következett. Ami engem illet. egyenletes tengeri utazás elősegítése érdekében. mindegyik kabin az óceánra néz. – Az út során lesz idejük megismerni és kipróbálni mindazokat a luxusszolgáltatásokat. bocsánat! Nem láttam a gyűrűt. – Óh. A hajót stabilizátorokkal szerelték fel a sima. hogy itt vannak a mentőcsónakok. valamint az orvosi rendelőnek. mely értelemszerűen arról kapta nevét. Fölötte helyezkedik el a főfedélzet az utasok lakosztályaival. – Szóval történt egy kis baleset a szállodában – magyarázkodott Hanna kapkodva. – Bármilyen ostobán hangzik.

a hét végére úgy fogják ismerni a hajót. önök már nyilván kitalálták. hogy az idős asszony nem követte őt idáig. – Nos. mint a tenyerüket. átvette a poharat. csinos nő. továbbá itt helyezkedik el a szalon. sajnos nem volt időm rá. Az Adventure Dynamics legénységének haditengerészeti felöltőjét és sárgásbarna pantallóját viselte. viszont érdemes vállalni a „kockázatot”. villogó szemmel. – Óh – válaszolt –. Hanna kihasználta az alkalmat. Amikor már biztonságos távolságban érezte magát. itt van a konyha. amiket előzetesen elküldtek. mindenképpen célszerű . A háttérirodalomra. Végül pedig a napozófedélzet következik. elszánt léptekkel megindult az egyik bárpult felé. nem. hamar otthonosan fogják érezni magukat. és ha csak valami egyéb kellemes. Derültség hullámzott végig a hallgatóságon. A barna szemű steward mimózakoktéllal kínálta. – Elsőre lehet. Aztán elérkezünk a felső fedélzetre. hajában vörösesbarna árnyalattal. ahol most állunk. vagyis oda. egy harminc körüli. igazán nagy kár.csónakfedélzeten is található néhány utas-lakosztály. hogy kissé bonyolultan hangzik mindez – folytatta a programigazgató. és természetesen – e szavakat széles. hiszen itt található a legnépszerűbb hely. hogy eloldalogjon Renee Epstein mellől. Újabb nevetés. – De ne aggódjanak. a medence. majd megfordult. hogy az ember kihozza a maximumot az ilyen utazásból. Ahhoz. abban a reményteli hitben. átkaroló mozdulat kísérte – az ebédlő és a társalgó. – Végzett az irodalommal? Hanna zavartan pislogott. Hanna felvillantotta legszebb protokollmosolyát. mondhatni pikáns dolog el nem téríti a figyelmüket. a könyvtár és az előadóterem. mely csak a külső lépcsőkről közelíthető meg. – Mire gondol? – A könyvekre.

Ez már nem is mosoly. van magánál egy példány. nem érzi túl jól magát. öt feltétlenül ajánlott. Mi már mindketten olvastuk. – Nem. – Bizonyos történelmi szövegkörnyezet az utazás élményének egészében véve. ezt úgy hívják. – Hm – nyugtázta. Tudja. persze. igazán nem kellene… – Semmiség. Hanna továbbra is rendületlenül mosolygott. – Nem baj. A keresztes hadjáratok krónikája Joinville-től és Villehardouintól. nem arra gondolok. noha az arca már fájni kezdett a magára erőltetett nyájasságtól. Nem szabad ellustulni. hogy neuraszténia. – Jöjjön le a kabinunkba a tájékoztató után. és mindenképpen nézzen a szemébe. hogy is mondjam csak. Hanna belekortyolt a mimózájába. No. Rezonancia! – mondta Renee Epstein. Egy kis háttérinformáció sohasem árt. attól tartok. Gondolom.áttanulmányozni az ajánlott irodalmat. Valószínűleg otthon hagytam. tizenöt könyv van a listán. Talán az . gyengül a hallása szegénykémnek. ha vele beszél. nehezen pótolható rezonanciát kölcsönöz. kedvesem! Ilyen alkalom nem mindennap adódik az életben. – Igazán nem szeretnék… – Át kell élnünk az élmény teljességét – makacskodott Renee. és odaadom a könyvet. – És ehhez nekünk magunknak is hozzá kell tennünk valamit. De szemezgetni mindenképpen hasznos. – Óh. Nem bírja a hajóutakat. hacsak nem zárkózott be a fürdőszobába. hogy az egészet A-tól Z-ig feltétlenül át kell tanulmányozni. nincs. Óh. És Stevennel is találkozhat. Steven épp tegnap éjjel fejezte be a szállodában. tíz pedig kiegészítés gyanánt. Sajnos. akkor kölcsönadom a miénket. És van köztük egy igazán remek könyv.

amint a férj – emlékezett a névre: Steven Epstein – öklendezik a fürdőszobában.lenne a leghelyesebb. Vékony. De még ki se pakoltam. a legutóbbi szörnyű nyaralás után nem gondoltam volna. Marthát hozom . hogy megtalálja a könyvet. Talán majd később… – Egy perc az egész. És meg is fogod tenni. Hanna bocsánatkérően feszengett. hogy most valami olyasmit kellene tennie. Eredetileg azt terveztem. kékes hajszálerek hálózták be a kézfejet. azonnal. amit akar. – Feltétlenül el kell olvasnia! Higgye el. 3. Egy perc. Betolakodónak érezte magát. Annál inkább meglepődött. hogy a barátnőmet. Lehet. nem fog csalódni! – Igazán kedves öntől. és megragadta Hanna kezét. – Ragaszkodom hozzá – pattogott Renee. miközben az asszony izgatottan kotorászott a bőröndjeikben. Hogy őszinte legyek. amikor a következő szavakat hallotta a saját szájából: – Ez igazán nagyon kedves öntől. De képes-e arra. Méghozzá most. – Itt amúgy is mindjárt vége… Hanna ránézett a kezét szorongató kézre. és megsértsen egy idős asszonyt. hogy kihúzza a kezét ebből az ízületi gyulladásos szorításból. hogy még egyszer eljön velem hajókázni. Hallotta. Jöjjön! – mondta Renee. gondoljon róla az öregasszony. és ott vagyok. Köszönöm. s közben persze folyamatosan beszélt. ha most szó nélkül sarkon fordulna. – Borzalmasan kikészül a hajóutakon. Rettenetesen. amint ott állt a férfi betegszobájában. aki csupán barátságos akar lenni hozzá? Természetesen meg tudod tenni – gondolta. az ujjak keskenyek voltak és kecsesek. amire egyébként soha nem vetemedne.

tudom. . Jó. És köszönöm a könyvet.magammal. Egy pillanatig tétován állt Epsteinék kabinja előtt a vörös szőnyeggel borított folyosón – rápillantott az ajtó aranyozott tábláján a 47-es számra –. jobban érzi magát. nem kell ám kijönnie! Később úgyis találkozunk. és úgy döntött. Nem jött válasz a fürdőszobából. képzelje. és átadta Hannának. – Elvetted innen a Bonine-t. előtte a Níluson hajóztunk végig. ostromlott vár tövében haldokló katonák hevertek. Epstein úr – kiáltotta Hanna. – Ne fáradjon. – Na végre. Ebből is le lehet vonni bizonyos tanulságokat. – Köszönöm – mondta Hanna. Két évvel ezelőtt Vietnamban voltunk. Jövőre. este! Hanna kisurrant és behúzta maga mögött az ajtót. Csakhogy most. hogy az én Stevenem az utolsó pillanatban meggondolta magát. mielőtt az asszony tovább erőszakoskodik. hogy mégiscsak velem tart. hogy maga már foglalt. Viszlát. kedvesem. remélem. de hátha van egy barátnője… – Igazán köszönöm. tüzes nyilak röpködtek. megvan! – mondta Renee. – Hová rohan. fiam? Itt volt a Bonine az éjjeliszekrényen. a Jangcére megyünk. – Steven! Jobban vagy már? Mi lenne. – Remélem. majd visszaindult a lakosztályába. – Megemelte a hangját. A borítón páncélos vitézek tusakodtak pallosaikkal. az történt. Az egyik kofferből kiemelt egy puha fedelű könyvet. ha kijönnél és üdvözölnéd a vendégünket? Néma csend. drágám? Hadd kínáljam meg egy pohár pezsgővel! Várjon csak. – A vacsoránál találkozunk. Az utóbbi időben elég sokat utazgattunk együtt. De most már tényleg ki kell csomagolnom. és az ajtó felé hátrált. véletlenül van itt nálam pár kép Charlie-ról. kedvesem.

A Szent Márk templomnak csupán az egyik sarka látszott. sötét napszemüveggel és kitömött zakóban. akkor sem valószínű. s közben azon törte a fejét. és partraszálláskor letartóztatják. ennyi az egész. vajon nem követett-e el újabb baklövést azzal. tűnődött. és rögtön az ablakhoz ment. hogy pont egy öregasszonyt alkalmaznának ügynöknek. Nyakkendő nélkül. akkor mi a fenének jönnének utána a fedélzetre? Sokkal egyszerűbb. Magára zárta az ajtót.Ernyedtnek és erőtlennek érezte a vádliját. Az öregasszony barátkozni akart. Egy zászlórúdon az olasz nemzeti lobogót csapkodta a tengeri fuvallat. egy roskatag raktárépület eltakarta a műemlék együttes többi részét. amíg kiköt a hajó. hogy engedett az asszony invitálásának és lekísérte a szobájába. Nem. Végre visszaért a lakosztályához. Máris hozzászokott volna a tengerész járásmódhoz. . akkor nyilván egy felöltős férfit küldenek. Megint érezte a csalódottság furcsa kis vibrálását. Újabban… Semmi baj nincs. Vagy manapság talán a tengerész járásmód is elavult fogalomnak számít már. mint a hajóablak? Óvatosan lépkedett. Mert ha tudnak a hollétéről. De még így sem egészen stimmel a dolog. ha megvárják. Senki se követi! Ez szinte teljesen bizonyos. frissen felvarrt ráncokkal. Az ágyra hajította a puha fedelű könyvet. Hagyd már abba! Paranoiás vagy! Még ha követték is a hajóra – ami nehezen elképzelhető –. Az nem lehet. sötét napszemüveggel. de fényvisszaverő. csitította magát. hogy kinézzen a kikötőre. Pont ez hiányzik most: új ismeretségek! Mint púp a hátára! Hibát hibára halmoz. egyik kezével folyamatosan a falnak támaszkodva. De már megint képzelődik.

bikiniket és pashmina sálakat. Még egy pillanatig merengve állt az ablaknál. hab a tortán. és egyszer csak itt találta magát. ingeket garmadával. Hirtelen elhatározással összepakolt – jó sok holmit. és útnak indul a görög szigetek felé… Csakhogy a hajó tele volt nyugdíjasokkal. Poggyászaiból ítélve egy kívülálló azt is feltételezhette volna. Aztán megfordult. Tálcán kínálkozott az alkalom. A hajókirándulás befejeztével természetesen visszatér Chicagóba. hogy bármi is végleges lenne. A keresztes hadjáratok története. és nekilátott a kicsomagolásnak. és ráadásul. és bámulta a hajó tükörképét a hullámos vízfelületen. kasmírpulóvereket szívdöglesztő dekoltázsokkal. már az első házi feladatot is megkapta. amikor furcsa jelzéseket kapott Franktól. topokat. De ez nem jelenti azt. Kétezer dollár . meg akart szabadulni a depressziótól azokban a nehéz napokban. 4. De ez nem így volt. kiterítette a papírjait az ágytakaróra. Pusztán azért jött el ide. mennyire válogatás nélkül csomagolt. annyi szent –. nem győzött csodálkozni. Miközben átrakta a bőröndökből a ruháit a szekrénybe. farmereket. Túl sok holmit hozott magával. A hajóút mindössze hétnapos. Piperekészletei külön kis bőröndöt töltöttek meg. hogy soha többé nem szándékozik hazatérni. Nagyot sóhajtott. és összeszámolta a pénzét. Hiszen hová is mehetne máshová? Miután ruháit elrendezte. hogy kiszellőztesse a fejét. mely hamarosan felszedi a horgonyt. Ehhez képest Hanna legalább egy hónapra való ruhát hozott magával: blúzokat.Lehetne mindez rendkívül romantikus és regényes: behajózás Velencében egy tengerjáró fedélzetére.

Így aztán nem is lehet vitás. hogy teljesen alaptalanul aggódik Frank fura gesztusai miatt? Lehet. Van még ugyebár további százhuszonötezer dollár a közös bankszámlán otthon. hogy egy hét múlva ott díszeleg a fényképe a Tribune címoldalán. És lehet. De hát hol van itt nemzetközi hajtóvadászat? Hol van egyáltalán bármiféle bűncselekmény? A cég semmit nem tud a csalásról. Hanna eddig éppen csak belepillantott. Ennyi pénzből nem sokáig tudna megélni. Pusztán egy különös előérzetről van szó. főleg nem azon a szinten. szemcsés fotó. hogy a számlát hamarosan befagyasztják. de ha a Frankkal kapcsolatos előérzetei beigazolódnak. hogy vissza kell térnie. Gondolatai egészen máshol kalandoztak – képtelen volt összeszedni magát.utazási csekkben. az a fajta kissé elmosódott. melyen a bűnöző rendszerint a fejére húzza a kabátját. még a repülőtéren. hogy a következő kikötőben már várnak rá. Hanna! Dehogy felejtette el. miközben tagbaszakadt emberek tuszkolják befelé az ott várakozó rendőrségi autóba. hogy üldözési mánia az egész? Vagy éppen ellenkezőleg – már régen cselekednie kellett volna? Lehet. hogy megpróbálja elrejteni arcát a kamerák elől. amihez hozzászokott. igen. melyet csakis az ő képzelete gerjeszt Frank kétségkívül fura . SZÖKÉS KÖZBEN FOGTÁK EL A BETEGBIZTOSÍTÁSI CSALÁS GYANÚSÍTOTTJÁT – így a főcím. És akkor ez a pénz nincs többé. és egy adott dologra összpontosítani. akkor számítani kell rá. és további ötszáz dollár készpénzben. Fölkapta a füzetet. Lehet. Megszólalt egy belső figyelmeztető hang: ne felejtsd el a közös bankszámlát. az Államokban. Letartóztatással zárult a nemzetközi hajtóvadászat. és belelapozott. Igen ám. A csekkek és a készpénz mellett ott hevert a hajókirándulás brosúrája. melyet Vicky nyomott a kezébe.

s a jól táplált önelégültségtől. Vicky hangja sugárzott a büszkeségtől. mihez kezd az utazás végén? Nevetséges. Hívj fel a mobilomon. és Vicky hangja töltötte meg a szobát: Vedd föl. hogy több milliárd dolláros szerződésekről tárgyaljon. és anélkül. csakis ideiglenesen! És természetesen csakis úgy. Tudom. Fejest ugrani egy ilyen kalandba valahol a világ másik végén? Néhány dollárral a zsebében. melybe a Frankkal folytatott legutóbbi beszélgetése taszította. Ekkor szólalt meg a telefon. és maga mögött hagyhatja ezt az egészet. mi a véleményed egy ingyen kiruccanásról. hogy nem tudunk elmenni nyaralni. hogy utána nyomban visszazökkenhessen a régi kerékvágásba… . hogy mindennek vége. Velencébe? Úgyis kivettél pár nap szabadságot. Ám egészen addig. Holnap indul a gépünk. úgyhogy valakit még magaddal vihetsz… ha úgy gondolod. Megérzés. ahogy megkaptad az üzenetet… Hanna fölvette a kagylót. bekapcsolt az üzenetrögzítő. Ugyanakkor túl csábító a lehetőség. hogy a pénzt visszakapjuk. Vedd föl! Greget a lehető legnagyobb megtiszteltetés érte. és most már túl késő van ahhoz. hogy ott vagy. Hanna teljességgel meg volt győződve. Volt benne némi szorongás a hajóút miatt. amíg az üzenetrögzítőjén nem hallotta meg Vicky szavait. Arcát tenyerébe temetve ült a kanapéján. Maggie és én elkísérjük. hogy minden további nélkül fölszállhat a repülőre. semmi több! A saját felzaklatott képzeletének a szüleménye. Hanna! A szavak kusza összevisszaságban követték egymást. Na. Viszont ez azt jelenti.viselkedése nyomán. hogy akár csak halvány fogalma is lenne arról. Van még egy plusz jegy. nem igaz? És talán rád is férne most egy kis lazítás. szóval. Persze. Kiküldik Londonba. és próbálta nem megadni magát a teljes kétségbeesésnek.

ahogy anyja oly sokszor szemére vetette. és számára nincs többé visszaút? Mi van akkor. ha kiderül. . Miért cserélted ki a magnetofonszalagot az üzenetrögzítődön. Hirtelen az az érzése támadt. Kézbe vette az útlevelet. Az útlevél mellett a Renee Epsteintől kölcsönzött puha fedelű könyv – ami valójában nem az övé. felelte. A brosúra mellett hevert a notesza. majd leült. Elgondolkodva gyűrögette az utazási ismertetőt. De vajon így néz ki egy nemzetközileg körözött bűnöző? Nehéz elképzelni. amin rajta volt Vicky üzenete? Azért. anyjának valahol igaza volt. a jövő héten letartóztatják. hogy a bőröndöket mégse fölöslegesen pakolta tele. ha Frankot. ha nem annyira komor. sötét szemű. és kinyitotta. amely akár gyönyörű is lehetett volna. mindent megköszönt. megkapta a jegyeket és a brosúrákat. Ahogy most nézegette a fényképet. mint a fekete gyémánt. Hanna úgy érezte. hogy ez minden vagyona. Egy feltűnően csinos fiatal női arc. Saját maga nézett vissza rá a fényes felületű fényképről: sápadt. Hiszen mi van akkor. mosolytalan arc. mondjuk. aki egykoron a legfényesebb csillaga volt az Illinois állam betegbiztosítói társaságának. szőke hajjal keretezve. Gondolni kell a legrosszabbra is! Vicky hívása után másnap találkoztak a repülőtéren. és elbúcsúztak.De akkor miért utazol Vicky neve alatt? – tette fel a kérdést akadékoskodó énje. kemény és átható. mielőtt elutaztál. és miért semmisítetted meg azt. Szeme. amit most magával hozott? Íme a hajdani szépreményű Yale-diplomás. zilált. A notesz mellett a hamisított útlevél. hogy nyitva hagyjak egy kiskaput.

Ám az még ennél is hihetetlenebb. Mégis ott motoszkált a fejében a nyomasztó kétely. hogy inkább a halál. mely egy ügyes számítástechnikusnak éppen elég ahhoz. hogy az útlevélnek szeptember 11-e utáni új kiadású dokumentumnak kellett volna lennie. ha minden kötél szakad. Ebben az esetben viszont elindul a lavina. Ám ennél is jobban sántított a dátumozás. A hardware meghajtóját teljesen újra formatálta. digitális fényképpel és titkos kiemelésekkel. A személyi adatok mögötti kék és piros minták elmosódtak. hogy az útlevél átcsúszott az ellenőrzésen. mintha az aláíró korábban soha nem írta volna alá ezt a nevet – feltehetően azért. A Vicky Ludlow aláírás túl merevnek és mesterkéltnek látszott. Persze. Hanna nagyon is nyilvánvaló hamisítványnak találta a saját kis tákolmányát. kihúzná a lányát a pácból. Ez viszont nem ilyen volt. Kivéve. hogy letöltse az egészet. hogy valahol visszamaradhatott egy apró nyom. Hanna 2002 áprilisát választotta a kibocsátás időpontjául. Letette az útlevelet. semhogy büszkeségét feladva kuncsorogjon és megalázkodjék apja előtt. ami viszont azt jelentette. A vámos azonban inkább Hanna lábait mustrálgatta. Legvégső esetben. Legjobb tudomása szerint az ilyen művelet után lehetetlen újra lehívni a korábbi adatokat. és ez volt a szerencse. ha Hanna úgy döntene. ahelyett. Hanna most azon törte a fejét. Egy pillanatra megingott a lehetőségtől. vajon a hamisításának maradhatott-e bármilyen nyoma az otthoni komputerén. a nagy sietségben ennyit tudott kihozni az otthoni színes nyomtatójából. mert valóban soha nem írta alá. hogy kikeresi Frank . utolsó mentsvárként még akkor is ott van az apja. hogy a hivatalos dokumentumot vette volna tüzetesebben szemügyre. az apja alighanem kézbe venné ezt a… kis ügyecskét… Vagyis. és kézbe vette a noteszét.

a lakóház portását. amikor stresszhelyzetbe került. s magyarázatot kér tőle. s az FBI már várja a hívását. mint megkérni Craiget. egész nap ül az íróasztalánál. keze öntudatlanul és ösztönösen a régi sebhely felé mozdult. mint a banki folyószámláját. Aztán eszébe jutottak a növényei. bal csuklóján végigsimította a halvány forradást. Mégse kérte meg rá. hogy egyetlen könyvet is elolvasna. A főiskola elvégzése óta. és bámulja az orra előtt felhalmozott hatalmas könyvkupacot. ami azért jelentett bizonyos támaszt. Ez egy vakáció. E pillanatban Hanna Gray csaknem irigyelte őket. Hirtelen megint elfogta az émelygés.telefonszámát. hogy észrevette volna. de még azután se. Még a legsúlyosabb eladósodásai idején is volt hitelkártyája. Nem! Frank nem fordul ellene. Vagy már el is hervadtak. és a szeme ismét kipattant. Most már késő! A növények nyilván hervadoznak. anélkül. a hitelkártyáját ugyanúgy befagyasztják. Halott virágok. amit nyomban be is kapott. ha valóban elkapják. ha lehallgatják a telefonját. Jobb keze ujjaival. De semmi esetre sem más!Ledőlt az ágyra és lehunyta a szemét. Craignek amúgy sincs semmi dolga. Vagy a postai ellenőrző szolgálat? Vagy a főfelügyelőség valamelyik irodája? Letette a noteszt.Most pedig nyaral. Nem gondoskodott a virágokról! Pedig mi sem lett volna egyszerűbb. Most azonban. Mindannyiszor. A felismerés csaknem fizikai fájdalmat okozott: gyakorlatilag nincs egy vasa se. hogy szakított az apjával. . hogy menjen föl időnként. hogy időnként ránézzen a virágokra. hogy ennyire kiszolgáltatott anyagi helyzetbe került volna. és nem kevesebb. Ideje tehát szembenézni a valósággal: az éhezés és a fagyoskodás rémképeivel. és öntözze meg a növényeket. talált két Xanax tablettát. Semmibe nem kerülne. De mi van. nem volt rá példa. anélkül. Nem több.

A hívás időpontja olvashatatlan. Keyes gombóccá gyűrte. Érezte a feszültséget saját hangjában. Az alkalmazott adatfeldolgozási rendszer szabályai szerint mindent a régimódi háromszoros könyveléssel iktattak. Keyes. Az első üzenet Racheltől jött. hogy beleolvasott volna. ez állt a dosszié fedőlapján. Keyesnek erre nincs most érkezése. Beleroskadt a karosszékébe. Az időrubrika alá Daisy mindössze egyetlen szót firkantott: Negatív. – Mikor hívott Leonard? Nem tudom elolvasni a kézírását. és megpróbálta türtőztetni magát. TÁVOLLÉTÉBEN. anélkül. Az ajtó résein át hallotta a szomszéd szobából a készülék búgását. A következő néhány üzenet nagyobb figyelmet érdemelt. Forduljon ahhoz az átkozott ügyvédhez. elkezdte böngészni az iratcsomót. Az utolsónál azonban megakadt. Fáradtságtól duzzadt szeme keskeny réssé szűkült. Amíg nem kezdte el ezt az istenverte diétát. .Második fejezet 1. Negatív. Papírzizegés. Eltelt néhány másodperc. a telefon után nyúlt. a dolog nem tűnt ilyen átkozottul idegesítőnek. már ahogy ment befelé az irodájába. tűnődött Keyes. és átnyújtott egy kötegre való üzenetet. Leonard jelentkezett. Ezeket az íróasztala sarkára tette. és rutinszerűen rádöfött az egyik gombra. de egyik sem volt túlzottan sürgős. Daisy kedves mosollyal nézett föl az íróasztala mögül. ha feltétlenül beszélhetnéke van. – Igen – felelt Daisy a közvetlen vonalon.

az alkalmazott adatfeldolgozási rendszer hálózatával kapcsolatosan várt „sürgős választ”. és folytatta az olvasást. aztán megdörzsölte a szemét. A következő üzenet Alex Petrovtól jött. Az irat a „Kimenő” kosárba került. Keyes ráfirkantott valami kitérő választ a „postázandó” noteszlapra – Bierman örökké akadékoskodik. A . Túl éhes volt ahhoz. mikor. érzékelve főnöke hangulatát. Majd Daisy elintézi Biermant. Negatív. Petrovnak újabb szivattyúkra volt szüksége. s eltelt legalább egy perc. Keyes ránézett a Petrov által javasolt összegre. és csatolta az üzenő cédulához. néhány másodpercig kis köröket rajzolt – szoros. Idegesítették ezek az átkozott ügyek. ami azt jelentette. Keyes újra megnyomta a gombot. hogy megtudjon valami részletet az ADS komputerrendszeréről –. és hozzácsapta a postázandókhoz a „Kimenő” kosárba. hogy pénzt akar megint. – Azt mondta. azonnal kapcsolja.– Három ötvenkor – felelte Daisy. vége-hossza nincs a hülye kérdéseinek. megint kézbe vette az üzeneteket. – Mit mondott pontosan? – Csak annyit. újra jelentkezik. Ehelyett inkább Keyes drága idejét rabolja. hogy negatív. a nevadai gammatelep szűrőberendezéseivel kapcsolatban. – Rendben – felelte Daisy. amíg agya képes volt felfogni az üzenet tartalmát. hogy a rutin papírmunkát elvégezze. Majd Daisy elintézi. Mi a francot jelent ez? Mutatóujjával két oldalról dörzsölni kezdte a halántékát. Rábámult a következő feljegyzésre. Némi komolyságot vitt a hangjába. Mindegy. koncentrált köröket –. kapásból megfelezte. a készülék elnémult. hogy összeszedje a gondolatait. – Ha megint hív. Dick Bierman jelentkezett az INFOSEC-től. ahhoz persze nem veszi a fáradságot.

amíg két emelet között lifteznek. Roger Ford szerint Leonard tökéletesen alkalmas az ügy kezelésére. milyen rugóra jár ezeknek az agyuk. És ugyanezek az alakok bármikor fejből kivágnak egy pí értéket kétszáz tizedesjegy pontossággal. Mindössze egy öregedő tudósról van szó. A fele népség még autót se tud vezetni. Jézus atyám! Hát még ez is kell ezeknek a tojásfejűeknek? Tényleg be lehet ezt venni. a reputációjuk miatt. gondolta Keyes. Mi a hétszentség ez? Lehet. de még a mosógépét se tudja bekapcsolni. Az ebédtől majd valamelyest helyre jön. és dühödten összegyűrte a papírt. . – Ha Leonard hív – mondta kifelé menet Daisynek –. nyomja át a mobilomra! 2. hogy így van! Igazság szerint soha nem értette. de még ezt is megengedhetik maguknak. Csakis a legjobbat mindenből. akkor örökre oda a sugallat? Jó. Negatív. képtelen beprogramozni egy videolejátszót. És persze sunyin kivártak az utolsó percig az árajánlattal. amikor Epsteint Leonardra bízta? Talán mégis inkább a hivatalos csatornákon keresztül kellett volna… Nem! Ez nem agysebészet. és ha ott helyben nem tudnak lekaparni pár számot. Ki érti ezt? Az ajtó sziszegve kinyílt a földszinten. A rohadt lift. gondolta keserűen. Volt egy tábla a liftben. hogy hibát követett el. hogy az ihlet éppen abban az öt vagy tíz másodpercben csap le rájuk. mondjuk azt. hogy kényszerhelyzetbe hozzák. akit a pillanat kényszere vezérel.vendéglős árajánlata a lánya esküvőjéhez – gyalázatos.

– Leonard van a vonalban – mondta Daisy. akárcsak bármely nagyobb üzleti társaság biztonsági alkalmazottai.A panorámaablakokon át feltárult a kormányzati költségen karbantartott park zöldje. víz alatti zörejeit. hogy valójában mindegyik őrhelyen három őrszem posztol. hatalmas gyepszőnyeget masszív drótkerítés szegélyezte. . A vermonti polgárok álmukban sem gondolták. a sétány szegélyénél guggolva egy kertész szorgoskodott. A diéta szerint csak salátát ebédelhetett. csalhat egy kicsit. ahol titkárnők ültek a padokon. Nyomban irányt változtatott a legközelebbi ajtó felé. Keyes hallotta a távolsági hívások jellegzetesen tompa. De mivel kihagyta a reggelit. A halastó mellett. és ezer yardokkal terül szét a derék polgárok háza. majd a dekódoló rendszer ugyancsak túlvilági kattogását. biccentett a különböző ismerősöknek. hogy szigorúan a napi ezerötszáz kalórián belül maradjon…Érezte a zsebében mobiltelefonja berregését. belefért a szmokingjába. fáskamrája. Persze úgy. ezért úgy gondolta. Azon kívül ma reggel. és kilépett a japán stílusú kertbe. és tonhalas szendvicseket falatoztak a déli verőfényben. Elhaladt mellettük. hogy az alkalmazott adatfeldolgozási rendszerek épületegyüttese félmérföldnyi mélységben folytatódik minden irányban a föld alatt. Első látásra meglehetősen ártalmatlanoknak tűntek. és keresett egy csöndes sarkot. a szépen gondozott. Az épülettömb kerítésénél őrök posztoltak. Kattanás. mielőtt füléhez emelte a készüléket. Keyes a kávézó felé tartott. s közben az ebéd fogásait latolgatta magában. mint ahogy arról sem lehetett fogalmuk. MI34-es gépfegyverrel felszerelve. – Kapcsolom. egymástól egyenlő távolságra. továbbá a kislányuk hörcsögének végső nyughelyéül kiásott kerti gödröcskéjük alatt. következésképpen igazán megérdemel egy kis jutalmat. amikor az esküvői előkészületek részeként tett egy bátortalan kísérletet.

Ez történt! .Rossz szobába? . Leonard közel harmincéves volt már. hogy az energiafolyam sima. amivel mindig ámulatba ejtette Keyest –. A CIA kifejezetten előrelépés volt számára. Mindig furcsa volt hallani a nyivákoló. Leonard egy vándorcirkusznál kereste kenyerét. Az egész kertet úgy alkották meg. A hal kicsiny körökben úszkált – kicsiny koncentrikus körökben. magyarázta az önsajnálat legcsekélyebb jele nélkül. – Tőle kaptam a rossz… . Keyes kinyitotta a szemét. – Mi történt? – kérdezte. Leonard valamelyest csillapodott. Mielőtt Roger Ford rábukkant. Leonard megint átkozódni kezdett. Ha ugyanis nincs ez a betegsége. Lazíts! – A kibaszott londiner gyerek! – folytatta Leonard.Baszhatom. mert Leonard igen cifra káromkodások sorozatával indított. Keyes lehunyta a szemét. A fickó úgy káromkodik.– Keyes? – sipított a hang. torzszülött mutatványosként. akkor aligha űzhetné jelenlegi mesterségét. de sajátos adottságai folytán – hypopituitarizmus. . kisfiús hangot. és eltartotta a készüléket a fülétől. és a halastóra pillantott. De az is lehet. természetes áramlását szolgálja. Narancssárga szilánk döfte át a vízfelületet. mint egy kocsis – kivételes képességére nyilván a cirkusznál tett szert. A természet csodája és harmóniája. nem nézett ki többnek tizenkét-tizenhárom évesnél. hogy Leonardnak éppenséggel semmi oka nem volt az önsajnálatra.A név stimmelt. gondolta Keyes. A szoba nem.Rossz faszszopó szobájába mentem. – Igen – mondta Keyes. Keyes visszaemelhette a készüléket a füléhez. .Gondom lesz rá – ígérte Keyes. amint durva trágárságokat sipákol. Nem magának kell… .

hiszen nyilvánvalóan fatális véletlenről van szó. hogy Epstein meglépett. Hivatalosan a védelmi hírszerző szolgálat felelt az alkalmazott adatfeldolgozási rendszerek biztonságáért. hogy Keyes képes lesz levezényelni a különleges akciót. Hol van most? . próbálva megfogadni saját tanácsát. Valójában semmit sem tehet a „bakiról”.Visszahívom – mondta Leonard. de ha kiderül. és a vonal megszakadt. de senki nem láthatta előre. Menj a DIA-hoz. – Továbbra is szükség van magára. Nem! Mindaddig. egy ezerötszáz kalóriás lakomáét –. a feletteseknek megrendülhet a hitük Keyesben. Otromba hiba. gondolta. 3. A DIA-hoz kellett volna fordulnom. Ne tetézd a bajt. mindez fabatkát se ér.Nyugi! – mondta Keyes.. Minden energiaforrás és az összes alkalmazott – a feng shui. hogy tartani tudja magát. használni fogja a kapcsolatokat. Az ebéd álomképét arra használta – egy hatalmas ebédét. egyszerűen azért. gondolta. és kiengedte tüdejéből a levegőt. mert a szállodában egyidejűleg két Epstein lakott. Kétségbeejtően szüksége volt valamire. mint Roger Ford és Ron Nichols –. . hogy tartsa magában a lelket. az aranyhalak a kis japánkertben –. Az átkozott olasz londiner kölyök rossz szobaszámot adott. ha egyszer az események kezdenek veszedelmesen kicsúszni az ellenőrzése alól. Nemcsak a reggelit. és abban. amíg Leonard újbóli jelentkezésére vár. amíg van más választás – úgyis. Igen ám. az ebédet is kihagyta.

onnan is csipegetett egy kevéskét. hogy fajsúlyosabbá tegye az alapítványt. és elváltak útjaik. Aztán teltek az évek. hogy létrehozzon egy vészhelyzet-alapot. Ford a ClA-nál kötött ki. s éppen ebből a körülményből származott a gúnyneve: Nincs Sehol Aktája (NSA). pontosan az olyan esetekre. a maga sajátos árnyékkapacitásával. A védelmi Felsőfokú Kutatási Programok Ügynökségétől (DARPA) jött a pénz oroszlánrésze. barátságuk megmaradt. Ennek a vállalatnak a kötvényesítését teljes homály fedte – nem tartozott kifejezetten az Állami Főszámvevőszék által rendszeresen vizsgált cégek közé. Ron Nichols minden évben kapott egy száznyolcvanhatezer dolláros fizetési csekket. Ron Nichols az ADS alkalmazottja volt. . Keyes alkotta meg a fantom figurát tizenhat hónappal korábban. Az LANL-től – Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriumok – néhány kulcsfigurát sikerült megnyernie. abból a célból. Kapcsolatuk azonban megalapozottnak bizonyult. Diploma után még jobban elmélyült a kapcsolatuk. Amikor Ford személyes szívességet téve adott egy nevet. amilyen ez a mostani. a költségeket Ron Nichols „zsebébe” fizették. amikor mindketten a Beltwaynél találták magukat – két ambiciózus pályakezdő fiatalember. Keyes pedig az ADS-nél. hivatalos beosztása szerint „válságmenedzselési tanácsadó”. valójában ezt az NSA finanszírozta. Ron Nichols azonban a valóságban nem létezett. Keyes költségvetése innen is. A maradék az NSA-tól folyt be.Roger Forddal az egyetem óta jó barátok. Az ADS. Az előnyök elsősorban pénzügyi téren jelentkeztek. A zsebpénznek számító maradék ötezer dollárnyi összeg megszerzésében a Fehér Ház segített. előnyöket és hátrányokat is kínált a többi kormányzati ügynökséghez képest. karrierje hajnalán.

bármelyik jó lesz. Szóval. melynek gyanúsítottja. – Kár ennyit rágódni rajta. – Aligha gyanakszik. hogy a New York-i rendőrség harmadrangú nyomozója. hogy Keyes elcsússzon egy banánhéjon. aki alig várta. és kitörje a nyakát. mint például Dick Bierman. – …és vegyen ki egy szobát. Keyes sietve az ügy lényegére tért. Nehezen fért meg egymással ennyi dudás egy csárdában. Addigra összehozok magának valami . Egy olasz rendőrtiszttel beszélt. és mindegyikük úgy érezte. könnyű dolga lesz. jelentse a részleteket Daisynek. Ez az oka annak. Daisy lépett a szobába. egy aktát helyezett az íróasztalra. és egy gyilkossági ügyben vizsgálódik. és magához ragadhatná a gyeplőt. hogy Keyes nem fordulhatott a DIA-hoz – nem mintha dúskált volna az egyéb lehetőségekben. az egész napot ott töltik. hogy az ADS-t neki kell irányítania. – Epstein ma reggel hajóra szállt – mondta Keyes. Hat szálloda van ott. Keyes elköszönt az olasz rendőrtől. Kalamata a legközelebbi repülőtér. – Spongyát rá! – mondta Keyes. Akkor aztán ő léphetne a helyébe. Mire Leonard újra jelentkezett. hogy bárki követné. Ahogy megérkezett. hogy még ma éjjel utazzon a szigetre… Belenézett az asztalán heverő nyitott aktába.Volt azért az egésznek egy hátulütője. úgy harminc mérföldre onnan. a volt feleségtől kapott füles alapján. aki nagyjából azt képzelte Keyesről. Leonard nem felelt. – Holnap megérkeznek Methoniba. Leonard motyogott valamit. Tucatjával hemzsegtek az olyan alakok. Keyes bólintott. Azt akarom. Velencébe szökött. és csak vacsora után hajóznak tovább. majd újra a telefon felé fordult. Legalábbis Keyes ezt a mesét adta be neki.

A Sapienza-erődben fogja végrehajtani a dolgot. Jobb az óvatosság. de az is lehet. szükségünk van valakire. Ha minden simán ment volna a hotelban… – Nem az én hibám volt. – Ezúttal nem.segítséget ott a helyszínen. – Segítséget? – kérdezte Leonard. ahogy Greenwich mondta. Maga Greenwich fogja elvégezni. . most már nincs túl nagy jelentőségük. És amíg elintézi az ügyet. akár nem. hanem azért. Lehet. hogy kételkedjen Greenwich állításában. És jóllehet. Odamennek a szállodába. miszerint ő is képes reprodukálni az eredményt. A legfontosabb most az. Nem pusztán a végeredményért. hogy nem. méghozzá. Persze. De akár léteznek ezek az iratok. – Miféle erőd? – kérdezte Leonard. – De most szüksége lesz segítségre. aki a hajón átkutatja Epstein kabinját. azért megkönnyítené Keyes dolgát. A papírokat. hogy Epstein megsemmisítette a Greenwich által fél szemmel megpillantott papírokat. hogy Epstein számításait újra el lehet végezni. vélekedett Keyes. hogy az utóbbi művelet alighanem fölösleges. Greenwich biztosította Keyest. – Tudom – mondta Keyes határozottan. ilyen ügyben helyesebb. hogy a képlet egészen bizonyosan ne kerülhessen illetéktelen kezekbe. és segíteni fognak. ha semmit nem bízunk a véletlenre. Keyesnek semmi oka nem volt arra. méghozzá holnap reggel. hogy Epsteint időben elhallgattassák. Hm. Miután kivette a szobát… – Egyedül dolgozom – vágott közbe Leonard. melyek megjósolták a mikroszkopikus fekete lyukak élettartamát. ha magát a formulát is sikerülne visszaszerezni. egészen briliáns módon. Keyes igazából gyanította. még mielőtt túl sok bajt keverne.

De ezúttal meg kell kockáztatnia! Végére akart járni az ügynek. és letette a kagylót. ha bekeményít. hogy összehozzon egy kisebb teamet. mindketten gyorsan eldarálták a vicces formaságokat. mely helyre zökkentené a dolgokat.– Sapienza. Nézzen ki egy helyet. sőt talán éppen azokat célszerű legjobban kímélni. ahol végre tudja hajtani a feladatot. – Olyan személyről. hogy nem Leonard hibájából –. legfeljebb két emberről lenne szó – mondta Keyes. – Tájékoztassa Daisyt a részletekről! – mondta Keyes. akkor Roger Fordhoz kell fordulni! Ő páratlan ebben a műfajban. és fölhívta Roger Fordot Washingtonban. Keyes hallotta. majd Ford megkérdezte. még ma! Ford figyelme mintha másfelé terelődött volna. ha kemény játékról van szó. És persze az illetőnek tudnia kell. Ide megy holnap a turistacsoport. de most éppen azért jelentkezik. aki befejezi a munkát. Még a legrégibb barátságoknál is csínján kell bánni a túlzott igénybevétellel. És aki azonnal mozgósítható. Mostanában túl sok szívességet kért tőle. . ha valami gond adódik. – Milyen jellegű munkáról beszélünk? – Be kellene hatolni egy őrzött térségbe. és ez csak úgy megy. csak az íróasztalát bámulta üres tekintettel. Ford elfoglaltnak tűnt. Márpedig. amint ujjai a klaviatúrán kopognak. és át kellene kutatni a helyet. Aztán újból a telefonért nyúlt. hogy sajnálatos módon némi fennakadás történt – igaz ugyan. Keyes jelentette. Egy percen át semmi mást nem tett. amelyekre Keyestől megbízást kapott. És szemtanúk nélkül! Meg tudja oldani? – Megoldom – válaszolt Leonard. hogy Leonard elvégezte-e azokat a feladatokat. – Egy. mi a teendője.

Csend a vonal másik végén. – Úgy hívják. majd Ford közölte. hogy várnak rá. hogy kémkedjenek Uncle Samnek. Kilencvenegy tavaszára Dietz kiégett. – Mondod a számát? Ford adott egy telefonszámot. Vérfrissítés. – A néven gondolkozom… Keyes kézbe vett egy tollat. – Előélet? – Tíz év a Langleynél a hetvenes években. Vajon ez a két fickó – Leonard és Dietz – végre tudja-e hajtani? A felelősség elsősorban őt. A következő hívás előtt Keyes tűnődött egy darabig. nem hivatalosan persze. vagy valami máson töri a fejét. akkor kissé módosult a játszma. Újabb formális jópofaságok következtek. Keyes várakozott. ahogy az előbb már mondtam. New York Cityben dolgozott. A fizetés csekkre menne. Ha továbbra is külön úton jár. Amikor aztán az FSB – Federalnaja Szluzsba Bezopasznosztyi – bejött a képbe. és saját emberekkel dolgozik. – Tereptapasztalatot is reméltem… – Dietz vérprofi. hogy Dietz. és kérte az idő előtti nyugdíjazását. Keyes összeráncolta szemöldökét. Ha elvállal valamit. és letette a kagylót. hogy Ford a problémát latolgatja-e. és nem volt biztos benne. ahelyett. Pár éve ment nyugdíjba. Nyolcvanháromban bekerült az COURTSHIP fedőnevű közös FBI-CIA műveletbe. ott nincs papírmunka. Nem kis kockázat! . hogy a DIA-hoz fordulna. Keyest terheli. De mostanában megint előkerül évente egyszer-kétszer. De szokott nekünk szívességet tenni. akkor már nem lesz visszaút számára. KGB-seket verbuvált. Nem hivatalosan persze. ugyebár.

Az ilyen fazonoknak. Csakhogy az olasz rendőrség ma reggel látta. mint azoknak. mint a kuglibábukkal. De hát történnek hibák. így tehát Epstein kétségkívül besétált a kelepcébe. Lehet. akik úgy tudnak bűvészkedni a képzeletbeli számokkal. Epstein szinte rögeszméssé vált. Legrosszabb esetben akad egy túlbuzgó biztonsági ember. Azok után. mint Epstein. hogy Epstein egész . aki nagyon hamar alulról fogja szagolni a fedélzetet. ha megpróbál beavatkozni. amikor a hajóra menekült. és senki nincs a hajó fedélzetén. hogy ilyen briliáns koponya hogyan követhet el ekkora ostobaságot. Valójában Epstein közismerten szórakozott volt. Epstein nagy hibát követett el. Keyes először cselfogást gyanított a hajójegyfoglalás mögött. A legénység kétségkívül alulfizetett. valamiféle morális jeladásnak engedelmeskedve. És ne felejtsük el. akinek fegyvere lenne. Nem gondolta át a dolgokat.Meg tudják csinálni. hogy Keyes félreismeri Epsteint. hogy félrevezesse és lerázza az ADS-t. hogy valóban fölmentek a hajó fedélzetére. Érthetetlen. hirtelen pánikba esett. Nem vitás. hogy egy héttel korábban föllázadt. De az is lehet. Az utasok többnyire idős emberek. és bajt okozhatna. akik minden hónapban rendesen fizetik a lakbérüket meg a villanyszámlájukat. Epstein feltehetően azért vetetett a feleségével jegyeket. Előfordulhat. hogy a tudós kifinomult lelkiismerete pusztán Keyes képzeletének szüleménye. Mindenki hibázik. egészen máshogy jár az agyuk. Mind a kettő profi. és ez alól az olyan géniuszok sem kivételek. még a saját tudós kollégáihoz képest is. Itt van például ez a malőr a hotelszobában. még ha érezne is késztetést a közbelépésre. nyugtatta magát Keyes.

Keyes fiának bekeretezett fényképe a rázkódástól arrébb csúszott az íróasztalon. és beütötte a számot. Kézbe vette a telefont. Vissza a rendes kerékvágásba! Vagy legalábbis arra a nyomvonalra. akkor éppenséggel olyan következtetésre is juthatott. hogy az öngyilkosság az egyetlen módja annak. Vagy talán azért rohan a vesztébe ilyen vakon. hogy élve elfogják? Hiszen. amelyen az ADS korábban is haladt. hogy a felfedezését biztonságos helyen tartsa… …nos. mert nem akarja. Greenwich reprodukálni fogja Epstein eredményeit. amit Roger Fordtól kapott. akkor sincs vész. hogy el kell hallgattatni a pasast! Márpedig ez huszonnégy órán belül megtörténik. . Keyes kinyújtotta a kezét. Robbanás rengette meg az épületet valahonnan nagyon mélyről. ha így van. Greenwich a szavát adta. a föld alól. ha tényleg valami olyasmire bukkant. És utána a dolgok visszatérnek a rendes kerékvágásba. A lényeg. és megigazította a képet. amihez képest az atombomba ártatlan gyerekjáték csupán.egyszerűen több pénzt akar keresni a titkos formula eladásával.

nyolc évvel ezelőtt. Kristálytisztán emlékszem rá. Jill Murphy egy pillanatig rágcsálta a szájába vett falatot. Rögtön azután. aki oly vidáman ecsetelte az ötpercenkénti hányásait. a programigazgató választott volna. kidobtam a taccsot. rövidre nyírt platinaszőke hajjal és élénk. melyet a programigazgató oly nagy műgonddal igyekezett előkészíteni. visszajöttem. Az asztal . – Az első tengeri utamon – mesélte Jill Murphy – végig hánytam. Jackie aggódva méregette az asszonyt. vörösesbarna haja még nedvesen csillogott a reggeli zuhanyozástól. aztán kimentem öt percre a fürdőszobába. mintha csak ma lett volna. Épp levelet írtam a lányomnak.Harmadik fejezet 1. aztán lenyelte. hogy drága Haroldom eltávozott közülünk. a szilánkfából készült székeken. és folytatta. smaragdzöld szemekkel. amit Jackie Burns. A kifejezés igen hízelgő volt ahhoz képest. Hanna balján Jackie Bums foglalt helyet. Belapátolt a szájába egy púpozott villára való sonkát tojással – hatvanöt körüli pöttöm asszonyság. hogy Jill Murphy meg fogja mérgezni a kellemes hangulatot. és belekezdtem egy újabb mondatba… Hanna komoran nézett a gyümölcsös-joghurtos táljába. aligha kétséges. Aztán következett Jill Murphy. – Az lllírián történt. leírtam egy mondatot. ahogy magában jellemezni próbálta. majd letette a kanalat. Méregzsák – ez a szó jutott Hanna eszébe. Négyen ültek a csónakfedélzeten az alumíniumasztal körül. melyek karfáin virágdíszes párnák domborodtak.

mely most a tányérjára szegeződött. erős csontozatú. mindenki nagy várakozással tekint a… . hogy az utalás őrá vonatkozik. – Jill rákapart egy tojásdarabot a villája szegélyére. rossz ómen. így hívták. ahogy látom. – Tegnap még beszélgettem vele. akkor. aki Jildrim néven mutatkozott be: negyvenes évei közepén járó. Hanna úgy érezte. Elindította a villát a szája felé. vagy rosszul gondolom? – A hét szerencsés – javította ki Jackie. hogyan cipelik le azt a fickót a huszonegyedikről. Bruce Greene. Az utasok fele. – Fél éjszaka ébren voltam. nem érzi jól magát. – Kinek nem? – kérdezte Jill. Legyintett. – Nehéz éjszakám volt – mondta. Igaz Jackie? Jackie vállat vont. És tudják. És az a szegény felesége! Felfoghatatlan! – Nos. – Valaki… meghalt? – Tegnap éjjel – folytatta Jill. hogy a programunkról is szót ejtsünk – szólt közbe Jackie –. – Talán túl nyers voltam? Vicky. – Bocsánat – mondta Jill. amíg Hanna fölfogta. mi jut erről az eszükbe? Nem az. úgy látom. valószínűleg nem kellett volna túl hangosan mondanom. – Szegény ember. azt mondanám. mint aki most kapcsolódik be egy folyamatban levő beszélgetésbe. és figyeltem. hogy kimondtam a huszonegyest.másik oldalán egy férfi ült. – Mindig előfordul ilyesmi. fél lábbal már a sírban van. Eltartott néhány másodpercig. most. kancsófogantyúra emlékeztető fülekkel és álmatag tekintettel. hogy szerencsétlen szám? Háromszor hét ugyebár. – Óh. jóképű ember. Ha babonás lennék. de félúton megállt.

És tudják. hogy ilyen marhaságokat végig kelljen hallgatnia. Meg mondaná. Jackie Bums hátrafordult a karosszékén. Helen Lowenthalnak hívták. amikor az ember szeme láttára hal meg valaki – vágott közbe Jill Murphy –. Tarajos hullámok masíroztak rendületlenül az Auróra II. Mire kikötöttünk. intézkedem.– Az első halálesetnek. semmiképpen sem látszott igazolni a rossz közérzetét. nem felejtem el. hogy postára akar adni valamit. . kérem a férjének. – Csomag? Milyen csomagról van szó? – kérdezte. A költséget majd ráíratjuk a számlájukra. Ott kellett vesztegelnünk a kikötőben. nem tudtak befordulni vele a folyosó sarkán. – Mrs. hogy ne induljon oszlásnak. hogy függőlegesbe állítsa a hullát. A vicces az volt az egészben. tudják. amíg kellően felolvadt ahhoz. A hajó közelében káprázatos türkizben szikrázott a víz. Renee Epstein megállt. farvizéről. hogy a kanyaroknál be lehessen görbíteni a testet. Képzeljék csak maguk elé! Hanna elfordította a fejét. tegnap szólt. hogy a csomagfeladással minden rendben lesz? Elég. végül aztán berakták a hűtőládába. mi történt? Merevre fagyott. Senki nem tudta. Renee Epstein haladt el az asztal mellett. a hajósodrásban tajtékos örvények kavarogtak. – Igen. Az olasz Riviérán. míg élek. ha kiteszi a kabinajtó elé. A tenger nyugodt volt körülöttük. távolabb. hogy eljusson a postahivatalba. hogy senkinek se jutott eszébe. a harmadik hajóutamon voltam szemtanúja. pedig így simán átfértek volna vele a sarkoknál. a horizonton pompás mélykékbe olvadt. fölemelt alkarjával ernyőt formált a szeme elé a tűző nap ellen. mit kell kezdeni egy hullával. amíg elérjük az első kikötőt. Epstein. Anélkül is elég pocsékul érezte magát.

arra gondolhatott. megmondom. Köszönöm. mint a helybelieké. fülsiketítő sorozat erejéig. – Hogyne. Angolul beszélt. félbeszakítva Jill kárálását. hogy nem tartanak velünk a túrára. Mit szólnak ehhez a szép reggelhez? Maguk is élvezik? – Jobban.– Óh – mosolygott Renee kissé tanácstalanul. és figyelt. Pusztán ránézésre nehéz lett volna meghatározni a származását. de előtte még sípolt. hogy fél hatra mindenkinek a fedélzeten kell lennie. de az itt lakókhoz hasonlóan mediterrán öltözetet viselt – fölül kigombolt. élvezettel mondta ki –. Azok az utasok. a rakpart parkolójának végében egy nagydarab férfi várakozott. és szép napot kívánok! A hangszóró kikapcsolt. kérem. Szívta a cigarettáját. – Egy órán belül megérkezünk Methoni kikötőjébe. barna bőrtáska lógott. erőteljes görög akcentussal. iratkozzanak fel a recepciónál található listára. 2. mert hat órakor felszedjük a horgonyt. A bőrszíne világosabb volt. – Figyelem. – Fél éjszaka fenn voltam… A fedélzeti hangszóró recsegve életre kelt. A kapitány szólalt meg dörgő hangon. ne felejtsék el. Aranylánc csillogott őszülő mellszőrzete bozontjából. akik részt kívánnak venni a Sapienza-erődbe szervezett kiránduláson – az erőd nevét ropogósán. laza chinos és kifakult Naot-szandál. minden utasnak – mennydörögte. Methoni városában tölthetik a szabadnapot. széles válláról viharvert. Miközben az Aurora II. hogy az öbölben . De kérem. mint Bruce Greene – zendített rá megint Jill. élénk színű ing. recsegett egy hosszú. Bárki ránézett. méltóságteljesen beúszott a kikötőbe. Akik úgy döntenek.

Volt itt csiricsáré butikos stand. A parkoló mögött látszottak Methoni épületsorai. sárga és világosbarna pasztelljei sajátos hangulatot árasztottak. egy bódéban jégkrémet árultak. és feszülten figyelt. A házak ablakpárkányait virágok díszítették.-nél nagyobb és kisebb hajók is. és még jobban kiemelték a környező tenger vizének élénk. 'NSync. hol eltávolította – mozdulatai lassúak voltak. . és egy barna bőrű kölyök rúdelemeket és fejhallgatókat próbált rásózni az arra járókra. Fél órával az Aurora II. Akadtak itt az Aurora II. noha elég kezdetleges formában. és leparkolt egy rozoga autóbusz a híd aljához. ahol pólókat árultak Backstreet Boys. a legkülönfélébb nemzetek felségjeleivel. a jól felismerhető piros-fehér csomagolásban. Csenevész fák tarkították a tájképet. gépiesek és elszántak. egymás után szívta cigarettáit. foszlott árnyékfoltokat vetítve az aszfaltra. megérkezése után a férfi még mindig ott ácsorgott a parkolóban. és Ricky Martin feliratokkal. Öt ujjal beletúrt ezüstös. és Marlboro-kartonokat kínáltak. A városkát se modernnek. Másik kezével hol a szájához emelte a cigarettát. A kicsiny házak barack. A kikötővel határos parkolót és környékét szemlátomást a „modern” igényeknek megfelelően próbálták kialakítani. Időközben egy kikötőhidat rögzítettek a hajó oldalához. Az utasok kirajzottak. kékeszöld színárnyalatait. göndör hajába. Francis Dietz a karórájára nézett. vékony. A butik mögött nyilvános telefonfülkék sorakoztak.horgonyzó fél tucat hajó valamelyikének legénységéhez tartozik. A virágtartókban sokhelyütt egy-egy macska szunyókált édesdeden. se amerikanizáltnak nem lehetett nevezni. és zsibongva a busz köré csoportosultak. Úgy is mondhatnánk: amerikanizálták.

hogy mindez csak a saját képzelgése. hogy erre vágyna. amiről először azt hitte. – Vicky! – kiáltott Jackie. Ahogy a telefonfülke felé lépdelt. de hát harminckét évesen még elég fiatalnak érzi magát – egy görög szigeten hogyan is tölthetne egyedül. mert a görögök hírhedtek a szexuális agresszivitásukról? Jackie alighanem erre utalt. Gyakran azt képzelte. még jó. az egész napot egyedül kell töltenie a szigeten. – Csak egy percet kérek! – Kap ötöt. A tüzetesebb szemrevételezésnél vette csak észre. . amely a bőrre helyezve scopolamine-t bocsát a véráramlatba. – Jackie hangjában most is benne volt a mesterkélt nyájasság kemény. mert „jó fogásnak” ígérkezik – csinos. hogy valójában tengeribetegség elleni gyógyszerről van szó. az utóbbi mondatot forgatta magában. hogy óvszer. Jézus Isten. – De többet nem! Ha a busz maga nélkül indul el. – várjunk még magára? Hanna hátrafordult. Gondolatban hajlamos volt sikamlós területekre tévedni. Nem hiszem. hogy az emberek azért keresik a társaságát. hacsak nem hozta magával a buzogányát. aztán jön a kínos felismerés. kísérő nélkül egy teljes napot? De az is lehet. És nem hiszem. és megint sarkon fordult. fiatal nő – már amennyiben megengedhet magának ennyi önelégültséget. hacsak nem hozta magával a buzogányát. Hanna tétován elmosolyodott. hogy senkinek nem említette. hogy alapvetően félreérti a dolgokat. hogy arra gondolt. Az a kis bőrflastrom például. Egy csinos. Talán. parancsoló tónusa. tehetős.3. hogy erre vágyna. az asztalfiókban. Egy olyan tapaszról. jó családból való –.

amit az ember a filmeken lát. ugyebár. mintha az igazságot sejtenék.Most azonban aligha tévedett. hogy mindent el kell hinni. A tűző nap csaknem folyékonnyá olvasztotta a gumit. és letette a készülék alá a gumi szegélyű rácsozatra. Hülyeséget csinálsz. az sem értette. egyedül. hallod! Ne tedd! Igen ám. ennyi idő kell ahhoz. hát tegyék csak! Legyenek vele boldogok! Még mindig jobb. Nyilvánvalóan az járt a fejükben. és elővette a zsebéből a telefonos noteszt. hogyan méregetik a legénység tagjai – ha nem is fixírozva. Micsoda kifejezés. hülyeséget csinálsz. Nem jó ötlet. férj nélkül. hogy belevaló csaj. Leakasztotta a telefonkagylót. de nem beszélt angolul. Átkapcsolta egy másikhoz. tengeri körutazáson. de akkor hogyan szerezzen bizonyosságot? Ha most nem tisztázza az ügyet. Ha ezen csámcsognak. mintha egy lázálomba sétálna bele. egy régen látott film kuszán összemosódó jelenetei rémlettek föl benne. belevaló csaj! A szülei generációjától lehetett ilyeneket hallani. de sokat sejtetően. Fel kell hívnia Frankot. Ugye. Látta. násznép meg sehol. hogy biztosan tudja: visszatérhet-e Chicagóba. „R” beszélgetést kér. Egy görög operátor vette fel. akkor könnyen lehet. nem a sajátjától. és egy percnél tovább semmiképpen sem fog beszélni. Hanna. hogy lenyomozzanak egy vonalat: egy perc? Így látta a moziban meg a tévében. Nagyon-nagyon óvatos lesz! Nem használja a hitelkártyáját. Persze az se biztos. ha nem csal az emlékezete. De mégiscsak valami ilyesféle benyomást kelthetett bennük: férjezett asszony. Aztán . mit mond. mondogatta magában. hogy úgy tér vissza Chicagóba. és egy árnyalatnyi buja kíváncsisággal. de közben Frank számánál automatikusan kinyitotta a noteszt.

a nap teljes erővel tűzött. kissé elvékonyodva a sok ezer mérföldes távolság miatt. Szívná magába ezeket a csodálatos színeket… Bárcsak… Kicsöngött a telefon. majd üzenetrögzítőre kapcsolt. Frank így becézte Hannát. De vajon hány „kuncsaftja” jelentkezhetett be ezen az álnéven? Hanna csak remélhette. 4. A telefonkezelő a nevét kérdezte. Megint az operátor.végre találtak valakit. a helybeliek behúzódtak a házaikba. Kis híján kibökte a Vicky Ludlow-t. A telefon kétszer kicsengett. aki megértette. hogy a következő éveket egy ilyesfajta szigeten töltse. Aztán a Hanna Gray nevet akarta bemondani. akkor most lenne fedezete ahhoz. . mit akar. most azonban egy amerikai: – Üzenetrögzítőn van – mondta egy nő orrhangon. Frank mindenkit így becézett. hogy… Hanna letette. A vonal hosszasan sistergett. a város sziesztára készülődött. Csodálatos – gondolta. és ennyit mondott: – Micimackó. hogy Frank tudni fogja. erős déli tájszólással. Az időtlenség álmatag érzése lebegett a város fölött. Dél felé járt az idő. Végül észbe kapott. Hanna közben vetett egy pillantást az előtte elterülő városra. s az lejegyezte a telefonszámot. ha odáig jutottak a dolgok. Frank ismerős. Bárcsak valami nagyobb pénzösszeggel sikerült volna meglépnie. ki keresi. érdes hangja hallatszott. – Óhajtja.

és rosszul ítélte meg a helyzetet. s ilyen módon Hannát egyenesen a börtönbe juttatja. Próbáltam lebeszélni róla – tárja szét a karját –. hogy a férfi éppen ezekben a percekben teszi meg a visszavonhatatlan. milyenek a nők! Fejükbe vesznek valamit. mindentudó félmosollyal – egy nő kárára. Pár összekacsintós jópofasággal eddig már nyilván maga mellé állította a szövetségi nyomozókat. Franktól kért magyarázatot.Állt. Eszedbe ne jusson! Az előbb se kellett volna! De most már tudta a választ. tűnődött Hanna. és amikor részletesebben megismerte a dokumentumokat. És gyarló módon beleszeretett a magyarázkodásába. hogy naiv volt. és azt latolgatta. hogy kizárólag egyetlen személyt terhel a felelősség. A férfi-szolidaritás! Tudják. döntő lépést. . Azok meg bizonyára bólogatnak. az legfeljebb annyi. hogy azonnal Scarborough-nak jelentette volna az esetet. Pontosabban szólva – legyünk egész őszinték –. aztán nincs az az isten. Hanna a zsigereiben érezte. aki jobb belátásra bírja őket… Pedig. döbbenten fedezte föl. ha belegondolunk. meg a fantasztikus szövésű selyemlepedőibe. Jelentenie kellett volna! A DRG dekódolásának ügye volt ez. és nézte a készüléket. Ez pedig nem más. inkább a Lake Short Drive-i luxuslakásába szeretett bele. mint maga Frank Anderson! Ahelyett azonban. tegyen-e még egy kísérletet. Mélyen a lelkében. de hát ismerik ezt a fajtát. Már az első csalási ügy felfedezésekor azonnal Bill Scarborough-hoz kellett volna fordulnia. Ha valamit a szemére vethetnek. az ösztönök és megérzések szintjén – tudta! Frank ellene fordult. Frank föladta őt! Vádalkura készül. szinte teljesen ártatlanul keveredett a dologba.

ha akkor föladja Frankot. A hatályos törvények értelmében. hogy a te kezed sem makulátlanul tiszta. Ekkor történt. még szorosabbra szőve a hálót Hanna körül. Frank vigyorgott – nyugtalanítóan magabiztos vigyorral. megint csak elgondolkodott. és egyúttal még erősebb védelmet biztosítva saját magának. hogy újra osztja és újra számlázza az elhunyt betegek gyógyszerreceptjeit. Nagy ez a vállalat. Úgy festett. szinte nyájasan. a dolog teljesen kockázatmentes. Egy brooklyni sörözőben ültek. Frank részesedést ajánlott a haszonból.Amikor aztán másodjára kapta rajta. az üzleti rész azonban még csak most kezdődött. most nem fájna a feje. De természetesen nem ezt tette. igen! Papi kicsi lánykája hamar leckét kapott belőle. mikor ezt mondta. Kapcsolatuk romantikus fejezete ezzel végleg lezárult. a Chicagoland Péntek kedvezményes italárait élvező sokadalomban. hogy harmadszor is rajtakapta Frankot. önelégült vigyor. A szexuális kapcsolatuknak addigra vége lett. Hanna hagyta. közölte Frankkal. hogy lezárja a dolognak legalábbis ezt a részét. hogy Hanna előbb-utóbb előáll a fenyegetőzéssel. No. számított rá. Hatalmas ez a cég. mindent elmondok. s arcán megint megjelent az a pimasz. hogyan hálálják meg a férfiak az efféle segítséget. Mintha így tervezte volna az egészet. Sőt. egész jól állna a szénája. Megengedheti magának. Némi ellenkezés után Hanna belement. Ha rákérdeznek. Sörhab fénylett a felsőajkán. magyarázta a férfi. hogy Frank meggyőzze őt arról. nem falazok tovább. Észre se . hanem megpróbálta takargatni a férfi viselt dolgait. Hanna elég erős és határozott volt ahhoz. – Micimackó – mondta. – Nem szabadna elfelejtened. Micimackó. Legközelebb. hogy helyesebb lenne Scarborough-hoz fordulnia.

tekintete furcsa nyugalmat árasztott. Renee még szélesebb mosolyt varázsolt az arcára. Keresztülvágtak a poros parkolón.fogják venni. Visszatekintve legutóbbi beszélgetésükre. Befejezték – kész. nyolcvanas éveinek vége felé járhatott. aki fortélyosan elcsábította őt. egy agyafúrt boszorkány. Jackie Burns állt a fülkénél. A Renee Epstein mellett ülő férfi idősebb volt. – Ő az? – kérdezte. ő az! – mondta Renee. – Mennünk kell! – mondta Jackie. természetesen. – Itt van. akiről beszéltem: Vicky Ludlow. – Hát nem bűbájos? Persze. ahol Renee Epstein azonnal lecsapott rá. akadhat egy barátnője. Valaki megállt mögötte. ő az a fiatal nő. csaknem vádló. Frank viselkedése egyértelmű volt. és megfordult. kifújt. elhaladtak egy cigarettázó férfi mellett. Egy machiavellista cselszövő. aki őket figyelte. – Indulunk. férjnél van. De azt hiszem. aki éppen jó lenne a mi… – Magánál van a könyv? A hang kemény volt. drágám. de kételyeket nem hagyott. Jackie sietősen fölterelte Hannát a várakozó autóbuszra. Hanna kissé hátrébb húzódott. . Enyhe kelet-európai akcentus érződött a kiejtésén. Az ő verziójában természetesen Hanna volt az igazi csaló. hidd el nekem! Bízhatsz bennem. A férfi nem mondta ki ezt szó szerint. Homlokát májfoltok tarkították. mint amire Hanna számított. Hanna ijedten begyűrte a noteszát a tárcájába. nincs miért aggódni! Hanna elhitte… Most pedig már késő. – Látod.

– Édesem – fordult Hannához.mint aki hozzászokott már. – Ahogy visszaérünk a hajóra. váltott pár szót a sofőrrel. – Én viszont el se kezdtem még olvasni – felelte. . – Nagyon sajnálom. a harmadik görög. – Jó reggelt. kezét viharvert bőrtáskájába mélyesztette. kikötőhídja felé. és megindult az Aurora II. Aztán elpöckölte a cigarettáját. mindhárman a szerződéses stewardok fehér egyenruhájában. Ketten közülük Fülöp-szigetekiek voltak. mindenkinek! – csiripelte. Jackie Bums beszállt a buszba. de alighanem hibát követtem el. Francis Dietz megvárta. Ahogy Dietz közelebb ért. hogy rendszeresen ellensúlyoznia kell férje társasági baklövéseit. és sikerült magára erőltetnie egy mosolyt. Három férfi állt a palánk aljánál. Hanna becsusszant egy ülésre. amíg a busz füstölve eldübörög a hegy irányába. – Különleges élményben lesz részünk a mai napon. hölgyeim és uraim. ahogy távolodtak az öböltől. a görög keresztbe fonta vastag karját a mellkasán. A három férfi teljes testmagasságban kiegyenesedett. Steven ugyanis még nem fejezte be a könyvet. és megragadta a mikrofont. – Segíthetek valamiben? – kérdezte erőltetett udvariassággal. A világhírű Sapienza-erődöt fogjuk megtekinteni. azonnal visszaviszem. A velenceiek a tizenharmadik században kezdték el az építését… 5.

flegma arcát nyílttá és rokonszenvessé tette –. és felsietett a kikötőhídon. megkerülte őket. és hirtelen kézfogásra kínálta a kezét. Három szempár követte a kézmozdulatot. és kezet rázott. A másik két steward egymásra nézett. . A görög kinyújtotta a karját. Ahogy a fedélzetre lépett. – Biztonsági ügy – bólogatott a görög. – Biztonsági ügy. s közben kihúzta kezét a táskából. – Körül kéne néznem a fedélzeten – mondta. Egy perc az egész. hallotta. Begörbített hüvelykujjától alig láthatóan egy köteg bankjegy kandikált ki a tenyeréből. Dietz lehajtotta a fejét. mely komor. – Öt perc – mondta.Dietz arca megenyhült – megnyerő mosolya volt. hogy a háta mögött heves vita veszi kezdetét. – Miféle biztonsági ügy? – Nemzetbiztonság – mondta Dietz.

most már megtörtént. A gondolat. Most nézte végig. tudnia kell. Mintha megpróbálná valahogyan őt hibáztatni azért. hogy lánya kilépjen a napsütésbe. És alig hihetőnek. És aztán a csók… A körülötte két sorban ácsorgó emberek ugyancsak rózsaszirmot szorongattak. hogy Rachel igyekszik elkapni a tekintetét. De hiszen éppen most mondtak igent egymásnak a szeme láttára. Akárhogy is történt. De hol az ifjú pár? Keyes észrevette. és aggodalmaskodva tekintgettek a templomkapu felé. várva. Keyesnek pedig egyetlen . hogy még mindig nem jönnek. Végtére is Margot felnőtt ember. évek óta nem látszott ilyen boldognak. Nem vett róla tudomást. a levegőnél is fajsúlytalanabbnak tetszett. Keyes magasba emeli a rózsaszirmokat. hogy lánya főiskolai barátjában mostantól a saját vejét kell tisztelnie – mint a rózsaszirmok a tenyerében –. és továbbra is a templomkapura összpontosított. A maroknyi rózsaszirom pihekönnyűnek tűnt. mire adja a fejét. Neki. de még a mogorva ifjabb Joe Cifelli is végre egyszer felengedett. ahogy a gyűrűk fölcsúsztak az ujjakra. Keyes a markában tartotta a szirmokat.Negyedik fejezet 1. tán még a levegőnél is könnyebbnek. Végre jönnek – Margot szélesen mosolyog. Keyes mind a mai napig abban az illúzióban ringatta magát. Mindeddig elég simán zajlott a ceremónia. hogy a fickó csupán egy szerencsétlen kitérő lánya életében. A mobiltelefonja berregni kezdett a combjánál. s közben a templomajtóra szegezte tekintetét. Keyes óvatosan kerülte a tekintetét. újdonsült férje oldalán.

nyájas apa szerepét. bárcsak befejeznék már. a . mint kutya a vizet! – A lány becsületére válik. Nagy nap ez a mai. hogy Margot éppen Cifellinél kötött ki. hogy csak akkor jelentkezik. és megpróbálta teljesen kikapcsolni az agyát. Keyes csak állt. Keyes fagyos arccal bólintott. ami veletek történt. hogy elkapja a tekintetét. Ez ma mégiscsak a lánya esküvője. azok után. Alighanem Dick se tudott megbékélni a gondolattal. Ma senkinek sem elérhető. mint kutya a vizet – szuggerálta magának. Micsoda nap! 2. Persze pusztán azért. ha vészhelyzet van…Dick Faulk.dolga maradt mára: eljátszani a büszke. – Úgy értem. figyelte Cifelli szájának szapora mozgását. Ám Daisy pontosan tudott erről. Elfordult. hogy elsuhanjanak a fogadásra. – Gratulálok. Margot keresztapja meglapogatta Keyes hátát. és a hátba veregetés túl erőteljesre sikeredett ahhoz. hogy egyáltalán kész kipróbálni a házasságot – okoskodott Cifelli. szállingózó rózsaszirmok záporával. Cifelli háta mögött a zenekar érzelmesen elkalandozott a Hulló falevelekben. és kikapcsolta. Rázd le. lenyúlt érte. mert az egyik nemzedék zátonyra futott. a körülötte álló másfél tucat ember ugyanezt tette. hogy leplezze csalódottságát. Keyes azt kívánta. híg szófosása volt. Aztán az ifjú pár becsusszant a várakozó limuzinba. – Gratulálok – mondta. A telefon se hallgatott el a zsebében. Jim. Biztos. és néhány másodpercig megtelt a levegő a repdeső. Igazam van vagy igazam van? – szellemeskedett. Idősebb Joe Cifellinek véget nem érő. Kissé bánatosan hangzott. Rázd le. a másiknak még nem kell feltétlenül föladnia. Rachel még mindig azon volt. Az ég felé hajította a virágszirmokat.

Átfurakodott az asztalok között. akárcsak az anyja –. mint Rosalie meg én. igaz? Elveszítettetek egy gyereket. és megadóan bólintott. hogy őszinték legyünk egymáshoz.Csillagom. Merem remélni. de tartotta magát a diétához. ha elfelejtenék. kérlek. lazaccal és sertéssülttel megrakott gurulós tálcát tolt maga előtt.Kérlek! Menj. és azt mondta: – Mama ott sír a sátor mögött. átölelte Keyest. nem igaz? Elvárható. Margot bukkant fel a semmiből. Végtére is. én nem téged hibáztatlak. hogy most Rachellel bajlódjon. Meg aztán ott volt az a baleset is. nem hiszem. beszéljenek bármit is. – Kérlek. Egy felszolgáló húzott el mellette. – Persze. másként soha a büdös életben nem lesz vége ennek a nyomorult estének. és kilépett a szabadba. Az égvilágon semmi kedve nem volt ahhoz.Én? . Az ünnepi sátor zajos kavalkádja után odakint hirtelen minden csöndesnek és visszafogottnak . most már egy család vagyunk. aztán újra Keyest – sugárzott és vibrált –. Rettentő éhes volt. ne tedd tönkre az estét! . átölelte Cifellit.koktél-jazz hátralévő részét meg legjobb lenne. Nem mindenki olyan szerencsés. ha kíváncsi vagy a véleményre – folytatta Cifelli –. és beszélj vele! . aztán sóhajtott. és most az egész házasság romokban hever. hogy beszélni akarna velem. és rátérnének végre a tósztokra. Keyes hunyorgott. Jim. – Kérlek! .Papa. ránézett Cifellire. menj és beszélj vele – könyörgött Margot. . Keyes sóvár szemekkel követte. nem veszed ezt tolakodásnak.Ránézett a lányára – sápadt volt és feszült.

nem kudarc. A készülék azonnal megszólalt. – Igen – mondta. hogy sikerült. A kijelzőn Daisy neve világított. vagy talán már előtte is folyamatosan hívták. majd benyúlt a zsebébe. Legalább van néhány perce a tósztok előtt. Nem robbanás. íme: megvan a kettes számú kritikus eredmény. Keyes a füléhez emelte a telefont. annyi év. Mennyire súlyos? A vonal még rosszabb lett. Szubatomi részecskék robbanása. Statikus hullámok zúgtak a fülébe. – …zavarom önt… Keyes várakozott. hol fölerősödött. és megnyomta a gombot. Összeszorította a száját. Épp ellenkezőleg: siker! Kettes számú kritikus eredmény – elektronok. hogy senki nem figyeli. Oly sok hónap telt el. Daisy hangja hol elhalkult. Tűzijáték. fotonok. – …tűzijáték – hallatszott Daisy hangja. Várjunk még az ünnepléssel! Az örömérzet azonban a zsigereibe hatolt. Sikerült! Kimondhatatlan öröm áradt szét benne. muozonok és pozitronok tűzijátéka. Aztán egy pillanatra kristálytisztán hallatszott Daisy hangja. Greenwich kezd bekattanni. – Isaac elment ellenőrizni. átszüremlett minden gondolatán. és bekapcsolta a mobiltelefonját. . A tűzijáték… Keyes hirtelen mindent megértett.tetszett. ami azt szimbolizálja. azonnal el is fojtotta magában. – …gamma… kritikus. Megbizonyosodott róla. és most. Tompán szűrődött át a zene: a Hulló falevelet újabb érzelmes szám követte.

Nem kétséges.Recsegés. . Szemfestéke párhuzamos. Rachel volt az. Gondolatban előreszaladt. a kislányt. Tűzijáték. ám elnyelték a statikus zörejek. Greenwich megszegte a kutatási moratóriumot. Gyerekek voltak még. amelynek alapján pontosan ki lehet számítani a fekete lyukak élettartamát –. és visszacsúsztatta a zsebébe. Természetes tehát. – Semmi hír? – erősködött Keyes. . Daisy. és a gammatelep még mindig működött. kikapcsolta a telefont. hogy Greenwich is ezt teszi. . Szóval megcsinálták! Most pedig.…hétvége – mondta Daisy. Keyes egy pillanatra szinte maga előtt látta a kislányt. Greenwich előremenekült. kék csíkokban folyt le az arcán – de így is csinos volt a fekete ruhájában.…egyelőre – mondta Daisy. semmi sem állhat többé az útjukba.Egy vagy két órán belül lelépek innen.Hálás vagyok. a házasság valami komfortosabb. Ott lesz még az irodában? Szükségem lesz egy fuvarra a gammához. és jól állt neki a nyakát díszítő keskeny lánc. . Előre is köszönöm. Kezdetben minden együtt töltött perc maga volt a csoda – emlékezett Keyes. de a pasas ösztönei jól működtek. Keyes elmosolyodott. melyet Epstein eltűnése után rendeltek el – legalábbis addig. . hogy ideje előre tekinteni a hármas számú projektre. Aztán az élet kezdett bonyolulttá válni. amíg nincs biztonságos helyen Epstein formulája. akibe beleszeretett. Megfordult. és máris a hármas számú kritikus eredmény esélyeit latolgatta. Valami megzörrent a háta mögött. aki egykor ugyanebben a testben élt. ha az Epstein-ügyet lezárják végre.. és még hozzátett valamit. .– Mi van Epsteinnel? – kérdezte.

addigra Rachel eltűnt. – Nem hívtál vissza. egy perc. Hosszú ideig tartott ez az állapot. hová tegye. – Boldognak látszik – mondta Keyes. mintha kifeszített kötélen egyensúlyoztak volna jó és rossz korszakok között. – Túl vékony – mondta Rachel. – Épp azt mondtam magamban. Az asszony válla rázkódott a zokogástól. te viszont milyen jól nézel ki. Keyes magába roskadt. és egyik kezével megsimogatta az asszony haját. Keyes megnedvesítette a szája szélét. A sajnálat hulláma . ami semmihez nem hasonlítható. Keyes hagyta. Rachel tett egy lépést felé. – A mi kicsi lányunk – zokogta Rachel. Mire aztán újra megnyílt. hadd sírjon. a házasságuk összeomlott. szavai tompán belevesztek a férfi mellkasába.ugyanakkor jóval összetettebb árnyalatot kapott. Rachel túl gyakran festette mostanában. Éveken át. S amikor annak vége lett. és mélyen visszahúzódott egy olyan belső rejtekhelyre. Keyes végre rászánta magát. ahol senkit sem engedett magához közel. és nem válaszolt. – Nem tudom. Aztán jött az az iszonyú időszak a kórházi szobában. nem tudta. – Fáradtnak látszol – jegyezte meg Rachel. Keze a kezét érintette. száraznak. keze esetlenül mozdult. Szerinted az? Fogalmam sincs. Lefogytál? Keyes vállat vont. és arcát beletemette a férfi mellkasába. Aztán átkarolta Keyest. A sátorban elhallgatott a zene-. – És vékony vagy. mintha a dolog a véletlen műve lenne. Még egy lépést tett előre. egyszer sem – mondta. és kezdődnek a tósztok. Érdesnek tűnt.

kellő erőfeszítéssel. mi lesz. hol hibázták el a dolgokat… mit kellett volna másként tenniük… hogyan lehetne mindent elölről kezdeni. Hajszál híján magyarázni kezdte. ha eljutnak a hármas számú kritikus eredményhez. mint egy mosómedve. – Együtt kellene bemennünk. – Szétkenődött a szemfestéked. Ha meggondoljuk. tűnődött. menyire megváltozik majd minden. és úgy tenni. Szegény Rachel. hogy elment a józan esze. Úgy nézel ki. korrigál hatók. . Hogy megmutassuk Margot-nak. Keyes most majdnem kiesett a szerepéből. Rachel alighanem arra gyanakodna. Rachel szipogott. mint ahogy a hamiskártyás a kézelőjében elrejtett adu ászt –. Ezért inkább csak ennyit mondott: – Kezdődnek a tósztok. majd lendületesen kezelésbe vette a sminkjét. Kis híján belekezdett a projekt taglalásába. A baleset emberi hibából keletkezett. És a hibák. csak ezzel magyarázható. hátrébb lépett. ahogy Isten elvette tőlük a fiukat! De hát ez képtelenség! Még a véletlen se lehet ennyire válogatós. és hibátlan mosolyt varázsolt az arcára. Aztán meghajlította a karját. képesek vagyunk rá. bármekkora is a veszteség. működési zavar a nagy gépezetben. Rachel bólintott. és valahonnan elővett egy Kleenexet – úgy tudta elővarázsolni ezeket a pipereeszközöket. álla hozzádörzsölődött a férfi ingéhez.vegyült Keyesben az iménti érzésekhez. mintha semmi se történt volna… Fatális tévedés. Ám ha ilyeneket hangoztatna. mindent elveszített.

A tragédia tépte szét a kapcsolatukat. Tűzijáték. és a párbeszédük csakis szigorúan a hivatalos közvetítőkön keresztül folytatódik. és így indultak el a sátor felé: kart karba öltve. ahogy elfogadta a feléje nyújtott kart. mindketten mennek vissza az ügyvédeikhez. gondolta Keyes. mintha a világon semminek se lenne értelme. nagyon úgy fest. már mosolygott. Semmi értelme az egésznek.A tragédia kötelez minket. Azóta. . Szép este ez! Még ifjabb Joe Cifelli jelenléte sem ronthatja el. Ez igazán szép így! Holnap aztán. Karjuk egymásba fonódott. hogy Jeremyvel megtörtént az a baleset. Keyes a bal kezét bizalmasan rátette felesége karjára. mintha mi se történt volna. és ugyanez a tragédia láncolja őket egymáshoz. amikor újra felnézett. Megcsinálták! Keyes lehajtotta a fejét. De erre az estére legjobb arcukat mutathatják egymásnak.

A börtöntornyot. ez itt most egy vakáció. Lépésről lépésre haladtak a torony irányába. a szárazföld peremén vörösessárga és szürkés színek emelték ki a tenger vizének zöldjét. a törökök építették a tizenhatodik században. gondolta Hanna. hogy a különböző korok más-más civilizációi miként hagyták itt kézlenyomatukat az erőd épületén. A látkép idilli. és mindent újra fog kezdeni. . A sziget stratégiai állomáshely volt az Ión-tenger és az Égei-tenger között. A turistacsoport kényelmesen bóklászott a romok között. s a látványt egy kicsiny sziget zárta. de e pillanatban úgy érezte.Ötödik fejezet 1. Egy hét múlva visszatér. Ám az erőd alapjait valójában három évszázaddal korábban rakták le… Hanna maga is meglepődött. melyen Sapienza toronybörtöne magasodott. negyven láb magas kőfal emelkedett a türkiz színű ég felé. Rossz előérzetei nem múltak el ugyan. Akárhogy is lesz. – Sapienza – mondta Jackie Burns. Lőrés oromzattal csipkézett. A kövek szürkéje rétegezett volt és mély tónusú. még szélesebb értelemben Itália és a Földközi-tenger keleti partvidéke között. kíváncsian vizsgálgatva a velenceiek kőbe vésett oroszlánjait az erőd falának meredek lejtőjén. de azon kapta magát. – Bölcsességet jelent. A színek valahogy túl élénk tónusokkal virítanak a világnak ezen a fertályán. kordában tudja tartani őket. az ég kékje ragyogóan élénk. a szél lágy és balzsamos. Sétánk során megfigyelhetjük. És ezúttal valóban mindent a helyére tesz. tiszta fejjel és megújult lélekkel. Távolabb okkersárga sziklák vezették a tekintetet a tengerhez. hogy élvezi a túrát. túránk végcélját.

Szegény virágaiddal. a maga egzotikus módján. Hanna szemügyre vette a férfit. ki tudja. Azon nyomban. Legalább szóltál volna valakinek. Epstein úr harmadszor kérdezett rá. Kétszer már megígérte. mint egy nyáját terelő juhászkutya. Kérem. amíg kínálkozik. – Oké! – mondta Jackie Burns. Addig kell kihasználni az alkalmat. és a csoport köréje gyűlt. aztán másfelé nézett. közben persze tudta.Lelkének romboló erői azonban percig sem nyugodtak. hogy Alzheimer-kórban szenved. mint a pióca. hogy az Epstein házaspár szorosan tapad rá. ahogy visszaértek a hajóra! Hanna elengedte a füle mellett. akik tapadtak rá. Az álmatag tekintetű török – Jildrim – hátramaradt sereghajtóként. Nem beszélve arról. próbáljunk meg együtt maradni! Más turistacsoportok is lesznek. mikor jut el legközelebb a görög szigetekre? Elindult Jildrim felé. hogy a növényeket… Hanna elhessegette a gondolatot Éppen elég zavaró körülmény tette próbára a türelmét. ha nem keverednénk. újabb és újabb bosszantó trükkökkel álltak elő. De amikor arra a helyre . és határozottan vonzó. vigyázzanak a kövekre! Csúszósak. hogy ugye. Egyik oldalról Jackie Burns kiselőadása. Tényleg egészen jóképű. Volt valami hátborzongató az öregember eszelős makacskodásában. hogy korban jóval közelebb áll hozzá. Mi van a növényeiddel? – kérdezte egy belső hang. Lehet. egészen biztosan visszaadja a könyvet. Magasba emelte a kezét. és jó lenne. a másikról Epsteinék. És kérem. amint látják. majd újra visszatévedt a tekintete. Magas. – Most pedig bemegyünk a toronybörtönbe. mint Epsteinék. barna bőrű.

– Társulunk – felelte. Annak kell lennie. – Társulunk? Hanna megpróbálta leplezni a csalódását. még mindig itt vagyok én és Jildrim úr. a horizontot fürkészte. és társuljanak! Ha nem találnának partnert. néhány másodperccel az után. Az öregember másfelé nézett. A velencei szállodaszobában. a kellemetlen házi feladat. – Kérem.ért. Hanna megint ott maradt az idős házaspárral. Altzheimer – gondolta Hanna megint. hogy a lángok elemésztették az utolsó papírlapot is. Érvek és ellenérvek kavarogtak Steven Epstein fejében: halogatás. Csakhogy ez a taktika máris kezdi megbosszulni magát. Ha belegondolunk. – Háromfős csoportokban fogunk belépni a toronyba – magyarázta Jackie. 2. és a mogorva férj ellenére – valahol mégiscsak rokonszenves számára ez az asszony. keressenek két szimpatikus partnert. A csoport ismét mozgásba lendült. hogy Jackie Bumsszel értekezzen. bizonyos szempontból – a korkülönbség. vigasztalta magát. amint . mert a nagymamájára emlékeztette. és leírta az egyenletet a könyv belső borítójára. mint racionális taktika. Talán azért. most Hanna és az Epstein házaspár haladt leghátul. Epsteinné Hannára mosolygott. Abban a pillanatban megváltoztatta az elhatározását. Rosszabb is lehetne. ahol az imént állt a férfi. Hajdanán Hanna igen közel állt a nagymamájához. azonnal nekiállt. – Mit szól hozzá? – kérdezte. Jildrim már nem volt ott – átaraszolt a csoport másik oldalára. de igazából minden jel szerint kizárólag a saját gondolatai foglalkoztatták.

Igen ám. hogy páratlan géniuszának gyümölcse. Az egyetlen elfogadható következtetés tehát az. hogy a legkisebb hiba is beindíthatja a Phoenix-reakciót. hogy. amihez foghatót nem produkált az emberiség történelme. amit létrehozott. Vagyis. Csakhogy az idő lejárt. s azzal áltatta magát. de akik megkaparintanák a képletet. De elaltatta a lelkiismeretét. hogy eszeveszett tempóban keresztülverjék a projektet. hogy a projekt végül is sikerülni fog. mint halogatja a döntést. hogy aztán semmi mással ne kelljen törődnie. csak azzal. hogy a döntése visszavonhatatlan. nyugtatgatta magát. Ám ez még nem minden. . Már akkor elbizonytalanodott. amikor elfogadta az ADS állásajánlatát. Évekkel. azt meg is kell semmisítenie. De valóban meg kell-e semmisítenie ezt a páratlan felfedezést? Halogatás – gondolta. és a legcsekélyebb mértékben sem zavarná őket. mely egyébként a Manhattan Projekt során is végig ott lógott a levegőben Damoklész kardjaként. Szakmai szempontból viszont egyértelműen ez volt Epstein karrierjének a csúcspontja. A képlet nélkül Keyes nem tudja megvalósítani a projektet. Most meg Renee fogja magát. azok arra használnák fel a formulát. Lesz még rá idő. Őrültség! Egy teljes évtizede mást se tesz. hogy mentse az irháját. hogy neki most nincs más dolga. mint a feladatra összpontosítani. ha nem évtizedekkel előzte meg Greenwich kutatásait. és odaadja a könyvet egy idegennek! Egyfelől hagyta volna a formulát kicsúszni a kezéből. kivételes életművének csúcspontja egy olyan fegyver lesz. Epstein leginkább attól tartott.úgy festett. Vagy legalábbis időlegesen el kell tüntetnie. hogy megváltoztassa a döntését.

ez a felbecsülhetetlen kincs. Kompromisszum! Ahogy visszatérnek a hajóra. meggyászolják majd. Ez a megoldás. aludni hagyják az őrült tempójú haladásban szunnyadó fenevadat. hogy egy ilyen horderejű találmányt biztonságosan hasznosítani lehessen. Renee rá se fog hederíteni. lenyeli az egész Propoxyphene-üvegcsét. kénytelenek lesznek legalább egy évtizedre. és az ADS-nél azt fogják hinni. százszázalékosan biztonságos helyen letétbe kerülhessen. Hajlandó azonban közreműködni abban – vagy ha úgy tetszik. azonnal visszakapja a nőtől a könyvet. de akár egy évszázadra is elhalasztani… Nem tehetnek mást. amivel persze óriási csalódást fog okozni az ADS-nek. Azt mondja majd. hogy a képlet garantált felügyelet mellett. borítékba teszi. hogy a formula elveszett. Aztán bezárkózik a fürdőszobába. hogy tengeribeteg. . hogy nincs olyan hely. és úgy. szemet huny fölötte –. Az nem létezik. Semmi egyéb nem jöhet számításba! Kész! Eldöntötte! És ezúttal ragaszkodni fog a döntéséhez. és megbízza a programigazgatót. hogy postázza a küldeményt Princetonba. okos. Kénytelenek lesznek lassítani az eljárást. ahol ez a tudás. biztonságosan megőrizhető! Megfelelő kezekben – körültekintő. amíg megfelelő feltételek lesznek ahhoz. ahogy van. Gyötrelmes önmarcangolások. barátja és tudós kollégája címére.A képletet meg kell semmisíteni! Tudós énje azonban rögeszmésen tiltakozott. Legalábbis addig. Öt percen belül túl lesz rajta. művelt. gondolkodó emberek felügyelete alatt – igenis átmenthető ez az érték a jövő számára. átvirrasztott éjszakák után végül is döntésre jutott Visszavonul a projekttől.

hogy a palackban felmelegedett az ivóvize. Az előtte haladó pár például azért aggodalmaskodik. A felesége. A napkorong azonban – milyen lehangoló –. Ez egy kölyök. hogy a videokamerájuk telepe a túra vége előtt lemerül. és lázasan fénylő szemmel nézett rá a baseballsapkája napellenzője alól. Vajon követte-e valaki az ADS-től? Nincs kizárva. De egyelőre semmi gyanúsat nem vett észre. tűnődött Epstein. Mekkora tragédia! Epstein balján egy férfi amiatt zúgolódik. különleges napnak. ám a fiú nyomban elkapta a szemét. Most az lenne stílszerű. hogy mit vitt magával a kabinjába? Természetesen nem. Sorsdöntő napnak ígérkezik.Akkor tehát ez az utolsó napom a földgolyón. végtére is érthető. mert félő. . ha a napfény rendkívüli aranyban szikrázna. Őrültség. aki különvált a csoportjától – tizenkét-tizenhárom év körüli srác lehetett –. és kész. Találkozott a tekintetük. valahogy kifehéredni látszik. a körülötte zajló locsogás pedig a lehető legprózaibb síkon zajlik. csitította magát Epstein. Az. a körülötte zajló társalgások pedig kizárólag mély értelmű. Epstein fél füllel belehallgatott a beszélgetésükbe. Nyilván teljesen vétlen. De néhány órán belül vége lesz az egésznek. Vetett egy pillantást az erőd udvarán nyüzsgő turistacsoportokra. Fatális véletlen folytán keveredett a dologba. A kutya se törődött vele. éles elméjű megfigyeléseket tartalmaznának. és az a fiatal nő – Vicky Ludlow – közvetlenül mögötte lépdeltek. Vajon sejti-e a nő. kivéve egy fiúcskát. hogy az ember ilyen helyzetben hajlamos rémeket látni.

Aztán megfordult. ahogy megérkezett: fölaprítják neki az ételt. amikorra a felmentő sereg várható. Most képzeljék magukat annak a görög katonának a helyébe. – Öt évszázaddal ezelőtt – zsolozsmázta Jackie – egy tengerészflotta megrohamozta a Sapienza-erődöt. És persze néhányan a csoport tagjai közül – ebben is úgy viselkedtek.Vagy mégsem? Volt már rá példa. – Most pedig kérem. A katonát áthurcolják ide. fontoskodva forgatták a szemüket. mint a kisgyerek. olyan lesz. valami váratlan dolog történik. Hiába. és jobbra-balra sandítgattak. Pontosan úgy hagyja el ezt a világot. fogják a kezét. Csakhogy most másként lesz. aztán mégis kihátrált. hogy ki fogják szabadítani. Ezúttal tényleg befejezi… Hallotta. akit egy korábbi expedíció során foglyul ejtettek. és a cselekedeteit mások irányítják. milyen lehetett ez a hely közel nyolc évszázaddal ezelőtt. ha az ember megöregszik. 3. Az öreg tudós egy pillanatra szemmel kísérte a mozgását. ellenkező irányba indult. amit a rabtartói nem – egy újabb expedíció közeledik a sziget felé. Hanna legnagyobb meglepetésére a turistacsoport tagjai szinte egy emberként engedelmeskedtek. és próbálják meg elképzelni. gondolta. éppen ebbe a . A harcos tud valamit. és először a börtöntornyot vette be. hogy „végleges” döntésre jutott magában. hogy Renee a nevét kiáltja. A kölyök most távolodott. Epstein még egyszer ránézett a baseballsapkás fiúra. hunyják le a szemüket – mondta Jackie Burns drámaian –. Ám azon a napon. mint a gyerekek – azonnal elkezdtek fecserészni. A görög arra számít. A turistacsoport egy keskeny sziklazátonyon át megindult a torony felé. és elindult a felesége után.

bizony ő. súlyos szempillái alól. És tartsák szemmel egymást! Nem akarunk senkit elveszíteni. akkor minden rendben! – összegezte Jackie derűsen. akit a saját testvérei kardélre hánynak. A közelben a tenger hullámai ostromolták a sziget partjait. kivont karddal indulnak rohamra. az ember ott ül leláncolva saját ürülékében. amiért cserébe kap néhány korty vizet. nagyon óvatosan haladjanak. Képzeljük csak el. És vajon elvárható-e a támadóktól. Ha megérkezik a következő hajó. nem más.börtöntoronyba. Tágra meredt szemek szegeződtek a mesélő programigazgatónőre. Az ostromlókat vérszomjas indulatok fűtik. – Nos. mint a gyors halál. Ám a legnagyobb kegyelem. teljes kétségbeesésben. – És miközben a katona itt ül a falakhoz láncolva. Óráról órára. nem. saját helyzete fonákságára. napról napra kénytelen azzal a tudattal együtt élni. gyötrelmes tengeri út után. Amikor a létráikat nekivetik a várfalnak. és öldökölhessenek. mint a kőhíd. amit kaphat. a lépcsők ugyanolyan csúszósak. – Kérem. az első. Elviselhetetlen állapot. A kapun belül málladozó lépcsőfokok sorakoztak a félhomályban. maga. mi minden futhatott át az agyán. végső elkeseredésében a katona mindent elárul rabtartóinak a közelgő seregről. lassanként rádöbben a sors iróniájára. Még Renee Epstein is. kikémlelt vastagon kifestett. először a tornyot rohamozzák meg. alig várják a hosszú. étlen-szomjan. hogy kitombolhassák magukat. És ha szellemet . hogy nyomban felismerjék a fogolyban a saját testvérüket? Nyilvánvalóan. A csoport egy rozsdás vaskapu előtt gyülekezett. hogy amint a felmentő sereg megérkezik. aki eddig merev tartózkodással hallgatta a kiselőadást. permetet szitáltak a levegőbe.

Csigalépcső vezetett fölfelé. Márpedig a velenceiek arra törekedtek. Kulcspozícióját legfőképpen földrajzi elhelyezkedésének köszönheti. csak a bejáratát kell lezárni. a magasabban elhelyezkedő ablakokból. . a helyiség átmérője csaknem húsz láb lehetett. A torony első emelete letűnt századok dohos szagát árasztotta. Egyik oldalán zátonyok. hogy megvárja a saját csoportját. a másikkal Hanna kezét kereste. Szemlátomást túlságosan türelmetlen ahhoz. Egy öböl természetesen mindig könnyebben védhető. másikon öböl. Épp egy fiúcska jött át a hídon és feléjük tartott. mely visszavezetett az erődhöz. ne bámuljanak rá túl hosszan! Nem lenne jó. Hanna Epsteinékkel valahogy az élre került. – Ez az erőd a Földközi-tenger keleti térségének fontos őrbástyája. – Mi következünk! – rikoltotta Renee Epstein. Hanna még mindig hallotta odakintről Jackie Burns hangos és kitartó magyarázatát. gyenge fény szüremlett valahonnan fölülről. Mérsékelt derültség. Mindegyik zughoz tartozott egy vaskampókészlet. szürke kövekből épült falakba kis zugokat vájtak. Ahogy beléptek a börtöntoronyba. Vetett egy pillantást a hídra. hogy a katonai konfliktusaikat a tengeren intézzék el. Egyik kezével férjébe csimpaszkodott. az érdes. Aztán a tömeg háromfős csoportokra oszlott. 4.látnak. ha a szellemek követnének minket a hajóra. Hanna egy kör alakú térben találta magát Epsteinékkel.

aztán megindultak fölfelé. Képzeljék csak el a lélektani hatást. kifejezetten a turistalátogatók számára. majd megkérdezte őket. akarnak-e feljebb menni. de aki rászánja magát. A lépcső kövei meglehetősen viharvertnek és ingatagnak látszottak. amíg Epsteinék is fölérnek. Megvárta. – Amikor fölérnek a második szintre. – Minden rendben lesz – nyugtatgatta Hanna az idős hölgyet. találnak egy falépcsőt. hogy fölmászik-e rajta. az kérem. legyen nagyon óvatos. – Nem látszik túl biztonságosnak – mondta aggodalmaskodva. Hogyan lehet akkor. mely még ahhoz is szűk. Hanna ment elöl. amint valamelyik bajtársuk ott himbálózik az orruk előtt. és a lépcsőt nézegette. noha titkon őbenne is volt némi szorongás. amely a harmadikra vezet tovább. Epsteinék szorosan a nyomában. Odakint Jackie folyamatosan magyarázott. hogy a lépcsők mégis egy harmadik szintre vezetnek? Ha közelebbről szemügyre veszik a helyszínt. felfedezik majd egy akasztófa maradványait. A létra természetesen nem a tizenharmadik század óta van itt. A csoport némi derültséggel nyugtázta a humoros fordulatot. Valójában a torony eredetileg kétszintes volt. Hanna elérte a második emeletet. a közelmúltban építették be. senki nem találja kényelmetlennek a hajókabinját a fedélzeten. A feljebb vezető lépcső nem látszott túl stabilnak. Mindenki maga dönti el. miközben be vannak zárva a kőcellába.Renee Epstein Hanna mögött állt a félhomályban. Kis ideig tétováztak. de elég visszafogottan. . hogy az ember megforduljon benne… Ezek után merem remélni. Az utasokat kissé fárasztotta már Jackie szüntelen szellemeskedése.

ezüstösen fénylő tárgyat. A testtartása egy felnőtt emberé. kedvesem – mondta Renee –. A fiú Renee Epstein háta mögé került. gondolta Hanna. meredek sziklaszirtek. Puffanás hallatszott. Amikor felért a harmadik szintre. még mindig levegő után kapkodva. és kinézett a tengerre. Visszafelé kémlelt az első emelet irányába. Recsegett. Az asszony férje valószínűleg nem hallotta a kérdést. hogy mindez változatlan és örök. és a falba épített bilincsek fémes csillogását. arca sajátosan kortalannak tűnt a félhomályban. mint egy sóhaj. és gondterhelten ráncolta a szemöldökét. Újabb alak jött fölfelé a második emeletre. alig hangosabb. . Ám a „kölyök” igazából nem az volt. és hátulról surrant be. Zajok hallatszottak odalentről. A látvány lélegzetelállító volt: örvénylő víz. és előhúzott egy kicsi. de azért kitartott. a torony belseje még kisebbnek látszott. akit az imént látott a hídon. az egyik szakadékos sziklán. Hanna rálépett a létra alsó fokára. A következő pillanatban Steven Epstein fuldokolni kezdett. miközben az asszony a férje felé kapott.– Azt gondolom. és az ég temérdek azúrja. Arra gondolt. Hanna dermedten bámult. ha mi itt megvárjuk magát. A kölyök benyúlt a zsebébe. Ez az a fura kölyök. Epsteinék fejét látta föntről. Megfordult. korszakoktól. Hanna elfordult az ablaktól és lenézett a torony belsejébe. mint aminek távolabbról látszott. Steven Epstein most lassan térdre ereszkedett. jobb. Hogyan juthatott túl Jackie Bums-ön? Talán megkerülte a tornyot. évszázadoktól. függetlenül az egymást követő civilizációktól.

és eltűnt a lefelé vezető lépcsőkön. hogy lapos sarkú van rajtam. és félig rohadt. Hanna dermedten nézett utána. Hál' istennek. amint a lába pörölyként lesújt a legfelső létrafokra. Tett egy lépést a korhadt alkotmány felé. A fiú visszamászott. A fiú felnézett. Majdhogynem kíváncsian figyelte. mohos. hogy a férfigyerek oldalba szúrja Renee Epsteint. Hanna szeme ösztönösen a létra tetejére siklott. Az öreg fa szilánkosan meghajolt. és elterült a férje mellett. leugrott a második szintre. és ismételten jókorát rúgott a létrafokba. futott át Hannán. Az Epstein házaspár mozdulatlanul feküdt. . és elkezdett mászni fölfelé. háromszor. körülöttük lassanként egyre szélesebb vértócsa terült szét. gyors egymásutánban. A következő pillanatban sarkon fordult. és fejét a karjai alá temetve védekezett a lezúduló törmelékektől. Aztán megint feltekintett Hannára.Hanna elképedve figyelt. Aztán a létra recsegve elvált a faltól. Hanna tisztán látta. az idő mintha egy keskeny késpengén csordogált volna alá. A fiú újra nekirugaszkodott. s most azt látta. Észrevette Hannát. Testük egymáshoz ért. és magasba emelte a lábát. A fa öreg volt. amint a késpenge ki-be mozog a testben. Epsteinné összeroskadt. Baljós szeme sötéten megvillant. A világ lelassult. Elkapta a létrát.

és Hanna még érezte az erős szagot. Sajnáljuk. már csak távollétükben szerethetők. Sötét hullámok csaptak magasba odakint a kabin ablaka előtt.Hatodik fejezet 1. Három sirály merült alá. hölgyeim és uraim! A Sapienza-erődnél történt tragikus események után a kapitány arra kért. hogy röviden tájékoztassam valamennyi utasunkat az úti programunkban bekövetkező változásokról… Az orvos keze ammóniás volt.A maga módján egyre jobban megkedvelte ezt az asszonyt. Hanna belenyomta a fejét a párnába. Gyöngéd érzelmei sajátos módon inkább egyfajta bosszúság formájában manifesztálódtak. akkor tanulta meg kifejezni érzelmeit. akárcsak saját nagymamája esetében. tőle szokatlan tompasággal: – Jó estét. hogy meg kellett változtatnunk útitervünket. s kavargott a hullámok között. Csak amikor már túl késő volt. Megreccsent a hangosbeszélő az ágy mellett. Renee Epstein. az Adventure Dynamics valamint az Aurora II.Szeme láttára szúrták le Renee Epsteint. . . bukkant fel újra. A saját magam. teljes személyzete nevében kérem szíves elnézésüket a megváltozott program miatt. . amikor beadta az injekciót. Ehelyett az Aurora többnapos tengeri úttal közvetlenül Isztambul felé veszi az irányt. Megérkezésünkkor a visszatérítéssel kapcsolatos kérdéseket sürgősen és megfelelő formában rendezni fogjuk. Hanna szeme mechanikusan követte a mozgásukat. – …nem fogunk kikötni Máltán. Ájulás környékezte. megpróbálva kívülre rekeszteni a hangokat. Nagymamája. Fülsértő sivítások sorozata után Jackie Burns szólalt meg.

Kinyújtotta a kezét. Legalábbis kifelé igyekezett ezt a látszatot megőrizni – noha nem volt könnyű dolga a hosszú várakozás alatt a torony legfelső emeletén. szinte már anyaian gondoskodónak. hogy reggel van-e vagy este.Szemtanúja volt egy gyilkosságnak.. arról fogalma sem volt. . .Nem fog tudni újra elaludni. . csupán az állólámpa gyenge fénye világított. – Hogy érzed magad? . Jackie Burns ült az ágya szélén.Gondolatai szökdeltek.Kinyitotta a szemét.Jackie egy literes Evian-palackkal tért vissza az ágyhoz. Szeme a digitális órára tévedt. – Tudtál valamennyit aludni? . 2. nyugtatónak.Jackie együttérző sajnálkozással nézett rá. lebegtek. .Jackie odalépett a hűtőszekrényhez. . .Hanna nem válaszolt. . – Téged talán valamennyiünknél jobban… . valamint az álmatag tekintetű törökkel folytatott beszélgetés során.Hanna valójában addig a pillanatig tartotta magát.Felnyögött. .Hanna nagy nehezen föltámaszkodott az egyik könyökére. és elsimított egy hajtincset Hanna homlokáról. és beletemette arcát a párnába. De. Az ablakon le volt húzva a redőny. és a Jackie-vel. hogy az üveget kinyissa.Ez enyhe kifejezés volt. amikor megpróbálta a lehető . amíg az orvos beadta az injekciót. . Hanna feje visszahanyatlott a párnára. ahhoz sem volt ereje. mint a tó felszínén „kacsáztatott” lapos kavics. A simogató kezet hűvösnek érezte.– Kissé mindannyiunkat megviseltek az események – mondta Jackie. Nyolc óra múlt húsz perccel.Vicky? . – Szomjasan – nyöszörögte.

. Belül azonban. Kelepcébe zárva figyelte a történéseket. gondolta Hanna a várakozás közben.Önmagában az. a görögök és a törökök is. kihagyjuk a programból a további szigeteket. – Hát persze. – Ha megérkezünk. hallottad-e a közleményt.Hanna rezzenéstelen arccal meredt maga elé. de úgy döntöttünk. és nagy üggyel-bajjal eltávolították a börtöntoronyból. éppen elég nagy megrázkódtatást jelentett. Egyenesen Isztambulba megyünk. De azonnal értesítettük a központunkat. már ott a helyszínen. a lelke mélyén azonnal összeomlott. . Egyenesen Isztambulba megyünk tehát. már csak hab a tortán. Az üldözésére indult férfi-gyerek fenyegetése természetesen még inkább megviselte az idegeit. – Szünetet tartott. egy kikötőben történt. miért is ne? – kérdezte. ha elmondom folytatta Jackie –. hogy továbbengednek minket. A torony tetején töltött három óra. az FBI. . amíg odalent nagy nehezen kitalálták. hogy a helyzet kezd normalizálódni. miként lehetne visszahozni őt a földre. az FBI beszélni óhajt veled. Ilyen esetben az incidens helyszíne utáni első kikötő hatóságának kell átvennie az eljárást.– Isztambul – ismételte Hanna tompán. ugye. hogy szemtanúja volt egy gyilkosságnak.legpontosabban ecsetelni az incidens minden apró részletét. . a torony harmadik emeletén. ahogy Epsteinék holttestét letakarták. Maga a bűncselekmény. és rohamokban törtek rá a hidegrázások. Tanúként fognak meghallgatni. Vicky. és végül úgy döntöttek. egész délután kutattak. . . Nem tudom. ők beszéltek a külügyminisztériummal.– Az FBI előzetes nyomozást végzett a szigeten. Végignézte. és most már mindenki tud az esetről: a hajóstársaság.– …valamennyire talán megnyugszol.

pillanatnyilag tisztázatlan. hogy Epstein úr valamilyen szempontból igen fontos személy lehetett – folytatta Jackie. a hajón.A nyugtató injekció hatása. Hanna bólintott.Úgy fest a dolog. mi is történt valójában. hogy a magunk dolgát. . nagy szükség lesz a segítségedre. Amikor elérjük a kikötőt. . hogy rettenetes. A görögök pedig örülnének. ha ez az egész ügy nem az ő területükön bonyolódna tovább. ami az Epstein házaspárral történt. Nem vagy éhes? .– Nos – folytatta –.Jackie fölcsippentett egy láthatatlan pettyet sárgásbarna pantallójáról. megkönnyítsük. hogy neked most pihenésre van szükséged. hogy lehetetlen egy ilyen élményt megemészteni. – Találkoztál vele a fedélzeten? . amennyire lehet. .Hanna ismét bólintott.Még mindig tompa vagyok. Hamarosan elmúlik. Aztán újra megenyhült az arca. nem? . hátha van rálátásod az egész helyzetre. érthető módon nem akarnak újabb nemzetközi bonyodalmakba keveredni. Hanna. . . De a szövetségi nyomozóiroda szemlátomást elégedett a Methoniban kapott információkkal. Most már azért jobban érzed magad. úgyhogy feltétlenül fogadniuk kell… Tudom. Mindketten arra a következtetésre jutottunk. Épp elég bajuk volt legutóbb a November 17-e nevű terrorista csoport feloszlatásával.Igen. Most mégis inkább előre kell néznünk.Nos. Előtte nem. de csak itt. .– Beszéltem Jildrim biztonsági főnökkel. . és azt is tudom.Jackie egy pillanatra fürkészően nézett Hannára. én csak arra gondoltam. és professzionálisan távolságtartóvá vált.. A törökökkel viszont épp most rendeződtek az ügyeink.

nyugtatgatta az idős asszonyt. Hát. kavarogtak Hannában Renee Epstein szavai.Hanna elgondolkodott. baj lett.Köszönöm. Nem látszik túl biztonságosnak. Háborgott a tenger. csak hívd a stewardot. csak szólj. Bármit kívánsz. hullámhegyre fel. – Pofavizit a vacsoránál. hullámvölgybe le. 3. De ha mégis úgy döntesz. – Aludj jól! – ismételte Jackie. a hajó szakadatlanul hánykolódott.És ha eszedbe jutna még valami. döntötte el magában Hanna. ez egy lázálom. Különösebb érzelem nélkül rámosolygott Hannára. – Aludj jól! . rászállnak az FBI emberei. Hanna szorosan lehunyta a szemét. bármire szükséged van… .. legjobb. Vége. Megrázta a fejét. . amint halálukban is egymáshoz ér a kezük. Nem lesz semmi baj. Nem.Azt hiszem. Befejezte. . mennem kell – folytatta Jackie. vagy egyáltalán.Köszönöm. Nagyon nagy baj! Vagy az egész csak álom? Megint fölrémlett előtte a kölyök-férfi képe. . és felállt. Aztán Epsteinék. Ránéznek Hanna . Ahogy elérik Isztambult. ez az egész nem lehet igaz. a látszat mindig fontos. Az idő egyre zordabbá vált odakint. kortalan arc. és kiment a kabinból. és ez tovább súlyosbította a helyzetét. tudod. Az a különös. A hajó minden utasát górcső alá veszik. Rosszul érezte magát. hogy ennél valamit.Ahogy gondolod – mondta Jackie. ha most alszom egy kicsit… .Nos.

de azért azt se felejtsd el. ez igaz. amennyire lehet. és csak feküdt a hátán. Az apja büntetőjogász Baltimore-ban. hogy az élet éppen azt jelenti. váratlanul betoppanna hozzá? Kettejük kapcsolata csúnyán elmérgesedett az utóbbi időben. Egy Vicky nevű nő szerepel az utas listán. Lehet. hogy semmilyen dokumentum nincs arról. És akkor vége. saját verejtékében fürödve. Most mégis inkább előre kell néznünk. ha a kiadott körözés elől menekülve. Következésképpen. és azonnal felismerik. hogy minden tőle telhetőt megtenne a lányáért. aggályoskodó belső hang! Hanna félig kinyitotta a szemét.útlevelére. tűnődött Hanna. Nincs bizonyíték arra. Mindennek vége! – A maga módján semmivel se különb Jackie Burnsnél – gondolta. csakhogy Hanna esetében ez a továbblépés a börtönt jelenti. Igen. hogy te a hajó fedélzetén tartózkodsz! Hirtelen forróság öntötte el. Ledobta magáról a takarót. Lehet. hogy hamisítvány. megkönnyítsük. Két embert öltek meg a szeme láttára. és egészen biztos. hogy a hajó fedélzetére lépett. kicsavart végtagokkal. hogy tovább kell lépnünk. Hanna pedig bevádolná Frankot. Megint az a bosszantó. és a cég cserébe . ha sikerülne észrevétlenül meglépnie. hogy az élet épp erről szól. Jó. Igen ám. Őt pedig továbbra is csak a saját kis sötét ügyletei izgatják. De vajon ebben az esetben megtagadná-e a segítséget a saját lányától? Nem. amikor a halál váratlanul fölbukkan és megmutatja arcát. hogy a magunk dolgát. akkor az komoly esélyt jelenthetne… És ha valahogy hazajutna az apjához… Vajon mit szólna az apja.

Ő a hajó biztonsági főnöke. Elővette a piperetáskáját.megbocsátaná a botlását. ahogy az est leereszkedik a városra. mint a szénakazal. egy olyan trükköt. Csak a zaklatottság maradt a megrázó események nyomán. akkor ki más találna ilyet? Újabb tíz percig töprengett összevont szemöldökkel. 4. Ebből ki lehet indulni. De hát mi másra teremtette a Jóisten a kozmetikumokat. Francis Dietz töprengve állt a szálloda erkélyén. a csinos vendéglősnek elfoglalták „hadállásaikat”. amivel észrevétlenül át lehet surranni az isztambuli határellenőrzésen –. és megpróbálta újra átgondolni a lehetőségeket. Szeme alatt bíborban játszó. Túl nagy vágyakat nem ébresztene Jildrimben. ha nem az ilyen helyzetekre? Bement a fürdőszobába. Ha ő nem talál kiskaput a szabályok alól – mondjuk. Alapozásnak legalábbis megfelel. hogy becsalogassák a turistákat a kanyargós . Végignézte. A rosszullét elmúlt. A kávéházak teraszán megterítették az asztalokat. és munkához látott. jó hosszan letusolt. Szép vágyálmok! De van-e más választása? Ráharapott az ajkára. és tiszta lappal elölről kezdhetne mindent. majd újra a tükör elé állt. Aztán fölkelt az ágyból. Ez azért már más. horzsolásos karikák. Az utóbbi hónapokban elkövetett hibáival gyakorlatilag bezárta a kapukat maga mögött. Methoni most kezdett élni. Haja. Szemügyre vette magát a pipereszekrény tükrében. ha ebben az állapotban kerülne a szeme elé. Más elfogadható variáció nem jutott eszébe. Gondolatai lassanként Jildrimre terelődtek.

hogy a játszma véget ért. Jelenteni kéne Keyesnek. A keselyűk kiterjedt nemzetközi hálózattal rendelkeznek. akit keselyűként ismer a „szakma”. Epsteinék kabinját kiürítették. Keyes nem volt az irodában. még mielőtt egyáltalán elkezdődött volna. Talán nem is létezik ilyen másolat. Azzal még több bajt okozna. Addig azonban: türelem! . akkor ő az. a minden hájjal megkent ügynök. Dietz üzenetet hagyott. letette a kagylót. másfelől az égvilágon semmit nem oldana meg. gondolta. Kihez kellene fordulni? Jurcsenko jutott az eszébe. Az is lehet. Jurcsenko minden valószínűség szerint összehozná őt Izmajlovval. Csakhogy Keyes egyelőre nincs abban a helyzetben. Csöndesen bement a szobába. hogy átvághassa a gordiuszi csomót. Nehéz a levegő! Visszatért az iménti gondolataihoz. aki elvezetheti őket a titkos formulához. Igen ám. Dietz háta mögött. ha eljön a megfelelő pillanat! És akkor lépni is fog. az önállósult ex-főnök. de Leonard említett egy fiatal nőt is. A bejárati ajtó mellett megtalálta a telefont. De kissé előreszaladtak a gondolatai. akit érdekelne az adásvétel. és elővett egy doboz cigarettát. Jurcsenko tagja volt az FSB-nek amikor az még KGB-ként működött. Azonnal tárcsázott.utcácskákról. Ha ennek a nőnek van valami köze az ügyhöz. Ismerte a régi gárdát és az újat is. ügyelve. Leonard vette kezelésbe a házaspárt – a formulát azonban még mindig nem találták meg. bent a szobában Leonard aludt a heverőn. Dietz hallotta ziháló hortyogását. Izmajlov egészen biztosan találna olyan személyt. Dietznek efelől nem voltak kétségei. akit Epsteinék társaságában látott a túrán. visszatért az erkélyre. Vlagyimir Izmajlov. hogy föl ne ébressze Leonardt. Akkor kell lépni.

Rágyújtott egy cigarettára. ismételte magában. Türelem. .

Hetedik fejezet 1. összeütköztek. Hanna tulajdonképpen azon csodálkozott. de aztán ráeszmélt. A mosdó felől. halk. az utasok bezárkóztak. A férfi a sarokasztal felé tartott. hogy mégse matathat Hanna blúzán. . A hajó zongoristája a „Summertime” improvizált változatát adta elő.Hagyja csak. Ahogy eltervezte. így aztán kissé sután Hanna felé nyújtott egyet. – Nagyon sajnálom – mondta Jildrim. és a gondosan maga elé tartott italt Hanna a saját blúzára öntötte. hogy akadt egyáltalán vendég a bárban. bocsásson meg! – Miattam történt. majd hirtelen mozdulattal elébe lépett. A halál furakodott be ebbe a nyugodtnak ígérkező utazásba. Azt hiszem. Idősebb házaspár üldögélt a zongora mellett. A pincér letett elé egy vodkát tonikkal. Hanna Gray aláírta a számlát. az én hibám – mondta Hanna a férfi sietős bocsánatkérésére. – Kérem. rekedtes hangon követték a dallamot. Grimaszolt egyet. A háborgó tenger és a délutáni megrázkódtatás együttes hatására az utasok zöme korán visszavonult a kabinjába. Hanna háromig számolt magában. Jildrim fölkapott egy halom koktélos szalvétát a közeli bárpultról. ahol a whiskyje és egy doboz English Ovals cigaretta várt rá. . inkább a magányba hátráltak előle. még mindig túlságosan zaklatott vagyok. majd körbenézett a társalgóban. Egy perccel éjfél előtt a helyiség csaknem teljesen üres volt. Hannától balra Jildrim alakja bukkant föl. Hannán és a pincéren kívül senki más nem volt a teremben.

óvatlan mozdulatot a cigarettát tartó kezével. itt van ez a nyomozás! A . ha egyszer szeretjük egymást! Magának. A férjem úgy tudja. Jildrim félrehajtott fejjel hallgatta. Ön talán nem így gondolja? Jildrim tett egy könnyed. hogy most hazugságon fognak rajtakapni. gondolom. ragaszkodom hozzá! 2. hogy hozzak egy másikat. hogy egy konferencián vagyok. és egy boldogtalan házasságban teszik tönkre mindannyiuk életét. És most tessék. s ezért kénytelen voltam egyedül eljönni az útra. ha az őszinte véleményemre kíváncsi – fejtegette Hanna –. hogy megkockáztatom ezt a hajóutat. semmint erkölcsinek. nem kell ezt elmagyarázni. – Tudja. ezt egyre inkább kénytelen vagyok belátni. ha az ember boldog? De sajnos. – Engedje meg. Én csak… – Kérem! – mondta a férfi. nyilván ismeri az érzést. hibát követtem el. Csak a gyerekek miatt maradtunk együtt. igazán nem szükséges. mintha kötik az ebet a karóhoz. Ezt most már fölösleges tagadni. Mielőtt megszólalhatott volna. be kell vallanom. San Franciscóban. de mit lehet tenni. Hanna sietve folytatta: – Frank és én már régen kiábrándultunk egymásból. méghozzá Lucas társaságában. Lehet. ha a szülők elválnak.– Engedje meg. De hibát követtünk el. én ezt inkább jogi kérdésnek tekintem. Lucasnak ugyanis az utolsó pillanatban közbejött valami. hogy rossz döntés volt. A gyerek számára még mindig jobb. – Óh. és a sarokasztal felé mutatott. – Szóval végül is úgy döntöttem. A baj az. Felemelő! Fantasztikus! És mi rossz lehet abban.

– Roppant érdekes az akcentusa. ahelyett. csak azért. – Összevissza fecsegek. – Sajnálom. – Szóval ott nőtt fel? – Négy évig ott éltem.férjem rá fog jönni. mint azok a nagyon komoly férfiak. hogy együtt lehessek Lucasszal. – Egyáltalán nem meglepő – mondta a férfi. szinte kisfiús. és a szélfútta városban nőttem fel. hogy még mindig sokkos állapotban vagyok. Jobb lett volna. Határozottan. Aztán visszajöttem Isztambulba. Jildrim elmosolyodott. Isztambulban születtem. neki fogják ítélni a gyerekeket. hogy türelmesen megvártam volna. ha meg se szólalok. És az az igazság. – Úgy gondolja? – Ühüm. azt hiszem… – csuklott el a hangja. igaz? – nézett esdeklőn a férfira. hogy kockára tettem mindent. De ha a válóper lezajlik. mert olyan ostoba voltam. De hát maga… Olyan jó magával beszélgetni. Ön pedig Chicagóból jött. nyugatra . amin ma keresztül kellett mennie. amíg a bíróság… Óh istenem. – Azok után. hogy hazudtam. akik csak ritka alkalmakkor engedik el magukat: feszes és tartózkodó. igaz? – Washingtonban születtem. – Beszéljünk inkább magáról – javasolta Hanna. és kihúzta a derekát. Nem kellett volna ennyit fecsegnem. A férfi megint vállat vont. Minden miattam van. és mivel törvényesen még nem váltunk el. de tizennégy éves koromban a szüleim kimentek Amerikába. hogy is mondjam csak… zaklatottak vagyunk. mindannyian egy kissé. Azt hiszem. Úgy mosolygott. Kissé becsíptem. Török akcentus? – Ohióival keverve. – Igazán szégyellem. azt hiszem. Jildrim vállat vont.

Ott él Lucas. s gondosan elmázolta. de igaz. Kalifornia egészen más. sokkal inkább keletnek érzi az ember. vajon sikerült-e fölkeltenie a férfi érdeklődését. középnyugatnak számít – lendült bele Hanna –. Azt várom Kaliforniától. Beszéd közben feszülten figyelte Jildrim reakcióit. Az ott élők magasba tekintenek és előre. a zongorista irányába. De hát ki lát a jövőbe? Tudja. mégis. hogy új életet kezdhessek. akkor az egy életre szóljon! Így gondolkodtam. vagy inkább próbáljon együttérzést kicsiholni a férfiból? A pasas testtartásából ítélve. az emberek szeretnek külön utakon járni. hogy a csábításra helyezze-e a hangsúlyt. Ahogy öregszem. újra kitalálhassam és felépíthessem magamat. Az angyalok városába. egyre inkább így gondolom. ha a szó szoros értelmében vesszük. megszívta a cigarettáját és bólintott. mint Ohiót. Ez közhely. A férfi belekortyolt az italába. – Chicago. Ha az ember egyszer házasságot köt. és folyton csak az orruk elé néznek. Nagy nyüzsgés van az utcákon. Hanna egyelőre nem tudta eldönteni. és megemelte a poharát. inkább az utóbbi megközelítés tetszett üdvösnek. minden rendben lesz. hogy valaha is elválok. Ott lazább minden. – Nyugodjon meg. Hanna a jól bevált könnyekhez folyamodott. – Soha nem hittem volna. A közhelyek általában igazak. – Óh. a mindenségit! Hát idejutottam. Nincs vesztegetni való ideje! Könnycseppet préselt a szeme sarkába.költözöm. Járt már Los Angelesben? Jildrim megrázta a fejét. . mást észre se vesznek. Jildrim másfelé nézett. az emberek mindig sietnek. és próbálta kifürkészni.

Ön nem ismeri a férjemet. Nem hiszem. s közben úgy tett. egyáltalán. éppen azért. Jildrim elnyomta a cigarettáját. Ha bármiféle lehetőség adódna. Ez az egész… – elcsuklott a hangja. mi lesz velünk? Tud valamit a dolog hátteréről? Jildrim megrázta a fejét. még mindent rendbe hozhatnék. végtelenül sajnálom őket… de hát ki sejtette ezt előre… ki tudhatta. És most a gyerekek isszák meg a levét! Ez igazán nem fair velük szemben. hogy teljes biztonságban legyek. – Pillanatnyilag nem mi tartjuk kezünkben az ügyet – mondta. Jildrim úr! Egy alkoholista. még mindig helyrehozhatnám a dolgokat. Álnevet használok. . semmi se lesz rendben. – Igazán nem szeretném. Nagyon sajnálom Epsteinéket. hogy… Hanna egy pillanatra szünetet tartott. nincs rajta. mint aki hősiesen uralkodik magán. – Nem. hogy ők fizessék meg az árát annak. hogy… Végül is annak. hogy… ez az egész olyan… – Tudom. – A neve szerepel az utaslistán – mondta. meg a gyerekeimre. A férfi kérdőn nézett rá. mégis muszáj magamra gondolni. és ha iszik. Gondolja. hogy lejussak a hajóról.– Nem. mielőtt elérnénk Isztambult – azt hiszem. kivetkőzik emberi mivoltából. Remegve levegő után kapkodott. – Mit gondol. Ha most elmenekülhetnék. hogy tőlünk teljesen függetlenül történt egy fatális szerencsétlenség. hogy valaha is ezt az egészet… De most. Lucas ötlete volt. hogy önzőnek tartson. – Ostoba voltam és önző.

– Mennyibe kerülne? – kérdezte Hanna kisvártatva. de föl tudom hívni a könyvelőmet. mit beszélek. – Tartok tőle. – Azt se tudom. Jildrim fagyosan meredt rá. Mrs. – Van pénzem. – Háromezer? – folytatta Hanna. – Kétezer dollár? Jildrim összeszorította az ajkát. és ő intézkedik. nem ingyen kérem – tette hozzá Hanna. De meg kell értenie. Ludlow… – Nem így hívnak. A férfi elhallgatott. hogy eltűnhessek. Nem válaszolt. – …szóval. hogy ön képes lenne arra… Óh. De ha egyszer az ember szerelmes! Volt már ön szerelmes. – Többet is adhatok. – Tudja. Jildrim úr. És igazán nemes ügyről van szó. Óh. azok után. ha ezen múlik. – Ami persze nem meglepő. . tudom. – Ön se járna rosszul. várakozó tekintettel. hogy kissé összekuszálódtak a gondolatai. a férjem egyszer részegen eltörte Teddy karját. asszonyom – mondta a férfi. – Hogy mire lennék képes? – Segíteni nekem… tudja… A férfi elkomorult. Ennyi készpénz természetesen nincs nálam. Istenem – keserűen fölnevetett. hiszen a gyerekeim… Eltelt néhány másodperc. hogy arra lenne lehetőség… szóval. Jildrim úr? A férfi újabb cigarettára gyújtott. hogy… – Asszonyom… még ha… Most Hanna nézett rá hideg. amit át kellett élnie.– Gondolja. hogy nem lett volna szabad eljönnöm erre a hajóútra! Végtelenül ostoba voltam és önző.

majd hozzátette: – Kérem. végtére is nem mindegy? A lényeg. a legnemesebb ügyről van szó! – Akkor sem lehetséges. hogy ön megértette-e. És még valami. hogy két napon belül.– Még ha feltételezzük is. Hanna ezt úgy értelmezte. valami önutálatféle mégiscsak visszamaradt. A gyerekeit természetesen nagyon sajnálom. hogy a történtek után ön könnyen elveszítheti az állását. 3. Jildrim úr! Azt azért ne felejtse el. hogy alszik rá egyet. . az élő Istenre esküszöm. vagy a pénz miatt? Valószínűleg a kettő kombinációjának köszönhetően. – Nem vagyok meggyőződve róla. maga az egyetlen. Jildrim megígérte. A könnyek hatására. semmi egyébért. becsületes embernek állította be magát! Senki sem becsületes. – Ötezer dollár – mondta Hanna. hogy segíteni fog. Jildrim úr. gondolta. De bármilyen erősen sikálta is a bőrét. De… – Négyezer! – mondta Hanna. mennyire fontos ez nekem. lejusson a fedélzetről… Visszatérve a kabinjába újból lezuhanyozott. hogy lejusson a hajóról. hogy valóban jó ügy érdekében… – Higgyen nekem. erőszakoskodó apáról – tulajdonképpen nem nagy ügy. Egy kis könnyfakasztó történet képzeletbeli gyerekekről. mielőtt a hajó eléri Isztambult. Milyen rendes. Vagy tévednék? Egy kis extrajövedelem kapóra jöhet a következő hónapokra. s nyomban hozzátette: a pasas is csak a pénzért fog segíteni. Csak a szeme villant. ha ez az ára annak. akitől segítséget kérhetek. nem gondolja? A férfi nem válaszolt.

De talán saját magát kellene hibáztatnia Epsteinék halála miatt? Ez képtelenség. Következésképpen egy kis kegyes hazugság minden további nélkül megengedhető. és rossz hatást gyakorolt rá. Valójában az történt. Hajdanán igazán jóravaló. lekapcsolta a lámpát. tisztességes lány volt. A heg már nyolc hónapos volt. úgy ahogy elképzelte. és nyugodtan feküdt. hogy inkább csak képzeli a viszketést – egyfajta sajátos változata ez az amputált. A forradás a múlté. Akkor se jutott el abba az állapotba. pontosan ezért nem sikerült az öngyilkossági kísérlet. Soha többé nem kerülhet olyan állapotba. Megpróbálta másfelé terelni a gondolatait. észrevétlenül… Akkor be fogja bizonyítani. A tusolás után meztelenül elterült az ágyon. A jövőben minden másként lesz. Persze rájött. Jobb keze a bal csuklóján éktelenkedő sebhely felé mozdult. Fölállt. jó gyerek volt. így csöppent bele ebbe a drámai helyzetbe. és megfejelte egy Valiummal. milyen tisztességes ember lakozik benne valójában. Segélykiáltás. Hasra vetette magát az ágyon. míg a hajó gyengéden álomba ringatta. Vagy mégsem? Lehet. hogy szorult helyzetbe került. de még mindig viszketett. hogy soha nem volt igazán jó! Ám ez így nem igaz. Vagy talán nem? De igen. Ha a Jóisten most az egyszer megsegíti. s újabbra vágyott. Hanna nem volt . de ő mit tehetett volna ellene? Hanna egész egyszerűen peches volt. ahogy Jackie Burns fogalmazott –. és a kelleténél komolyabban vette a dolgot. Azt megelőzően. A pohár ital elbágyasztotta. így nevezték mások. aztán visszahúzta a kezét. hogy Frank rátelepedett. talált egy Xanaxot. és lejut erről a hajóról. fantom végtagnak. Lustán megvakargatta a sebhelyet. Borzalmas ez az egész – tragédia.

Csak akkor kegyeskedik jó útra térni. Aztán egyszer csak ugrás a mélybe. Most az egyszer. Hanna Gray. hogy elkerülje a vámolást. egy könyvtári könyvet. és az ár felét a bankkártyájára íratta. hogy megjavul. Semmit se változtál! Csak azt hiszed magadról! De hát ő mégsem velejéig romlott. Ettől még nem lesz az emberből bűnöző. Egy rágógumi nem sok. Lám csak. aki soha életében nem lopott könyvtári könyvet? Na. utoljára segíts rajtam. nyugtatgatta magát. Ezek már elég öles léptek voltak az igazi bűncselekmények felé. a megtért bárány! Megígéri Istennek. Szőnyegeket vásárolt Londonban. a félbemaradt öngyilkossági kísérlet. de azért nyomban feltételt is szab. azért akadt ott más is. Mindenkivel megesett az ilyesmi. Egyszer vagy kétszer kiemelt némi készpénzt. hogy ezúttal aligha ússza meg ilyen könnyen. Legrosszabb esetben: kissé el van kényeztetve… . Frankkal… Majd jött az a borzalmas éjszaka. Luxusnyaralásokat írt le üzleti költségként. A baj az. kötekedett a belső hang. Mi a helyzet az anyád pénztárcájával? Oké. méghozzá igen gyenge indoklásokkal. talán egyszer. hiszen csakis rajtad múlik! Az imádság – amennyiben ez annak nevezhető – még jobban fölgerjesztette önutálatát. ha Isten még egyszer kisegíti őt a bajból. és esküszöm. De hát ki az. könyörgött. Nem volt tolvaj! Jó. Istenem. csak most az egyszer még. megjavulok! Esküszöm.bűnöző. de annyit nem tudott volna elemelni a sarki boltból. egészen más leszek. a másik felét pedig utánvétre. a zokogó önsajnálat a fürdőszobai tükör előtt… Istenem.

Amikor végre álomba merült. teste átvette a hullámok ritmusát. meglepően jól aludt. Ha a dolgok jól alakulnak. Még semmi sem késő. ahogy kigondolta. csitítgatta magát. úgy.Álmosan a hátára gördült. . Már-már az igazak álmát aludta. akkor még minden helyre hozható! Reméljük. legalábbis! A hajó ringását vigasztalónak érezte.

lázas. Belépett a játékterembe. két alacsony heverőből. Keyes megborzongott. hat láb. Kinyílt az ajtó. A könyvespolc mögött talált egy felvonót.Nyolcadik fejezet 1. négy inch magas. így az egyetlen mesterséges fényforrás az őrtorony volt. Ed Greenwich várt rá. és egy kikapcsolt tvkészülékből állt. Lekanyarodtak a főútról. egy játék automatából. Aztán visszakapta az őrtől az igazolványait. megereszkedett nyaki lebernyegei fölött kiugró ádámcsutkával. Frankenstein-szerű. a kerekek alatt zajosan ropogott a kavics. A reaktort még nem lehetett látni. A ragyogó nevadai éjszakai égbolthoz képest a gammatelep környezete kifejezetten sivárnak tetszett. A lift zümmögve elindult lefelé. ahogy a zárrendszer működésbe lép. illetve a talaj fölé emelt négy faépület. Hallhatta. majd a könyvespolc szétnyílott. és megcélozta a legnagyobb épületet a négy közül. mely a fának egy csomójában volt elrejtve. A nyári évszak ellenére a sivatagi levegő hűvös volt. nyújtózkodott. zöld szemekkel. Ásított. majd kikémlelt az ablakon. miközben az iratait vizsgálták. Keyes megmozdult a kocsi hátsó ülésén. különc figura volt. mintha csak egy . melynek berendezése egy biliárdasztalból. s Keyes szembe találta magát egy fekete táblával. ahogy Keyes kilépett a liftből. A bejárati ajtóval szembeni fal mellett egy üres könyvespolcot látott. Azonnal rázendített. Jobb szemét a retinaletapogatóra helyezte. Keyes pedig sötét tekintettel rámeredt a táblára.

hogy elkerülhetetlen! Igen. Greenwich minden jel szerint – vélekedett magában Keyes – valósággal önkívületi állapotban van. a főhálózatról veszik le az energiát. igen.megkezdett beszélgetést folytatnának. Keze szüntelen mozgásban. igen. hogy fölöslegesen égetik a lámpákat. – Óh. hogy tegnap megtörtént. Egy fémborítású. Addig. szikrázó folyosóra terelte Keyest. tapodtat sem szándékozik továbblépni. Rajta kívül senki más nem ügyelt itt a takarékosságra. kézfeje megállás nélkül forog a csuklója körül. aki leteremti a gyerekeit. én előre tudtam. Megjegyezte. Azt hiszem. Keyes bólintott. igen. nem győzte bizonyítani. de végrehajtottuk! Beléptek a detektorterembe. de képtelen volt szó nélkül megállni. melyet folyékony . lehetséges. a fő elemi részecske körgyűrűjébe. gondolta Keyes. az valami csoda. mint az a szülő. abból később gondjaik támadhatnak. hogy a fordított harmadik hatvány törvényének köszönhetően a folyamat. maga a csoda! Természetesen a hármas. Megelőző csapás. A szupervezető mágnes. hogy Epstein eredményei nélkül. De ami tegnap végbement. igenis. az egy teljesen más történet. amíg a reaktor működésbe lép. – A szubnanométer egészen pontosan az előre kiszámított értékeket mutatja. Más szóval: önvédelem. még ha a lehető legszerényebb keretek között is. Úgy érezte magát. ujjai a semmit tapogatják… – Mindazonáltal a tizenhét készülék fölösleges – szögezte le Greenwich. Greenwich tovább beszélt. mindenféle esetleges hivatalos rosszallás esetére. És a lehetséges ebben az esetben azt jelenti. hogy túl sok elektromos áramot fogyasztanak. lépteik visszhangosan kopogtak. Ha túlságosan tékozlóak. Ez azt jelenti. Tény. mindig is pontosan tudtam.

mint rendesen. jeges. Ha most le kell állnunk. A forró lé égette Keyes gyomrát. Az várakozón nézett vissza rá. – De a számítógépes időzítésre szükségem van. Nem. ami leállítaná. mintha rövid zongorafutamokat játszanának. Keyes fölemelte a fejét. nem. amíg Keyes észrevette. – Tegnap óta fejhosszal vezetünk. Eltelt néhány másodperc. A daruk háromtonnás berendezéseket emelgettek játszi könnyedséggel. kondenzált felhőt képezett. akkor az összes lendületet elveszítjük. amiért eddig dolgoztunk. Igen! Minden feltétel adott. Húsz perccel később visszatértek kávézni az automaták fényeitől vibráló játékterembe. Most már semmi kétség! Hadron labdába se rúg kétezerhatig. – Végezze csak a dolgát. Elefántláb vastagságú kábelek kígyóztak a komputerek monitorait vizslató emberek talpa alatt. beleírtak egyegy észrevételt a klaviatúrára. és ránézett a tudósra. Mindenkit megelőztünk. hogy Greenwich abbahagyta. – Ha egy ilyen komplexum egyszer mozgásba lendül. ha beigazolódik a számítógépes időzítésem. azt meg bízza rám! 2. a mérnökök szakszavakat kiáltoztak egymásnak. Keyes . Soha többé! – A komputerek miatt ne fájjon a feje – mondta Keyes. Ed! Ami az enyém. – Ne aggódjon! Megkapja. hullámzó.nitrogén tartott mínusz kétszáz fokos hőmérsékleten. többé nincs az az erő. mi viszont három hónapon belül teljes sikerre számíthatunk. Greenwich vitte a szót. s időnként. – Jó – mondta Keyes lakonikus rövidséggel.

Vagyis addig. Keyes válaszában benne volt a burkolt rendreutasítás: Addig. az orrtúrás közepette megint a Nobel-díjon jár az esze. hogy beszéd közben a kutató folyamatosan az orrát piszkálja. a védelmi alkalmazhatóság. akit csak a közvetlen. kézzelfogható eredmények érdekelnek – a fölszabaduló vákuumenergia. akkor vajon tartaná-e a hátát Greenwich meredek kísérleteiért? Vállalná-e a kockázatot mindazért. amíg nem azt teszed. de a megengedett határérték alatt. hogy Keyes nem érti a mélyebb filozófiai összefüggéseket. Amíg csak gondolkodik. Keyes érezte. hogy Greenwichnek csalódást okozott a válaszával.vagy tízéves távlatban nem biztos.megállapította magában. – Először jussunk el odáig! Én csak hangosan gondolkodom. A felelősség azonban az ő vállán nyugszik. Természetesen tisztában vagyok a biztonsági szempontokkal. – Először jussunk el odáig. Oké? – Hát persze – felelte Greenwich. amit tegnap műveltél! Keyes személy szerint örült Greenwich rohamléptű előrehaladásának. amit ez az ember előző nap véghezvitt. De öt. és ez a körülmény óvatosságra intette. azt szabad. fafejű hivatalnoknak. mondanom se kell. hogy képes lennék előre jelezni a káros… Keyes értett a szóból. – Ed – mondta Keyes. A tudós nyilvánvalóan bürokratának tartja Keyest. mindenféle hivatalos engedély . Greenwich azt hiszi. Greenwichnek. – …az alapszint fölött. még ha szíve szerint maga is sürgette volna a projekt mielőbbi végrehajtását. De ha ez igaz lenne. amíg a képzeleted birodalmán belül maradsz. a kutatási potenciál. addig nincs baj. Gondolkodni. Különösen ezekben a kritikus napokban nagyon fontos ez.

és egyik hegyfokról ugráltak át a másikra. és felfogta annak minden részletét. – De ami itt van belül – mutatóujjával csontos halántékára koppintott –. de ezzel nemcsak a teret. hanem az időt is keresztülszeljük… Később újabb metaforák következtek. amellyel megnyitotta a kaput a projekt folytatása előtt. – Képzelje el a glóbuszt. félig burkolt dorgálás ellenére. természetesen. A tér-idő véges. és mégis határtalan – mondta. mely a Földet jelképezi. Greenwich kötötte az ebet a karóhoz.nélkül? Nem! Keyes pontosan tisztában volt a projekt jelentőségével. Mindenáron valamiféle hitelgaranciát követelt.) A felület mégis véges. anélkül. Egyik metafora sem volt tökéletesen pontos. Ez tagadhatatlan. amikor a kutató először magyarázta a projektet. az iménti. egy alagutat a glóbusz egyik oldaláról a másik felé. (Itt most nem államhatárokról van szó. hogy határvonalba ütközne. Greenwich volt az. hogy még a magafajta prózaian gondolkodó ember számára is azonnal áttekinthetővé vált minden. mivel háromdimenziós lények képtelenek hibátlanul . sőt minden lehetséges következményét is. A tér-idő formációt hegygerinc formájúra görbítették. A tudós olyan egyszerű. ugyanakkor szemléletes kifejezéseket használt. És amit mi teszünk. az nem más. Ez az alagút pontosan a glóbusz kellős közepén halad át. Keyes emlékezett. mint fúrunk egy kis lyukat. hogy Greenwich minderre saját magától nem jött rá. Jim. Igen ám. Bármerre utazhat a földgömbön. Ennek tükrében meglehetősen lehangolónak találta. aki kifejlesztette az extra dimenziókba sűrített tér-idő modellt. – A gépek nélkül – magyarázta Greenwich fennhéjázóan – képtelenek lennénk ilyen eredményeket elérni. ezen gépezet nélkül soha nem küzdöttük volna föl magunkat az első helyre. Ugyanez a helyzet a tér-idővel is.

mégis határtalan. vagyis akkor. Az idő kitágul. Egy holland csillagász 1676-ban jött rá erre. Véges. Évszázadok óta tudjuk. Azt a kérdést. magyarázta Greenwich. hogy a fény a végtelennél kisebb sebességgel jut el hozzánk. A titok. Tud követni? Keyes bólintott. hogy a fénysebesség nem végtelen. függetlenül attól. Bármily hihetetlen. A . de ha valaminek megmérjük a sebességét. akkor azt viszonyítanunk is kell valamihez. Még arra is kísérletet tett. miközben metszett üvegkancsóból jeges vizet kortyolgattak. mint ahogy azt általában hiszik. hogy ő maga milyen sebességgel mozog az űrben. hangsúlyozta a kutató. egy Albert Einstein nevű tudós a következőképpen válaszolta meg. hogy ezt lehetővé tegye. A fény az univerzum sebességhatára. amikor a Jupiter már távolabb van a Földtől. hogy ez a szám közelebb van a 186 ezer mérföld per másodperchez. távolról sem olyan bonyolult téma. hogy milyen technikai eszközök álltak rendelkezésére. De a földgolyóról szóló első metaforát Keyes így is megértette.ábrázolni a tér és idő négydimenziós kiterjedéseit. s elég pontos eredményt kapott. nyugodtan és csöndesen értekeztek az univerzum mibenlétéről. Ma már tudjuk. legalábbis ahhoz képest. egyszerű. Arra az eredményre jutott. A relativitás. hogy mihez viszonyítjuk a fény sebességét. Ez azt jelenti. hogy meghatározza ezt a sebességet. Igen ám. hogy a Jupiter bolygóinak holdfogyatkozásai az éjszaka későbbi szakaszában következnek be. amikor megfigyelte. Keyes vermonti irodájában ültek. A titkot könnyű megérteni. és mindenki ugyanannyinak méri. hogy a fény 140 ezer mérföld per másodperces sebességgel halad. Greenwich még egy kis rögtönzött fizikát és relativitáselméletet is belecsepegtetett Keyes fejébe.

El kell fogadnunk. hanem annak a ténynek a következménye. egész egyszerűen megsokszorozódik az idő által. ismerte el a tudós. Igen. Ha a távolság változik. – Tegyük fel.távolság. A ráncok valamelyest kisimultak. A filozófiai utalások nem csak megdöbbentőek. de azért ott maradtak még Keyes homlokán. Az idő kitágul. hogy mélyülnek a ráncok Keyes szemöldökei között. állította. A hagyományos gondolkodás szerint magához ennyivel lassabban közeledik a fény. A projekt megértéséhez Keyesnek el kell fogadnia ezt a jelenséget! Keyes boldogan elfogadta az érvelést. Csakhogy valójában mind a ketten ugyanazt a 186 mérföld per másodperccel haladó fényt látjuk. Ez távolról sem olyan bonyolult – tette hozzá sietve. hogy egy fénypulzus közeledik felénk. A gravitáció nem olyan. igen. mert az emberek azt látják. Ezt nehéz fölfogni emberi ésszel. Föl kell adnunk az abszolút időről alkotott képzetünket – mondta Greenwich. és mindkettő relatív egy adott mozgáshoz képest. akkor valamit hozzá kell még adni az egyenlethez – ebben az esetben az időt. hogy az idő változatlanul halad előre. mint a többi erő. hogy ezt lehetővé tegye. hogy a tér-idő elgörbül a benne rejlő tömeg . Einstein megjelentette a relativitás „általános” elméletét is. Óránként négy mérfölddel halad. Az idő tehát csupán illúzió? Igen. A relativitás „speciális” elméletének közzététele után néhány évvel. hogy tér és idő egyazon érmének a két oldala – tér-idő –. természetesen. maga elindul előre. viszont a fény sebessége változatlan marad. De ez hamis képzet. Én egy helyben állok. Greenwich látta. készséggel magáévá teszi a gondolatot. de valahol még kellemesek is. mindkettő abszolút értékek nélkül létezik.

de négydimenziós világban élünk. és egyszerű. Az Epstein-formula azonban alkalmas arra. aztán folytatta. túl kicsiny faj vagyunk ahhoz. Némiképp leegyszerűsítve a dolgokat. Jim. Persze mindez nem kockázatmentes vállalkozás. mint amilyen a gammatelep magját képezi… akkor talán kitörhetnénk a háromdimenziós létezés korlátjai közül. Ha ugyanis a laboratóriumban előállított fekete lyuk valamilyen oknál fogva kicsúszna az ellenőrzés alól. És ha valaki képes lenne kellően nagy távolságot beutazni a téridőben. akkor nemcsak valahol máshol bukkanna elő. melyek akkor keletkeztek. amikor egy csillag összeomlásának. hogy alkalmazásával ki lehessen számítani a laboratóriumban . Einstein egyenletei sokkal pontosabb számításokat tesznek lehetővé. mi háromdimenziós lények vagyunk. a következmények beláthatatlanok és katasztrofálisak lennének. folytatta Greenwich. Saját bolygónk röppályájának megfigyelése ugyancsak megerősíti ezt az elméletet. lyukak a tér-időben.és energia eloszlásától. A fekete lyukak. hanem valamikor máskor is. mint az idő. hogy nagy sebességen ütköztetnénk a részecskéket. emberek. A bolygók nem a Nap körül forognak. lineáris formában megtapasztalhatnánk az időt. a legközelebbi tömeget követik egy egyenes ösvényen a meggörbült tér-időben. hogy ilyen szemszögből láthassuk az univerzumot. mint Newtoné. és a negyedik dimenzió nem más. borzalmas gravitációja és energiasűrűsége átlyukasztotta az univerzumunk szövetét. De mi. Ha képesek lennénk egy fekete lyukat laboratóriumban előállítani… ami a legnagyobb valószínűséggel úgy történhetne. magyarázta Greenwich. egy olyan részecskegyorsítóban mondjuk. Greenwich hagyott néhány másodpercet az elmondottak megemésztésére.

hogy kellőképpen méltányolni fogjuk az erőfeszítéseit. – Nem a hírnévről van szó – mondta Greenwich némi álszerénységgel. Kiélezett versenyhelyzet van. A Nagy Hadron Ütköztető a CERN égisze alatt. Greenwich! Fölfogta már végre? – Emlékezzen a Holdra szállásra! – folytatta Greenwich. magyarázta Greenwich. – Lehet. Az ember attól ember. Keyes bólintott. – Keyes legszívesebben hozzáfűzte volna. Beleszürcsölt a kávéjába. Jim. Greenwich kiselőadása teljes mértékben meggyőzte Keyest. Greenwich összehúzta az ajkát.előállított fekete lyukak élettartamát. – Kezd berezelni. az emberiség történetében először. – Tudom. – Értem. Csupán biztosítani kívánom. – Hálásak leszünk azért. –Egyetlen fantasztikus pillanatra. Ha valaki a legnagyobbak között akar játszani. akkor annak megfelelő kockázatot kell vállalnia. hogy kételkedik. az összes ember a Földön tiszta szívvel és lélekkel egyesült. ha nem vállalnák a kockázatot. hogy Chen jelentkezik magánál – váltott témát Greenwich. amit tesz. . Ebben az esetben nagyon nagy kockázatot. Ám a lehetséges haszon ennél sokkal többet is megér! – Ed! – szólalt meg Keyes ünnepélyesen. – Ne hallgasson rá! Mindenkiben vannak kételyek. és az időtényező mindennél fontosabb. Mi ugyanezt a célt tűztük magunk elé. Az lenne az őrültség. vagyis a Genf közelében levő európai részecskegyorsító laboratórium 2006-ra tervezi a protonok és antiprotonok ütköztetését. de aztán jobbnak látta. ha mégse mondja ki: Én a maga oldalán állok. Óriási dolog lenne. ádámcsutkája föl-le ugrált. és ezáltal elkerülhetőek lennének az ilyen események.

hogy mellőzni lehessen. – Jó. Greenwich viszonozta a kézfogást. – És ne felejtse el. hogy a jutalmazása nem arányos a teljesítményével. miközben visszafelé zötykölődtek a kavicsos úton. hogy ő is lefalcol. biztos. polemizált magában Keyes. akivel egy csónakban evez! Ez megfelelő végszónak tűnt. Az önmagáért való tudomány elméletben jól hangzik. Méghozzá késedelem nélkül. Ebben a kérdésben. Nem törődik a biztonsági szempontokkal. Ed. – Ha Chen jelentkezik. s ha megsérti. hogy Greenwich reprodukálja Epstein eredményeit. Megpróbál másik szponzort találni az Egyesült Államok kormánya helyett. Greenwichre oda kell figyelni! Egyetlen szálat se szabad elvarratlanul hagyni! Most azonban mindenekelőtt a hármas számú kritikus eredményre kell összpontosítani. figyelmeztette magát. hallgassa meg. Ez az ember túl hiú ahhoz. fölállt. mit akar. A kavicsos útról rátértek a műútra. mint Epstein. A sivatag körülötte csendesen pihent a maga érintetlen és zavartalan hatalmasságában. hogy megpróbálja megkerülni magát. ki az. . és át fog nyúlni a feje fölött. Greenwichről nem szabad megfeledkezni. Ha eljön az ideje. Eltelt két perc. kiszámíthatatlan lesz a reagálása. És ehhez arra van szükség. Hiú ember. Epsteinhez hasonlóan. Keyes újra bólintott. de a valóságban Greenwich ragaszkodni fog ahhoz. és kezet nyújtott. higgye el. hogy mondta. ő se ezen a földön jár.– Engem nem kell meggyőznie. Keyes elálmosodott. hogy megkapja a megfelelő elismerést a fáradozásaiért. Nincs kizárva. ugyanazon az oldalon állunk. És ha úgy érzi. Aztán Keyes távozott. és beült a kint várakozó limuzinba.

Ha egy ilyen lavina egyszer elindul, többé senki nem állítja meg. És ami azt illeti, elég nagy tehetetlenségi nyomatékot adtak a „hólabdának”. Keyes elképzelte, ahogy a hógörgeteg nagy robajjal száguld lefelé a hegyoldalon, egyre több hó tapad rá, egyre nő, és egyre súlyosabbá és feltartóztathatatlanabbá válik. Jeremy, jutott eszébe, ő az, akiben valami hasonló, szédítő lendület munkált. Jeremy, aki meg nem állt soha, mindig mozgásban volt. Amikor ráhajtott a műútra, előadott egy trükköt – kiperdült a nyeregből úgy, hogy jottányit sem veszített elképesztő lendületéből. Hányszor végigpörgette magában a jelenetet, és még mindig képtelen volt szabadulni tőle. Keyes lelki szemei előtt úgy játszódott le minden újra, mintha csak tegnap történt volna. Jeremy lecsúszik a nyeregből, úszik a levegőben a bejárati ajtó felé, miközben a kerékpár folytatja útját a parkoló felé, hogy aztán végül becsapódjon egy falba. A bicikli soha nem esett le. Miért nem hagyta abba Jeremy a veszélyes mutatványt, a sokszori szidás, dorgálás ellenére sem? A bicikli soha nem esett le! Ott forgott, mint egy lassított filmfelvétel, a kavicsos út fölött, és aztán lágyan megpihent, s mintegy varázsütésre nekitámaszkodott a falnak, és addigra Jeremy már bent van a házban, talál egy szendvicset magának, bevonul a szobába tévét nézni vagy számítógépezni, s közben fenntartja hatalmas lendületét, mellyel végigszáguldozta az életét… Keyes elbóbiskolt. Nem, teljesen ébren volt. Nem találta helyét az ülésen. Elöl halkan szólt a rádió; a sofőr egy élő beszélgetést hallgatott. Keyes ásított. Nem bóbiskolt. Még csak álmos sem volt. A rádió halkan zümmögött. Keyes elaludt.

3. Üzenet várta Dietztől. Keyes ült az elsötétített irodájában, és tárcsázott. Add, hogy jó hír legyen, fohászkodott magában. Ha jó hír lesz – ha megtalálták Epsteint, és végleg elintézték a pasast –, akkor megjutalmazza magát egy reggelivel. Egy kiadós reggelivel, s utána még egy kis szundikálást is engedélyez magának. De ha nem… – Dietz – mondta egy hang. – Itt Jim Keyes – felelte Keyes. Dietz tétovázott – és Keyes máris tudta, hogy a hír nem jó hír. – Epsteint elintézték, jelentette Dietz. – De komplikációk adódtak. Átkutatták a tudós kabinját és a poggyászait, de eredmény nincs. Úgy fest tehát, hogy Epstein nem hagyott hátra semmiféle dokumentumot a munkájáról. Fölvetődött azonban egy további probléma. Leonard látta, hogy a tudós és a felesége egy fiatal nővel érkezett a Sapienza-erődhöz, és túlságosan élénken társalogtak. Valaminek lennie kellett közöttük – valaminek, ami fontos lehetett Epstein számára. Ebből kiindulva, ismerte el Dietz, még az is elképzelhető, hogy Epstein mégiscsak őrzött valami írásbeli dokumentumot a munkájáról. Még az is lehetséges, hogy bizonyos mértékben a tudós érdekszövetségben állt a fiatal nővel. Nincs kizárva, hogy a nő idegen érdekeket képvisel… Keyes egyik kezével a homlokát fogta, a másikkal a telefont tartotta. Ujjai mozogtak: apró köröket rajzoltak. Szóval Epstein mégiscsak eladta… Ennyi munka, ennyi erőfeszítés, ekkora előrehaladás után most egy ilyen banális biztonsági baklövés miatt kell megtorpanniuk! Nem elég, hogy elveszett a titkos formula, de még az is elképzelhető,

hogy az ellenség kezébe került! Márpedig, ha ez a képlet rossz kézbe kerül, annak rettenetes következményei lesznek. Keyesnek azonban nincs most ideje arra, hogy ezeken a következményeken rágódjon. Ha a projekt összeomlik, kinek a nyakába dől az egész? Természetesen az övébe. Nem tett jelentést a DIA-nek, amikor kellett volna, s nem kért tőlük segítséget. Annál buzgóbban igyekezett fedezni Greenwich illegális kísérleteit. És most ő lesz az, aki mindezért meglakol. Katasztrófa! - Ki az a nő? – kérdezte, még mindig a halántékát dörzsölve. - Jó kérdés. – Dietz elég közömbösen reagált. A hangjában volt valami távolságtartó cinizmus, és ezt Keyes, az adott helyzetben legalábbis, vérlázítónak találta. – Talán lesz alkalmam személyesen megkérdezni tőle. A helyi hatóságokkal valahogy elvarrták a szálakat; a hajó egyenesen Isztambulba tart. Itt várjuk őket, és első dolgunk lesz, hogy a nőt lekapcsoljuk. - Isztambul – ismételte Keyes. - Igen. Holnapután… - Melyik hotel? – kérdezte Keyes. – Azonnal indulok.

Kilencedik fejezet
1. Henri Jansen átnyúlt Madeleine teste fölött, az éjjeliszekrényen megtalálta a Gauloises-os dobozt, előhúzott két szál cigarettát, s mindkettőt meggyújtotta. – Mennem kell – mondta Madeleine. De azért a cigarettát elfogadta. Lehunyt szemmel szívta be a füstöt, szája szegletében halvány mosoly játszadozott. – Nagy nap lesz holnap – mondta a nő. – A férjem szervezett egy túrát, Les Cabassolsból indulunk. Tony Blair legjobb gyerekkori barátja is ott lesz. Meg egy szaúdi herceg. És egy híres amerikai fehérgalléros bűnöző. Te, mondd, miért van az, hogy az amerikaiak mindig a bűnözéssel szereznek hímevet? Henri mélabúsan nézett maga elé, és nem válaszolt. – Óh, persze, ez nemcsak az amerikaiakra vonatkozik – tette hozzá a nő cseverészve. Madeleine, harmincas éveinek közepén járó, igen szemrevaló nő volt – könnyed és kacér, legalábbis a felszínen, habár a fesztelenség máza alatt Henri időről időre felfedezett valamiféle tartós melankóliát. – Szóval, el tudod képzelni, miről lesz szó egész nap! Lóversenyről, természetesen. Mindegyikük tart lovakat, telivéreket, persze. Ott vannak a versenyeken, úgy szórakoznak velük, mint a kisfiúk a játékautóikkal. Henri leszívta a füstöt, és továbbra sem kommentálta a nő szavait. – Na jó! – sóhajtott a nő, és átadta a cigarettáját Henrinek. – Most már tényleg mennem kell. Amíg Madeleine tusolt, a férfi ágyban maradt, és felváltva szívogatta a két cigarettát. Kerülgette a depresszió;

lopakodva és kitartóan. Pedig nincs oka rá, hogy megadja magát a levertségnek, tűnődött Henri. Hiszen megkapott mindent, amiről egykor álmodozott. Hol vannak már azok a napok, amikor egy szál cigaretta is oly nagy kincsnek számított – azok az idők, amikor gyerekként eldobott csikkekre vadászott Párizs utcáin. És most, íme: egyszerre kettőt szív. Minden napszakra más-más nő. Egy csodaszép ház, lakbér nélkül. Kell ennél több? Madeleine kijött a fürdőszobából, öltözni kezdett, és Henri figyelte a mozdulatait. Amikor Madeleine elkészült, Henri fölkelt az ágyból, hátulról belecsókolt a kecses nyakhajlatba, majd kikísérte szeretőjét a kocsihoz. Újabb csók következett, aztán az Audi végiggördült a hosszú bekötőúton. Henri ott állt egyedül a hűvös szürkületben, és próbálta elhárítani az alattomosan rátörő depressziót. Érezte, hogy a mistral egyre inkább erőre kap. Ezen meglepődött. Nyári hónapokban a hűvös északi szél általában nem támadott olyan erővel, hogy nagyobb kellemetlenséget okozott volna. Rendszerint csak télvíz idején társult hozzá a Rajna-völgyi jéghideg levegő, hogy aztán dühödten végigsöpörjön Dél-Franciaországon. A teleket azonban Henri természetesen nem itt töltötte. Elutazott Aspenbe, vagy az Elefántcsontpartra, netán a déli tengerekre. Büszke háztulajdonosnak ugyan nem mondhatta magát, de barátai szép számmal akadtak szerte a világon, akiknek pompás villáik voltak, s akik alig várták, hogy szívességet tegyenek Henrinek – szállásra tehát soha nem volt gondja. Patrónusok, gondolta. Azzal, hogy pazar villáikat rendelkezésére bocsátották, fotográfusi karrierjét

filmcsillagokkal. a fotózás! Közel egy éve Henry nem fűzött filmet a gépébe. Még mindig magán érezte Madeleine illatát. Időközben a szomszéd kutyája. a naplementében – tűnődött Henri. Vlagyimir. és ettől kellemes bizsergés áradt végig a testén. királyi családok tagjaival. következésképpen egyetlen filmkockát sem kattintott el. Madeleine férje. a haján. totálisan átszőtte a korrupció. Talán túlságosan is jól kijöttek egymással. . Egyre több időt töltöttek itt. melyek a nyár legforróbb heteiben megteltek gazdag iparmágnásokkal. A nap bíborpalástban süllyedt alá a horizonton. Megint a depresszió… Mielőtt visszatért a házba. Lezuhanyozott. Többnyire az elit klubokban szórta a pénzt. és faképnél hagyta Henrit. Az orosz bíróságokat. Vlagyimir nem győzte herdálni folyamatosan növekvő vagyonát. a régi időkben alighanem így hívták őket: patrónusok. hátha ettől kissé jobb kedvre derül. politikusokkal. Úgy döntött. egy Sylvie névre hallgató terrier is csatlakozott hozzá. nem sajnálja az időt a sétára. újabban pedig hasonlóan bensőséges viszonyban állt az orosz igazságszolgáltatási szervekkel. Aztán Sylvie egy pillangó után vetette magát. aki egykoron bizalmas kapcsolatokat ápolt a KGB-vel. az ujjain. magas beosztású orosz politikus volt. nekivágott a mezőnek. A szőlőültetvények ilyenkor a legszebbek. Jó tíz percig sétáltak együtt.támogatták… No. tett egy rövid sétát a birtokon. Mire visszatért a házba. Igen. Madeleine férje pedig – ezek is a nő szavai – mocskos nagy hasznot húzott ebből a korrupcióból. teljesen besötétedett. ahogy Madeleine fogalmazott. igen. Provence-ban. Mostanában egész jól összemelegedett Madeleine-nel. és egyéb fényes társasági alakokkal.

hogy a csövek ne robbanjanak fel. ha a vihar a távollétében törne ki. szerettek együtt lenni. A gúnynév sokkal inkább a férfi ragadozó mivoltára utalt.Henri örült. A nappaliban letérdelt a kandalló mellé. akit tréfásan hercegnőnek nevezett – mindenkor a rendelkezésére álljon. a skorpiók ne szabaduljanak el. Más kérdés. Futó nyári kaland. Amikor fölállt. az feltehetően előbb-utóbb Izmajlov tudomására jutna. Ha Henri és Madeleine túlságosan összemelegednének. valamint arra a hírhedett tulajdonságára. bezsaluzta az ablakokat arra az esetre. végigfuttatta szemét a szoba temérdek mozaikos ablaktábláján. mindenesetre. Hivatalosan Henri házgondnokként lakott itt. A zuhanyozás után gyorsan körbement a házban. Ő. A valóságban persze az volt a dolga. hogy egyre több időt tölthet együtt Madeleine-nel. Bizonyos körökben keselyűnek hívták – csak részben a karvalyszerű ábrázata miatt. ezek az üvegtáblák azonban továbbra is ki vannak téve az elemek támadásának. és biztos volt benne. A . a hűtőszekrény és a borospince soha ne ürüljön ki. Neki kellett ügyelnie arra. Henri tudta ezt. zárva van-e a kürtő. mint könnyű kis flörtölés. hogy a ház asszonyának – egy amerikai hölgynek. De idáig nem fognak eljutni: nem több ez az egész. hogy Madeleine férjével azért nem lenne jó ujjat húzni. hogy Madeleine ugyanígy fogja fel a dolgot. Élvezték egymás közelségét. hogy ellenőrizze. hogy zsákmányszerzéskor nem ismert könyörületet. A ház nyílászáróit védő zsaluk nyilván jó szolgálatot tesznek majd. az utasításoknak megfelelően megtett minden tőle telhetőt. És ebből még súlyos gondok származhatnának. amikor a hölgy úri kedve éppenséggel úgy diktálja.

a hónap végéig nem is tér vissza onnan. hogy a hercegnő valóban neki akarná ajándékozni ezt az értékes ingatlant. némi kölnizés következett. öt hektárral és három vendégbungalóval. biztos. amit elhúz az orra előtt. ami biztos. hogy újra a fényképezéssel foglalkozzék.hercegnő azonban jelenleg a férjével Rómában tartózkodott. . Nos. megigazította a mandzsettáját. visszament a hálószobába. egy kis vérpezsdítő gyanánt. A férjnek volt egy háza a Bahamákon. hogy el ne késsen a vacsoráról. Fölvillantott egy macsós vigyort. A tisztes hölgy a közelmúltban tett bizonyos célzásokat arra. azon a villán is rajta tartotta a szemét. hogy a házat esetleg Henrinek ajándékozná. és ha igaz. Két zegzugos emelet Aix-en-Provence közelében. majd egy gyors mustra a tükörben. De a ház nem az övé volt – egyelőre legalábbis nem. hogy természetes módon öregedjen. és az itt nyaraló hírességek közelségével – éppenséggel nem utolsó dolog. Ha övé lenne a ház. Gyanította. És igazából azt se tudta elhinni. Henri. Végre megengedhetné magának. Befejezte az ablakok ellenőrzését. nem kellene folyamatosan ügyelnie az alakjára. a kondíciójára és a bőre barnaságára. akinek a férje túl sok időt tölt az irodájában. És talán még arra is rászánná magát. hogy inkább csak amolyan mézesmadzagnak szánja. majd elindult. ideje munkába menni! A munkát ezen az éjszakán egy Isabella DiMeglio nevű olasz hölgy testesítette meg. valamint egy úszómedencével. Ez igencsak üdvös gondolatnak látszott. és túl keveset foglalkozik a feleségével.

MÁSODIK RÉSZ .

Megpróbálta még egyszer átgondolni. laptop. hogy nem férnek majd el ebben a házban. no és Keyes maga. Az jutott eszébe. morfondíroztak annak idején. akkor még ott volt Rachel és Jeremy meg Margot. Minden rendben. ahogy anyja gyerekkorában belésulykolta. Mi lesz. ha jönnek az unokák. de hát elege volt már ezekből az érzelgős siránkozásokból. Elindult az ajtó felé. s gondolatait erőszakkal visszaterelte a . Ezen most kesernyésen elmosolyodott. mélázott Keyes. Jeremy azóta örökre eltávozott. És hát lássuk be. minden nagyobb szabású családi utazás előtt. bizonyos értelemben maga Keyes is eltűnt félig-meddig. letrappolt a lépcsőn. és rápillantott az éjjeliszekrényre helyezett digitális órára. Keyes lezárta a bőröndjét. Persze. A ház egykoron tele volt élettel. Bement a fürdőszobába. Margot elment. igen. Friss töltés az akunak. mobiltelefon.Tizedik fejezet 1. Gondolatban még egyszer átszaladt az összecsomagolt holmikon – fogkefe. hogy volt idő. Ja. Egy fél életet élő félember. kiment a fürdőszobából. Émelygett a vénasszonyos önsajnálatától. Óh. mit felejtett el. és lehúzta a cipzárját. És… Megszólalt az ajtócsengő. És lám. hogy megtöltsék az üres tereket. természetesen a pisilés. Most meg. a legújabb Grisham-bestseller. dübörögve visszhangoztak szapora léptei. ő lakja egyedül. Húsz perc volt az autó érkezéséig. Sietve fölhúzta a cipzárját. jutott eszébe. amikor azon aggodalmaskodtak. Rachel elment – elköltözött az anyjához Belmontba.

ám ez a derű amúgy nem kapcsolódott semmi konkrétumhoz. Ezen a reggelen kék oxfordi inget viselt nyitott gallérral. Chen úgy hordta az arcán a mosolyát. mint a kabátfogas két szárnya.jelenbe. mintha elvileg fölfogta volna. Chen egy pillanatig a gyepen legeltette tekintetét. Diétás limonádéval sétáltak ki a hátsó udvarra. melyek a július negyediki ünneplésről maradtak itt. és szembetalálta magát Henry Chennel. Széles vigyor volt az arcára ragasztva. az élet még mindig tartogat számára meglepetéseket. Soha ne számíts arra. egy valamit megtanult az életben. Közel egy hónap telt el az ünnep óta. hogy az arckifejezés döntő szerepet játszik a társasági érintkezésben. Keskeny válla olyan szögben lejtett. mint a géniuszok általában. Chen abbahagyta a hátsó kert szemrevételezését. A fű tele volt vörös. Chen gondot fordított a megjelenésére. és Keyes felé fordult. Ha mást nem is. korán őszülő szakállal. Miután kiléptek a hátsó udvarra. 2. Ha Rachel itt élne. fémkeretes szemüveggel. mint valami maszkot. Persze különcnek hatott így is. legalábbis akiket Keyes ismert. khakinadrágot. Ellentétben a tudósok zömével. aminek következtében a szavai és az arckifejezése közötti ellentmondás olykor kifejezetten hátborzongató hatást keltett. fehér és kék konfettikkel. . nyilván már réges-rég rend lenne. Kinyitotta az ajtót. hogy a kocsi korábban érkezik! De úgy látszik. Chen alacsony termetű férfi volt. Keyes maga is meglepődött némiképp a látványtól. és papucscipőt.

Belekortyolt a limonádéjába – metszően hideg volt. úgy hasított bele a nehéz párába. hogy az alkalmazottai a nap bármely szakában zavarhatják. – Ezeket mostanában szereltette föl? – kérdezte. Aztán a kikapcsolt díszlámpák felé fordult. – Egy évvel ezelőtt – mondta. – De magánál is dolgozik pár olyan fickó. Kínos csend telepedett közéjük. Szüénében és Alexandriában összevetette a napsugarak beesési szögét. mint késpenge a vízbe. melyek a hátsó udvar fölött lógtak.– Elnézést a korai zavarásért – szabadkozott –. – Bámulatos teljesítmény! – lelkendezett Chen. de majdnem… Képzelje csak el! – Okos fickó lehetett – morogta Keyes. Az eredmény nem volt százszázalékosan pontos. de reméltem. mielőtt a kocsi megérkezne. biztos gyönyörű. aki képes hasonló . Chen tétovázva letelepedett egy másik kerti székre. hogy útra készül éppen. – Télen kellene látnia – ahogy a fények visszaverődnek a hóról! – Óh. de még mindig nem akaródzott a lényegre térni. hogy megfigyelte a Nap járását? Két helyen. Ha megszabadul Chentől. hogy Eratoszthenész képes volt kiszámítani a Föld hozzávetőleges körméretét. mint aki hozzászokott már. még mielőtt belevetné magát a napi robotba. de nem tudta felidézni. mikor járt nála utoljára Chen. akár külön bejelentkezés nélkül is. Chen hátrébb billentette a fejét. Keyes megpróbált visszaemlékezni. hogy semmiféle segédeszköz nem állt a rendelkezésére. Helyet foglalt az egyik párnázott kerti fotelban. de csak a szegélyére. – Tudja. ráérősen. legalább megspórol egy magyarázkodást. semmi jelét nem adva. Keyes jóváhagyóan legyintett. hogy elkapom. úgy. azon kívül.

ugyebár – mondta Chen. hová akar kilyukadni Chen a gunyoros álszerénységével. egy kicsit utána szimatoltam. A feleségével. hogy… . se semmi! Szóval. – Mert rátalált valamire! Valamire. hogy törölje az anyagot. Se köszönés. – Hol van Steve? Keyes nem válaszolt. könnyű fuvallat kavarta föl a konfettiket. Szeme a halvány fényben nagynak. – Hol van? – Nyaral. – Mert hogy a múlt héten felszívódott. Aztán – meglepő módon. – Vegyük csak Steve-et – mondta Chen óvatosan. A kutatásával kapcsolatos összes dokumentum eltűnt. – Egy árva szó nélkül. Született géniusz! És Steven Epstein. hová. Jim. – És a kutatása? – Nyilván szükségét érezte. – Kíváncsi vagyok… Levette tekintetét az égboltról. De. Keyes várta. hiszen Keyes nem tapasztalt még nála ilyet – hirtelen eltűnt a vigyor Chen arcáról. ugye. amitől begyulladt! Keyes most sem válaszolt. Ezek az emberek ámulattal töltenek el. magának ezzel semmi újat nem mondtam? Keyes higgadtan bólintott. – Hogy fogja kezelni ezt az ügyet? – kérdezte Chen. – Csak ennyi? Keyes vállat vont. Itt van például Ed Greenwich. Az ám! Mondok magának valamit. Kezdte sejteni.lenyűgöző teljesítményre. – Nem vagyok egészen biztos abban. és szelíden ártatlannak látszott. Néhány másodpercig szótlanul néztek egymásra.

– Hallgatom.– Megrémült az eredmények láttán. viszont megvan az intelligenciája ahhoz. akik kellőképpen értenek ehhez a szakterülethez. Most hízeleg. Jim! Hogy megpróbáljam magát józan belátásra bírni. a nukleáris hulladék és az őssejt-kutatás. – Mindig veszélyes. épp eléggé begyulladt ahhoz. hogy magával vigye az összes anyagot. gondolta Keyes. Ez is egy formája a leereszkedésnek. Ezért vagyok itt. amit mi. Keyest e pillanatban elöntötte a méreg Chen leereszkedő hangnemétől. hogy Epstein tévedett – folytatta Chen kisvártatva. amikor azt a tanácsot adja. – A nanotechnológia és génmanipuláció. Én tudós vagyok. én pontosan tudom. hogy a haladás . akik fel tudják mérni a lehetséges utóhatásait mindannak. mint ön. Olyan emberek. de fegyelmezte magát. ha a tudomány dolgaiba belekeverik a gazdasági érdeket. mintha költői kérdés hangzott volna el. Kis híján megint elöntötte a méreg. – Szeretném hinni. hogy a legfelsőbb döntési szinteken olyan emberek ülnek. Jim! Ha valaki. hogy megbízzon azoknak a véleményében. Ezért is megnyugtató. hogy be kell húzni a vészféket! Nem bízott önben és a többi felettesében! Így volt? És mondja! Tiszteletben fogja tartani a döntését? Keyes úgy tett. mint a miénk… az emberiségnek a közeljövőben rá kell találnia egy morális terrénumra. hogy önben megvan a hajlandóság arra. hogy maga hallgatni fog a szavára. Jim. vagy a politikát. tudósok létrehozunk. A differenciálmatematikában önnek nyilván nincs különösebb jártassága. – Beszéljen! – mondta nyersen. de hamar elfojtotta néhány korty diétás limonádéval. hogy hallgasson a józan érvelésre. Nem feltételezte ugyanis. – Szeretném hinni. valamint az olyan projektek között.

mi az. az nem vitás. De azt is tudom. egyenesen Greenwich írásos javaslatából idézve. Rátérhetnénk a lényegre? Chen szünetet tartott. Ivott egy kortyot. amelyek mögött igazoltan helyes megfontolások állnak. addig le kell állnunk! – Ez azért túlzás. hogy lefoglalja valamivel a kezét. hogy nagyon óvatosan kell előrehaladnunk – és csak olyan lépéseket szabad megtennünk. – Húzza be a vészféket! Amíg nem látjuk pontosan. hogy képes reprodukálni az eredményt. csak a szél támadt fel odakint. Vagyis a formulát. amitől Epstein ennyire megrémült. hogy az ipari lobbi. . . Keyes azonnal érzékelte. – Sajnálom. hogy zseni. aki képes kezelni azt… szóval azt a valamit. De nem ismeri a saját korlátjait.– Miben látja a projekt célját? – kérdezte Chen váratlanul. ugyebár! Keyes fölemelte a limonádés poharát.elkerülhetetlen. Mintha a kocsit hallotta volna. de várnak rám. amit feltalált. amellyel pontosan megjósolható ezeknek a részecskéknek az élettartama. igaz? Maga most ezért veszi félvállról a dolgot! – Úgy nézek ki. Ha megengedjük. .Trükkös kérdés volt. hogy nagyon gondosan válogassa meg a következő szavakat. – Az. Nem. vagy a politikai szféra nyomást gyakoroljon ránk… – Henry – szakította félbe Keyes. Természetesen a hivatalos verzióval állt elő. hogy Steve Epstein az egyetlen olyan ember ma a földön. amint begördül a ház elé. csak azért. mint aki félvállról veszi? – Ed téved – mondta Chen határozottan. Erről van szó. nem gondolja? – Ed azt mondta magának. Meg vagyok győződve róla.

Keyes megdörzsölte az arcát.Igazán sajnálom.Kezdjük az alapoknál! Ime. . hogy legyenek kétségei! Minden épeszű embernek vannak kétségei. amit el akarok érni magánál. biztonságos energiaforrás… melynek elképzelhető a védelmi célokra való alkalmazása is… . mint ön. mint a késpenge.– Higgye el. . Jobban.Jézusom – szólalt meg Keyes. . nem szoktam fenyegetőzni. – De ha nem hallgat a józan észre.Felszabadított vákuumenergia létrehozása.Ne a tankönyvi választ mondja – vágott közbe Chen. attól tartok. Pontosan ez az.– Álmomban sem fordult meg a fejemben. Jim. . . akkor ön komoly bajokat fog előidézni. hogy kételyeket támasszak önben. .– Kontrollált körülmények között gravitációs részecskék előállítása. . . –A valódi céljáról beszéljen! . Néhány másodpercig mindketten hallgattak. Olcsó. .Ha bármiféle kétségem lenne.Keyes ajka olyan keskenyre szűkült. tiszta. ez nem az én stílusom – mondta Chen halkan. még csak meg se fordult volna a fejemben… . Jim. Én sokra tartom Steve-et. és adok a véleményére. melyek megfelelően fönntarthatok és alakíthatók… .Hát mi kell még? .Ez nem elég. Ön nem tiszteli a természetet! És ha ön nem tiszteli a Természet Anyát. át fogok nyúlni a feje fölött..Kell. hogy mindezt a maga nyakába varrom. az én álláspontom. hogy egyetlen lépést is tegyek az összes lehetséges biztonsági intézkedés foganatosítása nélkül.

Keyes nem válaszolt. hogy közölje velünk az eredményeit.Chen vádolja őt. De ha megfordítanánk a dolgot. atyám – kiáltotta Chen.– Győzze meg Steve-et. Jó esetben önhittséggel. addig hogyan beszélhetünk igazi fejlődésről? . hogyan kellene tisztelnie az anyatermészetet.– Ebben az esetben kockára tesszük az elsőségünket… . gondolta. Nyerje el a bizalmát! Elmondom magának. ami most kitárulkozik előttük. mindenféle politikai és gazdasági elkötelezettség nélkül! .. Független szakértőkről beszélek.– Istenem.Amit Keyes szíve szerint válaszolt volna. Mindaddig. akkor vajon mire jutnának? Nyilvánvalóan semmire se! Ez az ember mérhetetlenül egoista. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát – fáradtnak. – Hát majd ők is körültekintőek lesznek! . Tétovázás nélkül osztogatja a tanácsait. az roppant egyszerű: lehet. Az odáig rendben van. . megviseltnek. amíg az ember hajlamos beletörődni az Isten által felkínált igencsak korlátozott és szegényes lehetőségekbe. hogy Chen túlságosan is tiszteli azt a bizonyos Természet Anyát! Ez a tisztelet azonban túlzott óvatosságot követel. aminek következtében könnyen elveszíthetik azt a kivételes lehetőséget. hogy mennyire nem érti az irányítás és a verseny realitásait a mai világban. Újra megdörzsölte az arcát. Hívjon össze egy független szakértőkből álló bizottságot az adatok elemzésére. . hogy Chen leckézteti őt. a maga módján. és ő adna leckét Chennek abból. hogyan tudja ezt elérni. ha őt oktatnák ki. azt kikérné magának. és valahol mérhetetlenül dühösnek. legrosszabb esetben hülyeséggel. de fordítva.

hogy félelmet és tiszteletet ébresszen. és elfogadni a sorsot mindenféle fenntartás nélkül? Ez gyávaságra mutatna. melyre véletlenül ráakad az ember a sarki közért raktárában. ahhoz. hogy Chent éppen az ellenkezőjéről győzné meg – vagyis a maga igazát látná igazolva.Az univerzum. milliárd és milliárd évesnek kellene lennie. és gyengeségre. hogy ezt hallom magától. . És Greenwich valóban megígérte. és a végén még tényleg átnyúlna Keyes feje fölött.Ráhibázott.Csakhogy Chennek soha nem kellett eltemetnie a saját gyerekét. Végül így szólt: . És ha innen nézzük. Sőt. mert nem bízott bennem.Örülök. Tudósok. Miért kellene tisztelni ezt az univerzumot.. hogy reprodukálja Epstein számításait.– Azt hiszem. Epstein tényleg lelépett. Chen számára az univerzum távolról sem látszik olyan kétes értékűnek. Az univerzumnak. mint Keyes szemében. .Keyes tehát úgy döntött. És lám. . ami ennél is rosszabb. mindössze tizennégymilliárd éves. . Tizennégymilliárd! Keyest megdöbbentette. hogy inkább kiengeszteli a tudóst. ugyanezek a tudósok képtelenek észrevenni a saját felfedezésükben rejlő sötét iróniát. . emlékeztette magát Keyes. van abban valami. hogy milyen szánalmasan kicsiny ez a szám. vagyis Chen kollégái számították ki ezt az adatot. Keyes ezt történetesen Greenwichtől tanulta. vagyis valami igazán felfoghatatlannak. amit mond. akkor minden meggyőzési kísérlet csak időpocsékolás. És nem pont tizennégymilliárd évesnek! Mi az a tizennégymilliárd év! Olyan ez. mint valami olcsó ital egy poros palackban. . A gyötrődőt.Előadta a tépelődő főnököt. Talán éppen azért. könnyen lehet.

kis híján el is érzékenyült.Üdvözlöm őket.Helyes döntést hozott. és átment a kavicsos bekötőúton. hogy hozzám fordult! Örülök. .Tudja. .Keyes hirtelen felállt. hogy az! . . bízott bennem. Tétovázott egy pillanatig.Chen szemlátomást visszavonulót fújt. – Tudom.A gyerekek? . .. . Chen értette a jelzést. – Hogy van Beth? – kérdezte. mit! Összehívom magának azt a bizottságot – folytatta Keyes. . Ha arra a j következtetésre jutnak. maga mögött hagyta a parkolót. majd Keyes kikísérte Chent a bejárati ajtóig. ahol .– Ön jó ember – mondta meghatottan.Remélem.Némán néztek egymásra.– Vezessen óvatosan! – mondta végül Keyes.Jól.Átadom – mondta Chen.Remekül. . . semmi többet. Jim. hogy biztonságosan haladhatunk előre… Ennyit kérek öntől. Sarkon fordult. . Poharaikat letették a konyhában. hogy. Az egyetlen járható út! .Látja. biztos voltam benne.Én pedig tudom – így Chen. és nem a ranglétra magasabb fokán kereste az igazát.Chen rávigyorgott. – Ez a helyes út. . köszönöm. . . Nagyon jól.Igyekszem. és elindult vissza a házba.– Jim! – szólalt meg kisvártatva kissé ünnepélyesen. . Henry – köszönöm. – De semmi mást nem ígérhetek. .

hogy a nőnek most kisebb gondja is nagyobb annál. méltóságteljesen besiklik Isztambul kikötőjébe. Jildrim idegesnek látszott. és egy női hang. . .Húsz másodperccel később egy másik autó kanyarodott a bekötőútra. ahogy az Aurora II.Valakinek kézbe kell vennie Chent.Jeremy egykoron a biciklijével trükközött. De ez semmi ahhoz képest. Roger – mondta Keyes. gondolta Keyes –. . – Ne haragudj. Fölemelte a kagylót. Keyes föltartotta a mutatóujját: egy másodperc. búcsúzóul megnyomta a dudát. hogy Jildrim miatt aggódjék. Visszament a házba. . ahogy távolodik.Szervusz. hogy Keyes hazudott neki. és emlékezetből beütött egy számot. és figyelték. és nézte.Keyes fölemelte a karját. ami Hannára várt. hogy otthon zavarlak… Tizenegyedik fejezet 1. mielőtt még rájönne. Az is volt.Halló – szólt bele egy ismerős férfihang. Erről a magaslati pontról Hanna jól kivehette a . így aztán érthető.Mielőtt elhagyta volna a hálószobát. és összevont szemöldökkel tétovázott egy pillanatig. A hívás kicsengett. Ahogy elhajtott. ha őt elkapják. Ha lebukik. természetesen. . Amerika. elveszíti az állását. A háttérből a tévé zaja hallatszott – Jó reggelt. és magához vette a bőröndjét. Leült az ágy szélére. A tudós beszállt a Subarujába. . fölszaladt a lépcsőn. méghozzá gyorsan. alighanem a másik szobából. odalépett az éjjeliszekrényen levő telefonhoz. Egymás mellett álltak a napozófedélzeten.

Jildrim köhintett.kikötői munkásokat. Jildrim is ide fog jönni. ahogy módja lesz rá. aranyórájuk meg-megcsillant a szürkületben. legalábbis a férfi szempontjából: hogyan értesíti Hanna a könyvelőjét. – Ahogy megérkezik Victor lakásába… A szóban forgó Victor Bascara a hajón dolgozó egyik szobalánynak volt a férje. és az újabb cigarettával az öltönyös férfiak felé mutatott. Kipöckölte a csikket a fedélzetről. – Lehet. tehát – mondta. a kikötő hátsó fertályán. öklét a szája elé tartva. Egy másik csoportot is látott. – … várjon türelmesen – mondta a férfi. – Még egyszer. – Látja őket? Hanna bólintott. amint kötelekkel a kezükben várakoznak a rakparton. Öltönyös férfiak voltak. ha észreveszik a maga eltűnését. Ezek lehetnek a hatósági emberek. És ami még ennél is fontosabb. Főként. Hanna memorizálta a város nyugati szegletében lakó férfi címét. Őket kell elkerülnie! Jildrim a csaknem csonkig szívott cigarettája parazsáról rágyújtott egy újabbra. Ha sikerül keresztülcsúsznia a hálón. és akkor együtt kieszelik a terv hátralevő kritikus pontját: hogyan juttassák föl Hannát egy gépre az Atatürk repülőtéren. . – Rendben. amíg kijutok innen. hogy a pénzt a lehető legrövidebb úton juttassa el Jildrimnek. Beszéd közben Jildrim szeme szüntelenül a kikötőt pásztázta. – De ott leszek! Mindenképpen várjon meg! – Rendben. és elismétli a címet a sofőrnek. kissé távolabb. hogy eltart egy ideig. taxiba vágja magát.

aztán Konstantinápoly. hogy megreccsentek a dohánylevelek. Némi készpénz is van a dologban. akkor talán jóval egzotikusabb képet mutatna a város. . és odahajították a parti sodronyokat.– Elment a józan eszem – morogta. bizony fázni fog. Ha kora este lenne. De hát ez most nem szeretem-nemszeretem kérdés. mielőtt válaszolt volna. Hanna nem szólt semmit. Az éjszaka meleg volt. szinte nyomaiban sem volt kivehető. – Soha ennyire! – mondta. ugyebár. Közlekedési dugók és gyorséttermek látványa fogadta az érkezőt. Soha nem szerette a vizet. gondolta Hanna – ha több csillag ragyogna az égen –. melyek a város fölött derengtek a sűrű szmog fátyla mögött. mely tizenhat évszázadon át egy világbirodalom központjaként funkcionált – először Bizánc. Hanna bólintott. – Fölkészült? Hanna egy pillanatig tétovázott. Ebben a megvilágításban azonban alig lehetett kivenni az ősi mecseteket. elkapták a hajóról kidobott köteleket. de ahogy a vízbe veti magát. A kikötőn túl Isztambul városa terült el a ködben. melyeket bízvást lehet felhőkarcolóknak nevezni. most pedig Isztambul néven –. Keyes degeszre ette magát a gépen – mindent elfogadott. távolabb pedig hatalmas épületek sorakoztak. 2. A kikötői munkások előrébb jöttek. Az ősi város. és nem hitte azt. Jildrim akkorát szívott a cigarettáján. hogy a férfi pusztán jószívűségből vállalja érte a kockázatot. amit kínáltak. Hanna ettől még nem érzékenyült el.

akárki legyen is az. Most talán lehet egy kicsit pihenni. Bekapott egy garnélarákot. hátradőlt az ülésen. hogy Dietz személyesen jött ki elé a repülőtérre. biztos helyen. amihez viszont nem elég napi ezerötszáz kalória. de csaknem bizonyos. mint amilyennek Keyes elképzelte. akkor megint meghúzza a nadrágszíjat. Elindultak a város felé – egyenesen a kikötőbe. a kezükben lesz. Majd ha végére járt ennek az ügynek. Magas volt. Leszállás után ellenőrizte a mobiltelefonját. szelíd. domború mellkasú.Pokolba a diétával. túl van már egy pár . és mohón rágcsálta. már megérkezett. mert a hajó. melynek mélyén valami különös nyugtalanság lappangott. Addig teljes éberségre van szüksége. gondolta. és megpróbálta kiüríteni a gondolatait. Mindent előkészítettek. a színészre emlékeztette. Mire véget ér a nap. Örült. Inkább egy öregedő hippire emlékeztet. aki valahogy félresodródott – egy Jimmy Caan. A Gulfstream IV-SP hajtóművek halkan duruzsoltak a fülébe. ötvenes éveinek végét taposta. A legfeltűnőbb a szeme volt: szürke. őrizetben. vélte Keyes. Lehunyta a szemét. hogy álnevet visel. A telefont tehát fölöslegesen hozta magával. Elfelejtette feltölteni. aki kapott néhány kemény pofont az élettől. álmodozó tekintet. egy romantikus lélekre. a nő. a szolgáltatójának nyilván nem volt hálózata Törökországban. széles állkapcsával és szögletes fejével Keyest James Caanra. Miután alaposan belakmározott. és az utasok egy órán belül partra szállnak. Az utaslistáról megszerezték a nevét – Victoria Ludlow –. de ez végül is mindegy. Amúgy nem látszik erőszakos alaknak. egy kis szundításban reménykedve. Dietz nem úgy festett. magyarázta Dietz.

Mintha egy életfontosságú rész kihalt volna ebből az emberből. A törökökkel szót lehet érteni. . megolajozza az ügymenetet. pár dollár a megfelelő tenyérbe. Keyes hallgatott. Arra gondolt. magyarázta Dietz a maga bosszantóan könnyed stílusában. Na. azt a kissé gunyoros távolságtartást. Keyesnek eszébe jutott. A nőt még az előtt őrizetbe kell venni. Talán valami mély csalódás érhette a múltban. azt követően. hogy az FBI bekapcsolódna az eljárásba. hogy a szövetségiek elkezdjenek szimatolni az ADS körül! Akkor megint külön szívességet kellene kérnie. ha a nőt már kézre kerítették. És ez a sötét vonás most is ott lapul a megtévesztően nyugodt ábrázat mögött. mennyire bosszantónak találta a hangját a telefonban. mielőtt túl messzire mennének. de ezzel ráér később foglalkozni. és erre a célra már lefoglaltak néhány lakosztályt a legfelső emeleten. tűnődött Keyes. Talán ezért tűnik olyan szelídnek. Ezt követően. Máskülönben aligha lenne Roger Ford Jolly Jokere. hogy választ kaptak az alapvető kérdéseikre. hogy az FBI valóban beleköphet a levesbe. hogy állítsák le a nyomozást. arra az estre. vélekedett Keyes. ha a nő megkísérelne korábban partra szökni. Mindenesetre lennie kell valami sötét foltnak az életében. Még csak az kéne. vagyis mielőtt a nő a szállodába érne. Amikor az utasok lejönnek a fedélzetről. Leonard a kikötőben tartózkodik. Itt az FBI kikérdezi őket. ellenőrizni fogják a papírjaikat. amennyiben Dietznek helyesek az értesülései. s most valahol másutt keresi helyét a világban. a helyi hatóságok az Istanbul Hyattba kísérik őket.kocsmai verekedésen. Majd akkor. pedig a felszín alatt mintha alvadt vércsomók rejtőznének.

távolról sem látszott megalapozatlannak. Elillant minden bátorsága. Nem fogják duplán ellenőrizni a hajó berendezéseit akkor. Hannának az járt a fejében. akkor talán nem gyötörnék ezek a rémképek. Annak ellenére. Hanna óvatosan előrelépett. gondolta. amikor emberi rakományt mozgatnak vele. egyet-egyet döccenve. Ez logikusan hangzik. ahogy Jildrim leereszti a drótkötelet. Ha nem lenne annyira zaklatott. a hajó helyzetétől és körülményeitől függően. Hanna félelme. Égett az arca. hogy valaki fölbukkan a fedélzeten. s minden porcikájában remegett. apránként. gondolta Hanna. hogy feltehetően ez az első eset. De Hanna rettenetesen izgult.Közelítettek a félhomályos városhoz. Távolabb a vízen kompok és óceánjárók haladtak lopakodva az éjszakában. és lefüleli őket. utánaengedett még egy lábnyit.z Aurora II. amikor a legénység a kikötés előkészítésével foglalatoskodik. Hosszú idő óta először most megint úgy érezte. Jildrim persze nyugtatgatta a nőt. hogy mindent megadna egy slukk cigarettáért. illetve leengedésére használták. megint rátört az éhség. törékeny árucikkek vagy mentőcsónakok emelésére. hogy a gépen mértéktelenül teletömte a hasát. Nem volt messze a . Jildrim kihajolt a fedélzetről. Aztán bólintott. hogy nincs ok aggodalomra. 3. Már nincs sok hátra. A szíve vadul kalapált. nehogy a csörlő hangjára felfigyeljenek. daruját – mely pontosan a rakodórámpával szemben helyezkedett el a tatfedélzeten – eddig élő állatok. ellenőrizte a kábel hosszúságát. A. Aggódva figyelte. érvelt a férfi. és kiegyenesedett. most furcsa módon.

az ékszerei.vízfelület – még ha kicsúszna a kezéből a kábel. Aztán megfogta a drótkötelet – olajos volt. és a csomagot hátizsákszerűen a testére erősítette. nem. a keze mocskos lesz tőle –. Igazság szerint még az uszodák klórozott vizét is kerülte világéletében. Mielőtt a másik lábát is felemelte. szuggerálta hisztérikusan. Valahol föl kell bukkannia a felszínre. istenem. A kikötő tele volt emberekkel. lám. néhány egyéb holmival együtt: a Krónikák könyvvel. máskülönben észreveszik. nem ázik-e át? A pénze. hogy senki ne szúrja ki pont azt a felületet a vízen. Egyik lába átvetve a korláton. nem. akkor is csak néhány lábnyit esne lefelé – de a víz nyilván nagyon sós és hideg. és legalább ötven láb hosszan víz alatt kell úsznia. és egy váltás ruha mind benne voltak a nejlonzsákban. hogy emelje fel a másik lábát is. Most pedig. amit a szennyeseknek rendszeresítettek a hajón. és az egyik lábát átlendítette a korláton. a vámirodából kiszüremlő fehér fénypásztákon. és imádkozott. Dermedt pózban várakozott. nem akarom! Nem tehetsz velem ilyet! Eltelt néhány másodperc. az utazási csekkjei. s közben két kézzel szorongatta a drótkötelet. az útlevele. Szeme a kikötő végére tévedt – túl a várakozó tömegen. és felül egy fölfújható mellényt. hogy levegőt vegyen. kénytelen lesz belemerülni ebbe a szennyezett kikötői lébe… Nagyot nyelt. vetett egy pillantást a háta mögé. a darukarokon. Sortot viselt. és éppen abban a kritikus pillanatban… Nem. A zsák nélkül – elveszett ember. . Ha odáig eljut – megúszta! De ezt a távot nem tudja megtenni egy szuszra. Vajon kitart-e a nejlonfólia. nagy levegőt kell vennie. a tablettáival és a kozmetikai szereivel. Jildrim keményen rászólt. A pénztárcáját duplán becsomagolta egy nejlonba. Ha leereszkedik.

kocsi kulcsot lóbált a kezében. ahogy az utasok lassan lefelé araszolnak. s most. A nő nem amatőr. s Leonard kíséretével a hátsó ajtón át kivezetik az ott várakozó autóhoz. A helyi hatóságok nem fognak közbeavatkozni. hogy ezt elkerüljék. Valami mégis motoszkált benne. és végre teljes erejével a lényegre összpontosíthat.Mély levegőt vett. A világ legnagyobb üzleti vállalkozására! Újra kinézett az ablakon. ebbe a szobába. Hirtelen most az egész roppant komikusnak tűnt Keyes szemében. A projekt költségvetése csillagászati összegekre rúg. ez nyilvánvaló. De hát mindent pontosan így terveztek el. Márpedig ha ez így van. az egyik hivatalnok azonnal betereli őt ide. Néhány perces szemlélődés után Keyes hátranézett a terem végébe. Két vámhivatalnok ellenőrizte a papírokat a kikötőhíd aljánál. Valami nem stimmelt. Keyes és Dietz a vámhivatal épületében várakozott. mögött tompán fénylett a Boszporusz. Kétszáz dollárt szántak rá Keyesék. 4. rongyos kétszáz dolláron múlik a folyamat legkritikusabb pillanata. majd az épület különböző részeibe irányították az embereket. Pillanatokon belül kezükben lesz a nő! Aztán Keyes hazamehet. Figyelték a hajóról kiáramló utasokat. Az Aurora II. íme. A mosoly hirtelen eltűnt az arcáról. Ahogy a nő lejön a hídon. akkor esze . Ekkor Keyes és Dietz lecsapnak rá. Egy ilyen horderejű ügybe nem véletlenül csöppen bele az ember. Ott állt Leonard. és teljes testsúllyal ránehezedett a kábelre. és figyelte. Ezen kissé elmosolyodott.

Nyüzsgött a tömeg. A daruk mögött az utasok még mindig lassan araszoltak lefelé a hajóról. s a kimerültségtől fantáziál. Itt nincs halszag. A kikötők olyanok.ágában sem lesz besétálni a csapdájukba – küzdeni fog a végsőkig. hogy egyszerűen túlfeszítette az idegeit. De hogyan? Sehová nem mehet! Eszébe villant. amikor kilépett az épületből: egyformák. amennyiben a kikötő felé próbálna szökni. – Itt várjon meg! – mondta. Maga a hajótest érdekes módon kicsinynek látszott. hogy a nő milyen irányba menekül. pedig nem volt túl messze tőle. és mégis mindegyik más. hogy ellenőrizni kellene a hajó túloldalát. Jobbján a Boszporusz vize . huhogó trillázás – belehasított Keyes idegeibe. Gyerekkorában épp elég időt töltött New England haltól bűzlő kikötőiben. Azt azonban láthatja. és csúszott a beton. Jó negyven lépés után megállt és hátranézett. a tengerre nézőt. hogy kizárja az összes esetlegességet. még a legmelegebb estén is). gondolta Keyes. Dietz felé fordult. 5. Énekszó hallatszott a város felől: magas. A hajót nem tudja megkerülni. Tett néhány lépést az Aurora tatja felé. hideg szél fújt (valahogy minden kikötőben hideg szél fúj. Honnan villant az agyába a gyanú? Nem tudott rá válaszolni. és Keyes most hálás volt ezért. és elsietett az ajtó felé. Az is lehet. annyi bizonyos. Egy kis gyaloglást mindenesetre megér. hogy örökre megundorodjon a halszagtól. bármilyen messzire megy is a partvonal mentén. mint a hópelyhek. Logikailag nehéz megindokolni.

és olajosan fénylett.fodrozódott az esti fuvallatban. vagy kikötői munkások. A kerítéshez egészen közel bukkant föl. Csillogó nyom vezetett a lábától a víz szegélyéig. Így is túl messzire eltávolodott. ez egy nő. Csavargók. Aztán a következő pillanatban ösztönösen mozgásba lendült. Ketten vagy hárman lehettek – férfiak. Megint megállt. a szikrázó város. Egyenesen a csavargók felé tart. Az Epstein-formula? Keyes tétovázott. Volt valami a kezében. az események igencsak felgyorsulnak. Igen. kik ezek. olyan közel. Nem! Megint látta a nőt. csöpögött róla a víz. mintha csak egy árnyék lenne – és átcsúszott kerítés alatt. Itt. Mi ez? A képzelet lidérces szüleménye? Keyes szeme fáradt volt. vagyis a franc tudja. . az épületek szegélyén túl. csak üldögélnek. kezét fölemelte. Kis csoportosulás látszott a kerítésen túl. Azok tompa röhögéssel válaszoltak. Ha a nőt őrizetbe veszik. és tett még néhány lépést előre. Csalókák az ösztönei. amint fölegyenesedik. Nehogy lemaradjon a lényegről! De azért megfordult. Aztán a nő leereszkedett – egészen közel a talajhoz. gondolta Keyes. Ezért a pár csavargóért kár volt ennyit gyalogolni. Levette a kezét a szeme elől – és megpillantotta a nőt. agya tompán zakatolt. Keyes szaporán pislogott. hogy megdörzsölje a szemét. Nem kellene továbbmenni. balján. Olyan volt. most már a kerítésen túl. a rakodópart végénél egy alacsony lánckerítés húzódott. dohányoznak és isznak. A nő magyarázott valamit. mint egy ázott patkány – görnyedten állt. Semmi kedve nem volt közéjük keveredni.

.

Harminc éven át a szépségszalonok pakolásai és masszázsai túlságosan is elkényeztették a testét ahhoz. és rá fröccsentett pár cseppet a tenyerére. kerülték a sötét kis mellékutcát. Gyorsan átöltözik ezen a viszonylag védett helyen – járókelőket csak a sikátor bejáratánál látott. A haja persze vizes lesz. és elkezdett kotorászni a tárcája körül. Föltépte a nejlonzsákot. fölsértette a karját. a városba vezet –.Tizenkettedik fejezet 1. fakó sebhely mellett. A piperetáskájából előkotort egy parfümös üvegcsét. Szervezete most ébresztőt fúj. Dörzsölt egy kis kölnit a füle mögé és a nyakára. mely úgy tűnt. Remegett a keze. majd a csuklójára. A Boszporusz vize meglehetősen szennyezett volt. A rakodópart végénél félig futva átvágott egy üres telken – egy sikátor felé tartott. Aztán visszatette a fiolát a neszesszerbe. sérült kezét közben a testéhez szorította. Hanna csontig átfagyott. ahogy az olajszag beleivódott a bőrébe. Olyan lesz a teste. Újabb hegek lesznek. Amikor elérte a sikátort. végre kicsit kifújhatta magát. Amikor átcsúszott a kerítés alatt. hogy alkalmazkodni tudjon a való világhoz. de megpróbált nem tudomást venni róla. közvetlenül a régi. de ez ellen nincs mit tenni. A váltás ruháért nyúlt… s ekkor valami . különböző viszontagságairól mesél majd a szivárvány minden színében játszó hurkáival és szégyenfoltjaival. gondolta. amikor beül majd a taxiba. mint egy olajfestmény. de az emberek. remegő kézzel megragadta. Érezte. Fölsebzett karját libabőr pettyezte. úgy tűnt.

A förtelmes szagok egyvelegébe belekeveredett a parfüm idegen illata. Képtelen kapcsolatba lépni az embereivel. A nő megint olajra lép. addigra a nő eltűnt. Egyenesen feléje tartott. vagy rohanjon vissza. Keyesnek az volt az első benyomása.megmagyarázhatatlan ösztönnek engedelmeskedve úgy érezte. Lehetséges. alkalmazottak. hogy bekölnizze magát? Hihetetlen! Ahogy elérte az utcát. Egy nedves csík mutatta a nyomát a gyalogjáró irányába. hogy ebben a sorsdöntő pillanatban azért állt meg a nő. E pillanatban majd szétvetette a düh és a tehetetlenség érzése. hogy a készülék itt használhatatlan. Már rég beesteledett. Egy férfi rohant keresztül az üres telken. Mire Keyes elérte a sikátort. A félelem erős. Figyelmetlen autósok. hátra kell pillantania. Átkozódva visszacsúsztatta a zsebébe. Az üldözés mellett döntött. de a . meg a 900 MHz-es mobiltelefon a szórt spektrumú technológiájával együtt – fabatkát sem ér. mint amilyennek képzelte. A világ összes találmánya – anyagi források. préselő medveölelése kerítette hatalmába. nemtörődöm gyalogosok szakadatlan áradata. Keyes a füléhez emelte a mobiltelefonját. és értesítse Dietzet a történtekről? Nincs idő a tétovázásra. feng shui. 2. folyamatos tülkölés. hogy fázna. Most mit tegyen? Eredjen a nő nyomába futva. hogy a város sokkal modernebb. Keyes elrohant egy rothadt zöldségektől bűzlő szemétdomb mellett. megfeledkezve arról. már nem érezte. Nyilvánvalóan észrevette őt.

Keyesék követték. ahogy kerekes kordéikkal egyensúlyoztak a szűk utcákon. Kétségbeesetten követte a nyomot. – Induljon! A sofőr bólintott. Ott! – egy sárga taxi. az egyik nagy taxistársaság kocsija. A második fajsúlyos észrevétele az volt. Aztán a forgalom hirtelen megindult. – Kövesse! – kiáltotta. Keyes nem törődött vele. hogy a nő felszívódott. fedetlen vállakkal. arra számítva. s a kocsi meglódult. fél háztömbbel arrébb. A kocsi ott vesztegelt a forgalmi dugóban. hátradőlt az ülésen. és olyan utasítást adott. és a taxi elhúzott. balján egy McDonald's. Keyes jobbján egy Pizza Hut. A taxi hátsó szélvédője mögött hátulról megpillantotta a nő fejét. De egy taxi máris fékezett mellette.nők fátyol nélkül. . A következő forgalmi lámpánál a nő taxija jobbra fordult. úgyhogy Keyes leintette. nem volt ideje pénzt váltani. mely tovakígyózott a tömegben. Keyes előremutatott és hadonászott. Lehetetlen! Szemét a nedves nyomra szegezte. és lélegzet visszafojtva figyelte az utat. lábakkal. Keyes megfordult. méghozzá szűk miniszoknyákban sétálgattak az utcákon – ezek aztán szabad szellemű mohamedánok! Hot-dog árusok hessegették el útjukból a galambokat. ami őt magát is megdöbbentette abszurditásával: – Kövesse azt a taxit! A sofőr értetlenül nézett vissza rá. A taxis nem indította be a taxamétert. és megpróbált taxit keríteni. sőt karokkal. Mióta megérkezett. Becsúszott a hátsó ülésre. csak amerikai dollárja volt. hogy a végén alaposan megvágja a külföldi utast.

A híres Kapali Carsihoz érkeztek: a Régi Bazárhoz. amerikaiak. japánok. magyarok.Az út beszűkült. a sofőr beletaposott a gázba. Keyes kivágta a kocsi ajtaját. az út tovább szűkült. Mellényes öltönyt viselő férfi állta el az utat. a csoport egy kapumélyedésből özönlött elő. a gyorséttermeket európai stílusú kávéházak és butikok váltották föl. A férfi mellett egy szamár vontatta kordé – elképesztő kontraszt. egész más hatást keltve Hannában. 3. örmények. . az egy időutazáson indul el a letűnt századok felé. A fényezett rézedények. Egy átverés itt. A helybeli törökök turbánt viseltek és fátylat. és nyoma veszett a tömegben. görögök. fittyet hányva a taxis követelőző kiáltozásaira. egy átverés ott. zsidók. utánavetette magát. A nő taxija megint lassított. tömjénfüst. keresztülcikázott a japán turisták között. az épületek stílusa pedig egyre inkább antik jegyeket mutatott. Aztán gyérültek az autók és sokasodtak a kordék. Csaknem egy teljes percig akadálytalanul roboghattak. Aki a Régi Bazár fedett főárkádja alá lép. Voltak itt kurdok. A fapadlózatú csarnok tele ezüsttel és arannyal. most már nem aszfalton. hanem macskaköveken gurultak. japán turisták állták útját. A sofőr rádőlt a dudára. Újabb kanyart tettek. keleti édességek. A férfi és a szamaras kordé félrehúzódott. lényegében kvittek vagyunk – futott át agyán a röpke gondolat. mint a kinti utcák modern öltözéket viselő járókelői. németek. s hirtelen ablakmagasságban ruhaszárító kötelek keresztezték a sikátort. franciák. A következő pillanatban a nő kiugrott a taxiból. báránysültek illata győzedelmesen űzte el a benzingőz és a hot dog szagát. és befurakodott közéjük.

Eredeti fegyverek az Ottomán Birodalomból! Kardok és dárdák. ahol végig szőnyegek sorakoztak. hogy a folyosó mégis zsákutcába visz… szóval erre is fel kell készülni! . Fontos kérdés jutott eszébe: vajon a folyosók külön-külön kijáratokhoz vezetnek-e. Ahogy Hanna lefelé haladt a központi csarnokban – tájékozódási pont nélkül sodródva a turisták és a helybéliek áradatában –. aztán a türkizekkel zsúfolt részleg. vagy zsákutcába torkollanak? Lennie kell egy kivezető útnak. bőráruval. mindegyik részleg egy-egy adott árufajtára specializálódott. Míves revolverek hű másolatai! Kézműves remekek. majd egy újabb árkád. párnák és köntösök. De ha az ürge valóban követi őt. félő tehát. hogy valahol itt koslat a nyomában. A bazár külön csarnokokra tagozódott. és nyomult tovább. Előrenézett megint. hátra-hátra nézve közben. egyegy pillanatra föltűnt a szeme előtt az ezüstöktől csillogó folyosó. és persze mindenütt harsog az árusok élénk kántálása. platinával. szuvenír. pompás szövetek. ez nem kétséges. díszruhák és fátylak. selyemmel. ahogy portékáikat kínálják. kitömött kobrákkal. antik gyertyatartókkal. szőnyegekkel. ezüsttálcák! Finom selymek. a lehető legolcsóbb áron! Vörös és sárgaréz! Kézműves fazekak. Mégis az volt az érzése. kerámiák! Valódi ezüst! Hanna elvegyült a tömegben. szamovárokkal.borostyánkővel. igazgyönggyel ékesített kardhüvelyek. ott van-e még a nyomában a férfi? Ki a franc lehet ez? FBlügynök? Tábornok az amerikai hadseregből? Vagy egy túlbuzgó helyi zsaru? Az utcai kaput már rég maga mögött hagyta a lökdösődésben. és a végén kiderül. hogy egy pillanatra látta a pasast felbukkanni az emberáradatban.

Egy eszelős pillanat erejéig felülkerekedett benne régi énje. a mániákus vásárló. Hanna mosolyt erőltetett az arcára. mely abban különbözött szomszédaitól. kis híján feldöntött egy fiúcskát. Újabb bódéhoz közelített. sárgaréz vízipipák aromás tömjéntől füstölgő agyagtálcákon. – Mais vous parlez bien le froncais. Kevésbé zsúfolt átjárót választott. okoskodott Hanna. Marlboro neonreklámok mellett sorakoztak. valamint Coca-Cola. Egy pillanatra elbizonytalanodott. Ez itt a sárgaréz birodalma: sárgaréz sakk-készletek A gyűrűk ura szereplőiről modellezett bábukkal. Fátylakat látott. Ám a leágazásban túl sokan nyüzsögtek. Végtére is a vásárlás az ő természetes közege. igen széles választékban. hogy lecsapjon Hannára.Balra lökődött. díszruhák. A boltos kilépett a homályból. – Francaise? – kérdezte. mely nyilván roppantul hízelgett a középosztálybeli amerikai . a hengereset zurndnak. hogy betérjen-e a következő folyosóra. meg kell állnia. Budweiser. aztán egy szőnyegkötegeket egyensúlyozó férfinak ütközött. américane. – Non. hogy itt selymet árultak. Ha egy ilyen fátylat magára kapna. csak a szeme látszana ki mögüle. miközben üldözője egyszerűen továbblohol. ahol hangszerek sorakoztak: a keskeny hegedűt kemencének hívták. Az iménti gondolat már nem is látszott olyan hajmázas őrültségnek. Miért is ne állhatna le? Elkezdene alkudozni valamelyik eladóval. hogy éppen így vegyülhetne el észrevétlenül a tömegben. melyek a köntösök. hogy vegyen valamit. aki édes teát vitt tálcán. és úgy érezte. Jól begyakorolt beszédfordulat volt ez. és azon indult el. és lehet.

látott ő már ennél furább dolgokat is Isztambulban vakációzó amerikai turistáktól. – Valóban? . A boltos nyilván érzékelte. Özönlöttek mellette a turisták. Még szorosabban markolta a pénztárcáját. kérem. – Tökéletesen illik önhöz. Semmi kétség. De csakis azért. durván lökdösődve. s fölemelte az egyik ezüstsálat. Mintha csak önre szabták volna. és levette a polcról a fátylat és a köntöst. – Nagyon szép – mondta. és le nem vette a szemét a boltosról. s közben a pénztárcáját jobb kezéből a balba helyezte át. ha valóban követi őt. miközben Hanna megigazította a haján a fátylat. De önnek. – Húsz dollár. hogy rásegítse a selymet. szép hölgyem. akkor itt kell lennie a közelben. Hanna továbbra is mosolygott. – Mennyibe kerül? – kérdezte. Hogy a fenébe hívják ezt errefelé? – Ezzel együtt mennyi? – Ez a legbecsesebb darabom.háziasszonyoknak. ezt a … – rámutatott az egyik dísz köntösre. fiatalasszony… és csakis önnek: nyolcvan dollár az arcfátyollal együtt. asszonyom. De hát már azt is észre kellett vennie. Vajon tesz-e valamilyen megjegyzést? Nem tett. – És ha ezt is megveszem hozzá. hogy Hanna ruhája nedves. hogy vizes a haja. hölgyem. – Kap líra? Vagy amerikai dollár? – Dollárban. – Felpróbálhatom? A boltos elővillantotta feketéllő fogsorát. mert annyira bájos az arca. Ha az üldözője észrevette. csak önnek. hogy befordult erre a folyosóra. Száz dollár. Hanna hagyta.

teljesen elveszítette a tájékozódó képességét. – Annyira természetesen áll önnek. valójában a mögötte levő folyosót vizslatta. Lehet. amint besurran az átjáróba. udvariasan betessékelte Hannát az üzlet belsejébe. így tehát senki másra nem számíthat. Hanna beljebb lépett. – De hát hova tegyek egy lámpát? – kérdezte tétován. De nem működött. és a fátylat szorosabbra fogta az arcán. amíg a nő újra felbukkan. – Van egy tükre? A boltos színpadias mozdulattal. hogy hajlandó vagyok lemenni az árral egészen hetvenöt dollárig. De épp a látótávolság szélén volt – a folyosó ugyanis hirtelen egy rácsozatba torkollott. mintha saját magát mustrálgatná. Egy túlsúlyos amerikai polemizált az egyik eladóval. és ott megvárni. De mi van. Csalódottan megfordult. s meglökte a pénztárcát tartó kezét. Tévedett volna? Megesküdött rá. hogy egy pillanatra látta a nőt. A következő bódéban egy nő a saját tükörképét csodálta. és szembe találta magát a bódé hátsó falára függesztett tükörrel. asszonyom. Közelebb lépett. mely a mészkőnek látszó fal előtt húzódott. Miközben úgy tett. És a bestia most megint eltűnt a szeme elől. ha talált egy másik kijáratot? Akkor időpocsékolás az egész! Ha legalább az a rohadt mobiltelefonja működne! Most hívhatna erősítést. Körülötte nagy ricsajjal kínálták portékáikat a török kereskedők. Ott állt a férfi az átjáróban! 4. hogy vissza kellene menni a Régi Bazár főbejáratához.Valaki megint elment mellette. . Hanna nem figyelt rá. Az átjárók akár a labirintus.

igen. Nem. Ha legalább a gépen egy kicsit kialudhatta volna magát. tíz lépésre tőle. Tűt keres a szénakazalban. Ám valami mégiscsak motoszkált benne. A piperetáska megvolt. Keyes a halántékához emelte a kezét. hogy kezdjen el alkudni. A tülekedésben. Alig egy hüvelyknyi kandikált ki a testfelületéből. De a pénztárca eltűnt. a kereskedő azt várta. Nyúlt a pénzéért. . igenis. Kidugta a nyelvét és megnedvesítette kicserepesedett ajkát. a váltás ruha szintén ott volt. Vagy mégse? De. Hetvenöt dollár – ismételte Hanna. Ez nem képzelgés. bejött a folyosóra. ha bejött… utána mihez kezdett? …megállt egy bódénál. győzködte magát. Döbbenet! A nő ott állt a tükör előtt. Semmi kétség. Nevezhetjük akár útszéli rablásnak. mintha egy figyelő tekintet égetné a hátát. hogy valami álöltözetet vásároljon magának! Keyes újra megfordult. úgy érezte. s akkor megegyeznek az ár felében – de Hannának nem volt erre ideje. és éppen a tárcájában kotorászott. 5.valami selymet próbálva. akkor most jobban fogna az agya… – Ezért az árért – magyarázták az amerikainak – hol kap ilyet? Keyes elindult vissza a főfolyosóra. hogy nincs meg a pénztárcája. a nő mégse erre tért le. az útlevele megvolt. Viszont. Valamit elhibázott. összevissza képzeleg! Reménytelen az egész. A nő. Ekkor vette észre.

noha Hanna korábban annak gondolta. Nem látszik nyomozónak. Így álltak ott. – Attól tartok… Ebben a pillanatban egy kéz lecsapott a csuklójára. kissé potrohos. hogy majd kiserkent a vére. és miért zaklatja tulajdonképpen? A kereskedő idegesen figyelte a jelenetet. átható. . gondolta. A bürokrata még mindig tétovázott. Inkább valami hivatalnokféle lehet – egy bürokrata! Ki ez az alak. Kemény szorítással… Hát mégis utolérte az a vámos. mi is legyen a következő lépés. – Óh. Fölnézett a kereskedőre. és megtörten rámosolygott. Szemlátomást elbizonytalanodott. majd félúton megállt. vagy kicsoda… Ujjait olyan mélyen vájta bele Hanna csuklójába. noha az még mindig a csuklóját szorította. istenem – kezdte. az volt a zsebtolvaj. és nagyon nyugodt hangon ezt mondta: – Ez az ember ellopta a pénztárcámat. – Miért nem veszi le a kezét a hölgyről? – kérdezte. bal kezét fölemelte. hónaljánál jókora izzadságfolt terebélyesedik. Ötven körül járhat.amikor meglökték. tekintete szúrós. jobb kezében továbbra is Hanna csuklóját szorongatta. Aki olyan durván oldalba lökte. Ám ugyanebben a pillanatban egy másik férfi lépett melléjük – az a kövér amerikai. aki az imént a lámpára alkudozott. Hanna ezalatt futó benyomást szerzett a férfiról. mit szól hozzá a kereskedő? A férfi tétovázott. Ha elráncigálja Hannát. róka fogta csuka helyzetben. És most mi lesz? Mintha a pasas is ezt a kérdést tette volna fel magának. Hanna megragadta a molesztáló férfi kezét. Sötét nadrágot visel és fehér inget. A kereskedő másfelé nézett. Hanna ekkor a kereskedő felé fordult.

azonnal levette az arcfátylat és visszaadta. fiatalok. – Figyeljen. ugye. – Ha ez az úr most szépen békén hagyja a hölgyet… Keyes levette a kezét Hanna karjáról. – Mi a probléma? – kérdezte egyikük. miért aggódik a boltos. valami izzó düh parázslik. nem bánja. én itt hivatalosan… – Azt. hogy… – Szóval lenyúltad a pénztárcáját. alig húszévesek. – Minden rendben lesz – mondta az amerikai. ön… – Ne kelljen még egyszer mondanom! . most már hangosabban. – Ellopta a pénztárcámat. –Jobb. A bürokrata most mintha visszakozott volna. barátom – mondta az amerikai turista. Hanna viszont továbbra is fogta az övét. haver? – Nem. ugye? Hanna elengedte a férfit. – Ez a nő egy szökevény. és egy lépést hátrált. majd elkezdte lehámozni magáról a köntöst. A tinédzserek laza kört formálva körülvették őket. Keyes megrázta a fejét. és nagy nehezen megszólalt. A helyzet az. Az amerikairól először a tinédzserekre nézett. – Rám nézzen! És mutassa a zsebeit! – Uram. Amint Hanna rájött. ha most megnézzük a zsebeit. Hanna érezte. ha leveszi a hölgyről a kezét.– Ez az ember ellopta a pénztárcámat – ismételte Hanna. És hosszú ideje a nyomomban van és molesztál. A tétova tekintet mögött. Világos? Egy csoport közeledett feléjük – európaiak. A kereskedő aggódva követte a pillantásával – a selyem még mindig Hannán volt. – Ne őt nézze! – rendelkezett az amerikai. majd Hanna felé fordult. dehogy.

Érezte. mint egy úszó farönköt. – Uram – ismételte engesztelő hangon. elkapta a tömeg sodrása. s futólépésre váltottak. De higgye el nekem. ahogy meghallották a hangoskodást. Három kék egyenruhás rendőr haladt el mellette. és vitte magával ellenállhatatlanul a főbejárat felé. a tömjénfüstöt eregető sárgaréz vízipipák előtt. A rendőrök abba az irányba tartottak. amikor Hanna olajra lépett. ön nem látja át… Ez volt az a pillanat. aztán visszaért a csarnok központi részébe. – Én pontosan értem. Ahogy hátrapillantott. . Hanna megszaporázta lépteit.A hivatalnok arca hirtelen megenyhült. emniyet felirattal a zubbonyukon. hogy lefogják. hogy a dagadt amerikai a körülvett hivatalnok vállára helyezi a kezét. – …kétszer figyelmeztettem! Elég szépen kértem magát… Hanna elsietett A gyűrűk ura sakkfigurák mellett. hogy a tinédzserek azonnal mozdultak. A következő pillanatban Hannát. de azt is érzékelte. hogy a látszat alapján ön mire gondol. hogy a hivatalnok utána vetné magát. annyit látott. és szinte együttműködővé szelídült. ahonnan Hanna jött.

hogy jobb. mintha az örökkévalóságba tekintene. Később. Ezek mögött a tükrök mögött azonban.Tizenharmadik fejezet 1. tűnődött Dietz. hogy oly sok mindent észrevett. Dietz úgy vélte. tekintetével még mindig az örökkévalóságot keresi. és másfelé terelték a tolakodó tekintetet. Francis Dietz nézése már gyerekkorában magával ragadta a környezetét. De az évek múltával megtanulta. és Keyes minden bizonnyal a nyomába eredt. Édesanyja. isten nyugosztalja. akárcsak egy zenés mulató tükrei. Osztálytársai különleges. Már nem az örökkévalóságot fürkészték. hogy baj van. szemének fürgeségét és elevenségét emlegették. A nő a jelek szerint meglépett. Talán ezért volt az. Hamar becsukódtak. ha valaki bizonyos távolságból áthatóan beléjük mélyedt. hogy Keyes még csak hat perce ment el. élessége és kivételes tisztasága okán áradozott fia tekintetéről. hogy Dietz szeme. hogy rövid időn belül aligha tér vissza. akikkel New Yorkban együtt dolgozott. Most. de Dietz hetedik érzéke azt súgta. szürkés árnyalataiért csodálták a szemeit. majd az idő múlásával természetellenes mélysége igézte meg őket – volt. A nő nem egyedül dolgozik. ami fölött mások elsiklottak. ha elleplezi ezt a nézést – helyesebb. aki úgy fogalmazott. az ügynökök. Dietz sok titkot őrzött. megint csak észrevett egyet s mást. A New York-i évek óta sokat változtak ezek a szemek. ez szinte bizonyos. és magának őrzi meg a titkait. Látta először is. . ahogy szeme a kikötőt pásztázta. Igaz. ha távolságot tart.

Leonard visszajött az irodába. Leonard a csoportokba verődött emberek körül szimatolt. Az Aurora II. Dühösnek. képtelen lenne Keyesszel a bolondját járatni. és mindent rögzített a memóriája. de e mögött az enervált tekintet mögött volt egyfajta bűntudat vagy alattomosság. segítség nélkül. vajon hová tűnhetett az egyetlen hiányzó személy. miközben úgy tett. Jildrim a vámosokkal értekezett. csak nézte hidegen ezt a Jildrim nevű embert a tejüveg ablakon keresztül. megpróbált elcsípni valami beszélgetésfoszlányt. egy bizonyos Victoria Ludlow nevű fiatal nő. fáradtnak és csalódottnak látszott. 2. és mielőbb szeretne kijutni innen. mintha ő is közéjük tartozna. senkinek nem szólt a gyanújáról. hogy rejtegetnivalója van. biztonsági főnökének. és fojtott hangon így szólt: . Odament Dietzhez. A vámosok a számítógépek klaviatúrái fölött töprengtek.Egyedül. Pusztán megérzés! Ám az ilyen megérzések rendszerint jó szolgálatot tettek az évek hosszú során. Az utasok partraszállása két és fél órát vett igénybe. egy bizonyos Jildrim nevű töröknek a szemében fedezett föl valami nyugtalanítót. és elhajtottak vele a szállodába. Végül az utolsó utast is beültették a várakozó autóba. Jildrim álmos szemekkel nézett bele a világba. Dietz megtanult hinni az intuícióiban. S volt még valami. Dietz csak figyelt. A hajó biztonsági főtisztje. A testbeszéde azonban valami másról árulkodott: arról. ami Dietznek szemet szúrt. Ott állt a vámhivatalban. talán azon tanakodtak.

– Arra az esetre. Leonard azokra a kollégákra emlékeztette őt. – És maga mit akar csinálni? – Én visszamegyek. hogy az éjszaka közepén megléphessen.– Keyes hova a francba tűnt? Dietz rápillantott a kis ember feje búbjára. akiknek volt tartásuk. mit akarnak. Leonard egy pillanatra rámeredt. és beletemetkezett az önsajnálatba. hogy kérdezni . A sors gonosz tréfát űzött ezzel az emberrel. de Dietz nyomát se fedezte föl benne az önsajnálatnak. hogy elbújt valahol a fedélzeten. – Maga most itt marad. amikor még Dietz a szövetségiek kötelékébe tartozott. akik tudták. Lehet. Ideje nagy részét magányosan töltötte a farmján. férfiakra. Olyan férfiakra. Kedvelte Leonardot. – Ez jól el lett baszva – folytatta Leonard. Átnézem a hajót. – Most mi a szart csináljunk? Dietz töprengett. akik a környezetében dolgoztak. ha Keyes fölbukkanna. és arra vár. Később már ritkán találkozott ezzel a típussal. látszott. és vár – adta ki a parancsot Leonardnak.

Szemét közben le nem vette Jildrimről. a hangtompítót. de fegyelmezte magát. a fegyvert. mely a két városrészt. A török most belépett az irodába. Hasznos ember. tudja. melyet soha nem vett le a válláról. Régi és új Isztambul között a távolság lényegesen nagyobb. nőknek vegyesen. hogy mikor kell kérdezni. rokonszenv ide vagy oda. lassan lezárják a témát. mely tele volt hamis útlevelekkel és jogosítványokkal. mint a keskeny szoros szélessége. padlóra szegezett tekintettel átvonult a helyiségen. A Boszporusz európai partján terül el a Régi Város. s egymás hegyére-hátára zsúfolódni. egyre szegényesebb környékre értek. Jildrim még mindig a vámosokkal konzultált.akar valamit. Ujjaival megtapogatta a rejtett tasakot. sem bevásárlóközpontokat nem lehetett látni. majd egy bevásárlóközpont. gondolta magában Dietz. Ellenőrizte a pénztárcáját. Azt azonban ezúttal még Leonard sem sejtette. tele hagyománnyal és történelemmel. Aztán a házak kezdtek zsugorodni. és a hátsó kijáraton távozott. ínyenckonyhákat és divatos klubok reklámjait láthatta. Ha ugyanis most fölösleges fecsegessél útjába áll Dietznek. férfiaknak. s megérintette a bőrtokot. hogy az életét mentette meg a hallgatással. de úgy festett. ahol már sem autókereskedéseket. Az ázsiai oldal paradox módon modern képet mutat: egy nyugati stílusú külvárosét. és mikor kell kussolni. igen súlyos árat fizet érte. 3. Egy autókereskedés következett. s egyben a két kontinenst elválasztja egymástól. Dietz benyúlt a felöltője alá. . A taxi utasa gyorséttermeket.

Lehet. ki tudja. és várni a lehetőségre. Lassan elhaladtak a sikátor mellett. Két rozoga faépület között befordult egy keskeny sikátorba. hogy a török épp most száll ki a kocsiból. valahol az illegális zónában zajlik.Ahogy elhajtottak a rozoga faházak mentén. jobb az ilyesminek még a lehetőségét is messze elkerülni. Száz yarddal arrébb szólt a taxisnak. ha az egész ügylet a hivatalos csatornákat megkerülve. Ha Keyes nem választja ki Dietzet a különleges feladatra. hogy álljon meg. Egyiküknek se szívesen taposna bele a lelkébe. Az azért piszkos nagy mázli lenne. Dietz le nem vette szúrós szemét az előttük haladó sárga kocsiról. Dietz viaskodott a szavakkal – túl sok év telt el azóta. Nem ez volt az első szerencsés fordulat az elmúlt napokban. akkor most nem talált volna rá erre a váratlan lehetőségre. amely elég pénzzel kecsegtet ahhoz. Ez azt jelentené. és Jildrim egyenesen elvezetné őt a nőhöz. de Keyes őt szemelte ki! Tulajdonképpen mindegy. nem kell . gondolta. netán tíz éven keresztül gubbasztani a farmján. hogy nem kellene sem Leonard sem Keyes önérzetébe belegázolnia azzal. Kénytelen lett volna egy újabb éven át. vagy akár öt. hogy ő kapja el a nőt. Az autó lassított. mit szabadítana magára. – Javas gidin – morogta a sofőrnek. miért döntött így. Dietz látta. és egy pillanatig töprengve megállt. Ha tehát Dietz cselekszik. hogy lenyűgözhesse vele Elizabeth Webstert. Dollárban fizetett. és kész! És ezen a tényen az sem változtat. Igen ám. kiszállt az autóból. Dietzet választotta. hogy utoljára használta a török nyelvet – aztán mégiscsak sikerült kimondania. ha a megérzései beigazolódnának. hogy egész életében hiába leste volna az alkalmat.

a becsületes. a külvárosban. Dietz a gyerekek felé indult. Leonard aligha jelenthet fennakadást. Egy pillanatra visszanézett a macskára. a nap már véget ért. egyelőre mindössze egyetlen emberből. Errefelé ilyenkor már lefekvéshez készülődnek.ellenállásra számítania. a közösség melege. A szegényes környezet ellenére volt valami kellemes a levegőben. mint Dietz. . széles sávot hagyva nekik az aszfalton. ezt mindenütt ugyanilyennek érezte. kivéve talán ennek a szedett-vedett teamnek az érzékenységét… amely „team”. miközben az egyik fülét rezegtette. Dietz fölegyenesedett. Ám egy olyan tapasztalt férfi számára. mint beletörődés? A sikátor sarkánál két gyerek játszadozott egy gördeszkával. ha jól ítéli meg a helyzetet. és halkan becsukta a kocsiajtót. A gyerkőcök nevetve elinaltak. Leonardból áll. s Dietzre bámult. Aztán odalépett a kocsihoz. és megpróbálta kinyitni az ajtaját. A szegény környezet gyakran jóval több melegséget és elégedettséget sugároz. Dietz újra körbekémlelt. egy gyűrött isztambuli térképet. hogy azok számára. Vagy ez csak illúzió? Lehet. amit ő annak vél. ez az elégedettség. Bent a városban most kezdődik az éjszakai élet. Ahogy elérte a kis mellékutcát. egy csikkekkel tömött hamutartót és néhány limlomot. Persze. talált egy üres doboz English Ovalt. Egy girhes sikátori macska gubbasztott az autó lökhárítójánál. ahol Jildrim kiszállt a kocsiból. balzsamos szellő fújdogált. Nyitva volt. vacsoraidő van. kemény munka légköre. rajtuk kívül más nem volt az utcán. Bármerre járt a világban. elhaladt mellettük. akik ténylegesen itt élik az életüket. A tőle jobbra eső ház sötét volt és csöndes – kihalt. Az éjszaka meleg volt. mint a gazdag. Sietve átkutatta a kocsi belsejét. de idekint. valójában nem más. vagy.

Újabb taxi érkezett. Néhány másodpercig. A bal oldaliban azonban fények pislákoltak a fehér függönyök mögött. Légzését tudatosan lelassította. majd megindult a ház felé. ami most már elkerülhetetlen volt. Az ajtó becsukódott mögötte. mégse csalnak az ösztönei! Dietz nézte. fiatal nő volt. amíg a sofőrrel értekezett. Csinos. noha meglehetősen csapzottnak látszott. Dietz előhúzta válltáskájából az átalakított S&W 39-es modellt – az őrkutyák elhallgattatásában játszott hasznos szerepe miatt kukoricapogácsa névvel illette a szakzsargon –. Dietz visszahúzódott az árnyékba. Dietz feszülten figyelt. Egy autó jött lefelé az úton. de a szél elvitte a hangokat. A nő tétovázott egy pillanatig. majd bekopogtat az ajtón. Dietz ezzel a fegyverrel tréningezett. Dietz megnedvesítette a szája szélét. melyet az Egyesült Államok különleges haderőinél. valamint a haditengerészet speciális egységeinél rendszeresítettek. A török ide ment be. és figyelt.elhagyatott. Aztán a taxi elhúzott. ahogy a nő elsimít egy hajtincset a füle mögé. Szóval. a fegyvert az oldalához szorította. . és igen elgyötörtnek. hogy elcsípjen valamit a párbeszédből. A nő belépett a házba. Egy nő szállt ki a hátsó ülésről. kissé meggörnyedve állt a kocsi mellett. hogy formában tartsa magát a farmon töltött tétlen hónapokban. hat másodperc belégzés. hat másodperc kilégzés – felkészült arra.

Tizennegyedik fejezet 1. A sofőr lecsapta a taxiórát, és várakozásteljesen nézett Hannára. Hanna nem viszonozta a pillantását. Benyúlt a neszesszerébe, kotorászott egy darabig, végre megtalálta az óráját. A Cosmograph Daytonát Franktól kapta ajándékba; annak idején csinos kis összegbe került. Lehet azonban, hogy a vízbe merülés tönkretette a szerkezetét. Odanyújtotta sofőrnek. – Oké? – kérdezte. A férfi elvette az órát, vizsgálgatta, füléhez emelte. Hanna kinyitotta az ajtót és kiszállt, melléhez szorította a kézitáskáját. Kell vagy nem kell, gyorsan döntsd el, mást úgyse kapsz, gondolta. A következő pillanatban a taxi elhúzott. Szóval, kellett neki. Hanna ránézett a ház előtti viharvert postaládára. Ez az a cím, amit Jildrim memorizáltatott vele. De vajon még mindig segít-e neki a férfi, ha kiderül, hogy most már pénztárcája sincs? Elhiszi-e, hogy tényleg elő tudja teremteni a pénzt, amit megígért? Jó lett volna kicsit rendezettebb külsővel megjelenni. Hanna meglehetősen zilált állapotban volt – vizes ruhája rátapadt a testére, a nedvesség átszivárgott a pórusaiba, s egészen a csontjáig hatolt. Karján a sebhelyek ocsmány vörös színt öltöttek. Alighanem pontosan úgy nézett ki, mint ahogyan belülről érezte magát: egy megvett, kidobott csavargónak.

Lehunyta a szemét, és néhány másodpercig így maradt, majd újra felnézett, és elindult a kis házhoz vezető járdán. Egy elszabadult hajtincset a füle mögé simított, majd bekopogtatott az ajtón. Eltelt néhány másodperc. – Evet? – hallatszott bentről. Hanna megnedvesítette az ajkát. – Hello! – válaszolt. Hallotta, ahogy nyílik a zár. Egy vézna Fülöp-szigeteki férfi állt az ajtóban, fáradt szemekkel. Félreállt, hogy Hanna beléphessen. Az elülső helyiségben egy konyha helyezkedett el és egy homályos nappaliszerűség tévékészülékkel, melyen éppen video-klippeket vetítettek; egy megereszkedett dívány és egy kis ebédlőasztal alkották a berendezést. Két gyerek térdepelt a szőnyegen a tévé előtt, balra egy asszony állt a tűzhely fölé hajolva. Bekeretezett kalligrafikus rajzolatok lógtak a falon, a fehér függönnyel fedett két ablak között. A félig nyitott ajtó egy másik szobába vezetett; Hanna futólag bepillantva, emeletes ágyakat látott odabent. Négyen élnek itt, gondolta, nagyjából akkora térben, mint az ő gardróbszekrénye a chicagói lakásában. Jildrim nem volt itt. A gyerekek kíváncsian méregették Hannát. Az asszony háttal állt, a tűzhelynél. A férfi hanyagul intett a dívány felé. Hanna odalépett és leült, kézitáskáját szorosan az ölében tartva. Kisvártatva megszólaltak a gyerekek; halkan beszélgettek, törökül. A férfi eltűnt a hátsó szobában. Az asszony félrehúzott egy fazekat, és egy másikat helyezett a platnira. Hanna két percig mozdulatlanul ült. A tűzhely felől érkező illatok fűszeresek voltak és egzotikusak; gyomra

lustán mocorogni kezdett. Kíváncsi volt, van e itt fürdőszoba, ahol megmosakodhatna. Nem látott erre utaló jelet. Talán a hátsó szobában. Rákérdezhetne! De nem szívesen zavargott, és nem akarta felhívni magára a figyelmet. Végül is tud várni. Vajon mikor ér ide Jildrim? Hanna szeretett volna már a gépen ülni, s hazafelé tartani az Államokba. Aztán jöjjön, aminek jönnie kell, csak végre már otthon lenne! Két perc után kinyitotta a kézitáskáját. Elővette a púdertartóját, és megnézte magát a tükörben. Ahogy tartott tőle, ijesztő benyomást keltett – haja zsírosan összetapadva, arca összekenve, feldagadva. Talált egy friss Kleenexet, azzal letörölte az arcát, majd elővette a rúzsát, és nekilátott, hogy kifesse az ajkát. Egyszer csak a gyerekek ott térdepeltek előtte. Kislány volt mind a kettő, amire csak némi tétovázás után jött rá, mert mindkettejük haja fiúsan rövidre volt nyírva. Nagy, sötét szemekkel bámultak rá. Hanna mereven nézett vissza rájuk. A következő pillanatban az egyik lányka kinyúlt a púdertartóért. Hanna vetett egy pillantást az asszonyra, remélve, hogy megzabolázza a gyerekeit. De a nő csak a tűzhelyre figyelt. Nem volt segítség. Hanna odaadta a púdertartót a gyereknek; erre aztán a másik a rúzsért kezdett nyújtózkodni. Az asszony hátrafordult a tűzhelytől, és rápillantott a lányaira. Nem szólt semmit. Aztán visszafordult, s újra a fazekaira összpontosított. Hanna hátradőlt a díványon, és elnézte, ahogy a kislányok játszadoznak. Most, hogy tétlenül üldögélt, rátört a kimerültség. Kis híján egy ültében elbóbiskolt…

Megrázta a fejét, és kiegyenesedett. Jildrimnek hamarosan meg kell érkeznie. S akkor végre továbbmehet innen. A kislányok nevetgéltek. Kicserélték kincseiket, és most az első lányka ügyködött a rúzzsal. Hanna bágyadtan rájuk mosolygott. Belenyúlt a táskájába, félretolta a könyvet, és talált egy körömvágó ollót. Szórakozottan nyisszantgatni kezdte a körmeit. 2. Leonard összebarátkozott a hajón szolgáló egyik szobalánnyal, egy kövérkés, pirospozsgás nővel, aki szemlátomást igen belemerült a beszélgetésbe, noha jócskán benne jártak már az éjszakában, és az Aurora fedélzetéről már mindenki eltűnt. Keyes visszatért a vámhivatal épületébe, s onnan figyelte a párbeszédet, azon tűnődve, vajon a nő gyereknek hiszi e Leonardot. Lehet, hogy éppen azért válaszolgat olyan készségesen a kérdéseire, mert annak hiszi. Aztán azon töprengett, vajon ő elhinné e Leonardról, hogy gyerek, persze, ha nem tudná róla az igazságot. Nehéz megmondani. Ha az ember egyszer tudja az igazságot, akkor szinte lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Nagyot sóhajtott. Minden rosszul sült el – olyan látványosan és váratlanul rosszul, hogy az elképesztő –, s közben hihetetlenül szalad az idő. Közel két órát elpocsékolt a rendőrőrsön azzal, hogy rátaláljon arra a személyre, akit le kell fizetni. Mire visszatért a kikötőbe, addigra eltűnt a nő, mi több, Dietznek is nyoma veszett.

Mindeközben Leonard és a szobalány olyan ráérősen cseverésznek, mintha legalábbis minden a legnagyobb rendben lenne. Keyes ránézett az órájára, és megpróbálta türtőztetni magát. Végre Leonard elvált a nőtől, mindketten szélesen mosolyogtak. Ahogy a törpe Keyes felé közeledett, egyre komorabb lett az ábrázata. Egészen közel jött, s halkan így szólt: – Jildrimnek hívják. Ő a biztonsági főnök a fedélzeten. Leonard szerint Dietz a pasas nyomába eredt. Keyes bátorítóan dörmögött. – Cathy azt mondja… – Kicsoda? – Cathy, a szobalány. – Igen… – Szóval azt mondja, hogy Jildrimnek van egy másik barátnője a fedélzeten, akit Bascarának hívnak. Amikor kikötnek, Jildrim általában a lány családjánál kosztol. Cathy szerint ez így szokás. – A lány családjánál – ismételte Keyes. Leonard mosolya visszatért. – Megszereztem a címet – mondta. 3. Később, amikor Hanna visszagondolt a történtekre, üggyel-bajjal ugyan, de össze tudta rakni az eseményeket, melyek a nyugati városperem kis házában végbementek. Ott a helyszínen azonban teljesen értelmetlennek tűnt minden. Egyik pillanatban még a díványon ült, kezében a körömvágó ollóval, és Jildrimet figyelte. Jildrim épp most

szemét tágra meresztette. És ekkor kopogtak az ajtón. és átcsúsztak a szürrealizmus birodalmába – legalábbis ott. ő maga a díványon. és beterelte őket a hátsó szobába. de nem akart hinni a szemének. a következő állókép maradt meg Hannában: Jildrim és az asszony a tűzhelynél. s milyen barátságos tudott lenni ezzel a Fülöp-szigeteki asszonnyal. s egy töredékmásodperc leforgása alatt a dolgok ép ésszel követhetetlenné váltak. Hanna észrevette a lyukat. Hanna fölegyenesedett a díványon. aki kuncogva nyugtázta udvarlását. Jildrim egy pillanatra Hannára meredt. Az utolsó pillanatról. Ekkor Jildrim ellenőrizte a pisztolyát. kifeszített karral. ahogy Hannát kezelte. a gyerekek a tévé előtt tőle szerzett kincseikkel a kezükben. Jildrim intett. a pisztolyt szorosan a combja mellett tartotta. és morgott valamit az orra alatt. majd megfordult. Jildrim az ajtónál állva hirtelen megingott. hogy maradjon ott. Különös volt erről az oldaláról látni Jildrimet. ügyet sem vetett Hannára. Kicsiny lyuk jelent meg a hátán. annyira megmagyarázhatatlan volt a . a helyszínen így érzékelte az ember. És innentől a dolgok abszurd fordulatot vettek. hogy ez a hallgatag férfi mennyire megnyílt. a férj pedig a hátsó szobában. továbbra is látókörön kívül.került elő a hátsó szobából – alighanem már Hanna érkezésekor is itt tartózkodott –. mely mintha a semmiből került volna elő a másodperc tört része alatt. ám a férfi. mielőtt a pokol elszabadult volna. ellentétben azzal a hűvös tartózkodással. Az asszony azonnal összeszedte a két gyereket. Jildrim abbahagyta a flörtölést az asszonnyal. egy kurta fejbiccentéstől eltekintve. A tűzhelynél szorgoskodó asszonyra fordította minden figyelmét. Furcsa volt. Hanna elkezdett lekászálódni a díványról.

hogy egy egér volt a férfi zsebében. s belépett a hátsó szobába. hogy üzletet kötött velük? Ez esetben őt és Jildrimet elárulták. Egy férfi nyomult a házba. Amikor Hanna ismét szembe találta magát a férfi tekintetével. egy lépéssel előttük jár. Lehet. Intim suttogásnak hangzott. a fényes tárgyat továbbra is Hannára szegezte.jelenség. Ekkor vette észre Hanna. De abban a pillanatban. széle hossza egy. Hanna pánikszerűen leugrott a díványról. Az ajtó ugyanis még mindig zárva volt. Hogyan keletkezett ez a lyuk? Hanna agya lázasan keresett valami épeszű magyarázatot. A férfi keresztülcsörtetett a homályos szobán. és hirtelen a hátán bukkant ki? Őrület! Lázálom! Jildrim kemény puffanással elvágódott. mint egy háromajtós ruhásszekrény. Suttogott valamit. Ám a suttogások nyilvánvalóan meggyőzték a családot. tudta. Ez az ember. megdermedt. hogy a család nem fog közbeavatkozni. Újabb egér? Aztán a következő másodpercben már nem volt ajtó. Lehet. Megint suttogott valamit a családnak a hátsó szobában… hacsak ez a suttogó hang nem a szájából ered. hanem a fényes tárgy mozgatásából. és hátborzongatóan méltóságteljes magabiztossággal közelített. bárki is legyen. Tehát ismeri a családot. Valami ehhez hasonló hangot hallatott: umf. jutott eszébe ez a képtelen ötlet. és egyenesen Hannára irányozta. gondolta Hanna. hogy az ajtón is van egy lyuk. gondolta Hanna az első sokk hatására. Egy ragyogóan fénylő tárgyat tartott az egyik kezében. a férfi ugyanis egyik kezéből a másikba dobálta a tárgyat. És ez az egér utat rágott magának. Hannának napokra volt szüksége ahhoz. Nagydarab ember volt – hatalmas. hogy engedelmeskedjenek. . ahogy talpra állt.

Egyenesen az utcára látott. ahol az imént még ajtó volt. odakint sötét éjszaka honolt. Hanna az ajtó felé nézett – pontosabban arrafelé. a férfi megint csinált vele valamit. Jobb halántéka lassan égni kezdett. hogy üvöltsön… a férfi ekkor visszakézből pofon vágta. A férfi lenyomta őt. Aztán szétfeszítette a végtagjait. Vaktában keresgélt. Szemét elöntötte a vér. aminek abban az öt másodpercben a szemtanúja volt. Ehelyett jogos düh töltötte meg minden porcikáját. Rohadt geci. Mielőtt Hanna mozdulni tudott volna. A szavak azonban távolról sem . miközben kiborította a táska tartalmát. A kezében levő tárgy az arca felé suhant. és rátérdepelt az alkarjára. Egy pillanattal később a támadó elfordult tőle. Különös módon nem félt. Hogy meri ez az alak rátenni a kezét? Szájával szavakat formált. szaporán pislogott. miközben a fejét ide oda dobálta. és kutakodni kezdett a lány kézitáskájában. Aztán a vállán érzett egy erős kezet. letaszította a padlóra. és Hanna visszahanyatlott a díványra. gondolta Hanna. Hanna nagyra nyitotta a száját. A férfi feléje közeledett. ujjai mélyen belevájtak mellényének laza szövetébe.hogy az agya földolgozza mindazt.

Volt az egészben valamiféle sorsszerűség. vagy legalábbis valamelyest kordában tartsa. Az nem baj. Előrehajolt. De azért volt még annyi önfegyelme. azt előrenyújtotta. Keyes akkor vette észre. De hát akkor legyen meg. hogy Dietzet eltérítse… Eltérítette? – tűnődött Keyes. hogy izolálja magában ezt a félelmet. de kérem. 4. hogy a pasas leszálljon róla. Keyes a pénztárcájáért nyúlt. majd az olló magasról lecsapva. gondolta. – És mi van. A következő pillanatban . belátom. Valami fegyverféle volt – egy rövid cső. belemélyedt a férfi vállába. én csak hittem neki. – Az egészet Frank találta ki. hogy Leonardnál van fegyver. ne üssön meg újra… Vagy talán a szavak arra kellettek. a lelke mélyén Keyes nagyon félt. ha nem csak eltérítette? Valahol. amikor a taxi lelassított. És ettől a pillanattól kezdve Hanna semmire se emlékezett.fejezték ki a forrongó indulatait. talált egy húszdollárost. gondolta. Újra megcsillant a kezében az ezüst tárgy. hiba volt. Ha ez a nő. aminek lennie kell. – Frank ötlete volt – hallotta a saját hangját. legfeljebb azt a célt szolgálták. A taxi félreállt. Valami volt Leonard ölében. hogy eltereljék a támadója figyelmét? E pillanatban a körömvágó ollót nagy ívben fölemelte. elég dörzsölt ahhoz. A sofőr kérdőn nézett rá a visszapillantó tükörből. bárki legyen is. gondolta. kérem. és kíváncsian fürkészett a félhomályban. A szavak. A fickó szeme szikrákat vetett.

Onnan nézve szakmai kérdés volt csupán. És e pillanatban ennyire tellett… A lökhárító a jobb csípőjét kapta el. semmi egyéb. mint egy nagy rejtvény. Pillanatok alatt történt minden. a ház mellett egy sikátor húzódott. dobhártyarepesztő robajjal. és a fényszóró teljesen elvakította Keyest. elvakítva Keyest a hirtelen felkapcsolt fényszórójával. Az íróasztala mögött ülve olyan volt az egész. hogy a sötétben áll egy autó. ami védelmet nyújthatott volna. a csont repedésének távoli zaját. Persze. Érezte a vér ízét a szájában. fizikai közelségétől. De nem volt semmi. ráhúzott valami tartozékot vagy mi a fenét. A csípőjén borzalmas nyomást . mint egy intellektuális játék. Arca a kövezethez csapódott. ahogy a taxi elhúz. vajon a kocsi visszajön e. Keyes megpróbált balra menekülni.már mindketten az utcán álltak. Hosszú évek óta sikerült magától távol tartani ezt a fajta valóságot. hogy a jármű őket vette célba. Pokoli erőfeszítéssel a hátára gördült. hogy lássa. Fények jöttek a sikátorból. a motor felbőgött. Keyes észrevette. ő azonban megtesz minden tőle telhetőt. Leonard matatott a fegyverével. Keyes zavartan másfelé nézett. Nem akarta látni: viszolygott a fegyver tényleges. és egy járó motor zúgott. Ha meg kell történnie. Akadozó. ám legyen. lehajolt. fizikailag halált okoz. amit elkezdett. Leonard mögött. próbált menekülni. A kocsi azonban felgyorsított és elhúzott. és figyelték. ahogy az erejéből tellett. Kétség nem fért hozzá. Hallotta a reccsenést. hogy bevégezze. Keyes lehunyta a szemét. s megpördítette a testét. Aztán a kocsi váratlanul kilőtt. mohó nyelésekkel próbált levegőhöz jutni. Leonard sietett oda hozzá. mert a fegyver ténylegesen. mozgott a szája.

gondolta. átkozott elefánt.érzett. De azért volt valami jó is az egészben. . Isten tudja mióta. Mintha egy elefánt térdepelne rajta. istenverte. most először legalább nem volt éhes.

– Jim Keyes irodája. majd bekapcsolta a kettes számú bejövő hívást.Tizenötödik fejezet 1. Alighanem jobb lenne várni egy kicsit. – Át kell hogy tegyelek a várakozóra. . De biztosíthatom önt. – Daisy Gilbert vagyok. – Hol van? – Nem tudom pontosan. – Kapcsolom Dick Biermant. de még mindig gondjai voltak a kezelésével. tartsd a vonalat! Megnyomta a várakozógombot. De feltétlenül átadom az üzenetet. és személyesen megbeszélni vele… – Felhívom a mobilján. Sajnálom. Ott lesz? – Nem ígérhetem. – Anya – mondta Daisy. az isten szerelmére? – Bierman jellegzetes déli akcentussal beszélt. de Keyes úr házon kívül van. ha ön… – Visszajön még ma délután? – Ezt se tudom. ne csinálja ezt velem. hogy amint… – Jaj. Újabb hívást jelzett a készülék. De ahogy megjön… – Ma délután fölugrom. Mi a száma? A hármas vonal is bejelzett. – Jim? – szólalt meg egy férfihang. – Kiment ebédelni? A golfpályán van? – Nem tudom egészen pontosan. Daisy kezdett pánikba esni – négy hónapja szerelték be az új telefonrendszert. Bierman úr. Daisy. Daisy tartotta a kagylót.

a szentségit. – Mondtam neki. . És kérte az ön mobilszámát. – Mondja meg neki… mondja neki azt. – Volt egy kis baleset. még ma délután. Túl vagyok rajta. – Daisy? Keyes volt az. hogy küldjön át egy teljes dossziét Francis Dietzről! Mondja meg neki. hogy a szálak Dietzhez vezetnek. mi történt? – kérdezte. anélkül. hogy nem tud utolérni.– Bierman úr. Szükségem van a segítségére. –Jim Keyes irodája – mondta. uram – mondta. – Te jó isten. Ziháló légzés hallatszott. és emiatt legközelebb csak… óh. hívja föl Roger Fordot. én megyek le. tartsa a vonalat! – Megnyomta a gombot. És könnyen lehet. Föl akar jönni. Daisy! Kérem. elég türelmetlen – mondta Daisy. – Holnap este. és kérje meg. hogy megvárta volna a választ. De nem nyugszik. igaz? – Szó se róla. Daisy lejegyzett pár szót. Bekapcsolta a hármas számú hívást. Daisy előrehajolt a székén. hogy felmerült egy kis probléma. följöhet. – Mondja. Hosszú szünet. ha úgy óhajtja. Vacsorára! Ha akarja. Kétségbeejtő volt a hangja. úgyse lehet lerázni. – Értem. mindegy. – Most már minden oké – mondta Keyes kis szünet után. kérem. – A másik vonalon éppen Dick Bierman keresi önt. hogy sürgős családi ügy. – Bierman? – Ide akar jönni.

Mindent. Épp Keyes úr naptárát nézem. hogy foglaljak önnek szállodát? Remek kis helyi… – A titkárnőm majd elintézi. nyolc óra? Óhajtja. hogy megvárakoztattam. – Anya? – Daisy! Nem tűröm. – Bierman úr? Elnézését kérem a… – Én vagyok – szólt bele Daisy anyja. Daisy! Ne felejtse el a Dietz-dossziét. Megfelelő lenne önnek a holnap este. hogy nyomozzon le egy nevet: Victoria Ludlow. lehet róla szó. – És még valami! Kérje meg Caspert. – A vonal megszakadt. vacsorára? – Azt hiszem. Daisy elhúzta a száját. hogy tegnapra kellett. hogy… . Chicagóból. Bierman úr. – Nagyszerű! Bejegyzem önt… – Vacsora után ki akarok menni a terepre. mondjuk. mely még mindig kitartóan villogott. – Értem. amit csak talál! A toll szaporán szántotta a jegyzettömböt. – Vettem. A beruházásaim. A titkárnő letette. Vegye úgy. Daisy. – Bierman úr? – Gilbert kisasszony? – Elnézését kérem. – Millió köszönet. – Lehetne. – Anya? Ne haragudj! Tartsd a vonalat! Újból próbálkozott. Lenyomta a gombot.– És. tudja… – Természetesen – mondta Daisy gördülékenyen. s visszatért Biermanhoz. Ránézett az egyes számú vonal jelzőgombjára.

és égett a szeme. A fejét elviselhetetlenül nehéznek érezte. ahol valami macskakaparásszerű . Hatvan körüli lehetett. Érdekes mosoly volt ez: sokat sejtető. mintha először kiürítették volna. 2. átható. talán pár évvel fiatalabb. szürke ég tárult elé a koszos szélvédőn át. a férfi feléje fordult. Az autó egy helyben állt. ölében Hanna kézitáskája. Frankkal ugyebár meglehetősen rosszul állnak a dolgok. s megszakította a vonalat.– Visszahívlak – mondta Daisy. melyet Epsteinné adott kölcsön! A keresztes hadjáratok krónikáját Az elmúlt pár nap eseményei egy pillanat alatt újra lejátszódtak. Amikor Hanna magához tért. Hát ez igazán pompás. Az eső annál dinamikusabban verte az ablakokat. Mosolygott. méghozzá a hátsó borítójának belső lapjánál. Az erős szél idegesítően pajkos örvényekben csapkodta az ablakhoz az esőcseppeket. Tuskó fej. hogy hajlandó volt ilyen helyen aludni… hol is tulajdonképpen? Egy autóban. Túl sok! Nem. Lüktetett a halántéka. gondolta elkeseredetten. hasogató fájdalmat érzett a nyakában. Ez az utolsó eset. Egy férfi ült mellette. széles mellkas. Éppen ez hiányzott még! Mintha nem lenne épp elég baja. ez nem lehet igaz… A férfi kinyitotta a könyvet. szürke tekintet. csak azért. merev nyak nélkül is. Amikor kinyitotta a szemét. és kissé szomorkás. Hanna halkan felnyögött. Ráadásul nemcsak a nyaka fájt. Odakint esett az eső. Most kivett valamit Hanna kézitáskájából: a könyvet. Ez már túl sok volt. ha jól látja. hogy aztán teletöltsék homokkal. hegekkel teli arc. Ahogy Hanna fölkászálódott az ülésen.

Hanna azonban egyelőre azt se tudta. ahogy ránézett. – Persze. feltehetően a chicagói dolgok miatt. meg néhány kusza egyenletet. De akkor most miért akarná őt szabadon engedni? Ennek így semmi értelme. . a férfi valamilyen válaszra vár. Az ürge nyilván az FBI-tól van. Miután a férfi elégedetten nyugtázta. hogy tulajdonképpen mi a kérdés. a vérnyomokat a bal vállán. az ajtók nincsenek bezárva. – De mielőtt elhamarkodottan döntene. ha úgy gondolja. visszahelyezte a könyvet a kézitáskába. ebben a helyzetben a legtöbbet tehetné magáért. Úgy tűnt. ahová Hanna beledöfte a körömvágó ollót. Hanna egy rövid szöveget látott. Hanna csöndben. aki rátámadt és durván bántalmazta. – Beszélgessünk! – mondta a brutális alak.kézírás volt látható. Ez az a férfi. talán érdemes elgondolkodnia azon. aki most. Hanna szeme az ajtóra tévedt. Nem tartom vissza. ki az. A szitáló eső új erőre kapott. állapította meg Hanna. Amire szükségem volt. döbbent rá Hanna. alighanem egy repülőtér zaja. Valamiért azonban a férfit nem izgatta. meglátta a sebhelyet is. bármikor szabadon elmehet. Hanna nem szólt semmit. És most. újabb örvényeket csapkodott a szélvédőnek. és aki a családot suttogva megfegyelmezte. Az eső zörejét monoton zúgás kísérte. Tehát egy repülőtér van a közelben. kivel állt össze. feltételezte. azt megszereztem. mozdulatlanul ült. A férfi továbbra is várakozásteljesen nézett rá. Teltek a másodpercek. és kinek a kezébe tette az életét? És azon is eltöprenghetne. Vagy mégsem? Eljött ide Hanna után a világ másik felére. A táska továbbra is az ölében nyugodott. Úgy tűnt. hogy Hanna szemrevételezte a macskakaparást. hogy Hanna esetleg kiugorhatna a kocsiból.

és ugyanazzal a mozdulattal kigördül az utcára. Koldulna. Valahol távol megdördült az ég. Én beszélek. fontolgatta. A táskája ott van az ürgénél. Keze önkéntelenül az ajtó felé mozdult. Jobb tehát. könyörögne. potyázna a járműveken. vajon a pasas utána vetné e magát? Tegyük fel. valószínűleg máshol sem lelhető föl. – Próbáljuk meg akkor másként. az esőbe! – Egy használható magyarázatért cserében. összezárva ezzel az őrülttel. hogy mit jelent ez a kaparás a hátsó borítón… Szóval el tudnék képzelni egy olyan változatot. Ha most kiugrana a kocsiból és elmenekülne. – Van egy ajánlatom a maga számára – folytatta a férfi. Beengednék. gondolta. sőt. – Victoria Ludlow – olvasta hangosan. de a táskájában sincs. de mégis sikerülne meglógnia. amiből világosan kiderülne számomra. Mindig csak egy milliméternyit. Talán valahogy eljutna az amerikai nagykövetséghez. de abban a pillanatban le is tartóztatnák. és végül megtalálná a követséget. – Persze magát nem így hívják. A férfi bal kezével magasba emelte Hanna útlevelét. Nála se pénztárca. Kinyitotta. Hanna szeme önkéntelenül visszatévedt az ajtóra. Igen ám. rendben! – szólalt meg kisvártatva.– Nos. ha egyelőre nyugodtan ül a fenekén. se útlevél. hogy igen. maga figyel. nehogy az ürge gyanút fogjon! Aztán a megfelelő pillanatban ráveti magát a kilincsre. Csak néhány milliméternyit. hogy maga meg én… hogy is mondjam csak… osztoznánk a bevételen! . Azonnal kiderülne minden. jól sejtem? Az ön valódi neve nem szerepel ebben az úti okmányban.

Tudja. és a keze lecsap a kallantyúra. hogy pontosan tudnánk. keze már nem mozdult a kilincs felé. Ami az összeget illeti… Még egy centi. és előhalászott egy doboz cigarettát. – …szerény becslésem szerint – így a férfi –. előzetes becslés! Hanna megdermedt. spekulált Hanna. Benyúlt a mellényzsebébe. aztán pár másodperc múlva megdördült az ég. egyenesen sittre vágnák. akit érdekelne az üzlet. A cellában legalább kipihenhetné magát. Hanna ölébe ejtette a kezét. mint száz: tízmillió! – bökte ki a férfi. – És ahogy említettem: ez még csak szerény. Ám ebben a pillanatban a börtön szinte megváltásnak tűnt számára. – De ha gondolja. Minden erejével a döntő pillanatra összpontosított. hogy közelebb tudom vinni a tizenöthöz! Minden az áru minőségétől függ. Frank milyen ajánlatot tett magának. és benyomta az öngyújtót a műszerfalon. a szájába csúsztatta. . és ezt anélkül mondom. nyomja csak le a kilincset! Nyugodtan elsétálhat! Bár elég cudar idő van odakint. abban egészen biztos vagyok. – …egy szó.Ha a követségen feladná magát. ami a kezünkben van. másfelől viszont figyelembe véve a Keyes-féle költségvetésről rendelkezésre álló információmat… Hanna ujjai hozzáértek a hűvös fémhez. – Nem tudom. hogy van ez! Minél több információt kínálunk a vevőnek. – …akár fele-fele arányban is! – folytatta a férfi. kirázott belőle egy szálat. – De van egy olyan érzésem. mi is ez tulajdonképpen. annál magasabb a tarifa. Akad egy-két tehetősebb ismerősöm. Villámlott. A férfi visszatette az útlevelet a kézitáskába. De hogy rá tudok ígérni.

amit a férfi elképzelt neki. Megpróbálhatja eljátszani a szerepet. határozottan ilyen sejtéseim vannak. de mi van. hogy a könyv belső borítóján ott van ez a macskakaparás. másfelől az is igaz. Nem is akármilyet… Egy a bökkenő. Persze. Ennyi pénzből már meg lehetne tervezni egy új életet. A férfi rágyújtott. ahogy ez az úr kétszer is hangoztatta. és most fölösleges kibúvókat keresnie. hanem Frank. ő fizeti a számlát. hogy a valódi bűnös nem ő. villant az agyába. Nincs mit eladnia! Néhány perccel ezelőtt még arról se volt fogalma. és feladja magát. Az automata öngyújtó kiugrott a műszerfal mélyedéséből. Hanna egyszerűen csak naiv volt és hiszékeny. Töredelmesen bevall mindent. rosszul mérte föl a helyzetet. és vállalja tettének következményeit. – Igen. Fele-fele alapon! És ez csak szerény becslés. bármiről is szóljon ez az új történet. Hibát követett el. valami bombaféléről van itt szó – folytatta a férfi csevegő hangnemben. Két rossz döntésből úgyse tud kihozni egy harmadik jót. hogy ebbe is belerángassák. Nincs más választása! Ha most hagyja. Nehogy most valami őrültség jusson az eszedbe! Szépen elmegy a nagykövetségre.– Gondolom. Mi mindent kezdhetne ötmillió dollárral? Elég sok mindent ahhoz. De nem! Most nem hagyja magát! Épp eleget tanult az előző leckéből. akkor menthetetlenül mélyre süllyed. – Micimackó – gondolta Hanna. hogy lerázza magáról ezt a sok nyűgöt. Ő rendelte a zenét. ha lebukik? . Hát akkor meg miért kellene börtöncellában megrohadnia egy másik ember miatt? Tízmillió.

hogy időt nyerjen. ráfér egy kis bódulat! Belekortyolt a whiskybe. mi ez az egész. letette a poharat. és belemélyedt a dossziéba. töprengett Keyes – feltéve. A dosszié egy Victoria Ludlow nevű nő anyagát tartalmazta. Az ügynök ujjlenyomatokat vehetne. Leeresztette az ablakot. majd újra Hannára nézett. Kegyetlenül lüktetett a csípője a kötés alatt. megdörzsölte a szemét. Valakit el kellene küldeni a nő chicagói lakásába. – Zuhany! – mondta Hanna. morfondírozott Hanna. Az ő nevére foglalta le a hajójegyet az a bizonyos rejtélyes nőszemély. hogy én tudom! A férfi füstkarikákat eregetett. Általában nem szokott ilyen korán alkoholt inni. Az ürge ugyanúgy nem tudja. 3. s azok máris mehetnének az IAFIS. A berendezés többletfeszültséggel látná el a telefonvonalat. majd megemelte a whiskys-poharát. mint én. és visszatért az iratokhoz. Időérzéke azonban teljesen összezavarodott a tengeren túli oda-vissza repülőúttól. – Tiszta ruha. Aztán beszélhetünk. hogy a jelzett cím valóban létezik. Keyes kinyitotta az irattartóját. és muszáj leszerelni a fickót.Nem. Három óra múlva találkozik Dick Biermannal. vagyis az Integrált Automatizált Ujjlenyomat Azonosító Rendszer clarksburgi központjába. S ha már ott vannak a lakáson. Még öt óra se volt. egy vonalblokkolót is el kellene helyezni a telefonban. aki Epsteinnel állt kapcsolatban. Nagyon rozzantnak érezte magát. belső órája már legalább éjfélt mutatott. És egy ital. ennek folytán a bejövő hívások leválasztásakor nem . Igen ám. de ő azt hiszi.

Lehet. Ki fogja deríteni. mint feltételezte… Nem! Legrosszabb esetben is egy-két ember keveredhetett bele. Az ADS forrásokat már így is túlságosan igénybe vette. mi is történt valójában. hogy azóta extravagáns életvitellel kényeztetné magát. hogy minden egyes nyomon külön-külön végigmenne. hogy itt már sokkal több forog kockán. Néhány férges alma a kosárban. Tisztes farm Pennsylvaniában. A csípője borzalmasan fájt. hogy a nő. ki a felelős az isztambuli nyugati peremkerületben végrehajtott mészárlásért. Lehallgató készülékeket kellene telepíteni. de az is lehet. Azt mindenesetre nem lehet ráfogni. lehet. félretette. hogy Dietz. A dossziéból alig kapott fogódzót ahhoz. öblögetett. Becsukta az első aktát. kénytelen lesz egyfajta szintézisre törekedni – vagyis logikai úton kikövetkeztetni. továbbá komputerellenőrző szoftvereket. Lehet. Ennyi az egész. kétévenként valami megbízatás Roger Fordtól. Lehet. akit Chicagóba küldhetné. majd lenyelte. Újabb adag whiskyt vett a szájába. hogy mit kezdjen ezzel az emberrel. Nincs kizárva. és lezárja az ügyet. hogy összedolgoznak.keletkeznének zavarok a vonalban. hogy mind a ketten. Roger Fordtól pedig nem akart újabb szívességet kérni. felgöngyölíti. orosz ügyek a COURTSHIP keretében. hogy akkor állt át? Nincs kizárva. Ahelyett tehát. Francis Dietz dossziéja! Keyes nem tudta. és – az iratok szerint – tartós kapcsolat egy . Hat év New York Cityben. és nyúlt a következőért. Keyesnek azonban nem volt szabad embere. és milyen formában. ki mindenki érintett az ügyben. és Epstein valójában jóval előrébb tartott.

interperszonális kapcsolatokat. akkor szépen olajra lép Elizabeth Websterrel – szemrevaló asszonyság. Keyes kinyújtotta a kezét. Keyes megint belekortyolt a whiskyjébe. de a konkrét válaszhoz ezek révén sem került közelebb. És ha megvan a suska. tűnődött. Dietz pszichológiai jellemzésére. hogy nincs semmi konspiráció a háttérben. anélkül. Dietz egész hálózatot tart fenn New Yorkban. ügynökök. Lehet. hogy a megfelelő pillanatban gond nélkül lefalcolhassanak. rikító szőke haj ezen a fotón. A jelentés készítője szerint Dietz „zárkózott személyiség”. amikor kettesben találta magát a rejtélyes nőszeméllyel. Nehezen teremt. csábos mosoly. nagykövetek befolyásos köreivel évek hosszú során át ápolgatta kapcsolatait. Itt újabb lehetséges variációk tárultak fel. hogy odanézett volna. Ez is egy változat. kettős ügynökök. Az is elképzelhető. Megszólalt a házi-telefon.Elizabeth Webster nevű férjes asszonnyal. hogy ebben látja a gyors meggazdagodás esélyét. Újat és fényűzőt. De hogy jön a képbe a nő? Keyes továbblapozott a következő oldalra. valami jótékonysági rendezvényen –. túl nagy hasznot egyelőre nem húzott belőle. diplomaták. Ezeken a szálakon keresztül nyilván nem nehéz vevőt találni Epstein képleteire. Ha Dietz át is állt volna. Dietz minden bizonnyal gondoskodott már hamis papírokról mindkettejük számára. mert szerinte ezek a problémák nem igényelnek orvosi beavatkozást. Ugyanakkor visszautasít bármiféle pszichiátriai kezelést. és újra átolvasta az oldalt. Lehet. és aztán valahol új életet kezdenek. és nehezen tart fenn szoros. és rátalált a gombra. melyen a férjével együtt látható Washingtonban. a negyvenes évei elején. hogy Dietz egész egyszerűen ráérzett a lehetőségre. .

a DARPA és a LANL képviselői mind meghívást kapnak. hogy fölemelte volna a poharát. Aztán hosszasan maga elé bámult anélkül. hazudta magának. gondolta Keyes. A fickó taktikázik. Angyalpor. fölemelte a poharát. Öt órával később Keyes visszatért az irodájába. Bierman nem is jöhetett volna jobbkor. Heroin. Tud e valamit Epsteinről? Ezért jött ide? Ráérzett Keyes sebezhetőségére? Vagy puszta véletlen. hogy éppen most esett be? Keyes azon kapta magát. és töltött magának egy italt. hogy elegendő kábulatot okozzon. Mindannyian maximálisan elégedettek lesznek a látottakkal. Egy héten belül lezajlanak a tesztek a gammatelepen. és az ADS-sel kapcsolatos legcsekélyebb fennakadás is leállíthatja a további munkálatokat. Letett az asztalára egy köteg üzenetet. . az ital rögtön a fejébe szállt. A legmerészebb várakozásaikat is fölülmúlja majd a teszt. amelyekről ő maga is tudta. 4. és jókorát húzott a whiskyből. Gyomra üres volt. sétabotját a falnak támasztotta. Annál jobb! – Küldje be! – mondta. hogy olyan ígéreteket tesz. hogy képtelenség betartani. Az INFOSEC. A whisky már nem elég ahhoz. – Megjött Dick Bierman. Keyes elkomorult. Bierman kivárásra játszik. Bierman! Jóval korábban érkezett. A franc essen belé! Rosszabbkor nem is jöhetett volna. Mielőtt válaszolt volna. ígérte Keyes. beleroskadt a karosszékébe az íróasztala mögött. Valami erősebb kellene.– Igen.

hogy napokon belül sikerül Keyest kitúrnia a helyéről. hogy Greenwich és a komputerei ennyi idő alatt reprodukálni tudják a formulát? Szinte semmi. Mintha minden összeesküdött volna ellene. Jeremy és közte mindig volt egy . hogy Keyest is eléggé elszórakoztatta. Kibaszott egy helyzet! Epstein az oka mindennek! Meg Dietz. De valahogy összejöttek a dolgok. Fölemelte a poharát. az nem más. DIA. IAFIS. INFOSEC. És a nő – az a Victoria Ludlow. Elképzelte az ellene szövetkező erőket: ahogy kibogozhatatlan csomóban egymásba fonódnak. kiürítette. hogy nem is kellett annyira megjátszania az örömét. Egy hét. és akkor ő maga veheti kézbe a gyeplőt. Mozaikszavak kavarogtak Keyes fejében. Mintha minden ellene irányulna.Amit látni fognak. Jeremyt azonban elbűvölte a dolgozat alapjául szolgáló jelentés plasztikus borítólapja. Alighanem rájött. Lehet. Rachel viszolygott tőle. Biermannak csalódást okozott a hír. és főleg maga a hátborzongató téma. Hirtelen eszébe villant az a dolgozat. Mekkora az esély. hogy Keyes úgyse tudja tartani az ígéreteit. mint a hármas számú kritikus eredmény. Semmi baj nem lett volna. LANL. Kifelé természetesen semmit sem árult el csalódottságából. Sőt. Egyetlen ember ellen. FUBAR. gondolta. És az az igazság. amelyet Jeremy készített a biológiaórájára. ADS. talán egy évvel a halála előtt. Aki valójában már csak félember. Nyilvánvalóan arra számított. nem győzött hangot adni lelkesedésének a jó hír hallatán. és újból az üveg után nyúlt. DARPA.

az utolsót 1963-ban. de ezen az estén mégis ennyire közel hozta őket egymáshoz ez az érdekfeszítő olvasmány. az állatok ugyanis. A tanulmány egy természeti jelenségről szólt. mint amilyen a középkorban az alkímia volt. melyek a tudomány számára elérhetetlenek. a patkányok már a testüknél jóval nagyobb organizmus részévé váltak. amelyhez Rachel valahogy soha nem tudott igazán csatlakozni. melyet patkánykirálynak neveztek. Amikor aztán a farkak begyógyultak. hogy ő mindennek fölötte áll. de tulajdonképpen össze is nőttek. Most tehát valami ilyesmivel kell szembenéznie? Ilyen tébolyult és félelmetes jelenséggel? A patkány király. vonta le a következtetést Jeremy. Keyesből azonban hiányzott a bátorság ahhoz. mielőtt egymásba gabalyodtak volna. eltörték a farok-csontjaikat. Ez aligha vitatható. mint harminckét állat alkotott egy ilyen kibogozhatatlan csoportot. Így jött létre a patkánykirály. Jeremy igazából már túl nagy volt ahhoz. a karosszékben ülve olvasták. Keyes emlékezett rá. A tanulmány szerint a tizennegyedik század óta hatvan patkánykirályt jegyeztek föl Európában és Amerikában. hogy a nappali szobában. ugyanolyan rejtély a modern tudomány számára. hogy a patkányok miért verődnek és gubancolódnak össze népes csoportokba – az egyik hitelesített esetben nem kevesebb. A patkányok farkai nemcsak összefonódtak. A tudomány nem tudott magyarázatot adni a jelenségre. Jeremy ott kuporgott az ölében. hogy eljusson eddig a konklúzióig. hogy Keyes ölében kuporogjon. Léteznek mélyebb igazságok. A tudomány eddig terjed és nem tovább. Inkább azzal áltatta magát. Közben pedig egy szánalmas .titkos szövetség.

ami Dietzet elcsábította: valami konkrét. Kézbe vette az üzeneteket. Ezen az . koncentrálj! Tegyük föl. Gyorsan átfutott rajtuk. És ez a dokumentum az. Egy hét. És éppen most van rá szüksége. ahol Keyes most az íróasztalánál ült. alig harminc mérföldre onnan. hogy Epstein odaadta a nőnek – bárki is az illető – a képlet másolatát. ami az utóbbi időben megfordult a fejében. hogy jó a kiindulási pontod. hogy nincs a háttérben semmiféle konspiráció. valami kézzelfogható. Az ügyvéd is kereste. A kocsijában a fékberendezés felmondta a szolgálatot. Félre a pánikkal. Keyes félretolta az üzeneteket. hogy összedolgozik e a nővel vagy sem. Aztán egy sajnálatos hír. alighanem a legjobb ötlet. Keyesnek erre van szüksége. akkor ebből az következhet. Henry Chent súlyos baleset érte. Dietz saját magának lopta el az egyenletet – függetlenül attól. Valami konkrét. gondolta. Ha ez a feltevés igaz.kis balek szerepét játszotta el. kissé jobb kedvre derült. félre az aggodalmakkal. Úgy is mondhatnánk: alaposan átejtették. Valami derengeni kezdett benne. csak megragadott egy váratlanul felbukkanó esélyt. Nem is rossz ötlet! Sőt. Rachel hívta megint. A játszma véget ért! Egyszerűsíts! – szuggerálta magának. és a Subaru lezuhant egy rakpartról. Chen állapota kritikus. vagyis éppen az. vagyis Dietz nem tett egyebet. – Rendszerezd a dolgokat! Tételezzük fel. Daisy félig olvasható kaparásával. a helyi kórház orvosai nem sok jóval kecsegtetnek. Ahogy eljátszadozott a gondolattal. amit az orvos receptként fölírna számára. Keyes elidőzött ennél a gondolatnál.

Keyes viszont. na és persze Leonard. az íróasztalán heverő dosszié révén. ha bedobod a törülközőt. hogy kövesse Dietzet. ahogy eltervezte. Ezt az egész trükközést. még ha kissé megkésve is. hogy levezényelje a szükséges vizsgálatokat. És éppen ezért fordul a DIA-hoz segítségért. Dietz minden valószínűség szerint New Yorkba fog menni. és visszaszerzi az Epstein-formulát. Dietz azonban rossz útra tévedt. Azt fogja sugallni. és megpróbálja a régi ismeretségi körein keresztül értékesíteni a titkos formulát. Leszereli. nagyon. És a kísérlet folytatódik. hogy Dietz árulása nélkül semmi fennakadás nem lett volna. . Egyedül az jelent gondot számára. Mindössze egy maroknyi ügynökcsapatról lenne szó. és egy hét múlva minden úgy lesz. Keyes mindeközben ellátogat a nő chicagói lakásába. A DIA pedig segíteni fog a nyomozásban. Nem kér tőlük túl sokat. Menj Biermanhoz! Mondd el az igazságot! Nem! Azért is megtalálja Dietzet. Leonard ott marad Isztambulban. meglátod. nagyon meg fogod keserülni! Jobb. amelyeket Dietz a COURTSHIP-művelet idején épített ki. eltávolítja. hogy bevonja a játszmába a DIA-t. hogy nincs elég embere a szálak kiderítéséhez és az állandó ellenőrzéshez. A többit pedig Keyes saját maga intézi el. kellő információval rendelkezik azokról a kapcsolatokról. amely szemmel tartja Dietz kapcsolatainak alakulását. szólalt meg belül a figyelmeztető hang.alapon Keyes talán ürügyet találhatna arra. és Keyes most ezért kéri a DIA segítségét az ügy tisztázásához. ha ott bukkannának a nyomára. Kitöröd a nyakadat. nehogy szükségtelenül magára vonja a figyelmet.

S mielőtt ezek befejeződnének. akkor a gravitációs részecskék áttörik a laboratórium talapzatát. és elindítják az abszorbens folyamatokat. és minden úgy megy majd. lesüllyednek a Föld középpontjába. De hát sajnos. és a házitelefon után nyúlt. Keyes szeme az íróasztalára tévedt: Jeremy fényképére. hogy baj esetén meghúzza a vészféket. mondta Chen. hogy minden simán megy. aztán leengedte. ahol most a Föld kering. a röppályán.elnémítja az össze ellenlábast. hogy beszerezze a szükséges eszközöket. a tudomány eddig terjed és nem tovább. Ha Epstein aggodalmai igazolódnának. Véget ér a fájdalom. Igen. már csak egy fekete lyuk fog száguldozni. Chicagóba kell mennie! Előtte azonban beugrik Casperhez. Egy hét múlva rátérnek a hármas számú kritikus eredmény kimunkálására. Megemelte a poharát. Feltéve. Epstein nem hitte el magának. nem volt csapatjátékos. akkor úgyse sok ideje marad. Egyszer s mindenkorra véget ér a kín. Minden akadály ellenére véghezviszi! És nem fogja kitörni a nyakát! Félretolta a poharat. családja. hogy a következményeken töprengjen. mondogatta magában. De azért jó oldala is van ennek az egésznek. mint amilyen a középkorban az alkímia volt. És a végeredmény Keyest fogja igazolni. Mert Keyes látomásos ember! És ha kell. Felesége van. tűnődött Keyes keserűen. Tizenhatodik fejezet . Sajnálatos. Ha pedig mégse megy minden simán. mint a karikacsapás. kockáztat! A patkánykirály ugyanolyan rejtély a modern tudomány számára. ami Chennel történt. Chennek igaza volt.

A belső dekoráció diszkrét ázsiai vonásokat tükröz. szinte az összes nyitott térben ólomkristály vázákkal. nem kínál menekülési útvonalat. Semmi jelet vagy üzenetet nem hagyott maga után a pasas – se az ajtó. Mire Hanna kijött a fürdőszobából. Ha viszont lifttel megy. se az ablak nem volt bezárva. úgyhogy Hanna minden további nélkül megléphetett volna. Száját csücsörítve furcsa kis grimaszt vágott. föladhatná magát. Azért ez jobb. Mindemellett a lakosztály meglehetősen kényelmes volt: az isztambuli Négy Évszak szálloda nem éppen utolsó hely – az ottomán épület a Kék Mecset tőszomszédságában helyezkedik el. világosszürke szőnyegborításokkal. Könnyűszerrel megtalálhatná az amerikai nagykövetséget. Megállt az elegáns lakosztály közepén. De a lakosztály a tizenötödik emeleten volt. a törülközőt egyik kezével rászorította a mellére. a férfinak nyoma veszett. ízléses fali tapétákkal. vette észre. Az ajtó helyett Hanna inkább a mini bárt vette célba. Lehunyta a szemét. és élvezte a légkondicionáló surrogását és a frissen vágott virágok illatát. és a tele pohárral leheveredett az egyik ágyra. az ablak tehát hiába nyitható. mint a börtön. a folyosón vagy a szálloda halljában belefuthat a fickóba. Néhány másodpercig azt latolgatta. Csakhogy a kézitáskája. hogy mégiscsak le kéne falcolni. eredeti. . és talán kapna még egy esélyt. és értékes. A lakosztály tiszta volt. Töltött magának egy vodkát tonikkal.1. és – különösen az átélt megpróbáltatások után – szinte dekadensen fényűző. gondolta. eltűnt. csöndes.

Egy pillanatra úgy érezte. A rutinos rendelésből ítélve. és becsukta maga mögött az ajtót. Hanna ránézett a csomagokra. kérdőn Hannára nézett. Lerakott néhány csomagot. amit a fickó neki szánt.De hát. És Hanna úgyse lesz képes elhitetni… bármiről szóljon ez az egész… Hitelesen eljátszani a szerepet. és a zacskók után nyúlt. – Maga a házigazda! – mondta Hanna. A férfi lépett a szobába. majd Hanna hallotta. Az ívási . mégiscsak őrültség! A pasas veszélyes. hogy tulajdonképpen miféle szerepről is van szó. de nem szólt semmit. gondolta Hanna –. – Egy héttel később – magyarázta. hogy a szálloda étterme az osztályon felüli kategóriába tartozott – meglehetősen szangvinikusan reagált. míg a pincér – dacára annak. hogy a halat mutassák meg a főzés előtt. amikor azt se tudja. amikor a pincér elment – már nem lenne ilyen szerencsénk. Olyan magabiztosan követelte. Aztán fölállt. a férfi minden bizonnyal elég sok időt töltött a világnak ezen a részén. Eltelt néhány másodperc. a bőrtáska még mindig ott volt a vállán – a kézitáskám ott van benne. 2. Itt van a pillanat… Megint a csomagokra nézett. hogy a férfi kinyitotta a zuhanyt. Szájával ismét fura kis grimaszt vágott. megjön a bátorsága. Kockáztatni kell! Egy pillanatra úgy érezte… Nyílt az ajtó. mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Aztán a lakosztály ajtaját vette célba. Elindult a fürdőszoba felé.

aki úriember. E pillanatban úgy tűnt. Hanna ezt soha nem fogja megbocsátani! És ha eljön az ideje… De ez még nem az a pillanat. – Jól áll magának ez a ruha – jegyezte meg. abban az esetben páratlan kulináris élvezetben lesz részünk. Amikor a pincér egy tálon kihozta a nyers halat. hogy kellő frissességű e a vacsorának kiszemelendő rombuszhal. mely a köztük levő üres széken pihent. Hannát érdekelte volna. Részletesen elemezte a bor bukéját. A férfi folytatta a könnyed társalgást. mert anyukájától azt tanulta. ki hitte volna. igazán sokoldalú férfiú! Remekül tud halat rendelni Isztambulban. S lássuk be. . hogy a világmindenség összes gondja baja egyetlen kardinális kérdésben sűrűsödik össze számára. Egyik kezét oltalmazón a bőrtáskáján nyugtatta. észrevételezte Hanna. Igyekszik oldani a feszültséget. Hannának pedig egy újabb vodkát tonikkal. hátha úgy könnyebb dolga lesz. Hanna kis gödröcskét varázsolt az arcára. és ugyanolyan fortélyosan kerít hatalmába egy védtelen nőt. hogy ez a típus egyáltalán létezik manapság. aztán kényelmesen hátradőlt a székében. Rendelt egy üveg bort. majd felhívta a figyelmet a mellettük eltolt tálalóasztalkán pompázó baklavára.idényben tilos halat fogni. De ha a hal friss. hogy hívják. hogy egy úrinőnek így kell megköszönnie a bókot. nevezetesen abban. Ismerjük el. a férfi alaposan megvizsgálta a szemeket és a kopoltyúkat. a taktika eddig nem is volt eredménytelen. Íme. egy kém. gondolta Hanna kesernyésen. De azért ne feledkezzünk meg arról a kis külvárosi tettlegességről! Nem. és beleszürcsölt a vacsora előtt kérés nélkül fölszolgált ajándékteába. majd engedélyezte az elkészítést.

Hanna nyomban a CIA-ra asszociált. hogy a hírszerzéshez fűződő elképzelései kizárólag a hollywoodi filmeken és Tom Clancy regényein alapultak. tulajdonképpen mi a csudát vársz ettől az egésztől? Megérkezett a vacsora. hogy valós élethelyzetekben helyt tudjon állni egy ilyen kémhistóriában. Nem azt remélte. hogy „ízes falat”. itt a helyszínen. És érdekelte volna. hogy meggazdagszik. nem vitás. Miután a pasas bemondta az ötmillió dollárt. és ahogy Hanna belemerült az evésbe. Ráhat fokúmnak hívják. Még ha sikerülne is a könyv hátsó borítóján talált macskakaparásról valami meggyőző blöfföt kitalálnia. Hozzá kell tenni. mi is az a szultánkenyér. akkor Hannának már nyert ügye van. Ismeri a Közel-Keletet. ha hazugságon kapja őt. aki valamiféle vádalkuval vagy ilyesmivel kimosdatná őt. hogy a nagykövetséget vagy a többi hivatalos csatornát megkerülve visszajusson Amerikába. ez annyit tesz.Érdekelte volna. vajon mit tesz. az egész szerepet képtelen lenne hitelesen végigjátszani. . tulajdonképpen mi ez az egész. nyakig belerángatta őt. Hanna. szólalt meg a belső hang. s máris megnyílna előtte az új élet lehetősége. ezzel ő maga is pontosan tisztában volt. Azonnal az apjához fordulna. Törökországban – folytatta a férfi a könnyed társalgást –. addig nem alkothat fogalmat róla. az első mohó reakciót követően szép lassan visszaszivárgott Hannába a realitásérzék. amibe ilyen szépen. Márpedig ez édeskevés ahhoz. Másfelől viszont a férfi mégiscsak a hasznára válhat. lázasan kutatta magában a választ. Ha csak abban segít. – Amíg nem kóstolja meg a szultánkenyeret.

Hannát érdekelte volna. A férfi azt feltételezi. középiskolai laboratóriumokban előállított. természetesen. Ám ha a technológiát sikerül tökéletesíteni. hogy a pasas elhiggye. genetikailag manipulált himlőjárvány-kórokozók. ami legalábbis időlegesen kihúzza a csávából. amíg Frank az orvossal tárgyalt. hogy Epstein is az volt? Miért is ne lehetett volna! Itt valami elképesztő horderejű ügyről van szó – de hogy ez micsoda. és minden egyebet. A cikk szerint a tesztelés csak részleges sikerrel járt. Nyilván valami kémnek nézi. pillanatnyilag senki nem tudja pontosan. mely sűrített levegőt használ a hidrogén-üzemanyag begyújtásához. Valami sokkal nagyobb dolgot kellene kitalálni. Lehet. aktatáskában elhelyezett nukleáris robbanótöltetek. Hanna megpróbálta fölidézni magában a cikkeket. az forradalmasítja a hadiipart – a hiperszonikus hajtóművek 8 Machos . Az ausztrálok a közelmúltban kifejlesztettek egy újfajta berendezést. a cikk nyelvezetére még elég jól emlékezett. Tömegpusztító bombák. Értékük meg se közelítené azt a döbbenetes összeget. valami olyat. ami esetleg ötletet adhat egy meggyőző hazugsághoz. ami nem igényelne részletes magyarázatot ahhoz. vajon mit gondol róla ez az ember. amelyeket a Scientific Americanban olvasott. melyet egy rendelőben futott át. Az írás valami hiperszonikus sugárhajtóműről szólt. Csakhogy ezek a technológiák már bosszantóan közhelyszámba mennek. Fölrémlett benne a terroristákról szóló temérdek film is. Eszébe ötlött egy cikk. hogy valami újfajta bombát találtak fel. a 60 perc című film képeit. amiről a férfi beszélt.Tehát ki kell találni egy életképes blöfföt. azt a jelek szerint. és bármikor elérhetők a tömegek számára.

– James – mondta. Örülök. ez tökéletesen érthető. – Kérem. – Azt hiszem. melyek túl gyorsak lennének ahhoz. – Óh. azaz a hangsebesség nyolcszorosával röpíthetik a rakétákat és a sugárhajtású repülőgépeket. A cikk azt latolgatta. A hiperszonikus sugárhajtómű nemcsak a repülőgépek sebességét növelné meg elképesztő mértékben. Japánban. tűnődött Hanna. Hanna ismét a tányérjára összpontosított. ballisztikus rakéták és bombázók előállítására is. A szakcikk kitért a technológiai eljárás politikai és világhatalmi összefüggéseire. először is szükségem lenne egy kiadós éjszakai alvásra. – Amy – mondta. A hiperszonikus sugárhajtómű! – Jut is eszembe – szólalt meg a férfi. – Hm. vajon az ausztrálok megelőzték e az új technológiájukkal az amerikaiakat. hanem lehetőséget teremtene olyan hiperszonikus. 1986-ban. Ez már elég komoly titok lehetne. hogy hasonló kísérletek folynak Oroszországban. hogy készen áll egy kis alaposabb megbeszélésre a részleteket illetően… Hanna egy szalvétával megtörölte a szája sarkát. szóljon. ha úgy érzi. Az írás utalt arra. .sebességgel. Hanna kezet rázott. Hanna fölnézett a tányérjáról. hogy védekezni lehessen ellenük. Kínában és Indiában is. A NASA közel húsz éven át dolgozott a program tökéletesítésén. – Amy. A férfi a kezét nyújtotta. egy héttel a Challenger katasztrófája után Reagan elnök kezdeményezésére megindult a NASA HyperX Projektje.

Mindketten úgy tettek. Ahogy a repedésekre meredt. mintha aludnának. figyelve. mint ő. ha Keyes figyeltetné Atatürköt. – Szóval – tette hozzá csevegő tónusban –. A férfi a bőrtáskát használta párnának. A férfi pár másodpercig rajta tartotta szúrós. Kastamonuból Isztambulba jött egy Ali Muhiddin nevű ember… 3. Kicsit elvonatozhatnánk kelet felé. hogy az aggodalmát megossza velem. Hanna az egyik dupla ágyon feküdt. a szultánkenyérhez fűződik még egy igazán érdekes történet. Hanna a mennyezetet bámulta. Arra gondoltam. hogy a szálloda a legmagasabb kategóriába tartozott. szürke tekintetét. Hanna megrázta a fejét. annak ellenére. csakúgy perzselt a szeme. a hegyi városból. hogy fölszállhatnánk egy vonatra Hajderpasánál. Hallgatta a férfi nyugodt. mint egy Rorschach-kép. a legenda szerint.– Én is csak holnap reggelre terveztem az indulást. Hanna semmitmondóan hümmögött. egyenletes légzését. a vonalak összemosódtak. – Ha bármilyen okból úgy gondolná. arra az esetre. a könyv ott lapult a táskában. akkor most itt az ideje. Finom repedések hálózata látszott a festékrétegen. gondolta. . mielőtt mindketten visszatérnénk. és igyekezett a holdfényes szobában nem a szobatársa felé fordulni. A tizennyolcadik század végén. Ám ez is csak színlelés. Ugyanúgy ébren van. hogy a férfi rászegezi a tekintetét. Hanna érezte. ugyebár. hogyan reagál a névre. hogy valaki figyelheti a vonatot.

ott pedig Hanna megszabadul tőle. kontúrtalan arcával. amint egymáshoz érve fekszenek. miután előadja a blöffjét. és a vértócsa lassan terjed körülöttük. A régi reflexek. Reggel. amint mászik föl a létrán. Szirénaszót hallott. talán a végén még meg is jutalmazzák. Sőt. hátborzongató. Csakhogy most már . Megleckézteti Frankot. És mégsem tudott elaludni. Aztán összehoznak egy találkozót. hogy az apja valóban képes kihúzni őt a csávából? Hanna érezte. és nem Hanna lesz az. És mi az esély arra. A repedések most elmozdultak. hol erősebben. Remélhetőleg Amerikában! Így a férfi kénytelen lesz hazavinni őt. a pasas föl fogja venni a kapcsolatot azokkal a bizonyos érdekelt felekkel. ha a találkozót nem Amerikába szervezik? Akkor bizony bajban lesz. hogy talán csak a képzelete játszott vele. Odakintről szélsuhogás hallatszott. A repedéseket bámulta. hidegen izzó szemével. hol halkabban. Végtelenül elcsigázottnak érezte magát. Ezúttal rácsokat formáltak. aki a börtönben fog kikötni. a lehető legnagyobb bajban. és más alakzatot öltöttek. Mintha börtönrácsok lennének. Látta a gyerekembert. elmegy Baltimore-ba.Fáradt volt a szeme. hogy a papa majd úgyis mindent elsimít. természetesen. és fölkeresi az apját. gondolta Hanna. de valójában az Epstein házaspárt látta maga előtt. Ez azért túl szép lenne! Mi van. de olyan erőtlenül. keleti zene hullámai sodródtak errefelé. És az apja csodát tesz majd! Elsőrangú büntetőjogász. De hát meddig akarja húzni-halasztani ezt a lidérces kalandot? Miért nem menekül el? Várja az alkalmas pillanatot. Távolról valami egzotikus. hogy megint az elkényeztetett kislány reflexei mozdulnak benne.

Olyan nagy értékről. amíg a férfi alvást színlel. De azt követően már korántsem biztos. ha most. ami az isztambuli külvárosban történt. Finom modora. Ezt a tényt nem lehet tovább figyelmen kívül hagyni. És ez az ember brutálisan rátámadt Hannára is. Nagy értékről van szó. Irány az amerikai nagykövetség! Most még legalább igazolhatná a jóhiszeműségét. ez kétségtelen. udvariassága és nyájassága ellenére. Ezek az események jócskán túlmentek azon a hatáskörön. De hát fontos ez? A könyv birtoklása enyhítő körülményként jöhetne számításba a vádalkunál. Magadnak akarod megkaparintani azt a könyvet. azonnal meglépne. amelyen belül apja befolyással lehetne a végkifejletre. Nagy értékről. amiért embert ölnek. A belső hang óvatosan arra célzott. Persze. hogy Hanna más okból kíván szert tenni a könyvre. ki nem engedte a kezéből. hogy megszerezte a könyvet. vagy a vállán. James kiirtott egy egész családot – a két kislányt is! A lánykák Hanna púderes dobozával játszottak haláluk pillanatában. A férfi attól a pillanattól kezdve. piszkálódott a belső hang. vagy – mint ebben a pillanatban – a feje alatt.másról szólnak a dolgok. melyet mindenki meg akar kaparintani. Ez magyarázza mindazt. nem mozdult. és annak dacára. hogy előnyös lenne. Ott őrizte abban az átkozott bőrtáskában. Addig. Talán az lenne a leghelyesebb. vagy a kezében. az átkozott bőrtáskája pedig vagy az ölében volt. hogy remekül ki tudja választani a megfelelő .

akik alig várják. önző érdek. ha azt feltételeznénk. veszedelmes ember. hogy még mindig itt van. vagy egyszerűen csak a saját originális hülyesége –. és itt fekszik ebben az ágyban. amellyel megingathatják a világ jelenlegi hatalmi egyensúlyát. Mit tenne ez az ember a könyvben kódolt szörnyűséges titok birtokában? Jót nem. Maradjunk annyiban. ez egy erőszakos. hogy ne szépítgessük a dolgokat. Hiszen egy ilyen felbecsülhetetlen értékű katonai titok birtokában. Talán túlzás lenne. a valóság az. Olyanok. a hazafi. Hagyjuk a képmutatást! A hazafiság. nyilván sokat javíthatna a pozícióján a vádalkus tárgyalásokon. hazafiság. Amit ő elkényeztetett és önző módon hálált meg. Ha most egyedül lett volna a szobában. mert valami jót akart cselekedni a hazájáéit? Hiszen annyi jót kapott ettől az országtól. Bűnözői magatartással. Hanna Gray. hogy az eddigi „kitartását” és „hősiességét” semmi egyéb nem vezérelte. Merő önzés. ahogy Samuel Johnson fogalmazott. hogy első osztályú. adott esetben.mangánfokú bort a vacsorához. mint jól felfogott. erről van szó. Az ilyesmire szokta apja azt mondani. Igen. szabadalmaztatott bivalyszar. De hát bármi legyen is a mozgatórugó – önzés. hogy Hanna azért tartott ki idáig. Hanna ösztönösen megdörzsölte a sebhelyet a csuklóján. ízlelgette a gondolatot. hogy rátehessék a kezüket egy olyan tömegpusztító hadieszközre. annyi bizonyos! Amerikának manapság sok az ellensége. Beveszik e a blöffjét? . a gazemberek utolsó mentsvára. akkor alighanem hangosan felnevetett volna.

ahogy a receptekről tárgyal – . melyeket holnap reggel elő fog adni. hogy mit fog tenni. mondja majd. akkor úgyis csak a jó Isten a megmondhatója. Maga a jármű teste szolgál hajtóműként. egy repülőgépvázba integrált sugárhajtómű. hogy nincs szüksége Hannára. és ez így már távolról sem tűnt olyan nevetségesnek. a gép mellső törzsrésze magába szivattyúzza a légáramlatot. de hát nem érdemes ennyire belemerülni a részletekbe. Hanna Gray. amit az orvos irodájában látott abban a magazinban. műszaki kérdések. hogy egyszer csak lankadni kezd az ébersége – még ha csak egy pillanatra is –. szuperszonikus sebességgel… – Mit jelent ez? – kérdi majd a pasas.Megint rábámult a mennyezeti repedések pókhálójára. és ez elegendő lesz Hannának arra. De akármit is rejt a képlet. egy új típusú sugárhajtású repülőgépről van szó. De. meg kell szereznie! . mely a hajtóművön keresztülhalad. A formula. és egyikünk sem szakember. mely közvetlenül az atmoszférából nyeri az oxigént. a farrész pedig turbógenerátorként funkcionál… Óh. a hazafi. Ha az ürge úgy dönt. és elkezdte formálgatni a szavakat. hogy lényegileg mit is jelent – Hanna minden erejével megpróbálta fölidézni magában a képet. És még az is elképzelhető. A levegőáramlás. szinte hallotta Frank reszelős hangját. Vajon mi lehet abban a könyvben? Fogalma sincs. hogy megkaparintsa a könyvet. szúrós szemekkel. – Ezek tudományos. játszott el újra a gondolattal.

– Akkor együnk valamit! – javasolta Henri. és sarokkal. Tegnap óta egyre türelmetlenebb vele. hogy megcsókolja. eltolta magától a férfit. De az is lehet. Aztán a hátára gördült. vagy a férjével. . átmenet valahol a siatsu és a siskebab között.Tizenhetedik fejezet 1. – Már hogyne lenne. Ezt nem neki találták ki. Henri lesodorta a padlóra. Nős embernek való az ilyesmi – hogy egy asszony szeszélyeivel bajlódjon. Henri rossz néven vette a dolgot. és lehúzta magához Madeleinet. gondolta a férfi. – Éhes vagyok – mondta az ablak felé fordulva. Ha erre lenne szüksége. gondolta. mezítláb széttaposta. – A hűtőben nincs semmi. A masszázs passzívan agresszív művelet. még mindig nem nézett a férfira. – Úszni akarok! – Akkor menjünk úszni! – felelte Henri. és kiment a fürdőszobába. Bármi legyen is az oka. – Ne gyerekeskedj – mondta. aztán föltápászkodott. Au! – nyögött föl Henri Jansen. Tegnap voltam a piacon. Madeleine visszajött a szobába. és még mélyebbre nyomta a könyökét a férfi hátába. hogy saját magával nincs kibékülve. Madeleine rámordult. nézegette egy darabig. akkor már maga is rég megnősült volna. Még harminc másodpercig igyekezett férfiasan tűrni a kínokat. Egy lábujj méretű skorpió mászott az ágy oldalán. Az asszony dacosan elhúzta az ajkát. Henri összeszorította fogait. Valami piszkálja a csőrét.

– Isabella DiMeglióval kefélsz – mondta. és két pohárral együtt kihozta a palackot a medence szélére. megpróbálta állni a nő pillantását. gondolta. az asszony hűségnyilatkozatot követel. és keresztüldöfte Henrit a tekintetével. Beszéd közben továbbra is a tájat nézte. ahol Madeleine a tájat szemlélve állt – meztelenül. Most majd elbeszélgetnek egymással. amikor ezt mondod. Henri. távolabb sziklás domboldalak aranyló cserjékkel színezve. Teletöltötte a poharakat. A hátuk mögül a nappali szoba óriási panorámaablakai visszatükrözték a lenyugvó nap izzását. és várta a nyitó sortüzet. miközben kitöltötte a bort. Az asszony zsémbes. – Madeleine – szólalt meg türelmesen. kellett hozzá némi erőfeszítés. kinyitotta egy ezüst dugóhúzóval. 2. Henrinek azonban semmi kedve nem volt az efféle komédiához. Mint férj és feleség. –Adj valamit inni! – tette hozzá. – Ma emlegetett a férjem – kezdte Madeleine óvatosan.– Kérek egy italt! – Nos. – Sajnálom. az asszony féltékeny. A háztól keletre érintetlen vadon húzódott: hatalmas. ha nem vagy kíváncsi a válaszra. akkor… Az asszony megfordult. – Ne tagadd! Eltelt pár másodperc. De… – Óh! Felejtsd el! – Madeleine újra az ablak felé fordult. – Utálom. A férfi még mindig neheztelt. . Henri megtalálta a pincében az utolsó jó minőségű merlot. – Igen? – Ne tegyél föl kérdést. bíbor levendulamezők.

A következő pillanatban váratlanul rádöbbent a dolog nyitjára. Henri kissé zavarba jött ettől a gesztustól. – Abbahagytam – mondta Henri. mit gondolnak. Arról van szó. és nem követ el valami végzetes ostobaságot. akkor se lenne képes megérteni a nőket. – Akkor is el kell jönnöd! Ismer egy csomó fontos embert. ha ezer évig élne. hogy már nem foglalkozol vele. hogy erről tudomást kellene szereznie – hacsak az asszony nem ragadtatja el magát. Ez az oka annak.– Igen? – kérdezett vissza Henri. Azt akarja. Néhány új barát. – Ahogy akarod – felelte bágyadtan. majd leroskadt egy karosszékbe. Máskülönben Henri . Mondtam neki. hogy szerezz egy kis kokaint. és mit. – Mondtam neki. A felismerés éppenséggel nem nyugtatta meg. De a keselyű. mint puszta ismeretség. nem tudja. És semmi nem indokolja. Egy perccel később meg elolvad a gyöngédségtől. De ragaszkodik hozzá. mint egy fúria – más kérdés. Madeleine férjével nem lenne jó ujjat húzni! Aki ujjat húz vele. hogy egy szívdobbanásnyi időn belül fúriából gyengéd szeretővé válik. azt rendszerint rövid úton ki szokták vonni a forgalomból. nyúlt a poharáért. és ebben Henri biztos volt. – Azt akarja. hogy Madeleine és közte több is van. hogy látogasd meg. – Időpocsékolás. miért tesznek. Egyik pillanatban dühöng. hogy Madeleine egyszerűen belehabarodott. és gyöngéden rámosolygott a férfira. mikor. Nem érdekli. Madeleine odahúzott mellé egy széket. Henri Jansen úgy érezte. Henri belekortyolt a borba. Neked is hasznos lehet. hogy férjes asszonyként milyen alapon kér tőle számon bármit is.

– Férjes asszony vagy. Henrinek a szeme sem rebbent. – Elmeséljem neked a mai túránkat? A hírhedt amerikai gengszterrel és a szaúdi herceggel? – Halljuk! – Jó. amikor eszembe jut. Madeleine rekedtesen fölnevetett. Máskülönben kénytelen lennék elszomorodni. de előbb leiszom magam. Ennél jobban képtelen vagyok fegyelmezni magam. felejtsd el! – mondta újra Madeleine. – Egész nap sétáltam. – Jó. 3. igaz? Tudod.semmiféle okot nem látott az aggodalomra. – De ezt úgyis tudod. – Tudod mit? – mondta a nő kisvártatva. Madeleine okos nő. Csak hát. majd fölemelte a poharát. – Mikor találkoztál vele utoljára? Henri nem válaszolt. – Igen? – Ne beszélj őrültségeket! – Nem. hogy beléd szerettem! – Madeleine – kezdte volna Henri. ha valóban szerelmes… – Szeretlek – szólt Madeleine váratlanul. mivel töltöttem a napomat én. Megtörölte a szeme sarkát. – Meg kúrtál! Isabella DiMeglio… – Egyedül sétáltam. – Igyuk le magunkat! – Rendben. – Tudod… nem tehetek róla. belül azonban görcsbe rándult. Madeleine nagyon berúgott. . és mivel töltötted te. Én pedig… Henri szava elakadt.

Tizenketten lakják. Elmagyarázta az egészet. – A herceg – Szünetet tartott. És persze Svájc. Henri az üveg után nyúlt. – Az arabok meg a zsidók. Aztán megkapod a gyémántodat meg a mézeskalácsodat. – Igen. – A Csendes-óceánon. – Nauru – folytatta Madeleine. Henri mosolygott. Ez teszi az egészet olyan komikussá. így hívják őket. Az előző palack ott hevert üresen a betonon. olajtársaságok. hogy ezek mind egyformák – folytatta Madeleine. Párizs. – Éhes vagyok – mondta kisvártatva. hát. – Azt a nagy zsidó orrot. olajtársaságok. – Gyanúsított? – Tudod.– És látnod kellett volna az orrát – kuncogott. ez a szaúdi herceg – kezdett bele újra –. Bin Laden! – Aha. Vannak ezek az offshore cégek. – A férjem azt mondja. hogy pénzmosással támogatja őket. Remegett a keze. és a pénz megy tölcséren át az Al Qaedanak… Madeleine tétovázott. eléggé komikus. a medence partján. ez egy gyanúsított. ahogy megemelte a második üveg bort. New York. Azokon a kis karibi szigeteken. de van négyszáz bank! – A férjed mondta ezt? – Csakhogy a valódi pénzek a nagyvárosokon mennek keresztül. London. – Tudod. hogy újratöltse a poharát. A nagyvárosokban könnyebb eltüntetni a nyomokat. – Az a röhej. mintha valami fontos gondolat eltérítette volna. ezeken keresztül. . Tokió. Egy arab – s hozzá az a nagy zsidó hefti.

majd megindult a ház felé. a hercegnő. És Madeleine férjének gondja lesz rá. hogy Henri egyszer s mindenkorra szalonképtelenné váljon. péksüteménnyel és saucissonnal. egészen biztosan gondoskodik róla. Körbenézett a tájon. Henri lassított. hogy Henri többé semmilyen társaságba ne kaphasson meghívást. a levendulamezőkön. Madeleinet nem látta sehol. eltartott egy ideig. akinek a jó hírnevét besározta. a szőlőültetvények során. Másfelől félig-meddig részeg baleset. De ha a férj netán mégse tenné meg ezt. Érett sajt és gyümölcs illata csapta meg az orrát. És most mi lesz? Jelentenie kell. Félig szándékosan tette. vízbe fojtotta magát! Henri egy pillanat alatt teljesen kijózanodott. hogy nem ússza meg ennyivel: puszta kiközösítéssel. mert kosarat kapott a szerelmi vallomás után. Ahogy Henri a medence partjához közelített. Aztán Henri tekintete visszatért a medencéhez. elsüllyedt kincset. akit az ember ellenségének választ. Botladozva benyomult a sötét konyhába. majd visszament a medencéhez. és ebben a pillanatban átvillant a felismerés a férfi agyán: Madeleine öngyilkos lett. Vlagyimir Iszmajlov nem az a típus. a ház tulajdonosa. Ám Madeleine addigra eltűnt. Félig tudatos öngyilkosság. és végül rápillantott a lenyugvó nap korongjára. hogy nemsokára Henri . Ám az is lehet. Telerakott egy tálcát kenyérrel. Lehet.Henri kikászálódott a napozóágyból. amíg megtalálta az egyensúlyát. És kijön a rendőrség. a vendégházon. már maga előtt látta a holttestet. mint valami bizarr. természetesen. a medence környékén. gondolta.

lassan felfúvódó testtel… Ebben a pillanatban Madeleine a felszínre bukkant. Henri a medence szegélyéhez lépett. – Szeretlek – suttogta a nő. Hosszú. . – Óh! – prüszkölt. arccal lefelé. akit egy medence alján találnak. – Túl sokat ittál ahhoz.lesz az. Madeleine kijött a medencéből. és letette a tálcát: egy harmincnégy éves ember. remegő sóhajjal fújta ki tüdejéből a levegőt. Atyaúristen. – Szeretlek. gondolta. – Gyere ki onnan! – csattant föl Henri. – Csodálatos. hogy ússzál. és meztelenül Henri karjába vetette magát. hogy mennyire elege van ebből az egészből! . miközben a nő csókért ágaskodott. összezúzott fejjel. Henri! Henrinek elmúlt a rosszulléte. és esetlen karcsapásokkal kezdett úszni. Hosszan csókolóztak. hunyta le a szemét elcsigázottan. Ájulás környékezte. Atyaúristen. aki hirtelen hetvennek érzi magát. de most magához tért. – Gyere be – mondta a nő. Közel járt az eszméletvesztéshez.

testápolókat és hasonló kenceficéket fedezett fel. letette a bőröndjét. hogy egy fiatal család él itt. Nem szó szerint – az apartman kifogástalan volt. a hatalmas franciaágy. Ahogy Keyes belépett a lakásba. Valami azonban mégsem volt rendjén.Tizennyolcadik fejezet 1. és elszántan hozzálátott a lakás átkutatásához. A konyhaasztalon azonban napozókrémeket. csupán a levendulaolaj szagát lehetett érezni. Az utolsó helyiség volt a dolgozószoba. A következő helyiség a gyerekszoba volt. benne gyerekágy. Pihenésre vágyott és valami ennivalóra. A lába lüktetett. Szóval az illető valóban elutazott. könyvespolcok sorakoztak a falak mentén. A macskának ki volt készítve az eledel és az ivóvíz. vélekedett Keyes. azonnal érezte. Nagyot sóhajtott. hogy egyedülálló fiatal nő lakja. Az ebédlőszobában üvegasztal. egy halom kitömött játék maci. falhoz támasztotta a botját. inkább azt. nehéz mahagóni íróasztalon egy . a világítás beprogramozva. körülötte négy karosszék. A szoba levegője a bezártság érzetét keltette benne. akkor miért hagyta itt a napozószereket? A lakás első ránézésre nem azt tükrözte. A repülőút kimerítette. egy gardróbszekrény. Ha a nő tényleg elutazott a görögországi hajóútra. A bejárati ajtónál felhalmozott újság halom tetején az utolsó napilap öt nappal korábbi volt. De most nincs idő erre. hogy itt valami bűzlik. legóval és más játékokkal telezsúfolva. Erre utalt a hálószoba berendezése. az egyiken rózsaszín műanyag gyerekszék. az antik diófa bútorok.

és folytatta a naptár tanulmányozását. A napozókrémeket és a kenceficéket akkor feltehetően nem hagyják itt. Egy sor nap át volt húzva. Zokszó nélkül adta föl a karrierjét. és bekapcsolta a komputert. öt nappal ezelőtti dátummal kezdve. hogy totyogó kisgyereke van. futott át Keyes agyán a gondolat. Greg Gordon email-jei sorakoztak egymás alatt egy chicagói belvárosi ügyvédi iroda hivatalos ügyeivel. Az elmúlt hónapokat a nő. minden jel szerint kiadós ebédekkel fűszerezte. hogy nem Görögországba. tűzbiztos páncéldobozt. hogy az utazásra valóban sor került. Ez a körülmény megerősíteni látszott. leült az íróasztalhoz. Valószínű azonban.komputer pihent. ezekből arra lehetett következtetni. A széfben három születési anyakönyvi kivonat: Greg Gordon. amikor Jeremy megszületett. Keyes elhessegette a gondolatot. és az ablakból irigylésre méltó látkép nyílt a Michigan-tóra. Keyes végigszaladt a listán. de nem talált ilyet. és rengeteg barátja van. Victoria Ludlow és Margaret Ludlow Gordon névre kiállítva. A nőnek is voltak üzenetei. egészen a következő hétig. hogy az élelmiszerellátó üzletágban tevékenykedhet. dacára annak. a zömük két brit kiadó egyesülésének a jogi kérdéseivel foglalkozott. hátha rábukkan valami nyomra vezető üzenetre. Viszont sehol egy útlevél. A hajóút időszaka. . Az első évben úgyszólván egyetlen percre nem vált meg a gyerektől. Ehhez képest Rachel valóságos szent. Botját a falnak támasztotta. Az íróasztal alsó fiókjában Keyes talált egy kisméretű. Az ebédek teljes délutánokat vettek igénybe egy és négy óra között. Keyes ezután a komputer melletti naptárat kezdte böngészni. tűnődött Keyes.

valamint macskaeledel. Keyesnek ezáltal rendelkezésére fog állni a komputerre érkező összes adat.gondolta Keyes. sem a naptárban nem talált utalást Steven Epsteinre. Emberek élnek itt. Miután az installációs sáv néhány másodperc alatt végigkúszott a képernyőn. Feltehetően úgy gondolkodnak. Keyes elhúzta kissé a száját. döntötte el magában hosszas töprengés után. A hűtőszekrényben ásványvíz. Tehát így tervezték eredetileg. Arra gondolt. és az újszülöttről készült fotókkal. Keyes kézbe vette a botját. miközben a hűtőszekrény tartalmát vizsgálgatta. hogy amíg ők mindenben szabályszerűen járnak el. hogy ezeknek az embereknek aligha lehet sejtelmük arról. és folytatta a keresést. az ADS-re. hogy az életben olykor nehézségek is adódhatnak. nem valamiféle álcázott konspirációs hely. De akkor hová mehettek? És ki az a nő a hajó fedélzetén. ami fizikusokhoz vagy külföldi érdekekhez kapcsolódna – kivéve a brit kiadók ügyét. Csakhogy időközben változott a terv. a bevitelt máris továbbítja titkos úton az ADS-nek. Nyilván meg se . vagy bármi másra. biotojás. ha nem Victoria Ludlow? Keyes sem a komputerben. Ez a lakás. mégpedig nyilván férj és feleség. azok. Valahányszor a komputer az Internettel talál kapcsolatot. A dolgozószobában. Francis Dietzre. rizssaláta. a könyvespolcon egy családi album hevert esküvői képekkel. egy tartályban szeletelt zöldség. mint ahogy a napvédőszerek is utalnak rá. Mindenesetre elindította az ellenőrző programot. biotej. A software percenként több száz adatot képes átvizsgálni. akiknek a születési anyakönyvi kivonatát Keyes megtalálta a tűzbiztos dobozban. beleértve a klaviatúrán végrehajtott valamennyi leütést. addig a sors megjutalmazza őket.

Fielding. egy Frank nevű férfival történt szakításának történetét ecseteli. A lakás makulátlanul tiszta volt. Fölhívta Daisyt Vermontban. Az email-jéből mindenesetre erre lehetett következtetni. Azonnal rájött. illetve sógora. Keyes becsukta a hűtőszekrényt. az asszony nővére. leguggolt. Ninhidrint spriccelt a felületre. aztán letépte a cetlit. Hanna Gray alighanem fiatal nő lehet. Hanna Gray pedig valami közeli barát. mely a nő telefonkészüléke mellett hevert. ahol a csomagját hagyta. és előhúzta az ujjlenyomatos szerszámkészletét. és óvatosan eltávolította az alatta lévő lapot is. otthonuk – nem több egy kártyavárnál. rejtett nyomokat kellett tehát keresnie. A szoftver befejezte az installálást. és egy szalaggal leemelte a lenyomatot. A fürdőszobai csapon igen használhatónak látszó ujjlenyomatokat fedezett fel. és bediktálta a legutóbbi tíz hívás paramétereit. Keyes kivette a lemezt. Egy fiatal nő.fordul a fejükben. és megkérte. . tehát chicagói cím tartozott. Ezután visszatért a bejárati ajtóhoz. Victoria segítőkész válaszaiból ítélve – sok hal úszkál még az óceánban. és bőven van idő a kihalászásukra –. hogy szerezze meg a lakás telefonhívásainak a listáját. Két névhez helyi. Egy fiatal. tűnődött Keyes. kikereste a két helyi nevet: Mr. a többihez San Franciscói. hogy Fieldingék. Daisy visszaszólt. majd visszatért az email-listához. egyedülálló nő. és Mrs. Keyes lejegyezte az adatokat egy jegyzettömbre. mennyire törékeny ez a vélt biztonság. valamint egy bizonyos Hanna Gray. atlantai és londoni címek.

idősebb generáció. . azzal. Keyes átballagott Hanna Gray apartmanjához. Tegyük fel. Nem ő volt az egyetlen ezen a délutánon. és velük együtt lépett be az előcsarnokba. Ebben az esetben a hajóútról váratlanul le kellett mondaniuk. hogy haladéktalanul Londonba kell utaznia. Szorosan követte őket. majd újra belemerült a keresztrejtvényébe. amíg fölbukkant egy hatfős társaság. hogy így is történt. Keyes kilépett a programból. 2. A környéket a jelek szerint nagyjából egyenlő arányban lakta a gazdag. és leállította a komputert. Megbizonyosodott róla. A rézgombos felöltőt viselő portás egy jókora halom puha fedelű bestseller mögé barikádozta el magát. Hogy ne vesszen teljesen kárba a befizetett utazás. Hanna Gray lakása Daisy tájékoztatása szerint egy innen alig fél mérföldre levő toronyházban található. mert személyesen kell ellenőriznie a két kiadó egyesülésének szerződéskötését. így nem keltett feltűnést a megjelenésével. és a sikeres üzletemberek fiatal nemzedéke.Keyes visszapörgette az email-listát egy korábbi üzenethez. A férfi jogi irodája ebben arról értesíti Greg Gordont. Victoria Ludlow feltehetően felkínálta a jegyeket éppen facérrá vált ifjú barátnőjének. melyen az imént csak átszaladt. és távozott a lakásból. hogy így majd könnyebben kiheveri a Frankkal való szakítást. ahol Hanna Gray lakott. Keyes valahol a kettő közé esett. alig látszott ki a könyvrakás mögül. hogy semmi nyomot nem hagyott maga után. aki botjával botladozott a tó partján. Addig várakozott a toronyháznál. Bólintott a csoport felé.

Meghúzta a revolver kakasát. a rózsaszín csipkével borított ágy mellett egy komputer állt. átveszi a diplomáját és szélesen vigyorog. Néhány pillanatnyi habozás után kivette a diplomaosztáson készült fotót a keretéből. ha a megfelelő dolgokat vásárolja. majd megint előkereste a táskájából a kis varázskészletét. Először körbejárta a lakást. és továbbment. akkor az élet kötelességszerűen megjutalmazza őt. A gardróbszekrény tele volt Prada cipőkkel és Hermés táskákkal. vélhetően az apjával. a zár halk kattanással kinyílt. Keyes ujjlenyomatokat gyűjtött. akit a bazárban látott: a fotókon egy másik fiatal nővel bolondozik. Újabb üres apartman. mint egy kisméretű fúrógép. szép nő. Zárva volt. melynek lakója elutazott. Az ajtó előtt az elmúlt napokban kézbesített napilapok és magazinok halmozódtak. rápillantott a fényképek takarosan elrendezett sorára. aki azt hiszi. A meghajtó . Állott levegő. Keyes bekapcsolta. majd a tűt becsúsztatta a zárba. s ha a megfelelő dolgokat cselekszi. Megint egy olyan ember. Keyes kiválasztott egy rozsdamentes acéltűt. visszatért a nappaliba. A hálószobában.Hanna Gray lakása az ötödik emeleten volt. ugyanaz a tompa arckifejezés lett úrrá a tekintetén. A műszer kicsiny motorja vibrálni kezdett. Megint egy jól ápolt. és becsukta maga mögött az ajtót. A fürdőszobában kínai rózsaszappan. Keyes megpróbálta elfordítani az ajtógombot. belehelyezte a „fúrófejbe”. kart karba öltve áll egy idősebb férfival. Botját óvatosan az ajtónak támasztotta. Ahogy Keyes ránézett a nő arcára. amelyet az ADS liftjének tábláját látva szokott magára ölteni. mirhás fogkrém. A revolver formájú elektromechanikus tolvajkulcs olyan volt. propoliszos tégelyek. Ez az a nő. Belépett a lakásba. fonnyadozó növények.

hát nemrég még meghitt viszonyban voltak. képtelen vagyok várni vele. amelyen egy hármas szám villog. hogy az üzenetrögzítő mellett áll. hátha az ADS technikusai tudnának kezdeni vele valamit. Elkezdte lejátszani az üzeneteket. A Savoyban lakunk. A hardvert valaki újra formatálta. Gregnek annyira jól megy. Keyes azon kapta magát. valami kimondatlan sürgetés? Alighanem. A másodikon Frank szólalt meg – az exbarát –. s azt panaszolta. . Aztán kipattintotta a kazettát az üzenetrögzítőből. És Maggie is baromi jól érzi magát. Nyilván vannak közös ügyeik. Feltehetően nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani a fickó hanglejtésének. de egyszerűen el kellett mondanom neked. majd egy hibaüzenet jelent meg a képernyőn. Keyes kétszer végighallgatta az üzenetet. Valaki tehát nyomozott már a nő után. Az első egy telefonokat áruló ügynökség automata reklámszövege volt. Nemsokára beszélünk. majd becsúsztatta a zsebébe. hogy az egész berendezést a hóna alá kéne csapni. és az egész valami hihetetlen. hogy jó ideje nem hallott Hanna felől. mi van vele. Én vagyok.zümmögni kezdett. s elvinni Vermontba. igen. Úgy néz ki. Leállította a számítógépet és azon törte a fejét. egy pillanatig tűnődve a kezében tartotta. A harmadik üzenet azonban megszaporázta Keyes szívverését. Volt a hangjában valami türelmetlenség. hogy még a hajóúton vagy. Tudom. – Hello. a fénykép mellé. Puszi. De. irtó büszkék vagyunk rá. s figyeli a digitális kijelzőt. Hanna Banana. hogy Maggie és én tizenötödikén otthon leszünk. és csak azt szeretné tudni.

Héphaisztosz. Leonard Isztambulban várta. hogy fölhívja Rachelt.3. A falnak támasztott bot is ezt juttatta eszébe: egy csődtömeg. tűnődött Keyes. a tűz és a kovácsmesterség istene sánta volt. Ha az akció sikerülne. Pillanatnyilag minden tőle telhetőt megtett. amennyit feltűnéskeltés nélkül igénybe vehetett – figyelte Dietz New Yorki kapcsolatait. hogy akcióba léphessen. Egy emberi roncs utolsó. és a lába örökre megbénult. Az Olümposz hegyéről a Földre zuhant. Az általa kovácsolt lakatok a halhatatlanoknak is ellenálltak. Hat órával később az irodájában ülve a telefonra bámult. A bénultságából akár erőt is meríthetne. Négy DIA ügynök – ennyi a maximum. akkor talán rátalálna a tartalék erőforrásaira. A pusztító tűz istenségévé vált. mint hogy várjon. hogy erről a Hanna Gray nevű nőről minden érdemleges információt beszerezzen. Időről időre azon kapta magát. hogy megszólaljon. De hát sajnos. pillanatnyilag Keyesnek nem volt más teendője. Mégis hatalmas istenség vált belőle. ez az igazság. Egyetlen módja lehetne e nyomasztó gondolatok elűzésének: a sikeres akció. hogy a telefon felé nyúl. és szuggerálta. a sántaságából merített erejével győzedelmeskedett. Olyan ez. . kétségbeesett próbálkozása. még Zeusz mennykőcsapásaival is dacoltak. azzal. Mindezt összevetve. mivel nemtelen módon elűzték őt Zeusz oldaláról. mintha az utolsó szalmaszálba kapaszkodna. De miért? Hogy még egy esélyért könyörögjön? Nevetséges. Casper teljes erővel dolgozott azon.

És akkor… Megszólalt a telefon. A várakozás kezdte teljesen felőrölni az idegeit. Egy hatalmas pallost kovácsolna vagy egy rettenetes pörölyt. És ha belül összeroppan. – Igen? – Nyomon vagyunk – mondta Brown. nem süppedne letargiába és reménytelenségbe az akadályok láttán. Nem riadna vissza. vajon az isteni erejű kovácsmester milyen fortéllyal venné föl a harcot a patkánykirály ellen. és elkezdett játszadozni vele. és mindent bevall Dick Biermannak. 4. Egy magányos férfi nem képes kiállni ezt a stresszt. Egyetlen csapással vágná szét ezt az iszonyú gordiuszi csomót… Ez már az őrület! Legalább az a rohadt telefon megszólalna! Rámeredt a készülékre. hogy fel kellene hívnia Rachelt. aki éppen most kapott egy figyelemreméltó telefonhívást…Keyes előrehajolt. David Brown volt a vonalban – annak a DIA csoportnak a munkatársa. . Brown és a kollégája folyamatosan figyeltek és lehallgattak egy Andrej Jurcsenko nevű férfit. akkor belül összeomlik. Egy férfi képtelen arra. Megint előjött a sürgető érzés. Ha nagyon rövid időn belül nem talál támaszt valakiben. hogy egyedül oldja meg az ilyen élethelyzetet. Keyes kezében kettétört a ceruza. akkor föladja! Le fogja állíttatni a tesztet. Kezébe vett egy ceruzát. de az néma maradt. akkor nincs többé visszaút.Keyes azon tűnődött. Ha huszonnégy órán belül nincs megoldás. amely Dietznek a New Yorki COURTSHIP akcióból eredő kapcsolatait vizsgálta.

HARMADIK RÉSZ .

Leonard saját szemével látta. hiszen a helybeliek nyilván elfogják a véres kezű támadót. Hajderpasa Isztambul keleti kapujául szolgált. Érthető tehát az idegességük. Leonard az egyik fal mellé sodródott. a hátát a falnak vetve próbált előrearaszolni a tömegben. Így Leonard most minden bizonnyal letartóztatásban lenne. akkor nincs hová menekülni. Akik viszont itt nyüzsögtek Leonard körül. Az utasok sürögtek. Ezért inkább megvárta a következő kompot. Ha Dietz itt van a nővel. hogy ez kinek a hasznát szolgálja. A Hajderpasa pályaudvaron Leonard elképesztő forgataggal találta magát szemben. és szinte kézzelfogható feszültség vibrált a levegőben – nyilván a jelenlegi közel-keleti helyzet miatt. támolyogva lökdösődtek bőröndjeikkel. amikor a komp kiköt. akkor elképzelhető. vélekedett Leonard. amely tizenöt perccel később indult. amint Besiktasnál fölszálltak a Hajderpasa felé tartó komp fedélzetére. hogy azonnal követnie kellett volna őket. Ha erőszakra kerül sor.Tizenkilencedik fejezet 1. képtelenség lesz megtalálni őket. Lehet. azok a Sirkeci pályaudvart vették igénybe. hogy a komp fedélzetén összetűzésbe kerül a férfival. Most azonban komoly kételyei . a város másik végén. Kérdés persze. Pedig itt kell lenniük. akkor is csapdába kerül. Ha közvetlenül a nyomukba szegődik. vagy onnan jöttek. akik nyugatra utaztak. Még ha sikerült is volna Dietzet harcképtelenné tenni – amiben erősen kételkedett –. forogtak a színezett ablaküvegek mögött. azok a darázsfészek felé tartottak.

Kiderült viszont. Dietztől jött. De Leonard nem hagyja ezt. Ám azzal. hiszen ott vesztegel vermonti irodájában a három telefonvonal mellett. A legnagyobb esély egyben az utolsó is számukra. és az sem meglepő. és eltűnik valahol a háborús övezetben. amikor megszólalt a telefon – a sors iróniája. hogy Dietz melyik szállodából telefonált. ahogy számítani lehetett rá. aki nyomban adott egy nevet Dietznek az ellopott titkos formula értékesítéséhez. hogy a lehallgatott hívás Jurcsenko telefonjára ment. s egyúttal legjobb alkalom arra. miközben múlnak az értékes másodpercek. akkor ettől kezdve valóban bottal üthetik a nyomát. Nem csoda.támadtak döntése helyességét illetően. Keyes nagyon feszült volt. hogy újra Dietz nyomába szegődjenek. mohón villogott a baseballsapka ellenzője alól. Folytatta a keresést a tömegben. Jurcsenkónak hívják az illetőt. Keyesnek tehát igazából semmi konkrétum nem áll a rendelkezésére azon kívül. . hogy Leonard csak a következő kompra szállt föl. Ha a pasas most kicsúszik a kezükből. és ez annyira megijesztette. hogy Leonardnak hetente csupán egyszer kellett a gyér szőrzetet lekaparnia arcáról. Keyes volt a vonalban. Óvatosan megérintette a vágást a nyakán. hogy siessen a hotelhez. lehet. hogy elszalasztottá az alkalmat. A név azonban fedőnév – „a keselyű”. hogy a hívott fél az egyik régi New Yorki ismerős. de a hívás ezúttal éppen e férfias művelet közepette érkezett. Az a bizonyos telefonhívás. Keyes azt mondta. Éppen borotválkozott a szállodában. szeme lázasan. hogy ez az utolsó. hogy a pengével megvágta a torkát. Keyes azonnal felhívta Leonardot és utasította. és tartsa szemmel Dietzet.

Egy kör alakú teremben állt a nővel a pályaudvar délkeleti csarnokában. és megragadta a kukoricapogácsa névre keresztelt. Most lett csak igazán fontos az időzítés. akkor gondjai keletkezhetnének a helyi hatóságokkal. s utasította a sofőrt.2. várva az alkalmas pillanatot. és visszatrappolt a szálloda lobbijába. Dietz nagyon odafigyelt az időzítésre. és folyamatosan a tömeget fürkészte. Ennek folytán mozgásban lesz. Ez pedig a legkevésbé sem hiányzik. Ha ugyanis a dolgok rosszra fordulnának. Dietz visszarohant a taxihoz – mintha másodpercnyi vesztegetni való ideje sem lenne –. 3. tehát mégiscsak felhívja magára a figyelmet. A jelek szerint senki nem figyelte a taxit a Four Seasons Hotel előtt. Figyelt kifelé az ablakon. hogy az üldözést elindította. hogy azonnal hajtson a hajderpasai kompállomáshoz. Keyes lassúnak tűnt. Minden az időzítésen múlik. . a nővel együtt beszállt egy várakozó taxiba. Minden az időzítésen múlik. Türelem! Időzítés! Dietz benyúlt a táskájába. Bemondtak egy vonatindulást. Egy amerikai fiúcska aligha tűnik fel a nyugati utasokkal telezsúfolt csarnokban. hangtompítóval ellátott fegyvert. Így aztán Dietz morgott valami kifogásfélét. Csakhogy Leonard is keresi őt. Végre meglátta Leonardot – Keyes ezzel akaratlanul visszajelzett. Miután Jurcsenkóval befejezte a telefonbeszélgetést. és neki Leonarddal kellene bajlódnia.

ha erre száll föl. hosszú idő óta – de az is lehet. aki vele azonos hullámhosszon mozog. Leonard ellökte magát a faltól. Mert a bűnbaknak is szüksége van bűnbakra. . feltéve. Még a többi nyomorult között. akik bőrpikkelyesedésben és Ehker-Danlos szindrómában szenvedtek. amikor azt hihette. és haladt előre. akik közé elvileg beillett volna –. elég alacsonyan ahhoz. aki még nála is alacsonyabban áll a társadalmi ranglétrán. olyanok. Ám ha az volt. még mindig lázasan kutatva. hogy a legjobb ajánlattevőt kiközvetítsék. még közöttük sem talált megértő társra. Azt hitte. hogy kirekesszék. még inkább a Közel-Keletet célozza meg. csak azért. Lehet. azt az érzést ébresztve benne. ebben a tömegben? Az induló vonat déli irányba ment. Az oroszok már túl gyengék és túlságosan szétzilálódtak ahhoz. ott a cirkuszban. Hiszen Leonardot is milyen könnyedén rászedte. Ám nem szabad elfelejteni. Lehet. a békafiú – szerencsétlenek. A titkot nyilván araboknak akarja eladni.A tömeg felbolydult és kettévált. hogy ilyesmit megvásároljanak. tűnődött Leonard. hogy valóban elindul dél felé. hogy Leonard túlságosan is fogékony volt erre. amiből arra lehetett következtetni. Hiszen akárhogy is erőltette az emlékezetét. hogy egész életében – ez volt az első alkalom. hogy Dietz. Itt lehetnek vajon. hogy végre talált valakit. aki megalázottnak és értéktelennek érzi magát. talál valakit. hogy megalázhassa. még ők is összefogtak ellene. Mindenki. A legmagasabb ajánlattal pedig manapság az arabok tudnak előállni. ezért igazából nem hibáztathatta magát. annak idején. hogy tévútra vezesse az üldözőit. majd tesz egy kört. Dietz más. hogy valamiféle különleges kötelék fűzi őket egymáshoz. és visszafordul. hogy Dietz nagy mestere a megtévesztésnek. legfeljebb arra képesek. Az aligátorlány.

Aztán Leonard újra félreosont. Gyorsan megfordult és a falhoz húzódott. Ám ha Dietz látja meg őt előbb. Odafordult a nőhöz. hogy konfliktusba keveredjen a helyi hatóságokkal. ha kell. hogy még arra se volt ideje. majd jelentést tesz Keyesnek. 4. védtelenül. hogy az észrevenné őt. Dietz látta őt – pontosabban szólva baseballsapkájának a matricáját vette észre.De tévedett. De megmutatta magát. hogy rászorítson egy darab vécépapírt a sebére. és ezzel Dietzet helyzetbe hozta. a világ végére is. akkor Leonard meg fogja védeni magát. – Mutassa meg magát! Aztán jöjjön vissza! De lassan mozogjon! Ne siesse el! . s közben megérintette a derékszíjára erősített fegyverét. Követi majd Dietzet és a nőt. és rátámad. hogy minél kevésbé tűnjön föl. hogy elégtételt vegyen ezért a legutóbbi váratlan és mély sebet okozó árulásért. Legalább akkor itt lesz az alkalom. – Menjen a csarnok közepére! – mondta. Leonard ott maradt a csarnok kellős közepén. Ha minden jól megy. Vérzett. A tömeg felszívódott. aki ott várakozott mellette. megtalálja Dietzet. anélkül. Keyes telefonhívása után annyira kapkodott. Az időzítésre azonban továbbra is ügyelni kellett. Ettől kezdve már csak a végrehajtás volt hátra. Elindult a vonat felé tülekedő tömeg irányába. Egyik ujjával megérintette a torkát. hiszen Dietz nem engedhette meg magának.

Nem hülye. és hátulról lopakodott oda. hogy az ellenséget soha nem szabad lebecsülni. De hát végtére is ugyanabban a csónakban eveznek.Hanna fölhúzta a szemöldökét. Ilyen az élet. hogy Dietz csaléteknek akarja őt használni. Dietz figyelt. gondolta. ha… De nem alakult másként. és ezt Hanna is fölismerte már. Lehet. . Márpedig Leonard. minden látszat ellenére. Némi töprengés után bólintott. Leonard. hogy ne értené. Dietz megint észrevette Leonardot: ismét a falnak vetette a hátát. Ők azonban visszafordulnak nyugat felé. miről van szó. A holtteste egyfajta figyelmeztetésként és egyúttal útmutatásként szolgál majd Keyes számára. ha nem. Nem szabad alábecsülni! Ha a falnak támaszkodik. Elbújt egy oszlop mögé. Sajnálatos. tiszteletre méltó ellenfél – a dühe vezérli. és várt. hogy egész másként alakult volna. mintegy húszlábnyira Leonardtól. A nő csalétekként eltereli Leonard figyelmét. hogy megtalálták Leonard holttestét a Hajderpasa pályaudvarnál. mint élve. akkor minden bizonnyal azt fogja feltételezni. De mozgalmas évei során Dietz megtanulta. Nem lehet probléma. ahol az előbb Leonardot látta. hogy találkozzanak a keselyűvel. De félrevezető útmutatásként! Ha ugyanis Keyes értesül róla. hogy Dietzék dél felé tartanak. sarkon fordult. Aztán ellenkező irányba indult. e pillanatban nagyobb értéket képvisel halottként. s ettől meglehetősen elszánt. és onnan vizslatta a tömeget. nehéz lesz megközelíteni. hogy ilyen körülmények között kellett találkozniuk. Dietznek azonban megvoltak a trükkjei. Ez lesz az alkalmas pillanat számára. Sok közös van bennük. ha tetszik. Természetesen fölfogta. és lassan odasétált a csarnok közepére.

Kisétált a csarnok közepére és körülnézett. most egyszerre ismét megtelt emberekkel. Kétszer is látta korábban – a Sapienza-erőd tornyában. Aztán a hangosbemondó egy vonat érkezését jelezte. 5. mely csaknem kiürült a legutóbbi vonatindulásnál. De hát ilyen az élet. kétségek között vergődve. ahogy várható volt. Dietz előlépett az oszlop mögül. Nem veszítheti el a nyomot. s tétovázni fog. Rá kell harapnia a csalira! Dietz a viharvert bőrtáska belsejében hüvelykujjával kibiztosította a fegyvert. De végül mégiscsak elindul. Ő viszont nem tévesztheti szem elől a nőt. Leonard látta már a nőt. hogy visszatérjen e a fedezékébe.Leonard bármelyik percben megpillanthatja a nőt. Most egyedül mutatkozott. és a Four Seasons Szállodánál. Nincs más választása. Ugyanilyen erővel együtt is dolgozhatnának. Különvált volna Dietztől? Vagy Dietz csaléteknek használja? Hát persze. Megállt egy pillanatra. ennek folytán nincs választási lehetősége. gondolta Dietz. Rohadt dolog ez. hogy erről van szó. És akkor egy pillanatra reflexszerűen el fog szakadni a faltól. Bármelyik pillanatban… Leonard meglátta a nőt. amikor Dietzcel együtt távozott. Az állomás. ha a körülmények másként alakultak volna. Aztán megindult előre. . Dietz nem hülye. És a kistermetű Leonard hirtelen eltűnt a tolongásban.

Nem is olyan rossz érzés így itt hagyni ezt rohadt. ám ez a valaki. Dietz meghúzta a ravaszt. Ott a nő – egy pillanatra feltűnt a hullámzó tömegben. A revolverét mindenesetre megpróbálta kibiztosítani. hogy a gyerekek elkódorogjanak. Leonardtól balra egy pörlekedő család lármázott. Jó érzés. Leonard tétovázott. hogy valaki hátulról közeledik hozzá. gondolta – mint egy mosogatórongyba csavart jégkocka a hervasztó nyári hőségben. a nő észreveszi.Eltelt pár másodperc. ha elhagyja a fedezéket. hiszen minden oldalról szorosan körülvette a zsibongó tömeg. mintha a kettévált Vörös-tenger közepére került volna. és erre ő is rádöbbent. Zajos tömeg lepte el a pályaudvari csarnokot. De már késő volt. az anya igyekezett megakadályozni. Aztán Leonard elszakadt a faltól. Ez az ő formája. Leonard nyomult előre. De a zárszerkezet beleakadt a gatyamadzagjába. És ebben a pillanatban ráébredt. mintha elkülönült volna a többi embertől. Szaros egy végjáték. Leonard úgy érezte magát. ahol hirtelen összecsapnak feje fölött a hullámok. Valami hideg tárgy érintette meg a nyakát. Különös érzés volt ez. . De ha nem mozdul. futott át Leonard agyán. Megszólalt a hangosbemondó. Szinte már mosolygott. aki sikítozva kacagott. megint kereket old. hogy rosszul teszi. Ha közelebb férkőzik hozzá. Ez a valaki más volt! Megpróbálta kibiztosítani a fegyverét. kibaszott életet – egy hűs pakolás a fonnyasztó hőségben. Nem is olyan rossz. Az orra előtt boldogan talált egymásra egy fiatal pár. a férfi karjába zárta a nőt. A nőt szem elől tévesztette. noha ösztönei azt súgták. Kétségbeesett elszántsággal a tolongó utasok közé préselődve találta magát.

hogy mire kell az információ. vajon miért ilyen segítőkész iránta ez az ember. Keyes maga elé képzelte. persze közben félpercenként abbahagyja a munkát és kifüttyent az ablakon. Eddig hasztalanul kereste. Az előhívószáma 802. a New Yorki Rendőrkapitányságé 212es. és Brown . hogy is áll az egész ügylet. – Nem vagyok bent az irodámban – mondta. az olasz megértően hümmögött. aki a hypopituitarizmus nevű betegség következtében legfeljebb tizenkét éves fiúnak látszik –. Amikor Keyes elmondta neki. Talán szeptember 11.Huszadik fejezet 1. hogy újabb eltűnt személyt keres – ezúttal egy harminc körüli férfit. hogyan függ ez össze a nyomozással. ahogy az itáliai kolléga könnyű bort szopogatva elmerül az ügy tanulmányozásában. Ám ettől még nem kell rögtön pánikba esni! Bármelyik pillanatban megcsörrenhet a telefon. – Majd én visszahívom… Jó lesz úgy egy óra múlva? Miután letette a kagylót. De az is lehet. Ehelyett csupán ennyit mondott: – Utánanézek. ha arra jár egy csinos. Az olasz nyomozó valamilyen oknál fogva rokonszenvezett Keyesszel. Vissza fogom hívni. hogy a könnyed szívélyesség hozzátartozik az olasz karakterhez. fiatal nő. miatt. A világ bizonyos részein a New Yorki rendőrök mostanában szokatlan jóindulatot tapasztalhatnak. Keyes tétovázott. azon tűnődött. hátha valahol rábukkan a „keselyűként” ismert férfi nyomára. Nem tett fel kérdéseket. De hát ajándék lónak ne nézd a fogát! Figyelmét ismét a komputerre összpontosította.

– Kirepült a kalitkából – közölte Brown. hogy letartóztatták Jurcsenkót. Néhány másodpercig némán ült.jelentheti. . csupán illúzió volt. hogy ő irányítja az eseményeket. A félelem. melyet Keyes kissé hamisnak érzett. lelépett a hátsó ajtón. amely most hatalmába kerítette. hogy megkapta a telefonhívást. hogy képes megragadni a gyeplőt. Ez a nyomás túl sok egy embernek. Az orosz pedig a keselyű nyomára fog vezetni. – El fogjuk kapni. – Alighanem volt egy vészforgatókönyve – tette hozzá Brown olyan hangnemben. Megszólalt a telefon. ha bármikor is úgy érezte. amikor kézben tudta tartani a dolgokat? Nem. ugyanakkor lélekölővé. – Két perccel az után. Van egy… Keyes letette. ha ott van két lépéssel az orrunk előtt! Szorongásroham tört rá. a családi életével. a lelke legmélyén. – Szünet. Volt egyáltalán olyan pillanat. – Vészforgatókönyve – ismételte Keyes. Már úgy se tudunk elkapni valakit. Szóval itt tartunk. de a valóságban ez a paripa a saját feje után vágtat. Brown magyarázkodott. Az ő válla túl gyenge ehhez a hatalmas teherhez. Néha úgy látszott. hogy dobja be a törülközőt. Remegni kezdett – nem a felszínen. Keyes kezébe temette a fejét. Minden erővel arra ösztökélte. De hát hogyan is tehette volna? A karrierjével. ha most visszatekint. kézzelfoghatóvá vált. a jelenlegi helyzettel együtt – pusztán megfigyelőként sodródik a történésekkel. hanem belül. hogy adja fel… Megpróbálta apró teendőkkel lekötni a figyelmét. Keyes azonnal fölkapta a kagylót.

Leonard holttestével csináljanak. Ám ettől nem nyugodott meg. Nyilván ez se lesz jó hír. hogy egészen pontos legyek. akivel Jurcsenko a kémkedése idején került kapcsolatba? Ahogy letelt az egy óra. A várócsarnok kellős közepén. A hetven szűz képe lebeg a szemük előtt.Az óra hátralevő részét azzal töltötte. ugye. Keyes összeszorította az ajkát. – A holttestét egy órával ezelőtt fedezték fel a Hajderpasa pályaudvaron. Ezek az emberek fanatikusok. hogy bármiféle jó hírt kaphasson. Dietz tehát kelet felé tart. az ADS biztonsági rendszere garantálja ezt. Lehet. Nem fognak megállni annál a pontnál. tájékoztathatom e a feletteseimet. akit keres – jelentette az olasz rendőr. hogy a szálak az önök oldaláról már… Keyes letette a kagylót. A patkánykirály! Rosszabb. Az arabokhoz. Az olaszok nem tudják lenyomozni a hívását. felemelte a telefont. mint amitől eddig tartott. Hosszasan bámulta a készüléket. Fél tucat mindenre elszánt fickó egy részecskegyorsítóval és Epstein képletével a kezében. Nem tudom. amit akarnak. kimondhatatlan károkat okozhat. hogy tovább kutatott az adatbankjában. Valaki egyszerűen golyót röpített a fejébe. – Megtaláltam a fiút. hogy a keselyű is orosz? Vagy valaki más. ezt mondta az olasz. és újra felhívta az olasz kollégát. Keyes megpróbálta összeszedni magát. a . A szálak nem vezethetnek el hozzá. hogy létrehoznak valami egyedülállót. újra remegni kezdett. Isten nem engedi. Hajderpasa. – Az ügyben természetesen nyomozást kell elrendelnünk.

Csend. és belebámult.szüzeké. – Halló – szólt bele Rachel. Néhány másodperc elteltével úrrá lett a hányingerén. Legszívesebben falhoz csapta volna. majd a füléhez emelte a kagylót. Jim vagyok. ahogy az ujjai lezongoráznak egy telefonszámot. – Hogy vagy? – kérdezte Keyes. bőrük. akik a „túloldalon” várják őket… rubin szépséggel. Bódultan nézte keze önállósult mozdulatait. . – Alice? – Igen? – Hm. Csend. Félrelökte a szemétkosarat. Rachel ott van? Hallotta Rachel anyjának a lélegzetvételét. de mintha nem akart volna tudomást venni erről a tényről. Mennyi rossz hír tolakodott az életébe ezen a kicsiny készüléken keresztül. Figyelte. és kihajította volna az ablakon. A gyomra üres volt. Keyes megköszörülte a torkát. Jim Keyes. De mit ér vele? Keyes figyelte. Üres szemekkel bámult a telefonra. Aztán egy kattanás hallatszott. – Halló? – szólalt meg egy hang. Eltelt pár másodperc. Fájdalmasan nyeldekelt. és hátradőlt a karosszékében. mint a gyémánt és a gyöngy… Bedobja a törülközőt! Kihúzta a szemétkosarat az íróasztala alól. Valaki fölvette a kagylót. – Én vagyok. ahogy a keze kinyúlik a készülék felé. Kétszer kicsöngött.

ha bekapnánk valamit együtt. mit szólnál hozzá. azokban a régmúlt időkben. hogy is mondjam… szóval itt vagyok Bostonban. nem vagyok jól. igen. – Elmehetnénk a régi helyünkre. vége van. – Rachel? – Igen. – Nem. és amikor még mindketten olyanok voltak. – Jól vagy? Keyes felnevetett. Csak azért hívlak. Tudod. Csak azt szeretném tudni… – Itt vagy Bostonban? – Igen. Ide jártak hajdanán Rachellel. Képtelen folytatni… Beült egy taxiba és a Nemzetközi Palacsintaházhoz hajtatott. 2. mint két felnőttet játszó kisgyerek. hogy a hétvégét Rachellel tölthesse. Újabb csend. oda. hogy. amikor Rachel még a szüleivel élt. Rachel. Keyesnek viszont – nos. csak azért. Akkoriban Keyes képes volt hat órákat oda-vissza autózni.– Figyelj ide! – hallotta a saját hangját – Én. hm… hogy is mondjam. Furcsán hangzott ez a nevetés. Őrültség volt otthagynia az irodáját. . ahová akkor jártunk. – Mit mondasz? – Nem a legalkalmasabb. – Vacsora? Rachel nem felelt. amikor… – Jim – vágott közbe Rachel. neki úgy tűnik. Négy órával később landolt a Logan repülőtéren. – Nem – felelte. Az ügynek még távolról sincs vége. éppen most.

és őt figyelte. kipihent volt. Hagyta. – Vagy mégse? Ez itt valami új étel? A disznóhússal töltött palacsinta? – felpillantott. Ugyanaz a biciklitároló árválkodott teljesen üresen az étterem előtt. Becsusszant a bokszba. hogy… Rachel remekül nézett ki. – Egy személyre? – Ketten leszünk – mondta Keyes. s ahogy hozzáért a kis csőharangokhoz. – Nem hiszem. szélhárfa szólalt meg az ajtóban. átvette az étlapot a pincérnőtől. és tekintete azonnal a hajdani közös bokszuk felé tévedt. hogy eljöttél! Rachel nem felelt.Közel két évtized telt el azóta. Egyszerű fehér felsőrészt viselt. és kipréselt magából valami kuncogásfélét. karcsú és élettel teli. Tíz évvel fiatalabbnak látszott. Belépett. kinyitotta. Bőre tiszta volt és üde. és beletemetkezett. Ott ült Rachel. – Látom. – Köszönöm. Keyes odasántikált a botjával. mint a lányuk esküvőjén. hogy gesztenyebarna hajában megjelenjek az első őszes hajszálak a maguk természetes árnyalatával. türkiz nyakláncot és kicsiny ezüstborostyánkő fülbevalót. de a vendéglő lényegében nem változott. – Hello – mondta. – Hello – mondta Rachel. hogy utoljára itt járt. s ujja végigszaladt a különféle töltetű palacsinták listáján. étlapot nyújtott felé. a menü ugyanaz – mondta Keyes. Rágógumit rágcsáló pincérnő lépett elé. A légkondicionáló szele nyomban arcul csapta. Ugyanaz a szemetes konténer bűzlött a bejárati ajtó közelében. .

– Szeretném. Tudom. hogy… – Jim. ha átgondolod… ha belegondolsz. de ez nem azt jelenti. Nem tudom. – Nem akarok arról vitatkozni. Aztán újra levegőt vett. vajon most azonnal elmondjon e mindent – a projektet. hogy melyikünk mikor hibázott. – Igen. Rachel tartózkodón másfelé nézett. az árulásokat. – Ez csak egy szakasza volt az életünknek. hogy hibázott e bármelyikünk is egyáltalán. Ehelyett csak ennyi jött ki a száján: – Hiányzol! Rachel elmosolyodott. – Elképesztően jól nézel ki. és azon tűnődött. a balesetet. Csupán egy része. – Jim – mondta. Rachel. Úgy értem. majd becsukta. és gyöngéden megszorította. hogy szomorú és nehéz. Egyszerre kezdtek el beszélni: – Mi történt a… – Hogy van a… – Kezdd te! – Mondjad csak! – Mi történt a lábaddal? Keyes szólásra nyitotta a száját. A vizespoharáért nyúlt. hogy mi ketten ne tudnánk… – Jim.– Uramisten – sóhajtott fel Keyes. ha újrakezdenénk! Rachel megfogta Keyes kezét. majd gondosan letörölte a karimáról az ajakrúzst. belekortyolt. .

majd kétszer egymás után alaposan megáztatta az arcát. – Sajnálom – mondta. . mint először. ahogy visszamászott a bokszba. hogy észrevette volna? Visszatért Rachelhez. Belenézett a tükörbe. Úgy festett. Így már kicsivel jobb volt. Mielőtt visszament volna az étterembe. Tenyerébe csorgatta a hideg vizet. – Okkal? A pincérnő odaoldalgott az asztalhoz. Hogy fogyhatott le ennyire. Szemei véreresek. Elzárta a csapot. köszönöm – mondta Keyes. – Tehát nem gondolod. anélkül. Vörös volt az arca. hogy… – Én azt gondolom – kezdte Rachel csendesen –. – Választottak? – Csak egy kávét kérek. igen lassan.Rachel a fejét ingatta. arcbőre feltűnően tiszta. és erőteljesen ledörzsölte a pofazacskóit. – Tehát – mondta Keyes. Ömlöttek a könnyei. belenézett a tükörbe. és közben visszahúzta a kezét. Ajka remegett. Keyes a nyelvével megnedvesítette kiszáradt ajkát. Kikászálódott a bokszból és a botjáért nyúlt. és kíméletlenül kiesnek találta a helyiséget. Keyes bebicegett. majd két kézzel rátámaszkodott a mosdókagylóra. mint egy gyereké. Rachel szomorúan nézett rá. letépett egy adag papír kéztörlőt. hogy hangosan bömbölni kezdjen. arca úgy el volt kámpicsorodva. Kinyitotta a hideg vizes csapot. mint egy frissen mosdatott hulla. vagy mint egy éhségsztrájkoló. hogy a dolgok mindig okkal történnek. – Bocsáss meg! – motyogta. jóval sutábban. A mosdó egy fizetős telefon mellett volt. határán volt annak.

– Igen. elvette az étlapot. – Rachel – kezdte Keyes újra. hogy együtt maradunk. Jim. A pincérnő kihozta a két kávét. – Én… Kérlek. Köszönöm – tette hozzá Rachel. – Ő tudja. Jim! Eltelt néhány pillanat. Jim. ahogy a felszolgáló eltűnt. akkor együtt maradtunk volna. De nem ezt tettük. És ha mi úgy gondoltuk volna. – Úgy értem… emlékszel Jeremy dolgozatára? Arra gondoltam… . Keyes hunyorgott. és készenlétbe helyezte. Hangja rekedtesen szólt és kétségbeesetten. és sarkon fordult. hallgass meg! – Figyelek. hogy a dolgok okkal történnek? Rachel előhúzott a retiküljéből egy Kleenexes vattát. Egy csónakban evezünk. Hinnünk kell az ő tervében. miért rendelte magához Jeremyt. – Szükségem van rád! Amikor nehéz helyzetbe kerülünk. – Te viccelsz velem – szólalt meg végül Keyes. és hinnünk kell őbenne. – Mit akarsz azzal mondani. Mi nem remélhetjük. az ég felé fordította a szemét. A pincérnő vágott egy grimaszt. nem gondolod? Egy hajtincs elszabadult Rachel füle mögül. – Úgy gondolom. visszasimította. Ő azonban tudja. rájövünk. Istennek terve van. az Isten okkal tette azt. hogy valaha is megértjük ennek az okát. de képtelen volt módosítani.– Kávét. amit tett. én is. közben fölfújta és kipukkasztotta a rágógumiját. – Egy csónakban evezünk – ismételte. hogy szükségünk van egymásra.

Működött! Nem az én hibám volt! – Tudom. én. Keyes fölemelte a kávéscsészéjét. De most már értem. Nem gondoltam semmire. Óramű pontossággal. Újra eleredtek a férfi könnyei. – Mire gondolsz? – Még nem tudom. rábámult a híg lötty felületén úszó olajos foltokra. – Tényleg nem. akkor… – A farkakról? – A patkánykirályról. Erről soha nem beszéltem neked. A fordulatszámmérőnek működnie kellett volna. hogy nem… ha azt mondod. hogy megértsük őket. attól tartok… valami olyat fogok tenni… – Olyat fogsz tenni… – visszhangozta Rachel. – Ellenőriznem kellett volna a kocsit? Erre gondolsz. megtörölte az orrát. – Ha most azt mondod. Két héttel a baleset előtt néztem át utoljára. Ez nemcsak… vannak dolgok. – Tudom. olajcsere. Keyes bólintott. – Az én hibám volt? – kérdezte. – Szívem! – mondta. ugye? Ellenőriztem! Minden ötezer mérföld után teljes átvizsgálás. hogy nem jössz vissza hozzám. minden. amelyek túl nagyszabásúak ahhoz. Emlékszel a dolgozatára? Rachel zavarba jött. És amikor Jeremy azokról az egymásba gabalyodó farkakról írt. Bizonytalanul ingatta a fejét. majd újra letette a csészét. mire gondoljak. .igazából nem tudtam. – Pedig akkor nagyon felkavart téged – mondta Keyes. – Nos… mindegy.

még ma éjjel. De nem tudott sírni. 3. Megpróbálta visszafojtani a könnyeit. Értelmetlen! IHOP. Nyilván arra. – Menjünk el valahova! Emlékszel a nászutunkra? Emlékszel arra a kis tengerparti sávra? Menjünk el oda! Menjünk el. Rachel megpuszilta az arcát. Én ezt nem tudom tovább csinálni. – Ez minden. – Félek – nyöszörögte panaszosan. – Sajnálom – mondta. Mit jelent ez? Nemzetközi Palacsintaház. Keyes nézte. majd indított. Azon kapta magát. és becsusszant a volán mögé. Elmulasztotta az alkalmat. Előrehajolt. Sírnia kellene. Menjünk most! – Jim… – Kérlek! Rachel! Annyira félek… – Találkám van valakivel – mondta a nő. hogy Keyes elsírta magát. Megint egy mozaikszó: IH0P! Utálta a mozaikszavakat. Nekidőlt a szemetes konténernek.A szomszéd bokszban ülő család felfigyelt. – Mennem kell. Ha tudna sírni. hogy az étterem cégtáblájára bámul. . ahogy a kocsi a parkoló kijáratához gördül. akkor talán kiönthetné magából a rossz érzéseket. és lehalkította a hangját. – Hallgass ide! – kérlelte Keyes. Nemzetközi Palacsintaház! Mitől lenne nemzetközi? És talán palacsintából van a ház? Semmi értelme! Semminek sincs értelme. Sajnálom. nyomban ellepte a rothadás bűze. Micsoda hülyeség ez? Egyszerűen nincs értelme a szavaknak.

. Rachel meglepetten nézett rá. Találkám van valakivel. Süvített mellettük az autóáradat. Jó neki. Balra próbált besorolni a délutáni csúcsforgalomba. gondolta Keyes hidegen. hogy van még egy esélyünk. Megkocogtatta az anyósülés melletti ablakot. hogy… Óh Istenem! – Rachel a kézifékhez nyúlt és behúzta. – Sajnálom. kiadhatja magából. De én ezt képtelen vagyok tovább csinálni. a kürt váratlanul megszólalt. még mindig a Kleenex után kutatva. De most már… egyszerűen képtelen vagyok rá. – Ő is nagyon hiányzik. – Először még… egy ideig legalábbis… azt hittem. gondolta Keyes. mindig erősnek kell lennie. Keyes keze továbbra is a nyakát masszírozta gyöngéden. Megengedheti magának. a férfinak. Ő legalább tud sírni. Soha az életben nem fog tudni balra kanyarodni. majd keresgélni kezdett a zsebében egy újabb Kleenexes kendő után. Keyes kinyitotta az ajtót. Keyes kinyújtotta a karját. hogy gyenge legyen. Keyes fölkapta a botot.Rachel kocsija ott vesztegelt a parkolóhely kijáratánál. A kocsi belsejében fenyőillat terjengett. Ez a szerencse! – gondolta Keyes. míg neki. és megindult a kocsi felé. és elkezdte masszírozni Rachel nyakszirtjét. Amikor hozzávágta a fejét a kormányhoz. – Hiányzol – hüppögte Rachel. Most ő fakadt sírva. – Jim – mondta Rachel. és betuszkolta magát. – Rachel – szólalt meg Keyes. Kinyitotta a retiküljét. – Egy ideig azt hittem.

A forgalom tovább dübörgött mellettük. Keyes gúnyosan vigyorgott.Keyes visszahúzta Rachel fejét. Kiszabadította a kezét. és belekarmolt Keyes arcába. Mozdulatlan volt. Éles kappanhangon sipítozta: – Találkám van valakivel. Zihálva lélegzett. előre-hátra. Két kézzel elkapta Rachel torkát. Rachel arca bíborra váltott. Az ablaküveg finom repedések hálójává vált. majd előrecsapta. Rachel sziszegve kapkodta a levegőt. Keyes megismételte a mozdulatot. Tovább fojtogatta. . Az üveg megrepedt. rázta a fejét. Keyes kíváncsi volt. Egy szegélydarab letört a kormányból. Rachel rúgkapálni kezdett. Aztán az ablaknak vágta Rachel fejét. rendületlenül. Kétszer. állapította meg Keyes. Rachel halántéka vérzett az iménti sérüléstől. Sőt! Most mintha sokkal öregebb lenne. mint egy rongybábu. Találkám van valakivel. Rachel úgy hevert mellette. Keyes ránézett. Az autók süvítve száguldoztak. a levegő égette a tüdejét. háromszor belerúgott a műszerfalba. Micsoda ócska csotrogány. – Találkám van valakivel – grimaszolt Keyes. és még erősebben szorongatta felesége nyakát. Néhány másodperc múltán már nem küzdött tovább. Aztán Rachel kezdett elgyengülni. Rachel néma volt. de nem esett ki a keretéből. konstatálta Keyes megvetően. Préselt faforgács. gondolta magában. Már nem néz ki tíz évvel fiatalabbnak a koránál. vajon leválnak e újabb szegélyek. és fojtogatni kezdte.

nagyon. nagyon hosszú időn át. Aztán kinyitotta az ajtót. Rátámaszkodott a botjára. .Keyes mozdulatlanul ült. Rachelt átlökte a másik oldalra. Jobbra kanyarodott. hogy megpróbált volna balra fordulni. ahelyett. beült a volán mögé. beleolvadva a forgalomba. ahogy bármely épeszű ember tette volna a helyében. és kiengedte a kéziféket. Sántikálva megkerülte a kocsit. úgy tűnt. és próbált levegőt venni. és kiszállt a kocsiból.

Huszonegyedik fejezet 1. Hanna azon nyomban mély álomba merült az alsó fekhelyen. Evés közben Hanna azon csodálkozott. egy újság hevert az ölében. Akkor már valóban nem árt vigyáznia magára! . dzsem. kétszersült. A férfi a zöldellő tájat bámulta az ablakon át. A férfi ugyanis visszaadta a kézitáskáját. amelyekkel ébren tarthatta volna magát. ha és amennyiben Hanna képes lesz végigvinni ezt a kutyakomédiát. tágas tér keletkezett a napközbeni kényelmes utazáshoz. ha a fekhelyeket összecsukták. hogy elkerülje az alvást. Ám. Hiszen kellenek neki a technikai részletek. hogyan tudott akár egy szemhunyásnyit is aludni. és meggyőzi a fickót a könyv értékéről – akkor persze merőben más lesz a helyzet. A kétszemélyes elfüggönyözött hálófülke tiszta volt. bizonyos szempontból nem volt más választása. pár perccel tizenegy után kihúzott a Sirkeci pályaudvarról. szemlátomást érintetlenül. ha istenigazából úgy érezte volna. hogy ezeket Hanna a fejében őrzi. Hanna semmire nem emlékezett az első éjszakáról Isztambul és Bukarest között. és amennyiben a találkozó létrejön a titkos összekötővel. akkor meg lett volna a módja annak. és forró tea várt Hannára. A férfi közben járt az étkezőkocsiban. Az ürgének azonban pillanatnyilag aligha áll érdekében. a Bosfor-expressz Bulgária napfényes völgyeiben zakatolt már. és azt feltételezi. Ha. A teste megkövetelte a pihenést. hogy bántsa őt. Persze. és abban akadtak olyan tabletták. hogy tartania kell a férfitól. saját mosdókagylóval felszerelve. Ahogy a vonat. Amikor másnap reggel fölébredt.

Hanna figyelte közben. ám az utóbbi égitest mindeközben egy galaxisnak is a központja. Túl sok mozgást érzékelt: egyik oldalról a másikra lökődve egy vonaton. Csöndben falatoztak s nézték. tétován. és… …és. A férfi aludt valamennyit. Késő délután a férfi újra elment az étkezőkocsiba. mi? Hirtelen rárontani. mellyel a dzsemet elkente a kétszersültjén. és azon törte a fejét. a planéta a Nap körül kering. hogy tucatnyinál több szót váltottak volna. hagyjuk ezt! A fülkében töltötték az egész napot. táskáját. köd utána! Evés közben a szeme rátévedt a tompa késre. a galaxis pedig. és belémártsa. Ezen az éjszakán már nem aludt olyan jól. előre. A teste hozzászokott a hajó mozgásához: gördülés. ha minden jól megy. szendvicsekkel és egy termosz friss teával tért vissza.Csakhogy addig. megdörzsölte a szemét. anélkül. mialatt a férfi a tájat bámulja. Mibe kerülne fölkapni a kést. Még mindig feszülten figyelt. benne a könyvvel. vajon meg tudná e tenni. szakaszosan tudott csak szenderegni. Amikor végre nagy nehezen elpilledt. És aztán köd előtte. önmaga is szédítő sebességgel végzi véget nem érő mozgását. s még mindig ezt latolgatta. mint egy bábut a poggyásztartó hálóban. amikor a férfi fölült. hányódás. himbálva a testét. megint fejpárnának használta. Valamivel éjfél után megállt a vonat. és megint az újságjáért nyúlt. hogy fölkapja a kést. hogy teljes legyen a kép. hátra. és elvágni a torkát? Na. oldalirányú kilengés. A vonat ehhez képest csak oldalirányban mozgott. ahogy a nap korongja lassan alászáll a távoli hegyek mögé. mely egyenesen száguld előre a planétán. megszerzi a könyvet. . föl és le.

hogy az ő személyét fölöslegessé tegye. A férfi bólintott. és a vonat újra mozgásba lendült a kora hajnali órán. jelezve. . Saját hamisítványa kiállta az újabb ellenőrzés próbáját. Hannának azonban fogalma sem volt. visszatértek a fülkéjükbe. Letört egy darab kenyeret. Hanna elszundított. Hanna szíve a torkában dobogott. hogy ébren tartsa az összekötő személy érdeklődését. kétségbeesetten nézett a férfira. amennyi elegendő. de kevés ahhoz. meg is szólalt a férfi: – Beszéljünk egy kicsit a részletekről! Hanna felnézett. hogy közelednek Nyugat-Európa felé. A férfi lemászott a fekhelyéről. Hanna eddig csak a lehető legszűkszavúbb célzásokat tárta fel lassan formálódó hazugságából – annyit. Leszállították őket a vonatról. Hanna a táj megváltozott arculatából ítélve arra a következtetésre jutott. és kikémlelt az ablakon. hogy ez most mit jelent. bekapta. A következő pillanatban kopogtak az ajtón. és rágni kezdte. A harmadik reggelre változott a táj: a zöldek mélyültek és sűrűsödtek. Összecsukták a fekhelyeket. hogy közelednek a célállomásuk felé. és a férfi úti okmányával sem volt gond. Feltételezhető tehát. Ahogy az étkezést befejezték. és leültek reggelizni.Hanna hunyorogva ébredt. majd a kora hajnali csípős hidegben föl kellett sorakozniuk a többi utas mellé. 2. bárhol is készült. amíg fegyveres katonák vizsgálgatták az útlevelüket. hogy a férfi hamarosan megpróbál újabb részleteket kicsikarni belőle.

hát meg fogja tenni! Kettejük nyilvánvaló erő és súlybeli különbsége ellenére… Aztán. hogy rossz húrt pendített meg. – Szeretném. mely oxigént szív magába. hogy részletesebb magyarázatba kezdjen. Pulzusa közben a torkában lüktetett. . hogyan tud védekezni ellene? Ujjai alig észrevehetően a tompa kés felé mozdultak. Hanna fontolóra vette. majd egy szalvétával akkurátusan megtörölte a szája szélét. nem ártana. Ehelyett minden bátorságát összeszedve így szólt: – Nem hiszem. s ily módon létrehoz egy végtelen. az üzemanyagot sebességgé. ha úgy érezné. Egy pillanatig azt hitte. hogy szüksége van rám – mondta Hanna határozottan. s ily módon nyert még néhány értékes másodpercet. Ha meg kell tennie. révedező tekintetére. – Nem vagyok biztos benne. mielőtt lenyelte. lassan megnyugodott. hunyorgó.– A formula – nézett rá a férfi kíváncsian – magát a hajtóművet írja le? Vagy a hajtómű meghajtási metódusát? Hanna. – Igazából nincs különbség a kettő között – felelte. Ha most megint rátámad. – Nekem ugyanis szükségem van magára. alaposan megrágta a kenyérdarabot. ártalmatlan férfi. ahogy ránézett az öregedő. – Úgy vélem – mondta a férfi szelíden –. – A repülő tehát azonos a hajtóművel? – Úgy van. és állandóan növekvő zárt áramkört. És ez így fair. amikor a férfi erőszakoskodott vele Isztambul külvárosában. hogy értem. Fölrémlett benne a jelenet. ha kissé tágabban értelmezné a bizalom fogalomkörét. és fölrajzolja egy sugárhajtású gépnek a metszetét. hogy ezzel a problémával nekem kellene foglalkoznom. A férfi összevonta szemöldökét. az oxigént átalakítja üzemanyaggá.

– Akárki is az a Frank! Hanna kiengedte a levegőt. hogy elbukott ezen a próbán. Ha meg kell lennie. hogy a saját nélkülözhetetlenségét bizonygassa – könnyen lehet. A férfi előhúzta zsebéből a cigarettás dobozt. A hamudarabka remegni kezdett a vonat rázkódásának ütemére. A férfi még mindig töprengett. Fürkészte a férfi arcát. – Ez nem igaz! – És ezt mivel bizonyítja? – Csak magamnak dolgozom. és a hamut a tányérjára kocogtatta. noha fogalma sem volt róla. Rövid időre néma csend lett. A NASAnál dolgozik. Ö bocsátotta föl az Xnegyvenhármast. – Mindenestre tudom. – Na meg Franknak – vágott vissza a férfi. vajon az iménti kérdést csapdának szánta e. rágyújtott. hogy leplezni tudja zaklatottságát. az exférjem. A hiányzó részletek nélkül olyan ez a történet. Ő meg – nagy igyekezetében. Tekintete megint szúróssá vált. hogy maga Keyes oldalán áll. remélve. – Nemcsak önnek van szüksége bizalomra – szólalt meg a férfi. – Frank – kezdte a magyarázkodást –.– Nem mondtam el magának mindent. Aztán leesett a tantusz. mintha egy projekt tervrajzának mindössze tíz százalékát látná maga előtt. mi az az ADS. Nem érti az egészet! A férfi eltöprengett. hogy a pasas nyilván teszteli őt. gyorsan kell végbemennie! . – Micsodát? – Mondtam már magának. a Pegasus gyorsító-rakéta programon. – És a NASA együttműködik az ADS-sel? Hanna bólintott. Hanna szeme ismét a késre tévedt.

az ügynök nyilván egy autópálya közeléből telefonált. a hamudarabka remegett. A férfi szívta a cigarettáját. Jeremy ma remek formában volt. Addig legalábbis. Keyesnek elállt a lélegzete. hogy további ütések is lesznek. Megcsörrent a telefon. a DlA ügynök. – Elkaptuk – mondta Brown. Jerseybe. – Igen – mondta tompán. Majd újból kinézett az ablakon. Aztán elfogadta a felé nyújtott kezet. Fojtás. és éppen az elfojtásnak köszönhető. Keyes szerette elhitetni magával. – Bizalom! – ismételte a férfi. versenyt futott a lemenő nappal. hogy Jeremy ma ilyen pompás formában van. Hanna tétovázott. Huszonkettedik fejezet 1. Eltelt pár másodperc. amíg valamelyikünket el nem kapja a mohóság… A férfi kezet nyújtott. Öt perccel ezelőtt tartóztattuk le. Mindenesetre megtanította a fiút az elfojtásra. – Egyikünknek sincs oka a gyanakvásra. Hallotta a háttérzajt. A közvetlen vonalon jött a hívás. Brown jelentkezett. hogy felelős Jeremy teljesítményéért: két futás a harmadik ütési joghoz. A vonat ide-oda rázkódott. – A húga exférjének a házába ment. .Eltelt fél perc. az ezüstnemű csörömpölt a teáskészleten. azzal a kecsegtető ígérettel. A vonat fölgyorsult. Újabb rossz hírt már nem tudna elviselni! Összeroskadna… szétesne… megsemmisülne! Beleszólt a kagylóba. Elfojtás.

A kolóniái stílusú kastélyt eukaliptuszok övezték. – De… Keyes letette a kagylót. – Nem akarom. egy pillanatig nem tétovázik. Rendben. és saját magának kaparinthatja meg a formulát. – Rendben – felelte Brown tétován. bízza rám a dolgot! – Világos – felelte Hanna. De tudni akarja. ha visszatart bizonyos információkat. És ügyvédet követel. térdei meredeken ágaskodtak a kormánykerék két oldalán. Ahogy közelebb értek. A nagydarab ember elég komikusan festett a kicsi. Ezzel azt akarja a tudomásodra hozni. – Tegyék. hogy mivel vádoljuk. Ha azt látja. nehogy nélkülözhetővé váljatok! Fel van adva a lecke. hogy csínján kell bánni a részletekkel. tépelődött Hanna sötéten. – Kössék be a szemét! Tömjék be a száját! És hozzák ide! Kínos csend a vonal túloldalán. vagy sehogy se! És amikor a tényleges alkura kerül sor. – Jut eszembe – mondta a férfi egy kanyarnál. Tegye világossá. Hanna rápillantott. bérelt autó volánja mögé préselve. A kastély fölött bárányfelhők tarkították a kék eget. aki a főbejárat előtti virágágyásokban . gondolta Hanna. amit mondtam! – szólt nyomatékkal Keyes. 2. és újra az ablak felé fordult. Hanna egy nőt pillantott meg. hogy vagy velünk. – Izmajlov elég kemény kuncsaft hírében áll. hogy túl sokat beszéljen. az épület mélyen a park belsejében helyezkedett el. sőt mindenképpen jó. kislány. hogy kikapcsolhat minket a buliból.– Hozzák ide! – adta ki az utasítást Keyes. meglehetősen távol az országúttól.

Keyes megigazította a hóna alatt a dossziét. a kendő még mindig takarta a szemét. óvatosan haladt. előresietett. Keyes kilépett. tehát Hanna ment elöl. 3. hogy különösebb érdeklődést tanúsított volna. . amikor telefonáltam. mint a nőé. hogy átvegye tőle az aktatáskát. A lift a föld alatti harmadik szinten állt meg. Feje fölött vibráltak és zúgtak a fénycsövek. nehogy bármit is kiejtsen a kezéből. Harminc körüli lehetett. légy szíves! A nő némán bólintott. a betonalapzatra festett sárga vonalat követve. Aztán Brownra nézett. széles vállakkal.kertészkedett. – Madeleine – szólt a nőhöz. vöröses hajú. és elébük jött. anélkül. – Hamar ideértek – mondta. miközben a férfi előrébb lépett. Csendben elsietett. kora ránézésre a duplája. hóna alatt egy vastag manila dosszié. – Hozzál nekünk valamit inni. – Már úton voltunk. Lassan lépdelt a folyosón. Szemügyre vette látogatóit. mackós férfi. A kastély főbejáratánál egy férfi jelent meg. és rendkívül csinos. Ahogy meglátta Keyest. – Jöjjenek be! Alig várom. hölgyeké az elsőbbség. Udvariasan betessékelte őket a kastélyba. Andrej Jurcsenko egy jellegtelen. levette a kesztyűjét. másikban az aktatáskája. napbarnított arcán örömtelen mosollyal. Brown nyúlt az ajtó felé és eltekerte a gombot. és bólintott. fehér műanyag asztalnál ült. Egyik kezében a bot. hegyes orra volt és lefelé görbülő szája. hogy halljak valamit Andrejről. David Brown a B14es lezárt területen kívül várakozott: nagydarab. Az asszony fölegyenesedett.

akit túlbuzgó rendőrök félreállítanak a sztrádán. de ő fegyelmezetten tudomásul veszi. teljesen üres lapokat is tartalmazott. Viselkedése az olyan autóséra emlékeztetett. Keyes viszont úgy vélte. Keyes letette a dossziét az asztalra. hogy levegye a szeméről a kendőt. és odament az oroszhoz. melyet a vizsgált személy karjára erősítettek. hogy át kell esnie egy fölösleges procedúrán. A vastag dosszié.Puha vászonöltönyt viselt. ösztövér férfi volt. Jurcsenko tulajdonképpeni FBI-os dossziéja . Csakhogy a VSA digitális fénykijelzővel mutatta az eredményeket. vékony nyaka kifakult a gyakori borotválkozástól. ötvenes éveinek közepén. amely a vizsgált személy beszédének mikrorezgéseit érzékelte. vagy nem létezik többé. Keyes és Brown sokatmondó pillantást váltottak egymással. és mindkét kezét jól ellenőrizhetően az asztalon tartotta. Az impulzusokat egy tű rajzolta fel a mozgó grafikonra. Nincs idő a játszadozásra és a féligazságokra! Jurcsenko vagy megtörik és tökéletesen együttműködik. sokkal pontosabb hazugságvizsgáló készüléknek számított. Brown aktatáskájában volt egy pszichológiai stressz értékelő készülék (PSE) – egy poligráfhoz csatlakoztatott pneumatikus cső. A hang-stressz analizátor (VSA). ám azzal is tisztában van. hogy semmit nem tudnak rávarrni. közben Brown helyet foglalt az asztalnál. melynek azonosító lapján csupa nagybetűkkel Jurcsenko neve szerepelt. Márpedig a vizuális hatást Keyes mindennél fontosabbnak tartotta. hogy a delikvensnek a kérdések elhangzásakor jelentkező reakcióit rögzítsék. Magas. Odaléptek az asztal túloldalán elhelyezett. hogy a régi típusú grafikonos megoldás nagyobb vizuális hatást kelt. Jurcsenkóval szemközti két karosszékhez. Igazság szerint nem a PSE volt a leghatékonyabb poligráf az ADS készletállományában.

előhúzott egy kis magnót. kezdte felmérni a környezetet: a salakbeton falakat. Keyes apró. maga meg kikapcsolja… – Óh! – Ő védi az állampolgári jogaimat. – ő bekapcsolja a magnót. Brown a zsebébe nyúlt.mindössze nyolc oldalt tett ki. Andrej. – Augusztus negyedike – mondta. és megdörzsölte a szemét. és lekapcsolta a magnót. sőt. megnyomta a felvevőgombot. Jurcsenko felröhögött. és leült. – Bocsánat – mondta. abban a reményben. teátrális karlendítéssel eltávolította a kendőt Jurcsenko szeméről. – Jegyzőkönyvön kívül megy – mondta csendesen. onnan Keyes és Brown arcára. Aztán a dossziéra és az aktatáskára nézett. – Mi olyan vicces? – Semmi. – Tárgy: Jurcsenko. még annál is többet. a kémlelő ablak nélküli ajtót. maga meg két lábbal tapossa… . Keyes azonban hozzátett ehhez további három tucat szinte teljesen üres lapot. a cementpadlót. majd tekintete visszatért a dossziéra és az aktatáskára. úgyhogy bármiféle ellenállás hiábavaló. a műanyag asztalt. Jurcsenko föltápászkodott. Keyes ránézett. és a készüléket az asztalra helyezte. – Jó rendőr. Majd megkerülte az asztalt. Két pár szem meredt rá. Jelen vannak: David Brown és James… Keyes kinyújtotta a kezét. Az orosz szabadkozva széttárta a karját. Lassan körülnézett. hogy befejezze a mondatot. Csak… Keyes várta. hogy ezzel világos üzenetet küld: mindent tudnak az oroszról. rossz rendőr! – mondta Jurcsenko.

A valódi . Eltelt pár másodperc. kőből épült falaival és antik bútoraival. és szerénykedve vállat vont. hogy így kitalálta a forgatókönyvet – szakította félbe Keyes. – Megvannak az eszközeink. – Mach 8 – ismételte Hanna. hűvösséget árasztott. Előrehajolt a díványon.– Értem. és újra belekezdett. és elhelyezte az asztalon. és zsebre csúsztatta. – Nos – mondta –. Jelentőségteljesen rápillantott a Jurcsenko-dosszié fedőlapjára. – Egy huszonnégy órás utazás ezzel a sebességgel megfeleződik. majd sietve távozott. hol akarja kezdeni? 4. Keyes az aktáért nyúlt. Aztán Brown felé fordult. továbblapozott. – Nos – mondta. – Ő meg majd azt mondja erre: „Várj egy kicsit! Nyugodj meg!” Mire maga… – Örülök. és átpörgetett néhány oldalt. gyönyörű asszony – Madeleine. Az orosz akcentust alig lehetett észrevenni a kiejtésén. Izmajlov fogott egy poharat. hogy szóra bírjuk – gúnyolódott Jurcsenko. A szomorú szemű. Jurcsenko tovább mosolygott. és belecsavart egy citromszeletet. A szoba. Brown felvette az asztalról a kis magnót. A könyv ott hevert becsukva a dohányzóasztalon. Hanna bólintott. Hanna emlékezett a nevére – lerakott az asztalra egy tálcát egy kancsó vízzel. majd becsukta a dossziét. mielőtt a férje küldte volna ki őt a szobából. citrommal és poharakkal. Kinyitotta a köteget.

akkor a társamnak és nekem mi marad a végén? – Hm – dörmögte Izmajlov. hogy lenne rá… – A fáradozásaiért természetesen kellőképpen kompenzálnánk. – Hm? –morogta. A másik férfi megfordult az ablaknál. ballisztikus rakéták… – És ez NASA projekt? – A NASA az egyik részt vevő ügynökség. bármi legyen is a végső ár. Mondjuk. Hiperszonikus bombázók. de… Nos. – A szokásos összeg egy ilyen dolog bevezetésénél tizenöt százalék – mondta Izmajlov. – Esetleg! – felelte Izmajlov töprengve. hogy önnek esetleg lenne rá vevője – mondta a férfi az ablaknál. – Tizenöt? – Tárgyalhatunk persze. Hanna egyik férfiról a másikra nézett. tizenöt. – Ön nyilván megérti a szempontjaimat. én mindenre nyitott vagyok. – Na. ön ugyebár bemutat a vevőnek. azt hiszem… Szóval. tudja. Ez egy formula. öt százalék. Az ő szerepe ennél a pontnál minden jel szerint véget ért. és ha mindenki lecsippent tizenöt százalékot. Andrej bemutat önnek. rápillantott a macskakaparásra. Izmajlov kézbe vette a könyvet. lássuk akkor. kinyitotta a hátsó borítóját. mi ez itt! – mutatott a férfi a könyvre – Ez valami tervrajz? – Nem éppen tervrajz. ez egy hosszú láncolat. .alkalmazására természetesen katonai területen kerülhet sor. Izmajlov megmerevedett. majd becsukta. – Még az is lehet. – Andrej mintha arra utalt volna. amely a hajtómű működését írja le. igen. Ez a szokásos összeg.

– Rachelről van szó… – Mondja meg neki. nem érti. hogy titkárnőjét a sírás kerülgeti. – Nem… azt hiszem. az lenne a legjobb. Daisy volt az. kibicegett a folyosóra. A botjára támaszkodva föltápászkodott. – Azt hiszem. és megszakította a vonalat. – Igen. azt hiszem… – Miféle értesülést? – kérdezte Keyes nyugodt hangon. ha személyesen idejönne! Keyes érezte. hogy ezek ilyen hangosan zümmögnek? – …beszélni akar magával! Kapott egy értesülést. hú… Azt hiszem.– Ami persze nem jelenti azt. Megszólalt egy telefon. Keyes kézbe vette a mobiltelefonját. – Jim! Ide kellene jönnie! – Miért? – Kereste önt az előbb… hú… Belmontból. hogy… – Tárgyalás közepén vagyok – mondta Keyes. . hogy visszahívom. hogy a magam részéről ne támogatnám az értelmes kompromisszumokat… 5. Az a helyzet. és füléhez emelte a készüléket. – Nem az enyém – mondta Brown. Massachusetts… egy zsaru… Keyes ránézett a folyosó fénycsöveire. Valóban az övé szólt. azonnal idejönne! Azt hiszem. az a legjobb… – Nem tudok most odamenni – mondta Keyes. remegett a hangja. – Mi ez az egész? – Az lenne a legjobb. Keyes és Brown egymásra néztek. ha most. – Daisy? –mondta monoton hangon. Normális az.

Keze nem remeg. Jurcsenko. addig az orosz belenézett az aktájába. ha most rögtön odamegy! Brown összeráncolta szemöldökét. hogy mondja… – A „keselyű”! – Mondtam már magának – felelte Jurcsenko –. Adott neki egy nevet. – Francis Dietz. – Daisy vette át az üzenetet. – Keresték magát telefonon. hogy amíg ő Brownnal a folyosón beszélt. és futólépésben megindult a sárga vonal mentén a felvonó felé. gondolta. Legjobb. Most. Keyesnek az a gyanúja támadt. ahogy az ajtó becsukódott mögötte. hogy jöjjön ki vele a folyosóra. – Engem? – A feleségéről van szó… – folytatta Keyes. szemlátomást roppant elégedett volt a helyzettel. – Hol is tartottunk? – Nem emlékszem. De ez az állapot nem tart sokáig. A következő pillanatban sarkon fordult. Légzése egyenletes. . Kinyitotta az ajtót. – Óh… igen. – Mi történt? – kérdezte Brown. Az én irodámban. idő.Mielőtt ismét kinyitotta volna az ajtót. A rendőrség már az irodában kutakodik. Keyes visszament a cellába. és Jurcsenko fölé tornyosult. megállt egy pillanatra. s hamarosan lejár az idő. súlyos a helyzet. Mindig az idővel van a baj. Keyes állva maradt. és intett Brownnak. Rachelt megtalálták. rossz nyomon jár! Összetéveszt valakivel! Keyes jeges pillantást lövellt az oroszra. Úgy tűnik. és felfedezte az üres oldalakat. mint a macska. Ketyeg az óra. Jurcsenko üres tekintettel nézett rá. amelynek sárga kanári toll kandikál ki a szája sarkából. igaz? Soha nincs elég idő semmire.

az az amerikai. hogy ügyvéd jelenléte nélkül egyetlen kérdésre se válaszolok. Van egy üzleti ajánlatuk. hogy van neked az a barátod. ami alighanem érdekelni fogja a herceget. – Arra gondoltam – mondta Izmajlov –. Tudod. az óvatosság sose árt… Madeleine aggodalmasan bólintott.– És azt is megmondtam már – folytatta Jurcsenko –. De nem szeretném. itt még a falnak is füle van. Néhány másodperc múltán feltűnt az asszony a nappali szoba árnyékos bejáratánál. Hogy is hívják? Az asszony hunyorgott. Az ablaknál álló férfi a pohár vizét vizsgálgatta. s a fején könnyű szalmakalapot viselt. ha erre az összejövetelre a házamban kerülne sor. – Madeleine! – szólt ki a feleségének Izmajlov. hogy otthont adna egy ilyen találkozónak? . – Kedvesem – mondta Izmajlov. – Erre most nincs idő! – Mégis. – Megtennél nekem egy szívességet? Hanna a díványról figyelt. – Gondolod. mit gondol. – Tudja tartani a száját? – Azt hiszem. mintha a szobában zajló események teljesen hidegen hagynák. hol él maga? Milyen országban? Eddig azt hittem… – Nekem – mondta Keyes tagoltan és nyomatékosan – nincs több időm erre! 6. A kertből jött. – Igen. megint a kezén voltak a vastag kertészkesztyűk. igen. – A barátaink – kezdte Izmajlov – találkozni óhajtanak a herceggel. – Henri Jansen – mondta.

Hannának úgy tűnt. – Értem. mintha az asszony egy pillanatra elsápadna. aztán előrehajolt. csak ha neki is megfelel. mintha legalábbis értené a jelentését. hogy megint elkapja a gépszíj. A nézők tapsoltak. Keyes érezte. és elhagyta a nappalit. ahogy távozik. A szálkás. az jó lesz. tedd meg! A nő sarkon fordult. fedetlen lelátók. Valahol. – Kérlek. amit Jurcsenkóval művel – de gondolatai megint az ifibajnokság körül kalandoztak. Majd Hannára pillantott. Jeremy kinézett . – Madeleine! – szólt utána a férfi. megbillentette. hogy az utolsó csepp víz lassan lecsússzon a torkán. – Megemlítheted neki. 7. – Megkérdezhetem. hogy előszeretettel vigasztalgatja a környékbeli asszonyokat férjeik távollétében. Az ablaknál álló férfi megemelte a poharát. Persze. Jeremy megint ott állt a baseballpálya gumilemezén. a tudata mélyén homályosan érzékelte ugyan. bár nem volt benne biztos. – Bíztasd őt! – kedélyeskedett Izmajlov. – Értem. és közelről szemügyre vette az egyenletet. tudok róla. és elindult kifelé. A nő hátrafordult. Vlagyimir. ujjongtak. s hagyta. – A barátaink pedig nálunk éjszakáznak. és kézbe vette a könyvet. Kinyitotta a hátsó borítót. Előkészítenéd a vendégszobát? A nő bólintott. – Holnap este. Azt hiszem.Madeleine vállat vont. Izmajlov elgondolkodva nézte. a perzselő nap.

kérem… Keyes fölállt. Zihálva próbált levegőhöz jutni. de ettől nem lassult le a mozgása. elengedte a füle mellett. És amikor visszamegy az irodájába. és eszébe jutott… A bot kettétört. csak sántikált lefelé a folyosón. Jeremy kezén volt egy méhcsípés. Jurcsenko arca felismerhetetlenné vált a vértől. – Vlagyimir Izmajlov. Fölvette a szabályos állást. megragadta az ütőt. és Keyes belépett a liftbe. Ördögi fickó. Keyes odaért a felvonóhoz. pontosan úgy. aztán ment Keyes után. Az Isten szerelemére. és mindenkinél hangosabban tapsolt. ahogy Keyes mutatta neki. egy dossziét is fog találni ezzel a névvel! Brown még mindig kiabált utána. Izmajlov. Van tehát egy neve. amikor rávágott Jurcsenkóra – hát innen a fadarab! Odabicegett az ajtóhoz. Mondani próbált valamit. és várt. Keyes visszamosolygott. és elhajította kezéből a fadarabot. De Keyes nem figyelt. Aztán keresni kezdte a botját. Lenézett Jurcsenkóra.az apjára. Bugyborékolt a lélegzete. hangja üregesen visszhangzott a folyosón. A keselyű! Kinyílt a liftajtó. Honnan került elő ez a fadarab? Nem értette. Izmajlov. és mosolygott. Kisimította az ingét. Brown mondott valamit. Ahogy kilépett a folyosóra. mondta magában Keyes. Fölállt. David Brownba botlott. megnyomta a gombot. . Mindent odaadna ezért a gyerekért! – Izmajlov – nyögte Jurcsenko.

De azért rátette a védősapkát a fényképezőgép lencséjére – előtte elkattintott néhány kockát.Huszonharmadik fejezet 1. vélekedett. dupla porfelleg kavargott a nyomában. csupán azért. Visszatért a kandallóhoz. Egy pillanatig elnézte a két skorpiót. hogy behúzza a zsalukat. és valami kétségtelenül felkavarta ezeket a lényeket. Madeleine Izmajlov kocsija közelített a hosszú bekötőúton. egyáltalán működik e még az az átkozott masina –. Lehet. hogy ma estére rendelkezésre bocsátja a házat ahhoz a bizonyos összejövetelhez – remek alkalom. Ez alighanem még csak hamis riadó lesz. hogy mégiscsak itt van az évszakváltás – persze. mint az ember. gondolta. hogy a potenciális ellenségek táborát . Mi szél hozta ide a nőt? Henri beleegyezett. A nappaliban a kandalló peremén két skorpió futott végig. majd átment a szobán. A fák dél felé bólogattak. hogy az évnek ebben a szakában ilyen erővel tomboljon a misztrál. Túl korai még. amint észrevette a veszedelmes rovarokat. és fölkapott egy szemétkosarat. Henri összevont szemöldökkel nézte a közelgő Audit. és kiment. mely a zongora alatt hevert. hogy ellenőrizze. akkor is túl korán érkezett! Az állatok érzékenyebbek az időjárás változásra. és valahogy behízelegje magát a keselyű baráti körébe. hogy kiszórja őket. Tombolt a vihar. aztán bement a házba. Henri Jansen fölnézett a fényképezőgépe mögül a gyepszőnyeg fölött hullámzó fakoronákra. egy újsággal besöpörte a skorpiókat a kosárba. hogy végre találkozhasson a férjjel. ahelyett. Henri elhúzta a száját.

Hangja üresen. és Madeleine szinte kirobbant a volán mögül. – Higgadj le! – ismételte. de attól félek. hogy… – Mit mondott? – Csak ennyit. meg bizonyos férjes asszonyok… Óh. és meghúzta. hogy nem! De az is lehet. – Henri? –kezdte. a férjem ott állt mellettem… Madeleine tágra meresztett szeme idegesen vibrált. – Azt hiszem. hogy te meg bizonyos környékbeli asszonyok a férjük távollétében… – Micsoda? – Nem tudom. és odanyújtotta. hogy rájött! Bementek a konyhába. hogy mégiscsak tudja. hogy rám célzott e. – Gyere be! Madeleine követte a férfit a fedett belső udvaron át a bejárati ajtóhoz. de hát még csak kora délután volt! A kocsi hirtelen fékezett. – Nincs sok időm! Azt mondtam Vlagyimirnak. hogy tévedek. ami ugyebár nem éppen életbiztosítás számára –. nagyon félek. Azonnal döntenünk kell… – Higgadj le! – mondta Henri. Henri. – Nem mondhattam el a telefonba. Lehet. Madeleine leroskadt egy magas székre a pult mellé.gyarapítaná. Kivágódott az ajtó. Majd szájához emelte a palackot. Henri hirtelen jeges szorítást érzett a szíve tájékán. Kezével kapkodva gesztikulált. – Lehet. erőtlenül kongott. mindent tud! A jeges kéz egyre erősebben markolta Henri szívét. bárcsak így lenne! De tett egy kétértelmű megjegyzést. és megállt. hogy a piacra megyek. Hogy te. . teletöltötte az asszony poharát. Henri fölnyitott egy üveg bort.

– De igen. – Van pénzem! Félretettem egy csomó pénzt! Most. Henri ugyanolyan állapotban volt. de éppen csak annyi meghittséggel. hogy már így is késő… – Madeleine! – mondta. Megtehetjük… – Nem! Hová mennénk? Mindenhová elér a keze. és arról is. – Gyere ide! Az asszony tüstént letette a bort. Le kell zárni ezt az ügyet. méghozzá azonnal! Lehet. és a férfi karjaiba vetette magát. – Nem igaz. és elutazunk messze. – Várj a következtetéssel! – szakította félbe Henri. a világon bárhová. hogy jóba vagy egyes környékbeli férjes asszonyokkal. bárhová. – Igen. amennyit az adott helyzet kényszerűen megkövetelt. leszállt a székről. tud rólad. – Elmenekülhetnénk! – esdekelt az asszony. és ismét meghúzta. Izmajlov megtudta! Az orosz rájött. azonnal beülhetünk a kocsiba. hogy mondjam meg neked. bárhová mehetünk… . pár évig mindenképpen elég lenne ahhoz. Mindenütt ránk talál. Hová akarsz menni. igen. csak el innen… – És mi van a mai estével? – Az nem számít. és most egyiküknek – vagy mindkettőjüknek – lakolnia kell! – Henri! – nyögte Madeleine.Madeleine a hisztéria határán állt. kihajtunk a repülőtérre. hogy… – Édesem! – szakította meg a férfi. – Nem mehetünk el. Henri? Hol akarsz élni? Bárhová elviszlek! Én fizetem! Félretettem elég pénzt! Jól élhetnénk. – Mit mondott pontosan? – Azt. Henri szorosan átölelte. Henri megemelte a palackot. Nem csoda. fölszállunk egy gépre.

és még idejében lépett ki a házból ahhoz. és csikorogva megpördült a kocsival. melyet aztán hamar foszlányokra szaggatott a feltámadó szél. Az asszony esengve függesztette rá a szemét. hogy visszatartsa. Mi értelme lenne? Előbb utóbb elkerülhetetlenül szembe kellene nézni a realitásokkal. De még az is lehet. Elfordította a slusszkulcsot. Henri meglepődve látta. ujjainak elkent nyomai még látszottak a pohár oldalán. hogy lássa. és Izmajlov mégse tud a kapcsolatukról. . Henri nézte. sóvárgott a tekintete egy csöppnyi melegségért. amint Madeleine beszáll az Audijába. de nem mozdult. tövig nyomta a gázpedált. Mire befejezte. az Izmajlovval való szembenézést. A kapcsolatuk véget ért! Ha Henri ép bőrrel megússza a mai éjszakát. A következő pillanatban a kocsi dübörögve lekanyarodott a bekötőútról. hogy vaklárma az egész. Néhány másodpercig kínos csendben egymásra meredtek. amikor Madeleine fölnézett rá. hogy találkozzon az asszonnyal. Henri kibontakozott az ölelésből.– Őrültségeket beszélsz! Madeleine a férfi vállába temette az arcát. Henri érezte. Henri elfordult. Néma csend lett. akkor többé úgyse kockáztathatja meg. latolgatta a férfi. hogy bezsaluzza a konyhaablakokat. Borospohara a pulton állt. Elindult. – Tudom – váltott hangot hirtelen. hogy az asszony minden porcikájában remeg. Madeleine-nek hűlt helye volt. Mégis. Henri a nyomába eredt. és hátralépett. Az asszony most már sírt – könnyáztatta arca csillogott a szélvédőn át. hogy száraz a szeme. hatalmas porfelleget hagyott maga után.

Dietz még egyszer ellenőrizte fegyverét. szorosan a könyv mellé. megszerezték a pasas dél-franciaországi címét. hogy eladja a titkos formulát. Úgy tűnt. csak egy diétás kólát kért. Lehet. Amit eddig elértek. Megvan a keselyű neve. Keyes intett. semmi mást. Az egész utazás alatt kerülte Keyes tekintetét. Brown elvett egyet. hogy nem kér enni. Idegrendszere felbolydult állapotban volt. és hozta az étlapot. Jött a stewardess. majd becsúsztatta a pisztolyt a táskába. azzal tulajdonképpen elégedett volt. Ahogy Brown visszaadta az étlapot. és pusztán a dolgok szerencsétlen összjátéka folytán keveredett az egészbe? Bármennyire is idegenkedett a gondolattól. ügyelt rá. Brownnak sincs nagyon étvágya. de egy szót sem szólt. és azon ügyködik. Ha most egyetlen falatot lenyelne. hogy ne találkozzon a szemük. . Mielőtt Keyes betette volna a fotót a táskájába. egy pillanatig elmerengett az arcon. Keyest ez nem zavarta különösebben. azonnal kijönne belőle. Keyes becsúsztatta a táskájába a fotót.2. 3. a kézitáskát pedig lábbal belökte az előtte levő ülés alá. hogy semmi ne terelhesse el a figyelmét a végrehajtandó feladatról. Brown visszaadta a fényképet Keyesnek. Keyes rámeredt az előtte levő ülés háttámlájára. hogy a nő teljesen ártatlan. Amikor a stewardess visszatért. és minden erejét arra összpontosította. most mégiscsak ez látszott a legvalószínűbbnek. Dietz jelenleg minden valószínűség szerint éppen ott tartózkodik.

Továbbra is hátat fordított. . kinézett a fák rezgő koronáira. – Jöjjön! – mondta halkan. keskeny lapockáit igyekezett tökéletes nyugalomban tartani. hirtelen hátrafordult. A nő az ablakhoz lépett. – Ne aggódjon! – felelte. s szórakozottan játszadozni kezdett az egyik fülbevalójával. és a férfit követve ő is elhagyta a szobát.Zajt hallott. A nő jött be a hálószobába. és a nő háta mögé lépett. – Bizalom! – mondta Dietz. Fáradt mosoly volt az arcán. – Én megbízom magában. Eltelt néhány másodperc. – Remélem. – Emlékszik? A nő nem válaszolt. Dietz kézbe vette a táskáját. Aztán a nő megfordult. A szél még mindig nagy erővel söpört végig a völgyön. azt nem nekem szánta – mondta.

Alacsony. és kisietett az első vendégek fogadására. Ismerősnek látszott. kecskeszakállas férfi szállt ki. amitől Madeleine tart. Megint eszébe ötlött. Henri figyelte. valamint nyolc poharat. ha az egyszerű. körbenézett a nappaliban. vagyis. ahogy megkerüli a kocsit. amint a kecskeszakállas alak látványosan szórja a millióit a . vajon igaz e. hogy a férj tudomást szerzett a kapcsolatukról. Henri megigazította a felöltőjét. Tulajdonképpen mi a csudát kell egy ilyen alkalomra szervírozni? Úgy vélte. Izmajlov nem tud semmiről! Nincs ok az aggodalomra! A legújabb típusú Rolls Royce állt a ház előtt: egy Silver Seraph. nem maradt több idő a töprengésre. puritán megoldásokhoz folyamodik – péksütemény. gombafejek. és egy ezüst dugóhúzót.Huszonnegyedik fejezet 1. olajos bőrű férfi volt. Némi töprengés után Henrinek leesett a tantusz. legjobb. egy utolsó pillantással ellenőrizte. Vajon szóba hozza e a férj az ügyet. fekete sofőregyenruhában. Hét óra ötkor érkezett az első autó. A gépkocsivezető egy tagbaszakadt. kenyér. próbálva menet közben feléleszteni az önbizalmát. amikor meghallotta a motorzajt. sötétkék öltönyt viselt és sötét szemüveget. Fölegyenesedett. Beduin viseletet képzelt rá. s máris felismerte a médiából. Minden rendben lesz! Madeleine képzelődik. zelleres rudacskák. és kinyitja a hátsó ajtót. vagy netán a szónál valami keményebb eszközt tartogat Henri számára? Közben odakint leállították a kocsi motorját. de nyitva állt a kandalló melletti bár is. bajuszos. Henri Jansen a nappali kiugró épületrészében ült. Négy üveg bort készített elő a kávézóasztalra. hogy minden a helyén van e.

s elindult az asztal felé. állapította meg magában Henri. szemügyre vette a szobrokat. a süllyesztett nappali irányába. csaknem félszegen. aki kellemes fél mosollyal az arcán előrelépett. vagy nagyszabású beruházások finanszírozójaként pöffeszkedik az amerikai csúcstechnológiai iparágban. kinek is intézze a köszöntést: a férfinak vagy a sofőrnek. ezért aztán kissé zavartan valahová a két ember közé nézett. Egy kicsit trillázva. de udvariasan bólintott. majd jobbra. – Gyönyörű ház – mondta. bólintott a herceg felé. úgy állt ott. Kentucky Derby-k győztes versenyistálló tulajdonosaként páváskodik. s nem tudta pontosan. Átlépve a küszöböt először balra kémlelt. A sofőr előrement a házba. és megvizsgálta a kandallónak támasztott antik. A herceg továbbra is mosolygott. A sötétkék öltönyös visszafogottan. a festményeket. . girhes modellekkel körülvéve. noha mintha némi csalódással vette volna tudomásul az utóbbi választ. – Tölthetek bort? – kérdezte Henri. de kitűnően beszélt angolul. És meglepően fiatal. beesett arcú. kovácsolt piszkavasat. Amikor a sofőr megbizonyosodott arról. hogy sehonnan sem leselkedik veszély. a konyha felé. – Üdvözlöm! – mondta Henri. és rendkívül fesztelennek látszott. A herceg kényelmesen körbesétált a teremben. mint aki nyársat nyelt. Halkan beszélt.száz láb hosszú jachtjain. Egy barátom kérésére gondoskodom a házról. Henri oldalt állva várakozott. Most azonban pont úgy festett. A sofőr – aki nyilvánvalóan a testőr szerepét is betöltötte – elfoglalta pozícióját a bejáratnál. Beléptek a nappaliba. – Mióta él itt? – Csak a szezon kezdete óta. mint bármely más üzletember.

és keményen összepréselte a kézcsontokat. és bólintott. Kiszállt. Ő vezette a kocsit. Vodkát löttyintett egy pohárba. hogy kinyíljon a kocsiajtó. ugye? – kérdezte. és fürkészően Henrire nézett. – Egy perc. Henri kissé kihúzta magát. Henri feszülten várta. karját dölyfösen összefonva. A herceg egy alacsony kereveten ült. sötét. – Vlagyimir! . Egy magas fényezésű. felállt. majd leállt a motor. És ha mégis Madeleine-nek van igaza? És ha Izmajlov éppen azért rendezte ezt az estét. és elé sietett. Ahogy Izmajlov belépett. fekete Mercedes érkezett. – Valgyimir Izmajlov. A kézfogás túl erőteljes volt: Izmajlov valamivel Henri markának közepe alatt ragadta meg a kezét. hogy a jobb szemhéja vadul rángatózni kezd. Tud róla! – nyilallt Henribe a felismerés. közben érezte. közben egy másik kocsi hangját hallotta odakintről. mert valami fortélyos bosszúra készül? Nem! Izmajlov nem tudhat róla! Reméljük! Fölismerte a férfit Madeleine fotóiról: ösztövér. Lassú ünnepélyességgel besorolt a Rolls Royce mellé. halkan duruzsoló motorral: Vlagyimir Izmajlov autója. aztán visszavette a kezét. bozontos szemöldökű. Henri irányt változtatott a bár felé. Gyorsan hozzáöntötte a vodkához a vermutot. Henri bevezette a házba az új vendéget. A testőr-sofőr.– Abszintos martinit kérek! Köszönöm. és itt lesznek a barátaim – mondta szárazan. – Henri Jansen. Izmajlov pár másodpercig ropogtatta Henri zsenge kézcsontjait. még mindig ott posztolt a nappali bejáratánál. majd az abszintot. Madeleine férje. – Maga a házgondnok. átnyújtotta a poharat és kisietett a szobából.

nem egészen – felelte a fiatal herceg. Henri betessékelte őket. Mielőtt utánuk ment. a szél rázendített. Szüksége van a testmozgásra! – Beszél összevissza! Nézzen már ránk! Maga szerint melyikünknek van nagyobb szüksége a testmozgásra? Henri mosolygott. –Üdvözlöm önöket! – szólalt meg a házigazda udvariasságával. Átadta a poharat Izmajlovnak. és az újabb jövevények elé sietett. a normális emberek kutyát sétáltatnak vagy golfoznak. Vlagyimir viszont szafarizik. mint egy túlérett szilva. A férfi jellegzetes túlméretezett amerikai. gondolta Henri. – Amit ő. Szemhéja még mindig rángatózott. Kintről megint kocsi zaj hallatszott. alighanem pár évvel fiatalabb Henrinél. hogy látlak! Na. Ahogy leparkoltak. A nő csinos. A kormány mögött egy férfi ült. A szél azonban minden eddiginél erősebben fújt. éjszaka várhatóan nem lesz eső. alighanem bérelt autó. Henri a bárpult felé indult. széle hossza egy. próbálta lesimítani összekuszált fürtjeit. Henri szeme ösztönösen végigfutott a nő alakján. – Örülök. jól szituált. –Mit iszik? – kérdezte Izmajlovtól. – Tudja. pedig élvezi. Egyikük sem válaszolt.Izmajlov vigyorgott. A „barátok” – végre megjöttek. . – Panaszkodik. Henrihez fordult. Henri a hajához kapott. A napkorong alacsonyan csüngött a horizonton. Az ég tiszta volt. mellette egy nő. fölnézett az égre. hogy elkészítse az italt. ütött kopott járgány. de ott se adja alább a maratoni távnál. Az utolsó kocsi egy Mini volt – kicsi. kiheverted? – Hát.

és az út menti csalitosra célozgatva gyakorolt. Huszonkét éves lehettem. srác koromban. . – Vegye ki a Glock típusút – mondta Brown. és újra kifelé bámult az ablakon. – Könnyen kezelhető. – Egyszerre két lövés! És addig lőjön. – Célozzon. – Nem – felelte. és meglepődött a súlyától. zömök és ocsmány fegyverek lapultak. A hevederhez pisztolytáskák tartoztak. A tárban tizenhét töltény van. és szorítsa erősen! De vigyázzon. hogy hangos. nincs miért aggódnia. A terepjáró hátsó ülésén megtalálta Brown táskáját. Visszatette a fegyvert az ölébe. és talált benne egy összegubancolódott bőrhevedert. Keyes rácsúsztatta az ujját a ravaszra. – Pontosabban… egyszer. nyári táborozáson. Kinyitotta. Szőlőültetvények mellett húztak el. 2. szemét közben az úton tartva. Keyes kézbe vette a fegyvert. mert visszarúg. És készüljön fel rá. aki eddig a narancssárgában játszó földeket szemlélte az ablakon át. Negyedmérföldenként egyre keskenyebbé vált a vadonba vezető út. – Nyúljon be a táskámba! Keyes hátrafordult és matatni kezdett. hogy értette. – Mindig testre célozzon! – folytatta Brown. aztán bement a vendégek után a házba. Abszolút megbízható. Jó nagyot szól.Még egy pillanatig elnézte az eget. amíg a másik összeroskad. és az ölébe vette. Keyes morgott valamit. ránézett Brownra. két kézzel fogja! Amúgy is remegni fog a keze. majd hegyi patakok és meredek sziklaformációk következtek. azokban pedig fekete. – Volt már pisztoly a kezében? Keyes.

Kiszálltak az autóból. – Mindig testre célozz! Egyszerre két lövés! A ház előtt egy Audi parkolt. Brown az ajtóra nézett. és feszülten figyelt. A főbejárati ajtó – két oldalán elefántcsont oszlopok – tárva nyitva volt. Keyes a botjára támaszkodva bicegett. miközben Brown az út szélére húzódott a terepjáróval. és elővette a térképet. majd óvatosan befelé indult. mellkasát mintha satuba fogták volna. és bekémlelt a házba. és a félhomályban hunyorogva böngészték az úthálózatot. Eukaliptusz és lilaakác illatát hozta magával az éjszakai légáramlat. aztán Keyesre. majd megindultak a kolóniái stílusú kastély felé. Az ajtófélfához lapult. ez az út visz Izmajlov házához. ellenőrizték a pisztolyaikat. – Lehet. De azért kinyitotta a kesztyűtartót. hogy eltévedtünk? – kérdezte Brown. hátradőlt az ülésen. elöntötte a forróság. cipője belesüppedt a sárba. Testre célozz! – ismételte magában. – Itt vagyunk? –mutatott rá egy pontra Brown. Brown nem vett észre semmit. Bent szólt a rádió. Brown leállította a motort.Jó öt perce haladtak már ezen a szakaszon. . ha Keyes jól számolt. Hirtelen ernyedtséget érzett. fájdalmasan ismerős zenét játszott: Billy Joel. A talaj nedves volt. Keyes szerint jó irányba mentek. – És ide kell mennünk… – Itt föl! Alig negyedmérföldnyire voltak a háztól. A két férfi megtorpant. úgy vélte. Amikor a kocsifelhajtóhoz értek. Mindketten a gyűrött térkép fölé hajoltak. és továbbhajtott.

Zokogott. nyirkos folyosó. tompán bámult Keyesre. – Három kocsi – mondta Brown. A főépület mögött szőlőskert. egyszerre. 3. Két lövés. Boltíves ajtók nyíltak a folyosóra. – Az egyik egy Rolls Royce. – Vlagyimirt keresik? – kérdezte. Brown elővett egy távcsövet a táskájából. Egy nő ült az asztalnál. Brown ismét az út szélére húzódott a terepjáróval. Van Gogh és Chagall a falon – eredeti festmények! –. Testre célozz! A konyhához értek. Szürkület derengett körülöttük. mellette csikkekkel teletömött hamutálca. a nő felkapta a fejét. Keyes. a földeken vad szél süvített. Brown óvatosan közelített. Kesernyés mosoly jelent meg az arcán. A hűtőszekrény mellett macska fészkelt. Lassan Brown után lopakodott. Összeszedte minden bátorságát. Ahogy a két fegyveres férfi belépett. távcső nélkül is felismerte a házat. kelet felé fordította: a hosszan elnyúló kocsifelhajtó irányába. A pulton gyümölcsöstál és a rádió. Félig üres borospalack állt az asztalon. bíbor levendulamezők. – Mutassa! .Aztán belépett. A ház körül kisebb bungalók és melléképületek helyezkedtek el. s közben két kézzel erősen szorította a Glock pisztolyt. Az utolsó ajtó mögül fény szüremlett. Kezével megtörölte az orrát. azt hiszem. memorizálta Keyes. Innen jött a zene. és Keyes egyedül maradt odakint. Félhomályos. A falakról súlyos serpenyők és fazekak lógtak. a nő elmondása alapján. valamiért ez villant át Keyes agyán.

és tulajdonképpen nem volt benne semmi különleges. Keyes ügyetlenkedett egy darabig. amint az uszoda fokozatosan a süllyesztett nappali tükörképévé alakul át. Most már nem ugorhatott ki a házigazdái szerepkörből. Keyes nem ismerte az alakot: harmincas éveinek közepén járó. ahogy Brown mondta az imént. hogy ő adjon otthont ennek a találkozónak. Mellette. míg megtalálta az autókat és rájuk fókuszált. Keyes egy pillanatig azt hitte. igen! A másik Dietz! Keyes leengedte a távcsövet. 4. egy ezüst Rolls Royce parkolt. Legjobb lenne semmit se tudni mindarról. De aztán látta. és most jön. hogy nem az Audi. – Jönnek! Újabb autó fordult a kocsifelhajtóra. az ablakok tükrökké váltak. ami itt folyik! Nem tartotta túl szerencsésnek. Határozottan rossz ötlet! Ennél csak az volt rosszabb ötlet. nagy port kavart maga mögött. hanem egy Mini közelít. A másik pedig… nos. – Vegye le a távcsövet! – szólt Brown halkan. hüvelykujjával közben a fókuszáló gyűrűt igazgatta. Henri figyelte. hogy a nő valahogy letépte magáról a kötelet. A folyamat nagyjából húsz percig tartott. magabiztos testtartású. jóképű. és Brownra nézett. Keyes követte a kocsit a távcsővel. de még csak a szobát sem . Egyikük az a bizonyos nő. Az egyik egy kombi volt. hogy kényszerű fültanúja ennek a sajátos megbeszélésnek. jól öltözött fickó volt. Annál inkább ismerősnek látszott a Mini két utasa.Brown átadta a távcsövet. valószínűleg üresen. hogy figyelmeztesse a férjét. egy férfi jelent meg a ház főbejáratánál. A másik egy fekete Mercedes. Ahogy a nap leszállt. De most már nem volt visszaút. mint a háta mögött zajló tárgyalásra. De inkább erre figyelt. Ahogy a kocsi megállt. majdnem a ház takarásában.

vagy italutánpótlásért megy. Egyetlen dolgot tehetett: mereven bámult kifelé az ablakon. . hogy kiüríti a hamutartókat. mintha süket lenne.hagyhatta el azzal az átlátszó ürüggyel. és úgy tett.

Izmajlov mindeközben a belső zsebéből készségesen előhúzott egy golyóstollat. egy darab papír után kutatva. Arcizma se rezdült. mozdulatlanul. uraim. Vlagyimir. Ám az idő mégiscsak esszenciális tényező. a nő és a herceg egy alacsony díványon ültek. benyúlt a kottatartó mögé. halkan. Az amerikai átvette a jegyzettömböt meg a tollat. Ezután a papírt az asztalra helyezte. akkor ez lenne a kiinduló alap. Nekem mindegy. hogy Vlagyimir biztosított afelől.– …a hozzám eljutó sokféle ajánlat – magyarázta az amerikai. Hangja magabiztosan csengett. és előhúzott egy jegyzettömböt. Teltek a másodpercek. hogy önök ebbe a kategóriába tartoznak… Nos. – Természetesen megértem a körültekintés és az elővigyázatosság elengedhetetlen szükségességét. De persze szívesebben kötök üzletet megbízható ügyfelekkel. Most pedig szíves engedelmükkel leírnék egy számot… Körülnézett. és leírt egy számot. A testőr-sofőr továbbra is az ajtónál állt. Henri odasietett a zongorához. hogy az árut kinek adom el. Megnézte. írással lefelé borítva. szinte dallamosan. uraim. akiknek a kilétét természetesen nem áll módomban felfedni. A szaúdi herceg nyúlt érte elsőként. Negyvennyolc órán belül újabb találkozónk lesz egy másik érdekcsoport tekintélyes képviselőivel. és kissé előrehajolt. – Én pragmatista vagyok. Odavitte az amerikainak. és éberen hallgatták. . és tekintettel arra. hogy ezúttal felkínálhatom önöknek a lehetőséget… A kandalló előtt állt. igazán örülök a kivételes alkalomnak. kezét hátul összekulcsolta. – …és ha megengedik.

amiatt ugatott. Ujjaival csettintgetett. okos kislány! . vélte Henri. jön Sylvie. És akkor. De azért most már megkeresi azt az átkozott ebet. – Sylvie! – hívta a kutyát. ám ebben a pillanatban odakintről. öt szempár pislogott vaksin kifelé az üvegen át. Csak az erős szél ijesztett rá. és ha a kutya minden levélrezdülésre ismét ugatni kezd. a feszültség csúcspontján! Eddig minden simán ment. ám akik bent voltak.A szaúdi szólásra nyitotta a száját. – Ne aggódjanak. A szél bármelyik pillanatban újra föltámadhat. vélte Henri. a saját területére. mint egy akvárium. A döntő pillanatban. tessék. és úgy nézett ki. nem láthattak kifelé. és a testőr mellett kisurrant a szobából. egészen közel a házhoz. majd Henrire. egyenesen a főbejárat felé igyekezve. semmi baj! Ám a kis terrier vakkantásai nem is jöhettek volna rosszabbkor. Innen beláthatott a fényesen kivilágított társalgóba. hogy hamarosan túl lesznek ezen a gyötrelmes éjszakán. kutyaugatás hallatszott. A herceg először a testőrére meredt. és szépen visszapenderíti a szomszéd kertbe. – Azonnal körülnézek – mondta. – A szomszéd kutyája – magyarázta Henri. semmi baj! Szavaival szemlátomás senkit nem nyugtatott meg. akkor ezek az emberek odabent az életben nem hagyják abba ezt a rohadt… Henri megkerülte a házat. – Gyere ide. és az úszómedence felé közelített. és közben kémlelte az éjszaka sötétjét. 5. mert a szél újra elcsendesedett. és néhány rekedt vakkantással fölborít mindent! Most meg hallgat! Vajon miért? Talán. Olyan volt a társalgó.

A medence túlpartjáról reccsenés hallatszott. hirtelen kiszáradt a torka. – Ide gyere. Egyikük fölemelt egy pisztolyt. ketten voltak! Ahogy fölnézett rájuk. s csóválta a farkát. Innentől kezdve igen gyorsan végbementek az események. . ne menj oda! – erőlködött Henri. és füttyögött közben. De volt ott még valaki… Sőt. – Gyere vissza. Henri arrafelé indult. kutyuska. Henri! A következő pillanatban a kutya ott állt mellette a magas fűben. én vagyok.

mint valami múzeumi szoborgyűjtemény. tekintve. Megállt. A testre célozz. Brown megmozdult. hogy a fegyver mégsem robbant föl. Aztán megállapította. a . 2. A férfi borzalmas loccsanással belezuhant a medencébe. Saját remegő képére meredt a tükröződő ablakban. szuggerálta magát. Ha tüzel. Először azt hitte. Csuklója fájdalmasan kificamodott. Az öt ember a házban szerteszét szaladt. Hogy a pokolba lehet egyszerre két lövést leadni. Megkerülte a férfit. hogy a férfi éppen rájuk nézett. Talán van valami ötlete. a dörrenés lehetetlenül hangos volt. A lövés zajára Hanna torka összeszorult a félelemtől. az orosz álló helyzetben. megfordult. ahonnan a kivilágított ablakok mögül öt vaksi szempár meredt kifelé a sötétbe. Tüzelt. Keyes remegő kézzel emelte föl a pisztolyt. amikor egynek is ilyen brutális hatása van? A férfi nem futott tovább. Csupán visszarúgott. Keyes meredten bámult rá. A kutyát is milyen könnyedén lecsendesítette. De a jelenlétük már nem volt titok. hogyan lehet zajtalanul elintézni egy embert. és levegő után kapkodott. hogy a pisztoly felrobbant a kezében. elárulja a jelenlétüket. Lába megroggyant. ahogy Brown előtte figyelmeztette. Mindenki megdermedt körülötte: a szaúdi herceg a díványon ülve. A férfi hátrált. majd rohanni kezdett a ház felé. Brown azonban elkésett.Huszonötödik fejezet 1.

Az amerikai most lapos kúszásban elindult a nappali másik sarka felé.férfi. Az amerikai egyre jobban összezsugorodott. és tanácstalanul állt. A testőr és a szaúdi herceg eltűnt. akivel a fél világot kényszerűen körbeutazta. A tagbaszakadt ember. mintha valami elementáris erő vonzaná őket egymáshoz. A táska pedig a díványon. Az orosz továbbra is tanácstalanul téblábolt. Hanna mintha egy hőlégballont látott volna maga előtt. éppen felállás közben – mindegyikük az ablaküvegre bámult. ernyőt vonva testével a kisebb köré. A díványhoz rohant. A következő pillanatban szétfutottak. amelyből kieresztik a levegőt. Szeme az amerikaira villant. De a félelem megbénította: egyszerűen képtelen volt mozdulni. hogy a könyv nincs közvetlenül a testközelben. és próbált rájönni. A testőr mozdult elsőként. Mozdulj! – szólt a belső hang Hannában. természetesen. Szeme a kandallón . A villanykapcsolót akarja elérni. mi történhetett odakint az éjszakában. eszmélt rá Hanna. a védett személyhez. És ekkor jött a csobbanás odakintről! A kutya megint ugatott. miközben a szaúdi herceg is reflexszerűen az ő közelségét kereste. Az orosz ugyancsak nekiindult – de tétován: először a zongorához lépett. ahol a férfi korábban ült. amíg agya fölfogta a látottakat: íme. Hol a könyv? A férfi kézitáskájában. és kifelé taszigálta a főbejárat irányába. hogy kikerüljön a tűzvonalból! Hanna megpróbálta ugyanezt tenni. egy kiképzett harcos a földre veti magát. Hanna a kézitáskáról az oroszra nézett. majd a villanykapcsoló felé kapaszkodó férfira. Első eset. Eltelt néhány másodperc. szinte becsomagolta a herceget. Hanna útitársára. aztán megtorpant.

Valaki közeledett Dietz felé. a főbejárat felé rohant. A fény kialudt. az éles benti fények utóhatásaként. hogy valaki feléje tart. a bejárati ajtó irányába. Leengedte a pisztolyt. csak a nő állt az ablaknál megkövülten. szinte őrjítő volt ez a finom hanghatás. Keyes megpróbálta elengedni a füle mellett. Testre célozz! Tőle balra a kutya valami földöntúli. Ahogy leoltotta a villanyt. Keze még mindig remegett. De addig csak vibráló szellemképeket lát. ő is előrelopakodott. . a kovácsoltvas piszkavason. és a szeme nyilván hozzászokik a sötéthez. Jobbra mozdult. 4. Brown a házat megkerülve. Keyes ott maradt a medencénél.pihent meg. Keyes célba vette a nőt. és ügyelt arra. hogy eltávolodjon a kutyától. kimeredt szemekkel. Néhány pillanat. fájdalmas vonyításba kezdett. Ujja ráfeszült a ravaszra. Izmajlov volt. 3. nehogy véletlenül beleessen a medencébe. Hallotta a medence vizének halk csobogását. Kialudt a fény. Megpróbált célra tartani. A bent levők eltűntek. nyúlt a piszkavasért. Ösztönösen ismét tüzelőállásba helyezkedett. E pillanatban megszűnt a bénultsága. és hunyorgott. De az alak zajosan és ormótlanul elzúgott mellette a sötétben. érezte. mely a kandalló mellé volt támasztva. pisztolyát a kivilágított szoba felé irányozta. az orosz. Aztán Brownt követve.

Sípcsontját beverte a kávézóasztalba. hogy Elisabeth Websterrel eltűnjék a világ szeme elől. Csakhogy a szoba koromsötét. és kezében a biztos jövő. helyrehozhat mindent. A pisztoly azonban a kézitáskájában van. De most minden darabjaira hullik szét: a szaúdi eltűnt. döbbent rá! A táska pedig a díványon. recsegve. Karnyújtásnyira voltak az üzletkötéstől. Ilyen közel! – gondolta Dietz.Ahogy elhúzott Dietz mellett. az orosz éppen most lép olajra. Pár másodperc. De az alak elmozdult. majd elindult lefelé… 5. Rohadt helyzet. és a szeme hozzászokik… De most csak árnyakat lát. Hanna hallotta. gondtalanul új életet kezdjenek egy távoli. Még mindig jobb. kifelé. felszisszent a fájdalomtól. Valami nehéz tárgy mozdult a padlón. nekiütközött valaminek – a tárgy leesett a padlóra. amíg nála a könyv. Jobb felől valami suhogva magasba emelkedett. néhány perc hiányzott csupán. Előrelépett. az orosz azonban csörtetett tovább. mint fényárban úszva könnyű célpontnak lenni. az egész nagyon rohadt! Nincs nála a könyv! És a nő… Hol a nő? Annak az árnyalaknak kell lennie. mindent maga mögött hagyhatott volna. odakint pedig a fegyveres támadók… De vajon kik azok? Keyes? Ford? Vagy talán még sincs veszve minden? Talán még nem késő… Addig. ott az ablaknál. és nagy csattanással darabokra tört –. Dietz a pisztolya után kapott. és boldogan. . földi paradicsomban. gazdagon. Pár perc. amint a férfi nekiment a kávézóasztalnak.

Idomtalan tömeg feküdt félig az asztalon. Hanna hátrált. Hátrálva lépdelt fölfelé. ahogy a férfi elbánt vele. és kifordította a piszkavasat a kezéből. Más zaj nem hallatszott a szobában. a díványon. A könyv a férfi testén túl. Tompa puffanást hallott csak. . ám meglepve tapasztalta. hogy nem tudja fölemelni. Ezért inkább ellenkező irányba. Először azt hitte. Először a zongorát ismerte fel. bármit is talált el. mint amikor egy nehéz vas belecsapódik egy kásás belű görögdinnyébe. Lassanként kirajzolódtak előtte a tárgyak. biztos. Lassan rájött. Megpróbálta újra fölemelni a vasat. Inkább valami olyasféle. A kutya továbbra is ugatott. amint a fém reccsenve találkozik a koponyacsonttal. félig lelógva róla. Ez a valami a következő pillanatban kicsavarodott. hogy újból lesújtson. összeomlott. Minden erejét összeszedve lesújtott a vassal. akire lesújtott a piszkavassal.Megragadta a piszkavasat. Lábai megtalálták a lépcsőt. lábujjhegyen. A feje fölé lendítette. hogy maradt még tennivalója! Kemény csattanást várt. Aztán a kávézóasztalt. mint a férfi. . arra. hogy a mozdulatlanul heverő tömeg nem más. a kézitáskában volt. Beleragadt valamibe. hogy elhibázta. Aztán ott állt. Odakint beindítottak egy autót. de ez nem az a hang volt. és hallgatta a saját nehéz lélegzetvételét. továbbra is a homályba meresztve a szemét. Isztambul külvárosára gondolt. mígnem beleütközött a kandalló hideg kövébe. De Hanna nem tudott volna eljutni odáig anélkül. hogy ne érjen hozzá a mozdulatlan testhez. a folyosó felé indult.

Másik irányba. Hanna megkerülte a tetemet. Hanna fölsikoltott. Elvesztette az egyensúlyát.Hanna kiért a folyosóra. A férfi még mindig az asztalon hevert. közvetlenül az orra előtt. ezüstös fény szüremlett odakintről. 6. mozdulatlanul. és ahogy az elülső oldalra ért. Előrelépett. és a dívány felé igyekezett. már az autó zúgása sem hallatszott. amikor hirtelen sorozatlövés dördült. állapította . Föl a lépcsőn. A főbejárati ajtó tárva nyitva. Megtalálta a könyvet. Hanna ott állt a sötétben. a látványtól elbizonytalanodott. Megcsúszott valami nedvességen. A háta mögött egy másik autó nagy sebességgel távolodott a bekötőúton. Másik kezének ujjai még szorosabbra zártak a pisztoly markolatán. Keyes megkerülte a házat. Most már világosabban látott. szíve a torkában dobogott. két kézzel fogta a pisztolyát. de nem esett el. Ott állt Brown szétterpesztett lábbal. és ott volt a kézitáska. saját sikítása még mindig visszhangzott a fülében. A kutyaugatás alábbhagyott. és a feléje tartó Mercedesre célzott. A piszkavas kiállt a fejéből. Csönd volt. Tehát sikerült eljutniuk a kocsikhoz. Csönd ereszkedett a házra. Hanna belenyúlt a kézitáskába. Fölkapta. és a melléhez szorította. közvetlen közelről. Hanna figyelte a motor távolodó zaját. és újra visszahúzódott. A fény felé indult. lefelé a házba? Vagy vissza a társalgóba? Az utóbbi mellett döntött. Odakint felpörgetett motorral elhúzott az egyik autó. az emeletre? De ott csapdába kerülhet.

hosszúnak tűnő másodpercekig repült a test. öt. onnan a szélvédőre. négy. Mint egy lassított felvételen. és próbálta kitapintani a pulzusát. a csend természetfölötti hatást keltett és fullasztó volt. aztán csend lett. hogy Brown halott. Ám az autó nem lassult. Keyes beljebb ment. Elindult az ajtó felé. Egy. mely az emeletre . kettő. Már csak a szél suttogott. Két-két lövést adott le gyors egymásutánban. Telibe kapta Brownt. Leguggolt mellé. az oroszé. Keyes a ház ajtajára nézett. aki elsőként menekült el a házból testőrével. Tompa. mintha legalábbis a kellő határozottság elég lenne ahhoz. visszahúzta a kezét. ahogy Brown teste a motorháztetőre pördül. Keyes nagy nehezen föltápászkodott. Brown tüzelt. A szél. Az ajtó félig tárva… A férfi megnedvesítette a szája szélét. A Mercedes meg nyilván a testesebbé. velős puffanással csapódott a földbe. Lépcsőhöz ért. A visszarúgások ellenére valahogyan sikerült vízszintesen tartania a fegyverét. Elszántan tüzelt.meg Keyes. A távolodó Rolls Royce a véznább férfié. baljós neszezéssel. a ház nyikorgott körülötte. csuklója minden egyes lövésnél elegánsan követte a fegyver rándulását. Távolabbról odahallatszott a főútra kanyarodó kocsi felpörgetett motorjának bőgése. három. hogy feltartóztassa a feléje száguldó Mercedest. A folyosó csöndes volt és hűvös. A Mercedes csikorgó kerekekkel tovaszáguldott a bekötőúton. Keyes elindult a földön fekvő test felé. hat. majd a levegőbe emelkedik. de menet közben már tudta. Keyes látta. de amikor látta a félrebillent fejet és a nyak szögét.

s a testét is átjárta a hideg. reflexszerűen eldobta a fegyvert. hogy laza csuklóval kivédje a fegyver visszarúgását. Ott állt az ajtónál. milyen erős is az ütés. Azon töprengett. és visszabiceg a kocsifelhajtón a terepjáróhoz. ahol a találkozó zajlott. Lehet. ahogyan Browntól tanulta. Hanna meghúzta a ravaszt. 7. De most már túl messzire ment ahhoz. mindkét kezét rákulcsolta a markolatra. Ezért inkább óvatosan besettenkedett a társalgóba. tompán. Vele szemben pedig állt valaki. és a szeme kezdte lassan megkülönböztetni a részleteket. Ez a valaki egy tárgyat tartott a kezében. loccsanásféle hallatszott. A férfi levegő után kapkodott. Mintha a szíve is jéggé változott volna. Hűvös volt körülötte. Talán ezért nem sült el a pisztoly. Egészen kicsiny kattanás hallatszott. Ugyanakkor a csuklóján hatalmas ütést érzett. Tőle jobbra helyezkedett el a nappali. és azt egyenesen Keyes mellkasának szegezte. Keyes fölemelte a pisztolyát. hogy megfordul. Balján egy test hevert egy alacsony asztalon. Valami nehéz tárgy kiesett a kezéből. hogy föladja. hogy elfelejtette kibiztosítani a fegyvert. mint amikor valami egy tócsába pottyan.vezetett. . nehézkesen dobbant. fölkészülve rá. derengett föl benne. befelé bámult. Ám ekkor valami surranást hallott. Mielőtt igazából felmérte volna. Hátratántorodott. Jobbján a zongora ormótlan tömege a homályban.

halálos sóhaj szakadt fel a tüdejéből. Ahogy Roger Ford a kunyhók felé közeledett. Mostanában viszont a . Egyre hosszabbodtak a hörgések közötti időközök. Teltek a másodpercek. mélyen magába szívta a balzsamos illatokat. Hanna remegő kézzel lassan eltakarta a szemét. óvatosan ereszkedni kezdett a padló felé. Tíz másodperc. húsz. A férfi még mindig a falnak dőlt. Lüktetett a csuklója. hogy alig mozdult ki a városból. Jó ideje úgy alakult az élete. Egyre nehezült a légzése. amikor csaknem minden hétvégén kiszabadult a természetbe – kirándult. Csak a szél suhogása hallatszott. és magzati pózba gömbölyödött.Kinyújtotta a kezét. hogy támaszt találjon. Lassan. A tó Maine szövetségi állam keleti részén terült el. éles és tiszta volt a levegő. kempingezett vagy horgászott a régi barátokkal. Hanna várt. művi úton ilyet nem lehet előállítani. oldalára dőlt. A pisztoly tehát mégiscsak elsült. Metsző. és a part menti fák között megbúvó házacskákat balzsamos fenyőillat lengte körül. Huszonhatodik fejezet 1. Eltört egy csont. már csak hörgés hallatszott. Végül egy hosszú. nem jött újabb lélegzetvétel. Remegve nekidőlt a falnak. Hanna fájdalmasan a testéhez szorította a jobb kezét. gondolta. emlékezett. Eltelt öt másodperc. Teljesen lecsúszott. Légzése egyre inkább hörgésre emlékeztetett. Volt idő.

vagy éppenséggel kidőltek a sorból. ahogy közeledett. A vadon a saját fizikai korlátjaira emlékeztette. de azért reménykedett! Ha a nő a saját helyzetével elégedett. Ez tehát nem a merengések ideje. hogy ez benne . A nő egy hintaszékben ült a faház tornácán. amikor Párizsban föladta magát az amerikai követségen. óvatosan lépkedve az őszi avaron. mely visszaviszi őket Langleybe. önsanyargató gyakorlatairól tanúskodott. Nem tudhatta. Csinos nő. Lehet. sokkal természetesebbnek látszott – mintha saját magával is jobban ki lenne békülve. alakja kissé légies. A nő akkor döntötte el a saját sorsát. akkor a közös jövőjük formálására is jobbak az esélyek. mely szigorú diétákról és konditermek rendszeres. hogy egy hónapot eltöltött itt a tónál. Íme. Egy órán belül vissza kell érniük az autóhoz a tó túlpartján levő parkolóba. Kissé megrázta a fejét. hiszen sajnos egyre fogyatkozott ez a nemzedék. itt a következménye annak. és tíz évvel túlhaladta fénykorát. Most. egyre nehezebben vette a levegőt. méghozzá egyre kíméletlenebbül. Fél órával később már a Gulfstream fedélzetén kell lenniük. Haja rövidre vágva. Harminc fonttal súlyosabb volt a kelleténél. a régi cimborák elmaradoztak. hogy iránta milyen érzelmeket táplál. majd rápillantott az órájára. állapította meg Ford. Továbbhaladt. hogy jó ideje képtelen kimozdulni otthonról. ahogy mozgott. Azt persze Ford igazából nem tudhatta. Olasz papucscipőjében és jól szabott öltönyében nem éppen erdei túrához volt öltözve. és egy csukott könyvet tartott az ölében. túl keménynek. Amikor először meglátta. márpedig annak látszik.hétvégeket is az irodájában töltötte. szögletesnek találta a testét. A lehullott levelek már vastag védőréteget vontak a talaj fölé a téli fagyok ellen.

melynek előkészítésén Ford hosszú időn át oly nagy műgonddal fáradozott. amelynek akaratán kívül részese és egyik kulcsszereplője lett. semmi sem indokolta. elmagyarázva. Az aggasztó kérdés számára mindig is az volt. Ford csupán halvány utalásokat tett. hazafelé a repülőúton. ám ez nem változtat a helyzeten. vagyis valójában melyik kéz az ellenség keze? Ki az. Ehhez tartotta magát végig. semmi ellenszolgáltatást nem vár azért. Mindössze azt igyekezett megértetni vele. hogy minden erejével igyekszik jóvátenni az okozott kárt. Sőt. Tönkretette azt a nagyszabású projektet. hogy az ügy valamennyi részletébe beavassa a nőt. . azaz Fordnak soha nem állt szándékában a könyvet az ellenség kezére adni. Ford elárulta. hogy a könyv átadásával és azzal. mint amilyennek látszik. most tehát a legkevesebb. amikor Maine felé autóztak hosszú órákon át. hogy a játszmához miért éppen ezt a stratégiát választotta. talán még jutalmat is várt. akinek érdekében áll a könyv belső borítóján rögzített titok megszerzése és birtoklása? Arra vonatkozóan. hogy neki. hogy feladja magát. hogy a kialakult helyzet.akkor még nem tudatosult. korántsem olyan egyszerű. Ford persze nem tárt föl előtte mindent. hogy felmentést kap a bűncselekményei alól. Azt is megemlítette a nőnek. töprengett utólag Ford. amíg Ford kénytelen volt kiábrándítani tévhitéből. teljességgel törleszti hazája iránti kötelességeit. és itthon is. Egészen addig így volt ez. hogy a titkos formulát visszaszolgáltatja. A könyörületükben bízva kijelentette. Lelke mélyén azonban. hogy Dietz és Leonard az ő emberei voltak. mielőtt Keyes megbízta őket a feladattal. aki az ellenség kezére játszik. Feltehetően arra gondolt. mégiscsak arra számított. amivel tartozik. hogy valójában ki az. hogy a hazájának tett szolgálat helyett éppen az ellenkezőjét cselekedte.

és úgy. pontosabban a hálózat megmaradt tagjainak. Csöndesen rámosolygott Fordra. hogy a szaúdi igen szépen bekapta a csalit. amelyet a Ford-féle forgatókönyv szánt neki. . hogy Dietznek más volt a szándéka. Megszegve ígéretét.Az életszerűség látszatának megteremtése mindennél fontosabb az ő szakmájában. hogy sajnálatosan túllépett azon a szerepkörön. aki a tökéletes alkalmat megteremtette Ford számára. hogy a nő föladta magát a követségen. hogy ki ez a valaki. . nem tájékoztatta Fordot az újabb fejleményekről. Végül is Keyes volt az – jóllehet. Nála soha nem lehetett tudni… Ez az ember kiismerhetetlen volt. ehelyett saját zsebre kezdett dolgozni. a végén nem is hiányzott sok ahhoz. Tudni kell azonban. akkor örökre eltűnik a hatalmas zsákmánnyal. hogy maga se vette észre –. ha ez sikerül neki. miközben a férfi letelepedett mellé a másik hintaszékre. Azzal. Amennyiben személyesen kínálta volna fel a titkot Dietz COURTSHIPhálózatának. mint aki valóban a legmagasabbra akarja fölsrófolni az eladási árat. hogy Dietz lefölözze a hasznot. akaratlanul. márpedig. hogy hamis kártyákkal játszik.A titkos formula valóságos volt. hogy nem a herceg a végső láncszem! Valakinek még lennie kell fölötte. ismét Fordot hozta kedvező helyzetbe. és Dietz úgy viselkedett. .Ám ennek most már nincs különösebb jelentősége. és Ford most éppen azt akarja megtudni. akkor könnyen gyanút foghattak volna az ellenségei. az is lehet.Lépteinek zajára a nő fölemelte a fejét.Persze. Ad abszurdum. Az események azonban azt mutatják. Az már csak hab a tortán. . . Ford pedig hoppon marad.

majd mindketten bementek a házikóba. Indulnunk kell! Minél előbb! . mint az erdő: a fa aromás kigőzölgése és a búcsúzó nyár szaga töltötte meg a levegőt. . .Nem. .Ford megrázta a fejét. gondolta. Van még annyi idő? . . . Ehelyett belemegy a játékba. Nyilván fúrja az oldalát. nem vitás. miért kell most elmennie innen. hogy a labda továbbra is Ford térfelén pattogjon.– Főzök egy teát – ajánlotta a nő. . A nő szép rendet tartott odabent. föltett egy teáskannát a főzőlapra. .Néhány pillanatig csöndben ültek. és hagyja. Ahogy keresztülmentek a nappalin. hogy rákérdezzen. a nő hellyel kínálta Fordot a kis faasztal mellett. és hozzálátott az ebédjéhez. . ahogy kinyitotta a hűtőszekrényt.A nő eltűnődött.Vissza? – visszhangozta a nő.Ford kissé gonosz élvezettel figyelte a nőt. együtt nézték a tavat és a fák táncoló koronáit. . Ford kisebb könyvhalmot látott.Langleybe. köszönöm. Kemény teremtés. – Mikorra gondolja? ..Azért jöttem.Egy italt? . .Ahogy összekapta magát. De nem szerzi meg neki azt az örömet. . Beléptek a konyhába.Épp akartam készíteni magamnak egy szendvicset. hogy visszavigyem – törte meg a csöndet Ford.Ford vállat vont.A ház belül éppúgy illatozott.Velem tart? – kérdezte. . és egy rajztáblát – nyilván ilyesmivel tölthette az idejét.Kirakosgatta a pultra a szendvicshez valókat.

úgy. Kitöltötte a teát.Ford beleegyezően dörmögött. Baltimore-ba. Mielőtt postázza.– Napokon belül Amerikába jön. kézbe vette a szendvicsét. és letelepedett az asztalhoz. üzleteket köt. A teáskanna sisteregni kezdett.A nő megfordult. . Mindkettőt letette Ford elé az asztalra. és belekortyolt a teába. önt azonnal bedobjuk. és hallgatózott. Ford ott maradt a konyhaasztalnál. . . hogy tartja magát az ígéretéhez. és levette a forró edényt. Aztán visszajött az asztalhoz. a nő odament a tűzhelyhez.– Tegyük fel. A nő keresett valamit. A férfi nem válaszolt. Amikor visszatért a konyhába. – Megtenné nekem. .– Van más választásom? – kérdezte.Ford kézbe vette a csészét. a másikat Victoria Ludlownak. de nem szólt semmit. kíváncsi volt.– Feltéve – tette hozzá Ford –. – Fölveszem a kapcsolatot.A nő kisvártatva átment a szomszéd szobába. Az egyiket az apjának címezte a nő. hogy közben mindvégig háttal állt a férfinak. . . Közel egy hónapot tölt itt – meglátogatja a barátait. és megköszörülte a torkát. . anélkül.. és ránézett a férfira. . Chicagóba. Ford a borítékokat nézte. és a tervek szerint alakulnak a dolgok. Ford ránézett a címzésekre. . két borítékot hozott magával. hogy hozzányúlt volna a borítékokhoz. hogy minden rendben lesz – mondta Hanna. vajon mit tartalmazhatnak. hogy postára adja ezeket? . és nem gondolja meg magát. letette a teáscsészéket.A nő elkészült a szendviccsel és kettévágta. Önnek készen kell állnia! Ahogy lehetőség nyílik rá. úgyis megtudja.A férfi mocorgott a hintaszékben. hogy kapcsolatba lépjünk vele.

- …mi történik velem azután? - Nos, ez, úgy gondolom, sok mindentől függ. - Például? - – Például attól, hogy maga miként képzeli az újrakezdést. Mi elsődleges szempontnak tartjuk az ön személyes biztonságát. Azt hiszem, ez érthető, hiszen azok az ismeretek, amelyek az ön birtokába jutottak. - Hanna összeszorította az ajkát. - – De ne aggódjon emiatt – tette hozzá gyorsan a férfi. –Mi bízunk magában! - Ez persze csak részben fedte a valóságot. - A nő kétségtelenül megbánást tanúsított, és ráadásul akkor adta föl magát, amikor erre közvetlenül semmi nem kényszerítette. Másfelől viszont valószínűsíthető, hogy kedvezőbb bánásmódra számított, és az eddig történtek csalódást okoztak számára. Éppen ezért Ford indokoltnak tartotta, hogy állandó megfigyelés alatt legyen. A szomszédos faházakból fizetett ügynökök figyelték a hölgy minden lépését. - Persze, ha sikerülne megszöknie, akkor se juthatna túl messzire. Készpénze nincs. A bankkártyája befagyasztva. Kénytelen elfogadni a Ford által diktált szabályokat, ha tetszik, ha nem. Bármilyen más utat választ, zsákutcába jut. - A nő beleharapott a szendvicsébe, és ivott hozzá egy korty teát. - Szép órája van – jegyezte meg. - Hm. Köszönöm. - Rolex? - Igen. A feleségemtől kaptam. - Nekem is volt egy Rolexem. - Ford előrehajolt. – És még lehet is! – mondta. – Ha a dolgok rendben végbemennek, megfelelő és megnyugtató

megoldást találunk önnek. Feltéve, ha ön is úgy gondolja. De ezt már említettem. - A nő nem szólt semmit. - – Addig is… - Ford benyúlt a zakója zsebébe, előhúzott egy borítékot, és a másik kettő mellé helyezte az asztalra. - – Szeretném, ha áttanulmányozná. Némi háttéranyagot tartalmaz, melyet célszerű lenne memorizálnia, mielőtt a herceggel találkozik. Az ön által kitalált történetet vittük tovább. A férje ugyebár a NASAnak dolgozott, a hiperszonikus projekten. Miután hűtlenkedett, és maga rájött erre, letöltötte a számítógépét, és elrabolta a titkos anyagot. Ezután egy fogadáson megismerkedett Dietz-cel, és így került kapcsolatba a herceg köreivel. - Hanna nézte a borítékot, s közben a szendvicsét rágcsálta. - – Ahogy megkapjuk a jelet, azonnal lépnünk kell. Addigra magának tökéletesen föl kell készülnie… - – Rendben – mondta Hanna eléggé közönyösen. - Ford kézbe vette a csészét, és felhajtotta a maradékot. A tea remek hatást tett. Valami gyógytea lehet, gondolta; természetes, gyöngéd, nyugtató. - Néhány pillanatig csöndben ültek. A nő végzett a szendvicsével. Odakint föltámadt a szél, suhogtatta a fákat. - – Nos – sóhajtott a férfi. Most már valahogy túlságosan is könnyűnek érezte magát. Hiába, a természet varázslata! De hát végtére is nem vakációzni jött ide, erről nem szabad megfeledkeznie. – Indulnunk kell! - Hanna bólintott, és az üres csészéket berakta a mosogatóba.

2. - Amikor kiléptek a faházból, Ford a szomszéd ház tornácán megpillantotta az egyik ügynököt, amint fahasábokat rakosgat. A férfi feléjük nézett, látta, hogy Hanna Forddal van, és folytatta a munkát. - Körbesétálták a tavat. Ford szinte lebegett, olyan könnyűnek érezte magát. A tó titokzatosnak tűnt. A kora reggeli fagytól csípős volt a levegő, s ez még inkább felizzította Fordban a belső forróságot. Igazán itt az ideje, hogy komolyan vegye az egészségét, és újra rendszeresen kimozduljon a betondzsungelből, gondolta magában. Lám, a természet azonnal csodát művel! - Persze nyilván a belső megelégedettség is sokat számít! A fiaskók ellenére a dolgok végül is kezdenek egészen jól alakulni. Biztos léptekkel haladnak előre, hiszen sikerült azonosítaniuk a herceget, és most a nő segítségével végre csakugyan célhoz érhet a nyomozás! - Ha meggondoljuk, mindeddig sűrű homályban zajlott ez az egész zavaros ügylet. Ha nem jön a legutóbbi fordulat, akkor az ADS-nél soha nem kerülnek napvilágra Keyes hibás döntései. Keyes ítélőképességét jócskán megrendítette a saját családi tragédiája miatt érzett fájdalom, és túl nagy kockázatoknak tette ki a projektet. Elrendelte Chen megöletését. Aztán jött a felesége halála – egészen rejtélyes história! S ha most nem jön közbe ez a legutóbbi zűr, akkor Keyes a mai napig is az ADS élén áll, anélkül, hogy bárki is különösebben felfigyelne a ténykedésére. Márpedig az ő sajátos megoldásai a végén példátlan katasztrófát idézhettek volna elő.

- Ford azonban hál' Istennek időben közbelépett. Dick Biermant helyezte az ADS élére. Ő majd lassítja a tempót, és egészen biztos, hogy a jövőben kellő körültekintéssel jár el. Ed Greenwich szigorú megrovást kapott, és az ügye ezzel még nincs lezárva: alighanem súlyosabb következményekkel is számolnia kell. Szóval a dolgok jó irányba mennek, még ha nem is pontosan úgy, ahogy Ford eredetileg eltervezte. - Valami megvillant a víz felszínén. Kis csuka vagy pisztráng. Ford szinte kezében érezte a horgászbot végét. A nap forrósága e pillanatban váratlan erővel lövellt a tarkójára. - – Jó kis horgászhely ez itt, lefogadom – mondta. Meglepte, hogy a hangja mennyire erőtlen. A nő nem válaszolt. - Ballagtak tovább. A nap életlen kontúrral, izzó fénykoszorúként ragyogott a fejük fölött. Ford hirtelen úgy érzete, hogy tapodtat sem képes továbbmenni. A nő kézitáskája hirtelen döbbenetesen nehézzé vált, mintha valami különös alkímiai beavatkozás ólommá változtatta volna a tartalmát. Legszívesebben azonnal leült volna a tó partjára, és hagyta volna, hogy a forró délután csöndben tovatűnjön mellette. - Amikor megállt, a nő megragadta a könyökét. – Mi a baj? - Ford megrázta a fejét. – Semmi… csak hadd üljek le egy kicsit! - – De hiszen itt vagyunk már a kocsinál! Addig csak el tud jönni! - A nő kivette a táskát a kezéből, és noszogatta előre. - Ford most maga is meglátta az autót; a motorházon szikrázott a délutáni nap. De ha megfeszül se képes odáig

eljutni! Lábai elkocsonyásodtak. A következő pár lépésnél egyre nagyobb súllyal támaszkodott a nőre. – Áll… álljunk meg! – nyögte. – Nem! Mindjárt ott vagyunk. A nő továbbvonszolta Fordot. Amikor átment a másik szobába – nyilallt Ford agyába –, hogy áthozza a leveleket…! És amikor kiöntötte a teát, és háttal állt neki… Elérték a kocsit. Hanna nekitámasztotta a férfit az autó oldalának, és belenyúlt a zsebébe. Megtalálta a kulcsokat. Kivette a kulcscsomót, és óvatosan lefektette a férfit az aszfaltra. Az ügynökök kocsijain kívül más jármű nem állt a parkolóban; egyedül voltak tehát. Ford tiltakozni próbált, de valahogy túlzottan elálmosodott. Szeme lecsukódott. – Lazítson! – mondta a nő. – Meglátja, jobban lesz! Aludja ki magát! Ford a fejét rázta. Küzdött, hogy nyitva tartsa a szemét. Mit művel? – szerette volna megkérdezni. Persze pontosan tudta, hogy a nő mit művel. Elveszi a tárcáját! Aztán lecsatolja a karóráját! – Nincs harag! – suttogta a nő a fülébe. Ford feje elnehezült. Szempillái megrebbentek, majd összepréselődtek. Lehajtotta a fejét az aszfaltra. Hallotta, ahogy nyílik, majd csukódik a kocsiajtó, és fölzúg a motor. Állj! – szerette volna odakiáltani. De a szája nem engedelmeskedett. Felpörgött a motor, s a kocsi elhúzott. A nap égetett. Ford képtelen volt kinyitni a szemét. A hátán feküdt, és a délután forrón tovatűnt fölötte.

Feje lassan egyre közelebb billent Hanna válla felé. meg benzinkutak. Hatszáz dollár lapult benne. Ez és a retikül tartalmazta összes földi javait. Kisvártatva hópelyhek kezdtek szállingózni. próbálta elkerülni. Hanna továbbra is kifelé bámult a szutykos ablakon át. és a boríték. Éhes volt. Buffalót elhagyva. kivett belőle egyet. Pár apróság volt még benne egymásra hányva: egy toll és egy jegyzetfüzet. hogy ott hagyja Ford autójában. egy rúzs és egy púdertartó. gyorséttermek hosszú sora. hogy a férfi hozzáérjen. bevásárlóközpontok. Benyúlt a táskájába. azt részletezték a levélben. elővette a borítékot. a csomagtartóban. és talált egy csomag sósperecet. az ablak felé dőlt. két zacskó perec. . és különösebb élvezet nélkül rágcsálni kezdte. hogy nem teszi meg neki ezt a szívességet –. melyet az óráért kapott a zálogházban. A mellette ülő férfi horkolt. Keze félresöpörte a zálogházi cédulát – a portlandi buszpályaudvarnál egy pillanatig megfordult a fejében. a feje fölött. Üres tekintettel bámult kifelé az autósztrádára: egyforma motelek. utazott. Hanna összehúzta magát. Hanna nyugat felé tartott a Greyhound távolsági buszon.Epilógus 1. Kinyitotta a zacskót. felnyitotta. de aztán úgy döntött. Szerény ruhatára a nagytáskájában. az égbolt elfelhősödött. és elolvasta a tartalmát. amivel Fordot megkönnyítette. és további háromszázhúsz. A zálogcédula mellett volt a pénztárcája. amit Fordtól kapott. Ahogy Ford ígérte. Gondolt egyet. amit Hannának a herceggel kellett volna elhitetnie. Koszos latyak csapódott az útról az ablakra.

Épp most vallotta be. Hanna arra gondolt. és a borítékba belecsúsztatva. Hannára nézett. aligha tehetett. A férfi megfordult. hogy mindent alaposan megfontoljon. hogy fordított . Jobbat. a körözést már ki is adták. A férfi hitetlenkedve hunyorgott. 3. – Beszélnünk kell! – mondta Hanna tárgyszerűen. vastagon zselézett haj. Körülöttük az épület előcsarnoka ebédidős zsibongástól volt hangos. Megjelenése.vagyis lényegében a Hanna által az isztambuli vonaton kitalált történetet fejezte be – feltehetően valami ClA elemző egy washingtoni alagsori irodában. hogy föladta Hannát. Amikor Frank befejezte a mondókáját. majd tett egy lépést Hanna felé. hogy átölelje a nőt. hogy az ő kezéről levegyék a bilincset. az adott helyzetben. Miután elolvasta. Hanna azonban hátrahúzódott. kezében bőrből készült aktatáska. összehajtotta a papírt. Újra kinézett az ablakon. 2. néhány másodpercre csönd telepedett közéjük. Chicagóig még tizenegy óra az út. visszahelyezte a retikülbe. Tett egy mozdulatot. és zavartan pislogott. – Hanna! – szólt meglepve a férfi. és hogy ez volt az ára annak. most is elegáns volt – vékony csíkos pamutszövet öltöny. előttük salátástálak – érintetlenül. jó öreg étteremben ültek. Ez alatt kéne eldöntenie a jövőjét! Nem sok idő ahhoz. Kerülte Hanna tekintetét. de azért több a semminél. A megszokott. mint mindig. – Frank! – szólalt meg Hanna. és eltűnődött.

És gondolj arra. ha nem akarsz jelentkezni a rendőrségen… és ha egy kis pénzre van szükséged. Hanna hagyta. hogy marha nagy mázlista vagy! Olcsón megúszod! A férfi elsápadt. –Rettenetesen érzem magam a történtek miatt. ha föladná magát! Ebben az esetben ugyanis Hanna elmondaná az igazságot. – Fog az menni! – mondta édeskésen. Hanna ridegen bólintott. Eddigi tapasztalatai szerint Frank Andersonnak nem a nagyvonalúság volt az erőssége. A férfi mocorogni kezdett. Hanna elmosolyodott. – Mennyi? – Mennyire van szükséged? Össze tudnék szedni… úgy ötszázat. Naná. – Ugyanis ez a maximum. hogy most neked… szóval úgy értem. – Ezer? – kérdezte a férfi reménykedve. . – Micimackó… – Ne nevezz így! – Hanna… Tízet nem tudok összeszedni. Hanna elgondolkodott. – Figyelj rám! – mondta. Első pillanatban az ajánlat meglepte Hannát.helyzetben. hogy teljenek a másodpercek. és rátette a kezét a férfiéra. ő se tudna a szemébe nézni. – Nem tudom. amit feltűnés nélkül ki tudsz venni a bankból. és a felelősség a végén arányosabban oszlana meg kettejük között. – Tízezer! – mondta aztán. Csodálkozásán azonban hamar túltette magát. hogy Frank nem örülne. Hanna előrenyúlt. az ügyet újra elővennék. ha ő tett volna ilyet Frankkal.

Gray! – hebegte. – Csak beugrottam – mondta Hanna tétován. Együtt mentek ki a bankból. s igyekezett gyorsan föltápászkodni a pultja mögött. ám arra az esetre. A portás igencsak meglepődött. Még a következő sarok előtt látott egy taxit. hogy a házat üzemeltető társaság vezetése biztos volt benne. – Hello. Gray nem fog többé visszatérni. – Én úgy érzem… – Csitt! – mondta Hanna. Igazán nem panaszkodhatok. . és elsétált. mutatóujját a férfi ajkához érintette.4. aztán kissé sután lezárta a megkezdett mondatot: – …hogy olyan hosszú ideig távol volt. Gray. – Mrs. Craig arca földerült. Azok után – akarta volna mondani –. Mrs. Azok után – csúszott ki majdnem a száján –. megkapta e az ajándékot. amit küldtem magának. nagy halom érintetlen könyv tornyosult az orra előtt a pulton. amikor meglátta Hannát. hogy azonnal jelentse a rendőrségnek a nő felbukkanását. hogy… A derék portás itt elakadt. – Hanna! – kezdte a férfi. majd sarkon fordult. ha ez mégis megtörténne. Azok után. leintette. hogy Mrs. Felöltőjének arany gombjai megcsillantak. Hanna mellette állt. hogy újra láthatom. és Frank átadta a barna borítékot. Craig! Hogy mennek a dolgok? – Nem panaszkodhatok. Gray lakását. Nem hittem volna. Craig ehelyett csak téblábolt. amikor a fémtányérból kivette a pénzt. – Kíváncsi vagyok. hogy nyomozók szállták meg az épületet. félrehúzódtak a járdán. és a sofőrnek bemondta a régi lakáscímét. lelkére kötötték a portásnak. hogy átkutassák Mrs.

A műveletet addig ismételgette. hogy nem is fogja kinyitni az elkövetkező hónapokban. Nagyon szép öntől. kivéve a karácsonyt. Hanna mosolygott. majd gondosan húzott egy vonalat a könyv belső borítójára írt szövegen át. és vizslatni kezdte a címeket a fölhalmozott könyvek gerincén. ugyanilyen gondossággal. Aztán fölcsapta a kötetet a közepénél. hogy elolvassam. – A Keresztes hadjáratok krónikája –. amíg a szöveg teljesen eltűnt a vastag vonalak mögött. az asztalán fölhalmozott könyvek pusztán dekorációként szolgáltak. ott. ahová a jegyzetlapot az imént könyvjelzőként beillesztette. Gray. és biztosra vehető. Ez igazán nagyon kedves öntől. A portás kissé tanácstalanul átvette. Hanna éppen erre játszott. . és fölcsapta a könyvet az utolsó oldalnál.– A könyvet! – mondta. – Igen. és visszaadta a könyvet. Hanna hamar végzett a másolással. A formula pusztán néhány rövid egyenletből és pár hozzáfűzött szóból állt. és átadta Hannának. ellenkező irányba. Nagyon köszönöm. és a kézitáskájából elővett egy jegyzettömböt meg egy golyóstollat. Hamar rátalált a puha fedelű kötetre. hogy gondolt rám… – Megnézhetem? A portás áthajolt a telefonos pultja kapcsolótáblája fölött. egyetlen egyszer se látta a portást olvasni. épp most érkezett meg. Aztán még egy vonalat húzott. – Érdekes könyv – mondta a portás ünnepélyes hangon. Mrs. A portás szemlátomást hozzá se nyúlt a kötethez. kivette a cédulát. – Alig várom. – Valamit szeretnék kimásolni belőle – mondta Hanna. Mióta itt lakott. Ritkán kapok ajándékot a lakóktól.

akinek az egyetlen példány a birtokában van! Azt a könyvet. az 1. ez világosan kiderült. ahogy a sorstól megkapta ezt az ajándékot. . s közben lázasan töprengett. ám a lehetőségek zömét azonnal elvetette. és senki más. 5. Ford is a maga kis játszmáját játssza. Egy teljes sort kihagyott belőle. anélkül. Odakint sötét éjszaka honolt. És nem áll szándékában a formulát megsemmisíteni – addig semmi esetre sem. A formulát pontatlanul másolta át a hátsó borító belsejébe. ő az. majd sarkon fordult és távozott az előcsarnokból. Nem! Nem próbál hasznot húzni a könyv birtoklásából! Nem fogja kockára tenni az újabb esélyt abban a pillanatban. hogy Fordnak visszajuttassa a titkos formulát. hogy hátrapillantott volna. amelyet a nagykövetségen átadott – Isabel Allende Paula című kötetét –.– Köszönöm. jobb híján a saját tükörképét szemlélte. ha történetesen a rák gyógymódját tartalmazza a képlet? Viszont arról se lehet szó. egy másik sorban az x-et fölcserélte c-re. De bármi legyen is.4-et 14-re. M i ez tulajdonképpen? Hannának változatlanul fogalma sem volt róla. Craig! – mondta Hanna. egy négyzetet pedig köbre. hogy valójában mit takar! Hiszen mi van akkor. Az ablakon alig lehetett kilátni. és Hannának elege volt ezekből a játszmákból. És most mit kezdjen a valódi formulával? Ez most a nagy kérdés! Megint a Greyhound-buszon utazott. a provencei ház könyvespolcáról emelte le. amíg meg nem tudja. Többféle válasz kínálkozott.

s ahogy kinézett az ablakon. de mindegyikük arra utazik. a másikban ezé a nőé. szőke hajjal. Az egyetlen személy. Dietz egy halom hamis útlevelet hordott a táskájában.Az élet megint feladott egy labdát. Aztán elővett egy útlevelet. Hanna nem tudta. hogy a nőnek. Vagy ahogy annak idején nagyanyja mondogatta előszeretettel: az életet az élet írja. ha más-más módon is. ilyen az élet. amely Maya Willis névre szólt. ki lehet a fényképen látható nő – talán egy tízessel idősebb nála. hogy neki vakon követnie kellene ezt a bölcseletet. Afelől azonban nem voltak kétségei. bárki legyen is az illető. az okmányok egyik felében a saját fényképe volt beragasztva. Miért is ne? A név tulajdonképpen megfelelt. hogy kihasználja őt. meglátta a felkelő nap első sugarait. és hasznot húzzon belőle. és elővette a könyvjelzőt. Dietz. Eldöntötte tehát. Maya Willis.Ránézett az útitársaira. hogy mostantól kizárólag saját magára támaszkodik. akiben megbízhat: Hanna Gray. Igen. De hát. ez így már kissé derűsebben fest. Nem Hanna Gray. melyet a Krónika kötetből vett ki. Egyvalami bizonyossá vált. Hannára ügyet se vetettek. tűnődött Hanna. az apja. . Ford. de mindegyikhez más-más név társult. Senkiben nem bízhat! Frank. nem az a valódi neve. Többségük bóbiskolt. Benyúlt a kézitáskájába. Nézegette a papírt a halvány világításban. hasonló testalkattal és fakó. Nem. Egy évvel ezelőtt el nem tudta volna képzelni magát ilyen helyzetben. ami az úti okmányban szerepel. Egy kis alkura mindig akad lehetőség! Ez nem is hangzik rosszul! – gondolta. kedveském! Persze az azért sehol sincs megírva.