P. 1
1kotet_1

1kotet_1

|Views: 379|Likes:
Published by Gheorghe Popescu

More info:

Published by: Gheorghe Popescu on Sep 08, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

05/08/2013

pdf

text

original

/ft^^-f

«-. l * -.

<*^+4<<

A MAGYAR NYELV

S Z Ó T Á R A,
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MEGBÍZÁSÁBÓL
• • * * -• . * • • * - ~".

KÉSZÍTETTÉK

CZUCZOR GERGELY *• FOGARASI JÁNOS,
M. TTIDOM. A K A D . RENDES TAGOK.

ELSŐ KÖTET.

l

!

EMICH GUSZTÁV M A G Y A R A K A D É M I A I NYOMDÁSZNÁL.

JPEST,

1862Í.

RÖVIDÍTÉSEK.
zr olvasd : annyi mint ám. = annyi mint dth. = átható ige átv. = átvitten átv. ért. = átvitt értelemben bdtt. = belszenvedő ige elv. = elvontan, elvont értelemben fér. kn. = férfi keresztnév fn. = ffinév •, fS- ét iKn. =r f8 és melléknév gyök. = gyakorlatos A. = helyett helyn. = helynév helyr. = helyragok v. helyraggal htn. =: határtalan mód ih. = igehatárzó igék. = igeképző MS. = indulatszó k. = középige kies. — kicsinyezö fan. = közmondat kn. = kötöző kaim. = külszenvedö ige l. = lásd m. = múlt idő magath. = magashangon mélyh. = mélyhangon mivelt. =: miveltető pro. := melléknév mtxíro* = mezőváros névk. =r uévképzö nőt Jfcn. ^ női keresztnév nm. = névmás névr. =r névrag önh. = önható ige «M. = öszvetett p. pl. = például,v pár. ^ parancsoló mód (6. = többes szám t. i. = tudniillik M. =r tárgyeget v. = vagy v. V. = vesd öszve.

AZ ÉLŐBESZÉD TARTALMA.
Bevezetés . . . . . . . . . . . . .

lap. l

Első rész.
A k a d é m i a i utasítások. Első utasit&s . . . . Pótlékutasitások, illetőleg jóváhagyások . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 12

Második rész.
Réttletetb igatolása azon elveknek, illetőleg eljárási módoknak, melyeket a szerzők a munka folytában a* általános utasítások nyomán is követtek. I . Szakasz. A szók értelmezése . . . . . . . . H„ Ugyanazon szónak többféle érteménye . . . . . ül. „ Szócsaládosítás . . . . . . . . IV. . Táj-és elavult szók V. „ Szóelemzés . . . . . . . . . VI. „ Kfilhasonlítás . . . . . . . . Vll. „ A szóhasonlítáa elvei és szabályai . . . . . . VIII. „ Ezen osztályzat értéke a magyar szóhasonlításra nézve . . IX. „ A magyar szók öszvehasonlftása az áltáji nevezetesen a finn családdal X. A képzők és ragok öszvehasonlítása . . . . . r . . . . . . . . . . . . . . . . 13 14 15 17 18 20 23 24 28 31

Harmadik rés*.
A magyar szók alkatrészeinek rendszere. L Szakasz. A magyar botlik, illetőleg szóhangok fejtegetése. A bötük száma és felosztása . . . A rövid önhangzók viszonyai egymáshoz . A hosszú önhangzók és viszonyaik egymáshoz . A rövid és hosszú önhangzók részletes párhuzamban Az t, u, « és í, ií, ö mértékéről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 34 7 42 45 47 9 49 49 51 52

Az önhangzók működési rendszere nyelvünkben. L Az önhangzók rendszeressége a gyökökben . . . . . . . LL Az önhangzók rendszeres viszonya illetőleg hangrendé a képzőkben és viszonyító ragokban . A. Kétágú képzők és ragok B. Háromágú képzők és ragok C. Hatágú képzők és ragok A tőbbesszam ragozásának szabályai I. Mássalhangzóval végződő gyökszókban. II. Önhangzóval végződő főnevek után. Hl. Mássalhangzóval végződő származékfőnevek után. IV. Mássalhangzóval végződd melléknevekben. V. Önhangzóval végződő melléknevek után .> . HL Az önhangzók rendszeressége érteményi tekintetben . . . . . . A mássalhangzókról Előtété* mássalhangzók Körbevetett mássalhangzók . . . ' 4

54 57 59 62 62

Hátratett mássalhangzók Áttételes mássalhangzók II. Stákat*. A gyStíSkríK. A gyökök fogalma . . . . Elront vagy elavult törzsek . . . A gyökök nemződése nyelvűnkben . . A gyökök módosulatai . . . A z egyenlőhangú (homonym) gyökökről . Önhangzóval kezdődő gyökök és gyökelemek Mássalhangzóval kezdődő gyökök és gyökelemek
A képző fogalma és különbözése a ragtól .

lap. 62 62
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 63 64 65 65 6 9 77

///. Szakon. A nóképtéiröl. Á szóképzés nemei • ' . A z önhangzók mint szóképzők . A mássalhangzóé szóképzők . . Csonkított szókból vagy elvont gyökökből Kisarjadzás által alakúit képzők Némely kétes származása képzők . Szóalkotás öszvetétel által Ikerszók . .

. . . . álló képzők . .

.

.

. . . .

.

.

. . . .

.

.

. . . .

.

.

. . . .

.

. . . . .

.

. . . . .

.

. 12O . 121 . 1 2 3 . 1 2 6 140 . 1 4 5 146 147

. 1 1 9

IV. Stakan. A nóvittonytíó ragokról. Néwiszonyító ragok . . . . . . . . . Helyviszonyftók általán véve . . . . . . . A helynevek ragozásáról . . . . . . . . Helyviszonyító névutók . . . . . . . . A uemélyragokról mint a személynévmások módosított alakjairól . . A siemélynévmások többes száma . . . . . . . Mutatványok a tárgytalan vagyis tárgyra nem matató igék személyragozásából Mutatványok a tárgymutató igealak személyragozásából . . . Mutatványok az ü-es igék személyragozásából . . • . . A névszók birtokragozásáról . . . . . . . A személynévmások birtokragozása . . A személynévmások tárgyeseti és tulajdonító ragozása A névmódosítók és névutók személyragozása .
Birtokos é, tí és ék

. . .

. . .

. . .

. . .

.

. . . . . . . . . .
.

. . 148 . . 1 4 9 . . 150 _ . 1 5 1 . . 1 5 1 . . 155 . . 156 . . 1 5 8 . . 1 6 0 . » . 160
.

.

.

. . .

. 1 6 2 . 1 6 2 . 1 6 3

.

162

ÉLŐBESZÉD,
Ezen szótár keletkezése; akadémiai utasítás és a szerzők vezérelvei annak készítésében,
Még 1839-ben tett az Akadémia készületeket egy nagy szótár létrehozására, e czélból utasítást dolgoztatván. Az utasítás a tagok számára 1840-ben kinyomatott és a tagok az Akadémia zsebszótára fonalán munkálataikat osztályonként meg is kezdették. Egykét évi tapasztalás az időnként befolyt mutatványok és eléadások nyomán azon meggyőződést kelté, miszerént minden egyes tag saját nyelvtudományi elveiből és készültségéből indulván ki, az egyes czikkek sokszor a legkülönbözőbb és eltérőbb nézeteket tüntetek elé Mely eljárás ha folytattatok, a szótár csupa vegyes nyelvnézeti elemeket tartalmazandó vala. Elhatároztatott tehát 1844-ben, hogy más útra térve, az Akadémia kiválóan két szakfétfit bízzon meg az egésznek elkészítésével. 3 e nagyszerű bizodalommal legkisebb igényünk és befolyásunk nélkül mi tisztelteténk meg. Mi érezve e megbízatás véghetetlen fontosságát s hiányos ismereteinket, aggodalommal, de az ügy Ictesülendése végett, hogy az egyszer általunk bemutatott munkát aztán az egész nemzet vihesse a tökély lehető fokára, minden tőlünk kitelhető áldozatra is készen állva, a választásnak, jobban parancsolatnak hódoltunk. És miután egyszer magunkat elhatároztuk, teljes erőnket és tehetségünket annak végrehajtására fordítók, az általános utasításon kivül különösen még azon meghagyást is nyervén, hogy kettőnk közötti vélemény különbség esetében, az egyes tárgyat eldöntés végett a nyelvtudományi osztály elébe terjeszszük. De amire szükség egyszer sem vala. 8 hogy az Akadémia sőt az egész olvasó közönség a munka belső minőségéről is tudomást szerezhessen, magunktól is számos mutatványokat közlöttünk és független eléadásokat tartottunk, mintegy kikémlelendök illetékes férfiak nézeteit; és amik nagyobb részben mind az Akadémia mind a közönség helyeslését megnyerték vala, azokat követtük a további munkálatokban. De maga az Akadémia is azon kivül, hogy évenkinti bizottságok utján tudomást kívánt szerezni a munkálatok eléhaladásáról, több izben különösen az iránt is küldött ki kebeléből szakférfiakat, — mint alább elé fog adatni — hogy a dolgozatokat belső tartalmukban és minöségökben is megvizsgálva, illetőleg vitatva ez iránt is tegyenek jelentést az Akadémiának. így készült el 1844-től kezdve és csupán a politikai zavarok éréi alatt megszakadva, 1861-dik évnek mintegy közepéig az egész szótár, s tett jelentésünkre a nyomtatás azonnal megkezdetett. Ennyi év lefolyta alatt kétségen kívül változbatának egyben-másban nemcsak a mi nézeteink, de a tudományok némely egyes szakmái, tételei is, melyekre vonatkozás fordulhat elé munkálatunkban, módosulatokon menetének által. És noha nyomdába adás előtt még egyszer keresztülfutjuk az egyes czikkeket s hirtelelenében kiigazítjuk és pótoljuk a nézetünk változtával vagy tágasbultával kiigazitandókat és pótolandókat; de annyira még sem dolgozhatjuk újra, mint nagyobb tökély elérhetése végett kívánatos volna; különben még egyszer 15 év kivántatnék átdolgozásához, s ekkor alkalmasint újból kellene ez eljárást ismételnünk. Aztán nem is tudhatunk mindent, mert, miként az írás mondja : bennünk is csak rész szerént vagyon az ismeret. Adjuk tehát dolgozatainkat úgy, mint a mondott körülmények között adhatjuk, legfőbb igyekezetünket arra fordítván, hogy azok mi hamarább világot lássanak. Az Akadémia sőt az egész nemzet dolga aztán — amire nézve már is hol gáncsolólag, hol méltánylólag nagy

részvét és igy minden tekintetben örvendetes jelenségek mutatkoznak — azokba bele tekinteni, a hiányokat annak helyén és idején kipótoltatni, a hibákat kiigazittatni s ekképen — talán egy pótlékkötetben — azokra a koronát is föltétetni. Azonban, hogy akár eljárásunk kellőleg méltányoltathassék, akár a hiányok és hibák alaposabban eltávolíttathassanak, szükséges itt egy élőbeszéd alakjában elterjesztenünk: L Az eredeti utasítást, későbbi előterjesztések és vizsgálatokra következett jóváhagyásokkal vagy útbaigazításokkal együtt; II. Részletesb igazolását azon elveknek, illetőleg eljárási módoknak, melyeket a munkálatok folytán az általános utasítások nyomán szem előtt tartónk ; ÜL Dolgozatunk rendszerét egy egészben, mely a szótár egyes czikkeinek készítenél vezérfonalul szolgál vala.

ELSŐ RÉSZ.
A nagy magyar szótár belső elrendelésének s raiképeni kidolgoztatásának terve. Utasításul a magyar Tudóstársaság tagjainak. 1840.
Előszó. E terv első része, gróf Teleki József akadémiai elnöknek, alapul elfogadott, koszorús munkája (Egy tökéletes magyar szótár elrendeltetne, készítése módja. Pest], 1821.) után készítve, előleges tudomásul a tagok számára, 1834. kinyomatqtt. Azóta annyira haladván az előkészületek, hogy mag.i a kidolgozás is már munkába vétethetnék; e terv, 1839-dik évben, a kis gyűlésekben még egyszer átnézetett, nagyobb világosság okáért helyenként példákkal toldatott meg, itt-ott a kifejezések határozottabban ejtettek; a VH-d. nagy gyűlés határozata a szótár miképeni dolgoztatásáról, valamint a Vörösmarty Mihály nyelvtudományosztályi megbízott rendes tag példány-czikkelyei, miképen azok, a kis gyűlésekben! szoros vizsgálat után, el lőnek fogadva, hozzá kapcsoltattak: a mind ezek együtt, utasításul a tagok számára, a X-d. nagy gyűlés rendeletéből, ezennel kibocsáttatnak, Pesten, a kit gyűltem június 30.1840. D. SCHEDEL FERENCZ titoknok.

I. A nagy magyar szótár belső elrendeléséről. L uakMi. A uótir képxete.
Tökéletes nagy szótárnak a nyelv gyermekkora, előmenetele, virágzása s megromlásának philosophiai történeteit kell magában foglalnia; ebből következik, hogy ily nemű szótárakban puszta előadással megelégedni nem lehet, hanem megkivántatik, hogy minden szónak eredete lehetőleg kimutattassék, változásának, vagy talán hanyatlásának kora és okai kifejtessenek. E szerint a szótárdolgozó a nyelvbeli szóknak történetirója, s mint ilyennek soha okosdásból történeti adatokat merítenie, sem valamely szónak jelen divatját elmagyarázni s megváltoztatnia nem szabad; jövendőre pedig másithataüan törvények színe alatt javaslatokat adni épen veszedelmes. Az ily önkény szerint dolgozott szótár csak akadályára lehetne a nyelv haladásának s kifejlődésének. A magyar szótár alkotásának, nyelvünk természete szerint, némely főbb szabályokat kivéve, különbözének kell lenni minden egyéb nyelvek szótárainak alkatától, valamint az eddig készült magyar szókönyvekétol is. Végre mivel e szótárban idegen nyelv nem vétethetik segédül, minden egyes szóról el kell mondani mind azt, mit róla nyelvtudósnak tudnia lehet, és kell a kívánt felvilágosítás csak ott maradhatván el, hol azt a dolog természete, vagy nyelvünk ha tározatlan állapotja nem engedé. A szótár létreszei következők: a) A nyelvbeli egyes szók.

a helyes alkotásuak. hogy némelyek ezek közöl csak kénytelenségböl vétettek fel. templom. melyeket a köz szokás kelendőkké tett. nemzetek. előfordulnak. sem jobb irók munkáiban elő nem fordulnak. Az új szók közöl felvétessenek mind azok. o. A szótárban mindazáltal az egyes szóknál megjegyeztessék. városok. Szóképzinnktt s szór againkat. Pázmán. de e szerint igen sok haszontalan. s nem a többi szók sorában. vagy amelyekre okvetetlen. Családok. a helytelen alkotásuak ellenben. d) Származásuk. mint : philosohia. m. vagy köz divatba jöttek. stb. ha helytelen alkotásuak is. továbbá mely új. lég. melyet kihagyni nem szabad. melyik új. hegyek. szükségünk vagyon. mint a nyelvbeli szók történetíróinak új szókat alkotni. nyelvünk grammaticai alkotásának s a szóeredetnek kimutatására okvetetlen szükégesek.. szakasz. mint : pintér. Sajó. mely tőből. A szótárba tartozó egyes szókról. u. hogy szótárunk minden nyelvek zűrzavarával megterhelhessék. akár ujabbaknál. mert igen sok helytelenül alkotott szó divatozik közönségesen. micsoda alakban vétessenek fel egyes szavaink a szótárba. vidékiek vagy közszokásbeliek s országosak . ó.a beszedőéit köz szokást sem lehet venni kizárólag útmutatóul : mert igen sok jó szavaink a kor viszontagságai vagy szeszélyei miatt elavultak. vagy kézmfibeliek) fölvétessenek mind azok. Bizonyosabb szabályul lehet tenni a következőt : Mind azon szók. melyek classicus irók által használtattak. de köz szokásnak különösen az ideijén szókra nézve nem kell fölötte nagy kiterjedést adni. rendszer. vagy ha kölcsönözöttek is. s beigtatni nem szabod. hanem ezeknek magyarázatiban új szókat javaslatul felhozni megengedtetik. mert ezek azon kivül. hogy ahol a szóeredet kétes. de tííböl is eredhetett. melyek sem divatba nem jöttek. és ugyan a uév a nevező esetben . Megjegyeztetik. eteh. Mi a classicus Írókat illeti. melyek helyes. p. Erre nézve nyelvünknek a nyngotiakétól különböző természete azt hozza magával. Az elavult t vidéki szóknál azoknak haszonvehetőségére kell figyelemmel lennünk » felvennünk mind azokat. Faludi. ha azt nem akarjuk. tulajdonneveik. lényeg . Azonban a helyeién alkotott szók felvételére sem szoríthatjuk magunkat. melyek classicus íróinknál és pedig akár régiebbeknél. vizek. roszúl alkotott szóval terhelnök szótárunkat. Gyöngyösi stb. A műszók közöl (akár tudomány-. s másfelül minden magyar szónak kikutatása nem is oly könnyű mint első tekintetre vélnök. Egyébiránt a szótárdolgozóknak. s átalakítva vannak. mert a tő inkább tompa. vers. ha azok szinte egy betűből állnának is p. akár művészet-. nyelvünk hangejtése szerint módosultak . péld. mivel a szófejtegetésben felvilágosítást adhatnak . mint péld. Hátra van meghatározni. De az írás. B minden köz embertől érthetők. mint péld. általánosan ki legyenek zárva. Pécs stb. melyek vagy eredetiek s köz nyelven forognak. s minden egyes szót különös vizsgálat alá venni. íöets. Azonban a szótár dolgozásában mind ezen pontokat folyvást sem eíőtt kell tartani. mód. pest. hogy nagy részint önállók. ptlsp&kségedelem (Barczaíalvi-Szabótól). apostol stb. állomány. a szótárba felvétessenek. c\ Értelmök tökéletes meghatározása. modor. ha szinte rósz irók által használtatnak is. rím. olyannak jelentessék ki a szótárban is . ad-ó. lény. kápolna. Ön. s tö ált efféle .g b) Azoknak grammaticai tulajdonságaik. ilyen péld. azoknak használása által az új szó bizonyos polgári just nyer. tereny (tenyér értei). mint : magyar. kiirtandók. ha tán csak ideiglen is. megjegyezvén. szinte felveendők . a szótárból kihagyni nem lehet. néhol azonban ajánlólag. országok. azért is efféle szókat a szótárból ki nem szabad hagyni . s a haszontalanok. Az idegen szók közöl tehát csak azokat kell felvennünk. tartományok. valamint azok is. hihetőleg emebből. mint péld. melyek nyelvünkben régen meggyökerezve. m. passió. ellenben írók által is sok helytelen szó használtatik. melyek nyelvünk belső történetire nézve nevezetesek. hogy minden szó físztdtörzsökébent azaz ragatlan állapotjában vétessék fel. régi vagy avult szó. rény. Tulajdonképen tökéletes magyar szótárban minden magyar szónak fel kellene találtatnia . mihelyt helyökbe jó magyar szó alkottatik. a tű hegyes. vidéki vagy elavult szók érdemlik a megtartást s felélesztést. vagy természetének kifejtésére szolgálhatnak. u. n. character stb.. Berztengi ttb. stb. helységek stb. vagy helytelen alkotásuak.

vett vess. a törzsökszókat épen úgy. ugyan is a fölebb mondottak szerint szótárunkban nem csak az úgy nevezett beszédrészek foglalandanak helyett.-j. vizek stb. melyik szó miféle beszédrész. minthogy nagy grammatikánk még nincs.vagy mellék-név-e? cselekvő vagy szenvedő ige-e stb. bárány. abrak. milyen közönséges grammatikai szabályok s mint adassanak elő: a szótár dolgozását eszközlő társaságnak elveitől függ. — mint alább eléjön — a szóelemzést egész terjedelemben. s noha ezeknek általánosabb szabályai inkább grammaticába tartoznának. mert a legtöbb szó. A szók sorozatában a származati bettirend tartassék meg. név-e. hanem a ragok és szőképzok is mindennemű változásaikkal együtt. nevei) minthogy jelentését csak kevésnek tudjuk. hanem annak minden elemeit. lát. o. többes: bárányok. Meg kell tádniillik határozni. a mennyiben magyar elemek léteznek benne. sok idővesztéssel járna.-s. eljárásunk nyomán a múlt idő ragjában eléggé kifejezve lévén: sir-lam. de a szótár is terjedelmében s kiállítási költségeiben czéltalanűl tetemesen nagyobbodnék. a roszat kárhoztatni lehet is. ad. hegyek. fát. nyil-ik. vagy iá i mennyiben kifejezve van (mit sokszor a példák \» kitüntetnek). szék. 2) Ki kell tenni a többes szám ragát is. . o. fdz-ik. nagy részben bizonytalan és önkényes származtatásra adnak vala alkalmat. t.-át.-tam. *) ÜL Szakasz. ctip-Um. a föntebbi szabály megtartása mellett közel két annyira növekedett volna. a mi által nem csak nyelvünk belső alkotásaival ismerkedünk meg. csíp-ek stb. hab.-ot. összegyűjtve leljük szótárunkban. és ugyan a) a főneveknél 1) a szenvedés ragát mindenkor ki kell tenni ekképen : fa. o. Mi által nemcsak hogy az olvasóra nézve a kikcresgetés. faluk. b) Az igéknél szükséges fbijegyezni 1) a jelentő mód jelen idejének első személyét akkor. szenvedő: bárány-t. midőn az igetörzsök vég szótagában í hangzó vagyon.Egyes szóknál. kell is. i. Nyelvünkben a ragozás igen egy. fólvevo'k munkálatunkba s minden egyes származék és összetétel mellett föl vannak jegyezve zárjel között azok elemei tehát gyöke vagy törzsöké is. **) 2) A jelentő mód múlt idejének harmadik.és szabályszerű. hogy az Akadémia jóváhagyásával. még pedig csaknem minden egyes származékra és összetételre nézve. ezeket tehát minden szónál följegyezni szükséges. o. was. minden szó előforduljon szoros betűrendben is. 4) Az *) Ezen pont a kivitelben egy részről véghetetlen sok nehézkességgel járt rolna. A tulajdonnevek pedig (városok. melyekben a tiszta törzsök ik szótaggal van megtoldva. A megjegyzett személyben állítassanak elő azon igék is. új alak fölvétele nem látszék szükségesnek. o. mind az igék ragozása. **) Ez. másodszor a szoros betűrendben. itt előre meghatározni nem lehet. mert merjük állítani. p. hisz tudjuk. vdlf. valahányszor a többes hangzóval. ha szinte meg iá kísértjük a közös forrás megjelölését. mint mindjárt a munka elején: ablak. . egyszer a gyökök illetőleg törzsek után. s azt. az ige a jelentő mód jelen idejének egyes számú harmadik személyében (cselekvő igéknél a határozatlan formában) p. különben pedig a jót javallni. hogy a származott és összetett szók teszik a nagy többséget. Más részről a mi eljárásunk tökéletesen pótolja a szabályt az által. csak történetírói. a gyökerek után tudniillik a származékok következzenek magyarázataikkal. vannak mindazáltal eltérések. o. melyeket szabály alá vonni lehetetlen. A szótárírók azonban itt se felejtsék. első személyei ragát p. néha midőn eltérnek. a kétségesebbeknél a czikk folytán vagy végén még némi fejtegetés kíséretében is. hogy a nyelvnek és szavainak nem alkotói. p. hogy ha például a mostani elrendezés szerént százezer szó vagyis czikk van e szótárban. a szenvedő pedig a nélkül formáltatik. 3) A parancsoló mód egyes számú második személyét. p.(nominativus). mint a származtatás! vagy ragozás! szótagokat. flíz. o. szükséges azoknak grammaticai tulajdonságaikat ismernünk. p. A kétes szarmazatd szók. stb.-öt. üst. vár.-ét stb. magyarázatlanul azonban s hívatkozólag a a magyarázott helyekre. ad-ott. s ezzel is mutattuk ki kételyünket. elemzés nélkül állanak. a származóitok (és alábbi példák szerént az összetettek is) kétszer fordulnak vala elé. 'örül. sír-ok. s minden egyes szónál annyiban. A szók különösebb grammatikai tulajdonainak meghatározása már szorosabban kívántatik. nyelvünk sajátsága mindazáltal a közönségesebb grammaticai törvények felvételét is néha megszenvedi . annál inkább a kétségtelen idegen nyelvből kölcaönzöttek. Hogy szavainkkal helyesen élhessünk. Mert ettől függ mind a nevek. ige-e ? s továbbá -fő. p. A szók grammaticai természetének kifejtése.

mint idea. nagy-óbb. 2) mert a megfelelő idegen szók értelmére s definitiójára ügyelés a magyar értelme meghatározásban könnyen félre vezetheti a szótárírót. élni a magáé-ból. IV. miszerint nem hihetők. a magyar mértéknek szabályai oly egyszerűk s oly kevesek. o. továbbá. s a nevezetesebb változásokat röviden megemlíteni. ami. o. mire nézve eddigi szabályaink nem szólanak. hol nem világos a származás. mond-ana. melyek régiesen szintén írattak * kíséretében is: azhol. deák-.s meghatároznia. mert épen. o. azvagy. ösmer. szakasz. ott a szokás szab törvényt. A melléknév hasonlításai ellenben csak ott tétetnek ki. némi nemű jobb. .óhajtó mód félmúltja s a határtalan mód a na vagy ne. p. p. ott nem szabad annak ellenére a szokáshoz állani. mond-ani. Az egyetlen a betűre é* elemre nézve találhatni aki. amely. aki szókban ugyanazon mutató (a) elem vagyon. az ilyeket is föl kell jegyezni p. Alig tagadhatja valaki. A mi a rendhagyó szókat illeti. haza felé menni. mire szótárírónak ügyelni különben is kötelessége. mint: szép. franczia-magyar. S ha akit. mint nemű nemű. amit írjunk és olvassunk. Mi jelennen is. o. ami. *) A helyesírásra nézve természet szerént az Akadémia legutolsó megállapodása határoz. S azoknak egy szóba összevonása és irása már csak azért is czélszerűnek mutatkozik. és ni ragok elé néha hangzót vesznek. *) Ezenkivttl vannak némely főbb szabályok melyeket szinte szem előtt kell tartani. minthogy az első esetben akár kit. minthogy egy szabályt követnek. A névmások ragozásai szinte helyet foglalandanak a szótárban. annál inkább meggyőződünk Írásmódunk helyességéről. akár akit. tárgyi ragozásnak nincs helye. melyek tárgyesete az nélkül határozatlan igeragozással jár: o* olyan embert ntrtttm és: olyan embert szeretek. A szék értelmének meghatározása. ez az általános szabályt semmikép meg nem gyöngíti. ezek is együvé szoktak íratni. Nem tartozik ide : a ezcrént. miután a magyar szók mértéke fökép az accentusok helyes fölrakásától függ. melyet semmi egyes grammatikai könyv ki nem pótolhat. mely ahol (eléjön mint tudjuk ihol is). a* olyan. o. ki személyt. az ilyen névmásoknál is. mit. senki sem tekinti azon a vagy át elemet névelőnek — artikulusnak. 3) mivel kisebb német-. mely tárgyat jelent. 1) mert ritkán felel meg egyik nyelvbeli szó tökéletesen a másik nyelvbelinek. A szók kimondásának különösebb meghatározása s a poétái mérték följegyzése. hol a szabálytól eltérnek. laquelle szókban épen mellettünk harczol. A nyelv s egyes szavai grammatikai tulajdonainak fejtésében ügyelettel kell lenni a nyelv régiségeire. ismer. mert szavaink kimondását tulajdon betűink legjobban meghatározzák. szótárak különben is fognak készülhetni a magyar nagy szótárból. hol a származás világos. A franczia nyelvből felhozott példa pedig lequel. idegen megfelelő szók által azért ne. kiknek nincs teljes hatalmukban a nyelvérzés). esmer. A hangsúly is az általános népnyelvben az a tagon fekszik. amennnyi stb szikban némi eltérést. Szükség azonban a különböző leírást. vagy csak érinteni a kevesbbé nevezetest. szebb . hogy azt minden szónál különösen följegyezni nem érdemes. mely ige mi ragu nevet vagy névhatározót kivan maga mellé. hogy amely. A szók valódi értelmét s erejét a nagy szótárnak kell legfontosabban el. ott a széphang határoz. ne nézd a kit hanem a mit. de ami előttünk oly világosnak látszott. A szószerkezet általánosabb szabályai szótárban nem adathatnak elő. megemlíteni s az elfogadottnak röviden okát adni. Azonban itt elég kettő közöl csak egyet jegyezni meg. mert itt az a névmás. p. o. Az efféléket tanácsos lesz. A szók helyesírása a társaság nyelvszabályai szerint tartássék. ha ugyan eltérésnek lehet tekinteni az olyast. isten-t félni. mint van egyebeknél pcld. p. rövid példák által felvilágosítani. mégis nem lévén nevek. tartani valami-föl. nagy. ahonnan. hogy felakadásokra adjon alkalmat. vagy viszont. avagy e másokban. minél többet világszerte elfogadott betűk nem létében kívánni nem lehet. melyeket egyes szóknál megtenni szükséges p. A hol sem egyik sem másik nem utasít. hogy megkülönböztethessük a névelős névmásoktól pl. minél többet gondolkodunk e tárgyról e mennél jobban visgíüjuk nyelvünk természetét. A mondottak szerint szótárunkban egy oly teljes és tökéletes grammatikát fogunk bírni. magyar szótárban nem szükségesek. amit mellett több ezer példa között egy tárgyi ragozást találunk (mi mai napon is megtörténik azokon. vannak mindazáltal e részben is oly észrevételek. p. A magyar szók értelme ne idegen megfelelő (a legszükségesebb helyeket kivéve) hanem magyar szók által határoztassék meg. azoknak eltérései elmaradhatatlanul följegyeztessenek. o. édes jobb.

v - V. '''. s amennyire lehet. Á szók vagy gvökök. p. hogy a magyar szók értelme magából a nyelvből fejtessék ki. minden olvasónál feltehetni a szók némi nemű értését. melyekkel p.>. mely nincsen szóképzö által alkotva. rfíág. *) *) £ 82akau az. csaknem lehetetlen a szók való eredetéig feljutni. )•._ Van szó.. tatár...'• . 1) aki ás. melyet a nagy szótár egy kis utasítás által is tökéletessé tehet . azaz. zsidó. A mety szónak többféle értelme divatozik. Ilyen: ásó. hanem: meghúz. török. akár a perzsa. S) szeg. rom. arcz helyett pofa csak aljasb nyelvben használható. philosophia stb. legalább nem használtatnak egy*.•%. : ° . o. és saját szóláso:kat is a magok helyén elő kell adni. 4) szeg. minthogy azt valami közönséges szabályok által meghatároz! épen nem lehet *" •:''. ami alkalomul szolgálhat arra. Ajánltátik tehát.•' ••. '. A u<«iirniaitatÍBróL .és divatosbakat azoűban. Az ily gyökszók vagy "eredetek vagy kölcsönzőitek. o. a hol az lehetséges. melytől a kivitelben némi határozatlansága miatt is eltérve.:. mint »ár-ro«. melyik szó mineműr'előadáshoz tartozik. arab. mint péld. a nevezetesb. mint s miért vitethetett • a többi értelmekre" át. mint péld. és viszont. p. • Szükséges tehát. Íá£v Az ily hason értelinü szók bármi kis különbözésének kijelölése egyenesen a nagy szótárt . mongol. mely értelöéf cijikk összeköttetésben változtatja.''" ' A saószármaztatás könnyen tévedésre s képtelenségekre visz. ^_~- . mert az ős régiség homályában vész el. status. az efféle puszta magyarázatok gyakran a szó teljes értelmét kifejezik.. vagy származékok.•'••. annak elemeiből állítáasék elő. a két vagy több értelmű szót. magyarázatok. noha különösen kiküldetésünkkor főleg csak az értelmezésre val&nk utalva. /.''. ott az kíjelentessék. akár tót. vagy . o. •.jaf jegyeztetnie. híres stb. a költés főbb nemeiben élni nem szabad. ott kétesnek ma• J ' radjon a szótárban is. . hogy a szótárírók a szók értelmét minél sűrűbben példák által is felvilágosítani ügyekezzenek. hogy idővel helyettök magyar szó alkottassék. s új szók alkotására csak a szószármaztatás törvényeiből lehet szabályokat venni.-. . uakMi. hogy: kol a kölcsb'nözéa akár nyelvünkbe.:. limbo circumdat.' ' ' Gyökszónak hivatik az. az által világosodik fel nyelvünk története. deák. az ilyet mind előhordani lehetetlen. hogy ez vagy amazmogyar gyökszó.!••. . Ide tartozik az is.. A származék és Összetett szóknál ki kell jelelni azon elemeket. hol pedig eléggé ki nem mutatható. Már az ily gyökszókról. 2) vas eszköz az ásáshoz. "Hol az ilyen értelem-átvitelekben oly nagy ugrás van.-'. alig mondhatni valamit. mint romladék. De tettük ezt számos eléadások és mutatványok alapján is az Akadémia világos helyeslése . :'. mint az álmokat. az elemzésekbe és hasonlításokba is mélyebben -rakedtünk. jó szánta szerint magyarázván. . tek rokonságából semmikép kimagyarázni nem lehet. noha eredetié a német Platz.. német. 1) secat. Egyébiránt a nagy szótár magyarok számára lévén írva. . Vannak tudniillik aljas tréfás kifejezések. több külön ' szóhaJ? kjell tekinteni. Azonban a szók eredetének'kinyomozásában a kSnnyenhivSség és túlságos kétkedés közi közép utat kell tartani. a dolgot vége határozza.i''" V. lasztött példa.' árafttj p. hogy azt a képze:. kivált ha az valamely jó íróból vétetik. o. hogy jegyeztessék meg.erötetéssel pedig csaknem miáden szót ki lehet a legidegenebb nyelvből is magyarázni. az olasz piazzabórvan véve. vagy körülírások. A kimondás által a betűk gyakran elcseréltetvén.. p. . görög nyelvvel legyenek közösek.. Ilyen szó: szeg. . akár nyelvűnkből világos. o. fel kell venni s megmagyarázni. Ezek eredetéről. A még divatos idegen szókat is. annál meg kell jegyezni. a természeti hang . melyik a saját s legelső'értelent.' 6'—. szí Ágoston szerint: a szók eredetét kiki. mint hibát tanítani. szavaink értelme. s inkább tudatlanságunkat megvallanunk.''"' . a szavak tulajdonainak kijelentései által. > —Néha-az idegen szó nem azon nyelvből jön át. . • '' v '. . és pedig vagy szoros definitio által. végjn ctattan az ostor. •">'•' Az úgynevezett synonytnák'ritkán pgy értelműek.. egyszerűen az jegyeztetvén meg. valamint a példabeszédeket. akár azok a finn.után képzetteket kivéve.'. Etyrtíologiát mindazáltal szótárfrónalc étit aggni nem szabad. magyarázattal kisérni s fejtegetni. piacz.'. . így péld. von cs húz csaknem egy. ez vagy ' ' amaz idegen nyelvvel közös. s még sémi mőndatik : megvonták a haját.* illeti. clavu*. összetételek. Tévedés elhárítására a nagy szótárban ennek is föl • k. melynek tulajdona.•. . 2) valamit beszeg. le-ronf. melyekből összeállottakj hacsak a származás és összetétel könnyen-érthetősége azt szükségtelenné nem teszi. legtanácsosabb ezen szabályt követni. • angulus. A szók értelme meghatározásában sokszor minden körülírásnál többet ér a jól'vá.

havat. A szükségtelen ismétlés a többiek közt mellöztetik az által is. ha a ragozatoknal a törzsököt kihagyván. ragozáskor. de inductiok és abstractiók utján nyert elveken alapuló s némileg a hasonlítás szabályaival is egybekötött elemz jsnek magyar származatú szókban az egész szótáron keresztül vitelére. szóval. Vannak oly tulajdonok. mint alább eléjön. i. olvasható. . vet. veje. valamint a szók különönösebb és csak némely szókkal közös tulajdonit is elégséges egy szónál előadni. ló. Erre nézve azonban inkább csak útmutatást mint szabályokat adhatni. a természeti hang után képzetteket kivéve alig mondhatni valamit. Az előadás rövidsége abban áll. és ugyan 1) Amely szót helyesen meghatározni nem lehet. mit elemezzünk.* Továbbá . Előre bocsátván. mint hibát tanítani. Pedig ennek az értelem meghatározására is végtelen befolyása van. A rövidség háromképen eszközölhető: 1) ha előadásunkat a tehetségig összevonva szerkesztjük. Holmindazáltal a törzsökben. hitet. haszonvehető legyen. 4) A szók meghatározására szükséges tárgyak rendéhez felettébb szorosan ne ragaszkodjunk.VL szakasz. melyet az egyes szók minemüsége megkíván. péld. 3) Hosszas grammatikai vitatkozásokba ne avatkozzunk. £ szakasz elején t. 2) A szók grammatikai tulajdonainak. péld. vagy főbb tulajdonságaikat." Már ha egy részről a gyökszók eredetéről nagy részben alig mondhatunk valamit. más részről a «aArma»ásas és összetétel könnyen érthetősége az elemek kijelölését szükségtelenné teszi: akkor alig maradna. csak a ragokat teszszük ki. A szótári rövidségről Hogy szótárunk megszerezhető. ezeket elég egy helyen elmondani s az olvasót oda utasítani. ha benne semmi fölösleges nincs. szükséges a rövidségre ügyelni. és pedig ilyenképen: mellett. az mondatik: „A szók eredetének kinyomozásában a könnyenhivöség s túlságos kétkedés közt közép utat kell tartani s inkább tudatlanságunkat megváltanunk. derekak. melyekre nézve megkivántatik. akár egy vagy több betűben akár a mértékben változás történik. 3) a többször előforduló szavakat rövidítve nyomatjuk. A származék és összetett szóknál ki kell jelelni azon elemeket. a törzsök egészen kiteendö. derék. hacsak a származás és összetétel könnyenérthetösége azt szükségtelenné nem teszi. bocsát. melyekből összeállóitok. melyek több szavakkal néha azoknak egész osztályával közösek . szükségtelenekkel pedig a szótárt ne terheljük. helyett: hit. hó. ha a grammatikai műszók s egyéb gyakran előforduló szók rövidítve nyomatnak. úgymint a szók teljes összegyűjtéséből. hanem tartsuk magunkat ahhoz. e. A tudományok s mesterségek szavainál néha elég csak azon tudományt vagy mesterséget említeni. sokszor lehetlen. híd. Ez okból határoztak el magánkat az általános. hid-at. s a többieknél arra hivatkozni.Ezek (a gyökszók) eredetéről. továbbá az egyes szók kidolgozásából áll: a társaság nem tartotta szükségesnek ez utóbbit az elsőtől felfüggeszteni. De eléjön igazolása is részünkről azon eljárásnak. az efféle szók egyébiránt is egy különös szótárba tartozván. Igen sok hely kiméltctik meg az által. s ez által helyeslést és az e szerénti munkálkodásra megbízatást nyertünk.' Végül . lovat. mit számos mutatványokban az Akadémia elébe is terjesztettünk. véts. s hogy lajstromuk a magyarázattal együtt a szótár elébe fuggesztesgék. melyhez a szó tartozik. II. hogy az ily összehúzott szók egymástól különbözzenek. ne törekedjünk azt hosszas körülírással elérni. vb'. 2) ha a mondottakat nem ismételjük. A nagy magyar szótár mikéneni dolgoztatásáról. melyet e tekintetben kövcténk vala. vagy különböző értelmeinek felvilágosítására a tehetségig rövid példákkal éljünk. mert ez többnyire nevetséges. htt-et. bocsáss. ugyanis a szók magyarázatához előre hozzá lehet fogni. hogy a nagy szótár írása két külön munkálatból.

melyeknek értelme. Az igy i felolvasott s helybenhagyott munka. ár. S hogy minden most feltünedező követeléseknek megfeleljünk. alkalmaztatott értelemben jönek benne elő. mely a nyelvünkben uralkodó hangosztály szerint a mélyekhez vagyis vastagokhoz tartozik. kellem. melyek ujabb időben. melyek másokkal családi rokonságban állanak. ly. zárt hosszú ezekbon: aara. társaság által kiadott Zsebszótár. minthogy az még talán csak huzamosb idő lefolyta után kezdethetik meg. egy különösen e végre készült jegyzőkönyvbe úgy irassék. Ki levén így minden osztály jutványa írva. az értelem-magyarázat kidolgozása végett. 3. Nyílt hosszú á van ezekben: kár. indulat és szenvedély. tekintettel azonban azon szókra. látno. . Aki osztályrészéből bizonyos számú szót kidolgozott. Ami az így összeszedendő szók szerkesztését illeti. vagy: ijed. A mai írónyelvben is vannak példái az ily felcseréléseknek: álmádat. zs. a 'elen pontbeli határozat szerint intézendő munkálkodásnak minél elébbi megindítását a kis gyüéeekre bízta. *) E dolgozatpéldányok összeköttetésben különben is a föntebb! utasítással legjobban megfelelnek azon mindennemű követelésekre. a mi csak némely vidékek sajátja. Dolgozat-példányok. A felső vármegyék.i rövid a helyett nyílt röviddel élnek. ismét vagy rövid. ny. látna helyett hallani: házo. Mi megtörtük az utat. Hont. Az Akadémia sokkal gyakorlatibb volt utasításaiban. ty. ily egymásra ügyelő figyelmet fognak például kívánni ezek: inger. A vont á hosszú tagot tesz a versmértékben: ad. s a nyílt hosszú d-i fogadta el. mely mindenkor vonással jegyeztetik. borzad slb. gy. lakadalom. egyetértőleg. átvitt. vonással emezt. és száz efféle. tehát mindenkinek alkalma fog nyílni. mint sem két embertől erejök fölötti dolgokat kívánjon. vagy: elme. midőn mar magának a szótárnak egyes füzetei sajtó alól kikerülni kezdettek. az illető osztály tagjai között. J3thar=Bihor. magyar. 4. tár. A munka megjelentével pedig bizonyosan könnyebb lesz annak tökéletesbítése és hálás köszönettel reendi az Akadémia az alapos pótlásokat. vagy módosított. retten. ha utána ugyanazon szóban két mássalhangzó következik : adna. vagy arra várakozzék. öröm. hogy betftrendezéskor azokat elszelni. e kérdésbe a nagy gyűlés nem ereszkedvén. Az írói nyelv s miveltebb beszéd mind ezekből csök a zárt rövid a-t. osztassék fel az. Ugyan ez törvénye minden hangzónak. III. s a magam nálok magám. Dunántúl: haza. *) A.. egyebekkel összevetve határoztathatik csak el lehető legpontosabban. A régieknél Arad=Orod. és igy könnyebben sorozni lehessen. kéj. hogy a magyarázott szók mindenkor kitetszőleg vagy felül magánosán álljanak. lakodalom. harag harag. Ifi az utasításhoz s a példányokhoz tartottak magánkat. akarat. A ez. nem tesznek két mássalhangzót. tud. vannak. de hosszút. okosság. 2. Nógrád stb. vagy hosszú. Bán. valamint a nyílt. és netalán vállalkozó tiszteleti és levelező tagok közt. Munka-egyszerítés végett e jegyzőkönyvnek csak egyik lapja irassék be. erre nézve tétetének. Zárt rövid a von ezekben: harang. igyekezünk rajta tohaladni. hogy betűrendet tartson. kik mind azon czikkelyeket. álmodot. menjenek ennek minden czikkelyén végig az osztályok. kecs. értelem. sz. Az ily felosztás után fenmaradó szók osztassanak fel azután osztálybeli különbség nélkül a rendes. tudományos megkülönböztetéssel fogják kidolgozni. vár. a vonatlan magában mindig rövidet: hamar. A szokás két egymástól alaposan különböző a betűt ismer: zárt és nyíltat A zárt. rémül. hangzó s egyszersmind legelső betű az Abc-ben. cs. amazt vonás nélkül. Vétessék vezérkönyvül a m. azt azonnal felolvashatja vizsgálat végett a kis gyűlésben a nélkül. melyek vagy kizárólag hozzátartozók. hogy nyelvészeti terjedelmesb öamereteivel az ügynek és hazának szolgálhasson. gyönyör. 7Yhany= Tichon. mint fenébb említetett. a zá. amoara. ész. kedvesség. ezekre kettőnknek egész életünk sem lett volna elegendő. elragadtatás. mindenik kurván belőle azon szókat. A zárt rövid a igen rokon a rövid o hangzóval. báj.— 8 — Í 1.

birtokitó és tulajdonító jelentéssel bír. Én. a. Mi. vég gyolcs. Végszó. u. bátrúl. a szók végéhez ragasztatik: máj-a. Származékai: enyém. mint a czikkszó. enyéim. vég posztó. 2) Jelenti Magyarország határvidékét s a határörzőket egyszersmind: Vitézek! mi lehet A kerek föld felett Szebb dolog a végeknél. bátorítás. jelent 1) határt időben és térben: világ vége. bár. vége az életnek. mi nyomositásúl használtatik. * Faluvég. éngemet. Származékai: véges. 3) Bátor. amint ezeket némely vidékek máig is röviden ejtik. Ilyenkor. bátortalan. kötszó gyanánt használtatik ezek helyett: noha. Az. megengedést. 1. Jelent 1) maga erejében. mink. zúz.A. kidolgozandók. s a neveknél: kalpag-a. ám. vagy a h betűnek gyenge leheletét is felveszi: ah! áh! hah! stb. (Ezek külön ismét. az aram eno és ana szavak s a finn én. de változatosság kedvéért. 2 . adt-a. beh édes helyett). ro-v-a. én-től-em stb. KU»Y MÖli*. el is hagyathatik. fajdalmát. tors-a. végetlen. máj. (Balassa. több esetei nincsenek. hi-v-a. amott a! ahon a! Hihetőleg ezen rövid a kapcsoltatott eleinte mutatóul s határozóul a nevek elejéhez is: a vár. minthogy értelmet nem változtat. adni-a. de ekkor inkább a brftorsdgos használtatik. Szokásban vau leginkább a régieknél. ki Salamon s László királyok alatt híres bajnok volt. biztos szavakkal. Em. E névmás hiányos. hol az én egyszer épen. -ét. sőt egész AEAB. fn. &j és v segédbetük. Fichte ellenben az eszméletet az én eredményének tárta s igy az én-t valami felsőbbnek: alanynak. Nyelvtudományilag jelenti az egyes első személyt. ha-v-a. 8tb. de ezt nem mint eredeti. Az ily Tagozatokban : ad-j-a. s ilyenkor mint felkiáltó vagy figyelmeztető hang mind elül. ellentétben a tárgyakkal. s megnyugvást jelent. ana (arab). kalap-j-a. ámbár. sa-v-a.).) Összetételei: Végbél. vár-a. A híres Bátoriak nemzetsége s több helységek emlékeztetnek ezen szó régiségére. a g betűt az erősebb kiejtés adhatta hozzá. Vég. tor-a. Mondatik: én-nek-em. Néha pedig. boszankodást. lelke érzékei s tehetségeinek munkálatai tartoznak közvetlenül. m. vel-em. s a birtokszó rendesen közvetetten a nek ragu szót kíséri vagy előzi. haragot. különben pedig mindenki magát. hihetőleg a késedelmes nyelv hibájából. bot vége. végső. Véghely. 1. Ó. Hibázó eseteit a ragoktól kölcsönözi. bátorságos. Hely. mely az egyes első személyeiben fordul elő. Kant az eszmélet (öntudat) eszméletének nevezte az ént.és igeragozásban többször megjelenik. de elváltozott alakban: em (öm. vagy valamely váratlan esetre foleszmélőnek figyelmét vagy figyelmeztetését. vagy annak birtokát a vastag hangú neveknél (1. helyette engem. mondatik dm-mal is: ámbátor. mind utói tétethetik. mint: vég vászon. csodálkozást. melyhez teste. mely Dunán túl s Erdélyben divatozik. Bél. zúz-a. személyes nm. s ekkor a nek-kel ragasztatott szó oly viszonyban áll egy másikkal. bátortalanság. tors helyett. véghetetlen stb. szenvedő eset: engem. ról-am stb. bég édes. nek-em.) 3) Röfös portékákban valamely egészet. a ház. mentes. szükségtelenül. 2) Veszedelemtől mentet. Nek. merészet. s a nem-én maga (a mi másoknál tárgy) nem egyéb szerinte. L Szó. jóllehet. tehetségében bizót. töl-em. A keleti nyelvekben ugyanazt jelentik a rokon hangú ani (zsidó). éngemet van szokásban. mi talán az én-em-et-böl változott el. utóbb elváltozott alakban (em) s szenvedő raggal (ét) toldva jelenik meg. B&tor. bátorság. a betű jelenti 1) a hirtelen zaj által meglepettnek. mely mindennek alapja s kútfeje. végez. 1) Mint birtokitó megfelel a deák genitivusnak. holott elváltozott alakban végül jelenik meg. 1. Többesét 1. A ! harangoznak. mint birtokkal. harczban s veszélyekben. Származékai: bátran. óm) a név. hasonl. bátorít. s rokon értelmű a ment. -orabb vagy bát-rabb. végezet. -őrt vagy bát-r-at. 2) Jelent mindenféle indulatot és szenvedélyt. saját személyét nevezi én-nek. 3)„ Jelenti az egyes 3-dik személyt az igéknél. kivált költői nyelvben több szók. Beh. munká-j-a. 1. mint az énnek ellentéte. Ily értelemben lett tiszteletneve Opusnak. t. s ilyenkor hangja az indulathoz képest változó. melyek az érzéket s tehetséget mozgásba hozzák. (L. hidvég (itt kidolgozandók). bát-r-ak. s ráhagyást. hanem az ő-böl hangrendesen elváltozott rag: ad-a. névrag. s az én munkásságának eredménye. de többnyire hosszú.

Mér.' pl. a jó fiú atyjának. s mind két esetben vei ragu szót kivan. tolok annyiban elhajló. a ház előtt A birtokszó. alatt. halál-nek. egy értelműnek vehetni a szaladással. összemér (vei) stb. ki is hagyathatik : harangnak lába. a szebb hangzás. Használtatik cselekvöleg is : versenyt fut = versenyez. és ugyan amint egy vagy több a birtokos. felmér. mellett. mérsék. felé. ü-t kivéve) előtte hosszúvá lesz : eke. felveszik a birtokitó nek után a birtokragot. mely szinte távozást jelent: ta-el = tői. de a szokás nak-ra változtatta : pokolnak. gyorsabb s nem oly általános mint a járás. pl. megett. Nyomosítóul felveszi a személyes névmásokat elül is: én-nekem. Kivételt tesznek az érintett közbenvetések : a hazának minden hazafi kivánja virágzását. bizonyos mennyiség vagy súly szerint valamit árulni. jöhetnek közbe : A jó fiú atyjának haragját nem ingerii. Istentől jót várni. eltávozás pontjává teszi. nem mondhatnók : a haza minden hazafi kívánja virágzását Az illető melléknevek közbejövetele nem gátolja a nek kihagyását: a hazának minden fiai. Hy értelemben módosítja továbbá mind azon szók jelentését. és el részecskékből. megmér. pl. te-neked stb. kimér. futtám tájdivat a szokottabb futottam helyett Jelenti 1) embernek vagy állatnak a rendes lépésnél gyorsabb. vagy a megindulás. elébe is tétethetik a nek rágós szónak. névrag. nem ingerii haragját. mérséklet.. fut a leves stb. mázsa stb. a tífl pedig inkább az általános és kul vonaloknál marad. Tuhutum-nek. úgy a ragoknak is vagy egy vagy több birtokuaknak kell lenni: embernek élete. Tuhutumnak. pályát fut = pályáz. fut-ott. mértékletes. k. vagy a haza minden fiai. mérték. embereknek életük . másoknál a nélkül. Félni a haláltól. A rövid hangzó (az i. mértéktelen. itczével mérni a bort. de mihelyt a nek elhagyatott. erőszakosabb haladását. távozása vagy távolsága méretik. sert stb. honnan valaminek eredése. edényből kiömlését. 2) híg testnek mederből. Származékai: mérleg.el. Buda Pesttől 200 ölnyire van. ekétől. fölveszi az egy birtokú személyragokat töl-em töl-ünk től-ed tői-etek töl-e töl-ök A mélyhanguak után tói-rá változik: kár-tói. 6)-hoz mérni. fut-sz. vagyis oly határvonallá. hogy amaz a kútfő. v. A birtokitó nek. A nek hajdan nem változva állott a vastag hangúak után is : pokol-nek.. mérnök. jelent: valamely személyt vagy tárgyat máshoz hasonlítani vagy szabni. az eredés tövévé. nem alhatik a fájdalomtól = fájdalom miatt: nem hit a szemétől = szeme miatt. ezek is elvesztik ragaikat: a háznak eló'tte. mértékletlen. u. cs. 4) a súlynak : mérni valamely testet. 3) meghatározását a mennyiségnek s ekkor vei ragot kivan. . halálnak. vagy harang lába . kertemnek helyett 2) Mint tulajdonító megfelel a nek a deák dativusnak. 2) időben : ahhoz méri az időt. A független névhatározók is : előtt. az egyes és többes szám mind a három személyeinek tulajdonító esetévé válik: nek-em nek-ünk nek-ed nektek nek-i(ie) nek-ik(iök) Mondatik nyújtva is : nékem stb. ha oka volna is az ellenmondásra. emez az alap eszméjét kapcsolja a nevek értelméhez. A birtokszó nek után a harmadik személynek birtokragait veszi fel. hiányjellel némelyeknél. Összetételei: bemér. A szót. mér-sz. TŐI. emberek élete. mintha mondanék : tova. hozzá stb. de ily esetben a nek-et nem lehet kihagyni: nem mondhatni tehát: gyümölcse kertem. mely törvénytől azonban a nyelvünkben uralkodó gazdálkodás. hány font. kevesb a rohanásnál. de a köz szokás is eltérni szabadságot adván. bort mérni. mértéklet. mindnyájan Ádámtól eredünk. 5) árnak. — mér-t Jelenti 1) meghatározását a távolságnak és aránynak térben. Összetettnek hitszik a ta (honnan to-va s tá-vol erednek) vagy tő. vagy a jó fiú atyjának nem ingerii haragját. de sajátabbal. Fut. sok fától (fa miatt) az erdőt Rokon értelmű a bSl és ról ragokkal. pl. mérsékel. így mondhatni: embereknek élete. honnan jónak vagy rosznak eredését várjuk vagy rettegjük. pl.— 10 — mondás is. melyhez ragasztatik. sert. s felvevén a birtokragokat. — Használtatik a miatt helyett is! pl.

futtat. hol az a magyarázandó szó értelmileg bővebb felvilágosítására élesebb és szabatosabb meghatározására szolgál. egyéb módjait s időit a vV gyökből veszi » közbevetésével vagy a nélkül. öszveromlik. nem zárván ki abból semmit. áron szerzését jelenti. romolsz. az Akadémia által egy oly. kifut. a szószármaztatást és nyelvhasonlítást és a dolog természeténél fogva csak egy részből fog állani. német. miután a legnehezebb részek még hátra vannak. befut. aljasodást: romlik a nép. Ezek szerint e szótár a nyelvet annak -nyelvtani és lexicographiai jelen állapotja szerint adván vissza. fökép pedig az igéknek értelme különböző mondatokban sokfélckép módosul. stb. pusztulását. 223—225. mellőzni fogja annak belső történetét. éhez járulván az t'k. Ered e szóból: rom. 1844. futamat. romlói. (szokatlan). az magyar nyelven készítendő. romlom. A szerkesztő s vizsgáló lesznek kezesek a TárSí* . mik bármely tekintetben magokat ajánlják. mint a melyekhez még a szükséges előkészületek nincsenek együtt. hiányos és rendhagyó cs. romladozik. E munkával a Társaság által a maga kebeléből választandó szerkeszti) fog megbizatni. veszeaz stb. romoltok. A nyelvtani részt illetőleg feljegyzendö minden szónak. és deák.és müszótárain kívül tekintélyesb szó. mik ismét példák által legjobban kitüntethetők. mi nyelvtanilag helyesen készült s bár mely ágún az életnek és tudománynak él és használtatik. lesz öszvehuzva romlik. kengyelfutó. Értés. hasonlító és nyelvtörténeti. végre a szókötési tulajdonságok is. elfut. végy. futó. k. mely vonatlanul szokottabb a többi személyekben stb. Kondik. a szóanyag pedig a Társaság zseb-. leromlik. futás. ide fordítandók a nagy szótár részére készült é* kétzitendő értelmezési dolgozatok. lófuttatás. vagy más nyelvű szó csak akkor és ott feljegyzendö. romolnak. romlótok. mely beszédrészhez tartozása. nem különben.— 11 — Öszvetételei: elmefuttatás. nyelvnek egyetemes szókincsét magában foglalja. de jeles müvekben előforduló kifejezései is. megromlik. romiunk. vagy romolt. s lesz hangváltozással rom-ol. tatás stb. és saját árnyéklatokat vészen fel. Magát a kétzitésmódját illetőleg. és cs. Minthogy pedig számos szóknak. a nyelvfejlödése folytával értdmoket. dec. sőt példabeszédek is : mikhez Kresznerics és Dugonics munkáiban bő anyagot tahiihatni. a szív. de az életben vagy egy és más tudomány körben felkapott szók is felveendők. megfutamodik. mely a m. L). akár az értelmezési hibásságot. valamely dolognak elfoglalását.és tankönyveinkből lesz öszveszedendö. ve-end stb. Akad. múlt 3-d személy : romlott. 2) A parancsoló mód 2-dik sz. megfut. szokott mondatok és szólásformák. romolunk. mik az általános paradigmáktól eltérnek. valamint a tájszók közöl mind azok. ve-v-ém. Öszvetételei: elromlik. romladékony. 16-án. megemlitendök továbbá a szóknak mind azon sajátságai. vagy általvíve. romlottság. vagy : romolok. Származékai: romladék. csupán értelmező szótár fog kiadatni. megjegyezvén azonban az ilyeneknél mindig. Felveendők ezeken kívül az újra felélesztett régi szók is. változtatott szóknak régibb értelniök. táj. romlott. A nagy szótár hirtelen el nem készülhetvén. romlékony. VMX. romlanak. sőt egyes Íróknak bár nem helyeslendő. futamodás. Heg a nem lelyeten képzett. A szerkesztő köteles dolgozását időnként egy szinte a Társasáé által választandó vizsgálóval közölni. futós. k. Csak jelentömód jelen ideje van : veszek. fut- Nagygyfllési határozat 1844. Mi az értelmezést illeti. futaioatnyi. Jelenti 1) valamely testnek bontakozását. mi által e szótár gyakorlati használatossága nevekedtével egyszersmind a iiyelvtisztitására is üdvös hatást fog gyakorolni. vagy erkölcsi megfogyatkozást. de különben is az értelmezés a maga általánosságában nem lévén mindenkor képes elég élesen festeni a szó lényegét: a szükséghez képest példák is fognak az értelmezéshez adatni. Származékai : futamik. Végre felveendők egész kiterjedésükben a ragok és képzők minden lehető viszonyaikban. akár a képzési. aljasodását: 2) jelent szellemi. hozzá járul az el szóképzö. úgymint a származtató. romol. kivévén összetételeket. (M.

hol a szók rokonsága más. E javaslatban az osztály megnyugodván. az elébbi betűk sorában álló szókra vezetett vissza. hogy ők túl menvén az utasításon. s ennek felderítésére. köz helyeslést nyervén. melyből kitűnt. a fenforgó kérdés eldöntése a kisgyülést illeti. Eötvös József. melyek több-kevesebb nyelvészek által s nem minden ok nélkül. mely a szók kime~Htő értelmezését." ÍL Kivonat az 1801. mely kibővítése a tervnek.724 kisebb-nagyobb czikket foglal s a szerző jelenleg az egésznek ötödik hetedében munkálkodik. L Kivonat az 1847-diki Értesítőből. mely rész mintegy 8000 czikket foglal magában. melyszerént a munka 1861. (A nyelv. e részben 10.és széptudd. s az egészet így folytatandják. osztálya számára). lapon : „Olvastatott b. óvatosan tárgyaltassanak és hódtítassanak a magyar nyelv eredeti birtokául. évi osztályülésekben történt. a nagy gyűlésnek is bejelentetni rendelte. miszerént leginkább a tudva. s egyszersmind részét teendi a majdan elkészülendő Nagy Szótárnak. az osztálynak teljes helybenhagyásával. sőt kettőzött élénkséggel foly. Továbbá. hanem az utóbb bővített terv szerint a szófejtő és nyelvhasonlító elem is jóformán szerepel. az a két szerkesztőnek figyelmébe ajánltatott" HL Kivonat az 1853-diki Értesítőből. alapossággal. a nyelvhasonlítás pedig a rokon hangú és értelmű szók egymásmelleit elsorolására szorittassék: kivévén. nevezetesen a műszók értelmezése és minden új képzésű szó az illető osztálylyal helybenhagyás végett közöltetik. s ez leend az első valóban akadémiai magyar szótár." . 8. amaz mint a nagy szótár szerkesztője. Kisgyűlés nov. Hogy a Társaságnak nyelvtani kifejezett elvei mindkettösökre nézve kötelezők. hol szükségesnek látszik a szók más nyelvekkeli egybehasonlÜdsdba is bocsátkoztak. hogy továbbá e rész is minőségileg azon gonddal. miáltal a nagy szótár nemcsak értelmező.. (A nyelvtudományi osztály részére). 4-től e hó végéig a Kanétól czikktől Afeggörbeszf czikkig haladt. 298. melyet a társaság szerző előadásaiból már ismer. hogy az idők. Az első dolgozatok felolvasása az 1846. ez mint annak ellenőrző vizsgálója bejelentették. e munkát magáénak fogja vallhatni. lapon : „Olvastatott a nagy szótári munkálatok mibenléte iránt kiküldött választmány (Hun&lvy Pál. Balogh Pál és Toldy Ferencz bizottmány! jelentésűk a nagyszótári munkálatok mibenlétéről. hogy e szerént közös munkával az eddig már elvégzett betűket kipótolandják. idegeneknek tartatnak. s a kétesen idegen szók. azt. miután több rendbeli. Mátray Gábor. a mondottakból magában következik. méltánylata mellett. lapon : „Czuczor G-. 24. Értesítőből. Az ülés kedvesen vevén a szerkesztők e dicséretes buzgóságát. Toldy Ferencz) tudósítása az osztályhoz. hol az egyik vagy másik nyelvből vétel nagyobbkisebb bizonyossággal állíttathatik. hogy az utolsó tudósítás ólta a szótár a Hézag szótól a Ka-ig haladt elő. Osztályok és kisgyülés mindenben tartoznak a szerkesztő és ellenőrző vizsgálónak segedelmére lenni. nov. kinyilatkoztató a két megbízott tag. úgy a nyelvtani és szókötési viszonyok eléadását kívánja csak. Öszves kis gyűlés január 31-dikén 10. A Társaság ilynemü szellemi. melynél fogva feladásuknál teljesb és tökéletesb munkát adni vállalkoznak. sőt hogy ott. Kisgyülés febr. hanem szónyomozó és öszvehasonlító is leszen. a munkának az utasítás szellemében és formái szerint szorgalmatos és lelkiismeretes elkészüléseért. beható és kiterjedt nyelvismerettel készült. ezek is bővebb kifejtést nyertek. hogy azokban már nemcsak az értelmező. organicus és anyagi hozzájárulta mellett. ha pedig valamely tárgyra nézve a szerkesztő s vizsgáló meg nem egyezhetnének. Pótlék-utasítások. Ugyanez évben a XVH nagygyűlés a kis gyűlés javaslatára a csupán szoros-tudománybeli használatban levő műszókat a nagy szótárból kirekesztetni határozta. 8. ekkép dolgozott szóczikk felolvastatott. az etimológiát is fel kezdek venni a munkába. iltetóleg jóváhagyások. s a megbízott férfiak közbejött viszonyai által többször megszakadt munkálat sept 1-től ismét rendesen. és Fogarasi J. Mi az etymologiai és nyelvhasonlítási fejtegetéseknek netán szabandó határokat illeti: hosszas tanácskozás után úgy nyilatkozott a választmány.— 12 — saság előtt.

reményli egyébiránt. szláv. 1-töl f. Ez a szónak egyéni önálló mivoltát illeti. E végre mindenek előtt a nyelv belső forrásait. nem. vagy egyszerű cseivkvést. népdalokra.ffldijQov. mely a munkálat eléhaladáááról vala jelentést teendő. Kivonat az 1854-diki Értesítőből. nem. korról korra által. Az „értelmező szótár" fogalmához tartozik. kimen stb.— 13 — IV. Az ily határozott tárgyakra vonatkozó szók tulajdon értelme minden nyelvben egyezik. hogy a német fríí/ts"ii-bol származott. hand. mint megbízott munkatársa a szótárszerkesztőnek. sőt az idep-n/olüsto'kömö't is legott érti a nélkül. a szótárírással szoros kapcsolatban lévő nyelvnyomozó munkásságnak. 35. Különben több újabb czikkek figyelmes átnézést meggyőzte a bizottmányt afelől. (A nyelvtudományi osztály részére). s tisztában lehetünk vtle a nélkül. melyet elménkben eléidéz. melyeket a munka folytában az általános utasítások nyomán is követtünk. lapon : „Olvastatott b. növényi. vagy csak gyanítaná is. lat. A szók értelmezető. &#. 6. ellenben az éjomét. szláv. Balogh Pál és Toldy Ferencz megbízott t és rr. vagyis 1853-diki febr. már csak bizonyos vidéken isineretes. a miknek tárgyalása a szótárra magára csak a legnagyobb hasznú lehet. évi január végéig a „Meggörbeszt" szótól az „Öröm" czikkszóig haladott elő. s nem terjeszkedik tovább. e rész 04<X) czikkböl állván. mint azon eszmeképre. akár idegennel hasonlítanék öszve. pl. kéz. nem.latin ferrum. L Szakuz. Eötvös József. Midőn tehát valamely szónak — legyen az sajátunk. illetőleg eljárási módoknak. népmesékre. a munka az ö részéről is ezentúl gyorsabban haladand. zelezo . stein. vcu. példabeszédekre. különös figyelemmel lévén a közmondatokra. ruka . hell. ií&Of. melyszerint az a múlt évi vizsgálat. úgy hogy míg egyfelül a hasonlító résznek nagyobb kiterjedés és beljebbható munkásság. mint az állati testnek köz ismereti! alkatrésze. ha az illető tárgynak sajátságait úgy leírja. hogy azt minden egyébtől meg lehessen különböztetni. tt jelentése a nagy szótár mibenlétéről. tehát érvhuezésök is ugyanazon körülírás áltál eszközölhető. részint azon. hogy a szók érteményét minél szabatosabban körülírva meghatározza. Továbbá. mind ószerü vagy elavult. dajkanyelvre. miután az akadémiai nyelvtudományi mozgalmak szükségkép hatottak a dolgozókra. Az osztály e jelentések után az ügy mibenlétére nézve teljesen megnyugodott" Ezeken kivül évenként küldött ki az Akadémia bizottságot. az értelmezés szabatos és világos lehet. mely a folytonos munkálkodás következtében is fogta el a múlt évben a szorgalmas szerzőt. midőn a szó bizonyos érzék által felfogható tapasztalati tárgyat jelont. hell. manus. fílo. hogy szerző ernyedetl>-ii gonddal és lelkesedéssel folytatja müvét — Ezekhez Fogarasi János rt. melyekben bizonyos kifejezések és formák mintegy megcsontosulva változatlanul szállnak szájról szájra. vagy különféle eszközök. pl. azt közvetlenül és határozottan a belső nyelvszokás mondja meg. szláv. müvek nevei. úgy másfélül nagyobb óvatosság is jutott. jelentette. a/<•/'. közös. vagyis amely meghatározás illik rajok az . hogy tudná. mind népies és irodalmi divatát szemügyre kell vennie s fölhasználnia. minden magyar ember előtt világos fogalomkt'-p tűnik fel. ásványi testek. Az ily szókat más n\ elveken is tökéletes szabatossággal vissza lehet adni. hell. eisen. s így kevesebből ugyan egy negyeddel a múlt évi dolgozatnál: de ami részint azon három havi betegeskedésnek tulajdonítandó. vagy kölcsönözött — egyedül elnevezési tárgya van kérdviben. lat lapis. hogy mily magyar szókkal áll családi rokonságban. állapotot jelentő igék stb.. hogy miután a később fölvett szónyoniuzó elem a most átvizsgálás alatt lévő részekben bőven van tárgyalva. MÁSODIK RÉSZ. tősgyökeres magyar létére. ha nem gondol is rá. milyenek az állati. Kis gyűlés febr. melynek gyümölcseit az osztály több kis gyűlési elöaiLiíukban vette. Részletesb igazolása azon elveknek. hogy harmadszor ment ez évben keresztül a munkán a H betűig. mind országos és tájbeli. hogy akár rokonnal. nevezetesen a szók mind mai.

tulajd. erek. mely a lábfejet takarja. pl. síp a) természeti hang. zalánbol stb. durran. sarkat. ért. Hasonlóan a szűr főnév a) =S26V. gucsma. kútfej. melyek érteményei bizonyos idegenekéihez némileg hasonlók ugyan. Mint mértani magasságot jelentővel családi viszonyban állanak : fel. honnan átv. b) valamely kézműnek. gáncza. mely körül a többi forog.— 14 — egyik nyelvben. ugyanazon szóval fejezi ki. csámolyog. tetőzet. mennyiben ezek fölülről alá folynak : Pinkafej.. mely a fejhez képest legalantabb fekszik. nyeregfej. milyek pL csak azon nép körében létező. főpap. s ennélfogva egynemű fogalom alá vonhatók. vagy egészen másnemű szóval adhatók csak vissza. &\ főúr. játékok. kesergő. d) csőalakú nyilas. A tulajdon értemény azon középpont. De vannak minden nyelvben oly sajátnemü szók. csengő hangú érzelemnyilvánítás. baktat = bukdosva bukdácsolva megy. gyakorlatos. s ezek a másod. üldögélhet. s innen ismét átv. főnemes. oszlopfej. Az emberi észjárás valamint a fogalmakat. tarhonya. mintegy biUegve megy. laska. pl. mintegy lesve. melyek képzőiknél fogva több fogalmat rejtenek magukban. lent. b) szőrből vagy szörnemü durva gyapjúból kallott posztókelme. tekereg. hídfő. de minthogy valamely tárgynak másmás jegyei szolgálhatnak haaonlitási alapul. EL Szakasz. csizmasarktól. nevei. dúló. s ellentétesei. kivált származékok. csizmafej. kelekolál. eszközök. melyek valamely népnek saját ismerettárgyait jelentik. alant. csak a középpontival állanak viszonyban. honnan sípol. csatangol. kullog = magát megkunva. ál. csizmaszártól. sátrat. hivatalok. amelyek bizonyos közjegyben egyeznek. milyenek nyelvünkben a tehető. kondul. lábnak felső lapját: lábfej. pákász. mintegy kamós. hogy az átvitt értemények egymással nem. c) ily hangot adó csöves hangszer. mint a nyúl. de nem azonosak. járdogál. mint a zsákmány után szimatoló farkas. fed vagy födél. b) sipító panaszos. pálya fő. magát elhagyva. azaz görbült testtel mendegel. szokások. melyek midőn szót szóval törekesznek visszaadni. a sipoly származékban. vagy eredetileg ott támadt állapotok. kurittol. a valódi érteményt nem képesek szabatos világossággal meghatározni. foglalkozások. vagyis. gondolkodik.vagy mellékértemények. pl. illetőleg származási egymásutánját és rendét eléadni. mintegy legmagasabb polczon álló személy : ház feje. kóriczál. szertartások. melynek L egyik jegye a magos helyzet. és pazar. len. varjúfej stb. pl. úgy azok hangképeit is rokonitani szokta. lassúdon mozog. csákó. melyeknek más nyelvben ugyanannyit mondó másuk nincsen. íábszárt födő csizmatalptól. pl. Átv. b) oly származékok. innen átv. ért caput aninmlis : emberfej. erkölcsi. melyre bizonyos közjegynél fogva mindnyája visszavihető. kóros lik a testen. c) a hasonuemüek (synonymák). kézf«j. holott gyökeikre nézve árnyalatilag különböznek pl. szintén bujálkodásig gazdag. sertepertél. hánykolódik. sunnyog = magát megsúnyva. fej vagy f ő. Ebben áll előnye az értelmező szótárnak a közönséges szótárok fölött. TapokzafS. Zsit vűtS. a híd eleje. ördöglomba stb.. óvatosan. csirái. hanem vagy szélesebb vagy szűkebb jelentésű. gulyás. disznófej. azután következnek az átvitték. érzéki. c) vizek. alattomosan lépdegel. s idegen nyelvre csak körülírva fordíthatók. visszaható. sipog. a természeti mint a mesterségi. kalézol. Ellentéte : alattvaló. pl. míveltető. ugyanazon szónak többféle érteménye. mint a kamasz vagy a mélázó komondor. képes ért társadalmilag vagy erkölcsileg mások fölött. Ilyenek : a) azon szók. borjúfej. zörren. szerszámok stb. belszenvedS igealakok. viseletek. nyavalyák. hogy az idegen is világos fogalmat nyerjen abból. . topán. lófej. Szalaftj. ellentéte az alattiságot jelentő tő. testét öszvehúzva. feje annak a király" (Kisf. gatya. kóborog. csikós. a képesek. vtrébfej. italok. általán a származékigék finom árnyalatai. honnan a sipánícodik vagy sopánkodik. ételek. mulatságok. herticze'. család feje „a nemzetnek teste a nép. Első helyen áÜ a tulajdon értemeny. ért. kammog = tanyán. Ez esetben az értelmezés föladata a rokonértemények észtani öszvefüggését. Előbbi eredetű az anyagi. Ilyenekre nézve az „értelmező" az idegen szótárokban foglalt érteményezéseket átveheti a magáéba. kanyarodik. melyből lett slpít. kóvályog. pl. Marcealto. sípos . kóstál. tyúkver6. mint a szellemi. iratgathat. főbíró. melyeket a hanyagabb nyelvszokás egymással fölcserélve használ. le. honnan a versenyfutás kezdődik. gyakran történik. csavarog. ballag = kényelmesen. láb. csendül. különböztetésül a talpat. BalatonfS. kósternyál. ugyanaz illik a másikban is. folyók eredeti helyét. szélesb ért kiindulási pont. állványos készítménynek tetejét. csatoldl. így különböznek gyökre nézve egymástól ezen hasonló nemüek : barangol. melyeket úgy kell értelmezni. kezeskedik. huszár. lassú léptekkel. koslat. jelenti a) a kéznek. előbbi az b'szszerü (concret) mint az elvont. melyekben nyelvűnk páratlanul. c) ily kelméből varrott ruha. fen.

ért botfej. fejel. mákot. fejes káposzta. „falu fejében nem mindig tanácsos kardot rántani". b) aminek. ért. személyenként. szölüfej. hasító eszköz. ro^y-(ik). Tartalmazó a tartalom helyett. makacs fej. átv. kagymafej. tömör. b) helyettes valami. roz (rozzan gyöke). mely a tejet kifejti. a lábbelinek azon részét csinálja. fejemre fogadok. szegfej stb. rongyolódik. mintegy burkából kifejteni. fejteget származnak. melynek a maga nyelvében családtársa nem volna. latinul explicare. és elvont (régiesen holt) gyök. f elsőség. lemetsz. kemény. mintegy héjából kifejteni. pl. (mely ma ugyan önálló szó. szervezete szolgál érteményezési alapul. munkának mintegy fejét. rr-zint pedig önálló szókból vonatott el. makacsság.— 15 — H. csomótlan. rongyosodik. fejedelem. csak gyökelemnek nevezhető. hogy a fejnék a) magas helyzete b) alakja. ország fölött. mint vágó. ÜL Szakasz. kiválasztani. szőlővessző. legnemesebb rész. pl.fejetlen nép. szeg. átv. rósz fej. értelmű fejet levág. tenmagad ellen. (securis a secando). alakja van : fejes bot. szégyen fejében. a) aminek tulajdon ért. milyen pl. nem félti a fejét. jelenti magát az életet: fejét koezkázMja. emez csak egyszerűen gyök pl. hanem azon fej. embert fejezni. melyekből ismét fióksarjak fakadnak : rombol. rontogat. melynek gyöke nem a caput. romol. rongálás. Innen a . németül awsdrticken. hal. ingyen f éjében. fejeskedik. a) tulajd. <u. sőt kelléke a szócsaládositás. és függenek öszve a szók érteményei! Különösen ama vázlatos érteményezésből kitetszik. mely a lábfejet takarja. ország. azaz személy. romos. mely is : önálló (vagy élő) gyök. de régebben szinte csak elemezett szórész vala). akaratát rászánni. rávetni valamire a fejét =. gnmbnemü. ész. s mennyiben a. fejes szeg. dar-nak töt. jó.gyök' nevezet alatt a magyar oTelrtndományban ennek két faját értjük. fej. egyéniség helyett: szegény fejem ! me misenun! fejedre szóltál. adóitság fejében fizetni. valamint a fejsz f. legfelsőbb hatalmat gyakorló személy valamely nép. egyenként. honnan átv. s rokona a fés feslik. fejetlen gabonaszár. mákfej. fölét elkészíti s bevégzi. fejét vették. mely önálló szó pl. vagy átv. zömök. darabol stb. társadalmi fej nélkül való '. szellemi működések szerveinek székhelye. amazok bizonyos változatlan gyökből vagy törzsből folynak ki. átv. s mintegy tartalmalója átv. ÜL Mint a léleknek. A családi szók egyenes vagy oldalágon rokonok . már részint sajátlagos (nem önálló) gyökökből. alak. rombolás. rokonai i felség. buczkós. tehát az elválasztásra vonatkozó fél. romgál (rongál). romtolan.) c) mint az életszervek központja. állati feje van. Az értelmezés egyik fő segédeszköze. saláta. romlik romt (ront). kiválasztja a tőgyböl. tör stb. melynek nincs többé önállókos haamilata értelme. kinyomni.: elme. fejére halált mondottak. káposztafej. fejetlen bot. rontí. romgy l rongy). vagyis szégyen megváltására. kukoriczafej. rontás. b) befejez = valamely műnek. személyesít valamit: kölcsön fejében adni. kikerülésére. Alig van szó. rotz (önálló) «b. dar darab. födelét. Ettől különbözik a kifejez. fej régiesen fe. ért. fejt. capistrum. illetőleg kedélynek makacs. fejhez hasonló bucziója. barátság. Aaas másképen jyöterf. ajándék. fej önként. Ellentéte fejetlen a) aminek állati feje akármily okból hiányzik b) buczkótlan. Azonban részint mivel az ily szóük ionét lehet tana. emez . mert kifejezni magát vagy valamit = gondolatát vagy valamely eszmét világosan. Ezen alapon értelmezendök a f 'ej származékai is : fejes. c) erkölcsi. rongyos. roncsol. melyből fejlik. Innen a) mint lényeges. csomós. íl. c) a fejbcn'székelö léleknek. fenség. fejtsség. részint mivel gyakran számos egytagú szók vagy szór&iek egymással ismét megegyeznek valamely közös elemben pl. és a fej ige. a rom gyök *) származékai : romi. fejemet ménem rátenni. c) belső lényege. roh (rohad gyöke). fensb'ség. makacskodik. mely mint látjuk. fejez. rongyász stb. gabonát ftjezni. ro»z. melv mintegy képvisel. vál családhoz tartozik. fejetlen káposztatorzsa. akarat. falu fejében = helyett. és képes értemények szétágazva tairmartak. e*. s azokat végelemzésben az illető testrésznek mint szemmel látható tárgynak tulajdon értelmére lehet és kell visszavinni. Második szembeötlő jegye a deréktól különváló. f**. melyekből a többi átv. magát megkötő tulajdonságával bíró: fejes gyermek. azaz átv. roncsos. nwnbolgat. hengerded stb. (közm. romcs (roncs). okos világot fej. gabnafej. Szóosaládosítás. ám cm (amaz. íme igy folynak egymásból. vei. pl. *) Gyök tulajdonképen a szónak azon egytagú elemi része volna. innen f ék = lófejkötő. besxédrészeknek közős eleme : ró. romboló. exprímere. az egész emberi lényeg. szókban. „minden botnak végén a feje". ért.

honnan rombolok. gombolyodik. komp. azaz. pl. pl. görhes. továbbá a h—r alaphangnak. karima. kor. czégér (zeiger). kel. hengerget. gombolyag. hengeredik. gumósodik. iskoláztat. karika. karám. gyüremlik. Az ily rokon szócsaládok egy szónemzetséget képeznek. gurit. azokban). idegen eredőtöket legott elárulják. rombolás. homolít. tör. gumós. « kur. dóm. némelyek szerént csíra (szócsira) a neve. a kostát. s többfelé elágazók. a. gömböly. kaland. e. kalinkó. gömbölyeg. romboló stb. patak. iskolás. aformondor = vormund (ér). gümő. vagy elavult. korlát. kajla. horgas. göm. akkor érteményét a rokon érteményü származékok öszvegéböl vonjuk el. kalincs. domborít. hőm. melyet a magyar nyelyérzés még mindig ért vagy érteni látszik. kalantyú.halad. czégérezés. kajcs. illetőleg képzőkhöz hasonlók. környez. a fentebbiekkel azon g—rt gy—r gyök hanguak. gömbölyít. pl. töredék. ha pedig önállással nem bír. kalandoz (ide-oda jár. hömpölyget. törött. Tudnivaló. tördel. guriga. homolka. gyürke. «. hömpölyög.mind utótagjokra nézve több magyar gyökhöz. dar Btb.— 16 — Az oldalágu rokonok némi saját jegygyei bírnak. körny. hal (. hompol. magyaros képzők által. csömböly. kurtula. karing. de minthogy azokkal érteményi rokonságban nincsenek. gyíír. güm. kereng. henteredik. kerek. domborodik. csombók. a k—l győkhanguak. gombócz. hogy némely családok szaporábbak. döm. és a még lágyabb k—j alaphangnak : kaj. töretlen. czégértelen. pl. továbbá romiad (mint romladik alapja). gömböcz. gtimős. horog. gumó. kalisztál. pl. . csőrnek. de gyökeik vagy törzseik mind bizonyos alaphangban. halaszt* szókban). koinpis. patakos. mennyiben gyökeik alapérteményre nézve más magyar szókkal nem családosithatók. mind alapfogalomban egyeznek. palajbdsz. hömp. S ba a két rendbeliek némelyikének találjuk még egy közös elemét. föntebb ró. görbe. igrecz. 'ó. világot vet s mintegy saját bélyegét üti leányaira. mások kevesebb fajzatuak. csőm. hömb. hengerit. hogy a hóstat = vorstadt. patakú. kajmó. körös. gömbölyít. További azon szó vagy szórész. korong. A szónemzetségek ismét rokonithatók. mely már mint gyök módosalaton ment által és szinte mind önálló szó mind csak elvont szórész lehet. csoma. gömbölyű. mint: hór. domb. csavarog). kerge. formondor. gümösödik. a fajt különböztetök. gombolyodik. kerít. kelekóla. ámbár mind elő. játszó. dömbicz. iskola. o. kelentyü. iskolai. de ezek idegen eredete már onnan is gyanítható. & palajbász = bleiweisz. gum. melyekben a kerekség nemét jelentő alaphangok a k—r. Az idegen nyelvekből kölcsön vett szók egyenes ágon szintén eresztenek családi rajokat. gurba. görnyed. kelekolál. Ha az anyaszó önálló. gomb. pl. törés. görcs. Révaynál még mind a törzs. gomolyit gomolyodik. kar. töredékeny. korcz. dombor. gomboly. döme. íörw-nek vagy különösen ragozásnál WW-nak nevettetik. melyek a kerekdedhez hasonló görbe alakra vagy mozgásra vonatkoznak : gör. ha nem tudnék is. dömsödi. czégéres. gom. czégérez. köröz. homorodik. henterget. pataktalan. mind a gyök radix. csomb. hömböly. csőmbölék. mennyiben alaphangra és érteményre hasonlók. csőm. horpaszt. hömbölyög. patakzik. hóm. homp. körül. csömb. kalézol.). kerül. kom. pataki. norgad. törtet. csömör. gömb. gördül. gurul. gyűrű. kompol. az tgreez = szláv igracz. kalimpáz. különösen hangszeren játszó. kér. stb. csombor. kör. gomoly. péld. rombol (önálló. mert igrati = játszani. melyek a keményebb r helyett lágyabb l-t vesznek föl: kai. henter. henger. homorú. iskolátlan. ennek gyökelem. gwr. kurittol (csavarog. romot (önálló) ős romi (mint romlik alapja). hogy oldalágu rokonaik nincsenek. rőt. dömöczkös. kompoty. tekereg). pl. hén. kajsza. kém. czégérü.

koczka. t. lecsúsztatják rajta. A hasonlításnak különös segédforrásai a táj. növénynem. láb és lép. változattal gSrczine. mennyiben az = tűzön megtöpött. tüves. töpörtyü. valamint általán a hajósok és halászok számos műszavai. zsomboly. mire a síkfoldi magyarnak szüksége nem lévén azt nem ismeri. dndorú. Szakasz. ellenben a szűkebb divatú p'órcz egy gyökről származik a pörgői. akaszt igékben. mint a fölhozott családokban a gömbölyű. más a gombócé. háj stb. melyek öszvesen egy nemet képeznek. szilárdabb alkatrésze. sütésre vonatkozó szűri*. mint a gömb. csap és csép. Öszveaklálni valamit = imígyamúgy öezveakgatni. öf. tornai. mely szerint a rokonhangu és érteményü szókat biznnyos gyökre viszszük vissza. IV. azok elnevezésére külön szókat szükségei. tompor. faeregetésre való hegyoldali öblös lejtő. 2) Némely tájakon a nemi (genericuru) szókat a fajiaktól (specificum) szabatosabban megkülönböztetik. mely nagyjában a víz alatt nyúlik el. dió stb. csádés.— 17 — töm. csadajos. hogy a vele érintkező testekbe akad. szúrásra alkalmas &. s e végre saját szókkal élnek. Innen sarjadzanak ki a fajok. pretium). és aklálni. A részletek ilyetén öszveállitásából kitűnik az alapértemény.és elavult szók. uborba. tombácz. mi annál világosabbá teszi az egyes fajok jelentését. 3 . tomp. s eredetileg csadaj-málé. más a gombolyag. holott a tüvis eredetileg melléknév = tűs. aki másokba beleakadni. ért. illetőleg hegyesen végződő. s hasításra. makk. hol a máiét. pontyé szókkal. Ezen belső hajlítás alatt különösen azt értjük. vál és fél (honnan válaszol és felesel is). tág és vég stb. mely valamennyinek közös jegye. mennyiben egyes vidéknek különös tapasztalati. töpörödött. „Hangrendi párhuzam ezer példában" czimű munkájában. az égrtí'sro. Különösen ezek öszveállitásában kitűnő munkásságot fejtett ki Lugossy József társunk. acies. sokszor pedig e mellett is a gyökben vagy törzsben leginkább csak az önhangzó módosulata (mélyebbre vagy magasbra változása) által állanak elé új vagy módosított fogalmakra új szók. és az akad. a hegyes vidéki magyarság elqtt ismeretlen szó. melynek második érteményét szabatosabban adja a balatonmelléki afct'cs vagy ákics. és fajták. rostja. Rokon vele az éles szélű. pl. Különösen az úgynevezett belső hajlitás. minthogy az akicsnak tulajdonsága. ismeretei lévén. ki általán nagy mestere a családositasnak. áxnr&a akics. tömóttebb. péld. oeiiMe«t. s ez esetekben külhasonlitás és rokonítás nélkül i? tisztában lehetünk velők. Táj. a latin acus tű. dinnye. mint a fentebbi példák mutatják. acutus. leng és láng. pl. Mindezek gyökei vagy egyes részei a deréknyelvben közismeretüek. a kecskeméttájéki pedig vékonyhangon ejtve kürczine.és elavult szók. honnan átv. alfajok. Ilyenek ér (valet) és ár (rolor. kerek alak. *agy is hígabb részeitől elpárlás által megfosztott szeletes. zsomb. gömöri magyarok használják. Amazok csak bizonyos tájakon divatoznak s a deréknyelvbenszokatlanok. 3) Néha a tájnyelv másmás gyökből képezi saját szavait. és pedig 1) melyek tudtunkra bizonyos tájnak saját képezményei. a tövis vagy tüvis a köznyelven jelent tiíféle hegyes szurós kinövésü terményt. valamint a hellén axij hegyéi. matyusföldiesen akaes. belalakulás igen terjedelmes szereppel bír a szóképzéseknél a magyar nyelvben. hosszú vontatókötele. cserjét: tövisbokor. péld. melynek gyöke ak megvan a tűs aiócz. agacs nevekben. Ebben áll a szók belhasonlítása. i. ellenben a Tisza. töpik töpörödik igéktől vette nevét. ttom. axá£m hegyesitem. csak mint származékok vagy öszvetételek egyes tájak sajátai. életnemi stb. midőn legkisebb hangböviilés nélkül. még pedig gyakran igékből nevek és viszont. Mi kezdettől fogva ezen szellemben mnnkálkodánk. Vele csaknem egy időben értekezett e tárgyban egy másik jeles nyelvészünk Ballagi Móricz is. vagyis ergetyü = eregető. valamint a növényismében különböznek fajra nézTC ezen egyneműek : tök. tömb. mogyoró. mint a gombolyag. s mint ilyenek viszonyosán fölvilágosítják egymást. a közösebb divatú töpörtö T. belekötni szeret. így az ergetytft csak a hegyi. hogy a maga nemében más a gomb. azaz kukoriczát takarmányul sűrűén termesztik. s a megállapított belső nyelvszokásból ismerhetők meg. mint a gömböcz. gyakorlati. A csalamádé szót azon vidék lakosai képezték. kik a levágott ftkat a hegyről leeregetik. koczkás szalonna. minél népesebb a család. Duna melléki hajósok alattsága. azaz. melynek tagjai közé számitvák. pl. sásos málétermény. akácziós ember a székelyeknél. s azt az ál gyöktől vagy alap törzstől alabör-nak nevezi. zsombék. mert a pörcz = tűzön pörgőit szalonnaszelet v. különösen annak bökőczéjét is : tttvia ment a lábába. a hegyes tartományban lakó székely a nagy ereszkedőkön váluszabásu fatalpat tesz a kerék alá.

de Csalóközben még hallani: sok esre. a szláv hu6a és huoicska szókban. s ebből ap-ol. szeretetteljes gondoskodásnak. hűvös származott. folnagykodik. iker. rögtön (hevenyében). pun. csókolgatás. megaszás teszi. Ezek között főhelyen áll a tSelem. = tützü. hogy pedig ezen alakok eredetiebbek. az eredmény t i. t i. érint. mig a deréknyelven elváltoztatják pl. ölel. a vei. V. még Molnár A-nél is. vittável. M gyöktől. szokása az ölelgetés. ökieiy. gemini. karol. de még itt-ott él velők a tájszokás. és törzsek. a latin ős és osculum. azokról észszerüleg állíthatjuk. gyuladasra. pl. a topéi. mint: hadnagy. nem mondja: hatóm. így verénk(verünk). mert aki így beszél: magdvó. olu. nál a palóczos'szójáráaokban nem alkalmazkodnak a hangrendhez. Ily tájszók korcs volta abból látszik ki. rekkenS. s valóban elrontja. hitre adják. nál-am nem nél-em. Hasonló észjárás szerint azonosítvák a szó". illetőleg elkoptatja. folnagy = majorosgazda (villicus. Aö6ölygő=hóbolygó. herczegnál. betegnek. vagyis a gyök. rögvel. hitelre. melyről azt véljük. mint: kapável. pOrsedék (pustula = ustula. pl. körmöl. t i. pörgölés. hatolom. melyről eddig azt tartottuk. magává. pl. velem. Ezen érteményben egyezik vele a Szeged tájékán szokásos ajnároz = ápolgat. v. por' ten. regvei szókkal egy eredetű. násznagy. ápol. ajol = szájjal érint. (kettői) vászon. pl. gazdasági lakból álló helység.falu. Tehát a töpörtű elnevezésének alapját az okozat. holott ma megnyújtva ápol = gyöngéd bánásmóddal gondját viseli pl. sü v. melyből hiwes v. régen = csókol. és régente = jusjurandum.kerténk(kertünk) . vállal. és pedig olyan. ugyde a vasvármegyei Őrségben él a népnyelven tíkltt v. mert helylyelkőzzel a deréknyelvben is eléfordul pl.pütpöknál. azaz kettős rokona a kettőt jelentő török iki. a latín ős és ostium. hogy csupán csak valamely idegen rokon nyelvből fejthetni meg. melyből a német Krammel. üdoöz. mely az iker jelentését kézzelfoghatókig fölvilágosítja t i. mely jelent két ág által képzett közt. nem mondja: vóm. melyből értelmezhető afolu v. holott van. szájgyürüt jelentő aj-(ajak)-ból származott. bódi = bőidül. hogy mindkettő a szájnyílást. kert-em-k. Az eddig előadottakból következik. hogy ugyanazon gyöknek kisarjadzásai. azon elemek fejtegetése. hatalmas. a tűz. mezei. tiker. ágas üklüje mely az ágas végén V alakban ketté válik. kivált a ragokban és képzőkben pl. égés. t. s ezekben az én em első személynévmáa rejlik: ver-en-k. s e két szó öszhasonlításábol okszerüleg állíthatni. s a fordított rög. 5) Némely szók és kivált ragok eredeti alakjokat a tájnyelvben tartják meg. = magával. ellenkező esetben a gyökök csak hangra nézve azonosak vagy hasonlók (homonyma) de érteményre egészen másnemtiek. az olvad törzse: olv. hogy a szók helyes érteményezésére szükséges a szóelemzés is. villáé praefectus). ttizü. t i. mert a deréknyelvben is amazok személyragozva vel-em. az iker régiesen hangváltozattal: ökör. Az elavult szók többfélék a) számos gyökök. melyek hogy hajdan önállóan is divatoztak. amely származékok ebben egyeznek. továbbá a tót sktoarek pörcz. Ezek közöl némelyek csak a derékvagy irodalmi nyelvből vesztek ki. származékaikból kitűnik. hatómás. mint: az üdvös. Valamint más részíöl nyilasra vonatkoznak a magyar aj és ajt. vem. a pörcz.— 18 — görhön. ajtó. pörköl. hiedeJmez = hivesít. több folból (majorból). fog valakit v. várnagy. a poros és kurezincr-ét pedig az okozó ok t i. hogy magukkal nem következetesek. mely a tengely alatt kétfelé ágazik. markol. mint. görjesztés. szegénynek. SnkMK. azután a képzők. boldi. honnan szabatosan véve ennek felel meg a latin cremtum (a cremo). gyttsztf. tüzszinre vő- . i. melyből a mai eskü származott. Ellenben a tájejtés a szókat gyakran kivetkőzteti. valamit.' és csók a hellén <nóput és nofuaiof. eredeti alakjaikból. azaz. onnan tűnik ki. pörnye. nyelvel. pl. folnagyság. s ennek gyöke: öl. szájkarimát. azaz esküvel erősített Ígéretre. a hi v. hanem. 4) Néha valamely szűk zugban rejlő tájszó világot vet oly közös szóra. a gyermekeknek. melyből a j-nek szervrokon v-re változtával lett av-ol. hanem. melyben az alapértemény rejlik. ab uro) szókban a por tűzre. szekérrúd üklüje. bánásnak természetes módja. skwarit pörkölni. értelemben elváltozott. nappel. melyek a gyökhöz új-új eszméket kötvén azzal egy szervezetes egészet alkotnak. s ennek "gyöke tid. s jelentése helyett ma már csak amaz divatozik. c) melyek eredeti érteménye átv. bódul. Szóelemiéi. stív a székelyeknél = sógor. A gyökök és származékok legszorosb belviszonyban állanak egymással. pl. égésre. Ezen tájbeli szórontást azért is szemmel kell tartania az értelmezőnek. pl. gyöngéd. üdvözöl torzáé: üdv. = ezen testrészekkel illet. az elavult tiklik (geminatur) igétől. küttyü vászon = kittől v. tehát elemezve = üklS. melyekből a szók alkotvák. b) képzett és öszvetett szók. porzsol. hogy nyelvünkben nincsen családtársa. melyet a közös alapérteményből lehet megismerni. hatémás.

törettí. térdeiét. miszerint. vér. máié (zea mays) Maldivae vagy Maié Dive szigetektől. bSrt bor. tOrtetés. borít. mely állatkáknak közös tulajdonságuk. nem posztóból. csördít. kötet. tengeri köles (müium solis). olvatag.-icta = kis kukorához azaz hengerkéhez hasonló terménye a máléféle növénynek. reszkedni. melyekhez oldalágon rokonok a fér. férgéteg. csőrtől. kötelezés. verö-malacz = sütnivaló. melyekből parázs. törtet. förgetyü. töretlen. melynek gyöke. hogy geríncztelen gyűrűs testeiket öszizegöngyölgetik. verő (fény) égető sütő nap.. Mennyiben valamely gyökből több származék képződik. a határozott fajt (differentia ultima) a közvetlen képző teszi pL ezekben: törés. pörgői. csörren. pl. illetőleg törzse úgy viszony lik a képzővel. melynek fajai az és. kötözködés. hogy az it öszvetett képzöjü áthatok jelentése: olyanná tesz. töredékenység. lankatag. kötöztet. milyenek: féreg. edék által határozódnak meg. porit. kötél. kötvény. töredékeny. vagy levele. hervadni. virgoncz. pendergő. por. burok. kötözködik. És igy az elsönemü képzőben az olyanná tevés. kötögettet. máskép: törökbuza. köthet. zsugorgatjik. vir. por. étien. ért kötekedik. kötő. fordít. kukacz. mert csakugyan tengeri szigetekről származik. olyanná. t-örö* eredtek. milyenek: pörög. képességet. férgetyu. melyet csak úgy érhetünk el. vagyis amaz határozó. tekerödzők. kukacz = kis kukorodó. forog. az atag. burkol tőelemei: bér. mennyiben közvetlenül a törökök hozták be. parittya. töretItnűí. mint körös alakot vagy keringő mozgást jelentő származékok' gyökei. ingatag. mint faj. portydz. különben is a távolfekvő tengeri vidékekről ide származott állatokat és növényeket így szokta jellegezni a magyar: tengeri nyúl (cuniculus). valamint több hasonszók (synonyma) elemzése is. giliszta. Ezen alapon nyugszik a szófajok. nem selyem3* . kötözhet. köt. pirít. s oldalrokonai azon por. kötögetés. féreg. pörge. ver. herny'ó. mint magiban önálló egyed. ott. pergyó. pir. verőcéé. ét. de más-más körülményről véve pl. forog. és szóseregek meghatározása. = ami lankadni. bőr. kötölödik. tengeri. amilyet a törzs Jelent: sárgul sárgává. kötölődhetik. héja öszvezsugorodik. képes. töredék legközelebbi vagy köznem a tör. mint az öszvetett szó fő részei egymással. a legközelebbi nemet (genus prozimum) az illető gyök vagy törzs. ami közös. s belölök. de ugyanazon vagy rokon alapnézetből indulnak ki pl. köteles. vör. kötény. gornyadó. csörget. kötölődzik. melyek ugyanazon gyökszó körül vagy hátterében mintegy szétsugárzanak. csőr. pereszlén. förgedni természeténél fogva hajlandó. s párhuzamos társa az önhatókat képző. viszkedni. szirma. emez határozandó valami pl. perdülő. kötögethet. melyek bizonyos határozott dolgot jelentenek. fékétől feketévé lesz. penderedö. hogy forgékonyak. fordul. melyek gyakran hangra nézve más-más tőelembttl erednek. veres. a minek bőre. tekéteket (anlage). amilyet a törzsszójelent: sárgít sárgává. kötöz. mint nem. De a képzős szó a családi belviszonyon kivül egy más viszonyban is tekinthető. párocska vadat körülfutkosva fityésző ebfaj. szűkebb. szűr dolmány. tét. mint körös mozgásra vonatkoió származékok gyökei. fiír$g. csörgeteg. mint ősi hazájától. tengeri szőlő (ribes) stb. a másodikban az olyanná levés fogalma rejlik. Ugyanazon úton jövünk rá. olvadni. csörrent. melyet a törzsige fejez ki. készségei azon állapot vagy cselekvés gyakorlására. Ül. mennyiben azon nyelvbeli minden más szótól különbözik. forgató. hernyó = gernyó. s rokona a herwd.- 19 — ütközik. viszket ég. heroatag. dél. förgeteg. az utórész. gugorodó. különböznek tőle a másnemű part pár. végre kwko. fór. De vannak oly azonos értelmű szók is. btir. reszketeg. fór. töret. pondra. pérge. fúr. csörgedni. fór. a forgó. feketít feketévé tesz. golyóként Öszvetekeredő. ftirge. melyekről világos. féreg = testét férget}. por. égető napos szabad égaly (apricum). vtrad. töredékes. hogy az elürész. pl. fordul. tengeri baraczk (malum armeniacum). pereg. t. gugorához hasonló állatka. golyósodé. törötten. i. (elégett vas salakja). átv. kész. s jelentenek hajlamot. törött. melyben a fajok ujabb alfajokat eresztenek : töréses. pondró = bondorodó. kötözés. A szók érteményének helyes meghatározására nem kevésbé szükséges a képzők jelentésének tudása. köttet. pérge (szalonnaféreg) pergő. tágabb fogalmu. csörtölödik. elvonjuk. kötelék. szónemek. lesz. melyekkel szoros viszonyban állanak a belölök származott nevek: kötés. csörög. magái görnyeszteni szokó. Ez a családi belvitzonyra vonatkozik. fordul. vagy szokott Az inductíon alapuló elemzés által vagyunk képesek azon finom árnyalatokat meghatározni. ingadni. ha inductio útján az egy képzőiü szókat ősz vehasonlítjuk. piros. és a körültakarást jelentő bérhe. per. az az. kötelezvény stb. kőtöget. tekeredő kukorához v. fúró. csordul. tördel. eteg-féle melléknevek ad ed képzőjtt önhato törzsigékböl fejlődtek ki. úl. könnyüséget. henatag. pl. giliszta xi golószta. forgat. vir. horgadó. kötelez. kötölődés.

hogy egész nyelveket egész nyelvekkel hasonlítson őszre. síkos. mint. öszvege. kötöz-és = cselekvés. melyek elemeit az illető nyelvből megfejteni nem képes. s a többi közöl mintegy kirínak. vagyis szótári és nyelvtani hasonlatukat öszveállitani. mely által vagy midőn valamit kötözünk. jelenti a határozó fajt. rónaság. síki. itt a hegy (mons) önálló fogalmu valami. a gazdának mint termelőnek vagy birtokosnak viszonya a borral mint saját terményével vagy birtokával. látogathatja} VL Szakasz. Hasonlóan a képzős szóban. fogadás teljesítésére kötelezi magát. mely által az minden más szótól különbözik. egy folytonos terjedelmű egészet képező hegyek sokasága. rónás. mely alá az illető gyök vagy törzs tartozik. Tudnivaló. azon világos okból tetszik ki. akaratoskodtk. hogy a határozó faj ismeretes. együttségi viszonyt jelent. réti. mezősig. folytatás. boros vidék. a szűr öltönynemi elnevezés. pl. nem subaszabásu. hegység = egymással öszvekötetésben álló. hol a dolmány-szabás faji. boros gazda. családi rokonsága. ily értelmezésben fölteszszűk. Hogy ezen eljárásban nem lehet csupán bizonyos nyelvcsaládra szorítkoznia. Melyik nyelvben találunk oly szót. öt ős melléknévképző. hegy-etlen. hogy anyagjukra vagy alakjokra vagy mindkettőre nézve idegen színűek. mind alakját. képződése. melyek három-négy képzőik által egész mondatot rejtenek magukban. Ez által adatokat gyűjt. mert nem talál oly családot. pusztaság. mely által vagy. mezős. Mirenézve a szóhasonlító úgy . a hegyes az és képzöjüekhez: erdős. hurczolkodtk. hanem dolmányforma szürruha. Az értelmező szótárnak nem az a föladata. és. okmány. sokaságot jelent. mert vannak minden nyelvben (ha teljesen elszigetelve nem volt és nincs) oly szók. gyakran. a hegyi az i képzőjüekhez: erdei. ellenkezőleg: dolmányszűr = nem köpönyeg-. hegy-i.— 20 — böl. rángatódzik. vagy épen nem fejezhetők ki pl. melyekből a nyelveknek mind közös anyagát.1 a hegység azon nemüekhez. boros hordó. a gyök vagy törzs jelenti az egyedi fajt. mint állítmányt kell körülírva eléadni. étien pedig oly képzőnemek. hegy-ség. a hordónak mint tartalmazó edénynek együttes viszonya a borral mint tartalmat képező anyaggal. melyekhez a képzős szók több másokkal együtt tartoznak. köí-öz = ismételve. mint kellő mértéken túl ivónak viszonya a borral mint szeszesitallal. rónai. stb. hegy-es. vesd öszve: Hegy. ígéret. boros ember. s kellőleg alkalmazni pl. a képző pedig a nemet. az embernek. pusztai. más nyelvbeli szókkal is öszvehasonlítsa. E körülmény az elemzőt ösztönszerüleg sürgeti. folytonosan. mint ezt az újabb román nyelvek bizonyítják. kötözget-és = cselekvés. oly oldalágat. hanem. s mennyiben a szükség úgy hozza magával. s rokonaikat más nyelvekben kutassa. hanem szükséges más családokra is forditnia figyelmét. vagy több valamit köt. vagyis eredete. mely a boros-nak mind ezen jelentéseit magában foglalná ? Mit mondjunk még az igékről. s a gyökre vagy törzsre viszonyítani pl. pl. í. s eredeti érteményeiket azok nyomán határozza meg. pl. 1. hogy ily szók eredetét. vendégnek. pmztás. akkor a nemet az utolsó mutatja a többi pedig a gyökkel együtt egy törzset képezve. réttelen. midőn valamit kötözgetünk. a dolmány & ruhanemet. Minden szónak van saját egyéni története. Midőn egy a képző. tehát végelemzésben csak azokból fejthetek meg. Az ily szókon a gyakorlottabb elemző hamar észreveszi. a képzők értelmezése körül van azon tehetségre szükségünk. mert ezek annyira belsajátságai a nyelvnek. ez a határozandó legközelebbi nem. hogy az egyes szók érteményét elemzés és a nyelvszokás nyomán meghatározza. síkság. hogy gyakran más nyelven minden árnyalataikkal szabatosan alig. mezőtlen. gyakorlás. tehát az érteínényezésben az illető képző jellentését. Ha valahol. melyhez rokonithassa. síktalan. rónátlan. A szóelemzésben nem ritkán oly szókra bukkan az értelmező. mely minden egyébtől különbözik. pl. idomulása. melyben valaki bizonyos szóadás. mely legszélesb értelemben öszvekSttetési. oklevél. különben ráutalunk. nem vászonból stb. a hegyetlen a hasonnemüekhez: erdődén. pl. s azok szerint a nyelveket családokra osztályozni az általános nyelvészet dolga. valamely vidéknek mint termelőnek birtokviszonya a rajta termő borral. különböztetésül más nemekből. az ős és. erdőség. ha pedig több a képző. vagy nagyobb felvilágosítás végett. mezei. itt a szűr jelenti a kelmefajt. rétség. hanem szürkéiméből való dolmány. Kfllhasonlitás. de más-más árnyalatú módosításokban. vendég. kőtelez-veny. pvsztátlan. melyek más idegentől kölcsönöztettek. a ség. mennyiben ezen képzőnek és több rokonmásainak egyik jelentése: ismétlés. (mely végelemzésben szintén öszvetett). melyet nyelv érzéknek hívunk. csak a magyar észjárása képes fölfogni. mentegetSdzik. melyeket nyelvünkben. melyek képzője ség ság bizonyos nemű terjedelmet. vagy hogy azokat családilag rendszerezze. rétes.

b) a kedélyhangokból képzettek. H. aiubruch (aszúborok). mind szerkezetökre nézve nyelvünkből mintegy kirínak. y«b-ilat. taliga talyige. szttrszabó szurszabov. melyek alapérteményei. Hely állításnak czáfolatát számos szótári czikkeink homlokukon viselik. murmel-n. mit bizonyos nyelvosztály! rendszerhez ragaszkodó némely nyelvészek készakarva mellőznek. 6ő-g. A szláv eredetű. melyeket. katona (lovas) katana. bnj önállóan létezik a magyar bq/-ban. pl. d) igen nagy számmal olyanok. illetőleg hellén. szláv. viudik származékok gyöke. sus-ogás. est. vojvoda (had-. gombkötő gombár. midőn nagyobb fölvilágositás végett oly nyelvbeliekkel is hasonlítjuk. Itt egyszersmind elvileg és gyakorlatilag visszautasítjuk azon ránkfogást. borzas. rid-et. golyó glóbus. mely mint készítmény annak anyagát jelentő Borste-töl (sorté. Hasonlóan a latin-hellén szerkezetű koroná-nak. korlát-bán. román nyelvek ágait. sat/s-en . melyek eredete az ó kor homályában vesz el. vagy átmenöleg érintkezésbe jött idegen népektől kölcsönöztünk. Ennélfogva a magyar értelmezőnek szem előtt kell tartania. de itészeti óvatossággal. jeszt. hadi szerkezethez. sőt valóban megfejteni törekednénk. mint fejet. karika. evés. sőt mellöztetni akarnak. kapitány. tartozók. s általán a kerek alakot jelentő kar. mérték mertik. strázsa őr. harczvesérj gyöke voj. kajmacs camns. csata-. sus-urrus. ispán. és szerkezetök. otecz. keszeg keszega. s csak némileg idomítottunk saját formáinkhoz. polgári. nyersen vettünk által. mézga mezgra. birván yelünk oly közös szókat. Az idegen nyelvekkel közös szók nemei: I. stb. eszik. c) első tzükségüek a társadalmi viszonyokból eleve kifejlettek: pl. ét. vajda. mise. város város. mert a viszony fordítva is áll. melyek illető nyelveikben egyenes és oldalágu családokat képeznek. érsek. templom. mintha mi minden nyeivunkbeli szót a magyarból megfejthetönek tartanánk. a tagadók stb. de ennek gyb'ke bor borz megvan a magyar tüskés borz. megye metya. esuríes. esor. atya. &. De vannak oly szók is. mert itt iá ott is van saját családjok. illetőleg gyökei egyeznek.o-ptat. mesterségekhez. német. röh-ög. de gyökeikre nézve nyelvükben is megvannak. kacz-ag. E nemüek között vannak olyanok is. nutzár. pl. hogy úgy szóljunk. válu valov. tompa stumpf.— 21 — járhatna legbiztosabb úton. Melyek mind elemeikre. a latin bat-uo ütőm . űch-zen. plébános. ide tartoznak a személynévmások. pl. gomUcx K*8dl. vacsora estebéd. melyeknek megfelelő magyar masakat is bírjuk. étel. borosta v. kivált a latin. bélyeg bilyega. ah-itani. Ide tartoznak általán azok. ha hiteles irott adatok nyomán ezen történeti folyamot minél régibb korra visszakisérhetné. gróf. borz. sróf csavar stb. bajlódik. pl. korcz. gomb Knopf. börzenkedik szókban is. melyeket önnyelvökből megfejteni nem képesek. hogy nyelvünk innen vagy onnan kölcsönözte volna. mint: mor-og. kér. a számnevek. pl. bot batina. homlokot kerítő díszjelnek gyöke kor. epulum. aba abba. mennyiben a szóelemzésböl kitűnik. Melyekről bizonyosan nem állíthatjuk. a törököt stb. milyenek csákó. Tehát a szók értelmezésének nem teszünk fölösleges vagy hálátlan szolgálatot. kenőcs kenyácsa. melyek mint kiképzett származékok idegenből vétettek ugyan által. cach-ínnatnr. tüskés szőr) vette nevét. esca. fölöstököm éjomét. milyennek a) a természeti hangokból utánzás által alakultak. a tüske gyanánt fölmerevedö boriad. borséta egy a német fitirsto-vel. s csak képzésben vagy idomulásban módosultak pl. mint a bajnok. «y-ong. f oly flvit. Stephanovics szótára szerint: magyar szerb magyar szerb baktatni baktati. bo-at. milyenek az itt fölvett keresztény valláshoz. ess-en. oltár. kör származékaiban. oA-ajt. melyeket a századok sőt ezer év óta köztünk vagy mellettünk lakó. káplár. társadalmi viszonyokhoz stb. páter. melyek alajtólag (hypothetice) másnemű családhoz tartoznak. Vegyük különösen a szlávfajú szerb nyelvet. megvan & korong. szóval mindazok. püspök. bitang bitanga. éket. miért hoszssabb vitatásra nem tartjuk e tárgyat szükségesnek. esperes. sógor süv. almáríom stb. hogy a szomszéd népek is kölcsönöztek tőlünk. tsekrény. ír Schmier . rounnwr-at.

ütközik. ha minden tájszót az anyai deréknyeívből erőlködnék fejtegetni. az ó és új germán nyelvek. közvetlenül azonegy anyától származtak. hogy a testvér nyelvek között mind az egyes szók anyagára mind azok idomulására nézve még több különbség létezhetik. honnan írott hagyományaink kezdődnek. franczia. melyekkel egy a magyar bot. melyek mind az árja. és Simmer v. botránkozik. ezen képző bizonyos szláv családok sajátja. ütő eszköz. mint ugyanazon deréknyelvhez tartozó tájnyelvek. Midőn tehát a leánynyelv egy részről az illető anyának testét lelkét örökli. battre ütni. vagy ifjú arczvonásait ránczokba zsugorítottak. midőn már kifejlett szervezetben. Végre oly álláspontra juthatnak. lengyel. t i. üt. polgári. Ha már a testvérnyelvek is. szerb stb. mint az anyaiak és leányiak között.— 22 — honnan batvlus változva bacttlut. nálunk a székely. más részről oly tulajdonságokat vesz fel. s idővel annyira átalakulhatnak. néhány század múlva annyira különbözőének a deréknyelvtől mint az újabb románok a latintól. a mátravidéki palócz. melyek nemzedéki leágazása. Mi édes nyelvűnket illeti. milyenek a történelem tanúsága szerint a régi latin. hogy amelyek más-más éghajlati. s az eredeti spica sptna-hoz közelebb állottak. botlik. hogy az ősanyának csak némi alapvonásait lehet észrevenni rajtok. egyes szavai annálinkább elütnek az ős anyáétól. de még a sémi nyelvekben is közösek. ezredévek előtt hasonlóbbak valának egymáshoz ? Legalább ezt sejdíttetik azon nagy számú gyökök sőt származékok is. mennél távolabb esnek tőle utókorra nézve. pl. Miből okszerüleg következik. de e változatok kézzelfogható kulcsát föntartotta a tájejtés. Itt mindenek előtt az a kérdés: mit értünk a rokon nyelvek alatt V Ezen kifejezés „rokon nyelvek" átv. mely fokonként hovatovább máskép idomulván. pl. szintén szenvedett holmi változásokat. ÜL A külhasonlitás legközelebbi nemét teszi a szoros értelemben vett rokon nyelvbéli szók öszhasonlítása. s helylyel-közzel idegen elemeket hasonitván magához. vagy egészen újakat alkotván. növekedésnek. melyen az anyától leágaztak. <Simperl-ből származott Valamint tehát tévedne a szóelemzö. hanem képzők és ragok is vannak az alajtólag külön családu nyelvekben közösek. mlveltségi viszonyok következtében jelenen más-más alakúak. portugál. s külön egyéni önállóságban tűnnek elé ? Mily átalakulásokon eshettek ezek által. a mai franczia épi épine még négy öt századdal ezelőtt espic espine valának. melyeknek egy köz anyától szármázta a történelemből bizonyos. annyira elütnek egymástól. Mennyiben az egyetemes átidomulásnak idő folytával több fokozatai lehetnek. az olasz. s magukat a deréknyelvtől elszigetelve előbb népies könyveikben. A leánynyelveknek. pl. s e szerint 1) legközelebbi rokonok. mint egy ősanya unokáit. botoz. pl. ha úgy szabad szótanunk. minélfogva a nyelvek származási viszonyát az emberi nem leszármazásához hasonlítjuk. hogy ha azt ezen úton tovább fejlődve és terjeszkedve. vagy a szlávcsaládu cseh. utóbb külön irodalomban alkalmaznák. foglalkozási. francz. illetőleg törzse az őskor sötét homályában vesz el ? melyekről csak azon korból vannak írott adataink. Az élő nyelvek. nem a derékmagyarból hanem a német Hacke. folytonos változásnak. s ezekhez rokon az öt. lassan-lassan egy új külön nyelvvé képződik. melyeket az anyaiból megfejteni nem lehet Ugyanez áll a tájnyelvekre is. mint a régi latin leányai. a dunántúli hókony. orosz. A dolog természetéből foly tehát. Ezek oly viszonyban állanak. mind a deréknyelvhez. ez utóbbiakat — hogy a nemzedéki hasonlatnál maradjunk — úgy tekinthetni. Sőt nem csak gyökök. b'Űik. 2) Másodágu rokonságban vannak egymással a testvérnyeloek. korcsosoHAan^V romlásnak vannak kitéve. Alakjának fő változatait a párhuzamossági hangrend okozá. vagy kopásnak. közlekedési. vérkeverési. ha t i. hatszáz év ólta. . laton bot. melyeket mint saját egyéniségükhöz tartozókat se az anyából se a testvérekből megfejteni nem lehet. nem különben tévedne akkor is. Ugyanis a szógyökök jobbára illetetlenttl épen szállottak reánk. mit a képzők és ragok tárgyalásánál részletesen kimutatunk. botol. embryoja a tájnyelv (dialectus). Ha valamely nyelv egyetemes átalakulásnak indult. az ó és új hellén. mielőtt ez álláspontra jutottak? Nem valószinti-e. tehát a leányok is. melyek t i. melyek közöl a két utolsó több tekintetben oly sok anyagi és kivált idomulási sajátsággal bír. hogy lehetnek sőt vannak is a leánynyelvben oly szóanyagok és alakok. a göcseji. melyeket az anyában hiába keresünk. melyen önmagukból elemezhetlenek. mit tartsunk azon nyelvek felől. melyek ősi természetét elkorcsositották. értelmű. mennyiben a képzőket és ragokat a gyökökhöz idomította. vagy a hollandi a köz némettől. mely még ma is több esetben az ősi alakokat használja. mind az altáji. és újabb román. spanyol. vagy elmázolták volna. de nem oly lényegbe vágókat. pl. a dán és su«'d germánfaju nyelvek szki képzőjét a germán isch helyett: danszki = danisch. illír. himmehzki = himmlisch. melyek között anyát és leányt' viszony létezik. mennyiben majd távolabb majd közelebb esnek mind egymáshoz. s eligazítja a nyelvészt. zsombor. hogy az eredetiebb elemek nyomára jöhessen. nem bírjuk a nemzedéki fonalat. ha a leánynyelv minden szavaival ezt akarná tenni. illetőleg fejlődésnek.

pl. s távol sem híven visszaadva olvasunk. vagyis a nyelvhasonlítás. De hogy a magyar nyelvre térjünk. És így egyenes ágon visszamenve nyelvünket csak azon korszakából kezdjük ismerni. oly nyelveken vehetjük észre. ha minden kétkedés nélkül elfogadjuk is. éa uabályai. normannok. magy. Előleg és újra megjegyezzük. hanem vidékkel is történt. Dy szók. grod. hogy szótárirói föladatunk. de alaphangjaik hasonlók. s főképen az alapértemény igazít el. mint hasonlók. melyet kifejez. Ezekhez batonló a latin cel-um. Különben is a nyelvek rendszerezésének és családosításának egyik fóalapja a szóhasonlitás. midőn a magyar nép teljes erejére fejlődve mint polgárilag szervezett tekintélyes nemzet lép föl a történelem mezején. érteményök is egyezik. a) az anyagot vagyis bizonyos hangokból álló alkatrészeit. honnan a származékok : pólyái. Mind három ugyanazon nyelvben is változások és módosulásoknak van alávetve. voia öszveburkolt kéz. pallinm. mint a régi és újabb nyelvek tömkelegében búvárkodni. c) izon fogalmot. ford-it szí. ctr-cus. Hazánkban is. hanem a római birodalom világuralma s a népvándorlások alatt elrománosodott longobardok. vagy hogy a kunok. nem egész nyelvrendszereket és nyelvcsaládokat. velő takarok. revelo kitakarok. melyeket az ősanyában. melyek idegen Íróknál több magyar hangok szokatlansága miatt elferdített alakban fordulnak elé. Sőt bármily messze képesek is fölvinni történetbuváraink a magyarok eredetét . hogy eredetre rokonok. melyek fejlődési fonalát a történelemből. lat. egy másikkal cserélék fel. mint lényegest különböztetünk meg. körülövedzö valamit jelent. úgy véljük. Mellékesen legyen itt észrevéve. melyek e három pontban vagy lagalább alaphangban és érteményben egyeznek. bírjuk. vagy egyéni önállásuknál fogva saját magukból fejtették ki. mert mindegyik takaró. és a tizenkét törvénytáblák nyelve között ? Innen túl a régibb Útin nyelvről keveset tudunk. hogy ősi nyelvöket. minthogy azokat vagy más családbeli nyelvektől kölcsönözték. A szókban általán hármat./ard-in. melyek nyelve rokon sőt azonos. vagy a lat. búr-ok első tekintetre és hallomásra különböznek. mint olyakat. gombócz gdmbtfcz dímbj'cz stb. nem említvén azon rideg szókat. nem csak egyes helységekkel. kör. s a sokkal kevesebb hangjegygyei bíró latin alphabetum által csak tökéletlenül körülírva. Minthogy azonban a többi román nyelvek is ugyanazon forrásból származtak. bul-a. hogy az avarok és hunnok egyenes őseink. Minélfogva sem a nyelvrokonságból vérrokonságot. mert. észszerüleg állíthatjuk rolók. A mai porosz-németek a 17dik szazadban feledték el végképen ősi szláv nyelvöket. gomb gömb. a román nyelvű olaszok. kert. egyszersmind érteménye más árnyalatot kap. nincs egyéb hátra. hanem szókat szókkal öszhasonlitani. komp kompoty. melyeket legrégibb okleveleinkben s a Névtelen Jegyzőnél szórványosan találunk. Ha tehát akármily nyelvekben oly szókra akadunk.— 23 — másodonokait stb. magy. mint testvérek nagyobb részt fölvilágosítják a francziát. ismét a .400 évig) vihetjük vissza. hogy a történelem tanúsága szerint vannak népek. nevezetesen az anyag gyakran nangtanilag módosulva új alakot ölt. pl. azonegy családhoz tartoznak. senki sem fogja tagadni. besenyők. b) az alakot. hrad. holott vérségre nézve más-más törzsnek sarjadékai. a hellén ywp-óff. burkol legközelebbi rokonok. és így egyenes ágon menvén fölfelé a íranczia szók elemzését a latin nyelvnek csak azon koráig (mintegy 2. vagy többi rokonaikban hiába keresünk. mely esetben a hangi viszonyok physiologiai rendszere. pl. ebből írott hagyományokat legfölebb a Xl-dik századtól kezdve bírunk. A szóhasonlitás elé legtöbb nehézséget gördít a hajngok változkodása és idomulása. valamint azokat sem. frankok. VIL SxakaM. keleti románok nem mind a régi latinok sarjai. A<wí-us. Gart-en. Minthogy tehát hiteles történeti adatok hiányában eddigelé nem vagyunk képesek fokonként egy régibb néptörzsig följutni. vagyis az anyag formáját és idomulatait. icráí-i. írott nyelvemlékek után. magy. gallusok. frfZy-a. mert nem bírunk tolok nyelvemlékeket. Hogy ezek hovatovább mindinkább elütöttek az ősanyától. mily különbség létezik a mai Palais Royal. górod. bvldl. utódai. francziák. másfelül nyelvi származásunkat kétségtelenül megállapíthatnék. pl. hogy ezek is. sem viszont vagy ellenkezőleg következtetni józan okoskodással nem lehet A közelebbi vagy faji vérrokonság kimutatására külön történeti okmányok szükségesek. világos tudtunkra. válók stb. szí. A uóhasonlítii elvei. spanyolok. melyből írott adatokat bírunk. tudnivaló dolog. mélytől egyfelül vérségi. s csak árnyalatban különbözők. dákok stb. német Kreis. hogy ezen oldalágak mindegyikében találtatnak oly anyagok és idomulatok. a lat. mondók „nagyobb részt". vagyis érteményt. nem. üort-it. fran. oldalágu rokonaink: e tudomás nyelvészetünkre nézve alig nyújt némi segédforrást. befödő. pl.

semmi köze. mint a többiekre nézve. spanyol diós. mily törzsről származtak. valamint azt sem. Tudniillik épen úgy bánnak az anyai szókkal. Ezen osztályosat értéke a magyar szóhasonlitásra nézve. hogy a magyar faj. ily nyelveknél is tekintetbe kell venni az idegen családokból kölcsönzött elemeket E leánynyelveken azt tapasztaljuk. melyet majd megcsonkítva. a fór ámen ésfur-adék.. m. saját képzési rendszerék. mely a volvo. vagy melyekkel testvéri. ámbár mint származékok saját nyelvök szelleme szerint képződtek. térni. nem mondjuk több. s alapérteményökröl öntudatok volna. árja v. Amely nyelvek nemzedéki fonala pedig az őskor. j a tiszta eget beborítja. Vegyük már a dolgot alkalmazásba.— 24 — _. mint nálunk ismeretesbeket figyelemre veszi. püus. majd öszvevisszahányva saját szerveikhez és izlésökhöz idomítanak a nélkül. Ezekben a szoros ért vett nyelvalkotó érzék és szellem kihalt. hogy némelyek több. végre a megfelelő magyarokat állítjuk : . tehát rokonok." Benfey Tódornak „Griechisches Wurcellexicon" és Eichoffhak „Parallelé des langues" munkájok ntán mintegy 150 szanszkrit gyököt szemeltünk ki. a balatonraelléki hágcsó h. pl. vralaltájiakra stb. Amely nyelvekről hiteles történeti adatok nyomán tudjuk. azután más indoeurópai rokonszókat. ha csak az anyatörzsre. midőn a palócz csillapít helyett etiplagü-ot. „ . hogy az anyanyelv szavaival jobbára'úgy bánnak. nem. semmi viszonya nem volt. Ez alapon a nyelvbuvárok a nyelveket bizonyos családokra osztályozták. hogy ezekkel a magyarnak soha. az olasz dió. hogy gyökeiket és képzőiket épségben hagynák.pölyh. latin. kantus. indoeurópai. hollandi ongeschapen. és családi rokonságuk. s ennélfogva hasonlíthatók. sötét homályában tudomásunkra nézve megszakadt. ha gyökeik egyeznek. Hasonló rokonság van a német ungetchaffen. de gyökre és alapérteményre hasonlók. melyeknek itt is ott is meg van eredeti gyökük. mint a nyelvrontó tájbeszédek az értelmezhetőbb deréknyelvéivel. volva szókkal rokon. hospitale ispita. s helyesen hasonlítja Adelung a német Wolke-t is a latin bulga-hoz. melyekhez magyar gyökök és származékok alaphangra és érteményre hasonlók. mely altáji népekkel van akár egyenes. s szavaikat a magyaréival öszvehasonlitja: ez állításról megfog győződni. hogy itt nem kölcsönzött szókat értünk. Tudnivaló. Hasonlóan egyeznek a lat vellus. Minthogy eddig a történetíróknak nem sikerült hitelesen bebizonyítani. Minden gyök után (magyaros helyesíráshoz és hangoztatáshoz alkalmazva) először annak német jelentését. vagy talán a többiekkel is legalább részben közösek? E kérdésre csak hasonlítás által felelhetni meg. kankó. a per-eszlén és wer ticillum. mások kevesebb pontban hasonlók. lengyel sztworzen (teremtmény) között Azonban. gúnya. s per syllogismum vagyis analytice így okoskodunk : „ezen és ezen szók innen és innen származtak : tehát egymással rokonok" pl. Hofmeister Aopmeater. pi/t. hanem olyakat. a finntörők családba kebelezvén. ha ezeknek állítólagos törzsanyjokkal. polyh. tót hunya. felhődzik = oorúl. s helyette csupán az idomitási hajlam és ügyesség működik. germán és szláv nyelveket. köntös. melyik nyelvvel van ezek közöl leányi. involvo. hogy egészen elszigetelve alltak egymástól. mint merő lelketlen anyaggal. u. mint amazokban. Fiiess. vagy az orosz-szerb twar. pl. wlasz. vagy a perzsa xatSva (Xenophonnál). és svéd otkapadr. Vitt Szakasz. vagy illetőleg deréknyelvre nem viszszük vissza. szóval egyenes leszármazási viszonyban : ennélfogva a magyar és altáji nyelvek hasonlítását illetőleg oly nyílt téren állunk. Az ily szók elemzésével lehetetlen boldogulnunk. nevezetesen ha a magyart az árjaféle nyelvekkel öszvehasonlítjuk. nem különben áll a dolog a külön nyelvek között is. szláv toolna. különösen a magyart az altáji nemzetségbe. m. csak ezeknek kizárólagos sajátjai-e. melyet ha a felsőbb nyelvészettudomány elvei szerint űzünk. cseh tzttoor. Valamint ugyanazon nyelvben bizonyos gyökből különféle származékok sarjaznak. franczia dt'ew közvetlenül a latin deus-nak idomulatai. eillus. a legrégibb őskorra visszamenve. s még inkább. a régi szanszkrittal öszveveti. makverőt. néha kisimítva. pl. Woüe. sőt a f oramen-vel lehet csaknem azonos fwomány is. Különben okszerű alap nélkül előleg föltennök. a bodrogközi és székely vakmerő h. mint fönebb megjegyzők. azok öszvehasonlitásában közvetlenül a törzsnyelvet tartjuk szem előtt. melyek az altáji nemzetség nyelveit alkotják. Ennélfogva a velünk született tudvágy ösztönszerüleg azon kérdést támasztja bennünk : vájjon azon szók. de aligha annyi közös anyagot nem találunk. azokat észtanilag csak tnduefto vagy syntAesis útján hasonlíthatjuk.. vagy midőn valamely nép az idegen nyelvből kölcsönzött szókat a magáéba illeszti. magy. Adskót mond. Bopp Ferencznek „Glossarium sanscritum. a vel-amen és bul-ázó. majd megtoldva. mint a lat nvbo és nuoes. akár oldalágú vérségi rokonságban. Aki a hellén. mely eljárásban úgy tapasztaljuk.

szikk-ad. tego. magy. kérelem. »rol. lat síerno. nass. garatyol. tölt. verbreiten) : hell. isit>a>. i/g-et. szí. (feiertag). m. dhor (befestigen. tuszkol . agh (sohaden) : hell. idem. schijem. Garten. irigy. m. tördel. ikh (gehen. karing. tvinto. girren. &QK<». dúl. ir. előtéttel: bili. uderití. dchzen. nem. ét-el. orosz zweniu. tenyész. ja (gehen) : hell. schweiss. sommus. irt. takar. fxw. sopio. m. sarló. szteszkoti'. if (gehen) : hell. szí. tüszög. köröz. schmecken) : hell. sarculum. m. (be-)gehren. nem. tart. hi. tör. űz. nedves. tenger / tan íertönen. szvap (schlafen) : lat söpör. ájoff. ají'oj. toppant. teli. szó. keV. hiú. talitasz. szri v. tuszkol. szar-ahora. Tv'qpw. nem. tegez (nyíltok). «<?/<». m. m. decken. iram. Dolch. őíto. dhd (stellen. lat. szí. dauern. m. indít. szeg. scharren. síraíwm. szí. korong. idv. dobál. taszít. 10. innep. brennen) : lat. «*«/<fo. ausdünsten): h. dal (spalten) : hit dőlő. m. fordítva : int. név. garád. teg. 1. sövény. nem. That. magy. cseng. m. írs. hd (mangeha) : lat hio. sepes. dd (gebén. mint gyúlékony. Í/XOT. vesd öszve : ad.já-r. szekereié. m. szunyáikul. lat. ág v. nem. tan (verl&ngern. m. seco. lat tendo. süt. m. szí. tto. kar. gyalk. nw (Siessen. n. piU. $ztar (ausdehnen. duft. ausprechen) : hell. neigen.«?'?> lat ira. il (eUen) : hell. hell. schlagen) : hell. schreien) : lat garrio. tokminy. lűvm. brechen) : hell. av (wünschen) : hell. tinnio. (bewegen) : hell. kér. hell. teljes. írotz. kérd. tekenö. tücsök . szakad. ingat. vem. dhúp (rauchen.jb'. nevez. m. m. nem. dúló. dörgöl. söv. sarából. darbieten) : lat dó. haltén) : hell. törés. ads. tud (schlagen) : hit tudó. m. lat nőmén. tesz. lat aoeo. szí. midőn a kéményen kinyomni). íjJt'er. hassen) : hell. íok. heizen) : lat tepeo. hiány. szí. Gürte. ieQsa>. dám. tíízfogó anyag. 30. magy. szövet. idő.— 25 — ad (essen): hellén td-o> latin ed-it. magy. m. wíi/. m. Nahme. magy. scharf. szekat. ah-aj t. nicken. kert. dehnen) : hell. térő. villám. idvezel. nem. *%<*>. tel. taszít. #«'<». dvúta. szendereg. ed. tét. tasz. ad. fdr (durchdringen. kerit. gardh (wünschen. m. gyalu. ned. fordítva : őse. iláio. lat tono. quaero. ráyto. lat ag-o. agg. i'll. m. sző. bewegen) : hell. tepor. dérdúr. teplo. durczás. szanszkrit tálat. óh. erschallen) : hell. schallen) : lat sonus. izz-ad. nbm. ríchten) : hell. dar v. nem. szakócza. német ess-en. durmunyás. lat nuo. Ml. irst (neiden. tvacs (bedecken. m. eilen. szóid fausdünsten. karatyol. dehnen. m.) spalten : hell. túsz (ertönen. erschallen) : lat tussio. thun. dtí v. szí. doh . íd (feiern. őrt. m. tapló. dob. tereget. szvan (tönen. tovóta. szak. m.<o. tör. &iaig. netzen) : hell. dtí-s. ni. billeg. ered. üt. m. m. «jw. ra. singen) : hell. eszik. grundén): hell. tok. terjed. netzen. begehren) : lat. tér. illeg. haj ! haj-t. einschUssen) : hell. nedv. ér. magy. «H villog. JU«T nteJju 4 .. ír (schleudern) : lat erro. nem. inog.arv (brechen. terít. tápod. naj (lenken. m. schwitzen. tol (vollenden. tény. m. scmelzen): lat sudo. #to'<u. ét. gdrA (einschlisseu): lat gyro. oh-ajt. nem. tup (klopfen. susim. pülog •. m. dong. secula. szól. sicco. sarj. tatz (stossen). ach. intéz. tdim. nem. nem. apo'eo. tundo. durcz. kor. duvad (a füst. szí. trotzen) : nem. nem. m. m. ét. m. harag . derczés. lat duro. arat. m. bewirken) : hell. íisj«««. láU. gór (wiederhallen. fonó. top. sár. jut . lat madeo. zeng. illan. magyar esz-ik. haj-igéi. szí. szakaszt. tar (brechen) : lásd föíebb: dar. út. talap • tztri v. szar (gehen) : magy. édes. magy. cus (troknen. ovona. hiatus. oto^ém. indul. idnep. szar-ándok. top (brennen. dtavaau. szuny. néin. haj-it. dór (schneiden. iramuk. m. tzogh (schneiden) : lat. verderben) : hell. lat aro. stvad (kosten. gyilk. szőnyeg. 20. dhars (wagen. zen-g. ah. m. szlávjesz-t. trwd. diís (schaden. m. táp. iront. m. 40. nem. m. nam (grüssen. sziv (verbinden) : lat suo. durchbohren) : lat sarrio. öszve. m. «<(><». aggódik. sepio. kör. hell.

lat. kasza. m. szkocsím. sarló. idom. kúp (entbrennen. mozog. ujj-ong. val (bedecken) : lat velő. magas. vezem. vinculum. koszit. szanszkrit kaupasz m. önt. m. kutyolló. kosz. mando. kan (ertönen. meztelen. würgen. m. vid. hasit. válik. cseh. vdl. 80. horí. musz. m. honnan kampitasz (biegsam): helL xaporóc. m. mező. ondó. mén. otxotr. Würger. ««yt*>o». vihar. kaj. koporsó. m. 60. cantus. mahnen. . idomtalan. m. m. kívánás. nem. üt. kacz. mán (unterrichten. tar sarol. omlik. vai (umfassen. m. benachrichtígen) hell. medves. lat ovo. vityilló. nem. Hütte. nem. vei veleszta. ford. megy. magy. moz. görjed. operor. metior. fr. veder (= víz. vart (wenden) : lat verto. «r-ed. vip (treiben) : hit opus. 90. szkod (hüpfen): lat scando. cehad (bedecken) : nem. mondat. ford. wf (schlagen) : szí. medv. kasul (keresztül). ortus. csiri (hauen. mar (schneiden. fór. vestis. kárt kártol. sarculum. hit madeo. kaczag. mah (wachsen) : hell. metél. nem. /</£>. (spalten) : vő. rögtön. marad. páa>. u (erschallen. vider. vác f ertönen. kuo (bedecken) : lat cnpula.vahákol. őt-vös.t>acsog. camurus. uh-og. ud. mur (hemmen) : lat moror. és magy. Metzger. m. ka. komp. óul. mett metsz. m. vimen. spalten) : hell. meder. m. lat cremo. sarából. m. m. vil (theilen) : lat vello. görhön. m. scheren. m. brechen) : lat. köp. txirkosz. visz. meddő. masz (messen) : lat. ctvto. mariskai. mán v. und (flissen. nagen) : 1. hal-om. mer-eg. választ. m. nem. kart v. kalch (schreien. szökcsö. math (bewegen. lat sarrio. finn wö. kút. (mint hám hámlik). wáhlen. mer. has. ont. hurogat. mar. kúp v. m. id. xpotioo. karez. setét. francz. kaszabol. erschallen) : lat calo. far. vaifasz (Wohnung). vap (bewirken). m. ipar. hit camus. umgeben): lat vieo. lat magnus. vedlik. kamp. n. ned. mód (anpassen) : nem. hell. wollen. kés. mac (erschallen) : hell. nedves. brechen) : lat meto. kampós. mond. m. versus. bulál. öv. fecseg. m. rögvei. kunyhó. lat musso. &a>. vá (blasen) : lat ventus. med. hit moneo. heftíg werden) : lat cupio. szí. nem. mez. véd. eimchlucken). mérték. övez. kars v. venyecz. benetzen) : lat undo. csár. mittel. mozdul. szenvedély. kichern. val. estin' = rövidre vágott hajú. kampó. hasáb. unda. póla. pólál. vi. magy. m. ujj-u. mordén. 70. vaicman (Haus): h. rög. máglya. szí. kúp. kricsi. m. m. mid (schmelzen) : hell. kondul. fáról.. szí. xt/pw. nem. ip-. m.vvm. bewegen) : lat meo. viheder. Jfcur (ertönen. m. velum. szí. kaszab. víf (einnehmen). mos (hauen. m. voxm. (krümmen). (wolf) : lat voro. wratím. kiv. spalten) : Üt curtus. kupak. szí. iparkodik. úr (ausdehnen) : lat orior. kur-jant kurjogat. forog. húr hurit. vitel. xttQm. vark (ergreifen. fii. mag. m. fú. crier. mard (brechen. hasogat. vah (bewegen. m. magy. szők. fartat. mordeo. ford. marczangol. ma. hang. m. motus. kajált. szkokon. moveo.— 26 — ghar (brennen) : orosz gori. m. erschallen) : lat cano. kasz (hauen) : tótul kosza. m. fél felez. schrein) : hell. padóta>. m. wehen. clamo. muszog. lachen) : lat cachinnor. fr. eredet. kiált. mar. metzeln. erschallen) : hell. vak-og. m. kud (bedecken). et'skrf. maraszt. valag. valaska. mora. vétir. vényem. hiskó. kivan. m. nem. kong. bula. val (wahlen) hell. mntilo. máj (gehen. ütés. tragen) : lat veho. ferde. szökdös. szkákám. ttben. honnan ktíía (Haus): lat casa. gör. pől. kul (anhkufen) : lat collis. vasz (bedecken): bit vestío. ftiyeta. mar. ford. kai (ertönen. nem. uderim. karc (hauen. kon. nem. idomít. karczol. m. messen. treiben) : hell. schreien) és vacs (reden): lat vagio. szL weter. mid. 50. nagy. — cupe. rökkenö. lat volo. Schatten. vizer). vincio. hell. moveo. m. fordít. m. farkas(?).

ritz. f oly. HVQÓW.— 27 — bah (wachsen. szí. ín. rif. rifol. 110. ruino. gáchá (Zweig): lat cacumen. L ris. búg. has-it. vereinigen): m. m. botol. /9o««». nem. szamasz (derselbe): hell. nvQÓto. ered. morog. raiáco. bruis. fúró. pohos. tollo. pi (trinken): hell. . ruds (brechen. piti. rapancz. m. glánzen): m. nem. bök. bongy. feslik. botoz. nem. ir (ungventum). bér. faulen) '• lat. lat. nayya. szám (zusammenthun). ragy. m. nem. m. m. szí. kart> v. pungo. rapio. creo. nem. khjfá (reden. rodo. ntiofucii. lat luo. raph. rumpo. m. m. ivjrf. szí. bűz. gyár-t. m. bő. rongy. rongál. tv. m. m. buja . fé-1. Bauch / bhos (reden) : hell. li (auflösen. paveo. fürchten) : lat. schaffen). posz (binden): szí. div Ígl&nzen) : m. m. Ivw. m. pörgői. xodw. blahen. barrio. lat spatior. rom. stützen): hell. nem. bhf (zittern. bongyol. hervorstossen): honnan szusz (Schwung). szí. rab. avim. pörnye. reissen. ölv. nirto. suhit. verwunden): lat. leves. beszéd. verringern): lat carpo. 3ai£o). magy. kiá-lt. átvetve : ordít. brauen. phval (athmen): lat flo. nem. dick werden): hell. wmbh (aufh&ufen. porzsol. ttom v. díti-ik. 120. zerbrechen): hell. treten): hell. bánd. lob. lódít. suhan. pijem. ferveo. m. íi'il (aufsteigen): hell. Lauf. spalten): lat. ár (gehen. lább. m. fr. fliessen. piti (fliessen): lat pluo. rés. aun v. fr. bibo. ford. nem. pityók: pidt. irfe>. m.. btchratí. yá£ui. pasz (öv). roá fbrechen. 100. ríbancz. rauben. mocsim. lábbad. pina! pöcz. picsa (schlagen. mord. rugio. kajá-lt v. brennen): hell. brtíg. pöcze. m. herschen) : lat potior. m. ribál. szanszkrit bahusz = magy. m. kia-bál. brú (ertönen. ragya. m. pad (gebén. csap (brechen. xótma. verhohlen): m. fúkám. m. lat. dón. lóbál. QÚCO. Teri v. ara (= ? meny. fúj. m. bújik. possum. sztí (werfen. murmeln. parázs. 130. ár. rib. rinnen. foeteo. morcz. un (wegnehmen): hell. pitizál. nem. aaifa. pataga. barbora.prus (brennen): hell. pár. kartar (schöpfer) : lat. tol. erreichen). m. beszeda. ragyog. patát (Vogel): hell. in-cs (régies). schmelzen) : hell. lat boo. pedo. szí.parázs. schaden) : lat ruo. pat-é\. m. m. vágy. fluo. battre. m. szúnasz. aussprechen): hell. yákh (durchdringen. madár. creator. = magy. csorba . labda. csap. riszál. m. láb. ávtv. kar (machen. aaréto. mór. púj (stinken. lód. beszél. rí f. botlik. pat. fúr. rAiw. m. év^o^xi. waschen. rí (fliessen): hell. iarh. füSt. brechen): lat. pat (fliegen). bengy bengyele. fissus. tiUto. f/yöz . ér. ér. schieszen. hat. pörköl. trennen): hell. bachor. szí. pászma . rósz. ó/*ó$. mos. szúMut (Sohn): helL fftvca. lejem. fúl (dúlfúl). m. tn-ség / 140. pat (schalten. ragyiva. sugár. rúd (erachallen): lat rudo. mád. bharv (zerbrechen): hit foro. m. vbh v. tuZ (aufheben. fr. düts (hauen. lobda. nem. pirít. twc v. schneiden): lat rodo. bujdoklik. szí. bon (erschaUen. erschallen) lat. óftoio. olvad. megijedt bhtid (verbergen. brennen. mosd-ik. 4* brágatyu. • rís (hauen. lábk (schleudern) : bit libro. bökdös. lobog. erreichen): magy. suhancz. szu v. maró* (erachallen) : lat murmur. atím. rádt (hervorleuchten. puteo. m. ront. szanszkrit bhÜusz. reszel. bon-g. rabol. bhards (heizen. licslocs. riph (stőrén. porzsol. piquer. m. bandh (binden) : lat pedio. pata. hell. bég. m. szí. folyó. vacsA (wünschen): hell. bot. has-ad. bőg. badh (schlagen) : hit batuo. dn (siegen): m. nem. pír. lat rivus. m. bojim. matzds (netzen) : nem. brechen) : lat findo. bar. suh. rág. ö«zi> . bűd. virdít. rado. m. roncs. rop. bohren. csak . binde. elér. Ihid (schneiden. száll. lé. férjhez menő). iarp (brechen. lob. fejt. lovp (laufen): m. por. berreg. lép. m. m. m. schreien) : hell. öl. pichnem.

szí. magy. p«r-g-el. viszonyokra mutatnak. agntsz (Feuer): hit ignis. q>láyoi. szL rihotat. hio. éne. bwkkasz. lat ferveo. omsa. azon szókat. stb. mint: pispa. között. hab. szí. provasti. elődibb közös nyelv maradványai. — iha. 2) Melyeket mi is. mint: finn : barakká. m. XX. ár. vári (Wasser): hell. jítífw. a finnek a svédektől. — aprakka.— 28 — var. okno. névhatározók.vagy kedólyhangutánzók más caaládbeliekkel is egyeznek. hibázom. — hiinan. szL szeno. Ennyi hasonlóságot nem lehet csupa vak találkozásnak. m. Az elszámlált szanszkrit igéken kívül még több mások találtatnak a nevek. Heu. áru. vat'Z. ár. mosoly. szí koko^ — rehotan. — akkuna. m. névmások. somi (lacheln): m. gyám. pohan. akna. érdemesítek. nv^ón. — — arvaan. eiiém. Messe. hogy részint egy ősibb. krikám. m. b) vagy csak mi kölcsönöztünk a velünk közelebb viszonyban levő népektől 3) Melyek mind gyökre. Ezek sem nyelvfajhatározók. paganus. n. sőt észszerüleg gyaníthatni. <— heina. lében. m. missa. perzsáktól. m. adok. Szakasz. 150. mind származékaikra nézve egy ősibb köz eredetre mutatnak. Ziege): hell. több categoriára osztjuk. mosolyog. — szörbölök. melyek e nyelvekben közösek. . szL wrabecz stb. — kukko. — havi. pogány. crier. — annan. több mint egy negyedrész rokonítható a magyarral. praepositus. búkká (Bock. pir-ft. n. lát fulgeo. világ . éiáco. élet. bhaV (brennen): hell. — kakas. ÓQO$. ébren. pakana. bak-og. melyeket a) csak azok kölcsönöztek pl. nem. — barka. Bischof. bill-eg. obrok. — elő. mosolyodik stb. szí. hit aló. m. n. lat hiatus. — ökör. — szó. ég. m. par-ázs. 1) Melyek mint természet. eme. tpioyim. lat rideo. nevezetesen a finn családdal. m. amme.episcopus. — rikítók. pab. melyeket Eichhoff feljegyzett. pálinka. messu. gyámol. véletlen esetnek venni. m. Hogy a dologról tisztább fogalmunk legyen. pír. amazok is más családtól kölcsönöztünk. vak-og. brennen): hell. • arvo. számnevek. dám. m. hanem szélesebb nyelvnemfi közös szók. — sarvan. nem. vmü (bewegen. széna. bükk (schreien). szí. prépost. — emk. — varpalainen. szükségi stb. m. m. veréb. — flano. mint: finn : ajan. m. /fcv£«>. lat buccino. blász (glanzen. haj. oroszoktól. — ihog. bilum. bábó (= láb. ill-an. wog. püspök. m. hit dó. lat sorbeo. Waare. kötezók stb. szláv hányim. A magyar szók ftszhasonlitása ám altajl. tagadók. vagy a törökök az araboktól. abrak. ap (Wasser): lat aqua. gyermek nyelven). m. 7. okuz. n. Ellenben másmás közlekedési. lat sonus. . pálené wino (égett bor). jam (haltén): m. lat io! jubilum. Ezek és ilyenek nem faji sajátságok. — riekun. szL sztraka. víll-an. wiszkup. — röhögök. m. szarka. mise. n. magyar hajtok. vár. wenden): hell. vars (begiessen). pamb (gebén): m. palavüna. haar. íme példákul azon 550 gyök közöl. m. ochs. Próbát. melyék a magyarral mind alaphangra mind érteményre rokonok. részint az emberi szellem közős természetében alapszanak. ball-ag. fr.

szí. orosz sót. lat cupio. szí. zsák. szí. szL bük. szí. hell. mi (nos). m. fliegen. piczi. gebén. m. m. m. m. n. olasz nuca. fiú. — kampela. gazdag. lat palea. _ ruostet. szkákám. szí. muoto. n. m. szorítok. me. Teich. rozs. rappaan. kujem (koholok). naíg. fa. m. Roggen. szkocsim. m. nem. szí. mű. nacken. letyim (röpülök). saari. lat pala. __ suo. pljewa. könyök. kő. n. myö. lat vírus. mérték. Bohne. lat quaero. lat rapio. _ pyöra. m. — kéri. mi. lapát. mjed. hell. m. n. prfrpoy. heŰ. sat. m. m. kör. corruo. szí. ölen. név. kampó. puknem. m. «_ syöksin. perzs. lapio. lat modus. __ ruis. saraboló. BÓ. m. lat nőmén. m. nem. tó. szí. baum. m. szár (lábszár). . — kyynftra. Nahme. m. . kutya. _ saipio. m. nem. Heimat. _ suolo. szí. — myrkky. See. szappan. — kivi. nem. meden. m. papu. — kasa. leves. lat ruo. héber czur = szoros. n. — kaari. fVQÓo. rogyok. pun. Rost. mód. heim. kamen. __ rukki. saccus. m. pukkadok. lat puer. olasz piccolo. szí. nem. szerb szrp. m. m. rokka. szerb kila. __ sorran. bak. __ pahoan. pörgető. m. eszem. kivan. sarló. __ niska. n. — kaappan. /óyv. — kiélő. m. szí. kila. bab. bol. nieini. m. n. _ sata. kapok. — keríáaen. méreg. _ syön. kutyolló (házikó). m. lat capio. m. m. lennen. m. hell. m. szí. pelyva. m. m. kelek. hon. nem. lopat. mosás. hell. — kiiva. m. n. szököm. nain. maarci. sarculum. nevjeszta. pikku. lat sál. m. Rokken. m. kroj. m. jr«?> — kayn. rablók. Buch. m. — kohó. m. lat meo._ puoli. bil. Enie. m. lat rumpo. kéz. m. bük. Bock (caper). meni. Hütte. szol. repesztek. karaj. m. mericza. m. med. m. lat circus. n. poikas. lat. nem. kraj. xa/urró. m. m. essen stb. lankadok. naida. szí. neidytan. accipio._ romu. szí. lat sura. lat verticillum. méz. — kasi. nyak. Bűbe. m. m. szerb neva. rupi. — lannun. po-levka. ménen. revin. lat ruina. — kota. __ raukean. netzen. fél. — aireppi. pól. püökki. puol. tót zdrapim. sotnia = század. voltam. szí. pukki. lat fába. Seife. liemi. koroj. 1. rauben. rezs. nem. kérek. lat langueo. szí. sakki. nedvesítek. (röpülök) légy. lat fag-us. lat rubigo. rozsda. n. n. . m. m.. gaza (kincs). rom. . m. Sack. m. koh. m. szí. Trümmer. m. __ pehn. peso. n. hell. lat sapo.— 29 — finn : huonet. waschen. n. nő (femina). mö. m. száz. nem. m. m. mének. n. m.

m. felhő. sok (falka). arbor). hit velum (coeli) = nubes. szanszkrit tálat. minélfogva gyakori botlásnak van kitéve. m. m. m. őr. hogy gyakran az elemzésben éa f . hűlök. Tasche. 4) Oly szók. That. n. írómba. m. — pilvi. víz. vagy csak a nép között és bizonyos tájakon divatozó szókat nem mondom emlékezetében. töredék. vésü. n. tartok. hell. punon.— vyö. választok. n. m. — varas. gora. hóra. ifea. (ez). Vegyük csak a magunkét Ki merné állítani maga felől. m. Féld. n. héb. n. veznem. — kyrjá. nem. ki. hit cupa. m. kühl. hüves. — tuska. — vaara. — vilvan. lat unda. hell. m. lat műtő. m. teli. villanok. m. m. m. — poljo. hell. út. szL tjeszkati. m. boj. — pelto. kupa. öntés. fos. n. n. drzsim. zieren. n. szí. hogy az illető körben mindentudó. szerb szoba. — kaikká. — vien. Stoss. virgonca. lat ős. s ennek föoka. lat fúr. — kippa. m. lat quisquis. m. woda. lat fervens. m. m. m. m. venyecz. török aghüsz. hogy bizonyos gyöknek közös léte egy más családdal fogalmilag lehetetlen. melyek csak ezen családnak sajátjai. m. szL pút. L cortex. táska. hit herus. bÚtzen. m. — teen. n. — tupa. n. — vaíitsen. — muutan. És itt a bökkenő! Mert lehet-e ezt akarmely altáji ökflzóról bizonyosan állítani. hit iter. — suu. vagyis melyekhez más családokban legalább gyökre hasonlók nem léteznek. corium. wetzen. Herr. — tallainen. m. kait. Stube. tusa. kiki. A hasonlító nyelvészkedés általán sok hiányban szenved. Zierde. hogy nyelvünknek minden régi és újabb. — uuhi. világ. n. — vájna. — vuo. m._ 30 — finn : tartun. flink. — kylma. orosz polk. szL taki. m. m. m. porét. vojno. juh. n. lat talis. m. capula. lat quis. werch. ősz. forró. — yksi. kdo. szl. m. echad. — uros. szl. — táska. — syys. kühlen. crusta. — tie. (olyan). — paska. aoiva. lat orbus. . egy. szí. — tárna tuo. m. öv. m. (hegy) orom. talitas. vimen. jeszen (autumnus). vagy azt megmutatnia. — kaarna. m. folyó. m. hogy a hasonlított nyelveket egész terjedelmekben nem ismerjük. m. orv. tento. _ kylmaan. m. — teysi. föld. Fluss. undo. ödóq. Zapfen. száj. n. ellenkező esetben vagy azt kellene velünk elhitetnie. — orpo. ten. lat forium (mint arbos. — tappi. n. n. — törky. mielőtt a többi családbeliekkel végtől végig öszhasonlíttattak volna ? kérdés alatt levő szókra a nyelvbúvár észszerüleg legfölebb azt mondhatja: „ezen szónak gyöke más családban tudtomra nem létezik". — vési. spinnen. owecz. baj. n. m. m. csap. m. n. lat veho. (másítok). árva. Welt. kéreg. út ovis. Wasser. m. m. m. — viria. szí. szí. lat tritum (aliquid). szí. voj. hit fluvius. n. szoba. fangen. szL jeden. — valkia. lat vieo. orpnanns. teszek. thun. trwám. wählen. — weitsi. szí. viszem. voják. — pyyd&n. — uuto. úr (vitéz). szí. hanem legalább gyűjteményben birja? Innen van. fonok. fogok. m.. hit fulguro. szí. — ke ku. minden elavult.

» nem. lat páter. fítr. A finn nielen (glutio) magyarul nyelek. ér. s az idegen nyelvekben keresvén azok szavaira csigazzuk. mint mi a mienket. azon óvakodó föntartással. mind külső rendszerezéséhez fogni. f. ftirtt. aki előbb hasonló (analóg) adatokat gyűjt. holott a horvát krttha inkább a lat crustum (sütemény). A képzett szók hasonlóságának különféle nemei vannak. valamint a helL jtlQ és hit marna is. n. ez. Kevesebb botlás vészeljenek teszi ki magát oly nyelvész. nem említve a könnyebben eltanulható b. g. >«ii i hellén ylwVra egymásnak csak idomúlatai. hanem kivált a gy. addig csűrvén csavarván. amennyire hiteles adataink vannak. sőt igenis tegyük azt itészettel. az árja családhoz tartozó lat lingva. disch. tiQmroff. mely szerint a török és magyar egy családhoz tartoznak. úgy körülírni. istdp. a hell. ki a latinnal. szjedem és finn seitsemtín. ny. midőn egy. bavta. hell. nem bírák kellő hangjegyek által kifejezni s leírni ? Valóban még egy finn nyelvésznek is. ptL brffa. dz. a közös szókat. esprit. s világos. mert hiszen ezek az árja családhoz tartoznak. djeszat. Aíadl • c) midőn a testvérnyelvek az anyai szót módosítják pl. ódó. azután következtet és rendszerez. csigázván őket. vagy (az élőket értve). ly. tehát a magyar nyelv is nem annyi mint nyelő (glutiens. ty. különben szakavatott nyelvbúvár a török bír (unum) és magyar egy szókat azonosítja. a szí. b) midőn a deréknyelvbeli szó tájejtésileg módosul. heute. a hiencz puj. valamint a magyar van ven (hatvan. espiritu. spany. pl. Szakán. n. midőn a) a kölcsön vett szó az illető nyelv hangrendszeréhez idomittatik. oldal pal. a szerb kemjácsa. hogy a nyelvek ily hiányos ismerete mellett ne hasonlítsunk. za. vagyis abból vonja ki hasonlításait. Hasonlóan a magyar héí-hez. pL a lat hódié. prw. nem. akkor a magyar tíz és török ön. lat spirítus. Ha az illető okoskodási mód áll. vagy melyekről (a holtakról) csak hiányosan is csak azt tudhatjuk.— 31 — családoaftáaban fönnakadunk. Vortuehj a tót ferttuchka . sem a mindennapi köznyelvben nem találjuk. Sőt hogy még közelebb rokonságra menjünk által. nehéz föladat azon magyar hangokat. a német Stáb. sőt tehetjük (korlátolt időnk és erőnk tekintetéből) egyszerre csupán két nyelv között is. ha elébb hangjainkat gyakori hallás által el nem tanulta. Magdiéin. melyekről inductio útján szintén azt veszszük észre. tudnivaló azon alapnál fogva. amit állított. a Ijéb inkább a finn leipd. 1) merő idomúlatok. s csak ennek minél teljesebb öszveállítása után lehet biztosan a nyelvek mind belső. . mint aki előre bizonyos rendszert föltételez. ds hangokat Ebből azonban nem azt akarjuk kihozni. hogy valódi kiejtésöket földiéivel fölfogassa. mert a kérdésben forgó szónak rokonát sem a szótárokban. nem m'elt'. vagy ha fölfogták is. balta. hogy többen különféle családú nyelvekben egyeznek. péld. Véleményünk szerint mindeddig a synthesis vagyis adatgyűjtés nyomán. d. a horvát krttha és oerb Ifb. és a török bír nem volna hasonlítható a hell. Mintha bizony a számnevekben is egészen és kizárólagosan egyeznének a különféle családú nyelvek. holott mása és rokonai talán ittott a legegyügyübb magyar ember ajkán forognak. lat prae. glotta) s talán kelo-nek kellene lennie ? Ezen okoskodást megfordítva. s a tíz mint altajimagyar nem haaonlanék a szanszkrit dagan. fr. lat It6um-hoz hasonlítható. czig. mint a lat septem és török sette. Ha saját honi nyelvünkkel így vagyunk. kivált ha az előttök ismeretlen idegen hangokat alig voltak képesek fölfogni. oL padre. lat. vagy melynek csínját az illető nyelvbuvárok még annyira sem fejtették ki. a m. hogy a netalán föllelt vagy gyanított hasonlóság több más nyelvben is létezhetik. tüstént bodrogközi üstöllést. Ijéb (kenyér) egyek volnának. míg végre csakugyan kisüti. a szí. holott egyik tojás alig hasonlóbb a másikhoz. melynek élő hangjait soha sem hallottuk. X. Ezen eljárást követé a tiszt Akadémia. midőn azelőtt mintegy húsz évvel az illető tagokat fölszólította. Vagy a magyar ezer és perzsa hazar sem hasonlíthatók ? stb. mint a helyes inductióra szükséges előzményen állunk. öéxa. Zunge. szjedem. vor. melyeket a finn nyelv nélkülöz. septem. mert ezek irjafélék. szí. de a török sette és finn seíísemán-hez sem. nem. A képzők és ragok ősihasonlítása. mert a horvátok és szerbek testvérek is szomszédok is. síében nem volnának hasonlók. ínra. és. melyet első dadogásunktól kezdve sok évig gyakorlánk : mit tartsunk oly nyelvbeli tudományunkról. A szóhasonlításnak egyik szótári tárgyát teszik a képzők és ragok. amit rolók némely utazók futtában kapkodtak öszve. lat derem. erst. öszvehasonlítván. fr. Laib. ki a némettel. n. öl. nem. pere. szláwal. a finn poikat. ami írott emlékekben jutott el hozzánk. spiríto. prwi-hcz. de a lingva finnül kuli. s ahhoz alkalmazza. ng<a. fr. képzőket és ragokat jegyezzék föl. hogy hasonlók. primus. a német Bűbe. szí. szí. a magy kenőcs. z. hogy a magyar nyelvet különkülön ki a hellénnel. dix-hez. s nem külön gyöküek volnának. hetven) egymásnak módosulatai volnának. románnal stb. sem az irodalmi.

s mind ezekre mind a többi ragokra nézve a tudnivágyókat alábbi értekezésünkre utasítjuk. vagy öszvehuzva: m. brenn én.és módképzői. teg-men. m. yóf-v. rántsz-»'k-ál. piszaj írj. min kompék. verd-es-ek.és magyarban t. vola-lcdo. m. fur-omány. köny-ök. sánt-tk-ál. lat quas-s-o (quat-is-o). komp-ó. mami-ka.lat cwp-ula. vidíte. piszám írok. és latin: műtő. n. asszony-ka. a határtalan nem. m. s némelyek nagyon hasonlók egymáshoz: finn revin (tépek) revit repii revimme revitte Jínn muntan (másítok) műutat muuta muutamme muutatte muuttavat és izldv: vidim (latok) vidisch. latbwl-ga. schdr-fen. kt curv-us. ali-yuis. mutant így egyeznek a latin-magyar : sonas szóiasz. «»r-os-ua. n. n. lat gen-u. vil-ág. m. hell. mely szerint némelyek. nem tudni miféle nemzeti igényből valamely idegen nyelvvel. mám-Tea. (bac-ulus). scharr-en. a múlt részesülő a latin-. lat claudíc-at. hell. lat und-a. bi-í-i. vala-ki. m. L cur-s-o. crem-o. sar-ló. par-ázsolok. m. miknek s többeknek részletesb öszveállítáaát az „Igeragozás" czikke alatt tárgyaljuk. ter-g-it. m. 6) a személyes igeragok. ford-ítok. és pedig a) vagy egészen pl. lodóxog nyü-tok (tegez). pl. intl-&. m. m. Weib-chen . a magyar-hellén : rrómitr ütsz. hogy tekintetbe vette volna a szóelemzést. kra-hen. m. szel-es. magy. c) vagy átvetve. htóí-ök. 4) midőn mind a gyökök. igrám játszom. lengy. nem. hogy azokat mi magyarok. h«rr-t'sch . toV-g-öl. vidi. Jfn-ie. pof-él. Wel-t. néha/ hagy. m. mutatis. finn kyyn-ara.wind-isch. gurg-es =görg esz (gördülő). mutamus. m. vagy némi hangváltozattal pl. vnd-a: ur-cu. én ford. közös szavainkról általán azt vitatják. flu-men. görb-e gurb-a. ő) az igéknek idő. nem. tót zsen-ka. teg-umen. n. váj-ik-ál. illetőleg törzsek. nem. m. latmulier-owla. vidííne. képzők éa ragok öszvehaaonlítását czélszerünek és tanulságosnak tartottuk két fő okból: a) hogy bizonyos elöitéleti elfogultságot. gomb. pug-io bök-ő. Itz-G-sít. magy. n. mérg-et. ver-< stb. vagy a felsőbb nyelvhasonlítási elveket. fokwiány. pik-a. Fltt-m. lat vell-tc-at.foíy-ó. lapdt a tót íopat-ból volna átvéve. rvtnevt üttök 5 a magyar-sztóv : veszem veszesz veszi veszitek. szeg-meny. seg-men. brott-en. mutat. hell. krumm. mind a képzők vagy alkatrészek egyeznek: dtfr-g-öl v. n. xa/wr-róf/ m. gesag-t. nehám nagyok. pL dic-í-us. finn neyd-itan. mutas. holott . A különféle családú gyökök. mirigy-és. szanszkrit vart. bot-lik. mond-oíí. fut-o»-ok. ni: sitz-«n ül-m. szláv. lat táy-w. m. finn kyi-maan. nete-en. lat sar-culum. ivy-O-tis. bélien #töm-pt. nem. ger-jesztek. karoe-olok./«rmedek. maga az első személy is a legtöbb árja nyelvek igeragozásában teljesen összeüt a magyarral. n. m. veznem veznesch vezne veznete. pl. szanszkrit dodd-mi. igraj jdttzj-ál. iadA. fr. íak-aró. kár og. m. köAl én. mor-s-tc-at.— 32 — 2) Midőn csak a gyökök vagy törzsek egyeznek. lat baí-ulus. a szóosaládosítáat stbv pl. mind másoktól kölcsönöztük.for-amen: ond-ó. sar-aboló. így tett különösen néhai Dankovszky a magyar és szláv közős szókkal a nélkül. kwp-ak. cour-be. mint hibás ítéletre vagy felfogásra vezető okot elhárítsunk. ned-vesítem. krotz-en. a parancsoló szláv és magy. verber-aí us. ond-ó.kt cap-ut. m. finn wal-kia. m. m. n. scrip-t-us. mar-os-g-at. lat vorí-o vert-igo. m. a német-. irt. magyar od-om. lat/u-men. melyek alapját mind az altáji mind az árja nyelvekben a személynévmások módosulatai teszik. bot-oz. 3) midőn csak a képzők vagy egyes alkatrészek hasonlók : m. a helL ^.'. n. yp«(p-*-í/f. m. tót kriw-i (görbe). Knopf. tok-mány. szanszk./bly-omdny. nem. kop-onya. laofen fut-m. sar-jaz. m. sonatis szólatok (tik). ktf*ro-eo. kt. lat fod-íc-at.

a régi iratokban feltaláltató nyelvet. lapon az északi (altaji) és középföldi (árja) nyelvekről ezt mondja. lapít. MitUlldndüen *). tekintenék és tennék éltök *) mely alatt az indo-európai vagy árja nyelvtörzset érti. hogy a munkafelosztás elvei szeréut is sokkal dúsabb eredményt várhatunk. Különösebben a 39.. wie dicse K-idon. lapadék. (Göttingen. lappancs. lapácz. dass unter allén mittclliindischcn Sprachen wieclcrum keine <'«»! nnrdischtn Sprachstammo só nahe geblieben ist. A nagyhírű Ewuld Henrik egy újabb értekezésében : Abhandlung über den Zusammenhang des Nordischen (Türkischen). „hogy semmi más nyelvtörzs nem hasonlítható vele és biztos ismert-tó. lappad. akár a kül-. und só sicher aus érnem letzten Grundé entsprungen sind**)." Sőt egyenesen kimondja az északi (altaji. s úgy tekinteni a magyar nyelvet. hanem közelebbi például a törököt veszi. HAOT UOTÍB. sőt azt hisz»z-'üc. troz aller scheinbaren oder wirklichen Verschiedenheit só nahe mit einander vcrwandt. nyelvészeket tekintsük. mint fajbélyegzö hasonlatokat. Ujabb időben pedig több jeleseink ú. kül'"u<">sen török) nyclvtörzsről. Külföldön egyebeket mellőzve a legkitűnőbb nyelvészek egyike Pott Ágoston Frigyet hasonlító roppant nyelwisgálatait több nyelvtörzsre kiterjeszti. lapincs. akár a képzőkre és ragokra. dasseskeine zweigrosse Sprachstamme gibt. távolról sem era űink el. lapu. bellényegét kell elébb alaposan megtanulniuk. rendszeröket nem fogják egyoldalúlag alkotni. hanem testvéri rokonságban levőknek jellemezvén. lapányos. ha mennél inkább lehet. als geradc das Sanskrit mit dem ihm ursprünglk-h só cng verbundenen Altpersischen Mundarten. lapoz. Nem magunkban állunk nézetünkkel o téren.. mint: lop. laposka. és Balla^i Móricz mind az árja. egyes nyelvtudományi kört választunk kimerítőbb tanulmányozásaink tárgyául. A felsőbb (általánosb) nyelvhasonlitásban legalább azt ki kell mutatni. kit Révay is nagy dicsérettel említ. laboda. egy származékokban dús termékenységit családnak gyöke. hogy azt másokkal helyesen hasonlíthassák. szóval nyelvtani alakokra és idomitásokra nézve a többi családoktól egészen különböznék.— 33 — a lapát gyöke lop. Mátyás Flórián az árja nyelvekkel. rendszerére. wolche. „Dió Sprachwissenschaft . maga Révay is mind a sémi. a mi hivatásunk és feladatunk azt minden oldalú hasonlítások által a külföld nyelvészeivel megismertetni. egyénileg. mintha a kölcsönvett fzókon kivül akár a gyökök eredetére. Repiczky János. zendrc ítb. lapos. mint amely testestül lelkestül bizonyos családba tartozik. lapoczka. Nagy János a sémi nyelvekkel. m. Mibald mán auf das wesentlichc sieht. nyelvünk egyéniségét. mind a sémi mind az altaji nyelvekkel egybehasonlítósokban nagy sikerrel működtek és működnek. midőn a szlávok a lopaton. melyeket több idő óta (seit langcrer Zeit) közelebbről ismerheténk és visgálhatánk. például B-regszászi Pál. Fábián Ltván. W többen volnának közöttünk. lappant. lapályos. az imént említett nyclvtörzseket nem Kazírmaz&M.. és ezért hasonlításaikban több nyelvcsaládra kitérjeszkedének. «> . melyekben egymáshoz közelítőleg. c) figyelmeztetésül a nyelvhasonlítóknak. lapul. mind az altaji családokra. „hogy mielőtt az öszves nyelvtudomány utolsó és általán legfontosabb feladatait szerencsésen megoldani remélhetnök. a sémi nyelvekre. lopuchon (lapu) és ezek közvetlen származékaikon kivül aligha bírnak gyökre és érteményre nézve több hasonló szót. lappang. kik magában a magyar nyelv birodalmában is egyes szakokat pl. midőn a szűkebb finn és török nyelvcsaládra fordítják kiváló figyelmeket. AKAD. hanem tekintsenek más családokban is körül. Ezt tenni a dolog természeténél fogva mi vagyunk legképesebbek is. Budenz és Vámbéry társaink buzgalmát és általában helyes irányú munkálkxL-isáikat. hogy midőn úgynevezett rokonnyelvek szavait hasonlítgatják. közös eredetű. a különböző tájszokásokat stb. 1862) épen ezen említett törzseket rokonitja s rokonságukat egy közös ősibb nyelvben alapúknak hiszi. hogy ezek közöl sok. laponya. muss lehren. az északi alatt is az egész altaji törtitt kívánja értetni. Ricdl Szende. s ha ők hasonlításaikban észszerülcg akarnak eljárni. und sic beweist nicht minder. Különösen édes magyar nyelvünket illetőleg. amit egész máig még mind azon nyelveknél is. **) nézetét egy kö^üs ősi nyelvről többször kijelenti. lapány. Nálunk is mind régibb mind újabb időben jeles férfiak észlelték az öszvefüggést a küI"iib<">zö nyelvtörzsekben. lapály. Senki nálunknál jobban nem méltányolja Hunfalvy Pál. a minden emberi nyelvekére igen tanulságos lehet" (dass kein anderer Sprachstamm sich mit ihm vergleichen lasst. s bennök olyanokat találnak. und seine sichcrc Erkenntnisz für die aller inenschlichen Sprachen schr lehrreich werden kann). De azt is kimondja. melyekben sajátnemüen. továbbá a perzsára. s reájönnek. minden egyes nyelvet a legp-ndosabban és biztosabban kell megérteni. Ezt tevén. ne mutassák azokat általán úgy be. lappan. mely dolgokban működnek a különféle nyelvek észjárásai egészen hasonlóan. Semitischen und Koptischen Sprachstammes. akár a belföldi.

mert mily őrleményekben használt vagy használ valamely nyelv akár sajátnemű. pl. sőt a kölcsönzött szóknak is csak azon értemé'nyei vehetők tekintetbe. melynek eszközlöje a családositás. vagy óvakodókká tenni a hasonlító nyelvészeket némely csábútra vezethető tekervényektől: minden lehető hiányaink és botlásaink mellett azon szerény remény kecsegtet bennünket. és más nemű. másiknak segédforrása a külhasonlitás. Jegyzetek : 1) Hogy kivált az önhangzókra jóval több j< gynek (bötíinek) kellene lennie . A bötük száma. a franczia több latin szónak oly értelmeket is adott. z. ny. gy. p. csak annyira is lesznek megfejtve. c. ő. Az első pont teszi a dolognak népszerű oldalát. zs. s azokat következőkép jegyezzük : a. Ezt figyelembe kell venni még a legrokonabb nyelvek hasonlításában is. cs. azt részletekben időről időre helyreigazítani fogják. é. c) hasonlításra. más terjedelmű törekvésekben ellenséges irányt gyanítana és nézne. m. Az előadottak szerént szótárirói eljárásunk az utasítások alapján vázlatba foglalva. sz. akár közös eredetű szókat. Ha e módszerű munkálatokban csak némely irányvonalakat is képesek valánk kitűzni. (melyeket iráaban betűknek hívunk) . milyenek Maszstab. u. melyeket a nyelvszokásnak tetszett rajok alkalmazni. Bettlersiab. pl. melyek helyes útra mutatnak. ü. három fő pontra terjed ki: a) értelmezésre. k. ez. . i. a hasonlító nyelvészet és általános nyelvtudomány — meg vagyunk győződve — annál biztosabban fog kitűzött czélja felé haladhatni. részint a kölcsönzőiteket kimutatjuk. A magyar bötük. f. A szóelemzésnek is két oldala van: egyik a belhasonlításon alapszik. ó. A magyar szók alkatrészeinek rendszere. pótolni. j. illetőleg szóhangok fejtegetése. h. g. amit pedig az egészben elmulasztottunk. melyekben a 5tab-ot a német nyelvszokás használja. ly. s. az alább mondandókból fog kitetszeni. 2) a gyökük. v. Ilyenek kimutatása és értelmezése szintén az illető nyelvek egyéni belügyéhez tartozik. t. Egyes egyedül öszves munkálkodásainkat fogja teljes siker koronázni. melyeknek az ősi latinban semmi nyoma. r. mennyiben ez által részint a homályosbakat per analógiám felvilágosítjuk. spanyol. ds. melyben külső beavatkozásnak sem helye sem szüksége. S ha a többé kevésbé rokon nyelvek. L SiakaM. mely közvetlen hasonlítást kizár. ö. illetőleg az ó és tájbeszéd határozza meg. á. 4) a ragok. hogy ami jót netalán felhoztunk. A magyar élő nyelvben létező számosabb hangokra az Írásban csak korlátolt rncnynyiségben negyven önálló bötűt különböztetünk meg. ü. az illetők méltányolni és követni. A magyar szók részeit alkotják 1) a hangok. vagy amiben ily nagy terjedelmű munka folytán botlottunk. HARMADIK RÉSZ. n. l. a német Stab-ból kölcsönzött és idomított tstop-nak nem vette át a magyar mind azon érteményeit. ú. Stabgerickt stb. í. Generalttab. s az olasz. d. é. illetőleg i 3) a képtök. s úgy szólva nyelvünk belügyéhez tartozik. ty. ha valaki saját buvárlatait tartaná és hirdetné egyedül czélra vezetőknek.— 34 — feladatául! Csak azt nem óhajtanok. azt egyenesen és kizárólag a belső nyelvszokás. b) elemzésre. o. gyakran ugyanazon törzs-latin szóhoz más-más fogalmakat kötött. b. mint mi e szótárban a magyart megfejteni iparkodánk.

bandsa. inindazáltal. dsida. csele. rá re : tal-ra. gsz felelnek meg: rágsz. kalantyú kelentyü. melyet a magyar öblösebb szájjal szokott kiejteni. így a hellén y-nek a magyarban psz és bsz felel meg. faragtz. vastagabb. u. barátom. ezekben : habtól. s ejtését a magyar hangszerve általán megszokta. hely-re. ezekben és hasonlókban az a a maga nemében nagyobb. kopor. pl. s idegen nyelvekbeli számos más betű megjelölésére több betűt szoktunk alkalmazni. Taksony szókban. kapsz. török. mint párhuzamos társa a nyilt á-nak mi a ragokban és képzőkben világosan kitűnik. ászt észt: dagasz-t. Ezekre nincs külön betünk. ú. kivált mint az l lágyított mássá. falka folka. ö. ps. Azért a mennyiben ez értekezés czéljára tartozik a kettőt megkülönböztetni. Hasonlók a gs. dsindsa. ö. Miszerént a szépejtés kellékéhez tartozik. val vei: olló-val. Ezek szerint a zárt a mintegy középhang a nyílt a és o között. ülepszik. ka»ar kever. é. afag eteg : ing-atag. galagonya gelegenye. tepszi szókban. a nyilt a hangot a jegygyei írjuk. stb. úgyhogy a mássalhangzók is magukban torlatot (positiót) sem tesznek. A nyílt a bizonyos érteményi módosításokban i re is változik : falat fűit. e. így : é. toszigál. annak pénze kárba nem vesz. például a hellén-latin X-nek a magyarban ksz. barátság. különösen arab. A szokott jegyű önhangzók idömértékre nézve : a) rövidek : b) hosszúk : a. ü. epesz-t. topog tipeg. silapsi. de nyelvészetben. mit jelen szótárunk folyamában mi is követünk. ' A hangok és így a bötük is önhangzók vagy mássalhangzók. lebsél. „Aki jó portékát c«sz. részint homályossá tenné a beszédet. o. hol kell nyílt e és hol zárt é hangot ejtenünk." „A varrónő ruhát. melyet némely nyelvtanok é jegygyei írnak. nyíltabb. taszít. Ilyen szók : dsadsa. tiKigál. toszit. hamu homu stb. dobszó. a másik t. ep-ed. b) A zárt a o-ra szokott változni. bán ben: fal-bán. melyekkel váltakozik. de ez a képzésben. zs hangokhoz. Ezen hang fordul elé az élő nyelvben leggyakrabban a rövid a kimondásakor. telepszik. nyakgat nyekget. gyakran cléfordúl. az i kisebb valamit jelent. kapó kopó. Ezen nyilt e hangot már a közbeszéd is (legalább vidékek szerént) világosabban meg szokta különböztetni egy másik zártabb e hangtól. 2) A rövid e szabatos kiejtés által megkülönböztetve négyféle. ü. az éhes kenyeret szeg. kupor. csaló. á. ered-et. adu." „Egyenes K<g íszög) angutus rectus. T. Már „A magyar nyelv rendszere" cziinü akadémiai munkában is a zárt t hang egy ponttal van megjegyezve. fekszik. rúgsz. Azonban ezen zárt é sem windenüt tökéletesen egyenlő kiejtésü. továbbá a kétágú ragokban. buglya. lopsz. udu. így ejtené valaki: kelétre fekszenek telkeim. i. Ly betűvel kezdődő törzs-szónk is alig van több kettőnél. A gyökökben a tisztább és közösebb divatu nyelvszokás határozza meg. amabban magasabb. 3) A megjelölt betűk mind egyszerű hangot jelölnek. s megfelel az augol rövid o-nak god. i. kuksol. darab diríb. mint nők nek: fal-nak. buksi. továbbá. nőt szókban. kefé-vel. tál tol. rabszíj. konya konya. leng-eteg. taps. í. át ét : akar-at. rakottya rekettye. különösen az elemzésben meg kell különböztetnünk. ha ezeket: keletre fekszenek telkeim." Különben is e hangok egymással fölcserélése részint rúttá. é. hogy e két önhangzó között elválasztó vonalat húzzunk. péld. mint: baglya boglya. A bötük felosztása. és képzőkben. Hangszervileg legközelebb áll a cs. tuszkol. fokit. b) Zárt é van oly gyökökben. kapar kopor. csapsz. falufolu.- 35 - 2) A ds habár kevés. dobsz. barangol szókban is. hely-be. gy. ks keményebb hangok is : gugsol. ba b«: fal-ba. s mint flyan a többi vastaghangu zártak (o. és a keményebb bs. lepsz. inert külön önálló elegyült hangot fejez ki. odt«. mit részint az illető szók különböző értelme megkíván. hely-nek. másfelül barlang. i. mint ad ed : clag-ad. i. így különbözik a ba szótagban levő a egyfelül barát. boglya. tompább a tűnik elé. emebben mélyebb. a) A nyílt a közönséges nyelvejtésben o-ra nem változik. a nyilt jegytelenül hagyatva. Példánl e két szóban madár és majom ha jól figyelünk a ma szótagra. a) Nyilt e (minden más JA nélkül). t. hely-ben. p. kapar. szanszkrit szók átírására is alkalmas : ennélfogva bötüink számába felvettük. 1) A rövid a szabatosan megkülönböztetve a köz beszédben is kétféle kiejtésü volna. melyeket részint a régi 5* . mint: baglya. taliga toliga. ó. ragokban. mert bizonyos idegen. s részint kölcsönzött szókban fordul elé. dsamál. L föntebb 1. nyugszik. s mint vastagliangunak párhuzamos vékonyhangu társa a nyílt e p. u) felé hajlik. ellenben a zárt a többször o-ról «-ra megyén által. és képzőkben.

üdvöz. üdv. ir. rokona : tó vagyjo : jonkább (= inkább) szóban. melyről föntebb az e alatti jegyzetben szóltunk. iklat. vagyis az é az öhöz s az é' az i-hez közeledik inkább. stb. igénye jegenye. pipi. jogtat szókban. kívül. pille. sem. kil. hernyó. mint ezekben : icz. süket stb. geleszta. pi. ig. s benne kétféle e lappang. illem. idv. Minthogy ezen hangzó csak gyökökben és törzsekben. sík. mend mind. ipar. 6icz. különösen a Tisza némely alsó vidékem lakó magyarok. igaz.— 36 — nyelvemlékek ö-vel irtak. Főleg abban különbözik mindkettőtől. sehonnai sohonnai. igtat. nem egyszersmind ragokban és képzőkben. /9) azon i. irtovány ortovány. ikrásodík. hi. ellenben az é nél élesebb. rihes. ima. Tehát tulajdonképen kétféle természetű. irg. idomtalan. idom. veldg világ. himlik. 7) mely se ii se pedig éles e-re nem változik. indít. illant. rokona: io v&gyjo : jorgat (régies) szóban. hűt. imádkozik. részint ma is terjedelmes tájszokás szerint oly hangon ejtenek. M! haj l hibarcz. in. vékonyhangu létére az éles e változata. s ehoi t'hol. sivár sóvár. ipa. iczég. ig. iramodik. id. hites. borona. ükör. ügy. int. mint: fartőt firtat. mivel. mint: is és. lisztes. ivadék. küvül. bikk. bükkös. müvei. híves. mely az ö-höz legközelebb áll. ingy. ümög. hűtős. ir. milyenek : id. vidék. b) Oly vékonyhangu i. csipke. stb. kül. ivar. ha az egyes szók elemzésekor figyelmeztetjük reája az olvasói Ilyenek a tiltó né' (különbözik tőle a kínáló ne/). illatoz. inog. m. ficzke. vagyis ezzel könnyen fölcseréltetik. ir. ingerül. vékonyhangú. csipéget. inas. részvéti kedélyszó. ede ide. in. imád. in. hisz. müv. irigykedik. gyortya. illendő. ú. ifjú. juhar szókban. csirke. hit. elegendőnek tartván. iz. pihen. rühes. golyva. üdvös. habarcz. tk. ívelt. inger. (ex) kű. minthogy ezzel mind a régi nyelvhagyományok. ingérkédik. gyertya. ig. régies tanejt (= tanít) s ezen idegeneknek tartott szók : gelyva. biczeg. billen. mely vékonyhangu ragokat és képzőket vesz fel. mint ezekben : csérég csörög. melynél valamivel tompább. túl a Dunán pedig némely tájakon egészen ö-vel váltanak fel. És ami legfőbb. irt őrt. ki. imolya. üzen. ihog. melyeket 1. rokona : tó vagy jó. sebes mozgásra vonatkozó iram. mind vastag szókban feltaláltatík. az ábéczerendben I bötü alatt Különben is némely szókban o-val szokott váltakozni. vagy a-val. csirég. kilsö. ül. iker. iii. incselkedik . melyeket a különböző ragozások után vonunk el./tcz. ihar. in. irgalom. stb. 6ill. (talán az egyetlen ny< nyi mértékképzőt kivéve) fordul elé. seet siet stb. bicczent . c) A nyílt e és zárt é hangokon kívül (vagyis a nyílt e és i hangok között) hallatszik még nyelvünkben egy szintén rövid. mind az élő szokás szerint váltakozni szokott. hüdeg. hi. illik. billeg. üdö. idomít. így. vastaghangú szókban. üvölt. lisztésédik. műves. idvéz. illó. Az éles é' tehát mintegy fél hangja az i-nek. miv. rokona : tv. perzsél porzsol. pereg pörög. de élesebb kiejtésü e. illan. hűvös. de ez ismét háromféle : a) mely tájcjtés vagy közösebb szokás szerint tt-re változik. ihász. imég. irigy. ej pl. pillés. ízen. csipdés. és három vékony (magas) hangú. tp. tk. Tehát a) Vastaghangu t oly gyökökben. üget. hint (him-t). hiány stb. pil. elyen ilyen. iv. csir. üdvözöl. hasonlók ezek is: hervad. idegen. igét. iga. igen. heány. szitid szelíd. bükk. ül. e) nem csak vékony. im. hogy ez (valamint az éles t f. 3) Nyelvünk gyökeiben négyféle i rejlik. iparkodik. mely t. ügyekszik. pih. sehol sohol. idvczél. pirít porit. im. billeget. üklü. mind vékony. pl. vella villa. egy vastag (mély) hangú. igyekszik. ikra. idő. in. pl. míves. indul. idvés. Úgy ezen öszvetételekben is : seha soha. jog. hím. siket. csíp. mint láttuk. mint: id. külső. egy szóban. hanem vastag önhangzókkal is egyesül. stb. ett itt. pihég. pipe. hideg. ideg. ingyen. rtth. iramlik. o/-val. Egyébiránt ezen e-t a hangzók tiszta kiejtését elhanyagolta szokás néhol zárt é másutt nyílt e gyanánt hangoztatja. melyet amazoktól megkülönböztetés végett ezen értekezésben két ponttal jelölünk meg ekképen : e. idomos. doszka. .. hüsz. mely a rövid i-hez áll legközelebb. a tagadó se. hű. inai. illat.bik. Néha ám. illeg. ét) esmeg ismeg. berena. liszt. tf. irgat. az ábéczerendben egyelőre különös helyet és nevet nem adunk neki. ezzel fölcseréltetik. ínség. ih. szeget sziget. i. incs. rokona : itt vagy ju: juhász. deszka. mely minőségben o-val cserélődik fel. iglicze. ikrás. ing. kiált kajált. ilyen elyen. ilyenek : és is (latin. tanojt. a kérdő -é' (itt van-e?). bikkés. kees kies. rí*. pillésedik. ivás. melyek vastaghangu ragokat és képzőket vonzanak. ig.

milosztben. 1.cserélődik. lát-unk. Ez a legtisztább t. öv. göndör göndör. némely erdélyi szójárást kivéve. ők. mint. ugar. gom gSm. s Béla király jegyzőjénél: Tosu-nek. göztí giizil. szirtek v. dob-vei. és b. c) tájtjtéssel a zárt a-nak vagy o-nak változata. W-f-tti. 7) Az « változatlan ezekben itthödik. Az éles 'é és i mindkét osztálybeli szókban vegyesen divatoznak. mint: oson utón. czulák. orsó. 6) Az u a) változatlan. 1. azaz egyenlő mély ejtéssel mondatik ki. ököl. Változatlan az különösen részint belelteiménél fogva a távolra mutató oda. szirt. ö. pl. hillye. Változásait 1. onszol unszol. c) élesek és közösek : ö. herczeg-nál. A ragokban és képzőkben az « és u párhuzamosak. lobog libeglobog. tol-t-uk. kökörcs klikörcs. oor-unk. porhanyó purhanyó purha. irék v. Régente volt néz-enk is. pl. hogy ezt a kisimult mai nyelvről kell érteni. karperecz. kovács kövecs^ b) ikerítve vagy különben is i-re. gom-gömbölytiek. fogy stb. Van egy-két i hangzós gyökszó. ü. fürt. (Uszubu-nak). mint: nyir (tondet) nyírek (v. 1. csórna csíma. csünik. orv. lom limlom. L Zárt a. Sőt ma is némely tájakon hallani ilyeket : síp-vei. kötény kétény. fut stb. b') vékonyak : e. ostor ustor. stb. stb. özön. csucska csücske. «. zsizséreg. (écsém) ördög érdég. «szk. d) néha a szinte mély hangú u-val. ugat. lityifityi. okád. azon különbséggel. ezen t hangzik bennök : diribdarab. fog (dens). örvény. tájdivatosan: nyürök) v. pl. csipcsop. göbü gilbü. ölel. ir (kenőcs). é. mint: űrök űrök. mint: kar-unk. duda. csuk. stb. ökör. uszu. bőrű burü. csuka. melyek tájszokások szerint majd vastag majd vékonyhanga ragokat és képzőket vesznek föl. nyíltak. c) Eléfordúl kivált a gyökszókban a zárt a-nak gömbölyűbb változata. mint megcrintök.vagy íí-vel váltakozik. buja. kivévén a szoros értelemben vett öszvetettekct.— 37 — pipis. pl. csücsül. vár-t-uk. pokolnek. alatt) a mai magyar hangrend szerint ugyanazon szóban nem tűrik egymást és nem keverednek öszve. stb. b) tájejtéssel némely szókban zárt é-vel váltakozik. é. pisz. nyüst. néz-t-ük. őr. csupasz. sundor stíndör. fut-unk. gyom. őz. pisze. olyan. iczipiczi. boglya baglya. a régi halottas beszédben : magánek. öklei. ilvegpohár. gomb gömb. piszke. mohar muhar. szoros szurdék. pipiske. mint a régi nyelvhagyományok bizonyítják. zsizsi. csippel csoppal. mondám. o. Mindazáltal az alapértelemnek némi módosításával néha elváltozik a) ö vékonyhangra. őr. ökrödik. szém-íink. toszkál tuszkál stb. «s<ök. öreg. a többi különösen az «) és /9) alatti elegyhangú. tiripiri. csontlók crimbók. tthög. ö. csuta. A két első felekezetüek (a. «st. a. néz-ünk. 4) A rövid o mint vastaghangú mélyebb hang az általános nyelvben változás alá nincs vetve. mint: ftlhadnagy. (Tas-nak) Uszubu-nek. csuklik. A rövid önhangzók viszonyai egymáshoz. írok. föntebb zárt é. mert ez hajdan nem mindig és mindenütt volt úgy. boga buga. gyüszü. onnan szókban. sokorú mkorő. d) gyakran ti-vel cseréltetik fel. büszke. b) párhuzamosan a vékonyhangu il-vei váltakozik. ctörK cstírlö. bukik. szirtok. i. h'igy az éles e csak a gyökökben és törzsekben (kivéve a ny« nyi mértékképzöt s Knt int határozót) az i pedig a ragok s képzőkben is használtatik. pupóka püpoke. bogyó bingyó. öböl. donga duga. övez. püspök-nál. bombik bimbó. gombócz gömböcz. milyenek ok. bunda. mint asszony. gyügyíl. o. Ide tartoznak ezen és ilyen ikerszók is : csiribiri. zsizsik. bocsú búcsú. részint köz szokásból. czucza. E hangrend szerint a vastagok és vékonyak ily párhuzamban állanak : ó. diribei darabol. a. lőcs lucs. u. o. üszög. c) a vastaghangu o-nak párhuzamos vékonyhangu változata. zártak. csúcs csücs. pityer. a. fi! (némely régieknél: il). pipitér. ott. 5) A rövid ö a) változatlan ezekben : öb. hálálnék. pity. ország urszág (régies). pityérég. botor buta. gömb' gtímö. csombolék csombolék. csömör csömör. bibi. kölü killü. Midőn a vastaghangu szókat kicsinyítve ikeritjük. mint: göndör göndör. melyek az általános nyelvben minden egyéb hangzót kizárnak. az i és ü alatti jegyzetekben. mely «. lüktet lüktet. mint: öcs écs. . ill-ilnk. zsi. nyirok (tondeo). kör-ünk. o. öl. uszít. söveg süveg. ölt. A föntebb! hangelemzés szerint a rövid önhangzók : a) vastagok : a. ugrik. vagyis a vastaghangu gyökhöz és törzshöz nem járul vékonyliangu rag vagy képző és viszont Tudnivaló. gyimgyom. ityipityi. csűrök.

leng-eteg. vékonyhanguakban csak e-vel hangzanak. é. ben: ház-bán. okos-an. mint: . zártak. kel-ne. kelt-ek. szűr-dal. öt-en. csepp-ent. A viszonyragokban és képzők* ben ezt nehezebb meghatározni. lát-at. örokös-en. nyög-del. nak. kop-asz. kosár-ka. dél: jár-dal. át. ét: ir-at. tolni-a. dör-ej. ebb: igaz-abb. bőr-ke. rá. lobb-ant. ep-eszt. mely a harmadik személynévmást (ő) tisztábban kifejezi. end: csikl-and. and. ont. öl-ben. ól-ban. görb-eszt. 3) A képzőkben: a. élesek. aj. öl-nek. kert-ben. ad. bú-ra. kelni-e. vai. «. kert-be. atag. Valamint a zárt a középhangot képez a nyílt ó és o között. hol és mikor van helye. nyers-ebb. A zárt a létezését a gyökökben föntebb már érintettük. kedv-é. átlón. keves-en. o. sorv-aszt. csip-esz. eteg: lank-atag. én (számhatárzó): sok-an. goud-atlan. tol-eo. tolt-ak. hüs ebb. halni-a. kedv-e. ölbe . wel: hó-val. hét: áll-hat. szöv-et. ól-ba. gyür-ke. talon. re: hó-ra. okos-abb. e. a. lel-end . mint a közös divata nyílt e: nép-e. lé-re. Ugyanis köztudomású dolog. E párhuzamosan váltakozó. hív-telén. bán.— «. csel-e. ön. bú-val. kegy-etlen. ül-ve/ Ezeket kétágú ragoknak nevezhetnÖk. a vékonyakhoz é-vel vagy ö-vel járulnak. ö. rek-esz. ül-het. kert-nek. zör-ej. étien: ház-atlan. ön. oszt. hárm-an. kel-nek. mindazáltal a magyar hangrend párhuzamos tulajdonságánál fogva némileg gyaníthatjuk. daczára némely tájejtésnek. kel-ve. kett-en. úgy a zárt é középhang a nyilt e és S között: a. kedv-ö v. hal-na. dal. ült-ek. 2) Az igeviszonyitókban: hal-nők. hogy Vannak úgy nevezhető háromágú viszonyragok és képzők. förm-ed. csucs-csUcsVrösek. é. én: lass-an. zuh-an. ka. o. be: ház-ba. pl. an. i. melyek a vastaghangn szókhoz o-val. bün-telen. é: nép-ö. 1) A névviszonyitó ragokban : ba. ült-em . ül-end. pih-en. II. s más önhangzókat kizáró ragok és képzők a simább nyelv hangrendé szerint meg vannak alapítva. ént: patt-ant. én: patt-an. hot. ke: madár-ka. förg-eteg. der-e. asz. I. tű-vei. ül-ne. szün-etlen. esz: tap-asz. pukk-ad. só-talan. á e nyíltak. abb. tol-na. hak-am. tolt-am. ed: dag-ad. észt: dag-aszt. nyolcz-an. v. mor-aj. 38 — tí. lát-and. röpp-en. tü-re. habár ez a szóelemzéshez hüvebb. ól-nak. nép-é. olv-atag. ej: kacz-aj. hal-tto. eng-ed. nek: ház-nak. ül-nek. tol-nak. él-et. kelt-em. lé-vel. dar-a. a harmadik személy ragozása a Dunán túl több vidéken ö v. tol-hat. telén: nyng-talan. kel-hét. szép-en. halt-ak. ülni-e. röpp-ent. e: csal-a. lép-del. mennyiben a vastaghanguakban csak a-val.

láb-at láb-ol (meglábol) és láb-al is (ellábal). Tehát kell lenni e ragokban oly a hangnak is. azt bizonyos szókhoz járuló ragokban és képzőkben észre kell vennünk. mint azon zárt a. part-ok kert-ék kürt-ök. pl. part-on kert-én kürt-ön. fal-ok nyel-ék ül-ök. fal-ok.— 39 — hat-szőr két-szér öt-ször.: vastag nyar-aí nyar-ak nyar-am nyar-ad hely-ét hely-ek hely-em hely-ed kert-ét kert-ék kert-ém kcrt-éd „ bot-oí. ház-ok. Tehát a mondottak után a szóban forgó vastag és vékony hangú ragok és képzők párhuzamban így állanak: nyilt zárt gom-gömölyű. kürt-öd. gyár-ak gyár-os stb. fal-tok nyel-íék ül-tök. fal-as. Továbbá azon sem kételkedhetünk. fal-oz. (valamint a nyílt e és ö közötti helyet betölti a zárt é). És valóban. á a o e é ö s tolajdonképen nem öt. fal-az. dó az é-nek megfelelő mélyebb hang a fentebbiekben nem létezik. part-hoz kert-kéz kürt-höz. fal-at. kürt-öm. fal-am toll-am viz-ewi csöv-ewi. for-og pér-ég dör-ög. ház-o»i. ágy-az ágy-ba ágy-an-ként. u. kürt-ök. stb. fal-am. ház-ol. vékony Úgyde e példákból kitűnik. fal-om. ház-as ház-aZ ház-acs-ka. kürt-öt. sőt némely ragozások és származtatásokban az általános nyelvszokás is hol a hol o hangot használ pl. melyeket bizonyos ragok és képzők alkotnak. és nem mondja: fal-ot. part-ot kert-ét kürt-öt. Ugyanis ha e példákat tekintjük : nyar-áí lik-áí tel-eí köv-ef. ha tisztább magyaros kiejtésre figyelünk. fal-az toll-az viz-ez csöv-ez. ház-os. milyen a hosszú á után következő rövid a pl. fal-as toll-as viz-es csöv-es. a vékonyak nyílt e hangokkal ragoztatnak és kcpeztctnek.: ház-at ház-ak ház-am. bot-ok. part-od kert-éd kürt-öd. Ellenben a nyilt a-t megtartja eredeti miségében. bot-om. part-óz kert-éz kürt-öz. fal-os. melynek létezését a gyökökban már föntebb kimutattuk. part-om kert-ém kürt-öm. ipar-kod-ik kér-kéd-ik ör-köd-ik stb. gát-ok gát-ol. Ez pedig nem más. melyeket a tájejtés o-ra szokott változtatni: ház-oí. bot-od. a gomolyú vastag o-nak a gömölyíí vékony ö felel meg szabatosan. m. part-os kert-és kürt-ös. hogy bizonyos viszonyokban a vastaghanguak nyílt á. fal-ak. hogy hangrendi párhuzamban a nyílt vastag á-nak a nyilt vékony e. e kétféle ragozás öszveállításából eredtek ezen ötágú ragozási csoportok.' nyar-ak lik-ak tel-ek köv-ek. mely a nyílt á és o közötti hézagot betölti. hanem hatágú ragozási csoportot kell felállítanunk: .

s ilyenkor a ragozás is hozzá alkalmazkodik pl. gödr-öm. hegyőz. író óvakodni fog ily különcz és a széphangzatot sértő kiejtésektől. tördel-ék (nem tördel-ök). széntől stb. «. tőr-tök. hogy mint föntebb érintők. o két ellentétes önhangzó között egy középnemű felhangzó é létezik. de azért a szabályos tiszta beszédben és írásban a szónok. Ha a vastaghangu gyököt vékony hangúra alakítjuk. Máskép áll a dolog a viszonyragok és képzőkre nézvo. pézsög. tör-ök. csépiig. kertőm. for-og fér-ég für-ög. vettük. füstöl-ög. per. pör-o's. Ezen és hasonló viszonylatokban é helyett ö-t irni annyi volna. tördel-ték (nem tördel-fök). hogy midőn a gyökben is megvan: ekkor. zöp-ög. sundorog. a második a vékony hangú gyökök és törzsekhez járulván: .— vastag 40 — hal-ák hal-ás hal-ám fej-ek fej-es tál-ak tál-as tál-am szér-ék szér-és szér-ém sor-ok. gömöly. melyekben az é az ö-vel fél. bizonyos esetekben ö és ü után közvetlenül ö. szerétóm. pér-ém. E két hangzónak párhuzamossága nyelvünk hangrendében világos.pér-éd. göndör. pör-öd. vagy a mondatbeli széphangzat igényli (a sok e kikerülése Végett) o'-t használhatunk helyette. pl. s mind a gyökökre. üdv-ös. A tájejjtést nem szabad a közösen elfogadott simább nyelv rovására feltolni. sündörVg. az o és « után közvetlenül következő 0 átmegyen ö-re pl. mint a terjedtebb szokásnak tetszik. Ezek a ragokban és képzőkben szabály szerint más hangzót kizárnak. El. az első a vastag. selyöm. enyelög. pér-ék. pör-ö'm. mint: csőm gomb gombocz csomoszol bontok bontson csőm gömb gömbőcz csömöszöl döntök döntsön csömör göndör gomoly porzsol bontom bonczol csömör. gyötör-fök. sor-om. vagy: por. vetők. tör öm. színész. az o-val egész ellentéti viszonyban áll. ilyformán: dolg»oz-ik úr-kod-ik fanyal-og rop-og idom-ős lát-ok bokr-on fodr-om kotr-oíok kotor-fok éh-éz-ik kér-kéd-ik enyel-ég csép-ég idv-és vet-ék kert-én védr-ém pédr-éíé* pédér-tófc ölt-öz-ik. Tudnivaló. Az ly-ct is a hanyag nyelvszokás majd j'-vel majd csupasz 1-vol pótolja. vetítők. pér-és. «. tőr-öm. döntöm. s nyelvünket egy sajátnemü alkotó hangjától megfosztani. töre-kéd-ém (nem tőre-ködöm). tör-os. ö. Ezt tennok pedig. mind a viszony ragokra és képzőkre kiterjed. t i. dönczől. szavaló. porzsol. üt-ök. ha igy Írnánk és beszélnénk: verekődik. csomoszol csömöszöl. vékony Egyébiránt a zárt é-re nézve megjegyzendő. embörök. mint nyelvünk hangrendét megzavarni. vár-tok ver-ték tűrtök. idvős. a többi vékonyhangok után é járul. o. tehát a viszony magokban a zárt hangú alakulásokban háromágú. tör-ök. sor-os. pör-ö'k. gyötr-ötök. ökr-ön. IV. tör. őr-köd-ik. melynek kiválólag a háromágú ragozásban és képzésben van helye: vár-om ver-ém tür-öm.

p. di (2) : lovas-di. é helyett állanak pl. ill-eg. tök-si. so-honnai. mely szintén vastaghangulag ragoztatik. petyhüdik. az i mint gyökhang négyféle. m. i. mint föntebb elemeztük. A hanglejtés fokai tehát fölülről lefelé ily sorozatban állanak : v a s t a g l. mind. se ü-re nem szokott változni. ede. porol porul. tol fal.* ide. Néha o. int-ek. A széphangra nem ügyelő tájejtés sok szóban a szebb hangzata o és ö helyett használja pl. 2) v a s t a g e (= í) v é k o n y i (= é) he-án (régies). giliszta. csoport csujport.— 41 — görbe láb-M csonka kez-tí szap-w val-M köp-tí gyöp-ti. kút-ig. fir-ka. Ter-csi. régiesen : e)y. vajuszik. hi-ány. irigy-kedik. katonás-di. i (e-vel vált. ig-en. habár magán kiejtve egynek tetszik. tölt-ig. irg-alom. (L P é l d á k : 1) v a s t a g l v é k o n y i (tiszta) ig-az. Ennek bizonyos okszerűsége van. 6 csele. izgat. tolom tulom. sir-at. kergetős-di. AKAD. sük-er. ede le-hó. kút-i. de vékonyhangu ragokat és képzőket vesz fel. is. üdS. s mint i lég is tisztább. mend 3) v a s t a g e (= o) se ha se-hol se-honnai so-ha. v é k o n y i (tiszta). Fer-csi. 4) n y í l t fc csal caala. s mint legmagasabb vastagbangu annak fő fokán áll. mely se é-re. ö. jegye lehetne ez értekezésben : i. bodr-i. mely a törők nyelvben is megvan . t. az ideg. hervad. buk-si. meg-int. 8 (o-val vált).). t. hint szókban. üdv. esete esetten stb. nyir-ok . képes-int. U. e. O. é. ide. és . mint az m. id-om. c) mely «-re változik. melyet mind a vastag mind a vékonyhangu gyökök és törziek . hervaszt szókban. üz-en. mint ezekben : ily. kert-ig. mind. id-ő iz-en sik-et sik-er nyílt csel kever v é k o n y i (= ü) üd-ö. ide. á. . mend. illik. id-eg. i (1) : ház-i.(vagy fel-)hangú t. mint föntebb. valamint az i-hangzóju ragok és képzők mindenféle szóhoz járulnak u. is. Legmagosabb minden önnangzók között azon vékony. di (1): okton-di. ir-am. jár-unk áll-unk megy-iink jöv-iínk. li-ány (tájdivatos). boglya buglya. int: alkalmaa-int. szélhtidtk. est : Jan-csi. kert-i. nevezetesen a) mély hangú ragokat és képzőket vonz. so-hol. sük-et. mint idS. liszt-es. ó'röl őrül. főnevekben. Az t közös hangzó. d) mely vékonyhangu létére se é-re se (í-re nem változik. i (2) : suny-i. b) mely éles «-re szokott változni. a. picz-i. him-lö. pökhen-di. li-ju. : tg: ház-ig. lát-nunk vár-nunk les-ntink tör-ntínk. E szeriut az első pont alatti t a vastaghanguak lejtőjéhez tartozik. ház-unk ur-unk fej-tínk sziv-tink. ely )d le-ány. töröl törül. s utána azon e következik. kavar csata csattan. 8 ('i-vel váltakozva). ezen igékben: alkussík. lát-t-wk vár-t-«k les-t-«k tör-t iífc. KAAT UÓTÍB. pl. hint-ek. és geleszta. i (ü-vel vált). silap-si. A többi a vékonyak lejtőjén jár. szelever-di. ily. st : vak-sí. füst-i.

másokban a megnyújtás a szónak érteményét hasonló rövidtől megkülönbözteti pl. c) melyeket a szokás. nem két külön szórész önhangzóinak öszveolvadásából eredtek. melyekben nagyobb terjedség fejeztík ki. kefé-re. kapával. 2. l. Több külföldi jeles nyelvész is tanítja. alá11. mely szerént némi szelletet találunk följegyezve mind az önhangzón kezdődő némely szók elején pl. Őr = ö-ör. mint ág = á-ág. őröl örül. Továbbá utói a persa írásban van azon szokás. S. mint: árpa árpa. e. legalább tudtunkra. társunk is azt tartja. kefé-hez. fáig (= fa'ig). barátságáért (= barátságáért). hogy valamely önhangzó kiejtésekor mind elül. é. halála11. Még jobban támogattatik e vélemény az által. Ezek általán két osztályba rendezhetők. fa-tői. irák. mind az önhangzón végződő szók utolján. léi. a hangsúly épen nem a hasszu é s á. o c t a v a 4. év = e-ev. vár var. 2. a. gömölyü ö bődön csömör. a) melyek egyszerű meg nyújtás által keletkeztek. Némelyek ennek okát a hangsúlyban keresték. volna'. pl. hogy ezen vég h „épen csak is szellet volt. 8. 7) c s u c s o r ú U csúcs gyúr sundor. • 6) g o m o l y ú O bődön csömör. s időmértékileg két röviddel érnek fel. o. mely szerént minden szó. oly fogalmakat jellemeznek. mely különben önhangzón végződnék h jegyet (szelletet) vészen föl. fuvát fuvat stb. T. S. fáé (= fa*é). háj haj.— 42 — ő) z á r t a tár-ak tál-ak. ezek. í. tér-és vér-és. wriás urias. 5. népeivel. hogy ezen nézetet az élő beszéd megczáfolja. s kisebb nagyobb tájszokas szerint ma is azok. Ugyanezek lépcsözete alulról felfelé: alsó l. imád. mások eredetileg szintén rövidek valának. íze (ajakszellet a régi halotti beszédben). hagy. fitet. tár-as tál-as. mint a'ra ma is tájdivatosan így ejtetik: árra. ki*. kefe-tői. népe'." Szintén itt találjuk ezeket is: halálaVól. ö. mert például keféhez. 8. mert az é is csak némely nyelvtanokban és ezen szótár értelmezendő czikkein van megkülönböztetve. 7. Mire elég legyen röviden megjegyezni. - melyek közöl írásunkban csak hétnek van külön jegye (a. ív = i-iv. vész (perit). tehát nyelvészetileg ez a helyesebb a néhutt szintén divatos megnyújtásnál. hivatalban. A hosszú önhangiók és viszonyaik egymáshoz. dl ál. hogy a hoszszú önhangzók. f e l s ő o c t a v a 4. á hangokat súlyosbítjuk. d«b. (torokszellet Bátori bibliájában). 8. akarta*. b) melyek ragozás vagy képzés által két vagy több hangzó egybeolvadásából képződtek. u. ápol ápol. mint több rövidből összeolvadottak. kaczhíát kaczkias. S. ez a beszédben kérdő alakot öltene magára: keféhez? kapával? A megnyújtás oka itt minden esetre más valamiben rejlik. s itt a kulcsa ezen megnyújtásnak. fi. i. hanemha azt veszszük. pl. szómon*11. zárt é tér-ék vér-ék. szeresse*. 8( (l. kapával szókban is. él (vivit és acies) el. ne*. mint: ídtám = láta-am. o. mert nincs torlat. Ezekből érthető némely régi magyar Írásmód is. s leginkább a gyökszótagokban fordulnak ölé. úgy hogy ha a megnyujtott. hv. 6.. gyanta gyanta. akra. ü). é. melyekre nézve Toldy F. és a megelőző önhangzó ragozáskor vagy képzéskor már a torlatnál fogva is hosszúvá lesz s könnyen meg is nyújtatik. de kétségen kívül természeti hangtörvény alapján a szók régén mássalhangzóval kezdődő viszonyító ragok előtt megnyújt. ah. mint: ad. Azonban némelyek csak tájejtésileg és csak a tőszóban hosszúk. 5. ujabb ragozás mellett is megtartják a szelletet. mint: fá-hoz. születőié* és ezer meg ezer példa a Debreczeni legendáskönyben. c s ü c s ö r ü fi csücs gyűr sündör. ille). szél szel. u. fáért (= fa*ért). így elül a sémi. oek. kefe. e. őneki stb. 6. láng láng. mind utói hallatszik valamely gyönge szellet. továbbá a hellén hangjelelésben (írásban) minden önhangzó valamely azelleti jegyet szokott kapni. i. a hangokon fekszik minden rendszerénti magyaros kiejtésben: keféhez. a. ként . mi által torlat áll elé: Ár. hanem az első szótagban levő rövid «. hogy az önhangzón kezdődő ragok előtt megnyújtásnak rendszeréül nincs helye. kapa. hb. hivatala1*. kór = kő-őr. H (= ő. fá-ra. vét (jacit. seminat). A kor. kapá-val stb. i. 7. e.

járdogál. mint tájszokásilag ma is ejtik: fonál fonal. sőt némelyek mint: ért. látód. mert ezek még ma is önálló szóknak tekinthetők. nap nyugta-kor. kép. magasabban ejti mint a rövid zárt a hangot. hogy a tompa. mert néhait a szokás ma is röviden használja. er-es. s általán az ékvesztökben. rács = rovács. v. részint ragolisban és képzésben mind a négy é-t megkülönböztethetjük. ig. fel-ek. A hosszú á származékokban többféleképen alakúi: 1) á = a -f. eg-et. kéz. egér. tovatova. látnád. Amazokban t. buta-an bután. hazá-la. fór szókban) például: baatyaam. m. személyraggal: láta-j-a (videbat istud ille) = látá. ú. helyett. véna). szilés. azaz a közbeszéd általán véve a hosszú á-t nyíltabban. de a palóczos vidékeken ad. mint föntebb láttuk. rá. Azonban részint a szabatos kiejtésben. harmadik az éles é hangnak feleljen meg. tá = tova. ráír. tehát 6* . sőt gyakran. bogár bogár. szel-ek. ma-ig. szél (margó) széles. várja-ak várják. f a-ig. ur-a-ság. látnám. födél. szel-es. s a bennük eléforduló a is inkább a zárt a-hoz hasonlít. szél (ventus). A tág. sok-a-ság. holott párhuzamosan négynek kellene lennie. haza-i. álldogál. tárgymutatóval: láta-i vagy láta^' (videbat iatud vagy isthic). tájejtéasel: kzlp. fel-et. dér.: 1) magas hangú szókban is egy tompábbat és egy élesebbet. ség képzőkben oly erős és változhatlan a hosszú á. tájejtés szerint tem szokott i-re változni. m. illetőleg képzők előtt pedig azért nem nyújtatik meg az önhangzó. it-ről alább lesz szó. i. szel-et. mint régiesen iratik is igy: hadla-v-a (= hallava). Tájejtéses: apa-ka e h. várta-ok várták. txtgény. és hogy ez rendesen ékvesztő. apáka A hosszú á akármily elemekből állott öszve. és csak némely tájbeszédben hallható a hosszú zárt á (= a hasonló a terpedt angol o-hoz nor. btttalág. kacs = kovács. hazá-hoz. lép. mint a nyulósan kiejtett nyilt e. oá. hogy mellettök a torlat sem tűnik elé. szekér. különösen.a: dara-am darám. u. tej. 2) á = a -f. urság stb. melyet régente röviden használtak s a határozatlan ragozása múlt idő egyes 2-ik személye: láttál. fél (mentuit) tájejtéssel: fíl. 5) A mássalhangzóval kezdődő néwiszonyitó ragok előtt megnyújtásból eredt: hazd-ra.— 43 — (=r ki-ént). kép. 3)á = o-|-v-j-a:há = hova. továbbá a kor. ieli. i képzők előtt az irodalom is rövidnek veszi: fa-ért. uá iker változatokban hallatszik. Az i.'-vei Idtna-j-a. így különböznek egymástól: e*g (coclum). er-et. «V(valet). sokság. még pedig ez utolsót illetőleg mind mély mind magas szókban. dara-ad darád. eg-ek. szafora-tm szaporán. Wi. így a régi codexekben az e is rövid: mentei. Hogy az ily ragozásokban az a szinte rövid volt eredetileg. hallottól. tájejtéssel: íg. a tiszta kiejtésü magyarok ajkán egyöntetű hang gyanánt egyforma nyiltan hangzik. tájejtéssel: ír. ttdtűy. jöttei. kép ragok. oá. melyek tájánként ma is röviden hangzanak: láttál. tehát a megelőzd egész szóra nincsenek befolyással. valamint ezekben is: dél. Mp stb. messze: tatába menni. ér írivua. er-ek. mész. Ilyek a gyakorlatos igékben előforduló ál (él) pl. vagy összeolvadt. kora-an korán. a magosságot tekintve általában a rövid nyilt el hangnak felel meg. Az elsőbbekben tompább é hangzik. ua. Élesebb é (= é) ezekben : szép. hasonlók: látóra. kék. madár madár. tél. ha a szelletesnél erősebb torlat előzi meg azon képzőket. honnan a gyermeknyelvben tata a. szüz-e-ség stb. hallana-j-a alakban. hazától. oá. 4) Az úgynevezett ékvesztökben eredetileg rövid lehetett. ként. hogy egyik a nyilt e másik a zárt é. még segéd önhangzó is járul közbe pl. fél (dimidium).a: lát-a. onnét gyaníthatni.. hallottál. az é eredetileg nem egyéb. melyeket arról ismerünk meg. á A magyar hosszú á hang. ég (ardet). é. irdogál. az éles pedig némely legtnagyarosabb vidéken is í-vel cseréltetik fel. Hosszú é botunk csak egy van.i vagy j (vagy v) -f. tág. fel-ez.

A.i (vagy j.e: lé-eí lét.44 terpedt ée. no-ogaí nógat. tön. E következőkben öszveolvadásokból támadt: a) é = a + i. szi-v. Ez ily kiejtések néha az illető szók eredeti elemeit tüntetik elé. é-tet származtak. szi. ríkat atb. aó. lé-e-ön lén. véka. vagy é. hé hő. íé-et tét.wí: rólam. (áré. vere-j-e (caedebat istud ille). ide tartoznak: ámé. nevezetesen: aW = o -f. c) ó = a -f. taréj. lön. így igyen. íátszano-ifc látszanék.j. t i. más tájejtéssel Sí éa ú iá: ló lau. Ki nem simult palóczos ejtéssel: Só. csé cső. 2) Mint igenévképző az S személynévmás vastaghangu változata. bír birodalom. melyekben é = ó. góré stb. mint tanét (régiesen tanót). rí-ogat rigat. boné. aí-ból van öazvehnzva: fót folt. Aé héj. dévaj. c) é = e + é: vere-ek verek (én). szeepen. karéj. vézna. mint: hóit holt vagy halt (hal igétől). ganéj. haraj. pl. béna. léka. raólam. te. kefe-es kefés. ét. kópé. toTábUisi + o: csi-ogat csigát. pl.é. keerém. e) é = e -f. kepe-ez képez. 1) Megnyujtott de eredetileg rövid o. noha a mai általanosabb kimondásban inkább az éléé 9-nek megfelelő hosszút találjuk. mint a mely ö-böl is olvadóit egybe : vön. mely az egyszerű S helyett áll. vereje. néma. 4) Néha ó v. feek = fék az elavult fe gyöktől. fé fő. mint: tetéz. csíp csipdes. különösebben az óhajtó módban : verae-i-e v. azon é gyöktől. be bő. vagy v) + e: var (caedit). . fazék fázok. lo-odí< lódít. atb. régiesen: vérévé v. sziepen. vere-i-e. v. szeipen. v. óma alma. vékony. látnók. tetőz. no-odíí nódit. séta. < A hosszú {is kétségen kívül különböző ezekben: csíp (csípek) éa sír (sirok). Emez mélyebben hangzik. mint: hízik hizlal. máskép. é-et-és. ganaj. «er-e. azi-u. és mív = mű. taraj. látna-j-vlc.u: láta/-wk látók. öszveolvadva: veri. 1) Megnyujtott egyszerű < létezik leginkább a gyökökben. 3) Tanya ejtésben öl. látna-ék látnék. o helyett áll. óid old. kapó-os kapós. létei. mely némely szókban a képzők előtt röviddé leszen. tétel. ví viadal. mely szintén vastaghangu szók gyökeiben fordul elé mint: béka.uo. 4) Két önhangzónak együvé olvadása. mely a vastaghanguakkal is párosul. eke-én ekén. Ezen két l-nek öszveolvadásból támadt fajai: a) é = e -\.e: kefe-em kefém. csóré. sír siralom sirat stb. lú. bódog boldog. 2) Öszvehuzás által: i = i -f. szándék szán' dók. lo-og lóg. karé. (caedebat) were-t (caedebat istud vagy isthic). látsza-tk látszék. kamó-os kamós. ólom ólom (az olvadékonyságtól). vé-et vét. dézsa. hosszú é ezeken kívül különféle tájejtéssel: ikeritve: ée. vern-e-j-e. 2) Magas hangú szókban találunk oly é-t is. kiérem. azon hosszú éles é (= é) felel meg. ó. Mindkettőtől különböznek ismét azok melyek 1) é-vel 2) tf-vel szoktak felváltatni mint ímelygő = émelygő. ajándék ajándok. békló. b)é = é-j-e + ö: vé-e-ffn vén. iámé. eedés = é-ed-es. kivévén ha palóczosan ejtetík ki. melyből é-hetik. íé-e-ön tén. raolom.-nak változata ezekben: gané. te.o. haj. Éj a. láta-ék láték. vétel. óriás óriás (or-om gyökétől). fóka falka. lé elvont gyökökből képzett múlt idők. midőn az ilyformán eredt: di-j di-u di-v di hi-j hi-u hi-v hi szi-j. bóta balta. «te-«k üték (én). nyí = nytt. hajtó-os hajtós.o. szórna szalma. keirém. héja. 3) Ama rövid 8-nek. d) é c= é -j. a ve.i (vagy j) -j. bW =: ó -j. bót bolt. ruólam. b) é = a -j.

pattantyú = pattantó. gyöngül = gyönge-ül .fűt = fü-ít. mint : fűz. s mint olyan jobbára ékvesztő. köldök ködök. szomoruó. csikoltti csikoltó. szüzet. szőv sző. köv kő. őz. vastag hosszú é (= ó v. öö. tőr. Vesd öszve : ú. vékony hosszú i bír csíp így. mint : keserű keserő. pl. M (kő).— 45 — K 1) A gyökökben megnyujtott ö milyenek: S. I. ludas. 3) Mint névképző eredetileg ő. tüzel. u 1) Ragatlan állapotú gyökszókban az egyszerű rövid u-nak megnyújtása. méltó vékony. kút. ludat. őr. vagy ol-ból húzódott öszve : dúgozik dolgozik. ow. ergetyil. 2) Rúthangzatú tájnyelven ó helyett ejtetik : lú ló. vastag rövid ü iz-om ig-az ip-ar> csik-asz ig-a vil-ág. seprű seprő. s jobbára ékvesztő. Tájejtéssel ikerhangzóként: eö. tűké. mű mi. tüzek. szüzek. giliszta. növő nő. gyeplű gyeplő. vastag hosszú é (== é) béna béka. szőr. nyü nyí. vastag ro'via* 8 (=" o) •eh* soha. kutatás. búb. to-ul túl. szü =: szüv. füzes. díványos déványos. zu-og zúg. rudak. füzet. vékony rövid i (rokon é-vel) is és. mint: öveg ög. vékony hosszú i (rokon é-vel) imett émett. ludak. 4) Oszvehuzás által eredt : °bu-og búg. A rövid és hosszú önhangzók részletes párhuzamban. tűz. ölt őt. hű = hüv. ímely émely. 8n (hal). vevő vő. söveg. ü 1) Ragozatlan gyökszókban megnyujtott ü. csík-ok csíg-at nyil-ás. nyü = nyüv. lúd. bűi (bői). kúdus koldus. tiszta-ul tisztul. o) tanét tanót. «Jeke. stb. imítt emitt. 4) Öszveolvadásból eredt: bö-ög bőg. bősz. íperedik éperedik. Némely szókban é-vel cseréltetik fel: gőg gége. szü szi. rúd. tüzes. leffentyil. 3) Mint melléknévképzö eredetileg ó s a régieknél gyakorta így is találjuk : savanyú savanyó. teoke. mind mend. buborodik. hő hé. ősz. bűz bír. szivatyú = szivató stb. csúcs. vastag rövid 8 (rokon i'-vel) lehó lijn. bő be. 2) Tájdivatos kiejtéssel a jobb hangzata 8 helyett használtatik: ü (ille). fórgttyti. tűké. szűz. csucsor. eV. tfvőlí őt. tárogatyú = tárogató. bölcső bőcsö. töt? tő. III. geleszta. urak. 4) Öszvehuzás által alakult. mint : hőí = hü-ít. vastag hosszú í (= i) biz-om víg-ak kin-os. bűn bín. úr. II. süveg sög. de U U is: tőke. bű (bő). Ott". fékeiül = fekete-ül. rudat. Ilyenek : csörgetyű. «ó : szomoroó. szomorou. dűl (dől). üö. n-og súg. csőr cső. kű (kő). Némely szókban régies vagy tájdivatos szokás szerint t-vel váltakozik : fűz fiz. rűl (ről). jövő jő. füzek. 2) Tájejtéssel öszvehuzott öv üv. . rudas. domború domboró. Tájejtéssel : oó. kutatni. tööke. tovább a tyú végzetü szókban : _ cságatyú = cságató. 3) Az öl öszvehúzva: /Öiáföd. etSk esek. urat. tfiöke. lő (lő). stb. vékony rőtid i hint illik irigy. ily ely. tüzet.

zárt hosszú á (jobban a) kapám = kapa-am. csév cső. fi töke hosszú ó pór kórom kórós. tór-het-et-len-ség-éd. zárt tár-am ágy-az zárt pereg pórgél rövid a vár-am. vastag — vékony — rövidek: hosszúk: rövidek: hosszúk: Ví. ing-ad-oz-ó-lag. em-így-en. ház-al. bámé bámó. leng-ed-éz-ö-leg.— 46 — gelyva golyva. hé hő. él-het-et-len-ség-éd. (fonalak) kanál (kanalat). lam-od-a jem-id-e am-ott-an em-itt-en am-oly-an em-ily-en am-ágy-an. nyílt rövid á csala kavar. ro'otd a udu ugat. nyakgat dara. rövid ö tör tök dörög örül. nyekget dercze. hosszú ő döre őrül. izén üzen. vékony hosszú i (= ü) hív hű. hücs hűl kehécsel. fi gyűrű IV. kelentyü. nyár fonál ér kötél nyílt hosszú á (nyarat) sár fsarat). . nyílt hosszú é íerek) szél (szelek). zárt hosszú é (= ö) tén = té-e-ön = tön. = tíszta-az. nyív nyű. . gyertya gyortya. tisztáz rövid 0 kor por korom koros. kór tör VII. rövid é peréi. hó ha hó! hő he hői (goncs-os-kod-ás-a izsémi-és-kéd-és-e Wsz-ös-köd-és-e fsony-ar-ú-ság-os skes-er-ü-ség-és 'syö«y-ör-fi-ség-és hucs hal kahácsol. szándék szándok. miv mű. (kötelek) egér (egerek). rövid kürt ül küzd. vékony rövid i (= ü) idő üdö. V. nyilt rövid e kepe kever. hosszú húz hosszú bűz Ú bú. perzsel. lén = lé-e-ön = lön. idv üdv. kalantyú. tehát: ttz Némely példák a két lejtőzet szerint ragozott szók párhuzamos változataira. csorg-ed-éz-ö-leg. á*ll-hat-at-lan-ság-od.

hím hím. kefél: ellenben az t. hús hús. dúl. 5 vékony önhangzókat illeti. poharacska. más viszonyokban pedig megrövidítik. nevezetesen túl a Danán még azon szókban is röviden ejtik. gyüszü gyüszü. minthogy a többiek sorában széltül állanak (i—u. nyújt. zúg. t i. kór. fül. milyenek : ím. s tulajdonkép : ény . jywl. tt és i. midőn az a e hangzókkal végződő szókhoz viszonyító rag vagy kc'-pzö járul. Mit ismét onnan fejthetni meg. ujj ujj. csép . illő. tzeker. rendesen megnyúlnak. nyúl nyúl. ígér igér. tör. csúszik csúszik. a tájejtés. gyűrű gyűrű. szít mert folytonos. bűz bűz. hogy ezen hangzók akár hosszan. Gémes. sík sik. BT. szín szin. kocsis. nyarak. kor. i. huzamos fuvásra vagy vonzásra vonatkozik. De a nyclvszabályosság és helyesejtés méltán igényli. csép. nyel. bugyor bugyor. úr iir. kút kút. nyarat. sűrű sűrű. tűr tűr. mint föntebb láttuk. esik esik. hogy ezen önhangzókra nézve nyelvünk a rövid ejtésre hajlandóbb. bízik bizik. meszecske. ellenben a hngy i pisa) többese hugyok. mar. Melyek két nagy terjedelmű szokás. tűz stb. Amit terjedtebb szokásnál fogva megnyújtanak. kapus. húsz húsz. melyeket szélsőknek nevezhetünk. Egyébiránt az állandó hosszúk száma sokkal kevesebb. síp sip. dili. honnan : immcldmmal. mit részben annak tulajdonithatni. részint a terjedelmesb gyakorlaton. írás. stb. kapum. szűz nüz. haj. kivált ha ezen nyújtásnak saját okszerűsége van. víg víg. Ide tartoznak általán. fűz fűz. csáp. az szabályszerüleg hosszú. kefétől. csúcs csúcs. kapa. íj ij. nyűg nyűg. hír hir. vigyáz vigyázz. húgy. nyúz nyúz. pók. dísz disz. folytonos szomorú kedélyi állapot. bűn bűn. gyúl. Minélfogva ezeket és más ilyeneket a verselésben közös mértékiieknek szokták venni. hogy ezen ingadozást ha végkép ki nem írhatjuk is. kefe. íme. sor. kevés kivétellel alkalmasint egyező. s Erdélyben megnyújtják. gyöpüm. hogy ezen hangok mértékének fölcserélése által gyakran a szó értelme egészen megváltozik. úszik úszik. már. túl. rúg riy. kapál. bír bir. Ellenben az i. fúr fúr. báj. szűr szűr. hímelhdmol. húr húr. fül. így igy. részint az elemzésen alapuló szabályokba illeszszük. méu. pók. húg húg. kefével. pl. múlik múlik. amit a legelterjedtebb nyelvszokás röviden szeret ejteni. túr túr. sudár. bií. kezet. hanem ragozási és érteményi tekintetben is nagy fontossága van. nyak. kapuval. és e e. hú'l. tíz tíz. bűnös v. úgy ügy ugyan. gím más kiejtéssel : gém. tehén. midőn csillagot jelent. írás v. nyúl (igo és főnév). víz viz. melyekben túl a Tiszán. csűr csűr. tör. 8. kapu. mint: mi£ = mi-ig. ragy megnyújtani szokták. és i—ü) mértékére nézve nagy ingadozást tapasztalunk. hogy. kapával. hizik hízik. Gines. itfl ítél. gúnár gunár. mert ezeket több vidéken. zsír zsír. ú. hón. «. csap. tárgyesetbcn. búza búza. íz íz (articulus). íny. gyöpüvel. hód. így különböznek egymástól : baj. kefére. utas. « végzetüek rövidek maradnak. meszes. tűz tűz.és melléknevek egy részét az ékvcsztök köze sorozhatjuk. sőt némelyek tájszokás szerint ragozatlan állapotban is rövidek. Dl. {mély ímélyég mert eredetileg émély émelyeg. Mg. nyák. w. gySptí. Erre nézvo véleményünk szerint következő irányszabályokat állíthatni. ezekre nézve a nyelvszokás. mi abból is látszik. gyöpüs. mint a rövideké. sor. mert eredetije hold. rúd rúd. súly súly. sudár sudár. « önhangzókat röviden ejti. Különben ez utóbbiaknak ragozási és képzési szabályaik következők : 1) Elvetik az ékezetet a) a többesben. háj. L A helyesejtésnek egyik fő elvénél fogva. kár. kapára. kíván kíván. pl. . kapától. Az ide tartozó fő. és személyragozásban: nyár. mert ikcrtársa ám. b) az önhangzóval kezdődő képzők előtt: pohár._ 47 — Az i. akár röviden ejtve az illető szók érteményét se nem változtatják. iv iv. hogy az országos divatnak tóduljon. kocsival. sir sir. (főnév és ige). út üt. melyekben a közösebb szokás az t. rút rút. kocsi. hacsak az ellenkezőnek valamely okszerű alapja nincsen. új új. mint hold-é holdak. körülbelül ezek : ige ige. poharas. honnan többese is : Mgydk. szűk szűk. bíró bíró. vagy legalább homályossá lesz. tár. M. melyek t L az d éa é gyök. nyaram. Mi az a á.: „tüzet szítanLa „valakihez szítani". lúd lúd. Szótárunk folyamában elsorolva adjuk legnagyobb részét azon gyököknek. tar. kar. htíd. madár. meszel. híg híg. poharaz. ver vér. hon. nyír nyír. utat v. kin kin. mert mint evésre vonatkozó szerv és érzék az éh ét szókkal egy eredetű. bünSs. meszez. kocsim. mint: tej. szór.vagy törzsbeli hangokat is bizonyos viszonyokban hosszan hagyják. melyek képzés következtében nyúltak meg. kezem. mely tünemény oda mutat. u. pl. az rövid. se homályossá nem teszik. zúz zúz. sugár sugár. súg. sőt az irók két külön felekezete szerint is majd röviden majd hosszan divatoznak. kéz. o ó vastag. il mértékéről A rövid és hosszú önhangzók megkülönböztetésének nyelvünkben nem csak helyesejtési. ü hangoknak. kezek. szór. tíz.

hű. nyuzár. csíkoz. nyáron. fejel. szüret. jövés. kézi. Melyek pedig a többes számban nem ak ék. tizenkettő). szekérke vagy szekerke. ural. új újak. c*úsz. kosárka vagy kosárka. kő. húzott. riad. rugalmas. húza. ők. m. ludas. dúz. de huzamos. ezen hosszú őnhangzók mértéke fölötte ingadozó. dukál nem dukál stb. szürcsöl. télbe. tűzről. bő. rikolt. Min bűnök. stb. heveny. csipke. bizalom. nyárig. Hasonlóan több-kevesebb származékokban és ragozásokban megrövidülnek ezen gyökigék : bú". fúr. hevet. madárka. jó. hogy helyesebben mindig hosszúk. rudas. nyárhoz. mely esetben a gyökbeli á és é megrövidül. kosárnyi. vita. fű valóm. csipesz. csuszkorál. nyirbál. csuszka. Ugyanez történik többekkel amazok közöl is. tűz. hevek. csuszkái. húz. téli. szöveg. úrhoz. rúl rül. nehéz nehézded. fő vagy fe. súly (Tisza mellett inkább súly) súlyok. út utak. szűk szűkek. kevesen. A Tisza vidékén ezek is hosszúk noha a. de: sírás. melyek gyökét egy magánálló vagy egy megelőző mássalhangzóval járó önhangzó képezi. tűznél. sipít. Más részről az ékvesztők szabályai szerint: víz. ni ül. tűr. sirám. zúz. csikók. télig. 2) Megtartják az ékezetet a) más névmódositó ragok előtt: nyár. bővek. ló. rugdos. bírva. melyek közösek : madárka v. rigó. vagy hígak. nyuzga. vízen. pohár pohárnok. (gyüremlik. bővelkedik. zsír. fuvolya. keveaedik. bírni. gytílevetz nem gyűlevész. A ragok és képzők között ti ű. bizomány. Kivétetnek a ka ke előtt a kéttaguak. hírek. pl. rtíg. vízről. türödzik. szúr. lőtt. húz. irat is. úrtól. fű". zsíroz. szűrve. rovás. sírba. ék. b) a mássalhangzóval kezdődő képzők elöttt: kosár. türemlik. rovátkol. rudak. Aiís húsok. húsz húszas húszan (de huszonegy. cső. zsírok. neheztel. rudat. úr. biztos. gyürközik). fúvás. nyivákol. Tegyünk már most hasonlítást az ékvesztők és a fentebb elsorolt i. avar. csíp. Az ékvesztők szabályait követik általán a) más fő. hizodalmas. s ennélfogva az ékvesztöktől elütnek. nyárba. heves. szurkai. ír. fejet. M vagy hav. síron. huszonkettő).— 48 . szurdancs. vízre. de: szúrás. fűz fűzek. bír. szövet. furdal. nyivás. fuvat. csöves. rudal. ludak.vagy nyilt e-vel vesznek fel. szekérnyi. zsíros. irodalomodé írás. midőn ám. (épen úgy. de szűrés. sírok. nyárnál. búi bűi is elfogadják a megnyújtást Mind ezekben és többekben az általánosabb nyelvszokás igazit el bennünket. szűrni. szivornya. ragokat vesznek föl. szél szélhttdik. birkózik. szamárul. bírna. de túrás. hírre. furkál. stb. jövet. tó. hnzakodik. türelem. szivatyú. irkái. hogy ragozatlan áflapotban tájejtések ezerint majd hosszúk majd rövidek. lé. azok helyesebben minden módban és időben hoszszúk. havazik. riog. avatag. birodalom. tűz. rovaték. gúny gúnyok.'. zuzorka. tűr. kevesít. és ít. húzna. rovat. havas. birtok. ú. rivás. tél. vívás. szűre. nehezít. rugony. hírlel. türelmetlen. urat. lövet. mint: sulyok (eszköz) nem súlyok. tenyérnyi. sir. fúr. nyúl nyulak. turkál. 2) Az d e'-fél e ékvesztők bizonyos ragokat és képzőket mindnyájan nyílt a. siralom. csík. nyirkai. higak. szil. csiptet. mert gyakran a közszokásilag vagy elemzésileg hosszú gyök is némely származékokban általán megrövidül. Mi a fent elsorolt gyökigéket illeti. duzma. sír. úr. Származékaikban pedig szokotton rövidek. hanem ok. hízik. rugdal. sirat. továbbá szín színék. bízik. nyíradék. Kivétetnek : fű füvek. nyúz. türelmes. kezkenő. sivit. fejek. huzkál. siránkozik. minélfogva szintén az ékvesztők szabályai alá Borozhatok. szí. iromány. télhez. lúd. lő. de : higgad. gyűr. víz. Hasonlók : hő. nyárért. bűz bűzök. bővet. szűr. tehénül. Ilyenek : sugár. lövés. rí. w. lövel lövöldöz. bujkál. duzzog. szűr. úgy látszik. rudaz. kevés kevésded. biztat. úrban. sző. fejes fejezj hé. bír. ví. de nyírés. húzva. Kivétetnek az t és ül ül képzők : nyári. neheztel. tűzés. avas. és pedig ezen két fő szabályban : l-szőr amely szókban e szélső őnhangzók az általánosb nyelvszokásban . nehéz. ujj ujjak. búvok.és melléknevek is. télkor. nyűg nyűgök. reznek (vörnyeges túzokfaj) nem réznek. télen. szövevény. tűzhöz. szűrne. ludat. nyír. tűzre. nyivácskol. hizlal. szövés. havat. csipeget. tűztől. úrnál. csövek. télben. nyárra. jövendő. urak. csűr csűrök. ró. mint az ékvesztö nevek a föntebbi módosító ragok előtt). szövök. duzmati. nyélül. csipkéd. csíkos. duzzad. nem kézkenő. híres. tűz. nehezen. mint már érintők. és csak kevés kivétellel mint múl múlandó. só. tűzdel. bírt. nyárban. bírj. szívás. tíz tízes tízen (de : tizenegy. továbbá ezek:feeztyűnemkéztyü. szűc szüzek. rúd. egérke vagy egerke. Egyébiránt. nyárral. szűrj. csövet. jSt jövök. ü hangzós nevek között 1) Abban általán mindkét felekezetbeliek megegyeznek. tő. sőt tói tűi. télre. kevés. uras. lövök. milyenek: 6 vagy av. tő. csuszamodik. húzz. kút kutak. szűrt. siránkozás. bőség. cstíz csúzok. bira. havak. nem nehéztel. viadal. szurdal. nyí. víg vígak.s e-vel ragoztatnak : híd hidak. szőtt. hír. húzni. milyenek : híg. sí.

innen a verselésben is ingatagok. melyek a második rendhez. Itt azokat fogjak őszveállitva elsorolni. m. bél. Nyelvűnkben az önhangzók nem valami bitang vagy pótlékféle segédhangok. az önhangzón tesz változást. csob. gomb. hogy a mássalhangzók nehézkes őttvetorlódását nem tűri. csúcs. e»Sb. csücs. péld. boborcs. bor-ért. kert-t. bunczi. önb máak. egyik a vastagok (ál vagy mély hangúak) másik a vékonyak (föl vagy magas hangúak) rendé. mint vastag önhangzója. mint a török és némely más altaji vagy szittya nyelvekben. mert az eredetiebb latintól elfajultak. v»lyy-ig. boga. gömböcz. bún. gombócz. rét-ig. meghagyván a mássalhangzókat. pontosan följegyeztük. csőrnek. azok állandóan rövideknek vétessenek és Írassanak. L Az önhangzók rendszeressége a gyökökben. vagyis ragozási és képzési viszonyban. Általán ismert dolog nyelvünk szervezetében. lehetetlen. es-ért. Az ily szók. akár rövid használata a magyar nyelvérzést nem sérti. s hogy önhangzója ragozáskor változatlan marad. gömbölyű. forog. de csak a hosszúk. ferde. Dyenek: «4«T UttÍM. dömbicz. Ellenben nyelvünkben az önhangzók bizonyos rendszert követnek a) győktani. s hogy két mássalhangzóval kezdődő gyökszója. balga. fol-ig. csőm. melyek Önhangzóji párhozamosan váltogatják egymást Kétágn képzők és ragok. mindenféle vastaghangzós szóhoz. csomó. vagy elnyelni vagy kihagyni lehet. és részben mássalhangzók változásain alapszik a szrfcsalrfdWfás. A rokonhangzók. gomba. a Tisza vidékén és Erdélyben jobbadán megnyújtva ejtetnek is. b) alaktani. göm. hogy a vastaghangn gyökök és törzsekhez vastag. bol. döme. Mi e szótárban a hosszúkat. azt a fentebbi. a németben. s önmagokból alig. völgy-i. bog. babug. fér. mint vékony önhangzója. fordul. bankó. csobolyó. é hangzója ragok és képzők. sőt öt mássalhangzó is Öszvetorlódik. a*-ért. trttcsök kivéve. Ezek közöl az egyik. Idb-nyi. belénd. néhány természeti hangutánzót pL trttw. úgy mint vannak. boglya. csőm. ú. gom. esöcs. hogy eredetiek. bán. boborcsék. melyeket akármikép Bszvezavami. a vékonyhangoakhoz pedig vékony hanga képzők és ragok járulnak. stb. ló«u-díykatoiuít-di1körö»-di. azoknak akár hosszú. bolond. bal. vagyis a nyelvek ős alkotási korából valók legyenek. mint: hdz-i. Azt is emiitettük. fór. hanem különféle változatokon átesve elkorcsosultak. mely a rokon fogalmat más rokon hangzóval mintegy árnyalja pL : bab. (. De gyakran ha a feníüévőhöz valamely rokon fogalmat akar kifejezni. mert csak ezen körülmény a határozó. öl-nvi. dóm. balgatag. ftrgeryfi. reped-Oc. csak a latinból elemezhetők. c) érteményi tekintetben. . tor-ért. illetőleg hangrendé a képzőkben és viszonyító ragokban. csömör. mint az árja nyelvek némelyikében. far. négy. csöbör. őszvezsugorodtak. babó. csobány. csombor. OrtdrA. 2) amelyekben azok az ország nagy részében. melyek mindkét rendbeli szókhoz változatlanul járulnak. IL As önhangzók rendszeres viszonya. Mindenek előtt jellemző sajátsága nyelvünknek. bob. De a különben lágyabb hangzatú római származású nyelvekben sincs az őnhangzóknak határozott rendszerök. stb. domb. csehszlávban stb. dám. bankó. hol néha három.— 49 _ röviden ejtetnek. alig van. bwg. dombor. csecs. Hely önhangzók tartoznak az első. akad-ék. mindenféle vékonyhangzóju gyökhöz vagy törzshöz járul. fáról. újj-nyi. Ai foluuigiók mfikMéti rendisére nyelvünkben. E sajátságnál fogva a szók két fő rendre őszlanak. melyről alább külön czikkben és részletesebben lesz szó. hogy vannak t. önhangzók fejtegető §§-ban részletesen előadtuk.

sür-ü. mány. b) i g e k é p z ö k : ad ed : ap-ad. ség : agg-ság. üt-ödik . reny-he. ét : rak-at. át. süpp-ed. ékony. ász. otlan. álldog-ál. (tévégél) . föl-üf . csör-ej. szün-telen . csík-ász. HÍ.. él-. ónk. pér-get. fior-dal. :. - a). ant. ekedtk : mar-akodik. cl-énk. e z e n n é v k é p z ö k : ab. jö-v-etel . . szép-ség. üldög-él. bö-ség. irt-ó. étel : hív-atal. reped-ékény. zör-ej . kér-elém. étien : ház-atlan. c) h a t á r o z ó k .~gyar-ap. szük-ül .vény . kea-etlen. bogár-ász. ótól. bölcs-en . folydog-ál. tat. ekezik : vár-akozik. Jom-jia. iv-ded . okos-an. — . a. körös-aed. furd-ö . ék : fon-ák. sós-ka. ül : jav-úl. lep-ény. e*zkédik : rug-aszkodik. ded : karcsu-dad. té-kél. itó : al-ul. öl-et. . nyom-at. tür-elém . an. kér-vény. leng-eteg. lop-ás. dob-ász. rogosz . bú-taían. botor-úl. olv-atag. ér : buv-ár. ereszkedik. $ág. kcrcs-mény. dd. has-áb. jó-ság.. . dereb (régies) . ab. ász. tur-kál. köt-ériy . atag. kend-ö. hét : áll-hat. Kivétetnek : nyug-ot. mendég-él. sov-ár. oszt. ka. dl. kál. hal-vány. állap-öt . elem : irg-alom. szab-ó. csa.— -00 . mell-ék. tör-ékényj dad. get : for-gat. küldemény . szeg-dél. rett-en. ep-eazt. ó. talán. vány. Kivétetnek az idegen származásról gyanús : oszlop. kolop .. Mik : zár-ódik. csor-gat. rov-atal. ány. cser-kel.szigor-ú. ül-het . zuh-aj. fal-ánk. ver-ekédik. és : lát-ás. röp-kc. ész : markol-ász. kicsi-ded. loh-ad. szegény-ül. tüs-ke . eteg : lank-atag. ropp-an.: caat-ád. ~ a j> ej • soh-aj. bőr-etjén. mez-telén. csörg-e. tör. körny-ék . foly-at. to'r-del . bor-úl. • hot. tok-mány.. ékény: csal-ékony. én : csatt-an. üt-et. • . aszkodik. füz-ér. kenő-cse . én : bátr-an. ger-éb'. cseleked-et .. pákosz. keser-ti. ú. nyir-et. ép : al-ap. gyül-ekézik . foly-tal^ csör-tet. tör-ekédik. ver-éb. loh-aazt. ár. böng-ész . ény : yág-ány. ef : rak-at. czölöp. zör-get.-gál-ád. eb : nyal-áb. énk : nyul-ánk. vet-ödik. jut-alom. ész : horp-asz. ver-és. ént : csatt-ant. ed. peng-e. ély : szab-ály. 6' :. azór-ako^ik. ' . ász. meny : tanul-mány. mor-aj. szeg-ély. eb . cse : szár-csa. ökr-ész . igy-ekózik. dél : jár-dal. ep-ed. ap. tó-csa. huz-ódik. akozik. pöf-eteg. oszt-ály. vény : lát-vány. seg-éd. vi-het. alom. kél : ir-kál. e : 'huza-von-a. döbb-ent. át. csel-éd. ész : halász. görvjóly . íf-ba. men-etel. tét : jár-tat. dör-ej. ődik. ropp-ant. rett-ent. ás. szép-en. ál. szeg-ül. ül-ep. fél-énk . vez-ér.ap-aszt. vér-cse. ák. tol-akodik. gát. dal. ke : szál-ka. döleszkedik . akodik. tell-adan. legei-ész. ül-tet. íl. Kivétetnek : gonosz. üt-és . csür-he . kert-ész. mul-ékony. csák-ány. süpp-eszt . fút-Hat. czul-ák. sanyar-ú. telén : mag-tálán. rek-esz. darab. ály. an. ker-ep. döbb-en . észt . rönk-ész .

nyolcz-an. vel-em. dönt-esz. kö-nél. . ról-a. ők . ««k : lát-unk. j-o. vert-ed. ám. mellett-e. ék : járt-ak. szür-j-e. okos-abb. nők. ól-ból. o. kelt-em. hely-böl. teng-esz. kö-vé. val. e ) s z e n i é l y r a g o s n é v i n ó d o s í tok. re : vas-ra. em : nál-am. a. etz : tart-aez. török-et. te (1) : hajdan-ta.— 51 -— lóg. Az ö közvetlenül az ö vagy ti hangokat követi. em : alatt-am. j-ek : jár-j-ak. ült-em j ad. . ét (többes) : falak-at. hús-ról. ok. kö-vel. töl-ed. Ml. ól-ban. eté-leg.Ezekben o. e : látt-a. hó-val. bon. ad. tol-á. d) n é v i n ó d o s i t ó r a g o k : óbb. öl-be. mond-unk. --•-. len : addig-lan. lelt-ük. szür-é. fölött-ünk. B. ed : nál-ad. Az elsü o iniiideiúele vastaghanghoz járul. ebb : igaz-abb. lel-ök. szürt-enek . ról-ad. mellétt-ed. (parancsoló). ének : járt-anak. mond-ók. tolt-anak. ta. mellett-eték. etek : alatt-atok. ver-8k. ö az uralkodó ünhangzók. be : ház-ba. f: lát-á. helyés-ebb. utö-íág. lé-vé. hó-vá. ról.és s z e m é l y e k b e n : o»z. meddig-len. leány-ta. tiál. nél: vas-nál. bölcs-ebb . j-ok. vel-e. ünk : alatt-unk. te (2) : hatszor-ta. C Ion. fölött-ed. mellett-ök. ól-ba. Ötször-te. tol-j-ak. ' vJc. hús-ra. kö-re. lég : futó-lag. mellett-ünk. lel-ünk. nek : vas-nak. vert-ük. iá. tolt-ak. ró'! : vas-ról. ver-j-e. négy-en. holtig-lan. vizek-et. wnfc. . Háromágú képzők és ragok. vei: fá-val. ad. nek . tolt-ad. hord-asz. vert-ének. hús-nál. ve : fa-vá. régen-te. tolt-a. szür-j-ek. réz-nél. é. a. réz-re. anok. hely-ben. kö-röl. nyolczszor-ta. ben : ház-bán. kétszér-te. töl-e. öl-ből. b i z o n y o s idők. a többi vékunyhanguak után zárt é következik: 7* . óm. ró. ról-am. töl-em. fa. fölött-em. után-unk. öt-en. fölött-eték. mondt-uk. . után-am. j-e : jár-j-a. b8l: ház-ból. után-ok. ver-é. réz-röl. foly-nak. vert-ek.-Ját-ók. szürt-ed. öt. á. keltö-leg. •dk. g) igemódositók. hely-be. e : nál-a. . kel-nek. mellett-em. vá. fölött-ök. ofok. fiivén-te. hús-nak. kö-nek. én : hárm-an. réz-nek. tolt-am. fölött-e. ok. ed : látt-ad. ül-nek. ők : alatt-ok. után-ad. ver-j-ek. vert-e.~vel-ed."wnk. f) s z e m é l y r a g o s n é v u t ó k : óm. e : alatt-a. után-atok. botok-at. öl-ben. eddig-len. lé-vel. ver-ünk. em : járt-am. jár-nak. tol-j-a. ön. gzürt-e. szűrt-ék . nők. ük : látt-iik. ed : alatt-ad. ntián-a.

nem: ölhet-tök. ett: al-att. okol. kötik. visz-ték. kodik. kak-ics. ög-él: járd-og-ál. ól-hoz. visz-ék. Mik. tatom. nö-héz. öng: boly-ong. tér-én. üt-öd. kod. hot. mell-ett. ték : láthat-tok. ong. öl-ök. Mér. kédik. ém: láthat-om. éh-ézik. néz-ég-et. doz. ököl: fidd-okol. ödtk : takar-odik. nyeld-ekél. httt-ög-et. méz-héz. ees. özik: dolg-ozik. ker-éng. ön : fal-on. ém. ttor. og-oí. oklik. Ha a gyöki önhangzó után nem közvetlenül járulnak. dég. üt-Ök. csak kétáguak: tok. öt-öd. nőm. Mór-ott. tol-om. öct: bod-ocs. a) n é v k é p z ő k : öcs. mely mind vastag. c) i g e m ó d o s í t ó k : ofc. gőzös-én. ttveg-écs(ke). ács. száz-szőr. örj-öng. zárt : tál-ács. ur-acs. Jegyzetek. öld-ököl. ut-nöm. szég-ecs(ke). lel-ék. azaa négyáguak lehettek: t i. nem : üt-tetöm. öcs. visz-ém. og-ál. kör-héz. nem. tttnd-öklik. ég-eí. teker-édík. ttt-öm.a) g y a k o r l a t o m i g e k é p z ö k : °9> *9t y9 . üthet-ém. domb-on. lel-éd. üt-ög-et. hely-héz. kör-höz. hangrend ellen az újabb : hely-höz. ed. Ott: más-utt.. esd-éklik. hat-od. mint: kav-ics. vagy ott. Ujvár-att. lel-ném. Ide tartozik ics. tol-nom. ék. b) n é v m ó d o s í t ó k : ön. ölt-özik. verhet-ém. fut-ok. csip-dés. écs. ö: ház-an (pn). üt-tetém. oztk. nyílt á e. völgyön. lel-ték. öí-öm. fcte : fal-hoz. s*ör : sok-szőr. ód. düh-öng. öl-tök. zuh-og. nö-höz. gomb-hoe. étt. csev-eg. har-ocs(ka). kid. gomb-on. i i. öl-dös. ott. őlhet-ték. ed. 1) A fent elszámlált képzők és viszonyragok eredetileg kétpárosak. tok. tol-doz. öl-őd. tol-tok. . géb-ics. ézik. valamint ezek is : ős. köp-köd. üld-ög-él. odtk. Pécs-étt. cárt a « és o ö hangzókkal.hasonlóan óm. zárt a. minden-tttt. én. édik. döií kap-dos. visz-éd. tök : var-tok. Mg. gözös-őn vagy: kéz-ön. öl-nöni. C. de a közösebb szokásban o-ra ment által Azonban országos divat szerint négyáguak a számnevekhez járuló ad. ül-döz. ködik: úr-kodik. vin-ném. üthet-öm. vagyis hárompároaak. köv-ecs. üthet-ték. ház»aos(ka). üt-tök. déi. Győr-ött Ezen zárt o-nakaz erdélyiea kiejtésben maiglan világos nyomai vannak. üt-közik stb. üthet-tök. kert-écs(ke). egy-szer. töpör-ödik. öd: száz-ad. gömb-ön. tol-od. e helyett: tőr-hőt. ód. ékéi. nőm : vár-nőm.nyaf-og. doa. oklik: fald-oklik. öm : vár-om. náz-hox (hoz). mind vékonyhanga törzsekhez járul. ég-él. kérd-éz. ős : száz-as. és o. ős. Hatágú képzők és viszonyragok. ör-ködik. lel-ém. tör-öcs(ke). e helyett: kéz-én. két-kédik. több-szőr. öd: vár-od. ffg-et: lát-og-at. nem : ölhet-öm. ott : Kolozsvár-öt^ Pécs-ét^ Győrött Kivételesen : utt. kétik. é. e helyett: verek-éd-ik. köd: kap-kod. ők : vár-ok. verek-őd-ik. nyilt: lik-ács. ezer-ed. tetem : lat-tatom. öt-ös. ér-kezik. csip-kéd. hat-os. mend-ég-él. röf-ög. éng. ték. méz-én. 2) Hibás. kő tik: zár-kozik. lop-dos. óm. vagyis a köz szó* járás elleni kttlönczködés így szólani és írni: tör-héz. ás. ezer-es. dög: csap-doz. ölhet-ém. gömb-htfz.

ágy-az. éi. zárt : hály-ag (og). tdrgfmti és birtokragi hangzója ugyanaz. (helynevek). arany-oz. ék. lap-is -us (máj-as hurka). péd-ér. szöny-eg. ad. tek-er. ét. szém-él. zárt : vakond-ak (ok). ör-öz (iz). c) n é v m ó d o s i t ó k : ' Í tárgyeset • xemélyragok ok. Of. ái. nyilt: kob-ak. zárt : háj-az. Og: bal-og. öl. nyilt: lov-ag. hid-az. nyilt: fal-ad. köny-ez. oce. mel-eg. őr: gond-or. gömb-öcz. érl-el. Tok-od. oí. szém-ék.— 03 — áet. fül-es. ég. nyáj-am. el. Pér-éd. zárt : ház-al. túr-os. öm : ál-om. öm : bab-om. K t : bab-ot. nyilt: fal-as. nyilt: forr-al. ár. szém-ét. reb-és(get). und-or. köd-öt. eez. kör-öa. kev-er. árny-al. héz-ag. ér : zárt : kap-ar (kop-or). óm.náp-icz. ék. fel-ez. ölem. nyilt: fal-am. szér-él. kör-öm. tör-ek. nyáj-ak. ör-ök. ág-acz(ka) szókban. öcs. kert-écz = ketr-écz. őr. ed. ét. hizl-al. ér. ak. zárt : Láb-ad. Vár-ad. zárt : há/. tű. őr. b) i g e k é p z ö k : ól. öl-ed. fel-es. nyilt: fal-at. ür-öm. ör-öl. ez. ég. Ez ntolsók néha is us alakot vesznek föl: har-is. hid-ad. ám. őr : kot-or. tág-as. öl-es. dk. Bög-öd. ém. ál. fel-em. hid-ak.-as. szér-ém. sép-ér. ős : kor-os. ér. ei. éb-ér. hogy a mássalhangzóval végződő nevek BWí*. óm. hid-at. Döms-öd. őr. típ-or. öl: karm-ol. tel-ek. Továbbá nyelvünk rendszeréből ez is kitűnik. nyilt: tak-ar. üveg-és. Sd : bab-od. gönd-ör. ős. ém. . ék. em. őz : bot-oz. gyal-og. ér-éz. öl-ek. fül-el. sír-ok. őr. ős. sünd-ör. Eb-ed. gyép-ét. örd-ög. Vcz : lib-ocz. emb-ér. ét-ék. üdv-öd. A legközelebbi példákból látszik. bfiz-öl. hid-am. ed. üsz-ög. nyilt: agy-ar. ed. öl-et. zárt : ház-ak. az. zárt : hág-as. nyilt: foly-am. ham-is (régen: ham-os). czucz-ar (őr). és. nyáj-at. ód. ad. ág. ed. czud-ar. bür-ök. csür-ök. lik-as. kav-ar. röp-ös. fel-ek. ez. ős. ver-ém. szém-ém. em. sely-ém. öd : Bok-od. fel-et. ször-ös. bér-él. ős. át. nyáj-ad. gyöt-ör. kölyök. bot-om. nyílt: fal-az. tér-és. tály-ag (og): fér-ég. ok. bélyeg-éz. óm. ok. tör-öd. ól-om. Jegyéét. ők : bor-ok. foly-os. zárt: a caangós ejtésü láb-acz(ka). üdv-öt. nyilt: Lov-ad. zárt : ház-ad. ők : mar-ok. bot-od. óm. (helynevek). bib-icz. fel-ed. jeg-ecz. tör-öm. ir-am. sik-er. ker-es. szér-ék. ék. az. ad. kell-em. ár. ("helynevek) . él. zárt : ház-at. nyüg-öz. ok. tet-em. ág. üdv-öm. nyilt: olv-as. ód. éez. ~kup-ak. ér. Ide tartozik »cz : . vét-ék. öi: tap-os. nyilt: fal-ak. pöd-ör. zárt : áll-am.f nyilt: kuk-acz. bur-ok. szér-éd. típ-és. ad. bot-ot. megy-ér. óm. zárt : ház-am. og. ét. köpd-ös. kér-ég. lép-és. szém-éd. át. zárt : paz-ar (őr). Ölv-ed. gond-ol.

) lov-ak. bot-os. marj-ak. toras törzs-ek. rét. gomb. b) az é hangzóju ékvesztökben : eV er-ek. hely. /űz fűz-ek. körm-o'eske. kor-ok. bob. c) hold (luna és jugerum) hold-ak. pók. csöv-ek. gúzs. gömb. nyél. pőzs. v képzőjü törzsekben: gyapj-ak. göngy. nedv. lovoz. ügy-ek. kéj. czucz. éj. mez. melyekben az é ö-vel váltakozik. föld föld-ek. nyár nyar-ak. véd. 5ÍNyílt A után nyílt ó. b fin. bötyk. toll-ak (toló-ak. továbbá : fal. müv-ek. nyak-ad. bot-ok. füTek. hús. kosz. sör. magv-ak. ól ól-ak. bot-oz. tűz. pöcs. gór. koV. rongy. szém-éz.tölgy-ek. korty.hölgy-ek. m. polyh. &n ön-ök. adv-ak. sarj-ak. bükk. nyak-os. csend. fék. mint: meny-ek = meni-ek. vad. rész. seb (vulnus) szegy. sor. túr. czomb. halfaj). moly. 2) 0. lúg. szél (ventus). av-ak. bot-or. gyom. komp. mén. tél. gőz. b) az ékvesztők. odv-ak (odu-ak. űr.könyv-ek. péld. ur-ak. topp. pók. gúza-ok. rög. orr. sok-ak. c) ezen melléknév természetű törzsekhez : éi. czók (mók). őr. m. tök. éh. továbbá : mely. redv. por. u. ha vékonyhanguak. nyom. . szűcs stb. tej. lov-od. orv. él. sor. szug. körm-öd. b) ezek : őz öz-ek. jegy. méz. bak (németül Bock) bak-ok.ténk. f egy fegy-ek. rom. köd. kéz. kör. bor. doh. íutyk. tok. szarv-ak.köny-ek. öröm öröm-ek. dél del-ek. dob. nyest. szém-éstül. völgy-ek. nyak-ut. körm-őstül. körm-ös. 4) Zárt é után zárt é : begy bégy-ék. gócz. küsz (= kisz. m. 1) Ha a gyökszóban o. hugy (pisa). mór. lov-astul. sav-ak. csűr. m. lőcs. hamv-ak. fény. hab (hav. gyep.rügy-ek. csomb. haj. görcs. nyak. csök. szem-énként. vér. réz. u. zseb. orr-ok. fos. gyök. ok-ok. ék. légy. senyv. korcs. jég. konty. terh. mész. húg. lov-as. szém-ét. szém-écske. sérv. koncz. kos. lov-am. eperj. Kivétetnek a) melyek eredetileg melléknevü tulajdonságnak. és ezen ékvesztökben : sár sar-ak. bögy-ök. ó. leh. bot. vas. sut. koh. . lom. ducz. Miután ezeknek mintegy iránytöül a többesszám önhangzója szolgál. kegy. lép. csöcs-ök stb. ú áll. a mint ilyenek nyílt a-val ragoztatnak. 6) Zárt a után o: a) melyekben tájejtés vagy elemzés szerint az a = o. poh. ölv-ek. varj-ak. mór. enyh. s több mások. és így : bél. nyak-ol. üdv. búg (főnév) csúcs. szül. por. . nép. nyak-am. szem-ék. pocs. kéz. szenny. nyak-az.bogy. esek. tor. új újak ujj ujjak. bőg. tör. a többestag o hangzót vészen fel : ok. juh. pőcz. ú. sód. pécs. mód. bocs. lók. jel. körm-öm. (miről L alább) ú. helyén leszen itt ennek szabályait kimutatni. menő-ek). {e-ő evő) éb-ek. szem. boly. szém-éd. mécs. fej. orv. tavak. pocz. korcz. vemh. gug. nem vagy nem.(genus) nem-ék. m. kór-ok. a) ezekben : agy agy-ak. szém-ér. moh. húr. nyílt e-vel ragoztatnak. gyöngy. kócz. loncs. enyv. bot-öl. szederj. tév. töv-ek. bütyk. szűz. gép. csőd. tarj-ak. ük. kőv-ek. vész. szém-él. d) ezen é gyökhanguak után : csév. fűr. tolu-ak) morj-ak. szav-ak. rost stb. körm-ök. zűr. Ide járulnak út utak. súr. köz. bocs. jav-ak. nyelv. bongy. bár nem ékvesztök. kez-ek. lov-ocsko. lőcs. kot (kosár) kas-ok. fél. domb. has. haá. len. rud-ak. szüz-ek stb. nesz. ducz. még. 3) Nyílt e következik a) nyílt e után : csel csel-ek. kög. var. hév.• lov-ak. kép. roncs. és így : becs. darv-ak. melyek általán. kondás). csüg. düh. zug. ég eg-ek. lov-al. pót. füst. aj aj-ak. fürj-ek. pór. vagy elavult gyökökből képzettek : bonca. nyak-óstul. után ö. kedv. fok. bók. továbbá elvont vagy elavult gyökökből képzett törzsek: böjt. göm. és ennek* módositványa : húgy (csillag) hugy-ak. Kivétetnek a) melyek eredete melléknév tulajdonságú. Kivétetnek és zárt é-vel ragoztatnak : cseh cseh-ék. nyűg. bot-od. les. kút kutak. S. porcz. tűz tüz-ek. lucs. gyűr. geny. nyak-ócska . pös. szűz szüz-ek. tyúk. öl öl-ek. vaj. körm-öí. kém. csecs csécs-ék. öcs öcs-ök. lov-aí. gócs. dőzs. mell. lov-or. elv. lyuk lyuk-ak. szér. hegy (cuspis). lob.— 04 — hogy a nevekhez járuló hárompáros képzők és ragok általán az illető név többesszámának önhangzóját veszik fel. hasonlók: bog. bögy. szőr. bot-ot. szösz. úr. fog-ak. öv-ek. csúcs. kürt. nyolcz-ak. kor. gúny. bot-om. manus dextra). rém. és ü. kan(kfiui. bot-óstul. bab (bob) bab-ok. per. azüv-ek. molyh. nyak-ok. ú. tőzs. gör. bot-ocs-ka. jog. csók. év. som. pök. or-ok. ha vastaghanguak nyílt a-val. mög. szém-ém. szügy-ek. ti. lov-ag. terv. Ide tartoznak a jobbára elvont. rés. A tSbbesuim ragosiaénak uabályai L A mássalhangzóval végződő gyökszókban. m. dér. és így: őr. nyüv-ek. ser. hasonlóan ezekben : év. csép. jobb (főnév. fül. pélyh. mocs. lék. göca. ajk aik-ak. körm-öl. gom. lév. ducz-ok. vagy u. szűr. dög. bér. bonca. ü. üst. csöcs. szén. b) a}'. hov) hab-ok. lomb. gém. rúd. (mori-ak) orj-ak (ori-ak) mony-ak (moni-ak. csősz. ön (hal) ön-ök. galy.bűz. ős.

szán. vők) é éjek. csörej-ék. bodnár-ok. csiszlik-ék. i. Kafi-k. vád. nyiv. töpörtyü-k. szárny. ibrik-ék. ris. ti. Nyilt (á e) hangzók csak kivételesen fordulnak elé. rag. hír. s melléknevek módjára ak ék járul hozzájok: hé hev-ek. szók (egyes szók — Wörter) és tzavak (Worte). dal. csap. akár ékvesztö. han. 1) Az a és e az utána járuló k előtt megnyúlik : fa. kádár-ok. cseléd-ék. után nyílt e ezekben íz (íz-ek). pattantyú-k. szín. illetőleg ék : ladik-ok. pinty. család-ok. Kivétetnek. v. szú szuv-ak. ár. Kürti-ek. bú-k. rúl-sdg. iny. 7) Hosszú á után zárt a ezekben : ág. eg-ér. nő nej-ek (v. csal. incnetcl-ék. zab. gaz. ij. vár. ha melléknév :j6-1e. niint ecekben: lát-ás. t. mi-k. zö'•j-^k. kocsi-k. pih. külü-k. kópé-k. melyek képzője önhangzóval jár. talap-ok. víg. fan. csat. bogyó-k. hatal-om. liszt. se^-ék. gyík-ok. tS töv-ek. töred-ék-ék. rih. vitel-ék. Ennek valószínű akarói szólánk. ló lov-ak. ekkor ok ek-et vesznek föl: daru aarv-ak. pír-ok. csíz. láb. b) ezekben : bal.!•» oh őny képzőhöz ők : red-önyök. máj. 2) A szélső önhangzókat illetőleg pedig. mint: mad-ár. tói. Ezekben pedig o: ih-ok. Általános szabály. Különbség van ezek közt is : sók és savak (ennek törzse : sa»). far (forog) far-ok. felhő-k. üled-ék-ék. Gyuri-k. vágány-ok. de ha e-re változnak. «í. clö-nyök. rím. szar. Sári-ak. 9) Vastaghangu t után nyílt ó ezekben : in (in-ak). paripá-k. lé lev-ek. Mássalhangzóval végződő származék-főnevek után. láncz. lik. görvély-ék. top (top) tap-ok. amaz a többi vékonyhangok után k"zvedenül járulva. emez az ö tí. pár. lám (lom) lam-ok. vendég-ék. csín-ok. lap-uk. makk. kó' köv-ek. nyirk-ok. zsizsik-ék. csáté-k. szám. gyám. dag. a vékonyakhoz ék járul: marad-ék-ok. szí szij-ak. mái. epe epé-k. legény-ék. étel-ék. áll. tetíi trtv-ek. A származék-főnevekben zárt önhangzó az uralkodó. víz (viz-ek) ily. vak. ki-k. az '-. zár. l f! hav-ak. sík-ok. ágy. rácz. száj. ú. bii büv-ek. szív. dacz. cső' csöv-ek. mart. kacs. sáv. szirt-ok (vagy szirt-ék). különösen 1) Az egyágu ék képző után a vastagokhoz ok. kell-ék-ék. kapa kapá-k. szik. ke kcj-ek. mint ••zekben : ól-nrn. ív. rab. Itt oly származékokat értünk. csík-ok. ver-ém. golyó-k. II. vezér-ék. táj. akár kiugratható. máz. ház. köpüczé-k. kád. ángy. nedű nedv-ék. 3) A hosszú é. kefe kefé-k. nadály-ok. ha fönév. A jó. kuvik-ok. Horti-ak. szara szarv-ak. alap-ok. háj. többese jav-ak. díj. moraj-ok. ó. kökény-ék. zár. tár. kín-ok. fá-k. telcp-ék. ham« hamv-ak. nyál. tt'-vel végződök is : i ij-ak. gyár. f ü füv-ek. ugyanez történik az y-nál irt vezetéknevekkel: Kisfalndy-ak. dics. és pedig a vasughanguakban o. Tasi-ak. tan. poczik-ok. lak. hullad-ék-ok. csöpü-k. garád-ok. gyász. robaj-ok. fing-ok. legyen ez akár állandó. medenczé-k. melyek egyik részét be"Ivadtj vagy r teszi. ad« adv-ak. híj. fi fi-ak. lih. szép-ség. a vékonyhanguakbán « vagy ö. hitel-ék. tapasz-ok. ebéd-ék. gyap (gyopár) gyap-ok. szó szav-ak. gyöpü-k. . rák. tárgy. társ. nász. lap. lány. ágy-ok stb. szü szüvck. a) A rövid t a k előtt rövid marad: tepszi-k. tó tav-ak. mened-ék-ék. csáb. b) Közösebb szokíis szerint a rövid ejtősü u U is a k-nak hozzájok járultával rövidek maradnak : kapu-k. öb-öl. Ellenben a keresztnevek a szabályt követik : Pisti-k. 10) Vékonyhangu i i. csak. kuczik-ok. csákány-ok. híg. toldal-ék-ok. csikóté-k. 8) Hosszú d után o ezekben : ács. hám. csengetyü-k. nyárs. nők) «ő vej-ek (T. tál. nyáj. ezekben tájejtés szerint a ragi a = o : ág-ok. Zárt é pedig ezekben: idv. füzér-ék. hivatal-ok. pöcsik-ék. Panni-k. karimá-k. szál. nyíl. 2) Az egytagú tk után ok. szegély-ék. rács. pad. csáp. büv-ök. tag. him. dáb (dib) gát. váll. hárs. III. ital-ok. bikk. virág-ok vüág-ok. szíj. Feri-k. mák. szár. híd (híd-ak). tám. válu-k. gümö-k. ű-höz k : málc-k. csíny-ok. mag. Ide tartoznak a hosszú i.— 55 — kan-ok. kis. hív. szag. pitty. Pesti-ek. kár. sír-ok. szak. part. Az önhangzóval végződő főnevek után. Kölcsey-ck. melyek kiváltkép a mel'•-koevek többesét jellegzik. ír. enyil enyv-ek stb. ti-k. zsír-ok. vágy. szapu-k. kar. csup-or. vaczk. záp. mily. sin. tat. hát. jövetol-ék. -zabály-ok. takad-ék-ok. rovatal-ok. kajcs. gugyi-k. Kivétetnek. és a helyi tulajdon s köznevek: Teleki-ek. 3) A kéttagos képzöjüek többese ok ék . gím. ülep-ék.

mély-ek. nyerg-ések. ser-enyék). savany-ok. mert ezek igenév-féle melléknevekből fejlődvén ki a melléknevek tulajdonságaival birnak. (ha főnév. látott-ak. szökevények. neh-ezek. nyul-ánkak. vétség-ék. ős. milliom-ok. m. madar-ak. ér : szik-árak. sütemény-ék. üszög-ök. ser-ény-ek (ha főnév : juba.. ^Kivételesen zárt ot é-vel ragoztatnak : atag. rút-ak. más-ak (ha főnév : más-ok^ bús-ak.nép-esek. és fnyilt) : hal-osak. ily : szik-ályak. nyug-almak. reszk-etegék. (ha főnév. süveg-ék. (sikeresek) kev-élyek. ' j 1 1 • TT sár-jak. •if-jak. ág-asak. örök-ősök. az. erősb-ek. kop-árok. csend-eszek: ás. Kivétetnek : csúf-ok.fiu-asak. tág-ak. cserepek. gyors-ak. vadász-ok. sugar-ak. ős. érdek-ék. fér-jek. epé-sek. szeg-ények. AUaldnot szabály. hálá-sak. félék-ény-ek. s osak kivételkép zárt o. tőröcs-ök. száz-ak. küldök-ök. herv-atagok.— 66 — kuvasz-ok. lopás-ok. törek-ék. idv-ezek. fal-ánkok. melyek képzőji önhangzó nélküliek. bürök-ök v. s a csangós : kedv-eszek. 4) A fokozott melléknevek: jobb-ak. fövény-ék. ás. jobb-ok). járvány-ok. örvény-ék. mely-ek. siker-ék. kenyer-ek. ha főnevek : jövevények. roszabb-ak. látvány-ok. bürkök. magyar-ok. e hangzót vészen föl. kisebb-ek. bolt-osak. nagy-ok. rútság-ok. a vékonyakhoz közvetlen ö ü utánffk. ép-ek. led-érék. «z : ig-azak. is: fá-sak. r OMT« l j»f « l^ <f * * ír * jek. asz. nyerg-ések. szük-ek. hüs-ek. menet-ék. roszak. nyul-ánkok. különösen 1) A gyökök és azon törzsek. folyamat-ok. fél-énkék. ' tar-jak. tttr-ehnek. ezer-ek. nyolcz-ak. fenek-ek. négyek. hallomány-ok. a többi után ék járul: likacs-ok. nagyobb-ak. kukaczok. ökréss-ék. szár-azak. szeg-ényék). iromány-ok. ily-ek. 3) A ^ képzöjü vagy toldaléka nevek : var-jak. bogar-ak. IV. tehen-ek stb. szebb-ek. öt-ök. sok-ak. kobak-ok. rekesz-ék. het-ek. A melléknevek többese jobbára nyílta. körm-ök. melyek közöl némelyek főnevek : siv-atagok. ha pedig főnevek : kalap-osok. kertécs-ék. jövet-ék. szeder-jek. kerek-ek. vér-ések. . lágy-ak. ár. verm-ék. szelvény-ék. új-ak. vány. tájejtéssel: ok. St. é. látás-ok. 5) A párhuzamos. csemp-eszek. 4) A hatáguaknál a vastaghangu törzsekhez ok. verés-ék. csipesz-ék. üresb-ek. szeker-ek. eteg : huik-atagok. törék-ények. ős: kalapos-ak. Kivételkép nyílt ő. és (zárt) : ház-asak. bodocs-ok. hös-ek. ősztöv-érék. kupak-ok. Mássalhangzóval végződő melléknevek. vagyis kétágú képzőjüek : áfcony. (ha főnév : hős-ök) bőv-ek. szép-ek. lelemény-ék. csörg-etegék. szülött-ek. ketrécz-ék. eper-jek. kér-elmek. csömör-ök. ezökevény-ek. Kivétetnek : hat-ok. vereb-ek. ö-t. husz-ak. él-énkek. mily-ek. akarat-ok. kilencz-ek. «nk : fal-ánkak. fél-énkek. görhönyök. csnp-aszak. csek-élyek. tenyer-ek. ékény : hajlék-onyak. 2) A számnév-gyökök és törzsek: hárm-ak. led-érék. kék-ek. él-énkék. gömböcz-ök. halász-ok. közösb-ek. dús-ak. esz: kop-aszak. vad-ak. furjész-ék. ú. főtt-ek. orm-ok. vak-ok. dny. ény : sil-ányak. ütés-ék. eger-ek. kény-ések. sült-ek. örök-ösek. 3) A hangzós és hangzóüan képzőjü múltidöbeli részesülök: holdak. ánk. különb-ek. • mór-jak. tájejtéssel zárt a é-vel: szik-árok. vény : hal-ványak. förg-etegek. szedett-ek. bőség-ék. egy-ek. leng-etegék. oly-ák. figy-elmek. tálacs-ok. mult-ak. e-vel ragoztatnak : 1) Az ékvesztők : agar-ak. bálság-ok. kop-árak. bolt-osok. jőve-vények. lovag-ok. szégecs-ék. kosar-ak. tíz-ek. szekerczé-sek. Ösztőv-érek. 2) Az alom elém képzőjüek: hat-almák. ály. hit-ványak. hány-ak. olt-almak. sov-ányak. halott-ak.

1) Az a. kikiri. csiribiri.tt Kik nyergeket készítenek. Lakatos-ok. c) hogy a melléknevek többes képzője a főnevekével ellenkezőleg nyílt a e-vel jár. Juczi. dt'n'b darab. Ferkó. fogalmak. iczipiczi. vigyori. iczeg. nyerges-ék. ticalkodik. zir -ir. akkor amaz esetben nyíltan. ü után is nyílt a v. ik^erék v. vagy ennek legrokonabbikát veszi föl. vigyorog. és ezek különféle viszonyaik elnevezésében bizonyos hangzók uralkodnak. nyikkan. vagy öszvehúzva: domborúk. inai. hogy az elsők melléknevek. 4) Elénk. ék. sziszeg." „A. pesti-ek. pilla. Hasonló viszony van ezek között: pattantó-k. gazd-agok. gond-örök. és pedig a vastag hanguak után általán o-t. tilinkó. i természetutánzólag is oly kedély és indulatszókon vonul végig. pinty. i<7Vti«ík. nagyítva: Pista. bibi. melyek a i maguk nemében élénk. gond-orok. inger. iszam. csirip. lábnyi-ak. Mind ezek és több hasonlók annyira utánozzák a természeti Hangokat. hogy vastagra változtatva egészen elvesztenék eredeti hüségöket. Hasonlók: bácsi. tájejtéssel zárt a-t. mint némely tájakon ejtetik. Ha a nyelvünkben létező gyököket végtől végig figyelemre veszszük s a bennök rejlő értemények szerint öszvehasonlítjuk. AKiO. pirinyó. billeg. czicza. kicsi. ficzke. bizseg. bingó. ikrek. f :tnt<je. kerti-ek. ívik ivadék. Misa. timpiri. zsibog. szí. erös-ek. s haszonbérlőik boltos-ok. keserü-ek. fürge. váczi utczai házak Wfoí-afc. Feri. szomorúk. figyfirits. e: házi-ak. hinnyog. Gyura. minélfogva ha ugyanazon szó melléknév is. indul. czivodik.. vidor. Jani. láb-adanok. czipó. lim lom. Erös-ök. Az önhaugzók rendszeressége érteményi tekintetben. e: domboru-ak. Misi. V. s több ilyek között. t. Erzsi. Teleki-ek. iram. i. csimbók csombók. >'. pattan tyúk. a nászúJos-ok knlapos-ak. '•!"»'. keserűk. pisze. Aradi-ak. ille-/. büszke büszkék. )>ip hop. vidor. izgat. pityereg. hogy a rokon eszmék. gyönyörük. viháczol. csikoltyá-k. mint a főnevekben: csúnya csúnyák. billen. il ü után ö-vel. Erzsók. iuczen. őr. ég: hany-agok. iczke. ipar. A":'Í. csirke. szembeszökőleg látni fogjuk. sünd-örök. 2) A szélső hangzók után a) Az i után nyílt a v. mel-egék v. iffiu. HOT UteiB. árt ér: czud-arok. biczeg. őr: (o-val v. különben: boros-ak. szigorúk. csíz. piszkál. b) hogy a két vagy több tagú főnevek többes képzője zárt hangzókat vonz. Észrevételek. bibirf . midőn főnevekké lesznek is: Pápai-ak._/íltí falat. czikákol. bingyó bogyó. Judka. 3) Kicsit. a vékonyhanguak után a végső szótag önhangzójához alkalmazkodik. gtz gaz. iszamlik. A<rfí. hir-telenék. villan. "íii. buta buták. lakatos-ak stb. ö S.*l boborcsó. keserö-k. fiatalt jetatö gyökökben: kis. apa. pipe. illan. szül-etlenék. ö vei): bőd-örök. csikorog. A mondottakból kitetszik. fi. iliáczol. izseg. víg. b) Az «. zsizsi. emezek pedig főnevek. bizgat. illetőleg kicsinyes vagy aprózottt mozgást vajy ennek szervét jelentökjén. inog. Jankó. Továbbá a kicsinyített vastaghanguak ikertársaiban: i)«i. e a törött ablakokat kijavítják az üveges-ék. amazok fövegét hajdan türegét-ék (süveggyártók) most mindegyikökét kalapos-ok készítik. ág. iramodik. ingó. piszeg. Vegyük fel például az i hangzót. liba. felényi-ek. „a huszárok sllveges-ek. Kató. illő. anyányi-ak. csihol. ing-atlanok. lity loty. igét. gyim gyom. zsizsereg. sipit. villog. cséngetyü-k. kéz-étiének. pincz. 1) Az i.' ihog. pizse. csicsereg.jiling. gyönyörűek. cséngetö-k. villám. ideg. nyi. szigorn-ak. savanyó-k. hideg-ék v. 2) Éles vékony természeti hangokban kivált kisebbnemti vagy tioncz állatokéban: csibe. éb-erék. önhangzóval végződő melléknevek után. emebben zártan ragoztatik pl. könnyű. telén és atlan. a) hogy a mássalhangzóval végződő gyökök és egytagú törzsek után a többesszám képzője többnyire az illető gyök vagy törzs hangzóját.j. a nyereggel fölszerelt lovak nyergés-ek. A keresztnevekben a kicsinyítésen kivül némi gyengéd vonzalmat s kedveskedést fejez ki: Pisti. vidám. étien: nyug-talanok szám-talanok. 8 . e megnyúlik. csiszol. {». ölnyi-ek. bimbó bombik. iz. paz-arok. fiú. tárgyak. budai-ak. vicsorog. szomoru-ak. cziuczog. ángyi. libusz. pillant. henye henyék. Hasonlóan a családnevek: Boros-ok." „Az ablakok üvegés-ak. zsiba. mami. nyi'''*)< "y'kog. rí. gyermekded érzésnek kitörései: hi hi. ék. nyifog. Gömöri-ek.— 57 — talán. bibicz. ö-höz közelednek: domboró-k. III. izey. pillangó. főnév is. a többi után zárt «-vel. azon különbséggel. iszánkol. vinnyog. szün-telenék. táti. -csíp csop. Gyuri. mely esetben az eredeti ó. csikoltó-k.

bunczi = tökerépa. poh. hibbók. hinta. ott. kukori. kuk. majzol. hizlalni való disznó. onnan. góg. biti. kuku. bubor. motring. máié. himbál. válik. pogácsa. vinczároz. szét. tág. bucsér. botk. gombolyag. csiklik. fitogat. göb. barna. bődön. dödöke. bői bölőke = tuskó. ficza. bún. buksi. virgoncz. boly. boka. hente- . boncz fordítva czomb. téved. gyér. güm. nyíl. bám. ágbog. golyó. tér. gog v. böíyk. melyet az önhangzók legélénkebbike úgy szólván legvékonyabb hangtesttel bíró t fejez ki legtermészetbübben. gugorodik. gomboly. poczok. vizslat. melyek önhangzója két ugyanazon mássalhangzó közé szorult. motyó. göm. bucs.finta. bodor. szétterjedést. göndörödik. homlok. ámékodik. gobhal. bús. bá. imily ellentéteik. magy. buborék. bóbita. táj. thol. gólodon. gágó. tép. bob. mamiasz. bűz. vinczos. gub. ámít. bolyos. bögyökös. búdon. héngérböcz. melylyel a halászok a vizet zavarják. moty. homolka. ajt. ajak. gombor. bút. Különösen szájtátást. csucsorodik. gugor. így nevezzük azon gyököket. amaz. bámész. ámolyog. gübü = nyélbe ütött göcs. bugyola. csomódad alakú testeket jelentenek. fodor. gyík. kígyó. nyámmog. boga. sík. o. csúcs. tutu. fodorodik.— 58 — csiga. síkos. gömbölyeg. gSg. butyka = hasas bugyogó korsó. pocz. tenyér. göbecz. bodoca. bök. szeg. gömb. göcsört. bogrács. honcsok. tó. az evéshez szájtátogató mámog múmol. gőcs. kukora. gömböly. kerekded vagy hengerded. K e r e k szók. gügyü (egy marok nyütt kender). szikra. szél. pót. pohos. tál. gőgös. butíkó = nád bugája. bőn. ide. és ezzel járó bámulást. boglya. tutyi. pog. botos = gombos pézsmavirág. füty. ezekben: aj. bot. kis kádféle edény. gomoly. bütykös. fütyk. u. döddö. jíczkándozik. czika. fintor. gömöly. henger. széled. poczokos. hengerbócz. bők. száj. hém. mint térbeli nagyság ellenében térbeli kicsiségre vonatkozik: ily. Mindezekben általán a kicsiség élénkség. bucz. gölye. amoly. árnál. bötykös. bocska. A nyilt á 6 és á é nyilast. puffadt. bőm v. gubó. 5) Közelséget jelentökben. bogya. bwg. amott. goly. mely sok nemzetséget és családot foglal magában. púpja) g«gy. bakó. bámít. ácsori. valag. bokor. mogy = bogy. pvffadt. hompol. ajtó. bog. böndő böngyöle = káka csomós töve. bukta. szel. bócz. tutuska. pota =r csomós kiforradás a fa derekán. bőd. kukoricza. tátri. nyilamlik. ficzamodik. bőké — csomós. pohók. butyor. pompos. s gyökhangzójuk az egy osztályba tartozó zárt «. gombóca. göngy. gömbölyű. föd. csikíó. bokolyó. mot. ahol. m. golyva. innen. goboncza. bugya = tölgyfa buborcsékja. imez. hogy mindnyájan valami dudorú. táti. szab. mámor. pöczczed = puffad. bökk = makk. dudorú. váj. gubacs. boczkó. vég. botkos. bötkös. tűt v. ám. búd. Torokhangokkal kezdődők: gob. ámé. kukó v. potroh. De hogy még inkább kitűnjék. gyomor. gum. bőt. dud. oda. bütyk. tdcsó. boborcsék. itt. boglyas kernencze. ta. magyaró v. úgy. homolit. göndör. pomposka. bődön. busa = zömök. kukacz.: bab. mony monyorú. boglár. bulál. héngérég. bamba. oly. S. gumó. kokojsza (borsónyi fekete bogyó). imitt. död. dudorit dudva. Ajakhangokkal kezdődők: bocs. bötk. csikland. mennyire következetes nyelvünk bizonyos önhangzók alkalmazásában egy szósereget idézünk elé. g«g. te. púp. áncsorog. tát. guga. gugora. a felfuvalkodástól. gőd. buczka. így. mogyoró. hén v. csigolya. bogyó. babócs. gügtt (kenyér ducza. bámul. máhol. vág. bolyó. áj. bőg. stb. feje bobját hajtogatva szunyókál. búbos. gödör. buzma. bugy. bőd. magyal. buglya. viczkand. pók. gogy. dagad. gömő. cstics. bogács. vásik. gom. babug = csecsbimbó. hóm. homorú. bocz. azaz. csucsor. ás. bötkö. M. kok. kukorodik. szétválást jelentő szókban uralkodik. gomb. fütykös. czikúzik. ostobaságot jelentő szókban: ásít. bdva. bogy. bóczéros = boglyas. mélák. hangyaboly. tuty. tenyész. kukorczol. á. vagy párhuzamos é. pom. szád. vagy ezekkel rokon fiatalság alapfogalma rejlik. hintó. poka. bogyói. bük. szilái. buga. val. fordítva: méla. Ezek közös jegye abban áll. gond. limbál. böczek = tuskó. böcz. buczkó. bögyök. gyön/. dudorodik. budonka. tájbász. bulga. boborcs. dudor. búbos. buty. bögy. bóbiskol. rést. ángó. göiy. pupa. bászli. mamuk. gogyola = golyva. btíty. babó. . ficzánkol. pöcz. vizsla. hibban. csecs. bacza.'gübe s= vizörvény. bugyor. gtfg. pl. guggol. esik. bögre. bunkó. tár. bucskó = tuakó. g«b. gümő. csöcs. bob. göbre. búb.

kony. hátahupás. hup. gugora. pogács. hasonlók. domőja. döme. domó. zsugor. csont. zöm. csőnk. tokiász. köp. t. bobor. glomero a magyar golyó. kerekded. b. m. b<igy. duczi. glóbus. kupa. bölöke. dömbicz. bötyk. gömö. z. köpcz. ds. köpücze. döme. böndö. huppolyag. göbör. ly. az öt elsőbbet foghangoknak is nevezik. stb. koponya. bukta. dömöczkös. gyomor. bogács. kuporu.: bob. csombolék. dömsödi. b) nyelvgyökiek. másképen torokhangok: g. töm. és terményeik. a citmulus = gomoly. böngyöle. az ide tartozó szókat külön osztályokra választva állítjuk elé. melyek a torok ürege táján a nyelv tövénél képződnek. hőm. konya. csög tuskó. bőg. göngyöleg. köcsög. golyva szókkal ütnek öszve. tus. m. dombár. köpöly. csont. kupak. kom. kondor. tömlő. boborcsó. ATíiödl = gombócz. csömör. hömpölyög. bögre. r. komló. dombor. konkoly. Knopper =: gubacs. cucurbita = kukó. botk. ú. A mássalhangzókról. tüdő. hályog. dömbicz. gög. melyek k'ízöl. csomó. csombolék. ököl. tömpe. dtiz. bonibék. csögbog. lióly hólyag. zömök. öblös üregü eszközök: bocska. kutyák. zömök.) Jtöv v. dobzó. buczkó. csop. inotyó. csórna. csöbör. köldök. köpez. könyök. hövely. fodor. csö6. dundi. 1) Melyek az állatok és állati testek különféle gömbölyű. zsombék. p. gog. bükk. dobon. csobolyó. köp. csömpöly. csöineg (forradás a fán) csömör. gömbölyeg. dokin. batyu. tombácz. motring. tömpe. pánkó. göbe. tiimulus. golyva. czompó. gubó. ököl. kulyak = ököl. pupa. kúp. bóbita. tüttös. czomb. könyök. hupa. vagy részeik: bob v. inagyal. csönköly. tutu-hoz. göcs. kulacs. tuskó. ty. De hogy a példák annál szembetűnőbbek legyenek. komló. 4) Edények. csombor. Nyelvhegyi hangokkal kezdődök: «oó. csőnk. tügy. kupak. dölmecz. goboncza. hasonló szóképzésekre és rokonitásokra akadunk. bötk. domb. tokmány. toka. döbörke. bogya. bodacs. hólyag. csobány. gomba. gyümölcs. dudorú. köb. kukori. l. bokolyó. köpücze. csombor. duzmati. kupa. tompa. csobány. csokor. Egyébiránt. dümsödi. mag. buga. tüdő. bodza. dölf. pongyola. ponty. gomoly. csomó. s. haneui általán folcse8* . mogyoró. gyök.— 59 — reg. vagy kinövéseit. ú. a magyar domb. butyor. kukoricza. döL. ha a más nyelvbeli ilynemü szókat is szemügyre veszszük. n. hömbölyög. kövér = göbér. konkoly. jelentik. töke. hajtogatott holmi. búb. c) nyelvlieyyiek. Az öszvetett hangokból állók. bődön. fölpuffadt alakjait. kobak. tombácz. s holmi más körded. h . tumidtts. köböl. duzma. tök. köb. kópicz. glonut. bucsér. potroh. köpü. j. kalács. gogyola. kul. buksi. gomó.ir<ával szokott főleg váltakozni. kondor. könyv (göngyölített papírlapok). dóm. döhér. gubacs. bucca = pofa. potosz(hal). gombócz. tob. bogyó> lugya. zs} elemeikre nézve szintén ezen osztályba tartoznak. bogrács. ballá. tompor. k. pampuska. fordítva: göcs. csök =r tuskó. púpja. <!-j. gombolyag. A németben: Kwpf= gomb. guga. tűmet. bodok. w. tüttös. csont. hüvely. tok. dobasz. dől. dobon. toboz. dunna v. pota. döhér. dömöszke. bvfo = puffadó béka. kalinkó. s egymásnak kisebb nagyobb árnyalatai. cs. puffancs. ny. tönkesz. csokor. csoport. makk. pompos. köpü. hupa. 5) Öszvegöngyölgetett. poh. Minden osztálybeli mássalhangzó önnön szervtársához áll legközelebb. balázó. mony. hop. fütyk. gölye. bődön. dunyha. bonfordi. bodor. gúzs. hoporcs. tűd. kukó. bunkó. tömlő. köpczös. gömbücz. zsom. konya. duzmati. hilv. kubucz. kompoty. csopor. csök. tök. kopolya. csömör. pofa. Imi a nyelv a felső áll és szájpadlás mellső részének fekszik neki: d. dölmecz (dundi). v. hömöres. busa. Knöuel = gombolyag. csöbör. csobolyó. bogy. boborcs. tubus. ctom. tuber. gügüje. toka. kobak. (egyszersmind hangutánzó. dobasz. 2) Növények. dob (egyszersmind hangutánzó). Knoten = gomó. csőm. bog. f. döbörke. púp. csombók. csönköly (forgócsont). pólya. köny. m. bolyó. n. dun. döm. dobosz. sz. honnan a nyelvekben általán minden mássalhangzó a maga szervt. tönk.: ez. hoporty. dundi. podgrasz. poczok. 3) Puffadt dudorú. bab. glandula. tompor. kulacs. dttny. vagy kerekded tésztanemünk. btUyk. göndör. kupalag. bacca = bogyó. doh. cíög. Knie = könyö!:. hoportyag. így a közelebb ismert latin: glans. A mássalhangzók szószervre nézve a) ajkiak. toboz. köböl. melyek képződése azon tájra esik. czomb. sütemények: kenyér dúcza. sőt némelyekben nem csak kivételesen. kukoraforma növény. dödölle. töltelékes. kupacz. gyürkéje. czom. dobosz. tügy. zömök. Knochen = koncz. koncz. kuly. melyek idomitásában kiválólag az ajkak működnek. zöm. töm. boka. kijv. rzompó. domó.

stb. dömbtcz tömpe. attsan. p. göndör. z. d. dobhatsz. ityato h. f org fordul. fttrgencz virgoncz. a fogak közt könnyebben átsikomló sz. dobog topog. csafar csavar. mert a b és p ajkiak. a maguk nemében : a) kemények: f. zs. t. fokgót faggat. h. köp top. sz. azaz lebege lebegő. k. Megfordítva a lágyak előtt a kemények meglágyulnak pl. dömbicz gömböcz. schlagen Schlacht. ölípao> h. • bufog pufog. cseh: holub. a nyelv a szájpadláshoz szorul. tehát rokonság szerint: b. gamó kamó. m. és német Wolke. g. komjpoty. r. héber: attá. &lí\p<u. a hellénben: ÍUyto. a latin pellis és német Feli. bogos fokos. bizgál piszkál. m.j. scriptum. stb. persa: tű. a. kapzsi kabzsi. ha az első keményre változik. szerb: golub. d. csutka csupka. dörg. dördül. Á lágy és kemény mássalhangzók ezen viszonya hellén igeragozásban különösen feltűnő. És ez: & szóelemzés és szóhasonlitáa negyedik kulcsa. finn: sínü (többese: te) stb. t. ó latín. gom. bizseg pizseg. v-vei. l. Sigmond Zsigmond. JiczTcand viczkand. &U{ita. hasonlóan a p. (csavargó) zsúp és zsuf. guyoro kukora. finczároz vinczároz. mennyiben. honnan kivált a fejletlen gycrmeknyelvben felcserélődnek mint: bondor göndör. doptam. b) érülkb'zök. scribtum h. gugoro kukora. szakgat szaggat. akkor amaz szószerve szükségkép keményen hangzik. g és k. de a harmadikhoz is. a latin: cormen. böfög pöfög. akgof aggat. s. Lássuk a dolgot példákban: £ magyar szóban: bűz. szanszkrit: tván. Tehát tudván azt. k. a leb gyöktől. a nyelv a fogakhoz. egyszersmind a szóelemzésnek egy második kulcsa. dobban toppan. z. hapsol. De a mássalhangzók nem csak szószervi. izilál zilál. így a latinban: scn'bo scrib-si helyett scripsi. biggyed pittyed. v. bűd és a latin ped-or. butyka = bugyga. Ha ragozáskor vagy öszvetétkor a lágy után kemény következik. ty. pl. dobsz. gomolyít. g. vagy a nyelv a fogakat. török: ezen. n. kotorász totolász. dobtam. pnt-or. a d inkább t-vel. vagy a b inkább p-vel mint f-. svéd. t. a latin: colttmba. lepke elemezve lebke.: a kemény fúvó f és lágy . szerb: ti. gaútgyol kalatyol. b ajki. e-vel. fon von. dán: du. bugyoga. menyegzö. bulya pólya.fúvó v. Néha a gyöknek elöbötűjét követi a második is. a németben a b és p. iUfo. kompol. mint a maguk nemében kemények és érülközök. búb púp. dobász tobosz. stb. arab: ente. hobsol. tragen Tracht. bogyói patyol. s ennek szervtársa a d. E szerint cserélődnek fel: pongyola pongyola. a szájpadlást érinti. pl. a fim pilwi és magyar felhő'. és a lágyan lehőj'. fekete vakota. bodor pótor. Ez alapon hasonlíthatók a fim pliii (pee) és magyar f e?. a finn többes képzője t és a magyar k. német. kiejtésben dopsz. homolka. mennyiben az ajkakat. gongy konty. góbé' kópé. b. g. göndör kondor. Írómba ilomba. orosz és több szláv: ty. szár (kopasz) zár. s. boné póné. E változás néha az Írásba'is átmegy. milyenek: b. Továbbá & b. szamot zamat. mint az n. u. d és t. fészek vaczok. szug zug. hanem már tulajdonsági viszonyoknál fogva is osztályozhatók. u. súrol zsúrol. mint sz-. f. pl. a második is azzá leszen és viszont. cseh: hrich . hogy e szók alapérteménye kellemetlen rósz szag. kedig pedig. nedencze raedencze. n. kom. hogy ezen párosak inkább szeretnek egymással mint más szervtársaikkal váltakozni. p. f. Itt rejlik annak oka. botránícozik botlánkozik. dombácz tombácz. bajtárs pajtás. menyekzS. döndöre. a z nyelvhegyi. vagy b) lágyak. k/ sz. ív (adék). h. bimbó pimpó. azaz.— 60 — rélve ejtetnek. m. magyar: te. lakzi lagzi. devemya tivornya. szerb : greben. pl. dophatsz. Ennek tudomása egyik kulcs mind a bel mind a kül nyelvbeli szók öszvehasonlitása és rokonítására. neder. bűzös és büdös egy jelentésűéit. nyugszik. zs. d. r. nem érülközök. de egyeznek abban. ttsdt uzsdi. gomoly. gugorodik kukorodik. h. bök pók. nyukszik. fanyar vonyár. melyeknek kiejtésekor az ajkak egymást. &ola Zala. A nyelvgyökiek hasonlatánál fogva rokonok a magyar: hóm. dobzódtk tobzódik. mint a magyar bodor' és pótor. honnan bűz és bíld. gombócz. bufo pofa. . cseh: hreben . gócza kacsa. hogy a maguk nemében lágyabbak és érülközök. vagy a szájpadlást szorosabban érintik. z. a magyar bűz. melyekben az ajkak egymáshoz. szerb: grich. a németben: Qrube Gruft. az m az első osztálybeliekhez tartozik. l. homolit. g különböző szervüek ugyan. nevet mevet. t. k. kompoty stb. melyeknek kiejtésekor az ajkak öszve nem szorulnak. Ez a szóelemzés és szóhasonlítás harmadik kulcsa.'zs. p. finczos vinczos. meder. foet-or épen úgy rokoníthatók. lopdos lobdos. adtam. d. v. a latin: crimen. a hellén: TV. pl. De ugyan ezen gyökhangok rejlenek a latin ped-or-ban is. szarándok zarándok. gy.

viskó hiskó. mint gyönge fuvalmú. huz-og-at. nyir-og-ál. fűzfa Baranyában szízfa. sanyar. tolog-af. kon-d-ít. fécs-eg-e. rovat rojt. sőt &j révén átmegy keményebb l-. nyir-k-ál. csén-g. tör-et-ik. dör-d-ít. f egy felül és a h külön szervüek. repd-és. repk-éd. . fű (foenum) széna. fanyalog sanyarog. fut»k fújok. eresz-k-édik. vagy főleg annak kell tulajdonítani. t külszenvedö huz-at-ik. pnrva purha. kapk-od. A mássalhangzók ilyetén fölcíwrélődésén alapszik több képzők módosítása és rokonsága. kötög-ef. eresz-g-et. mint: táv táj. mennyiben érülközés nélküli és kemény átváltozik néha s-re. sávoly sáholy. d marak-od-ik cselek-éd-ik törek-éd-ik íz marak-osz-ik. kapd-os. d szának-od-ik gondolk-od-ik szur-og-ál ir-og-ál csacs-og-a locs-og-a czin-«g-e akaszt-g-at for-g zú-g pér-g tap-od caapk-od köpk-öd g z szának-oz-ik. szirom. szed-et-ik. kova koha. d tolak-od-ik menek-éd-ik verek-éd-ik sz tolak-osz-ik. butit bújik. marasz-t. cselek-ész-ik. köpd-öz. vereg-éf. mard-oz verd-éz z kapd-óz. verek-ész-ik. csipd-és. nyom-at-ik. finta hinta. köwites kSmihet. köpd-ös. tur-og-nál. hogy. r-re: nöoök nölök. dölesz-t . von-af-ik.— 61 _ A v. melyeket a nyelvszokás után lehet csak tanulmányozni. gondolk-oz-ik. t átható huzog-at. kong. gyülek-ez-ik. vityilló huíyolló. huz-ak-odik. szilánk. Igen számos mássalhangzók változásai és felcserélései a koronként változó kiejtésen n tájszóláson alapulnak. Az f. • d várak-od-ik gyülek-éd-ik szur-k-ál ir-k-ál csacs-k-a locs-fc-a czin-k-e akasz-k-odik for-d-ít zú-d-it pér-d-ít tap-os csapd-os köpd-ös k z várak-oz-ik. szívok szilok. görbesz-t. a szintén lágy lehüj-vel. bugy-k-a. A v. törek-ész-ik. csipk-éd. csén-d-ít. szívós szíj. 9 <l d 8 • mard-os verd-«s kapd-os. stb. sz-re: fanyar. szívós szijas. milyenek: d önható szak-ad mar-ad eng-ed rep-ed d visszaható marak-od-ik vonak-od-ik verek-éd-ik d belszenvedö hany-ód-ik nyom-ód-ik ver-őd-ik szür-őd-ik t átható szakasz-t. t átható marog-at. szilács. bugy-og-a. d önható dag-ad olv-ad görb-ed döl-ed d visszaható huzak-od-ik tolak-od-ik kötek-éd-ik d belszenvedö huz-ód-ik. tur-k-ál. de egyeznek a) hogy nem érülközök b) hogy a két első ajaklehet a h pedig toroklehes. von-rfd-ik szed-6'd-ik tör-ó'd-ik t átható dagasz-t. ver-ef-ik. olvasz-t. Ezek esetleges okait vagy a beszélők különböző szószerveinek. repesz-t. fécs-k-e. honnan: vinnyog hinnyog. vonog-at. fönt&rög höntörSg vöntörög. dör-g. engesz-í. szür-et-ik. menek-ész-ik. t külszenvedö hány-at-ik.

huny. Némi érteményi változattal: molyhos. banya. csatangol.papa. gonosz. Anna. édes. Ezek is az alapszó érteményét részint változatlanul hagyják. Hátratett mássalhangzók. eresz (héj). Panna. könnyűd. Pista. ér (hozzá ér) fér. bánásai. nem öntudatosan tanulják. tördelek. legfölebb hangzatosabbá teszik. selymek. bizgat. ballag. kürt. rost. a gyökszók alapérteményére nem figyelvén csupán a hangokat fogják fel. ákom-bákom. választ. piarcz. himpók. hervad. csólka. kullog. illeg. őrt. alap. hápog. csenevész. aprányi. 1) Melyek minden alakban ugyanazon érteményflek. biliing. araszt.lógál. bálvány. kurjant. Csupán a szók hangzatosságát nevelő toldalékok: csalárd. korhol. bökcsi (bökő légy). Bandii. ÜÜS (helyben) álló. liba. Az így módosított szókat két fő felekezetre oszhatjuk. torvad. álom. fentereg. édesd. kebel. karcsúd. fogár. sávos. hangyái. villan. sadar. sereng. aláz. pirók. omlik. hentereg. csöntörög . karczol. dörzsöl. tulipán. örzse. ifjuhodik. bizseg. száldog. bibasz. génge. kámva. öveder. mint: be jól de jól buzma. eme. nyír. loncs. ifjudik. neder. Eözbevetett mássalhangzók. semlyék. borza. piacz (idegen). szökcső. hóról. borda. kertécz. bankó. türkül. fogárd. taszint. nádor (nagy úr). 2) Melyek hasonérteményüek. rubin: tulipánt. bábuk. száj és szád (a hordón). szőke . huszít. Éörzse. Elötétes mássalhangzók. torlódik. boncz. bozza. emse. mint: parányi. illeng. hites. szagol. talp. szeder. ereszt a födél eresztje. csalamádé. 2) Melyek az alapszó érteményét némi árnyalattal módosítják. fSn. égszin. itteng. 1) Midőn egy vagy több mássalhangzó eredeti helyét megváltoztatja. meges stb. szajkó. ülő'. impók. bá. kend. gyilszü. szeder. kém. Bodrogközben tebnak. ottan.j»őcsik. Jilleng. billeg. itten. arasz. duzma. bajlódik. izgat. gyaporodik. ityi. lopva.. türk.pergel. fost. mint: anya. amé. kopács. odvas. izseg. fő. 1) Melyek az alapszó érteményét nem változtatják. f un. mócsin. stb. ketrécz . lopval. kuny. dőt. eper. ízei. ingat. inczi-pinczi. csonka-bonka. de némi árnyalatban különböznek egymástól. megye (vármegye). kancsal. f eteké. hórias. b) más nemüek. bandsa. száguld . cser/. bámé. bámit.fütyk. meggye (földek között) stb. válasz. csaláng. csiga-biga. sertés stb. vigályos. fétréng. vagy némileg módosítják. foszlik. csók. Az értelmező szótár föladata ezek és hasonlók érteményét szabatosan meghatározni. lőcs. karcsú. e helyett: eresze. borza . tóhajt. sertvés. illan. Az első nemüekhez tartoznak: vénhedik. kódorog. bogáncs. a) ajakbötük: á. elegy-belegy. nesztek. fekete. kürtői. czölönk. bregyó. apa. nyírj. bér. világos. óriás. bámul. kékszin . csatrangol. neheztel. 3) Némely szókban csak ikeritve divatoznak: ingó-bingó. észter. könnyű. sápog. érték. fú. áj. Ista. Erzse. fajdal. uszít. ringat. kopáncs. Szemez . oszlik. perzsel. kajla. vakmerő. hágcsót háskó. meder. ámul. sopánkodik. bondor. kajszin. ringyó. hadar. tolódik. mohos. amit. fen. foszláng. rubint. cser. bogács. eny. mint: ér. kölöncz. irka. neteksze (mint: nesze). dőrgöl. s azokat kényök kedvük szerint módosítják. bütykös. mint: ércze. csólk. makoerő. biczeg. hál. törmelék. filling . Perzse. doduk. izifc (izmosodik) hízik. érnie. lóbál. karmol. firka. tegnap. ás. csadajmálé. ringat. borotva. pudvás. bibaszt. gyarapodik. vas. kancsa. potyka. csalár. fütykös. nehezei. hitves. bérel. kondor. nándor. tenyér. czómb. jércze. mócsing. ém (éber. gyenge. talap. f értény. kóborog. vénedik. szatying. hajma. Jiurít.pityi. állvány. véres. dönt. bérlel.— 62 — miután az emberek a nyelvet csak úgy gépileg. keleb. Szempez. szaglal. kajszi (baraczk). csóka. Ila. eperj. vigyázó). rojt. zsormol. mecsevész stb! . ottang. szöcskő. hangya. vérmes. fend. konok. csalán. zsiba. irics. virics. ken. Pila. fájlal. foszlán. görcs. sáhoi. morzsol. pirhók. szatyin. fos. vajúdik . bringát. gyaláz. dngó. egyít. Andri. bangó. hagyma. taszít. terény. sarju. izlel. vegyít. kajsza. szb'lke. iczeg. álltó. bomlik. Áttételes mássalhangzók. geny. bodza. borzag. nyirkai. káva. mankó stb. 4) Néha az önálló gyök vagy törzsszóból egészen újat képeznek. ereszt v. gScs. ponty. höveder. váj. nyirbál. hosszú. elme. tttszil. megest. orda. mint: bütyk. szájak. hosszúd.

mely nyelvemlékeinkben csak képzővel fordul elé. a fakad. «g-tat. hangtani tulajdonságait. rósz. ró rom. vagy toldás által más-más. c«A--ély. gyík. diileszt származékokban az önálló Itk. siu-ít stb. vagyis ugyanazon eszméből kiinduló szók erednek. így. szusz-og •. ön-szol. árad. tév. Iced-v. rósz. suh-áng. ár.. rí'7-ao. düled. vagy öszvetett. b) melyektől Hz-. Az egyes mássalhangzók. szusz. ver. A nyelvbeli takarékosság elve szerint nem '-Let kétkedni benne. dics gyökökben. melyekből vagy belváltozás. v. no! hi! czo! csa! s ezek másképen : gyökszók. k-n-g. ezt zyükelemnek hívjuk. o?n-lik. emez. kof-ló (bárány). '••ty. od-v. A gyökök. hus-áng. c) oly szóelemek. szisz-ég. zon. ilt. amott. fű. szar-v. ?tb. iocz-kó. e ezekben: t Jé. gwzs-orodik. ily. rag. likasét. milyenek a) a hangutánzók fölös sokasága. d£ disz. . a ezekben : oda. fod-or. gyökökben. gyök. Ezekrt a szoros értelemben vett 5} ''köktől megkülönböztetve törzseknek nevezzük. csaf-ar. többfélék. alapeszmében egyező. dom-ó. A mutató a és e önállósággal is bírnak. hi-ány. pl.s magában foglalja. don-g. zon-g. Kgy-ó. fakaszt. rög. kon. apaszt. bőm-lik. zör-ög. melyek önállóan nem divatoznak. innen. dics stb. tf/ty. pl. sí*. k/-es. dob-on. A csak származékaikban élő gyököket «'roní gyököknek. cztb-ak. zswg-orodik. ned-v. nVíwrt. ott van a! oda menyj a! ide hozd e! itt ••'iradj e f Ezen e hez hasonló a kérdő e pl. melyek oly önhatási vagy áthatási viszonyban állanak az ad. és a távolra mutató o. loty-og. melyeket ha még tovább is képesek vagyunk elemezni. icz-eg. melyek bizonyos szócsaládokban az alapérteaény t határozottan kitüntetik mint a közeire mutató i. noszol. mert ezen két fogalomnak: fej és tető. mennyiben minden mellék fogalom nélkül egyedül az állati testnek bizonyos részét jelenti. bon. ht'-ú. emezeket származékoknak szokták nevezni. csög. hetj-ed. ott. EL Szakasz. göes. csom-ó. koty-og. bod-on. ed. amaz egyszerit. dív(-ik). bwcz-kó. mert a fej hiányának fogalmát . zör. mint fegyelemnek. mert a fentebbieken kívül még azon állapotot is kifejezi. Itb-eg. ir-am. köp. eljó'sz-e ? te vagy-e ? Elvont vagy elavult törzsek. mely valamennyivel közös jelentést s<-j<littet pl. onnan. úgy a mienkben is nagy számnak. különben többféle származékaiknak sem volna rokon jelentősök. MO'. t'sz-am. facs-ar. sil-Ány. bög-re. a. együttes létét jelenti. mint: fa. <ok-íó. dör-ög. milyenek. roz(-z-an) rogy stb. dűl. tehát csak mint elvont létezett. tris-it. fejtető. Vannak a nyelvekben bizonyos alapszók. pök. göb-re. fejetlen. emez t'Mazertt. amaz. czwb-ók. dör. mint ezen gyakorlatos igék gyökei: csör-ög. oly. Ujabb időben számtalan szó. szoros viszonyát. de több különböző képzőket elfogadnak. Nagy számmal vannak nyelvünkben oly származékok is. dón. t'-ed.. apad. azaz több gyökökkel közös oly elemet találunk bennök. kon-g. döb-ön. por. Jegyzet. én. A gyökökről A gyökök fogalma. pl. koíy. bőg. böd-ön. mint: bicz-eg. sajátságait külön-külön az illető bötük rovatai alatt részletesen tárgyalva adjuk elé. hogy eredetileg ezek is önálló szók valának. midőn valaminek feje nincs. (úgy) ahol. gob. t71-an._ 63 — 2) Midó'n a gyökszó egészen visszára fordul. red-'ó.nyos éa más szókban is létező képzőket világosan elkülöníthetünk. ihol v. ej>ed epeszt igék gyökei fák. sis-ereg. bod-or. észt képzőkkel. melyek viszonyos egymásra hatás által egy önálló szellemi egészet képeznek. b) melyek önállóan nem divatoznak. ép. öszvetett. tus. ez. fejetlenség még többszerübb. sus-og. Jícz-am. tf-jú. Az ilykép együvé forrt alkatrészek úgy tekinthetők. röh-ög: kecí-ély (kics-i). 6o</. gör. mint minden járulék nélküliek. pör-ög. ap. illetőleg egyes önhangzók. ftcs-eg. ógy. mint fentebb is megérintettük. idv. többszerü. vagy többet. jó. fej egyszerű szó. tehát képzési vagy ragozás! állapotjokat tekintve egykor divatozniuk s határozott jelentéssel kellett birniok.••int ö. Amazokat a nyelvészek gyököknek. (sőt gyakran magok is önálló . csew-eg. te. hör. szisz. a) melyek önállóan minden hozzátét nélkül is határozott jelentésűéit. ászt. mint: csőr. li-ú. f-ú. Az elvont gyökök valamint más nyelvekben. Minden szó vagy egyetlenegy fogalmat fejez ki. mint: rom. az irodalom utján önállóvá lón. itt. Aör-ög. puszta gyököknek nevezzük. hanem más további származékszók alapját teszik. vét. imez. mint a likad. göb. dar-v. bttl-eg.

ami kihúzva. piszok. mint: keh. alább száll. félém-lik igék törzsei. e) mozgékonyság vagy tespedö állapot. titöget. olyanok. A gyököket általán három fő osztályra sorozhatjuk. élem-édik. mint: táp. szop.— 64 — gyökökből származtak. dtgy-tól vette nevét. melyeket ismét divatba lehet hozni. irog. azután azok. amint t. honnan ezekben a legkülönbözőbb fajú népek nyelvei is többé kevésbé hasonlók egymáshoz. dvdor. tökét jelentő Stock-hoz van hasonlítva. lih. gömbölyüséget. álgyu az alvó (háló) helyet jelentő ágy v. törzsei: Idtog. az égdörgést jelentó szókban. hanem csupán az illető szervek működéséből. Emberi kedélyhangok és szók: hifii! hnhu ! oh ! ah ! huh l jaj ! nyö'-g. Mi a tapintás utján észlelt tárgyakat illeti. 3) Melyek a látszervek közegével észlelt tárgyakat némi szembeötlő tulajdonságaikról vagy viszonyaikról nevezik. pl. suh. bűz. az elnevezés alapjául az illető tárgynak egyik emez. tönk szóval rokon. melyek alkotására csak az alsóbb elmetehetség foly be. fél-em. szamot. b) Melyek önálló. pl. tertyedség. pixz. vagyis az általok kifejezett érzést néma arczbeszéddel is lehet helyettesíteni. más érzésből nyerít. rugalmas. vetem-édik. máskép: pattantyú. szürcsSl. sőt világosabbá. különben a beszivástól: szag. nagyot pattanó hangiától. ötög. horty. sudam-lik. de utóbb elhanyagoltattak. pú. szusz. ntd-am. világos értemeny ü. szlávnl: djelo jelent darabot és álgyut. nyif. vagy tönköt. hogy az emberi kedélyhangokat. d) gömbölyüség. pih. másból fortyog a ló. vagyis a magyar ész felfogása szerint álgyu = álgyféle talapon fekvő nagy lőszer. szisz. melyeket némabeszéd. homor. s azoknál fogva nevezik. darabot jelentő Stilek. nyilam-lik. a ratamodik. b) nagyság. másból röhög. De a német -Síock és rokonaDocfte már a magyar töke. pl. Az ily törzsek többnemüek a) melyek elvont vagy elavult gyökökből képeztettek. irogat. melyek a fülek által felfogott természeti hangokat utánozzák. lágy. hanem a felsőbb tehetségek is működnek. hár-am. csusz-am. vagyis úgynevezett kedélyszók. kotkodákol. hörpöl. mennyiben ezek is az illető állatnak bizonyos érzését fejezik ki. A gyökök nemzödóse nyelvünkben. midőn megijed. vet-em. szedeget. azután bizonyos elvont jegyeiket kiemelik. melyek nem kedélyből fakadnak. s az ezekből izeit kedélyszók milyenekkel az oktalan állatok is bírnak . de önállóan nincsenek szokásban. műit mindjárt látni fogjuk). ágyú v. másik amaz tulajdonságát fogta fel. más-más ebi kedélyhangra mutatnak: ugat. Az ízlésre és szaglásra vonatkozó tárgyak pedig többen azon kedélyhangtól vették neveiket. ha ragadozó madarat lát. posz. magasságot. zuh. pl. nyil-am. zsugor. midőn a szemmel látható tárgyak kül viszonyait észlelik. ficzam-odik. mukk. ha szomorú kotlik. p). lapul. mint: isz-am. sís. alacsonságot. f) együttcsség vagy szétváltság. kicsiség . csuszam-odik. háram-lik. csahol.jicz-am. sőt az ujabb irói nyelv már többeket czélirányosan használ is. szimat. és csak származékaikban maradtak fenn. förm-ed. él-em. mások a hitszervekre ható valamely tulajdonságuktól. közelséget. mint a látogat. szorty. és láthatókká tenni. mondogat.för-m. milyenek a) közelség vagy távolság. szomor. öszvehúzva ismét elébbi állapotába visszaugrik. lohad. és pedig emberi vagy oktalan állati kedélyhangok. s hasonló száz meg százak. a német Stück a derekat. soh-ajt stb. laposság. roty. dú. kirrog. stb. lóbázást stb. bil. A harmadik osztálybeli szók képzésénél már nem csupán az alsóbb. hogy az emberi szózatok között eredetre nézve elsők a kedélyhangok. és több mások. szűkülj & tyúk jó kedvében káról. A harmadik osztálybeli szókra nézve már gyakran egészen elválnak a nyelvek egymástól. csőr. Ezek is oly nemüek. c) magasság alacsonyság. korty. melyet vonzó vagy eltaszító benyomásuk okozni szoktak. illetőleg taglejtés által utánozni. Természetszerű dolognak véljük. vonyít. mint: fut-am. Mind a három pont alattiak. de elhanyagolt szók. mozgása által támadott s a fülekbe ütődött hangok utánzásai pl. a második osztálybelieket pedig nem. esak az érzékeknek többé kevesebbé finom fogékonyságát s a szószervek kisebb nagyobb ügyességét tételezik föl. Ide tartoznak az állati test szervei által képzett mindazon hangok is. 2) Melyek akármely testnek a levegőbe vagy más testbe ütközött erősebb súrlódása illetőleg mozdulása. káricsál. bubor. ami a nyomásnak engedve leebb. derm-ed. dör. melyek származékai: iszam-odik. piha. a távolságot. mintegy különböztetésül a vékonyabb szaru ághoz hasonló puskától. tvty. A különbség köztük az. pl. i. szedeg. tasz. A két első pont alatti szók a bel vagy külérzékekre ható benyomások szótestesült képmásai. élénkebbé láthatóvá lehet tenni. d) Melyek bizonyos középképzö által egy más származékszónak alapját teszik. milyenek: kesét. Uh.A latin serpena . ma is divatozó gyökökből származtak. keringést. ezek közöl némelyek az érintés által okozott hangtól vették neveiket. csap. mondog. c) Egészen kifejlett. 1) Melyek valamely kedvező vagy kedvezőtlen érzésből fakadt hangnak kinyomatai. mert ezeket készen veszszük által. der-m.

sarából. finnpwt/. lat. nyirkai. mint : bog. övedz. ned. kalimpázik. kivált . finnülpoikas. bökő. világ villám. göó. néraf-t: nősz. bwg. gomb. zöm. wel-um. ölel. pörcz. ortovány (fordítva ró) : ir. enni. válaszol. több bogból állá süteony. bocs-ka. fih áng. bok-a = csontbog a lábszáron. bogy. család. Ezen változáson alapulnak a hasonértelmüek (synonjTiia) ama nemei. hnr. csob-án. lat.cn másmás éteményiiek. puer. b«cz. buczkó. pl. gobbá alakult selyemszálak. iczcg. • HAGY 8ZÓTÍE. göbii stb. forgó.ji. t"in«ir. öv. csőm. ni-anczos. biczeg. zömök. telelet. A gyökök módosulatai : 1) Midőn az elülálló önhangzó változik. borotva. az : alaphangú s könnyű mozgású szócsalád: icz. bük. ferde. bös-törködik. inán. lat. tótul paliolek. vékonyhangon : bőg. előtéttel : csöb. in. fekély. s első hangjaik ajkiak : m. berbécs (ürü). 2) Midőn az elülálló önhangzó változatlanul marad. gobhal. fonák. pórla> németül piij.-• k. úgy a magyarban is fölös számnak az olyan szók. por. domb. pizscg. 7) Hármas változattal: fesz-ek. gubó. fék. kai. kor. • k«'-k. bukta. csoroszla. pír piros. gyom. hasításra vonatkozó szócsalád r alaphangú gyöke : ár. fór. csőm. . öböl. bogos forradás a fa derekán. de a serpo gyöke ser a súrlódást jelentő magyar ser-lik. vésü. kampó. homorú. gf/b. gomba. vál.fal. válu. s az alapfogalomnak másmás árnyalatát vagy nrmét fejezi ki. dob-ász. lippen.'"wlxily. tompor. zsombék. farag. pót-or. ő) Midőn a véghang változik. per. bér. k-. köb.. csömbölék. hőm. buga. 6og. zömök. fényűt jelentenek. bögyök. pl. /<or. vil.nló gyümölcs. kondor. mii. ssom. pogács =r: boghoz hasonló sütemény. o. forog. ill. parázs. a magyar kígyó fordítva gyík-ó. tombácz. fakad. latpax. pár. fe». bogy-ó. Az cgyenlühangit. czomb. német Baum. pl. vili. . val. milling. her. bök. ürii (heréit kos). fac*-ar. (régi). lat. fél. vacz-ok. alt (alutt) tej. •KW-idus: biid-ös. kacska. etb. ka/. isz. hömp. gt<b-ó. <W-a. lat. pl. bugy-a. ilóliöii. zswg-orodik. seV-lö szókkal rokon. gomoly. előtéttel : bar. tomp. lat.'. med.bak stb. cseléd. párhuzamos du^T(Í család : bőm. a második mindnyájokkal közös élénk hangzata t. vál. tar. lip. iszamlik.'. mez. b»d-a. ők. tarol. homolka. hornyol. lapácz. Más nyelvekkel hasonlítva : b«r-ok. bj'z-gál. őr. t't'nc?. öl. zsoinb. a ka alaphangú kerek görbe család : kacs. fór. írás. pim-asz. . böndö. gyöm. lat. pretium. gobos fejű hal.>jtn. inog. kutiy. csomó. telel. lat. kis boghoz '•a^f. btb-asz. irtás. lepény. dombor. gwr-iga. homolít. po'k. csór. stb. M>. düb. barázda. bor. Írómba. kemény bog. válasz. •. b'ógy. döm. terc-í«ra. far. csöbör. r*ek-ély. •ift. péz-dérkédik. reny-he. arat. kornicz. fór. a harmadik l és r legközelebbi rokonok. fartat. kalinkó. illeg. legrokonabbak í «li<f az ugyanazon szerviek. pl. kar-ika. lat l'''PPa ? p«r-eszíén. bőm. melyeket számtalanokkal lehet szaporítani. lat. />y. csömb. /' ír. lat. pók. hell. gyöngy. bili. gömb. tílius. billeg. k«r. lap. bul-ga. li'-íry a nyelvalkotó ész a rokon fogalmakat rokon hangokkal szereti kifejezni. csomós. cseu-eg. fér. ár.— 65 — a hason csúszkáló s<:iyo-tól. tömpe. valag. perzsel. pizs. fáról. korsin. sarol. mutatják. 3) Midőn csak az elülső mássalhangzó változik : ont önt alaphangú. parít•va. kompoty. göm. lat mador. far. k. az élénk mozgású gyík =: csik-hoz hasonló. »«<>. csombor. lfl/-ha. töm. 9 . har-ap. Valamint más nyelvekben. k«c*-ély. gyomor. (homonym) gyökökről. fon. forgács. netzeit. húsos bogféle kinúvés a ló lábszárán. irtogat. izs. w. Jijr. tVm'-k. rer-ticillum. kajla. doroszló. kánya. villog. csomó a fán. ártány (= heréit kan). vorí-it. kajmó. k«»j. lat. lengyelül pik-a. Nyír. lep.pisz-kál. így egyeznek fffymással a magyar fe vagy f e. péld. herdel. dere-dara. lapu. fák. sarló. karcz. az ö alaphangú s kortk-gömbölyü szócsalád : öb. a szegnek bogos feje. hus-áng. domb. őrt. s mássalhangzója változik. dörnbicz. korbál.pní-idus.a magyar fa. molyek ugyanazon alakban egésy. izseg. G) Kettős változattal. válik.fbct-idus. 8) Fordítva: csaf ár. fecs-eg. gömbölyű. sár. pug-io. kard. vas. melyek mind valami tüzes szinüt. afinn/>«Yí.toiba. hóm. gom. rap-anvzos. bab. fl'itéttel : ií'c. 4) Midőn csak a középhangzó változik. mint a metszésre. ford-it. bocz} boczkó. irt. bombék. foriin-a : gob. orló. ár. vinczároz. bód-or. vol-ucrum. bwg-a. kanyar. töm. bek. melyek ugyan•i2"n szer\'i hangok módositványai. zöm. dóm. gúzs-orodik. vés. in-pók. tar virad. Az imént elszámlált példák. pl. csomb. hömpölyög. ves-tis. vásik. bwgy. a kender bogforma koronája. ököl. köm. mit* mirigy.

gyaláz. tömlős hangszer. alszik (régen : alik). rokona: edz. Onhangzóval kezdódó gyökök és gyökelemek. (3). dob-zó. ámulat. továbbá. alangyár. mely duda gyanánt kidudorodik. agyarkodás. tál. " . am-oly-an. adu v. zavar. onnan innen ellentétek. alkot. v. Változattal o. áhítat. alabor. ad. ajánl. és hál. ahít. utó. 9> agy. atya. papa. áldás. kedsz. madárhang. a borzadó ir-tózik. (2). akó. pl. illetőleg gondolatok. sip-ít a síró gyermek. ál. halál. . V. mint :fe-bölf«. hogy a rokon hangokat egymással fölcserélni szokás. ezen hangszer alakjához hasonló. dó. a roszakaró ir-igység abban ugyan egyeznek. akad. ab. v. hogy midenik a kedélyt rázkódásba hozza. tárgyak sokasága és az ízeit hangok csekély száma között létezik. származéka a mutató névmás az. am-ott-a. akar. pndva. ). óba. agarász. aggastyán. adv v. gyalog. akad. pl. alak. akona. alul. mindenkor bizonyos alapfogalom vezérfonalát követvén. lat. ásüás. távolra mutató. har-ag. honnan az egyenlőhanguaknak ismét egy új forrása nyílik. alatt. 2) A természeti hangutánzókat illetőleg ugyanazon hangokat használjuk. am-ott-an. . pl. (1). aczintos is. Ennek természetes fő oka azon aránytalanságban rejlik. op. Innen van. kár ál. áhítat. sőt kettősen is : an. honnan láb. ob. átv. copia. alt. ahitatos. alom. zav. alut. 3 °«y> ( ) agyag? agyagos. > agg> aggódik. ajt. rokon a hab. acz. 3) Az alakutánzókra nézve : dob. ajaz. alacson. habar. har-is har-kály természetutánzó. hogysem minden hangárnyalatott bírna. alkalom. Az egyenlő hanguakkal úgy jöhetünk tisztába. agyagtalan. és kitörő hangon. aknár. v. kd>-og. dob-ász. ajándékoz. ö. opa. ajvas. át. ajazó. pl. áj. aczélos. előtéttel: gyal. hogy az egészen különböző. (3). kedélyszó. adat. érzelmek. aty. és sip-ol a bodzasipon. melyeket a kedélyszókban. agyatlan. ata. rokona oly. aknász. adás. hanem aczint. olt. agyfa. ég. s a nyelvekben általán divatos hangcseréket. hellén ad.' ide jöjj ét ehol e f ez e! így e! toldva ám. váj. A részvevő ír-galom. átok. ilyféle tompa szavu hangszer. Vegyük a) a kedélyhangokat. ért. áléi. származéka nemcsak aczél. íl\ agyas. agyar. pl. odor. dud-va sarj. ód. előtéttel : p«d. alá. fordítva : la. ha származékaikat családositjnk. mely a kifejezendő eszmék. adomány. ajándék. talp. elő-. akna. itt van é. aláz. honnan mást jelent: „a bika nem tehén" és „az bika (= az ott bika) nem tehén". alku. a honnan alak = i v _i ál. sőt eŰenkező kedélyállapotokat ugyanazon gyökhangzóval fejezzük ki. kaV-omkodik. abárol. ap v. apa v. ahitás. ö. dud-a tompa. ár. ah. lat. továbbá máskép hangzik a bámuló: a be furcsa! a haragos: a ne boszonts! a kegyeletei sohaju „á kegyes Istenem!" és a meglepő „á rajta kaptalak!". továbbá : kav. ajtó. dud-ogás. ajak.— 66 — incrementum. babáról. (2). talap. ). alap. abár. agyaráé. akaszt. agár. agyvelö. putri. ágyaz. E néhány példa is eléggé mutatja. ezen öszvetételben : abajgat.és közbetéteket tartjuk szem előtt. gyönge elölehhel : hal. a mennyiben aba/ törzs nem a! haj ! öszvetételnek vétethetnék. aggaszt. l). agyagoz. aba v. orron beszélés. a . kedélyszó. kavar. valamint az e változata i. agy. ). a figycímező a ! (mit hallok ?). a. odú. a boszús a ! (nem is akarom látni) és a mutató ott van a /. akarat. (3). honnan oda ide. ab. Rokonai: av. A leggazdagabb nyelvnek is sokkal kevesebb bötüje van. alk (székelyesen: lak). subula. (l . alamuszi. odv. agyarkodík. hanem az alattok rejlő szellemre is kell ügyelni. rokona : ék. de másmás értelemből. am-oly-a. (2).. hogy a szóelemzésben és értelmezésben nem csupán a bötükre. alkuszik. nemde kiejtve egészen más a sajnálkozó a!. ab. edzett. öv. ott van a/ oda menj a/ ahol a / a z a! úgy a! Ellentéte : e. ajánlás. alól.). agarászat.

. ámúl. bámulási. á. bámulási. ácsorog. bájol. Az any. ácsol. asszonyoz. (1). állazó. anya szókkalrokon. sár. őr. tar. s némi értelemmódosulattal is: banya. álgyu. „megverik Izraelnek alak" Rokonától. szájtátó hang : ács (= ám-cs = án-cs). araszol. ál. ácsori. asz. almás. áhítat. előtéttel: Ml. ata. fala. ár. rokona : ér (ige). asz. mongol khatun. ir. (2). áhit. ámé. ö. ár. ál. (5). fordítva : parány. álom. ál. ám. v. áncs. apály. apad. any. mámor. ám úgy! ám legyen. előtéttel : váj. ágazik. for. ácsolás. átkos. asszonyol. által = el-túl. (ám-cs) áncsorog. áldás. ma. (1). ángyomasszony. ap. hálál. v. anya. általkodik. and. ám. aranyoz (és ara ?). áll. Mint természeti hangutánzóval rokonok a szláv chwála. magyar elemzés szerént azonos <ír (2) gyökkel. metszésre vonatkozó : arat. (4). azt. szájtátásra vonatkozó : ájul. av. öszv (tájejtéssel esz. sarol. mint a latin onimo. indul stb. á. állít. általi. rokona az önálló ó. assz. alma. *SH> *gyas> igyaz. (1). (2). (2). rokona sil (sül. dad. aranyos. ár. asszonyos. rokona in. Régiesen ál. előtéttel: nyanya. előtéttel: oá. hála. apályos. (animál). őrt. magasság alapfogalmával : arcz. állati. ál gyöktől. aszv) is. v. aprít. előtéttel: gyár. ad. hálás. (4). rokonai: őr. anyás. apróz. ágyuz. (2). elölehhel: hál. parányi. v. áncsori. t rí. ágaskodik. alm. = ás. áhítoz. vájkál. áll. ad. azsag. y . anyus. bámészkodik. azonos át (1) gyökkel. apró. ádáz. aszoványos. ájtatos. ácsodoz. anyó. kedélyszó : áld. ö. apolgat. papa. rád. fordítva : rá. bámész. állapodik. . v. ádáz. azsagol. régen álcs. (a szanszkrit dsan ám. avat. após. an. ász. arány. rokon a latin haló. rokona: á. ámít. (2). dngy. >ágzó?< öt. ángyika. állat (substantia). ágyforma talapon fekvő nagy lőuer. szül). Eredetileg talán a lélekzést jelentő áh. tata. hálál. előtéttel : gyángyi. 1.— 67 — ap. csókolni. áhítatos. gyárat. állat. aiy. asz. állaz. aszik. alakos. ö. andalodik. avat. s előtéttel: mér. vagy azonos az aj gyökkel (ajak szóban). rám. orcza. arany (auruiu). áll. (arc/tos). asszony rokona a perzsa zan v. asztag. azsagolás. első. v. avatag. alul stb. csókol). v. kegyeletéé kedélyhang : ájt. animál. avul. halttus. állapít. . ájtat. aratás. áj üldözik. lat ford mal-um. előtéttel: iám. állas. . máskép ács. ápol (régiesen ám. apr (= por). ö. aprányi. rokona a régies cseál. apó. kedélyszó. héber issáh. tarol. ászt. báni. máié i szájú). zen. asztal. apa. melyből alatt. (3).pirí. (3). áldomás. ájulás. csudálkozási. (4). ács. avít. rokona tesz vagy ősz. arasznyi. A régi . . a*l. vagy eredetét az ajkakat mozgató p ajakhangtól vette. ö. ál. állomány. álmos. anda. rokona : el. á (2). atya. ámékodik. ige : állás. apaszt. báva. aszal. (l). szájtátó á. orj. háláskodik. (2). kedélyhang : át. ángyi. álozás. héber Indiai (laudatus est). áloz. ágyú. áh. ál. andalít. rokona : őr. ácsorog. ő. v. andal. aszovány. apt (3). aszú. süt szókban) és ősz.aki szül'. előtéttel rokona : hág. vas. álarcz. orom. andalog. ámé.achszin' talán = . arasz. asszony. ált. öl. ágaz. ág. földet ájni = ásni. átok. (1). hágdos. átkoz. álgy (amin alusznnk). (3). ápolás. azaz eleven. ap. ál. avas. ágas. származtak. ö. ám. állatiság. élő 2) = eleve.teljes( értelemben. báj. ájtatoskodik. bámé. ip. ö. nyílt a-val : alafa 1) = elefe. ráhagyási kedélyszó : ámít. ámúl. (2). (4). a törökben is öp-mek.

zápúl. áp. *9y> (éles) : egyes. Közeire mutató. orom. talán szurós tulajdonságától. távolító érteményben. árpás. fej-t és fes feslik. irt. (1). eg-es-eg. igekötő. eldőd. (2). egész. (l). Rokona a gyakorlatos igéket képző ág. (3). oroz. máskép : ühü. mint az eke lényeges része. nyár. el. változattal: i. v. áros. ászok." „éhe! megmondtam. edz. (1). (2). igyenes. ige : ásás. egyenlő. edény. (2). bökni. aczél. = meg-es-meg. ég. evés). v. ég. ászokfa. ápor. ázás. váj. ápolás. őrt ár. og. különféle kedélyállapotot kifejező szócska. eUö. any. árul. áraszt. ár. metsző érteményü: varga-ár. eh. egér. ezekben : ott. árva. ápol. árnyal. un. áporodik. ög. (3). emlő. ö. nvárs. (l J ellik. ellen. v. átalkodik. pl. (1). = öcs. (1). boszonkodási kedélyszó. áztató. Alakra olyan mint a vastaghangu agár. ihol. É. „Ej be jó volna!" „Ej be szép!" „Ej ha!" „Ej no! „Ejnye. ö. tulajdonkép szántóvas. ék. ármány. arat. emik. egység. öcs. még sem hallgatsz. ég. Egenfölde.: eh! ne bánts! eh! nem akarok róla hallani. árral szúrni. ég. ön. ásvány. egerész. em. (2). ájul. hogy így jársz. emse. (ő). gúnyt. kiejt Hasonló változatuak : fej. ár. (4). pl. edzés. boszús kedélyszó : átok. árr. (7). ellenség. ellenkezője : o. V." ej. ö. átall. ásogat. áztat. emigy. imigy. árpa. emitt. ár. (1). emtet. magasságra. (IX emel. ed. = egy. Rokona a kis nyulat jelentő ocsó gyöke öcs. ár.— 68 — áp. e". egészség. élőt szül. záptojás. eh. Talán : él-el = éli. b előtéttel : böd-öny. árpa. el. (2\ éles. rokonai: én. pl." ej. ebne. úgy van helyett. edző. Változattal : így. Rokona : áj. átkoz. amidőn gyöke egy a 4. a régieknél: miniéi = mintegy. Rokonai : ár. fi. ár. árt. ás. dárda. vastaghangon : monnal. első. Mindkét szó a f Ürge szóval rokonítható. át. és a kicsinyítő : öcs. előtéttel : záp. nagyságra vonatkozó : árad. ellenző. rokona : il. ároz. előtéttel: dár. röviden : ár. áporodott. (4). itt van e! ehol. eledel. étet. érdem. eleve. ünö. elméi. rajtakapást jelent: „éhe! megkaptad a magadéd. Rokona : egy. éles. előz. bű. acz. zárt : eszik. emelés. ájuldozik. ék. elmés. olló. elmélkedik. mint kérdő szócska : itt van-e ? láttad-e ? Rokona : hé. egyeztet. egyen. árny. E. illan. éhe. V. Egeg. torkos állat). écs. emelet. árnyalás. éhetik. el. egyezik. valaminek becse. őr. (3). az eszik igéből. edzett. vegyes. vásik. származéka : ez. (2). ap. = él (vivit) : eleven. elejt. orj. (2). árnyék. alzék. áj. az. ráhagyás! szócska. el. ed. = meg. (ő). értéke : áru. az. ég. átalkodás. egverték = megverték. . ebéd (eved. (3). ir. agarász. ö. emes. rokona : őr. ered. öcs. bölcs. (2). elő. eke. előtt. Előtéttel rokona : vegy. (6). (2). egyenes. éh vagy éh. = és : ej-t. beles. ellös. vegyít. v. ildom. igyenlö. v. ö. kárörömet. egyetlen. ö. imitt. árválkodik. écsém = öcsém. «m. Egecse. hordók alá tett dorong. a. ásó. eb (evő. rokona a fosztásra vonatkozó őr. (2). e'hes vagy éhes. (l). es-eg = es-meg. és ér. előtéttel: bér. több helynév gyöke : Ege. talán eredetileg : edény. eresz. orv. eh. eleség. ellenez. egészít. ecs. eü. oda. el. (4). rokona: víz. áskál. á (2). (1). ás. valószínűleg = al-z. igen. 6ár. ejtés. ernyő. vegyül. amiből eszünk. „Mit akarsz hé ?u é". s a latin orbvg. szám alattival. rokona il. orphanus. ellenkezik. (2\ elül. ász. rokona : ér. emeltyű. (3). (2). bárd. ásitozik. ázik. ár. át. tll. szúró. vékony hangon : ér. éne. e. eme. ázalék. áskálódik. bücs. ana. érték. (1). (í\ szájtátó : ásít. ebből lett: minnel. ásítás.

származtok. emez. her. képzésre olyan lévén. enyhüdik. változattal : im. táplálékot jelentő énük. ana. tréfáikodú. (1). ezüstöl. evet. miattam. eny. én. bizony. enyhít. 1. ér. est. ezen szónak gyöke. öszve. (2). Rokonai: eme. azon r gyökü szók osztályába való. ér. evez. Eted. ér v. engesztel. Ide sorozható talán: ember. mard-os. esdekel. édesit. tehát ezüst = őszesd. Rokona a régies bizonyító isa = Uza. epés. esnie. ép. enyettem. Étre. epekedik = bizonyos kedélybaj miatt fogy. eresztvény. imez. ergója. eltakarásra vonatkozó származékok gyöke : enyez. W-sát. (4). ereszt. cnczenbencz. Gyermekdeden nevetgélő. (4). em. emily. enyelgés. (ő). ez. melyek szilárd hatályos cselekvési képességet jelentenek : erő. enyette. inczenbincz. esz. evesedik. eny. ess. árnyék. cserj. ész. (4). éber. avas. szelidülést. férj. gomb. enyé>zet. küld. ser. epecsel. eny. ezten = ez-nap. £oiubor. (3). (ő). émett ed. enged. Rokona : ém. hang: erreg. erős. v. Jelent a maga nemében valami kicsit ép. evedt Rokona : av. (2). midőn valamely pont felé haladásra vonatkozik : erány. enyeke*. tájejtéssel = ősz : eszve. . irány. •zánnazik. a gyök talán : ősz. haragos morgó kedély. (2). esmér. erény. ér. enyeget. serdül. (3). eszesség. esik. erreget. soványodik. eming. nyer. ár. essőzik. isme. emök. enyetted. kinek az esze el szokott menni. enyész. melyből. ébreszt. (1).— 69 — juiya. azaz t-íiéres. régiesen ara. erőlködik. eny. én. iráiivoz. és v. édesget. ember. ezüst. esés. ezten idő = esztendő. (2). csupasz gyöke a közeire mutató : t. emigy. nyájaskodó kedelyszó. epe. eves. mely hol enged. és. r»kona ap. és. erdő. Előtéttel rokonai: cser. aszik. anyalog. Előtéttel rokonai : bir. Rokona év. enyv. máskép és. miatta. esztelen. Előtéttel rokona : geny. eved. csőm. •»iue. epeszt. enyvez. (4). engeszt származtak. (1). enyhül. folyást jelent ezekben : eredj innen. (4). enyves. természeti hangutánzó esik : eső. (3). err. sereiig. ejt. cm/ó' szókkal. közeire mutató névmás. (1). ész. (1). mer. Fürge. mint: gom. alapérteménye: hajlékonyság. ezüstöz. a régieknél = eskü. növést jelent ezen származékokban: ered. v. én. (3). éber. ém. eredet. hét. É. Rokona ej. csombor. ernyös. mozdulás. szürkés. emse. veszekedő. (2). ismer. (2). ernyő. gyök. én. Ujrfl-es. év. enyü. engedély. is. előtéttel : pép. esdik. Etes. olvadás. eviczkel. édes. imily. év. Talán eredetileg : hét. ém. melyből eszik. Rokona a gyakorlatos igeképző és. ér. és ijs. enyhe. mintegy em/i emlő állat. emészt. tovább haladást. erányoz. erősít. rejtésre. éles ejtéssel: kötszó. ét. apad. máskép : Hétfalva. étet. esméret. Rokona azon én. élénk mozgásra vonatkozik. enyek. (3). (1). (3). eped. eng. engedőiéin. ergelős = haragos. enyett. esmerkedik. hnitt. és v. gémb. olvadékony. Gyökeleme azon é. (ő). ösniér. több helynév gyöke : Ete. epecselés. származást. folyékony. (fi). éntb. émik. ejtés. ér. V. &. ezüstös. ős. édesedik. miattad. édesül. (2). szoptató tehén. ős. ragadós test. gém. enyeleg. esztelenség. = menni hagy. eszes. emésztés. eny. ö. én. öld-ös. V. ér. 1. (1). 'és. (2). első személynévmás. ép. encz = incz. emitt. gémber. eset. Rokon a szopást. (1). nyomosbitással : essö. Változattal : is. ez. Az erl'Ki Ét f alva. vastaghangon any. éne = borjas. ébred. és. engeszt. ö. ébren. epéskedik. ünö. csonib. lágyulást jelent ezekben : enyh. pepecsel. eves.

k. ék. tg. érdem. mely tt-re nem változik . id. ett. ét. étkezik. kies. eszme. eszmél. éves. bon-g. éjomét (reggeli evés) éj. idomtalan. énekel. évül. éhes. a mennyiben jelentése : a tökély fokát eléri. ám. bt'cz. érkezik. . vékonyhangu ragokkal és képzőkkel : igen. égés. ideoda hajló mozgás : iczeg. ivar. émetten. fordítva :fi. émelygős. élelem. étel. itat. érdekel. (l\ közeire mutató : itt. (1). így. (2). id. éghetetlen. ékvesztö : eszes. múlt év. (2). mint legtöbb hasonló szókban mint zen-g. idegenít. Rokona ég (ige) vagy a fordított ke. ég. s ü változattal : igét (üget). íeszt. V. ivás. aetas (aevitas). Az eszik igével egy eredetű. biczegtet. binczk. egek. szöget képező valami : ékel. (2\ a kicsinyítő écs. eszesség. élesít életlen. idegenül. egtt. metsző. élénk. tcz. máskép : ig. Alapérteménye : bizonyos helyre jut ér(ik). folyó év. hegyes végű. ide. mely ö-vel váltakozik : idő. ÍU. ért. émely. előtéttel . vicsorog. éjfél. if. ihas. én. ede. ékesség. eszelős . i. idom. épülés. éhezik. icaog. idvesség. előtéttel : kém. idnep. ö. (3). kéjes. biczeg. idős. ig. közbetéttel . eke. (üdv). épít. . égékeny. épület. (1). áru. ékelés. érez. 1. idomos. ér. ének. (í). ideg. érzékeny . év. Mint magasat jelentőnek vastaghangu rokona dg. idomúi. Vagy kedélyhang. vastaghangu ragozással : iga (jngum). ehol. áth. éj ha : előlehhel : héj !. ivács. igető. (3). éretlen. id. vastaghangon ár. ám. vagyis távolabbi a o. élez. (IX kicsinyítő. tompa I-vel : éles. ék. ragokkal és képzőkkel. éjszak. érés. igás. ige. (ám'v). idttl. I. Ellenkezője : dp. első személynévmás. esztelen. vékonyh. tcz. önh. Rokon vele ív mint kört jelentő . kedvest jelent ezekben : ékes. émett. ely. érd. éhom. ép. igaz. öcs. éles I-vel : élés. icsar. éltet. ész. (2). tulajdonságot jelent. (üli). könnyű. (2). ékesget. ács változata : iczi piczi. écs. észak. (3). kéj. rövid. csan-g. hág. (é-et) étek. ily. ém. értelem. igetés. öcs. (2). éget. eleség. (1). (1). érzelem. gyökeleme iszik. émelyit én. (1). ige. éretlenség. évi. incz. indulatszó : éj no . előtétéi: tncs. ér. (2). han-g. üdő. önh. éhség. idomít. él. értemény. és ön gyöke ö v. mint a vidám he ! hé rokona. ki. vicsorgat id. áporodik. idvez. (3). ieszke. Egyezik vele a latin juvtnis gyöke juv. énük. ivadék. ivik. csen-g. szusz szókkal. éj. éjom (= éhom). éles hangú ével. épül. s rokon szesz. iczegés. ihol. ér. röviden : én. v. énekes. gyökeleme a közebre mutató e valamint teii gyöke de = ta. ékesít. közvetlenül illet . értelmes. idegenség. a szívás vagyis lélekzés eredeti értelme rejlik benne. remegéssel járó féleimi hang : ied. icsongat. érkezés. étkes. tovább). vastagh. ihatik származékoknak. élődik. t. inczároz. vagy alaphang benne a zengő n is. vicsog. éjjel. (1\ vékonyhangu i-vel. szépet. ém. (l). émelyeg. ő = távolitó. élesedik. éperedik. inczen pincz. (2). iand. jeszke. fiú. Hasonlók a latin : aevum. ide. ig. becsre vonatkozik : érték. igenei. éh. előtéttel rokona bér. érdél. ék. (2). tompa é-vel. idves. i-vel . vékonyhangu i-vel. ideges. Ék alakú. élet. (1). tompa ékvesztö é-vel : eget. érdemes. változattal is régiesen e. tó (= tova. (2). t. jövő év. Gyökele leme é-(szik). ics. lágyabban : io : ifjú. éles é-vel. Némely származékaikban rövid el : eleven. Rokona : eb. rokon az előbbivel. valamit megközelít. ahonnan a latin annus és annultts is rokonságban vannak (Fabri Thesaurus). (2). öcs. közbetéttel : incz. idegen.— 70 — ég. bincz. (4). eledel. Változattal : éj. (4). ékez. ics. ébren. (2). don-g. éjjelez. éjtszaka. él. (1\ régiesen csak é : éfél. időz. vékL i-vel mely tt-re változik : idv.

>)> ih. (1). előtéttel : bia. siklik. istenes. ipja. érintési jelentéssel : valamit illetni. irgalmasság. iharos. pillangó. . vékonyhangu : iker. in. pillog. illeszt. ill. hellén öv. iparkodik. (3). az irmag öszvetett szóban ám. ü változattal : imeg. = ivott) matatják. (1). ill. rokona em (emel. vékonyhangu : illik. az op. in. pilla. in. illó . v. bingó. in. (2). tiltó ne. v ip. v. esmér. iz». im. illeget. üklü. 'é változattal: igyen. ám. ingeredik. igazít. ér. ipád. ösmér. kicsinyitője : ipám. (tangit. im. ingerel. . fireg . hintó. inas. inkó . változattal íjuh. imeg. viza. (2). vékonyhangu : inger. (5). bizseg. (ügyekszik). integet . ö. Altalán híg. ik.. különféle kedélyszók gyöke : a) irgalom. előtéttel : pül. (IV vékonyhangu. ingerít. . billeget. inder. indul. (1). (5). ős. billeg. (igényes). (4). istenség. (2). ihászkodik. változattal : ük. ir. b) irigy. Uzs . iha a szekérben. billentyű. 2). iszos. = jön : inkább. (1). (6). ill. vastaghangu : ihar.. ihlés. (3). V. Egyszerű gyöke il = ér. isza. Eredetileg a mozgásra vonatkozó : in. mozgásra vonatkozó : iklat. (2). ik. (régies). ip. (3). ingat. ikerül . (1). illendő.ipa. változattal : és. ingadozó szárú növény. iró (a tejföl vize) . előtéttel : nyír. ik. is. 71 — ig. iparkodás. in. üng. ihogvihog. fürög. intéz. juhászat. ingyen. ihlet. irmag. vidám kedélyhang : ihá. iram. iháczol. irigység. előtéttel : esik. menésre. vastagh. vastaghangu : inog. illő. c) irtózik. ümög. ir. 6). ingatag. fris. gywh. er-edés. gúnyoló. ingadoz. iszákos. ir. : ilomba = Írómba. nem. igazodik. imádkozik. ikr. (4). Alapérteménye : távolabbi fontra czélzás. czikázik. amaz. im. vékonyhangu : illeg . ismerkedik . virics. . jonkább. mintegy : iparit. s változattal jog : igaz. iszik. futás. Rokona az isten tanúságára hivatk<-. fajszaporító mag. indít. vastaghangu : irány. iseg. (4). milling. biseg. ing. űz. Vagy talán az ivik (fiadzik) gyökről = iv-mag ?. ragozással: ihász. ám. in. (2). ül. (3). i-hatik. ikra. (2\ v. istenít. igyenlö = egyen. (2). a régi halotti beszédben : is. (S\. előtéttel : bin. isme. vastaghangu : imola. imád. ihlel. ikerít. ingovány. melyből ered származott. vastaghangu ragozással. ürög.' illant. irgalmas. iramodik. mint i-and.— tat (jogtat). (5). inai. vastaghangu : illa. palpat). Egyeznek vele a tagadó latin in. intézkedik. hinbál. irigykedik. vékonyhangu. i/1. sietés. (4). vékony. pia. mozgás. i-tt. magasztal). gyökeleme : i. igazság. irgalmaz. álUtnt vagy növényit eredtetS. imitt. vékonyhangu ragozással : ihl. közeire mutató : imez. imely. il. v. vékonyhangu. igyekezet. ü. ig- így. irtóztató. iramlik. l). ismer. jávor. imola = inola. ihogás. Fordítva rokona » tagadó. előtéttel : bili. juhar. villám. igy. hintái. alattival azonos. = im. juhász. imporít = cselekvésre nógat. gyik. 5). t i. m/1/. talán a gyök : ős. i-tat. illanó tulajdonságától a honnan a 3. ingerül. z?ir. mozgási érteményü : ireg. jav. engem illet. ikrásodik. 5). változattal : űr. (3). izseg. hosszú. illatos. V. billent. folyékony testet jelent is. változattal :juh. im. Alapérteménye : mozdulás. iszák. tarkázott. ö. szükséget jelentő : ingy. ikrás. isten. egyenlő. változattal: juh. csúfoló kedélyszó : ihi! ihu!. hin. vékonyhangu : int. ir. igyenes. billen . (1). irtózás. irigyel. hinta. intés. rovatolt. juha gyuha = gyomor. pillant. vékonyhangu. ih.zó e» (jnrementum) és a régies bizonyító isa . (4). kézzel illetni. (1). juháizkodik. bél. villog. 4). ima. incs (régies). (1). vastag és vékonyhangu : ir (kenőcs) . változattal :jor. ümög. jorgat (régies). Alapérteménye : kedélyi mozgalom. imádság . egyenes. intézet. bislet. i ipar. istentelen. ih. = ir. ihog. vitt. német un. hiányt. s a szanszkrit ám (tisztel). vastaghangu : illat. illatozik . incselkedik. iront. ir. Kemenes alján : imp. inség. illan. illet. ü változattal : igyekszik.

iszonyodik. tagocskát valamely egészből. izegmozog. Alapértcménye : könnyen sikamló csúszás. iv. mocskos. rokona az előtetős : mocs. süvölt. ivar. ocsúdik. (S). izgága. mocskit. pisz. ír. ordas. rövid. iszamlik. óhaj. i-de. öt (3). iszonyú. öcs. (1). üzenget izz. mely ám. isz-ki. iz. izes. rovást. hímez hámoz. ízül. vagyjoly fölmelegült testé. ortókapa. iszonytató. isz. (2). ifjú. és verbum). így. (2). puszta gyökeleme a közeire mutató t. o. éles vékony kiáltó hang : ivölt. ízlés. viszket. í. immelámmal. előtéttel: biz. itél. ivadék. előtéttel: Mm. ocsmány. alap érteménye : nemzedéki új szaporodás. ijaz. iszam. az ízlés szerve. metél. Rokonai a latin : oestus. izenet. Eredetileg : ém. vonalazást jelentő ige : írás. ocsódás. melyből intéz. süvöltyü. pityó. viszketeg (izged. schweisz. irtogat. ijász. íj. vastaghangu : ivad. izenget. prüsszenési vékony hang : izik. (1). óhajtás. ezen valami. Az eszik családdal rokon. régiesen : éiiy. Írómba. Ítélet. i-szik. ivez. imelyedik. Az u szintigy enyészik cl ebben is öt = önt. mint mozgásra vonatkozó vékony és vastaghangu származékokban : izeg. . irodalom. irt. (i)szánkó. (2). pityók. ellentéte t. it. ige. íg. ityi. i-tat. mint: o-tt. íny. pityókos. izzó. iszonyat. iz. többféle kedélyállapot kitörő hangja. ízlel. (1). í v. és igaz. (2). „nincs ínyére v. gyümölcs ize. (3). ocsódik v. gyönge utólehhel: oh. ivöltés. (2). piszkál. izog. öcs. Az égő test zizegő hangja. öcs. óhajt. izetlen. = kifőzött. mint Agy-é (ógy-é) a távolra mutató o. izgeteg) iz. ízecske. üzenet. ígéz. előtéttel: fir. általán metszést. Rokona : öv. hosszú. Hasonló hozzá a német : nieszen. izén. ígéret. (1). szökő távozás. orló (olló). azon érzés. mint gyökszó meg van az ocsó (nyúl) szóban.- 72 — isz. irat. üvölt. melylyel az étel vagy ital az ínyt érdekli : ízei. iszonyúság. avik. őrt. izmos. bizgat. nem tartja ennivalónak. (1). (S). iz. melynek nyirka. iszonyatos. ítéltet. sudor. Rokonai: igen. öcs. melyből a hirtelen mozgást jelentő o»o» származik. német heisz. ényéreu = nem ízlik neki. izé = ez e. Alapérteménye : elsurranás. imely. íraelyeg. Keményen : if. ít. intézet származott Innen ítél • = intél. Legközelebbi rokona : ir. Rokona azon int. távolra mutató több szónak gyökeleme. se ize se bűze. ímelygös. módhatárzó. sieden. Azon ős változata. im. íász. mocsok. borzadalmi kedélyhang: iszony. suh-anás. 1. a kicsinyezŐ écs. amit most hamarjában nevezni nem birok. ím. ízlik. irkái. nedve zsizseregve ömlik ki. iz. (2). ígér. vastaghangu : íjas. i-tt. tsz. t». az ám viszonytársa. izgat. irogat. izzaszt. jelent részecskét. izom. jász. iti. iz. (1). innen izzéporrá törni valamit: származékai izék. iz. ortovány. tovább haladás. előtéttel : stiv. o. iszamodik. pityizál. iszkurdi. i-ly. izlet v. Az álmából fölébredönek mozgását fejezi ki. ity. Ellenkezője : av. (4). változattal: üv. ives. ezen pillanatban. schwitzen. = közelítő ez: izébe. o-ly. v. üvöltés. fiatal. nyir. itizál. kis nyúl. ivded. ocsmányság. iv. iszánkodik. iszkódik. prüsszen. övez. igézés. firkái. émelyeg. izmosodik. (4). gyökelcme t. izzad. Ígérkezik. o-da. (mint a latin verum. héber ózza stb. ács változata. űz. O. (3). iztet. kinyomott ízletes része. ivás. változattal őr. mint: met. irtózik. víz. (2). nyirkai. legitten. üzen. izibe = ezennel. A föntebbi gyökkel legközelebb rokon.

oltás. Valamint a mily. ám. és így ontok. okádás. orsó. (2). vékonyhangon ölt származik. Ellenkezője a közeire mutató : Uy = i-ly. salló. ói. oldoz. podvás. őr. a dongák végén kivájt rovaték. Latínol: fvr. azaz metezö. olló (forfex). orálkodik. olv. öli. benn. körös mozgás. melynek egyik ncrae : siihoyó. inn. (3). v. melyből őrt (metsz) eredt. olvaszt. a kötő madzagot beleöltik. on•l'jk = ölték. órjas. Énekek éneke. metszés alapfogalmával: őrt. (l\ tompa. úr : ország =: urszág = urság. Gyökeleme távolt jelentő o. (6). oltalmazás. okúi. (1). == ói v. ordítoz. ragadozás. odvas. (1). orr. •AQT SZÓTÍB. tehát = ovtalom. (1). (2). őr. A törökben oda ám. odor. bokákol. (2). olcsárol (közelebbi öszvetétele : alsó ár) ám. óm. ollóz. „Te fogaid. hig.— 73 — ód. hasonlóan az oly gyöke a távolra mutató o. nódit ön. Elölehhel : hóm. ok. ide. a gyapotfonó kerékbe öltött közcpfa. Vékonyhangon : öm. ömleszt. aratás. ál. ondók. ökrendez. Mind a négy értelemben valami beöltöttet vagy bcöltésre valót jelent. omlik. valaminek árát. ellenkezője : in. = ál. oldok. (4). Képzésre olyan. okosság. ok. őr. örvös. irtovány. oroz. (omt). e helyett : tarló. és ontra = oltóra. hóri. öltőre. = ál: olcsó (mintegy : alsó). (3). Döbrentci cod. onszol. Ellenkezője : id. altat származott: olt. őr. 10 . Alapérteménye : valamely test részeinek szétválása. órj. ondokság. innen. ordítás. (2). előtéttel: bök. udu. ön. innét ön. ölték. melyből ölt származott. ontok. Alapérteménye magasság. usdí. valamint el gyök is. ondokit. orj. (1). omladoz. őrt (7) •= w v. uiiuélfogva ezen ön = ói. Eredetileg : öv v. ormos. olu. ért. tűzoltás. forog. tejet oltani. azaz oltott. tr. 1. . p előtéttel: podva pudva. oá". orló (olló). irt. bont (bomt) stb. ömlik. előtéttel : hór. bőm. ont. melybe mint a gatyakorczba. távol hely. oltalom. onfra a hordóban. = eil-ik : olló. gyöke mi. sarló. régoíta. (4). orló. öl. bomlik. változattal us. irral gyógyító. előtéttel fór. Rokon értelműek : old. Gyökeleme a távolra mutató o. lik. ói. advas. oktalan. ?«». óv. s az ly. (ömt) stb. ó melléknév. óriás. (8) = ir (kenőcs) : orvos (irvos). omlaszt. fosztás alapérteményével: orv. s képzője iy. fn. orom. (ő). (4). Alapérteménye : üreg. == ad. homok. őr. ökrödik. vagy azon őr. őr. uson. öl. alutt tejfele étek. önt. folyékony. udvas. (3) v. ondók. olt fát. barnás vonalú. orvosság (irvosság). olvas. mennyiben a fába ágat vagy szemet öltenek. honnan : nosza. mór. képző. omlékony. azon fonal. Eredetileg vagy azon öl. olta. öl. osont. (mint: ben. omladékony. öl. szoba. onn. ős. melybe a tenékdeszkát beleeresztik. arat. kec^keolló = ellő. vagy valamitől óvakodunk. marj. azon hajtás. oktat. lásd ó (2). vékonyhangon : ők. lágyítva : ojt. 2) levegőt suh'>gtató természeti hang az ostor szóban."'>r. onszolás. kun. meszet ölteni = altani. fába olt. undok. öli. minthogy az oltás rendszerént bemetszéssel történik. miként juhcsordák. oralatag. ön.. távolság : oda =r ama távol helyre. alda. (1). Olyan mint: tattó. (5). orozkodik. Fordítva : ró. őr. forgat Alapérteménye. okos. természeti hangutánzó : okád. óraiad. (6). (2). óról. oníra a pcndelyben. ezen közelebbi helyre. olt var = alutt var. valaminek folytatására sürgető* indulatszó. ótalom. fordítva no. ordas. Vékony hanpin rokona : őr. okádtat. holyan ? = mily. «d: odú. Kérdési h előtéttel : holy. öklik. arai által valamit óvunk. (2). homu (omlékony testek). rcszketeg állati hang : ordít. adu. ortovány. melyből olt (inserit). e kérdésre : mily ? ám. oly. künn) — bizonyos távolságban levőn vagy levő fölött: onnan. olcsóság. földudorodás. Alapérteménye : szétváló valami. Elemezve : or-1. melyből alszik. ortókapa. íj siető elsurranás hangja : oson. mely tovább menésre. iratos (irdas) volna. oldok. onnét (= onn-el). mintha rovásos. bizonyos távolban levőhöz hasonló. mindenik kettős ellövel" erdélyiesen = ollóval. mcgnyujtva : ór. okádik. nógat. milyen ?. alutt Új. olvadékony. szétfolyása. Változatai : ár. becsét alacsonyítja. olvad. Atv. 1. okik. orv. góré. oltalmaz. orda = olda. mint : /•>*zt-ból/o«z<or. ondó (omdó). melyet a vetélöröl a szálfonalakon keresztül vetnek.

hogy mindkettő gyöke a fehéret jelentő hol v. kéz. öcscse (öcs-je). örvend. öblöz a kemencze és a nap. szorítani valakit. Előlehvel: hóri. öblös. és ragya. gyomorból feltoluló erölködési tompa hang: ökrődik. illetőleg öblének felel meg. ősz. honnan: öcsém. ól. szerint: plumbum ét síannwm. aula. okád. mely körülbelül a kinyújtott és öblösen öszvehajtható karok hoszszának. öszvedöl szintént az oszlás fogalmát leljük. öblöz. ön. Legközelebbi rokona a testet kerítő öv és Sí (sinus. röhögés továbbá a latin ricZeo. böklel. örvendet. karjait a ruha ujjába tolja. vastaghangon: óm: ömlik. Átv. a rokon távolra mutató o v. röh. röhög. pl. ön. ütés vagy taszítás végett csomóba szorított kéz : ököl. Egyezik vele hangban a hellén ávii. i. midőn égetően süt. jelenti. ólom. grémium). okádik. osztozik. ó. orálkodik = lopás v. hogy belehal. foszlik. osztályoz. öblöz. a-val. fiatalt. (1). ijedtében elhalaványodni. Jelent a maga nemében kicsit. hosszú. óvás. nyelvét kiölti ajkai között kitolja. ökrös. oszlás. stb. (1). rövid. ólmos. ért. tyúkól. (2). Ennélfogva legvalószínűbb. mintegy óvó hely. őr.ol-v-ad' szóval is egy gyöktí. ökrendezik. őr. t. Szintén hangutánzók a hellén-latin: /?o»j. ósdi = avasdi. ólálkodás. urias. az ólom valamivel halványabb. ö. ónossá leírni ám. bőgő hang: ökör. öcséd. mint az ölv madár. öb. A törökben el ám. hó. orj) gyökkel. öszveg. örvendez. pl. Különösen mint önálló ige. oltalom. oltalmaz. ten. oszlékony. A távolra mutató a. ige: óvok. őklelődik. fráter natu minor toldva: öcsé. öl. öblít. (2). életét veszi valakinek bármi módon. homályosb. szláv: ula (udvar). ont. o vékonyhangu változata. oszt. lat. O. bökés alapfogalmával: ölt. omlaszt. lóól. i. ölelget. Változattal: öl. öröm. foszt. ól. ő. óm. ölelkezik. szó'. a harmadik szemólynévmás elemhangja. ölel. öltözködik. mennyiben a részeknek együtt létét. elavult ige = bök. öb. (1). az igen kedves érzésre fakadt kedély természeti hangja: örül. ó. (1). óvhatatlan. e-en. (1). ami ó az mint elmúlt. öl. (2) = az: osztán. Rokona a vastaghangu: ok. oszlik. Továbbá hosszmérő. bizonyos űrt képező térfogat: öböl. Széleab ért. . honnan: öklei. ő. uriás). óriás v. övül. oldok (szemöldök) a szemek fölött félöblöt. (3). öv. a szúrás. tűbe czérnát 'ölt = beleszúr. (4). szláv rada (őröm). sőt ezekben: öszveesik. Hasonló rokonságban a német: bleich és Élei. Molnár A. öltözik. Alapérteménye szintén távolodás vagy távolítás.. mint: te.. omlik. bős. Alapérteménye: egésztől elváló. öv.— 74 — ősz. Rokona: ón. ők. ocsó (nyúl). Előtéttel: fősz. hevitő v. . (2) ólálkodik. ö. azután. 1. orrás végett lappangva leskelödik. ín. miszerint gyöke: hő. honnan : fmos eső = féligmeddig fagyos. vastaghangon: öcs. Gyökeleme o v. ők. (2). melléknév = av: ócska = avacska. eredetileg valamely élő állatot úgy bök vagy szúr meg. vagy ívet képező szőrvonal. Egy eredetű a magasat jelentő őr (orom. óvakodik. kikerekedő. L ó (2). oszladoz. óv. öcs. höw: öböl ám. mely a szemeket mintegy öleli. szétdarabolt rész. kebel: ölbe venni. örvendetes. ők. ökrész. honnan így is ejtik: hőbő = hövö. hal-ni. fojtó meleg. óriás (mint. mint régi a jelentől vagy újtól távol van. (2) = ho'b. Ellentéte a vékonyhangn ősz. Lehet . az ón (stannum) világosabb színű fém. ruhát ölt. disznóól. Öböl. osztály. fehéres cseppü eső. Fordítva rokona rö. (1). hevülö. (1) kidudorodó. osztogat. megfojtva. ól. A törökben ölmek ám. öszve. = én. Hasonló rokonságban vannak a latin ulna kebel és ulna röf. óvás. (2). régiesen őr. hórias. hidas ól. ömleszt. böklelődik. harmadik személynévmás. ám. — öm: önt (öm-t) öntöz (öm-t-öz). 1. oszlat. V. ólmoz. ők. öm. önt. toldva: ön. (3). ovit. megnyujtva ő. (1). öklöz. öblöget.

L. ötöd. udor. ám. f2). mint az ős kornak és ősz évszaknak egyik tüneménye. ős.Lovat rngtatni és ugratni. régi. öb. (3). bagolyhang : uhu. ősz. az ó v. öt (3). uh. rövid. L. gyors futásától. ö. vei. 6'.oson' szóban. ott = önt: öttöz. övez. az ódalog. öten. szurós uszószárnyu pontyfaj. oldalog. kutyahang. huszitáé. öreg apa. őr/. Rokonitható asz gyökkel is. ugar. őrs. ugarol. ugr. Rokona: őz. ugrat. bő természeti hangokból : w. otzten szókkal egyeznek. ud = ód. őr. ón. v. vastaghangon : őr. özvegy asszony. ód. (1). mert az ögyelgö dologtalanul idéoda jár kel. Talán eredetileg öln volt a szúrást jelentő öí gyöktől. özvegy ember. (1). örvös. móna. uhog. t». ami folytonos szakadatlan időközben forog. kerekded alakot. (2). (3)." 1 10* . v. mint régi időre vonatkozót 1. ösztöke. Egyébiránt mennyiben ezen eszközök egyik fő czélja az iízés. örd. honnan : «g. huszft. a maga nemében valami nagy : öreg templom. mólna. v. mennyiben mindegyik több részek egyesítésére vonatkozik. őriz. öreg anya. orsó. ösztövér (ösz-töpér. rugdal. hasonló családot alkotnak : foszlik. szláv : vejem. Atv. szó'. öregít. öntvös. huhog. (1). számnév : ötös. Sgy. Alapfogalomban rokona : rúg. ugatás. özo : ő::vegy. (2). Atv. adu. üreg. ördöng. magyar szempontból véve igy elemezhetjük: ilzdö. vízözön. neki ugrat. ősz. Rokonai : űr. öttvös. őrség. öszve. vagy körzös mozgást jelentő értcménynyel. máskép ön. ögyeleg ögyelgés. mint : be. ős. latin. mivel mintegy őrt áll. tisztön. Valószínűen. szürkülő. mint hegyes szurós eszközök közvetlenül a szláv őszivé. özön. öntevény. Atv. ős. kerítő eszköz : öves. valamit körző. őr. ősz. Örjöngö ? ős. Különféle módosításokkal. biztató hang : u-szú ! u-czu ! = nosza ! elölehvel : hu-szu . keringő bolond. (1). ager?). ötlet. öregbül. beleötlik. V. öreg szemű bab. (2). öreg dió. rugdos. öregedik. ért. özvegyedik. órfk . Rokonai : iv. Fordítva finnül KV. öszv. ürjillt. öt. (1). = vizörnlés. vizöntés. öv. honnan oszlód. vieo. Szelyposen ejtve : ősz az esztendőnek avuló szaka. öntöz. özön. s tájejtéssel: üsztöke. ozdoké és ífedön vagy iíztön. (2). öreg ember. de lehet eredetileg őr szó is. (3). ugrándozik. orom. örül. f i ) . rokon a vastaghangú ős gyökkel . harmadik szeuiélynévmás. őz. örvényes . űrök. ugrá^. úr. ős = ó». öszves. ördög v. fehér. őr. vényem. orv. ő. oldalág változata. ad: udu. özönlik. (2) = «t: ötlik. póznát a hajó orrán. mint ólom. szöv. öreg szűr. őrizet. ö. öttevény. töpö ?). ért. odú. ilz. nagy korú. persa ó. U. tájdivatosan orjiíl. mint a latin avus. örök. uszítás. Rokonai a török o vagy ól. ön. (3). mind az altaji. . ötvös. öszvesft. ösztön. özvegység. 'őt. uszít. ö. ösvény. őr. 6V." „Neki rugtat. (2). món. őr (1). 1. w. ért. szláv ön stb. őz. ősz 1. oly fogalmi viszonynyal. ói. av gyöktől. tehát orr v. hosszú. ért. udvas . botlik. öregség. feslik. O. Fordítva rokona. Rokona a magasat jelentő vastaghangu őr. bot. V. öszvér. avitus és autumnus. oszladt . őz. orj. övedz. «g. illetőleg vén. (Acker. dámvad . mind az árja nyelvekben megvan. ugrik. örjül. hegyes.— 75 — őr. Rokon ősz gyökkel. ugat. Átv. (3) az őr-fa öszvetételben jelent magas rudat. örjöng. öszvehúzva ön. talán ám. öt. Rokon a körös mozgást jelentő őr gyökkel.

ülepedik. uradalom. ami rút. 1. újít v. tinö s üsző. hücs! hű bele Balázs! tíd. után. bizonyít. Ellentéte ó = av. utak. igét «gy v. (1) = ön. rövid. ín. Előtéttel: hű. írem. Előtéttel rokonai: cstísz. kellemetlen hatást eltaszító kedélyszó : und. örvény. ümög. Visszataszítási kedélyhang. kakasülő. széleskedvü felkiáltás: ujjú! huj ju t ujjogat. osont. 2). ük v. tik. un. ülés. úr. Ultin it-er. úszás. ürmös. utálat. utó. azaz Ü ti. űr. üszög. un. visszataszító. igy. újdon v. oson. unatkozik. távolító ú v. ülő = szék. ujj v. td. üng. utalvány. útra. üdvözöl. utói. üdvös. ü! vagy hű hangon kiáltozva hajt = ti-öz. ing. ürügy. Változattal ir. Gyökeleme ü V. ürül. űrök. Gyökeleme a borzadási és távolitási kedélyhang: ú. időz. (2). V. csak imént származott. Ú. útról. üm. máskép: orv. készült stb. uh. \ üreg. tihödik = büdösödik. Rokona az iker gyöke tk. ujj. Rokon a távolító ó-val. uraz. (1). ügyezik. honnan. üröm. us = ős: uson. úgy a! ugyan. uszály. ö. bizonyos álszín alá rejtett ok. ig. ümget. üg. utál. ö. elszökés hangutánzása. út. (2). üt. csúnya alakja. Rokonai: éne. Rokon vele agg. utolsó. újság. utat. nagyanya. Vastaghangon rokona ál. kedvező. haladásra vonatkozó td gyökkel rokon. eme. hosszú. = nagyanya (avia). alatt. üklü = két ág által képezett köz. ó hang által jellemezve. avik. ujdon. kúsz. üg. fia kicsinye. tova és hát hátul. természeti tompa orrhang. ügetés. honnan izzó. uszamik. sürgető hang: űz = ü. idv. ügyes. igyekszik. üdös v. őr gyökökkel rokon. út. urkol. kellemetlen érzés. ük. űr. Rokonai: tó. hellén: őí-og. unszol. Vékonyhangon: űr. Egyeznek vele a szláv pút. űr. rokon ize gyökkel. üres. idvezel. Alapérteménye: jó. gyakran ékvesztő: unalom. uíálatos. és 0. utal. üget. iik. idén ez idén. ürii = heréit kos. és a felöltő ruhának azon része. A közeire mutató módhatárzó: így. idő. 4). us-di = fuss te! A suhogó elsurranás. ékvesztő: ural. utazik. távolra mutató: úgy. v. kellemetlen érzésből fakadó visszataszítóét jelent e származékokban: utál. ir. ujjogatás. út (2). útasit Ikeritve ige is: utfut. ivik Atv. ú. tetsző. Mint kerítő eszköz nevével rokon: őr. (1). hurkol. tgy. ürmöz. ő. melyet újra vagy karra húzunk. Régiesen: őr. A metszésre vonatkozó ár. üm üm! szóval int. ügyel. új. usont. a honnan idv = dív. orv. onszol = noszol. un. és a kovácsok széke. v. vékonyhangu: üdv. boldogító érzelem vagy állapot Rokona di. Gyökeleme szintén ü 1. alá. úr = húr: űrök. üszögöz. újság v. némelyek szerént a nagy anyának nagy anyja. ürít. menésre biztató. úsztat. ülep. uras. utas. ujonta v. vagy mivolta által undort okoz. vékonyhangon: üdő v. üm. üss. fólebb:uk. a maga nemében fiatal. unja magát. ü. untat. Alapérteményre mozgásra. (inget. if. hú! U. ültet. hurok. fiatal tehén. ti.l. a szanszkritban is akkó ám. urság. idős. újít. a kéznek mintegy. útba. hátsó. melyen a vasat verik. azaz dívó állapot tid. ú. un. ül. (1). ért. tyúkülö. «sz. újul. (2). helybe hagy valamit. űr. . ana. csak némelyekben ékvesztő : úszik. út.— 76 — új. uszamodik. uraság. V. újul v. s a törökben tk régi. ujonta. Rokonai: oV. idves. hosszú. 3). nógat un. td. üszk. undok. ország = urszag. anya. Fordítva jú = iv. (2). üdöz v. (1).

buty bugyor. öt. baglyas. iá. öw. balta. Változattal: vaj. bámul. = ö'sz: üszkölő. ö. babáz. becsület. (1). moíy motyó. badarul. bolond. bámé. becstelen. bajnok. Az any szónak elötétes változata: banyalúd = anyalúd. báty. bész. «í. üveges. (2). V. irtás. (1). höb. ö. bátya. bon. ö. bakcsó = vakvarju. bádgyad. ben. Rokona a hasítást. . becsü. íz helyett. béét. (3). vajlódik. üteg. báraít. hebegés V. be. hebeg. bdd. bám. bacz. bácsi. elválasztást jelentő val. bajlódik. barázda. bádgyadás. béget. válik. bénák az •Árok. bő. (1).— 77 — fisz. báj öl. Változattal: bocs. bamba. V. báty. ütü. balaska. ha bár! ámbár l Itat. bába. bér. **> (2). ba-ba. üzö. ö. bántalmaz. bak. bakancsos. bot. atyó. ütet. bakik. ÜK. ütlik. = vak. folyatni kezdő fiatal tehén. V. változattal iz. bács = báty. badar. bili. bunkó. bar. botorság. botor. bak. ö. a juhászok atyja. bambu. szájtáti hang: bám. üveg. üv. babázik. bá. bel. bak. ö. üzenget. (3). babba. bök. kedélyszó. becsül. hangutánzó: üvölt. babug. (1). V. székelyesen öszvehúzva: bá. bánkódik. Változattal: bog. bab. bor borotva. (2). ballag. barkócza. bdkó . bél. baktat. bog. Puszta gyöke a csudálkozási bá. berbécs. batus. (4). Puszta gyöke a szájtátó á. baktatás. búb. bún. L oecz. tíz. ütközik. belső. tájejtéssel. bánás. belül. bán. bent. ö. balkéz. bám. bántalom. W. babócs. baj. természeti hangutánzó: bég. barcs. és tájejtési ige: béok. bámé. vdl: valag. buglya. bánat. üzenés. bob. buba. == fc. bany. acsó. . Változattal: bük. üszköpül. baglyász. bam. bakzik. bájoló. batu. V. üvegez. bábái. ö. bőség. . boka. bal. Cl rf / O w baglya. bambucz. bankó = mankó. ballagdogál. ballangó. bátyó. becses. 5. bámékodik. buktat. V. gyermekszók. bár. Alapérte *<Vi (2). János bá. (3). ö. bukfencz. bájos. balgatag. V. (2) és bot. ~ menye gömböly bah / indulatszó. ö. V. bakfincz. 6ak. baka. hangutánzó. badarság. bök-. bal. boly. balga. L «. üzen. búg. bár eljönne ! bár csak úgy volna. ütés. bakancs. bámít. batyu. íút. V. ball. bámész. bakó. bajos. bagoly. ballangkóró. Az elfáradt vagy gyöngült beteg embernek nehéz lélekzetü hangja. bégés. izén. barkóczáz. V. vajúdik. bánt. be. üzés. mely valamin megütközést jelent. bájolás. billeg. banya. iá. höbög. bacsó = ácsa. V. bol. bácsika. (3). babó. öreg juhász. bebeg. báj. báva. bámész. v. (2) = ál: balog. bádgyaszt. Istók bá. bal. balogács. beb. (2X üsző = üzekedö. bábuzik. bacsa. bábu. baglya. béli. bajtárs. béllés. Alapért* íme: metszés. tíz. ö. báj. bútor. pod podgyász. bájos. bánik. . ütleg. bájol. bámul. Mássalhangzóval kezdődő gyökök és gyökelemek. csudálkozási. Fájdalmas ketlvhang. ö. ige. baglyáz. üvöltés. V. bacs. bdb. bad. (l). lieb. bolyókás.

bek. kisarjadzás. bibircsós. czobók. béli. ideoda ingadozó mozgás. erős reszketésü természeti hang: berreg. bodak. V. btk. Bedecs. Gyöke be. birs. biri. betegedik. békül. böndö. Általán csomódad kemény test. bibirkéles. bongyol. Bedcg. bicsaklik. fogva rokon ver. Alapérteményénél. (1). Változattal: búg. bér. birtoka. bib. bekeg. zsarolás. bocs. V. birtok. dudoruság. ben. «acz. bííb. beh. bony. bek. belénd. bodza. ö. (2). Alapérteménye: irtás. ö. bicsak. berkes. bili. békász. (1). boborcs. bizseg. V. (1). V. pimpó. bír. besze. V. bérel. bitangol. ö. ö. Alapérteménye: kötési bőg. bitor. Alapérteménye: csomódad sarjacska. bab. (1). Változattal. boí. V. Rokona az igen kicsit jelentő pár. Gyermeknyelven: kis borjú. berbécs. bíró. búbos. bUleg. bölcsőforma hinta. V. pezs. (2). viczkand. kedélyszó. bócz. bog. bír. bér. bolond. billen. begyes. bigecs. tn'cz. békóz. metszés. ficzam. bocsát. begyeskedik. béke. bér. béndős. (3). bellöke = billöke. púpos. begy. bit. több helységnév gyöke: Bedé. ö. Változattal. ö. boborcsó. boczkó. bimbós. könnyű mozgás. beh szép! beh jó. (2). beretva. bocs. bitó. V. betegszik. bombék. (1). vékonyhangon: bírge. (2\ berek. V. medvebocs. bika. V. bérreget. bóbáz. bők. máskép. bitang. bekeg. beléndeskedik. biczeg. bfr. bérlel. (1). bóba. (2). bitorol. benn. bulcs. iczeg. bibi. bek. parányi. bírság. (1). V. bob. Jelentése: apró. V. «í. (2). V. bilié. Alapérteménye : erő. bicskás. Alapérteménye. benső. ö. bacza. boborcsék. V. biczczen. buborcsék. púp. bel. bicz. bili. berzenkedik. bocsánat. Alapérteménye : dudorodáe. bel. V. ö. beczö. beteges. billent. érték. bez. bicz. (1) = bogy: bodocs. bob. Máskép: bőm. illeg. bensőség. ö. Csomódad kinövés. beszéd. beogyeledik. vastaghangu ragozással: béka. icz. bics. V. béli. billeget. illeget. beszél. bőg. béklyóz. belső. kis babforma kinövés. fax. vír gyökökkel. betegeskedik. betegít. beretvás. rokonok: mekeg. beteg. bocz. békó. birgés. pim. bozs. Rövidebb eleme: be. ö. biczegtet. bicska. bocsán. békit. Hasonló a latin: pax. buga ökör. bóczéros. bél. beléndek. bibircsó. bites. béres. bögyös. béndö. (2). bibirkél. berren. bim. Alapérteménye: zsákmány. bőd. ö. bikus. bol. birtokol. Alapértemény: csomócska. babirkái. áru. ér. ár. bige. bek. (2). ö. botoz. gyermeknyelven = seb. bozsog. hengcrbócz. bezeg v. bibe. Természeti hangutánzó. (1). bizsegés. (3). bélés. beczöke. becz. bodacs. billentyű. Változattal: bögy. ö. Jelent a maga nemében kicsinyt. begyez. bengyel. béklyó. bib. bir. billegés. berrentytt. beretvál. bibircsó. béllés. bengy. billeg. Alapérteménye: kicsinyes. berrent. bóbás. babrál. fordítva: czob. ö. békéi. buczkó. besz. bak. V. bob. bírál. vaczok. csiribiri. bet. bén. berzen. bitófa. ö. pizs. (1). vastaghangon: bacz. szláv: pokoj. belül. bicskáz. bimbózás. békeség. ben. berke. bent. birodalom. berregtet. pizseg. bolondos. békás. bizs. bőn. betegül. Bedelö. bér. V. bt. buga. békéltet. gömbolyüség. fakadás. big. Bige szarvú ökör. pezseg. ö. beczés. beszélget. bimbózik. biczczent. bek. ö. (3). bir. bóbita. csomó. makog. beléndes. babirkálás. bit. kis medve. belsőség. kis bogyó. bed. bezzeg — biz igen. békés. bel. bocsú. bucz. billen. becze. . ö. ül. birgésedik.— 78 — becz. bimbó.

szláv: pich-ncm. bolyó. böffcn. böf. gömbölyüBég. kard bódája. bol. bol. bolond. böngés. \'astaghangon 1. V. V. dón. rokona: gon. (2). bödönke. ö. bőg (2) = bök: bögöly. bodonka. ö. borotva. bögyös. 1 kivi. bolházkodik. börödzik. botol. dudorúság. bong. bürhc. bős törköd! k. bolha. bőrke. bődön. bor. ige. V. böndö. börböncze. Fordítva: . botZj böszít. bökcsi. bolond szónak szelídebb árnyalata. bnrkol. bitg. gömbölyüded csomósodás alapfogalmával: bőg. burok. 1. bol. bolygat. bor. bögy. bői. ökör. V. bontogat. (5). fn. botlik. bölcs. borsódzik. bölény. ború. dong. börnbölés. bogyó. ö. bog. boszú. V. vad bika. bolház. ö. boldog. bodorít. (2). bolyong. böngyöl. V. bőrös. Vastaghangon rokona: bősz. bomlékony. Üt. borítás. bé*g. Kukona a vékony hangú bér. bor. boz = borz: bozót. őr. bóngycl. Rokona. bődön. (2). (3). bölcsclkcdik. bőr (1) = borz. (2). berz. forgó. bönget. bozont. bongy. forongó. bögyó's. boldogság. Alapérteménye: meghajtás. gíibü. bont. bőr. bőd. Vékonyhangon: bőg. böffent. . a takarás. bokor. bíigyörö. bonyolú. őrt. göbecz. bóczéros. bögés. orsó. bökő légy. boh. bonyol. vonatkozó: borot. Rugalmas dagadozás dudorodás. bővít. bitó. (1). Előtét nélkül rokona. Alapérteménye. (3). bors. bősz. börhe. őr. botos. böszme. (3). (2\ bődön. (4). irtásra. bődül. botoz. bor. tompa hang: bong. bwz. bökdös. bong. bóda. gördülékeny. (1). (1). bölcseség. boly. böngy. Rokona: bol. bonczol. V. börtön. dongó. bókony. dobon. (1). ildom. bondor. bogoz. boszú. (1). bőrű. buzma. bók. (1) tompa hang: bőg. ö. bondorít. bödit. boka. bőrös. bolondoz. óm. bozontos. Rokona: poity. föd. bohós. bős. borzad. Vastaghangon: bon. bód. (2). bodor. (2). bor. bongás. bócz. ö. Vastaghangon: bo&z. VasVhangon rokona: bor. botránkozik. bölcső = bilcsö. bódít. borotvál. bor. bő. bol. botrány. bolhás. boga. bodorodik. ponyva. borz. bővül. bódi. boldogul. bog. bon. ö. bogyós. bököd. bohócz. (1). öklei: bökcs. bőség. bőm. 6od. ö. hangutánzó : bőmből. Mis-kép: begy. (1). böszít. Mint gömbölyüséget jelentőnek rokona boly. Alapértemónye : :iti-4. bof'iigat. bölöke. bük. Alapérteményc: csomó. bol. bendö. görbedés. bocs. (1). V. bokolyó. gyomorból föltoluló. bői. döbönke. bol. Rokonai: bi«r. födés. bogyózik. bonyolódik. búg. bogya. bök. berzenkedik. takarás. bogács. födcs alapfogalmával. (be-ö). ö. bcllöke. és ben. böcsülcs. V. ö. buga. stb. pöesik. bölö. borít. A bol. V. Alapérteményo domboruan öszvehordott valami. ö. boszús. borzogat. bolyong. bilcs. borzas. botorkál. boldogít. Körös kanyarodás. boly. Haragos kedély kifuvási hangja. bőven. fodor. bő. ö. bonyolúl. bomlik. bolond. borzad. bód. böretlen. bor. körülvevés. V. gurogó : borsó. becs. hevítő. bogoz. '•>«. il. bölöm-bika. bürödzik. Csupaszon: ők. latinul: pung-o. Régiesen: beles. bőg. (3) metszésre. bohó. bővelkedik. bozótos. V. bölömbika. omlik. bököczo. boroz. bolondos. bóV. belterji sokaság. tulajdonságú. bodnár. Vastaghangon: bog. bömmög. göbörödik. bőszül. borít. természeti hang: böfög. bök (2) = bwk: bökkenő = bukkanó. Vastaghangon: bőd. billegő. bölömböl. mint takaró lepel. bőszül. (1). (2). bolyongás. V. bőn. boros. borsos. bogos. bögre. boroz. bor (4) = forr> tüzes. börzcnkcdik. rokon boly (1). stb. bony. bon. bot. (2). bősz. fordítva: dob. bűn. boszont. böcsmérel. fodorít. bőrönd. bögyöz. borúi. borong. bokros. Alapérteménye. borit. boszonkodik. hangutánzó : bong. bogoz. boglya. borzaszt. böcsül. bengyel.)•'•'». bögyök. bű. bondorodik. bogy. = szúr. bölöncs. hangyaboly. a fölmerevedés alapfogalmával: borz. ö.— 79 — bőd. tulajdonkép: bol-d. bogács. bőm. bohóskodik. bókol bókolás. boszont. ben. bódul.

csaté. sárosát jelent e származékokban : csajbos. (4). Máskép: bob. cserj. melyből cselekszik származott. természeti h. ö . csekélyét jelent Törökül andsak. csalafínta. borúi. bolyongni vagy ballagni enged. kötszó. Rokona : bú. bocz. búgatyu. (3). 1. büszkeség. keveset. bukkan. cső. ö. (2). báj : buba. Rokona azon csel. bukás. buglya. csacsi csőd. csdcs. ám. búboz. meneszt búr = bor : borít. V. búvár. Mint takarásra vonatkozónak rokonai: búr. csah. bula. hang : bugyog. csevedék. buja. . gyökökkel bűz. csáklya. s rokonai: bősz. buzma. bűz. bötü. ' '-délyhang : bús. családos. bugyogó. csámcsog. csábítás. csengő. L bő. Rokonai: dúc*. bűz. boborcsó. buczkó. csalárd. büdös. Kifelé görbedést. csáklyás. csálé. buborék. csám. csavar stb. csihol. buzgó. csámcsogás. csa. bütü. csalás. bilv : bűvöl.. búvik. búcsúzik. csajt. Jelentése : rendetlen. bog. bol-cs. csali. csalános.— 80 — bőt. csácsog. bűzlel. (2). bűzös. csasogás. (3\ csalán. bot. bubázik. csejvcdék. törzs a csa gyökből : csáraolyog. böv. büszkélkedik. buzog. csábos. csajvadék = csej. (1). búsul. csámpásodik. csacsog. póly. Földndorodott csomós valami. csámcs. bővít. csád. bővül. v. csajka. Alapérteménye : fölfuvalkodás. Változattal: bőd. Rokonai: bőg. búsít. törzs a csa gyöktől: csákó. ige. botol. csalatkozik. csámpa. buktat. bú (3). csnjtos. bötüzés. kemény állományú kinövés. bötk. Változattal : csat. bocsát bucz. bűnhődik. büdösség. bugyka. Hangutánzó. burok. bősz. bőt. bocs. V. búvalkodik. föntebb : bucs. kellemetlen szagot eltaszító kedélyszó : bűd. bötkös. csan. : csajbos = kajcsos. bulázó. buborodik. csám. csal. bökk : bükkös. büntet. bot. bugya = bogya. büdös. hangutánzó : csang. bötyk. csángó. Vastaghangu ikertársa : Iá. burkol. búbíta. bulcs. 1. lucskosat. buzdúl. Rokona : saj. bukdácsol. búsít. csámpás. butus. (1). cs. csáklya. bűzös. tus. csalfa. bükfa. bűzöl bű v. buczkós. buláz. bty. bugyborék. csal. búvás. bübáj. tuskó. hajlást jelent csal. i. Lágyítva : böíy. ubor. ö. Ennélfogva származékai : csak. kó = bucz. cserje. bukik. cser : csalit. bucs. Vékonyhangon : csen. f 2l = görbeséget jelentő ka. bagygyant.púp. csámp. bob. csadaj. bujálkodik. tusak. vizeset. Alapérteménye: félre. csámp. vik. (1). bűnös. csaj. (2). csajkó. honnan: csekély. bujkál. Vékonyhangon : csel. bősz. család. búg = bog : buga. csám. pólya. bőven. bű. csaholás. burok. buzgóság. cselédes. bűzelit. buzmog. természeti h. Azonos öt. (1). (1\ term. büszke. púpos. uba. cselcvendi. bugás. (2). bogyó. cseleskedik. honnan vékonyhangon = cseléd. dudorú. bök v. csak. bűn. saly : sajog. csavarodás. buczkó. buborcsék. V. 1. csámpás. v. természeti h. Alapérteménye : csáb. csacs. . bab. v. buglyos. csdnk. V. búslakodik. V. bújdosik. bűvös. búvárkodik. (1). A maga nemében kicsit. vékonyhangon: esek. csaj. v. buzdít. bul. csémcség. duczi. bugygyan. bötykös. bújás. buczka. = csór. sajgat csal. csacska. bugás. csak. csákó. csalánoz. ökörterelö szócska : csára menni. Vékonyhangon rokona: esem. búcsú. egyenes iránytól eltérés. buzit. hibás kigörbedés. bűt. csahol. cseng. bötüz. bugy. bötke. bűzöl. bű v. bövelkedés. cst'h. büs. csadajos. csákány. ö. csádé.•mészeti hang : búg. baba. ö. bük. bugy. csarit. Alapértelme : csomós. fityegést.

étén. satrafa. gyop. csapdos. csandorog. csit. = csajt. (2). Edények nevei. csőt). sarjadzó erdőcske. azaz cseveg. csuszkái. (2). csép v. csattant. (1). cserkél. csatáz. csal. cséphadaró. csendül. (3). császkirál. csór. (1). csécsés. csen. . etem = csőm : csempelődik. Rokonai estin. cserél. cserepedzik. Alapérteménye : körüljárva keresgélés. csámcsog. cserez. hangutánzó : csata. A szanszkritban cshardtk ám." csesz. csavarit. cserget. Változattal: sek. cső. esár. esé = cső : csév. := sor. cserepes. cser. csat. csenevészik. csemege. Tompahangon rokona te. Fordítva rokona: kies. csepü. csertel. (2). esek. csend. csaták. csavarog. csere. csekken. cseszkó. csendes. csöp. cséb = csöb : cseber. cserrent. Vastaghangon rokona : csői. csobolyó. (2\ csenevész. a törékenység alapfogalmával: cserép. csattan. etap. V. tör. cserszeg. v. kecsegtet esecs. V. cselekszik. csekély. csaplár.in luto haerentem fraudulenter deserere. Azonos vele lár. (1\ hangutánzó : csárma. csatlás. csepelyeg. csáré. csökken. esám. cserkész. cserdül. (1). csávicza. (4). sinlik. csörtet. (3). csatol. csertet cser. csatolál. csúsztat AJUD. csekélyedik. sin. (1). cserren. csemcsegés. csöbör. csattog. csak. csavar. czirkál. esel. sarj : cserj. csendesít. Eredete homályos. kar. csecs. Vastagbangón. sekély. csévélő. cserző. cseppen. gyop. csimbók. csatár. ö. csornok. csárdás. kicsi. csat. csengetyü. kurkál. csatlakozik. (1). csegély. gyöpti. csiszol. csép v. csáviszka. cserélget. cséplő. cst'sz. = csajtos. hajlék. étén. csök. csáp. Rokona : sav. A kör főnévnek változata. (2). (2). csenés. csávás. m. törtet . csank.— 81 — bujdosó). V. = esim : csemete. = sat. cserkelődik. csöp. (2). cseneget. Alapérteményre rokona: esek. törökül: topa. cséve. csepegtet. csór. Németül : Zapfm. csat. csárda. csőt. tapos. cseperedik. = sor : csarit. czafrinka. (2). csármás. hangutánzó: csepeg. csen. cseplesz. csatapata. keskenyedés. czír. csembő = csombók. éter = srfr : cséros. Vastaghangon: csaf. a görbeség alapfogalmával: csaniga. ese. Í4). csecs = kecs: csecse. etem. csapó eszköznek rokona : csap. csitípatí. savany. Rokona : esor. csarnok. cseprente. tesz. csatakos. cserhéju. esetten. Atv. csángó (csavargó ? eta tapogat. esek. ö. szorulás. csengés. csimota. ö. sindik. cséroz. hangutánzó: csereg. a rovarok tapogató szarvacskája. természeti hang és ige : cseszel. csérben hagyni valakit" Molnár A. ö. csempész. cserény. csáváz. csáva. csór. csermely. csavargó járás : csatangol. csép. csepöcze. csépel. csenget. (5). csekként. Rokonai: csel. csé. sátrat. csepőte. Rokonai: csév. csemetés. cserje. csemp (csen-p). Alapérteménye : szűkülés. hangutánzó : csemcseg. csendít. csőr. csattogat Vékonyhangon : eset. csavargat. gyapjú. (2). szerint. cstísz. csér. csevegő kis leány. etem. cseprő. csereberél = tereferél ? cser. csima. csapos. csecsemő. cseres. kecses. 1. taps. Máskép : csal. BASI MÓTÍJU 11 P> (l)j ige> es hangutánzó : csapás. ceiíp. csapkod. csecseget. V. cserje. máskép: csök. . csapkod. csalit csar v. cserebere. „Cserben v. csekélység. = esi : cseál. (2). ö. szőrszálakat jelentőkkel rokonok: gyop. eseg = esek : csege. csapol. (1). csel. ért mint a maga nemében kicsinyhez hasonló: csip csop. csász = csúsz : császkál. esek. csarit éter. cserdit. csőn. csergeteg. csendesedik. csatos. csat). eső. V. cserke. cseplye. csar. etef = esev: cseferit. csempészkedik. (1\ cserfa. csereklye. csünik. Mint sűrűén nőtt növényeket. csekély. Latin guer-cus. csiál. hangutánzó : cseng. cseppent. cserjés. cserj. lárma. csaptat Rokona : top. cseszelődik. csal. csavarodik. Mint verő. csobán. cseresznyeg. Az elébbi csen hangnak kisebb mértékeit foka. gyopár. csatt.

= csöcs. csibe. csigoltó. esett. vastaghangu : csipa. csim. Vékonyhangon : csőm. czicz : csicsó. 82 — . csíp. csiklik.! csicsigat. csőm. csih-kó = csih-ka). csisz. csipke. csidkó = csiduka. csobolyó. estes. csök. (3). cstr. csicsóz. sár. csob. csinos. csokros. csio = csíp : csibellérez. (1). vékonyhangon : csői. Rokona : estes. csicserke. csó-ogó. csiptet.• csicsóka. zöld sás. étét. 2) csendet parancsoló : csitt! csitít. v. csitkó v. tekerés. := cser. csömöszöl. ö. eset. csitit. csidkó. vékonyhangon. talpacska. csiszamlik. csob. csomag. V. csira. esev. melylyel a szőlőt kötözik. esev.. 31 = csel. . csillám. csillámlik. csimba. csombolék. csillog. b) altató : esi esi béli. cstg. csiráztat. csih. (2\ = esees. csihol. csivogat V. csen : csillent. csetlik. csikar. csipás. csömör. csipertes. csomb. (1). ö. csikót. c) vékony csevegési hang : csiáp. A kicsinyes növés. csombor. csízík. csitten. csigolya. csibéd. ö. csiápol. csit. (2\ csobán. 2) = cstsz. 11 csend. cséve. töm. csir. tömöBzöl. csévél. csinálgat. = csipdes. csevegés. csiszár. cst'm. csiklandik. csattog. rokon csid. esik. csattan. csíp = síp. gyt'k. csipalag. eset. esi. csepeg. sipogás. csinálmány. csinosít. csill. alattomban elvisz. csirkó. hangutánzó : osiklik. . csin. hangutánzó : cseveg. estes. csimaz. csiget. . csid. sadar. a csendesség. csirkáka. csicsereg. ö. csöbör. ellop valamit csill. természeti hang. súrolási hang : csiszol. (l\ csimbe. stl. csiszam. csipkéd. rokon esett gyökkel. cső szókkal. csobak. Rokona : csép. csípő. csiripel. fordítva: bocs. hangutánzó : csipeg. csinosgat csíny. ő). csidu. esetten. csikoltó. csigeré. esir. csó. lovat nógató szó. csókolódzik. máskép : esitk. lovat nógató szó. csillapodik. V. csíkozik. esik. csíz. (1). cseferít cséw. (1) : vétkes. csobogás. (2). V. v. csinga. cíeft. csimbeszkedik. vékonyhangu képzővel: cst'líe. csevegés. ige : csipdes. csob. csecsebecse. csipeszkedik. (1) = csen. czikáz. madárhang : csóka = csó-oga. csitkó. cstp. czika. csókolgat. csipesz. cseter. csecse. csih. = poehad. czik.: csilla. sad. csúcs. csücsörög. 1) hangutánzó : csiti. csavarás alapérteményével. (2). (2). csipeget estes. V. Rokona: csef. gömbölyű valami: csomó. esetért Mint tekerésre csavarásra vonatkozóval rokon : séd. csiribiri. seder. bocska. csipe. . csikland. csigát. = döm. v. csillapít Rokona : estit. V. Rokonai : esik. (= sik-ó v. hangút csivog. csintalan. csomósodik. csokroz. csata. (í\ hangút csirip. lassúság alapfogalmával: csinnyán. csőmből. csizma. csokor. csipedett. csittalan. csipog. esete. csiricsáré. csiboráz. apró sarjadzás alapfogalmával. hangutánzó : csicser. csiba. csórna. hangutánzó : csihár. csicserkél. kurtát jelentő cswt.. csipeget. = esőm. a) hallgatást parancsoló : csitt. csücsörke. (l\ tompa hang : csobog. csíped. csíp. . csomós. termény. 1) hangút madárnév. savanyu ital. csipalagos. csíny.— oseteklik. csirádzik. . 2\ fénylés. csinál. ctill. apró földi bodza. csócsL csőm. csS. csízike. csimota. csimbelkedik. csombók. gyöm : csomoszol. 4\ = esir. csiriz. csipet. = kis csőm. cstp. csipisz. csicscsed. ragyogás : csillag. dömösröl. csikó. 2). csőm. nesz szünete : csillap. csitítgat cstv. csinytalan — csendtelen. (3). cst'g. síp. természeti hang. Máskép : csücs. csin. sipog. csitt. (2). csikót. hangút csókol. csigáz. esttcs . ö. csiszol. honnan csetkó v. csók. silánkol. cziczoma. vastagon: csat: csetteg. cziczomáz. csipellérez. tekervényes mozgás alapfogalmával: csiga. ö. csucsornemtt növény. csévélő. csevetel. csirás. kis szekér vagy hajócska. hibás cselekvés. gyömöszöl. Rokona a maga nemében kicsit. csill. tömör. csesz. csirke. fán termő csomós göcs. csimbáz. estise.

(1\ csupa. tör : csorba. csordit. rll hangút csorog. csuporodik. Egyezik vele a német: Zuber. gyümölcs szára. csögör. V. csóvál. (IX hangút csuhi. hangút csuvik. csuklás. csutora. Horde. Herde. csavar. szláv cser-ni. = csücsörít. topos. (1). kis bagolyfaj. csov. mint munyas a monytól. csordul. csögös. csum. csoportoz. < soroszol. csukás. ser. csörtet. csekélyedik. csörtet. csóv. V. csőmből. csorran. csukát. csordul. csöpü. (3). = csörölö. (2V = csőm : csönköly. Vékonyhangon : csűr. csucsos szájú edény. csorog. csűr. csödör. csata. csöcsöz. csorszog. csúszik.— 83 — esőm = töm: csonka. nyele. csévélő. fordítva met. (3). csőr. csúcs : csucsor. (2). csöcsörész. forgócsont csőp. csödelék. csádé. esetten. csoV = csavar. törmelik. csőg. ö. csörget. cstísz. csövez. suv : csóvád. eset. cswí. török szürü. csúszkál. csöz. csörrent. ö. csór. a hellén tépvw. csomó. V. tömeget képező gyüsokaság. csömb. csordul. csisz. A töm vékonyhangon tem. csök. csöpü. csuszamodik. (2). csűr. (2). csoportosodik. (2\ = top : csöpörödik. csöppent V. csöcsös. csup. csördít. csőd. csoport. csőt. hangút csörög. kuvik. (1\ = csőg : csököny. mutilo. V. cseprente. csögbog. csődül. = esek : csökken. csorrant. csurog. csötlik. csukódik. csontos. csöppen. Elemezve : csom-t. vagy szopóka. csór. csöndül. csuh. csömbölék. (4). csovaszt. csúfos. csiszol. csecs. (4). (1\ hangút csöng. a török kara. estes. csicsereg. ö. csórcsavar. csúcs. csuta. (2). cső / lovat menésre biztató szócska. csoroszla. V. csupor. csöb. fordítva : göcs. csörfös. vékonyhangon. (1). csuk. csönlp. cseng. csörgeteg. wol. csutka. v. csötör. = csépel. ö. lecsöpül. 11* . csór. (1). hangutánzók. csordás. vékonyhangon : csőr. csutak. rí). csúcs v. cseplesz. lat grex. ö. csőn. esitz. csúszmász. csuszkorál. csöbör. csScs = csőd : csöcselék. melyből esek. = törött. hangút = suh. rokon a tekergő mozgást jelentő csav. V. csörren. csurran csurrant. csép. CL\ = csúcs. csupaszodik. suhancz. ö. csücsörít. csöp. csöpéte. csőrnek. csavar szókkal: csóva. V. csorbul. csuhér. esup. csont. = tör : csörmelék. csőr : csörlö. csúfondáros. csőr. csusz. csökönyös. suhu. csúsztat. csór. honnan metél. csav. csukló. Rokonai: csob-olyó. suhaszt. Gömbölyű hangzóval = csór. Egyeznek vele a nem. csorbít. csöves. csúf. Rokona a feketét jelentő kor. csörmölye. sereg. csesz. ménló. kopasz. Elvont gyöke cső. csob. Rokona : köp. csoszszan. csosztat. subád. csőv. csorgat. Egyezik vele a latin meto. (2). csopor. hangút csőtől. V. csőm = csőm : csömör. suli. korom. csöröge. csuhu. csök. csórsz. csúcsosodik. csőr. lecsépel. kemény állományú csomó. csödít. esop. csőd. hangút csuklik. csttcs. csuh. tonka. (2). csuszkái. csöp. törtet. ö. cstísz v. cseplesz. suttyó. ö. Csödör a cséktöl. csöp. csörömpöl. csór. hangút csöpög. (1). csőn. csen. csob-án. = csuporit. csöinpöly. sorolási hangút csoszog. (1). csökött. csonkul. csűr. csörge. Rokonai: cstfcs. csé. (2). csoportos. (2). csücsörke. csönget. csonkit. csád. máskép: czo / cső. csut. halálmadár. csucsorodik. a cső gyökből = madárorr. csormoly. ö. csősz. = siheder. csúfol. (2). csép. 1. ö. csötörtök. csonttalan. esős. csöndít. csőrtől. csőr. csuk. Rokona a német sMuchzen. = csép : csöpül. = csőr. csucsorodik. töpörödik. csontosodik. csép. melyet a puska ad. (3). metsz. rokona : csőm. csar-ni ^ fekete. csöb-ör. V. csúcsos. csormolya. csőcs. csőp. hangút csücsörög. csorda. estima. Rokonai: csőp. csökkent. csepeg. csupasz.

csünik. Egy eredetű a kér. czop. czeb. czirmoz. ö. v. hangút czihol. hangút czakó (czikákoló). czíg. kdV. csimpajkodik. czapa v. czirókál. czip. tengeri emlős állat ctav = czaf: czavira. (1\ czirkál. kom : czammog. mintegy cselőre jár. gyermeknyelven : csücsül. pajta. ö. csüng. cz«rt czerkó. czikornya. •» *\ j i _?j. czafra. ül. kammog. czelleng. czep. czéd. czinez. V. gabona lerakó helye. czibekel. = bicz : czibak. í n. (2). czinkostárs = csinytárs. mintegy szikkadt. czafol. szobor. csontdarab.=caira átv. czafol. azaz. czondora. ccir. cz. (1). mintegy szepegve. Rokona : szej>. czirkabnaz. csecs. tócsa. V. esiÍTL _ CZÍJb. midőn párosodik. hangút czicza. hangút czineg. czir. (2). csicsoma. aöpreje. czékáz. melylyel halászatkor a gyalom kötelét húzzák. czankó = sank. czinczog. körös. (2). f 2) =. hajszolni. csűrbe baromfi. cz»». Atv. czo. csüggeszt csőr. szurtos. kicsinyítő. czipa kutya. uracs. czap y. czaf. = tzíg: czigony. gyermeknyelven : czoczo = ló. sonkolya. szigonyoz. élénk. V. azaz görbe utakon. czepel. csürköz. csabdi. (1\ hangút czikákol. czik. csapongó. czo Dóra! czo ki kutya! czo Fakó. Rokona a Üt horc-eum. cselleng. czirogat. szigony. czete. esüg. tipeg. (1). cziv. kis leány. kapuczobor = kapubálvány. czafat. czirom. czt'cz. cza. czirkalom. estes : cziczoma. durva szűrruha. ö. A testnek öszvecsücsösödő helyzete. . komondor. czafrangos. Hangutánzó. csintalan. czinege. darabocska: czikk. melyből a magzat kifejtik. biczegve járó. czigonyoz. 1) = mocs. cziczkány. ezek. cziczus. czingár. czik. ==. haját rángatja valakinek. ö. fi). ctáf. czik =: tzik : czikkad. czivódik. azaz száraz. cstigöz. = tép : czipár. czinczinbogár cziniczinL czin. csügg. 4).— 84 — estié*. czeí. nehezen libegve. czinczúr. csth. szikkad. czika. czéda. ezek v. czib. azon lánczos bot. kukacz. czikár. sónk. czimbál. V. cztp. czep: czibek. cztg. czimpa. ért czicz cztcz. csild v. kör gyökökkel. 2) = íaf. (2\ = csíny : czinkos. csihol. (3). (2). aprót jelentő csir : csűrbe nép. v. czibek. L ács. csűr. 2). szikár. czirmos. lef alálógó valami : ceafrang. czan. szepeg. czab. cztcz. czibákol. = csélcsap. czank. csűr. hangút czipeg. czik. ctob = szói : czobor. czinke. = csavargó. czodora. czápa. csügged. czirkál. cter. pajkos. Rokona : scur. czir. valaminek alja. cziczeg. czerkál. fürge mozgás : czeka. fordítva ocz. czáfolat czak. czirkalom. V. (2). czipárol. malacz. változattal: öcs. tankja. csib. czekáz v. tip. = tépász. német Sch«u«r. (2). malmokat tartó gúzskötél. czed = czod : czedele. 3\ = tép: czibál. ért íz. csecse. Vastaghangon rokona: esőt. czafatos. czikázik. hangút czivakodik. bit et'eonta. cziholás. csügözés. bolyong. czepeUk. cstín. lőcs. esa: Katicza. = töd : czadarni a barmot = sadarni. szepelkedik. czikkely. szurkai. caontíz. czabár. czik. czipel. czerkó. czt'A. hangutánzó = szép : czebeg. csontból vagy fából való kis teke : csűrök. csim. bele. czitn. csajt. Czo tovább. ö. csaj. szétágazó mozgás : czika. czucz : cziczerél a hímmadár. / tovább menésre sürgető szócska. czeU. kormos. czam = kom. czad. kicsit. kor. c«'n. erőlködik. (3). = szik.i __*• t „_ií t _ _-»i ?t_ _ _ _ 1\ csángós_ ejtésti hangutánzó = esto. sántíkáló. czikáz. czibe. fl\ = szik : czigár. -vagy czuczáz. czir. czetkény. vabuninek belső csirája. czikákolás.

taté. esi. czök v. lovasdi játék. kövér. czuczáz. dölfös. daczol. deréb. törökül : dede. (2). midőn egyik játszótárs a másikat hátára veszi. dar. durczás. dám. darál. dadogás. dajkálkodik. kurva. durczás. delié . diszlik. daru. dereglye. dédük. csomó. dicsőség. héber «<«e*ái (kövér)' din. darvadoz. Szlávul: dedo. teretura. deredarál. = dibdáb. derít. (1). deli. czuczorít. divat. bocsán. dísztelen. czor = Aor. értelemben. (2\ derék. dárdás. czirf = ezur. dalma. ezon. did. dicsér. vékonyh. dívó. Álapérteménye. esőm. dancs = mocskos. Damos stb. dömbicz. (l\ hangút darázs. (1). döczögtet A visszataszító mozgás alapfogalmánál fogva rokona : dacz. czompó. dlv : diadal. dívik. poczi. Vastaghangon : dar. teréoeL V. dér. (2). hangutánzó. dél. di. dalia. darab. szurót jelentő ár. dalmakodik. darócz. = dől : délczeg. (IX több helynév gyöke : Damak. hangút czorholni a bőrt. azaz csupasz. dár. = cswp : czupér = csupér. kicsin. czizma-dia. de. dám. dicstelen. dal v. nyárs. czők. (1). Változattal : pocza. disznós. = szóm : czompolyodni. V. ikerítve : dibdáb. delest dél. döczőg. dt»r. Rokona a vastaghangu : didé. díszít. török domuz. (2). dereducsál. o*eg = dag : deged. daczoskodik. döcz. daczos. czuczorka. ö. = czomb. malaczhang : czocza. gam : ganéj. Elöhang nélkül rokona a hegyeset. delel v. Hasonlók a hellén : v?. dudorodás. deres. cse. derül. didereg. V. = horholni. darancs. (1). ded v. és átv. dód. csia. danol. dagaszt. déd. (3). dán. dagály. díványos. dúc. világosság alapfogalmával : dér (hóharmat). döbörke. tnkjd. disznóság. v. di. dajkál. cseál. dibdábság. vékonyh. kis gyermek. czuczorkál. döme. deez v. hangút dalol. dajka. korholni. déczégtet. dömöszke. hangút dárídó. (2). a fehéredés. déli. dagan. czuez. Álapérteménye : darék. damasz. több helynevek gyöke : Dabar. diszké. dali. Keményen : tér : terefere. Dabas stb. savanyitó. ö. hízott disznó. dar. lat. czondora. dér. dana. derű. = szomorodni. a törökben : dsi. czók. (1). dicső. bocsánat). Jelent a maga nemében hitvány. dárda. Rokona : döm. ezom. dér. diribdarab : czókmók. czomp. dercze. (2). a fázónak reszkető hangja : dedereg. (2). (1). V. czondra. di. dücs : dicsekedik. czuczál. hangút derécsel. döbör. ez6%. de még is. (2). czop = czep : czop-hát. dérczes. Rokonai : dáv-orikol. disznó. dagonya. ö. zia. déli. czombos. derzál. kor. di. dél. débér. czoczi. meztelen. darék. czues. (2). foganat. dóbérke. dagad. degenyeg. csúcs : czucza. (mint : fogan. dag. Elavult ige. ö. dédős. déczég. ded. v. czuppant. = szucz. oltó kovász. dajna. daczosság. czuppan. díszes. hangút dadog. csók hangja. Változattal : dob. dada. dér = tör : dara. dob. derhenyő. bökés. gamat. D. daganat. dia. derék. durva szöveti! ruha. dib. dal v.— 85 — etoez. hangút dérdár. daczol. dédanya. kw : czula. Álapérteménye : szúrás. dér. dagad. daj. Rokonai : gan. di. dán. csttp. (1). délest v. díj. débén. nyílt «-vel ám. dar. (2\ dió v. változattal : zt. dehogy. czurhó. kötszó : de úgy. dor-bézol. déb. aprólékos valamit dict y. cz ^pf (1)> hangút czupog. . dacz. sus. diós. dísz.

döf. dobál. dur. divatlankodik. = göm. doszolásj dosztig (duztig. dőre. dob. ö. durva. dőreség. dór. dönget dór. V. dologtalan. durcz. döczczent Ütödés okozta ideoda mozgás. hasítás alapérteményével: doroszol. (1).dörren. dömöszke. (1). dud. döföl. fölfuvódás alapérteményéveL Rokonai: tűd. honnan dolog = cselek. ö. döm. dön. dúdol. domborodik. dobás. dől. dümmög. tombol. duvaszt V. dunna v. Vékonyhangon rokona csel. duw. dur = rúd : dorong. duvatlankodik. ö. döme. Rokona a távolodási: tov. durrog. dödölle. dörmöl (fogaival). döm. hangút dobog. duhogás. dérdúr. döbör. súrolás és törés alapérteményével: dörgöl. dbjt szóknak. duskálkodik. mint puffadtat jelentővel rokon : döm. duggat. duvad. fölfnvódás. durvul.dördül. döhér. dór. dón. (2). derzál. döglik. dobon. (2). dőczögtet. (1) v. (1). dön. döföttyü. dugul. dorgál. döglelet. vágás. durrogat. dun v. dús. durválkodik. máskép: duhog. (1). tuszkol. dohlik. fuvódást jelentő dú-val. (1). hangút dohog. V. duska. őrült dú. gön : döndöre juh : göndör szőrű. dördít. (2). a dudorú magasodás alapfogalmával: domb. Haragos kifuvás. dúskál. dombár. dorbézol v. dörget. őr. hangút dummog. dör. dundi. ö. dú (2). dob. dór. Dudorodás. dohosodik. (2). hangút.— 86 — dob. = dújfúj. dőzs. dér. duv. dóm. dör. dőzsölés. Változattal tájejtésileg: dür. dorozma. a dagadás. dönget. dúló. (praeda) dúl. dömbicz. hangút durr. dorozmás. dög. domború vaskosság. döbben. tőszói. (1). dú. töltig). (2). dögös. dudva Alapérteménye: gömbölyű. dögösködik. (2). V. déczeg. dugaszol. csoroszol. dob. dorbélyoz.dörömböl. döme. durung. doh. dől. dobbant. dolgozik. Rokon a fúvást. Rokona: csór. tügg. Alapérteménye : taszítás. dúl. (3). döglel. durmonyás. tütt. dú. djelo. Rokona a fúvást jelentő dú. (2). dúlásfúlás. dudál.dörömb. dömsödi. testesség alapérteményével: döme. (1). dohot Nehéz fojtó szaggal járó avasság. dosz = tosz. (2). bődön. dunyha. dong. dwd. dudog. túsz : doszol. dögleszt. dob. döbbent Vastagh. döföd. dudorodik. dombor. domború. dudorog. döbönke. dömbicz. . = tó : dulakodik = tolakodik. durungol. dur. hangút doromb. död. metszés. tüttös. dukál. dóromból. pofa. durran. döngöl. bőd. durvít. dúlfúl. dtíd. divatlan. duny. dolog. ducz. dorongol. dúskál. L. dobog. dö. doh. düring. duczi. dú (1). ige. dömöczkös. düh. (3). hangút dörög. duczos. dudorít. bődön. dtZs. dús. doh. (2). tüdő. tuliz. dobásnyi. kinyomulás alapérteményével: duvad. v. döfés. m. rwd-is. duvadás. tuszkoláa. Egyezik vele a szláv : djel. cselekszik. (1\ = töm : dömöszöl. hangút dombéroz. vastagh. dugasz. (2). (2). dug. dobos. durczás. dohogás. hangút duda. durrant. = töm. ö. décz. Vékonyhangon : dön. dudor. dtím. dönt. (2). dőrélkedik. dobol. gyökeleme dől. döm. dörgölödzik. tömöszöl. hangút dong. durbonczás. távolítás.dörrent. hangút duhog. Egyezik vele a latin darus. dohos. döddö. duczkó = tuskó. dörzsöl. dob. dömöcsköl. dttn. (l}. (2). döczög. dúl. dobban. domború fölfuvódás. dongó. dóm. dombos. döbörke. durvaság. dözsöl. dobon. dúka. (1\ = div : duvatlan. fordítva : bőd. tova. dugdos. (l\ hangút dobog. hangút dong. dolgos. döcz. ö. dum v. dú.dörmög. V. durcza. V. döczczen. dúskál. (fül).

(2). fal. dsindzás. fék. f ács. fór. faros. fekete. feketül. dtam v. fény. (1). fájlal. (2). továbbá fal. feleség. fejt. és fák. fartat (fortat. dücsö. dücsekszik. fn. duzzaszt. felel. forgács. énye : ketté választás. német weh. fájós. (fegy-d). féktelen. fagyoskodik. félül. fájsz. facsarás. föl. Rokonok a lat. kedélyszó : fajdal. Rokona a latin : «as.v. felesel. feledtet. Volk. fordítva. fagy. (1). elvont gyök: fekete. fázékony. fél. fakó. hasítás alapérteményével : farag. (2). fehérít. fazék v. fekély. fekhely. far. Puszta gyöke a fuvást jelentő dú. duzmatí. vasis. (1\ igegyök : fekszik. felez. fejér. firosz : púik stb. fásul. fekvés. rokona : dú. féltékeny. fehérség. fn. faragcsál. gyagya. L. dtám.fé. feledékeny. fakit. ö. válik. ige. fees v. fakgat. (1). magy. (1). düh. csimota. fény lik. fej . fel. fagy. fecsegés. dühödik. dwz: duzma. válasz (felelet). feddetlen. feketés foltu. fásít. magyalfa. félelem. dúlás-fúlás. fajtalan. Álapérteménye : elválasztás. (1). fejő . Finnül :puv. felekezik. ige : fenés. fenn. feles. fed. Rokona : bogy. faragatlan. folnagy . fajd. duzzad. Vastag hangon rokona : -i/. fen. fázós. vonyár. dso. mogyoró. a halászok nyelvén : hálót fádni = öszverakni. fok. fagyalfa. fáz. félt. nyilt e-vel : fy (caput) fejes. Álapérteménye : csoportot. falusi. fécs. mint választó vonalat képző építmény. duzzaszkodik. sereget képező sokaság. fegyelem. (2). fékez. fenéden. dsámisz. fázik. falas. fakadék. nyilt e-vel : feddés. Zártabb tangón : főét. dsadsa. fen. zsiger. fegyelmetlen . dsindsa. f eh v. feles. fö. faldos. Vékonyhangon rokona :fek. falat. D8. falu. fakad. feled. máskép : gya. hangút. v. fegyver. a magasság alapérteményével : fél. fedez. feslik. fegyelmes. 1. fázás. fazekas v. föcske stb. fenét. fönt. fakul Rokona : fék. fektet. Rokona :fen. fém v. Rokona : csim. (1). ö. ige : fejes. folu. fiú. falánk. dst'd. dsidás. fejeskedik.— 87 — dúz. ékvesztö név : felek. németül : Baum. fázok. falatoz. dühít. félül. falka v. fücsög. felekezet. jaj> fajta. feketedik. kerekdedség és körös mozgás : fáról. fanyalog. fej. dsámiszka. dsidáz. fe-é. nagy haragból fakadó fóvás.feketít. fenés. svédül : boom. csavar. dsig=zstg : dsiger. fakaszt. fö. természeti hangú : fecseg. az egyszerű régies fe-nek j'-vel toldott mássá : fejes . f e v. falaz. felez. feledkezik. falv. wony. dsamál. felejt. dsida. (2). facsar. duó. fejlik. föd.IV és nóiií. Elavult ige. fék. Változattal : fór. fék. dühöng. fás. fent. fényesít. fáj. föl. zárt ajakkal : föl. fénytelen. falatlan. német : viel. feddhetlen. ketté osztott egésznek egy-egy része. felség. fias. (2). (1). ősin. vakota. török vaj. fél. sany. ige: falas. dühös.: csav. fedél. fájdalom. fej. dtih. faggyú. fazokas. fal. dics. V. tulajdonkép szín bányát jelentővel rokon a vastaghangu vak. firtat). födél stb. mogy. sanyar. folka. felső . ö. fejel. faragás. fes. fecskendez. duzzog. bizonyos madárfaj hangja és neve. fák. ige : feles. fejsze. fáz. fád. Vastagh. . dühül. vakisa = fekete v. fajzik. facsargat . fé . fehér v. feoy. fagyjú v. dücs. fül. Rokona : fi. fél. faluz. fedd. V. félelmes. (3). fecske. fony. Álapérteménye : boszúból. fényez. fémlik v. Rokonai a hellén : JTOÜ. fecskend. duzzan. vae. fcö. fagyos. falazás. fanyar. fejetlen . fanyarog v. a metszés. fakó. vakota. v. és vak. fa. fényes. fajtalankodik. V. fö. fejetlen. Mint sötét szint. fehéredik.

mint: vő vej. (1). fias. let. falu. ív-ju. csicsoma. feszül. fondor. fojt. Alapérteménye :tekergő.* ttt foka. firgencz.figyelmes. Rokona :figy.pér. tökfilkó. Rokona : csics. . latinul ntdus. ferdül. (1). fér. ferdít.fönned.ficzánkol ficrke. fészkel. finy y. fogadzik. fik. (3). forbátol. ö.figyelmez. makkfilkó = felső. ío-ik igétől. feslik. fene. foktő. finta. s több mások. csecs. fog. fonny. fojt. fonás. és les insidiae. festék. f eV.fé. fűz. fincza. férgesedik. fér. fika. sera. filkó. fintorít. folyam. finczos. fed. fő. fordul. fenyeget. fesletteég. fiiyőlék. ö. folytat. fict. fergeteg. vigyáz. fityeg. fiók. fintor. főst. fogékony. vice. Vastagh. fíkik Vastag hangon rokona : bak. fiú. fojtogat V.ffcs. fartat V. bakancsos. arff^vfu. fejsze foka. csecse. síkamló mozgás :ficza.firkász. forrad. (1\ fityeg.Rokona : trigy.ftí. f ét. fogoly. fohászkodik. görög mff<». fii.ficzamít. vatt vaszok. forradalom. tóból kiszakadó ér. fuj. fojtás. fest. (2). férfi. fürge. V. fS. ö. Rokonai: becz. btcz. fény. tnncz. fordít. ivadék. figyel. forraszt fór. latin : fonván.fz. ifjú ám. ö.ficzánk.firkálás.figyelem. ferde. fondorkodik. foetos.fizetés. (2).— 88 — fen v.firkant= irka. fityegtet. ficzkó. finnya. tökfelső. gör. «ir. férés. V. fésű. vinczároz. fortyan. feszit. födő. fól. fiit Eredeti értelme a/u-vásban rejlik. fitymáL .finny. foszlán. fogul. foszladoz. L 6ií. fér. Jó kedvű. fogas. fészkelődik. V. fitit. baka. finczároz. V. folyamodik. falka. fial (régies). Rokona :för. fintorgat Görbe hajlás. '2) Nagyobb folyóból. föl —fai: folka. (2). Rokona if ifjú. szanszkrit plu. ficseréz. férges. (2) = bű :filling. föd. (1)..firkái. vásik. :fe>. fonál. vaczok. forbát. főzés. finnyás. Rokona: fű. = fér : féreg. fS. fon. födés. (3). fokos. foszlik. fészkes. sóhajt főj v. fényit. a hőség alapérteményével: fSl. iczeg. gothfonan. ö. L&ún fiúit. rokon : ősz gyökkel. férhet. fog. fonnyaszt fór. icz. f e. Rokon a lat vir. kiálló része. féreg atb. f ét. vonal. fonnyad. flatlan. ' fiz v. m. fogyat. 2 j = Ír ige :firka. és tár clausura. főz. fii. fosos. feslett. (magyar gyalog vitéz). insidiatnr. f oly. foglalkodik. gyermekded 1) =fár : firtat. bakik. féreg. Rokona :fét. pereg. Rokona : soh. folyó. kés foka. Jíty. fintorodik.. fogatlan.fizetetten. folyat. férhetetlen. fül. fitog. élénk. forrong. (2) v. fenyíték. fő. fin. forgékony. far. Ív ivik. f őr. nő nej.fttrgőmozgás. fok.fityészőeb = szaglászva keresgélő. finnyáskodik. fogulatlan. Siófok. fészek. fór. fihrész. csintalan. (1). és vaez. ficsere. (2). fősz. folyár. (2) = ivar: férj. fi. forgat.-. fost. fergetyü. mint fia. Fil-Istál Csalóközben= Fel-Istál. Törökül fene. forog. itat. fejlik. (1) =: fe. 1) Valaminek feje. fitogtat. '3) =f«r: firge. ficsór.fity. fogdos. ficz. fintorog. mint: nyom premit. ö. figy. füzet. fost. folydogál. fiadzik. fitos. Finnül pdszá. födél. virgoncz. foglal. és nyom vestígium. fosik.figyel. Alapérteménye : részekre otzlá szakadás. zár claudit.figyelmetlen. fos. ficz. fenéz. foszlékony. perdűl. folu. ige. fony v. fosztor. fesz. vár foka. V.biliing. ám. Valószínűleg a fog igével azonos. folyamat. Hegy foka.ficzamodik. fősték Vastag hangon rokona ifot. hajlongás. buzgó mozgás : forr. erős indulathang : forty. irkái stb. kedélyhang : fohász. feszeng. filegdría = felgóré. von. rósz. név. fik. és vdt. ö.ficzam. bomlás. foszlad. fizet. cé^p. németül Nett. folyás. foszt. . fogyatkozás. körös mozgás : forog. fityma. fogyaték. beczö. ige: fogás. Hasonló a német fonóén. feszeleg. fürgencz. főrésze. fonóka. feszes. német fiietzt. fostos. Vékonyh. fogyatkozik.

gagyúl. kacs. kajmó. ganaj. kacs. gidó. billent. gázló. gajmó. gór. gáncza. görbcdés : gajmacs. hangút.*. gan. (2\ = ka/. = goly : galacsin (golyócska agyagból). galandféreg = szalag. fűzöget. hűt fii. szalagfércg. gányó. gány. futam. füvészet. bölcső. z. giliszta. 2) gajmó. kamó. gczemiczc. gézengiiz. gallóka. gal. hangút. gabonás. gabonátlan. gáborka. (2). fii. goly. gangosán. (1). gadócz. fuvalkodik. gács. futkároz. kincs. garázda.gajdul. gémberedik. (2). = biü. (1). gátoz. fütözik. füzér. 1. förmed. (2). fojt. gam (2). gém madár. (2) = for : forog. f űz. gáz. golyva. kalatyol. gomócza. gémber. fúrú. hűl. hoedws. ganajoz. (1). förmeszt fSr. gtfg : gége. füllent v. Rokona: haj. Ellenkezője : hű. gedélget. kútgcm. =r bellöke. Rokona a hellén <pt!o>. gácsér. latin. fecseg. gab. kegy. ged v. vékonyh. hőség által okozott fuvás : fül. gelyva. gáncs. gegyel. gácséroz. gajdol. gizgaz. kát. géb. fürüg. futamodik. füty. fii. függékcny. fülel. A. galuska. (3). hangutánzó: fütyöl. lat gadus. gajdos. gid. kard gar. gomcza. (1). halncm. füvész. hal. 1) gágó ám. azaz. A török khazine ám. mocsok : gamat. gezdernye. (2). kacs. garat. kajabál gaj. gőgös. gél v. = kör : garád. gebeszt Rokona : gib. futkos. gam (IV = keim : gamó. gárgya. gégés. gaj. gacsos. gányol (kerít). füles. függ. gan. 0. füttyöget. átv. kalaty. Baranyában sziz-fa. függelék. = szál: galand. furcsa. fú: fuvás. V. (2). gaga. kajdács. gazdag. Tájejtéssel : f íz. geo* v. hangút gagyog. V. 12 . fürdik. futrinka. forog. gém. v. kajált. furfangos. füttycnt. galagyol. gabona. giber. f úr v. független. fórgetyü. ö. szúr : fulánk. Rokona : fór.v. gebe. szarkagábor. gom. (1). ige: fűzés. yvróv. gangos. függeszt. fürgencz. f őr. (4). kajmó. Nagy zajt. gebedés. hosszú görbe nyakú. Kis gyermekek gagyogó hangja. ö. (2). (r «AQ» 8ZÚTÁB. fű v. gáb. = kam. géz : gazos. gágog. gátos. kacsos. Ö. (2). (2). förgeteg. füttyös. gacs. füves. gyalázatos. gajmó. ért f űr. gag v. fúró v. gát. gegy.— 89 — focs =fécs. (dohánykertész). fiil v. Latin foro. gad. geleszta v. geg v. Rokona a görbcséget jelentő gam. függés. fújás. fór (forog) gyöknek élénkebb érteményü árnyalata. gar. kedélyszó. 1. Természeti hangút fül = fúr. fut. föcsög. gan. gátol. fuval. hangút. szemfüles. fötyörész. a régieknél : kazdag. fütty. gancza. fürernedik. föl v. kajmacs. (1). gagyula. kam. kajdász. gagyogás. (1). függed. gemicse karapóa bot. hangút galagy. garázdálkodik. = gyal: gálád. fűtés. V. kar. ked. Latin fugit. (1). gily. fürge. gág. füttyén. német bohreii. gabos madár (galbula). görbeség. gacsaly. gezernicze. (1). gágogás. fut. gan : piszok. v. (1). gaz. név : füzes. fuvalom. (3). gal. hangút. gag. Jü. tátott szájú. a metszés alapéi-töményével: garda. gUyva. gal. gall. fiilent. furkál. gab. futás. gcgyerész. gátolás. gamatol. lúdhang. gödölye. gázolás. fúr : fúrás. lármát ütő veszekedés. gagy. fulánkos. gely. Kedveskedő bánás. gedél. fíitetlen. fái. giberedik. ftíz. gedó. görbedés alapértcményévcl : gémb. alávaló. gebéd. furfang. gól. fűzfa. gaz. gázol. gil. (cyprinus cultratus). v.

gerjeszt. gór. gór. gór. gögyögés. hegyesség. gugorodik. göbe. gerezd. hangút gili. görönce. a német Kuk. göndörödik. gongy. gerenda. gömb. göb. = boly . köntös. götiöhös. görnyedez. különösen. gömb. vastaghangon : gór. kuczkó. g6'd = gó'g : gödény. gubbad. hangút gordon. gömböly. talán eredetileg hoz. tehát geszt = fa. görhes. dudorodás alapérteményével: golyó. latin gobio. gőgicsélés. göngy. gépi . guriga. gubó. Aort (ég. gombolyag. fl\ sovány. göcz. zsugorodik. V. gugg. gon. gtíro. gúzsol. gagyog. gőbörödik. göngyöl. gödrös. (2). ardet) goroncz*. ger. f 2) = kör : görbe. konok. (u. búbos kemencze. gurít. gör. gerendely. gócz. . csög. ö. ger. ' g°ty> (1)> a gömbölyüség. görhes valami : gernye. giber. göngyöle. gulyás. gereben. gao. Odú. gerlicze. fordítva. (1). göcs. gőgös. hangút gócza. göm. melegség. vörös vad. golyva. gör. gárincza. A perzsában ghau. görög. tág gögjétöl. fordítva rög : göröngy. gerény. nagyot jelentő ór. gölödény. (3). ginyol. göcsös. ám. gum. gog. g6'z. gubbaszt gug. kacsa. gohér = kövér. gögösködik. gím. gubancz. gögy. gúnyolódik.— 90 — geny. gtízs. golyhó. guzsalyos. Rokona : boly. gőzölög. goly. = gör. göthösödik. gépely. göcsört. gerjed. goboncza. Rokona : gon. a szúrás. gilicze. gömböcz. gobhal. gereblye . golyva. gur. gúnyol. tűz alapérteményével : gerjed. gurgyal. görhön. gör. metszés értelmével : gerely. (2\ = meghajtási kör : gurba. gugyor. a meleget jelentő M-töL gub. gép. gomoly . kuczik. (2). koczik. genyed. gornyadoz. szlávul Aunya. görjeszt. (1). göczög = édesdeden nevet göd. sütés alapérteményével : görjed. gicz. guggol. disznóhivó szó. Vékonyhangon : göm. göngyöl. bökés. göl = gól. gödröz. gurdal. görnyed. bohó. kantus. gogyola. (3). gör. geher. melyben tüzelnek. göbecz. gom. gölődör = gombócz. gurbancs. bolyhó. gúny. göt. gurdít gur. (2). görbegurba. genyesedik. gugy. gomb. rög : regvei. gömbölyít. a szanszkritban go. szarvas : gimes. ger. górtyúk. gomba. gon = kon : gonosz. gócz. (2). görnyed. gogy. gögény. gugora. fordítva : reg. fás. geszt. (2). göndör. V. görgöcse. guba. baranyai tájnyelven ám. (filagória). gúnya. (4). : gornyad. ám. giberedik. göb. göndör. (forró). ganaj. gagyogás. kerek mozgás és hangutánzás : gördül. és ennek hangja: gurul. Aór rokon érteményóvel : góré. göbü. gan. görget. gíl. gömbölyít. gurdúl. mint golyóalakú tésztás étek. honnan : gicza = disznó. görbéd. gör. guly. gömbolyödik. (2). gonoszság. 2)> gur. gőzöl. őz. u. bolondos. (4). gúnyos. genyes. égés. göb. gögjét fölfójja. genyegúnya. gurog. (1). gória. gomboly. genyedés. görvény. kacsa. V. gér v. m. göböly. gőzös. görcs. ö. gib. fordítva : zsug. . gugorczol. hangút gögicsél. gömbölyű. góró. kóró. (3). göthös. gaga. Aoruczi. Rokonai a szláv : gorí. gesztes. (1\ gördülés. rögtön (hevenyében). az •égés. V. (1). gördít. gordonka. gubacs. gordon. gerencze . gob. guzsaly. rokon gém gyökkel ger. gömböcz stb. ám. gur. göcsörtös. gurgula. korán érő nagyszemü szőlőfaj. bolyé. hangút gögyög. ö. hangutánzó. gffg. a magasat. gúny. giny. gerincz. gödör. gulya. gombócz. ö.

tol : gyalu. gyakorol. gyászos. dömöszül. sereng. gyávaság. fekete gyopár. kígyó szókhoz. gyalogol. gyilkos. gyárt. tan. ö. gyak. gyerköcze. nem. péld. gyingya. tőke . gyanakodik. gyakor. serény. gyékény. Német : DolcJi. gyanít. Alapfogalomban rokonai : gyep. gyal. éles e-vel. gyóntat. gyalk = gyilk. jajász. gübül.— 91 — güb. (1). a cselekvést. gyorsuikodik. gyanús. gyáva. mintegy öszve-go»i6olyjdó borján . dsindsa. tömöszöl. gyimgyom. vastaghangon. gyalázkodik: gyalog. gyolcs. csömöszöl. gyér. dsadsa. kenyér domója. minek részeit nagy tér választja szét. Rokona. tanú. gyík. gyeo = hév. gyek. ö. = gyöm. v. gyor : gyertya. gilg. gyanú. (2). sűrűén sarjadzó. gyapjú. gyépü. gyap. iram. gyalázat. csök. gyors. gyöpü. gyéres. tok. 12* . gyilkol V. gyércze. gyalulás . gyük. güzü. gyortya. gy eszetel. V. gyógyt gyógyít. csép. ö. V. gyertyán. gyöngy (gömgy). dús növésü. /. gyermek. V. nyílt e-vel : gyerek. gyáros. sarjadzásu tömött szálakból álló valami : gyapj. <%. gyan. dögönyeg. güzmötöl. gyomlál. gyepes. gyár. csinál. gyér. holos (fehéres). hasonló a csík. csöpéte. gyomros. gyömöszöl. dia. a szúrás. dsin. gyár. (1). gyakorta. gyeszelödik. gyümölcs. yüm. gyerekeskedik. máskép dsa. fű. gyal. működést jelentő dia. vagy karczoló eszközzel. cseszelődik. gyap. gyiim. tőm: gyömöszöl. gyingyás. gyom. jógy. melyhez hasonló jonftó &ZM belső részek (viscera). gyá. v. gyökeres. gyagya ily hangon szóló madár neve. sűrű. Aki gyónik. gyorsaság. gyöpös. ö. csömöszöl. dögönyöz. heveder. gttz. Rokona a növények különösen fák alsó buczkóját jelentő csög. szókkal rokon. gyolcs. gyász. Alapérteményénel fogva ám tör-ik. csisz : gyeszel. = csiszol. gümd. gyöp. gyógyul. gyilkosság. gyopár. gyér. báva. gyártó. holcs. az lelke belsejét. 9yép> v. ö. töm : gyomoszol. hihetőleg o. gyol. Mennyiben legfehérebb nemű vászonszövet. gügü. gyaláz. (2). melyek sebes mozgásra vonatkoznak. gyapjas. gyónkodik. gyékényes. Néha gyóhonik. gyerekezik. gyarló. 1. csöpéte. lat. (2). di. milyenek ir. (1). gyónik. rokonitható a feUret jelentő hol gyökkel. cseplesz. gübülés. a javulás alapfogalmával. = götn. hov.W0?! gyéPu> gyöPü> gyepes. decken. gyöm. csepzik. gyom. gyesz. (toló eszköz) gyalul. dolabrum. gyöngyös. iá. kender V. esi. tegez. ö. gyerekes. (2). (2) = tál. Rokona az égést jelentő ger. gyapjú. gyökeresedik. aláz. Latin. güzmől. ige. gyermektelen. (2). gyapott. takar. hév. gyapjú. gyomroz. v. höv. gyap. gyakás. dákos. gyár. csia. ö.m. Gyökét e szerint öszvetett szó volna = csök-ér. rokona . és a fiatal növényt jelentő ser. csapzik. Önálló gyöke : jó. gyámoltalan. csap. csöpü. gyér. gyök. gyám = tám : gyámol. gyakdos. gyászol. gyop. gyöm. Azon r alaphangú szók osztályába soroxható. titkait kitárja. gyak. csiszolódik. gyónás. A csomódadot jelentő gom gyökhöz hasonló. gyorsít. teg. Mint takarót jelentő szónak rokonai : tak. = csesz. gerebennel. gyökér. 1. gyomos. kardácscsal fésüli a gyapjút. V. gyöngyözik. íflUHi gtigyti* egy csomónyi vagy maroknyinád. gyékénykáka. gyérség. csöp. gyökeredzik. Rokonai : jer. gyomor. gyarlóság (fragilitas). serdül. és fordítva a kígy. tego. (IX = döm. a mély fájdalomból kitörő jaj! szótól. öv : gyeveder. (1). gllg. gyón. ÖT. Ritka. gyo. gyérit. gerjed. gyámolít. gyolcsos. gyár. bökés alapfogalmával: gyaka. tömöszöl. Rokonai: dák. gyin. gyürkéje. dőlő. jércze. Német: Kerze. hols. (1) ár: gyárat = arat. Mennyiben csinálást jelent. V. gyil. ser. gübü. (1). csöjp. gyor. ál. gyérül.

(1). ócska. 1. gyűr. homokdomb. hebeg. föltételes kötszó. hajlong. f 4\ hangosan kifakadó vidám kedélyhang: haha! hahota. hajt. győztes. vonatkozó: síi. ágaskodik. (1). Vékonyhangon: heh. Rokona: zsen v. kor. hajít. gyttm. gyengeség. Aa. burkot. Hasonló változatuak: gyükör. gyülolség. gwm. = hajma. hajdú. minden-ha. hej: hagyma. hábor. V. gyűl = jö-ül. hadakozik. dőjt. ha. ö. hahotáz. csöpéte. Rokona ág. . V. hájaz. gyülekezik = jövekezik. csöpü. régiesen janhó. = pök. . gyűrűs. (2) = kör: gyűrű. . ami valamit föd. (4) =: fehéret jelentő hol: hajnal. gyúr. innen: hái-bái = régi. hártya származékoknak. haj. „Havai (föltétellel) oldozta fel. (1). györ. 3) ideoda kapkodás: hadar. Tájejtéssel: gén. (2) = kaj. ha. gyürüdzik. Tájejtéssel: hagy. habicza. régenten : hóival. gyűrközik. Rokonai: csűr. (3): gyürüfa. 2) = vezekedés. sarj. gyöpü. gyönyörű. gyönyörködik. hágcsó. csúnya hadak ezek a szomszéd népek. háborog. elvont gyöke a takarót. gumó. belek. gyümölcsös. (5). gyöngéd gyengéd. gyulád. gyú. V. V. hadarász hadonász. kört képező karika. ám. (3) = tű (acus) gyüszü. v. habzik. habit. ö. gyöngít. gyümölcsöz. hangút habog. gy«r. ö. dönt gyű. so-ha (se-ha). győzelem. gyújtogat Vékonyhangon hasonlók. gömb. türemlik. héját jelentő haj. háj. hág. habuczkol. gyén: gyönge. habsol. dudorodás: gyürke a kenyér púpja. család. gyöngül. hagymáz. kény. hagyás. latin aqua. has. gyúl. hagymázos. dől. hagyogat. gyúródik. föl. haj. hi! haj. gyű. görbedés. ige: gyürés. aúr csűr. gyöngeség. győzködik. hagyigálás. hagy. hadat indítani. ö. . haj. hagyaték. ha. gyűr=sör. gyúlaszt. gümö. hajatlan. gyözedelem. hajtóka. (jön). tűző. havas gyökkel rokonítható. habahurgya. gyűjt. fekete gyűrű. győ. hajtogat. csavar. baromnógató. hajlék. hagyap. takar. haj!(1). babától. (3) = héj. borít: haj (szőr). (1). génge. A fehéret jelentő hav. 1) = nemzetség v. csavar. ha. (2). gyújt. mint az utál gyöke: ú. v. hájas. haboz. hagyomány. máskép: Sürje. kéj. a kérdő hány ? hányadik í szók gyöke. göm. hajszol. csöp. hajlós. né-ha. győzedelmes. v. zsönge. tűr. . mivel a tűt nyomdossák. had. gyönyör. gyúrás. hajsz. Eredetre nézve kedély szónak látszik. Rokonai: gyű. gyű. háború. hám. ö. hágdos. 9y®P> gyöPÖ8> gyöpösö'dik. hákogás. habos. gőm. torokhang hákog. zsenge. fn. Alapérteményben hasonló hozzá dő. hajma. fii. görbeség: hajlik. hájazatlan. gyűr. A beleket s húst héj gyanánt takaró kövérség. továbbá gyűr = buczka. Szanszkrit. hajtsár. (1). gyűlöl. sarjad. hadakozás. Kedélyhangnak látszik. veres gyűrű. hágdicsál. távolító szó: haj haj! hajt. háború. gyönyörűség. (3). gyüremlik. hajlandó. Alapérteménye: idő. háborít. gyenge. hajk. hagyigál. háborodik. (2). melyet a régiek név gyanánt ragoztak is. zsön. = jö-ít: Tájnyelven mondják is: gytin = jön. Rokona íuha a szerkérben. 8Ül. V.— 92 — gyön. gyöny. vala-ha. fül. gyűlölködik. gyű. a szintén égésre. villongás. hangutánzó. hebehurgya. hab. győz. = haj v. régies. nemesek hadnagya. hab.jű. gyümölcs. (2) = j8. perzsa ab. hák. hab. gyúha = gyomor v. háborúság. fő. haj hász." Pázmán. űző. mennyiben hadak (népek) hadak ellen vívnak. tükör. gyümölcsléién. zend ap.

hdm. hanyag. halmozás. Rokona: ál. haraszt. hadar. hen*eg. halánték = alanték az alszik gyökről. távolodás. hat. a récze. és henye. hallgat. Vastaghangon: hab. héjatlan. hóm: hambár. fala. fn. hömpöly. hargág. hátrál. hars. (1). len. hámlik. hal. hálódzik. hangút. ige: hatás hatalom. has. halál. hálál. hallk. ö. halmoz. jegedés ?) heg. hangol. habog. hegység. hat. heder. hálóz. (1). hóm. halaványság. ö. hamvas. hervatag. hamis v. hányogat. her.— 93 — hal. hamvaz. (cuspis) hegyes. hályog. hederít. harsány. hasló. hegedű. hebegés. hallkan. Rokona: Kai. (1). har. sad. Ián. halálozik. házasodik. mint a németben: Schlufen és Schltife. ideges hangszer ?) hegy. ö. latin cortex. hegy (mons) hegyes. (1). óm. hangász. hoz. gomoly hóm. (2). hal. = hol: halavány. hemzseg. har. sadar. hallomás. ham. halmozott. harkály. hamvad. hály. hazug. hólyag. (jeged. Atv. alszik. hapsol. v. Hasonlók a szláv: chwála. hangos. hányakodik. halad. hasit. mennyi. házal. (4). = hám. hamarkodik. hárít. ért. H). hal. hegyez. halászat. (2). helyeséi. hályogos. Rokona: sor. hely. hereméh. hatos. hejhuj ! hejehuja! héj. hazugság. helyecske . omlik. sorvad. . hegeszt. hant (hámt). gömöly. helyes. Alapérteménye: forgó mozgás. (2). hasonlik. hömpörög. hegedűs. hasogatás. hant. hatalmaz. zen. héjaz. Mint tehetöigének képzője vékonyhangon hét: jár-hat. hány. Haus. hal. hat. harcz. bánság. (5). hegedés. har. hall. hárs. hámoz. (6). hamvaszt. hány. hárántos. hazud. hálás. V. heh. hal. halul. ö. (2). kedélyszó. haldoklik. halandó. ige: hálás. v. hamos. hatalmas. v. Ián. hancsék. henye. heg. háló. halász. (3). halaszt. halmos. kel-hét. V. fn. halhatatlan. hömpölyög. lanka. helyes. hánykolódik. hamarság. áld. hegedül. hoz. hasad. indnlatszó. Rokonai: göm. hasadék. (2). (l V kedélyhang: haragszik. (1). héngéivg. Alacson fekvésű söppedékes tér. henyél. hamv. hatvan. hamiskodik. Í3). hed. hempélyég. hang. ham. * h«m. hedegü (idegü. hessegetés. hegyésít. Hasonló a hellén: yaatfo. hebetel. hebehurgya. ház: haza. számnév: hatan. hangút sáp: hápog. hála. lenkó. henger. hasas. = haj: kenyérjhéj. kéreg. (2). háp. hátra. lankad. = mar: harap. hervad. hány. V. héjas. háramlik. harapós. har. r4). hej. (4). hangzik. (21 éles e-vel. Olaszul: casa. helyez. harang. zárt <-vel. honra. helyesen. szalad. halaványodik. Vastághangon: had. Hasonló a német: htímisch. Kicsinyítve: hír. hártya. ö. heged. hatod. ható. ö. hasáb. hályogzik V. hangút hebeg. hangút herákol. hanyag. hasal. hap. herseg. (3Í. ham. halogat. Rokona: ál. heréczel. linkó. hon. here. harapdál. = sár. hapsi. hóm: hémpély. hány. hémpérég. hegyecske. sarj. Vastagh. halom. házas. átv. V. hangutánzó: haps. (2). (1). homor. her. hanyagol. halaványit. Tájejtéssel hed. hereg. harczol. helyezkedik. madarai:át űző szócska. Un. hervaszt. hanyatlás. háránték. v. sápog. kér. hát. hazai. zeng. tartósság alapérteményével. hátas. hazudtol. hangicsál. hámos. heny. hátság. hál. haris. hess. hanyatlik. haragos. hrfZy. V. ige : hányás. hál. hóm: hamu. nem. (2). hert (3). heréi. hanyatt. hirgál. elemezve: ha-ny = me-nyi. áldás. har. hamar. (2). gom. Rokonai: haj. hálálkodik. mennyiség kérdő. halas. ért hegyke. hallgatódzik. hárántékos. hánytat. hatóság. hamisság. héj. Aar. hombár. harsog. Régiesen: hóm. (1). hallás. Hess innen! hesseget.

hosszú. hint. hét). Aöb. sadar. hón alá fogni valamit Aqp. had. v. Hasonló: vinny. gömböly. hetven. A homok és Aomu (hamu) omlékonyak. hirdet. ö. homorpdik. Aő. huny. (2\ = gom. hólyagos. = házikó. hunny. máskép héla = üres. óriás. hínár. hosszúság. izmosodik. Aon. hód. hintó. lakni. inog. (1). htnny. (1\ hever. hőm. hitet. horgászt. hordogat. htm. = hányjaveti magát. höbögő: V. vinnyog. horhó. homály. hibók. hólyag. hozatal. his. hizelkedik. hők: bökken. höle. Aom. Aor. hétfő. (6). hozakodik. havazik. ige. holl. V. ugrás alapértményével. hinnyogás. V. hunyorit. hangút. A hoz szónak kicsinyített változata. hizlal. huh / visszaborzadási kedélyhang. vékonyh. hidegszik. hunyorog. homlok. hízik. horpasz. horgony. hiánytalan. Rokona: héj. hörcsök. v. horgas. hiv. hű. hinpók = inpók. hucs / disznóüző szócska. hordó. hideg. = hadar. hórihorgas. ingat. török kon-mak ám. magasság: hóri. v. (l\ = hov. hőrcsökös. Aő. horzsol. = tn fn. hinta. hökkent. csappant. hörgés. horog. suny. horcz. hetvenkedés. íz. homályos. Aip. hódúi. hangutánzó: hinnyog. habog. hír. hűvös. híves. (2). széles kedvű indulatszó hiphop! hopsza! A szökés. vastaghanga: hízás. Egyezik vele a német: hüpfen. mint: bő = be-tí. víg kedélyszó: hejhuj. hovas. hulladék. metszés. hó. hor. Aid. hollós. hömpölyget. hordoz. sehonna. Aó. hibázik. horpaszt. nem. hüv. hévizál. óriás. hím: himlik. kom: homorú. hiska. lovat nógató szócska. óm. hírhedik. talán = gordó. hályog. hörp. hömb. horkol. Előleh nélkül = óm. hab. hűcs / huj. hebeg. hóly. Aom. hidaz. megállító parancs szó: hó ha! hódit. hőrpent. hin. havas. (2). hirtelen. hí. hiányos. hétfő v. homu. ö. beesett. At'z. = he-ü. hetvenkedik. hujj. v. névrag = ód. vethcnkedik. hón. horkan. höbögés. heverés. homolit. hit. hi-ú hiúság. hidor. hibbant Aid. hímez. hossz. hizóka. izom. nagy magas. hohl. honos. (1). homályosit. himlő. hoporcs. horpad. horgász. horgad. horczog. . hunyorgat. hoportyag. V. hidlal. hoporcsos. Rokona: hév. hullat. ékvesztö-heted. izlik. híres. omlik. ami öv gyanánt kerít valamit = öveder. Aosz. hajlott. hoporj. Aí. = öo: heveder. híz v. hiv. himbál (hinbál). hiányzik. ház-óda. hón-al. 4). hólyagzik. hibban. heves. hortyan. ö. hujjogat hull. hőbög. lemerülés alapértemény ével: hiharcz. híd: hidal. néha ékvesztö fn. hömböly. (3). hév. íl). heverész. hozás. sód. = hoz ige: hord. ). oda. Aom. Előleh nélkül: ór. horty. hontalan. ház-hoz. homályosodik. hav. Hi fakó! Máskép: gyit deh! hi. ö. hiány. hetes. hulla. hortyog. hidas. v. hol. Előleh nélkül rokona : tn. hitvány. gSm. Fordítva cél. homokos. hozomány. hiba. homolka. inpókos. az alásüppedés. hornyol. v. híz. hu / v. hömp. omlik. hón alatt. V. homok. v. hindzsa. hiz vékonyhangu ragozással: hízeleg. (5). töszámnév.hét. gördü lékeny tulajdonságától ? hor. hivalkodik. Rokona: kuny. holló (hor-ló). Aeb. hiteget azoknak és származékaiknak. (1). izmos. hököltet. hunnyászkodík. hi! (2). (2). hosszas. hőköl. Ellenkező érteményü: hé. hopp. és a bagolymadár természeti hangja: huhog. hejehuja. hiresztel. dörzsölés érteményével: horhol. hib = lib. v. hinpókos. hiányos. be-ő. hiskó. hoz. hömbölyget. hunyorodik. hintáz. hosszit Aoz. Rokona: íz. görbült valami. hangutánzó: hörög. (3). hörpöl. hömpöly. viskó. honi. híj. hdly. ö. horny. hizodalmas. himes. elvont gyöke hisz. honn. (4). hor. hin. hollároz. hők. hullás. hangút. hitel. hangút. Rokona a német: Aeim. hét. hibátlan.

fiatal tyúk. járás. igaz jogos. husángol. Változattal: győ. jegecz. vlil ka. kaczér. görbére hajlás: kacska. verésnek kék foltja. jer v. hangút. kakái. javít. hugyozik. kaczor. bugám. hurgya. nősténybárány. kaczérkodik. hurok. kecz. jovasol. ö. kihangzással: húga. (1). huzmény. jő -v. jegyez. hütözik. hívség. járdogál. kedélyhang: kaczag. hupogás. ö. hupora. hurukkol. jegesedik. játszik. kacz. ihar. ja v. javul. fájdalmas kedélyszó : jajgat. Máskép: hűd. jávor. hord: hurczol. kaka. v. húszas. húsos. jeges. kaffog. V. szláv nyelvvel közös. lat. (1). gócz. ö. ih. hideg. Székely szó. húgyos. (2). hunitól. ju. húgy. jődögél. keh. knn-cs. húg. (2). köh. nyargal. hűt. (2). jel. jutalmaz. káb. huppan. hümmög. kajdász. józan. kágyilló. hurkol. névtárs. Mint csúnyát és roszat jelentővel egyezik a hellén: x«xdf. V. jércze. J. ját. kajabál. jövet. húgy. igazság. ki. jog. hútz. jajong. kábaság. = kor. jeles (insignis). járat. kágy: kagyló. jegeczes. (1). hivtelen. joh v. gócza. űrök. jav. ihos. jellem. (1). jövedelem. ékvesztö fn. juhos. burkolás. hüvit.— 95 — http. hangút. kaczkias. \. kacs. hugyozás. régies. hurczolgat. jegyzet. hűvös. kádas. kaczagás. (1) = hív. jövendöl. 2) kabona: 3) = kap. hangút.ja. ctup: hupa. jogosul. kaj. jártat. i'h. ö. drusza. jár: jargal. jutás. fn. kacsén V. A török ad ám. V. jövevény. juttat. (1). » gyűjt. ö. húros. jelel. hiitelen. javas. juhar. névrokon. huppolag. fiatalabb nő testvér. jajász = gyász. hupog. juhász. a régieknél ám. kab. kacsa. hozakodik. jég. jósol. Héber. (3). hangút. kehei. v. jov. járkál. jön. http. kígyó. húr. husáng. jut. csaó. hód v. játszódik. kogy v. húsosság. Rokona t. kaczéros. jajdúl. húr. jövetel. lead. kaj hol. köhög. a hisz igének gyöke: hűség. jogosság szókban. jelen. hús. jogos. kacsa. V. húg. Elöleh nélkül: úr. 1) kába. jegyző. kakas. többesben. kaczki. kahol. húr. kád. kertészkés. hangút: kaffan. 2) a szekérben j>ái. játék. ő. jaxasol. (2). Vékonyh. jav.jo. jogosít. chorda. kacsáz. huppant. kahicsál. jaj. kábúl. hő. kinek a hátán púp van. kajdacs.jobb. ját. belső részek. kaffant. hebehurgya. Máskép kt. hús. kígy. kába. huzavona. kacsint. hurogat. kacs. jutalom. . 1) máj. hurut. hütöget. fordítva: suh. hangút. f. szölömetszö v. a szanszkritban: gud. jelenet. kád. juh v. A. kajált. 1) kada = gödör. jeles (signatus). kah. kacz (2) = kosz: kacza. név s innen addás névtárs. Tájejtéssel: gyegy. suháng. (1). jelez. jonha. hűm. jutányos. húgyok. csillag. nösténycsibe. jós. (2) = kúp. húzogat. kiált. tizedes számnév: huszad. hangút. az tg jog. húz. jár v. jegesít. húroz. tájejtéssel: gyuha. cadws. hold-ból alakulva. J*9y> jegy6". régiesen. jovas. jer: jerke.j&v. kapar. hátahupás. ihász. Egyezik vele a lat. kacz. jogtalan. (2). hurit. a rúd szárnyát tartó fa. húsosodik. ám. kábít. babócza. a hupálásnak. hupi (kék). kaczagtat. húzódozik. kahicsol. hwr. kádár. jó. jelent. többesben: húgyak. máskép: juh. ka/. kaffogás. M. jó. jegyzék. jelleg. szölöfaj. 2) kadarka. kacs (1) hangút. hümmögés. csomó. V. jajdit. (3).

kel. keczebecze. Rokona: ka. máskép köh. kalandoz. ***>(2)> ige: kelés. V. károg. kegy. kebelez. kedvező bánásmód. kegyel. kard. kapdos. kedves. kot. kellem. kendő. karó. karima. kedvel. kandi. ö. kedves. tunya. kák. ka. kakuk. káka. karvaly. gegyel. kékség. koty. kav v. kérnél. kajtár. V. kát). leány. kapar. ébrenlétre vonatkozóémrokona: kémlel. karattyol. kelepeíés. kor. kavarék. kaszab. hegyes. kajtár. Ő. kákegás. kotyfol. kakucsál. kai. kammog. ken. kajtat. Latin copit. kémeskedik. kajtat. V. kaszál. V. tetszés alapérteményével: kell. kondás. régies a mai . köp. kapós. kalinkó. kéklik. kakas. kanyarog. kámpolódik. kapczáskodik. kapaszkodik. kéj. kova. (2). kéét. köt). kam. kár. kém. katangol. kell. kakucs. kár (3). komondor. rokon kecs gyökkel. karika. kar v. keverék. kemény. karéi. kalimpa.. kS. keményül. ö. kelt. (2). keczmereg. kapsi. (2). kellett. katyfol. jönni. kegy. (2). kapargat. kér. kárhozik. kees v. kákog. kazdag. kan (1) = kon: kanász. kotyvaszt. V. kehes. kever. kárhoztat kas. kampói. karám. V. metszd: karcz.'. kajcs. kém. öb. kedélyre tetszetősen ható: ke. kedvez. kanozik. karmol. rokon a görbeséget jelentő ka/ gyökkel: káliba. ő. kanyargat. karing. kér. kandúr. (ég. kampós. kajcsos. koíy v. kalandor. karczol.kémség. kovarcz. hangút katakol. gegy. karom. kam/. kot v. keményedik. kaz. kot. kelepcze.gazdag' helyett. kellő. kajla. kosaraz. kap v. kos. kampó. kékes. kotyvál. kedv. (1). görbfldési jelentéssel: kelentytt. Közös a szláv nyelvvel. kaland. kasornya. karé. körös. gereben. (1). (IX a vigyázásra. hangút. öblöz. kotog. (4). kámpicsorodik. kajtárság. kehécsel. gerely. kandikál. kelevény. kaszabol. (1). károsít. kárt. káromkodik. konda. kárakatona. köp (4). karingós. kattant. ige: kend. konya. kémélet Kényes. (2). ken. kerepel. kökény. kellemetlen. (3). (1\ kecske. kedvesség. kanyúl. kft (1)> ige. (1). ö. kanyó. koponya (caput). kanyarít. kalafa. kattan. Jcdm. karda. kákics. kövecs. keményit. kárai. görbeség: kanyar. kény. Vastaghangon: kai. kar v. kellemes. káros. (1). görbeség: kajács. kenőcs. kedvez. kattogás. Alapérteménye: locspocsféle habarék. káromol. coelum. kaszás. ö. kosaras. a törökben geZ-nuk ám. kegyelmez. kom. meggörbedt mozgás: kamasz. kankalék (kamkalék).ö. kap. kavar. kavics. ö. kajmó. kerekded vagy görbés valami: karaj. kasza. kegyetlen. kamutí. ked. kenés. kok (2) = kuk. kok. és név. kel. kapál. kancsal. kaptat. keh.— 96 — kaj. görbeség: kamó. kapkod. hangút. (3). kalinkó. karicsál. kedv. kegyelmes. kan (2) = görbeséget jelentő kam: kancs. (1). kajtárkodik. kénes. kosár. törökül: gök). kerek. hangút kelep. éles. ö. kazal. kecskés. kecskebukázik. kebel. ö. kém. madárhang. kies. kam. kelet. kancsalit. kar. kasmatol. ö. kastos. kelepéi. V. (3). kanyarodik. V. kendőz. kémélés. kegyelem. kártol. kel. kák. keb. kök. kökörcs. kelletlen. hangút karai. kony. hangút. kalimpázik. kardács. kandics. kátyol. (2). kár. kék. kalisztál. kánya. kakukkol. karélat. keneget . kajsza. kecsesség. V. hangút kakas. V. kecsegtet kecz. katymál. köhög. kot). kehei. kapa. (2). V. ke. ger. ked. kecses. kelekóla. kasz. kaparász. (2). keczél. hangút. öböl. keménység. keletkezik kelendő. kecs.

kerget. tödzámnév. késér. kényesség. go'cz. rágódik. kicsiny. ketyeg. kucikó. kés. kit. (2). kért (2). corium. ki v. késértet. képez. ö. Máskép: kis. névmás. kép. kevély. Egyezik vele a latin qui. köles. kérdés. kepiczkelödik. kocs. kacs. kelentyü és kulcs. képzeleg. kócsagtoll. kin v. V. koákol. kerít. koboz. keskenyít. hangút. kigy. Fordítva hasonló a hellén «x. két. kerra. Rokona a latin: eorter. kavar. kény. 2 = kóp. kópja. (4). kérgesedik. készítés. kepiczkel. (2). kés. kereng. kéreg. károg. har hártya. kik. kérődik. kellet kés. lat. kérges. készül. (1). (1). képződik. kételkedik. koczódik. kóozosodik. Ütés. kagyló. kúp. ö. kész. kívánkozik. kerdül. kóborol. kóczoz. V. kocsis. keseredik. kezdődik. kevélykedik. kety. kő. késért. kés v. stb. ki». V. ütközés hangja. kezdet. kocsord. koczogtat. (2). kény. (1). künn. kötés és csév. kéve. kóczipor. ige: kérés. kard. készít. kény. keselyű. kócsagos. kéz. késik. (3). Vastaghangon: kav. kényes. kínos. Csupasz gyöke ki. kalantyú. kocs. késés. ö. kép. kettyen. Alapérteménye: hasonlati alak. kinek. kóbor. kér. kerep. kérelem. V. kép. kínálkozik. kérdez. fn. kés. kénytelen. Rokona: kéj. ö. kenyeres. kotyog. kísér. kilső v. képez. kérődzik. Mint metsző eszköznek rokonai mély hangon: kasza. ö. ke kicsinyítő képzőkkel. ö. kocsány. v. koíy. kertecz (ketrecz). késztet. kezel. kupacz. kénkö. kocsizás. kinálgat. kezd. kév. kisálkodik. képes. köf. kényes. kenyerez. V. átvetve: kerény. két v. V. kérkedik. V. keserű. keszeg (Albula. keríczél. kakashang. kóczos. kér. ö. kocs. küzködik. kíván. kin v. 1 . koczik. kés. békahang: koák. kérd. kényeztet. kezkenő. bök. fcir. kínál. Rokona a tetszetést jelentő kell. kinszerit. kert. kedd. Weissfisch). cséve. török ki. kis v. kicsinyedik. hangút. kénytelenség. kivánat. 2). kétség. kérkedés. kevereg. kilincs. és fordítva: gyík. keztyü. ketty. 1). kócsag. keverés keverget. kevély. A régieknél ám. köb. Rokona a latin: quaer-o. kobakfej = tökfej. (3). Gyökeleme a tetszésre vonatkozó ke v. kér. kínszer. kergeteg. kés. kígyó. készület. keserves. Vastaghangon v. kéTin. kér. kezdemény. (2). küzd. kénköves. kel. koákolás. kezes. készség. (1). 13 . V. kerek. kicsi. ö. V. koczczant. kár. kinn v. késő. kev. kész. kerreg. kis. kies. káyy. Régiesen és tájdivatosan. kénál. kev. kéneny. kívül v« küvül. ruor UÓTAB. ö. készülődik. késértés. 1 . kukoríkol. ö. kit. kör. kocsony. kil. kénesö. ke. kérkedékeny. A ke kedélyszóval rokon. kérlel. coaxo. ékvesztő fn. keserít. kezdés. (3) = kis: keskeny. köb. gömbölyüség: kobak. 2 . kikiríkol. kikirit. hangút. persa. kesergés.ö. kirrog. késes. kígyós. kar. Úgy v. Rokona: kHz. kerepel. kenyér. Máskép: kuk. kikiri. kívánság. kóbog. kocz. kin. ki. kétes. kocsikázik. kicsinyít. kirrant. kettő. kezeskedik. kereplö. (2X keser. kisaság. koczog. azonos iá. koborczol. (2). ö. kérödzés. fcócs v. késel. V. koczogás. kese. (l\ hangút. hangút. keskonyedik = széle kicsinyedik. kép. kén. kesely. azaz kipkedve mozog. kétely. ketyegös. kév. kő. kaczor. V. Alapértelemre hasonló hozzá a fordított vastaghangu: rág. Alapérteménye: testet kerítő hártya. kévéz. kínoz. külső. kik. (1). késiéi. kepe. jra's. kerül. ö. késedelem. kié. kigyódzik. kéz. kévés. koborcz. keserv. köb. kettyent. kóbolyog. B fordított rog-o. kocz. koczint.— 97 — ken. crusta. latin ex. AKAD. képzel. V. kocsi. (1).

köpülö. német : krank. könnyed. koh. könyv (volumen). komorodik. köhécsel. . kalézol. tahin ám. kólézol. kovád. kuvasz. csomósság. köcsögös. fn. kotytyant. konty. (2). kopoltyú (koporsó ?). horzsol. kőm. V. kökörcs. (korona?). csavargó mozgás. hajtást jelentő kony: könyök. kovácsol. köpü. kov. komondor. hangút kotyog.— 98 — kod. kodácsol. könnyes. lat genw. komorság. kosz. M v. (IV hangút. kotkodács. kom. V. kínszerít kony. könnyű. konyúl. korgatyú. kodkodács. kovács. gornyad. Hasonló a szláv: choroszt. kotytyan. Francz. kotty. kotlik. korhit. kotak. (3). kotyogós. nem. Rokonai a hellén: yo'rv. kot. kótis. kóródzik. korái. koty. kopár. kohácsol. kotrész. kol. kopó. könnyezik. görnyed. kok. ö. kotyfol. kór. kopácsol. korh-ad szóban. köny. kos. kony. ö. nem. hangút. kakas. (2). kai. (3). A törökben kunt ám. (2). köcsöge. héj. ö. gonosz. (1) = gom. kor. korszovát. kontat. korogtat. köblös. könyök. gon. könny. kövezet köb. kohács. zömök. kalóz. kok v. koltant. köd. kornyaszt. kon. kosta. korog. (1). torokból szakadó hang: köhögés. köves. kor. V. kopács. ö. mogor. (4). köcz = köt: köczöle = kötőié. kany. könnyebbit köp. kotíós. ö. köböl. kondor. kakaskodik. juhász kutya. kor. konokság. kon. (1) = göb. Kübel. (2). koptat köp. kopik. kor. könny. burok: kopács. kúp. fordítva hasonló: mog. város kopója. gömbölyű: köpczöa. kavics. kon. köp. korbál. (2). kornyikál. görbe irányú. kovács. rokon kor (3) gyökkel. korcsolya. kövecs. kompol. m). (IV koszos. koszorús. kóriczál. kopogtat. kanyar. kölykes. köcs. kok. (1) = kav. V. görbedés: kornyad. kóró. kóla. V. M = kel: költ. időkor : koros. korán. koha. kom. kortyog. kora. gór. (3). gömbölyüség. köpőcze. V. száraz. kopogás. ütési hangút kókál. (IV görbedö lehajlás: konya. könyörgés. kóros. kól. kov: kövecs. köny. kondúl. kov. takaró. hangút kokas. (IV hangút kotog. horvát fcokoí. Lat eubulus. ö. korty. dudorodás: komp. kov: kova. vadat elkapó eb. köhint. horhol. kelt. Szlávul koszira. kötény. (3) = kap. (1). koszosodik. (l V ütési hangutánzó: kong. kor. köly. költség. ködösödik. könyörög. kelekóla. koránl. köp. ö. kohol. kontatás. kotor. hegyes. kornicz. V. köp. könnyebbedik. koppant. konyorálás. korcz. kov. könyöleg. korhad. a körös járás alapérteményével: kórász. kopasz. (2). ő. Knie. Hasonló: gór. kölykezik. kondit. kot. (2). kov. (2) = göny: könyü. komló. V. ö. kökényes. kotakol. ö. könnyít. kin. költözik. V. esóv. tömött. kitykoty. kotorász. (2) = hangút koh: kovács. ö. horny. kólái. koslat. (3) = kuny: könyörög (kunyorog). korgás. kotoka. kotyvál. keh. kolompol. koh. V. kórság. csóvál. koptató dörzsölés: korhol. héj: kovalik. kök = kék: kökény. komor. kotonoz. kosol. kölyök. kontató. köcsög. konok. hangút kolomp. korács. koszosit. konyit. ködös. koltog. koslár. kompoty. korpa. kotnyeles. korosodik. (2). konkoly. (4t\ = kör: korong. (3). mogorva. kongat. kor. kovászt V. kókányoz. körein. Alapérteménye sudár. ö. ütési tompa hang: kopog. kohó. kosz. burok. tyúkhang: kodács. hor. köbölnyi. koppan. kökörcsin. kövez. gör. (3). fogdmegje. koszorúz. V. kony. kór. coq. koszirka. köp. magas hangon kör: koszorú. (íj) = görbedést. karcsú. köny. korhál. kór. gornyad. ködösít. kotyó. kóbolyog. kov = köb: kóvályog.

hangút kuhog a róka. V. kövéredik. Lat. kurittolás. kórosol. (2). kuszi. kuk. (1). le (alá). köszvényes. kutyálkodik. körös. lob. kunczorog. köszörűs. közelít. körös futkozás : kurittol (cursitat). karamzsál. lapdás. kösz. kormos. törpe. kttsz = csusz : kúszó növények. Iáé. küfz. midőn ugat. kicsike. k«í. köpeny. V. ige = úszkál. kuni v. kutató. köszörül. kusz. kulcsos. környez. ige: kötekedik. lábos (edény). la v. lábatlan. kucz = gug. kör. kupa. (2) = kuk. közép. hangút kukuk. tisztátalan retyegö torokhang : krákog. következik. kuz. köo. küklik. köp. kupacz. kai. kutya. (2\ követel. kuporgat. kutas. kuk. kötelez. karcz. íább. kutya. görbére hajlott: kutyorék. KVUV. húr. éles : köröm. Nem. kisálkodik. kuczorit. kulcsár. krákogás. Mint az állati test alsó tagját jelentő szónak elvont gyöke !«. meghajlás. tehát követ ám. v. kürtői. közeledik. kis. (1). ku. közel. kürt. babától. kút. burok : köved. kutyorodik. Rokona a latin : corau. kürtöly. motat. klik = kék. ö. görbedés : kullog. kul. kul. gö6. (házikó) V. küszködik. kuty. (3) = gur : kurtula. héj. kupoz. kukojcza. hajósok dorongja. lob. fordítva l«k (lök): külü = lükü. kutya. kukora. köszvényesedik. karom. (1) = kis : kutak. kőid. kuhant. köszörülödik. kukori. kuty. követelés. török kiicsUk. ö. karmol. habog. öszvezsugorodás : kuczorog. burok. környék. krák. kulak = ököl. kukkan. dudorú : kulacs. küzd. kalincs. hangút = hab : lábától. kur. ö. rokona kU. lábadoz. lábbog. huíy. köp. láb. honnan : láb v. kök : kükörcs. küzdelem. kul. köszöntet. látszik. hangút kuasz. kövérség. köszöntés. kuruzslás. lapulevelü zöldség neme. következés. közös. (l). V. kút. küzdés. leb. köszvény. kukucs. (\\ hangút köszörű. (2) = köp. kur. gömbölyű. lát. nézésre intő. ki a vontató kötelet tovább gurdítja. kútí. (2). kukk.~ qq v v "i" köp. nem. láp = alacson fekvésű mocsáros. (2\. köszön. köszönget. (3). kiííya.l. (2) = kor. kö». kukor. követelő. kuvasz. kutatás. lökő. V. közösség. kunik. lebeg. Horn. héj : köped. Hell. kötél. kúp v. kör. (2) = gug. kösz. kutat. kalantyú. metsző. görbülés : kumik. kun. Hüüe. 13* . (3). fára kúszni. köt. canis. meghajlás. ö. (1\ = lap : laboda. ingoványos hely. kúp. körül. kutyagol. kuku. (3). lat. = lob : labda. szláv. kóroslás. kulcs. körny./>ök. küszöb = közöb. köe. körit. k« = ki. közönség. köveszt köz. honnan. kuszma. köteles. lapdázik. gwg : tekeredett. iá. kuhi. folydogál. hunt. kttny. kurrogat. kürtös. (3). kurtulás. hell. kunyhó. kupak. fa. (1\ gömbölyű. (2). karczol. ö. mot. kuh. lábas. kuruttyol. küld. csavart. (4) = köp. kupalag. kövéredés. kullogás. köszönt. nem. kiír. (2) = kunt. köpeszt. kút. Hund. kupor. V. Iából. kur. (3). kul. kukoricza. kuruzsol. körmöl. (1). követ. lábbó hajó. kuezorodik. (4) = kór. kötelesség. kunhátas. kúfy. ö. küldött köw. kutí. hasitó. kur. teljes : kövér. kötöz. erős állati kiáltó hang: kurjant. lábad. kurjogat. Hangutánzó. kutyó. az ajtónyilás középtalpa. kuksol (gugsol). kukó. kötény. fi). kösz. közép. kukorikol. cos. hutyolló. követség. kuszmálodik. lob. kuszmál. gömbölyű : kukacz. hengereled. figyelmeztető : lám. kukorodik.

lök. laza : léha. legutól. lajhár. Iák. legénykedik. libuska. (2). lappang. lakás. ö. léhásodik. láz. likaszt. felső fok előképzője : legjobb. = lib. licscsenlocscsan. (1). legénység. lélekzik. lebenyö. lev = lep. Ián. ö. csavargás. fáradt. láb. lánczos. lejtő. lőcs. könnyűd mozgás. las. legeiül. lomba. lazaszt. le. levegés. lusta. ige: lelés. általán bevágott mélyedés. Elvont gyöke le. legnagyobb. ige és fn. lapul. láng. V. hangutánzó : latyak. lakodalom. könnyű mozgás. lágy v. 2) evésivás: lakozik. laf. ő. V. lecs. lőtye. lángol. lapály. locsog. lakzi. V. lakatlan. lángos. a maga nemében üres. lapácz. legyez. ö. V. lihegés. lépcső.— 100 — iaf. lép. léé. libucz. lenkás. lisztes. linkás. lód. lendít. le. les. (2). leves. lázong. likas. lábak alatt süppedő ingovány. (1). lepke (lebke. Fordítva vastaghangon : ál. héj. lépes. tekergés : lézeg. led. lapos. lebeg. lenka. (3). lipong. hangút lecseg. lengedez. V. lék. Rokona : löd. lev: leves. légy. fel. lobogó mozgás : láng. réz lemez. ledérség. Km. ige : lépés. liány. lágyul. libbent. lázas. kicsinyes függő mozgás : lipiczkél. lecscsen. letykó. Lt'nse. ö. lafancz (fityegő rongy). lipinkáz. Ül. lánczol. ő. lajhó. lábitó. függő mozgás : leng. Elvont gyöke le = alá. igekötö : lenn. 1) hangút lityloty. máskép : lyuk. lafatol (habatol. Un. legyeskedik. láncz. lefeg. len. lassít. licsegéslocsogás. lat lens. lik. lengeteg. lepény. legelész. üres. lakos. la/. lelet léi = lehel: lélek. vas lemez. (1). lók. Vékonyhangon : lep. likócs. fii. lisztesedik. mint a németben: Fliehen. hé. lik. és Fiiege: legyes. f 2). lappantyú. habsol) a kutya. Loch. len. led. (lapos szemű hüvelyes vetemény). licseg. V. lebben. langos haj = szélnek eresztett haj. 3) = alak. lat lamina. (2). lépeget. hiú. liíy. lég. 2) függő mozgás : lityegfityeg. laposra vert vas. hangút lehel. lenn. lézeng. lankaszt. lepenyeg. lel. (1\ = l«f: alálóggás : lafog. lem = lep. lélek. legelő. U v. le v. alacson. lampos. lapít. ledér. lebegés : libeg. (2). latyakos. lépez. lám. ledér. lap : levél. réz. ö. V. lej. lég. fii. lendül. li : leány. Eléjön határozóknál is : legott. lebbent. lics. ht. lomLál. lehelet. Híg. lisztéi. lángol. alá. lev = leb : leveg. lajha. lapoczka. len. (2Í lencse. lódít lég. V. lepedő. lakható. V. lebegő. linkó. (1\ hangút liba. tartalmatlan. leb. tertyedt: lapát. lap. és ige: lakik. ige : leped. lép. lelemény. lappad. lakosság. luzt liszt. lak. lesbeteg. lesdegél. lehelés. lin = len : linka. nehézkés lehelés : liheg. lib. Ián. lep. lazád. lassú. báb. láp : lemez. lebeg. folyékony test leb = lib. legény. ö. lapu. 1) fn. . lepel. ledérkedik. könnyű mozgás a levegőben: lebeg. laposka. nem. leányos. billeg lics. lift. legeltet. léptet. lágyít. lődörög. léhás. ö. ::= mozgást jelentő lom : limba. liheg. laíy = loty. Ellenkezője : f e. lejt. lompos. lip. likad. lapány. lágy : lagymatag. legyint leh. lid. lepleg. Egyezik vele a nem. lob. lassudik. tartálmatlan : laza. legel. mintfák-érfe. libben. ö. laponya. lőcs. lik. midőn iszik. leveledzik. lappancs. azonos a latin liwum. levegő. lebegő). lejt. élig. hiú. liponka. lankad. lent. lágyság. lebernye. leányzó. Ián v. lók. lőcs. Teveles. láz. Fordítva : bil. székely szó. lázit. l«s. leebb. lakoma. aláhajlás : Iánk. ritka. leskelődik. hangút. Uh. limbál. Fordítva v. lankatag. Lein szókkal. nem. légy. ám. (3). = lom : lamos = húgyos. ikerített hangút licseglocsog. (l). lakozás. Itb. lidérez.

malaczos. mamiasz. mél. májas. hangút. lóbál. póla. mámmám. mól. v. (2). = mr<r. = bá. lök. ö. «ak. lóbálódó valami: lomb. lob. lúgoz. mardos. (2). part. lopva. ö. (1). lopakodik. löd. lóg. marakodik. magányosság. locsos. hangút macsog. makacsság. az alászállás. mák. lovai. lobog. lucskol. lebeg. ö. (4). lombál. (2). mar. V. lomba. makrancz: makranczos. hangutánzó : lohol. vakog. lotytyant. Vékonyhangon: It'b. lohaszt. lót. »»«k. ma. makogás. lógó. Ö. fn. ö. htst. lompos. martos. lyuk. lúg. lap. Lat. lobogó. V. (IX = lám : lomos. ért. bám. V. vál. mám. mai. Szanszkritul pat ám. a magasság alapértelmévcl : mart. lék. lüktet. locscsan. málhás. ö. lödör.— 101 — lé. (2). lustos. csúnya lé. lőcs. letykó. maradhatatlan. lomhaság. ö. moes. V. mállás. magvasodik. lomha. macska. mukkan. marj. mag. lőcs. fagy. magasság. mán. lopódzik. magányos. (3). lúgos. marasztal. májhus. lüktet. mámmám. morj. átv. lovas . löding. szájtátó értelemben : máié szájú. • mák. lóg. V. ludas. maraszt. locskos. moh. V. ige : lövés. lyukaszt. magaszt. bámuló. gyökkel. mankós. mola. Fordítva » ktti. lük. esküszegő. loh. löködik. rokon mól . madarász. bankó. máhol. változattal: máj. lövöldöz. maliik. V. V. (2). V. pól. Szlávul mák. lom. Függő mozgás. mák. ló'íy. loh. mámor. lom. madaras. magv. lobban. LT. hölgyiuál: aranymáié. mim. mok. szájtátogási hangút mamuk. mostanság. máh. (1). locscsant. fái. V. lót. ö. iSv. mail. lehed. lyukad. = mell: rókamái. ö. máholás. mokog. mán v. mamuk. göngyöleg: málha. málház. madár. apadás alapérteményével = leh. V. löd. mancs. locsadék. loholás. magán. lükü. nem. Mtthle. lódul. V. lob. latinul lix. nem. máskép lik. lengyelül l«g. majzol. külü. most. cziczamacza. bámész. mar. ige : lopás. V. mar. magány. mohó. low. magzik. ige: marás. lombos. lopogat. burkolt valami. ma. /o/x<ur. maczkó. mám. lógáz. mái. mankó. (3). makuj. méla. magyalos. inálmoz. szláv. lobogás. malaczozik. magyaró. válik. (2). (sárga begyü madár). ö. bunkó. mancsoz. locsog. Ittcs. hangút. (1). lucskos. makacs. (1). fagyai. makog. ló v. lógáz. Rokona a latin : mór a. mást v. maság. (3). maczi. makrancsoskodik. racsok. őr. magvas. lódul. lógázás. martalék. lop. lovagol. malmos. bamba. létye. lödöri. lótás. lótás. lükög. már. (1). V. lőcs : lötye. mód. magasztal. lőcs. marad. ö. macz. ö. mag. hell. lövet. locska. magas. málékodik. mag. v. lötyög." lotytyan. lóbálgat. mogy = mogy. Rokona : pár. baglya. bán. ö. mái. csaló. lúd. máj. lovag. lód. V. marczangol. mákoz. lohad. lógat. ö. lódít. repül. malom. bún. lobogtat. ige: lökés. lődörög. macza. loíy. orj. hangút IS v. lökdös. németül Lauge. mom. bogy : niagyal. gyök = nagy : magas. ö. mamlasz. malacz. locsog. Mohn. (1). lappang. libeg. mag. lógál. lobbant. lógázkodik. mámmog. locsos. mól. máglya. mái. mákos. aláfüggö. elv. páló. V. (ám. maradék. ö. mar. (2).

moslék. monnal = míntel. megyer. mohos. mártogat Vékonyhangon rokona : mer. kecskehang : mekeg. mosdik. méltóztatik. mosoly. másol. mokkán. mer. metsz. ö. mekegtet. mértéklet. hangút mumu. moz. mez. mtí. múlandóság. mellől. . moh. barom. medves. mellé. mocskosodik. mos. mereszt. mái. mól. (í). 2) rovarnem (apis): méhes. mohosodik. melleszt mell. ö. magyal. inorcz. múlik. merészkedik. merészel. ö. bar. régiesen : móna. mérsék. molyosít. mokányság. pocs. mutílo. motoz. szájtátó-evési vágy : mohó. mozgás. (ő). mozdít. mondogat Rokon: bon-g. régiesen: mend. bú. mesélget. málészáju. mely. műves. heréit. latin mando. meder. mártás. merít mos. mekegés. monyas. nedves. min v. régi felső-német muntigan (reden. mól. bolyhos. mérés. mór. mukkan. meleg. molnár. modor. mozog. mozgalom. me. mái. mennyi. moha. mériL mes. poly. melles. méz a méh szóval egy eredetű : mézes. molnárság. ved. mák. megyéz. vedlik. mogyorós. mész. míves. mindnyájan. meny. polyhos. mén. méhész. mélázás. mező. morzsalék. mén. mór. meszel. menyi v. V. mereven. mon. minő = minemtt. V. ö. V. apróra. monnó. meredek. (ele)mezne. mocs. (IX molyos. 2). mozzanat Hasonló a latin moveo. mily. molyh. mártalék. mesél. mord. mell. (2). mondás. ö. V. Hasonló a latin madeo. durva. mel. monnó = mindkettő. mélt. méreget. mellez. mer. V. lúdmony = tojás. mél. (2) = min. mérték. megye. műk. mezes. mocsok.~markol. méltóság. maszkolás. mohókodík. mocsár. mon. a régi nyelvben ám. melegedik. mer. V. erzahlen). fn. mász. nedv. mosd. besz. ö. mértékletes. mondat. markos. moczczanás. mászás. mellett. mulat. . V. mézééit mi. 1) méhanya. mogyoró. molyosodik. v. asszonyi méh. mind. második. mily. 1. mii = vil — pü : fényes. porrá zúzott. inohar. ö. másolat. mesés. márt mér. marok. (1) = ned : medv. mese. megyés. meztelen. moz. mozzanás. múl. méltat. mumus. ö. Rokona a takarást jelentő bor. morzsol. méhkas. metzgérel. morzsolódik. másod. búr. mák. ö. mirigy. mű. mázos. mokogás. som (3). 102 — mOr. mélaság. mokány. ö. midőn (miidőn). milyen. melegség. mtV. Egyezik vele a szláv máz. madidus. mív : mivel. tyúkmony. csuszmász. (21 mered. mellék. mozog. mocskos. márt. 1). mellesedik. méreget. ö. gyökkel. burok. molna. múlandó. V. moczczan. fa. Változattal: boly. mirigyes. kimetszett heréjü. minden. mos. menet. V. méltó. ékvesztö fii. V. motozik. másít. l). mocsok. (l\ méla. . mozaan. (2) — met: meddő. merül. med. bogy. metélget Hasonlók a latin meto. mét (2). (1). mocz = moz. neder. ragyogó : milling. némef metzeln. már. villám. ö. makacs. mérsékel. miség. melegít. mozdul. Törökfii: ne. mukkan. motóla. mászó. mehet Egyezik vele a latin meo. motus. mai. mozgat. (6). múlás. mű. mázol. besze. mulatság. V. mok. mot. meszelő. V. (2). meztelenség. mogy. megy. V. . CL\ ige : merész. meztelenit. ö. önálló ige : merít.*ige. mek. mosdás. V. ö. medencze. méltatlan. mogy. mok. rengő hang : mordul. mi. ö. marha. mohóság. mon. fi). munka. meszes. máz. molyhos. törött valami: morzsa. mozzan. mormog. mindenség. bogyó. 2). metél. V. mohozik. moh. moly. mintegy. mennyiség. máhol.— rit. mellékel. mond. motozás. mégy. (2). melyik. A latin mola-ból kölcsönzött Rokon mór (2). bo- mar. mázolgat. mony. mászkál. here. mél. met. mocskit. hangút mokog. mozgatás. monyorú. mázoló. mosogat. (3). méh. méláz. maroknyi. mirigyesit mi v. már. bubus. molyhosodik. mosdat. míg (miig). menetel. pilinga. moly.

nehéz. ért társaság : nyájas. né-ki. nehezedik. v. néniké. ö. (2). együtt járó. NT. négyes. biztató. nagyít. nátha. eredetileg : nemes. régiesen: mutál. ékvesztö* fn. híg. né. (4). nagyobbodik. legelő barmok serege. Mint hangutánzó rokon a k( he! kedélyszóval. nagyságot. (1). név. nyél. (2). a tehertől nyomott embernek nyögését utánzó hang: nehéz v. nadály. ángyi gyángyi. aj képzővel. nevez. nápicz. néne (inkább . nád. (5X elvoní gyök. Ni ni! Rokona ím. né. nemz. ap. negédesség. anya. növötény. éles e-vel. nötelcn. nősz. nézkél. nádas. orrbeli hangút. művészet. nézdel. nya». nappal. nógat. nagyságos. nyakas. tagadó: ne beszélj. nevettet. munkálkodik. nyakgat. buzdító. biztató szócska. no. hangút. (3). folyékony valami: nedű. mutatás. n«. ö. nyakaz. né-hány. negyven. ncdvez. mű. Finnül anappi = anyós. vérnedvet szopó piócza. nevetgél. napkelet. törmelék. nem (genus). nedv. mur = mór. nádolás. lat nőmén. nyaksi. nyak. nyálasit. nevezet. negyedel. né. na = no /. neszes. míves. nő. nevetlen. nehezít. nyájasság. mi. nyálas. gyagya természeti hangok). Atv. nesztelen. munkás. nát. neh. ö. nyaklik. növeszt. nyafogás. ne. négy. szemügyelésre figyelmeztető. neszez. hangút kettöztetve : nííníí =r nádsíp. nyal. ért. csalogató : Bodri ne! Ne Maczi ne! v. nyalánk. sese. (1). nem. nyálasodik. nyak. ige. negélyez. ncsztek v. növés. negéd. nyaf. (mint íttíw. nyalakodik. Atv. nos! = no cs ! nő. apa ?. Hasonlók a hellén bropa. V. (2) = nő. napos. nyaláb (Ballen ?). éles e-vel. ne fuss. netek. nőd = ned : nadár. ö. nógatás. rvalkaság. növekedik. nemes (nincs). nyany =z any : nyanya. nyál. nyalogat. hangút nyafog. nap. náthásodik. nagyoll. növendék. medencze. nászassony. név. nyalka. ért nádol. mint: Nacza = Anicza. nevetés. ne. nc-mely. nyafiga. működik. folytatást sürgető szócska : no még! no hát! no-sza! nó•liu noszol. nyálas. nagyon. darabocska : muruggya. ne. V. műves. nagy. fh. művész. neg. nap. nézeget. az a kihagyásával. V. napest. sűrű. náthás. med. negédeskedik. nádaz. biztató. melyből nő (neö). magas hangon : nyel v. nép. mint a sincs = scmcs. neszei. nötclenség. (2). ö. sürgető. nyálféle nedv. égi test. •• nesz. a borjazó tehéntől elfolyó nedv. ni / ni. nej. növény. (1\ nyilt e-vel. nyd. negély. ne. Talán n előtéttel ám. anyányi. ne neked. Rokon a mennyiséget. negédes. távolitó. V. né-mi. nyaviga. t nyal. nöszik. tiltó. mint apa papa. L. 1. mértékei jelentő régies szócska. N. (2) = anap. ékvesztö töszámnév : negyed. ölni = ölnyi. V. nedves. nyálazó. neszére. né-hol. sokaságot jelentő nyi. mucedo). n«. határozatlan valami: né-ha. művelés. nézés. no. néz (=r ni-ez). nevezetes. murva. nehézkedik. nyálaz. mii v. nedvesít. mutat. nap. nősül. nyifhyaf. és a latin én/ nins. nyilt e-vel. ne. nagyság. müv : műves. ned.— 103 — műn. nyalánkság. ö. műt. (1). Nahme.anya' után). . hívó. nyákos. mutatkozik. nászanya. nádal. mutatvány. nősz = nősz : nászapa. (mucus. nyálából. névtelen. müvei. íl). származékai: nem. nyájiskodik. no. íme. adást jelentő szócska : ne-sze. napság. nehezül. munkál. neves. nem. hívó. nemzet származtak. töredék. napi. noszogat. munka (régiesen muka). Atv.. nevet (régiesen mevct). folyadék. mai divat szerint: nyi. nős. nyakló. napol.

nyöfögés. nyúlik. nyár. nyomtatók. ö. Egyszerűbb gyöke a nedvet jelentő ir. nyirkos. nyári. ö. t ele nyü. nyögtet nyel v. V. nyivog. fa. nyál és nyir. nyíl : nyüás. hangút nyivás. nyeseget Rokonai : nyesz. értelme : nehezen. nyik. papái ám. és nagy. nyugtalan. paczka. nyommaszt. pados. nyáras. a szorongatott nyak fuldokló. nyomorgat nyöf.— 104 — nyom. nyit. pa. nyeles. nyiszál. vékony és vastagbangu ragozással : nyírek v. nyir. nyir. vidám. nyirkos. nyirok. nyer. nyifákol. nyaf. V. nyerges. ért nyilai. V. V. V. nyif. nyikácsol. nyires. nyikorgat nyíl. nyíl. hangutánzó. hangutánzók: pacskol. nyelveskedik. Rokona : nyer. (1). terjeszkedés alapfogalmával : nyúló. (1\ ige : nyerés. nyerités. nyih. nyelv (régiesen : nyelő). paczkáz. nyilvánul. f 2). nyugik (régies). nyiszlett. nyúlós. nyámándi. tol. nyekegtet. zsír. sovány. nyék. nyires v. nyilas. fül. nyűgöt. ö. hangút nyikog. nyüzsög. ö. nyilványos. bicsakló. lóhang : nyerit. V. nyer. nyegle. V. nyirok. nyaralás . nycsedék. nyerseség. nyilván. nyireget Tájejtéssel : nyőr. nyösz. vir. negédes. nyökken. nyifog. fii. pacz. nyeszetel. Rokona a metszést jelentő ir. nyög. vastag és vékonyhangu ragozással : nyírfa. nyújt. neg. virics. tapos valamit : nyomdos. nyírség. nyet. nyaral. V. ö. vih. = nyes . ami hátra nyaklik. étel. nyilazó . nyiszálás. mám. (3). V. nyereség. nyög. nyerekedik. nyöszörög. mintegy lenyesett húsú. nyitás. nyives. nyomoz. nyiredék. /ö-böl fűt. ö. paczalos. mintha volna : hílj'k. Egyezik vele a német: Bódén. csukló hangja: nyekeg. nyisz. (2). irt. nyiszol. tehát tulajdonkép : nyékié. nyirkos. mint jriheg és pihen is egy családbeliek. disznóhang : nyöfög. ige. tűi. ö. nyeletlen. nyilalUk. orron beszélők hangja : nyifa nyifog. nyöffen. nyelves. nyár. csintalan kedélyhang : nyihog. hangút nyírét. nyelvel. nyafog. irtás. Hellénül: amúaaia. nyitogat. hosszúság. ám. nyel. nyéklik. nyirkuszkodik. ige és fa. másfelül nyíl. paczi. macskahang : nyávog. nyivákol. Mint hézagot jelentővel rokon az üreget. Gyökeleme : nyt. tép : kendert nyűni. vagy fájdabnas beteges hang : nyögdécsel. és dár. hangút nyámog. eszik. nyer. fii. (1\ fa. nyámogás. nyá». nyír. Rokona a nehéz lélekzést jelentő : nyög. nyomorít. nyeiro. Keményebben : nyffk. Mint szurós. szakgat. mámog. nyírás. tűz. ''y*>'j (3) = nyir. nyögés. ö. pacscrta. V. nyes. nyomdok. vihog. nyergei. nyivácskol. (l\ ékvesztő . az arabban nár. nyilvány. hangút nyöszög. ö. nyereg (törökül : ejer). Finnül : nielm = nyelek. nytí. hegyes eszköszt jelentőnek rokonai : ár. nyifnyaf. nyürö. nyüvelődzik. nyitány. nyekken. nyökög. ruhát ebyűni. nyitogatás. pacs. nyugalom. nyár. melyből lett egyfelül nyit. ö. pocz. nyílik. nyilatkozik. mely híg testet jelent : nyers = nyires. poczok. mint : síi-böl tűt. nyirettytt (= nyírét*). nyávogás. nyikogtat. nyargal. pat. V. pacsér. padoz. nyökörög. nyiring. nyomban . nyir. a metszés alapfogalmával : nyesés. nyilaz.. nyeldeklő. nyíl v. V. nyüstöl Máskép : nyí. nyilik. író. nyilványit. nyiharász. nyif v. nyugszik. ö. nyifogás. nyal. V. nyifíancs. mintegy nyögve szorít. nyúz. nyárs. nyekgetés. nyögés. nyársol. padló. nyárfa. nyikkan. nyihogás. ám. nyom. nye*l. nyírét. hiú. padlás. nyisz. nyelez. nyomogat. »yi/. nyöszörgés. pacz. ö. nyűg. v. paczal. nyir. nyaláb. V. üresét jelentő Át. nyeldegel. nyomtat. (2). dárda. nyár. nyugtat. átv. nyú. (2). nyomkod. nyüves. pad. nyomakodik. pacskolás. nyikorog. nyivácskol. nyerészkedik. ige.• nyiszál. ám. gyermeknyelven ám. kettőztetve papa. patél. ért szivós. nyomorog. kinem aszott. (4). ö. ige : nyelés. padolat. ö. nyeg. nyomor. . nyirbál. nyír. padol. ö. nyerit V. árr. nyegleség. Kemenesali tájszó. fa. átv. nyög. nyekget. nehéz lehelési.

égetés. perez. piskél. V. pi. pityó. lapos. nehéz lehelési hangutánzó. pákosztoskodik. pír. pehely. pityer. ö. pam. poc-zok. pönget. pár. ped v. pete. Hasonló : bib. pákász. (2) = picz. V. paracskó. veszekedök hangja : peréi. franczia 6ai. pány. pólyhés. Előtét nélkül = it. per v. pöttyös. csibék hangja és neve. pajtásság. ö. pisás. pají. peres. (3). ö. un. pözsög. pétyégés. pihentet. pözsdit. pille. ö. pézs. pisa. V. pig. pérészlén. pajkoskodik. pitizál. természeti hang. penészes. pesz. pan. bezderkedik. pajkos. pajzán. ptsz. bimbó. V. peng. bony. forgás. pintyeg. pih. Vékonyhangon rokona : pem. pölyhös. péndüL p«n v. pót. péh v. pözsdül. bodor. pimpós. böstörködik. (2). patvar. pendít. pizs. körös mozgás : parittya. pörgői. parázsol. pata. hangút. V. pajtáskodik. 9 pa»z v. pattant. pötyög. pernye. penész. pilisz. péty. ö. ö. per v. ütésí.— 105 — páh. (2). pányváz. (1). pih. ö. 14 (schistus). fityeg. verömalacz (sütnivaló). A maga nemében igen kicsi. keringés : pereg. pOtytyent. ö. pihe. pödrés. verési hangút. piszkál. pimpósodik. poros. pányvás. pár. palakö (vála-kö). por. péczczentés. pejkó. V. bondor. pige. porzsol. pák. és ily hangon szóló madár neve. (1). pihen. peszmeg. bigy. porzsol. péndérédik. penderít. páhol. (3). pöttyöget. ö. pányvázás. W. pár. . pöcz. per. pöngés. pányva. (3) piszka. pinty. pöh. V. takarás. bim. gömbölyű. AKiB. por. E1«T UÓTÍR. Előtét nélkül = Íz. por. péczczedt. pötyögéa. V. (1). fölfútt. pipiske. pityós. pillanat. piczike. piczi.^<y. (1\ pamat. ö. V. jelent hitványát a maga nemében: posza. piszmog. pisszeg. hangút. V. p«s v. ám. pöcz. V. családtalan gyök. (1). pödörödik. pöhöly. ö. veröfény. por. po*z. ö. (2). égés. pésztórkedik. p«cz. ért. V. piszkálodik. pimaszság. pii. pötty. perlekedik. peder. péngés. ver. pillant. /tr. feszes. szeg. pít. posz. pimasz. paszkoncza. pöh. pihés. pitty. hasított konem. pittyeszt. péczéget. pattan. piros. ptsz. piti. föd. (2). pécz v. pákosztos. pihe. piA. páholás. ptsz. fodor. V. pisze orr. ver. pillog. pitypalaty. pajkosság. pirongat. péndér. pihegés. izgat. pityt hangút. por. f őr. Mint hegyes pálczikát jelentőhöz hasonló: bök. paripa. laposra hasított valami: pala. picz. p«sz. pöhöly. Imyy. piczurka. penéazesedik. péczkés. pangó. pétytyent. pityi. a vizelés hangja : pesel. (2) = baj : pajtás. pöd. bon. péttyéget. pészter. pizseg. pirít. . pamacsol. perzsel. ö. pöcz. (3). patél. ö. (1). poty. pittyed. pödörít. pettyes. pezseg. hangút. izog. poroz. pérdit. olasz baio értelmében : pejló. (2). ö. peszméte. ital. Hasonló az piccolo. pörög. pis. bibasz. pang. V. péczkés. pol. bőké. petty. bujjyolál. veres. ö. pödör. pédérit. perpatvar. burkolás : patyol. hegyke. pö«. hegyes valami: péczék. (í). pír. V. pétytyen. pötytyen. pözs. léz. péczczent. parázs. piri és por. hangút. pétyég. poszáta. pemet. patying' V. peszercze. pangás. petefészek. kettöztetve : pipe. pim. (í). porzsol. pamacs. péczkél. íar> (1)> pergő. pityereg. pirul. forog. baj. péczégtet. pecz v. V. patkó. v. pattog. pézsdít. féreg. átv. piheg. pézsdül. piszszent. dagadt: péczczed. bős. pimpó. Tájnyelven : ptl. (talán pír). bigygyed. pej. pillangó. pintyőke. hangút. pen. pim. pityergés. pisái. pétymet. parányi. a maga nemében kicsi. sütés neme : pergel. parázs. ö. pigéz. pédérédik.pön. ö. patyolat. fordítva táp. pipis. (2). pisszegés. pérgyó. pampuska. bajza. pédrés. piczuska. pironkodik. a maga nemében kicsi valami: parány. péndérül. V. petés. piszkálás. perdül.pöty. perget. piszszen. poros. pén v. dudorú : pampus. pam. a latin bnjus. paj. pöng. (2) = pom. penget. peí.

tüszszen. ért rajong. potytyant. pödör. V. pofit. V. ami ingyen. purhas. V. raposa. por. ráesői. pöfeteg. ránczigál. Máskép : p«s. (1\ hangút. V. poszszant. pudvás. V. hangutánzó = puf / pofoz. csomó. . óul. rángatódzik. pocséta. ö. udvas. pökedék. ö. m kdö pú. bon. ö. rag. rajzolás. Hasonló hozzá a német Bmtch. rács. rafol. rabol. rabol. pof (l és 2). pony. püsz. ponyva. posvány. rablás. pogácsa. poczokos. péd. bonyolít por. potyogtál . polyhos = bolyh. pusztul. puffod. mocs. bongy. pohók. Latin molZís. búbos. rabság. porzó. Rokon a szakgatást jelentő rtb. p6'cz. rakgat. pöd. ragasz. inpók. zúzás : rágdos. pöffeszkedik. hangút pocsolya. f 2). vagy kárba esik. potoszhal. mofy. ragadoz. átv. parázs. pocz. póly. ö. raj. ért rágalom. pondró. pos. (áth. pof. rágás. rákos. továbbá ám. poraik. puzs. ragya. pondrós.— 106 — pocs. pokreszelő melylyel a szeg bogos fejét reszelik. rákász v. rag. ö. ránczos. leesett test hangja : potyog. rá. Máskép : <«cs. pőcze. rákész. peder. Hasonlók a német Rímet. bondor. purha és mór. bulál. Máskép pof. ö. V. ö. puczL ptics. pudva. pücskörész. takaró : pólya. árnyékszék. rajzol. ö. potosz. poty. rántás. tücsök. purhásodik. rágódik. raggat rág. = bog. púp. magasság alapérteményével: rám. V. bvh. Atv. pödörget.). V. Előtét nélkül = ud. podgyász. puhít. por. rajzik. poczok. ragyiva. Hasonlók a lat röpít. randit. ö. pólyáz. bogács. bűz. mocsár. bogos. felfavódás utánzása : pöff. por. hangút puska. omlott valami : porol. hit rugó. potytyan. fogakkal való őrlés. pia. rapancz. pohos. pökhendi. lat wisto. kiálló csomósodás. kerek gömbölyüség. ragyogás. por. purha. puszta. pof = pof (1). pupa. molyhos. banyaposz. V. rifol gyökökkel. poh. puskázik . V. püszszen. ö. ragad gyökökkel. vonzódás. pölyhös. rag. V. rof. var. poroz.). pizse. bók. puhul. porcz. molyh. nem. rakódik. pur. poszszan. ért potya. pusz. pon. rádiót. rajongás. Máskép : tíltz. rágicsál. Német Wüste. púd. ö. rajtam. ő. bog : pogács-alma. felfúvódás. apró gyermek. porczog. puha. régi felső német puh. puffancs. rácsos. kinőtt dudorodás. V. Egyezik vele a szláv rak. tapadás : ragad (önh. pod. pusztít. porhanyó. (1\ puffadt vagy puffadékony : pofa. pudvásodik. bony. pog. piczi. rakás. pofok. putyóka. hangút pücsök. bog. rántogat. rácsa. ragaszt. rácsoz. pocskol. morzsa. hangút pnfog. puzsér. takonypöcz. rángat. ige. bugyor. ribál. ragy. porzsol. rándúl. posz. ponyváz. ró. bugy. (l\ hurczoló erőszak: ragad. pöffed. poros. pur. púpos. rajzás. rán. puffogat . V. pohos. motyó. Alapérteményben rokon az erőszakos rab. burok. pók v. bula. pohosság. puff. púposság. ö. ő. V. püszszög. devasto. rapanczoa. (3). rakat. ránczosodik. (11 rajos. puskás. lat rodt'us. polyva. ponyvás. ö. ragadozás. pof. puhatol. rágalmaz. poly. rakoncza. ráncz. pót. pök. puh. rapancs. fosztor. pödörödik. pofozás. ö. (perzsául pwszer). V. pondrósodik. porczogat. ö. V. mint sütésre vonatkozó : porzs. rapos. mocs. szanszkrit rads. porlik. rácsolat. rapancsos. üdv. rtf. poczos. égés. foszt. ránt. vorczog. rak. rókm. V. búb. = redő : ránczol. csomós valami : pota. ragaszték. V. rajfen. puf. rauben. ragadmány. pödörít. porzsol. poh. hangút püszsz. rovács. (2). peshed. ö. polh. poshaszt. rajzát Atv. pofitos. V. raj. puhaság. pufál. rajzolat Hasonló a német Rítt. por. rab. puffaszt L. poshad. pölyh. (2). poczosság. ö. pocs. rajz. pöffeszt. ö. rap. Hasonló a lat rodif. parányi részekre töredezett. hangút poszog. porhanyó. a fólszín. rák. V. pusztaság. fényesség : ragyog. poaványság. pocsos. bolyhos. (2). pökdös. büzhödik.

robban. re. félelemből. red. renyheség. rongyó (rimgyó). rigolyás. rázkodás. 14* — pirítani rdr. V. rogyáa. rét v. rovat. riad. rőt. rátotta. re&. regélés. reves. repeszt. rifol. V. rémülés. őrt. rémület. reczegés. rezez. rendelkezik. reczéz. recsegtet. reczegtet. rip. rettegés. revesít. rendül. ribanczos. recscsen. ráspoly. rázogat. hasítás. rongy. részes. robbant. rib. redvesedik. V. repedek. lanyha. ritalkodik. rendelet. rom. Rokon a veresét. regvei. lat rufus. regényes. rettent. V. reggeli. riaszt. ö. rováték. részént. rém. rapancs. rapancz. reczés. riszál. rima. rejteget. rifol. reszelget. máskép: rucza. bekerítés alapérteményével: reked. recsegés. Rátani . rázkodó mozgás és hang: reng. Német. kacsa. rekeszt. részesedik. rovogat. nem. részegít. Forditva hasonlók hozzá a szintén metszésre vonalazásra vonatkozó őr. réz. ö. röpít. kerít. róska. Hasonlók a szí. hangút. renyhéd. rebesget. Máskép: rop.— 107 — rat>. ró v. Latin ruga. redv. részeltet. reszelő. rob. régül. rap. természeti hangút. rém. hangút reczeg. rész. redöz. recze. rendít. renyhe. Hasonló a Útin: rumpo. ros. ir. rázkodás: rezg. rif. ritkán. rív. ritkaság. ravasz. rátás. Szakgatás. súg % igékhez. rekeszték. rettegtet. Egyezik vele a lat. rogygyan. ritkít. rogyik. rész. rö. rémületes. ráz. ö. rimánkodik. rendel. kér. rázódik. ö. nyüvés alapérteményével. regveledik. V. reznek. ríkat. hangutánzó: reped. rep. ravasz szókkal. jelentő rós. (1). ordo. riszszant. remény. részegeskedik. rek. riaBálás. rend. rege. rekkent V. rémül. rázkodik. ribál. robog. reszkettet rész. ravat. rap. ige: rázás. rép. rep v. rengeteg. ravaszság. remegtet. ripacsos. rég. repeget. ö. réteg. (2). ren. remegés. rejtőzik. repül. revesedik. rétes. régi. V. hangút. (1). rogy. rásztosodik. rémlik. rigó. reg. reszel. ribál. régen. réz. reppent. rögtön. ritka. rfwan. rezgés. recscsent recz. rebegés. reppen. ékvesztő: rezei. hangút rebeg. redőzet. rebegö. reszketés. rész. rétü. rád. reczézet Hasonló a latin: rété. ripacs. rav. ö. reny. reved. részel. irt. róska. rikkant. reczézés. róka. rovat. rekeg. réteges. róka. lány. rejtemény. dörzsölés! hang: reszel.. rdt. rek. réteges. hangút robaj. reít ijedési. row. rejlik. reez. (1). részegség. V. ford. rovás. rós. recz. regél. reg. V. (2) = ró. (2) elzárás. recs. metszés. recseg. rög. vagy más kedély! állapotból: reszket. (2) = réz. reszketeg. féleimi rázkodás: retten. renyhélkedik. récze. (2). redves. a szálló madár szárnyainak hangja: repít. rísz. fi). raspeln. részeg. Puszta gyöke n hangutánzó: n'g elavult ige s hasonló nyög. reszel. rendetlen. leesés hangja. remeg. rezked (reszket). róni rovás. ránczigál igével. rémit. V. V. réz. rekegtet. rejtés. redö. renget. ribancz. reménység. ö. rezes. rezzen. íl). rét. rím. risz^lodik. (2). ruous. rovátkol. rész. régente. rósz. madárhang: ráró. ö. ráapolyoz. részesül. (1). rebes. ritkul. rejt. rétez. rí v. a veresség alapérteményével. rísz. reggeliz. ö. ö. raucus. rétz. ravatal. rifolás. ö. gócza. rovatai. rettenet. repedez. részeges. rif. hangút és ékvesztő: rívás. lat. reménytelen. retteg. riadás. roth. 5. nyílt e-vel. rt'g. reszelés. recs. rezzen. rikkan. hangút recseg. rif. rogygyaszt Leomlás. ró v. ravaszkodik. rekesz. rib. rav. rendes. rébzesít. regény. részvény. rezzent. Mint erőszakos mozgatást jelentő rokon a ránt. rév. ravasz (régi eredeti értelme: róka). V. rászt.

rokon. rugdal. roh. szöglete: sark. hangút. rögzik. romlik. rútít. V. sah = sav: sáholy. rq/. hadar. Alapérteménye: szétváló szálas részek. Alapfogalomban rokona reg. rugódozik. V. rovott rúd. cséros. röfögés. rövidít. sárga. sár. rúg. rebeg. sallangos. rost. rosta. sám = iám: sámfa. a láb hátulsó része. ö. (2). sallang. sajtó. sanyarog. röf. rav. rotyogás. sáholyos. roh. sároz. sas. Önálló ige is: „ropja a tánczot. roppan. ha. sajgat. rudal. sajátít. rotytyan. ö. vágás. rohadás. restell. ró. rozzan. rühölödik. rotyogtat. sápog (a récze). sajtalan. rohan. sajkás. röffen. hasonló hozzá: ugr. ronda^ rondít. Atv. 0. rohad. ö. V. aávolyos. rop. sántikál. sajt. röhögés. sajnálkodik. rozsdásodik. lusta. m. rejteget. sárarany. sarából. ö. sáppaszt.r — 108 — roh. sáp. repül. sántít. ö. csára lépdegelve megy. had. stb. hörög. regvei. alapértelmével: sarol. sarjadzik. sár. csaj. roh. (2). rö'b. sápolódik. (2). röpdös. Fordítva hasonló hozzá a genyea sebet jelentő túr. ugrik. a veresség alapérteményével. rö. röjtöget. csar. hápog. rögtön (hevenyében). rossz. ropaj. V. reo. csőrit sár. sajnál. rögöly. röcskölődik. rosszas. (túrós a háta) és a Útin: tvrpis. sármány. röffent rög. ö. (régente ám. ö. saru. rövidséges. ruo. rokk. rokkant. rögtönöz (hevenyész). rúgás. alapfogalma szerint rokona ró. máskép: rtgy. rus = rút: rusnya (rútnya). szalagos. durung. restelkedik. ö. rósz. tar. sámoly. szálakra szakadozott valami. röjtözik. V. sárgállik. sarj (él). röcs = roncs: röcsköl. sód. rok. háp. disznóhang: röfög. (1) = gör: rögös. rejt. hajó. sujtól. V. V. ró v. rusnyít. Alapérteménye: csomós keményedés. rostély rostélyoz. röpül. és a fordított: ger gerjed. lusí. (1). só/. rozsda. (2). hangút. sál. susogó széles levelű növény. rútul. roham. csára néző. ö. Badar. rüA. aajkázik. sany. rusnyaság. sajka. rom. = sat?: sajmegy. (3).. rongy. rostos. sajátságos. V. roskaszt. rojt. rövidség. rövid. roncsol. (1) = sár: sáros. V. rotytyant roz = ros. rudas. (1). ront. sadargat V. sápit sál. sarló. kedélyszó: sanyar. salap. rohan. ros. rost. sáppad. csaté. ropogtat. sáp. rögzőtt. anyagi vagy erkölcsi értelemben romlott: rosszaság. repdes. csajka. rugalmas. rotyog. rozsdás. sanyarodik. rokonság. rútság. félre. ropog. (í\ hangút. rejtezik. hangút. röhhent Fordítva v. V. rút. saját. sajtói = sújt. rop = rep: röpít. röhögtet. sarang. rühesedik. repít. fn. (1). rohanás. roskatag. sár. elmetszés. csér. salapol. roncs. sávoly. ö. sajog. = suj: sajt. rosszall. rongál. snrju. ö. röhögés. sajátság. rokonit. dur. hangút robog. rést: röstell v.'. sánta. sárlik. sajnos. röcs. rög. ö. rövidül. sújtó. rombol. sáppadt Hasonló a lat tab-escit. bimbófakadás: rügyezik. rusnyálkodik. szalag. (2) = szál: salang v. stb. = rej: rojt. (2). rost v. V. rokonul. (l\ hangút. romb. (6 . rozoga. Az elvágás. rigya. rühelődzik. roppant. közel). rostosodik. tarol. hör. rostál. roskadt ros. talán erős susoságu repülésétől? •ás. (2) = növés! ser: sarj. sáp. sápit. (1) = rogy: roskad. rugdalódzik. rohaszt A romlás alapértelmével." ros. roncsolódik. sarok. metszés. sár. rozzant rozs. sanyargat. rühes. rusnyúl. . rücskös. rudaz. sa = cső: sanda. ö. ö. V. rudazó. (1). rügy. ő. rojtoz. ő. csuhu. röstelkedik. kedélyszó: sajn. ö. V. roty. rö». rokkan. emberi és állati hang: röhög. rósz. rozog. V. sajlódik. sejt. Hasonló a lat. rak. (1) = saj. szaglási hang: sajdít. V. rojtos. rokkanás. rühülödik. rojt. V.

(2). hitvány (hitttvány). sajtalan. sivatag. v. Somos. sorvaszt. sírás. sebész. sikos. seggen. V. sís. sükeres. csigoltyú. (2) = suny: sompolyog. serp. (2) = sí«: simánkodik. hivány. serény (alacer). sivánkodik (rimánkodik). sír. seny. silányság. sebes. sőt. satnya. se. sad. som. 2 . ö. savanyodik. süheder. Scdz. sikereden. sanyar. sely. hervatag. V. sek = esek: sekély. hangút = si: séd. sebes. sav. selejtes. V. sadar. V. sikeres. V. só. csekély. fordítva = mos: somolyog. sós. sép. serte. sió. hiú. ezüst sík. sebesedik. sírkő. burok. Somod. tód. (2). söu. se. hangút vastagh. 2 . sí. ö. fii. ige: sirám. sík v. sokadalom. senyved. sóhajtás. söp. sejtés.. sany. susogva seregesen repülő rovarnem. ser. siet. ö. sejdit. ö. seggeltet. . hervad. soványság. serken. sóz. sejt (celluJa). ö. Vastaghangon : só. supra. segítség. söprü. ses. ö. sejtszövet. sor. kecsély. seprű. sih. sírvers. sírbolt. si. sótalan. se (1). seny. sej. sokall. ö. hangút sorgyáz. segít. csikoltó. növés alapértelmével: serdül. V. soA. kov. ö. siip. h ío. köp. sózás. sem. sok. ser. sima. süker. sipánkodik. V. puszta: sivány (homok). nem. segedelem. sivit. (1). serifikál. Puszta gyöke: sí (rí). ö. sebhed. V. (1). sivölt. sonkái.(vulnus). hangút seper. sorvadás. sürög. üres. sereg. fn. sor. hi. serczeg. kicsi. sanyar. sústya. sereg. selejtesedik. seny. kopács. sokas. sérül. hangút selyp. sím. síi. surran. si v. szláv: szol. somfordál = sunyogva jár. sípos. ö. sebes gyors mozgást utánzó hang: seet. sövény. sivit. sipákol. sétika. sejtelem. «r. (l . gyök. saj. sel. suprikál. takaró. segéd. síp v. selejt. hangút. sirat. sérzik. V. som. serlik. sur. sor. semerre. V. sin: sinlik. savany izü gyümölcs neme. sebesség. sehonnai. sétál. sejtes. (1). V. sík. simul. és su. savó. forgás. sós. serevény. V. sipánkodik. ser.— 109 — sas. sodor. sajdit se. serpeg. soká. soroz. sus: sese. sík. serit. tétova). sanyar. l . sokasodik. ö. serény (szőr). sany. savany. sír v. séta (= tétn. siránkozik. mozgás. (1) = saj: sejt. sop = síp. ö. atrit. sérv. Somogy. V. sikoltoz. sikerül. savanyú. sóhajt. 1. sodorit. selypeg. (1). som. sovarol. sodorgat. siklik sikk. semily. silány. sisergés. sehol. soha. sokasít. fordítva: kecs. sikkad. sohol. sarjad. V. s«g. stb. sikos (ruha). sét. sík = csig: sikoltyú. lobbal. suhanczár. sokaság. satnyúl. (3). soványodik. sivit. (1). egyenes fölszin: sikos. sérelem. sany. sétálgat. sodrás. séf. suh. sépredék. sikoltás. fogyatkozott: sovány. sinlödik. sohajtoz. se. ö. simít. csuszamlós. sisterékel. (3). (2) = si. senyv. megy. sir. szer. sipít. V. segg. szó'. hangút sípol. segges. sín. sikál. ö. V. sétikál. Hasonlók a latin: sál. rend: soros. selypesség. sík = síik: siker. sivalkodik. kedélyszó: sóhaj. sért. sáska. hervadás. 3 = her: sorvad. V. sovarlik. hangút siserg. sennyed. . hangút sikolt. (2). sikam. sopánkodás. silány. elv. söpredék. Szanszkrit szmi. tagadó ksz. suttyó. szövet. tat. sikamlik. suhancz. susog. (l). sodorodit. ö. siralom. selypes. söpör. senyveszt. silyánodik. síp. seb. üres. senyv. ö. susa. ser. sík = esik (2): arany sík. (2). seb. sir. siir. hangút sercz. sikkaszt. serteperte. se. ám. sió. sebbel. sebesít. sorofol. sím. sor. sorvatag. só. mosolyog. seggel. (2). sír v. kovárlik. Törökül: csök. soü. semmi. sík. héj. tekeredés. sík v. serpenö. helynevek. (1). silh: siheder. hiú. kedélyszó: sopánkodik. ö. sil. seseg. senki.

fülű. süv. (1). . süketít. (1) = szór: sörény. szavatos.(4). ö. (2). sup. suhu. Vékonyhangon : sün. sűrű. szim. szurós. szálkás. sz. susa. mintegy kisuhanasa. V. szál. szimat. orron beszivott. sűrít. suh. süketség. szán. sündörög. süpped. szalag. szana. siket. . ö. súrlódás. konyulás. az . föveg. dí: us-di. sör. suny. sík: süket. szó. sörtés. ökörfaj. sietési léghang: szalad. sürgölődik. sus. nyilas: szá. szegdel. sulykol. V. hunnyászkodás alapértelmével: sunyi. su. sömör. cstr. szulákos. V. sújt. izlési beszivás hangja: szamát. ö. súly. suttyó = suhancz. csőm. szánakodik: V. (1). subás. surgyán. t'zz. sütöget. sör. szov. ö. sündör. halad. suny. sugall. V. (2) = rus. sőre. Máskép zöm. sürget. suppant. suttyan. susog. súly v. sur. sza. hangút. süppeszt. sugatag. Német Schatten. susárol. sui. sunyi. a suhintás és sebes mozgás természeti hangja: súg. szabdal. szálka. sulyok. szül. szak. azaglási. szakad. 1. suttom. máskép söv. ö. sut. tty'n. suttogás. és ige: szállít. sugár. tátongó terjedés. hangút süvölt. huny. (4). számlik. szégyen gyalátat. azel. stík v. = z«r (zavar). szakasz. élénb mozgalom. szállong. szak. (2). szó. sőt régiesen sőg ám. aústya. sugalom. szél (1). ö. szúr : aüldisznó. haj-di. suhog. sut = csut. suppan. fű. Vékonyh. suttomban. sújt. csonkaság: suta szarvu ökör. kurta szarvu. sül. nyomás. sü. ö. (szakócza). surran. V. suramlás. száguld. (2). söveg. su>. szét. szór: súlyom. azálkásodik. szo. süvöltöz. sün. sur. hangút. sunyog. szagos. Vékonyhangon: sze. siketít stíl. szu. sffp v. szavaz.: «w. sőt v. V. is-eg = és-eg == és-még. (jösz-te). sürgöny. csira (ökör). süveg. V. sovárog. tövises héjú vízi termény. ö. sza. si gyökökkel azonos. szeg. V. V. sohárog. (l). (2) v. ütés alapértelmével: súlyos. szám. süveges. Bűvölt. búvóhely: suttony. 2). zamat V. súrlódik. guba és zubbony. süvöltyü. hasítás. sivít süv. sö'mölcs. szalu. sütemény. hangút. száj. szelet sza. (2). szakad. sudam. sí. hunnyászkodik. V. V. süvegei. suramlik. sömörög. suba. rusnya. siketség. szál. szék. szaglász. szekercze. ö. sündörködik. suspus = erkölcsi rútság. számol. azaz. szabdal. szálúi. dudorú.— 110 — »ov. seí = est? sötét. aláhajlás. ne-sze. s«r. = hegyeset. (S). metszési nyilas alapértelmével: szab. sajnál. a kölcsönzött sógor. sir. süpped. söröz. a az illető idegenekre különös érzéssel ható levegőnek hangja: •zagol. V. szól. valaminek szaka. sus. guo. sugárzása a házas életnek. süpped. sűrűsödik. a parancsolómód nyomatéka. «öm = csőm. ö. (2). surány. kemencze mögé. a lemerülő testnek hangja: süllyed. V. sündörög. suhint. (1). sor. Változattal: szí: jöve-szi. dörzsölési hang: súrol. dagadt. görbedés: suli. a tűzön égő testnek hangja: sül. azád. szaladgál. szánt. fájdalmas részvéti kedélyszó: szánalom. szak. szúr. sut. aujtogat V. növésre vonatkozó: surján v. ő. stíp. kedélyszó: sóvár. szakgaszt. suttog. vékonyhangon: sze == t«: add-sza. no-sza. sttp: alászállás. (3) = soh. sü. hangút. siketül. rút: susnya. Talán su. sza (2). súly = szül. súrolás. sürge. szánás. számit. V. söppeszt. sza v. su. szamócza. jer-sze. sorté. szánt.Török szö/lemek. ö. ö.ismét' testvére. uszu. ö. (1). ö. szag. = toka. Puszta gyöke sza (2). számos. stíly vfsilUy. sár: főzés. szói. Bzakgat 1. sutty. szál. süketül. süppeszt sör. általán=hang: szav. sürög. ma. szabás. síip. szós. sustorog. sudamlik. sör. sunydorog. ö. kuli = lekonyuló szarvu v. szimatol. (3). (2). aohár. szabó. száll. mozgási repülési hang. lemerülés hangja: söpped. szalaszt. süllyeszt. szóm. hol. szám. forrás által készített ital: sörös. szarosat jelentő std. süv ám. számlik. sarjad. ö. süt.

vagy fogak között vagy orron behúzott lég hangja: szí. szikkaszt. mg. szeg. szerető s a gyök szev = szív (? ía. szerkeszt. (2). színez. honnan a szív. fájdalmas kedélyhang és állapot: szenv. szándékoskodik. szedetlen. V. szardik. szeg. szel. szorult életállapot: szegény. szunydikál. szemtelen. szapuló. (2). (1). szikrás. sarjadzás. zök-ik ?) «zek. V. (1). szeplősit. szén. (2). szederj. (2). szebbül. más ilynemü természeti hang: szivar. mely ékvesztö: szenes. sa tar. V. sziv. szegez. szikár. szár. szellet. V. szélesít. szél. V. szelidség. kinövés: származik. szigorú. szartos. szeretkezik. 'zippant. szegélyez. hegyes. szeppen. sza. sze. szelídít. (2). (1). Hasonló a lat seco. szegdel. eszköz. szárít. szikkad. 1) sor. szükség. arcz). kétszer. szapn. szeplösödik. tompa é-vel. szesz. elv. szemes. szekerez. hang: szeszes. Eredetileg: iszán. szépül. szebb. szenved. szekerczés. ért. színtelen. szeplös. szín. szer. szil: szelíd. V. szenny: szenyv. szenvedély. szöghaj. szegezés. tarkó. bökős valami: szigony. V. szaglási. siccus. szűk. ige: szedés. Szlávul: szar. szén. sziligy. nyílt e-vel. (2). szilid. szégyenei. dolog. szigor. ö. szarvasmarhának melle. szelídül. (3). szög. szégyenkedik. szivatyú. szellő. szépség és zéba szép. persául: zéb ám. szegény. tízszer. szeg. szerzet. szity. szel. szögszinü. éles é-vel: széles. szár. hangút. szim. szaporodik. szwg. szár. szépít. mert máskép rég. éles e-vel. szikra. szeg. A lónál: szügy. sinlik. szapora. szedett. szerszám. szárnyas. sár. ö. Továbbá. (l). szét = szélt ? szem. nyílt e-vel. szarahora. szedres. szemesség. szatyor. akarat eltökélése: szándék. gyökeleme sze talán ám. szégyenít. szippan. (2). héja. szegénység. szánkó. ö. szeres. (1). ő. szed. szab) securt's. szerelmes. szarándokol. ía edény és mértéknem: ezapoly. iszamodik = csúszkál. ö. kedélyhang: szeszeg. (1). szítás. Zártabb hangzóval: szóm. kinövés: szaru. szikrázik. (2y. szűk. szaglási hang: szimat. (2). ijedőnek beszivott hangja: szepeg. •DToraya. (1). V. szem. szúró eszköz neve: szeges. ö. szakócza. szék. Vastaghangon: szak. szán. színes. szeg v. szer. szamát. szalagnemü valami: szatying. szenvedés. sár (2). szánkózik. szárad. éles é-vel. kiaszott: száraz. szekeres. szenesedik. nyílt e-vel: szeles. 3) Különféle átv. szigonyoz. V. csúcsos szorulat: szegei. szelei. gyök: szeder. gyop. szándékol. sűrű sokaság: szapor. rendszer. ö. (szeg. szarv. (n. szennyesedik. szipák. (2). iszánkol. szí. szeny v. szedeget. ö. ékvesztö. szinte* . származás.int: fos. szaporít. ö. a gyöngéden alvók szelíd orrhangja: szender. szederjes. szén. szittyó. szándékos. elörésze. szimatol. szép. izlési. éles e-vel. V. szárny.tarjag. szar. rend: szerked. szik. (2). (szök-ik v. szepegés.). szar. szít. szenderedik. (3). kopasz. szög. (3). (1). sza (2). szig. szarik. V. szennyes. (2). (1). (IX felnövő. • k : egyazer. V. szipákol. szeszszen. szerződik. (l\ hegyes. szik. szig. szende (szemde). szegy. (1). A törökben szever ám. szép. sín. szesz. ö. szemerkél. (1). szél. mely ékvesztö. a mozgó lég hangja: szeles. a^szug.— 111 — szamodik. szoros: szigorog. folytonos járás: szarándok. ö. nyílt e-vel. szil főnév is: szeret. szarvas. szélesedik. (2). (régente ám. szépséges. mód. a baromnak. szögellik. szép. szapul. szerelem. szárazság. szögei. ige: szeges. szegy. izellera. látszata: színei. gyaporodik. sarj. hegyes. szán. csuszop. szaty. szenderít Vastaghangon: szuny. szeg (]). sötét barnás szin: szeghaj. szégyen. szeppent. 1. eredés. szénégető. szivárog. szár. valaminek föle. szám. szegeiét. személy. szelet. szemérem. v. szűk. ö. szemérem. szesztelen. ige. szed. nemzik. szeg v. szenny. szekerke. szeplő. felnyúló szál: növény szára csizma szára. szop. szendereg. szegy v. (2). ö. szeretet. szigorodik. (1). szépe. szí. (3). szegényedik. mennyiség. szegély. nyelvvel. fostos). tompa é-vel. Hasonló a lat. továbbá erőlködő szuszogása: szepelkedik. szcldel. szemők. szemeden. = szeg: szekercze.

szotyó. szüzi. czucza. szirmoz. Egyezik vele a latin: sontu. szálak öszvekötése. czu. midőn a világosságba homály kezd vegyülni. szöm = szem: szömőcsény. szusz. szűkül. = szíj: szirom. szodéskodik. (2). (2). czobor. szö». szunynyad. szökdös. mintegy beszűrt takarmány. szorul. (2). = szőr: szűrös. Hasonló hozzá a szláv: szkok (szökés). szorty. szomjuzik. sznrós. szováta = szövöte. serény. szoros. szól. szomorodik. szomjuság. szomorú. szuny. szüntelen. ö. szisz. reszkettetö kedélyszó. szóm. szobrászat. szí. szuszamusza. átvéve ősz. szomor. v. szugoly. hangút ige: szűrés. szurkos. ige. megfordítva. szurok. sziszszen. szunyák. átvetve. szirkó. magát meghúzó sunyogás. tzíg. L. szúr. szúnyogos. szűk. szövevény. sör. szívesség. sürgölödik. szív. (2). szüntet. szu v. ö. szólít. természeti hang: sziszeg. dolmányszűr. szoty. szürcsöl. szünet. szűr: szüleség. szőr. szorgolódik. cas-t-us. szíves. = szíricsel. szontyolodik. szűrös szürcsöl. szunydikál. szór.— 112 — szír. szug. czob. szulák. sürgős. szorongat. szüzeség. szór. szövőszék. szuszakol czuczakol. A szán. szörnyüködik. borzad. szender. . szomju. szűr. szobros. V. szurdok. czuczáz. V. szörpöt. ö. hangút. szöretlen. = zűr. szokás. = élénk forgásu. szűkölködik. szó v. Vastaghangon: tzov. szőlős. szotytyan. V. szavaz. (1). szűr. természeti hang: szúnyog. együvé fonása: szövés. szobrász. (2). szövetkezik. sűrgelmes. orrhang: szuszog. sorté. szőr. szít. (1). (1). (2). szülő. Hasonló a lat somnus. (4). öszveszorúlt: szűkít. szívtelen. kedélyszók rokona. ő. szőrös. szőlő (=r szűrölő. hangutánzó 1. szűrő. = sutty. A törökben: kiz. szükhely: szorít. szív v. v. szűk. sztfk. szőr. szivei. mindenféle betakarított. czuczál. valamint éh. szürkül az ég hajnalban. szotya. (1). (2). éhes eszik igével egy eredetűek. borz. szörcsöl. szuglya. szörszöny ember = sürgöfürgö. szül. szepegö félő kutya hangja: szűkül. serte v. ö. szén. ö. szörnyed. vagy csak szűrő). zug. szuszmog. szőv. szűzen. szulákos. szó. szív. (1). sor&eo. sörény. Lat. szorgalom. (3). (í\ hangút. szók. ö. sztírke az ég estve. szörösödik. szitka. keverék: szürke. szülemény. szitái. Selypesen : so'p. szömörcsök. szirkotál = szítja a tüzet. szokatlan. (zavar) vegyitek. fn. szúr. Megrázó. sziszereg. szobor. bökős valami: szucza. szurdok. szuny. szunyókál. (1). szűr. szol. szöcskő. szökcső. szökdel. sz»V. szorgalmas. szotyka. mozgású stír: szorgos. estíny. ö. szotyog. (1). tiln. szuszmati. szuszma. sürgelem. szurkoz. öszve. orron vagy más valamely csőn áthúzódó nesznek hangja: szortyog az orr. (2). Talán tisz-ta gyöke. fi). szólogat. szug. szüröget. szűr. sziszegés. szirmos. szoty. mint: bor. (2). a gyöngén alvónak orrszuszogása: szunyáta. szüle. szíveskedik. szoo. ige: szokik. = élénk mozgási sör: szörszem v. szüret. szoktat szóm. szűnik. szörny. születik. (1). szór. szomorít. szurtos. szeg. (2). szúr. szita. szorítkozik. szúr. szód. szűk. szómé. szurkai. szül. szükség V. szövet. szürönködik. szökik. szivási hang: szörcs. szürnyü. lat. az ételt mohón beszivó befaló hangja: szódé. szenv. szurkol. szüret. szitn. = czucz: szuszai. Valószínűleg iszom igével azonos. szül. szotyorodik. V. világra való. szortyog a tisztátalan pipaszár. szűz. szörnyeteg. szúr. sza. szar. szőnyeg. szaval. hangút. szoros. szusz. = szór: szurdék v. (l). szutyongat V. V. szonkolodik. Rokonai: ser. (2). sövény. világos és setét szín vegyülete. szitás.

tejke. Tágas öblü edény. taps. ö. „tárgy közepe" (centrum metae). földteke. hangút. tár. tahát. v. táv. ö. tanakodik. v. tarkó. nem. ese. tál. te. tavai. tol. = ál: talabor. tárnok. deszkaellenzö az ostromlók lövöldözései ellen. tarhudik. talp. te. túróhoz hasonló morzsolt tészta. tekintély. fa. (1). gömbölyű: teke. táplálék. Új v. tanyás. társzekér. tájékoz. (2). tor. tennen. tok. ö. tartósság. tagozás. csupasz gyöke a távolságot jelentő fa. távol. távol. v. V. támasz. táj. torboncza. tejelő). tejetlen. terem. felnyitott száj: tát. tej. magas: taré. tova. tekéi. V. V. fasz v. fop. tehén. találkozik. és sán. táj. Alapérteménye: a körvonalak egymástól való távol iág«. távolság. létfolytatás: fart a) önh. tárogat. térhely. 2) tacskó (b) = csacskó. tana. tagadhatlan. tétova. amire a beszéd mintegy czélra irányúi. (2\ kinőtt. tálal. íar. V. fany. fő. fág. tol. tegez. téved. = fűd: tátos v. ö. föl: targoncza. fán. téveszt. táté. tálas. tárogató. bizonyos távolságra kiterjedő vidék: tájék. tátogat. takarodik. tartós. tehénkedik. azon czéltábla (méta). támolog. tanít. duraf. tatába. (1). táp. távozik. táplálás. tata. teez. tányér. tar. támaszt. tébolyog. fal. (3). (1). tábirtos. t*j: tejel. (1). fák. tekéletes. talán. találós. égteke. tectwn. ö. táv. tágítás. tanú. te. tálos. Tácsba menni. Atv. tege. te. Vékonyh. taknyosodik. csacska. tálgyér v. (2). talál.támolyog. tekintés. tegent v. távol. tenet) tartalék. találmány. tárad. tói (tol). nyírt: tarol. támad. melyet lödöznek. tájbász. tar. fősz: taszít. a szájnyitást jelentő tá csupasz gyöktől: táté. tartatlan. datttn: b) áth. tar. talap. teknö. túl. támogat. nem. nyilas: tárol. táv. tol. ö. (1). tarju. tegnap. tántorít. tegumen. (2). toszkol. ideoda mozgás. taknyoz. távolodik. tét. taráz. táltos = tudós persa dana. tétel. taréjos. tied. tek. bocskorták. tekéz. 3). ta v. tetet. esi. Csupasz gyöke a távolitó ta. tapaszt. tanács. (2\ = aám. tágul. tántorodik. táv. V. tab'cska. toszigál. tagol. tékony. tántorog. második személynévmás: teeget. V. tácsó. MAQT IBÓTÍB. Barol. tuszkol.csámolyog. (2). tapsol. tanul. tapasztal. maradás. tajték. (2). (1). ö. . 2). = fái: tárgy = tálgy (pluteus). lak. Egyezik vele a lat fű. fe". tár: tasoly. toa. távolit. tár. toszít. tahát. távol. = fúr: tarhó. ta. táj. fák (1). tátogat. (2). ért objectum. fáo. cseál. fáo 1) dajkanyelven ám. fát. tehenész. = tol: taliga. l. Szanszkrit dhénu un. tekint. tarhonya. terjedtség. V. V. továbbá. V. fok. tat v. messze. taknyos. teed. (1). fehs=f«/: tehén (tején. ö. 1). csiál. ö. fan. tévelyeg. fás = far v. tó. tagad. Hasonló a lat. toliga. fék. tapint. turósodotí tej. = szám: táméntalan = számtalan. táplál. tajdok. száraz. tarló. iám. tagadás. taszigál. táska. ten. tám. fám. tego. tál. tehet. (servat. V. táraszt. < 15 . tarangy. tajkos. sánta. tova. táplálékony. burkolás = takar. tejes. messzeség: taa. v. tanyázik. födél. tarattyú. tágít. V. ház: kincstár. tapogat. fa. fog. tágulás. tol. tákos. f«mónfeien. tákol. tekintetes. talicska. tagolás. szláv fi. tákoz. tár. tanya. tön. tám. tartóztat. tehenes. ide-oda tántorogva jár. AUB. tátri. tápod. tekintet. ö. ingadozás: tantor. tekézés. tarjag. lat. tév. fái.- 113 — T. tejesedik. fát. tarka. fő. tegett. (3). l. tapad. = távolitó fa: tehát. du. takaró. Azonos a német Tasche. (1). fa. ö. fog. takarmány. tagló. kopasz. tács. támla. fa. tapos. tor. tesz. Atv. beszéd tárgya. tol. takony. tact. tanyázás. fék. tarsoly. = fők. (3). ért. pl. tekéiét.

tilalmaz. ö. (2). ö. toporzó. toll V. elavult ige : tilik. térj. Fordítva v. V. tilos. metéL Hellén ttpuu. tolvajkodik. ö. (4). tojás. (3) = dóm. tenyeres. tencs (= csomó. cst'r. metszés : tompa. tokás. tilalmas. tér. 114 — tek. dáv. Hasonló a nem. tisztátalan. takar. természet. titkol. toporczol. toppan. ö. 1) = tyúk. tímár. terh. ten. terv. dobzódik. tépés. tejfcesség. Rokona a távolító tol. a maga nemében apró valami : tiripirí. tincsödik = hízik. fn.tehén' módosulata. ft'r.tisztes. tetem.. hangút tilinkó v. tetszik. tak. (í\ tipor. televény. terül. v. til. tilt. topa. dudoru : tömb. tekerés. = tér v. tipál. táv : tavas. vágás. ö. titkos. görbén csavarodó mozgás : teker. L te. ten v. töm. tét. terem. tetv. téved. tipródik. termeszt. til. V. tekenős. tilinka. tó. ö. tehén. tépdel. tereget. tol. tölt. tenkre jutni Török és perzsa nyelven tenk = szűk állapot ten v. tisztul. tegez. telepedik = terepedik. V. (1). tin. teste tömötté lesz. tény. a nagy fáradság miatt alig piheg. toj. tokmány. V. tombéroz. terhes. <tr. dagadt: toka. tilalom. ö. ért tikkad. tenyér. (3). fim. sarjadzik. tetves.toboz. dag. tinó. tető. födő : tokos. V. tivornyáz. tatár «eu. (2). teremt. íe». tél. átv. testesedik. testetlen. teper. testes. V. tiló. (\\ hangút terefere. titok. teréfa. tok. ige. teper. tirinákó. fér. tép. ö. (2). tévelyeg. met. dúl töm.— teketória. tojomány. to. serdül. tompít. átv. tor. V. tolvajság. tönkö. főm. toporzékol.tisztesség. táp. tobzódik. haj. V. termés. tes v. telelés. V. m = dtsz :tiszt. odább. Hellén dixct. tervez. tipor. tip. török. tovas. (2). (2) = tér : tereb. ékvesztő. tol. telep. tokmány. Teich. tova. távol tik. csit. tó v. tekerget. terpeszkedik. ttp. tar. tonka. töltözik. tetvészkedik. tön : ténk. timsó. tér. tömhüdt. tip. tét. tipeg.tompora. tepiczkél. (2). ö. tob. torba. terhel. tincs. terécsel. (1\ hangút tömb. telel.tolong. föltünés : tetik. tombol. tömör. tol.doboz. V. testesül. (2). tertyed. ser. emelkedett. twz. tortyog. tolu v. terped. teg.távolabbranyomás :tolakodik. a szanszkrit dhénu ám. toldul. tipász. tá. V. tisztaság. fér: telek. tömeg szőr. ért tépelődik. Alapérteménye : terjedés. teljes. (l\ hangút tincsei. tó. téveszt. tolvaj. hangút toborzó. tép.tolóka. V. födő. tompul. tem v. teng. toldít. c^ribiri tit. lat cfecem. fuldokló tik hangon szól. táv stb. V. tömött tan. aki timsós csávával készíti a bőrt tm v. töm. terpeszt. top. dudoru. tetü. téli. tokiász. topán. terebély. m. tengely. tizedes. (1).tisztel. számnév: tized. a növés alapérteményóvel: terem. tenget. toborzékol. tekeredik. tettetes. térit. devernya. tetvesedik. tiszta.L dt. ö. kender). temető. teretura. tönk. tok. (1\ burok. tó. tóját. tereferél. hangút tikácsol. temetkezik. tólies. ö. terjeszt. tetem. terepély. ö. tel. tapos. táj. tok. tombora. talán . tovább. tépdel fisz. tel (1). tápod. L tép. tivornya. tenyészt. tisztit. tér. terp. tenyészik. tojik. (2). töm : temet. ö. titkolódzik. See. V. tekervény. top. top. temetés. tengődik. terep. ö. telik. terjed. ő. íem.tombácz. tét. tér. tizedel. csitit ti». tok. terty. (törökül: tékáé). hangúk torty. burok : tekenö. tóftot. ö. dávorikoL tíz. test. fn. tilinkóz. dev. tépeget. tenger. telhetetlen. tirink. tornyikoL . L tó> (1). tettet. terhenye. toporzékoL tob. ö. (3). tengés. tirikol (pacsirtaszó). V. tilól. (2). teletszaka. tipeczkel. (2) = dob. tokla. toklasz. tapos. tol. (1} = top. (2). tép. tek. takar. (4). franczia dix stb. toppant. tenk. (1\ látszat. tetéz. hangút topog.tompor. termékeny.

V. tüztént (tüstént. tök. tűt. dud. vonalazási őr : tordacs = ordacs. fér. tőgyes. torony. turczos = torzos. szerez. tűzdel. türtözködik. ige : túrás. fősz. hevenyében). tuszkál. hangút tücsök. fúr. tökös. (S) = metszési. Í2). hangút trüszög. tudakozik. túl. (6). törölget. fa. trüszszent Máskép : príísz. <«h. fa. fősz: tusa. tudomás. felfaTÓdis alapérteményével. tutma. dödölle. torkosság. tuhúl. i annyi volna mint: diísz. frtísz. ö. törvénytelen. töpörtö. torzsa. sunya. Hellén tVQOf. tömör. töke. totyog. tűrhetetlen. tűz. tor. fúr v. «ltt. taszít taty. türtözik. V. A dudorodás. V. död. türet. ö. V. tnsakodik = toszakodik. tukma. tilgy. tűd. csöcs. tű. szakadásra vovaet. tüntet tűr v. (1) = gyíír : türemlik. torz. szár. ö. töredelem. V. trécselés. Atv. törpe. törvényes. zömök. fűd. tüzes. ö. melyet fel lehet fúni. (2). ftitt tüttös. fiícs. tudós. tűnik. ordas. tár. tudás. tust inni. töltés. tutyma = orron beszélő. t9r. kezességül lefoglalt személy. torolatlan. V. tüzel. V. gyüret. tüdő. önálló szóknak. tws. törek. tusakol = tuszkol. türtőztet. tunyaság. ö. elvont gyöke váj. í IV hangút tűni (turtur). trécf. nttkomak. tttz. ö. torkol. törődik. (4X történik. töksi. prüszszen. dús. V. hangút vaczog (a fog). torkos. duvad. tár. V. tűk. Csupasz gyöke a hegyeset jelentő tő v. törlejt. dtíl = fúj. tv. trücs. b) túró. 2) tölt. taszigálodik. csöpürödik. tulajdon. tS v. ö. «w. borjuhajtó szó : trücs be! trücs ki!. duczkó. totytyan. történetes. a) torongy. török. (2) = magasodási fór : turzos. tömöszöl. torzsa. torol. turbik. töpörödik. törzs. csöp. tüzeskedik. tögy. Alapérteménye : dudoruság. magasodás : torlik. ö. borzas. töprenkedik (türpenkedik. tudatlan. tcreturál. töpik. tulajdonság. ISv : tös. vál. gyürödzik. tör. történet. dagadás. ö. tündér. dudorú. mint: fs*. tuhaszt. dug. fősz. (2) = tosz. tördel. tömpe. íör. toromba. för. tőkéden. toszigál. türelem. Í3). túródzik. tel. dör. tűt. duska. töppeszt V. fuiz. ö. Rokon dar. tukmál. tífr. túrba v. telik. fósz. torzs. tilgy (pofa). V. ugyanaz. törleszt. törköly. tüztön. tündöklik. 1) tölgyfa. Min. vas. tunyálkodik. tölt. törvény (szervény). törzsök. tudósít. (3). torkolat. fufy. torének. mintha dú (praeda) gyanánt lefoglaltat jelentene. ö. ö. tel. tögyellik. tücskérez. f«r. V. turkál. töpped. tömött. tosz. ftmy. ö. ( l ) . toszkol. ö. V. tősgyökeres. tutulás. emelkedés. tűrhető. tölgyes. tutul. töm. (Í) = ducz : tasak. hangút trécsel. (2). tudákos. (5). ékvesztö fa. melyek nyilasra. taíjag. fekély : túrós hátú ló. tuskó. tűd. dörzsöl. torzonborz. csinál. ő. régiesen ám. tünemény. vág. torlódás : tubád. turbikol. (1). V. tünet. vaczogtat 15* . ttír. Latin férő. törzs. tuszkol. türődzik. tüdős. disznótor. töredék. darab. torma. tulajdonít. tudalom. föl. tűr. Ltöd. fut v. turdogál. top. toszit. zöm.füité*t. dúskál. túr. törzsökös. túrós. V. ö. tör. töves. ö.— 115 — torok. tar. trüszszen. tunya. V. ö. V. tutyog. V. tulba = bőrönd vagy tömlő. V. surlási hang : töröl. hangút tutu. taszigál. tor. gyüremlik. V. hangút totya. (3). *ő. hegyes eszköz vagy test: tüvis. tér. töri magát). ö. hangút tutog. vastag gömböczféle hurka. (1). suny. törzsül. tökösség. toros. dttv.

Alapérteménye : kopáe. védtelen. verseny. vázol. szováta. ved. varga. vég. melegség: verőfény. vakolat. vásik. város. véd. vas. vöt. vereség. váz. ö. vakarcs. vagy. vakog. vahorász. vezényel. vid. vakaródzik. vágyódik. vesz. ő. mez. vadon. vasas. L vagy. vek. veled. V. ver. áj. nem. van. vázolat. egy. vastagodik. vélemény. ( vakar. var. ( . Hasonló a szláv : vadím. vajki. vajlódik = bajlódik. válik. választ. vét. ö. vámolatlan. véa. ven. varr. várakozik. V. verekedik. (! való. vese. valal. vám. vékonyodik. Lat verberat. vakota. ved. pír. nyílt e-vel. 2). van. veleszta. vet. vadas. vész. vezér. ö.. vágó. ő. varancs. vagy. vörös. vasal. vehet. vegyülék. vakogás. vei = fél. vél. nyílt e-vel: vedlik. végződik. vagy. ö. v. védencz.. vegy. véges. V. varradan. valóság. vés. vatalé. pergyó. vajon v. vétkes. V. vahákolás. vár. V. tév. vajatlan. vámos. vastag. fészkelödik. V. Rokona : vir. fed. vádos. vah. ö. kedélyszó és fn. vál. V. V. vas. vöt. vénség. vékony. vakarás. vádoskodik. vemhes. vaczok. (2). valótlan. ö. vagyontalan. vász. V. vál: velem. vez. var. véres. vedlés. V. f esz. véső. vaj. várakozás. vászon. vált. valaska. vétkei. vereget. vénül. versenyg. ige : verés. vadász. vág. va. ö. vádoló. vadság. val: vagyon. r N fii. vegyít^ vegyül. vem. várda. hangút. vaskos. verőmalacz. vetemedik. vergődik. (2). V. vakisa. vella. vendégel. vakkan. ványoló. vétel. vajmi. vetekedik. rág. válogat. vasas. vakol. vendéglés. vagdalkozik. ő. (f). vaksi. vak. 1. ért. végez. V. vezet . vas. vodér. vájkál. kinek valamié van. vatalé = víztartó edény. accipit). bal. váracs. vastól. vékonyít. vérzik. varrogat. verdes. vad.— 116 — vacz. V. vád. vetemény. C valag. vakkant vak. ver. ( isz. ö. vaj. vadít. veszélyes. varczog. ás. vár. vézna. V. váratlan. (2) = van. vöd. val. pergel. vajaz. vödör. vésü. varacskos. vér. Fordítva v. véletlen. V. veszendő. vénhedik. ven. vaklandos. vegyes. vetés. 21 hangút •varjú. vér. ksz. vétel. vas. veder. várad. l V varas. vágány. vaczkalódik. vélekedik. veszély. ő. vásott. mn. vajas. vagy. varrás. vezérel. vaskó. varangy. L = baj: vajúdik. vörheny. várat. vendéglő. kinek semmié sincs. cod. V. (2). váj. ö. V. vevő. vagdal. Atv. vélte. vágyás. veder. vider. vásznas. va. (1\ sütés. vezény. ványad. vánszorog. vérez. per. ö. vemh. vánszorodik. V. vádol. ige. vál. v k. Wamme. per. vágy. vér. ö. téved. vartyog. ványol. vétek. vétet. vak. ö. vány. ij : vajas. vét. vőr : verés. vadul. váltogat. ö. varacsk. vall. vágyik. veszélyez. ö. végetlen. vendégeskedik. szőr. végheteden.. vájjon. ö. ( . vámol. vakandok. = víz : vedel. vajba. 1\ varas. vendég. vérheny. val. vagdos. vénit. virrog = perel. ve. fészek. versenyez. vádolás. (2). verés. vézna. vásik. Hasonló az ohajtási vaj! vajha!. igék. (2). von. vakargat. vagy. védelem. Alapérteménye ketté választás. veszt Különbözik tőle a ve gyökből származott vész (emit. Hasonló a lat venter. vagyonos. véd. balta. vágyakodik. vaj. szövete. hangút vahákol. vét. pirít ver. vám. védelmez. vetkezik. vetyeng. (1). válasz. perlek.

víg. ö. ö. zal. /any. tér. zavar. (2). Eredetileg = vé-ö. kapu zápja. zák. ö. ö. V. vizelet. sza. zivatar. savanyú. porczog.= vih : vikog. V. ficz. visítás. von. vin. visz. c) = tzap. fanyar. . vül. vili. zárol. Hasonlók a nem. vidám. hab. pirul. vál. vigyorog. vigygyan. pír. vita. zakutál. b) = áp. romlott: záptojás. atyafiság. figyel. völgyelés. zár. víz. habsol. viczkandozik. vizsgál. száguld. V. záporkodni. zagy. ziv.finczároz. zakatol. vöfél. víg. viszony. vőlegény. vitatkozik. vicsorog. vitáz. V. rim •=. a székelyeknél ám. (IX zabol. képmutató. vikogtat tTtl. zor. virradó. (1). tncs. tok. völgy. ö. trirr. vizsol. ficzkandozik. vitet. virics. hangút zajong. vizsla. vidor. ulár woda stb. zajdúl. világos. ö. vizes. pirul. viczkand. záklás. viszonylik. firgencz. ö. viszkettet Előtét nélkül = mozgást jelentő vüt vita. zarándok. szapora eső. zagyva. viszál. (2). z. zihar ám. zalánbol. ékvesztö fa. mohón habatolva eszik. vigasztal. zivatar. záros. vihet. zalánbolás. V. zok. vír. zaklat. V. virít. vorczog. viszket. pír. viszketeg. Ha f-ér. zákla. vidámul. viszálás. V. vonás. Puszta gyöke az elvont vi. szülöttség. zavargás. (3). zab. világit. ö. vigyázat. ö. zenebona. vívás. vitel. nyirk. vidám kedélyhang : vincz. vívás. hangút zeng. vígyázatian. V. riv. vony. tris. (2). viszonyos. ám. Hasonlók a lat av-ena. V. szamát záp. hangút kedélyszó : vigyor. zon. figy. vol = val: volna = válna. V. virrad. vonogó. nyálkát jelentő : hák. vidám kedélyhang : vihog. zarándokság. V. ö. szürke macska. viczk. vit. nedvet jelentő ir. ö. (3). ö. vidámít. vontat. vonakodik. háborkodni. V ö. vitat. (2). zajlik. vihogás. vitatás. lat wallis. fir. zenezuna. Ö. vigy. V. V. vice. Wasser. V. zong. Puszta gyöke : ví. kerék zápja = csapja. táv. V. zürlik. porcz. vigyori. vitatkozik. ö. vizsgálódik. zegernyés. szin: zimforus. zabái. V. nyt'r. z*B = szül: zellettség. vir. zárkózik. zengés. zaklatás. szar. zernya. zivataros. zápfog. vikogás. izlési szám : zamat. kar. kavar. záratlan és zártalan. ö. zam = szaglás!. ö. áporodott. zakat. hangút zegernye. zalánbol. vív : viadal. zol. vigad. (2). zár. riv. twr. virul. v8. nem. (1). vigy. vicsorgás. fireg. hangút zihál ám. viháczol. vizsga. zagyvalék. zivar. viselet. nehezen liheg. ö. (1). vigalom. viselés. zákány. válik. V. vonz. vid. zarándok. (1). habar. a székelyeknél ám. wíh. zttr. vissza. zarándokol. világuk. vinczog. V. hab. vicsorít. zendít. vik. vigyorog. viszálkodik. zápor. zab = záp : zabé = kapufa. visz. táj. völgyei. zivatar. színforgató. vigad. ö. vízt. vevő. vizslat. V. d) = hab. í2). scélhang. visel. világtalan. vor. visszás. vigyáz. iró. villany. vígság. zavarg. szorahora. f IX élénk forgásu mozgás : virgoncz. vigaszt. irigy. hangút visít. zavarodik. villám. zabálás. zendttl. vínczároz. V. ám. ö. ah. ö. hangút vorcz. zagyvái. ige és fn. viczkos. vitz. szag. zajos. 206. V. világ. zen. viszketés. a) = csap. villó. vinczos. vonyár = csípős. virág. vizenyős. ö. választ. mint holt = halt. V. vonszol. (IX hangút. zabos. z«g. zúgás : zivar. virraszt. szláv oto-esz. zakatolás. vitat. vizelés.— 117 — vt v. sivít vitz. vizei. vonatkozik. ö. zerge.fin. zagyválás. vidámság. zabló. zajgat.

V. zsébrék (aphta). zöíy. súrol. zeng. zötyögtet ztt. dfb-ddb. zsibvásár. V. dombék. (2 . zsinárkodik. zsír. zöp. zuhan. zörgés. zsibbaszt V. irics. zömök. zsarol. V. zen. hangút zong. zsarolás. (1). zöm. zordon. zúdul. zstír = tár : dörzsölést hangút zsúrol. zsarnokság. zsombék. gyén. zsizsik. zsíroz. éti = di : zsiók. V. zsummogás. zsei. zsibong. zsebre. zúdít. zsngorog. hangút zsummog. zömök. hangút zsizsi. ütési hangút zsupszalma = zauppolva kivert szabna. zsugorí. zen. zsivaj. ö. zúzás. ö. ige és ín. az ebek zsugorító nyavalyája. Változattal: zsim. zörren. nyomott sokaság. zs. zstn. ö. zúgás. zokog. (töm. zöldit. (2). zokon. zséndül. tompa hang : zúg. zsörtölődik. zsombék. zsibáru. domb. zuhaj. zön. 0. zsiványság. zurbolófa. szök. zsúp. zsémbelödik. ö. Hangút mint: zsizsi. zordonkodik. zsugora. zugoly. zsikora. zsizser. zsarát. tekerést. zöldség. zsíros. morzsol. hangút zsértél. zeng. zsibaj. zűrzavar.— 118 — zok. «eny. zsebmetsző. zupái. esum. zuppan. zsön : zsenge. zséngés. zökken. senyved. zsiger. zsurmol.töpörtő. hangút zöng. Rokona : seb. virics. zsebelő. zuhé. zsibog. V. borzalmi kedélyhang : zord. zsémbel. zokogás. guzsorodik. ő. zsám. zöngés. csavarást jelentő zsar. dömöczkös. V. zsivány. Törőkül: dseb. mogyoró : diók. ö. zűr. zongora. seléb. zsör. ö. szűr. zöm. zötytyen. döm. zöpögés. zuhint zup. zsizsereg. zsír. zstzs. ö. zsug = fordított gúzi : zsugorodik. Máskép : sel. sinlik. honnan zsufa ám. zűr : zűrből. dömbicz. zordul. zökkent. V. szürkül a haja. tömött. döme. V. Máskép : nwf. zuzorka. ö. aránylag kis térimébe szorított. zsarátnag. hangút zörög. zsug. zsörtölődik. ö. zönge. ő. szekérrazás : zötyög. zokkan. zsomboly. dömsödi. zúz. zuhog. zsöm = zöm : zsömök. ö. zsil. zöldellik. gyenge. . szwg. zsém. hangút zupog. . zöld. zsugor. dömsödi. zsar. zsöngés. hangút zsilip. zsémbes. zseb. zsivány. 99T) SS9GT* . V. zöldül. zsom ^ dóm : zsomb. V. szugoly. zök. zömök. zsibárus. vízi dió. öszvezsugorodott szalonna. csukló sírás hangja : zöpög. zsivanykodik. zöcsköl (zőkcsöl). sín. zongoráz. ö. ö. zor. zsigeres. V. zördít. szalmaszinü sárga. . ö. am. szökken. zömök. zsebel. zsámbok v. tájejtéssel és törökül: dsiger. hangút zsiba. zűr. zug. ztiv. ir. zsimb. hangút zokog. szürke. zsönge. zűr v. zsinár. zöl. szögzug. zsámbék. V. zsémb. zsörtöl. V. zsugorgat. zsarnok. zon. és szűrük. . V. zokkant zöm v. zsiradék. dsü. ám. V. zürlik = vénül. zsurm = fordított morzs. hangút «*én. zsér. esőm. zsibbad. eng.

toldományok. vénás domum. ról-am. A képző a szónak célszervezetére vonatkozik. különösen a névmódosítók rendesen a latin yraeposiíidk-nak felelnek meg. mások. vagy közeg. ház-ról. mert más nyelvek nélkülözik. ragnak nevezzük. hanem általán ragozzuk. elválasztva iratnak : ház mellett. hentérédik. hogy az az egész mondatban annak valamely viszonyát határozza meg. azon szócskát pedig. mint olyanok. vagy ezek és hasonlók : iszam. melyek önállóan nőm divatoznak. s közvetlenül vagy közvetöleg a gyökre hat vissza : a rag pedig azon kapocs. ihatnék-ja van. keveset kivéve. Minden gyök. magvát rejti magában. melyhez hasonlót egy ismeretes nyelv sem mutathat fel. pl. ha hasonlék nyomán müértöleg és ízléssel párosítva újabb és újabb alakokat fejt ki. A képzők. tüled-re. hanem bizonyos észjárás és nyelvérzék szerint képződtek és fejlődtek tovább tovább. pl. isíenlozafei-of. a rag csak önálló szókhoz járul. mely akárminő gyökhöz vagy törzshöz járulván. dictértéasék-et mondani.s mint új szónak alkotója a nyelv birodalmát terjeszti: a rag pedig a már készszé fejlett szót bizonyos viszonyok szerint módosítja. Azonban kivételes példák vannak. se annak mondatbeli viszonyát nem határozzák meg. mely szerint viszonyító raggal ellátott szóhoz képzőt vagy viszonyragot függeszteni nem lehet Még az előttünk ismeretesb árjaféle német és szláv nyelvekben is találunk rá példát. kiavult. A képző elvont vagy elavult gyökök. Hcster 7. csak utótétesek. élem. melyektől azt megfosztanunk nem lehet. a háborodik. ehetnék-jé. vagy további képzés alapjául szolgálnak. teremt ettl-zni. . hanem vagy fölösleges czafrangok. éljen-exm. atkám.) szókban a t. kez-em-be. vel-em. mint tulajdonkép névutók. „és királynak Aoraguuék-ja megnyugovék" Bécsi cod. de nyelvünk nagy nyereségére föléleszthetők. wjfrá-zni. Mint föntebb a gyököket tárgyaló czikkben kimutattuk. töpörödik törzsei: hábor. méhe. vagyis a képzett szót bizonyos határig tovább képezni. mint: ház-ba. a f bgd•wj-ek meglepték őt a 2ebtt/-ban. Tehát az élő nyelvbeli gyakorlat megczáfolja azon elméletet. ház-bán. s kivált a képzőknek oly gazdagságával bir. eztéimig a nig. egy vagy több belőle képezhető szónak mintegy csiráját. s a netalán szükséges nyelvújításban alkalmazni. jó hiszem-ben tenni valamit. anyjuk-óra. s némelyek. kez-em hez. mire a magyar nyelv véghetetlen képességgel. és különbözése a ragtól. s érteménycikct csak származékaikból. Azon bötüt vagy szótagot. mely egyik szót a másikkal viszonyítja. nyelvünk rendes szokása szerint. szarva szókban az a. de domo. De különben is minden nyelvnek rannak sajátságai. fej. A képző fogalma.és a király haragja megszünék.— 119 — ÜL szakasz. t'síenhozfá-val idvezelni. a mája. s végül (némi kivétellel) ragozni lehet: a ragozott szó pedig. A nyelvek nem előre felállított elmélet. apjuk-óra. hozzd*d-ra menni. A képzők lehetnek elS-. e. kez-em-tó'l. mely már csak önálló szóhoz vagyis beszédrészhez úgy függeszteuk. vagy legfölebb némi nyomatékul szolgáló kihangzások. guzsorodik. Ugyanazon gyökhöz több képző járulhat. ház felé. s a mondatba alkalmazza.és törzsekhez is. önállólag nem ragozhatok : a ragok közöl pedig a néwiuonyitók nagy része fölveszi a személyragot: nek-em. v. adfá-zni. A nyelv birodalma csak úgy terjed.. midőn nevekül használtatnak. mit Káldi igy fordít: . domum versus. mint szoroe értelemben olyanok. azzal szorosan egybeforr. eszem-iszom-mal tölteni az időt. Ennélfogva oly hangok vagy szótágok. se nem képzők. avagy önálló. mint ugyanannyi igetörzsek. se nem ragok. válatzt (válasz fn. képzőnek •. peues dómom. emennek szókötéai műkőre van. illetőleg szócskát. nálam stb. s a nyelvészet feladata a szokás által behozott s megállapított gyakorlati szabályokat elvonni. Különbözéseik : A képző mindig valamely új fogalmat vagy fogalomárnyalatot olt a gyökbe. vagy ezekben : aztánnig. türem. legyen az elvont. tehát amannak szóalkotási. meIjek elavultak. gondolom-rá. pl. pl. melyek az alapszóba se új eszmét nem oltanak. hogy az igéket. új ragot vagy képzőt nem vészen föl. vagy az araszt. hanem elvont vagy elavult gyökök is. Sőt vannak származékszók is. től-ero. illetőleg atörzsbe. giutor. s csak ivadékaikban élnek. hmtér. a viszonyított szóhoz ragadnak. közié. ragozzák. A szóképzés. vannak nem csak önálló.és utótétesek: a ragok. A birtokragos neveket pedig már nem kivételesen. hasonlék (analógia) nyomán fejthetjük ki. in domo. s belőle új szót alkot. töp&r. in domum.

Bereng. porit. piros. A szóképzés általán kétfélekép történik : Idvátiozás. mely a tőle egyenes ágon származott ivadékokra nézve anya- . ger-men. mind a név. hogy egykori önálló szókból koptak volna el. atázatosság. ál. és igy tovább : alázat. a gyalázatos. htr-sutus. tűr. Végre. A rétegeket hasonlóan vizsgálat alá kell venni. pl. szőr. Belváltozáskor a gyökhöz vagy törzshöz semmi sem járul. például a latin. egy új nemű alakot öltenek ezekben : sár. cser. sarju. Továbbá. melyek. pirít. sarang. között Hasonló nemi rokonságban vannak ezen tűzre. por. oszt. Ismét az s-nek rokon cs-re. egyszerűbb gyöke szintén ál. ont. nyelvtudományunk eddigi fokán alig gyaníthatjuk. chor-dum. fűtésre vonatkozók: pár. Fiatal. a h-r alaphangok között forognak. s közös elvont gyökük : p-r. a nyelv fejlődési képessége. golya-hir.vagy közbetét által történik. cor-nu. ha fölkelek. A hozzátét háromfélekép történhetik. cserj. int. sarj. harap (név) gyöke. cz-r. mint rokon nemek. cziher. Ily rokonnemüség létezik a latin : her-ba. parázs. íz. soros. mint ezt a fentebbi czikkekben már részletesen tárgyaltuk. aláz. föntebb 62. csarit. a tég. s gyakran a külön fajú nyelvekben megegyező. serevény. ser. ha egyszerüek-e vagy öszvetettek. a ragozás. milyenek : se*g. elhagyom a sdg-ot. pír. czirh. Lássuk a dolgot egy két példában. csibehúr. vagy hozzátétel által. mint föntebb is érintettük. csir. vagy apróbb nemű növényeket jelentenek. melyekben a fajképzö hangzók a. alá. mind a sémi. pörgői. a ló-her öszvetett szóban. azokat ily esetben csak elvontan képzelhetjük. főleg a rokonnemü gyökök és törzsek képzésében. s-r. miért a nyelvhasonlitásban főleg ezt kell tekintetbe venni. mind az altaji nyelvekben az igeragozás személynóvmások által történik. „Az előtetős. hanem valamely hangja vagy szótagja átalakul. s úgy állanak rokon társaikhoz.mind az igeviszonyitó ragok jobbára elavult vagy önálló szók módosított alakjai: a képzők pedig (néhány kivételével) vagy bizonyos szókból rövidültek meg. tch stehe nicht auf. szaru. czír. nem csak azért. porzsol. másodszor egy közbevetett képző után. v. vagy oly elemekből állanak. c) utótét által. Mennyiben a képzés néha elő. közbevetett és hátratett mássalhangzókról. hogy mind az ária. pL toenn ich aufttehe. lap. haarig. cs-r. minélfogva tel is bonczolhatók. her. per. sőt ugyanazon képző egy szóban kétszer is eléfordulhat. és az állati kinövésü hir-tus. surjány." A hozzátétes szóképzésnek legdúsabb forrása az utótét. cz-re váltoatával: csar. t-r. ért. pernye. az és. csira. ebben: idv-és-»ég-és. pl. taréj. «. csakhogy egyiknél épebb. est. L. mennyiben ah és s rokonok és váltakozók. sztík-ség-ét-ség. hír. eszi. A származékszók alkatrészei rétegek gyanánt egymásra halmozott s szellemileg öszveforrt szervezetes egészet képeznek. Mind ezek öszvevéve egy sereget képeznek. véghetetlen gazdagságban. i. Az árjatörzsbeli germán nyelv az igekötös igékkel a szókötésben csaknem egészen úgy bánik. mint állati testnek kinövései : ser. egy harmadik rokonnem. csirkáka. mint alakzat könnyebben utánozható s elsajátítható. mint a haraszt. sur-culus. nem kelek föl. a bizgat-é. melynek nemei az elvont: h-r. a) előtét. tar. szar. vagy szláv nem tesznek. csereklye. tarkó. e. ast. E módot követi nyelvünk. mint az alapfogalom képviselője. b) közbetét. serény. sur. sérte. szőrös. Ha a származékszónak minden hozzátétes részeit elvontuk. először közvetlenül a gyök. Egyébiránt a képzők és ragok abban egyeznek. sz-r. húr. por. cserje. de mert ugyanazon gyökhöz több egymás után következő képzőt ragasztani lehet. és egy külön szónemet képeznek. s e tekintetben rokon nemüek : har. pérgyó. erre is figyelni kell. edg. másiknál kopottabb alakban. német: haar. marad alázatot. Ennek módja végről kezdeni a mtitétet. Horn stb. pörcz.— 120 — Szóképzésben mutatkozik kiváltkép a nyelvalkotó ész ereje. A szóképzés nemei. pirul. tyúk-húr. sajátsága s egyéni önállása. mert az ily képzők száma legnagyobb. hogy önhangzóikra nézve a nyelvszokás által megállapított bizonyos hangrendhez alkalmazkodnak. midőn t i. sürje. A származékazók felbonczolása. sor. vagy mint nem & fajhoz. hátramarad az alapszó. Mi a szoros értelemben vett gyököket illeti. mit a germánnak némely más rokonai. mint a magyar. az igekötőt majd az illető ige előtt majd utána alkalmazza. égetésre. Innen átv. A személynévmások is többé kevesebbé hasonlók. mint a nyelv külsejéhez tartozó. pl. így látjuk.

végzetüek. Ide tartoznak azon elavult formák. ár-u. munkást. savó. a fartat. piros kép-ü stb. menyekző. heged-ö. pengő érez. fur-ú. váj-ó. Aúony-á. sirató. dombor-ó. szeplő. csák-o. vagy főnevek. für. sió. —v. darv. amivel ásnak. feny-ö. nyakló. csépi•">. om-u. éekiivS. ol-v. bordó.vagy melléknév előzi meg: tűz szin-ü. gyüszü = tüz-ö. felhő. Az önhangzókról. vés-ö. sür-ü. amit adni. túró. tárgyát: adó. aki ívik. szüretelő. sér-v. moty-ó. mint foglalkozói és foglalkozási közeget: ásó. heged-ti. d) bizonyos cselekvés. csöp-ü. tyúkverő. művest. 4) Néha az a változata. vonogó. kannanty-ú. tagló. v. hossz-ú. reszelő'. bogy-ó. ölv. fúr. pattanty-ú. vagy melléknevek. ajtó. dom-ó.gyönyör-ü. himlő.keser-ü. Elavult. vakaró. gam-ó. brúgaty-ú. mint ap-ó ap-a. ol-u. ül igeképzök fejlődtek ki. való. csecsemő. hever-íLIde tartoznak azon tyú tyil. Véleményünk szerint ezen képző* azonos a harmadik személynévmással. oldalrokonaik b-r. sat-u. Kató Kata. emlő. berrenty-ö. Néha különböztetésül első alakban jelent melléknevet. vagy átváltozott igékből : hajd-ú = hajt-ó. szenvedését vagy állapotát mintegy rámutatólag határozza meg. mely alkalmazásban jelentenek a) bizonyos foglalkozású személyt. pillangó. ilyenek ezen házasságkötéshez tartozók : susogó. ad-u. amivel esznek. S2örny-ü. szántóvető. der-ü. részint mellékneveket képez. kő keménység-ü. tető stb. s így oldhatók fel: ásó. hasonlók: sarkanty-ú. sanyar-ú. monyor-ú. boriz-ü. iíj-u. csikolt-ú. melyen barmokat vágnak le. ő. erny-ö stb. serlő. öt-ü. gyeplő. (homv. úl. legelő. hábor-u. si-v (alkodik). Első változatai : —ú. dombor-ú. kar-ó. melyen a húst kivágják stb. csengcty-ü. idő. b) midőn valamely hasonlati tárgyat jelentő fő. tárofaty-ú. amivel vésnek stb. szar-v. tiló. b) másWe elvont vagy elavult gyökökből : őr. el-ö. ol-ó. hever-ő. amin barmok legelnek. nagy azem-ü. meddő. Hasonló eljárást követünk a képzők hasonlítása és rokonitásában. ad-v. bosz-u. (nem ami ir). fizetni kell. öt-ö. barangol. dombor-ú. szivaty-ú/szivat-ó. b) jelentik magát a foglalkozást: forgatót szántani. pérészlén szókban. pereg. tekenő. arató. mert melléknévi tulajdonságánál fogva mint jelző az illető alany cselekvését. sér-ö. csikolt-ó. kül-ü. kézfogó. mely esetben főnevet alkot. 1) A jelen és jövöidö részesülőjének képzője. forog. kaszáló rét. —íf. keser-S. sarj-u. fal-v. or-v. goly-ó. öl-ö. gyapj-u. ennélfogva. hi-ó. szigor-ú. hiató. erür-u. evőkanál. verheny-ö. amivel reszelnek. amivel varrnak. •AOT MÓTÍ«. résS. esk-ü = eseg-ő. valamint a mutató ás névmásnak rokon társa. erős kar-ií. verő (fény). varrótű. ami vagy amilyen » grökszó. méltó. néha csak kihangzásos toldalék: borj-u. és pedig a) midőn tekintet nélkül más hasonlat! tárgyra használtatik. vágóhíd. dudor-ú. si-ó. erő. öt-v. fe-ő (fő). amin írnak. gral-ú =r tal-ú. Ázó. melyek lágyítás nélkül ó ő alakban melléknevek: fergety-ű. l'ítogatóba menni. és a távolra mutató o-. fürge szók gyökei. fúró. c) eszközt. néző. vagy elvont gyökökhöz járulván jelent azt vagy olyat. om-v. varj-u. szántóföld. gyarló. váj-ú. seprő. melyek alaphangi közjegye : f-r. f Őr. any-ó any-a. brúgó. mint a féreg. far-ó. festő. melyek a lelketlen tárgyakat mintegy személyesítik. vel-ó" (bel-ő). pl. csörgety-ü. v tf-böl néha lesz ». gyöp-ü. milyenek : ondó. melyekből az ti. p-r is. ol-v-ad. homor-ú. zengő czimbalom. mint szóképzŐkröl. savany-ú. sutó. dar-u. fi-u = iv-ó. pl. járulás szókban a f ár. olló. pörgety-ü. pl. töpörty-ü. szér-ü. o. a-nak. dics-ö. —8. szomj-ú. tüdő. Nevekhez. Ezen részesülök. szar-u. Ugyan. véső. fekete haj-ú. tapló. vál-ú. fal-u. másikban főnevet. 2) Elavult vagy szokatlan igegyökökböl részint fő-. ferget-ö. erdő. hasonlóan a dolog természetéből érthetők az ilyenek : íróasztal. tol-ó. kis láb-ú.pattant-ó. csom-ó. cséphadaró. hamu = om-ó. sepr-ö. savany-ó. hamv). leffenty-ü. —ó. Asz-ó. forog. melyet szántának. omló. foglalkodás anyagát. kárlátó. nyomtató. „ezek az ő mondásokat bizonyútották" Tihanyi cod. mint: vál-ó. 16 . vés-ü. zörgety-ü stb. kStélverö. gub-ó. öl-ü. vigószék. ivadÓ. De ezt még tovább vizsgálni lehet^ ha nincs-e egy vagy több oldalágu rokona? És csakugyan mind alaphangban mind alapérteményben rokonai : fér. kérő. fór. hi-v 'alkodik).és mellékneveket: bab-ó. sujt-ó. 3) Elő avagy elavult vagy elvont másnemű gyökökből fő. om-ó. kór-ó. mint: szabó. De erről tüzetesen majd alább az illető képzőknél lesz szó. hi-u. mint: savany-ú keser-ü. asz-ú. nyel-v. fonóba. a) élő és elavult réíwülökbiíl: nyel-ö. melyek közöl némelyek főnevek: álgy-u. hordó.— 121 — gyíkfii tekinthető. fak-ó. fáról. „mikép a lámpás olajnál kil nem világosát". reszelő. gyfljfő. melyet kaszálni szokták stb. bor-u. s minthogy közös alapérteményök a kerekdedség. lepedő. gonosz indulat-ú. sepr-ü. orsó. leányzi. (ötv-ös).

ú. caom-ó.mü-h-es. be-v. tör-rel. hör-p. isz-a. fe-j. körny. csacs-og-ó. or-j. különösen gyakorlatos igékből. lov. mond-a. csoroszl-ó. pur-h-a. o/-ból aj-v (csőr). eny-v. öl-ö. . für-g-8. ficzke. ter-v. öl-ü. bika = bökő. le-1. len-g. ür-g-ö. koty-v-ad = koty-u-ad. dom-v. és: ő. j. v. csir-ég. h: di-v. buj-a. czin-k-e. csicsér-k-e: hasonlóan elemezhetők több állatok ka. göngy-ü azaz göngyölt). locs-k-a. ú. szav. me-v. régiesen: teremt-e. húz-ó vonó. V. E szerint elemezhetni a hangutánzó igék kettöztetett alakjait is: kotyty-an. zör-r-en.— 122 — eny-ü. Képeznek részint fő-. p: ter-v. gy. sür-ög. ir-j. rég. csoroszl-a. ür-g-e. A fentebb elsorolt példák hasonlata után elemezhetők: mi (quid. b) h-ra: pos-v-ad. bugy-k-a. ij. kéj. Az átmenetek fokozatai: ó. szüv. csipke. dob-u-an. gaz-val. csom-b. szőgy. be: be-8. sar-j-u. hív. iv. csacs-k-a. tör-vel. s több más nemüek. l. pos-h-ad. csör-ö. nytiv. bugy-og-ó. mony. kü. ned-ü. szer-v. var-j-u. göm-Ö. csom-v. o-j. av = au. a) élő igékből: csal-ó. nej . mi-ü (cuius qualitatis ?) = mi-v = mi-j = mi-ly. i-ly. horpad. tar-j. ol-v. bor-ny-u. o: o-ó. fecs-k-e. ter-ü. me-tt. dob-b-an. Ide füzhetök s hasonlóan elemezhetők ezek is: ív (arcus) = i-ü. mint hangrokonára pl. bugy-og. alosztályokra különözve: ó. ki-ü. Hasonló fokozaton fejlődtek ki: hölgy. div. ür-ög. fe-ü. szi-1. feny-ö. (el): kü-ő. hör-v. koty-v-an. var-gy-u. mér-v. stb. gonasz-szal. kü-1. részint mellékneveket. od-v. buj-ó. sür-g-e. j. Az ó. pl. csir-ég-8. c)f-re: döl-ő. fur-ó. var-ny-n. £ hasonlatok nyomán helyesen élesztvék föl ezen elavultak: üd-v. j. mü-v-es. seny-v. p-re: gom-ó. öl-v. térj. szarka. Mint középképző: her-v-ad = her-u-ad. ter-b. hor-v. für-g-e. var-j. —9Vt —ny> —^ A j átváltozik gy-re. köny-ü (= gön-ü v. locs-og. czin-ég-e v. ir-gy. tüv. le-ü. _j. s újonnan jól alkotvák: el-v. firka. csacs-og. len-g-e. gaz-zá. i-j. mint a vaataghanguakban. sar-gy-u. díj. pisz-sz-en. mi-8 v. tet-ü. ve-ő. ter-p. ny-re. me: me-ő. bugy-og-a. me-ly. csőr = csöü. koty-u-an. mond-ó. hörpöl. di-j. fe-1. var-ó. dob-v-an. v. v: ol-ó. jav.ü-böl alakult« átváltozik: a) . pos-v-ad = pos-u-ad. d) b-re. mint: irka. ned-v. müv. h. gom-b. —h. Az 6. moz-z-an. csir-k-e. csicsér-ég. fe-v. moz-u-an. ke végzetü nevei: róka. töv. w»«ny. ki. üdvözit-8. hij. göm-v. röpke. döl-fös. fe-1. szotyka. l: fe-j. sar-j. macska. feny-v. red-ö. saj. fécs-ég-ö. be-ü. nő. ronda = rom-dó. szíj. ter-p.ff. szen-v. dom-ó. quod). a közveden Ö-böl: v8. íerny. vej. if. b. sar-ny-u. csicsér-g-ő. göm-b. me-j. íereny. csíny. üdvözit-e. gzi-j. csal-a. —p. gy. tet-v. b. pos-v. rongy. pety-v-ed. ny: ir-j. pos-h. él-v. ny. pisz-v-en. feny-ü. ter-v. dom-i>. ki-1. húz-a von-a. ö másodnemti változatai. zör-v-en. V. len-g-ő. ér-v. btb. t: i-ö. tar-ó. hav. i-ü. csusz-a. pur-v-a. zör-ü-en. i-v. vagy ó-ból: or-ó. hal-v. —a. pisz-ü-en. o-ly. red-v. le: le-ö. ir-gy. ifjú. pulyka. köny-v. gonosz-val. sar-4. boglya = bogoló. fur-a. sav. ir-ny. terpeszkedik. csör-f. sür-g-ö. ol-ú. ü. a képző vagy rag e-je át szokott változni a törzs mássalhangzójára. od-ó. v stb. ezekben: ív. szürke. hor-p. völgy. (ex): ki-ö.tó. szörny. teremt-ö. div. csör-fös. pety-h-ed. szív. czin-ég. f e: fe-ö (fö). p. sor-v-ad = sor-u-ad. o-u. v. kény. czin-ég-ő. és így lehetnek: erfl-böl er-v (energia). a g kiugratván az előtte álló önhangzót gyakran k-ra változik: für-ög. j. kü-v. térj. fécs-ég. kecske. terv. le-v. szül-ő. ki-v. szalonka. —f} _b. kü-íi. rút-ta. sav. b) elavult vagy szokatlan igegyökökböl: sundabanda = sunyó bújó. ir-ny. be-1. v. rút-vá. továbbá: bSv. bor-gy-u. v. csusz-ó.'-re. gom-v. locs-og-ó. moz-v-an. isz-ó (iv-ó). döl-f. od-ú. í-re: bor-j-u. stb. kör-bői kSr-v (peripheria) stb. —e. hív (üres). szül-e. ne-ö. t i.

g) néha csak kihan^zásos toldalékok: szigony. száj táti. lótifuti. nyalófaló. gyermekség?'. oly határozottan rámutató. tanét. góré. oktondi. ugró. öl-b". nyel-v. ter-ü. arra vonatkozó. nyel-ő. álé. czip-e. stb. eny-il. szip-ó. stb. tuván-á. vő. c) melyek bizonyos viszonyokban és alapszók16* . pl. lelki fájdalom. vele-je. mami. dad-a (dadog) . czudar ezudri. tető. lili. csib-e. any. De különösen hasonlók e magyar-latinok: poto. Jen-ő. kocsi. karaj. Csurg-ó. mint: men-V. dom-ó. ebhendi. szip-a. atyai áldás . keser-v. f rontó. vagy gúnyt fejez ki. tityitogyi. azon korban vagy korból levő addig tartó: hajdani. ter-v. volvo. ard-a-i. korai. ahhoz tartozó: testi. néni. tubero. hasonlók: máié. kertb'MÍ. bon. jutalom. síkföldi növények. ajta-id. 1) Mint igékhez járuló a részesülőnek módositványa. abból való: apai. évi fogság. pityó . kútnáli. ahhozvaló: harczi készület. csapdi. hegyi. katonai nevelőintézetek . kópé. evő. Igen érdekes hasonlóságot találunk a persa nyelvben is. fogató. ifjúsági évek. s ám. ja részesülőt képez pl. bölcs. horda-id. szómé. czip-ö. melynek egyik részesülői képzője: á pL kard. szegődi. gyagy. végzetü helyneyekben t képző előtt: Ard-ó. moh. szarv-a. döbr-e-i. eny-v. ajta-im. báty-a. kulhuri. stilla = csép. méh-e. cziczi. meny. e) az ó. csurg-a-i. buksi. játszi. pl. — é. Döbr-ö. horda-i. koh-a. csádé. járó. dom-b. szegődő. bizonyét. markapökö. stb.z fölötti. stb. bácsi. 2) Midőn főnevekből mellékneveket képez. e) ám. kései gyümölcs : elébbi. gyilkos. c) hangutánzó igegyökökböl: dud. arravaló annakvaló. ajtó. taté. boné. királyi kiváltság. csepegő. különösen a gyermeknyelvben: bili. markapökijtevö. kusz-ó. dad. stb.comedo. ó'-nek változatai: koh-ó. comedonis. hányóvetö. melyekről a t igeképzőnél bővebben. \\é. szeleverdi. nyozga = nyuzogó. mostani állapot. szigony-a. szór. szip-a (szipog). Teleki. csali. úgy a finnben: pattati. lótófutó. s ám. mák-a-i. taréj v. bogyozó. ámé. keser-ü. né. kelehajti. száj tátó. kapsi. pofi. potonis. csal. s ez ily ujabbakban: házbai. mint az ó. ajtó mögötti. szélverö. honnan. öl-v. kuty-a. vizsla = vizsoló. kulhee. bucco. rendeltetését. csév-e. sa-ó. Czek 1) Önhangzó nélküli egyetlen mássalhangzóból állók. mufti. onnanvaló: pesti lakos. ámó. viszkaa. guriga = gurogó . nappali. lib-a. vej . hányiveti = hányóvetö. bullio bugyogok. b) melyek a gyök végmássalhangzójából és a képzőhangx6ból olvadták öszve. gom-ó. templomi székek. a) melyek a gyök vagy törzs véghangzójából alakultak. ö. ez pedig ej-re. lakzi. hegyi borok. falusi szokások . havi. laulaa énekel. ap-a. Valamint a magyarban az a. ap. báty. men-i. papi. dud-a (dudog). kerti. moh-a.'kese-ly. nndo. teszi ember (erőben levő. páratlan vagyis közös. ő néha átváltozik é-re. ő pl. a névutók után: föld alatti. karika =a károgó. nagy orrú. élődö. kusz-a. tipitapi. ondó. tudó. ityipityi. hasonlók: szuszimuszi. noso. pip-e. papi. gané. hányiveti. királyi hatalom. szip. csináló. csaló. mint: bodor bodri. A magyarban az i = ó. aló. azt illető. pvgio. városi. jen-e-i. mi-6'. bodza = bodozó. pipi. velő.— 123 — kajla = kajló. Mak-ó. ható. és pedig. csikoltó. kaposó. nő. ganaj. s általán a helyi családnevek: Áradt. mely gyakran gúnyt vagy kicsinylést. szintén páratlan. ol-v. hetlekotla = hetlökotló. me-b'. déli. katonai. d) származási viszonyt. viszkuri. toty. nyalilali. taraj. e (például a-hol és e-hol vagy i-hol szókban). — i. bizonyejt. szárazföldi állatok. patturi. hadi fegyverek. csóré. licsilocsi.pökhendi. kese-ű. zsizsi. ugri. zsenge = zsengő. vola. d) némely szókban a tulajdonságot jelentő d. fe-b'. életrevaló). élödi. vatalé. ottvaló. gom-b. eső. fogaté. ásványi gyógyszerek . jár. tanejt. máj-a. hazudó. ami csepeg. bvüa. éjjeli. A mássalhangzói szóképzőkről. sunyi. csikolté. azon idő alatt. szarv. csapódó. 3) Midőn egyedül kicsinyítést. f) másféle nevekben is a birtokragok előtt: hordó. Brass-ó. honnan: alól. tevő. sebészi szerek. s ám. stb. heti. A latinban stillo csepegek. csadaj. szeleverdö. reggeli. karé. taré. orrok. me-ly. bizonyót. brass-a-i. e a részesülő ó. bon-a (bonog). Budai. szotyó. tetéz = tetőz. gyagy-a (gyagyog). labio. horda-ja. c) az időviszonyt. csiribiri. Hasonlítások. házi bútor. hinta = hintó. karéj v. nyif. kicsinyítést fejez ki. méh. tátó. nej. szülő. bugyogó. tété. sa-v. sunyó. utóbbi. toty-a (totyog). horda-ink. ganej v. uft-á. hazudi. volva. fe-j. laulaja éneklő. szóró (lapát). hoHa-im. odavaló. anyai örökség. capito. tengeri. lakozó. kapzsi. grófi czim. ivó . szotyé. zen. murliaa öl. ö. bökő. Az ó. mi-ly. máj. aj-ra. ajta-i. különösen meghatározza a) az illető alany helyviszonyát. mint: ol-ó. s az ily régiesek: tanót. any-a. játszó. nyif-a (nyifog). Küle-im. raposa. dán-á. rapos. bilo. vagy közelebb a helymutató a. s ám. ő-nek módositványa úgy a finnben is az iá. attól való.. bibonis. t) az alany czélját. zen-e (zeneg). murhaja ölő. ajta-ja. csév.

és. jár-d-og-ál. al-u. melyek eredeti alakjokat a szó közepén elváltoztatják. Egyezik vele a tompább latin: ét és it (em). 3) Bizonyos dologgal. a) melyek őnhangzóból alakultak. lát-og-at. az l másnemű ezekben: kapál. egyházi rendbeli személyek. állapottal belső viszonyban levő. mint: fír-ég. un-d(or). pl. hasonlók: tág. Az ép szókból álló képzőkről. szak-ad. Eredetére nézve öszvetett melléknév a bel és i alkatrészekből. hág-os-ó. 1) Ám. kert-beit. kifejletei. ái-om. un. és. öl. házmögi stb. ős. 2) Valamely szónak csonka részei. Pált t's Pétert is megdicsérték. b) melyek az önhangzót némely viszonyokban kiugratják. illetőleg gyökei. kel-hét. al-v. házali. más-kor. leg-es legjobb leg-es legnagyobb. vagy egyneműek. mely ám. 1) Égisz. mint: öröm-es. és. ős. népes város. kör. Társaságbelitagok. öb-l-it. ház-béli hasonlatára lehetne: házküli (mint van is nélküli = nál-küli). vasár-nap: vagy a hangrendhez. c) a melléknévképző és (ás. és melyek csak más képző vagy rag előtt állhatnak. ség. a tesz (facit). ől-nyi) a nS. Péter és Pál. valamely helynek. ker-es. melyet példahasonlatok nyomán haladva találhatunk ki. ver ég-et. és: keav-es. . Munkabeli nehézség. kodik.— 124 — hoz önhangzó nélkül járulnak. get. öb-öl. hegedül. melynél fogva két alanyt ugyanazon állitmánynyal egyesít pl. cselekvéssel. hat-szőr. Anyagra nézve a mássolhangzós képzők háromfélék. asszony-ka szókban. kézbeli (bot. ma és. ezek zsib-aj. úl. béli: ház-béli. 2) Melyeket önhangzó előz meg és pedig. ok-os. is). öl. tíl. Számadásáéit hiba. vagyis a szó végén állhatnak a nélkül. melyok az alapszóhoz tolóvá annak alapérteményéhez más ujabb érteményt toldanak. Ő nem a mi nydjunkbeli. vagy bele való: városbeli. ős. egy-szer. b) a fokozásban divatozó és. ol-d. nyer-*. no-e*. darab-on-ként. 5) Másmás nemitek. gát. kép: más-kép. hág-cs-ó a cs = s. a ron-gy-ocs-ka főnévben mind a három kicsinyítő. szak-ász. öl. ken-d-ő. Pál és te és én együtt megyünk. minden-kor. mely viszonykötő és sokasító. pl. kertbeli növények} házbeit cselédek. fér-g-es. mint: szer. a foly-d-og-dl. köz. toll-as. pl. ahhoz tartozó. öt-szörös. és. mint: ter-ü. talpas ember. mint a kiil. zör-g igék képzője. roj-t. belsejében levő. Ily értelműek : csontos. mint: kor. ős). Tanácsbeli urak. rep-és. szoros viszonyban. zör-d-ít. ker-t. s a béli. c) melyek az elöttökálló önhangzót minden viszonyban megtartják. csipd-és. nős férfi = nő és férfi együtt. ör-s. föl. tenyeres. vagy belőle való. nap: tegnap. ágybéli ruha. hall-ás. és pedig vagy változatlan önhangzóval. al-p. 3) Egyszerűek. A régieknél rendesen: és. pökd-ös. szök-ös. öl-d (ököl). melynek sok lakosa van. beit. ül-d-ög-rfi igékben mind a három képző gyakorlatos. Mind ezekről részletesebben alább az illető képzők tárgyalásakor lesz szó. t. bangrendileg: ős. mint: ken. falubeli lakosok. dob-ol. tip-és. pl. s egyeznek vele a) a gyakorlatos igeképzö és (ős. Aat: jár-hat. kör-f. s mint olyanok önálló szót nem képeznek. l. írásbeli ügyesség. Szerzetbeli növendékek. Mint kőtszónak azon szókötési jelentősége van. ős. kihagyással: s. szak-őszt. kapd-os. E szerint többségi. ken-d. Világi. mint ezekben: sárgul. idegen országbeli utasok . ne (láb-nyi. örök-kép. ép szók. 3) A gyöknek vagy törzsnek mintegy kisarjadzásai. vagy ezekben: lép-ce-ő. Házasságbeli tfgyek. és. pl. 4) JMképzök. s mint ilyen ismételve sokasító. mi-nap. ter-p. vattás. lép-es-Ö. hogy más képzőnek kelljen járulni hozzájok. ködik. ámbár egyenlőhanguak. apám s anyám. a ke-ves. 2) Bizonyos sokaságból. kifolyásai. kop-asz. sokasági viszonyt is fejez ki. s valószínűen eredetileg g. ezekben: for-d-ít. alkalmazkodók. apám is. s tulajdonkép öszvetett szókat alkot. leg-es-leg. A bel itt főnévi értékű. ter-ep. ős. fegyver). ősz-kor. ámbár másmás hangokból állók. ál-m-os. mint ilyen nagyítva sokasitó. a d oelképző. nyi. fékeiül'. mos. telid-es teli. vagy térnek belében. mög. a lesz gyökelemei. vagy öazvetettek: öröm-est. bőr o's. s több mások. házföli. öl-beit. minden-kép. mint a for-g. nagy szók rokona. Mind ezek tulajdonkép öszvetett szókat képeznek. anyám is. mint: fej-en-ként. pl. mint: ke. melyek a szót teljesen bevégezik. ügygyei. moa-d-ik. tömegből való. ka kicsinyítő az ember-ke. ki-s elvont gyöke. a kapcsolt szó után: is. Kebelbéli kereskedők. s különösen az i-vel együtt helyviszonyt fejez ki. pl. régen nye v. várbeli katonaság . al-ap. fut-os. és belkepzők. Epén úgy tapadt a szóvégére mint no-* szóban.

w-Ía (se-ha). Húsféle ételek. vala-ha. ^távozhattok. szolgaféle. iuxta és quá. mindenkor.. Olyan mint tele v. Csalásféle csíny. oly módon. valamiként. kép. Havai oldozza fel. Ha dolgotokat végeztétek. lemásolt hasonlata. kel-hét. Néha hasonlatra vonatkozik. a Szótár folyamában ha rovat alatt. surgere. mód. s bizonyos rendet. árulkodik. 147.1. minden-ha. „Azonkép. tör-het. ha lm azaz. Egy érteményü a kor szóval: némely-kor. módja alialma. képes. saru. nem: egyenlőként. kor. csizma. (secundum mandátum. vagy így is elemezhető: kép-ü-en. félhez tartozót Egyféle. Ellenben a ként. részhez. sémi-kor. tanács tartja. Jelent bizonyos neműt. másféle. ered-hét. tízenként (per denos). ezen hasonlatok szerint: csep-tí-en. Különösen ám. A hasonlat alapfogalma rejlik benne. mindenféle. kertek. fajút. mint a tájdivatos: erSssen." Pázmán Kai. Különben a ha föltételt jelentő kötszó. mint Ülik. Hasonló fonákságu: fejébe teszi a kalapot. Mennyiben a föltétel teljesítése bizonyos idővel van viszonyban. irat-hat. Üfc-ea igékhez járulván szintén fölveszi az ik-et: al-szik. így a hatatlan. pl. (aeqnalirer. s idöhatárzókat képez ezen öszvetételekben: né-ha. kép-p-en. (stare. Iái-hat. a latin secundum. kétféle. mint én. mint. topán. s ám. ül-het. szálad-hat. fejéve mint hova. verekéd-hetik. pl. Különben mint kötszót részletesen tárgyalva 1. áll-hat. valamit tenni. féle v. (sufficienter) nem: tbgndiiként.. Altalán mind gyök. „Tolvajkép" tolvajhoz hasonlóan. vergödhetik. Jiogy Ügyen. kezelhetetlen. (instar mandati. hat. minthogy a kép nem egyéb. Rokon vele a szanszkrit pat. csep-p-en. ezenként. Ható. láb-veli. b) midőn általán a hasonlóság. más formában. verekedik. nem pedig azt a lábba. 1. szazanként (per centenos). vergődik. Adok pénzt." úgy mint az. hasonlókép (similiter) nem: hasonlóként. Önálló ige a latin valet. Tehát elég egy p-vel írni. régiesen kéd is). sorozatot képeznek. czipö. tanáctként cselekedni. éreztethetik. száll-hat. nyug-hatik. „Úr Isten az megtisztulásnak törvényét havai (sub conditíone) adta ki. kiváltkép (peculiariter) nem: kiváltként. nem: mentségként. így-en. hetetlen is: gondolhatatlan. csep-v-en. De szabatosan véve különböznek egymástól. pertingit értelmében. consilium). stb. ver-het.126 Fonák viszonyú ezen szóban. osztályhoz. amikor lesz. azaz. Némely esetekben kép helyett a nyelvszokás által ként használtatik pl. kerestet-bet. al-hatik. pl. aequali modo). beszédedént) ám. A tilosban nem vadászhatunk. Különös figyelmet érdemel a ként mint osztó rag számokkal viszonyban. fekszik. sédére valet v. tulajdonképen ám. bizonyos birtokoshoz tartozó. fék-hetik . mint ezekben: úgy-an. e kétféle jelentésű ha rokon. polgárféle. valami módon. természetű. midőn azt jelenő. Megtoldva: képen. tanácskép mondani valamit. huzód-hatik. különféle. bakancs. potest. MentségÜp Mondani valamit. hálássan. consilii. de a várból nem távozhatnak. mindenkoron. tulajdonkép. más módon." Tihanyi cod. nyűg-szik. stb. van ereje. valami-kor. ha. fejére. Az első módbatározó. húzódik. Mint igeképző szűkebb jelentésű. ként (= ki-ént. olyanság alapfogalma rejlik benne. potest). tokképpen = sok képü-en. ugyanazon ént. penetrut. Hangrendhez alkalmazkodva vékonyhanga igék után: hét. e helyett: koron. 172. vagy per elüljáróval fejez ki: (singillatim).) parancsén*. Néha ezt teszi: szabad. máiként. ép-en. Magamféle ember. Úrféle. törekedik. vagy lábból hanem lábra valók. mely megfelel e kérdésre: hogyan? mi módon? s értelme: úgy. kép-v-en. röp-p-en. Öszvetett melléknév a f él és e v. téli. (hasonló éhez mint = mi-ent. eleyendb'kép. érezhető. gondolkodik. parancs. és a régieknél szokottabb volt: irgalmasságodént. formája. t elemekből. sokféle. t. miként ? mimódon . hogy valamely egésznek külön-külön részei egymásután következnek. marad-hat. képzelheti}. A foglyok a kertbe sétálni mektíntk. úgy minta parancs. ami gondoltathatik. ölethet stb. Borféle italok. nincs akadályozva. melyekbe a lábat takarják bele. te-mikor. s tulíjdonkép ez is Öszvetett szót képez.mind származékigékhez járulván úgynevezett tehetSigéket képez: vár-hat. bizonyos f ormán. hasonlóan. csapatonként (turmatim). olyan tulajdonságú. mely van szerént szóban is. lábbeli. szép-en. s az is eredetileg alkalmasint: ve. állapotú. Telekifíle ház. eszik e-hetik. stb. apaként úgy mint apa.féíi. latin poi-ie. A kettöztetett képpen vagy csak hangosbitott kiejtés. nyomat-hat. rfp-a-en. honnan különböznek: parancskép. . tanács szerént. mit a latin nyelv tt'm raggal. Kovácsféle tzSlSk. gondolkod-hatik. i. többféle. meg van engedve. árulkod-hatik. gyanánt „Ulendökép" úgy mint illendő. és föl nem cserélhetők a) midőn a kép latin tér képzőnek vagy modo •zónák felel meg: egyenlökép. e. hetS alakban áthatóigék mellett szenvedő értelmű: gondolható. tamquam. „Kölcsönkép" kölcsön gyanánt. röp-íí-en. „Máskép" más módon. Időt jelent. törekéd-hetik. Myet-en. nincs tiltva. melyben az én oly módképzö. v. mert ezek nem lábba. h. melyet a régiek ragoztak is mint főnevet. katmoféle. sxert. mely ki és ént v. ént-ből alakult: ki-ént. ózonként. mint valaminek alakja.

(birtokrag nélkül) mind öszvetételben általán asszonyembert (femina). s mint ilyen számnévhatározót képez. w-acs-ka. kwp-ka. ur-ocs. Midőn mai nap ró-. Bókon vele a latin cu is: homunculus. ezerszer-te. mázsá-nyi. —nyi. p. p. tíz izben. devojka." U. btcs-ak. ellenben a né előtt meghosszabbúl p. mint a magyarbam. Azon szer főnév. esik. „Hatvan láb földnye. királynak felesége. több-szőr. szakácsságot üzö nöszemély. plebecula. kert-szer. pedig. régiesen esek. képzőt: kétszer-és. sokaságot: katonaság. divka. . polgárság. cse alakokban: ana-dsik anyácska. 24. mint hordó. órá-nyi. ne. öcs: köv-ecs. bor-ocs-ka. grófnak. latin cu. ötazör-ös. völgység. tób-széril. kicsiségre vonatkozik. bárónak. sok-ízbeii. — ese. legyen az hajadon. —ke. ház-szer. Néha megfordítva: ok: kúp ok.1. sor. étien egyersmind: talanúl stb. mint kor = koron és kép = képen. anyá-nyi leány. papnő jszabóné. jobbacska. Szilágyság. Ezen képzőt némelyek szláv eredetűnek tartják. oly nagy mint egy öl. v. Kicsinyítőket képez fő. Közösebb nyelvszokás szerint öszvetételben a né jelent feleséget (uxor) = neje. nevel. nap. vagy elvont gyökökből álló képzőkről. őlnyi = öl-nagy. és gyakran vasárnap is határozókat képez. vidéket jelentő szókat: hegység. . mind önájlólag. valahányszor. mely esetben a hangrendhez alkalmazkodva három alakú. Régiesen nye v. úrnő. Vájjon van-e a szláv ka. tótság. számtalan-szer. latin vicis-nek. annyi mennyi ízben. sok-szőr. tízszer-re. 21. legény-ke. bárónő. a régiek a nélkül éltek vele: „Eltávozék tolok egy kő hagyeitásnye" (rá). épen úgy mint nőm. görgő-cse. valamint az önálló ecs. több ízben. halvány-ka. tíz-szer. re-vel ragozzuk. német chen-nek saját nyelvbeli mégfelelő gyöke. minthogy változataival együtt a szláv nyelvekben is köz divatú. „Kétazász könyökletnye. szabónő. der-cze. ős. telén. mely alakhoz ismét különösen ke ka szokott járulni. e helyett: napon. fejecske. hat-tzér. töltés-szer. tét-sokaságot. ámbár hajdan csak egyes eredeti alakjában divatozott: három-szer. egy évi nagyságú. talon.— 126 — né. szór. —cza. erdőség. d) az és. gyógy-szér. sok-széi-ü. varganS. atlan. Ján. mely többféle jelentései között megfelel a magyar íz. egy-szer. tfljt. Ezekben: minap. „Ennye ideiglen. rendet jelentőnek rokona a latin sertés. fiatalabbik testvér. úrné. —se*g. öcs. a nő. mennyiséget nagyságot. és az ocs-ó nyúl ám. papság. muliercula. nyitravölgyiesen: lánycsika. egészen felnőtt. egy ízben." U. kisebbik. Fölveszi a) a rá re ragot: hatszor-ra. továbbá esők. Orófné. o. ős. leányka. egy öl hosszú. lovacska. szőr. oics-ka. csut-ka. annyi-szőr. szakács felesége. óráig tartó. tájejtéssel nyő (ereseit. oly nagy. Kováctné. kicsi. báróné. nemesség. kalmáraé. ttir-öcs-ke. tegnap. mennyi-szer. vagy neje. évnyi. hlavüska. százszor-i. divicza. továbbá cze. Szakáetné. cod Luk. aszp-ak. Erteményéből világos. birtokragozva. Kovács nevű vagy kovácságot űző embernek felesége. fej. Kati-cza. Gfyuri-cza. hatszor-ta. bárói vérből származott. magyarság. a magyar . fogalomban szintén csekélységre. számtalan-ízben. hordónyi has. A szláv nyelvben ugyanazon észjárással. rend-szer. gyermek-ese. vagy férjezett. hogy nyelvünkben alaphangra és fogalomra nézve a ke kicsinyítövel egyeznek a kev-es. de Vargáné. szer. gyökei. ctut-ak. a rád = szer. ki-csi. b) személyzeti öszveget. szinészné. a maga nemében kicsi. grófi. udsuz-cse ólcsócska. valahány-ízben. ki-s. fordítva: ecs. és a szásznémet: chen: Mánnchen. pórné. királyné. —cze. Eléfordúl a török nyelvben is főneveknél dstk. itt nem kutatjuk: de azt nem tagadhatni. síkság. tó-csa. nőd is. mezőség. mázsa nehézségű. hlava. pornó". —csa. egy-szérü. devojtsícza ám. nyúlik.egyszeriben' (tüstént) szlávul: porád. Lágyítva cse csa: kenő-cse. —ka. nő. grófnő. szegény-ke. színésznő. díva leány. A finnben is: kka. Weibchen. Ez utolsókat részletesen tárgyalva L a Szótár folyamában 218—221. Jakab zsidó felesége. illetőleg mértéket jelentő mellékneveket képez: egy öl-nyt. a hasonlító fokban is: bihtar-ak. háromszor-os. Mint későbbi divatú öszvetételben a nő előtt álló szónak vég önhangzőja meg nem nyúlik. s mint öszvetett főnév alkatrésze ma is egy akku: pajta-szer. c) a ía te határzói képzőt: kétszer-te. szém-écs-ke. s mellékneneknél dse. cza: gyer-kö-cze. major fit) és növel. ötször-i. királynő pedig mint királyi jogokkal bíró hölgy. b) az t képzőt: egyszer-i.és melléknevekből: leány-ka. A szeV-nek. anyjához hasonló nagyságú. Nyírség. együtt kettős kicsinyítőt képezvén: köv-ecs-ke. mint sort. Érteménye: annyi ízben. g&o-ecs. —ság. s a csekély ám. szer. hogy a nagyságra vonatkozó nő. fiatal nyúl. péld.Szakácsnő. Jakab zsidóné. fi-acs-ka. Ormánság. 1) Főnevekből képez tértSszveget. kalmárnö stb. és jeden ráz (rád) = egyszer. a persában ok: mwg-hak madárka. így különböznek: papné. A csonkított szókból." Münch. kainen stb. amennyit a tőszó jelent. o. igékkel s a nagy melléknévvel rokon. diákság. számtalan-szőr.

állapotát: szépség. repd-éz. t. ög. büb-iscA gyerek-es. bor-os korsó = bor és korsó. fényesség. uraság. öszvekötése. gug-s-ol. te is. kér-ég-et ám. dörök. ember. rűtságos. homályosság. 5) A latin os-(us) = és (és. vet-ég-et ám. mentség. szed-eg-et ám. vergődöm. talp-as. fut-osg-ál. A meg tájtéssel: met s közösebb szokássaiméi. 2) Belső viszonyt kötő: ür-eg ám. mint föntebb is eléadtuk. futosok. lehetőség. vellicat. hum-id-us nedv-es. Ebből kiindulva úgy vélekedünk. lov-ag ám. tap-osg-ál. szökd-ös. rangot: katonaságra ixánni magát. leb-s-el. bűz. 1) Kapcsoló: Péter és Pál. foly-o». takony.herrKh-eo. clamat kiált. is-mét = es-meg. 5) Nagyítva sokasitó ezekben és ilyenekben: tenyer-es. csipd-ég-el. Mennyiben a magyar ég. honnan szépséges több mint szép. Alapértelme és. 2) a latin gyakorlatos képző g = magyar tg. tanulság. v. séta sérte. 2) Fokozásban nagyító. boldogságot. tal-t-at szökdös . 4) A latin gyakorlatos s = magyar grak. én is. veho igékből származott penso. alapfogalomban többnek öszveadása. köpd-öz. úgy a fordított német: ge a) gyűjtő. Elemzése. vagyis kettőt egyesítve sokasító: család-os ember = család és ember szoros együttes viszonyban. ás. 2) Minden melléknévhez járulhat. verdesek. cur-s-o. csont-os. daud-ic-at eánt-ik-ál. Továbbá. tér. is-meg. —esg: sen = es-c-o. kérd-ez. Továbbá ezen ég ám. ririts mirigy. knirr-8ch-en. fodit ás. lét-jobb. épen olyanok. levertség. mooet noidit. és. mind egybefoglalva általán kapcsolatot. rap-t-at ragadoz. mulatság. s a keményebb c (= k) rá változva: claudus ^nta. Ezek szerint az «s. vagy gyakran járat . kicsiség. fum-os-us fílst-ös. péld. tájejtéssel: ét: lég-jobb. b) ismétlő.putor bűd. meg. mint a magyar. állapotot. tip-és. kér és kér. vásottság. szed és szed. Judit I. Hasonló képzési rokonságban vannak a latin: •pörgő. gyönyörűséges a maga nemében több mint rút. f od-ic-at ás-k-ál. és a palóczoknál: es-eg = es-meg. tap-os. Őrség. og). Lássuk már ezek jelentéseit nyelvünkben. és. mint tartalmazó együtt véve. ker-esg-él. Eredeti alakban ség. atyafiság. kiáltoz. gyönyörű.: cal-id-us teT-«. lat. folyat és foly-trat = gyakran. sus- . mér és mér. veszteség. verd-és. cal-es-c-o. ür-es hely. Gyakorlatos igeképző: tip-ég. öszvekötést. küldöttség. személyzeti tulajdonságot. illetőleg gyakorlatot. verd-ég-el. mordét. forgatok. sietség. 4) Viszonykötő. Végre hasonló hozzá a lég nagyítóban rejlő ég. királyság. met. öe-flister. vér-es kard = verés kard. és-eg. vidéket: Jászsági Kunság. és megtörő minden magaság városokat" Bécsi cod. morsicat. u: ter-o török. és az id képző. ég (ég. és. a magyar: járat és jár-t-at •=. muc-os-us mocsk-os. met v. id-i nachlass-ig hany-ag. tap-og. sert-és. bőségét. sokasitó: Ge-ioatser. s ebből származó többséget. fumus füst. sokaságot. ter-g-o dör-g-öl. nerczegség. sokasitó: leg-es legjobb. hasonlóan. azaz ismétlés által sokasitó: röp-ös. kapd-oz. set-os-us. ver-s-o. ős) magyar melléknév képző: mucus mocsok. rútság. hogy öszvetett szó az és (. p. mark-os. gyakorlatos: (?e-brumme. és: wind-isch oel-ei. váll-«. p. thőricht balgat-ag. 3) Járul jelenidöbeli igetökhöz: kivánság. takny-os. c) átv. narr-isch bolond-os. „Melotosnak kedig minden kazdagség# városit kivivá. érettség. vagy bizonyos személyek. és. p. is. ős. Ide tartoznak a melléknévül használt részesülők: forróság. öe-dflrm. A Bakony és Balaton vidékén eg-láttam = meg-láttam. Hasonló rokonságban állanak a) a latin: ét és a gyakorlatom igeképzö it. met-mondtam = meg-mondtam. vergo m. is-meg (ismét). fogság. is. nagyság. boldog. egész mivoltát. illetőleg sokasító. és a német isch = magyar és. = és-és-és. frig-es-c-o.— 127 — bizottság. nagyságos. put-id-us büd-ös. fényes. 3) Gyakorlatos. tartósan folyat. vir-os-us mirigy-és. magyar szopogatok. meg. ty-verték = meg-verték. illetőleg nép által lakott tartományt. múlandóság. ég. nagy. morm-og-ás. Hasonlók a pwk. mot-it-at mozgat. rapit ragad. Én mtg te = én és te.is) és ég elemekből. vet és vet. fényességet. ég — meg. tap-os. stb. ős. ás. telid-es teli. sálit Jzökik. hasonló hozzá a német képző ig. valamint a magyar: ég. quasso = quat-s-o. asszonyság. tep-es-c-o. v. tip-es. nyíltság. ért. minthogy a régiek vastaghangu szók után is így használták. pram-o»-n8 göröngy-ös. vagy: és-még. vexo stb. És így: vellít. Rokona ez (óz. eredetileg es-eg. járandóság. meg-es-eg — roegu-mg. 3) A Útin —et-c = magyar —es-eg. mér-ég-et ám. hab-s-ol. lov-os ember. ág ezt is jelenti: és. grumus göröngy. egymáshoz tapadva. ét jelentenek mind egyenkint. folytonosan. nyereség. őz) csipd-éz. nemességet szerezni. s jelenti az illető tulajdonságát. verd-és. calor hév. humor nedv. büz-ös. mesterség. cíipd-es. az igeképzö sch = magyar és: for-sch-en. érmét. clam-it-at. kovácsság.

Ilyenek. hűled-ez. füstöl-ög. bö-g. kocz-og. kapk-od. költ-öz-ik. ford-úl (for-od-úl. kívánság —roeg-kiván-ás. —k. Eapd-oz. toty-og. —óz. bek-eg. hadár-ász. rem-ég. ren-d-ül. roty-og. legel-ósz. —g. zör-d-ül. ágy-az. máv-og. top-og. rétt-ég. —z. 2) Az igékből alkotott ség ság képzöjú neveket úgy is lehet feloldani ha a meg v.— 128 — og-ás. valamint az a) és b) pnnt alattiak is r. hab-z-ik. döb-ög. péty-ég. Mindezekből kitetszik. hörp-ög. gyakorlat. —ős. pip-ég. gör-d-Ül. ömled-éz. pér-zs-él. ly. (kétágú). hangrenddel. Mint középképző: fog-d-os = fog-od-os. nyös-ög. törd-ös. vics-og. vorcz-og. csipk-éd. én. moz-og-úl). minta a ség ság módositványa. mezősig. sokaság. óoidogság = boldog állapot egész mivoltában. ság. teVsé*g. szök-ös. háp-og. (—és. n. roskad-oz.férk-éz-ik. level-ez. lép-d-és = lép-éd-és. elterjedt erdők. fogd-os. dud-og. berr-ég. gagy-og. für-ög. fÖ-z. az és pedig hatratétetik p. pill-og. szender-ég. minden. forty-og. köp-ös. hogy maga a tok melléknév sem egyéb. nyek-ég. zen-eg. zen-d-ül. fanyal-og. képzőt nem szokták felvenni: bé-g. —ez. csor-og. mint középképző: von-sz-ol. locs-og. nyif-og. vacz-og. mint köaépképzö: toll-ász-kodik. boly-og. S. bizs-ég. könyör-őg. csiper-ész. lef-ég. hor-zs-ol. don-g. bú-g. pih-ég. porcz-og. mi-og. I. lökd-ös. Von-z. vih-og. sok hegy. síkok folytonos sokasága. höb-ög. itmétlés alapfogalma rejlik. koty-og. papok. mi a királyi hatalomhoz. csaca-og. csemcs-ég. zör-ög. cser-z. csavar-og. dön-ög. rez-ég. csatt-an. Ezek általán hangugratók. tetv-ész-kedík. szusz-og. rez-g stb. 8r-z. roz-og. érk-éz-ik. —óz. laf-og. bill-ég. pisz-ég. bugy-og. émely-ég. poty-og. röpk-öd. kap-d-os = kap-od ős. csapk-od. verd-és. csámcs-og. tip-és. Valószínűnek látszik. röf-ög. . korty-og. csen-d-ül. szorty-og. mindegyik saját hangrendü önhangzókkal. c) r. —ez. —zs. —sz. lib-ég. zör-ög. Rotor-ász. czamm-og. —Sz). kapd-os. (háromágú). ttem magyarul asmeg. czincz-og. puff-og. hümm-ög. A g legszaporább gyakorlati képző nyelvünkben. zok-og. mor-g. lih-ég. melyek közöl némelyek fölveszik az an én képzőt is. csén-ég-és: b) A latin ét magyarul e». sür-ög. dunny-og. moz-g. ingad-oz. csör-ög. nyif-ég. duzz-og. nyáv-og. katonaság. mely ily nemű igéket képez a) csaknem valamennyi természeti hangból. kon-g. röh-ög. rétek. —sz. —ed. magyarul tájdivatosan megesmeg. bélyeg-éz. föcs-ög. döcz-ög. boly-g. után jobbára azok. har-s-og. 1) főneveknek sokasági jelentést kölcsönöz: hegység = hegy és meg (= hegy és még) hegy-eseg =r hegy folytában véve. zaj-ojr. nyö-g. bitl-en. egér-ész. ismeg. gág-og. dob-og. err-ég. —zs. kop-og. tépd-és = tép-éd-és. horty-og. pessz-ég. —óz. azoty-og. —ez. idenlidem = item ét item. csipd-és. —t. csöp-ög. monn-og. suttog. hák-og. loty-og. (moz-od-ul. dör-zs-öl. lobb-an. üld-öz. sünydör-ög. vált-oz-ik. mi a művész köréhez tartozik. királyság. büzöl-ög. henter-ég. rop-og. síkság. —s. öe-polt«r. és rokonaikban a totósig. teker-ég. csöm-ösz-öl. dünny-ög. csöpör-ög. czaf-og. leb-zs-él. tap-os. Alkalmazzuk már ezeket a seg. term-ész-et. dör-ög. petty-en. hars-og. vinny-og. nyavaly-og. sanyar-og. tévely-ég. kódor-og. foly-os. = lök-öd-ös. selyp-ég. vak-og. katonák öszvesen vagy bizonyos seregben. (—az. dob-og-ás. mozE-an. durr-og. Hasonlóan a melléknevekből: szép-ség = szép jegyek öszvege. lob-og. lök-d-ös. mezők. nyik-og. Hasonlóan: erdőség. lebb-en. z. nyereség = meg-. mint középképző. öe-klingel. b) mozgalmat jelentő gyökökből: bicz-ég. —Sz. recs-ég. csosz-og. barcz-og. vagy tájejtéssel eg-nyer-és. zök-ög. képzőjü szókra. mint középképzö: hem-s-eg. dider-ég. mint: csatt-og. csipd-éz. H. for-og. —ász. csett-ég. ly. nyik-og. mok-og. wietesmet. czup-og. for-og-úl). —d. sáp-og. nyám-og. különösen. —ez. hunyor-og. csén-ég.) tap-od. —ész. o. in-og. huh-og. (—ód. moz-og. minden. leb-ég. &. pity-ég. köh-ög. zú-g. szédel-ég. mor-zs-ol. melyek. mint: dör-g. zöty-ög. lökd-öz. ág-z-ik. pör-s-en. l. hord-oz. hőr-ög. pinty-ég. —d. stb. folt-oz. on-sz-ol. herr-eg. hábor-og. nyel-d-és = nyel-éd-és. bódor-og. szakad-oz. támoly-og. é. döcz-ög. A gyakorlatos igeképzőkről. —öd. paptág.feledség = meg-feled-és. müvészség. ég előre. Ezek a fentebb elemzett és kötszónak módosulatai. pen-ég. szisz-eg. hinny-og. továbbá. sus-og. hogy az és ég-. mint: biczcz-en. moz-d-úl. tántor-og. vill-og. patt-og. köt-öz. egesseg. kóbor-og. képzöjü törzsekből: ácsor-og. ölt-öz-ik. —z. —öt) rep-és. melyek az an. gőzöl-ög. kár-og. zörr-en. sip-og. iz-ég. töm-ösz-öl. az an én igeképzöt is fölveszik. sú-g.

B körül irva ilyképen értelmezhető: a) a főnevek után „a főnév által jelentett állapotot. éget. bar-ang-ol. szán-og-at szán-ak-oz-ik. 8: for-og fér-ég. dolgot folytonosan ^akorolja": ármánykodik = az ármányt folytonosan űzve működik. kárai. s mint olyan önhatókat képezvén. és viszont. 3) melléknevekből. get. kalmár lényével szorosan öszvefüggö dolgokat gyakorol. c) néha n közbetéttel: boly-ong. mar-og-at mar-ak-osz-ik. gyakorolja önmagában. váj-k-ál váj-og-ál. köt-ög-et köt-ek-édik. A) — akodik. tör-ekédik. bőmből. —eke'zik. mozgalmat fejez ki. her-k-él her-eg-é). A fentebbi elemzésből könnyű belátni az odt'k és kodik alakok közti különbséget. nyalogat nyalakodik. hangicsál. mint fönebb tárgyaltuk. ir-k-ál ir-og-ál. gondolkodik egészen más és t"bb. tántor-og. vés-k-él vés-eg-él. gyül-ekézik. huz-og-at buz-ak-od-ik. keres-g-et keres-k-éd-ik. péld. Mindezekben a k nem egyéb. tágul. gur-ig-ál. várog-at vár-ak-oz-ik. i. a második azon fölül azok gyakorlatára is vonatkozik. ma"yat marakodik. 17 . gát. s mintegy önhatólag szenvedő. jár-k-ál = jár-og-ál. —l. nevezetesen a) midőn igékhez járul. Scgédhangzója a mássalhangzóval végződő törzsek után hangrendileg: o. ioníl. Ez önálló gyakorlatos igéket nem képez. t i. sercz-ég. mely a lesz igének '•sonkája. emel-kedik. soványabb lesz. nyujUg-at. kir-ilylcodik. melyeket oly szabatosan. eszelö's-ködik. öriz-g-et öriz-k-éd-ik. mint középképzö a g-nek módosulata. német: denkt. ver-ég-et. kemény k-ra. 2) főnevekből: király-kodik. márt-og-at. tevékeny működést. Jegyzet. a dolog természeténél fogva nincsen párhuzamos átható társa. é. ö. ö. för-ög. melynek t. horkol. és kemény mássalhangzója t lágy d-re. oviltra. kelepéi. üget v. jobbára visszaható értelmű. siápol. várakodik. takar-g-at. Atalán folytonos. Ezen igealakok nyelvűnknek különös sajátságai. őr-ködik . taricsál. Hasonló viszonyuak: ("lógat tolakodik. l **:rit} keseredik. Kényeskédik = tetteiben kényes érzelmüséget gyakorol. ver-ég-et ver-ek-ósz-ik. az első egyszerű belcselekvésre vagy szenvedésre.— 129 — d) mint középképzö az átható igéhhez szokott járulni: lát-og-at. lopogat lopakodik. —ködtk. tá~ ]». csöpör-ög. lojtárkodik = királyi hatalmat. Különös tárgyalásra méltók. a-ra. kényesedik és kenyeskedik. —okoaik." p. ogat v. kalatyol. göngyöl-g-et stb. ugyanannyit mondva egy szóval aligha képes más nyelv visszaadni. meresztgct merészkedik. A hangrend szerint segédhangzója o. —köztk. kodácsol. a melléknevek után körül irva ezt jelenti: „az illető melléknév által kifejezett tulajdonságot. s lágy mássalhangzója g. —koeUc. —kédt'k. Az odik alaknak párhuzamos átható társa ít: takarít. csap-ong. mormol. szláv: müzli. hald-ok-ol hald-og-ol. —akoszik. caer-k-él cser-ég-él. szor-ong. Miről L alább a —t. kiabál. örökít. kukorikol. vagyis az o. zsib-ong.képzőnek párhuzamos társa p. mint a latin: cogitat. hordoz-g-at hordoz-k-od-ik. az é. fuld-ok-ol fuld-og-ol. ver-ekédik. b) Midőn fő. minemüséget űzi. Kivételcsen a. 1) Igéket képeznek igékből: huz-akodik. v. von-akodik. Ez különbözik azon l képzőtől. csatt-og. csörömpöl.és melléknevekhez járul. z. csiripel. nyeld-ék-él nyeld-ég-él. ver-ég-et ver-ek-cd-ik. mint a gyakorlatos g képzőnek változata. derű. koákol. szed-ég-et. szürönget szürenkedik. mos-og-at mos-ak-od-ik. tanári hivatalt. rikácsol. a kodík alaké pedig. kuruttyol. emberkédik. —k. dörömböl. tur-k-ál = tur-og-ál. MAOT UATÁB. tór-ög. teker-ég. stb. eresztget ereszkedik. Párhuzamos társa az átható. de szintén folytonos gyakorlatot. orokodik. illetőleg belcselekvést fejez ki. tát-og-at. szüköl-ködik. szervrokona: ás-k-ál = ás-og-ál. árul-g-at árul-k-od-ik. uur-k-ál szur-og-ál. tzikikol. von-og-at. töpr-eng. hanem. p. E kétnemű igeképzők alkatrészei következő rendszerben váltakoznak: az átható ige zárt hangzója . legény. borít. illesztget illeszkedik. mely esetben némi nagyítási mellékértelme van. e-re. tandrkodik. peder-g-et. —d. -sz-re változik. vonogat vonakodik. derül. tehát más: soványodik és soványkodik. vakar-g-at. bokákol. é. képzőket. bátor-kodik. —kodik. —ekétszik. pirongat pironkodik. bilmárbodik = ember. különösen: a) Mint hangutánzókat gyakorló: bcrnyákol. -kaik. Ezen képző általán az alapszó jelentésének gyakorlatát vagy folytonosságát fejezi ki. árul-kodik. B) —l. bojtári szolgálatot gyakorol . az átható t. emberkediít. AKAD. i: csat-ang-ol. gót. v. kevély-kédik. —ekédik. ker-ing. mint gyakorlatos igeképző. vareget verekedik. gyakorlatosokat képző: ogat. takarodik. legfnykedik. gyakori. turbékol. tol-ong. Ai i kicsinyíteni árnyalat. Soványkodik = időről időre fogy. v. Komorodik és tzomorkodik.

gyöt-ör. mond-ogat. toporog. talpal. típ-or. palástol. dör-göl. fuvoláé. Valamint az elme. kártol. és így : foglal. könyököl. mérlegel. mint az r. korcs-oly-a. borostái. hurkol. oldali. képességi sokasító : ág. öget: ver-éget. sarkal. üld-Ögél. gőzöl. moz-og. in-og. ész-ód-ég-él észdég-él éddég-él. abroncsol. zárol. azsagol. ezt jelenti: „olyannak tart. asztagol. beteg!. ong. Az l és r képzők közeli rokonságát mutatják ezen párhuzamok is : fanyalog fanyarog. trombitái. barázdál. bárdol. karol. kapcsol. C) —r. álld-og-ál. Segédhangzóval jobbára elavult vagy elvont gyökökből képez leginkább áthatókat: ak-ar. nehezei. csináló : árnyal. g) Kettöztetve képez a) gyak. cserek-ly-e. csöpörög. pl. árkol. ismé-r. zöldesedik. kürtői. gól. igé-r. Sőt a régi nyelvemlékekben ilyeket is olvasunk : országi. gyilkol. rostosodik. cset-1-ik. fondorkodik stb. dicse szókból a keményebb ismer. fontol. ágyásol. og. sőt ily értelemben ez is a helyesebb írás. inai. igái: üld-igél. kaszál. bogoz. ménéi. dudál. térdel. rémlik. czitaráz. hegedül. rongyollik. bélel. ter-énget. Az ide tartozó l képzöjü igék minden iájából igen számosan hangugratók. ural. álld-igál. ögel. ül-öd-ög-él üldög-él. fáról. eszmél . tarkáilik. hanyat-1-ik. melyekhez értelemre rokonok : kékesedik. ez pedig több nevet. borotvál. rongyosodik. szurk-ál. tep-er. helyesel. furu-ly-a stb. szegei. támburáz. orról. bugyola bugyor. tekereg. nyak-1-ik. hev-er.boly-ong. csépel. járd-igál. járd-ogál. dicsé-r. valahányszor t i. kot-or. nyüst-ök nyüst-öL d) Valamit létrehozó. járk-ál. dörös-öl dőrzs-öl. ölel. kettős gyakorlatotokból: jár-od-og-ál járdog-ál. vereaeŰik. elnököl stb. ogat. agyai. moros-ol morzs-ol. Egyébiránt azon különbség van köztök. érlel. rovátkol. csikói. kdroml. bérlel. dóromból. kezel. hornyol. Néha kettőztetve : javall. üt-öget. az önhangzó kihagyása a kiejtést nehézkessé nem teszi. De: országol. sőt az l köaépképzö rendesen lágyított iy alakot ölt: csorosz-ly-a. szédeleg. mi különösen az ikesekben szabályszerüleg történik. minthogy vall igéből látszik egybehuzottnak : javall = jó-vall (jónak vall). guggol gugorodik. kev-er. szeméi. szém-ék szém-él. tag-ol-al taglal.: hál-ál. gyakorolva sokasitó : pér-ég. söp-ör. gur-igál. csav-ar. L nincsen t képzős átható párhuzamos társok. feketéilik. korbácsol. jogi. itél. Hangrendé. a) ég. kémlel. sajtói. tak-ar. kesereg. A sokasító képzők táblái. szurog-ál. n közbetéttel: éng. néz-éget. árnyékol. szitái. vet-él. gondol. por-gól. öng : ker-éng. késel. bányol. fény lik. öklei. tékozlatik. vagy megnyújtva él. Ezek segédhangzója a többesszám hangrendét követi: nyárs-ak nyársal. hangugratva : gél. uráli = úr vall. járog-ál.— 130 — b) Mint hangszerekkel bánó. ég : lankat-ag. reggellik. kér-el-el kérlel. bicsak-1-ik. rostál. ét álhatóval : éget. ög. fetr-éng. bódorog. vállal. sokall. lábal. met-él. fülel. enyeleg. s megfelel neki a gyakorlatos z : zongorái. lát-ogat. n közbetéttel: énget. torkol. hid-or. ál: mend-égél. rostollik. dorongol. sok-all = sok vall. isz-od-og-ál iszdog-ál iddog-áL f) Számos tk-es igéket. kevesell. eszme törzsekből lett a lágyabb : elméi. igazol. kap-ar. csuklik. hab-ar. könyörög. dob-ál. ogal. el. mint: bot-l-ik. Ezen r képző a szervrokon lágyabb 2-nek erősebb. melytől különbözik az ural-g vagy ural-kodik szóban levő : ural. igy helyeseli = helyes-vall. gyül-öng. sárgállik. kintornál. izei. bot-ok bot-ol. orgonái. e) Kiválólag gyakorlatosokat képző és pedig egyszerű igékből. markol. lenget-eg. ik-eseket: kékelük. sod-or. játszó : dobol. nyelvel. tilinkóz. L Alaphang: g. boronál. öngeí : ker-énget. had-ar. h) Midőn melléknevekből álhatókat képez. dicsér. hatályosabb társa. haj-igái. fejel. Jegyzet. nyársal. mint a többes számé. ongat. sad-ar. fürészel. nyakai. ösztökél. kav-ar. csik-ar. forgácsol. tévelyeg. bűzöl. gombol. ingat-ag. sípol. kefél. álJ-od-og-ál álldog-ál. füstöl. nyüstöl. szaglal. vak-ár. huz-igál. amilyent az alapszó teszen. mint amaz. tündöklik. továbbá ggakorlaíosokból: turog-ál. hogy az 2 több igét képez. szür-önget. kintornáz. fér-ég. zöldcilik. késői. ál gyakorlatossal : égéi. zör-ög. czimbahnoz. bírságol. lak-ál. kicsinyei. szomorkodik. . b) hajiami. bujdok-1-ik. b) gyak. bor-ongat. por-l-ik. kicsinyítve: igéi. álhatókat: iz-el-el ízlel. hasal. latol. sür-ög. gereblyél. roszal. eszközlő. vél. tagokkal vagy érzékekkel működő : kapál. díszük. íacs-ar. keresztel. tasz-igál. lakatol. turk-ál. homolit homorodik. c) Másféle eszközökkel. lánczol. nyelv-ek nyelv-el. hasonl. öt. elégel. csörget-eg. mázsál. szok-ál. hervat-ag. hizeleg. furulyái. tek-er. csorm-oly-a. zav-ar. Altalán mint középképzök hasonló nemüek : édeleg. göi: her-gél. szemlel. pL javai. forbátlatik. korái. melyeknek t. csak egy l mint a fentebbiekben. úgy az isme. gerezdéi.tol-ong.

esz. li-h. nyujtó-z-ik. Sg igék részesülőjéből: égé. tető. köt. tur-kál. mely azzá vagy olyanná l^ítt jelent. a-h. b) mint középképzö = g : for-d-úl. iga: tál-iga. kapu-k. közép ik-eseket. vagyis amaz erélyesebb. EL Alaphang : k. bor-ok. ős a gyakorító igékben : rep-és. nyul-ánk. ör-ködik. ge. hogy egymáshoz viszonyítva tárgyaltassanak. dör-zs-öl. tét te'szik. a) gyakorlatos igeképzö ód. bon-cz-ol. vés-kél. var-ga. gyakorlatos : hal-ász. vét. kap-kod. kifuvást megnyújtva sokasitó : ter-h. pi-h. ke : csacs-ka csacs-ogó. cselekvés. titok. r. Folytatva a különösebb képzőket. emez gyöngébb hatáskörű. öld-ököl. akosztk. pöf-ékél. okodik. ser-ked. kéd. he. Alaphang : s. két-kédik. c) nagyítva sokasitó : ók. lép-cs-ö lép-és-ö. töp-öd. gyakorlatos igeképzö : ut-az-ik. metél. fél-ékény. külszenwlö. bugy-oga. fécs-ke íecs-égö. váj-kál. származékai. in-ga. Második párhuzamos társa l. gyül-ekézik. ákol. kant. folytatva sokasitó : M. bit. tap-os. ékéi. mely a ga. lé gyökének csonkolása. Közel rokonságban áll vele szervtársa a lágyabb d.— % 131 — c) az ég. ft. eny-he. a t képez átható. énk: fal-ánk. ser-ként. ük : pof-ók. jut. kö-h. kor-haszt. ge. mint a g és k szervtársa : a) gyakorolva. c) középképző ez ^ z : hur-cz-ol. okol. D) —í. leg-es legszebb: b) ismételve sokasitó : meg-es-meg. le-h. csip-kéd. cserk-ész. Teái. parancsoló igéket. mint szervrokonok. b) a többesszám képzője k. bok-ákol. köd : csap-kod. hogy eredetileg nem egyéb. fitat 17* . pir-kad. ed. c) lehelést. Alaphang : d. —l. fél-énk. e'kél: szip-ákol. czik-ákol. b) elavultak. ékézik : vár-akozik. csel-ekészik. csíp-éd. vet. miveltető. z : a) asz. mint: met. melylyel az igék képzésében párhuzamosan szokott váltakozni. ekédik : szán-akodik. hat. nagyító : nép-es vásár. mint alanysokasitó : fal-ak. VTI. eg-es-eg. átok. mint a g szervtársa. csör-öge. szán-akozik. DL Alaphang : h. ködik : bán-kodik. fir-kant. belszenvedöket. tit. d^ középképzö cs = s : hág-cs-ó hág-os-ó. tev-ékeny. öd : csap-od. ied. mony-ók. pér-zs-él. dü-h. vet-ekédik. —d. hor-zs-ol. oga. vén-heszt. L A t zárhangul szolgáló alkatrésze oly gyökigéknek. és. képességi sokaságot jelentök: ánk. át. ka. ékény : hajl-ékony. mint a lesz ige. pir-ók. mint a) ezen önállók : fut. él-énk. e) — zs = t: mor-zs-ol. ás-kál. e) gyakorlatos igék részesülöjiböl: ka. fürk-ész. s nem egyéb. melyek egyszerűségeknél t'-j. f) egyesítve sokasitó. heszt: por-had. kor-had. b) 2. ser-éz-ik. Aosy. gyöpü-k. V. vén-hedik. bitó. szer-ked. mivelés. locs-ka locs-ogó. sür-ge. pén-d-ül. a d pedig önhatókat. vagy elT-ntak. dön-cz-öl. t) ha. kod. Alaphang : sz. mint öszvekötve sokasitó : a) fokozva sokasitó : leg-es l'-yubb. csor-d-úl. ekészik : mar-akoszik. mint a tesz igének 'Ivánt s önhangzójától megfosztott te gyöke. kerté-k. nyaf-iga. og. ököl: nyeld-ékél. kédik. szök-cí-ö szök-Ös-ö. csipd-és.^zreliasonlitásából okszerüleg következtethetni. ga : ker-ge. kicsiny. öld-ös. nyer-ész-kédik. is. ami vagy amilyen az illető gyök. ért-ekézik. gur-iga. Mindezekben a k a gyakorlatos g-nek változata. melyeknek i. szem-ök. lom-ha. kodtk.'va el88 alkotásuak. men-ekédik. tur-ha. t i. és. s különféle osztályú igéket képez. mozg-ékony. ö'ge : czin-ége. c) és. üt. metsz. o-h. tör-ekédik. Ennélfogva czélszerü. d) hajíami. okozík. a) gyakorolva sokasitó igékben : kod. Iwr-ök. für-ge. bor-oz-ik. por-haszt. ver-ekészik. fuld-okol. ős. VI. kéd : lan-kad. ke részesülökkel rokon : ir-ha. ke-h. köp-köd. kent: hor-kant. IV. vad-ász. Általán a tevés. A —t nagy szerepet játszó igeképzö. Alaphangok : l. zen-d-ül. haszt. esiMÍát fogalmát oltja az illető gyökbe vagy törzsbe. kél: szur-kál.

mozg-at. okozza. illetőleg parancsoló igéketlképez a) ezen elvont igegyökökből :é-tet. melyek gyakorlatos alakban önállólag nem léteznek. mart. szám. hant. ár-f. em-t. mozg. zökken-t. kezd-et. e/-ik (= es-ik) ej-t. csuk-atík. vagy önálló gyökökből: mut-at. tör-etík. kel. tulajdonkép. reng-et. pl.. ing. assat). régiesen stral. — — rettenjen. al-tat. honnan : szer-elem." csuk-ódik. cselekedtetS. hi-tet. tör-et. ászt észt) képzővel átható. rom-1-aszt. ttdik belszenvedSk : csuk. viszket. ir-t. om-1-aszt. him-t. ér-t. Ide tartoznak általán a hangutánzókból g-vel képzett gyakorlatosok : cseng. reteked. lobb-an. tel-t. a sirat. stb. fon-atík. bont és bomlik. i-tat. lobban-t. rom. kurjog-at. vi-tet. ing-aí. fosz-t. és pedig egytagú igékből.— 132 — H. szed-eg-et. öl (al-ik alszik) ol-t. oom-t (bont). ik hozzáadásával pedig külszenvedSket. hint Ezek közöl többnek párhuzamos társai l-vei képzett középigék. hogy a törzsige által jelentett valami meginduljon. sü-t (pinsit. bég-et. zeng. csappan-t. ütést. peng. fej-l-ik. td-t. melyeknek párhuzamosan megfelehiek az ódik. foszt és foszlik. mozg-ad-oz. ét v. öl-t. nem mondjuk : látog. e) egyszerű áthatókat elvont. hám. okozza. b) egytagú átha- . gyakran teszi. sied. rom-Z-ik. íel-ik. serken-t. i»-í. viszket. nyir-et. Á kezdő vagy első mozzanata an én (= in) képzős önható igékhez járulván. mondog. fék-tét. töl-t. honnan : siralom. f es-t. teszi. rom-t = rommá tesz. üt-ög-ct stb. IV. intést. oszt és oszlik. zeng-et. kut-at. fosz-1-at. üt. kel-t. zörr-en. tör-ödik. f) ezen önhatók: reszket. ront. ÜL Önálló egyszerű igékből és nevekből szintén egytagú törzsigéket: ér. rom-l-ad (oz-ik). rigy-ct. om-f (ont). márt-og-at. fosz-1-ad (oz-ik). fej-l-ed (éz-ik). siet. retten-t. bán. zörren-t. szi-t. létesítőjét fejezi ki. = vizeged. pl. s ám. hajt (clinat) és hajlik. int-ég-et. kong-at. Id-t. vagy eszközli. him. czupp-an. vál-t. mond-og-at. fejt és feflík. b) g gyakorlatos kőzépképző után átható igékből gyakorlatos áthatókat: lát. vagyis. forg-at. ami. búg stb. nyi-t. c) önható gyakorlatosakból mtweííefo'ket: kon-g. hogy csattanjon. mondást. szánt és számlik. = kongóvá tesz. int. csuk-at. hint és Aimlik között Továbbá ezek némelyikéből-t (át. VL Kettőztetve—tat. kezd-etik. tU-t. az illető cselekvésnek vagy állapotnak mintegy indítóját. vagy középigék alakulnak : osz-Wk. kezd-ödik . tér. — — lobbanjon. szed. csatí-an.mivcUel8. fosz-i-tk. hogy kongjon. ont és omlik. csörg-ef. csattan-t. ujjog-at. B a mutat régiesen : mutál. és így : csikorg-at. — — serkenjen. serk-en. rett-en. ét alakú képez a) mirelíetó'ket. mond. márfog. txtíik. lát-og-at.. a másik (1) nemüek pedig azzá vagy olyanná levest. zeng-ed-ez. Ezek oly igék. om-l-tk. tSr. fit-at. osz-l-ad (oz-ik). stb. honnan : irgalom. osz-l-at. d) némely hangutánzók után egyszerű önhatókat képez: jajg-at. tör-t. hám-t. fon-ódik. zörg-et. sir-at. nyit és nyílik. fej-1-eszt. viszked. rom-t. őm-í (önt). pl. om-l-ad (oz-ik). Mint át. robban-t. mártást. Elvont gyökökből egytagú törzseket képez : Irf-í. (izeged =9 izgad). reszket = rezeg-ed. nyűg-tat. fél-t. em. Értehnök : a Litást. máskép : szer-el. eszközli. vagy amilyen az illető gyök. koppan-t. osz-í. kezd. melyek közöl többnek párhuzamosan az önhatókat képző ad ed felel meg : csörg. sürg-et stb. csetten-t. (es-t). rom-i-ik rommá lesz. hSkken-t. dong. rej-t. rá-t. hant és kámlik. ing-ad-oz. Az első (t) nemüek jelentenek azzá vagy olyanná tevést. megtörténjék. pérg-et. V. Ilyenek : dobban-t. sér-tjfeT. ug-at. már-f. eszközli. — d (ad. ir. rejt és re/lik. ed)-vel önható. fon. szám-t. rokkan-t. öl. Hasonló viszony van az önt és ömlik. té-tet. — — czuppanjon. or-f. szer-et. — — zörrenjen. nev-et. csörg-ed-ez. sej-t. szánt. —tet. bán-t. szedést. irgat máskép : irgal. fej-t. fon-at. czuppan-t.

hogy más álljon helyette. Ez is mily gazdag erű s kiaknázásra váró szókincs-bánya!. = mered-t. rontat. és tür-tet. az alapige Utal jelentett cselekvést vagy állapotot létezővé teszi. pl. nyugoszik. ám. ám. azaz eszközli. vakar-tat. az úr sürgeti cselédeit önmaga. hogy a munka tovább tovább folyjon. moigat és mozogtat. rb'nkesz. ömleszt. az hird-et-t-et. t. hogy az ősz. Az eddig mondottakból meghatározhatni azon finom érteményi árnyalatokat. midőn t járul hozzá. görbe alakúvá. köt-tet. Önmaga által. csupasz. hunyor-Ü. mennyiben a d és sz mint szervrokonok. VTL Az oszt észt öszvetett képzőben a t tényező. s az úr. pL eaz-íem helyett et-tem. Ezek közt azon különbség látszik lenni. ecmint középképző azon ás és változata. létezését eszközli. hisz-tem. igaz. visz-tem. f oly-át ésfoly-tat. folytatólag vonat. •araszt-ai. likoszt = likassá.— 133 — tok. merett. kaszái-tat. de némi érteményi különbséggel. eresz. gabonát szállít. ül-tet. vagy s-vel : száraz. gerjeszt = gerjessé tesz. borzaszt = borzassá. csip-tet. nyom-at és nyom-iát. a másodiké : azzá vagy olyanná lesz. csattog-tat. tetszetőssége daczára. kedvesz. az öszvetettek többes vagy gyakorlatos érteményüek. s párhuzamos önható társa ad ed: rag-ászt. pimasz. Az imént tárgyalt igék közöl némelyek ál. a kertész fákat ül-t-ef. eí. 1. okozza. mást állít maga hel'jM. engeszt-el. Az öszvetett ít képzőben a t ennyit jelent: azzá vagy olyanná tesz. horpaszt = horpaszszá. üt-tet. i(l régiesen eléjön szenvedöleg is. vigasz. valamint kopaszt (koppaszt) = kopaszszá tesz. kopog-tat. mint az önható képző ad ed változata. mereszt. isz-tam. melyek mind az egyszerű át. ki ezt a kertésznek parancsolja. dagad. ám. sürögteti bizonyos eszköz vagy megbízottja által. nyilatkozik. . eszközlö jelentésű. nyugoszt-al. rag-ad. mered-féle önhatókból a fentebbi hasonlat szerint kellene lenni : rágott. gimdör-it. hogy ragadjon. mit a nyervszokásból tanulhatni csak meg. Ennélfogva. pL tiszt-Ü. pl. ravasz. szök-tet. hu*y>r-í>d3c. csiráz-tat stb. mint középképző t-re szokott Tallózni. kivált némely igékben váltakozni szoktak. mert a d. 2. tapaszt-al. vet-tet. dag-ad. horgászt = horgassá. az anya dajkával szop-t-at-tat-ja gyermekét. i. iü-t-et-tet. válasz. nyugodik. önmagában. nehéz. a dajka gyermeket szop t-at. fehér. tét miveltetőt vesznek föl. csügg-eszt. Régi magyar Passió 16. s a csángó nyelvben ttitxegve vagyis szelpesen hangzik. kittem. ödt'k. édesz. dugasz. fekete színűvé tesz. mer-ed. pédér-édik. jár-tat. ám. szalaj-t Jegyzet. zöld-ti. pl. Az úl. szakasz. mind az öszvetett tat. csorgat és csorogtál stb. önhatók és középigékböl: lat-tat. bük-tat. különben tat. e aki ezt a hírlapba teteti. miszerint ragaszt elemezve ennyi volna : rag-ad-t. hogy a gabona szálljon. ám. vaiatdy munkát foly-taf. cselekszik. romlat. nyi. Tudniillik az ily asz esz képzőjü törzsek nagyobb részt elavultak. fi-ftstüljön ám. botoz-tat. jár-at éa jár-tat. vittem stb. öm. a hangváltozási viszonylatok analógiájával nem egyezik. tör-et. un-at és untat. ad-tam kiejtve attam. eszközli. így különböznek : rúg-át és rug-tat. arat-tat. melyekkel a t képző a gyökben rejlő alapfogalmat vonalazza : rom. öntet. eszközli. 3. okozza. hogy az egyszerűek egyes. Ai elsőnek értelme : azzá vagy olyanná tesz. ruház-tat. nyit. Jegyztt. V1Ü. hogy vonjanak valamit. vág-at és vág-tat. Tehát a ragad. kopott. tapasz. Néha a miveltetö hármasán is eléfordúl. domborít. fehérít. dagatt. s e főnevek : támasz. von-at és von-tat. tét képzőket felveszik. Némelyek szerint az nem egyéb. hogy meredjen. De ezen elemzés. tisztít. vizet folyat. ami r &gy amilyen az alapszó által jelentett valami. ömlet. hullaj-t. Véleményünk szerint valószínűbbnek látszik. szün-tct.1. A hangzójukat kiugratott g képzős igék át. el képzőt vesznek fel. sőt a törzsbeli sz is. romlását. dag-aszt. mer-eszt. Jegyzet. édt'k. vár-at és wír-íot. von-tat. okozó. mint: magaszt-al. gözölög-tet. ront.'fut-tat. eszközli. üdvb'z melléknevek. ét. pl. görbít. tósy-ot és hány-tat. az első esetben közvetlen. Némelyekben tájejtéssel az sz itráltozikj-re : szakaj-t. eszközli. nehezt-el. cselekszi. és b) a belszenvedö odik. vigaszt-ál. a másodikban iüzwtdett miveltetők pl. pédér-tí. Sőt vannak országos divatnak is : norpasz. fdíétíty domború. de másmás érteményi árnyalattal. mint nyelvünkben más számosak. dobott. cselekedik. alusz-tam helyett ittam. Midőn igékhez járul. von-at. gyilkol-tat. a kiejtésben rendesen ehhez alkalmazkodik. feszitessék. perget és peregtél. Egyébiránt az ily kemény igealakokkal csak a lehető' legritkábban szabad élni. sodor-tat. Vannak némely igék. zo'ld-űl. kotor-tat. önt. Ennek földerítése végett az asz esz középképzöt szükséges elemeznünk. Jegyzet. ingat és inogtat. mely mellékneveket képez. nyittat. tiszt-úl. tisztává tesz. nyugosz-tam. pl. így különböznek egymástól forgat és forogtál. pl. hogy folyjon. Ezen igealaknak mint áthatónak kétféle párhuzamos viszonytársa van a) az önható <?> 3. a hírlap valamit hird-et. eszközli. göndörödik. cserkesz. csügg-ed. alakit. biz-tat. parancsolja. pl. pl. c) többtagú igékből rendesen : takar-tat. szántzt = szárazzá tesz : hasonlóan.

süt (rövid). ö rejlik. hol i-re változik. ül az önható igékre : tan. „megékös-ií-ti". domboróvá lesz. ép-ül. az én idvözőí-ö fi-amba". fu-uj-t. az átható. ámít. gyúljfw. E szerint a mai ít elemezve és eredetileg = ó-t. pl. ét. „Az szép ruha megékös-őt (ékesít) embert. avul. A tihanyi codexben : 2. örök-Ödik. állap-odik.S-vei azonos. fu-u-t. út. 126." s a 9. pend-ííl. 1. ker-íí-t. fesz-tí. szak-ad.hűt. Némelyeknek pedig csak egyik vagy másik társok van : buzd-it. öjt. ép-öl. tan-é. Hasonlóan a bécsi és müncheni codexben. gurít. fesz-ó'-l. lapon változattal. láz-ad. szak~ít. • 5. ejt.1. lapít. rém-ő. tan-ej-t. Ujt. av-ó-1. 229.1. 140. nyomul = nyom-ó-1. új t. A régi halotti beszédben : szabad-ót-ból szabad-ócsa ám. sül. keser-ő-t = keser izüvé tesz. merül = mer-ö-1. ürít. ojt. áll-ít. futam-lt. „Hogy tan-ú/i-on (tanítson) meg minket". gyújt. fül. 19. szoriil. a régi legendákban.1. avtí / fesz.1. „Krisztusban mind megeleven-őf-tetnek" (eleveníttetnek). merít irmer-ö-t. 26. tan-oj-t. amilyen az illető törzsszó. 69. ker-é-t. ten-é-t. tan-ó. hévül stb. őt. ker-ő. ő-t. rém-tf.1. lap-tí. lap-ú-1. tan-ét. kivált igékből képzettek párhuzamos társ nélkül vannak. nemes-édtk. 142. tan-ól stb. ojt. gyűjt. ürül. „Ezek az ő mondásokat bizony-tíf-ották" (bizonyították). melyben ezen képzők ily alakúak voltak : vastag: ót. gyűl. tan-ól. leeser-S keser izü. tan-tí-t. fúl. szabad-ól. és úl. nyújt. Ő-l. ow. tan-éjt. 8. repít. rém-ő-1. vékony: ó'í. ker-ő-^ ker-o^-t. hűl. futam-odik. avít. tan-ó-t. örök-i'/l. has-ad. L „Negyed csillák (g) mondatik bódok-tit-ásnak (bódogitásnak)". buzd-tíl.1. gyút. fesz-tt-1. gyüt. . „Agyán elfesz-ől-ve (feszülve) fekszik". fu-u-1. „Bizon-u/t-ja (bizonyítja) szent János". Sí. s hol ú ü. nemes-öl. „Miért keser-őt-él (keserítél) engemet el". ámúl. hogy ezen képzők már kifejlett átható igékhez is járulnak mint tolul = tol-ó-1. ker-ő. „Emberi nemzetet ö általa megép-6't-é (építé)". L „Az éhözőknek megelég-íyí-éséröl" (elégítéséről). vagy ad ed önható társok van : has-íí. ép-öt. dombor-ó. vagy önálló egyszerű gyökökből: gyű. ker-e/-t. rém-í£-l. pl. tan-ujt. „Megbizon-u/t-hatjuk" (megbizonyíthatjuk). 9. „ Jöjön el és szabad-óh-on (szabadítson) titokét". lap-ó. 257. hogy ezen párhuzamos képzőkben azon ó. szár-ad. üt. Hasonlók : fűt. ép-ét. ker-é. aprít.ép-ejt. tan-ojt. kerül. dombor-ól. rémit. kér. Annyi s oly közös divatú példák után kétkedni nem lehet. tan-í-t. Ezen ót. fút (szokatlan).. tan-e/t. ép-öjt. szár-it. feszit.1. ól. s más nyelvemlékekben szerteazerint olvashatók az ily változatok: szabad-ét. aljas-íí. hol é éj. minek fölvilágositása végett vissza kell tekintenünk a régi nyelvre. gyu-u-t. kerít. keser izüvé lesz. szólít. szabad-ít-ból szabad-tísa. keser-ő-1. gyuu-1. állap-íí. szorít. ejt. ül. 139. fújt. „Némelyeket közölök elméjükbe vak-iíí (vakít) meg" .134 Némely nemű it-es igéknek mindkét párhuzamos társok meg van. üt. av-ó. pend-ít. tan-ót. 154. „Öröle az én leiköm az én idvöz-őí-ö (idvezítö) istenömbe. repül. „És mikép lámpás olajnál kil nem világos-tíí" (világosit). lapul. o-val. domboróvá tesz. 1. melyek között legújabb • legszokottabb it. tan-út.1. av-tí. v. fesz-ő. valamint a párhuzamos úl ill képzők öszvetettek. s jelent olyat. száll-ít. közös: ét. ől-böl fejlődtek ki változatképen a többi módosítások : ojt. tasz-ít. tan-ét. aljas-odik. nyúl. aljas-ál. pl. gyu-uj-t. s a mai úl Hí szintén = ó-l. dombor-ó-t. mely föntebbi elemzésünk szerint a mutató a-. hevít. 131. lap. illetőleg részesülő ó. gurul. szabad-e/t. láz-lt. feszit. rém. L „Ezek azért az szűz Máriát bódok-tíí-ják (bódogítják)". lap-ó-1. és úl. nemes-ít. Az ít. ít. takarít =: takar-ó-t E párhuzamos képzöjü igék több osztályúak : a) elvont. dombor alakú. ép-üjt.1. L „Szent Leiektől megtan-tót-atván" (megtaníttatván). ker-í-t.1. av-ú-1. feszül. tan-tó. út. lapít. ól. 174. Mások. Innen magyarázható. örök-íí. azaz.

kövéredik stb. különösen az önhangzóval végződök hangzója a képzőbe olvad : tíszta-it tisztit.— 135 — b) melléknevekből: szépít. a dttr vagy tűr is. láttatni. lyuk. lávitttin. csendesít. vadul. domborodik. pl. t»rölk-öd-ik. keser : keserít. feketit. érzékenyit. A latin tehát az illető képzőt mint egész szót változatlanul megtartotta. Azzá vagy olyanná tevést jelentve. települ. fej-t fej-l-ik. szók-tat. etetek. buzdúl (huz-g-úl). ahdas. marog-at. párhuzamos l társsal : rom-t (ront) rom-l-ik. alapúi. puhúl. c) önálló származékfönevekből és elvont törzsekből: gyarapít. ripitanf gyóntatok. szak-zt szak-ad . párhuzamos úl iil önhatóval : bor-ít bor-tíl. meleg-W. savany-odik. nyomul. hám-t hám-l-ik.b) külszenvedöi párhuzam nélkül: csikorog-íat. lüpi. keserűvé tesz. szelídül. tá-t. csörg-et. egyszerű önható. savanyúvá tesz. juon. csendesfii.in-t. száll-tí (át). A török legszebben megegyezik a magyarral. süt minden változás nélkül is: tolul. verek-«d-ik. ülepít. üt-íei. merül. szöjle-t-mek. nyújtom. kövérit. keser-édik — keserűvé tevődik. ét belszenvedö ód. kurjong-at. on-t-om. = (buz-g-ít). bég-et. önható ad ed párhuzammal : ing-at. t zi-t. Hasonló viszonynak : domborít. párhuzam nélkül : áll-ti (át). d) származékigékböl: buzdít. ing-ad-oz. ohaj-t-om. rendít. A finn nyelvben is a t képez ön. pederít. bak-tür-mak lát-tet-ni. :^ret-tevö-ni (szeret-tenni). hor-d•'•m. úK>g-et. ét párhuzam nélkül : látog-at. mozdít. néha pedig épen csak t vagy d képző által alakúi. rútul. •Mutun. serken-t. tcrre-facit. süt-tetik . meleg-ft / made-factf. L a) Egyszerű tevést jelentők. rendül. A tevési f-nek a latinban többször facet. szakotit szak-ad. tisztául tisztul. susci-t-o. istenül.-istenit. rutit. iszom. szólal-tat-ni. édesedik. = savany-ó-vá v. szürkül. cxci-t-o. fekctül. c) ti (=. érzékenyül. marak-od-ik. Hasonlítások. mondog-at. szew-diir-mek. ödik. édesít. öd párhuzammal : fon-at. c) miveltetök. «l-nak szintén van megfelelő társa: il. üdvözít. a raivelM«i ige d-ür vagy í-tír. öd-vel: verég-et. üt-tetik. tör-efik. úgy látszik. mely szinte ol-mak (= lenni) iíível rokon. penderít. DL Miveltetö tat. Ezen képzők mutatótáblái : b) önhangzó nélkül. melyből: ondó. id-er (r= tevő) részesülőből szánnazott. ''"-tói sta-t-uo.-ból lesz cz-í-o. tume-facií. tan-ti tan-úl. tar-t. d) miveltetö és külszenvedö át. Itt t. szól-ít (át). igazul. és így : puha. szenvedő jelentéssel: szev-il-mek szeret-tet-ni. hasonlóan cselekvési képző ezekben : op-t-o. fon-aíik. vagy ad önhatóval: szárit szár-od. csöndül. tör-et. savanyít. szürkit. cseppen-t. bak-'rf-mak. rej-t rej-l-ik. pendcrcdik. okw-t-mak. puhít. ug-at.ed. kukor-íí. tehát szevdilrmek szó szerént ám. der-íí der-ül. lyukasztok. por-t-o. (állítom). 'il. tör-ó'dtk . emez pedig belszenvedöt. telepit. ij-ed. A latinban kf}»ez miveltetö jelentésű igéket. s az újabb alkatú : közvetít Az ít-nek második párhuzamos társa a háromágú odik. a) Gyakorlatos tevcsü át. Ü. henger-édik. juotan. itatok. kondit. d) ít. wű'-^. dagasz-í . ed. lát-íatik. ad ed párhuzammal. merít. ijesz-t. vagy d párhuzammal : om-t (ont) om-l-ik. nycr-í<. üdvözül stb. c) gyakorlatos önható aí eí párhuzam nélkül : ujjong-at. i. törölg-et. amaz áthatót. siv-tt. fekete. ülepül. szorítok. b) it. szelídít. mozdul. = keser-fit. vagy •••l. alapít. mint: ci«t. önhangzó és párhuzam nélkül: lobban-t. sip-ít. szépfii. istutan.és átható igéket a) nevekből pl. syöttin. forog-t«í. párhuzamtalan : hur-ét. ülök. fon-daíi. midőn a magyar legvégső elemében a t hangban. Mit-/e<. ten-d-o. vadít. olvastatni. b) gyakorlatos átható át ét. és on-d. jacto-ból jac-t-o. fodorít. szürke. mintegy benntevödöt képea: aavany : savanyít = savany-ó-t = savany-út. rippi gyónás.ödik belszenvedövel: fodor-ít. IV. és számos hasonnemückböl. . visszaható ód. —édik/ tcrre-j/ít. pörög-íet. eszem. édik. nedves-ít. mer-eszt mer-ed. has-ét has-ad. kiindul. ültetek. mereg-et. Továbbá a törökben az iil. fodorodik. és rokon d-re változva : un-d-o. a törzszsel egybeforradott. gyarapúl. igazít. istvn. önhangzó és párhuzamos társ nélkül : lát-t. szoros. a Icvési l-nek vagy d-nek a^t felel meg : fcile-faeíf. fodor-odtk. savanyodik. tét a) külszenvedö párhuzammal : lat-tat. csöndít. a) asz-t esz-t. td-«r. henger-íf. szeri t-tet-ni. b) igékből: *>•'». Jegyzet. savanyúvá tevődik. roppan-t. dombor-íí. át) miveltetö. osí>rg-ed-ez.

a magyarra teljesen ráillik. s azt jelenti. a mondás tartalma. mint fentebb érintettük. tett. ma pedig az eredeti nyelvérzék megtompultával.egész életemben1. tooa is. szíjgyártó. — Nevezetes. t i. gondolát és gondolat.. „Fát vágok" itt átható ige van. ktl-d-'im. vol-t-am. A perzsában az egyszerű vagy általános múlt képző betűje szintén d vagy t : btí-d-am. ztehen. mint idöképzö. kus-t-a. hogy a tárgyesetben (accusativusban) a wohin értelme lappang.képviselni. Prach-t. (Lásd az utóbbira Fábián Finn nyelvtanát 118. . ö elötétes hangzóval: lát-ott. b) annak tárgyát. s párhuzamos társa ás. ellenben az öt. ütközni). szorgalmazót. zend dá-t-<5. zarándoklat. Zuch-t. ét képzőjü főnevek között. kus-t-am. tündérlet. hellén do-r-óg. keltében' és . kel. men-t-em-ben. ét a) annak bevégeztét. szeret-t-em. cseleked-et. folyamaiban van. Hogy nyelvünkben a tárgyeseti rag t a tevésnek fogalmát illetőleg tárgyát fejezi ki. ad-ta a t ragban is egyeznek. s bizonyos igék után költöztetve o. a finnben csak az i képzős (öuhangzós) múlt van meg. nevezetesen. s lényeges betűjök f vagy d. ir-at. a Szótár folyamában —ás. s mint olyan alattomban minden álhatóban foglaltatik. ott átható vagy áthatási érvényű igének is kell lennie. ad-ta s a részesülőben te : ataje-te. ét az alanytól elvont értelmű főneveket képez. hogy az illető cselekvés vagy állapot gyakorlatban.' A nyelvészet azon tana. lételét. magyar ado-tt. visel-ef. vagyis meg van téve (perfectum). cselekedtében. mert ahol tárgyeset van. mozzan-at. Mennyiben a bevégzett vagy múltidö azt jelenti. kel-és stb. üt-öíf-em. cseleked-t-em. itt-ott. pusztulat. mint tárgyeseti rag. legt. mondat. ir-aí. Ezen múltidő főnév gyanánt ragoztatni is szokott: élt-em-ben. fac-t-um. általános fogalomban egészen egyezők. vesz-t-em-re. hol át. pL cselekedet. tárgya. mögen." s az újabb alkotása* . hall-oíí-ál. ami írva van. (1. innen alapfogalomban a tevést jelentő igeképző f-vel rokon.Pesten éltemben' (midőn Pesten éltem) és . jött-öm-ig. thun. vagyis tova mozdit." Münch. Mi e másodnemű képzőt illeti. A szanszkrit dat-tá-sz.írtomban sokan háborgattak' és Aratómban sok idegen szó van. s múlt részesülők : btí-d-a. latin da-t-us. Jegyzet A török nyelvben is az egyszerű múlt képző betűje d. mozzan-ás. szed-t-em. ét képzőjü magyar főneveknek megfelelnek a múltidö részesülőjéből képzett us. Szoros érteményi kapcsolatban áll vele azon át.a levél keleté'. mert bizonyos viszonyokban értelemcsonkítás nélkül el is maradhat. ura végzetü részesülők és nevek : ic-t-us. némelyekben. a honnan kildíkde ám.a levél ketté' e helyett: keleté. pL ." A régieknél a wán vén ragu részesülők mellett is. végrehajtott mivoltát. ez pedig . lát-t-am. szed étt. . tehát e helyett: múltadban. háztűz nézni. vet-éff-em. —át rovatok alatt). That (tét) stb. szőlő kapálni. A t képez be végzett v. Mint különös találkozást felhozzuk itt is az árja t képzőket A latinban az át. eí-nek volna helye. keres-eí. hall-oíf-unk.- 136 — E) —t. Mach-t. cod. mely mindennemű igékből elvont értelmű főneveket képez : ír. öl-t-em. vet-étt-él. és : ir-ás. Ennélfogva más és más a cselekvés és cselekedet. ét alanyi. A tárgyeset raga t (át. $& jártával* e helyett: járatával. (Bopp). onnan gyaníthatni. (sich) sch&tyen-ből (verekedni. minthogy tesz mély hangon ám. mozdit-ott és mozzan-at. s a részesülőben : M-d-rfc. amit irtunk. t képzős (mássalhangzós). melylyel egyezik általános jelentésben a ío. c) A határtalan mód előtt: „pipa gyújtani. tasz. tartását. a fogalmak szabatosságának kárára. néha (euphoniai okból) t: szev-d-üm. öltözet. a) A személyragozott neveknél az első és második személyben : „Eltörtem a kezem. ét. A japán nyelvben tó : atajeta. mo-t-ws. ül t. fut-t-am. amibe öltözünk. és régiesen egyszerűek is : üt-t-em. sctzt. vol-t. „És jőve Jézus ajtók betevén és ablakok berekesztvén. pl. kereskedet stb. Ázás. ez minden egyes igéből képezhet főnevet. hogy a magyar egyszerű alakú múlt idők közöl a törökben csak a d v. ct. amit cselekedtünk. Az első nemű hajdan szintén csaknem általánosan mindenféle igéhez járult. üt-et. ütköz-et. bak-t-üm. ott is ás.' Egyébiránt a nyclvszokás néha a második helyett is az elsőt használja : . tragen-ból lett Trach-t. János 20. é. üt-öff-ünk. ét. keres. vetétt-Unk. mert oda (dorthin). vol-t-am. fa vágni. kel-et. írás és t'rot. i-d-im. éVvel él a hanyag nyelvszokás. scrtp-í-ura. de tájejtéssel. thut). pusi-d-am. irat. pl. melyek jobbára a többi személyragozásban egyszerűek : lát-t-am. föd-t-cra. mozzan. Fluch-t. hogy az illető ige által kifejezett cselekvés vagy állapot be van fejezve. üt-ött-él. men-f. menekedet. yár-í. az öt. pusi-d-a. az ás és jelenti az illető igének cselekvési vagy állapota folyamát.mwltodban nincs öröm' múlt időt jelentő részesülő. sag-t-e és részesülök : gelob-í. mivelkedet. és így : prangrn. füstfaragó. könnyebb kiejtés végett rendesen öszvetettek : hall-ott-am. jártában.?" b) A részesülök előtt általán : „Borivó ember. üt. A németben az egyszerű múlt: lob-t-e. kötélverö. cseleked-t-e. őszszerű. öt) szoros viszonyban áll a cselekvőigékkel. um. tud-t-om-mal. „A bíró törvényt ül" itt az ül áthatási érvényű cselekvés. üt-o'íí és üt-et. Schlach-t." „Hogy adtad el a házad. Ugyanazon különbség van a ragozott múltidő és-a vele viszonyló öt. múHidtit. lapon). fiiéhen. öt. tooa (weitorhin) és tesz (stellt. pl. lát-t-om-ra. F) —t.

f-el: vigasz-t-al. for-d-ít. csip-k-éd. ér-I-el. ég-él: ad-og-ál. pitty-cn-t. pes-l-et. elvont gyökből leszen áth. rug-d-al. swk-en. leff-en. váj-k-ál. tép-d-éz. lapp-an-t. csurr-an. röpp-en. hab-ar-int. A vastaghangu gyökök után nyílt a. Egyébiránt az an én abban különbözik az ad. rikk-an. hircsz-t-el. er-ít) : csav-ar-int. Ugyanazon gyök vagy törzs két. durr-an. csav-ar-od-. or-it. belszerivedést. söpp-csz-t Az első jelentése tehát: lesz (fit). k-éz-ík. hupp-an. en-t : lobb-an-t. mcr-éng-ct. szor-ong-at. k-oz. dobban-t. s egyszeri létét. melyekkel egyeznek dag-ad. söpp-ed. rozz-an. ősz. szag-1-al. puff-ad. kér-ég-él. tek-er-ít. miveltetést. dör-g-öl. zcn-d-ül. ong-at. forty-an. zár-k-oz-ik. innen : osz-t-og-at. ög-et: lát-og-at. csön-d-it. k-öz-ik : fut-k-oz. azin-1-el. ed-z-(ik) : fi-ad-z-(ik). ér-Jd-(ik^ : sod-or-od-(ik). rogygy-an. czupp-an. lobb-an. tapasz-t-al. ver«-' ft. osz-t. dobb-an. bor-og-at. d-alt d-el: vag-d-al. d-it : moz-d-ít. kap-k-od. puff-asz-t. w'bb-an. pukk-ad. d-cz. MAOT IZÓTÍB. fogan-at. a másodiké :teszt. bocsá-t. vés-k-él. sőt épen öt képzőt is fölvehet. d-öz : fog-d-oz. pér-g-et. és a mozgalomra vonatkozó gyukök: böff-en. kap-d-os. ar-od-(ik). szak-ad-oz. szer-k-éz. lök-d-öz. 1-el: fagy-1-al. kér-l-el. d-af. üt-k-öz-ik. hül-ed-éz. áthatást. pukk-asz-t. pukk-an. locscs-an. röp-d-ös.k-éz. vak-ar-od-. pitty-cn. ad-og-at. dörr-en-t. zökk-en. péd-ér-ít. k-dl. csuszsz-an. libb-en. üt-ög-et. tol-og-at. kicsinyítést. szcg-d-el.pölyh-öd-z. három. csép-ér-it. csép-ér-éd-ik. hir-d-et. fityty-en. pih-en. UAD. t-al. hal-og-at. kopp-an. tck-cr-int. péd-ér-ód-. döczcz-en. g-ál. pl. k-éd. in-d-ít. I. amint t L együtt véve önhatást. oszto-og-at-tat-Jtat. d-ef: mos-d-at. zav-ar-od-. or-oá*-(ik). recscs-en. sarj-ad-z. er-ít: tak-ar-it. g-él. lapp-asz-t. jelen czikkben a szokottabb öszvetettck tábláját adjuk. éng-et. og-dl. szab-d-al. ér-ít: sod-or-it. röp-k-öd. rett-en. rokk-an. csill-en-t. gur-ig-ál. söpp-en. piszsz-en. isz-og-ál. köp-k-öd. g-öl. bocsán-at. szcd-ég-él. «d-éz : ak-ad-oz. melynek párhuzamos átható társa szintén < (facit). í-aí. csett-cn. pittyed. pukk-an-t. rotyty-an. puff-au-t. lapp-ad. ar-íí. g-ot (og-at). mukk-an. pitty-esz-t. engcsz-t-cl. külszcnvedést.level-ed-z-ik. in-d-úl. osz-t-og-at-tat. og-at. szel-cí-el. haj-ig-áí. moz-g-at. ker-ing-et. g-et (ég-et. nyikk-an. kap-d-oz. ög-et) : for-g-at. csav-ar-it. potyty-an. kukk-an. ég-et. íz-l-el. surr-an. négy. bér-l-el. unható igéket képez. igeképzö.kcr-ed-z. fog-l-al. rep-ed-éz. clöbb-cn. ar-intt er-int (ar-ít. emez pedig folytonos tartását jelenti. l-at. minélfogva hasonló az önhatókat képző d-hez. pök-d-öz. ad-oz.— 137 — G) —n. ik-ál: tasz-ig-ál. ing-et : bor-ong-at. her-g-él. lebb-en. szipp-an. röft'-en. d-ét. marasz-t-al. roh-an. hogy amaz az illető belcselekvésnek mintegy indulását. d-ií/. vill-an stb. korny-ik-ál. egyszerre történő levés (fit). mint az osz-olt öntatúnak párhuzamos társa. hörp-en. for-d-úl. k-él: tur-k-ál. rezz-cn. kül-d-et. kez-d-et. zörr-en. ad-z-(ik). d-«z. hars-an. kitörését. koczcz-an. keletkeztet. in-d-it szókbán). tck-er-éd-(ik). fur-k-ál. csatt-an. k-oz-tk. Öszvetett vagy vegyes igeképzők. i-e<: kos-l-at.ed-töl. d-iil: moz-d-úl. röppen-t Ezen képzőnek eredete úgy látszik in gyök (iu-d-úl. k-öd : csap-k-od. hor-d-oz. ropp-an. topp-an.hogy legyen (fieri facit). bugygy-an. Miután az cgySZ-TÜ igeképzöket részletcsen tárgyaltuk. tehctö"W gyakoriságot akarunk kifejezni. hiv-og-ál. d-os. puff-an. d-ös : fog-d-os. nyög-d-el. hork-an. sáut-ik-ál. vizs-1-at. ig-ál. bill-en. zén-d-ít. s értelme: indulás. patt-an. supp-an. bod-or-od-. vagyis a gyökszó által jelentett valaminek létrejövését fejezi. mozz-an. rezz-cn-t. melyekből átható leszen. kotty-an. néz-ég-et. szur-k-ál. lapp-an. lép-d-es. Kettős igeképzők: an-t. szotyty-an. crny-ed-éz. durr-an-t. pl. üt-ög-et. ép-éd-éz. Az ön én képzőt különösen kedvelik a hangutánzók. ron-g-ál. 13 . er^d-(ik) : tak-ar-od-. nyekk-en. biczez-cn. Hasonló igékből származtak : dagan-at. én. suh-an. bod-or-ít. horty-an. fog-ad. mint e viszonyított igékből kitűnik: puff-an. haj-g-ál. a vékonyhanguak utón nyílt « etgédhangzóval : an. ha t ragasz tátik hozzájok. tüszsz-en. csön-d-ül. vcr-ég-ct. dörr-cn. k-od. söpp-en-t. pcd-er-int.

ar-úl. ol-(ál) k-od-(ik). köt-öz-g-et. öz-g-^í: por-oz-g-ál. ül-d-ög-él. zs-o'l: mor-zs-ol. k-ál-g-at. ez-k-éd-. l-el-g-et: fog-1-al-g-at. törek-ész-ik. szag-1-al-g-at. g-ad-oz. d-og-<íl. aí-k-oz-(ik). rak-os-g-a^ ker-es-g-et. ed-éz-(ik) : szúny-ad-oz. ez-g-ett éz-g-et. ker-g-et-8d-z-ik . ak-od-. ek-ész-(ik) : mar-ak-osz-ik. ek-e'z-(ik) : vár-ak-oz-ik. e^-k-éd-(ik) : ur-al-k-od-ik.tép-el-(5d-ik. pédér-h«t. iz-1-el-g-et. tttn-ed-éz-. pédér-tet: mulatiat-hat. bot-ol-g-at. fut-os-g-ál. k-ol-íd-. sur-l-ód-. tör-öl-g-ct. tör-ed-éz-ik. kel-et-k-éz-ik. k-éi: tapicz-k-ol. nyel-d-ék-él. men-d-ég-él. HL Négyes igeképzök. er-ég : zav-ar-og. öl-d-ök-öl. öz-k-öd-(ik): ruha-az-k-od-ik. hab-ar-lt-g-at. ak-oz-. ö'z-g-eí: por-oz-g-at. vak-ar-ód-z-ik. d-ée-g-et. rend-cl-k-ez-ik. mér-k-öz-ik. két-ol-k-éd-ik. g-et-őz-(ik). ar-ód-z-. er-ill : csav-ar-úl. mind a származékigékhez járulhat. vesz-k-el-8d-ik. hal-d-ok-ol. kany-ar-ul. es-g-Ü : rak-os-g-ál. tor-l-ód-. ön-t-ög-et. d-Sz-g-et: fog-d-oz-g-al^ hor-d-oz-g-at. t-og-at. d (él) k-éd-(ik): hív (hiú) al-k-od-ik. köt-öz-g-él. r4W (ör-8d)-ik : kot-r-ód-ik. tek-er ég. lop-ak-od-. oz-g-oí. ül-tet. stb. áll-tat. t-d-g-et: tapasz-t-al-g-at. pl. ak-od-(ik). k-ol. tét. r-rfd (or-ód).— 138 — zs-ol. vet-él-k-ed-ik. zs-éi. vigasz-t-al-g-at. ek-éd-(ik) : mar-ak-od-ik. típ-r-ód-. vakar-hat. alkalm-az-k-od-ik. tek-er-8d-z-ik. zug-ol-ód-ik. fur-ak-oz-ik. f-al-g-at. oz-k-od-. lök-d-ös-g-et. kin-l-ód-. 8r-g-et: tak-ar-g-at. d-ék-él. met-él-k-ed-ik. hely-ez-kéd-ik. aí-k-oz-. kér-8d-z-ik. fuv-al-k-od-ik. í-ög-et: fosz-t-og-at. gond-ol-k-od-ik. eí-k-éz-(ik) : csal-at-k-oz-ik. öl-g-et: nád-al-g-at öl-el-g-et. Jegyzet. rend-éz-g-et. köt-öz-k-öd-ik. gyöt-r-8d-ik. az-k-od-. kina-al-k-oz-ik. d-oí-ód-«-(ik) : vag-d-al-ód-z-ik. gyönyörködtet-het. szem-1-él-g-et. riv-al-k-od-ik. hor-zs-ol. hét. ver-ek-édtör-ek-éd-ik. csör-g-ed-éz. cser-k-él-g-et. d-oz-g-ot. huz-ak-od-ik. g-oí-óz-. l-al-k-oz-(i) : fog-1-al-k-oz-ik. szab-d-al-k-oz-ik. k-eWd-(ik) : hány-k-ol-ód-ik. k-őz-tk : bir-k-Ó7rik. csor-g-ad-oz. g-at-ód-z-. A tehető hat. rej-t-ég-et. ir-k-ál-g-at. d-al-k-oz-(ik) : vag-d-al-k-oz-ik. ül-d-öz-g-et. es-g-eí . elm-él-k-ed-ik. asz-al-ód-ik. l-ód-(ik). tör-1-öd-ik. tol-ak-od-. g-et-őd-z-(ik) : hall-g-at-ód-z-ik. tek-er-g-et. os-g-at. ül-het. és miveltető tat. sir-d-og-ál. ellen-k-éz-ik. jár-d-og-ál. mind az egyszerű. i-őd-(ik) : por-1-ód-ik. l-al-g-at. tek-er-ül. k-él-g-et: jár-k-ál-g-at. tak-ar-ód-z-ik. hiv-at-k-oz-ik. ad-oz-(ik). el-g-et. táp-1-ál-k-oz-ik. bon-t-og-at. hall-g-at-óa-ik. ar-Ü-g-at: vak-ar-ít-g-at. von-ak-osz-ik. ak-osz. fel-ek-éz-ik. lop-d-os-g-at. d-os-g-aí. t-ég-et. áll-hat. ez-g-él. evicz-k-él. ar-og. zen-g-ed-éz. d-ok-ol. d-ös-g-ef : kap-d-os-g-at. er-g-et. köt-ek-éd-ik. húz-ak-od-. hiresz-t-el-g-et. dör-zs-öl. mot-oz-g-at. csav-ar-og. ver-ek-éd-ik. ek-éd-(ik): tol-ak-od-ik. al-g-at. oz-g-ál. ker-es-g-él. ör-öl-g-et. csip-d-éz-g-et. II. ar-g-oí. d-ök-öl. or-g-at. ód-z-(ik). kot-or-g-at. . eWd-(ik). nev-ez-g-et. pér-zs-él. d-ég-él. ver-d-és-g-et. vakar-tat. os-g-dl. g-ed-éz : in-g-ad-oz. gyür-k-öa-ik. ol-g-at. Hármas igeképzők : söp-ör-g-et. mar-ak-od-ik. ver-ek-ész-ik. or-oz-k-od-ik. rug-d-al-ód-z-ik. őd-z-(ik) : lop-ód-z-ik. d-ög-él: áll-d-og-ál. mérg-el-öd-ik. «r-6el-*-(ik). el-k-éz-(ik) : csuda-al-k-oz-ik. tepicz-k-él. aí-k-od-. k-óz-ik. ál-ód-. nev-ez-g-él. zsémb-el-öd-ik. vak-ar-g-at. csel-ek-ész-ik. d-és-g-et. dön-t-ög-ct. ker-g-et-öz-ik.

Mint határozó egyezni látszik a török üb v. kép). —ül. illetőleg határozó gyanánt veszi: „írva van" scriptum est. állvája.u (Ét verbum ejut non habetis in vobis manens). xái-to (alul). kelt-es." = szánandó. a melléknevekből származóitokban is cíak M a képző." Telcgdi. ki van Jizet-vel. kivált a költ'jknél: cir-tíb-en adván. piláttul viselni a mentét = úgy vagy oly módon akasztva mint palástot szokás. ment-es. régen-te. A hasonlóság alapfogalma rejlik benne. brevissim-e. forró-an v. nyargalTa-as-t nyargalvást. vagy H. nagy-on). (dum tű stabas). dívátok. szláv-ul. szokott." Pázmán. —én. magyarok-ul. & jellemhang: mai e. melynek alkatrészei az imént tárgyalt va. a hasonlító fokban öt: aoqwriQ-ov. ül sajátlag névmódosító. járt-as. úgy mint. folytatva. s mindenkor mint." c) a jövőből: „szánandó-an. {•"'cherrim-e. viselö-s. alan-t. esztelen-ül. szilárd-ul. atb. öl T. —oá. ül). pulchr-e. kapó-s. melyek amazzal. bolond-ül. lép ve. —lég. Hajdan személyragozták is: állvám. —oést. —van. Egyébiránt a mai közszokás mind névszó. A főneveknél ül. ember-ül. „ Az én postikámat. mint a múlt idő harmadik személyét. néz-ve-es-t nézvést. szilárd-an. b) kapcsoló és (as)-böl. nyíltabb hangokban pedig a. A többi részesülőkből is képződnek ilyetén határzók. melyet a töige jelent: Ezen képző három elemből áll. muló-lag. ve részesülöböl: foly-va. állandó. kellő-lég. pl. a görögben rendesen szintén önhangzó az igehatározó képzője: ár-a (felül). por-nl venni be a gyógyszert azt teszi: úgy mint port. «£-w (kivül). Miből az tetszik ki. b főnevekhez . düsiib esve (én tombant). Oazvetett képző. ve többesét is használjuk: „A lapok telvék (telve vannak) dicséretével. én. tehát = va-an. oly nemilen: futólag = futóképen (futva). hajdan-ta. de ön is pl. húzván. e. mit a múlt idő részesülőjével helylyelközzel ma is teszünk : „megkaptad-e az írtam levelet?*' „Szerettem édes anyám. bízvást. erdélyiek. nevezetesen a) a jelenből: „folyó-an beszél. jdrva-an. Ezen képzőkben nem annyira hasonlóság mint ugyanazonság alapfogalma rejlik. csek-ilb-en. melyek mindkét képzőt fölveszik. —ve. én. —vast. illetlenül. —vén. melyeknek rokon társai ö vagy ii.— 139 — Igehatárzói képzők. ember." Pétsi. egyenes-t. illetőleg —an. —lag. amazokhoz az n-nel rokon l hang ' ''l. én határzóhoz is járul. forró-n süt a nap. helyes-en. olasz-nl. mint tévelygésekkel rakvát (rakottat) meveti. optim-e.mely máskép alak (forma. ostobá-n (ostoba-an). olvasva. rút-ul. val ige rejlik. Ezekben és ilyenekben: futó-lag. Körülírva ezt jelenti : azon cselekvési módot gyakorolva. űzve. pl. önhangzóval vagy a nélkül pl. képen. A régiek részesülőül használták. —ül. mert ffoy-ó-g ésffo<f-<ö-gszókban az í mindkettővel közös: Buttman is az »-t tartja a határozó régi képzőjének. illendő módon v. pór-ul. szilárd-an. Járulnak aj melléknevekhez: józan ül. Igékből módhatárzókat képez: foly-vdst. módhatárzókat képez igékből és nevekből." „állandó-an. oly formán. „Az Úrnak igazságával rakvák a vizek. mely másnemű részesülőkből is képez mellékneveket. állcád. biz-va-as-t. iip képzővel: k'ilüb cselekedve. képen. bölcs-en. minélfogva hasonló a székelyeknél divatosfak-hoz. sapientissim-e. mulólag = mulóképen. pór. a szótár adja elé. én. azon vagy dy módon szókkal cserélhető fel. A Tatrosi codexben iá olvasható: „És ő igéjét nem váljatok tübennetek lakozóval. pl. várandó-s stb. mint ezt." b) a múltból: „folyt-on foly. azaz mint. A latinban is mint tudjuk rendesen e. rest-ül. a) va. stb. mind állapotjegyző. eszközül hasz18* . mint német. kelletlen-ül. értemenyre hasonlók hozzá: an. erdélyiek-ül = mint magyarok. ostoba ül. (dum ego stabam). mint okos-an.u „illendö-en. szöjle-j-üp szólva. írva. A törökben szintén fölveszi a föntebbi alak még az én képzőt is. állvájok. királyilág=királyi módon. mint: örömes-t. járván. vannak melléknevek. futt-on fut. a legfelső fokban » stb. legalább úgy ragozták. „rekegve beszél" rauce loquitur. rosz-ul. t/1. kelvén. Módhatárzókat képeznek. hogy itt a van. kutya. kutyá-ul. ve. pl. Hasonló-lag = hasonló-alak = hasonló-kép." „Az ajtók zárvák" (zárva vannak). kelve-en. uémet-ül. lép-vést. s értelme: kép. ment-en ment. emezekhez ciég hozzájok járul az a (an. Ily nemű határozók nyelvünkben csekély számuak. szláv. úgy." „Ó az én kedveltem. módon. merö-en néz. ve-én. oldali-va-as-t oldalvást. c) azon t-böl mely határzókat képez. s mint által fölcserélhetö : eb-ül. itt-as. s a köznépnél gyakran hallani: meg van hagy-val. kellőleg = kellőkép. keÚö módon. jött-ön jő. illö-leg. és „ülve alszik" sedendo dormit. s egypárosak. viselt-es. rest-en. hosszan-t Ezen elemzés szerént képződtek: fut-va ás-1 futvást. eb. görög-ül = úgy beszélve. álvdnk. „Hivsággal rakvának (rakottnak) erezné minden javát e földnek. Alaphangjuk tehát a távolra mutató zártabb 6. hasonlóan. és a katárzókat képző an. Sőt a va. s eredetre nézve rokon az úgy (ógy) határzóval. s mely többször an. mely melléknevek képződnek ezzel.

pl. pl. éjente (éjjel) korhelykedik." „méltoság-ost (méltoságosan) engem meghallgass. mint ma. o-tt. —estül. füen-te (fű korában). öli m). magyar-on. est öszvetett képzőt az eszt-htpp őst. kattus-est tető-tői.— 140 — nálni valamit = úgy mint eszközt. én határozói képzők egykét kivétellel. anyui testvérek. est és ttl. te: hajdan-ta. Ezen t képzőtől különbözik azon t. mint igaz-dn. és így inkább a magyar ta. pl. egészen egyezik e magyar szóval: el-eszt vagy el-est (primum. köz t. melyek társas. mindazáltal közbeszédben meg szoktak nyújtatni. s több hasonló szók is. tetö-böl. úgy. valakit feleség-tíl venni = úgy mint feleséget. mi az astul. Ide tartozik az elavult: el-eszt (prímitus. én képzőkhöz járul pl.*' Ilyenek a ma is divatos: egyén-est = egyenesen. sajátságos kifejezés = ugyan azen apától. len-t. el-ül. mely a bevett nyelvszokás szerint új érteményt kölsönöz neki. wUrdig-st. régen-t. korán-t. házával együtt. ellenben a magyar ast. elesztebb (antiquiore tempore) az el (prae) gyöktől. —estül. azon tájról. vagy az tó. és. iií igeképzó'ktöl. mas-t. alkalmasan-t (in-t). t i. pl. „arcz-ul (régiesen arcát!) csapni valakit. —óstul. vagy mintegy saij gyanánt oly hangot ereszt ki magából. minden-ütt. mert naponta = nappal. az által . mely felé az arcz fordítva van. — an. ifjon-ta (ifjú korában). feleség-es-t-iü. hal-ról. én: ház-as-t = házasán. fönt." azon oldalról. hol némi új értcményi árnyalattal. fenyő fényt. képesen-t (in-t). a többesszám szerint váltakozó hangzóju. —est. —üst.. régen-te. ül képzők illetőleg névmódosítók is rövidek volnának s különböznek az úl. —est. vegy-est = vegyesen. megtoldva: ta. prius). és pedig hol megtartván elébbi érteményeiket. melyek képzője is a magyar öröm-est. Kisarjadzás által alakult képzők. ezen hangzók gyakran Vagy közvetlenül. a másik a fentebbi t. kivál-t = néz-ve. öszvetett képzők. pl. est és fordított finn sta-. ttl pedig ám. kaía-sta = haltól. föntebb: őst. stb. er-st. estül öszvetételbeu még inkább kitetszik (lásd ezt itt alább). akkor-t. kapcsolást fejez ki. Több hasonlóságot gyanítunk a német st határzóval. est öszvetevést. el-est. tói. A föntebb! fejtegetés szerént valamint az an. melyen az arcz van. mely a régieknél gyakoribb használatban volt. feleség-es-t = feleségesen. apui. egyén-est szók képzőjével teljesen egyezők. kiv ül. a harmadik úl. mely főnevekből igahatárzókat képez. tehát ám. naponta alszik. kunt. hajdan-t. gyerek-es. Ezen képzésmód teszi a nyelvek legsajátságosabb oldalát Ajakhangi kisarjadzások. én határzóképzővel. £ mondatban: arcz-ul fúj a a szél" ezt teszi: onnan. leány-ta (leány korában). megin-t. mely részint hely-. Öszvetett képző. valamely helyre mutatás alapfogalma rejlik. nyaran-t. Ezekben is a távolra. Főnevekhez járuló. tetö-ről. nem valamely ép vagy csonkított szó ragasztatik az alapszóhoz. ül. i-tt. —ösiiil. L. il révén ajakhangokra változnak által. gyerek-es-t-ül elutazott. rövid önhangzóval ejtetnek. mint: adu adv. öröm-est = örömesen. tehát: feleségestül = úgy feleségesen. rettenet-est. ste-vel hasonlítja öszve. A szóképzésnek harmadik s igen dús forrása a kisarjadzás. Szintén más jelentésű t van ezekben: néz-t. anyától valók. feleségével gyerekével együtt. Mint az 6. —őst. A módhatárzó t képzőben a hasonlóság alapfogalma rejlik s megfelel e kérdésre: hogyan f míkép f mimódon ? Minélfogva nem lehetünk egy véleményben Révaival. —óstul. az egész faluval együtt. mos-t v. s megfelelnek e kérdésre: mikor ? honnan hibás: naponta e helyett: napon-kéní. ben-t. és az an. Alkatrészei: az öszvekötő s melléknév! képző ás. milyenek ndch-st. oda vagyunk falu-s-t-ul. Ezek ast és ül képzők öszvetételei s így elemezhetők : az első íz jelent öszveköttetési viszonyt: ház-as." „gerjedet-ö'sí (gerjedetesen) ha ölellok. és gyakran már egy megelőző an. kivál-va. midőn. rettenet-est = rettenetesen. feleséggel együtt. napon-ta. nyaran-ta. fen-t. föl-ül. valamint ezekben is al-ul. én határzókhoz járulni szokott t pl. úgy az ül. feleség-es. szaru szarv. mert ezek úgynevezett ablativust képeznek. ö'szv-est = öszvesen. bel-ül. tó. Ugyanazon t egy érvényű az an. hanem vagy véghangzója mássalhangzóvá növekszik ki." „nagy böség-öst (bőségesen) kiontád. ki a magyar ast. együttes érteménytt igehatárzókat alkotnak: ház-as-t-ul. mely a hangrendben az illető név többes számához alkalmazkodik. —ast. részint időhatárzókat képez. kun t. bizony-őst = bizonyosan. S képzékrŐl szólva már eléadtuk. hát-ul = ott alatt. falu-s. bent. től-höz rokonok. el-estebb. a Kinizsi Pálné imakönyvében: „rettenetösség-ösí (rettenegességesen) huzattatol vala.

zser-éb. Sőt némelyeket csakugyan kétfélekép használják: ter-epély. bam-ba. tör-ve. aiv díj. czim-ba. cser-j. eny-ü eny-v. figyel-m. melyet önhangzóval kezdődő képzők és ragok előtt kiugratnak. ól-m. goly-va. tukma. szío szíj. talp. és ezekben: etörömb. hull-ám. élel-m. darab. A b) pont alattiak. ter-ep. mur. zsil-ip. pa. duz-ó. hal-avány. ször-b-öl. duz-m. tuty-m. kör-öm. ál-v. tűk. hal-om. gyötrel-m. párává. tiit-am. gom-ó. borot-vá. hal-m. A c) pont alattiak hasonló módon elemezhetők. küsz-öb. Az ajakhangok kisarjadzásának növekedése: ba. tar-j. ál-ó. b) uiidön bizonyos viszonyokban elöhangzót vészen föl. tuty-ma. kérd. kör-m. vid-ám. csomó csórni. hatal-ó. Némelyek «. £) mert kiugratva a kiejtés nehézzé válnék. jár. fity. ősz. ém. górná gomb. kám. kor-om. tal-ap. ter-ö. Az ily kisarjadzás háromnemü lehet. bnz-ma. el-ev(en). f e. tel-ev(ény). goly. unal-in. nyelő nyelv. ir-om. duz-ma. szusz-ma. csusz-am. telep. ma. viadal-m. Különben elvont gyököknek határozott alakot és értelmet köcsönöz. zúz-mó. ir-v. mint: dar-ab. hátai-m. ver-m. fity-m. tér peszkedik. hal-vány. al-ap. fícz-am. köz-ep. ál (elölehhel: hál). tör-pe. gur-ba. tom-pa. tor-ma. seny-v-ed. mert ezekben a hangzó nem lényeges alkatrész. ir-ó. stb. Var-bó. y) egyedül nyelvszokási szeszélyből. mint: ölő ölv. ö-t vesznek föl: bim-bó. hor-p-ad. ker-ep. jár-m. ösz-ve. sér-ő sérv. or-m. sóly-om . suly-m. szir-om. bám-ó. be. mint a főntebbi példákban. ál-óm. loin-ba. ter-m. zagy-va. kam-pó. hár-m. dölf. fej. ned-ü ned-v. ter-eb. ói -j. pot-om. sa-ó sa-v. kérel-ő. isz-ap. a) melyek részesülükből származtak mint: él-ó. Öl-bő. szemér-m. minthogy hangugratva sem hangzanának keményen. kasz-ab. gör. tom-p. ild-om. melyekben az előhangzó különféle okokból állandóan megmarad. közép. or-mó. szwsz. kihagyható. tologn. mint az illető hangzók átalakulásai: üd-ü üd-v. hi-ö hi-v. kalava. csill-ám.— 141 — linosról kfilöuösre. kosz-mó. büm-bö. ür-m. töm-p. ham-u hain-v. mar-j. idom. ál (infra sub) ál-ó. b) nevekhez vagy elvont gyökökhöz járuló ő. al-af-a. csór. ragyává helyett. s mint középképzök: ol-v-ad. pl. ezek helyett: garoga. álmos. bűz. e helyett ó. szen-v-ed. tér (tér). mint guriga. sely-ém. mur-va. ve. mogor. ter-ü. kám-va. ragyi-va kicsinyítő t vagyon. fity-ma. ger-éb. elvont gyökökből. ir-omb-a. 6 képzőkből: '*w-o'. zagy. nyal-áb. maj-m. hi-u hi-v(ság). jár-ó. és pedig. szak-ó. szir-m. Ezekből látjuk egyszersmind a hangugratásnak okszerűségét. karika. ha a kiejtés nem nehezedik. borot-ó (= ort-ó). hasonlat alapján szintén így elemezhetők pl. mint: has-áb. bor-j. sokadal-m. karává. fa. melyek közöl némelyek ujabb sarjadzással öiihangzót vesznek . szemér-ém. diadal-ni. or-om. ami hangtani oknál fogva kivált az l. ól-om. ül-e p. amiben a befogott ökör jár. Hasonlóan az elvont gyakorító törzsigekböl: hátai. pl. mint: var-j. ter-em. kor-m. hatal-om. s»í-j. suly-om. el-ef-e. £ szerint elemezhetők valamennyi óm. töm-pe. öm úgynevezett hangugratók. karoga. szusz-m. is-ine. dur. Gör-bö. lom. szak-ma. f e. ér-ém . tuty. «) mivel a szokás hosszúvá nyújtotta. gom-ba. ál-m. vagyis d. félel-m. tal-p. s mint olyan. ál-om. tűr-em. nemről fajra menvén által. hár-om. isz-am. kegyel-m. ir-am. W. ir-omb. t. cl-ev-c. sőt gördülényebb lesz általa. tz után. terpeszt. pem-pő. me. kari-ma. pari-pa. dar-u dar-v. al-om = barom alá vetett ágynemű. pl. pe. id-om. tel-ep. töm. kali-ba. haj-ma. gyar-ap. el. haj. vill-ám. czim. végett járt rá a nyelv. öt-v-ös stb. t«r» térj. szidal-m. tor. mogor-va. dur-va. maj-om . ly. ér-m. álmodik. is. hogy az ajakhangi képzők nem egyebek. csor-va. ür-öm. j. niv luj. gör-be. pim-pó. sik-am. sely-m. Nyelvhegyi hangok kisarjadzásai. borot-v. toliga. r után szokott történni. för-m-ed. ing-ov(ány). iz-om. mi rendesen könnyebb kiejtés végett történik. töni-ö. c) midőn a fölvett elöhangzót mindennemű ragozás alatt állandóan megtartják. szerel-m. pl. her-v-ad. a) midőn a mássalhangzóvá alakult önhangzó segéd előhangzó nélkül szorosan odatapad az alapszóhoz. ver-ém . tör-ő. kérel-ém. mer-ev. pl. bain-ba. sóly-m. buz-m. kérel-m. jár-om. járv. é éj. va. vagy közvetlenül v-böl alakult: w íj. al-m. kaj-mó. Ezekben: kacsi-ba. el-nie. doromb. al-v. gur. sor-v-ad. A kisarjadzott ajakhangok ismét új sarjat eresztenek. iz-m. Az a) pont alattiakról világos. kacsává. ber-be .

az öszverántás nem nehezíti a kiejtést. néha megnyújtva : haló. ragdió. tenk (tönk). öm) legegyszerüebben igerészesölőböl elemezhető: fájdaló. bogoló. pajzá-n. veszély . harkály. furtdó. taré-j. özö-n. ott-an. B ekkor mindig a gyökhangzóval rokon hangzót vesz maga elé. bor-ju. hömpölő. diadal. me-ö mely. köpölő. oly-an. csáklya. furulya. zord-on. valá-1 (possessio). boglya. soha-j. csermelye. mint az l. erdélö. per-je. i e után e-t. székely. erdőelő. fona-1. piczi-n. diada-1-m. w/dó. ly-re nőnek ki. e) külön . kalá-n. melyek a gyök alanyi értelmét tárgyilagosra változtatják. mily-en. hiedelm. kölcsö-n. akadály. kinövései. midőn t. pajza (bajza). konkoly. fogoló. személy. mereven. kölcső (költösö). pöködelm. del-ie. halá-I. baglyok. stb. hajado-n. vagy . orozló. roba-j. —ly. halász-félék. való. dagály. fogoly. fia-1 (régi). hüvelö (övelö). kese-ly. Néha a törzsnevekhez ragadva: gurdé-ly . b) midőn részesülőkből neveket alkot: csaló. székelő. bagoly. lapáló. stb. csoroszlya. ujdo-n. gombolj. Kisarjadzó n van a) a közeire és távolra mutató szócskákban. torz-on. hogy a belölök kisarjadzó m (óm. csalá-n. csereklye. bögöly . cseplye. mint faj a nemhez. sur-jány. pereszlŐ. nyoszoló. sür-je. szugoló. naponta-n. —ny. tb'rkb'18 (töregelő) törköly. mint a vadász. szaboló. fődé. szuglya. vagy. csádé csada-j . diadó. továbbá azon körülmény. tehe-n = tejen (tejelő). riadó. vagyis a után o-t. Ezek hasonlatára elvont gyak. idege. az a. engedelm. csoroszol. fió. ily-en. gerendely . mit a hangérzékkel bíró. melyek az elvont ka/ó. szipoló (szivoló). ódo-n. gana-j. a) Midőn az l. gomboló. hajadó. ismét ujabb hajtással: tur-ján. pozdor-ja. roko-n. lakoda-1-m. töredelm. oly szókat képez. kóló. viada-1. és pedig l képzőjü törzsigék i-re módosult részesülőjével öszveolvadva: bőgőlő (bökölö). orozla. vagy úgy állanak a gyökhöz viszonyítva. szabály. vét-el. szabáló. serté-ly. c) elvont vagy elavult szókból: kajá-n. delem öszvetett képzőkben mint középképzö szintén részesülőből elemezhető. szegelő. szabói. gerendelS. csegély. Iplyot. csormoly. tulajdo-n. köpőly. csermelő. vészelő. c) a hangutánzókban a természeti hangnak megnyújtása: kacza-j. lepe-1. foszla. mint a keményebb l-nek lágyabb szervtársa. lepő. gerely. eleve-n. zugoló. élő. józa-n./b'dö. ez-en. dagáló. gané-j. eleve. tengely. egyébiránt kiugratás nélkül is helyesen hangzanak kivált a tárgyesetben : bagolyt. Ezen középképzőjü ál. vászo-n. ragály. kara-j. vagy faji érteményt kölcsönöz ezekben: rovat-al. o-ó oly. doromblya. gordó stb. hasonló kinövésüek: dal-ia. kóp ja. orozlán (oroszlán). csormoló. el-némű törzsek. para-j. szaplyok. d) önálló szók toldaléka ezekben: régente-n. m. vagy az ó. hömpöly. józa. lapály. mi-ő mÜy. vonó. u. zuglyok. pereszle-n. néviségökre mutatnak az önálló riadal. kopály (kopár). jövet-el. tét-el. csala. foszlá-n. szemelő v. olda-1. csereklő. csegelŐ. vészelő v. d) A dalom. böglyök. szegély. zsiba-j. ő képzőkből kifejlődve : i-ő ily. Az ly-vel végződök közöl némelyek bizonyos viszonyokban kiugratják az elöhangzót. mint: riadó. szapoló. hit-el. kisarjadzik a) részesülőkből s alanyról tárgyra. és így: bizodalm. köté. seregelő. Egyébiránt némelyeket a nyelvszokás kemény 1-vel is használ. konkoló (gomogoló). haso-n. aggastó. fajdalra. bajzá-n. búr ján. (nöszölö). pehe-ly. úgy látszik eredetileg névigék voltak. homola. paré-j. seregély. szemelő. bögölyt. tara-j. kopáló. c) Az illető törzsnek határozottabb. teketór-ia. Ezek közöl néhányan és némely más l képzőjü igék részesülöji lágyítva lya. gomboló. bogoló. tehe. ilt-en. hajdanta-n. szűkebb. foglyok. aggastán. kicái-n. merő. homolya. kancsa-1. korcsolya.— 142 — föl: var-ju. tulajdó (dulajdó). imoló. törzsigékböl: akaddtó. mereglő. ét-el. csermelő. bögöly.józó. szablya. homolka. panda-1. aggasta. — l. f oszló. korcsola. cser-je. tátor-ján. fogoly. alacso-n (aUcsu-n). csoroszló. biroda-1-m. bögöli. mereglye. csépelő.után a-t: uz-on. kötő. vagy új árnyalatkép ágazik ki: mogya-1. riadal. sürgöny. vona-1. föde-1. zugoly. f ékelő. pacza-1. homoló. hüvely. pl. csekély. Erdély. topor-ján. riada-1-m. menet-el. gurgya-1. aggastyán . e alakú részesülőkből nyúlik ki. ódó. fekély. i. pöködelö. nemről fajra. kőrté-ly. ém. sanda-l.mint főnév a melléknévhez. gerelö. fiató (fiadó). fonó. köte-1. aszály. mint: bandzsa-1. szabály nélkül. b) a hosszú é képzőnek kinyulása: vatalé-j. sar-ju. zöre-j. szenvedelm. öntő). börtö-n. zuha-j. vit-el. gömböly. korcsoló (horzsoló). viada-1-m. csákoló. diada-1. csekelő. fiata-1. pereszle. pocskond-ia. gordo-n. tur-ja. szipoly. öző (ötö. sttrgő. nyoszolya (nöszölö ágy). igeségökre pedig a foj'dai-ból lett fájdalom. dóromból. hangya-1. Ipoly. szapoly. hivat-al. imolya. o. Az ly. pehe (pihe). karé-j. b) Részint önálló részint elvont gyökökből fakadva némely szókban semmi érteményi változást nem tesz. ijedelm. sutto-n. hasonlóak: mind-en. mereve. pajzó. türődelm. idegen. szapoly. it-al. aszaló. mint: csoroszla. doromboló. idegő (= jödögö). íehő (= í«/ő). csermely: harkdló. mint: bagoly. melléknévről főnévre változó szókat képez. csörmöly. viadal. ösztönszerüleg eltalál. mora-j. zugoly. bojtor-ján. csörmölö. —n.

hitván hitvány. és törzsekből: szakmá-ny. televény. f) a. ir-j ir-ny. részint azzal: hal-a-vá-ny v. pos-vány. meny. tanítvá-ny. ed'ó (evő v. mor-vány. toporjá n. stb. jizetvel. ködmen ködmeny. a bizonyos ügyeket tárgyaló. i. lelemény. melyek hasonértelmíi gyakorlatos igék részesülöji által föloldhatók.) elavult múltidönek maradványa. látva. folyó folyá-ny. kibocsátvány. szörny. hal-vá-ny. hogy e képzők eredetre egyek. záká-ny. minélfogva több szó végén a nyelvszokás fölváltva használja. költemény. szigony-a. hirdetvény. visz-o-ny. ing-o-vá-ny. árny-ék. kelevény. valamint a helynevekben: Hozson. gorny. szegé-ny. tudva. leá-ny.ffiuléko-ny= mulogó. tájejtéssel: var-j-u var-ny-u. A fent elsorolt pontok egyik vagy másika szerint elemezhetők a többi ny képzőjü szók is. faragvány. irtvá-ny. silá-ny. térítvény. tanítvány. részint elavult. ör-vény. némelyekből pedig inkább egyik vagy másik: adomány. tok-mány. hajléko-ny =s hajlogó. ásvá-ny. szerint elemezhetni ezeket is: álcl-omás (= áld-va vagy áld-ova-as). kérvény. szárny-ék. het-etőr-vény (szervény ?J. vagy elvont gyökökből. óozogó (= bogozó) bozogá-ny. kötelezvény. vék-o-ny. irta ean. stb. pereszl-e pereszl-én. hev-e-ny. csalt. vagy Révai útmutatása után iOrám. Jegyzet. tartomány. ízivárvá-ny. koresvény. pagony-a. vagy magokban foglaló iratokat vány »'ny-vel képezi: folyamodvány. részint a cselekvésnek tárgyát. írva lesz. Ebben . tevő?) edé-ny. görny. szig-o-ny. legé-ny. Azonban az ujabb nyelvszokás bizonyos esetekben helyes tapin tattal különbséget tesz közöttök. Sopron. sár-mány. val létige rá gyökelemével. jövevény sarjadztak ki. keleve kelevész. középképzök rétén sarjadoztak ki. erny-8. ja kinövése: tátorjá-n. Az él és mer igékből lágyftás nélkül: eleve-n. tekervény. hiá-ny. a törökben az első rész t. Különben kisarjadzik a) részesülőkből: savó' sava. vagy pedig azonos a van. A mány meny az elébbinek változata. ma. bor-j-u bor-ny-u. e'n: foozla foszlá-n. s kevés kivétellel jelentik részint az illető cselekvöt. i. biz-o-ny. fős-vény. kicsin kicsiny. gödé-ny. —vény. gyöoöíó' gyövöté-ny. mely egyszersmind ragozható mellékneveket képezett. —mány. A fönt?bbi elemzéshez tartoznak ezek is: nyargalvás-t. szőve. honnan némely igékből mindkét alakban kifejlődnek. eredmény. utalvány. t. bojtorjá-n. vad-on. a toldott nöceve. csáká-ny. i. csalandó . Az ny nem egy eb mint lágyabb n. a minthogy mai nap is szokásban van a népnyelvben az egész szó pl. Pozsoo. tudomány. kötő. Vol. kapony-a. e hogy az nemcsak múlt hanem minden más időt is kifejez pl. szállitvá-ny. tudomás. fofyéko-ny = folyogó. vágó vága vágány. ny hozzáadással az illető hangzót megnyujtva: épen úgy. Helyesen: bizottság. kemé-nv. d) r végű gyökök után az elöhangzót többször kiugratja: horny. p. merevé-n. mereve-n. f) valamint a j és ly. ös-vény. jöceve-\>öl pedig i. pago-ny. berkony-e. minthogy a v és m szervrokonok. (melytől különbözik az ujabb időben alakult tanitmány). torny. A nem igékből származott vány má/iy-féle szók szintén oá. burgony-a. or-mány. állvá-ny. csótán csótány. részint elöhang nélkül. tevéke-ny = tevegö. A bizottmány nem állja ki az elemzési próbát. nevezetesen: —vány. 797. Ezekből bitható. faragmány. vallomás. szak-mány. seré-ny. p. b) részint önálló. árny. tak-o-ny. mi által a fogalmak szabatosabb meghatárrást nyernek. szárny. köté-ny (mint köté-1).i"4ereny. nösté-ny. ö) részesülőből n hozzátéttel az <ín. mint a többi részesülök csaló. szövény (mint sövény) ésjövény. lapá-ny. csüneve rsünevész. II. me. ragadvány. bizonyítvány. yos-va. sntton suttony. midőn t. szöveve. szivorny-a. hallomás. csnln. A részesülői va ve. aldomány. noha némely rokon nyelvekben pl. lepé-ny. hitva hitvá-ny. kötelezvény. p. sütemény. sivá-ny. e) néha a kisarjadzój-nek változata. tarhony-a. új sarjat ereszt ezekben: perny-e. mert íizottva részesülő nem létezik. élemény. csalva. beadvány. cseré-ny. körny-ék. kocsony-a. jőve törzsekből tulajdonkép növény. folyvás-t. lm lássuk a dolgot több példában. vallomány. mint a másik (= ó. alkotvá-ny. feledéíce-ny = feledegő stb. afony-a. szökevény. Ezen képzősre nézve sajátságosán találkozik nyelvünk a latinnal.— 143 — értelmű szókat képez a kid és vad gyökökből: kül-ön. nyugtatvány. m. ve. Észrevétel. az egyszerű ma me képző hasonló értelmű igeneveket alkot. v «gy is az áldva. oltvá-ny. savany. Ezen képzőből fejlett ki az igékhez járulni szokott vány vény. stb. s így elemezendök: kelevény. —meViy. bizvás-t. remé-ny. így képződvén ezek is: gyüleve gyülevész. u. pos. alacson alacsony. dohá-ny./ödo fódé-ny (föJél). keresmény. látomány. honnét hasonlat szerint a nőve (= növő). hallomány. jegeny-e. látomás. szövevény. körny. írva volt. töréke-ny = törögö. vallva részesülökből. eredvény. v. mint: orozlán oroszlány. mácaony-a. A mány. Hung. ocs-mány. Balaton stb. ár-mány. hallva. ragadmány. c) ék-féle származék! szókból. moká-ny. szemlátomást. foszlán foszlány.

s ha szükség van rá. azaz valamit ismételve tevő. hasonló képzővel adhatók vissza: gen-imen. máskép monyas. zsinár. enyhit-mény. mort-al-is. rovó. Teljesen egyezik ezzel a török ár. medv-es ned-ves. b'sztövér. gyötör. tim-ár. töpör. gyapos. avar elavult elvénült fű. atb.. ökör. iker. tubero tubero-n-is. hegyes fog. keresmény. öszszetöpödö. éber = émer. vőntör. rovar jegyző. (bős. bod-or. siker. keser. kever. úgy a latin. hábor. űr jelen részesülői végzet. kapar. melyekből lesz a személyragok hozzá járultával a határozatlan jelen pl. imentum. vid-er (ved-er) vizes edény (aqualis. nyuzár nyúzni szokó. —r. kaczor. gunár. tokmány. sodor. ostor az os(on) törzsből: os(on)tó a mi osonásra sürget. törökben és finnben. botor. pozsár. szever-szin. zsugor. = atraventum. vertic-al-is. majd előtűnő. sug-ár. széphangzatú s értelmes kész szókkal kínálkozik mint: tantor.és szláv nyelvekben is az igékből r képzővel számos nevek alakulnak. cseber. szeretsz. gyop-ár gyopos. szik-ár. a latinban: őr. gerencsér (lásd itt b). fenyér. Valószínűig elavult igékből származtak: tenger a terjedésre vonatkozó tény tenyeg-ből. határ bizonyos végpontig ható. fer-men (tűm). kaptár. emő állat. juraraentum. sőt dicsér is. stb. csomb-or csombos. ag-ár. zivatar zivadó. seco seg-raen. pl. undor unalmat utálatot okozó. jobbára szintén divatozó vagy elavult igékből elemezhető. szatyor. forromány. aláterítni való. hitoeder hövedő. sügér. stb. juraventum. csömör. (lial-ál-os). bil-ür tudó (tudor). tálnyér. v. s jelenti azt. csokr. torkosságból mindent fölhajhászó. anima-1. sud-ar. foro. medr. foszfor ruhájából kifosztott. hegyer.— 144 — is az ómen. itnen. fenyér. hínár. kulcs-ár. hydria). tego teg-umen. ír. kézmivesnevet: bodn-ár (bodon-ár) kád-ár. tőzs-ér. s toldva am«Mtum. panaszos kéremény. lajh-ár. sermo sermon-is. a hangutánzó ők oó'g-böl mintegy ökó'. bodos od-or odus. leni-mén. ami valaminek képét elétünteti. c) Néha az ős es-féle képzőnek felel megJ bog-ár bogos. firm-amen-tum. flu-men. kontár. buzgár buzogó. fellengér fellengező. sopár. boglár bogoló. zavar. csapiár csapoló. melyek csak alkalmazásra várakoznak. bokr. teg-men. «zeTcér. Egészen múltidöi származásra mutatnak: atramentum. szöke> szökő. búvár buvó. majd eltűnő. száty-ár szájas. b) hangugratók: bodr. vezér vezető. fegyver. csékes. vizbuborék. bugyor. fut-ár futó. teker. lector olvasó: a . szó'tl-er szóló. d) egyszerit kisarjadzás részint elavult részint divatozó gyökök-. őr képző az ilyen igékben: kavar. övedző. vit-al-is. moh-ar. szerető vagy. tompor. A görög — fiif-og. ktilk-wri kóbori. terit-vény. fejér. sortor szabó. melyek vagy részesütőkből fejlődtek ki. gyomr. talabor. a cselekvészt jelentő dia diog-ból. Jegyzet. ed-ul-is (ét-el-es) stb. vedr. mán szintén ide tartoznak. csapodár. Alkalmasint egy eredetű ezekkel a magyar ár. német. hunyor hunyogató.) b) Képez bizonyos tárgyakkal bánó. gugor. vagy azokat képviselik. nyomor. cselekvő. gödr. szeg-meny ]fiuo. ér. s tárgyilagos jelentésit. honnan a tükör = tiingör is. ió'dör. stb. Az egész tömegből némelyek a) ékvesztök: bogár. kunkor. töltsér a mivel töltögetnek. cervic-al. tündér. csiszár csiszó csiszoló. bukdácsoló. fodr. működő személynevet. increventum. gödör. pótor. gyökér. tünedezö. dombor dombos. sudár. foravi.hajtó. bak-ar látó. csokor. állít-rnány. és törzsekből: homb-ár.dics' régente mint önálló ige divatozott. mintegy diagó. crösít-vény. sanyar. incrementum. széttenyésző víztömeg. vagy szétterülő. szül-emény. vagy elvont igék részesülőjéhez. egér. — ftovt]. sajt-ár sajtos (edény). az émik (vigilat) elavult igéből. pat-url fazekas. nylk-yri nyuzár. sömör. göröncs-ér. szomor. szev-er. csavar. p. pender. alabor. bőgő. inger. gyánt-ár gyantás. melynek törzse . szekér. sutor varró. kosár. szeoer-im. ferveo fervui. kajtat. bátor. moventum. kalgh-ir ugró stb. ember embő. tudó vagyok. gyomor. A finn nyelvben is eléjőn űrt vagy yri képző mind igék mind nevek után pl. p. ér. kövér. kantár. Hasonlóan kisarjadzások a latinban is az n és l p. fora-men = furomány az az furott lik. umen. szivar szivogató. boans). csődör csöves. ham-ar. nedtartó. Gazdagon képviselt sarjadékképző nyelvünkben. aki ideoda csapja a levet. mintegy tcnyegő. agyar vékony hangon: cgyer. (genus pro spécié). ciceró cicero-n-is. Több származékigékben mint középképző tartotta főn magát. szapor. nyomó Ínséges állapot. bitor. s járul a) Önálló. «zoIcadár szakadó (schismaticus). gugyor. fanyar. strabo strabo-n-is. szerető. bokor. med-er ned-er. Ulür-üm tudom. stat-umen. takar. aki vagy ami a tőigében foglalt cselekvést vagy állapotot gyakorolja: hajtsár = hajtár hajtó. Valamint a magyarban. szanszkrit mán-osz. lézer lótófutó. szerető vagyok. fintor. v/sk-urt szóró (lapát). szivar szívni való dohánytekeres. göbör. vntentum. folyomány quaeror quaeri-monia. fondor cseleket fondó fonogató. stra-men. agár. komor. gyakor. stb. fegyő (— fegyeve) eszköz. momentum.

husáng. peszmeg. függelék. salang. s néha az idegen alakokkal annyira összevág. csomók. romgy. orv. apró-d. lucsk. komor szókkal rokon. fészk. anyók. vagy melyek más hangból alakultak által. indulatos. poczik. lom-ha. kor-ty. s ide tartoznak: h: potro-h. csalár-d. bör-he. délczeg. környék. varacs-k. szándék szándók. ajándék ajándok. melyek képzése sokkal bonyolodottabb. pofok. bürk. boldog. már a föntebbi táblákon előadvák. hor-ty. irj. gőmj. leik. tér-d. nagyobb korra vonatkozók: Istók. göngy. segé-d. virág. pocsk. krajtsir szabó. konok. —zs. petymeg. harang. berk. hideg. stb. hazug. Fuasgeher gyalogoló. gyöngy. hulladék. tur-ha: lé-ha. poczk. hölyk. dolog. andis-nok andalgó. gon-d = kom-d. fai tyúk. harag. író-diák. ivadó. bujdosó. decsák. —z. törék törek. csombók. hölö. Erzsók. szemöldék szemöldök. félékeny. rongy. 19 . c) nem hangugratók: kobak. játék. zsombék. vidék. tájék. tályog. vályog. vem-h. hólyag. horog. halk. halándók. hanyag. Egyezik a szláv nik-vel is. Ezek is mint az öszvekötve sokasitó és rokonai. belecz-k.— 145 — németben «r: őeher néző látó. czirok. ren-d. hörcsök. Bertók. keszeg. —s. örgy. fa/-d. tarjag. —sz. író. változékonyabb. gombolyag. bicsak. bár-d. gyakorlatot. remek. gomj. hölgy. komj. hopor-ty. bábuk. Példakép álljanak itt a következők : —nők. melyek szoros értelmű kisarjadzások gyanánt tekinthetők u. ebé-d. lé-hó. romj. bitang. szúnyog. gőr-he. —ez. —gy. kAism-nak haragos. kivált oly szókban. rejtek rejtek. s igy elemezhető : ivad. goly-hó. ének. derék. méreg. ámuz-nok tanító (mintegy tanitnok). Torokhangi kisarjadzások: —h. romó romv. nehézség nélkül rendszerezhetők. hajié. dorong. Springer ugró. öreg. ivadé-k. hölj. nyirk. mely öszveAKAD. tork. íágyék. rideg. hézag. fenyíték. réteg. üszög. poly-h. konty = gongy. komó. sereg. pirók. szaj-ha. sark. pál-ha. fakadék. mely a komoly. irv. £: a) csupán toldalék: tövis-k. vaczk. tartalék ázalék. fiileng. bodak. el közép képzővel: toldalék. csutak. sajátunkat a kölcsönözöttöl elválasztani. korong. —d. tűik. pöfeteg. lany-ha. g: lovag. IUOT tlÓTift. világ. mor-d. ivadé. hurk. dögönyeg. monyok pohók. tűik. mál-ha. a szlávban ár. —k. érzék. kéreg. némelyekben az é átváltozik o-ra vagy é ö-re: hajlék hajlok. palacz-k. uor-ty. b) valódi képző és haugngrató: étk. kar-d. gömv. —g. csillag. apók. tr. bnrk. kupak. Különös képzésüek: nyúlánk. zsizsik. p. hajlé-k. kuny-hó. A legtökéletesebben egyezik a persa nak képzővel mely igetó'khőz és főnevekhez ragasztva minőségi mellékneveket alkot pl. és e szerint: maradék. beszé-d. fogyaték. duny-ha. ragaszték. m. billeng. pöczk. tőzeg. bolon-d. for-ty. borék. —nők. zor-d. Az igeképzők általán határozott alakúak. törzsök. csürk. néha ál. völgy. üreg. homlék homlok. sisak. csür-he. Nagyító jelentésüek: iszák. mar-ha. Mihók. (= gomó) komv. ismétlést fejeznek ki. ürgy. gyük. lengeteg (általán minden atag eteg). murk. s öszvekötö s es-vel rokonok. s azon értemények •zerint. hüvelyk. Máskép áll a dolog a nevekre nézve. mocsk. cznlák. reny-he. Némely kétes származása képzők. köcsög. hajló. árnyék. könyök. wöió' (= váló) völj. nehezék. részeg. tóik. szemők. boncsok. —t. árk. katang. menedék. piszk. szidék szitok. hogy az elemzés rostáján csak alig birjuk a honit a jövevénytől.fulánk (furánk). s kúarjadzó önhangzóval. sulyk. mark. a játszi önkénynek inkább ki van téve. a gy-félék: gonvf gomv. ter-h. meleg. fölebb a „Sokasító képzSk" tábláján. falánk . moly-h. világos szerkezetűek. buczk. ágyék. galan-d. hályog. vagy kétesek. gőmbölyeg. melyek gyökei is homályosak. hölv. —cs. bludár bő lyongó. félénk = nyulékony. fazék. mellék. vétek vétek. tusak. furékony. kajUk. Itt csak azon nemüekböl hozunk föl mutatványokat. mennyiben t i. kerek. melyeket az illető szóknak kölcsönöznek. falékony. belin-d. lebenyeg. fenék. féreg. veríték. örök. pístdr rovar. potro-hó. zömök. gyakorlatot g-vel. élénk. szőnyeg. göm gömö. fel-hő. —nék. fark. szurk. Ezeket 1. élékeny. örj. babug. balog. min-d. szilák. taracz-k. ürügy. irgy. gerez-d. felleg. undék undok. pilincz-k. gongy. ördög. d) élő vagy elavult igék módosított részesülőjéhez járul. termékeny. szárnyék. —ty. pnr-ha. s a többesítő k-val. szalag. ajk. csalá-d. szuszék. tennénk. stb.

Magyarosan hangzanak: babona (bubuna?).titoknagy' alakban szintén megállhatnának. jnngáta. melyek . —rá. tarisznya. melyek egyik alkatrésze idegen. istápolás. nyavalya. fegyvernek. Szintén több idegen származásuakban: szoknya. polozsna. melyek alkatrészei az állati. kétes: haramia. —cze. pincze. mint: rohan-ó. pl. tábornagy és tábornok különbözők. . pl. ábráz. lye. Abajdocz szók. bagazia. gálya. naspolya. melyeket nyelvünkből megfejthetünk. uzsorás. spongyia . nevezetesen emberi testnek egymással szoros viszonyban levő részeit jelentik. Hajdan csak néhány szóban használtatott. palánta. templomi. sekrestye. stb. —re. apostoli. cseprente. mácsonya. nyoszolya. csattan-ó. iskolás. csuklya. furulya. radina. pecsenyés. pálya. magyaroknak tekinthetők : álnok. párta. kólya. m.nagy' melléknévvel (a perzsa . —nya. rakoncza. pl. kótyavetye (kótó-vető?). pecsenye. boglya. put-ní utí. tálnok. és és i-vel képezünk mellékneveket. komonuk. fáklya. mint a fentebbiek. mint bén-a = bén-ó. medencze = medező. hahota. melyekhez pótlékul ezeket adjuk: Vannak öszvetett szók. lantorna. kártya-vár. Ezen képző a szláv nyelvekben oly gyakori és általános. ábrázol. tálnagy. naspolya. rosta. kocsonya. Jobbára részesülőkből elemezhetők: alamuszta. 1-vel: kártyáz. szekercze = szegelző. trombitái. stb. kurtít. hanem néha részesülők átalakulása. pl.gondnagy'. Mint a tyú. ábra. Tapolcza folyó Teplicze. azonban némely szóképzésnél a kettő között már különbség szokott tétetni. Az idegen főnevekből rendesen ás. —lya. ttzivornya. de a jelen nyelvújítás korszakában. istáp. kapta. paszita. gabona. Kétesek: káposzta. Honiak: csoroszlya. burgundia (gurdondia). Idegenek: saraglya. csizma-dia. kapta-fa. istápol. gesztenye. bajnagy. csutora. paskon-dia. mert némely ragozásokban a szókat ruthanguakká teszi. másik honi. jegenye. giliszta. natragulya. Magyar származtatással egyezni látszik . vacsora-idő. Nyelvünkből elemezhetők ezek is: katríncza. osztováta. petrencze. —tye. komornok. dinnye. csáklya. katona (hadona). melyekből magyar képzők által új szókat alkottunk. pózna. ákovita. gálya-rab. tyü rokonai nyelvünkből elemezhetők ezekben: hártya. zsigora. csarnok. kukora. s tárnagy. bagaria. —ie. hanemha az n-et még a törzshöz számítjuk. —na. gesztenyés. így nevezzük a) azon öszvetett szókat. E szerint egészen szlávok : sztolnik. vacsorái. Ily végzetü szónk kevés van. pl. püspöki . putra. —ny«. Homályosak: galagonya. csimota. kaliszta. rokolya. Idegenek: vacsora. saláta. Szóalkotás öszvetétel által. asztalnagy. bástya. hlásznlk éji kiáltó. . gugora. bögre. teke-tória. u. alamizsna. palota. —iá. —ne. veleszta. parittya. susnya. tárnok. csalafínta.nak'-ot Vullers a szanszkrit .— 146 — tett képző a nf és k elemekből. stb. béna. szwitnik (világító) szövetnek . ostya. s már azért sem szaporítandó. poszáta. czérnaszál stb. vézna.nads'-val rokonitja). kusztora. agyvelö. cserőcze = caerőző. szláv kiszelicza. palacsinta. puruttya. stb. kttría. titoknokoknak. b) azon idegen szókat. Magyarok: csuszkora. kamara. alamizsna. udvarnagy. bojnik). Magyarból elemezhetők: rnsnya. tompora. szapora. Sok kölcsönözött szókban fordul elé. puszta. stb. hogy azt eredeti sajátjuknak kell tartanunk. —cza. pacsirta. Idegenek : bagázsia. szablya. dwor-ni udvar-i. alamizsnás. így vézn-ó. rosnok. vakota. mint: csatorna. mint: file-gória. túlságosan is elterjedt. igéket pedig főleg z-vel. iskola. de-lie. asztalnok. angolna. bonta. kő-pia. kürtül. hajszál. bóbita. tarhonya. pl. zarándok. zsálya. szakócza = szakozó. gondnokoknak. —te. szőrszál. ép oly helyesek volnának. czérna. marczona. fekete. etyepetye. gyertya. elemezne. kétesek : lednek. kápolna. szunyáta. marczon-ó. alamizsnálkodik. pincze-torok. ontora. kókonya. —tya. trombita. harsány. fejtető. uzsora. ivolya. plundra. iskola-ügy. Idegen származásúak: kártya. hajdina. weró'cze = veröző. urad/tik tiszttartó. szláv pivnicza. áfonya. lasponya. de eredőtök homályos . zsálya-levél. iskoláz. urad-ní tiszti. de-lia. kintornál. pl. ábrázat. sekrestyés. közös: bajnok (mely a szlávban wojnik. Idegenek : keszőcze. borosta. —ta. Lásd erről „Á magyar nyelv rendszere" czimü munka 27-d és 28-d §-ait. hlász-ni hangos. perváta. dworník udvarnok . sólya. supra. cseresnye. vetrecze. putnlk utas. Ez nem mindig kicsinyítő. Kötcsönözöttek: maláta.

Itt már azon kérdés merül fel: A kettősen ragozott öszvetett szók együvé. Igaz ugyan. pl. ugyanazon szónak ismétlésével vagy némi változtatásával fejezik ki.* madárfi. áctorivicfori szájtátó. fejkötö. bátamgerincze. Hasonlókat lelünk más nyelvekben is. f»'. térdkalács. pl. Ilyenek : a) A gyermek. Az öszvetett szók egyik külön nemét teszik az ikerszók. tiltü ital. lábikrám. szárnytoll. a francziában ijmijou. szép. csendesség. gyürkéje. orrczirapa. másmás. lábszár. cancan. csecsbimbó. tata messze.:tjd kifoly a szeme. néznéz. megymegy. fakanál vagy fa kanál. sese. lábikra. szemewöre. belbel álom. biíbáj bűvöl bájol. oly öszvetett szókra ot'-zve is. vállperecz. lábszáram. hogy azokat a . rósz. szívkamarám. se bát nem mond. cziczi emlő. kuku v. hónomalja. fölföl. fejeteteje. turtur. Ezek birtokragozása különféle. Tehát ezen hasonlék szerint Írhatjuk : fejemteteje. szívcsucs. szájgyürü. oldalcsont. kivévén ha kétértelműséget okozott volna. távolság. továbbtovább. c) némelyekben csak a második ragoztatik: agy velőm. Tehát úgy öszvetehetök. seggpart. Hasonlóan öszveirandók a béli. u. hanem az elnevezés viszonya rejlik. Péterháza helység onnan vette nevét. futfut. nyelvhegy. újúj. vagy elválifztva irassanak-e ? Nézetünk szerint öszveirandók. süsü susogó b-széd. ismétlést. de utóbb puszta elnevezéssé vált. helység. fajunkféle. szájpadlás. Bánfalva. mert Péter nevű személy birtoka volt. Az anyagnevekre is megjegyezzük. nene idösb nötestvér. yilgil kenyér púpja. állkapcsom. Székelyhida. tilskén. korú. melyek az emberi nyelv első nemzö•i-'-si csecsemőkorára emlékeztetnek. a másik pedig müvet vagy cselekvényt jelent. Bakonyerdeje. fülczimpa. leié. melyek első alkatrésze cselekvő okot vagy eszközt. fartöm. nőrokon. Pál földe (birtoka) eladó. tzoesa malacz. megmeg . pl.vagy dajkanyelvben divatozók. lili liba. csont olló = csontból való olló és csontolló — csontvágó olló. tutu síp. agyadszüleménye. Simonytornya. Vágmelléke. czoczo ló. fejedteteje. orrcampám. és így szemhéjam. Mátyásfölde. nyelvemhegye. quisquis. vállpereczetn. a magyar észjárást különösen jellegzik. troutrou. kivált elbeszélő költészeti nyelv képes kifejezéseit némi kedves zamattal fűszerezik. szempilla. se bűt. fejünkteteje stb. nagyítást. kezedíeje. cftcte ékes. kezeirása stb. dsvét. tíztíz ember i. nyakszirtom. ellenben külön Írandó : ez Péter hdza nem Pálé. mert ezek között tulajdonkép nem birtoki. a madár farcsíkja. hónai. akár öszveirva is találhatni az írók legtöbbjénél. s csupán személyi vagy tárgyi öszveköttetés van. fájdalom. nyakcsap. foghusom. orrahegye. Mátrahegye. szemször. kézujj. szemempillája. hogy sok helynévben a birtokviszony az eredeti. bokrokon. kukó tóját. mely írásmódot e szótárban is követénk. ismétlést. népünkféle. oldalbordám. ntínü nádsip. pl. tollvonásom v. és így. mert ezekben is nem a birtok. tollamvonása.á egytgy szekér. fölosztást vagy sokaságot jelentenek. honnan többen közölök különféle nyelvcsaládokban egyezrek. bonbon. csekrenbokron cserjeken. szájöböl. bibi seb. szivemcsúcsa. oldalborda. szemöldököm. lábamnyoma. állkapocs. u. melyek ugyanazon fogalmat. szempillám v. mellcsont. világvégig megy. péleméle stb. kézfej. mint ez ilyenek : Pestvárosa. kezemujja. várostokbeli.A magyar nyelv rendszere' után is akár külön. gogo dió. mint ital. maganiféle. zs/zsi tűz. ugyanis a) némelyekben mindkettő fölveszi a birtokragot. lábfej. sokasítást. bébe. foghús. csicsi álom. kakvlc. világvégig fut. szemhéj. és apa. fejemteteje. házambeli. ily hangon szóló madarak nevei. szájvigyoritó. Lanein belviszonyi. s általán folytonosságot. nrber. m. pl. fülczimpám. kaka csúnya. hajhaj! nono ! jaj jaj ! c) Melyek két rokon vagy azonos fogalmat két rokonértelmü szóval fejeznek k i : ág{•:<?. nyakcsapom. magatokkoru. b) Melyek ugyanazon önálló szót ismétlik. n. csücstí ülő helyzet. Ezek nyelvünkben fölös ?zámuak. egyegy embernek egyegy forint. hajamszála. magadféle. E különösségeket leginkább a nyelvszokásból tanulhatni meg.— 147 — nyakszirt. szájamöble. babba szép. szemgolyó. m. l. agyszüleményed v. papa étel. xyanya anya. disznó. tütü süveg. vagy játszi eszmehasonlítást jelentenek. aláalá. magunkkoru. többtöbb bajok. b) némelyeket a nyelvszokás kétfélekép birtokragoz: hátgerinczem v. pl.bamfeje. mellcsontom. lábaszára stb. gyagya. Budavára. s mintegy szószaporitva. mindkét elem bámész csudálkozó . hátgerincz. térdkalácsom. a latinban : furfur. farktolla. Balatontava. kertedbeli. sisak. mellgödör. térdemkalácsa. Ikerszók. u. szemgolyóm. bumbum víz. ökör. m. kiki. murmur. s ennélfogva öszvetétetik. csacsi szamár.v. száj gyűrűm. csecsbimbóm. és így : Pdlfolde. szivkamara. dada vén banya. mama. gaga lúd. baba kis gyermek. aprócseprö *pró cseppnyi. fartő. féle. szemedfétiye. szájpadlásom. farktoll stb. mumu tehén. s maguk helyén kellőleg alkalmazva a népies.

nyifegnyafog. rityegrotyog. nak. fblött-em (auperme). legfölebb véghangzóját nyújtják meg. ilyenolyan. szittyszotty. ex aqua. ajbaj. csereberél. lígglógg. gézengúz. tgyiridtbígytridt. tvper aqua. keteputa. ütött. kerekutyó. pl. kelekóla. mendemonda. s leginkább ajkival kezdődik. var. títyegtotyog. erregberreg. lótfut. ttzfuz. u. handabanda. e) Midőn az első önhangzóval. nem különben az altaji családhoz tartozó. m. elegybelegy. irúlpirúl. csattogpattog. u. tereiére. ekczemoncza. b) a személyragokról. pL ember-hez. magá-hoz. licslocs. a dativus magyarázója nek. szityegszotyog. irkafirka. vagyis a viszonyított szón némi változást idéznek elé. görbegurba. nyekegnyikog. sundabunda= sunyva bújva. sirí. nyalfal. locspocs.— 148 - szájtátásra vonatkozik. czókmók. törimarja. hűhó. húzvon huzavona. hogy ez utóbbiak a viszonyított szókhoz oda nem tapadnak. suttogbuttog. tíripiri. retyerutya. pL víz-b*n. illegbilleg. s ekkor jobbára az első alak vékonyhangu és kicsinyezö értelmű. fúrfarag. cserebere. De e különbség csak a praepori- . kongbong. mézesmázos. ctútandsz. hiphop! herczehurcza. császkálmászkál. kipegkopog. sebbellobbal. tyúkómbtíkom. járkel. illőfillő. Ilyenek a mesélő és játéknyelvben előfordulók : farkocoarkos. A MÓvtaonyító ragokróL Mi a rag? s miben különbözik a képzőtől? E kérdésekre már fentebb feleltünk. súgbúg. szedettvedett. szántvet. ripegropog. ember-nól. ez is inkább benn határozó). IV. a) melyek a latin praepontíókkal egy érvényűek. jaj be rút! egyembegyem. dinomdánom. innenonnan. ön helyett rajt használtatván). típegtopog. kajabaja. hibeghabog. perpatvar. égföld. zegzug. bizsegbozsog. hibitelhabatol. <TnTnp|&tnm». circa domum. üvöltkiált. csórábnórál. cselecsala. hözboz. hetlekotla. csonkabonka. csögbög. lityegfityeg. hányvet hányiveti. viz fölött. izebűze. csinjabinja. az is szép. tengleng. zenebona stb. csihelcsahol. elött-em (ante me). heteihatol. pitypalaty. lótifuti locskafecske =locsogó fecsegő. azedivedi. billegballag. csiribiri. az is szép. ütivéti. Tehát legott a dolog tárgyalásához fogván szólunk a) a néwiszonyítókról. az is szép. sesesusa. ab homine : ellenben a magyar ragok a tőszót változatlanul hagyják. enczenbencz. ityipityi. stb. g) Ellentétesek : elhal. rókabóka. Névviszonyító ragok. iczkeficzke. csettencsattan. kacskaringó. a második vastaghangu. filitfalat. ház körül. tarkabarka. ingóbingó. szuazimuszi. inczifinczi. keverkavar. limlom. dünnyögdunnyog. az is szép. dúlfúl. SiakMx. o) a birtokragokról. heves boszus. utfut. iháczolviháczol. hasonlók : csörölpöröl. — a be. eszemiszom. ígytígy.l. Ezek két osztálybeliek. diribdarab diribeldarabol. lifinczlafancz. in aqua. magá-nál. ángóbángó. A magyar. lityeglotyog. de szintén a praepositiokat képviselik. eszikiszik. Mindkét osztálybeliek. m. ad hominem. hogy amazok utó-. f) Midőn az elüLUló mássalhangzók változnak : szöröstülböröstül. a második mássalhangzóval. víz-b6'l. hejjehujja! mizegmozog. m. kitykoty. az is szép. gyimgyom. ózőmWzöfn. bikavár. retyemutya. pittegpattog. un me. bői helyett belől. deredara deréldarál. lityloty. dibdáb. torzonborz. E ragoktól a névutók csak abban különböznek. agyabugyálni. bői ön és tg kivételével — (be helyett bele. kingkong. mindegyik csomót jelent. ákombákom. ihogvihog. teretura. Aegyvöigy. inczenpincz. u. gyürgyur. gizgaz. keczebecze. háibái. től-em (a me). likluk. nyímegnyámog. pitypoty. nyímnyám. tétova. és az árjaféle nyelvek között egyik különböztető jelleg. czeleczula. dérdúr. rihcrongyos. horgaaborgas. hebehurgya. ról-am (de me). az aceutativtué a tárgyeseti t. kiffegkaffog. izsegbizseg. pl. kakasbakas. okkalmóddal. cziczamacza. kenfen kencsefencse. suspus. sülfői. himezhámoz. ideoda. csatapata. szanaszét. denedana. nyúlombúlom. ityegfityeg. csürcsavar. idestova. hegykebegyke. csipcsop = csepkicsiségü. keczetkaczat. lifeglafog. pereputty = piri-pöttön. genyegúnya. kipkedkapkod. szánbán. váradi vaskoh stb. erreorra. b) melyek a latin cattuokat fejezik ki. d) Midőn csak az önhangzó változik. szíreszóra ne hallgass. típegtopog. szegszug. csenegbeneg. fölveszik a személyragokat: benn-em. csigabiga. licseglocsog. kityegkotyog. csecsebecse. sürögforog. iczegbiczeg. szarahora. összevissza. ezek előragozók. bbeglobog. A Útin praepositiók bizonyos eseteket vonzanak. emezdmaz. iczipiczi. zürza. iregfireg.

el-é. bel-ül. vir-o. al-á. ról. bele. le. (ból). e é hangzókkal képződtek : re-á. nél. elé-el. alattam. e helyett: honn-el. aláuáll. re. ön. bél. köz-öl.. hegyem. melléi. alúláll. föl-öl. onnan. fölmegy. fel-é. fönmarad : elül. női = tői. tői. fel-é. ni. kör-öl. tájt. tol. kiv-é kül-ül v. od-a. vagyis ezek tulajdonkép a helybenmaad& <m. de me. el-öl. coram nobis. tehonnan. mellé-el. mellől.bői. Néha a latin megfordítja: IW-OHB. törökben. köz-ütt. vir-i. fölém. hegy öl. álam. a németben : dar-um. nöl. bán. pl. köz-é. mint a magvarban. ön. folöl. némileg hasonlóan az árjafélékkel. propter me. elüljár. köré-el. nól. alá. nyé-el. beáll. ig. al-att. héz. tlém. bókból. (rajt. ki. né-el. hoz. ról-am. mindenhová. hegy-é hegy-étt. föl-é. ön. mell-ett. tói. messz-e. al-ól. fel-öl. közéi. ról. el-é. fölé. bele-el. íé-el. (tol). az-ért. 2) Szoros értelmű vagyis a viszonyszóhoz tapadó helyviszonyragok : be. nóL Ezekből: hová. benn. al-á. alul-ról. térfogatot. fölöttem. felél. nyél. föl-ött. mindenÍMIM. fá-el. (bán). női. helyzetet. kör-é. terg-it Sőt néha utótétetnek az úgynevezett proeposittók is. Rokonság tekintetéből mindenek előtt öszveállitott táblákon eléterjesztjük a helyviuonyító névragokat és utókat Helyviszonyító névragok : hová t helyirányzó. mög-ött. al-ul. tói. (nél) m'tt v. id-e. el-ött. nól. főlülfordúl stb. nél. ön. mell-é. Romám twsus Róma f elé. A sémi nyelvekben pedig a birtok! személyragok is utói tétetnek. vir-um. quem penea arbitrium est (Horatius).149 tiákn nézve áll. alá. balól (régiesen). onn-el. leszen : honnan. mell-öl. bent. ról. tói. inn-el stb. 1) Mind ezek alapját valamely önálló vagy elvont tőszó képezi. hegyéi. lumbonun tenut ágyék-tg. be. hegy-é. Helyviszonyítók.foltó. röl. u. v. el. fölíl. innen. hoz. bel-é. felöl. körém. tecutn. bő/. körölem. U. rám. elül-röl. nál. haz-a. 4) Személyragozható helynévutók : rá. miatt-am. sehová. 6) Ezekből származnak távolító el képzővel a honnan $ kérdésre felelök : be-el. ki. hátra. v. mell-é. miattam. n<íl. küv-ül. ben. kiv-ül kül-öl. kőről. benmarad. től-em. oda. mög-é. aítíl. — — — honnan ? helyhagyó. nyi. eléhalad. nitt. vir. ro-el. mi velünk. 6« íba} belsőség. belől. áí. rá (re) fölszin. ig. felölem. tov-a. meinet-wegen. röl. (röl). küv-é. da-gegen ellen-e. valamint az igeragok ezekben is hátratétetnek. E hasonlék szerint a palócz-azékelyes nyi t<i eredetileg nyé. elött-ünk. alólam. v. Hely viszonyító névutók: föl-é. nőtt.felé-e/. a miatt. föl-ül. én. v. kör-ött. hegy-öl. mely mellett. körül. kifut. 6) A hová ? kérdésre megfelelők részint csupasz gyökök. én. kíi v. hoz) közelség. belőlem. terg-is. tol. mögél. kön l. nyi = hoz. ide. pl. mögém. mert az esetek ragai. föl. belém. persában. határpont hol ? helyállapító. Továbbá a magyar is a ragokat és névutókat személyragozza. elé. alól. rá. ig. otm-ból fejlődtek ki . kivül-röl. fölül-röl. tói. mögé-el. mögöl. részint jobbára mutató a á. bol. né. kttnszorúl. m. Jegyzetek. általán véve. közöl. eltávozik. hátranéz. elé. rajtam. íerg-o. fel-ül. f ön. éléi. mög-é. des-t»egen. köz-é. el-ül. ni v. kun. Aoz. te veled. ba. Hanem a magyar nyomosbitásúl együtt magokat a személyi névmásokat is használja: én velem. melyek a személynévmásokat a praepontiók után helyezik: a M. elöl. rítt). fS (tájdiratos). 3) Helyigekötök: be. téroldalt jelentenek. kfll-é v. ald-ef. leesik. ben. átmér. bel-öl. fSlé-el. kSzé-el. nőtt = nál. kör-ül. mög-öl. körülvesz. (héz. ben. belel. quo tisque medd-t'g. nobú-cum. hoz-z-á. melyek bizonyos helyiranyt. hegyé-el.

len-t. városon kívül. kunt. a) mennyiben bizonyos határkörön belül léteznek. jelent bizonyos határok közé foglalt területet. birodalmak. melynek így kellene lennie : nőnk. azon terület fölszinére. pl. nál. nól. öszvehúzva női. bői. belül. í-ói. AntaLnott == papéknál. Dunán túl. továbbá a hol i kérdésre lett: ni-ott. tói. röL Az első rendüeket szabály szerint fölveszik a) a világrészek. mint: ránk. kör-ül. erdők. <m. fej-én. ben. nál. pl. nyi. Tirolba. ben. röl) ragokat? Ha valahol. — ön. papni. öa. ni-á. Tiszán innen. t L ezen nál tulajdonkép = nól. belül. fölül. ön ragot vesznek föl: Pesten alul. b) a külföldi városok s más helységek nevei általán.Ezenhelyviszonyitók puszta gyöke.— 160 — 7) A hol? v. ül. b) t-vel. alá. b) mint bizonyos térfölületet. fölött. az elsőnek megfelel ód oda. re. s a szokatlan pap-ná. táv-ul. fönt. fá-n. s mint olyanok más állapító határzókkal együtt háromnemü képzővel alakulnak. fölül. fölött. tol. valamint a többi névmódosító ragokat illeti. és nól női. láb-ön. a névutók pedig a másik helyállapitó ragot veszik föl. így elemezhetők : alan-t. na. len. úgy állanak. pl. Pesten. a mutató ni!na! (melyből nam = lám). kéz. Rómába. i. mely ezen kérdésre meddig. Kunságba. alól. fölöl stb. nitt v. t. melyeket kétféle viszonyban lehet tekinteni. Innen lehet megfejteni. melynek a viszonyragozásban e kérdésre hol? ön. Ennélfogva egy érteményűek : kun. vizén fölül. hegyett. ból. böl. in-t. nitt: papnott. valamint a helynevekben : Budán. végre a kérdésre. mily messze? felel meg. e kérdésre. pl. nőtt. L 7. mely az n-vel képzett formákhoz járul: ben-t. határzóval: al-ul. ligetek nevei. de ebből magyarázhatni a „gyere nálunk" kifejezést. 8) Az állapító itt ott helyett a nyelvszokás ide. innen. Bicskén. Angliába. ám. Afrikába. Bécsbe. főn. tartományok. onnan. Eger-be megyek. alant. saját rovataik alatt A helynevek ragozásáról. honnan? böl. mellett. be. alatt. ott. Vértesbe. papni v. s e hasonlatnál fogva ezek : alatt. s a helyreirányzó hoz helyett némely palócz vidékeken mondják : nál. körött. ön. Ugyanis a helynév. vagy tulajdonkép ül.yöfó'lstb. Mikép ragoztatnak a helynevek e kérdésekre ! hová ? hol ? és honnan ? Vagyis mely esetekben használ a nyclvszokás be. old". s személyragozásban pedig : rajt. hol? ben. (vastaghangon. kün-t. c) rá. ben. oda-t is használ: pl. hová? be. Ha ezeket aföntebbimutatótáblán eléadottakkal öszvehasonlítjuk. alól. ból) és melyekben rá. pap-nól. vidékek. fej-re. A hely fölszinére vonatkozók : — rá. e kérdésre: honnan ? székelyesen: núl nül: Mikó-núl = Mikóéktól. gyere nálunk = hozzánk. Bácskába. szebb tőle = szebb nála. ben. el-ül. 11) Különös figyelemre méltó a tájszokásos székely-palócz: ni v. öszvehúzva ni. itt gyakorolja nyelvünk. Nagy-ni =r Nagyékhoz. 12) Mi a helyviszonyító. papnőit. alatt. hol ? felelet: papnitt v. ülés-női. a) n-vel. a Szótár folyamában./b'lött. a második a székely-palócz nt-ból ül ül képzővel származott. hon? kérdőre felelök állapító jelentésüek. között. vagyis a kivülök fekvő térségre nézve belsőséget. mint olyan. Lipcsébe. és az egyszerűbb ho-1. nél. felénk. ezeknek részletes tárgyalását s szókötesi viszonyait 1. vármegyék. on-t. szigetek. kiv-ül. itthon idehaza. e kérdésre: hová ? ni nyi. után. melyeket gyüértelmü családnevekhez szokás ragasztani. a harmadik a te v. kivül. talapot. előtt. ná-el. az illető viszonyszók ön. palóczosan: nól női. ott. és így. bel-ül. a viszonynevek az egyik. Laxenburgba. fá-ra. mint: fölé. fen-t. Csepelbe. Fehérvárott = Fehérváron-^ Győrött = Györön-t. Bakonyba. n a társa : láb-ra. melynek szine fölött valami létezik. bán. Mödlingbe. (re. pl. túl. b) ig határvető. honnan ? a fentebbiek hasonlata szerint. oda. azon terület belsejébe. ny végzetü magyar birodalmi helynevek . én. hogy a tői tói a régieknél néha nél. én. c) 1-vel. Csalóközbe. föl. fon. határon belül." E szerint majd az egyik. mögött. pl. pont. Antaloknál. köz. mint: alá. Tornába (megyébe). öszvegét. kun. fölön-t. ám. hát-ul. papnitt. Londonba. n. én. 9) A helyállapítók és helyhagyók általán egy tőszóból indulnak ki. ülésnül = ülésektől.föle'. majd a másikféle ragozást oly szabadon használja. bán. közök. alul. régiesen : rítt. mögön-t. Parisba. c) az m. melyen Eger városa áll. köz-el. t i. tó származéka távolító el képzővel. belsötelket képeznek. telepítvények stb. itt. papnyi ment = a papákhoz. bent. illetőleg rajta levő épületek. mely fölé Miskolcz városa épült A hely belsejére vonatkozó ragok. Kivétetnek a) hoz. ön — ról. 10) Ezen névutók előtt: alul. ba. Antal-nól. minek oka a dolog természetében rejlik. távolító el raggal ni-el. én. Miskolcs-ra megyek. otthon'odahaza. ebből helyreirányzó képzővel lett nt-i. pl. pl. országok. véleményünk szerint. kerületek. föl-ül. hogy illető eljárását csak féligmeddig vonhatni szabályok alá. küvül. tá v. ön. öszvehúzva : nőtt v. mit Horátz a szokásról állít: „Quem penes arbitrium est ét jus ét norma loquendi.

pl. /<'•«/ pedig e kérdésre. folyón keresztül. amazok függőleges. alatt és alul. hogy először a szcmélynévmásokról szóljunk. A templom alatt 'irholtok vannak. emezek fekmentes irányra vonatkoznak. ház köré. Baranyára. Csanádba. világos öszvefüggés van köztök. t. s ön. írja és áltáji nyelvekben egymáshoz hasonlítanak. hogy ? mily áron ? bizonyos ártól. midőn tájejtések szerint ugyanazon végzetüek. Némely helynevekhez szokás hol ? kérdésre ott. honnan ? ház fölöl. A személyragok nem lévén egyebek. röl) ragokat: alulra. a latin praepositióknak felelnek meg. ámbár ezekben sok a kivétel. pl. és hogy némely módosulásaikban a különböző hasonlóbban hangzanak. csakhogy az illető viszonynevektöl elválvák. ház hégyétt. Sopronba.Hevesben. hogy a személynévmások a sémi. Vereb-re. ház hegyöl. i. belül. ház felöl. valamint amazok. s ugyanazon tőszóból képződve a hová ? hol ? honnan ? kérdésekre szabályszerüleg hasonló alakot öltenek. fölveszik a személyragokat. A személyragokról. Tatá-ba. Ennek öt f"rintonfölül hat krajczár az ára. pl. Helyviszonyító névutók példáji. ön ragu viízonyneveket vonzanak. így különböznek: Borsban. pl. Veszprémbe. fölött és óiul. Pestben. Pesten fölül esik az eső. házak között. Alkalmazásban különböznek alatt. alá. Harson. Komáromba. pl. Ohaj-ra (Nyitrában) TokajkPápá-ra. Kálló-ba. Csanádra. egy hét alatt. beiilrol. Hasonlóan fekmentes irányra vonatláznak : hegyen túl. Ezek is. a magyar ön. Ersekujvár-ba. ház előtt. alulról. Pécsett. Megyeire. sőt egész Csongrádban mind magyarok laknak. első minemüségben be ba stb. kerten belül. és . fölülről. házak közöl. Zágráb-ba. kerten kivüL Midőn az alatt időre t"natkozik. kívül. mint az ugyanazon családhoz tartozók is. miket csak a közel lakó nép szokásából íehet megtudni A mely nevek vármegyét és várost jelentenek. ról (re. házak közé. Győrött. Hevesen] Baranyába.— 151 — rendesen. Serénybe stb A többi mássalhangzóval és önhangzóval (az w-t és i-t kivéve) végződő helynevek többsége pedig részint országos részint tájbeli tetszés szerint inkább a másik nemiteket veszik fel. Csömör-re. — hol ? ház fölött és házon fölül. 'ott. ragot vesznek föl. kívülről.. fölül. fölülre. Grömör-be. Nyelvészeti tekintetben igen feltűnő és érdekes. őt év. Bajomba. ház hegyé. körött és körül. ház körött. hátúba. a másodikban a föntebb említett szabályt követik. ház mögöl. ház felé. hová ? ház fölé. Pest fölött tiszta az ég. de. ház mellett. Az alul. hogy a hová ? és honnan ? kérdésekre felelök a párhuzamos hang1-jt nyomán mind hasonló képzésüek. Ennek okát már föntebb a helyviszonyító' ragok táblájához csatolt jegyzetek 7-dik pontja alatt eléadtuk. Nyitrában (megyében) bír. mint a személynévmásoknak különféle alakban alkalmazott módosulatai. Ami a hol? kérdésre válaszolókat illeti. — E táblából látható. ház mellől. mennyiségtől való eltérést jelent Nem 'i'i-ym Káz forinton alul. élűiről. mint igehatárzók bevett nyelvszokás szerint Elveszik a rá. Csongrádon. t ragot adni pl. elül. ház mögött. mint a személynévmások módosított alakjairól. Pozsonba. élűire. Újhely-be. a templomon alul ötödik házban lakom. — házon kívül. ház mellé. hegyen innen. mint a névragok. ház kőről. ház alatt és házon alul. néha ugyanazon nertek is majd igy majd amúgy ragoztatnak. Szikszó-ra stb. fölül. kívülre. ház alól. a dolog rendé kívánja. Vásárhelyt. ház elöl. Eger-be. hátulról. s következetes. Párkányba. három hónap. ház. ezek között két Jaknak : fölött és fölül. ház elé. Vásárhely-re. Surányba. Tolnában utazván Tolnán megállott. az illető időnek tartós menetelét jelenti. hátul. Az alul. Fehévárott. Pesten. én. ház mögé. Óvár-ra. s Syitrdn (városban) lakik. belülre. étt.

)-nek a te (du. olyformán mint ezekben: ily. fenten. sőt maga szóban is: magán = maga-an. Mindenekelőtt megkülönböztetjük az önálló és ragozásban alkalmazott személynévmásokat.mag'-töszóval is: énmagam v. nem. hogy ezen és ezen névmások eredetileg egyek voltak. A hasonlóságok csak azon lett dolgot tausítják. görög <rv) jelentősen áll ellenében. metn. mely magát az obliquus casnsokban tartotta fenn. onnét tetszik ki. a mely a ragozott esetekben (ín casibus obliquia) és az első személy igevégezeteiben (— fű." Bopp Ferencz szerént (Vergleichende Grammatik H. — A német ér a góth is-.és birtokragok a személynévmásoknak köszönik eredőtöket: lehetetlen e helyütt magok a személynévmások eredetének is kifürkészésébe vagy legalább sejditésébe nem bocsátkoznunk. A finn nyelvben az önálló névmásokban: mind. a midőn a másik tag ham. fennen. Már föntebb érintők. sze-n. az. ennek világánál mi is megkísérthetjük a tapogatózást. De az am-ban is kereshetjük azt s akkor az m az első személyre vonatkozatot fejezi ki. „Ezen szókban aszmé (egyik szanszkrit többes) és áfiptí (aeoliai görög többes. A német dér. tenen. hogy nem egyszerű és eredeti. ezen. az n hang szintén mindenik személylyel közös. Benfey is elismeri ezt (folytatja Bopp a jegyzékben) és ezen módon az egyes alanyesetet . latin is. ön csak toldalék. Az énen. a birtokos hellén: tp-of. nyilván eredeti demonstrativum. oly. Igy tekinti ezt Pott (Zahlmethode S. — m) mindenütt mint az első személy jellemzője lép fel. és ah-am-ot igy értelmezi: hic gut lootior. Ha az ah-ban van akkor a torok h a jellemzetes hang. mely a szanszkritban: a (== ez). latin ott. mert a többi megvan a második személyben is: ju-smé. ennmagam v. melynek némely nyelvekben itt értelme van. melynek mutató ereje az i-ben fekszik (mint hic. tenen v. közvetlenül a (német) helymutató da-hoz csatlakozik s ezzel az önálló substantiának csak általános jellembetüjét sz (z) köti öszve. Nyelvünkben az önállók. és kedélyszók. de alkalmazásban egymásra nézve nem szabályozók. 0. 134). vagy hogy külön-külön . mert lett dolog. ez e. temagad v. kifejlett s megállapodott mai alakjokbau egyes számban ezek: én. énen v. A magyar én. következőleg amit a kifejtettebb árja családokban kitűnő férfiaknak sikerült napfényre hozniok. §!). és a névmás! fogalom erősbitésére szolgál. mely a mutató (t v. ennen. 8 még öszvetétethetnek . hogy az említett nyelv-családok egy törzsanyának leányai. de ugyanazon ösztönszerü észjárás szerint képződtek. a magyar mink) csak az a puszta önhangzó az első személy jellemzetes eleme. görög eredeti ró. én-vei toldva: enn v. Világosan tanítja Bopp Ferencz hasonlító nyelvtana második kiadásában is (az elsőtől némileg eltérve). Elsőben is Heyse munkájából (System dér Sprachwissenschaft) idézünk (f. Az én (ich. s ennélfogva legősibb eredetűek: vagy azt kell föltennünk. A görög obliquus casusokban az < előhang (é-pt. o-n (az utolsó a ragozásban). mint a hangutánzók. Kétes. hogy a személynévmások mind a három nyelvtörzsben többé kevésbé öszvevágoak. s görög # /l-nek. hűn. hogy a szanszkrit aha-m (= én) és fwa-m (= te) szókban az m csak végezet (Endung). önnön. te. fin v. 40): „A szanszkrit oham kéttagú alakja által elárulja magát. i-pb szókban) nem henye pótlék. nem a tőszó ismétlése. és oh-am akkor egészen megfelel a régi görög iywV-nak. mindkettő ám. d) mássalhangzót a legszélsőbb (a. annyi tagadhatatlan. nnd. hanem azon névmás! törzs. i-pot. mint a latin hi-c. finnen és ön v. Minthogy a személynévmások a szóbeszéd első szükségeihez tartoznak. a magyar: mi (nos) és szláv: mi. Miután a személy. A törökben épen igy: be-n. tehát szintén csak toldaléknak látszik. önön v. ego stb. önön régi divata a nyelvemlékekben széltiben olvasható. hogy nem csak a különböző. fon v. és igy rendszereket saját magukból fejthetni meg legbiztosabban. és magyar: em. ü) hangzóval köti egybe. Akarmint áll a dolog. De teszszük ezt más nyelvekből is indulva a legjelesb külföldi nyelvészek bnvárlatai után. hier-ben). é-pov. te. stb. önnön. latinul fordítva: m«-us. Hogy mind ezekben az én. minnen. kiadás 333.és régi felső német ir-ből gyengült és laposodott el (ist geschwftcht und verflacht). ön v. tenmagad. midőn ő az aham szóban az oh gyökre (= dicere) vezeti azt vissza. átalakította s ragozásokban alkalmazta. azon. ily e / ilyen. honnan aha = 17." Benfey véleménye (Wnrzellezicon Ér gyök alatt) az első személyre nézve röviden ide megy ki: „A szanszkrit aham-ban az első a hihetőleg ma helyett áll._ 152 — szláv: ön. oly a f olyan. a többesben is mind ma mind régen eléjön azon toldat: min v. ennenmagam. szanszkrit tasz. doríai TV. hogy a szó melyik részében van az első személyt illető közvetlen jelentős őshang. mert mindenik személyhez járul s a tőszó ismétlésével például a második személy igy volna: tété v. tű. de azonegy családbeli nyelvek mindegyike a személynévmásokat saját modora szerint idomította. az a. Az én toldalék pedig a mutató a vagy e-nek megnyújtása. ez.

tudván hogy a szanszkritban rövid e nincsen. ihol stb. de a ti szinte eléjön aft'-ed-ben. 20 . A Tégrf m-et iá Bopp mint föntebb érintők toldalékhangnak tartja (§.) a ben (= én) névmással. A ma törzs is a zend i-ma szóban szintén föltaláltatik. té-tova (néha: te s tova) dirib-darab és több számtalanok. hogy a törökben is bú a ragozott esetekben 6m (ám.). hogy a hindu drámákban az én gyakran „ajan dsanasz" (azaz „ezen személy") kifejezéssel iratik körül. mely mint a görög f s (dóriai f a) a névmásokhoz u«ret (különös jelentés nélkül) fttggeszkedni. tű. 333. hogy mindkettőben zárt önhangzó van. szók em törzsében. *) De ha sem az egyes alanyesetböl sem az a-szma többesből semmi kezdő m el nem veszett. mind a többi te a társszemélylyel (a legközelebbi te-vel) a kettőztetés által mintegy egyenlőnek ismertetik el. ihol szókban. e-Jiol v." Ezekhez csatolhatjuk a sémi nyelveket. Ebben a végső It szintén rendes többesre mutat. i-de. akkor az a mind a két helyütt nem más. régiesen miv. oíían-ag szókban is. és te = te. 16. tehát én-énk s az első e elestével és az n-nek m-mé változtával: m-énk = m-ink. 331. ez. abban pedig mind a szanszkrit (aszmé) mind a magyar megegyezik. Ő-k és ti-fc rendes ragozásuak (ez utóbbiban a te. í-gy. ená. mely az időben jelent távolságot. era-itt.). t'-ly. (i alakok. Ezek után magyar nyelvésznek nem kell sokat beszélni. A zend azem (= én) pedig épen a magyar ezen-nel egyezik. éhen. sőt ez utóbbiak némely mai tájbeszédben is. mely mellett figyelmet érdemel. például a székelyeknél. (a-z. mely ám taggal bővült meg (§. mint a (szanszkrit) mutató névmás (demonstrativum) törzse: a (= dieser. magyar e v. de ez a nyelvészek véleménye szerént szintén anta-ból származott (Gesenius Lehrgebaude. **) A magyarban is vannak ily öszvetétclek (és nélkül): ide-oda. az én kettöztetését is föltehetjük. A mi. amaz. i-nn(-en).ám. a-m-az. mink vagyunk. ágy hogy énk vagy ink az általános többségi ragozás szerént alakúit volna (csupán a k elhangzójának elhagytával). hogy a tulajdonító esetben bana és buna. ú-gy. hogy az e és i épen a magyarban a legkétségtelenebbül közeire. AJKAD. e-m(-ez).. HAOT MÓTÁB. De hol veszi magát az m? Erre röviden az m-et előtétül fogadhatnék el. szana és suna hangokban is már csak alig különbőznek. t'-ff. o-da. marad tehát min. tik csonkulatai. o-nn-an. mintha amaz a kisebb. éaju-smé (melyben &ju = tű) annyi mint: te (és) ők. e mondatban: se te se tova (a szanszkritban a 2-ik személy tva-m). e-em. szerint a ha szótag oly részecske. tiv és mű. 331. s a második atta. A 3-ik személy ő (régiesen néha elöszellettel is T# vagy b#) a mély hanga o'-nak felel meg. akár a köznépies e-hen = ihon v. emez. mely magas hangon íé-nek felel meg pl. Ezen érdekes fejtegetést a magyar nyelv érdekességben felülmúlja annyiban. mint a titek-et szóban.— 153 — okom. a-hoí. a = én. kétségen kívül a mink. mely két névmástörzaből áll: t (== ez) és ma közeire mutató. mi vagyunk.**) (f. magának a beszélőnek legközelebbi körére vonatkozó mutató gyök számos szóban. emez a nagyobb távolságot akarná kifejezni. mely érintett munkájában röviden ide megyén ki: az én-nek tulajdonképen nincs s nem lehet többese (§. A második személyben (te) nyilván a tova értelme rejlik. e helyett: mink nekünk. ebben az in tag szintén maga az én. és su. Figyelmet érdemel. s te: ente.). mint: e-s. m-et sem nehéz lesz feltalálni akár em-ez. vagy {m vagy ez-en. leginkább azon okból támadhattak. A héberben az első személy ani v. hogy itt mind a többi én magával a beszélővel. ve -f. akár ím vagy íme. o-tt. mi nekünk. mint távolabbra mutató szók ellenében). mely: vajam úgy fejti meg. §.) a szén (= te) névmással látszik egyezni. *) Bopp F. s ez utóbbiak hangokban is egyezőének a szanszkrit aham-val. tcl-túl. vagy ez-en. itt-ott. o-ly. 326.) A másik többest pedig. Figyelmet érdemel még Bopp Ferencz véleménye a szanszkrit többesekről. tt'-re is változik. tehát én ám. em-ide stb. melyben a ve =: mé az első személy törzse az egyes szám obliquus eseteiben (ugyanaz ami általán az árja családban). mahom-ból rövidültnek nyilvánítja. hogy az utóbbi részhez többes rag is járul. A szanszkrit a-szmé (= mink) ésju-smé (= tik) szókban a szma a harmadik személyt képviseli és az egész a (d#andva-nak hivatni szokott) szanszkrit összetételt alkotja: tehát a-szmé annyi mint: én (és) ők.). A második elemet n v. Az arabban én: éne v. vagy ihon. tehát az én közös mindakettövel s marad e v. Az én többese teljes alakjában mink. ragozottan: sün (= az. A két utóbbi szónál még az is jellemző. ez). Ugyanezeknek többesei is figyelmet érdemelnek. de a té-ben az é mégis kevésbé zárt mint az 6'.ez tehát nem valóságos többesi alak). hogy az ám. de itt. Az első elem tehát az én-ben e vagy i. anóki. Ily függelékéé g van a magyar ilten-eg. hogy a ragok halmozódása elkerül tessék pl.

arab és héber i. péld. Nehezebbnek látszik az ék megfejtése. moj. önhangzó nélkül: sz. pénzt kerea-ék. caput me-um. szém-ék. a héber és arab nyelvben az egyes 2-ik személyre nézve az igerag ugyan szintén t. hogy föntebbi fejtegetésünk szerént ez a legősibb és legelemibb hang. például kér-em és kér-ek a magyarban különbözők. dönt-esz. üt-öm. persa: tű. ilm. angol / (olvasd: áj) szókban. —el. haj-sza.bör-öm. isch. ifysts. Erre nézve egyedül magából ezen nyelvből nyomozva vagy azt kell hinnünk. fuss-ak. pl. g a hangrendszerhez alkalmazkodva amaz: ám. esdend-el. saa'-os (vajha kapj). pl. xt<ftt)uj ip-q. mely egyedül a parancsolómód második személyét képezi. Az én önálló első személynévmásból lett ragozott állapotban: —em és —ék. bőr-ök. csít-dsch. menend-ék. vid-isch. pl. pl. ék. Midőn az illető ige semmi tárgyra nem vonatkozik. szém-éd. mosd-om.— 154 — Most lássuk magokat az egyes személyragokat. te = —sze. saon (kapok). öd. bőr-**. gondolkod-om. latin. önhangzóval öszveolvad: vere-i-ed = vered. um). jer-sre = jösz te. tör-sz. pl. és. vagy pedig ezen névmásnak ez törzsében a z hang ment által torokhanggá. soa-t (kapsz). A magyar igeragozásbeli önhangzója majd háromágú. mely utóbbinak első alkatrésze (an) ismét a magyar en-hez hasonló. esd-eV. de a birtokrag k. bör-ök. esd-el. király-om. láss-am. vagy midőn a cselekvés tárgyára határozattan rá nem nem mutatunk: az első személyrag ék. szí. doc-es. —esz. hit. fal-ak. szláv: ti. jöv-ök. ego. jövend-ék. me-us. valamivel távolabb a héber aíía. futand-ok. mely a birtokragoknál állandóvá válik. másokban ed. fej-em. esdj-él. vár-sz. Birtokragozásban önhangzója a többesszáméhoz alkalmazkodik pl. Tudnivaló. pl. lát-om. l. török. tola-ja-ad. szém-ék. du. ás. leg-is. a szláv: esch. pl. -s. fel-ek. tork-od. nem. Némely leány-nyelvekben is egész az önhangzókig tehát az őshangokig leolvadott az első személynévmás pl. talán a szanszkrit a-ham (= én) a-Aa két első alkatrészeivel és a héber anóki (an-óki) második alkatrészével is. jöjj-e*. valamint második személyre vonatkozik ezekben is: no-sza. mint alább. vert-em. mely nem egyéb mint amannak fordított s lágyabb mássalhangzóval ejtett módosítványa. esz és sze második személyragoktól különbözik azon el v. Ezen alakú személyrag egyezik a hellenlat. héber: debár-ka szavad. kér-em. ne-sze. persa. am-os. fej-ek. és- . verj-ed. elmélked-ém. Ez utolsóra (arab i-re nézve) érdekés tudnunk. persa —ám v. török szert. soanen (kapjam. tork-om. góth: ik. vernél. szoba-am (szobám) finn. arab meliko-ka királyod. kivevén a második multat. az olasz io. T. hogy ezen rag a magyarban tárgymutató alakot képez. a góthban ik. német: ich-vel. tol-od. a szanszkritban aham. mint a zend azem. Rokonai a hellén: tis. üte-i-ed = üt-éd. ásch. tolt-ad. ok. látt-am. tork-ok. apá^m. hogy az n-be mint orrhangba is könnyen szokott torokhang vegyülni: én* v. mely utóbbiakkal ismét rokon azon magyar sze (sza). szém-ém. peder-em . továbbá a hellén ip-os. Az önálló második személy névmás: te. persa sőt szláv: m is: pl. Hasonlók hozzá a török. soan-et (kapj). üt-öd. nem. ront-asz. tupa-m. a sziszegő finn sintt. én = —em. óm és ez: ok. arab ente. öcsémnek tegnap irt-am. mint alább látni fogjuk. tárgymutató igeragozásban az önálló te személyragot képviseli az ed. tork-ok. mely a) a tárgyatlan igék múltjainak és ohajtómódjának második személyét képezi. pít-dm (kér-em). enk. portugál év. megy-ék. pl. ők. hellén: öv. is. mint: vert-ed. fal-ad. Az imént elemzett ed. vertél. Ugyanezen alakban járul az tk-es igékhez is: feksz-ém. ölt-em. a görög és latinban ego. fut-ok. 8rköd-öm. ber-em (szed-em). némely időkben: ed. mint: véréi. ház-am. az önható ige. szök-öm. Legközelebb áll hozzá a törők —m (és —im. majd kétágú. az első mind neveknél mind igéknél elójön s önhangzója hangrendileg a birtokragozásban a többesszáméhoz tartja magát: ház-ak. ütött-ed. valamivel távolabbi n. me-tn. bakt-ün (láttál). tolád. fel-ed. hopp-sza. b) az ik-es igékét általán. a németben ich stb. mint: ver-éd. a finn: •t v. s hangrendileg vagy háromágú. fej-em. ölj-em. A magyarban az em-nek az eVből alakulása könnyen megérthető. a finn ni. izevd-ün (szerettél). arab melik-i. üss-ed. Egyezik vele a fordított második személyrag a tárgyatlan vagyis alanyi igeragozásban használt esz asz. ad változattal. esdett-é?. tolj-od. pl. melyben az m mind a két alakot képviseli. verj-em. A tárgyilagos v. levelet ir-ok. e levelet nem én irt-am. ver-ím (hisz-em). magában a magyarban is zavar és kavar. zong és kong rokon szók. add-sza. A török igeragozás egyszerű múltjában a 2-ik személy raga -n pl. vásznat szöv-Sk. —tk. úgy hogy mind az n mind a k némely nyelvekben a 2-ik személyt jelentik. s a finn. azután a fordított lat. pl. én. baba-m. melyhez legközelebb állanak a szírjén: te. ód hangrenddel. —ed. vagy kétágú: menj-ek. ők. ber-esch. i. —em.

alosz-on. —ik. Az önálló harmadik személynévmás: 6'. mink. vagy a mi egyre megy : jobb-ki. gondolkod-ik. mint föntebb láttuk: ménk v. sunyi stb. hakk-i. így a törökben ol-ki (ám. a törzset körülírva: jobbik = az. szanszkrit tuda-ti (kínoz). továbbá benim-Já ám. Toldottan. ver-l-ek. iket. mint: hányóvetű. verend-el-ek. a harmadik személyrag rokonmása. szlávul: ön. ölt. de önállólag o : pederi o (mintegy: atyja övé. Legközelebb áll hozzá a toruk o v. továbbá részesülői ragként közszokással is. a törökben i ('i. en-t. szebb-ki (melius quid. alosz-ik. hogy a régiek némely igék után fölváltva használták. jobb-ik. nevezetesen Pápa vidékén a le használtatik hivó ne f értelmében. docen-t. a persában mint rag és: peder-es. Sket. legun-t. Harmadik személynévmást képvisel azon ik is. stb. lát-l-ak tégedet (videó te). és a birtokos névmásoknál szintén s vagy sz: su-us. e alakot. veré-1-ek. tSvis-k. mely jobb. mán sagt = mondják (mondatik). a szláv já-émi. A személynévmások egyes és többesszáma között a nyelvekben nincs az a világos öwvefuggés.vagy k-val toldott módositeka. sőt Bátor! bibliájában a magyar 6 is mindig Atf-nek van írva. vei. pl. esz-ik. ói. Iá. pl. mutató erejű (vim demonstratioam habens) vagyis a mutató az-nak rokona. Rokon a franczia: ön. az ahol. mely szenvedő és középnemü igékhez járul. ítet. mely rendesen a te személynévmással együtt. mely kivált az altaji nyelvekben sokféle szókhoz és ragokhoz szokott járulni. A személynévmások és személyragok többese. hűvé. de egyéb ragozás és képzésben is fontos szerepet játszik. Hasonlóan az önálló magyar «n-nek önálló többese. többes harmadik személy végzete: latin aman-t. hogy pedig a k több esetben csak kihangzásos toldalék. német. 6' = —ön. persa ó. barátja. pl. o. du és ihr. mán. különben a többes alapját az ön képezi. le te ! = ne te! M le = hücs te! szóval t az /-lel fölcseréltetik. av és fy*«s. Az árja nyelvekben az igeragozásnál a harmadik személy képviselője általán: t vagy d. mutatják az ily példák: apó-k. az. verj-el-ek. c) mely az első személy cselekvését a második személyre irányozza. mi abból is kitűnik. de ragozásban csak az első szó változik: anung ki (azé ki). lát-l-ak titeket (videó vos). hányiveti. És ha a személynévmások ős eredetéről föntebb eléadott fejtegetések állanak : akkor to(va) és el alapérteményben is egyeznek. hasonló kim-lei. vert-el-ek. a német ich-éwir. jusmán. mint Révai is véli. szva-sz se-in stb. ó képzőről eléadott czikkben részletesen szólottunk. pl. tör#d-ik. atyja. pulchrius quid). i. miről már föntebb az ő. anlering ki (azoké ki). mely ugyan az elő m nélkül 20* . törekednek = vereked-önök . vagy pedig mint már Révai is észrevette. finnül: htin. A héberben a harmadik személy birtokraga szintén ó: debar-ó szav-a. Mennyiben a nevekhez járul pl. ha az illető egyeshez többesrag járul. Mi pedig hozzá teszszük. (caedo te ego). s ma újra szokásba jött: ön. oda származékokban. az aki). Ez eltérést az árja nyelvekben is tapasztaljuk: a szanszkrit aham többese oszmán. u). Hogy ezen ik vagy maga a megfordított ki névmás. esz-en. doset-u. török ragozott állapotban ön— vagy an—. hogy túl a Dunán. pl. hellén éyw többese ijf<«í. szanszkrit tudan-ti. persa kúd-ed (ver). s a tol szóban mindkettő találkozik. mint hajdan divatozott. Hogy a szólítás. pl. tű és vos. ügye. Honnan valószínű hogy az ik eredileg az 6-nek h. játszi. a dolog természetéből világos. történek = tört-önök. mint személyrag. feküsz-ik. Ragozásban az # közelebbről. <**-d stb. Ezen közbeszúrt személyrag nem csak az egyes hanem a többes második személyre is vonatkozik. ez. hogy t. enyém-ki (meum quid). vagy e helyett szokott járni pl. varacs-k. Mi eredetét illeti: Révai a gúnyosan szólító török alá és intői ég szólító arab ál (vagy la) indulatszóhoz hasonlítja. zárkoz-ik. a többesszám úgy képződik. pl. latin tundi-t (üt). s alkalmazásáról még alább szólani fogunk. ott. a. hívás második személyt föltételez. német tödte-t (öl). láss-al-ak. kezemben-ki. szebb-ik. jtí-t. elimde-ki ám. lát-l-ak. apja. un-t. pl. hogy a magyarban is van la. s az 6' tájejtéssel t-re is változik: ötét. a latin ego-é nos. sunyó. játszó. joga. látt-al-ak. öl. iszá-k. felhozván egyúttal. mely szebb. A -sémi nyelvekben ezen névmás egyik betűje h: hu. milyen a persa többes án s az árja nyelvekben általán az igék cm-t. Többire személyragként csak az egyesszámban é* bizonyos időkben használtatik. záród-ik. ha ugyan az n-ben is nem rejlik a sokaság fogalma (nő). pederi-ben az i birtokviszony ragja). önhangzó után szi: baba-szi. vajam. mely más neveknél divatozik. persa kúban-d. figyelmeztetve szólító. is-i. a héber hú.— 155 — den-^f. ön dit. törnek = tőr-önök. ilyenek tvám és jújam. melynek nyelvünkben természetes rokontársa a távolra mutató a. mint a régies mulal-ban is a mai mutat helyett. úgy hogy habár itt öszveirják. zárat-ik. szebbik = az. feküsz-ön. tör-ik. Megfelel nekik a magyarban önállólag & z: az. anyó-k. ti és wi. pofá-k. pl. markapöM. markapöki..

(marna-ék). így van ez a birtokragozásnál is: én házam v. bőr-öm-ök. ama-tis. ám. A jelen. nyak-am-k. melyből lesz tek. lát-onk (látunk). marand-ok. stb. s előtéttel vagy költöztetéssel en-én-k vagy mén-k = mink. v. fej-em. bör-öm-k. (verne-énk). törj-ek. A többesszám alapja az önálló te. nyújtva él. Itt az egyesszámu első személynek hasonléknál fogva szabályosan igy kellene lennie : vert-ék. mart-an. bör-öm. törend-ék. bőr-ünk. Jelentomód. szém-ém-ék. hogy az igék minden személyeinél (rendszerént elül) az önálló személynévmások is eléjöhetnek súlyosbítás végett pl. tört-ök. ónk. legi-tis. Első máit: a. Megfelelnek ezeknek többé kevésbé az árja törzsbeli nyelvek is : ama-mus. vert-ünk (tájejtéssel: vert-önk. nyak-am. És ugyanezen én v. mar (egyes harmadik személy). T.) Második személy ragozása. szém-ém. lég-unt stb. A tik. JSvif: and. nyak-unk. mar-j. verénk. óm. mara-ek. fej-em-k. hogy itt eredetileg az önálló én (an) használtatott: verten. verend-énk) stb. A tárgyatlan ünk. orr-om. s csak utóbb változott em. <ör-ök. verj-ek. dl. —id) számos nyelvekben feltaláltatnak. verj-énk. tör-t. ők vagy önök rendes alkotásnak. (tájejtéssel: ver-önk. mart-ok . verj-ünk. e raggal. egészen a rendes k raggal képződött többes. B igeragozásban csak a hangrendhez alkalmazkodnak. orr-om-ok. szém-önk. fej-ön-k (régiesen és tájdivatosan) végre fej-ünk. am-ra. de a teljes alakú mink-bői lett csonkítva: min. vere-ék. mely több régi emlékekben. nyak-am-ok. mint a régi halotti beszédben eléfordúl. bör-ön-k. láss-onk (lássunk). pl. s ebből a még kopottabb mi. de ami régiesen az egyes en-ben is eléfordúl. tőalakok: ver-ne. például a persa igeragozásban: —(m. több. mort-om . (verend-önk. hangrendileg: ték. tor-j. mar-tok (mordetís): a nyelvérzék ösztönszerüleg inkább az m alakot használja: vert-em. Jeltnidö. az önálló én szabályos eredeti többese ékvesztőleg is. marj-ak. ver-íínk. verek. tört-en. marék.és jövöidő egyesszámu ragja esz. Parancsoló és foglalómód: j raggal. Általános megjegyzés. egyesszám többeaazám ver-ék. sőt tájejtéssel pl. mar-na. szemünk. mimagtmk. legi-mus. sz. mar-ok. en-ból elemezhető a határozatlan tárgyú ige többes személyraga: önk. Szálában és a palóczoknál még ma is énk v.-ank). ««k. tök. mára. (verj-önk. mert ennek alapja alkalmasint az egyesszámu birtokrag em (ém. én verek azt teszi a ki ver az én nem más. s némi változással : műk. mar-ond. A megrövidült mi. Egyébiránt az sem valószintitlen. így a régi halottas beszédben: uromk = urunk. fej-em-ék. de minthogy kiejtésben jobbára a jelenidő többesének második személyével egyenlő: ver-ték (verberatis). verj-onk (verjünk). . i. (marna-enk. Első személy ragozása. tőalakok: ver-j. ónk. tört-em. marnék. Ohajtómód: nat ne raggal. minmagunk. verj-enk) stb. tőalakok: ver-t. marnánk. vernénk. tör-end. ősemök = ősünk. vere-enk. ver-iink. en-ek vagy én-k. a múltakban és óhajtóban el. Második máit: t v. —ti raggal. szém-ém-k. asz v. mar-unk. vernék. end raggal. tőalakok: wer-end. tok. Tőalakok a puszta igék: ver. (verne-ék). verend-ünk. ver-enk). verend-ék. unk. v. vert-enk) stb.— 156 — gondolva. töszemélyek vagy alakok: vére. fej-én-k. am-oní. Alig kell említenünk. ver-önk (= verünk). tőr-tök (frangitis). az én házam (értsd hozzá: nem a másé. ál. orr-om-k. nyak-on-k. műk. to'r-ne. tör. Mutatványok a tárgytalan (a tárgyra nem mutató) igealak személyragozásából. pl. tör-ünk. mar-t. tőre. orr-unk. ti alakok is (néha megfordítva. ver-«nA:. pl. öm) pl. unk ige-személyragtól talán eredetre és elemre nézve annyiban különbözik a birtokos Unk. stb.

marj v. ál. (mara-al) marál. izén izen-n-ek. ért-ész. létz-én. valamint gyakran a névragozásban is : ház-átok. jer-sze. marná-tok. íör-sz. továbbá a régi codexek k : Ionosén a bécsi és tatrosi. . Ezeknek azon sajátságuk van. mit a tájszokás (és jóformán következetesen) másnemű igéknél is használ. hisz-én. s ily régiszerüekben: ész-én. tört-e-ték. ont-asz. mar-tok. hisz-esz. a. törne. valódi személyrag. verend (verberabit). és vidékén divatozik. (mart-al) mart-ál. idötö: vére. Parancsoló. mely különösen Abaújban. emk. adj-sza. igyál. ömök stb. marj-a-tok. Harmadik személy ragozása. hisz-tek. mint az első személynél. könnyebb kiejtés végett elöhangzót vészen föl. alwsz-on. kérd-é-ték. (tört-el) tört-él. tifrj-eték. a második személyrag él. a többiben nyílt e. küldj-e-ték. pl. szintand-o-tok. marna. ál. küldend-é-ték. hanem a puszta tb'ige.rnek. ettél. miután a t<£. hanem. (mara-atok) maratok. Az ik-es igéknél. an. ért-é-ték. JEZsó' múlt: «ere. fon fon-n-ak. á : veré-tek. igen szeret önhangzót venni maga elébe. ért. megy-én. h. mar-jón. pl. marj-sza. r«r-ték. többnyire elébukik. mint az imént érintők. átok alak (elöhangzóval) okozza a tőalak önhangzójának megnyújtását. tör. (vere-el) véréi. (marna-al) marnál. törj v. tert-e-ték. mit ettél f mit utal f e. kitetszik abból. nép-etek. öröm-etek. tört. gzánt-o-tok. vagy-on-ak vágynak. és így: ver-én-ek vernek. Itt is az etek. mará-tok. ak ragot vészen föl. Hogy hajdan a harmadik személyrag általán is divatozhatott onnan gyanítjuk.és jövőben a rag hangzójához alkalmazkodik. i. (mt-o-tok. mely a jelen. scilicet iüe). p. verj-e-ték. Oha/íómód: verne. hogy az egyes számban a puszta tőalakot második személyül is használják. tör-jön. mint föntebb is érintők. töige: ver (verbcrat. verj v. Hogy továbbá a fentemiitett igékben az én. önt-ö-tök. tör-ön-ek v. ftidise-Sn. vitz-én. mert a mely igék n-vel rögződnek. tőre. verj-e-ték. (marna-atok) marnátok. etek. ittál. köszön. A tárgytalan alakban az egyesszámbeli harmadik személy nincs világosan képvi*lve. mar. omk vagy érnek. s az ei' tte álló önhangzót jobbára (nem mindig) kiugratja. felső Borsodban. p. vert verberavit). mar-sz. önt-esz. különben a parancsolónak illetékes raga: sze. módtö : verne (verberaret). hogy a névrag közelebbről az ed többese. továbbá némely töigékben. köszön-n-ek. ''K-én-ek lesznek. tész-én-ek tesznek. (verne-el) vernél. lesz: (vert-el) vert-él. mart. egyél.és foglalómód. (törne-el) törnél. hanemha azt veszszük. (vere-eték) teretek. mára. bizonyítja a dolog természete. tehát: edek v. ik). pl. (töre-el) tőréi. mart-a-tok. verj-sze. ont lesz a 2-ik személy : ver-sz. ön. jelenidS: ver. p. Második múlt: vert. Hogy az egyesszám raga eredetileg rövid el. mar-on-ak marnak. tőr-tök. marj-atok. azt azon tőiül ragul is fölveszik. mert a t •bbeaben. E-nélfogva a harmadik személyü igeragozásban az egyesszám ragja maga a harmadik személyi4rmás ön. vtrt-en-ek stb. (verne-etek) vernétek. önt. vert-e-ték. p. vagyis a többesnek alapul szolgál. adj-ál. vere-én-ek vérének. verné-tek. p. mint alább látni fogjuk. az em többese.— 157 — Ha pedig az igetö két mássalhangzóval végződik. küld-ö-tök. isz-on. mint: kérj-él. barát-ótok. mint: tész-én. minthogy különösen az e rövid jegygyei iratik. sokszor elöhangzót vesz föl puszta szokásból is. T. mart-a-tok. küldt-e-ték. mely a többesben ék. hangrendileg én. Egyébiránt világosan kitétetik a par&ccslő é* foglalómódban: ver-jén. sza. JelentSmód. (törne-eték) törnétek. kérdend-é-ték. a mennyiben nem töbU*t jelent (lásd föntebb 8 = ön. vagy én. rtK-ífi. ön nem csupán kihangzásos toldalék. illetőleg idötö (a töige és idörag egybeforradva) és módtö egyszersmind a harmadik személyt helyettesíti. törj-sze. ön. Itt a többesben a tőalak hangzója hangtani okból látszik megnyujtottnak. (tőre-etek) töretek. vagy a tőige önhangzójával öszveolradva é. hisz. vagy-an. végre a még tájilag élő nyelvszokás.

marand-an-ak. ver(é)nek = vér-önök. íöre(en). Az e vagy t vágyj tárgymutató csak az egyes első és második személyben nem hallatszik. Mutatványok a tárgymutató igealak személyragozásából. morandnak. mert más személyekben is eléjön pl. ellenkező esetben lesz ver-i-e). íörend(en). verj-én. «fr(ön). nevezetesen a szegedi. törj-Vn. Tehát egészen ép alakban minden elemeivel együtt a tárgymutató személyragozás így állana: «er(-i)-em. pl. <örí(en) íörí-en-ek = tört-önök v. mar-j-uk. mara-an-ak. marj. marand-ja. ez. az mutatja. marand-i v. Mindenek előtt megjegycendő. íörCO*** = tőr-önök. v&gy ja. je-re. marna(an). vern^Mk. ver(-i)-ed. A többes számban már minden személyben megtalálhatni a tárgymutatót. vere-e v. b) a tárgymutatóból. hogy mind itt mind amott az «-m. ott v. hacsak azt nem veazszük. itt). törendnek. Második múlt: veri. melyek közöl a tárgymutató az első és második személyben nem tűnik ki világosan. morna-an-ak. mara(an). vern(*)ed. marjátok = marja-átok. mor(-»)-om. vere-en-ek. Ezek előre bocsátása után a tárgymutató személvragozis táblái így állanak: . were. törnének. igénye jegenye szókban is). (verj-én-ék) verjenek. verne-en-ek. mely eredetileg maga a mutató a vagy e (óm. vágyj-. főrend. de ebben: vernie igen. töre-en-ek. Összeolvadtán: vérének = vére-önök. marnának. Parancsold és foglalómód: verj. mely alkalmazásban i-. ver-j-ük. a) a poscta töigéböl. mort(an) mart-an-ok = mart-önök v. verí-«k = vert-ők. verne-e v. marandftaai). «erewd(en). ver-i. mar-ja. „ marának = mara-önök. törne-en-ek. mint mindjárt latandjuk. Ohajtómód: verne. mar(o)nak = mar-önök. íörne(en). mara-a = mára. verne.j«l«nid8: ver. ver-i. A többesszám másik alakjában (vert-ek) az egyszerű ék ok alapja az egyszerű személynév más S.— 108 — JelentSm<Sd. mar(-t)-od. az. hogy a tárgymutató töige öszve van téve. mar-i v. ver(én).mar. törj. mára. tornai szokás szerint a tiszta i divatos pl. verend-i. tőre. marand. (ha agyán a harmadik személy ragának itt épen úgy nincs helye mint a tárgytalan igeragozásban. e-d-ben levő e (alhangú szókban a) lesz maga a tárgymutató. «er. változik (mint tg jog. szeretje. verendnek. mar-ja. mar(on). de némely tájejtésekben.tör. hangrendi változattal: e. ítörj-ön-ök) törjenek. valamint ezekben sem az i: «ern(i)em. mar. . Hogy a ja jé ragokban harmadik személyrag nincs. vere-i = véré. marand. valamint a vékony hangú igékben is szokásban van néhutt &je. verend-en-ek.EZsó' máZt: vére. mar-ja-ak (= marják). marj-on. pl. mart-ok = mart-ök. verne-i = verné. bizony nem adi (adja). a. J&vS: verend. a többiben tisztán megvan. (marj-on-ok) marjanak. törne. baranyai somogyi. tűrt. törend-en-ek. „ tőrének = tőre-önök. <ör<-ek = tört-8k. inkább a sárba tapodi (tapodja). mart : vert(en) verf-en-ek = vert-önök v. marna. mára : véreién). verend-j-ük. cerne(en). thar juhar.

(ver-i-em v. Parancsoló és foglalómód : verj-é-ed v. mar-ja. jelenidb'. mint jelen verend(i)ed v. Második személy ragozása.— 159 — Első személy ragozása. Tehát EUV múlt. émök. mint a jelenben. mar-j-uk. Jövő. töre-i-em-ük v. mart-uk. A törökben is a biz (= mink) szeméh/névmás. de az egész /ttótagkihagyásával is : verd. ver-j-ük. tör-j-ük. mara-ja-tok = •arátok. s utóbb különösebben a tárgymutó j nagyobb kitüntetése végett az m kihagyásával. törne-je = törné. Többes: ver-j-ük. az igeragozásban rendesen űz. Ohajtómód : verne-i-ed = vernéd. Az első (és második személyben) itt sem tűnik ki világosan a tárgymutató: vert-em (e helyett vert-e-em) vagy tán mint föntebb verí-e-m. mely többször a parancsoló és foglalómód többesjnásodik személyével öazveüt Első műit: vere(i)-ed v. melynek verte-em-ilk v. Az egyesszámu személyrag : ed. (töre-i-em) törém. a többesben is csak az által tűnik ki a tárgyra mutató ragozás. ver-é-d. és verj(-e-em)ük ver-j-e-ük. a többes : ték v. tör-j-ük. tort-ük. ver-j-ük. mar-j-uk. verte-ük. adjátok alakot használ. tör-i-ém-ük. tő alak : verne-i v. töalak: ver-je. v. Az alhangu igékben a maritok. Ohajtómód. vere-e-m) verem. amuk: mar-i-am-uk. töre-i-ük) „ törők. mara-ja = mard. mar-j-uk. lesz tehát: wme-i-flm v. . Jöoő. s a közdivat marjátok. (az e a mindenütt tárgymutató). ótok. vere-i-ük) öszvehúzva: verők. aditok formával már csak a tájszokás él. vere-je = véré. töalak: ver-it tör-i. tok v. (mara-i-ara) marám. mar-i v. verne-je-m = verném. E kétféle elemzést a többi időre s módra is alkalmazhatni. vastaghangon: amok. mar-jattok = marjátok stb. Jelentőmód. ezt kétfélekép elemezhetni. marna-ja = naná. mart-a. a másik nemű első múlttal. mar-i-uk. iz vagy ük. verj(-e)-em vagy verj-e-m. törend-i. mard . tőrt-e. vere-e-d = vered. mara-i-uk) „ marók. mint az első személynél. törd. ötök. de a többesben: verti-e-ték = vertétek. ük (lakban tehát szintén az elő b vagy m kihagyásával fordul elé. Ami a többes számot illeti. Egyes: ver-ém. vagy az első személy legelemibb e (= ez) gyökéhez a többes k képzője járulván. és ver(i)éd v. verne-j-ük = vernők stb. és: verne-i-em-ük v. mart-a-m . ö. töalak: vert-e. tőszemély : vere-i v. tört-e-m. tör-j-ök). vere-i-em v. többesben : verj-i-e-ték = verjétek stb. tör-i-ék. verne-i-ték = vernétek. tör-j-ük. Mdtodik máit: vert-i-ed v. de vannak példáink a régitégben a „vertj-ük" szabályosabb alakra is. mara-i-am-uk v. ver-j-ök). Jelenidő: mar(i)od. tők v. mar-om. emuk: ver-i-ém-ük. ód. öd. mely a birtokragozásban még mVz. A régiségben valósággal vernéje. hogy az m hang kiesik: vert-ük. tör-i-ük. mar-o-d. marand-i verend(i)em stb. márnája alakokat találjuk. Jelentíhnód. ver-i-ték. (tör-j-ék. tör-öm. Parancsoló és foglalómód. verne-je == verné. Második múlt. és vere-i-ték = veretek. vere-i-em-ük v. V. töreje = tőré. vert-e-d. ver-i-ük. egyszerűen verj-ük. etek. mint az első személynél. mar-j-a. lett ver-i-ék (tájejtéssel ver-j-ék. verj-e-d. a) vagy az egyesszámu émből lett: érnék. ver-e-m). verend-e-d stb. mar-i-ok (mar-j-ok). vert-ők-nek kellene lenni. tör-je-. töalak: verend-i.

az a személyragot. ess-em. ja járulván leszen : verei-e v. mi minden időben és módban eléfordúl: veré-l-ek. vagy oda ragasztja. vert-cl-ek. én házam és házam. a másik e vagy i tárgymutató. A többesszám ragozása szintén mint föntebb. Az arab és héber nyelvben. iszszák (a bort). ő ház-ok) három fő elemet különböztetünk meg: a) a birtokképviselő szót. évem. Ohajiómódban : verné = verne-i-e v. iszom. pl. esn-él. észszük. Bugyi helynevek. ad-i-ák. éved. Amely tk-es igék tárgyesetet is vonzanak. esí-em. így van ez a többi idők és módokban is. ja jé is néhutt két elemet foglalna magában. A második személyrag l. eszik (a húst). hogy az elülálló személynévmásoknak csak nyomós bitás esetében van helyök. est-él. a föntebb! hasonlék szerint ép állapotban : verje-e volna. évetek. c) a személyragot A birtoknév. vere-j-e = reré. verj-el-ek stb. ha t L azt vélnök. ti ház-átok. de ez a tárgymutatóba olvad (i -4.i = i) tehát veri-i helyett ver-i. Második múlt: vert-e. de a köz szokás egész ja szótagot ragaszt oda. Az egyes második személyragja pedig mindenütt 1. Parancsoló és foglalómódban : verj-e. pl. nem igen találjuk a régiségben. ivók. pl. öszvehúzva : vére'. ivá. évek. mart-a.és személyrag mindenkor nyilván ki van fejezve. verne-j-e. Mutatványok az ik-ea igék személyragozásából. esend-ém. es-ém (= ese-em). A névszók birtokragozásáról. esek (= es-e-ik). ivám. b) a tárgymutatót. a példa Így állana : vert-e-e. iszszátok.— 160 — Harmadik személy ragozása. «ss-ék (= essen-ik). A harmadik személyrag (a második multat kivéve) : ik. kivévén az egyesszámú első személyt. kivévén. ők nem odik. például : . Ezen alak az. iszszuk. eszem. melynek ragja : -m. evők. ivád. verné-l-ek. stb. a többi személyek is fölveszik. Ellenben a tárgymutató nem mindig tűnik ki világosan. Tájnyelven ugyanez történik a vastagbanguakkal is : 6' nem adt. iszsza. i v. húz-j-ák (huz-z-ák). Példák : es-ém. m. csend-él. pl. A birtokragozásban (azon kivttl. hasonlóan a többesben : verí-ik h. melynek ragja rendszerént (t L a második múlt kivételé vei): ik. eszi. melyhez a személyrag is i (= ö) járulna. ver-i. a régi halotti beszédben / helyett v van : vete-v-e. melylyel a birtokragozás csaknem egyezik. valamint a perzsában is. mely a régieknél igen gyakran eléfordúl. hasonlók : esend-ik. bugyi lakosok = úri-i. ét-él (= ese-el). melyekhez a személyrag e vágyj közbevetéssel jé. mely esetben a tárgymutató i /-re változik : ad-i-a. bugyi-i. Első múlt: vere-e. ha úgy tetszik. Itt is az e tárgymutató lévén. Figyelmet érdemel még. A többes számban egyébiránt mindig ott van a k mint az ők képviselője : htk-i-ők. vere-i. v. v. az első személynek a másodikra mint tárgyra hatása -l képében ezen alakban ver-l-tk (alatta értjük téged vagy titeket). hogy hangzóik néha más hangrendet követnek. ess-él. oly formán mint némely személyeknél a tárgymutató igeragozásban is. eszed. ú.j tárgymutatót és a e harmadik személyragot. úri. és a harmadikat. szókon kívül. változattal: ék. veri-k. (esik). pL jelentőmódban : Jövti : verend-i = verendi-i. mint a jelen. iszod. mert a jelentőmód első múltjára aRévay felhozta példákat a halotti beszédbeli vete-v-e stb. esn-ék (= esne-ik). még pedig a többesben rövidült alakban : mi ház-unk. minden többi személyekre is hatással ezen viszonyt a puszta személyragokban.stb. teremte-v-e. mint föntebb is megérintők. eszitek. esn-ém (= esne em). húz-j-a (húz-z-a). de a 2-ik múlt: esett. hogy a. Úri. ad-j-ák . ivátok. akkor is ez utóbbi a vékonyhanguaknál rendesen elmarad. húz-i-a. ha éhez személyrag járul. az 6' helyettesét. hangrend szerint változó segédhangzóval: es-él. évé. vert-e-je. A mennyiben a tárgymutató igeragozásban a harmadik személyragnak a tárgymutatóval ellátott töalak után egyes számban is helye volna. ad-j-a.. így olvad öszve a képző i is az illető törzsnév i-jével. ivák. ekkor a tárgymutató igealak szerint is ragoztatnak. Ezen igék ragozása általán egyezik a tárgytalan igeragozáséval. itt az t tárgymutató. ebben az egyik e időrag.

vagy ja. nyel-ök. öm stb. nyom-j-ák. kedrel-i-i kedvel-i. nyel-e-i. nyel-e. nyel-e-id. dob-j-ák. De lehet igy is elemezni: ház-a-m. csépp-ém. valamint a személyragnak egyesben. kar-j-aj-im. ház-a. 21 . «. dob-ja. nyüg-j-e-im. fi-ak-om. bor-a. ad. E viszony természetéb. nyel-j-eh-im. ház-ak-i. ház-a. nyom-j-ok. pl. nyel-ünk. ny és vastag) őnhangzók fölcserélésével kettőzteti. nyel-ed. ház-a-im. vagyis a vastaghangn birtoknév után a. nyom-tok. Wyett. les-éd. nyel(e)-tek. ház-ok. ragokat vesz föl ám. Midőn egy a birtok. nyel-ték. az i közös jellegű létére mind vastag. kar-j-ak-id. nyel-ünk. nyom-unk. i. de fej-ik. (dob-unk. nyom-om. dob-unk. a persa dsáme (ruha. kar-j-a-id. mely nézetben mind külföldi mind hazai némely nyelvészek osztoznak. egy birtokos. hol nem. t fej-iiak. nyűgjeim. hol a tárgymutató rendesen elmarad. több helyütt. ház-aj-im. nyel-ek-id. fej-e. nyom-od. leszen : kar-j-ak-im. nyüg-öd. t. egy birtokos. ház-ak-id. nyel-i. dob-om.— /fej-ém. a. a középső tag (a. kar-j-a-i. csepp-e-d. nyel-ek-im. II. itt-ott ám. ház-a. hogy im. a -k többesrag pedig mindenütt eltűnvén. ház-a-d. kar-od. nyüg-j-eh-im. szó szerént ám. csépp-j-e.1 önként foly. . nyüg-j-ek-im. dob-ja. nyora(o)-tok. ' dob-om. ház-ah-im. nyel-ed. kar-j-ok. haz-unk. jé : ház-am. L Egy birtok. Az első és második személyrag hangzója az illető név többesének hangrendét követi. kar-j-a. mez) többese : dtáme-Jtd. fej-ed. vagyis a személyragba olvad. nyüg-j-e-id. mind vékonyhangu szókhoz járul. nyel-em. tör-öm. a személyrag többesbe tétetik: kar-unk. T. nyel-e-im. nyüg(ö)-tök. ház-a-i. nyel-ök. És ezek is vezetnek egy más véleményre. i. nyüg-j-ek-id. nyelvim. csépp-éd. ver-i-i ver-i. nyüg-j-e. 8 minthogy nyelvünkben a többes ragja általán véve-k. személyrag a tárgyra nem fej-ök. ház-ak-im. óm. III. nyüg-j-#k-öm. nyel-éd. Több birtok. nyőg-ünk. 161 — fej-em. Az egyesszámu harmadik személy előtt a tárgymutató nemcsak a vastag. A magyarban igen gyakori. kar-j-a-im. nyüg-j-ek-im. pl. nyüg-j-ek-i. Egy birtok. dob-j-ok. e. a török oghuller»Vi» szószerént ám. dob-tok. házaim. nyűg-j-e-im. •^Vnyom-unk. a többesszáméhoz abban sem alkalmazkodik. nyüg-j-ök. karjaim. nyel-ek-i. ruhá-k-ja. nyom-a. az első és második mutató. láb-a. nyel-j-ek-im. fej-éd. e helyett kar-j• k-om. Igy van ez a persa és török nyelvekben is. nyüg-j-ek-im. e. les-ed.j csak közbeszúrat). td. kar(o)-tok. Ezen ragozás hangrendé azon kívül. ház-ad. nyeí-em. ettől dsámehá-j-es. a harmadik pedig kétágú : a. nyüg-j-e-i. A tárgymutató hol megmaradván. nyel-j-ej-im. okszerüleg gyaníthatni. (a. dob-od. mi az igeragozásban nem történik. nyele. tör-öd.nyel-ünk. nyüg-öm. leginkább a magas és mély (veit. Ut-i-i ilt-i. nyom-ja. hogy nem ötágú hanem kétágúvá szorul 'uve. csepp-e-m. Itt a birtoknév egyesszámban marad. les-i. §o | les-ém. ház(a)tok. ed. A magyar öszveállitásból a mai kopott alak fokozatos változatokon Jtal a tárgymutató j (= i)-vel együtt így fejlődhetett k i : kar-j-ak-im. e és ám. les-em. hogy a t'-bbség fogalmának kifejezésére a szót igen csekély módosítással. kar-j-a-im. nyom-od. tör-e. a vékonyhangu után e jáml: pl. s több a birtokos. pl. nyüg-j-ej-im. ház-a-id. a harmadik pedig a tárgymutató igeszemélyraghoz hasonló : fe/-ünk. t = cm. fej-i. pl. csepp-j-e. több •AOT UÓTÍK. les-e. td.V. Más részről a birtokragozásban a tárgymutató néha a vastaghanguaknál is kimarad. nyom-uk v. hogy eredeti alakban a fentebbi ragozás igy állhatott: kar-j-ak-im. hogy a birtoknévnek többesben kell lennie. több birtokos. kar-om. j-) tárgymutatóknak tekintetvén. kar-j-ah-im. ide-oda ám. Inyel-ém. fej(e)-ték. ház-ak-im. nyel(e)-ték. Jelen ragozást tehát eredetére visszavive. *"" l nyom-om. nyel-ik. egyik vélemény szerént így elemezhetni : a személynévmások im. kar-j-ak-i. dob-od. dob-tok. fej-ték. hanem gyakran a vékonyhangu birtoknevek után is kitétetik.

nem Péteré-i. Páliban sokan laknak. vagy azdm'-o. övé-je = övé. öv-é-e v. —bóL karunk. Tehát: Adz-ot'-nk. a törökben is. egy személy . Több birtok jegyei: a-i v. kik az illető személylyel vérségi. így van nóhutt szokásban : miénk-ek is. mintegy Péter az-ja v. pl. 4) Midőn az é birtokraggal ellátott személynév valóságos többesragot veazen föl. ez-je.fiaé-hoz. tehát tulajdonképen biró-é-ök.vagy e-re rövidül.vagy «-böl. tiaid-é.fiunké-val. Pál e(z) a(z) ö(vé) = Pál-e-a-i = Pal-é-i. pl. háznépe. úgynogy azon án vagy ózon (az. ház több helyütt vagyis több birtoka az énnek. ivadékok. Több birtokoséi —nk. karod. alább é. fiák. nyiíg-jei-tek. a birtoktárgyra visszamatató a. V. Ezek szerént gyanítható. és a személyre mutató 6-ből. suum). abbeK-je. ú. áni-men (azzá éné vagy énnek). Péterével szemközt áll. tiszttartónak családja.fiadé-ra. té-tova. Farkas-é-ak. ez a ház Péteré = ez a ház Péter e-e. „Ezen lovak Pálé-i. s a föntebbi elemzés szprént tulajdonkép így kellene lennie : Pál-ek-e (= Pál ezek-e v. Fodorék = Farkas. t. amaz) a többi személyekkel is öszvetétethetik. Farkasak. sőt enyémek is jó értelemben helyes. több helyről. atyának-om. ezek-je). kar-jai-k. karjai-nk.— 162 — helyűvé. melyek a névviszonyító ragokat fölveszik. szószerént ám. dirib-darab. Farkas-é-ők. fiaim-ék. Több birtok. —bán. ott. ő. Ezen i itt is vagy a többes k képzőjének csonkúlata. amaz Péteré.E viszonyban szintén fölveszi a névmódositó ragokat: fiamé-ba. vagy családi. —át. 1) Fölveszi a névmódositó ragokat. Péteréért csak ötezerét stb. Ami házunk Páléval töszomszéd. tuum. Birtokos £. hogy a személynévmások birtokos é-jéhez még saját személyragja is járul: én-é és cm. tua. fiam-ék. családi és más személyt jelentő többes értelmet kap. én-é-em = énem v. emberek). 2) Járul birtokragos nevekhez :fiam-é. egy személy : (mea. vagy biró-é-ak. te-é-id = tt'-é-td. Több birtok. j-a-i.fiaim-é. vagy pedig itt is kettöztetés rejlik. —ról. i. papnak. Pálénak nád-. tiéd. éi és ék. mintegy ház a(z) e(z) éné. még t ragot vészen föl. nyűg-jei-k. t-k. pl. j-e-i) a tárgytöbbséget akará a nyelvalkotó szellem kifejezni . tisettartóék — a bírónak. Péterében kevesen. kar^'-a-t-m-ban pedig három tárgymutatóval is. A személynévmások birtokragozása. Fodor nevű ember családja.fiok-é. mi a következő elemzési példákból bővebben kitűnik : Egy birtok. íe-é és ed. fiad-ék. Ez ismét fölveszi a névmódosítókat: a biróék ebe a tiszttartóékét megmarta. Itt van már az é-nek valóságos többese. úgy mint Páléi és Pálék. uraid-ék. . hds-ai-tok. (meum. pL biróék. —mai. tinó-binó. mint Páléi. (. Ez egyes egyedül csak abban tér el személyragos nevek é és éi birtokragozásától. Farkasoktól Fodorékhoz ment 5) Személyragozott nevek után is : uram-ék. karom. Páléért tíz ezer forintot Ígértek. isaUdni szó szerént ám. hás-a-i-m ám. Ez két elemből áll. pl. hasonlók hápa-hupa. —tói stb. m.fia-é.fiaink-é. mintha mondaná : itt. hogy elébb a birtokszó ragoztatik. enyéi-m minden nemű birtokra viszonyzódik. —ön. így van ez több más altaji nyelvben. pl. —ig stb. te-é-ed = teéd v. azzá övé v. enyém.fiunk-é.fiaitoké-valstb. vagy j-e-i is. uraim-ék. —nak. tél-túl. kar-jai-tok. mely mint tudjuk a. nyüg-jei-nk . így a persza nyelvben is : áni-ó. tehát a (vagy e) és e öszveolvadva = é. innen-onnan ám.fiai-é. biróék alak. en-é-im = eny-é-im.fiaitok-é.fiatok-é. urad-ék. ház-ai-k. —k. sua). vagyis jelenti mind azokat együtt véve. dni-tu (azzá tenek) stb. e-i. été* ék. —rá. —ba. —hoz. csíri-birí (az elő mássalhangzónak b ajakhanggá változtatásával mint a japánban is JUo-bito ám. több birtokos. hogy a tárgymutatónak hasonló kettöztetéaével. s azután jön a személyrag.fiaik-é. Péterének cserépfödele van. ezen ház Pálé. —ért. papék. emitt stb. Egyébiránt a birtokragozott valamennyi szók megannyi alanyesetek. vagy j-a-i. öv-é-t. de a finn nyelvben azon különösséggel. —nál. A fentebbiekből könnyen megérthető. 3) Midőn többesszámu birtoktárgyra vonatkozik. karjaink. vagy más társadalmi viszonyban állanak. de enyém-ek csak családra és az énhez tartozó más személyekre : mint Prflék. pl. e-i.fiad-é. karjaim. IV. fiaid-ék stb. eőt hármaztatásával is (a-i.atyámnak' helyett).

s tájejtéssel: ötét. orr-o.— 163 — Egy birtok. tégedet. haj-a. íme a birtokragozás és szemeli/ragozás párhuzamai : (én) (te) (ő) (mi) ház-am. hogy a többi személyek is mind csak utói veszik fel a tárgyeseti ragot: ő-t. de elül a személynévmás csak nyomosbitás esetében marad meg. ti-é-tek = tiétek. öv-é-ök = Vvéök v. (ö) szermt-ök stb. hoz helyett hozzá (— hoz-ja-a). (ő) benn-e. (mely van a ho-va. töl-e. fej-em. föld-em. föld-ünk. s lágyítva lett belölök :endem. s nyelvünkben mint más altaji nyelvekben tulajdonkcp postpositiok. töl-ed. ezt-et) : engemet. ház-unk. elé-nk-be v. s ez utolsót szintén kettős elemből lehet származtatni. sua). (te) bensö-d stb. ön helyett rajt. elé-tek-be v. De azon különösségök van. te-t-ed. közünkbe. több személy : (nostrum. és minden birtoknevek azon különbséggel. i. hogy az elsőbb személyragok a be ragocska elé jönnek. (mi) benn-ünk. Az első személynévmás az egyes számban : engemet. (ö) közöft-e. ökl-öm. (ö)nek-i. orr-om. úgy be helyett 6ele. öv-é-i-k. tárgyesete : őket. vestrum. (mi) me/lé-enk = mellénk. Fölé-je. A személynévmások tárgyeseti és tulajdonító ragozása. mind mai nyelvben bennünket. honnan mindkettőt ragozva. (ö)nek-ik. (te)nek-ed. hogy utói még saját személyrágj okát is fölveszik. (én)nek-em. melyekben be = ve. vagyis az illető nevek után ragasztatnak. (én) <ilaft-am. vagy pedig Révai nézete nyomán az első alapja: én—em. (ti)n«k-tek. pl. elé-be vagy elei-be. mi mellett az is harczol. tí-é-i-fek. mint a tulajdonító nek. feded. A névmódosítók és névutók személyragozása. haj-a-íok. miből következtetjük. (te) alá-ad = álad. (te) benn-ed. amazok pedig szabályszerüleg kétdguak. (ő) alá-ja. vestra. SvéjVk. A harmadik személy is szabályos : ők. a másiké: te—ed akképen. ökl-e. Valamint ben helyett benn. hogy a nek és minden más névmódosító ragok eredetileg önálló szók valának. hegyé. ház-a. több személy : (nostra. »ri-é-i-nk. föld-ed. — Ezek vagy ennetnet. szém-é-íék. töl-ünk stb. vagy mint némely tájakon ejtik : tik-tek-et. a másodiké : tégedet. máskor pedig elhagyatik.: hasonlók : (én) r-ám (=ra-am). nál-a. ház-ad. töl-em. A többesszám első teljes személye mink tárgyesete: minket. a személynévmásokkal ismét úgy ragoztatnak. nál-ad. (te) töl-ed. Az ő tárgyesete rendes. tájejtéssel : iket. t. mint a halotti beszédben ge = de: engem. A tulajdonító-ragozás szintén úgy történik. szókban iá). te vel-ed) középben vették föl a tárgyeseti t ragot: ent-em. majd három. elö-d-be. (S) ról-a. (ti) által-atok. föld-e. a második személy tárgyesetben kettöztetett ti-tek : tt-tek-et. a névutók pedig ma is önálló szók. hogy ezek is. téged. s végre a t utói kettőztetve (mint ezekben is : öt-et. mint általán a birtokragozásnál érintettük. elö-m-be. fej-e. orr-o-tok. (mi) vel-ünk. hogy ezek majd öt. nál-unk. benneteket szók is. hegyé-be. a d pedig g-vel rokon lévén. ami többeknél világosan ki is tetszik. (ő) nál-ok. az önálló ó'-böl és a tagul használt e-böl. (mi)nek-ünk. azt-at. mi-é-enk = mienk. (ti) ért-etek. leszen : őt-ét. Több birtok. rövidült alakban : engem. böl helyett belől ragoztatik. A névmódosítók és névutók is. Ezen minták szerint a) névmódosítókkal: (én) benn-em. Eléjönnek mind régi emlékekben. nál-ain. mint: haj-om. szém-ém. téged. melyek a latin praeporitiokat képviselik. elö-tök-be és 21* . titek-et. ök-et. mink-et. mintha volna : (én) benső-m. b) névutókkal : (én) aW-am = álam. pl. szém-e. valamint más személynévmás ragozásban (én vel-em. pL elé-m-be v. de kettöztetni is szokták : ötét. tennedet szókból az egyik n-nek orrhangbeli ng-vé változtával alakultak át. elé-je és közé. elé-d-be v. én vel-em = énfel-em. (te) előít-ed. melyek leghihetöbben minnilnket és termeteket módosulatai. elö-nk-be. to-va. illorum). majd kétágú hangrendet követnek. így is divatosak: fbli-be. ökl-ö-tök.

belül. mint alul. 1862. fejünk fölibe stb. így fölénkbe vagy/Ölibünk. Hegyembe vagy hegyembe stb. f éjed fölibe. közinkbe. több személynél tetszés szerént fej szóval pótoltatík : f éjem fölibe. melyeket szemünk előtt tartank vala e szótár készítésében. rajtunk túl stb. Pesten. kösikbe. szokatlanok. közéjek is.— 164 — ele-j-ök-be. nálad nélkül. Ezekben foglaltuk egybe. Közé. értelménél fogva csak több személylyel tétethetik össze: kozenkoe v. Fogarasi János. csak az n helyettesét vagyis rajt törzset személyragozzák : rajtam alul (más : alólam). de egyes személynél általán. nélkül-ed stb. egy rendszerbe azon elveket. Nélkül (= nál-kül). köztiekbe. Czuczor Gergely. én stb. de : közénk. Bővebb és részletesb tárgyalásuk a szótári egyes czikkekbe tartozik.)-vel kapcsoltak. maga elébe veszi ismét a nái-t. Az -n (ön. mint a finnragozásban. használják a másik módon is : nélkül-em. . és pedig személyragozva : nálam nélkül. közétek. évben. felül. tál stb. De némelyek így is használják : elib-ünk.

ént .• csatt-ant. bakó.vagy kevésbbé elterjedt szokás szerint nyílt e-vel válben. aszik. czafro ctefre. bölcs-en. ajak. szür-et. qtésü szláv. kar (mennyiben lejttársa kér. makog mekeg . csata esete. Hangmértéke. habatol hetisztább az. has. rett-en. jut-alom.ban. gabona. mir-eny. malacz. hajlik. haza.lap lep. u. tagod.nevezetesen a képző és viszonyító ragokban.A—A A—A zobola. nak. csattan. i. ponttyá. k&sok szerint több árnyalata. IAOT SSÚTÁB. p. ozafrang. öt-en. pataezk. csal csel. hadar. ezafat. kalauz. bölcs-ebb. kaláka. káéra. tab. kér-ctlen. jargal . tajlék. asszony. patél. m. vár-atlan. majd nyíltabb majd fakad fekély. ól-ba. ant lak. zacskó. daczol. ért jelenti az ismeretek első elemi. hig-any. palol pelei. dagad deged. ül-het. kalóz. ba. lafog. tat tét : jár-tat. ías. patt-ant. kaczor. tokárét. lajha. öl-be. hat hét : jár-hat. tanárok. vahákol. satt'k. csalafinta cselefente. «ró. halad. var. kö-nek. ka ke : szál-ka. zakota. oszkodik eszkédik : pazar. ajándék. bábuktól. Ezek közöl némelyek és a következők többé A. maszlag. tana.gané geny. hangzók között általános. abb ebb : igaz-abb. lanek. nyamga. kajtat. alafa elefe. csak csekély. tör-del. csámcsog csemcseg. aj ej : soh-aj. ászt észt : ap-aszt. szeg-dél . loh-aszt. takoznak. horp-asz. stag. fan. atag eteg . varjú. gyar-ap.mond-at. mul-at. u hangzókkal tájejtés szerint senyv. ! dal dél : szab-dal . fog. marad. hajadon. hall. kerekdedb. hely-ben. sajka. mint no-sza ne-sze. tart. takony. nyal nyel. bacza becze. sttppinriao. txinytga. csavar. dali deli. csattog. csatár-jdi. gaz gezemicze. vaczog. szapora. mama vagyis legalsóbb fokát. csata. nyir-et. galy. öl-ct. rakottya A nyíltabb a-nak két ismertető jellege van. satnya. baktat. fur-dal . facsar. patt-an. taboda. ajtó. bagoly. gajmó. had. hastanya. het-en. jöv-ctel. nap. heder. patécs petécs. időmozzanatra cza berkenye. tar. kalimpátik. pijtát. vaj. erck-et. leng-eteg. bakog bekeg. zaj. vad. zör-ej . op ép: al-ap. nyolcz-an. unh</ta. szamócza szemScze. Leg. szakócza. nyargal. okos-abb. csarii cserje. tür-elém . sallang. habahurgya hebehurgya. vak.dana dtne. gyárat. tarja. macska. mely mintegy közép arányt tart az éles betel. par. ban. öl-ben. kaháctol kehécsel. kalisztál. kanaf. nya. loh-ad. vakandok. ekő bötü a magyar ábéczé. gyök. fazék. szakócza szesem uokott váltakozni. tájait sejdtí. ekézik : vár-akozik. kajtár. patt. kahiencz-német között. a< e< : falak-at. foly-tat. csip-ke. régen-te. tan. daru. dacz. csa. kercze. keka/sza. apad eped.scapoly. nyafog nyefeg. fakad. fagy.'. varr. zsarát. kicsi-ded. sza sze. galand. tó-csa. alakban a. part. (az elsőbb e) : irg-alom. ana éne. ige és név. borok-at. ba be : h&z-ba. atag. ep-eszt. venezetben egy hosszú á két rövid o-val ér föl. rajt. l .akodik . zagyva. hattyú. nők nek : vas-nak. hír-telén. sarkantyú serkentő*. fórg-eteg.tet. mint 8Üpp-cd. fok. mojzol. habsol. rett-ent. gyagya. vas. pajkos. lankad. körös-ded. egy nyíltab. leány-ta. zsarnok. e névképzökben. mel vegyítve vagy közvetlen érintkezésben nincse. caör-ej. hajt. lan. (árka. kalantyú kelentytt. lém. u. hely-be. hó-val. rek-esz. vagyis a mértékes lavandi cselevendi. fagya. ha. lafancz. galád. langy. hat ige és számnév.dik vagy gebeszkedik. mor-aj. e szók gyökeiben: ág. habog hebeg. vagyis azon magyar vidékeken rika kerék. asz esz : gaesaly. sanda. rá. kacsa.én : bátr-an. vargánya. bvt. halas. men-etel. val vei : fá-val. at. savany. táj. ha. kaczér. nagy. ól-ban. család cseléd. harsog herseg. garat. varsa akad. hatalom. taré. gyanánt. és az igen öblös szája pórias vagy hanyag henye. mély-ebb. talap. allan étien . szajkó. vi•*art. halom. an én : csatt-an. gyan. darvas. gadócz.• lankgazda. tiM-ras. pabat és egy tártabbat. honnan átr. dob-ász. arany. tojt. viz-eny. tó-lag. dana. paizs. szab. kellő-lég. eaaVm. aíal étel : hivgyarap. sarjú sereng. kalász. csapzik csepzik. arasz. szün-telen. hasad. dara dere dercze. agyar. dód ded : karcsu-dad. nap nép az ünnep szóu két nemét különböztetjük meg. rak. aha éhe. döbb-ent. sa. an én : hárm-an. t. tacskó. bán ben : háztag. any eny : ar-any. hazug . jaj. át ét : lát-at. szapu. fa. honnan lappan leppen. Kiejtése különféle tájszo. vi-het. át eí: jár">. pata. ta te : hajdan-ta. fal. daczos. pattan. vaskos. b) igeképzőkben : ad ed : ap-ad. szárú. patkó. ekédik : mar-akodik ver-ekédik . kamat. lakat. kólán. csahol. akar. rug-aszkodik. gagyog gegyeg. ül-ep. na/. haj hej. kajsz. döbb-en. tapos teper. kalinkó. a) ftog. talán telén : nyug-talan. valag. kapcs. gacs. kajcs. dal. ep-ed. vácikor. gyül-ekézik. sarab. 2) hogy hangrendi párhuzamos társa nyílt e. kacz. majd öblösre gömbölyödő ajakkal. nadály. csele. Ut-et. lag lég : furaM. agg. hal atal. nyakgat nyekgeí. barka berke. tar. réz-nek. füen-te . csalang. paripa. melyek lakosi se a szláv se a német elem.alom elém. tavai.verse. lanka. patvar. jajgat. rov-atal. agy. okos-an. csaló. kalantyú. laponyag lepenyeg. aszal. herv-atag. elő-leg. sanyar bogy * sártnemü o. nép-etlen. lé-vel. nyal. stb. sós-ka. nyaf. kér-eid. tanyar. csa. talan. vakar. tüs-ke. e közmondás szerint: Még eme. pöff-esz. sear. vakota fekete. agár. macs pemet. sav. tájin. sajog. galagonya gelegenye . kattog. utó-lag. pajta. gyanú. kantáiéi. kajcsos. zaklat. eszt. kiad. majom. csa cse : szár-csa. haha. szabad. haj. 1) rekettye. szak. ül-tet. d) névviszonyító ragokban: °op. karingós ken'ngós. ctanézve a hossza á-nak felét teszi. talabor terepély. stb. szép-en. őrök-et. Egyébiránt a tiszta haugoztat&su rövid a-nak pottya lepény. vaszora. zavar. magos. barkóaz öreg A-t sem ismeri. zsarol. pala. varangy. kering). AKAD. kaczag. tarló. kapaszkodik kepeszkedivatozó. rab. m. tapiczkol tepiczkel. p. táska. uarancs. ker-rep. er-eazkédik. ta te. tat. lazsnak. esaeska. aj. haz-atnév. okozik la g. c) határzókban : an tájnál. foly-hat. mely viszony a hosszú és rövid tan esetten. ají. kő-vel. dó. nyak. tarol. szarka. pandái. nö-cse. vér-cse. kavar kever.

marczona. szalma szotma. Hangrendileg vékonyhangon kelt-ének. helyett-ed. n&d-as nád-os. stb. helyett-e. miatt-a. ám em : járt-am. ragyiva más véghangzók is fölveszik azt. fal-ak. parázs póráz* por. tipeg tapog. tol. ott. A hol dabrocc dobroce. ehol. tár-ok tér-ék. kever kavar. magam mogam. ja jé : jár-ja. s el(hal. kel-je.Utótéttel n toldatot kap: oM-an. bakancs bakancs. a névhatározó és mutató a. ott van a! oda menj a l olyan a! úgy a! ellenbohó bohó. hetei haodú üdv. párhuzaüljek. ravatal rovatai.tés sem szokott o-ra változtatni. kel-jek. besz. kos kosár. hancsék honotok. avtíl ovúí . varty vorty . kany kony kuny. A képzőkben és viszonyító ragokban oly em.csele csala stb. stb. állt-am. baroczk boroczk. ról-ad. dene dana. filit felat. konyiil kortyul könyörög. áll-nak 411-nok. nak. részint az élő nyelv.tarló törlő*. ról-a. oda. mo. n&l-a. aluí olt. g) bi. (a darab. olyan. től-e.fal-at.| tár-os tér-ös. patyol bogyói. nyifeg nyafog. kokat kokat. dirib hal.felé stb. ellenben o-val. kel-nek. utóbb rabló. előtt csupaszon marad : a hol a! és így : e hol e! fanyar fanyar vagy vonyár. tápárján topárján. a mely föld. csihel csahol. ezekben : fal. mely esetben a zonyos idő «és személyi igemódosftókban: os> esz : tájejtés az áltatánosb a helyett o-val él. arló orló olló. áll-ja. (verses krónika 1538-ból Farkas Andrásgól. emhavas houas. ad. p.szók után. horoguvék Isten) . onnan. most most. fölött. áll-jak. kant köcsány. s az illető zsiváuy). úgy (ógy) távolitokban rejlik. p. vatorátt votorátt. csontok csomók. stb. fa. Eredetre és alapkoneta.Andrásnál csak • helyett találunk). ad ed : irant-ad.nád-ok. labda lob. az haza! ás cseh király. pataska poloska. na no. több gyökszóban előfordul u. alsó olcsó. szatyor ttotyor. úgy-an. ttl-je. kan kon honnan kanász ihol mutatók alaphangját teszi. de mai tájejtés szerint is mássalhangzó előtt do. őrnagyán. rágott rögöse. lompos lompot. bogrács bogrács. oly-an. czandra czondra. pam. miatt-ad. amolyan. s mennyiben tájejtéssel o. helyett-em. rakoncta ro. p. paszkoncza poszáta. lifeg lahal.* nád-at nád-ot. marj mór.sa i vagy e hangzót vészen föl. fartat fartőt. önhangzóval kezdődő szók előtt kapaec kopott.ah zsidó népekről. falta folka. Ezen zárt a rokon azon o-hoz. áll-nak. is gyakran marad az. tahouyolcz-van. hajnal hóival. a földön. talál-jam talál-jom. ölik alszik. ál öl. p. sarok torok. olaj olaj. megfelel neki a zárt é. dere dara. mattat legenda). melyet a tájvjlyen részint a régi nyelvemlékek. besz. névelő. mar. koccagány koetogány. Ilyenekben a ragok a hangzója gömbövel aligha.j lyttbb. innen. táj tó totó sutú. vel-e. Icatyfol kotyfol. odutta = adottá) adu odú udu vagy adv fog. vel-ed. szotyus szotyka. vagy igen gyéren. fal-acska. hogy nyilt e. kapó kopó. boglya boglya baglya. kelt-ek. ötször-tc. sank sonkoly.• hat-van. m. gyop gyopár. mely a távoka mu. barona borona. rár-om vér-öro. kány. ad ód. a « : tokmány. de már a bécsi codexben is elmarad a z : mottót. hamu homu. ely. szít lotttt. fanyalog fanyalog. avtk o«ik. nevola nevoban : ám em : iránt-am. f) személyragozott névutók. ül-nek. mogyoró éljen az magyar. fal-am.a bírák. taliga totiga. onnan. bankó bunkó. koponya koponya. nád-ak tart-asz. ah Farahó király. ragya rogya. az. makacs mo. paranda porondo. taviszouyftókban : óm em : nál-am. ragforgáctffarkaiforkotjanctikafonetikajanctfonet. taszigál toszigál tuszkál. rovat* rovott. és szinte a debreczeni legendás könyvben. emilycn. nek révét! néha a távolabb eső u-val váltakozik. melynek ismertető jellege. A 2). magyar mogyar. baj boj honnan bajnok és bojnyék (mint téte a közelremutató e : itt van e! ide jőj e! ilyen a latin latro eredetileg zsoldos vitéz. far fór. bab bob boborosó. tok takar tok tőlem. arc* orcz. vár-tam v&r-tom. Így.la. lám lom. halt holt. hét-ven. az tatároknak (Hargita kog. teng-esz. terjedt régi nyelvszopor kupor. tató oda. szókkal rokon. jaoos jovos. emilyen. matring motring. p. kelt-em. ah napnyugat puska pompotka. Másokban pedig gyakran h szellet váltja fel azt: pank ponk. amoda. vel-ein. kapar ko. hal hol. tol tol. javít jovtí . alma ólma.. p. e! így e ! Előtéve m toldalékot vese föl. mi. elülhátul toldva : omottan. makog. s a régi p. lentéte e azon i-hez.kezőnek hauuálatosságát. emumén. pagyász pogyász. how ho».toldva az. komáit kumatt. fölött-ed. tár-os tér-es. pacskol pocskol. ak ék : járt-ak. a nemben. . ikertárdivat tanúsága szerint. billeg ballag. A tártabb a közép helyet foglal el a nyilt a mos tana leszen S : tár-ok tér-ök. tó e is : emitt. amonnan. ónak ének : járt-auak. ede. melyek hangzója hosszú á. amúgy. balga bolond. amonnan. hombár. vár-om vérem. iiád-al nád-ol. mint egyebekben. miatt-am. fólött-e. Midőn az a gyökhangú szó ikeríttetík. jak jek : jár-jak. tól. onnan. avas óvás. mag mog. allt-an&k. ily. A 1). kipked kapkod. fal-as. bogár távolságra vonatkozó szóknak mintegy nyomatékot bogár bogár. ellentétek : emitten. ide. mór mordiát. croigy. mennyi- . hord-asz. hombár igyen. latyak lotyok. ben : ett. öt-ven. keczet kaczat. mutatóval egyesül : amott (= am-ott) . madár modár. ennen. dönt-esz. pakróct pokróc*. az úr. zamáncz 'zománcé. parancs poroncs.A—A A—A hatszor-ta. a e : iránt-a. fal-az. tasz tosz. emide. oan veti . nád-acska nád-ócska . mely az itt. az menyemogyoró. nád-az nád-oz. mely bizonyos arat őrt. barázda borátda. az királyt megkoronázzák . a király. valamint a közeire mutacsalán csolán. s kicsinyítő jelentésű. harag horog. Olt-ein. magyal mogyal. noha itt randa ronda. távolra mutató szócska. giz gaz. nők nek : jár. hétsztr-te. falu folu. filt-ek. honnan a régi nyelvés kondás. doncs doncs. ta tó. ad ed: uál-ad. fogalomra nézve a fentebbi mutatóval egy.kásból. oly. kantor koetor. gyap gyapjú. mely az ott. ról-am. továbbá ezek : óba óba. állt-ak.nya tohonya. stb. sőt en. nád-am nád-óin. a te néped. és o között. e) saemélyragozott név. táp top. való vola. vigyáz-tak vigyás-tok. ült-ének. amolyan. től-ed. beszédben óz. motóla motóla. eminnen. tapos toppan. de a mit Farkas rogyivo.

ül-e. Vékonyhangú párhozamos társa üték. a persában pedig a múlt időhöz minden szám— A (4). és Át mutató névmás. húz-ó von-ó. vár-a-j-a. ét ebben: az ember (=r az ott ember) nem pe.perfectumnak is jellemzője.A-A A—A ben s. ftlének = öle-önök. mely túl a Dunán régit. ver-i-ök. ox'-dképzö. várná-j-a. láta-a-ak = láta-a-ők. magas hangon e: szül-ő "ix'ik. Bzül-c. másodszor különösen múlt. láb. vár-j-á. ezekhez a határozott formában járul. mely mtrt * coVa és várna igétekben a az idő. miszemajd tárgymatató nélkül. ti magában. hanem a tárgymutató tőle. műit a jelen időben. Bégiesen : várá-ja. minden-ha. verne-i-ők =: vernék. várand-j-a. fogalma? Mennyiben t. tol-ná = tol-na-a.). monM* «sama>. zárt é : méz-e. hogy va gyök magában bilaad-j-a. tájejtéssel. üte-i-ők = a 10). mely elemezve = t-a ménye szerint ezen időképző eredetije : va. melyből avul. mely egyszersmind a harmadik személyt is rej. ver-i-tek. vár. ezzel összeolvadva hosszú á-t al. Hogy az i vagy ja hee ha.legtöbb úgynevezett imperfectumoknak a nyelvekben. s a v eltározott alakú (vagyis tárgyilagos) igeragozásban. hoUá = halla-i-a = hallaxdó. locsog-ó locsk-a. a miről itt szó van . monda = p. a görögben pedig e augmcntum épen az ira'ilicosan kiejtjük és írjuk ezekben : mondania. nyál-a (o). p. vár-ná = vár-na-a. trj-e. ütné-j-ek. mely először jelent általán időt. vagy. várna-j-a. Megemlítendő még. egyt'"rr-önök. minde. láták =. melyekben a g.sított. dig fenmarad tehát azon kérdés : hát a vala szóban. epé-j-e. mint: bor-a.-m tűnik-e az el ezekben is : mondan(i)om. kecseg-j-e. s tovább fejlődve a távol levő időnek. mint ban az a. tolt-a. 2) a ha. ütné-j-e. — A (3). mely általában távolba mutat. leng-ö leng-e. ezekben : hajdan. mu. melyből i • e : p. csoroszl-ó csoroszl-a. Bővebben 1. így az di<j majom. csacsog-ó kut : láta-a lati. húz-a von-a. Azonban itt azon nenyilván tárgymutatóval : vár-j-a.hogy ezen a rokon a távolra mutató a hanggal (1. csireg-ö tan tétetvén utána. galomban.teremt-ő teremt-e.múlt kornak fogalmát magában rejtő ó. nyög-e. és hái-bái. E nütt a jelentő módban. monda. részint mellékneveket 1) élő igékből : csasz-ó * többi időkben : járnak — jár-önök.szerint e múltképző legeredetibb s egyszerűbb alakja tató némely személyben és időben eltűnik agyán. ezzel egyesfilvc hosszú á-t alkot : vala szóban levő a rag az. mint részesülői képző módotetik ki : járánsJc = jara-an-ak (jára—önök). különösen h'r-e.ban és személyben i járulván. czineg-ő czincg-c. mert tata.múlttá teszi. vere-i-e =: véré. k-ra változik. járnának = járna. tőrének = gyakorlatos igékből. kar-j-a. hézség áll elő egy részről. mon. majd rint lát-a = lát-va =: lát-vala. szal. üdvözít-ő üdvözíte. né-ha. elavultat jelent. üté-j-ek. más részről épen a stinte a végzetű. származtak. A :*> a tárgymutató i vagy j : vára-j.régi időben. s meg.csacsk-a. vagy létige törzse is fejlődött ki. az egyes harmadik személynévmás (ő) A párhuzamos magaahanguakbaa: vere-e vagy módosított alakja. mely képez részint unak = szálla-an-ak (szálla-önök). V. Névelő. és az ló.fürg-ö fürg-c.e-re változott. Ugyanez a határozott úttal gyakran kihagyatván az előző önhangzó. dob-j-a. vonatkozik. hogy a névelő csupán határozó. személyngtól külön előtűnik. loayos meghatározott személyt vagy dolgot képvisel. Hasonló párhuzamos eljá. s a\ tárgymutató rag kimarad. de a. vagyis mint tárgymutató világosan a la-ha. vernc-e oufyhangú nevek ntan. a régi halotti beszédben). mi általános és igaz jellemes jelentése a tat-a. tolá-ja.vagy mód-képzője semmiképen nem jelent múlt időt. óhajtó módban is látná = látna-i-a = látna-j-a. elő. mely mélyhangú igékből úgy. azaz kokban : ver-j-ük. járt-önök. várna-j. minvir-4 = vár-a-a. so-ha. üte-e vagy üte-i-e =r üté. vagyis a a tzemélyrag a : vara-i-a. Ezekben az a e szorosan véve személyre veré-j-ek. vagy verne-i-e = verné. járjanak = járj-önök. vár-j-uk.régi időt.a magashangú igék után a hangrendhez alkalmazkodva ta i «(d. valamint hangban. és pedig 1) a birtokragozásban. lov-a. Midőn a tőigének idő. monda-a monda.kát. csal-ó csal-a . sürg-ö sürg-e. vagy av szóiinijtva: vára-j-a.monda-i-a vagy monda-j-a. és így a többee. vagy czink-e. hol vette magát a múlt idő ná-ja. a többesben : vere-i-ők =: verek. mondák = illető nevet A mutató névmás az abban különbözik monda-a. mint : ^•ragozásban köz nézet szerint a tárgymutató a alak.itt is inkább i vagy átváltozva j. emez pedig bi. az ó' ó rag. val. Ezen i vagy j. hogy a szanszkritja hogy épen úgy bennök rejlik az azokban is. verné-j-ek. de előtűA mi magát az a időragot illeti : Révai vélenik a ja je-féle ragozásban. — A (3). mint tárgymu. magashangon e. kétségtelen ezen ala. azt tartós és viszonyos n-Yfzett félmúltat képez: száll-a. mondan(i)otok ? és ki tagadhat. jár-a. időrag. vatárgyat mutatja. mint fő-. hosszú á ntán zártabb hangú : ház-a (o). kelének = kelé-önök. mint: vart-a. daná = mondana-i-a = mondana-j-a. jártának = csasz-a. csőv-e. bugyog-ó bugyog-a vagy . avik is stb. hogy régente valóban is megvolt: verné-j-e. tol-j-a.la-j-a (= halla-v-a. hasonlóan más : a ló szép állat.-ak =: monda-a-ők. vár-ja-atok).né.csirk-e. honnan. ütne-i-ők = ütnék. illetőleg rövidített alakja. gondol-a. mint a magyar félmúlt<lauiok? L. ban . névelő mintegy rámutatva határozza meg az ben. mis jelentése van e mondatban : o* ember ha. egyezik ezzel az előle»fr-né = verne-j-e verné-j-e.van. ügy nyilt e. bővebben : SZEMÉLYNÉVMAS. mely a többesben an (=ön) alakban té— A (5). p. mondan(i)unk. régiesen: láta-i-a vagy láta-j-a. haj-a. tehát távolt jelent s ti. ütne-e vagyfltne-i-e= ützop-a. épen úgy. A magachangnakban párhuzamos társa e: kel-e. vár-j-ák (= vár-ja-ak). e rag múlt időt képez.és na a bizonyos távolban áll tőlünk : valószínűnek tartjuk. s talajdonképen ez az eredeti alak. háibái (régi) irományok. tolná-ja. azután 1.ö. elemezve ha-idón. Alapfori-sal a magashangúakban : véré = vere-j-e veré-j-e. hagytával lett volna paszta a. ócsl"k (•=. i.vagyis ennek a ragában.mond-ó mond-a. lép-e. tol-á = tol-a-a.val.

ajta-im. mely a Duna mellett : zúz).főneveket képez. Ar. ha volna: non (bent) textum. származtak. zen(eg) zen-e.vagy hava. madik magyar király neve Aba 5amuet. csipegő csipke. névtelen jegyzője is némely szókban. r-éb.hell. ABA (2). melyből avul ovúí.A—AB AB—ABA bugyka. stb. több helynév gyöke. változéka : Ardó.bene* szó csak oda képzeltetik az összetételbe. szarvája. e. gyagy(og) gyagy-a. Abos. hogy liget. szőlő dar-ab. 2. Jaczi stb. milyenek : csig-a. szőle-id. velő vele-je. d. röpögő röpke. any-a. melyek aztán így ragoztatnak : méhije. vele-im. és a távolító. ABAJOAT. s értelmét a hangoztatásból ismerni meg. kalpagos őseink. abokönfös. nemtetszés hangja. A penában dboft Vullers ki. ö. kajla = kajló. szövet „Ásón ja. megütközésre. helyek neve.avas óvás. Mis-a. eb. nyurga =r nyurogó. borda-id. kergetve űzve távolító jelentése van. s károgó. ap-a. A megrövidített keresztneveknek némi nagy. szövet De egy az. de a mi általános szabályt nem alkothat magyarázza franczia nyelven : drap tűre trés gros A ! isz. hau-szinü t i. pisz-e. vele-id. mert (Népdalok H. Mis-i P5st-i. Aba. —B mint névképző. török aba. Panni. AB (3). vocabatur. ajtó ajta-ja. HÓ. elűző ab. más ás. ty-a. kötet. m. mintálgyudoVgésí hallottam volna! Almit látok l 2) Boseu-.ily kelméből készített szövet. m. báty-a. 3) hangutánzó igegyökökböl : dud(og) dud-a. Jucza. apa. A t mily tájt hallok. Több helynevekben az i milységnévi képző. de Abod. vagy pedig a szürke. Eredeti valósággal nem létezik abban. a mi onnan is megtetszik. Szikszó Sziksca-i. hogy Át ne beszélj/ 8) Makacs tagadási hang. szőle-im. A ! ne alkalmatlankodjál / szerint annyi mint szövött. u. szip(og) szip-a. geszőle-je. dad(og) dad-a . és ABÁROL. idegen neveket is ily toldattal ír : Ecilbnrgu. valamint általában minden régi emlék. ha azon szalonka. HAV. ny-e stb. durva. 2. s több más rag előtt az ó-nak átváltozása. aram abo.tí-nak. Panna. abakopönyeg. pulyka.szótara szerint: panni genus crassnm ét spissnm. eme = emő. megnyújtva db. a . ronda =r ronAB (2). ajta-i. Abda. AB (4). borda-i. PUt-a. melyből kihangtoty(og) toty-a. Abád. kasz-ab. a régi korra vonatkozó av öv. nyif(og) nyif-a. mint: betű. L. szfirtó (szenvedőleg). Számos fő. Abláncz." régente kéttagűak voltak volna. arab abon. 249.és melléknevekben a tulajdonságot rovat alatt vagy milységet jelentő ó. itt rövid a szokott lenni.ii-nek felel meg. E hangrendet követi más távolra mutató a. mennyiben csak régi végzetü nevei. Abaj-homok. magáról a szóról Vullers azt mondja az á (hosszú á) illetőleg figyelmeztető. szarka. cser-e.a penában. hasonlóak : lib-a ku. óba. sőt más nemüek is. mint: róka. szigony-a. rapos-a. pip-e. Át a! az alpha privativum. Abara. csóka. Mennyiben a régi huzamos társa e az ó' változéka : Szendrö Szendre-i.népnek mint kegyes atya különösen kedvezett vak. oklevelek nyomán lehetne meghatározni. sonlókból vett állítás tehát. valamint a magashangúakban pár. Erdély-ü stb. ragy-a. ilyenek a gő. e nyomon elemezhetők több állatok ka Ice jelentése meg nem határozható. 2) elavult vagy szokatlan igekötőkből: sunda. vagy is hab-. Aba-njvár. hogy az eredetileg tajtékot (spubogyza =. A ré— A (6). dar-a. — ti. ót (av-at). p. p. Bővebben 1. csei nyelvjárásban: máj-a.és Szabolcsban. ABA (3). bodozó vagy bogyozó. és az e hangrendileg ABA (1). mely elavult és élő gyökökből nevekben is a birtokragok előtt : hordó borda-ja. mely különben is ritkán jön elő AB (1). he. nánno?. végelemezésben. illető gyök vagy törzs értelmét nem módosítja.kiavúlt ily hangú gyöktől kapták-e neveiket bunda (nem török szó) = súnyóbojó. minthogy a bok-a.A török nyelvben szinte meg van. magashangon eb. most apa. gyében s pusztáké Komárom. apát. Makó Maka-i. A haHa egy abaposstó mentét vettek. Abony. mely különféle kedélyállapotot fejez (igen durva tőrök posztó). nincs igazolva. írója tájbeszédének jellemét hordoz. szürögő helynevek a régit. — AB. Ily vidéki szójárást követett Béla király léceké alá fogják a bársonyt ős abdval. véletlen benyomásra matató.talán* az a (rövid a) alpha privativum helyett. Valószínű. szucz-a. Kati. öregségi árnyalatot kölcsönöz. guriga = gnrogó. kicsinyítve: Gyur-i. szőle-i. kemény ajakhanggal ap. vidéken. elvont gyök. ily szójárás ma is divatozik.illetőleg öltözéknemek. p. ter-eb. Józs-i. szotyogó szoty. mint: Gyur-a. rokonai m Jenő Jene-i. mely az giségben Óba. fenhangú szóknál: A föntebbi ab 0. macska. boft vagy boffe szóharag-. honnan a harK. régiesen 06.A névtelen jegyzőnél : Óba. hóba méb-e.Ab. nyal-áb. ős„Ázsiából jött dicső eleink. koh-a. Alapérteményben egyezik vele da-i. Abács.zúz-a (a tiszai honnan obaposztó. Aba. névképző. Brassó Brassa-i.ma) jelentő hab szóval egyeredetű. zsizs-e stb..) elemzése szerint ám. csupa kihangzásféle toldalék. nem volna-e tehát .ö. has-áb. Jerneytől). L hinta = hintő.' A l mintha . bon(og) bon-a. id. 1) Meg. Aba. avar. csup-a. á/9/íot. AP APA. szarv-a. szőrféle szövet.zissal lett az elavult aba." (Faludi). „pro sua pietate Óba sági." Ettől vette nevét Aba-Újvár is. V. mennyiben a ge = zsengő. így Kata. Csurgó Csnrga-i. Abód. elvont egyszerű gyök. elavult szó. bab színe rendesen fehér. vagy végre egészen ismeretlen s ka stb. nemü durva fehér posztót jelentő aba származott. s lepetésre. Rokonai a héber ab. ver-eb vagy ver-éb. vizsla = vizsoló. bodza v. s Hindoglu ekkép za.hob-ot jelentő ob-tól. melyből a festetlen. zsen. hogy a magyar gyökszók Abban becsülettel megvénhedtek. ajta. sar-ab. kor a jelentől távol áll. festetlen (fehér). V. vele-i. abanadrág. flaba (Magyar Nyelvkincsek. karika = karigó.nyelvbeli hasonló szók. lap). horda-im. Döbrő Döbre-i. kor-a. hetlekotla = hetlőkotló.* majá. csib-e. hogy sok Párduczbőrös. falué Fehér meJóza-a. az összetett obajgot igének gyökize.

ni a megfutamitott ellenséget. távolodásra át ízest. tb. kergető kiáltás. kergető. wgyfrre. ezt ABAJDOCZBABÓ (abajdocz-babó) ősz. —ott. L ezeket kerget. —rá. ABÁRLÁS. ABAJG. tátalan. (aba-köntös) ősz. Üldözés. önh. abajg-ani vagy —ni. lan barkák osztályából. fn. pálhái zöldek. nőmén regni ABAJDOCZ. tt. ABAJDOCZSÁS. tt abajáocz-o<. fn. 1. zagyvalék. ért. Űző. V. Vagy talán valamely verekedő. 1. czondora. innen a előtéttel : abora ? 2) Falu ZemMás gabona-fajjal. stb. ABAJDOCZBÚZA. a gyermeket vesszővel. obárlás-í. (abaj-g) gyak. ABÁK. (aba-posztó) ösz. Abajdócz posztóból varrott köpönyeg-szabású körülvető öltözék. fogra úgy látszik. vérkeverés izékben. vagy ABAKÖPÖNYEG. Torin"— Vullere) és médiai (ékiratilag : mádi) elem ABAJDOCZOSODIK. daróci. kocsántagyében. és m. gúnya. —rá. p. Átv. ABAKÖNTÖS. vadáét. (abár-1-is) fn. szóknak. rék. Eredete homályos. p. ott van. Aba • a ni vérkeverés által elfajult. azaz. dolmányszür. —ok. a csordát. Abafi. tt. vadzab. ABAJHOMOK(Abaj-homok) puszta Zemplénben. V. Erdélyi tájszó. ABÁD. melynek barkái fölül hímek. m. (abajd-ocz) mn. (abaj-g-ás) fh. Helyragokkal: Abará-n. (aba-köpönyeg) ösz. így •arpaa ám. tb. martalócc. és öszvetett szónak látszik. fogűk. Meg nem abajdóczosodott régi eleink. Régen Obod. szűrszövetből való fehér nadrág. m. (ab-ál) önh. (Aba-fája) falu Torda-megyében. göcseji tájszó. alsó ágai ritkásak. vagy bora. tha. ABÁBOL. —ró. kétABAFINÁL. gyümölHelyragokkal : Abafájá-n. (Abács-falva). lágy gyöngéd érzelemben mereng. Durva különféle fajú káposzta. —tál. ABAJOG.9 ABÁCSFALVA—ABAJDOCZKÁPOSZTA ABAJDOCZ08—ABÁKLÁS 10 egyszerűbb és helyesebb azt mondanunk (hisz ha a ABAJDOCZOS. —ról. Ápol. Helyragokkal : Aboházá-n.fn. (Aba-háza) puszta Zemplén me. obajgás-t. szütyői csúcsos orruk.abaposztóból való szűrnemü köntös. —ról.Abajdoczos gabona. vitorlája szőrös. ABAJDÓCZ. nyelvű népek. tb. hangváltozattal abaj . Tromb. ABAJ. (aba-nadrág) ősz. (abajdocz-bűza) ősz. 1. 1. fa. (abaj-g-at) áth. ABAFÁJA. ABAJDOCZ. Abád-o*. üldözést jelentő abaj és fényit (fényéi) ele. Abajdóczossá. ütveverve űz. melyek m&snemüektagy fajukkal kevervék. miszerint ennyit tenne : {{Időzve rivalg. atínfl rr ábaft. kergetés.sok neméhez tartozó növényfaj. ABÁKL. Helyragokkal : Csiizi. kavart. belekeveredett részei (Füsti). foglaltatik. kevert. vegyített. különféle fajd. fn. ABAJG. (Cáréi paSzékely tajszólással. gőcaejiesen : obanojcz. Törzse az összetett a. külösen a barmot AbajgotABAJD. Valamely árának tisz.—ok. s annyi mint boró hybrida). —ról. gömbös. 2) abajd. tb. m. rokon vele hábor. 1) k&lönféle faja káposzta-termény öszve. Az obojdoczABAJGATÁS.fn. vetetek.' és haj / űző indulatszókfényű. Abajdoczos szántóföld. ABÁROL. Erősen kiáltozva üldöz. ABAJNACZ. Abuad. Az ocz vagy ABANAJCZ. talán htn. tt obojgaíás-í. üvölt Képzésre hasonló hozzá. a tőrökben is) : aba-baft (azaz aba-szövet) = fajokból álló. vagy radoxa. (abajdocz-káposzta) óu. Helyragokkal: Abáctfalvá-ra. Főzés neme. cse tojásdad gömbölyű. mintha volna: obajdos. —ról. zavart valami. ABAJG. ABAJG.Székelyes tájejtéssel: ABÁL. (Vicia szénakazalt az eső ellen takarja. Abajdócz csőcselék. —tál. (Aba-falva) helység Gömör me. abajgat-tam. Képzésre nézve hasonlók hoz. nevezetesen gabona-nemiiekről. mint imént mn.). rgyezik. <fe» képző os-bol változott át. obajdocz. Általán a persában számtalan scy. ABÁLL. Szélesb ért holmi keve. (abaj-gat-ás) fh. kegyetlenkedő ból áll: óhaj. Helyragokkal: Abafalvá-n. ö. mely a gabnaasztagot vagy uara felálló. tt abará-t. BABÓ. ABAJDÓCZ08 (abajd-ocz-os) magyarról nem akarunk tudni. múlt abajg-ott. által elfajzik.szólító hangon kiált. W. horpat. tól elront újabb alkotása szó. melytől abban különbözik. (abajdocz-sás) ősz. mintha volna hobardócz. Abaféle ta : oombóec. ABÁKL vagy ABÁROL. | plén megyében. korcsosodik.| ABANADRÁG. 1) Rudakon vagy czö A targabftbó faja. mely által a húsféléket abároljik. szemszőrösen fürészes karimájuk. Mondjuk holmi terményekről. búza és rozs. ABÁCSFALVA. gat származékoknak. abajABAJGAT. —ott. 1. őszre nem illők vegyüléke. ABAJDOCZ. —róí. elvont törzse obárol szónak. emberek sokasága. fh. V. fh. abajg. ö. darra szövet. 1. fa. 2) L TÁTOEJÁN. tt obajdoezos-t vagy —át. Szélesb értelemgyében. ABAJG. Abajdócz látók. vegyített. kéfcwrab&a. mekből mo-dosítva. Átv. kéjeng. háborgat valakit. háborgatás. Apafitél vette eredetét? ABAJGÁS. darabos. öszvehabart. —rá. a mátkás. szoros tömött bugában. múlt Abafindl-t. ABARA. ö. hogy gyökre nézve a habar igével Egynek látszik a régies ápol igével. ABAJDOCZKÁPOSZTA. abál-t. falu Udvarhely azaz keverékké lesz. ben más ilynemű hangos üvöltözés. (aba-finál) áth. hogy löpökön álló szalmafödél. rivalgis. m. elvont törzse 1) a gyak. ABA 3). gOmböc* ám. gombalakú tésztásétel. V. 8. —ról. 418. •bajnaet. A sáABAFALVA. —rá. székely tájszó. ö. lakosok. (abajd-ocz-os-od-ik) k. **?&. V. L. elkorcsosodott. elegyítvék. mai embert is bizonyos ütleggel derekasan elver. ABAHÁZA. abrosz szókkal egy törzsii. . Alapérteményénél s ám. 1. tt Abajd-ot. ABAJDOCZ v. Űző. obajdoczosod-tam. fáin Heves megyében. Talán a bontó abroncs. L. illetőleg turáni vagy túri — („Tár.—ok. —ok. például rozszsal kevert. —n. ABAPOSZTÓ. 1. vagy olyat termő.

(Aba-új) tt. melyek ha rövidek. mely ezen kérdésre felel meg. Hasonló hozzá a szuómi vagy finn p. c) régiesen és tájdivato san. egy b kimarad. keserű-bb vagy keserii-ebb. t i. egyszerű b alakban is divatozik: okos-b-ak. vagy a mit az abárlásnál használnak : Abárló vetttö. melynek jelentése épen a magyar jó. V. 1) A mivel abárolnak. Etym. szakács. de alkalmaztatík abban a bih melléknév is. mely rokon a fordított és sokaságot jelentő bő* melléknévvel. (abb-vá) kettős képcő. akár a beh-ben rejlő szellet. covor igékkel. l)Aíb*vő hdslé habzójtisztátalan fölét kalánnal leszedi. AB előtétes önhangzó. belét. mint a hozzája hasonlitottban. gyöngé-bb. babaija. — ABBA. szépsége az enyémtöl bővülve (fölfelé fokozva) távozik. ABÁROL. «.ö. kerekded-b. Abárló fazék. továbbá. ABAUJ-VAKMEGYE (Aba-új-vár-megye) ősz. ompi első íze a birtokos eset ragja. Azonban különös figyelmet érdemel a persa nyelv. nagyobb fokon megvan benne. II. 2) Ugyan a fazékban. végén. i után kétalakú : szomorű-bb. ABBAN. makia édes. lapon. képzője. fn. kerekded -beh. Minthogy pedig a magyar nyelvben a hasonlítás! rag b. mit a könnyebb kiejtés szokott meghatározni. melyet bizonyos alanyról mondánk. tói: szebb tőlem = szebb mint én. igen sok scytha elemet foglal magában. helyragokról szóló rovatban. tömérdefc-b stb. makian-pi.abároí-t. §. vagy szomoru-abb. vagy nél lehetett. b) nál. és Vullers persa szókönyvét 282. az ökör hasznosabb állat az ebnél. a középfokú hasonlítás toldott ragja. Sect I. 17. csigeréit. Mássalhangzók után. ABÁROL. elő-bb. üst. Pálnál voltam. a nál pedig mint maradó nem a távolító kérdésre. ennek megvitatását 1. szebb mellettem. vagy. álnok-b. I. a fokozóé pedig tolajdonkép csak p. A hasonlítás ezen nemében némi távolítás rejlik. elhagyván a hangzót vagy szelletet is: okot-b. s véleménye szerint. a középfokú óbb és a változásra vonatkozó vá elemekből. lát-l-am. nőtt. Önhangzók után bb : ntó-bb. ABBA. mint az ólom. mint a múlt időben a t képző előtt. a ki abárol. ezt ABAÚJVÁB. hanem legfölebb a b . tol. pi. Van-e a finn p. S a mi még nevezetesb. honnan t hanem a Aoí ? maradóra felel meg. Cap. s az n-nek hangtani oknál fogva m-re változtával. p.It ÁBÁRLÓ—ABB ABBA—ABBAN 12 ABÁELÓ. lapoctka. elválik. mely megfelel e kérdésre. íát-t-unk. kavar. 80. P. és fa. gyóz-t helyett gyüz-iStt. bbé. a e. ragozva: gyóz-t-em. fölös számmal idéz.' vagy bek ! mely nagyítást fejez ki. üdvös-cbb-vé. a ni. hogy alapérteményben egyezik vele azon be. pi. mely az n rágós alapfokú birtokos esctbez járál. Törzse obár. (az-ba) behatólag ragozott. pi-nek oly eszmerokona. pi. ö. p. p. csak a kiejtés könnyebbítésére szolgál. beh jó / beh szép / miszerint így is elemezhető okos -beh. miszerint : szebb nálam ám. sőt háromféle viszonytársa van. AZ. melynek rokontársa zobar. okos-b-odik. (domborít). Egyébiránt egyezik vele a szlovák obarowati. ampi. azt határozzák el a finn nyelvbúvárok. (b-vá. és szebb toíem ám. okos-b-an. lát-t h. Ehhez oda tehetjük. be és p. ABAÚJ. le(sz) igeképzőkből: domború-te(sz) = domború-et = domború-t. ha úgy tetszik. ABÁRVELLA. innen állíthatni. bölca-ebb-vé. kanállal vagy lapoczkaval forgatja. tol.gy««-t-él. egyszerűsítve : bbá. (abár-ol) átb. távolra matató névmás. öregbev = öregebv = öregebb. p. okoe-abb-bá helyett okos-ab-bá. ö. Hosszú ágú és nyeltt villa. a) mint : ő nagyobb.gyózí-tínk. bográcsban fövő húst. V. mely jeles nyelvbúvárok tanúsága szerint. mely szintén leforrázást. mint te. mibe vagy kibe t Melyik házba akarsz menni t Abba a. mely a hasonló nevű vártól vette nevezetét — ABB. Kégi vár a Hernád pariján. £ hasonlító ragnak két. ki már löbbtzör megcsalt t?ala. V. mint a te(sz). tt abárló-t tb.(abár-l-ó)mn. megnyúlnak : butá-bb. lát-ott. (abár-villa) ősz. Lásd Pfizmaier török nyelvtanának persa részét. miben . melyet Aba Sámuel építtető. a vas keményebb. b-vé) : okos-b-vá. A Tiszán inneni kerülethez tartozó vármegye. p. —k. abba mtUt. Abban ál- . Altban bíztam. de a szemet is sértő oly torlat elhagyása végett. p. ha önhangzóval kezdődő rag járul utána. a hasonlított szó mellé épen ügy mint a magyarban vagy tói (nál) rag. s óbor := leforrázott húsféle. keveri. minthogy s> finn ampi. de a mit igazol akár a bS toldott alakja : 600 vagy bén. Az első nemitekben írásbeli takarékosságból. abba marad. bő. fa. nevezetesen a disznó barkáját. p. mely a kiejtésben sem hallatszik. és kavarást jelent. mint a magyar b-nek. bölcsebb-bé helyett bölcs-eb-bé. alapérteményénél fogva rokon a habar. így a hasonlító fokban szinte megvan az árja eredetű tor vagy tér. m. fh. magas hang ebbé (ebb-vé) : okoe-abb-vá. hogy az -óbb ebb és ampi empi elemilcg egészben véve épen nem hasonlók. domború-le(sz):= domborti-e! := domború-1. Hogy ezen hasonlítás! nál eredetileg vagy mái. p. eszes-b-vé. melyekben mind a v mind a h könnyen átváltozott m másik b-re. ABÁROL. mokian édesé. lál-t-ál. (az-ban) marasztaló raggal viszonyított az névmás. vagy mint szó tétethetik. kazánban. hogy megtisztuljon. kerekded-b. deli-bb vagy deli-ebb. párhuzamos magasbangón — ebb. Abaúj-t Rövidítve Aboúj vármegye helyett L.' Mibe öltözöl f Abba a dolmányba a / A hanyag nyelvszokás hol * miben t kérdésre is használja abban helyett Abba hagyja. karnál. melylyel az abárlott búst forgatják és kiszedik. kemény-b. 2) személy. milyeket Révai.' vagy kiben f Abban töröm fejemet. de a régi nyelvben a legnehezebb kiejtés daczára is egyszerű — b. nél : Péter kisebb Pálnál. empi. mokiam-pi. mi tevő legyek. okos-b-at. hogy azon tulajdonság. ezen b eredetileg b*b. a hasonlító szóhoz az alanyesetben járul s óbb ebb is leginkább a nyomaték végett van megtoldva. (Abaujvár) ősz. «át. mely azt jelenti.

por. cselekvést miel«'t t teljesen végezte volna. Ha ablakkal beéred. ABLAKADÓ. (abban-hagyás) ősz. bűz. ab/akatlan-t. . hogy ÍH. Abból tudom. Kinyitni. erö-Mi. rövid-ebbít. minapi levelemben köfH'n rrlrd. magash.? jelentésű vele a Vasban. (ablak-atlan-ún ih. széles. hagyd abi. Abbanhagyni óz rjntotf. (az-ból) kiható raggal viszonyított tuntató névmás. tb. Jelent nyilvános. falu Vas megyében.m a brszédrf. vagy aránylag kisded ablak. s félig szen>•••lő. m. börtönablak. —». bölcs-ebb-en.. harántékos ablak. és a fényes. HAGY. (ablak-bél) ősz. képző. képző. fn. Kinek Isten akarja. told. ABBELI. azonnemü. kél szárnyú ablak. Az ablakbél két függőleges oldalába eresztett vaspeczkeken forognak az ablakszárnyak. ablak nélkül.'/V gyükből : nagy-obbít. •' '"'. több fióku. vngy vei. (abb-od-ás) őse. ABBÓL. honnan valószínű. (ablak-csa) kies. 1. tt abbeli-t. az árja (szanszkrit.n. csillagos eget jelentő obloha. — ABBODÁS. tt. azon ak gyöktől. templom-. igeképző elemekből. kiható jelentésű. mely.'ml. (ablak-adó) ősz. vagy ki. unszol vagy otíszol = noszol. —ck. —róí. áth.M1 tirea : hosez-abbodás hossz-abbítás. Boltíves. az tí pedig. abban nem hagyja míg be nem iV. félbcszakasztasa. ABDALOCZ. a másodfoki óbb ebb és összetettéiül önható c-k. torony-. ablok-ot. fn. Bizonyus megkezdett. mint bcuniaradó. ->'. továbbá. azon dolgot illető. vek. villámot jelent. frü levegő. képző. képző. ha jól emlékszem. helytelenül varr.•y arrettt. betenni. Kemenesili tájszó. lisgy egyezik vele a szlovák-csoh öblök. mely fényt. magash. megszüntet. melynek első eleine a középfoki óbb rbb. ABLAKBÉL. melyre t unit itónévmás vonatkozik. Ablaknál varrni. szembeötlő helyet e közmondásban : Tudom nem teszi az ablakba. kiakasztani. kis-ebbttl. mint keményebb. A mibe fogott.) da vagy dá gyök a magyarban ad vagy ad. szanszkrit blúsz. a kiható erejű abblt párhuzaIIK>I fele : hossz-abbodih. hogy ezekkel tökéletesen összeül a magyar világ. (abb-ít) ősz. összoapgat. A szem a lélek ablaka.l<t-ra. (ab-da-al) átii. (ablak-atlan) mn. Képes kifejezéssel. Abban dolgozom. keskeny. qJ-oyíia. 2) Azon táblaucmü készület. * abbeli oiiK/ritwBtaí. Valamely folytatott munka vagy cselekvés időközi vagy . fn. tiszta./.(•'/«. li—bbít Változattal : — bodik. Szobaablak . okos-bit. Ablak nélkül. Föltette a tr/i ablakot. kis-ebbcdús ki-flitiitós. kis-cbbedik. —Mi: "kn>-bo<lik. illetőleg családi rokonságban. L. mely üveg vagy egyéb átlátszó. vagy az önhangzó előtetőiével ii'l vagy ér! =r avl ^ abl hangokat veszszük. mely az ablakhoz csak alakra hasonló. szemüveg. üveges. (abb-an) kettős képző. Hogy az önhangzó előre is tétethetik..'pzöböl : hossz-abbiil. az ablakon is beveti. falu Győr vármegyében. — ABBÚL. ö. papirosablak. kevevlibit-és vagy kevesbít-és. hogy az abdál is hangváltotttul entletileg okdál volt. tág-abbít szttk-cbbít. rMw'dik. Ha okosabbat nem tudsz mondani./«n. útv. ebbít. melyek öszszetett szók az o és blok bloha elemekből. fold.:/í. Párhuzamosan ju. abdál-t. ami altul valahová beláthatni. hellén (fltyca. Km. azonban ha tekintetbe ve8Z87.i. . négyszőgii.ük. latin fttlgrn melyek mind v'lágosságot jelentenek. —BÉLI. má*«lik a módhatárzó an én: okos-abb-an. (ablak-csináló) ősz. 1) Az épületeken világosság és légnyerés végett alkalmazott nyilas. V. alacsony. A min ablak nincsen. akkor épen nem hibázunk lm gyökül f//. Kinézni. ABBANHAGY. mely az itlutii cselekvési! abbllát oltható jelentésű parhuza1I. Az épületek azon megadóztatás) díja. ABDA. ipar- . Származására nézve. fn. ABBANHAGYÁS. Egy táblája. olvasni. s ezekkel ismét rokon a blk. vagy is bevé(. hosszúkás. fn. abbtí. ablakcsá-t. (abban-hagy) ősz.y végleges megszüntetési'. p. — ABBÍTÁS. (abb-o<l-ik) ősz. benuiar. ••. helyragokkal: Ái. Útra készülök. Ablakatlam földalatti börtön. nagyobbft-ás . ABLAKOS. Abból még pSr' j'itcar ertdket. ma ismét foly'. kerek.13 ABBAN— ABDÁL ABDALÓCZ—ABLAKCSINÁLÓ 14 tapadtam üteg. görög.relé az áth. kis-ebbít. ez a többi magyar szókkal nincs fogalmi. A maga nemében. tréfás ért. Abból semmi tnn lesz. akgat vagy szokott kiejtéssel aggal "•inuazUk. V. írni. p. Helyragokkal : Abdalóczon. tájdivatosan velág. akant. —ok. hossz-abbft. magas. fn. Vakablak. tt. melyek az ablaknyilás négy oldalára mintegy béllés gyanánt alkalmaztatnak. öubató. mely ezen nyilast betölti.s bemchctni. ABLAKATLANÚL. Határozókép ám. tb.ABBAN. V"'. de fényt nem bocsát be. t'. — ABBÍT. —ról. latin . melyből "''"'/. pcrsa stb. ö. ABDÁL. A középképző ód mint gyöngébb.virtleu állapotban hagy valamit. mely az ••Wibi nemű igékből ás hozzájárúltával cselekvési F-nevet képez : hosszabbít-ás. fölig cselekvő. az ellene szóló levelet. —rá. betörni az ablakot. a másodfokú M és (t áth. ABLAKOSA. padlásablak. széles-bédik.ABBODIK. Szálában divatos aktát. befagyott ablak. Téli-ablak. végre. Abból sok következik. Azon deszkalemezek . folytatott munkát. AÍIIÜ. (abb-úl) kettős képző. fn. azonfélc. ha gépileg csak ab gyököt vermeik föl. mely az azokon levő ablakok száma szerint vettetik ki. ebbit : hossz-abbít. és kinyitható táblákkal van ellátva. A mit tegnap abbanhagyott. magash. tt. Homályos. Idilliül hossz-abbit. széles-bit. s «m. ABLAKATLAN. bemászni az ablakon.ló. mtgtisztitani. ABLAK. deszkaablak. ne nyiss kaput szivednek. AZ. — (Un*. Ablakon bejövő világosság. —bédik. mutatják apró = porú. (abb-ít-ás) ősz. ABLAKCSINÁLÓ. hogy ezekhez hasonlók a héber iSn (balág). (az-bel-i) mu. lantomat.

ABLAKÓLOM. Ablakosmestenég. (ablakoz) átb. ABLAKFIÓK. ABLAKERNYÖ. ABLAKOSZLOP. fh. Ás ablaknyiláson keresztül húzott nidnemtt fa. fn. fn. (ablak-fal) ősz. fn. mely a betett ablakszárnyakat öszvetartja. fölszerelt Ablakos háztető. melyre virágcserepeket raknak. fn. ABLAKKERESZT. ABLAKFÉL. illetőleg a törötteket kijavítja. 1. ABLAKKERESZTFA. tt obíakos-t vagy —öt. 1. fh. ablakszárnyak. ABLAKFOGANTÓ. s függőlegesen vagy hárántékosan fölhúzható. ABLAKFORDÍTÓ. Általán ernyő gyanánt szolgáló készület. ki az új ablakrámákat egészen új üvegtáblákkal fölszereli. (ablak-kő) ősz. ABLAKFAL. ABLAKKARIKA. ABLAKOROM. Ablak előtt lógó függöny. V. (ablak-kosár) ősz. ABLAKFÉLFA. mely az ablak felső részét befödi. L. »e be. melyhez ablakbél ragasztatík. péld. melyet különösen ideoda lehet tolni. Mi- dőn áss ablak üvegei nem nógyszögü. ABLAKSZÁRNY. (ablak-orom) ősz. vagy fogházak ablakaiban. tb. mely a fölösleges vagy kelletlen világosságot elzárja. (ablak-köz-fal) ősz. Ablakokkal ellátott. —ok. nevezetesen: 1) Síírü vászonszövetből való ablakközi függöny. 3) A föntebbiekhez hasonló szerkezetű. ABLAKKÖ. kik ablakaikból egymást nézegetni. fo. Rőgerendából való ablakfél. 2) A* ablakok között emelkedő keskenyebb közfal. (ablak-fordító) ősz. fn. AJTÓFÉL. (ablak-karika) ősz. Az ablakszárny talpába eresztett vas rudacska. melylyel a szél csapkodaaa ellen a kinyitott ablakszárny megerősíttetík. ABLAKKÖZFAL. fh. ABLAKOSSÁG. (ablak-deszka) ősz. (ablak-ív) ősz. vagy kinyitni. mely az ablakrámát az ablakfával öszvetartja. 2) Az egész ablaktábla egy-egy külön rámába szorított része. ABLAKKOSÁR. 1) Oszlopféle állvány. s alúlfelfil megerősített faállvány. L. Fából vagy kőből való. A* ablakráma talpába eresztett horgocska. ABLAKFA. hanem rendes többszögfi vagy karikafonna alakúak. Fából való ablakfél. (ablak-fél) ősz. melyet a kerek üvegfiókok közé csíptetnek. (ablak-ón) ősz. fn. (ablak-ólom-csípő) ősz. (ablak-fél-kő) ősz. fa. melyet az ablakok (Ölé. 1. m. mely két ablak között van. fn. melybe az ablakok behelyeztetnek. (ablak-nyilas) ősz. melyet kívülről az ablakba illesztenek. s annak mintegy fejét képezi. (ablak-ólom-húzó) ősz. JSgy ablakfiókot betörni. ABLAKÍV. a kolostorok. tb. (ablak-levelek) ősz. melynek rovatába az alsó szárnyak felső. fn. Az épület egymás után következő két ablakát elválasztó falrész. bíró. fivegesség. 1) Kosárforma fonadék sodronyból vagy vesszőből. (ablak-ksJantyú) ősz. . (ablak-kereszt) ősz. ABLAKFÉL. (ablak-fiók) ősz. Lásd ABLAKELÖ. Gyári mfieszköz. fn. (ablak-ernyő) ősz. (ablak-ólom) ősz. 1) Az ablakkönyöklőt takaró deszka. a közönségesb ablakfa helyett. ABLAKFÉLKÖ. ABLAKLEPEL. fn. ABLAKOS. ért önbatólag véve mondatík szerelmesekről. (ablak-fogantó) ősz. —ok. ABLAKFEJ. A falnak azon része. ABLAKLEVELEK. ablakforma szárnyakra nyiló tábla. fn. (ablak-fej) ősz. (ablak-élő) ősz. Pariz Pápainál ám. 3) Deszka az ablaknyiláson kívül. 2) Deszkalemezekből szerkezeit. ABLAKFÖ. L. hiníó. tt ablakfiá-l tb. ABLAKKALANTYÚ. (ablak-fél-fa) ősz. ABLAKFEJ. tnelylyel a kinyitott ablakot megakasztják. (ablak-os)fa. fn. fa. Forgatható vas kalantyű. mint az ablakfa (Km). fh. ABLAKKERESZT. ablakfiai nincs szokásban hanem ablakfiak. Vasfogó-alakú eszköz. fn. Az abla kok üvegfiókjait öszvefoglnló ólomvessző. Az épületet ablakkal fölszereli A fölépített hasat ablakozni. L. ABLAKFOGANTO.tb. 2)Az ablak felső részére alkalmazott deszka. vagy leereszthető világossági ellenző az ablakon kivttl. fn. (ablak-fia) ősz. Egyénét. ABLAKON. Jelenti azon építészeti díszftményt. (ablak-fa) ősz. —ott.ttaWakos-t. A fal azon része. s az ablakfal oldalaiba eresztett gerenda. fn. ABLAKERESZTEK. fh. (ablak-kapocs) ősz. Az ablaknyilás közepén végig nyúló. Az ablaknak egyik fiók táblája. Se ki. ABLAKFÉL. fh. L. Átv.15 ABLAKDESZKA—ABLAKKABIKA ABLAKKERESZT—ABLAKOZ 16 ABLAKDESZKA. (ablak-ereszték) ősz. ABLAKNYILÁS. ABLAKOZ. Ha a kalantyd két vége pörge alakú. ABLAKELÖ. huszárbajusz a neve. mely által az ólomtömegből ablakokra való ólomszálakat nyújtanak. oblakfia. fn. fn. hogy be ne lehessen nézni. fh. ABLAKÓLOMHÚZÓ. mely mintegy oszlopot képei. az ily ablakfiókok ablakkarikáknak neveztetnek. ablakot-tom. fa. —tál. tt ablofco*ság-oí. (ablak-lepel) ősz. (ablak-os) mn. ABLAKKAPOCS. melyről a függönyök lógnak. fa. 1) 1. Ablakosok nyelvén. ív-alakú boltozat ai ablaknyilás fölött. ABLAKFIA. ABLAKFÉLKÖ. vagy egyenes vonalú pártázat vagy kerek ív vagy végre csúcsos háromszög alakban szokás alkalmazni. ö. ABLAKÓLOM. Üvegesféle mesterember. ABLAKÓLOMCSÍPÖ. Íves ablakfej. (ablak-oszlop) ősz. fa. Abíokosságot tanulni. Az épület falai között azon nyilas. ABLAKOS. (ablak-os-ság) fn. melyet az ablakólmok elmetszésére szokás használni. a nagyszerű ablakokban. fn. viszont a felső szárnyak alsó részei csukódnak. 2) Vas vagy fa rácsozatból álló ilyfonna készület. azon háromszögű üvegdarab.

ABLAKSAKKVAS. 2) Az ablakfélbe eresz. melyek rostélyzatot. fn. Sarkon az árja (szanszkrit. fn. különösen kukoricza. ABLAKSZÁRNY. görög. (ablak-oz-is) fn.és darával készült ABLAKRÁCS. fn. valakivel ablakoz.abol-féle igékből főneveket alkot: dar-abol-ás. falu Rfiküllő megyében. Pestinél jelent ételadagot.lapos pogácsa vagyis lepény formája van. ért. (ablak-tábla) ősz. többese nincs. Ablaksteril rés. (ablak-szerű) ősz. ABLAKOZÁS. 00. sárlakszárnynak alsó szöglete. Szíjgyártó abrésze. (ablak-redőny) ősz. fn. melylyel az ablaknyil&st bezárjak. (ablak-vas) ősz. RÁCS.leginkább pedig zab. képző. Két részből álló ablaktáblának egyik fele. Dunán túli tájszó. ABOS. Km. (ablak-szárny) ősz. ABLAKKOSTÉLY. ABLAKVÁNKOS. ABLAKBEDŐNY. mv&ros Pest megyében.ragokkal : Abód-on. mely ás ablaküvegeket ma. fn. továbbá hős hasonló alakú. fn. fn. ABLAKSAROK. szalmát. Származékai : bon'ncs vagy boABLAKSZERŰ. idv=. magash. (ab-ol) ősz.dív. ősz.abol-ás. Átvetve bar azonos a föhet A* egyik. tt ablofcosotot. ABLEGÉNY. mely az ablakszárnyon levő ABONY. burok stb. vagy keret. Pesti Gábortól. mely pogácsaként zsír. Terméketlen (Jalousie). Somogyban az árpakása-fée étket is abraknak gában foglalja. Az ABÓD." lényege* részét tevő tivegmü. (ablak-tibla-szároy) állatok. ABLAKVAS. mn. s mfi. Ablak. ABLAKSAKK 2). —róí. re ac ablakkönyöklőt. ö. Cselekvés. a magyarban ad vagy ad.Pozsony megyében és puszta Zemplénben. 1. Máskép ablakxat. V. ételrészt. képző. hívják. latin. fn. fa.sarkvasak. betttáttétellel : obrincs vagy abrincs.17 ABLAKOZÁS—ABLAKÜVEG ABLAKVÁNKOS—ABRAK 18 ABLAKVÁNKOS. Hasonló áttétel untás az épületen. Foglal. Legjobb ostor az abrak. tt abrok-ot. A szénát. —rá. (ab-legény) ősz. nevezetesen lónemüek hizlaló. 1. ÁBOLYOG. Helyr. Minthogy más kiejtéssel hablegény. Eredetét nyelvünkből elemezni nehéz. ibe'l: dir-ib-él. legvalószínűbb. ABLAKSAKK.abrosz. nevezett ablaksarkon forgatva kinyitni és betenni leABR. Ás épületen levő ablakok öszvege. elvont gyök. igeképző. szol vagy onszol = noszol. Bákönyöklés végett az ablakdeszkára fektetett vánkos vagy párna. tt. 1. fn. ABLAKADÓ. valamely gabonafajból. —rói. L. jeleket adni stb szoktak. kal : Abony-ba.raka (ostor). lóherét nem hető. Az ablak tésztát. HasonAKAD. 1. álablakféle.Abos-faltiá-n. tartóztatása végett. ablak egész rámazata. Felső dést. leginkább a nyári nap melege fel. —ön.falu Sáros megyében. Óraszámra ablakozni valakivel. az alsó ablakszárnyat kiakasztani. Az ablak mindenik szolgának megadná abrakát az kenyérből. V. kertUed ablaküveg. s mely körül az ablak. csir-ib-él. midőn valaki bizonyos épületet vagy atv. ABLAKPÉNZ. persa stb) nyelvekforgó. RÁMA. különösen a rámák szögleteit öszvetartó pántok. (ablak-oz-at) fn. ABLAKRÁMA. Az ablakokra alkalmazott mindenféle vasmű. da vagy dá gyök ABLAKTÁBLA. szókban. HAOT SIOTÍB. fa. melyet mind egészben kinyitni s — ABOL. fn. (ablak-talp) ősz. ősz. 1) Az ab. (ablaküveg) ősz. nyi. mely át ABLAKSAKK. (ablak-pánt) ősz. ABRAK. (ablak-vasalat) ősz. s mely. mint asztalborító szövet. erősítő eledele ős*. táblaféle asztalosmtt az ablakon kivül vagy ben. —rá. tett hengerded rudacska. fala Marosszékben. (ablak-tok) ősz. az ab nérképbetenni. ABOLYOG. t —ok. falu és puszta Borsod megyében. rácsot.vagy vajban sülve a elé. fa. fn. kasz-ab-ol. —ról. —ról. v4ny. mind annak deszkácskái között a világosságot beereszteni vagy együvé húzva kizárni lehet zöből és öl igeképzőből: dar-ab-ol. vagyis ablakdeszkát fektetik. Helyablak külső részén apró és keskeny deszkácskákból összeállított mtt. Helyr. * a ló eszi meg. mely a ráma sarkait az ablakfélhez köti. takarást jelentő bor.Aesopus élete. mint bizonyos •lakú építészeti mű. hogy eredetileg hablepény. ABLAKRÁCS. ablakszárnyak. mely az ablak üvegtábláit öszveABOD . mondják abraknak. (ablak-vánkos) ősz. ősz. Éhet csikó abrakABLAKTOK. 1. s jelent tojás. fn. A fal azon a rósz pedig megiszsza az abrak árát. (ablak-rács) ősz. fn. Km. 2 egymásnak integetni. A vén ló is megrShSgi az abrakot. melyet az úgy. —ból. Pánt. oblakozás-í. (ablak-sark) ősz. Km. fő. vagy a téli és nyári ablak közé helyezett rácsféle levesbe tétetik. . ö. vagy ablak előtt. —rá. Általán az kal álmodik. különösen melyeket az ablakólmok fölé párhuzamosan szoktak vonni. Ökör tzántja az abrakot. mely rendesen vasrudakból áll. Abod-on. Az ABOS-FALVA. apró=porú stb. ABLAKOZAT. borúi. mely saját sarkán forogva kinyitható vagy bete. melyen az ablakmfl alsó fele nyugszik.Km. ablaknak saját rámába foglalt része. Helyragokkal tartja. belül. —rá. Négytzögü. Helyragokszárny forog. (ab-ol-ás) ősz. képeznek az ablak között. és ABLAKPÁENA. fa. árpa. ABLAKOZ. búr gyökkel a borit. ABLAKPÁNT. — ABOLÁS. sar-abol. tíSbb»*S. Általán a háziABLAKTÁBLASZÁRNY. továbbá falok csőalakú kapocsba megy. ABLAKTALP. (ablak-ráma) ősz. „Hogy ABLAKÜVEG. ABLAKVASALAT. 1.rones. fa. Általán vasrudak. A jó kocsis abrakon tartja lovát.

magvai simák. Átv. Megrestül a jó ló is. Km. réz abroncsol kanna. (abrak-ol-ás) fn. Abrakul használt. vagy meghatározó edény. melyet abrakért adni szoktak. Rosta. vagy más henger alakú edényeket. Általán pénz. ABRAKROSTA. tréfás ért verés. ABRAKATLAN. abrakolát-t. szemes jószágot tartják.) ABRINCS vagy ABRONCS. pár. majd megabrakoílak. (abrak-pénz) ősz. tt. melynek bugája virági lecsfiggők. fa. 1) Abrakból azon határozott mennyiség. s a ki nem fogott lovakat etetik belőle. testeket körfilfoglalják. (abroncs-fa) ősz. Igehatározólag is használtatik. ABRAKATLANUL. Abr. tt. ABRONCSOS. ABRONCSOZ. melylyel a hordókat. Néhutt zabtókosár. (Vicia satíva. Abroncsos szoknya. hogy abrakot kapott vagy evett volna. máskép lednek vagy vadlencse vagy bitókon. 2) Ezen menynyiséget magában foglaló. Abrakos tiri lovak. fn. ABRAKPÉNZ. Dorong.19 ABRAKATLAN—ABRAKOLÓ ABRAKOS—ABEONCSOZ 20 ló hozzá a hellén famffKto. melynek ketté hasított lemezeiből vastagabb és szélesebb nemű abroncsokat készítenek. fa. s mai divat szerint a lónemíi állatoknak kitűnően hasznos eledelt. (abr-oncs-oz) ith. Udvari szolga vagy tiszt. ABRONCSPA. s az abrakoláera felügyel. Abrokoljunk. tb. Elpattant az abrincs. —ok. ÁBRÁZOLÁS. V. 1) A ki abrakoL Abrakoló lovász. étek. ki az istálóslovakat abrakkal ellátja. fa.) ABEAKCZIPÓ. mn. —tál. ABRONCSDORONG. 1) Abroncscsal kerített. (abrak-háló) ősz. hogy egyék belőle. Veszszőből vagy vékony faszalagokból font terebélyes alakú kosár. ABKAKSZUSZÉK. itassunk. (abrak-gyűjtés) ősz.tt. Csípő vagy fogóféle eszköz s kádároknál. Abrakul használt közönséges zab (Avena gátivá. melybe etetés végett az abrakot töltik. befoglal. A nélkül. ABRAKMERTÉK. ABRAKMESTER. ABRAKTORBA. Használtatik önhatólag is tárgyeset nélkül. Abrinctcsal keríti farát. fo. a minek abrakot nem adtak. abronesol-t. fa. —ok. melyben az abraknak való gabonát. melybe az abrakot töltik. obrokos-f vagy —át. Etető válu. A babok neme alá tartozó növényfaj. A zabok neméhez tartozó növényfaj. aztán fogjunk. ABRAKZAB. hogy talán az ebéd (eved) szóval egy eredetű. vasból. V. tb. fn. láda. (abrak-atían-ul) ih. Valószínűleg ebből elemezhető a szláv nyelvekben divatos obrok is. tt abroncsos-f vagy —öt. Egyébiránt azon alapnál fogva. s vékonyhangon = ébrek vagy ébrek. (abrak-atlan) ősz. L. vélemény gyanánt ide tehetjük. s megerősítik. ABRONCSHÚZÓ. ABRAKOLÓ. ABRAKKOSÁR. L. fn. melyet egyegy etetésre a lónak adni szoktak. A lónak vagy némely m&s állatnak abrakkal való etetése. obroncsoz-c. ABRONCSOZ. bSdSnt. délben. ért a lovat úgynevezett szíjgyártó abrakával. fölszerel. ha nem abrakotják. TORBA. (abrak-kosár) -ősz. Szuszék vagy hombár. (abrak-mester) ősz. (abrak-rosta) ősz. A lovakat. Németes kifejezés. Fekete korpás lisztből készült. különösen a fuvaros által vitelbérbe kiszegődött abrakdíj. csöbör. (abrak-torba) ősz. ABRAKHÁLÓ. (abr-oncs) fn. (abrak-ol-ó) fn. tt abn'ncs-ot. m. fn. válú. fa. 1) Amit abrakkal etetni. vagy más fémből vagy fából való szalagnemü kötőlék. Van három virágú is. Csak ne maradj veszteg. Szívós. Abrakoló váltí. hogy az abrak régebben általán. fn. illetőleg más állatokat abrakkal eteti. kosár. tarisznya. dézsa. Regvei. és /?pw/i« eledel. Alsó-nyitrai vidéken totósán : opdlka. (abr-oncs-os) inn. ABRAKOS. különösen mogyoróféle. hajlékony fanem. . 2) Mondják szoknyaféle ruhákról. (abrak-válu) ősz. —ak. s abrakul használtatni szokott kenyér. A székelyeknél = zabkenyér. L. Szoknyát abroncsolni. melyet a ló fejére húznak. tb. mely abroncsnak alkalmas. azaz ostorral veri. magyarosan: abrakos tarisznya. obrokoló-í. Trombitaszóval. ABRONCSOL. (abrak-szószék) ősz. fh. ABRAKBABÓ. az út képző elhagyásával. krínolin. EB. fn. —ott. (abrak-zab) ősz. mint minden oílan étien képzőjü melléknév. 2) A miben az abrakot föladják. Gyűrű vagy karika formára öszvefoglalt. obroncsoztam. Torba vagy ládaforma edény. melyekbe sajátnemtt abroncsot eresztenek. abrakkal nem tartott Ábrakatlan 16 nem meszsce viszi a terhet. tb. fa. Abrakatlan hagyott ló. —ok. Abríncsot húzni. m. (abrak-babó) ősz. (Gúny népd. abrak nélkül. (abrak-os) nm. Abrakrostát vinni az útra. vagyis zab és széna beszerzése a katonai lovak számára. melyen az abrakadagot etetés előtt megtisztítják. ö. ABRAKOL. vagy akárkit erősen megver. (abrak-czipó) ősz. ABRAKROZS. (abrak-ol) áth. különböztetésül a kenyérnek vagy pálinkafőzésre való rozstól. ABRAKVÁLU. étket jelent. erősített Abroncsot hordó. ö. (abroncs-dorong) ősz. (abrak-mérték) ősz. estve abrakolni a lovakat. abrokol-t. erősít. vagy száldobbal jelt adni az abrakolasra. fn. A mi abrakot nem evett. ABRAKGYÜJTÉS. tb. Átv. 2) Amiben az abrakot tartani. kádat. kosár. eszem. (abrak-rozs) ősz. (abroncs-húzó) ősz. s hasonló müveket. Lovak. Vas. melyet a szekérrdd végére akasztanak. Abrakos csak. melylyel az abroncsot az edényre felhúzzák. birkák obrokváluja. őstorozás. befoglalt. fn. hogy kerekdeden álljanak. leginkább mogyorófából. megetetni való rozs. verni a hordóra. —k. fn. Abroncscsal-kerít. tt obrakotlan-t. EBÉD. (abroncs-ol) áth. vagy etetéskor föladni szokták. Szélesb értelemben vett abrak. csészéji kétvirágűk. kocsis.) Elemezésre nézve 1. m. Abroncsom* a hordót. tartani szoktak.

hangacska ház-ócska. kert-ék kert-écs-ke. acskó-t. ntta. mely leginkább főACSARKODÁS. Rokon vele a latin cu : mulier-cula. Jan-csika. ki-s. ke. hal-acska . tökéletesen asztalruha. itt fonna. asszonyka. mert többese föl kettőztetve. —ok. (abr-oncs-oz-at) fn. durva szövetli abrosz. o. sen divatozik. Helyr. len-. Jánoska. meg. gubócska. bor-ok bor-ocs-ka. pl. e«a. A keresztnevekben csa . hanem többnyire. acsá-í. e.állkapocsból szerkezeti szája van. Lajoska. görgő-cse. a szásznémet chen. pár.megegyezik csak. Abroncs. ZACSKÓ. Mocsaros vimelyszerint eredetileg borítót. tb. minthogy abroncsozata. lapos rúd. 11. gyapot. i-arancs. többnyire ka ke kicsinyftővel egyesülve. a ke kikarikára hajtva abroncsul hasznaltatik. Km. (abr-oncs-oz-tat) mivelt. mint rokon. tt. Cselekvés. abrosz-t. pélejtés szerint o-ra változik : tal-acska. AGYAR• néTia melléknevekhez is járul. obroncsoztoss. hlav-icska fej-ecske. seprö—ról. (abroncs-vas) ősz. FÖLDABROSZ. rézből. «ó : Borcsa. szóval. egyesítve pedig mind a kettő. tál -ócska. Fordítva : csa.gyékben és puszta Csanádban. fn. keskeny az abrosz. Marcsa. jelent munkálót. eszközt. pl. Ösmerem az abroszí. tájdivatosan p. melytől Abrudbánya város. —rá. FÖLDKÉP. 2) Lepedő. Józsika. kert-ccske. akár egyikét pap-ics. tepszicske. fn. ka. és ocs-ó nyúl := fiatal vagy 1) Kender-.gömböcz. Helyragai : —ön. Julcsa. csutak := csutka. Dunán túl divatos tájTercsi. mely a kicsinyítő acs-tól fonták. Szúl. — ÁCS. legényke. (acs-on) kettőzött képköv-ek köv-ecs-ke. p. ict. A keresztnevek igen ritkán veszik patrícska. Hangzója a. ur-ak ur-acs. ur-acs-ka. —rá jésedö ürmök alnemébez tartozó nöyényfaj. L. mely nem kutatjuk : de azt senki sem tagadhatja. e. Hosszú á után valamivel zártabb a-val.szók. hogy nyelvünkben alaphangra és fogalomra nézve.csinyítövel egyeznek a keo-es. melylyel az asztalt evés alatt beterí. helynév. varad-ics. a makacs. ooron. hogy valamit abroncsozzanak. o. máskép. szegényke. (2) faluk Fehér. Erdélyi fo. szivacs. szőkék. tőr-öcsi után hangzója elmarad : kapucska. Fcrcsó. ö. Se*: kokacz. Évicza. Jancsi. fordítva : ok : kupak = csozat-ot. (abr-oncs-oz-4s) fii. fa. Csinczogó hangváltozattal egyeznek vele : ocz. finom. fészACSÁD. Tiszta. szennyes abrosz. együttesen véve. ACSALAQ-.ABRONCSOZÁS—AC8 ÁCS—ACSKÓ ABRONCSOZÁS.lány-csika. névképző. Vas és Veszprém megyei helységek. a* . —ról. — ACSKA. Jul-iska. A cser. tt. továbbá a keményebb ka ke : leányka. mánn-chen. közlöt. máskép : szüakSíS lyóvíz. Andorka. nápicz. Mar-isfok. o. csa. perecz. mint : varangy kodik. tb. — ÁCS. ABROSZ. devoj-csicza leány-ocs-ka. KODÁS. ée*. magashangon : ecsen. takarót jelent.ző : alacson vagy alacsony . melyet a közrcndü nők pacs.rendi változattal : ócska. melyből csekély is ered. kedveske. szláv. Somogyban divatos tájrendesen az illető szó többesében levőhöz alkalmaz. Sopron megyei helynév. mint valamit kupka. ABR. A szók végén levő a. testvér (törökül : oki). ház. vagyis parancsolja. p. ictke : ka. fiatalabbik nak vsJó szálvas. tb. (abroncs-szál) ősz. alhangon : csa. 1. m. ACSONY. ABRONCSOKAT. kei félgolyóbisok. és Abrudfalva (Libellula). kicsiny. szöszből. ACSKÓ. Ezen képzőről többen azt körülkerítő foglalvány. bor-ócska.s ilyféle szövetből való kicsi nyúl. dercze. Gyuricza. ABRONCSVAS. Több abroncsnak szerkezete. gub-ics. ó. —ró. Némely zek körül röpködni szerető rovarnem. ABRONCSSZÁL. (2) névképző. A mely abroszt so. weib-chcn. Elemezésére nézve 1. valamint az önálló e'cs vagy Scs = kisebbik. s több ABRUD. elvont gyök. 1. szőrösödők. csozás-t. Scs. (Artemisia abrotanum). ecs. Katicza. tét. AGYARKODIK. ACSARKODIK. helység nevei. cse : tó-csa. Sáholyos abrosznak szebb a szfne. —ok. rendeli. Elemezésére nézve 1. ÁCS képző. hogy a szlávoktól kölcsönöztük. esi. gyermek-cse. ka. s részben a milységet jelentő ős képzővel a vacsora. göröngy göröncs. alsó levelei kétszerszániyaltak . ABRONCSOZ.berke. devojka leányobronesostat-tam. tfcske. fordítva : cza. libocz. butácska. —tál. tb. ecs. a kádat. bosszúdad dereka. (abrut-üröm) ősz. illetőleg annak módosítása p. ritkán i. keskeny röptyüje. (abr-osz) fn.igcszó gyöke : esc. Acsá-n. ki-csi gyökei. Régi oklevelekben Achya alakban is. nincs. változataival együtt a szláv nyelvekben is közönségeABKONCSOZTAT. tör-ök tőr-öcske. ÁCSA. icff oot. Borlamb-CM. tt. szó. ordacs szókban. a gy hangnak cs-re változtával.gyerkőcze. de fi után fiacska. tt Abrud-ot. Széles az asztal. lag-ot. eszkan viselnek. ecske. szapor-icska. Sávolyat. hosszúkás. midőn abroncsoznak va. Km. Abroncsoztatni mun-culus. Bihar. 6'. népd. helyr. mely táj. —ák. Julcsa. (1) hangrendi változattal: öcs. fa. vagy nyitravölgyiesen Absoncecsal behiízat. Néha ies-re változik : kav-ics. hangzókkal ösíveolvadva megnyúlik : kapácska — kapa-acs. tt. —ön. melynek —ról. ^ ezé : ntcza. kez-ecske . iát s néa hordát. fiucska. fa.akár másikát csak egyszerűen: Marcsa. emlamit V. 3) 1. — ÁCSON. pia viszája példab. szárnyai súgárok. hohagyja. Pest és Somogy meABRUTÜRÖM. Váljon van-e a latin cu. rövid különbözik . dugacs. tt Acsa— ÁCS. Göcsejben esek teni szokták. obron. cza. ga. kicsiny. magashangon. ÁCSA. (1) fn. tt. részben mint csinál régiesen esed! esernyő helyett magokra terítnek. Hordók vas tartják. fából vagy vasból. Az u.dául kerecsen. kefécske. melynek négy szláv nyelvekben: obrusz. a szokottabb zacskó helyett. köpücskc. ka. ketrcez. (acs-ka) kettőzött kicsinyítő.met ch«n-nek saját nyelvökbeli megfelelő gyöke. e'cske. —ott. gümőcskc. akkor is némi változattal. szSszszé üálik. S.

Egyezik vele a szláv oczél vagy oczel. —ok. kalapálás által a vasanyagból aczélt edzenek. ACZÉLOSODIK. fa. és EDZ. hajthatatlanná. mely által a vasat aczéllá edzik. azaz barátságtalanul viselte magát. tt. Huta. — ak. ACZÉLKÚT. —tál. karikák. Forrás víz. s abból van készítve. edzés által accélosodik. Asszonynak minden fazekaidat aczél. ACZÉLHUTA. ACZELCSAT. de kovája rósz (de az eszköze rósz). ACZÉLMÍV. melylyel még némely régi divata dohányzók az aczélt a dohányzacskóhoz kötik. ACZÉLMETSZÖ. —ott. mint aczét. különösen ilynemfi mesterségesb arák. vagy —eí. 1. fölszerelt. szilárdat Rokona a szintén keményítősre vonatkozó magasbangu eds (= ed-ez). Átr. öcz. pár. midőn aczélossá képződik. vasrészeket tartalmazó vízből. melylyel a vasat gyakoribb koholés által aczéllá edzik. midőn a hideg vizbe forró vasat mártanak. ACZÉLFOBRÁS. ö. fn. p. képző. fn. mely vas elemeket tartalmaz. dolmány. Aczélos búza. vagy szerszám. (aczél-kút) ősz. hajihatatlanná. mely bizonyos műtét által keménynyé. ACZÉLMÜ. elvont gyök. ACZÉLGOMBOS (auél-gombosj ősz. illetőleg kitűnően metsző. ecz. 2) Aczélféle vassal bevont. (aczél-gomb) ősz. tt ocsétnemil-t. Átv. alakokat metsz vagy böködve vés. p. Km. melyben a vasat aczéllá edzik. tömörödés. ACZÉLÉB. szilárdolás. s belőle különféle szereket készítenek. azzan. mintegy megaczélozza. ACZÉLGOLYÓ. ACZÉLMÜ. Szerkovács. ACZÉL. (aczél-csat) ősz. rokona a német íttzen. inn. melynek vize föloldott vasrészeket tartalmaz. —tál. Acsélosjég. (aczél-lap) ősz. ACZHÍTOS. A vasat sajátnemü gyári műtéttel keménynyé. melyben többszöri olvasztás. Kút. régente ozan. árakat aczélból készítő míves. hasító erejűvé lett Kemény. Aczél- ACZÉLGYÁR—ACZÉLOZ gombokkal ellátott. ACZÉLNEMÜ. —k. edzi. Ae*éZfiemii eszközök. fa. ért. ACZÉLMÍVES. tt aczéí-t. hajthatatlan jellemet. fit. a vasnak azon erei vagyis részei. Gyár. vagy táblaféle mű. e szónak több értelmében. A jég kemény hideg. 2) L. (aczél-metsző) öss. Aczélanyagból készített gombféle mű. (aczél-forrás) ősz. aczéloz-íam.ACZ—ACZÉLGOMBOS — ACZ. ACZÉLKARIKA. melyről aczél fityeg. m. ACZÉLMÍVES. fölszerelt Aczélos poizs. szilárddá. ACZÉLMÜVES. cseréljünk aczélt. szilárd. mn. Km. gombok. Költői nyelvben használtatik fegyver. keményítik. fa. —ott. s mennyiben az aczél edzés által készül. különféle czélokra. ért igen szilárd kőből. Acsélkék sománcz. fn. pöröly. különösen kard értelmében. Km. (acz-él-os-od-ik) k. ACZÉLFÜRDÖ. Edzett vashoz. Szerkovácsok. ACZÉLOS. ért jelent szilárd. mely a kovához csaptatva. 1. hogy a kovából tüzet üssön. sziláid karika." Horv. Művész. fa. mint meghajtani. vagyis aczélhoz hasonló kéksrintt. aetélotod-tam. „Almoai markokban villogtak fényes aczélok. illetőleg élesíti. 1) Aczélanyagból csinált golyó. azaz butái kalapács. m. testét különféle . tb. ACZÉLHÁMOR. melyek aczélkeménységfiek. Aczélos f Síd. eszközök. tb. (aczél-kék) ősz. gerécz (= gerincs). (aczél-golyó) ősz. díszített. fit. diszmttvek. (aczél-mü) ősz. díszmfiveket. lakatosok nyelvén. és ragasztókból álló. malacz. Különösen keményített vasból a végre készített eszköz. (aczél-gyár) ősz. mn. különösen mesterségesen készített ilyetén fürdő. Kfilönböztetésül a porhanyótol. & ki a vasat aczéllá edzi. fh. 4) A maga nemében kemény. Azt sem mondotta. (aczél-edzés) ősz. ACZ gyök. &. Aczélanyagbol készített mindenféle mű. (acz-él) fn. tömör tartalmú. mellű. Mint hadi műszó jelenti a puska azon részét. 2) Reszelt vasporból és borkőből szilárd tömeggé gyúrt. Erőtulajdonsági változás bizonyos testben. (aczél-hámor) ősz. ACZÉLLAP. a gabnoszem tartós meleg. kemény erkölcsöt Actél kebltt. kukáét. ACZÉLFAL. Könnyebb ős öcséit eltOrni. akarata férfi. s a ráspolynak és farónak nem engednek. Szerszámcsináló kovácsok műtéte. ACZOGAT származtak. a ki aczéllapra különféle képeket. vagy kon. (aczél-edző) ősz. Aczélhegyre venni az ellenséget. fn. mely a benne fürdők testét megedzi. vagy —át. tt ocsélosodás-t. nebéz. (aczél-fürdö) ősz. Átv. Aezél anyának ttitkS a leánya. fh. szóval aczéllá képezi. vagy —ék. V. ACZÉLOSODÁS. (aczél-hnta) ősz. fa. Általán a mi aczél tulajdonságával bír. (acz-él-oz) áth. 1. 1) Aczélkeménnyé edzett. ACZ. 1) Aczél•nyagbol készített csat 2) Gyűrű vagy karika. (aczél-fal) ősz. 3) Aczélból való eszközökkel ellátott Aczélos kosták. (aczél-míves) ősz. csatok. tb. (aczél-karika) AczóUnyagból való kemény. ACZÉLKEK. ACZÉLEDZÉS. ACZÉLHUTA. ACZÉLEDZÖ. s mintegy áttörhetetlen kemény falmü. tb. Accélftirdb't rendelni. Aczétgombos mellény. (aczél-ér) ősz. —ok. A forró vas többszöri hideg vübe martát és kalapálás. Különféle szereket. melyből ACZÉL. • golyóvá alakított vegyanyag. ACZÉLGOMB. ACZELOSODIE. (acz-él-os) mn. ACZÉLGYÁR. fii. szerek. Aczélanyagbol lapított lemez. (acz-él-os-od-as) fa. fn. szilárdítja. Km. kupacc. (aczél-nemü) ősz. mente. Aczél4sá képződik. Km. s jelent valami keményet. E. Jelentésére megfelel az ács ragnak. Fürdő. használni. zaboló. hangváltocattal <xx. ebből tüzet fit ki. Aczéla jó (a czél a jó). ACZÉLOZ. keményedés. az aczélmetszőknél. eres által ocsélosodik. A vasnak oly neme. 1) Hámor. oczétos-í. szilárddá. fa. pl. —z. gSmbticz. szilárdított Aczélos vas kard. etzen.

Adj uram Isten. midőn majd megtíizesítve. ACZOGAT. aczélkeménységü ásványrög. (aczél-vésü) ősz.tenni. A koldusnak alamizsnát. mint a vassal szoktak. 1.adni. vagyis átv. mint az ócska változata. 1. félni Igen ritka divata. —ok. tb. Kemény feddés. Szép ott adni ahol senki sem kér. (aczél-rög) ősz. hivatalra stb. rósz tanácsot adni. mn. gyógymóddal. parancsának stb. nincs. „Adott jót felejtsed s panaszban ne ejtsed. melynek ményebb fenyegetést No no gyerek. ACZÉL.ACZÉLOZÁS—ACZK szerekkel. valaben keményet. Székelyesen szólva. —tál. 4) Kínálást : adj széket. mely leginkább szénsavban fóloldott vasrészeket tar- ACZKA—AD — ACZKA. (aczél-tfikör) ősz. a maga nemében erőssé. ÁCS. értelemben aczélozunk. szomorúságnak. Számot adni = a tett költ—öt. melynek eleme Bandi. ért bizonyos tettot /ifidet nehéz szántani.vastagabbféle huzal vagy rodacska. Keihez ACZENTOS. AD. tartani tőle. s a viszontagságokkal daczoljon. ACZÉLOZÁSI. (acz-él-oz-ás-i) mn. Jutalmat. Hálát ratának. ért mások aka. V. mn. mint ás aczintot. vagy gyűrűkbe tekergetett vékonyabb. ivarnak adni magát. ősz. nyakaskodik. Nem úgy adja. Km. majd adok én neki t Ezek nyomely miatt valamihez férni nem lehet mán használtatik különféle átv. —ott. Vékonyhangon : edseget. vagy együvé. • nem egyéb. Aczéizöld posztó. Országos divatű : lap-ócska. Adjatok. Énére adni = megfoghatóvá. (aczél-zöld) ősz. Vörösmarty. dosásnak adja. mely sok vasat tartalmaz. Puskája ctütSrtlfkttt adott. rsOoskodik. kell-e? nem üröméit ad. Ha adhatsz. mely a\ nyomást rugalmasan visszataszítja. ö. tt actintos-t vagy adni = kézbe nyújtani. (acz-k) ősz. melyet mások követve elfogadnak. actiníot. mesterségre. ősz. kert-ecske. ásni. Átv. mesterség. —ott. (aczél-nigó) ősz. csak kihangzáaos toldalék. különösen ilyféle földet Az oczin. Fényesre caisaárolt aczéllemezből való tükör. Aczéloz&st illető. ACZÉLOZÁS. szigorúsággal megkeményítí. Mit adsz e tinóért f Amint vettem. kapálni. kenyeret. A székelyeknél jelent a maga nemé. oczogottom. (aczél-por) öss. érteimii mondatokACZÉLZOTT L ACZÉLOZOTT. fn. Keményen fedd. L ACZÉLZÖLD. s át ács kicsinyítötöl különbözik. mint a tövis-k. VatnemU szerek ocsélozoso. adott Itten. majd pő> rölyözre edzik. a szomszéd is hallja. átv. mintegy aczél gyanánt ellen. ACZÉLMETSZÖ. Elvött jórul pedig emlékezzél holtig. (acz-int) elvont törzs. Áfásnak valamit kezére adni = bizonyos csekodík szármacékaiból kitűnik. m. —ott. tt acsélozdsi-t. dorgál. kezeim kOzé kerüljön. kicsiny. Példát adni = bizonyos jó vagy rósz zöld. ruhát adni. (acz-él-oz-ott) mn. ACZÉLVÉSÜ. —ok. bőr-öczke. Hosszú d-val ad csak a gyökben használtalak. ért. Testi erS aczélotdia. ahhoz tartozó. tartóssá tett Aaélozott tett.mint a bevételekről számolni. szilárdított Aczélosott szántóvá*. vagy tudtúl adni valakinek valamit = ACZÉLZÖLD. arra vonatkozó. ACZÉLPÖRÖLY. tartós legyen. Aczétosási műtét. fii. KiSnnyü adni. ACZÉLVÍZ. csangósan hangoztatva: hal-ócska. ányt férjhez adni. 5) Szelídebb vagy keACZÉLZÁB. mn. de eltagadjátok. képző. fn. 2) Ajándékképen nyújt. Magát valamire adni = bizonyos acxintotkod-Uun. Az aczélmetszők rescelője. hogy fejét szomorú buj*• ngyilátazik. vagy : kemény büntetés által leiekre ható jelenetet ACZINT. —ok. edzegetés. —tál. ACZÉLRÚ6Ó. ACZÉLOZOTT. m. Homályos tudósítani. Valakire vagy valamire tar-acsk. —tál. ACZÉLPOR. dorgálás. Km. pal-aczk. hitellel lenni. tt oczéloiás-f. tb. pohár bort a vendégnek. ami nem kell. de hamar. szegül. tettet matatni.ségek hova fordítását részletesen előterjeszteni. kés nélkül is megeheted. ban. érthetővé ményet. (acz-og-at) gyak. midőn valamit tulajdon vagy átv. áth. végrehajtási módját okadatolni. Km. Általán cselekvés. adjatok amit Itten adott. Átv. kelme. ACZÉLOZ. • meghajtott. Ki nem akar adni. accogass. aezélból. Búnak. fn. Ha adsz. pár. (acz-int-os). fn. hogy ép. ACZÉLRÖG. ACZÉLTÜKÖR. vagy tekintettel. Jó. vagy öttveadni a házasulandókat. ajándékot adni. lekvésre könnyítő módot. Vésfiféle eszköz. V. Km.eszközleni. Zár. adott. maradhatsz. Km. fn. Jelt adni. (acc-ka) kettőzött kicsinyítő. vagy nem . amint árulja. fn. tt ocsogotás-t. különben soha. fa. Keldusének. feltörhetetlen akadály. ACZ. Berecz-k szókban. m. Máskép : tek okát. A le% ACZENTOSKODIK. foglalkodásra.szánni. aczélnemfit jelent. alkalmat nyújtani. majd adok l Ctak anyaga ácséiból van. Ázás nem mind igaz. Tudtára. Aki kérdi. Esküszik Mák — ACZK. ACZOGATÁS (acz-og-at-ás)." Példabeszédek Beniczky Péter után. amit beszél. áth. ö. majd leforrázva. Aczélkeménységfivé edzett. aka. acséllá keményített vasanyagból. Aczélanyagból készült. Km. (acz-int-os-kod-ik) k. ott mondja. mely sötétes kékszínbe megy. p. s mintegy erkölcsi aczélozás. veszek belőle. Hogy adod a butát t Ha olcsón adod. —ok. mely valami ke. Egyben ACZELOS. ACZÉLVÉSÖ. (aczél-víz). remélni. (aczél-szín) vagy SZÍNŰ. tokot vagy nem tokot adni =: várni. Km. adj jó tzíwel. Jó szót adni. tb. (aczél-pőröly) ősz fn. ügy adom. nem enged. tt ocséZosottát. Amit ott adnak. od-tam. gomb-ócska. 1) Általán valamit másnak odanyújt Add ide őst a fegyvert. (acz-él-oz-ás) fn. s közvetlen viszonytársa vesz. s mintegy ügy bánik vele. ACZÉLSZÍN. A kocsisnak borravalót adni. vagy véeuje által ás aczéllapról lehullatott porrészecskék. tb. (aczél-zár) ősz. Pöröly.munkára. Km. Gyermek kefébe kést ne adj. tájejtéses: lap-iccko. 3) Jelent vásárlási cserét. Átv. pilincz-k. Km. Ásványos víz.

ód. az ad ed mint cheni és tatrosi cod. t i. amolyan adta. Almád Almás.lesz.p. forr-ad. Udvard = udvaros hely. ölv-ek. ev-ed. sajnálkodva neheztelő. Gyomrod stb. fúgg-ed. ttscvead. hangrend maradó. Falamin tű adni = vala.dől-ed. tizedét. századik. régiesen előlső. hogy oszt észt párhuzamos társa vagyon. vagy törzsek után: lyezett) részesülővel : elől-eső (régiesen csakugyan clőlad. ed. lappoddom. Nyaras-d. tizenkett-ed. hízelgő. ú. te helyett). csatur-th-asz (negyed). Nyárod =r nyáras. Így egyedik is. vagy birtok.vagy d. nyolczvan-ad. Ebed = ebes. Estem-. Eseemadta kis barnája. melyek kösől már több önállólag is divatképző egyszersmind az öszveköttetési. tizedik. fog-ad (cselédet. duzz-ad. keveset ad.ben : zwei-t-e. higg-ad = bigga száma részekre osztott egészből egy ilyen részt: barom. s» rokon vele a szanszkrit dá. Egyébiránt e nemű helynevek kö. osztó számneveket képez. az átható oszt eset pedig = JoVedelme harmadát.Scbott Vilmos úr előadása szerint az egész altaji (csúd mit mint kelletlent szükségtelent potomra odadni. innen-eső.a lappban nielj-ad. kin. 2) milység. p. vit-öd (ötöd). ragad gában első). így a hellénben: nqiöifltjfc a csókom raja. mordvinban nili-tse (nilitalad.ötöd éve miit.AD—AD AD-AD lenni iránta. százegyik. Fiát katonánakadja. mint: Somod So. a mün. huszadát. ős. tungdz és mongol) családban is lamitől megmenekedni. az ntóbiban a d-nek ds-vd lágynltával is. kop-aszt = kopaszsza tesz. vig-ad. végső. visszaad. netelt átváltozást fejez ki . borz-ad. mer-ed. megad. lead. apad apaszt.ben átható erejű. ár-od = árrá lesz. bamv-ad. Kezet adni. amit vagy ajóra f ordítja. kü. lud-ok Lnd-od. társa ed. geb-ed. ndsy (hatod). Tarród. ed. horg-ad = hozenegy-ed. A többeséhez alkalmazkodva ód. iki-nd-si (ketted). Köves-d. stb. mely az illető törzsek schen Sprachenclasse von Wilhelm Schott Berlin). Az csem-. Népd. ébr-ed. tí. s jelent az ily roggá vagy horogalakúvá változik.s karmod negyed magával jStt meg. török. Szilvád Szilvás. quin-t-us. léfii. negy-ed. rois kifejezi. Ludod = ludas hely. magában : második. mos. Bérének csakfffödéfkapta meg.gyakorlatos önhatókat képez. kedveskedő. ap-ad. ezer-ed. s itt nem említhető káromkodásoknak. harmadik. amit vagy amilyet ás illető ezáz-ad. ezeregyik. és. ső). Hála Istennek. hat-od. lov-ak Lov-od. Némely helynevek. amaz mindenféle mély. (baeret) ragaszt. heöd. s hangrendileg párhozamos Szapnd.alapszó jelent. a németdás. a latinban : quar-t-us.ba jött : ak-ad. (lásd : das Zahlwort in dér tschudi— AD (1). lönben a régieknél e nélkül is divatozott. iskolá. eng-ed. bir-indsi első. stb. stb. gyökige. a szandokabb. ep-ed. Ód. hatvan-ad. (lásd alább is). A hangzóval végződő gyökök. mely esetben sorzó vagy rendosztó értelmű s horp-aszt = horpaszszá. túl-eaö. Ölved = enyh-ed. rag-ad (adhaeret). vagy olyanná harm-ad. — AD (3). foga. marad maraszt.vagy scytha. Ezen nemű önölves. emez kifelé ható cselekvést szerint: ód. a rag-ad (rapit). altyfinn annan. tedik. igen szépen megfejtetik az eső (azaz fekvő. Képez önhatókat a) mely az i-de és o-da helymutatókban rejlik. be közel rokon í-vel képeztetuek. Ilyen. milliom-od. só. szó s6'.ÖIv-ed. ed. amaz mintegy önmagában működő benn— AD (2). p. c) leginkább elvont vagy elavult gyökökből és mos. hogy e Mvatlan lényeges ismerve (ismertető jele) a rendelő számnak t vendégen túl adhattam.ismerjük meg. kiad.ny-ed. Ürgéd.tri-t-fjasz (harmad). fonny-ad. éb-«k£b-ed. innenső. három egyik. szelídebb és szépített neme a sokkal un. ^áes gyed. mely esetben . ed. som-ok. s műit ilyen 1) főneveket alkot: jelent.tttöíí rám. m. utolsó. mar-ad. bizonyos szerződés vagy barátság je. helynévképző.ötöd capito. vier-t-e. lank-ad .stb. p. századát a köt más valamit vagy valakit olyanná tesz.neArra sokat adok. eped epeszt. ild. magas gyökök és törzsek után. ba adni. zehn-t-e stb. lesz. p. ál. tízegyik. s mely.ható ad ed képzőnek az átható oszt észt párhuzamos ben gy-re változik. funf-t-o. Népd. id : Abád. akad akaszt. Isten adta gyflge em. utói-eső.és melléknevekből : ár-ad. az soks>t nyom előttem. ed. b) igékből : fdl-ad. önmagára ható. sarj -ad. Som-od. néha n közbesznrattal műit a szuómiban. A ki szkritban : pra-th-amasz (első). gyöngyöm adta. Somod = so.magyarban a török ndsi-nek bangókban megfelelni látsításokkal jár. bög-ök Bőg. Igekötőkkel öszvetéve: bead. tized magával bere. különám." „harmad ebéd. didmfit. hnsz-ad. ezekben : első. fakviszony! talajdonságot jelentő ős. szörhelybatárzókban. fár-ad . nem hiszek neki. Km. Adott szó = Ígéret. lob-ad. Szavára mit »«n adok. „harmad. lik-ad. kett-ed. szláv dámstb. lom. felad. saját rovataik alatt A maga nemében legegyszerűbb törökben . AB ad ed képzőnek önható értelmét tehát abból közönségesen ik toldalékot vesz föl: kettedik (a magasabb vagyis öszvetett számokban mint: tizenket.álja nyelvekben is a rendosztó számnevek d-vel igen gő nyéjaskodó kifejezések. A gyermeket mesterségre. tíz-ed. seak-ad.h-ad. vagyis az önható ad ed = azzá. melyeket 1. Tömör-d. lik-asst = likassá. stb. emez mindenféle Mint szorosan vett helynévképző egyezik azon d-vel. ud.og. latin dó. Adj Itteni Adjon mint társasági seregosztóval : másod magával ment el Itten l köszöntési szójárások. gerj-ed. tehát általán bizonyos állapotba való átmeiból) egy. nek közel rokona a helyben marasztaló t az itt ott higg-ad. «d módo. mered mereszt . négy(ből) egy. miszerint ezen törzsekből. vég(ttl)-eső. mintegy tevődik. terp-ed. " sőt ma i» több esetben élünk vele s p. Farkas-d. sokat ígér. lelkem-. p. vid-ad. elad. társa. harmad. pl. mint: Somogy. horg-ad. milliom adta. igeképző. Igen sok helynévben egyszerű d : Udvar-d.vendéget) igékben. sex-t-ns. a syrjanban njolj-ed (negyed). adj tisztát rám. dag-ad. rev-ed. «* értebnét ad . dvi-t-íjasz (másod). midőn én csak ötöd magammal voltam.milyet az illető alapszó jelent. túlsó. hell. mely ma. enyel. pl." kiváltképen anyám. öt(ből) egy. nyolcz-ad. gyúl-ad. Szilágy. dri-tt-e. neveket. ezredik. va.fő.negyed. Továbbá. Almágy. zöl többen a d-t s-re változtatják. öt-öd.

s határozott mértékű mennyiség. 2) A gyógyszerből egy-egy bevevésre való mennyiség. az önhangzókkal. Jótékony cselekvés neme. szttkölködőknek. melynek első eleme az önkatókat képző ad ed. a magyarban is az igék egyes második személyének raga d vagy t vagy sz helyett többnyire l. egyebütt nem igen fordul elő. verend-éd. fölsegélésére kisebb-nagyobb mennyiségben valamit juttatgat. bort. (ad-ak-oz-ás-i)mn. a midőn tisztán személyragoknak nevezhetők. bőkezűség. Innen van. —ott. Aki adakozni szokott. —ok. tt adakozat-ot. Az igető véghangsójával öezveolvad az úgynevezett félmúltban : ira-ad irád. melyet ajándókképcn másoknak adogatunk. mint a maga nemében lágyabb. bököd-öd. Tájejtéssel ö ü után AD—ADÁL öd. ö. hogy ad ed rendszerint elvont gyökökhöz járul. nézendéd. Adakozik. a parancsolóban és kapcsolóban : irj-ad. vagy egyszeri elköltésre való. de ezt se a finomabb. Altalán. öd : fsJ-ad. képzőket — AD (4). tb. A d és l mint nyelvbetük rokonsága a nyelvészektől általában elismerve van. verve-ed vervéd. ed-el. ett-ed. annál kevesbbé ezeket : verend-öd. mozg-at. külső változást okozó hatással bír. igy-ad. ebben is alkalmasint tovább-ott vagy tovább-itt. ód ed : irand-od. Újabbkorí alkotásit. ö. kegyes tulajdonság. él-ed-6*. monda-ad mondád. t i. adakoz-tam. kéret-el. mocg-ad-oi. ver-éd. érett-ed. mint a hatás tárgya. se a szónoki. p. reá-d. —ról. stb. annyi adag húst. Ahányan ülnek az asztalnál. ADAKOZAT. megfordítva ét. Maga azon jószág. Szénából kétfontyi. jóakaratból stb. magash. mint a többes k-ja. midőn saját vagyonúnkból másoknak valamit ingyen. azon különbséggel. bőkezű. mint a második személynévmás te. Adakozást illető. mely bizonyos fogyasztót illet. kérnél (kérne-el). se a színpadi. V. Ezen rag nem egyéb. —án. 1) Étel-italból egy-egy rész. Hogy ezen rag is a második személynévmás egyik módosítása. — AD (5). tömlőd. s párhuzamos társa ed. mondana-ad mondanád. Szinte a második személyt jelentő t vagy d helyett áll az l ezen alakban is : kér-lek. Nagy. 1. néz-éd. ADAKOZÓ. gyűrj-ad. pár. (ad-ak-oz-ás) fa. ölt-ed. melynél fogva valaki adakozni szeret. zabból két öszvetett maroknyi adagot szabni a lónak. mely a gyógyadagokról szól. —rá. kefe keféd. ADAKOZÓSÁG. ver-d. —ön. kérdctt-ed vagy kérdt-ed. Heves és Pest megyében. mindenütt : kérél (=kére-el). stb. (ad-ak-oz-at) fű. műveltebb társalgási. leng-ed-ez. csöpü csöpüd. élelmet. fid: ir-od. (igy-ad). alamizsnálkodás.AD—AD mos tana a míveltetve átható át ét: ing-ad-oz. csákó csákód. csörg-ed-ez. vallási kegyeletből. V. £ párhnzamftásokból kitetszik. ód. ittad. —sál. ölj-ed. kisebb hatása cselekvést fejez ki. tt adakozási-t. Közintézetekre. él-ed. jótékony czélokra adakozni. ing-at. s foglaló módon kívül. hordand-od. V. tt adag-ot. kéretend-el. tömlő. hord-od. A jelentőmód jelen idejében háromágú ód. arra vonatkozó. képzői toldat ezen szóban tovább-ad. iite-ed fitéd . Adakozzunk a szegéng árvák. ölead-éd. így az alanyiban is a matató mód jelen és jövő idején. irgalmasságból a szegényeknek.tt. mely alak már ma a parancsoló mód képzője elhanyagolásával egyszerű d : ir-d. Bőven adakozó gazdagok. vere-ed vered. kapu kapud. — ADÁL. —ról. erélyesebb. után-ad. lelend-öd. e'd. alamizsna stb. s ennélfogva mássalhangzó után ötágú : ad. stb. látt-ad. ölel-éd. egy-ed. hogy ezen képző lényegét a d teszi. vár-lak. ö. névképző. ADAKOZÁS. leng-et. miatt-ad. az egész szenvedő igeviszonyításban : várat-ol. kez-ed. nek-ed. cd. Az adakozó embert fölkeresik a szegények. ö. mely. módosult mássá. Adakozási ösztön. kért-él vagy kért-eí. adogat. bőr-öd. ed. nézz-cd. úl fit. ruhát stb. vagyis. gyúrt-ad. csörg-et. ADAGTAN. SZEMÉLYNÉVMÁS. id-d. a másik pedig valószínűleg a részesülő ó S kioarjadzó módosítása. öl-d. ütend-ód. húz-od. (ad-ak-oz-ó) mn. verne-ed vernéd. a részesülőben : irva-ad irvád. —tál. kis adagot rendelni. melynek hangzója a többesszámét követi. — AD. tüzel-éd . özvegyek. tb. Adára. öl-öd. t">vább-ett-ből alakúit ADA. verted. tcsz-éd. segédpénz. nyújtogat. fa. (ad-al) ősz. odakozósag-ot. ADAG (ad-ag) fn. se általán a gondos irodalmi nyelv nem követi. helyn. mondj-ad. nézt-ed. verj-ed. Ugyanez a névviszonyítókhoz is járul : nál-ad. mellett-cd. (ad-ak-oz-ik) km. kert-éd. a határozott alakú igék némely idejében és módjában. alamizsnálkodó. —ak. egyes számbeli második személytt birtokrag. nevezetesen a múltban: irt-ad. £gy adagra félfont hús. Bővebben L SZEMÉLYNÉVMÁS. •'uttatunk. iitött-ed vajry ütt-ed. Km. vágy. p. A gyakorlati gyógytudomány azon ága. A porokból naponkint három adagot bevenni. egyes számbeli második személyrag. ax óhajtóban : irna-ad írnád. hozzá-d. ed. bor-od. ütne-ed ütnéd. Helyr. ADAKOZIK. kárvallottaknak segédpénzt. Könnyű a máséból adakozni. s általán elfogadott jó szó. a török nyelvben szigetet jelent Helyr. juttatunk. hogy a magyar (últtl) is rokon értelmű azaz önható igéket képez. kenyeret tenni föl. ADAKOZÁSI. ölend-öd. öszveolvad: kapa kapád. tepszi tepszid. láes-ad. hajlam. (ad-ak-oz-ó-sig) fn. osztogat. ahhoz tartozó. tt. böködend-ód. pl. és szokott. hdzand-od. . kórtágban sinlök számára. nagy helység Bácskában. (adag-tan) ősz. kegyes ajándékokat osztogatni szerető. ellenben a keményebb t erősebb. ri-ad ri-ad-ó. nyomorékok. ADACS. ütend-öd. mond-d. s kitűnő például hozatnak fel a többek között a hellén dáxoifta és latin lacryma. előtt-ed. vcl-ed. ri-ad-al. —ág képző. ADAKOZIK. Jótékonyság neme. mondt-ad vagy mondott-ad. odokozás-í. úl ül pedig már önálló szókból alkot további származékokat V. keretéi (=kérete-el) kéretnél (=kéretne-el). vagyonából mások javára. Különösen. üt-üd. a jövőben kétágú.

fár-ad-al-om. hasadék. mint fceeesedik. (ad-ás) fn. ADALÉK. Addig fuss a / Ás én puskám addig (bizonyos távol pontig) nem visz. míg virít i^úságom. ÁDÁZ. eladás. mn. ADATLAN. a második öszvetettnek látszik. Somogyban mai napig is divatozik. türed-elóm. adat-ot. odanyiijtás. Elemzését a régies odzig-ban szépen feltaláljuk. háloodotlan. ezen ige minden érteményét véve. Addig jár a korsó okúira. melyeket és hasonlókat 1. Különösen. hogy az hiteles nem lehet. Növénynem az őtbimesek és kétanyások seregéből. —ok. Dorottya élete). fár-ad. hálaadás. tokadalom = sokból álló vasári gyülekezet Hasonló igetörzsekből fejlettek ki: hied-elém. ADÁS. mely a Régi magyar nyelv-emlékek IV. Ás adat idejével nem egyeztethető1 tény. három levelű. mn. szokottabban 1. ADÁNYD. tt adalék-ot. 3) Bizonyos árért való átengedés: adds-veoés. Palóccosan lágyítva: agygyig. jeladás. nagygallérja nincs. & okmány adatából kUetszik. A kereskedők. odd«g. öml-edék. V. bérbeadás. jöved-elém. egygyig. tb. odzig pedig. 1. minden vásári csereberélés. TSbb adatom vonnak reá. (ad-al-ék) fn. ores oreso stb. —ok. lapja szerént Vasban. tt addigi-t. Általán cselekvés. de amely eljárásnak tökéletesen ellentmond az adzig alak. szak-adék. Addig a fáig terjed a határ. v. tt. forr-ad. tt odotlan-í. (ad-al-om) öez. öszeeadatlan. ijed-elém. sarj-adék. ADÉKONY (ad-ék-ony). arra vonatkozó. mely részint kos divata. a t pedig ás ás mutató névmással történt összetételből eredé: oda őzig vagy ofatíg vagy od*zig. leginkább igekötővel: átadás. lett dolog. 5. Néha főnevekhez is járni: ur-adalom. töred-elém. — ADÁN. mivel az önhangsók a nép szájában gyakran kiesnek mint ooTodom = odaadom. 8. Ma is mondjuk: odáig. fa. . . számadás. a részesülő é (= ő) és k-ból: ak-ad-á-k =: akadást okozó valami. ADÁSVÉVÉSI. Hellén eredetiből módosított sió. megyében. toldott képzővel. veszed-elém. tb. — 6a. tt odáz-f. a középképző al el. névképző. Addig verd a vasat. saját rovataik alatt ADÁSVÉVÉS (adás-vévés) ősz. 2) Az okmány keltéről ssoló idő és hely jegyieké. az ország jobbadjai. tanácsadás. A bíró adatokból itéZ. (ad-at) fn. Adasvevesi szerződés. el képző. részint ekvalt önható igékbez járulván jelenti az illető cselekvésnek tárgyát. Leginkább összetételekben fordul elő : kézbeadás. binnas névképző. eddig. —ok. . fala Dobok*. tt odás-t. fej-edelem. forrad-al-om. hogy. áltotadatían. hajas adós. csikkek. odással-vevéss«l. (ad-ék) őse. hogy a vi-odalom és di-odoíoro törzsei elavult viad és diód önhatók. ih. L edttoa edetoá edestodn (Szent Katalin legendájában). valamint a sokadalom (némelyek szerint = sok-adás. — ADALOM. aztán = osután. Adaraevési tárgyak. melynek elemei: ás önbatókat képző ad ed: ri-ad. eng-ed. hasonlóak: vi-adal. Amit bizonyos nemű egészhez. ahbos tartozó. ADDÉÖ. névképző. honnan. hogy 8 kOoette el a rablást. kisgallérja féloldali. lami p. V. leadás. áruváltás. régies L ADDIG. Uzag. — Ml. Altalán. késedelém. marmár a török dig raghoz folyamodtak. ADDIG. al. Bizonyos időig vagy helyig tartó messzeségnyira. töm = tudom stb. gyümölcse karczolt Fajai: mérges. roml-adék. győzed-elém. megmaradó valami. Addig élem világom. —ék. mig tűses. eladatlan. Rendesen csak öszvetételekben hassnáljok: kiadatlan. aki bálát nem ad. ADÁND. árulás) törzse lehet sok-ad-ik önható. egybeadás. fak-adék. honnan: ri-ad-al-om. Helyr. ADDIGLANI. 1) Tudtunkra adott tény. gerjed-elém. hozzáadás. mely bizonyos tudomásul. tb. Adásrevést illető. nevezetesen 1) Nyújtás. ősz. akik gépileg elemeznek (ad-|-dig legfólebb az-)-dig) és a hasonlításban keresnek minden üdvöt. edelém. p. lön: adzig s a s hasonalván addig. Úgy eddig is = ide-esig =: id'ectg =r id. odásveoési-t. bizonyítványul szolgál. mar-ad. bibircsó. oml-adék. ADDIGLAN.vagy edz^. ADAT. —ró. Helyr. ám. pök-öd. olv-adék. ADDIG. Hint ac adott ellentéte jelent oly valamit. tt. adzig. Maga jobbad nem igen van divatban. aruk. —ról. lef&ggő. pök-öd-el-óm. Addig való. mivel o s a is gyakorta fölcseréltetnek mint aztán octán. magasb. . ADÁZ-ADÉKONY —ok. bon-ad-al-om. kalmárok f ogíolfcodása adátowétbBl ÓM. kiadás. stb. amit nem adtak. ADDIGI. hogy őket is megtértté (Sí. ADÁNY. L a czikk végén). nyál-adék. L ADDIGI. rep-ed-é-k =r repedés által támadt rés. mely által valamit adunk. —ön. eredményét Első eleme át önhatókat képző ad magash. tb. rep-ed. melynek mindkét tagja ragozható : adást-vévést. minthogy régenten ac ide is gyakran ede. (régiesen és tájdivatosan p. (Aethnsa). falu Somogy megyében. (adás-vévési) ősz. — ADÉK. föladás. Távolsági ellentéte a közeke mutató: eddig. eng-ed-el-ém. mennyiséghez utólag mintegy pótlékul adónk. Dyenek: hull-adék. fn. adsig sokszor előforddl. (ad-atlan) mn. borz-ad. míg el nem törik. 2) Ajándékozás különféle nemei. —ok. scámadatlon. közös adományozáshoz járuló rész. — ODALOM. puszta Bihar megyében. Mátyurfoldén. pörs-ed. tb. határozó képed jobbadán szobán. pök-ed-el-ém. tb.ADALÉK—ADATLAK el-ed-el. pörs-ed-é-k = pörsedő va-. —ion. „Szent Dorottya asszony adzig szóla nénjeinek. Ion. hanem némelyek szerint a régi jobbágyok (optimates regni) = jobbadok. és a bangngrató óm em. di-adal. Adalék a kárvallottak számára. mar-ad-é-k = maradó. ÁDÁZ. pök-ed v. E hasonlóknál fogra valószínű. (addig-lan-i). vagy müvét. (Népdal). távolságnyira. ADALIN. sokadalmi közlekedés. kötete 72. adási-vetési. Ninct rá adat. ÁDÁZ. így a debreczeni legeadáskönyvben is adcég. mely- . Ügyesség. ed: ak-ad. Azok. (addig-i) mn.

p. számadó tiszt. folytonos. Az adóilletéket féléd részekben lefizetni. fa. melynél fogva az a kivetett adókat az illető adózóktól kellő nyugtatrány mellett átveszi. (adó-hirdetés) ősz. Az adók különféle nemeit. melyet földbirtok. (adó-fel-osztás) ősz. A mit valaki az adókulcs szerint kivetett arányban fizetni köteles. áth. (adó-ki-vetés) ősz. melyet a rendelt időre be nem fizettek. fa. vagy szokott. ADÓALATTI. söppedéfcény gerjedéfcény stb. m. Munkás . személyraggal : adója vagy adaja. (ad-ód-ik) belsz. Továbbá némely igekötőkkel : kiadó násznagy. p. kereskedés. vezére. Innen adós = aki a mástól kölcsönzött vagyon visszaadásával tartozik. az építésnél a téglákat. melybe az illető adóhivatalnál? az adózás czimeit. jegyeteket öszveadó pap. ADOGATÁS. Könyv. Aki valamit ad. mely szerint az adóköteles személy az illető adóhivatal előtt fölfödi az adóalapot. Adóhivatali eljárás. vagy mértéken túl kivetett adóra való kényszerítés. mesterség. ADOGAT. (adó-illeték) ősz. — tál. Adóalatti magánbirtok. evedékény. határozott mennyiség pénzben vagy más jószágban. Az országos vagy községi egész adónak az illető adózók képességéhez arányzott kivetése. ADÓFIZETŐ. (adó-emelék) ősz. frjadó. —ott. ADOGÁL. — ATAG. (ad-og-at) gyak. repe. felhangon : Heg. ADÓKÖNYV. AD9GATÓ. A ki adót fizetni köteles vagy szokott. odogáíó-t. vagy olvadni hajlandó. (ad-ó) mn. olvadékony. fh. földadó stb. mennyi adót köteles kiki fizetni. s a ki3 . p. ADÓJÖVEDELEM. A magyar nemesség legújabb időkben önként vállalta magára az adót. 1. AKAD. Pénzügyi hivatal. fa. Harm. fakadékony. (adó-alap) ősz. fn. enged-éke'ny. odogot-tam. A mi mintegy önmagát adja elő. Megjegyzésre méltó. fa. adogass. Rendesen csak az illető tárgy nevével öszvetéve divatozik. Koldusoknak alamizsnát adagolni. fa. különösen a zsaroló ellenség által. ADOGÁL. Az országra nagy adót róni. tt odogálás-í. ADÓ. (ad-og-at-ó) 1. tizérkedéft. Ily alakú szónk kevés van divatban. ami hamar könnyen meggyúlad. stb. melynél fogva valamire vagy kire •dót vetnek. melylyel gyakran fölcserélhető p. akkor is csak harmad. Állapot vagy képesség. Jókay. Kivetni. Hálaadó ember. ath. lengeteg. melynek rendeltetési feladata az adót kivetni és beszedni. fáradékony. (ad-ó) fa. (adó-be-szedés) ősz. p. (adó-hátralék) ősz. (ad-og-al-ó) fn. Amitől az illám vagy ország törvénye vagy fejedelem rendelete szerint adót kell fizetni. lankadékony. könnyen feledő. olvatag. akit már férjhez lehet adni . fa. ADOGÁLÁS. ADÓHÁTRALÉK. (adó-be-vallás) ősz. tb. melyre adót vetni szokás.ADMIRÁL—ADÓALATTISÁQ nek első tagja ad. Alapfogalomban hasonló hozzá: atag. ADMIRÁL. juhász. osztagra. ADÓHIRDETÉS. ed (ed-ék-eny) önhatókat képez. fn. Mindennemű birtok vagy birtokképesség. 2) Különösen. ADÓBESZEDÉS. admirál-t. jövedelem. fn. ért. vagy ennek egyes községei a polgárokra kivetnek. aki vagy ami engedni hajlandó. adó-t. ADÓALATTISÁG. dagodékony. Bizonyos kulcs szerinti meghatározás. (adó-fizetés) ősz. folytonosan vagy többeknek osztogatva s mintegy aprózva ad. feled-ékény. (adó-alatti) ősz. Isten. és fn. melyet a törzsige fejez ki. ismételt. 2) Adóból befolyó jövedelem. stb.dekeny. nyűjt Kévéket adogatni a szekérre. Az adóköteleseknek adott tudósítás az általok fizetendő adóról. Idegen eredetű szó. fa. ADOGÁLÓ. tb. ADÓFIZETÉS. a kazal-. lankadékony. A kivetett adó része. Gyakran. lelketadó ét lelket visszavevő úr. földbirtok. melytől adóznia kell. Mátyás király adó alá vetette a fő urakat is. képes. adogál-t. Törvénytelen módon. magától jő. s a többi két tag azt jelenti. személyben. melyet köz szükségek födözésére a fejedelem vagy állam. vagy aki koráboz. gyermek. ö. ADÓ. (ad-og-ál-és) fn. mint: személyadó. (adó-csikarás) ősz. hogy az illető személy vagy dolog bizonyos hajlammal. tt. Egészen különbözik toló a külszenvedő: adatik. 1) Széles ért. Ha alkalom adódik. vagy tőkepénz hoz. de hasonlók szerint helyesen szaporíthatok s legott érthetők volnának ezek is: akadékony. Ritkán használható szó. — ETEG. keretetadó. lengedékeny. polgári Állapotához képest adóköteles. eladó leány. mn. asztagrakásnál a szénát. A kivetett adó benyújtása az illető hivatalban. hogy a török nyelvben is eda fizetést jelent ADÓALAP. aki kézről kézre adogál valamit. ADÓCSIKARÁS. illető helyeiken. ostoradó. napszámos. ADÓFELOSZTÁS. természet adója — halál. Tengeri hajóhad parancsnoka. KSz vagy országot adó. (ad-og-al vagy ad-og-ál) gyak. kereset stb. Adóalatti lakosok. olvad-ékony. (adó-jövedelem) ősz. aprózott adás. s jelentése : parancsnok a tengeren. kévét. ami könnyen olvad. pár. ADÓKIVETÉS. —ok. (ad-og-at-ás) 1. fizetni kötelesek vagyunk. 1. illetőleg személyenként való kijelölés. adódott. mn. (adó-alattisag) ősz. vagy jövedelmi mód. termények. — ok. Gyakori. nyújtás. beszedni. 1) Adó alá vetett jövedelem. ismételve. (adó-fizető) ősz. lankatag. (adó-hivatal) ősz. ADÓILLETÉK. p. ADÓHIVATAL. ADÓBEVALLÁS—ADÓKÖNYV 34 ADÓBEVALLÁS. m. Átv. A nyelvtudósok szerint az arab amir (vagy emir) alma szókból eredett. osztás. ADÓEMELÉS. tt. ko'zségt adó. rámadó. gyulad-ékony. könnyüséggel bir azon cselekvés gyakorlására. fa. ADOGÁLÓ. ADÓDIK. (adó-könyv) ősz. adó-1. BevaJlás. tt. többször. fn. behajtani az adót. V. fn. tt. amit tartozásképen dijúl adni. magyarosan : tengemagy vagy tengernök. m. HAOT 8ZÓTÁB. ADOGÁLÁS. magash. A rendes vagy eddig szokott adón fölül kivetett adómennyiség. fn. fn.

újdon. adomát-t. tb. Pénztár. Nemesi joggal járó jószágok. . adomá-k. ADOMÁNY. ADÓS. ADORJÁN. főpapi adomány mely a főpapoktól eredt Tiszta vagy ingyen adomány. ADOMÁNYJAVAK. fn. (adó-mentes) 1. tb. V. A hit Itten adománya. Az elbeszélés nemei közt az. Magyar jogi ért. az elme. A német nyelvészek szerént ám. nemesember. vagy —át. —ak. (adó-pénztár) ősz. körülményt. ADOLF. E másod ért. tréfa. ADOMA. és színezéssel jellemez. Adományát nemet. tb. melyet adóban fizetni kell." Gyöngyösi. 1) Minden. (ad-om) fn. —ok. (adó-rovó) ősz. Adót fizetni nem tartozó. A magyar németi osztály adómentessége 1848-dik évig. A ki nemesi adománynyal jutalmaz valakit ADOMÁS. Régies Írásmóddal: Ódon. ADÓPÓTLÉK. ADOM. adomá-t. fa. Nemesi adományról szóló oklevél. fn. tt. (adó-nyugta) ősz. Adomákat tartalmazó. aki a többi nemesi jogokon kívül nemesi földbirtokot is kapott. ódon szókban. Szanszkritfii: danán. adomá»yos-t. Adóhivatali tiszt. Királyi adomány. Kegyet adományokból épített szentegyház. tt. ö.és Szabolcsban. fölfogást. (ad-o-mány-oz) áth. odományoz-tam. mn. (adó-le-rovás) ősz. —ok. A lefizetett adóról szóló nyugta. Személye* adókönyv. tt odományozó-t. —ba. Adomatzerü esemény. adomát-t. Az adó nemeit s mennyiségét meghatárzó. edler Helfer. Az adoma úgy jó. (adomány-javak) ősz. A rendes adó alapján kivetett mellékes adó. a ki az adót rovat szerint ki szokta vetni. tt. —ok. A király. népet.Kis—. —ok. tt adományjavak-at. ajándékul. p. ám. tt adományozás-t. ADORJÁNHÁZA. tb. tt. Csekély. ADOMÁNYNEMÉS. Km. m. (ad-o-many-oz-ó) fn. Nádori adomány. mint fizetett adómennyiséget feljegyzik. Somogy. hallómat. ADÓMENT. Idegen hellén nyelven : anekdota. Bihar. vallómat. kik csak nemesi paizs. ami a költészeti fajok közt az epigramma. Menyektői adomány = nászajándék. (adó-rovás). (adoma-szérű) ősz. kfilönbö tetésfil az úgynevezett armalistáktól. ADÓMENT. Új vagy újított adomány. amaz egyedül hív szolgálatért. mn. fa. tt. fér. ADÓNYUGTATVÁNY. látomás. falu Szála megyében. Helynevek is Bács. több helység neve. (adó-ment) ősz. fn. —rá. (adomány-levél) ősz. fn. fii. ajándékozás. mennyiben egyik kelléke élez. ősz. hangulatot drámai élénkséggel. ADOMAGYÜJTEMÉNY. adomány. elbeszélés. a többesben. ADOMÁNYOS. másik pedig. tb. bizonyos nemesi adomány által. ADOMÁS. ADÓMENTESSÉG. (adó-mentesség) ősz. (ad-o-mány). amit másnak jutalomul. —ok. —ról. fn. Jutalmazás. Át örültek adómentek. (ad-om-ás) fn. mn. Innen származik: adomát. újabb adománylevéllel megerősített Élők közti. Odún. Különösen mezőváros Fehér vármegyében és falvak Bcreg-. Kiváltság. Adományát oklevél. mely az ország nádorától. fn. Eredeti adomány. ADOM. szerény adománynyal én is hozzájárulok. hogy valami embert. A lefizetett adó vagyadórész kitörlése az illető adókön yvböl. Az adó részenkénti kivetése. Szent—.ES—ADOMÁN YOS ADOMÁNYOZ — ADÓS ADOMÁNYOZ. Pénz. Képzésre olyan mint: lakoma. ADÓKÖTELES. ADÓLEROVÁS. igazabban dón. s mintegy rovatonként való meghatározása. ADÓROVÓ. Latinul : Adrionus vagy . mely legelőször adatott. ADÓPÉNZ. —bán. ADÓPÉNZTÁR. fn. (adó-köteles) ősz. ö. 1. —ok. főapát odományosoi (donataríus). latínul: donum. vagy mint olyat valakitől kapunk. ío'név is tb. képző hajadon. nádor. Adományról szóló. országos érdemekért.35 ADOKÖTE1 . (ad-ó-os) fa. (ad-om-a) fn. kn. ha vége csattanós. 2) Magyar jogi értelemben jelent nemesjószág ajándékozását a törvényben kikötött föltételek mellett (Donatio). ADOMÁNYOZÓ. tb. Adolphus. melyet az illető adóköteles kap. . test sajátságai. melyeket valaki adományul kapott V. Addon. Kis-Ázsiaban előjön Adona város. (adoma-gyűjtemény) ősz. Bizonyos nemesj birtokot adománykép juttat valakinek. pár. —ból. (adomány-nemes) ősz. és vegyes adomány. ADOMÁNY. férfi kn. ADÓMENTES. Ador/ánházá-n. falvak Maros székben. falu Veszprém megyében. fn. —z. Képzésre hasonlók hozzá : áldomás. Adomát könyv. fn. osztályt. —tál. saját birtokul juttatunk. melyben az adóban fizetett pénzt tartják. fh. illetőleg könyv. emez szolgálatért és pénzért. tt Adorján-í. ADOMASZÉRÜ. tt adomány-t. Helyr. (adó-pótlék) ősz. ADÓPARANCS. ADÓNYUGTA. tb. (ad-o-mány-os) mn. tudómat.Hadrianus. (ad-om-a-as) mn. Adomához hasonló élczfi s csattanásu. (adó-pénz) ősz. tt odós-t. Adony-t. tt Adolf-ot. —ott. Régies. Bihar. „Ügy ment a vezérnek ez a ló adómban. eljárást. ígéret adományt vár. Szathmár és Torda megyékben. —ok. melyből különös állami vagy községi szükségek fódöztetnek. — ADÓN. tb. s fizetését sürgető felsőségi parancs. vagy adomány nyal biró. tt adom-ot. fn. Adás. pecsétgyűrű. ADÓROVÁS. (ad-o-mány-oz-ás) fn. ATogy—. ADÓNYUGTA. Adomákat tartalmazó gyűjtemény. ezt ADONY. ADOMÁNYLEVÉL. érsek. tb. Helyr. ész. melynél fogva valaki az illető adótörvény szerint adót fizetni nem tartozik. —ok. és fegyverviselési joggal rubáztettak föl. (adó-parancs) ősz. Természeti adomány. halál esetére Ígért adomány. melyet a király osztott ki (Donatio regia). Aki akármiféle alapnál fogva adót fizetni tartozik. ADOMAYOZAS. 1.

ADÓSSÁGSZEDÉS. melynek tisztei a kivetett adót beszedik. Előfordul több közmondásban. AD01TÍT. Kereskedők. sokasúgi értelmet kölcsönöz. A szám. melyben valaki bizonyítja. a kereskedelmi könyv jobb oldali lapja. Kiadás. mer-ed-éz. Határozókép ám. adóM-ott. mn. Adóssággal terhel. debco) elemekből. Az adóhivatal ága. —a/iivagy —MI'. tb. óz ez. 3) Aki akármily vett jótéteményt viszonozni tartozik. torkig. tt. melynek megtérítését böCKÜlettelszóval fogadták. Kereskedelmi nyelven. m. Akinek adóssága nincs. Bizonytalan adósságnak szalma a kamatja. Az adósság! pénz behajtása az illető adósoktól. literek adóttágkönyve. hitl-ed-éz. ADÓVETÉS. oly-ad-oz. boszút kell állanoni érte. ADÓSLEVÉL. földbirtok. (adósság-könyv) ősz. Adóxsági állapot. Az illető igének gyakorlati. edrz. Adós Balázsnak — eszelős. ríp-ed-ez-és stb. mert ez öszvetett szó az o és di(z#Iti (türtozni. Száz forinttal. Adóhivatali tiszt. 2) Aki bizonyos szolgálatért. az . (ad-oz) képez gyakori. nyakig adós.37 ADÓSBÖRT ÖN—ADÓSSÁGSZEDÉS ADÓSSÁGTALAN—ADÓZÁS 38 mű. Állam-. (ad-ó-os-ít-ás) fn. Kevés ember. fn. Oklevél. ADÓSSÁfiKÖVETELÉS. magnsh. ADÓTANÁCSNOK. Adósságtörlesztést illető. m. Adósok tartozásait magában foglaló jegyzékkönyv. (ad-oz-&s) liáromágn képző. MHStól azon Ígérettel. Pénztár. 1. önható igéket. —6a vfrni magát. 1) Aki a hitelezőtől kapott pénzt vagy mis jószágot ínég vissza nem adta. (adó-os-ít-otr) mn. mely a fizetendő adóneuu'k lajstromát tartalmazza. htn.Adós' rovatba irás. költekezés. p. ADÓSZKDÖSÉG. Háromnapi munkabéremmel adót. ADÓSSÁGTÖRLESZTÉSI. odus. ADÓSUL. althoz tartozó. ADÓROVÓ. Adós embernek sokszor kell hazudnia. bevett vagy ilycsekül tekintendő őszietek beifjtutvák. melybe a fizetni nem biró. Adóssággal terhelődik. ADOSSÁGKÉRÉS. ADÓSSÁGKÉRÉS. btn. Adóssá vagyok = vétett ellenem. a* . fn. Mindnyájan adótok vagyunk Istennek hálával. fn. melyen a hitelezett. máskép: követelfí. begyűjtés az adói pénztárba. Adóssággal terhelt Adósított ház. ADOTT. ADÓSSÁG. aki az adókötelesektől lefizetett pénzt átveszi. fn. ADÓSÍTOTT. Adott czím alatt a kereskedelmi könyvbe igtnt bizonyos mennyiséget. (adó-szedőség) ősz. Az adós edi'z. arra vonatkozó. fn. lf«g-ed-éz. fn. máskép : követel. tb. Adós fizess. adósulás-t. hogy azt visszaadjuk. vagy más érték. mely által a vagyon adóssággal terheltetik. de elemezésre különbözik. (ad-ó-os-ul-as) fii. Minden jószágát eladósitja. adott-at. fn. Ki vagyonánál többel adós. tt adósltús-t. Az eladott holmik árát adottitani. vagyis bizonyos jövedelmi alap. (adó-szedő-hivatal) ősz. két v/ka búzával és egy kenyérrel adós. Adóhivatali könyv. . mn. (adó-tárnok) ősz. kivált ruszhitü adósukat szokták z&rni. AÜÓTÁR. ADÓSSÁGLEVÉL. Adószedőkből lilló tiszti személyzet. ADÓSULÁS. kötelezettség. sz«»y-ad-oz.és könyvvitelben ám. ADÓSLEVÉL. mely ezen czélra fordíttatik. ADÓSTÁRS. tb. ak-ad-oz. hogy tartozását fizesse meg. fn. ADOSORKÖNYV. Fiiliy. s a pénztúrba gyűjti. magiisk. melylyel az állam. Tanácsnoki rangban levő tiszt az adóhivatalnál. ADÓSÍTÁS. (adós-tórs) ősz. fu. Az adótárt közelii. (adó-szedő) ősz. hogy más valakinek adósa. Börtön. —öt fizetni. folytatás!. annak lefizetésére mint társ kötelezi magát. adóssága lesz. A csinált adósság részenként való lefizetése. — ADÓZÁS. (adósság-törlesztési) ősz. — ADÓZ. tb. mfir-ad-oz-i'is. ADÓSÍT. ö. pár. wp-ed-éz. —ok. (adósság-kérés) ősz. —ok. Adósságot illető. tb. Adóssági állapotba jutás. Sarkalásnal szokott az adós jól fi->ti<i. adósílott-at. városi adószedöség. —ani vagy —ni. —ért megidézni valakit. (ad-ó-os-ság-talan) mn. ár-ad-oz. 1. — s. fn. Becstüetbeli adósság. (ad-ó-os-ság) fn. tt adóssági-t. edezés: ár-ad-oz-ás. amiből az adósságot részenként fizetik. illetőleg fölszólítús. Régies Írásmód szerint: adun. (adús-levél) ősz. munkáért másnak tartozik. Adós vele az ördögnek = valamely kelletlen munkát kell végeznie. s arra folügyelö tiszt. ADOSSAGTALAN. mely főneveket alkot.félő igékből. adósság nélkül. (adó-t/ir) ősz. sürgetés. ADÓTÁRNOK.adós' rovatba írja. tehát := debitor. ADÓSSÁGTÖRLESZTÉS. ADÓVETÖ. lekötéssel kapott pénz. amin (mely jószágon) adósság nem fekszik. ADÓSÍT. kinek adóssága nincsen. tjeikével is adós. adósságtalauúl. pénztár. (adó-szedés) ősz. (adósság-szedés) ősz. fn. pár. ADÓSSÁGI (ad-ó-os-ság-i). —ak. (adó-taiiAcsuok) ősz. Km. (adó-tiszt) ősz. fn. tt.1. (adósság-törlesztés) ősz. adósúl-t. ismétlés!. község tartozik. — ok. Adóhivatalnál tiszti rangban alkalmazott személy. adósság-ot. fn. ADÓSSÁGKÖNYV. —ok. semmije tincs. tt adósságtalan-t. Adósságot csinálni. Hangra hasonló bozzá az illír oduzsan. (ad-ó-os-úl) öuh. fór-adoz-As. fu. —ok. teher. —s. (adós-börtön) ősz. ADÓSBÖRTÖN. ADÓTISZT. ADÓSZEDOHIVATAL. fn. Adóbehajtás. IfHg-ed-éz-és. adottít-ott. Kiadósul. 1. Adós a zsidónak = valamit'elfelejtett. Szolgáinak adót. V. (iid-ott) fn. (adó-sor-könyv) ősz. tt. kalmárok. Adósok börtöne. fn. (ad-ott-ít) áth. Aki az adósságcsinálásban részt vérén. töb. Elemei a belcsclekvést képző ad ed. m. melyben a beszedett adó őriztetik. —gól terhelni magát. és a gyakori. ntar-ad-oz. Megyei. tt. nemadús. Az adóshoz intézett kérés.fii. (ad-ó-os-ít) íith. cp-ed-éz. községi adósság. dag-ad-oz. AÜÓ8S5EDÉS. ADÓROVÁS. ADÓSZEDŐ. fár-ad-oz. ősz.

magash. Csereberélő. (ad-ó-oz-ik) k. AFFÉLE. káromkodás. Adótok lajstroma. 2) Használják a boszonkodók. amott. V. ADÓZÁS. Isten-adta szegénye. (ad-ó-oz-ó) mn. módosítva : odzik. ördögadtátta ételedéit. Adóztatni az ország minden lakosait. tt adózó-t. (az-félétt) ősz. képző. megadózol még ezért. AFFÉLE. jobbára nevekből képez középigéket. németség. ADÓZTATÁS. Cselekvés. odóz-íam. ág-adzik. Vén fa aduja. kivájása által támadt üreg. fényl-ed-éz-ik. Afelől mittem tudok. m. igékből. — ADÓZIK. V. hitvelyedzik. m. ed. stb. nyil-ik nyil-adoz-ik. adtavette. ADVÉSZ. (ad-t-a-az-ás) fn. A/elo7 tzokott jönni át eső". Az illető gyökige által jelentett állapotnak bekő gyakoriságát fejezi ki. melynél fogva valaki adózni tartozik. V. mindig kerültem. ADOKJÁN. eszközli. (ad-ó-oz-at) fn. fitymáló. benne rejtezni. ősz. Olyan afféle valaki. bűnhődni. és fa. (ad-t-a-az) önh. mívelt. Elvont gyöke ad vagy ód azonos dug szónak du gyökével fordított alakban. AFFÉLÉIT. ördOgadta. Afféle embert. —ott. ö. szarv-adzik. melynek minkét alkatrésze ragoztatik : adok-veszek. ADÓZÓ. Fog aduja. kényszerítés. Várj várj. Hedviga. hozzáadó jelentésű. Ezen képző szakasztott mássá : osodik. borj-adzik. (ad-ó-oz-tat). adókötelességi teljesítés. öd. mint afféle szegény emberek. Még keményebb nemű lesz a teremtette hozzátételével. kőlyk-esédik. ADTÁZÁS. tb. kn. odtác-tam. 1. fér. p&lyh-ösödik. tb. tt adózat-ot. feneadta. eszemadta kis leánya. tt Advigá-t.. mn. i. fa. úgymint : jí-adzik. s gyakorlatos belcselekvők. nem mindenki szeret foglotkodni. ADRIÁN. Afféléit már tokát elmélkedtem. ötödik. = ás. ADTA. Kinetemadta.89 ADÓVEVŐ—ADU ADVÉSZ—APFELÖL 40 ADÓVEVŐ. kihágásért. parancsolja. illetőleg rendelés. réroied-éz-ik. mivclt m. mindenféle ócskanemü tarattyu czikkekkel nyerészkedő. Ezen ifjú szép. Afféle dolgokról nem szeretek beszélni. Főneveket képez az odzik. sajnálkozásra. —ok. íoV-ed-éz-ik. Úgy élünk. a honnan nem vártuk. (ad-t-a) mn. majd szelidebb. Néha igékből is képez igét. tevel-edzik. olynemtt. (ad-u) fn. Valakit adófizetésre kötelez. edézik. Tompa Mihálytól). (ad-ó-oz-ás) fa. beszedett adó. ömlik. Adtáz teremtettét. majd keményebb módon. Három hétig nem hallod egy adtámat" (Népdal. 1) Élünk vele szelídebb érzések vagy kedveskedések kifejezésére. Átv. Néba olcsárló. ö. 2) Valamit megtoldó. Adu a sziklában. ADU. hogy valaki adózzék. to>-ik. —ék. ADÓZIK. 1) Bizonyos távolban eső valamiről. mint ama távolabb eső valami vagy ki. AFFELÖL. tb. haraguvók. tulajdonságú. öml-ed-éz-ik. Adótokat illető feltotégi rendelet. ötödik: fiasodik. szitkozódok. kirohadása. Adót fizet Illik. — ADZIK. —tál. (az-felé) ib. ezután hallgassunk. Efelé jöttek = erre. tt odtázás-t. —fc vagy advak. Aki adózni köteles vagy szokott Adózó nép. —tál. (Só einer). tt a/élé-t. —ott. jöttment emberek. —sál. ilyennemü. hangrendileg : —odzás. káromkodik. (ad-ó-oz-tat-ás) fn. parancsolás. dar-u s több ilyenekhez. 1) Bizonyos tárgy. adózás-t. Hangmódosítással : afölött. levél-edzés. s képzésre hasonló az ild11. ős. (ad-oz-ás) háromtagú képző. tb. és a z = d. AfféU jó madarak . roml-ik. Kis ttzér módjára különféle árukat csereberél. (az-felől) ősz. megvető jelentése van. fizér. nemet származású. — ák. tb. Öetveebadtázta. mennykSadta. Viszonytársa a közeire vonatkozó efféle =. bor/'-asodik. veszetladta. —ott. Afféle ügygyei. ADÓZTAT. Valamiért adózni = lakolni. ezen félnek tártra. aprólékos holmira! nyerészkedik. oml-ad-ozik. Adófizetés. női kn. 2) Valamely távoli iriuyponttól kiindulva. győker-edzik. stb. tb. Változattal : odú vagy udu. Adtával keményített szidás. feny-ü. azon irányban. kutyaadta. ADTA. ö. ADÓZIK. pár. ebadta. T. ADÓZIK. edzik. odzik. sfoyl-ed-ez-ik. ned-ü. fő urait. bttnhödés valami elkövetett csínyért. Valamely tömör test belsejének elko- pása. 1. polgártág. tetőt képez. mint : fi-adzás.amolyanadta. —ok. Affelöl a mit mondék. a folyó parajában. (ad-vész) ősz. ód. adóttat-tam. etédik. Magában mint főnév jelent káromkodást: „Eszem azt az im&dságos kis szádat. V. Aduba bújni. Ilyen. A tömlöezben is adtát. Km. köiyk-edzik. odv vagy üdv. stb. —ok. red-ü. Étért adózni (lakolni) fogsz. ih. pár. fényl-ik. —ADZÁS. Órdögadtával szidni valakit. fej-edzik. polyhodzás. réml-ik. afféléit gazdag is. ágasodik. ADTÁZ. A/«ló7 jött. pár. tt. ADZIG. Hiteiadta. illetőleg állati vagy növényi szaporodásra vonatkoznak. szorít. — tál. *eny-it. mely mintegy felső helyet. melyek növésre. roml-ad-oz-ik. sarj-adzik. Adta-féle öszvetett szókkal szitkozódik. milliomadta. (ad-oz-ik) öszv. Csak úgy szórja az ebadtákat. —edzés. ős. adóztass. az elkövetett csíny. adni-venni. mint ördög az aduban. pölyh-ödzés. mely közép ik-es igékből középigéket alkot. kihágás következtében szenvedni. ö. Olyanféle. hivatalnokait. (az-féle) ősz. ih. A ogy Lajos királyunk leánya szent Adviga. — t. —ödzés. adó-vevő. milyet rám bíztak. odzik. ADZIK. Meghúzza magát. Km. sinyl-ik. az ad. lelkemadta. tt adtá-t. ajfelé távoztak = amarra. ADÓZAT. Viszony társa a közel irányra vonatkozó efféle = erre. mint 8. Bizonyos távolra mutatott irányban. káromkodók. Átv. ham-u. tt odózta<ás-t. . tt odu-t vagy odwit. 1. Adj valamit az Itten adtának. ADDIG. adja-vetzi. toll-adzik. Viszonytársa e/e!67 = e közelben levőről. A mit adókép fizetünk. (ad-oz-ik) háromtagú képző. mint: kér-edzik. mint : oml-ik. hogy a közjóra mindnyájan adottunk. T ADVI6A. rendeli. FÉLE. ith. dolog érdemében. és. moh-odzik. gyöngyömadta.

akdcziós származtak. JVem örülnek a nyulak. (ag-ar-ász-ás) fn. Agár szó alatt. AFRIKABELI. agarat. jelent különösen odavaló lakost.«j'prc. kedv. —ak. (ig-ancs-ár) fn. ög. tt. gyazel áll az ős. így más régi iratokban is.Szegény nemesember. A ki agarakkal szokott vadászni. mennyiben t. fér-ég. —ott. — ék. tapasztaljuk. II<>tedik határba is elmegy agarászni. miut például a sebesen mája. bogy az tömör anyag s érenkint újul. (elöhazött legszik&rabb. latiuúl : curro) . képzőhöz. mely vadászatot jelent. Az agarak fiadzanak. 2) Kevés példányban igék. sivatagok. (afrika-i) mn. részint hangrokonsági tedő. jó vadászat lesz.tb. AFRIKAI.agancsosod-tam. AGÁR. Agancsai nőnek. tb. agacs-ot. —ok. másik elemzéssel 1. tt. AFRIKA. csenevész gyermek. melynek vasnak.hány közbirtokos.—ok. szatt-t. (Ag-ancs-os-od-ik). agarász-t. akaszt. szóban az ág gyök mint általán a g hang görbülést. Az agarak szokottabb szókban. mások (Josephus) szerint nyúlfogásra igen alkalmas. ÉS. s tetvén öszve. szanszkrit csar. Agarat hely. 4) Vegytani agarúsz. lov-ag. ál. vagy rokonnak tekintendő a vénet jelentő ai1. (ag-ar-asz-at-i) mn. —tél. ÁG. AGAED. agarász-tam. akácz. AGARÁSZÁS. egyszersmind e növény bogyóféle gyümölcse. —ok. AGANCSOSODIK . AGARÉV. agancs abban különbözik a szarvtól. él-eg. oly nagy széllel. Szarvasnemü. Gyöke ág azon ak lágyított mássá. kötszó. L. termő. mintegy idő előtt elaggott for. süv-eg. —ok. 1) névk. afonyá-t. Asítnak az agarak. tt.m. Agancsos vad. eteg második alkatrésze. Ábrahámnak ugyan ilynevü fiától vette.Agaráazok. (ag-ar-ász) önh. tály-og. mikor az Ittlok. nyulászui. A eg. T Afrikából való. nemesember. —ak. mely könnyebb hangoztatás végett rövi. mint : ball-ag (bill-cg) far-ag.futó kutyánál. dorján. Jól hajtanak az agagök Libya (^íi^vtj) néven nevezték. midőn valaki et-eg. Rakasd. fn. AGANCS. Nevét a régi írók némelyike (Solinus) sze. 1. mintegy legavatagabb. Lepke. tb. Km. Agarakkal jár vadúszni. s a száraz földdel Ázsia felől Suez földszorosa által köt. rak = jó reménység van. vagy mulatság. AGACS. rid. főrg. elvont gyök. gyök.gyar wgor. több vármegyében. A szar. SzegfU.hosszú lábai vannak. tt. eltér. stb. AK.tt. Km. a honnan azt véljük. lónál. mel-eg. ogáru. Ha. kér-ég. kacz-ag. Véleményünk szerint eredeti jelentése vagy nevei : Fecske. AGÁR. azt illető. ÉS. tus) majd egy majd két g-vel fordul elő. AGANCSOS. agaras-t vagy —át. pl. Ayaras vadász. melynek agansonló hozzá a román afine (Vacciuium. ég. változattal : vas-ag. s különösen gyorsaságánál fogva rint Afer-től Hercules fiától. agarászatkedvelők egyesülete. ős. olv-at-ag. A'an agár a vendég. id-eg. AGARÁSZEGYLET. i. gyümölcsöt. (ag-ar-űsz-at) fn. gyal-og. Mátyus földén AGARÁSZATI. agancsos-t. cg. Vafelöl az aetbiopiai és atlanti tengertől környezve. északfclől a közép. nVcények. szabályok. szenvedély. Révay-. Az agár az ebfajok kö. Agarak segítségével űzött nyúlvadászat. képző. 3) Az öszvetett atag. Lovad. Vadásznyelvcu jelent hímszarvast. Molnár A.dászebek faja. ebagos = szőrös. miről 1. hid-eg. kelet felöl a vörös és indiai. Km. A dolog természeténél fogva Több helynév az állatoktól vétetett. Sovány. Agarászati jog. Km. k. készült. nyúlánk teste. hogy ezen avataggá lesz . a ki agg.vagy előrehajlást jelent.-nál az agg (ve. agarak. hngy-ag. szláv ogár. tt. stb. Mint nérképző érteményre nézve kö.— ott. 1. délcz-eg. AFRIKAI. (Afrika-béli) tt. kevéssé hagyj alább. afrikai-t. szúnyog. SzellS. héz-ag. és. nyelvben régebben az oxydumok képzője volt kétágú AGARÁSSCAT. annyi agarász. dél és nyugat jadzanak. török zaghyr. mulatság. tb. mint Afrikai szerecsen. örd. —ok. dül haszn/il tátik. mérsékeld mag:iJ. bal-og. erdélyiescu havasi eper vagy kukojcza. nyulászni.—tál. a maa vén kor bizonyos tulajdonságait. Km. tb. lank-at-ag. ópium szó változata. Afríká-í. tt agancsár-t. sováuyodást leljük föl. V. fn. (ag-acs) fn.Szárcsa. hell. akáczfa. kinek agara nincs. tb. továbbá AGG. elv. komondor a gazda. kedvel. Mint fű. AFIUM. tt agancs-ot. kén-eg. stb. Afríkabeli-t. Ayúl után bottal veri az agarat. Nyújtózik mint agár a pozafrikaiak jobbára feketék.ö. tt. nevezetesen az el. fövad. Részint tulajdons/tgi. mely föuvan az agg és agos — a gazda parancsol otthon. ó'g : vidék. üsz-ög. mér-ég. agarászás-t. (ág-ancs) fn.Ebed. fn. gyöke ág. 1) és AGG 2). m. tb. log agarátizni. (ag-ar-as) mn. (ag-ár) fii. Az egyik fő mulatsága az agárverseny. tt. fogyást. a megbajlást. görbülést jelentő g hangban keresen. (Agár-d) helyn. váltó/úttal : og. mint : Tinód. 1. Lóháton. A «gy bScsülete. agos. Foglalkodáa. Km. tt. AGAKÁSZ. sartengertől. (agarász-egylet) ősz. tb. —ATAG. Agarászathoz tartozó. stb.ágastól kezdve fölfelé. (Aga-rév) falu Somogy megyébcu. agár ászát-öt.a téli agárnak. Lóhátas agarászok. vadásznyelven fövadnak ágas ezarvazata. A régi görö. agarakkal bővelkedő. A fold öt részeinek egyike a földgolyó déli félkörén. Icng-et-eg. Km. (ag-ar-ász) fn. ÁFONYA vagy ÁFONYA. .APIUM—AGANCS AGANCSÁR—AGA-RÉV AGANCSÁÉ. — ÁG. agai'áám. melyből okod. mint agár. az lad. vagy ott létező. ezen származékokban kintetből hasonlíthatók : a latin acer (gyors). Cziczke. bály-og.meg. tb. = kelletlen munkára szorít. tt.) csai vannak.Góry-codexekben. avas szókkal. Hátrább az agarakkal — ne oly fennen.vagy —át. hauy-ag. miut: herv-at-ag. stb. melynek sovány. A ki agarakat tart. Cserjeféle növénynem a nyolczhímesek és egy. Ölved. tt. nyolcz— áfc. Pillants. (ág-ancs-os) mn. anyások seregéből. tb. AGÁR ÁS. AGARASZ. —ETEG.

Agg legény. latin ango. gond. monsieur. Km. panasziddal most nem aggok. AKGALÉK. AGGANY. Agg erdő. sicur. Ne aggj rajta. AGGALÉK. ős anya." Faludi Ferencz. „Agg a szarvas. őnh. 2. ö. töpreukcdést okozó. „Romok között erőtlen agg Apák lézengenék. vén szolgának egy a fizetése. AGÁRKOSBOR. AGG (2). 1. (agg-ás) fn. Agg fii. mint üt. L. máskép. Minthogy továbbá a bú. 1. Elaggás. hosszabban avatag. 1. (agár-fü) ősz. és sztarost = vénség és aggódás. Agg eb. innen a . Agg ló. csak vén korra. tb. öregapa a menyekzöben. Agg ebnek. becsület is mindig egyik tnlajdonítmánya volt a régiségnek. mint újabb fiatalabb növéstől.AKGANY. így nevezi P&zm&n a közmondást. gond alatt. tng. AGGÁLY. becs. angor. Aggályos tanú. hogy az agg igének is ez a tulajd. fn. 1. AGÁTKÖ. Nem hibázunk. fii. feje ágazatjin Eve számit büszkén mutogatván. Eredetije a bélien n^árt/í. hogy az agg tulajd. nyugodt nem töprenkedő kedélyü. törődik." Vörömarty. de igaz. Vénhedés. AGGODALOM. hol két hol egy g-vel fordul elő : agkofa. (agg-al-om) 1. törődik. ide tartozik a török öksz'dz (= árva) is. AGG (1). tb. (agár-kölyök) ősz. s mintegy öszvcnyomva meggörbed. érteménye : görnyed pl. eredeti értelme. m. agg széna. . AGÁT. úr. A székelyek szinte mondják : ág eb. fh. V. AGGALMAS. Kedélynyomasztó állapot. vagy valakinek igazmondásában. törődött. töprenkedés felöl azt tartjuk. Nem agg ebnek való a csontrágás. AGGÁS. —ok. szürkét jelent. —ok. agg-tam. Agg szó. nélküli (vesztett. nagy időre vonatkozik : innen is valószínű. A lapp nyelvben aigie = ős. azaz a nagy kor terhe miatt megtörődik. 2. melyben szitz (sziz) viszonyrag ám. Km. igazvoltában. Van Ág családnév Érsekújváron. anyavesztett. a ki a házasság ifjú korit átugrotta.43 AGÁRFÜ—AGG AGG—AGGÁS 44 AGÁRFÜ. Kiaggott = vénsége miatt divatlanná lett. gondtalan. olasz signor.vagy okká-szitz ám. tb. a szanszkritben is okká. ért 1. Késő az agg ebet tánczra tanítani. mint a jótétemény. vénhcdik. nagyanya. Fiatal kis agár. AWiéz az agg rókát tőrbe ej/oti. innen aggni = oly valamivel gyötörni fejűnket. s éhez sorozza a német Acht. Agg ellenség. Agg tölgy. Aggályát szív. 2) Átv. eb törődjék vele. „Még a fold is el agg. AGÁRFÜ. szorongatott állapotban szenved. Gyakran agg lovon verik agyon a farkast. (Orchis Morio. (agg-al-om-as) 1. midőn bú. becsül. s fényesre köszörttlbető. A tisztelet. (agg-ály-os) mn. agárkosbor vagy vitézffl. töri magát töprenkedik. gondot. vén. AGG. tt oggályos-í. például valakinek tamis&gtételében. htn. Kételyt támasztó. aggságnak (bár ezt napjainkban kevésbé tapasztaljak). hogy él meg. ba a török aga vagy agha szót is ide igtatjuk. „Az agg erdőben aludtam el Egy lombos tölgynek alatta. Megagg =r megvénül. —tál vagy —ottál. Innen lett volna itv. Régebben fal. hogy a föntebb! szanszkrit akká szót Eichoff az ács. o'kszitz tehát nem más. oitíl szók is származnak. ami'aggá tesz. 1. agg-ot. Aggály nélkül levő. A régieknél. árúit. Semmi nem agg meg oly könnyen. bútalan. 1. Növényfaj a kosborok neméből. mert már hazugságban tapasztaltatott AGGÁLYOS. tt aggály-t. AGÁEKUTYÓ. Kétely valaminek helyességében. tt aggás-t. s ok. akármi történik. —ni vagy —ani. mely első növés valamely évben. vén asszony. ősz. a finnben okká — vén asszony. agg. vagy. 1) Az agárfajú kan monya. mintegy avag hosszasabban avat ág. vagy —ott ám. (agg-ály-talan) mn. 2. (1) mn. s különbözik a sarjától.). AGGODALMAS. Km. tb. AGÁT. Azon agg. a latin senior-ból t Előfordul még a törökben ik. (agg-ály) fn. Km. 1) Vénül. úgy elemezhetni. honnan avas. véuhedik. és vájjon nem jellemzi-e ez szinte az agg kort ? Meg kell még jegyeznünk. Értelme : ócska. 1. fh. Bilsulás. Aggályt. vei raggal is elfogadta a tárgyat : „Reménykedéseddel. ért. AGGÁLYTALAN. nélkül. A tűzkő egyik faja. Km. azaz bút. az agár fia. ezen kedélyállapotban szenvedő. mely ott ám." Beniczki. Agg lamos. AGÁRKÖLYÖK. —ott. okirat. mely fehéret. aglant. gondok miatti töprenkedés. Egy agg lant van Gyöngyös táján. miszerint agg annyi mint av-ag. mely régit. bogy gyöke ág vagy agg az av gyökből eredne. achten szókat is. Hasonló észjárással a szláv nyelvekben Klári vén. Km. vén banya. és sít ár ám sze = aggódom. —ak. fosztott). Ha ezen szóban első tulajdon érteményül az ó kort veszszük. hogy idő előtt véuít. annyi mint anya. Agg lant. mintegy lenyomott. Agg dada. megaggás. (ag-og) gyak. félelem foglalja el lelkünket. miért a fél drágakövekhez számíttatik. melyekkel ismét öszveüt magas hangon a magyar egyszerűbb ük. Agg vitéz. 1. és vénülök. tisztel gyökből származtatja. mint Molnár Albertnél is.tisztes régiség' szójárás a magyar nyelvben. tt oggálytalan-t." Bajza. 2) Valamin búsul. agg =: vénül. folytonos vénülés. a régieknél = ördög. tt. hellén nyfot. Falndi. S nem származhatott-e ez agg-ból épen úgy mint a franczia scigneur. német Angst. tt. —ok. AGÁRKOSBOR. Agg róka. (agár-mony) ősz. kétely nélküli. régi. agnö. Eb aggja = eb gondoljon. S elverte szememről álmomat" Kazinczy Ferencz. Aggályos állapotban lenni. öreget. bang. s nyugodni nem hagy. fű. mely különféle színeket játszik. Zaj támada az agg tölgy lombjai közt. Ellenben m&s eszmemeiiettel azt is vélhetni. agát-ot. AGÁRMONY. mely értelemben hasonló hozzá a szanszkrit ág ang (öszvenyom). AGGALOM. AGÁRKÖLYÖK. Minthogy az agg mint mn.

(agg-in) ősz. a kedélyt leveri. A t meglágyúlt benne. 1. agg katona. aggszéna. Elemedéit. gonddal terheli. 1. AGGDADA. Aggatlaniil éli világát. mely az agg kor sajátsága. 1. Biilaton-mclléken tréfásan. Tájnyelven és gtinytréfán. sokat búsuló. 1. AGGLAMOS. s a testet idő előtt fogyasztja. kilátás. A mi aggá tesz. fn. Gyermekei sorsa. AGGASZTALÁS. htn. (agg-gyöngeség) ősz. aggasztal-t. fn. epeszt. máskép : öreg rigyori. búsítja. búsul. Aggodalmas helyzet. Élemedett. AKGATÓDZÓ. Talán eredetileg = hab-lfpény f AGGXÖ. máskép inda. (agg-atlan-űl) ih. különösen. aggást okozva. AGGPI. AGGLAXT. . s ki a közmondás szerint: a szöszt is pSsznek és a hamut mamunak mondja. Aggasztó állapot. AGGLEGÉNY. AGGODALMATLAN. p. — *. Aggá. aggó-t. AGGFARKAS. Egy agylant van Gyöngyös táján. körülmény. Határozókép ám. tb. Megrögzött ellenség. elzüllött vén ember. Ás idő mindenkit aggit. aggodalman-t. AgggySugeségben halni meg. (Invalid). Erejefogyott. (agg-kor) ősz. mint: aggdada. töprenkedő gondolkodás által fogyaszt. (agg-asz-t-ás) fn. fövendő. azaz vénné tesz. fn. AKGATÓDZÁS. gond. —ok. emberélet. 1. Vén. ki dadogva beszél. AGGODALMAS. aki bármily oknál fogva nem házasodott meg. (agg-ó) mn. (agg-od-al-om-atlan) mn. —anivagy —ni. máskép. élni. AGGATMÁNY. Aggodalomban lenni. Búba merítve. tt. AGGASZTAL. AKGAT. htn. Aggasztja öt a sok gond. Tisztességes ősz aggastyán. tb. 1) Aki agg. AGGIN. gond nélkül levő. fn. tt. A szőlőtőke vastag dereka. bű. Faludi. AGGAT. fn. Aggailanúl töltött ifjúság. (agg-od-al-om) fn. Fogatlan vén banya. uborka ina. Második alkatrésze i« jelent más növényszárakat is. tartósabb foka. aggatlan-t. aggodalmak. (agg-asz-t-al) áth. i tb. gondoskodás által töri magát Gyermekeik sorsa felől aggó szülék. sérves. AGGASTYÁNFÖ. Akinek semmi baja. —ok. Sopron megyében. tt. 1. A ki vén korában is ágyba hugyozik. AGGÓFÜ.AfiOARTYÁN—AGGFALVA AGGASTYÁN. AGGHARCZOS. tésztás étel neme. bánat. Tartósabb. 1. Ördög. vénség. AGGÍT. pattantyií. fn. ága . AGGELLENSÉG. aggasztás-t. Aggodalommal teljes. csörgetyü. német. nyavalyákkal járni szokott állapot. banya. (agg-lant) ősz. AGGÍTÁS. —ok. aggaszsz. vén korra jutott nöszemély. tb. eset. AGGFAKKAS —AGGODALOM 46 AGGATLAK. AGGKOR. bú. Elemedéit. (iigg-nö) ősz. így neveztetik régibb iratokban az ördög. tt. tt. AGGASZT. Átv. búsuló állapotnak nagyobb. mint: magasztal. — ÁSZT. tt aggasztalás-t. Aggasztó bú. AGGÓ. fn. —ok. —ok. testet lelket epesztve. AGGODALOM. aygatlan lehet. AGGATÓDZÁS. nyavalya. tt. m. s ez által mintegy sietteti a vénülést. Aggódó. mely az aggkor rendes következménye és társa . Első kaszálási szénatakarmány. tök ina. AGGASZTÓLAG. érett korú férfi. Oly képzésű. vónbanya. (agg-asz-t) áth. ért. máskép lábatlan tik. A könnythntlek rendesen aggallanok ü. cpeszti. s több ilyenekben. mn. fii. kit | a nagy kor és nyavalyák megviseltek. — ok. m. emészt. töprenkodvc gondoskodó . gondot. aggkoruvá tesz. vénités. AGGFALVA. tb. pond nélkül. pár. fn. tt. kétes jövendője aggasztólag liat reá. különösen búsulás. fn. különböztetésül a sarjuszénatól. aki válogatás miatt nem nősült. 1. kedélyepcsztő. 1. elgyöngült. (agg-as-ty-án) fn. paríttya. fn. pár. örömapa a menyekzó'n. —ni vagy —<i«i. vigasztal. vén szipirtyó. Ez engem igen aggaszt. AGGATÓDZÓ. mely ezt aggasztja. marasztal. Vénít. aygodalmatlan-t. szomorúság. Törődött. szorongatást okozva. AGGATATLAN. Agcndorf. gyermekei nevelése. Elemeire oldva: agg-asz-t-án = agasztott. fű. elaggott farkas 2. Képzőjére nézve 1. Kór vagy gyöngcség. Egy jelentésű a rövidebb aggoszf-val. AGGKÓR. (agg-dada) ősz. a mi bút. tb. (Agg-falva) hclyn. folytonossági. (agg-lamos) ősz. 2) 1. Törődött. (agg-ít-ás) fn. (agg-kór) ősz. aggaszt-ott. „Alnok ő elméjek mint az aggfarkasnak" Batizi András a XVI. vénné tevés. aggodalmat. (agg-od-al-om-as) mn. Tisztességesebb kifejezés. képző. továbbá. tt. (agg-asz-t-ó-lag) ih. agglant. (agg-asz-t-ó). (agg-ellenség) ősz. (agg-asz-t-al-ás) fn. AGGASZTÁS. aggosz/ó-í. Az aggkort aránylag kevesen érik el. AGGATÁS. ín. AGGLEGÉNY. (agg-farkas) ősz. melynek némi tartóssági. (apg-atlan) mn. tt. nyomasztva. aggastyán-!. Aggkorra jutni. (agg-harczos) ősz. vén korú személy.. AKGATÁS. jövendője. A kinek aggodalma nincs. aggalom nélkül. AGGATÓDZIK. aggtíás-t. AGGFÜ. AGGGYÖNGESÉG. AGGATLANÚL. elvénült. folytonosan. AKGATÓDZIK. Hatás a kedélyre. AGGASZTÓ. nem törődve semmivel és semmin. fn. Aggá. Székelyesen: ágin. Aggalom. akár hajadon akar férjhezment. folytanosabb aggasztás. Aki nem agg. tb. szivszorongató érzelem. ami aggodalmat okoz. gyakorlati árnycklatot kölcsönöz. fn. (aggastyán-fő) ősz. mint a toportyán. a sírfelé hanyatló kor. különösen. (agg-legény) ősz. —ok. (agg-fű) ősz. s ez által a vénülést elősegíti. mgesztel stb. Aggodalmas családapa. aggft-ott. vénít. a ki nehéz hadi szolgálatot többé nem bir. Aggasztó szükség. Általán minden elemedéit. századból. AKGATMÁNY. rút szömöresök VI pofáján. állapot. agggyöngcség. AKGATATLAN. tb.(agg-ít) áth. érett.

AGGUL. Aggságában koldusbotra jutott. AGGÓFÜ. 1. —ok. várakozás. 1. AGGSAGOSKODÁS (agg-sag-os-kod-ás). aggód-tam. (agg-ód-ás) fa. Elaggúl. Növényfaj az üszögőrök (Senecio) neméből. 1. AGGULÁS. —tál. Gondoskodás. „De a jó feleség egész boldogsága A férfinak s földi mennyországa. (agg-ott) mn. aggotttágot. (agg-6d-atlan) mn. midőn agosak. AGGRAVASZ. vénül.47 AGGÓDÁS -AGGREGE AGGRÓKA—AGY 48 AGGÓDÁS. Elaggulás. (agg-ravasz) ősz. AGGHARCZOS. AGGOSKODIK. üreget. Nyugalmas. AGGSÁG. vénhedés. Ez által eloszlik baja és aggsága. (agg-fiszök) ősz. (Népdalok I. m. emészti magát A haza torsán. (agg-ul-ás-i) mn. AGGÓDÓ. kedély! állapot. hogy e szó gyöke azon ág mely vénet jelent. pirít. mint: takar. szöszösfií. rendkivfili vén korra jutott vagy fölötte megtörődött aggastyán. tt. gond nélkül levő. fn. ih. —ak. aggódás-t. (agg-ság-os-kod-ik). (agg-os-kod-ik) k. vénülés. Aggkorra jutás. 2) Gondos. —ni. Km. különösen vágyainak teljesedése. tt agy a-t. bővelkedő. s rendesen koponyának mondatik. V. oggódatlanság-ot. tb. AGGVTTÉZ. fn. tb. Aggotttága miatt nehéz testi lelki munkát bírni nem képet. fejlő korban szőrösödik. böcsltíete miatt aggódik. Aggott korban. Megöl az aggság. (Senecio vulgáris. mint rendesen az átIán tűén képzőjü melléknevek. fn.) AGGOTTSÁG. aggforma. ö. kiavult. valószínű. 2) Gondokkal vesződő kedélyi állapot. sátorozók. Köt 125. mint: vénet. —ott. tt aggo/t-at. levelei szárölelők. Igehatárzó is. AGK3VÉN. —ott. Gondoskodik. AGGSÁGOS. (agg-rege) ősz. oggulási-t. Innen agyveit. (agg-ravaszul) ősz. tb. agosság-ot. mint a belső vár. vagy meghiúsodása fölött epesztí. aggodalom. 1) Agghoz hasonló. Bőrnyavalyás állapot vagy tulajdonság a kis gyermekeknél. mely a velőt foglalja magában. dajkamese. AGGÜSZÖK. tb. bú. —tál. Azon aggódni. (agg-os) mn. —tál. aggságoskod-tam. (agg-vén) ősz. t'onag magában nem divatozik. igeképzö vonaglik szóban . régi. pár. —ok. Kedélyét. élemedett öregség. (agg-ság). megaggulát. m.tb. Igen vén. (ag-os) mn. törődött aggkori állapot. aggódni szokott Az agg igéből származik. —ok. Aggságot élet. takaros. csecsemőt. fii. oggódtottam. Az aggásnak mintegy folytonosságát fejezi ki. Agg emberek ráknemü nyavalyája. tt. AGGÓDATLANSÁG. „Aggott tölgyek alatt" Kazinczy Perencz. —ok. jövendőn. ért l! AGGRAVASZ. gondoskodó töprengés. Páriz Pápainál : ebogja." Lakodalmi versek. (agg-ód-tat) mivelt. AGOS. Aggott öregség. elvénülve. vénség. Boldog. kiről Révkomáromban közmondás: Vén. vagy —aí. AGGOTT. Tehetetlen aggotttágra jutott. főnévképző vonagldt szóban. tt agos-í. fn. szőrférges. töprenkedés. hogy aggódjunk. Aggódó vá teszi. gondban valamely jövendő iránti bizonytalanság miatt töprenkedő. eszközli. AKLÁL. oggságoskodás-t. . Aggulást illető. Folytonosan aggó. illetőleg törődött aggastyán. tb. tt aggulás-í. htn. tt. elaggva. mn. aggotkodás-t. — AGLIK. (agg-ság-os) mn. (agg-ul-ás) fa. AGY. AGGRÓKA. Jelenti az aggásnak következményét. a ki aggni. neve. tb. L. küzd. tb. Teli van a fejem aggsággal. AGGÓDATLAN. fonóházi mendemonda. oggságos-t. —ott. félgömbölyü része. kinek arcza sőt egyébb teste is szőrös. — AGLÁS. tt aggódó-t. tt oggódatlan-t. 1) Aggkori állapot. Folytonos vagy gyakori kedélyi nyugtalankodás. aggsággal teljes. fn. Kedélye kétes remény és félelem vegyes érzelmeivel foglalkodik. melyet az aggódás okoz. Mindig gyarapodik öröme s jósága. aggoskodíaro. az agos gyermek teste mintegy idő-előtti vénségre mutat AGOSSÁG. vénróka. Folytonos búsalás. (agg-űl) önh. aggódtoss. szófiabeszéd. AGGÓDTAT. okozza. ki aggódatlan élhet. tt. mi történik velünk. —tál. AKLÁLAS. tt. vagy közeledő. korosodott. furfangos csaló. (agg-ód-ó) mn. AGGSÁGOSKODIK. Mit aggódol rajtam t Híre. Kiaggott = elavult. (agg-róka) ősz. Mit ember ifjantan tanul. Minthogy az emberi test rendesen később. azzal járó. tb. Elvénült élemedett. (agg-ód-atjan-ság) fn. (Kis-Viczai. fn. —ak. Átv. lap). AGGOSKODÁS. Kitanult. Aggságot okozó. aggúl-t. AGGULÁSI. (agg-ód-ik) belsz. ősz. gondoskodás. amaz mint okozat tekintendő. ősz. piritos. Elavult. —ok. (agg-ott-ság) fh. illetőleg elméjét folyvást aggságot okozó gondok nyugtalanítják. tt aggos-t. jövendő. A ki aggódni nem szokott. t 5. és saját jövendőm igen aggódtál engemet. m. balatonmelléki tájszó. (ag-os-ság) fa. vagy tulajdonság. AGGREGE. fogasak. gond. (agg-os-kod-ás). melynek virágai sűrűk. Furfangos vén róka módjára. (agg-ott-an) ih. —ok. AGGRAVASZUL. de szelídebb árnyalatát fejezi ki. miért ez mint ok. hitel- vesztett. máskép : rontófő. így nevezik a székelyek azon gyermeket. (aggó-fü) ősz. midőn valaki nem aggódik. mn. arra vonatkozó. szilárd. azt aggodtan is nehezen felejti. A fej azon csontnem ii. Aggkoruvá lesz. búban. fh. gyermekein aggódni. tt aggtág-ot. bú. m. tt. k. tt. Nehéz az aggrókát tőrbe ejteni. megoggúl. AGLÁLÁS. azzal járó. aggó ützögö'r. AGGÓDIK. AGGOTTAN. Aggulási korszak. AGLÁL.) AGGOS. állapot. állapotban. —ott. tt. —ok. Barátom torta. AG08. Az Ulető kedélyállapotnak gyakorlatos. m.

AGYAGMÜ. legyinteni valakit. a nyakszirtcsont alsó üregeiben nyugszik (Cerebellum). Valószínű. külöiiböztotésül más. mely megkeményedvén lapos rétegekben folfejthetö. „Vas vesszőről ő fejét vereté. (agya-bugyíilás) ősz. (agyag-míves) ősz. ín. „Agyamban egyik örült gondolat A másikat viharként kergeti. vagy vegyítenek. Tapasztús. Föld neme. ért. \agy agy. tb. azon homorú üreges fa. AGYAGFÖLD. (agya-fúvó) ősz. mely az agyagiszapba fúrja magát. Ásványtani szó. Vétí-tik egész fej helyett is. makacsság önfejú'ség. mn. alattomos. és fpy az egész : agyabitfál. AWYAGFURÓ. 3) Faluk nevei. fn. Agyag tulajdonságaival biró. valamit készítő mesterember. hogy az agya velője orráról kijár vala. —tál. Agyafúrt nnber. fúrtfejüség. agyabugyál-t. Agyonkínozni. AGYAGUL. Ath. Agyagföldből készített mii. Agyagedény. Kerék agya. ACíYAGNEM. úgymint homok. szúrni. 2) Agyaggal mázolt. hasonlíthatók hozzá a régies hagyap és mostani divatban a magashangu ínyek és enyv. agyvelő. melybe a toiigolyt eresztik. Innen atv. Kerék agyáig való sár. fal. ásvány. fn. tök agya = bélé. AGYAGMÍVES. Agya'gnemü föld. melylyel a ruhafoltokat tisztogatják. (agyag-fúró) ősz. jól megdöngct valnkit. abhoz hasonló. AGYAGOS. Furfangos eszű. i. agyacs-ot. Agyagbúi dolgozó. fn. AGYAGRÉTEG. (agyag-nemű) ősz. s nbból éldegél. továbbá. AGYAGOL. A-i* agy. azaz úgy fejbe ütni. alattomosság. mész. (agy-ag-ol-iis) fn. fti. AGYAGOLÁS. (Müucli. Agyagos föld. AUYAGGÓDOK. codcx). Agyag tulajdonfutgaiviil biró. ravasz. p. Vert viszi veretlent. vegyít. (agyag-mii) ősz. Agyagból vályogot vetni AKAD. AGYACS. (agy-ag-ol) &tb. 2 J a koponyának lágy fehér anyagból álló vi'löncmü tartalma. midőn valamit agyaggal bekennek. bőszt. tt. „Vevők a ii&dnt és verik vala ö agyához" azaz fejéhez. Erre. stb. fű. Agyon ázni. A futó homokföldet agyagolni. egyel — agyai. fn. Furfangosság. agyagol-t. lármát = majd halálra hajtani. (agya-fúrtság) ősz. t. AGYAG. Agyagolni a kdlyhát. Első jelentésénél fogva talán eredetileg a niapashangú hegy. oly fogalmi viszonynyal. sírni magát. 2) Agybaver. . fii. Agybaföbe ver. (agy-ács) kies. hogy bvgyál eredetileg íwfrfl volt. Gall agytana szerint ez a nemi ösztön székhelye. ért. agyagoz-tam. (agyag-nem) ősz. mely a sAtor által a szorosabb értelmű agy hátsó kurélyútól elválasztatván. makacs . AOYAtíNEMÜ. AGYAGOZÁS. Derekatan megagyabugyáliák. nevezetesen különféle edények. javítanak. vágni. * (Nádoreodex). Agyon hajszolni rtelédft. fn. melybe a puskacsőt fektetik. azaz tető. ruhatisztító agyag. Miszerint rokonságban van vele a szanszkrit : yad. A tágabb értelemben vett agyvclö azon része. s ragadós szilárd tulajdonságánál fogva különféle edényekre alkalmas. különböztetésül másnemű anyagból készített gátoktól. HAOT SZÚTÍR. 1) valamit mintegy velő gyanánt tartalmazó üreg. tt agyag-ot. AttYAGRAGLA. AGYAGOZ. Sopron és Zemplénben.49 AGYABTJOYÁL—AftYAO AGYAGFÖLD—AGYAGRÉTE G 50 ám. AGYABUOYÁL. a téglavető kemeiu'zék mellett. pipiicshmló. aki mintegy fő Ifujj a az agyát. Agyagföldben termett ga'jona. mázolás. (agyag-pala) ősz. önfejű. AOYAUMAZ. Vízi kullancs neme. m. mely azt teszi: kitetszeni. iniion agyfa = az épület legtetején elnyúló fa. beutazol. ragadós tulajdonságát vcszszük. tb. »ízffnék. fúrtfejü. Agyagföldből álló réteg. szappan. —ak. agyagos-t vagy —át. mint a testnek felső része. Ez értelemben gyöke a knponyát jelentő agy. Agyagos-tetej erdélyi hegy neve Marosszékben. fn. (agy-ag-oz-ás) 1. mn. tt. falkéreg. vízpart. (agyag-gödör) ősz. (ogya-bugyál) ősz. tt. fázni ~ csaknem halálosan. Pecsétes agyagból gömbölyített golyócska. Km. Innen &tv. kfmenczrt. A fa sokasok ugyagföldböf dolgoznak. —ak. döngctés. Agyagne. máskép agyacs. 1) Agyaggal bővelkedő. kent. fn. AGYAFUVÓ. AGYAFÚRT. Közönséges afryagedéuyek máza. akánnely czélból csinált ilyotéii golyó. (agy-ag) fn. térni. tapasztott. (agyag-föld) ősz. agyagból álló. mint az élet és elme székhelyét tartalmazóra vonatkoznak: Agyba főbe. gyiitreni = halálra. az agyban foglalt velő. Szélesebb ért. Palóczosan ejtve : agyig. (agyag-réteg) ősz. kövér. 1. A székelyeknél jelent dühöst. fii. Agyon nevetni. (agyag-galacsin) ősz. Továbbá jelent agyngból valót. rétegekből. fn. mn. Agyagföld kiásása által támadt gödör. agyafeje töretlent. mint fel és fej. (agy-ag-os) mű. hogy meghaljon. Agyagföldből csinált gátféle töltés. tartalmazó a tartalom helyett. csapni. agyagrészekböl álló földnem. Agybafőbe bufálás.uü alkatrészekből álló föld. fn. AGYAGGALACfcHN. (agyag-gát) ősz. AGY AGGAT. Az agy ina is fenhangá egy szóvá változik özekben : egyebugyál =: agyabugyál. AGYAGPALA. lia alapfogalomul szívós. Puska agya. (agyag-máz) ősz. jobb és baloldalira oszlik . Agyagos kályha. stb. 1) Agyaggal beken. m. Eredetére nézve. fazekas. fn. Agyagföld neme. agyagolás-t. vVrto-. p. (agyag-ragla) ősz. (agy-ag-oz) &th. agyonütni. mely két részre. mely a többiek között termékenységre nézve kitűnő. —ott. Sárga-. (ngya-fúrt) ősz.feliírt-. csapni. AGYAFÚRTSÁG. (Collyrites). fii." Vörösmarty. AUYABUGYÁLÁS. dúlófiiló. AOYAGOLAS.

s a —aí. magas bangón egyel (Kemenesalján) ral üt. AgydűhXs betegek. makranczos. tb. mintha szél ütötte volna. esztelen. fn. Tájej. Szénnemfi emez t. Fogvicsorgatás. ért. egy fogait vicsorgatja. (agyag-szén) ősz. AGYBÓDULÁS. Alattomosan irigykedő. téssel : acsarkodik. 1) Szülészek mérgesen vicsorgatja. vagy agyarai van. AGYDÜHÖS. (agyi-kérész) ősz. mely az agyhártyák gyuladásából származik. L&bb a juhok agyában fejlődő. AGYAS. AB épület tetejét öszvefoglaló fa.beteg. melyek igen hosszak. ostobaság. AGYKÉR. Átv. AGYAGGÖDÖK. 1. fn. Agyai vakmerő. Fogait dühösen. (agy-ar). midőn dühében alsó agyarait a felsőkhöz feni és csattogtatja. tt. ostoba. ayyal-t. AGYAL (agy-al). AGYARGÓ8. pár. halál. tb.esztelenség. puska. fn. AGYASKODAS. fh. nyakaskodik. kitörőbb. mn. Alattomos. Irigységből boszuvagyból eredő elAGYGERENDA. —ott. Kóragyarkodtak a népek ? 1. Agyatlan kerék. megdöngetés. tép. hathatósabb. agyargott. ért mondjuk emberi fogakról AGYATLAN. tt agyaros-t vagy lapot. (agy-borozda) ősz. hogy eredetileg ám. puskának agyat csi. —ok. tb. kodás-t. (agy-as-kod-ás) fn. nevezetesen a disznónemfiek AGYASKODIK. ért. Miért AGYGYULADÁS. tb. L. (agg-bódulás) ősz. Gyakorlatos értelmű név. AGYHÁLÓ. AGYARGATAS. áth. agyar. Az agyarkodik kisebb foka. Legintam. —ott. (agy-atlan) mn. tb. 2) Sebészi gatás-t. (agy-düh) ősz.' melyekből az úgynevesel : acsar. ért dühös vadkan módjára mintegy fogait nyi hosszúságú gilisztafaj. fn. mély álomba merülve lenni látszik. mérges. mint a disznó agyarának. (agy-ar-d) fn. Némely állatok. m. Innen az agyarfcodás. Innen átv. midőn a keréknek. (agy-ar-og-ó-os) mn. (agy-gyuladás) ősz. ki reánk agyarog. AGYAROG.) AGYAKFEHÉR. tör. (agy-gerenda) ősz. AGYATLANSÁG. 1) Agybaföbe AGYÁRÓL. —ok. önh. Borozlik ki.támadt gyuladásféle kórállapot AGYHÁRTYA. —ok.in a koponyát átfúrják (Trepannm). nek fényes fehér színe van. is. AGYDÜH. szúr. —tál. puskába szfikséges agyat csinál. magában. vagy félálomban félrebeszél. agyar. . Kiütni. fn. melyre nehéz hatni.való tönköt fúrják ki. m. m. dúlásfúlás valaki ellen. és félvonal2) Átv. agyabogyál. ogyos2) Szerelés. fn. (agy-boríték) ősz. sarkal. az agyar hegyes. ogyar. metszés az agyvelőben. hólyagos. (agy-dühös) ősz. fa. ősz. akafeni. disznó agyarát. (agy-fúró) ősz. Makacs. szöri folytonos makacsság. (agy-ar-og). —ok. AGYAR. midőn az agy működése akadályozva van. s többnálnak. csorbára törni a rata mellett más józanabbak daczára önfejüsködik. —tál. tt agyolás-í. Az agyban og-tam. (agy-atlan-ság) fű. tam. AGYARD. Agybódnlás neme. tt agyargás-t.danemü vonás. vicsorgatja. tb. tt agyard-ot. agyarA6YIKERÉSZ. Fogait agyargotja. —ok. fh. Képzésre olyan mint: kSrmSl. ogyargoss. Aminek agyara. 1) Agyarkodik a vad kan. melyek két oldalt az ajkak közöl kinyúl. Ami. köszörült. valószínűnek véljük.szenvedő. —ok. (agy-ar-kod-ás) fa. fejbeverés. (Monodon. mn. (agy-ar-og-at-ás) fn. vicsorgatva irigykedik. 1.kod-tam. —ott. AGYARGÁS. melylyel a magzat koponyáját műtét végett fölnyitják (Perforatorium cerebri). —tál. KórálAGYARAS. a magashangú hegyer. k. agyabugyálás. —ok.rólázzal jár. tb. A vadkan agyarával üt az ellenséghez. AGYDÜH. agyorol-t. saját véleménye. —ok. m. —ok. melyen az agy nyugszik. tt. Az agylenséges törekvés. (agy-giliszta) ősz. (agyar-fehér) ősz. tt agyatIrigy. Az agyfaj. átv. AGYBOROZDA. (agy-al-ás) fa. 1. zett agy hiányzik.éles eszköze. 3) A kerék pártoknál azon vastag fúró. Agyatlan fej. kodik származékok.51 AGYAGSZEN—AGYAROG AGYÁBÓL—AGYIKERÉSZ 52 AGYAGSZÉN. nyakas. tt agyatlan-t. koponya. de még az Istenre is agyarkodik. fű. Zsolt A káromkodó nem csak tani ért az agyban. Agy fal. tb. agyarkod. Agyarát kodik. Agy nélküli állapot. (agy-ar) fn. (agy-ar-as) mn.lanság-ot. AGYAGVERÉM. ismételve makacsnak. i. agyoséles fogai. fejes.kodás-t. s kifelé nyúlnak. —tál. melylyel a kerékagynak kedő. mely annak mindkét felét AGYARKODIK.) AGYGILISZTA. fejeskedik. (agy-ar-og-ás) fn. agyargat. agyacsban. —ok. ö. zsöngést elleutörekvést jelent Fejére vész. AGYALAP. Tájejtés. gyak. mintegy AGYALÁS. áth. Az agyvelő alja. tt. Gyakran. AGYSÁTOR.velőt takaró buroknemű hártya. (agy-ar-ol). melynek felső állkapcsából hosszú agyar nyú. dühösködik valakire. kemény agyú. tb. tb. agyor-t vagy —aí. (agy-as) mn. CzetAGYBORÍTÉK. (agy-ar-og-at). fh. ogyos-t vagy —öt. m. tt. s fortb. szar2) Kerékbe.m. aki mis szerencséje miatt bosszúságból mint. és fölfelé áll. ártani vágyó irígykedés.2) Mondjuk holmi müvekről. (agy-alap) ősz fa. (agy-ar-kod-ik). 1. k. 1) Agyba. vagy ezek hártyáiban az emberekre. AGYPA. tt agyar-í. 1) Aminek agya. fejesség eszméjét foglalja AGYAR. tt. Pázmán. V. Agyarver. mn.íszveköti (Corpus callosum. nak azon kérges része. Agydühben zsönködés. AGYFURÓ. melylyel a koponyacsontok megsérülése esetévagy —öt. Minthogy —ok. Agyarat vadkan. amaz alattomos törásványagyag. illetőleg agyveleje nincs. AGYAEGAT. áth. tt ogyargós-t eszköz. (agy-as-kod-ik). AGYARKODÁS. fogvicsorító ellenkedés. nak.

Ütés áltál okozott halál. AGYVÁZ. rajongó képzelgés müve. ehe-itt c= ama-ott. ih. AGYSZÜLEMÉNY. EHEJT = emitt. Bizonyos erőszakos cselekvést jelentő igékkel öszvekötve azt teszi: halálra. Az öszeeroskodt ház agyonnyomta a benlakókat. Agyonverni a ragadósé vadakat. Barsv. Főbe lövés általi kivégeztetés. b) azon váltóláz. imádkozva sóhajt. fa. AHÍT. Hint ilyen önható. AGYKÉS. be jó ! Elünk vele kegyeletes. melyet az agyfnrásnál használnak. —ról. akár agyban akár másutt sértve. Helyr. Gall agytanítinánya. AGYSÉRÜLÉS . 1. AH (2). fn. AGYONLÖVÉS. 1. Különösen kegyclete« érzelemül Istentől kér valamit. Bottal. áth. istenimádó fölsohajtásokban is. (agyon-lövés) ősz. „Térdepelve éjt napot hosszában A remete ott ahítva tölt. fű. Valakit föbelövés által kivégeztet. AGYKARIKA. s erősítő karika vasból. agyonver. —s. AGYRÉM. . mely egyedül a beszélő vagy iró agyából került ki. részeiről.jAhára. (agyon-ver) ősz. (agyon-nyom) ősz. Sebféle kóros bántalom az agyban. Mint természeti kedélyhang majd minden nyelvvel közös. (agy-kés) ősz.miuthogy az agy megsértése halállal szokott járni. áhítatot. (agy-lázas) ősz. régi iratokban néha az névelő helyett. Ahitom tit látni. fn. —ani. okozó lövés. Valakit halálosan meglő. V. 1. eme-itt. A (2). Halált okozó verés. agyonnyom. (agy-ved) ősz. (agy-víz-kóros) ősz. óhajt. mely az embernél két félgolyóból áll. Az agykoholmánynyal rokon . Aha ni! Eleme a kettőztetett. AGYLÁZ. Sebészek eszköze . fn. AHHA. ath. (agy-rém) ősz. valamint ugyanazoknál. félelemből támadhat bennünk. AGY. h-val öszvckötött mutató a! a! AHA. Agyonlövetni a szökevényeket. fn. Hártyanemü szövedék . agyonvág. AGYVELO. Ah ! be édes. AGYONNYOMÁS. Sérvnemü kórállapot. isz. mn. mely különösen az agy részeinek rendeltetését tárgyalja. mn. Valamit mély vágyból. AgyonlSvéttel fenyegetni valakit.' csúnya dolog. ahhoz hasonló. fn. AHA. —ról. Agyonveréssel fenyegetni valakit. mely főfájás képében szokott megjelenni. fű. 1. (agyon-lövet) ősz. stb. agyonszúr. hogy az agyhártyát sérülés ellen biztosítsák. fn. sióit. ahít-ott. AGYKOHOLMÁNY. AH (1). az agykoholmány pedig szabad akarat müve. isz. Fél az agyonlevéstöl. mn. AGYVÉD. Fél az ogyonttíésíó'l. Ah uram Istenem! Innen származnak : ahit. Azon érzelmi kitörés hangja.' AHÁD. AGYKOHOLMÁNY . azt targyazó. (agyon-ütés) ősz. AGYTANÍTMÁNY. fn. melyről Szirmay (Hung. (agyon-lövetés) ősz. (agyon-üt) Ősz. ő. nagy agyból és agyacsból. 1. AGYONLÖVET. áhítat. mivelt.és természethangok hasonlatára. AGYONVERÉS. (agy-velő) ősz. AGYON. mely az agybeteget rémülésbe ejti. agyonetap . AGYKÉR. AGYGYÜLADÁS. Aha. különösen a juhoknál. —H. AGYSEB. Embert vagy más állatot erős nyomás által halottá tesz. Az agynak különféle lázas bántalmai. AGYRÉM. ú.) tréfásan mondja. fn. agyonsttjt. AHAJT. Agybonczoláshoz való sebészi eszköz. ottan. működéseiről stb. puskaagygyal. 1. agyonlő. Tanítmány az agy tulajdonságairól. Agyrémhez való. erősen kivin. (agyon-nyomás) ősz. (agyon-lö) ősz. Valóságon nem alapuló. AGYVÍZKÓR. s azt némi gúnynyal vagy roszalással tudtára adjuk. in Parab. Ami valósággal nem létezik. Agyvízkórban sinlődő beteg. (agy-on) ih. itten. (ah-ít). Elemezve: aha-ott. (agykohohnány) ősz. körülveszi az agyat. (agy-rémi) ősz. mint kéreg a fát. fn. milyenek: sikít. Embert vagy más állatot halálra üt. Megnyujtva: áh. milyenek : a) agydüh. —ön. A székelyeknél = amott. fű. isz. költött állítás . (agy-karika) ősz. Aha . hal<ilosan. Halált hozó. Halálra. ath.' ott van. AGYLOB. több kedély. Halált okozó erős nyomás. halálig ver. verés által megdögleszt. (agy-kér) ősz. (agy-seb) ősz. (agy-víz-kór) ősz. AGYLOB. légből kapott. m. nem is létezhetik . AGYONNYOM. (agy-sérülés) ősz. AGYVELÖGYULADÁS. AGYONÜT. A koponyaüreg lágy fehéres bele. (agyon-verés) ősz. fű. rikit. melytől az úgy nevezett kergeteg származik. buzogánynyal agyonütni valakit. —rá. nyerít. Agylázbau szenvedő. helynév. AGYONÜTÉS. fn. de némileg abban különbözik tőle. midőn valakit rajta érünk valamin. A kocsikerék agyát két végén övedző.' te vagy az a jó madárf Aha ! megfogtalak. fejlődő gilisztafaj. (agy-láz) ősz. mely. AGYLÁZAS." Vörösmarty. AGYONLÖVETÉS. Utálatot is fejez ki. áth. hogy a külföldieknél a tokaji bor jelzője. Az agyban kifejlett vízkórnemü betegség. Élünk vele. mely az agyat vagy agyvclőt éri. fn. AGYONLŐ. Ilyenek : agyonüt. AHA. mit az illető hanglejtéshői és nyomatékból ismerünk meg. péld. isz. Mélyebb vágyféle érzelemből kitörő kedélyhang. fn. v. falu Hevesv. vagy másokat figyelmeztetünk. Agyrémi képek. — m'. AHA. Agylázat betegek. Qyógytanilag a beteges képzelő-tehetség szüleménye.53 AGYKARIKA—AGYRÉM AGYRÉMI—AH1T AGYRÉMI. pár. áth. hanem egyedül csak a képzelgőnek rémlik. Ahrf . AGYONVER. midőn valami által mintegy meglepetve rámutatunk. htn. m. (agy-tanítmány) ősz. Helyr. hogy az agyrém gyakran akaratlanul is. mondás. AGYVÍZKÓROS.

vallásos érzelemből fakadó kegyeletes cselekedet Stivbeli . ott fújd. (a-hol). Merő ahitozással tölti idejét. tt. gerendán. követni fogunk. Amely helyre. ott keresd. honnan. alsó rovátkos vége. Aj aj / mi dolog ez ? . Oda menj. ö. AJ (2). Áhítatot keresztény hívek. horonyt. midőn határozottan valamire mutatunk. tb. Aki szivében vallásos buzgalmat. (ah-it-atlan) mn. V. e helyett: ajtatlan ATTTATOS. melyből ajk v. b) Aj = bevésés. (ah-ít-at-os-kod-ás) fn. úgy jutalmaznak. Mentül elscokodt ohitotlan nép. Ahitotosságot gyakorolni. figyelmeztetünk. Régiesen ajéjtal. —ak. Ahozképest (az elébbihez) most boldognak érzem magamat. 1. Ahol a! megint ott van. Élünk vele. tt. m. régies. a hetedik sem marad éhen. ehénnen pedig a gyalogok elmennek. ott egyél. melynél fogva egy másikkal öszvefoglaltatik. melyek által az Istent tiszteljük . oda ne menj." Katalin verses legendája. hozzá folyamodunk. ajak = szájnyílás környéke. cselekedetekkel is mutatja. nyiladékot. kegyeletet táplál . s miatta epedő sohajtozás. hogy ahonnan érkeznek. Zsoltár. mintán. Km. AHOGY. s azt külső jelekkel. lásd ezt. mint ig jog. (a-honn-an) ősz. oda ne menj. másnemű vágyi nyilatkozat . aboz alkalmazkodva. jó. Ahol jár a ! Ahol ni l Kiröpült a madár a kalitkából. itt láttam jSnni. Ö. Amint. AHÍT. 1. AHÍTATOSAN. (ah-it-at-os) mn. Úgy teszem . Ahova nem hívnak. Csupa oMtotátbol áll. —ott. ne keress. ihar juhar . AJ (1). — AIM. illetőleg iudulatszó. Úgy hallottam. —aí. AHÍTOZÁS. tb. vidéken.m. vallási buzgalma cselekedeteket gyakorol. SZEMELYNÉVMÁS. — AITOK.ahitoz-tam. csudálkozást. — AID. országba stb. Ahol dolgoztál. (ah-ít-oz-ás) fn. — ak. (ahoz-képcst) ősz. mit aita. Régiesen . Ez ohozképest olyan. AHOL. eped . Km. —ok. Km. Isten.55 AHÍTÁS—AHOGYAN AHOL—AJ 56 vonlt stb. ahova küldetek. 1) Kegyeletes vallásnak tulajdonsága. —ok. imádkozik. (ah-ít-at) fa. (a-hogy) ksz. v. tt ohiíaíos-t. Ott is voJcaria. c) Az elavult ajt ige gyöke.k. Ahol éget. Ahogy fcörttlnécék. bort kell inni. legott kerestek. — AIK. sohajtozik . (a-hogy-an) ksz. Viszonytársa a közeire mutató. inkább jonkább. _*_f amily módon. Ahozképest tartsd magadat. híja) főnévvel. (a-ho-v-a) ksz. AHÍTATOSKODÁS. kétfelé nyíló ajtó (valvae) és kai ám. kegyeletből fakadó buzgólkodás. AHOZKÉPEST. Ahítatos módon . Ahova szerencséd vezetend. (ah-ít-at-os-ság) fn. AÍT. tt ahtíatlan-t. érzés. Km. Ahol nincs. száj. nem sert." Müncheni codex. Ahol öt hat ember jól lakik. AHONNAN. így a sinai nyelvben hi ám. vágatok. ÁHÍTAT. AHÍTAT08KODIK. „Mert úr ajéjtja (dcsiderat) ö szolgálatját" Müncheni codex. fa. Ahitoíossági érzelem. stb. Vallási érzelemből . — ok. vidékről stb. vallásos belső és külső buzgalommal. Amint. Ahol szívesen nem látnak. ah-ít-at-os-ság-i) mn. tájról. AHOVA. imádkozás . ajtó == nyílást csináló. lehozzad élő Istenem. úgy ISrtéiU. — AI. Ahítatosságot illető. AHÍTATOS. ahhoz tartozó. ohajtat. (a-honn-an) ksz. Ahol bor terem. Ahítatos. (ah-ít-at-os-an) ih. Amely helyen. ih. Áhítozik tettem lelkem . — ok. melynél fogva az idegre illesztetík. Ahova tetted. tt ahitatoskodás-t tb. Ahogyan érdemled. Rövidebben: ojtaloskodás. AMONNAN. — ott. s onnan kiinduló ehénnen. Ahonnan a szilfa. (ah-ít-ás) fn. (2) isz. AHÍTATOSSÁG. hasonló módon. ajéjt sőt aíí is. Kinek szivében Isten iránti kegyeletérzés nincsen . nyitni (aperirc) Bókon hozzá még a török acs-mak (== uyit-ni) ige. nem a Duna felől. A nyil aja. honnan értelmezhetők a) Aj. rovaték a deszkán. (ah-ítroz-ik). Szélesb ért. —tál. gyónni. tájról. áhítat gyakorlása. (ah-ít-at-os-kod-ik). ohííaíoskod-íam. Ahonnan jöttél. „Testi gyönyörűségnek kevánságát ne aitsad. mely szerint ajt = nyílást csinál vagy képez. vágyakodik valami után. ahogyan tudom. országban." Régi magyar passió. változván. vallási buzgalma* cselekedeteket nem gyakorló. ÁHÍTOZIK. tt ahitatosság-ot. V. Ahtíatosan imádkozni. Istenimádási. Mind ezekben rokon Aí vagy hij (valaminek h/a. oda menj vissza. —tál. honnan acs-il-mak um. Ahtíatatostág órái. kívánkozik . az i kivált alhangú szókban könnyen ja. feddést dorgilást jelentő kedúlyJiattg. AHOVA. tt aj-í v. régies. — AINK. melynélfogva ahítatosan viselik magokat Mások ohitotosságán épülni. Ahogy elmének. Ahogy megjövendölém . 2) Vallási külső és belső szent gyakorlatok . innen ajándok egy 1222-diki oklevélben hyanduk (Magyar nyelvkincsek Jerneytől). különösen meglepetés esetében. Sovárog . — ak. Öszvehuzottan : ajtotosság. uiikópoii. AHOGYAN. k. „És kevánsága aithat" „És meglelé . tb. mint szájnyílás. Megnyujtva : áhít. Valamire vágyó . arra fordítja k&penyét. ajtatoskodik. Altalán jelent nyilast. (a-hol). TolAHÍTÁS. ju vagy oj-ra stb. ahol nem viszket. AJTATOS. AHÍTATOSSÁGI. Ama bizonyos távolságú helyről. AHÍTATLAN. és ih. tiszta erkölcsi áhítattal járulni Isten elé. és betevő. tb. AÍTATLAN. Ah kedélyhanggal nyilatkozó erősebb nemű vágyás. AHONNAN. nyílni. régies. tb. AHOVÁ. imádjuk . mint mennyország pokolhoz képest. tájra . midőn. (1) ih. illetőleg szentek iránti kegyeletből buzgólkodik. tt ahtíat-ot. mint a Kérelmetek. Öszvehúzva : ajtaíot. Bizonyos dologra nézve. „Tii atyátoknak akarjátok ajéjtatít (desideria) tennetek. rovátkot. ih. tt ohttás-í . táon. e helyett: ahít. Amely helyről. bútoron stb. ahitatossági-t tb. Ahonnan lovaskatonák jönnek. 1. Km. oldalról. — át. hasadékot. ahitozás-t. AHOL. mintegy híj vagy száj az épületen.

zsibaj. cserepes ajak. melyek különösen az ajkak. máskép fúvók. a neméríllkSzb'k: csafar. lefeg. a ki merész ajakát hadi dalnak eresztvén. ángó. piszkál. könnyebb kiejtéssel ajak. mely mintegy kinövést jelent ezen testrészekl»en is: far-k. seétvonni. (ajak-fék) ősz. még pedig az egyosztálybeliek gyakrabban. rob-aj. m. némely kevés igében közcpképzö. hall-asz-t hull-aj-t Sajútlag H képzőben az i-nek aj vagy fj-jé változása. far-ok. L. m. apa papa. Vékony hártya vagy bőröcske. ajokcsá-k. tt. virgonca . Felső ajak. be van vágva. szal-osz-t szal-aj-t. boné. nedves . buborka. Erzse. minthogy a be nem zárt ajkak résén mintegy átfuvódva képződnek. c) az é vagy éj képzők változata ezekben: kar-é kar<<j. motyó. Válcnt. így nevezzük azon beszédhangokat. «rjoknt vagy ajkat. melynek ajkai egyszerűek. fodor. belő. senki stb. puné. zsivaj. búb. aj-fa •SSL a járom alsó fája. vagy nemérttíkb'zó'k: f. uborka. akinek vagy aminek ajaka van. mely a) főneveket képez természeti hangutánzókból. máskép ajók. fn. bereg. hogy ha az orrlikakat befogjuk. bíbor. mint bcszédszervek működése által ejtctnek ki. Veszprém. bamba. részint tájbcli. bankó. AJAKFÉK. mart. bám. raocsolya. A nyelvszokás az ajakhangokat különösen használja a) előtétül: ám. fn. mely asz esz helyett áll. fíkik. de nagyok és vastagok (Labrus. máglya. lágyak keményekkel: mocs. L. dcr-k. szopni. d) mint középképző a harmadik szeniélyü birtokragozásban a törzsbeli ó s fenbangon ó' változata. ribál. bodor. AJAJA-SARKVmÁG. bogy . Gyöke a nyilast jelentő aj (1. tb. Pista. mint: mor-aj. az ó ő részesülő módosított alakja. velő. pocsolya. cseresznyeszín. bufti. AJAKDAGANAT. Ajakon termett és nem fzütten gyökeredzett szó. azt nem is vagyunk képesek tisztán kiejteni).viuczároz . p. bangó . itizál pitizal. bikik. <ar-é tar-éj. Ajakbaj. olybá. Andri. Ajkamon a neve. Mézajkakon beszélni. biggycd. tarl-ó torl-oj-a. Bözse. fosni a kedvet ajkairól fakadó szavakat. megkékült ajak. átv. báraít. csöV-ej. alsó ajak. tb. Anna. (ajak-hal) ősz. fige. zuh-aj.finczúroz. mint : íotr-aj dét-aj. zör-ej. Ajkán száradt a szó ssí beszédében megakadt. patyolat. köny-ök. s mintegy repedezett cseréphez hasonló állapota. mckeg . bekeg. Öszrchúxni. szaknj-t. bomt. ajakak vagy ajkak. ej. er-b' er-fj-e. vakota. p. pittyed . pongyola. Miklós. ősz. labancz. nyalni az ajakat. Km. piros. sztl-aj. nevet. mankó . fakad . filling. AJAKBÖTÜ. fn. fordejt és több számtalanok. Hangszervi rokonságuknál fogva. pótor. mogy . leginkább bekő hőség vagy szél által okozva. névk. harapni. az érUlközö'k : bongyola. (ajak-hang) ősz. szak-osz-t. mely a felső és alsó ajakat középen az inybússal öszveköti. semki. féreg. pittyecl. vaczok. AJAKHANG. vékony. sőt a rógieknél kiváltkép ezen alakok fordulnak elő. ajokos-t. Nicolaus. tulajd. mámmám . réve. iócza. AJ 1). csak ki nem tudom mondani. a lágyak : bajlódik. Nyálajak. érUtkö'zó'k neméríüközökkel: bütykös. önt. mumus. — AJ (1). fittyed. csókratermett ajak. bufál. Általán. fn. p. p. . A sarkvirágok neméhez tartozó növényfaj.) AJAK vagy AJK. biliing. AJAKFÁJDALOM. fn. —ak. Perzse. ityi.i.57 AJ—AJAKBÖTÜ AJAKCSA—AJAKHANG AJAKCSA. v. (Dclphiuium Ajacis. v. Az ajak akánnily sérvéből. Bálint. Ö. A száj nyil&sa körül többé kevcsbbé kihajtó pirosas húskörnyczet. bakcsó. oh-aj. keskeny. tb. (ajak-fájdalom) ősz. (aj-ak-csa) kies. tt ajakcsá-t. csavar . firgencz. V. Ila. pocs . púp . így nevezzük azon bötüket. fészek.f. AJAK ÁS. mennyiben kiejtésekkor az ajkak egymást szorosan érintik. gubó. dör-ej. AJ (3). mint : hord-ó hord-aj-a. fütykös." Vörösmarty. ej. mely a szájat kinyitja és bezárja. — AJ (2). magash. tt. ö. böfög. der-ek. kar-aj. rifol. bántalmából eredő fájós érzés. Beszprém . A riadó vak mélységet fölverje szavával. Fölbiggyeszti át ajkát. tanejt vagy tanéjt. ért. Diószegi szerint pilise torkában ily bötüalakok látszanak : AIAIA. medves. ámúl. ficzkand . sar-k sar-o-k. motyó . vajúdik . puf&l. pityi. mufti. Pila. zsib-aj. mely mint a nyúlé. (aj-ak vagy aj-k) fn. pukkad. Ista. fn. m. vagy kemények: f.p. Panna. Linné szerint 166-dik halncm. bámul. A maga nemében aránylag kis ajak. ámít. viczkand . f. bizg&l. pizseg. midőn bekő vagy külső okokból az ajak fblpuffad és megkeményedik vagy hólyagosodik. tájejtéssel al vagy aly helyett divatozik. lebeg. részint köz nyelvszok&ssal váltakozni szoktak egymással.). Az m mint egyszersmind orrhang az n mint szinte orrhanggal: mevet. AJAKCSEREPZÉS. melyből kisarjadzó k képzővel lett aj-k. Mindezek elemzésére nézve 1. röfög. lebeg. b. p. tor-k tor-ok. fn. olyvá. poggyász. fatyiug. Az m egyszersmind orrbetü is lévén (úgy. magash. vakcsó. izéles. piócza. batyu. bubus. (ajak-cserepzés) ősz. m. kend-ó' kend-ej-e. Özse. Bandii. a maguk nemében vagy lágyak : b. ömt. V. c«ád-é csod-aj. kemények: fátyol. s a fogakat láttatja. a. fn. lafancz . leveg. gumó . Vastag. fn. onfttuónai is nevezhető. tet-ö tct-ej-e. nevezetesen ikerített kifejezé- Aj aj ! már megint nyugtalankodol f Hasonló hozzá a inagash. v. par-é par-éj par-aj . pőcsik (bökőlégy). Ajakába harap. Képesen szólva: sással metszett. (ajak-bötü) ősz. AJAKHANG. bizscg. —fí igeképző. Osztályozva vagy érülkSzök: b. pereg. Az ajakbörnek megkeményedése. boglya. patying . aj-bor = alja-bor. tar-aj. féreg. fekete. v. AJAKHAL. t. hüvely-k. bont. pöfög. part. Tovább. (ajak-daganat) ősz. (aj-ak-as) mn. bökcsi. s e hangjegyekkel iratnak : b. bige. A nő vt'nytanban így neveztetnek a többnyire népyszögü ellenes vagy gyűrűs ágú fiivek és cserjék (Labiatae). soh-aj. robog. „Hol vagyon. bodor. p. különösen nagy ajaku. melyek az ajiiklmngok Írásbeli jegyei. b) némely más nemfiekbó'I. p. mar-k mar-ok. Sima. ej. v.

velő' = belő. a hellén írói nyelvben a r. ölti. Ajkon támadt mirigyföle kelevény. Midőn melléknévül használtatik. ebben: fennyen. ajtófél ám. fül. nedv. milyenek a tákajakfélék. Az ajakak külseje. gomb. Némely nyelvekben egyik vagy másik hiányzik. fel. bátyú. ki ajándékra néz. AJAKMIRIGY. kapni. mogy. bunczi. mint ez ma is megtörténik. csalf(a). boklel. mozog. aj-án-1-vány) fn. AJÁNL. fogy. Egyébiránt 1. tt ajdlvdny-t. (aj-ak-oz-at) fa. irkafirka. Sebészi műtét. foszlik. boncz. mely által a hiányzó ajkak pótoltatnak. hogy a nyelvérzés régente is ott sejdíté az n hangot. különösebben gömbölyűt. ajátdok). nyelv. mind a mai közbeszédben. gömő. (aj-áll-váuy. —ok. hajatat. nyelő. legkülönösebben magasra hatást. 2) Ajánlólevél. szarv. magasat jelentenek. oló. madár. halvány (statua). buczkó. boga. mint: megy. dölf. Sebészi műtét. fon. mély. távolodást. izsegbizseg. bombék (bimbó). nedű. melyek most külön léteilel bírnak.59 AJAKKÉPZÉS—AJAKMIBIGY AJ AKÓCZ—AJÁNDÉK 60 sekben: iczegbiczeg. figyelemből és alkalommal kedveskedünk. V. csomó. pompos. csomb. AJAKSZAKÁLL. bennünket. mely által más figyelmét. szolgálatát valaki számára kérjük. hogy az l a kimondásban a nehézkes kiejtés miatt tűnt el. jóakaratát. hiú. a honnan ajál mintegy jó-al (roszal. AJAKOS. máj.ú. boglya. Ajánl). tt ajándék-ot. Km. térő. mely ffoo.csakugyan tiszta igetörzsként is fordul elő az óján alak mint: magokat ajánvdn (Nádor-Codex). Azonban ajándék származék azt mutatja. adv. midőn az ajak kóros részét lemetszik. fűt. mogyoró.). AJÁNL. iczipiczi. ingaly. AJAKÓCZ. poczok. galambócz-. bogács. renczefélék stb. ihogvihog. daru darv. aj-án-dék) fn. szanszkritul pra szótól ered. Különösen. kecskeszakált. hogy ezen hangok minden nyelvben rokonok. fenn stb. Ha az ajál alakot veszszük eredetinek. szívességből. ajálás. csaknem az ami a hasonló eredetű javal. 1. különösen a német ajknak a kemény és lágy mássalhangzókat itt is nehezen tudják megkülönböztetni. adu. ez ismét jó (törökül ejt) szóval azonos volna. diidorút. (ajak-képzés) ősz. szaru. izgatbizgat. bunkó. Azt sem tagadhatni. omlik. csaló. többese: ojakos-ak. illegbilleg. mintegy adán vagy odány. ajakóes-ot. villan. hajlamból. AJÁLVÁNY. hogy ajándok ám. p. Ajkon támadt taplós álképlet. mint: haj. olv. Különösen használja nyelvünk az érülköző ajakhangokat élőhangúi oly szókban. Km. a szuómiban a b és f. fa. AJAKRÁK. fn. Rotz bíró. tetv. ö. hív. bődön. (ajak-rák) ősz. melyek általában fuvást. AJÁLL. inczenpincz. azonosak valának. melylyel va lakinek bizonyos okból. folyó. pl. poh. törzse ajándék és ajánl szóknak és ezek származékainak. melyek általában valami bővet. hív(alkodik). —ok. ingóbingó. tt ajoktot-ot. stb. bögy. s ez a fő dolog. bukta. (ajak-mirigy) ősz. mái. busa. (aj-ak-os) fn. bócz. mony. kereskedők körlevele. Az alsó ajak alatt növő szőr. ibáczolviháczol. ifjú = ivjd (ívilc igétől). AJAKZAT. domó. továbbá mell törzs (mell-é. «okféle ajándékot adni. AJÁN. akkor a közelebbi törzs ója. fn. szép. Ráknemfi kórbántalom az ajakon. ü önhangzókból alakultak: gomó. az arabban a p. mell-ett. születésnapi. Névnapi. illőfíllő. doképzó'Ul: anya. (ajak-szakáU) ősz. homo. bolyé. tettt. út mellett. ötlik. ami más nemzeteknek nem mindig sikerül. (ajak-metszés) ősz. sérő. fok. (aj-ak-ócz) fa. öklei. tb. útfélen. homv. Ajándék-csikónak nem kell fogát némi. való-t és faló-t. bomlik. Termettet ajándéka. mell-ék stb. máskép: ajoktaplag. báj . pocz. bugya. fül. újévi. AJÁNDÉK. AJAKMETSZÉS. . stb. bugyor. szádor-. a magyarban maliik = válik. fő. viheder. bonfordi. oló. a nemértílközöket vagyis fúvókat oly szók elején. hogy ez alakban is feltal&ltatik. ingely (pingely h. irics. ajtómellék. p. emel. érmünket vagy önnnnket. domb. ihivihi. buftí. könyfi. magas. dőlő. műid. ebéd = eved. áj. Adomány pénzben vagy akármiben. AJAKTAPLÓ. bog. bogyó. buga. tt. ölv. AJAKKÉPZÉS. tt ajokos-t. masz. bacsó. pofa. mert többet és gyakran kell viszonozni. leghihetőbbnek tartja. s eredetileg különösen a nyelvek első képződés! korában számos oly szók. hogy aján törzsnek kell. a magyar bob-ot és pap-ot. AJAL. oszlik. épen úgy mint ma. virics. AJÁNDÉK. A tzegény ajándéka drágába kertit. s azoknak vagy másoknak is magát és szolgálatát ajánlja. fn. A magyar mindezen hangokat igen szabatosan megkülönbözteti. boka. ám. helyesel példájára). ez elS vagy «167-ből származván m előtéttel : meíől = melly. botlik . különösen távolra hatást. különbözik ettől: meüy (pectus). kerekdedet jelentenek: bucskó. állvány. ölő. gömb. s tökéletesen megfelel a divatos jelentésnek is (V. mint: fiit. Ajándékkal mindent meg lehet hajtani. Km. fújt. tömöttet. máskép •panyolszokáü. Azonban itt is azt véljük. fn. (aj-ánd-ék v. karácsonyt. Azonban tagadhatatlan. bodor. pindely. blő (hivő). hamv. így a német Bmst-ot Adelung «oo'i#«o?-szal rokonítva. ceörf. terp. ö. szókban) = fél. De mindenesetre arról teszen bizonyságot. A zsizsikek neme alá tartozó rovarfaj (Maulrüsselkáfer). acsó. banya. Az orrfuvó m az utóbbi osztály jelentésében is lényeges részt vészen . könyv. olu. melyben valaki djdonau nyitott vagy átalakított kereskedéséről ismerőseit tudósítja. vihar. e helyett ajáll vagy ajánl. latínul pro«. jónak vall. A kifejlett törzsszók végén jobbára 6. ö. tb. inczifinczi. így neveztetnek a többnyire négyszögü. húsvéti ajándék. fn. és. (ajak-tapló) ősz. ellenes vagy gyűrűs ágú füvek és cserjék. Valószínűséggel bírnak s figyelmet érdemelnek: menny = fenn vagy lágyalt ny-nyel: fenny p. országát neki hagyván és neki ojánván (Katalin legendája a debreczeni legendáskönyvben). böndő. sérv. magyal. csörő. 1) Levelezőn (adresse. Drága. foly. s egész alkotása. vagy ennek is kell léteznie (hacsak azt neo> veszszük. A hű Itten ajándéka. p. mind a régi nyelvemlékekben: ajáícán.

ez ismét j-re lágyult. midőn nehéz kiejtésü húrom mássalhangzó torlódik együvé. ajándékozat-ot. szanszkrit: dá. (aj-an-1-at-os) mn. AJANG. az é átváltozván o-ra. —ott. tb. A vtndéget. tt. V. képzésre olyan lévén. AJANDOK. AJANGAS. használja stb. ajándok-ot. 1. arra vonatkozó. odanyujt valamit. Akármi jószág. ily torlódásban egyik l el is szokott egészen a kiejtés szerint hagyatni: ajánlni helyett ajálni. ö. (aj-ánd-ok) fn. AJÁNLKOZÁS. AJÁNLAT. nem tudja. marha. a lat dono. kedvest. E lovat nem ajánlom. Valakinek ajándékul ad valamit. 1) Bizonyos adómánynyal. —át. ingó vagyon (régibb értelemben). AJ (2). Azon tárgy. Km. ö. válaszsza. Geschenk). hivatalra. Ajándékozást illető. htn. alku. megszerezze. tt. tb. ajándékozó-t. marék. fazék. mint a hellén dÜQor és dldwpi." Góry-Codex. V. halándék. s mint olyan elfogadható. kocsimat kirándulásul ajánlom. hogy azt más elfogadja. Akit vagy amit nem ajánlottak. Szégyenlős. 5) Akármi jó. ajánlatlan-t. tt. arra vonatkozó. ajánlat-ot. AJÁNDÉKOZÁS. ajánltam helyett ajáltam. Kedveskedésből való ingyenadás. —ok. Ajándék-marhának ne nézd borjufogát. A szolgáknak vj évre pénzt. hajlok. habozó kétkedés. Ajánlom Unnék barátságomat. —ok. (aj-in-1-koz-ás) fn. (aj-án-1-atlan) mn. Székely szó. szolgálatomat. Elajándékozni vagyonát. 3) Valaminek megdicsérése avvégett. m. Azon három tehén közöl azt a tarkát ajánlom. ojándékozosi-t. szemérmes vonakodás. vagy cselekedet. Lelkemet Ittfunek. hajlék. sőt a megelőző á hatigzú is hosszú lévén. ajánlatos-t vagy —át. Egyébiránt. AJÁNLATOS. Istennek. 3) Holmi használandó anyagi tárgyra. illetőleg m&s jós/igába szoktunk valamit ajánlani. tettemet a földnek ajánlom. 1) Magát mintegy szégyeneire. mint ojál. mitévő legyen. 2) Kórós. lependék. minthogy az n igen könnyen hasonul. szokás. m. m. AJÁNDÉKOZAT. feleségül ajánlani valakit. tisztségre. s a d is gy (=dj)-rc. (aj-ang). AJÁNLÁSI. tt. átallva. ojrf«dékoz-tam. jószág. hogy szégyent vallanánk vele. ez szép ajánlat tőle. kedveskedünk. tt. áth. ajánlvány helyett ajálvány. jobb az ajánlottnál. kegyes czélra tett Ígéret. milyen a kalmár! ajánlás. ajánlko- Több nyelvben az adás-t és ajándék-oí jelentő szók egy gyökről származtak. Innen valószínű. Idegen utazót barátjának ajánlani. tt. AJÁNLATLAN. aj<<ndékozás-t. mely ajándékban adatik. gyász = jajász. s innen elemzésileg helyesebbnek lűtszik: ajánl. megkér valakit. hogy azt megszerezze. ö. p. tehát mindazon esetekben. ti helyett bízvást ejthetünk és írhatunk 1-et. AJÁL. —ak. ajándékozott jószág. (aj-án-1-ás-i) mn. „És urunk Krisztus egyházának adá ajándékon. adomány. Különösen határozott akarattal valóban odaad. marok. vagy ilyennek sziuc alatt. tt. ADOMÁNYLEVÉL. ajánlás-t. stb. AJÁNLÁS. hogy az ajándék gyöke is aj egy eredetű az ad igével. kedveskedést. bizonyítvány. köszönettel venni a szíves ajánlást.61 AJÁNDÉKLEVÉL—AJÁNL AJÁNLÁS—AJÁNLKOZÁS vességet. Aki ajándékoz vulamit. E kelmét téli öltönyre ajánlom. pártolást kér más vagy önmaga számára. mely által valakit más iránti jóakaratra fölhivunk. AJÁNL. pénz. . —ni vagy —ani. (aj-ánd-ék-oz-ás-i) mn. p. különösen valamely állat. (aj-án-1-ás) fn. azt tartalmazó. Elfogadni. Seyiuégét ajánlotta a kárvallottaknak. 1) Kínálás valami kedves dologgal. —ani vagy —ni. bizonyos adománynyal kedveskedik. de az ajánlatlant nem. ajánlható helyett ajálható. (aj-án-1 vagy aj-án-ol). Péter ezer forintot irt alá egy közintézetre. 2) Mástól hasonló adományt. tb. (dó) danán (donum. tb. megvegye. A tanító képeket ajándékoz növendékeinek. Különösen bizonyos állapotra. (aj-ang-ás) fn. férjül. tt. gyógy = jógy. mintegy adandék. tisztviselő. Az ajánlott szolgát befogadtam. Hazámért jószágomat. és fn. kétkedés! kedélyszó. gyön := jön. Általán mindig valami jót. i. Értemenyre nézve — ajándék. AJÁNDÉKMARHA. ruhát ajándékoz. jeles tulajdonságamái fogva figyelmeztet valakit a végre. t. —tál. V. Aj&nlfist illető. tb. „Az tebenned bízókat örök ajándokkal megajándékozod. segítség neme. Amit ajándékban adtak. véremet. tt. Származásra nézve a jótékony ingyenadásra vonatkozó ajándék rokoumása. mely által valaki számára más jóakaratát fölkérjük. ö. Ajánlatos szerződés. ajánl-t ragy —ott. önh. vonakodik valamitől 2) Kétkedik. V. jóakaratába. (aj-ánd-ék-oz-ás) fn. htn. barátsággal. Néha ás ajánlation áru. szolgálatra. MARHA. jó barátot emlékül megajándékozni valamivel. illetőleg árura. fázok . mint ez ily képzetü szókban : szándék. donum és dó. szí- AJÁNDÉKLEVÉL. Isten kegyelmébe ajánlom unt. 4) Másoktól hozott bizonyítvány jó tulajdonságaink felöl. AJÁNDÉKOZÁSI. Ajánlatra méltó. —tál. ö. tt. V. Ajándékozási hajlam. szolgálattal. megvegye. (aj-ánd-ék-oz-at) fn. AJÁNDÉKOZÓ. tt. AJÁNLHATÓ." Debreczeni legendáskönyv. áth. ajang-tam. ajándékkal. tt ajánlhaíó-í. melylyel másnak kínálkozunk. AJÁNL. (ajándék-marha) ősz. (aj-án-1-hat-ó) mn. Ajánlási jog. ajangás-t. éltemet ajánlom. —ok. —ott. a német Gálé és gebén. Ezen fatál embert jó erkölcsénél s tudományánál fogva ajánlom kegyeidbe. Amit ajánlani lehet annélkül. valamint ellenkezőleg a j gy-vé szokott változni. szándok . tb. —ak. Latomat Mállásul. ajánlási-t. Ajánlom magamat és egész családomat ön szívességébe. (aj-ánd-ék-oz). növendék. (aj-ánd-ék-oz-ó) mn. tt. l előtt szinte l-ló. vagyis elfogadásukra fölszólít. stb. jotéteménynyel kedveskedőleg megkínál. fn. Gyöke aj vonakodás!. mint : veszendék. haboz. (aj-án-1-at) fn. Mindenét a szegényeknek ajánlotta. AJÁNDÉKOZ. Ajál.

AJKA. Az ajánlott tisztet befogadni. ajakbajak.m. AJNAD. —z. mint: pofok. —ott. áth. Szokottabban: ujjong. AJÉJTAT. AJGYALU. Ez új alkotásit szó. AJGAL. dudorú ajaka van. AJAZ. A járom alsó keresztfája. akár ingyen. Iromány. 1) Nagy vastag ajkú. uzda. Ajtóra. 1) A ló száj&ba. (aj-án-1-ó) mn. tt. ajzottam. régies (pl. AJNÁEOZÁS. . tt. AJTÓ. Változattal: Áj tat. ö. vagyis ójával. áth. kész. 3) Asztalos munkában a deszkát bevési. mn. (aj-gyalu) ősz. ahtíatos. ÁHÍTAT. AJÁNLKOZIK.és mn. kedveskedésből. ö. olyan mint pofok. mint. levél. mely által valamit ajaznak. AJÁNLÓ. hogy ingyen. ö. gyak. Nyíl. hivatalra. de némely szókban ma is divatos. (aj-án-1-ott) mn. V. Hasonló érteménye van az ácsokn&l. AJOZ. vagyis ajkai közé zabolát tesz. helyr. monyok. p. aki vagy ami ajánlva van. Régi. AJOKLÉ. AJAKAS. kínálkozik valamire. AJAK. hogy saját kocstján és költségén elszállít bennünket. AJÁNLKOZIK. (aj-t) elavult áth. falu Veszprémv. Ajánlkozik. Ajéjí. kevélyet" Népdal. bérért valamit cselekedni." Vörösm. ojnároz-tam. Ajbaj t kilencz tehén még sincs vaj / Km. 1) Keresztzabola a kemény szájú ló számára. Megírni. tt ojíbají. A JAZ. AJTAT08. jutalomért. ajazás-t. v. fn.y-t. AJÉJT. —ok. Rokon vele a szláv aueda. Törzse ajnár helyesebben elavult ige ajnál. pár. Aki Ígérkezik. azaz rovátkot csinálnak. AJK. (aj-fa) helyesebben al-fa. ajtatosság. Gyöke azon aj. Kínálkozik. szemük. AJÁNLKOZÓ. m. tt ajá»ló-í. Rönynyebb kiejtéssel: ajálvány. vagy bizonyos dijért. —tál. pl. másképen: ajak. (aj-n-ár-oz). a h szelletnek j-vé mazékai : aj totós. tt. V. (aj-bor) ősz. bodnárok stb. ajzott. régies igeképző. htn. deszkába ajat. hogy rovatékába. 2) Középtengerben leginkább Szardínia táján lakó heringnemű kis halfaj (Sardella). akár díjért ajánlkozik. Csekély bérért ajánlkozik szolgálatomra. fehéret. ajkók-ot. de a két és többesben bárom k miatt épen nem ajánlatos. Ajófcmártalékkal készített húsétel. monyok. ö. V. melynek részesülője ajtó =: nyitó. AJ. tt. honnan ajtani = nyitni. fű. ajazza. —aj. ö. nyilast csinálni. ajtatoskodik. 1. kellemetlenség. csókolgatta. AJÓKMÁRTALÉK. Asztalosok. —ok. AHÍT. AJTAT. AHÍTATOS v. tt. mi talajdonkép alybor. 1. elvállalni. Szeged tájékán = ápolgat. AJOZÁS. var felajzott nyilra gyors vadat. (aj-az). m. melyből az ajak származott. tb. m. AJNÁROZ. ajánlvá. v. (aj-baj) ikerített fa. AJAZÁS. ujjongat. V. A székelyek az égettbor főzése alatt az első lejártatást ajbornak nevezik. AJAZÁS. — ön. melyet a kerítés öszvetartására fölülről a czölöpök csapjába eresztenek. Paripáját nyergeit. némely erdélyi tájszólással: AJEJTATOS.l. öiih. azakajt. 2) Azon gerenda. AJBAJ. Könyvet ajánló élőbeszéd. ajazz. gyöngéden gondját viseli valakinek. —ok.ö. (aj-án-1-koz-ó) Sí. AJAZÓVAS.63 AJÁNLKOZIK—AJÍJTAT AJFJTATOS—AJTAT 64 zás-t. pár. ajánlunk. —tál. tb. gyaluja. AJKÓK. — AJT. mely az ökör szegyét éri. kegyébe. L. k. V. L. Cselekvés. azaz. AJOJTATOS. s ma nem igen divatos szó. fn. ez igének minden értcményében. (ftj-az-ó) fn. AJÁNL. 1) Aki valakit vagy valamit ajánl. ajzani. ajat. Ápol. 1. (aj-az-ás) fű. —ok. vcszödség. Helyr. —ott. Akinek vastag. ö. fn. (ajók-lé) ösz. Kinálkozás neme. tt. 1). —ról. barátságába. ajzottál. és fh. ahtíatos. —rá. AJFA. Deszka. —»i v. AJT. —ott. áhítat. AJKAS. 2) A nyilat aj&nál fogva az íjra alkalmazza. ö. mely annyit tesz: örömében aj aj / hangon kiáltoz. ajánlkoztam. „A vadász ül hosszú méla lesben. máskép : járomtalp. 1. gyöngéd bánásmóddal csókolgat. AJBOR. (aj-og-al). erdélyi falu. (aj-án-1-vány) fn. (aj-k-ók) fn. elküldeni az ajánlványt. AJTA.fh. Ajkáról. 1. ö. Általán. (aj-n-ár-oz-ás) fh. tt. (aj-ók). melyben valakit más szívességébe. (aj-t-at) elavult fh. nyilast csináló. Ajtón. AJ (1). helyr.. (aj-án-1-koz-ik). szemSk. régies ahtí helyett. több helység neve Erdélyben. mintegy ajakai közé a másikat beereszsze. Sok aprólékos akadály. AJAZÓ. ló ajatása. it helyett (v. V. mclylycl a munka alatt levő fába. ajnározás-t tb. ajók-oí. AJANLVÁNY. Ajkán. -tál. A sok ajánlkozó közöl nehéz választani. szolgálatába. ájtatos. AJAZÓ. változtával. hvllajt : „Szakajtottam rózsát. AJÁNLOTT . melynek élő szárVMtCS. ajkával illet. AJÓKMÁRTALÉK. Az ajánlott árut megvenni. Ajtaról. ajaz-íam. Ajkára. 2) Ami által ajánlunk. V. midőn valaki bizonyos teendőre. tb. mennyiben a latin ős és szláv uszto a magyar oj-hoz hasonlók. ajazó-t. tb. (ajók-mártalék) ősz. Tartottam szeretőt. AJNÁROZ. ősz. kínálunk. ajogal-t. AJETATOS. gerenda ajazása. Öszvetört ajókféle halból csinált mártaléklé. különösen a kisdednek. midőn egyik gerenda élét a másik rovatékába eresztik. ajánlott-öt. Ajánlott szívességedet köszönöm. Nagy ajjalbajjal végre megérkeztünk. tt ajánlkozó-t. s tulajdonkép annyit tesz. ahtíatos helyett AJÓK. a Müncheni Codexbei^. Gyöngéd apolgatás. etb. Icvúl. Ígérkezik. AJAZ. mint a hasonló jelentésű: áhítat. 1). völgyelőgyalu.

ezUttbUl ajtócskát. Azon nyilas neve. valamit. kötelesség. Ajtónálló mester vagy fő ajtónálló. kis ajtó. AJTÓFÉLFA. AKAD. A bejárás alján. aj<atían-t. mn. akár alá. mint a latin ostium az o#-val. fn. fn. Elemzésére nézve 1. ami rést nyit. Népd. AJTATOSKODÁS. s mintegy torkolatot jelent. iVagy ajtó. ajtó háta után levő tér. fn. 1. fn. (ajtó-félbe) ősz. vagyis szélessége és magassága. zárni. tréfás felelet a kopogtatónak. fn. ojt azaz nyilast csinál. AJTÓNÁLLÓI. Vas. ajtóm. AJTÓFÉLT. ajtód. ili. Csak helyviszonyitó névutókkal divatozik. Km. 1. Az ajtó párkányának alsó. 1) 1. melylyel a kimenő maga után behúzhatja az ajtót AJTÓHEVEDER. való fogó. azaz ajtó férője. lopva. ajtó táján. 1. Ajtót mutatni valakinek — inteni neki. Mennyiben az ajtó nyílást. —aí. AJTATOSAN. AJTÓPÁRTÁZAT. mely az építészet szabályai szerint furagványokkal ékesíttetik. Kopogtatni. AJTOKILINCS. Tijejtóssel megnyujtva: ájtaíos. pincze-. Szárnyas ajtó. NAGY gZÚTÁR. tt. Ajtónként bekoczogatni. ih. rézből stb. az ajtó és fal között. fn. A templomoknak ajtajok. Szokottan = ahftatlan. ajtója vagy ajtaja. Az ajtót be nem téve. falu Erdélyben. . (ajtó-heveder) ősz. betfnni. szoba-. kamra-. (ajtó-köz) ősz. AJTÓKÜSZÖB. Őr a fejedelem . AJTÓRAÖASZ. Karikaformájú fogantyú. fn. AJTÓFÉL. (ajtó-fogantyú) ősz. AJTÓMELLÉK. hogy csak az menjen be. AJTÓPÁNT. (aj-t-at-os) mn. Az ajtó oldalára alkalmazott vasból. Ajtónak nevezzük némely öblös bútorok nyitó-záró tábláit is : szekrény-. konyha-.tt. Az ajtó részeit öszvefoglaló. Ha egyik ajtón kiverik. AJTÓNÁLLÓ. AJTÓNKÉNT. láda-. s elválasztva iratik : ajtó mögé vonulni. Ajtó mellé. (aj-t-atlan). Az ajtónyilás tértartalma. Ajtó mellett. sövény. (ajtó-mög) ősz. Km. Ajtónállót illető. fn. AJTÓBETÉTLEN. s tulajdoukép arra szolgál. Berohanni a házba ajtóstul — hű bele Balázs módjára.65 A JTATLAN—AJTÓFÉLT AJTÓPÉREJE—AJTÓRAGASZ 66 AJTATLAN. nek ajtó mögött helye. s a légjárást akadályozza. AJTÓFÉL. fn. csukni. nem ahítatos. Az ajtózár fogantyúja. rézből. tt. AJTOFÉL. Hátulsó ajtón menni be = alattomos utón. Értelme: a nyitott ajtó által hátulról képzett zug. hogy takarodjék. AJTÓ. két ajtó közötti téröböl. Öszve van húzva az eredetibb ahítatos-ból. —ok. betörni az ajtói. tárni. 2) Ajtó melletti közvetlen hely. belyr. melynél fogva a kimenő maga után behúzza az ajtót. AHÍTATOS. Km. AJTÓMÖG. fn. AJTÓÖR. (ajtó-fél) ősz. AJTATOSKODIK. az ajtó ebbe alkalmazott sarkon forog. AJTÓBÉLLET. kéregetni. fn. Az ajtó külső oldalára illesztett kalapicsféle eszköz vasból vagy fából. lakhelyek oldalain bejárásul csinált. —ok. jegyezni. kert-. (ajtóu-álló) ősz. főhivatalnokok. AHÍTATOSSÁG. (ajtó-párkány) ősz. mely a falba eresztett gerendát beborítja. AJTATOS8ÁG. A bejárás oldalfalaiba eresztett gerendák. 1. Ajtóban állani. (ajtó-béllés) ősz. AJTÓN. behúzó deszkázat. nyitott ajtónál. tt ajtó-t. AHÍTATOSKODIK. tér. AJTÓFA. törvényszékek stb. (ajtó-ragasz) ősz. AJTÓKAEIKA. Aránylag kicsin. ért. fn. (ajtó-pArtázat) ősz. melyen kocsik és szekerek járnak ki és be : kapu. AJ. gyémántbul válucskát. ajtajánál. ajtó mögül előlépni. Ajtónállói hivatal. (aj-t-ó-ocs-ka) kies. KILINCS. melyek a falba eresztetnek. (ajtó-küszöb) ősz. Az ajtófél részei. Nyílt az ajtó. L AHÍTATOSKODÁS. (aj-tón-ki-ent) ih. Ajtóig kísérni a vendégel. székelyesen = ajtó téré. AJT. Hivatlan vendig-. mely átv. ólajtó. AJTÓPÁRKÁNY. melylyel a bemenni akaró a zárt ajtót zörgcti. ajtócskák. ih. Utcza-. AJTÓBÉLLÉS. AJTÓCSKA. L AJTÓFÉL. Meghúzni magát az ajtó mögött. Kitaszítani valakit az ajtón. (aj-t-at-os-an) ih. (ajtón-állói) ősz. (ajtó-karika) ősz. tb. Ajtóról ajtóra menve. aki arra Ügyel. AJTÓBÉLLÉS. —lói. szélesebb része. inti. fél ajtó. lelkét. padlás-ajtó. fn. oly fogalmi viszonyban áll az aj-val. hogy az ajtó szorosabban az ajtófélhez tapadjon. Ajton-ba. —Ián. (ajtó-mellék) ősz. (ajtó-kilincs) ősz. az ajtókat sorba vére. fn. Ajtatosan imádkozni. melyek egyikéhez az ajtósark ragautatik. ojíatos-í v. buzgón. (ajtó-félt) ősz. L. hogy bcereszszék. 1. a mennyországnak és pokolnak kapuja van. Ahitatosan. Személyr. Az ajtó mellékfalait takaró. Ajtót nyitni. fn. (ajtó-pánt) ősz. AJTATOS. nem ajtatos. ketreczajtó. Ajtó közé szorulni. melyet alanyomra az ajtót felnyitjuk. mintegy béllést képez. mely köröskörül az ajtó széleit övedzi. gerenda vagy kő. Ajtóra ragasztani. Léczből való pártázat. Tulajdonkép nyitó. a másikba pedig a zűr szolgál. deszka ajtó. (ajtó-kalapács) ősz. különösen. Közérteményben az épületek. s mintegy oda ragasztatnak. (ajtó-be-tétlen) ősz. AJTÓFÉLBE. a padlózatnál valamivel magasabbra emelt deszkázat. Falóit az ajtó. fn. akár föl. AJTÓKALAPÁCS. a másikon bemegy. ajtócská-t. mn. mely a falhoz ragasztva forgékony sarkánál fogva kinyitható és betehető. KÜSZÖB. Magyarországon a zászlósurak egyike. alacson ajtó. (aj-t-ó) fn. fn. tb. szabad helyett. AJTÓFOGANTYÚ. Különösen ajtóragasz — azon deszkázat. AJTÓKÖZ. Csinálnék aranyául kalitkát. vagyis hagyott résre alkalmazott táblanemü készület. AJTÓNÁLLÓ. tb. = mehetsz Isten hírével. ajtó miJgö/t állni. AJTÓFÉREJE. Az ajtóféli díszesebb deszkázat felső része. s szegekkel oda erősített lemez vasból. szivét Istenhez emelve. kinek joga van.

mint más testbe ható éllel ellátott eszközök. ker-ek. melynek virágai ajasak. Részei: nyelv.Ö. okos-ak. fsl-ak. nyírt. Ezekben a többes személynévmás Sk és önök módosított alakja. Eredetije a csupán ragozásban divó első személynévmás ék. hajl-ok. seíj-ak. pléh. p. nevezetesen a) gyökszók és törzsek után: lágy. személyrag némely igeidők többesében: járán-ak. av. (ajtó-támasz) ősz. járnán-ak. akol. Az ajtó szart vagy ajtófélt képező famü. új. b) talán. fii. tár. gondor-ok. áll. AJTÓSZÁE. szemöld-ök. a német Azt. az képzőjü melléknevek után. szil-ak. p. b) az ékvesztő egy és többtaguak után: sár sarak. melylyel a fát ajazzák. képző. menjen-ek. menj-ek. üt-ök. akaszt. AJTÓZÁR. magé. ért. marj. vakmerő'. hogy az ok oly tulajdonságot jelent. (ajtó-sark). fész-ék. va». haj. hervatag-ok. (ajtó-szárny) 3sz. s mely körül az ajtó forog. kopaszak. az erkölcsileg megköti. ősz. az alom képzőjttek után. szókban). hát. Részletesen tárgyalva I. 1) Az ajtó. ár. kád. d) mélyhangu i { után: in-ak. ebből elemezhető az akar akarat gyöke is. melyből 1) okod. mennén-ek. 1. melynek hangrendi párhuzamban megfelelő társa ék. menten-ek. AJVLRÁ. 1. fal. tör-ek. én-ek. zsír. AK—AK akácz. ős. hav. nagyobb-ak. 2) Az ajtófélbe eresztett két vagy három hengerded rndacska. ocus. vaj. melléknevek után. A két táblából álló s kétfelé nyíló ajtómü egyikegyik felerésze. var. melyek egyszersmind hangugratók: hotalm-ak. f) a több szótaguak közöl. melyek szerint ok valami nyíltat jelent. 1. V. ajk. eke. fh. Ily ép alakban csak mássalhangzóval végződő nevek után járul. bogár bogar-ak stb. (ajtó-szár) ősz. hálás-ak. bús. akó. nyár nyar-ak. mint : hojlékony-ak. lik-ak. táj. járj-ak. ős. — AK. sok. névk. H. mennyiben aki valamit akar. tál. rejt-ék. kulcs. nyárs. a fentemlített ékvesztőkön kívül. ősz. mely részint elvont. madár madar-ak. gyors. Egyébiraat az ajtózárok különfélék. oltalm-ak stb. AJ. 2) A kapcsolómód egyes számbeli első személyi-aga. ék. mely az ajtófélbe megy. ágy. 1. d) ár őr. továbbá a csinai kai (aperire) szóval. okosb-ak. főnevek után. sír s némely mások. fű. a) ha a gyökszóban nyílt a van. halvány-ak. járt-ak = járt-ők. sugár sugar-ak. (3) többesszáma névrag. AJTÓSZÁRNY. amivel az ajtót kinyitás vagy becsukódás ellen megtámasztják. ajtó stb. és pedig I. ék. p. Átv. Edét. bal ajtószárny. SZEMÉLYNÉVMÁS. láss-ak. hal. s öt hímszáluak. ály. AJTOZIK. AJTÓSZÉMÖLD. várj. ver-ék. tül-ök. L. akadály. AK. (Hydrophyllum. fopdr-ak. 1. melyuek alulról párhuzamosan megfelel a küszöb. ik. szav. Éggé. s az ellene vetődő nehézségeken áttörni iparkodik. ház-ok. vágy. bakafántos. — AK. Ezek alapérteményéből az tűnik ki. p. AJTÓKALAPÁCS. rovátkot metszenek bele. akafántos. járjan-ak. AJVÉSŐ. járandan-ak. Jobb. c) a j v képzőjfl törzsekhez: gyopj. fel-ei. 1. sarj. hellén áxi}. köny-ök. 1. ánk. e) az ékony. lat ocuo. e) hosszú á útin valamivel zártabb ezekben: ág. rendű származékai : akna. száj. részint élő gyökökből képez föés mellékneveket. acs-il-mak (uyilni) igékkel. váll. s rokon aj gyökkel (ajak. vány. akacsol. d<j-ak. házas-ak. AJ AZ. szárny. szil-ak. AJTÓTABTÓ. betenni. aki merészen beleakad. aki akaratot. tul-ok. nyolc*. fa. szál. csín. vár. Ez érteményben és hangra nézve rokonai: a szanszkrit ae vagy anc (hasítni). máj. fa. alsó szöglete. Éjszak-Amerikábzffl tenyésző vízi növénynem. íj-ak. L. Angel. AJTÓSZÉMÖLDÖK. melynélfogva valamely test egy misikkai érintkezvén. nyak. toll. bal-ok. galy. Toldytól. had. járjanak = járj-önök stb. ajat. odv. ék. acinaces gyökei. jártan-ak. AJTÓFÉL. adv. AJTÓTÁMASZ. AJTÓSARK. AJTÓZÁVÁK. milyenek: aj. (ajtó-szár-fa) ősz. hárs. ás. híj-ak. vess-ek. vad. változattal némely időkben ok. ány. szidalm-ak. honnan rokonok vele a vékonyhangu ék. t. mintegy : akacs. mint: vág-ok. (2) hangrendi párhuzamban ék. 1) Harm. nyulánk-ak. tanutt-ak. mely az ajtó kinyílását gátolja. ssiká/y-ak. Részletesen 1. mely az ajtó-szárnyon levő csőalakú kapocsba megy. mint: aj-ak. AJTÓRAGASZ. (aj-véső) ősz. menenden-ek. Általán vasból. daru. gazdag-ok. bod-ak. — AK (1) hangrendileg ok. általános szabály szerint járni. ment-ek. fn. e) és az . (aj-virág) ősz. AJAZÓVAS. c) a multídőbeli igenevekhez : holt-ak. agh (vágni) kok (hasítni). belevág valamibe. nyál. tor-ok. háj. mult-ak. megakasztja magát Előtéttel hozzája rokoníthatók: vak = akadozva járó. hely-ek. esik." Passió.) AJZ. makacs. belehatol. AJTÓZÁR. pazar-ok. elvont gyök. kivétetnek s ofc-val ragoztatnak: ih. ár. mely a nyelvet ideoda rúgja. váll-ok. igaz-ak : Kivétetnek a) atog. illetőleg ajtószárny hátsó. d) a fokozott melléknevekhez : jobb-ak. bor-ok. és a török ocs-mak (nyitni). jav. (ajtó-szémöld) ősz. K. AJTÓSZÉMÖLD. hóekén stb. fa. hid-ak. táv. mely a tollat mozgatja. akgat (aggat). gyik. áhítozik helyett „Miként ajtozik a szarvas vizeknek forrására. mindkét ajtóitárnyat kinyitni.AJTÓRAGASZTÉK—AK AJTÓRAGASZTÉK. nyugtalan-ok. menén-ek. tág. Egyik. abba bele ütközik. nyomd-ok. agy. dús. azaz. 1. sav. rézből vagy fából csinált mesterséges mttkéazület. AJVAS. asz. b) ezen számnevekhez: három. mely a belső gépezetet takarja. Kiálló keresztgerenda vagy deszkamü az ajtó fölött. hur-ok. p. szarv. vad. pécz-ék. Sk. társ. melyek után tájejtéssel az a átváltozik o-ra. fn. kosár kosar-ak. rút. i. ö. akona. ők. régies. fn. AJTÓNÁLLÓ. AJTÓSZÁKFA. Általán. ház. tárgy. has. rósz. okácziós. (ajtó-zár) ősz. azaz rovatékosak. kin. húsz. járt-ak. 2. fn. az működő erejét az illető cselekvési tárgynak mintegy nekifeszíti. száz. c) ág. ocies. Asztalosok s más famfivesek vésőféle eszköze. AJTÓZÖRGETYÜ. bakáétól. ha mélyhanguak. szár. és ezek származékai némely másokkal együtt erednek. jártanők = járt-önök. sot-dny-ak. tárj.

szabad folyamatú. akadékos. kincsre akadt. kapczáskodik. Országszerte ismeretes fa. (ak-ácz) fn. 1. Székely tájnyelven : aki másokba belekötni. tb. —ok. m. Akad még oly alkalom. Minden fejszének akad nyelt. gödörben. ellenvetés által valakinek útjában áll. —ok. alkalmat keres. tt. AKADÁLYTALAN 2). illetőleg végrehajtását hátráltatja. Másokba belekötiű akar. Haladást akadályozó sajtórendelet. htn. Akadályozó körülmények. gátvető cselekvés. mint többesképző. mely miatt a folyamatban levő munka vagy akármely folyékony dolog félbeszakad. 1. 2) Mint igehatárzó ám. AKÁCZVIRÁG. AKADÁLYOSKODIK. Vizelet elakadása. nehézség. másba akgatódzó. Ide tartoznak e részint átvitt. belefúrja magát Köbe akadt a szekér. beleakadni szeret. fölakadás. Akadályozni valakit valamitől — [nem engedni. bizonyos akadály. kalapos-ok. okodályoskodás-t. AKÁCZIÓS. —tál. hogy akaratát.és cserjenem a kétfalkások és tízbímesek seregéből. akadékoskodik. (ak-ácz-i-ós-kod-ás) fn. —ok. —ni. AKÁCZIÓSKODIK. okodályoz-tam. akarata végrehajtásában fentartóztat. AKÁCZIÓSKODÁS. fn. meghiúsítsa. pár. ellenzi. A kezdett pályán akadálytalan haladni. ellenszegülés! viszketegből származó viszálkod&s. vetődik. —ni. Veszprém és Biharv. mint az akáczfa. Bővebben 1. fehér vagy pirosas virága. (ak-ácz-i-ós) mn. Véletlenül tsiványfészekbe akadtam. htn. —tál. terv. okácz-ot. Kapczáskodás. részint közmondás! használatai: Tervében. —ott. Irigyeim kezébe. amit sem anyagi. ősz. —tál. m. Megakadás. előadja magát. tt. hogy megkezdhesse. Fán akadt a ruhája. hogy valakibe akadhasson. akadályoskod-tam. mely a mi éghajlatunk alatt május közepe táján kezd nyílni. Ne akadályozz. V. mint: akadályoz. . nem késleltet. latrok hatalmába akadtam. ütközés következtében függve marad. elakadás. helyn. A szóképzés szabályai szerint miveltetö ige volna. tb. szándékában fönnakadni. szándékát a véghezvitelben hátráltassa. m.YOS—AKADÁS *• -. Helyr. 4) Fclható névraggal. Többi érteményei az akad igéből magyarázhatók. szándék. Akadályát út. gátol valamit. akadályoztass. akgatódzik. tt akáctiátkodás-t. hogy . tb. 1. (ak-ad-ály-os-kod-ás) fn. AKADÁLYTALANUL. A garázda. hátráltatás. tb. —ok. ismételt. másutt: okára vagy ákász. AKADÁLY. i. Csak társainkra átadhatnánk. Ott akadt a sárban. akad-tam. azaz. fn. AKÁCZ. Bárcsak valami szerencsém akadna. tt. Barátjával. (ak-ad-ály-oz-ás) fh. ellenségével öszveakadt. a szálka. veszekedésre ürügyöt. tb. kapczáskodik. AKADÁS. tt okadályozás-t. Valakit czélja. 2) Bcnmaradó ragu viszonynévvel. AKÁCZFA. és a latin acacia. AKADÁLYOSKODÁS. —tál. késleltet Lehet valakit mind jóban. AKADÁLY. m. K. okad(ilyózó-1. Nagy akadály a szegénység. Nyelvének kereke megakadt. hátráltat. (ak-ad-as) fn. Bemedben megakadni. valamire talál. gát. ha mondom. AKADÁLYOZÁS. (ak-ad-ály-os-kod-ik) k. késleltesse. járás. m. TMske akadt a lábába. akdczióskod-tam. —k. Gyakori. Az elbizakodás akadályt vet át előmenetelnek. továbbá az okácziós. akodályos-t vagy —oíj tb. akadálytalanul. Legközelebbi rokona : alcics. mint más által akadályoz valakit vagy valamit. A sok látogató akadályoztatja a munkás embert. ih. tb. törekvés folytatását. ellenszegüléssel páros. Semmi akadály. kapczáskodás. —ott. kalapos-ak. AKADÁLYOZÁS. kalapja. (ak-ad-ály-os) mn. de a köz nyelvszokas értelmében csak annyi. midőn főnévül használtatnak. ért beleköt valakibe. AKADÁLYTALAN. mintegy rámegy. 1) Beható ragu viszony névvel. valami dologban gátoló. másokba kötelődzés. Máról. (ak-ad-ály-oz) áth. tt. —ok. Aki vagy ami akadályoz. gát miatt megütközés! állapotban marad. Fémre. s annyit tenne. valamibe ütközik. visszatartja. V. mesteremberek. t. (ak-ad-ály-talan) mn. Mindenre akad ember. Akadályt vetni. mind roszban akadályozni. 8) Átv. Akadékoskodás. Az akáczfa bogiáros. (ak-ad-ály-oz-tat) áth. veszekedési. okáczios-t vagy —öt. ö. pár. 1. —ott. Általán ellenszegülésből támadt visszahatás. —ok. tt. Czéljához akadálytalan eljutni. Hazonlók hozzá a hellén áxaxia. 1) Amiben nincs akadály. gyök. tt. mely által valakit bizonyos dologtól visszatartunk. akadály-t. akadályozni valamiben — a megkezdett munkában hátráltatni. Ami akadályul szolgál. tb. kötelődzködés. tt. AKÁCZ. mely valamely dolog. p. AK elv. szembe jő valakivel. Km. AKADÁLYOZ. munka. Fogába akadt a csont. kátyólban. —ok. Ellenszegülő. Akadályokkal küzdeni. . ember alkalmat keres. AK. átesni. . 6) Valahová jut. találkozás. sem erkölcsi ellenszegülés nem hátráltat. Mátyusfóldén : okocs vagy agacs. belekötő. gátol. Benn akadt a szorosban. azaz tövisiiemü szálka. akadályoztat-tam. hajózás. folytonos ellenszegülés. elv. fi'em akadhatok elveszett lovamra. AKAD. (ak-ad) önh. Elemzését illetőleg 1.69 AKA—AKADÁLY AKADÁL. ellenszegülés. Akadályba ütközni. Akadjon a szárazfán = akaszazák föl. vagy belehat. htn. (ak-ácz-i-ós-kod-ik) k. AKADÁLYOZTAT. gyök. (ak-ad-ály-oz-ó) mn. akadály nélkül. tt.40 öt képzőjüek. (akácz-virág) ősz. Akára. AKADÁLYOZÓ. Mán. nehézséggel járó. tb. csak rajta ! AKADÁLYOS. mely a vele ütközésbe jövő testekbe akad. AKA. —ott. ö. 3) Marasztaló névraggal. —ni. —t vagy —ott. —tál. Akármi ellenvetés. a kik kalapot viselnek. 5) Találkozik. AKAD. akadálytalan-t. akadás-t. —ok. Km. —z. késleltetés. AKADÁLYOZTATÁS. Egy becsületes emberre sem akadhattam. hátráltat. axavQog. Akadályra bukkanni. 7) Öszue igekötővel. Akadályon győzni. (ak-ad-ály) fn.

71 AKADÉK—AKADÉMIAI AKADÉMIKUS—AKAR 72 AKADÉK. gyűlések. AKADÉKOS. AKADÉKOSKODIK. 3) Aki mindenen fönnakad. művészetek és testi gyakorlatok oktatásképen előadatnak. Ami akadémiába vagy akadémiából való. a hajó a zátonyos folyón. akodékoskod-tam. késleltető. a tövisek közölt. 1) Akadékot okozó. (ak-ad-ék-os-kod-ó) mn. Különösen 1) így neveztetik a bölcsészetben Plató iskolája. Km. tt akademikus-t. milyenek a győri. L. tt. lábalattkodik. AKADOZ. a ruha a bozótban. akadoc-tam. átv. pozsonyi. kétkedő. Akarom. Átv. akadékoskoddi-t. —ni. 4) Akarom hinni = örömest hiszem. tt. Akadozó nyelv. köhögve beszél. 2) Nálunk az egyetemnél szűkebb értelmű. 6) A festészek akadémiáknak nevezik azon meztelen alakokat. azt illető. AKADOZÓ. akicsos élűk. —ni. kifogásai által késleltet valamit. htn. Akadémiai könyvtárak. p. malom. elv. Km. adoma szerint midőn a czigány lovát árulta. tb. m. kapczáskodni. két föbbhímesek és megrejtősök seregébe tartozó növénynem. 5) Valamit tapasztalással elérni kivan. aki a kákán is csomót keres. vemhes. AKADÉKOSKODIK. —tál. honnan az 6' bölcsészeié is akadémiának neveztetik. Tűzoltásnál a bámuló nézők sokatága. Miért megfeddetvén. a föntebb! szóval felelt Nem mint akarnék. Aki akar. AKADOZIK. Akarom is. hallani. lel okot. melyek vagy a természet után. (ak-ad-ék) fn. vagy nem képes eligazodni. —tát. csészéje kétlevelü. T. pár. Akodékos út. vagyis bizonyos cselekvése folyamát. Különösen mondjuk a nyelvről. akadékvető. fn. p. kik bizonyos időkben értekezés végett öszvegyttlnek. tt okodozó-t. tudni. segédeszközök. óra. Ki akarok menni. (ak-ad-oz-ó) mn. ha valaki kérdé: vemhes-e a lova? azt felelte. bokrétájának fölső ajaka nincs. gyök. vagy szokott. tt akadozás-í. hajlandó vagyok hinni. növendékek. valamint testgyakorló iskola is létezett. útban áll. melyben a tudományok. szónok. (ak-ad-oz-ás) fn. Általán minden. (ak-ad-ék-Ofl) mn. vagy valami tapadó tárgy általi gyakori fentartóztatás. bonyolódott. megállás. Adoma szerint a czigány a kadétot katona-okádéknak nevezte. kiejtése szakgatott. AKADÉMIKUS. Közvetlenül a görög «x«ei>&0£-ból (= akics virágú) vétetett. ruháját öszverongálni. vagy valamit tenni kész. AKADÉMIAI. Akadoc a szekér a kátyotos utón. m. (ak-ad-ék-os-kod-és) fa. és már menni akarsz t Sokat akar a szarka. AKADÉKOSKODÓ. melyben valamely akadémia tagjai vagy növendékei öszvegyűlnek. tb. ilyen a magyar tudományos akadémia. hátráltató oknál fogva. Akadozó ember. Gyakran ismételve. parancsol. nehéz föloldisu. (ak-ad-ék-os-kod-ik) k. ami valamiben gátot vet. midőn ezen szó belső szabadságot. honnan a neve is. AKADÉKOSKODIK. fa. nem folyó. tt okánt-ot. zenész-akadémia. mert törzse: akad. Valamely akadémia tagja vagy növendéke. de gyökre nézve nyelvünkben is honos. AKADÉMIA. önh. Jelent altalán oly helyet. —ok. Akodékos kérdés. gerenda az útban. tb. —ok. azt kiviszi. m. kassai. hanem a mint lehet. Ellenszegülés! hajlandóság. Végül 7) azon köz. AKADOZÁS. Áfásokba akadozni. több izben megakad. (akánt-bogács) ősz. s a tudományokat mívelik. nagyváradi. hol gyönyörű kertek és sétányok . Akadék-kS-. ha az égess világ ellenem támad is. okoaVmiai-t. Ha Isten is úgy akarja. 6) Szándékozik. Növényfaj a bogácsok neméből. Plató szintén iskolát alapított. p. képek. p. s azon főiskolákat jelenti. kötelődzik. —ok. zágrábi fotanodák. s így a magyarba is átvett szó. holmi ellenvetésekkel az ügyet hátráltatja. höbögö. Megmegütköző. nyilvános épület. vagy valamely minta szerint rajzoltattak. nem pedig: akadik. ismételve akadékot okoz. szobrász-. beszéd. fn. ami akadásra ad okot. 7) Vétetik a cselek- . tt. szavalási. 1) Általán valamely cselekedésre. A görög nyelvből minden művelt nyelvbe. vagy tanodája. Most jövel. (Carduua acanthoides). ha pedig valaki azt kérdé: nem vemhes-e a lova? azt válaszolta. fn. Akadozás (a nyelv akadozása) lényeget hiba a szónokban. hátráltató. képező. melyekben bölcseleti és jogtudományokra oktattatik az ifjúság. ö. készül. vagy a» utczák szilt volta nagy okádék. melynek levelei tövises. —ott. kivált menet közben. A siető' embernek okádékul vannak az elülte latsán ballagok. Km. ülések. Akodékos ember. Akadémiai előadások. AK. hátráltat. AKÁNT. Akarom látni. hogy az égess has szavamat fogadja. zenei előadás. kapczáskodik. én úgy akarom. azaz kétkedő. visszatart. Különösen 2) eltökélett. htn. tt akodemiá-t. tt okadékoskodó-t. többszöri megütközés. 3) Tudósok társulata. El akarok utam*. 3) Nagyobb nyomatékkal ám. Akadoc a nyelve. L. ügy. függetlenséget előföltételez. Km. Teljességgel nem akarom. ha akarom nem vemhes. Ha akarom vemhes. akar-1. késlet. Szüntelen vagy gyakran. Én azt. csináló. —ok. Km. —z. Aki akadékoskodni szokott. Akadná gép. egy Athénén kívül fekvő kies helyen. melynélfogva valaki akadékoskodni szeret. Akadó* a dolog menetele. szeret. —ni. Meg akar/afc látogatni. fonalát félbe-félbeszakasztja. nem vemhes. V. melyen nehéz járni. mely legtöbbek véleménye szerint valamely Akademus nevű hősről neveztetett Akadémiának. (ak-ad-oz) gyak. ahhoz tartozó. 4) Művészek társulata. Amit akar. Akadémiai tagok. tb. nem is. i. botlás. hibás. (akademia-i) mn. midőn beszéde. AKADÉKOSKODÁS. AKAR. A tok akadozásban elkésni. áth. kereső. ért =r beléjök kötni. elhatározott belső öntudatból hajlandó tenni valamit. AKÁNTBOGÁCS. ért el nem igazodható kétkedés (scrupulus). htn. tb. 2) Szövevényes. —ok. (ak-ar). —ott. de nem Wrja a farka. festesz-. akodos ige helyett. akadék-ot. valamely gátoló. Gyakori. t i. 5) Különösen valami nagyobbszertt hangművészeti. tt akadékos-í vagy —át. akadozás a tövisbokrok között. tokja kétrekeszü.

önkéntes. Km. p. (ak-ar-ás) fn. Általán az emberi lélek azon tulajdonsága. egyezést. akár úgy. Hasonló kötszoi értelemben használtatik a latin i-i's (akarsz). közönyösség. akara<tí. követlek = menj. makacsságot. akár Pesten lakhatom. áthatnék. Akár dardsfészekbe nyúljak. stb. makacsul ellenszegülve. Akaratlan csecsemő. akarát-t. e helyett: haló. vagy az akarati tehetséget nem gyakorolja. Legyen te akaratod (Űr imáds. de bizonyos tekintetben hasonlat van közi'. (ak-ar-atlan-ség) fn. (ak-ar-at-os) mn. Akár a siketnek beszéljek. önszántából teszi. térelem. AKARATLAN. AKAR. akár ezeket bántsam. Ezen embernek akarata van. akoratotit-ott. ahár Pesten lakhatom = ha akarom. de cselekedni is kell. elv. Akaratommal történt = úgy akartam. betegedő félben van. A pipa nem akar szeleim." (570. egyetértést: KSz akarattal megválasztani valakit. htn. tt akarat-ot. Akaratomtól függ ezt tenni vagy elhagyni. Akár mit mondasz =r mondj amit akarsz. Pesten. Nem akarat. akit csak akarsz. fejvakarás. a ház le akar dőlni. akarathianyban szenvedő. S az égpirulat fényében ragyogsz. gyönge. szilárdság nélküli állapot. „Akárhová hajtsam fejemet. akár n*m = akarsz jönni vegy nem. —ok. Önfejű. Akaratlan bánfát. Akaraíos gyermek. Az akarati tőlünk függ. jó. okaratlantág-ot. önfejűvé tesz valakit. fn. AKARATLANUL. 3) Néba magán is áll. —ok. makacs. tt okoraíos-t v. akár oda. szándékunk ellen. ARAKAT. melynek lényege az elhatározás és végrehajtás. melynélfogva önmaga határozza el. —s. quantumvis. daczolva a másokéval. ember. Elhatározás.73 AKAR—AKAR AKARÁS—AKARATÓSÍT mindenütt ahol akarod. őrült. (ak-ar) v. a végrehajtat nem mindig. qtiivi*. Km. 1) Oly mondatokat köt öszve. rést megelőző föltételül is. Akármit beszélsz. ih. Önfejüleg. m. akármennyi. AKARATÓSÍT. bolonduló. bátor. Ö nem csak akar. —ok. életlen volta miatt nem bir vágni. mint az akar ige különösen alkalmazva. melyek másmás nemflek. AKARATI. ha akarom. Km. megvetve a másokét. amit tenni fog. 2) Szabad akarattól nem függő. Akár jösz. daczosan. amennyit akarsz. mennyiben a belső eltökélés végrehajtását külső akadályok hátráltatják. áth. a ház dőlő félben van. bolondulni. Ez akaratlan történt. AKARÁS. Szabad akarat. 2) Ellentéteseket. Mindegy neki. Azon lelki erő fogyatkozása. Erős. akár Budán. 1) Akinek független akaró tehetsége nincs. Nem akarásnak nyögés a vége. tb. Akár tetszik. alwmi akar = szophatnék. nemléte. abból nem származó. p. melyek önmagukban véve egymástól különböző. Különösen bölcseleti ért. midőn valaki akarattal nem bir. erély.) Az ország ét fejedelem akaratának minden polgár hódúi. Akaratlanul megtaszftani valakit. ehetnék. Különösen egyes dolgokra vagy személyekre vonatkozva. (ak-ar-at-os-ít). amit tesz. akár Péter. akarathiány. azaz. mely szabadságunktól függ. Km. —aí. csökönyös. akaratlan-t. Seholsem találom helyemet. gyakorlati tehetség.ttok. Mindegy neki. mindegy. 8) Használtatik a szabadságtól nem függő állati. p. mint a vén leányban. Akár midőn setét felhők boriinak. AKAEATLANSÁG. kényszerített. aki egyedül saját akaratát követi. Az igétől megkülönböztetés végett az utóbbit helyesebbnek véljük. akár a részeg németnek. tt. azaz másoktól függetlenül. Akár merre menendesz. Innen : akaratot ember — önfejű. mindenki. Akár tüzbe vízbe ugorjim érte := kész vagyok tüzbe vizbc ugorni. ubivis = . AKARATOSAN. Az öszvetett nevek s határzókban bizonyos nem alá tartozó mindent vagy többet fejez ki. ellenkezőket foglal öszve. Akár ide. melylyel körülírva főicserélhető. Vállalkozó bátorság. Akaratból származó. A Nador-codexben előjön akaratot ez értelemben is : akaró. Rudin. makacs. AKARATOS. —ni vagy —ani.tt. E két nem akar vágni. tt. (ak-ar-atlan) mn. mely esetben különfélekép lehet feloldani. Akár ennek beszélj-. megesk üszőm. AK. amit akarsz. AKARATLANUL. tb. elszánás bizonyos cselekvésre. Továbbá jelent parancsot. akárki = mindenek közöl bárki stb. p. s bár szóval felcserélhető. nem szándékolt. s nem egyéb. eltökélett. mennyiben működése egyedül önerejétől függ." Népdal. Akaratom szerint cselekedjetek. tb. akár nem. Akaratossé. le fog dőlni. tb. (ak-ar-at) fn. Különösen szabad. melynélfogva magunkat valamire elhatároznunk kell." Szemére Pál. a hajó nem akar helyéből mozdulni. „Legyünk itten mind hajnalig Bátor világos viradtig. akár Pál. ingadozó. akár úgy = így vagy lifty akarva. de úgy van = beszélhetsz. enni. A csecsemő' szopni. akárki. amerre akarsz. akarati-t. akár pálinka. beszámítható akaratot nélkülöző. S bár ám. 9) Sajátságos magyar kitételek: meg akar halni. pár. AKÁR. 5h. mintha siketnek beszélnék. kész akarattal megesküszöm. „hogyha házasságra akaratos volna. (ak-ar-at-os-an). Akarati tehetség. mitsem gondolok vele. azaz makacscsá. de tesz is Nem elég akarni. „Akár midőn a nap rajtad leszáll. akárhol = több hely közöl bármelyiken. akár bor. másmás nemű dologról rzólanak. —dk. tt. eltökélés. gonosz akarat. Mindezen érteményeiben a szabad választás alapfogalma rejlik. (akarat-hiány) ősz. betegedni. Akár megesküdjem = ha akarod. AKARATHIÁNY. akarat ellen való. Akár Budán. sőt természetszükségi működések kijelentésére is. (ak-ir) ksz. Határzóilag ám. melynek részei közöl választhatni. (ak-ar-at-i) mn." Népdal. Akár Így. Elemzését illetőleg 1. önfejüséget : Nagy benne az akarat. Állapot. Korlátolt akarat. Akár így. gyök. cselekedet. Nemakarva. levél).

Helyhatárzó és állapító jelentésű. Bár mely tájról. 2) Mindenkor. (akár-mikor) ősz. ih. irányozva. országba. Akárhová fordítom szemeimet. Akárhol. Nem szeretem a sajtot. AKÁRMIKOR. valamikép. Jót akarva rostot cselekedett. csak jó legyen. AKÁRMERRE. Jó bor. elszenvedek = mindent. gyönyörű a vidék. mindenütt pusztulást. AKÁRMELYIK. akaratoskod. minden irányban. önkéntes. (ak-ar-ék-os) mn. Legyen bármily nemhez tartozó s tulajdonságú. Bármi módon. nem hallgatnak rá. AKÁRHONNAN. (akár-mennyi) ősz. Akárhonnan nézem e várost. tb. (akár-mi-kép) ősz. Nem gondol S vele. Akármint sietek. Akármely könyvet fog kezébe. AKÁRKI. AKÁRMENNYI. legott eldobja. Akármely helyre. mi gondod rá t AKÁRMELY. nem használt. szavát makacsai mellőzi . daczosság. nem személyre vonatkozik. Akármily rút. Akármüy okosan. akaratoskodás-t. (akár-mily) ősz. 2) Akármely kútfőből. akármikor indulunk. Akárhová rejtezel. csak vinnék — mindenkihez. (akár-honnan) ősz. önfejüség. Kinek akarata valamire hajlandó. Ezen lovak közöl megvenném akármelyiket. tgehatárzó —n vagy —én ragot vesz föl: akármennyim vagy —mennyien. 1. AKÁRMDÍEMÜ. —ni. 1) Bár mily sok. javaslata. Akármennyi ember jS élőmbe. azaz: mindenkit üdvözöl. akárminemit. Ez úgy akarva történt. ki egyedül öneszét követi. szívesen látják. tájról. mindenütt szívesen látták. ih. szolgálatot kész elfogadni. AKÁRHOGY. Bármely időben. nyakasság. Akármin! könyörgék. —k vagy —efc. Akárhogy töröm fejemet. Több hely. mn. mn. ih. Akárhol van dinom-dánom. AkármelyfeU irányozza látcsövét. AKÁRMI. Akárkihez hozzámenne. Önfejüsködés. AKÁKHOL. okosabb tanácsa ellenére saját eszét követi makacsul. —t. pihenést kivan. nyomába érnek. Többes helyett. akárhogy. Akármelyf elöl támadja meg várunkat az ellenség. b't ott leled. mindenütt rendetlennek látom. városban. AKÁRMENNYIN. Akárhová tesz az Isten. Hazámért akármit megteszek. honn találsz. Akárkivel találkozik. meg kell méretnem. nem tehetek róla. Jöhettek akármennyin. tb. Akárkiben ne bizzál. Akármennyit beszéltem neki. bár mi módon.tam. Csak joj. akármelyik jS velem közölitek. mn. AKÁRHOGYAN. (akár-mely-felől) ősz. Akárhogy. Akármikép teszem szerét. bár miképen. mások szavára hajtó. ih. oldalra stb. Bár mily sokan. (akár-mi-nemü) ősz. azokra nem tekintve bármi nemű. meglátogatlak. tt. bármi szerével. AKÁRHOGY. Több közöl egy bizonyos meghatározott alanyra vonatkozik. amennyit akarsz. mindenfelé. legyen az akármilyen. AkármelyfeU veszi útját. —ok. Akárhol lettest. Akárhová megy. Ezzel bizony akárki beérheti. Akárki volt. nem jut eszembe. elő kell teremtened. ih. ih. tt. AKÁRMELYFELÖL. 2) Több közöl valamely módon. csak meglegyen. (akár-mint) ősz. (akár-hol) ősz. tb. Ehetel. mindenünnen. országból. födött-e vagyunk ellene. tt okaratosság-ot. bármilyféle. (akár mely-felé) ősz. csak vinnék. (akarat-szérU) ősz. Határozott akaratból. Akármely órában jövendesz. akármely pontról. —ott. Mindegy nekem. mn. Szabad akarat elhatározásából folyó. tt okarékos-t vagy —öt. akárminemii legyen. (akár-mi) ősz. 2) Amennyi csak kell. Akárhonnan meríthetsz = ahonnan tetszik. (akár-merre) ősz.75 AKAEATOSKODÁS—AKÁRMELYFELÖL AKARATOSKODAS. Határozatlan dolgokra. Akárhogy temem szerét. akármerre menve. de ezen városban rejtesik. Akármennyin jösttök. úton-módon. akármikor. 1. mi biztosítva vagyunk. AKÁRMILY. (akár-hogy) ősz. legyen bár mily nagy ezámn. nem hittem. mn. Akárhogy bizonyítsd. (akár-melyik) ősz. Különböző módok közötti választásra vonatkozik. nem kényszerített. higgadtan beszél. mn. tájra. ih. szándékosan. ih. mn. s ám. Mindegy nekem. Fon bor akármennyi. nem lett sikere. Oly képzésű új szó. mn. ih. Akárhol megfordult. Kivétel vagy válogatás nélkül minden. ih. AKÁRMILYEN. AKÁRMIKÉP. nem gondolok vele. AKÁRMIKÉP. Akármely hivatalt. (ak-ar-at-os-ság) fii. nem erőltetett. táj. Készakarva károsítani valakit. AKAEATOSKODIK. mind jó kedvűek. akárhogyan. bár mily nagy számmal. vagy tetézik. Akarva nem akarva el kellé mennem = erőszakkal. Nem bánom. Mások parancsa. vagy lehet. (akár-mennyin) ősz. még sem kell. (akár-mely) ősz. (ak-ar-at-os-kod-ás) fii. oldalról. s mások tanácsát. nem hiszem = senkinek nem hiszem. Bár mely helyen. Akármüy szép. vagy —eí. AKARÉKOS. AKÁRMELYFELÉ. Mehetsz Isten hírével akármerre. szerrel. 1) Mindenki vagy senki. ÁKÁRHOVÁ. Akármelyfelöl fúj AKÁRMELYIK— AKARVA 76 a szél. üdvözli. AKÁEMINT. akárhonnan hozták. daczoskodas. ih. m. mint minden számnév. —tál. a sok közöl bár mi. AKÁRMIKÉNT. (akár-hová) ősz. 1. Akárhonnan veszed. Akármikép meg kell üt mentenem. Akármikor otthon találsz. Nem kell nekem bor. htn. mitsem lát. vagy melyik felé. Akárminemit a munka. AKAKATOSSÁG. pontról. vidék közöl bár melyikre. Tulajdonságai között nem válogatva. oldalról. idegen tanácsot követni kész. megtalálnak. akármikép. csavarékos. AKÁRMINÖ. —ok. 1. vidéken. de meg kell lenni. Akármi ér. 1) Bármi módon. mégis elkéstem. szívesen látlak. Akármire kése vagyok = mindenre. thotol akármennyit. mint takarékos. Akármerre nézek. pontra. Akárki mondja. . makacskodás. ínséget látok. AKARATSZÉRÜ. (ak-ar-va). (ak&r-ki) ősz. AKÁKMINEMÜ. akárhogy vitelem magamat. A viszonynév után téve e második alakban divatozik. országban. 1) Bármely helyről. (ak-ar-at-os-kod-ik) k. Oly ember tulajdonsága. Akármely iránypontnak tartva. AKARVA. 2) Sok köcől valaki. időszakban. AKÁKMILY. mn. s ám.

melyet akasztáskor használ. Jelent érkötésnél használt esipeszfúle sebészi eszközt. hanem a múlt. tt. melyre holmit akasztani lehet. Akasztani való czéyéres zsivány. tengelyt akas:tani. melyre a biróilag halálra Ítélt bűnösöket szokták akasztani. okosztód-tam. (ak-csipesz) ősz. melynélfogva. (akasz-kerék) ősz. Más nyakába akaszkodnl. Cselekvés. mert a nyelv természetével nem ellenkezik. múltban. ARASZKODIK. Km. mely németül Stdgerad va^y Sperrrad. hogy függőleges helyzetben maradjon. fn. AKASZTÓDIK. Embert akasztani. AK. (ak-asz-t-al). ö. Hasonló képzésű ezekkel: magasztalt. akaszt-ott. AKASZTÁS. (ak-asz-ka) kies. Szegekkel. = akasztófára való. fn. tb. AKASZKÚP. szeg. htn. tt. kapocska. AKÁSZV1RÁG. szegre. leszakadt a köpeny akasztója. hóhér. Magamagának fölfüggesztene. függesztünk vagy akadályozunk. p. melyek akasztófára s akasztásra vonatkoznak. jelenben. (ak-asz-t-ód-ik) belsz. kötélre. tt. különös forma a maga nemében. fej. (ak-asz) fn. czimere. FSlakaszkodni a fára. horogra. áth. —ott. Akasztófa-kerülö. a tapasztal átv. AKASZKA. A müiicli. Helyesen elvont törzsszó a szakasz." Luk. szekér végére. (ak-asz-t-ék) fn. AKASZKERÉK. akaszkodás-t. tűzött. —tál. gyök. 1. okcsá*. nem hal a Dunába. V. Új szú az órásmesterségben. htn. tapasztalt. 1. (ak-asz-t).CSA. nmlt: akaszkod-tam. —«i. vagy horgocska. fn. (akasztó-fa) ősz. tt akosz-t. tt akasztandó-t.77 AKARTVA—AKASZTALÁS AKASZTALT—AKCSIPESZ 78 AKARTVA. | AKASZTALÁS. Felakasztották. Bakó létrája. fejből. . tamást. horog. vigaszt és vigasztal. most ritkábban használják. mint amilylyel valóban bír. AKASZTAL. (ákasztó-fára-való) ősz.Ruhaakosz. (ak-asz-t-and-ó) mn. Fára akasztani a kukoricza-csomókat. AKCSIPESZ. felkapcsol. Akasztófán száradjon a bélé. Valamely magasabb testre. minélfogva ideigleu megáll. 2) Horog. Az akasztandó elitéltet kikísérni. Hívják törvényfátiak vagy bünfának is. AKÁSZ. ki fél az akasztófától. Gonosztevő. AKASZKODÁ8. de úgy látszik. (akasztó-fa-kötél) ősz. függesztett. AKASZTÉK. rúdra s hasonlónemii tartalékra függeszt. kötözünk. okart-va. m. fn. horogra. tb. akasztal-t. í) A gonosztevőnek birói Ítélet következtében végrehajtandó főikötését teljesítő személy. akasztatás-t. Az idők szabatosb meghatározására szokásba lehetne hozni. melyet az ál képvisel. hogy hajdan a va képző nem csak a jelen. akasztás-t. Párhuzamos unható társa akad. gerendára. —ok. vigasztalt stb. ragasz. vagy akit itéletileg fel fognak akasztani. AK elv. Büntetésbeli akasztásra érdemes. akastse. (ak-asz-t-al-ás) fn. ütközésbe hoz valamivel. Földbe vert s különféle szerkezetű és nagyságú fa-állvány. tt. Egy érteménytt az akaszt igével. hogy felakaszszAk. így nevezik a hasonló czélra épített falas alkatot is. „Láta kedig egy néminemű özvegyet két fél akcsa (acra minuta dno) eresztetet. Kötél. bizonyos tartalékra. (akasztó-létra) ősz. AKASZTÓFAKÖTÉL. bimbója. (akasz-kúp) ősz. p. 1. —ni vagy —ani. fn. —ott. AKASZTANIV ALÓ. mely akasztórudakkal vagy szegekkel van fölszerelve. Akasztófa sódara. puskát. állványra stb. némi tartóssági. s függő állapotba helyezkedik. AKASZTANDÓ. melynélfpgva valakit a törvényfára kötnek. tt okoszték-ot. (akasz-vas) ősz. akcsá-t. AKASZTANDÓ. 22. tb. mn. AKASZVAS. akaszsza föl magát. A gépekben kapocsnemfl vas. (ak-asz-t-aa) fn. Új szó azon órakerék elnevezésűre. tb. m. Hajdan a malombeli tolvajt hajánál fogva gerendára akasztottak. mely által valamit fölfíi2iiuk. tt. —tál. stb. AKASZTÓ. melynélfogva annak bizonyos részei egymázba akaszkodnak. fölköt. fii. Különösen : valamely gonosztevőnek törvényes Ítélet szerinti kivégzéze kötél által. Kereket. Kisebbnemü akaszféle állvány. gúnyos kifejezésekkel. Km. AKASZT. Képesen szólva: a bút. AKÁCZ. törvényes űt»n akasztófáu kivégezni. AKASZTÓFÁKAVALÓ. jövőben. s talán a jövő időkhöz is járult: akar-va t i. . megakasztott. aki érdemes rá. Nem lehetetlen. nagyítási árny oktattál. e helyett AKARVA. ARASZTÓL. —ok. Erről mondja tréfásan a népnyelv: latrán ment sírjába. p. marasztalt. valamit öszvefittet. (ak-aaz-t-al-t) mn. htn. Nagyobb nyomatékul kész tétetik elébe : Kéazakartva eltépte öltönyét. értelmű. AKÁCZPA. gondot szegre vagy falra akasztani = száműzni a szívből. pár. vagy melyre valami fölfüggesztetik. AKASZFA.vagy beleakad. ősz. bizonyos magasságban levő szegre. Ki nem akar élni. Valamit vagy kit. melynélfogva valamit fölakasztanak. engeszt és enyfsttel között A tapaszt tulajd. akosztalt-at. codcxbcn ám. rekesz s több mások hasonlatára. fn. okoszíó-í. tt. (ak-asz-t-ó) fn. a másvilágra. Atv. AkoMssanak föl neved napján. midőn a hintázó gyermek faágra. fn. —ni. Amire vagy inkább aminél fogva fölakasztanak valamit. virága. 1. —ok. lógó állapotba helyezkedése. (ak-csa). bakó. áth. mondatokkal bővelkedik. —ni. zsinór stb. szeg. —ok. AKASZTAL. A szidalmazó czímek egyik legkeményebbike. fogakkal ellátott állvány. A népnyelv igen sok tréfás. külső erőszak nélkül valamibe meg. Nagyobb keletre érdemes szó. Szegre akasztani a ruhát. Fölfűzött. htn. törökül: (akdse vagy ahdse). Ruhaakasztó. AKASZTALT. okoszká-t. m. AKASZ. Akasztandó zsivány. németül Sperrkegel. akoszkák. kapocs. Hasonló viszonyt sejtünk a maraszt és marasztal. ért. fillér. kispéuz. kapocs. vagy midőn anyja nyakába csimbcszkcdik. AKASZTÓFA. A székelyeknél ezen értelme is van : akadályoz. akadályozott. Általán: felfüggesztés. Kinek dkasztófa a helye. fn. AKÁCZVIKÁG. tt. Mintegy önmagától. (ak-asz-kod-ik) k. Egyébiránt a régi nyelvemlékekben gyakran előfordul. Km. tb. (ak-asz-kod-ás) fn. okarand-va. AKASZTÓLÉTRA. fn. tb. állványra kapaszkodik.

(ak-og-al-ék) fn. nevezetesen Balaton mellékén. akkor beszélj. ingerkedö. Akkor még fiatalok voltunk. fn. (akkor-tájban) ősz. AKKORI. Km. Mi is okkortájbon szüreteltünk. mint maga. a második idóVe vonatkozik. AKGATÓDZÁSI. AKKÉNT. A terhes hajókat lánctokkal. s képzése olyan. Azon időtájban. oly módon. minthogy valószínű. —KÉNT és —KÉP. Távolra vonatkozó. ért. lógatta akgatmány. (az-kor-á-ra) ih. Hasonló módon. melyet bizonyos test elfoglal és csak utóbbi értelmében a szellemibb természetű időkört. Akkorát kiáltott. 2) Akkori időre. Akkora fia van már. AKKOR. —ok. azgora. AKGATÓDZIK. viszkeíeg. stug vagy zug. módon alkalmat keres. (az-kor-ra). Azon régi. akkori-t. V. Km. amint mondom. akáczióskodik. Akkoron mát világ volt. kössön. (az-kora) mn. —ok. ragasztott fityegő járulék. (az-kor-i-ban). ágas állványra úgy rakosgat. Akkorára én is ott lestek. szeges. mint a mákszem. Közeire mutatva: EKKORIBAN. azt magában foglaló. hanem hordd el magadat. tdényakgatás. p. AKKORÁRA. Több azonnemii vagy különféle holmit akasztékos részénél fogva valamely fogas. . 1) Oly nagyságú. tt akgatódzó-t. (ak-og-at-atlan) mn. Vagyis amaz jelenti azon kört. mn. AKICS. oly régi. mely már elmúlt. tüvis. Akkorára nőtt. Szél lebegette. s viszonytársa a közelebbi. —ok. valamikor. akkorá-t. kova. —ok. ö. A ruhákat fogatra. magasat jelentő gór módosított alakja. másba kapczáskodás. lebegő helyzetben legyenek. Viszonytarsa a közeire mutató. okgony-í. tt. Mikor kérdeznek. A ki akgatódzni szeret. AKGATÁS. Atv. Akkorára halasztani valamit. kő. ih. tt aWá-í. tb. (az-ki-ent). midőn holmit függő helyzetbe rakosgatunk. elmúlt. tű. Fonal. Azon bizonyos korból való. oly messze. Túl a Dunán. láb alatt van. kapczáskodik. s ám. kötelődző. vagyis jelen : EKKOR. —ott. —tál. tt. tető tat (hajó tatja hátulja fő része). Csak akkorát adj. Ennek értelméből szinte látszik. mikor tüzet. Amiket föl nem akgattak. Azon bizonyos határózott időben . m. Azon módon. tb. hogy majd megsilcetültem bele. Akkor kell a vasat verni. Cselekvés. épen úgy. mint a kör fenhangú változata. lik és lyuk. faágra. akkorra késs legyen ág ebéd. . hogy az ok gyök eredetileg = ék. hogy a nagyot. úgy látszik. v. AKGANY. mint a nád. AKKORTÁJBAN. (ak-og-at-mány) fn. szavaikat rostálja. áth. tb. lógó. (ak-og-any) fn. akgoss. tér tár stb. akgotódz-tam. család. midőn mások tetteit ezek füle hallatára hivatlanul fitymálja. mint ezekben is: cseléd. tt. Ruha-. kiszabott időre. Mondjuk emberről. Akkora időre nem is emlékszem. akgat-tam.és Baranyában ezt teszi: akadékiíl szolgál. Fogakkal ellátott állvány. tb. távol időben. mint a mostaniak. Képzésre hasonló hozzá: függelék. akics-ot. hogy másba kapjon. ih. ám. —ok. Minden genyegúnyáját magára akgatni. időpontig. föltűz. ingerkedik. (ak-og-at-ód-z-ás-i) mn. (ak-og-at). AKKORIBAN. AKKÉP. (ak-og-at-ód-z-ó). mikor ti. gyakorló. körülbelül azon idő alatt. melynélfogva valamit öszveakgatnak. . tb. AKKORA. dohányfözér-. hasonlító ekkora. Azon bizonyos. vagy következni fog. olyképen. eredetileg térre. ih. —ott. Mekkora akkora. közel valamihez mérő. melyre ruhákat akgatnak. AKKORON. AKKORIG. (ak-og-at-ás) fn. mint. Mire hazajövök. kötelekkel okgotják a vontató gőzöshöz. AKGATMÁNY. szSg. Akkorig legyetek oda. (Kleiderstock). AKGAT. mint a kis ujjam. Akasztékoknál fogva fölfüggesztett. Akkor időben. Akgatódzást illető. hegyes szűrös kinövés. 1) Oly nagyra. ebből részesülő ok- . k. Akgatódzási hajlam. azonban szinte nem alaptalan azon nézet. melyből akaszt is származik. pár. (az-kor-on). Valamihez akasztott. Ezen szóban a kor ekő jelentése. (az-kép vagy —képen). Gyöke ok. AKKÉPEN. azokat holmi sértő czélzásokkal haragra ingerii. midőn senkit sem érdekel. AKGATATLAN. kötelődzés. ih. ih. akgatatlan holmi. Rongyos köntösét gombostűkkel akgatta oszve. Ez is akkortájban tortént. idStájban. Akként cselekedjél. Önhatolag hasznaira Tolna. AKGATÓDZÓ. a fegyvereket falra. (ak-og-at-ód-z-ik). aggora ember. miszerint akkora ember annyi volna mint: óz vagy oly górú. kies. hogy a nyelvszellem épen a hangzóváltozattal akará a két fogalmat megkülönböztetni. Gyöke ok. Amikor akkor = akármikor. szőlő-. Akkor már nem élünk. mint . vagy fóltüzött holmi. amekkorig tetszik. (az-kori) mn. Akkoron. lógó helyzetben levő. melyről épen szó volt. tt akgatás-t. térkort (érzéki kört). kötelődik. midőn utón valónk. ingerkedés. (ak-og-at-ód-z-ás) fn. (ak-ics). akkorák. gyak. tb. tt. határozott. tüske. s abból öl képzővel lett elavult ige akol. tb. m. olyformán. illetőleg kicsinre. belsz. akkoriban. Akkorára zúzták. mint a szintén újabb alkotásu függony-é. —tál. ily nagy. Akkorával be nem érem. (ak-ol-a) fa. ih. Porban heverd'.tt. Az akkoriban történt. melyre vonatkozás történik. Egyébiránt a térnagyságra vonatkozó kor-ról azt is vélhetnők. azután varrnak. mikoron. mint ma. hogy a kor nem egyéb. —ok. Ne akgass itt. ki minden áron. Azon bizonyos vagy alattomban értett időig. ih. akgalék-ot. (az-kor-ig). (az-kor). 2) Oly nagy korú. Az akkori emberek jobbak voltak. Különösen ám. jelentésű. hogy függő. AKKORRA. tt akgatódzás-t. tb. lék.. vagy tűzdelünk. A szabók előbb akgatnak. Akkoriban még mi is legények voltunk. s vele ütközésbe jöjjön. a dohányfüzéreket pólósra akgatni. a kukoriczocsomókat ágasra. tt okgatatlan-t. akadékoskodik. AKGATÓDZÁS. —ák. Azon időben. odakapcsol. azon időre.79 AKGALÉK—AKKOR AKKORA—AKLA 80 AKGALÉK. föl nem tűztek. tt okgatmány-t. AKLA.

melyből ásványok hozatnak elő. Ennélfogva hasonló hozzá a szláv okowa (akó) és okno (akna. —ott. ki valamely hely ostromlására vagy védelmére szolgáló aknákat ás. (akna-ásó) ősz. fű. nyilas. tt. AKNAOLDAL. tt. (akna-ács) fn. fölvettetés az aknaüregben meggyujtott lőpor által. esők ellen biztosítsa. >. vagy távolság. AKLÁL. 4) A hadi tudományban foldalatt nyitott. kiforrásokat. melynek föladata aknákat készíteni s azokat az ellenség romlására használni. öszveferezel. oknáctolát-t. tt. hogy be ne dőljön. Hordó vagy más ilynemtt edényen azon lyuk. tört. ö. Aknákat csináló bányai építész. nevezetesen Kemenesalon divatos ige. kibélel. gátféle kerítés. m. Aknát ácsol. megtámogat. Haditud. (akna-só) ősz. vizsla. valamint a német aiehen v. (akna-út) ősz. Nyirkos. és átb. htn. ami fölötte fekszik. fn. (akna-icsolat) ősz. AKNÁSZKAR. ért. AKNAKÖNYV. melybe folirjak. Megvan a török nyelvben is akov alakban. névk. áruk menynyiségét meghatárzó mértéknem. hogy ami fölötte vau. melybe a dugaszt ütik. különösen. AKNAMETSZÖLÉK. Hadtudományi ért. pálinkát. AKNÁCSOL. Azou terület. Akóval mérni. AKÓ. ősz. Egy-egy vonal az aknajárásban. aknácsol-t. Átv. aJenáz-tam. ön. A bányai aknák oldalai. oklál-t. ásott üreg (Mine) valamely helynek lőpor Altali fölvettetésére. illetőleg az aknából bizonyos ásványokat kihoz. qni vulgo Ako vocatur. (ak-na) fa. fn. AKNAÚT. okná-k. (akna-ág) ősz. földalatti üreg. 3) Dugasz. fn. Előfordul már egy 1240-diki oklevélben „cum magnó cubulo. nagyjában öszveakgát. 1) Sóvágó. AK gyök. (akna-kő) ősz. 2) Azon hadi szolgálatban levő vagy mis munkás. —ni. fn. imígy-amúgy. Bányászok jegyzőkönyve. AKNAKÖTÉL. 1) Általán minden földalatti üreg. oknász-t. mind azokon. fn. akójával adni venni a bort. fű. aJcnács-ot. tb. AKNAKŐ. nyrglr. AKNANYILADÉK. AKNAHÉJ. légbe röpítsék. (akna-ácsolás) ősz. (akna-nyiladék) ösz. —ok. AKNAKORLÁT. égbe röpítse. azt a beomlástól megóvandó. AKNASÓ. mennyiben mindegyik lényegét üreg teszi. 2) Hadépitészeti aknász. A tulajdouképi névk. fn. tichm is. —ok. AKNA. m. sűrű lég az aknajárásokban. tb. s közismeretre juttat. melyen az aknaásást megkezdik. s ám. (akna-lég) ősz. mikor és hány szállítást tettek az aknában. I. rkr'dés. (akna-áz). Azon lik. szemle. kiilönböztetésül a vízből főzött sótól. l)Bánya-épitész. V. fn. tt akó-t. Aknákat a beomlástól megóvó fagerendázat. Nagysága országok szerint különféle. melylyel az ásványnyal rakott kosarat vagy ládát az aknából fölhúzzák. hogy a bemenetelt szelek. ablaknyilást jelentő szláv okno. (akna-tömet) ősz. A magyar akó 64 itczéből. tb. fn. áth. Lőporból való töltés az aknaüregben a végre. Bányúsznyclven földből éa mészből álló'vegyUlék. rokon az akna szóval. AKNÁZ. (akna-csőte) ősz fn. közönségesen: akona. Héjazat vagy házikó az akna fölött. Kiaknázni a régi okleveleket. AKNAÁSÓ. (sJc-ol-a-al). cer-ekédés. (akna-bél) ősz. V. fn. Az aknának fagerendákkal kirakása. AKNACSÖTE. Híg testek. AKNA. (ak-od-ás). (akna-lyuk) ősz. mind a bányai aknákon. rés. (akna-ász) fn. ablak). melyhez ismét az oko (szem) hasonló. htn. Hadtud. miért legdivatosb a sóakna szó. megtámogatása. AKNÁCSOLÁS. Kötél. (akna-könyv) ősz. fn. áth." Jemey Magyar uyelvkincsek. hangreudileg magash. quae Akana vocantur. Dunán túl. AKNAHÁZKOR. mint: mar-akod&s. 2) Hordó szája. (akna-oldal) ősz. AKNAHÉJ. (akna-ácsoi) ősz. Különös hadosztály. s némely mások. azaz 32 pintből áll. (akna-kamra) ősz. (aknász-kar) ősz. Eredetére nézve úgy látszik. (akna-metszőlék) ősz. fabéllés. Aknában dolgozik. melyet lőporral töltenek meg. vagy munkás. AKNABÉL. (akna-kötél) ősz. Általán nyilas. AKNÁCSOLAT. mennyiben az ako6 . fn. (akna-ráz-kör) ősz. Van Fizakna bely is Erdélyben. Tömören termő kősó. fn. fn. Az aknakamrát elzáró gátféle ma. sóásó. A bányai akna többfelé elsugárzó menete. —ni. AKNALOB. AKNASZÍN. melylyel az akna oldalait megtámogatják. AKNATÖMET. AKNAKAMRAGÁT. sóbánya. AKNÁSZ. fn.fn. Így képződtek ecek is: tritta. aki földalatti aknákat ás. aknát fagerendákkal kirak. oknd-t. melyre az aknában föllobbaiitott lőpor megrázó ereje elhat. mely azt több ágra választja. mely e mennyiséget magába foglalja. Vagmellékén akóval mérik a szilvát is. holmi rejtett dolgokat kutat. (akiia-kamra-gát) ősz fn. melyek fölvettetésre szolgálnak. AKNAÁQ. (akna-héj) ősz. m. hogy ellobbantva. Akarta előfordul már egy 1222-dik oklevélben „Salis fodinas. melylyel a hordók s más edények száját betömik. s mintegy kibélelik. ért. tt. valamint azon üreges edény. fű. Ducz vagy gerenda. fn. fn. mely az aknát körülveszi. fn. gerendákkal megtámogatnak. — AKODÁS. (akna-lob) ősz. AKNALÉG. gyak. AKNAKAMRA. —tál. ö. Az eriiditési vagy ostrom! aknák tekervényes menete. Rokon vele az ablakot. AKNALYUK. csak á» és." Jemey Magyar uyelvkincsek.81 AKLÁL—AKNAKÖTÉL AKNALÉG—AKODÁS 82 ló ofcía. HAOT RZÓTÁK. (akna-korlát) üsz. melyeket beomlás ellen duczokkal. AKNÁCS. fn. melyet az aknákban vágnak. mely sófőzéskor kotlákban leülepszik. ért. fn.

vagyis. ö. nevezetesen keresztény felekezeti hívek tartw-ek-éd-ik. a viszszahatóké párhuza. kemttek. tanácskozik. Átv. belátja. föV-ek-éd-ik. a gulyamarha számára.tatik a törökben okbor vagy okher. nyerges lótól. AKÓLÁS vagy AKOLÁS. útjában álló embereket tologatja és vi. tt. t. é (ö). írteget valamit = hovatovább világosabban érti. akószámát megvizsgálja s mei között ás illető hangokra nézve fordított viszony meghatározza. tilt-og-at. gyakran elköveti máson. melyet vásárteménye pedig több árnyalatú. munka. csordát. a tehenek. bont-ak-oz-ik. p. melynek jobbára csak éjszak felől van félfödele. —KÉDIK. emezekben nyíltak. ö. beszél. körfilárkolt vagy korlátfákkal. AKOL. ö. toznak. Bizonyos mérőpálczával a hordó béltartalszerepet. mértékét meghatározni. — KODIK. gulyabeli ökör. (akólás-bér) ősz. hez tartozók. A d némely igékben a szervileg rokon se. íör-ög-et. amazokban az önhangzók nyílkerek. gyülekédik gyülekezik. b) A kiható cselekvés belső tott b&mos. (ak-od-ik) ősz. emezekben zártnemüek. e. marogat =: ezen cselektt akólási-t. amaz mély. p. lóakol. igeképző. tilt-ak-oz-ik. értekénk valamiről = azon czélból ír. a szláv nyelvekben okol mos ok. ek-éd: o a. (ak-ó-ol). deszkapalánkkal kerített. piaczokon az áruba hozott boroktól fizetvel =r valakit marogat és marogattatík tőle. melybe a község bikáját zárják. (akó-fa) 1. érí-ek-éz-ik. melynek hangrendileg párkuzamos társa eke'dik. circnmegit. ÁKÓLÁSI vagy AKOLÁSI. akóldt-t. Sg. txtrakodtk várakozik. többször teszi. sövénynyel. ö. marakodik marakoszik. Sklir = ménestek /=: ne veregessétek egymást. farkasnak okolt tot-ak-od-ik. ne verekedjeból való.okol. Akólást illető. áll: og-oí. mely által a hordó Az átható ogot. mely szintén vagy födelei. ért egyház. nyelvhang t. hová a ménest rósz időben vagy éjjelre beterelik. ismételve. A hordó űrtöbbeken végrehajtja. Egy okotbót valók = egy vallási felekezetk8<-ög-et. von-ak-od-ik.helyeken. fölfogja. tehéhokol. Általán. a) A kiható cselekvés külső visszahatása a cselekvőre. társaival együtt ezt jelenti: a béltartalmát meghatározzák. kSlf-ög-et. o-kolo. L AKOLÓFA. (ak-ó-ol-ás-i) mn. oktatgatja. emez magas. nép közé tolakodik = az előtte. vagyis amazokban az önhangzók zartne. azaz körös.rekded. vagy ezen -cselekvést AKÓLÁSBÉR. — AKODIK. hogy a) az áthatok gya. tt okóló-t. mint ezen tábla mutatja: visszahatása. áth. ed. hangrendileg üget. V. űrtartalmát. így nevezik ae ezen mérésnél használt eszközt is. fn. igas ökörtől. öní-ög-et ól azaz nyílt ól (v. stánakodik valakin = a szánogató részvét miatt szenvedő állapotban van. p. mar-og-at. —KÖDIK. a perzsában ághol korlatos képzője og. —EKÉDIK.ni kell. tn. verekedik verekészik. a honnan ogol ám. tájejtéssel öd). ág-ól. törekedik toVekeszik. AKÓLÓ vagy AKOLÓFA. egy vagy több oldalán nyilt hely. őg-eí. köí-ek-td-ik. mely által a hordók űrtartalmát megmérik. ARÓ. melyhez bizonyos tot-og-at. p. aklok. kalt-ek-éz-ik. azokban a keményebb AKÓL vagy AKOL. fon-og-at. Akólási eszköt. hogy valamiről tudomása legyen. rekeszten* a barmot. mely mintegy önmagából f ej lik ki. midőn egymást marják. vagy födeletlen. wer-ég-et. mara. egy szótagból álló gyök vagy torzaigéhez járulván. . —ok. 'AKOLI. tb. Akolkodnak át ebek.szinte hasonló jelentéssel. ok-od. bikaakol vagy bikakol. . 3. i. kérdés alatt levő dolog vagy teendő fülön mintegy AKÓLÓ vagy AKOLÓ. akérí-ég-et. (ak-ol-i) mn. tg. d. tanogaf valakit = gyakori tanítással oktat. vallás. tt. —ni. Egyébiránt feltalálEzen táblából kitetszik. üregét. e. gyök vagy törzsige által jelentett cselekvést gyakran. Mérés neme. Képez gyakorlatos visszaható vagy benmaradó cselekvésit középigéket Szoros képződés! és érteményi viszonyban áll vele a gyakorlatos átható cselekvőket képező ogot. ssánogot valakit = gyakran szánja. congregavit in unum locum és 7-val lekvési képzője át ét. (ak-ó-ol-ó) fn.cuit. t-vel váltakozik. eget. egy pásztor = egy hitvallás vált-ak-oz-ik. Km. töfíiget = valami tozó. fallal. ahhoz való. a o j g.Egy okol. tb. Jelent gyakorlatos. mutatni. V. ék. tak. tarvést mar. Némelyek szerint ám. dik ekédtk-féle igékből származik. a héberben agái (Sj«) coerben kemény torokhang uralkodik. AKÓLÓ vagy AKOLÓPÁLCZA. —ok. conclusit. Akolba terelni.béli ló. (csak (Sjy) circumvolvit. akolban tartott. bont-og-at. kinek hivatala és joga a teli bordók nagyságát. így elemeztetík: o-kol. p. (ak-ó-ol-ás) fh. kj t. s amennyiben födve is van. okoli-t. gulyaakol. tb. tb —ok. a visszahatóké ód. Réfforma rovatékos fa-pálcza. (ak-ol) fa. mintegy ágakból. juhakol.é. emezek. sövényből csinált kerítés. mar-ak-od-ik. kötést gyakran ismételve tesz. akól-t. melybe a barmokat leginkább éjjeli állomásra vagy téli szállásra berekeszteni szokták. tt aktot. AK gyök). Rendesen a vámszemélyzet vagy vásúrbiróság egyik tagja. kérdezősködik. Hihetőbb. b) az áthatok cse. —AKODIK. s mintegy visszaható belcselekvést V. knlönböztetésfil az istálón tarszont tologattatík tolok. amazokban lágy. A visszaható okodik eke'dik értartalmának meghatározásáért járó díj. és így az átható és visszaható igék ezen ne. tanakodik magában = valamely kétes. Személy. kerített valami.88 AKODIK—AKODIK AKÓPA—AKÓLÓ önmagát tanogalja. hogy ám. ég-et. Snt-ek-éz-ik.mát. kerekded. fn. nyájat. pontosság. AKÓFA. ezekben ennek lágyabb társa d viszi a htn. AKÓLÓPA. Ökürakol. marakodik valaki. (akóló-fa) ősz. egy fő alatt wlíf-og-at. akoli ló.

az al gyöktől pedig: al-om. pl. alamuszi. föléd. 1. eknik. az alafa származékban L. öszvehúzott mó. elvont gyök.sarkhoa képest az egyenlítőhöz közelebb áll. mar-akoszik. 2) Üresség vagy tér. (ak-osz-ik) ősz. albor. s abban foglaltatott valami. FSal (cervical). álad. 1. — AKSZIK. aldogál. p. az al-ak v. tt. j hanem önálló gyöknek állítják. ágy-. söpreje. 1) Ami bizonyos \ afjade'k. ad-akozik. hegy alja vagy alya. codex. aliiddogál. Aljából adni valamit =r roszából. Azon eszköz általános neve. re rokon az oly. Hordó vagy más edény. hogy eredetírói szokás együvé foglalt: alt-áros. alstolgabiró (főszolgabíró). tb. I lyett megkülönböztetésül. tt. álom. aí ház. ali-puoli = al helyre. némely szőj árassal. va. sem fordul elő. al áléi származékokban él.megnyílj tv a ál. tt. mint az akodik. hogy milis ftiit). amit alája vetnek. pl. Ganéj alja. . alá. al-k. Sátor alá ház fekszik. réteg. ser alja. EllenAL. közölök cgy olyk vagy olfc. al-ól. névszerint: akólófa. Álruha. létezik. AL.: ajfa e h. gyan-oksztk. költ-ekézik. 1. melylyel a hordók űrtartalmát meghatározzák. „Alőszön vala egy főalon. alfa. Némelyek főnévül vesz-ekédifc . alja búBarcsai Ákos erdélyi fejedcicin. alszél. fenekétől lefelé terjed. hafel város. fel föld. ver-ekészik. ! aly dohány. —ak. Jelenti néha a határozott 6* AKÓLÓ vagyAKOLÓPÉNZ. melyek bizonyos formára. pohár alja == feneke. azt jelenti. alhadnagy (fel. (1) mn. mely fölött más fekszik. alispán (fő. gyök. „Nem gyújtják meg a SZOT étnek ét. lazaszem. AKNA. ajbor. akozik. melléknév. elv. alangyár. Átv. melyet a csenispán). melyeket az sonlatra vonatkoznak. (felhang) is. fazék. fn. az állatok. kevesebb. al föld. —ok. érzet. helyhatárzó. gyan-okodik. a dolog azon oldala. s írók szerint aly. amazokban mindig. Helyviszonyító ért. elvont gyök. (ak-ó-os) inn. Ksrmyö alá állni. L. mely a rostán átesik. öl. szik-. vagy a mi alatta van. képző. alesperes (föesperes). (4). tájszokásilag: olaja. igeképző. de ezek szokottabbak ekképen : alj vagy alybtfza. hordó. (dk mintfeltzü. Tűzhely-. valamint más részről a szunnyad. tt. AKOLÓVAS. ' alja. vesz-ek«zik. p. magash. pl. melyet egy más takar. Asztal-. eke'fztk. Szóia. eszköz. tb. s azt nem az al-ból származtatják. al-ul. zó s még az eredeti lehelettel bíró: hál. régiesen Alföld (Felföld). épület stb. férj. fn. s ettől erednének: aljas. za.pamlag alja. AKÓLÓ vagy AKOLÓVAS. 2) Az általánosnak külön osztályához — AL hangrendileg el él. ALÁ (al-a). ipcképzö. ÁL. s oly belyre mutat. rkétilc. aljat." Müuch. Ellentéte: fölé. dézsa." (Biblia). A honi történelemben előfordul ily néven sze. melytől olyas. Alistál (Felistál). mely származéka volna — AKODIK. lóan ás al tiszta elvont gyöke a volna. (2). Marha — AKOSZIK. vagy némely szójárások szerint megfordítva: alja dohány. Szőlő alja vagy alya. mely ugyanazou nemben kisebb. bel-é be. akólópálcsa. sátor alja.gyan azon természeti hangot utánozza. abó fél. 1) 1. . Valaminek a maga nemében roszahb. s ezek az aly mellett az általános népszo— AKUZIK. úgy ez is sok ülni. mely valamely álló jószág. a folyó menAL. ez utóbbi —al is. bor. fn. pad-. Hanyag tájejtésscl és Írással: aj. magash. igeképzö. dohány alja. v. ákon-l. ért. s erkölcsileg mintegy alantabb áll. Rosta alja. Különösen a helynevek elé járulván. alrend. Altiszt Gyönge lehü torokhanggal ejtve (hal) csaku(feltiszt).alája. a föld alatti ak. mely fölött magafél. ige. Alvincz (Felvincz). véka alá rejteni (zarnacékot számlál.85 AKÓLÓ—ÁL ÁL—ALÁ AL. al-t. AKONA. (ak-o-na) tt ákoná-t. al-k-oí téte : fél vagy föl. igy-ekssik. tb. ofcós-t vagy —át. | Némelyek mindig aly szóval élnek al főnév heAKÓVAS. kiknek aztán az al mindig AKÓZ. L. értelmű az alhang szendereg szók a szuszogó orrhangot utánozzak. (3). mely a többi egynevüek közt. honnan valószínű. (ak-oz-ik) ősz. (ak-osz-ik) ősz. AKÓL. ÁKOS. helyzetbe. —AKODIK. igy-ekezik. mely a föld középpontjához közelebb áll. 2) Ami fölött más hasonló nemű alik alul. előlehliel rokona hal (ige). Hasonlók után okoskod. melyekben lágyító y soha dosítása. —ok. álmodik és az alvásra vonatkomilag oly állapotú. mely fölött a sabban álló valami létezik. tében vagy éjszaki sarkhoz képest leebb fekszik. kást hozzák föl. valamint a kül gyöke kti. ál-1. Vas rúdból vagy vesszőből való akóló-eszköz. Ágy alá bújni. feneketlen mélység. — AKODIK. olyat. aliiemes. romlottabb réÁKOS vagy ÁKOS. lÓVOS. al-acs. alybor. képre. desen alvó lehel ki. Szerdék. al-att. ser.vagy főhadnagy).és névtartozó. AKÓMÉRTÉK. felváros. Valamint a magyar al. (5). L. mely az alszik. —ok. ősz. fölém. szalma alja. mely alkalmazásban ezt teszi: azon Egyezik vele a finn ali.mely más valamihez képest leebb áll.Búza alja.valamit. (akó-mérték) ősz. melybe egy akó bor. AKÓZÁS. 3) nától vett hasonlóságnál fogva. f«í ház. l az al melléknévnek. Alakra nézve hasonlók ezen helyirányra vonat. al-á. héberül alól (hu. alyfa. vidékre. kert alja. vár alja vagy alya.áz. borító. fekszik. Kosár. Alnép. pl. származékokban. véka alá tegyék. alnem egyéb. Ily viszonyú ezekben : al ráros. mint képző.felel e kérdésre : howá ? Személyragozva : álam. mely J alyadfk eredtek. magaslathoz mérve a föld középpontjához vagy a fbld. tájszólással öl hasonlítóval. Al. tájra. bár (Felbár). s megkozók : al és fel. 2) Baranyában. ' mindig alj szót használnak. aiy-t. któ és bel. L. elterjed. AKÓLÁS. víz stb. rocska.ALAFA. akó- . 1) társadal. Ákos csöbör. fel-t fe: hason. tb. növények alnemei. inaga*h. öl. AKÓLÁSBÉR. belefér. huoneen alá = azon tér. 1. holmi vadócz. Ily átv. Törökül alt. 1) Névutó. Achatius. kn.

tb. (alább-valóan) öss. mn. Kőbányai munkások foglalkodáw. máskép: alulirt. (Kazinczy F. Amoda alá. (alább-száll) ősz. 1) £ kérdésre: hol t ám. tt aiabor-í. AlánS. Legalább három eweí etelött = nem kevesebb három évnél. bocsát. vítnek oldja merült. stb. Közelebb a görög óJUé/faav?oi>-ból eredeti. Hint szorosan véve igekötő az illető igével és származékaival egy szót képez. olaja merült a vfcnek. (alá-bocsát) ősz. Valamely iromány folytában utóbbi belyen. a vitelbért alábbszáiiííam. alantabb helyen.) Raga á azon oá vagy vá. a bányán a* aknába alábocsátkozik. 3) E kérdésre hogy t hogyant ám. aki bizonyos iromány alá odajegyzi nevét. a hegyi szekereseknél. mint át ökör farka.87 ALABÁRD—ALÁBB ALÁBBIÉT—ALABOR 88 név környékét. kötélen alábocsáíani valakit a Útba. azaz. Aíányújtja kezét. ALÁBBLÉVÖ. vagy o. (alább-ki-jclélt) ősz. Különbözik tőle. Ellentéte: föl. Az alábblevS réteket elöntötte a* árote. V. gonoszabbal. ki alá. leebb megy. ö. .tb. értékű. alabárdot viselő. alább adni valemely árut. ALÁBBSZÁLL. 2) Azon személy. Alábbirt ezen soraimmal bizonyitom. ALABÁRD. ÁM épület idővel alábbszáll. Alábbirt jegyzék. Csekélyebb bccsü. A horgonyt alábocsátani a virbe. és fa. amerre tetszik. alantabb áron adják. fa. Jóllehet bárd alakjánál fogva a magyarból lehetne némileg értelmezni. A hús. (alább-szallít) ősz. ttalabostrom-ot. tárgyesetc egyszerű t. hajón. mélyebben. stb. díj. ALÁBBKIJELÉLT. Ezekkel és ilyenekkel azonban igen csínján kell élni. 2) £ kérdésre: hová? ám. pl. mely az előrészt látszik alkotni. utóiról. széles kétélű tőrrel vagy szekercrefejjel. Aíabastrom nyak. roszabb. (alább-való) ősz. s ásókkal mintegy hasonló állapotba. Ast alább fekszik. olábboinni. fa. áth. ALÁBBIÉT. Magasabb helyről leebb ereszt. alobárd-ot. (alább-irt) ősz. a maga nemében hitványabb. ALABOR. értéke kisebbedik. ha nem figyelt*. 1) Talp vagy valuszabásu eszköz. legalább. (alabárd-oe) mn. Buda alá nettek a törökök. 2) Igehat és igckötö. Cselekvés. kisebb. —ok. tt alobárdos-t vagy —öt. vagy így is: oldja feküdt a fának. hogy idegen szarmatára. Alábbnyomni. (alá-bocsátás) öss. mint melléknév. atábbtolni valamit. Alábbírtak tanúsága szerint. Atá«zátl a bor ára. azaz mehetsz. 1) Mélyebbre ereszkedik. ságár cédrus ép dereka. ALÁBB. Magasabb helyről. leebbereszkedik. Régies alakú. ALÁBBVALÓ. angolai: haíberd. ALABASTROM. önakaratból leereszkedik. gonoszabb. Alá is út. leginkább a költői nyelvben nők nek ragu viszonynevet vonz : fának áldja feküdt. mélyebben fekvő. árából enged. Cselekvés. (alabb-lóvő) ősz. fn. A terhes hajó alábbszáll a vízben. mélyebbre. alantabb fekvő helyre. tájon. önh. áth. fötfelé. (al-á-bb) ih. Km. ALABOCSÁTKOZÁS. aki alabastromféle anyagból dolgozik. Oda alá a pusztán = alatt. hol a Szirt fonása magasról Tajtékosva szőkéi! alá. össz«húzottan: ha szóban is. tt. hogy történt. karok. midőn alabastromot ásnak. —ok. a fölbató ra-val = alábbra. 2) Valamely jóuag. alávetés. mint én = alábbatí. Alantabb belyen létező. olcsóbban adja. mely van hová. síb. németül: HeUebonfe. vagy alantabb fekvő vidékre küld. htn. ALÁBBSZÁLLÍT. Alabárddal fölfegyverzett. ih. tájra. többese ok. f01ebb. mint ás üres.pl. . ö. ó' ős asztal mellett alább ült. Messze alá. Aláfeté. föl is út. alsóbb rendüekhez leereszkedik. mn. (alá-bocsátkozás) ősz. dárdanemü szúró és vágó fegyver. zsemlye árát. Km. midőn valaki önszántából. Kőfaragó vagy szobrász. leszáll. midőn valamit alábocsátunk. ALÁBOCSÁTKOZIK. sfilyed. fa. sorokban megjegyzett Aíábbfcyeíetí időben és helyen találkozni akarok veled. ért becse. Km. Aíáirás. melyet az ereszkedőkön a kerék talpa alá . mn. ALABASTROMMÍVES. alárendelés. mn. s v. —m. Alábbealoan viseli magát a legmfoeletíewebb embernél. társadalmi viszonyba helyezkedik. de itt nincsen megfelelő törzse. alábbsaállitani. mint olyan fokoztatík: alább. ott. közelét Súgetvár alá szállott Szolimán császár. —ok. fii. de valószínűbb. ALÁBOCSÁT. k. alantabbra. mint Eutergom. Hihetőleg keleti származású. „Alabastrom fehér nyaka. szekéren. (sJá-bocsátkozik) ősz. szállít valiamit. Soha alábbtialó embert nem láttam. a régi felső német nyelvben: Helmparten. például a> arabban s héberben is lábon fehéret jelent. sfilyesst. sőt köz nyelven is szemkecsegtető fehérség kifejezésére haszn&ltatík. Alájön a hegyről. ALÁBOCSÁT. Midőn ja személyragot vesz föl. ALÁBBVALŐAN. mely igen szép fehér szine miatt költői. A gabona és htU ára alábbszálíí. Átv." Fatadi. oálí. süpped. állomásról mélyebbre. ALABÁRDOS. Aláfoly avti. Erkölcsi ért. takarodjál! Fölebb verni. csekélyebb áron. feszegetnek. rendelet. ALÁBOCSÁTÁ8. Legalább hallgass. mert svédül: flalíbard. Nem adom egy forintnál alább. erkölcstelenebben. 1) Ami a többi irt sorok után vagy azok legvégén írva áll. A gipszkőnek egyik legfinomabb faja. Ás alábblevS stötökel megcsipfe a dér. (alabartrom-míves) ősz. tájdivatosan ejtve. Ha főnévül használtatik. Drágára vagy drágán tartani s alább adni valamit. nem oly drágán. elvetemedettebb módon. ért alattvalókhoz. tb. (ala-bor) fa. és igekötő. fa. ALÁBBVALÓ. . olcsóbbá lese. A búvár a tenger fenekére. 1) Valamit mélyebbre ereszt. £zen kelme amannál olábbvaló. Ki föl. leebb. ALABASTROMFEJTÉS/alabastrom-fejtés) ősz. 2) Átv. . Hazánkban több helyen ás éjjeli őrök használják.

(al-acs-ony-an). időd vékony alafát ad. Egyébiránt ez értelemben kevesbbé divatos. —ok. díj. alamizsna. hírében nevében kisebbít. ih. ALAC80NYKODIK. ö. ö. rang. tt aiacsonyság-ot. Alacson szék. becsempész. (alá-csúsztat) ősz. (al-acs-ony-kod-ás) fn. (al-acs-ony-ít-as) fn. igasi helyett becsempészett. ALACSON vagy ALACSONY. Mongolul s tatárul szintén alafa. Km. (alacson-lelkUség) ősz. 3) Méltóság. elvetemedett. ALACSONLELKÜ. tisztség. clvctemedetten. (al-acs-ony-ít). alava alafa = előkelő rang. lapályosan. htn. Valódi. A'ércgetó'k. s némely mások. ALACSONYÍTÁS. nemtelen. alávaló. Alacson eredet. Különösen átv. ALADSÁG. midőn valaki a fa alá csík. javadalommal mint az élet föntartása eszközével szokott járni. értelemben ezt is ugyanazon gyökből származtathatjuk. mely az alacsonylelkficket bélyegzi V. ALACSONLELKÜEN. ALÁESÉS. századból. tb. pl. Alazsfcá-ról. prius) eredtek. nyilvánulás. őrt a maga nemében csekélyebb állapota. tt nlactonykodát-t. Alanton termetű ember. alaetonykod-tam. Alacson tett. be-. (al-admirál) ősz fn. ALACSONYLELKÜ. (alá-esés) ősz. férfi kn. melyet más tehén alól hoztak. a maga nemében kisebb emelkedésü. erkölcstelen. alofá-k. mereven. —ok. élelemre vonatkozik. gáládul. ért alávaló gonosz. Hasonló kisarjadcásuak: torzon. áth. falu Bonod megyében. pl. koldusok alafája. emberi méltóság ellen. pulya. ALAFA. 1) Mint a nagy. indulatú. alacson-t vagy aloesony-at. ö. mely vastaghangon szintén. fn. Oly helyre esik. —ni. 3) Erkölcsi Atv. állapot Egyébiránt hasonlók hozzá az élelemszert jelentő hellén «/Up« és a török olufe. mn. múlt a nagyság. —ott. Csalási szándékból valamely áldolgot valódi helyett odatol. galáds&g. melyből eledel származott. tt alorsonyítát-t. szívtelenfil. hatn. ALACSONYAN. ó'lufe. magasság ellentéte. ALÁCSÚSZTAT. mint kicsi kicsin. Aiacská-ra. ALÁCSERÉLT. csclefentc. Mennyiben a tisztség. tető. melyet emeltyűül használnak. magasabb erkölcsi érzelem hiánya. ih. helyzet. s más érdemetlenek után helyesnek. magasságban. Alodár-t. tt. mélyen. tb. melynélfogva az eső test egy másik alá jut. magaviselet. ALADÁR. gyaláz. 1. tb. Az esés oly neme. völgyben. —s. V. s alattomban valamely tehén borjával fölcaeréltek. hivatal. födél. Katonák alafája. 2) Atv. Alocson épület. gazdag alafa jutott neki. vagy ás alap törzstől alap-or. ALACSONYKODÁS. m. Ha szolgáltad. ALÁESIK. mint amaz. ALACSON.89 ALÁCSEKÉLT—ALACSONLELKÜ ALACSONLELKÜEN—ALAFA 90 tesznek. tordon. erkölcsi pulyaság. Gáládul. gálád jellemü. átv. 1) Bizonyos élelmi. ért. ALATTSÁG. magos. valakit becsületében. csalfa. bccstelen. magasság alján fekszik. Minthogy a két első pontnál fogva clcségrc. amit a kerék alá borítanak. ctalafinta. tengeri hajóhad alvczérc. Becsfiletbeli kisebbítés. mennyiben élelmezésre szolgál. gálád. hivatal szintén bizonyos díjjal. m. s végre ebből n toldalékkal fejlett ki: alocson. tb. Alacsonyan épített ház. 2) Atv. Talán: Alagyár f ALADMHIÁL. Szelídebb. különbségül őzen más irányuaktól: kiesik. 1) Valami test magasságából elvesz. beesik. —tál. s képzője a kicsinyítő öcs. kiesettől. vagy oly cselekvés. pár. torony. hivatalnak nemesebb oldalát az előkelő. hogy az ezen értelemben vett alafa gyöke azon el. ételbeli adag. melynek első alkatrésze kóló kereket jelent ALÁCSERÉLT. 1) Csekély emelkedésu helyzetben. melyből első* és eleve (prior. mérték. ALACSONYSÁG. tisztség. Elemezve: olá-bor. (alá-csik) ősz. 1. Alacson módon bánni valakivel. eledel. Alacson tetejű kalap. tb. mn. vastaghangon lesz alat-a alafa = amivel élünk. ALÁCSÚSZTATOTT. V. Olodarus. Általán. ALACSONYÍT. bokrok. IcUlön. tt olafá-t. mn. 2) Szintén szekeresek eszköze. nem valószínűtlen. rá-. alacsoaytt-ott. (al-acs-ony-kod-ik) k. magasabb erkölcsi érzelmek nélkőli. Alacsonyan fekvő város. . E szó gyöke ál. Alanton szolgálat. —ni vagy —ani. Rimay János a XVII. fn. sudaras ellentéte ám. becsúsztatott Alacserélt borjú. Helyragokkal : Atacskd-n. mely által valakit polgári állasához vagy érdemeihez képest illőleg nem becsülnek. (alá-cscrélt) ősz. a nemesebb erkölcsi szabályokat mellőzve. áth. melyből ti vagy ó tulajdonságot jelelő képzővel lett atarsú vagy alactó. —ok. Hangra hasonló hozzá az illír kolobar. szarmatát. ALACSONLELKÜSÉG.Néha az alanton kunyhóból is nagy ember támad. (al-acs-on) mn. embertelenül. Alacson ítilcit. étel. . V. s melynek részesülője élve máskép eleve. osztói. fékéét. jellemtelen módon. ALACSONY. tt. jutalom vagy alamizsna. ö. fn. ADMLRÁL. tulajdonság vagy állapot. ám. piczi piciin. (alacson-lelkü) ősz. szttrü ember. elvág. (alacson-lelktien) ősz. különböztctósül más irányú. nemesebb. ért. felsőbb állás teszi. minthogy a méltóságnak. csal-va csatára. Zsírót. erkölcstelen módon. eleven. 2) Atv. Alacson folyópart. (al-acs-ony-ság). elvetemedettség. hivatal. hivatal. 2) Javadalom. Cselekvési tulajdonság. ö. ulffe. ALACSKA. Erkölcsileg alávaló cselekedetek gyakorlása. polgári állású. melynélfogva valamit alacsonynak mondunk. Magyarországban ritkább. gálád jellemü tetteket gyakorol. a székelyeknél közdivatú. ráesik. de másfelől. fn. Hasonlóan a csel gyökből lett csclve cseleve. faL Alacson falc. —ok. k. mely bizonyos test. pl. a föld színétől fölfelé kis távolságra. tengelykenéskor. Törökül: alcsok. véleményünk szerint gyöke él. Bízd a jövendőkre érdemed jutalmát. Altengernagy. Al&való. Jóformán kiavult szó.

lajtorja fokáról. aki aíagokat fúr. —z. ALÁHAJOL. tt alog-ot. ALAGFÖ. önerejéből. m. Különböző helyirányuak: ftffut. mélyebbre lép. A folyók aláfutnak. ALÁFÁS. (al-agy-ár) mn. kttlönböztetésfll más irányuaktól: lei függ. vagy az alag előrésce. tt olafás-t vagy —át. —ok. midőn önkénytelenül akarmily erőszaknál fogva egyenes szokott állásából lefelé görbéd. (aUtg-járás) ősz. ára. Bér. —t. fa. ALAGCSATORNA. Vagy az adagot jelentő olofától = kiadja az adagját. Lefelé. Több ágra szakadó alapszerkezet. engedelmeskedik. Emeltebb helyről. ALAGOZÓ—ALÁHORD 92 ALAOOZŐ. ALAGÚT. A zápor a hegyről alahordja a főidet.alogyá-fc. tiisscafut. ö. (al-ag-oz). —ok. ön h. fokról fokra mélyebbre szállva fut. önszántából. fn. alogoz-tam. (alá-fut) ősz. ALAG. pár. kivált hegyek tövén keresztül fart nyíláson vezető út. Aláfelé váltani utat. Általán mondható minden hajlékony testről. áth. nyílás. (alagya-as) mn. stétfugg. alafál-t. alogozó-t. (alafa-as) mn. V. kiavdlni látszik. áth. mélyebben fekvőre hord. Aláhajtani magát a fetsdségnek. Az alagba gyűlt. áth. tb. ALAGFENÉK. ALÁHÁG. (alag-folyás) ősz. lefelé csügged. p. tb. ver. (slag-fő) ősz. lemegy. Csak élő állatról mondható. —tol. békeszeretö embert. Általán. aláveti magát. Különösen bányászi ért vízir&nyos földalatti menet. Dunakeszi mellett. Föld alatt. önh. mintegy: alugyát vagy alugyár ember. hatalom alá vet. fn. (Tűnnél). Általán minden munka. ALÁHAJT. majd le. födelét képező boltosat. becse. ért. Aiáhogni a lépcsőről. htn. (alá-hord) ősz. Személy. ALAG vagy ALAGY. mely eleinte csak szomorú. k. V. ALÁFELÉ. rangja van. készít ALAGSOR. A gyöngédebb lyrai vagy lantos költészet egyik neme. ALAGTALP.ALAFÁL—ALAGOZ ALAFÁL (alafe-al) áth. népet puszta Pest megyében. jelenté*. pinesei alagsor. valamint törzse alogyo. E szó is. t i. ALÁFÜGG. szelíd. A német Slollen után átalakítva: istály. tt. önh. afaszékony is. (alag-dt) ősz. (alá-bajlik) ősz. 1. megalázza magát. —ni. (al-ag-oz-6) fh. elevenség nélkül. ami bizonyos észműnek mintegy alapját teszi. mely bizonyos magaslati ponthoz képest leebb fekszik. A bányaépítésben ax alag tetejét. melyen részint a vizet elvezetik. osfttt. Aiáhajltt a gyUmölctctel fenteit faág. ALÁHORD. Önh. melyen haladva ax alagot képező üreget kivágják és elkészítik. melyet ás alag használatáért az illető alagbirtokosnak a szomszéd bányamivelők fizetni szoktak. —ni. ALAGJÁEÁS. 2) Lefelé űz. ALAOYÁS. ALÁFÉL. (alá-bajt) «sz. Aláfelé menő hajók. (alag-fenék) ősz. Átv. (Beneficiatus). fn. alagyár-t tb. fh. A bányai alag alsó része. melyen bele mennek. melyből valamit készíteni lehet A latin substrotum és matéria helyett ajánlatos új szó. részint » bányahegy békéjét kutatják. (alá-hajol) ősz. aki bóktX esmcil. —ott. tb. Általán. Levert karók ás alagjárás két oldalán. ALÁHAJOL. a Örvénynek. tt alogyát-t vagy —al. ALÁHAJLIK. midőn egyenes vonalban lenyúlik. kifut. ALAGOZ. kerget A malom a vitet aldhajtja. a vén ember feje. ért. vagy az alféltől átv. jelent igen csendes. (ali-függ) ősz. StwefiU. ö. ALÁFUT. földalatti üreg. pontról leebb teszi lábát. ALAOMUNKA. Ellentéte : fél vagy fölfelé. Elegiaiformábanírt. s abból meneteles utón kifolyó víz. A bányászok s bánya-munkások jövésmenése. felsőbb hatalomnak enged. útvonal. ALAQBÉR. ALAGYÁR. tb. fn. (alag-karocat) ősz. —ok. alocatos. ás. részint fris léget bocsátanak be. kutyaporczióját. fn. (alag-bér) ősz. Bányaépítesz. nyílásain. Értelmére nézve akár az al. alfelét csapkodja. Alagfél* üreggel. . Dunán túl. akár az alszik-féle szókkal hasonlíthatjuk. Csatorna. költött Aíogyás versek. Aláftlí hajló fej. midőn t i. pincze. (alag-irány) ősz.A hellenlatín etegiából módosított szó. fagged. síkja. kinek bizonyos javadalma. vidékről leebbvalóra. ALAGKARÓZAT. —ok. Midőn főnév. fn. ALAGFENEK. nyilasai. Javadalommal ellátott Alofás hivatal. (alá-felé) ősz. Átv. beftígfl. A tAénftkoö borjakot aláhajol. Mondjuk függő testről. fn. tt. (alag-munka) ősz. fn. ih. ért bttntet. alogyá-í. HORD. szétftU. menettel ellát A bányát alagotni. Helyes alkotása új szó. tt alogy-oí. közlekedése aa alag vonalain. Két ellenkező irányban váltakozó mozgással. ki még a légynek sem árt Az egyilgyü gyáva nevek gyöngédebb kifejezése. bolt. Azon irányban. ALAGFOLYAS. fh. majd félfelé. Ssélesb ért. ért. lehajt A nagy teher aláhajtja a tettet. ALAGYA. de utóbb Horácz bizonyítása szerint víg tárgyakat is tengett Újabb Íróink ismét inkább ás eredeti elegta szót használják. fa. (alag-csatorna) őse.fizetéses hivatala. Aláfél járni. melyek között kis jármüveken ás ásványt kifelé szállítják. 1) Valamit lefelé görbít. tt. máskép alongyár. vagy melyet benne végeznek. (alá-hág) ősz. minthogy az Alángyár alásalos is. tt. Azon vonal. Vasvárraegyében átv. hogy fölvegyen valamit a föídrW. Aláhajol. Magasabb helyről. hajlamából testét lefelé görbesztí. mely az alagba szivárgó vizet tovább vezeti. (al-agy) fn. (alag-sor) ősz. ALAGY. Átv. mint: hidfó'. Aláhajol. (al-ag) fii. (alá-fél) ősz ih. htn. ALAGLRÁNY. menet. tűz. Népdal. Aláhojlifc a sztmnyadó. m. Aíáhajol át igába fogott «k9r. értéke kisebbedik. kesergő éraelmeket fejezett ki. melyet az alag caináláaára fordítnak.

Ígéret. 1) Valamely irománynak. s többi adakozók közé oda írja nevét Péter hazafi czélokra aláirt száz forintot. Nem így most.94 ALÁHÚZ. hordand-alak. Formenlehre. ö. angyalom. (Kazinczy F.) — ALAK (a-l-ak) igerag. s elfogva alakján s hangjain. tt alok-ot. hordt-alak vagy hortzinte v (előstelkt) nélkül álL dott-alak. Aloy. —ok. 4) Termet. pl.5) Minden élettelen emberi vagy más állati képek. Azon név. Dallott. holtak alakjai = árnyai. . A szerződés fogalmazva van. hasonlatot. ALAJTÁS. Valami alá.val vagy vol. Ezek szerént hibás azon nézet (Magyar nyelvemlékek IH. Vélés. htn. honnan a tudományokban alaktan =: =: val-ít. (al-ait-ás). mert olaja sodorhat a víz.mely = formál." (Pesti lég. Ha a gyermeket lefekteted." (Bécsi codez). melyre fejkötőket. —ni vagy —ani. Pintyőke madárkim. ALÁÍRÁS (alá-irás) ősz. mulólag =: múló módon. (al-á-ig) ih. —ok. ért kedves. gyar passió. fn.) Erdélyben olajt alakban még ma is = hasonló módon. szép alak. különösen ábrásai. Törzse a latin laudo. codex). áth. tehát tározott igealakban : hord-olak. ám. —ok. ábrát mutató. (al-ak) fű. codex. (Krisztina-legenda). s mintegy alyk ." (Mfinch.. „Öldökléseket alajtasz. (al-aj). ki idegen arczot vesz föl. gondol valamit „És melylyet alajt vallani lak által záratik el (Figura mathematica). 7) Mint algebrai műszó jelenti a meny—s. gyöke al rokon a hasonlati oly-val. tégedet vagy . (al-ajak) ősz. csak az aláírások hiányzónak. gyöngy alakom. ALÁÍR. (alá-ír) ősz. 1. kötet 268. Az aláírások szerint bejött ezer forint. Ne akarjatok alajtanotok. ALÁÍRAT. magash. (alá-irat) ősz. magyarul. A régi nyelvemlékekben nyiségck betűkbe szerkezeit öszvetételét. 1. volt stb. A törökben halijb divatozik. 2) Maga az aláirt név. A tanúkat aláírásra felszólítani. levő részig. rút alak. Ha a lovakat bekötötted. Többek alá. tb. Ezen alapfogalmat vonhatjuk el következő érteményciből. tehát tanban minden közt. Különösen valamely kérelmet tartalmazó nevezetesen adakozási felszólításra bizonyos mennyiséget ígér. Viaszból. A tulajdon. Az ajak azon része. VALL) éles hangon: vél. Ennek eredetye a íranczia Louis." stb. ALÁIG. való. forma.székelyeknél divatos lak. vagy valóit. pár. Valami iromány. török-tatárban : öl. Alul fekvő. Átv. kalapokat húznak.) ALAJOS. —ELEK. legyen az saját vagy más kézirata. aláírás jelenti magát a cselekvést. mely a régiségben rendszerént állat alakban fordul elő. tégy olaja párnát. illetőleg mennyiség.) Alakom. (al-á-j-ok) névh. testalkat. Szép alak. hasonlólag Gábor meséi. bábot. 3) Emberfőhöz hasonló készítmény. honnan átv. tt. férfi kn. maga a létige (valék. ALAJAK. s evvel rokon a hasonlító képző tag js> lenni.93 ALÁHÚZ—ALAJT ALAJTÁS—ALAK . (Mfinch. tb. honnan valószínű. okmánynak saját neve odajegyzésével történt hitelesítése. AB írott bötü vagy szó alatt vonást tesz. val-ít. mely szintén férfit vagy nőt képez. (al-ait vagy al-eit vagy al-ét vagy al-it tározott fonna. mely bizonyos szerkezetű vona= vél. hogy olyanságra vonatkoznak. gépek . Az aláírótokat elolvasni. a* idegen neveket. hogy teszMindezen értemények képre. véts olajok szalmát. illetőleg hasonlatra. de ezen utóbbiak helyett jobb: ábra. adat. „ Avagy alejtod ? (Káldinál: vé. ejt alakban fordul elő. tb. mely szintén formát. Írásban jelentett ajánlat. mátka. formát. sins. ALAK. hogy jöttem legyen tőrvént féltenem. adakozás.Alajtván (exbtímantes) ő magokat szellet Iáitokat. képez. Törne al. áth. ALAJT. állvány. Fölülről kezdve óláig elrepesztett köpeny. különösen így neveztetnek a marionette név alatt ismeretéé paprikajancsiféle fabábuk. azaz valónak tart. Nem így utánad könynyel e szemekben. helyig. fn. de tájdivatosan két 11-el is ejtetik : véllem. a czélzatos siókat. mintha az egy volna dilit szóval. m. ért. azaz alakit. mely az ál fölött nyúlik el. (*Já-húa) ősz. Általán. lap). aláírat pedig ezen cselekvés látszó eredményét. köAajos. t. alajt-ott. .* „Bódogbnak alítanám magamat. matat. latínul Ludovioa. Alajt tehát ám. illetőleg helyettesítő valami. mely némely altaji nyelvekben Előfordul a második személyre ható. így nevez(patát habere) elvétetik ő töllö. Ne úszszál közel a malomköz. böl való alakok. Megnyílt az ég szememnek és fülemnek. nek. ALANY (3). okmány alá. existimo értelmében használtatik. angyalkám. A kötött nerzödvénynek aláírni nevét. honnan alakos := álarczos vagyis oly személy. Az tí képző a régiségben rendszerént ajt. Alakom. képet. Holt alakok. mit rendesen kitiinőbb jelentőség esetében figyelmeztetés végett szokás tenni. hordj-alak. olajtást. melyben a hosszú « a torlatot (két 11-et) pótolja. fa. codex). Népdal. Egyezik vele a led-é) hogy nem kérhetem én atyámot" Régi ma. melyet aláirtak. áth. egyesszamu ha'uoómiban cseremiszben. lángban érted. ALAJ. Egyszerű tí képzővel: Bitors&gosnak alít. V. Innen elemezhető az alkot is. 6) Bizonyos szabályok által meghaALAJT.alakot jelent. mulókép. törzse . szelíd alakom. fn.AUjtván (= vélvén) hogy ő isteniről szólna" vagy olyk vagy olk. tt Alajos-1. önnön nevét vagy megbízásból másét is oda jegyzi. i. 1) Álarcz. (München. ami: vall (= valal 1. szerető. ALÁJOK. mondatokat aláhúzni. hasonlókép. ALÁJA. körülbelül az. a csikk végén). útálatos alak. (Szemere Pál. Tebát szabatosan véve. 2) Mindenféle gyermekbábu. s a méra latin pnío.) tetnek az erőmütanban előforduló erőmüvek. rajzai is. (al-á-ja) névh.

kisértetnemtt tüneményeket lát ALAKMÉRTAN. tt alakor-t. ALAKJÁTÉK. ALAKSZERŰSÉG. (al-ak-os-kod-ik). és az önható alakúi belső szenvedő mása. tt alakoskodas-t. Képzelt árnyalakban mutatkozik. ALAKSZERŰ. (al-ak-od-ás) fa. tt olofcosság-ot. A maga nemében kicsi. arczát változtató. Diószeginél ám. kölönben. hiba. iátfá-t. Cselekvés. jelenkezés. triticum monococcum. Láttán! (opticai) műszer. fn. A mértan elméleti része. Az l mint második személy képviselője előjön több más igeragokban is. fn. tb. 1) Aki holmi szemfényvesztő ügyességgel mulattatja a közönsége^. tt alakömány-t. Bizonyos alak. fa. bizonyos minta szerint képez. ALAKOK. tb. láttatsá-l. V. S) Tettetés. kilétét titkoló. (alak-játék) ősz. ALAKOSÍT. Alakot ülető. fa. ALAKOZÁS. (al-ak-ít-ás) fn. gyakorlása vagy képzelt árnyalakbeli mutatkozás. ALAKOSA (al-ak-csa) kies. ALAKOS. Wtíoíná-1. 2) Álarczot viselő. midőn álképcket. hiány. ALAKHÜ. formás. (al-ak-os-ít). alokozás-t tb. Midőn melléknévül használtatík. pár. ALAKODEK. (al-ak-os-kod-ás) fa. külsőség. tb. (al-ak-od-ik). m. képmutatás. ön-okozta átváltozás. —m vagy —óm. szerkesztés. —m vagy —oni. tt aloki-í.mesterségekben. (al-ak-ít-tat-ik) külsz. ALAKODffi. ALAKÍTTATIK. minta szerint képzett mii. látá-1. ALAKSÁG. oíokoz-tam. tb. utánoz. —ott. hamis. 1) Szemfényvesztő. tb. tb. ki kártyával s egyéb szerekkel ügyesen ad elő holmi első látásra meglepő. (al-ak-ocs-ka). mely által alakíttatik valami. (al-ak-oz-ás) fa. (alak-látás) ősz. rejtezkedés. Alaki hűség. ALAKOSA. Alakossá teái. (alak-szerűség ősz. 1) Titkolt névvel. —ott. fa. tb. —ok. fn. alaIdtoUnak nyilvánította magát = öszveállott. melyek embereket vagy állatokat szobor vagy dombormüvekben állítnak elő. álarczba öltöztet ALAKOSKODÁS. minemüség. álarczoskodás. (al-ak-os) fa. különben 1. I. ALAKOSSÁG. vert-e-l-ek = vert — tégedet (vagy titeket) — én. formát kap. mesteri mű tevés. (sJ-ak-ít-mány). k. álarczoskodik. p. ALAKÍTMÁNY. tt. ALAKSZIK. alakostt-otí. 2) Drótokon járd s ideoda ranczigálható fabábokból szerkézért paprikajancsiféle játékszer. —s. (alak-szérű) ősz. miért többször elmaradhat. alokod-tam. Ami valami alakot hüven visszaad. azon különbséggel. szerkezete tökéletességre hajtatott ALAKÍTÁS. Tiszta mértan. tb. Alakos játékot űz. (al-ak-i) mn. olokos-í. A képzelőtehetség kóros állapota. 2) Bejtett. k. alakütat-tam. arra vonatkozó. alafcoskod-tam. fn. alaketák. Bábok mutogatása. —ok. mely egyedül a testek kiterjedésére vonatkozó alakokkal foglalkodik. szerkeszt. 2) Erkölcsi ért. —tál. bámulatos mutatványokat 2) Aki dróton járó. ALAKMUTATÓ. tündérkedik. (alak-mutató) ősz. kisded alak. ALAKÍT. ALAKJÁTÉKOS. ALAKLÁTÁS. titeket Ezen ragban az első a csak könnyebb kiejtés végettí közbeszűrat. pl. ősz. pár. tb. —tál. álképbe. htn. —ok. tenkely. bizonyos formasággal bíró. m. Néha összetetten használtatík : alokorbúza. —ok. fa. — ott. tt. —ott. mutat Aíokhfi rajt. ö. Alakjáték üzése. •Jakot ad. Van piros ólakor is. s azok közt csak egy termő. Különösen használható szó a szobrászmöveknél. ALAKI. Élt vele Monoulai. áth. m. szobor. ALAKOSKODffi. —s. fii. (al-ak-oz-ik) k. titkolt név alatti lappangás. Külső formaság. t i. tt olaköás-f. (al-ak-ít) áth. V. jelenkezik. —tál. (al-ak-sz-ik). htn. minta szerint készíttetik. —ok. ALAKOZIE. láííaí-ol. p. öszTeáHitás. ALAKÍT. midőn valami alakodik. Bizonyos alakot mutató. látná-!. tönköly. 1) Valaminek bizonyos formát. (alak-mér-tan). A búzanemfi termények egyik faja. az l képviseli a te vagy tik egyes vagy többes második személynévmást. 1) Általán mindenféle szemfényvesztő mutatványok. —ok. tt. együvé állít A gyáregylet alakította. amaz pedig némi kényszerfiséggel. alokíí-ott. alofccsá-í. az ok pedig a cselekvő első személyt vagyis iáí-l-ok = lát — tégedet (vagy titeket) — én. mintha mondaná: alakra búza. ALAKODIK vagy ALAKUL. k. bizonyos alakúvá szerkeződik. Belső működés. s mindazon. tt alofcos-t vagy —öt. nevét. 3) Alattomos képmutató. —m*. vagyis alakjára búza. Az ásványvizek jegectaé alakodnak. kölcsönözött név alá rejtőzködve bnjdosik. —ok. —ok. htn. máskép: fehér ólakor. más név alatt járókelő bujdosó ember. idomos. . —ok. mn. szemfényvesztés. Mintegy ön belső működésénél fogva bizonyos alakot. különben elavultnak látszik.és mnlattatására. (al-ak-os-ság) fa. 1) Szemfényvesztői tulajdonság. képszobor. m. (alak-játékosság) ősz. az illető közönség bámulata. —tál. m. vagy hamis név alatti létezés. htn. füzére kétsoroscsészéji mintegy háromvirágúk. lát-lok. mn. hogy ez szabatosan kifejezve = bizonyos alakúvá mintegy önmagától lesz (fit). mely összetétel látszik eredetére is vezérelni. csinálmány. (alak-hű) ősz. ALAKODÁS. leginkább csak a jelentő és határtalan mód jelen idejében divatozik. fa. ugrándozó bábokat mutogat. 2) Képmutatás. különböztetésül a gyakorlati vagy alkalmazott mértantól. (alak-játékos) ősz. ALAKOSSÁG. 1. mely a benne tükröző tárgyakat nép alakban tűnteti elő (Kaleidoskop).láttatá-l. S. ALAKJÁTÉKOSSÁG. látand-íok. külső idomosság. Valami bizonyos formára. A kiható alakit párhuzamos társa. m.95 ALAKOSA—ALAKMÜTATÓ ALAKOCSKA—ALAKSZIK ALAKOCSKA. képmutatót játszik. tt atakodás-t. —m.

külsejét egy másnemüvel felcseréli. (alamizsna-ár) fn. tt. formát kap. (alak-tanitmány) ősz. fn. határozott vagy kellő mizsnakenyérnél. midőn valaki elébbi vagy szokott alak. arra vonatkozó. tb. tögetése. köpönyegfordítással egyértelmű. ALAMIZSNA. alamuxzta szóknak. hogy mást meglepjen. oly kegyes adományok gyűjzonyos formára képezett. ALAKULÁS. —ok. osztogatni. Alaktalan test. (vagy más állatot ért. ALAMUNTA. zsák. mn. fn. Felebaráti. ALAKTALAN. idomtalanság. törzse az olomár. ahiszékonyan *á-k. Mint afféle gúnyos nevek sajátságos végzeGöcsejben ám. tt mizsnús sz. ÁlA hellén £Ui?po<rvM?-ből kölcsönzött szó. (alamizsna-al-kod-ik) k. 2) Amibe az alamizsnát rakják. Millye. nytrjtom. alamuszi. aluv&sra vonatkoznak. mi más jószágban. Oszves külsőség. éhenincsen. 1. ALSZIK.alamunták. mely nösen keresztény szereteti jótékony gyakorlás. koldusok élelmezésére. osztogat"/. formája fn. erszény. mely alamizsnából gyűl vagy gyűlt Jelent ját. ingyen nyújtott kegyes segedelem pénzben. —ok. AlaALAKÚLAT. Atv. Alakulást illető. 1) Aki alamizsnát szokott mód. 1) Állapot! változás. azaz. alamizsnálkodás-t. (al-am) elv. (alak-változtatás) ősz. élelmezés. 1) Bizonyos alakot vészen föl.tiiek. szervezett. (alak-tani) ősz. melyet a szegénynek. rolja.gatni.97 ALAKTALAN—ALAMIZSNA ALAMIZSNAKENYÉR—ALAMUSZTÁLKODIK 98 ALAMIZSNAKENYÉR. alattoAKAD. (al-ak-úl) önh. alammtát. Kéregetés. ragy értekezés az alakokról. (al-ara-uszta-al-kod-ik) t<*g&fcti. ALAKTAN. lusta. (alamizsna-tőke) ősz. formáját tárgyalja. ALAKTALANSÁG. s olyan formájú lesz. htn. k. Bifn. álmos. ALAMUSZTÁLKODIK. alázatosan megbunnyászkodik. tarisznya. szegényeket koldusokat táplálgftt. —ott. 2) Szerkező. Alaktant illető. aki mintegy álmosan. (al-ak-úl-at) fn. a testek fejlődése vagy vegyülése által. 2) Szerkezeti tott pénzbeli segítség. (alamizsmval-kod-ás) alak nemléte. koldulás. (alamizsna-szedés) ősz. különösen. ALAKVÁLTOZTATÁS. kedő macska. fn. (alamizsna-as) mn. (al-ak-úl-ás) fn. fn. alamnsztálkod-tam. ért.Tökepénz. ALAM1ZSNAS. mismcit adni. szelencze ragy ládikanemfi. (al-ak-ul-t) mn. (al-am-űr) mn. (alak-változás) ősz. kellő alakja. Tan. alomizs. véve minden eledel. ALAMUNTA. m.fn. Néha a kép. melybe a szegényeknek szint tsdinil szűkebb értelmű. aluszékony. htn. aiomizsnálfcod-íam. a testi szükségek fódözésére. aki sokat al. tt oloktalan-t. AtaALAMUSZTA. ö. külsőkép idomtalan. —ok. TSbben egy társulattá alakúitok. V. ALAKUL. ALAMIZSNÁLKODIK. Nincs savanyúbb az alaaloktotanság-ot. atomkorban. Alaktani ismeretek. ALAMIZSNAPÉNZ. ka előbb megfogja az egeret. külödolgok külsejét. ért. Kolostorok pl. (al-ak-ul-ás-i) mn. AlaALAKTANÍTMÁNY. tb. Ínségben nyomorgó szegénynek mozog. Km. mely a fn. fn. —ni. (alamizsna-szedő) ősz. tt. vagy rendbe állított.alamizsnaszekréuyt vagy fapörsölyt is. melyről e közmondás: alamuszta macsmintegy — álomár vagy aluvár. Aminek határozott. tb. fn. ALAMIZSNAMILLYE. ALAMIZSNÁK. tb. tt. midőn valaki a szegényeket táplálgatja. (alamizsna-kenyér) ősz. tt. nánt tettető alattomos. ö. (alamizsna-millyc) ősz. mely alakulás Alamizsnái pfr-sö/y. —át. Máskép : alamustta. alamizsna-szedői. MAOr SZÓTÁR. ÁLAM. m. —ok. ALAKUL. ALAKVÁLTOZÁS. folyam. szellem. tt. aki ezt bizonyos testület. Alakhiány. fn. Aluszékony. alakiilási-t. —ni. Az alak. alakulat-öt. ahhoz tartozó. vagy akárALAMUSZI. Alakulási nás-t vagy —át. Különösen oly személy. koníérmü. alamtmta. mint bizonyos külsőséget illető szabályokról. alamuszi. alamizsALAKULÁS. alamitatb. —ok. álom szókkal egy gyökről származott. (alak-tan) ősz. A szegények. m. ALAKULT. alakba öltözik. kalmazható szó az úgy nevezett hé/alvókra is. fa. 1. htn. (al-ak-talan-s&g) fn. melyben az matatásgal. mosan. Gyógytani uen &tv. Az Személy. (alamizsna-pénz) ősz. szegények. tb. midőn valami bizonyos formába. —ott. Általán aki alamizsnát szokott osztoo/okúlás-t. egyszersmind rest. (al-ak-talan) mn. 7 . tt. ALAKULAT. Helyesen al. (Smeg. —ni. fonna. álam űz. Alamizsnából flni. Alaatütuán hízott álszegény. ALAMIZSNASZEDÖ. vagy magát alvó gyara. jelentenek oly embert. dolgozik. Cselekvés. 2) Tigasb ért. —tál. ALAMÁK. V. álomtáska. mondják rest. alamizsuapénzt tartjak. egyházi egyesület javából és nevében gyakodéa . ahiszékonyan viseli magát. mint a leselAz alszik. melyek alamizsnául nyujtatnak. Eredeti jelentésük álmosságra vonatkozik. alakuU-at. Tudományos előadás.is) aki sunnyogva. —tát. melyek mind Almosság. ALAMIZSNÁLKODÁS. Si&kölködőnek.tunya emberről. könyörületéből nyujtatik. Atv. mizsnát osztogat. gyűjtöget. kegypúnzt szokták rakni. kenyér. tt. kórházak s más intézetek elébbi alak eltűnése s fölcserélődése egy másfélével. ALAKULÁSI. tb. s inszik. ütött. azt tárgyazó. János. szabály. aki szegények. által képződött. koldusok iránt adakozó. ért. tt. ALAMUNTA (al-am-unta) mn. ALAMIZSNATÖKE. vagy megcsaljon. ellátására nyújKorong alatt az agyag edfnynyé alakúi. álomszuszék. számára alamizsnát kéregét. ábnosságban szenvedő. vagy más alakú pörsöly. alokúl-t. mely más irgalmából. tb. ALAMIZSNASZEDÉS. —ok. többeknek egy testületté levésé. az emberi arczvonásokról értekezik. ALAKTANI. tt alamár-t. zőnek alamizsna gyanánt nyújtanak. nár-t. 1) Szoros ért. tb. tt alamizsná-t.

ALANUS. al. ALANYESET. máskép: ÁLAJ. árpa. lenéz. sítés történik vagy történt. pl.ALÁHÚZ—ALAP ALAP—ALAPESZME 100 moskodik. 1. ALAPCZIKK. mely az illető lényt minden mámi f és ha melléknév. ALAGYAR. birtoktagot. mely szintén fölveszi a néwiszonyító raALAPCSÜCSÖK. Átv. tb. (alap-czikk) ősz. állíttatik (subjectum dictíonis). mint a tárgy ellentéte. (alap-anyag) ősz. (al-an-t). léke.valamely erkölcsi vagy szellemi dolog kezdetének. vagy többesszáma alanyeset. vagy erednek. létezésének. fekvő. Intését pénzalapja = alantabb. mely az idegeket ingerlő tárgy. agyafúrt nyaALANYISÁG. hát alapja. Átv. ért megvetőleg. alapfogalom. való. valaminek alsó részéről. Boncztauban. Árok. AlapnélkKü gyanú. Alant levő. atyám. (al-an-t-i) mn. restelkedik. atyánké. Megvetette szerencséje. Állítás. tb.országok föl nem állhatnak. (alap-árok) ősz. érzéki tekintetben azon térszín. mely annak lényegét teszi. atyáitok stb. pl. bölcselkedő vagy működő —rá. működő személyre vonatkozik. fii. fii.hoz. atyádé. lapotban van. a gyermek. objectivum). be. . atyjáé. melyből az fölállíttatott. irányra vonatkozó ALANY. Továbbá ám. hanyó. melyből mint magában viláALAP. (alá-néz) ősz. (Ős basilare vagy spbenoides). tt. Czikk. Ami vala3) A kertészetben azon alapcsemete. Isten. vagyis egyedül az alapfogalmat viszoALAPBÉLYEG. építeni. Az 41dó. (alap-csücsök) ősz. vagy érthetők. atyjoké. Vád. vagy romlása alapját. m. mely atyátoké.mely testnek vagy tcstalkotó részeknek alapját teszi. a házte. —ön. gyilagos. t i. Oly bényítás nélkül fejezi ki.különösen készített talapzat. a kör alapbélyege kerekdedség. foglatja magában. mélyen. A személynek. alanyi-t.nyok épülete s rendszere. Alacson helyen. Különösen jelenti alant jár az esze := magasabbnemii. Csomóforma kidudorodás a koponya alsó csontján. kas embereknek tartatnak. félelem. porALAMÚZ. íer-ep. ALAPCZIKK. milyen ? Van egyes soktól megkülönbözteti. ALANTI. szilárd. A tér alapanyaga alap értelmű. (alap-bélyeg) ősz. fölséges elvont azon észbeli tételeket. pl. Mindenütt Az állati csont alapanyaga -mész.vár. melybe a neme. let a koponya alapcsontjában. fii. tt alany-í. férfi kn. ALANYI. vagyis mtnotitms casus kifejezésére használt nyelvtani műszó. 1) A mondat azon része. oda tartozó. alany: az és felső— Fehér megyében. ért jövendője. s ellentéte: tár. Hasonlék szerint lehetne a föl-bői föl-ep (superlami igenlőleg v. büszkén néz va. gosból a többi elvek folynak. tt alap-ot. mely néwiszonyító nélküli ál. KSalapra. ezen mondatban: Az Itten mindenható. fn. melyről va. lent igehatárzókhoz. harm. széles. Alapról újonnan emelt hát. ALAMUNTA. pl. Szöggokat. személy. boldog képzett f ént. fit. keskeny alap. gyOnge. kint. Alán-t.gyulövéseknél irányzatúi szolgáló négyssögü deszka. a mindennapiságon nem emelke. atyád-é-i stb. hunnyászkodik. talpra van ALANGYÁK. atyám-nők. —ok. (al-ap) fa. fektetve. (alap-elv) ősz. homlokalapra ALÁN. fii. a gyermekek. ami az alanyra vagyis gondolkoALAPDESZKA. (alap-dndorodás) öaz. személyt. (alap-csont) ősz. fa. Alanyi éstreveALAPDUDORODÁS. önh. ülni. dik túl. tt. fokozva: alantabb. valamely tudományban. mert nélküle az ALANT. 1. védelem. —ról. tt alanti-t. fa. mintegy alapra van építve. több népes puszták. karózat nyog. Alapig lerombolt ALÁNEZ. ítélet alapja. ih. a gyermekek játszanak. (alany-eset) ősz. ALAPESZME. ALAPCZIKKELY. ú. azon tőkepénz. mely fölött valami áll. —ja. s melynek Képzésre hasonló a f e. nyugszik. aljáról boszonkodas. Eszme. fa. tartósságának szükséges kellakit. tunyálkodik. 1) Anyagi. melyekre a tudomáeszméi nincsenek. (al-any-i-ság fa. Nyelvünkben ez ily csont a koponya alsó részén. tb. kik játszanak ? fel. Igazság az országok alapja. mint működő. különösebben Alsó— pl. fű. íeg. tagadólag. mely az egész kopotiszta alanyeseten kivül-van még egy másnemű. nyának mintegy alapja. melyből mások dolog talpa. erdők. (al-any) fa. atyáink. mintegy a rajta levő mely más eszméknek alapul szolgál. ért lati pontról lefelé néz. üreg. Bizonyos magas. mely egyedül idegeink s izmaink ingereltetésére.mely különböző egyéneknél különbözik. le helyviszonyítókból kamatából fóntartatík. atyám-hót. vés. (alap-deszka) ősz. Helyragokkal. azon tér. Alant állni. vitatás alapja. tt alonyiság-ot. Bölcsészeti nyelven. fn. Gyöke a mélyebb helyzetre. Alanti helyek. feneke. a gyermek aluszik. 2) Átv. bent. s kettős birtokragu: atyámé. tiltólag vagy parancslólag ficies). ALAP. alapszó. e kérdésre. Általános elv lajdonsága. stb. melybe az épület alaps jelent általán nevet. —ok. csaló szándékkal suny. ül-ep siókéUjabbkor! szó. tünőleg nagy alapdudorodásuk van. ALAPANYAG.falát lerakják. atyám-é-i. melyre az mintegy anyagi fenékre. ki aluszik? fel. (al-any-i) mn. ki. vezérelvét birtokragu is. —ok. gondolkodó lénynek tuALAPELV. falazat. sőt hármas valamely tudományos mű egyik alapját. (Subjectivum. 1. remény. Kiknek kira vonatkozik. atyám-nál stb.állásának. A latin noALAPÁBOK. 2) A bölcsészetben. s képzése hasonló a köz-ep. Letenni valamely épület alapját. letekint A toronyból. melyre a házat építik. ALAPCSONT. elveket. s megfelel e kérdésre ki t vagy lyeg vagyis jegy. ok. a működés alapja. pl. (alap-eszme) ősz. a földbe ásott mélység. tárgyilagos észrevevés. ErSt. föltőről oldnécm.

(al-ap-od ás) fn. ALAPOSAN. Személy. Első. vitatkozás. Alapítmányt illető. (alap-igazság) ősz. Fenékkő. eszköz. (al-ap-os-s4g) fn. (al-ap-ít-mány-i) mn. németül Grundschmack. eredeti ok. tudományi mélység. kftelét. Kórházat. érték. (alap-fa) ősz. Kegyes. tt. fn. A fal alsó része. védeni. alapíívány-í. fn. . arra vonatkozó. s felállásához szükséges tőkével ellát A magyar egyetem alapítója Pázmán Péter. és végből. Különösen szellemi ért. mely a tarka testen. részint az ész működésein alá' padnak. Országos. ALAPFOK. Bizonyos nemű jó. tt. alapod-tam. MUegyesület. ALAPKARÓ. ért. gazdasági egylet alapüóji. —ok. tt. 1) A hangnyolczad (octava) alsó hangja. melyre valamely ének vagy zenemű alkotva van. tb. tanúságokon fenekűire. fn. következnek. (al-ap-od-ik). tt atapodást. tb. fn. fh. hanem mély tanulmány szüleménye. mintegy önmagára visszaható működés. fh. mint belőle folyót. fn. Alaposan vitatni. —ni. Cselekvés. fn. Okokon. vagyis mintegy amelyre a többi szineket irjak. fa. Alapító tagok. Alapítót illető. ahhoz tartozó. ALAPÍTVÁNY. ptttpSki alapitmány. ami nem fölszínes. jótékonyság. alapUdoi-t. mód. mely fölé valamit fektetnek. fn. mely minden más lények alapját magában foglalja. midőn a hang különösen éneki és zenei hang (Tön) értelmében vétetik: zönge. ALAPKŐ. ALAPÍTÓI. fn. hasznos czélra. 2) Azon festék. ovakodás. Jobbára átv. okos ember. Alapos gyanú. fh. öszvekapkodott. mely által valaminek első kezdete. félelem. tudományos intézet alapítása. 2) Bizonyos elvre. Átv. melyből mis festékek vegyítés által készíttetnek. melyeket az épület alapjául nagyobb biztosítás végett vernek le. arra vonatkozó. zöld. megyei. m. üdvös. tt. (alap-fal) ősz. Igazság. vallási alaptímdny. Ácsépitésben azon gerenda. fh. fh. (alap-fok) ősz. aminek sajátnemtt alapja van. —ni vagy —ani. (alap-festék) ősz. ászok. —ok. Királyi. cdaplt-ott. AlapUmányi töke. alaptíó-t. melyre a többi faszerkezetet állítják. értelemben használtatik. tanodát. ALAPÍTMÁNYI. I) Valamit. amitől valaminek létrejövetele s fönmaradása függ. (al-ap-ft-ó) fn. nem hiú képzelet. aki bizonyos intézetet állít. 1) Azon szer. jószág. alapokra építve. melyből mások folynak. —ott. —ak. Át Isten minden lények alapoka. —s. Fogalom. tt. vagyon. tt. (aJ-ap-ít-vány) fa. ALAPÍTÁSI. Alapítói nagylelkűség. tb. ALAPÍTMÁNY. ALAPFESTÉK. —tál. kék stb. t. ALAPGERENDA. A* ismeretet. ismeretre fekteti véleményét. 2) Ami a létezőnek lényegét teszi. fn. 1) Önálló lény. magas fa. tanúságokon. másod fokon : okos-óbb magos-abb. létrejntása megvettetik. mely a* épület alapját képezi. melyből mások származnak. nyomják. alapos-tvagy —öt. (alap-kő) ősz. Oskolai. bizonyítványokon fenekszik. beszentelni a templom alapkövét. Átv. árvaházi alapitmány. ami bizonyos alapra van állítva. szerkesztve. —ok. —ok. ALAPODÁS. mely több más fogalmat.rilletölügrismereti. szürke. (al-ap-os-an). ALAPÍZ. Letenni. (alap-íz) ősz. melyet valaki bizonyos intézet fölállítására adományoz. (alap-nyelv-izom) ősz. e rendesen kisebb nagyobb mélységig a földbe van rákra. melyből más fogalmakat értelmezni s megfejteni lehet. mely fölé az épületfal többi köveit rakják. Minden bornak van sajátnemű íze. Az Isten szükséges alaplénye az egész világnak. állítva. melyből más igazságok folynak. pl. ALAPÍTÁS. Közéleti elnevezés szerint nyolcz alapfesték van: fehér. festékek a festészeknél alapfestékek. ALAPJOG. Az alapítványt kihirdetni s letenni a levéltárba. mely a nyelvet hátrahúzza. így nevezzük azon karókat. részint a tapasztalaton. áth. okoskodását. ismeret. tb. megmutatni valamit. fn. Ítéletét. ALAPODIK. Alapítási szándék. Alapos értekezés. A m. —ok. mit magyarul az alapíz helyesen kifejez. fekete. ALAPOK. (alap-jog) ősz. (alap-gerenda) ősz. minőség. mn. (alap-lény) ősz. akadémia. ALAPFAL. ALAPÍTÓ. pénz. Alapos tudomány. Ügyvéd stb. ALAPIGAZSÁG. Fa. mely alapos. fa stb. tb. A magyar tud. (al-ap-os). 2) Azon hang. veres és barna. a melléknév azon állapota. Alapítást illető. kék. Boneztanban izom. gerenda. (al-ap-ít-ás) fa. ALAPNYELVIZOM. ih. ALAPOS. meggyőző okszerüség. alaptíás-t. (al-ap-ít-ó-i) mn. 2) Vétetik főleg az alapítólevél helyett. veres. (alap-hang) Ősz. tudót egyesületet alapítani.101 ALAPFA—ALAPÍTÓ ALAPÍTÓI—ALAPOSSÁG 102 ALAPFA. intézetre tett adakozási ősziét. tb. Némelyek ajánlata szerint az alaphthig helyett jobb volna: alapfünge. (alap-fogalom) ősz. pár. ALAPOSSÁG. m. Vizenyős. alapossdg-ot. htn. Mintegy alapot készít magának. stb. Általán. 1) Festékanyag. ALAPHANG. tt. A magyarországi köziskolák alaptíóji többnyire főpapok voltak. Belcselekvés. (alap-ok) ősz. Oly tulajdonság. hogy tartós maradandó legyen. minthogy általán. nevezetesen intézetet létesít azon szándékkal. Első eredetű jog. melyen megálljon. (al-ap-it-mány). Nyelvtani ért. állítanak. akadémia első alapítványa gróf Széchenyi István ajánlata volt. ALAPÍT. (al-ap-ít-ás-i) mn. ALAPLÉNY. A bSlcseség alapköve az önismeret. nem futtában. midőn hasonlító rag nélkül áll (Positivus gradus. (al-ap-ít).). melynélfogva valami önmagának alapot vet. A sárga. htn. k. érseki. könnyeden. (alap-karó) ősz. például szöveten legtöbb helyet foglal. községi alapitmány. alapítmányt. sárga. söppedékes téren alapkarókra szokás építeni. A hit alapköve a szent evángyéliom. ért. városi. megmaradjon. ami okokon. ALAPFOGALOM. tartalmaz.

bizonyos okból. vagy általános szabály. Tőkepénz. Az épület alapját. melynek valamely alapitmány eredetét köszöni. erkölcsi értelemben. ALAPTÁMASZ. —ott. ALAPSZÓ. Átv. ALAPSZIK. fn. Rétegek. ALAPTEST. azaz párhuzamosan egymáson fekvő s jobbára különböző nemű kő-. 1) Többszínű tarka kelmén a legkitűnőbb fSszín. ALAPÚLÁS. —ni. ALAPTÖRVÉNY. —ok. korholót. önh. okoskodás. Alaptant illető. kellék. Igazság az országok alaposzlopa. vélemény. —tál. (alap-töke) ősz. törvényes szervezete alapúi. ítélet. (alap-oszlop) ősz. alapszínnel behúzása. Atv. A kardforgatásban. ALAPTANI. Alaptalan koholmány. melyre valaminek létele építve van. Támasz vagy támaszték. üzérkedni kezd. (alap-tétel) ősz. teendők. (alap-vágás) ősz. áth. fn. olapulás-t. s többi vagyonát szerzi. akár szellemi. s különös esetek legtöbbször alkalmazkodnak. m. melyről valami igenlőleg vagy tagadólag. Alap nélkül. (al-ap-t&lan) mn. —ok. ALAPUL. fn. helyesebb is: alany. melyben a mellékvonalak egyesül- . ALAPTALAN. £zen áltiíás tévedésen alapúi. akár szellemi vagy erkölcsi értelemben véve. ALAPVALÓSÁO. Pénzmennyiség. papírnak stb. Az eredeti per.103 ALAPOSZLOP—ALAPTALANSÁG ALAPTALANUL—ALAPVONAL 104 ALAPOSZLOP. meggyőző okok hiányával. érvényes okok nélkül szűkölködik. földlapok legalsaja. ALAPVONAL. (alap-réteg) ősz. Eltérítek az alapszabálytól = kivételek. támad. s annak főrészeit előtüntetö rajzolat Építendő templom. (al-ap-úl). különösen gyógyszer. htn. ALAPUL. (alap-tudomány) öu. melynek megszűntével az egész öazveomlik. ALAPSÍK. fn. Vegytani műszó. (alap-vonal) öu. A nemietek egyik alaptámasca a tiszta erkölcs. fn. (alap-vágyon) Ősz. (alap-szabály) ősz. ért. ALAPRAJZ. rak. különböztetésül a hozzá járult kamatok által szaporodott tőkétől. fenékszín. ALAPVAGYON. különböztotésűl az újított pertől. tt. midőn valamely építészeti mű alapját csinálják. ért alapját leteszik. 1. (al-ap-oz-áa) fn. mely által valaminek kezdetét megvetik. testületi alapszabályok. mint alap. ALAPPÉNZ. vászonnak. melyből a többiek folynak. alapúl-t. 2) Keletkezik. első vagyon. fn. (aJap-pér) ősz. (alap-szer) őse. fn. melyet valaki kamatozás végett legelőször letett. melyre az épület támaszkodik. kútfőből származás. alaprajza. bizonyos okból. Ismét egy jótékony intézet alapúit. ALAPTALANSÁG. melyen a többi szabályok alapulvák. Valamely alapon nyugvás. —z. ALAPTÉTEL. (alap-szó) ősz. Különben 1. különösen ami meggyőző. belőle folyó tanok alapját teszi. ház. fa. a rajztáblának. ALAPSZABÁLY. melyen a nemzet vagy állam alkotmánya. (alap-tani) ősz. ALAPTAN. ALAPODIK. fn. Eredeti. alaptalanul. ősz. mely az épület alapjául szolgál. 1. valamely épületet alappal ellát. Szer. Alaptalan gyanúsítani valaki. ALAPSZÍN. és az erkölcsiség alaptámasza vallásosság. ALAPULÁS. ALAPTÖKE. Legalsó lap. tt olapozás-t. ALAPPER. Utóbbi időkből nevezetes alaptörvény a fenséges austriai házzal kötött trónöröklési második szerződés 1723-ban. A magyar nemzet eltS alaptörvénye az Almostól kötött menüdét. 1) Kézmüi értelemben. (al-ap-úl-ás) fn. Ilyen a metaphysica. fn. szellemi vagy erkölcsi értelemben divatozik. párviadalban stb. fn. k. melyből valaki gazdálkodni. tíltólag vagy parancslólag állíttatik (Subjectum). jelenti valamely test alkotó részét vegytani értelemben (Princípium chemicum. 2) A kelme fonák oldali színe. ALAPOZÁS. ^yelotani. Gazdagsága merS csalásokon alapúi. Alapként. fn. Máskép: anyaper. 2) Különösen. ALAPTALANUL. me lyen valami fekszik vagy emelkedik. ALAPVÁGÁS. ALAPLÉNY. —ni. azon vágás. (alap-szín) ősz. akár anyagi. máskép: otapfulék. Minek alapja nincs. —ok. mely az alapot szilárdítja. ALAPTANtTMÁNY. Ennél szokottabb is. fő támasz. fn. gyanú. fn. fh. alapot vet. vagy általán az öszves alapitmány t képező pénzmennyiség. basis chemica). tb. 1) Mértani ért. Lélektani alaprajzok. kútfőből származik. ősz. (al-ap-talan-úl) ih. tt olaptatan-t. Tudomány. (al-ap-ul) határozó. Nevelét alaprajza. mn. ALAPTUDOMÁNY. tudományos rendszer vázlata. (alap-támasz) ősz. (al-ap-sz-ik). fh. fn. aíaptalanság-ot. melylycl a viadal kezdődik. ALAPSZÉB. (alap-test) ősz. (alap-sík) ősz. ALAPTAN. tt. alapok. (al-ap-oz). melyet pragmatica sanctiónak neveznek. Oszlop. (sJ-ap-talan-ság) fh. ALAPRÉTEG. Napról napra újabb egyletek alapúinak. ana vonatkozó. Alap nélküli állapot vagy tulajdonság. (alap-törvény) ősz. valami szellemi mű. alapoz-tam. illetőleg meggyőző okok hiánya. Igehatározóilag ám. Különösen első festés vagy színezés. fh. htn. Jobbára csak átv. Azon törvény. szaporítja. kárhottatás. Alaptan* elvek. állítás. s tulajdon vagy átv. azon fő vonal. Fő szabály. akár anyagi. pár. mely más. mely a szervegyülékben fő helyet foglal el. A mondat azon része. (alap-pénz) ősz. tb. Alaptalanul gyanúsítani valóiéit. mely az ismeretek általános fő elveinek rendszerét foglalja magában. észszerű. ALAPOZ. melyhez más egyes cselekvények. tb. Cselekvés. midőn a festesz vagy színező az elaö színezést teszi (Grundiren). 1) Bizonyos elvont értelmű alapon nyugszik. m. Elméleti elvont tan. Ezen irat alapúi szolgál minden másoknak. fn. Alaptalan vád. 2) Fő állítmány. mennyiben az emberi ismeretek foelveit tárgyalja. 1) Általán cselekvény. fn. Csak a jelentőmód jelenidejében divatozik. ért minden lényeges dolog.

midőn leülepedik. ALATT. ernyő. Alászált a madár. állni. vízfolyás. különösen a bomokos földben. Alább levő helyen. különösen a vastagabbak és függőlegesek. ALÁROK. ALÁS. készítése. fa alatt ülni. ALÁRENDEL. anyaszála két bibejfi. pl. fn. aratás. ALAPVONZALOM. (al-att) uévutó. Atyai hatalom alatt lenni. fn. • jelent föld alatt ásott utat. fii. kfilönböztetésttl a malomház belsejében levő száraz keréktől. de mégsem páratlan. (al-att-s&g) fn.' ALÁSZÁNT. Átv. fn. Alárendelt hivatalnok. néhutt földér. Hadt műszó. ért. vagy ami másban foglaltatik. Én alatt leszek. Alatt sár van. tt alalkát. fogy. Kétfélekép elemezhető : al-att (= ott) és al-an-t. fű. (al-att-ka) fn. Személyrag. Alászáll a merülő hajó. fn. annak mintegy alája vetve. községi halóságnak alárendelni. A rajzolásban. Osztályozásban a szűkebb fogalmakat a. (alap-fit-ér) ősz. az érzékitéget az fszneky a tettet a léleknek alárendelni = függővé. megfelel e kérdésre : hol . XI. sJárkot ás. vlalsám = vontatom. le-n-t. „Régi híre. atyai. valamitől mint felsőbb erőtől. ALATKA. ö. alapzat-öt. híre. 1) Alattas állapot. (al-ár) ősz. parancstól stb. földalatti víz. Gömörben így nevezik a tenkelynek kalásztalan szárát. asztal. neve stb. Pad. neve. (alá-rendéltoég) ősz. melyet a víz hajt. (Ptelea. Cselekvés. Egyébiránt hangra nézve hasonló hozzá a szláv vlatsák. Az éptttet alaptól a elkészült. hatalomtól. lent. ALAKOK. ttolgálati alárendeltség. . föld. ALAPÜTÉR. azon vonások. Az ég alatt. köznyelven : fenékvfz. fn. ALAPZAT. Népdal. Valakit a városi. lefelé hajló. áth. ALAPVONAT. —ad." Vörösmarty. —bán. .) ALASON. melyen a vár árkaiba lehet jutni (Die Sappe). ÜTÉR. hogy a vár árkaihoz juthasson. Alhaszonhérlö. bokrétája négy szirmú. L. (Apóst hitv. csészéje négy ha- sábu. (al-árendás) ősz. mint: fö-n-t. ALÁRENDELTSÉG. vagy a vízbe dobott nehéz tett. ám. hogy az álomnak alásiról mondana. fa. ezt a hadnagynak vagy kapitánynak. melyek a bötük alapját képezik. Helyviszonyi ellentéte : fölött. Aki vagy ami bizonyos felsősig alá van vetve. A bSlcsésztt alapvonalai. 'ALÁRKOL. ALATSÁG vagy ALATTSÁG. mely fölött közvetlenül létezik valami. ért. —bói. ö. (alá-rendélt) ősz. tb. (al-att) ih. parancs alá helyez. ALÁRKOLÁS. Átv. ALÁRENDELÉS. becsülete alászállott. fala Veszprém vármegyében. Nevét onnan kapta. vagy a szűkebb fogalom tágasabb alá helyeztetik. önh. ágy alatt fekvő holmi. —a. ért. Felsőbb hatalom. (&l-árkol) ősz. 2) Vastag hosszú kötél. —ám. fa. ért becse. A nap alatt vagy az ég alatt nincs párja. anyai. négy hónap alatt. az alap mint egész mű együtt véve. ALAPZÖNGE. ALÁKENDÁS. (al-árok) ősz. ALAPVONAL. pl. ért Az akaratot a törvénynek. (al-árendélés) ősz. mely által valaki más hatalma. (alap-vonás) ősz. (alá-szánt) ősz. hogy a mag mélyebbre essék. ö. helyezve. mert hasonló hozzá a kilség vagy öszvehúzva kísc'g.De ők alajtották. mely az emberi kedély lényegéhez tartozik. mn. azután szántja meg a földet. főbb elvek vagy tételek valamely tudományban. a fajokat *> nemek alá helyezi. Hadtudományi mfisjó. értéke. Sátor. Alárok ásása. kü-n-t. mint én. 3) Átv. fönt is sok hiba van. tiszt. Helyragokkal : Aloson-ba. ALAPHANG. földalatti ár. 1. bc-n-t. szüret alatt történt. Icppendéke kerekded. ALÁSZÁLL. hogy nagyobb részt víz alá merülve. Az alap öszves részeinek szerkezete. Kaszálás. (alá-tartó) ősz. Vonzalom. de nincs szokásban. függve. a bor. ALÁRENDELT. fönt pedig száraz. Alatt vizes a gabona. ellentéte fönn vagy fönt. 1) Valakit bizonyos felsőségi hatalom. vagyis víz alatt jár. Ján. ki az eredeti bérlőtől vesz ki valamit haszonbérbe. (alá-sz&ll) ősz. cod. szék. tt. elszórja. Növénynem a négyes egyanyások seregéből. kisebbfii. húzomvonom. albérlő. fn. kél hét alatt végezni valamit. baloványodik arcza világa. tiszti. 2) Idöhatárzó. (alá-termett) ősz. ALATT. 2) Átv. V. oly helyen. részvéti vonzalom. fn." Münch. alotkák. (alás-fa) ősz. 1) Helyhatárzó.105 ALAPVONÁS—ALÁSPA ALASON—ALATT 106 nek. Alacson. a mai szokottabb alván írtelmében. törpe növésű. melyeket a rajzoló vagy festesz legelőször tesz. Alászáll a por. (al-ap-oz-at) fa.* ám. 1. ALÁSFA. mn. tt alattság-ot. parancs alatti állapot Hivatali. fönt pedig nap sUt. helyzet. V. (al-árkolas) ősz. A gabonát előbb elveti. ALÁTERMETT. Alászáll a gabona ára. Magasabb helyről le. (alap-vonzalom) ősz. melylyel a hajókat vontatják. e kérdésre : meddig f vagy mikor f Hat év alatt. ALÁTARTÓ. önh. Alatt is. Irásmesterségben. engedelmessé tenni. festészetben. a föld színén nincsen olyan árva. parancsa alá. azaz a malom külső kereke. te pedig fönn. Kemény büntetés alatt meghagyni valamit. a hús. (al-ás) elavult fn. Szállá alá poklokra. első egyszerű tollvonások. melynek törzse vlettim. valamely nagy puszta bérlőjétől néhány holdnyi szántóföldet és rétet ALÁRENDEL. A koponyacsont alapjának üterc. E jelentése a szóelemzésscl egyezik. máskép: ALATTAS. fn. aam. (alá-rendél) ősz. Átv. ALAK. alávet A közlegényt alárendelik a tizedesnek. a tizedest az őrmesternek. húr czolom. Ami magasra nem nőtt. nem nagyra született. ALAPVONÁS. A maga nemében különös képzésű szó. s melyből sok más vonzalom ered. ith.) „A nap alászáll már. leebb ereszkedik. tigwbak. milyenek a nemi. mn. ősz. s egymással öszveköttetnek. Új szó. faj a nemben. V.

fa. mely által valaki másokat lót illető. fa. felebbvaló. Boszonkodva titkolt mód. ALATTVALÓI. rendelete. alávonni.deminél kevesebbet igényel. Alattomban tizt ravasz ételeit. tt alottos-t. Az alattlevS szobák nedvetek ét setétek. A fe. téjszokas szerint = gyoláz. melyet következő. törvénytilalom daczára olattomban bort iszik. —ok.lési munka. mely a név. Visszaható szerben ám. szik stb. midőn barázda alá. látható módon és helyen. ellenszegülőt megsségyenit.tenek vagy rendelnek. hivatalra stb. elöl. gokkal : Alalyán-ba. (al-att-ora-os-an) ih. (alá-vet) ősz. tomban. alaltomoskod-íam. titkolódzva. homokos földben. tetteit nyomaték végett vonást hoz. kisebbíti. (alatt-valóság) ősz. szerénységből érszemély. (alatt-lévö) ősz. önkényt. elöljáróinak. suttom. téti viszonyban vannak vele: felsSség. tb. ALATTVALÓ. 2) Meg igekötővel ám. —ok. Alávaló bánásmód. Rósz szándékból. ALATTOMOS. 1) FóldmiveALATTOMKODÁ8. gálád. módja. suttomban. fn. rejtekben tör. —z. akarat. szokása. —ok. Ellenhatalmától függ. falu Heves vármegyében.Alávoló ember. ALATTVALÓSÁG. az alá rendelt. helyzetben létező. nek.tesz. 3) Fejedelmi hatalom alatt levő. titkos hely. geit. gonosz. sSt megalázza magát. (al-att-om-os-kod-ik) k.tétessék. tb. kelme. tílnek. Átv. A szótáriró a példamondatokat alávonja. ért 1) Mások személyét. —tál. —bon. megigázá*. Az idézett jeles mondatot rejtegetve. s nyilván Stapolyai János magát ét országát alávetette Őzutisajnálkozik rajta. 1) Aki más téttel toldott módosítása. 1) Alattvalóvá ván. illetőleg szerényen kötelesség.Aki magát fVlmagasttalja. Erkölcsi tom-ban. pl. 2) Különösen a rfgi úrbéri rend. szokottabban ALATTOMOS. titkon. ért a maga nemében hitvány. titkolódzva. —ok.vagy mondat alá nagyobb kitüntetés. ami ALATTLÉVÖ. tetteit a nyilvános. ténő. alacsonyftja. szántás előtt vetik el a magot 2) Átv.tel fenyegeti a stábod polgárokat. tb. oláz-tem.alá vet. arra alkalmas. járó. sunnyogó. ö. szolgálatra. bizonyos hatalom alá helyez. pl. (al-att-om-ban) ih. szónak. mn. Könnytíeni át alatt.107 ALATTAS—ALATTVALÓI ALATTVALÓSÁG—ALÁZÁS 108 ALATTAS. Suttom. Alattvalói vagy önmagát alázza. ravasz. A fcényúr alávetetból titkolódzó. dicsőit. lealázás. (al-att-om-os-ság) fn. melynélfogKODIK. becstelen. tb. Általán.kevélyet. dicsér. — ból. rósz pár. susnya. Átv. Néha nagyobb nyomatékkal. Alattomosan valaki ellen törekedni. erkölcsi ért. (al-att-om-os) mn. viseli.tetteit olcsárolja. sunnyogva. működés. mn. becsmérlő.igénylett. és származékai: alattomos. AlattÁllásra. —ott. gonosz czéljait. de épen nem aljas kifejezés. megotáztaíik. ALATTOMOSKODÁS. áth. tt olattomi-t. Alathűi valamit Hegyről alávonni a szekeret. A titkolódzva ravaszkodó tu. Szokottabban: oláhtizás. (alá-voná*) öss. ALÁVALÓ. torkoskodik. 3) A földmívelésben ám. rejtezkedő. fn. becslési cselekvés. mint. ALÁZ. az igen porhanyó.roszaló. azután szánt. alattomosság. jobbágy. (al-att-om-i) mn. ért. rejtőzködve. htn. (alá-von) ősz. ALATTOMOSAN. GYALÁZ. Nem nyil. ALÁVET. nndokság. (alatt-való) ősz. ALÁZ. tb. ALATTVALÓ. alamuszta. (al-att-as) mn. hogy valami alá alsó helyen. Szokottabb: aláhúa. ALATTOMKODIK. földesúri hatalom alatt levő névmással viszonyulva ám. fn. —ni. tb. 2) Cselekedeteit más akarata. s ellen. elvetemedett. ALATTCSAPÓ. Alattomban megkárosítja szomszédját. valók sorsán. ALÁVON. becsmérli. Alattva.va valakit bizonyos felsőségi hatalom alá kényszerímos-t vagy —át. ami lent van. gonosztevő*. rendelve. hatalomttzés neme. emberi méltóság elleni piszkos telme : rejtek. l. Bizonyos arra van rendelve. Helyrahelyettes. ALÁZÁS. —tál. mely nem egyéb. erkölcsileg leereszkedik. titkon.A szerény ember nem dicsekszik. czudarság. cselekvési gyakorlása. htn. 2) Leírt szó tomos eselstSvS. tt alácás-t.Erkölcsi. alottos tisztek. ALATTOM. ellenség. (alá-vetés) ősz. 2) Mint gyűnév jetörzstisztek után következnek. suttomban. mn. lent fek. ahhoz tartozó. ravaszkodás. tett. mint hasonmása : ALATYÁN. 2) írásban valamely bözás. Új szó. L ALÚLCSAPÓ. azaz előbb vet. jedelem ét alattvalói közti viszonyok. —ok. ALATTOMOS. arra vonatkozó. fólfuvalkodót. figyelmeztetés. Alat. elvijáróik iránt. (alatt-valói) ősz. ság elől takargató. ö. rejtezkedés. tt alot. s ez által minttomos«ág-ot. búzás. ALATTOMOSKODÁS. alhadnagyig (Subaltern). áth. jobbágyság. Az alattvalók engedelmességgel tartoznak f elsősé. az alá van vetve. szándékát takargatva működik. ALATTOMI. magát meg. szokottabban 1. suttomban. ALÁVETÉS.téte: magasítói. ravaszul. Zsarolni az alattvalókat. áth. gazember. vagyis helyzet. barázda —ok. Öszvetételei: megalázás. 1) Lefelé von. polgári rend. 1) Magasb tt atattomoskodás-t.egy alávalóvá teszi. (al-á-az). viszonyitó ragok közöl csak a ban-t veszi föl: alaíALÁ VALÓSÁG. (al-á-az-as) fn. Alávetni magát Istennek. (al-att-om) hiányos fii. (alá-való) ősz. követelt magasságáról mintegy aláuállít. parancsa szerint intézi. Alattomban. Orvosi mánnak. Alávaló gabona. ALATTOMOSKODIK. ALATTOMBAN. nem valamely szembetűnő. Érért Elvetemedettség. mondatnak alája bűzött vonat által m. hanem rejtekben. vagy rejtett. kik a valaki a társadalomban elfoglal. kisebbíti. —ni. engedelmesség. ban. Gonosz czélfi titkolódhelyről lefelé vonás. nézve más után valói állapot. . rendes valakit húzva. a kapitánytól le az lenti az alattvalók öszvegét. V. csúnyaság.kitflntetése. mint az aláz ige gy előlajdonsága. gonosztevő'. ALÁVONÁS. (al-att-om-os-kod-ás) rh. GYAL. V. titkolt állapot. (alá-valóság) ősz. m. tt alalto. —ott. rósz. ALATTOMOSSÁG.

kor az első párologtatás után nyert gyöngébb nemű igénjtelenebbfil viseli magát. — rb*l. (al-á-az-kod-ik). szerénykedés. Albin-t. sőt szerényen viseli magát. —ott. illetőleg törvényszék. innen a közmondás: alázatos macska nagyot ugrik. Alázatossá. (al-á-az-ód-ik). s azokat mint önma. ráíoríós. (ál-bor) ősz. dóo valsJci megalázza magát. —ról. rátarALBERT vagy SZENT-KÁZMÉR. stb. ALBERT. Minthogy ezen bérlővel kötött bérlet V. Tájejtéssel: Aber. nem fenhéjazva.kép : alfélcsap vagy bélcsap. tt oldcat-ot. magát túl nem becsüli. k. mintegy alá csérést nem igényel. önsJuuratát másokénak alávető. tb. tt alázkoALBIRÓSÁG. ah•g. A társalgási köznyelvben megrövidítve : Kérem bertus (Albrecht). (al-csap) ősz. kitüntetést nem követelő. ALBOR. htn. követelő stb. nyilatkozik. —ni. kitünte. ö. tb. Albirói vizsgálat. első folekedik. stb. ítélet. tb. fn. (al-bérlés) ősz. sőt mások irányában magát kevesebbALBEBIK. fii. ál. fa. jelent lamit ALBÉRLET. nagyravágyás stb. ALÁZKODIK. (al-á-az-at) fii. tt olázatos-t vajaki vagy valami aláz. kevélykedét. —ni. alázattal. tb.Béla. latin albus-ból eredett. midőn hiúsága. Erkölcsi tulajdonság. stb. —ott. 1) Belső lelki. esedecés. taioftág-ot. ALBERTFALVA. Óber. ALBÉRLŐ. —ok. ALBÉNY. söprűje. (al-biró) ősz. ALCSAP. lealázott állapotba jut.különböztetésül a tiszta szinbortól. htn. rövidítve alás-t szoktak használni: deti első bérlőtől vesz haszonbérbe valamit. Mély alázottal járulni tom. mn. pár. nem becsüli. segítségének tulajdonítja. alattomost. ALBÉRLŐ. fala Bihar vármegyében. melyet tam. féle folyadékokat föld alatt tovább vezető csatorna. Máskép: alybor. férfi kn. köszönöm aláson. (sJ-bérlet) ősz. di. tt alá. átv. szerény. ha a tt. vagyis tett. —ék. ön.a főszolgabírót főbírónak. 1) A bor alja. kitől felsőbb biró. melyALBIN. 2) Keresztényi erkölcstanban erény. nem kevélyen. büszke.lyamodvány! biró. ALBEST. belsz. szerénykedik.egyeznék Béla.és fölhányva. ALÁZATO8KODIK. mi üt szerint ás ember. . Alázatos vett éter holdat pusztából száz holdat albérlők fogadmódon. hányakodás. Ellentétei: bttsz. Mennyiben neme. 2) falu Baranya megyében. férfi ku. M*-t. attól származó.109 ALÁZAT—ALÁZÓDIK ALÁZ — ALCSATOfcN A 110 ALÁZ s FELEZ. a ke. hogysein rangjához. népes puszta Zemplén vármegyében. lakosztályból két szobát albérlőnek adni ki. . Más»ítke miatt alázott. tt Albert-ét. fn. másoktól fuggeni nem vényszék elé lehet folyamodni. kérkedik. le. pl. —rá. —ott. hoz tartozó. megaláz. mentegetődzik. —ok. férfi kn.az alfélbe dugnak. got gyakorol. ért. alástalgánál fólebbvalókat tisztelni. mének. —ott. lútho* képest méltán tehetné. htn. érdemeiről szerényen véALBIRÓ. forgatva a dolgot. fn. Ellentétei: böszk