P. 1
Szinkrónia és diakrónia

Szinkrónia és diakrónia

|Views: 731|Likes:
Published by profimagy

More info:

Categories:Types, School Work
Published by: profimagy on Sep 15, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

11/14/2012

pdf

text

original

Szinkrónia Szinkrónia és diakrónia

1

Leíró és történeti nyelvészet
A magyar leíró nyelvészet tárgya nyelvünk egyidejű állapota. Célja megállapítani, hogyan működik a nyelv adott időszakban kommunikációs eszközként. Módszere: szinkrón v. leíró vizsgálat. A történeti nyelvészet (kronolingvisztika) tárgya nyelvünk időbeli egymásutánja. Célja: megállapítani: — mi, hogyan és miért változott meg; — mi maradt változatlan (állandó) az idők folyamán nyelvünk szerkezetében (azaz nyelvünknek a történeti, diakrón vetületét kutatja). Módszere: diakrón v. történeti vizsgálat.

2

A szinkrónia és a diakrónia fogalma
A nyelv története életének minden idejét (múltját, jelenét, sőt potenciálisan még a jövőjét is) átfogja; mindenkori nyelvállapotok és mindenkori nyelvi folyamatok összességére kiterjed. A nyelvnek tehát bármely idejében volt, van, lesz állapota, amikor is a nyelvi rendszer a társadalom nyelvhasználatában funkcionál. Ezt a
mindenkori időegységbeli állapotot a nyelv szinkróniájának (röviden szinkróniának = időazonosságnak, egyidejűségnek) nevezzük (< görög szün ‘együtt’ + chronosz ‘idő’).
3

Ugyanakkor a nyelvnek van életmenete, folyamata is (egész élettartamán át vonulóan), amely a nyelvi rendszernek használói által való folytonos továbbvitelében nyilvánul meg. Ennek az időben egymás után következő folyamatnak a nyelv diakróniája (röviden
diakrónia = idő-egymásutániság) a neve (< görög dia ‘át, keresztül’ + chronosz ‘idő’).

A szinkrónia és a diakrónia a nyelv természetének két alapviszonylata
(egyszersmind a nyelv szemléletének és vizsgálatának két alaptípusa).

4

Vagyis a szinkrónia a nyelv történetének mintegy a keresztmetszete, a diakrónia pedig a hosszmetszete. A nyelv szinkróniája elvileg végtelen számú keresztmetszetet jelent, hiszen a nyelv bármely időegységbeli állapotára vonatkozik (a maira is). A diakróniát többféleképpen fel lehet fogni: — mint a nyelv életének teljes hosszmetszetét (a nyelv teljes életét, kezdeteitől a jelenéig);

5

— két bármely időbeli nyelvállapot között is mindig diakrón viszony van. A diakrónia tehát a nyelv rövidebbhosszabb életszakaszára is vonatkoztatható. Ezek időben egymást követő nyelvállapotokat, ill. állapotok közötti időbeli különbségeket hordoznak magukban. A diakrónia eszerint a szinkrón állapotok végtelen, egymást időben követő sorozata.

6

A nyelvi rendszerben mire vonatkozik a szinkrónia és a diakrónia?
A nyelvi rendszer egészére. A nyelv bármely részlegére, részrendszerére:
A fonémarendszerre, A morfémarendszerre, A szófajok rendszerére, Az igék alaki és funkcionális rendszerére, A névszók alaki és funkcionális rendszerére stb. A szintagmatikus kapcsolatok rendszerére, A paradigmákra Az egyes nyelvi elemekig, jelenségekig… 7

Az időbeli távolság és a diakrón különbségek viszonya
Általánosságban igaz: minél nagyobb két szinkrón állapot közt az időbeli távolság (minél nagyobb tere van a diakróniának), annál jelentékenyebbek a köztük lévő nyelvi különbségek. Másképp. A diakrón távolságokkal általában nő a végbenő nyelvi változások lehetősége. A IX. és a XVIII. század magyar nyelve közt nagyobbak a különbségek, mint pl. a XVIII. és a XX. századi között.
8

A szinkrónia inkább statikus helyzetével szemben tehát a diakróniát a dinamizmus különlegesen jellemzi, a diakróniának a változási hajlandóság igen szembetűnő jegye.

9

A szinkrónia és a diakrónia kapcsolata
A nyelv életében szükséges a szinkrónia és a diakrónia megkülönböztetése, de a nyelv életének e két alapvető viszonylata nem áll egymással mereven szemben. Közöttük nemcsak ellentét, hanem összefüggés, kapcsolat is van. A nyelv szinkróniája és diakróniája egyazon dolognak: a nyelv teljességének két oldala, két arculata. A két viszonylat magában hordja egymást:
10

— a szinkrón nyelvi rendszer mintegy saját történetéből nő ki, saját idejét megelőző diakrón nyelvi folyamatoknak egy időben való foglalata, vetülete, lenyomata és eredménye; — a diakrónia pedig a mindenkori nyelvállapotban adott szinkrón nyelvi rendszert viszi tovább időben, a fejlődés útján, változási folyamatok kíséretében.

11

A szinkróniát alapvetően az adott időben funkcionáló nyelvi rendszer stabilitása, szilárdsága, viszonylagos egységessége jellemzi, hiszen csak így tudja megfelelően szolgálni a beszélőközösség kommunikációs érdekeit.
De: a szinkrónia sem abszolút nyugvópont, nem mozgás nélküli helyzet a nyelv életében. Például azok a variánsok, amelyek egy nyelvi rendszeren belül egyazon időben léteznek a nyelvhasználatban, lényegében a nyelvi mozgás képviselői.

12

Ezek vagy korábbi diakrón folyamatok maradványai, ill. következményei, vagy követő változások kiindulópontjai. Tehát a szinkrónia a nyelvi változások kohója. Pl. A XII. századi magyar nyelvben a létige T/1. személyében létező variánsok: wodzs’umuk ~ wodzs’muk ~ wodzs’umk ~ wodzs’unk.

13

A szinkrón rendszer, az egyidejű állapot tehát mindig mozgással van tele. E mozgások a történeti változások részei, azoknak a pillanatnyi állapotát mutatják. A szinkrónia a jelenbe átnyúló diakrónia, s mindig történeti alapokon nyugszik.

14

A nyelv diakróniáját alapvetően a változások jellemzik. Ezek a változások általánosan a diakrónia átfogta szinkrón állapotok időbeli távolságával egyenes arányban növekednek. De: a nyelvi rendszer időegymásutánisága nem jár együtt föltétlenül mindenre kiterjedő mozgással. A rendszernek nem csak egyes elemei, hanem akár egyes részrendszerei is évszázadokon keresztül teljesen változatlanok maradhatnak.

15

Pl. a létige E/1. személyű vagyok alakja mintegy félezer év óta teljesen változatlan formában és funkcióban él a magyar nyelvhasználatban.

16

Összefoglalás
A szinkrónia nem más, mint a nyelvi rendszer történeti fejlődésének bármely időben megragadható statikus-dinamikus állapota. A diakrónia önmagában is a megmaradás és változás sajátos együttese. Benne a mozgás, a változás az elsődlegesen jellemző, meghatározó jelenség. A diakrónia a nyelv életfolyamata, nem egyenlő a nyelv változásával. Az utóbbit csak magában foglalja.
17

A diakrónia a nyelvállapot megőrizve továbbörökítése; a korábbi nyelvi rendszer továbbadása, a kommunikáció igényeihez való igazítása. A diakrónia a nyelv rendszerének nagy részét teljesen változatlanul továbbörökíti (pl. a magyar nyelv zeneisége, a határozók háromirányúsága stb.).

18

A diakróniában jellemző a korábbi elemek átstrukturálódása, de a nyelv erősen őrzi korábbi sajátosságait. A nyelv története múltbeli nyelvi történések, mozgások folyamataként értelmezhető. A szinkrón nyelvi jelenségek így többarcúak: magukon hordozzák a korábbi és az új minőségét. A nyelvi szinkrónia és diakrónia nem kizárja, hanem éppen kiegészíti, kölcsönösen feltételezi és meghatározza egymást.

19

A nyelv tehát szüntelenül fejlődésben lévő organizmus, másrészt minden időben meglévő és funkcionáló közlési rendszer. A nyelvtörténet utolsó láncszeme a mindenkori jelen. Ez a jelen a nyelvtörténetnek változatos és változó, nyitott, dinamikus szakasza.

20

A nyelv egyidejű állapotát szinkrón vagy leíró vizsgálattal tárhatjuk fel. E vizsgálat célja: a nyelv szerkezeti jellemzőinek, működésének a feltárása. A nyelv időbeli egymásutánját, múltbeli folyamatait a diakrón vagy történeti vizsgálat mutatja be. Célja: a változó és állandó nyelvi eszközöket, jelenségeket, szabályokat, az előbbiek változásának módját és indítékait megállapítani.

21

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->