P. 1
Carolyn Deal - A hatékony programozás titkai

Carolyn Deal - A hatékony programozás titkai

4.0

|Views: 5,235|Likes:
Published by api-3757433

More info:

Published by: api-3757433 on Oct 15, 2008
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

03/18/2014

pdf

text

original

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

Carolyn Deal:

A hatékony programozás titkai
Szeretném most veled megosztani néhány tapasztalatomat a Silva-módszerrel kapcsolatban, amiket az elmúlt 8 évben szereztem, hogy sokkal hatékonyabban használhasd azt, akármilyen célt is akarsz elérni. Az elmúlt 8 évben sokat tanultam, ami nagyban fokozta hatékonyságomat az elmetükre-technikával. Azt mondhatom, hogy a kezdeti körülbelül 30 %-os sikeraránytól mára már körülbelül 95 %-os sikerarányig fejlődtem. Miért tartson neked is 8 évig, hogy ilyen szintet érj el? Miért ne osszam meg hát veled saját tapasztalatomat, hogy ugyanilyen hatékony legyél te is? Azt hiszem, az agykontrolltanfolyamon érzett lelkesedésünk egyik oka, hogy az utolsó napon, amikor az esettanulmány során számunkra ismeretlen ember nevét hallottuk, képesek voltunk behunyt szemmel olyan tudatszintre jutni, ahol „látni” tudtuk az illetőt, noha korábban nem találkoztunk vele. Észlelhettük az illető baját, hogy a torka beteg, vagy a lábát amputálták. Éreztük az érzését. Sírtunk, ha szomorú volt. Érezni tudtuk. Úgy gondolom, ezek a pillanatok azért voltak annyira izgalmasak, mert emberi lényként éppen lelki élményt éltünk át. Nem vallásos élményről beszélek. Nincs rá igazán megfelelő szó, egyszerűen lelki élménynek nevezném, ami messze túlmutat azon a szűk mezsgyén, amelyben testi érzékszerveinkkel élünk. Emlékszem saját érzéseimre, amikor 8 évvel ezelőtt először végeztem el az agykontrolltanfolyamot. Akkor rendkívül nehéz anyagi helyzetben éltem. Nagyon szegény voltam, minden élelmemet magam termesztettem a hátsó kis kertemben. Pénzt szinte semmire sem költöttem, csak autóbenzinre és ennivalóra. Ruhát a kislányom és önmagam számára is használtruha-boltban vásároltam. De még ilyen ruhából sem volt sokunk. Végtelenül egyszerűen éltem. A házam havi rezsijét is csak kölcsönből tudtam fizetni. Tehát nagyon nagy anyagi gondjaim voltak. Súlyos egészségügyi problémák is kínoztak. Olyan betegségem volt, amit később diagnosztizáltak, de abban az időben még nem tudtam, mi okozza, hogy egyfolytában fáradt vagyok. Emellett sok mindenre allergiás is voltam. Mindezen gondok ellenére a tanfolyam utolsó napján, amikor szintemen látni és érezni tudtam számomra ismeretlen embereket és a betegségüket, abban a pillanatban megfeledkeztem a gondjaimról. Olyan emberi lény voltam, aki éppen lelki élményt él át. És ha ilyen élményed van, nincs többé emberi gondod. Nem éreztem magamat szegénynek, betegnek. Annyira izgatott voltam, annyira átjárt az érzés. Döbbenetes volt! Tudom, te is átélted ugyanezt. A tanfolyam befejezése után elkezdünk szintünkre menni, remélhetőleg rendszeresen. Én nagyon rendszeresen mentem szintemre, mert élveztem, hogy ilyenkor elszakadok a fizikai világ korlátaitól, önmagamba mélyedek, s azon keresztül egy végtelen világba, és élveztem, hogy rendszeresen hozzájuthatok ehhez a lelki élményhez. Ily módon meg tudtam változtatni fizikai életemet, meg tudtam oldani egészségügyi és anyagi gondomat. Emlékszem, egyik első dologként, amit a Silva-féle módszerrel tettem, szintemen a sötét keretes tükörben üres zsebbel jelenítettem meg magamat. Vizualizáltam, ahogy kifordítom a zsebemet, és csak egyetlen aprópénz pottyan ki abból. Utána a fehér keretes képben azt vizualizáltam, hogy ott állok, és minden irányból áramlik felém a pénz. Azzal, hogy ezt programoztam és vizualizáltam szintemen, tulajdonképpen ösztönöztem

-1-

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

tudatalattimat, hogy – kreatív módon – keressen olyan lehetőségeket, amik pénzt hoznak az életembe. Abban az időben nagyon képzett szakembere voltam egy igen speciális étrendi módszernek, amit az Egyesült Államokban bizonyos egészségügyi problémák megoldására alkalmaznak olykor. Ez a makrobiotikus főzés. Sokakat érdekel ez errefelé, de rengeteg időbe telik elkészíteni az ilyen ételeket. Írtam egy kis szakácskönyvet Makrobiotikus ételek percek alatt címmel. Leírtam benne, miként lehet ilyen ételeket gyorsan elkészíteni. Kisméretű apróhirdetést adtam fel egy újságban, és kezdtek jönni a könyvrendelések. Az Egyesült Államok különböző részeibe kezdtem küldözgetni a könyvecskémet, s így egy irányból megindult felém a pénzáramlás. Továbbra is vizualizáltam, ahogy több irányból áramlik életembe a pénz. Több más dolog is történt, s egyre több helyről futott be pénz. Kezdtem pénz bevonzani az életembe. A pénzhez való viszonyom is megváltozott. Korábban úgy gondoltam magamra, mint szegény emberre. S noha lettek volna lehetőségek, hogy pénzt vonzzak az életembe, ám mivel szegény emberként gondoltam magamra, nem vettem észre azokat. Ugyanis amire sokat gondolunk, azt hajlamosak vagyunk az életünkben létre is hozni. Azt hiszem, az is lényeges változás volt, hogy elkezdtem hinni: „lehet nekem pénzem”. És ha elhiszed, hogy lehet pénzed, akkor hajlamos vagy lelkesebbé és aktívabbá válni, s így a szükséges teendők közül többet tudtam megtenni. Az elmetükre-technika tehát hat ránk, hat az energiáinkra és a viselkedésünkre. De mint tudod, a téged körülvevő világot is befolyásolja. A szubjektív kommunikáció valójában állandóan áramlik az elménkből, de amikor mély tudatszintre ereszkedünk, az alfadimenzióba, akkor ez az energia sokkal erősebb. Én tehát azt az energiát, azt a gondolatot sugároztam, hogy képes vagyok pénzt vonzani az életembe. Egyik nap megcsörrent a telefonom. A vonal túloldalán lévő férfi elmondta, hogy orvosa makrobiotikus étrendet írt elő számára, hogy meggyógyuljon. Közölte, hogy szüksége van valakire, aki elkészíti az ételét, és el is viszi azt a lakására. Hozzátette: „Nézze, én milliomos vagyok, és bármennyit kifizetek ezért.” A pénz nem számít, csak mondjam meg az összeget, ő fizeti, de szüksége van az ételre. Én megmondtam, ő kifizette, s ezzel jó időre véget is ért a pénzügyi gondom. Életemben tehát sok minden, sok, tőlem függetlennek látszó dolog is megváltozott attól, hogy a gondolatoknak ebbe a testetlen dimenziójába merültem, s ott elmélkedtem. Tudom, te is átélted ezt. Tehát az, hogy egy emberi lénynek lelki élménye van, s egy jobb életet teremt magának, ez nagyszerű! De ha emberi lényekként át is élhetünk lelki élményeket, s jobbá tehetjük életünket, az életünkben akkor is egyszer fenn, máskor lenn vagyunk. Mert amikor jól mennek dolgaink, akkor jól érezzük magunkat. Amikor nem annyira mennek jól, akkor rosszul érezzük magunkat. Bizonyos mértékig tehát továbbra is ki vagyunk szolgáltatva a környezetünknek. Szeretném tudatosítani benned, hogy valójában a valóságnak csak igen kis hányadát látjuk. Szinte semennyit sem látunk a valóságból. Például láthatod a melletted ülőt. Látod azt az embert. Ez a személy az energiának olyan szervezett rendszere, amelyet észlelni tudsz testi érzékszerveiddel. Megérintheted, hallhatod, láthatod őt. Található azonban őbenne egy másik szervezett energiaszint is, ami ugyanúgy jelen van, noha nem látod. Ez a szervek szintje. Olyan energiaszint, ahol a különböző feladatot ellátó szervek működnek. Elhisszük, hogy a mellettünk ülőnek van szíve, mája, bár szemünkkel nem láthatjuk, hacsak nem vagyunk orvosok, s mondjuk a holttestüket felnyitjuk vagy ilyesmi. Hiszünk tehát ebben, bár nem érzékeljük érzékszerveinkkel.

-2-

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

Nézzük: miből épülnek fel a szerveink? Sejtekből. Hiszek a sejt létezésében, bár magam sose láttam sejtet. Testi érzékszerveim nem észlelik a sejteket. Tudom azonban, hogy egy jó mikroszkópba nézve szemügyre vehető a sejt is. Megfelelő segítséggel tehát érzékszerveink is észlelni tudják a sejtet. Ez tehát az energiaszerveződés egy másik olyan szintje, ami normálisan nem hozzáférhető az érzékszerveink számára. De lássuk: miből épül fel egy sejt? Atomokból. Egy nagyon-nagyon speciális mikroszkóppal, elektronmikroszkóppal, láthatod az atomokat is. Normálisan az érzékszerveinkkel azonban nem tudunk atomot észlelni. Ez tehát az energiaszerveződés újabb szintje. Atomokból, sejtekből, szervekből felépülő személyek vagyunk. De az atomok is valamiből állnak. Szubatomi részecskékből. Senki sem látott még ilyen részecskéket. Csupán létezésük bizonyítékait észleljük. Úgynevezett ködkamrában látjuk azt a nyomot, amit egy töltéssel rendelkező részecske hagy. A részecskét magát azonban még sohasem láttuk. Mégis hiszünk létezésében. A kvantumfizikából ma már tudjuk, hogy a szubatomi részecskék is valamiből állnak, apró energiacsomagokból, amelyeknek különféle neveik vannak, mint például kvarkok, nüonok, s ezek olyan valamicsodák, amikben hiszünk, amelyek létezéséről tudunk, de nincs testi tapasztalásunk róluk, nem láthatjuk azokat. Ezek is állnak valamiből, kvantumokból avagy alapenergiából. Senki sem látott még kvantumot, de matematikailag bizonyítható a létezésük. Az alapenergia, ami tehát mindennek az alapja, még csak nem is valami. Ha testedet úgy tudnád látni, mint egy fizikus, akkor az úgy nézne ki, mint a galaxisok közötti űr. Legnagyobbrészt űr lenne, s abban néhány, pontnyi anyag. És ha azt az anyagot a legkisebb elemeire bontanád, kiderülne, hogy maga az anyag nem is anyag. Az anyag tehát nem anyagból épül fel. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy mindaz, amit látsz, még csak nem is „valami”. Csupán esemény. Testem nem igazán szilárd, legnagyobbrészt űr. Valójában csak sok-sok történés. A valóságból tehát szinte semmit sem látunk. Az energiaszerveződésnek egy szintjét észleljük csupán, s ez az a személy, aki látunk, ha ránézünk. De tudjuk, hogy mindez valójában létezik. Mondhatjuk tehát, hogy az érzékszerveinkkel észlelt világ az objektív világ. Mindaz pedig, amit nem érzékelhetünk, az a szubjektív világ. Arra csak gondolhatunk, azt csak elképzelhetjük. Mégis tudjuk, hogy létezik. És tudjuk, hogy a szubjektív világ hat az objektív világra és viszont. Egységet képeznek, s ezért az agykontrolltanfolyamon első dologként a gondolat-nagytakarítást tanuljuk. Azt, hogy miként változtassuk meg a gondolatainkat, hogy megváltozzon a fizikai életünk. Mert gondolataink, a szubjektív dimenzió, egyértelműen hat testi mivoltunkra. A valóságnak tehát nagyon kis részét látjuk csupán. Valójában tehát nem test vagyunk, hanem csak esemény, és a testem, amit most láthatsz, teljesen más test, mint amim másfél éve volt, amikor Magyarországon jártam. Egy teljesen új test. Egyetlen sejtje sem ugyanaz, mint másfél éve volt. Ha tehát azt hiszed, hogy te a tested vagy, akkor komoly bajban vagy. Ugyanis felmerül a kérdés: melyik tested? Tested folyamatosan elhal, s újratermelődik a világmindenség nyersanyagaiból. Az univerzum elemei folyamatosan felhasználódnak, hogy létrehozzák ezt a testet. Ez tehát nem én vagyok. Van valami életenergia, ami ezeket a dolgokat itt bennem összehozza és összetartja, ami éltet, s én az vagyok. Ez a háttérben álló energia. S ez az én, noha a jelenlegi agysejtjeim már teljesen mások, mint a 2 éve volt agysejtjeim, még tisztán emlékszem magyarországi élményeimre. Az valójában tovább adott emlék. Elképesztő belegondolni mindebbe! Szeretném, ha elgondolkoznál a következőn: én nem egy emberi lény vagyok, akinek lelki élményei vannak, s te sem az vagy. Valójában lelki lény vagy, aki megpróbál emberi élményt szerezni. Ha erre rájössz, és az tudatosul benned, vagyis hogy lelki lény vagy, aki csupán emberi tapasztalást akar szerezni, akkor megváltozik egész világszemléleted, egész

-3-

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

hozzáállásod. Mert ha én lelki lény vagyok, aki mondjuk 40, 60, 90 évre egy testet teremt magának, hogy bizonyos emberi élményeket tapasztaljon meg, akkor tulajdonképpen sosincs igazi szenvedés. Akkor ugyanis az életemben előforduló valamennyi ügyet én vonzottam az életembe, hogy tanuljak belőlük. Mert emberi élményt akarok szerezni. Én csupán lelki lény vagyok, aki emberi tapasztalást akar szerezni. Az Egyesült Államokban – és biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is – sokan vettek részt olyan hipnózisban, ahol korregresszióval előző életekbe viszik őket vissza. Hogy aztán ezt szó szerint kell érteni, hogy az embereknek voltak korábbi életeik, vagy azt jelenti, hogy egyidejűleg más valóságélményeket is átélünk egy másik dimenzióban, ezt senki sem tudja biztosan. Mára már azonban elég nyilvánvaló, hogy életünk eseményei nem jelentik valamennyi, teljes élményanyagunkat. Hogy sokkal többek vagyunk, mint jelenlegi magunk. Ha úgy gondolsz magadra, mint lelki lényre, aki éppen emberi tapasztalatot szerez, akkor hajlandó leszel minden történést elfogadni. Érdekelni kezdenek majd ezek az események, lelkessé válsz, biztos leszel abban, hogy valami jó fog kijönni belőle. Úgy érzed, készen állsz a feladatra, és akármi is történik, rá tudsz arra hangolódni. Összhangban érezheted magadat önmagaddal és a körülötted élőkkel. Ha viszont úgy gondolsz magadra, mint emberi lényre, akinek emberi élményei vannak, s néha lelki élményei, akkor bizonyos történések haragot ébresztenek benned. Például a szegénység. Haragszol: „Miért ilyen ez a világ?” Kifelé nézve keresed a boldogságot. Önmagadon kívüli dolgoktól függsz, azoktól várod a boldogságot. Azt mondod: „Miért történik ez a testemmel?! Rákos vagyok, vagy ilyen-olyan betegségem van. Miért éppen nekem?!” Dühössé válsz és mérgessé. Vagy depresszióssá. Vagy úgy érzed magad, mintha az élet áldozata lennél. És mindez előhozza belőled a fájdalom és a gyász érzését, majd a közömbösség érzését. Úgy érzed, elszigetelődsz önmagadtól és másoktól, ami sok, alapvetően emberi élményhez vezet. Ha viszont vizualizálod magad, s tudod, hogy te valójában lelki lény vagy, aki éppen emberi tapasztalatot szerez, akkor minden leckévé válik számodra. Bárkivel is hoz össze a sors, nem azt mondod, hogy: „Miért történt ez velem?!”, hanem azt kérdezed: „Mit tanulhatok ettől az embertől? Hiszen ez része emberi tapasztalásomnak.” Tehát minden más értelmet nyer így. Ha ilyen hozzáállást tudsz kialakítani, akkor alapvetően minden örömtelivé válik, akármi is legyen az. S akkor elkezdheted élvezni ezen emberi élmény megtapasztalását úgy, hogy megteszed a tőled telhető legjobbat, felhasználva azokat az eszközöket, amiket a Silva-módszer keretében elsajátítottál, hogy a lehető legjobb emberi élményt szerezd meg, amit csak megszerezhetsz. Ha lelki lény vagy, aki csak emberi tapasztalást akar szerezni, akkor mindig van választási lehetőséged. Olyan emberi élményt akarsz-e, ami nyomorúságos és negatív? Vagy olyan, ami klassz és szórakoztató? Olyan emberi élményt akarsz, ami jelentéktelen és semmitmondó, vagy érezni akarod a dolgok súlyát? Talán azt gondolod: „Ez attól függ, hogy mi történik velem.” Ezek a dolgok azonban nem függenek a körülményektől. Maguk a körülmények adják az emberi tapasztalást. Nemrég láttam a televízióban egy kiszabadult amerikai hadifogollyal készült interjút. Megverték, borzasztóan bántak vele. A riporter megkérdezte: „Hogy volt képes tartani magát? Hogy-hogy nem omlott össze az átélt élmények miatt?” Azt válaszolta: „Sohasem tudták elvenni azt a lényegi részemet, aki én magam vagyok.” Ő tehát képes volt fenntartani magában az érzést, hogy ő valójában egy lelki lény, s nem az a test, akit agyonrugdosnak. Ő maga nem az az ember, akit megkínoznak és vallatnak. S mivel ki tudott tartani amellett, hogy ő valójában kicsoda, ezért mindazt, ami történt vele, egyfajta távolságból tudta nézni, és olyan tapasztalásként gondolt rá, amiből tanulhat. Ezért az alapvetően nem befolyásolta személyiségének lényegét.

-4-

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

Mitől működik egyáltalán az elmetükre-technika? Azért tanuljuk az elmetükretechnikát a Silva-módszerben, hogy meg tudjuk változtatni szubjektív élményünket. Azért, hogy boldogabbak lehessünk, s hogy meg tudjuk változtatni a minket körülvevő világot is. De amitől az elmetükre-technika működik, az alapvetően 3 különböző valami. Először is a vágy. Ha újra és újra elképzelsz valamit, az vágyat ébreszt benned. Például ha leülsz, és szemedet behunyva magad elé képzeled a világ legfinomabb fagylaltját. Csupa természetes anyagból készült, gyönyörű fagylaltot, amire finom szirupot csurgattak, és épp kellően megpörkölt mogyorót hintettek a tetejére. Elképzeled, hogy nézne ki, milyen lenne az íze, elképzeled, ahogy evés közben elolvad a szádban. Minél inkább elképzeled, annál erősebb vágy ébred benned iránta. És ha elég erőssé vált benned a vágy, akkor meglátod, a vágy az, ami a tetteket kiváltja. Ez az energia az, ami rávesz, hogy cselekedj. Ha elég sokáig gondolsz a fagylaltra, akkor egy idő után el kell menned fagyit venni. A vágy az energia, ami arra ösztönöz, hogy meg akarj tenni valamit. Ez vesz rá arra, hogy olyan helyzetbe kerülj, ahol megteheted, amit akarsz. Vegyük például egy olyan férfi esetét, aki boldog kapcsolatra vágyik, aki meg akar nősülni. Lehet, hogy korábban nagyon rossz tapasztalatai voltak nőkkel kapcsolatban. Állandóan azokat a kellemetlen élményeket idézi fel, amiket átélt. De nincs ennek tudatában. Legtöbbünk nincs a gondolatai tudatában. Mivel azonban rossz élményeit vizualizálja, ezért nem épül fel benne a kapcsolat iránti vágy. Nem akar ismét úgy szenvedni. Így jobbára elkerüli az olyan helyeket, ahol esetleg emberekkel találkozhatna, talán egyszerűen csak sokat dolgozik. Nem megy olyan helyekre, ahol nőkkel találkozhatna. Nem olvas olyan könyveket, amelyek a boldog kapcsolat kialakításához adnak tanácsokat. Nem tanul olyan dolgokat, amik a jó kapcsolat kialakításához szükségesek. Fejében ugyanis az a kép él, hogy úgysem lesz az boldogító. Mi történik vele, ha elmegy egy agykontrolltanfolyamra, és megtanulja az elmetükretechnikát? Megtanulja, hogy miként válassza meg a gondolatait. Megtanulja jobban tudatosítani a gondolatait. Ellazult testi-lelki állapotba kerül, és azt vizualizálja, hogy boldog kapcsolatban él. Olyan ismerősére gondol talán, aki valóban boldog kapcsolatban él, képzeletben látja, ahogy azok együtt nevetnek, jól érzik magukat egymással, megsimogatják egymást, csókolóznak és ölelkeznek, sokat beszélgetnek. Arra gondol, hogy ez mennyire kiteljesítő és ösztönző érzés számukra. Aztán elképzeli, hogy ő is élhetne ilyen kapcsolatban. Elképzeli önmagát egy nővel, akivel rengeteg közös élménye van, ahogy boldogan beszélgetnek. Ha gondjuk van, közösen megoldást keresnek rá. Nagyon közel érzik magukat egymáshoz. Szívesen tesznek-vesznek együtt. Ahogy mindezt vizualizálja, erre gondol, és látja, hogy milyen klassz ez, hihetetlen erős vágy ébred benne. „Igen, akarok ilyen kapcsolatot! – mondja. – Nagyszerű lenne!” A vágy pedig ráveszi olyan tettekre, amik ahhoz kellenek, hogy kapcsolatot teremtsünk. Kevesebbet dolgozik, eljár otthonról olyan helyekre, ahol másokkal találkozhat. Vendégeket hív otthonába, elmondja barátainak, hogy partnert keres, hogy ők az ő érdekében körülnézzenek a környeztükben. Mert pozitívvá válik ebben a vonatkozásban. Azáltal, hogy vizualizálja azt, amit akar. A vágy tehát kulcsfontosságú tényező. Továbbá ha sokszor vizualizálsz valamit a szinteden, akkor kezdesz azzal megbarátkozni. Ha emberünk naponta vizualizálja magát, egy boldog kapcsolatban, akkor azonosulni kezd azzal a képpel. És mit jelent ez? Azt, hogy kezdi elhinni, hogy az lehetséges. Állandóan bocsátunk ki objektív energiát – tehát fizikailag definiálható, érzékelhető energiát – és szubjektív energiát is. Ha a férfi elhiszi, hogy lehet boldog kapcsolata, akkor emberek közelében olyan szubjektív energiát sugároz ki, ami azt mondja: „Halló, nekem lehet boldog kapcsolatom! Nagyszerű dolog ám velem lenni!” Ettől az emberek gyökeresen másképp viszonyulnak hozzá. Ha viszont azt hiszi, hogy nem lehet jó kapcsolata, akkor egy -5-

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

gyönyörű hölgy közelében is azt a szubjektív – gondolati – energiát sugározza, hogy: „Én nem olyan vagyok, akivel boldogító kapcsolatban lehetnek élni.” Így aztán az a nő nem fog vonzódni hozzá, hacsak ő is nem olyan, aki azt gondolja magáról, hogy nem érdemel meg boldog kapcsolatot. Ez esetben 2 ember, akik úgy gondolják, hogy őket nem illet meg boldog kapcsolat, összeállnak, és boldogtalan kapcsolatot teremtenek. Hitének megváltoztatásával, és annak a hitnek a felépítésével, hogy immár képes megszerezni azt, amit akar, olyan energiát áraszt, ami azt üzeni: „Hahó! Nekem ez lehetséges!” És ettől vonzani kezdi azt az életébe. A 3. dolog, amit az elmetükre-technika tesz, hogy felépíti benned az elvárást. A végeredmény elérése iránti elvárásodat. Ha állandóan ugyanarra gondol, akkor kezdi elvárni, hogy az meg is történjen. Az elvárás csodálatos energia! A nyitottságot jelenti, hogy készen állsz arra, hogy az adott dolog az életben megjelenjen. Az utóbbi időben több olyan emberrel beszéltem, akik programozták, hogy valóban csodálatos kapcsolatuk alakuljon ki. Akad közöttük olyan pár, akik már 4-5 éve házasok, és még mindig szinte megőrülnek egymásért, annyira boldogok. Ezek az emberek minden esetben hosszú listát írtak azokról a tulajdonságokról, amiket társukban szerettek volna megtalálni. Egyesek 2-3 hónapig programozták ideális társukat. Például Janet Long néhány hónapig rendszeresen szintjére ment, és ott elgondolkozott, milyen dolgok jelentenek számára örömet egy kapcsolatban, milyen férfihoz illik ő. Kis noteszt hordott magánál, s ha felötlött benne valami új gondolat, felírta azt. Tudatalattijának ösztönzése érdekében alkalmazta a pohárvíz-technikát is, hogy így még több ötlete támadjon, és mindazt leírta, ami számára egy kapcsolatban fontos. Utána egyik nap szintjére ment, 45 percet töltött ott, és úgy vizualizálta ezt a valóban csodálatos kapcsolatot, amiben egymást értékelik és szeretik. Amiben gazdagítják egymás életét. Utána már csak naponta néhány percig vizualizálta ezt a boldog kapcsolatot. Valahányszor elment sétálni, azt mondta magában: „Ideális partnerem készülődik a velem való találkozásra, és én felkészülök a vele való találkozásra.” Tudjuk jól, hogy a világon nincs tökéletes ember. Úgy értem, nevetséges lenne azt elvárni, hogy tökéletes emberrel hozzon össze a sors. Viszont mindannyiunk számára létezik ezen a bolygón tökéletesen hozzánk illő partner. Valaki olyan, akinek az igényei kiegészítik a miénket. Nekem például olyan férfira van szükségem, aki szeret beszélni, aki élvezi a beszélgetést, mert sok intellektuális ösztönzésre van szükségem. Egy nagyon szűkszavú férfi nekem nem lenne megfelelő. Nem baj, ha valaki szűkszavú, csak neki olyanra van szüksége, aki azt szereti. Nekem olyan emberre van szükségem, aki szeret beszélni, akivel kicserélhetem a gondolataimat. Mindnyájunknak van tehát kiegészítő partnerünk, aki passzol hozzánk. Mondok erre egy példát. Ha vannak is fogyatékosságaink, akkor is megfelelünk valakiknek, s ők is megfelelnek nekünk. Egy amerikai hölgy azzal a gonddal küszködött, hogy nagyon kellemetlen szagú volt a lehelete. Megpróbált különféle szájvizeket, végigpróbált mindenféle szájmosó és fogmosó alkalmatosságot, megpróbálta megváltoztatni az étrendjét, különféle szájfrissítő spricniket használt, elment fogorvoshoz, de nem tudtak rájönni, mi okozhatja a rossz szájszagát. Ugyanakkor nagyon szép, kedves és értelmes nő volt, és így sok férfit vonzott. Amikor azonban a közvetlen közelébe kerültek, már nem vonzódtak hozzá, mert a lehelete valóban nagyon rossz szagú volt. Elhatározta ezért, hogy ha összetalálkozik azzal a férfival, aki igazán megfelel neki, akkor nem teszi lehetővé, hogy az megérezze a leheletét. Végül találkozott egy férfival, aki csodálatos volt, tökéletesen megfelelt az ő igényeinek. Amikor az a közelébe került, akkor becsukta a száját. Ha megcsókolta, akkor összezárt ajkait tartotta oda. A férfi forrón beleszeretett, rengeteget gondolt rá, de zavarta, ahogy csókolózott. Azt gondolta azonban, hogy: „Minden szempontból oly tökéletes számomra, és annyira szeretem, idővel majd beszélek vele erről a csók dologról.” A lány nagyon romantikus volt, imádta például levenni a cipőjét, és mezítláb gyalogolni a tengerparton vagy az erdőben. Felfigyelt rá, hogy a fiú viszont sohasem veszi le a cipőjét. A fiúnak ugyanis igen erős -6-

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

lábszaga volt, és nem akarta, hogy a lány megérezze azt. De mivel annyira szerette a lányt, azt gondolta: „Nem rontom el ezt a remek kapcsolatot azzal, hogy kiderül számára, milyen büdös a lábam.” Megpróbált mindent, megpróbálta megváltoztatni az étrendjét, megpróbálta az itt kapható, úgynevezett „szagfaló” cipőbetétet, de az sem használt. Nem akarta hát levenni a cipőjét. Ahogy telt az idő, egyre közelebb kerültek egymáshoz. Körülbelül 3 hónap múlva, egy este tudták, hogy annyira közel kerültek már egymáshoz, hogy szeretkezni fognak. A lány bement a fürdőszobába, és egyfolytában sírt, mert tudta, tovább már nem tudja eltitkolni a szájszagát. Arra gondolt, hogy ezentúl a fiú nem fogja már szeretni. Teljesen kiborult ettől a gondolattól. A fiú közben gyorsan levetkőzött, és a takaró alá rejtette a lábait. A lány sírva jött elő a fürdőszobából, és a fiú karjaiba omolva zokogva mondta: „Be kell vallanom valami szörnyű dolgot! Muszáj elmondanom!” A fiú így felelt: „Megpróbálom kitalálni. Szerintem te megetted a zoknimat!” Mindannyiunk számára van egy tökéletesen megfelelő személy. Ez a 2 ember beleszerethetett egymásba, és megértették egymás problémáját. És együtt is tudtak élni a gondjukkal. Barátom, Janet tehát nem a tökéletes személyt kereste, hanem a számára tökéletesen megfelelőt. Körülbelül 2 hónapig kellett programoznia. Naponta csupán néhány percet. Majd találkozott Viktorra. Azóta együtt élnek – ennek már mintegy 3 éve –, tökéletes boldogságban. Viktor szó szerint megfelel minden elvárásnak, amit Janet a listáján összeírt. Rengeteg hasonló történetet ismerek, például több tanítványommal ugyanez történt. Számomra nagyon megindító ezekre gondolni. Ők felépítették magukban a vágyat, a hitet, hogy céljukat elérhetik, és elméjükben e képpel képesek voltak felismerni, amikor az illető az útjukba sodródott. Janet még azt is elmesélte, hogy sok férfi kért tőle randevút, de rögtön megérezte, hogy az illető nem az, akire ő vár, mert elméjében ott hordta a megfelelő partner képét. Egy férfi, aki ugyanezt tette, Russ Nobel, elmondta, hogy ő is listát készített, de hozzátette: „Ezt vagy valami még jobbat!” Ezt nagyon bölcs dolognak tartom, mert így nyitottá teszed magadat a számodra valóban legjobbra. Az elmetükre-technika tehát szubjektív és objektív módon is működik. Lehetővé teszi számunkra, hogy azt vonzzuk be az életünkbe, amire szükségünk van, hogy azt a viselkedést alakítsuk ki, ami célunk eléréséhez kell. Szeretnék mondani valamit a meditációról, hogy valóban sikeres légy. Úgy kezeld a meditációt, mint a hasmenést! Tudod, sokszor és sokan mondják, hogy: „Nem volt időm meditálni, munkába kellett sietnem.”, „Annyi dolgom van, nem érek rá meditálni.” Ha nagyon elfoglalt lennél, de hirtelen hasmenésed támadna, szakítanál-e időt arra, hogy kimenj a WCre? Nyilván. Hát ilyen fontosságot tulajdoníts a meditációnak is! Gondolataid ugyanis a meditációs tudatszinten megváltoztatják az egész életedet! Tapasztalatom szerint számomra a legmegfelelőbb meditációs időpont a reggel. Amikor először felkelek, a napom első 30 perce, ami meghatározza az egész napom hangulatát. Szeretek rögtön felkelni, szintemre menni, és vizualizálom, miként szeretném a napomat eltölteni, hogyan szeretnék más emberekkel beszélni, miként akarom érezni magamat, hogy meglássam mindenben a legjobbat, hogy el tudjam érni mindazt, amit el akarok érni. Ennek hatására mintegy a saját magasabb intelligenciámmal kerülök kapcsolatba arra a napra. Ez úgymond sínre tesz, és utána az egész napom sokkal zökkenőmentesebben zajlik. Tapasztalatom szerint tehát, a nap első dolgaként, reggel meditálni különösen fontos. Azt is tapasztalom, hogy közvetlenül ebéd után ismét kitűnő szintre menni, mert ilyenkor a lazítással visszaszerzem energiámat, programozom hosszú távú céljaimat, és újra összpontosítok a délutánra. Így aztán sokkal gyorsabban elintézem az ügyeimet, sokkal élénkebb, energikusabb vagyok. Kevesebbet hibázom, és remekül alakul a délutánom. Este sokszor csak azért megyek szintemre, hogy végiggondoljam a napomat, korrigáljam a rossz emlékeket, s hogy levezessem a napközben felgyülemlett feszültséget.

-7-

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

Rendkívül fontos azonban, hogy mindezt rendszeresen tegyük! Olyan ez, mint a testedzés. Ha felkapsz 2 súlyzót, és mondjuk évente 2-szer emelgeted, nem fogsz megizmosodni. Ha naponta veszed kezedbe, s kicsit emelgeted, akkor talán nem jelentkezik rögtön a hatás, de egy idő múlva kezded észrevenni, hogy változik a karod. Ugyanez a helyzet a szintre menéssel is. Ha naponta egy kis időt szentelsz erre, akkor észre fogod venni, hogy az egész életed átalakul. De te ezt már tudod. Minden célomat elértem, amit az elmetükre-technikával programoztam? Szó sincs róla. De idővel sokkal-sokkal eredményesebb lettem. Vegyük tehát végig: hogyan alkalmazzuk az elmetükre-technikát? Először is szintedre mész, majd vizualizálod a sötét keretes tükröt magad előtt, ami mintegy visszatükrözi a probléma képét a jelenlegi állapotban. Számomra a Silva-módszer egyik gyönyörű vonása, hogy nem arra ösztönzi az embereket, hogy letagadják a problémáikat, hanem hogy szembenézzenek velük, s aztán összpontosítsanak a célra. Először tehát mindig beismerjük, hogy valamilyen problémánk vagy gondunk van. Szinteden tehát először vizualizáld a gondodat, akármi is az! Például az egyik tanfolyamon részt vevő asszonynak rekeszizomsérve volt. Ez igen kellemetlen elváltozás, amikor is a rekeszizom fölé kerül a nyelőcső normálisan rekeszizom alatti szakasza. Olyan, mint egy buborék a rekeszizom fölött, ami ott megszorul. Nagyon kellemetlen, és az orvosa azt mondta, hogy ne egyen bizonyos ételeket, amik izgatnák a nyelőcsövét, s hogy éjjelente félig ülve aludjon. Ezzel az üggyel kapcsolatban kezdte hát alkalmazni az elmetükre-technikát. A sötét keretes tükörben vizualizálta magát ezzel a szörnyű gyomorszájtáji érzéssel, s hogy nem tudja azt enni, amit szeretne. A sötét keretes tükör egyik szép vonása, hogy segít kilépni a problémádból, és segít, hogy bizonyos távolságból vedd azt szemügyre, hogy ne érezd magad annyira a problémába gubancolódva. Szó szerint bizonyos távolságból nézed a problémát. Ha nem látsz képeket szinteden, semmi baj. Nem kell olyannak lennie, mint egy fényképnek. Én még 8 év gyakorlat után sem vagyok nagyon vizuális. Inkább mintegy érzem vagy tudom azt, arra gondolok. Nem kell úgy látnom, mint egy fényképet. Akár csak gondolsz rá, akár látod is, mindegy, képzelj el egy sötét keretes tükröt, és benne a gondot, amivel szembenézel! Utána töröld a képet, mert szét akarod azt törni, az agysejtek számára mintegy le akarod rombolni ezt a képet. El akarod érni, hogy agyad ne adjon már több energiát ennek a képnek. Tehát valami olyat teszel, ami az agyadnak azt üzeni, hogy: „A jövőben már nem akarom ezt vizualizálni.” Ugyanis azzal, hogy erre gondolok, ezt hiszem, ezt vizualizálom, azzal meg is teremtem azt. Tehát töröljük, szétromboljuk a képet, s akkor balról behozod a fehér keretes tükröt, s abban megjeleníted a vágyott célt. Nem kell tudnod, hogy miként éred el. Ez csupán az energiáknak a megoldás felé való terelését jelenti. Vizualizálod tehát a fehér keretes tükröt, s abban megjeleníted magadat olyan körülmények közt, amiket el akarsz érni. Az említett asszony egészségesnek vizualizálta magát, elképzelte, hogy bármilyen ételt ehet már, majd hogy elmegy az orvosához, és elmondja, hogy már teljesen rendbe jött, és az döbbenten csodálkozik. Tehát vizualizálta mindazt, amit akart, vagyis arra gondolt, és elhitte azt. Az elmetükre-technikával kapcsolatban hadd mondjam el – bár biztos tudod –, hogy a természetben minden rezgésben van, hogy ezt-azt magához vonzzon. Például a virágoknak ilyen-olyan színük van – ami bizonyos rezgésszámú fény –, s az a szín bizonyosfajta rovarokat vonz. Ha ez a színrezgés megváltozna, akkor az a virág már egészen más rovarokat vonzana magához. Gondolj bele! A gondolat energia! Az EEG-vel mérhetjük a gondolatokat. Ha tehát megváltoztatod a rezgésszámodat, vagyis gondolataid természetét, akkor mást fogsz magadhoz vonzani. Néha tehát az elmetükre-technikával olyat vonzol az életedbe, ami meghozza a megoldást. Sokszor persze közvetlenül a tested reagál rá. Azáltal, hogy egészségesnek képzeled el magadat, agyad megkapja a képet, amit mintegy tervrajzként… A kutyám ugat odakint. Megyek és beengedem.

-8-

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

Egyes esetekben tehát a test változáson megy keresztül. Ez az asszony, akit Jamie-nek hívnak, naponta 3-szor vizualizálta szintjén, hogy teljesen egészséges, és megszabadult a rekeszizomsérvtől. Este lefeküdt aludni, és az éjszaka közepén arra ébredt, hogy böfögésszerűen levegő tört elő a nyelőcsövéből. Valami történt a testében, valamilyen szerkezeti változás, mert reggelre kelve nyomtalanul megszűnt a rekeszizomsérve, és azóta is tünetmentes. Teste tehát megkapta az üzenetet az agyától, és az tényleges változást eredményezett. Egy másik példa. 4 és fél éve daganat jelent meg a bal mellemben. Körülbelül akkora, mint egy nagyobb szemes bab. Röntgen- és ultrahangvizsgálatot végeztek, és mivel az elváltozás tömör szövetszaporulatnak bizonyult, azt mondták, el kell távolítani. Nem akartak szövetmintát venni belőle. Attól féltek, hogy rákos daganat, bár ennek valószínűsége viszonylag kicsi volt. A sebész, akihez elmentem, agykontrolltanfolyamot végzett orvos volt. Azt mondta: „Nézd, a műtét veszélyes. El kell altassunk, fel kell vágnunk. Te viszont ismersz veszélytelen módszert is. Menj a szintedre, és vizualizáld, hogy rendbe jöttél, vizualizáld, hogy fehérvérsejtek jutnak a területre, és elszállítják az abnormális sejteket, s hogy a testszövet újra éppé válik! 2 hónapig csináld ezt, aztán ellenőrizlek. Csak akkor operállak meg, ha így nem érsz el eredményt.” Hazamentem. Az ideig semmit sem gyógyítottam még a testemben – mára már annál többet, és tudom, hogy nem nagy ügy –, de akkor még sohasem csináltam. Akadtak olyan emberek a tanfolyamaimon, akik rákosak voltak, és meggyógyították magukat. Vagy az izületeiket eldeformáló betegségben szenvedtek, és rendbe hozták magukat. Van olyan tanítványom, aki a tanfolyam elvégzése után komoly fogászati beavatkozást minden érzéstelenítés nélkül végeztetett el magán. Odáig a meditációt én csak más dolgokra használtam, de sohasem egészségügyi problémára. Ezért azt hiszem, kicsit féltem, hogy talán nem fog működni nálam a dolog. Végül is 2 hónapig nem tettem semmit ez ügyben, és úgy mentem vissza ellenőrző vizsgálatra. Az orvos azt mondta: „A daganat változatlanul tapintható, így 2 héten belül ki kell operálni.” A műtét képe hirtelen nagyon közelivé vált. Úgy döntöttem, hogy tennem kell valamit. Naponta 10 percre szintemre mentem, és átéreztem, hogy milyen a testszövetem érzése a jobb, az egészséges mellemnél. Elképzeltem ezt az egészséges oldalt, majd mintegy áttettem az a képet a beteg oldalra. Ezzel kvázi azt üzentem agyamon keresztül a testemnek, hogy ne úgy, hanem így. Tehát kivetítettem mintegy az egészség tervrajzát. Azt is elképzeltem, ahogy immunrendszerem fehérvérsejtjei odamennek, és elhordják a beteg sejteket, és eltávolítják őket a rendszerből. Naponta mintegy 10 percig tettem ezt, 2 héten keresztül. Aztán elmentem kontrollvizsgálatra. Történetesen egy másik orvos vizsgált meg, aki legeslegelőször látott. Nagyon mérges volt, hogy nem operáltattam meg magamat. Ott feküdtem a vizsgálóasztalon, és ő a daganatot keresve valahogy így korholt: „Meg kellett volna operáltatnia magát! Ez nem játék, nagyon komoly dolog!” Aztán átment a másik oldalra: „Nem értem: miért nem vállalja ezt a kockázatot?!” Aztán visszatért erre az oldalra, majd megkérdezte: „Végül is melyik oldalon volt?” Mondtam, a bal oldalon, a bal mellemben. Mire ő: „De onnan eltűnt! Csak nem azt a Silva-féle dolgot csinálta?” „De igen” – mondtam én. „Na küldjön majd levelet a tanfolyam időpontjáról!” Még nem végezte el a tanfolyamot. A társa azonban elvégezte, körülbelül 6 hónappal később, és rendkívül lelkes híve a módszernek. Azóta röntgenezték már meg a mellemet, de a daganat nyomtalanul eltűnt. Ma már nagyon örülök ennek a tapasztalatnak, mert megmutatta, hogy erre is képes vagyok. Azóta sok élményt szereztem, olykor több ezer $-t spóroltam meg orvosi beavatkozások elkerülésével, és valószínűleg nagyobb biztonságban is voltam, mert belülről tudtam foglalkozni a problémával, és nem kívülről kellett ahhoz hozzáférni. Ma már tudjuk, hogy mindez lehetséges. Ma már létezik a pszicho-neuroimmunológia nevű tudományág, ami azt vizsgálja, hogy gondolataink miként befolyásolják az immunrendszert és a test szerveit.

-9-

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

A gondolat hat a vegetatív idegrendszerre, és ezt használjuk ki a fejfájáskontroll esetében is. A fejfájáskontroll az egész tanfolyam egyik leghatásosabb technikája. Rengetegen mesélték el ezzel kapcsolatos sikerüket. Például épp a legutóbbi tanfolyamon vett részt egy asszony, akinek hetente 4-szer, 5-ször fájt intenzíven a feje. Több különféle gyógyszert szedett, majd elment egy fejfájásklinikára, ahol az ideggyógyász azt javasolta, végezze el az agykontrolltanfolyamot. Eljött a tanfolyamra, és az 1. nap után, amikor megtanulta a fejfájáskontrollt, megszabadult a fájdalmától. Az azt megelőző tanfolyamon egy olyan férfi vett részt, aki 10 különféle gyógyszert szedett fejfájása miatt. A tanfolyam óta csak 2-szer jelentkezett olyan fejfájása, amit nem tudott a fejfájáskontrollal elmulasztani. Csodálatos kémiai rendszerünk van, valójában komplett vegyi gyárral rendelkezünk a testünk belsejében. Sok mindent elérhetünk vele, ha tudjuk irányítani. Az elmetükre-technika irányító energia. Amíg emberi tapasztalatunkat szerezzük, megtanulhatjuk célunknak megfelelően irányítani az energiáinkat. Az elmetükre-technikát tehát természetesen egészségügyi problémák megoldására is használhatjuk. Érdemes szórakoztatóan, játékosan alkalmazni. Van egy barátnőm, Susan Alexander, aki néhány éve megvakult. Cukorbeteg, és szövődményként úgynevezett diabéteszes retinopathia alakult ki a szemein, s mindkét szemére megvakult. Körülbelül 5 hónapig vak volt. Sohasem tudta igazából elfogadni ezt. Akadt, aki felhívta, és azt tanácsolta: szerezzen egy vakvezető kutyát, fogadja el a tényt, hogy vak, és ne dühöngjön. Ő képtelen volt erre. Végül eszébe jutott, hogy korábban elolvasta az Agykontroll című könyvet, s hogy abban szó volt relaxálásról és a cél vizualizálásáról. Naponta többször relaxált, és szintjén úgy érezte, hogy szeretnie kell a szemét. Ezt játékosan elképzelte. Arra gondolt, hogy megöleli a szemgolyóját. Tudom, nevetségesnek tűnik. De ha örömteli és kellemes módon képzeled el a célodat, akkor abban a jobb agyféltekéd nagyobb mértékben vesz részt. Az ugyanis „bolondos” dolgokon és jelképeken keresztül működik; olyan dolgokon keresztül, amik az elemző, bíráló, bal agyfélteke számára értelmetlennek tűnnek. Azt vizualizálta hát, hogy ölelgeti a szemgolyóját. Susan nagyon szereti az ékszereket, a szép drágaköveket. Elképzelte, hogy finom porrá őrli a drágaköveket, és azzal hinti be a szemét, ami ragyogva csillog tőle. Ezt tette naponta 4-5-ször, alkalmanként 15-20 percig. 2 és fél hét múlva visszatért a látása. A barátnőm ma jól érzi magát, és a látása rendben van. Ez a gondolatok hatalma a testünk felett. A tudomány vizsgálja ezt, és mára már tudomásul veszi a jelenséget. De azt is tudjuk már, hogy az elmetükre-technika, és mélyebb tudatszinten a gondolataink, nemcsak a testünkre, hanem szubjektív módon másokra is hatnak. Ennek következtében azután különféle dolgok jelenhetnek meg az életünkben. Például John Newmannak, az angliai agykontroll-igazgatónak mintegy 6 éve ugyancsak rekeszizomsérve volt. Orvosa azt mondta, hogy nem ehet akármit, és éjjel aludjon félig ülő helyzetben. Ő is az elmetükre-technikát kezdte alkalmazni. A sötét keretes tükörben vizualizálta a problémát, megszabadult tőle, majd a fehér keretes képben megjelenítette a magoldást. És soha többé ne menj vissza a sötét keretes képhez! Tehát minden alkalommal vizualizálta, hogy bármit ehet már, hogy jól van. Az ő teste nem változott meg, de valaki megjelent nála, és elmondta, hogy ha megiszik egy bizonyos folyadékot, az rendbe hozhatja. Valami természetes kivonatot, ami nagyon jó hatású rekeszsérv esetében. Rögtön megvette, megitta, és teljesen rendbe jött. Azóta is remekül érzi magát. Néha tehát valami fizikai megoldást vonzunk így az életünkbe. Azonban soha, semmiféle korlátozást ne tegyél az elmetükre-technika esetében! Elkövettem az elmúlt évben néhány hibát. Íme az egyik. Amikor még nagyon szegény voltam, szerettem volna eljutni a Silva-féle szervezet évi összejövetelére. Ehhez pedig pénz kellett. Szintemen ezért elkezdtem vizualizálni, hogy sikeresen eladom néhány festményemet. 13 nagyon szép, nagyon részletesen kidolgozott festményem volt még. Ha eladtam egy festményemet, az általában drágán kelt el. Évente azonban csak 3 festményt tettem pénzzé.

- 10 -

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

Egy-kétezer $-ba került egy-egy képem. Arra gondoltam azonban, hogy ha mind a 13 festményemet eladom, akkor vissza tudom fizetni a tartozásaimat, és eljuthatok az összejövetelre. Szintemen vizualizáltam, hogy eladom a festményeket, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen vagyok, hogy meg tudjam őket mutatni a kórházban, ugyanis főleg orvosok vásárolták a festményeimet. Itt nálunk az orvosok sokat keresnek, s ők megengedhetik maguknak, hogy festményeket vásároljanak. Szintemen vizualizáltam, hogy pénz van a kezemben, s elképzeltem, hogy a fehér keretes képben látható festményem a megfelelő személyhez vándorol. Nos, egyetlen festményt sem tudtam eladni… Az évek során listán gyűjtöttem a fontosabb céljaimat, amiket az elmetükretechnikával próbáltam elérni. Amelyiket elértem, azt kipipáltam. Így vissza tudok tekinteni, látom, mi sikerült és mi nem. És tanulni tudok belőle. Van olyan, ami nem történt meg, mert nem volt erős bennem az iránta való vágy. Vagy mert nagyon bizonytalanul programoztam azt a célt. Vagy mert egyáltalán nem számítottam rá, hogy megtörténik a dolog. Vagy mert nem tudtam elhinni, hogy az bekövetkezhet. Ebben az ügyben viszont valóban tudtam hinni. Visszatekintve ma már világos számomra, hogy valójában nem akartam megválni azoktól a festményektől. Tudat alatt ugyanis tudtam, hogy abbahagyom a festést, és azt az utolsó 13 képet meg akartam tartani. A hozzáállásomban a mélyben tehát konfliktus volt. Titokban valójában meg akartam tartani azokat a festményeket. Amit valójában akartam, az összejött. Valódi célom az volt, hogy eljussak Texasba. Végül is ez sikerült, mert más forrásból befutott a pénz. Meg tudtam tehát tenni azt, amit akartam, és a mai napig örülök, hogy azokat a festményeket megtarthattam. Néha tehát konfliktus lehet a hozzáállásodban. Vagy valójában nem vágysz arra a dologra. Ez pedig gátolhatja programozásod sikerét. Egy másik hibalehetőség, ha rossz végeredményért programozol. Paul Grivas, aki New Yorkban tanította a Silva-módszert, a következőket mesélte: Járt a tanfolyamára egy hölgy, akinek udvarolt egy férfi. Nagyon szerette a fickót, de az egy másik hölgynek is udvarolt. Azt mondta, hogy 1 hónapig egyik nővel sem fog találkozni, s közben eldönti, hogy melyiküket vegye feleségül. Ez a hölgy az elmetükre-technikát használva programozta, hogy a fiú őt választja. Naponta vizualizálta a fehér keretes tükörben, ahogy kart karba öltve mennek annak a háznak a kapuja felé, amelyikben lakott. A bérház portása képzeletében üdvözölte, és nevükön szólította őket. Naponta mindössze ezt vizualizálta. A hónap végén eljött a férfi, és közölte, eldöntötte, hogy a másik lányt veszi feleségül. A lány iszonyú mérges lett. Azt mondta, hogy az elmetükre-technika nem működik, és humbug az egész. „Utálom ezt!” Valósággal dühöngött. Néhány hónappal később túljutott az ügyön, s amikor egyik nap hazafelé tartott, a buszon összetalálkozott ezzel a korábbi udvarlójával. A feleségével együtt történetesen abba az épületbe költözött, ahol a lány is lakott. Egymás mellé ültek, beszélgetésbe elegyedtek, nevetgélni kezdtek. Jól érezték magukat. Együtt szálltak le a buszról, majd mielőtt bementek volna az épületbe, a fiú karon fogta. A portás köszönt nekik, nevükön szólítva őket. A lány majdnem összeroskadt. Szó szerint az történt, amit a szintjén oly sokszor vizualizált! Rossz végeredményt vizualizált. Ha azt akarta, hogy összeházasodjanak, akkor azt kellett volna elképzelnie, hogy boldogan együtt élnek. Ha olyan programról van szó, ami más személyt is érint, mindig tedd hozzá: „Ezt vagy valami még jobbat.” Mert az ő számára is a legjobbat akarod. Lehet, hogy van számodra jobb férfi is. De el tudod képzelni?! Pontosan azt kapta, amit a szintjén vizualizált! Egy másik hiba, amit az elmetükre-technikával kapcsolatban elkövethetünk, amikor nem a kívánt eredményt érjük el, ha úgy programozunk, ami éppen ellentétes hatású. Ezen azt értem, hogy például naponta néhány percre szintedre mész, és ott vizualizálsz valamit az életedben. Naponta 24 órán keresztül viszont épp az ellenkezőjét vizualizálod. Ezzel kapcsolatban nagyon érdekes élményem volt a saját életemben. Érdemes tudnod, hogy amikor nagyon felindult vagy, akkor igen erős programozó hatás érvényesül. Ilyenkor szinte minden agysejted bekapcsolódik, élénken figyel. Ha ilyenkor mondasz valamit, annak

- 11 -

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

nagyon erős programozó hatása lehet. Néha tehát szintedre mész, programozol valamit, de annak pont az ellenkezője következik be, mert nagy érzelmi felindultságban az ellenkezőjét programoztad. Például amikor néhány éve Seattle-ben agykontrolltanfolyamon vettem részt, jelen volt ott egy asszony is. Elmondta, hogy néhány évvel korábban 2 egymás utáni összejövetelen ő nyerte meg a tombola fődíját. Ettől kezdve úgy gondolt magára, mint tombolanyertesre. És mivel olyankor gondolt magára nyertesként, amikor felfokozott érzelmi állapotban volt, izgatottan, ahogy éppen megnyerte és átvette a díjat a színpadon, s ekkor gondolta magában: „Én mindig nyerek a sorshúzásokon.” És noha akkor még nem volt agykontrollos – valójában mindnyájan programozunk mentálisan –, az történt vele, hogy attól kezdve mindent megnyert, bárhova is ment. Még a környezetében levőknek is annyira nyilvánvalóvá vált ez, hogy ha elment egy összejövetelre, ahol tombolajegyeket árultak a bejáratnál, és csupán egyetlen díj volt, akkor is a többiek azt mondták: „Ne fáradjatok a tombolajeggyel, úgyis mindig Claudia nyeri meg a díjat!” Tehát az a „szokása” alakult ki, hogy megnyeri a sorshúzásokat. Ezt vonzotta az életébe. Egyszer elment egy nagyon flancos bálba, ahová szép, hosszú estélyi ruhába öltözött, és tűsarkú cipőt vett fel. Ő nyerte meg a fődíjat, s kivonult, hogy átvegye azt a színpadon. A színpad viszont valami olyan tákolmány volt, amit az utolsó pillanatban ácsoltak össze deszkákból. Ahogy fellépett a színpadra, cipőjének a sarka beakadt egy deszkarésbe, ő elesett, felcsúszott és szétnyílt a szoknyája, ott feküdt, magát szerencsétlennek és megalázottnak érezve. Abban a pillanatban azt gondolta magában: „Soha többé nem akarok sorsoláson nyerni!” Tehát abban az érzelmileg felfűtött pillanatban ezt gondolta. És mit gondolsz, mi történt? Évek teltek el azóta, s egyszer sem nyert sorsoláson. Nagyon érdekes, hogy akkor hallottam mindezt, amikor Seattle-ben jártam. Mert nem tudtam erről, akkoriban mégis valami hasonló élményen mentem keresztül. És ezt megtanulva jobb agykontrolloktató lettem. A Seattle-be utazásom előtti utolsó agykontrolltanfolyamomon igen sok nehézségem támadt. A tanfolyamon néhány ember alaposan próbára tett, és abban az időben még azért programoztam, hogy minden tanfolyamomon 30 résztvevő legyen. Az Egyesült Állomokban lényegesen kevesebben jönnek el egy-egy tanfolyamra. Manapság minden tanfolyamomon körülbelül 100 új résztvevő van, de akkoriban 30 emberért programoztam, és általában 30-31-32 új résztvevő jött. Az említett tanfolyamomon 32-en vettek részt, de igen sok nehézségem támadt közben a különféle személyiségű emberekkel. A tanfolyam végére teljesen kifacsartnak éreztem magamat, s emlékszem, azt mondtam akkor – ebben az érzelmileg feldúlt, fáradt állapotban – egy ismétlőnek, hogy: „Legközelebb fele ennyi embert akarok!” Aztán megfeledkeztem az egészről. Elmentem Seattle-be, hogy megismételjem ott a Silva-féle agykontrolltanfolyamot, és naponta programoztam, hogy mire visszamegyek, a tanfolyamomon 30 új résztvevő lesz. Hazautaztam, de érdekes módon már Seattle-ben valami furcsa érzésem támadt arról, hogy ez nem fog sikerülni. Olyasszerű érzés, mint amit esettanulmány közben érezhetünk, amikor például egy betegnél azt érezzük, hogy annak a szíve nincs rendben. Tehát olyan visszajelzést kaptam, hogy a programozás nem hoz eredményt. Elgondolkoztam, mi az, amit akarok. A tanfolyam létszáma nem fontos nekem. Amit akarok, az az, hogy igazán jelentős élményt nyújtsak az ott levőknek. Elkezdtem programozni, hogy nagyszerű élmény lesz a tanfolyam, és hogy jól megtanítom azokat, akik ott lesznek, akárkik is lesznek ők. Amikor visszaérkeztem a városomban, Greensboroba, kiderült, hogy a férfi, akit megbíztam a tanfolyami értesítések szétküldésével, nem küldte szét azokat. Ezért sok érdeklődő nem jött el a kurzusra. Amikor elmentem megtartani a tanfolyamot, mit gondolsz, hány ember ült a teremben? Pontosan feleannyi, mint a korábbi tanfolyamomon. És én épp azt programoztam, hogy feleannyi embert akarok a következő tanfolyamomra… Ha ilyesmi történik velem, akkor arra úgy gondolok, mint egy fölém boruló ernyőre. Ha ilyen erőteljes érzelmi állapotban történik programozás, mint például az, hogy:

- 12 -

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

„Legközelebb feleakkora tanfolyamot akarok.”, akkor az hasonlítható egy felettem lévő napernyőhöz. Az elmetükre-technika ugyanis olyan, mintha energiát irányítanál egy célra. Ahogy a nagyítólencsével – azt megfelelő helyen tartva – összegyűjtheted a napfény energiáját. Annyi energiát gyűjthetsz össze, hogy akár lyukat is égethetsz vele például egy falevélbe. Ha azonban nem kapsz napfényt, akkor nincs mit fókuszálni. Az elmetükretechnikánál nem mi állítjuk elő azt az energiát, amivel elérjük a célunkat. Az energia már ott van. Mi egyszerűen fókuszáljuk, irányítjuk azt. Gondolatainkkal irányítjuk. Ha azonban ernyő borul fölénk, akkor a Nap nem tud rajta átsütni. Ha tehát van egy régi program, ami nagyon erős, és épp az ellenkezője annak, mint amit be akarsz programozni, akkor az megakadályozhatja, hogy az energia eljusson az ügyhöz. Ilyen esetben valami furcsa érzés figyelmeztethet, hogy nem stimmel a dolog, hogy ez nem fog összejönni. Ekkor kérdezd meg: „Mi az a program, ami akadályozhatja, hogy elérjem a célomat?” És előbb változtasd meg azt! Esetemben a következő történt: bennem az a hit élt, hogy a tanfolyamon irányítani kell az egyes résztvevők élményét, el kell érnem, hogy feltétlenül hasznukra legyen a módszer. Ma már tudom, ez nem így van. Megadom a tudásanyagot, az mindenki számára működik, mindenki a saját tempójában sajátítja el azt. Akadnak gyorsabbak, akadnak lassúbbak, de mindenkinek előnye származik belőle. Ma már ezer embernek is tarthatok tanfolyamot, és valamennyien hasznát látják. Arra volt tehát szükségem, hogy visszamenjek, és megváltoztassam azt az önkorlátozó hiedelmemet, hogy személyesen benne kell lennem minden egyes tanfolyami résztvevő élményében. Ezt ugyanis nagyon nehéz lenne megtenni, különösen sok résztvevő esetén. Ha tudtam volna erről, akkor annakidején szintemen ezt tettem volna a sötét keretes tükörbe, megszabadultam volna tőle, majd a fehér keretes tükrömben, amit balra képzelek el, vagy balról hozom magam elé, azt vizualizáltam volna, hogy valóban hatékonyan tanítok sok embert egyszerre, és ők élvezik azt. Akkor nem éreztem volna az igényt, hogy kevesen legyenek a tanfolyamomon. Mindenesetre jó lecke volt számomra, és mellesleg remekül sikerült a tanfolyam, úgy, ahogy programoztam. Megtanultam belőle, milyen nagy szerepet játszik a programozásban az érzelem. Hadd mondjak el egy másik dolgot is az elemetükre-technikáról. Úgy gondolok az elmetükre-technikára, mintha egy magot ültetnénk el a kertben. Aztán olyan dolgokat teszünk, aminek hatására a mag szép, nagy növénnyé fejlődik. Ültetéskor először is kigyomlálod a területet. Nyilván nem ültetnél növényt a virágzó gyomnövények közé, hiszen azok elszívnák az energiát a fejlődő palánta elől. A gyomok kiszedése felel meg a gondolat-nagytakarításnak. Ilyenkor tehát megszabadulunk azoktól a negatív hatású hiedelmektől, amelyek megakadályoznák, hogy a célunkat elérjük. Utána következik az ültetés. Aztán meglocsolod, majd békén hagyod, és bemész a házba. Ha azonban bemész, és elkezdesz gondolkozni: „Kíváncsi vagyok: vajon elkezdett-e már csírázni az a mag? Vajon valóban csírázik? Te jó ég, nem hinném, hogy valóban csírázik.” Kimész a kertbe, kikaparod a magot, hogy megnézd: valóban csírázik-e? Ahogy kiásod, azzal azonban megzavarod az energiaáramlást. Visszateszed a földbe, újra bemész, de megint felvetődik benned: „Nem tudom, hogy valóban csírázik-e…” Újra kiásod, és minden alkalommal, ahogy kiásod, megzavarod az energiaáramlást, és az sohasem fog kicsírázni. Ezt nevezik kételkedésnek. Ha kételkedsz, az olyan, mintha kiásnád, s azzal megzavarod. Hogyan lehet programozáskor távol tartani a kétséget? Nagyon sokat segít, ha olyan emberekről olvasol, akik már elérték azt, ami a te célod. Ha azt programozod, hogy sikeres vállalkozásod legyen, akkor olvass sikeres emberekről, akik nehéz akadályokat küzdöttek le. Akik megtették a „lehetetlent”. Ha testeden dolgozol, hogy legyőzz valamilyen betegséget, olvass olyan emberekről, akik elérték azt! A hit felépítésnek másik módja, ha olyan múltbeli élményedre gondolsz, amikor elértél valami jelentősebbet. Gondolj arra, még mielőtt nekifognál a programozásnak, hogy növeld a hitedet! Nagyon lényeges azonban, hogy ne ásd ki a magot, ne kételkedj a célodban!

- 13 -

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

Egy másik tényező, ha azt gondolod, hogy nem érdemled meg célod elérését. Előfordulhat, hogy programozás közben valami furcsa érzésed támad. Ilyenkor érdemes feltenni a kérdést: „Úgy érzem-e, hogy megérdemlem ennek a vágyamnak a teljesülését?” Mert ez is eltakarhatja előled az energiát, mint ernyő a napfényt. Ha úgy érzed, hogy erről van szó, akkor menj vissza, és programozd ki magadból ezt a korlátozó hiedelmet. Tehát tedd a sötét keretbe, hogy: „Úgy érzem, nem érdemlem meg.”, majd a fehér keretes tükörbe: „Megérdemlem! Persze, hogy megérdemlem!” Sorolj fel magadnak ezrnyi okot, ami miatt megérdemled! Írd le ezeket egy papírra! Építsd fel magadban azt az érzést, hogy megérdemled! Akkor már nem lesz benned tudat alatti konfliktus azzal kapcsolatban, hogy eléred célodat, s utána már közvetlenül haladhatsz afelé. Célod elérésének egy másik akadálya az lehet, ha feladod. Helene Hadsell, aki minden idők legnagyobb sorshúzásnyerője, agykontrollos, és használja is a Silva-módszert, azt mondja, hogy alfaagyhullám-szinten – a programozó tudatszinten – nem létezik kudarc. Késedelem néha van. De kudarc soha. Amikor az elmetükre-technikát használod, az olyan, mintha a folyó egyik partján állnál, és tudod, hogy amit akarsz, az a másik parton található. Ezért horgonyt dobsz át a túlpartra. A horgony és közted egy kötél feszül. A horgonynak stabilan kell rögzülni a túloldalon, s te áthúzod magadat a kötélen. Miközben áthúzod magadat, lehet, hogy örvénybe kerülsz, a víz talán hideg, esetleg kövek csapódnak a testedhez, de tekintetedet akkor is a túlpartra kell szegezned, és tovább kell húzni magad. Ha útközben időnként meg akarsz állni, és pihensz, az rendben van. De haladj kitartóan célod felé! Akkor odaérsz. Ha félúton feladod, és elengeded a kötelet, elsodor az ár. Felkeresett egy férfi, aki nagyon elkedvetlenedett, mert a szintjén azt programozta, hogy megállapodást tud kötni a bankkal háza felújítására. Ily módon sok pénzhez jutott volna. Programozta, hogy sikerüljön, de az utolsó pillanatban visszautasították, és azt mondták, semmiképp sem tudják megoldani az ügyet. Végtelenül elkeseredett, ugyanis nagy szüksége volt a pénzre. Eljött hozzám, és azt mondta: nem sikerült. Azt feleltem, hogy ez nem igaz. „Sikerülnie kell! Menj a szintedre újra – mondtam –, és vizualizáld a célodat, hogy felújítási kölcsönt kapsz a házra! Ne állj le, ne add fel!” Újra szintjére ment, és vizualizálta célját. Ahogy ellazult, és elképzelte célját, eszébe jutott egy asszony, akinek joga van az irodában jóváhagyni az ilyen jellegű kölcsönöket. Beugrott a neve is. Felkelt, felhívta. Elvitte hozzá valamennyi papírját, az asszony még aznap jóváhagyta a felújítási kölcsönt, s így hozzájutott az áhított összeghez. Ha nem ment volna szintjére még egyszer, nem érte volna el a célját. Képzeld hát el, hogy átkelsz a folyón! Ne állj meg! Késedelem lehet, de tarts kitartóan a célod felé! Ha programozol valamiért, és a jelek szerint semmi sem jön össze az életedben, akkor felteheted magadnak a kérdést: „Kivel szemben él bennem harag?” Ha ugyanis minden rosszul megy az életedben, az azt jelzi, hogy valakinek meg kell bocsátanod. Azért mondom ezt, mert ha harag él benned egy másik emberrel szemben, akkor az olyan, mintha téglafalat építenél magad köré, ami nem teszi lehetővé, hogy jó dolgot vonzz az életedbe. Lehet ugyan, hogy az illető valami borzasztó dolgot követett el ellened, ám az őrá irányuló haragod mégis benned kelt negatív energiát. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elnézed az illető viselkedését. A viselkedése könnyen lehet, hogy teljesen elfogadhatatlan. Azt jelenti: felszámolod a negatív kapcsolatot, lemondasz arról, hogy folyton haragodra gondolj, és szélnek ereszted a negatív érzelmeket. Ha ezt megteszed, akkor felszabadulsz, szabaddá válsz a pozitív élményre. Az Egyesült Államokban számtalan könyv jelent meg a megbocsátásról, és számtalan kurzus foglalkozik ezzel a témával. Nehéz lehet ezek után elhinni, hogy ez könnyű is lehet. Mégis azt tapasztaltam, hogy van egy nagyon egyszerű és nagyon erőteljes hatású módszer. Harag esetén menj a szintedre, és csupán annyit mondj magadnak: „Ha jobbat tudott volna tenni, jobbat tett volna.” Mély tudatszinten ugyanis megértjük, hogy minden ember saját, önkorlátozó hitrendszere, saját fájdalmai, saját háttere

- 14 -

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

alapján cselekszik. Ezt átérezve és felfogva pedig már nem él benned annyi harag vele szemben. Objektíven tudod őt látni, és rájössz, hogy ő egyszerűen az, aki, és ezt elfogadod. Nem kell a közelében lenned, de nem gondolsz állandóan rá, nem leszel állandóan feszült miatta. Dönthetsz úgy, hogy nem akarsz a közelében lenni. Tehát egyszerűen menj a szintedre, és mondd: „Ha jobbat tudott volna tenni, jobbat tett volna.” Ez segít, hogy valóban szélnek ereszd ezt a negatív érzést. A másik hiba, amit elkövettem, hogy pozitív dolgot vizualizáltam, de magamnak valami negatívat mondtam. Agyad 3 különböző üzemmódban dolgozik: vizuálisan, vagyis amikor képet jelenítesz meg; auditívan, vagyis amikor mondasz vagy hallasz valamit, végül kinesztetikus „üzemmódban”, amikor érzel. Utóbbi az az érzékelés, ha például elképzeled, hogy megsimogatod egy kutya puha szőrét. Elképzelheted a kutya látványát, vagy elképzelheted a kutya ugatását is. Agyad tehát ezt mindhárom módon feldolgozza. Vizualizálhatsz valami pozitívat, de közben esetleg negatív dolgot mondasz magadnak. Emlékszem, egyszer utazásra indultam, és már csak 1 óra volt hátra a repülő indulásáig. Siettem, hogy mindent összeszedjek, de volt egy ruhadarabom, amire feltétlenül szükségem lett volna, viszont képtelen voltam megtalálni. Azonnal szintemre mentem, a sötét keretes tükörben vizualizáltam, hogy nincs meg, majd a fehér keretes tükörben láttam magamat, hogy megvan, a kezemben tartom, és azt mondom: „Ó, itt van! De jó, hogy megtaláltam!” Miközben ezt vizualizáltam, azon kaptam magam, hogy azt mondom magamban: „Úgyse fogom tudni megtalálni! Kizárt, hogy előkerüljön.” Ahogy meghallottam ezt a gondolatot, azonnal töröltem, és azt mondtam: „Azonnal megtalálom ezt a ruhadarabot.” Abban a pillanatban, ahogy ezt gondolatban kimondtam, beugrott, hogy hol van. Bevillant, hogy felvittem a padlásra egy kisszekrényt, és tudtam, hogy abban van. Felrohantam, megnéztem, és ott volt! Ennek az emléke persze bennem volt, de elő kellett tudnom hozni magamból. Ha azt gondoltam volna, hogy nem tudom megtalálni, az megakadályozta volna, hogy előhívjam az emléket. Abban a pillanatban azonban, ahogy vizuálisan és hang útján is üzentem agyamnak, az emlék előjött. Tehát mindig győződj meg arról, hogy pozitív dolgokat mondasz magadnak! Ha vizualizálsz valamit, de közben azt gondolod: „Miért nem történik meg?! Ez sohasem fog megtörténni!”, akkor kevésbé valószínű, hogy az bekövetkezik, mert gátolod az energiát. Figyelj tehát mindig az auditív szintre, a hangok szintjére, mert sok szemét található ott! Valószínűleg elég sok elgondolkoznivalót kaptál. Szeretném, ha most egy kis időt arra fordítanál – és ehhez útmutatást adok –, hogy tisztázd, mik a fontos céljaid. Elmondom ugyanis, hogy miként készítsd el magadnak a saját meditációs kazettádat, ha akarod; vagy hogy miként folytathatsz irányított vizualizációt egy másik személy segítségével. Azt kérem, vegyél elő egy papírt, és osszad fel vízszintesen! Húzz 4 vízszintes vonalat, s így 5 sor képződik. Minden szakaszt másképpen jelölünk majd. A legfelsőbe azok a dolgok kerülnek, amiket szeretnél BIRTOKOLNI. Ez lehet fizikai dolog, mint például: „egészséges testet szeretnék”, vagy „szeretnék egy házat”, vagy „szeretnék bizonyosfajta vállalkozást”. Ilyesmi, ami tehát látható, amit birtokolni vágysz, és amiért programozni akarsz. A 2. kategória az, amit TENNI szeretnél. Például egy házaspárnak nem volt semmi pénze, de nagyon szerették volna körbeutazni a világot. Leírták egy darab papírra, hogy az egyik dolog, amit szeretnének tenni, körbeutazni a világot. Naponta vizualizálták ezt szintjükön, noha nem tudták, hogy honnan lesz ehhez pénzük. Miután néhány hónapon keresztül vizualizálták, egy egykori egyetemista társ telefonált, és megkérdezte: meglátogathatja-e őket a feleségével együtt? „Igen” – felelték. A házaspár ellátogatott hozzájuk, és amikor 4-en összekerültek, kitűnően érezték magukat. Beszélgettek, nevettek, nagyszerűen telt az este. A másik pár meglehetősen gazdag volt. Este egyszer csak a következővel álltak elő: „Olyan jól éreztük magunkat a társaságotokban. Remélem, nem veszitek sértésnek, ha megkérdezzük: mivel körülutazzuk jövőre a világot, lenne-e kedvetek velünk tartani, ha fizetnénk a költségeket?” Azt felelték,

- 15 -

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

persze, hogy szívesen mennének. Körbeutazták ezek után a világot velük, történetesen 2-szer is. Ez tehát olyan dolog volt, amit a TENNI részhez írtak fel, és azután programozták. Tehát BIRTOKOLNI, TENNI, a következő kategória pedig a LENNI. Ide azt írd, hogy milyenfajta ember akarsz lenni! Szeretőnek vagy gondoskodónak lenni, tehát ilyenfajta tulajdonságokat. Vagy a legjobb angoltanár akarsz lenni, aki csak lehetsz. Vagy a legjobb tanár. Vagy csodálatos mama. Vagy türelmesnek lenni. Ilyenfajta tulajdonságokat. Tehát van a BIRTOKOLNI, a TENNI és a LENNI. A következő ketagóriának több köze van ahhoz, hogy te alapvetően lelki lény vagy, aki emberi tapasztalatra tesz szert. Ez a kategória ugyanis az ÉREZNI. Ezek azok a dolgok, amik felé irányítani akarod magadat, hogy érezd. Akármi is történik körülötted, érezhetsz dolgokat. Nem kell semmidnek lenni ahhoz, nem kell semmit tenned, nem kell senkinek lenned ahhoz, hogy érezz. Egyik dolog, amit érzésként programoztam magamnak, az értékelés érzése. Számomra ugyanis az értékelés érzése egy csodálatos életfeltétel. Ha a jó és a rossz dolgokat egyaránt értékelem, akkor mindig jól érzem magam. Tehát ÉREZNI. És újra mondom, itt olyan tulajdonságokról van szó, mint szeretőnek érezni magamat, lelkesnek, értékelőnek, kiteljesedettnek stb. Tehát van a BIRTOKOLNI, a TENNI, a LENNI és az ÉREZNI. Az utolsónak is sok köze van ahhoz, hogy mi alapvetően lelki lények vagyunk, akik éppen emberi tapasztalatra tesznek szert. Ez ugyanis nagyon jelentős része emberi tapasztalásunknak: ez a SZOLGÁLNI. Más szavakkal: ha nem teszel semmit annak érdekében, hogy világunk jobb hellyé váljon, akkor nem szerzel teljes emberi élményt. Fontos tehát, hogy céljaid összegyűjtésekor ilyen kategóriát is alkoss. Milyen módon szolgálhatsz? Azzal, hogy felvidítod az embereket, vagy hogy segítesz másoknak felismerni az értékeiket, vagy tanítással, vagy valamilyen önkéntes, karitatív munkával; te döntsd el, hogy mi az, ami tartalmat ad az életednek! Most tehát van egy papírlapod, ami feloszlik a következőkre: BIRTOKOLNI, TENNI, LENNI, ÉREZNI és SZOLGÁLNI. Azt javaslom, gondolkozz most el 10 percig, addig ki lehet kapcsolni a videót. Gondolkozz el tehát 10 percre, és gondold végig, mit szeretnél birtokolni, csinálni, ki illetve milyen szeretnél lenni, mit szeretnél érezni, és miként akarsz szolgálni, majd írd le az ötleteidet! Leírhatod rövid távú céljaidat erre a bal oldali részre, a középtávú célokat a középső részre, és a hosszú távúakat a jobb oldali részre. Amit tehát csak egy emberöltő alatt lehet elérni, azt ide jobbra írd! Amit mondjuk 1 év alatt lehet elérni, azt ide középre írd! Amit pedig gyorsan el lehet érni, azt ide balra írd! Tehát rövid, közép- és hosszú távú célok. Most tehát szép nyugodtan, csöndben gondolkozz el ezen, és írd le a papírra! Most, hogy papírra vetetted céljaid egy részét, írd le pozitív állítások formájában ezeket a célokat! Nagyon fontos, hogy pozitív állítások formájában szerepeljenek ezek. Ha például vesebetegségben szenvedsz, ne azt írd, hogy „nincs már vesebetegségem”, mert akkor még mindig a negatívra koncentrálsz. Nagyon fontos arra koncentrálnunk, amit akarunk, és nem arra, amit nem akarunk. Ez esetben írd, hogy „a veséim tökéletesen működnek”, vagy „a veséim kitűnő egészségnek örvendenek”. „Minden szinten tökéletesen egészséges vagyok: testileg, lelkileg, szellemileg és érzelmileg.” Tehát fogalmazd meg minden célodat egy-egy pozitív mondatban, és írd le a papírra! Aztán egyszerűen fogj egy kazettás magnetofont, kapcsold felvételre, majd vedd fel magadnak minden egyes célodat, és közben hagyj szüneteket! Ily módon a saját kazettádat használhatod szinteden, hogy az irányítsa a vizualizálásodat. Hányan éltétek át, hogy a szinteteken voltatok, és elkalandozott a gondolatotok, vagy egy kicsit elaludtatok, és amikor kijöttél, úgy gondoltad, hogy hoppá, tulajdonképpen nem is igazán programoztam a célomért? Ez a módszer segít, hogy ne térj el a célodtól. Elmondtam ezt a módszert itt az Egyesült Államokban agykontrollosoknak összejöveteleken, és az eredmények egyszerűen fantasztikusak voltak! Többen beszámoltak a sikerükről. Például legutóbb egy férfi elmondta, hogy céljai egyike szinte elérhetetlen pénzügyi eredmény volt. Legalábbis ő elérhetetlennek gondolta. Leírta magának, felvette

- 16 -

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

magnóra, és a szintjén hallgatva programozta azt. Egy sor esemény következett be az életében, amelyek lehetővé tették a cél elérését. Teljesen meg volt döbbenve. Azt mondta, hogy minden, ami a papíron szerepelt, elkezdett megtörténni! Egyszerűen azzal, hogy a gondolatodat leírod egy papírra, már elkezdted annak fizikai megvalósítását. Tehát csupán a leírással az már kezd megvalósulni. És aztán naponta megerősítve azt szinteden, vagy legalább néhány naponként, valóban azon célok felé haladsz. Most szeretném, ha egy másik papírra vagy ennek a papírnak a hátára felírnád egy kiemelt célodat, az elülső oldalon szereplők közül. Gondold végig, vajon mik állnak akadályként az adott cél megvalósításának útjában! A valódi akadályt ugyanis saját gondolataid képezik. Egy hölgy, itt az Egyesült Államokban felkeresett, mert programozta, hogy romantikus kapcsolata legyen, de nem jött össze a dolog. Megkértem, írja össze valamennyi negatív gondolatát, ami a romantikus kapcsolattal összefügg. Például olyanokat írt le, hogy „nem létezik a világon értelmes férfi”. Aztán olyat, hogy „ronda a testem”, „senki sem vonzódna hozzám”. Megdöbbent, amikor mindezt leírva látta, mert nem tudta, hogy egyáltalán ilyeneket gondol. Ezekkel a negatív gondolatokkal valójában folyamatosan közömbösítette a pozitív programozást. Leírta valamennyi negatív gondolatát, és rávettem, írja le ezek mellé azok pozitív párjait, amik igazak lehetnek. Például ahelyett, hogy „nem létezik a világon értelmes férfi” leírta, hogy „csupán 1 érteles férfival kell találkoznom”, hiszen nem volt szüksége a világ összes férfijára, csak 1-re. „Kell, hogy létezzen olyan férfi, aki elég értelmes számomra.” Ahelyett, hogy „kövér és csúnya vagyok, és senki sem figyel rám”, azt írta, hogy „a megfelelő férfi vonzódni fog hozzám”. Egy sor gyönyörű állítás gyűlt így össze, és azt ajánlottam, hogy szintre menetele előtt mondja ki hangosan ezeket a pozitív állításokat. 2 héten belül összejött azzal a férfival, akivel ma is együtt él. Tehát azt kérem, ragadd ki egyik célodat a papírról, fordítsd meg a papírlapot, és a bal oldalra kezdd összeírni mindazt a negatív gondolatot, ami azzal kapcsolatban valaha eszedbe jutott! Nagyon fontos az elemtükre-technika használatakor, hogy mindig hozzátedd: „ezt vagy valami még jobbat”. Hiszen nem akarod korlátozni a lehetőségeket. A párizsi agykontrolloktatók, Michael és Lee, jó barátaim, lakást akartak vásárolni Párizsban. A lakások azonban hihetetlenül drágák ott. Egy csöppnyi lakás például 400 ezer $-nak megfelelő összeg, és olyan, mintha zárkában élnél. Ők azonban kitartóan kerestek lakást, és programozták, hogy olyat találjanak, amit még meg tudnak fizetni, mégse jött össze. Aztán eszükbe jutott, hogy hozzátegyék: „Ezt vagy valami még jobbat.” Így kezdtek ezután programozni. Azonnal elindultak a történések. Végül is hihetetlen „véletlenek” sorozata révén csodálatos családi házat találtak vidéken, Párizstól mintegy 50 percnyire, 50 holdnyi területtel, amin patak folyik keresztül. Kis tó is van ott, hattyúkkal. A ház gyönyörű, tágas, a környék tele szép fákkal. A házat annyi pénzből meg tudták venni, amennyit erre a célra szántak. Utána rájöttek, hogy amíg lakást kerestek, nem működött a dolog, mert nem az lett volna számukra a legjobb. Amint hozzátették, hogy „ezt vagy valami még jobbat”, akkor jutottak el mintegy irányítással ahhoz, aminek igazán örültek. Fantasztikusan jól érzik magukat abban a házban! Mondok egy másik példát arra, hogy mindig a vágyott végcélért programozzunk. Jópofa történet, ami a városomban élő 2 ingatlanügynökkel esett meg. Mindketten agykontrolltanfolyamot végeztek. Egyiküket Dorasnak hívják. Doras azt programozta a szintjén, hogy kliensének tetszeni fog a ház, amit megmutat neki. Visszatérve az irodába mindig panaszkodott a társának, hogy a hölgy, akinek házakat mutat, mindig azt mondja, hogy tetszik neki a ház, de egyiket sem akarja megvenni. Társa, Hudges, aki szintén agykontrollos, megkérdezte, hogy mit vizualizál a szintjén. Doras azt felelte: „Azt, hogy tetszik neki majd a megmutatott ház. Te jó ég, hiszen épp ez történik! Azt kéne vizualizálnom, hogy megveszi a házat! Ő is ezt akarja, én is ezt akarom, minden érdekeltnek ez lenne tehát a legjobb.” Szintjére menve vizualizálta hát, hogy az asszony aláírja a szerződést, megveszi a házat. Másnap ismét megmutatott egy házat a hölgynek, aki azt mondta: „Ó, igazán nagyon tetszik

- 17 -

Carolyn Deal: A hatékony programozás titkai

ez a ház, csodálatos!” Doras megkérdezte: „Meg akarja vásárolni?” Mire a hölgy: „Nem, ez nem olyanfajta ház, amit megvennék. De látja az utca túloldalán levőt? Az olyan aranyos, azt például szívesen megvenném.” Doras visszament az irodába, és bosszúsan mondta: „Hogyan mondhatja ez a nő, hogy megvenné azt a házat, amit belülről még nem is látott?! Úgy látszik, nem megy ez, az elmetükre-technika a jelek szerint mégse működik, hiszen nem vette meg a hölgy a házat.” Hudges megkérdezte: „Melyik házra mondta azt, hogy megvenné?” Doras azt felelte: „A Dogwood utca 4201-re.” Mire Hudges: „Ma reggel néztem meg azt a házat, mert a tulajdonos el akarja adni. Még az ELADÓ táblát sem volt időm kirakatni. Vigyük el a hölgyet, és mutassuk meg neki a házat!” Az asszony megnézte, nagyon tetszett neki, és aláírta az adásvételi szerződést. Ebben az esetben így dolgozott hát össze a 2 ingatlanügynök. Néha olyan élményekről számolnak be agykontrollosok, amelyek újra és újra rádöbbentenek, hogy valójában nincs lehetetlen. Egy floridai asszony, Tobynak hívják, elmesélte a tapasztalatát. Kiderült, hogy jobb veséjében rákos daganat van. Mindenféle vizsgálatot végeztek, 5 orvos is megvizsgálta. Biopsziát is végeztek, tehát szövetmintát vettek egy tűn keresztül a beteg veséből, és az is egyértelműen rákot igazolt. Ez egy pénteki napon történt, és rögtön ki is tűzték a műtétet hétfő reggelre. Szombaton és vasárnap Toby szintjére ment – 12 órán keresztül –, és ott azt vizualizálta, hogy a veséje egészséges. Hétfőn reggel megoperálták, felnyitották, de nem találtak daganatot a vesében. Meglehetősen kínos volt az orvosoknak, mert kivették a vesét, és kiderült, hogy annak semmi baja. Azt mondták: „Nem tudjuk, mi történt, teljesen egyértelmű volt a szövettani vizsgálat eredménye, hogy rákos a jobb vese, a műtétnél mégse találtunk semmit.” Aztán némileg mellébeszélve azt mondták, hogy: „A vese kissé betegnek látszott, ezért valószínűleg jó, hogy mégis kivettük.” Nem mondhatták, hogy egy ép vesét távolítottak el… Élménye annyira fellelkesítette Tobyt, hogy manapság rengeteg beteget bátorít ilyen öngyógyításra. Ő maga tökéletes egészségnek örvend. Ne korlátozd hát a programozásodat! Remélem, olyan dolgokat hallottál, amikből kiderül, mi mindent tehetsz az elmetükretechnikával, s hogy miként teheted emberi tapasztalásodat a lehető legkellemesebbé. Tartalmas élménnyé, amiből tanulhatsz, amivel kapcsolatban jó érzéseid lehetnek, és remélem, mindig eszedben lesz, hogy nem olyan emberi lény vagy, aki olykor lelki élményeket él át, hanem lelki lény vagy, aki most éppen emberi tapasztalatokat szerez.

- 18 -

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->