P. 1
Ingyen Energia Mega Könyv doc

Ingyen Energia Mega Könyv doc

5.0

|Views: 3,273|Likes:
Published by Egely György
Ingyen Energia Mega Könyv doc
Ingyen Energia Mega Könyv doc

More info:

Categories:Types, Research, Science
Published by: Egely György on Sep 14, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOCX, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

11/30/2013

pdf

text

original

1

Ingyen Energia Mega Könyv

Tartalomjegyzék

Vízzel hajtott autó ...................................................................................................................... 6
Vízzel hajtott autó - Bevezető ................................................................................................ 6
Ingyen üzemanyag - Hidrogén generátor ............................................................................. 16
Vízzel működtetett benzinmotoros generátor ...................................................................... 24
Tervek ahhoz, hogy az autód csapvízzel működjön ............................................................ 30
Villanyautók ............................................................................................................................. 43
Bevezető ............................................................................................................................... 43
A villanyautók története ....................................................................................................... 43
Villanyautók átalakítása ....................................................................................................... 46
Az egyenáramú motorok szabályozása ................................................................................ 60
Az akkumulátorok kiválasztása és méretezése .................................................................... 79
Ingyenenergia a házunkban ...................................................................................................... 80
Bevezető ............................................................................................................................... 80
A házunk elektromos energiaellátása ................................................................................... 81
NullPontEnergia, avagy az éter ............................................................................................ 82
A Mozgás nélküli Elektromágneses Generátor ........................................................................ 89
Bevezető ............................................................................................................................... 89
M.E.G. szabadalom .............................................................................................................. 89
A M.E.G. működésének fizikai magyarázata .................................................................... 105
Naudin M.E.G. készüléke .................................................................................................. 107
A ritka földfém alapú mágnesekről .................................................................................... 129
Az üzemanyag cellák ............................................................................................................. 134
Bevezető ............................................................................................................................. 134
2

Az üzemanyag cella története ............................................................................................ 134
Az üzemanyag cella működési elve ................................................................................... 137
Saját készítésű üzemanyag cella ........................................................................................ 153
A kísérletek összefoglalása ................................................................................................ 183
A fogyasztók energiaszükségletének kiszámítása.............................................................. 186
Az inverterek és azok méretezése ...................................................................................... 192
Az akkumulátorok és vezetékek méretezése ...................................................................... 222
A Nap energiájának hasznosítása ........................................................................................... 227
A napelemek ...................................................................................................................... 227
A szél energiájának hasznosítása ....................................................................................... 237
Bálint szél- és napenergiás kísérletei ............................................................................. 256
Egy régi szélgenerátor ........................................................................................................ 258
A Föld elektromos energiájának hasznosítása ................................................................... 261
A házunk fűtése ...................................................................................................................... 267
Bevezető ............................................................................................................................. 267
Üzemanyag nélküli fűtő ..................................................................................................... 267
Zoli üzemanyag nélküli fűtője ........................................................................................... 280
Fűtés vízbontással .............................................................................................................. 290
A hőszivattyú ..................................................................................................................... 292
Laci napenergiás kísérletei ................................................................................................. 300
A Peltier hőelem................................................................................................................. 303
A gőzturbina ....................................................................................................................... 307
Stirling motor ..................................................................................................................... 310
Archie H. Blue elektrolizáló készülékének leírása ............................................................ 325
Elektrolízis ............................................................................................................................. 329
Polarizáció .......................................................................................................................... 329
Andrija Puharich elektrolizáló készüléke .......................................................................... 351
BingoFuel elektrolizáló készülék ....................................................................................... 379
3

A víz alacsonyáramú elektrolízise ..................................................................................... 392
Kísérletek az elektrolízissel ............................................................................................... 401
Meyer elektrolizálója ......................................................................................................... 449
A feszültség dinamikája ..................................................................................................... 457
Transzformátorok tervezése ................................................................................................... 479
A Horváth féle vízbontó - 1976 ......................................................................................... 493
Horváth István nyomában .................................................................................................. 544
Kísérletek a Horváth féle vízbontóval 2 ............................................................................ 551
Kísérletek a Horváth féle vízbontóval 3 ............................................................................ 555
Vferi lemezes elektrolizáló készüléke .................................................................................... 562
István lemezes elektrolizáló készüléke .............................................................................. 572
Csendesvíz Joe-cellás kísérletei ......................................................................................... 585
A Horváth féle vízbontó - 1978 ......................................................................................... 591
Buborékoztató ........................................................................................................................ 632
Korróziógátlás .................................................................................................................... 634
Vferi és Laci Multi-Fuel Processzoros kísérletei ............................................................... 636
A víz és a mágnesesség .......................................................................................................... 650
Hogyan hajtsuk dízel autónkat LPG gázzal fillérekből? ........................................................ 664
Krisztián hidrogén meghajtású kismotorja ............................................................................ 674
Durranógázzal dúsított üzemanyag ........................................................................................ 679
Laci biogázos kísérletei .......................................................................................................... 682
Vferi gőzfejlesztő készüléke .............................................................................................. 688
Laci oxigénszondás kísérlete ................................................................................................. 693
Laci akkumulátoros kísérletei ............................................................................................ 699
A BlackLight Folyamat .......................................................................................................... 719
Bevezető ............................................................................................................................. 719
A BlackLight Folyamat ismertetése ................................................................................... 719
A Kvantummechanika alapjai ................................................................................................ 730
4

Mi az az elektronvolt? ........................................................................................................ 751
Ingyenenergia kinyerése analóg számítógéppel ..................................................................... 754
Bevezető ............................................................................................................................. 754
Tesla elképzelése az elektromágneses hullámok terjedéséről ............................................ 754
Naudin készülékének ismertetése ...................................................................................... 759
Folyamatos Elektromos Generátor......................................................................................... 774
Bevezető ............................................................................................................................. 774
A háromfázisú generátorokról ........................................................................................... 774
Folyamatos Elektromos Generátor..................................................................................... 780
Mitől működik a FEG? ...................................................................................................... 796
Parametrikus Teljesítmény Generátor .................................................................................... 802
Bevezető ............................................................................................................................. 802
A rezgőkörökről általában .................................................................................................. 802
A parametrikus rezgőkörök ................................................................................................ 812
Parametrikus erősítő ........................................................................................................... 816
A transzformátorokról általában ........................................................................................ 826
Parametrikus transzformátor .............................................................................................. 836
További elgondolások a parametrikus ............................................................................... 841
transzformátorokról ............................................................................................................ 841
Hendershot féle generátor ...................................................................................................... 851
Bevezető ............................................................................................................................. 851
A Hendershot féle generátor felépítése .............................................................................. 853
Méhsejt és fonott kosár tekercsek ...................................................................................... 860
A Hendershot féle generátor működési elve ...................................................................... 867
Bowman féle állandó-mágneses motor .................................................................................. 874
A Bowman motor térbeli nézetei ....................................................................................... 875
Perendev féle állandó-mágneses motor.............................................................................. 885
Módosított Perendev mágnesmotor ................................................................................... 890
5

Reprodukált Perendev mágnesmotor ................................................................................. 893
A NEOGEN Dinamó - Bevezető ........................................................................................... 895
Ingyenenergiát előállító reaktor ............................................................................................. 920
Thestatica ............................................................................................................................... 928
Térenergia, mint új energiaforrás ........................................................................................... 939
Az éter hangstimulációja ........................................................................................................ 968
Állóhullámok ..................................................................................................................... 972
Az elektromágneses mező mint mozgatóerő ..................................................................... 974
Az elektromágneses mező mint mozgatóerő ......................................................................... 984
A reakciómentes erő ............................................................................................................... 992
Bevezető ............................................................................................................................. 992
A reakciómentes erő magyarázata ..................................................................................... 993
A reakciómentes erő egy lehetséges előállítása ................................................................. 998
Reakciómentes erő hajtómű, azaz .................................................................................... 1000
Térhajtómű ....................................................................................................................... 1000
Unipoláris forgó ............................................................................................................... 1008
András Lifter kísérletei .................................................................................................... 1012
Elektromágneses gravitációszabályozás .......................................................................... 1020
Forgó gravitációs motor ................................................................................................... 1031
A gravitációs antenna ....................................................................................................... 1033
A Mumetál vezetékről ...................................................................................................... 1036


6

Vízzel hajtott autó

Ingyenenergia! Lehetséges ez? Lehetséges volna, hogy teljesen hivatalosan nem kell fizetned a
villanyért, a gázért és a fűtésért, hanem ingyen is hozzájuthatsz ezekhez az energiákhoz? Igen,
mindezt ingyen is megkaphatnád, ráadásul még a környezetet is védenéd vele. Jelenleg azért fizetsz
az áramért, mert valakik megépítették az erőműveket, bevezették a lakásodba vezető
villanyvezetékeket, felszerelték a villanyórát és kiépítették azt az apparátust, ami ezen rendszer
karbantartásáért és a számlák behajtásáért felel. De ez mind teljesen felesleges! Mindezt ingyen is
megkaphatnánk, mivel több mint száz éve már léteznek olyan készülékek, elektromos és
hőgenerátorok, melyek többek között a Nullpontenergia felhasználásával több energiát juttatnak a
rendszer kimenetére, mint amennyit bevezettünk. És ezek a rendszerek állandóan termelik az
energiát a beindításuk után.
Vízzel hajtott autó - Bevezető

Vízzel hajtott autó! Nem hangzik rosszul, igaz? Csak otthon a csapból feltöltöd az autód víztartályát
és már mehetsz is. Nincs környezetszennyezés, ráadásul mindez ingyen van. S ami szintén nem
elhanyagolható: Te magad is átalakíthatod a saját benzinmotoros autódat vízmeghajtásúra! Hogyan?
Ezt tudhatod meg a következő oldalakon.

Az alapelv
A vizet elektrolízis segítségével szétválasztjuk hidrogénra és oxigénra, majd azt a porlasztóban
levegővel hígítva elégetjük a hengerekben. Ennyi.
H2O(folyadék) => H2(gáz) + O2(gáz) => H2O(gőz)

7



Egy kicsit részletesebben
Az elektrolízishez szükséges energiát az autóakkumulátorból vagy a generátorból vesszük. Ez az
áram a vizet hidrogénra és oxigénra bontja. A keletkezett hidrogén-oxigéngázt a porlasztóban
levegővel hígítjuk, vagy különböző befecskendezési módot alkalmazunk (erről majd később lesz
szó) és a hengerekben ezt a hidrogén-levegő keveréket plusz némi vizet elégetjük.
Természetesen sok fontos technikai részletet is ki kell dolgozni az autó hatékony üzemeltetésére, de
mielőtt ezekre rátérnénk, egy nagyon fontos dolgot szeretnék elmondani.
A hidrogén és oxigén elégetésekor keletkező energia legalább egy nagyságrenddel meghaladja
a víz lebontásához használt energiát. Mindez annak köszönhető, hogy a hidrogén és oxigén
szétválasztásakor és újraegyesülésekor megcsapoljuk az étert vagy más néven a nullapont
energiát, ez adja az energiatöbbletet.
Ez látszólag ellentmond az energia-megmaradás törvényének, de igenis több energiát vehetünk ki
egy rendszerből, mint amennyit befektettünk, ha azt a rendszert megfelelő módon építjük fel. (lásd
itt) Ez a helyzet a vízautóval is.

A következő oldalakon először pár működő vízmeghajtású benzinmotorról olvashatsz. Ezeket csak
"kedvcsinálónak" szántam. Ezt követően egy kis elmélet következik, ahol először a hidrogénnal és
annak a hidrogénmotorban történő felhasználásával foglalkozunk, ezt követően a víz eddig
ismeretlen tulajdonságairól olvashatsz, majd kiszámítjuk a hidrogénmotor meghajtásához szükséges
hidrogéngáz és víz mennyiségét. Foglalkozunk a teljesítmény és hatásfok kérdésével, majd
megismerkedhetsz az elektrolízis elméletével és néhány elektrolizáló készülék szabadalmával is.
Végül az Általunk és a Fénykapu olvasói által elvégzett kísérleteket és méréseket ismertetjük.
Mindezekhez rengeteg képet, sőt rövid videókat is láthatsz.
8



Megjegyzés: A hidrogénmotor nem ugyanaz, mint a hidrogén üzemanyagcellás motor. A
hidrogénmotor a hidrogént belsőégésű motorként elégeti és ez adja a mechanikai energiát. A
hidrogén üzemanyagcellás motor viszont a hidrogént és oxigént egyesítve elektromos áramot
termel, melyet egy elektromos motorra vezetnek. Mi nem az üzemanyagcellás rendszerekkel fogunk
foglalkozni az elkövetkező oldalakon, hanem a hidrogénmotorokkal.
Az üzemanyag cellákról bővebben itt olvashatsz.
Az ezen az oldalon ismertetésre kerülő vízautókat, vízmeghajtású aggregátort és a vízautó építési
leírást azzal a céllal fordítottam le, hogy kedvet kapjál Te is a vízmeghajtású autóhoz. Elöljáróban
szeretném elmondani, hogy ezek az ismertetők kevés, vagy éppen téves/ködös információkat
közölnek, ugyanakkor kedvcsinálónak nagyon jók. A pontos technikai részletekről a következő
oldalakon lesz majd szó.

- Elsőként Daniel Dingel vízautójáról olvashatsz. A Fülöp-szigeti feltaláló már harminc éve
használ vízmeghajtású autót, de a titkot nem árulja el. Az ismertetőt itt láthatod.
- A következő Carl Cella hevy metal zenész írása, melyben azt mondja el, hogyan alakított át
egy 1979-es Cadillac Coupe de Ville-t vízmeghajtásúra. A fordítást itt nézheted meg.
- A következő ismertető egy titokban tartott fémötvözetről szól, mely a vizet nagyon olcsón
bontja le hidrogénra és oxigénra. A fejlesztett gázokkal egy 12 LE-s aggregátort hajtanak
meg. A leírást itt olvashatod.
- Egy magyar feltaláló, Gróf Spanyol Zoltán is benyújtott egy szabadalmat Németországban
még jó húsz évvel ezelőtt. A feltalálóval készített két filmet és a szabadalmát itt nézheted
meg.
- Végül pedig következzen itt egy leírás, ami lépésről lépésre leírja, hogyan kell átalakítanod
a benzinmotoros autódat vízmeghajtásúra. Sok benne a pontatlanság és az ott ismertetett
elektrolizáló az eddig elvégzett kísérleti tapasztalataink szerint nem tud elegendő
mennyiségű gázt termelni, de azért vannak hasznos információk is benne. Egyszer érdemes
elolvasni.
9


Ha a fentebb bemutatott leírásoktól kedvet kaptál az autód átalakításához, akkor a következő
oldalakon pontos magyarázatokat és számításokat, valamint kísérleti eredményeket találhatsz.
Mindenek előtt azonban következzék egy kis elmélet, melynek első felében megismerkedhetsz a
hidrogénnal és annak a belsőégésű motorokban történő alkalmazásával.
A vízautó készítője még 30 év után is harcol
Joey G. Alarilla

1969 sok szempontból mérföldkőnek bizonyult. Ebben az évben nézhettük, amint Neil Armstrong
és Buzz Aldrin a holdon sétálnak és ez az év volt az Internet születésének éve is, mikor annak első
inkarcációja, az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának "Arpanet" (Advanced Research
Project Agency network) nevű hálózata beindult.
A Fülöp-szigeteken szintén 1969-ben jelentette be egy ottani feltaláló, hogy az autóipar
forradalmasításán dolgozik. Elképzelése szerint az autókat hidrogénnel lehetne meghajtani, melyet
közönséges vízből tudnánk előállítani.
Ma, 30 évvel később Daniel Dingel feltaláló a világ számos országát járja kizárólag vízmeghajtású
autókkal, miközben arról panaszkodik, hogy a Fülöp-szigetek kormánya és tudósai nem támogatják
a találmányát.
"Állandóan csak azt hajtogatják, hogy a kormány nem elég gazdag, de folyamatosan eladogatják a
Fülöp-szigeteken fellelhető nyersanyagokat és erőforrásokat. A kormánynak támogatnia kellene a
technológiai fejlesztéseket, melyek segíthetnének a hatalmas államadósságok visszafizetésében" -
mondja Mr. Dingel.
Az Inquirer parkolójában múlt kedden Daniel bemutatta az egyik autóját, egy 16 szelepes piros
Toyota Corollát, melyben egy általa kifejlesztett kisméretű hidrogénreaktor volt, ami közvetlenül
meghajtotta az autó belsőégésű motorját. Daniel vízautójával már a nyolcvanas évektől kezdve
foglalkozott a sajtó, de azóta még nem tudta elérni, hogy a találmányát szabadalmaztassák és hogy
elkezdhessék a sorozatgyártást. Dingel úgy véli, hogy mindez a nagy multinacionális cégek, mint
10

például az olajtársaságok befolyásának köszönhető. Ez úgy hangzik, mintha az X-aktákat néznénk,
de ha Dingel elképzelése helyes, akkor ez elég valószínűnek tűnik.

Működési elv
A feltaláló elmondása alapján az elektrolizáló egy 12 voltos autóakkumulátorról kapja az
elektromosságot, mely a tengervizet vagy a sózott csapvizet deutérium-oxiddá vagy nehézvízzé
alakítja, melyet főként az atomreaktorok hűtésére használnak. A deutérium tulajdonképpen egy
hidrogénizotóp, melynek súlya kétszerese a közönséges hidrogén súlyának. A nehézvíz úgy
keletkezik, hogy a víz (H2O) hidrogénatomját deutériummal helyettesítjük.
"Az akkumulátor elektromos árama a vizet hidrogénra és oxigénra bontja, ezt a keletkezett
hidrogént pedig fel lehet használni az autó motorjának meghajtására. Normális körülmények között
kb. 2500 °C-os hőmérséklet szükséges ahhoz, hogy a vízből hidrogént állíthassunk elő, de itt én
csak egy 12 voltos akkumulátort használok." - állítja a feltaláló.
Hogy ez a kémiai reakció hogyan mehet végbe egy közönséges 12 voltos autóakkumulátor
segítségével, ez természetesen Dingel találmányának a titka. És mellesleg ezen állítása miatt tartják
sokan sarlatánnak és csalónak. Az USA-ban és sok más országban is használják üzemanyagként a
hidrogént az üzemanyagcellás autókban, de azt nem vízből állítják elő, hanem folyékony formában
lehet megvásárolni az üzemanyagtöltő állomásokon.
Például a DaimlerChrysler az Egyesült Államokban márciusban mutatta be a hidrogén-meghajtású
NECAR 4-et (New Electric Car [Új Elektromos Autó]), melynek alapja a Mercedes-Benz A-class
autó.
Ezekben az üzemanyagcellás autókban a víz csak a hidrogén- és oxigénionok között végbemenő
reakció mellékterméke. Ez a reakció elektromosságot produkál, melyet aztán az autó
villanymotorjának meghajtására használnak. Ebben az értelemben az üzemanyagcellás autókban
végbemenő reakció Dingel találmányának pont az ellentettje. Daniel azt is állítja, hogy az ő
elektrolizálója mindenféle belsőégésű motor esetében használható.
Dingel elmondta, hogy néhány Taiwani befektető a vízautó gyártásának beindítását tervezi és
segíteni fog a szabadalom nemzetközi elfogadtatásában is.

11

Egy másik találmány
A Fülöp-szigeteken Dingel a "Cobis Clean Cars"-nak is a partnere, melyben egy másik találmányát
használják - az úgynevezett elektromágneses folyadék (electromagnetic fluid (EMF) ) kezelést. Ez,
úgy tűnik, nem alkalmaz elektromosságot. Az EMF ilyen növényekből készül, mint okra, saluyot,
ampalaya, langka és vízililiom.
Ez a kezelés - a feltételezések szerint - javítja az autó motorjának a teljesítményét és megnöveli az
olaj élettartamát, mivel ez egyfajta "lég-mágnest" hoz létre, mely a súrlódást gyakorlatilag nullára
csökkenti.

Tehát, ha ez a Fülöp-szigeten feltalált vízautó valóság és ez az ötlet hamarosan hajtaná az autónkat,
akkor Te is ilyen autót vezetnél? Ez Dingel álma, melyet 30 éve dédelget egyfolytában.
Néhány technikai adat:

Az autó típusa: Toyota Corolla 1.6i
Fogyasztása: 5 liter víz 500 Km-en
Maximális sebessége: 200 Km/h

Az eredeti cikket angol nyelven itt olvashatod el.


További két videofilmet is megnézhetsz. Mivel ezek amatőr felvételek, ne lepődj meg, ha néha
Daniel hasát látod, nem pedig a motornak azt a részét, amiről éppen beszél. Viszont érdemes
megnézni, mivel itt is vannak értékes információk.

Daniel Dingel vízautójának feltételezett működési elve

12

Hogyan tudta ezt DANIEL DINGEL és ARCHIE BLUE megcsinálni?
Szeretném neked bemutatni, hogyan tudta Daniel Dingel megépíteni a vízautóját. Mindenek előtt
szeretném kijelenteni, hogy Daniel módszere megegyezik Archie Blue módszerével, ami rendkívül
egyszerű, de mégis vannak olyan részletek, melyek elengedhetetlenül szükségesek a működéshez:
- Először is, az üzemanyag-csatornában uralkodó nyomásnak sokkal kisebbnek kell lennie a
tengerszinten mért légnyomásnál.
- A hidrogén egyszerű elektrolízissel lett előállítva, vagyis egyenárammal, tehát semmilyen
pulzáló áramra nincs szükség. 12V egyenfeszültség megfelel.
- A vízben szódium-hidroxidot használunk elektrolitként.
- A legjobb módszer az, ha a buborékoztatót és az elektrolizálót egybeépítjük.
- A mechanikai teljesítmény meghaladja az elektródákra vezetett elektromos teljesítményt.
Ezt nagyon nehéz elhinni, tudom.
- A keletkezett gáz nem hidrogén, hanem nitrogén-hidroxid. A levegő 78%-a nitrogén. A
nitrogén-hidroxid nyilván a hidrogénra, oxigénra és nitrogénra gyakorolt alacsony nyomás
következménye.

Elektrolizáló és buborékoztató tartály
13


Az elv egyszerű. A beáramló levegő mennyiségét egy szelep segítségével és/vagy a levegőcső
átmérőjének változtatásával szabályozhatjuk. A víz felszínén lévő alacsony nyomásnak
köszönhetően a víz könnyebben gázosodik. A motorba tehát levegő (hidrogén és oxigén) és
porlasztott víz kerül. Ez a vízpára a hengerbe kerülve abszorbeálja a hőt, ezáltal hűti a motort és
egyenletesebbé teszi annak futását. Négy elektrolizálót is sorba lehet kötni, melyekben
elektrolitként szódium-hidroxidot használhatunk, az elektrolizáló feszültsége pedig 12V lehet. A
sorba kapcsolás révén a rendszer kevesebb áramot fogyaszt és négyszer több hidrogént termel, bár
ebben az esetben némi változtatást kell eszközölni, hiszen a cellák el vannak szigetelve egymástól.
Megjegyzés: Az elektródák perforáltak (lyukacsosak), így tud a keletkezett gáz kijutni az
elektródák közül.

Az elektrolizáló cellák sorbakapcsolása
14


Az általam elképzelt elektrolizáló cellák tervének leírása a következő:
- Négy elektrolizáló cella van sorba kötve.
- A vízben maró lúg (szóda) van.
- Az áramforrás egy 12V-os autóakkumulátor
- A cellák ugyanabban a vízben lehetnek egymástól legalább 5 cm - de inkább 10 cm -
távolságra, így megakadályozhatjuk az áram cellák közötti átszivárgását. Szükség esetén
használhatunk szigetelőket is az egyes cellák elektródái között.
- A maximális áram ne haladja meg a 20 ampert. Ennek elegendőnek kell lennie.

Újabb találgatások (Hozzáadva az oldalhoz 2003 április 5.-én)
Dingel egyik autója 1 liter vizet használ körülbelül 1 óra alatt. Ez 570 ml/sec hidrogén- és
oxigéngáz fejlesztésére elegendő, HA csak vizet használ. De honnét vesz 3000 ampert, hogy a vizet
lebontsa? Ez csak ámítás! Az elektrolizáló áramkör is csak ámítás! A valóságban mindössze 10 és
50 amper közötti áramot használ, attól függően, hogy a generátor mennyit képes leadni, és ez az
áram 1.7 és 8.5 ml/sec hidrogén- és oxigéngázt termel. A motor által használt víz LEGNAGYOBB
RÉSZE csak VÍZPÁRA, ami az alacsony nyomás hatására jön létre. Az egy óra alatt felhasznált 1
liter vízből csak 2.9 és 15 milliliter közötti vízmennyiség bomlik le hidrogénra és oxigénra. Mit
15

gondolsz, a Dingle elektrolizálóját bemutató filmen a fejlődő buborékok mérete alapján a gáz
mennyisége eléri az 50 ml/sec-ot ? Figyeld meg, hogy amikor Daniel kihúzta a motorhoz vezető
üzemanyagcsövet az elektrolizálóból, egy cuppanó hang hallatszott és a buborékképződés azonnal
leállt! Levegőt szívatott az elektrolizálóba! A filmben a képződő gáz mennyisége nem látszik túl
soknak. Az áram maximum 10 A lehet. A bevezetőben látható filmben, mikor a hölgy vezette az
autót, egy kattogó hangot hallott a gázpedál lenyomása közben. Ez azt jelentheti, hogy Daniel
változtatható ellenállást használ VAGY kapcsoló relét, amivel több elektródát aktivál az
elektrolizálóban. A filmben szereplő tudós, valamilyen Ernesto, azt mondta, hogy ez egyszerű
hidrolízis (a hidrolízis a víz elektrolízise más néven). Figyeld meg a fázisceruza lámpáját. Nincs
semmi varázslatos ebben, mondja Daniel, egyszerűen csak az történik, hogy a csavarhúzót
hozzáérinti a rozsdamentes acélból készült anódhoz. A fázisceruza leföldelődött az autó negatívan
töltött vázához érve, ezért gyulladt ki a lámpa.
Kipróbáltam a hidrogénmeghajtást a 250 cm3-es négyütemű motorbiciklimen, melynek csak 10 és
20 cm3 közötti hidrogént adtam másodpercenként. A kritikus dolog az volt, hogy a szivatót teljesen
ki kellett kapcsolni, mivel a levegőellátást korlátoznom kellett a porlasztó és az elektrolizáló közötti
alacsony nyomás létrehozása érdekében.
Nos, amit itt állítok, az nem természetfeletti, egyszerűen csak túllépi a hagyományosan értelmezett
energia-megmaradás törvényét.

Megjegyzés: Amennyiben kapcsolatba akarsz lépni ennek a cikknek a szerzőjével, akkor a
következő címre írhatsz (angolul): rauli_tech@yahoo.com.au

16

Ingyen üzemanyag - Hidrogén generátor
(Amit a TV-ben nem mondanak el neked)

Carl Cella

Ez a cikk eredetileg a Psychedelic Illuminations, Volume I, Issue VIII. számában jelent meg. A
szerzője nem éppen a szép beszédével keltette fel a figyelmemet, hanem a tartalommal. Carl Cella
épített egy vízautót magának, amivel sokat autózott az USA-ban, s mivel pár érdekes dolgot is említ
az írásában, ezért lefordítottam Neked is - a káromkodások kivételével!

Haver! Először is, ez nem ámítás, nem "add ide a lóvét aztán tünés"! Ez a szerkezet működik. Én a
"Rampage" hevy metal együttes őrült embere vagyok, de jóval a zenei sikereim előtt műszaki
beállítottságú voltam és nagyon érdekelt annak a lehetősége, hogy a vízből nyert üzemanyaggal
meg lehet hajtani az autót. Miután elolvastam az összes fellelhető információt a
hidrogéngenerátorokról, 1983-ban megépítettem az első működő készüléket, amelyet aztán
beépítettem egy 1979-es Cadillac Coupe de Ville motorházába. Nem kell nyugtalankodnod a
fogyasztás miatt, mivel a jármű teljes tömege ingyen üzemanyag esetén nem játszik szerepet! A
rendszeremet az olvasott legjobb rendszerek alapján építettem meg, sőt, még tovább mentem, mivel
a legerősebb anyagokat és a legvilágosabb tervrajzokat használtam. Az összes titánium csavart és
anyát egy repülőgép hulladékkénti kiárusításán vettem - ezek olcsóbbak és nem kopnak el, ezáltal
nagy pénzeket takaríthatunk meg.
A hengerfejnél és a kipufogórendszernél bizonyos változtatásokat kell elvégezni a biztonság és a
hosszú élettartam elérésére. Először is, az égés során a korábban szétválasztott hidrogén- és
oxigénatomok újraegyesülnek, ezáltal a kipufogórendszerbe vízpára - és semmi más, mármint
szennyező anyag - nem jut. A legtöbb autógyártó öntöttvas kipufogócsöveket és acélszelepeket
használ. A hő és a nedvesség együttes hatása (nedvesség nem jelentkezik a benzin elégetése során)
a rendszer rendkívül gyors elrozsdásodásához vezet. Az egyik átalakítás az, hogy ezeket az
acélszelepeket rozsdamentes acélszelepekkel kell felváltani, valamint a teljes kipufogórendszert
rozsdamentes acélból kell megépíteni. Az autós boltok árulnak rozsdamentes acélszelepeket és
rozsdamentes acélból készült hangtompítókat, melyek nekünk teljesen megfelelnek. Mivel a
17

hidrogén - sok benzinnel ellentétben - nem tartalmaz ólmot, ezért nem szükséges a szelepek
ólommal való kenése.
Az ilyen eszközök komplett árusítása halva született dolog. 1983-ban kapcsolatba léptem az
Energiaügyi Hivatallal, hogy bemutassam a működű autómat, ahol is két, "a zsarnoki elnyomás
nagyon ellenséges ügynökével" akadtam össze, akik azt mondták, hogy ha megpróbálok előre
gyártott modulokat árusítani, abból sok "problémám" lehet. Megkérdeztem, hogy mi f...ért, mire
nagyon nyersen és nem a legkedvesebb hangsúllyal ezt felelték: "Van neked arról fogalmad, hogy
egy ilyen eszköz nyilvánossá tétele milyen hatással lenne a gazdaságra?" Valakik nagy pénzektől
esnének el, például az olajtársaságok évi adójától és a benzin adójától. A világ olajellátása erősen
szabályozott és nagyon jövedelmező az olajárakat olyan magasan tartani, amennyire csak
lehetséges. De hogyan tudnák megállítani vagy szabályozni az esőt? "Ők" nem tudják, s mivel a víz
ingyen van, így "Ők" nem tudnak ebből profitálni.
Ez a technológia olyan egyszerű, hogy még fél aggyal is - és az autó mechanikájának egy kis
ismeretével - bárki meg tud építeni egy ilyen rendszert. Közzéteszek egy minden részletre kiterjedő,
világos tervet (ez nem lósz...r), alkatrészlistát, építési tanácsokat és egy csomó, a motor
átalakításával kapcsolatos olyan elgondolást, mely az alkatrészek legyártását és összeszerelését a
lehető legegyszerűbbé teszi. Az általam megépített rendszer tényleg olyan klassz, mint ahogy
állítom, de csak nyomtatott információt adok arról, hogyan építheted meg Te is a magadét és nem
vállalok semmilyen személyes felelősséget, ha kárt teszel magadban vagy az autódban. Ez csak a
saját butaságod, ha te véletlenül egy üresfejű alak vagy, aki nem tudja elolvasni ezt az egyszerű
angol nyelvű átfogó technikai leírást, bármilyen egyszerűen is legyen az fogalmazva.
A rendszert csak porlasztóval alkalmaztam. Soha sem próbáltam meg ezt üzemanyag-
befecskendező rendszerekre alkalmazni és azt se állítom, hogy ezt könnyű volna megcsinálni, ha
egyáltalán lehetséges. MINDEN KÖBLÁB VÍZ 1371 KÖBLÁB HIDROGÉNGÁZT ÉS 680
KÖBLÁB OXIGÉNT TARTALMAZ (1 köbláb = 28.32 liter). Mivel nincs légszennyezés, a
légszűrőt teljesen legálisan kiszerelheted és mentesülsz a szénmonoxid mérések alól is, akárcsak az
összes propángázzal hajtott autó. Az egyetlen dolog, amit időről időre elvégzek, az az elektrolizáló
készülék elektródáira lerakódó ásványi anyagok eltávolítása, valamint, de ezt ritkábban, az
elektrolizáló készülék kitisztítása. Egyik se komplikált vagy időigényes. Annyi tartalék elektródát
készítettem, hogy ez a munka nem tart fel engem, miközben éppen úton vagyok, nem úgy, mint
amikor még az elején csak egyet használtam, nem is sejtve, hogy valami rárakódhat az elektródákra,
ami persze az elektrolízis egész folyamatát leállítja. Amikor az autó lerobban, csak egy
gombnyomás, és máris mehetek tovább, amíg nem érek olyan helyre, ahol viszonylag kényelmesen
18

megtisztíthatom az elektródákat. És ez nem Los Angeles és San Francisco között lesz valahol
félúton, ahol az első lerobbanásom történt.
Az acélból készült benzintank helyére tehetjük az elektromos szintérzékelővel ellátott műanyag
víztartályt. A szintérzékelő kijelzőjét a jelenlegi üzemanyagszint-jelző helyére tehetjük a
műszerfalon. Ha nem végzel el semmilyen más változtatást, csak a porlasztót teszed alkalmassá a
hidrogén fogadására, attól még a rendszer nagyszerűen fog működni, de a kipufogórendszer semmi
perc alatt el fog rozsdásodni, és ha a motort "hosszabb ideig" nem kapcsolod be, akkor a gyárilag
beépített szelepek és érzékelők elrozsdásodnak és beszorulnak! A rozsdamentes acélszelepek nem
drágák és ugyanolyan problémamentesek, mint a rozsdamentes acélból készült kipufogórendszer.
Ne légy bolond és ne akarjál ezen spórolni, mivel ezzel csak plusz kiadást és fejfájást okozol
magadnak és engem fogsz okolni a saját butaságodért. Az öntöttvas hengereket és a szelepek
bemeneteit magas hőmérsékletet elviselő, úgynevezett "heanium" kerámiával burkold be, mely
ezeket megvédi attól a korróziótól, mely a szelepeknél, érzékelőknél és a kipufogórendszernél is
fellép. Aztán ott van a kipufogó csonk: A nedvesség ott is rozsdásodást idéz elő. A petróleumalapú
üzemanyagnak megvan a saját mosóhatása, mely véd a korróziótól, ahogy az olaj is védi az olajban
áztatott alkatrészeket. Amikor hidrogént használunk a belsőégésű motorok üzemanyagaként,
további elővigyázatossági intézkedéseket kell tennünk azért, hogy a rendszer élettartamát
meghosszabbíthassuk, nem pedig csak letekerünk pár ezer mérföldet aztán a motor besül, mint egy
lósz...r.
Ne használj tengervizet! Annak minden gallonja háromnegyed font sót tartalmaz (1 gallon = 3.78
liter, 1 font = 0.45 kg), vagyis olyan anyagot, amely hamar befedi az elektródákat, amikből csak egy
nagy koszhalom lesz. Az elektrolízis mégis létre fog jönni, mivel a csapvíz nem 100%-osan tiszta,
hanem különböző ásványi anyagokat tartalmaz, melyek az elektrolizáló cella elektródáin az
elektromosan aktivált lebontási folyamat során a víz hidrogénatomjainak segítenek elválni az
oxigénatomoktól. Ez olyan üzemanyagot eredményez, ami meg tud hajtani egy belsőégésű motort.
A világ két eleme, mely a legnagyobb bőségben található, a hidrogén és a butaság. A hidrogént
könnyen előállíthatjuk a vízből, a butaság pedig vagy rosszul használja fel azt a technológiai
eszközökben, vagy egyszerűen a személyes érdekek miatt elhallgatja a nyilvánosság elől, így az
emberek kénytelenek a környezetszennyező, de nagyon jó profitot biztosító káros üzemanyagot
használni. Ezek a pénzéhes paraziták fosztogatják az egész bolygó tudatlan és gyanútlan lakóit, akik
ha tudnák, milyen egyszerű a hidrogént előállítani, nem vennének benzint! A föld két legjobban
jövedelmező üzlete az elektromosság és az olaj. Az elektromosságot motorok segítségével is
előállíthatjuk, a motorokat pedig meg lehet hajtani hidrogénnel. Ha tehát az elektromosság az autó
generátorából jönne, amit egy hidrogén-meghajtású motor forgatna, és a vízellátást állandósítani
19

tudnánk, például a kipufogóból a vizet lecsapatnánk, akkor egy majdnem örökmozgó készüléket
tudnánk csinálni. Ez nem tökéletes örökmozgó, mivel az energia egy része hő formájában elszökik,
bár a hatásfoka még így is nagyon jó lenne. S mivel a folyamat beindításához szükséges üzemanyag
ingyen van, ki panaszkodna?
Én nem alkalmaztam kondenzálót a kipufogórendszerben, de javaslom, hogy valaki próbálja ki ezt,
ezáltal növelve a feltöltés nélkül futott mérföldeket. Elképzelésem szerint ez egy
kipufogórendszerbe beépített radiátor lenne, mely vízgyűjtő vájatokat és levegőcsatornákat
tartalmazna, melybe az autó haladása során keletkező hideg levegőt vezetnénk be. Én csak egy
ötletet mondtam, kész tervvel nem szolgálhatok, mivel én azt akarom, hogy minél kevesebb legyen
a légellenállás. De például egy álló elektromos generátornál, ahol ez nem szempont, ez kivitelezhető
lenne.
De térjünk vissza az én vízzel működő autómhoz. A hengerfal öntöttvasból van, mely hajlamos a
rozsdásodásra, de a szelepeknek köszönhetően állandóan tisztán vannak tartva (feltéve, hogy a
motor nem áll hosszabb ideig). A teljes motorblokkot rozsdamentes acélból elkészíteni kicsit drága
mulatság lenne. Ne várd lélegzetvisszafojtva, míg a nagyfiúk hidrogén-meghajtású autókat fognak
gyártani. Ők a benzinen pénzt keresnek. Nem bízhatsz meg bennünk, ezt vésd az eszedbe! Érted,
miről van szó? Halóó, van otthon valaki? Kapcsold ki a TV-t! (mely csak hazugságokat sugároz!
Vagy neked tetszik, ha össze-vissza hazudoznak neked?) Kelj fel a fotelból, rázd ki az álmosságot a
szemedből és kezdj el dolgozni! Mennyit költesz benzinre egy évben? Nem tudom, Te hogy vagy
ezzel, de én inkább ennivalót veszek ezen a pénzen. Egy autó könnyen átalakítható lenne már a
gyárban úgy, hogy a hengerfej és a szelepek rozsdamentes acélból készüljenek. Megérne 25 ezer
dollárt vagy még többet kiadni egy autóért, ha figyelembe vesszük, hogy az üzemanyag ingyen
lenne, és ezek a kis változtatások nem lennének "változtatások". De gyári átalakítás ide vagy oda,
amíg eső van és élek, hogy ezt lássam, addig én ingyen autózok! Sok kritika éri a hidrogént, mint
autó-üzemanyagot. Ezek legtöbbje propagandával teli hazugság, mely azoktól származik, akik a
legtöbbet veszítenének akkor, ha a hidrogén-meghajtású autók széles körben elterjednének, vagyis
az olajtársaságoktól.
Aztán persze ott van az a néhány idióta is, aki a józan észt figyelmen kívül hagyja, gondolván, hogy
ő kivétel és nem cseréli le a hagyományos acélszelepeket rozsdamentes acélból készültre. Ezek a
kib...t légfejűek azt érik el, hogy a motorjuk tönkremegy a teljes tudatlanságuk miatt. Olcsók
akarnak lenni, aztán meg a hidrogénmeghajtás elvét okolják, ezáltal is továbbterjesztve a
hazugságokat erről a nagyszerű és egyszerű technológiáról. Te nem költenél 1 és 3 ezer dollár
közötti összeget az autód üzemanyag-ellátásának teljes átalakítására, ha ez egy egyszeri
20

"befektetés" lenne, mely azt eredményezné, hogy soha többé nem kéne benzint venned ehhez az
autóhoz? Van néhány gyári, jó hatásfokú autó a piacon, mely már eleve rozsdamentes
acélszelepekkel készült, de ezekből kevés van és még így is le kell cserélned a kipufogórendszert.
Ahhoz, hogy a porlasztó képes legyen gázállapotú üzemanyagot fogadni, azt át kell alakítanod úgy,
hogy ugyanolyan alkatrészekből álljon, mint a propán-bután meghajtású motorok üzemanyag-ellátó
rendszere. Ilyen porlasztó csomagot árul az "IMPCO" például. Mivel a motor nem bocsát ki
szennyező anyagot, a motort "hivatalosan" is át lehet alakítani jobb hatásfokú alkatrészeket
használva, mint például a vezérműtengelyt, mely benzinüzemnél növelné a környezetszennyezést s
így használata "illegális" az autópályákon. Természetesen ez "szabálysértésnek" fog számítani, ha
"elkapnak" az utakon, de összehasonlítva azokkal a "fizess megint, mert a mérgező gázkibocsátásod
megint túl magas" számlákkal ez nem olyan sok.
Érted a lényeget? Pénz, egy csomó pénz! A hidrogén-meghajtású autókkal kik veszítenének? Ezek a
kib...tt nagyfiúk, senki más. Nem lenne több benzinadó, zöldkártya díj, bírságok a rosszul
csatlakozó füstszűrőkért, ezeknek a gázszűrő alkatrészeknek az autókba való beépítési költsége,
üzemanyagtöltő állomások minden sarkon, füstjelzők, ózonszint csökkenés vagy "megfeneklés" az
utakon egy nagy vihar közepette, mivel elfogyott az üzemanyagod! Azokhoz a fényszórókhoz
hasonlóan, melyeket vissza lehet húzni egy tokba, szerkeszthetünk egy ütődésérzékelő rendszert,
mely egy, a motorháztetőbe épített tartályt nyitna meg, melyből a víz egy hajlékony csövön
keresztül a főtartályba jutna. Ez akár álló helyzetben, akár menet közben is működhetne. Csak
figyelned kell a tartály szintjelzőjét és el kell zárnod a bemenetet, mikor a víztartály megtelt.
Bár még sokáig kell várnunk, míg megjelennek a teljesen korrózióálló, egzotikus fémötvözetekből
készült motorok (gyári készítésűek, melyeket aztán át lehet alakítani vízmeghajtású belsőégésű
motorokká), addig is közzéteszek egy teljesen komplett tervet arról, hogyan lehet olyan
hidrogéngenerátort készítened, mely meg tud hajtani egy autót. De az összes motorváltoztatást csak
mint ötletet mondom. Ez tőled függ, hogy milyen változtatásokat végzel el a motorodon. Használd a
saját ötleteidet. Ne csak arra támaszkodj, amit itt leírok vagy éppen nem írok le. Ha feltalálsz egy
folyamatot, mellyel véded a motort a korróziótól, használd azt! Azért írom ezt a kis könyvecskét,
hogy segítsek az embereknek felébredni abból a nagy hazugságból, hogy az olajtársaságoktól függ
az autójuk meghajtása. Ha egy városi autóbusz hidrogén-meghajtású lenne, nem volna alapjuk egy-
két dollárt elkérni a viteldíjért, mondván, hogy az "olajárak emelkedése miatt" kénytelenek ezt
tenni.
Arra az esetre, ha csodálkoznál: "Miért nem használja ezt egy csomó ember, ha ez működik?"
Azért, te bolond, mert abból nem lenne haszna az olajtársaságoknak, mint már mondtam neked. A
21

nagy pénz megrontja a kis agyakat. A társadalmunk tele van olyan seggly...akkal, akik csak azért
vannak, hogy megrémüljenek más kreativitásától. Ezek ilyeneket mondanak, hogy: "Hát én nem
hiszek ebben" vagy "Ez valójában nem működik, ez csak ámítás. A múltkor láttam a TV-ben,
hogyan égett ki az egyik ürgének a motorja." vagy "Hogy lehet, hogy én még nem hallottam erről,
ha ez tényleg működik?" Mindegyik egy kib...tt idióta, akinek az agyát teljesen átmosták, így
szentül hiszik, hogy amit a TV-ben látnak, az a megkérdőjelezhetetlen igazság! Elmentem az
autómmal a "Charnel Seven Eyewitness News" (Halálbiztos Hét Szemtanú Hírek) Los Angelesi
stúdiójába, hogy bemutassak nekik egy autót, mely ténylegesen működik. Azt mondtam nekik, hogy
ha mindenféle negatív példákat bemutatnak, melyet az emberek elkövettek, miközben hidrogén-
meghajtású autót akartak készíteni, akkor miért nem mutatnak be egy olyan autót is, amely
ténylegesen, minden kétséget kizáróan működik? Azt válaszolták, hogy "az embereket nem érdekli
az ilyen dolog".
A televízió a nagy hazugság fő forrása, mellyel tömegméretű agymosást lehet véghezvinni. A
kormány azt akarja, hogy az emberek elhiggyék, minden pénzbe kerül. Nem csak a hidrogén-
meghajtású közlekedési eszközök elterjedésével fellépő bevételi veszteségek miatt
nyugtalankodnak, hanem főként a hidrogén-meghajtású elektromos generátorok miatt, melyet
mindenki tudna használni az otthoni energiaellátása érdekében. A vízszolgáltató lenne az egyetlen
közszolgáltatási vállalat (meg persze a telefontársaságok), amire tömeges igény lenne. Az udvaron
egy 55 gallonos olajos hordóba összegyűjtve az esővizet és azt az autó üzemanyagaként használva a
tömeges igények még jobban csökkennének! Én annyit segíthetek "legálisan" az emberek
felébresztésében , hogy annyi készüléket gyártok - személyes célokra - amennyit csak tudok és
hogy megírom ezt a cikket. A hidrogéngenerátorban rejlő energia 100%-os hatásfokú. Igen, jól
olvastad: ingyenenergia! A motort az autó akkumulátora indítja be, de miután a motor már forog, a
generátor újratölti az akkumulátort és táplálja a gyújtórendszert. Egy egyszerű hidrogéngenerátor,
melynél a víz lebontásához szükséges energiát egy generátor adná és ez a keletkezett üzemanyag
meghajtaná a motort, mely hajtaná a generátort...Nos, nem volna szükség külső tápforrásra, míg a
vízutánpótlás megoldott lenne, s így a teljes rendszer önmagában zárt lehetne. A motorházba
beépített plusz akkumulátor több áramot biztosítana - ha erre egyáltalán szükség van - mely
lehetővé tenné az összes elektromos berendezés egyidejű meghajtását: a gyújtórendszert, a
hidrogéngenerátort, a lámpákat, a légkondicionálót és a megawattos, ultraerős mini sztereó
berendezést, mely egész úton a "Rampage" zenéjét játszaná!
Készíts fénymásolatot erről a cikkről és add oda annyi embernek, ahánynak csak tudod. A világ
azért ilyen kib...tt hely, mert "mi, az emberek" ilyen hellyé tettük vagy legalábbis nem próbáltuk
meg jobbá tenni. A víz az egyetlen "újrafelhasználható" energiaforrás és ez sohasem fog elfogyni!
22


A KÖVETKEZŐ LÉPÉS
A rendszer működtetése: Indításkor nem csak az elektrolizáló cellát helyezzük áram alá, hanem a
vízpumpát is. Ha az autó lerobban, ez annak a jele, hogy az elektródákat teljesen befedte a nem
teljesen tiszta vízben lévő szennyezőanyag. Ez azt jelenti, hogy az elektromosan aktivált
szétválasztási folyamat (elektrolízis) leállt. Ezeket a kapcsolókat visszajelző lámpával is lásd el,
hogy mindig lásd, melyik van bekapcsolva és hogy ne kapcsoljad be véletlenül azt, amit nem
akarsz. Amikor a tartalék elektródákat kell üzembe helyezned, a "halott" elektródákról kapcsold le
az áramot, akárcsak az elektrolizálót elzáró elektromos vezérlésű szelepet is. Ezek a gázszelepek
azért kellenek, hogy a nyomás alatt lévő oxigén kiszivárgását megakadályozzuk, így az nem tud a
keletkezett hidrogénnal egyesülve "Országúti Tűzhányó"-vá válni. A hidrogén és az oxigén közötti
molekuláris kötés azáltal bomlik fel, hogy a vízbe egyenáramot vezetünk. A hidrogén a negatív
töltésű elektródához, az oxigén pedig a pozitívhoz vonzódik. Ez a folyamat hőt termel az
elektrolizálóban, ezért előnyös, ha az elektrolizálót a motorházban egy alumínium- vagy
furnérlemezfallal választjuk el a motor többi részétől.
A kisebb autók kevesebb benzint fogyasztanak, ezért olcsóbb az üzemeltetésük, bár amikor az
üzemanyag hirtelen ingyenessé válik, az autó mérete és súlya nem lesz fontos, kivéve a Porsche-t és
hasonló sportautókat. Ki a fene akar egy gördülő szardíniásdobozban nyomorogni. A gyorsaságot
feláldozhatjuk a kényelemért, bár egy Cadillac könnyen elérik a 130 mérföldes óránkénti
sebességet, s azt huzamos ideig tartani is képes.
A vizet az elektrolizálóba pumpáljuk. Maga az elektrolizáló pozitív töltésű, mely az
oxigénmolekulákat magához vonzza. Ez az oxigén a vízvisszavezető csövön és a víztartály
kupakjában lévő nyíláson ("T" csatlakozó) keresztül távozik. A műszerfalra ki van vezetve egy
nyomásmérő, mely a szabályozó és a keverő előtti nyomást méri. A hidrogéngenerálás
megkezdéséhez fordítsd el a műszerfalon lévő kapcsolót és figyeld az üzemanyag nyomásmérőjét.
Mikor a nyomás megjelenik, indítsd el a motort. Amikor beszereled az elektrolizálót, figyelj arra,
hogy az elektrolizáló fala pozitív töltésű, míg a legtöbb autónál a váz a negatív töltésű földelés, így
a pozitív töltésű elektrolizálót el kell szigetelned a negatív töltésű váztól.
Utolsó megjegyzés: Ez a készülék nem egy elv vagy elmélet. Ez ki lett próbálva és
működőképesnek bizonyult. Ezt a rendszert 18 éves koromban, 1983-ban terveztem és többet is
építettem a "Rampage" bevételeit használva kutatásra és fejlesztésre. Nem tudok eladni működő
egységeket, de csak a halál tud megakadályozni abban, hogy ezt a cikket terjesszem abban a
23

reményben, hogy az emberek felébrednek az olajfüggőség nagy hazugságából és megtöltik az
utakat hidrogén-meghajtású autókkal. Ha elég ember rájön, milyen egyszerű mindez, a
közvélemény nyomást gyakorolhat a kormányra, ami azt eredményezi, hogy vége lesz a régóta
alkalmazott média ellenkampánynak. A Los Angelesi "Szemtanúk"-nál nem akarták, hogy
megtudják az emberek, hogy egy 18 éves metálfejű is képes volt megépíteni egy működő járgányt.
A közvélemény szemében mi buták vagyunk, de ez egy kib...tt szop..s!
A hidrogén és oxigéngáz nem szennyezi a környezetet és segít a motorból eltávolítani a
szénszármazékok lerakódását, ami nagyobb sebességet és kisebb kopást eredményez. Azonnal észre
fogod venni a motor jobb hatásfokát.


Megjegyzések:
- Cella nagy hangsúlyt fektetett a rozsdásodás megakadályozására. Ez mind helyénvaló, de a
további techinaki részletek elég ködösek. Az itt ismertetett két ábra sajnos nem elegendő
ahhoz, hogy reprodukáljuk Carl Cella elektrolizálóját.
- Azt is írja, hogy a benzin ólomtartalma biztosítja a kenést. Ezzel kapcsolatban az egyik
Olvasó - Otako - a következőket írta: "...nagy tudományossággal előadják, hogy az ólom
azért van a benzinben, hogy kenje a motort és a szelepeket. Pedig ez nem így van. Ólom
nincs a benzinben! A benzin kompresszió tűrésének fokozására ólom-tetra-etilt kevernek
bele, az üzemanyag rendszer tisztítására pedig toluol-t. Az ólom-tetra-etil egy igen
nagyméretű molekula és mikor a robbanó keverék égésekor a "láng front" egy ilyen
molekulába ütközik, akkor az nem tud tovább terjedni. Köze nincs az ólomnak a kenéshez és
az égés végén nem is keletkezik fém ólom ami esetleg kenőanyagként szóba jöhetne."
24

Vízzel működtetett benzinmotoros generátor

Drunvalo Melchizedek

A The Spirit of Ma'at 2002 februári számában egy olyan leírást tettünk közzé, melynek segítségével
egy közönséges autót vízmeghajtásúvá alakíthatunk át. Ez a leírás névtelenül lett elküldve nekünk,
de mi ezt szakemberekkel leellenőriztettük és mint kiderült, ők is hasonló technológiával
dolgoznak...
Mivel úgy hisszük, hogy a "hitetlenség" jelentős visszahúzó erő a víz üzemanyagként való
hasznosításában, ezért folytattuk a kutatásokat további technológiai megoldások irányában. Ezek
közül kettőt - mindkettő ugyanannak a cégnek a találmánya - ebben a cikkben ismertetünk. Az
egyik találmányt Drunvalo személyesen is megtekintette, s az erről készült videofilmet Te is
megnézheted a számítógépeden.
Bush amerikai elnök felhívást intézett az amerikaiakhoz, melyben arra kérte őket, hogy az autójukat
hidrogénnel üzemeltessék és több mint egy milliárd dollárt helyezett letétbe azon kutatásokra,
melyek célja ezen módszerek kidolgozása.
A Kanadai Toronto város egyik kerületében egy kis cég, a Rothman Technologies, Inc. ténylegesen
kidolgozott nem is egy, hanem két életképes módszert arra, hogyan lehet a vizet hidrogénra és
oxigénra bontani. Egyik módszer kidolgozása sem igényelt egy milliárd dollárt. Ezek egyszerű
válaszok. Az autóinkban jelenleg meglévő motorok nagyon kis változtatásokkal működtethetők
ezekkel a módszerekkel és nem szükséges egy külső infrastruktúra kiépítése, mint például a
jelenlegi üzemanyagtöltő állomások és szükségtelenné válnak az olajfinomítók is.
Ezen vízüzemanyagú rendszerek működési elvének megértésében segítséget nyújthat, ha megértjük,
hogy a közönséges víz tulajdonképpen egy "akkumulátor", mely hatalmas mennyiségű energiát
tárol. A víz, H2O - két hidrogén- és egy oxigénatom egyesülése. És, mint ahogy azt Bush amerikai
elnök is mondta, a hidrogén kitűnő üzemanyag.
A vízmolekulákban rengeteg energia van és ennek egyáltalán semmi köze sincs ahhoz az
energiamennyiséghez, mely a víz lebontásához kell. Ez egy különösen fontos momentum, de az
emberek többsége - köztük sok tudós - nincs ezzel tisztában. Ha tudunk egy ökológiailag tiszta
25

módszert találni a vízmolekulák lebontására, akkor az összes energiával kapcsolatos problémánk
egy csapásra megszűnik.

Azonnali hidrogéngáz
Az első reakció - melyet a Rothman Technologies bemutatott nekünk - vizet, sót és egy rendkívül
olcsó fémötvözetet használ. Ezen reakció eredménye tiszta hidrogéngáz, egy olyan üzemanyag,
melynek elégetése nem igényel külső oxigént - és semmiféle szennyező anyagot nem bocsát ki.
A Rothman Technologies tulajdonosa körülbelül ötven találmányt dolgozott ki a különböző
mechanikai eszközök, kémiai vegyületek és üzemanyagok terén. Ez a találmány, mely egy
különleges fémötvözetet használ a vízmolekulák lebontására, s mely minket most különösen
érdekel, szintén az ő találmánya.
A The Spirit of Ma'at nevében 2003 februárjában meglátogattam a Rothman Technologies céget
azzal a céllal, hogy saját szememmel meggyőződhessek arról, amiről már sok ember mesélt nekünk.
A cég egy 12 lóerős benzinüzemű elektromos generátort hajtott meg "vízüzemanyaggal". Ez a
generátor egy benzinüzemű belsőégésű motor volt, pontosan olyan, mint amilyen a Te autódban is
van.
Beismerték, hogy a rendszer még eléggé nyers és további finomításokat igényel. Mindennek
ellenére be tudták nekünk mutatni, hogy egy benzinüzemű motor vízzel is tud működni.
A motor egy garázs szerelőpadján volt elhelyezve, melynek ajtaja a szellőzés érdekében nyitva lett
hagyva. A padlón tizenhárom félgallonos edényt kapcsoltak össze csövekkel úgy, hogy mindegyik
cső egy vastag központi csőre csatlakozott, ez a központi cső pedig közvetlenül a motor
porlasztójába vezetett.
Az edényekben közönséges víz és elektrolit volt (vagyis valamilyen só).
Mikor ennek a különleges fémötvözetnek egy kis darabkáját beledobták az elektrolit keverékbe, a
hidrogén bámulatos ütemben azonnal elkezdett fejlődni. A hidrogéngáz a fővezetéken keresztül
közvetlenül áramlott be a porlasztóba. (Olvasd el a megjegyzést)
A cég képviselője megrántotta az indítózsinórt és egy pár próbálkozás után a motor beindult és
folyamatosan dolgozott. A motor folyamatos működését körülbelül húsz percig figyeltük. (A
26

januári torontói levegő és a nyitott garázsajtó miatt valóban hideg volt, ezért ezt a húsz percet
elegendőnek találtuk arra, hogy a "működési elv bizonyosságot nyerjen".) A vizet és sót, valamint a
fémötvözetet használó motor egyértelműen működött.
A cég képviselője szerint ez a fémötvözet olyan olcsó, hogy egy fél kanadai cent értékű ötvözet a
motort körülbelül négy óráig tudja üzemeltetni.
Szintén érdemes megjegyezni, hogy a beszélgetőpartnerünk szerint a tengervizet közvetlenül
felhasználhatjuk elsődleges üzemanyagként, s ekkor sót se kell adni a vízhez.
Michael Ballin-nal voltam ott, aki a Rolling Arts TV-nek dolgozik. Ez a Los Angeles-i televíziós
csatorna régiségekkel, horgászattal, autóversenyekkel, valamint művészien kidolgozott autókkal
foglalkozik az adásaiban. A cikk végén látható videofilmet tehát Michael a cégének vette fel.

Egy másik bámulatos áttörés
A Rothman Technologies cégnek egy másik módszere is van arra, hogyan lehet a vizet
üzemanyaggá alakítani. A módszert elektrolízisnek hívják. Az elektrolízis során a vizet Brown
gázzá alakítják, mely szintén tökéletes üzemanyag benzinüzemű motorokhoz. Egy dolog kivételével
ugyanolyan a módszer, mint amit már ismertettünk korábban ezen a weboldalon (itt).
Miért jobb üzemanyag a Brown gáz, mint a tiszta hidrogén? A véleményünk a következő:
A minket körülvevő környezet napjainkban hatalmas problémákkal küszködik, melyek közül az
egyik legsúlyosabb, hogy a Föld oxigénkészlete folyamatosan apad. A levegő oxigéntartalma olyan
alacsony, hogy az néhány területen már a létezésünket veszélyezteti. A levegő normál
oxigéntartalma 21%, de néhol ez ennek csak a töredéke. Tokióban például az oxigéntartalom
lesüllyedt 6-7%-ra. Mikor ez eléri az 5%-ot, az emberek elkezdenek kihalni. Tokióban már
oxigénellátó központokat hoztak létre az utcasarkokon azért, hogy vészhelyzet esetén oxigénhez
juthassanak az emberek.
Végül - ha nem teszünk semmit - ez az "alacsony-oxigénszint" probléma mindannyiunkra ki fog
terjedni.
Az elektrolízis folyamán keletkezett Brown gáz nem csak fenntartja az oxigén-egyensúlyt (mint az
üzemanyagcellák és a tiszta hidrogén) vagy fogyasztja az oxigént (mint a kőolajszármazékok),
27

hanem még plusz oxigént is ad a környezetének. Ezért gondoljuk úgy, hogy ez lenne a jövő
autóinak a legjobb üzemanyaga.

A technológiák összehasonlítása
Mielőtt elmagyaráznánk a Rothman Technologies cég újító technikáját, mely Brown gázt állít elő a
vízből, nézzük meg mindhárom hidrogénalapú üzemanyag-megoldást (üzemanyagcellás, Vízből
hidrogén és Brown gáz) az oxigéntermelés és oxigénfogyasztás szempontjából.
Üzemanyagcellák: Ez a módszer oxigént vesz fel a környezetéből a hidrogén elégetése során. A
kipufogócsőből oxigén és vízgőz jön ki, de az oxigén eredetileg a környező atmoszférából lett
felvéve, nem pedig az üzemanyagból származik. Ezért az üzemanyagcellák se nem növelik, se nem
csökkentik a környezet oxigénkészletét.
Vízből Hidrogén: Ez az üzemanyag önmagában teljes. A hidrogén elégetéséhez csak kevés oxigént
vesz fel a külső atmoszférából, mely előrelépést jelent a kőolajszármazékokból készült
üzemanyaggal szemben. Ha a hidrogén tökéletesen elég, akkor semmilyen káros anyag nem jön ki a
kipufogócsövön, ha viszont sót és ezt a fémötvözetet használjuk a hidrogén előállítására, akkor ezek
visszamaradhatnak a kipufogás során.
Brown gáz: Ez a legtökéletesebb üzemanyag az autóink számára. Mint a tiszta hidrogén esetében,
ezt is vízből állítjuk elő, de ez úgy ég el a belsőégésű motorban, hogy - a beállítástól függően - még
oxigént is tud termelni. Ebben az esetben a kipufogócsőből oxigén és vízpára jön ki, akárcsak az
üzemanyagcellák esetében, de az oxigén a vízből származik, miközben a Brown gázt előállítjuk.
Tehát a Brown gázt elégetve plusz oxigén kerül a levegőbe, ezáltal növelve az atmoszféránk
oxigénkészletét.
Az autónkban a Brown gáz elégetése során tehát a jelenlegi nagyon súlyos környezeti problémát
orvosolhatjuk.
Ebből a nézőpontból a Brown gáz lenne a jövő autóinak a legjobb üzemanyaga.

Egy új Brown gáz technológia
28

Az eddig látott Brown gázt előállító rendszerek legfőbb problémája az, hogy bár működnek, nem
tudnak elegendő hidrogént előállítani a dugattyúk meghajtására normál útviszonyok mellett. A
Rothman Technologies cég egy különleges elektrolízist használ.
A hagyományos elektrolízis során az elektrolizáló egység csak "bent ül" a vízben és egy bizonyos
mennyiségű Brown gázt termel.
A Rothman Technologies cég találmánya azonban egy olyan
elektrolizáló egységet fejlesztett ki, amely megnöveli a fejlődő
Brown gáz mennyiséget egy teljes nagyságrenddel. (Ha Te,
kedves olvasó, tudós vagy, akkor neked mondom, hogy jól
olvastad: a Rothman Technologies rendszere szó szerint tízszer több Brown gázt termel, mint a
hagyományos elektrolízis.)
A fejlesztő cég úgy találta, hogy az általuk kifejlesztett módszernél a Brown gáz és a víz
elkeverednek egymással. Egy tejfehér anyag jön ki a Rothman elektrolizáló készülékből és egy
olyan készülékbe áramlik, ahol a vizet leválasztják a keverékről. Innét a Brown gáz a motorba jut, a
víz pedig visszakerül az elektrolizáló rendszerbe, ahol újra felhasználásra kerül.
Ez a találmány, melyet a Rothman Technologies cég szbadalmaztatott, valószínűleg az eddigi
legfontosabb találmány az elektrolízis terén. Az elektrolízis során fejlesztett Brown gáz
mennyiségének tízszeresére növelése lehetővé teszi, hogy egy normál autó motorját meghajtsuk és
azt sugallja, hogy az elektrolizáló rendszer lesz a jövő választott technológiája.
Ha Te, Kedves Olvasó, feltaláló vagy:
Most már Te is tudod, hogy a vízzel hajtott autó teljesen reális dolog, nem pedig egy őrült fantázia.
Saját szemeddel láthattad, hogy a "működési elv bizonyosságot nyert".
És most, kedves Barátom, sok sikert kívánok neked a világ útjain való autózáshoz, melynek során
magunkat mentjük meg magunktól. Bárki is építi meg az első látható vízautót, ezzel megoldja az
energiaproblémánkat mindörökké és hősként vonul be a történelembe.
Lehet, hogy éppen Te leszel az!


29

Megjegyzés: A folyamat sebességének növelésére a bemutató során nem szódium-kloridot
használtunk, hanem más sót, de a gyakorlatban a közönséges asztali só is megfelel, akár csak a
tengervíz, s ez valószínűleg a legolcsóbb megoldás. De akárhogy is van, az alkalmazott elektrolit
típusa nem lényeges az elv "bizonyítása szempontjából", vagyis hogy a vizet felhasználhatjuk a
belsőégésű motorok meghajtására.



30

Tervek ahhoz, hogy az autód csapvízzel működjön

Az eredeti cikket angol nyelven itt olvashatod el.

Megjegyzés: Az itt közölt információk az eddig elvégzett kísérleteink szerint nem mindenhol
helytállóak. Például az elektrolizálóként használt csöves megoldás nem biztosít elegendő
hidrogéngázt egy autó meghajtásához, valamint az angol nyelvű kapcsolási rajz is hibás volt (bár az
itt látható kapcsolás már javított, működőképes verzió). Az ajánlott elektrolizáló és a kísérleti
tapasztalataink a későbbiekben következnek majd. Ezt a cikket csak ötletadónak szántam, nem
pedig egy vakon követendő utasítássornak.

Ez alkalmazható teherautónál, motorkerékpárnál, repülőnél stb. is

Működik ez?
A terveket olyan személy küldte a The Spirit of Ma'at újsághoz, aki szeretné a kilétét titokban
tartani.
Mi leellenőriztettük egy szakemberrel, aki úgy gondolja, hogy a terv működőképes.
Ezen kívül beszéltünk egy másik személlyel is, aki egy ehhez hasonló eszközt szabadalmaztatott,
valamint mi is tudjuk a saját tapasztalatunkból, hogy ez a technológia működőképes.
Tehát, bár garantálni nem tudjuk, de hiszünk abban, hogy ez a terv elégséges ahhoz, hogy te is
tudjál építeni egy autót, mely vízi meghajtású.
Ha ezt ki akarod próbálni, azt javasoljuk, amit a beküldő tervező is, vagyis hogy egy olyan régi
autón próbáld ki, ami már értéktelen számodra. És hagyjál minden mást érintetlenül arra az esetre,
ha mégis vissza akarsz térni az eredeti benzinmeghajtásra.
De ha az autód működni fog, akkor szeretnénk megkérni arra, hogy küld el a tapasztalataidat az
olvasóinknak. Akár nemzeti hőssé is válhatsz és segíthetsz a világunk megmentésében.
31

Mi biztosan tudjuk, hogy megvalósítható az autók vízzel történő meghajtása. Ez egy érdekes projekt
lehet minden, a technikát kedvelő ember számára, azzal az ajándékkal jutalmazva, hogy életed
végéig ingyen autózhatsz - egyúttal pedig segítesz az emberiségnek is.
A szöveget enyhén szerkesztettük csak az olvashatóság javítása érdekében. Mind a rajzok, mind a
szöveg így került az Internetre, ahogy te is látod most.

BEVEZETÉS
Azt javasoljuk, hogy ezt a tervet egy olyan autón próbáld ki, amire nincs minden nap szükséged,
amíg a technológiát nem fejlesztetted tökéjre.
Ez a csináld-magad terv lehetővé teszi minden személy részére ( ez te meg én vagyunk, srácok ),
hogy valami mást csinálhassunk. Ez a legegyszerűbb és legolcsóbb módja annak, hogyan
üzemeltetheted az autódat ( majdnem ) ingyen energiával.
A jelenleg létező technika segítségével bárki felállhat és valami különlegeset csinálhat, amivel
csökkentheti a levegő szennyezettségét, megszűntetheti az üzemanyagra fordított kiadásait, segíthet
visszaállítani a normális atmoszférát és könnyebben lélegezhet.
Ezt a tervet felhasználva a teljes létező rendszert meghagyhatod, csak az üzemanyagtankot és a
katalizáló rendszert kell kicserélned.

A TERV
Építsél meg és kössél be a rendszerbe egy olyan eszközt, melynek segítségével közönséges
csapvízzel hajthatod meg az autódat, és mindezt a polcon porosodó alkatrészekből !
Ez egyszerűen csak egy hatékony módszer arra, hogy a közönséges csapvizet gázállapotú
hidrogénné és oxigénné alakítsuk, amit aztán elégetünk a cilinderben a benzin helyett.
Ez a "mini rendszer" a meglévő akkumulátor és elektromos rendszer segítségével működtethető és
egyszerűen ráköthető a meglévő porlasztóra.
32

Egy műanyag víztartályt, egy vezérlő áramkört, egy ionizáló hengert, egy nagynyomású porlasztó
illesztőt és három mérőműszert kell beszerelnünk és hozzákötnünk a meglévő porlasztóhoz.
A rendszer egyszerűsége abból fakad, hogy egy már meglévő rendszert használunk és nem kell
különleges tárolást vagy nagynyomású tömítéseket alkalmaznunk. Egyszerűen csak elfordítod a
gázkart, ezáltal hozol létre elektromos úton több vagy kevesebb gázt, szükség szerinti
mennyiségben, mely azonnal fel is használódik. Az egyetlen valódi változtatás az, hogy a
hagyományos petróleumalapú üzemanyag helyett közönséges vizet használunk.
Ha választhatsz, melyiket választanád?

GYAKORI KÉRDÉSEK:
K: Ez tényleg működik?
V: Igen. Ez egy biztos alapokon működő technológia, melynek eredete a rozsdamentes acél
feltalálásáig nyúlik vissza. De kövesd pontosan az itt leírt mechanikai és elektronikai módszereket,
mivel ez a terv egyesíti magában a legjobb módszereket.
K: Mennyire "ingyen energia" ez az energia?
V: Amennyiben fizetsz valakinek a vízért, akkor ez nem teljesen van ingyen. De a másik alternatíva
az, hogy drága benzint veszel és a levegőt szennyezed.
K: Ez biztonságos?
V: Technikailag ez biztonságosabb, mint a kőolaj származékokból származó gázok, már csak azért
is, mivel többé nem kell fuldokolnod a kipufogógázoktól. Gyakorlatilag ez ugyanolyan biztonságos,
mint a jelenlegi benzin üzemmód. Egy pár egyszerű biztonsági rendszert építesz be a jelenlegi autó-
szabványoknak megfelelően.
K: Milyen teljesítményt várhatok?
V: A helyesen beállított rendszer kevésbé fog melegedni, mint benzin-üzemmódban és mindez egy
kicsit nagyobb teljesítmény mellett. A mérföldenkénti fogyasztása a beállítástól függően 50 és 300
milligrammnyi víz.
33

K: Én magam is elvégezhetem a módosításokat a rendszerben?
V: Miért ne. Ha viszont te nem értesz hozzá, de ismersz valakit, akinek technikai és/vagy
elektronikai ismeretei vannak, akkor őt is megkérheted, hogy segítsen. Ha üzemanyag
befecskendező rendszerrel van ellátva az autód, akkor kérd ki egy hozzáértő autószerelő véleményét
is. [ Üzemanyag befecskendező rendszer esetén egy adapterre lesz szükséged, ugyanúgy, mint a
propánt, hidrogént vagy természetes gázokat használó motorok esetén. ]
K: Milyen hatással lesz az autóm a környezetre?
V: H20 gőzt ( vízpárát ) és el nem égett O2-t ( oxigént ) termel. Tehát tisztítani fogja
a környezetét, ahelyett, hogy mérgező gázokkal töltené azt meg. Ezen kívül segítesz azzal is, hogy
az atmoszféra apadó oxigénkészletét kiegészíted. A kémiai reakciókból származó összes felesleges
anyag vízgőzzé vagy oxigénné alakul. Még arra is számíthatsz, hogy több, mint csak felszínes
érdeklődést fogsz kiváltani a környezetedből.
K: Ez nem csak egy közönséges gőzgép?
V: Nem, de tényleg. Különösen magas hőmérsékletet és nagy nyomást nem alkalmazunk. Ez
szigorúan egy belsőégésű motor, mely hidrogént éget el és amelynek csak a mellékterméke a
vízgőz.

OLVASD EL EZT
Van pár dolog, amit tudnod kell a benzinről:
A benzin, mint üzemanyag nem kötelező, ez csak választható.
A BENZIN ÉS A VÍZ
Rengeteg termokémiai energia van a benzinben, de a vízben még több. Az energia-felügyeleti
bizottság 40 %-kal több energiát számol a vízre, tehát akkor valószínűleg még ennél is sokkal több
van a valóságban.
Az emberek többsége nem tudja, hogy a "belsőégés" egy "termo-gáz folyamat"- tehát "nincs
folyadék a reakcióban". A szabványos belsőégésű motornál a benzint csak a katalikus átalakítóban
34

használjuk fel, miután az üzemanyag nem-nagyon-égett-el. Sajnos ez azt jelenti, hogy az
üzemanyag nagy része csak az égési folyamat lehűtésére szolgál, ami a levegő szennyezését és az
üzemanyag nem hatékony kihasználását jelenti.

HOGYAN MŰKÖDIK?
Végtelenül egyszerűen. A megfelelő mennyiségű vizet belepumpáljuk az ionizáló tartályba és ott
szinten tartjuk. Az elektródák 0.5-5A áramerősségű impulzusokkal vibrálnak, ami lebontja a vizet:
2(H2O) => 2H2 + O2. Amikor a nyomás eléri mondjuk a 30-60 psi (2-4 bar) értéket, elfordítjuk a
gázkart és indulhatunk. Rálépve a pedálra több energiát küldünk az elektródákra, ezáltal pedig több
gázt a hengerekbe.
Beállítod az üresjárati és a maximális áramlás értékeit, hogy a maximális teljesítményt kapjad és
már mehetsz is az utakra.
Nagyvonalakban, az ingyen energia a csapvízből jön egy nyílt rendszerben, mivel a vízben lévő
látens energia elegendő a motor meghajtásához, ami pedig meghajtja a generátort vagy bármilyen
szíjhajtású gépet. A generátor hatásfoka elég jó ahhoz, hogy meghajtson különböző elektromos
berendezéseket (10 - 20 amper ), beleértve azt a kis áramot, ami a vízben lejátszódó reakcióhoz kell.
Nincs szükség külön akkumulátorra.

MEGÉPÍTÉS LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE
ÁLTALÁNOS LÉPÉSEK:
1. Kössél be a hengerfejbe egy hőmérőt és mérd meg a jelenlegi (benzines) üzemmód normális
hőmérsékletét (csak későbbi összehasonlításra).
2. Építsd meg és teszteld le a vezérlő elektronikát.
3. Építsd meg és teszteld le az ionizáló tartályt (pl. mérd meg a kimenő gáz nyomását).
4. Építsd be a víztartályt, a vezérlő elektronikát, az ionizáló tartályt és a pumpákat.
5. Indítsd el a motort és állítsd be a vezérlő elektronikát a legjobb teljesítmény elérésére.
35

6. Építsd be a rozsdamentes acélból készült szelepeket és a dugattyút/hengert vond be kerámiával.
7. Vond be a kipufogórendszert (a katalikus konverteren kívül) kerámiával, vagy hagyjad, hogy a
kipufogórendszer teljesen elrohadjon és azután cseréld ki rozsdamentes acélból készültre.

SZÜKSÉGED LESZ:
· Műanyag víztartályra, mely pumpát és szintjelzőt tartalmaz
· Vezérlő áramkörre, vezetékekre, csatlakozókra és epoxy ragasztóra
· Ionizáló tartályra elektródákkal és távtartókkal
· 3/8"-os rozsdamentes acélból készült hajlékony csőre, rögzítőkre és szorító bilincsekre
· porlasztó illesztő berendezésre - nyomást, hengerfej hőmérsékletét és szintet mérő műszerekre
· rozsdamentes acélból készült szelepekre
· réz elágaztatókra
· a cilinder és szelepek kerámiás felületkezelésére
· rozsdamentes acélból készült vagy kerámiás felületkezelt kipufogórendszerre

ALAPVETŐ SZERSZÁMOK:
· fúró, csavarhúzó és fogó
· lyukvágó
· vezeték blankoló fogó, forrasztópáka és lemezvágó
· Multiméter és oszcilloszkóp

36


IONIZÁLÓ TARTÁLY
Építsd meg az ábrán látható módon.
Vegyél egy 4"-os PVC cső darabot, melynek egyik végét lecsavarható menetes zárókupakkal zárjuk
le, míg a másikat fixen zárjuk. Úgy állítsad be a vízszintjelzőt, hogy a víz mindig jól ellepje az
elektródákat, de maradjon elég hely az ionizáló felső részén a fejlődő hidrogén/oxigén gázok
számára is. Használj rozsdamentes acélból készült vezetékeket vagy olyant, amin védő szigetelés
van. Kívül szigetelt vezetékeket használj. Győződj meg arról, hogy az epoxy jól szigetel mindenhol.
Ha nem, akkor még használj egy réteg nyomásálló vízhatlan szilikont. A lecsavarható kupaknál is
alkalmazhatsz szilikon szigetelést. Azért kell lecsavarhatónak lennie, hogy időnként ellenőrizhesd
az elektródákat. A két rozsdamentes acélból készült elektróda között hagyjál 1-5 mm-es rést. A
lentebb utalt irodalom szerint minél közelebb van a két elektródacső távolsága az egy
milliméterhez, annál jobb. Az ionizáló cső szintjelzőjét ellenőrizd még azelőtt, hogy epoxyval
töltöd fel a zárókupakot.
A vezetékeket szépen, erősen és biztonságosan forraszd az elektródákhoz, majd szigeteld le
vízhatlan szigetelővel, például ugyanazzal az epoxyval, amivel a csöveket a lecsavarható kupakhoz
erősítetted. Ennek az epoxynak vízállónak kell lennie és jól össze kell tudnia tartani a műanyagot a
fémmel nyomás alatt is. Az ionizáló cső szintjelzőjét ellenőrizd még azelőtt, hogy epoxyval töltöd
fel a zárókupakot.

VEZÉRLŐ ÁRAMKÖR
Az alábbi ábrákon a vezérlő áramkör működési elvét és a kapcsolási rajzot láthatod, mely ennek a
mini rendszernek az irányítását végzi.
Az áramkör négyszöghullámokat állít elő, melyek úgy rezegtetik az elektródákat, mint egy hangoló
villát. Ezt egy oszcilloszkópon is megláthatod. A szakirodalom a következőket mondja: minél
gyorsabban akarsz menni az utakon, annál "kövérebb" impulzusokat kell az ionizáló elektródáira
vezetned. Az impulzus szélessége 90% (max. sebesség) és 10% (min. sebesség) között ingadozhat.
Nincs semmi titokzatos abban, hogyan lehet az impulzusokat előállítani. Sokféle módja van, a
bemutatott kapcsolási rajz egyike ezen módszereknek. A kapcsolás NE555-ös IC-t használ erre, az
37

impulzus erősítését pedig olyan tranzisztornak kell végeznie, mely biztonságosan működik 12V
egyenfeszültségen 1-5 A áramerősség mellet (telített állapotban).
Használhatsz más kapcsolást is, ha azt te, vagy a barátod, elektronikai ismeretekkel rendelkező
ismerősöd szívesebben használ. Az alkatrészeket, valamint a NYÁK lemezt, IC foglalatot és dobozt
is könnyen beszerezheted a hozzád legközelebbi elektronikai szaküzletben.
Használj mindenképpen NYÁK (nyomtatott áramkör) lapot és hagyjál helyet a 2-3 mérőműszer
csatlakoztatására is. Mivel az ionizálót a motortérben szereled fel, egy csövet kell kivezetned belőle
a műszerfalra, hogy a nyomást is figyelni tudjad.
Az áramköri kártya kialakítása nem okozhat nehézséget. A vezetékek, diszkrét alkatrészek és IC
lábak helyének a felrajzolására speciális öntapadó matricákat ajánlunk. Amint több prototípus is
elkészül, további kapcsolási rajzokat is ajánlunk majd. Az ionizáló cső szintjelzőjét ellenőrizd még
azelőtt, hogy epoxyval töltöd fel a zárókupakot.

GÁZADAGOLÓ
Ha a gázpedál pozícióérzékelővel van felszerelve, keresd meg a kivezetését vagy a számítógépre
menő csatlakozóját. Ez az impulzus lehet a bemeneti jel a mi vezérlő áramkörünkre. ( tehát:
gázpedál állapot = impulzus szélesség = gáz mennyisége )
Ha nem rendelkezel ilyen bemenő jellel, akkor magadnak kell felszerelned egy forgó potmétert
(változtatható ellenállást) a gázpedálra. Ha a porlasztóra szereled a potmétert, akkor győződj meg
arról, hogy a potméter rendesen működik a motor üzemi hőmérséklete mellett is. Ne használj
valami olcsó potmétert! Olyant vegyél, ami hosszú élettartamú és mechanikai célokra lett
kifejlesztve. Biztonságosan erősítsd valami olyan dologhoz, ami nem fog szétesni, mikor rálépsz a
pedálra.
Szabályozási tartomány. A teljes gázkar TARTOMÁNYÁNAK (üresjárat/max) tudnia kell
vezérelni a gáz mennyiségét (vagyis az impulzusok szélességét). Az ellenállás értéke olyan kell
legyen, hogy a bemeneten a feszültséget kb. 1-4 V között tudja szabályozni. Ezt a
feszültségtartományt fogjuk felhasználni arra, hogy létrehozzuk a 10%-os telítettségű négyszög
impulzusokat. Ez a szabadalom a 10-250 KHz közötti frekvenciatartományt használja, de ez nem
kötelező.
38

Az itt bemutatott áramkört hangold arra a frekvenciára, amelyen a maximális teljesítményt tudod
kihozni a motorból. Használj IC atlaszt annak érdekében, hogy biztosan a helyes lábakat kösd a
megfelelő vezetékekhez. Használhatsz foglalatokat a különböző diszkrét alkatrészeknek is, hogy
különböző értékű elemeket is kipróbálhassál. Használhatsz a javasolt alkatrészekkel kompatibilis
elemeket is.
A gázkart elfordítva több energiát ( szélesebb impulzusokat ) juttatsz az elektródákra. Üresjáratban
10%-os az impulzus telítettsége ( 2-100 msec a vízszintes időtengelyen). A kimeneti tranzisztoron a
voltmérővel átlagfeszültséget mérhetsz ( A kimenet és föld pontok között). Állítsd be és mérd meg a
kimenő áramot, mely 0.5 - 5A között változhat anélkül, hogy a biztosíték kiégne.
Ellenőrizd le a csatlakozó vezetékeket az ellenállásmérővel. A legjobb módszer az, ha a szabályozó
potmétereket is a NYÁK lapra tesszük, majd az optimális értéket jelöljük meg rajta valamilyen
festékkel. A LED-ek arra valók, hogy egy gyors ellenőrzést hajthassál végre a "teremtményeden".
Az ionizáló cső szintjelzőjét ellenőrizd még azelőtt, hogy epoxyval töltöd fel a zárókupakot.

PORLASZTÓ/BEFECSKENDEZŐ CSATLAKOZTATÁSA
Az ábra azt is mutatja, hogy bizonyos illesztések kellenek a porlasztóhoz /befecskendezőhöz.
Készen kapható eszközöket is használhatunk erre a célra. Szükségszerűen szigetelni kell a
csatlakozó nyílásokat és az egyirányú levegő bevezetést is meg kell oldani.
A rézháló megakadályozza az esetleges begyulladást az ionizáló tartályban. Győződj meg arról,
hogy minden cső és csatlakozás jól szigetelve van és az üzemi nyomáson se eresztenek. Az új
"rendszered" akkor működik helyesen, amikor a maximális teljesítmény mellett a hőmérséklet és a
gázáramlás minimális, miközben a biztonsági szelep még nem lép működésbe.

HFH ( vagy KGH )
Ellenőrizd a motor hőmérsékletét a HFH ( hengerfej hőmérséklet ) vagy a KGH ( kipufogógáz
hőmérséklet ) mérésével. Használj saját hőmérőt, ne a beépítettet (ha van egyáltalán ilyen). A
meglévő hőmérők túl lassan reagálnak és nem figyelmeztetnek a túlmelegedésre, még mielőtt
meggyulladna valami. Győződj meg arról, hogy a motor hőmérséklete nem haladja meg a
benzinüzemi hőmérsékletet. A platinából készített érzékelőt a gyújtógyertya és a dugattyú közé
39

helyezd el. Győződj meg arról, hogy az érzékelő felülete valóban tiszta (mivel ez is egy elektromos
felület).

MOTOR/KIPUFOGÓ KEZELÉSE
A szelepeket cseréljed le rozsdamentes acélból készültekre és a hengereket / dugattyúkat amilyen
gyorsan csak lehet vonjad be kerámiával, miután sikeresen átalakítottad és letesztelted az autódat.
Ezzel ne késlekedj, mivel ezek az alkatrészek rozsdásodni fognak. A meglévő kipufogórendszert
nem muszáj rögtön kicserélned, ha nem akarod, hanem hagyd elrozsdálódni és csak azután kérd
meg valamelyik autószerelő ismerősödet, hogy cserélje ki azt rozsdamentes acélból készültre (ekkor
a katalizátorra már nem lesz szükséged). De könnyebb és egyszerűbb, ha a meglévő
kipufogórendszert bevonatod kerámiával majd visszaszereled.


ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK
1. Ne dobjál vagy szereljél ki semmilyen alkatrészt a jelenlegi benzinüzemű rendszerből (tehát a
benzintankot, porlasztót, befecskendezőt, katalizátort stb.) A legjobb, ha meghagyod a lehetőséget a
visszavonulásra. Néhány ember érintetlenül hagyja a benzines rendszert és egy csappal tud váltani a
két rendszer között.
2. Állítsd be a gázadagoló áramkört úgy, hogy üresjáratban minimum, maximális teljesítménynél
pedig maximum gáz fejlődjön anélkül, hogy a biztonsági szelep működésbe lépne. Így tudod
szabályozni azt, hogy milyen sűrűségű keverék áramoljon a hengerekbe ( tehát a "legdúsabb" az
optimális impulzusfrekvenciánál).
3. Ha nem tudsz elegendő teljesítményt elérni semmilyen beállítással sem, akkor a következőket
teheted
· Változtasd meg az impulzusok frekvenciáját
· Változtasd meg az elektródák közti rés nagyságát
· Változtasd meg (növeld) az elektródák méretét
40

· Növeld meg az elektródákra jutó feszültséget (legutolsó sorban)
Mindig olyan kimeneti MOSFET tranzisztort használj, ami bőven elviseli a neked szükséges üzemi
feszültséget és áramerősséget. Nos, igen. Egy kicsit játszadoznod kell a beállítással. De nem ez az
érdekes az egészben?
4. Ha a motorban az égést hangos kopogás kíséri (és nem lehet az időzítéssel ezt megszűntetni),
akkor egy tekercset kell az ionizálóba beépítened, melyet egy kiegészítő áramkör hajt meg ( kb. 19
Hz-es). Ezt mutatja a következő ábra
Ez lelassítja az égés sebességét annyira, hogy a gáz a hengerben ég csak el, nem korábban. A
NYÁK lapra szerelt potméterrel tudod beállítani ennek a második impulzusnak az erősségét. Ez egy
rozsdamentes acél tekercs, melyen 1500 menet van (vékony drótból). Ezt úgy helyezd el, mint egy
fánkot a központi elektródacső körül ( de ne érjen hozzá egyik elektródához sem), közvetlenül az 1-
5 mm-es cirkulációs rés fölé. Nem akarjuk, hogy az adagoló bármilyen beállításánál a motor
kopogjon. A célunk az egyenletes teljesítmény, melynek során a teljes beadagolt hidrogén elég a
hengerekben.
5. Az ionizáló legyen elég magas, de ne annyira, hogy nehéz legyen beépíteni a műszerfal közelébe
vagy a motortérbe. Ebben az esetben gond nélkül meg tudod növelni az elektródák méretét, ha erre
szükség lenne. Figyelj arra, hogy a motortérben mindennek vibráció és hőállónak kell lennie!
6. Ha fémen keresztül kell lyukat fúrnod a vezetékek vagy mérőműszerek számára, ügyelj arra,
hogy ne karcold meg a felületet. Mindig figyeld az ionizálóban lévő nyomást, mely 15-25 psi (1-1,7
bar) alapjáraton és 30-60 psi (2-4 bar) teljes gáznál. Állítsad be a biztonsági szelepet 75 psi-re (5
bar) és győződj meg arról, hogy az ennél jóval nagyobb nyomásra van méretezve.
7. Azonnal kapcsold KI a tápfeszültséget, ha bármilyen rendellenességet észlelsz. A motor akkor
lesz hosszú élettartamú, ha a maximális teljesítmény mellett minimum hőt termel. Ezt a fő gázáram
csökkentésével és/vagy a vízgőzzel való hűtéssel érhetjük el. Ezt mutatja be a következő ábra.
Mérjed a fogyasztást és tartsd karban a rendszert. Legyen mindig tiszta a motor. Takarítsál meg
pénzt, tisztítsd a levegőt, gyógyítsd a bolygónkat, élvezd az autózást, mond el a barátodnak, örülj a
szabadságodnak és az önkifejezésednek.
8. Nincs dokumentált leírása annak, hogyan lehetne az adagolórendszert üzemanyag-
befecskendezővel tökéletesíteni. Talán Te fogod ezt megtenni, miközben a működő prototípusodon
kísérletezgetsz. Például szigoríthatod a hidrogén/oxigén befecskendezést úgy, hogy az nem
41

tartalmaz vízgőzt, mivel az elősegíti a befecskendező rozsdásodását. Ha a motor és hengerfej
hőmérséklete a probléma, akkor a befecskendezőt is bevonhatod kerámiával. De mindig ott a
lehetőség, hogy az üzemanyag-befecskendező rendszert lecseréld közönséges porlasztóra.
9. Ha beszereled a vízgőz rendszert (az alacsonyabb üzemi hőmérséklet / nyomás elérésére ), akkor
hígítanod kell a gáz/víz keveréket a minimális gázáramlás érdekében a gázpedál bármely
állapotában (üres/max). Győződj meg arról, hogy üresjáratban a gázáramlás minimális, de ez még
elegendő kell legyen a maximális teljesítménynél is. Ez elvégzi a hűtési munkát anélkül, hogy az
égés folyamata megszűnne.
10. Ha nem találsz 1-5 mm-es rozsdamentes acélcső kombinációt az elektródáknak, akkor még
mindig visszatérhetsz az egymást váltogató +/- elektródalemezek használatához.
11. Ha a rendszered fagyásgátlását is szeretnéd megoldani, akkor:
· Adjál a vízhez 98%-os isopropyl alkoholt és szabályozd be ennek megfelelően az impulzusok
frekvenciáját
· Szerelj be elektromos fűtőberendezést
12. Ne hagyd, hogy bárki is lebeszéljen az álmaidról, a szabadságodról, a függetlenségedről vagy az
igazadról!

FELHASZNÁLT IRODALOM
Stephen Chambers 'Apparatus for Producing Orthohydrogen and/or
Parahydrogen' US Patent 6126794, uspto.gov
Stanley Meyer 'Method for the Production of a Fuel Gas' US Patent 4936961,
uspto.gov
Creative Science & Research, 'Fuel From Water', fuelless.com
Carl Cella "A Water-Fuelled Car" Nexus Magazine Oct-Nov 1996
Peter Lindemann "Where in the World is All the Free Energy", free-energy.cc
42

George Wiseman "The Gas-Saver and HyCO Series" eagle-research.com
C. Michael Holler "The Dromedary Newsletter" and "SuperCarb Techniques"
Stephen Chambers "Prototype Vapor Fuel System" xogen.com


43

Villanyautók

Bevezető

A benzines vagy dízel autónkat átalakíthatjuk elektromos meghajtásúvá, azaz villanyautóvá. Ehhez
sokkal több mindent kell tennünk, mintha azt "csak" vízmeghajtásúvá alakítanánk át, viszont az
egyik legnagyobb problémát, azaz a rozsdásodást ezzel egy csapásra megoldottuk, továbbá számos
nagyszerű előnyhöz is jutunk: nem kell többé a fagyállóval vesződni, nincs hűtőfolyadék, nincs
olajcsere, a motortér állandóan tiszta marad, szinte zajtalanul jár az autónk és egyáltalán nem
szennyezi a környezetét.
A következő oldalakon először a villanyautók történetével ismerkedhetsz meg, majd az autód
átalakításához kapsz sok hasznos tanácsot. Ezután az egyenáramú villanymotorok működési elvével
és a motor kiválasztásának a kritériumaival ismerkedhetsz meg, majd pedig a motorok vezérléséről
olvashatsz. A sort az akkumulátorok típusának és mennyiségének a meghatározása zárja.
Kezdjük hát egy kis történelemmel!

A villanyautók története


Talán kevésbé ismert, hogy az 1900-as években az autók túlnyomó többsége elektromos meghajtású
volt. A meghajtást egy egyenáramú villanymotor végezte, az energia forrásául pedig akkumulátor
szolgált, melyet éjszakánként fel lehetett tölteni, s másnap ismét üzemképes volt az autó.
44


1. ábra. 1915-ös Detroit Electric

Abban az időben a doktorok pl. villanyautóba pattantak, mikor beteghez hívták őket, de a
nagyvárosok különböző szolgáltatói is villamos meghajtású járműveken közlekedtek, pl. villamos
járgánnyal hordták ki a tejet, a kenyeret.

2. ábra. Walt Disney kedvenc villanyautója

A villanyautók kb. 1915-ig járták a városok utcáit, utána viszont teljesen feledésbe merültek ezek a
csendes és nagyon környezetbarát jószágok. Ez két okra vezethető vissza:
Az egyik ok az, hogy a villanyautók egy töltéssel maximálisan 100-150 km-t tudtak megtenni.
45

A villanyautók lehanyatlásának másik oka a viszonylag alacsony sebesség volt. A 70-80 km/h-s
sebesség azonnal tönkre tette volna az akkumulátorokat, és az 50 km/h-s sebességet is csak pár
pillanatra tudták elérni. 1900 és 1910 között az átlagos utazó sebesség 30 km/h körül mozgott.
Az egyenáramú motorok használata azért volt általános abban az időben, mert a táplálást
akkumulátorokról biztosították, amik egyenáramot szolgáltatnak. Természetesen már akkor is
ismertek voltak a DC/AC átalakítók, de a méreteik túl nagyok voltak ahhoz, hogy elférjenek az
automobilokban. Emlékezzünk, az 1900-as évek elejéről van szó!
Ne feledkezzünk meg azonban a villanyautók előnyeiről se. A villanyautók karbantartása a
minimumra csökkenthető, hiszen olaj illetve kenőzsír csak a csapágyak kenéséhez kell.
Megszabadulunk az olajcseréktől, nem kell a hűtőventillátorokat tisztítani és a hűtőfolyadékot
utántölteni, nincs üzemanyag pumpa, vízpumpa, nincsenek porlasztó gondok, nincs rozsdásodó
kipufogó és hangtompító dob, szinte teljesen hangtalanul üzemel és a legfontosabb, hogy
semmilyen káros anyagot nem bocsát ki az autó.
Ezek olyan előnyök, amikért megéri az autónkat átalakítani villanyautóvá.
Az a két hátrány, amiről a fenti sorokban szó volt, a mai technikai színvonal mellett viszonylag
könnyen kiküszöbölhető. Sőt, egy megoldás már a múltban is létezett.
Nikola Teslának is volt egy híres villanyautója, mely egy 1930-as gyártmányú Pierce Arrow típusú
villanymotorossá átalakított luxusautó volt.


3. ábra. Tesla 1930-as gyártmányú Pierce Arrow típusú villamossá átalakított luxusautója
46


Az autóból a belsőégésű motort eltávolították, csak a sebességváltót, a fogaskerekeket és az
erőátviteli rendszert hagyták meg. A benzinmotor helyére egy kerek, teljesen zárt, kb. 1 m hosszú és
0,65 m átmérőjű villanymotort szereltek, mely előtt egy hűtő ventillátor helyezkedett el.
Természetesen a gyújtáselosztó sem kellett. Tesla nem árulta el, hogy ki gyártotta le a
villanymotort, de nagy valószínűséggel a Westinghouse egyik részlegében készítették. Az autó
szinte teljesen zajtalanul járt.
A villanymotor tápforrását egy 12 elektroncsövet tartalmazó fekete doboz biztosította, mely elfért a
kesztyűtartóban. Az "energiavevőt" Tesla maga készítette 60 cm * 25 cm * 15 cm méretben. A
dobozhoz egy 1,8 m hosszú antenna csatlakozott, ezen kívül két darab, kb. 10 cm hosszú, vastag rúd
állt ki belőle. Tesla behangolta a "dobozt" a megfelelő frekvenciára és a levegőből 240 V-ot vezetett
az autóba.
A 80 LE-s villanymotor maximális, 1800/perces fordulatszáma mellett az autó végsebessége 145
km/h volt, és minden paramétere jelentősen túlszárnyalta az akkori belsőégésű motorokkal hajtott
járműveket.
Az energiát egy villamos erőmű sugározta. Mint Tesla elmondta, ez az energia mindenki számára
elérhető lenne. J. P. Morgannak, a mecénásnak azonban nem tetszett az ötlet, mivel nem volt hová
tenni a fogyasztásmérőt, ezért abbahagyta a projekt finanszírozását és az energia forrásául szolgáló
Erősítő átvivő tornyot lebontották.

A villanyautók történetéről és a Tesla féle villanyautóról az információkat innét és innét ollóztam
ki.

A következő oldalon a villanyautók átalakításával kapcsolatban olvashatsz sok hasznos dolgot.

Villanyautók átalakítása

47


Utolsó frissítés dátuma: 2006 március 28.
A villanyautókban lehet egyenáramú és váltóáramú motorokat is
használni, mivel a jelenlegi elektronikus vezérlők segítségével
már szinte azonos szintre lehet hozni a különböző villanymotor
típusok hatásfokait. Ugyanakkor a váltóáramú motorok vezérlése
jóval összetettebb, mint az egyenáramúaké, ezért a továbbiakban
csak az egyenáramú motorokról lesz szó. Ha azonban érdekelnek a
váltóáramú motorok is, akkor ezekről itt olvashatsz. (A
generátorok motorokként is üzemelhetnek és viszont.)
A motorok a legkülönbözőbb méretekben kaphatók, de mind egy célt szolgálnak: az elektromos
energiát mechanikai energiává alakítják. A DC motorok olyan motorok, melyek táplálásához
egyenáramra van szükség.
Az elektromos motorok a legkényelmesebb forrásai a mozgatóerőnek. Csöndesek és tiszták,
azonnal beindulnak és lehetnek olyan kicsik, hogy egy órát működtessenek, vagy olyan nagyok,
hogy a világ leggyorsabb villanyvasútjait is hajthatják.

Az egyenáramú motor felépítése és működési elve
Különböző fajta egyenáramú villanymotorok léteznek, de a működési elvük ugyanaz. Ennek
megértését segíti a következő ábra.
48


1. ábra. Az egyenáramú motor működési elve

Az egyenáramú motor állandó mágnesekből áll, melyek között egy vezeték (tekercs) található.
Ahhoz, hogy a vezeték alkotta hurok elforduljon, a két végét egyenáramú áramforrásra kell
kapcsolni, de úgy, hogy közben a vezeték elfordulhasson a saját tengelye körül. Ahhoz, hogy ez
megoldható legyen, a vezető hurkot un. kommutátorra csatlakoztatjuk, melyhez érintkező kefék
kapcsolódnak. A kefék biztosítják az elektromos csatlakozást a kommutátorral, miközben az forog,
így folyamatos a kapcsolat a vezető hurok és az áramforrás között. A hurokban folyó elektromos
áram mágneses mezőt hoz létre, mely kapcsolatba lépve az állandó mágnes mezejével a hurkot
elforgatja.
Egy szemléletes, Java-ban írt demonstrációt láthatsz itt.
Az egyenáramú villanymotorok tulajdonságait leíró paraméterek a nyomaték, a teljesítmény és a
sebesség. Ezeket vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről a következő sorokban.

A nyomaték
49

A nyomaték fogalmát olyan erők esetében használjuk, mikor azok forgató hatást fejtenek ki.
Nyomatékot fejtünk ki pl. a régebbi telefonok tárcsázásakor, lyukak fúrásakor vagy pl. egy csavar
becsavarásakor.

2. ábra. A nyomaték

Mint a 2. ábrán látjuk, a nyomaték a szerszám végére kifejtett függőleges irányú erő hatására jön
létre. Ez az F erő a szerszámot az O pont körül fordítja el. A lefelé irányuló erőt felbonthatjuk
sugárirányú (F
rad
) erőre, mely párhuzamos a szerszám erőkarjával, és érintő irányú erőre (F
tan
), mely
merőleges a szerszám erőkarjára. A sugárirányú erő nem vesz részt a nyomatékban, ellentétben az
érintő irányú erővel. Az O pont és az F hatóerő közötti távolságot irányvektornak (r) nevezzük. Az
erőkar nyomatéka (l) az O pont és az F erő közötti "derékszögű" távolság.
Ha lecsökkentjük az erőkar nyomatékát azáltal, hogy az erőt az O ponthoz közelebb fejtjük ki,
akkor a szükséges nyomaték növekszik.

50

3. ábra. A kerékre kifejtett nyomaték

A nyomaték meghatározásának képlete:
N = F * r * sin(|)

A sebesség
Az egyenáramú motorok olyan eszközök, melyek az elektromos energiát forgató mozgássá alakítják
át. Mikor adott feszültséget kapcsolunk a motorra, akkor az adott sebességgel forog. A forgási
sebességnek vagy más néven szögsebességnek (e) a mértékegysége fordulat/másodperc vagy
fordulat/perc.
A szögsebességből (e) meghatározhatjuk az érintő irányú sebességet a forgó test bármelyik pontján
a következő képlettel:
v = r * e
ahol:
- v - az adott ponton mért érintő irányú sebesség
- r - a forgás középpontjától mért távolság
- e - a szögsebesség

4. ábra. A szögsebesség
51


Ez az egyenlet csak állandó sebesség esetén használható.

A teljesítmény
A forgó mozgás teljesítményét a következő képlettel határozhatjuk meg:
P = N * e
ahol:
- P - a forgómozgás teljesítménye
- N - a nyomaték
- e - a szögsebesség


Az egyenáramú motor karakterisztikái
Az egyenáramú motorok tervezésekor tisztában kell lennünk a motor karakterisztikáival. Minden
motor rendelkezik egy Nyomaték/Sebesség görbével és egy Teljesítmény görbével.

Nyomaték/Sebesség görbe
A következő ábra az egyenáramú motor Nyomaték/Sebesség görbéjét ábrázolja.
52


5. ábra. Az egyenáramú motor Nyomaték/Sebesség görbéje

Vegyük észre, hogy a nyomaték fordítottan arányos a motor tengelyének sebességével. Más
szavakkal egyfajta egyezségre kell jutnunk, hogy mekkora nyomatékot szeretnénk levenni a
motorról és hogy mekkora sebességgel kell forognia a motornak. Az egyenáramú motorok két
legjellemzőbb tulajdonsága az 5. ábrán látható görbe két szélsőértéke:
- Az indító nyomaték (N
s
) az a nyomatékérték, ahol a nyomaték maximális, de a tengely még
nem forog
- Az üresjárati sebesség (e
n
) a motor maximális sebessége, ahol a motor már nem fejt ki
nyomatékot
A görbe ennek a két szélsőértéknek az összekötésével rajzolható fel, melyek egyenlete felírható a
nyomaték és a szögsebesség nézőpontjából:
N = N
s
-e*N
s
/e
n

e =(N
s
-N)*e
n
/N
s

Feljebb meghatároztuk, hogy a teljesítmény a nyomaték és a szögsebesség szorzata, ami megfelel a
Nyomaték/sebesség görbe alatti négyzetnek. Ezt mutatja a következő három ábra.
53


6. ábra. Kis teljesítmény

7. ábra. Maximális teljesítmény
54


8. ábra. Kis teljesítmény

A nyomaték és a sebesség közötti fordított arányosság miatt a maximális teljesítményt akkor kapjuk
meg, mikor e = 1/2 * e
n
és N = 1/2 * N
s
.

Teljesítmény/Nyomaték és Teljesítmény/Sebesség görbék
A nyomaték és szögsebesség számításait a teljesítmény meghatározásának képletébe behelyettesítve
láthatjuk, hogy az egyenáramú motor teljesítménye egy másodfokú egyenletet ad.
P(e)= -(N
s
/e
n
)*e
2
+T
s
*e
P(N)= -(e
n
*N
s
)*N
2
+e
n
*N
Ezek a kifejezések megint csak azt mutatják, hogy a maximális kimeneti teljesítményt akkor kapjuk
meg, mikor e = 1/2 * e
n
és N = 1/2 * N
s
.
55


9. ábra. Teljesítmény/Sebesség és Nyomaték/Sebesség görbék

Az anyagot angol nyelven itt találod.

Külső gerjesztésű villanymotorok
A nagyobb teljesítményű egyenáramú motorok már nem állandó mágneseket használnak, mivel a
nagy teljesítményfelvételek mellett az állandó mágnesek lemágneseződnének. Ezért célszerű az
állórész mágneses mezejét is inkább tekercsekkel létrehozni.
Háromféle kapcsolás létezik:
- Mellékáramkörű (párhuzamos) kapcsolás - Ez a motor egyenletes sebességgel forog,
függetlenül a terheléstől. Olyan ipari alkalmazásokban használjuk ezt a kapcsolást, ahol az
indításkor nem szükséges nagy nyomaték.

56

10. ábra. Mellékáramkörű kapcsolás

11. ábra. A mellékáramkörű kapcsolás Nyomaték/Sebesség görbéje

- Főáramkörű (soros) kapcsolás - Ennek a motortípusnak a fordulatszáma a terhelés
növekedésével automatikusan csökken. A soros motorokat azokban az esetekben használjuk,
mikor az indításkor nagyon nagy nyomatékot kell kifejteni, azaz mikor valamilyen nehéz
testet kell mozgásba lendíteni (pl. liftnél vagy villanyautónál stb.) A soros motorokat
sohasem szabad terhelés nélkül beindítani, mivel ekkor a motor sebessége olyan mértékre
gyorsulhat, hogy az tönkreteheti a motort.

12. ábra. Főáramkörű kapcsolás

57

13. ábra. A főáramkörű kapcsolás Nyomaték/Sebesség görbéje

- Vegyes áramkörű kapcsolás - Ez a mellék- és főáramkörű kapcsolás kombinációja. A
kapcsolás karakterisztikája a kombináció módjának függvényében változhat. Az ilyen
motorokat rendszerint ott használják, ahol az indításkor nagy nyomatékot kell kifejteni, de
az állandó sebesség is fontos.
Az információt angol nyelven itt olvashatod.

A villanymotor kiválasztása
A villanyautóban a legcélszerűbb a soros kapcsolású egyenáramú motorok használata. Egy tipikus,
villanyautókban használt villanymotor képét a következő ábrán láthatod.

14. ábra. Az FB1-4001A típusú motor metszete

Az egyenáramú motorok teljesítménye egyenes arányban van a rákapcsolt feszültséggel és a
tekercsekben folyó árammal. Ezt a következő képlettel tudjuk meghatározni:
P
LE
= U * I * q / 746
A következő táblázatban néhány villanyautóban használt villanymotor teljesítményét láthatjuk
lóerőben kifejezve.
58

Típus Feszültség
24 V 36 V 48 V 60 V 72 V 96 V 108 V 120 V 144 V
A00-4009 2 LE 4 LE 6 LE 10 LE
K91-4003 5 LE 6 LE 8 LE 10 LE
L91-4003 12 LE 14 LE
X91-4001 10 LE 12 LE 14 LE 16 LE 20 LE
203-06-4001A 16 LE 19 LE 22 LE 26 LE
FB1-4001A 18 LE 21 LE 23 LE 26 LE 30 LE
1. táblázat. A különböző típusú DC motorok teljesítménye a feszültség függvényében

A belsőégésű motorok esetében a maximális teljesítményt szokták megadni LE-ben, a
villanymotoroknál pedig a folyamatosan leadni képes teljesítményt. Ebből kiindulva nagyon jó
közelítéssel meghatározhatjuk a szükséges villanymotor típusát, egyszerűen csak osszuk el 1,6-del a
robbanómotor teljesítményét. Tehát:
P
vill
= P
rob
/ 1,6
Ha például az átalakítandó autó robbanómotorjának a (csúcs)teljesítménye 45 LE, akkor az
átalakításhoz szükséges villanymotor teljesítménye:
P
vill
= 45 LE / 1,6 = 28,1 LE
Ezek szerint erre a célra megfelel a 203-06-4001A, de még jobb az FB1-4001A típusú motor. (lásd
az 1. táblázatot)
Az áramerősséget növelve nem túl hosszú ideig, azaz kb. 3-5 percig a villanymotorok a névleges
teljesítményüknek le tudják adni akár a másfélszeresét, nagyon rövid ideig pedig akár több mint a
háromszorosát is. Ezek szerint az FB1-4001A típusú motor pár percig 45 LE-t is tud produkálni, pl.
emelkedők esetén vagy gyorsításkor, de kb. 20-30 másodpercig akár 100 LE-t is le tud adni.
Mivel ekkor megnöveltük a motoron keresztülfolyó áram erősségét, azon kívül, hogy ezzel
csökkentettük az egy töltéssel megtehető km-ek számát, még a motor is nagyon melegszik. Ha
hosszú ideig terheljük túl a motort, akkor az tönkre is mehet (megfelelő hűtés hiányában).
A következő táblázatban a motorok fordulatszámait tekinthetjük meg.
59

Típus Fordulatszám
A00-4009 1500 - 4000 / perc
K91-4003 1500 - 4000 / perc
L91-4003 1500 - 4000 / perc
X91-4001 700 - 5000 / perc
203-06-4001A 1700 - 4800 / perc
FB1-4001A 1000 - 5000 / perc
2. táblázat. A motorok fordulatszáma

Mint látjuk, ezek a fordulatszámok közel megegyeznek a belsőégésű motorok fordulatszámaival,
tehát meghagyva a sebességváltót az autónk sebessége is a megszokott marad, bár a gyorsulási
képessége jobb lesz.
Az itt látható adatokat egy amerikai cég honlapjáról vettem (lásd itt), akik kizárólag villanyautók és
villanyhajók átalakításához árulnak alkatrészeket és segítenek a számítások, tervezések
elvégzésében is.

Az itt következő táblázatba írd be, hogy hány LE-s belsőégésű motor van az átalakítandó autódba s
megkapod a javasolt villanymotor teljesítményét.
Jelenlegi motor
teljesítménye
Javasolt villanymotor
teljesítménye
LE
0 LE = 0 kW
3. táblázat. Az ajánlott villanymotor teljesítménye
A következő táblázatban add meg a kiválasztott villanymotor jellemzőit. Ezekre az adatokra a
következő oldalaknál lesz szükségünk. A villanymotorok száma lehet egynél több is, ekkor úgy
számoljuk, hogy azok párhuzamosan vannak kötve, vagyis a feszültség állandó marad, de a
teljesítmény annyiszorosára növekszik, ahány motort szeretnél használni. Több motor esetén az egy
motorra jellemző teljesítményt kell beírni a második sorba.
60

A villanymotor típusa:

A villanymotor teljesítménye:
LE
A villanymotor max. feszültsége:
V
A villanymotor max. fordulatszáma:
1/perc
A villanymotorok száma:
db

Írd be az általad kiválasztott villanymotor típusát!
4. táblázat. A kiválasztott villanymotor(ok) jellemzői

Az egyenáramú motorok szabályozása

A következő oldalon a DC villanymotorok vezérlésével ismerkedhetsz meg.

Az egyenáramú villanymotorok sebességét egy erre a célra
szerkesztett elektronika szabályozza. Készen is kaphatsz az
igényeidnek megfelelő teljesítményben és kivitelben vezérlőt, de
ha az áraik elkedvetlenítettek, akkor ezen az oldalon megtudhatod,
hogyan építhetsz magad is egy motorvezérlő áramkört.
Egy kereskedelemben kapható átlagos villanymotor vezérlő a következő funkciókat látja el:
- PWM feszültségszabályozás - A motor fordulatszámát szabályozza
- Túláram védelem/Rövidzár védelem - lekorlátozza a motorra jutó áram értékét, ezáltal
csökkenti az áramfelvételt. Ez védi a motort és a vezérlő teljesítmény fokozatát az
esetlegesen túl nagy áramoktól.
- Visszatápláló üzemmód - Mikor a villanyautó lejtőn gurul, vagy mikor fékezünk, a
villanymotor áramgenerátorként működik. Az így termelt áramot visszavezethetjük az
akkumulátorokra, hogy a felhasznált energia egy részét pótolhassuk.
- Hőkapcsoló - Ha a vezérlő teljesítmény fokozatának hőmérséklete vagy a villanymotor
hőmérséklete elér egy kritikus értéket, akkor a vezérlő kikapcsol.
61

- Túlfeszültség védelem - Ha az akkumulátorok feszültsége meghaladja a megengedett felső
határt, akkor azt a feszültséget leszabályozza a megengedett értékre.
- Mélykisülés védelem - Ha az akkumulátorok feszültsége túl alacsony értékre esik le, akkor
lekapcsolja a vezérlő a motort az akkumulátorokról.
- Ellentétes polaritás védelem - Ha az akkumulátorokat ellentétes polaritással kapcsoljuk a
vezérlőre, akkor az nem kapcsol be.
- Bekötés védelem - A különböző csatlakozók és dugaszaljak eltérő formájúak, ezáltal nem
lehetséges azok felcserélése.
- Számítógépes csatlakozás - A vezérlőt egy számítógéphez csatlakoztatva a különböző
funkciókat tetszés szerint programozhatjuk.
A következőkben ezeket a funkciókat vizsgáljuk meg részletesebben.

PWM feszültségszabályozás
Mikor az egyenáramú motor közvetlenül (azaz vezérlő nélkül) kapcsolódik az akkumulátorhoz,
akkor a csatlakozás pillanatában hatalmas áramokat vesz fel. Ez az áramtüske azért jön létre, mert a
motor, ha azt forgatjuk, generátorként működik, s a generált feszültség egyenes arányban áll a
motor sebességével. A motoron átfolyó áram erősségét az akkumulátor feszültsége és a generált
feszültség közötti különbséggel szabályozhatjuk. A generált feszültséget visszaható elektromotoros
erőnek (EME) nevezzük. Mikor a motor rákapcsolódik az akkumulátorra (még mindig vezérlő
nélküli kapcsolatról van szó), akkor nincs visszaható EME, azaz az áramot csak az akkumulátor
feszültsége, a motor ellenállása és induktivitása, valamint az akkumulátor belső ellenállása
határozza meg.
A motor sebességét szabályozó vezérlő használata esetén a motort tápláló feszültséget szabályozni
tudjuk. Az indításkor, azaz mikor a motor sebessége nulla, a vezérlő nem fog feszültséget kapcsolni
a motorra, így az áramerősség is nulla lesz. Miközben a motor sebességszabályozója növeli a
feszültséget, a motor elkezd forogni. Először kicsi a motorra kapcsolt feszültség, így az áram
erőssége is alacsony lesz, de ahogy a vezérlő egyre nagyobb feszültséget kapcsol a motorra, úgy
növekszik az áramerősség és a motor visszaható EME-je is. Ennek eredményeként az induláskor
fellépő áramtüskét megszűntettük és a gyorsítás is egyenletes lesz.
A legegyszerűbb módszer az egyenáramú motorok fordulatszámának a szabályozására a vezérlő
feszültségének a szabályozása: minél magasabb a feszültség értéke, annál nagyobb fordulatszámot
62

igyekszik elérni a motor is. Az esetek többségében azonban az egyszerű feszültségszabályozás
nagyon veszteséges módszer, ezért inkább az impulzusszélesség moduláció (Pulse Width
Modulation = PWM) használata a jellemző.
Az alap PWM módszernél a tápforrás feszültségét kapcsolgatjuk ki/be folyamatosan, ezáltal
szabályozva a motorra kapcsolt feszültséget és áramot. A motor sebességét a kikapcsolt és
bekapcsolt állapotok aránya határozza meg.

1. ábra. A PWM magyarázata

A PWM vezérlőknél figyelembe kell vennünk, hogy a villanymotor alacsony frekvenciás eszköz.
Ennek az az oka, hogy a motor tulajdonképpen egy nagy induktivitás, ezért nem képes felvenni a
nagyfrekvenciás energiát. Az alacsony frekvenciák értéke szintén egy ésszerű érték felett kell
legyen. Az alacsonyabb frekvenciák ugyan jobban megfelelnek, mint a magasabbak, de a PWM
módszer elveszíti a hatékonyságát a nagyon alacsony frekvenciákon.
Az alacsonyabb frekvenciákon az impulzus bekapcsolási ideje hosszabb, mint a magas
frekvenciákon, így a motoron elég áram tud keresztül haladni minden egyes bekapcsolt
impulzusnál. A magasabb frekvenciák akkor használhatók jól, ha egy megfelelően nagy
kondenzátort kötünk a motor pólusaira. Enélkül csak nagyon kis áram tudna a motor tekercsén
átfolyni, ami nem lenne elegendő a munkavégzésre, ráadásul ez az áram a kikapcsolt állapotban egy
ellentétes irányú áramtüskeként disszipálódik a meghajtó diódáin. A kondenzátor integrálja az
impulzusokat és egy hosszabb idejű, bár alacsonyabb értékű áramimpulzust hoz létre. Ekkor
visszarúgó áramtüske sincs, mert az áram nem szűnt meg.
63

A motor induktivitásának ismeretében meghatározhatjuk az optimális PWM frekvenciát. Próbáld
meg tesztelni a motorodat egy 50 %-os kitöltési tényezőjű négyszög impulzussal és figyeld meg,
hogyan csökken a nyomaték a frekvencia növekedésével. Ez a módszer segít meghatározni az
optimális frekvenciát, ahol a hatásfok a maximális lesz.
Természetesen a nagyfrekvenciás PWM rendszerek is használhatók a villanymotorok vezérlésére,
hiszen mikor összehasonlítjuk az alacsony- és nagyfrekvenciás rendszereket, akkor két különböző
megközelítést használunk és mindkettő helyes.
Az alacsony frekvenciáknál mechanikai átlagolást végzünk. Mikor a vezérlő kikapcsolja az
impulzust, egy rövid idejű feszültségtüske jelenik meg, melyet a diódák kapnak el, de ezután az
átmeneti idő után a motort szabadon forgatja a lendülete és tipikusan egy búgást hallhatunk. Ez a
módszer rendszerint kis méretű, alacsony feszültségű motoroknál használható.
A nagyfrekvenciás módszernél a motor induktivitása átlagolja az áramot. Ez hasonlít a kapcsoló
üzemű tápegységekhez. A diódák sokkal kritikusabbak ebben az esetben, mivel azokon a teljes
motoráram átfolyik viszonylag hosszú ideig, hacsak nem használunk ellenfázisú zárást. A
nagyfrekvenciás PWM elég érzékeny a motor tulajdonságaira, azaz az induktivitására. A közepes
méretű motorok 17-20 kHz-es vagy annál valamivel nagyobb frekvencián működnek.
Az információkat innét fordítottam.

A PWM feszültségszabályozásra nagyon sokféle kapcsolás létezik az analóg megoldásoktól kezdve
a digitális kialakításig. Mivel a sebességszabályozást manuálisan végezzük a gázpedálra
csatlakoztatott potméter segítségével, és mivel nem tervezzük a számítógépes csatlakoztatást -
hiszen nem igazán van rá szükség a villanyautóban - ezért az analóg megoldást választjuk.
Az egyszerűségre törekedve a PWM kapcsolást egy 555-ös időzítő IC-vel oldhatjuk meg. Ezt
mutatja a következő kapcsolás.
64


2. ábra. Az impulzusszélesség szabályozó

A kapcsolás ötletét innét vettem.
A P1 potméter a gázpedálhoz kapcsolódik, ezzel szabályozzuk az impulzusok kitöltési tényezőjét és
ezáltal a motor fordulatszámát. A kapcsolásban szereplő két dióda biztosítja azt, hogy az
impulzusok kitöltési tényezője szinte 0 és 100 % között változtatható. Mivel az autóban lévő
villanymotor közepes teljesítményű, ezért a frekvencia jelen alkatrészekkel kb. 17 000 és 20 000 Hz
közötti értékre van beállítva, A kitöltés változtatása csak kis mértékben hat vissza a frekvenciára.
Ha az adott motorhoz tartózó ideális frekvencia ettől eltérne, akkor a C1 kondenzátor kapacitását
kell megváltoztatni. (A C1 értékének növelésével a frekvencia csökken.)
Az 555-ös IC 7. lábáról vesszük le a PWM jelet egy 1 kO-os ellenálláson keresztül. Mivel ez még
kis áramot ad le és a feszültség értéke se elég nagy - bár ez motorfüggő - ezért ezt a jelet fel kell
erősíteni. Erre a célra MOSFET-eket és FET driver IC-ket használunk. Erről lesz szó a következő
sorokban.

Túláram védelem / Rövidzár védelem
A nagy áramokra való tekintettel a teljesítmény erősítést MOSFET tranzisztorokkal oldjuk meg, a
FET-ek meghajtására pedig olyan meghajtókat választunk, melyek rendelkeznek túláram
védelemmel. Ilyen meghajtó IC pl. az IR2121. A MOSFET típusa attól függ, hogy mekkora a motor
maximális feszültsége és hogy mekkora áramot kell vezérelni. Egy FET-tel nem lehet megoldani a
vezérlést, mivel a szükséges áramerősség jóval meghaladja az egy tranzisztoron átengedhető
áramerősség értékét.
65

A következő ábrán a teljesítményerősítő fokozatot láthatod.

3. ábra. A teljesítményerősítő fokozat

A H
k
bemenetre a jel a hőkapcsolóról jön, az A
be
bementre pedig az akkumulátor mélykisülés elleni
védelmét biztosító áramkörről. Ezekről lejjebb még szó lesz.
A három darab LED diódának kettős szerepe van:
- Vizuálisan mutatja, hogy miért áll a motor, és
- Egy hárombemenetű logikai ÉS kaput alkot úgy, hogy az egyes bemenetek ne hathassanak
vissza a másik két bemenetre
A K
pedál
szerepe az, hogy mikor teljesen levesszük a lábunkat a gázpedálról, akkor a motorra jutó
feszültség értéke biztosan 0 V legyen. Erre azért van szükség, mert a PWM áramkör kimenetén a P1
potméter legszélső állásában sem lesz 0 % a kitöltési tényező, hanem valamilyen nagyon kis értéket
vesz fel, azaz a motorra állandóan jutna egy nagyon alacsony értékű feszültség, ami a motort lehet,
hogy már nem hajtaná meg, de az akkumulátorokat egy kis értékű állandó áramfelvétellel
viszonylag hamar lemerítené. A K
pedál
kapcsoló kikapcsolt állapotban van, mikor nyomjuk a pedált,
csak akkor kapcsol be, mikor levesszük a lábunkat a pedálról. A K
pedál
-nak biztonsági szerepe is
van, mivel ha a PWM áramkörnél ismertetett P1 potméter meghibásodik, akkor is elég csak
felengednünk a lábunkat a pedálról és a motor már nem is kap táplálást.
Az U
m
értékét a villanymotor típusa határozza meg. A T1 N-csatornás MOSFET kiválasztásakor
szintén ezt az U
m
feszültségértéket vesszük figyelembe, annál legalább 20 %-kal nagyobb értéket
kell vennünk.
A következő táblázatba írd be a kiválasztott FET paramétereit.
66

FET típusa (neve):

Max. megengedett nyitóirányú feszültség (U
dss
):
V
Max. megengedett nyitóirányú áram 45 °C-on (I
d
):
A
1. táblázat. A kiválasztott FET adatai
A FET-ek számának meghatározásához töltsd ki az 1. táblázat adatmezőit!

Az R
1
ellenállás szerepe az IR2121 vezérlő IC számára biztosítani a túláram elérésekor megjelenő
jelet. A vezérlő akkor kapcsolja le a MOSFET-ről az impulzusokat, ha a CS lábon a feszültség eléri
az U
cs
= 0,23 V-ot. Ha pl. azt szeretnénk, hogy a FET-en keresztülfolyó maximális áramerősség 45
A legyen, akkor:
R
1
= U
cs
/ I
d
= 0,23 V / 45 A = 0,005 O = 5 mO
Mivel ezen az ellenálláson már nagy áramok folynak keresztül, ezért megfelelően nagy
teljesítményűnek kell lennie:
P
R2
= U
cs
* I
d
= 0,23 V * 45 A = 10,35 W
Az IR2121 IC 3. lábára kötött 1 pF-os kondenzátor határozza meg az IC kikapcsolásának sebességét
túláram vagy rövidzár esetén.

A D1 dióda szerepe a PWM impulzusok kikapcsolásakor keletkező feszültségtűk levágása. Nézzük
meg, mitől alakulnak ki ezek a feszültségtűk.
A 4. ábrán egy tekercs és egy kapcsoló van sorba kötve az akkumulátorral.
67


4. ábra. A villanymotor induktivitásának hatása az áram ki/be kapcsolgatásakor

Mikor a kapcsolót bekapcsoljuk, az áram elkezd folyni, ami a tekercset energiával tölti fel. Mikor a
kapcsolót kikapcsoljuk, akkor áram nem folyik a körben, a tekercs pedig leadja az energiáját.
De ez nem ennyire egyszerű! A következő ábra azt mutatja, hogyan változik az áram és a feszültség
az áramkörben. Az első függőleges piros vonalnál kapcsoljuk be a kapcsolót, aminek hatására a
tekercs elkezdi felhalmozni az energiát. A második függőleges piros vonalnál kikapcsoltuk a
kapcsolót.

68

5. ábra. Az induktivitás hatása a feszültségre és áramra be- illetve kikapcsoláskor

Mikor a kapcsoló be van kapcsolva, a tekercsen azonnal megjelenik a feszültség, de mivel a
tekercsnek induktivitása van, ezért az áram lassabban épül fel, míg végül elér egy állandó értéket,
mely a feszültség és a tekercs ellenállásától függ.
Mikor a kapcsolót kikapcsoljuk, az áram nem tud tovább folyni, de a tekercs induktivitása még
tovább hajtaná az áramot. Mivel azonban az elektronok nem tudnak tovább áramolni, ezért a
"feltorlódott" energia feszültség formájában jelentkezik. Ez a feszültségtű egy ívet húz a kapcsoló
között, így valósítva meg az elektronok áramát. Ez az ív, amellett, hogy rádiófrekvenciás zavarokat
is kelt, még el is égetheti a kapcsoló érintkezőit, mivel a tekercsben felhalmozott energia hővé
alakul. Ha kapcsolónak MOSFET-et használunk, akkor ív ugyan nem keletkezik, de ez a
feszültségtüske meghaladhatja a FET maximálisan megengedett feszültségét és azt azonnal
tönkreteheti.
Ennek a hatásnak a kiküszöbölésére használjuk a tekercsel párhuzamosan kötött diódát.

6. ábra. A tekercsel párhuzamosan kötött dióda

Ennek a diódának a hatására a feszültségtű nem jelenik meg, mivel a dióda kinyit és az áram a
diódán keresztül visszaáramlik a tekercsbe. Ekkor tehát van egy energiával feltöltött tekercsünk és
egy vele sorba kapcsolt diódánk, és ennek a két alkatrésznek adott ellenállása van. Az áram az L/R
állandó által meghatározott konstans idő alatt fog lecsengeni, ahol L a tekercs induktivitása, R pedig
a tekercs és a dióda ellenállása.
A következő ábra az ekkor kialakuló hullámformákat szemlélteti.
69


7. ábra. Az induktivitás és dióda hatása a feszültségre és áramra be- illetve kikapcsoláskor

Figyeljük meg, hogy a feszültségtüske már nem jelentkezik, viszont az áramerősség sokkal
lassabban csökken le nullára. Eközben viszont egy nagyon kis értékű, kb. 0,6 V-os "dudor" látható a
feszültség értékénél. A 0,6 V a dióda nyitóirányú küszöbfeszültsége, mely ebben az esetben
természetesen nyitva van.
Érdemes észrevenni azt is, hogy ha a PWM impulzus kitöltési tényezője pl. 50 %, akkor a motoron
átfolyó áram felét vesszük csak fel az akkumulátorból, mikor a FET be van kapcsolva, vagyis a
motor áramának csak az 50 %-a az akkumulátor árama!
A diódával kapcsolatos infókat innét fordítottam.

A 3. ábrán látható C2 kondenzátor szerepe hasonló a D1 dióda szerepéhez, azaz a PWM
impulzusok elektronikus integrálását végzi.
70

Mikor a MOSFET kikapcsol, akkor nem csak a motor áramát szakítja meg, hanem az akkumulátor
áramát is. Az akkumulátorból jövő vezetékeknek van bizonyos induktanciája (akár csak magának az
akkumulátornak is), ezért mikor az áramot megszakítjuk, akkor a vezetékek induktanciája egy
feszültségtüskét eredményez. Ezeket a tűimpulzusokat hivatott elnyelni a C2 kondenzátor. Mikor a
MOSFET ismét bekapcsol, akkor az akkumulátor áramának gyorsan kellene folynia, viszont az nem
tud, ezért ez a kondenzátor biztosítja az áramot addig, míg az akkumulátor árama el nem éri a
szükséges értéket. Azokban a vezérlőkben, amik több száz ampert is vezérelnek, a C2
kondenzátornak kemény munkát kell végeznie és ha túl hosszú ideig adja le az áramot - ez az
akkumulátor vezetékének a hosszától függ - akkor ez a kondenzátor akár fel is robbanhat!
Ebből egyenesen következik, hogy az akkumulátor vezetékeit a lehető legrövidebbre kell venni. Ha
az akkumulátor áramát is mérni akarjuk, és erre a célra egy söntöt illesztünk a kapcsolásba, akkor
azt is tudnunk kell, hogy ez a sönt és maga az árammérő műszer nagy induktivitással rendelkezik.
A kondenzátorról az infókat innét vettem.


Visszatápláló üzemmód
A Túláram védelem témakörnél tárgyaltuk a villanymotorral párhuzamosan kötött D1 dióda
szerepét (lásd itt). Ehelyett a dióda helyett azonban MOSFET-et is használhatunk.
71


8. ábra.

Mikor a vezérlő MOSFET be van kapcsolva, az ára az akkumulátor pozitív sarkától a motoron és a
FET-en keresztül folyik az akkumulátor negatív sarka felé. Ezt mutatja az "A" jelű nyíl.
Mikor a vezérlő MOSFET kikapcsol, a motor árama tovább akar folyni a tekercs induktivitásának
hatására. A motorral párhuzamosan kapcsolt második MOSFET szerepe megegyezik a korábban
említett D1 diódáéval, azaz a motor árama ezen a MOSFET-en keresztül folyhat tovább. Nem
annyira ismert tény a MOSFET-ekkel kapcsolatban, hogy mikor azok be vannak kapcsolva, akkor
az áramot mind a két irányba vezetik. A vezető MOSFET valamekkora ellenállást kifejt az árammal
szemben mindkét irányban, viszont a MOSFET-eken kevesebb feszültség esik, mint a közönséges
diódákon, ezért a MOSFET kisebb hűtőbordát igényel és kevesebb az akkumulátor teljesítmény
vesztesége.
Van viszont egy másik hatása is a "kerék" MOSFET-ek használatának. Azáltal, hogy a motor árama
folyamatos, egy visszaható EME jön létre a motorban, melynek nagysága arányos a
fordulatszámmal. Nulla terhelésnél ez az EME egyenlő értékű lesz a vezérlő kimeneti
teljesítményével.
Pár sorral feljebb írtuk, hogy a MOSFET nyitott állapotban mind a két irányba vezeti az áramot.
Mikor az áramerősség nulla és a vezérlő kimenetét lekapcsoltuk, akkor a motor visszaható EME-je
72

nagyobb, mint a vezérlő kimeneti feszültsége, így a motor az áramot a vezérlő felé visszatáplálja.
Ebben az esetben a motor fékező üzemmódba vált.
Ez a fajta kapcsolás - azaz mikor a felső oldal kikapcsol, az alsó oldal pedig bekapcsol és viszont -
alkalmas az áram visszatöltésére. Ekkor az ellentétes irányú motoráram nyitóirányú áramként
szerepel a "kerék" MOSFET szemszögéből, azaz mikor ez a MOSFET be van kapcsolva, akkor ez
rövidre zárja a motor áramát, mely áram eközben növekszik. Ezt mutatja a "B" jelű nyíl. Ezután a
"kerék" MOSFET bezár, így a motor árama a kinyíló meghajtó FET-en keresztül folyik, ezáltal
visszatölt az akkumulátorba. Ez a plusz feszültség a motor induktivitásában tárolt energia hatására
jön létre. Ez a hajtás/fékezés átkapcsolás teljesen automatikusan jön létre, anélkül, hogy ezzel külön
foglalkoznunk kellene. Ez a visszatöltő fékezés - ha úgy tetszik - a vezérlő megfelelő kialakításának
a mellékterméke és majdhogynem teljesen véletlen jelenség.
Ezt az ismertetőt innét fordítottam.

Azok szerint, akik már átalakították az autójukat villanyautóvá, a visszatáplálás hatása szinte nem is
érzékelhető az egy töltéssel megtehető út hosszának növekedésében, ezért a későbbiekben nem
foglalkozunk a visszatápláló üzemmóddal. A cél a minél egyszerűbb és minél olcsóbb kialakítás!

Hőkapcsoló
A MOSFET-eken nagy áramok folynak, ezért azokat megfelelő méretű hűtőbordákkal is el kell
látni. Javasolt azonban a hűtőbordák mellett hűtőventillátor alkalmazása is, ezáltal a bordák mérete
csökkenhet és jobban biztosítható a megfelelő hűtés. A ventillátort egy feszültségcsökkentő
ellenálláson keresztül kapcsolhatjuk az U
m
tápfeszültségre, nincs szükség se fordulatszám
szabályozásra, se pedig ki/be kapcsolgatásra, az állandóan járhat. Az is fontos, hogy a ventillátor a
hűtőbordák felé fújja a hideg levegőt! A számítógépek tápjánál ez pont fordítva van, elszívják a
meleg levegőt, ezért ott a hűtés csak zajos, de nem túl hatékony.

Az is előfordulhat azonban, hogy nagy melegben vagy túlzott igénybevétel esetén így is
túlmelegednek a FET tranzisztorok, ami végül is a tönkremenetelükhöz vezetne. Ezért célszerű
hőkapcsolóval is ellátni a vezérlőnket.
73

A hőmérséklet érzékélésére használhatunk hagyományos félvezetőket - diódákat, tranzisztorokat is
- de kapható direkt erre a célra kifejlesztett "hőellenállás", azaz termisztor is, amelynek az
ellenállása a hőmérséklet emelkedésével csökken. Az elmélettel itt ismerkedhetsz meg.
Mivel a termisztorok jelleggörbéje nem teljesen lineáris, ezért különböző ellenállású termisztorok
kaphatók a különböző hőmérséklettartományokra:
- 10 kO-os termisztor: -40 °C és 25 °C között
- 50 kO-os termisztor: -3 °C és 65 °C között
- 100 kO-os termisztor: 7 °C és 77 °C között
Mivel mi azt szeretnénk, hogy kb. 45 °C-nál kapcsolja le a hőkapcsoló a tápot a vezérlőről, ezért
nekünk megfelel az 50 kO-os és a 100 kO-os termisztor is.
A termisztort a hűtőbordára szerelhetjük vagy olyan más alkatrészekre, melyeknek a hőmérsékletét
szeretnénk figyelni. Az is jó ötletnek tűnik, ha a villanymotorra is felszerelünk egy termisztort, így
nem csak a vezérlő áramkört védjük a túlmelegedés ellen, hanem a villanymotort is.
Egy egyszerű kapcsolást mutat be a következő ábra:

9. ábra. A hőkapcsoló

Az R
t
a termisztor, aminek vegyünk 50 kO-osat, ehhez a P2 potméter értéke legyen 47 kO. A
potmétert úgy kell beállítani, hogy a kívánt hőmérsékleten a P2-n eső feszültség megnövekedjen
annyira, hogy a logikai NEM kapu bemenetén a feszültség 7 V fölé kerüljön. Ezt az értéket
kísérlettel lehet meghatározni.

74

Túlfeszültség védelem
Ez a védelem valójában szükségtelen a villanyautónál, mert pontosan meghatározott lesz az
akkumulátorok száma és feszültsége, így még a teljesen új és teljesen feltöltött akkumulátoroknak
se haladja meg az összesített feszültsége a vezérlő elektronika felső feszültséghatárát.

Mélykisülés védelem
Ez a védelem viszont már fontos, mivel ha az akkumulátorokat túlságosan lemerítjük, akkor azok
nagyon hamar tönkremennek. A 12 V-os akkumulátorok megengedett legalacsonyabb feszültsége
10,5 V. Ha a feszültségük ez alá esik, akkor már nem szabad tovább használni, hanem újra kell
tölteni.
A teljesítményerősítő fokozat meghajtó IC-je az IR2121. Ennél az IC-nél beépített védelem van,
azaz ha az IC tápfeszültsége leesik 11,8 V alá, akkor az IC automatikusan lekapcsol, s a FET-eket
már nem nyitja ki. Ennek ellenére nem árt egy külön erre a célra kialakított "figyelő" áramkört is
beszerelnünk a vezérlőbe. Ezt legegyszerűbben egy műveleti erősítővel valósíthatjuk meg, amit
komparátorként (összehasonlítóként) használunk. A következő ábra ezt a kapcsolást mutatja.

10. ábra. A mélykisülés védelem kapcsolása

A kapcsolás működési elve, hogy az U
m
feszültséget összehasonlítjuk egy fix feszültséggel, melyet
a Zener dióda biztosít. Az R2 ellenállás szerepe a Zener diódán átfolyó áram korlátozása. Mivel azt
szeretnénk, hogy kb. 1 mA folyjon keresztül a diódán, ezért az R2 értéke a következő lesz:
75

R2 = U
m
/ I
z
= 144 V / 0,001 A = 144000 O = 144 kO
Azt, hogy pontosan hány voltnál jelenjen meg az A
ki
kimeneten a vezérlő jel, az R3-P3
ellenállásokkal állíthatjuk be. Az R3 szerepe az, hogy védje a műveleti erősítőt a túl magas
feszültségektől, a P3 potméterrel pedig pontosan beszabályozhatjuk azt az értéket, ami alatt
bekapcsol a védelem. Itt is vehetünk 1 mA-t az ellenállásokon átfolyó áramnak, s számoljunk úgy,
hogy a P3 legfelső állásában max. 15 V jut az erősítő "-" bemenetére. Ekkor:
P3 = U
be_max
/ I
max
= 15 V / 0,001 A = 15000 O = 15 kO
R3 = (U
m
-U
be_max
)/I
max
= (144 V - 15 V )/ 0,001 A
R3 = 129000 O = 129 kO

Ellentétes polaritás védelem
Az akkumulátor polaritását megcserélve tönkretehetjük a vezérlőt, sőt akár az akkumulátorokat is.
Ennek elkerülésére a legegyszerűbb módszer egyenirányító diódák használata. A diódák
kiválasztásánál a maximális megengedett nyitóirányú feszültség és áram értékeit kell figyelembe
venni.

11. ábra. Ellentétes polaritás védelem

A LED dióda úgy van bekötve, hogy csak akkor világít, mikor ellentétes polaritással kötöttük be az
akkumulátort. Az R4 ellenállás szerepe a LED-re jutó áram és feszültség korlátozása. Ha 1 mA-es
áramerősséget akarunk átengedni a LED-en, akkor R4 értékét a következőképpen határozhatjuk
meg:
R4 = U
mbe
/ I
LED
= 144 V / 0,001 A = 144000 O = 144 kO
76

Itt ejtünk szót a 12 V-os tápfeszültségről is. Mivel a villanyautóban használatos motorok
mindegyike 12 V feletti feszültséget igényel, így az adott feszültséget le kell osztanunk a megfelelő
értékre. Erre látunk egy példát a következő ábrán.

12. ábra. A 12 V-ot előállító kapcsolás

Az R5 szerepe az Um feszültség lecsökkentése kb. 15 V-ra, s ezt a 15 V-ot stabilizálja 12 V-on a
7812-es stabilizátor IC. Az IC szerepe az, hogy jobban leválassza a kisfeszültségű áramköröket a
villanymotor okozta feszültség ingadozásoktól. Mivel a 12 V-os áramköri elemek maximum kb. 0,1
A-t vesznek fel, ezért az R5 ellenállás értéke a következők szerint határozható meg:
R5 = (U
m
- 15 V)/0,1 A = (144 V - 15 V)/0,1 A = 1290 O
P
R5
= (U
m
- 15 V)*0,1 A = (144 V - 15 V)*0,1 A = 12,9 W

Bekötés védelem
A különböző csatlakozók és dugaszaljak legyenek eltérő formájúak, ezáltal nem lehetséges azok
felcserélése.

Számítógépes csatlakozás
Mivel a vezérlőt a villanyautó motorjának a sebességszabályozására használjuk, és ezt a
sebességszabályozást manuálisan, a gázpedálra erősített potméterrel végezzük, ezért ez a funkció
számunkra felesleges.

77


A teljes kapcsolási rajz
A fenti ismertető után nézzük meg, hogy néz ki a teljes kapcsolási rajz.

13. ábra. A vezérlő kapcsolási rajza

A kapcsolási rajzon van néhány alkatrész, aminek a pontos értéke nincs meghatározva, hiszen ez a
kiválasztott motor paramétereitől függ.

A következő oldalon az akkumulátorok kiválasztásáról és méretezéséről lesz szó.

78


79


Az akkumulátorok kiválasztása és méretezése

Az akkumulátorok típusa fontos szempont számunkra, hiszen ez dönti el, hogy egy töltéssel hány
km-t tudunk megtenni a villanyautónkkal.
A hagyományos autóakkumulátorokat olyan céllal tervezték, hogy indításkor nagyon nagy
áramokat lehessen levenni róluk, utána pedig az autó generátora tölti vissza menet közben az
indításkor elhasznált energiát. Ezek az akkumulátorok nem hosszabb távú használatra lettek
kitalálva. Ha viszont a töltést csak a feléig vesszük le az akkumulátorról, akkor esetleg ezek az
akkumulátorok is használhatók a villanyautóban.
Az igazán megfelelő akkumulátorok a mélykisülésű akkumulátorok, melyek ugyan nem teszik
lehetővé még rövid ideig sem a nagyon nagy áramfelvételeket, viszont le tudják adni gyorsításkor
vagy emelkedőn a kivehető áramerősség másfélszeresét és hosszútávon biztosítják a megfelelő
áramerősséget. Ez a fajta akkumulátor nem károsodik akkor sem, ha szinte teljesen kisütjük, innét
az elnevezés: "mélykisülésű".

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy az egy töltéssel megtehető idő meghatározásakor azt az időt
vesszük figyelembe, mikor a villanymotor forog. Viszont a belsőégésű motoroktól eltérően nincs
alapjárati fordulatszám, tehát a megtehető időbe nem kell beleszámolni pl. a lámpáknál való
várakozás idejét.
Ezért elegendő általában egy teljes napra egy töltés energiája, hiszen a ténylegesen felhasznált
időnél csak a haladást kell számításba venni. Ha a bevásárló központ mondjuk 10 percre van
autóval a lakhelyedtől, de ebből a 10 percből 6 perc a lámpáknál való várakozással telik, akkor
valójában csak 4 percet kell számolnod a motoridőre.


80

Ingyenenergia a házunkban

Bevezető

Álmodoztál már arról, hogy milyen jó lenne, ha nem kellene fizetned a lakásod vagy házad
rezsijéért egy fillért se? Biztos vagyok benne, hogy igen! A most következő oldalakon azt tudhatod
meg, hogyan lehet ezt megvalósítanod a jelenlegi technikai eszközöket felhasználva.
A megoldás az Ingyenenergia használata.
Először megvizsgáljuk, hogy milyen fogyasztók vannak egy hétköznapi házban, mennyi energia
szükséges azok táplálására, majd kielemezzük az Ingyenenergia különböző formáinak (pl. a
napenergiának, a szélenergiának, a Föld hőjének és elektromosságának stb.) az alkalmazási
lehetőségeit.
Konkrét számításokat és terveket fogsz olvasni, amiket felhasználva Te is élvezheted az
Ingyenenergia nyújtotta szabadságot.
Pénzt csak egyszer kell költened - a berendezések megépítésére - utána azonban nyugodtan
elfelejtheted a számlákat. Ha azt gondolod, hogy ez lehetetlen, akkor csak olvasd végig a következő
oldalakat és meglátod, hogy így is lehet élni!
Jelenleg a következő energiahordozókért fizetünk minden hónapban: az elektromosságért, a gázért,
vízért és fűtésért. Fizetünk csatornadíjat is, de bemutatok majd olyan víztisztító eljárásokat is,
melyek amellett, hogy mentesítenek a csatornadíjtól még a környezetünk szennyezését is
kiküszöböli.
A gázzal a gáztűzhelyet működtetik és sok helyen ezzel oldották meg a vízmelegítést és a fűtést is.
Mi villanytűzhelyet fogunk alkalmazni, fűtésre és vízmelegítésre pedig a különböző egyébb
módszereket használunk. Ezzel a gázt ki is kapcsolhatjuk és mivel a fűtést se gázzal vagy
elektromos árammal oldjuk meg, így jelentősen lecsökkenthetjük az elektromos fogyasztók által
felvett teljesítményt is.
Elsőként az elektromos fogyasztókkal és azok lehetséges táplálásával foglalkozunk, elmondjuk,
hogyan lehet kihasználni a Föld elektromosságát, a napenergiát és a szélenergiát. Utána a fűtés és
melegvízellátást tárgyaljuk, bemutatva, hogy hogyan használhatjuk ki a Föld melegét és a napfényt
81

de eddig kevésbé ismert módszerekről is szó fog esni. Végül a víz kérdésével fogunk foglalkozni,
annak ingyenes beszerzésével és tisztításával, ismét csak a Földet használva.

A házunk elektromos energiaellátása

Bevezető

Első látásra talán úgy tűnik, hogy egy teljes háztartás energiaellátását nem lehet házi körülmények
között megoldani, mivel azok rengeteg energiát igényelnek. Az elkövetkező oldalakon ezt a tévhitet
szeretném eloszlatni.

Az itt javasolt energiaellátó rendszert (legalábbis annak bizonyos formáit) bárhol alkalmazhatod:
lakásban, házban, nyaralóban, sőt akár hajón is.
A következő ábrán ennek a rendszernek a felépítését láthatod.

1.ábra. A háztartásunk energiaellátó rendszere
82

Mint az ábrán is látható, a különböző energiaforrások, mint például a Nap, a szél, a Föld stb.
energiáit akkumulátorokban tároljuk el, s ezt az eltárolt 12 V-os vagy 24 V-os egyenfeszültségű
energiát alakítjuk át egy inverter segítségével szabványos 220 V-os 50 Hz-es hálózati feszültséggé.
Ennek oka az, hogy az energiaforrások nem mindig állnak a rendelkezésünkre, nem süt mindig a
nap, nem fúj mindig a szél, így az energiát valahol tárulnunk kell ezekben a szünetekben is. De van
egy másik oka is: a fogyasztók koránt sem egyenletesen veszik fel a működésükhöz szükséges
energiát és nagy részük csak időlegesen működik, amit aztán kikapcsolt állapot követ. Ha az
akkumulátor töltésére felhasznált energiaforrásunkat úgy kéne tervezni, hogy az a csúcsidőkben
felvett energiát biztosítsa állandóan, akkor az feleslegesen nagy helyet foglalna el, nem is beszélve a
horribilis belekerülési költségekről.
A következő oldalakon egyenként kielemezzük az egyes részegységeket. Elsőként a
háztartásunkban használt fogyasztóinkat vizsgáljuk meg, kiszámoljuk, mennyi energiát
fogyasztanak, kielemezzük a csúcsidőkben felvett energia mennyiségét és a lehetséges
takarékossági módszereket. Ezt követően az inverterekkel ismerkedünk meg és arra is láthatsz
javaslatot, hogyan tudod Te magad is azt megépíteni, majd a napenergia, szélenergia és a Föld
energiáinak a kiaknázásáról olvashatsz és azok lehetséges egyéni vagy kombinált felhasználásáról.
Mindenhol konkrét számításokat végezhetsz az egyedi igényeidnek megfelelően, mely számításokat
a számítógéped meg is jegyzi, így azokhoz mindig visszatérhetsz és bármikor meg is változtathatod
azokat.
A lehetséges energiaforrások sora nem merül ki a napenergia, szélenergia és a Föld elektromos
energiájának a kiaknázásával. Számos olyan készülék van, mely közvetlenül a nullpontenergiát
vagy a mágnesekben tárolt energiát hasznosítja. Hogy csak egyet említsek, ott van a M.E.G
(Mozdulatlan Elektromágneses Generátor), de ezek a készülékek külön témaként vannak
feldolgozva a weblapomon, mivel egyetlen oldalon nem lehet kitárgyalni a működési elvüket és a
megépítésük leírását.

NullPontEnergia, avagy az éter

Az ingyenenergia-eszközök mindegyike ugyanazt teszi. Valamilyen módon kinyeri a bennünket
körülvevő nullpontenergia [NPE] vagy más néven éter egy részét, méghozzá úgy, hogy a kinyerésre
használt energia kisebb, mint a kinyert energia. Az energiakülönbözet adja az "ingyenenergiát".
Ezen az oldalon arról olvashatsz, hogy mi is az a nullpontenergia.
83


"Olyan bámulatosak ezek a tények, hogy úgy tűnik, maga a Teremtő elektromosnak tervezte meg
ezt a bolygót."
Nikola Tesla, Electrical World and Engineer, 1905 január 7

A fizikusok már régen felismerték, hogy egy energiaóceánban létezünk. Az elektromágneses
nullpontenergia jelenlétét egy dán fizikus, M. J. Sparnaay fedezte fel elsőként, miközben Hendrick
B. G. Casimir 1948-ban megkezdett kísérleteit folytatta. Ezek a kísérletek egy erő jelenlétét
mutatták ki, mely két elektrosztatikusan nem feltöltött lemez között volt megfigyelhető. Ez az erő a
vákuumban lévő lemezek körül folyó elektromágneses energia formájában jelent meg.

Sparnaay felfedezte, hogy a lemezekre ható erő nem csak termálenergia (hő) formájában jelenik
meg, hanem egy másfajta sugárzásként is, amit jelenleg a klasszikus nullpontenergiának nevezünk.
Sparnaay azt is felfedezte, hogy az elektromágneses nullpontenergia nem csak a vákuumban létezik,
hanem az abszolút nullafokos hőmérsékleten (mínusz 273 °C) is. Ezért nevezzük ezt az energiát
nullpontenergiának, mivel az abszolút nullfokra lehűtött anyag esetén is megmarad ez az energia.
Az NPE jelen van a vákuumban, homogén (egységes) és izotróp (minden irányban egyenlő)
valamint mindenütt megtalálható. Egy adott frekvenciájú energia intenzitása a frekvencia köbével
arányos. Következésképpen a frekvencia növekedésével az energia a végtelenségig növekedhet. Az
NPE bevezetésével az abszolút nullafokos hőmérsékletű vákuum már nem jelenti az
elektromágneses energia megszűnését.
84


Az NPE azon tulajdonságai, hogy látszólag végtelen az energiasűrűsége és a tér minden pontjában
jelen van, nagyon vonzó energiaforrássá teszi azt számunkra. Ugyanakkor mivel ezek a nagy
energiasűrűségek csak nagyon magas frekvenciákon léteznek és mivel a jelenleg létező technológiai
eszközök csak alacsonyabb frekvenciákon működnek hatékonyan, ezért ennek az energiának a
megcsapolása lehetetlen a hagyományos technikai eszközökkel. Ez az oka annak, hogy még nem
látjuk ezt az energiát a mai társadalmainkban.
Legalábbis mostanáig nem láttuk....
Ennek az energiának a megcsapolására egy olyan antennát vagy vevőt kell konstruálnunk, mely
ezeken a különösen magas frekvenciákon is működik.
Ez az energia igencsak intenzív. A Nóbeldíjas Richard Feynman és Einstein egyik pártfogoltja,
John Wheeler kiszámolták, hogy egy kávéscsésze térfogatú energia több mint elegendő a világ
összes óceánjának az elpárologtatására!
Andre Sakharov orosz fizikus véleménye szerint minden anyag energiatengerben úszik. A modern
fizikusok szerint a csillagok és az anyagot alkotó részecskék közötti űr fluktuáló energiával van
feltöltve. A világ számos pontján végzett kutatások sok anomáliát tártak fel, melyek okát az NPE
jelenlétével magyarázzák. Azt is gyakran hallhatjuk, hogy az NPE megcsapolási módjának a
85

felfedezése az Univerzum egyesített mező elméletének a kulcsa. Más szavakkal mondva, a
tudomány jelenlegi értelmezése egy nagy kirakójáték, melyből egy hatalmas darab hiányzik. Talán
az NPE ez a hiányzó darab, amely egy "Új Tudomány" eljövetelének a hírnöke.
Ezt a szöveget innét fordítottam le.

A következőkben Dr. Jay Garrett írását olvashatod el, melyben az NPE veszélyeiről van szó.
Mit csinál az NPE ?
Az univerzális NPE mező olyan, mint egy teljesen nyugodt tó felszíne. Nincs rajta mozgás. Az
egész csak egy felület. Ha viszont valami keresztülhatol a víz felszínén, akkor az megtöri azt és
hullámokat hoz létre. A hullám felső része vízből van, akárcsak az alsó. Hasonló módon, az anyag
NPE-ból áll, csak ez egy jóval összetettebb forma. Az NPE olyan energia, amely abszolút nem
vibrál. Az energia bizonyos vibrációját fotonnak hívjuk. A még több vibrációval rendelkező
energiát quarkoknak nevezzük. A még több vibrációval rendelkező energiát elektronnak, protonnak
és neutronnak hívjuk. A még több vibrációval rendelkező energiát pedig atomnak, molekulának és
szilárd anyagnak hívjuk.
A magas vibrációs szinten működő lokalizált energiának, mint például az anyagnak ugyanakkor egy
bizonyosfajta energia-bemenetre vagy "nyomásra" van szüksége ahhoz, hogy ne folyjon szét. A
tudósok ezt a "gravitációs", "kovalens" és "ionos" kötésekkel, "erős" és "gyenge" nukleáris erőkkel
és elektronpályákkal magyarázzák. Ugyanakkor ez mind csak az eredménye az univerzális NPE
mező teljes "folyadéknyomásának". Az univerzális NPE mező teljes energiáinak összege pont
annyi, ami ahhoz kell, hogy összetartsa a fotonokat, elektronokat, atomokat, bolygókat és
naprendszereket. Ez a mező hozza létre a gravitációt, a centripetális és centrifugális erőket, a
tehetetlenséget, a súrlódást és azokat a kedves kis molekuláris kötéseket, amik annyi örömet
okoznak a kémikusoknak. A teljes univerzum energiából áll. Hogy pontosabbak legyünk:
nullpontenergiából.

Hogyan hozza létre az NPE mindezt ?
Mindenek előtt a "szilárd anyag" nem szilárd. Az elektronfelhők és az atommag közötti távolság
olyan nagy, mint a Nap és a Plútó közötti távolság, csak jóval kisebb léptékben. Tehát a "szilárd
86

anyag" főként űr. Az pedig, ami "szilárd anyag", csak az NPE összetett vibrációja, melyet az
univerzális NPE mező tart össze. Ez azt is jelenti, hogy az anyagnak tartott NPE legnagyobb része
keresztülhatolva az "anyagon" nem is hat arra. Ugyanakkor az a rendkívül jelentéktelen mennyiségű
NPE, ami kapcsolatba lép vele, elegendő ahhoz, hogy az atomokat és molekulákat összetartsa, hogy
az embereket a Föld felszínén tartsa és a bolygókat összetartsa, így hozva létre Kepler
bolygótörvényeit.
Képzelnéd el azt, hogy az óceán alján vagy. Elképzelhetetlenül nagy nyomás nehezedik rád minden
irányból, kivéve alólad. Most pedig azt képzeld el, hogy az egész univerzum egy nagy óceán, amely
téged a Földhöz nyom. Gigantikus nyomás nehezedik rád minden irányból, ugyanakkor kisebb a
nyomás a Földből a talpadon keresztüláramló irányból. Ez alkotja azt a negatív össz nyomást, ami
téged a Földön tart.
A nullpontenergia ehhez hasonlítható. Az NPE sugárzás nagyon kis százaléka ütődik az egyes
részecskékhez, de a Föld ezen részecskék hatalmas halmazát alkotja, s ez az áramlás hozza létre azt,
amit mi gravitációnak nevezünk.

Tehát akkor hogyan jutunk ingyenenergiához ?
Nos, az NPE mező tartja össze az anyagot, igaz? Természetesen igaz! Az is igaz, hogy sok NPE
kísérlet a bennünket körülvevő NPE mező manipulálásával foglalkozik. Részecske turbulencia,
Plazma turbulencia, magas szintű részecske rezegtetés... Az NPE az, ami összetartja az anyagot
annak bármely szintjén. Ha egy részecskének nincs 100%-os NPE kisugárzása, akkor az nem
100%-osan integrált, más szóval dezintegrált.
Pons és Fleishmann részecske rezegtetéssel kísérleteztek az elektrolizáló készülékükben. A
paladiumból készült katód kristályszerkezete nagyszerű hely volt a részecskék rezegtetésére. Amint
ezek a részecskék elkezdtek rezegni, tiszta energiává dezintegrálódtak és részeseivé váltak az NPE
energiafolyamnak.
Minél nagyobb a rezgés, minél nagyobbak a megrezegtetett részecskék, és minél nagyobb a rezgés
sebessége, annál több részecskét alakítunk ismét az NPE folyam részéve, azaz tiszta energiává. Így
jutunk hozzá az "Ingyenenergiához".

87

De akkor mi a probléma ?
A nullpontenergia határozza meg a fizika összes törvényét. A gravitációt, az elektromágneses és
nukleáris erőket, sőt még az időt is. Semmilyen mértékű reakció során sem lehet úgy manipulálni az
NPE mezőt az ingyenenergia kinyerésére anélkül, hogy ne torzítanánk el a gravitációs mezőt. Minél
nagyobb az NPE torzulás, annál nagyobb a gravitációs torzulás is.
James Redfield írt egy nagyszerű könyvet azon gépek pusztító hatásairól, melyek hatalmas
mennyiségű NPE manipulációkat idéznek elő. A "The Tenth Insight" (A tizedik betekintés) című
könyvben egy olyan gépről volt szó, melyet arra terveztek, hogy annyi energiát hozzon létre a
"vákuumból", amennyi az ország teljes területét ellátná energiával, s mindezt egyetlen erőműben.
Ugyanakkor a gravitációs és ideiglenes torzítások növekedtek, amint növelni próbálták az előállított
energia mennyiségét. Akármivel is próbálkoztak, nem tudták kiküszöbölni a gravitációs és
ideiglenes torzításokat.
Pontosan ez a veszélye az ingyenenergia készülékeknek. Ha túl erőteljes a készülék, a gravitációs
torzítások akkorák lesznek, hogy a Föld és a Hold között fennálló érzékeny gravitációs egyensúly
felborul és a Holdat felénk fogja húzni. Vagy az óceánokat fogja a városaink felett áthúzni. Esetleg
szétrombolhatja a kontinenseket. Sőt még az is lehetséges, hogy kihúz bennünket a jelenlegi
pályánkról, ami más bolygókkal való összeütközéshez vezethet.
A probléma az, hogy senki se tudja, mennyi az a túl sok. De addig, amíg néhány társaság
monopolizálni próbálja a technológiákat és az NPE-t a jelenlegi "központi energiaellátó"
módszerrel akarja felhasználni, addig a Föld, az emberiség és a Naprendszerünk állandó veszélyben
van.
Ugyanakkor az NPE tökéletesen biztonságos, ha nem akarsz egyetlen háznál többet ellátni
energiával. Kis méretű személyes generátorral az összes szükséges energiát elő tudjuk állítani
úgy, hogy szinte semmilyen negatív hatást se okozunk. A lényeg az, hogy ne legyünk mohók.
Néhány ember mohósága az összes többi ember életét romba döntheti.

Mit tehetünk ?
Olvasd el ezt az oldalt. Kérd meg a barátaidat, hogy olvassák el ezt az oldalt. Kérd meg a
családtagjaidat, hogy olvassák el ezt az oldalt. Ha tudod, hogy valaki NPE projekteken dolgozik,
88

kérd meg, hogy olvassa el ezt az oldalt. Tartsd észben, hogy minden ingyenenergia készülék az
NPE-t manipulálja. A "Nukleáris Korszak" csak séta volt a parkban ahhoz képest, amivel most
nézünk szembe.

Megjegyzés: Két magyarázatot olvashattál a nullpontenergiáról. Az egyikben azt látjuk, hogy az
NPE igen magas frekvenciájú energia, a másik pedig azt teljesen mozdulatlan energiának írja le. Ez
azt mutatja, hogy nincs egy határozott álláspont az NPE mibenlétével kapcsolatban, de az is tény,
hogy ennek ellenére van sok módszer, hogyan nyerhetjük ki ezt az energiát.
A másik dolog az, hogy az NPE-t csak kis mennyiségben megcsapolva lehet biztonságosan
használni, ezért a Fénykapu oldalain csak ilyen készülékekkel találkozhatsz. De ha belegondolunk,
a jelenlegi vízierőművek is igen jelentős károkat okoztak a természetben, nem is beszélve az
atomerőművekről. Ha valaki(k) valóban monopolizálni akarják az NPE technikákat, akkor a fentebb
említett veszélyek mellett még a jelenlegi rabságunk sem változna meg. Ugyanúgy kéne továbbra is
fizetnünk a villanyszámlát, gázszámlát, fűtési díjat, vízdíjat stb. A weblapomon javasolt
eszközökkel pont ezt szeretném megszűntetni.
Utolsó frissítés dátuma: 2004 június 01.


89

A Mozgás nélküli Elektromágneses Generátor

Bevezető


A Mozgás nélküli Elektromágneses Generátor (M.E.G.) onnét kapta a nevét, hogy az energiát
mozgó alkatrészek nélkül állítja elő.
A készülék maga egy közönséges transzformátorra hasonlít, annyi különbséggel, hogy itt két primer
és két szekunder tekercs van a vasmagon. A M.E.G. hatásfoka azonban messze meghaladja a
hagyományos transzformátorok 75-95 %-os hatásfokát. A következő oldalon ismertetésre kerülő
szabadalomban a hatásfok 320-360 % körül van, de a bemeneti feszültség további növelésével ez az
érték még tovább növekszik.
Mivel a készülék hatásfoka meghaladja a 100 %-ot, ezért csak az indításhoz kell külső tápforrást
használni. Amint azonban az indukció folyamata beindult, a külső tápra már nincs többé szükség.
Ezt a nagyszerű hatásfokot azáltal lehet elérni, hogy a primer tekercsekben folyó áram csak annyi
ideig folyik, amennyi a mágneses fluxus megváltoztatásához kell, a fluxus változása viszont több
áramot, így nagyobb teljesítményt indukál a kimeneti tekercsekben. Ezen kívül az állandó mágnes
energiája is hozzájárul a 100 %-nál nagyobb hatásfok eléréséhez.
A következő oldalakon először a szabadalommal ismerkedhetsz meg, majd Naudin készülékéről és
a terhelő ellenállások "előkezeléséről" olvashatsz egy ismertetőt, végül pedig az eddig elvégzett
kísérleteket tekintheted meg.

M.E.G. szabadalom


Ez a szabadalom Thomas E. Bearden, Stephen L. Patrick, James C. Hayes, Kenneth D. Moore és
James L. Kenny készülékét ismerteti. A szabadalmat 2002 március 26.-án jegyezték be az Amerikai
Szabadalmi hivatalban US 6,362,718 Bl számon.

90

Rövid ismertetés
Ez az elektromágneses generátor, mely nem tartalmaz mozgó alkatrészeket, egy állandó mágnesből
és egy mágneses magból áll, mely mag az első és második mágneses áramot tartalmazza. Az első
bemeneti és kimeneti tekercs az első mágneses áram körül, míg a második bemeneti és kimeneti
tekercs a második mágneses áram körül található. A bemeneti tekercsek váltakozva pulzálnak,
ezáltal biztosítva az indukált áramot a kimeneti tekercsekben. Az első tekercsekbe bevezetett áram
csökkenti az állandó mágnes fluxusát. Az elektromágneses generátor egy másik megvalósításában a
mágneses mag gyűrű alakú és a térben egymástól elválasztott lemezekből áll, ahol távtartók és
állandó mágnesek egymást váltogatva helyezkednek el a lemezek között. Egy kimeneti tekercs
található minden egyes távtartó körül. A bemeneti tekercsek a lemezek egy-egy része körül
találhatóak és pulzáló áram folyik rajtuk keresztül, ezáltal biztosítva az indukciós áramot a kimeneti
tekercsekben.

1. ábra. A M.E.G. első verziójának felépítése


A találmány részletes ismertetése
Az 1. ábrán látható a M.E.G. első verziójának felépítése. Az elektromágneses generátor (10) egy
állandó mágnesből (12) áll, mely a mágneses fluxus bemeneti áramát biztosítja, mely a mágnes
északi pólusából (14) indul ki és a mágneses magon (16) keresztül halad tovább. A mágneses
magon (16) keresztülfolyó mágneses mező egy jobb irányú (18) és egy bal irányú mágneses mezőt
(20) hoz létre. Mind a kettő a mágnes (12) északi (14) és déli pólusa (22) között áramlik.
91

Az elektromágneses generátort (10) egy kapcsoló és vezérlő áramkör (24) hajtja meg, mely
váltakozva hol a jobboldali (26), hol pedig a baloldali (28) bemeneti tekercsbe vezet elektromos
áramot. Ezek a bemeneti tekercsek (26 és 28) a mágneses mag (16) egy részé körül helyezkednek
el. A jobboldali bemeneti tekercs (26) a jobboldali mágneses mező (18) egy részét, míg a baloldali
bemeneti tekercs (28) a baloldali mágneses mező (20) egy részét veszi körül.
A jobboldali kimeneti tekercs (29) szintén körülveszi a jobboldali mágneses mező (18) egy részét,
míg a baloldali kimeneti tekercs (30) a baloldali mágneses mező (20) egy részét veszi körül.
A kapcsoló és vezérlő áramkör (24), valamint a bemeneti tekercsek (26 és 28) úgy vannak
elhelyezve, hogy amikor a jobboldali bemeneti tekercs (26) energizálva van, a tekercs északi
mágneses pólusa annak baloldalán (31) van jelen, mely az állandó mágnes (12) északi pólusához
(14) van legközelebb, és amikor a baloldali bemeneti tekercs (28) van energizálva, akkor az északi
mágneses pólus a tekercs jobb oldalán (32) van jelen, mely szintén az állandó mágnes (12) északi
pólusához (14) van legközelebb.
Ennek köszönhetően, mikor a jobboldali bemeneti tekercs (26) van mágnesezve, az az állandó
mágnes (12) mágneses fluxusát a jobboldali bemeneti tekercsen (26) löki keresztül. Ugyanígy,
mikor a baloldali bemeneti tekercs (28) van mágnesezve, az az állandó mágnes (12) mágneses
fluxusát a baloldali bemeneti tekercsen (28) löki keresztül.
Az is látszik, hogy a jobboldali bemeneti tekercsen (26) átfolyó elektromos áram az állandó mágnes
(12) által létrehozott jobboldali mágneses folyam (18) fluxusával ellentétes irányú, mely azt
eredményezi, hogy ennek a fluxusnak legalább egy kis része a baloldali mágneses folyamba (20)
transzformálódik át. Másrészt viszont, a baloldali bemeneti tekercsen (28) átfolyó elektromos áram
az állandó mágnes (12) által létrehozott baloldali mágneses folyam (20) fluxusával ellentétes
irányú, mely azt eredményezi, hogy ennek a fluxusnak legalább egy kis része a jobboldali mágneses
folyamba (18) transzformálódik át.
Míg az 1. ábrán bemutatott példában a bemeneti tekercsek (26 és 28) az állandó mágnes (12) északi
oldalán helyezkednek el, az is egyértelmű, hogy a bemeneti tekercsek (26 és 28) az állandó mágnes
(12) déli pólusán is elhelyezkedhetnek. Ekkor viszont a bemeneti tekercsek energizálása ellentétes
pólusú kell legyen. Általánosságban szólva, a bemeneti tekercsek (26 és 28) az állandó mágnes (12)
bármely oldalán elhelyezkedhetnek, csak az a lényeg, hogy a tekercsekben keletkező mágneses
mező az állandó mágnes (12) fluxusának egy részét a másik bemeneti tekercs által körülvett
mágneses mezőbe transzformálja át.
92

Jelen találmányban a bemeneti tekercseken (26 és 28) átfolyó áram soha nem ér el olyan magas
értéket, hogy a mágneses mag (16) telítődjön. A mágneses mag (16) telítődése azt jelenti, hogy a
bemeneti áram részleges növelése nem okoz az áramváltozásnak megfelelő mágneses
fluxusváltozást. Ez a bemeneti teljesítmény veszteségéhez vezetne. Az elektromágneses
generátornál (10) a bemeneti tekercsek (26 és 28) között kapcsolgatott áram nem kell, hogy
megállítsa az egyik mágneses folyamot (18 vagy 20), míg a másik mágneses folyamot irányítjuk.
Az elektromágneses generátor (10) a fluxus mintájának változtatásával működik, így nem szükséges
a fluxust teljesen átkapcsolni az egyik oldalról a másikra.
A kísérletek megmutatták, hogy ez a kialakítás előnyösebb a bemeneti tekercsek (26,28) által a
kimeneti tekercsekben (29,30) generált elektromos teljesítmény hatásfokának szempontjából.
A jobboldali kimeneti tekercs (29) elektromosan össze van kötve egy egyenirányítóval és szűrővel
(33), mely egy potméterrel (35) megvalósított szabályozón (34) keresztül juttatja a kimeneti
teljesítményt a terhelésre (126).
A lineáris szabályozó (34) kimenete az érzékelő és kapcsoló áramkör (36) bemeneti jeleként is
szolgál. Az érzékelő és kapcsoló áramkör (36) az induláskor összekapcsolja a kapcsoló és vezérlő
áramkört (24) egy külső tápforrással (38), pl. egy indító akkumulátorral. Miután az elektromágneses
generátor megfelelő módon beindult, az érzékelő és kapcsoló áramkör (36) érzékeli, hogy a
szabályozó (34) által beállított feszültség elérte a kellő szintet, így a kapcsoló és vezérlő áramkör
(24) táplálását átkapcsolja a külső tápforrásról (38) a szabályozó (34) kimenetére. Miután az
átkapcsolás megtörtént, az elektromágneses generátor (10) külső tápforrás nélkül folytatja a
működését.
A baloldali kimeneti tekercs (30) elektromosan össze van kötve egy egyenirányítóval és szűrővel
(40), mely egy potméterrel (43) megvalósított szabályozón (42) keresztül juttatja a kimeneti
teljesítményt a terhelésre (44).
93


2. ábra. A kapcsoló és vezérlő áramkör (24) első verziójának sematikus működési elve

Az oszcillátor (50) biztosítja a flip-flop (54) órajelét (lásd a 2.ábrát). A flip-flop (54) Q és Q'
kimenetei egy-egy meghajtó áramkörön (56 és 58) és kimeneti meghajtó FET-eken (60 és 62)
keresztül jutnak a bemeneti tekercsekre (26 és 28) úgy, hogy azok felváltva kapnak áramot. A jelen
találmánynál a tekercseken (26 és 28) alkalmazott feszültséget (V), mely a FET-eken (60 és 62)
keresztül jut rájuk, az érzékelő és kapcsoló áramkör (36) vezérli.

3. ábra. A 2. ábrán ismertetett meghajtók bemenetére érkező impulzusok

A 3. ábrán a 2. ábrán ismertetett meghajtók és FET-ek (60 és 62) bemenetére érkező impulzusok
láthatók. Míg az egyik FET (60) bemenetére érkező vezérlőjel a 64-es számmal van jelölve, addig a
másik FET (62) bemenetére érkező vezérlőjel a 66-ossal. Mind a két bemeneti tekercs (26 és 28)
pozitív feszültséggel van meghajtva.
94


4. ábra. a kapcsoló és vezérlő áramkör (24) második verziójának sematikus működési elve

A 4. ábra a kapcsoló és vezérlő áramkör (24) második verziójának sematikus működési elvét
mutatja be. Ebben a verzióban egy oszcillátor (70) hajtja meg a flip-flopot (72). A flip-flop (72) Q
és Q' kimenetei egy-egy időzítőre (74 és 76) kapcsolódnak. Az időzítők (74 és 76) kimenetei egy-
egy meghajtón (78 és 80) keresztül a FET-ekre (82 és 84) jutnak, így a bemeneti tekercsekre (26 és
28) felváltva jutnak azok az impulzusok, melyek ideje rövidebb, mint a flip-flop (72) Q és Q'
kimenetein megjelenő impulzusok szélessége.

5. ábra. A 4. ábrán ismertetett meghajtók bemenetére érkező impulzusok

Az 5. ábrán a 4. ábrán ismertetett meghajtók és FET-ek (82 és 84) bemenetére érkező impulzusok
láthatók. Míg az egyik FET (82) bemenetére érkező vezérlőjel a 86-es számmal van jelölve, addig a
másik FET (84) bemenetére érkező vezérlőjel a 88-assal.
Az 1. ábrán bemutatott példában, a jobboldali kimeneti tekercsben (29) csak akkor generálódik a
teljesítmény, mikor a jobboldali mágneses folyam (18) fluxusa változik. Ehhez hasonlóan, a
95

baloldali kimeneti tekercsben (30) is csak akkor generálódik a teljesítmény, mikor a baloldali
mágneses folyam (20) fluxusa változik.
Ezért kívánatos meghatározni, hogy egy adott elektromágneses generátor esetén milyen
impulzusszélesség biztosítja a gyakorlatilag leggyorsabb mágneses fluxusváltozást. Ezt az
impulzusszélességet a 2. ábrán bemutatott oszcillátor (50) frekvenciájának változtatásával érhetjük
el, amikor is a 3. ábrán bemutatott impulzusformákat kapjuk. Másik megoldásként az 5. ábrán
bemutatott kapcsolás időzítőinek (74 és 76) a beállítását módosíthatjuk alacsonyabb oszcillációs
frekvencián. Ebben az esetben a bemeneti tekercsek nincsenek megterhelve a szükségesnél
hosszabb ideig. Mikor akármelyik bemeneti tekercsen több ideig folyik áram, mint amennyi ideig
az szükséges a mágneses fluxusváltozás előidézéséhez, akkor az teljesítményveszteséget idéz elő,
mely teljesítmény a bemeneti tekercsek melegítésére fordítódik, nem pedig a kimeneti tekercsekben
indukált teljesítmény növelésére.
Számos kísérlet lett levezetve az 1. ábrán bemutatott elektromágneses generátor
működőképességének meghatározására, azaz hogy elegendő teljesítmény generálódik-e a kapcsoló
és vezérlőáramkör által vezérelt bemeneti tekercsek (26 és 28) és egy külső terhelés (44)
meghajtására. Az ezekben a kísérletekben alkalmazott kialakítás a következő volt:
- A bemeneti tekercsek (26 és 28) menetszáma 40 volt 18 gauge-os (1,22 mm átmérőjű)
rézvezetékkel.
- A kimeneti tekercsek (29 és 30) menetszáma 450 volt 18 gauge-os (1,22 mm átmérőjű)
rézvezetékkel.
- Az állandó mágnes (12) északi és déli pólusa közötti magassága 40 mm a 89. nyíl irányában,
a szélessége 25,4 mm a 90. nyíl irányában, a mélysége pedig 38,1 mm volt.
- A mágneses mag (16) magassága 90 mm a 89. nyíl irányában, szélessége 135 mm a 90. nyíl
irányában, a mélysége pedig 70 mm volt.
- A mágneses magban (16) egy központi lyuk volt, melynek magassága 40 mm a 89. nyíl
irányában (az állandó mágnes (12) elhelyezésére), szélessége 85 mm a 90. nyíl irányában.
- A mágneses mag (16) két darab "C" alakú félből ált, melyek a 92. jelű vonalnál
kapcsolódtak össze. Ezen voltak elhelyezve a bemeneti (26 és 28) valamint a kimeneti
tekercsek (29 és 30).
- A mágneses mag (16) anyaga lemezes vasalapú mágneses ötvözet volt, melyet pl. a
"Honeywell"-nél lehet vásárolni "Magnetic Alloy 2605SA1" néven.
- A mágnes anyagát vas, neodium és bór kombinációja alkotta.
96

A bemeneti tekercsek (26 és 28) 87,5 kHz-es oszcillátor-frekvenciával lettek meghajtva. Méréseink
szerint ez a frekvencia biztosította az optimális hatásfokot a 2. ábrán bemutatott kapcsolásban.
Ennek a frekvenciának a periódusideje 11,45 mikrosekundum. A flip-flop (54) úgy lett beállítva,
hogy a "Set" és "Reset" jelek az oszcillátor jelének felfutó élére változtak, így mind a két FET-re
(60 és 62) ugyanakkora idejű, 11,45 mikrosekundumos impulzusok jutottak. A kikapcsolási idő
szintén 11,45 mikrosekundum volt.

A 6a.-6h ábrák az impulzusok grafikus ábrázolásai, melyek egyidejűleg jelentek meg az 1. ábrán és
2. ábrán bemutatott elektromágneses generátornál, mikor a bemeneti feszültség 75 V.
A 6a. ábra a FET (60) vezérlőjeleit (100) mutatja, mely a jobboldali bemeneti tekercset (26) hajtja
meg.

6a. ábra. A jobboldali FET (60) vezérlőjelei

A 6b. ábra a másik FET (62) vezérlőjeleit (102) mutatja, mely a baloldali bemeneti tekercset (28)
hajtja meg.

6b. ábra. A baloldali FET (62) vezérlőjelei

A 6c és 6d ábrák a FET-eken (60 és 62) külső tápforrásról történő táplálásakor mérhető feszültség
és áramimpulzusokat mutatják be.
97

A 6c. ábrán a feszültségszintet (104) láthatjuk. Míg az akkumulátor névleges feszültsége 75 V volt,
addig egy süllyedő átmeneti jel (106) képződik ezen a feszültségen minden alkalommal, mikor
valamelyik FET (60 vagy 62) bekapcsolódik. Ennek az átmeneti jelnek a mintája az akkumulátor
belső ellenállásától és a mágneses generátor jellemzőitől függ.

6c. ábra. A bemeneti tekercsek feszültségszintje akkumulátoros tápforrás esetén

A 6d. ábrán a FET-eken (60 és 62) folyó áramokat (106) láthatjuk, mikor a tápforrás az
akkumulátor.

6d. ábra. A FET-eken folyó áramok akkumulátoros tápforrás esetén

Mivel a 104 és 106 jelek a FET-eken (60 és 62) folyó áramok hatását mutatják, ezért az átmeneti
jelek csúcsai közötti időintervallum 11,45 mikrosekundum.
A 6e-6h ábrák a kimeneti tekercseken (29 és 30) mért feszültség és áramszinteket mutatják.
A 6e. ábra a jobboldali kimeneti tekercs (29) kimeneti feszültségét (108), míg a 6f ábra a baloldali
kimeneti tekercs (30) kimeneti feszültségét (110) mutatja.

98

6e. ábra. A jobboldali kimeneti tekercs kimeneti feszültsége


6f. ábra. A baloldali kimeneti tekercs kimeneti feszültsége

A 6g. ábra a jobboldali kimeneti tekercs (29) kimeneti áramát (116), míg a 6h ábra a baloldali
kimeneti tekercs (30) kimeneti áramát (118) mutatja.

6g. ábra. A jobboldali kimeneti tekercs kimeneti árama


6h. ábra. A baloldali kimeneti tekercs kimeneti árama
Vegyünk egy példát: a jobboldali kimeneti tekercs (29) kimeneti áramának jele (116) egy első
átmeneti csúcsot (112) tartalmaz, melyet a baloldali bemeneti tekercsben (28) folyó áramimpulzus
okoz azáltal, hogy a mágneses fluxust a jobboldali mágneses folyamba (18) irányítja. A második
átmeneti csúcsot (114) a baloldali bemeneti tekercsben (28) folyó áram kikapcsolása és a jobboldali
bemeneti tekercs (26) áramának bekapcsolása okozza.
99



7. ábra. A kimeneti teljesítmény a bemeneti feszültség függvényében
A 7. ábra az elektromágneses generátornak (10) a bemeneti feszültség nyolc különböző, 10 V és 75
V közötti értékeinél mért kimeneti teljesítményét mutatja. Az oszcillátor frekvenciája 87,5 kHz-re
volt beállítva. A mérőpontokat a 120-szal jelölt pontok mutatják, míg a 122 jelű görbe a többtagú
regressziós elemzés alapján lett megrajzolva.


8. ábra. A hatásfok a bemeneti feszültség függvényében
A 8. ábra a kimeneti és bemeneti teljesítmények alapján számolt hatásfokot mutatja a 7. ábrán
jelzett mérőpontokban. Minden egyes mérőpontnál a kimeneti teljesítmény jelentősen meghaladta a
bemeneti teljesítményt. A teljesítményértékek a feszültségek és áramok alapján lettek kiszámolva
100

minden egyes mérőpontnál, több mérési eredményt átlagolva. A mérések egy Textronic THS730
digitális oszcilloszkóp segítségével lettek elvégezve.
Amíg az elektromágneses generátor (10) sokkal magasabb feszültség és áram mellett is működött
telítődés nélkül, a bemeneti feszültség le lett korlátozva 75 V-ra a kapcsolóáramkör feszültséghatára
miatt.
Akik a jelen "művészeti ágban" jártasak, azok tudják, hogy vannak olyan alkatrészek, melyek jóval
magasabb kapcsolófeszültséggel is tudnak dolgozni. A kísérletek során mért adatok alapján lett
kikövetkeztetve, hogy 100 V bemeneti feszültség és 140 mA bemeneti áram mellett a bemeneti
teljesítmény 14 W, ami mind a két kimeneti tekercsben (29 és 30) 48 W kimeneti teljesítményt
produkál 12 mA-es átlagos kimeneti áram és 4000 V-os átlagos kimeneti feszültség mellett. Ez azt
jelenti, hogy mindegyik kimeneti tekercsnél (29 és 30) a hatásfok 3,44.
Bár a 4000 V-os kimeneti feszültség szükséges lehet néhány alkalmazásban, a kimeneti feszültség
könnyen szabályozható az elektromágneses generátor (10) felépítésének egyszerű
megváltoztatásával. A kimeneti feszültség automatikusan lecsökken a kimeneti tekercsek
menetszámának csökkentésével. Ha a kimeneti tekercsek menetszámát 450-ről lecsökkentjük 12-re,
akkor a kimeneti feszültség leesik 106,7 V-ra, miközben a kimeneti áram 0,5 A-ra növekszik mind a
két kimeneti tekercsben (29 és 30). Ezzel a módszerrel az elektromágneses generátor (10) kimeneti
áramerőssége és feszültsége a kimeneti tekercsek (29 és 30) menetszámának változtatásával
szabályozható, miközben a kimeneti teljesítmény nem változik jelentősen. A kimeneti teljesítményt
a bemeneti áram határozza meg a mágneses fluxus változtatásának segítségével.
A hatásfok minden esetben jelentősen meghaladta az 1-et (lásd a 8. ábrát), ami azt jelenti, hogy a
kimeneti tekercsek (29 és 30) mindegyikében a kimeneti teljesítmény jóval nagyobb a bemeneti
tekercsekre (26 és 28) vezetett teljesítménynél. Ezért az nyilvánvaló, hogy az elektromágneses
generátor (10) megépíthető öntápláló módon, ahogy ezt már megtárgyaltuk az 1.ábránál. Az 1.ábrán
bemutatott példában a rövididejű külső tápforrás (38) használatát leszámítva a bemeneti tekercsekre
(26 és 28) a teljesítményt teljes mértékben a jobboldali kimeneti tekercsről (29) vezettük. Ha
bármelyik kimeneti tekercs (29 vagy 30) teljesítménye több mint elégséges a bemeneti tekercsek
(26 és 28) vezérléséhez, akkor egy újabb terhelést (126) adhatunk a jobboldali kimeneti tekercsre
(29), mely eddig csak a bemeneti tekercsek (26 és 28) táplálását végezte. Másrészt viszont, mind a
két kimeneti tekercs (29 és 30) használható a bemeneti tekercsek által igényelt teljesítmény
biztosítására, pl. a kimeneti tekercsek (29 vagy 30) egyike a 2. ábrán bemutatott egyik FET (60),
míg a másik kimeneti tekercs a másik FET (62) számára biztosítja a V feszültséget.
101

A termodinamikai megfontolásokkal kapcsolatban szeretnénk megjegyezni, hogy míg az
elektromágneses generátor (10) működik, ez egy nyílt rendszer, nem pedig egy termodinamikai
egyenlőség. A rendszer az állandó mágnes mágneses fluxusának statikus energiájából merít. Mivel
az elektromágneses generátor (10) öntápláló, külső energia felvétele nélkül működik, ezért a
rendszer termodinamikája egy nyílt disszipáló rendszer, mely környezetének az energiáját - ebben
az esetben az állandó mágnesben tárolt mágneses fluxusenergiáját - átveszi, összegyűjti majd
szétszórja (disszipálja).
Az elektromágneses generátor (10) folyamatos használata az állandó mágnes mágnesességének
elvesztését eredményezi. Az állandó mágnes anyaga ezért lehetőleg a Föld olyan ritka elemeiből
tevődjön össze, mint vas, neodium és bór, mivel az ilyen mágnesnek viszonylag hosszú ideig
megmarad a mágnesessége.
Jelen elektromágneses generátor ezért nem egy örökmozgó, hanem egy olyan rendszer, melyben az
állandó mágnes által kisugárzott fluxust elektromos árammá alakítjuk, mely egyrészt a készüléket,
másrészt pedig a rákapcsolt terhelést táplálja. Ez a nukleáris reaktorokhoz hasonlítható, ahol a
tápláló anyag sugároz ki energiát, mely a láncreakciót fenntartja, ezáltal fűtve az elektromosságot
generáló vizet.


9. ábra. Az elektromágneses generátor második verziójának keresztmetszete
102

A 9. ábrán az elektromágneses generátor (130) második verziójának keresztmetszetét láthatjuk. Ez
az elektromágneses generátor (130) nagyon hasonlít az első verziójú elektromágneses generátorhoz
(10), annyi különbséggel, hogy az első verzióban a mágneses mag (132) a 134. jelű vonal mentén
összekötött két félből állt, melynél mind a két kimeneti tekercs (135) egy műanyag orsóra (136) lett
tekercselve, még mielőtt az orsó (136) a mag (132) lábaira (137) lett volna helyezve. A 9. ábrán azt
is láthatjuk, hogy az egyik bemeneti tekercs (138) máshol helyezkedik el.
Az 1. ábrán bemutatott példában azt is látjuk, hogy mind a két bemeneti tekercs (26 és 28) a
mágneses mag (16) felső részén volt elhelyezve, miközben a kialakult mágneses mezők északi
pólusai a bemeneti tekercsek (26 és 28) belső felénél (31 és 32) jelentkeztek. Ezek az északi
pólusok így az állandó mágnes (12) északi pólusához (14) estek a legközelebb.
A 9. ábrán bemutatott példában az első bemeneti tekercs (26) elhelyezkedése megegyezik az 1.
ábrán bemutatott példával, a második bemeneti tekercs (138) viszont az állandó mágnes (12) déli
pólusa (140) mellé lett helyezve. A második bemeneti tekercs (138) déli mágneses pólusa a tekercs
belső felére (142) esik. Mikor a bemeneti tekercs (138) be van kapcsolva, akkor az állandó mágnes
(12) fluxusa a baloldali mágneses áramból (20) a jobboldali mágneses áramba (18) irányítódik.

A 10. és a 11. ábra olyan elektromágneses generátort (150) mutat be, mely a második megvalósítás
első verziója alapján készült. A 10. ábra felülnézetben, míg a 11. ábra elölnézetben mutatja a
generátort.
103


10. ábra. Elektromágneses generátor felülnézetben (a második megvalósítás első verziója)

11. ábra. Elektromágneses generátor elölnézetben (a második megvalósítás első verziója)

Az ez elektromágneses generátor (150) minden sarkán tartalmaz egy-egy kimeneti tekercset (152 és
153), valamint egy állandó mágnest (154), mely a kimeneti tekercsek között húzódik minden
irányban. A mágneses mag (156) egy felső lemezt (158), egy alsó lemezt (160) és egy négyzetes
távtartót (162) tartalmaz, mely a kimeneti tekercsek (152 és 153) között húzódik minden irányban.
Mind a felső (158), mind pedig az alsó lemez (160) tartalmaz központi rekeszeket (164).
104

Minden egyes állandó mágnes (154) azonos módon van elhelyezve, tehát az északi pólusuk a felső
lemez (158) felől található.
A nyolc bemeneti tekercs (166 és 168) a felső lemez (158) körül, a kimeneti tekercsek (152 és 153)
és az állandó mágnesek (154) között vannak elhelyezve. Minden egyes bemeneti tekercs (166 és
168) úgy van elhelyezve, hogy a végeiken kialakuló mágneses pólus a szomszédos állandó
mágnesek (154) pólusainak megfelelőek legyenek. Így a bemeneti tekercsek (166) bekapcsolásakor
az állandó mágnesek (154) mágneses fluxusai a szomszédos kimeneti tekercsekből (152) a másik
kimeneti tekercsekbe (153) irányítódnak, a bemeneti tekercsek (168) bekapcsolásakor pedig az
állandó mágnesek (154) mágneses fluxusai a szomszédos kimeneti tekercsekből (153) a másik
kimeneti tekercsekbe (152) irányítódnak. Az első csoport bemeneti tekercsei (166) és a második
csoport bemeneti tekercsei (168) váltakozva energizálódnak, ahogy erről már az 1. ábra kapcsán
beszéltünk. A kimeneti tekercsek első csoportjában (152) ennek megfelelően az impulzusok első
csoportja által, míg a kimeneti tekercsek másik csoportjában (153) az impulzusok második
csoportja által indukálódik áram.
Tehát, a bemeneti tekercseken (166) keresztül folyó áram az állandó mágnesekből (154) áramló
fluxus növekedését idézi elő a távtartókon keresztül (162) a kimeneti tekercsekben (153), míg a
másik kimeneti tekercsekben (152) a fluxus csökkenését. Másrészt viszont, a másik bemeneti
tekercseken (168) keresztül folyó áram az állandó mágnesekből (154) áramló fluxus növekedését
idézik elő a távtartókon keresztül (162) a kimeneti tekercsekben (152), míg a másik kimeneti
tekercsekben (153) a fluxus csökkenését.
Míg a 10. ábrán és a 11. ábrán bemutatott példában a felső lemezen (158) elhelyezett összes
bemeneti tekercs (166 és 168) fel van tüntetve, az is egyértelmű, hogy ezen bemeneti tekercsek (166
és 168) némelyike az alsó lemezen (160) is el lehetne helyezve, ahogy ezt a 9. ábrán is láthatjuk.

A 12. ábra olyan elektromágneses generátor (170) felülnézetét mutatja be, mely a második
megvalósítás második verziója alapján készült.
105


12. ábra. Elektromágneses generátor felülnézetben (a második megvalósítás második verziója)
Ebben a verzióban az a különbség, hogy mind a felső (172), mind pedig az alsó lemez (nincs
feltűntetve) kör alakú, míg az állandó mágnesek (174), a távtartók (176) és a kimeneti tekercsek
(178) henger alakúak. A bemeneti tekercsek (180) elhelyezkedése és kapcsolása megegyezik a 9.
ábrával és a 10. ábrával kapcsolatos leírásokban ismertetett móddal.
Jelen találmányban az alkalmazott mágneses mag lehetőség szerint nanokristály ötvözetből vagy
amorf ötvözetből készüljön, az anyaga pedig legyen lemezekből összerakva. Például a mágneses
mag lehet kobalt-niobium-bór ötvözet vagy más vasalapú mágneses ötvözet.
Az állandó mágnes anyaga lehetőleg a Föld ritka elemeit tartalmazza, például samarium kobalt vagy
vas, neodium és bór kombinációja legyen.
A találmány itt még tovább folytatódik, de az már csak az eddig elmondottak ismétlése, ezért azt
nem fordítottam le.

A M.E.G. működésének fizikai magyarázata


A M.E.G. szabadalomban olvashattuk, hogyan is épül fel a Mozgás nélküli Elektromágneses
Generátor és röviden a működési elvről is szó esett. Ezen az oldalon azonban röviden
összefoglaljuk, hogyan lehetséges ez az egynél nagyobb hatásfok.
106


- Az első oka ennek a nagyszerű hatásfoknak az, hogy nem vezetünk annyi áramot a bemeneti
tekercsekbe, ami telítené a vasmagot. A telítődés során ugyanis a primer tekercsekben folyó
áram változása nem okoz ugyanakkora energiájú változást az elektromágneses mezőben,
aminek következtében a szekunder tekercsekben már ez a csökkentett energiájú
elektromágneses mező indukálna - kevesebb - áramot.
- A második ok az, hogy az impulzusok szélessége (időtartama) optimális. Ez azt jelenti, hogy
a felfutó és lefutó élek által generált elektromágneses mező változás se nem túl gyors, se
nem túl lassú. Ha túl gyors lenne, akkor a felfutó él által előidézett fluxus-változást a lefutó
él energiájának egy része lerontaná, ha pedig túl lassú lenne, akkor egy olyan holt idő
alakulna ki, ami alatt a vezérlő impulzus állandó energiát venne fel az áramforrásból,
viszont - az állandó értéke miatt - ez nem okozna fluxus-változást. Ez tehát csak veszteség
lenne.
- A harmadik ok pedig az, hogy a M.E.G. készülék egy állandó mágnest is tartalmaz, aminek
a mágneses energiáját a kimeneten felhasználjuk. Ez az irányított mágneses energia alkotja a
többletenergia jelentős részét, de nem csak ez. Mint majd később látni fogjuk, Naudin
kipróbálta azt is, hogy a kísérlet közben kivette az állandó mágnest a vasmagból, majd újból
visszahelyezte. Az állandó mágnes nélkül is egynél nagyobb hatásfokot tapasztalt, de a
mágnes visszahelyezése után ez jelentősen megugrott.
- Azt is érdemes még megjegyezni, hogy a M.E.G. hatásfoka a bemeneti feszültség
növekedésével folyamatosan növekedett. Ez azzal magyarázható, hogy az alacsonyabb
feszültségeknél nagyobbak a bemeneti oldalon fellépő veszteségek. A feszültséget növelve a
bemeneti feszültség hasznos része növekszik a veszteségekhez képest, ami a hatásfok
növekedését eredményezi.
- Még egy fontos feltétel: a kimeneti tekercsek terhelése egy nemlineáris terhelő-ellenállás
kell legyen, aminek az ellenállása a feszültség növekedésével növekszik. A nemlineáris
ellenállás előállításáról később lesz szó.
Végezetül következzen egy animáció, ami a M.E.G. működési elvét mutatja be.
107


A bemeneti tekercsekre jutó impulzusokat a tekercs zöld színe mutatja. A vasmag színei a mágneses
indukció nagyságát mutatják. A legkisebb indukciót a fehér szín, míg a legnagyobbat a piros jelzi.

A következő oldalon Naudin M.E.G. készülékéről olvashatsz.

Naudin M.E.G. készüléke


J. L. Naudin is épített egy M.E.G. készüléket, s igen jó hatásfokot ért el. Mivel Naudin nem
mellékelt sok szöveget a képekhez, ezért inkább én fűztem megjegyzéseket hozzájuk.

Mint azt Naudin leszögezte, az itt látható képek a saját mérési eredményeit tükrözik, nem Thomas
Bearden-ét. A most ismertetésre kerülő készülék már a harmadik verzió. Az előző két verzióban
Naudin nem tudott 0,96-0,97-nél jobb hatásfokot elérni, s a bemeneti és kimeneti áram és
108

feszültséggörbék se voltak pontosan olyanok, mint a M.E.G. szabadalomban látható görbék. Ezért
ezekkel a kísérletekkel itt nem is foglalkozunk.
Először ismerkedjünk meg az elektronikával. A kapcsolási rajzot az 1. ábrán láthatod.

1. ábra. A kapcsolási rajz (Naudin 3. verziója)

A bemeneti tekercsek (L1 és L2) menetszáma 100, a vezetékek átmérője 0,5 mm (AWG 24). A
kimeneti tekercsek (L3 és L4) menetszáma 1500, a vezetékek átmérője 0,457 mm (AWG 26).
Az áramkör lelke egy TL494CN impulzusszélesség modulátor IC. A kapcsolás azért ilyen egyszerű,
mert ez az IC magában foglal egy állítható frekvenciájú oszcillátort és egy flip-flopot, valamint
kimeneti jelerősítőket. Az IC kimeneti jeleit egy-egy BUZ11 jelű FET erősíti fel a bemeneti
tekercsek számára.
Az áramkör egy 25 V-os tápfeszültségről üzemel, ez határozza meg a bemeneti tekercsekre jutó
maximális feszültség értékét is.
A kapcsolási rajzból kitűnik, hogy itt Naudin a kimeneti teljesítmény egy részét nem vezette vissza
a bemenetre, mivel ezzel kapcsolatban bizonyos nehézségek léptek fel. (Erről lejjebb még ejtünk
pár szót!)

109

A vasmag és a tekercsek méretezése a 2. ábrán látható.

2. ábra. A vasmag és a tekercsek méretei

A vasmag szalagos magból készült, melynek típusa MetGlas AMCC-320.

3. ábra. A szalagos vasmag két különböző nézetben
110

A MetGlas vasmagról további adatokat itt olvashatsz.
A kész M.E.G. készüléket a 4. ábrán láthatod.

4. ábra. A kész M.E.G. készülék
A baloldali dobozban a vezérlő elektronika található, jobboldalon pedig az összerakott és
tekercsekkel ellátott vasmag látható. Az előtérben lévő két huzalellenállás biztosítja a kimeneti
tekercsek terhelését.

A következő ábrákon a bemeneti és kimeneti jelek alakját vizsgálta Naudin egy Tektronix
THS720P típusú oszcilloszkóppal. Az áramot (CH2) mind a bemeneti, mind pedig a kimeneti jelek
-os kerámia és nem induktív ellenálláson keresztül mérte.
111


5. ábra. A bemeneti tekercsekre jutó feszültség, áram és teljesítményadatok
Az 5. ábra adatai a következők:
- A kék vonal (CH1) a bemeneti feszültséget mutatja. Ennek átlagos értéke 28 V körül volt.
- A sárga vonal (CH2) a bemeneti áramot mutatja. A csúcstól-csúcsig mért amplitúdó 250 mA
körül volt.
- A piros vonal (MATH) a bemeneti feszültség és áram alapján számolt bemeneti
teljesítményt mutatja. A csúcstól-csúcsig mért amplitúdó 7 W körül volt.
-ot jelent.

112


6. ábra. A kimeneti tekercsekre jutó feszültség, áram és teljesítményadatok
A 6. ábra adatai a következők:
- A kék vonal (CH1) a kimeneti feszültséget mutatja. A csúcstól-csúcsig mért amplitúdó 1000
V körül volt.
- A sárga vonal (CH2) a kimeneti áramot mutatja. A csúcstól-csúcsig mért amplitúdó 90 mA
körül volt.
- A piros vonal (MATH) a kimeneti feszültség és áram alapján számolt kimeneti teljesítményt
mutatja. A csúcstól-csúcsig mért amplitúdó 25 W körül volt.
-ot jelent.
Érdemes megfigyelni, hogy a kimeneti teljesítményt ábrázoló hullám periódusideje a fele a
kimeneti áram és feszültség periódusidejének. Ennek okát az egyik Olvasó, Bence elmagyarázta:
"Amikor először láttam a 6. ábrát, magam is csodálkoztam a teljesítmény frekvenciájának
kétszereződésén. El is könyveltem magamban, hogy ott valami nincs rendben. Ez néhány hónapja
volt.
Ma jutott eszembe, hogy ha valamit két azonos frekvenciájú periodikus
113

jel szorzataként számíthatunk, annak periódusideje értelemszerűen fele
lesz a kiindulási jelekének. ( Jelen esetben könnyen belátható, mert az áram és a fesz. fázisban
vannak, de ez akkor is igaz, ha fáziseltérés van
közöttük! )
Mellékeltem egy ábrát, (7. ábra) melyen zöld számokkal bejelöltem a nulla tengelyeket és
időpontokat:

7. ábra. Bence magyarázata a teljesítmény periódusidejének megkétszereződésére

1. időpillanat:
Fesz = 0
Áram = 0
Telj = 0 * 0 = 0
114

2. időpillanat:
Fesz = +Umax
Áram = +Imax
Telj = (+Umax) * (+Imax) = Umax * Imax = Pmax
3. időpillanat:
Fesz = 0
Áram = 0
Telj = 0 * 0 = 0
4. időpillanat:
Fesz = -Umax
Áram = -Imax
Telj = (-Umax) * (-Imax) = Umax * Imax = Pmax
Látható, hogy mialatt a feszültség illetve az áram 360°ot írt le, a teljesítmény már másodszor
ismételte önmagát, vagyis 720°ot tett meg, ami két teljes periódus egy áram illetve feszültség
periódus alatt! "

Naudin a kimeneti tekercseken mért feszültség és áram közötti fáziseltérést is megvizsgálta. Erre a
célra egy PM3215 2x50 Mhz Philips típusú analóg oszcilloszkópot használt.
115


8. ábra. A kimeneti tekercseken mért feszültség és áram fázisai

A M.E.G. készülék hatásfokának a meghatározására Naudin egy 9 W-os fénycsövet kötött az egyik
kimeneti tekercsre terhelésként. Azt láthatod a 9. ábrán.

9. ábra. A M.E.G. készülék egyik kimeneti tekercsének a terhelése egy 9 W-os fénycső
A bemeneti teljesítmény a tápegységből felvett teljesítmény alapján lett meghatározva...
116


10. ábra. A bemeneti teljesítmény meghatározása
...A kimeneti teljesítmény pedig az oszcilloszkóp adatai alapján.

11. ábra. A kimeneti teljesítmény meghatározása
Naudin a következőket írta a hatásfok számolásával kapcsolatban:
- A M.E.G. készülék, tehát az elektronika és a tekercsek terhelés nélkül 1,75 W teljesítményt
vettek fel a tápegységből.
- Mikor a 9 W-os fénycsövet az egyik kimeneti tekercsre kapcsolta, akkor a
teljesítményfelvétel 3,25 W-ra emelkedett (P = 25 V * 0,13 A = 3,25 W). Ebből
következően a lámpára jutó tényleges bemeneti teljesítmény csak 3,25 - 1,75 = 1,5 W volt.
- A kimenetre kapcsolt lámpa mért átlagos teljesítményfelvétele 6,764 W volt.
-
117

A M.E.G. szabadalomban a 8. ábrán bemutatott bemeneti feszültség-hatásfok görbén is 2 körüli
hatásfokot láthatunk a 25 és 50 V-os feszültségtartományban. A szabadalom azt is említi, hogy a
hatásfok a bemeneti feszültség növekedésével javul, sőt, ha a hatásfok görbéjét alaposabban
szemügyre vesszük, akkor jól látszik, hogy ez a hatásfok exponenciálisan növekszik a bemeneti
feszültség növelésének hatására.
Mindebből nyilvánvaló, hogy a nagyobb bemeneti feszültség alkalmazása a célszerűbb. Ezt
mutatja a 11. ábra is.

11. ábra. Naudin kísérleteinél mért bemeneti és kimeneti teljesítménygörbék a bemeneti feszültség
függvényében

Mivel a kimeneti és bemeneti tekercsek menetszámának aránya N = L3 / L1 = 1500 / 100 = 15,
ezért a kimeneti feszültség átlagértéke 25 V * 15 = 375 V lenne a hagyományos
transzformátoroknál. Ezzel szemben itt csak 255,3 V-os átlagfeszültséget kaptunk. A kimeneti
áramnak viszont 0,13 A / 15 = 0,0087 A = 8,7 mA-nak kellene lennie, Naudin viszont 27,23 mA-t
kapott (lásd a 11. ábrát).
A Naudin által alkalmazott frekvenciát az oszcilloszkópos képek alapján is kiszámolhatjuk, ahol a
118

0,000042 = 23809,5 Hz, tehát az alkalmazott frekvencia valahol 23 és 24 kHz körül volt. Az első
két kísérletében Naudin jóval kisebb frekvenciákat használt, de azokkal nem járt eredménnyel.
Ehhez a magasabb frekvenciához viszont már megfelelő anyagból készült vasmag szükséges. Mint
feljebb már említettük, Naudin MetGlas AMCC-320 típusú vasmagot használt.

A kísérletek leírását Naudin a következő megjegyzésekkel zárta:
- "A kimeneti jeleket oszcilloszkóppal mértem és különböző egyéb módszerrel is
leellenőriztem (analóg és digitális szkópokkal és multiméterekkel), de ettől függetlenül még
előfordulhatnak mérési pontatlanságok.
- A kimeneti feszültség és az áram azonos fázisban vannak (lásd a 8. ábrát).
- A fenti mérésekhez hasonló eredményekhez csak akkor juthatunk, ha a terhelő ellenállás
-os, nem induktív, 5 W-os szénellenállás) "előkezelt".
- Az alkalmazott frekvencia 20 kHz-volt, a kimeneti feszültség csúcstól-csúcsig mért
amplitúdója pedig több, mint 1000 V.
- A kapcsoló impulzus négyszög alakú, 50 %-os kitöltési tényezővel.
- A két bemeneti tekercset váltakozva kell bekapcsolni.
- Ferrit mágnest használtam és közben azt figyeltem meg, hogy mikor a mágnest behelyeztem
a helyére és a bemeneti tekercsek fluxusai keresztirányú kaput alkottak, akkor a kimeneti jel
jelentősen felerősödött.
- Az RLoad terhelő-ellenállás gyorsan felmelegedett a M.E.G. bekapcsolása után.
- A legtöbb esetben a mért "látszólagos" teljesítmény a valóságban nagyobb volt, mivel az un.
Joule hatás következtében a teljesítmény legnagyobb része elektromágnesesség formájában
lett kisugározva.
- Egy elektromos Teslamérővel 16 kHz-nél 2,8 miliTeslát mértem az RLoad közvetlen
közelében.
- Egy elektromos térerősségmérővel 1250 V/m-t mértem 50 cm-re az RLoad-tól.
- -sugarakat.
- Légy óvatos, mikor a M.E.G. közelében dolgozol, mivel az erős elektromágneses
sugárzással rendelkezik."

Naudin készülékének angol nyelvű leírását itt találod.
119



Néhány jó tanács a M.E.G. építőknek Jon Flickinger-től:
"Ez az információ mindazoknak szól, akik már foglalkoznak a M.E.G. építésével vagy tervezik,
hogy megépítenek egy ilyen készüléket. Az itt következő tanácsok a sok-sok órai kísérlet során
leszűrt eredményeimet tartalmazzák.
Időpocsékolás akármilyen lineáris terhelő ellenállás segítségével mérni a M.E.G. teljesítményét, ha
a többletenergiát akarod meghatározni. A kimeneti terhelésnek nem reaktív és nem lineáris
terhelésnek kell lennie. Ennek az ellenállásnak növekednie kell a feszültség növekedésével, a
teljesítményét pedig a kimeneti feszültség és áram alapján számolhatjuk ki. Ha közönséges
ellenállással terheled le a M.E.G. készülékedet, azt fogod tapasztalni, hogy a hullámforma nem
egyezik meg sem a Bearden, sem a Naudin által bemutatott hullámformákkal! Csak nem lineáris
terhelés és helyesen "behangolt" M.E.G. esetén fogsz látni egy közel szinusz alakú félhullámot a
bemeneti tekercseknél. (Erről a következő oldalon még szó lesz.)
Nem lineáris terhelés és helyesen "behangolt" M.E.G. készülék, valamint megfelelő mérőműszerek
esetén tudsz mérni 1-nél jobb hatásfokot. Úgy tűnik, hogy a kimeneti tekercsekben először kialakul
a feszültség, s csak utána kezd átfolyni az áram a terhelésen.
Ez megegyezik Tom Bearden ezen eszközzel kapcsolatos nyilvános kijelentésével. A probléma
most már csak az, hogy ezt a plusz teljesítményt hogyan lehetne valamilyen hasznos munkára
fordítani. Nekem úgy tűnik, hogy a M.E.G. alacsonyabb szekunder-feszültséggel is működhet, s ha
a terhelés helyesen van megtervezve, még akkor is 1-nél jobb hatásfokot tudnánk elérni. Erre kell
fókuszálnia mindenkinek, aki ezzel a projekttel foglalkozik.
Javaslatok:
1. Amit meg kellene próbálni, az egy közönséges nem-lineáris, különböző feszültségekre
kalibrált MOV (Metal Oxid Varistor) vagy "tranziens absorber"-ek (átmeneti elnyelők). Én
Panasonic ZNR10K621U-kat használtam, amikkel a hatásfok a tekercsek menetszámának és
a tápfeszültségnek a függvényében 1,75 és 5 között változott.
2. Használj olyan FET-et, ami a BUZ11-nél magasabb Vds feszültséget is elvisel. Egy csak 50
V-os Vds feszültséget elviselő eszközben a primer tekercsek kikapcsoláskor keletkező
120

impulzus lavinahatást okoz, ami a FET túlzott felmelegedését eredményezi. Használj olyan
FET-et, melynek Vds feszültsége meghaladja a 200 V-ot és 4 A-t.
3. A tápegység legyen állandó áramot biztosító áramgenerátor, mely rövidzár-védelemmel is el
van látva.
4. Nem tudom eléggé kihangsúlyozni a kimeneti tekercsekben jelentkező magas feszültséggel
kapcsolatos biztonsági szempontokat. Kezeld elővigyázatosan a nagyfeszültséget!! Győződj
meg arról, hogy a kimeneti tekercsre kapcsolódó mérőeszközeid képesek elviselni a fellépő
nagyfeszültséget.
5. SOHA NE KAPCSOLD BE A TÁPFESZÜLTSÉGET, HA A M.E.G. KIMENETÉHEZ
NINCS TERHELÉS KAPCSOLVA, MIVEL A NYÍLT ÁRAMKÖR FESZÜLTSÉGEI
AKÁR HALÁLOS KIMENETELŰ ÁRAMÜTÉST IS OKOZHATNAK!"

Ezeket a jó tanácsokat angol nyelven itt találod. --- In jlnlabs@y..., Jon Flickinger <jonfli@i...>
wrote:
To All,

This information is to all those presently involved in or thinking about an attempted MEG
replication. I'm expressing opinions that I've come to from the results I've obtained after spending
many lab hours with many variations in topology and circuitry. In no way am I de-potentializing the
MEG (pun intended) but simply trying to share what I've learned about the device for the good of
the whole!

IMHO, it is a waste of time to attempt power measurements of the MEG standard load resistors
(that is, any linear resistive device) if one expects to see any excess energy. The output loads must
be resistive (non-reactive) and nonlinear. The resistance must decrease with increasing voltage and
the power must be calculated from the output voltage and current. Those of you powering
up your MEG for the first time with pure resistive loads, will find the waveforms do not match
Bearden's nor JLN's! Only with nonlinear loads and a properly "tuned" MEG will you see the near
half sine current waveform in your primary coils.
121


With nonlinear loads and a properly setup MEG, you will measure COP's >1 with the proper
measurement tools and techniques. In general, the MEG seems to like voltage build up in the
secondary windings before supplying current to the load!

If so, this would seem to align with Tom Bearden's public disclose of this device! The problem now
lies in the utilization of this excess power to do some useful work. It would appear to me that the
MEG can be run with lower secondary voltages and properly designed loads and still yield COP's
>1. In fact, this should be a focal point for anyone doing this project.

Suggestions-

1) A common nonlinear load device to try would be various voltage rated MOV's or transient
absorbers.
I used Panasonic ZNR10K621U's for COP's ranging from 1.75 to 5 depending on coil turns and
supply voltage. Ask JLN how he "conditioned" his carbon load resistor as I don't know. ( JLN
Answer, see at : http://jnaudin.free.fr/html/negres.htm )

2) Use a higher spec'd device for Vds than the BUZ11. With only a 50 v rating for Vds, this device
avalanches on the primary turn off flyback phase and results in abnormal heating. Use a device with
a Vds >200 volts and an Id >4 amps.

3) The power supply can also be a constant current source and will actually provide some measure
of safety if disaster strikes in the switching circuitry!

122

4) I can't stress strongly enough the safety issues regarding the high output voltages one will
encounter on the secondaries! USE CAUTION! Be sure your measurement devices connected to
any portion of the secondaries are capable of withstanding the voltages you will encounter.

5) NEVER POWER UP A MEG WITHOUT LOADS CONNECTED AS THE OPEN
CIRCUIT VOLTAGES
CAN BE LETHAL AND DESTRUCTIVE!


I can now understand why the MEG presents certain problems in achieving a self-running state and
it may not be necessary as Tom Bearden has recently tried to point out!

If anyone should experience valid COP's >1 with standard linear loads, please speak out!

Regards,

Jon Flickinger

A következő oldalon a terhelő ellenállás "előkezeléséről" olvashatsz.

A terhelőellenállás "előkezelése"

Szó esett arról, hogy Naudin egy bizonyos módon "előkezelte" a terhelő ellenállásokat. Itt
megtudhatod, hogyan teheted ezt meg Te is.
123


J.L.Naudin a következőket írta:
"A következőkben egy olyan módszerrel ismerkedhetsz meg, melynek segítségével saját magad
készíthetsz egy nem lineáris ellenállást közönséges szénellenállásból. Ennek az alkatrésznek néhány
érdekes tulajdonsága van, pl. magas az ellenállása egyenáram esetén, viszont váltakozó áram és
nagyfeszültség (> 1000 V) esetén az ellenállása alacsony.

A szükséges anyagok:
-
legyen.

1. ábra. Az "előkezelendő" új szénellenállás

- 20 kV-os pulzáló, 80 KHz-es egyenáramot biztosító nagyfeszültségű tápegység. (Ezt később
ismertetem.)
124


2. ábra. Nagyfeszültségű tápegység

A folyamat leírása:
- A teljesen új szénellenállás egyik oldalát kapcsold a nagyfeszültségű tápegység 0 V-jára, a
másik oldalát pedig egy 6 mm-es résen keresztül a nagyfeszültség másik oldalára, úgy, hogy
ott szikra keletkezhessen.
- Kapcsold be a tápegységet és állítsd be a lehető legnagyobb szikraközt.
- Azt fogod észrevenni, hogy a sárga színkód folyamatosan narancssárgára változik. Ez az
ellenállás felmelegedését jelzi.

125

3. ábra. A sárga színkód és a szikraköz

- Észre fogod venni, hogy a szikra kb. 1 perc múlva eltűnik.
- Kapcsold ki a tápfeszültséget és ellenőrizd le az ellenállás értékét. Körülbelül 300 k -osnak
kell lennie. Ha nem annyi, akkor végezd el a nagyfeszültséggel történő előkezelést még
egyszer.
Az előkezelt ellenállás most már készen áll a M.E.G. készüléken történő tesztelésre. Az 1. ábrán
ugyan 220 k -os és 0,5 W-os ellenállást használtam demonstrációs célokra, Te viszont használj
100 k -os és 5 W-os ellenállást."


4. ábra. Az ellenállás értéke az előkezelés előtt és után

Naudin a következő kapcsolást használta nagyfeszültségű tápegységként:
126


5. ábra. A nagyfeszültségű tápegység kapcsolási rajza

Az alkatrészek adatai a következők:
- L1 - 25 menet 0,4 mm átmérőjű rézvezetékből
- L2 - 6 menet 1 mm átmérőjű rézvezetékből
- L3 - A TV készülék sorkimenő transzformátorának szekunder tekercse
- A vasmag 10 mm átmérőjű és 115 mm hosszú ferritrúd
- A szikraköz 6 mm
- A vezérlő tranzisztor 2N3055A
- A tápfeszültség 12 V-os és legalább 4 A-t kell tudnia leadni (Ehhez pl. egy autóakkumulátor
teljesen megfelelne.)

Az "előkezelés"-ről szóló anyagot innét fordítottam le.

Az előkezelt ellenállás karakterisztikáit a következő ábrák szemléltetik.
127


6. ábra. Az előkezelt ellenállás értéke a feszültség függvényében


7. ábra. Az előkezelt ellenálláson eső feszültség az áram függvényében
128



8. ábra. Az előkezelt ellenálláson eső feszültség a teljesítmény függvényében

A fenti 3 ábrát innét töltöttem le.

Metal Oxid Varistor (MOV)
Az előző oldalon arról is szó volt, hogy un. Metal Oxid Varistor-t (MOV) is lehet használni
terhelésként. Ezek olyan alkatrészek, melyek ellenállása a feszültség növekedésével szintén
növekszik, ezért a MOV-okat feszültség-stabilizátorokban alkalmazzák. A következő ábrán egy
MOV tipikus áram-feszültség diagramját láthatjuk.
129


9. ábra. egy MOV tipikus áram-feszültség diagramja


A következő oldalon a ritka földfém mágnesekről olvashatsz.

A ritka földfém alapú mágnesekről

Mint a M.E.G. szabadalomban olvashattuk, a legkiválóbb mágnes a ritka földfémekből készült
mágnes, mely Neodímium – vas - bór vagy Szamárium-Kobalt ötvözet. Ezekről a mágnesekről
olvashatsz ezen az oldalon.
Neodímium – vas - bór típusú mágnesek
A Neodímium – vas - bór típusú mágnesek azon ritka földfém alapú mágnesek egyike, amely
minden eddigi mágnes koercitív erejét és energiaszorzatát meghaladja. Ennélfogva mint
porkohászati termék, a ritka földfém alapú mágnesek újabb generációját képviseli. NdFeB típusú
130

mágnesek kifejezett előnye a kisebb méret és tömeg mellett a nagyobb megbízhatóság és a kiváló
mágneses tulajdonságok. Az NdFeB típusú mágnesek felületvédelme lehet horgany (Zn), nikkel
(Ni), festett. Ennek a mágnestípusnak felületvédelmet kell biztosítani, mert annak hiányában
korrodálódik.

1. ábra. Neodímium – vas - bór típusú mágnesek

131


2. ábra. NdFeB demágnesezési görbéi

7.5 g/cm3
Curie hőmérséklet (T) 310°C
Rugalmassági együttható (E) 140 kN/mm2
Hajlítási ellenállás (Fe) 250 N/mm2
Nyomás ellenállás (Fp) 750 N/mm2
Keménység (Hv) 570 Vickers
Elektromos ellenállás (s) 150 mWcm
Speciális hőmérséklet (c) 440 J/Kg K
Hőmérsékleti vezetőképesség (I) 9 W/m K
1. táblázat. NdFeB néhány tulajdonsága

132


3. ábra. A Neodímium – vas - bór típusú mágnes összetétele


Szamárium-Kobalt
Magasabb hőmérséklet tartományban elsősorban a stabilan működő Szamárium-Kobalt mágnesek
használatát ajánljuk. A Szamárium-Kobalt mágnes anyagösszetétele miatt nem korrodálódik,
ellenáll sav és lúg roncsoló hatásának.

8.4 g/cm3
Curie hőmérséklet (T) 720°C
Rugalmassági együttható (E) 180 kN/mm2
Hajlítási ellenállás (Fe) 120 N/mm2
Nyomás ellenállás (Fp) 1000 N/mm2
Keménység (Hv) 550 Vickers
Elektromos ellenállás (s) 55 mWcm
Speciális hőmérséklet (c) 360 J/Kg K
Hőmérsékleti vezetőképesség (I) 13 W/m K
2. táblázat. SmCo5 néhány tulajdonsága

8.3 g/cm3
Curie hőmérséklet (T) 800°C
133

Rugalmassági együttható (E) 120 kN/mm2
Hajlítási ellenállás (Fe) 120 N/mm2
Nyomás ellenállás (Fp) 800 N/mm2
Keménység (Hv) 640 Vickers
Elektromos ellenállás (s) 85 mWcm
Speciális hőmérséklet (c) 320 J/Kg K
Hőmérsékleti vezetőképesség (I) 12 W/m K
3. táblázat. SmCo17 néhány tulajdonsága


4. ábra. A Szamárium-Kobalt típusú mágnes összetétele


A ritka földfém mágnesekről az információt innét vettem. Ha a mágnes beszerezhetőségén
gondolkozol, akkor itt kaphatsz bővebb felvilágosítást.

134

Az üzemanyag cellák

Bevezető

Az üzemanyag cellákról, vagy a hivatalosabb, bár kevésbé elterjedt nevükön tüzelőanyag elemekről
egyre több információt hallunk a médiában szerte a világon. Ezek az információk azonban inkább
csak tájékoztató jellegűek, a talajt készítik elő az eljövendő új elektromos (és hő) energiaforrás
számára, s csak kevés olyan információt tartalmaznak, melyek saját üzemanyag cellák készítésére
buzdítanák az embereket.
Az üzemanyag cellák elektrokémiai energia átalakító berendezések, melyek a hidrogént és az
oxigént alakítják vízzé, miközben elektromos áramot termelnek.
A hagyományos akkumulátorokhoz hasonlóan itt is elektrokémiai reakció játszódik le, viszont az
akkumulátorok a reakcióhoz szükséges kémiai anyagokat teljes mértékben önmagukban tárolják,
így a reakciók lejátszódását követően - utánpótlás hiányában - a villamos energia termelés leáll.
Az üzemanyag celláknál ugyanakkor az elektrokémiai reakcióhoz szükséges elemek (hidrogén és
oxigén) folyamatosan áramlanak a cellákba, így azok addig termelnek áramot, amíg ez a folyam
tart.
Az itt következő oldalakon megismerkedünk az üzemanyag cellák kialakulásának történetével,
működési elvével és típusaival, majd a házilag elkészíthető módszereket vizsgáljuk meg azzal a
céllal, hogy Te is kedvet kapjál egy ilyen készülék megépítéséhez.
Az üzemanyag cella története

Mielőtt az üzemanyag cellák működési elvével megismerkednénk,
röviden nézzük át a történetét.

Sir William Grove fejlesztette ki az első üzemanyag cellát 1839-ben Angliában. Az ezidőtájt
végzett elektrolízises kísérletei vezettek ahhoz a készülékhez, amit később "üzemanyag cella"-ként
ismert meg a világ.
135

Grove úgy gondolta, hogy ha az elektromos áram segítségével a vizet hidrogénra és oxigénra lehet
bontani, akkor ennek a reakciónak a fordítottjával, azaz az oxigén és hidrogén egyesítésével
valószínűleg áramot is lehet termelni. Ennek az elképzelésnek a letesztelésére két, egymástól
hermetikusan lezárt üvegbe egy-egy platina csíkot helyezett. Az egyik üveg hidrogén, a másik pedig
oxigén gázokat tartalmazott. Mikor ezeket a tartályokat híg sósavas oldatba merítette, áram kezdett
folyni a két elektróda között, miközben víz képződött a gázokat tartalmazó üvegekben. A
kapocsfeszültség megnövelésére Grove jó pár ilyen eszközt kötött sorba és létrehozta az un.
"gázelem"-et.

1. ábra. William Robert Grove és az üzemanyag cellája. A rajzon öt "gázelem" soros kapcsolása
látható, amellyel vizet bont a különálló cellában.

Ludwig Mond és Charles Langer kémikusok nevezték el ezeket a cellákat "üzemanyag cellának",
mikor 1889-ben megkísérelték megépíteni az első gyakorlatban is jól alkalmazható készüléket. A
kísérleteik során levegőt és ipari szén gázt használtak.
A tudósok és mérnökök hamar megtanulták, hogy ennek az új technológiának a kereskedelmi
hasznosítása sok akadályba ütközik. A XIX. század végére megjelentek a belsőégésű motorok és a
fosszilis üzemanyagok széleskörű elterjedése az üzemanyag cellákat a tudományos kuriózum
kategóriájába száműzte.
Dr. Francis Thomas Bacon, az angliai Cambridge Egyetem mérnöke írta meg az üzemanyag cellák
történetének következő fejezetét. 1932-ben Bacon újraélesztette és jópár módosítást is végrehajtott
az eredeti - Mond és Langer által kifejlesztett - készüléken. Ilyen módosítások voltak például, hogy
a drága platina elektródákat jóval olcsóbb, nikkel réteggel bevont fémekkel helyettesítette, a
kénsavas elektrolitot pedig az elektródákat kevésbé roncsoló KOH-val váltotta fel. Ez a készülék -
mely a "Bacon cella" nevet kapta - volt az első alkáli üzemanyag cella (AFC). További 27 évnek
136

kellett eltelnie, mire Bacon egy ténylegesen is működő üzemanyag cellát tudott készíteni. 1959-ben
Bacon bemutatta a készülékét, mely 5 kW villamos energiát termelt. Ez elegendő volt egy hegesztő
üzemeltetésére.

2. ábra. Dr. Francis Thomas Bacon az 5 kW-os üzemanyag cellájával

Egy amerikai mezőgazdasági gépeket gyártó cég, az Allis-Chalmers egyik alkalmazottja, Harry
Karl Ihrig szintén elkezdett érdeklődni az üzemanyag cella technológiája iránt. Az áttörés 1959
végén következett be, mikor bemutatta az első üzemanyag cellás járművet. 1008 db. cellát kötött
össze, mellyel 15 kW villamos energiát termelve egy 20 LE-s traktort hajtott meg.

A jelenlegi technológia
Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején megújult az érdeklődés az üzemanyag cellák
iránt. A NASA az akkoriban gyártandó ember vezette repülőgépek áramellátására keresett
megoldásokat. A hagyomáyos akkumulátorok használatát már elvetették azok súlya miatt, a
napenergia túl drága volt abban az időben, míg a nukleáris energiát túl kockázatosnak tartották. A
NASA kutatói számára az üzemanyag cella tűnt a legjobb lehetőségnek, ezért szponzorálni kezdték
a gyakorlatban is használható, jól működő üzemanyag cellák fejlesztését. Ezek az erőfeszítések
vezettek az első protoncserélő membrános üzemanyag cellák (PEMFC) kifejlesztéséhez.
1955-ben, miközben a NASA a kutatásait végezte, a General Electric (GE) egyik tudósa
módosította az eredeti üzemanyag cella konstrukciót. Willard Thomas Grubb perfluorozott polimer
gyantás ioncserélő membránt használt elektrolitként. Három évvel később a GE egy másik
kémikusa, Leonard Niedrach kieszelt egy módszert, amellyel erre a membránra platinát lehet
diffundáltatni. Ez a készülék végül "Grubb-Niedrach üzemanyag cella" néven vált ismertté. A GE
137

és a NASA együttesen fejlesztette ki ezt a technológiát a Gemini űrprogram keretén belül. Ez volt
az üzemanyag cella első kereskedelmi alkalmazása.
Az 1960-as évek elején a repülőgép motorokat gyártó Pratt & Whitney cég megvásárolta a Bacon
féle AFC szabadalom liszenszét. Azzal a céllal, hogy lecsökkentsék a súlyt és megnöveljék az
üzemanyag cella élettartamát Pratt & Whitney tökéletesítette az eredeti Bacon féle kialakítást.
Ennek eredményeként a cég megnyerta a NASA versenytárgyalását és ők szállították le az Apollo
űrhajó számára az üzemanyag cellát. Az AFC-t azóta a legtöbb ember vezette űrprogramban
széleskörűen használják.
Az 1970-es évek alatt az üzemanyag technológiát a földi rendszerekhez kezdték fejleszteni. Az
1973 és 1979 közötti olaj embargó elősegítette az üzemanyag cellák kutatását, mivel az amerikai
kormány a petróleum importtól való függőség megszűntetését akarta elérni.
Számos cég és kormányzati szerv kezdett komoly kutatásokba az üzemanyag cellák hátrányos
tulajdonságainak leküzdésére, hogy így a piacra dobhassanak megbízhatóan működő üzemanyag
cellákat. Az 1970-es és 80-as évek alatt hatalmas erőkkel folytak a kutatások a szükséges anyagok
kifejlesztésére, az optimális üzemanyag források meghatározására és a technológia árának
drasztikus csökkentésére.
Az 1980-as évek alatt az üzemanyag cella technológiája különböző alkalmazási területeken, pl. az
autógyártásban lett tesztelve. Az évtized technikai áttörését az jelentette, mikor 1993-ban egy
kanadai cég, a Ballard üzemanyag celláját alkalmazták egy járműben.
Az utóbbi pár évben kórházakban és iskolákban is telepítettek üzemanyag cellákat. Az Amerikai
Védelmi Minisztérium 30 PAFC rendszer telepítését támogatta, mely rendszer minden eleme 200-
200 kW villamos energiát termel, ezzel demonstrálva a technológia működőképességét valós
körülmények között. Ezen kívül a legtöbb autógyár bemutatta az üzemanyag cellával ellátott autóit.
Az első üzemanyag cellával ellátott buszok Chicagóban és Vancouverben lettek forgalomba állítva,
miközben a többi Észak Amerikai és Európai városban a közeljövőben tervezik hasonló járművek
üzembe helyezését.

Az üzemanyag cella működési elve

138

Ezen az oldalon az üzemanyag cellák működési elvéről olvashatsz.
Azonban mielőtt elkezdenénk tárgyalni, hogyan is épülnek fel az
üzemanyag cellák, ismételjük át a redoxi reakciókról tanultakat,
hiszen az üzemanyag cellákban is redoxi reakciók játszódnak le.

A redoxi reakciók elektronátmenettel járó reakciók, melyek során egyidejű elektron leadás és
felvétel történik.
Az elektron leadást oxidációnak, az elektronfelvételt pedig redukciónak nevezzük. Az oxidáció
során az oxidációs szám nő, a redukció során pedig csökken.
Nézzük meg a következő példákat:
2 H
2
=> 4 H
+
+ 4 e
-
oxidáció
O
2
+ 4 H
+
+ 4 e
-
=> 2 H
2
O redukció
Az oxidáció és redukció mindig egyidejűleg játszódik le és az elektronátmenet során megváltozik a
részecskék töltése.
Az oxidációs szám az adott anyagot felépítő atomok töltése. Gondolatban a nagyobb
elektronegativitású atomhoz rendeljük a közös elektronpárt, s az így keletkezett ion töltésszámával
egyezik meg az oxidációs szám.
Az oxigén oxidációs száma az oxidokban (O
2-
): -2, a hidrogén oxidációs száma pedig (H
+
): +1. A
molekulát felépítő atomok oxidációs számának algebrai összege zérus.
Ha az oxidációt és redukciót térben szétválasztjuk, akkor a kémiai reakció energiatermelésre
használható!
A galvánelem és az üzemanyag cella olyan berendezések, melyek a kémiai energiát elektromos
energiává alakítják át. Bennük önként végbemenő redoxi reakciók termelik az elektromos energiát.
A redoxi reakciókról az információkat innét vettem.

Az üzemanyag cella a következő részekből áll:
139

- Két elektródából (anódból és katódból)
- Katalizátorból, mely a két elektróda egymás felé néző oldalán található
- Elektrolitból (membránból), mely lehet szilárd vagy folyékony halmazállapotú
A következő ábrán az egyik legelterjedtebb, úgynevezett protoncserélő membrános üzemanyag
cella elvi rajza látható.
1. ábra. A protoncserélő membrános üzemanyag cella elvi rajza

A működési elv a következő: Az anódra adott nyomáson vezetett hidrogén molekulákat a platinából
készült katalizátor szétválasztja hidrogén atomokra, majd az atomok elektronjait az anódra vezetve
a H+ ionok a membránon átjutnak a katódhoz. A hidrogén ion egy pozitív töltésű protonból áll. A
membránt ezért nevezik protoncserélőnek, mivel csak a hidrogén iont, azaz a protont engedi át, míg
a negatív töltésű elektront nem. Az elektronok egy külső fogyasztón tudnak csak átjutni a katódba,
miközben hasznos munkát végeznek.
A katódra vezetett oxigén molekulák a katalizátor segítségével szintén lebomlanak oxigén
atomokra, melyek az anódból - valamilyen fogyasztón keresztül - átáramló elektronokkal és a
membránon átjutott hidrogén ionokkal egyesülve vizet alkotnak.
Ezt a folyamatot a következőképpen írhatjuk le:
Anód: 2 H
2
=> 4 H
+
+ 4 e
-

Katód: O
2
+ 4 H
+
+ 4 e
-
=> 2 H
2
O
140

Egyesített reakció: 2 H
2
+ O
2
=> 2 H
2
O
A reakció során az egy cellán keletkező feszültség értéke kb. 0,7 V, a DC áramerősség pedig a
másodpercenként átáramlott hidrogén és oxigéngázok mennyiségének a függvénye. Ha nagyobb
feszültséget szeretnénk elérni, akkor több cellát kell sorba kapcsolnunk.
Az üzemanyag celláknak több típusa létezik, melyeket az elektrolit (membrán) anyaga szerint
csoportosíthatunk. A különböző elektrolitok különböző tulajdonságokkal ruházzák fel az
üzemanyagcellát és a reakciók is különböző hőmérsékleten játszódnak le. Ennek megfelelően a
felhasználási területük is változik az elektrolit függvényében.
A következő táblázat (melyet innét vettem) az egyes üzemanyag cellákat hasonlítja össze.
Típusa Elektrolit
Működési
hőmérséklet
Elektromos
hatásfok
Üzemanyag
AFC
(alkáli)
30 % KOH oldat,
gél
80 °C
elméleti: 70%
gyakorlati: 62%
- tiszta H
2

- O
2

PEMFC
(proton-
áteresztő)
protonáteresztő
membrán
80 °C
elméleti: 68%
gyakorlati: 50%
- tiszta H
2

- O
2

- levegő
DMFC (direkt
metanol)
protonáteresztő
membrán
80 - 130 °C
elméleti: 30%
gyakorlati: 26%
- metanol,
- O
2

- levegő
PAFC (foszfor-
savas)
tömény foszforsav 200 °C
elméleti: 65%
gyakorlati: 60%
- tiszta H
2

- O
2

- levegő
MCFC (alkáli-
karbonátsó)
lítium-karbonát,
kálium-karbonát
650 °C
elméleti: 65%
gyakorlati: 62%
- H
2

- földgáz
- széngáz
- biogáz
- levegő
- O
2

141

SOFC (oxid-
kerámia)
yttrium-cirkon
oxidkerámia
800 - 1000 °C
elméleti: 65%
gyakorlati: 62%
- H
2

- földgáz
- széngáz
- biogáz
- levegő
- O
2

1. táblázat. Az üzemanyag cellák összehasonlítása

Mint látjuk, az üzemanyag cellák katódjára oxigént vezetünk, mely nagy mennyiségben található a
levegőben, így tulajdonképpen nem tiszta oxigént vezetnek a katódra, hanem levegőt (kivételt képez
az AFC).
Az anódra vezetett hidrogén már nem áll ilyen szabadon a rendelkezésünkre, azt elő kell állítani pl.
a víz elektrolízise segítségével vagy valamilyen gázból, pl földgázból kell azt kinyerni speciális
készülék, az un. reformer segítségével.
Az elektródákon mérhető feszültségkülönbség nem nagy, 0,7 V körül van, ezért pl. 12 V-os
feszültség eléréséhez 17 db cellát kell sorba kapcsolni. Ha a lakásunk, házunk villamos fogyasztóit
szeretnénk táplálni az üzemanyag cellával, akkor még egy invertert is közbe kell iktatnunk, ami a -
mondjuk - 12 V egyenfeszültséget átalakítja 220 V 50 Hz-es váltakozó feszültséggé.
A cellákban lejátszódó redoxi reakciónak azonban van egy mellékterméke is, mégpedig a hő. Az 1.
táblázat harmadik oszlopában van feltűntetve az egyes elektrolitoknál felszabaduló hő. Ebből az is
következik, hogy ha a ház elektromos fogyasztóinak a táplálását üzemanyag cellákkal oldjuk meg,
akkor a felszabaduló hőt pl. vízmelegítésre, esetleg fűtésre is hasznosíthatjuk.


Az üzemanyag cella feszültsége

142

Az üzemanyag cellák feszültsége fontos paraméter számunkra. Hogy
ez a feszültség milyen tényezőktől függ, azt ezen az oldalon
vizsgáljuk meg közelebbről.

A hidrogén üzemanyag cellák energiája és elektromotoros ereje (EME)
Az villamos energia-generátorok többségénél egyértelmű, hogy milyen energiaformát alakítunk át
villamossá. Jó példa erre a szélgenerátor, ahol az energia forrása egyértelműen a levegő molekulák
kinetikus energiája.
Az üzemanyag celláknál már nem ilyen könnyű szemléletesen ábrázolni az energiákat.

1. ábra. Az üzemanyag cella bemeneti és kimeneti energiái

A villamos teljesítmény és a kimeneti villamos energia könnyen kiszámítható a következő jól ismert
képletekkel:
P = U * I
és
W = U * I * t
A kémiai reakciókban résztvevő anyagok és a reakciótermék energiáit azonban már nem tudjuk
ilyen egyszerűen kiszámolni, mivel a H
2
, O
2
és H
2
O kémiai energiái kérdésesek, ezért olyan
kifejezések használatosak, mint entalpia, Helmholtz függvény és Gibbs féle szabadenergia.
Az üzemanyag cellák esetében a Gibbs féle szabadenergia fogalmát fogjuk használni, melynek
meghatározása a következő: "A Gibbs féle szabadenergia az a - nyomás és/vagy hőmérséklet
143

változására fordított munkán kívül - fennmaradó energia, amit külső munkára lehet fordítani." Az
üzemanyag cellában a "külső munka" az elektronok egy külső fogyasztón történő átmozgatását
jelenti. Az entalpia a Gibbs féle szabadenergia plusz az entrópia energiája.
A kémiai energiák ezen formája a mechanikában ismert potenciális energiához hasonlítható két
fontos ok miatt.
Az első ok az, hogy a nulla energiapont szinte bárhol meghatározható. Amikor kémiai reakciókkal
dolgozunk, a nulla energiapontot a tiszta elemekre határozzuk meg annak normális
halmazállapotában, szobahőmérsékleten és normál légköri nyomáson (25 °C; 0,1 MPa). Ezen
energiaszintek meghatározásakor a "Gibbs féle szabadenergia" kifejezés helyett inkább a "Gibbs
féle szabadenergia kialakulás" (G
f
) kifejezést használjuk. Egy közönséges hidrogén üzemanyag
cellánál, mely szobahőmérsékleten és normál légköri nyomáson működik, a "Gibbs féle
szabadenergia kialakulás" során a bemeneti értékeket nullának vesszük.
A potenciális energiával való második párhuzam az, hogy számunkra az energia megváltozása a
lényeges. Az üzemanyag cellában a Gibbs féle szabadenergia kialakulásának a változása a fontos,
azaz a AG
f
, mert ez határozza meg a kibocsátott energiát. Ez a változás a kémiai reakció termék
Gibbs féle szabadenergiájának és a kiinduló anyagok Gibbs féle szabadenergiájának a különbsége.
AG
f
= G
ftermék
- G
fkiinduló

Hogy az összehasonlítás még könnyebb legyen, a mennyiségeket mólban számítjuk. Ezt kisbetűvel
és felső vonallal jelöljük, pl. (g
f
)
H2O
a víz egy móljára jellemző Gibbs féle szabadenergia
kialakulás értéke.
Vizsgáljuk meg az üzemanyag cellában lejátszódó alapvető reakciót:
2 H
2
+ O
2
-> 2 H
2
O
ami megegyezik a következővel:
1
H
2
+ - O
2
-> H
2
O
2
144

A reakciótermék egy mól H
2
O, a kiinduló anyagok pedig egy mól H
2
és fél mól O
2
. Ebből
következik, hogy:
Ag
f
= g
ftermék
- g
fkiinduló

azaz:
1
Ag
f
= (g
f
)
H2O
- (g
f
)
H2
- -- (g
f
)
O2

2
Ez az egyenlet egyszerűnek tűnik, ugyanakkor a Gibbs féle szabadenergia kialakulás nem állandó, a
hőmérséklettől és a halmazállapottól is függ. A következő táblázat a Ag
f
értékeit tükrözi a hidrogén
üzemanyag cellák esetében.
A reakciótermék (víz)
halmazállapota
Hőmérséklet Ag
f

Folyékony 25 °C -237,2 kJ/mól
Folyékony 80 °C -228,2 kJ/mól
Gáz 80 °C -226,1 kJ/mól
Gáz 100 °C -225,2 kJ/mól
Gáz 200 °C -220,4 kJ/mól
Gáz 400 °C -210,3 kJ/mól
Gáz 600 °C -199,6 kJ/mól
Gáz 800 °C -188,6 kJ/mól
Gáz 1000 °C -177,4 kJ/mól
1. táblázat. A Ag
f
értéke különböző hőmérsékleteken

Az értékek előjele azért negatív, mert energia kibocsátásról van szó. Ha nem lennének veszteségek
az üzemanyag cellában, pontosabban fogalmazva ha a folyamat reverzibilis lenne, akkor a teljes
Gibbs féle szabadenergia villamos energiává alakulna. A gyakorlatban azonban ennek az
energiának egy része hővé alakul.
145

Határozzuk meg a reverzibilis üzemanyag cella nyílt áramköri feszültségét (NyÁF).
Tudjuk, hogy a külső áramkörben terjedő elektronok közül minden egyes vízmolekula
kialakulásához két elektron szükséges, melyet két hidrogén atom ad le. Ebből következik, hogy egy
mól hidrogén esetén 2N elektron halad a külső áramkörben, ahol N az Avogadro féle szám. Mivel
egy elektronnak a töltése -e, ezért a külső áramkörben folyó töltés:
Q = -2 * N * e = - 2 * F
ahol:
- F - a Faraday féle szám: 96 485 C/mól.
Ha U az üzemanyag cella feszültsége, akkor a töltések külső áramkörben való átmozgatására
fordított munka a következőképpen határozható meg:
W
e
= töltés * feszültség = -2 * F * U
Ha a rendszer reverzibilis, azaz nincsenek veszteségek, akkor ez a villamos munkavégzés
megegyezik a felszabaduló Gibbs féle szabadenergiával:
Ag
f
= - 2 * F * U
tehát:
-Ag
f

U = -------
2 * F
Ez az alapvető egyenlet határozza meg az elektromotoros erőt (EME), vagyis az üzemanyag cella
nyílt áramköri feszültségét. Vegyünk egy példát, ahol a működési hőmérséklet 200 °C. Ekkor Ag
f
= -220 kJ/mól, így:
220 000 J/mól
U = ------------------ = 1,14 V
2 * 96 485 C/mól
146

Vegyük figyelembe, hogy ez az érték teljesen reverzibilis feltételek mellett, tiszta hidrogén és
oxigén gáz esetén és normál légköri nyomáson (0,1 MPa) érvényes. A gyakorlatban ez a feszültség
alacsonyabb értéket vesz fel.

Reverzibilis, irreverzibilis folyamatok és veszteségek
Egy egyszerű reverzibilis folyamatot mutat a következő ábra.

2. ábra. Egyszerű reverzibilis folyamat

Az A állapotban a golyó nem rendelkezik kinetikus energiával, viszont a potenciális energiája:
E
p
= m * g * h
A B állapotban a potenciális energia teljesen átalakult kinetikus energiává. Ha nem lenne súrlódási
és légellenállás, akkor a golyó a másik oldalon teljesen vissza tudná alakítani a kinetikus energiát
potenciális energiává.
A gyakorlatban azonban a potenciális energia egy része hővé alakul, tehát ez egy irreverzibils
folyamattá válik, mivel a hőt nem tudjuk visszaalakítani potenciális vagy kinetikus energiává. Erre
általában energia veszteségként utalunk, de ez nem teljesen pontos megfogalmazás. Valójában a
potenciális energia nem elveszik, hanem átalakul hőenergiává, ugyanúgy, ahogy kinetikus
energiává is. A különbség az, hogy a kinetikus energiát vissza tudjuk alakítani, míg a hőenergiát
nem, ezért ez irreverzibilis folyamat. Tehát az "irreverzibilis energia veszteség" vagy az
"irreverzibilitás" kifejezések jobban leírják a jelenséget, mint az egyszerű "veszteség" szó.
147


A hatásfok és annak korlátai
Nem egyszerű meghatározni az üzemanyag cella hatásfokát. A szélgenerátornál a hatásfokot
könnyen megkaphatjuk és az is egyértelmű, hogy ennek a hatásfoknak vannak korlátai. A
szélgenerátor lapátjai által leírt körön áthaladó levegő molekulák nem veszítik el teljesen a
kinetikus energiájukat, ellenkező esetben a lapátok mögött egy szívóhatás alakulna ki. Ezért a
szélgenerátor maximális hatásfoka 58 % lehet, amint ez részletesen le van írva a szélgenerátorokat
ismertető elméleteknél.
Az üzemanyag cellák hatásfoka már nem ilyen egyértelmű. Általánosan úgy fogalmazhatunk, hogy
ha nem lennének irreverzibilitások, akkor a hatásfok akár 100 % is lehetne.
Az üzemanyag cella hatásfoka ezek szerint:
termelt villamos energia
q = -----------------------------------
Gibbs féle szabadenergia változás
Ez a képlet nem túl szerencsés, ezért ritkán használjuk.
Mivel az üzemanyag cellák olyan anyagokat használnak, amiket az energiakinyerés céljából
általában elégetünk, ezért érdemes összehasonlítani a termelt villamos energiát azzal a
hőenergiával, amit az adott elem elégetésekor kapnánk. Ezt a hőenergiát kalória értéknek hívjuk,
bár sokkal pontosabb úgy fogalmazni, hogy ez a kialakulás entalpiájának a változása, a jele Ah
f
. A
Gibbs féle szabadenergiához hasonlóan a Ah
f
is negatív előjelű, ha energia kibocsátásról van szó.
Ezek szerint az üzemanyag cella hatásfokát a következő módon határozhatjuk meg:
egy mól anyagból keletkezett villamos energia
q = ------------------------------------------------
-Ah
f

Ugyanakkor ez a képlet se mentes a nüánszoktól, mivel két különböző Ah
f
értéket használhatunk.
A hidrogén elégetésekor használt érték:
148

1
H
2
+ - O
2
-> H
2
O (gőz)
2
Ah
f
= -241,83 kJ/mól
míg ha a reakciótermékként kapott vízgőzt ismét vízzé kondenzáljuk, akkor:
1
H
2
+ - O
2
-> H
2
O (folyadék)
2
Ah
f
= -285,84 kJ/mól
Ezen két érték között a 44,01 kJ/mól különbség a víz párologtatásának moláris entalpiája. A
magasabb értéket magasabb fűtőértéknek (HHV), míg az alacsonyabb értéket teljesen logikusan
alacsonyabb fűtőértéknek (LHV) hívjuk. Ha a hatásfok meghatározásakor nincs megadva, hogy
melyik érték lett használva, akkor általában az LHV érétkével számoltak, mivel ez magasabb
hatásfokot eredményez.
Láthatjuk, hogy van egy határa a hatásfoknak. A maximális villamos energia a Gibbs féle
szabadenergia változással egyenlő, ezért:
Ag
f

q
max
= ------ * 100 %
Ah
f

Ezt a maximális hatásfokot "termodinamikai hatásfoknak" is nevezik. A következő táblázat a HHV
esetén elérhető maximális hatásfokokat mutatja a hidrogén üzemanyag cella esetében.
A reakciótermék (víz)
halmazállapota
Hőmérséklet Ag
f
Max. EME Max. hatásfok
Folyékony 25 °C -237,2 kJ/mól 1,23 V 83 %
149

Folyékony 80 °C -228,2 kJ/mól 1,18 V 80 %
Gáz 100 °C -225,2 kJ/mól 1,17 V 79 %
Gáz 200 °C -220,4 kJ/mól 1,14 V 77 %
Gáz 400 °C -210,3 kJ/mól 1,09 V 74 %
Gáz 600 °C -199,6 kJ/mól 1,04 V 70 %
Gáz 800 °C -188,6 kJ/mól 0,98 V 66 %
Gáz 1000 °C -177,4 kJ/mól 0,92 V 62 %
2. táblázat. A maximális hatásfokok értéke különböző hőmérsékleteken a hidrogén üzemanyag
cellában

A következő ábrán az üzemanyag cella és a Carnot körfolyamat hatásfokát hasonlíthatjuk össze
különböző hőmérsékleten.

3. ábra. Az üzemanyag cella és a Carnot körfolyamat hatásfokának összehasonlítása különböző
hőmérsékleteken

Két fontos dolgot kell megjegyeznünk:
150

- Annak ellenére, hogy a 2. táblázat és a 3. ábra alapján arra következtethetnénk, hogy az
alacsonyabb hőmérsékletek előnyösebbek, a feszültség veszteségek magasabbak az
alacsonyabb hőmérsékleteken, vagyis az üzemanyag cellák munkafeszültsége mindig
magasabb a magasabb hőmérsékleteken.
- A magasabb hőmérsékleten jelentkező hőveszteségeket könnyebb hasznosítani, mint az
alacsonyabb hőmérséklet veszteségeit.

A hatásfok és az üzemanyag cella feszültsége
A 2. táblázatból látszik, hogy a cella maximális elektromotoros ereje és maximális hatásfoka között
összefüggés van. Ez az üzemanyag cella működési feszültségére is fennáll. Ha a hidrogén összes
energiája villamos energiává alakul, akkor az EME értéke:
-Ah
f

U = -------
2 * F
U = 1,48 V (HHV esetén és)
U = 1,25 V (LHV esetén)
Ezek azok a feszültségek, melyeket egy 100 %-os hatásfokú rendszernél kapnánk. Az üzemanyag
cella valós hatásfoka:
U
c

q = -------- * 100 % (HHV esetén)
1,48 V
A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az üzemanyag cellába vezetett üzemanyag nem használódik
fel teljesen, egy része reakciók nélkül jut a cella kimenetére. Az üzemanyag felhasználási állandó
értékét a következő képlettel határozhatjuk meg:
reakcióba lépett üzemanyag tömege
151

µ
f
= -----------------------------------
bevezetett üzemanyag tömege
Ennek megfelelően az üzemanyag cella hatásfoka:
U
c

q = µ
f
* -------- * 100 % (HHV esetén)
1,48 V
A µ
f
értéke kb. 0,95, ami azt jelenti, hogy az üzemanyag cella hatásfokát jó közelítéssel
meghatározhatjuk a feszültség egyszerű lemérésével.


A gáz koncentrációjának és nyomásának a hatása
Fentebb említettük, hogy a kémiai reakciók során a Gibbs féle szabadenergia változások a
hőmérséklettől is függenek, viszont ugyanilyen fontos - bár összetettebb - a nyomásnak és a
koncentrációnak a hatása. Általánosan kifejezve bármilyen kémiai reakció a következőképpen
írható fel:
j * J + k * K = m * M
ahol j mól J anyag lép reakcióba k mól K anyaggal, ami m mól M anyagot eredményez és a
reakciótermék adott aktivitással rendelkezik. Ezt az aktivitás "a" betűvel jelöljük, így a
j
, a
k
és a
m

aktivitással számolhatunk. Ideális gázoknál az aktivitás:
P
a = ----
P
0

152

ahol P a gáz aktuális nyomása, P
0
pedig a normál légköri nyomás (0,1 MPa). A reakciótermék és a
kiinduló anyagok aktivitása módosítja a Gibbs féle szabadenergia változás értékét. Balmer határozta
meg a következő egyenletet:
a
J
j
* a
K
k

Ag
f
= Ag
f
0
- R * T * ln(----------)
a
M
m

ahol Ag
f
0
a Gibbs féle szabadenergia változás normál légköri nyomáson. Annak ellenére, hogy ez a
képlet nem néz ki nagyon barátságosan, valójában nagyon hasznos. A hidrogén és oxigén
reakciójánál a következő képletet kapjuk:
a
H2
* a
O2
1/2

Ag
f
= Ag
f
0
- R * T * ln(-------------)
a
H2O

A Ag
f
0
értékét az 1. táblázatban láthatjuk. Ha a kiinduló anyagok aktivitása növekszik, akkor a
Ag
f
értéke negatívabbá válik, azaz több energia szabadul fel. Ha viszont a termék aktivitása
növekszik meg, akkor a Ag
f
értéke kevésbé negatívabbá válik, azaz kevesebb energia szabadul
fel. Ahhoz, hogy lássuk, hogyan hat ez a feszültségre, osszuk el mindkét oldalt -2F-el:
÷Ag
f
0
R * T a
H2
* a
O2
1/2

U = ÷÷÷÷÷÷÷ + ------ * ln(-------------)
2F 2F a
H2O

R * T a
H2
* a
O2
1/2

U = E
0
+ ------ * ln(-------------)
2F a
H2O

153

ahol E
0
az EME szobahőmérsékleten és normál légköri nyomáson. Ennek értékét a 2. táblázat 4.
oszlopában találjuk. Ez az egyenlet pontosan meghatározza, hogyan növekszik a feszültség a
kiinduló anyagok aktivitásának növekedésével. Ezt az egyenletet Nernst egyenletének hívjuk.
A nyomásra kivetítve Nernst egyenlete a következőképpen változik:
R * T P
H2
* P
O2
1/2

U = E
0
+ ------ * ln(-------------)
2F P
H2O

Az egyenletből látszik, hogy az üzemanyag cella feszültsége a bemenő gázok nyomásának
növekedésével nő. Ha a nyomás P1-ről P2-re változik, akkor a feszültség változása a következő
képlettel írható fel:
R * T P
2

AU = ------ * ln(---)
4F P
1


Saját készítésű üzemanyag cella

Ezen az oldalon azt vizsgáljuk meg, hogyan lehet saját készítésű
üzemanyag cellákat építeni. Különböző megoldások léteznek, ezeket
tárgyaljuk a lenti sorokban.

Megvan a lehetőségűnk, hogy igazán jól használható üzemanyag cellát építsünk. Egyre több olyan
Internetes áruház alakul, ahol az üzemanyag cellák házi megépítéséhez kínálnak anyagokat és
vegyszereket. Lehet készen vásárolni akár protoncserélő membránt is.
Ilyen áruházak pl. a következők:
- The Fuel Cell Store
154

- Ion Power
- E-Tek
A protoncserélő membrán "lelke" a Nafion, mely perfluorozott polimer gyanta, szulfonsav-
csoportokkal. Ionvezető tulajdonságokkal rendelkezik, azaz jól vezeti a hidrogén iont (protont), az
elektronokkal szemben viszont szigetelőként viselkedik. A Nafion mindkét oldalán szénszövet
található, melyek felületét nagyon vékony platina réteg borítja.
Ezeket a protoncserélő membránokat felhasználva 2 - 0,5 V-os feszültségen 0,5 - 2 A áramerősséget
állíthatunk elő a bevezetett hidrogén gázok mennyiségének és a terhelő ellenállás értékének
függvényében.
De figyeljük meg az árakat is! Egy wattos üzemanyag cella elkészítéséhez majdnem 100 dollárt
kellene befektetnünk, nem is számolva még a postai költségeket. Amennyiben nagyobb
teljesítményű üzemanyag cellát vásárolunk készen, úgy a wattonkénti fajlagos ár már "csak" 50
dollár körül mozog, de egy 1000 W-os üzemanyagcella ára így is eléri az egymillió forintot. Minél
nagyobb a teljesítmény, annál alacsonyabb a kW-onkénti fajlagos ár, ezek az árak azonban még így
is nagyon magasak!

Vajon lehet ennél sokkal olcsóbban is építeni üzemanyag cellát házilag? Bizony lehet, mégpedig az
alkáli üzemanyag cellát (AFC). Ráadásul ennek az üzemanyag cella típusnak a legjobb a hatásfoka,
olyan 70 % körül mozog!
Az alkáli üzemanyag cella az egyik legdinamikusabban fejlődő technológia, melyet a NASA az
1960-as évek közepe óta használ az Apolló és a Space Shuttle programokban. Az űrsiklókon
üzemanyag cellák biztosítják az elektromos áramot a fedélzeti rendszerek számára.
Az alkáli üzemanyag cella elektrolitként vízben oldott KOH-t használ, melyet egy porózus
stabilizáló mátrix foglal magában. A KOH koncentrációja az üzemanyag cella működési
hőmérsékletének függvényében változhat. Ez a hőmérséklet 65 és 220 °C között változhat, bár az
újabb fejlesztéseknél már 23 és 70 °C közötti értékekre is leeshet az üzemi hőmérséklet.
Az AFC felépítését a következő ábra mutatja.
155


8. ábra. Az AFC felépítése

Az AFC-ben a töltéshordozó a hidroxid ion (OH-), mely a katódtól halad az anód felé, ahol a
hidrogénnel reakcióba lépve vizet alkotnak és elektront szabadítanak fel. Az anódnál keletkezett
vízmolekula a katód felé áramlik, hogy ott újból hidroxid ionná váljon. Az itt ismertetett reakció
elektromos áramot és melléktermékként hőt termel.
Anód: 2 H
2
+ 4 OH
-
=> 4 H
2
O + 4 e
-

Katód: O
2
+ 2 H
2
O + 4 e
-
=> 4 OH
-

Egyesített reakció: 2 H
2
+ O
2
=> 2 H
2
O
Az AFC cellában az üzemi feszültség 300 mA/cm
2
áramsűrűségnél kb. 0,8 V.
Az AFC egyik jellegzetessége, hogy nagyon érzékeny az üzemanyag vagy levegő CO
2
tartalmára.
A CO
2
az elektrolittal reakcióba lépve azt gyors ütemben szennyezi, ennek hatására pedig
jelentősen lecsökkenti az üzemanyag cella hatásfokát. Az AFC ezért csak zárt környezetben
használható, mint pl. űrsiklókban vagy tenger alatt üzemelő eszközökben és csak tiszta hidrogén és
tiszta oxigén lehet az üzemanyaga. A CO, H
2
O és CH
4
molekulák, melyek amúgy teljesen
ártalmatlanok, sőt még üzemanyagként is szolgálhatnak más típusú üzemanyag cellákban, az AFC
számára károsak.
156

Az AFC-k nagy előnye viszont, hogy a többi üzemanyag cella típushoz képest nagyon olcsó a
gyártási költségük, mivel a katalizátor szerepét számos, a platinához képest jóval olcsóbb anyag is
betöltheti.
Az AFC-kről szóló információkat innét vettem.

Mielőtt egy komolyabb AFC megépítésén gondolkoznánk, nézzük meg, hogyan is lehet egy nagyon
egyszerű AFC-t készíteni. A konyhaasztalodon is elkészíthetsz egy egyszerű üzemanyag cellát 10
perc alatt, hogy láthasd, hogyan lehet tiszta elektromos energiához jutni a hidrogén és oxigén
egyesítése által.

1. ábra. A szükséges anyagok és eszközök

Az üzemanyag cella elkészítéséhez a következő dolgokra van szükségünk:
- Egy láb (305 mm) hosszú platinával bevont nikkel vezetékre, vagy tisztán platinából
készült vezetékre. Mivel ez otthon nem egy gyakran előforduló anyag, ezért ezt egy
katalógusból rendelhetjük meg.
- Egy kis méretű műanyag vagy fa pálcikára
- 9 V-os elem csatlakozójára
- 9 V-os elemre
157

- Cellux ragasztószalagra
- Voltmérőre
Első lépésként kettévágjuk a platinával bevont vezetéket, majd mindegyik darabot feltekerjük egy
tekercs formájában. Ezek lesznek a mi üzemanyag cellánk elektródjai. Én a voltmérőm csatlakozó
tüskéjére tekertem a vezetékeket, de használhatsz pl. egy szöget is erre a célra.

2. ábra. A voltmérő csatlakozó tüskéjére tekert vezeték

Ezt követően félbe vágjuk a 9 V-os elem csatlakozó vezetékét és a szabad végeit leblankoljuk, majd
a platinával bevont vezetékekhez forrasztjuk. Ugyanide forrasztjuk a levágott csatlakozó vezeték
végeket is, amik majd a voltmérőhöz fognak csatlakozni. Ezt mutatja a következő ábra.
158


3. ábra. Az "elektródák" és a hozzá csatlakozó vezetékek

Az elektródákat ezután egy fa pálcikához erősítjük, végül ezt a pálcikát biztonságosan egy vízzel
teli pohár széléhez ragasztjuk. A pohár addig van vízzel töltve, hogy az elektródákat teljesen
ellepje, de a csatlakozó vezetékek már a víz felszíne felett kell legyenek.
Ezután kapcsold a piros vezetéket a voltméter pozitív kapcsához, a feketét pedig a negatívhoz
(vagyis a "test"-hez). A voltmérőn ekkor 0 V-ot lehet mérni, bár előfordulhat, hogy egy kis
feszültség, kb. 0,01 V megjelenik.

4. ábra. A mérés kezdetekor a voltmérőn 0 V a feszültség
159


Az üzemanyag cellánk ezzel el is készült.
Az üzemanyag cella működtetéséhez arra van szükség, hogy hidrogén buborékok áramoljanak az
egyik elektróda mentén és oxigén buborékok a másik elektróda mentén. Ezt nagyon egyszerűen
elérhetjük.
Kapcsoljuk a 9 V-os elemet a csatlakozóra (tulajdonképpen elég, ha csak hozzáérintjük, mert csak
pár másodpercig van erre szükségünk.)
Amikor az elemet hozzáérintettük a csatlakozóhoz, akkor az elektromos áram a vizet elkezdi
hidrogénra és oxigénra bontani. Ez az elektrolízis. Láthatod, hogy amíg az elemet csatlakoztatjuk az
elektródákhoz, addig azok mentén buborékok alakulnak ki.

5. ábra. Az elektrolízis folyamata

Most pedig vegyül el az elemet a csatlakozótól. Ha nem platinával bevont vezetéket használtunk
volna, akkor a voltmérőn 0 V-ot kéne ismét látnunk, hiszen nincsen az elem csatlakoztatva.
Viszont a platina katalizátorként játszik szerepet, azaz a hidrogén és oxigén gázok újra egyesülését
megkönnyíti.
160


Megjegyzés: A fenti sorok nem teljesen helytállóak, mivel a
kísérleteink tanúsága szerint a platina nélkül is megfigyelhető ez
a jelenség.

Az elektrolitikus reakció ekkor megfordul. Most ahelyett, hogy a cella elektródjaira áramot
vezetnénk a víz szétbontásához, a hidrogén és oxigén gázok újból vízzé egyesülnek, miközben
elektromos áram termelődik.

6. ábra. Az elektródákon mérhető feszültség az elem lekapcsolásának pillanatában

Az elem lekapcsolásának első pillanataiban az elektródák kapcsain egy kicsit több mint 2 V-ot
mérhetünk a voltmérővel. Amint a buborékok feljutnak a víz felszínére, vagy ismét vízzé alakulnak,
a feszültség esni kezd, először meredeken, majd egyre lassabban.
161


7. ábra. Az elektródákon mérhető feszültség az elem lekapcsolása után kb. egy perccel

Kb. egy perc múlva a feszültség sokkal lassabban csökken. Figyeljük meg, hogy a 9 V-os elem
energiáját hidrogén és oxigén gázok formájában tároljuk. Természetesen a hidrogént és az oxigént
másmilyen forrásból is az elektródákra juttathatnánk és így is elektromosságot tudnánk termelni.
A fentebb bemutatott egyszerű kísérlet természetesen csak a jelenség megismerésére jó. A
kísérletben platinával bevont vezetékek képezték az elektródákat. Az AFC nagy előnye viszont,
hogy nem kell a nagyon drága platinát használnunk katalizátornak. Ha viszont nem használunk
platinát, akkor az üzemanyag cellánk előállításának ára drasztikusan lecsökkenhet olyan szintre,
ami egy nagyobb teljesítményű üzemanyag cellát is könnyen elérhetővé tesz.
A platina történetéről érdekességképpen itt olvashatsz.
A jelenleg használt AFC üzemanyag cellák elektrolitja nem folyékony, hanem géles vagy szilárd
halmazállapotú - pl. azbesztet itatnak át KOH oldattal. Az elektródák külső felülete mentén
áramoltatják a hidrogén és oxigén gázokat. Mivel az elektródák porózus szerkezetűek, ezért az
oxigén és a hidrogén gázok átjuthatnak az elektródák falán, miközben elektronleadással H
+
ionná
illetve elektronfelvétellel OH
-
ionná válnak.
A mi célunk az, hogy a lehető legegyszerűbben és legolcsóbban tudjuk elkészíteni az üzemanyag
cellánkat. Vegyünk két saválló lemezt, ezek lesznek az elektródák, melyeket KOH oldatba, mint
162

elektrolitba merítünk. Mivel ezek a lemezek nem porózus szerkezetűek, ezért a gázokat a lemezek
egymás fele néző belső felülete mentén áramoltatjuk át.
Ahhoz, hogy a hidrogén és oxigén gázok ne keveredjenek el egymással, az elektrolit oldatba a két
elektróda közé egy elválasztó hálót helyezünk, melyben a lyukak nem lehetnek 0,1 mm-nél
nagyobbak, így a gázok nem tudnak rajta átjutni, az ionok viszont igen.
A gázokat alulról vezetjük az elektróda lemezekhez, s azok az oldat felhajtóerejének hatására felfelé
áramolnak. Az anód mentén áramló hidrogén elektront ad le, a katód mentén áramló oxigén pedig
elektront vesz fel, miközben a vízzel egyesülve hidroxid ionok keletkeznek.
Ahhoz, hogy a gázbevezető csövekbe ne folyjon be az elektrolit oldat, használjunk egyutas
szelepeket. Az elektródák tetején megjelenő gázokat felfogjuk és egy-egy csövön keresztül
visszavezetjük az elektródák aljához.
Ez a megoldás viszonylag egyszerűen megvalósítható, gyakorlatilag a meglévő elektrolizálónkat
egy kis módosítással használhatjuk is erre a célra.
Kapcsolódó kísérletek:
- Elektrolízis Impulzusokkal 1 (lásd az 1. és a 2. kísérletet)

Elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a Kanarev féle alacsonyáramú
vízbontót nagyobb áramokkal. A kérdés az volt, hogy ez a nagyon jó
hatásfok megmarad-e akkor is, ha a víz már kevésbé olyan jó
szigetelő, mint amilyen Kanarev professzor vízbontójában volt.

Az elektrolizáló készüléket - melyet az 1. ábrán láthatsz - Zsolti az egyik ismerősével gyártatta le.
163


1. ábra. Az elektrolizáló tartály a cellákkal és a fedéllel

Az elektrolizáló tartály fedelét 8 db csavarral lehet rögzíteni.
A 2. ábrán az elektrolizáló felépítését láthatod. 4-4 elektródalemezt párhuzamosan kötöttünk, ezáltal
növelve a felületet. A 100*150 mm-es elektródalemezek rozsdamentes acélból készültek, a távolság
közöttük 1 mm volt. A 4 lemezből álló cellákat egy-egy műpadló darabbal szigeteltük el egymástól.

2. ábra. Az elektrolizáló felépítése

Az impulzusok előállítására szolgáló elektronikát - melyet a 3. ábrán láthatsz - ugyan magam
terveztem, de nem én építettem meg. Mikor az elektronika részleteiről beszélgettem az egyik
164

Olvasóval, Starek Robival, akkor Robi felajánlotta, hogy megépíti és leteszteli az elektronikát, amit
ingyen meg is tett, sőt teljesen ingyen el is küldött nekünk! Egy másik Olvasó, István, lehozta
hozzánk az oszcilloszkópját, mikor a miénk elromlott, másik alkalommal pedig egy 5 V / 120 A-es
tápegységet. Ezen utóbbival végzett kísérleteinkről nem ezen az oldalon olvashatsz majd, hanem itt.
Amikor pedig egy harmadik Olvasótól, Lacitól azt kérdeztem, hogy a múlt nyáron végzett
kísérleteinkhez (lásd itt) milyen elektrolitot is adott és hogy hol lehetne beszerezni, akkor
válaszként postán küldött fél kiló NaOH-t!
Nagyon köszönjük mindannyiótoknak ezt az önzetlen segítséget! Ezek nagyszerű példái annak,
hogyan lehet együttes erővel előrébb vinni az ingyenenergia gépek kifejlesztésének ügyét!
Az elektronika ismertetése

3. ábra. Az elektronika kapcsolási rajza
165


Az órajelet a CD4069-es logikai NEM kapukból kialakított négyszögjel generátor biztosítja,
melynek frekvenciáját a négy darab kondenzátorral és a P3-as potméterrel lehet szabályozni. Az
órajel pontossága érdekében a 12 V-os tápfeszültséget egy 7809-as IC-vel stabilizáltuk, bár az órajel
pontosságának igazából nem volt jelentősége az elvégzett kísérleteknél.
Az órajel a két darab 4029-es szinkron fel/le számoló IC bemenetére kerül és a megfelelően
leosztott jel a CD4011-es logikai ÉS-NEM kapukból kialakított áramkörre kerül.
A kimeneten megjelenő jel már a K0-K7 kapcsolók által beállított szélességű, amit az IR2121-es
előerősítő IC-kre kapcsolunk. Az előerősítő IC-k kimenetéről a jel egy-egy 18 O-os áramkorlátozó
ellenálláson keresztül a "K" jelű kétállású nyomógombra jut. Ez a nyomógomb arra szolgál, hogy
szükség esetén az elektrolizáló bemenetére ne csak négyszögjelet tudjunk vezetni, hanem
egyenáramot is. Ezzel a mérések sokkal gyorsabbá és rugalmasabbá válnak, mikor össze akarjuk
hasonlítani a gáztermelést egyenáram illetve impulzusok esetén. Erről bővebben az 5. kísérletnél
lesz szó. A jel végül az IRFP064N-es FET-ekre kerül, ahol a tényleges áramerősítés történik.
Az elektrolizáló készülékkel párhuzamosan be van kötve egy Dcs dióda. Ennek a funkciójáról
később lesz szó.
Ezzel az elektronikával akár 0,39 %-os kitöltési tényezőjű impulzusokat is előállíthatunk, a
legszélesebb impulzus pedig 25 %-os. A kitöltési tényezőt a K0-K7 kapcsolók segítségével tudjuk
diszkréten (lépésekben) beállítani. Mind a két osztó IC-nél legalább egy kapcsolónak be kell lennie
kapcsolva. Ha egy sincsen bekapcsolva, akkor az ugyanazt eredményezi, mintha mindegyik be
lenne kapcsolva. Minél több kapcsoló van bekapcsolva, annál kisebb lesz az impulzus szélessége.
A kitöltési tényező kiválasztása a kettes számrendszer alapján történik. Ha pl. a K0 és a K4
kapcsolók vannak bekapcsolva, akkor az osztási arány (2
0
+ 1 ) * (2
(4-4)
+ 1) = 4, ami 25 %-os
kitöltésnek felel meg (1/4 = 0,25 => 25 %).
A következő táblázat abban segít, hogy a különböző kapcsolóállások és órajel frekvenciák mellett
megkapd a kitöltési tényezőt és a jel illetve a szünet idejét.
Órajel: Hz K0 K1 K2 K3 K4 K5 K6 K7

Imp. frekvenciája Periódus idő Kitöltés Szünet Jel
166

650 Hz 1536.61 µs 0.39 % 1530.61 µs 6.00 µs

1. táblázat. A kapcsolóállások és az órajel hatása a kitöltési tényezőre és a jel hosszára

Ha az 1. táblázatban a módosítható paraméterekkel játszol egy kicsit, akkor észre fogod venni, hogy
a kitöltési tényező szintén hatással van a kimeneti impulzus frekvenciájára, bár ez számunkra nem
jelentett problémát.
A megépített elektronikát a 4. ábrán láthatod.

4. ábra. A megépített elektronika és a mérőműszerek

Robi a könnyebb forraszthatóság érdekében több próbalemezen rakta össze a kapcsolást.

167

Kísérletek az elektrolízissel
Az itt ismertetésre kerülő kísérletek nem mindig abban a sorrendben lettek elvégezve, ahogy itt
olvashatod őket. A kísérletek első részében a csapvízbe Trisót öntöttünk elektrolitként, de később
Trisó helyett NaOH-val dolgoztunk. A feszültséget és az áramot voltmérővel és oszcilloszkóppal
egyaránt mértük. Az áramok oszcilloszkópos méréséhez egy hegesztőpálcából összerakott söntöt
használtunk az itt bemutatott módon, a termelt gáz mennyiségét pedig az itt leírtak szerint mértük.

1. kísérlet
A kísérlet célja az volt, hogy leellenőrizzük Kanarev azon állítását, hogy az elektrolizálót feltöltve
és a töltést lekapcsolva az elektrolizáló lassan sül ki. Az elektródák elrendezését a 2. ábrán láthatod,
az egyenfeszültség 11,6 V, az áram pedig 16,8 A volt. A kísérletnél Trisót használtunk. A 2-3
másodpercig tartó "feltöltés" után lekapcsoltuk a tápfeszültséget és adott időközönként mértük az
elektrolizáló kapcsain mérhető belső feszültséget. A következő táblázatban a mérési eredményeket
láthatod.
Idő Feszültség
0 s 11,6 V
1 s 3,2 V
2 s 2,3 V
3 s 1,9 V
4 s 1,55 V
5 s 1,3 V
7 s 1,1 V
12 s 0,9 V
20 s 0,86 V
60 s 0,84 V
2. táblázat. Az egyenfeszültséggel feltöltött elektrolizáló szabad kisülése

168


5. ábra. A 2. táblázat grafikus ábrázolása

Mint az a 2. táblázatból is látszik, a feszültség a tápforrás lekapcsolása után rohamosan csökken,
majd kb. 12-15 másodperc múlva a feszültség beáll 0,84-0,86 V-ra. Ez a feszültségszint még kb. 2-3
perc múlva is jelen volt, mindössze néhány század voltot csökkent.
Kiértékelés:
A mérési eredmények valamelyest eltértek a Kanarev féle eredményektől, azaz gyorsabb volt a
kisülési folyamat. Ez azzal magyarázható, hogy a mi kísérletünkben jóval nagyobb volt a víz
vezetőképessége, vagy ami ugyanazt jelenti, az elektródalemezek közötti ellenállás jóval kisebb
volt, ezért a lemezeken felhalmozott töltés könnyebben kisülhetett.
A kisülés ideje annak függvényében is változott, hogy mekkora volt az adott mérőműszer belső
ellenállása. Mivel az oszcilloszkóp belső ellenállása nagyobb volt a multiméterénél, ezért ott a
feszültségesés folyamata lassabban ment végbe.


2. kísérlet
169

Ez a kísérlet az 1. kísérlet folytatása. A kísérlet célja az volt, hogy a Kanarev által említett másik
nagyon érdekes jelenséget is leellenőrizzük. Kanarev azt állította, hogy a kisütött elektrolizáló pár
másodperc múlva újra ÖNMAGÁTÓL elért egy viszonylag magas, több tized voltos feszültséget.
A kísérlet kezdetén 12,35 V-tal 3-4 másodpercig "töltöttük" az elektrolizálót, majd lekapcsoltuk
róla a tápfeszültséget. Ezt követően 2-3 másodperc múlva, mikor az elektrolizáló kapcsain mérhető
feszültség leesett kb. 1,1 V-ra, rövidre zártuk az elektrolizálót s így tartottuk pár másodpercig. A
rövidzár alatt az elektrolizáló kapcsain mérhető feszültség természetesen 0 V volt. Mikor a
rövidzárat megszűntettük, az elektrolizáló kapcsain mérhető feszültség a 0 V-ról fokozatosan
emelkedni kezdett, majd kb. 15 másodperc múlva elérte a maximumát, 0,78 V-ot. Innét pár percig
mérve a kapocsfeszültséget az fokozatosan (bár igaz, hogy nagyon lassan) el kezdett csökkenni. Tíz
perccel a rövidzár megszűntetése után a feszültség még mindig 0,41 V volt.
Kiértékelés:
Ez a kísérlet is igazolta Kanarev professzor állítását, azaz a rövidzár után az elektrolizáló
feszültsége önmagától növekszik egy bizonyos értékig. Ebből azonban még nem tudtunk
egyértelműen arra következtetni, hogy az elektrolizáló az energiának a forrása is lenne. Inkább afelé
hajlunk, hogy az elektrokémiai folyamatok során létrejövő ionok nem tudnak a rövidzár egy-két
másodperce alatt semlegessé válni, s mikor a rövidzár megszűnt, akkor továbbra is elektromosan
feltöltöttek maradtak az ionok (legalábbis nagy részük). Ez okozhatja ezt a jelenséget.
A kisütést többször megismételve azt tapasztaltuk, hogy minden egyes kisütés után egyre
alacsonyabb volt az elektrolizálónak az a maximális feszültsége, ameddig az a rövidzár után
felemelkedett. Ez is a pár sorral feljebb említett elképzelésünket támasztja alá.

3. kísérlet
A kísérlet célja az volt, hogy megállapítsuk a különböző cellakombinációk hatását a kisülés
sebességére. 2, 3, 4 és 5 lemezt tettünk egymástól 1 mm távolságra, majd mindegyik
kombinációban elvégeztük a feltöltést és a feszültség lekapcsolása után mértük a feszültség esését.
Az 1. és 2. kísérlettel ellentétben az elektrolit vezetőképessége jóval kisebb volt, így a kisülés is
lassabban történt. Ezt mutatja a következő táblázat, ahol a feszültség lekapcsolása utáni 10.-ik
másodpercben mérhető kapocsfeszültségek vannak feltűntetve:
Lemezek Feszültség
170

2 db 1,7 V
3 db 1,65 V
4 db 1,62 V
5 db 1,59 V
3. táblázat. Az elektródák számának hatása a kisülési feszültségre

Kiértékelés:
A mért eredmények azt mutatták, hogy a cellakombinációktól függetlenül, nagyjából azonos
sebességgel sült ki az elektrolizáló készülék.

4. kísérlet
A kísérlet célja az volt, hogy a Kanarev féle kísérletekhez hasonlóan impulzusokat használva
megnézzük, lehet-e 100 %-nál jobb hatásfokon bontani a vizet. Az impulzusok kitöltése 25 % volt.
Egyenlőre azért nem kevesebb, mert a gázfejlődést könnyebb volt mérni szélesebb impulzusok
esetén (szélesebb impulzus => több gáz).
A FET "g" lábán mérhető impulzusokat a következő ábra mutatja.

6. ábra. A FET "g" lábán mérhető 25%-os kitöltésű impulzus
171


Ugyanez a jel az elektrolizáló két kapcsán a következőképpen néz ki.

7. ábra. Az elektrolizáló két kapcsán mérhető feszültség

Megjegyzés: Ha figyelmesebben megnézed a két ábrát, láthatod, hogy
nem azonosak a periódusidők, sőt, még az oszcilloszkópok is
különböznek. Ennek az a magyarázata, hogy mérés közben elromlott
az oszcilloszkópunk, s az egyik olvasó, István felajánlotta a
sajátját, ezzel végeztük a további méréseket. A két mérés között
azonban eltelt pár nap s közben az elektronika órajelét is
változtatgattuk. Ennek azonban nincs hatása a mérések eredményére.

A 7.ábrán jobban széthúztuk az impulzusokat, hogy jobban látszódjon az alakjuk. Figyeljük meg,
hogy az elektrolizáló kapcsain az impulzusokon kívül egy egyenfeszültség is jelen van, melynek
értéke most 7 V, de ez már pár órai tesztelés után volt mérhető. A kísérletek elején ez az érték 3 V
volt. Ez azt is jelenti, hogy az elektrolizáló a használat közben töltődik, így idővel egyre kevesebb
energiát kell közölnünk vele, hogy ugyanannyi gáz termelődjön. Ebben a kísérletben
töltőimpulzusokkal bombáztuk az elektrolizálót, aminek hatására ez a korábbi kísérletekben
megfigyelt belső energia egy állandó értéken maradt, sőt növekedett is, így az elektrolízis során
nem csak az általunk egy adott pillanatban befektetett energia bontja a vizet, hanem az elektrolizáló
által felhalmozott (és a megcsapolt ?) energia is közreműködik.
172

Az áram görbéje az elektrolizálóval sorba kapcsolt söntön a következőképpen néz ki.

8. ábra. Az áram görbéje az elektrolizálóval sorba kapcsolt söntön

Az alkalmazott sönt ellenállása 0,01 O, így minden egyes feszültségértéket 100-zal be kell szorozni,
hogy megkapjuk az áramok értékét. (I = U/R = U/0,01 = U * 100)
Most pedig számoljuk ki a befektetett energiát. Ehhez a 7. és a 8. ábrán mért feszültség és
áramértékeket fogjuk felhasználni. Mind a feszültségnél, mind pedig az áramnál négy részre
oszthatjuk a periódusidőt:
- Az első maga az impulzus, amely áll a felfutó és a lefutó élből és az impulzus időtartama
alatti részből
- A második az impulzus kikapcsolásakor keletkező negatív irányú tűimpulzus
- A harmadik ezen tűimpulzus által keltett rezgések lecsengési fázisa
- A negyedik pedig a szünet fázisa
A befektetett energia kiszámításánál csak az első fázisnál - azaz az impulzus bekapcsolt állapotában
- felhasznált teljesítményt kell figyelembe vennünk, bár a 6. kísérletnél szó lesz a második és a
harmadik fázisban kialakuló jelekről is.
Az effektív teljesítményt úgy tudjuk meghatározni, hogy a jel feszültség és áram értékeiből adott
időközönként mintát veszünk s azokat átlagoljuk. Hat mérőpontot veszünk, azaz 1 µs-onkét
olvassuk le a feszültség és áramértékeket. A kapott értékeket összeadjuk és elosztjuk a vételezett
minták számával, jelen esetben hattal.
173

Az elvet a 9. ábrán láthatod, a vételezett minták értékeit pedig a 4. táblázatban tűntettük fel:

9. ábra. A mintavételezés menete

Idő Feszültség Áram
0 µs 0,0 V 12,0 A
1 µs 1,8 V 6,1 A
2 µs 2,7 V 4,5 A
3 µs 3,5 V 2,9 A
4 µs 3,9 V 1,3 A
5 µs 4,2 V 0,0 A
Átlag: U
á
= 2,68 V I
á
= 4,46 A
4. táblázat. A mintavételezés eredménye (a 7. és a 8. ábra alapján)

Ahhoz, hogy ne kelljen minden egyes mérésnél ilyen fárasztó módon meghatároznunk az átlagos
értékeket, a kondenzátoroknál szokásos konstansokkal számolhatunk, azaz a kondenzátor
átlagfeszültsége a csúcsérték 63 %-a, a kondenzátor átlagárama pedig a csúcsáram 37 %-a lesz. Ez a
mi példánkban azt jelenti, hogy:
174

U
á
= U
cs
* 0,63 = 4,2 V * 0,63 = 2,65 V,
I
á
= I
cs
* 0,37 = 12 A * 0,37 = 4,44 A
Hasonlítsuk össze az eredményeket a 4. táblázatban kapott átlagos értékekkel. Látjuk, hogy ezzel az
egyszerűsített módszerrel is pontos eredményt kapunk, sőt, pontosabbat, mivel ezek a konstansok
matematikailag lettek meghatározva.
Megjegyzés: A feljebb említett 63 % és 37 % csak akkor igaz, ha a
töltőimpulzusok ideje t = R * C, ahol C a vízbontó kapacitása, R
pedig a vízbontóval sorba kapcsolt ellenállások eredő értéke. Ez
az eredő érték az áramforrás belső ellenállásából, a FET
nyitóirányú ellenállásából, a FET "s" lábával sorba kötött
ellenállásból és a vezetékek fajlagos ellenállásából tevődik
össze. Neked azonban ezeket nem kell kiszámolnod, elég, ha a P3-as
potméterrel úgy állítod be a jel frekvenciáját, hogy az szemmel
jól láthatóan kialakítsa az elektrolizáló kapcsain látható
exponenciálisan felfutó jelalakot. Amennyiben a jel ennél
rövidebb, úgy a 9. ábrán bemutatott mintavétele-zéssel számíthatod
ki a jel effektív teljesítményét.
A következőkben leírjuk részletesen az átlagos teljesítmény meghatározását, mivel ennek nagyon
fontos szerepe van az elektrolizáló tényleges hatásfokának a kiszámításában.

Az effektív feszültség értékének meghatározását a 10. ábrán szemléltetjük.

10. ábra. Az effektív feszültség kiszámításának menete
175

Mint a 7.ábrán láthatjuk, U
e
= 7 V, U
i
= 11,2 V, T = 24 µs, t
i
= 6 µs. Ezt szemléltettük a 10.a ábrán.
Mivel az impulzus feszültsége hozzáadódik az elektrolizáló által szolgáltatott kb. 7 V-os
feszültséghez, de ennek az egyenfeszültségnek a létrehozásához nem fektettünk be energiát, ezért
ezt nem kell figyelembe vennünk a számításoknál. (Erről bővebben az 5. kísérletben lesz szó.) Ha
ezt a 7 V-os egyenfeszültséget kivonjuk a mért jelből, akkor a 10.b. ábrán látható eredményt kapjuk,
ahol U
i1
= U
i
- U
e
= 11,2 V - 7 V = 4,2 V.
Ezek az impulzusok azonban nem négyszög alakúak, ezért meg kell határoznunk, hogy
négyszögimpulzusok esetén mekkora lenne az impulzus amplitúdója. Ezt úgy kapjuk meg, ha az U
i1

értékének a 63 %-át vesszük. U
e1
= U
i1
* 0,63 = 4,2 V * 0,63 = 2,65 V. Ezt mutatja a 10.c. ábra.
Végül az alkalmazott feszültség tényleges effektív értékét határozzuk meg, azaz hogy mekkora
egyenfeszültséggel egyenlő a befektetett impulzus feszültsége. Ehhez ismernünk kell a periódusidőt
(T) és az impulzus idejét (t
i
). Ezek ismeretében U
e
= U
i
* t
i
/ T = 2,65 V * 6 µs/24µs = 0,66 V. Ezt a
10.d. ábra szemlélteti.
A feszültségmérő ezzel szemben 8,41 V-ot mutatott!

Az effektív áram meghatározását a 11. ábrán mutatjuk be.

11. ábra. Az effektív áram meghatározásának menete
Mint a 8.ábrán láthatjuk, a söntön mért feszültségimpulzus amplitúdója 0,12 V. A sönt
ellenállásértékének az ismeretében könnyen meghatározhatjuk az áramimpulzus amplitúdóját is: I
i1

= 0,12 V / 0,01 O = 12 A. Ezt mutatja a 11.a ábra.
176

Ezek az impulzusok azonban - a feszültségimpulzusokhoz hasonlóan - nem négyszög alakúak, ezért
meg kell határoznunk, hogy négyszögimpulzusok esetén mekkora lenne az impulzus amplitúdója.
Ezt úgy kapjuk meg, ha az I
i1
értékének a 37 %-át vesszük. I
e1
= I
i1
* 0,37 = 12 A * 0,37 = 4,44 A.
Ezt mutatja a 11.b. ábra.
Végül az áram tényleges effektív értékét határozzuk meg, azaz hogy mekkora egyenárammal
egyenlő a befektetett impulzus árama. Ehhez már ismerjük a periódusidőt (T) és az impulzus idejét
(t
i
) is: I
e
= I
i
* t
i
/ T = 4,44 A * 6 µs/24 µs = 1,11 A. Ezt a 11.c. ábra szemlélteti.
Az árammérő ehhez közeli értéket, azaz 1,13 A-t mutatott!

Miután meghatároztuk, hogy az effektív feszültségesés az elektrolizálón U
e
= 0,66 V, az
elektrolizálón átfolyó effektív áram pedig 1,11 A, könnyen kiszámítható a befektetett effektív
teljesítmény: P
e
= U
e
* I
e
= 0,66 V * 1,11 A = 0,7326 W.
Az átlagos gáztermelés 18,75 ml/perc volt. Ezt úgy kaptuk meg, hogy a kis gázmennyiségre való
tekintettel 4 percig folyamatosan mértük a gáztermelést, majd a kapott eredményt elosztottuk
néggyel. Ebből kiszámolhatjuk, hogy 1 W villamos energia befektetésével 1 perc alatt 18,75 /
0,7326 = 25,59 ml/perc/W volt a gáztermelés.
Azt is tudjuk, hogy elméletileg a 100 %-os hatásfokú gáztermelésnél 1,47 V és 1 A esetén 10,45375
ml gáz termelődik percenként, azaz 10,45375 / (1,47 V * 1 A) = 7,11 ml/perc/W.
Az elektrolízis hatásfoka ezek szerint tehát:
q
oszc
= 25,59 / 7,11 = 3,6 => 360 %.
Vessük össze ezt a voltmérő és árammérő által mutatott értékekkel! U
V
= 8,41 V, I
A
= 1,13 A, az
állítólagosan felhasznált teljesítmény tehát P
AV
= 8,41 V * 1,13 A = 9,5033 W. Az egy wattra jutó
gáztermelés 18,75 / 9,5033 = 1,97 ml/perc/W, ami alapján a hatásfok:
q
multim
= 1,97 / 7,11 = 0,277 => 27,7 %.
Hatalmas a különbség! Ezért nagyon fontos, hogy az elektrolizáló hatásfokának meghatározásához
az oszcilloszkóp adatait használjuk fel, ne a multiméter értékeit!
177

A gyakorlatban használatos elektrolizálók, mint tudjuk, nem 100 %-os hatásfokkal dolgoznak, az
általunk alkalmazott elektróda elrendezésben egyenáramok esetén 29 és 31 % közötti értékeket
mértünk. Ha ehhez viszonyítjuk a hatásfok növekedést, akkor 360/27,7 = 12,99 ~ 13-szor jobb az
elektrolizálónk hatásfoka, mint gondolhattuk volna a multiméterek adatai alapján!

Van azonban ennek a számításnak egy sarkalatos pontja, mégpedig az elektrolizáló
egyenfeszültsége! Vajon nyugodt szívvel megtehetjük azt, hogy egyszerűen csak kivonjuk ezt az
egyenfeszültség értéket az akkumulátor által szolgáltatott 11,2 V-os impulzusok értékéből? Vajon
tényleg az elektrolizáló adja ezt a plusz energiát? Erre kerestük a választ a következő kísérletben.


5. kísérlet
A kísérlet célja annak meghatározása, hogy az elektrolizáló által eltárolt feszültség ténylegesen
hatással van-e az elektrolízisre.
Ehhez a 3. ábrán látható "K" jelű nyomógombot használtuk fel. Az elektronika ismertetésekor már
említettük, hogy a nyomógomb alaphelyzetben az impulzusokat juttatja a FET-ekre, benyomott
állapotban azonban egyenáram kerül az elektrolizálóra.
Két mérést végeztünk, az egyikben 25 %-os impulzusokat kapcsoltunk az elektrolizálóra, a
másikban pedig egyenáramot. A mérési eredményeket az 5. táblázat mutatja.
Impulzus Gáz
25 % 45 ml/perc
Egyenáram 55 ml/perc
5. táblázat. A gáztermelés változása 25 %-os kitöltöttségű impulzusok és egyenáram esetén

Az 5. táblázat egyszerűsége ellenére nagyon meglepő eredményt mutat! Az impulzusok
alkalmazásakor az egyenfeszültséghez képest csak negyed annyi feszültség esett, az egyenáramhoz
178

képest pedig negyed annyi áram folyt az elektrolizálóban, ennek ellenére a gáztermelés nem
csökkent jelentősen!
P
i
= U
i
* I
i
= (U
=
/4) * (I
=
/4) = U
=
*I
=
/ 16 = P
=
/ 16
P
i
= P
=
/ 16
ahol:
- P
i
- az impulzus teljesítménye
- P
=
- Az egyenáram esetén felhasznált teljesítmény
A gáztermelés csökkenése pedig:
Gázcsökkenés = V
i
* 100 / V
=
= 45 ml/p * 100 / 55 ml/p
Gázcsökkenés = 81,8 %
Míg a befektetett energia a 16-od részére, azaz 6,25 %-ra csökkent, addig a gáztermelés csak 81,8
%-ra esett vissza!
Ezek szerint a hatásfok növekedés impulzusok esetén:
Aq = q
i
/ q
=

Aq = (V
i
/P
i
)/(V
=
/P
=
) = [V
i
/(P
=
/16)]/(V
=
/P
=
) = 16*(V
i
/V
=
)
Aq = 16 * 45/55 = 13,09 ~ 13.
Ezt a 13,09-szoros hatásfok növekedést vessük össze az előző kísérlet végén kapott 12,99-szoros
hatásfok növekedéssel! Nagyon közeli ez a két érték!

Kiértékelés:
Az 5. kísérlet megerősítette a 4. kísérletbeni feltevésünket, miszerint az elektrolizáló által
szolgáltatott feszültség növeli az elektrolízis hatásfokát, tehát a számításaink helyesnek
bizonyultak!
179

De miért okoz ez az eltárolt feszültség hatásfok-növekedést? Erre az lehet a magyarázat, hogy az
elektrolízis beindításához a vízmolekulákat polarizálni kell. Ehhez energiát kell befektetnünk, s a
vízbontáshoz szükséges energia még ezen felül szükségeltetik. Mikor azonban az elektrolizáló
feltöltődött egy bizonyos szintre, akkor a molekulák már állandóan beálltak a megfelelő módon,
állandó a polarizációjuk, így erre már nem kell energiát fordítanunk.
Ez ugyanakkor azt is feltételezi, hogy egyenáramú vízbontáskor is sokkal jobb a hatásfok, mint
ahogy azt eddig hittük, hiszen akkor is jelen van ez a feltöltődési folyamat, csak akkor ezt nem
látjuk még oszcilloszkóppal sem!


6. kísérlet
A 4. kísérletben ismertettük az elektrolizálóra kapcsolt jelalak négy fázisát, de részletesen csak az
első fázist elemeztük ki. Ebben a kísérletben az impulzus lefutó élét követő negatív irányú
tűimpulzussal és az általa gerjesztett lecsengő hullámmal foglalkozunk behatóbban.
Az impulzus kikapcsolásakor egy nagyon rövid időre a feszültség leesik -0,4 V-ra, (lásd a 7. ábrán)
de az áram iránya is megváltozik és egy nagy értékű, ellentétes polaritású tűimpulzus jelentkezik az
elektrolizáló kapcsain. (lásd a 13. ábrát)

Határozzuk meg ennek a tűimpulzusnak a teljesítményét!
A feszültség az impulzus kikapcsolásakor közönséges kondenzátor esetén először hirtelen
csökkenni kezd, majd ez a csökkenés mérséklődik és lassabban kezd közelíteni a 0 V-hoz. Ezt
mutatja a 12.a. ábra.
180


12. ábra. A közönséges kondenzátoron mérhető feszültség alakja
Ha ehhez egy állandó értékű egyenfeszültséget (U
e
) is kapcsolunk, akkor a 12.b. ábrán látható
jelalakot kellene kapnunk.
Ezzel szemben a vízbontónál egy tűimpulzus jelenik meg az enyhe lefutó él helyett, mely az
egyenfeszültség ellen hat. Ha ez az egyenfeszültség nem lenne jelen, akkor negatív irányú
feszültségimpulzust látnánk, így azonban csak egy -0,4 V-os kis csúcsot láthatunk a 0 V-os szint
alatt. Az impulzus amplitúdója ezek szerint U
i_ki
= -U
e
- 0,4 = -7 - 0,4 = -7,4 V. Mivel azonban ezt
nem tudjuk teljes mértékben hasznosítani, így csak a -0,4 V-os értékkel számolhatunk, de annak is
csak a 80 %-ával, lévén ez nem egy tiszta négyszög alakú impulzus.
Tudjuk, hogy az impulzus ideje 0,4 µs, így az effektív feszültségérték:
Ue = Ui*0,8*t
i
/T = -0,4V * 0,8 * 0,4 µs/24 µs = -0,0053 V
Érdekességképpen határozzuk meg, mekkora ennek a tűimpulzusnak a tényleges effektív
feszültsége:
Ue¨ = Ui_ki*0,8*t
i
/T = -7,4V*0,8*0,4 µs/24 µs = -0,098 V

A következő ábrán a söntön mért áramimpulzust láthatjuk.
181


13. ábra. Az áram görbéje az elektrolizálóval sorba kapcsolt söntön, kiemelve a negatív irányú
tűimpulzust
Az áram esetében teljesen egyértelmű volt a negatív irányú tűimpulzus értéke. Az áramimpulzus
amplitúdója I
i
= -1,2 V / 0,01 O = -120 A, a hossza pedig 0,4 µs. Mivel ez szintén nem négyszög
alakú, így csak a jel 80 %-át vesszük figyelembe.
Az impulzus effektív értéke ezek szerint:
I
e
= I
i
*0,8*t
i
/T = -120 A * 0,8 * 0,4 µs/24 µs = -1,6 A

A tűimpulzus effektív, általunk is hasznosítható teljesítménye ezek alapján:
P
e
= U
e
* I
e
= -0,0053 V * -1,6 A = 0,00848 W
Az impulzus teljes teljesítménye pedig:
P
e
¨ = U
e
¨ * I
e
= -0,098 V * -1,6 A = 0,1568 W

Mivel a P
e
értéke nagyon kicsi, azt is mondhatnánk, hogy nem érdemes ezzel foglalkozni. Azonban
az I
i
nagyon nagy, sőt ez még növekszik is a víz vezetőképességének a növekedésével, s ez akár
tönkre is teheti a FET-eket. Ezért próbáltuk meg valahogy megszűntetni ezt a tűimpulzust.
182

Első próbálkozásként sorba kötöttünk az elektrolizálóval egy diódát, ami képes volt elviselni ezeket
a nagy áramokat is. Ez azonban nem vezetett eredményhez, mivel ennek az impulzusnak a forrása
nem az akkumulátor volt, hanem az elektrolizáló, s így a dióda átengedte mind az akkumulátor
pozitív irányú, mind pedig az elektrolizáló negatív irányú áramát.
Második próbálkozásként fojtótekercset kötöttünk sorba az elektrolizálóval. Ekkor az történt, hogy
az elektrolizálóra jutó áram radikálisan lecsökkent, a feszültség pedig megnőtt, vagyis egy áram-
feszültség átalakítót kaptunk. Ezen kívül a lecsengő hullámok periódusideje is megnőtt. Tehát
minden változott, csak az a negatív irányú áramimpulzus maradt a régi.
Végül az egyik Olvasó, Vferi javasolta, hogy kössünk párhuzamosan az elektrolizálóval egy diódát
úgy, hogy az a normál impulzus idején zárjon, a negatív irányú tűimpulzus idején viszont nyisson
ki, ezáltal rövidre zárva a számunkra káros tűimpulzust. A 3. ábrán ezt a Dcs diódát kék színnel
rajzoltuk be.
Ez működőképes ötletnek látszik, de ezt már nem tudtuk kipróbálni, mert közben a második, István
által kölcsönadott oszcilloszkóp is elromlott. Nem mérési hiba okozta a két szkóp meghibásodását,
mivel kis feszültségek és nagyon kis áramok lettek a szkópok bemenetére vezetve. Inkább a
matuzsálemi koruk miatti végelgyengülés következtében romolhattak el.
Ha megszűnik ez a negatív tűimpulzus, akkor nem fog kialakulni a harmadik fázisként jellemzett
lecsengő hullám se és a FET-ek se lesznek életveszélyben.

Megjegyzés: Ezek a negatív irányú tűimpulzusok nem jelennek meg, ha csak tiszta vizet
használunk elektrolit (Trisó vagy más anyag, pl. NaOH) nélkül. Ezt mutatja be a 14. ábra.
183


14. ábra. Az elektrolizáló kapcsain mérhető feszültség tiszta víznél

Tiszta vizet azonban azért nem használhatunk, mert annak a vezetőképessége elenyésző, így
mindenképpen megoldandó feladat a negatív irányú tűimpulzus megszüntetése.


A kísérletek összefoglalása
Az itt bemutatott kísérletek alapján bizonyítottnak tekinthető a Kanarev professzor által ismertetett
jelenség, mely szerint 100 %-nál jobb hatásfokon is lehet vizet bontani.
Már a múlt nyáron elvégzett kísérleteink közül a 8. kísérletnél is megfigyeltük azt, hogy a 83,3 %-
os kitöltési tényezőjű impulzus esetén alacsonyabb volt a hatásfok, mint a 44,4 %-os kitöltöttségű
impulzusnál. Az ottani méréseinknél csak multimétert használtunk, de már így is észlelhető volt a
hatásfok növekedése.
Az is tény, hogy Kanarev kísérleteiben a hatásfok jóval meghaladta az általunk elért 360 %-ot, de
ennek oka az impulzusok kitöltési tényezőjében keresendő. Míg Kanarev 3 %-os tűimpulzusokkal
kísérletezett, addig mi 25 %-osakkal. Ebből viszont már egyenesen következik az, hogy az impulzus
szélességének a csökkentésével tovább tudjuk növelni a hatásfokot. Itt csak azt a tényt kell
184

figyelembe vennünk, hogy a keskenyebb impulzusok kevesebb gázt termelnek egységnyi idő alatt,
igaz ugyan, hogy jobb hatásfokkal. Ezért az impulzusok áram és/vagy feszültség amplitúdóját meg
kell növelnünk a keskenyebb impulzusoknál ahhoz, hogy elérjük a kívánt gázmennyiséget.
Ezt ismételten csak kísérletekkel tudjuk majd eldönteni.
Van azonban már három szkópos adatunk, melyek különböző kitöltési tényezőjű impulzusok
alapján kerültek meghatározásra. Az első kettő mérést mi végeztük el, a harmadikat pedig Kanarev
professzor. A mérések eredményét a 6. táblázatban foglaltuk össze:
Kitöltés Hatásfok
100 % 27,7 %
25 % 360,0 %
3 % 190 322,6 %
6. táblázat a kitöltési tényező és a hatásfok viszonya

15. ábra. A 6. táblázat grafikus ábrázolása

185

Egyértelműen látszik, hogy a kitöltési tényező csökkentésével drasztikusan növelhető a hatásfok.
Csak emlékeztetőül, Horváth István a vízautójában 0,6 %-os kitöltési tényezőjű impulzusokat
használt (lásd itt) és könnyűszerrel termelt kis energia-befektetéssel annyi gázt, hogy a 4000 cm
3
-es
autóját bármilyen útviszonyok között használhatta. Ha Kanarev 3 %-os kitöltési tényezőjű
impulzussal el tudott érni több mint 190 000 %-os hatásfokot, akkor 0,6 %-os kitöltési tényezővel
ennél csak sokkal jobb lehet a hatásfok.

De honnét ez a bámulatosan jó hatásfok a tűimpulzusok esetén?
Ha jobban belegondolunk, a jelenlegi elektrotechnikai és elektronikai berendezések túlnyomórészt
szinuszos jelalakkal dolgoznak (erőművek áramgenerátorai, kis- és nagyfrekvenciás oszcillátorok,
transzformátorok, rádiók stb.) A szinusz hullám fokozatosan "nyomja" az elektromágneses teret,
ezáltal az csak kis mértékben hat vissza. A mérnökök célja pontosan az volt, hogy ez a visszahatás a
lehető legkisebb legyen, ezáltal a veszteségeket is a minimumra lehet csökkenteni.
Képzeljünk el egy labdát, amit a tenyerünkkel nyomunk lefelé. Minél nagyobb erővel nyomjuk a
labdát, az annál nagyobb erővel hat vissza. Ha elengedjük a labdát, akkor az a befektetett energiát
adja vissza (mínusz a veszteségek). Most ugyanezt a labdát nyomjuk egy hegyes tűvel. Mi történik?
Kis erő hatására is már kilyukad a labda, s onnét nagy erővel, jóval nagyobbal, mint amekkorával
nyomtuk a tűt, kiáramlik a levegő. Ez tehát egy korlátos idejű ingyenenergia gép.
Ha ezt a hasonlatot átvisszük a nullpontenergiára, akkor azt tapasztaljuk, hogy ennek az energiának
a megcsapolására egy tűimpulzust kell használnunk. Ez a tűimpulzus megnyitja egy helyen ezt a
nullpontenergiát elválasztó "réteget", s onnét több energia áramlik kifelé, mint amennyi a
tűimpulzusban rejlik. A folyamat azonban egyensúlyra törekszik, ezért egy bizonyos (nagyon rövid)
idő elteltével ez a "lyuk" "beheged", így több energia onnét nem áramlik. Ha azonban ezt a
folyamatot állandósítjuk, akkor egy állandó ingyenenergia forráshoz jutunk. Természetesen nincs
szó semmiféle anyagi rétegről, inkább erőterekről beszélhetünk. Minden atom és az őket alkotó
részecskék saját erőtérrel rendelkeznek. Mivel azonban ezek a részecskék nem anyagok, hanem
energiasűrűsödések, energiahullámok, ezért ezen energiasűrűsödések "logikai" szélét és ezáltal a
formáját változtatjuk meg.
Egy tű átmérője azonban nagyon kicsi, így az általa ütött lyukon kiáramló energia se lehet sok.
Ezért tapasztaljuk azt, hogy ha csökkentjük az impulzus szélességét az elektrolízis során, akkor
186

kevesebb gáz termelődik egységnyi idő alatt. A keskenyebb impulzus keskenyebb lyukat fúr az
éterbe, ezért onnét is csak kisebb átmérőjű lyukon tud beáramolni az energia. Ezt kompenzálandó
növelni kell a lyukak számát (nem az átmérőjét). Ezt a "lyukszám" növelést az áramerősség és/vagy
a feszültség növelésével tehetjük meg.
Ehhez még adjuk hozzá azt a fontos tényt, hogy ha ezek a tűimpulzusok egy bizonyos frekvencián
bombázzák a vizet, akkor a vízbontás hatásfoka még jobban növekszik!


További lehetséges kísérletek
Csak ötletadónak a továbblépéshez, pár elképzelés a későbbi lehetséges kísérletekre vonatkozóan:
- Kipróbálni Vferi javaslatát a vízbontóval párhuzamosan kapcsolt diódával
- Különböző kitöltési tényezők mellett mérni a hatásfokot
- Növelni az áram és feszültség amplitúdók értékét és így mérni a hatásfokot
A fogyasztók energiaszükségletének kiszámítása

Mielőtt azon kezdenénk el gondolkodni, hogy hogyan állíthatjuk elő az ingyenenergiát, tisztában
kell lennünk a házunkban lévő fogyasztók energiaszükségletével. Minden átlagos háztartásban van
hűtőszekrény, mosógép, sajnos van TV is, néhol nem is egy, használunk vasalót, hajszárítót,
elektromos tűzhelyet, mikrohullámú sütőt, vannak izzólámpák, sőt már szinte minden háztarásban
van számítógép is.
Nagyon fontos, hogy gondosan számoljuk ki a szükséges energiafogyasztást. Arra is ügyeljünk,
hogy a fogyasztást a minimálisra csökkentsük.

Tájékoztató adatok
A következő táblázat abban segít, hogy ki tudd számolni a háztartásodban lévő elektromos
fogyasztók teljesítményszükségletét. Ehhez tudnod kell, hogy az egyes fogyasztóknak mekkora a
teljesítményfelvétele, melyet wattokban mérünk. Ezeket az adatokat a készülék hátoldalán
187

megtalálhatod, vagy ha ott nem, akkor a gépkönyvben, esetleg a gyártó vagy forgalmazó tud erről
felvilágosítást adni.
Pár nappal ezelőtt elmentem egy nagy áruházba, ahol végignéztem az összes elektromos berendezés
teljesítményszükségletét és az ott szerzett adatok alapján összeállítottam egy táblázatot, melyben az
adott berendezések minimális, maximális és átlagos fogyasztását láthatod. Ezek nem egy adott
készülék értékei, hanem a forgalomban lévő egyes készülékek értékei. Például a vasalónál megadott
250 Watt minimális fogyasztás egy adott vasaló névleges fogyasztása (pl. HD1301 típusú
hordozható vasaló), míg a maximálisan megadott 2400 Wattos fogyasztásnak egy másik vasalótípus
(pl. GC 4238 ) felel meg. Az átlagérték sem ezeknek a matematikai középértéke, hanem a legtöbb
vasalónak ennyi a fogyasztása. Ezek csak tájékoztató jellegű adatok, ezért mindenképpen ajánlom,
hogy Te a saját háztartásodban lévő fogyasztók adataival dolgozzál.
A villanytűzhelynél azt a teljesítményt szokták a gyártók feltűntetni, amit az az összes főzőlap és a
sütő bekapcsolásakor vesz fel. Mint látod, ennek a berendezésnek a legnagyobb a fogyasztása. A
mindennapi életben azonban ritkán szokott előfordulni, hogy mind a négy főzőlap és a sütő
egyszerre üzemel (ha csak nem lakodalom van), ezért számold úgy, hogy mondjuk egy főzőlap
1000 Wattot, a sütő pedig 2000 Wattot fogyaszt. A villanytűzhely után egyenként fel van tűntetve a
főzőlap és a sütő is, úgyhogy inkább ezek használatát javaslom a számításoknál. Amikor a saját
táblázataidat szerkeszted, akkor javaslom, hogy minden egyes főzőlapot külön tűntessél fel, például
Főzőlap1 és Főzőlap2 néven és mindegyikhez adjál egy adott üzemidőt. Elvileg az egyik főzőlapot
többet használod, mint a másikat, ezért ezek az idők különbözőek lehetnek.
A lámpák tervezésekor érdemes kis fogyasztású izzókat használni, melyek 80%-kal kevesebb
energiafelhasználás mellett 70%-kal több fényt adnak. Ezért látod a táblázatban a 20 Wattot átlagos
értéknek feltűntetve. Javaslom, hogy a főzőlapokhoz hasonlóan minden helyiség izzóit külön sorold
fel, például Kisszoba_csillár, Kisszoba_asztali, Konyhai_lámpa, Fürdőszoba_lápmpa stb. és
mindegyikhez írd oda a rájuk jellemző teljesítmény és üzemidő értékeket. Ezáltal jóval pontosabb
értékeket kapsz.
A számítógépnél a monitor és a gép összesített teljesítményfelvételével számoljál, mivel azok egy
időben működnek. A nyomtatót, szkennert stb. viszont külön tűntesd fel. A hordozható
számítógépek teljesítményigénye 40-70 Watt körül van, az asztali számítógépek pedig átlagosan
125 wattot fogyasztanak.
Berendezés Fogyasztás Üzemóra/hét
188

Minimális Átlagos Maximális
Hűtőszekrény 40 Watt 80 Watt 125 Watt 168 óra/hét
Fagyasztóláda 40 Watt 80 Watt 125 Watt 168 óra/hét
Villanytűzhely 1000 Watt 6500 Watt 7100 Watt 21 óra/hét
Főzőlap 1000 Watt 1000 Watt 1500 Watt 28 óra/hét
Sütő 2000 Watt 2000 Watt 2500 Watt 7 óra/hét
Mikrosütő 700 Watt 800 Watt 900 Watt 3 óra/hét
Teafőző 900 Watt 2200 Watt 2400 Watt 1 óra/hét
Kenyérpirító 1400 Watt 800 Watt 600 Watt 1 óra/hét
Turmixgép 190 Watt 300 Watt 400 Watt 1 óra/hét
Mosógép 690 Watt 900 Watt 1200 Watt 2 óra/hét
Mosogatógép 800 Watt 1000 Watt 1240 Watt 7 óra/hét
Vasaló 250 Watt 1900 Watt 2400 Watt 2 óra/hét
Hajszárító 1100 Watt 1800 Watt 2000 Watt 1 óra/hét
Porszívó 1400 Watt 1800 Watt 2000 Watt 1 óra/hét
Számítógép 40 Watt 125 Watt 200 Watt 28 óra/hét
TV készülék 50 Watt 80 Watt 100 Watt 28 óra/hét
Izzólámpa 20 Watt 20 Watt 100 Watt 35 óra/hét
1.Táblázat. Tájékoztató adatok néhány fogyasztóról

A háztartásod fogyasztóinak teljesítményszükséglete
A következő listát Te magad szerkesztheted meg. Nézz körül a háztartásodban és írd össze, milyen
elektromos fogyasztókkal rendelkezel, mennyi a névleges teljesítményszükségletük és azt is írd le,
hogy hetente hány órát üzemelnek. Új berendezést a táblázat alatt lévő "Új fogyasztót adok a
listához" nevű nyomógombra kattintva adhatsz a listához (mely egyetlen sort se tartalmaz még, ha
most először látogattál el erre az oldalra). Arra is lehetőséged van, hogy a berendezés neve mellett
lévő kérdőjelre menve a megjelenő listából kiválasszál egy fogyasztót, aminek az adatai
automatikusan beíródnak az adott sorba, de később ezeket az adatokat is bármikor
megváltoztathatod. Ha pedig az adott fogyasztót ki akarod törölni a listából, akkor a sor végén lévő
"Törlés"-re kattintva ezt is megteheted. A táblázatba beírt adatokat a számítógéped eltárolja, így a
következő látogatásodkor nem kell azokat újból beírnod.
189

Fontos, hogy gondosan elemezd a háztartásod energiaszükségletét,
mivel a következő oldalakon az itt kapott számítási eredményekkel
fogunk tovább számolni.
Ha az adott berendezés teljesítményfelvétele wattokban van megadva, akkor nincs más teendőd,
mint beírni az értékét a táblázatba. Ha viszont például kWh/24 órában adták meg (mint ahogy a
hűtőszekrényeknél és fagyasztóládáknál szokták), esetleg kWh/mosásban (mint ahogy a
mosógépeknél és a mosogatógépeknél szokás), akkor ezt át kell számolnod wattokba. A kWh/24
órát 24-gyel elosztva és ezerrel beszorozva alakíthatjuk át wattokba. Ha például 0,94 kWh/24 óra
van feltűntetve a hűtőszekrényen, akkor a névleges fogyasztása ( 0,94 / 24 ) * 1000 = 39,16 Watt.
Ezt kerekítsük 40 wattra. A mosógépek programjai általában félóra és 2 óra között változnak, ezért
ott a teljesítményfelvételt csak szorozzuk be ezerrel. Ha tehát egy mosogatógépen a feltűntetett
teljesítmény 1,05 kWh/mosás és mondjuk naponta egyszer használod a mosogatógépet, akkor a
Fogyasztás mezőbe 1,05 * 1000 = 1050 Wattot, az Üzemóra/hét mezőbe pedig 7 óra/hetet írjál.
Berendezés Fogyasztás Üzemóra/hét Heti fogyasztás Törlés
Összesítés: 0 Watt 0 Wh/hét
2.Táblázat. A háztartásod fogyasztói és azok energiaszükséglete
Amennyiben az általad bevitt adatok nem egyeznek meg nagyjából a tényleges fogyasztásoddal,
vagyis azzal, amit a villanyórád, esetleg a villanyszámlád mutat, akkor változtasd meg az adatokat,
próbáld megtalálni a valóságos fogyasztást. Javaslom, hogy elsősorban ne a fogyasztók
teljesítményeit változtasd meg, hiszen azokat a berendezésekről olvastad le, hanem a heti
üzemórákat nézd át és azokkal játsszál.
Figyelj arra, hogy mi Wh-ban számoltunk, a számládon vagy villanyórádon viszont kWh van írva,
tehát az ott kapott értékeket még ezerrel be kell szoroznod ahhoz, hogy a 2.Táblázatban használt
Wh értékeket kapjad. Arra is figyelj, hogy Te a heti fogyasztást számoltad ki, a számládon viszont
havi vagy esetleg háromhavi értékek vannak feltüntetve, így a számlád értékeit annyival kell
elosztanod, ahány hétre szól a számlád (tehát havi számlánál például néggyel kell osztanod).
A 2.Táblázatban kapott fogyasztás összesített értéke egy átlagos háztartásban elérheti a 10000-
15000 Wattot is. A házak elektromos ellátását védő biztosítékok viszont csak 15-25 A-esek, azaz az
egyidejűleg felhasználható energia teljesítménye maximum 25 A * 220 V = 5500 Watt. Hogy ez a
biztosíték mégsem kapcsolja le a fogyasztókat normál használat esetén, annak az az oka, hogy nem
190

használjuk egyszerre az összes fogyasztónkat. A következő részben azt vizsgáljuk meg, hogy
mennyi energiát kell tudnia a rendszerünknek biztosítania a csúcsidőkben.

Energiafogyasztás a csúcsidőkben
A valóságban úgy kell megtervezni a háztartásod energiaellátását, hogy a csúcsidőben felhasznált
teljesítményt le tudja adni. Három különböző csúcsidő van egy átlagos háztartásban: reggeli, esti és
hétvégi. Mind a három esetre számold ki az energiafogyasztásodat, majd a legnagyobbat vesszük
alapul a későbbiekben. Gondolj arra is, hogy az egyszerűbb és olcsóbb kialakítás érdekében
különböző fogyasztókat egymás után is használhatsz, például először felmelegíted a teavizet, utána
a mikrosütőben az ételt, majd a hajszárítót, mosogatógépet használod. Ha azonban úgy gondolod,
hogy egyszerre akarsz használni minden fogyasztót, azt is megteheted, de akkor a rendszered
feleslegesen túl lesz méretezve. Gondolj bele: az energiaellátó rendszerednek olyannak kell lennie,
hogy a csúcsidőben is el tudja látni energiával a fogyasztóidat. De ez a csúcs mondjuk naponta egy-
két óráig tart, a fennmaradó időben azonban ennek a töredékére van csak szükséged. A berendezés
neve mellett látható kis négyszögre kattintva kijelölheted azokat a fogyasztókat, amiket nem akarsz
egy időben használni. Ezáltal az inverter és az akkumulátorok kisebb teljesítményűek lehetnek, ami
jelentősen olcsóbbá teszi (100000 Ft-okban értsd) az energiaellátó rendszeredet, bár az összesített
energiafogyasztás, amit Wh-ban mérünk nem változik. Az összesítésnél így kétféle fogyasztást
kapsz: az egyik érték azt mutatja, mekkora az a maximális fogyasztás, amit a fogyasztók nem
egyidejű használatával érsz el, a másik (zárójelben lévő) pedig a teljes fogyasztást mutatja, amikor
minden felsorolt berendezést egy időben használsz. Játsszál el a lehetőségekkel, mindent
kipróbálhatsz és válaszd ki az igényeidnek legjobban megfelelő megoldást.
Az itt következő táblázatokban az üzemidőt percekben add meg, ellentétben a 2.Táblázattal, ahol
órákban számoltunk. Ha a csúcsidőben is működik a hűtőszekrény és/vagy a fagyasztóláda (és ez
nagyon valószínű), akkor ott a csúcsidő teljes tartományában számolj. Ha például a reggeli csúcsidő
egy óra, akkor 60 percet írjál a hűtőszekrénynek, de a teafőzőnek csak 2-3 percet, attól függően,
mennyi ideig használod azt ténylegesen.

Reggeli csúcsfogyasztás
191

Gondold át, hogy reggel milyen elektromos berendezéseket használsz: mikrosütőt, teafőzőt,
kávéfőzőt, hajszárítót, főzőlapot, esetleg sütőt, a téli napokon világítást is stb.
Berendezés Fogyasztás Üzemidő Csúcsfogyasztás Törlés
Összesítés: 0 Watt 0 Wh
3.Táblázat. A háztartásod reggeli csúcsfogyasztása

Esti csúcsfogyasztás
Most pedig gondold át, hogy este milyen elektromos berendezéseket használsz: mikrosütőt,
teafőzőt, kávéfőzőt, hajszárítót, főzőlapot, esetleg sütőt, számítógépet, TV-t, a téli napokon
világítást is stb.
Berendezés Fogyasztás Üzemidő Csúcsfogyasztás Törlés
Összesítés: 0 Watt 0 Wh
4.Táblázat. A háztartásod esti csúcsfogyasztása

Hétvégi csúcsfogyasztás
Végül gondold át, hogy a hétvégén, főleg szombaton milyen elektromos berendezéseket használsz:
mikrosütőt, teafőzőt, kávéfőzőt, hajszárítót, főzőlapot, sütőt, porszívót, számítógépet, TV-t, a téli
napokon világítást is, esetleg fűnyírót, villanyfúrót stb.
Berendezés Fogyasztás Üzemidő Csúcsfogyasztás Törlés
Összesítés: 0 Watt 0 Wh
5.Táblázat. A háztartásod hétvégi csúcsfogyasztása

Indítási teljesítményszükséglet
192

A hűtőszekrények energiafogyasztásánál a következő dologra kell figyelnünk: a régebbi
hűtőszekrények a motor indításakor jóval nagyobb áramot vesznek fel, mint a névleges értékük,
legrosszabb esetben ez akár a névleges értéknek a tízszerese is lehet. A motorok esetében is
számolnunk kell nagy indító áramokkal, ezért ha az inverter tervezésébe fogunk és annak a
teljesítménye nem tudja biztosítani az indításhoz szükséges áramot, akkor a hűtőszekrény vagy
motor akár be se fog indulni. Ha azonban modern hűtőszekrényed van, akkor az indítási plusz
teljesítményszükséglettel nem kell számolnod. Az inverterekről a következő oldalon olvashatsz
bővebben, itt azonban egy újabb táblázatot találsz, ahová beviheted azokat a készülékeket, melyek
indítóárama jelentősen meghaladja a névleges áramfelvételt. Ha nincs ilyen készüléked, akkor ezt a
táblázatot nyugodtan üresen is hagyhatod.
Berendezés Indítási Teljesítményfelvétel Törlés
Összesítés: 0 Watt
6.Táblázat. A nagy áramfelvétellel induló berendezéseid listája

A fogyasztók teljesítményszükségletének kiszámítási módját innét vettem.

A következő oldalon az inverterekkel ismerkedhetsz meg részletesebben.
Az inverterek és azok méretezése

Mielőtt az inverterek témakörét elkezdenénk tárgyalni, javaslom, hogy menjél vissza a
"Fogyasztók" oldalra és ott végezd el a háztartásodban lévő elektromos berendezések
fogyasztásának kiszámítását!

Teljesítmény Ár
200 W 35.000 - 55.000 Ft
400 W 35.000 - 55.000 Ft
1000 W 80.000 - 200.000 Ft
193

2000 W 450.000 - 750.000 Ft
5500 W 2.500.000 - 2.900.000 Ft
1.Táblázat. A kereskedelemben kapható inverterek teljesítményei és árai
Mint látod, az árak exponenciálisan növekednek a teljesítmény függvényében. Azt sajnos nem lehet
megoldani, hogy mondjuk két vagy több 1000W-os invertert párhuzamosan kötünk, ezzel növelve
az össz teljesítmény, mivel a kimeneten már váltakozó feszültségek vannak, melyek összesítéséhez
nagyon pontosan kéne azok fázisát illeszteni.
Ha ennyiért kellene venned egy invertert, Te megvennéd? Én nem. De akkor mit tehetünk?
Építsünk magunk egy invertert, vagy kérjük meg az elektronikához értő barátunkat, hogy segítsen
benne. Látni fogod, hogy az itt feltűntetett áraknak csak töredékébe fog kerülni a saját készítésű
inverter.
Az itt következő átalakító ugyan 100 wattos, de ezt könnyen átalakíthatod 1000 vagy akár 5000
wattossá is. Hogy hogyan, azt majd ennek a viszonylag kisteljesítményű inverternek az ismertetése
után tudhatod meg. Hogy miért nem mutatok be egyből egy nagyteljesítményű invertert? Azért,
mert az itt ismertetett kapcsolást a szerzője, Seiichi Inoue japán villamosmérnök nagyon részletesen
ismertette, sőt sok apró kis részletre is kitért, melyek a megépítést nagyon megkönnyítik.

Építsél saját invertert
Az általam készített inverter kapcsolóként MOS FET-eket használ. Abból indultam ki, hogy ezt a
készüléket autóakkumulátor táplálja, tehát a bemeneti feszültség 12 volt. A kimeneti feszültség 100
volt, de a bemeneti és a kimeneti feszültségek szabadon változhatnak, hiszen mindez a
transzformátortól függ. Ha 220 voltra van szükséged, akkor használj olyan transzformátort,
amelynek a primertekercse 220 voltra lett tervezve, a szekundertekercse pedig 12 voltra. Én
közönséges transzformátort használtam, de ebben a kapcsolásban a primer és a szekunder oldalak
fel vannak cserélve, azaz a primer oldal most a 12 voltos bemenet lesz (mely eredetileg a trafó
kimenete volt), a szekunderoldal pedig a 220 voltos kimenet (mely eredetileg a trafó bemenete
volt). Egy 12V-10A-es transzformátort használtam, így az inverter maximális teljesítménye 120VA
(kb. 100 W).
194


Az inverter
A kimeneti hullámforma négyszög alakú. Tapasztalatom szerint ez szinte minden elektromos
berendezéshez megfelel, nincs szükség tiszta szinuszos hullámformára.

Kapcsolási rajz

A 100 wattos inverter kapcsolási rajza
195

A viszonylag nagy áramok miatt a vastag vonallal jelölt részeket nagyobb átmérőjű vezetékekből
kell készíteni. A biztosíték használata elengedhetetlen, mivel az oszcillátor leállásakor nagy
bemeneti áramok keletkeznek.

Huzalozási rajz

A vezérlő áramkör huzalozási rajza (vezeték felőli oldal)


Az elkészített vezérlő áramkör

Az áramkör működésének leírása
- Négyszöghullám oszcillátor
196

Ez egy CMOS típusú logikai "NEM" kapukat tartalmazó
négyszögjel oszcillátor. Az oszcillátor kimenete a meghajtó
áramkörökhöz szintén logikai "NEM" kapukon keresztül
kapcsolódik, de a váltakozó áram ellentétes fázisait is ezek a
logikai "NEM" kapuk hozzák létre. A nem használt logikai
kapukat a nemkívánatos negatív hatások elkerülése érdekében földeld le. Az oszcillátor
frekvenciáját a következőképpen határozhatjuk meg:
f = 1 / ( 2.2 * C * R )
ahol:
f : Az oszcillátor frekvenciája (Hz)
C : Kapacitás (F)
R : Ellenállás (ohm)
Az ellenállások és a kondenzátor értékét a következőképpen határoztam meg. Az volt a célom, hogy
az oszcillátor frekvenciáját 50 Hz-re vagy 60 Hz-re lehessen beállítani a potenciométerrel (P1).
Mivel a tényleges áramkör elemei bizonyos tűréshatárok között változnak, ezért az itt kiszámított
értékek csak referenciák.
Minimális frekvencia Maximális frekvencia
f = 1/( 2.2 * C * R ) f = 1/( 2.2 * C * R )
= 1/( 2.2 * 2.2 * 10-6 * 4.2 * 103 ) = 1/( 2.2 * 2.2 * 10-6 * 2.2 * 103 )
= 1/( 20.328 * 10-3 ) = 1/( 10.648 * 10-3 )
= 49.2 Hz = 93.9 Hz
A tényleges áramkörön végzett mérések alapján a minimális frekvencia 43.6 Hz, a maximális
frekvencia pedig 76.6 Hz volt.

- A FET-es meghajtó áramkör
Mivel a TTL áramkörből álló oszcillátor kimeneti
feszültsége csak 0V és 5V között váltakozik, ezért ezt 0V
197

és 12V közötti váltakozó feszültséggé kell alakítani, amit például egy FET-tel tudunk elvégezni. Ez
nem egy különleges áramkör.

- A teljesítmény kapcsoló MOS FET áramkör
A kapcsoló áramkör a DC/AC inverter
legfontosabb áramköre. Én teljesítmény-
kapcsolónak C-MOS FET áramköröket használtam.
A C-MOS FET elnevezés a Complementary
(kiegészítő, komlemens) MOS FET rövidítése. A
C-MOS FET áramkör egy P-csatornás és egy N-csatornás MOS FET kombinációja. Amikor a
bemeneti jel L szintű, akkor a P-MOS FET kerül bekapcsolt állapotba, amikor pedig a bemenet H
szintű, akkor az N-MOS FET. A C-MOS FET áramkörben az N-MOS FET és a P-MOS FET
mindig egymással ellentétes műveletet hajt végre.
Ennek az áramkörnek egy nagyon fontos jellemzője, hogy viszonylag nagy áram vezérlésére
alkalmas. Amikor a bemenet L szinten van, akkor a kimenet a P-MOS FET-en keresztül
kapcsolódik a tápra és H szintűvé válik, amikor pedig a bemenet H szinten van, akkor a kimenet az
N-MOS FET-en keresztül kapcsolódik a földre. A kimenet és bemenet fázisai ellentétesek.
A MOS FET árama már akkor megszűnik, mikor a "gate" feszültsége még nem érte el a 0 V-ot. Ez
a küszöbfeszültség a FET típusától függően változhat, de az áram már akkor kikapcsol, mikor a
"gate" feszültsége 1-2 V alá esik. Ennek köszönhetően a C-MOS áramkörben a P-MOS FET és az
N-MOS FET sohase kerül egyszerre bekapcsolt állapotba.
A két C-MOS FET áramkört ellenfázisú jelek vezérlik.
198


Amikor a TR3 és TR4 bemenete L szinten van, a TR5 és TR6 bemenete pedig H szinten van, akkor
a TR3 és a TR6 bekapcsolt állapotba, a TR4 és TR5 pedig kikapcsolt állapotba kerül. Így az
elektromos áram az "A" ponttól a "B" pont felé folyik a transzformátor 12V-os bemenetén.
Amikor a bemeneti jelszintek ellentétesek, akkor a TR3 és a TR6 kikapcsolt állapotba, a TR4 és
TR5 pedig bekapcsolt állapotba kerül. Így az elektromos áram a "B" ponttól az "A" pont felé folyik
a transzformátor 12V-os bemenetén.
Az itt említett feltételek bármelyike folytatódhat, mikor az oszcillátor leáll, aminek következtében
nagy áram kezd el folyni a transzformátor bemenetén. Ezért egy biztosítékot kell alkalmaznunk a
transzformátor tekercsének a védelmében.

- Az 5 V-os tápfeszültség áramköre
Ez az áramkör végzi a feszültség +5V-os szabályozását. Nyugodtan
használhatunk 100mA típusú szabályozót, mivel ez csak az IC1-et
hajtja meg.


Az alkatrészek rövid ismertetése
199

- Logikai "NEM" kapuáramkör IC az oszcillátorhoz ( 4069UB )
Ezt a logikai "NEM" kapuáramkört a 40-70Hz
körüli négyszögjel előállítására használjuk.

A 4069UB IC adatlapja


- +5V-os feszültségszabályozó IC ( 78L05 )
Ezt az IC-t arra használjuk, hogy a +12V-ból stabil +5V-ot állítsunk elő.

A 78L05 IC adatlapja


- A teljesítmény tranzisztorokat meghajtó FET (
2SC1815 )
Ez a tranzisztor hajtja meg a C-MOS FET-eket az oszcillátor négyszögjeleivel. Az oszcillátor
kimeneti feszültségét 0V és 12V közötti feszültséggé alakítja át.
A 2SC1815 tranzisztor adatlapja

- Teljesítmény MOS FET ( 2SJ471 )
Ez egy P csatornás MOS FET.
A maximális "drain" áram 30A.
200

Amikor a FET bekapcsolt állapotban van, a drain és a source közötti ellenállás 25 milliOhm. Ebből
következően 10A-es áram esetén a teljesítményveszteség 2.5 W.
A 2SJ471 teljesítménytranzisztor adatlapja

- Teljesítmény MOS FET ( 2SK2956 )
Ez egy N csatornás MOS FET.
A maximális "drain" áram 50A.
Amikor a FET bekapcsolt állapotban van, a drain és a source közötti ellenállás
7 milliOhm. Ebből következően 10A-es áram esetén a teljesítményveszteség 0.7 W.
A 2SK2956 teljesítménytranzisztor adatlapja

- Transzformátor
A következő jellemzői vannak az általam használt
transzformátornak:
Primer feszültség: 100V és 110V
Szekunder feszültség: 12V
Szekunder áram : 10A
Méret : 100mm(Sz), 90mm(M) és 100mm(Átm.)
Súly : kb. 2.5Kg

(A többi alkatrész rajzát itt nézheted meg)

201

Az inverter összeszerelése
- A teljesítménytranzisztorok elhelyezése a hűtőbordán
A teljesítménytranzisztorok hűtőbordán történő elhelyezésekor a
hőelvonás szempontjait vettem figyelembe. A 2SJ471 bekapcsolt
állapotban mért ellenállása 25 milliOhm, a 2SK2956-é pedig 7
milliOhm. Tehát amikor ugyanakkora áram folyik keresztül mindkét MOS FET-en, akkor a 2SJ471-
en négyszer több hő keletkezik, mint a 2SK2956-on. Ezért helyeztem el a 2SJ471-es tranzisztorokat
a hűtőborda felső részére úgy, hogy több helyet biztosítottam a hőelvonásra, mint a 2SK2956
esetében. Mivel a hő felfelé emelkedik, ezért a tranzisztorokat a borda alsó részén helyeztem el.
Befestettem a szilikon alapú FET-eket a hő jobb szétszórása
érdekében. Mind a 2SJ471, mind pedig a 2SK2956 öntött típusú,
így nem kell szilikon lapot használni a szigetelésükre.

Mivel a vezetékek vastagok, azokat linóleum szálakkal
összekötöztem, így nem érnek hozzá a FET-ekhez és nem lógnak
szanaszét a levegőben.




- Lyuk a tartóvason
Egy négyszög alakú lyukat alakítottam ki a tartóvason, hogy a
hűtőbordát és rajta a FET-eket könnyen rögzíthessem. A FET-
eket 3 mm-es anyás csavarokkal erősítettem a hűtőbordához, a
bordát pedig csapokkal a tartóvashoz.
202




- A bemeneti kábelek rögzítése
A 12 V-os bemeneti kábeleket vezetékrögzítővel kötöm össze, mikor az
invertert nem használom. Ehhez 0.5 mm vastagságú alumíniumlemezeket
használtam, melyekhez oda lehet kötni a használaton kívül lévő
kábeleket.

- A vezérlő áramkör beszerelése
Mivel a tartóvasat szinte teljesen betölti a transzformátor, ezért a
vezérlő elektronikát a tartóvas oldalára szereltem fel.




- A bemeneti oldal vezetékezése
Nagy odafigyelést igényelt az, hogy a linóleum szálakhoz ne
érjen hozzá a forrasztópáka, mivel a vezetékek vastagok voltak, a
hely pedig nagyon kicsi volt.
Én egy 80W-os forrasztópákát használtam, mivel kisebb
teljesítményű páka nem tudna elegendő hőt előállítani a vastag
vezetékek forrasztásához.

203


- A kimeneti oldal vezetékezése
A FET "drain" lábát közvetlenül a transzformátor csatlakozójára
forrasztottam. Az egyes FET-ek "drain" lábait összeköthettem
volna egymással a hűtőbordán is, de a szűk hely miatt ezt úgy
oldottam meg, hogy minden egyes "drain"-re külön vezetéket
forrasztottam és azokat kötöttem össze a transzformátor
csatlakozójával.


Az inverter teljesítményének kiértékelése
A tesztelés során áramforrásnak autóakkumulátort használtam, terhelésként pedig villanykörtéket.

A tesztelő áramkör rajza
Az akkumulátor nagyon alacsony belső ellenállása miatt nagy áramok (több mint 100A) folyhatnak
keresztül a csatlakozókon rövidzár esetén, ezért a rövidzár lehetőségét teljesen ki kell zárni!

- A kimeneti teljesítmény mérése
Megmértem a bemeneti feszültséget, a bemeneti áramot és a kimeneti feszültséget különböző
fogyasztású izzólámpák esetén.
Nagy terhelés esetén a kimeneti feszültség leesett. Az izzók teljesítményfelvétele változik a
feszültség függvényében, így a tényleges fogyasztást a kimeneti feszültség alapján határoztam meg
204

feltételezve, hogy az izzó ellenállása nem változik. A valóságban azonban az izzó ellenállása az
elektromos fogyasztástól függően változik, így a mért eredmény nem teljesen pontos. A feszültség
és áram alakja nem szinuszos, ez további hibákat eredményez. Mindezek ellenére úgy vélem, hogy
ezek nincsenek nagy hatással a mérés eredményére.
Egy példa: 60W-os izzó esetében az izzó ellenállása V * V / W = 100 * 100 / 60 = 167 Ohm.
(Feltételeztem, hogy ez az érték nem változik a feszültség függvényében.) 98 V-os feszültség esetén
a fogyasztott teljesítmény V * V / R = 98 * 98 / 167 = 57.5 W.

Az inverter teljesítményét jellemző görbék
110W-os kimenő teljesítménynél 10A bemenő áramot vesz fel az inverter. Ez a maximálisan
megengedett teljesítmény ennél a berendezésnél, melynél a kimeneti feszültség 90V-ra esik le.
Tovább növelve a fogyasztók teljesítményfelvételét a kimeneti feszültség tovább esik, ezért úgy
gondolom, hogy ennek az inverternek a maximális terhelhetősége 120W.

- A hőmérsékletnövekedés mérése
Megmértem a FET-ek hőmérsékletnövekedését, mikor az inverter tartósan adta le a maximális
teljesítményt. A mérés helyének a hűtőborda azon részét választottam, ahol a FET-ek voltak
elhelyezve.
205


A hőmérsékletemelkedés görbéje

- A kimeneti feszültség hullámformája
Az inverter kimenete négyszöghullám. A terhelés növekedésével a hullámforma a transzformátor
tekercseinek természetéből adódóan valamelyest megváltozik. A változás a hullámforma felfutó és
lefutó éleinél látható. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ezek a változások olyan csekélyek, hogy
nem kell velük foglalkozni.

Nincs terhelés

60W-os terhelés

110W-os terhelés


Az itt bemutatott inverter leírását innét vettem.
206


Az inverter teljesítményének megnövelése
Most pedig nézzük meg, hogyan lehet a fentebb ismertetett inverter teljesítményét megnövelni.
Két dologtól függ az inverter teljesítménye:
- a transzformátor terhelhetőségétől és
- a T3, T4, T5 és T6 tranzisztorok teljesítményétől
Nézzük meg először a transzformátorok teljesítménynövelésének lehetőségét. A transzformátor
teljesítménye a vasmag méretétől valamint a primer és szekunder tekercsek vezetékeinek
átmérőjétől függ. Nagyobb teljesítményű transzformátorokat már nem lehet készen venni, azokat
úgy kell magunknak tekercselni vagy ezzel foglalkozó szakemberektől megrendelni.
Kétféle típusú vasmag van. A hagyományos szögletes E-I vasmag és a torroid alakú vasmag. Az
utóbbi használata előnyösebb, mivel ott a hatásfok eléri a 95 %-ot is, míg az E-I alakú vasmagok
hatásfoka jóval 90 % alatt van. Ekkora teljesítményeknél ez már nagyon sokat jelent. A hatásfok a
mágneses fluxus akadályoztatása miatt olyan alacsony az E-I alakú vasmagoknál. Ezt a következő
ábrán is láthatod.


A mágneses erővonalak haladása az E-I alakú és a torroid alakú vasmagoknál

A tranzisztorok teljesítménye attól függ, hogy mekkora áramot tudnak tartósan átengedni magukon
anélkül, hogy tönkremennének. Az is fontos paraméter, hogy mekkora a kimenetük nyitóirányú
ellenállása, mivel ez határozza meg azt a teljesítmény-veszteséget, ami hő formájában távozik a
tranzisztorok felületéről. Minél kisebb ez az ellenállás annál kevesebb teljesítményt veszítünk a
tranzisztorokon és annál jobb lesz az inverterünk hatásfoka.
207

Ha például olyan tranzisztort választunk, amelynek az üzemi árama Id = 95 A és a kimeneti
ellenállása Rds(on) = 0.008 Ohm, akkor a tranzisztoron átfolyó áram teljesítményvesztesége Pveszt
= U * I = R * I * I = 0.008 * 95 * 95 = 72,2 W. Mivel a fentebb ismertetett kapcsolásban egyszerre
mindig két tranzisztor van nyitva (TR3 és TR6 vagy TR4 és TR5), ezért ezt a
teljesítményveszteséget még meg kell szoroznunk kettővel (azt feltételezve, hogy mindegyiknek
egyforma a nyitóirányú ellenállása): Pveszt2 = 72,2 W + 72,2 W = 144,4 W. A maximális
teljesítmény, amit folyamatosan le tudnak adni a tranzisztorok: Pmax = U * Imax = 12 V * 95 A =
1140 W. Ebből le kell vonnunk a veszteségeket: Phaszn = Pmax - Pveszt2 = 1140 W - 144,4 W =
995,6 W.
Ha a transzformátor hatásfokát 95 %-osnak vesszük (torroid), akkor annak kimenetén Pki = Phaszn
* 0.95 = 995,6 W * 0.95 = 945,82 W maximális teljesítmény vehetünk le.
Amennyiben nagyobb teljesítményekre van szükségünk, akkor párhuzamosan köthetünk további
tranzisztorokat, ezáltal növelve az átereszthető áramok nagyságát.
Azt is megtehetjük, hogy két vagy több kisebb teljesítményű transzformátort párhuzamosan kötünk,
mivel ebben az esetben a bemeneti áramok teljesen megegyező fázisban vannak, így a kimeneten
összegezve azok egymást erősítik.

A hűtőborda méretezése
Az inverter nagy bementi áramokkal dolgozik, ami még a tranzisztorok nagyon kis kimeneti
ellenállása mellett is jelentős teljesítményveszteséget okoz, mely hő formájában távozik a
tranzisztorok felületéről. Ahhoz, hogy károsodás nélkül tartósan üzemelhessenek a tranzisztorok,
hűtőbordát kell alkalmaznunk, ami segít a keletkezett hő gyorsabb és hatékonyabb elvezetésében.
Elméletileg minél nagyobb a hűtő felülete, annál jobb, viszont a túl nagy felület túl drága és
feleslegesen nagy helyet foglal el. Ezért fontos, hogy pontosan kiszámítsuk a szükséges felületet.
Mielőtt a megfelelő hűtőborda kiválasztásáról szó esne, jöjjön egy kis elmélet.
Azt a maximális hőt, amit a félvezető hűtés nélkül is el tud vezetni, Q-val jelöljük (esetleg Pch-val)
és wattban adjuk meg. Ezt az értéket a félvezető adatlapjáról olvashatjuk le. A hőelvezetés
különböző hőellenállású anyagokon keresztül történik. Ezt egy áramkörként lehet elképzelni, ahol
az áram a vezető egyik végéből a másikba folyik különböző ellenállásokon keresztül. A hőellenállás
áramkörét a következő ábra szemlélteti.
208


A hőellenállás áramköre
ahol:
- Tj - a félvezető maximálisan megengedett hőmérséklete °C-ban. Ezt az adatlapról
olvashatjuk le, de általában 115°C és 180°C között változik. Néha Tch-val is jelölik.
- Tc - a félvezető tokjánál maximálisan megengedett hőmérséklete °C-ban.
- Ts - a hűtőborda maximálisan megengedett hőmérséklete °C-ban. Ez, akárcsak a Tc
esetében a tokhoz legközelebbi helyen mért maximális megengedett hőmérséklet.
- Ta - környezeti hőmérséklet °C-ban.
Ha tudjuk az adott hővezető közeg két végén a hőmérsékleteket, akkor meg tudjuk határozni a
közeg hőellenállását:
R = T/Q
- Rjc - a félvezető és a tok közötti hőellenállás = ( Tjc)/Q = (Tj - Tc)/Q
- Rcs - a tok és a hűtőborda közötti hőellenállás = ( Tcs)/Q = (Tc - Ts)/Q
- Rsa - a hűtő és a környezet közötti hőellenállás = ( Tsa)/Q = (Ts - Ta)/Q
Az Rjc értéke adott, azt nem tudjuk megváltoztatni. A pontos értékét a félvezető adatlapja
tartalmazza.
Az Rcs értékét gyakran felületi hőellenállásnak is nevezik. Ennek értéke attól függ, hogy hogyan
érintkezik a tok a hűtőborda felületével. Bizonyos illesztő anyagok vagy kenőanyagok használatával
ezt az értéket jelentősen lecsökkenthetjük, mivel akkor nagyobb felületen érintkezik a tok a
hűtőbordával.
Az Rsa a hűtőborda hőellenállása. Ez az az érték, amit egyértelműen mi határozunk meg.
209

A hűtőborda kiválasztásánál első lépésként a kívánt Rsa értékét határozzuk meg a következő
képlettel:
Rsa = ( ( Tj - Ta ) / Q ) - Rjc - Rcs
Ebben az egyenletben a Tj, a Q és az Rjc a gyártó által megadott paraméterek, a Ta-t és az Rcs-t
viszont mi határozzuk meg.
A Ta értéke tipikusan 35 és 45°C között van, ha a hűtőfelület a szabad levegővel érintkezik és 50 -
60°C közötti, ha valamilyen más, hőt termelő készülék van a közelében.
A felületi ellenállás ( Rcs ) értéke az érintkező felületek simaságától, laposságától, az alkalmazott
szerelési nyomástól (amit a rögzítő csavar feszítése határoz meg), a csatlakozó felületek
nagyságától és természetesen az illesztő anyag típusától és vastagságától függ. A pontos értékét
nagyon nehéz meghatározni, de a hűtőborda adatlapján levő értékekkel számolhatunk. A következő
táblázat néhány tipikus anyag felületi hőtulajdonságait mutatja be.
Anyag Vezetőképesség Vastagság Rcs
There-O-Link
Thermal Compound
0.010 W/°C 0.002 inch 0.19 °C/W
High Performance
Thermal Compound
0.030 W/°C 0.002 inch 0.07 °C/W
Kon-Dux 0.030 W/°C 0.005 inch 0.17 °C/W
A-Dux 0.008 W/°C 0.004 inch 0.48 °C/W
1070 Ther-A-Grip 0.014 W/°C 0.006 inch 0.43 °C/W
1050 Ther-A-Grip 0.009 W/°C 0.005 inch 0.57 °C/W
1080 Ther-A-Grip 0.010 W/°C 0.002 inch 0.21 °C/W
1081 Ther-A-Grip 0.019 W/°C 0.005 inch 0.26 °C/W
A-Phi 220 @ 20psi 0.074 W/°C 0.020 inch 0.27 °C/W
1897 in Sil-8 0.010 W/°C 0.008 inch 0.81 °C/W
1898 in Sil-8 0.008 W/°C 0.006 inch 0.78 °C/W
2.Táblázat. Néhány tipikus hűtőborda hőtulajdonságai
Amikor minden adat a rendelkezésünkre áll, akkor meghatározhatjuk azt a maximális Rsa értéket,
amellyel egyenlő vagy annál kisebb lehet a hűtőborda hőellenállása.
210

Példaként vegyük a 2SK2956 MOS FET-et, melynek adatlapját itt láthatod. A Q (Pch) értéke 35 W,
a Tj (Tch) értéke 150 °C. Környezeti hőmérsékletnek (Ta) vegyünk 35 °C-ot. Az Rjc nincs
megadva, de vehetünk egy tipikus értéket, mely 1.5 °C/W. A hűtőbordák közül az "1897 in Sil-8"-
ból készültnek a legnagyobb a hőellenállása (0.81 °C/W). Ezek szerint a hűtőborda maximálisan
megengedett hőellenállása:
Rsa1 = ((Tj - Ta)/Q)-Rjc-Rcs = ((150-35)/35)-1.5-0.81 = 0.97 °C/W.
Ha viszont az érintkező felületeket valamilyen felületi illesztővel töltjük ki, akkor a hőellenállás
lecsökkenhet akár 0.07 °C/W-ra is. Ez a felületi illesztő általában valamilyen termál zsír, de
használhatsz gépzsírt is. A lényeg az hogy az egyenetlen felületek között keletkező légréseket
valamilyen, a hőt jól vezető anyaggal töltsük ki. A hűtőborda maximálisan megengedett
hőellenállása 0.07 °C/W esetén:
Rsa2 = ((Tj - Ta)/Q)-Rjc-Rcs = ((150-35)/35)-1.5-0.07 = 1.71 °C/W.
És akkor most nézzük meg, hogyan választhatjuk ki a szükséges méretű hűtőbordát.
A hűtőbordát általában a hűtőfelületének a nagyságával jellemezzük, és ezt az adatlapról
olvashatjuk le. Azonban van egy másik elterjedt mód is, méghozzá a térfogat meghatározása. A
következő ábra azt mutatja be, hogy hogyan aránylik a hőellenállás (Rsa) a hűtőborda térfogatához.
Mivel ez az ábra a különböző típusú és formájú hűtőbordák átlagával számol, ezért az eredmény
csak megközelítőleg pontos, de a céljainknak megfelel.
211


A térfogat az adott test magasságának, szélességének és hosszúságának a szorzata. Tehát ha tudjuk
a borda szélességét és magasságát, akkor meghatározhatjuk a hosszúságát is.
Az ábrából láthatjuk, hogy az általunk meghatározott Rsa1 = 0.97 °C/W maximális hőellenállást kb.
900 cm3-es hűtőborda térfogattal érhetjük el. Ha a hűtőbordánk szélessége 10 cm, a magassága
pedig 3 cm, akkor a hosszúságának 900 /( 10 * 3 ) = 30 cm-nek kell lennie.
Ha azonban az érintkező felületeket vékonyan bekenjük gépzsírral és nagyon jól megszorítjuk a
MOS FET-et a hűtőbordához erősítő csavart, akkor elérhetjük, hogy a felületi ellenállás Rcs
lecsökken 0.07-re, ami Rsa2 = 1.71 °C/W-os maximális hőellenállást eredményez. A fenti ábrából
láthatjuk, hogy ezt kb. 450 cm3-es hűtőborda térfogattal érhetjük el. Ha a hűtőbordánk szélessége
10 cm, a magassága pedig 3 cm (akár csak az előbbi példában), akkor a hosszúságának 450 /( 10 * 3
) = 15 cm-nek kell lennie. Mint látjuk, a hűtőborda mérete a felére csökkent.
A MOS FET-ek adatlapján olvasható Q (Pch) érték azonban arra értendő, mikor maximális a
tranzisztoron folyó áram. Ha azonban 2 vagy több tranzisztort párhuzamosan kötünk, akkor az egy
tranzisztorra jutó áram már kisebb lesz, ezáltal a disszipálandó hő mennyisége is lecsökken, ami a
hűtőfelület további csökkenését is lehetővé teszi. Ha a fenti példánál maradunk és 2SK2956 MOS
FET-et vesszük alapul, akkor láthatjuk, hogy a tranzisztor maximálisan üzemi árama Id = 50 A. Ha
nekünk azonban mondjuk 60 A-ra van szükségünk, akkor 2 db 2SK2956-ot kell párhuzamosan
kötnünk. Ebben az esetben az egy tranzisztorra jutó áram csak 30 A lesz, ami a keletkezett hő
212

mennyiségét 30/50 = 0.6-szeresére csökkenti, azaz Qtényleges = 0.6 * Pch = 0.6 * 35 W = 21 W.
Ebben az esetben a maximális hőellenállás:
Rsa3 = ((Tj - Ta)/Q)-Rjc-Rcs = ((150-35)/21)-1.5-0.07 = 3.9 °C/W.
A fenti ábrából láthatjuk, hogy ezt kb. 90 cm3-es hűtőborda térfogattal érhetjük el. Ha a
hűtőbordánk szélessége 10 cm, a magassága pedig 3 cm (akár csak az előbbi példákban), akkor a
hosszúságának 90 /( 10 * 3 ) = 3 cm-nek kell lennie. Mint látjuk, a hűtőborda mérete a harmadára
csökkent.
Ezeket a méreteket még legalább az ötödére csökkenthetjük, ha ventillátorokat is használunk.
Megjegyzés: Mind a három példában úgy számoltunk, hogy a hűtőborda hőmérséklete 50 °C-kal
haladja meg a környezeti hőmérsékletet, így a borda hőmérséklete Thb = 35 °C + 50 °C = 85 °C. Ez
egy kicsit soknak tűnhet, de ne felejtsük el, hogy az adott példánál a MOS FET-ben a félvezetőn
átfolyó maximális áram 150 °C-os hőmérsékletet hoz létre, ezt kell lehűtenünk.
A hűtőbordák méretezését innét vettem. (A ventillátorok méretezéséről is ugyanitt olvashatsz
angolul.)

Az inverter méretezése
A következő táblázatban megadhatod a kiválasztott tranzisztorok néhány paraméterét, a szükséges
kimeneti teljesítményt (az előző oldalon kiszámolt fogyasztók teljesítményszükségletének 500 W-
os felkerekített értéket a "Fogyasztás" nevű szövegre kattintva írhatod be), valamint megadhatod a
transzformátor hatásfokát és teljesítményét.
Eredményként a szükséges tranzisztorok számát, a szükséges bemeneti áramot és a veszteségeket,
valamint a teljes szükséges hűtőborda térfogatot kapod meg. A hűtőbordák méreteinél az első érték
a katalógusban megadott Q értéke alapján számolt méret, a zárójelben lévő érték pedig a több
párhuzamosan kapcsolt tranzisztor esetén lecsökkentett Q értéke alapján számolt méret.
Bemeneti feszültség = V Környezeti hőmérséklet = °C

P MOS FET (TR3,TR5) N MOS FET (TR4,TR6) Transzformátor
213

Id = A Id = A P = VA
Rds(on) = Ohm Rds(on) = Ohm Hatásfok = %
Q (Pch) = W Q (Pch) = W

Tj (Tch) = °C Tj (Tch) = °C
Rjc = °C/W Rcs = °C/W
Szükséges kimeneti teljesítmény (Fogyasztás) = W

A szükséges alkatrészek mennyisége:
2 * 1 = 2 db 2 * 1 = 2 db NaN db
Teljesítményveszteségek:
NaN W NaN W NaN W
Összesített teljesítményveszteség: NaN W
A szükséges bemeneti áram: NaN A
A szükséges hűtőborda térfogata:
undefined (undefined) cm3 /
FET
undefined (undefined) cm3 /
FET
Össz: NaN (NaN) cm3
Ha a magassága cm, a szélessége pedig cm, akkor a hossza:
NaN (NaN) cm / FET NaN (NaN) cm / FET Össz: NaN (NaN) cm
3.Táblázat. Inverter adatainak kiszámolása
Figyeld meg, hogy mi történik, ha a hatásfokot és a
bemeneti feszültséget, valamint a tranzisztorok különböző
paramétereit megváltoztatod. Próbáld megtalálni azt az
optimális megoldást, ahol a legkisebbek a veszteségek,
legkevesebb alkatrész kell és a szükséges bemenő áram is a
legkisebb. Ezt úgy érheted el, ha megnöveled a bemeneti feszültséget (12-48 V) és kisellenállású
tranzisztorokat használsz. A tranzisztorok üzemi árama lehet kisebb is, mivel ekkor ugyan megnő a
szükséges tranzisztorok száma, viszont az eredő kimeneti ellenállásuk és a disszipálandó hő
mennyisége lecsökken, ami kisebb veszteségeket és kisebb hűtőborda felületet igényel. Ha a
bemeneti feszültség nagyobb mint 12V, akkor a TR1 és TR2 FET meghajtókat is úgy kell
kiválasztani, hogy azok a magasabb üzemi feszültségen is biztonsággal működjenek.
214


Szinuszhullám előállítása
Az itt tárgyalt inverter kimenetén négyszögjeleket kapunk. Ez teljesen megfelel szinte minden
hálózati fogyasztónak, beleértve a számítógépet és a TV készüléket is. Azonban egy kis
módosítással ebből a négyszögjelből szinuszhullámot is előállíthatunk.
A működési elv megértéséhez tudnunk kell, hogy a négyszögjel tulajdonképpen tiszta
szinuszhullámok összessége. A négyszögjel frekvenciája megegyezik a legnagyobb amplitúdójú
szinuszhullám frekvenciájával, a többi szinuszhullám pedig ennek az alapharmonikusnak a
felharmonikusa, különböző fáziseltolásokkal.
Ha tehát a négyszögjel helyett tiszta szinuszhullámra van szükségünk, akkor egy LC szűrőt kell
alkalmaznunk, mely kiszűri az összes felharmonikust és csak az alap szinuszhullámot hagyja meg.
A szűrőt a transzformátor 220 V-os kimeneti tekercse és a fogyasztók közé kell tennünk.
A szűrő rezonanciafrekvenciája az induktivitás és a kapacitás értékeitől függ:
f = 1 / ( 2 * Pi * (L * C ) )

Ebből kifejezhetjük a kondenzátor kapacitását:
C = 1 / ( 4 * Pi * Pi * f * f * L )
Tudjuk, hogy 50 Hz-es szinuszos jelet szeretnénk kapni, ezért:
C = 1 / (4*3,14*3,14*50*50*L) = 1 / ( 98696 * L )
A tekercset nekünk kell elkészíteni, mivel az elektronikai boltokban kapható induktivitások csak kis
áramokra lettek tervezve, ezért ha a 220 V-os kimenetre ilyen tekercset tennénk, az pillanatok alatt
elégne.
A tekercset kb. 1 mm átmérőjű vezetékből készítsük. Ilyen vezeték a hagyományos 220 V-os kábel,
melynek az egyik erét használjuk csak. Az induktivitást a következő képlet alapján tudjuk
kiszámolni:
L = ( µ * N * N * A ) / l
215

ahol:
µ: a tekercs magjának mágneses permeabilitása. Mivel mi csak vasmag nélküli
tekercset használunk, ezért a levegő permeabilitását vesszük alapul, melynek
értéke 1.
N: a tekercs menetszáma
A: a tekercs keresztmetszete. Ezt az átmérőből számíthatjuk ki, azaz A = ( Pi * D *
D ) / 4
l: a tekercs hossza. Ezt a tekercs menetszáma és átmérője határozza meg, tehát l =
N * Pi * D
Ezek szerint:
L = ( N * N * 3,14 * D * D ) / ( 4 * N * 3,14 * D )
L = ( N * D ) / 4
Legyen a tekercs átmérője 20 mm (0.02 m), a menetszáma pedig 20. Ekkor:
L = ( 10 * 0,02 ) / 4 = 0,05 H = 50 mH
Ezek szerint a szükséges kapacitás értéke:
C = 1 / ( 98696 * L ) = 1 / ( 98696 * 0,05 )
C = 0,0002026 F = 202,6 µF
A kondenzátor kiválasztásakor figyelj arra, hogy a megengedett feszültsége meghaladja a 230 V-ot.
A következő táblázatba beírhatod a tekercsed menetszámát és átmérőjét (mm-ben!), eredményül
pedig a tekercs vezetékének hosszát, induktivitását és kondenzátor kapacitását kapod meg.
Menetszám Átmérő Hossz Induktivitás Kapacitás
menet mm
NaN mm 0 H 0 F
4.Táblázat. Az LC szűrő adatainak kiszámítása
Amennyiben tovább szeretnéd szűrni a kimenő jelet, akkor még egy vagy két további LC
szűrőfokozatot is hozzácsatlakoztathatsz a kimenethez.
216


Árkalkuláció
Most pedig nézzük meg, hogy mennyibe kerülne ez a saját készítésű inverter.
Kezdjük a legdrágább alkatrésszel, vagyis a transzformátorral. Ennek ára a teljesítmény
függvényében változik. Az itt lévő árlistából kitűnik, hogy egy 200 VA-es trafó 20 euróba kerül
(kb. 4800 Ft), egy 2000 VA-es trafó pedig 130 euróba (kb. 31000 Ft). Az árak növekedését figyelve
egy 5500 VA-es trafó olyan 400 euróba (96000 Ft-ba) kerülhet.
A négyszögjel generátorra 400-500 Ft-ot számolhatunk, a meghajtó fokozatra megint 400 Ft-ot, a
kimeneti fokozatra pedig a teljesítmény függvényében 3000-12000Ft-ot. A hűtőbordára ismételten a
teljesítmény függvényében 2000-7000 Ft-ot vehetünk.
Az LC szűrőre számoljunk 400 Ft-ot (a nagyfeszültségű kondenzátor miatt). Ehhez még
hozzávehetjük a doboz anyagának költségét, a biztosítékot, csatlakozókat, melyekre számoljunk
4000 Ft-ot.
A következő táblázatban összehasonlíthatod, hogy a készen vett inverterek árai és a saját készítésű
inverterek milyen arányban vannak egymáshoz.
Teljesítmény Ár (kész) Ár (saját)
200 W 35.000 - 55.000 Ft 15.000 Ft
400 W 35.000 - 55.000 Ft 18.000 Ft
1000 W 80.000 - 200.000 Ft 30.000 Ft
2000 W 450.000 - 750.000 Ft 42.000 Ft
5500 W 2.500.000 - 2.900.000 Ft 120.000 Ft
5.Táblázat. A kereskedelemben kapható és a saját készítésű inverterek árainak összehasonlítása
Ugye hatalmas a különbség? Az 5500 W-os inverternél már több, mint 20-szoros az árdifferencia.
Az is egyértelmű, hogy a legdrágább alkatrész a transzformátor, ráadásul azt nem lehet csak úgy
megvenni egy elektronikai szaküzletben, hanem meg kell rendelni, ami már egy kicsit körülményes
és időigényes, arról már nem is beszélve, hogy egy 5.5 kVA-es torroid transzformátor súlya elérheti
a 40-45 kg-ot is. Ezért logikusan merül fel a kérdés, hogy meg lehetne-e építeni egy olyan invertert,
217

amely nem tartalmaz transzformátort. A válasz: igen, meglehet. Erről olvashatsz az itt következő
részben.

Transzformátor nélküli inverter
Mielőtt
elkezdenénk
tárgyalni a
transzformátor
nélküli
invertert, szeretném elmondani, hogy ez csak akkor használható, ha a terhelés állandó. Amennyiben
a különböző fogyasztókat ki-be kapcsolgatod, akkor ez a megoldás nem használható!
A transzformátor arra kell, hogy az alacsony, 12-48V-os bemenő feszültséget 220 V-os hálózati
feszültséggé alakíthassuk. De feszültséget
növelni nem csak transzformátorral lehet, hanem
úgynevezett feszültségkétszerező kaszkádokkal
is, melyek diódákból és kondenzátorokból
állnak.
A feszültségkétszerező működési
elve
Ez az áramkör a bementi váltakozó feszültségnek körülbelül a kétszeresét adja a kimenetén.
Mikor a bementen negatív feszültség jelenik meg, az elektromos áram a D1 diódán keresztül feltölti
a C kondenzátort, melynek következtében a kondenzátor lemezein Vc feszültséget mérhetünk.

Mikor a bementen pozitív feszültség jelenik meg, a bemeneti Vi feszültség és a feltöltött
kondenzátor Vc feszültsége összegződnek és a D2 diódán keresztül jelennek meg a kimeneten. A Vi
és Vc feszültségek értéke a bementi váltakozó feszültség frekvenciájának függvényében változik.
Vki = Vi + Vc
218

Ha nagy frekvenciákon működik az áramkör, akkor úgynevezett shottky diódákat kell alkalmazni,
melyeknek nagyon gyors a kapcsolási ideje.
A működési elv ismertetését innét fordítottam le.
Nekünk azonban nem elegendő kétszeres feszültségnövekedés, ezért a fentebb bemutatott
feszültségkétszerezőt még ki kell bővítenünk. Az egyenirányított impulzusból, mely 0V és +Vki
Volt között változik -Vki és +Vki között váltakozó feszültséget kell előállítanunk. Ezt egy újabb
kondenzátor beiktatásával tehetjük meg, mely a D2 diódán keresztül a pozitív bemeneti
feszültséggel töltődik fel. Ezt mutatja be a következő ábra.
Mint látod, a kimeneti feszültség pozitív amplitúdója a Vi és a Vc1 összege, míg a negatív
amplitúdó a Vi´és a Vc2 összege. Ez az
áramkör mind a pozitív, mind pedig a
negatív félhullám amplitúdóját nagyjából a
kétszeresére növeli. Amennyiben további
feszültségnövelésre van szükségünk, úgy
még annyi kaszkádot kötünk sorba, hogy
azok kiadják a szükséges kimeneti feszültséget. A következő kaszkád negatív bemenetét a "Köv."-
vel jelzett kimenetre kell kapcsolnunk, a pozitív bemenetet pedig az előző kaszkád pozitív
kimenetére. Ezt a következő ábrán is láthatod.
Annyi kaszkádot rakhatsz össze, amennyi csak kell. A kimeneten kapott feszültség az Ube bemeneti
feszültség n-szerese, ahol "n" a kaszkádok száma. A valóságban azonban a diódák nyitóirányú
ellenállása nem nulla, tehát valami veszteség minden diódán létrejön, ezért úgy kell számolnunk,
hogy egy kaszkádnál a kimeneti feszültség a bemeneti feszültség 1.9 szerese, nem pedig kétszerese.
A kimeneti feszültség ennek megfelelően:
Uki = Ube + ( Ube * 0.9 * n )
Ebből n-t kifetezve:
n = ( Uki - Ube ) / ( Ube * 0.9 )
Ha például 48 V-os a bemeneti feszültség, akkor:
n = (220 - 48) / (48*0.9) = 3.98 => 4
219

Ez a kimeneti feszültség azonban frekvenciafüggő. A fenti egyenlet akkor igaz, mikor a frekvencia
a kondenzátor és a dióda ellenállása által meghatározott rezonanciafrekvenciával egyenlő.
A kondenzátorok kapacitását a terhelő ellenállás függvényében határozhatjuk meg.
f = 1 / 2 * Pi * R * C
ebből kifejezhetjük a C-t:
C = 1/2*Pi*f*R = 1/2*3,14*50*R = 1/314*R
Az R a fogyasztó ellenállása, melynek értékét a teljesítmény és a feszültség ismeretében
meghatározhatjuk:
R = U * U / Pki
így:
C = 1 / 314*R = 1 / 314 * (U*U/Pki) = Pki / 314*U*U = Pki /
314*220*220 = Pki / 15197600
Ha tehát a terhelés 1000 W, akkor a kondenzátorok kapacitása 65,7 µF, 5000 W-os terhelésnél
viszont már 329 µF kell legyen. Amennyiben a terhelés megváltozik, a kondenzátorok nem tudnak
teljesen feltöltődni, így a kimeneti feszültség a terhelés változásával csökkenni kezd. Amennyiben a
terhelés mondjuk csak 1000 W-os határok között változik, úgy meg lehetne határozni egy átlagos
terhelést és a hozzávaló kondenzátor kapacitását. Egy háztartásban azonban jóval nagyobbak a
terhelésingadozások. Neked kell eldöntened, hogy az adott célra megfelel-e a transzformátor nélküli
inverter.
Mivel a diódák maximálisan megengedett árama általában kisebb, mint amekkora nekünk kell, ezért
megtehetjük azt, hogy két vagy több diódát sorba kötünk, míg el nem érjük a kívánt áramerősséget.
Ha például a bemeneten 70 A áramot kell átengedniük a diódáknak, és mondjuk 10 A-es diódáink
vannak, akkor a biztonsági szempontokat is figyelembe véve 80 %-os max árammal számolva: N =
70 A / ( 0.8 * 10 A ) = 8.75, amit 9-re kerekítünk. A diódák kiválasztásánál az áramerősséget úgy
határozhatjuk meg, hogy minden fokozatnál a bemenő áramot el kell osztani a kaszkádok számával.
A következő táblázatban egy 48 V bemeneti feszültséggel rendelkező négykaszkádos
feszültségnövelő áramkör kaszkádjainak az áramait és feszültségeit láthatod.
220

Az első kaszkád bemeneti áramát a 3. Táblázatban megadott szükséges kimeneti teljesítmény
alapján számoljuk ki, ezért ha ott nem töltötted ki ezt a mezőt, akkor itt nem kapsz helyes
eredményt. Az inverter hatásfokát 95 %-osnak vettem, az áramokat pedig a következő képlet
alapján számoltam ki:
Iki_n = Ibe1 / (( n + 1 ) - ( 0.1 * n ) )
ahol:
Ibe1 = Pki/(Ube * hatásfok) = Pki/(48*0.95) = Pki/45,6
n = a kaszkád indexe (1, 2, 3, 4)
Az egyik legjobb megoldás, ha olyan diódákat használunk, aminek nem túl nagy az árama, mivel
azok nem igényelnek hűtőbordát és az áruk is nagyon alacsony. Egy ilyen dióda például az 1N5404,
melynek a maximálisan megengedett árama 3A, a feszültsége pedig 300V. A következő táblázatban
megadjuk az egyes kaszkádokhoz szükséges diódák számát is.
Kaszkád Ube Uki Ibe Iki Diódák száma
1 48 V 91,2 V NaN A NaN A 2 * NaN db
2 91,2 V 134,4 V NaN A NaN A 2 * NaN db
3 134,4 V 177,6 V NaN A NaN A 2 * NaN db
4 177,6 V 220,8 V NaN A NaN A 2 * NaN db
Diódák száma összesen: NaN db
6.Táblázat. 48 V-os inverter kaszkádjainak feszültség- és áramadatai
Amennyiben a kimeneti feszültség túl nagy vagy túl kicsi (pl. 240V vagy 210 V), akkor a
frekvencia változtatásával azt kis mértékben korrigálhatod.
A diódák kiválasztásánál az adott kaszkád bemeneti áramát, a kondenzátorok kiválasztásánál pedig
az adott kaszkád kimeneti feszültségét kell figyelembe venni.
A teljes inverter áramköre szinte teljesen megegyezik az itt bemutatott áramkörrel, azzal a
kivétellel, hogy a transzformátor helyett kaszkádokat alkalmazunk. Ha olyan diódákat használsz,
melyeket hűtőbordára kell szerelned, akkor azt a fentebb ismertetett módon méretezheted.

221

A transzformátor-nélküli inverter árkalkulációja
Az egyes kaszkádok ára különböző lehet, ha különböző áramú diódákat használuk. Ha a bemeneti
feszültséget 48 V-ra vesszük, akkor négy kaszkád szükséges. Mi ezzel fogunk számolni és úgy
vesszük, hogy minden kaszkád diódája egyforma. Vegyük a 6 Táblázatban is felhasznált 1N5404-
et, melynek ára 11 Ft. A táblázat szerint NaN db diódára van szükségünk, melyek összesített ára
NaN Ft. Ezt kerekítsük fel NaN Ft-ra.
A kaszkádok kondenzátorainak a megengedett feszültsége meg kell haladja az egyes kaszkádok
kimeneti feszültségét. A 100V-os 220 µF-os kondenzátorok ára 80 Ft, a 160V-os 130 Ft, a 200V-os
150 Ft, a 250V-os pedig 300 Ft. Ezek összege tehát 2*80 + 2*130 + 2*150 + 2*300 = 1320 Ft. Ezt
kerekítsük fel 1400 Ft-ra.
Mivel nem kell külön hűtőborda, ezért ez nem növeli a költségeket.
A következő táblázatban összehasonlíthatod, hogy a készen vett inverterek árai és a saját készítésű
transzformátoros és kaszkádos inverterek milyen arányban vannak egymáshoz.
Teljesítmény Ár (kész) Ár (trafó) Ár (kaszk.)
200 W 35.000 - 55.000 Ft 15.000 Ft 12.000 Ft
400 W 35.000 - 55.000 Ft 18.000 Ft 12.500 Ft
1000 W 80.000 - 200.000 Ft 30.000 Ft 13.000 Ft
2000 W 450.000 - 750.000 Ft 42.000 Ft 13.500 Ft
5500 W 2.500.000 - 2.900.000 Ft 120.000 Ft 27.500 Ft
7.Táblázat. A kereskedelemben kapható és a saját készítésű transzformátoros és kaszkádos
inverterek árainak összehasonlítása
Az ezen az oldalon megadott árakat a RET katalógusból, a nagyfeszültségű kondenzátorok árait
pedig innét vettem.
Mint látjuk, az 5500 W-os inverter esetében az ármegtakarítás már 100-szoros!!
Érdemes tehát saját invertert építeni, akár transzformátorral, akár anélkül.

A következő oldalon a napelemekről olvashatsz és azok méretezéséről.
222


Kapcsolódó kísérletek:
- 300 W-os inverter 1

Az akkumulátorok és vezetékek méretezése


A következő oldalakon bemutatásra kerülő áramforrások legtöbbje
nem üzemel állandóan, ezért az energiát akkumulátorokban kell
tárolnunk, így az a nap bármely szakaszában hozzáférhető. Ezen az
oldalon azt számoljuk ki, hogy mennyi és milyen akkumulátorokra
lesz szükséged a fogyasztóid táplálásához.
Az akkumulátorok méretezésekor el kell döntenünk, hogy mennyi időn keresztül kell az
akkumulátornak táplálnia a fogyasztókat feltöltés nélkül. Ezt az áthidalási időt napokban mérjük.
Erre azért van szükség, mert ha borús, esős napok követik egymást, akkor a napi napfénymennyiség
jelentősen lecsökken, így a napelemek nem tudják utántölteni az akkumulátorokat. Ha pedig
mondjuk szélgenerátort használunk, akkor a szélcsendes napokra is fel kell készülnünk.
A következő táblázatba írd be, hogy hány napig kell az akkumulátoroknak utántöltés nélkül
folyamatosan üzemelniük.
Áthidalási idő:
1
nap
1.táblázat. Az áthidalási idő megadása
Az 1.táblázatban megadott érték alapján 1 nap az áthidalási idő, így a már kiszámolt 0 Ah értékkel
számolunk a továbbiakban.
Az akkumulátorok kisüthetőségét is figyelembe kell vennünk, mely 20-80% között változhat. Az
ólomakkumulátoroknak nem tesz jót, ha azokat teljesen kisütjük. Az általánosan elfogadott
kisüthetőség 50 %, ezzel számolunk mi is, így az akkumulátorok szükséges kapacitása 0 * 2 = 0
Ah-ra módosul.
223

A hőmérséklet függvényében az akkumulátor kisülési ideje is változik: minél hidegebb van, annál
hamarabb sül ki.
A következő táblázatban azokat a szokásos szorzószámokat láthatod, amiket a különböző
hőmérsékleteken szoktak használni a szakemberek. Válaszd ki, hogy a Te esetedben milyen
szorzószámot kell használnunk.
V Hőmérséklet Szorzó

26,7 °C 1,00

21,2 °C 1,04

15,6 °C 1,11

10,0 °C 1,19

4,4 °C 1,30

-1,1 °C 1,40

-6,7 °C 1,59
2.táblázat. A hőmérséklettől függő kisülési tényező
A 2.táblázatban megadott szorzó szám 1, ezért az akkumulátorok szükséges kapacitása marad 0 Ah.
Kapható külön a napelemekhez kifejlesztett un. "Solar" akkumulátor is, mégis a legolcsóbb
megoldás a hagyományos savas vagy lúgos ólomakkumulátorok használata. A következő
táblázatban megadtam néhány ólomakkumulátor teljesítményét és árát.
Amperóra Max. Áram Feszültség Ár
45 Ah 440 A 12 V 8000 Ft
55 Ah 480 A 12 V 9500 Ft
62 Ah 580 A 12 V 10500 Ft
74 Ah 640 A 12 V 13000 Ft
88 Ah 800 A 12 V 15000 Ft
3.táblázat Néhány akkumulátor teljesítménye és ára
224

A 3.táblázatból láthatjuk, hogy az ár nagyjából arányosan változik az akkumulátor teljesítményével.
A könnyebb kezelhetőség és a kisebb helyigény miatt inkább kevesebb számú de nagyobb
teljesítményű akkumulátorok használata az ajánlott.


A vezetékek méretezése
Az akkumulátorok és az inverter általában ugyanabban a helyiségben találhatók, így azok
összekapcsolásához nem szükséges túl hosszú vezeték. Az akkumulátorok feltöltéséhez használt
egyéb áramforrások, pl. a napelemek vagy a szélgenerátor azonban már jóval távolabb kerülnek
elhelyezésre. Ezért nagyon fontos, hogy a vezetékekben a nagy áramok okozta feszültségesést a
minimálisra csökkentsük.
Ezt a vezetékek átmérőjének helyes megválasztásával tehetjük meg.
A vezeték átmérőjének a kiválasztásánál a vezeték ellenállása a mérvadó, melyet a következő
képlettel számolhatjuk ki:
R = o * ( l / A )
ahol:
- R - a vezeték ellenállása (O)
- o - az anyagi minőségre jellemző, un. fajlagos ellenállás. Ez rézvezetéknél 1,78E-8 Om
- l - a vezeték hossza (m)
- A - a vezeték keresztmetszete (m2)
Fejezzük ki ebből a keresztmetszetet:
A = o * ( l / R )= o * ( l / (U/I) )
ahol:
- U - a vezetéken megengedett maximális feszültségesés
- I - a vezetékben folyó maximális áram
225

Ha a maximális áram mondjuk 10 A, a maximálisan megengedett feszültségesés 0,15 V, a vezeték
hossza pedig 15 m, akkor a szükséges minimális keresztmetszet:
A = 1,78E-8*15/(0,15/10) = 0,0000178 m2 = 0,178 cm2
A vezeték keresztmetszete kör alakú, ezért könnyen meghatározhatjuk a vezeték átmérőjét is:
A = ( Pi / 4 ) * D^2
ebből az átmérőt kifejezhetjük:
D = ( 4 * A / Pi )
A fenti példánál maradva a vezeték minimálisan szükséges átmérője:
D = ( 4 * 0,178 / 3,14 ) = 0,47 cm = 4,7 mm

Az áramerősség meghatározásakor azt kell figyelembe venni, hogy milyen utántöltési módszert
alkalmazol. Ez határozza meg, hogy a fogyasztóid napi 0 Ah szükségletét mennyivel kell elosztani.
Az akkumulátor veszteségeket is figyelembe véve 0 * 1,2 = 0 Ah-val kell számolnunk. A
napelemek használatánál folyik a legnagyobb áram a vezetékekben, mivel ott csak a napi 5,2 órás
napsütéses órákkal számolhatunk. A Te esetedben tehát 0 / 5,2 = 0 A folyik a vezetékekben.
A következő táblázatba írd be az akkumulátorok és az azokat töltő áramforrás közötti távolságot és
azt, hogy hány volt feszültségesést engedsz meg. Eredményként a rézvezeték minimálisan
szükséges átmérőjét kapod meg.
Távolság Megengedett feszültségesés Átmérő
m V
0 mm
4. táblázat. A vezeték keresztmetszetének meghatározása
Amennyiben csökkenteni szeretnéd a vezetékek költségeit, növelned kell a megengedett
feszültségesést vagy több vékonyabb vezetéket köthetsz párhuzamosan, mivel azok fajlagosan
olcsóbbak, mint a nagy átmérőjű vezetékek.

226

A következő oldalon a napenergia hasznosításának lehetőségét tárgyaljuk meg.


227

A Nap energiájának hasznosítása

Ahhoz, hogy a Nap fényenergiáját elektromos árammá tudjuk alakítani, speciális átalakítókra -
napelemekre van szükségünk. Az utóbbi években több cég alakult Magyarországon is, akik a
napenergia otthonunkban történő elektromos áramkénti hasznosításával foglalkoznak. Sajnos még
egy "kicsit" drágák a szolgáltatásaik. Ezen az oldalon arról olvashatsz, hogyan tudod saját magad
megtervezni és akár ki is vitelezni a háztartásod villamos gépeinek napelemekkel történő
meghajtását.

A napelemek
A napfényt elektromos energiává alakító napelemek első, és ma is nyolcvan-kilencven százalékban
használt nemzedéke a csipek készítéséhez használt kristályos szilíciumból áll. Ennek hátránya, hogy
más félvezetőknél rosszabbul abszorbeálja a fényt, és ezért a jó, 13-15 százalékos hatásfok
eléréséhez néhány tizedmilliméter vastagságú lemezkét kell használni, tehát viszonylag sok kell
belőle. Ez a kristályos szilícium ára miatt drágává teszi a napelemet, s ezen keresztül a vele
előállított áramot.
Húsz éve foglalkoznak már a vékonyréteges napelemek kifejlesztésével, amelyekben a
félvezetőréteg csak néhány mikrométer vastagságú. A jelenleg gyártott vékonyréteg-napelemek
amorf szilíciummal készülnek, de ezek hatásfoka 10 százalék alatti. Újabban más félvezetőkkel is
próbálkoztak. Közülük különösen kedvezőnek látszik a réz-indium-gallium-diszelenid, amelyből
egy mikrométeres réteg is elég a napfény energiája 12-14 százalékának elektromos energiává
alakításához.

A következő táblázatban néhány napelem teljesítményét és az árát tekintheted meg. Az áramokat
úgy kaphatjuk meg, hogy a teljesítményt elosztjuk a maximális kapocsfeszültséggel, ami általában
17-17,5 V a 12 V-os névleges feszültségnél és 33-33,5 V a 24 V-osnál.
Típus TE500P ENER750 PW1000 TE1250Q6 TE1800
Feszültség 12 V 12 V 24 V 12 V 24 V
Teljesítmény 50 W 75 W 100 W 120 W 180 W
228

Áram 2,94 A 4,41 A 3,03 A 7,05 A 5,45 A
Tömeg 5,2 kg 7,8 kg 10,5 kg 11,4 kg 17 kg
Ár 67500 Ft 94500 Ft 129500 Ft 149500 Ft 224500 Ft
4.táblázat. Néhány napelem teljesítménye és ára
Akkor tudjuk a leghatékonyabban hasznosítani a napelemeket, ha azokra merőleges szögben
érkezik a napsugár. Az általánosan alkalmazott módszer viszont az, hogy a napelemeket a házak
tetejére helyezik, arra az oldalra, ahol több ideig éri a napfény.
Erről és a napsugárzásról itt olvashatsz bővebben.
Próbálj meg játszani a különböző feszültségekkel. Azt fogod látni, hogy akár 12, 24, 36 vagy 48
voltot választasz (itt), a szükséges akkumulátorok és napelemek száma ugyan változni fog, de az
áruk nagyjából megegyezik.

Hogyan lehetne ezt csökkenteni? A gyári akkumulátorok és napelemek árának csökkenését is
kivárhatjuk, de ez talán túl sokáig tarthat, mivel az ezzel foglalkozó vállalkozások a lehető legtöbb
hasznot akarják húzni a lehető legrövidebb idő alatt. Az egyik lehetséges árcsökkentés, ha magunk
készítünk napelemeket.

Az itt következő leírásra az egyik Olvasó - SirLeslie - hívta fel a figyelmemet, majd le is fordította.


Készíts napelemet a konyhádban
A napelem elkészítéséhez a következő anyagok kellenek:
- Egy fényes, körülbelül 75 mm oldalhosszúságú, négyzet alakú rézlemez.
- Két krokodil csipesz.
- Egy érzékeny mikroamper mérő, amivel 10-50 µA közötti értéket lehet
- mérni.
229

- Egy elektromos tűzhely. A kis 700 wattos alighanem nem lesz jó, a kísérletben 1100 wattos
szerepel.
- Egy nagy, tiszta műanyag üveg, pl. 2 literes pet palack, levágott felső
- résszel.
- Egy nagy szájú üvegedény
- Pár evőkanálnyi asztali só
- Csapvíz
- Dörzspapír vagy fúrógép drótkefével
- Lemezolló a rézlap vágásához.


Hogyan építsük meg a napelemet
A tűzhely így néz ki:


Az első lépés a tűzhely méretéhez leszabni a réz lapot. Mosd meg a kezeidet, hogy zsír és/vagy olaj
ne kerüljön a lemezre. Ezután tisztítsd meg a réz lemezt is az olajtól, zsírtól és az egyéb
szennyeződésektől. (Cif-et vagy hasonló szert javaslok erre (SL).) Használj dörzspapírt vagy a
drótkefét a réz lemez alapos tisztításhoz, ha azon korróziós szennyeződés található. Következő: tedd
a tiszta és megszárított lemezt a tűzhelyre és kapcsold
230

maximumra.


Ahogyan kezd a rézlemez melegedni, csodálatos oxidációs mintákat fogsz látni: narancsos, lilás és
vöröses lesz a rézlemez felülete.


Ahogy melegszik a réz, a színek kicserélődnek szénfekete réz oxidra. Ez nem az az oxid réteg,
amit mi szeretnénk, de kis idővel vékony réteg keletkezik, mutatva a vöröses, narancsos,
rózsaszínes és lilás rézszerű oxid réteget.
231



Az utolsó színváltozás a tűzhely vörös izzásánál történik meg.


Amikor a tűzhely izzó piros, a réz lemez fekete rézszerű oxiddal lesz bevonva. Melegítsük tovább
egy fél óráig, amíg a fekete réteg megvastagszik. Ez fontos, mivel a vastag réteg könnyen lejön,
amíg a vékony bevonat "megtapad" a rézen.
232



Fél óra melegítés után kapcsold ki a tűzhelyet. Hagyd a forró lemezt lassan kihűlni a tűzhelyen. Ha
gyorsan hűl ki, akkor a fekete oxid meg fog tapadni a rézlemezen.


Amint kihűl a lemez, az összehúzódik, ugyanúgy, mint a fekete oxidréteg is, de mivel ez különböző
sebességgel történik, ezért a fekete réz-oxid réteg különválik, feljön.
233



A kis fekete pikkelyek megfelelő erő hatására lerepülnek a lemezről néhány cm-re. Ez egy kis
takarítást is jelent a tűzhely körül, de ez is kellemes időtöltés.


Mire a rézlemez lehűl szobahőmérsékletre (ez kb. 20 percet vesz igénybe), a fekete oxidréteg
nagyja már lepattogzik róla. A kezeddel csapvíz alatt egy kicsit megdörzsölve az összes kis pernyét
letisztíthatod. Állj ellen a kísértésnek, hogy az összes fekete foltot a rézlemezről erős dörzsöléssel
vagy hajlítgatással távolítsd el, mivel ez megsértheti a kényes vörös réz-oxid réteget, amiből a
napelemet akarjuk készíteni.
Az építés további része nagyon egyszerű és gyorsan elvégezhető. Vágjál ki egy másik rézlemezt,
melynek mérete az elsővel megegyezik. Enyhén hajlítsd meg mind a két darabot úgy, hogy
234

beleilleszkedjenek egy műanyag üvegbe, de ne érjenek egymáshoz. A réz-oxid réteg, ami az első
lemez felületén található, a Nap felé néz, mivel ennek van a legsimább, legtisztább felülete.
Csatlakoztasd a két krokodil csipeszt, egyiket az első lemezre, a másikat pedig a másodikra. A tiszta
rézlemez vezetékét a műszer pozitív kapcsára kössük, a réz-oxiddal bevont rézlemez csatlakozóját
pedig a negatív kapocsra. Öntsél egy evőkanálnyi sót forró vízbe. Addig kevergesd, míg az összes
só el nem olvad. Ezt követően óvatosan öntsed be a sós vizet az edénybe, ügyelve arra, hogy a
csipeszek ne legyenek vizesek. A sós víz ne fedje be teljesen a lemezeket, kb. 2,5 cm-rel
emelkedjenek ki a lemezek a vízből, így a "napelemet" anélkül forgathatod, hogy a csipeszek
nedvesek lennének.

A fenti ábra árnyékban lett készítve. Figyeld meg, hogy a műszer 6 µA-t mutat. A napelem olyan,
mint egy elem, még a sötétben is mindig fog néhány µA-es áramot mutatni.

A fenti ábra a napelemet mutatja napsütésnek kitéve. Figyeld meg, hogy a műszer mutatója kb. 33
µA-re ugrott. Néha eléri az 50 µA-t is, miközben a mutató állandóan rezeg.
235


Hogyan működik a napelem?
A réz-oxid félvezető anyag. A félvezető anyag az elektromos áramot vezető- és szigetelő anyagok
közötti átmenet, ahol az elektronok erősen kötődnek az atomjaikhoz és nem "repülnek el" olyan
könnyen.
A félvezetőben egy réteg van azon elektronok között, melyek erősen kötődnek az atomjaikhoz, és
azon elektronok között, melyek messzebb vannak az atomjaiktól. Ez utóbbiak könnyen
elszakadhatnak és így szabadon vezethetik az áramot. Az elektronok nem tudnak a rétegben
maradni.
Az elektron nem kaphat csak egy kis energiát, amitől kiszakadna az atommag vonzásából és a
rétegbe jutna. Az elektronnal annyi energiát kell közölni, hogy az az atommagtól elég messze
kerülhessen, a rétegen túlra.
Ehhez hasonlóan, egy, a rétegen kívül eső elektron nem tud kis energiát veszítve egy atommag
vonzásába kerülni. Annak sok energiát kell veszítenie, hogy a rétegen átjutva olyan helyre kerüljön,
ahol az elektronok tartózkodhatnak.
Amikor a napfény a réz-oxid elektronjaival elegendő energiát közöl, azok közül néhány át tud
ugorni a rétegen és szabad elektronként vezetheti az áramot. A szabad elektronok a sós vízbe
jutnak, onnét a tiszta rézlemezre, majd a vezetékeken és a műszeren keresztül visszatérnek a réz-
oxidos lemezre.
Amint az elektronok a műszeren keresztül áramolnak, munkát végeznek, amit a mutató kilengése
jelez.
Mikor árnyék vetül a napelemre, kevesebb elektron tud átáramolni a műszeren, így a mutató
visszamegy majdnem alapállásba.


Azok számára, akik a gyakorlatban is használható napelemet akarnak építeni, az itt következő
információ hasznos lehet.
236


Otthon gyártott 100 W-os napelemek
Ez egy nagy áttörés a napelemek gyártásában, mely jelentősen lecsökkenti a napenergia árát, kb. 90
dollárra (18000 Ft-ra) kilowattonként. Ez a technológia meglepően egyszerű. Ahelyett, hogy a
szilíciumot finomítanánk majd a cellát építenénk meg, mi először a cellát építjük meg, s csak azután
finomítjuk a szilíciumot.
A folyamat egy cellát állít elő közönséges parti homokból (szilícium-dioxidból). A cella elkészítése
után a homokot kémiai kezelésnek vetjük alá: a reakció elvonja az oxigént, s csak a majdnem
teljesen tiszta félkristályos szilícium marad. A maradék nem teljesen tiszta anyag átrendeződik
egységes sorba, melyek p-n kapcsolatot alkotnak. A cella vastagságának minden egyes
centiméterében sok száz p-n átmenetet kapunk, mely körülbelül 120 V egyenfeszültséget ad normál
napsütés mellett. A panel vastagsága határozza meg a feszültséget, a területe pedig az áramot. Az
áramsűrűség tipikusan 4 A/m2.
Könnyen építhetünk egy 100 W-os cellát. Ehhez egy közönséges fémlap szükséges, amit befedünk
kb. 1 cm vastag parti homokkal, ezt befedjük egy lemezzel - ez lesz az elülső kollektor, ezt
ismételten befedjük egy védő üvegréteggel és mindezt összeszorítjuk nagy gumiszalagokkal, kötöző
zsinórral vagy valami ehhez hasonlóval.
A végső kémiai finomítás érdekében óvatosan el kell távolítanunk az üvegtakarót majd permetezzük
be a homokot 2 liter 3,7 Dimethylpentadecon-2-ol Propionate-tal. (lásd a 2. és 3. megjegyzést) Egy
közönséges ablaktisztító palack megteszi spriccelőnek. A reakcióidő 4 óra. Mivel a reakció
fényérzékeny, ezért a fényképek előhívásánál szokásos fény mellett végezzük a kémiai tisztítást.
A paneleket természetesen sorba és párhuzamosan is köthetjük, ezáltal növelve a feszültséget és az
áramot.

Az eredeti angol nyelvű szöveget itt találhatod meg.

Megjegyzések:
237

1. Ha a réz-oxidos kísérletnél a másik lemez nem rézből, hanem pl. cinkből lenne, akkor talán
lehetne növelni a kimeneti feszültséget és talán az áramerősséget is.
2. Az a bizonyos "3,7 Dimethylpentadecon-2-ol Propionate" nevű szer valami kitaláció. Ilyen
névvel nem rendelkeznek kémiai vegyületek, de azért szépen hangzik. Ha neked vannak
kémiai ismereteid és tudsz olyan szerről, ami a szilícium-dioxidból eltávolítja az oxigént, azt
mindenképpen írd meg nekünk.
3. Hogyan távolíthatjuk el az üvegtakarót, miután mindent összekötöztünk? Ez is valami vicc.
De minden vicces ötlet elindíthat bennünk egy hasznos gondolatot. A cikket csak olyan
céllal tettem be erre az oldalra, hogy valami kiindulási alapot adjak az esetleges
kísérleteidhez.

A másik árcsökkentő lehetőség az, hogy nem napelemeket használunk, hanem valami más módon
állítjuk elő a szükséges áramot, mondjuk a szélenergia hasznosításával. Erről olvashatsz a
következő oldalon.

A szél energiájának hasznosítása

A szél mechanikai energiáját szélgenerátorok segítségével tudjuk elektromos energiává alakítani.
Természetesen a szél energiáját mechanikus energiává is át lehet alakítani, de ezen az oldalon arról
olvashatsz, hogyan tudod saját magad megtervezni és akár ki is vitelezni a háztartásod villamos
gépeinek szélenergiával történő meghajtását.
A szélgenerátor
Ahhoz, hogy tudjad, mennyi energiát nyerhetsz ki a szélből a lakóhelyeden, három dolgot kell
megvizsgálnod: a szélsebességet, a szélirányt és a napi hasznosítható szeles órák számát.

A szélsebesség
Az Országos Meteorológiai Szolgálat szerint "az átlagos szélsebesség alapján hazánkat mérsékelten
szeles területnek minősíthetjük. A szélsebesség évi átlagai 2-4 m/s között változnak. Jellegzetes a
238

szélsebesség évi járása, legszelesebb időszakunk a tavasz első fele (március, április hónapok), míg a
legkisebb szélsebességek általában ősz elején tapasztalhatók."
A következő térképen megnézheted, hogy Magyarország különböző területein mekkora a 70 m-es
magasságban mért átlagos szélsebesség.

1.ábra. Magyarország különböző területein 70 m-es magasságban mért átlagos szélsebességek (m/s)
A fenti térképet innét vettem.
Minél magasabban vagyunk, annál nagyobb a szélsebesség. Ha ki akarjuk számolni, hogy más
magasságokon mekkora a szélsebesség, akkor a következő képletet kell alkalmaznunk:

ahol:
- v
1
- a talajközeli h
1
magasságban mért szélsebesség
- v
2
- a h
2
magasságban mért szélsebesség
Ebből a képletből ki tudjuk fejezni, hogy:
239


Ha például a lakóhelyeden 70 m-es magasságban az átlagos szélsebesség 4.2 m/s, akkor 10 m
magasan ez csak 2,8 m/s.
A következő táblázatba beírhatod a 70 m-es magasságban mért szélsebességet és azt, hogy milyen
magasságban tervezed a szélgenerátorod elhelyezését, eredményül pedig megkapod az adott
magasságban várható szélsebességet.
Szélsebesség 70 m-
en
Szélgenerátor
magassága
Szélsebesség az adott
magasságban
m/s m
0 m/s
1.táblázat. A 70 m magasságban mért szélsebesség átszámolása a szélgenerátor magasságában
várható szélsebességre
Amennyiben magad akarod kimérni az átlagos szélsebességet, úgy rendszeres méréseket kell
végezned. A következő ábrához hasonló görbéket kell kapnod, melyek alapján meghatározható az
átlagos szélsebesség.

240

2.ábra. Az átlagos szélsebesség meghatározása adott időközönként mintavételezett sebességek
alapján.
A 2.ábrából kitűnik, hogy "a szeles napokon az átlagos szélsebesség 8-14 m/s-ot is eléri, a
maximális szelek 25 m/s közelében vannak. A két értékhatár közötti sávban lévő szélből nyerhető
az energia jelentős része.
A mintákból vett gyakorisági értékek alapján meghatározhatjuk, hogy a különféle sebességű szelek
az év átlagnapján a 24 órából mekkora százalékkal részesednek. A 2.ábrából leolvasható, hogy
energiatermelés szempontjából a szelek 56 %-a jó minősítésű."

3.ábra. Az év átlagnapján a 24 órából a különféle sebességű szelek részesedése.
A 3.ábrán azt láthatjuk, hogy napközben erősebb szelek fújnak, mint éjszaka és hajnalban, de az
átlagos szélsebesség valóban 5,54 m/s.

Az átlagos szélsebesség (v
á
) ismeretében jó közelítéssel megadható az adott helyre vonatkozó
szélsebesség gyakoriság a Rayleigh-féle eloszlásfüggvény alkalmazásával.

ahol:
241

- f(v) - a 'v' sebességű szél relatív gyakorisága
Ha az átlagos szélsebesség alapján grafikonon ábrázoljuk a szélsebesség gyakoriságot, akkor pl. a
következő ábrán látható görbét kapjuk.

4.ábra. Szélsebesség gyakoriság 4,8 m/s átlagos szélsebesség esetén
A 4.ábrából látszik, hogy a 6 m/s-os szélsebesség gyakorisága 12 %, az 1 m/s-os szélsebesség
gyakorisága 4 %, a 8 m/s-os szélsebesség gyakorisága pedig 8 %. Más szavakkal megfogalmazva ez
azt jelenti, hogy 8 m/s-os szélsebesség az adott területen a szelek 8 %-át teszi ki.
Ezekre az adatokra nincs feltétlenül szükségünk a szélgenerátor teljesítmény-szükségletének
kiszámításakor, de jó tudni, hogy milyen szelek fújnak felénk.
A szélsebesség meghatározásával kapcsolatos információkat innét és innét vettem.

Szélirány
A szélirány sok mindentől függ, például a földrajzi elhelyezkedéstől, a domborzattól stb. Vannak
uralkodó szélirányok, melyek az adott területre jellemzőek, de természetesen a szélirány ettől
sokszor el is térhet.
A következő ábra a magyarországi jellemző szélirányokat mutatja be.
242


5.ábra. A magyarországi jellemző szélirányok
Mivel a szélirány gyakran változik, ezért fontos az, hogy a szélgenerátor lapátkerekei ne legyenek
fixen egy irányba rögzítve, hanem egy vízszintesen elhelyezett farklapáttal a széliránytól függően
változtatható helyzetűek legyenek. Az általunk használt szélgenerátorok viszonylag kis
teljesítményűek, ezért nem gond a szélirányba állítás.
A szélirány mérési eredményeit poláris koordináta rendszerben szokás ábrázolni. Ezt mutatja be a
következő ábra.

243

6.ábra. A szélirány mérésének alapelve
A 6.ábrán lévő jelölések a következők:
- u
i
- a szél keleti irányú sebesség-összetevője
- v
i
- a szél északi irányú sebesség-összetevője
- v
h
- a szélsebesség
- u
Vect
- a szél vektoriális ázimutja, azaz a szél haladási iránya
- u
Met
- a szél meteorológiai ázimutja, vagyis az az irány, ahonnét a szél fúj
- u
Polar
- a szél vektor poláris szöge
A kapott eredményt a következőképpen jeleníthetjük meg.

7.ábra. A szélirány ábrázolása poláris koordináta-rendszerben
A szélirány meghatározásával kapcsolatos információkat innét vettem.

Napi hasznosítható szeles órák száma
Mint az 1.ábrán látható, Magyarországon az átlagos szélerősség 4,2 m/s 70 m-es magasságban, amit
az 1.táblázatban átválthatunk 2,8 m/s-ra (10 m-es magasságban). Mivel ez átlagos érték, így ennél
nagyobb és kisebb szélsebességeket is mérhetünk. Vannak azonban olyan kis szélsebességek,
244

melyeknél a szélgenerátor be se indul. Ezek a generátor szempontjából "szélcsendes" óráknak
számítanak. A 2.ábrán az is látható, hogy a nap 24 órájából átlagosan 56 %-nyi időben, azaz 13,5
órát fúj jó minősítésű szél.
Ezek szerint a szélgenerátornak 0 / 13.5 = 0 A-t kell leadnia.
A következő táblázatban néhány szélgenerátor teljesítményét és az árát tekintheted meg. A
maximális áramokat úgy kaphatjuk meg, hogy a maximális teljesítményt elosztjuk a
kapocsfeszültséggel. Az adott szélgenerátornál mindig a maximális értéket adják meg, mely egy
adott szélsebességre vonatkozik. Ez általában 12 m/s, a magyarországi átlagos szélerősség viszont
(10 m-es magasságban) 2,8 m/s. Ezért a maximális áramokat még el kell osztanunk néggyel.
Típus
AIR-X
Land
AIR-X
Land
H-80 Whisper
WHI-3000
Whisper-175
Feszültség 12 V 24 V 24 V 48 V
Teljesítmény 400 W 400 W 1000 W 3200 W
Max. Áram 33,33 A 16,66 A 41,66 A 66,66 A
Átlag Áram 8,33 A 4,16 A 10,16 A 16,66 A
Ár 249500 Ft 249500 Ft 674250 Ft 1867500 Ft
2.táblázat. Néhány szélgenerátor teljesítménye és ára
Próbálj meg játszani a különböző feszültségekkel (itt). Azt fogod látni, hogy minél kisebb a
feszültség, annál olcsóbban jön ki a szélgenerátor. Ennek oka az, hogy még egy kisteljesítményű
szélgenerátor teljesítménye is jóval meghaladhatja a legnagyobb napelemek teljesítményét. Míg a
napelemeknél sok kis elemet raktunk össze a kívánt áram elérésére, addig a szélgenerátoroknál csak
2-10 generátorra van szükségünk, tehát a teljesítmény-eloszlás már nem olyan homogén.
Ha összehasonlítjuk a szélgenerátorok és a napelemek összesített árát, akkor azt tapasztaljuk, hogy
a szélgenerátorok kb. fele annyiba kerülnek, mint a napelemek. Szélgenerátort viszont könnyebb
házilag készítenünk, mint napelemeket, így az még sokkal olcsóbbá válik. Erről lesz szó a
továbbiakban.

Saját szélgenerátor készítése
245

Vegyünk egy vagy több, az autókban használt generátort, lapátkereket és megfelelő nyomaték-
áttételt, azokat rakjuk össze és már használhatjuk is a szélgenerátorunkat. A valóságban ez
természetesen kicsit összetettebb, de ettől függetlenül kivitelezhető. A nyomaték-áttételre azért van
szükségünk, hogy a lapátkerék fordulatszámát illeszteni tudjuk az autógenerátorok
fordulatszámához.
Először azonban meg kell határoznunk, hogy mennyi energiát tudunk a szélből kinyerni.

A szél teljesítménye
A szél teljesítményét a következő képlettel határozhatjuk meg:
P = 0,5 * LS * ( D
2
* 0,7854 ) * v
3

ahol:
- P - a szél teljesítménye (W)
- LS - a levegő sűrűsége (általában 1,22-vel számolhatunk )
- D - a lapátkerék átmérője (m)
- v - a szél sebessége (m/s)
A konstansokat összeszorozva egy egyszerűbb képletet kapunk:
P = 0,479 * D
2
* v
3

Tehát ha a lapátkerék átmérője mondjuk 1,5 m, a szél sebessége pedig 2,84 m/s, akkor a szél
teljesítménye:
P = 0,479 * 1,5
2
* 2,84
3
= 24,69 W
Nem túl sok! Ráadásul itt a veszteségekkel még nem is számoltunk. Az első veszteség ott
jelentkezik, hogy a lapátok nem tudják felfogni a szél teljes energiáját. A lapátkerekek hatásfoka 20
% és 40 % közötti lehet. Nagyobb szélsebességnél kevesebb lapát is elegendő - általában 3 db - ,
míg kisebb szélsebességnél több lapátot - általában 6-8 db-ot - kell használnunk a hatásfok
növelésére. Tegyük fel, hogy sikerült megfelelő alakú, számú és méretű lapátkerekeket gyártanunk
(erről majd lejjebb lesz szó), így a hatásfokot vehetjük 40 %-nak.
246

A következő jelentős veszteség magában a generátorban van, annak hatásfokát csak 60 %-ra
vehetjük. További kisebb veszteségek is fellépnek, de azok elenyészők, ezért csak az imént említett
két veszteséggel számolunk.
A turbina eredő hatásfoka tehát:
q
eredő
= 0,4 * 0,6 = 0,24
Módosítsuk a képletet így:
P = 0,479 * D
2
* v
3
* 0,24
P = 0,115 * D
2
* v
3

A fenti példánk szerinti 24,69 W szélenergiából tehát csak 24,69 * 0,24 = 5,93 W-ot tudunk
kinyerni elektromos áram formájában.
Vizsgáljuk meg, hogyan tudnánk ezt növelni. A szélből kinyert teljesítmény két tényezőtől függ: a
lapátkerék átmérőjétől és a szélsebességtől. A következő táblázatban összehasonlíthatjuk, hogy ezek
mennyire hatnak a rendszer teljesítményére.
Átmérő
Sebesség
2,8 m/s 5,4 m/s 10 m/s 14 m/s
1 m 2,5 W 18,1 W 115,0 W 315,6 W
1,5 m 5,7 W 40,7 W 258,8 W 710,0 W
2 m 10,1 W 72,4 W 460,0 W 1262,2 W
2,5 m 15,8 W 113,2 W 718,8 W 1972,3 W
3 m 22,7 W 163,0 W 1035,0 W 2840,0 W
3,5 m 30,9 W 221,8 W 1408,8 W 3865,6 W
3.táblázat. A szélturbina kimeneti teljesítménye a lapátkerék átmérője és a szélsebesség
függvényében
Mint a 3.táblázatból kitűnik, a lapátkerék átmérőjének a növelésével csak kis mértékben tudjuk
növelni a kimeneti teljesítményt. A szélsebesség növelésével viszont már jóval jelentékenyebb a
teljesítménynövekedés. Elsősorban tehát a szél sebessége a meghatározó.
247

Egy településen az átlagos szélsebesség adott. Ha azt növelni akarjuk, akkor a szélgenerátort
magasabbra kell telepíteni. A magasságot azonban szintén nem növelhetjük a végtelenségig. Az
1.ábrán látható szélsebesség térképen egyértelműen kitűnik, hogy a hegyvidékes részeken nagyobb
a szélsebesség, tehát inkább ott érdemes szélgenerátorokat telepíteni.

Az áttétel kiszámítása
Tegyük fel, hogy az adott magasságban az átlagos szélsebesség 5,4 m/s, a lapátkerék átmérője pedig
2,5 m. Ekkor az elektromos áram formájában levehető teljesítmény 113,2 W. Mivel autó-generátort
használunk, tudjuk, hogy annak kimeneti feszültsége 12 V, így az áramerősség 113,2 / 12 = 9,43 A.
Amennyiben ennél nagyobb áramokra van szükséged, több szélgenerátort kell párhuzamosan
kötnöd.
Arra is gondolhatnánk, hogy az áttétel megváltoztatásával növelhetjük a generátor fordulatszámát,
így nagyobb áramokat érhetünk el. Ezzel csak az a gond, hogy a nagyobb áramok a generátor
tekercsén keresztülfolyva nagyobb fékezőerővel hatnak a lapátkerékre és ha a szél energiája nem
elegendő, akkor a rendszer leáll, illetve lelassul, ami szintén kisebb áramokat eredményez.
Az áttétel növelése azért sem előnyös, mert akkor szeles, viharos időben, mikor a szél sebessége
jóval meghaladja az átlagosat (pl. az 5 m/s-os átlagsebesség esetén akár 25 m/s-ot is elérheti). Ez a
generátor tönkremeneteléhez vezethet. Egy átlagos autógenerátor 50-55 A-t tud leadni a maximális
5000 / perces fordulatszámon. Ha tehát a szélturbinád átlagosan lead 10 A-t, akkor a viharos időben
elérheti az 50 A-t is. Mivel ez még benne van a tűréshatárban, így a generátor ezt károsodás nélkül
elviseli. Ebben az esetben nem is kell gondoskodnunk a lapátkerék fékezéséről, bár az
mindenképpen előnyös, hiszen ha több szélturbinát kapcsolunk párhuzamosan, azok vihar esetén túl
sok áramot termelnének, ami az akkumulátor és esetleg az inverter tönkremeneteléhez vezethet.
Ha tehát tudjuk, hogy a generátorunk 5000 / perces fordulatszámon 50 A áramot ad le, akkor már
könnyen kiszámolhatjuk, hogy 9,43 A-t 943 / perces fordulatszámnál kapunk.
A kérdés az, hogy mekkora a lapátkerék fordulatszáma. Mivel ez nagymértékben függ a lapátkerék
alakjától, méretétől és a lapátok számától, így a szélsebesség egyedüli ismerete nem elegendő
ahhoz, hogy a turbina fordulatszámát meghatározzuk. Ezt csak tapasztalati úton tudjuk pontosan
meghatározni, de a következő képlet adhat bizonyos támpontot.
n = 60 * v * ì / ( t * D )
248

ahol:
- n - a lapátkerék fordulatszáma
- v - a szél sebessége
- ì - a lapátkerék csúcsán mért kerületi sebesség és a szélsebesség aránya
- D - a lapátkerék átmérője
A ì meghatározásáról pár sorral lejjebb még szó lesz, most vegyük 5-nek. Ekkor a lapátkerék
fordulatszáma a fenti példánál maradva:
n = 60 * 5,4 * 5 / ( 3,14 * 2,5 ) = 2063 / perc
Ha 1:1 arányban csatlakoztatnánk a lapátkerékhez a generátort, akkor elméletileg 20,63 A-t
kaphatnánk. De mint azt már pár sorral feljebb olvashattad, a szélnek a teljesítménye nem éri el a
20,63 * 12 = 247,56 W-ot. ( Csak 113,2 W teljesítményt tudunk a szélből kinyerni a példának vett
konstrukcióból. ) Ezért nyomaték-áttételt kell alkalmaznunk. A mi esetünkben a magasabb
fordulatszámú lapátkerékhez képest le kell csökkentenünk a fordulatszámot. Az áttétel tehát 2063 :
943 = 2,18 : 1.
Mivel az autógenerátorok már rendszerint el vannak látva szíjtárcsával, ezért annak az átmérőjét
kell beszoroznunk 2,18-al. Az így kapott átmérő a lapátkerék tengelyére felszerelt szíjtárcsa
átmérője.
A következő ábrán egy kész szélkerék áttételét láthatod.

8.ábra. Egy kész szélkerék áttétele
249

A 8.ábrát innét, a számításokhoz az ötleteket pedig innét vettem.

A lapátok és a lapátkerék kialakítása
Mint azt már korábban olvashattad, a lapátkerekek kialakítása nagymértékben befolyásolja a
szélturbina hatásfokát. Ezért kell nagy gondot fordítani azok kialakítására.
Kezdjük a lapátkerék formájával. Az elméleti számítások, számítógépes modellezések és a
gyakorlati tapasztalatok egyöntetűen azt bizonyítják, hogy a legjobb hatásfokot olyan széllapátokkal
érhetjük el, ahol a lapátkerék a tengelyhez kapcsolódó végétől kiindulva egyre jobban csavarodik
kifelé. Ennél a kialakításnál tudjuk a levegőmolekulák mozgási energiáját a leghatékonyabban
hasznosítani. A következő ábra egy lapát számítógépes modellezését mutatja be.

9.ábra. A széllapát alakjának számítógépes modellezése
Sok bonyolult számítást lehet végezni a lapátkerék alakjának és szögének meghatározására,
azonban ezek helyett most inkább gyakorlati ötleteket szeretnék adni.
A lapátkereket legegyszerűbben fából lehet kialakítani. Erre láthatsz itt néhány tippet.
1.lépés. Oszd fel a deszkát (ebben az esetben) öt egyenlő részre (cellára)
250


2.lépés. Jelöld be azokat a részeket, amiket ki kell vágni, majd vágd is le azokat

3.lépés. Jelöld be minden egyes cellán a lejtést

4.lépés. Jelöld be a vastagságot minden egyes cellán, majd távolítsd el a felesleges részeket.

5.lépés. Jelöld be minden egyes cellán a cella szélességének 38 %-át, kösd össze ezeket a pontokat
egy egyenes vonallal, majd faragd le a felesleges részeket. Figyelj arra, hogy ne vágj bele a lapát
legvastagabb részébe.
251


Nagyon részletes leírást találhatsz itt arról, hogy hogyan kell a szárnyprofilt kialakítanod.
Miután már tudjuk, hogyan kell a széllapátokat kialakítani, nézzük meg, hány darab lapátra lesz
szükségünk. Már említettük korábban, hogy a kis szélsebességnél több lapát kell a megfelelő
nyomaték eléréséhez. Arról viszont még nem volt szó, hogy ezek a szélkerekek nagyobb
szélsebességnél veszítenek a nyomatékukból. A szélkerekeket a sebességük szerint lassújárású és
gyorsjárású csoportba sorolhatjuk. Hogy egy adott szélkerék melyik csoportba tartozik, az a kerületi
sebesség és a szélsebesség arányától függ, melyet a ì tényezővel jelölünk.
ì = v
k
/ v
sz

Ha ì < 4 lassújárású, ha ì > 4 gyorsjárású szélgenerátorokról beszélünk.
A lassújárásúaknál kis szélsebességnél nagy nyomaték jelentkezik a tengelyen. Azonban a
jelleggörbe meredeken csökken mivel a szélsebesség növekedésével a lapát a következő örvényébe
kerül. A gyorsjárásúaknál széles szélsebesség tartományban alakul ki megközelítőleg állandó
nyomaték.
A következő ábrák a lassú és gyorsjárású szélmotorok nyomaték- és hatásfoktényezőit mutatják be.
252


11.ábra. A nyomatéktényező (C
m
) a gyorsjárási tényező (ì) függvényében

12.ábra. A hatásfok(C
p
) a gyorsjárási tényező (ì) függvényében


A torony elkészítése
253

Ahhoz, hogy megfelelő sebességű széllel rendelkezzünk, a szélturbinát magasabban kell
elhelyeznünk: állványra, oszlopra, háztetőre vagy pl. egy magas fára.
Ezekről itt láthatsz ötletadó képeket. A hozzá tartozó szöveget nem fordítottam le, mivel a képek
magukért beszélnek.


A széllapátok tervezése
Miután már tisztában vagyunk az elmélettel, itt az ideje, hogy magunk is tervezzünk egy
szélturbinát.
A következő 4.táblázat abban nyújt segítséget, hogy Te magad is meg tudd tervezni és építeni a
legoptimálisabb formájú szárnylapátodat. Néhány tényezőt állandó értéknek vettem: ezek az
emelkedési konstans (CI = 0,8), a lapátszög (AT = 4 °) és a generátor feszültsége (V
gen
= 12 V).
A táblázat első felébe írhatod be azokat a paramétereket, melyek változóak:
- P - A kívánt kimeneti teljesítmény értéke nem lehet túl magas, mint azt már a magyarországi
szelek teljesítményének vizsgálatakor megállapítottuk. Legyen 60 és 110 W közötti érték.
- C
p
- A hatásfok gyorsjárású szélkeréknél viszonylag állandó, értéke legyen 0,32, ha ì = 5.
(Lásd a 11.ábrát.)
- ì - A sebességarány megválasztásánál gyorsjárású szélkereket javaslok, mivel akkor a
teljesítmény- és nyomatéktényező a szélsebesség széles tartományban viszonylag állandó
marad, mint ahogy azt a 11. és 12. ábrán láthatod is. Ezek szerint ì értéke 4-nél nagyobb
kell legyen. Javaslom, hogy legyen 5.
- B - A lapátok száma gyorsjárású szélkeréknél 2 vagy 3. Javaslom a hármat.
- n - A cellák száma. Minél nagyobb ez a szám, annál pontosabban tudod kialakítani a lapátot.
Ennek értéke 1 és 20 között legyen. Javaslom a 10-et.
- v
á
- Az átlagos szélsebességet az 1.táblázatban már meghatároztad a számodra ideális
magasságban.
A táblázat második felében a szélkerék átmérőjét, a szélkerék adott szélsebességnél várható
fordulatszámát, az áttételt, a generátor fordulatszámát és egy széllapát celláinak méreteit láthatod.
254

Kívánt
teljesítmény(P)
Teljesítmény
tényező (C
p
)
Sebesség arány (ì) Lapátok száma (B) Cellák száma (n)
W

db db
Átmérő:
Infinity m
Szélkerék:
0 / perc
Áttétel:
1 : Infinity
Generátor:
833 / perc
Cella Sugár Béta Húrszélesség Faszélesség Lejtés Vastagság
1 Infinity° NaN° NaN cm NaN cm NaN cm NaN cm
2 Infinity° NaN° NaN cm NaN cm NaN cm NaN cm
3 Infinity° NaN° NaN cm NaN cm NaN cm NaN cm
4 Infinity° NaN° NaN cm NaN cm NaN cm NaN cm
5 Infinity° NaN° NaN cm NaN cm NaN cm NaN cm
6 Infinity° NaN° NaN cm NaN cm NaN cm NaN cm
7 Infinity° NaN° NaN cm NaN cm NaN cm NaN cm
8 Infinity° NaN° NaN cm NaN cm NaN cm NaN cm
9 Infinity° NaN° NaN cm NaN cm NaN cm NaN cm
10 Infinity° NaN° NaN cm NaN cm NaN cm NaN cm
4.táblázat. A széllapát számolt paraméterei
Ahhoz, hogy a 4.táblázat adatairól tudd, hogy mit jelölnek, nézd meg a következő ábrát.

255

10.ábra. A széllapát főbb paraméterei
A fenti számításokat innét és innét vettem.
Amennyiben jobban szereted nézni a kialakítás fázisait, akkor látogass el ide.
A gyorsjárású lapátkerekek kialakítására itt láthatsz tippeket.
Megjegyzés: A 4.táblázatban kiszámolt értékek csak közelítő adatok. Amennyiben több
szélgenerátort szeretnél párhuzamosan kapcsolni, akkor először készíts egyet, azzal végezzél
méréseket és csak ezután fogjál hozzá a többi megépítéséhez. Több helyen is láttam az Interneten,
hogy a számolt teljesítménynek gyakran a kétszeresét, sőt, a két és félszeresét is elérte a szélkerék.
Ez annak köszönhető, hogy a helyes kialakítás következtében a hatásfok (C
p
) jobb lett, mint azt
gondolták a tervezés során.

A szél sebességének és irányának mérése
Az eddigi számításainkat a magyarországi átlagos értékek alapján végeztük el. Ez azonban nem
jelenti azt, hogy a lakóhelyeden pontosan ilyen értékeket kapsz. Ezért azt javaslom, hogy mielőtt a
szélgenerátor építésébe kezdenél, végezz pár hónapig méréseket. Ez a szélsebesség és szélirány
meghatározását jelenti. Két lehetőséged van: vagy veszel egy készen kapható műszert (lásd itt),
vagy magad készítesz egyet. Ha az utóbbi lehetőség mellett döntesz, akkor ehhez itt kaphatsz
ötleteket.

A generátor elkészítése saját kezűleg
Eddig azt tételeztük fel, hogy a szélkerék egy autóba való generátort hajt meg. Azonban arra is
lehetőség van, hogy magát a generátort is megépítsd saját kezűleg. Ehhez sok részletes leírás
található az Interneten, például itt, de mivel jóval egyszerűbb és nem is drágább a kész generátor
használata, ezért inkább annak a használatát javaslom.

Árkalkuláció
256

Végezetül következzék egy gyors árkalkuláció. A generátor ára, ha bontóban vesszük, 5-6 ezer Ft, a
szíjtárcsa és a szíj 2000 Ft, a lapátkerekek faanyaga 6-7 ezer Ft, az állványra pedig számoljunk
mondjuk 7000 Ft-ot, így összesen olyan 20-25 ezer Ft-ból meg lehet építeni egy szélgenerátort. Ha
ezt összehasonlítjuk a 2.táblázatban látható legolcsóbb generátorral, akkor azt tapasztaljuk, hogy a
saját szélgenerátor belekerülési költsége a tizede a készen kapható szélgenerátorokénak. Megéri
tehát, ha saját szélgenerátort építünk.

Ha szélgenerátor építésébe kezdesz, arra kérlek, hogy az eredményeidet mond el nekünk is.

A következő oldalon azt tudhatod meg, hogyan tudjuk hasznosítani a Föld elektromos energiáit.

Kapcsolódó kísérletek:
- Szélgenerátor és napelemes akkutöltő

Bálint szél- és napenergiás kísérletei

Bálint, aki 15 éves, megépített egy kis szélgenerátort és egy
napelemes akkutöltőt. Az itt bemutatott kísérleteket azért tettem
fel a Fénykapura, hogy ötletet adhasson a hasonló korú Olvasóknak
is. A felnövekvő nemzedék számára ezek az ingyenenergiát előállító
készülékek remélhetőleg már olyan természetesek lesznek, mint ma
nekünk az atomerőművek.

"Katona Bálint vagyok. Fél éve kísérletezek, s már létrehoztam két tiszta
áramforrást: egy szélgenerátort és egy napelemes áramforrást.
257

Egy olyan szélgenerátort építettem, ami PVC + dinamó + fa + hosszú réz vezetékből
áll, melynek ellenállása 12,6 O."

1. ábra. A szélgenerátor

A három vékony, müanyag lap össze van fogatva, középen egy kerékpár dinamó található. A képen
látható három keskeny hosszúkás műanyag lap kissé el van fordítva, hogy a levegő részecskéi
"elcsússzanak" rajta és így mozgásba hozzák a lapátokat.

Bálint a napelemes akkutöltőhöz a napelemeket számológépekből vette.
258


2. ábra. A 10 db sorba kötött számológépes napelem és a zselés akkumulátor

A napelemek eredő feszültsége 20 V, az áramerőssége pedig 10 mA.

- Egy régi szélgenerátor
Egy régi szélgenerátor

Tamás küldte be a következő pár képet és a leírást egy olyan
szélgenerátorról, amit az egyik ismerőse készített még sok évvel
ezelőtt.

"Ez a szélgenerátor egy gabona siló tetején van, 10 éven keresztül működött, ma már
nem működik. Egy traktor generátort hajtott úgy, hogy a 2 méteres széllapátokkal
ellátott tengely alján volt egy vagy 50 cm átmérőjű szíjas kerék és egy szíjon
259

keresztül hajtotta a generátor 10 cm átmérőjű kerekét. Ez ugye egy sima redukció, 12
V-ot termelt. A széllapátok elhelyezkedése egyedi megoldású, mint ahogy a képen is
látszik, de nagyon jól működött, úgyhogy jónak bizonyult a megoldás.

1. ábra. A széllapátok

Négy lapátja volt, a lapátok nem fékezték olyan mértékben egymást, hogy
működésképtelenné tették volna a forgást a generátorral összekötve. Tehát a
megoldás jó volt.
Ezt meg lehet építeni nagyban is, tovább is fejlesztettük már nagyobb hatásfokúra a
gépet, a tervek megvannak. A cél az, hogy 220 V-ot termeljünk.
Mivel hogy a siló igen rossz állapotban van már, főleg a létra rajta, nem másztam fel.
A képek lentről készültek, ezért nem látszik a nagy kerék a fotón.
260


2. ábra. A siló, rajta a széllapátokkal


261

A Föld elektromos energiájának hasznosítása

Ez egy érdekes megoldás arra, hogyan hasznosíthatjuk a Föld elektromos energiáit.
Megjegyzés: Már elöljáróban szeretném elmondani, hogy az itt leírt módszert kipróbálva sajnos
sokkal kevesebb áramot kaptunk, mint azt a cikk szerint kapni kellett volna!

Két módszerről lesz szó, bár alapjában mind a kettő ugyanazt az elvet használja.

1. Rézcső és cinkrúd használata
1. Szükséged lesz 12 db 10 cm magas és 2 cm átmérőjű rézcsőre. Ragaszd le mindegyik felső felét
2,5 cm hosszan, körbe.
2. Vörös sprével fújd le körben a külsejét, a belsejét viszont nem kell! Hagyd száradni 24 óráig,
majd vedd le a 2,5 cm-es részt védő ragasztó csíkokat.
3. Vidd ki a csöveket oda, ahol használni akarod őket. Verd le őket kalapáccsal úgy, hogy a felső
2,5 cm-es rész álljon csak ki a földből, viszont ez a 2,5 cm-es rész nem érintkezhet a földdel! A föld
legyen nedves, de ne vizes!
4. Most húzd ki őket, majd mindegyik gödör aljába tegyél egy vastag nejlont. Ne rögzítsd őket a cső
aljához, hagyd lazán, hogy az esővíz ki tudjon folyni a csövekből.
5. Tedd vissza a csöveket a helyükre, majd mindegyik közepébe tegyél egy 5 cm hosszú cinkrudat.
262


1. ábra. Egy darab réz-cink földelem kialakítása

6. Sorosan kösd őket össze. Használj csipeszes vezetékeket vagy forraszd össze őket a csövekkel.
Ha a csöveket hosszabb ideig tervezed a szabadban hagyni, akkor mindenképpen a forrasztást
válaszd és fesd be a forrasztásokat, így védve azokat a környezet viszontagságaitól. Az eső fogja
újratölteni az "elemedet". Amennyiben több áramra van szükséged, úgy vegyél több rézcsövet és
cink rudat, azokat szintén kösd sorba, majd az így kapott újabb 12 db-ból álló sort kösd össze
párhuzamosan az előző sorral. Annyi sort köthetsz párhuzamosan, amennyit csak akarsz. Ez egy
nagyon erőteljes rendszer, mivel a föld felszínének áramait és a föld alatti rádióhullámok energiáit
gyűjtöd vele össze.
263


2. ábra. Az áramok és a feszültség növelésére az egyes elemeket sorosan és párhuzamosan is
összeköthetjük

7. Ha mélyebbre teszed a rézcsöveket, akkor nagyobb feszültséget és áramot kaphatsz. Ennyi.
Igen, ez nagyon egyszerű. De ez több, mint amit látsz. Ki lehet nyerni akár 220 V egyenfeszültséget
is egy nagyon kicsi helyről, csak több csövet kell alkalmaznod, ha nagyobb áramerősséget akarsz.
Ha kis helyen akarsz több áramot, akkor mélyebbre kell ásnod a földben. Ha mélyebbre mész,
nagyobb feszültséget és több áramot kapsz. Hallottam egy fejlesztőről, aki 24 V feszültséget és 1-2
Amper közötti áramot állított elő egyetlen rézcsővel és cinkrúddal. Milyen mélyre mehetett? Nem
tudom biztosan, de miközben ezeket a sorokat írom, azt tervezem, hogy mindenképpen ki fogom
próbálni. Úgy képzelem, hogy a rézcső 730 cm hosszú lehetett, a cinkrúd pedig 90 cm.
Ha a városon kívül élsz és sok helyed van, akkor mélyebbre mehetsz és egyúttal több földet is
használsz. Ha viszont a városban laksz és a feleséged nem akarja, hogy még azt a kis földterületet
is, amitek van, Te más célra használd, akkor neked olyan mélyre kell menned, amilyen mélyre csak
tudsz. A csövek tetejét földdel be is fedheted. Egy példa: ássál ki egy 10 cm * 10 cm * 10 cm-es
területet és helyezd oda a földelemedet. Forraszd össze a csöveket a megfelelő módon, majd fesd be
264

az összes vezetéket, rézcsövet és cink rudat. Ezt követően takard be az egész rendszert földdel és
ültessél a tetejére füvet. Senki sem fogja tudni, mi is van ott a fű alatt.
Minden egyes csövet töltsél meg földdel és azt jól döngöld bele. A csövek belsejében a föld a cső
felső végétől 0,6 cm magasságig legyen. Ez a feltétel automatikusan teljesül, mikor a csöveket első
alkalommal vered bele a földbe.
A csövek optimális távolsága 1,25 - 2,5 cm. Ezt a távolságot alkalmazva több áramot és feszültséget
nyerhetsz.

Hogyan ássunk mélyre? Erre több módszer is van.
1. Kölcsönkérhetsz egy földfúrót, amit egy 2 LE-s motorral hajthatsz meg, vagy:
2. Használhatsz egy 2,5 cm átmérőjű és 12,5 cm hosszú rézcsövet. Ekkor először elő kell
készíteni a talajt. Legyen a föld nedves, de ne tocsogjon. Verd bele a földbe a rézcsövet,
majd húzd ki. Ezt követően a rézcső belsejét valamilyen pálcával vagy slaggal tisztítsd ki. A
tiszta csövet ismételten verd bele a földbe. Ez a folyamat párszor megismételhető. A
maximálisan elérhető mélység ezzel a módszerrel kb. 3 méter.

2. Réz- és cinklemezek használata
Ez a módszer nagyon hasonlít az előzőre, a különbség csak annyi, hogy nem csöveket és rudakat,
hanem lemezeket használunk. Ez még több energia kinyerését teszi lehetővé.
Réz és cinklemezek (vagy alufólia) használatával még nagyobb áramerősséget érhetünk el. Ez az
áram három forrásból származik:
1. A föld víz és savtartalmából
2. A Föld által átalakított energiákból, és
3. Az égből és a külső térből átalakított energiákból

Megjegyzés: A 3. pontban megadott információ nem tűnik túl
valószínűnek, mivel itt egy "közönséges" galvánelemről van szó.
265


Minél több lemezt használsz, annál nagyobb lesz az elem teljesítménye. A rézlemez alkotja a
pozitív pólust, ennek a föld felé kell néznie, az alumínium vagy cinklemez pedig a negatív pólust
alkotja, ennek az ég felé kell néznie. Minden egyes lemez közé helyezz egy pamutszövetet, majd
ennek a tetejére szórjál 0,6 cm-es magasságban nagyon tiszta (tehát nagy kövek, kavicsok és
mindenféle gaz nélküli) földet.

3. ábra. A lemezek és a pamut méretei

Ezt minden egyes lemez közé el kell helyezni. Először kisebb darab lemezeket használj, hogy
magadnak bebizonyítsad az elv működőképességét, ezt követően növelheted a lemezek méretét és
azok számát.

4. ábra. A földelem oldalnézetben

266

Ássál egy gödröt a földbe, majd készítsd elő a rétegeket a gödrön kívül vagy abban. Amennyiben
megtanulod, hogyan lehet a rétegeket a gödrön kívül előkészíteni, úgy egy nagyon mély gödröt
áshatsz, amibe több száz réteget is elhelyezhetsz. Ez 1 V-ot és kb 30 A-t eredményez.
Amennyiben sokáig nem esik az eső, úgy 2-3 naponta locsold meg a földelemeket, de csak annyira,
hogy a föld nedves legyen.
Az angol nyelvű eredeti szöveget itt találhatod.
Eddig tartott a cikk, egy fontos dologról azonban még említést kell tennünk. Az elektromos áram a
lemezek oxidációját okozza, ezért azokat időközönkét, mondjuk úgy fél évente ki kell venni a
földből és meg kell tisztítani.

267

A házunk fűtése

Bevezető

Az előző oldalakon megismerkedtünk pár olyan módszerrel, melyek kiválthatják a házunk
hagyományos hálózati áramellátását, a most következő fejezetben pedig a házunk fűtésének és a víz
melegítésének sokkal olcsóbb és gazdaságosabb módszereiről olvashatsz.
Először két alternatív fűtési megoldással ismerkedhetsz meg: az üzemanyag nélküli fűtővel és a víz
lebontásával keletkezett hidrogén elégetésével. Ezek csak inkább érdekességként szolgálnak. Ezt
követően a hőszivattyúkról olvashatsz. Jelenleg hazánkban is kezd terjedni, bár még csak nagyon
lassú ütemben a hőszivattyúk használata. Ez olyan készülék, amely a környezet alacsony
hőmérsékletű hőforrásait magasabb hőmérsékletre emeli. Megismerkedhetsz a hőszivattyú
működési elvével, végül pedig a hőt árammá alakító hőturbinák működését ismertetjük.

Üzemanyag nélküli fűtő

Az itt következő leírást egy ismeretlen szerző munkája alapján fordítottam.

Az üzemanyag nélküli fűtő egy egyszerű és viszonylag könnyen megépíthető eszköz, mely
bizonyítottan működik! Néhány kritizáló azt kifogásolja, hogy ezen fűtő működési elve a fizika
alapvető törvényeivel ellenkezik, hiszen a hatásfoka eléri, sőt meg is haladja a 100 %-ot.
Egyértelmű, hogy az atomok belső energiáját csapoljuk meg. Mikor csapdába ejtünk egy atomot és
súrlódás vagy hőmérséklet formájában nyomást gyakorlunk rá, akkor érdekes dolgok kezdenek
történni. Pauli kizáró elve kimondja, hogy két elektron nem teheti egyszerre ugyanazt, nem
keringhet ugyanazon a pályán és legfőképpen nem kerülhetnek túl közel egymáshoz. Minden
alkalommal, mikor egy elektront egy másik elektron közelébe erőltetünk, a másik eltávolodik, azaz
nem kering ugyanazon a pályán tovább. Tehát minden alkalommal, mikor egy elektron arra
kényszerül, hogy megváltoztassa a pályáját vagy az energiaszintjét, egy fotonnyi fényt, azaz
hőenergiát bocsát ki! Minden elektron, mely megváltoztatja az energiaszintjét, elektronok egész
268

sorát kényszeríti arra, hogy azok is ugyan azt tegyék. Az egész olyan, mint egy kisebbfajta
láncreakció.
Minden otthoni kazán vagy távfűtés elektromos ventillátorral fuvatja a felforrósított levegőt a
fűtendő helyiségbe (vagy elektromos pumpával hajtja a felforrósított vizet a radiátorokba). Mi ezt a
motort egyszerűen más célra használjuk. A belső rotor dobja idézi elő a feljebb említett atomi szintű
láncreakciót a rotor dobjának külső felén lévő folyadékban. Egy 5 A-es napelemet használhatunk
arra, hogy meghajtsuk a ventillátor motorját, ez elegendő ahhoz, hogy az atomi szintű reakció
beinduljon. Lehetséges az is, hogy egy kis elektromos ventillátor motorját használjuk, mely 12 V-on
3-5 A egyenárammal működik. Ezt egy napelemmel meg lehet hajtani, mely még az akkumulátorok
utántöltését is biztosíthatná. Már sok éve igyekeznek a tudósok megoldást találni arra, hogy a házak
fűtését napelemekkel oldják meg, de eddig még nem jártak sikerrel, mert a fűtéshez túl sok
elektromos energia szükséges. A napelemek költsége eléri a 3 millió Ft-ot, s még így sem biztosít
elegendő hőt. A problémára a megoldást az üzemanyag nélküli fűtő jelentheti.
Az üzemanyag nélküli fűtő az atomok súrlódását használja fűtésre, nem pedig az üzemanyag
elégetésekor keletkező hőt. Ezzel a megoldással egy átlagos ház fűtését havi 2-3 ezer Ft-ból
megoldhatjuk, vagy akár ingyenesen is, ha napelemet vagy Ingyenenergiás motort használunk a
ventillátor motorjának a meghajtásához!

Működési elv
Több módja is van annak, hogyan lehet megépíteni egy egyszerű, működő modellt. A rotor és az
álló rész ugyanazzal a geometriai alakzattal rendelkezik: lehet kúpos vagy henger alakú. Ha úgy
gondolod, kezdd egy kis méretű modellel két konzerves dobozt alkalmazva. A külső doboz belső
fele és a belső doboz külső fele között legyen kb. 3 mm-es hézag, míg a belső és külső doboz alja
között kb. 1,5 mm-es távolság. Használhatsz kézi fúrógépet, de jobb, ha állványra szerelt fúróval
dolgozol.
A fúróval megforgathatjuk a belső dobozt, mely beindítja az atomi reakciót a külső doboz alján lévő
olajban. Én is építettem konzervdobozokból fűtőt, mely 12 perc múlva már 33 °C-ot produkált. Ez
nagyon jó, ha figyelembe vesszük a konzerves dobozok kis méretét. Minél simább a felület, annál
jobb eredményeket érhetünk el. A legtöbb konzerves doboznak a szélein kiugró karima van. Én is
ezt használtam először, ennek ellenére ezt nem javaslom. A belső dobozt 1700 / perces
fordulatszámon pörgettem. Ez a kis bemutató arra jó, hogy bebizonyítsa, az olajban vagy vízben
269

valóban ingyenenergiás reakciók lépnek fel. Gondosan készítsd el a konzervdobozos fűtődet,
használj magas hőmérsékletű automata szilikont az alkatrészek összefogásához. A külső dobozhoz
használj valamilyen régi fedőt, amit szilikonnal ragasszál hozzá. Egy lyukat kell fúrnod a fedő
közepébe a tengelynek.

1. ábra. A konzerves dobozokból készült fűtő felépítése

A súrlódás okozza ezt a hatást, de nem az a fajta súrlódás, amire gondolsz. Ez atomi szintű súrlódás.
Talán úgy gondolod, hogy a rotor tengelye és a tengelytartó közötti súrlódás okozza ezt a rengeteg
hőt. Tévedés! Miután elkészült az első prototípusod, először próbáld ki olaj vagy víz nélkül, az
eredmény nulla lesz. Nem fogsz kapni semmit! Ezután öntsél egy kis olajat az edény aljára és
pörgesd meg ismét. Hoppá! Érted már, hogy mire gondolok? Ekkor atomi szintű reakció játszódik
le, amiről én azt gondolom, hogy ez hideg fúzió és a kísérleteim alapján ez egy biztonságos reakció.
Sok száz ember használja már ezt a fajta fűtőt és még semmilyen problémáról sem hallottam.
Vannak olyan lehetőségek is, melyekkel ezt a készüléket még jobbá tehetjük.
Úgy hiszem, hogy a folyadék molekulái jönnek mozgásba az álló és forgó hordók közötti súrlódó
görgetés miatt. A legkülső átmérőnél a legnagyobb a molekulák sebessége, ami fokozatosan
csökken az aljához közeledve. Az alumínium a legjobb anyag a külső, álló hordónak. Egyfajta
mechanikai rezonancia is létrejöhet a folyadékban adott hőrezgésen, ami növelni fogja a
hőtermelést. Másfajta konstrukciók, méretek és formák üregességet (kavitációt) okozhatnak. A
tervezés és a forma nagy jelentőségű a hatásfok szempontjából.
270


A gyakorlatban is használható készülék
A belső hordó tengelye nem megy keresztül teljesen a dobon, mivel ez elektromágneses rövidzárat
okozna. Az atomok úgy mozognak, ahogy már korábban leírtuk. Úgy hiszem, hogy az atomok
elektromos és mágneses fluxusa okozza, hogy a belső hordó úgy működik, mint egy rövidre zárt
nagy áramú generátor, ez hozza létre a hőt. Ezért jelentkezik ilyen nagy mennyiségű ingyenenergia
hő formájában. A folyadék lehet Cola (azaz valamilyen üdítő), kávé, olaj, víz stb. Úgy találtam,
hogy a kenőolaj adta a legtöbb hőt, de ezzel még tovább fogok kísérletezni. Ha olajat használsz,
akkor azt a fűtő 5-10 év alatt fogyasztja el. Ezt a készüléket arra is használhatod, hogy a vizet
melegíted vele vagy elektromos áramot generálhatsz gőzturbinával.

2. ábra. A tényleges üzemanyag nélküli fűtő
Megjegyzések a 2. ábrával kapcsolatban:
- A tengely mérete a rajzon 13 mm, de ez lehet bármilyen más méretű is
- A belső hordó lehet acélból, saválló lemezből vagy más fémből. Készülhet akár egy festékes
dobozból is
271

- Az alsó lemezt mi lézervágóval vágtuk egy 6 mm-es acéllemezből. Az alsó és felső lemez
átmérője meg kell egyezzen. Mindegyik lemezen vannak fúrva lyukak, melyeket aztán
kisorjáztunk
- A külső hordó tetőfedésre alkalmas alumíniumból van, melyet a színesfém boltokban lehet
kapni
- A belső henger tengelytartóját két anya és két alátét alkotja


3. ábra. A fűtő felülnézetben

A teljes rendszert a következő, 4. ábra mutatja.
272


4. ábra. Az üzemanyag nélküli fűtő és a vezérlő/energiaellátó rendszer

A következő ábra a fűtő összeszerelését és méreteit ismerteti.
273


5. ábra. A fűtő méretei és összeszerelése


A motor hűtése
Többféle módszer van, hogyan lehet megtervezni a fűtőt. Itt következik egy másik lehetőség, mely
csökkenti a motor terhelését azáltal, hogy a motort a ventillátorral hűtjük. Minél melegebb a motor,
annál több áramot vesz fel. Ezzel a hűtéssel tehát csökkentjük a fogyasztást és egyúttal növeljük a
motor hatásfokát is. Úgy kell elhelyezni a hűtőventillátor lapátjait, hogy azok lefelé fújják a levegőt,
a motor felé.
274


6. ábra. A motor hűtése


Az üzemanyag nélküli fűtő elkészítése
Elsőként készítsük el a külső hordó felső zárólapját...
275


7. ábra. A külső hordó felső zárólapja

...Ezt követően a külső hordó alsó zárólapját...

8. ábra. A külső hordó alsó zárólapja

...Majd a külső hordó oldallapját.
276


9. ábra. A külső hordó oldallapja

Az alumínium lemez megmunkálása
Jelöld meg az alulemez egyik végét filctollal és írd oda, hogy "Indulási oldal", majd a felső
zárólapon is jelöld meg a három csap egyikét "A" betűvel. Ezt követően az alumínium lemez egyik
hosszabb oldalán a széltől 6 mm-re húzzál egy egyenes vonalat. Ezen vonal mentén fogod görgetni
a felső zárólapot, mikor bejelölöd a csapok helyét. Mindegyik lyukat a lemez felső felén kell
megjelölnöd. Kezdd el NAGYON lassan görgetni a felső zárólemezt jobbról balra, s mikor a
csapokat pontosan takarja a lemez, akkor a lemezen jelöld meg a helyét. Folytasd a görgetést és
jelöld meg a többi csap helyét is. A megjelölt részeken kell kifúrnod a 3 mm átmérőjű lyukakat,
összesen 4 db-ot. Igen, a felső zárólap valóban csak 3 db csapot tartalmaz, de a 4. lyuk az már az
első lyuk felett lesz, mikor a lemez záró vége takarni fogja a lemez induló végét. Óvatosan görgesd
a fedőlapot, nehogy elcsússzon! Hagyd, hogy a fedőlap súlya végezze a munkát.

277

10. ábra. A furatok helyének megjelölése az alumínium lemezen

Végezd el ugyanezeket a műveleteket az alsó zárólappal is. Figyelj arra, hogy az alsó zárólapot a
lemez alsó széléhez helyezd!
Miután minden lyukat megjelöltél, fúrd ki a 3 mm-es lyukakat. Legyél nagyon pontos, ellenkező
esetben a lemezen lévő lyuka nem fognak a zárólap csapjai felett lenni. A lyukak kifúrása után
ragaszd ideiglenesen az alulemez egyik végét egy 40 mm X 300 mm-es fémcsőhöz és hajlítsad meg
a lemezt a szükséges formába. Ezt mutatja be a 11. ábra.

11. ábra. Az alumínium lemez hajtogatása

Tekerd az alulemezt a cső köré néhányszor addig, míg az nem fog íves formával rendelkezni. Amint
ez meg van, ellenőrizd le, hogy a furatok a csapok felett vannak-e? Használj kis méretű csavarokat,
először az alsó zárólapot, majd pedig a felsőt erősítsd ideiglenesen a lemezhez. Ha minden furat a
csapok felett van, akkor vedd ki a csavarokat, és kezdd az alsó lappal, használj 700 °C-os rezet és
epoxit. Kezdd el visszacsavarni a csavarokat az alsó zárólapba. Mikor az utolsó furathoz érsz, ott
két rétegű lesz a lemez. Az alulemez takaró részénél kívülről használj PC-7 epoxit, belülről pedig
rézzel fedd be a teljes csatlakozó élt. Végül csavard be az utolsó csavart is.
Ezt követően csavarozd a lemezhez a felső zárólapot. Ne használj egyenlőre epoxit, legalább is
addig ne, amíg nem próbálod ki a fűtőt. Ragasztószalaggal fedd be a lemez takaró részét és hagyd
így az egész hordót 24-36 óráig.

278

Már rendelkezel a nagyon jól záródó külső hordóval. Vedd le a ragasztó szalagot és a rézzel és
epoxival erősítsd a takarólemezt a hordóhoz. Ez erősebbé teszi a külső hordót és a szigetelése is
jobb lesz. Ezt követően a hordó alsó zárólapja és az oldallemez közötti részt belülről rézzel majd
pedig epoxival vékonyan vonjuk be s hagyjuk száradni 3 napig. (Tudom, hogy már égsz a vágytól,
hogy beüzemelhesd a fűtőt, de ha türelmesen vársz három napot a száradással, akkor később még
hálás leszel nekem.)

Most pedig jöjjön a festékes doboz. Jelöld meg a doboz tetejének, majd pedig az aljának a közepét.
Ha úgy gondolod, hogy nem tudod pontosan a közepén megjelölni, akkor keress egy kisebb
műhelyt, ahol kifúrják neked a lyukakat középen. Ha nem a közepén lesz a furat, akkor a forgórész
excentrikus lesz, ami egy idő után a motort károsíthatja.
Miután kifúrtad a lyukakat, a doboz tetejébe helyezd el a 6 mm X 10 mm-es tengelyt. Végül is a
tengely lehet hosszabb is, ha akarod. Két alátéttel és két anyával erősítsd a tengelyt a doboz
tetejéhez.
Ezt követően a doboz aljához erősítsél egy gépcsavart, szintén két alátéttel és két anyával. A csavar
menetéből kb. 9 mm nyúlik ki a doboz aljából. Emlékezz, hogy kb. 6 mm-es résnek kell lennie a
festékes doboz alja és a külső hordó alja között. Én kb. 3 mm-es mélyedést számolok a külső doboz
alján lévő központi furatnak. A festékes doboz alján és tetején levő anyákkal állítsd be a hordót úgy,
hogy az ne mozogjon se felfelé, se lefelé. A felfelé és lefelé megengedhető maximális elmozdulás
legyen 1,5 mm.
Most már beöntheted az olajat a külső hordóba, ezután helyezd a festékes kannából kialakított belső
hordót a helyére, végül pedig zárd le a külső hordót a tetejével. A 3 mm-es átmérőjű tengelynek át
kell mennie a felső zárólapon levő lyukon. A festékes kannát nagyon könnyen lehet forgatni szabad
kézzel, ha mindent jól csináltál. Ezt követően helyezd el a fűtődet a fúrógéped állványára és forgasd
meg a fúróval 1500 / perces fordulatszámon. Erősíts egy hőmérőt a fűtő külső falára és figyeld,
hogyan emelkedik a hőmérséklete. Írd le, mennyi a szobahőmérséklet. Ha mindent jól csináltál, a
hőmérsékletnek nagyon gyorsan kell növekednie. Minél nagyobbra készíted a fűtőt, annál jobb.
Mikor látod, hogy működik a fűtőd, akkor nekiállhatsz, hogy megtervezd a motor rögzítését stb...


279

Az üzemanyag nélküli fűtő, "C" modell
Az itt következő leírás segítségével még több hőenergiához juthatunk, miközben a korábbi
modellnél említett módon a rotort itt is festékes edényből alakítjuk ki. Ezt az újítást a "Creative
Science and Research"-nél Rick és Dave dolgozta ki. Talán nem tudtad, hogy ha egy acélhordót
erős mágneses mezőben forgatunk, akkor az hőt generál a fémhordóban. Ez úgy működik, mint egy
rövidre zárt generátor. Ha ezt egyesítjük az olajsúrlódási módszerrel, akkor ez még jobb hatásfokot
fog biztosítani.

12. ábra. "C" modell

Mint a 12. ábrán láthatod, 4 db magasfeszültségű pulzáló elektromágnest használok. A vasmag nem
olyan, mint a transzformátorokban vagy más mágnesekben használatos vas. Mi azt akarjuk, hogy ez
a fém állandó mágnessé váljon a köré tekert tekercsben folyó pulzáló áram hatására. Ezért egyszerű
vasból készült magot használok. Más esetekben a mérnökök nem akarják, hogy a fémből állandó
mágnes legyen, de ebben az esetben éppen ez a cél, méghozzá annyira, amennyire ez csak
lehetséges. Ez energiát fog megtakarítani, ráadásul egy erősebb pulzáló elektromágnest fog
eredményezni, ami még több hőt generál egy ilyen kis méretű készülék segítségével. A vasmagot
lézerrel vagy valamilyen más módon kell ívesre vágni, minden egyes darabjának a vastagsága 3 és 6
mm között legyen. Az áramimpulzust Ed Grey elektromos szabadalmához hasonlóan állíthatjuk elő,
280

ahol a napelem 12 V-os egyenáramát kondenzátorokat használva tudjuk megnövelni 600 V-ra és 1
A-ra, a rendszerből nyert ingyenenergiát pedig összegyűjtve visszavezethetjük a 12 V-os
akkumulátorba. Szükséged lesz még egy feszültségszabályozóra is, mely a napelemről jövő
feszültség értékét 12 V-on tartja.
Természetesen a rendszer a hagyományos hálózatról is üzemelhet, s még így is nagyon jó
hatásfokot tudunk vele elérni.

Az angol nyelvű forrást itt találhatod.

Megjegyzések:
1. A szerző azt javasolja, hogy ezt az üzemanyag nélküli fűtőt áramtermelésre is
felhasználhatjuk, mégpedig úgy, hogy a keletkezett hővel egy turbinát hajtunk meg. Ez
érdekesnek látszik, bár ahhoz, hogy ez igazán hatékonyan működjön, a rendszer
hatásfokának nagyon magasnak kell lennie. Ha a turbina hatásfoka 25 %-os, akkor még a
fűtő 400 %-os hatásfoka mellett is az áramtermelés (csak) 100 %-os lenne. Tehát akkor
nyerhetünk ki ingyenenergiát a rendszerből áram formájában, ha a fűtő hatásfoka
meghaladja a 400 %-ot.
2. Az viszont már jobban hangzana, ha a keletkezett hő először meghajtaná a turbina lapátjait,
s csak utána jutna ki a fűtendő helyiségbe vagy a hőcserélő rendszerbe. Ekkor a keletkezett
áramot visszavezethetnénk a fűtő motorjába, ezáltal csökkentve annak tényleges
áramfelvételét.

Kapcsolódó kísérletek:
- Üzemanyag nélküli fűtő 1

Zoli üzemanyag nélküli fűtője

281

Zoli, elolvasva az üzemanyag nélküli fűtő leírását egyből nekiállt egy kisméretű, festékes dobozból
álló fűtő megépítéséhez.

A kísérlet
A kísérlet célja az volt, hogy mielőtt egy nagyobb méretű fűtőt építene, igazolja a működési elv
helyességét és választ kapjon pár olyan kérdésre, melyek a leírásból hiányoztak.
Zoli a következőket írta:
"Csak összedobtam egy egyszerű gépet. 11 cm széles és kb. 18 cm magas festékes doboz köré 1,5
mm-es vaslemezből csináltam hordót, amit körbe lehegesztettem. Első próba 12 perc, itt
abbahagytam, mert mennem kellett és kb. 45 °C fokos lett. Az a baja, hogy a festékes doboz nem
nagyon bírja, már kezd szétesni. Oszlopos fúrógéppel hajtottam meg, az ékszíjat beállítottam és
1880/perces fordulatszámon pörgettem. Kb. 1,5 dl olaj volt benne, ez kb. 2 cm magasan az alján.
Amúgy nagyon finom műszerolajat használtam, de ki akarom próbálni autóból kiengedett fáradt
olajjal is, mert az tele van nagyon finom fémszemcsékkel, hátha javít valamit."
282


1. ábra. Az összeszerelt fűtő a fúró állványon

"Később a festékes doboz szétesett, csak egy-két próbára volt elég. Vettem újat 200 Ft-ért és újra
összeraktam. Most már precíz Ganzos mérőműszerrel mértem, de 40 °C-nál nem ment feljebb 30
perc után sem. 30 °C-ig gyorsan, 8-10 perc alatt, utána lassabban melegszik. Kb. 18 perc alatt lett
40 °C-os. Remélem a nagyobb jobb lesz. A kezdő hőmérséklet +6 °C volt."
Zoli a következő képen látható mérőműszerrel határozta meg a hőmérsékletet.
283


2. ábra. A hőmérő

A fűtő melegedési görbéjét a következő ábrán láthatod.

3. ábra. A fűtő melegedési görbéje

284


A paraméterek
Mikor Zolitól a pontos méreteket és paramétereket kérdeztem, a következőket válaszolta:
"A belső forgó szabványos festékes doboz, ezt különböző méretekben lehet kapni a
festékboltokban.
- Teljesen fényes acél
- Falvastagsága: kb. 0,3-0,5 mm
- Átmérője: 110 mm
- Magassága: 130 mm
A külső hordó
- 1,5 mm-es acél test
- Belső átmérője: 116 mm
- Külső átmérője: 119 mm
- Magassága : 150 mm.

4. ábra. A fűtő külső és belső hordója

285


5. ábra. Az összeszerelt fűtő

"Nagyon kevés olajat kell beletenni, mert ha sok van benne, akkor nagyon megfogja a hajtó motort,
szinte el se indul. Ezen kívül a belső hordót a sok olaj megemeli. Annyi olaj kell, hogy éppen elérje
a belső hordó alját. Ahogy forog, ezt a kis olajat szépen fel is keni az oldalára.
Én tettem rá egy kis furatot is a tetejére, ahol bedugtam a hőmérő szondáját. Ez egy Ganz szonda,
mely 0-1200 °C-ig mér, de ezen a kis lyukon - a tetején - az a kevés olaj is kezdett feljönni.
286


6. ábra. A fűtő felülnézetben a hőmérő bevezetésére szolgáló furattal

A fűtő maximális fordulatszámát az ékszíj állításával lehet szabályozni. Én az 1880/perces
fordulatszámot használtam!
A fúró adattábláján ez szerepelt:
- A lehetséges fordulatszámok: 520, 900, 1370, 1880 és 2620/perc
- 230 V - 50 Hz
- 0,25 kW - 0,33 PS
- 60 % ED"
287


5. ábra. A fúró adattáblája


További tervek
Mint az elején már szó volt róla, ez csak egy kis fűtő volt, aminek a célja a működési elv tesztelése
volt. Zoli azonban ennél többet szeretne:
"Nekikezdünk csinálni egy nagy gépet, precízen esztergálva, csapágyazva stb. Ezt megpróbáljuk
tele tenni olajjal és teszünk rá egy tágulási tartályt is, mert ahogy nő a hő, úgy nő a nyomás és az
olaj térfogata, ami viszont nagyon terheli a motort. Ezzel viszont ezt kikerülhetjük.
Van itthon négy darab alumíniumból készült PB gázpalack, amit már semmire sem használunk. A
méhtelepen is csak kb. 2-3 ezer Ft-ot adnának érte, így hát egyet szétvágok és az kitűnő lesz a
nagyobb gép megépítésére, mert nagy a falvastagsága és meg lehet esztergálni úgy, hogy egybe
menjen. Csak a lezárásait kell megoldani.
288


Ezen kívül van apósomnak régi, nem használt, 120 literes vízmelegítő bojlere, ami nagyon jól tartja
a hőt, jól van szigetelve, de rossz benne a fűtőszál. Ebbe építem bele a dobot. A bojler elektronikája
megmarad és ha eléri a kellő hőfokot, akkor lekapcsolja a motort a fűtőszál helyett. Ehhez majd az
kell, hogy az új gép legalább 80-150 °C-ot produkáljon, hogy át tudjon adni megfelelő
hőmennyiséget."

Kiértékelés
Az eddig rendelkezésünkre álló adatok alapján a fúró teljesítményfelvétele a maximális 2620/perces
fordulatszámon 250 W. A fúró tényleges teljesítményfelvétele azonban ennél valószínűleg kisebb
volt, mivel a terhelés és a fordulatszám állandó volt. Ezért vegyük csak a maximális
teljesítményfelvétel 70 %-át, azaz 250 * 0,7 = 175 W.
Ez a teljesítmény hőenergiában kifejezve egy óra alatt:
E_fúró = 0,175 * 3,6 * 10^6 = 0,63 MJ.
Megjegyzés: Ahhoz, hogy a motor tényleges teljesítményfelvételét pontosan meg tudjuk határozni,
ki kell mérni a motoron átfolyó áram erősségét és a rajta eső feszültség nagyságát.
Hogy ebből a befektetett villamos energiából mennyi hőenergiát kapunk, azt a Stefan-Boltzmann
törvény segítségével tudjuk meghatározni. (Erről pl. itt olvashatsz bővebben.)
E = o * A * T^4
ahol:
- o - a Stefan-Boltzmann féle állandó [ 5,75 * 10^-8 J/(m2*sec*K^4) ]
- A - A fűtő felülete [ m2 ]
- T - a fűtő hőmérséklete Kelvinben kifejezve [ Ez 40 °C-nál 313 K ]
Először számítsuk ki a fűtő külső palástjának a felületét.
A = 2 * Pi * r * (m + r)
289

ahol:
- m - a fűtő külső hordójának a magassága [ 150 mm = 0,15 m ]
- r - a fűtő külső hordójának a sugara [ 59,5 mm = 0,0595 m ]
Ebből kiszámolhatjuk, hogy a fűtő külső hordójának a felülete:
A = 2 * 3,14 * 0,0595 * (0,15 + 0,0595) = 0,079 m2
A másodpercenként kisugárzott energia tehát:
E = 5,75 * 10^-8 * 0,079 * 313^4 = 43,6 J
Ez egy óra alatt:
E_fűtő = 43,6 * 3600 = 0,157 MJ

A hatásfokot ezek szerint a következőképpen határozhatjuk meg:
q = E_fűtő / E_fúró
q = 0,157 / 0,63 = 0,249 => 24,9 %

A hatásfokot befolyásoló tényezők
- A motor típusa - A fűtő pörgetéséhez használt motor típusa erősen befolyásolja a hatásfokot.
Ha olyan motort használunk, aminek nagyon kicsi a teljesítmény-felvétele, akkor a hatásfok
radikálisan növelhető. A leírásban a szerző 12 V-os és 3-5 A-es motort javasol. Ez csak
max. 60 W, szemben a fúrónál számolt 175 W-tal, vagyis ez a hatásfokot
megháromszorozná
- A fordulatszám - Az optimális fordulatszám beállításával tovább növelhető a hatásfok. Ezt
kísérletekkel határozhatjuk meg
- A külső hordó anyaga - A leírásban alumíniumot használnak, Zoli viszont acéllemezből
alakította ki a külső hordót
- A fűtőben használt közeg - Ennek megváltoztatásával szintén módosíthatjuk a hatásfokot
290

- A fűtő mérete - Ha a nagyobb méretű fűtő ugyanakkora hőmérsékletre történő melegítéséhez
ugyanakkora teljesítményt vesz fel a rendszer, mint ennél a kisebb méretű fűtőnél, vagy
legalább is nem egyenesen arányos a motorból felvett teljesítmény és a fűtő mérete (ami
elképzelhető), akkor ez a hatásfok még tovább javítható. A felület megnövelésével a
hőmérsékletet szeretnénk növelni.
Mint látjuk, Zoli kísérletével még nem sikerült a leírásban említett 100 %-os hatásfok fölé jutnunk,
de ez csak az első kísérlet volt.
Fűtés vízbontással

Ezen az oldalon olyan fűtési módszerről olvashatsz, amit az egyik olvasó, Péter javasolt, én csak
egy kicsit eltöprengtem rajta és egy-két apróságot módosítottam. Az alapelv viszont tényleg
érdekes.

Péter javasolt egy lehetséges fűtési megoldást, mely a vízbontási eljárást hasznosítaná, csak egy
kicsit másként.
"A Fénykapun olvasottak szerint a durranógáz 2500 °C-on ég igen gyorsan, a víz ezen a
hőmérsékleten önmagától bomlik szét alkotóira, vagyis durranógázra. Ez rögtön be is gyullad, mert
a hidrogén gyulladáspontja 575 °C. Ha minden jól megy, akkor ez egy körfolyamat, és ha ezt
kihasználjuk, akkor kapunk egy erőművet. Le is rajzoltam az elképzelésemet:

291

1. ábra. Péter Erőmű modellje

A működési elv a következő: A képen látható két kalapformájú edényt megtöltjük, és közé
elektródát szorítunk. Az összeerősített edényt felmelegítjük 100 °C fölé, hogy a víz gőzzé alakuljon.
Ezután egy szikra segítségével beindítjuk a folyamatot, amit szerintem csak az edény
elhasználódása állíthat meg.
A keletkező hőt már csak fel kell fogni valami arra alkalmas készülékkel. Vízbe „mártva” gőzgép is
készülhet belőle.
A problémám csak az, hogy nem vagyok fizikus, ennél fogva nem tudom kiszámítani az önfenntartó
folyamathoz szükséges méreteketí és mennyiségeket."
Péter javaslatán elgondolkozva a következő módosítást javasolnám: A vizet 100 °C fölé melegítve
az még nem gyullad be, mivel akkor is csak vízmolekulák lennének a tartályban - igaz, más
halmazállapotban - ami még nem gyúlékony. Ha viszont a víz egy kis részét elektrolízis
segítségével bontanánk le durranógázra, akkor az már begyújtható lenne. A kérdés csak az, hogy
mennyi vizet kell lebontanunk ahhoz, hogy a keletkezett gázt meggyújtva az a maradék vizet is le
tudja bontani. Ezzel kapcsolatban a vízautó témakörénél a "víz és hidrogénszükséglet" oldalon
találhatsz számításokat. A lényeg az, hogy a lebontott hidrogén fűtőértéke érje el a maradék víz
fűtőértékének az 1/6-át. Ebben az esetben a folyamat valóban önfenntartó lenne.
A másik kérdés az, hogy mennyi hő keletkezik a folyamat során és azt hogyan tudjuk elvezetni?
Mivel a folyamat többletenergiát termel, ezért azt el kell vonni a rendszerből, nehogy megolvadjon
a tartály. Azt is el tudom képzelni, hogy biztonsági szeleppel ellátva a gáz egy részét - és ezáltal a
felesleges hőt - el tudjuk vezetni. Felesleges hő alatt azt a hőt értem, ami a fűtőrendszerben lévő
radiátorokon átfolyó víz melegítése után még megmarad. Ekkor azonban időről időre után kell
töltenünk az edényt vízzel, hogy a gázveszteséget pótoljuk.
A harmadik kérdés a tartájban uralkodó nyomás. Az egész "kazán"-t úgy kell méretezni, hogy a
magas hőmérsékleten keletkező nagy nyomás hatására az ne robbanjon fel. Ehhez - a helyes
méretezés mellett - egy biztonsági szelep alkalmazása is szükséges.
A folyamat leállításához szintén egy szelepet használhatnánk, ahol a gázt fokozatosan kiengedve
tudnánk leállítani az égést.
292


Megjegyzés: Az itt felvázolt javaslat kipróbálását csak gondos számítások és alapos szakismeret
mellett javaslom! A durranógáz, mint a nevéből is következik, nagyot tud durranni, ha azt
meggyújtjuk. A javaslatban szereplő kazán szintén könnyen felrobbanhat, ha nem megfelelően van
méretezve és kivitelezve! Légy óvatos, ha ezekbe a kísérletekbe kezdesz!
A hőszivattyú

A hőszivattyú sok helyen szerepel az Interneten magyar nyelven is, bár azoknak az információknak
a célja nem a működés ismertetése, hanem inkább csak reklámozás. Ezen az oldalon egy kicsit
alaposabb betekintést kaphatsz a hőszivattyú működési elvébe.

A hőszivattyú működési elve
A hőszivattyú olyan berendezés, melynek segítségével a környezet hőjét elvonjuk s azt fűtésre,
vízmelegítésre vagy akár hűtésre használjuk. A környezeti hőt a föld, a levegő, a napsütés, a
szennyvíz vagy bármilyen más hőforrás szolgáltathatja. Ezeknek a hőforrásoknak a hőmérséklete
azonban viszonylag alacsony - bár nem minden esetben - ahhoz, hogy azt közvetlenül tudjuk
hasznosítani, ezért meg kell emelnünk. Erre való a hőszivattyú. De hogyan is működik egy
hőszivattyú? Ugyanúgy, mint a hűtőgép a konyhánkban, bár a hűtő esetében hűtünk, tehát a
folyamat meg van fordítva.
Bizonyára már Te is jó párszor tapasztaltad, hogy mikor a szódás szifon fejébe becsavarod a
gázpatront, akkor a patron nagyon hideg lesz. Ez a nagyon hideg azt jelenti, hogy odafagyhat az
ujjad.
Miért hűl le a patron? Mielőtt becsavarnánk a patront, az már feltehetően jó ideje a szobában volt,
ezért a patronban és a környezetben lévő gázmolekulák hőmérséklete kiegyenlítődött. Amikor
kiengedjük a gázmolekulákat a patronból, annak belsejében csak jóval kevesebb számú
gázmolekula marad, melyek már sokkal ritkábban ütköznek, ezért a hőmérsékletük jelentősen
lecsökken. Mivel azonban ez a patron nem csak "van" egy légüres térben, hanem kívülről a levegő
molekulái veszik körül, ezért a rendszer - azaz a patron belseje és külseje - egyensúlyra törekedve
hőt von el a külső felén lévő levegő molekuláktól (vagy éppen az ujjunktól, ha hozzáérünk). Ez a
293

kívülről elvont hő egy idő után megnöveli a patronban maradt gázok hőmérsékletét - ezáltal pedig
az energiáját .
Innét már egyenesen következik a hőszivattyú működési elve. Hozzunk létre egy tartályt, azt töltsük
fel valamilyen gázzal majd gyorsan engedjük ki belőle a gáz egy részét. Ezáltal hőt tudunk elvonni
a környezettől. Ez a környezeti hőenergia azonban még önmagában elég alacsony hőmérsékleten
jelentkezik. Ha viszont ezt a környezeti hő által felmelegített kisnyomású gázt összenyomjuk, akkor
a hőmérséklete megemelkedik. A gáz összenyomását egy egyszerű kompresszor segítségével
megoldhatjuk.
A következő táblázat a különböző halmazállapotú anyagok részecskéinek kinetikus (mozgási) és
potenciális (helyzeti) energiáit mutatja.
gáz folyékony szilárd
E_potenciális kicsi közepes nagy
E_kinetikus nagy közepes kicsi
1. táblázat. A különböző halmazállapotú részecskék potenciális és kinetikus energiája

Az összenyomás során a gáz cseppfolyóssá válik, azaz a részecskék potenciális energiája
megnövekszik a kinetikus energia rovására. Ennek a magas hőmérsékletű cseppfolyós gáznak a
hőjét un. kondenzátoron keresztül leadjuk egy másik közegnek, pl. a fűtendő víznek.
Az itt ismertetett módszert végteleníthetjük úgy, hogy a kondenzátor másik oldalán a
cseppfolyósított gázt visszavezetjük abba a tartályba, ahol a környezet hőjét vonjuk el.
Gondoskodni kell azonban arról is, hogy ezt a cseppfolyós gázt csak fokozatosan vezessük vissza,
hogy ott az a kis nyomáson már alacsonyabb hőmérsékleten is elpárologhasson. Erre a célra egy
expanziós szelepet alkalmazunk, mely a nagynyomású cseppfolyós gáznak mindig csak egy kis
részét engedi át. A szelep másik oldalán megjelenő folyékony közeg alacsony nyomású és alacsony
hőmérsékletű lesz. Mivel ez a hőmérséklet alacsonyabb a környezet hőmérsékleténél, ezért hőt fog
elvonni onnét. A hőelvonás során viszont a folyadék elkezd párologni, azaz ismét gáz
halmazállapotúvá válik. Ezt a tartályt, ahol a folyadék elpárolog, párologtatónak nevezzük. Az
elpárologtatott gázt ismét összenyomjuk a kompresszorral, amitől az magasabb hőmérsékletűvé és
cseppfolyóssá válik.
294

Ezt mutatja be a következő ábra:

1. ábra. A hőszivattyú működési elve

Milyen gázt használjunk munkaközegnek?
Olyan gázra van szükségünk a hőszivattyúban, aminek nagyon alacsony a forráspontja és csak nagy
nyomás alatt cseppfolyósodik. Miért fontos ez? Mert ha a gáz forráspontja nem elég alacsony, akkor
már kis nyomáson is cseppfolyós marad, így nem kezd el párologni, azaz nem von el hőt a
környezetétől. Sokféle gázt alkalmaznak a különböző hőpumpákban. A régebben használt gázok
klórtartalmuk miatt az ózonréteget nagymértékben károsították, ezért manapság már olyan gázok
használata terjed egyre jobban, melyek amellett, hogy hasonlóan jó hatásfokkal rendelkeznek, még
környezetbarát anyagok is. Ezekről bővebben itt olvashatsz angolul.
295

Elméletileg a vizet is használhatjuk a hőpumpánál és ipari eszközöknél ez gyakori is, de itt
alapfeltétel, hogy a működési hőmérséklet magas, 80-150°C körüli legyen.
A hűtőszekrényeknél használt R134a jelű gáz (C2H2F4) a hőpumpánál is ideálisnak tűnik, mivel
azt viszonylag könnyen és olcsón be lehet szerezni és környezetbarát, mindemellett pedig jók a
paraméterei, azaz nagyon alacsony a forráspontja és csak nagy nyomás alatt cseppfolyósodik.
A következő táblázat az R134a jelű gáz párolgási hőmérsékletét mutatja különböző nyomáson. A
nyomás oszlopaiban megadott értékeket 100-zal elosztva azt bárban kapjuk meg (1 bar = 100 000
Pa = 100 kPa), tehát pl. az első sorban megadott 129,0 kPa = 1,29 bár.
Nyomás
Párolgási
hőmérséklet
Nyomás
Párolgási
hőmérséklet
129,0 kPa -45,6 °C 352,3 kPa 12,8 °C
116,5 kPa -42,8 °C 413,7 kPa 15,6 °C
102,0 kPa -40,0 °C 477,8 kPa 18,3 °C
86,2 kPa -37,2 °C 489,5 kPa 21,1 °C
67,6 kPa -34,3 °C 541,9 kPa 23,9 °C
47,6 kPa -31,7 °C 590,2 kPa 26,7 °C
25,5 kPa -28,9 °C 655,7 kPa 29,4 °C
0,7 kPa -26,1 °C 718,4 kPa 32,2 °C
12,1 kPa -23,3 °C 784,6 kPa 35,0 °C
28,3 kPa -20,6 °C 855,6 kPa 37,8 °C
44,8 kPa -17,8 °C 930,1 kPa 40,6 °C
62,7 kPa -15,0 °C 1008,7 kPa 43,3 °C
82,0 kPa -12,2 °C 1092,1 kPa 46,1 °C
103,4 kPa -9,4 °C 1179,7 kPa 48,9 °C
126,9 kPa -6,7 °C 1272,1 kPa 51,7 °C
152,3 kPa -3,9 °C 1370,0 kPa 54,4 °C
179,2 kPa -1,1 °C 1472,7 kPa 57,2 °C
208,9 kPa 1,7 °C 1581,0 kPa 60,0 °C
241,3 kPa 4,4 °C 1694,0 kPa 62,8 °C
275,8 kPa 7,2 °C 1813,3 kPa 65,6 °C
313,0 kPa 10,0 °C
296

2. táblázat. Az R134a jelű gáz párolgási hőmérséklete különböző nyomáson
A 2.táblázat adatait innét vettem.

2. ábra. A 2. táblázat grafikus ábrázolása (kék vonal - a forráspont a nyomás függvényében,
rózsaszín vonal - a nyomás a forráspont függvényében)

Könnyen belátható, hogy a párolgás nagyobb nyomáson több energiát, azaz több hőt igényel, mivel
nagyobb nyomáson a levegőmolekulák által a folyadékra ható erő nagyobb, amit csak nagyobb
ellentétes irányú erővel lehet legyőzni. Az azonban már nem ilyen nyilvánvaló, hogy miért van a 2.
táblázatban egy anomáliának tűnő dolog, vagyis hogy a -45,6 °C-os és a -28,9 °C-os
hőmérséklettartományban a csökkenő nyomás mellett nő a párolgási hőmérséklet!? Erre az a
magyarázat, hogy az R134a gáz sem ideális gáz (akárcsak a többi, gyakorlatban használt gáz), így
nagy nyomáson és alacsony hőmérsékleten sajátságosan viselkedik.

A hőszivattyú hatásfoka
297

A hőszivattyú hatásfokát a kimeneten megjelenő energia és a befektetett energia hányadosaként
kapjuk meg, akárcsak mint minden más rendszer esetében. Az érdekesség az, hogy ez a hatásfok
meghaladja a 100 %-ot! A hatásfokot az határozza meg, hogy
- milyen hőmérsékletről milyen hőmérsékletre melegítjük fel a munkaközeget,
- milyen környezeti hőforrást használunk,
- a kompresszor elektromos vagy tisztán mechanikus, stb.
A hőforrás függvényében a házak fűtésére használt hőszivattyúk hatásfoka 300 és 800 % között
mozog éves viszonylatban:
- levegő - 300 %
- talajvíz - 400 %
- termálvíz 20-25 °C-os csurgaléka - 500-800 %
Az ipari hőszivattyúk hatásfoka ennél valamivel magasabb, mivel ott kisebb a
hőmérsékletkülönbség a párologtató és a kondenzátor között.
A fenti adatokat innét vettem.
A szakemberek azt mondják, hogy ez a 100 %-nál jobb hatásfok nem mond ellent az energia-
megmaradás törvényének, hiszen a plusz energiát a környezet hője adja.
q = [(E_vill*q_kompr) + (E_hő*q_hőcser)] / (E_vill)
ahol:
- q - a hőpumpa hatásfoka
- E_vill - a kompresszor meghajtására fordított villamos áram energiája
- q_kompr - a kompresszor hatásfoka
- E_hő - a környezet hőjének energiája
- q_hőcser - a két hőcserélő (párologtató és kondenzátor) össz. hatásfoka
Mint az egyenletből látjuk, a kimeneten nem csak a kompresszorba fektetett energia bizonyos
százaléka jelenik meg, hanem a hőenergia is. Ezt mutatja be a következő ábra:
298


3. ábra. A hőszivattyú energetikai egyensúlya
Az ábrát innét vettem.

Mindez azt jelenti, hogy a hőszivattyú is egy ingyenenergia gép, mivel az ingyenenergia
készülékeknek is pontosan ez a működési elve, vagyis hogy egy kisebb energia segítségével
megcsapolunk - azaz vezérlünk - egy másik, nagyobb energiaforrást. Senki nem beszél arról, hogy a
semmiből állítunk elő energiát!
Ezt figyelembe véve egyértelműen kijelenthetjük, hogy a hőszivattyú ingyenenergia gép!
Amennyiben a kompresszor meghajtására felhasznált villamos energiát nem az áramszolgáltatótól
vásárolt árammal oldjuk meg, hanem valamilyen más módon, pl. napelemek vagy más,
ingyenenergiát előállító szerkezet segítségével állítjuk elő, akkor a rendszer valóban ingyen
működtethető, csak a beszerelési költségekkel kell egyszer számolnunk!
Megfelelően tervezve a hőszivattyút még az is megoldható, hogy az így termelt hő egy részét
elektromos árammá alakítjuk, s azzal tápláljuk a kompresszort és a keringető szivattyúkat!
Sőt, még akár az egész ház elektromos fogyasztóit is üzemeltethetnénk a hőszivattyú által
termelt hő villamos energiává történő átalakításával!
299

Erről olvashatsz majd a következő oldalon.

A környezeti hőforrások
A környezet hőmérsékletét a párologtatón keresztül tudjuk "megcsapolni" a következőképpen:
- talajszonda
- talaj kollektor
- masszív hőelnyelő
- kútvíz (talajvíz)
- levegőhő
- termálvíz
Ezekről a módszerekről egy kicsit részletesebben itt olvashatsz. A cikkből kitűnik, hogy a
legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás az lenne, ha a levegő hőjét hasznosítanánk, de télen, amikor
igazán szükség volna a melegre, akkor a rendszer hatásfoka jelentősen csökken, s egy bizonyos
hőmérséklet alatt (kb. -15 °C) már nem is üzemelne a rendszer.
Ami viszont minden lakóháznál megoldható, az a geotermikus, azaz a Föld hőenergiájának a
felhasználása. Erre is van több módszer, bár a legvonzóbbnak a kútvízben rejlő hő megcsapolása
tűnik, mivel így a kifúrt kutunk kis átalakításával illetve kibővítésével jóval olcsóbban meg tudjuk
oldani a házunk vízellátását és a fűtést is - egyszerre.
A talajvíz hőmérséklete attól függően, hogy milyen mélyről hozzuk fel +4 és +10 °C között
változhat.
Kétféle megoldás kínálkozik:
- Nyílt rendszerű és
- Zárt rendszerű
A nyílt rendszerű megoldásnál két, egymástól elkülönített kutat kell ásni. Az egyikből a kútban lévő
búvárszivattyú keringetné a vizet a párologtatón keresztül, majd a lehűtött vizet a másik kútba
engedjük vissza. Az is megoldható, hogy a lehűtött vizet nem egy másik kútba, hanem a közeli álló
vagy folyó vízbe engedjük. Ekkor a második kút fúrási költségeit megspóroltuk. A nyílt rendszerű
300

talajvizes hőszivattyúnál külön oda kell figyelni a víz szűrésére és arra, hogy ne fagyjon be a
rendszer.
A zárt rendszerű megoldásnál a párologtató, azaz a hőcserélő csöveit egyből a kútban helyezzük el,
s a hőpumpa munkaközege ott párolog el.
A zárt rendszerű talajvizes hőpumpa tűnik a legegyszerűbben kivitelezhetőnek, különösen ha már
rendelkezünk egy fúrt kúttal.
A talajvizes hőpumpáról az információkat innét vettem.
Van még egy hőforrás, ami nem kimondottan környezeti hő, bár mind a talaj, mind pedig a levegő
ennek hatására melegszik fel. Ez a Nap hője. Ezt a hőt un. napkollektorokkal tudjuk megcsapolni,
melyek nem azonosak a napelemekkel. A napelem villamos áramot állít elő, míg a napkollektor hőt.
A napkollektorokról pár információt olvashatsz itt, ahol még egy saját készítésű napkollektor
leírását is elolvashatod (lásd itt). A napkollektorok hőmérséklete jóval magasabb, mint a talaj és a
levegő hőmérséklete, ezáltal a hőpumpa hatásfoka jelentősen megugrik, ráadásul ha Te magad
barkácsolod össze a napkollektort, akkor sokkal olcsóbb lesz a hőpumpád, mint ha kutat kellene
ásatnod. Viszont télen vagy borús időben a napkollektorok teljesítménye csak a töredéke a névleges
értéknek.
Az igazi megoldás az lenne, ha a napkollektor és a talajvíz egymást segítve végezné a hőszivattyú
munkaközegének a párologtatását.

Kapcsolódó kísérletek:
- Napfűtő
Laci napenergiás kísérletei

A nap hőjét próbálta hasznosítani Laci, ezért épített egy napfűtőt. Az eredményeit itt olvashatod.

"Egy 90 cm-es parabola antenna tányérját bevontam tükörfóliával, második nekifutásra sikerült.
301


1. ábra. A fóliával bevont parabola antenna

Először befújtam vízzel és egyben próbáltam beleragasztani a tányérba,
de nem sikerült. Utána bevagdostam sugárirányban a fóliát, így sem lett
jó. Végül az egészet kitéptem és hagytam megszáradni, majd 5-7 cm-es
darabokra vágtam és a szélek egymást átfedve kerültek felragasztásra.
Szeptember 23-án du. 17 órakor gyenge napsütésben próbáltam ki.
A fókuszába rakott újságpapír azonnal elkezdett füstölni, majd lángra
lobbant.

2. ábra. A füstölgő újságpapír

302


3. ábra. A lángra lobbant újságpapír


4. ábra. Az átégetett újságpapír

A következő kísérletben vizet forraltam és hagymát pirítottam erősebb napsütésben, bogrács
állványon, bográccsal."

5. ábra. Hagymapirítás (távoli kép)

303


ábra. Hagymapirítás (közeli kép)

A Peltier hőelem


Mi az a Peltier hőelem?
Ez olyan félvezetőkből álló eszköz, mely elektromos egyenáram hatására hőt szállít az egyik
oldaláról a másikra. Egyre elterjedtebben alkalmazzák különböző hűtési célokra, pl. a
mikroprocesszorok felesleges hőjének az elvezetésére.

1. ábra. Különböző méretű Peltier hőelemek

A nagyobb teljesítmény elérésére több N és P típusú félvezetőt kapcsolnak sorba.
304


2. ábra. Peltier elemek sorba kapcsolva

Kicsit közelebbről az építőelemek így néznek ki:

3. ábra. A Peltier hőelem építőelemei (félvezető darabkák)

Bővebben pl. itt találsz információkat a Peltier hőelemekről.

Mi azonban pont ellenkező célra akarjuk használni ezeket a hőelemeket, azaz a két oldalán
megjelenő hőmérsékletkülönbségből adódó elektromos áramot szeretnénk hasznosítani.
A működési elve nagyon hasonlít a napelemekéhez, itt is egy külső energiaforrás, jelen esetben hő
(nem pedig napfény) hozza mozgásba a félvezető elemek kristályszerkezetében a szabad
elektronokat. Hogy ez tényleg működőképes, arról itt láthatsz egy kísérletet.

A Peltier modulok hatásfoka
Ha a modulokat az eredeti rendeltetés szerint használjuk, akkor a hatásfoka a hőmérsékletkülönbség
függvényében 40-70 %, de speciális módszerekkel akár 100 % fölé is vihetjük! (Erről itt
olvashatsz.) Ez eddig nem is meglepő, hiszen itt hőszivattyúként üzemel.
305

Amikor viszont fordított módon, azaz termoelemes generátorként használjuk, akkor ez a hatásfok
lezuhan 3-5 %-ra.
Egy Peltier elemekből álló hőgenerátor tervezésénél elsőként azt kell kiszámítanunk, hogy hány
elemes modulra van szükségünk adott feszültség előállításához. Az építőelemek (félvezetők) száma:
N = (5000 * U) / AT
ahol:
N - az építőelemek száma
U - a modul kimeneti feszültsége
AT - a hőmérsékletkülönbség a hideg és meleg oldal között
Ebből kifejezhetjük U-t:
U = (N * AT) / 5000
Az is fontos paraméter, hogy mekkora áramot vehetünk le a modulról. Ez magának a modulnak a
geometriai kialakításától függ, amit geometriai faktornak hívunk:
G = (10 * I) / AT
ahol:
G - a geometriai tényező
I - a modulból levehető áram
AT - a hőmérsékletkülönbség a hideg és meleg oldal között
A geometriai faktor kiszámításához ismernünk kell a modulban lévő építőelemek, azaz félvezetők
fizikai méreteit. Ezt, akárcsak az építőelemek számát (N) a hőelem elnevezéséből tudhatjuk meg.
Az elnevezés dekódolásához a következő táblázat nyújt segítséget, ahol példának a PE-127-14-11
jelű modult használtuk.
P E 127 14 11

E: Standard
F: magas hőmérsékletű
építőelemek
száma (N)
építőelemek szélessége (Sz) és
hosszúsága (H) 0,14 cm
építőelemek
magassága (M)
0,11 cm
1. táblázat. A hőelemek jelölésének magyarázata

A geometriai tényező másik képlettel kifejezve:
G = (Sz * H) / M
ahol:
Sz -az építőelem szélessége (cm)
H - az építőelem hosszúsága (cm)
M - az építőelem magassága (cm)
306

Összevonva az előbbi két képletet a következő egyenlethez jutunk:
(Sz * H) / M = 10 * I / AT
Ebből könnyen kifejezhetjük a modulról levehető áramot:
I = (Sz * H * DT) / (10 * M )
A modul hatásfokát a következő képlettel számíthatjuk ki:
q = (U * I) / (0,03 * N * AT * G)
ahol:
q - a hatásfok
U - a modul kimeneti feszültsége
I - a modulból levehető áram
N - az építőelemek száma
AT - a hőmérsékletkülönbség a hideg és meleg oldal között
G - a geometriai tényező
Van egy másik, kevésbé pontos képlet, de jó közelítéssel használható gyors számításokhoz.
q = AT / 1500

Vegyünk egy példát, melyben a fentebb említett PE-127-14-11 jelű modult használjuk. A
hőmérsékletkülönbség előállítására ugyanazt a hőszivattyút vegyük, amit az előző oldalon már
ismertettünk. A hőszivattyú kimenetén megjelenő 55 °C-os vizet vezessük a hőelem egyik oldalára,
a másikat pedig hűtsük a kútban lévő kb. +5 °C-os vízzel. Ekkor a hőmérsékletkülönbség AT = 55
°C - 5 °C = 50 °C. A valóságban azonban nem tökéletes a hőátadás, ezért mind a két oldalon
számolhatunk 5 °C-os veszteséggel, emiatt a Peltier elemre jutó hőmérséklet különbség AT = 50 °C
- 5 °C - 5 °C = 40 °C.
A modul kapcsain mérhető feszültség:
U = (N * AT) / 5000
U = (127 * 40) / 5000 = 1,016 V

A modulból levehető áram:
I = (Sz * H * DT) / (10 * M )
I = (0,14 * 0,14 * 40) / (10 * 0,11 ) = 0,71 A

A modul geometriai tényezője:
G = (Sz * H) / M
G = (0,14 * 0,14) / 0,11 = 0,178
307


A modul hatásfoka ezek szerint:
q = (U * I) / (0,03 * N * AT * G)
q = (1,016 * 0,71) / (0,03 * 127 * 40 * 0,178)
q = 0,0265 = 2,65 %
A közelítő képletet alkalmazva:
q = AT / 1500 = 40 / 1500 = 0,0266 = 2,66 %
Hogyan lehetne ezt a hatásfokot javítani? Az egyből kínálkozó lehetőség a AT
hőmérsékletkülönbség megnövelése. Ez azonban csak bizonyos hőmérsékleti határokig érhető el. A
modulok meleg oldali maximális hőmérséklete a standard modulnál 65 °C, míg a magas
hőmérsékletű modulnál 120 °C. Az azonos méretű standard és magas hőmérsékletű modulok között
az árdifferencia csak 15 %, míg a kivehető teljesítmény a duplájára nőhet.
Ha el tudjuk érni azt, hogy a hőmérsékletkülönbség a duplája lesz, azaz a mi esetünkben AT = 2 *
40 °C = 80 °C, akkor a hatásfok q = 80 / 1500 = 0,053 = 5,3 %-ra növekszik.
A fenti számítási módszert innét vettem.
A hőmérsékletkülönbség növelésére persze nem csak az a módszer áll a rendelkezésünkre, hogy
növeljük a meleg oldali hőmérsékletet, hanem az is, hogy csökkentjük a hideg oldalit vagy akár
kombináltan, azaz a hideg oldalon csökkentjük, a meleg oldalon pedig növeljük a hőmérsékletet. Az
is fontos szempont, hogy hogyan csatlakozik a Peltier hőelem a környezethez. Megfelelően jó
illesztés esetén a közeg és a hőelem közötti hőátadási tényező javítható, ami végső soron a hatásfok
növekedését eredményezi.

A maximálisan elérhető 225 °C-os hőmérsékletkülönbség emeletes megoldásban is csak maximum
225 / 1500 = 0,15 = 15 %-os hatásfokot eredményez. Ehhez képest a hőszivattyúk átlagos hatásfoka
400 %. Ha tehát kombináljuk a hőszivattyút és a hőelemeket, akkor a rendszer teljes hatásfoka 0,15
* 4 = 0,6 = 60 %. Elméletileg ez azt jelentené, hogy a rendszer fenntartásához még 40 %-nyi
energiát kellene kívülről befektetnünk.
Ez a módszer tehát nem a legmegfelelőbb áramtermelésre.

A gőzturbina


A gőzturbinák olyan szerkezetek, melyek általában ipari méretekben állítanak elő villamos áramot -
a hőből. Többféle módszer létezik a fűtéshez használt üzemanyag és a turbina meghajtási módja
308

szerint. Kombinált üzemben, vagyis mikor a gáz és gőzturbinákat kombináljuk, viszonylag magas,
akár 70-90 %-os hatásfokot is elérhetünk.
A hagyományos gőzturbinák hatásfoka azonban ennél alacsonyabb, 30-50 % közötti, amit még
otthoni körülmények között is el tudunk érni. Számoljunk átlagosan 40 %-os hatásfokkal, azaz 1000
W hőből ki tudunk nyerni 400 W villamos energiát. Ha a hőszivattyúnk 400 %-os, akkor a teljes
rendszer hatásfoka 4 * 0,4 = 1,6 = 160 %. Ez azt jelenti, hogy a hőszivattyú kompresszorába 1000
W villamos energiát befektetve a gőzturbinánk kimenetén 1600 W villamos energiát kapunk. Ebből
a tisztán levehető energia 600 W. A gőzturbina kimenetén megjelenő gőzt pedig lecsapathatjuk és
azt fűtésre használhatjuk.
Ezzel most nem mondtam újat, mivel ilyen, a föld hőjét hasznosító villamos hőerőművek már
legalább hatvan éve működnek. 2003-ban 8402.21 MW villamos áramot állítottak elő geotermikus
energiából szerte a világon. Itt az ideje, hogy kis hazánk is kövesse a jó példát. Ezt mi leginkább
úgy tudjuk megvalósítani, hogy a saját házunk fűtését és akár villamos energia igényeinek
kielégítését is a föld hőjéből fedezzük. A geotermikus erőművek rövid történetét itt olvashatod el.
Ha kíváncsi vagy arra, hogyan is működik egy ipari gőzturbina, akkor látogass el ide, ahol egy
nagyon szemléletes "mozit" láthatsz erről.
A mi céljainknak az un. ellennyomásos turbina felel meg, ahol a turbináról távozó fáradt gőzt
atmoszférikusnál nagyobb nyomáson a házunk hőszükségletének fedezésére hasznosítjuk. Ez a
turbina típus tehát nemcsak elektromos áram, hanem fűtőgőz előállításra is alkalmas. Az
ellennyomás értéke 3-9 bar.
A gőzgépeknél az un. Carnot körfolyamatot használjuk, aminek a lényege a következő: A hőnek
mechanikai munkává vagy villamos energiává történő átalakítását a hőközlés és hőelvonás
hőmérsékletei befolyásolják. Adott hőmérséklethatárok között az átalakítás legnagyobb hatásfokát
olyan körfolyamattal érhetjük el, amelyben mind a hőközlés (T1), mind a hőelvonás hőmérséklete
(T2) állandó (izotermikus) és az energiaszállítás minden részfolyamata veszteségmentes
(reverzibilis). Ez a Carnot-körfolyamat.
309


4. ábra. A Carnot körfolyamat

Az energiatermeléshez közölt hőteljesítmény:
Q1 = T1 * AS
ahol:
T1 - a turbinára jutó gőz hőmérséklete
AS - az entrópia (állapot) változása
Hasznosan kinyerhető mechanikai (villamos) teljesítmény:
Pki = (T1 + T2) * AS
ahol:
T1 - a turbinára jutó gőz hőmérséklete
T2 - a turbinából kilépő gőz hőmérséklete
AS - az entrópia (állapot) változása
Az elvonandó, mechanikai vagy villamos teljesítménnyé át nem alakult hőteljesítmény (veszteség):
Q2 = T2 * AS
Hőmérleg:
Q1 = Pki + Q2
Az ideális villamosenergia-termelésre jellemző Carnot-hatásfok:
q = Pki / Q1 = (Q1 - Q2) / Q1 = 1 - (T2 / T1)

A termodinamika III. főtétele értelmében T2 sosem lehet 0 K, ezért a Carnot-körfolyamat hatásfoka
mindig kisebb mint egy.
A Carnot-körfolyamat hatásfoka korlátozott, hiszen a környezeti hőmérséklet a T2 értékének alsó
korlátja, a kritikus hőmérséklet pedig a széleskörűen alkalmazott víz, illetve vízgőz munkaközeg
310

esetén Tkr = 374 °C = 647 K a T1 felső korlátja. Határesetben (T2=0 °C = 273 K, T1= Tkr) a
Carnot-körfolyamat hatásfoka:
q_max = 1 - (T2/T1) = 1 - (273/647) = 0,578 = 57,8 %

Nézzük meg, hogy a házi körülmények között milyen hatásfokot tudunk elérni. A levegő
hőmérséklete legyen T2 = 20 °C = 293 K, a gőz hőmérséklete pedig T1 = 100 °C = 373 K. Ekkor a
hatásfok:
q = 1 - (293 / 373) = 0,214 = 21,4 %
Ahhoz, hogy ezt megnöveljük, növelni kell a vízgőz hőmérsékletét. 150 °C-nál (433 K) a hatásfok
1-(293/433) = 32,3 %. 40 %-os hatásfokot 215 °C-nál érhetünk el.

Stirling motor

A Stirling motor egy külső égésű hőerőgép, melyet 1816-ban alkotott meg a skót származású
lelkész, Robert Stirling. Az Ő tiszteletére nevezték el ezt a fajta motort Stirling motornak.

A Stirling motor egy külsőégésű motor, melynek a kipufogó gáza nagyon tiszta és a motor
szokatlanul csendesen dolgozik a belsőégésű motorokkal összehasonlítva. Mivel külsőégésű gépről
van szó, ezért az üzemanyaga nem csak olajszármazék lehet, hanem bármilyen hőforrás is, például a
Föld hője vagy a napfény. Ennek köszönhetően a Stirling motorokat az utóbbi időben kezdik újra
felfedezni és fejleszteni és várakozásaink szerint ez lehet a motorok következő nemzedéke.

A Stirling motorok termodinamikája
A termodinamika fogalmai szerint a Stirling motor egy megújuló energiaforrású külsőégésű motor,
mely a Stirling körfolyamat szerint működik.

311

1. ábra. A Stirling körfolyamat
A Stirling körfolyamat állandó térfogatú melegítési folyamatból, izotermikus tágulási folyamatból,
állandó térfogatú hűtési folyamatból és izotermikus összehúzódási folyamatból áll. Elméletileg a
Carnot körfolyamatnak a legjobb a hatásfoka, s a Stirling körfolyamat hatásfoka ezzel vetekszik. A
Stirling körfolyamat megfordítható, reverzibilis, azaz külső erővel hajtva hűtőként is viselkedhet.
A Stirling motornál a gáz két, egymástól bizonyos távolságra lévő és különböző hőmérsékletű
térben áramlik, s ez a hőmérsékletkülönbség nyomáskülönbséget hoz létre. Ez a két tér nagyon jól
el van szigetelve a külső tértől, így nincs keveredés a külső tér levegőjével. A motor bárhol
működhet, ahol hőmérsékletkülönbség van jelen, így a jövőben sok helyen lesz használható a
Stirling motor.

A Stirling motor jellemzői
A Stirling motort a következők jellemzik:
A hőforrások széles skálája
A belsőégésű motorok, mint pl. a benzin vagy diesel motorok csak táguló üzemanyagot
használhatnak. Ugyanakkor a Stirling motor nem csak ezeket az üzemanyagokat használhatja,
hanem bármilyen éghető anyagot, mint pl. faszenet vagy fát is. Ezen kívül nem üzemanyag jellegű
hőforrásokat is használhat, mint pl. a Föld hőjét, meleg légáramlatokat, vagy a napfényt. Jelenleg a
világ számos pontján fejlesztenek napenergiával működő Stirling motorokat.
Tiszta kipufogó gáz
Mivel a Stirling motor külsőégésű, ezért az üzemanyag elégetése a motoron kívül történik. Ebből
kifolyólag az égés könnyebben kontrolálható a belsőégésű motorokhoz képest. Ennek eredménye a
nagyon tiszta kipufogó gáz.
Nagyon halk üzem
A belsőégésű motoroknál a nyomáskülönbség robbanás kíséretében alakul ki, ezért ott a zaj és a
vibráció elkerülhetetlen velejárója a folyamatnak. A Stirling motoroknál ezzel szemben a
nyomáskülönbség nagyon finoman alakul ki, mely csöndessé teszi a folyamatot, ezen kívül nincs
szükség összetett szelep-mechanizmusra sem.
Magas hőhatásfok
A Stirling körfolyamat hőhatásfoka megegyezik a Carnot körfolyamat hatásfokával, mely
elméletileg a legjobb. A Carnot körfolyamat hatásfoka:
q = 1 - (Tc/Th)
ahol:
Th - A körfolyamat legmagasabb hőmérséklete
Tc - A körfolyamat legalacsonyabb hőmérséklete
312

Ez azt jelenti, hogy az elméleti hőhatásfok annál jobb, minél nagyobb a hőmérséklet különbség. A
Stirling motoroknál a 40 %-os hatásfok is könnyen elérhető.

A Stirling motorok szerkezeti felépítése
A Stirling körfolyamat lejátszódhat egyetlen hengerben is, ezért egy általános Stirling motor úgy
van kialakítva, hogy tartalmaz egy olyan teret, ahol hőmérsékletkülönbség van.

2. ábra. A Stirling motor általános modellje
A 2. ábrán látható jelölések a következőt jelentik:
V
E
- Magas hőmérsékletű, tágulási tér
H - Melegítő
R - Regenerátor
C - Hűtő
V
C
- Alacsony hőmérsékletű, sűrítési tér
A következőkben a Stirling motorok típusait ismertetjük.

Kiszorításos Stirling motor
A kiszorításos Stirling motornál a munkagázt egy kiszorító dugattyú mozgatja a magas és alacsony
hőmérsékletű terek között. Ennek a típusnak két fajtája létezik, a béta és a gamma típusú.
Béta típusú kiszorításos Stirling motor
A béta típusú kiszorításos Stirling motornál a kiszorító és munkavégző dugattyúk egy közös
hengerben találhatók, ennek következtében mind a két dugattyú azonos átmérőjű kell legyen.
313


3. ábra. Béta típusú kiszorításos Stirling motor
A két dugattyú minden egyes ütemben egymás terét metszi, ezért a nyomásarány növekszik, ami
viszont nagyobb teljesítményt eredményez, mint amekkorát a gamma típusú Stirling motoroknál el
tudunk érni. Mivel azonban a kiszorító és munka dugattyú tengelyei egyvonalban helyezkednek el,
ezért a készülék elkészítése nehézkes.

Gamma típusú kiszorításos Stirling motor
A gamma típusú Stirling motornál a kiszorító és munkadugattyúk hengerei el vannak választva
egymástól.

4. ábra. Gamma típusú kiszorításos Stirling motor
A béta típusú motorral összehasonlítva a mechanizmus egyszerűbb, valamint a nyomásarány és a
növekvő hő átadási területének szabályozása viszonylag egyszerű. Ez a motor típus az alacsony
hőmérsékletkülönbségek esetén használható jól.

314

Kétdugattyús Stirling motor
A kétdugattyús Stirling motort alfa típusú Stirling motornak is hívják. Ez a fajta motor két
munkadugattyúval rendelkezik, melyek között a fáziskülönbség 90°.

5. ábra. Alfa típusú Stirling motor
Ebben az esetben a magas hőmérsékletű tágulási tér és az alacsony hőmérsékletű összehúzódási tér
össze van kötve. Miközben a dugattyúk mozgatják a gázt, eközben ugyanez a két dugattyú munkát
is végez.

A kiszorításos Stirling motor működési elve
A kiszorításos Stirling motornál a munkagáz mozgatását a magas és az alacsony hőmérsékletű tér
között a kiszorító dugattyú végzi, míg a nyomáskülönbségből adódó energiát a munka dugattyún
vehetjük le.
315


6. ábra. A kiszorításos Stirling motor működési elve
Az egyes ütemek a következőképpen néznek ki:
1. Állandó térfogatú melegítési ütem
Miközben a kiszorító dugattyú a sűrítési tér felé mozog, a munkagáz hőmérséklete megemelkedik
és a tágulási tér felé áramlik, miközben elhalad a fűtő mellett. A motorban a gáz nyomása
növekszik.
2. Izotermikus tágulási ütem
A növekvő nyomás a motorban a munka dugattyút lefelé tolja.
3. Állandó térfogatú hűlési ütem
A kiszorító dugattyú a tágulási tér felé mozog, a munkagáz hőmérséklete lecsökken és az beáramlik
a sűrítő térbe, miközben elhalad a hűtő mellett. A motorban a gáznyomás leesik.
4. Izotermikus sűrítési ütem
A munka dugattyú felfelé tolódik és a motor a hőjét leadja a környezetének.
A motornál a két dugattyú nem felváltva mozog, hanem szinuszosan, mivel a két dugattyú mozgása
között egy 90°-os fáziseltolódás van.

A kétdugattyús Stirling motor működési elve
316

A kétdugattyús Stirling motornál a munkagáz mozgatása és a munkavégzés két munkadugattyú által
valósul meg. A két dugattyú mozgása között egy 90°-os fáziseltolódás van.

7. ábra. A kétdugattyús Stirling motor működési elve
Az egyes ütemek a következőképpen néznek ki:
1. Állandó térfogatú melegítési ütem
A sűrítő oldali dugattyú felfelé, a tágulási oldali dugattyú pedig lefelé mozog. A munkagáz
hőmérséklete magas és a gáz a tágulási tér felé áramlik, miközben a fűtő mellett elhalad. A
motorban a gáznyomás emelkedik.
2. Izotermikus tágulási ütem
Mind a kettő munka dugattyú lefelé mozog, a munkagáz pedig tágul. A motor munkát végez.
3. Állandó térfogatú hűlési ütem
A sűrítő oldali dugattyú lefelé, a tágulási oldali dugattyú pedig felfelé mozog. A munkagáz alacsony
hőmérsékletűvé válik és a sűrítési tér felé áramlik, miközben a hűtő mellet halad el. A gáz nyomása
a motorban leesik.
4. Izotermikus sűrítési ütem
Mind a kettő dugattyú felfelé tolódik, miközben a munkagázt sűrítik. A motor a hőjét leadja a
környezetének.
317

A motornál a két dugattyú felváltva mozoghat és a két dugattyú mozgása között egy 90°-os
fáziseltolódás van.

Az angol nyelvű forrást itt nézheted meg.

A Stirling motor működési elvének jobb megértéséhez három animációt is a figyelmedbe ajánlok,
melyeket István küldött be. Az elsőn az alfa típusú motor, a másodikon a béta típusú motor, a
harmadikon pedig a gamma típusú motor elvét tanulmányozhatod.
Ha érdekel, hogyan lehet megépíteni házilag egy kis kísérleti modellt, akkor látogass el ide.

Most pedig következzen egy kis számolás.

Schmidth féle elmélet a Stirling motorokról
Ez az elmélet az ideális gázok izotermikus tágulásán és összehúzódásán alapszik.
A motor hatásfokát egy P-V diagramm segítségével lehet kiszámolni. A motor térfogatát könnyen
meghatározhatjuk annak belső geometriája alapján. Mikor a térfogat, a munkagáz tömege és a
hőmérséklet ismert, a nyomást az ideális gázok számolási metódusával már könnyen
meghatározhatjuk.
P * V = m * R * T (1)
A motor nyomását a következő feltételezések alapján számíthatjuk ki:
a - Nincs nyomásveszteség a hőcsere folyamán és nincsenek különbségek a belső nyomásban
b - A tágulási folyamat és az összehúzódási folyamat izotermikusan változik
c - A munkagáz ideális gázként viselkedik
d - A regeneráció tökéletes
e - A körfolyamat során a tágulás holtpontján a táguló gáz hőmérséklete TE, az összehúzódás
holtpontján pedig T
C
.
f - A regenerátorban lévő gáz hőmérséklete a T
E
és T
C
hőmérsékletek átlaga
g - A tágulási tér (V
E
) és az összehúzódási tér (V
C
) változása szinusz hullám alakot vesz fel
Az itt következő táblázatban a Schmidth féle elméletben használt jelek magyarázatát láthatod.
Elnevezés Jele Mértékegysége
Motor nyomása P Pa
Táguló vagy kiszorító dugattyú lökettérfogata V
SE
m
3

Sűrítő vagy munka dugattyú lökettérfogata V
SC
m
3

Tágulási tér holt térfogata V
DE
m
3

318

Regenerátor térfogata V
R
m
3

Sűrítési tér holt térfogata V
DC
m
3

Tágulási tér pillanatnyi térfogata V
E
m
3

Sűrítési tér pillanatnyi térfogata V
C
m
3

Teljes pillanatnyi térfogat V m
3

Munkagáz teljes tömege m kg
Gázállandó R J/(kg*K)
Tágulási tér gázhőmérséklete T
H
K
Sűrítési tér gázhőmérséklete T
C
K
Regenerátor tér gázhőmérséklete T
R
K
Fázisszög d
x
fok
Hőmérséklet arány t
Lökettérfogat arány v
Holt térfogat arány X
Motor sebessége n Hz
Tágulási energia W
E
J
Sűrítési energia W
C
J
Energia W
I
J
Tágulási teljesítmény L
E
W
Sűrítési teljesítmény L
C
W
Teljesítmény L
I
W
Hatásfok e
1. táblázat. A Schmidth féle elméletben használt jelek magyarázata

Az alfa típusú Stirling motor számításai

319

8. ábra. Alfa típusú Stirling motor
A tágulási és sűrítési hengerek térfogatát kell először meghatározni egy adott "x" forgattyús ház
szögnél. Ez a forgattyús ház szög 0°, mikor a tágulási dugattyú a felső holtponton van.
A pillanatnyi tágulási térfogat V
E
a tágulási henger lökettérfogatától V
SE
és a tágulási holt
térfogattól V
DE
függ a (g) feltétel szerint.
(2)
A pillanatnyi sűrítési térfogat V
C
a sűrítő henger lökettérfogatától V
SC
és a sűrítési holt térfogattól
V
DC
, valamint a "dx" fázisszögtől függ.
(3)
A teljes pillanatnyi térfogat:
V = V
E
+ V
R
+ V
C (4)

Az (a), (b) és (c) feltételek szerint a motorban lévő teljes tömeget (m) a motor nyomását (P)
felhasználva számíthatjuk ki minden egyes hőmérsékletnél (T), térfogatnál (V) és gázállandónál
(R).
(5)
A hőmérséklet arány (t), lökettérfogat arány (v) és a holt térfogat arányok a következő
egyenletekkel határozhatóak meg:
t = T
C
/ T
E
(6)
v = V
SC
/ V
SE
(7)
X
DE
= V
DE
/ V
SE
(8)
X
DC
= V
DC
/ V
SE
(9)
X
R
= V
R
/ V
SE
(10)
A regenerátor hőmérsékletét (T
R
) az (f) feltétel figyelembevételével számítható ki:
T
R
= (T
E
+ T
C
) / 2 (11)
A teljes gáz tömege a következő képlettel számolható:
m = (P * V
SE
)*{S - B*cos(x-a)} / (2*R*T
C
) (13)
ahol:
a = tan-1{(v*sin dx) / (t + cos dx)} (14)
S = t + (2*t*X
DE
) + (4*t*X
R
/(1+t)) + v + 2*X
DC
(15)
B = \(t
2
+ 2*t*v*cos dx + v
2
) (16)
A motor nyomását a következő egyenlettel számolhatjuk:
320

P = (2*m*R*T
C
)/{V
SE
*(S-B*cos(O-a))} (17)
Az átlagos nyomást pedig a 18. képlettel számíthatjuk ki:
(18)
c = B/S (19)
A nyomást az átlagos nyomás alapján a következő egyenlettel határozhatjuk meg:
(20)
Mikor cos(x-a) = -1, akkor a nyomás (P) minimális lesz.
P
min
= (2*m*R*T
C
)/{V
SE
*(S+B)} (21)
Következésképpen a minimális nyomásból számolt motor nyomás:
(22)
Hasonlóképpen, mikor cos(x-a) = +1, akkor a nyomás (P) maximális lesz.
(23)


A béta típusú Stirling motor számításai

9. ábra. A béta típusú Stirling motor

A pillanatnyi tágulási térfogatot (V
E
) és a pillanatnyi sűrítési térfogatot (V
C
) számolhatjuk ki az itt
következő képletekkel. Fontos paraméterek a kiszorító dugattyú lökettérfogata (V
SE
), a
munkadugattyú lökettérfogata (V
SC
) és a kiszorító és munkadugattyúk közötti fázisszög (dx).
(24)
321

(25)
A béta típusú Stirling motornál a kiszorító és a munkadugattyúk közös hengerben találhatók. A két
dugattyú egy hatékony, egymást átfedő munkateret hoz létre. A (25) képletben használt átfedési
térfogat (V
B
) a következőképpen határozható meg:
(26)
A teljes pillanatnyi térfogat pedig:
V = V
E
+ V
R
+ V
C
(27)
A motor nyomását (P) az alfa típusú Stirling motorokhoz hasonlóan az átlagos nyomásból (P
mean
), a
maximális nyomásból (P
max
) vagy a minimális nyomásból (P
min
) számíthatjuk ki:
(28)
A következő sorokban néhány állandó és arány meghatározási képlete látható:
t = T
C
/ T
E
(29)
v = V
SC
/ V
SE
(30)
X
B
= V
B
/ V
SE
(31)
X
DE
= V
DE
/ V
SE
(32)
X
DC
= V
DC
/ V
SE
(33)
X
R
= V
R
/ V
SE
(34)
(35)
(36)
(37)
c = B / S (38)

A gamma típusú Stirling motor számításai
322


10. ábra. A gamma típusú Stirling motor

A számítások az alfa és béta típusú motorokéhoz hasonlóak. A pillanatnyi tágulási térfogatot (V
E
)
és a pillanatnyi sűrítési térfogatot (V
C
) számolhatjuk ki az itt következő képletekkel. Fontos
paraméterek a kiszorító dugattyú lökettérfogata (V
SE
), a munkadugattyú lökettérfogata (V
SC
) és a
kiszorító és munkadugattyúk közötti fázisszög (dx).
(39)
(40)
A teljes pillanatnyi térfogat pedig:
V = V
E
+ V
R
+ V
C
(41)
A motor nyomását (P) az alfa típusú Stirling motorokhoz hasonlóan az átlagos nyomásból (P
mean
), a
maximális nyomásból (P
max
) vagy a minimális nyomásból (P
min
) számíthatjuk ki:
(42)
A következő sorokban néhány állandó és arány meghatározási képlete látható:
t = T
C
/ T
E
(43)
v = V
SC
/ V
SE
(44)
X
DE
= V
DE
/ V
SE
(45)
X
DC
= V
DC
/ V
SE
(46)
X
R
= V
R
/ V
SE
(47)
(48)
(49)
323

(50)
c = B / S (51)

Energia, teljesítmény és hatásfok
Az energia (vagyis a P-V diagram területe) a tágulási és sűrítési térben a következő egyenletekkel
határozható meg. A tágulási tér energiája (W
E
) függ az átlagos nyomástól (P
mean
), a maximális
nyomástól (P
max
) és a minimális nyomástól (P
min
):
(51)
A sűrítési tér energiája (W
C
) a következőképpen számolható:
(52)
Egy ciklus energiája (W
i
) a következőképpen számolható:
(53)
A P
mean
, P
max
és P
min
közötti kapcsolat a következő:
(54)
(55)
A tágulási teljesítmény (L
E
), a sűrítési teljesítmény (L
C
) és a motor teljesítménye (L
i
) a következő
egyenletekkel határozható meg (a motor sebessége (n) Hz-ben van megadva):
L
E
= W
E
* n (56)
L
C
= W
C
* n (57)
L
i
= W
i
* n (58)
Az (51) képletben meghatározott tágulási energia (W
E
) a hőforrás energiáját szimbolizálja, az (52)
képletben meghatározott sűrítési energia (W
C
) pedig a motorból a hűtővíznek vagy hűtő levegőnek
átadott energiát. Ezek alapján a motor hőhatásfoka (e) a következőképpen számolható:
(59)
324

Ez a hatásfok megegyezik a Carnot körfolyamat hatásfokával, mely a hőerőgépek közül a
legmagasabb.

A számításokat innét vettem.

A Stirling motor teljesítményének kiszámítása
A következőkben a Stirling motor teljesítményét és még néhány más paraméterét számolhatod ki.
Hogyan használd a számológépet?
Írd be az átlagos nyomást, lökettérfogatot, gázhőmérsékleteket és válaszd ki a munkagázt.
Ha azt akarod kiszámolni, hogy a maximális nyomáson és hőmérsékleten milyen paraméterekkel
rendelkezik a Stirling motor, akkor kattints az "Igen" gombra és töltsd ki a "Tervezett maximális
nyomás" és a "Megengedett maximális hőmérséklet" mezőket.
Ha a "Nem" gombot választod ki, akkor nem kell kitölteni a "Tervezett maximális nyomás" és a
"Megengedett maximális hőmérséklet" mezőket.
Nyomd le a "Számold ki a paramétereket" gombot
A program kiszámolja a motor paramétereit

Bemeneti adatok
Átlagos nyomás, P
m
:
MPa
Tágulási tér lökettérfogata, V
se
:
cm
3

Tágulási tér gázhőmérséklete, T
e
:
°C
Sűrítési tér gázhőmérséklete, T
c
:
°C
Munkagáz:
He Levegő N
2
H
2

A P
lim
és T
lim
értékek használata
Nem Igen
Tervezett maximális nyomás, P
lim
:
MPa
Megengedett maximális hőmérséklet, T
lim
:
°C
Számított paraméterek
Súrlódási (viszkozitási) együttható, v
lim
:
m
2
/s
Gázállandó, R:
J/kgK
Nem méretezett motor állandó, S:

325

Nem méretezett kimeneti teljesítmény, L
s
:
W
Nem méretezett motor sebesség, n:
1/perc
Maximális kimeneti teljesítmény, L
s
:
W
Motor sebessége, n:
1/perc
Archie H. Blue elektrolizáló készülékének leírása

Az Új-Zélandi Archie H. Blue itt következő elektrolizáló készülékének szabadalmát 1987 november
7.-én jegyezték be az Amerikai Szabadalmi Hivatalnál. A különböző regisztrációs számokat és
utalásokat nem fordítottam le, azokat az eredeti dokumentumban is megnézheted. A kissé
nyakatekert szöveget enyhén megszerkesztettem a jobb olvashatóság érdekében, de ez
természetesen nem változtatja meg az eredeti tartalmat.

Rövid ismertetés
A hidrogén és oxigén elektrolízis útján történő előállításánál a cellán levegőt pumpálunk keresztül,
ezáltal az elektrolízis terméke levegővel kevert hidrogén és oxigén lesz.


326

Az elektrolizáló cella
A találmány háttere és rövid ismertetése
A találmány olyan gázt fejleszt, melyet elsősorban, de nem feltétlenül, üzemanyagként lehet
felhasználni.
A víz elektromos úton történő lebontásához egyenáramot kell vezetni az elektrolitban elhelyezett
elektródapárra. Az ilyen elektrolízis során normális dolognak számít, ha valamilyen gázfalat
alakítunk ki a két elektróda között, ezáltal akadályozva meg azt, hogy az elektrolízis során
keletkező gázokból robbanó keverék alakuljon ki. Ugyanakkor úgy találtuk, hogy ha a megfelelő
óvintézkedések mellett a keletkező gázt egy tartályba vezetjük, akkor ott elkeveredve a
későbbiekben azt felhasználhatjuk. Mivel a gázok összekeveredése egy robbanékony anyagot
eredményez, ezt fel lehet használni például a belsőégésű motorok üzemanyagaként. Ebben az
esetben kívánatos, hogy a gázokat egy bizonyos mennyiségű levegővel is vegyítsük, ezáltal
irányítva a robbanás nagyságát, mely a gázok meggyújtásakor jön létre.
Az elektrolízis során fellépő egyik probléma az, hogy a gázbuborékok hajlamosak az elektródákra
tapadni, ezáltal jelentősen csökkentve az elektródáknak az elektrolittal érintkező felületét, ami
viszont csökkenti az elektródák között folyó áram nagyságát. Mivel a jelen találmánynál kívánatos,
hogy a keletkezett gáz elkeveredjen a levegővel, ezért lehetőség van arra, hogy az elektrolízis során
levegőt juttassunk az elektrolizáló cellába. A cellába vezetett levegőt az elektródák mellett úgy
vezethetjük, hogy az az elektrolízis során keletkező gázokat lesodorja az elektródákról.
Ennek érdekében a találmány a következőket tartalmazza:
egy légmentesen zárt elektrolizáló cellát
egymástól adott távolságra elhelyezkedő és egymástól elektromosan szigetelt elektródák csoportját,
melyek a cella közepén vannak elhelyezve és váltakozva vannak összekötve, azaz minden második
az áramforrás pozitív illetve negatív sarkára csatlakozik
az elektródák közepén egy csövet, melynek egyik vége a cellából ki van vezetve és egy nyomás
alatt lévő légtartállyal van összekötve, míg a másik vége az elektródák alatt ér véget
egy levegőkimenetet biztosító csövet, melyen az elektrolízis során keletkezett gáz és a befúvatott
levegő keveréke távozhat

A találmány részletes leírása
A találmány részletes leírásához a következő ábrákat használjuk:

327







"A" ábra: a találmány vázlata
"B" ábra: a találmány módosított változatának vázlata
"C" ábra: A "B" ábrán látható III - III pontok közötti metszet

Ahogy az "A" ábrán is látható, a cella egy légmentesen zárható tartály (10), mely valamilyen
rozsdamentes anyagból, például műanyagból készülhet. A katódok (11) és anódok (12) csoportja a
cellában van elhelyezve egy elektromosan szigetelt központi csövön (13). Az anódok és katódok
közötti távolságot szigetelő távtartók (14) biztosítják. Az anódok (12) mindegyike párhuzamosan
van összekötve a pozitív csatlakozó ponthoz (15), míg a párhuzamosan összekötött katódok (11) a
negatív csatlakozó ponthoz (16) kapcsolódnak. Az ábrán ezek az összekötések szaggatott vonallal
vannak jelölve. A katódok és anódok lehetőleg korong formájú lapokból álljanak, melyek anyaga
jól ellenáll az elektrolit korrodáló hatásának, ezáltal megnövelve az elektrolizáló készülék
élettartamát. Az elektródalemezek formáját az elektrolizáló cella falának alakjához lehet igazítani,
mely tetszés szerinti lehet. Az adott ábrákon ez kör alakú.
A központi légbevezető (13), mely a cellából kivezetéssel rendelkezik (26), lehetőleg cső alakú
legyen. A cső alsó vége (18) nyitott, így a levegőt a cellába pumpálhatjuk a bevezető részen (13),
mely a cső alsó részén (18) jut be az elektrolitba, ahonnét felfelé áramlik. Ez az elektrolitot állandó
mozgásban tartja, amely segít az elektródákra tapadó gázok gyors eltávolításában.
A "B" és "C" ábrákon látható módosításokban az összes elektróda lyukakkal (17) van ellátva. Ebben
az esetben a légbevezető cső (13) alsó vége (18) közelébe fúrjunk legalább egy lyukat (19). Egy
terelőlappal (20) is el van látva a légbevezető cső (13). Ez a terelőlap edényalakú, így biztosítva a
lyukon (19) kiáramló levegő megvezetését az elektródák lyukain (17) keresztül, mely aztán segít az
elektródákra lerakódó gázbuborékok eltávolításában.
328

A cella egy gázelvezető csövet (21) is tartalmaz, melyen keresztül a bevezetett levegő és az
elektrolízis során fejlődő gázok keveréke távozik a cellából egy megfelelő tároló tartályba (az ábrán
ez nincs feltüntetve). Kívánság szerint ezt a gáztartályt el lehet látni egy nyomásszabályozóval,
mely megfelelő nyomású gázt bocsát ki a kimenetén. Egy gázszárítót (az ábrán ez sincs feltüntetve)
is elhelyezhetünk a gázkimenet (21) és a gáztartály között.
Bár az elektrolízis jelentős hőt termel, mégis előnyös lenne egy melegítőt is beszerelni a cellába,
lehetőség szerint a cella aljába, amely előmelegíti az elektrolitot, ezáltal a lehető legrövidebb idő
alatt érheti el a cella az optimális működési feltételeket.
Szintén előnyös lenne megoldani az elektromos áram erősségének szabályozását, ezáltal
szabályozhatóvá válna az elektrolízis folyamata.
A vízszintet állandó szinten tarthatjuk egy vízpumpa segítségével, mivel az elektrolízis során a
vízszint állandóan csökken.
Közismert tény, hogy a hidrogén- és oxigéngázok keveréke robbanékony, ezen találmány esetében
azonban a robbanásveszély szintje minimális. A keletkezett gázokat például belsőégésű motorok
üzemanyagaként használhatjuk. Ebben az esetben - mint azt korábban már említettük - kívánatos az
elektrolízis során keletkező gázok levegővel való elkeverése, így szabályozva a belsőégésű motor
hengerében vagy hengereiben a gáz meggyújtása során keletkezett robbanás erejét.
Míg fentebb a gázkeverék üzemanyagként való alkalmazását említettük, az is nyilvánvaló, hogy a
gázokat elkülönítve azokat más célokra is felhasználhatjuk.

Megjegyzés: Az eredeti angol nyelvű szabadalom itt még egy fél oldalnyi összefoglalót tartalmaz,
mely pontosan ugyanazt mondja el, amit a fentiekben is olvashattunk, ezért ezt nem fordítottam le
még egyszer.

A szabadalmat angol nyelven itt tekintheted meg.


329

Elektrolízis
Az elektrolízis módja határozza meg a vízből kinyert hidrogén mennyiségét, mely számunkra
nagyon fontos paraméter. Ahhoz, hogy elegendő hidrogént tudjunk kapni a vízből, tudnunk kell,
hogyan állíthatunk elő maximális hidrogénmennyiséget minimális energia-befektetéssel. Ehhez
viszont tisztában kell lennünk az elektrolízis alapfogalmaival. Ebben segít ez a fejezet.
Polarizáció
A víz erősen poláros anyag, amelyben a molekulán belül elhelyezkedő oxigén atommal a két
hidrogén atom hozzávetőleg 123°-os szögben kapcsolódik, és a hidrogén atomok egy-egy elektronja
az oxigén atom körül is keringve, akörül nagyobb utat megtéve az oxigén atom oldalán negatív
töltéssúlypontot hoz létre, míg a hidrogén atomok oldalán pozitív töltéssúlypont alakul ki.

1. ábra. A vízmolekula, mint elemi dipólus

Az egyes vízmolekulák, mint elemi dipólusok külső villamos tér jelenléte nélkül tetszőleges
helyzetet vesznek fel az anyagon belül, így a víz, mint szigetelő anyagú test villamos szempontból
semleges.
Azonban villamos teret hozva létre a vízmolekulák körül, a dipólusok a villamos tér irányának
megfelelően rendeződnek és egy makroszkopikus dipólust hoznak létre.

330

2. ábra. A vízmolekulák a külső villamos tér hatására egy makroszkopikus dipólust alkotnak

Ez a rendeződés azért történik meg, mert a dipólust homogén villamos térbe helyezve arra a
dipólusnyomaték vektor és a villamos térerősség vektor vektoriális szorzatával megegyező
forgatónyomaték hat.

3. ábra. A a villamos erőtér vízmolekulákra, mint dipólusokra ható forgató nyomatéka

A villamos teret pl. úgy hozhatjuk létre, hogy a vízbe két elektródalemezt helyezünk, melyekre
adott villamos feszültséget kapcsolunk.
Ha az elektródák között csak vákuum lenne, akkor a síkkondenzátor fegyverzeteit képező C
0

kapacitású elektródákra kapcsolt feszültség hatására az elektródákon Q = C
0
* U villamos töltés
halmozódna fel.
A mi esetünkben viszont, amikoris az elektródák közötti teret dipólusos vízmolekulák töltik ki,
ugyanazon U feszültség hatására nagyobb mennyiségű töltés halmozódik fel az elektródákon.
Ennek oka az, hogy a fentebb már ismertetett módon a vízben polarizáció megy végbe, amely során
a víznek az elektródákkal szomszédos felületén megjelenő töltések az elektródákon levő töltések
által létrehozott villamos térrel ellentétes irányba mutató teret hoznak létre. A polarizációs töltések
tehát lerontják a "kondenzátor" belsejében a villamos teret. A feszültség azonban állandó értékű és a
villamos térerősség vonal menti integráljával egyenlő.
331


4. ábra. Az elektródokon a vákuum ill. a poláros vízmolekulák hatására felhalmozott töltések

Ekkor a villamos erőtér értéke:
E = U / d
ahol:
E - a villamos térerősség az elektródák között,
U - az elektródákra kapcsolt feszültség
d - az elektródák távolsága.
Az U feszültség és természetesen a d távolság változatlan maradt, tehát az E villamos térerősségnek
szintén változatlannak kell maradnia. Ez csak úgy valósulhat meg, ha az elektródákon levő töltés
mennyisége megnő. További töltések halmozódnak fel az elektródákon a vízmolekulák által
létrehozott, ellentétes irányú villamos tér kompenzálása érdekében. Ezt a töltésmennyiséget Q
k

kötött töltésnek, az elektródákon eredetileg levő töltést pedig Q
sz
= Q
0
szabad töltésnek nevezzük.
Az elektródalemezeken felhalmozódott összes - valódi - töltés tehát: Q = Q
sz
+ Q
k

A vízzel kitöltött elektródalemezek C kapacitása az ugyanolyan méretű vákuumkondenzátor
kapacitásának c
r
-szerese, vagyis a relatív dielektromos állandó mértékével növekszik meg.
A tiszta desztillált víz dielektromos állandója nagy (c
rvíz
= 81), ezért azt szigetelőként használják
számos olyan nagyfeszültségű alkalmazásban, ahol még a porcelán se szigetel elég jól (c
rporcelán
= 6).
A mi célunk viszont az, hogy a vízmolekulákat ne csak polarizáljuk, hanem szét is szakítsuk
alkotórészeire. Ehhez az egyik megoldás az, hogy addig növeljük a térerőt, vagyis az elektródákra
kapcsolt feszültséget, míg a molekulák szét nem szakadnak az alkotórészeikre, hidrogén és oxigén
atomokra. Ezt a módszert használta Meyer is a vízbontójában (lásd itt). Mivel a hidrogén kötés a
kémiai kötések közül a második legerősebb kötés, ezért igen nagy feszültségre van szükség annak
szétszakításához.
332

Ha nem akarunk nagy feszültséget használni a hidrogénkötés szétszakítására, akkor olyan fémet kell
a vízbe juttatnunk, amelynek a standard elektródpotenciálja negatív.
A következő táblázatban a 25 °C-on mérhető elektródpotenciálok láthatók.
Elektródfolyamat (redukció) c
0

Li
+
+ e
-
=> Li(s) -3,045 V
K
+
+ e
-
=>K(s) -2,925 V
Ba
2+
+ 2 e
-
=> Ba(s) -2,906 V
Ca
2+
+ 2 e
-
=> Ca(s) -2,866 V
Na
+
+ e
-
=> Na(s) -2,714 V
Mg
2+
+ 2 e
-
=> Mg(s) -2,363 V
Cr
3+
+ 3 e
-
=>Cr(s) -1,744 V
Al
3+
+ 3 e
-
=> Al(s) -1,662 V
Zn
2+
+ 2 e
-
=> ZN(s) -0,763 V
Fe
2+
+ 2 e
-
=> Fe(s) -0,440 V
Cr
3+
+ e
-
=> Cr(s) -0,408 V
Ni
2+
+ 2 e
-
=> Ni(s) -0,250 V
Pb
2+
+ 2 e
-
=> Pb(s) -0,126 V
2 H
+
+ 2 e
-
=> H2(s) 0,000 V
Cu
2+
+ e
-
=> Cu+ 0,153 V
AgCl(s) + e
-
=> Ag(s) + Cl
-
0,222 V
Cu
2+
+ 2 e
-
=> Cu(s) 0,337 V
I
2
(s) + 2e
-
=> 2 I- 0,536 V
Fe
3+
+ e
-
=> Fe2+ 0,771 V
Hg
2
2+
+ 2 e
-
=> 2 Hg(l) 0,788 V
Ag
+
+ e
-
=> Ag(s) 0,799 V
Pd
2+
+ 2 e
-
=> Pd(s) 0,987 V
Br
2
(l) + 2 e
-
=> 2 Br- 1,065 V
Br
2
(aq) + 2 e
-
=> 2 Br- 1,087 V
1/2 O
2
(g) + 2 H
+
+ 2 e
-
=> H
2
O(l) 1,225 V
Cr
2
O
7
2-
+ 14 H
+
+ 6 e
-
=> 2 Cr
3+
+ 7 H
2
O(l) 1,330 V
Cl
2
(l) + 2 e
-
=> 2 Cl
-
1,360 V
Au
3+
+ 3 e
-
=> Au(s) 1,498 V
333

MnO
4
-
+ 8 H
+
+ 5 e
-
=> Mn
2+
+ 4 H
2
O(l) 1,510 V
F
2
(g) + 2 e
-
=>2 F
-
2,870 V
1. táblázat. A 25 °C-on mérhető elektródpotenciálok

Vízből a hidrogént csak azok a fémek képesek redukálni (elektronleadásra késztetni), amelyeknek a
standardpotenciálja negatív, vagyis az alkáli- és az alkáliföldfémek, valamint az alumínium.
Gyakorlatilag azonban sem az alumínium sem a magnézium nem reagál közönséges körülmények
között a vízzel, mert a felületüket összefüggő, védő oxidréteg borítja, mely jelentős aktiválási gátat
jelent.
Az alkálifémek és az alkáliföldfémek többségének oxidjai, hidroxidjai vízoldékonyak, ezért a
reakció végbemegy.
A pozitív elektródpotenciálú fémek a hidrogénionokat nem képesek redukálni. Ezek vizes oldatból
soha nem fejleszthetnek hidrogéngázt!
A vízbontásnál az egyik leggyakrabban használt fém a kálium, melyet kálium-hidroxid (KOH)
alakjában adunk a vízhez, ahol az feloldódik a következő reakció szerint:
KOH + H
2
O => K
+
+ OH
-
+ H
2
O
A pozitív töltésű kálium ion és a negatív töltésű hidroxid ion a nagyon jól szigetelő vizet vezetővé
teszi.
Az oldatba elektródákat vezetve és azokra feszültséget kapcsolva az elektródák között létrehozzuk a
fentebb már leírt villamos erőteret, aminek hatására a vízmolekulák polarizálódnak. De mivel az
oldat már ionokat is tartalmaz, ezért redoxi reakciók is lejátszódnak.
Nézzük meg az egyes elektródákon lejátszódó folyamatokat.


A katód reakciói
A negatív elektródán, azaz a katódon megjelenő elektronok semlegesítik a pozitív töltésű kálium
ionokat, amikből a redukció során semleges kálium atomok lesznek:
K
+
+ e
-
=> K
A kálium atom reakcióba lép a vízzel, aminek eredményeként a vízmolekula szétszakad hidrogén
ionra és hidroxid ionra:
K + H
2
O => K + H
+
+ OH
-

Ezt követően a pozitív töltésű hidrogén ion egy elektront vesz fel a kálium atomtól - oxidálja azt -
aminek eredményeként a kálium atom pozitív ionná válik, a hidrogén ion pedig semleges hidrogén
atommá.
K - e
-
+ H
+
+ OH
-
=> K
+
+ H + OH
-

334

Mivel a hidrogén atom nagyon reagens, ezért nem marad meg atomi állapotában, hanem egy másik
kiszakított hidrogén atommal egyesülve H
2
molekulát alkot. Az így kialakult H
2
gázok buborékokat
formálva a víz felhajtóerejének hatására a víz felszíne felé haladnak, míg a negatív töltésű OH
-

ionok a pozitív töltésű anód felé "vándorolnak".
Mint látjuk, a kálium az elektron vezetőjeként játszik csak szerepet, a katódról átvezeti az elektront
a hidrogén ionhoz, ezáltal katalizálja a vízmolekula szétszakításának folyamatát. De vajon miért
nem játszódik le ez a reakció a katalizátor nélkül? Az ok az elektródpotenciálban keresendő.
Hasonlítsuk össze a kálium és az oxigén elektródpotenciálját a hidrogénhez képest. Ezt mutatja a
következő ábra.

5. ábra. Az oxigén és a kálium elektródpotenciálja a hidrogénhez képest

A 5. ábrán látható, hogy a hidrogénhez képest az oxigén elektródpotenciálja pozitív, a káliumé
pedig negatív előjelű. Az elektródákra kapcsolt feszültség révén kialakult E villamos erőtér hatására
a hidrogén atom pozitív töltésű protonja H
+
a villamos erőtérrel egyező irányban mozdul el - az
elektromosan negatívabb potenciálú kálium felé, míg a hidrogén atom elektronja azzal ellentétes
irányban, az oxigén felé halad, aminek hatására kialakul az OH
-
ion.
Ugyanezen E villamos erőtér hatására a kálium atom legkülső elektronhéján lévő elektron e
-
onnét
leszakad és a hidrogén felé mozdul el, miközben a kálium atomból pozitív töltésű K
+
ion lesz. A
kálium felé haladó H
+
proton és a hidrogén felé gyorsuló e
-
elektron egyesülése révén hidrogén
atomot kapunk.
Amennyiben nincs a vízben katalizátor - jelen esetben kálium, úgy a vízmolekulák hidrogénatomjai
a szomszédos vízmolekulák oxigén atomjai felé néznek, s mivel az oxigén standardpotenciálja
pozitív, így az oxigén nem készteti elektronleadásra a szomszédos vízmolekula hidrogénjét. Ekkor
nem jön létre a hidrogén szétkapcsolódása, azaz disszociációja.
Ezért van szükségünk katalizátorra.

335


Az anód reakciói
A pozitív elektródán, azaz az anódon a következő reakciók játszódnak le. A katód felől érkező
negatív töltésű hidroxid ionok az anódot elérve leadják a felesleges elektronjukat és semleges
molekulává válnak.
OH
-
=> OH + e
-

Két semleges OH molekula egymással egyesülve vizet hoz létre, miközben felszabadul egy oxigén
atom.
OH + OH => H
2
O + O
Az oxigén atom a hidrogén atomhoz hasonlóan nagyon reagens, ezért két oxigénatom O
2
molekulát
alkotva összekapcsolódik. Az így kialakult O
2
gázok buborékokat formálva a víz felhajtóerejének
hatására a víz felszíne felé haladnak.


Bomlási feszültség
A következő ábrán a vízbontó árama látható a feszültség függvényében.

6. ábra. A vízbontó árama a feszültség függvényében

A 6. ábrán látható görbe azt mutatja, hogy egy bizonyos feszültségszint eléréséig nem folyik áram a
vízbontóban, így addig a bomlás nem kezdődik el.
Ez a bomlási feszültség elméletileg 1,23 V, ezalatt nem indul be az elektrolízis folyamata. A
gyakorlatban azonban ez a minimális feszültség magasabb. A gyakorlati és elméleti
feszültségszintek közötti különbséget túlfeszültségnek nevezzük, melynek értéke az elektróda
anyagától, az elektrolittól és a hőmérséklettől függ.
336

A fentebb ismertetett redoxi reakció beindulásához a gyakorlatban minimum 1,47 V szükséges 25
°C-on. A hőmérséklet változásával azonban ez a feszültség arányosan változik. 60 °C-on ez a
feszültség leesik 1,23 V-ra. Ennek a két pontnak az ismeretében felírhatunk egy egyenletet, mely
meghatározza a bomlási feszültség értékét a hőmérséklet függvényében.
Az egyenes iránytényezője:
m = (1,23 - 1,47) / (60 - 25) = -0,006857
Ebből a bomlási feszültség:
U
b
= m * ( T - 25 ) + 1,47
Példaként mondjuk 73 °C-on a bomlási feszültség:
U
b
= -0,006857 * ( 73 - 25 ) + 1,47 = 1,14 V

A bomlási feszültség utáni görbe meredeksége az ionvezetés mértékétől függ.


Ionvezetés
A következő táblázatban a különböző ionok vizes oldatban mért relatív vezetőképességét láthatjuk.
Kationok Relatív vezetőképesség Anionok Relatív vezetőképesség
H
+
7,0 OH
-
4,0
Li
+
0,8 Cl
-
1,5
Na
+
1,0 Br
-
1,6
K
+
1,5 I
-
1,5
Mg
++
2,4 NO
3
-
1,4
Ca
++
2,4 acetát 0,8
Zn
++
2,1 SO
4
-
3,2
2. táblázat. A különböző ionok vizes oldatban mért relatív vezetőképessége

Az a gyakran használt kifejezés, hogy az ionok "vándorolnak", nem teljesen fedi a valóságot, mivel
az ionok csak nagyon kis utat tesznek meg, egyfajta rezgőmozgást végeznek egyhelyben "állva".
Valójában az történik, hogy a hidrogén ion a hozzá legközelebbi vízmolekulával összekapcsolódik
és H
3
O
+
iont alkot, majd ez a H
3
O
+
ion a másik oldalán elenged egy hidrogén iont.
H
+
+ H
2
O => H
3
O
+
=> H
2
O + H
+

Ez a hidrogén ion látszólagos mozgását okozza, miközben egyetlen ion sem mozdult el a helyéről,
mindössze a kapcsolódások térbeli elhelyezkedése változott meg. Ez a folyamat végighullámzik az
egész oldaton a villamos erőtér irányával párhuzamosan.
337

Hogy jobban el tudd képzelni ezt a folyamatot, nézd meg a következő ábrát.

7. ábra. A H
+
, azaz a H
3
O
+
ion látszólagos "vándorlása" a katód felé

Az OH
-
ion hasonlóképpen "vándorol" az anód felé, azaz a hozzá legközelebbi vízmolekulával
összekapcsolódik és H
3
O
2
-
iont alkot, majd ez a H
3
O
2
-
ion a másik oldalán elenged egy OH
-
iont.
OH
-
+ H
2
O => H
3
O
2
-
=> H
2
O + OH
-

Ez a "vándorlás" a villamos erőtér irányával ellentétes irányú.
A 2. táblázatban azt látjuk, hogy a H
+
ion és az OH
-
ion jóval "mozgékonyabb", mint a többi ion.
Ennek oka az, hogy a többi ion ténylegesen változtatja a helyét, nem csak a kötések változnak a
térben. Mivel a vízmolekulák között kell vándorolnia a többi ionnak, pl. a K
+
ionnak, ezért nagyobb
ellenállást kell leküzdenie, ami végső soron az adott ion vezetőképességének a csökkenéséhez
vezet.


Ionkoncentráció
Szó volt arról, hogy mikor a KOH-t beleszórjuk a vízbe, akkor az teljes mértékben feloldódik, azaz
K
+
és OH
-
ionokra disszociál. Azt gondolhatnánk, hogy minél több KOH van a vízben - tehát minél
töményebb az oldat - annál jobb lesz a víz vezetőképessége, hiszen a több ion jobban vezet. Ez
azonban csak egy bizonyos koncentrációig igaz, afölött viszont már csökken az oldat
vezetőképessége. Ennek oka a következő:
A KOH molekulák feloldódva pozitív és negatív töltésű ionokra (K
+
és OH
-
) esnek szét. Amikor
még nem kapcsolunk feszültséget az elektródákra, azaz nem hozunk létre villamos erőteret az
oldatban, akkor a következő ábrán látható helyzet alakul ki.
338


8. ábra. A vízben feloldódott ionok elhelyezkedése külső villamos erőtér nélkül

A pozitív töltésű ion (K
+
) körül gömbszerűen helyezkednek el mind a negatív (OH
-
), mind pedig a
pozitív ionok. Ezt ion atmoszférának hívjuk. Egyfajta egyensúlyi állapot jön létre, ahol az ionok
megfelelő távolságra és viszonylag egyenletesen helyezkednek el egymástól. A helyzet azonban
megváltozik, mikor létrehozzuk a villamos erőteret.
339


9. ábra. A vízben oldott ionok egymásra gyakorolt hatása a villamos erőtérben

A pozitív töltésű ion (K
+
) a külső villamos tér hatására balra mozdul el. Az ion atmoszféra az ion
mögött "ellazul", míg az ion haladási irányában egy ellentétes irányú erő épül fel a negatív töltésű
ionok révén.
Ha híg az oldat, akkor egymástól viszonylag távol helyezkednek el a K
+
ionok, így azok egymásra
és a negatív töltésű OH
-
ionokra gyakorolt hatása elhanyagolható.
Az oldat koncentrációjának növekedésével viszont egyre több K
+
ion lesz az oldatban, ami az OH
-

vagyis H
3
O
2
-
ionokat magához vonzva először segíti azok haladását, utána viszont visszahúzza,
ezáltal csökkentve az E villamos tér erejét.
A 10. ábrán az erős és a gyenge elektrolitok moláris vezetőképességének változását láthatjuk a
koncentráció függvényében.
340


10. ábra. A moláris vezetőképesség változása a koncentráció függvényében erős és gyenge
elektrolitoknál

A gyenge elektrolit oldat azt jelenti, hogy az elektrolit csak részben disszociál az ionjaira, míg az
erős elektrolit oldatban az elektrolitok teljesen disszociálnak. A KOH erős elektrolit oldatot
eredményez, mivel minden KOH molekula szétbomlik K
+
és OH
-
ionokra.
Mint látjuk, a moláris vezetőképesség a koncentráció növekedésével a fent leírt hatás következtében
mind az erős, mind pedig a gyenge elektrolit oldatokban csökken.
Az oldat fajlagos vezetőképességének (k) értékét a koncentráció (c) függvényében a következő ábra
mutatja.
341


11. ábra. Az oldat fajlagos vezetőképességének (k) értéke a koncentráció (c) függvényében

Az elektrolit oldat fajtájától függ, hogy a vezetőképesség milyen koncentrációig növekszik. Ez a
növekedés kb. 25 és 40 %-os koncentrációértékeknél fordul át csökkenésbe a különböző savaknál,
míg a KOH oldat esetében kb. 4,2 %-os koncentrációnál.


Maradék feszültség
Mikor az elektródákról lekapcsoljuk a feszültséget, akkor az elektródákon mérhető feszültség
először rohamosan csökken, majd ez a csökkenés lassul, végül pár másodperc elteltével beáll kb.
0,8 V-ra, függetlenül attól, hogy hány voltról kezdett csökkenni. (A lekapcsolás pillanatában
természetesen a feszültség meghaladta a minimális 1,47 V-ot, hiszen azt tételezzük fel, hogy előtte
az elektrolízis folyamata zajlott.)
Ez a 0,8 V-os feszültség azért van jelen, mert a vízmolekulák polarizálódtak és kialakult a fentebb
már említett Q
k
kötött töltés (lásd a 4. ábrát). Az elektrolit oldatban lévő ionok ezeket a töltéseket
viszont nem tudják kiegyenlíteni, mert a kritikus 1,23 V-os feszültség alatt az elektrolit ellenállása
jelentősen megnövekszik.
Azok a töltések, melyek nem tudtak eltávozni az elektródák felületéről, feszültséget hoznak létre.
Ezt a feszültséget maradék feszültségnek nevezzük.


Többlemezes elektrolizáló
A villamos erőtér hatására a pozitív töltésű K
+
ionok a negatív töltésű katód felé vándorolnak, s ott
egy, a katód felé egyre sűrűsödő réteget alkotnak.
342


12. ábra. A K
+
ionok koncentrációja a katód felé közeledve növekszik

Az egyenletesebb ioneloszlás érdekében megtehetjük azt, hogy a két szélső elektródalemez közé
további elektróda lemezeket kapcsolunk. Ekkor a K
+
ionok az elektrolit oldatban ugyan hasonló
görbét mutatnak, de az eloszlásuk sokkal egyenletesebb lesz, azaz az egyes "katódok" mentén
kevesebb ion gyülemlik fel.

13. ábra. A K
+
ionok koncentrációja több lemez esetén egyenletesebben oszlik el az elektrolit
oldatban

Ezzel a megoldással nő a felszabaduló gázok mennyisége ugyanakkora áramerősség mellett. Ez
azzal magyarázható, hogy a katódtól az anód felé áramló OH
-
ionok a felesleges elektronjukat már
az L2 lemezen leadják, s mivel az L2 lemez nincs összekötve a katóddal, ezért ezek az elektronok
nem tudnak egyből a katódra jutni, hanem az L4 anód felé vándorolnak. Az L2 jobb oldala
katódként viselkedik, azaz ott hidrogén szabadul fel, míg a baloldala anódként, azaz ott oxigén
szabadul fel. Ez a folyamat addig ismétlődik, míg az elektron el nem éri az L4 anódot.
343

Nem lehet akármennyi lemezt a katód és az anód közé tenni, mivel a d távolság növekedésével -
ugyanakkora feszültség mellett - a villamos erőtér csökken, ami egy bizonyos szint alatt már a
hatásfok rovására megy. Ezen kívül a vízmolekulák polarizálódása miatt a köztes lemezeken is
kialakulnak a Q
k
kötött töltések, amik a folyamat ellen hatnak, lévén hogy ezek a Q
k
töltések szintén
rendelkeznek saját, a fő erőtérrel ellentétesen ható erőterekkel. Egy bizonyos lemezszám után ezek
a kis erőterek egyre jobban rontják az elektrolízis hatásfokát.


Oldatok vezetőképességének meghatározása
Az elektródák között található oldat ellenállását a következő, elektrotechnikában jól ismert képlettel
számolhatjuk ki:
R = µ * d / A
ahol:
R - az oldat ellenállása a két elektróda között (O)
µ - az oldat fajlagos ellenállása (O * cm)
d - az elektródák közötti távolság (cm)
A - az elektróda felülete (cm
2
)
A fajlagos vezetés (k) a fajlagos ellenállás reciproka:
k = 1 / µ
ezért:
R = d / (A * k)
A k értéke viszont nem egy konstans, mint pl. a fémeknél, hanem az oldat koncentrációjának
függvényében változik. Ezért az elektrolit oldatok vezetését inkább az oldat molekulavezetésével
szokás jellemezni. A molekulavezetés (ì
m
) az oldat fajlagos vezetéséből számítható:
ì
m
= k / c
ahol:
ì
m
- a molekulavezetés (S * cm
2
/ mol)
k - a fajlagos vezetés (S/cm)
c - az oldat koncentrációja (mol/cm
3
oldat)
Az erős és a gyenge elektrolit oldatok esetében különböző módon kell számolni a moláris
vezetőképességet. Mivel minket a KOH érdekel, ezért csak az erős elektrolitok molekulavezetésével
fogunk foglalkozni.
344

A képletből látszik, hogy a koncentráció (c) növekedésével a molekulavezetés (ì
m
) arányosan
csökken. Ha a 10. ábrát megnézzük, láthatjuk, hogy az erős elektrolit oldatoknál a nagyon híg oldat
kivételével ez a csökkenés lineáris.
Az oldat koncentrációja és a molekulavezetés közötti empirikus kapcsolatot a következő képlet
fejezi ki:
ì
m
= ì
0
- k * c
ahol:
ì
m
- a molekulavezetés (S * cm
2
/mol)
ì
0
- a végtelen hígítású oldat molekulavezetése (S * cm
2
/mol)
k - az adott oldatra jellemző tapasztalati érték (pl. k
KOH
= 13037)
c - az oldat ionkoncentrációja (mol/cm
3
)
A végtelen hígítású elektrolit oldat molekulavezetése az elektrolitban lévő töltéshordozó ionok
ionmozgékonyságának az összege:
ì
0
= ì
IK
+ ì
IA

A következő táblázat néhány ion ionmozgékonyságát mutatja.
Kation ì
IK
Anion ì
IA

H
+
349,7 S * cm
2
/mol OH
-
200,0 S * cm
2
/mol
Li
+
38,68 S * cm
2
/mol F
-
55,4 S * cm
2
/mol
Na
+
50,20 S * cm
2
/mol Cl
-
76,32 S * cm
2
/mol
K
+
68,0 S * cm
2
/mol ClO3
-
64,0 S * cm
2
/mol
Rb
+
77,8 S * cm
2
/mol ClO4
-
68,0 S * cm
2
/mol
Cs
+
77,2 S * cm
2
/mol Br
-
78,4 S * cm
2
/mol
NH4
+
73,7 S * cm
2
/mol I
-
76,9 S * cm
2
/mol
3. táblázat. Néhány ion ionmozgékonyságának értéke végtelen híg oldatok esetében 25 °C-on

A koncentrációt a következőképpen számítjuk ki:
c = m
KOH
/ ( mt
KOH
* V
oldat
)
ahol:
c - az oldat koncentrációja (mol/cm
3
)
m
KOH
- a szilárd halmazállapotú KOH tömege (g)
mt
KOH
- a KOH molekulatömege (= 56,1)
V
oldat
- az oldat térfogata (ml)
Az oldat térfogatát a következőképpen határozhatjuk meg:
V
oldat
= ( m
KOH
+ m
víz
) / s
oldat

345

ahol:
m
víz
- a víz tömege (g). 1 liter víz tömege 1000 g
s
oldat
- a KOH oldat sűrűsége (g/cm
3
)
A KOH oldat sűrűsége (s
oldat
) a tömegszázalék függvénye, ezt az értéket pl. a Négyjegyű
Függvénytáblázatból kaphatjuk meg.
A KOH tömegszázalékát a következőképpen határozhatjuk meg:
m
%
= ( m
KOH
* 100 ) / ( m
KOH
+ m
víz
)

A jobb érthetőség kedvéért nézzünk egy konkrét példát.
Tegyük fel, hogy 1 dl (100 g) vízben feloldunk 4,2 g KOH-t. Az oldatba vezetett elektróda
magassága h = 2 cm, hosszúsága pedig l = 3 cm. Az elektródák közötti távolság legyen d = 1 mm
(0,1 cm). Ekkor az oldat tömegszázaléka:
m
%
= ( m
KOH
* 100 ) / ( m
KOH
+ m
víz
)
m
%
= (4,2 g * 100 ) / ( 4,2 g + 100 g ) = 4,03 %
A Függvénytábla alapján megállapítottuk, hogy a 4,03 %-os KOH oldat sűrűsége:
s
oldat
= 1,035 g/cm
3
.
Az oldat térfogata:
V
oldat
= ( m
KOH
+ m
víz
) / s
oldat

V
oldat
= ( 4,2 g + 100 g ) / 1,035 g/cm
3
= 100,67 cm
3
= 100,67 ml
Az oldat KOH koncentrációja ezek szerint:
c = m
KOH
/ ( mt
KOH
* V
oldat
)
c = 4,2 g / ( 56,1* 100,67 cm
3
) = 7,4368 * 10
-4
mol/cm
3

A végtelen hígítású oldat molekulavezetése a 3. táblázat alapján:
ì
0
= ì
IK
+ ì
IA
= ì
H
+
+ ì
OH
-

ì
0
= 349,7 S * cm
2
/mol + 200,0 S * cm
2
/mol = 549,7 S * cm
2
/mol
A 4,03 %-os KOH oldat molekulavezetése pedig:
ì
m
= ì
0
- k * c
ì
m
= 549,7 S * cm
2
/mol - (13037 * 7,4368 * 10
-4
mol/cm
3
)
ì
m
= 194,2 S * cm
2
/mol
Az oldat fajlagos vezetése:
k = ì
m
* c
k = 194,2 S * cm
2
/mol * 7,4368 * 10
-4
mol/cm
3

k = 0,144 S/cm
Az elektródalemez felülete:
A = h * l = 2 cm * 3 cm = 6 cm
2

346

Az elektródák közötti ellenállás ekkor:
R = d / (A * k)
R = 0,1 cm / (6 cm
2
* 0,144 S/cm)
R = 0,115 1/S = 0,115 O


Faraday törvénye
Faraday az elektrolízises kísérletei során rájött arra, hogy az oldatból kiváló anyag tömege csak az
oldatba vezetett áramerősségtől, az elektrolízis idejétől és az oldatra jellemző állandótól függ.
m = k * I * t
ahol:
m - a felszabadult anyag tömege (g)
k - elektrolízis állandó
I - az alkalmazott áramerősség (A)
t - az elektrolízis időtartama (s)
Egy mól z töltésű ion semlegesítéséhez z * 96 485 C töltés szükséges, vagyis az elektrolízishez
szükséges töltés egyenesen arányos az elektrolizálandó anyag mennyiségével és töltésével:
F = (I * t) / z * n
ahol:
F - Faraday féle szám (F = 96 485 C/mól)
n - az ionok száma
z - egy molekula felszabadításához szükséges elektronok száma
Ezt a két törvényt egyesítve a következő egyenletet kapjuk:
m = (M * I * t) / (z * F)
ahol:
M - a móltömeg
A vízbontás során a kivált anyag gáz halmazállapotú, ezért a fenti képletben a móltömeget
behelyettesítve a következő egyenletet kapjuk:
V = ( R * T * I * t * 10
3
) / ( F * p * z )
ahol:
V - a gáz térfogata (liter)
R - Moláris gázállandó (= 8,31432 J/(mól*K))
T - az elektrolit oldat hőmérséklete (K)
I - az elektrolit oldatba vezetett áram erőssége (A)
t - az elektrolízis időtartama (s)
347

F - Faraday féle szám (F = 96 485 C/mól)
p - az elektrolit oldat feletti levegő nyomása (Pa)
(A levegő nyomása 1,013 * 10
5
Pa)
z - egy molekula felszabadításához szükséges elektronok száma
z
H2
=2, azaz 2 mól elektron szükséges egy mól hidrogén felszabadításához
z
O2
=4, azaz 4 mól elektron szükséges egy mól oxigén felszabadításához
Légköri nyomáson és 25 °C-on a képlet a következőképpen egyszerűsödik:
V = ( 8,31432 J/(mól*K) * 298 K* I * t * 10
3
) / ( 96 485 C/mól * 1,013 * 10
5
* z )
V = 0,000253 * I * t / z

Vegyünk egy konkrét példát. Ha a feljebb meghatározott töménységű KOH elektrolit oldatban lévő
elektródákra egy 12 V-os akkumulátort kapcsolunk, akkor az áramerősség Ohm törvénye szerint:
I = U / R
I = 12 V / 0,115 O = 104,3 A
Ezzel az áramerősséggel egy perc alatt a következő mennyiségű gáz fog termelődni:
A katód mentén:
V
H2
= 0,000253 * I * t / z
V
H2
= 0,000253 * 104,3 A * 60 / 2 = 0,791 liter
Az anód mentén:
V
O2
= 0,000253 * I * t / z
V
O2
= 0,000253 * 104,3 A * 60 / 4 = 0,395 liter
Az össz gáztermelés tehát:
V = V
H2
+ V
O2
= 0,791 liter + 0,395 liter = 1,186 liter

Az elektrolízis hatásfoka
A hatásfokot általánosan a rendszer kimenetén megjelenő és a befektetett energia hányadosaként
jellemezzük. Az elektrolízis hatásfokát kétféleképpen határozhatjuk meg, egyrészt energetikai
szempontból, másrészt pedig a Faraday hatásfokként.
q
energetikai
= E
ki
/ E
be

Az elektrolízisnél az energetikai hatásfokot a következő képlettel határozzuk meg:
q
energetikai
= ( V
H2
* H
0
) / ( U
eff
* I
eff
* t )
ahol:
V
H2
- az előállított hidrogén mennyisége (liter)
H
0
- a hidrogén kalorimetrikus értéke (= 12,745 * 10
3
J/liter)
U
eff
- az elektródákra kapcsolt effektív feszültség (V)
348

I
eff
- az elektrolizálón átfolyó effektív áramerősség (A)
t - az elektrolízis időtartama (s)

A Faraday hatásfok meghatározásához a ténylegesen előállított hidrogén mennyiségét el kell osztani
a számított elméleti hidrogéngáz mennyiségével:
q
Faraday
= V
H2
(termelt) / V
H2
(számított)
ahol:
V
H2
(termelt) - a termelődő hidrogéngáz lemért mennyisége
V
H2
(számított) - az elméletileg kiszámított hidrogén mennyisége
Egy érdekes momentum, hogy mikor többlemezes elektrolizáló készüléket használunk, akkor a
Faraday hatásfok meghaladhatja a 100 %-ot!
Az elektrolízis hatásfoka sok tényezőtől függ, például az elektrolit anyagától és koncentrációjától,
az alkalmazott elektródák anyagától, méretétől és formájától, az elektrolizáló tartály méretétől és
formájától, az elektrolízishez használt áram nagyságától, hullámformájától és frekvenciájától (ha
nem egyenáramot használunk), az elektrolízis hőmérsékletétől stb.


Browngáz
A Browngáz a di-atomi és mon-atomi hidrogén és oxigéngázok keveréke.
A Browngáz legegyszerűbb előállítási módja az elektrolízis, mely az elektromos áram segítségével
a vizet hidrogénra és oxigénra bontja. A lebontás pillanatában a hidrogén és oxigén úgynevezett
mon-atomi állapotban van, azaz nem kapcsolódnak semmilyen más atomhoz, csak önmagukban
vannak, mint H és O.
A hagyományos elektrolizálók arra ösztökélik ezeket a mon-atomi hidrogén- és oxigénatomokat,
hogy azok di-atomi állapotba menjenek át. A di-atomi állapot azt jelenti, hogy a hidrogénatomok
H2 molekulákat, az oxigénatomok pedig O2 molekulákat alkotnak. A di-atomi állapot egy
alacsonyabb energiaszintű állapot, s az energiakülönbség hő formájában jelentkezik, mely az
elektrolizálót melegíti, s amely így nem elérhető a további felhasználás során.
De mi történik akkor, ha a H és O atomok jelentős része nem alakít ki di-atomi molekulakötéseket.
A hagyományos elektrolízis endotermikus (hőelnyelő) folyamat. De ha csak kevés di-atomi
molekula keletkezik, akkor az elektrolizáló nem melegszik fel, mivel nincs exotermikus
(hőkibocsátó) folyamat, mely a buborékok vízre gyakorolt hatásakor jön létre. Ezen kívül az
elektrolízis során keletkezett gáz mennyisége is jelentősen megnövekszik, mivel a mon-atomi
móltömeg kétszerese a di-atomi móltömegnek ugyanakkora súlyú víztömeg elektrolizálása során.
349

Mi történik ezen mon-atomi gázok elégetése során? Mikor csak H és O ég el, akkor a láng sokkal
hidegebb, mivel a lángnak nem kell energiát közölnie a H2 és O2 molekulák szétválasztására. Ha
csak a H és O atomok vannak jelen az égés során, akkor csak annyi történik, hogy azok a
gázállapotból az 1860-szor sűrűbb folyékony halmazállapotba alakulnak át, vagyis vízzé, s ez csak
kevés hőtermeléssel jár. Ez a folyamat viszont vákuumot hoz létre robbanásszerű összeroppanást
idézve elő. És ha a H és O atomok egyből vizet formálnak, akkor (4 mól hidrogén és 2 mól oxigén
esetén) 442.4 Kcal energiát kapunk, ellentétben a 115.7 Kcal-val, amit 2H2:O2 esetén kapnánk.
Ez az extra energia a Browngázoknál furcsa jelenségeket idéz elő, mint például a wolfram
nemesítését, melyhez egyébként a nap felszínén található hőmérsékletre lenne szükség. A
hagyományos 2H2:O2 lángok nem tudnának ekkora hőt biztosítani. Ez a különleges, magas
energiaszintű reakció érdekes hatásokat eredményez, például a Browngáz lángja képes lézerszerű
lyukat égetni a fába, fémbe és a porcelánba. Ezen kívül a láng hőmérséklete különböző anyagoknál
eltérő.
A mon-atomi hidrogénből (H) és mon-atomi oxigénből (O) álló Browngáz lángjával nem kell
energiát közölnünk, mivel az atomok már eleve a legegyszerűbb és legmagasabb energiaszintű
állapotukban vannak. Ez azt jelenti, hogy a "tökéletes" Browngáz 3.8-szer több hőenergiával
rendelkezik, mint a "közönséges" H2 és O2 gázok (442.4 Kcal / 115.7 Kcal). Így "plazma" típusú
hőmérsékleteket és hatásokat érhetünk el, mivel a potenciális atomi energia jelen van, még ha nem
is jelentkezik hő formájában.
A Browngázokról szóló rövid ismertetőt angolul itt olvashatod el. (A teljes szöveget nem
fordítottam le, csak a lényegesebb részeket.)


Számítások
A következő dinamikus táblázat segítségével meghatározhatod, hogy ha desztillált vízbe adott
mennyiségű KOH-t oldasz fel, akkor mekkora lesz az oldat ellenállása, mennyi áram folyik rajta
keresztül, mennyi lesz az elméleti gáztermelés stb. A bemeneti adatok a következők:
V
víz
- a desztillált víz térfogata literben
m
KOH
- a feloldott KOH mennyisége grammokban
A - az elektródalemez elektrolittal érintkező felülete cm
2
-ben
d - az anód és a katód közötti távolság mm-ben. Ha kettőnél több lemezt használsz, akkor a két
szélső lemez közötti távolságot jelenti.
n - az elektródalemezek száma (minimum kettőnek kell lennie)
U - a két szélső elektródára kapcsolt feszültség értéke V-ban
T - az elektrolit oldat hőmérséklete °C-ban
350

p - az elektrolit oldat felett lévő levegő nyomása (normál körülmények között 0.1 MPa)
t - az elektrolízis időtartama másodpercekben
V
víz
= l m
KOH
= g A= cm
2
d= mm n= db

U= V T= °C p= MPa t= s

Az elektrolit oldat tömegszázaléka (m
%
) 0.09 %
Az elektrolit oldat sűrűsége (S
oldat
) 1 g/cm
3

Az elektrolit oldat térfogata (V
oldat
) 1001 ml
Az elektrolit oldat koncentrációja (c) 0.000017 mol/cm
3

Az elektrolit oldat molekulavezetése (ì
m
) 494.68 S*cm
2
/mol
Az elektrolit oldat fajlagos vezetése (k) 0.008 S/cm
Az elektródák közötti ellenállás (R) 11.3518 O
Az elektroliton átfolyó áram erőssége (I) 0.12 A
Az elektroliton átfolyó áram sűrűsége (j) 0.1294 A/cm
2

A katódon elméletileg kiváló H
2
gáz (V
H2
) 0.0009 liter
Az anódon elméletileg kiváló O
2
gáz (V
O2
) 0.0004 liter
Az összesített gáztermelés (V
H2
+ V
O2
) 0.0014 liter
Befektetett villamos teljesítmény (P
be
) 0.19 W

4. táblázat. Az elektrolit oldat paraméterei és a fejlődő gázok elméleti mennyisége


A cél az, hogy a lehető legkisebb feszültségen és a lehető legkisebb áram felhasználásával tudjuk
előállítani a szükséges mennyiségű hidrogéngázt. A gyakorlatban használt elektrolizálók hatásfoka
50-71% között változik.
A következő sorokban különböző, a hagyományos egyenáramú elektrolízistől eltérő elektrolizálási
módszerekről olvashatsz.
351

Andrija Puharich a 70-es évek végén az autójával - melynek üzemanyaga víz volt - beutazta
Amerikát és Mexikót. Puharich alaposan tanulmányozta a vízbontás lehetőségeit, mivel a
legenergiatakarékosabb módszert akarta kifejleszteni - és végül is siker koronázta a fáradozásait.
BingoFuel elektrolizáló készülék nagy áramokkal és viszonylag nagy feszültségen bontja a vizet.
Kanarev professzor egy olyan elektrolizálót dolgozott ki, melynek segítségével egy köbméter
hidrogént mindössze 0.4 kWh energia segítségével állíthatunk elő. Ez 1000%-os hatásfok-
növekedést eredményez.
Sanley A. Meyer nagyfeszültséget használva bontotta le a vizet hidrogénra és oxigénra. Az általa
alkalmazott módszer nagyon jó hatásfokot biztosított, a víz lebontására használt energiának a több
százszorosát tudta kinyerni a hidrogén elégetésekor.
Horváth István magyar származású feltaláló is kidolgozott egy vízbontási elvet, mely olyan jó
hatásfokú volt, hogy a 4000 cm3-es autóját könnyűszerrel, kis energia-befektetéssel tudta vele
üzemeltetni.
Horváth István előző oldalon ismertetett szabadalmát két évvel később egy újabb szabadalom
követte, mely látszólag az előző tökéletesítése volt, bár itt már nem csak az elektrolízist alkalmazta,
hanem a radiolízist is.

Andrija Puharich elektrolizáló készüléke

Andrija Puharich a 70-es évek végén az autójával - melynek üzemanyaga víz volt - beutazta
Amerikát és Mexikót. Puharich alaposan tanulmányozta a vízbontás lehetőségeit, mivel a
legenergiatakarékosabb módszert akarta kifejleszteni - és végül is siker koronázta a fáradozásait.

Elgondolkoztál már azon, hogy mit is kezdhetnél egy régi Hifi készülékkel? Nos, a válasz a
következő: használd a víz lebontására.
Mint más kutatók, így Puharich is rájött arra, hogy a víz lebontása egy rezonanciafrekvencián
rezegtetett összetett hullámforma segítségével megoldható.
Egyszerűen csak frekvenciák és azok harmonikusainak sokaságát kell alkalmaznod különböző
hullámformákat állítva elő, melyek a vízmolekulát alkotó atomok magjait és elektronjait
megrezegtetik. Mindehhez polarizált elektromágneses mezőre van szükség.
A hagyományos elektrolízisnél egyenáramot használunk, mely már eleve polarizált, így az anód és
katód között kialakult erős elektromágneses mező a vízmolekulákat észak-dél (vagy '+' - '-') irányba
állítja és addig húzza a molekulákat alkotó H-O atomokat egymással ellentétes irányba, míg a
köztük lévő kötés meg nem szűnik. Ennek a hatásfoka azonban nem túl jó, mindössze 50 - 71 %.
352

Ezt a hatásfokot próbálják meg javítani azok a módszerek, melyeknél az áram "ki-be" kapcsolásával
az atomok közötti kötést először széthúzzuk majd pedig ezt a húzást megszüntetjük. Ez molekuláris
szinten egyfajta kifáradást eredményez, ahhoz hasonlóan, mint amikor egy fémdarabot hajlítgatunk,
míg az el nem törik. Az áramnak ez a "ki-be" kapcsolása azonban nem javítja jelentősen az
elektrolízis hatásfokát.
Az áttörést néhány különleges frekvencia használata hozta meg, mint például 600 Hz és 42,8 KHz,
melynek során a már eleve széthúzott H-O kötésen még csavarunk egyet. Viszont ezt a trükköt nem
egy adott frekvencia vagy hullámforma segítségével végezzük el.
A H-O kötés jóval képlékenyebb, mint ahogy néhány ember azt gondolja. Ez olyan, mint amikor
széthúzunk egy gumiszalagot, így próbálva meg azt elszakítani. Maga a széthúzás önmagában csak
akkor működik, ha van elegendő brutális erőnk (mint például a plazma ív esetében), de ez
energiapocsékolás. Ha viszont van egy ollónk, amivel a széthúzott gumit elvághatjuk, akkor az
jóval kevesebb energiát igényel.
Tulajdonképpen ez történik a rezonanciafrekvencián.
A kémiai kötéseket először "széthúzzuk" majd "csavarunk" egyet rajtuk, ami azt eredményezi, hogy
az atomok polaritása már nem lesz fázisban, ezért az atomok taszítani kezdik egymást. Az
atommagok pozitív töltésűek, így azok taszítják egymást, viszont a "viszonylagos pörgési
kapcsolataik" és a negatív elektronjaik révén mégis össze tudnak kapcsolódni. Ha megváltoztatjuk
ezt a "pörgési kapcsolatot" egy adott frekvenciájú elektromágneses mező segítségével, akkor ezek
az atomi kötések megcsavarodnak, és ha még húzzuk is őket, akkor azok nagyon könnyen
elszakadnak.
Hogyan oldotta ezt meg Andrija Puharich? Ezt tudjuk meg az itt következő szabadalmából
(melynek tartalmát a fordítás során kissé megnyirbáltam).

A találmány rövid ismertetése
A klasszikus kvantumfizika szerint a vízmolekulának két különböző szögű kötése van, 104° és
109°28'.
A jelen találmány olyan módszert ismertet, mely a vízmolekulákat energizálja oly módon, hogy a
104°-os szöget bezáró kötést 109°28'-os tetraéder alakú geometria formává változtatja.
Egy elektromos függvénygenerátor (1. részegység) összetett elektromos hullámformát állít elő,
mely megfelel a tetraéder alakú vízmolekulák összetett rezonanciafrekvenciáinak. Ez az összetett
elektromos hullámforma a vízmolekulákat szétszakítja az azokat alkotó hidrogénra és oxigénra.

A találmány részletes ismertetése
1. rész - A készülék
353

A készülék három részegységből áll: az elektromos függvénygenerátorból, a termodinamikai
készülékből és a víztartályból.
1. részegység - Elektromos függvénygenerátor
Az eszköz kimeneti jele egy hangfrekvenciás 20 és 200 Hz közötti tartományú jel által modulált
200 és 100 000 Hz közötti vivőhullámból áll. Ennek a kimenő jelnek az impedanciáját
(ellenállását) folyamatosan összehasonlítjuk a terheléssel, mely ebben az esetben a
2.részegység, azaz a termodinamikai készülék. Tekintsd meg az 1.ábrát.

1.ábra. Az elektromos függvénygenerátor sematikus rajza (1. részegység)

2. részegység - termodinamikai készülék
A termodinamikai készülék fémből és kerámiából készült, mely hengerformájú. A központi üreges
elektródát egy nagyobb, cső alakú hengerformájú acélelektróda veszi körül. Ez a két elektróda
koaxiális elektródapárt hoz létre, mely az 1. részegység terheléseként szolgál. A központi cső alakú
elektróda tartalmazza a vizet és egy porózus, üvegszerű kerámiaszigetelés választja el a külső
elektródától. A szigetelő kerámia külső része és a külső elektróda közötti rész az elektrolizálandó
vizet tartalmazza. Ez a vízcella a találmány 3. részegysége, mely két hosszú, cső alakú tűzálló
üveget tartalmaz, ahogy az a 2. ábrán és a 3. ábrán is látható. A két fémelektróda vízzel érintkező
része nikkelötvözettel van bevonva.
354


2. ábra. A találmány sematikus rajza és a termodinamikus eszköz metszete (2. részegység)
A koaxiális elektródarendszer anyaga és formája direkt úgy lett kialakítva, hogy a vízmolekulákat
energizálhassa az elektrolízis érdekében. A központi elektróda üreges és azt a célt is szolgálja, hogy
3. részegység vízcellájához vezesse a vizet. A központi cső alakú elektróda nikkelötvözettel,
porózus kerámiával és üvegcsővel van bevonva a teteje kivételével, mely a második elektródára
néz. A külső henger alakú elektróda hővezető acélötvözetből készült és a külső részén bordákkal
van ellátva. A külső elektróda belső fele nikkelötvözettel van bevonva. A központi és a külső
elektróda elektromosan össze vannak kötve a külső elektróda kupolaalakú meghosszabbításával,
mely a két elektródát a hidrogén ismert kioltási távolságán tartja egymástól. Nézd meg a 2. ábrán,
mely a 2. részegységet illusztrálja.

3. részegység - Vízcella
A vízcella a 2. részegység felső felében található. Ezt már leírtuk a 2. részegység tárgyalásakor. A
felnagyított rajzát a 3. ábrán láthatjuk. A 3. részegység vízből és üvegcsőből áll, mely a 2.
részegységben található.
355


3. ábra. A 3. részegység metszete
A gyakorlatban elkészített készülék a következőket tartalmazza:
A - Víztartályt, sótartályt és/vagy sót
B - Mikroprocesszoros vagy más vezérlővel ellátott vízbefecskendező rendszert, melyet a
következő paraméterek irányítanak:
Vivőhullám frekvenciája
Áram
Feszültség
A cella vizének RC relaxációs időállandója
A víz atomi mágneses relaxációs állandója
A hidrogén égési hőmérséklete
A vivőhullám formája
A belsőégésű motor percenkénti fordulatszáma
A gyújtást vezérlő rendszer
A hűtendő terület hőmérséklete
C - Elektromos gyújtórendszert a keletkezett hidrogén begyújtására
A 3. részegység fontos részeit képezik a cső alakú üvegszerű anyag, a cella falának geometriája és a
cellában lévő vízmolekulák geometriai formája. A találmány fontos részét képezik még a
vízmolekulák tetraéder formájának a manipulálása, melyről a továbbiakban fogunk beszélni.
A molekula különböző részei az elektronok segítségével kapcsolódnak össze. Az egyik lehetséges
kötés a kovalens kötés, mely az elektronok megosztott birtoklásával jön létre. A hidrogénmolekula
(H
2
) alkotja a lehető legkisebb kovalens kötést. (lásd a 4. ábrát)
356


4. ábra. A hidrogén kovalens kötése
A hidrogéngáz molekulája úgy alakul ki, hogy az 1s elektronok egymást átfedve egy párat alkotnak.
Egy új molekuláris pálya alakul ki, mint azt a 4. ábrán is láthatjuk. A kovalens kötésnél az
atommagok elektronokra gyakorolt vonzó hatása tartja össze az atomokat.
A kovalens kötésnek iránya van. Az elektronok pályája megváltoztathatja az alakját és az irányát,
mikor az atom egy molekula részévé válik. Mikor egy molekulában két vagy több kovalens kötés
van jelen, a molekuláris geometriát a központi atom körüli kötések szögei határozzák meg. A
legkülső elektronpályán lévő szabad elektron(ok) alapvető hatással vannak a molekula geometriai
formájára.
A vízmolekula jól demonstrálja ezt az elvet. Az oxigén egymagában a következő elektronpálya
szerkezettel rendelkezik:
1s
2
2s
2
2p
2
x
2p
1
y
2p
1
z

A vízben a hidrogénok 1s elektronjai az oxigén 2p
y
és 2p
z
elektronjaival kapcsolódnak össze. Mivel
a p elektronpályák derékszöget zárnak be egymással (lásd a 4a. ábrát), így 90°-os kötési szöget
feltételezhetnénk. Ugyanakkor a kísérletek azt bizonyították, hogy a kötés szöge 104°. Elméletileg
ezt a hibrid pályákon lévő szabad elektronokkal magyarázzák.

4a. ábra. A hidrogénkötés szöge
A kombinált vagy más néven hibrid elektronpályák akkor alakulnak ki, mikor a 2s pályán lévő
elektronokat gerjesztjük s azok az alaphelyzetből a 2p elektronpálya energetikai szintjére jutnak. Az
új hibrideket sp
3
-nak nevezzük, mivel azok egy s és három p pályából állnak. (lásd a 4b. ábrát)
357


4b. ábra. A hibrid és nem hibrid pályák
A hibrid sp
3
pályák a térben a központi atomtól kiindulva a négy csúcs felé tetraéder formát vesznek
fel. Ha a pályák egyenlők, akkor a kötések szögei a tetraéder geometriájára jellemző 109°28'-os
szöget vesznek fel. A víz esetében két pályát szabad elektronok foglalnak el. (lásd a 4c. ábrát)

4c. ábra. A metán- , ammónia- és vízmolekula geometriája
Ez a két szabad elektron, mely egy atommag körül kering, nagyobb taszító hatással rendelkezik,
mintha két különböző atommag körül keringenének. Ez 109°-nál nagyobbra növeli a
szabadelektronok pályája közötti szöget, mely viszont összébb nyomja a kötött elektronok pályáját
104°-ra. Az ammónia (NH
3
) esetében, ahol csak egy szabadelektron van, a taszítás nem olyan nagy
és a kötések szöge 107°. A szén a hidrogénnal rendszerint tetraéder alakzatot formál, így alakítva ki
358

a legegyszerűbb gázt, a metánt (CH
4
) (lásd a 4c. ábrát és a 8.ábrát). A szabadelektronok taszítása
hatással van a töltéseloszlásra és meghatározza a kovalens kötés polaritását is.
Ennek a szabadalomnak az az újítása, hogy a vízmolekulák energiaszintjét manipuláljuk
elektronikus eszközökkel úgy, hogy a vízmolekulákat átalakítjuk tetraéder alakúra. A
következőkben ezt mutatjuk be.

2. rész - Elektrodinamika (tiszta víz)
A tiszta vízben történő reakciók arányát és idejét, az 1., 2. és 3. részegység elektrodinamikáját és
azok együttműködését fogjuk itt ismertetni. A sósvízben lejátszódó reakciókat a 3. részben fogjuk
tárgyalni. Az 1. részegység kimenete automatikusan követi az itt felsorolásra kerülő hét
reakcióállapotot ("A" - "F") azáltal, hogy változtatjuk a rezonanciafrekvenciát, hullámformát,
áramerősséget, feszültséget és impedanciát. Nem szükséges mind a hét reakcióállapot a rendszer
gyakorlati alkalmazása során, de itt megemlítjük őket a teljesség kedvéért. Ez a hét reakcióállapot
csak a tiszta víz elektrolízise esetén van jelen.
"A" ÁLLAPOT
A 2. részegység 1. részegységgel való száraz töltése
Ahhoz, hogy az új rendszer beinduljon, az 1. részegység kimenetét rákötjük a 2. részegység
elektródáira úgy, hogy még nincs víz a 3. részegységben. Ekkor a következő elektromos
paramétereket figyelhetjük meg:
A kimeneti áram (I) értéke (száraz) terhelésnél: 0 - 25 mA
A kimeneti feszültség (E) értéke (száraz) terhelésnél: 0 - 250 V (váltófeszültség)
Nincs torzulás az amplitúdó modulált (AM) jelben vagy a szinuszos vivőhullámban, melynek
frekvenciája f
c
'
59 748 Hz és 66 221 Hz közötti tartományban mozog. Ennek átlagértéke f
cátl
= 62
985 Hz.
A vivőhullám f
c
frekvenciája a kimeneti teljesítmény függvényében változik oly módon, hogy az
áram növekedésével a frekvencia csökken. Az AM hullámformát az 5. ábrán láthatjuk.
359


5. ábra. Amplitúdó modulált vivőhullám
Itt jegyezzük meg, hogy az elektromos függvénygenerátor automatikus erősítésszabályozással van
ellátva, mely az AM értékét 0 %-ról 100 %-ra, majd 100 %-ról 0 %-ra változtatja egyenlő arányban
minden 3 másodpercben. Ez a 3 másodperces ciklus megegyezik a 3. részegységben lévő víz atomi
szintű pörgés relaxációs idejével (tau/sec). Ennek a hatását a későbbiekben még részletesebben
megtárgyaljuk.
Összefoglalva, a következő dolgokat figyelhetjük meg száraztöltésnél:
Az 1. részegység integritását
A 2. és 3. részegység koaxiális elektródáinak és az üvegszerű kerámiának az integritását
Az elektródák és a kerámiafelületek elektrosztatikus tisztítását

"B" ÁLLAPOT
Az 1. 2. és 3. részegység kezdő műveletei, miután a készüléket tiszta vízzel feltöltöttük. Nincs
jelentős elektrolízis a "B" állapotban.
- Az 1. részegység kimeneti szinusz hulláma fodrozódó négyszöghullám formáját veszi fel a víz RC
állandójának a változásakor.
- Ezen kívül, a 3. részegységben a víz polarizációjának hatására egy "nyílt áramkörös" reverzálható
(visszafordítható) küszöbhatás jelentkezik, mely félhullámos egyenirányításhoz és pozitív
unipoláris (egysarkú, egypólusú) impulzusok megjelenéséhez vezet.
- A 2. részegységben elkezdődik az elektródák polarizálódása, mely az igazi elektrolízis "előjátéka".
Ennek bizonyítéka a hidrogén és oxigéngázok buborék formájában történő megjelenése.
A fodrozódó négyszöghullámok megjelenése.
1. fázis. Az "A" állapotú száraztöltés végén az 1. részegység kimenete a következő értéket veszi fel:
I = 1 mA, E = 24 V (VF), f
c
= 66 234 Hz.
360

2. fázis. Ezt követően vizet csepegtetünk a 3. részegység vízcellájába, míg a vízszint el nem éri a
központi elektróda "1" tetejét (lásd a 3. ábrát), elfedi azt, majd a felső külső elektróda "2" belső
felületével érintkezik. Amint a két elektródát összekötöttük a vízzel, a következő eseménysor
játszódik le:
3. fázis. f
c
leesik 66 234 Hz-ről 1272 Hz és 1848 Hz közötti értékre. Az áram és a feszültség szintén
leesik és elkezd pulzálni a víz atomi szintű pörgés relaxációs idejével t = 3.0 sec. Az atomi szintű
pörgésrelaxáció jelenlétét az oszcilloszkóp X-Y tengelyén mért hiszterézises görbe bizonyítja.
I = 0 és 0,2 mA értékek között hullámzó t ciklus
E = 4,3 és 4,8 V (VF) értékek között hullámzó t ciklus
A szinuszos vivőhullám átalakul fodrozódó négyszöghullámmá, melynek periódusa a víz RC
állandójával egyezik meg. Az is megfigyelhető, hogy a négyszöghullám magasabb harmonikusai is
jelen vannak (lásd a 6. ábrát).

6. ábra. Fodrozódó négyszöghullám
A fodrozódó négyszöghullám megjelenésével a 3. részegységet borító üveglapon lecsapódó
páraként a hidrolízis küszöbe észlelhető (de csak gyengén), melyet kis nagyítású mikroszkópban
meg is láthatunk.
4. fázis. A víz RC állandójának megváltozását egy másik hatás is követi, vagyis a vivőhullám
félhullámmá történő egyenirányítása. Ez a külső elektródánál a vízmolekulák tetraéder formájú
magas szintű polarizációjára utal.
A már említett fodrozódó négyszöghullámok és a kis mennyiségű pára megjelenésén kívül a
reverzibilis hidrolízis küszöb jelenléte is megfigyelhető. Ezt egy, az 1. és 2. részegységek közötti
nyílt áramkörrel tesztelhetjük, vagyis amikor nem folyik áram az elektródákon keresztül. Ezt úgy
érhetjük el, hogy a két elektróda között a vízszintet lecsökkentjük vagy megszakítjuk az áramkört az
1. és 2. részegységek között, miközben az 1. részegység be van kapcsolva és oszcillál.
A nyílt áramkör létrehozását követően azonnal megfigyelhetjük a következő hatásokat:
(a) Az f
c
vivőhullám frekvenciája a 4. fázisból 1272 Hz-re ugrik, majd 1848 Hz-re, végül pedig
6128 Hz-re változik.
(b) A multiméterrel mért áram és a feszültség nullára esik, de az oszcilloszkóp továbbra is mutatja a
csúcstól csúcsig (p-p) mért feszültség jelenlétét, a hullámforma pedig egy érdekes dolgot mutat. A
fodrozódó négyszöghullámok eltűnnek és a helyükre unipoláris impulzusok lépnek (lásd a 6a.
ábrát).
361


6a. ábra. Unipoláris impulzusok
Az unipoláris impulzus frekvenciája körülbelül 5000 Hz-en stabilizálódik. Az unipoláris
impulzusok feszültsége 0 és 1.3 volt között változik 3.0 másodperces t-val.
Tehát a vízmolekulák feltöltődnek és kisülnek a rájuk jellemző 0,0002 másodperces RC időállandó
frekvenciáján. Itt meg kell említenünk, hogy a tiszta víznek nagy a dielektromos állandója, ez teszi
lehetővé az imént leírt jelenséget. A feszültség pulzáló amplitúdómodulációját a hidrogén nukleáris
pörgés relaxációs ideje határozza meg, ahol t = 3.0 sec. A pozitív impulzuscsúcsokat negatív
utófeszültség követi. Ezek az impulzusformák megegyeznek minden idegrendszerrel rendelkező
élőlény klasszikus idegi impulzusaival.
5. fázis. Az elektrolízis reverzibilis küszöbhatását csak mellékesen említettük meg, mivel ez a 2.
részegység elektródáin megjelenő hatásokat tükrözi. A "B" állapotban megjelenő legfontosabb
hatás az, hogy az elektródák polarizálódnak. Ezt kiterjedt kísérletekkel ellenőriztük különböző
folyadékok esetében és azt kaptuk, hogy a külső elektróda belső felülete (lásd a 3. ábrán a "3" jelet)
negatív töltésű lesz. (lásd még a 7. ábrát)

362

7. ábra. Ioneloszlás a negatív elektródánál.

Az elektródák polarizációs hatásai a 2. és 3. részegységek közötti illesztésnél.
Az 1. részegység t ciklusidejű meghajtó impulzusaival - melyek az elektródák polarizációját
okozzák - egyidőben a 3. részegységnél is van egy olyan tevékenység, mely energizálja és belépteti
a vízmolekulákat egy magasabb energetikai szintre. Ez a 104°-os kötési szöget 109°28'-os tetraéder
alakú kötéssé alakítja (lásd a 8. ábrát).

8.ábra. A víz tetraéder alakú kötéspályái
Ez az elektromos pumpáló hatás a legfontosabb dolog és ennek a találmánynak az újdonságát
tükrözi számos okból kifolyólag. Először is, a vízmolekulák tetraéder formába történő átalakítása
lecsökkenti azok stabilitását, ezáltal fogékonnyá téve azokat a rezonanciafrekvencián vagy
frekvenciákon történő lebontásra. Másodszor, a vízmolekulák polarizációjának növelésével az
oxigénnel összekapcsolódó S- szabadelektronokat elektromosan még negatívabbá tesszük, a gyenge
S+ hidrogénatomokat pedig pozitívabbá. (lásd a 9. ábrát)

363

9.ábra. A vízmolekulák illusztrációja
Mint majd bemutatjuk, a külső elektróda negatívabbá válása a belső elektróda pozitívabbá válását
eredményezi. Amint a tetraéder alakú vízmolekula polaritása növekszik, a tetraéder két S+ csúcsa és
a negatívan töltött elektróda felületén lévő Helmholtz réteg között taszítóerő jelentkezik (lásd a 7.
ábrát). Ez a hatás a vízmolekulákat "beállítja" a mezőben, mely a vízbontásnál katalizáló szerepet
tölt be, így növelve az oxigénatomok kiválását a vízmolekulákból, s mindezt a lehető
legalacsonyabb energiaszinten. A 10. ábrán megtekinthetjük, hogyan működik a "beállítási
tényező".

10. ábra. A hidrogén jóddal történő összeütközésének termékeny és terméketlen összeütközése
A "B" állapot végén a feltételek megértek a víz nagyon jó hatásfokú elektrolízisére.

"C" ÁLLAPOT
A 109°28'-os tetraéderalakú vízmolekulák létrehozása a "C" állapotban történik azáltal, hogy a vizet
energizáljuk és polarizáljuk az összetett hullámformák frekvenciáinak generálásával.
A "B" állapot 3. fázisában az áramot (automatikusan) I = 1 mA-ra, a feszültséget pedig E = 22 V
(VF) -ra állítjuk, ami azt eredményezi, hogy a fodrozódó négyszögjel-impulzusok helyére
fodrozódó fűrészfogjel lép. A vivőhullám alapfrekvenciája f
c
= 3980 Hz lesz.
Ez a hullámforma most automatikusan átalakul a víz optimális hatásfokú elektrolíziséhez szükséges
formájúvá, amint azt a 11. ábrán láthatjuk.
364


11. ábra. Az optimális hatásfokot biztosító hullámforma
A 11. ábrán az alap vivőfrekvencia f
c
= 3980 Hz, annak modulációs harmonikusai pedig a
következők:
1. harmonikus: 7 960 Hz
2. harmonikus: 15 920 Hz
3. harmonikus: 31 840 Hz
4. harmonikus: 63 690 Hz
Azt gondoljuk, hogy a 4. harmonikus hatására a vízmolekulák tetraédereinek mind a négy csúcsa a
megfigyelt négy harmonikus frekvencia egyikével rezonál. Azt is gondoljuk, hogy a külső elektróda
kombinált negatív taszító ereje a most ismertetett rezonanciafrekvenciákkal együttműködve bontja
le a vizet hidrogén- és oxigéngázokra. Ezt a következtetést a kisnagyítású mikroszkóppal végzett
megfigyelésekből vontuk le. A hidrogénbuborékok az elektróda szélén "4" (lásd a 3. ábrán) kezdtek
megjelenni. Ezt követően a buborékok egy nagyon rendezett módon, gyöngylánc szerűen és
centripetálisan (mint a kerék küllői) kezdtek a központi elektróda "1" (lásd a 3. ábrán) felé áramolni.
A 12. ábrán ezt a jelenséget láthatjuk felülnézetből.

12. ábra. A hidrogéngázok láncszemformációja
Az 1.részegység kimeneti jelének csökkentésével a víz elektrolízisének küszöbértéke - amit a 3.
részegység tetejére helyezett üveglapon megjelenő kis páracseppek megjelenése jelez - a következő:
I = 10 mA, E = 10 V, P = 100 mW
Alkalmanként ez a küszöbérték lecsökkenhet a következő értékre:
I = 1 mA, E = 2.6 V, P = 2.6 mW
365

Ez a "C" állapotú hidrolízis küszöb nem figyelhető meg közvetlenül a vízben, mivel még nincs
buborékképződés. Ezért kell üveglapot helyezni a vízcella tetejére, amin lecsapódnak a keletkezett
gázok.

"D" ÁLLAPOT
A hatékony elektrolízis folyamata a "D" állapotban lelassul, mivel egyfajta akadálypotenciál alakul
ki, mely leblokkolja az elektrolízist - az alkalmazott teljesítménytől függetlenül.
Egy tipikus kísérlettel mutatjuk be az akadályhatás kialakulásának problémáját. Az 1., 2. és
3.részegység a következő paraméterekkel rendelkezik:
I = 1 mA, E = 11,2 V, P = 11,2 mW
Ezzel a teljesítménnyel körülbelül 0,1 cm
3
/perc hidrogéngázt termelhetünk 1 atmoszféra nyomásnál
és 289 K (16°C) hőmérsékleten. Az is megfigyelhető, hogy az f
c
2978 Hz-ről 6474 Hz-re növekedik
27 perc alatt. Az áram és a feszültség szintén növekedett az idő múlásával. A 27. percben az
akadályhatás leállította az elektrolízist. Ezt mutatja be a 13. ábra.

366

13. ábra. Az akadályhatás kialakulása és annak megszüntetése a 2. és 3. részegységek mechanikai
megcsapolásával

"E" ÁLLAPOT
Az akadályhatás anatómiája.
Terület "A": A hidrolízis aktív és hatékony
Terület "B": Az akadályhatást előidézhetjük azzal, hogy az ujjunkkal hozzáérünk az
elektrolizálóhoz, de spontán módon is előidéződik egy bizonyos idő elteltével.
- (a) fázis. Az áram 1 mA-ről 30 mA-ra nő, a feszültség pedig 22 V-ról 2,5 V-ra esik.
- (b) fázis. Ha a 2. részegységhez hozzáérünk, akkor a folyamat megfordulhat a következő módon:
Az áram 30 mA-ről 10 mA-re esik, a feszültség pedig 5 V-ról fellövell 250 V-ra .
Az (a) és (b) fázis alatt a hidrolízis teljesen leáll. Mikroszkóppal megfigyelhetjük, hogy a külső
elektróda belső felülete vastagon be van vonva hidrogénbuborékokkal. Ennek az az oka, hogy a
hidrogéngáz buborékok csapdába estek az elektromosan szigorított rétegnél, mivel a vízmolekulák
tetraéderei úgy fordultak el, hogy az S+ hidrogéncsúcsok beléptek a Helmholtz rétegbe és az
elektróda elektromosan negatív töltése elnyelte őket. Ez az S- szabadelektron csúcsokat az
elektromosan szigorított réteg felé fordítja. Ez a folyamat viszont megköti az újonnan kialakuló H+
ionokat, ami leblokkolja a reakciót. (lásd a 7.ábrát)
H
+
+ H
+
+ 2e
-
=> H
2
(gáz)

"F" ÁLLAPOT
Terület "C": Úgy találtuk, hogy az akadályhatást viszonylag egyszerűen feloldhatjuk.
(a) Az 1. részegységből a 2. részegységbe menő elektródákat meg kell fordítani és/vagy
(b) Mechanikailag meg kell csapolni a 3. részegység celláját T/2 = 1,5 sec/csapolás sebességgel.
Ezek a hatások a 12. ábrán lettek bemutatva és a következő módon módosította az akadály
potenciálját: E = 250 V-ról leesik 4 V-ra, az áram 10 mA-ről leesik 1 mA-ra, a teljesítmény pedig 4
mW (a végső stádiumban).
Az akadályhatás feloldásával az elektrolízis újraindul, amit az újból kialakuló buborékok jeleznek.
Az akadályhatás problémáját a gyakorlatban a tiszta víz nagy dielektromos állandójának
csökkentésével lehet megoldani, azaz só vagy lúg (NaCl, KOH stb.) hozzáadásával. Ez megnöveli a
víz vezetőképességét. Az optimális hatásfok elérése érdekében azonban a sótartalom ne haladja meg
a tengervíz sótartalmát, azaz 0,9%-ot. A 3. részből megértjük majd, hogy a vízoldat nem tiszta víz.

3. rész - Termodinamika (sós víz)
Bevezetés (mostantól kezdve a víz szó alatt a sós vizet értjük).
367

Az 1., 2. és 3. részegység gyakorlati alkalmazását ebben a részben tárgyaljuk.
A kémiai reakciókban a résztvevő atomok új kötéseket hoznak létre, melyek eltérő elektromos
konfigurációkkal rendelkeznek. Az energia-kibocsátó reakciókat exergonikusnak nevezzük, mivel
az eredményül kapott kémiai kötéseknek kevesebb az energiatartalmuk, mint a reakcióban
résztvevő elemeknek. Az energia-kibocsátás leggyakrabban hő formájában történik. Az energia-
megmaradás törvényének értelmében energiát, akárcsak anyagot nem lehet se létrehozni, se
megsemmisíteni. A kémiai reakció során kibocsátott hő plusz a termék alacsonyabb energiaszintje
egyenlő a reakcióban résztvevő elemek energiatartalmával. A hidrogén elégetése, melynek során
kialakul a víz, nagyon gyors folyamat.
2H
2
+ O
2
=> 2H
2
O - AH 68,315 Kcal/mól (ez enthalpia, vagyis az állandó nyomáson
megjelenő égéshő)
A vízmolekulák kémiai kötésének alacsonyabb az energiaszintje, mint a hidrogén- és
oxigéngázoknak. A magas energiaszintű molekulák öröklötten instabilak.
A 14a. ábrán a hidrogén- és oxigéngázok egyesülését láthatjuk, miközben hőt bocsátanak ki és újból
vizet alkotnak.

14a. ábra. Exergonikus reakció. A reakció termékének alacsonyabb a potenciális energiája, mint a
reakcióban résztvevő elemeknek, ezért energia szabadul fel
A 14b. ábra a víz elektrolízis során történő hidrogénra és oxigénra bontásakor keletkező
endergonikus reakciót mutatja. Figyeljük meg, hogy a két reakció energiaszintje között
potenciálkülönbség van.

368

14b. ábra. Endergonikus reakció. A reakció termékének magasabb a potenciális energiája, mint a
reakcióban résztvevő elemeknek, ezért energiafogyasztás lép fel
A 14c. ábra bemutatja, hogy ez a potenciális energia két komponensből áll. A nettó felszabaduló
energiát Gibbs függvénynek, azaz AG-nek nevezzük, a reakció (égés) beindításához szükséges
energiát pedig aktiválási energiának nevezzük. A kettő összege a teljes felszabadult energia.

14c. ábra. Exergonikus reakció. Az aktiválási energia olyan akadály, amin túl kell haladni a reakció
folytatása érdekében. Ez az energia "szikra" formájában érkezik, ami beindítja az égést.
A Gibbs függvény a H entalpia és S entrópia függvénye.
G = H-T S (ahol T a termodinamikus hőmérséklet)
Az elektrokémiai cella állandó hőmérsékleten és nyomáson reverzibilis módon működik, az
elektromos vagy nettó munka így:
AG = -W
e

Ahhoz, hogy ez a folyamat reverzibilis lehessen, egy nyitott áramkörre van szükségünk, amelyben
nem folyik áram és az elektródák közötti E potenciálkülönbség:
AG = -z * F * E
ahol:
F - a Faraday állandó, mely az Avogadro féle szám (N
A
= 6,022045 * 10
23
/ mól) és az elektron
töltésének e = 1,602 189 * 10
-19
C szorzata
z - az átvitt elektronok száma.
Az elektrolízis hatásfoka elérheti a 100 %-ot is, mivel optimális működési feltételek mellett, az
elektrolízis során elméletileg elérhető maximális hatásfok az energia-bemenet 120 %-a lehet. Ennek
a fizikai alapja a következő.
Az elektrolízis energetikai hatásfokát a következőképpen határozhatjuk meg: Az energia hatásfoka
az elektrolízis terméke során felszabadult energia és a hatékony elektrolízishez szükséges energia
aránya. Vegyük a következő folyamatot:
H
2
(gáz) + (1/2)O
2
(gáz) => H
2
O (folyadék)
A folyamat által normál körülmények mellett (ahol: (1) az atmoszférikus nyomás 760
higanymilliméter és (2) a hőmérséklet = 298,16 K = 25 °C = 77 °F) felszabadított energia 68,315
369

Kcal és számszerűleg egyenlő az entalpikus változással (AH). Ugyanakkor állandó hőmérsékleten
és nyomáson a minimálisan szükséges energia egyenlő a Gibbs féle energiacserével (AG).
A termodinamika első és második törvénye izotermikus változások esetén:
AG = AH - T * AS
ahol:
AS - a reakció során fellépő entrópia változást jelöli.
A Gibbs féle szabad energiaváltozás kapcsolatban áll az elektrolízishez szükséges feszültséggel (E).
Faraday egyenlete szerint:
E = (AG / 23,06 * n) Volt
ahol:
AG - Kcal/mól-ban van megadva,
n - az egy mól elektrolizálandó vízben lévő elektronok száma, számszerű értéke 2.
Atmoszférikus nyomásnál és 300 K hőmérsékleten AH = 68,315 Kcal/mól H
2
O és AG = 56,62
Kcal/mól H
2
O. Ebből következik, hogy az elektrolízis hatásfoka 300 K hőmérsékleten körülbelül
120 %.
AH / AG = 68,315 / 56,62 = 120 %
Amikor H
2
és O
2
gázokat hozunk létre az elektrolízis során, az elektrolizáló tartálynak el kell
nyelnie a környezet hőjét, csak így maradhat a folyamat állandó hőmérsékleten. Ez az elektrolízis
során létrejövő környezeti hőelnyelés a végső válasz az energiaátalakulás hatásfokára, melynek
értéke egynél nagyobb.
A jelen találmány hatásfokát a következőkben tárgyaljuk.

4. rész - Termodinamikai hatásfok
A tudományos számítások elveit használjuk fel, melyek a rendszer teljes energiafelhasználásának
(bemenet) és a rendszerből kinyert teljes energia vagy munka (kimenet) pontos mérésein alapulnak.
q = E
kimenet
/ E
bemenet
<= 1.
Az 1. részegység energia kimenete váltakozó áram, mely egy nagyon nemlineáris terhelésre, azaz a
vízoldatra csatlakozik. Ez a váltóáram generátor (1. részegység) úgy lett tervezve, hogy a
csúcsterhelésnél van rezonanciában és a vektordiagramok azt mutatják, hogy a kapacitív reaktancia
és az induktív reaktancia majdnem 180°-os fáziseltolásban van egymással. Ezek szerint a kimeneti
teljesítmény reaktív, az energiaveszteség pedig nagyon kicsi. A most ismertetésre kerülő kísérletben
a hangsúly azon volt, hogy minimális bemenő energia mellett maximális legyen a gáztermelés.
A 2. és 3. részegységek által felhasznált energia legpontosabb mérését a P teljesítmény wattokban
történő megmérésével érhetjük el. azaz a 2. részegységen megmért átlagfeszültség négyzetgyökének
370

és a rendszerben folyó átlagáram négyzetgyökének a mérésével. A nagy hatásfokú hidrolízis
kísérletek során, melyeknél a vízben 0,9 % = 0,1540 mól koncentrációjú sóoldat volt, a következő
eredményeket kaptuk:
Az áram négyzetgyöke I = 25 mA - 38 mA (0,025A-0,038A)
A feszültség négyzetgyöke E = 4 V-2,6 V
Az áram és a feszültség arányai sok mindentől függnek, például a központi és a külső elektródák
közötti távolságtól, a víz dielektromos tulajdonságaitól, a víz vezetőképességétől, az izotermikus
feltételektől, a felhasznált anyagoktól stb. A fentebb látható áram- és feszültségértékek ezen
különböző feltételek paramétereinek a kombinációi. Az áram négyzetgyökének és a feszültség
négyzetgyökének a szorzata a wattban mért teljesítmény P.
P = I * E = 25 mA * 4,0 V = 100 mW (0,1 W)
P = I * E = 38 mA * 2,6 V = 98,8 mW (0,0988 W)
Ezen a teljesítményszinten a rendszer rezonanciafrekvenciája 600 Hz ± 5 Hz. A hullámforma
harmonikustartalmát oszcilloszkóppal, az atomi mágneses relaxációs időt pedig egy X-Y
oszcilloszkópon figyeltük meg. Az összes kísérlet során az 1., 2. és 3. részegységeknél alkalmazott
teljesítmény 98,8 mW és 100 mW közötti tartományban volt.
Az SI mértékegység rendszerben 1 wattmásodperc (Ws) pontosan egy Joule-lal (J) egyenlő.
A rendszer energia kimenete a két gáz, hidrogén (H
2
) és oxigén (1/2 O
2
), melynek mennyiségét két
különböző laboratóriumban is megmértük.
A H
2
és 1/2 O
2
gázok térfogata normális nyomás és hőmérsékletviszonyok mellet lett megmérve
cm
3
/perc-ben, akárcsak a többi előforduló gáz tartalma, mint például a levegő oxigén, nitrogén,
argon, szén-monoxid, szén-dioxid, vízpára stb. tartalma.

5. rész - A folyékony halmazállapotú víz endergonikus lebontása
A folyékony halmazállapotú (sós)víz endergonikus lebontásának termodinamikai hatásfoka 754 -
750 higanymilliméteres nyomáson és 25 °C = 77 °F = 298.16 K hőmérsékleten a következő reakció
alapján lett meghatározva:
H
2
O(folyadék) => H
2
(gáz) + 1/2 O
2
(gáz) + AG 56,620 Kcal/mól
Mint már korábban említettük, AG a Gibbs függvény (lásd a 14b. ábrát). A Kcal átalakítása Joule-ba
a következő egyenlet alapján történik:
1 Kcal = 4,1868 J.
AG = 56,620 Kcal * 4,1868 J = 236,954 J/mól H
2
O (folyadék) (ahol 1 mól
= 18 gms).
AG az a szabadenergia, ami a H
2
O-ból történő H
2
és 1/2 O
2
előállításához szükséges.
371

A számítások egyszerűsítéséhez az 1 cm
3
H
2
O-ból előállított H
2
és 1/2 O
2
gázok termeléséhez
szükséges energiát is meghatároztuk. V = 22,400 cm
3
gáz van 1 mól H
2
O-ban. Ezért:
AG / V = 236,954 J / 22,400 cm
3
= 10,5783 J/cm
3

1 cm
3
H2O gáz folyékony vízből történő felszabadításához, ahol H
2
= 0,666 térfogatrész és 1/2 O
2
=
0,333 térfogatrész, a szükséges elektromos energiát a következőképpen tudjuk meghatározni. Mivel
P = 1 Ws = 1 Joule, és V = 1,0 cm
3
gáz = 10,5783 Joule, így:
P * V = 1 J * 10,5783 J = 10,5783 J = 10,5783 Ws
Mivel a 30 percig tartó kísérlethez 100 mW (0,1 W) teljesítményt használtunk fel, az ideális (100
%-os hatásfokú) gáztermelés:
0,1 Ws * 60 sec * 30 min = 180,00 Joule (30 perc alatt)
A teljes gáztermelés ideális 100 %-os hatásfoknál:
180,00 J / 10,5783 J/cm
3
= 17,01 cm
3
H
2
O (gáz)
A 17,01 cm
3
H
2
O gázban lévő hidrogén mennyisége:
17,01 cm
3
H
2
O(g)*0,666 H
2
(g) = 11,329 cm
3
H
2
(g)
17,01 cm
3
H
2
O(g)*0,333 1/2 O
2
(g) = 5,681 cm
3
1/2 O
2
(g)
A mért tényleges gáztermelés a következő volt:
Mért átlag = 10,80 cm
3
H
2
(g)
Mért átlag = 5,40 cm
3
1/2 O
2
(g)
Teljes átlag = 16,20 cm
3
H
2
O(g)
Az elektrolízis hatásfoka tehát a következő:
q = H
2mért
/ H
2ideális
= 10,80 / 11,329 = 95,5 %

6. rész - Energia kibocsátás
A hő vagy elektromosság formájában történő teljes energia kibocsátás az exergonikus reakció
során:
H
2
(g) + 1/2 O
2
(g) => H
2
O(pára) - AH = 68.315 Kcal/mól (AH = 286,021
J/mól)
1 cm
3
H
2
O (folyadék) teljes energiája:
1 cm
3
AH = 286,021 J/mól / 22,4 cm
3
/mól = 12,7687 J/cm
3
H
2
O
(folyadék)
Ebből következik, hogy:
H
2
= 12,7687 * 0,666 = 8,509 J/0,66 cm
3
H
2

O
2
= 12,7687 * 0,333 = 4,259 J/0,33 cm
3
1/2 O
2

A gázokból nyert energia:
16,20 cm
3
H
2
O (g) * 12,7687 J/cm
3
H
2
O = 206,8544 J.
372

A teljes energiaátvitelt tehát a következőképpen írhatjuk le:
Exergonikus / Endergonikus = q = -AH / +AH = 206,8544 J / 180,000
J = 1,14919 = 114,92 %
A bemeneti és kimeneti energiák egyenlege ezek szerint a következő:
n = (-AH) - (+AG) = 206,8544 J - 180 = + 26,8544 J

Az adott találmánynál a gázt egyből felhasználjuk, így nincs szükség a folyadékosításra, tárolásra és
szállításra, ezért az nagyon jó hatásfokon állít elő hidrogén és oxigéngázokat a mindenütt könnyen
fellelhető vízből.

A bevezetőt Thomas C. Kramer itt olvasható írásából, a szabadalmat pedig innét vettem.
A csöves elektrolizáló megépítésével kapcsolatban itt találsz egy-két hasznos segítséget.

Csöves elektrolizáló készülék

Az elektródák, mint pl. Puharich szabadalmában is láttuk nem csak sík, hanem hengeres alakúak is
lehetnek. Az itt következő leírás azt részletezi, milyennek is kell lennie egy jó hatásfokú csöves
elektrolizálónak. Itt csak az elektródák elkészítését fordítottam le gondolatébresztőnek, de Te
olyanra készítheted az egész elektrolizálót, amilyennek szeretnéd.

Mivel az autó motorja határozza meg a hidrogén és oxigéngázok szükséges mennyiségét, mely
változó, ezért azt javaslom, hogy olyan nagyra méretezd az elektrolizálót, amilyen nagyra csak
gyakorlatilag teheted. A 4,5"-os (114 mm) maximális külső átmérőjű PVC cső már adott. Az
általam javasolt minimális hossz 10" (254 mm). A maximális hossz a motortérben lévő helytől
függ, de a strukturális integritás miatt korlátozzad max. 18"-ra (457 mm). Gondosan elemezd a
motorteret, hogy biztosan legyen elegendő hely az elektrolizálónak. Ha nincs hely, akkor
csökkentsd az elektrolizáló méretét - de ne legyen kisebb 10"-nál (254 mm) - esetleg helyezd el a
csomagtartóban, vagy a műszerfal alatt, de attól olyan messze, amennyire csak lehetséges.

Az elektródák
Az elektrolizáló magasságának meghatározása után szerezzél be egy 3,5"-os (89 mm) külső
átmérőjű saválló acélcsövet, melynek a falvastagsága 0,04" (1 mm) és 0,063" (1,6 mm ) között van,
a hossza pedig 5"-lal (127 mm) rövidebb, mint az elektrolizáló. Az elektródák javasolt anyaga T-
304-es saválló acél. Ez a cső fogja alkotni a külső elektródát.
373

A következő lépés a belső elektróda méreteinek meghatározása, melyhez a külső elektróda külső
átmérőjét vesszük alapul. Az elektródacsövek közti távolság 0,045" (1,1 mm). Ez a résméret
biztosítja a legoptimálisabb gáztermelést .
A külső elektróda vastagságát szorozd meg kettővel és a kapott eredményt jelöld 'A'-val. Ha például
a falvastagság 0,05" (1,25 mm), akkor 'A' 0,100" (2,5 mm) lesz.
Adjál 0,090"-t (2,2 mm) az 'A' értékhez (az elektródák közötti távolság kétszeresét) és az így
kapott eredményt jelöld 'B'-vel. Ha tehát 'A' értéke 0,100" (2,5 mm), akkor 'B' értéke 0,190" (4,8
mm) lesz.
A 'B' értékét vond ki 3,50"-ből (89 mm) és az eredményt jelöld 'C'-vel. Ha 'B' értéke 0,190" (4,8
mm) volt, akkor 'C' értéke 3,31" (84,2 mm) lesz.
A belső cső átmérője tehát a 'C' értékeként kapott 3,31" (84,2 mm) kell legyen. Ha ilyen átmérőjű
saválló csövet nem sikerül beszerezned, akkor a hozzá legközelebbi értéket válaszd.

Az 1.táblázatba beírhatod a külső cső átmérőjét és annak falvastagságát valamint a csövek közötti
távolságot és az kiszámolja a belső cső szükséges külső átmérőjét a következő egyenlet alapján:
B_Cs_K = K_Cs_K - ( 2 * ( Vastagság + Rés ) )
ahol:
B_Cs_K: Belső cső külső átmérője
K_Cs_K: Külső cső külső átmérője
Rés: Csövek közötti rés
Vastagság: Külső cső falvastagsága
Külső cső külső
átmérője
Külső cső falvastagsága Csövek közötti rés
Belső cső külső
átmérője
mm mm mm
NaN mm
1.táblázat. Az elektrolizáló belső csőátmérőjének kiszámítása

A 2.táblázatba beírhatod a belső cső külső átmérőjét és a külső cső falvastagságát valamint a csövek
közötti távolságot és az kiszámolja a külső cső szükséges külső átmérőjét a következő egyenlet
alapján:
K_Cs_K = B_Cs_K + ( 2 * ( Vastagság + Rés ) )
Belső cső külső
átmérője
Külső cső falvastagsága Csövek közötti rés
Külső cső külső
átmérője
mm mm mm
NaN mm
2.táblázat. Az elektrolizáló külső csőátmérőjének kiszámítása
374


A 3.táblázatba beírhatod a külső cső külső átmérőjét és annak falvastagságát valamint a belső cső
külső átmérőjét és az kiszámolja a csövek közötti rés méretét a következő egyenlet alapján:
Rés = ( K_Cs_K - ( 2 * Vastagság ) - B_Cs_K ) / 2
Külső cső külső
átmérője
Külső cső falvastagsága
Belső cső külső
átmérője
Csövek közötti rés
mm mm mm
NaN mm
3.táblázat. Az elektrolizáló csövei közti rés kiszámítása


Az 1.ábrán megadott módon fúrjál 8 db 1/4"-os (6 mm) átmérőjű lyukakat a külső és a belső
elektróda alsó felébe, melyek egymástól 45°-ra vannak elhelyezve. A lyukak középpontját a cső
szélétől 11/32"-ra (8,7 mm) helyezd. Dugjál a csövekbe egy megfelelő átmérőjű farúdat, hogy az
ellen tartson fúrás közben. A lyukakat sorjázd le a fúrás végeztével.
A rozsdamentes acél fúrásához a legjobb, ha szénacélból készült a fúró feje. Fúrás közben egy kis
olajat is öntsél rá kenésnek. Inkább lassabban fúrjál, nehogy túlmelegedjen a fúró.

1.ábra. Az elektródák alján lyukakat kell fúrni
Ismét csak az 1.ábrán látottak alapján fúrjál 1/8"-os (3 mm) átmérőjű lyukakat az 1/4"-osak mellé.
Ezek középpontjai az elektróda szélétől 3/32"-ra (2,3 mm) legyenek, az egymástól mért távolságuk
pedig 3/8"-os (9,5 mm).
A fúrás befejeztével gondosan tisztítsd le az olajat az elektródákról.
375

A 3/32" (2,3 mm) átmérőjű hegesztő pálcából vágjál le két darab 3" (76 mm) hosszúságú darabot
és reszelővel simítsd el a végeit. Az egyik pálcát hegeszd a belső elektróda belső falához, a másikat
pedig a külső elektróda külső falához úgy, hogy azok párhuzamosak legyenek az elektródák
hosszával. A hegesztés után reszeld le a varratokat és gondosan tisztítsd le az elektródákat, mosd le
meleg vízzel majd töröld szárazra őket.

Az elektrolizáló elkészítésének nagyon részletes leírását angol nyelven innét töltheted le.

Kapcsolódó kísérletek:
Csöves elektrolizáló
Laci csöves elektrolizáló készüléke


Laci csöves elektrolizálóval készített kísérleteit láthatod ezen az oldalon.
A következő képeket küldte el:

1.ábra. Az elektrolizáló teteje a nyomásmérővel (alulnézet)

376


2.ábra. Az elektrolizáló teteje a nyomásmérővel (felülnézet)


3.ábra. Az elektróda csövek

377


4.ábra. Az elektrolizáló tetejéhez lettek erősítve az elektródacsövek


5.ábra. A belső elektróda cső fém mosogatóval lett kitömve

378


6.ábra. A kész elektrolizáló

Laci három kísérletet végzett, ezekről videofilmeket is készített és az alattuk látható szövegeket
mellékelte hozzájuk.
Az első kísérlet eredményei:
"304-es varratos rozsdamentes csövek 40cm hosszúak,
átmérő: 28x1,5 és 21,3x1,5 (1,7mm a légrés a két cső között)
20"-os vízszűrőház
rozsdamentes:
csavarok
acélhuzal
csőbilincs
mosogató a vízben való áramvezetéshez.
sima csapvíz az elektrolit.
12 V 7,2 Ah zselés aksi.
Simán rákötve az aksira, 5A mellet 16 perc alatt termelt 1 liter durranógázt."

A második kísérlet eredményei:
"2%-os NaOH-os csapvíz 32 cm-es csőszakasz 15A 2,5 perc alatt fél liter durranógázt termelt,
ezalatt a csatlakozók túlforrósodtak és kezdett megolvadni a vízszűrőház."

A harmadik kísérletet eredményei:
379

"Kipróbáltam sima csapvizet impulzussal 1 imp. 3 impulzusnyi szünet (tehát a kitöltési
tényező 25%-os) 2,4 A; 20kHz; 15 perc alatt kb. 2dl gáz. Nem győztem kivárni az 1 litert."

A kísérletek eredményeinek táblázatos összefoglalása:
Kísérlet Áram 100 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
1. 5,00 A 1:36 perc 62,5 ml/perc 12,50 ml/perc/amper 18,7 %
2. 15,0 A 0:30 perc 200 ml/perc 13,33 ml/perc/amper 19,9 %
3. 2,40 A 7:30 perc 13,7 ml/perc 5,71 ml/perc/amper 8,5 %

BingoFuel elektrolizáló készülék

Erről az elektrolizáló készülékről már korábban szót ejtettünk, itt azonban részletesen is
megismerkedhetsz a működésével és azzal, hogyan építhetsz Te is ilyen készüléket. Az itt olvasható
anyagot Thomas C. Kramer és J.L. Naudin munkáinak az elegyítésével hoztam létre.


Mindenekelőtt egy kis elmélet. Helyezzünk el egymáshoz közel két elektródát és vezessünk rájuk
nagyfeszültséget vagy nagy áramot. Ez egy elektromos ívet fog eredményezni az elektródák között.
Ha mindezt egy vízzel teli tartályban tesszük, akkor a vízben keletkezik ez az ív, mely annyi
energiát közöl a vízmolekulákkal, hogy azok lebomlanak az őket alkotó hidrogénra és oxigénra. Ez
a folyamat azonban nem csak ionizálja a vízmolekulákat az ív közelében, hanem még nagyon
magas, körülbelül 5000 °C-os hőmérsékletet is létrehoz. Ez a hőmérséklet megközelíti a nap
felszínén mérhető hőmérsékletet, így nem véletlen, hogy ebben a plazmamezőben a molekulák
szétesnek és új formációkat vagy gázokat hoznak létre, sőt, még új elemeket is. Ezt a folyamatot
nevezzük "hideg fúziónak", a plazmareaktort pedig "hideg fúziós reaktornak", ha azt arra a célra
használjuk, hogy az elemeket átalakítsuk. Így lehet létrehozni például aranyat az ólomból, ehhez
380

csak az elektródák közé kell helyezni egy semleges ólomlapot. Ezt már kísérletekkel is igazolták,
bár az így keletkezett arany radioaktív sugarakat bocsát ki. De térjünk vissza a vízautóhoz.
Ez a magas hőmérsékletű plazma hidrogén- és oxigéngázokat termel, ha pedig szén is jelen van a
reakciónál (például ha az elektródák szénből vannak), akkor szén-monoxid, szén-dioxid és más
szénalapú gázok keletkeznek (metán, etán, etilén és acetilén).
A következő táblázatban a keletkezett szintetikus gázok mennyiségi elemzése látható, melyet a
NASA munkatársai végeztek el:
Keletkezett gáz Mennyiség
Hidrogén 46.483 %
Szén-dioxid 9.329 %
Etilén 0.049 %
Etán 0.005 %
Acetilén 0.616 %
Oxigén 1.164 %
Nitrogén 3.818 %
Metán 0.181 %
Szén-monoxid 38.370 %
Összesen 100.015 %
1.Táblázat
A szénalapú elektródák használatánál viszont olyan probléma merül fel, hogy azok fokozatosan
elfogynak, mivel részt vesznek a reakciókban, így egy idő után az elektródák közötti távolság olyan
nagyra nő, hogy az elektromos ív nem tud kialakulni. Ez viszont az elektrolizáló leállását
eredményezi. A probléma egyik megoldása az lenne, ha az elektródák távolságát folyamatosan
tudnánk szabályozni. Ezt a módszert választotta egy Taiwani feltaláló, aki szénelektródák egy
kötegét adagolja folyamatosan, így biztosítva az állandó elektródatávolságot. Jelenleg néhány
kutató azzal kísérletezik, hogy tiszta szenet tesz az elektrolizáló vizébe, ezáltal csökkentve az
elektróda elhasználódását. Ha viszont nem szénelektródákat használunk, akkor olyan fémet kellene
alkalmazni, ami nem olvadna meg ezen a nagyon magas hőmérsékleten, mely akár 5000 °C is lehet.
Ilyen fém viszont nincs. A volfrám olvadáspontja 3410 °C, forráspontja pedig 5930 °C (lásd a
Négyjegyű függvénytáblázatokban).
A másik dolog, amire oda kell figyelnünk, az a keletkezett gázok hőmérséklete, mivel a forró gázok
a motor túlzott felmelegedéséhez vezethetnek. Ha plazmareaktorral akarjuk előállítani az autónk
meghajtásához szükséges szintetikus gázokat, akkor gondoskodnunk kell a reaktorban lévő víz
folyamatos keringetéséről is.
381

Manapság sok elnevezése van ennek a szintetikus gáznak, például: Aquafuel™, Aqualene™,
Magnegas™, TrueFuel™, Carbo-hydrogen™ stb.
Most pedig nézzük meg J.L. Naudin BingoFuel reaktorát.

J.L. Naudin BingoFuel reaktora
A BingoFuel reaktor közönséges csapvízzel van feltöltve és alacsony feszültségen üzemel. Magas
hőmérsékletű (3000 - 4000 °C-os) plazma keletkezik a víz alatt a szénelektródák közötti elektromos
ív következtében. A BingoFuel reaktor által termelt szintetikus gáz oxigén vagy levegő
hozzáadásával nagyon tisztán ég el. Az égéstermék széndioxid és vízpára, úgyhogy ez nagyon
kevés szennyező anyagot termel, ha termel egyáltalán. (Erről a véleményemet lásd
itt.)
Ennek a bioanyagnak a gázosítási folyamata 125 - 150 %-os többletenergiát termel. Amikor viszont
a rendszer teljes energetikáját figyelembe vesszük, beleértve az ultraviola sugárzást, hőveszteséget
stb., akkor a 200 - 400 %-os többletenergia értéket is elérhetjük.
Az itt következő készülék Hillary Eldridge 1898 április 26.-án bejegyzett szabadalma alapján
készült, melynek szabadalmi száma: US603,058.

A BingoFuel reaktort csapvízzel töltjük fel és alacsony feszültségen
( körülbelül 30 V-on ) üzemeltetjük


A BingoFuel reaktor gyújtási állapotai
382



Az itt látható filmben a BingoFuel reaktort láthatjuk működés közben.
A videó megtekintéséhez kattints ide
A következő részben Naudin elmagyarázza, hogyan készíthetünk mi is ilyen reaktort.

A BingoFuel reaktor megépítése
383

A BingoFuel reaktor v1.1 olyan alkatrészekből áll, melyeket könnyen be lehet szerezni bármilyen
víz- és gázszerelvényeket árusító szaküzletben. Semmilyen illesztésre vagy speciális szerszámra
sincs szükség. A fő elem egy egyszerű vízszűrő a hozzá tartozó vízkőoldó betéttel. (Lásd a
következő ábrán.)

A vízszűrő méreteit a következő ábra mutatja.


1.lépés. Szereld ki a fúvókát (a piros gombot) a vízszűrő tetejéből.
384



2. lépés. Helyezd a 20x27-es rézkupakot (anyasapkát) a bemenetre és a 20x27-es anya-anya illesztőt
a kimenetre, ahogy azt a következő ábra mutatja.


3. lépés. Fúrjál egy kis lyukat a 20x27-es anyasapkába és egy csatlakozó segítségével erősíts rá egy
szilikon csövet, majd az anyakupakot csavard rá a készülék tetején lévő kimenetre.


4. lépés. A vízkőoldó tartályból távolítsd el a műanyag rácsot és a kristályokat.
385



A következő ábrán a plazmareaktor-tartály megépítéséhez szükséges alkatrészeket láthatod.

Megjegyzés: Több eres, 1,5 mm2 átmérőjű szilikon szigetelésű vezetékeket használj a bennük folyó
nagy áramerősség okozta túlmelegedés elkerülésére!

A szükséges szénrudakat bármilyen 4.5 V-os zsebtelepből megkaphatod.
386



5. lépés. Szereld össze az alkatrészeket a következő ábra szerint.


6. lépés. Fúrjál egy 6 mm átmérőjű lyukat a műanyag tartály aljától 25 mm-re, majd erősítsd oda a
plazmagyújtót egy 6x25 mm-es csavarral és anyával, ahogy a következő ábrán is láthatod.
387



7. lépés. Helyezd az Ionizáló tartályt az átlátszó víztartályba majd töltsd fel az ionizálót közönséges
csapvízzel.
388



8. lépés. Gyurmával tömd be a vezetékek melletti rést.


A BingoFuel reaktor készen áll a tesztelésre. (A tesztelés módját itt már ismertettük.)

A következő lépés a BingoFuel reaktor gyakorlati hasznosítása. Naudin egy 5 LE-s benzinmotoros
generátor táplálására használta a reaktorban keletkezett szintetikus gázt.

Egy 5 LE-s benzinmotoros generátor táplálása a BingoFuel reaktorral
2003 április 15.-én egy 5 LE-s (160 cm3-es) négyütemű belsőégésű motor (Honda GC160) által
meghajtott elektromos generátorral sikeresen letesztelte J.L. Naudin a BingoFuel reaktorát. Az 5
LE-s belsőégésű motort teljes egészében a BingoFuel reaktor által termelt szintetikus gáz hajtotta
meg.
389



Az üzemanyagtartály le lett szerelve...


...akárcsak a légszűrő. A szintetikus gáz kimeneti csöve közvetlenül a porlasztó bemenetére lett
vezetve.

390


Az itt következő videofilm az 5 LE-s belsőégésű motor BingoFuel reaktorral történő meghajtását
mutatja be.
A videó megtekintéséhez kattints ide

Naudin a következő számításokat végezte el. Mivel a BingoFuel reaktor által termelt szintetikus gáz
önmagában nem képes elégni, ezért azt levegővel kell elkevernünk. Naudin 5:1 arányban adagolta a
levegőt (tehát 1 egység gázhoz 5 egység levegőt adott), így a kapott keverék mennyisége a reaktor
által termelt gáz 6-szorosa lett. Ezt mutatja a következő táblázat.
Szintetikus gáz Keverék
180 liter / óra 1080 liter / óra
Egy érdekes összehasonlítás: A BingoFuel reaktor 80 A áramot vesz fel. Ugyanekkora áram mellett
egy hagyományos elektrolizáló készülék 20°C-on 36 liter / óra hidrogént generál. A BingoFuel
reaktor által generált szintetikus gáznak 46 %-a hidrogén, tehát az óránként előállított hidrogén
mennyisége 83 liter. Ez 2.5-szer több, mint a hagyományos elektrolízis esetében.

Az angol nyelvű leírást J. L. Naudin kísérleteiről itt nézheted meg, Thomas C. Kramer írását pedig
itt.

A következőkben azt nézzük meg, hogy vajon lehet-e a BingoFuel reaktor által felvett teljesítményt
valamilyen módon csökkenteni.

A reaktorban felhasznált teljesítmény csökkentésének lehetősége
Naudin BingoFuel reaktorának meghajtására egy hegesztő transzformátort használt, melyről 30 V
váltakozó feszültség mellett 80 A áramot vett fel. Ez 2400 Watt, ami túl sok ahhoz, hogy egy
autóban hosszútávon használhassuk. A kérdés az, hogy lehet-e valamilyen módon csökkenteni ezt a
bemeneti teljesítményt úgy, hogy közben a fejlődő gázok mennyisége ne csökkenjen?
A választ Kanarev professzor kísérleteiben találjuk meg. Kanarev a plazmareaktorában nem
egyenfeszültséget használt és nem is szinuszos váltakozófeszültséget, hanem impulzusokat, s
emellett is nagy mennyiségű szintetikus gázt tudott előállítani. Ennek az a magyarázata, hogy mikor
a két elektróda között az elektromos ív hatására kialakul egy plazmamező, akkor egy bizonyos ideig
várni kell, míg a keletkezett gázok eltávoznak onnét és helyükre ismét vízmolekulák kerülhetnek.
Ha ezalatt az idő alatt is energiát juttatunk az elektródákra, akkor az csak felesleges
energiapocsékolás, hiszen még nincsenek ott vízmolekulák, amiket alkotórészeire lehetne bontani.
391

A teljes kísérletet (lásd itt) nem fordítom le, mivel annak menete teljesen megegyezik a következő
oldalon olvasható kísérlet menetével, itt csak egy-két lényegesebb momentumot említek meg. A
kísérletben Kanarev professzor a hőelőállítás szempontjából vizsgálta a folyamatot, de ez
lényegében nem változtatja meg a számunkra lényeges teljesítményviszonyokat.
A kísérlet során Kanarev 304.3 V-ot és 34.18 A-t használt.
Az alkalmazott impulzusok formáját, melyet a következő ábrán szemlélhetünk meg, háromszög
alakúra átlagolta, így számítva ki az impulzus teljesítményét.

Az impulzusok ideje t = 0.14 ms
Az impulzusok periódusideje T = 7.25 ms
Az impulzusok frekvenciája f = 1000 / 7.25 = 137.9 Hz
Az impulzusok közötti rés S = 7.25 / 0.14 = 51.78
Az impulzusok kitöltése Z = 0.5 / 51.78 = 0.01 = 1 %
Az impulzusok átlagfeszültsége Uátl = 304.3 * 0.01 = 3.04 V
Az impulzusok átlagárama Iátl = 0.01 * 34.18 = 0,34 A

Mint látjuk, az átlagáram 0,34 A, az átlagfeszültség pedig 3.04 V. Ez 1,03 W teljesítmény (Pátl =
Uátl * Iátl = 3.04 * 0,34 = 1,03 W), szemben a feltételezett 10400 Wattal (304.3 V-ot * 34.18 A =
10400 W).

Érdemes lenne kipróbálni ugyanezt J.L.Naudin BingoFuel reaktorával is. Ha az impulzusok kitöltési
tényezője Z = 0.01 lenne, vagyis 1 %, akkor az átlagfeszültség Uátl = 30 * 0.01 = 0.3 V lenne, az
átlagáram pedig Iátl = 0.01 * 80 = 0,8 A. Ebből következően a reaktor ténylegesen felvett
teljesítménye Pátl = Uátl * Iátl = 0.3 * 0,8 = 0,24 W lenne. Ezt hasonlítsuk össze az eredeti 2400
Wattal (30 V * 80 A). A különbség hatalmas, 10000-szer kevesebb energiát kellene csak befektetni,
s ugyanannyi szintetikus gázt kapnánk ! Jól hangzik, igaz?
392

De ha 10 %-os kitöltési tényezőt veszünk, akkor is csak 24 W lenne az elektrolizáló által felvett
teljesítmény. Még ez is nagyon jó hatásfokot biztosítana és az autó generátorát egyáltalán nem
terhelné le.
Az itt javasolt módszer Naudin BingoFuel reaktorával kapcsolatban csak elméleti, de Kanarev
professzor kísérleteiből indultam ki, úgyhogy szerintem érdemes lenne mindezt a gyakorlatban is
kipróbálni! De...


Megjegyzés: De mint az az 1.táblázatból is kitűnik, a szintetikus gáz nagyon kevés szabad oxigént
tartalmaz (1.164 %), ezért nem hajlamos az öngyulladásra. A víz lebontásakor azonban nagy
mennyiségű oxigénnek is fel kell szabadulnia. De akkor az hová tűnik? Nos, a legnagyobb része a
szénnel lép reakcióba szén-monoxidot alkotva. A szén-monoxid viszont mérgező, mivel
belélegezve az megköti a vérben lévő oxigént, így alkotva széndioxidot. A hidrogén elégetése
során, akárcsak a szén-monoxid szén-dioxiddá alakulásakor további oxigént veszünk fel a
környezetünkből, ami nem célunk. A mi célunk nem csak az, hogy ingyen üzemanyagunk legyen,
hanem az is, hogy ezen ingyen üzemanyag használata közben védjük a környezetünket és segítsünk
a Földnek az ökológiai egyensúly visszaállításában. Ezért nem javaslom a plazmareaktor által
előállított szintetikus gáz használatát üzemanyagként.

Az egyik Olvasó, Norbert a következő gondolatokat fűzte a témához:
"Tibor, írod, hogy a folyamatos nagy áram helyett nagyáramú impulzusokat kellene használni, ami
nagyban lecsökkentené a teljesítményt, szerintem ez eddig rendben van és megvalósítható. De mi
lenne, ha a szén helyett mégis valami nagy olvadáspontú fémet használnánk? Persze tudom, hogy az
megolvadna, de ha ezeket az impulzusokat "elosztanánk" mondjuk 5-6 elektródára, és így
mindegyiken csak egy kis ideig menne át nagy áram felváltva, így lehet, hogy nem tudna
megolvadni. Ez akkor jutott eszembe, amikor megnéztem Gróf Spanyol Zoltán filmjét, amelyikben
a hidrogénes pisztolyt működteti, és ott egy 6-7 eres kábelt dug bele a "dobozba". Esetleg
elképzelhető, hogy valami hasonló a működési elv. Egyébként láttam már dokumentumfilmet is,
amiben villámokhoz hasonló jelenséget állítanak elő nagy árammal (laboratóriumban), és érdekes,
hogy ott is csak rövid ideig tart, és mégsem olvad meg az elektróda."

A víz alacsonyáramú elektrolízise

393

Kanarev professzor (ejtsd kánárjov) Krasznodárból egy olyan elektrolizálót dolgozott ki, melynek
segítségével egy köbméter hidrogént mindössze 0.4 kWh energia segítségével állíthatunk elő. Ez
1000%-os hatásfok-növekedést eredményez.

Létezik egy természetes módszer a víz hidrogénra és oxigénra bontására. Ez a fotoszintézis,
melynek során a hidrogénatomok kiválnak a vízmolekulákból és az összekötő kapocs szerepét töltik
be a szerves molekulákban, miközben az oxigén a levegőbe távozik.
Felmerül a kérdés: Lehetséges-e a fotoszintézis során létrejövő vízbontást modellezni? A válasz erre
a kérdésre egy egyszerű sejtszerkezetet modellező készülék, melyben az elektrolízis 1.5 - 2.0 V
közötti feszültségen és 0.02 A áram mellett játszódik le.
A cella elektródái acélból készültek, ez segít elkerülni azt a jelenséget, ami a galvanikus cellák
esetében lép fel.
A cella elektródái közötti potenciál közel 0.1 V az elektrolízis kezdetén. Miközben az oldat
elektromosan töltődik, a potenciálkülönbség növekszik. A töltés pozitív pólusa mindig a felső
elektródán, a negatív pólusa pedig az alsó elektródán jelenik meg. Ha az egyenáram helyett
impulzusokat használunk, a gázfejlődés megnövekszik.
Mivel a kísérleti modell kis mennyiségű gázt termel, ezért a legjobb módszer a gázok
mennyiségének a meghatározására az, ha az oldat tömegének az elektrolízis során fellépő
változásait megmérjük majd abból kiszámítjuk a fejlődött hidrogén- és oxigéngázok mennyiségét.
Ismert tény, hogy egy gramm atom egyenlő az anyag atomtömegével, egy gramm molekula pedig
az anyag molekulatömegével. Például az egy gramm vízmolekulában lévő hidrogénmolekula
molekulatömege egyenlő 2 grammal, az oxigénatom atomtömege pedig 16 grammal. Tehát a
vízmolekula molekulatömege 18 gramm. Mivel a vízmolekulában lévő hidrogén tömege 2 * 100 /
18 = 11,11%, az oxigén tömege pedig 16 * 100 / 18 = 88,89%, így ez a hidrogén - oxigén arány van
jelen 1 liter vízben is. Ez azt jelenti, hogy 1000 gramm vízben 111,11 gramm hidrogén és 888,89
gramm oxigén van.
1 liter hidrogén súlya 0,09 gramm, 1 liter oxigéné pedig 1,47 gramm. Ez azt jelenti, hogy egy liter
vízből 111,11 / 0,09 = 1234,44 liter hidrogént és 888,89 / 1,47 = 604,69 liter oxigént kaphatunk.
Ebből következik, hogy 1 gramm víz 1,23 liter hidrogént tartalmaz.
Jelenleg 1000 liter hidrogén előállításához 4 kWh, 1 literhez pedig 4 Wh energia szükséges. Mivel
egy gramm vízből 1,234 liter hidrogént kapunk, így a hidrogén egy gramm vízből történő
előállításához 1,234 * 4 = 4,94 Wh energia szükséges.
A kísérlet eredményei
A kísérlet eredményeit a következő ábrákon szemlélhetjük meg.
394


2. ábra.
A 2. ábrán a 200 Hz-es feszültség oszcillográfja látható. Az impulzusok nem láthatók, mivel az
amplitúdójuk nagyon kicsi. A mérések azt mutatják, hogy az oszcilloszkópon látható feszültség
11,5 V, a voltmérőn pedig 11,4 V-ot mértünk.


3. ábra.
A 3. ábrán az elektrolizáló készülék elektródáin látható feszültség oszcillográfja látható 1
másodperccel azután, hogy az elektrolizáló készülékről lekapcsoltuk a tápfeszültséget.


4. ábra.
A 4. ábrán az elektrolizáló készülék elektródáin látható feszültség oszcillográfja látható 3
másodperccel azután, hogy az elektrolizáló készülékről lekapcsoltuk a tápfeszültséget. A 3. és 4.
ábrán látható oszcillográfok azt mutatják, hogy az elektrolizáló készülékről a tápfeszültséget
lekapcsolva annak kisülése figyelhető meg. Azonban azt is megfigyelhetjük, hogy a feszültség
fokozatosan csökken ugyan, de nem lesz egyenlő nullával. Ez arra utal, hogy: az elektrolizáló
készülék az energiának nem csak felhalmozója, hanem forrása is.


5. ábra.
Az 5. ábrán az elektrolizáló készülék elektródáin látható feszültség oszcillográfja látható az
elektródák rövidre zárásakor.


6. ábra.
A 6. ábrán az elektrolizáló készülék elektródáin látható feszültség oszcillográfja látható 1
másodperccel azután, hogy az elektródáknál megszüntettük a rövidzárat.


7. ábra.
A 7. ábrán az elektrolizáló készülék elektródáin látható feszültség oszcillográfja látható 3
másodperccel azután, hogy az elektródáknál megszüntettük a rövidzárat.
395

Mint látjuk, lekapcsolva a tápfeszültséget az elektrolizáló készülékről annak potenciálja kezdetben a
tápfeszültség potenciáljához közeli értéken maradt. (3.ábra.) Szeretnénk különösen kihangsúlyozni,
hogy az elektromos feltöltődés folyamata alatt az áram néhányszorosa volt a 0,02 A-es normál
üzemi értéknek.
3 másodperccel azután, hogy az elektrolizáló készülékről lekapcsoltuk a tápfeszültséget (4.ábra.) az
elektródákon mérhető feszültség 11,4 V-ról körülbelül 8 V-ra csökkent.
Az elektródák rövidre zárásának pillanatában (5.ábra.) az elektrolizáló készülék bemenetén mérhető
feszültség egyenlő nullával. Egy másodperccel a rövidzár megszűntetése után (6.ábra.) az
elektrolizáló készülék bemenetén mérhető potenciál visszaállt körülbelül 5 V-ra, majd 3 másodperc
múlva ez az érték lecsökkent 2 V-ra (7.ábra.)
Az oszcillográfon azért nem láthatóak az impulzusok, mert az amplitúdójuk nagyon kicsi. (2.ábra.)
Ha megnöveljük az oszcilloszkóp érzékenységét, akkor az impulzusokat is megláthatjuk, melyek
így néznek ki: (8. és 9. ábra)

8. ábra. 9. ábra.

A feszültség oszcillográfjainak elemzése
A statisztikai számításokat felhasználva (11 adatot használtunk) megtaláljuk az impulzusok
feszültségének átlag amplitúdóját.
U'átl = [(0,20+0,24+0,12+0,10+0,30+0,18+0,16+0,12+0,30+ 0,24+0,30)/11] * 10 = 2,05 V
Az impulzusok periódusideje T = (24 * 2) / 10 = 4,8 msec
Az impulzusok hosszúsága t = (2 * 1,45 ) / 10 = 0,29 msec
Az impulzusok frekvenciája f = ( 1 / 0,001 * 4,8 ) = 208,3 Hz
Az impulzusok közötti rés S = 4,8 / 0,29 = 16,55
Az impulzusok kitöltése Z = 0,5 / 16,55 = 0,0302
Az oszcilloszkóp alapján az impulzusok átlagfeszültsége U = 2,05 * 0,0302 = 0,062 V. Eközben a
voltmérő 11,4 V-ot mutatott.
Ezért van alapunk feltételezni azt, hogy az alacsonyáramú elektrolizáló készülék egyidejűleg az
elektromosság gyűjtője és forrása is. Először feltöltődik, majd elkezd kisülni az elektrolitban
396

lejátszódó folyamatok következtében. A generált elektromos energia mennyisége nem elegendő
ahhoz, hogy az elektrolízis folyamatát fenntartsa, így az fokozatosan kisül. Ha viszont az
energiaveszteséget kompenzáló feszültségimpulzusokkal újratöltjük az elektrolizáló készüléket,
akkor annak - mint kondenzátornak - a töltése állandó marad, az elektrolízis folyamata pedig
stabilan folytatódik.
Az elektrolizáló készülék potenciálvesztésének kompenzálásához szükséges feszültség értékét a 8.
és 9. ábrán láthatjuk. Az ott látható értékeket kell felhasználni annak kiszámítására, hogy mennyi
energia szükséges a víz hidrogénra és oxigénra történő bontásához az alacsonyáramú elektrolizáló
készülékben.
A voltmérő és az oszcilloszkóp adatai alapján az alacsonyáramú elektrolizáló készülék
laboratóriumi modelljénél a tápegység teljesítménye P = I * U = 0.02 * 11,4 = 0.228 W. Az
oszcilloszkópos elemzés azonban azt mutatta, hogy ez a teljesítmény csak az elektrolízis
elindításához szükséges. Az elindítás után, mikor már fel van töltődve az elektrolizáló, az
utántöltéshez szükséges teljesítmény P = I * U = 0.02 * 0,062 = 0.0012 W, vagyis 190-szer
kevesebb az elektrolízis elindításához szükséges teljesítménynél (tekintsd meg az 1.táblázatot).
Az elektrolizáló készülék bemenetén mérhető állandó feszültség arra utal, hogy az elektrolízishez
szükséges energia kiszámításához nem a voltmérő értékeit kell figyelembe venni, hanem az
oszcilloszkópét, mely az utántöltési impulzusokat is regisztrálja (8. és 9. ábra).


10. ábra. 11. ábra.
A 10. és 11. ábrán az áram oszcillográfjait láthatjuk, mikor az elektrolizáló készülék tápegysége 200
Hz-es impulzusokat generált.

Az áram oszcillográfjainak elemzése
A statisztikai számításokat felhasználva (10 adat és 0,1 Ohmos belsőellenállás esetén) megtaláljuk
az impulzusok áramának átlag amplitúdóját.
I'átl = { [ (9,0+7,0+2,0+11,5+6,0+8,5+3,5+9,0+2,5+6,5) / 10] * 10 } / 0,1= 655 mA = 0,655 A.
397

Az elektrolizáló áramkörében folyó átlagos áramerősség az oszcilloszkóp alapján Iátl = 0,655 *
0,0302 = 0,01978 A = 0,02 A. Az ampermérő szintén 0,02 A-t mutatott.

Az alacsonyáramú elektrolízis folyamatának mérési eredményei
Leírás Érték
1 - A tápfeszültségre kapcsolt elektrolizáló munkájának ideje 6 ciklus alatt
(t)
6x10=60,0 min
2 - A voltmérő értéke (V) 11,4 V
2' - Az oszcilloszkóp értéke (V') 0,062 V
3 - Az ampermérő értéke (A) 0,020 A
3' - Az oszcilloszkóp értéke (A') 0,01978 A
4 - Energiafelhasználás a voltmérő és ampermérő alapján (P = V * I * t / 60) 0,228 Wh
4' - Energiafelhasználás az oszcilloszkóp alapján (P' = V * I * t / 60) 0,00124 Wh
5 - A tápfeszültségről lekapcsolt elektrolizáló munkájának ideje 6 ciklus alatt
(t)
6x50=300,0 min
6 - Az oldat tömegének változása (m) 0,60 g
7 - Az elpárolgott víz tömege (m') 0,06 g
8 - A gázállapotba átalakult víz tömege (m'' = m - m') 0,54 g
9 - Az egy gramm gázzá alakult víz energiafelhasználása a voltmérő és
ampermérő alapján (E = P / m'')
0,420 Wh / g
9' - Az egy gramm gázzá alakult víz energiafelhasználása az oszcilloszkóp
alapján (E' = P' / m'')
0,0023 Wh / g
10 - A jelenleg létező elektrolízis során az egy gramm gázzá alakult víz
energiafelhasználása (E'')
4,94 Wh / g
11 - Az energiafelhasználás csökkenése a voltmérő és ampermérő
alapján ( K = E'' / P )
11,76-szoros
1'1 - Az energiafelhasználás csökkenése az oszcilloszkóp alapján ( K' =
E'' / P' )
2147,8-szoros
12 - A képződött hidrogén mennyisége (M = 0,54 * 1,23 * 0,09) 0,06 g
13 - A képződött hidrogén energiatartalma (W = 0,06 * 142 / 3,6) 2,36 Wh
14 - A víz elektrolízisének hatásfoka a voltmérő és ampermérő alapján
(W * 100 / P)
1035,1 %
14' - A víz elektrolízisének hatásfoka a voltmérő és ampermérő alapján 190322,6 %
398

(W * 100 / P')
1. Táblázat

Az eredmény kiértékelése
Mint látjuk, a voltmérő a feltöltött elektrolizáló készülék - mint kondenzátor - feszültségét mutatja,
mely fokozatosan kisül, az oszcilloszkóp által mutatott feszültségimpulzusok pedig az utántöltés
energiáját, ami az elektrolizáló tulajdonképpeni energiafelhasználása a tápegységről. Ebből az
következik, hogy az alacsonyáramú elektrolizáló készülék által felhasznált energia kiszámításánál
nem a voltmérő által mutatott feszültséget kell felhasználni, hanem az oszcilloszkóp adatait. Ennek
eredményeként az alacsonyáramú elektrolizálás során a hidrogén vízből történő előállításához
felhasznált energia nem 12-szeresére, hanem majdnem 2000-szeresére csökken.
A kis áram (0,02 A) és a kis feszültség (0,062 V) arra enged következtetni, hogy az alacsonyáramú
elektrolizáló készülékben végbemenő folyamat megegyezik a fotoszintézis során tapasztalható
jelenséggel. Ezt erősíti meg az elektrolizáló készülék vízében az elektromos tápfeszültség
lekapcsolását követő néhány órában megfigyelhető intenzív gázbuborék fejlődés is.

Az orosznyelvű eredeti szöveget itt, az angolnyelvű fordítást pedig itt olvashatod el. Ezt a magyar
fordítást az orosznyelvű eredeti dokumentum alapján végeztem el, mivel ott több információ volt
leírva, mint az angolnyelvű fordításban.


Kíváncsi voltam arra, hogy mennyi hidrogént termel Kanarev professzor elektrolizálója. Az
1.táblázatból kitűnik, hogy 300 perc alatt 0,54 g víz alakult át gázzá. Mivel 1 gramm víz 1,23 liter
hidrogént tartalmaz, így 0,54 g vízből 0,54 * 1,23 = 0,6642 liter hidrogént kapunk. Ez 0,6642/300 =
0,002214 liter/perc = 2,214 ml/perc. Nos, igen. Ezt még nem használhatjuk az autónk meghajtására,
de a kísérlet célja nem is ez volt, hanem annak bizonyítása, hogy az elektrolízis által felhasznált
energiaszükségletet jelentős mértékben le lehet csökkenteni, ezáltal több energiát nyerhetünk ki a
hidrogéngáz elégetésekor, mint amennyit a hidrogén előállítására felhasználtunk. Ez viszont
látszólag ellentmond az energia-megmaradás törvényének, valójában azonban ezt az elvet nem
sértjük meg. Erről kicsit bővebben itt írtam.

De hogyan tudnánk Kanarev módszerét a vízautónkban felhasználni?
Mint a cikkből kiderült, két fázisban működik ez az alacsonyáramú elektrolizáló készülék.
Első fázis: Az elektrolizáló elektromos feltöltése
Második fázis: Alacsonyáramú folyamatos elektrolízis
399

Nézzük meg mind a két fázist részletesebben.

Első fázis: Az elektrolizáló elektromos feltöltése
A feltöltés pár másodpercnyi ideig tart
A feltöltést egyenárammal végezzük
A feltöltés árama többszöröse (0.6 A) az elektrolízis során használt átlagáramnak (0,01978 A)
A feltöltés feszültsége is többszöröse (1.5 - 2 V) az elektrolízis során használt átlagfeszültségnek
(0,062 V)
Második fázis: Alacsonyáramú folyamatos elektrolízis
Az elektrolízis folyamatosan működik
Az elektrolízis árama impulzusszerű, az impulzusok kitöltési tényezője 0,0302 (3%), frekvenciája
pedig 208,3 Hz
Az impulzusok áram amplitúdója 655 mA, az átlagáram pedig 19,78 mA
Az impulzusok feszültség amplitúdója 2,05 V, az átlagfeszültség pedig 0,062 V
A percenkénti hidrogéntermelés 2,214 ml/perc H2 gáz.

A Kanarev féle elektrolizáló készüléknél 17-szer kisebb átlagáramot használunk, mint azt Faraday
törvénye alapján elvárhatnánk. Ezt a következő számítás bizonyítja. Faraday törvénye szerint 1
A/perc árammal 6,2728 cm3/perc hidrogéngázt tudunk előállítani (lásd itt), tehát 0,01978 A áram
mellett a fejlődő hidrogéngáz mennyisége maximum (100%-os hatásfokú elektrolizálóval) 6,2728 *
0,01978 = 0,124 cm3/perc lehetne. Ennek ellenére Kanarov elektrolizálója 2,214 ml/perc
hidrogéngázt termelt. Ez 2,214 / 0,124 = 17.85-szörös gáztöbbletet jelent.
Az átlagfeszültség is 23-szor kevesebb (1.43 / 0,062), mint ahogy azt az elektrolízisnél tanultuk.


Úgy gondolom, hogy ennek a nagyon jó hatásfoknak a "titka" éppen a nagyon kis kitöltési
tényezőjű tűimpulzusok használatában rejlik. Gondoljunk csak bele, mi történik, mikor beverünk
egy szeget a falba: rövid idejű, de nagyon intenzív energiaimpulzusokat használunk. Ha ugyanezt az
energiát elosztjuk az időben egyenlő mértékben, vagyis egyenletesen nyomjuk a szeget a
kalapáccsal, akkor a munka ugyanakkora lesz, de a szeg nem fog a falba fúródni.
Ezt az impulzusadási módszert Mi is kihasználhatjuk. Tételezzük fel, hogy van egy 1 A-es
áramforrásunk. Ha ezzel az 1 A-ral próbáljuk meg lebontani a vizet, akkor 6,2728 ml hidrogéngáz
termelődik egy perc alatt. Most sűrítsük össze ezt az energiát az időben: az eddigi 100 %-os kitöltés
helyett vegyünk 1 %-os kitöltést. Ahhoz, hogy ugyanakkora legyen az energia, ezalatt az 1%-nyi
idő alatt 100 A-t kell keresztül vezetni az elektrolizálón, a fennmaradó 99 %-nyi időben pedig nem
400

vezetünk rá áramot. Az áram átlagértéke ekkor is 1 A marad, de az időben összesűrített energia
egészen más hatást vált ki a vízmolekulákra: hirtelen széttépi azokat. A brutális erő hatására sokkal
több molekulát szakíthatunk szét, mint ha ugyanezt az energiát apránként, egyenletesen adagolnánk.
A módszer lényege abban rejlik, hogy 1 A-t veszünk fel az áramforrásból, de ennek az energiának a
hatása 100-szorosára növekszik.
Az ehhez szükséges kapcsolást a következőképpen képzelem el: Van egy kondenzátorunk, amit a
99 %-nyi üresjárati időben töltenénk fel 1 A-ral - ez t1 időállandó használatát tételezi fel - a
kondenzátor kisütését pedig a fennmaradó 1 %-nyi időben t2 időállandóval sütnénk ki. Ekkor 100
A-es tűimpulzust juttatnánk az elektrolizáló elektródáira, az áramforrás terhelése viszont továbbra is
1 A maradna.

12. ábra. A nagyáramú tűimpulzus generátor működési elve

t1 = R1 * C
t2 = R2 * C
A K kapcsoló a C kondenzátor I1 árammal történő töltése alatt nyitva van, az elektrolizálóra így
ekkor nem jut áram. Mikor a kapcsolót bekapcsoljuk, akkor az I2 áram a feltöltött kondenzátorból
és az I1 áram az áramforrásból az elektrolizáló elektródáira jut.
I1 = U / R1
I2 = U / R2
Az U feszültség mindig állandó, mivel a töltés az U feszültséggel történik, s mikor a kondenzátort
elkezdjük kisütni, akkor már a kondenzátor feszültsége is eléri az U értéket. U az áramforrás
(akkumulátor) feszültségével egyenlő.
A számítások megkezdéséhez ki kell választanunk a kapcsolási frekvenciát. A példánkban ez
legyen f = 200 Hz, amiből a periódusidőt kiszámolhatjuk:
T = 1 / f = 1 / 200 = 0,005 sec = 5 milisec.
1 %-os kitöltési tényezőt véve alapul:
t1 = T * 0,99 = 0,005 * 0,01 = 0,00495 sec.
t2 = T * 0,01 = 0,005 * 0,01 = 0,00005 sec.
Ha az U feszültséget 12 V-nak, az I1 áramot 1 A-nek, az I2-t pedig 99 A-nak vesszük, akkor:
R1 = U / I1 = 12 / 1 = 12 O
401

R2 = U / I2 = 12 / 99 = 0,1212 O
C = t1 / R1 = 0,00495 / 12 = 0,0004125 F = 412,5 µF
Ellenőrzésként számoljuk még ki a t2 és R2 értékekkel is a kapacitás értékét:
C = t2 / R2 = 0,00005 / 0,1212 = 0,0004125 F = 412,5 µF
Ha az még kérdéses számodra, hogy lesz-e elegendő töltés a kondenzátor lemezein, mely 99 A
áramot tud biztosítani a számunkra szükséges 0,00005 sec ideig, akkor vizsgáld meg a következő
számításokat:
C = Q / U
Ebből Q-t kifejezve:
Q = C * U
Az áramot tehát a következőképpen határozhatjuk meg:
I = Q / t = C * U / t = 0,0004125 * 12 / 0,00005 = 99 A
Az I2 áramot azért vettük 99 A-nak, mivel ehhez még hozzá kell adni az áramforrás 1 A-ját is. Ez
nem lesz több 1 A-nál, mivel az R1 ellenállás nem engedi, hogy több áram folyjon, a D dióda pedig
megakadályozza, hogy a kondenzátor árama kisülés közben az R1 ellenálláson is keresztülfolyjon.
Az R2 ellenállás természetesen nem egy közönséges ellenállás, hanem az elektrolizáló készülék
belső ellenállása. Ezt az ellenállást az elektrolizáló vizébe kevert megfelelő mennyiségű
elektrolittal, pl. asztali sóval vagy KOH-val tudjuk beállítani.
A kapcsoló szerepét valamilyen nagyáramú kapcsolótranzisztor látja el.
Az is valószínű, hogy Kanarev elektrolizálójához hasonlóan először nekünk is fel kell töltenünk az
elektrolizálót pár másodpercnyi nagy értékű egyenárammal, s csak utána kezdhetjük az
impulzusokkal bombázni a vizet.
Az elv egyszerű, próbáld megépíteni Te is és mondd el nekünk az eredményeidet.

Az itt olvasott témához kapcsolódó kísérletek:
Lemezes elektrolizáló
Elektrolízis Impulzusokkal 1
Elektrolízis Impulzusokkal 2

Kísérletek az elektrolízissel

Az előző oldalakon leírt elméleti ismeretek annyit érnek, amennyit meg tudunk valósítani belőlük.
Ezért kezdtem bele néhány barátommal egy kísérletsorozatba. Az itt olvasható leírás elég részletes
és aprólékos ahhoz, hogy szükség esetén Te is meg tudd ismételni és hogy tanulhass a mi
402

tapasztalatainkból. A kísérletsorozat célja az volt, hogy megtaláljuk azt az optimális kialakítást,
amelynél a lehető legkisebb áram és legkevesebb elektródaszám esetén a maximális gáztermelést
érhetjük el.
Az elektronikát Starek Robi készítette el teljesen ingyen, amiért nagyon hálás vagyok neki.
Szerintem Neked is tudna segíteni, ha az elektronikával gondban lennél. A dolog érdekessége az,
hogy Robival személyesen nem is találkoztam, csak levélben és telefonon. Megbeszéltük a
részleteket s Ő elkészítette az elektronikát. Mikor meg arra került volna a sor, hogy elküldje a
készüléket, mondta, hogy teljesen ingyen gondolta, még a postaköltséget is fizette. Ezen nagyon
kellemesen meglepődtem és ez is egy újabb bizonyítéka volt annak, hogy nem csak pénzért lehet
dolgokat megkapni. Már sokan vagyunk, akik egy olyan világban szeretnénk élni, ahol az emberek
nem azért adnak valamit, hogy valamilyen ellenszolgáltatást kapjanak cserébe, hanem csak az adás
öröméért. Amióta belefogtam a Fénykapu szerkesztésébe, ezt egyre többször tapasztalom. Sok
segítséget és támogatást kapok Tőletek, Kedves Olvasók, amit ezúton is szeretnék megköszönni.
Hogy a Robi példája mellett egy másikat is említsek, a Fénykapu tárolásához szükséges tárhelyet és
a domain nevet egy másik Olvasó, Taki adta, szintén teljesen ingyen, saját felajánlásból. Sok levél
érkezik, amiben csak annyit mondanak, hogy tetszik nekik a Fénykapu, mások elmesélik az
élményeiket, álmaikat, segítenek az egyes helyesírási hibák kijavításában. Minden levélnek nagyon
örülök.
De térjünk vissza a kísérletekhez. Az elektrolizálót két barátommal együtt raktuk össze, sőt, az
egyikőjük felajánlotta a garázsát is, tehát a kísérletekhez szükséges helyiség is megoldott volt.
Ezután már csak annyi volt a dolgunk, hogy elvégezzük az összes szükséges mérést és levonjuk a
konzekvenciákat.
Ebben a kísérletsorozatban a hagyományos elektrolízissel kapcsolatban szerettünk volna gyakorlati
ismereteket szerezni. Semmi különlegességet nem tartalmaz ez az elektrolizáló rendszer, csak
magát az elektrolizáló készüléket és egy vezérlő elektronikát, ami változtatható szélességű 12 V-os
négyszögimpulzusokat állított elő max. 80 A-es áramerősséggel. A mérések elvégzéséhez egy
gázmennyiség mérőt és nyomásmérőt, valamint oszcilloszkópot, multimétert, frekvenciamérőt és
egy stoppert használtunk.

Az elektronika.
403


1.ábra. A vezérlő elektronika kapcsolási rajza


2.ábra. A kész kapcsolás fényképe.
Mint a kapcsolási rajzból kitűnik, az impulzusok előállításához ugyanazt a kapcsolást használtuk,
mint amit itt már láthattál. Annyi kis eltérés van, hogy az LM741-es IC kimenete és a nem invertáló
bemente közötti 20 kO-os trimer potmétert kihagytuk, azaz egyszerűen összekötöttük a 6.-ik és 2.-
ik lábát, mivel ennek nem volt hatása a kimeneti impulzus kitöltésére. A teljesítményerősítő fokozat
404

azonban meg lett változtatva úgy, hogy ez a kapcsolás meg tudjon hajtani akár egy 80 amperes
elektrolizálót is.
Az áramkör frekvenciatartományát a négy darab kondenzátorral és a 2 kO-os potméterrel
szabályozhatjuk. A frekvencia stabilitását a 7812-es feszültségstabilizátor segítségével értük el.
A frekvenciák értékeit a következő egyenlet szerint számolhatjuk ki:
f = 1 / ( 2.2 * C * R )
ahol:
f : Az oszcillátor frekvenciája (Hz)
C : Kapacitás (F)
R : Ellenállás (O)
Az ellenállás minimális értéke 1000 O, maximális értéke pedig 3000 O. A frekvencia ezzel
fordítottan arányos, tehát az adott sávban a minimális frekvenciát a maximális ellenállás esetén
érhetjük el és viszont.
A következő táblázatban a számolt és mért értéktartományokat láthatod.
Bekapcsolva Fmin Fmax Fmin mért Fmax mért
100,0 nF 1515 Hz 4545 Hz 1290 Hz 2480 Hz
33,0 nF 4591 Hz 13774 Hz 3800 Hz 7310 Hz
10,0 nF 15152 Hz 45455 Hz 12800 Hz 24300 Hz
3,3 nF 45914 Hz 137741 Hz 38500 Hz 73600 Hz
1.táblázat. A jelgenerátor számolt és mért frekvenciatartományai
Az 1.táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy az alkatrészek szórása miatt a mért frekvenciahatárok
jelentősen eltértek a számolt értékektől. Ez azonban nem befolyásolta jelentősen a méréseket, mivel
például a víz rezonanciafrekvenciája (42,5 kHz) bent volt abban a sávban, amit a jelgenerátor elő
tudott állítani. (De erről majd később szólok részletesebben.)
A következő ábrán a CD4069-es IC 6. lábán megjelenő négyszögimpulzust láthatod. Az itt
következő ábrán és a többi felvételen is a képek kicsit elmosódottak, mivel a fényképezőgép
zoomolójával nem tudtuk teljesen élesre fókuszálni ezeket a közeli felvételeket. Ennek ellenére még
viszonylag jól láthatóak a nekünk szükséges részletek.
405


3.ábra. A jelgenerátor négyszögimpulzusai (a CD4069-es IC 6. lábán)
Az LM741-es műveleti erősítő 6. lábán megjelenő feszültség értékét a 100 kO-os potméterrel 0,1V
és 8,7V között lehet szabályozni, ami az impulzusok szélességét 44,4% és 83,3% között
szabályozza.
A legkeskenyebb impulzusok

4a.ábra. (az NE555-ös IC 3. lábán) 4b.ábra. (az IRFP064N FET 'g' lábán)
A legkeskenyebb impulzusok szélessége 8 µs volt, az impulzusok periódusideje pedig 18 µs (55,5
kHz). Ebből kiszámolhatjuk, hogy a minimális kitöltési tényező:
Kitöltés_Min = ( 8 * 100 ) / 18 = 44,4 %.

A legszélesebb impulzusok
406



5a.ábra. (az NE555-ös IC 3. lábán) 5b.ábra. (az IRFP064N FET 'g' lábán)
A legszélesebb impulzusok szélessége 15 µs volt, az impulzusok periódusideje pedig 18 µs (55,5
kHz). Ebből kiszámolhatjuk, hogy a maximális kitöltési tényező:
Kitöltés_Max = ( 15 * 100 ) / 18 = 83,3 %.
A maximális kitöltési tényező értékét finoman tudjuk hangolni az NE555-ös IC 7. lábához
csatlakozó 2 kO-os potméterrel. Ha túl nagyra állítjuk az ellenállást, akkor viszont a bemeneti
frekvenciát elosztjuk kettővel vagy akár néggyel is. Erre figyelj az áramkör beállításánál.
A minimális kitöltési tényezőt sajnos nem lehetett kisebbre venni, pedig erre mindenképpen
szükség van a gyakorlatban, hogy az 1000-res és 5000-res fordulatszámok között tudjuk
szabályozni a motort. Ezt az NE555-ös IC-hez kapcsolt kondenzátor értékének beállításával tudjuk
elérni.
Mint majd a későbbiekben látni fogjuk, a termelt gáz mennyisége arányosan változott az
impulzusok szélességével.
Az időzítő 3. lábán megjelenő impulzusok jelalakjait a 4a. és 5a.ábrákon láthatod. Ezeket a jeleket
felerősítjük a két darab IR2121-es FET meghajtó IC-kkel. Ezeknek az IC-knek az a
különlegességük, hogy rövidzár védelmet biztosítanak, vagyis ha a kimenő FET-eken túl nagy áram
folyik (kb. 100A), akkor a 20 db párhuzamosan kötött 0,1 O-os ellenálláson akkora feszültség esik,
hogy az bekapcsolja a védelmet. A 0,1 O-os ellenállások legalább 1 W-osak legyenek, mivel nagy
áramok folynak keresztül rajtuk.
A 4b és 5b.ábrákon láthatod azt a jelalakot, ami a meghajtó FET-ek bemenetére érkezik. Az
elektrolizáló készülék bementére kapcsolt jelalakot nem tudtuk az oszcilloszkóppal megállítani,
állandóan futott, ami arra utalt, hogy a víz rezonanciafrekvenciája folyton változott. Ezt egyébként a
frekvenciamérőn is láthatjuk. Amikor viszont egy pillanatra be tudtuk fogni a jelet, akkor láthattuk,
hogy az impulzusok felfutó élei lekerekedtek úgy, mint amikor egy kondenzátort töltünk fel. A
lefutó élek nem változtak jelentősen.
407

Az alkalmazott hűtőbordák mérete 7 cm * 6,5 cm * 1 cm = 45,5 cm3. Ez a méret 12-15 A-ig
megfelelő hűtést biztosít. Nagyobb áramok esetén arányosan kell növelni a hűtőbordák térfogatát,
tehát például 80 A esetén a bordák 243 cm3-esek kell legyenek (mindegyik külön-külön, bár
közösíteni is lehet őket, persze akkor meg kell duplázni a méretét, azaz 486 cm3-esnek kell lennie).

Az alkatrészek adatlapjai:
7812 adatlapja
CD4069 adatlapja
LM741 adatlapja
NE555 adatlapja
IR2121 adatlapja
IRFP064N adatlapja

Elektrolizáló készülék
Az elektrolizáló készülék alkatrészeit a következő ábrán szemlélheted meg.

6.ábra. Az elektrolizáló készülék alkatrészei
A tároló edény szerepét egy mélyhűtőbe való műanyag tároló edény látta el. Ez -30 és +90 °C
között használható. A fejlődő gázok egy egyutas szelepen keresztül távoznak a tartályból egy
gumicsövön keresztül.
408


7.ábra. Az egyutas szelepek (csak egyet használtunk fel) és annak rögzítő anyái
A gázkivezető csövet egy bilinccsel erősítettük a szelephez.
Az elektródákhoz a vezetékeket gyorskapoccsal rögzítettük és egy csokihoz vezettük ki, ahol aztán
már tetszőleges módon kapcsolhattuk össze a lemezeket sorosan és párhuzamosan.

8.ábra. Az elektródalemezek (8 db összesen)

9.ábra. A szorító bilincsek (csak egyet használtunk) és a csoki
Az elektródákat egy központi tengelyre erősítettük, amit egy vastag tipliből készült szigetelő
műanyag csővel vontunk be.
409


10.ábra. az elektródák tartócsavarja (csak egy) és szigetelő csöve
Az elektródák vezetékeit egy menetes csövön keresztül vezettük ki a tetőn keresztül. Minden
csatlakozó alkatrész xiloplaszt-tal lett bekenve, hogy a gáz sehol se szökhessen meg.

11.ábra. A kész elektrolizáló (a tartály nélkül)
Az elektródákat először horganyzott vaslemezből készítettük el, gondolván, hogy ez alatt a
kísérletsor alatt nem fog velük semmi sem történni. Nos, ha csak a vízben álltak volna a lemezek,
akkor biztosan nem is, de az elektrolízis során már az első pár másodperc után valamilyen sárgás-
410

barnás anyag kezdett megjelenni a vízben. Először azt gondoltuk, hogy a víz nem tiszta vagy hogy a
lemezek felülete lehet olajos, ezért alaposan letisztítottuk a lemezeket. Sajnos nem csak ez volt a
gond. Az elektródalemezek léptek reakcióba a vízzel az elektromos áram hatására, s a reakció által
kivált anyagok belekerültek a vízbe. Ez azt eredményezte, hogy már pár perces elektrolízis után is
valamilyen barnás-zöldes habos anyag alakult ki a víz felszínén, de legalább két-három centiméter
vastagságban, ami aztán az elektródalemezek közé kerülve megváltoztatta a víz ellenállását. Ezt a
változást az árammérő egyértelműen mutatta. De a változás nem lineáris volt, hanem először
lecsökkent 3 amperről 2 amperra, majd ismét elkezdett emelkedni egészen 5,5 amperig, mindezt
folyamatos elektrolizálás mellett körülbelül 15 perces időintervallumban. Ezt azzal lehet
magyarázni, hogy az elektródák felületéről kiváló anyag először akadályozta az elektronok
áramlását, majd kicsivel később valamilyen más anyag vált ki, ami viszont megnövelte a víz
vezetőképességét. De mivel a gáztermelés nem növekedett, ez a feleslegesen nagy áram jelentősen
lerontotta az elektrolízis hatásfokát.
A következő ábrán jól látszik, hogy már egy-két perces elektrolízis hatására is az anódon megjelenő
oxigén nagyon gyorsan elkezdte korrodálni a lemezek széleit és a csatlakozókat. Minden második
réz csatlakozó (vagyis az anód, ahol az oxigén vált ki) kékes színű lett a rézoxidtól. Ezért nagyon
fontos, hogy a csatlakozásokat is befedjük valamivel, például festékkel vagy lakkal.

12.ábra. A lemezek és a csatlakozók nagyon hamar el kezdtek rozsdásodni.

12a.ábra. A horganyzott lemezek három napos használat után már teljesen elrozsdásodtak
411


12b.ábra. Saválló lemezek ugyanannyi használat után
A helyes megoldás tehát saválló lemezek használata. Ezt tettük mi is. A kísérletekhez szükséges
saválló lemezeket egyik ismerősöm adta, így erre se kellett költeni. A saválló lemezek használata
esetén azonban ismét megjelent az a sárgás-barnás massza, ami aztán eltömte az elektródák közötti
réseket. Végül rájöttünk, hogy a problémát a vízben feloldott asztali só jódtartalma okozhatta. A só
megnövelte a víz vezetőképességét, tehát ugyanannyi cella esetén több áram folyhatott át a
cellákon, így több gáz is keletkezett, de nem annyiszor több, mint amennyit az áramnövekedéstől
elvárhattunk volna. Ezt valószínűleg az okozhatta (részben), hogy a nagyobb elektromos áramot a
sóból kiváló jód ionok okozták, amik viszont nem növelték a víz lebontását. Végül is a só elhagyása
mellett döntöttünk, helyette NaOH-t használtunk, amit a Fénykapu egyik olvasója, Laci adott, aki az
egyik nap meglátogatott és megmutatta saját eredményeit. Erről azonban majd még később
bővebben írok. A NaOH használata azt eredményezte, hogy a víz tiszta maradt az elektrolízis során
és a saválló lemezek is tiszták, rozsdamentesek maradtak. Az igazi mérések tulajdonképpen csak
ezután kezdődhettek, mivel így már a teljes elektrolízis során viszonylag állandó volt az áram és a
különböző kísérletek előtt nem kellett szétszedni a lemezeket, hogy megtisztítsuk őket és vizet se
kellett cserélni minden alkalommal. Tehát az elektrolízis folyamata stabilizálódott. Ekkorra azonban
már csak 3 napom maradt a szabadságomból arra, hogy elvégezzem a betervezett kísérleteket, de ez
a három nap is sok hasznos és érdekes információt nyújtott, ami további kísérletek forrása lehet
számodra.

Mérések
A kísérletek során a következő mérőeszközöket használtuk:
oszcilloszkópot
multimétert
frekvenciamérőt
gázmennyiség-mérőt
nyomásmérőt
stopperórát
A gázmennyiség mérését a Naudin féle módszerrel oldottuk meg: egy félliteres üdítős palackot és
egy fagylaltos edényt alkalmaztunk.
412

A gázmennyiség mérése


13a.ábra. A mérés kezdete 13b.ábra. A mérés vége
Mint a 13a. és 13b.ábrákból láthatod, 100 ml-nyi gáz kiszorításakor a vízszint láthatóan lecsökkent.
A nyomásmérő egy viszonylag "érzékeny" példány volt, de még így is túl kicsi volt a nyomás
ahhoz, hogy 100 ml-nyi gáztermelést hatékonyan kimutasson. Akkor láttunk nyomást rajta, mikor
elszorítottuk a gázkivezető csövet.

Az áramot digitális multiméterrel mértük. Erről itt olvashatsz bővebben.
Árammérési célra nem alkalmas az itt bemutatott elektronikánál a kimenő FET-ek 's' lábára kötött
20 db ellenállás, mivel azok párhuzamosan vannak kötve a FET driver IC-vel, s az ott folyó áramok
eltorzítják a mérés eredményét. Ezt a gyakorlatban is tapasztaltuk, mivel a próbamérés során az
árammérő 1,3 A-t mutatott, míg az ellenállásokon mért feszültség alapján számolt áram 74 A volt.
Ez hatalmas eltérés. Tehát mindenképpen olyan ellenállást használj, ami nincs párhuzamosan kötve
semmivel.


Kísérletek
A kísérleteket nem mindig abban a sorrendben lettek elvégezve, ahogy itt olvashatod őket, de mivel
így logikusak, ezért itt ebben a sorrendben szerepelnek.
Ahol nincs külön jelölve, ott a cellák elektródáinak a távolsága 1 mm, az elektródák függőlegesek,
az impulzusok kitöltési tényezője 83,3%, a frekvenciája 43,2 kHz, az elektrolit hőmérséklete pedig
25 °C.
413


1.kísérlet
A kísérlet célja annak megállapítása, hogy a csapvíz és az esővíz hogyan vezetik az áramot, és ez a
tulajdonságuk hogyan változik, ha sót rakunk a vízbe.

8 sorbakötött cellát (azaz kilenc elektródalemezt) használtunk minden esetben. A sózott víz
esetében egy liter vízbe egy kiskanálnyi só lett öntve.
Mint azt már korábban említettük (lásd itt), Faraday törvénye szerint 1 A/perc egyenárammal
10,45375 ml/perc gázt tudunk előállítani. Ennek alapján számoltam ki az elektrolízis hatásfokát.
Az itt feltüntetett áramok azt a stabilizált értéket mutatják, amit az elektrolízis elindítása után 3-5
másodperccel kaptunk. Az induláskor azonban a táblázatban feltűntetett áramoknál 50-100 mA-ral
nagyobb áramot mérhetünk. Ez annak tudható be, hogy a cellák olyanok, mint a kondenzátorok. A
kondenzátorok a bekapcsolás pillanatában rövidzárként működnek, majd a töltődés során egyre
növekszik az ellenállásuk, végül eléri a végtelent. Mivel az elektrolizáló cellákban víz a "szigetelő",
annak a magas vezetőképessége miatt a bekapcsolás pillanatában nem nulla az ellenállása, a
feltöltődés után pedig nem végtelen. Ennek ellenére ez a töltődési effektus megfigyelhető.
Víz Sózott Áram Mért gáz Egységnyi gáz Hatásfok
Csapvíz Nem 0,08 A 10 ml/6 perc 20,83 ml/perc/amper 31,1 %
Csapvíz Igen 1,35 A 100 ml/6 perc 12,34 ml/perc/amper 18,4 %
Esővíz Nem 0,03 A 10 ml/4 perc 83,33 ml/perc/amper 124,6 %
Esővíz Igen 1,05 A 100 ml/9 perc 10,58 ml/perc/amper 15,8 %
2.táblázat. A víz minőségének hatása az elektrolízisre
Mint a táblázatból is kitűnik, a legjobb hatásfokot a tiszta esővízzel értük el. Ennek az a
magyarázata, hogy az esővízben jóval kevesebb az ásványi anyag, mint a közönséges csapvízben,
így az áram szinte összes elektronja csak a vízmolekulákkal lép kapcsolatba. Ez ugyan kisebb
vezetőképességet eredményez a vízben, ami azt jelenti, hogy több cellát kell alkalmaznunk, hogy
elérjük a szükséges gázmennyiséget, de az elektrolizáló hatásfoka jelentősen javul. Az esővíz
tisztasága megközelíti a desztillált vízét, ez nagyon jól látszik a hatásfokból is.
A további kísérleteknél a sót és a csapvizet elhagytuk és csak esővíz és NaOH keverékét használtuk.

2.kísérlet
A kísérlet célja annak megállapítása, hogy az elektródalemezek közötti távolság hogyan
befolyásolja az áramerősséget és a keletkezett gázok mennyiségét.
A 2 mm-es elektródák közötti távolságot egy tömítő gyűrűvel oldottuk meg, melyet az elektródákat
tartó csavarra húztunk. Az 1 mm-es távolság esetében azonban ez már nem volt járható út, mivel
414

nem voltak a lemezek tökéletesen síkok, így valamelyik sarkuk vagy a szélük hozzáért a másik
lemezhez. Ezért az 1 mm-es távot úgy biztosítottuk, hogy 4 db 2mm*2mm-es méretű és 1 mm
szélességű műanyag lemezkéket ragasztottunk az egyik lemez négy sarkához. Ahol erre szükség
volt, ott az élekhez közel is ragasztottunk egy-egy kis távtartót. Mivel az is cél volt, hogy bármikor
szétszedhessük a lemezeket, ezért csak az egyik lemezre ragasztottuk fel a távtartókat.
Egy liter esővízhez 180 ml 15%-os NaOH oldatot adtunk. A mért gáz minden esetben 100 ml volt.
Távolság Áram 100 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
2 mm 4,00 A 2:40 perc 37,5 ml/perc 9,37 ml/perc/amper 14,0 %
1 mm 4,75 A 2:00 perc 50,0 ml/perc 10,52 ml/perc/amper 15,7 %
3.táblázat. Az elektródák távolságának hatása az elektrolízisre
Mint a 3.táblázat mutatja, a kisebb elektródatávolság nagyobb áramot, több gázt és jobb hatásfokot
eredményezett.
A továbbiakban minden kísérletet 1 mm-es elektródatávolságokkal végeztünk.

3.kísérlet
A kísérlet célja annak megállapítása, hogy milyen hatása van a polaritás megváltoztatásának az
elektrolízis hatásfokára.
Egy liter esővízhez 180 ml 15%-os NaOH oldatot adtunk. A mért gáz minden esetben 100 ml volt.
Polaritás Áram 100 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
+ - 4,80 A 2:05 perc 48,0 ml/perc 10,00 ml/perc/amper 14,9 %
- + 4,75 A 2:00 perc 50,0 ml/perc 10,52 ml/perc/amper 15,7 %
4.táblázat. A polaritás hatása az elektrolízisre
Mint a 4.táblázat mutatja, a polaritásnak szintén van hatása az elektrolízis hatásfokára. Itt csak egy
elektródapár esetében vizsgáltuk a polaritás hatását és 0,8 %-os hatásfokkülönbséget tapasztaltunk.
A 9.kísérletben azonban látni fogjuk, hogy nagyon fontos, hogyan kapcsolunk össze több elektródát
és hogy milyen a polaritás.
Mikor ellenállásmérővel próbáltam meghatározni a víz ellenállását, azt tapasztaltam, hogy az
állandóan változik, méghozzá a mérőtüskék egyik irányba történő kapcsolása esetén fokozatosan
növekedett, a tüskék megcserélésével pedig fokozatosan csökkent az ellenállás. Ez is azt mutatta,
hogy a víz az elektródalemezekkel együtt a kondenzátorra jellemző tulajdonságokkal rendelkezik.

4.kísérlet
A kísérlet célja annak megállapítása, hogy az elektródalemezek helyzete hogyan befolyásolja az
áramerősséget és a keletkezett gázok mennyiségét.
415

Ennél a kísérletnél 2*4 db cellát használtunk a következő kapcsolásban:

14.ábra. 2 db 4-es cellasor párhuzamosan összekapcsolva
Egy liter esővízhez 100 ml 15%-os NaOH oldatot adtunk. A mért gáz minden esetben 100 ml volt.
Helyzet Áram 100 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
Vízsz. 2,46 A 2:00 perc 50,0 ml/perc 10,52 ml/perc/amper 15,7 %
Függől. 1,98 A 1:30 perc 66,6 ml/perc 25,25 ml/perc/amper 37,7 %
5.táblázat. Az elektródák helyzetének hatása az elektrolízisre
Mint az 5.táblázat mutatja, a függőleges helyzetben a gázok könnyebben elhagyják az elektródák
felületét, ami viszont 2,4-szer jobb hatásfokot biztosít. Nagyon jelentős a különbség.
Ebben a kísérletben már több mint egy cellát használtunk. Az optimális cellaszámot azonban a
következő 5.kísérletben állapítjuk majd meg, az optimális cellakapcsolásokat pedig a 9.kísérletben.

5.kísérlet
A kísérlet célja annak megállapítása, hogy melyik az az optimális cellaszám, amit sorbakapcsolva a
maximális gáztermelést érhetjük el minimális áramerősség mellett.
Egy liter esővízhez 180 ml 15%-os NaOH oldatot adtunk. A mért gáz minden esetben 100 ml volt.
Sor Áram 100 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
1 cella 4,75 A 2:00 perc 50,0 ml/perc 10,52 ml/perc/amper 15,7 %
2 cella 3,36 A 1:35 perc 63,1 ml/perc 18,79 ml/perc/amper 28,1 %
3 cella 2,10 A 2:00 perc 50,0 ml/perc 23,81 ml/perc/amper 35,6 %
4 cella 1,74 A 2:00 perc 50,0 ml/perc 28,73 ml/perc/amper 42,9 %
5 cella 1,30 A 2:45 perc 36,4 ml/perc 27,97 ml/perc/amper 41,8 %
6 cella 0,92 A 4:00 perc 25,0 ml/perc 27,17 ml/perc/amper 40,6 %
8 cella 0,66 A 8:00 perc 12,5 ml/perc 18,93 ml/perc/amper 28,3 %
6.táblázat. A sorbakapcsolt elektródák hatása az elektrolízisre
416


15.ábra. A 6.táblázat grafikus ábrázolása
Mint a 6.táblázat mutatja, a cellák sorbakapcsolása javítja az elektrolízis hatásfokát, de csak egy
darabig. Az optimális sorbakötött cellák száma tehát 4. A későbbiekben már ezt a kombinációt
használjuk mindenütt.
Azt is megfigyelhettük, hogy a cellaszám növekedésével a fejlődő gázbuborékok mérete egyre
csökkent. Egy cella esetén a buborékok átmérője 2-4 mm volt, míg 4 sorbakapcsolt cellánál csak
0,5-1 mm. A buborékok mérete viszont egyenes arányban állt a víz szennyeződésével. Minél
nagyobbak voltak a buborékok, az elektrolit annál sárgább, annál habosabb lett. Négy cella esetén
azonban ezt a szennyeződést már szinte észre se lehetett venni.
Az áram ingadozása is csökkent a sorbakapcsolt cellák számának növekedésével. Míg egy cella
esetén az áramingadozás 300 mA (6,3%) volt, addig négy cellánál már csak 20 mA (1,0 %).

6.kísérlet
A kísérlet célja annak megállapítása, hogy milyen töménységű elektrolitban fejlődik maximális
gázmennyiség minimális áramerősség mellett.
Négy sorbakapcsolt cellát (azaz 5 db elektródalemezt) használtunk. Az elektrolit töménységét úgy
változtattuk, hogy egy liter esővízhez adott mennyiségű 15%-os NaOH oldatot adtunk. Az adagolást
5 ml-es injekciós tűvel végeztük a pontos mérések érdekében. A mért gáz minden esetben 100 ml
volt.
NaOH Áram 100 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
417

0 ml 0,02 A 120 perc 0,8 ml/perc 41,66 ml/perc/amper 62,3 %
80 ml 0,63 A 4:15 perc 23,5 ml/perc 37,34 ml/perc/amper 55,8 %
90 ml 0,75 A 4:00 perc 25,0 ml/perc 33,33 ml/perc/amper 49,8 %
100 ml 0,87 A 3:25 perc 29,3 ml/perc 33,64 ml/perc/amper 50,3 %
110 ml 1,04 A 2:55 perc 34,3 ml/perc 32,96 ml/perc/amper 49,3 %
120 ml 1,18 A 3:00 perc 33,3 ml/perc 28,24 ml/perc/amper 42,2 %
130 ml 1,34 A 2:45 perc 36,4 ml/perc 27,13 ml/perc/amper 40,6 %
180 ml 1,73 A 2:00 perc 50,0 ml/perc 28,73 ml/perc/amper 42,9 %
7.táblázat. Az elektrolit töménységének hatása az elektrolízisre
Megjegyzés: A tiszta esővíznél nem vártuk ki a 120 percet, hanem csak addig vártunk, amíg 10 ml
gáz fejlődött. Ez 12 percet vett igénybe, amit aztán megszoroztunk még 10-zel, így jött ki a 120
perc.
Mint a 7.táblázat mutatja, az elektrolit töménységének növekedésével egyre romlott az elektrolízis
hatásfoka, de a gáz egyre gyorsabban fejlődött. Az optimális érték 100-110 ml NaOH oldat esetében
látható, amikor már viszonylag gyorsan termelődnek a gázok, de az áramfelhasználás még nem
annyira jelentős. Mivel azonban 110 ml NaOH esetében a percenkénti gáztermelés nagyobb, így ezt
a koncentrációt alkalmaztuk a további kísérleteknél is.
Érdemes egy kicsit elidőzni ennél a kísérletnél. Azt láthatjuk, hogy a NaOH adagolásával nem
mindig arányosan változik a víz vezetőképessége. Azt is megfigyelhetjük, hogy a
vezetőképességgel sem arányosan változik a gáztermelés és az is látszik, hogy az elektrolízis
hatásfoka csökken a vezetőképesség növekedésével, de ez a folyamat sem lineáris.
Azt az első látásra meglepő tényt, hogy a víz vezetőképességével az elektrolízis hatásfoka romlik,
azzal lehet magyarázni, hogy nagyobb vezetőképesség esetén nő a gáztermelés, ezek a
gázbuborékok viszont szigetelőként szerepelnek a két elektróda között, míg nem sikerül
felemelkedniük a víz fölé. Ez viszont rontja a hatásfokot.
Az ideális vezetőképességet aszerint választhatjuk meg, hogy még ne legyen alacsony az
elektrolízis hatásfoka, még ne tartson túl sokáig egységnyi gáz előállítása, még ne legyen túl sok az
elektródalemezek száma és még ne legyen túl sok a NaOH, amit a boltban kell megvenni. Ezen
feltételek szemelőt tartásával lett kiválasztva a 110 ml 15 %-os NaOH egy liter vízben.

7.kísérlet
A kísérlet célja annak megállapítása, hogy milyen frekvencián fejlődik maximális gázmennyiség
minimális áramerősség mellett.
418

Négy sorbakapcsolt cellát (azaz 5 db elektródalemezt) használtunk. Egy liter esővízhez 110 ml
15%-os NaOH oldatot adtunk. A mért gáz minden esetben 100 ml volt.
Frekv. Áram 100 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
1,2 kHz 1,64 A 3:45 perc 26,6 ml/perc 16,26 ml/perc/amper 24,3 %
2,4 kHz 1,58 A 4:00 perc 25,0 ml/perc 15,82 ml/perc/amper 23,6 %
3,7 kHz 1,62 A 3:30 perc 28,6 ml/perc 17,63 ml/perc/amper 26,4 %
7,1 kHz 1,62 A 3:20 perc 30,0 ml/perc 18,51 ml/perc/amper 27,7 %
12,3 kHz 1,50 A 3:15 perc 30,8 ml/perc 20,51 ml/perc/amper 30,7 %
18,0 kHz 1,42 A 3:05 perc 32,4 ml/perc 22,83 ml/perc/amper 34,1 %
23,5 kHz 1,35 A 3:05 perc 32,4 ml/perc 24,02 ml/perc/amper 35,9 %
38,5 kHz 1,15 A 2:55 perc 34,3 ml/perc 29,81 ml/perc/amper 44,6 %
42,5 kHz 1,12 A 2:40 perc 37,5 ml/perc 33,48 ml/perc/amper 50,0 %
46,3 kHz 1,12 A 2:45 perc 36,4 ml/perc 32,46 ml/perc/amper 48,5 %
55,5 kHz 1,10 A 2:45 perc 36,4 ml/perc 33,05 ml/perc/amper 49,4 %
65,5 kHz 1,06 A 2:45 perc 36,4 ml/perc 34,31 ml/perc/amper 51,3 %
73,6 kHz 1,07 A 2:35 perc 38,7 ml/perc 36,17 ml/perc/amper 54,1 %
8.táblázat. Az impulzusok frekvenciájának hatása az elektrolízisre

16.ábra. A 8.táblázat grafikus ábrázolása
419

Mint a 8.táblázat mutatja, az elektrolízis hatásfoka a frekvencia növekedésével folyamatosan javult.
42,5 kHz-en, vagyis a tiszta víz rezonanciafrekvenciáján láthatunk egy kis csúcsot, de az ideiglenes
hanyatlást újabb emelkedés követtette, sőt 73,6 kHz-en már meg is haladta a hatásfok a 42,5 kHz-en
mért 50 %-os értéket. Az a tény, hogy a hatásfok a víz rezonanciafrekvenciájától eltérő
frekvenciákon magasabb volt, mint magán a rezonanciafrekvencián azzal magyarázható, hogy itt
egy elektrolitról van szó, nem pedig tiszta vízről. Sajnos a jelgenerátor csak 73,6 kHz-ig tudott
impulzusokat előállítani, de mint a 16.ábrán is látszik, valószínűleg még növelhetjük a hatásfokot a
frekvencia további növelésével. Amennyiben van rá lehetőséged, úgy végezd el Te is ezt a kísérletet
magasabb frekvenciákon és oszd meg a Fénykapu olvasóival az eredményeidet.
Egy másik érdekesség, amit itt meg kell említenünk, az az, hogy a 8.táblázatban feltüntetett
frekvenciaértékek az NE555-ös IC 3.lábán lettek mérve. De megmértük a frekvenciát az IRFP064N
FET 'g' lábán (vagyis a bemenetén) is és az elektrolizáló készülék bemenetén is, azaz a FET 'd'
lábán és azt tapasztaltuk, hogy ezek a frekvenciák eltérnek egymástól. Az elektrolizáló bemenetén
már csak átlagfrekvenciát tudtunk mérni, mivel ott állandóan változott a frekvencia, hol kisebb, hol
nagyobb lett, attól függően, hogy a vízmolekulák éppen milyen frekvenciára hangolódtak rá. A
frekvenciamérő másodpercenként vett mintát és minden egyes alkalommal hol kisebb, hol nagyobb
értéket mutatott, de ez az ingadozás viszonylag "stabil" volt.
Mérőpontok:
Frekv.1 : NE555-ös IC 3.lábán
Frekv.2 : IRFP064N FET 'g' lábán (a FET bemenetén)
Frekv.3 : IRFP064N FET 'd' lábán (a FET kimenetén)
Frekv.1 Frekv.2 Frekv.3 Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
1,2 kHz 1,1 kHz 1,4 kHz 26,6 ml/perc 16,26 ml/perc/amper 24,3 %
2,4 kHz 2,1 kHz 2,7 kHz 25,0 ml/perc 15,82 ml/perc/amper 23,6 %
3,7 kHz 3,2 kHz 3,9 kHz 28,6 ml/perc 17,63 ml/perc/amper 26,4 %
7,1 kHz 6,1 kHz 6,7 kHz 30,0 ml/perc 18,51 ml/perc/amper 27,7 %
12,3 kHz 10,3 kHz 11,5 kHz 30,8 ml/perc 20,51 ml/perc/amper 30,7 %
18,0 kHz 15,1 kHz 17,0 kHz 32,4 ml/perc 22,83 ml/perc/amper 34,1 %
23,5 kHz 19,7 kHz 22,6 kHz 32,4 ml/perc 24,02 ml/perc/amper 35,9 %
38,5 kHz 31,3 kHz 37,2 kHz 34,3 ml/perc 29,81 ml/perc/amper 44,6 %
42,5 kHz 35,6 kHz 35,5 kHz 37,5 ml/perc 33,48 ml/perc/amper 50,0 %
46,3 kHz 38,3 kHz 39,3 kHz 36,4 ml/perc 32,46 ml/perc/amper 48,5 %
55,5 kHz 31,4 kHz 49,6 kHz 36,4 ml/perc 33,05 ml/perc/amper 49,4 %
65,5 kHz 28,3 kHz 56,2 kHz 36,4 ml/perc 34,31 ml/perc/amper 51,3 %
420

73,6 kHz 34,8 kHz 64,3 kHz 38,7 ml/perc 36,17 ml/perc/amper 54,1 %
9.táblázat. Az impulzusok frekvenciája különböző mérőpontokon
Mint a 9.táblázat mutatja, az elektrolizáló bemenetén mért frekvencia, akárcsak a meghajtó FET-ek
bemenetén mért érték néhány esetben jelentősen eltér a jelgenerátor frekvenciájától. Ennek az az
oka, hogy az elektrolit nem közönséges ohmos ellenállás, hanem reaktív elem, mely a feltételektől
függően (töménység, hőmérséklet, frekvencia stb.) nagyon is egyedien reagál az egyes
frekvenciaértékekre.


8.kísérlet
A kísérlet célja annak megállapítása, hogy adott frekvencián az impulzusok kitöltési tényezője
arányosan változtatja-e a fejlődő gázok mennyiségét.
Négy sorbakapcsolt cellát (azaz 5 db elektródalemezt) használtunk. Egy liter esővízhez 110 ml
15%-os NaOH oldatot adtunk. A mért gáz minden esetben 100 ml volt. A frekvencia 56,2 kHz.
Kitöltés Áram 100 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
44,4 % 0,52 A 5:05 perc 19,7 ml/perc 37,83 ml/perc/amper 56,6 %
83,3 % 1,10 A 2:45 perc 36,4 ml/perc 33,05 ml/perc/amper 49,4 %
10.táblázat. Az impulzusok kitöltési tényezőjének hatása az elektrolízisre
Ha a 36,4 ml/perc gázmennyiség 83,3 %-os kitöltési tényező mellett volt tapasztalható, akkor 44,4
%-nál az elméletileg elvárt fejlődő gázmennyiség:
elméleti_gáz = ( 44,4 * 36,4 ) / 83,3 = 19,42 ml/perc.
Ez az elméleti 19,42 ml/perc érték viszonylag közel van a mért 19,7 ml/perc-hez. Ebből azt a
következtetést vonhatjuk le, hogy az impulzus-kitöltési tényező és a fejlődő gázok között szoros és
egyenesen arányos kapcsolat van.
Egy másik megfigyelés, hogy a gázfejlődés mennyisége azonnal változott, ahogy a kitöltési
tényezőt változtattuk és az elektrolízis indulásakor azonnal beindult a gáztermelés, az áram
lekapcsolásakor pedig az azonnal megszűnt. Mindez azt is jelenti, hogy az autónk sebességét
gyorsan tudjuk majd szabályozni. Az is igaz viszont, hogy a fejlődő gázmennyiség változása nem
vonja maga után a gáztérben uralkodó nyomás azonnali változását, ha viszont figyelembe vesszük,
hogy mindig csak annyi gázt állítunk elő, amit azonnal fel is használunk, akkor viszont meg van rá
az esély, hogy az impulzusszélesség megváltoztatását 1-2 tized másodperc alatt követi a motor
fordulatszámának a változása is. Ezt biztosan azonban csak akkor tudhatjuk meg, ha már
hozzákapcsoltuk az elektrolizálót az autóhoz.
Még egy érdekes dolog. Mint láttuk, a hatásfok jobb volt a kisebb impulzusszélességnél, mint a
nagyobbnál. Ezt valószínűleg az elméleti áramfelvételtől kisebb áramnak köszönhetjük:
421

elméleti_áram = ( 44,4 * 1,10 ) / 83,3 = 0,58 A.
szemben a mért 0,52A-ral. A 0,58A és a 0,52A között a különbség 10,5 %, ami elég jelentős.
Ahhoz, hogy ezt pontosabban meg tudjuk határozni, nagyobb áramok és következésképpen több
cella kellene, de ez igencsak arra emlékeztet, amit Kanarev professzor állít, vagyis hogy ha
feltöltjük az elektrolizálót, akkor már csak kis impulzusok szükségesek ennek a töltésnek a
fenntartására (lásd itt). Lehet, hogy azért kellett 60 mA-ral, azaz 10,5 %-kal kevesebb áram, mert az
energiakülönbözetet maga az elektrolizáló adta ingyenenergia formájában?
Sajnos az adott kapcsolás csak minimum 44,4%-os kitöltési tényezőt tudott előállítani. Érdekes
volna viszont elvégezni egy méréssorozatot, melyben 1%-tól 99%-ig változtatnánk a kitöltési
tényezőt és a hatásfokot kiszámolnánk minden mérés után. Lehet, hogy azt kapnánk, hogy mondjuk
10 és 50%-os kitöltési tényező mellett akár 15-20%-kal is le tudnánk csökkenteni az
áramfogyasztást, vagy talán még ennél is jobban.
Ha van kedved és lehetőséged hozzá, akkor arra kérnélek, hogy végezd el ezt a méréssorozatot és
közöld a Fénykapu olvasóival az eredményeket.

9.kísérlet
A kísérlet célja annak megállapítása, hogy milyen módon kapcsolhatunk össze két vagy több
cellasort a maximális gáztermelés és minimális áramfogyasztás érdekében.

17.ábra. A 11. táblázat kísérleteinek kapcsolásai
Egyszer négy, kétszer négy majd pedig négyszer négy közvetlenül sorbakapcsolt cellát használtunk.
Egy liter esővízhez 130 ml 15%-os NaOH oldatot adtunk. A mért gáz minden esetben 100 ml volt.
A frekvencia 56,2 kHz.
Kapcs. Áram 100 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
1*4 cella 1,34 A 2:45 perc 36,4 ml/perc 27,13 ml/perc/amper 40,6 %
2*4 cella 2,92 A 1:16 perc 78,9 ml/perc 27,04 ml/perc/amper 40,4 %
4*4 cella 3,77 A 3:25 perc 29,3 ml/perc 7,76 ml/perc/amper 11,6 %
11.táblázat. A cellák különböző számú összekapcsolásának hatása az elektrolízisre
A 11.táblázat eredményei nem túl vigasztalóak. Az 1*4 cellás és 2*4 cellás kapcsolás még
nagyjából azt tükrözi, amit vártunk, tehát az áramfogyasztás és vele együtt a gáztermelés
megduplázódott, bár nem pontosan, mivel a 2 db négycellás sor nem volt teljesen egyforma, a
422

lemezek közti távolságban bizonyos kis eltérések voltak. A 4*4 cellasornál azonban az eredmény
egyáltalán nem az volt, amit vártunk. Ahelyett, hogy megnégyszereződött volna a gáztermelés, még
kisebb is lett, mint az 1*4 cella esetén, az áramfelhasználás viszont megnőtt, ami rendkívül
lerontotta a hatásfokot. Először arra gondoltunk, hogy talán több cellasor összekapcsolása esetén
növelni kell az elektrolit NaOH tartalmát. Ezt mutatja be a 12. táblázat.
Négyszer négy közvetlenül sorbakapcsolt cellát (azaz 17 db elektródalemezt) használtunk. A mért
gáz minden esetben 100 ml volt. A frekvencia 56,2 kHz.
NaOH Áram 100 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
130 ml 3,77 A 3:25 perc 29,3 ml/perc 7,76 ml/perc/amper 11,6 %
140 ml 3,92 A 1:45 perc 57,1 ml/perc 14,57 ml/perc/amper 21,8 %
150 ml 3,98 A 1:10 perc 85,7 ml/perc 21,53 ml/perc/amper 32,2 %
160 ml 4,11 A 1:20 perc 75,0 ml/perc 18,25 ml/perc/amper 27,3 %
170 ml 4,20 A 1:10 perc 85,7 ml/perc 20,41 ml/perc/amper 30,5 %
180 ml 4,31 A 1:10 perc 85,7 ml/perc 19,88 ml/perc/amper 29,7 %
12.táblázat. Az elektrolit NaOH tartalmának növelése az elektrolízis hatásfokára
Mint a 12.táblázat mutatja, az elektrolit NaOH tartalma csak részleges segítséget hozott, de a
legjobb gáztermelés is, melyet 150 ml NaOH esetén tapasztaltunk, csak a fele volt a vártnak. Utána
hiába növeltük a koncentrációt, az csak a hatásfokot rontotta.
De akkor mi lehetett a baj? Szerintünk az egyes cellasorok között folyó áramok - lévén, hogy az
elektrolit különböző szakaszain egymással ellentétes irányba folytak - egymás ellen dolgoztak. A
megoldásnak tehát az látszott, hogy minden cellasort külön edénybe kell tenni, így azok
elektromosan elszigetelve lesznek egymástól. Ez viszont nagyon megnehezítette volna az autó
meghajtásához szükséges gázmennyiség előállítását. Aztán este jött az Isteni szikra. Mi lenne, ha
csak az elektródasorokat szigetelnénk el egymástól? Így is tettünk.
Levágtunk egy akkora műanyag lemezt, ami a két szomszédos elektródát jól eltakarta egymástól, de
alul a víz, felül pedig a gáz közösített volt. Ezt mutatja be a következő ábra.

18.ábra. A cellasorok elválasztása szigetelő lemezzel
A V1, V2, V3 és V4 a vezetékeket jelölik. Ami az egészben érdekes, az az, hogy ezeknek a
vezetékeknek a különböző kombinációkban történő összekapcsolása és a polaritás megváltoztatása
jelentős különbségeket produkál a gáztermelésben és az áramfelvételben.
423

A következő táblázatban ezeket a kombinációkat láthatod. A V13+ például azt jelenti, hogy a V1 és
V3 lábakat a pozitív kapocsra, a V2 és V4 lábakat pedig a negatívra kapcsoltuk.
Kétszer négy sorbakapcsolt cellát (azaz 2 * 5 db elektródalemezt) használtunk, köztük egy darab
szigetelő műanyag lemezt. Egy liter esővízhez 110 ml 15%-os NaOH oldatot adtunk. A mért gáz
minden esetben 100 ml volt. A frekvencia 56,2 kHz.
Kombin. Áram 100 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
V13- 1,65 A 2:30 perc 40,0 ml/perc 24,24 ml/perc/amper 36,2 %
V23- 2,03 A 1:25 perc 70,6 ml/perc 34,77 ml/perc/amper 52,0 %
V23+ 1,71 A 1:40 perc 60,0 ml/perc 35,08 ml/perc/amper 52,4 %
V13+ 2,20 A 1:15 perc 80,0 ml/perc 36,36 ml/perc/amper 54,4 %
13.táblázat. A szigetelőlemezzel elválasztott cellasorok különböző kombinációi és azok hatása az
elektrolízis hatásfokára
Mint a 13.táblázat mutatja, a legjobb hatásfokot akkor értük el, mikor a V1 és V3 lábakat a pozitív
kapocsra, a V2 és V4 lábakat pedig a negatívra kapcsoltuk.
A V13+ kombináció egyébként pontosan azt az eredményt adta, amit elvártunk, tehát az áram is és
a percenkénti gáztermelés is pontosan megduplázódott. Ha összehasonlítjuk a 10.táblázat második
sorával, akkor ez a duplázódás pontosan látszik, a hatásfok pedig még javult is.
Azt is érdemes megfigyelni, hogy a legrosszabb eredményt viszont akkor értük el, mikor ebben a
kombinációban felcseréltük a pólusokat (V13-). Ez azt jelenti, hogy amikor összekapcsoljuk
párhuzamosan a megfelelő számú cellasort, akkor próbáljuk ki mind a kétféle polaritással is a
gáztermelést, és a jobb eredményként kapott polaritást használjuk.

10.kísérlet
A kísérlet célja annak megállapítása, hogy milyen hatása van az elektrolit hőmérsékletének a
gáztermelésre és az áramfogyasztásra.
Ezt a kísérletet már csak nagyon "kutyafuttában" tudtuk elvégezni, mivel már késő délután volt és
még a bőröndömet össze se pakoltam. Annyira volt idő, hogy felmelegítettünk egy liter 110 ml
NaOH-t tartalmazó elektrolitot olyan 70 °C-ra és megmértük a gáztermelést.
Kétszer négy sorbakapcsolt cellát (azaz 2 * 5 db elektródalemezt) használtunk, köztük egy darab
szigetelő műanyag lemezt. Egy liter esővízhez 110 ml 15%-os NaOH oldatot adtunk. A mért gáz
minden esetben 100 ml volt. A frekvencia 56,2 kHz, a kapcsolás V13+ kombinációjú.
Hőmérs. Áram 100 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
25°C 2,20 A 1:15 perc 80,0 ml/perc 36,36 ml/perc/amper 54,4 %
70°C 2,56 A 1:20 perc 75,0 ml/perc 29,29 ml/perc/amper 43,8 %
424

14.táblázat. A hőmérséklet hatása az elektrolízis hatásfokára
A 14.táblázat eredménye meglepő. A hőmérséklet növekedésével az áram ugyan megnőtt, ami
várható is volt a vízmolekulák magasabb energiaszintre történő ugrásának a következtében, a
gáztermelés viszont csökkent és több időre volt szükség 100 ml-nyi gázfejlődéshez. Ez ahhoz
hasonlít, amit a 6.kísérletnél is tapasztaltunk, vagyis az elektrolit NaOH tartalmának növekedésével
a vezetőképesség ugyan megnőtt, de az elektrolízis hatásfoka lecsökkent.
Azonban ahhoz, hogy egyértelmű következtetéseket vonhassunk le a hőmérséklet elektrolízisre
gyakorolt hatásáról, arra van szükség, hogy mondjuk 10°C-onként megnöveljük az elektrolit
hőmérsékletét és mindegyik esetben megmérjük az áramfelvételt és a gáztermelést.
Ha van kedved és lehetőséged hozzá, akkor arra kérnélek, hogy végezd el ezt a méréssorozatot és
közöld a Fénykapu olvasóival az eredményeket.
Még egy megjegyzés: Az elektrolízis megkezdésekor az elektrolit hőmérséklete 20°C körül volt.
10-15 méréssor, azaz 1000-1500 ml gázfejlesztés után viszont már felmelegedett olyan 25-30°C-ra.
Az elektrolit áramoltatásával viszont a hőmérsékletet valószínűleg állandó értéken tarthatjuk. De ezt
is a gyakorlat mutatja majd meg.

Összegzés
A fenti 10 kísérletből a következő következtetéseket vonhatjuk le:
az elektródákat mindenképpen saválló lemezből kell készíteni
az ideális elektródatávolság 1 mm (vagy még kisebb, bár ezt már nehéz a gyakorlatban kivitelezni)
az elektrolit, mint dipólus különbözőképpen reagál, ha megcseréljük az elektródák polaritását
az elektródák függőleges elhelyezése sokkal jobb hatásfokot biztosít, mint a vízszintes elhelyezés
az ideális áram/gáztermelés arányt négy sorbakötött cella esetén érhetjük el
az elektrolit ideális töménységét úgy érjük el, hogy 1 liter esővízhez 110 ml 15 %-os NaOH oldatot
adunk
az impulzusok ideális frekvenciája 73 kHz felett található, de a víz 42,5 kHz-es
rezonanciafrekvenciáján is találtunk egy csúcsot
az elektrolit rezonanciafrekvenciája állandóan változott bizonyos határértékek között
az impulzus kitöltési tényezőjével egyenesen arányos a gázfejlődés
az impulzus kitöltési tényezőjének csökkenésével nő az elektrolízis hatásfoka
több 4-es cellasor összekapcsolásánál az ideális kapcsolás V13+
a hőmérséklet növekedése rontja a hatásfokot
az elektrolit ha gyengén is, de szennyeződik az elektrolízis során, ezért mindenképpen meg kell
oldani az elektrolit folyamatos áramoltatását és közben a szűrését
425


19.ábra. Az elektrolizáló műküdés közben
A 19.ábrán a buborékképződést szerettük volna bemutatni, de a felvétel nem igazán sikerült.
Mindenesetre látható a vízszint, halványan az 5-5 elektródalemez valamint a köztük lévő szigetelő
lemez.


Áramgenerátor
A kísérletekből kitűnik, hogy a szükséges gázmennyiség előállításához viszonylag nagy
áramerősségre van szükségünk. De honnét "szerezzük" ezt be? A legegyszerűbb megoldás, ha az
autóba beszerelünk még egy generátort. Ennek a gyakorlati megvalósításáról megkérdeztem egy
autószerelő ismerősömet, aki elmondta, hogy ez teljességgel kivitelezhető, olyannyira, hogy ő már
régebben csinált is ilyent. Azt mondta, csak arra kell ügyelnünk, hogy a generátor tartóvasait a
motorházra hegesszük, ne a vázra, mivel együtt kell mozognia a motorral. Azt is elmondta, hogy
valamilyen oknál fogva a CO hegesztővel jobb a motorblokkot hegeszteni, mint a villamos-
hegesztővel. Arra a kérdésemre, hogy hogyan jobb felrakni a kiegészítő generátort, a már meglévő
generátor szíjához vagy külön szíjmeghajtással, azt felelte, hogy tulajdonképpen mindegy, mind a
kettő megoldható, akár külön szíjjal, amihez lehet kapni kettős szíjtárcsát, akár a meglévő szíjra, de
mégiscsak jobb, ha külön szíjat használunk, mert akkor szabadabban lehet állítani például a
szíjfeszességet. De elsősorban azt kell megnézni, hogy az adott autónál mekkora szabad hely van és
aszerint melyik kialakítás az előnyösebb.
426

Mint elmondta, a generátorok ára autótípusoktól és teljesítménytől függően 10000 Ft és 30000 Ft
körül van, de az autóbontókban kaphatunk már 5-6000 Ft-ért is.
Szerintem ez nem is olyan vészes!
Mekkora maximális áramot ad le egy generátor? Ez típustól függően változik, 40 és 90 A körüli
áramot tudnak leadni, de ezt csak a maximális, általában 5000/perces fordulatszámon. Ha
kiválasztunk egy 90 amperes generátort (pl. a Seat Ibizának van ilyen), akkor 4000/perces
fordulatszámon a generátor árama ( 90 / 5000 ) * 4000 = 72 A.
Ezt a kiegészítő áramgenerátort azonban ne kössük párhuzamosan az autónk beépített
generátorával. Az egyik Olvasó, Gyula a következőket írta erről:
"Két generátort ne kössetek párhuzamosan, hacsak nem teljesen egyformák, ugyanis a bennük lévő
feszszabályozó más értékre szabályoz. Sokszor két típus teljesen egyforma kívülről, de a beépített
feszszabályozó csak külsőleg azonos. Ezt onnan tudom, hogy generátor felújítással foglalkozom, jól
ismerem ezeket a szerkezeteket. Vannak helyzetek, hogy 14,6 V-ra szabályoz a feszszabályozó és
előfordul, hogy a másik generátor, ami ikertestvére lehetne az előzőnek, csak 14,2-re. A
feszszabályozó "part number"-e is eltérő. így előfordulhat, hogy olyan fölösleges kiegyenlítő
áramok indulnak meg, ami a rendszer hatásfokát csökkenti, esetleg egyéb baj is lehet belőle.
Szerintem az elektrolizálóhoz használjunk egy függetlenül működő generátort."

Elektródalemezek
Az elektródalemezeket - mint már korábban említettük - saválló lemezből kell készíteni. Elmentem
egy színesfém szaküzletbe, ahol elmondták, hogy a lemezek ára a súlyuktól függ. Mindenféle
lemezt 2 m *1 m-es lapokban árulnak, így egy 0,5 mm vastagságú 2 m *1 m-es lemez kb. 9000 Ft-
ba kerül. Csak maximum félbevágják a lemezeket, ennél kisebb darabokat nem árulnak. Azt
javasolták, hogy ha kisebb lemezre van szükségem, akkor érdeklődjek a MÉH-nél.
A lemez feldarabolása természetesen nem kézi lemezvágó ollóval történik, mert azzal egyrészt nem
tudnánk egyenletesen vágni, másrészt pedig nagyon gyűrné a levágott darabokat. Ezt tapasztalatból
mondom. A karos olló már jobb megoldás, de a nagyméretű darabokat még ott is nehéz, ha nem
lehetetlen gyűrődés nélkül feldarabolni. A legjobb megoldás, ha hidraulikus ollót használunk. Ha
van olyan ismerősöd, aki ilyen géppel dolgozik, akkor azt kérd meg, hogy segítsen, mert ha
hivatalosan próbálkozol, akkor az nagyon drága dolog.
Az elektródalemezek mérete az általunk használt 7 cm * 7 cm-es mérettől eltérhet, de akkor
arányosan számold ki a méreteket. A mi esetünkben egy cellasoron 1,1 A áram folyt keresztül, tehát
az egy négyzetcentiméterre jutó áramerősség 1,1 / 49 = 0,0224 A = 22,4 mA. Ha feltételezzük, hogy
az áramerősség az elektródafelülettel egyenesen arányos, és a hivatalos adatok alapján így van,
akkor már könnyen kiszámolhatod a lemezek szükséges méretét.
427


A NaOH oldat elkészítése
Mint azt a 6.kísérletnél megállapítottuk, az elektrolit ideális koncentrációja 110 ml 15%-os NaOH
oldat 1 liter esővízhez. De hogyan lehet ezt előállítani?
A 15%-os NaOH oldat azt jelenti, hogy egy liter vízbe 150 g NaOH-t öntöttünk. Ezek szerint 110
ml 15%-os NaOH oldatban ( 110 * 150 ) / 1000 = 16,5 g NaOH van. Mi ezt a 110 ml-es oldatot
hozzáöntöttük még 1 liter vízhez, így 1110 ml lett az elektrolit mennyisége, melyben 16,5 g NaOH
volt. Ebből már könnyen megkaphatjuk, hogy egy liter elektrolithoz ( 1000 * 16,5 ) / 1110 = 14,86
g NaOH-t kell adnunk, ami 1,486 %-os töménységet jelent.
A legolcsóbban 25 kg-os kiszerelésben vehetünk nátrium-hidroxidot a Kisgazda boltokban,
melynek ára 4500 Ft körül van (Kisebb kiszerelésben is vehetsz például vegyszerboltokban, de ott
1-2 kg kb. 1000 Ft-ért kapható).
Az a legegyszerűbb, ha bekészítjük az autónk víztartályába az elektrolitot.

Esővíz
Az első kísérletet kivéve mindenhol csak esővizet használtunk. Természetesen használhatsz
csapvizet is, de annak a vezetőképessége a helytől függően változik, így nem tudnánk pontosan
megismételni a kísérleteket. Az esővíz tisztaságban a desztillált vízhez közelít, ezért a paraméterei
viszonylag állandóak az ország különböző helyein. Amennyiben csapvizet akarsz használni, akkor
kísérletezd ki, hogy mennyi NaOH-t kell adnod az esővíznél mért áramok elérésére. (Kevesebb
NaOH-ra lesz szükséged!)
A csapvíznél még arra is figyelned kell, hogy az országban néhány helyen igen magas a
vízkőtartalma, ami egy idő után lerakódik a csövekre, az elektrolizálóra, az elektródákra és a
hengerben, a szelepeknél és a kipufogó rendszernél. Ezért inkább az esővizet ajánlom, de ha
gondolod, készíthetsz desztillált vizet is a csapvízből oly módon, hogy a vizet felforralod, a
keletkezett vízpárát pedig lecsapatod egy hideg üveglapon, ahonnét belecsepegteted egy másik
edénybe.
Elektrolízis impulzusokkal 2

Az itt ismertetett impulzusos elektrolízissel végzett kísérleteinket tovább folytattuk és még jobb
eredmé-nyeket értünk el. Ezekről a kísérletekről olvashatsz ezen az oldalon.

A kísérleteket Zsolti és én, Tibor ketten végeztük.
Az elektrolizáló tartály megegyezett az előző kísérleteknél használttal, a mérésekhez használt
kétcsatornás oszcilloszkópot pedig az egyik Olvasótól, Lacitól kaptuk kölcsön.
428


1. ábra. Az elektrolizáló tartály és a műszerek

Mivel az előző kísérletek befejeztével nem öntöttük ki a tartályból az elektrolit oldatot, ezért az
oldatból kivált a benne lévő NaOH fehér kristály formájában. Az érdekesség az volt, hogy a
kristályok az elektródákra kapcsolt rézvezetékek és az őket szigetelő piros-kék színű műanyag
szigetelő közötti nagyon kicsi "résen" keresztül távozott a szabadba, ahol kristálykupac formájában
gyűlt össze. Ez az elektrolit viszont oxidálta a rézvezetékeket is, így nem tudtuk őket már használni.
Az egyszerűség kedvéért csak egy vezetékpárt cseréltünk le, így a kísérletek nagy részén csak négy
darab párhuzamosan kapcsolt elektróda lemezzel dolgoztunk. A 100*150 mm-es elektródalemezek
rozsdamentes acélból készültek, a távolság közöttük 1 mm volt. Ezt mutatja a következő ábra.

2. ábra. Az elektrolizáló felépítése

Az elektronika ismertetése
429


3. ábra. Az elektronika kapcsolási rajza

Az impulzusok előállítására szolgáló elektronikát az előző kísérlethez képest egy kissé
átalakítottuk:
Az első különbség az volt, hogy két számláló helyett csak egyet tartalmazott a kapcsolás. Ezáltal
ugyan nem lehetett olyan keskeny impulzusokat előállítani, mint az előző megoldásnál, viszont
egyszerűsödött az áramkör.
A másik különbség az volt, hogy csak egy darab végfokozatot használtunk.
A harmadik különbség az, hogy az elektrolizálóval párhuzamosan kötöttünk öt darab nagyáramú
diódát (B10010) a negatív irányú tűimpulzusok levágására.
A negyedik különbség az, hogy a CD4011-es IC kimenete nem közvetlenül kapcsolódik az IR2121
meghajtó IC bemenetére, hanem három darab NEM kapun keresztül. Erre azért volt szükség, mert
az elektronika átépítése során többször is tönkrement a CD4011-es NAND kapukat tartalmazó IC,
míg végül rájöttünk, hogy a kimenetéről túl nagy áramot akar levenni az IR2121, így növelni kellett
a kimeneti áramot. A három darab NEM kapu az órajeleket előállító CD4069-es IC három szabad
kapuja, így nem kellett egy újabb IC-t felhasználnunk.
430

Az ötödik eltérés volt a leglényegesebb, azaz az elektrolizálót nem közvetlenül a +12 V-ra
kapcsoltuk, hanem egy ellenálláson (R1) és egy diódán (D1) keresztül jutott a tápfesz az
elektrolizáló készülékre. A dióda utáni résznél az elektrolizálóval egy kondenzátort (C1) kötöttünk
párhuzamosan. Ennek az átalakításnak az volt a célja, hogy az impulzusokhoz szükséges nagy
áramokat ne közvetlenül a tápforrásból vegye az elektrolizáló, hanem a jóval kisebb áramokkal
előre feltöltött kondenzátorból. Erről bővebben itt olvashatsz.
Az R1 ellenállás, a D1 dióda és a C1 kondenzátor értékei a következő tényezőktől függnek:
a töltési/kisütési áramtól
a kitöltési tényezőtől és
az órajel frekvenciájától
Jelen kísérleteknél az órajel frekvenciája 120 000 Hz volt. A kitöltési tényező függvényében
azonban ez leosztódott kettővel, néggyel stb. Átlagos kitöltési tényezőnek 12,5 %-ot vettünk.
t = R1 * C1
Az R1 ellenállás értékét a töltőáram határozza meg, ami viszont a kitöltési tényező függvénye. Az
első kísérleteknél kisebb áramokkal szerettük volna vizsgálni a kitöltési tényező függvényében
változó vízbontási hatásfokot, ezért kb. 2 A-re korlátoztuk a töltőáramot úgy, hogy 6 db 33 O / 5
W-os ellenállást kötöttünk párhuzamosan. Ekkor a maximálisan megengedett töltőáram:
I
tölt
= U
táp
/ R
1
= 12 V / 5,5 O = 2,2 A
120 000 Hz-nél a periódusidő t
0
= 1 / f
g
= 1 / 120000 = 8,33 µs. Átlagos kitöltési tényezőnek 12,5
%-ot vettünk, ezért a töltési idő 7/8-a a periódusidőnek, azaz a C1 kondenzátor feltöltési ideje:
t
tölt
= t
0
* 7 / 8 = 8,33 µs * 7 / 8 = 7,29 µs
Ennek alapján meghatározhatjuk a C1 kondenzátor értékét is:
C1 = t
tölt
/ R1 = 7,29 * 10
-6
s / 5,5 O = 1,32 µF.
Mivel 4,7 µF-os kondenzátor volt kéznél, ezért ezt használtuk a C1-nek.
A D1 diódánál az volt a lényeg, hogy az R1 ellenálláson átfolyó áramokat (jelen esetben 2,2 A-t)
nyitóirányban gondtalanul átengedje, ezért egy 10 A-es diódát használtunk. (B10010)

Ezzel az elektronikával 3,33 %-os kitöltési tényezőjű impulzusokat is előállíthatunk, a legszélesebb
impulzus pedig 50 %-os. A kitöltési tényezőt a K0-K3 kapcsolók segítségével tudjuk diszkréten
(lépésekben) beállítani. Az osztó IC-nél legalább egy kapcsolónak be kell lennie kapcsolva. Ha egy
sincsen bekapcsolva, akkor nem számol az osztó és csak egy állandó magas szintű jel jelenik meg a
kimenetén.
A következő táblázat abban segít, hogy a különböző kapcsolóállások és órajel frekvenciák mellett
megkapd a kitöltési tényezőt és a jel illetve a szünet idejét.
431

Órajel: Hz K0 K1 K2 K3

Imp. frekvenciája Periódus idő Kitöltés Szünet Jel
Infinity Hz 0 µs Infinity % NaN µs NaN µs

1. táblázat. A kapcsolóállások és az órajel hatása a kitöltési tényezőre és a jel hosszára

A megépített elektronikát a 4. ábrán láthatod.

4. ábra. A megépített elektronika

A 4. ábrát figyelve több IC-t látunk, mint amennyi a kapcsolási rajzon szerepel. Ennek oka az, hogy
a kísérlet során tönkrement IC-ket nem forrasztottuk ki, részben pedig nem használtuk a működő
áramkörök egy részét. Az 1-es panelon a fehér négyszög alakú alkatrészek a 33 O / 5 W-os
ellenállások. Azért nem csak hat darabot látsz, mert előre beforrasztottunk többet is, hogy ha esetleg
az áramokat növelni kellene, akkor csak összeforrasztjuk a csatlakozási pontoknál és már
folytathatjuk is a kísérleteket.
Még egy érdekesség. Az itt bemutatott kísérleteinknél is használt, István által kölcsönadott 5 V /
120 A-es tápegységgel terveztük a kísérletek elvégzését, azonban két napig egy érthetetlen
problémával álltunk szemben: A jelek eljutottak az IR2121 meghajtó IC bemenetére, de onnét már
nem ment tovább a jel a FET meghajtására. Kipróbáltuk másik IC-vel és másik FET-tel is, de az
eredmény ugyanaz volt. Végül az IR2121 adatlapját átnézve kiderült, hogy a legalacsonyabb
tápfeszültségnek is el kell érnie a 12 V körüli értéket. Ezzel az információval felvértezve és
magasabb tápfeszültséget használva már működött a FET driver és végre nekiláthattunk a
kísérleteknek.

432


Kísérletek az elektrolízissel
Az ismertetésre kerülő kísérletekben tiszta csapvizet illetve Trisót használtunk elektrolitként. A
feszültséget és az áramot voltmérővel és oszcilloszkóppal egyaránt mértük. Az áramok
oszcilloszkópos méréséhez 20 db párhuzamosan kötött 0,1 O-os ellenállást használtunk, melynek
eredő értéke 0,005 O volt. Viszont a mérőműszerhez csatlakozó vezetékek ellenállását is
figyelembe kellett venni, így a feszültség és árammérés alapján meghatározott tényleges sönt
ellenállás 0,011 O, azaz 11 mO volt.
A termelt gáz mennyiségét az itt leírtak szerint mértük.
A kísérletek mindegyikénél 12 V-os autóakkumulátort használtunk a táplálásra.

A pontos kitöltési tényező meghatározása
Mivel a kitöltési tényezők nem pontosan a számított értékek voltak, ezért a következő sorokban
bemutatjuk a tényleges kitöltési tényezők meghatározásának módját.
Az órajel impulzusait a következő ábrán láthatod.

5. ábra. Az órajel impulzusai

Mint az 5. ábrán jól láthatjuk, az órajel kitöltési tényezője nem pontosan 50 %, mivel a jel ideje
valamivel kevesebb, mint a teljes periódus idejének a fele. Az órajel frekvenciája f
g
= 120 000 Hz,
ebből a periódusidő T = 1 / f
g
= 1 / 120 000 = 8,33 µs. Az 5. ábrán is valamelyest látható - bár a
szkóp jobb beállításával még pontosabban lemérhettük - hogy az impulzus ideje t
imp
= 3,6 µs, a
periódusidő fele viszont 4,16 µs. A kitöltési tényező ezek szerint:
k = t
imp
* 100 / T = 3,6 µs * 100 / 8,33 µs = 43,21 %
Ezt kerekítsük 43 %-ra.
A következő ábrákon a CD4011-es IC 3. lábán megjelenő különböző kitöltési tényezőjű impulzusok
láthatók.
~50 %-os kitöltés ~25 %-os kitöltés ~12 %-os kitöltés ~6 %-os kitöltés ~3 %-os kitöltés
433


6. ábra. A CD4011-es IC 3. lábán megjelenő különböző kitöltési tényezőjű impulzusok

Mivel mindegyik kitöltésnél ugyanaz az órajel impulzusideje, azaz 3,6 µsec, a frekvencia pedig az
órajel frekvenciájának egész számú leosztása, ezért könnyen meghatározhatjuk a tényleges kitöltési
tényezőket. Ezt mutatja a következő táblázat.
Osztó Frekvencia Periódus idő
Elméleti
kitöltés
Gyakorlati kitöltés
(k)
1 120 000 Hz 8,33 µs 50,00 % 43,00 %
2 60 000 Hz 16,66 µs 25,00 % 21,50 %
4 30 000 Hz 33,33 µs 12,50 % 10,75 %
8 15 000 Hz 66,66 µs 6,25 % 5,37 %
15 8 000 Hz 125,00 µs 3,33 % 2,88 %
2. táblázat A tényleges kitöltési tényezők a K0-K3 kapcsolók különböző állapotaiban

A kísérleteket ezekkel a pontosan meghatározott kitöltési tényezőjű impulzusokkal végeztük el és a
számításoknál is a gyakorlati kitöltéssel (k) számoltunk.


1. kísérlet
A kísérlet célja az volt, hogy összehasonlítsuk a vízbontón mért feszültség és áram alakját a Dcs
dióda nélkül és azzal együtt. Mint feljebb már említettük, a Dcs dióda öt darab párhuzamosan
kapcsolt 10 A-es diódából állt.
A következő ábrán a feszültségek alakjának a változásait figyelhetjük meg a Dcs rákapcsolásakor.

434

Dcs dióda nélkül Dcs diódával
7. ábra. A vízbontón mért feszültség alakja

A 7. ábrán a kitöltési tényező 21,5 %. Jól látszik hogy a Dcs dióda nélkül az impulzus ideje
hosszabb és egy -9 V-hoz közeli negatív irányú tűimpulzus is megjelenik, ami egy lecsengő rezgést
generál.
A Dcs dióda bekötésekor ez a negatív tűimpulzus megszűnik, csak 0 V körüli lefelé mutató tüske
marad, amit egy rövid idejű egyenfeszültség követ, majd a Dcs dióda nélkül megjelenő lecsengő
rezgés vége jelenik meg. A rezgések lecsengésekor az impulzus megszűnésekor kialakuló rövid
idejű egyenfeszültségnél nagyobb értékű feszültségszint mérhető. Azt is érdemes megfigyelni, hogy
a Dcs dióda jelenlétekor kb. 20 %-kal csökken az impulzus szélessége.

Az áram alakja a Dcs dióda jelenlétével úgy változott, hogy a negatív irányú tűimpulzusok
amplitúdója kb. 30 %-kal csökkent, de nem szűnt meg. Ez azzal magyarázható, hogy az általunk
használt dióda nem volt elég gyors.

8. ábra. Az áram alakja a Dcs diódával

Ha jobban megnézzük a 8. ábrát, akkor látjuk, hogy az áram alakja tulajdonképpen két lecsengő
rezgést mutat. Az első rezgés az impulzus bekapcsolásakor keletkezik, a második pedig a
kikapcsolásakor. A bekapcsolási rezgés első impulzusának amplitúdója jóval kisebb, mint a
kikapcsoláskor keletkezett első impulzusé. Mi a számításaink során csak az első lecsengéssel
foglalkozunk, hiszen abba fektettünk energiát.
A kérdés az, hogy miért lecsengő rezgést látunk az impulzus bekapcsolásakor, miért nem olyan
szabályos alakzatot, mint ahogy azt az itt bemutatott méréseknél láttuk? Igazán ezen a kísérlet
435

végzésekor nem gondolkoztunk el, csak később. A 3. és 4. kísérletnél még szólunk majd arról, hogy
a víz vezetőképességének növelésével nem nött a FET-en átfolyó áram, csak egy bizonyos értékig.
Csak később jöttünk rá, hogy valószínűleg valami gond van a FET-tel. A Dcs dióda nélkül is a 8.
ábrán látható alakzathoz hasonló hullámformát láttunk.

Megjegyzés:
Annak ellenére, hogy a FET nem működött hibátlanul, az itt közölt mérések és számítások
helyesek, mivel a mért áramok folytak keresztül a vízbontón, a mért feszültségek estek a vízbontón
és a mért gázmennyiség keletkezett a vízbontóban. A számításaink ezekre a mért eredményekre
alapulnak!


2. kísérlet
A kísérlet célja az volt, hogy kevés Trisót szórva a csapvízbe, lemérjük a vízbontás hatásfokát
különböző kitöltési tényezők mellett. Az elmélet azt sugallta, hogy a kitöltési tényező
csökkentésével növekednie kell a hatásfoknak. Ezt szerettük volna kísérletekkel is igazolni.

A következő ábrán a vízbontón mért feszültségértékeket láthatjuk különböző kitöltési tényezők
mellett.
43 %-os
kitöltés
21,5 %-os
kitöltés
10,75 %-os
kitöltés
5,37 %-os
kitöltés
2,88 %-os
kitöltés


8. ábra. A vízbontón mért feszültségek értékei különböző kitöltési tényezőknél

Az effektív feszültség értékét az itt ismertetett módon határozzuk meg a következő képlettel:
U
eff
= 0,63 * (U
imp
- U
=
) * k / 100
Impulzus
kitöltése (k)
U
imp
U
=
U
mért
U
eff

43,00 % 8,0 V 6,5 V 6,64 V 0,406 V
21,50 % 6,5 V 4,5 V 5,40 V 0,271 V
10,75 % 6,0 V 4,0 V 4,34 V 0,135 V
436

5,37 % 5,5 V 3,0 V 3,55 V 0,085 V
2,88 % 5,0 V 2,5 V 3,02 V 0,045 V
3. táblázat. Az elektrolizáló kapcsain mért feszültségértékek

A 3. táblázatból látható, hogy a kitöltési tényező arányában változott az U
eff
feszültség értéke. Azt is
megfigyelhetjük, hogy az U
mért
értéke is változik, bár nem arányosan. Ez a változás azzal
magyarázható, hogy a kisebb kitöltésű impulzusok esetében a vízbontó kapcsain mérhető
egyenfeszültség - azaz a bontó saját feszültsége - is csökken.

Az áram értékének a meghatározására a fent említett vízbontóval sorba kapcsolt 0,011 O-os söntön
mért feszültség szolgált.
43 %-os
kitöltés
21,5 %-os
kitöltés
10,75 %-os
kitöltés
5,37 %-os
kitöltés
2,88 %-os
kitöltés

9. ábra. A 0,011 O-os söntön mért áramok értékei különböző kitöltési tényezőknél

Az áram alakjának meghatározása eltér valamelyest az itt bemutatottól. Az 1. kísérletnél már
szóltunk arról, hogy a FET nem működött hibátlanul, így az impulzus bekapcsolásakor az impulzus
idejénél rövidebb ideig tartó áramtüske jelent meg, ami az elektrolit oldatban egy lecsengő rezgést
generált. Az oszcilloszkóp megfelelő beállításával azt láthattuk, hogy ennek az áramimpulzusnak az
ideje az impulzus idejének a hatod részét tette ki. Ez a szám állandó volt a kitöltési tényezőtől
függetlenül, mivel minden egyes impulzus ideje 3,6 µs volt. Az effektív áram meghatározására
használt képletben ezt úgy vettük figyelembe, hogy 6-tal elosztottuk az eredményt.
Ieff = [0,37 * Ics * k / 100] / 6
Impulzus
kitöltése (k)
I
cs
I
mért
I
eff

43,00 % 20 A 1,08 A 0,530 A
21,50 % 20 A 0,54 A 0,265 A
10,75 % 20 A 0,33 A 0,132 A
5,37 % 20 A 0,19 A 0,066 A
2,88 % 20 A 0,11 A 0,035 A
437

4. táblázat. A söntön mért áramok

A digitális multiméterrel mért áram (I
mért
) értéke nem arányosan változik a kitöltési tényező alapján,
mivel a kisebb kitöltésnél nagyobb áram jelenik meg a vártnál. Ez a torzítás a műszer
mintavételezési elvéből adódik. Itt ki kell hangsúlyoznunk, hogy a multiméterrel mért feszültség és
áramértékek elég messze voltak a valódi értékektől. Az igazán pontos értékeket az oszcilloszkópos
adatok kiértékelése során kaptuk meg.
A 4. táblázatban jól látható, hogy a kitöltési tényező csökkenésével az impulzus bekapcsolásakor
megjelenő áramcsúcsok állandó értéken maradtak, bár a 9. ábrából ez nem tűnik ki. A szkóp
paramétereinek a változtatásával azonban ez jól nyomon követhető volt.

A teljesítményt az áram és a feszültség szorzataként kapjuk meg. Mivel a multiméteren és a
szkópon kapott értékek különböztek, ezért mind a két mérési módszernél kiszámoltuk a felvett
teljesítményt. Ezt mutatja a következő táblázat.
Impulzus
kitöltése
U
mért
I
mért
U
eff
I
eff
P
mért
P
eff

43,00 % 6,64 V 1,08 A 0,406 V 0,530 A 7,1712 W 0,2152 W
21,50 % 5,40 V 0,54 A 0,271 V 0,265 A 2,9160 W 0,0718 W
10,75 % 4,34 V 0,33 A 0,135 V 0,132 A 1,4322 W 0,0178 W
5,37 % 3,55 V 0,19 A 0,085 V 0,066 A 0,6745 W 0,0056 W
2,88 % 3,02 V 0,11 A 0,045 V 0,035 A 0,3322 W 0,0016 W
5. táblázat. A számított teljesítmény felvételek

A hatásfok meghatározásához ismernünk kell a percenkénti gáztermelést is, amit úgy határoztunk
meg, hogy lemértük, mennyi idő alatt termelődik 20 ml gáz, majd a mérési eredmények alapján
kiszámoltuk a percenkénti gáztermelést. Az így kapott értéket elosztottuk a felhasznált
teljesítménnyel (a multiméterrel mért és a szkóp alapján számított effektív teljesítményekkel.)
Mivel tudjuk, hogy 1 W villamos energiával Faraday törvénye alapján 7,11 ml/perc gáz termelődik,
ezért a hatásfokot úgy kaptuk meg, hogy a Gáz/W/p értéket elosztottuk 7,11-al. Erről bővebben itt
olvashatsz.
A következő táblázatokban a multiméterrel mért és a szkópról leolvasott értékek alapján kiszámított
hatásfokokat láthatod.
Impulzus
kitöltése
Gáz/perc P
mért
Gáz/W/perc q
mért

438

43,00 % 17,91 ml/p 7,1712 W 2,49 ml/W/p 35,02 %
21,50 % 9,23 ml/p 2,9160 W 3,17 ml/W/p 44,58 %
10,75 % 6,15 ml/p 1,4322 W 4,29 ml/W/p 60,33 %
5,37 % 3,71 ml/p 0,6745 W 5,50 ml/W/p 77,35 %
2,88 % 2,01 ml/p 0,3322 W 6,05 ml/W/p 85,09 %
6. táblázat. A multiméter alapján számított hatásfokok

Impulzus
kitöltése
Gáz/perc P
eff
Gáz/W/perc q
eff

43,00 % 17,91 ml/p 0,2152 W 83,22 ml/W/p 1170,5 %
21,50 % 9,23 ml/p 0,0718 W 128,55 ml/W/p 1808,0 %
10,75 % 6,15 ml/p 0,0178 W 345,50 ml/W/p 4859,3 %
5,37 % 3,71 ml/p 0,0056 W 662,50 ml/W/p 9317,8 %
2,88 % 2,01 ml/p 0,0016 W 1256,25 ml/W/p 17668,7 %
7. táblázat. Az oszcilloszkóp alapján számított hatásfokok

Összehasonlítva a 6. és 7. táblázatot jól látszik, hogy a hatásfokok között óriási a különbség.
A következő ábrán a vízbontás hatásfokát láthatjuk a kitöltési tényező függvényében.

439

10. ábra. A vízbontás hatásfoka a kitöltési tényező függvényében

Kiértékelés:
A 10. ábra alapján egyértelműen kitűnik, hogy az itt feltételezett elképzelésünk - miszerint a
kitöltési tényező csökkentésével exponenciálisan növekszik a vízbontás hatásfoka - helyesnek
bizonyult!
Érdemes megfigyelni, hogy a multiméterrel mért értékek szerint is növekszik a vízbontás hatásfoka
a kitöltési tényező csökkentésével.
Azonban azt is észre kell vennünk, hogy Kanarev kísérleteiben a 3 % körüli kitöltésnél jóval
nagyobb hatásfok volt mérhető. Ez vajon annak tudható be, hogy ott a víz vezetőképessége jóval
kisebb volt a mi kísérleteinknél meglévőhöz képest? Ezek szerint a hatásfok rohamosan romlik, ha a
víz vezetőképességét növeljük?
Erre kerestük a választ a következő kísérletekben.


3. kísérlet
A kísérlet célja az volt, hogy a víz vezetőképességét növelve megvizsgáljuk, hogy az milyen módon
befolyásolja a hatásfokot.
A vízbe először egy kevés trisót öntöttünk, de az nem okozott jelentős áramnövekedést. Utána
folyamatosan növeltük a trisó mennyiségét, de még a teljes fél kilós csomag tartalmát beleöntve se
tudtuk egy adott szintnél - azaz kb. 1,6 A-nál - feljebb vinni a FET-eken keresztülfolyó,
multiméterrel mért áramerősséget. Az sem segített, hogy kihagytuk az R1 áramkorlátozó ellenállást
és a +12 V-ot a vízbontó egyik sarkára kapcsoltuk közvetlenül. (A másikhoz a FET csatlakozott.)
Ekkor közvetlenül rákapcsoltuk az akkumulátort a vízbontó elektródáira és kb. 70 A-t mértünk.
Csak úgy pezsgett a víz a nagy mennyiségben termelődött gáztól. Ekkor győződtünk meg arról,
hogy a FET nem működik hibátlanul. Ennek ellenére elvégeztük a méréseket.

A következő ábrán a vízbontón mért feszültségértékeket láthatjuk különböző kitöltési tényezők
mellett.
43 %-os
kitöltés
21,5 %-os
kitöltés
10,75 %-os
kitöltés
5,37 %-os
kitöltés
2,88 %-os
kitöltés

440

11. ábra. A vízbontón mért feszültségek értékei különböző kitöltési tényezőknél

Az effektív feszültség értékét az itt ismertetett módon határozzuk meg a következő képlettel:
U
eff
= 0,63 * (U
imp
- U
=
) * k / 100
Impulzus
kitöltése (k)
U
imp
U
=
U
mért
U
eff

43,00 % 6,5 V 5,0 V 5,18 V 0,406 V
21,50 % 6,0 V 4,5 V 4,65 V 0,203 V
10,75 % 5,0 V 3,5 V 3,74 V 0,102 V
5,37 % 5,0 V 3,0 V 3,10 V 0,067 V
2,88 % 5,0 V 2,5 V 2,68 V 0,045 V
8. táblázat. Az elektrolizáló kapcsain mért feszültségértékek

A 11. ábrából és a 8. táblázatból látható, hogy a 2. kísérletnél kapott eredményekhez képest az
egyenáramú szint (U
=
) valamelyest csökkent. Ez azzal magyarázható, hogy a jobb vezetőképesség
miatt a vízbontó saját töltése gyorsabban tudott kisülni. Ennek ellenére az effektív feszültségértékek
(U
eff
) szinte azonosak voltak a 2. kísérletnél kapott eredményekkel. (lásd a 3. táblázatot)

Az áram értékének a meghatározására a vízbontóval sorba kapcsolt 0,011 O-os söntön mért
feszültség szolgált.
43 %-os
kitöltés
21,5 %-os
kitöltés
10,75 %-os
kitöltés
5,37 %-os
kitöltés
2,88 %-os
kitöltés

12. ábra. A 0,011O-os söntön mért áramok értékei különböző kitöltési tényezőknél

Az áram értékét a 2. kísérletben leírt módon határoztuk meg.
Ieff = [0,37 * Ics * k / 100] / 6
Impulzus
kitöltése (k)
I
cs
I
mért
I
eff

43,00 % 60 A 1,63 A 1,591 A
21,50 % 60 A 1,04 A 0,795 A
441

10,75 % 60 A 0,60 A 0,398 A
5,37 % 60 A 0,34 A 0,198 A
2,88 % 60 A 0,19 A 0,106 A
9. táblázat. A söntön mért áramok

A felvett teljesítmények értékeit mutatja a következő táblázat.
Impulzus
kitöltése
U
mért
I
mért
U
eff
I
eff
P
mért
P
eff

43,00 % 5,18 V 1,63 A 0,406 V 1,591 A 8,4434 W 0,6459 W
21,50 % 4,65 V 1,04 A 0,203 V 0,795 A 4,8360 W 0,1614 W
10,75 % 3,74 V 0,60 A 0,102 V 0,398 A 2,2440 W 0,0406 W
5,37 % 3,10 V 0,34 A 0,067 V 0,198 A 1,0540 W 0,0132 W
2,88 % 2,68 V 0,19 A 0,045 V 0,106 A 0,5092 W 0,0048 W
10. táblázat. A számított teljesítmény felvételek

A következő táblázatokban a multiméterrel mért és a szkópról leolvasott értékek alapján kiszámított
hatásfokokat láthatod.
Impulzus
kitöltése
Gáz/perc P
mért
Gáz/W/perc q
mért

43,00 % 24,49 ml/p 8,4434 W 2,90 ml/W/p 40,78 %
21,50 % 11,88 ml/p 4,8360 W 2,46 ml/W/p 34,59 %
10,75 % 7,69 ml/p 2,2440 W 3,43 ml/W/p 48,24 %
5,37 % 4,83 ml/p 1,0540 W 4,58 ml/W/p 64,41 %
2,88 % 2,83 ml/p 0,5092 W 5,56 ml/W/p 78,19 %
11. táblázat. A multiméter alapján számított hatásfokok

Impulzus
kitöltése
Gáz/perc P
eff
Gáz/W/perc q
eff

43,00 % 24,49 ml/p 0,6459 W 37,91 ml/W/p 533,2 %
21,50 % 11,88 ml/p 0,1614 W 73,61 ml/W/p 1035,3 %
10,75 % 7,69 ml/p 0,0406 W 189,41 ml/W/p 2663,9 %
5,37 % 4,83 ml/p 0,0132 W 365,91 ml/W/p 5146,4 %
2,88 % 2,83 ml/p 0,0048 W 589,58 ml/W/p 8292,3 %
442

12. táblázat. Az oszcilloszkóp alapján számított hatásfokok

A következő ábrán a vízbontás hatásfokát láthatjuk a kitöltési tényező függvényében. A kék vonal a
2. kísérlet adatait tartalmazza, a rózsaszín pedig a 3. kísérletét.

13. ábra. A vízbontás hatásfoka a kitöltési tényező függvényében

Kiértékelés:
Mint látjuk, a hatásfok körülbelül a felére esett, mikor az áramimpulzusok csúcsértéke háromszor
nagyobb lett. Ez nem túl örömteli hír, mivel ez azt sugallja, hogy az áramerősség növelésével
csökken a hatásfok.
Következzék egy gyors számolás a 2. és 3. kísérletek eredményei alapján annak meghatározására,
hogy elméletileg körülbelül milyen hatásfokot érhetünk el 2000 A-es áramcsúcsoknál 2,88 %-os
kitöltési tényezőt feltételezve.
Ha I
cs
= 20 A, akkor q = 17668 %
Ha I
cs
= 60 A, akkor q = 8292 %
Ha I
cs
= 2000 A, akkor q = 17668 / (100 * 2/3) = 265 %
Mint látjuk, elméletileg nagyon leesik a hatásfok az áramerősség erőteljes növekedése esetén. Ezt
kompenzálandó viszont csökkenthetjük a kitöltési tényezőt.
443

A 2. és 3. kísérletek alapján azt is láthatjuk, hogy a kitöltési tényező felezésével a hatásfok
megduplázódik. A Horváth féle szabadalomban használt 0,6 %-os kitöltéshez a 0,72 % áll a
legközelebb, amit a 2,88 % néggyel való osztásával kapunk. Ekkor a hatásfok megnégyszereződik,
azaz q = 265 % * 4 = 1060 %.
Ez az 1060 %-os hatásfok azt jelenti, hogy 1 W villamos energia felhasználásával kb. 75 ml/perc
durranógázt tudunk előállítani. Az itt bemutatott kísérleteknél kapott eredményekre alapozva
tudjuk, hogy egy 650 cm
3
-es motor körülbelül 12 liter gázt fogyaszt percenként, aminek az
előállításához szükséges teljesítmény: P = 12 000 ml/perc / 75ml/perc/W = 160 W.
Egy 1300 cm
3
-es motor gázszükségletét ennek a duplájával, azaz 320 W villamos energia
befektetésével tudjuk előállítani. Ez nagyon jól hangzik, bár ez az eredmény még jobb kell legyen a
valóságban, mivel a Horváth féle vízbontó kb. 90 W-ot fogyasztott, de azt se folyamatosan, hanem
időszakosan.
Ez a tény azt sugallja, hogy az áramerősség növekedésével a hatásfokcsökkenés nem lineáris,
hanem egy exponenciálisan lecsengő jelleget mutat, azaz a fentebb számolt 2000 A esetén is
legalább 4000 %-os hatásfokot tudunk elérni.
Természetesen ezek csak elméleti fejtegetések, a tényleges hatásfokot a nagy áramoknál csak
kísérletekkel lehet pontosan meghatározni!


4. kísérlet
A kísérlet célja az volt, hogy az eddigi kísérletekben használt 4 db sorba kötött elektródalemez
számot lecsökkentsük kettőre, így vizsgálva a hatásfokot.
Az elképzelésünk az volt, hogy ha az elektródalemezek között az impulzusok szüneteiben mérhető
egyenfeszültség (U
=
) csak egy elektróda páron esik, akkor a vízbontás hatásfoka növekszik, hiszen
ekkor a vízbontáshoz szükséges minimális 1,47 V állandóan jelen van, még az impulzusok
szüneteiben is.
A vízben lévő trisó mennyisége megegyezett a 3. kísérletben használttal.

A következő ábrán a vízbontón mért feszültségértékeket láthatjuk különböző kitöltési tényezők
mellett.
43 %-os
kitöltés
21,5 %-os
kitöltés
10,75 %-os
kitöltés
5,37 %-os
kitöltés
2,88 %-os
kitöltés
444


14. ábra. A vízbontón mért feszültségek értékei különböző kitöltési tényezőknél

Az effektív feszültség értékét az itt ismertetett módon határozzuk meg a következő képlettel:
U
eff
= 0,63 * (U
imp
- U
=
) * k / 100
Impulzus
kitöltése (k)
U
imp
U
=
U
mért
U
eff

43,00 % 7,0 V 3,5 V 3,65 V 0,948 V
21,50 % 7,0 V 3,0 V 3,07 V 0,474 V
10,75 % 7,0 V 3,0 V 2,66 V 0,237 V
5,37 % 7,0 V 2,5 V 2,40 V 0,152 V
2,88 % 7,0 V 2,5 V 2,26 V 0,081 V
13. táblázat. Az elektrolizáló kapcsain mért feszültségértékek

Az áram értékének a meghatározására a fent említett vízbontóval sorba kapcsolt 0,011 O-os söntön
mért feszültség szolgált.
43 %-os
kitöltés
21,5 %-os
kitöltés
10,75 %-os
kitöltés
5,37 %-os
kitöltés
2,88 %-os
kitöltés

15. ábra. A 0,011 O-os söntön mért áramok értékei különböző kitöltési tényezőknél

Az áram értékét a 2. kísérletben leírt módon határoztuk meg.
Ieff = [0,37 * Ics * k / 100] / 6
Impulzus
kitöltése (k)
I
cs
I
mért
I
eff

43,00 % 70 A 2,80 A 1,86 A
21,50 % 70 A 1,48 A 0,93 A
10,75 % 70 A 0,80 A 0,46 A
445

5,37 % 70 A 0,41 A 0,23 A
2,88 % 70 A 0,22 A 0,12 A
14. táblázat. A söntön mért áramok

A felvett teljesítmények értékeit mutatja a következő táblázat.
Impulzus
kitöltése
U
mért
I
mért
U
eff
I
eff
P
mért
P
eff

43,00 % 3,65 V 2,80 A 0,948 V 1,86 A 10,2200 W 1,7633 W
21,50 % 3,07 V 1,48 A 0,474 V 0,93 A 4,5436 W 0,4408 W
10,75 % 2,66 V 0,80 A 0,237 V 0,46 A 2,1280 W 0,1090 W
5,37 % 2,40 V 0,41 A 0,152 V 0,23 A 0,9840 W 0,0349 W
2,88 % 2,26 V 0,22 A 0,081 V 0,12 A 0,4972 W 0,0097 W
15. táblázat. A számított teljesítmény felvételek

A következő táblázatokban a multiméterrel mért és a szkópról leolvasott értékek alapján kiszámított
hatásfokokat láthatod.
Impulzus
kitöltése
Gáz/perc P
mért
Gáz/W/perc q
mért

43,00 % 37,21 ml/p 10,2200 W 3,64 ml/W/p 51,19 %
21,50 % 18,18 ml/p 4,5436 W 4,00 ml/W/p 56,26 %
10,75 % 11,21 ml/p 2,1280 W 5,26 ml/W/p 73,98 %
5,37 % 5,94 ml/p 0,9840 W 6,03 ml/W/p 84,81 %
2,88 % 3,91 ml/p 0,4972 W 7,86 ml/W/p 110,54 %
16. táblázat. A multiméter alapján számított hatásfokok

Impulzus
kitöltése
Gáz/perc P
eff
Gáz/W/perc q
eff

43,00 % 37,21 ml/p 1,7633 W 21,10 ml/W/p 296,8 %
21,50 % 18,18 ml/p 0,4408 W 41,24 ml/W/p 580,0 %
10,75 % 11,21 ml/p 0,1090 W 102,84 ml/W/p 1446,4 %
5,37 % 5,94 ml/p 0,0349 W 170,20 ml/W/p 2393,8 %
2,88 % 3,91 ml/p 0,0097 W 403,09 ml/W/p 5669,3 %
17. táblázat. Az oszcilloszkóp alapján számított hatásfokok
446


A következő ábrán a vízbontás hatásfokát láthatjuk a kitöltési tényező függvényében. A kék vonal a
2. kísérlet adatait tartalmazza, a rózsaszín a 3. kísérletét, a sárga pedig a 4. kísérletét.

16. ábra. A vízbontás hatásfoka a kitöltési tényező függvényében

Kiértékelés:
Az eredmény megegyezett az itt végzett kísérleteinkkel, azaz a sorba kapcsolt elektróda lemezek
számának növelésével egy bizonyos pontig nő a hatásfok. A négy lemezes elektrolizáló hatásfoka
majdnem a duplája a kétlemezes elektrolizáló hatásfokának.
Ez azért meglepő, mert két lemez használatával az impulzusok közötti szünetekben még a legkisebb
kitöltésnél (2,88 %) is meghaladja az egy cellára eső feszültség az 1,47 V-os feszültséget, ami az
elektrolízis beindításához szükséges.
Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk a feszültségeket és az áramokat, azt tapasztaljuk, hogy az
áram értéke nem nőtt jelentősen, mindössze: [(70 A * 100) / 60 A] - 100 = 16,6 %-ot. Az
elektrolízis során termelt gáz viszont az áramerősség függvénye. Ha nő az áramerősség, akkor
növekednie kell a gáztermelésnek is.
447

Vizsgáljuk meg a gáztermelés változását: [(3,91 * 100) / 2,83) - 100 = 38,2 %. Mint látjuk, a
gáztermelés változása a duplája az áramerősség változásnak. Ez pontosan az, amit elvártunk ettől a
kísérlettől! De akkor miért csökken mégis a hatásfok?
A válasz a befektetett feszültségekben keresendő. Ha összehasonlítjuk a 8. és a 13. táblázatokat,
akkor láthatjuk, hogy a befektetett feszültség a duplájára nőtt a 4. kísérletben, ugyanazon
tápfeszültség mellett. Viszont ezt a feszültségnövekedést nem az egyenáramú összetevő növekedése
okozta, mivel az közel állandó maradt, (ezt az állandóságot egyébként korábban már itt is
megfigyeltük), hanem a feszültség impulzus amplitúdója és az egyenáramú összetevő közötti
különbség (U
imp
- U
=
) növekedése.
Tudjuk azt, hogy az 1,47 V-os minimális feszültség feletti feszültségek csak hővé alakulnak, ezért
az elektrolízis hatásfokát csökkentik. Ebből az következik, hogy a mindenkor rendelkezésünkre álló
tápfeszültség dönti el, hogy hány sorba kötött elektródalemezt célszerű használnunk. Mivel mi az
autókban található rendszerint 12 V-os akkumulátort használjuk, ezért célszerű öt lemezt sorba
kapcsolni a lehető legjobb hatásfok elérésére, így a cellákon eső feszültség közel 3 V lesz.

Végezzünk el még egy elemzést. Határozzuk meg, hogy az egyes kísérletekben a különböző
kitöltési tényezőknél mekkora volt az amperenkénti gáztermelés.
Ezt láthatjuk a következő táblázatban.
Kís. 43 % 21,5 % 10,75 % 5,37 % 2,88 %
2 33,79 ml/p/A 34,83 ml/p/A 46,59 ml/p/A 56,21 ml/p/A 57,43 ml/p/A
3 15,39 ml/p/A 14,94 ml/p/A 19,32 ml/p/A 24,39 ml/p/A 26,70 ml/p/A
4 20,01 ml/p/A 19,55 ml/p/A 24,37 ml/p/A 25,83 ml/p/A 32,58 ml/p/A
18. táblázat. Az amperenkénti gáztermelés a kitöltési tényező függvényében a különböző
kísérleteknél

A következő ábrán a 18. táblázat grafikus ábrázolása látható. A kék vonal a 2. kísérlet adatait
tartalmazza, a rózsaszín a 3. kísérletét, a sárga pedig a 4. kísérletét.
448


17. ábra. A 18. táblázat grafikus ábrázolása

Érdekes, hogy ebben a számítási módozatban, mikor a feszültség értékét nem vettük figyelembe, a
két lemezes elektrolizáló hatásfoka ugyanakkora vezetőképességű elektrolit oldatban jobb volt, mint
a négylemezes megoldásnál! Ez alátámasztja a pár sorral feljebb ismertetett feltételezésünket,
miszerint a hatásfok a kétlemezes vízbontónál látszólag azért romlott, mert a feszültség impulzus
amplitúdója és az egyenáramú összetevő közötti különbség (U
imp
- U
=
) növekedett.
Azt is érdemes megfigyelni, hogy a 43 %-os és a 21,5 %-os kitöltési tényezők között a hatásfok
közel állandó, utána viszont - a kitöltési tényező csökkentésével - az fokozatosan növekszik.



További lehetséges kísérletek
Az ezen az oldalon ismertetett négy kísérlet nagyon sok hasznos információt adott a
továbblépéshez.
Egyértelműen pozitívumnak számít az, hogy a kitöltési tényező csökkentésével a hatásfok
exponenciálisan növekszik! Eddig ez csak elméleti fejtegetésként volt nagyon valószínű, azonban a
kísérleteink ezt egyértelműen bizonyították is!
449

Az egyetlen fennmaradó kérdés most már csak az, hogy hogyan válltozik ez a kitűnő hatásfok az
áramcsúcsok növekedésével?

Nagyon fontos lenne, hogy minél többen megismételjétek a kísérleteinket, hogy láthassuk, az itt
bemutatott kísérleti eredmények könnyen reprodukálhatóak. Ha van hozzá kedved, ismételd meg a
kísérleteket, kiegészítve a további lehetséges kísérletekkel - és természetesen a saját ötleteiddel - és
MINDENKÉPPEN küldd el nekünk az eredményeidet!
Meyer elektrolizálója

Sanley A. Meyer nagyfeszültséget használva bontotta le a vizet hidrogénra és oxigénra. Az általa
alkalmazott módszer nagyon jó hatásfokot biztosított, a víz lebontására használt energiának a több
százszorosát tudta kinyerni a hidrogén elégetésekor. A Meyer féle szabadalmat magyar nyelvre
lefordítva itt megtalálhatod, ezért ezen az oldalon inkább Meyer kevésbé ismert írásaiból
szemezgettem.


"A fizika törvényei "adott" feltételeken alapuló bizonyított függvények... Változtassuk meg a
feltételek egyikét és a törvényt nem lehet tovább alkalmazni... Egy "új" törvény születik a fizikai
világ tudatában. Miért? ...Mert az atomok intelligenciával rendelkeznek...
Stanley A. Meyer"


1. ábra. Stanley A. Meyer a vízautójával

450

A történelem során az emberiség sokféle módon használta a vizet a Földön az életének
megkönnyítésére. Miért ne lehetne most a vizet üzemanyagként használni, mely hajtaná az
autónkat, fűtené a házunkat, repítené az embereket s lökné előre az űrhajóinkat a galaxisunk
határain túlra. A Biblia próféciái megjövendölték ezt.
Egy gallon (3,785 liter) víz atomi energiája 2,5 millió hordó (397,5 millió liter) olaj atomi
energiájával egyezik meg. A víz nyilvánvalóan ingyen van, nagy bőségben lelhető fel és
újrahasznosítható.


Meyer vízautója a következőképpen néz ki:

2. ábra. Meyer vízautója

Az itt következő film Meyer vízautóját mutatja be.



3. ábra. Az elektrolizáló készülék működés közben
451


Ezen a második filmen megnézheted magát az elektrolizálót működés közben. A filmben szerepel
három adat:
- Az elektrolízis által felhasznált áram nem több 0,5 A-nál
- Az elektrolízis során előállított hidrogéngáz pár százszor több energiával rendelkezik, mint
amennyi energia a víz lebontására lett felhasználva
- Az alkalmazott rezonanciafrekvencia 20 kHz


A filmeket innét töltöttem le.


Az elektromos feszültség használata a vízmolekulák stimulálására
Működési paraméterek

Pulzáló transzformátor
A pulzáló transzformátor (A/G) megnöveli a feszültség amplitúdóját vagy potenciálját a pulzálás
közben. A primertekercs elektromosan szigetelve van a szekunder tekercstől. Ez alkotja a
feszültségnövelő áramkört (AA).
452


4. ábra. A feszültségnövelő áramkör (AA)

A feszültség amplitúdója vagy potenciálja azáltal növekedik, hogy a szekunder tekercs (A)
menetszáma meghaladja a primer tekercs (G) menetszámát. Az elektromosan szigetelt test (J)
meggátolja az elektronok áramlását a bemeneti áramkör "föld"-jére.

Blokkoló dióda
A blokkoló dióda (B) megakadályozza a szekunder tekercs (A) elektromos rövidzárát az
impulzusok szüneteiben, mivel a dióda csak egy irányba vezeti az áramot.

LC kör
A gerjesztő területtel (E1/E2) sorbakötött fojtótekercs (C) egy induktivitásból és kapacitásból álló
LC kört alkot, mivel a gerjesztő terület (E1/E2) kondenzátorként viselkedik a pulzáló impulzusok
hatására, mint azt a 4. ábrán és az 5. ábrán is láthatjuk.
453


5. ábra. Az LC kör

A közönséges víz a dielektromos tulajdonsága miatt (mely 25 °C-on kb. 80) az elektromos lemezek
(E1/E2) között kondenzátort (ER) formál. Ezáltal a víz a feszültségnövelő áramkör részévé válik,
mintegy "ellenállás"-t alkotva az elektromos "test" és a pulzáló frekvencia pozitív potenciálja
között. Ez az ellenállás akadályozza az elektronok áramlását a pulzáló áramkörben. (lásd az 4.
ábrán.)
A fojtótekercs (C) moduláló tekerccsé válik, ami az adott töltő frekvencián a kapacitást (E1/E2) egy
magasabb feszültségszintre emeli az alkalmazott bemeneti feszültség határain belül.
A fojtótekercs (C) és a kapacitás (ER) tulajdonságai határozzák meg, hogy milyen frekvencián lép
fel a rezonancia jelensége. A rezonancia frekvencia értékét növelhetjük vagy csökkenthetjük az
induktivitás és/vagy a kapacitás értékeinek megváltoztatásával. A kialakult rezonanciafrekvencia
értéke természetesen nem függ a feszültség amplitúdójától, mint azt a 6. ábra és a 7. ábra is mutatja.

6. ábra. A lépéses töltés
454



7. ábra. Az impulzusok "csomagokat" alkotnak

Az LC kör impedanciáját az induktivitás (C) értéke, a kapacitás értéke (ER) és a feszültség
impulzusainak frekvenciája határozza meg. A sorba kapcsolt tekercs és kondenzátor impedanciája Z
a következő egyenlettel határozható meg:
Z = X
c
- X
l

ahol:
1
X
c
= -------------
2 * t * f * C
és
X
l
= 2 * t * f * L
A sorba kapcsolt LC kör rezonancia frekvenciája (f
0
) a következőképpen határozható meg:
1
f
0
= ------------------
455

2 * t * ( L * C )

A soros LC kör feszültsége Ohm törvénye szerint:
U
t
= I * Z

LC feszültség
A rezonanciához közeli frekvencián az alkatrészeken mérhető feszültség magasabb, mint
alkalmazott feszültség (H), a rezonancia frekvencián pedig a tekercsen és a kondenzátoron mérhető
Ut feszültség értéke elméletileg végtelen.
A tekercsen (C) mérhető feszültség:
U
t
* X
l

U
l
= ---------
X
l
- X
c

A kondenzátoron (ER) mérhető feszültség:
U
t
* X
c

U
c
= ---------
X
l
- X
c


A rezonancia során a bejövő egypólusú impulzus-sorozat (H) (lásd a 4. ábrán és a 8. ábrán) egy
lépéses töltést hoz létre a gerjesztő területen (ER). (lásd a 6. ábrát és a 7. ábrát.) A feszültség
intenzitása nulláról indul és magas pozitív feszültséget ér el egy fokozatosan növekvő függvény
szerint. Amikor a feszültség impulzusok megszűnnek, a potenciál nullához közeli értékre esik, majd
az újabb impulzusok hatására a feszültségnövekedés folyamata újból elkezdődik.
456


8. ábra. A kapuzott egypólusú impulzusok feszültség-amplitúdója dinamikusan szabályozza a
termelődő hidrogéngáz mennyiségét

A feszültség értéke a gerjesztő területen (ER) meghaladhatja a 20000 V-ot is az (AA) áramkörben.
Ezt az értéket a bemeneti impulzus-sorozat (H) értéke befolyásolja.

RLC kör
A tekercs (C) vezetéke bizonyos ellenállással (Rl) rendelkezik, mely akadályozza az egyenáram
folyását.
Z = [ R
l
2
+ (X
l
- X
c
)
2
]

Kettős RLC hálózat
Az ellentétes polaritású feszültségzónához (E2) kapcsolódó, a fojtótekercshez (C) hasonló
változtatható induktivitású tekercs (D) tovább akadályozza az elektronok áramlását a
feszültségnövelő áramkörben. A változtatható érintkező kefe segítségével tovább lehet finomítani a
rezonanciát. A (D) tekercs a (C) fojtótekerccsel egyetemben elektromosan kiegyenlíti az ellentétes
feszültség elektromos potenciálját az (E1/E2) feszültségzónában.

457

VLC ellenállás
Mivel a szekunder tekercs (A) szintén ellenállással rendelkező vezetékből (R1) van tekercselve,
ezért az áramkör teljes ellenállása:
Z = R
l
+ Z
2
+ Z
3
+ R
e

ahol:
- R
e
- a közönséges víz dielektromos állandója (Szerintem Meyer itt a víz
ellenállását akarta mondani)
Ohm törvényét alkalmazva:
U = I * R
vagyis:
P = U * I
Ebből következik, hogy a teljesítmény (P) egyenes arányban áll a feszültséggel (U) és az árammal
(I).


A feszültség dinamikája
Potenciális energia
A feszültség "elektromos nyomás" vagyis "elektromos erő", melyet potenciálnak is nevezünk.
Minél nagyobb a potenciál, annál nagyobb az "elektromos vonzóerő" vagy "elektromos taszítóerő"
az adott áramkörben. A feszültség potenciálja "nem változó" energetikai állapot, míg az elektronok
áramlása szabályozható.

Megjegyzés: Itt Meyer egyértelműen feszültséggenerátorra gondolt,
mivel csak akkor kapjuk meg az iménti feltételt, vagyis bármilyen
458

kis ellenállású fogyasztó használatakor is állandó marad a
feszültségforrás feszültsége.


A feszültség által végzett munka
Egy elektromos áramkörben a töltéssel rendelkező részecskék elektromos vonzást vagy taszítást
fejtenek ki egymásra. Ennek a vonzásnak vagy taszításnak a nagysága az alkalmazott feszültségtől
függ. Ezt az elektromos erőt "feszültség mező"-nek is nevezik és pozitív vagy negatív elektromos
töltéssel rendelkezik.
Az ionok vagy részecskék az elektromos áramkörben töltéssel rendelkeznek Azok az ionok vagy
részecskék, melyeknek azonos a töltésük, taszítják, míg az ellentétes töltésűek vonzzák egymást.
(lásd a 9. ábrát.)

9. ábra. Az elektromos mező hatása egy elektromosan töltött részecskére

Továbbá, az elektromos töltéssel rendelkező ionok vagy részecskék az ellentétes töltésű elektromos
mező irányába gyorsuló mozgást végezve jutnak el. Newton második törvénye kimondja, hogy:
F
a = ---
459

m
ahol:
- a - a töltött ion vagy részecske gyorsulása
- F - az eredő erő
- m - az ion vagy részecske tömege
Az eredő erő az "elektromos vonzóerő" két ellentétes töltésű részecske között, melyet Culomb
törvénye alapján meghatározhatunk:
q * q'
F = -------
R * R
Két töltés között a potenciálkülönbséget azzal a munkával jellemezzük, mely a két töltés
egyesítéséhez szükséges. Ezt a következőképpen határozhatjuk meg:
q
F = ----
e
R

ahol:
- U - két töltés közötti potenciálkülönbség
- q - a töltés
- R - a töltések közötti távolság
- e - a közeg dielektromos állandója

A feszültség stimuláció atomi szintű kapcsolatai
Egy atomban kétféle elektromos töltéssel rendelkező tömeg van. Az atommag körül keringő
elektronok negatív (-) töltésűek, míg az atommagban lévő protonok pozitív (+) töltésűek.
460

Elektromosan semleges állapotban a negatívan töltött elektronok száma megegyezik a pozitívan
töltött protonok számával.
Amikor egy vagy több elektron kiszakad az atomból, az atom össz elektromos töltése pozitív lesz,
ezért ezt az atomot pozitív ionnak nevezzük. Amikor pedig egy vagy több elektron kapcsolódik egy
semleges atomhoz, annak eredő töltése negatív lesz, ezért ezt az atomot negatív ionnak nevezzük.

10. ábra. A vízmolekula elektromos töltései

Az elektromos áramkör (4. ábra) feszültség-potenciálja az ellentétes polaritás okozta vonzóerőnek
köszönhetően egy vagy több elektron kiszakítását eredményezheti a semleges atomokból, amint ez
a 11. ábrán és a 12. ábrán is látható.
461


11. ábra. A hidrogén "darabolása"

Az elektromos vonzerő (qq') kovalens kötést hoz létre az ellentétes töltésű atomok között.
Mikor az oxigénatom összekapcsolódik két hidrogénatommal, akkor átveszi tőlük az elektronokat
és vízmolekula keletkezik. (lásd aa' a 10. ábrán.) Az oxigénatom elektromosan negatív töltésű lesz,
mivel most már 10 negatívan töltött elektronja és csak 8 pozitívan töltött protonja van. A
hidrogénatom az egyetlen pozitív töltésű protonjával pozitív töltésű lesz, hiszen a negatív töltésű
elektront (aa') megosztja az oxigénatommal. A két pozitívan töltött hidrogénatom (++) töltése
egyenlő a negatívan töltött oxigénatom (--) töltésével, ezáltal a vízmolekula elektromosan semleges
töltésű. Tehát csak a vízmolekulát alkotó atomok rendelkeznek elektromos töltéssel.

A vízmolekula bontása feszültséggel
A gerjesztett területen (ER) pulzáló feszültség a vízmolekulákat alkotórészeire bontja, miközben a
feszültségnövelő áramkör (AA) megakadályozza az elektronok áramlását. Az atomok körül keringő
elektronok a szétválás pillanatát követően azonnal a pozitív töltésű lemezhez húzódnak. (lásd a
12.ábrát)
462


12. ábra. Az elektromos polarizáció

A pozitív töltésű elektromos mező (E1) nem csak a negatív töltésű oxigénatomot vonzza, hanem a
vízmolekula negatív töltésű elektronjait is. Ugyanakkor a negatív töltésű elektromos mező (E2) a
pozitív töltésű hidrogénatomokat vonzza. Mivel a negatív töltésű elektronok kilépnek a
vízmolekulából, ez egyúttal a kovalens kötés (qq') megszűnéséhez is vezet.
Az elektronhiánnyal rendelkező szabad atomok elkapják a szabadon áramló elektronokat, mikor a
pulzáló feszültségimpulzusokat kikapcsoljuk. A felszabadított és elektromosan semlegesített
atomok elhagyják a vizet hidrogén- és oxigéngáz formájában.
Ezért nevezzük a feszültségstimulált vízbontást "Elektromosan Polarizált Folyamat"-nak.
Ha még tovább növeljük a feszültségszintet, akkor a felszabadított atomok ionizált állapotba
kerülnek. Minden egyes atom elektromosan töltött lesz, melyek a negatívan töltött elektronokkal
egyetemben eltérülnek, ezáltal egy másik fizikai törvény - a részecske ütközés - is érvénybe lép az
elektromosan töltött vízfürdőben. Az elektromosan töltött részecskéknek a feszültség által eltérített
oda-vissza történő rezgő mozgását "Rezonáló Tevékenység"-nek nevezzük. Ezt mutatja be a 13.
ábra.
463


13. ábra. Az elektromos feszültségzónák a rezonáló üregben

A pulzáló feszültség amplitúdójának változtatásával és a frekvencia behangolásával nagyon kis
áramerősség mellett tudjuk előállítani a szükséges mennyiségű hidrogént.

Lézeres Kölcsönhatás
A fénykibocsátó diódák (Light-Emitting Diodes = LED) csoportja (lásd a 14. ábrán) a látható
tartomány egy szűk sávjában bocsát ki fényenergiát a feszültségstimulált vízfürdőbe.
464


14. ábra. LED-ek csoportja


15. ábra. A foton energiája rezonanciát kelt

465


16. ábra. "Lézer-befecskendezéses" rezonáló üreg


Megjegyzés: Meyer lézerről beszél, amit a LED diódák bocsátanak
ki. Ez természetesen nem pontos fogalmazás, hiszen a lézer nem
más, mint a természetes állapotban több irányba szétszóródó
fénysugarak "párhuzamosítása", azaz pl. különböző szögben
elhelyezett tükrök segítségével a fénysugarak egyező irányba
vezetése. A LED-eknél ez nem áll fenn, mivel a LED-ek által
kibocsátott fénysugarak ugyanúgy szétszóródnak, mint bármilyen más
hagyományos fényforrás esetén. Mivel azonban Meyer a "lézer" szót
használta, ezért a fordításban is ezt a szót látod. Ha viszont
gondolatban a "lézer" szót felcseréled a "fény" szóra, akkor máris
minden a helyére kerül.
A lézerről bővebben itt és itt (2.rész) olvashatsz.

Az elnyelt lézerenergia (elektromágneses energia) hatására sok atom veszíti el az elektronjait,
miközben nagy energiával látja el a felszabadított, gyúlékony gázionokat. A lézer vagy fény
intenzitása egyenesen arányos a LED-en átfolyó áram nagyságával:
466

U
in
- U
led

R
s
= ----------
I
led

ahol:
- R
s
- a LED-del sorbakapcsolt ellenállás értéke (O)
- U
in
- bemeneti feszültség (általában 5V)
- I
led
- az egy LED-en átfolyó áram (általában 20 mA)
- U
led
- a Led-en eső feszültség (általában 1,7 V)
A párhuzamosan kötött LED-ek teljesítményfelvétele Ohm törvénye szerint:
P = U
cc
* I
t

ahol:
- P - a LED-ek eredő teljesítményfelvétele (W)
- U
cc
- az alkalmazott feszültség (általában 5V)
- I
t
- A LED-eken keresztülfolyó eredő áram (A)
A lézer vagy fény intenzitása az impulzus frekvenciájának (1 Hz - 65 Hz) függvénye:
I
on
2
* T1
L
e
= [ ----------- ]
T1 + T2
ahol:
- L
e
- a fény intenzitása (W)
- I
on
- a bekapcsolt állapotban folyó áram (A)
- T1 - a bekapcsolt állapot ideje (sec)
- T2 - a kikapcsolt állapot ideje (sec)

467

Az elektromosan polarizált folyamat során történő "lézer-befecskendezés" és a fényenergia
intenzitásának vezérlése a gyúlékony gázokat egy magasabb energetikai szintre emeli, mely
gyorsítja a gáztermelést és növeli a gázok égése során a hőmérsékletet.

Elektron kinyerési folyamat
Az elnyelt lézerenergia eltéríti az elektronokat a gázatomok atommagjától az impulzus kikapcsolt
állapotában. A visszatérő pozitív feszültség-impulzus (k) a negatív töltésű (qq') szabad elektronokat
a pozitív feszültségzónába (E3) vonzza. Ezalatt a pulzáló negatív elektromos feszültség (E4) a
pozitívan töltött (qq') atommagot vonzza.
A pozitív feszültségű mező (E3) és a negatív feszültségű mező (E4) egyidejűleg kapcsolódnak ki/be
ugyanazokkal az impulzusokkal vezérelve.

17. ábra. Az elektron kinyerő áramkör (BB)

Az elektron kinyerő áramkör (BB) a 17. ábrán elvonja, elkapja és felhasználja a gázatomokból
felszabadított elektronokat, mely gázatomok ezáltal "Kritikus Állapot"-ba jutnak, azaz magas
energiatartalmú, elektronhiánnyal rendelkező gyúlékony gázzá válnak. Az R4, R6 és R7
ellenállásértékek, az Rg gázállandó, valamint az elektromosan szigetelt "föld/test" (W) meggátolja
az elektronok áramlását a rezonancia frekvencián működő impulzus bekapcsolt állapotában. A
468

gázok a kritikus állapotban vannak tartva azáltal, hogy a mozgó atomok között nem valósulhat meg
az elektroncsere.
A felszabadult negatív töltésű elektronok hő formájában használódnak el, mikor az áramelnyelő
készülék (S) (például egy villanyégő) pozitívan van töltve a pulzálás során. A lézer által aktivált
gázionok taszítják a szabad elektronokat. Az elektronkinyerőt "Hidrogéngáz pisztoly"-nak hívják és
a rezonáló üreg tetején helyezkedik el.

A teljes forrást angol nyelven itt nézheted meg.


A vezérlő elektronika megtervezése
Meyer konkrét kapcsolási rajzot nem hagyott hátra, de amiket leírt, abból mi is tudunk tervezni
egyet.
A következő adatokkal rendelkezünk:
- Az impulzusok frekvenciája 20 kHz körül van. A Watercar levelező listán az egyik srác
azonban azt mondta, hogy Ő reprodukálta Meyer elektrolizálóját és azt tapasztalta, hogy
42,5 kHz-en volt a maximális a gáztermelés. Ugyanakkor Meyer a szabadalmában azt is írja,
hogy a fojtótekercs következtében az impulzusok lecsengése után, vagyis amikor az 50 %-os
kitöltés szünete kezdődik (ez nem az impulzuscsomag szünete) újabb impulzus alakul ki,
ezért a frekvencia megduplázódik.
- Az impulzusok kitöltési tényezője 50 %-os (A primer oldalon).
- Az impulzusok csomagokban kell hogy érkezzenek, azaz vannak aktív és vannak passzív
állapotok. Az aktív állapot során történik a vízmolekulák szétszakítása az őket alkotó
atomokra, melyek felfelé emelkednek s elhagyják a vizet. Az impulzuscsomag kikapcsolt
állapotában távoznak a szabad elektronok és a gázok a vízből.
- A 4. ábrán látható kapcsolásban az impulzustranszformátor egy közönséges torroid
transzformátor. A primer oldalon a menetek száma 200, a szekunder oldalon pedig 600. Ez
háromszoros feszültségnövekedést eredményez, a szabadalomban azonban több mint
469

ötszörös feszültségnövelésről van szó. Ez azért lehetséges, mert a fojtótekercs is indukál
impulzusokat a primer oldali impulzusok kikapcsolt állapotában.
- A primer oldalon a feszültség amplitúdója 26 V, ebből következően a szekunder oldalon kb.
130 V feszültséget mérhetünk.
- A rezonancia során létrejövő feszültségnövelés következtében ebből kb. 1000 V lesz, mint
ahogy ezt a szabadalomból olvashatjuk. A fentebb lefordított szövegben ugyanakkor 20000
V feszültséget említ Meyer a rezonanciafrekvencián. Ez abból adódhat, hogy itt (lásd a 17.
ábrán ) a primer oldali feszültség már nem 26 V, hanem 110 V.
- A primerkörben folyó áram erőssége max. 0,5 A. Arról azonban nem volt szó, hogy ez az
impulzusok áram-amplitúdója, vagy az átlagáram. Szerintem ez az átlagáram.
- A fejlődő gáz mennyiségét az impulzusok amplitúdójának segítségével szabályozhatjuk.

Mindezek alapján lett megszerkesztve a következő kapcsolási rajz.

470

18. ábra. A Meyer féle elektrolizálóhoz tervezett kapcsolás

Az elektronika aktív alkatrészeinek az adatlapjai a következők:
- CD4584 - Schmitt-triggerek (vagy helyette a HCF4069 - logikai Inverter)
- CD4081 - Két-bemenetű logikai ÉS kapuk
- CD4001 - Két-bemenetű logikai NEM kapuk
- CD4013 - D típusú flip-flop
- CD4516 - Beállítható fel/le számláló
- CD4585 - 4 bites komparátor
- BS170 - Kisteljesítményű térvezérlésű tranzisztor
- LM358 - műveleti erősítő
- BSS110 - Kisteljesítményű térvezérlésű tranzisztor
- BC547C - NPN Tranzisztor
- 2N3715 - Teljesítményerősítő tranzisztor
- 2N3055 ST - Teljesítményerősítő tranzisztor

Az impulzuscsomagok előállítása
Mivel a rezonanciafrekvencia az elektródalemezek alkotta kondenzátor kapacitásától is függ, s
mivel ennek a kapacitásnak az értéke a víz változó dielektromos "állandó"-jának függvényében
változik, ezért olyan áramkört kell használnunk, aminek a frekvenciáját folyamatosan utána tudjuk
hangolni. Ehhez a legjobb megoldás mikrokontroller vagy mikroprocesszor használata. Először
azonban az a célunk, hogy az elektrolízis jelenségét tanulmányozzuk, így az impulzuscsomagokat
egy digitális IC-kből álló elektronika segítségével állítjuk elő. Az impulzuscsomag generátor eredeti
kapcsolási rajzát innét vettem.
A 18. ábrán látható kapcsolási rajz különböző hosszúságú és frekvenciájú impulzuscsomagokat állít
elő.
- Az impulzusok frekvenciáját a P1 potméterrel állíthatjuk be 5 - 20 kHz közötti értékekre.
(Ha a CD4584-es Schmitt-trigger IC 1. lábához kapcsolódó 2,2 nF-os kondenzátor értékét
csökkentjük, akkor ez a frekvenciasáv feljebb húzódik.)
471

- Az impulzusok közötti szünet hosszúságát a P2 potméterrel állíthatjuk be 0,2 - 2 msec
közötti értékekre.
- Az egy csomagon belüli impulzusok számát az S1 - S4 kapcsolókkal határozhatjuk meg 0 és
14 között a kettes számrendszer alapján. Az eredményből azonban egyet mindig ki kell
vonni. Ha pl. az S4 és az S1 van bekapcsolva, akkor (S4+S1)-1=(1+8)-1=8 impulzust
kapunk.
- Az impulzuscsomagok közötti szünet ideje az impulzusok idejének egész számú
többszöröse.
A CD4081 IC 3. lábán jelenik meg a formált és kapuzott impulzuscsomag, mely a következőképpen
néz ki.

19. ábra. A CD4081 IC 3. lábán megjelenő impulzuscsomag alakja

A 19. ábra azt az esetet mutatja, mikor egy impulzuscsomagban 5 impulzus jelenik meg, tehát az S2
és S3 kapcsolók vannak bekapcsolva: (S2+S3)-1 = (4+2)-1 = 5.
Az impulzuscsomag előállításához használt IC-k táplálását nem a +12 V-os tápról, hanem a 7810-es
feszültség-stabilizátor IC kimenetén megjelenő nagyon stabil +10 V-ról biztosítjuk. Ezzel azt érjük
el, hogy a jelgenerátor frekvenciája állandó marad még akkor is, ha a tápfeszültség értéke
ingadozik. A teljesítményerősítő fokozat táplálását viszont már a 12 V-os tápegységről oldjuk meg.
Ez lehetővé teszi, hogy a stabilizátor IC-n csak viszonylag kis áramok folyjanak át, így azt nem kell
hűteni.

Az impulzusok alakjának fűrészfogúvá alakítása
A jobb hatásfok érdekében a négyszög alakú impulzusokat át kell alakítanunk fűrészfog alakúvá.
Ezt az LM358-as műveleti erősítővel, valamint a BSS110 és BS170 tranzisztorokkal tehetjük meg.
A BSS110 FET kimenetén a 20. ábrán látható jelalakot kapjuk.
472


20. ábra. A BSS110 FET kimenetén megjelenő fűrészfog alakú impulzuscsomag

A fűrészfog generátornál is található egy P3 jelű potméter. Ennek feladata a műveleti erősítőre jutó
feszültség amplitúdójának beállítása. Mivel ez határozza meg a minimális bemeneti feszültséget és
ezáltal a minimális gáztermelést, ezért ezzel az alapjárathoz szükséges gáztermelést tudjuk
beállítani.
A fűrészfog generátor eredeti kapcsolási rajzát itt láthatod. Az egyik Olvasó, István javaslatára
azonban ezt kicsit módosítottuk úgy, hogy a kimeneten valóban fűrészfog alakú jelet kaphassunk.
Az R? ellenállás értéke 500 kO-tól 1 MO-ig terjedhet.
A fűrészfog alakú impulzuscsomag azért biztosít jobb hatásfokot, mivel az elektródalemezek alkotta
kondenzátor feltöltődése így gazdaságosabb. Ha megnézzük a 7.ábrát, akkor láthatjuk, hogy bár az
első impulzusok amplitúdója elég nagy, ennek ellenére a "kondenzátor" ennek csak egy kis részével
töltődik fel. A következő impulzusnál már egy kicsit többel és így tovább. Ha viszont mi állandóan
ugyanakkora amplitúdójú impulzusokat juttatunk az elektródalemezekre, akkor az a töltődés elején
csak energiaveszteséget okoz. Ezért előnyös a fűrészfog alakú impulzusok alkalmazása, mivel így
mindig csak annyi energiát közlünk a kondenzátorral, amennyit az fel is tud venni.

Az impulzusok teljesítményének erősítése
A BSS110 FET kimenetén megjelenő fűrészfog alakú impulzuscsomag teljesítménye még nem
elegendő ahhoz, hogy az meghajtsa a Tr1 transzformátort, ezért közbe kell iktatni egy
teljesítményerősítőt.
A teljesítményerősítő első eleme egy műveleti erősítőből áll, amit az LM358-as IC-vel oldottunk
meg. Mivel egy tokban két műveleti erősítő is van, ezért a fűrészfog generátornál használt LM358-
as IC tokjában lévő második műveleti erősítőt használhatjuk. A negatív visszacsatolás ágában lévő
473

10 kO-os P4 potméterrel szabályozhatjuk a kimeneti feszültséget, ezáltal pedig a fejlődő gáz
mennyiségét.
A teljesítményerősítő fokozat másodok eleme az áramerősítő. Erre a célra két tranzisztorból
(2N3715 és 2N3055 ST) álló úgynevezett darlington-kapcsolást használhatunk. Ez nagy bemeneti
ellenállást, nagy áramerősítést és kicsi kimeneti ellenállást ad, s mindezt a lehető legkevesebb
alkatrész felhasználásával.
A 2N3055 tranzisztor emitterére kapcsolt 4 db 15 O-os ellenállás védi a tranzisztort a túl nagy
áramoktól. Az eredő ellenállás 3,75 O lesz, ami a tranzisztoron átfolyó áramot lekorlátozza Imax =
Ut / Rt = 12 / 3,73 = 3,2 A-ra. Mivel a kimeneti tranzisztor folyamatosan át tud engedni 15 A-t, így
az nem fog tönkremenni akkor sem, ha a transzformátor kapcsait véletlenül rövidre zárjuk. A 4 db
15 O-os ellenállásnak legalább 11 W-osnak kell lennie, hogy ne égjen el a maximális áramok esetén
se. (Pmax = Ut*Ut/R = 12*12/15 = 9,6 W).
Amennyiben több áramra van szükségünk, akkor még egy-két 15 O-os ellenállást párhuzamosan
kapcsolhatunk az itt bemutatott 4 db ellenállással. Úgy számolhatunk, hogy minden egyes ellenállás
Ir = Ut / R = 12 / 15 = 0,8 A-ral növeli a maximális kimeneti áramot. Arra azonban figyeljünk, hogy
a maximális áram ne haladja meg a 10 A-t.
A kimeneti tranzisztorokat hűtőbordával kell ellátni. Mivel a darlington-kapcsolás mindkét
tranzisztorának (2N3715 és 2N3055 ST) a kollektora a tokkal galvanikusan érintkezik, s mivel
azokat össze is lehet kötni, ezért a két tranzisztort közös hűtőbordára is tehetjük.

A transzformátor méretezése
A megfelelő teljesítményre felerősített impulzusok feszültségét a Tr1 transzformátor segítségével
tudjuk megemelni a kívánt értékre.
A 2N3055-ös teljesítményerősítő tranzisztor kimenetén, 12 V-os tápfeszültségnél maximum 8-10
V-ot kapunk. Ekkor a transzformátor primer tekercsén átfolyó áram maximális amplitúdója 3,2 A,
tehát a maximális teljesítmény Pmax = 10 V * 3,2 A = 32 W. Ez a teljesítmény csak időnként lép
fel, valamint mivel a transzformátorokat 50 Hz-es frekvenciára méretezik s mivel azt is tudjuk,
hogy a frekvencia növekedésével az ugyanakkora teljesítményű trafók méretei csökkennek, ezért
474

biztosak lehetünk abban, hogy a transzformátorunk nem fog se melegedni, se telítődni, ha az 25 W-
ra van méretezve.
Határozzuk meg a transzformátor kimeneti feszültségét. Meyer a szabadalmában említi, hogy 26 V-
os bemeneti feszültség mellett 130 V kimeneti feszültséget kapott. Ez 130 / 26 = 5-szörös
feszültségnövelés. Mi használhatunk ennél nagyobb feszültséget, hiszen minél magasabb a
feszültség, annál több gáz fejlődik és a gázokban rejlő energia szintje is növekszik, mint erről már
fentebb olvashattunk. Olyan transzformátort válasszunk, melynek kimeneti feszültsége 5-8 V körül
van. Minél kisebb, annál jobb. Ezt az eredetileg kimenetnek, azaz szekunder tekercsnek szánt oldalt
fogjuk mi bemenetként használni, az eredeti 220 V-os bemenet pedig most a kimenet lesz.
Ha tehát a trafó névleges kimeneti feszültsége 5 V, akkor a menetszám áttétel Ná = 220 V / 5 V =
44, a mi esetünkben tehát, mikor az impulzuscsomag maximális amplitúdója 10 V, a kimeneten 10
V * 44 = 440 V amplitúdójú jeleket kapunk. Ha pedig a trafó névleges kimeneti feszültsége 8 V,
akkor az előbbi példához hasonlóan számolva már csak 10 V * 220 V / 8 V = 275 V amplitúdójú
jeleket kapunk. Ezért jobb az, ha olyan gyári készítésű transzformátort veszünk, aminek lehetőleg
kicsi a kimeneti feszültsége.
A másik megoldás az, hogy Te magad tervezed meg és tekercseled a transzformátort. Ehhez itt
találsz segítséget.

A tekercsek és a kondenzátor méreteinek kiszámítása
A számításokat az elektródalemezek alkotta kondenzátor kapacitásának meghatározásával kezdjük.
Ha sík lemezekből állnak az elektródák, akkor a kapacitás értékét a következő egyenlettel kaphatjuk
meg:
C_sík = c0 * cr * A / d
ahol:
- C-sík - az sík elektródák és a víz alkotta "kondenzátor" kapacitása (F)
- c0 - a vákuum permittivitása (8,854187 E-12 A*sec/V*m)
- cr - a víz relatív permittivitása. Ez hőmérsékletfüggő (25 °C-on kb. 80).
- A - a lemez felülete (m2)
475

- d - a lemezek közötti távolság (m)
Ha pl. a lemez felülete 100 cm2 (= 0,01 m2), a lemezek közötti távolság pedig 1,5 mm (0,0015 m),
akkor a kapacitás értéke:
C_sík = 8,854 E-12 * 80 * 0,01 / 0,0015 = 4,72 E-9 F
C_sík = 4,72 nF

Ha az elektródák henger alakúak (csöves elektródák), akkor a kapacitás értékét a következő
egyenlettel kaphatjuk meg:
C_henger = 2 * Pi * c0 * cr * l / ln(R2 / R1)
ahol:
- C-henger - a henger alakú elektródák és a víz alkotta "kondenzátor" kapacitása (F)
- c0 - a vákuum permittivitása (8,854187 E-12 A*sec/V*m)
- cr - a víz relatív permittivitása. (25 °C-on kb. 80)
- R1 - a belső cső külső sugara (m)
- R2 - a külső cső belső sugara (m)
- l - a csövek magassága (m) (l >> R2)
Ha pl. a belső cső külső sugara 3 cm (0,03 m), a külső cső belső sugara 4 cm (0,04 m), a csövek
magassága pedig 20 cm (0,2 m), akkor a kapacitás értéke:
C_henger = 6,28 * 8,854 E-12 * 80 * 0,2 / ln( 0,04/0,03)
C_henger = 3,09 E-9 F = 3,09 nF
A továbbiakban csak a síklemezes kondenzátorokkal foglalkozunk. Az elektródalemezek méretével
arányos a termelt gáz mennyisége, ezért célszerű a lemezek felületét megnövelni. Ennek azonban
gátat szab az, hogy az elektrolizálót el kell helyeznünk az autóban, s ott lehetőleg kis helyet kell
elfoglalnia. Ezért több párhuzamos elektródapárt alkalmazhatunk. Ezeket az elektróda párokat sorba
is és párhuzamosan is köthetjük, ugyanakkor a kapcsolás módjától függ a lemezek közötti
feszültség értéke és az eredő kapacitás. Ha pl. azt szeretnénk, hogy a kapacitás ugyanakkora
476

maradjon, mint egy lemezpár esetén, de a felületet a négyszeresére kívánjuk növelni, akkor két-két
elektródalemez párt sorba kötünk, majd ezeket párhuzamosan. Ezt mutatja be a 21. ábra.

21. ábra. Négy elektródapár kapcsolása

A C1 és C2 eredő ellenállása:
Ce12 = 1 / ( 1/C1 + 1/C2 )
A C3 és C4 eredő ellenállása:
Ce34 = 1 / (1/C3 + 1/C4 )
A teljes eredő ellenállás pedig:
Ce = Ce12 + Ce34
Ce = 1 / ( 1/C1 + 1/C2 ) + 1 / ( 1/C3 + 1/C4 )
Mivel a kondenzátorok kapacitásai egyenlők, ezért C1 = C2 = C3 = C4 = C. Az eredő ellenállás
ezek szerint:
Ce = 1 / ( 1/C + 1/C ) + 1 / ( 1/C + 1/C )
Ce = 1 / ( 2 / C ) + 1 / ( 2 / C )
Ce = C/2 + C/2 = C
Tehát ebben a kapcsolásban az eredő kapacitás nem változott, a vízzel érintkező felületet viszont a
négyszeresére növeltük. Azonban arról se szabad megfeledkeznünk, hogy ekkor a feszültséget is a
duplájára kell növelnünk, így érve el azt, hogy ugyanakkora feszültség essen minden egyes
elektróda páron, mint amekkora egy elektróda párnál esett.
477

Tovább is növelhetjük a felületet még több elektródapár alkalmazásával. Ha azt szeretnénk, hogy az
eredő kapacitás (Ce) ne változzon, akkor arra van szükség, hogy ugyanannyi elektródapárt kössünk
sorba, amennyi sort párhuzamosan. Pl. 2 * 2 sorba, 3 * 3 sorba és így tovább.
Erre azonban nincs feltétlenül szükség, a cél inkább az, hogy az eredő kapacitást minél kisebb
értéken tartsuk, miközben a feszültséget nem kell jelentősen megnövelnünk. Azért jó az eredő
kapacitást kis értéken tartani, mert akkor a rezonanciafrekvencia értékének eléréséhez szükséges
induktivitás értéke viszonylag nagy lehet.

A következő lépés a tekercs induktivitásának meghatározása. Mivel tudjuk azt, hogy soros rezgőkör
rezonanciafrekvenciája:
f = 1 / ( 2 * Pi * ( L * C ) )
ezért ebből ki tudjuk fejezni L-et:
L = 1 / ( 4 * Pi^2 * f^2 * C )
Ha azt szeretnénk, hogy a rezonanciafrekvencia 42,5 kHz (42500 Hz) legyen, a kapacitás értéke
pedig az előbbi példában kapott 4,72 nF (4,72 E-9 F), akkor L értéke:
L = 1 / ( 4 * 3,14^2 * 42500^2 * 4,72 E-9 )= 0,00297 H
L = 2,97 mH
Ez az az eredő induktivitás, amire szükségünk van a rezonanciafrekvencia eléréséhez. Mivel
azonban a soros rezgőkör két teljesen egyforma tekercset tartalmaz (L1 és L2), ezért egy-egy
tekercs induktivitása a fentebb kiszámolt induktivitásnak csak a fele. (18. ábra) Tehát:
L1 = L2 = L / 2 = 2,97 mH / 2 = 1,48 mH
Az a legegyszerűbb megoldás, ha a fojtótekercseket nem magunk készítjük el, hanem készen
vesszük valamelyik elektrotechnikai szaküzletben.

A következő lépés a tekercs és a kondenzátor reaktív ellenállásainak a meghatározása. A tekercs
ellenállását (induktív reaktanciáját) a következő képlettel határozhatjuk meg:
478

Xl = 2 * Pi * f * L = 6,28 * 42500 * 0,00297
Xl = 793,01934 O
A kondenzátor ellenállását (kapacitív reaktanciáját) pedig ezzel a képlettel határozhatjuk meg:
Xc = 1 / ( 2 * Pi * f * C )
Xc = 1 / ( 6,28 * 42500 * 4,72 E-9 )
Xc = 793,01934 O
A rezonancia feltétele az, hogy Xc egyenlő legyen Xl-lel, ami a mi esetünkben pontosan fennáll:
Z = Xc - Xl = 793,01934 - 793,01934 = 0 O
Az alkatrészeket a gyakorlatban azonban nem lehet hajszálpontosan behangolni, ezért az
áramkörben mindenképpen jelentkezik valamekkora impedancia (Z), s ez fogja meghatározni a
tekercsen és a kondenzátoron eső feszültség értékét.

A következő dinamikus táblázat a kapacitás és az induktivitás értékeinek meghatározásában segít. A
rezonanciafrekvenciát és az elektródalemezek magasságát (M), szélességét (Sz), és az egymástól
való távolságát (d) megadva megkapod az elektródapár kapacitását és az egyes tekercsek
induktivitását. A víz dielektromos állandóját 80-nak vesszük. Ez a táblázat csak egy elektróda párra
érvényes. Amennyiben több elektróda párt kötsz párhuzamosan és/vagy sorosan, akkor az eredő
kapacitás értékét már magadnak kell kiszámolnod!
Rez.Frekv. M Sz d Kapacitás Induktivitás
Hz mm mm mm
NaN nF NaN mH



479

Transzformátorok tervezése

Néha szükség lehet arra is, hogy Te magad tervezzél meg egy transzformátort. Ehhez szeretnék
ezen az oldalon segítséget nyújtani. Többféle céllal használhatunk transzformátorokat, pl. a hálózati
feszültség csökken-tésére, invertereknél a feszültség növelésére, ellenállás illesztésre,
mérőműszerek méréshatárának kiterjesztésére (áram- és feszültségváltók) stb. Ezen az oldalon mi
főleg a hagyományos feszültség növelésre - csökkentésre fordítjuk a figyelmünket.

Mielőtt elkezdenénk a számításokat, a következő kiinduló adatokat kell meghatároznunk:
- U
p
- a primer oldali (vagy bemenő) feszültség (V)
- U
s
- a szekunder oldali (vagy kimenő) feszültség. Itt a terhelt állapotban szükséges
feszültség értendő. (V)
- P
t
- a transzformátor teljesítménye (VA)
- f - az üzemi frekvencia, vagy ha egy adott frekvenciasávban kell működnie a trafónak, akkor
az alsó határfrekvencia (Hz)
Ahhoz, hogy az itt bemutatott számítások egyértelművé váljanak, konkrét adatokkal is számolni
fogunk:
Ezek legyenek a következők:
- U
p
= 220 V
- U
s
= 15 V
- P
t
= 100 VA
- f = 20 000 Hz

A vasmag típusának kiválasztása
A legelső lépés a vasmag kiválasztása. Itt a vasmag anyaga, mérete és alakja a fontos számunkra.
Az anyag és a forma kiválasztásánál elsősorban a kívánt hatásfok a mérvadó. Amennyiben nagyobb
teljesítményeket kell átvinni, úgy a toroid vasmag az előnyösebb, mivel annak hatásfoka
480

megközelíti a 95 %-ot. A hagyományos lemezes transzformátorok hatásfoka csak 75-85 % között
van.
A hatásfok a mágneses fluxus akadályoztatása miatt olyan alacsony az E-I alakú vasmagoknál. Ezt
a következő ábrán is láthatod.


1. ábra. A mágneses erővonalak haladása az EI alakú és a toroid alakú vasmagoknál

A vasmag anyagának kiválasztásakor azt kell figyelembe vennünk, hogy milyen frekvencián fog
üzemelni a transzformátorunk. Az alacsony frekvenciákon elegendő a lágyvas lemezekből készült
mag, de a magasabb frekvenciákon már ferritből készült magra van szükségünk az átviteli
karakterisztika linearitásának megtartása érdekében.
A vasmag mérete az átviendő teljesítmény függvénye. Minél nagyobb a teljesítmény, annál
nagyobb méretű vasmagra van szükségünk. Ennek az az oka, hogy a vasmag közvetíti a mágneses
fluxust a két tekercs között, de a vasmag túl nagy fluxus esetén telítődik. A telítődés azt jelenti,
hogy hiába növekszik tovább az áram a primer oldalon, az nem fog nagyobb mágneses mező
változást előidézni a vasmagban, így a szekunder tekercs árama sem növekszik. Megfelelő vasmag
esetén viszont ez a telítődés nem jelentkezik. Erről bővebben itt olvashatsz.
Adott induktivitás esetén a lágyvas magok nagyobb menetszámot igényelnek az alacsony
permeabilitásuk miatt, mint az azonos méretű ferrit magok, így a lágyvas mag nagyobb
teljesítményt tud átereszteni, hiszen a fluxussűrűség az alkalmazott feszültség esetén alacsonyabb
lesz. A ferrit magnál a fluxussűrűség növekedésének megakadályozására a feszültséget csökkenteni
kell.
Bármelyik típusú mag használható transzformátorként, de mind a kettőnél kompromisszumokat kell
kötnünk. A ferrit magnál kevesebb menetszámra van szükség, nagyobb a menetenkénti impedancia
és a primer és szekunder tekercsek közötti csatolási tényező (k) nagyobb lesz. A lágyvas magnál
481

nagyobb menetszámra van szükség, kisebb a menetenkénti impedancia és a primer és szekunder
tekercsek közötti csatolási tényező (k) kisebb lesz, de ebben az esetben nagyobb teljesítményt
tudunk átvinni.
Az adott mag maximális, gaussban megadott fluxussűrűségének (B
max
) meghatározásához a
következő tényezőket kell figyelembe vennünk:
- Az alkalmazott effektív feszültséget (U)
- A mágneses mező útjának cm
2
-ben megadott keresztmetszetét (A
e
)
- A menetszámot (N)
- A jel MHz-ben megadott frekvenciáját (f)
- Az amperben megadott egyenáram értéket (I
dc
) [ha a jel tartalmaz egyenáramú összetevőt]
- A mag fajlagos induktivitását (A
l
)
A következő képletet mind az egyen, mind pedig a váltakozó áramokra használhatjuk:
B
max
= (U*100)/(4,44*f*N*Ae) + (N*I
dc
*A
l
)/(10*A
e
)
Ha a jel szinusz alakú, akkor 4,44-et, ha pedig négyszög alakú, akkor 4,0-t használjunk az
egyenletben.
Ha a jel nem tartalmaz egyenáramú összetevőt, akkor a "+" jel után található kifejezést
(N*I
dc
*A
l
)/(10*A
e
) elhagyhatjuk.
A fenti képlet segít meghatározni a mag maximálisan megengedett fluxus sűrűségét a különböző
frekvenciákon. Az egyenletben az alkalmazott frekvenciasáv legalacsonyabb értékével és a
legmagasabb effektív feszültséggel kell számolnunk. Néhány mérnök a csúcsfeszültséget veszi
figyelembe az effektív érték helyett, így biztosítva azt, hogy még véletlenül se telítődjön a mag.
A különböző magoknak különböző a maximálisan megengedett fluxussűrűsége. A fluxussűrűség
vagy mágneses indukció (B) hivatalos SI mértékegysége a "Gauss", a gyakorlatban azonban
elterjedtebb a Tesla használata:
1 Tesla = 10 000 Gauss
Ennek megfelelően az adott vasmagra jellemző maximális mágneses indukció értékét - amikor még
nem lép fel a telítődés - Teslában adják meg.
Példaképpen itt láthatod néhány vasmag anyagának max. megengedett fluxussűrűségét:
482

- Sima, szilícium: 1,2 T
- Hiperszil: 1,6 T
- SMPS-ferrit: 0,3 T
Mivel könnyebb nekünk is Teslában számolnunk, ezért osszuk el az eredményt még 10 000-rel. Az
is könnyítést jelent, ha a frekvenciát nem MHz-ben, hanem csak Hz-ben adjuk meg, ezért az
eredményt szorozzuk meg még egymillióval.
Ekkor a képlet így módosul:
B
max
= (U*10000)/(4,44*f*N*Ae)

A vasmag szükséges keresztmetszetének meghatározása
A továbbiakban csak a toroid vasmagokkal fogunk foglalkozni azok előnyösebb tulajdonságai
miatt, de ennek az oldalnak az alján található transzformátor tervező program természetesen más
vasmagokra is használható.

2. ábra. Toroid vasmag a tekerccsel

A vasmag keresztmetszetét a gyakorlatban a következő megközelítő képlettel határozhatjuk meg:
483

A
e
= (P/(4 * f))
ahol:
- A
e
- a vasmag keresztmetszete (cm
2
)
- P - a transzformátor csúcsteljesítménye (mVA)
- f - az üzemi frekvencia, vagy ha egy adott frekvenciasávban kell működnie a trafónak, akkor
az alsó határfrekvencia (Hz)
Tehát ha tudjuk, hogy mekkora az átvinni kívánt teljesítmény és az üzemi frekvencia, akkor meg
tudjuk határozni a vasmag keresztmetszetét. Vegyük a példában megadott adatokat:
A
e
= (P/(4 * f))
A
e
= (100000 mVA / (4 * 20000 Hz))
A
e
= 1,12 cm
2

Ebből már meg tudjuk határozni a vasmag méreteit.
A toroid mag megközelítőleg négyszög keresztmetszetű. Mivel az adatlapon a magasságot (h)
valamint a belső (2a) és külső (2b) átmérőket adják meg, így a keresztmetszetet a következő
képlettel számolhatjuk ki:
A
e
= (b - a) * h
A vasmag külső (b) és belső (a) sugarainak a meghatározásakor azt is figyelembe kell vennünk,
hogy elférjenek a magon a vezetékek.

Válasszuk ki egy vasmagot, például az FT-114A-77-et, aminek a terhelhetősége 140 W 20 kHz-en.
Ennek a méretei a következők: a = 19 mm, b = 29 mm, h = 13,8 mm.
Ebből a vasmag keresztmetszete:
A
e
= (2,9 - 1,9) * 1,38 = 1,38 cm
2

Ez nagyon közel van az általunk kiszámolt keresztmetszethez, azaz az 1,57 cm
2
-hez.
484

Ellenőrzésként határozzuk meg a fentebb ismertetett képletek szerint a maximális terhelhetőségét
ennek a kiválasztott vasmagnak.
A maximálisan megengedett teljesítmény:
P
max_cs
= A
e
2
* 4 * f = 1,38
2
* 4 * 20000 = 152 352 mW = 152 W
Az FT-114A-77 vasmag adatlapján azt olvashatjuk, hogy 140 W a maximálisan megengedett
teljesítmény 20 kHz-en. Ez is azt bizonyítja, hogy a képlet biztonságosan meghatározza a szükséges
keresztmetszetet.

A menetszám meghatározása
A fentebb ismertetett képletet átalakítva kifejezhetjük a menetszámot:
N
p
= (U
p
* 10000)/(4,44 * B
max
* A
e
* f)
Mi azonban inkább egy másik módszerrel határozzuk meg a menetszámokat. Induljunk ki abból,
hogy mekkora induktív reaktanciával kell rendelkeznie a tekercseknek, hogy az adott áramerősség
folyjon rajtuk keresztül az üzemi (vagy alsó) frekvencián.
Kezdjük a primer tekerccsel.
X
p
= U
p
2
/ P
t

Azt is tudjuk, hogy az induktív reaktancia a tekercs induktivitásának függvényében a következő
képlettel határozható meg:
X
p
= 2 * t * f * L
p

A tekercs induktivitása viszont a vasmag fajlagos induktivitásának és a menetszámnak a függvénye:
L
p
= A
l
* N
p
2

Ebből fejezzük ki a menetszámot:
N
p
= (L
p
/ A
l
)
485

N
p
= (X
p
/ (2 * t * f * A
l
))
N
p
= (U
p
2
/ (P
t
* 2 * t * f * A
l
))
Az általunk kiválasztott vasmag fajlagos induktivitása: Al = 2340 nH, így az értékeket
behelyettesítve megkapjuk a primer tekercs menetszámát:
N
p
= (220
2
/ (100 * 2 * 3,14 * 20000 * 2340 * 10
-9
))
N
p
= 40,58 menet
Ezt kerekítsük 41 menetre.
A szekunder tekercs menetszámát hasonló módon kapjuk meg:
N
s
= (U
s
2
/ (P
t
* 2 * t * f * A
l
))
N
s
= (15
2
/ (100 * 2 * 3,14 * 20000 * 2340 * 10
-9
))
N
s
= 2,76 menet
Ezt kerekítsük 3 menetre.

Ellenőrizzük le, hogy nem fog-e telítődni a vasmagunk az adott menetszám és effektív feszültség
mellett:
B = (U
p
*10000)/(4,44*f*N*A
e
)
B = (220*10000)/(4,44*20000*41*1,38)
B = 0,437 Tesla
Mivel a ferrit magok megengedett maximális fluxussűrűsége 0,2 - 0,4 T között van, ezért itt már
fennáll a telítődés veszélye. Ha nem akarjuk lecserélni a vasmagot egy másikra, akkor pl. a
frekvenciát növelhetjük, ez viszont maga után vonja a menetszám megváltozását is. Ha pl. a
frekvenciát megnöveljük 50 kHz-re, akkor a primer tekercs menetszáma lecsökken 26 menetre, a
szekunder tekercs menetszáma pedig 2-re. Ekkor a maximálisan fellépő fluxussűrűség 0,276 Tesla.
Ez már a megengedett tartományban van.
486



A huzalátmérők meghatározása
A huzalátmérő meghatározásánál az a cél, hogy a lehető legkisebb veszteség lépjen fel a
tekercsekben, amihez a lehető legkisebb ellenállással kell rendelkeznie a vezetékeknek. Viszont az
is cél, hogy a méretek minimálisak maradjanak.
Először a tekercsekben folyó maximális áramokat kell meghatároznunk.
I = P / U
A primer oldalon a feszültség 220 V, a transzformátor teljesítménye pedig 100 VA. Ebből
meghatározhatjuk a primer tekercs maximális áramát:
I
p
= P / U
p
= 100 / 220 = 0,45 A
A szekunder tekercs maximális árama pedig:
I
s
= P / U
s
= 100 / 15 = 6,7 A
A valóságban a szekunder tekercs maximális árama ennél kisebb lesz a transzformátorok
veszteségei miatt, de a vezetékek méretezésénél ezzel az értékkel számolhatunk. Itt ismét egy
gyakorlati képletet fogunk használni.
A primer tekercs vezetékének minimális átmérője:
D
p
= 1,13 * (I
p
/ 2,5) = 1,13 * (0,45/2,5) = 0,466 mm
Ezt kerekítsük 0,5 mm-re.
A szekunder tekercs vezetékének minimális átmérője pedig:
D
s
= 1,13 * (I
s
/ 2,5) = 1,13 * (6,7/2,5) = 1,79 mm
Ezt kerekítsük 1,8 mm-re.

487


A tekercsek méretének ellenőrzése
A számításokkal meg is vagyunk, de van még egy - a gyakorlatban fontos - tényező, ez pedig a
tekercsek valódi méretei. Ha nem jól számoltunk, akkor a tekercsek nem fognak elférni a
vasmagon. Kellemetlen volna, ha ez az utolsó meneteknél derülne ki. Ezért ki kell számolnunk a
tekercsek által fizikailag elfoglalt tér méretét, majd azt össze kell vetni a vasmag méreteivel.
A gyakorlatban nem képletekkel számolnak a szakemberek, hanem táblázatokat használnak. Ezért
nem akadtam olyan képletekre, amikkel itt dolgozhatnánk, tehát magunknak kell a képleteket
megszerkeszteni.

Próbáljuk meg egy "egyszerű" képlet segítségével meghatározni a minimálisan szükséges sorok
számát. Mint látjuk, itt egy számtani sorozattal van dolgunk. Megkíméllek a levezetéstől, csak a
végeredményt írom fel.
n
p
= {k-(2*N
1
) + [(k-(2*N
1
))
2
- (8*k*(-M))] } / 2*k
ahol:
- n
p
- a primer tekercs sorainak száma
- k - az egyes sorok közötti menetek különbsége (N
2
-N
1
). Ez negatív szám, s mindig -2*t = -
6,28
- N
1
- az első sor meneteinek száma (2*t*(a - (D
p
/2)) / D
p
)
- M - a tekercs teljes menetszáma (a mi példánkban 26 menet)
Behelyettesítve a számokat a primer tekercs sorainak száma:
n
p
= 0,12
Ezt felfelé kerekítve 1 sort kapunk.

A szekunder tekercs sorainak számát ugyanezzel a képlettel számoljuk ki, annyi a különbség, hogy:
488

n
s
= {k-(2*N
2
) + [(k-(2*N
1
))
2
- (8*k*(-M2))] } / 2*k
- az első sor kerületénél nem a vasmag belső átmérőjével számolunk, hanem a primer tekercs
legszélső sorának a külső szélével. a1 = ( a-(n
p
*D
p
))-(D
s
/2) = 19-(1*0,6)-(1,9/2) = 17,45
mm.
- A szekunder tekercs vezetékének átmérője D
s
= 1,8 + 0,1 = 1,9 mm
- N
2
- az első sor meneteinek száma (2*t*(a1 - (D
s
/2)) / D
s
)
- M2 - a teljes menetszám (a mi példánkban 2 menet)
Ezek alapján a szekunder tekercs sorainak száma:
n
s
= 0,03
ezt kerekítsük 1-re.
Ebből már látjuk, hogy a tekercsek vastagsága:
h = (D
p
* n
p
) + (D
s
* n
s
) + (3 * h
szig
)
A h
szig
a tekercsek közötti szigetelő anyag vastagsága mm-ben. Azért kell beszoroznunk 3-mal, mert
először a vasmagot szigeteljük le, majd a primer tekercset, végül pedig a szekunder tekercset.
h = (0,6 * 1) + (1,9 * 1) + (3 * 1) = 5,5 mm
Mivel a vasmag belső sugara 19 mm, ezért az 5,5 mm-es tekercs és szigetelő vastagság bőven elfér.
A cél az, hogy legalább 10 mm átmérőjű lyuk maradjon. Ehhez képest a mi esetünkben 2*(19 - 5,5)
= 27 mm átmérőjű lyuk marad, tehát fizikailag kivitelezhető a transzformátorunk.

A vezetékek hosszának kiszámítása
Végezetül számoljuk ki, hogy milyen hosszú vezetékekre van szükségünk a tekercsekhez.
Kezdjük ismét a primer tekerccsel. Az első sorban egy menet hosszát a következő képlettel tudjuk
kiszámolni:
h
menet1
= 2 *(h + (2*D
p
) + (b-a) + (2*h
szig
))
ahol:
489

- h - a vasmag magassága (a mi példánkban 13.8 mm)
- b - a vasmag külső átmérője (a mi példánkban 29 mm)
- a - a vasmag belső átmérője (a mi példánkban 19 mm)
- D
p
- a primer tekercs átmérője (a mi példánkban 0,6 mm)
- h
szig
- a vasmagon lévő szigetelő anyag vastagsága (1 mm)
tehát:
h
menet1
= 2 *(13,8 + (2*0,6) + (29-19) + (2*1))
h
menet1
= 54 mm
Ha a tekercs több mint egy sorból áll, akkor a következő sorban az egy menetre jutó vezetékhossz
megnövekszik az első sorhoz képest 4*Dp-vel.
h
menet2
= h
menet1
+ (4*D
p
)
tehát:
h
menet2
= 54 + (4*0,6)
h
menet2
= 56,4 mm
Viszont a következő sorban már 7-tel (azaz 6,28-dal) kevesebb menet fér el, ezért a következő
sortba feltekerhető vezeték hosszát már a h
menet2
*N
2
képlettel számolhatjuk ki. Végül össze kell
adni az egyes sorokban feltekert vezetékek hosszát, majd az eredményhez a biztonság kedvéért még
egy-két métert hozzáteszünk.
A szekunder tekercs hosszát a primer tekercshez hasonlóan tudjuk meghatározni.

Egyéb vasmagok
Eddig csak a toroid vasmaggal foglalkoztunk, de ezen kívül még vannak más típusú vasmagok is,
mint pl. E mag, EI mag, I mag, Fazékmag stb.
Ezekről láthatunk párat mutatóban a következő képeken:
490


4. ábra. E-magok


5. ábra. Fazék- és orsó-magok

491


6. ábra. Toroid magok


Transzformátor számoló program
Az itt következő dinamikus táblázat segítségével Te is könnyen megtervezheted a neked szükséges
transzformátort. A következő bemeneti adatokat kell megadnod:
- f - az üzemi frekvencia, vagy ha egy adott frekvenciasávban kell működnie a trafónak, akkor
az alsó határfrekvencia (Hz)
- U
p
- a primer oldali (vagy bemenő) feszültség (V)
- U
s
- a szekunder oldali (vagy kimenő) feszültség. Itt a terheletlen állapotban mérhető
feszültség értendő. (V)
- P
t
- a transzformátor teljesítménye (VA)
- A
l
- a vasmag fajlagos induktivitása (nH)
- a, b, c, d - a kiválasztott vasmag méretei (mm)
Megjegyzés: Az EI, E és I magoknál, ha a keresztmetszet nem négyszög alakú, hanem kör, akkor a
"c" értékét 0-nak kell megadni. Ekkor a kör átmérőjét a "b" értéke határozza meg.
f U
p
U
s
P
t

492

Hz V V VA
Vasmag alakja:


a

mm
b

mm
c

mm
d

mm


Vasmag anayaga:

Vasmag típusa:

A
l

nH

Adatlap: Nincs megadva
Számold ki az értékeket



1. táblázat. A transzformátor adatainak kiszámítása

A tekercselés
A tekercselést a primer tekerccsel kezdjük, majd megfelelő szigetelés után arra jön rá a szekunder
tekercs. A kivezetéseket Mipolán szigetelőcsőben hozd ki. Mérd meg a szigetelési ellenállást a
primer és a szekunder tekercsek között. Ennek legalább 2 MO-nak kell lennie. Utána mérd le a
szekunder feszültségeket. Ha minden jónak tűnik, akkor Araldittal vagy más kétkomponensű
műgyantával kend be jól az egészet, hogy ne zümmögjön a trafód.
Fontos, hogy a tekercsek ne csak a vasmag egy részén legyenek elhelyezve, hanem körben, az egész
vasmag mentén. Ez csökkenti a transzformátorban fellépő veszteségeket.
A kézi tekercselés nagyon fárasztó munka, ezért a transzformátort gyártó üzemekben ezt tekercselő
gépekkel végzik.
493


7. ábra. A toroid transzformátor gépi tekercselése

Amennyiben úgy döntesz, hogy inkább megrendeled a számodra szükséges transzformátort, akkor
erre pl. itt van lehetőséged.

A számításokhoz az adatokat innét vettem.
A Horváth féle vízbontó - 1976

Horváth István magyar származású feltaláló is kidolgo-zott egy
vízbontási elvet, mely olyan jó hatásfokú volt, hogy a 4000 cm
3
-es
autóját könnyűszerrel, kis energia-befektetéssel tudta vele
üzemeltetni.
Ezen az oldalon a 3,980,053 számú Horváth féle szabada-lommal
ismerkedhetsz meg. A szabadalomban akadtak kisebb-nagyobb
elírások, pl. az egyik részen az anód helyett dióda volt írva, de
ezeket a fordítás során értelemszerűen javítottam. A szándékos
elírásokról a szabadalom végén, a "Megjegyzések" rész alatt
találsz utalásokat.

494

Üzemanyag ellátó rendszer belsőégésű motorokhoz

A találmány háttere
Ez a találmány a belsőégésű motorokhoz, pontosabban azok üzemanyag-ellátó rendszeréhez
kapcsolódik oly módon, hogy a belsőégésű motorokat hidrogén és oxigén gáz keverékkel látja el,
mely gázokat a mindenkori szükségletnek megfelelő mennyiségben a víz elektrolízisével állítja elő.
Az elektrolízis során az anód és a katód között feszültségkülönbséget hozunk létre és a vízbe, mint
elektromos vezetőbe elektromos áramot vezetünk. Sokféle sóoldatot vagy hidroxidot használhatunk
elektrolitként a vízben, melyek célja ionok létrehozása. A továbbiakban az "elektrolit " fogalma
alatt azt az anyagot értjük, ami feloldódva a vízben ionokat hoz létre, a kapott oldatra pedig
"elektrolit oldat"-ként fogunk hivatkozni.
Faraday Elektrolízis Törvénye kimondja, hogy minden elektrolízis során bizonyos mennyiségű
anyag szabadul fel az anód és a katód mentén. Ezt írja le a következő egyenlet:
m = z * q
ahol:
- m - a felszabadult anyag tömege (g)
- z - az anyag elektrokémiai ekvivalense
- q - az elektrolit oldaton átáramló töltés (C)
Faraday törvényének fontos következménye, hogy az elektrolit lebomlása csak az áram függvénye,
a feszültségtől viszont független. A hagyományos elektrolízis során, mikor I amper áramerősségű
töltés t másodpercig folyik az elektrolit oldatban, akkor q = I * t és a lebontott anyag mennyisége
csak az I áramerősségtől függ, a feszültségtől viszont nem, ha az a feszültség meghaladta az
elektrolízis beindításához szükséges minimális értéket. Az elektrolízisek többségénél ez a minimális
feszültség nagyon alacsony érték.
Jelen találmány lehetővé teszi, hogy a hidrogénből és oxigénből álló üzemanyagot olyan
mennyiségben állítsuk elő a víz elektrolízise során, hogy az közbülső tárolók nélkül közvetlenül
betáplálható legyen a belsőégésű motorba. Ezt egy feljavított elektrolízis segítségével érjük el.

495

A találmány összegzése
A találmányban leírt készülék pulzáló áramot használ az elektrolízis során, melyet az elektrolit
oldatba vezetünk. Az áramimpulzusok amplitúdója igen nagy, míg a feszültségimpulzusok
amplitúdója viszonylag alacsony. Ez olyan nagy mennyiségű anyagot választ ki az elektrolit
oldatból, hogy azt közvetlenül a belsőégésű motorba vezethetjük. A jelen találmányban használt
pulzáló áramot előállító készülék nem váltakozó áramot (AC) állít elő, hanem olyan pulzáló áramot,
melynek kitöltési tényezője kisebb 50 %-nál.
Jelen találmány az elektrolízis során előállított hidrogén és oxigén keverését és a belsőégésű
motorba juttatását is tárgyalja.
Az üzemanyag ellátó készülék a következő részekből áll:
- egy edényből, mely az elektrolit oldatot tartalmazza
- egy anódból és egy katódból, melyek az elektrolit oldattal érintkeznek
- egy elektromos ellátó rendszerből, mely előállítja és a fentebb említett anódra és katódra
vezeti a pulzáló áramot, ezáltal állítva elő a hidrogéngázt a katódon és oxigéngázt az anódon
- egy gázgyűjtő és továbbító rendszerből, mely fogadja a keletkezett hidrogént és oxigént,
majd továbbítja azt a motor szívócsonkjához
- egy víztartályból, mely az elektrolízis során lebontott vizet pótolja az elektrolizálóba

A készülék felépítésének és működésének ismertetése
Az 1. ábrán egy olyan együttes látható (31), mely áll a motorházból (32), melyben a belsőégésű
motor (33) a radiátor (34) mögé van felerősítve.
496


1. ábra. A motorház

A motor (33) teljesen hétköznapi, ez lehet akár egy V8-as motor is! Az 1. ábrán fel van tüntetve a
hagyományos radiátor (34), hűtőventillátor (35), annak szíjhajtása (36) és a generátor (37).
A találmánynak megfelelően a motor nem a szokásos kőolajszármazékokkal üzemel, hanem egy
külön beszerelt hidrogén és oxigéngáz keveréket előállító elektrolizáló készülékből táplálkozik. Az
üzemanyag-ellátó rendszer főbb egységei az elektrolizáló cella (41) és a gázkeverő és továbbító
egység (38). A víz a vízellátó rendszeren (39) keresztül jut be az elektrolizáló cellába (41), mely
tartalmaz egy - az elektrolit oldat által összekötött - anódot és katódot. Az elektronika által
előállított nagyáramú impulzusok az anódon és a katódon keresztül jutnak be az elektrolit oldatba.
Az elektronika (40) külön házba van szerelve, mely a motorház (42) egyik oldalára van erősítve. Az
autó akkumulátora (30) a motorház másik oldalához van erősítve.
Mielőtt az üzemanyag-ellátó rendszert leírnánk, ismerkedjünk meg az elektronikával! A kapcsolási
rajz a 2. ábrán látható.
497


2. ábra. Az impulzus-előállító elektronika kapcsolási rajza

A rajzon a (44), (45) és (46) jelű csatlakozók az autó akkumulátorának (30) a pozitív sarkához, míg
a (47) jelű az akkumulátor negatív sarkához kapcsolódik. A kapcsoló (48) az autó beépített, saját
gyújtáskapcsolója, melynek bekapcsolásával a relé (51) tekercse (49) áram alá kerül. A relé (51)
érintkezője (52) a (45) jelű csatlakozón keresztül 12 V-ot juttat az áramkörre (53). Az (53) jelű ág
az áramkör pozitív kapcsára, míg az (54) jelű ág a testre csatlakozik. A gyújtáskapcsoló (48)
bekapcsolásával a másik relé (56) behúzó tekercsére (55) is áramot vezetünk, a tekercs (55) másik
fele az autó testéhez csatlakozik. Majd később fogjuk tárgyalni, hogy a relé (56) egy olyan szelepet
nyit meg, mely a hidrogén és oxigén gázokat vezeti a motorba.
Az (51) relé szerepe az, hogy a kapcsolás (53) jelű ágát közvetlenül az autó akkumulátor pozitív
kapcsához csatlakoztassa, kihagyva a gyújtáskapcsolót és a többi vezetéket.
Az áramkör impulzus-előállító része a Q1 tranzisztorból és az R1, R2, R3 ellenállásokból, valamint
a C2 és C3 kondenzátorokból áll. Ez az áramköri blokk állítja elő az impulzusokat, melyek a Q2
498

jelű NPN típusú szilícium teljesítmény tranzisztorra jutnak, ahonnét a C4 csatoló kondenzátoron
keresztül a felerősített impulzusok a T1 tirisztorra kerülnek.
Az R1 ellenállás és a C2 kondenzátor az (57) ágon sorba vannak kötve egy relével (58). A relé (58)
behúzó tekercse (59) az (53) és a (61) ágakat kapcsolja az (54) testre egy alapállapotban bekapcsolt
nyomásvezérelt kapcsolón keresztül. A nyomásvezérlő ágban (63) elhelyezkedő nyomáskapcsoló
(62) az elektrolizáló cella (41) feletti gáztérben van elhelyezve. Ennek a kapcsolónak (62) az a
feladata, hogy ha a gáztérben a nyomás elér egy bizonyos értéket, akkor az leállítja az
impulzusokat. A relé (58) azt biztosítja, hogy mikor a gyújtáskapcsoló (48) le van kapcsolva, akkor
a C2 kondenzátor ne kapcsolódjon a testre (54), még akkor se, ha a nyomáskapcsoló (62) be is van
kapcsolva.
Azonban az (58)-as relé fő feladata az, hogy egy nagyon rövid idejű késleltetéssel csatlakoztassa a
C2 kondenzátort a testre (54) az áramkör bekapcsolásakor. Ez késleltetni fogja a T1-es tirisztorra
jutó impulzusok kialakulását addig, amíg a később ismertetendő transzformátor-áramkörökben nem
alakulnak ki a szükséges elektromos feltételek. Az (58)-as relé hermetikusan szigetelt és megfelelő
dobozban helyezkedik el, így el tudja viselni a változó környezeti feltételeket és a rázkódást is.
Mikor a C2 kondenzátor a testre (54) kapcsolódik, a Q1 tranzisztor, mint oszcillátor a (64)-es ágra
pozitív impulzusokat fog adni. Az impulzusok frekvenciáját az R1:C1 értékei, míg az impulzusok
amplitúdóját az R2:R3 ellenállások aránya határozza meg. Ezek az impulzusok feltöltik a C3
kondenzátort. A C1-es elektrolit kondenzátor közvetlenül a tápfeszültség pozitív pólusa és a test
közé van helyezve, hogy kiszűrje a zajokat.
Az R1 ellenállás és a C2 kondenzátor úgy lettek megadva, hogy fűrészfog alakú impulzusokat
formáljanak, amit aztán a Q1 tranzisztor bemenetére vezetünk. Az impulzus alakja azért fűrészfog,
mert az a tapasztalat, hogy ez biztosítja a legjobb hatást az áramkörben. Azonban azt is ki kell
hangsúlyoznunk, hogy más impulzusformák, mint pl. négyszögjel is használhatók. A C3
kondenzátor az R4 ellenálláson keresztül sül ki, miközben a Q2 tranzisztort vezérli. A testre kötött
R4 ellenállás lekorlátozza a Q2 tranzisztor bázisáramát.
A Q2 tranzisztor, a C3 kondenzátor és az R4 ellenállás alkotta áramkör egy éles csúcsban végződő
pozitív impulzussá alakítja a bemenő jelet. A Q2 tranzisztor kollektora az R6 ellenálláson keresztül
kapcsolódik a pozitív tápfeszültségre, míg az emitter az R5 ellenálláson keresztül a testre. Az R5 és
R6 ellenállások határozzák meg a C4 kondenzátorra vezetett áram erősségét. A C4 kondenzátor a
testre kötött R7 ellenálláson keresztül sül ki, ez a kisülés biztosítja a T1 tirisztor vezérlő jelét. Az
R7 ellenállás további szerepe az, hogy védje a T1 tirisztort a túl nagy áramlökések ellen.
499

A T1 tirisztor Gate-jére vezetett jel nagyon éles csúcsokban végződő impulzus, melynek
frekvenciája megegyezik a Q1 tranzisztor által formált fűrészfog alakú vezérlőjelek frekvenciájával.
Kívánatos, hogy ez a frekvencia 10 000 impulzus/perc legyen (10 000/perc = 166,6/sec
= 166,6 Hz).
A Q2 tranzisztor az illesztő szerepét tölti be a Q1 tranzisztor és a T1 tirisztor között,
megakadályozva azt, hogy a tirisztor Gate-jéről a Q1 tranzisztor működését gátló áramok
szivárogjanak vissza. A T1 tirisztornál alkalmazott magas feszültségek és a Q2 tranzisztornál
alkalmazott nagy áramok miatt ezeket hűtőbordára kell szerelni.
A T1 tirisztor katódja a (65)-ös ágon keresztül kapcsolódik a testhez (54), míg az anód a (66)-os
ágon keresztül a TR1 transzformátor szekunder tekercsének (67) a középleágazásához. A (67)-es
szekunder tekercs két vége a D1 és D2 diódákon keresztül a testre csatlakozik. Ez biztosítja a TR1
transzformátor kimenetén megjelenő jel teljes hullámú egyenirányítását.
A TR1 transzformátornak három primer tekercse (71), (72) és (73) és a szekunder tekercs (67)
egyaránt a vasmag (74) köré vannak tekercselve. Ez a transzformátor közönséges EI ferrit
vasmagból készülhet. A szekunder tekercset közvetlenül a vasmagra húzott szigetelő gyűrűre, míg a
(71) és (73) primer tekercseket bifilárisan a szekunder tekercsre tekerhetjük. A (72) primer tekercset
ezután tekercselhetjük a (71) és (73) tekercsek fölé. A (71) és (73) primer tekercsek egyik vége a
(75)-ös ágon keresztül kapcsolódik a pozitív tápfeszültséghez, míg a másik végük a (79)-es és (81)-
es ágakon a Q3 és Q4 tranzisztorok kollektoraira kapcsolódik. A Q3 és Q4 tranzisztorok emitterei
állandóan a testre vannak kapcsolva a (82)-es ágon keresztül. A (79)-es és (81)-es ágak között
elhelyezett C6 kondenzátor olyan szűrőként működik, amely megakadályozza a kollektorok közötti
potenciálkülönbséget.
A (72)-es primer tekercs két vége a (83)-as és (84)-es ágakon a Q3 és Q4 tranzisztorok bázisára
csatlakozik. Ennek a tekercsnek a (85)-ös középleágazása az R9 ellenálláson keresztül a pozitív
tápfeszültségre, míg az R10 ellenálláson keresztül a testre kapcsolódik.
Mikor bekapcsoljuk a tápfeszültséget, a Q3 és Q4 tranzisztorok zárva vannak, így nem fog áram
folyni a (71) és (73) primer tekercseken. Azonban a pozitív tápfeszültség az R9 ellenálláson
keresztül egy indító jelet fog generálni a Q3 és Q4 tranzisztoroknak, aminek hatására gyors
impulzusok alakulnak ki a (71) és (73) primer tekercsekben. Az R9 és R10 ellenállásokból álló
feszültségosztón keresztül megjelenő impulzus amplitúdója akkora, hogy egyszerre csak az egyik
tranzisztort tudja megnyitni. Következésképpen így csak vagy a (71), vagy a (73) primer tekercsben
kezd el folyni az áram. A tranzisztor megnyitott állapotban tartásához szükséges jel amplitúdója
500

sokkal kisebb lehet, mint a megnyitáshoz szükséges jel amplitúdója, ezért mikor az egyik
tranzisztor vezetővé válik, akkor a középen megcsapolt (72)-es tekercsben megjelenő impulzus
elegendő energiával fog rendelkezni ahhoz, hogy megnyissa az eddig zárva lévő másik tranzisztort.
Mikor ez a második tranzisztor vezetővé válik, akkor az áram a másik (71) vagy (73) primer
tekercsben is el kezd folyni. Mivel mind a két tranzisztor emittere le van földelve, ezért a második
tranzisztor pozitív kimeneti impulzusa lezárja az első tranzisztort. Mikor a második tranzisztor
kollektor árama leesik, a középen megcsapolt (72)-es tekercsben megjelenő újabb impulzus
megnyitja ismét az első tranzisztort. Ez a folyamat ciklikusan ismétlődik mindaddig, míg a
tápfeszültséget le nem kapcsoljuk.
A (71) és (73) primer tekercsekben folyó áramimpulzusok frekvenciája magas, ez a frekvencia
konstans, nem függ a tápfeszültség értékétől. A (71) és (73) primer tekercsekben folyó
áramimpulzusok a TR1 transzformátor (67)-es szekunder tekercsében ugyanilyen frekvenciájú, de
jóval nagyobb feszültségű impulzusokat generálnak.
A C5 áteresztő kondenzátor és a vele párhuzamosan kötött R8 áthidaló ellenállás a (86)-os ágon
keresztül a TR1 transzformátor szekunder tekercsére csatlakozik, ez biztosítja a TR1 transzformátor
kimenetének csatlakoztatását a TR2 transzformátor bemenetére.
Amikor a T1 tirisztor vezetővé válik, akkor a teljesen feltöltött C5 kondenzátor töltése a TR2
transzformátoron keresztül sül ki. Ezzel egyidőben a TR1 transzformátor kimenete a rövidzár
következtében felfüggeszti a működését mindaddig, míg a T1 tirisztor be nem zár. Ezután a C5
kondenzátor ismét elkezd töltődni, s ez a töltés a T1 tirisztor legközelebbi nyitásakor sül ki ismét.
Tehát a T1 tirisztor zárt állapotában a (71) és (73) primer tekercsekben folyó gyors áramimpulzusok
- melyeket a Q3 és Q4 tranzisztorok alkotta rezgőkör állít elő - a TR1 transzformátor kimenetén egy
viszonylag magas feszültséget hoznak létre, ami feltölti a C5 kondenzátort és ez a töltés hirtelen sül
ki a T1 tirisztor bekapcsolásakor. Egy 12 V-os autó akkumulátort használva a (87)-es ágban
könnyedén biztosítható 22 A és 300 V.
A korábban említett (58)-as relé biztosítja a C2 kondenzátor testre kötésének késleltetését. Ez a
késleltetés - még ha nagyon rövid idejű is - elegendő ahhoz, hogy a Q3 és Q4 tranzisztorok alkotta
rezgőkör elkezdjen rezegni. Ezáltal a TR1 transzformátoron keresztül a C5 kondenzátor fel tud
töltődni még azelőtt, hogy a T1 tirisztor vezetővé válna.
A TR2 egy lefelé léptető transzformátor, mely nagyon magas amplitúdójú áramimpulzusokat hoz
létre alacsony feszültségen. Ez a transzformátor az elektrolizáló cella (41) anódjával van
összeépítve és egy primer (88) valamint egy szekunder (89) tekercsből áll, melyek a (91)-es mag
501

köré vannak tekercselve. A (89)-es szekunder tekercs vastag vezetékből van tekercselve, hogy
veszteségek és melegedés nélkül át tudja engedni az indukált nagyon magas áramot. A szekunder
tekercs (89) végei közvetlenül kapcsolódnak az elektrolizáló cella (41) anódjához (42) és
katódjához (43) a fentebb leírt módon.
Ennél a kapcsolásnál a TR1 transzformátor kimenetén 22 A és 300 V amplitúdójú 10 000 / perc (=
166,6 Hz) gyakoriságú impulzusok jelennek meg, melyek kitöltési tényezője 0,006 (= 0,6 %).
Ezt könnyen el lehet érni egy 12 V 40 A-es egyenáramú tápegységgel és a 2. ábrán bemutatott
áramkörrel, mely a következő alkatrészekből áll:
Jel Érték Teljesítmény Tűrés
R1 2,7 kO 0,5 W 2 %
R2 220 O 0,5 W 2 %
R3 100 O 0,5 W 2 %
R4 22 kO 0,5 W 2 %
R5 100 O 0,5 W 2 %
R6 220 O 0,5 W 2 %
R7 1 kO 0,5 W 2 %
R8 10 MO 1 W 5 %
R9 100 O 5 W 10 %
R10 5,6 O 1 W 5 %
1. táblázat. A 2.ábrán látható kapcsolás ellenállásai

Jel Érték Feszültség Típus Tűrés
C1 2200 µF 16 V elektrolit -
C2 2,2 µF 100 V - 10 %
C3 2,2 µF 100 V - 10 %
C4 1 µF 100 V - 10 %
C5 1 µF 1000 V papír 5S10A 10 %
C6 0,002 µF 160 V - -
502

2. táblázat. A 2.ábrán látható kapcsolás kondenzátorai

Jel Típus Megnevezés
Q1 2N2647 PN unipoláris tranzisztor
Q2 2N3055 NPN szilícium teljesítmény tranzisztor
Q3 2N3055 NPN szilícium teljesítmény tranzisztor
Q4 2N3055 NPN szilícium teljesítmény tranzisztor
T1 BTW30-800 RM tirisztor
D1 A14P Dióda
D2 A14P Dióda
3. táblázat. A 2.ábrán látható kapcsolás félvezetői

Jel Típus Megnevezés
L1 Indikátor Indikátor lámpa
SV1 Elektromágnes Elektromágnes
RL1 PW5LS Hermetikusan szigetelt relé
PS1 P658A-10051 Nyomásvezérelt mikrokapcsoló
TR1 36/22-341 EI ferrit vasmagos transzformátor
4. táblázat. A 2.ábrán látható kapcsolás egyéb elemei

A 4322-021-30390 típusú csévetestre tekert primer és szekunder tekercsek menetszámaránya 18:1,
azaz:
Tekercs Menetszám
Primer (71) 9 menet
Primer (73) 9 menet
Primer (72) 4 menet
Szekunder (69) 380 menet
503

5. táblázat. A TR1 tekercs adatai

Az áramkör bekötését a 3-13. ábrák mutatják.

3. ábra. Az elektronika "dobozolása" - oldalnézet


4. ábra. Az elektronika "dobozolása" - felülnézet

504


5. ábra. A 3.ábra metszete az 5-5 vonal mentén

Az elektronika alkatrészei a dobozon belülre és a dobozra vannak szerelve, kivéve a C5
kondenzátort és a Q3 és Q4 tranzisztorokat. Az 5. ábrán látható, milyen a Q2 tranzisztor és a TR1
transzformátor tekercseinek (112) az elhelyezkedése. A Q2 tranzisztorról jelentős mennyiségű hőt
kell elvezetni, ezért ezt egy direkt erre a célra tervezett hűtőbordán (113) kell elhelyezni, melyet az
áramköri lapot (108) is rögzítő csavarral (114) és anyával (115) rögzítünk.

6. ábra. Az 5.ábra metszete a 6-6 vonal mentén

505


7. ábra. Az 5.ábra metszete a 7-7 vonal mentén


8. ábra. A tranzisztorok hűtőbordájának térbeli nézete. Ez az 5. és a 7. ábrán már fel volt tűntetve

Egyértelműen látható a 7. és a 8. ábrán, hogy a hűtőborda (113) áll egy gyémánt alakú sima lapból
(116) és belőle egyirányba kiálló rudacskákból (117). A lapon van egy pár mélyített furat (118) a
rögzítő csavaroknak és egy másik pár a Q2 tranzisztor lábainak (119). Elektromos szigetelésként a
(118) és (119) lyukak műanyag szigetelő csövecskékkel (122) vannak ellátva, a tranzisztor és a
hűtőborda között pedig rétegelt hőálló műanyag lapocska (123) található.

506


9. ábra. A transzformátor tekercsei. Ez szintén a házon belül van felerősítve

A TR1 transzformátor (112) (lásd a 9. ábrát) tekercsei és a vasmag egy műanyag védőburokban
(124) helyezkednek el, a burok alján pedig egy műanyag lemez (125) található. A lemezt (125) egy
szorító csavar (126) erősíti a házhoz. A lemezen lyukak vannak, amin keresztül a tekercsek
vezetékeit (127) tudjuk kivezetni és egyszerűen hozzáforrasztani a másik oldalon található áramköri
laphoz (108). A jobb érthetőség kedvéért az áramköri lapra (108) forrasztott alkatrészeket nem
tűntettük fel a 9. ábrán. Ezek szabványos, kisméretű alkatrészek és tetszés szerint lehet elhelyezni
őket az áramköri lapra.
A C5 kondenzátor a dobozon (101) belülre van felerősítve, mint ahogy ez az 5. ábrán látható.

10. ábra. A 4.ábra metszete a 10-10 vonal mentén

A Q3 és a Q4 tranzisztorok a doboz (101) előlapjára vannak erősítve a 10. ábra alapján úgy, hogy a
fémdoboz szolgál hűtőbordaként.

507


11. ábra. Az 5.ábra metszete a 11-11 vonal mentén

A nyomásvezérelt kapcsoló (52) a doboz (101) egyik sarkához belülről van rögzítve úgy, hogy a
nyomásérzékelő részéhez a doboz tetején csatlakozik a gázcső (63). (lásd a 11. ábrát)


12. ábra. A ház aljára erősített csatlakozó blokk keresztmetszete

A nyomtatott áramköri lapot (108) és rajta kívül elhelyezkedő alkatrészeket összekötő vezetékeket
egy csatlakozó blokk (150) segítségével kötjük össze. (12. ábra)
Az elektrolizáló cella (41) és a TR2 transzformátor fizikai felépítését a 13-29. ábrák mutatják.
508


13. ábra. Az üzemanyag-ellátó készülék részét képező elektrolizáló cella oldalnézetből


14. ábra. A 13.ábra metszete a 14-14 vonal mentén

Az elektrolizáló cella (41) egy henger alakú külső házból (171), valamint egy felső (173) és egy
alsó (174) zárólapból áll. Az alsó zárólap (174) egy domború fedőből (175) és egy elektromosan
szigetelő tárcsából (176) áll, melyeket a házhoz (171) csavarok (177) rögzítenek. A felső zárólap
509

(173) két egymáson lévő lemezből (178, 179) áll, melyeket a házhoz (172) szintén csavarok (181)
rögzítenek.


15. ábra. A 14.ábra metszete a 15-15 vonal mentén

Az anód (42) cső alakú. Ez függőlegesen helyezkedik el a külső házon belül, alul és felül egy-egy
szigetelővel (182, 183) rögzítve a házhoz. Ezek a szigetelők (182, 183) egy zárt teret formálnak,
amiben az anódon (42) kívül a TR2 transzformátor is el van helyezve. Az anód a transzformátor
tárolója. Ez a "tároló" az imént említett módon alulról és felülről le van zárva a szigetelőkkel és
belülről transzformátor olajjal van feltöltve. Az O-gyűrű tömítések (190) feladata ennek a tárolónak
a vízhatlan elzárása, így a transzformátor olaj nem tud kiszivárogni az anód belsejéből.
A transzformátor vasmagja (91) lemezes lágyvasból készült és négyszög keresztmetszetű rudat
formál. A vasmag függőlegesen nyúlik el a szigetelők (184, 186) között. A primer tekercs (88)
közvetlenül a vasmagra húzott henger alakú orsóra (401), míg a szekunder tekercs (89) a primer
tekercs fölé húzott második henger alakú orsóra (402) van csévélve. Az anód belsejében maradt
köztes részeket a transzformátor olaj tölti ki.
A katód (43) hosszirányban résekkel ellátott cső, mely a periférikusan elhelyezkedő falba (183) van
beültetve, ezáltal megoldottá válik a katód körüli rész szigetelése. A katód nyolc darab egymástól
510

egyenlő távolságra elhelyezkedő réssel (191) rendelkezik, úgyhogy tulajdonképpen ez nyolc darab
egymással megegyező katód csíkból (192) áll, melyek csak a katód alsó és felső részén vannak
összekapcsolva. A rések szigetelőanyaggal (183) vannak kitöltve.
Mind az anód, mind pedig a katód nikkel lappal ellátott lágyvasból készült. Az anód külső felébe
nyolc darab sugárirányú horony (193) van esztergálva, melyek alul szélesek, kifelé haladva pedig
egy élben (194) csúcsosodnak. A nyolc anód él (194) sugárirányba van rendezve a katód csíkokkal
(192) és az anód külső felületének a kerülete megegyezik a katód csíkok belső felületén mért össz.
szélességgel. Ez azt jelenti, hogy a különböző kialakítások ellenére az anód és a katód egyenlő
hasznos felülettel rendelkezik. Ez az egyenlő felület nem elérhető az általánosan használt henger
alakú anód/katód kialakításnál.
Jól látható a 27.ábrán, hogy az anód (42) felső végére egy gyűrűs gallér (200) van helyezve,
melynek külső felülete az anód hornyolt külső felületével egyező módon van kialakítva. Ez a gallér
elektromosan szigetelő anyagból pl. teflonból készülhet. Az alsó felén egy csapocska (205)
található, mely az anódnál kialakított furatba (210) illeszkedik. Ez biztosítja azt, hogy az anód és a
gallér hornyai egy vonalban lesznek.
Az anód és a katód közötti gyűrű alakú tér (195) szolgál az elektrolit oldat tartályaként. Az első
alkalommal ezt a teret 75 %-ig kell feltölteni 25 %-os töménységű - desztillált vízből és KOH-ból
álló - elektrolit oldattal. Az elektrolízis folyamata közben az oxigén és hidrogén gázok a tér felső
részén gyűlnek össze. Az elektrolit oldat szintjének állandó értéken tartásához időközönként vizet
kell adni hozzá. A szigetelő gallér (200) a tartály felső részénél, ahol a hidrogén és oxigén gázok
gyülemlenek össze, pajzsként védi a katódot az anód és a katód között kialakuló esetleges
elektromos ívektől.

511


16. ábra. A 14.ábra metszete a 16-16 vonal mentén


17. ábra. A 13.ábra metszete a 17-17 vonal mentén

512


18. ábra. A 13.ábra metszete a 18-18 vonal mentén


19. ábra. A gázszelep metszete a 13.ábrán látható a 19-19 vonal mentén


20. ábra. Az elektrolizáló cella membránjának perspektivikus nézete

513


21. ábra. A membrán keresztmetszete

Az elektrolit tartály (195) fel van osztva egy henger alakú, nejlonból szőtt hálós membránnal (196).
Mint a 20. és 21. ábrán látható, a membrán kerete (197) alsó és felső gyűrűkből (198, 199) áll,
melyeket kis acél csíkok (201) kötnek össze. A nejlon hálót (408) egyszerűen csak ráhajthatjuk az
alsó és felső szigetelőkre (182, 183), ezáltal a membrán elektromosan szigetelve lesz a cella összes
többi alkatrészétől.
A háló (408) olyan kis méretű lyukakat tartalmaz, hogy azok nem engednek át 0,004 inch-nél (0,1
mm-nél) nagyobb átmérőjű buborékokat, így ez a membrán megakadályozza a hidrogén és oxigén
gázok keveredését, de közben átengedi az elektromos áramot az elektródák között.


22. ábra. Az elektrolizáló cellában lévő gázok áramlásának perspektivikus nézete

514


23. ábra. A 14.ábra egy részének kinagyított metszete


24. ábra. A 16.ábra metszete a 24-24 vonal mentén


25. ábra. A 24. ábrán látható vízbemeneti szelep perspektivikus nézete

A friss vizet a tartály (195) külső részén, a felső zárólemezbe (178) szerelt fúvókán (211) adagoljuk.
Az elektrolit oldat a tartály (195) külső feléből a hálós membránon (408) keresztül jut a belső
részbe. (lásd a 24. és 25. ábrákat)
515

A fúvóka (211) bemeneti része (212) az elektrolit beömlő szelepéhez (213) csatlakozik, melyet a
folyadékszint érzékelő (214) vezérel. A szelep (213) a felső zárólapba (179) szerelt perselyben
(215) helyezkedik el. A szeleptű (216) a folyadékszint érzékelő (214) felső tányérján (217)
nyugszik, így mikor az elektrolit oldat szintje lesüllyed, akkor a szeleptű mellett beáramolhat annyi
víz, ami a folyadékszintet ismét a kívánt értékre emeli.
A vízszint úgy van beállítva, hogy az elektrolit oldat tartálya (195) csak kb. 75 %-ig teljen meg
folyadékkal, ezáltal a megmaradt 25 %-nyi térben helyet biztosítunk a fejlődő gázoknak is.
Amint az elektrolízis folyamata beindul, a katódon hidrogéngáz, az anódon pedig oxigéngáz
keletkezik. Ezek a gázok buborék formájában felfelé áramolnak a tartály (195) felső, szabadon
hagyott részébe, ahol a membrán segítségével egymástól elválasztva maradnak. Itt meg kell
jegyeznünk, hogy az elektrolizáló tartályba a víz a tartály külső feléről jut be, onnét, ahol az oxigén
gázok találhatóak, így nincs esélye a hidrogéngázoknak arra, hogy elillanjanak.


26. ábra. A 16.ábra metszete a 26-26 vonal mentén

A felső zárólapok (178, 179) egymással érintkező felületeinél gyűrű alakú hornyok (221, 222)
vannak kiképezve. (lásd a 26. ábrát) A külső járat (222) a tartály hidrogénes részével nyolc helyen
csatlakozik (223) az alsó zárólapon (179) keresztül. A hidrogén a csatlakozókon (223) keresztül
felfelé áramlik a külső járatba (222), majd innét még feljebb egy egyutas szelepen (224) keresztül a
gázgyűjtőbe (225). (lásd a 19. ábrát) A műanyag házas gázgyűjtő (226) a felső zárólaphoz (178) van
csavarozva és gondosan tömítve van (227). A ház alsó része (114) vízzel van feltöltve. A csap (229)
üreges (lásd a 18. ábrát) és az alsó vége egy kapuval (228) rendelkezik, mely a beömlő víz szűrését
végzi.

516


27. ábra. A katód és a katód felső részén található gallér "robbantott" és részlegesen törött nézete



28. ábra. A 15. ábrán látható alkatrészek egy részének kinagyított keresztmetszete



29. ábra. A szelepfedél perspektivikus nézete

517

A hidrogént a tartályból (225) rozsdamentes acélból készült kampós csövön (241) vezetjük el (lásd
a 17. ábrát). A cső (241) egy járathoz (409) csatlakozik, mely egy átmeneten (250) keresztül a
hidrogént bejuttatja egy függőleges csőbe (244). Ez a függőleges cső (244) háromszög
keresztmetszetű, melyen keresztül a hidrogén bejut a keverő tartályba (38).
Az oxigén az elektrolizáló tartályból (195) a belső gyűrűs vájaton (221) keresztül távozik. A vájatba
(221) az oxigén nyolc nyíláson (245) keresztül jut be. A járatból (221) az oxigén egy egyutas
szelepen (246) keresztül kerül a műanyag házas gyűjtőbe (260). Az elrendezése a hidrogénnél
ismertetettekhez hasonló, ezért ezt itt nem részletezzük még egyszer. Az oxigént szintén a
gázkeverő tartályba (38) vezetjük.
A nyomásérzékelő kapcsoló (62) bevezető csöve (63) a felső zárólaphoz (178) a hidrogén
kivezetésnél (222) csatlakozik. Amikor a nyomás a megengedett érték fölé emelkedik, akkor a
kapcsoló (62) lekapcsolja a C2 kondenzátort a testről (54). Ez megszűnteti a jelgenerátor
impulzusait, így a T1 tirisztor nem süti ki a C5 kondenzátort. A TR1 transzformátor ennek ellenére
továbbra is működik és tölti a C5 kondenzátort, de mivel a T1 tirisztor azt nem süti ki, így C5 egy
idő után csak feltöltve várakozik, míg a nyomás a járatban (222) nem csökken le egy adott szint alá.
A nyomásvezérelt kapcsoló (62) ily módon szabályozza a gáztermelést.
A gázelvezető szelepek rugóinak (224, 226) olyan erőseknek kell lenniük, hogy a hidrogén és
oxigén gázokat az elektrolízis során fejlődő 2:1 arányban engedjék át.
A gáztartályoknál (225, 260) biztonsági óvintézkedést kell tenni. Ha hirtelen egy ellentétes irányú
nyomás alakulna ki a csövekben, akkor ez csak a tartályok műanyag házait (226, 247) roppantaná
szét, de ez a nyomás nem jutna el az elektrolizáló celláig. A nyomáskapcsoló (62) ezt követően
leállítaná a további gáztermelést.
A transzformátor anódhoz és katódhoz kapcsolódó szekunder tekercsének (89) a csatlakozói a 14.
ábrán kerültek bemutatásra. A vezeték (89) egyik vége (252) az anód belső felén lévő vak lyukban
végződik, ahol egy fej nélküli csavarral (253) van rögzítve. Ezt a csavart (253) az anód gallárja alatt
speciálisan kiképzett lyukba csavarjuk be. Az elkeskenyedő nejlon csatlakozó (254) a csavar (253)
felett helyezkedik el, mely meggátolja az anód belsejében lévő transzformátorolaj kifolyását. A
tekercs (89) másik vége (255) lefelé egy bronz bélésen (256) keresztül csatlakozik az alsó
szigetelőhöz (183), ahonnét vízszintesen lép ki az alsó szigetelő tárcsa (176) és a szigetelő (183)
között.
518

Jól látható a 23. ábrán, hogy a bronz bélés (256) egy karimával (257) rendelkezik, az alsó felén
pedig egy anyával van rögzítve, így stabilan rögzíti a vezetéket. A tömítések (259, 261) a felső
karima (257) felett és az anya (258) alatt találhatóak. A vezeték (255) vízszintes irányban történő
kilépésénél a vezetéket biztonságosan el kell szigetelni az anódtól.
A dobozon kívül a vezeték (255) a katód csatlakozó csavarjához (262) csatlakozik. Ez a csatlakozó
csavar (262) fejjel van ellátva, mely úgy van kialakítva, hogy illeszkedjen a katód hengeres ívű
falához és nikkellel van bevonva, hogy ellenálljon az elektrolit oldat kémiai reakcióinak. A csavar
szára a katódon és a szigetelő (183) külső falán keresztül húzódik és egy légszigetelt béléssel van
ellátva, ezen kívül egy O-gyűrű tömítés (269) akadályozza meg az elektrolit oldat szivárgását.
A transzformátor primer tekercsének (88) két vége szalagos vezetőkhöz (273, 274) kapcsolódik,
melyek a felső szigetelő (183) közepe felé hajlanak. A vezetők (273, 274) felső végei csatlakozó
tüskéket formálva a felső szigetelőben (183) elhelyezett csatlakozó aljzatokhoz (275) kapcsolódnak.
A csatlakozó aljzat (275) felső vége le van takarva egy fedővel (276), melyen keresztül az
áramkörből jövő vezetékek (278, 279) csatlakoznak a primer tekercs két végéhez.
A 14. ábrán bemutatott transzformátor csatlakozások megfelelnek a 2. ábrán ismertetett áramkör
csatlakozásaival, azaz a szekunder tekercs (89) kivezetései közvetlenül az anódra és a katódra
kapcsolódnak. A TR2 egy feszültségcsökkentő transzformátor, így 22 A-es és 300 V-os bemeneti
impulzusokat és 10:1 menetszám arányt feltételezve a kimeneten - melyet az anódra és a katódra
kötünk - az impulzusok árama 200 A, a feszültsége pedig 3 V lesz. Ez a 3 V-os feszültség jóval az
elektrolízis beindulásához szükséges érték felett van, a nagyon magas áramérték pedig rengeteg gáz
termelését eredményezi.
A hatalmas áramok okozta gyors energia-kisülés hőkibocsájtással jár együtt. Ez az energia azonban
nem veszik el véglegesen, mivel az elektrolit oldat melegítése növeli az ionok mozgékonyságát,
mely végső soron az elektrolízis folyamatát segíti.
Az elektrolizáló cella (41) anódjának és katódjának a kialakítása nagyon fontos szerepet játszik az
elektrolízisnél. Az anód kifelé csúcsosodó külső felülete az áram koncentrációját idézi elő, ami több
gáz termeléséhez vezet. Az itt ismertetett kialakításnál az anód felszíne megnyúlt, így az anód és
katód egyenlő felülettel rendelkeznek, mely végső soron minimalizálja az elektromos veszteségeket.
Az is kívánatos, hogy az anód és a katód gázzal érintkező felülete egyenetlen legyen. Ezt pl.
homokkal történő csiszolással érhetjük el. Az egyenetlen felület elősegíti a gázbuborékok
elszakadását az elektródák felületéről és megakadályozza a feszültségvesztés kialakulását.
519

A második transzformátor elhelyezkedése, valamint a központi anód és a körülötte elhelyezkedő
katód kialakítása szintén nagyon fontos. Az anód, mely mágneses anyagból van kialakítva, a TR2
transzformátor mágneses terének a vezetőjeként is funkcionál. Ez egy erős mágneses teret hoz létre
az anód és a katód között is. Azt tapasztaltuk, hogy ez a mágneses mező szintén növeli az oldat
ionjainak a mozgékonyságát, mely így növeli az elektrolízis hatékonyságát.
A TR2 transzformátor által generált hőt az anód átvezeti az elektrolit oldathoz, mely a fentebb már
ismertetett módon növeli az ionok mozgékonyságát és ezáltal az elektrolízis hatékonyságát. Az
elektrolizáló készülék falára (171) szerelt hűtőventillátor (180) a felesleges hő elvezetését segíti elő.
A transzformátor anódban történő elhelyezése azért is előnyös, mert így a szekunder tekercsek (89)
kivezetéseit a lehető legrövidebb és nagyon jól szigetelt vezetékkel köthetjük össze az anóddal és a
katóddal.
Mint feljebb említettük, az elektrolizáló cella (41) által generált hidrogén és oxigén gázok a
gázkeverő tartályba (38) jutnak. A 28. és 29. ábrákon részletesen bemutatott szelepek (283, 284)
egy belső szeleptestet (291) tartalmaznak, melynek van egy fedő része (292) és egy gyűrű alakú
záró része (293). Ez utóbbi tartja a gyűrűs szelepülést (294).
A szelepek (283, 284) normál üzemben egyszerű egyutas szelepekként funkcionálnak. Azonban
mikor igen nagy gáznyomás alakul ki az elektrolizáló cellában, akkor ezek a szelepek a
gázfelesleget a keverő és szállító egységen (38) keresztül a környező levegőbe engedik. Azt a
nyomásértéket, ami felett a szelepek (283, 284) a gázfelesleget a szabadba engedik, egy pecekkel
(288) lehet beállítani.
A gázkeverő és továbbító egység (38) felépítését a 30. - 41. ábrák szemléltetik.
520


30. ábra. A gázkeverő és továbbító egység a légszűrővel együtt

A gázkeverő és továbbító egység (38) áll egy felső részből (301), mely a légszűrőt (302) fogatja fel,
egy középső részből (303), mely az elektrolizáló cellához (41) hat db. csavarral (304) van
odaerősítve, és az ezt követő alsó részekből (305, 300), melyek a motor szívócsonkjához vannak
rögzítve 4 db. csavarral (306).

521


31. ábra. A gázkeverő és továbbító egység függőleges keresztmetszete a légszűrő nélkül


32. ábra. A 31.ábra metszete a 32-32 vonal mentén
522



33. ábra. A gázkeverő és továbbító egység szelepének és fúvókájának perspektivikus nézete


34. ábra. A 31.ábra metszete a 34-34 vonal mentén

A középső rész (303) és az elektrolizáló cella edénye közötti felfogatás tömítéssel (307) van ellátva.
Ez a felfogatás veszi közre a keverőtartályba (308) vezető hidrogén és oxigén szállító szelepeket
(283, 284). (lásd a 34. ábrát). A gázok ebben a tartályban már elkeveredhetnek, majd az eredményül
kapott hidrogén és oxigéngáz keverék a középső részen (303) belül egy kis átmérőjű vízszintes
járaton (309) át egy körszelephez (311) jutnak. A körszelep (311) kúposan elkeskenyedő alakú és a
hasonlóan elkeskenyedő szelepházban egy rúgóval (312) van kitámasztva. (lásd a 38. ábrát). A
körszelep (311) az átmérője mentén rendelkezik egy furattal (315) és forgatható, ezáltal
523

szabályozható a következő járatba (309) jutó gáz mennyisége. Majd később kiderül, hogy a
körszelep furatának a járathoz (309) képesti helyzete a motor sebességét határozza meg.
Ez a járat (309) egy nagyobb átmérőjű függőleges járatba (316) torkollik, ahonnét a keverék egy
mágnes szelepből (310) és befecskendezőből álló együttesbe (317) jut. (lásd a 32. ábrát)
Ez az együttes (317) egy fő testből (321) áll, mely fedővel (322) van betakarva, ezáltal egy
gáztartályt (324) képez, ahonnét a gáz a befecskendező fúvókákon (318) keresztül két függőleges
torokba (319) jut. (lásd a 31. ábrát)


35. ábra. Az elektromágnes keresztmetszeti képe

Az elektromágnesnek (56) van egy külső szigetelő háza (366), melyhez két karima (367) van
erősítve. A házban található a rézvezetőből álló tekercs (55), mely a központi lágyvasból készült
testre (371) húzott műanyag csévetestre (369) van feltekercselve. (lásd a 35. ábrát)

524


36. ábra. A 32.ábra metszete a 36-36 vonal mentén

A gázkeverő és továbbító egység (38) felső része (301) cső alakú, bár az egyik oldala úgy van
kialakítva, hogy jól illeszkedhessen az elektromágnes házának (366) külső alakjához. (lásd a 36.
ábrát) Az elektromágnes két kivezetése (377) az elektronikához szigetelt vezetékek segítségével
csatlakozik (nincs feltűntetve), melyet a gázkeverő és továbbító egység (38) légszűrőjén keresztül
vezethetünk el.
Mikor az elektromágnesbe (56) áramot vezetünk, akkor a szelep (326) kinyílik. Az elektromágnes
függőleges elhelyezésével tudjuk szabályozni a gázkeverő és továbbító egységen (38)
keresztüláramló keverék maximális mennyiségét.
Az elektrolizáló cella (41) 2:1 arányú hidrogén-oxigén keveréket állít elő, ami önmagában is
biztosítja a tökéletes égést. Ezt a keveréket azonban a hagyományos belsőégésű motorokhoz
adagoljuk, ahol a normál működéshez szükséges hidrogén és oxigén mennyisége kevesebb, mint a
hagyományos benzin-levegő arány. Ez azt jelenti, hogy ha csak az ezeknél a motoroknál
megszokott teljesítmény eléréséhez szükséges hidrogén-oxigén gáz keveréket adagolnánk az
égéstérbe, akkor ott vákuum keletkezne. Ennek a vákuumnak az elkerülése érdekében a keveréket
levegővel hígítjuk. Ezt a levegőt a gázkeverő és továbbító egység (38) felső részére (301) szerelt
légszűrőn (302) keresztül juttatjuk a szívó torokba (319).

525


37. ábra. A gázkeverő és továbbító egység hátsó felső része


38. ábra. A 34.ábra metszete a 38-38 vonal mentén

526


39. ábra. A gázkeverő és továbbító egység alsó részének oldalnézete a 30.ábra 39-39 vonala mentén


40. ábra. A 32.ábra metszete a 40-40 vonal mentén

A felső rész (301) egy középső járattal (328) is rendelkezik, ezen keresztül áramlik be a levegő a
kettős torokba (319). A levegő mennyiségét a járat (328) közé, egy forgatható tengelyre (333)
szerelt csapószeleppel (332) szabályozzuk. A csapószelep úgy van kialakítva, hogy az
elektromágnes háza (366) köré illeszkedjen. A tengely (333) végig nyúlik a (301)-es részen és
annak a külső felén egy szabályozó csavar (336) és rézsútosan egy rugó (337) van hozzáerősítve. A
rugó (337) a csappantyút (332) a csavar (336) által beállított pozícióban tartja. Ebben a pozícióban a
527

csappantyú szinte teljesen elzárja a járatot (328), így csak kis mennyiségű levegőt enged a
keverékbe.
Bár a csappantyú (332) normális körülmények között csak a (38)-as egységbe beáramló levegő
mennyiségét szabályozza, emellett azonban túlnyomást kiengedő szelepként is funkcionál, legyen
ez a túlnyomás akár az elektrolizáló készülék által generált túlzott mennyiségű gáz, akár a
szívócsonknál a visszaégés miatt megjelenő nyomás miatti. Mind a két esetben a csappantyúra
(332) kifejtett gáznyomás a csappantyút elfordítja, ezáltal megnyitja a járatot (328) és lehetővé
teszi, hogy a felesleges gáz a légszűrőn keresztül távozzon. A 32. ábrán látható, hogy a csappantyú
tengelye (333) el van tolva a járat (328) tengelyéhez képest úgy, hogy a belső nyomás elfordíthassa
a csappantyút az egyik irányba. Ez pontosan az ellentéte a hagyományos benzines porlasztók levegő
szelepének.
A légszűrő egység (302) egy, a felső részhez (301) illeszkedő gyűrű alakú alsó lapból (341) és egy
boltozatos szűrő elemből (342) áll. Ezt az egységet egy drótból, csapszegből (345) és rögzítő
anyából álló együttes tartja az adott helyzetben.


41. ábra. A gázkeverő és továbbító egység alsó része

A gázkeverő és továbbító egységhez (38) csavarokkal (347) felerősített (305)-ös rész (lásd a 31.
ábrát) tartalmazza a motor sebességét szabályozó torokszelepet. Ez - a kettős torok folytatását
képező - két függőleges furattal (348, 349) rendelkezik, melyek a (303)-as résznél kezdődnek és a
közös tengelyre (353) szerelt csappantyúkkal (351, 352) folytatódnak. A tengely (353) mindkét
vége kinyúlik a házból (305). A tengely egyik vége egy tartórész által (355) van rögzítve, amelyen
528

keresztül - a hagyományos porlasztókhoz hasonlóan - a gázkarhoz (356) és egy nyomaték
csökkentő egységhez (357) csatlakozik. A rugó (358) tengelyre (353) gyakorolt hatása tartja zárva a
csappantyúkat a beállító csavar (359) által meghatározott erővel.
A tengely (353) másik végére egy kar (362) van erősítve, melynek külső széle egy rúddal (407)
csatlakozik a (311)-es szelephez. Ez a rúd csatlakozás úgy van kialakítva, hogy a (311)-es szelep
állandóan egy adott mennyiségű gázkeveréket enged a motorba, ezáltal szabályozva annak
sebességét. A (311)-es szelep kezdő pozícióját a karon (406) lévő két csatlakozó furat (405) közötti
választással és a rúd (407) meghajlításával állíthatjuk be.
A gázkeverő és továbbító egység (38) alsó részén (300) két furat (364, 365) van, melyek a kettős
torok meghosszabbításai. Ezeken keresztül jut el a hidrogén, oxigén és levegő keveréke a hengerek
szívócsonkjához. Mivel ez száraz üzemanyag, egy kis mennyiségű porlasztott olajat is adunk hozzá
a (403)-as nyíláson keresztül, ezáltal valósítva meg a hengerek felülről történő kenését. A (403)-as
nyílás a porlasztott olajat a (404)-es csövön keresztül kapja, mely a motor felső feléhez van
rögzítve. Ez lefelé üríti a porlasztott olajat a két furat (364, 365) között. A porlasztott olajcseppek
kicsapódnak a felső részen, majd a két furatban jelentkező szívóhatás következtében a gázokkal
együtt a motorba kerülnek.
Az itt bemutatott gázkeverő és továbbító egységben (38) az elektromágneses szelep kétállású
"ki/be" szelepként működik, így mikor a gyújtáskapcsoló ki van kapcsolva, akkor a motorba nem
jut gáz. Ez megelőzi a hengerekben a gázok véletlenszerű begyulladását. Ez a szelep arra is szolgál,
hogy megőrizze az elektrolizáló cellában maradt gázokat, így a motor legközelebbi indításakor
azonnal rendelkezésre áll a szükséges gázmennyiség.
A C5 kondenzátor értéke határozza meg a töltési és kisütési idők arányát. A Q1 tranzisztor
frekvenciáját úgy kell megválasztani, hogy a kisütési idő ne legyen túl hosszú, ezáltal védve a
transzformátor tekercseket, különösen a TR2 transzformátor szekunder tekercsét, a túlmelegedéstől.
A kísérleteink azt mutatták, hogy a túlmelegedés problémája kb. 5 000 impulzus / perc (= 83,3
Hz) alatti frekvenciákon kezd jelentkezni, mivel ekkor a rendszer már egyenáramú rendszerként
viselkedik. A 40 000 impulzus / perc (= 666,6 Hz) frekvencia felett viszont csökkenni kezd a
hatásfok. A közel optimális frekvencia 10 000 impulzus / perc (= 166,6 Hz). A fűrészfog alakú
bemenő jeleknél és az élesen felfutó kimenő jeleknél 10 000 impulzus / perc frekvencián 0,006 (=
0,6 %)-os kitöltési tényezőt kaptunk. Ez az impulzusforma megakadályozza a túlmelegedést. A
0,1-es (= 10 %)-os kitöltési tényező négyszöghullámot eredményez, mely szintén megfelelő lenne,
529

de az órajel generátornak feleslegesen nagy hőterhelést kellene elviselnie. A bemutatott
kapcsolással elérhető legkisebb kitöltési tényező 0,005 (= 0,5 %).

A szabadalmat angol nyelven itt találod.


Megjegyzések:
1. A szabadalomból kitűnik, hogy a TR1 transzformátor kimenetén 300 V-os pulzáló
feszültség jelenik meg, ezzel töltjük a C5 kondenzátort, amit aztán nagyon rövid idő alatt
kisütünk. A kisütési áram amplitúdója 22 A. Azt is tudjuk, hogy a kitöltési tényező 0,6 %
166,6 Hz-es kisütési gyakoriság esetén. A 166,6 Hz-es jel periódusideje:
2.
3. T = 1 / f = 1 / 166,6 Hz = 0,006 s = 6 ms
4.
5. Az impulzus ideje a 6 ms-nak a 0,6 %-a:
6.
7. t
imp
= 0,6 * 6 / 100 = 0,036 ms
8.
9. Ebből kiszámolhatjuk a C5 kondenzátor töltésére fordított időt is:
10.
11. t
tölt
= T - t
imp
= 6 - 0,036 = 5,964 ms
12.
13. Ezekből az adatokból már meghatározhatjuk, hogy a TR1 transzformátor által biztosított
töltőáram, mely egyben az impulzus áramának effektív értéke is, a következő:
14.
15. I
töltő
= I
imp
*t
imp
/T = 22 A * 0,036 ms/6 ms = 0,132 A
16.
17. Ha megnézzük a TR1 transzformátor szekunder tekercsére kapcsolt A14P diódák adatlapját,
azt láthatjuk, hogy a nyitóirányú áramuk nem haladhatja meg a 2,5 A-t, a rövid idejű
tűimpulzusok értéke pedig az 50 A-t. Ezen adatok szerint az általunk kiszámolt 0,132 A-es
töltőáram és a 22 A-es tűimpulzusok értéke helyes, nem tesznek kárt a diódában.
530


18. A másik kérdés a TR1 transzformátor kimeneti feszültsége. A szabadalom 300 V-ot ír. Ez
természetesen effektív feszültségértéket jelent, aminek a csúcsértéke:
19.
20. U
sc
= 300 * 2 = 424,3 V
21.
22. A TR1 transzformátor két primer tekercsére (71 és 73) jutó jel (lásd a 2. ábrát) a
következőképpen néz ki:


42. ábra. A TR1 transzformátor két primer tekercsére (71 és 73) jutó jel alakja


Mind az U
p1c
, mind pedig az U
p2c
értéke 12 V. Mivel azonban a tekercsek bifilárisan vannak
tekercselve, ezért a szekunder tekercsen azok ellenkező polaritású feszültségeket
generálnak. Ezt mutatja a következő ábra:
531



43. ábra. A TR1 transzformátor szekunder tekercsének (67) két szélső pontja között
megjelenő feszültség alakja


A primer oldalon betáplált négyszögjelek a transzformátor induktivitása miatt válnak közel
szinusz alakúvá a szekunder oldalon. Az U
sc
értéke a szabadalomban megadott 18:1
menetszám arányok szerint:

U
sc
= 18 * U
p1c
= 18 * 12 V = 216 V

A -U
sc
értéke ezzel megegyező, de ellenkező polaritású, azaz -216 V.

Mikor ezeket a feszültségeket egyenirányítjuk, akkor a következő jelalakot kapjuk a TR1
transzformátor középleágazásánál (66):

532

44. ábra. A TR1 transzformátor középleágazásánál (66) mérhető feszültség alakja

Itt U
sc
értéke a feljebb kiszámolt 216 V, az effektív feszültség pedig:
U
eff
= 216 V / 2 = 152,7 V
Ez az a feszültség, melyet kék vonallal jelöltünk a 44. ábrán. Viszont ez pontosan a fele a
szabadalomban megadott 300 V-os effektív feszültségnek. Ezek szerint a helyes menetszám
arány 2*18:1 = 36:1.
Ha megnézzük az 5. táblázatban megadott menetszámokat, akkor azt láthatjuk, hogy a
primer tekercsek 9-9 menetből, míg a szekunder tekercs 380 menetből áll. Ezek szerint a
tényleges menetszám arány:
N
TR1
= N
s
:N
p
= 380:9 = 42:1
Ez már közelebb van az általunk kiszámolt 36:1 menetszám arányhoz. Valószínűleg az
esetleges 12 V-nál kisebb bemeneti feszültségek kompenzálása végett nagyobb a tényleges
menetszám arány, hiszen ekkor még 10 V-os U
pc
feszültségnél is megkapjuk a 300 V-os
átlagfeszültséget. Viszont azt is észre kell vennünk, hogy a szabadalomban említett 380
menet csak a szekunder tekercs középleágazásáig érvényes, tehát valójában a szekunder
tekercs 2 * 380 menetet tartalmaz! Erről nincs szó a szabadalomban.

23. A harmadik kérdés az elektrolizáló berendezés tényleges teljesítmény felvétele. A primer
oldalon a szükséges áram a tényleges menetszám arányok (42:1) szerint:
24.
25. I
p1
= (I
töltő
/2)*42 = (0,132 A / 2) * 42 = 2,772 A
26.
27. A töltőáramot azért kell elosztani kettővel, mert azt a két primer tekercs fele-fele arányban
biztosítja. Az I
p2
áram megegyezik I
p1
-gyel, szintén 2,772 A.
28.
29. A két primer tekercsen átfolyó együttes áramerősség tehát:
30.
31. I
p
= I
p1
+ I
p2
= 2,772 A + 2,772 A = 5,544 A
533

32.
33. Vegyük azonban figyelembe a transzformátoron és a két tranzisztoron (Q3 és Q4) fellépő
veszteségeket (kb. 25 %), így az autó akkumulátorából ténylegesen felvett áram:
34.
35. I
fogyasztás
= I
p
/ 0,75 = 5,544 A / 0,75 = 7,4 A
36.
37. A bemeneti feszültség 12 V, így könnyen kiszámolhatjuk az akkumulátorból felvett
teljesítményt:
38.
39. P
fogyasztás
= I
fogyasztás
* U
be
= 7,4 A * 12 V = 88,8 W
40.
41. Ezt kerekítsük 90 W-ra. Bámulatosan kevés!
42.
43. A szabadalomban azt írja Horváth István, hogy a rendszer táplálásához elegendő egy 40 A-t
és 12 V-ot leadni képes tápegység. Ez kicsit félreérthető, mert úgy tűnik, hogy ennyi a
rendszer teljesítményfelvétele. Ha azonban megnézzük az 1. ábrát, ott csak egyetlen
generátor (37) és egyetlen akkumulátor (30) van feltűntetve! Nincs szó arról, hogy külön
generátort kell beépíteni az elektrolizáló tápellátására! Magyarán a már meglévő generátorra
és akkumulátorra támaszkodhatunk, amit a pár sorral feljebb kiszámolt 90 W-os
teljesítményfelvétel is igazol. Ezen kívül, ha megnézzük a Q3 és Q4 tranzisztorok adatlapját
(lásd itt: 2N3055), akkor ott is egyértelműen látjuk, hogy a maximálisan megengedett
folyamatos kollektor áram nem haladhatja meg a 15 A-t. 40 A-es fogyasztásnál az egy
tranzisztorra jutó áram már 20 A lenne, amitől egy idő után az tönkremenne.
44.
45. Van azonban egy másik érdekes momentuma is ennek az elektrolizáló rendszernek,
nevezetesen az, hogy a fejlődő gáz mennyiségét az órajel ki-be kapcsolgatásával
szabályozza egy nyomásvezérelt kapcsolón keresztül. Az itt bemutatott készülékkel meg
lehet hajtani akár egy 4000 cm
3
-es motort is, de még ott is időnként ki kell kapcsolni az
elektrolizálót, nehogy túlnyomás keletkezzen a tartályban. Ha mi ugyanezzel a
berendezéssel csak mondjuk egy 1300 cm
3
-es motort szeretnénk táplálni, akkor a feljebb
említett 90 W-nak csak a harmadát fogyasztjuk el átlagosan, azaz kb. 30 W-ot!

46. A TR1 transzformátor vezetékeinek átmérője nincs megadva, bár ezt mi is könnyen ki
tudjuk számolni.
534

Korábban már meghatároztuk, hogy a primer tekercsekben (71, 73) 2,775 A folyik, a
veszteségek miatt azonban számoljunk 3,2 A-rel, így a primer tekercsek (71, 72, 73)
vezetékeinek minimális átmérője:
D
p
= 1,13* (I
p
/2,5) = 1,13 * (3,2/2,5) = 1,28 mm
Ezt kerekítsük 1,3 mm-re.
A szekunder tekercs vezetékének minimális átmérője pedig:
D
s
= 1,13* (I
s
/2,5) = 1,13 * (0,132/2,5) = 0,26 mm
Ezt kerekítsük 0,3 mm-re.

47. Az ötödik kérdés az, hogy mi a szerepe annak, hogy először feltranszformáljuk a
feszültséget 12 V-ról 300 V-ra, majd az ezzel a feszültséggel feltöltött C5 kondenzátor
kisütési feszültségét letranszformáljuk 3 V-ra. Két lehetséges válasz is van. Az elsőt az
egyik Olvasó, Robi adta, mikor erről beszélgettünk. "A kondenzátorban tárolt energia
a töltőfeszültség négyzetével arányos, míg a kapacitással csak egyenes
arányban áll":
48.
49. W
c
= 0,5 * U
2
* C
50.
51. Nézzük meg, hogy elegendő energiát tudunk-e tárolni a kondenzátor lemezein!
P
c
= U * I = U * Q / t = U
2
* C / t
A kondenzátor kapacitása C5 = 1 µF = 10
-6
F (lásd a 2. táblázatot), a feszültség U = 300 V, a
kisütési idő pedig t = 0,036 ms = 3,6 * 10
-5
s. Ezeket az értékeket behelyettesítve azt kapjuk,
hogy a kondenzátorban tárolt villamos energia kisütésekor kapott teljesítmény:
P
c
= (300
2
* 10
-6
) / (3,6 * 10
-5
) = 2500 W
Ha a 300 V helyett csak 12 V-ra töltenénk fel a kondenzátort, akkor a leadható teljesítmény
mindössze 4 W lenne. Hatalmas a különbség! Az alacsonyabb feszültségeken tehát nagyobb
kapacitású kondenzátorok kellenek.
535

Csak érdekességképpen számoljuk ki, mekkora kapacitásra lenne szükségünk 12 V-os
feszültség mellett, ha ugyanezt a 2500 W-os teljesítményt szeretnénk elérni:
C = P
c
* t / U
2
= 2500 * 3,6 * 10
-5
/ 12
2

C = 0,000625 F = 625 µF
Ez a 625 µF-os kapacitás még nem olyan nagy érték, bár lehet, hogy a 70-es évek vége felé,
mikor Horváth István a vízbontóval kísérletezett, ez még igencsak nagy kapacitásnak
számított és csak nagy méretekben volt kapható. Természetesen ma ez már nem jelent
gondot.
A másik lehetséges választ a feszültség fel- illetve letranszformálására egy másik Olvasó,
Attila adta meg, aki elmondta, hogy: "Abban az időben még nem voltak olyan
nagyteljesítményű FET tranzisztorok, amik használhatóak lettek volna. A
kapcsolásban bemutatott T1 tirisztor veszteségei viszont a feszültség
növekedésével csökkennek".
Ehhez fűzött hozzá még egy gondolatot Otakó: "Szerintem van még egy rendkívül
fontos oka a tirisztor használatának. A tirisztor az egyetlen olyan eszköz, ami
önmagát lezárja, ha a katód árama egy bizonyos szint alá esik és nincs vezérlő
jele. Ez ebben az esetben azért jó, mert ha kisült a C5 kondenzátorunk, akkor
már nincs szükség arra, hogy a TR2 primerére kapcsolódjon, mert akkor egy
rezgőkört képez és a TR2 vasmagjában leépülő mágneses tér által a primerben
feszültséget indukál, ami lecsengő rezgést hoz létre. Emiatt az elektrolizáló
cellában megfordul az áram irány és a cella polaritást vált. Ezért is kell minél
kisebb ellenállású elektrolit a cellába, mert ez a polaritás váltás mindenképpen
egy fél periódusra be is következik, csak az nem mindegy, hogy ez a félhullám
aránytalanul kicsi lesz-e a valódi "munka ütemhez" képest vagy sem."
Igen, mind a két elképzelésnek van alapja, persze az sincs kizárva, hogy esetleg valami más
oka is van ennek a látszólag körülményes fel-le transzformálgatásnak. Ezt csak kísérletekkel
lehet pontosan eldönteni!
536


52. A következő kérdés a TR2 transzformátor paraméterei. A szabadalomból hiányoznak a TR2
transzformátor adatai, de ez nyilván nem véletlen, mivel ez összefügg egy másik szándékos
hibával is. A szabadalom vége felé azt olvashatjuk, hogy a TR2 transzformátor menetszám
aránya 10:1-hez, így a bemeneten jelentkező 22 A-ből a kimeneten 200 A-t kapunk. (A
veszteségek miatt nem 220 A-t.) Ez még nem is lenne gond, de azt is írja, hogy a bemeneti
300 V-ból 3 V lesz. Ez viszont már 100:1 menetszám arányt tételez fel.
53. Tudjuk azt, hogy az elektrolízis folyamatának beindításához 25 °C-on 1,47 V feszültség
elegendő és hogy az efeletti feszültségek már nem játszanak szerepet a termelődő gázok
mennyiségében, mivel ez a plusz energia hővé alakul. Ezért nagyon valószínű, hogy a 100:1
menetszám arány a helyes és akkor a TR2 szekunder tekercsén már nem 200 A, hanem 2000
A jelenik meg. Hatalmas a különbség, igaz? Ez volt a legnagyobb rejtett hiba a
szabadalomban.
Határozzuk meg a TR2 transzformátor tekercseinek adatait.
A primer tekercs vezetékének minimális átmérője:
D
p
= 1,13* (I
p
/2,5) = 1,13* (22/2,5) = 3,35 mm
Ezt kerekítsük 3,5 mm-re.
A szekunder tekercs vezetékének minimális átmérője pedig:
D
s
= 1,13* (I
s
/2,5) = 1,13* (2000/2,5) = 31,96 mm
Ezt kerekítsük 32 mm-re. Mivel ez nagyon vastag vezeték, ezért használhatunk több kisebb
átmérőjű vezetéket is, melyeket egymás mellett tekercselünk fel, majd a vezetékköteg két
végét összeforrasztjuk, ill. együttesen erősítjük a katódhoz és az anódhoz.
Következő lépésként határozzuk meg a vasmag méretét. Mint a szabadalomból tudjuk, a
vasmag egy négyzet keresztmetszetű, lágyvas lemezekből összerakott rúd (lásd a 15 .ábrát).
Egyenlő oldalakat (l) feltételezve a keresztmetszet :
A = l
2
= 10 * (P/f)
537

A TR2 transzformátoron átvezetett csúcsteljesítmény ugyan nagyon magas (Pc = 22 A * 300
V = 6600 W), de a vasmag méretezésénél az effektív teljesítményt kell figyelembe vennünk,
amit ráhagyással vehetünk a feljebb már meghatározott 90 W-nak.
Ezek szerint a vasmag keresztmetszete:
A = 10 * (90/166,6)= 7,35 cm
2

Ebből a vasmag oldalainak hossza:
l = A = 7,35 = 2,7 ~ 3 cm
A szekunder tekercs menetszámát a következő képlettel számolhatjuk ki:
N
s
= (U
s
* 10000)/(4,44 * B * A * f)
N
s
= (3 * 10000)/(4,44 * 1,2 * 7,35 * 166,6)
N
s
= 4,59
Ezt kerekítsük 5-re. Mivel azt is tudjuk, hogy a menetszám arány 100:1, így könnyen
meghatározhatjuk a primer tekercs menetszámát is:
N
p
= N
s
* 100 = 5 * 100 = 500
Határozzuk meg, hogy mekkora lesz a TR2 transzformátor külső átmérője, miután
felcsévéltük a tekercseket és leszigeteltük. A szabadalomban a négyzet keresztmetszetű
vasmagra egy henger alakú szigetelő cső van húzva. A 3 cm oldalhosszúság mellet a vasmag
diagonális hossza, mely egyben a szigetelő cső belső átmérője is:
D
szb
= 3 * 2 = 4,25 cm
A feljebb már kiszámolt 3,5 mm-es primer tekercs vezetékátmérőt és 200 mm vasmag
magasságot véve alapul egy sorban elfér:
n
p1
= 200 / 3,5 = 57 menet
Összesen tehát 500 menet / 57 menet = 8,8 ~ 9 sorban fér el a primer tekercs. Erre húzunk
ismét egy szigetelő csövet, amire a szekunder tekercset csévéljük. Az 5 menet egy sorban
elfér. A szekunder tekercset ismét egy szigetelő csővel zárjuk.
538

A szigetelő csövek falvastagságának 1 mm-t véve a transzformátor legkülső átmérője a
következő lesz:
D
TR2
= D
szb
+ 2*(1 + (S
s
* D
s
) + 1 + (Sp * D
p
) + 1)
D
TR2
= 4,25 + 2 * (1 + (9 * 3,5) + 1 + (1 * 32) + 1)
D
TR2
= 137,25 mm

54. Az egyik Olvasó, Vferi hívta fel a figyelmet a TR2 transzformátor nyílt vasmagja és az
autók gyújtó trafójának nyílt vasmagos kialakítása közötti párhuzamra. A gyújtó trafó
vasmagja azért nem zárt, hogy a kialakuló impulzusok meredek felfutásúak legyenek. A mi
esetünkben ez szintén cél, hiszen az áramimpulzusnak nagyon meredek felfutásúnak kell
lennie, hogy a rövid impulzusidő alatt még elérhesse a maximális értékét.

55. A TR2 transzformátor kimenetén megjelenő 2000 A-es áramimpulzusok elérésére látszólag
nagyon sok KOH-t kellene a vízbe önteni. De! Ha megnézed a kísérleteinket, pl. a 8. és a 13.
ábrákat, akkor ott jól látszik, hogy mekkora áramok folytak az elektrolizálóban. Ez olyan
töménység mellett volt tapasztalható, amikor egyenáramból csak kb. 5 A tudott átfolyni az
elektroliton. Pár adat összehasonlításként:
56.
57. Egyenáram: 5 A
58. Az impulzus hatására: 12 A
59. A negatív tűimpulzusnál: 120 A
Az elektrolizáló cella rossz hatásfokú kondenzátorként viselkedik. A kondenzátor ellenállása
az impulzus megjelenésének pillanatában elméletileg 0 O. A gyakorlatban viszont az
áramkörben lévő egyéb ellenállások miatt ez nem nulla, hanem valamilyen nagyon kis
értéket vesz fel. A kísérleteinkben az a 0,4 µs ideig tartó 120 A-es tűimpulzus azért jöhetett
létre, mert az elektrolizálónak (ami ebben az esetben az áramforrás szerepét töltötte be),
nagyon kicsi volt a belső ellenállása.
Tehát egy dolog az egyenáram értéke, és megint más a rövid idejű tűimpulzusok áramának
az értéke.
539


60. Pár szó az anód kialakításáról. Az anód külső felülete nyolc élt tartalmaz az áramsűrűség
megnövelésére (lásd a 15. ábrát). A szabadalomban bemutatott kialakítás első ránézésre
nehezen legyártható, ezért talán egyszerűbb volna, ha ehelyett az anód külső felületét
nyolcszögletűre munkálnánk, mint azt a következő ábrán láthatjuk:

45. ábra. Az anód külső felületének javasolt egyszerűbb kialakítása

Valójában azonban ha valamit maratni kell, akkor már olyan mindegy, hogy az sima
nyolcszög vagy valamilyen más felület. Erről Tibi a következőket írta: "A nyolcszögű
hasáb oldalait (hacsak nem a sufniban egy kézi vasfűrésszel akarjuk
megcsinálni) legcélszerűbb marással elkészíteni. Akkor meg már teljesen
mindegy, hogy egy sík felületet eredményező hengermaróval dolgozunk, vagy
egy R sugarú profilmaróval. Tekintettel arra, hogy magam is gépész vagyok -
elég sok tapasztalattal - meg kell mondjam, hogy Horváth megoldása az, amit
sokkal könnyebb megcsinálni. "
Azt is észre kell vennünk, hogy az anód jobboldali része nem zárt, a folytonossága
megszakad. Csak egy kis falvastagságú csődarab köti össze a megszakadt folytonosságot.
540

Efelett két darab olyan anyag van (218), aminek a kialakítása látszólag folytonossá teszi az
anód külső felületét. Erről a kialakításról azonban nincs szó a szabadalomban, de biztos,
hogy fontos szerepe van. Esetleg ez összefüggésben állhat az alkalmazott frekvenciával,
valamint az elektródák alkotta kondenzátor és a TR2 szekundere alkotta soros rezgőkör
kialakításával?

61. Az anód külső felületének és a katód belső felületének a mérete a szabadalom szerint meg
kell hogy egyezzen.
A nyolcszög alakú anód belső felének sugarát és a cső magasságát ismerve
meghatározhatjuk annak külső felületét a következő képlettel (a levezetéstől most
megkíméllek):
A
a
= 16 * h * (r
ab
+ fv
min
) * sin(22,5°)/sin(67,5°)
ahol:
o A
a
- az anód külső felülete (mm
2
)
o h - az anód cső magassága (mm)
o r
ab
- az anód belső sugara (mm)
o fv
min
- az anód legkeskenyebb részén mérhető falvastagság
Már kiszámoltuk a 6. pontnál, hogy a TR2 transzformátor tekercseinek legkülső átmérője
137,25 mm. Ezt kerekítsük 140 mm-re, amiből megkapjuk, hogy az anód belső sugara r
ab
=
70 mm. Az anód legkeskenyebb részén mérhető falvastagság legyen fv
min
= 1 mm. Azt is
meghatároztuk, hogy a TR2 transzformátor vasmagjának a hossza 200 mm. Ugyanennyinek
vehetjük az anód magasságát is: h = 200 mm. Ezen adatok alapján az anód külső felülete:
A
a
= 16 * 200 * (70 + 1) * sin(22,5°) / sin(67,5°)
A
a
= 94109,32 mm
2
= 941,09 cm
2

Az anód élénél mért sugár a következő képlettel számolható:
r

= (r
ab
+ fv
min
) / sin(67,5°)
r

= (70 + 1) / sin(67,5°) = 76,85 mm
541

Ezt kerekítsük 77 mm-re.
A katód belső felületének meg kell egyeznie az anód külső felületével. Vegyük az
elektródák közötti távolságot 2 mm-nek. Ekkor a katód felülete, ha folyamatos csőből lenne:
A
k1
= 2 * H * r

* h = 2 * H * (r

+ e_t) * h
A
k1
= 2 * 3,14 * (77 + 2) * 200 = 99224 mm
2

Az így kapott felület természetesen nagyobb, mint az anód külső felülete. Ezért kell csíkokra
vágnunk a katódot, a csíkok közötti részt pedig szigetelőanyaggal kitölteni.
A két elektróda felülete közötti különbség:
K
e
= A
k1
- A
a
= 99224 mm
2
- 94109 mm
2
= 5115 mm
2

Ezt nyolc részre osztva megkapjuk, hogy egy szigetelő csíknak mekkora a felülete:
A
szig
= K
e
/ 8 = 5115 / 8 = 639,375 mm
2

Ha ezt még elosztjuk a magassággal, akkor megkapjuk egy szigetelő rész ívhosszát:
i
szig
= A
szig
/ h = 639,375 mm
2
/ 200 mm = 3,2 mm
A katód egy csíkjának az ívhossza ezek szerint:
i
k
= A
a
/ (8 * h) = 94109 mm
2
/ (8 *200 mm) = 58,8 mm
Mivel ez már elég nagy ívet jelent, ezért ezt célszerű úgy kialakítani, hogy veszünk egy 79
mm belső sugarú rozsdamentes acél csövet és azt feldaraboljuk 9 db-ra úgy, hogy 8 db-nak
az ívhossza egyenként 59 mm lesz, a 9. darab pedig a maradék, azt el is dobhatjuk. A
következő ábrán a feljebb kiszámolt adatok vannak feltűntetve:
542


46 . ábra. A fentebb kiszámolt paraméterek


62. Amennyiben az anód ugyanolyan csillagalakú kialakítását választod, mint ahogy az a
szabadalomban van, akkor segítségképpen a következő képletekkel számolhatsz (a
levezetéstől most is megkíméllek):
i = (t / 90) * R
i
* arctan(a / (R
i
- m))
A fenti képletben szereplő jeleket a következő ábra mutatja.

47. ábra. Az anód egy ívének kiszámításához felhasznált adatok magyarázata

543

Az "a" értékét a következő formula segítségével határozhatjuk meg:
a = 2 * R

* sin(22,5°)
Behelyettesítve tehát a következő egyenletet kapjuk:
i = (t/90)*R
i
*arctan((2*R

*sin(22,5°))/(R
i
-m))
A jobb érthetőség kedvéért vegyünk egy példát, melyben a már kiszámolt TR2
transzformátor méreteiből indulunk ki. Tudjuk azt, hogy a TR2 transzformátor külső sugara
70 mm, az anód legkeskenyebb részén mért falvastagság legyen 2 mm, az ív magassága 3
mm, így:
R

= R
tr2
+ fv
min
+ m = 70 + 2 + 3 = 75 mm
Az R
i
ív sugarát elsősorban a profilmaratáshoz használt kés sugara határozza meg. Vegyünk
a profilkés sugarának 20 mm-t.
Ekkor az ív hossza:
i = (3,14/90)*20*arctan((2*75*sin(22,5°))/(20-3))
i = 51,29 mm
Az anód magassága megegyezik a TR2 vasmagjának a magasságával, azaz 200 mm, így az
anód teljes felülete:
A
a
= 8 * i * h = 8 * 51,29 * 200 = 82064 mm
2

A katód belső felülete ezzel megegyezik, tehát egy csík ívhossza szintén 51,29 mm, a
magassága is 200 mm, viszont a sugara eltér valamelyest. Ha az anód éle és a katódcsík
belső felülete között a távolságot 5 mm-nek vesszük, akkor a katódcsík sugara:
R
k
= R

+ 5 = 75 + 5 = 80 mm


Az itt ismertetett elektrolizálóval kapcsolatos kísérletek:
544

- Horváth féle elektrolizáló 1
- Horváth féle elektrolizáló 2
- Horváth féle elektrolizáló 3

Amennyiben kedvet kaptál a Horváth féle vízbontó megépítéséhez, arra szeretnélek kérni, hogy az
eredményeidet oszd meg velünk is.
Horváth István nyomában

Bálint és Laci a Horváth féle elektrolizálóval kezdtek el
kísérletezni. Az eddigi eredményeiket foglalta össze Bálint az
alábbi sorokban.

Már több mint négy éve foglalkozok intenzívebben a szabadenergia kérdésével.
Valamikor még kissrác koromban eltökéltem hogy én megcsinálok egy örökmozgót. Aztán
elkezdtem nőni és elhagytam a belső hangok figyelését, csajozás, bulik stb… Valahogy mégis
műszerész pályára kerültem (véletlen).
Megint elkezdtek jönni a belső hangok érzések. Tanulmányaim során a tanáraimat fárasztgattam a
kérdéseimmel. De hála Istennek nagyon fáradhatatlan tanárokról révén szó nem vették el a
kedvemet. Gyakorlaton mindig igyekeztem az elsők között befejezni a napi feladataimat, hogy
utána saját kis elektronikáimat összerakhassam és műszerparkkal mérhessem az eredményeket.
Időközben találkoztam egy emberrel, aki gyökeresen megváltoztatta az elképzelésemet a világról.
Nagyon sokat tanultam tőle és a mai napig is tanulok. Elmentem K. Györgyhöz a Horváth féle
vízautó leírásáért. Nagyon belelkesedtem és számtalan kísérletet elvégeztem, láttam videón a Meyer
Úr kísérletét is. Azt gyakorlaton meg is próbáltam leutánozni, kisebb sikerrel. Erre a tanárom azt
mondta: "Eddig tudtam segíteni, ezután a saját utadon kell járjál!" Mert azt a dogmát tanítják az
iskolákban, hogy váltó árammal nem tudsz vizet bontani! De nem iskolában élünk! (még
szerencse!)
545

Több kísérletet végeztünk a Horváth vízbontóra is barátommal és a nagybátyámmal. Az elv az
biztosan jó! Vegyél egy trafót I maggal, legyen nagy szórása, az jó!

1. ábra. Mágneses tér felerősítése vasmaggal (a tekercs árama mindkét esetben egyenlő)

Mint láthatjuk, a mágneses terek a vasmagon kívül párhuzamosan futnak a vasmag hosszanti
tengelyével. Itt meg is említeném a másik fontos dolgot:
az Indukció törvényt:
"Ha a mágneses fluxus megváltozik, a mágneses fluxus környezetében villamos tér
keletkezik.
Ezt a természeti törvényt nehéz pontosan megmagyarázni. A megváltozó mágneses
tér körül villamos tér indukálódik (lásd a 2. ábrát).
Az indukálás az ilyen tér létrehozásának szakkifelyezése.
Ha az indukált villamos térben vezeték van, a két vége között feszültség mérhető. A
villamos tér a vezetékben lévő töltéshordozókra erőt fejt ki. A szabad
töltéshordozók követik az erő irányát, töltéshordozó-szétválasztás jön létre. (lásd a
3. ábrát). A vezetékben feszültség indukálódik."
546


2. ábra. A változó mágneses tér körüli térben villamos
mező indukálódik
3. ábra. Töltéshordozó-szétválasztás villamos
térben


A szövegben elhangzik , hogy a vezetékben a szabad töltéshordozók követik az erő irányát! A
vezeték két vége a mi esetünkben az anód és a katód.
A szabad töltéshordozók pedig az oxigén és a hidrogén. Tehát a víz molekulákat rendezni tudjuk
elektromágneses tér segítségével, pontosabban a villamos térrel, ami indukálódik!
Ez azt jelenti, hogy a veszteséges I alakú vasmagunk nem is olyan veszteséges! Mert szerepet
játszik a molekulák egy irányba állításánál.
Azt is tudjuk, hogy a hagyományos vízbontásnál a hatásfokunk kb. 30%. Ez abból adódik, hogy az
anódra és a katódra adott áram kb. 70%-a a vízmolekulák rendezésére használódik el. Mennyire
egyszerű lenne a dolgunk, ha a molekulák már egy irányban állnának. Ezt csináljuk a Horváthnál a
TR2-es trafóval!
JAVÍTJUK A HATÁSFOKOT!
Nem véletlenül csinálta Horváth Úr a sok feleslegesnek látszó dolgot a bontójában! Kutatásom
során kiderült, hogy Horváth Úr villamos mérnök volt. Tovább egyenlőre nem jutottam, mert az
egyetlen ember, akivel felvettem a kapcsolatot, megpróbált... hogy is mondjam? Finoman
547

megpróbált lebeszélni a kutatásaim folytatásáról. Csak elárulom nektek, hogy ez az ember látta
személyesen Horváth Úr munkáját és beszélt vele személyesen is és mennyekig emelte Őt a
cikkében! (Cs. Endréről van szó)
Most már viszont így állunk!
Cikkét eljuttatom Tibor barátomnak és Ti is elolvashatjátok! (érdemes!)
Kísérleteink során nem adatott meg a jó minőségű anyagokkal való dolgozás lehetősége. Kedves
barátom készítgette az elektronikát a TR2-es trafóhoz,
Nagybátyám pedig az edényeket készítgette lelkesen, én meg noszogattam őket! (a legfontosabb
része az enyém volt)
Megcsinálta barátom az elektronikát a TR2-es trafónak ami szuperált is rendesen. 11 cm-es PVC
csőbe fért bele a trafó és 10 cm hosszú volt. A vasmagja 50 mm * 50 mm * 100 mm. A primer
menetszám 600, átmérő: 2 mm lakkozott rézhuzal. A szekunder menetszám: 2,5, átmérő: 2 mm * 3
mm fazondrót és ebből párhuzamosan két drót volt összefogva. Egészen jó kis mágneses teret lehet
vele létrehozni.
A gond csak ott volt, hogy nem volt soronként szigetelve a primer oldal. Kihangolta a barátom az
elektronikával a trafót soros rezonanciára és a primer oldalon több KV-os impulzusokat nem bírta
pár percnél tovább a lakkszigetelés. Nagy örömömet leltem benne, mikor a mágnessel a kezemben
1,5 m távolságból éreztem a TR2 mágneses erőterét. Mert az azt jelentette, hogy lesz itt graft! Na de
áthúzott a trafó szigetelése. Elszállt az elektronika és új trafó is kellett. Közben elkészültek a bontó
tartályok is. Az egyik a Horváth-éhoz hasonló, csak lemezekből lett összehegesztve, a másik pedig
teljesen máshogy nézett ki. Csak köcsögnek nevezem a továbbiakban a nagyobb bontót. Kb. 50 cm
magas és 30 cm átmérőjű a köcsög, bakelit teteje és az alja. A tetejében külön nyomásmérő van a
hidrogénnek és az oxigénnek. És ott találhatóak meg a kivezető nyílások és a víz bevezető nyílás is.
Az oldalán közlekedő edény elven a vízszintet tudjuk figyelni és az anód-katód bevezető menetes
szárak kiszigetelve. Az alján pedig az előzőekben említett TR2-es trafó drótjainak a nyílása és
gumilábak találhatóak.
A trafó és elektronika híján hegesztő trafóról küldtük a graftot! A köcsögöt ki szerettük volna
próbálni nyomás alatt is. Siker koronázta fáradozásunkat! Bekapcsolás után a nyomásmérők kb. 2-3
másodperc alatt elérték a 3 bart. Azt mondanom sem kell, hogy a kivezető nyílások egy túlnyomás
csővel voltak összekötve a buborékoztatóval, amelyből a lánghegesztő keverőszárán pisztolyon
548

keresztül távozhatott a hidrogén és az oxigén. Meg is nyitottam a keverőnek a hidrogén oldalát az
oxigént pedig a szabadba engedtük.
Gyorsan elvégeztük a hidrogén tesztet. Pohárba kezdtem engedni a gázt és a pohárban mikor már
nem durrant a gáz akkor csak tiszta hidrogén jött a csőből.
Ezután bátorkodtam meggyújtani a gázt. Meglepetésemre teljesen színtelenül égett, addig nem
láttam ilyet. Onnan tudtam, hogy ég, hogy a lángon keresztül nézve megváltoztak a mögötte lévő
tárgyak formái. A láng kb. 50 cm hosszú lehetett, tűhegyes végződéssel. A nyomásmérő
folyamatosan a 3 bart mutatta. Ki-be kapcsolgattuk a szerkentyűnket. A tapasztalatunk az volt, hogy
a nyomás hihetetlen sebességgel leesett 0 bar közelébe, és a buborékoztatóba olyankor a hidrogén
oldalon víz került. Azt a következtetést vontuk le, hogy a hidrogén hihetetlenül gyorsan átdiffundál
a bakelit fedélen.
A kis játszadozásunknak az lett a vége, hogy szétdurrantottuk a köcsögöt. Látványos emelkedésbe
kezdett az asztalon lévő köcsög az aljától a többi része, nem kis ijedségünkre hárman négy fele
szaladtunk és utána vissza a hegesztő trafót kikapcsolni. Az igen erős lúg beterítette a barátom
pincéjét, úszott minden.
Hát itt akkoriban le is álltunk a további vízbontós kísérletről, mert jobb lehetőségek kecsegtették
magukat, amibe még víz sem kell. Tovább folytattuk a kísérletezést azon a téren kisebb sikerekkel.
De sok herce-hurca volt körülötte. Majd esetleg máskor írok róla most nem szeretnék róla mesélni.
A kísérleteimet idén tavasszal kezdtem tovább folytatni a vízbontás terén, mikor sok szabadidőm
lett bent a vállaltnál. Különböző méréseket végeztem a víznek a viselkedésével kapcsolatban.
Csináltam olyan méréseket mint amilyeneket a Tibor barátom nemrégiben kitett ide a weboldalára.
Nekem nem egészen olyan jeleim lettek mint neki, de tapasztaltam a lecsengést én is, csak DC-ben
eltolva, azaz nekem nem voltak negatív csúcsaim. A srác, aki mellettem ült, hülyét kapott tőlem,
még azt is mondta, hogy okosabbnak hitt és tudom, hogy hol kell mérni a jelalakot. Aztán mondtam
neki, csak nyugodtan mérjen Ő is! Mért is és kissé zavarban volt. Még a bontó lemezeimet is
kicserélte egy kondira és akkor tapasztalta azt, amit tanult a fősuliban, hogy a kondi feltöltődik…
A víz kissé másképp működik! Igen, ezért kísérletezünk fáradhatatlanul, hogy megismerjük a
természetét és a természettel összhangban vegyük ki a vízben rejlő energiát!
A tapasztalatok szerzése során úgy döntöttünk, hogy nekiállunk az eredeti Horváth-nak kombinálva
a saját tapasztalatainkkal, méréseinkkel a készüléket.
549


4. ábra. A Horváth féle vízbontó cellájának metszete

A képen jól látható a csillag forma. Erre azért lehet szükség, mert a külső és a belső felületek nem
egyeznek meg, illetve itt koncentrálódik élben az energia úgy, mint az alagút dióda esetében.
A saját tapasztalatom az a készülékkel kapcsolatban, hogy mindenhol keletkezik buborék a bontás
során de az éleknél hatványozottan megnő a buborékok mennyisége, ott fehéredik el a víz.
Az elektronikával vagyok jelenleg megáldva, mint már említettem soros rezonanciánál hatalmas a
mágneses tér. Megugrik a primer oldalon a feszültség a generátor feszültsége fölé, kb. 2 KV-ot
mértem a bemeneti 100 V-hoz képest. Azért kb. mert freki és bemeneti fesz függő. Ez azzal is jár,
hogy a trafó induktív ellenállásán megnő az áram. Ohm törvény! Ennek a vonzata pedig az, hogy a
trafó körüli térerő is megugrik, mert ha adott ellenálláson adott menetszámon megnő az áram, akkor
a térerő is megnő. Térerő függ a menetszámtól és az áramtól. Mértékegysége Tesla.
Saját magamat dobtam át a palánkon, mikor egyoldalas jelekkel akartam soros rezonanciát csinálni!
Ez ugyanis képtelenség, csak azért voltam dühös, mert erre egy hetem ment rá. Mikor beszélgettem
róla műszerészekkel, villamosmérnökkel, akkor Ők sem értették, miért nincsen kívánt eredményem.
Az elektronikám amit összeraktam jól működött minden pontján mértem és kényemre kedvemre
állíthattam a kívánt jelet. Amiben különbözött az erősítőmtől az, hogy az erősítő váltó + - jelekkel
látta el a trafót és a kondit. Azért írtam le ezt a kis történetet, hogy Ti, akik kísérleteztek, nehogy
ugyan ebbe a hibába essetek! (Rossz kísérlet is jó kísérlet! ) Ja, és a Horváth elektronika alapból
nem működik! De csak nézzétek át Ti is!
550


5. ábra. A Horváth féle elektronika egy részlete

A C5 töltődik a TR1-en keresztül és a Tirisztoron keresztül sül ki. A TR2 pedig egy darab drót
szerepét tölti be! Ha nem hiszitek mérjetek rá szkóppal! Pedig nagyon jó a rajz meg minden,
magyarázás, stb… Az én általam összehozott elektronika ilyen hibáktól már mentes volt, csak a
soros rezonancia járhatatlan út abban a formában, ahogyan nekünk könnyű lenne tőle a helyzetünk.
További megoldásokon gondolkodok, amelyek lehetnek:
- Kipróbálni rezonanciával és a váltót közvetlenül rákötni a bontóra, a csúcsok lehetséges,
hogy alagútdiódaként viselkednének.
- Illetve mágnessel eltolom a DC szintet, ami még ennél a rendszernél számításba jöhet.
- Simán feltöltök kondit nagyfeszre és rásütöm a TR2-re. Itt a frekivel kellene játszadozni
hátha sikerül a körjóságot megnövelni és így jobb hatásfokra szert tenni.
Jelenleg más ötletem nincsen.

Eddig jutottam a Horváth István féle vízbontóval, remélem hamarosan előre tudok lépni benne és
tudok valami bíztatót mondani nektek! Ha valaki előbb megcsinálná mint én, akkor arra kérem
avasson be a részletekbe!
551

Kísérletek a Horváth féle vízbontóval 2

A Horváth féle vízbontóval végzett kísérleteket Laci, aki az
eddigi eredményeit osztja meg a következő sorokban.

Az eddigi kísérletek eredményei:
Az 1. ábrán látható a komplett kapcsolás.

1. ábra. A komplett kapcsolás (Tr2 a szekunder tekercs nélkül látható)

Az inverter trafója (Tr1) úgy lett megtekercseltetve, hogy
- primer - 2 * 9 menet (71-73), 2 * 4 menet (72) és 2 * 2 menet (72). Úgy terveztem, hogy a
kísérlet dönti majd el, hogy a (72)-es tekercs változatok közül melyik jobb.
- szekunder - 2 * 190 menet (67) és 2 * 380 menet (67)
552

Már a 2 * 190 menet is 1100 V-ot ad a C5 kondin, amikor csak a 10 MO-os ellenállás a terhelés, ha
pedig rá van kapcsolva a Tr2-es trafó, akkor 870 V-ot.

2. ábra. Az inverter és a Tr2 (a szekunder tekercs nélkül)

Eddig 3 tirisztor lett zárlatos a bekapcsoláskor, most BTW69-1200 van rajta (1200 V 50 A).
553


3. ábra. A tirisztor vezérlő elektronikája

A tirisztor vezérlő elektronikája nem a Horváth féle szabadalom szerinti, hanem az itt bemutatott
impulzusos elektrolizáló impulzuselőállító részét építettem én is meg. Eleinte az volt a gond, hogy
mikor beindítottam az invertert, utána pedig a tirisztoros vezérlést, akkor a tirisztor kinyitott és úgy
maradt. Nem zárt le, ezáltal leállt az inverter. A 4 db vezérlő IC is elszállt akkor, amikor még nem
volt előtte a 7812-es stabilizátor IC.
Az inverter frekvenciája 10 kHz, ha a 2 * 4 menetes primer kört használom, ekkor az áramfelvétel
1,4 A. Ha pedig a 2 * 2-es primer kört használom, akkor a freki 4 kHz és az áramfelvétel 3,2 A.
Nagyon sok sikertelen kísérlet után végre egy mérföldkőhöz érkeztem, sikerült beindítani az
elektronikát. Ahogy a fényképeken is látható, az oszcillátor órajelét 21300 Hz-re állítva és az első 3
kapcsolót bekapcsolva 0,69 %-os kitöltési tényezőjű 166 Hz frekvenciájú tűimpulzusokat kaptam.
554


4. ábra. A tirisztor gate-jén látható 166 Hz-es, 0,6 %-os kitöltési tényezőjű 6 V-os amplitúdójú jel

Az inverternél a 2 * 2 menetes visszacsatolásra kötöttem a tranyókat és így működik. Most 910 V-
ot mérek, mikor beindul az inverter, és 3,2 A -t vesz fel a 12 V-os aksiról. Mikor rákapcsolom a
tirisztoros egységet, akkor 175 V-ra esik a feszültség és érdekes módon az áramfelvétel 1,6 A lesz.
A Tr2 trafó primer tekercse 840 menet 1 mm-es CuZ huzalból, a szekunder tekercs egyenlőre 7
menet egy szigetelt villanyvezetékből. Itt 1,7 V körüli egyenfeszültséget mérek a digitális
műszerrel, mutatós műszerrel csak a váltakozó állásban jelez 0,5 V körül. A Tr2 vasmagja trafó
lemezekből készült, méretei: 255 mm * 45 mm * 50 mm.
555


5. ábra. Tr2 a primer és szekunder tekercsekkel

Egyik alkatrész sem melegszik.
Továbblépésként azt gondolom, hogy a Tr2 menetszámát csökkentem, hogy nagyobb legyen az
áramfelvétel és ezáltal a teljesítmény.
Várom az ötleteket.

Kísérletek a Horváth féle vízbontóval 3

A Horváth féle vízbontóval végzett kísérleteket Farkas és
Krisztián. Farkas készítette az elektronikát, míg Krisztián az
elektródákat. A kísérleteik eredményeit olvashatjátok a következő
sorokban.

556

Az áramkör kapcsolási rajza a következőképpen nézett ki:

1. ábra. Az elektronika kapcsolási rajza

Egyszerű, de a célnak megfelel. Először is keríteni kellett egy tirisztort, ami bírja a strapát. Ez egy
orosz tirisztor, és egy telefonközpont inverterében volt. T100-150 a típusa. Adatlapom nincs róla,
de elég gyors, és 100 A-es áramot is kibír.

2. ábra. A tirisztor

A tirisztor gyújtásához nem akartam bonyolult áramkört, így a választásom egy egyszerű relaxációs
oszcillátorra esett. A 220 KO-os ellenálláson keresztül töltődik a 10 nF-os kondenzátor. Ha eléri a
kb. 200 V-ot, akkor a speciális glimm-cső begyújt, és a kondenzátor kisül a tirisztor gate-jén
keresztül. Az áramkör kb. 200 Hz-en rezeg, az adott értékekkel.
557

Másodszor, ki kellett találni, hogy mekkora legyen a tároló kondenzátor. Próbálkoztam 10 és 50 µF-
al, ez jóval nagyobb amplitúdójú áramimpulzust eredményezett, de a trafó szekunderén egy
laposabb, és csúcsában is kisebb amplitúdójú tüske keletkezett. Így végül is a kondenzátor értéke 1
µF lett.

3. ábra. A kondenzátor és a tirisztor

A trafó, mint a fotókon látható, egy U alakú igen nagy méretű ferritmag, nyitott mágneses körrel.

4. ábra. A Tr2 trafó az U alakú vasmaggal

558

Miután rezgett az áramkör, először egy kb. tenyérnyi szélességű rézszalaggal próbálkoztam
szekundernek.

5. ábra. A Tr2 trafó a rézlemezből kialakított szekunder tekerccsel

Az áramot nem tudtam mérni, de a rézszalag rövidzárban igen hamar megmelegedett, ami ilyen
felület mellett több száz A-t is jelenthet. A cellára kötve még csak halvány jelét sem adta a
buborékok jelentkezésének.
Rámértem szkóppal, és kiderült, hogy az impulzusok nem unipolárisak, ahogy Horváth azt állítja,
hanem egy kb. 1 periódusból álló gyorsan csillapodó rezgés.

6. ábra. A cellán mérhető feszültségek alakja

559

Ezt gyanítottam, hogy így lesz, mert egy transzformátor nem képes DC-t átvinni, maximum
aszimmetrikus impulzusokat, de csak akkor, ha a transzformátor induktivitása a terheléshez képest
végtelennek (igen nagynak) tekinthető. (Impulzustranszformátorok, pl. FET-meghajtók.
Induktivitásuk tipikusan 10-20 mH körül van.)
A feszültség sem volt elég, így a szekunder le lett cserélve egy 4 menetes kb. 2,5 mm
2

keresztmetszetű tömör kábelre. Ezt a cellára kötve már nagyobb volt a feszültség (kb. 10 V) de
vízbontás még mindig nem jött létre.
Betettem egy 2x40 A-es schottky-diódát, hogy a negatív irányú impulzuscsúcs ne jusson a cellára.
Így már tapasztalható volt némi pezsgés, de gyenge. A vízbe, hogy javítsam a vezetést,
szódabikarbónát tettem.

7. ábra. Az elektrolizáló tartály a lemezekkel

Az áramot a cellán egy 0,1 O-os indukciómentes (fémréteg) ellenálláson mértem.

560

8. ábra. A 0,1 O-os ellenálláson mért áram alakja

Ha pontosnak tekintjük a szkóp ábrát, akkor ezen 10 V feszültség esett. Ez 100 A-es csúcsokat
jelent.
Ha kivettem a cellát és csak a 0,1 O-mal terheltem, akkor 15-20 V-ot is kaptam.

9. ábra. A trafó kimeneti feszültsége 0,1 O-os ellenállással terhelve

Az ellenállás szépen melegedett, de az átlagteljesítmény nem lehetett több 3-4 W-nál.
A bemenő teljesítményt nem volt értelme mérni (kb. 50 W), mert az ellenálláson keresztüli kondi
töltés meglehetősen rossz hatásfokot eredményez, és a tirisztor is rövidzárként viselkedik a kisülés
pillanatában. Az áramot az szakítja meg, hogy a töltőellenálláson (azaz a 40 W-os izzón) nem folyik
akkora áram, ami elegendő a tirisztor tartási áramához. Ez volt a második ok, ami miatt ilyen nagy
tirisztort választottam.

10. ábra. a teljes elektronika és a vízbontó

A 100 A-es impulzusokra (a töményített) víz alig bomlott, ahhoz képest mindenképpen, amit a csak
12 V DC hatására.

561

Szóval:
- A Horváth-féle kapcsolás (véleményem szerint) úgy abban a formában nem működik, mert
váltakozó áramú kimenetet ad.
- Csak nagyáramú impulzusokkal még nem lehet elérni a jó hatásfokú bontást.
(Hangsúlyozom, ez az én véleményem.) Valami még hiányos a know-how körül.
- A frekvenciafüggést még egyik esetben sem vizsgáltam, így lehet, hogy kihagytam a
rezonáns pontot. Gyors mérést végeztem, hogy egy potenciométerrel változtattam a
frekvenciát, de gyakorlatilag nem számított, így nem is tekintettem fő paraméternek.
A következőkben újra próbálkozom a nagyfeszültségű bontással, bár az alapkapcsolás működésével
kapcsolatban megint kételyeim vannak.

Hirtelen ennyi jutott eszembe.


562

Vferi lemezes elektrolizáló készüléke

Vferi is készített egy 5 lemezből álló elektrolizáló készüléket,
hogy az általunk elvégzett kísérleteket megismételje. Az
eredmények nem mindenhol egyeztek, de a cél éppen az, hogy minél
többen ismételjük meg az egyes kísérleteket, ezáltal bizonyítva
azok helyességét vagy éppen helytelenségét.

A kísérletekhez használt elektrolizáló cella a következőképpen nézett ki.

1.ábra. Az elektrolizáló cella alkatrészei

2.ábra. Az összeszerelt lemezek
563


3.ábra. Az összeszerelt elektrolizáló cella

4.ábra. Az állványra helyezett és vízzel feltöltött elektrolizáló

1. kísérlet
564

A kísérlet célja: Megállapítani hogyan függ a cellára kapcsolt impulzusok frekvenciájától a
gáztermelés mértéke.
Az elektrolizáló: 4 cellás elektrolizáló, 5db 38x130x1 mm-es rozsdamentes acél lemez, 1,3 mm-es
lemeztávolsággal.
Elektrolit: 1 liter desztillált vízhez 80 ml 15 %-os KOH lett adva.
Tápellátás: 1db SP300-7,5 és 1db SP150-5 Mean Well gyártmányú tápegységek sorosan kapcsolva.
A cellára kapcsolt feszültség 12,0 Volt, a sorba kapcsolt tápegységek kimenete digitális
ampermérőn keresztül csatlakozott egy 27000 µF-os elektrolit kondenzátorhoz.
Az elektrolit hőmérséklete: 23 °C
Frekvencia Kitöltés 10 ml gáz Áram Egységnyi gáz Hatásfok
Egyenáram 100 % 2,20 sec 10,66 A 25,58 ml/perc/A 38,2 %
1,2 kHz 50 % 6,00 sec 5,91 A 16,92 ml/perc/A 25,3 %
2,4 kHz 50 % 6,03 sec 5,98 A 16,63 ml/perc/A 24,9 %
7,1 kHz 50 % 6,56 sec 5,75 A 15,91 ml/perc/A 23,8 %
12 kHz 50 % 6,78 sec 5,60 A 15,80 ml/perc/A 23,6 %
18 kHz 50 % 7,41 sec 5,13 A 15,78 ml/perc/A 23,6 %
23 kHz 50 % 8,09 sec 5,20 A 12,96 ml/perc/A 19,4 %
38,5 kHz 50 % 8,85 sec 4,55 A 14,90 ml/perc/A 22,3 %
42,6 kHz 50 % 9,66 sec 4,44 A 13,99 ml/perc/A 20,9 %
65,5 kHz 50 % 10,88 sec 3,89 A 14,18 ml/perc/A 21,2 %
73,0 kHz 50 % 11,72 sec 3,75 A 13,65 ml/perc/A 20,4 %
100 kHz 50 % 13,00 sec 3,37 A 13,69 ml/perc/A 20,5 %
1.táblázat. A frekvencia és a gáztermelés hatásfoka közötti összefüggések
Megjegyzés: Az első mérést a cellára kapcsolt folyamatos egyenfeszültséggel végeztem.
Kiértékelés, következtetések:
Az eredmények szerint a mért összeállításnál a gáztermelés hatásfoka a frekvencia növekedésével
romlik. Ez természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy maga a jelenség természete ilyen, ez lehet
565

például az áramot kapcsoló áramkör ideálistól eltérő volta miatt is. Bár a mérést már korábban,
másik kapcsolóáramkörrel és tápegységgel is elvégeztem és hasonló eredményekre jutottam.

Megjegyzések:
1. Az itt kapott eredmény pont az ellenkezője volt az általunk
tapasztaltaknak (lásd itt). Nálunk a frekvencia növekedésével
nőtt a hatásfok, mivel az ampermérő által mért áram csökkent.
A vferi által elvégzett mérés alapján arra lehet
következtetni, hogy az általunk használt mérőműszer a
frekvencia növekedésével egyre több torzítást vitt be a
mérésbe. Arra szeretnélek kérni, hogy Te is végezd el ezt a
kísérletet és közöld velünk az eredményeidet.
2. Több levélben is említettétek, Kedves Olvasók, hogy az
ampermérő a négyszögjeleket rosszul átlagolta, a műszerek
pontossága csak 20-50%-os stb. Ez így van, ezért tesztelte le
vferi az eredményeket egyenárammal is, ahol szintén hasonló
hatásfokot mért. Ezt már nem lehet a mérőműszer jelátlagolási
hibájának venni!
3. Mikor vferi négyszögjeleket kezdett használni, a hatásfok
drasztikusan csökkent az egyenárammal végzett elektrolízishez
képest. Ez azzal magyarázható, hogy a négyszögjeleknél a
kitöltési tényező 50%-os volt, így az elektrolízisre használt
energia csak a fele volt az egyenáramú mérésnél bevitt
energiának. Ha a négyszögjelekkel végzett mérések alapján
kapott hatásfokokat beszorozzuk kettővel, akkor már az
egyenáramú elektrolízis hatásfokához közeli értékeket kapunk.
Ez megint csak azt bizonyítja, hogy a váltakozó áramú mérések
is pontosnak vehetőek.


566

2.kísérlet
A kísérlet célja: Kimérni, hogy különböző koncentrációjú KOH oldat elektrolizálásakor a cellán
mekkora áram halad át, és ennek hatására egységnyi idő alatt mennyi gáz termelődik.
A felhasznált eszközök:
- A korábbi elektrolizáló cella (5 db 38x130x1 mm-es saválló lemez 1,3 mm-es távtartókkal
sorosan elrendezve)
- 12 Voltos egyenáramú tápegység
- digitális multiméterek az áram, feszültség és a hőmérséklet mérésére
- digitális stopper az idő mérésére.
A mérés kezdetén a cellába 1,1 liter ioncserélt vizet töltöttem, ehhez adagoltam fecskendővel 5 ml-
es adagokban a 15%-os KOH oldatot. Minden mérést 12 Volt egyenfeszültséggel végeztem.
15%-os
KOH
Áram Gáz / idő Egységnyi gáz Hatásfok
0 ml 0,06 A 7 ml / 10:00 11,60 ml/perc/A 17,3 %
5 ml 0,57 A 40 ml / 05:40 12,38 ml/perc/A 18,5 %
10 ml 1,32 A 100 ml / 04:00 18,90 ml/perc/A 28,3 %
15 ml 2,18 A 100 ml / 02:10 21,17 ml/perc/A 31,6 %
20 ml 3,00 A 100 ml / 01:30 22,20 ml/perc/A 33,2 %
25 ml 3,93 A 100 ml / 01:09 22,10 ml/perc/A 33,0 %
30 ml 4,75 A 100 ml / 00:58 21,77 ml/perc/A 32,5 %
35 ml 5,50 A 100 ml / 00:49 22,26 ml/perc/A 33,3 %
2.táblázat. A KOH koncentráció és az elektrolízis hatásfoka közötti összefüggések
567


5.ábra. A 2.táblázat eredményeinek grafikus ábrázolása

Megjegyzés: Vferi mérései megint csak ellentmondanak az általunk
végzett méréseknek (lásd itt). Mi azt tapasztaltuk, hogy a KOH
koncentráció és ezzel együtt a víz vezetőképességének
növekedésével a hatásfok fokozatosan romlik. Vferi mérései szerint
viszont a hatásfok a KOH koncentráció növekedésével először el
kezd növekedni, majd 15 ml után beáll kb. 32 %-ra. Ez azonban azt
is jelenti, hogy elméletileg egy darab 5-lemezes cellával
megoldható lenne a szükséges mennyiségű hidrogén-termelés,
mindössze az elektrolit KOH koncentrációját kell a szükséges
mértékig növelni. Ha lehetőséged van rá, Te is végezd el ezt a
kísérletet és közöld velünk az eredményeidet.


3.kísérlet
A fenti méréseknél (az 1. és 2.kísérleteknél) a cella függőlegesen állt, ami azt jelenti hogy a
lemezeknek a 38 mm széles oldaluk volt vízszintes és a 130 mm-es függőleges.
568

Másnap elvégeztem két mérést, egyik az alsó sorban szereplő (35 ml KOH-s) mérés megismétlése
volt változatlan paraméterekkel. A 2.táblázatban szereplő méréssorozat óta a cella folyadékkal
feltöltve állt.
A mérés célja: hogy megállapítsam a cella vízszintes vagy függőleges helyzete mellett termelődik
több gáz. Ezt azért tartottam érdekesnek, mert egy korábbi teória szerint, mivel a buborékok
függőlegesen szállnak fel, hosszabb utat kell álló cella esetén a lemezek között felfelé haladniuk és
ez esetleg akadályozza őket a felszállásban, és így rosszabb lehet a hatásfok. Ennek a logikus
elképzelésnek azonban ellentmond a csöves vízbontó jó működése.
Helyzet Áram Gáz / idő Egységnyi gáz Hatásfok
Álló 5,50 A 100 ml / 00:49 22,26 ml/perc/A 33,3 %
Fekvő 5,50 A 100 ml / 00:49 22,26 ml/perc/A 33,3 %
3.táblázat. Álló és fekvő helyzetű cellák hatásfokának összehasonlítása
Az én méréseim is azt bizonyították, hogy mindegy, hogy a cella áll vagy fekszik.

4.kísérlet
A mérés célja: Annak megállapítása hogy hagyományos elektrolízisnél milyen összefüggés van a
cellában levő nyomás és a termelt gáz mennyisége között.
A mérés eszközei: Az elektrolizáló cella a korábbi 5 lemezes (5 db 38x130x1 saválló lemez 1,3 mm
távolságokban egymástól). Az elektrolitként 1 l desztillált vízhez 40 ml 15%-os KOH oldat lett
adva.
Az elektrolizáló cella 310 mm hosszú 63 mm átmérőjű PVC lefolyócsőből készült, teteje, alja plexi
lemezzel lezárva. A saválló lemezekből készült elektródák az alsó zárólaphoz vannak erősítve. A
PVC cső oldalába két furaton keresztül egy skálázott üvegcső csatlakozik, amelyen a cellában
termelt gáz mennyisége leolvasható.
A cella felső fedőlapjához a szokásos fecskendőből készült szelep, alsó fedőlapjához pedig 5
méteres műanyagcsövön keresztül egy levágott aljú PET-palackból készített tölcsér csatlakozik.
569


6.ábra. Az elektrolizáló cella a gázmennyiség-mérő csővel

7.ábra. Az elektrolizáló cella alulnézetben
570


8.ábra. Gázmennyiség mérése 0,65 bar nyomáson

9.ábra. Gázmennyiség mérése 1,35 bar nyomáson
571

Az áramforrás egy SP300-7,5 és egy SP150-5 nagy stabilitású DC tápegység sorosan kötve. Az
áramot és a feszültséget digitális multiméterek mérik. Az időt digitális stopperrel, a hőmérsékletet
pedig egy erre alkalmas szondás multiméterrel mértem.
A mérés menete: A cella tetején a szelepet nyitottam, és a PET-palack tölcsérén keresztül a cellát
színültig töltöttem elektrolittal, majd a szelepet lezártam.
Három mérést végeztem, mindegyiket 12 Volt egyenfeszültséggel.
1. Az első esetben a tölcsérben levő folyadékszintet a cella aljával egy magasságba állítottam a
tölcsér mozgatásával. Ezután 60 sec ideig bekapcsoltam az áramot. Az áram kikapcsolása
után a tölcsér mozgatásával a tölcsér folyadékszintjét az üvegcsőben látható folyadékszint
magasságába emeltem, hogy a nyomás a cellában normál légköri nyomás legyen és
leolvastam a skáláról a termelt gáz mennyiségét.
2. A második mérésnél az elektrolizáló cellát 3,5 m-rel feljebb helyeztem el a tölcsérben levő
folyadékszintnél, így a légköri nyomásmál 0,35 bárral kisebb lett a cella nyomása.
3. A harmadik mérésnél a tölcsér került a cella fölé 3,5 m-rel, így a cella nyomása 0,35 Bárral
magasabb lett mint a légköri nyomás.
A méréseket elvégezve a következő eredményeket kaptam:
Nyomás Feszültség Áram Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
0,65 Bar 11,84 V 7,00 A 185 ml/perc 26,43 ml/perc/A 39,5 %
1,00 Bar 11,84 V 7,00 A 185 ml/perc 26,43 ml/perc/A 39,5 %
1,35 Bar 11,84 V 7,05 A 185 ml/perc 26,24 ml/perc/A 39,2 %
4.táblázat. A termelt gáz mennyiségének függése a cellában uralkodó nyomástól
Kiértékelés: Logikusnak tűnik az az elképzelés, miszerint ha kisebb a cellában a nyomás, akkor
sokkal könnyebben képződhetnek a folyadékban buborékok, és így több gáz termelésére
számíthatunk. Azonban - mint látható - a mért tartományban a cella nyomásától a termelt gáz
mennyisége nem függ! A fizikakönyvek ide vonatkozó fejezeteit áttanulmányozva ennek így is kell
történnie, hiszen a Faraday által felírt egyenletben nem szerepel a nyomás, mindössze az átfolyó
töltésmennyiség és az anyag töltésszáma található. Ha tehát hagyományos elektrolízist végzünk,
nem növelhetjük a termelt gáz mennyiségét azzal, hogy a cellában vákuumot hozunk létre.
572


István lemezes elektrolizáló készüléke

István készített egy lemezes elektrolizáló készüléket, de annyiban
tovább ment, hogy nem csak 5 lemezt használt, hanem jóval többet,
s az alkalmazott áramok is már 50-100 A-es nagyságrendeket értek
el.


Az elektrolizáló és az elektronika
Elsőként a négyszögjelek előállítására használt elektronikát láthatod.

1. ábra. A vezérlő elektronika

573


2. ábra. A megépített elektronika és a hűtőbordák
Az elektronikánál használt alkatrészek adatlapjait itt nézheted meg:
- NE555
- 7812
- 4069
- IRFP4710

Az elektródák saválló lemezből készültek, méretük 14 cm * 17 cm. Ezekből a lemezekből 30 db-ot
összerakva kapunk egy cellát. 4 db ilyen 30 lemezből álló cellát tartalmaz István elektrolizálója.
574


3. ábra. Egy elektródalemez


4. ábra. 30 db lemezt összerakva kapunk egy elektrolizáló cellát

Mint István elmondta, az első elektrolizáló készüléke felrobbant, mivel valószínűleg két
elektródalemez összeért. Az 5. és 6. ábrákon már a második elektrolizálót láthatod. A kísérletekhez
használt elektrolizáló készülék a következőképpen nézett ki.
575


5. ábra. Az elektrolizáló készülék oldalnézetben


6. ábra. Az elektrolizáló készülék felülnézetben

576

Ha az elektrolizáló készülék fedelét levesszük, a cellák felülről a következőképpen néznek ki.

7. ábra. A cellák felülnézetben

A következő képen a gázfejlődést láthatod. Ebben az esetben egy cellasor (lásd a kép baloldalán)
direkt ki volt kapcsolva.

577

8. ábra. A gázfejlődés

A mérések elvégzéséhez István a következő műszereket használta:

9. ábra. Az akkumulátortöltő, oszcilloszkóp és analóg feszültségmérő


10. ábra. Az áramméréshez használt műszerek

578

Mivel István valóban nagy áramokkal dolgozott, ezért a közönséges árammérő műszerek
méréshatárát ki kellett terjesztenie. Sönt ellenállásként egy 3 mm átmérőjű kór hegesztőpálcát
darabolt fel és azokat kötötte párhuzamosan. Erről itt olvashatsz.


11. ábra. A sönt ellenállás szerepét hegesztőpálca darabok töltötték be

A fejlődő gázok mérésére István a Naudin féle módszert használta.

12. ábra. Fejlődő gázok mérése

Az idő mobiltelefonban lévő stopperral lett mérve.
579


13. ábra. A "stopper"


Mérések
István a legjobb hatásfok érdekében különböző módokon kapcsolta össze az elektródákat.
Az itt következő táblázatokban 500 ml gáz fejlődési idejét és a hozzá szükséges áramokat, valamint
a hatásfokokat láthatod. Az elektrolit vezetőképességét István Trisó-val változtatta. A Trisót
kiskanállal adagolta. Az elektrolit 10 liter vizet és adott mennyiségű Trisót tartalmazott. A pontos
koncentrációt az adott kísérletnél adjuk meg.
580


14. ábra. A Trisó és az adagoláshoz használt kiskanál

Az árammérés pontosságának növelése érdekében az impulzusok kitöltési tényezője 50 %-os volt.
Ahol ez eltért, ott külön jelezzük.

1. Kísérlet
A kísérlet célja az ideális cellakombináció megtalálása. Itt István nem a fentebb említett 30 db-os
cellákkal dolgozott még, hanem különböző egyéb kombinációkkal.
A kombináció oszlopban az első szám a párhuzamosan kapcsolt lemezsorokat jelenti, a második
pedig egy-egy sort alkotó lemezek számát.
Kombin. Áram 500 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
2*10 db 35,0 A 0:37 perc 810,8 ml/perc 23,66 ml/perc/amper 35,4 %
1*30 db 17,0 A 0:34 perc 882,4 ml/perc 51,90 ml/perc/amper 77,6 %
5*4 db 22,0 A 1:10 perc 428,6 ml/perc 19,48 ml/perc/amper 29,1 %
10*4 db 11,0 A 1:12 perc 416,6 ml/perc 37,88 ml/perc/amper 56,6 %
3*8 db 50,0 A 0:19 perc 1679 ml/perc 31,58 ml/perc/amper 47,2 %
4*8 db 28,7 A 0:44 perc 681,8 ml/perc 23,76 ml/perc/amper 35,5 %
1. táblázat
581

Kiértékelés:
- A sorbakapcsolt cellák számának növelésével növekszik az elektrolízis hatásfoka.
- Ugyanannyi lemezből álló sorokból többet kötve párhuzamosan a hatásfok szintén
növekszik.

2. Kísérlet
A kísérlet célja annak meghatározása, hogy a párhuzamosan összekapcsolt cellák számának
növelése milyen hatással van az elektrolízis hatásfokára. Egy-egy cella 30 db lemezből állt.
Cella Áram 500 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
1 db 17,0 A 0:34 perc 882,4 ml/perc 51,90 ml/perc/amper 77,6 %
3 db 16,0 A 0:53 perc 566,1 ml/perc 35,38 ml/perc/amper 52,9 %
5 db 32,0 A 0:24 perc 1250 ml/perc 39,06 ml/perc/amper 58,4 %
2. táblázat
Kiértékelés:
- A legjobb hatásfokot 1 db 30 lemezes cellasor esetén kapunk.

3. Kísérlet
A kísérlet célja megállapítani a frekvenciák és a kitöltési tényező hatásait az elektrolízis
hatásfokára. Mivel István nem rendelkezett frekvenciamérővel, ezért az oszcilloszkópján olvasta le
a periódusidőt, a táblázatban azonban már a kiszámolt frekvencia értékei láthatóak.
5 cella párhuzamosan van összekötve, az impulzusok kitöltési tényezője 50%.
Frekv. Áram 500 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
125 kHz 22,0 A 0:37 perc 810,8 ml/perc 36,85 ml/perc/amper 55,1 %
100 kHz 22,0 A 0:43 perc 697,7 ml/perc 31,71 ml/perc/amper 47,4 %
125 kHz 10,0 A 2:15 perc 222,2 ml/perc 22,22 ml/perc/amper 33,2 %
582

3a. táblázat
5 cella párhuzamosan van összekötve, az impulzusok kitöltési tényezője 90%.
Frekv. Áram 500 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
125 kHz 15,0 A 1:25 perc 352,9 ml/perc 23,53 ml/perc/amper 35,2 %
125 Hz 13,0 A 2:03 perc 243,9 ml/perc 18,76 ml/perc/amper 28,0 %
143 Hz 12,1 A 2:02 perc 245,9 ml/perc 20,32 ml/perc/amper 30,4 %
3b. táblázat
Kiértékelés:
- A hatásfok a frekvencia növekedésével nőtt.
- Az impulzus szélességének csökkenése növeli a hatásfokot.
Mind a két eredmény megegyezik azzal, amit Mi is kaptunk a kísérleteink során.


4. Kísérlet
A kísérlet célja megállapítani a polaritás hatásait az elektrolízis hatásfokára.
4 db 8 lemezből álló sor van összekötve, az impulzusok kitöltési tényezője 50%.
Polar. Áram 500 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
+ - 27,0 A 0:48 perc 625,0 ml/perc 23,15 ml/perc/amper 34,6 %
- + 31,3 A 0:43 perc 697,7 ml/perc 22,23 ml/perc/amper 33,2 %
4. táblázat
Kiértékelés:
- A hatásfokra hatással van a polaritás.

583


5. Kísérlet
A kísérlet célja annak megállapítása, hogy az elektrolit Trisó tartalmának (és ezáltal a
vezetőképességnek) növelése milyen hatással van az elektrolízis hatásfokára.
3 db 8 lemezből álló sor van összekötve, az impulzusok kitöltési tényezője 50%. Az elektrolit 10
liter vizet és a táblázat egyes sorainál meghatározott mennyiségű Trisót tartalmaz.
Trisó Áram 500 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
4 kanál 23,0 A 0:42 perc 714,3 ml/perc 31,06 ml/perc/amper 46,4 %
5 kanál 25,3 A 0:37 perc 810,8 ml/perc 32,05 ml/perc/amper 47,9 %
6 kanál 27,9 A 0:34 perc 882,4 ml/perc 31,63 ml/perc/amper 47,3 %
7 kanál 33,5 A 0:28 perc 1071 ml/perc 31,98 ml/perc/amper 47,8 %
8 kanál 33,6 A 0:28 perc 1071 ml/perc 31,88 ml/perc/amper 47,7 %
9 kanál 33,6 A 0:28 perc 1071 ml/perc 31,88 ml/perc/amper 47,7 %
10 kanál 34,7 A 0:27 perc 1111 ml/perc 32,02 ml/perc/amper 47,9 %
11 kanál 31,0 A 0:31 perc 967,7 ml/perc 31,21 ml/perc/amper 46,7 %
13 kanál 81,0 A 0:13 perc 2307 ml/perc 28,49 ml/perc/amper 42,6 %
15 kanál 84,0 A 0:12 perc 2500 ml/perc 29,76 ml/perc/amper 44,5 %
18 kanál 83,0 A 0:12 perc 2500 ml/perc 30,12 ml/perc/amper 45,0 %
18 kanál 88,0 A 0:11 perc 2727 ml/perc 30,99 ml/perc/amper 46,3 %
18 kanál 128,0 A 0:08 perc 3750 ml/perc 29,29 ml/perc/amper 43,8 %
5. táblázat
Megjegyzés: Az 5. táblázat utolsó három sorában ugyanakkora volt a Trisó koncentráció, de az
áramok különböztek. Ennek oka az volt, hogy István az első mérés után elkezdte tölteni az
akkumulátort, majd egy idő múlva ismét kimérte a gázfejlődést. Ezt követően jóval több ideig
töltötte az akkumulátort, s utána elvégezte a harmadik mérést is.
Kiértékelés:
- Az elektrolit vezetőképességének növelése nagyon kis mértékben van hatással az elektrolízis
hatásfokára.
584



6. Kísérlet
A kísérlet célja annak megállapítása, hogy az elektródalemezek közötti távolság csökkentése
hogyan hat az elektrolízis hatásfokára.
1 db 10 lemezből álló sor van összekötve, az áram egyenáram. Az 1 mm-es lemeztávolságnál 5 liter
vízhez 21 kanál, míg a 0,5 mm-es lemeztávolságnál 18 kanál Trisó lett adva.
Távols. Áram 500 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
1 mm 26,2 A 0:38 perc 789,5 ml/perc 30,13 ml/perc/amper 45,0 %
0,5 mm 26,8 A 0:38 perc 789,5 ml/perc 29,46 ml/perc/amper 44,0 %
4. táblázat
Kiértékelés:
- A hatásfok nem változott jelentősen az elektródák közötti távolság csökkentésével, de mivel
könnyebb 1 mm-es távolságot kialakítani, mint 0,5 mm, ezért inkább ezt használjuk.


7. Kísérlet
A kísérlet célja annak megállapítása, hogy az elektródalemezek alá helyezett állandó mágnes
hogyan hat az elektrolízis hatásfokára.
1 db 10 lemezből álló sor van összekötve, az áram egyenáram. A lemeztávolság 1 mm. 5 liter
vízhez 21 kanál Trisó lett adva. A polaritás az elektromos áram polaritását jelenti.
Polar. Áram 500 ml Gáz/perc Egységnyi gáz Hatásfok
+ - 28,3 A 0:36 perc 833,3 ml/perc 29,45 ml/perc/amper 44,0 %
- + 32,8 A 0:34 perc 882,3 ml/perc 26,90 ml/perc/amper 40,2 %
585

4. táblázat
Kiértékelés:
- A mágnes ebben az elrendezésben nem gyakorolt hatást az elektrolízisre, viszont a polaritás
megváltozása igen, mint ezt már láttuk a 4.kísérletnél is.

Összegzés
Mint a kísérletekből láthatjuk, a sorba kapcsolt elektródalemezek számának növelésével, a
megfelelő polaritással, a frekvencia növelésével és az impulzusok kitöltési tényezőjének
csökkentésével tudjuk növelni a hatásfokot.

Csendesvíz Joe-cellás kísérletei


Csendesvíz az egyik barátjával együtt jó pár kísérletet végzett a
Joe-cellákkal kapcsolatban.

"Észrevettem, hogy a Meyer féle vízbontó, a Joe-cella, Dingle vízbontója, Carl Cella
találmánya mind közösek abban, hogy az elektródák egymásba helyezett csövek (bár
Dingle-nél konkrétan nem csövek, csak a szerkezet hasonló). Egyik alkalommal, amikor
vízbontással kísérletezgettem (12 V-os akkutöltővel), a két csőre ráhúztam egy
harmadikat is, tehát a külső cső kapta az egyik pólust, a legbelső a másikat, a
közöttük levő pedig csak semlegesen ott volt. Ennek hatására a gáztermelés kb.
másfélszeresére emelkedett, miközben az áramerősség kb. a felére visszaesett. Ez
volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy megépítek egy Joe-cellát.
586


1. ábra. András Joe-cellája
Az első cella 5 csőből állt, 1, 2, 3, 4 és 5 coll külső átmérőkkel. A magasságuk, ha jól
emlékszem kb. 27 cm volt. Sajnos a csővastagsággal kapcsolatos előírást nem tudtam
betartani, miszerint mindegyik cső térfogatának azonosnak kell lennie, vagyis a
legbelső rendelkezik a legnagyobb falvastagsággal, a legkülső pedig a legvékonyabb
falú. Azonkívül az anyagminőség is csak KO33 rozsdamentes acél volt KO35 helyett,
ráadásul a legkülső csőre a feneket és a karimát ráhegesztették, aminek
eredményeként a varratok mágnesezhetővé váltak, ami gyengíti a cellát. A csövek sem
voltak tükörfényesre polírozva, mint ahogyan az a leírásban szerepelt.
587


2. ábra. A Joe-cella a "fedővel"
Egy német barátom segített az anyagbeszerzésben és a legyártásban. A legkülső cső
kapta a '+' pólust, a legbelső pedig a '-' pólust. Amikor beindítottuk, nagyot kellett
csalódnunk, mert a 12 V-os akkumulátortöltőről üzemelve alig termelt gázt. (kb. 50 -
150 buborék percenként egy kb. 4 mm belső átmérőjű csőből, a vízbe tett só vagy
ecet mennyiségétől függően.) Ez elkeserített. Viszont ahogy ott ültünk mellette,
egyszer csak furcsa érzés fogott el minket, szédülés, fejfájás, émelygés. Egy kis
pihenés után, mikor a helységet elhagyva megszűntek a tünetek, elővettük az ingát, és
kiderült, hogy a cellában levő víz energiaszintje több mint 60 000 Bovi. Sajnos nem
igazán világos nekem, mi az a Bovi egység, lehetne akár fityfiritty is. Mindenesetre a
csapvíz energiaszintje 7 000 Bovi, 6 500 Bovi alatti energiaszint megbetegít, az
energetizált Pí-víz energiaszintje 10 000 Bovi, Lourd forrásvize, melynek gyógyhatása
közismert, 25 000 Bovi körül van. Szóval a mi 60000 Bovink elég szép érték volt.
588

Idővel sikerült ezt az értéket több mint duplájára emelni, kicserélve néhány
mágnesezhető csavart nem mágnesezhetőre, aztán kapott a cella egy
műgyantaborítást, hogy az autóba építve ne legyen zárlat, ez a gyantaréteg is
jelentősen emelt az energiaszinten.
Tavaly nyáron aztán ellátogattam Brémába a barátomhoz, az autóban pedig benne
üzemelt a vízbontó, de nem vettem észre hatását (20 éves, 1600 cm3-es Ford Orion,
fogyasztása 120-as tempónál 7 l volt).

3. ábra. Az autóba beépített Joe-cella
Ekkor a beleöntött ecet miatt 4 A volt az áramfelvétel. Mire megérkeztem, a cella
vizének energiaszintje már 140 000 Bovi felett volt (induláskor ez kb. csak 125 000
volt). Barátom azt javasolta, tegyünk bele néhány EM-kerámiát, hátha az segít.
589


4. ábra. Az autóba épített cella közelebbről
Ez a kerámia úgy készül, hogy egy célszerűen megválogatott baktériumokból álló
tenyészetet - életet támogató, építő baktériumokról van szó - összekeverik az
agyaggal (vagy amiből a kerámia készül) és kiégetik. Az információ ezután örökre
bennmarad a kerámiában. Tehát néhány ilyen kerámiát beletettünk a cellába, és ott
hagytuk bugyogni egy darabig. Közben még néhány helyen letömítettük a cella fedelét
és a csővezetéket a karburátorig, elsősorban az energia számára. Aztán, amikor újra
indítottam volna az autót egy jó óra múlva, akkor rögtön indításnál egy jó nagy
durranás volt (mindez éjfél körül, másnap a szomszédok kérdezték is, mi történt).
590


5. ábra. A beépített cella egy másik nézetből
Amikor felnyitottuk a motorháztetőt, lekapcsoltam az áramot a celláról. Szerencsére
csak a légszűrő fedele és a cella fedele repült le, más baj nem történt, eltekintve két
púptól a motorháztetőn. Tehát jóval több gáz fejlődhetett, mint előtte bármikor. Ami
viszont megdöbbentett minket, az volt, hogy a cella szinte ugyanúgy tovább pezsgett,
mintha áram lenne rajta. Kiingáztuk, hogy a robbanás pillanatában az energiaszint 194
000 Bovi volt, ami persze időközben elkezdett csökkenni, és kb. 15 - 20 perc múlva,
amikor az energiaszint lecsökkent 173 000-re, akkor megállt a vízbontás is. A víz
pezsgése biztos nem forrás miatt volt, mert kézzel bírni lehetett a hőmérsékletét.
Emiatt úgy gondoltuk, jó úton járunk, és elkezdtünk kísérletezni az energiaszint
emelésével. Ősszel addig jutottunk, hogy egy Caduceus tekerccsel beborított cella
energiaszintje 300 000 Bovi egység volt. Közben én nekiláttam 2 új cella
megépítésének, az egyik 9, a másik 7 rétegű lesz. Ezúttal KO35-ös lemezt vásároltam,
abból hajlíttattam a "csöveket", azért írom így, mert a meghajlított lemezek végei
fémesen nem érintkeznek egymással. Az inga szerint ezzel a cellával sikerül 500 000
Bovi fölé emelni az energia szintet. Sajnos a cellákat még nem sikerült
összeszerelnem. Viszont időközben megtudtam még egynéhány dolgot:
591

Állítólag a víz egy bizonyos energiaszint felett tényleg magától lebomlik.
Van, akinek már sikerült a víz energiaszintjét 1 000 000 Bovi fölé emelni, hogy milyen
szerkezettel, azt nem tudom. Az illető a neten elérhető.
Olvastam egy szabadalmat a mikroclusteres víz előállításáról, és ebben ír a feltaláló
arról, hogy az ilyen víz, amibe ráadásul bevitték valamilyen szénhidrogén
információját is, kiváló üzemanyag adalék, ami többek között jelentősen csökkenti a
káros anyag kibocsátást. Ez lenne talán a nyitja a víz-üzemanyag keveréknek, amiről
már több helyen is írtak, de a titkát eddig még nem tudtam megfejteni. A
szuperionizált víz egyik fajtája például állítólag kiváló oldószere a
kőolajszármazékoknak.
Én ismerek több vízenergetizáló, nagy vízmolekula clustereket szétbontó, vizet
információval ellátó módszert. A kérdés csak az, melyik a legjobb?
Mindenesetre tovább bizakodok, hogy sikerül egy jól működő vízbontót végre
összehozni. Valahogy engem ez az irány izgat a legjobban."

A Horváth féle vízbontó - 1978

Horváth István előző oldalon ismertetett szabadalmát két évvel
később egy újabb szabadalom követte, mely látszólag az előző
tökéletesítése volt, bár itt már nem csak az elektrolízist
alkalmazta, hanem a radiolízist is. Ezen az oldalon a 4,107,008
számú Horváth féle szabadalommal ismerkedhetsz meg.
Fontos megjegyzés! Ez a szabadalom négy készüléket ismertet,
mindegyik az előző egy tökéletesített változata. A negyedik
készülék már egy miniatűr "atomreaktor", melynek sugárzása a
leárnyékolás után nem haladja meg egy közönséges TV képernyő
592

sugárzását. Ennek ellenére az itt leírtakat inkább csak
érdekességképpen olvasgasd!


A találmány háttere
Ez a találmány az elektrolízis témakörébe tartozik, ahol a víz elektrolízise útján kapott hidrogén és
oxigén elsősorbani, de nem kizárólagos felhasználásáról is szó esik.
Az elektrolízis során az anód és a katód között feszültségkülönbséget hozunk létre és a vízbe, mint
elektromos vezetőbe elektromos áramot vezetünk.
Sokféle sóoldatot vagy hidroxidot használhatunk elektrolitként a vízben, melyek célja ionok
létrehozása. A továbbiakban az "elektrolit" fogalma alatt azt az anyagot értjük, ami feloldódva a
vízben ionokat hoz létre, a kapott oldatra pedig "elektrolit oldat"-ként fogunk hivatkozni.
Faraday Elektrolízis Törvényének megfelelően minden elektrolízis során bizonyos mennyiségű
anyag szabadul fel az anód és a katód mentén. Ez a felszabadult anyagmennyiség szigorúan arányos
az anód és a katód között átvezetett elektromos áram nagyságával. Az elektrolit lebontási aránya
korlátozott, ezért általában nem gazdaságos a hidrogén és oxigén vízből történő előállítása.
Ismert tény, hogy különböző vegyületek, beleértve olyan elektrolitot is, mint a víz, lebonthatók az
őket alkotó elemekre, ha azt rövidhullámú elektromágneses hullámokkal sugározzuk be. Ezt a
sugárzás hatására történő lebontást nevezzük "radiolízis"-nek. Dr. Akibumi Danno "Hidrogén
előállítása nukleáris energiával" című cikke - melyet a "A kémia gazdasági és mérnöki figyelője"
1974 júniusi számában jelentetett meg - rámutat, hogy a víz és a különböző hidrokarbonok
radiolízise során elemi reakciók játszódnak le. Röviden összefoglalva a cikket, felfe-dezték, hogy
rövidhullámú x-sugarakkal vagy ¸-sugarakkal, pl. 10
-10
méternél rövidebb hullámhosszú
elektromágneses sugarakkal besugárzott vegyületek lebomlottak az őket alkotó elemekre. Ha pl. a
vizet ¸-sugarakkal bombázzuk, az lebomlik hidrogénre és oxigénre. Danno az atomreaktorok
sugárzásának tömeges felhasználását javasolja, de azt is kijelenti, hogy a víz radiolízissel történő
lebontása nem túl gazdaságos. Ezért azt látja jobb megoldásnak, ha radiolízissel a széndioxidból
szénmonoxidot és oxigént, majd pedig a szénmonoxidból