P. 1
Eric Knight - Lassie hazatér

Eric Knight - Lassie hazatér

5.0

|Views: 843|Likes:
Published by Szenes Tamásné

More info:

Published by: Szenes Tamásné on Aug 23, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

05/22/2014

pdf

text

original

Sections

  • TARTALOM
  • EZ A KUTYA NEM ELADÓ!
  • SOHA MÁS KUTYA NEM KELL NEKEM!
  • EGY ROSSZKEDVŰ ÖREGÚR
  • LASSIE ÚJRA HAZATÉR
  • „NE GYERE TÖBBÉ HAZA!”
  • REJTEKHELY A LÁPON
  • NEM MARADT MÁS, MINT A BECSÜLET
  • A SKÓCIAI FOGOLY
  • VÉGRE MEGINT SZABADON!
  • HOSSZÚ ÚT KEZDŐDIK
  • KÜZDELEM A LÉTÉRT
  • A FESTŐ SZEMÉVEL
  • AMIKOR EGY KUTYA SZENVED
  • AKI MEG AKAR ÖLNI EGY ÁLLATOT
  • LASSIE FOGSÁGBA ESIK
  • „NE HIGGY SOHA EGY KUTYÁNAK!”
  • LASSIE ÁTMEGY A HATÁRON
  • A LEGDRÁGÁBB AJÁNDÉK: A SZABADSÁG
  • ROWLIE-VAL AZ ORSZÁGÚTON
  • EGY BÁTOR SZÍV ÉS BÚCSÚ
  • AZ UTAZÁS VÉGE
  • MINT A RÉGI SZÉP IDŐKBEN
  • NÉHÁNY SZÓ AZ ÍRÓRÓL

Eric Knight

Lassie hazatér
Fordította: Thurzó Gábor
TARTALOM
EZ A KUTYA NEM ELADÓ! SOHA MÁS KUTYA NEM KELL NEKEM! EGY ROSSZKEDVŰ ÖREGÚR LASSIE ÚJRA HAZATÉR „NE GYERE TÖBBÉ HAZA!” REJTEKHELY A LÁPON NEM MARADT MÁS, MINT A BECSÜLET A SKÓCIAI FOGOLY VÉGRE MEGINT SZABADON! HOSSZÚ ÚT KEZDŐDIK KÜZDELEM A LÉTÉRT A FESTŐ SZEMÉVEL AMIKOR EGY KUTYA SZENVED AKI MEG AKAR ÖLNI EGY ÁLLATOT LASSIE FOGSÁGBA ESIK „NE HIGGY SOHA EGY KUTYÁNAK!” LASSIE ÁTMEGY A HATÁRON A LEGDRÁGÁBB AJÁNDÉK: A SZABADSÁG ROWLIE-VAL AZ ORSZÁGÚTON EGY BÁTOR SZÍV ÉS BÚCSÚ AZ UTAZÁS VÉGE MINT A RÉGI SZÉP IDŐKBEN NÉHÁNY SZÓ AZ ÍRÓRÓL

EZ A KUTYA NEM ELADÓ! Greenall Bridge-ben mindenki ismerte Sam Carraclough kutyáját, Lassie-t. Mi több: Lassie volt a legismertebb kutya a faluban, mégpedig három okból. Először is mindenki megegyezett abban, juhászkutyát még nem láttak a faluban. hogy ilyen szép skót

Ez pedig nagy szó. Greenall Bridge ugyanis Yorkshire megyében fekszik, és nincs még egy hely kerek e világon, ahol olyan nagy urak volnának a kutyák, mint itt. Úgy látszik, hogy Észak-Angliának ezen a zord vidékén jobban tenyésznek, mint bárhol másutt. Szél és hideg eső fésüli a lápokat, és az növeszti sűrűre a kutyák bundáját is. Ugyanúgy megizmosodnak, mint az itteni emberek. Ez a nép szereti a kutyát, és tudja, hogyan kell vele bánni. Száz meg száz bányászfaluja van Anglia e legnagyobb megyéjének; bárhová mégy, azt látod, hogy olyan tiszta tenyészetű és nemes tartású kutyák lépkednek a rosszul öltözött munkások után, amilyenekért még egy gazdag kutyabolondot is elepesztene az irigység. És Greenall Bridge semmiben sem különbözött a többi yorkshire-i falutól. Lakói ismerték, értették és szerették kutyáikat. Jó egynéhány pompás példány ballagott gazdája után, de abban nem volt vita, hogy ha akadt is valaha Greenall Bridge-ben kiválóbb kutya Sam Carraclough háromszínű Lassie-jénél, akkor az rég lehetett, olyan rég, amikor még a mostani öregemberek sem éltek. De volt még egy oka annak, hogy Lassie-t ilyen jól ismerte a falu. Mégpedig az - ahogy az asszonyok szokták mondani -, hogy „az órát utána lehetett igazítani”. Ez régen kezdődött. Még akkor, amikor Lassie egyéves, gyors eszű, ugrabugra kutyakölyök volt, és Joe, Sam Carraclough kisfia rettentő izgalomban érkezett haza: - Édesanyám, képzeld, mi történt! Kijövök az iskolából, és a kapu előtt ott várt rám Lassie... Csak azt nem értem, honnan tudta, hogy ott vagyok. - Biztosan megszimatolta a nyomodat, Joe. Más magyarázat nincs. Akárhogy is volt, Lassie másnap megint ott ült az iskola kapuja előtt, és harmadnap megint. Hetek, hónapok, évek múltak el, és ő mindig megvárta a kisfiút. Az asszonyok kinéztek az ablakon, a Fő utca boltosai kiálltak az ajtajukba, meglátták a Fekete-fehér-arany színű Lassie-t, ahogy büszkén ellépkedett előttük, és azt mondták: - Öt perc múlva négy. Itt megy Lassie. A kutya mindig ott volt, akár esett az eső, akár sütött a nap, és várt egy kisfiúra, egyre a sok közül, aki keresztülfutott a kikövezett játszótéren, s akik közül a kutyát nem érdekelte más senki, csak az az egy. Mindig egyforma örömmel üdvözölték egymást, aztán szépen hazasétáltak, a kutya meg a kisfiú. Így folyt ez kerek négy éven át.

Lassie közkedvelt alakja volt a falu mindennapi életének. Úgyszólván mindenki ismerte. Sőt Greenall Bridge népe valami olyanért is büszke volt rá, amit maguk se nagyon tudtak volna megmagyarázni. Ez a valami nagyon közel állt a hiúságukhoz, a hiúságuk pedig nagyon közel állt a pénzhez. Tudniillik, ha valaki fölnevelt egy különösen szép kutyát, akkor az a kutya egy szép napon megszűnt kutya lenni. Egyszerre átalakult egy négylábú valamivé, amiért pénzt lehetett kapni. Persze azért még kutya volt, de ugyanakkor valami más is, aminek híre esetleg eljuthatott egy gazdag ember fülébe, vagy pedig fölfigyelt rá valamelyik jó szemű kutyatenyésztő, aki aztán megvette. Persze igaz, hogy a gazdag ember éppúgy szeretheti a kutyáját, mint a szegény, csakhogy ezek ketten nem egyformán nézik a pénzt. A szegény ember ugyanis leül, és elkezdi a fejét törni, hogy mennyi szén kell télire, hány pár cipő a gyerekeknek, és mennyi élelmiszert kell vásárolnia, hogy a gyerekei jól fejlődjenek - s egy nap hazajön és kijelenti: - No, hát meg kellett tenni, ne kínozzatok! Majd fölnevelünk egy másikat, és azt éppúgy fogjátok szeretni, mint emezt. Hány szép kutya tűnt el így a Greenall Bridge-i házakból! De Lassie nem volt közöttük. Tudta is az egész falu, hogy még a rudlingi hercegnek sem sikerült Lassiet a gazdájától megvásárolni, még ennek a gazdag hercegnek sem, aki hatalmas birtoka közepén pompás kastélyában, egymérföldnyire lakott a falutól. Híres volt róla, hogy kutyaóljai szebbnél szebb kutyákkal vannak tele. Három éven át hiába próbálta a herceg megvásárolni Lassie-t. Sam Carraclough állta a sarat. - Ne is fárassza magát lordságod azzal, hogy ráígér a tavalyi árra - szokta mondani. - Ez a kutya... no, hát ez a kutya nem eladó. Tudta ezt az egész falu. Ez volt az a valami, amiért különösképpen szerették Lassie-t. Büszkék voltak rá, hogy ezt a kutyát még egy herceg pénze sem tudta tőlük elvenni. Igen ám, csakhogy a kutyának az ember az ura, az embernek pedig a sorsa. És jöhet olyan idő az ember életében, amikor úgy megveri a sors, hogy meg kell hajtania fejét, és le kell nyelnie büszkeségét, hogy a családjának betevő falatja legyen.

átvágott a falun. hacsak nincs ott valaki a Carraclough családból. hogy nincs ott a kutya. mely nem késik és nem siet soha. mert az állat más. amikor már fölérkezik a lápos síkságra. hogy a tolvajnak már emiatt is elment a kedve a lopástól. és törte a fejét.. mint az ember. hogysem figyelmetlenül csavarogjon ideoda. Lassiet sokkal gondosabban nevelték. ami pontosabb az óránál. Végig-végignézett az utcán. Épp eleget beszélt róla az édesapjával. Hátha elgázolták Lassie-t! Még beléje sem férkőzött az ijedtség. Az embernek órája van.odarohant a kapuhoz. A faluba csak egy keskeny szekérút kapaszkodik föl. hogy tűrje. mégpedig az időérzéke. Lassie tehát nem késhetett el. hogy igaz lehet az. Pontosan megérzi. végigszáguldott a kerti úton. Egész gépiesen . Széles homlokán. berontott a kerti ajtón. De aznap nem volt ott. Az országút egy mérfölddel odébb a folyó völgyén vág keresztül. és nagyot kiáltott: . és megkérdezte az édesanyját. és olyan sugárzó boldogsággal rohant keresztül az udvaron. ahogy csak bírt. Aznap is a többiekkel együtt jött ki az iskolából. Van benne valami. mint minden gyerek az egész világon. Hirtelen belehasított az aggodalom. Ügyesen és óvatosan járta a falu utcáit. ahogy a világon minden kisfiú meg szokta oldani a nehéz kérdéseket: hazament..ahogy száz meg száz nap után már vérévé vált . felzihált a hegyre kapaszkodó ösvényen. eleget kérdezgette. Joe Carraclough ott állt a kora nyári nap fényében. Az első pillanatban képtelen volt megérteni. jól megtermett kisfiú volt. és mégis állandóan előfordul. hogy ideje elindulnia az iskola kapuja felé. Akkor hát hol lehet? Joe úgy oldotta meg e kérdést. hogy mi történhetett. ha vége a tanításnak. máris elhessegette magától. ahol Lassie várni szokta őt. hogy „csak néhány percet késik”. amit lát. Úgy szaladt végig a Fő utcán. és ráadásul Greenall Bridgeben nincs valami nagy forgalom. és ez is. Hátha csak elkésett Lassie? Tudta. keskeny gyalogösvényekké szakadozik széjjel. Megállás nélkül rohant el a boltok előtt. aki ráparancsol. Elkezdte törni a fejét. amit tennie kell. Ezt Joe is tudta. Kedves arcú. hogy nem késhet. tévedhetetlenül. Hát akkor talán ellopta valaki Lassie-t? Ez sem volt nagyon valószínű. barna szeme fölött megjelent egy ránc. hogy megtegye.SOHA MÁS KUTYA NEM KELL NEKEM! Joe Carraclough csak annyit látott. aztán belökte a ház ajtaját. ha itt az ideje. Idegen ember hozzá sem nyúlhat Lassiehez. Az állatnak nincs szüksége időmérőre. Joe megállt. vajon honnan tudja Lassie. És emellett a falu határán messze túl is olyan jól ismerték a kutyát.

Végre is meg kéne neki magyarázni a dolgot . Joe apja egy zsámolyon ült a tűzhely előtt. Egy percig nagy csönd volt a házban. és fáradtan maga elé nézett. Hosszú ideig egyikük sem szólt.ismételte magas hangon Joe. ha sírsz utána. Nem valami híres uzsonna.Mert eladtuk.. és csak azután szólalt meg. A kisfiú engedelmesen leült a helyére. édesanyám?! . hogy az anyja nem volt igazságos.kiáltotta Joe.Anya! Anya! Valami történhetett Lassie-vel! Máma nem jött el értem. ha mindjárt megtudod. Senki sem ijedt meg attól.mondta. és minden szóért kár. ülj le. melyet épp uzsonnára terített. mit csináltál? Feldühösítetted apádat. Nincs itt. Senki sem pattant föl. .Eladtuk. föltette a teát. hogy valami nincs rendjén. és kimegy. Errefelé mind ilyenek az emberek: .Te is gyere. Joe . de lássunk hozzá. és nincs semmi haszna.. de azt is tudta. . most boldog vagy. Ránézett a fiára. némán elfordult.Mi baj? Carraclough-né letett egy tányért. Az ajtó becsapódott utána. A férfi oly ingerülten pattant fel.Jobb. hogy az édesanyja mindig ezen a módon rejti el fájdalmát. Te pedig ne kérdezz többet. Édesanyja mereven nézte az asztalt.mormogta csak úgy maga elé. hogy férje meg se moccan. hogy valami szörnyűség történhetett azzal a gyönyörű kutyával.Eladtuk! . . Remélem. és egyél. itt a teád. . úgysem lehet változtatni a dolgon. háttal a fiúnak: . Joe-nak feltűnt ez a csönd. amikor őt okolta a történtekért. . Gyerünk.Egy szót se többet! Tessék. és nincs itt.. Carracloughné a férjéhez fordult: . Senki sem kérdezte. Hátával az ajtónak támaszkodott és várt. Még ki sem mondta. s már érezte. .De édesanyám.Lassie nem megy érted többé az iskolába. aztán rápillantott férjére. és kész.. . Egy percig meg sem mozdult. hogy Carracloughné elhallgatott. Aztán lassan.. Az anyja a szavába vágott: . Visszafordult a fiához. Ez történt. Sam.. . Leült. Joe tudta.Látod. ez történt. Aztán hirtelen fölcsattant Carraclough-né hangja: .. egy szögről leakasztja sapkáját. mi történt. Látta. Joe hangja csupa ijedtség volt. fiam.De miért? Mi történt vele? Carraclough-né a tűzhelyhez lépett.Mi történt. és belebámult a tűzbe. . Ezért szokott tőle kikapni is. Nézte. . hogy szótlanul odamegy az ajtóhoz. és így válaszolt.De miért adtátok el? Miért kellett Lassie-t eladni? Az édesanyja mérges tekintetet vetett rá.

Nézd. friss kenyér! Ma sütöttem.az apák a Wellington-aknában dolgoztak. s a hangja megint egészen szelíd volt: .. Joe Carraclough ott állt az édesanyja mellett.Gyere ide. mit jelent ez a mondat. Joe. mi lesz. és nincs vele gond.Nézd. Nem akarnak ezzel semmi rosszat.. Joe.. a bányász keveset keresett. No. hogy boldog vagyok. . boldog! Jobban kellett rá vigyázni. makacsok. váltásról jöttek. Greenall Bridge-ben még a tizenkét éves kisfiúk is tudják.No... hát Lassie egy csomó pénzt megért. fiam..hozzászoktak a nehéz élethez. és szerencsére hamar elfüstölög a haragjuk. Aztán kivette zsebkendőjét a kötényzsebéből. és belenézett a tűzbe. Úgyis elég gondja-baja van... . a családokhoz beköltözött a békesség. A kisfiú csak bámulta a tányérját mozdulatlanul.. Persze ez sem volt valami jó élet. s a hangja tele volt haraggal. Hogy ez mit jelent. aki még mindig mozdulatlanul ült. hogy: „Nehéz idők járnak. .Nem bírok enni . . Ránézett a fiára.. akkor magukba fojtják érzéseiket. és megértette. Nagy ritkán jött egy kis föllendülés.amióta csak emlékezni tudnak a gyerekek . Ilyenkor mindenki boldog volt. hogy mi történt. A fiú fölkelt. Ha elérzékenyülnek valamin. és tovább már nem tarthattuk. hogy Lassie elment. Igenis. kisfiam? Edd meg szépen a vajas kenyeredet. a házbért is fizetni kell. Nem szabad megszomorítani az apádat. cipelték ételhordóikat meg a bányászlámpáikat. Nem ment az üzlet.Azok a kutyák. és Lassie. Joe. Szomorúan megcsóválta a fejét. A kutya elment. és nem szabad. azt is tudod.. Hát ennyi az egész. és. mint egy gyerekre.. Az asszonyok azért civakodnak és veszekednek. és nincs itt. és fejtették a bányák gazdag szenét.No gyere. . . hogy mostanában nem ment jól nekünk.mondta alig hallhatóan. mégsem maradt senki éhen. és attól nyersek. nagyon boldog vagyok! Carraclough-né szipákolt egyet-kettőt. hiszen észre kellett venned. De ilyenkor legalább bizalommal nézték az életet. akkor végigdolgozták egész hetüket.Mennyi baj van azokkal a kutyákkal! Tudd meg. odament hozzá. hogy eltitkolják. azok a kutyák.. ami fáj. Igenis. De most elment. és kifújta az orrát. nem kellett a szén. milyen ropogós. és ha nem is volt valami bőséges a koszt. mert a bányásznép még jó dolgában is sanyarúan él. Biztosan észrevetted. te már nagyfiú vagy. Mert ennünk kell. Aztán jöttek a nehéz idők. Máris gyengéd és szelíd volt az édesanyja hangja.” Évek óta . Egyél. Most nagyon nehéz idők járnak. a falu fölött. mindig azok a kutyák! . és én nagyon boldog vagyok. Miért nem látsz hozzá? Joe lehajtotta a fejét. Ő pedig átkarolta kövér karjával.kiáltott fel az anyja. . Váltásra mentek. és meg tudod érteni a dolgokat. s ettől kövérkés alakja rázkódni kezdett..

Lassie nagyon drága kutya. De várj türelemmel. édes anyám? . Hallotta.. hogy apja már régen nem jár munkába. és azt is. majd egyszer szerzünk egy másik kutyát. de soha nem akarok másik kutyát. A válaszát alig lehetett megérteni: . Itt álltak az utcasarkon. Egész falvak népe állott munka nélkül. Nyugodt maradt. és csak ennyit kérdezett: . hogy betevő falatjuk legyen. Csak Lassie-t! . Annyi keresetük se volt. Csendet parancsolt magának. Örülnél neki? Joe Carraclough lehajtotta és megcsóválta fejét. édesanyám. hogy éhen ne vesszenek. bezárt az akna.Nem. de a szíve mégis Lassie után sírt. Mindezt világosan felfogta ésszel. ők is az egyik olyan „csapások sújtotta vidéken” éltek. ehelyett ott ácsorogtak a munkaközvetítő előtt. fiam. sem anyja erről soha egy szót sem szól őelőtte. később majd visszavásárolhatjuk. De nem volt munka. Váltáskor nem özönlöttek föl az udvarra a bányászok. és túl sok pénzünkbe kerülne. hogy sem apja. Joe is tudta ezt. A nagykerék nem forgott többé a tetején. épp annyit kaptak hetenként. mert a maguk nyers. alig néhány hónapja. hogy mit beszélnek a falusiak. és várták a munkát. amilyenekről sokszor írnak az újságok: olyan vidéken. ahol meghalt az ipar. Látta a férfiakat a közvetítő előtt ácsorogni. de emberséges módján nem akarták az ő gyenge vállait is megrakni az élet nehéz terhével. Úgy látszik. Majd eljönnek a jobb idők.Nem. Én soha.De most. Azt is tudta. és akkor lesz a házban egy új kölyökkutya.Ugye. Az állam valami éhbérrel segített rajtuk..

ha ugyan fönnmaradt belőlük néhány valamirevaló példány. mindenki olyan süket. . Semmi sincs olyan jól.Hol ez a fráter már megint? Hé. az csak annak köszönhető. kivörösödött arccal. amit különben meg is tett jó egynéhány évvel ezelőtt. hogy mindig magával hordta kökényfából faragott botját. Arról is szentül meg volt győződve.EGY ROSSZKEDVŰ ÖREGÚR Rudling hercege egy rododendronbokor mellett állt és körülnézett. hogy olyan szépen és érthetően beszélnének. hogy aki a XX. és botját feje fölött forgatva üvöltözött. A herceg ugyanis csak egy dolgot tudott biztosan. A lovak nem vágtatnak olyan gyorsan. Ez persze furcsa egy kicsit. hogy a világ . mert őhercegsége felette nagyothallott. lenyelik a szavak felét. Elsiklott a bot egy vad sportöltönyének zsebét. és amúgy is nyomatékos kifejezéseinek ezzel még nagyobb nyomatékot adott. mint az ő ifjúsága idején. pontosan olyan volt a herceg. hanem azért. mint az ő fiatalkorában. és megcibálta nagyapja .de milyen sokszor elmélkedett arról. ami pedig a kutyákat illeti. valóban megérdemelte-e rossz hírnevét. században született.és aki viszonozta is ezt a vonzalmat -. Másik rossz szokása az volt.„romlásnak indult”. hogy motyognak. Talán csak azért volt ilyen. mi lesz a világból.üvöltötte. mert ennek a mai népségnek az az átkozott rossz szokása van. És végül rosszkedvének még egy indoka volt. az asszonyok kevésbé szépek. Szerinte már senki sem tud olyan tiszta angolsággal beszélni. hogy egyáltalán előjön valaki. nem ér egy hajítófát sem. tizenkét éves leányunokája. ennélfogva mindenkivel olyan hangon ordítozott. Ki tudja. amilyen a híre: a legrosszabb kedvű öregúr a három yorkshire-i járásban. akit a herceg kedvelt . zilált fehér üstökével. mint az ő ifjúkorában.Na végre! .Hynes! . suhintása elől. Nem tudom. Most is Priscilla jött segítségére.ahogy ő mondta . ahogy ott állt a rododendronbokornál. a virágok satnyábban nőnek. mégpedig azt. hogy szavai és tettei alátámasztották ezt a gyanút. Hangját még jobban kieresztette. családjának éppen legfiatalabb tagja volt. hogy az ő birtokán tenyésztek. annyi bizonyos. Priscilla. hogy csöppet sem volt megelégedve a világ folyásával. Romlásnak indult ez az ország! . hogy nem hall egy szót sem.Csoda. . hogy nem a süketsége miatt hall rosszul. mintha egy gyalogezredet vezényelne a díszfelvonuláson. vadul lóbálta a feje fölött. . ahelyett. mert az egyetlen rokon. az. Hát még a mai fiatalok! A herceg sokszor .ordított a herceg. az ifjak nem olyan bátrak és büszkék. A cselédek rosszak. Hynes! Ahogy ott állt.

hogy néha kissé túlzásba is viszik ezt a tudományukat.Három éve járok utána. .mondta Priscilla. hogy ha ennek a lánynak van mersze visszabeszélni. A maga módján nagyon jó véleménye volt Priscilláról.ordította a herceg. . és nem adta. három éve! Azt hitte. vagy pedig két nagyon fiatal felnőtt. hogy elfogadja az alkut.Egy szavadat se értem.Mit mondtál? . de tette. . Egy évre rá fölmentem tizenkettőre. mint azok a bajuszfélék. Olyan sokat volt együtt a nagyapjával. Így aztán mindjárt földerült. Tavaly beígértem a kutyáért tizenötöt. lenézve rá.folytatta. Tíz fontot kínáltam neki három évvel ezelőtt. aztán a múlt héten megüzente. Addig dögönyöznek egy kajlára sikerült fület vagy egy csúnya faroktartást. mert mindketten öreg gyerekek voltak. Úgy vélte. . A herceg nagyon elégedett volt önmagával. hogy itt vagy . de úgy sem adta. Pompás példány! Valami gyönyörű! A legnemesebb skót juhászkutya.mordult rá a herceg. mint a régi világbeli kutyák ..Zöldség? . melyek mostanában nőnek a férfiakon. amíg jóformán észre sem lehet venni. mihelyt a magasból lenézhetett kis unokájára. amelyet világéletemben láttam.Tudtam én. de tévedett. . Tudta. de nem hitte el.csodálkozott Priscilla. . s egy kevéssé . .De olyan szép biztosan nincs. hogy a nagyapja erre a csodálkozásra vágyott. Még egy fél évig húzta-halogatta a dolgot. akkor csak őtőle örökölhette a bátorságot. Még egyszer lenézett a lányra.Azt mondtam. . . Magabiztos.Ne motyogj! .Zöldség .És honnan tudod. hogy ennél már nincs tovább. hogy teljesen egyenrangúnak tartotta magát vele.Ne motyogj! Beszélj hangosan! . Vagy azért.Egy új kutyát akarok neked mutatni. mely sokkal hosszabb és finomabb volt. .bömbölte a herceg. aztán falrengető nevetésben tört ki. mert az igazat megvallva. mit kérdezett az unokája. . Mondtam. hogy nincs meghamisítva a kutya? Ez nagyon okos kérdés volt. fölényes kis hölgy volt Priscilla.Úgy ám. a yorkshire-iek olyan jól értenek a kutyatenyésztéshez. hogy majd én húzom a rövidebbet. .mormogta.Három éve! . mintha nem hallana jól. . Agyafúrt és titkos módszerekkel tudják elleplezni a kutyák hibáit. de Priscilla megcsóválta a fejét. Megpödörte hosszú fehér bajuszát. hogy zöldség! .Jó.mondta Priscilla. Pedig jól értette.kiáltotta Priscilla. hogy előbb-utóbb az enyém lesz .

azt a Carraclough-t. Hynes. . . hogy odahívja a kutyát.Hogy honnan tudom. De majd én kigyógyítom a bajából. Hynes! Hynes! Hol bujkál ez az alak? .Elkényeztették. Ezüstkanállal etetik őket. Az ilyen ügyességeket és cselfogásokat hívják „kutyahamisításnak”. . .Nincs neki semmi baja.Butaság! .Hát ki mást? Süket maga. Így sétált az öregember meg az unokája a kutyaólak felé vezető ösvényen. Az nem merne engem becsapni. egy sötétbarna.Ez a kutya nincs jól. . Fejét két mellső lábán nyugtatta. Priscilla szeme előtt ott hevert a fekete-fehér-sötétarany színű Lassie. aki túl akarna járni az eszén.Tartsa rajta a szemét.ordította a herceg. Fekve maradt. uram.magyarázta a tenyésztő. mint az előbb. akik megbámulták. amikor megtörtént a vásár. . és fényesen rajzolt. és a drótkerítés mögül megnézték a kutyát.Gyere. és új otthonába került a kutya. tépelődő szempár. Holtbiztos. Priscilla fölállt. Priscilla lehajolt. ez egy tisztességes kutya. a csel csak akkor derül ki. Aztán újra a semmibe meredt. . . sőt kezeskedem érte. szomorú. hogy még ráadást is tudnék nekik adni! Nem. nagypapa! . vigyázz! A herceg azonban Priscilla kérdésére még nagyobbat nevetett. Legalább annyi furfangot tudok.járatos vevőre rá lehet sózni a kutyát. Engem hívott? . mint ők. uram. Aztán felbukkant maga Hynes. hogy nem. mint a lovaknál.Parancsára. Néhány nap múlva úgy megeszi az előírásos kosztot.Hát csak nem akar enni . gyengéden sötétlő homloka élesen kiemelkedett gazdag sörénye hátteréből. A herceg csettintett. Azt a hogyishívjákot pedig. ezek a munkások agyonkényeztetik a kutyáikat. tapsolni kezdett és fölkiáltott: . De Lassie meg se moccant. nagyon jól ismerem. csak a füle rezzent jeléül. Azt mondom. ember? És mi baja ennek a kutyának?! Rossz bőrben van. mint a pinty. hogy meghallotta a hívást. s még a szemét sem fordította arra a két emberre.Hát csak vigyázzon rá! . Ha veszel vagy eladsz egy kutyát. hogy nincs meghamisítva? Mert én is yorkshire-i vagyok. . Ott aztán megálltak. akitől vettem. a kutyatenyésztő. éppúgy. azt mondom. kutya! Gyere gyorsan! Gyere ide hozzám! A kutya barna szeme a leány felé fordult egy pillanatra.Jövök már. nem. Eközben a herceg fenyegetően hadonászott a kökénybottal. uram! Az épület mögül egy éles orrhang szólalt meg. csak egy íratlan szabály érvényes: caveat emptor-vevő. Hynes.mordult rá a herceg. mintha párbajra akarná kihívni.

föl és le. hogy miért adta el neked a kutyáját az az ember. Lassie mintha nem is hallotta volna. és beleszimatolt a szélbe. akkor majd lenyomom az ételt a torkodon. majd megjön az étvágyad. Kutya volt.Ha magadtól nem eszel. Aztán egyszerre tudta. akit keresett. mintha azt mondaná. bizonytalanul. Ekkor nyugtalan lett. Amíg hazafelé tartottak a nagy. míg csak hosszúra nem nyúltak az árnyékok. Egy kis csalódást érzett. és megvakarta a füle tövét. aztán egyre tisztábban és világosabban. Dörmögve továbbment. . öreg Házba. Föltápászkodott. hogy a kislány mond valamit. Épp csak hunyorított egyet.mondta búcsúzóul a herceg. eleinte homályosan. . míg el nem hitte. .mondta Lassienek. hogy érzéseit szavakba öntse. hogy mit. hogy mit akar. egész testében szétáradt ez az érzés. Hynes. ehelyett csak egy makrancos kutyát mutathatott neki.Mit beszélsz? Priscilla fölnézett rá. Egészen biztosan tudta. a tenyésztő odaállt a kutya ketrece elé. barátocskám . Ezt addig mondtam neki. rájött. Egyetlen érzés uralkodott benne.Azt mondom. Halkan vinnyogott. szorosan a rács mellett. Hallotta. mintha nem találná meg azt. uram .Azt kérdeztem.buzgólkodott Hynes.Ajánlom is . Föl-le járkált. . Szeretett volna elbüszkélkedni a jó vétellel az unokájának. hogy nincs is ott senki a rácson túl. és hiányzott az a képessége.. Mikor pedig odébbállt az az ember. .Úgy lesz. hogy egy fillérrel sem kaphat érte többet. A herceg megállt.Azt hiszem. . Az időérzéke intő jelzéseket adott izmainak és idegeinek. Fejét emelgette. . moccanás nélkül feküdt a napon. hogy ez az igazság.

hogy történt ez a csodálatos esemény.Apja talán visszavásárolta a kutyát? Persze. hogy a felnőtteknek tájszólásra tájszólással válaszoljanak. hogy örül a találkozásnak. Elragadtatása most már Lassie-re is átragadt. Csak a munkaközvetítő előtt lassultak meg Joe léptei. nagyokat ugrott a levegőbe. hogy került ide a kutya. hogy idejöjjek. hát idejöttem. Mi van ebben olyan nagyszerű?” . Ott loholt az oldalán. mert hallotta. ami a skót juhászkutyák állandó vonása. De aztán sejteni kezdte a valóságot. és veregette az oldalát. biztosan ez történt. amikor örülnek valaminek.Gyere. nyugtalanítani kezdte valami. Megfordult. Mintha ezt akarta volna mondani: „Mire való ez a nagy izgalom? Az a dolgom. Amikor pedig felötlött benne a csodálkozás. Nem kell azt firtatni. Végigszáguldott a Fő utcán. és a kapuhoz ért. hogy az egyik férfi utánuk szól: .Ott volt az iskola kapujában! . Szája szélesre húzódott. de igyekezett nem .LASSIE ÚJRA HAZATÉR Amikor Joe Carraclough kijött az iskolából.mondta a fiú. és örömében szinte táncra perdült. ahogy örömükben szokták a kutyák. ezért aztán gazdáik megesküsznek rá. és elégedettségében élesen ugatott. fiú! Hol találtad meg a kutyádat? A férfi a legparasztosabb yorkshire-i tájszólással beszélt. Egy ilyen kicsi fészekben az emberek pontosan ismerik egymás ügyét-baját. Elég az. a kutya viszont nyugodtan ült. Egy pillanatra megállt. Később megint odafigyelni. aztán harsányat kiáltott: . Lassie . Arcát sörényébe temette. hogy a kutyájuk nevetni is tud. ujjait mélyen beleásva a sűrű szőrzetbe. Különös ellentét volt a gyerek és a kutya között. de az udvariasság megkívánta. és csak fehér hegyű farkának csóválása árulkodott arról. Első pillanatban nem is törte rajta a fejét. Apja nem vásárolta vissza a kutyát.Lassie! Lassie! Odaszaladt a kutyájához. és futásnak eredt az utcán. A fiúból valósággal túlcsordult a boldogság. hogy az iskolában a legtisztább irodalmi angolsággal beszélgettek a gyerekek. És ebben a faluban .felelte Joe. Aztán fölpattant. és Joe ugyanebben a tájszólásban válaszolt. hogy megtörtént. alig mert hinni a szemének. Igaz ugyan. . elhessegette magától. mert erről mindenki tudott volna már. túláradó örömében mellé térdelt.Hé.

hogy teste hozzáérjen a férfi lábához. mely nem tágított a sarka mellől. A kutya a tappancsára fektette fejét. Az ajtóban megfordult. El sem bírjátok képzelni. aztán lassan a szőnyegre heveredett. sem anyja nem fogja kimondani a rettegve várt választ. hogy mi a bűnük. honvágya mindhármunk után. . hogy megörült nekem.mondta -. És Lassie. ahogy a kutyák járnak. egy kis meglepetés. mindjárt láttam. de úgy. amire annyira vágyik. Joe ránézett. hogy megtarthassa azt. mintha segítséget kérne. és sóhajtott egyet. Lassan ment. és megint a tűzbe meredt. és most már ő is a tűzbe bámult. ahol ülni szokott. szeretné jóvátenni. S ahogy ő beljebb lépett. reménytől fénylő hangon kezdett beszélni: . Az asszony tért először magához. Mintha a szavak áradata késleltethetné az ítéletüket! . mintha megértette volna. bár nem is sejtik.Édesanyám .Ahogy ránéztem. Kifejezéstelen arcot erőltetett magára. Odament a tűzhely mellé a pokrócához. hogy amíg szóval bírja tartani őket. hogy honvágya volt.mondta aztán. Lassie.. a tűz tündérbirodalmának ragyogásában minden gondjukra választ kaphatnának. amikor rossz fát tettek a tűzre.Nem! . és eltűnődött. Úgy érezte. s aztán. ott ült. és szomorúan figyelmeztette a kutyát: . Ott ült a kapuban. és csóválta a farkát.különösképpen híre ment volna egy olyan nagy fontosságú eseménynek. mint egy kutya visszavásárlása. Lassie irgett-forgott. hogy meglágyítsa szülei kegyetlenségét. Apja is felpillantott a tűz mellől. nem érdemelt bocsánatot. Sam azonban elhúzódott tőle. aztán lesunyt fejjel ment tovább. de nem szóltak semmit. De úgy látszik. legjobb.Maradj mögöttem. és éppen csak hogy. olyan hangosan. ha hazahozom. Csípőjére tette kezét. hogy akármi nyomja is a lelkét. . Gondoktól barázdált homlokkal állt az ajtó előtt.. mert az apa szeme elfordult róla. addig sem apja. aztán lenyomta a kilincset. és belépett. szemükkel követték a kutyát. hogy újra láthatott! Tovább beszélt. . ahogy a meredek úton befordult az otthonuk felé.Amikor kijöttem az iskolából.Lassie hazajött . Csóválta a farkát! Olyan boldog volt. mit jelent ez a hallgatás. És feléje nyújtotta kezét. hogy minden kétségbeesését kifejezte vele. Édesanyja nagyot nézett. csak úgy folyt belőle a szó. Lassie tehát megszökött! Ezért van itt! Joe Carraclough ettől fogva nem rohant olyan boldogan tovább. Szinte elzavarta látószögéből a kutyát. Megbámulták.. Gondoltam. és várt.. annak jeléül. mintha ott. egy percre megállt.

. a kutyák! Már rosszul vagyok. Ez volt az első szó.De hiszen visszajött. és tovább terítette az asztalt. de aztán tovább ontotta a szavakat. hogy gazdájuk oltalmát és figyelmét keresik. és nézd. Fogd meg és vidd. .folytatta Joe. és lassú tájszólásban beszél. hogy mi nem is láttuk. Egyszerre megindult a szava. . édesanyám! Rejtsük el! Senki sem találhat rá! Azt mondhatjuk. hogy Hynes hanglejtését utánozza. hogy anyjától nem várhat semmi jót. Mert én ezt tenném egy kutyával.ismételte határozottan az asszony. amit mondtam. A rudlingi herceg kutyatenyésztője ugyanis londoni volt.Tudod. elvitték és slussz. .A kutyák. s a falusiak külön bosszankodtak. A kutyát eladtuk. hogy itthon lehet. a kutyák. Eladtuk. ahogy Angliában szokás. Tessék. aki hangosan a szavába vágott. amire olyan nagyon vágyott. még etetni sem tudják tisztességesen. A férfi azonban elvonta tőle a kezét. vidd vissza ahhoz. amit a két felnőtt kiejtett. mint ők. az a mindentudó Hynes! Az utolsó szavakat még élesebben mondta ki. és újra a tűzbe bámult. és csendesen szóvá is tette. apám? . ami a kutyák nyelvén azt jelenti. és finom vonalú orra hegyével szelíden elkezdte a kezét bökdösni.mondta szomorúan -. egyszerre azt hitte. mintha nem hallott volna egy szót sem. Most. Ahogy a falujabeli asszonyok szokták: ő is a veszekedésben talált megnyugvást. és minél gyorsabban pusztul innét. mint volt? Talán jót tenne neki. Megnyugodva fölkelt. ha fényét veszti a szőrzete. akkor azonban maga Lassie lépett a tettek mezejére. Nézd csak a szőrét. . és amit alig-alig mert remélni már. hogy véget ért a viszály.Csak ezt akartam mondani . Hisz nem tehet semmiről. Joe-nak egy pillanatra elakadt a lélegzete. mert mindjárt itt lesz Hynes. mennyivel csúnyább. és akkor. ha hallom ezt a szót kiabálta.Nem bírom tovább.Azt hiszem. legalább üdvözöld Lassie-t. amikor a szobában csend lett.Az édesanyja volt. hanem feszesen és elegánsan. Joe ezt is észrevette. . .Nem! . . hogy elleplezze igazi érzéseit. annál jobb.De apám .Te pedig nyeld le és emészd meg. . de gyorsan. Látván. ugye. ha egy kis lenmagot áztatnának az ivóvizében. mennyire örül. hidegen és élesen. de mintha csak a levegőnek beszélt volna. hogy nem olyan széles. Haragosan hátat fordított neki. odalépett Samhez. . aki megvette tőlünk.. Ugye.folytatta az asszony. Joe az apjához fordult. folytatta a harcot azért. és közben alsó ajka kicsücsörödött a nagy iparkodásban. Legalább simogasd meg! Sam azonban úgy tett. biztosan nem törődnek vele a kastélyban . A férfi azonban úgy tett. mintha meg sem hallaná. Joe új érveket keresett.

Joe a tűzhely párkányáról leemelt egy összehajtogatott rongyot és egy kefét. újra felcsattant. töri magát. Amikor Lassie jóllakott. A férfi idegesen lógázta a lábát. Fogadok. Mindjárt kap egy kis harapnivalót.Joe apja még mindig a tűzbe bámult.Te jóságos isten. . . milyen sovány. még egy kuvaszt be nem engedek a házba! Az ember felneveli. de Joe gyorsan közbevágott: .Csakugyan nincs valami jó bőrben szegény. mi kell neki. mit kap az ember cserébe? Miközben tovább mérgelődött. Carraclough-né fölvette a tányért.Ennek csak az lehet az oka .De ha bezabált. . milyen gusztussal étkezik Lassie. amit öt perccel ezelőtt mondott. Végül. Tudom.Nézd csak. egy tányér ételt melegített a kutyának. Csak a férfi sajnált tőle még egy pillantást is. és teleszívta a tüdejét levegővel. hogy ez a mindentudó Hynes még a kutyái szájából is kilopja a jó falatokat. de még csak igazi yorkshire-i sem. Kapnak munkát? Dehogy kapnak! Fölveszik a munkanélküli-segélyt. ha egyszer a kutyájuk telezabálta magát. menten visszamegy! .. édesanyám. Ilyen rosszképű és fukar alakot úgyse láttam még az életben. A szoba csak úgy visszhangzott a kiabálásától. . szeme rátévedt a kutyára.. ni.Nem is volna vérbeli Carraclough. mint egy kisgyerekkel .mondta. mint saját húsukat-vérüket! Mert ezt csinálják! Rajtunk a nehéz idők. mert én is ismerem ám a kutyákat! Carraclough-né ekkor kapott észbe. .Hát ezt nem így kell csinálni .Ha már dolgozol. Sam még egy ideig a tűzbe bámult. és kinyújtotta a kezét. . .kiabálta. és érdes hangja csupa gyengédség volt. . mint bármi máshoz. ha nem értene jobban a kutyákhoz. tanuld meg jól a munkát. mintha a kutya sosem lett volna az övé. Mostani sajnálkozása szöges ellentétben áll azzal. Miközben így ontotta magából a szót. Ő talán észre se vette. evett-e az édes gyerekük. Hogy mentse magát és védekezzék. hogy nem kapott eleget enni.kiáltott Joe-ra. megfordult.Nohát! . milyen ügyes csapdát állított a fia. hogy ezek a mi férfiaink többre becsülik a kuvaszaikat. Ide figyelj. de lassan elkezdett beleegyezően bólogatni. Aztán akarata ellenére oda-odavetett egy lopott pillantást a kutyára meg a gyerekre. és Joe-val együtt nézte.És ha egyszer kitette a lábát. mintha nem bírná tovább nézni. néha már azt hiszem.és ha sikerült valamire jutni vele. Elébe tette.mondta -. de Carraclough-né tüstént felfigyelt. . s a szőnyegre telepedve fényesíteni kezdte a kutya szőrét. annyi baj van vele. és egyszerre megváltozott a hangja. és szikrát se bánják. Carraclough-né azonban nem lágyult meg. .

. és magam is tudok néhány trükköt.szólt rájuk idegesen . és azt mondom. és nem viszed vissza. Szava hirtelen elakadt. és engedelmesen követte. csak a munkájával.Most pedig . és mindjárt eszébe is véste a kefe minden mozdulatát.kiáltott fel elkeseredetten. amit már majdnem . Ismerlek titeket. Aztán észrevette Lassie-t a tűzhely előtt. Az ajtóban a kutyatenyésztő megállt. és nyakára csatolta az örvöt. Azt mondom. és aztán vissza akartam vinni.kezdte a rábeszélést a felesége -. leste. belépett Hynes.Én sem vagyok épp újszülött. yorkshire-ieket. mint a szombati szennyest? . akár a kutyakiállításra ő tudta a legjobban előkészíteni a kutyát.Nézd csak. mint Sam. Joe apja lassan fölemelkedett. dús szőrzetét előbb a ronggyal dörzsölgette. . Most is Carraclough-né gondolt először arra. mint minden falujabelije: .Halljátok? . elfelejtettek: hogy Lassie nem az övék többé.mondta búcsúzóul. hogy úgy vigyem vissza.mondta zavartan -. letérdelt a tűzhely elé.gúnyolódott Hynes.Fogadni mertem volna. és a ti mindig hazataláló kutyáitokat. .. ha eladtátok őket. kockás kabátos. ott termett a kutyánál. A fia ott kuporgott mellette. A kutya az első rántásra felkelt. hogy ezt akarja.. yorkshire-i tájszólásban. behúzott farokkal. De szerencsére véletlenül itt vagyok. Valaki jött a kerti úton. Egy kis időre csend és boldogság költözött a házba. de még mielőtt odaért volna. Kitanítjátok őket.Itt jön Hynes! Az ajtóhoz sietett. hogy itt találom. . Joe-nak pedig nem volt szebb álma annál. Akár hétköznapokra. Sűrű. Pórázt vett elő. hogy mérföldnyi körzetben senki sem ért úgy a kutyákhoz. majd óvatosan egyik kezébe fogta Lassie előkelő pofáját.. Sam most már semmivel sem törődött.. hogy hazaszökjenek.Hát persze hogy azt akarta . kamásnis és lovaglónadrágos vézna alak egy pillanatig habozott.Nahát. nálam ez a trükk nem szuperál. és művésziesen felfésülte a hasán és az oldalán a szőrt.Épp csak megkeféltem egy kicsit . Sűrű torokhangon szólalt meg. mert én sokkal jobb trükköket tudok. s a másikkal kefélni kezdte a hófehér sörényt.Ezzel elvette a kefét meg a rongyot a fiától. .. és akkor kerestek egy új vevőt. A kicsi. . mint hogy egyszer majd belőle is olyan kutyaértő váljék. mert tudta mint ahogy mindenki tudta a faluban -. ha nem sietsz. . és szakértően dolgozni kezdett a kutya prémbundáján.Értsünk a szóból . mindjárt gondoltam! Gondoltam.vigyétek már innen ezt a kutyát! Ekkor azonban Joe apját is elfogta a düh.Azt akarod. A többiek is füleltek. Sam . .. és majd magam viszem haza. amilyen az édesapja. .

Izé. ezt nem tűrhetem! . a saját otthonomba. igenis.Ezt nem tűröm. mert Joe apja a dühtől kivörösödve elindult az ajtó felé. Most már ketten bámultak a lángokba. a sapkáját a fején felejti. ahogy az északi emberek szokták. és ha tudni akarjátok. Jó ideig csend volt a házban. örülök neki. és remélem.Jó estét kívánok! Az ajtó becsukódott.kiáltotta. soha többé nem látom. .. Most talán nyugtunk lesz megint. . nem. hát Lassie elment. .De hirtelen torkán akadt a szó. . Hynes elment. aztán Carraclough-né szólalt meg.. még csak engedelmet se kér. amikor a szívük mélyén nagyon fáj nekik valami. de soha! Amíg így zsémbelt. .mondta gyorsan Hynes. Joe meg az apja visszaültek a tűzhöz. És mindezt egy kutya miatt! Na. mozdulatlanul és megadón. mintha ő volna maga a herceg. és ontotta a szót. . és elment a kutya is.Besétál ide. és mindketten mélyen magukba temették gondolataikat.

hol a másik emberre nézett. Úgy vélte. hogy síkra kell szállnia a kutyáért. minden reménye füstbe ment. . Érezte. Márpedig vissza kell vinnünk. lefeküdt. Ezt a kutyát nem etetik. ha csak egy kicsit sikerülne itt tartani Lassie-t. nem segít semmi.. hogy róla van szó.. ahogy ezt óraszámra tenni szokta azóta. hogy most már minden rendben van. Talán Lassie-nek is ez volt a véleménye. Nem volt azokban semmi engedékenység.Lassie. Arca nem fejezett ki semmit.Ha nem. Lassie megint hazajött! . ahogy mondani szokták. hogy szülei meglágyulnak majd. Most azonban úgy érezte. hogy megérti Joe-t. De azt is tudta. akiknek máskor oly nyugodt hangja egyszerre csupa hév és indulat volt. nagyon tévedett. Benyitott a szobába. és hol az egyik. Nem is látszott olyan nehéznek a dolog. Útközben elhatározta. édesanyám. Joe apja felemelkedett.Ennek semmi értelme. Ez a kutya. mert Lassie másnap újra ott ült az iskolakapuban. .jelentette ki Joe. ..„NE GYERE TÖBBÉ HAZA!” Ha Carraclough-né azt hitte. és jutalomképpen ott tartják Lassie-t. apja pedig úgy tűnődött a tűzhely előtt. Édesanyja vacsorát főzött. . . .De édesanyám. hogy Joe. Lassan ment végig Lassie-vel a kerti úton. csak egy keveset hadd maradjon itt. Nézzetek rá! Ez a kutya nincs jól. és mélyen a fia szemébe nézett. s így csak ritkán fordult elő. hogy minden hiába. mert odasétált a tűzhely előtti szőnyegre. Minden úgy volt most is. És Joe újra hazavitte. várta kis gazdáját.csattant fel Carraclough-né hangja.Nem tűröm! Nem.mondta nehézkesen. Mintha tudná.Még mit nem! Ebben a szempillantásban visszaviszitek! . akkor megint beállít ide az a Hynes.Kérlek. . de határozott módon nevelték a gyereket.. amióta munkanélküli lett. hogy semmiképpen sem lesz könnyű meggyőzni őket. fiam . hogy most harcolni fog érte. híven betartva a találkát. Uzsonna után vissza kell vinni Lassie-t. Csak egészen rövid időre. . mint máskor. de ebben a szempillantásban! A szavak csak úgy zuhogtak Joe-ra.. édesanyám..Hidd el. és . visszafeleselt volna. Azonnal vidd el innét.Hiába könyörögsz. és hiába nyaggatsz.Ez így nem mehet tovább. annál nehezebb lesz visszavinni. Ebben a kemény yorkshire-i otthonban jóságos. látva az állat ragaszkodását. Joe. Minél tovább van itt. ezt most már nem tűröm tovább! . de a hangján érződött. . Amikor azonban meghallotta anyja első szavait. . a szülők szíve megpuhulna.kiabálta. és onnan hallgatta Joe-t.

kérdezte Priscilla -. . Joe. ahogy Joe követte apját és Lassie-t.mondta Sam Carraclough. hogy anyja fáradtan egy székbe roskad. . Olyan magasan rezgő hangon szól. mert. ahogy mentek lefelé az ösvényen.. és mondja meg neki. Jöttükre Sam Carraclough levette a sapkáját.Ez okos gondolat . s aztán Joe. Menjen csak veled.mondta lassan Carraclough-né. hogy a kutya fojtva vinnyog. és megbökte a fiát. . de az is bólintott.Bárcsak ott maradna! Akkor talán békesség és nyugalom költözne a házba.Itt van például a kutya. Hát nem érted? Mindig vissza fog jönni.És ha a fiunk miatt szökik haza. Joe-ban megakadt a szó. mint az ember. édesanyám. Ez azért van. . amit mi nem hallunk? .mondta Joe apja. és nem jön haza többet. Talán ha ő mondja meg neki. . de a kutyáim igen. . az állatok azt is hallják. és beletörődik a dologba. Nem volt ebben a mozdulatban semmi megalázkodás. hogy úgy mászkáljon itt. hogy ő is kövesse példáját. megérti.Nagyapa .Megint haza fog jönni.Nagyon sajnálom. mintha az övé volna a házunk. mit követel az udvariasság. hogy Joe-nak igaza van. közel ahhoz.nem tűröm. és rögtön hozzám futnak.jegyezte meg a férfi.De még mennyire! . hogy mi meg se halljuk.. Priscilla meg a nagyapja odament az idegenekhez. Lassie szófogadóan fölkelt. mindig visszakívánkozik ehhez a gyerekhez . de el kell innen vinni . fiam! . Carraclough! Mit akar maga a kutyámmal? Priscilla egy jól megtermett falusi embert látott és egy keménykötésű kisfiút. Sőt a falusi ember büszkesége nyilatkozott meg benne. édes istenem.Hé. lehetséges volna a nyugalom.Úgy látszik. és tudja. Ötször olyan jól hall. Aztán lassan elcsöndesült a hangja. Odabentről még kihallatszott Carraclough-né hangja. Ránézett a férjére. amikor látta. . hogy nagyapja hirtelen elhallgat.. Vedd a sapkád. . és zárja be az óljába. . mintha tiltakozna nagyapja fenyegető közeledése ellen. Sam. hogy ott a helye. aki fáradtan zsémbelt. mert ő a mienk. és gyerünk. Priscilla látta. ha ugyan ezekben a nehéz időkben. mondván. aki tudja az illemet.Vedd a sapkád. .Itt van Lassie . Hallotta. akkor vidd magaddal a fiunkat is. hogy elsírja magát. apja pedig szelíden füttyentett egyet. Joe boldogtalanul nyúlt a sapkájáért. akinek keze egy kutya sörényén nyugodott. és indulj. dühösen meglóbálja a kökénybotot. Az én néma sípom egyáltalán nem néma.ordította a herceg. . az apja meg a kutya elhagyták a házat.. de a kisfiú néhány csöndes szóval lecsillapította.

. amiket kiásott. akkor. szöges bakancsa ránehezedett a cipőjére. Elindult ugyan a nagyapjával.kiabált a herceg. és erre visszahoztam. ha szükség van rá? Hynes! . hogy köszönöm. és közben idegesen babrálta sapkáját. és némán nézte.Megszökött. És nemsokára elő is jött Hynes a kutyaólak körüli bokrok mögül. .Visszahoztam. . mert beszéd közben olyanféle mozdulatot tett. hogy valakit kitúrjon az állásából. hogy Hynes hallgatott Lassie első szökéséről. A herceg nem árulta el. A falusi ember esze lassan fordul. A herceg dühösen végigmérte.Megint megszökött. hogy ez a kutya egyszer már megszökött? Hynes kényelmetlenül feszengett. és ez a fontos. Hynes.hallatszott egy nyafka hang. Igazi yorkshire-i módon oldotta meg a fogas kérdést: . milyen súlyos büntetést eszelt ki Hynesnak. és Sam Carraclough-nak még csak azt sem mondta. Akárhogy utálta is azt az embert. és manapság nem könnyű munkát kapni. Aztán így szólt. és odaszögezte álló helyéhez.tombolt a herceg.Jövök már.. vagy nem szökött meg? . de aztán visszafordult.. mintha bele akarna markolni Lassie sörényébe.Maga javíthatatlan tökfilkó! Az bizony! Kezdek rájönni...Aztán. ha mégis megszökik. az történt. Ha most megmondja az igazat. uram. akkor én. megszökött. mégsem volt szíve árulkodni rá. . Priscilla megérezte ezt. az olyan volna. És ha még egyszer megszökik. hogy itt van! . De maga mit akar vele? . hogy Hynesnak kiadják az útját. most pedig.magyarázkodott Hynes.. hogy...Hynes. Csakhogy nem érte el a kutyát. Sejtelmem sincs. hogyan csinálta. mert Sam Carraclough nehéz. Rosszkedvűen sarkon fordult. jól kieresztve a hangját: . A tisztessége nem engedte. A hangja még fenyegetőbben döngött: .Azt látom.Először is bezárom . mintha beárulná Hynest.. márpedig nem lehetetlen. Hynes dühében morgolódott. akkor én. .. hogy mi következik. csak nem akartam vele zaklatni kegyelmességedet .Hynes! Hynes! Hol csámborog és hová bújik el mindig ez az ember.Tudniillik. igaz. Ezt Sam Carraclough tudta a legjobban. uram.Ajánlom is! . jövök . . . .Azt még a bolond is látja.. hogy maga egy javíthatatlan tökfilkó. Bedrótoztam az összes lyukakat. . A herceg szavából kivette.De most majd megmutatom neki.Ha úgy vesszük.Megint? Mikor szökött meg először? Sam Carraclough néma maradt. . hogy még egyszer nem szökik meg.. Nem mondhatta végig.fogadkozott.

kisfiam.Maradj itt. hogy maradjon itt. A kisfiú esetlenül hátat fordított neki. a ketrec legtávolibb sarkába húzódott és lefeküdt. Végül is apja törte meg a csöndet: .. miközben apja mellett sietett. ha túlesünk rajta.. megbocsásson! Észre sem vettem. megrázta. akkor nem fogunk többé szeretni. Ezt Joe nem értette meg. hogy vajon miért épp akkor olyan kemény szívűek a felnőttek. Ne várj az iskolánál többet. Priscilla látta. és felejts el minket. hogy apja egy egyre távolabbról hangzó ugatás elöl menekül. mintha csak most vett volna észre valamit. Erre azonban hiába várt. hogy a maga lábán állok. mert. aztán körülnéz. és odament hozzá. Most ő zárja be. kutyája hűvös orrát simogatva.. ha még egyszer hazaszökik. Ezen törte a fejét.. hogy a kutya a kifutó felől a ketrecbe lép.Elhoztam a fiamat is. Mindig őmiatta szökik el. mely kitartóan próbálja visszahívni a gazdáját. Priscilla még mindig egy örökzöld bokor mögött állt. és hagyj minket békén. kisfiam.És. mert most már nem vagy a miénk. egy kutya hangja elől. hová lép és megbotlott. Amikor a fiú a drótsövényhez közeledett. és keservesen ugatott. és ezért sem akarunk viszontlátni. mintha értette volna. szúrósan maga elé meredve ballagott mellette. fejét az égnek emelte. és légy boldog. aki ugyanolyan nehezen értette meg a dolgokat. Ne húzd a búcsúzkodást. ujjait átdugva a drót szövedékén. Lassie . De valahogy nem jól látta. hogy hová lépsz. és megparancsolja neki. Gyere. .Ejnye már. És. s aztán először lassan. majd mind hevesebben beszélni kezdett. vállára tette kezét. mert nem tesz jót nekünk. Sehonnan sem jött segítség. hogy a kisfiú föltekint az apjára. Ott állt a kutya. és szigorúan rászólt: . és ne gyere haza többé! A kutya.. amikor a legnagyobb szükség volna rájuk. hogy maradjon. Szólj rá. . Nyelt egyet. mintha segítséget remélne valahonnan.Figyelj.. Joe-nak is sietnie kellett. De volt ott még valaki. és mi majd bezárjuk. Arra gondolt. Az apja.Gyere. Maga pedig nyissa ki a ketrecet. és ne gyere haza többé. és nem akarunk látni többé. . Ne szökj meg. hogy ő zárja be Lassie-t. És most már ne akarj többé hazajönni. Maradj itt. És ha rossz kutya leszel. Gyere. Megszaporázta a lépést. aki emelt fővel. Nem is jutott eszébe. Priscilla most közelebb ment a kifutóhoz. . ahol gazdája befordult a kanyarodóba. Látta. Joe.kezdte alig hallható hangon.. Joe pedig sokáig állt ott. és elindult. Ekkor Sam nehézkes yorkshire-i hanghordozása hirtelen megváltozott. Jobb. Lassie fölemelte fejét. szemét mereven az útnak arra a pontjára meresztve. hanem maradj itt örökre. Fejét a dróthoz nyomta.

Tessék. . Én ismerem a kutyákat.De ha vissza akarták csalni. Ezen Priscilla eltűnődött egy darabig. mielőtt észrevenné. Erre Lassie lassan megfordult. Elővillantak erős. akkor minek adták el? Ha az enyém volna.De ha ez a kisfiú vissza akarta kapni a kutyáját. még pimaszkodni mersz? Priscilla odalépett a kutyához. . én bizony nem adtam volna el. kisasszony .. ..Most már hallgass! Mars vissza a ketrecbe. Odahívta magához: . míg csak Hynes föl nem bukkant a ketrecek bejárata felől. azt mondom. Visszalopják a kutyát.Priscilla egyre nézte a kutyát. úgyhogy majdnem elérte Lassie fejét.Hogy miért tették? Mert őkegyelmessége szép kerek summát fizetett érte.Miért szökött vissza hozzájuk ez a kutya? Boldogtalan itt? . kisasszony.Ezen ne törje a szép fejecskéjét. én bizony megtáncoltatnám őket. Egy résen bedugta az ujját. Túlságosan jó volt hozzájuk. mintha meg akarná ütni. . ebben a szép ketrecben? Egyszerűen hazaszalad. de szerencsére nekünk is megvan a magunkhoz való eszünk. meg én! Hynes meg volt elégedve ezzel a magyarázattal. Én nem mennék olyan közel.mondta Hynes. fehér fogai. . .Isten áldja meg a jó szívét a kisasszonynak. mert azok az emberek erre tanították. Ez az oka. Szétálló fogai közül sziszegte: .Jó lesz vigyázni. Hynes megállt. Mindig csavarnak egyet a dolgokon.Hynes! . mély morgása pedig egyre fenyegetőbb lett. Hynes elfordult. Ez a kutya darabokra szedi. és úgy emelte föl karját.Hát persze hogy nem. mélyről jövő morgást hallatott. kisasszony. alaposan ismerem őket. amely még mindig gazdája után ugatott. hogy lenne itt boldogtalan. már el is adták másvalakinek. Mesés summát.Mi az. aztán odalépett a drótkerítéshez. akkor miért hozták ide a kutyát ők maguk? . és mielőtt észbe kapna az ember. Priscilla sokáig nézte a kutyát. nyakán lassan felborzolódott a szőr. és feküdj! A kutya rá sem hederített. és a kutyához fordult. . Mindig ezt csinálják. Priscilla kisasszony. Hynes közelebb lépett. kisasszony. De én majd ellátom ennek a finom hölgynek a baját. Priscilla összeráncolta orrocskáját a nagy gondolkodásban. . Ha rajtam állna.Akkor miért tették? . Majd én ráncba szedem! Csak maga ne menjen a közelébe. Fülét hátracsapta. .Ezeknek a parasztoknak nem szabad hinni. és széthúzta száját.

szeme se rebbent. feje nem mozdult. . Nagy barna szeme egy pillantásra találkozott a lány kék szemével. ahol Sam Carraclough meg a fia eltűnt a szeme elől.. és lefeküdt. Lassie . és mereven bámulta az útnak azt a pontját. Erre a kutya abbahagyta a morgást. aztán nem vett róla többé tudomást. Szomorú méltósággal hevert vackán. .szólongatta kedvesen. hisz nem bántalak.Gyere hozzám! No gyere már. Nyugodtan feküdt. Gyere szépen ide.Gyere ide.

nedvesen szállongott az angol táj illata. akárhogy kínlódott. Neki csak sejtései voltak. mert a balsiker és a múló idő arra sarkallta. Itt az idő! El kell mennie Joe-ért! Ezt persze nem tudta ilyen világosan. annak jeléül. egy kissé előrevetve. Belső nyugtalanság hajszolta. az erős drótsövény mentén. Vadul körbeszáguldott a ketrecben. De a délután csöndes volt. mint amikor egy ébresztőóra tompán berregni kezd. felágaskodott. Fölkelt. rögtön tudta. és ugatásban tört ki. Lábával erélyesen megrángatta a drótsövényt. De a vágy már úrrá lett rajta. de Hynes minden ponton megerősítette a drótkerítést. mely eltöltötte. ahol az este eltűnni látta Sam Carraclough-t meg a fiát. Lassie hirtelen fölkapta fejét. s a kora nyári nap meleg sugarakkal simogatta szőrét. s ő sorra rótta a köröket. és facöveket vert le melléje. de érezte. és mellső lábát a drótnak támasztotta. Csakhogy ezúttal Hynes elvágta előtte a menekülés útját. nem kapott megnyugtató választ. akkor át is lehet ugrani fölötte! Egy kutya nem képes ésszerűen gondolkozni. habár ez sem segített rajta. Szorosabbra fonta a kerítés dróthálóját. hogy felébresszen egy alvót. Emlékezete azt súgta. hogy mennie kell az iskolába. ahogy egy emberi lény tudja. úgy. Türelmetlenül felkapta fejét. De arra a szorongásra. Aztán megállt az egyik sarokban. Csak azt tudta. Feje a tappancsán nyugodott. Aztán próbaképpen. Elkezdett körbejárni a ketrecben. hogy egyszer már kiszabadult innen. meghatározhatatlan volt ez a figyelmeztetés. mindig körbe-körbe. aztán lyukat ásott. ahol ösztönösen remélte a menekülést. és tágított a rácson. mert kapart. Akárhogy kapart. habár teste pihenni látszott. mi a dolga. semmi sem segített. hogy mi az. Újra ásni kezdett. Bizonytalan. s most is arrafelé bámult. és izmos nyakát és hátát megfeszítve átszabadult a rács alatt. Egy rejtett. ahogy esztendők óta beléidegződött.REJTEKHELY A LÁPON Másnap Lassie ketrecében feküdt. belső ösztön szólalt meg benne. odasomfordált a rácshoz. mely gazdáinak visszatérését hirdetné. és szimatolt. hogy minden idegszála éberen les valamilyen neszre vagy jelre vagy szagra. hogy még jobban erőlködjék. Fülét hegyezte. és minden más elsötétült benne. Ettől sem lett nyugodtabb. Újra fölkelt. és elnézett fölötte. és lefeküdt az árnyékba. amire vágyik. mégis rájön ilyesmire. Semmi se mozdult. Az a belső figyelmeztetés még sürgetőbbé vált. nekitámaszkodott a drótnak. hogy ez sem az. Még a . visszament a napfénybe. És mintha egyszerre megértette volna a hívást. Amint előrehaladt a délután. de ennek nem sok haszna volt. Korai méhek zümmögtek a levegőben. olyan helyeken. Lassie nyugtalan lett. anélkül hogy valaki megmagyarázta volna neki a dolgot. minden óvatosság és érzelem. amit tennie kell. Ha át lehet bújni egy akadály alatt.

Át is bújt rajta. míg csak mellső lábát meg nem vethette a kerítés tetején. Egy agár vagy egy orosz agár könnyűszerrel átugorná. hogy hűségesen megjelenjék a találkán. Egy pillanat múlva már kísértetként osont végig egy hosszú fal árnyékában. de ügyet sem vetett rá. Egy rövid szempillantásig ott egyensúlyozott. és most. és ezúttal a lendület feldobta a kerítés sarkáig. hogy egy skót juhászkutya átvethesse magát rajta. ezért meglapulva járt. a szöges drót megkarcolta a hasát. amikor testének súlya már lefelé húzta.legokosabb kutya is csak lassan. Itt elrejtette a sűrű levélzet. Fölugrott. mint emitt. és nekifutással ugrott. hihetetlen erőfeszítéssel egyre följebb bírt kapaszkodni. melyeket erre idomítottak be. kapálózó hátsó lába támaszt lelt a kerítés sarkában. Mind följebb küzdötte magát. Még amikor visszahátrált a ketrec végébe. de egy jóravaló állat bátorságával és szívósságával újra meg újra ugrani próbált. füttyjeleit. amikor átvágott az úton a rododendronok felé. Hangtalanul. Ott pedig volt egy lyuk. Egy gondolat uralkodott rajta: itt az idő. Megérezte. akkor újra fogságba vetik. akkor is visszaesett. és gyorsan váltson az esze. akárcsak egy létrán mászó ember. melyet már tegnap fölfedezett. Így született meg az új terv Lassie fejében: előbb homályosan. A kerítés két méter magas volt. mintha ott járhatóbb lenne az út. hogy ha észreveszik. ahol a sövény derékszögben találkozott. túl magas ahhoz. ahol valaha járt. Mindebben a skótjuhászkutya megállja a helyét. Még egyszer nekilendült. Lassie ugrásai tehát meg sem közelítették a kerítés tetejét. És valóban az egyik út járható volt! A sarokban. mintha vadat üldözne. de visszaesett. Visszahúzódott a ketrec átellenes sarkába. mert évszázadok óta arra nevelik. Már majdnem elérte a tetőt. de ösztöne óvatosságra intette. Sikerült megvetnie lábát épp abban a pillanatban. ahol már a vaskerítés kezdődött. megértse szavát. Szabad volt! De most. . aztán lassan még följebb tornászta magát. vagy őt vette volna üldözőbe valaki. viszont az ugrásban vagy a versenyfutásban sokkal ügyetlenebb. ő is kitűnően emlékezett azokra a helyekre. a kerítés más és más helyén. hogy nem éri el célját. aztán egyre világosabban. mintha minden ereje és elszántsága kipárolgott volna belőle. Mint a legtöbb állat.a kerítés túlsó oldalára. Az út szabad volt előtte. Nekilendült. A skót juhászkutyát dolgozó kutyának nevezik. de mégis gyorsan eljutott a fal végéig. Odafönt elfogta a bizonytalanság. Hasa majdnem a földet érte. mert a nevelés a különböző kutyafajtákban az idők folyamán változatos képességeket hívott életre. ösztönösen és az emberek idomítása révén tanulja az ilyesmit rövid élete alatt. amikor célját elérte. mint azok a fajták. hogy segítse az embert munkájában. de megint visszazuhant. Már úgy látszott. Lassie gyorsan tanult. és leesett .

és lassan csóválgatta farkát. Kerek. Ekkor Joe Carraclough megsimogatta a kutya nyakát. minden sóvárgása és könyörgése ellenére. amikor hazavitte Lassie-t. nyugodtan. Joe Carraclough azt hitte. Lassie azonban. Az asszony egy székbe roskadt. Elnézett a messzeségbe. . úgy érezte. De lelkében. szinte észre sem vette Hynest. és homlokát összeráncolva iparkodott élete legfőbb kérdését megoldani. emelt fővel. Visszaváltozott pompás juhászkutyává. Joe apja és anyja rábámultak. és visszament a feleségéhez. a hangja megtört: . farkának sűrű zászlaját úgy lebegtetve maga után. összeszidta. mint teste hajlékony vonalának nemes folytatását. lehajtotta fejét. Az ajtóhoz lépett.Hát ezért nem jött haza! . . Az asszony. Természetesen lépkedett. Hynes bedörömbölt az ajtón.sóhajtotta. hogy vissza kell adnunk a kutyát. ez a kép csak álmaiban él.Úgy látszik. Ma tehát nem rohant boldogan a szülői házba.Jól van. Lassie megszökött. aztán egymásra néztek.Mintha megérezte volna. agya szélsebesen dolgozott.bólintott a férfi. bocsánatot kérve egy bűnéért.Nincs semmi baj. mely jókedvűen. tele aggodalommal.Jóságos egek. . . hogy soha többé nem várja őt az iskolánál. és inkább elbújtatta valahová. Megparancsolta. újra elvették tőle. amikor az iskolából jövet meglátta Lassie-t a szokott helyén.mondta. . fiús arcára kiült az elragadtatás. és a szülei. melyről pedig nem tudta. minden félelem és gond nélkül üget megszokott útján előre. Fogta a sapkáját. hogy most már elhagyta az ellenség földjét. amiért megszökött. Eszébe jutott. tehát meg volt győződve arról. kezét a kutya nyakán nyugtatva.követelőzött. a remények legmélyén mégis erről álmodozott. mikor lesz már csend és béke ebben a házban? Soha sincs egy nyugodt percünk! Joe apja lassan fölkelt. hogy sosem látja viszont Lassie-t. habár maga is kételkedett álmai megvalósulásában. és nem mer hazajönni. hogy mi történt azon a két napon. hogy ez nem lehet igaz. gondolatai előrefutottak.Hol van? Adják ide! . abban a hitben. és most vele van a fiunk. És most. hogy maradjon. mikor követte el. . . hanem csak állt. és választ se várva berontott. Tudja. hogy ez a csönd a megrovás csöndje.Ezért . innen kezdve egészen másképp mozgott. Rábámult Lassie-re. Lassie .

szívem . Minden talpalatnyi helyet ismertek a lápon.ezzel a tájékkal kötöttek barátságot. de aztán beleunt a játékba. és senkitől sem háborgatva elrágódhatott a lét vagy a sors nagy kérdésein.mondta csitítva. . hogy vitába szálljon valakivel. rejtett átjárók és barlangok között.Joe nem jutott messzire.motyogta. . s mihelyt az első köveken megkop- . Mint a szigetek a tengerből. visszakapja. mint a köd. hol keresse a fiát. hogy megtaláljam . . de a lába ösztönösen megtalálta az ösvényt.Nehogy útközben valami ravaszság jusson eszébe. Egész életükben . a szikár.sürgette őket. mint egy óriás gyermek építőkockái. hogy hol vannak. aki testben és lélekben így eltörpül mellette. összedobált kövek. Sam Carraclough-nak egy pillanatra fejébe szaladt a vér. .Ne aggódj. mert tudta. . amint az utcasarki jelzőtáblák a városi embernek mutatják az utat. Öt mérföldet tett meg. . hanem egy mellékösvényen nekivágott a dombnak.Épp azon vagyok. Hynes nem sokat törődött a házaspár kétségbeesésével. de méltóságán alulinak érezte. Ha valakit kikergetett a faluból a gond.mondta. Biztos léptekkel haladt a sötétben. hegyes tarajú. Joe apja céltudatosan ment előre. ott aztán a láp sziklás vidékben folytatódott. Nem a faluba ment. .még gyerekkori játékaik alatt is . melyet az évszázadok óta arra járó emberek tapostak ebbe a kietlen földbe.Csak semmi izgalom . s kifelé indult. Az éjszakában nedvesség harmatozott a tájra. finoman.Csak semmi izgalom. ő is úgy ismeri a lápot. ott pedig nem vész el. ahol még jelzőkövek sem mutatták az utat. Carraclough lenézett a csepp kis emberkére. s az útnak egy-egy fordulója éppúgy elárulta nekik. .mondta csöndesen.. mint a tenyerét. de ez nem zavarta léptei biztonságát. Csak az ajtóból szólt vissza. . és elindult Hynes felé.No. úgy emelkedtek ki a síkságból ezek a sziklás részek. melyekből valaha réges-régen elkezdett egy tornyot építeni.Akkor pedig magával megyek . . Végül felderengett a sötétségből az első sziklaomladék.Maga most szépen hazamegy. mi lesz? . a falusiak azonban kiismerték magukat. és otthagyta félben. az azonban ijedten elhúzódott. Csak ment.Hová dugták a kutyámat? Sam Carraclough lassan a kis ember felé fordult. És eltűnt az est sötétjében. Errefelé vette útját Sam.mondta Hynes. Az idegen könnyen eltévedt volna ezen a lapályon. akkor itt kóborolt a sziklák között. Biztosan a lápnak vette az útját.Mihelyt megtalálom a kutyát. állhatatosan. egyre csak ment. mert Lassie is. Hamar rásötétedett. mely kísérteties lakatlanságában hosszú mérföldekre elhúzódik Észak-Anglia földjén. Felért egy tágas fennsíkra. Hynes úr . ahol elüldögélhetett a mérhetetlen csöndben. fenyegető kőtornyok útvesztőiben.

kiáltotta. remélem. Fölemelte fejét. Később aztán hazatért az apja. . Én ezt meg is teszem. Joe.Joe. Az ösvényt. megszólalt Joe apja: . mégpedig rögtön. Mély lélegzetet vett. Elébe tette a vacsorát s egy csésze forró teát. Felkapaszkodott rajta. nedves arcán megcsillantak az esőcseppek. Joe némán várt. te pedig menj egyenesen haza. s fönt. és várj meg. aztán csípőjére tette kezét. hogy anyja megint apjához fordul. Amikor már odalátszott a falu.Tudom. hogy mit mond: . melyek borzas. Joe szembenézett az apjával. hibáztál szüleiddel szemben. mely védve volt a permetező eső elől. hogy hibáztál. s a lámpa fénye éles árnyékot vetett az orrára. hogy mi lesz ez a mondanivaló. és nyíltan így válaszolt: . Joe még sohasem látta ilyennek az anyját. megszólalt az anyja. .Most visszaviszem a ketrecébe. Úgy gondolom. Egy percig némán állt. . amikről előbb beszélni kell. De szólni még akkor sem szólt hozzá. . És hogy viselkedése mekkora fájdalmat okozott szüleinek. kutyaugatás ütötte meg a fülét. Ott állt. aztán hirtelen megfordult. Még látta. A kutyával a nyomukban taposták az ösvényeket. azt is megértette mindjárt. amikor megszöktél a kutyával. lesz valami mondanivalóm számodra. egy szélárnyékos részen. Megállt a szobában. Pedig nem szólt egy szót sem. Mihelyt hazaértem. Ez volt az egész. s a tűzhely elé rakta száradni átázott cipőit. S ekkor. és nyomott némasággal követte apját. most már itt az ideje. megtalálta Joe-t és a kutyát.pantak a léptei. legnagyobb csodálkozására. Sam Carraclough gyermekkora óta ismerte. tudod.Vannak dolgok.Nem engedem! . és kifűzte vastag bőrövét. apám.Joe . aszályos füvön vezettek hazafelé. Tudta. . mars az ágyba! Gyorsan menj fel a szobádba! Joe sietve engedelmeskedett. csak a lihegése hallatszott. és még tisztán hallotta. A fiú engedelmesen föltápászkodott. mely a veszélyre figyelmeztet. Az apja bólintott. egy őrködő kutya hangja. amikor odahaza meglátta az anyját. hogy szökésével megzavarta családi életük rendjét. Joe nagyon jól tudta.Gyere haza.Nem engedem bántani! Már ő is állt. amikor levetette nyirkos kabátját. aztán így szólt: . szembefordulva férjével. Apa és fia egyformán jól ismerte az utat. a pofacsontjára és az állára. szinte farkasszemet nézett az apával.kezdte -. mely a hang felé vezetett.

hogy nagyon felzaklattad apádat. s egy mélyebbet. ami történik. hogy beszélek veled. hogy este. Minden úgy lesz. nem könnyű jóllakatni egy kutyát. amikor harisnyát kötött. minden másképpen lesz. Aztán a messzeségbe révedt a tekintete. az apjáét. Még nehezebb egy kutyát etetni.Arra is gondolnod kell. fiam. milyen sokáig beszélgettek szülei. Joe-nak eszébe jutott. megígértem apádnak. ahogyan régen volt. hogy súlyos hibát követtél el. És az arca felragyogott. tegnap nem sokat segített rajtunk.Remélem. hogy a világ már nem olyan. jó fiú vagy. Hirtelen magához húzta a gyereket. tizenkét éves. Joe lassan baktatott felfelé a lépcsőn. állhatatosabbat. Félig-meddig meg is értette. milyen súlyos gondok gyötrik az apádat. Még késő éjjel. hogy inkább a felnőttek próbálnák az ő szemével nézni a dolgokat. mikor felébredt. amikor ő már feküdt.Joe. kövérkés. De az.Belátom. Most már nagyfiú vagy. Azon tűnődött. főképp ha azt akarod.Ez szép. Tudod. és nézte a fiú arcát. Joe. mely villámgyorsan mozgott. hogy rendesen egyék. tündöklő kezével. . . morgóbbat. fiam? Joe bólintott. fiam. Rendben van? . amíg csak az apa el nem ment. Gondolj arra. És most. amit az anyja mondott. belátod. és amilyen ma a világ. csak a hangjukat hallotta. Másnap. Lassie-nek jó. . mely a kenyeret gyúrta. fiam. De az édesanyja épp a karját simogatta tiszta. Amikor Joe elment az édesanyja mellett. Ebben a vastag falú házban persze nem értett meg egyetlen szót sem. Legszívesebben azt válaszolta volna. Joe az asztalt nézte és várt. Megértetted. egy türelmeset és rábeszélőt. Nem könnyű dolog most egy háztartást ellátnia. ezekben a nehéz időkben. Nehézkesen. és akkor rögtön veszünk egy új kutyát. Amikor az apja megreggelizett és elment.Egyszer aztán. akkor is hallotta a beszélgetésüket. édesanyám.Látom. . így szólt hozzá az édesanyja: . . reggeli közben egy szó sem esett a történtekről. amit mondtam. meglátod. nem volna szabad zaklatni őt. aztán egy gyors mozdulattal ellódította a lépcső felé. ha foltozni kellett valamit. nagyon is jó étvágya volt. és amelyben táncolt a varrótű. . és rámosolygott. anyásan ült az asztalnál. hogy most sajnálod. hogy a felnőttek milyen megértőek tudnak lenni néha. az vállára tette kezét. mint azelőtt. amikor a legnagyobb szükség van rájuk.Ezután mindketten hallgattak. az anyjáét. és azt is tudod. azzal a kézzel. Nagyon sajnálom a dolgot. milyen nehéz idők járnak. meg kell próbálnod egy felnőtt szemével nézni.

de a zabkása egyszercsak nem akart lemenni a torkán. ahol a gyerekek már mentek az iskola felé. csak fogta a sapkáját. hogy miért. .Joe maga sem tudta. le az utcára.Én sohasem akarok más kutyát! Azt akarta mondani: . .De én nem akarok másik kutyát .Én csak Lassie-t akarom. . De érezte. hogy ha ezt kimondja. és kirohant a házból. újra megbántja az édesanyját.zokogta. Inkább nem szólt semmit.

Nevettek rajta. Joe a leckére igyekezett figyelni. Sokszor. amikor kijött az iskolából. mint azelőtt. hogy más egyéb sincs úgy. MINT A BECSÜLET Minden úgy volt. észrevette. Joe egyre jobban érezte ezt. megállt. Most azonban az édesanyja sem nem nevetett.. és szó nélkül felszaladt a hálószobába. de a gondolatai a kutya körül kalandoztak. Lassie azonban nem volt ott. és tisztán értette. elhallgattak. mint azelőtt. Nem azon a kellemes hangon. ne edd meg az egész cukrot.Kérlek. amit még a régi időkből ismert. feltámadt benne a remény. amikor elindult vasárnapra bevásárolni. a herceg kutyatenyésztőjének sikerült olyan akadályokat kieszelnie. amelyeken a szívós Lassie sem bírt áttörni. ahogy az anyja mondta. mikor ettem utoljára. De hiába volt minden elhatározás: ha vége volt a tanításnak. Minden nap. Joe annyit eszik. hanem mérgesen. Régebben a szülei büszkék voltak az étvágyára. amelyek azelőtt nem szúrtak volna szemet. Például egyszer. hogy lám. hogy jó volna már egyszer marhasültet enni. de azért még rátukmáltak egy kicsit. Joe. és elment. Elsősorban Lassie nem jött többet érte az iskola elé. aztán minden magyarázat nélkül sarkon fordult. hogy beszélünk róla. hogy a konyhában beszélnek. Első pillantása mindig a kapunak szólt. leejtette szatyrát. hogy az édesanyja mostanában figyeli. Apja viszont lenézett maga elé a lépcsőkre. ahol Lassie várni szokott rá. Joe kezdte észrevenni. Más lett az élet. Küzdött ellenük. . egyszerre megjött rá a gusztusom. Joe felült az ágyban. feltűnően furcsán viselkedett.. mert. De nem volt ott többé. Amíg a tanítás tartott. Újabban az anyja olyan hirtelen haragú lett. Pedig Joe csak annyit mondott. Úgy látszik. Nem jó az a sok cukor. Mihelyt őt meglátták. és rászól: . Még az ajtót is bevágta maga után. Ahogy múltak a napok. ha cukrot tesz a teájába. fogta a sapkáját. pedig most. mint egy elefánt. Összeszorítja ajkát. és hallotta. az első szempillantása megint a kapu felé szökött. mint régen. sem nem felelt. mint azelőtt.Miért nem eszünk most már soha marhasültet vasárnap. Egyszer pedig késő éjszaka felriadt. édesanyám. és ugratták is. amilyen sohasem volt azelőtt. Egy pillanatra meghökkent. Például feltűnt neki. Szülei olyan semmiségekért is összeszidták. amikor hazajött.NEM MARADT MÁS. hogy apja és anyja felzaklatva nézik egymást. eltökélte. de Joe az arckifejezésükből és a viselkedésükből rájött. s ezért csakugyan más lett minden. mit mond az apja: . hogy veszekedtek. és hozzá yorkshire-i pudingot? Nem is tudom. Nem egészséges. De nemcsak Lassie miatt változott meg az élet. hogy nem várja vissza a kutyáját. És még sok minden másképpen volt.

csak az jutott eszébe: Lassie-ért. hogy üljek le. de nem találtam semmit. pofája pedig boldog kutyanevetésre húzódott szét. . Hisz ameddig Lassie itt volt. hogy miért.gyorsabban. . Már beköszöntött a korai északi alkonyat. Annyi.A tanító úr azt mondta. mintha már ott volna. de én nem hallottam. Anyja egyre azt hajtogatta. boldogan. Ült az iskolapadban. Haragudott. vad rohanásban. hogy jöjjön vissza Lassie. . mint egy álomban. Az anyja csípőre tette kezét: . A megoldás tehát az. Ezt álmodta Joe. a régi helyén. amióta nincs. hogy egy nap. hogy szülei megint veszekedtek.haza. mintha egy hangra figyelne. Kurtán. Hogy magyarázhatná meg nekik? Okosabb. De a szívében Lassie tovább élt. és ez a hang megsúgná neki . Az emlékét nem lehetett kitörölni.. Farkcsóválva üdvözölte. mint ahogy a szeme kikémlelhetné -. ha nem mond semmit.Mit csináltál. amikor Joe hazaérkezett. és akkor minden úgy lesz. mint régen. mintha semmise maradt volna régi életükből.Miért jössz ilyen későn? . .És miért keltél föl? . álmodni szabad volt. mint mostanában annyiszor. Arra gondolt. hogy Joe-nak már úgy tűnt föl. de erre nem volt képes. talán. és róla álmodott.Az ablakon? Miért kellett kinézni az ablakon? Joe hallgatott. fénylő szemével. húsz mérföldnyi körben lejártam a lábam. Szülei hirtelen fölnéztek rá. ott ül majd Lassie a kapuban. Joe érezte. Ha beszélnie nem volt szabad róla. Olyan tisztán látta maga előtt. haza! -. hogy nem beszél róla. Megpróbált nem gondolni rá.Bezártak az osztályba.Mert kinéztem az ablakon. valamikor.Hidd el nekem. Joe bólintott.kérdezte az anyja. és szabad volt remélni.. . Sok minden más volt. És aztán együtt rohannának haza . hogy felejtse el a kutyát.. És ha azt kérdezte magától. haza. végig a falun. édes és kényelmes és meleg és barátságos volt ez a ház. Fülét hegyezte és előrevetette. szelíden és megnyugtatón.Nem hallod. valamikor. Aztán elcsendesedett az apja. mit kérdezett anyád? Apja fölállt. ingerülten beszélt. hogy közeledik a gazdája. hogy megint bezártak? . hogy egyszer talán. napfényben csillogó fehér és aranybarna szőrével. Sokat törte ezen a fejét. Most. mint azelőtt. minden rosszra fordult. s az anyja hangja hallatszott. . és megtehette azt.

Joe apja bólintott. hogy Timms tanító úr azt mondja. biztos lépéseivel. Csak legalább az anyja megértette volna! Ez több volt. mint amennyit el lehetett viselni. hogy együtt haladhasson apjának hatalmas. még mindig Lassie! Csak ezt a nevet ne halljam többé! Hát már sohasem lesz béke és nyugalom ebben a házban? Még az anyja sem érti meg! Ez a legrosszabb az egészben. amikor Joe meghallotta apja lábdobogását és kiáltozását. hogy együtt lehetnek. Ilyenkor szokott értem jönni. s elégedettnek látszott az ő észrevételével is meg a fia válaszával is.Jó dolog a séta. Ugye. amíg alkalmas szavakat talált.. Szótlanul mentek föl egy magaslatra. mintha az is elég volna. Mit jelent az. Rohant. Hirtelen kitört belőle a szó. mit csinálok. hátha ő van ott. hogy minden reménytelen.Nem tehetek róla! Majdnem négy óra volt már. .Hát akkor nyisd ki a szád. apjának elfüstölgött a haragja. Joe anyja idegesen vágott közbe: . A hangja hasonlított rá. amikor ott érezte maga mellett a hatalmas férfi közelségét.Lassie.Igen. . hogy torkában feltör a forróság. Végre elkezdte az apa: . ki a sötétülő estébe. ő az. Tudta. rohant. Joe egyszerre megnyugodott. Egy kutyát hallottam ugatni. és Joe-nak ugyancsak hosszúkat kellett lépnie. .Te vagy az. és nem hallottam. Joe? .Bizony. nagyszerű dolog. melyet nem bírt többé visszafojtani: . apám. hogy apjának nehezére esik minden beszélgetés.Ez nem válasz. Joe? . Vállán érezte apja kezét. apám. hogy muszáj volt? Joe-t elfogta az az érzés. anyám. de nem ő volt. Sok időbe telt. míg csak a láphoz nem ért. le a kerti úton. nem tudtam. Lassie jött el. aki máskor oly megértő. Alaposan kilépett. Sarkon fordult. üljek le.Igen. Érezte. Nem is tudtam.Sétáltál egy kicsit. Joe? . apám . Örökre vége az ő boldogságuknak! Már egészen sötét volt a lápon. és kirohant az ajtón. Azt hittem. az apja. Úgy látszott. Miért néztél ki tanítás alatt az ablakon? . most komolyan haragudott. hogy azt hittem. amikor együtt elindultak a fennsíkon. Sokáig nem szóltak egy szót sem.Mert muszáj volt. Igazán. Lassie. Íme. úgy hasonlított. Én nem tehetek róla. aztán már érezték a köveket a lábuk .felelte Joe. Kinéztem az ablakon.

. ha egy ideig nem szívok.Nincs. de érezte.kérdezte Joe. hisz tucatjával dolgoztak mellettem. Csak. Joe gondolataiba merült. és nincs pénzed dohányra? . mert akkor úgysincs már semmink. leszoktam. Érted. No. akármi történik is veled. fiam. Kinyújtotta a kezét. . van ebben valami furcsa: az. s hirtelen forró hálát érzett iránta. a dohányzásról.alatt: ott voltak a szikláknál. . És így Joe mégiscsak felfogta valahogy. Nincs. Hisz rendszerint csak annyit szólt. hogy az ember nem lehet kétféleképpen becsületes. amikor ez nincs. Ennek csak egy útja van. Meg akarja kímélni a felnőttek gondjaitól. És jó vájár voltam. Szép csendben ült ott. hát nehezek az idők. hogy becsületesek legyünk. míg csak végleg be nem csukták. Ne hidd. hogy túlságosan szigorúak vagyunk veled. egyiket a másik után. aki oly nagy. . akkor kell a legjobban vigyázni arra.És éppen akkor.. hogy mit akar az apja megmagyarázni neki. most pedig valósággal erőltette a beszédet. apám? . Megkereste az apjáét. Mikor aztán rájött. Ahogy ült a sötétben. Apja most nyugodtan beszélt. és utána jött a lápra. Nézd. hogy apja meg akarja könnyíteni a dolgát. mert.Nincs dohányod. De mindenki. Joe nem szólt semmit. egész műszakot és fél műszakot. Ez alatt a tizenhét év alatt sok társamat ismerhettem ki. .. Nem ez a szándékunk. Legföljebb azt akarja. Látod. nagyon sokat jelenthet neki. Jó időben és rossz időben. fiam. Tizenhét évig dolgoztam a Clarabell-aknában. és szórakozottan tapogatja végig zsebeit. Ezt az egyet ne felejtsd el soha. fiam . és különben is sokat dohányoztam. Mindig maradj becsületes. Joe összeráncolta a homlokát. meg az nincs. akivel ezen a hosszú időn át .Így van ez. hogy hiába keres. mozdulatok nélkül.Nem. Joe. és olyan erős.Hanem az idők nem olyanok. az a fontos.Ugye.. soha életedben. szinte önmagának. . mert szegények vagyunk. apám? . . elkezdte szívni az üres pipát. nem haragszol rám. Az egyik kő párkányára leültek. mint régen. hogy amit mond.. csak a becsületünk. hogy becsületes légy. hogy megvigasztalja egy kicsit. Tizenhét évig. fiam? Joe nem mindent értett.. amit az apja mondott. egy apa nem is tud igazán megharagudni a fiára. A becsület. megmondhatja akármelyik társam. ha egyszer már ilyen hosszú mondatokban fejezi ki magát. hogy értse meg a helyzetet. Joe látta. Jót fog tenni.Azért szoktál le róla. mintha az éjszakai sötétséggel beszélgetne.Szegények éppen nem vagyunk. s most messze elláttak a hullámzó láp fölött.felelte Sam Carraclough határozottan. fiam. az becsület. hogy igen vagy nem. . És tudod. érezte. ezt akartam elmondani neked. A felhők mögül felszállt a félhold. hogy apja szájába veszi rövid agyagpipáját.

fiam. aki felállhatna. ha az ember valamit eladott.akkor ezen a dolgon nem lehet változtatni többé. még a családot is alig.. hiszen te sem akarod. mindenki törődik vele.. hiszen Lassie.. Ugye.És ha újra megszökik? .Ejnye.Látod. hogy most eleget kap enni.Igen. hogy Sam Carraclough nem volt becsületes. megkapta a pénzt..No. Hallgattak. a saját kastélyában és kertjében. ami ne lett volna az övé. szereted a kutyádat? . hogy abba kell belekapaszkodnunk. Nincs kettő. A férfi elkeseredetten felsóhajtott: . Várj csak. fiam. amink van. ha. Sam Carraclough elhallgatott egy kis időre. Joe! Most nem tetszel nekem! Megmondhatom én neked kereken azt is. és amúgy sem bírnánk már etetni.találkoztam. apám. de soha nem vett el semmit. Lassie-t eladtuk. hogy Lassie sovány és lompos és beteges legyen. és sohasem mondott olyat. Egy ilyen kutya annyit eszik.. mint egy igazi hercegnő. Joe.De apám. és vége. mert Lassie-nek jó dolga van. aztán megint Joe apja kezdett beszélni: . És a segélyből nem bírsz eltartani egy kutyát. nem. tehát a kutya az övé. mint egy hercegnő. . hogy megértsed. . Nekem sem kell annyit ennem. hogy úgy él. Ezt ne felejtsd el soha. de szembe kell néznünk a valósággal. van tiszta külön ketrece. A becsületnek csak egy útja van. . szép nagy játszótere. hát ha ez így van. Hát nincs neki jó dolga? . Most. Be lehet osztani. fiam! Nincs ebben az egész megyében egyetlen ember sem. amit akarsz.Minálunk nem éhezne. Aztán megint úgy folytatta. És te már elég nagy fiú vagy ahhoz. .. hogy verd ki a fejedből Lassie-t. Joe. de talán boldogabb volna.. . mint egyik-másik ember a faluban. akkor légy boldog.. és azt mondhatná. apám. elköltötte a pénzt . Ami megtörtént. mint egy nagyobbacska gyerek.De hiszen azelőtt is etettük. így nem szabad gondolkodnod.Nem.. Mondhatsz.Inkább úgy kellene gondolkodnod. . Hiába szépítem.Bizony. ami igaz ne lett volna. Nincs kétféle becsület. . most munkanélküli vagyok. fiam. mintha csak magának beszélne: . hogy Sam Carraclough soha. Nézd a dolognak ezt az oldalát is.Hiszen te is tudod. megtörtént. Neki is jobb ott. . Azelőtt volt munkám. Gondold el. csak azt mondhatja. és elköltöttük. mert úgysem látod többé viszont. Te sem akarod. Ezen nem lehet változtatni. hogy úgy tartsuk a kutyát. Ezért mondom én..És talán így van ez jól. a kutyát mégiscsak eladtuk. Gondold meg. mit jelent az. megkaptuk a herceg pénzét.

a herceg dühös lett rám és Hynesra és az egész világra. hogy előkészítsék a kutyakiállításra. legyen az enyém. Így áll a dolog. Ha pedig ilyen nehéz idők járnak. biztatóan megszorította fia kezét. még egyre megkérlek. és hozzánk vágnak néhány gorombaságot. Nagyon hosszú az út.Mielőtt bemegyünk.felelte Joe. . ha édesanyád néha veszekszik veled. apám? Az apja is megállt. te meg én. és jóra fordul minden. ha tudod. Erre én is dühös lettem. ahogy férfihoz illik. Apja nem próbálta vigasztalni. Megállt. Napról napra nagyobb leszel. . Megértettél.Miért? Mit csináltak vele? . . de majd ők rajta lesznek. A kiállítás után visszaviszik Skóciába. míg a falu közelébe nem értek. Sok teher van a vállán.Messze van ide Skócia.Igen.Szeretném. fiam . mi a helyzet. Mi is legyünk türelmesek.. s aztán követte apját hazafelé a lápon át.Messzi. s meg nem látták a kivilágított ablakokat. hogy ha Lassie még egyszer megszökik. hogy majd csak teljesedik a kívánságuk. Joe.. vagy rendreutasít. Joe.Nem. nem is fogunk soha utazni.Tudod. Hynes is vele ment. törődj hát bele. amikor utoljára visszavittem. és soha többet nem hozzák vissza Yorkshire-be.. . Hát akkor reménykednek. hogy férfi vagy. mert ide többé úgysem kerül el. soha többé nem jön vissza. akkor. Joe vaksin támolygott le a sziklacsúcsról. ami van. azt legjobb megszokni. Erre ő azt mondta. Az asszonyok mások. hogy ez még egyszer meg ne történjék. olyankor az tesz jót nekik. és ne beszéljünk többet Lassie-ről. bánj vele. csak ment előtte. és kívánj neki minden jót. azt hiszem. és még vagy fél tucat válogatott kutya. én egy fillérrel sem vagyok adósa. és talán hamarosan megváltoznak a dolgok. Amin az ember nem tud változtatni. fiam. akár nem herceg. ha egy asszony pöröl. akkor soha többé nem látja viszont a kutyát. ha veszekednek velünk. És ha egy férfiban van egy kis józan ész. apám . hogy az nem jelent semmiféle veszedelmet. így hát búcsúzz el tőle. és megfenyegettem. ha tekintettel lennél anyádra. mint a férfiak. Ezért ne vedd zokon. és próbáld megérteni őt. El sem akartam neked mindezt mondani. Ilyen messzire. Joe.mondta. mert akár herceg. fiam. főképp az édesanyád előtt ne. Nem szólalt meg addig. és be kell érniük azzal. és tűnődve nézte a kivilágított falut.. hogy ha még egyszer megszökik. de talán jobb. és szopogatta üres pipáját. Így aztán magával vitte skóciai birtokára. . Ha pedig hiányzik nekik valami.. Ott marad örökre. és gyorsan. nagyon messzi az út odáig. lehorgasztotta fejét. fiam? Joe apja kezet nyújtott. és ez nehéz próbára teszi a türelmét. Most szökött meg utoljára. nehezen és rosszkedvűen vett lélegzetet. mert jól tudja. követelőzik. Mutasd meg hát. . soha többé! Joe-nak valahogy nehezére esett a kérdés: . és pörgeti a nyelvét. akkor nem törődik ezzel. Nekik otthon van dolguk.

.És szomorúan elindultak a falu felé.

nagyon messzi az út a yorkshire-i Greenall Bridge-től a rudlingi herceg skóciai birtokáig. ahol a sötétben fényesebben izzanak a kohók és a kovácsműhelyek. a felső csúcson terül el Rudling hercegének hatalmas skóciai birtoka. kefélik. mint nappal. De a vonat kattogva száguld tovább. Errefelé a lovak és a kutyák kisebbek. előbb irdatlan vidéken vezet az út. megy tovább. ahol pásztorok legeltetik a nyájat. mert ez a táj már északon fekszik. de most a táj arca megváltozik. melyek a folyók torkolatát . mint másutt. Ha vonatra száll valaki. a „firth”-öket . Sokkal messzebb. hidakon és folyókon keresztül.A SKÓCIAI FOGOLY Jól mondta a fiának Sam Carraclough: messzi. és az időjárás oly kegyetlen.ívelik át. ahol az élet oly nehéz. A lehető legjobb ételeket kapja. ahol már ritka vendég az ember. aztán a nagy yorkshire-i síkságon. másképp nem állnák itt meg a helyüket. hogy az utas elhagyta Angliát. A komor kastély a tenger fölött elnéz a Zetland-szigetekre. A vonat tovább repül az éjszakában. a komor időjárás alatt. És az út még továbbvezet. magas partok alatt tündökölve. s amelyről a kész hajót vízre bocsátják. amelyen a hajót megépítik. Ha aztán később kelet felé fordul. a folyók torkolatában a hajógyárak sólyái1 s a nagy rakodók. melyekről a szén a vonatokról a kikötők raktáraiba kerül. Naponta fésülik. csak így tudnak megélni e földön. Gondosan táplálják és ápolják. ezen a távoli északi tájon van Lassie új hazája. ahol későn kel és korán nyugszik a nap. . aztán a nagy koromfelhő a durhami iparvidék fölött. amikor a vonat hatalmas hidakon száguld végig. Helyettük feltűnik az a csodálatos skót vidék. füstölgő kéményekkel. míg el nem jut a Tweed folyóig. de sokkal szívósabbak. és a táj egyre vadabb és vadabb lesz. Nem látni több várost. hogysem bárkinek odagyalogolni volna kedve. először át a lápon. melyről évszázadok óta énekelnek a költők: kék hegyek. aztán gazdagon megművelt földeken. még messzebb az északi föld csücske felé. zöld koszorúba foglalt tavak és szelíd dombok. s még mindig robog a vonat. és megtanítják a legszebb állásra. hogy a természet az összes élőlényeket valósággal átváltoztatta. Minél messzebb utazunk. de szabadon portyáz a vad. És a vonat csak megy. át a sötétségen. Nemsokára feltűnnek a messzi húzódó hegyi rétek. Már reggeledik. A táj egyre magánosabb. ami annyit jelent. Itt. induljon egyenest észak felé. gondozzák a körmét. ezekre a különös. annál előbb sötétedik. Aki oda akar jutni. hogy ha eljön az 1 Talpfaszerkezet. sziklás földdarabokra.ahogy Skóciában hívják. átrobog Alsó-Skócia iparvárosain. Még mindig tart az éjszaka. az ablakból nemsokára meglátja jobbkézt az Északitengert. zordabbak a hegyek és az erdő övezte tavak. Itt. Balról pedig régi városok tornyai tűnnek elő.

Priscilla mosolygott. hogy alapjában szörnyen büszke leányunokájának lovaglótudományára.Lábat. kéz és láb kell hozzá! A herceg délcegen ült lován. A nagyapja az állatok dolgában olyan szaktekintélynek tartotta magát.Végre megértettem.Azért adott nekünk a természet kezet és lábat .Biztos kéz kell a lóhoz . . És mégis. Rudling hercegének volna köszönhető a levegő jó szaga és a nap édes melege. vihessék a kutyakiállításra. tehát lelkesen bólogatott. A herceg elégedetten kihúzta magát. Lassie megadással tűrte Hynes gondozását. ha ellenkezik. Nagyon öreg volt már. . . . mint az unokája társaságának. Legszívesebben még most. mintha csakis neki. . éltes korában is a legtüzesebb versenylovon ült volna. hogy semmit sem használ. Ez kell neki. néhány perccel négy óra előtt. se lassabban. és újabb dicsőséget szerezhessen Rudling hercegének és kutyatenyészetének. Mondom. hogy átvesse magát a kerítésen. izmos hátasa azonban nyugodtan ügetett tovább. nagyon messzire! . és vidáman sietni kezdett. hogy a kislány pónija ijedtében egy fél tucat lépést elfarolt tőle.Svájcba! A herceg akkora mennydörgéssel ismételte meg azt a szót. mintha tudta volna. negédes léptekkel kezdett volna ügetni. boldog volt. .Húzd meg a szárat. nagyapa. se gyorsabban. Tépte-cibálta ketrece drótjait. kezet. és semminek sem örült annyira.Az egész nyarat itt kéne tölteni . hogy megfékezzük a lovat.mondta. Priscilla is tudta ezt. . ha északi birtokán együtt lovagolhatott vagy sétálhatott vele. hogy még lovaglás közben is csak úgy ontotta a jó tanácsokat.. meg kellett elégednie ezzel a jámbor paripával. Azok voltak a legszebb napjai. A póni megfeszítette nyakát. De Priscilla tudta. Mert Lassie nem felejtett.morogta a herceg. Mert az igazat megvallva. Rudling hercege a kastély felé vezető úton lovagolt a friss. az őszt Yorkshire-ban.De hát én ősszel iskolába megyek.harsogta. elmúlt életének ösztönei sarkallni kezdték. felébredt benne valami. mint az előbb. minden délután. Akkor még több szép napot tölthetnénk el együtt. . hogy előrehajtsuk. . Méghozzá Svájcba. milyen remek az idő! Csodaszép! A földesúr büszkeségével kiáltotta ezt. mintha ez a nehézkes állat egyszerre büszke.A nyarat itt. és szerette volna a valóságban is bemutatni a mondottakat. hogy kell csinálni. De ebben az egyben az egész család összeesküdött ellene. . akár nem.Nézd csak. egészséges hegyi levegőben. Mellette egy ficánkoló pónin ott lovagolt Priscilla.. és úgy próbáljon elmenekülni.nyilatkoztatta ki.ideje. és akár tetszett neki. vagy nekirohant. nagyapa .

az egyetlen vagy a családban. mi a kötelességük. . Hogy egy fiatal lány olyan nyelveken habogjon-hebegjen. míg Priscilla meglazította a pónin a hevedert. akinek lenszín haja előbukott a hetyke lovaglósapka alól. de nem ám! Bizony. minek őket megtanulni.Engedd el a fejét! . vagy ha már vannak. Nekem untig elég az angol. No.mondta. mintha ő nyerte volna meg a csatát. másnak sem tudja megmagyarázni! .Műveletlenül! Te máris elég művelt vagy. hogy jó háziasszonyok legyenek.Szedte-vette-teremtette! . Itt vagyok én.Ha egy lány nem tudja. . Lepillantott az unokájára. a maga rosszkedvű módján állt a herceg az istállóudvaron. a szemembe? . annak nem szabad lóra ülni. hogy elvigye a lovakat. . hogy feleseljek.ordított a lovászra. hogy műveletlenül nőjek föl? .Nem tűröm. Ezért lehet még belőled valami. . én mondom neked! Az én időmben jobban neveltek volna. Mert szemtelen vagy.De hát muszáj iskolába járnom. hogy kell a lovát etetni és megnyergelni. hogy valaki a ló fejét fogja. prüszkölt és megint a bajuszát pödörgette.De még lehet belőled valami. hogy kell ezt csinálni. Éppolyan vagy. Köhögött.Szemtelen kis jószág vagy . és mégis itt vagyok. te is feleselsz velem.ordította a herceg.De nagyapa. Aztán elégedetten mosolygott és bólintott.zsörtölődött a legbarátságosabb módon a herceg. Az én időmben arra nevelték a lányokat. és leomlott jerseyruhás vállára. ugye? . Te rám ütöttél.Igen. ez tetszik nekem .Mit akarsz ezzel mondani. . amit csak egy külföldi ért meg! Modern marhaság. Nincs igazam? . nagyapa. a herceg nagyokat szuszogott. az feleselés. amikor leszállok.Például háztartást vezetni. A patkók már a kövezett istállóudvaron kopogtak. Ha nemet mondok. ez a modern nemzedék! Szemtelenek! Visszabeszélnek a szüleiknek! Nem tisztelik a kort. és tudják.. . Aki maga nem tudja. nagyapa? Most tiltottad meg. Ennek a sok modern marhaságnak semmi köze a műveltséghez. amilyen én voltam a te korodban. nagyapa. Leugrom én róla segítség nélkül is! Évődve és füstölögve. Soha életemben egyetlen idegen szót sem ejtettem ki.Így ni. hogy mire valók tulajdonképpen az idegen nyelvek.Butaság! . csak nem kívánod.dörmögött a herceg.Leányokat külföldre küldeni! Idegen nyelvre tanítani őket. nagyapa! . Pfuj. . mint a majmok! Sosem fért a fejembe.Igen? Igen? Igent mersz mondani. és visszavezette a bokszba az állatot. . És úgy megpödörte hosszú fehér bajuszát. Manapság? Mindenféle sületlenséggel tömik tele a fejüket. hogy makogjanak. Nem igaz? . hogy jobban? . Amikor egy lovász kisietett.Hát mit mondjak. hát ezennel megtiltom! Nem tűrök több szemtelenséget. .

Százszor megfoltoztam már a rácsot. Miért van rajta lánc. . . csak állt.Miért van ezen a kutyán lánc? . hogy az én kutyáimat nem szokás ki kötni! . és a messzeségbe meresztette a szemét. szívecském.Ne tessék mindig a hátam mögül elősomfordálni! . A herceg az állát vakarta. ezt a kutyát kiállításra akarom vinni.Azt nem lehet. csak az egyik volt csendes. ugye. . Itt voltak a kutyák sétaterei. Ezt pedig nem engedhetem. kegyelmes uram. milyen rossz bőrben van ez a kutya. Minden ketrecben ugrált vagy ugatott egy kutya. Egy percig hallgatott. A herceg toporzékolt. .Formába? . kegyelmes uram . gubancos lesz a bundája.Ilyen emelkedett hangulatban indult el az öreg.De nem azt mondtam. A herceg megcsóválta a fejét. hogy szinte beleremegtek az istállók és a kutyaólak: .És ezt ne felejtse el többé! Soha.Mi az? Mi történt? ..De azért. míg el nem szakad. és jól szemügyre vette a kutyát. úgy süvített ki belőle a hang.Ez a kutya. úgy eltörpültek mellette. .Hynes! Hynes! Hol bujkál már megint ez az alak? . s aztán.. hogy észre sem vette őket. mintha felrobbant volna benne valami. mint egy királynő. Talán a testmozgás hiányzik neki. nézd. se nem vakkantott. jövök. Ha sétálni visszük. . Itt egy csodaszép. Priscilla hirtelen megállt. Kegyelmességed parancsolta.bődült rá. hogy vigyázzak rá. . hogy megkötözze! Jegyezze meg magának. hogy majdnem rálépett Priscilla lábára. kislányom. Vigyük el sétálni egy kicsit. Addig tépi és cibálja a drótot.Meg kell kötöznöm. és szabadjára engedjük. Se nem ugrált. egy alacsony kőépület mellett mentek el. Lassie elnézett a fejük fölött.Nagyapa. kellene neki egy kis mozgás? Mind a ketten a rács mögött álló kutyát nézték. . a kastély felé. semelyik kutyát! A herceg akkorákat dobbantott dühében. Pompás példány. ahogy az átellenes oldalról elősietett. unokája kíséretében. dél felé fordulva.Igenis. . háromszínű skót juhászkutya állt. nagyapa? A herceg felhorkant.Nézd.Jövök már. Mikor a kislány húzogatni kezdte a karját.hallatszott Hynes hangja. Amikor az istállót elhagyva. hisz olyan szép. és ez a szép sörény kifakul és összekócolódik. . de minden délután újra szétszedi.kérdezte ingerlékenyen a herceg. Ezt a kutyát vette észre Priscilla. . lepillantott rá. Sose jönne formába.

aztán a kutyához fordult. Keze fejével végigtörülte száját.Parancsoljon.Igenis.Igaz. Hynes utánuk nézett. ..Szóval sétára van szüksége a nagyságos kisasszonynak? . mérgesen fejébe nyomta sapkáját.No jó! Majd elviszem sétálni a hölgyet.a messzi dél felé. s amikor eltűntek a szeme elől. kegyelmes uram. Hynes! . hogy minden nap elvigye egy szép sétára. De el ám! Lassie-nek beszélhetett. Legyen gondja rá. . Ott állt a megfeszült lánc végén.Járatni kell a kutyát.sziszegte. s még mindig a távolba veszett a tekintete . ami igaz: egy kis mozgás nem ártana neki. . uram. . . Priscilla meg a herceg hazamentek.

és amellett azt is meg akarta mutatni a kutyának. mire vélje. Ha egyszerűen rászól. ez a különös állati ösztön. amikor észrevette. de se meg nem feszítette. Ha a megszokott módon hívja. Hynes újra megrántotta a pórázt.és az nem vált egy tapasztalt kutyatenyésztő dicsőségére! Odaugrott. hogy Hynest mélyen sértette. . Lassie engedelmesen lépegetett Hynes mellett. Hynes nagyobbat rántott. mint előbb . Csak az volt a baj.akkor a kutya . ahogy egy jól nevelt kutyához illik: feje mindig Hynes térdével egy magasságban volt. Már nagyon szeretett volna hazamenni uzsonnázni. melyik szakasza érkezett el a napnak. és újra megrántotta a pórázt.Előre! Nem hallod. a kutya szépen odament volna hozzá. hogy a póráz húzta volna őt. Lassie érezte a póráz rántását. Mindezzel csak annyit ért el. hogy Lassie igyekezett minél messzebb húzódni tőle. hogy: „Gyere!” . Mégis. hogy most az ő rossz természete tört föl . és leszegte fejét. hogy neki magának kell a kutyát megsétáltatnia. ahogy minden más kutya viselkedett volna: erőt gyűjtött a várható következő rángatásra. Ezért hirtelen megrántotta a pórázt.Előre! Mars! . Megfordult. hogy tudja: nem követett el hibát. Nyakán volt a póráz. hogy ki az úr a házban. Így azonban nem. akit engedelmességre neveltek. hogy elkapja Lassie-t.és a nyakörv egyszerre lecsúszott Lassie nyakáról. Tanácstalanságában egy pillanatra meglassította a lépteit. . sem le nem maradt. Úgy sétált.mordult a kutyára. Lassie tisztességesen viselkedett. ez az ember valami mást akart. és úgy ment minden. a parancsra biztosan visszament volna Hyneshoz. azt nem tudta biztosan. hogy kitérjen előle. És Lassie most úgy viselkedett. pedig semmi szükség sem volt rá. Szabad volt! Hynes egy pillanat századrésze alatt rájött. Lassie meghátrált a fenyegető hang elől.kiáltott a kutyára. Egy kicsit meg volt lepve. akkor Lassie. Hogy mit. Az újonnan megparancsolt séták egyikén történt. Ha a dolog nem ebben az időpontban történik. mert a kutya ösztönösen visszaugrott. Ez pedig komoly hiba volt. Hynes majdnem boldog volt. Az idomítás hosszú évei alatt eleget tanult ahhoz. mint a karikacsapás. és nem tudta.VÉGRE MEGINT SZABADON! Lassie időérzéke volt az oka. mely pontosan megmondja. mit mondtam?! .

belemélyesztve ujjait dús sörényébe. mellyel Sam Carraclough Lassie-t kölyökkora óta engedelmességre szoktatta.fuvolázta. Megváltoztatta hangját.parancsolta. hogy engedelmeskedjék. Az idegzete arra sarkallta. hogy. Hynesnak azonban volt annyi tenyésztői tapasztalata. de Lassie. Gyorsan hátrált két lépést a feléje kúszó Hynes elől. Itt az idő. A hívás egyre sürgetőbb lett.. milyen csúnya hibát követett el.parancsolt rá.Maradj a helyeden! . de arra nevelték. Lassie tanácstalanul állt.ha nem is olyan erősen -. és elkezdte elölről: . hogy az emberi parancsnak okvetlen engedelmeskednie kell.. mintha megérezte volna szándékát. nem is próbálta megérteni vagy magyarázni. alig észrevehetően.fakadt ki Hynes. míg csak nyakára nem kapcsolja az örvét. hogy.” Látta. homályosan megmozdult benne valami. ahogy mindjárt kellett volna. ami most még alig észrevehetően kezdte feszíteni..Te szép kutyus! Kedves Lassie! .. hogy. Itt az idő.. De lassan felébredt benne valami. hogy. Itt az idő. Még egy fenyegető mozdulat. hogy. Nem lett tudatossá. szép kis kutyus. mint az emberek.Ne mozdulj. mert belé volt idegződve... s már megmarkolhatta volna a kutyát. hogy az imént szabadon ugrott egyet... s el nem engedte volna. Szabad akart maradni. Ujjaival pattintgatni kezdett. . Lassie! Gyere ide! . Ott maradj szépen! Fél térdre ereszkedett. Csakhogy ugyanekkor egy másik ösztön is megmozdult benne . Lassie ugyan gyűlölte Hynest. Hynes ezt is észrevette. mintha most hozta volna meg a gyümölcsét.” Hynes ugrásra készült. Az a hosszú nevelés. hogy a parancsnak engedelmeskednie kell. De rögtön látta. Egy kicsit fölkapta fejét. ..Átkozott dög! . . „Itt az idő. és Lassie még jobban megijed! És ezért most úgy cselekedett. „Itt az idő.” Hynes már nem volt messze. hogy Hynes már egészen közel van. elmozdult. de közben. közelebb és közelebb kúszott hozzá. de még emlékezett arra. amitől több eredményt remélt. Lassie figyelt. az időérzéke! Ködösen.visszasétált volna vele a ketrecbe. hogy. s most mézesmázosan kezdte szólongatni a kutyát.Gyere ide. „Itt az idő. hogy odarögzítse a kutya figyelmét. hogy belássa.. hogy melléfogott.. . . minden erőszak nélkül. Még egy pillanat.

hogy attól a találkozástól mérföldek százai és napok hosszú sora választja el. megnyugtató szavakat mormolva. Maradj ott szépen. hogy elindulj az iskolába! Megfordult és elballagott . mint a legtöbb állatnak. Figyelmének egy kis részét szentelte csak a közeledő férfinak. Itt az idő. ami nagyon fontos. És Hynes reménykedése csakhamar füstbe ment. Hynes ekkor rávetette magát. a kerítés pedig a kastély parkja körül gránitkövekből van rakva. hogy elindulj az. ami benne egyre világosabban és határozottabban szólt.. Hynesban egy pillanatra feltámadt a remény. végig a kocsiúton. és ijesztő magas. teljes odaadással azt leste csak. Gyűlöletes hely volt. maradj ott. milyen messze van tőle Hynes. Itt az idő. nyugodtan ügetett tovább. Ez megint egy kis reményt csöppentett Hynes szívébe. De a ketrec. nem volt Lassie otthona. sokkal inkább oldalvást áll a szeme. Itt az idő. Még csak sietnie sem kellett valami nagyon. Hynes dühösen talpra szökkent. de ő félreugrott. hogy ha közel engedi ezt az embert. Az ösztöne azt súgta neki: „Maradj távol tőle. Időre volt szüksége. Priscilla meg a nagyapja a halászfaluból lovagoltak hazafelé. Hátracsapta fülét. hogy a főkaput állandóan zárva tartják.. Megőrizte a távolságot Hynes és őközötte. hogy a kutya a főkapu felé vezető útra fordul. melyet minden állat egyformán ismer . át a gyepen. kutyuskám. hogy Hynes fut utána. hátha Lassie szépen besétál a ketrecébe.. azt a távolságot.. Elindult a kutya felé. látván. akkor újabb csalódás vár rá. Szépen. mi történik a hátuk mögött. mert eszébe jutott. melyet az ellenség nem tud átugrani. hogy. mintha csak néhány száz méternyire volna az iskola. De Lassie tovább hátrált. Lassie-t nem nagyon izgatta Hynes. ami tőle telik.úgy ballagott. mint egy óra. Biztosan tudta. ő pedig elindult. Nem félt. Hynes üvöltve rohant a nyomában. és mégis látják.. hogy ez a kétlábú figura sohasem éri utol. Olyan pontosan és tévedhetetlenül tudta. mint az emberé: meg sem kell fordítani fejüket. Ott talán mégiscsak sarokba szoríthatja a kutyát. melyen négy óra előtt öt percet jeleznek a mutatók. Csak egyetlen érzés uralkodott benne: teljesíteni kell a kötelességét. Lassie a lassú ballagásból gyors ügetésbe csapott át. és ahová bezárták. ahol láncon tartották.” És ekkor.azt a távolságot. hogy el ne érjen. . Amikor a park nagy vaskapuja elé érkeztek. De hallotta. Lassie azonban már alig törődött vele. ráadásul a kutyának. aki elárulta volna neki. Vigyázz. Tudta. Megint hátrált egy darabot. Mert van valami. meg kellett állniuk. ebben a szempillantásban már mindent tudott. Nem volt ott senki.Szép kicsi kutya. és pontosan tudta. hogy megtegye.

Rá sem nézett a kutyára. Priscilla búcsút intett. . és felejts el minket. Priscilla megpróbálta visszahúzni a kaput. ez már mégiscsak sok! . és pattan vissza a nyeregbe. és Lassie újra fogoly lesz. hogy a kisfiú testének minden porcikája ennek épp az ellenkezőjét szerette volna a világba kiáltani. Lassie! . . előtte pedig az a szép skót juhászkutya. Ott állt a nagy vaskapu előtt. Az lassan megfordult a sarkain. hogy a kutya egyenletesen fut. aki azonban nem vett észre semmit. mert egy kép bukkant fel emlékezetében.fakadt ki mérgesen. Egy pillanatra újra nekivetette teste egészsúlyát. Azért habozott. milyen hosszú út van még előtte. nagyapa . elfelejtett mindent.Jó utat. az sok! . köhögésre késztette. a herceg öreg volt már.Jó utat és jó szerencsét! A herceg mereven ült lován. A kislány könyökére fűzte a kantárt. De Priscilla tudta. aztán szélesen kitárta a kaput. Ott állt a fiú a kutya drótketrece előtt. de aztán elfelejtette az öregurat. egy fiúé. és egész testsúlyával nekifeszült a vaskapunak. mintha most beszélne. Fél füllel hallotta nagyapjának meglepett tiltakozását. A nagyapja mérgelődni kezdett. mintha tudná. Fölkapta fejét. és ne gyere haza többé!” De Priscilla tudta. aki nem sokkal volt nagyobb nála.Csukja be a kaput.Nahát.Majd én kinyitom. Csak be kell csapnia. Priscilla kisasszony! elszabadult a kutya! Ne engedje ki! Csukja be! Priscilla körülnézett. Fürgén lesiklott a nyeregből. mert ezt a képet látta. mint a nagyapja. . hogy történik valami. Egy árnyék suhant el a térde mellett. . aki a kapu felé száguldott. Egy falusi kisfiú képe volt ez.susogta barátságosan. visszahúzta a reteszt. csak az unokáját bámulta. s még egy ilyen békés természetű ló nyergében ülni is nehezére esett: nyögésre. Priscilla kisasszony! Csukja be! Priscilla egy pillanatig nem tudta..mondta a kislány. és észrevette Hynest. Fölnézett a nagyapjára. s mikor utána fordult.Azt mondom. Csak akkor hallotta meg a lármát. ami sok.. mit tegyen. hogy mennyivel gyorsabban ugrik le a lóról. szuszogásra. és azt mondta neki: „Maradj itt örökre. És Hynes ordított. A herceg dörmögve tiltakozott. Hiába minden tiltakozás. Még mindig nem csukta be a kaput. . Hynes távoli ordítozása nem tudott betörni süket fülébe. amit az ő fáradt érzékszervei már nem fognak föl. látta. sejtvén.Csukja be a kaput. és a fiú hangját hallotta.. Hynes pedig még mindig ordított: .

Aztán fogta magát. Elvégre vacsoraidő volt. ide kívánkozott. azon igyekezve. mint az ember. amikor Lassie lefutott a poros úton. Úgy szimatolt a levegőbe. és nem ismeri a távolságot úgy. amelyet egy sötét ládába csomagolva mérföldekre elvisznek az otthonától. Lassie habozott. habár a tapasztalat talán megtanítja rá. Ott hátul. ahonnan jött. Az embert útbaigazítják az útjelző táblák . Lassie nem habozott tovább. Pedig az ember útközben vásárolhat ennivalót. az a lehetetlenség határát súrolja. mégsincs rá magyarázat. Senki emberfia meg nem tudja magyarázni. miképpen kerülje el a nagy tavakat. és továbbment az országúton. dél felé. honnan tudta Lassie. felemelte fejét. Meglassította lépteit. mihelyt kieresztették. Elkezdődött a vándorlása. és ennek örült. de milyen pénzzel fizessen egy állat az élelemért? Nincs más pénze. mintha tanácsot kérne tőle. s ő meg sem értette volna. járása bizonytalanná vált. Hazafelé ment. Vad vidék várta és mérföldek százai. És honnan tudhatná egy kutya. hogy amire vállalkozott.HOSSZÚ ÚT KEZDŐDIK Már alkonyodott. . és simogatják. az emberben is megvolt a hazatérés ösztöne: ha megvolt is.egy kutya vakon megy előre. A legerősebb az állati ösztönök közül . vacsorázni. Lassie-nek már régen találkoznia kellett volna a kisfiúval. már nincs meg. mely rabbá teszi a kutyát. mikor még nem pallérozta az eszét. és a magyarázata is hiányzik. az ösztöne nyomán. aztán egy új ösztön ébredt benne. a ketrecben már elébe tették volna a finom marhahúst és a kását.a hazatérés ösztöne. hogy ő milyen értékes. Lehet. és arrafelé fordult. hogy ez az állati ösztön bennünk nincs meg. Fölemelte fejét. Neki nem az a kutyaketrec volt az otthona! Az ő otthona az a ház. mégis hazatalál. hogy épp délnek kell fordulnia. Lassie boldogan indult útnak. Senki se mondta meg neki. Az időérzéke már nem űzte előre. Csakhogy ott lógott a lánc. és a városokban meg a falvakban sokan szakértő szemmel méregetik majd. Roppant megkönnyebbülést érzett. mert végre megnyugodott. s már hazafelé kellene sétálniuk.de ezek egy kutyának elállják az útját. De akármilyen pallérozott is az emberi ész. mert egyszerre nem tudta. Egy kutya nem tud térképet olvasni. Amikor felébredt benne a honvágy igazi otthona után. ahol emberek szólnak hozzá. amikor eltévedt. Most. melytől a gyalogos ember is visszariadna. Sok év tapasztalata súgta ezt Lassie-nek. csak a szeretete a gazdája iránt. egy olyan út. Végül megállt. mit csináljon. hogy tőrbe csalják? És mennyi minden mást nem tudhat egy kutya. Az ember tudja. hogy sok ezer évvel ezelőtt. hogy egy állat. melyekkel kelettől nyugatig tele van ez az ország . ahol rongyszőnyegen hever a tűzhelynél. Csak annyit tudunk.

Az idősebb. Amíg a kő repült.Na. A fiatalabb. egy keskeny utca két oldalán.Gyere. Lassie izmai megfeszültek. Lassie-nek Hynes jutott róla az eszébe. s mint egy futóbajnok. Egy kutyát kergetni annyi. kereket oldott. Akkor a fiatalabbik megmozdult. Minél jobban iparkodott az üldözője. gyere ide szépen hozzám! És bátorítóan veregette a térdét. alighanem megfoghatta volna. Ugyanolyan ház volt.csalogatta. Aztán bevette magát az országút árkába.Jó formájú kutya . aki bokavédőt és manchester-kabátot viselt...Akkor a becsületes megtaláló jutalmat kap! . Lassie figyelmesen ránézett. .És ha ő az. De a mozdulat túl gyors volt. Meglendítette és eldobta a követ. mint futni tanítani. Az volt a terve. lépést váltott.. melyek beleszálltak a csendes esti levegőbe. fogjuk el! A két utolsó szót már hátrakiabálta a fiatalabbik. A skót végül is belátta. és szélsebesen rohant tovább. olyan. mint egy jól idomított pólólovacska.Gyere ide! . Csakhogy rosszul célzott. hogy Lassie elé dobja úgy. hogy a lezuhanó kő zaja megijeszti és visszafordítja. Szép skót juhászkutya. nézz csak oda! Az öregember a jelzett irányba nézett.Igen. Falait meghizlalta az évek alatt rákent sok festék. . Úgy látszik. háziszőttesbe öltözött férfi épp gondosan rágyújtott. Eltartott egy ideig. amikor a pipa már jól szelelt. Lassie megint gyorsította a tempót. Megállt. mert a kutya elé sietett. és ugyanolyan léptekkel. annál erősebb lett Lassie elhatározása. Egy kutya közeledett. Szemmel követték a közeledő kutyát. s csak akkor emelte fel fejét. Egyszerre a fiatalabbik rácsapott a karjára. Geordie. Ha az idegen nyugodtan odalép hozzá..mondta. mint eddig. amikor McWheennel a lazachúzásról beszéltünk. gyorsan rákapcsolt. A kő majdnem a lapockáján találta el a kutyát. akkor. felemelkedett. és fölkapott egy követ.Wullie. A fejemet tenném rá. hogy ezt a kutyát sohasem éri utol. te Wullie. . Lassie. Utánabámult a szürke füstkarikáknak.Az északi alkonyat félhomályában két férfi ült egy ház előtt. Ügyesen kitért. . amíg a szeme hozzászokott a félhomályhoz. mint a többi faluban. hogy senki emberfiától sem hagyja megfogni magát. és úgy futott tovább. Az út . . A férfi utána eredt. . hogy a hasa majdnem a földet érte.Mennydörgős mennykő. A férfi nem számított erre. .Teringettét! Igazad van! . mint a herceg szép skót juhászkutyája! Az hát. elsietett mellette. Ma reggel láttam. . és vágtatni kezdett. hogy útját állja.

ment előre. Tannie? Fogd meg! Az emberi hang hallatára Lassie megfordult. de az ember az ellensége volt. Talán barátságos kutya lesz. mert odalenn emberek is vannak. Bámulatosan éles ösztöne szinte mindent elárult neki. egy kutyát. s az országútról a kopár földekre térve elszáguldott. A hangja ezt mondta: „Ez az én házam. Itt aztán újra délnek fordult. és zabolátlan dühvel ugatott tovább. Az pedig jól belérögződött. és a fogát vicsorgatta. hogy legyen éber és figyelmes. Amikor Lassie tovább akart menni. kihívóan ugatni kezdett odalenn a kutya. Te itt csak rendbontó lehetsz. Veszélyt jelentenek. Tovább haladt a kietlen vidéken. és mélyen belevéste emlékezetébe. mert délnek vezetett. Elővigyázatosan ereszkedett le az úton. sohasem töltötte egyedül és fedél nélkül az éjszakát. kövekkel dobálták meg. vadak csapását követve. felborzolt sörénnyel rohant felé. Orrának jólesett az ételszag. és a maga lassúbb ügetésében folytatta útját. Ezen az első éjszakán Lassie szívósan ment. Keleten elszürkült az ég. és belecibált az oldalába. Alatta a lejtőn egy tanya elmosódó körvonalai látszottak. De azt is tudta. mint a villám. hogy felfelé rohan és megáll. Végre egy horpadásban megérezte a víz szagát. . megfordult. Amaz megfordult. s ez meleg boldogsággal töltötte el. Hallotta. Ekkor hirtelen. Lassie pedig folytatta útját. előrecsapott füllel. az abrakot. Ebben azonban tévedett. Így ért fel egy magaslatra. Amikor a másik nekiugrott. A kutya lelapult füllel. az embereket. ahogy az ember egy könyvben olvas. átbújt rajta. amióta a világon volt. De máris megtanult valamit: azt. Lassie meglapult és várt. Egy hideg kis patakra talált. Hogy miért.menti bozótban talált egy rést. Rákiabáltak. félrehúzódott. Hamarosan messze maga mögött hagyta a tanyát. mert nagy darab utat tett már meg evés nélkül. itt nincs számára hely. Látta a lovakat az istállóban. Ez az én házam. Hirtelen megállt. A másik kutya elértette a fenyegetést. a birkákat. Öt éve. hogy óvatosságra van szükség. úgy. Ösztöne azt súgta. Szimatoló orra remegett. a borzas szőrű juhászkutya utána kapott. Lassie első nap megtanulta az első leckét. és félreállt. hogy az emberektől tartózkodnia kell. Talált egy ösvényt a sivár pusztaságban. hogy az embereket kerülnie kell. és mohón lefetyelte a vizet. Óvatosan indult lefelé. A hangjuk durva és rekedt. és én megvédem!” Ekkor odalentről egy férfi fojtott hangja hallatszott: . Nem volt semmi gyakorlata. azt nem tudta. Ez az otthon nem az övé. Lassie. Bizalommal és megnyugvással haladt rajta előre. tehát kerülnie kell őket. Körülnézett. hogy mi történik odalent. csak az ösztönében bízhatott.Mi az.

Ahol házak közelébe került. akár hegyre föl. s a bokrok és bozótok között suhant tova. és úgy látszik. letért róla. Útja egyre inkább fölfelé vezetett. ijesztő zajok bajt jelentenek. hallása és szaglása figyelt a közeledő veszedelemre. akár völgybe le vitt az út. mely szeretné a villámot és a dörgést. mely rá sem hederít. mert fél? Hiszen olyan sokszor adja jelét bátorságának. Gyönyörű bundája foltos és piszkos lett a záportól és a felfröccsenő sártól. Sok olyan kutya van. A szoros sziklagörgetegei között talált egy száraz odút. amelyen talán át tud kelni a hegyvonulaton. Nem pihent. Háromszor megfordult maga körül. mindig fedezte magát. És kevés az a skót juhászkutya. Egyszerre nagyot villámlott. De Lassie csak rövid időre szakította meg vándorlását. nem bizonytalankodott. rácsapott: ha az út eltért. és kurtán. Halálos biztonsággal találta meg a legmélyebben fekvő szorost.Az egyik szikla tövében könnyedén ásni kezdett. Lassie sokáig küzdött a félelmével. s az északi zivatarok vadságával szakadni kezdett az eső. Szabad-e megróni egy kutyát azért. de végül is engednie kellett. mert a messzeségben egy kéklő hegylánc tűnt elő. nyugodtan és egyenletesen. Lassan kivilágosodott. valljuk meg nyíltan. De csak ment. hogy az ilyen éles. egyre magasabbra vezetett az útja. gyors ütemben haladt. Lassie lassított. Aztán hosszú. megkerülte az emberi települést. valósággal falta a mérföldeket. Egy percet várt. feltápászkodott. s az ég befelhősödött. Állandóan. aztán összekuporodott a földön. Félt. kérdezőn felvinnyogott. ha lövés dörren. . és a sűrű bozóton át a vadak nyomában járt. miközben a mennydörgés verte a dobot. mint egy kísértet. Ő nemzedékek óta az ember társa. mert félt az emberektől. és szimatolt. Másnap már kora hajnalban úton volt Lassie. alvás közben. Ezért habozott Lassie. Ha az út város vagy tanya felé vitte. felemelte fejét. könnyű lépteivel folytatta útját. dél felé. És ha valahol fegyver dörren. otthagyta. Az ellenségnek bátran a szemébe néz. Ha talált egy délnek vezető ösvényt. mely egy kiálló szirt alatt védve volt. megtanulta. a skót juhászkutya oltalom alá fut. ösztönös óvatossággal ment tovább. és aztán felmorajlott a dörgés. hogy a fák között menedéket találhasson. A mennydörgés sötét zengése végigvisszhangzott a hegyeken. Amikor a zivatar nyögve továbbhúzódott a hegyvonulaton. állandóan vigyázva. De még most is. A skót juhászkutya azonban más. hátát a sziklához szorítva. hogy egy kis ijedtséget nem szabad a szemére vetni. Fölébe nyúlt és megvédte őt a szikla: csak a feje látszott ki alóla. Izmai kérlelhetetlen tempót diktáltak. Sok vadászkutya akkor a legboldogabb. de fél a lárma ismeretlen fenyegetésétől. és a visszhang mint sortűz szakadt fel a hegyekből. Ide húzódott.

hogy megtalálja a kivezető utat. Senki emberfia nem tette elébe a tálat délutánonként. A kutya ehhez nem ért. s ennek nem bírt ellenállni. s csak éjszaka tartott rövid pihenőket. Egy kisgyermeknek például nem kell átesnie veszélyes kalandokon. erre nem tanította meg senki. Az ötödik napon azonban egy új vágy ébredt benne: elkezdte gyötörni az éhség. most már az éhség kerekedett felül. s másféle ennivalót tilos felszednie. hogy ennivalót szerezzen magának? Volt egy tulajdonsága. Lassie könnyen tanult. hogy hasmánt csússzék. hogy lehet élelmet szerezni.az bújtatta meg a vízmosásokban. De még egy ilyen elkényeztetett állat is élni akar. De nincs olyan állat. A tapasztalata tanította meg rá. miképp lássa el magát. De mit kezdjen Lassie ebben a helyzetben? Hiányzott belőle az emberi okoskodás képessége. Még arra is megtanították. Amióta csak tudta az eszét. De most egy csapásra hasznavehetetlenné vált ez a nevelés és ez a megszokás. . ha egy magaslat gerincén vezetett az út. hogy eloltsa szomját. Meghatározott időben letették a tányért eléje az emberek. mely minden állatban közös: az ösztöne. ami pedig az embert ilyen helyzetből kisegítheti. Nem támaszkodhatott más kutyák régebbi tapasztalataira. hogy ennyi az ő adagja. mely a tapasztalatait a kölykeire hagyhatná örökségül. Vizet mindig talált valahogy. Azokban kell aztán a lehető legjobban eligazodnia. az tanította meg. Ahová az embert elvezeti a gondolkozás képessége. Az ösztöne sugallta. hogyan maradhat észrevétlen előttük . hogy kerülje az embereket. Az ösztöne vezette Lassie-t már napok óta a helyes irányba. és csak kész helyzeteket talál. De hogy élelmet szerezzen. ahogy a láz égeti az embert. Az állat mindig maga kell hogy felfedezzen mindent. Vajon honnan szedje Lassie azt a tapasztalatot. Ő vakon néz a jövőbe. Esztendőkön keresztül verték a fejébe ezt a leckét: az élelemmel nem kell törődni. és meg kell tanulnia. Úgy nógatta valami dél felé. amióta a világ világ. Nem úgy okoskodott. akik a képzeletük segítségével előre látják az eljövendő eseményeket és helyzeteket. mint az emberek. Eddig erősebb volt benne a hazatérés ösztöne. mintha a fajtájából senki sem került volna hasonló helyzetekbe.KÜZDELEM A LÉTÉRT Útjának első négy napján Lassie megállás nélkül folytatta útját. S az mutatta meg neki. hogy mi a teendő. erről mindig más gondoskodott. ugyanoda jut el az állat az ösztöne és a tapasztalatai révén. mert a szülei és más idősebb emberek az ő szerzett tudásukkal megmondhatják neki. mert az emberek gondoskodnak róla.

Villámgyorsan. hogy három irányból védve volt. ahol a nyúl feküdt. mintha ki tudta volna számítani az idejét. Ezentúl. s egy frissen elejtett nyulat cipelt magával. Lassie-t munkára nevelték. De abban a szempillantásban. hogy mi. Ő is kivicsorította a fogát. a menyét félreugrott és üvöltött. a gondolat sebességével veti rá magát akármilyen rágcsálóra. Lassie lesunyt fővel tartotta szemmel. Sörénye lassan felborzolódott. a többit már tudta az ösztöne. Szeme. Lassie egész életében arra szokott. kígyózva hullámzó mozgással. szimatjával azonban még érezte a menyétet is. és csúszva osont a szag felé. Kivicsorította fehér ragadozó fogait. füle. mindig fölébredt benne a vadász. és fölkapta a zsákmányt. Fejét magasra emelte. A földre tette a nyulat. mert mindennél erősebben vonzotta ugyan a véres eledel szaga. És egyszerre már a szeme is meglátta azt. Zsákmányát ledobta. lehajolt. békés kutya volt. egy menyét közeledett. útja hátralevő részén. de állandóan ugrásra készen. mint a megszokása. és farkasszemet nézett a veszéllyel. eltűnt a gubancos fűben. mely hirtelen. Lassie! Dobd el! Pfuj!” De nem szólt rá senki. Nem él benne a foxi ösztöne. vágott át a vad bozótoson. és kihívó dühvel felrikoltott. orra felfogta azokat a jelzéseket. rótta az utat. A szaglása volt az. Itt el tudott bújni! Bekúszott a sűrűbe. Ekkor azonban már ő is megszimatolt valamit. A csapáson. A vadnyomon. Magával vitte a nyulat. de az izmos kis ragadozó mégis meglepő gyorsasággal hurcolta előre. Sűrű. amit keresett: egy sűrű rekettyést. hirtelen megállt. érzékei óvatosságra intették.Amikor Lassie az ötödik napon. aztán visszatért a valóságba. mely legelőször jött nyomára a titoknak. amelyek sokkal gyengébbek annál. És ekkor egy új érzék született meg benne. minden óvatosság nélkül a szag forrása felé siessen. Egy pillanatig tanácstalanul állt. de most az ösztöne nem hagyta nyugton. Lassan mind közelebb dugta az orrát. egyre közelebb és közelebb. Végül is odament. Úgy állt ott ebben a pusztaságban. emberek észrevegyük. Útközben állandóan lesett jobbra-balra. De ösztöne erősebb volt. körüljárta a helyet. ha orra újabb vadat szimatolt. de nesztelenül. míg meg nem találta. A nyúl ott hevert az ösvényen. aki szigorúan rákiáltana: „Nem szabad. amikor rávetette magát. Erőt gyűjtött az ugráshoz. Aztán lesunyt fejjel közelebb lépett hozzá. Kiegyenesedett és figyelt. Újra megszagolta. s úgy kuporodott le. és harciasan oldalt lépett. Nesztelenül mozgott a fűben. Még sohasem látott ilyen állatot. szokott gyors és ringó lépteivel. simán és fürgén. Lassie sokáig nézte. . mely akár az ösvény. Lassie utána nézett. Aztán megint visszahúzódott. Füle egészen hozzásimult a fejéhez. Megkereste. Jó szaga volt. meleg szag csapta meg: az étel illata. Megismerkedett a nyúl szagával. hogy gyorsan. akár egy patak. mintha gazdája hangjára várna. míg el nem érte a zsákmányt. de minden érdeklődését magához vonzotta a halott nyúl vérének meleg szaga. Lekuporodott. amit eddig csak a szimata jelzett. Étvágygerjesztő szaga. A zsákmány nagyobb volt nála.

Talán jót tenne neki mindennap egy kanál csukamájolaj. Ő azonban csak egy sovány. Ez a táplálkozás csak annyi erőt adott. izmai erősek. melyet egész életében szerető gonddal ápoltak. soha el nem lankadva és mindig dél felé. hogy éljen. s már átkelt a zord hegyvidéken. fényevesztett szőrzettel. És a gondoskodás évei most hajtottak hasznot. . nem mérték a testsúlyát. gubancos. dombvidéken és síkságokon keresztül. ahogy sok ember teszi. Csak azért ölt. Adjunk neki minden reggel egy pohár tejet. nap nap után. De azért mégis csak olyan kutya volt. folyókon átúsztatva és erdőkben bujdokolva. ejnye. horpadt derekú kutya volt. És a szíve bátor volt. Most nem ügyelték féltő szemek Lassie-t. nem vizsgálták. nem elég piros a foghúsa. Mostanában senki sem mondta: „Milyen sovány ez a kutya! Adjatok neki minden ebédhez egy kis marhamájat!” „Valami nem tetszik nekem ezen a kutyán. de többet nem. egyre csak ment tovább. Egyedül csak ezért. mi a betegség.rárontott. Nem szórakozásból ölt. hogy éljen. és ha szereti. A természet bölcs törvénye vezette. s az ösztöne csalhatatlan. mérföld mérföld után. úgyhogy azt sem tudta. mely éjszaka bent alszik a meleg ketrecben. Attól megerősödik!” Ez a gondoskodás csak egy pompás fejedelmi kutyának jár. és fölfalta. páfrányok között és bozóton át. keverjünk bele egy tojássárgáját is!” „Ejnye. Így hát ment. és elég fényes-e a szőre. Szervezete ellenálló volt. és vitték őt előre. tépett. lecsapott rá. elég piros-e foghúsa.

aztán félrebillentett fővel szemügyre vette az elkezdett festményt. Skócia egyik féltett kincse. Leslie Freethnek többet jelentettek. ide vonzza Angliából a festőket. arról a házacskáról pedig sose vettem észre. . s közben ide-oda jártatta . mely aztán elúszott a háta mögé. aki mellett elbújhatnak a németalföldi meg a francia iskola piktorai. nincs értelme ezzel a keményfejű skóttal vitába szállni. és évről évre felújította a földi kapcsolatot McBane-nel. Freeth úr. A felhők is túlságosan rikítanak. az állványt. Leslie Freeth is azok közé tartozott. Elnézte a skót tájék nagyszerűségét. ha engem kérdez. Hosszú téli estéken a tóparti kocsmában McBane.Hát akkor délben visszajövök magáért .. .mondta McBane.Így fekszik jól a vízen. hogy ez egészen különleges csónak .Hát igen. hogy szerintem egy kicsit tarkára sikerült. Gépiesen segített McBane-nek a kirakodásban. élvezve a reggelt. Persze ha McBane azt akarja. és még műtermet is rendezett be neki a szép. mint Anglia legnagyobb tájképfestőjét. És most. órák hosszat dicsérte az ő Freethét. és a hűvös reggeli levegőben lassan oszladozó füstöt nézte. ahol McBane egyenletesen húzta az evezőket. . míg csak csikorogva fel nem futottak egy apró sziget kavicsos partjára. Ezek a kis tavak. McBane? . hanyatt dőlt a csónak orrában. kőből épült pajtában. Hogy tetszik magának. ha kellett. aki a maga morcos módján szívesen látta házában. Leslie Freeth kényelmesen végigdőlt a csónakban. fél szemét lehunyta. Freeth tovább pipázott.. De abban nem kételkedem. ha ugyan még életben vannak. ahová úgy kívánkoztak az angol sporthorgászok. De a művész színe előtt McBane a világért sem árulta volna el elfogult ítéletét.Rendben van. hogy ilyen színe lett volna. . és boldognak érezte magát.kérdezte. Elégedetten szívta pipáját.Ne üljek inkább hátra. hogy máshol tetszeni fog. A táj szépsége. Leslie Freeth mosolygott. Partra tették a festőszerszámokat. Jó néhány óra munkám van vele még. Minden nyáron ide jött festeni. Úgy emlegette. Úgy vélte. és meg tudta becsülni hazája szép arculatát. megkereste a megfelelő szögletet. a víz túlságosan csillog. Freeth tehát bólintott. akik sohasem unják meg a fény és árny játékait a nagy vizek és a vöröslő dombok között. mert a mogorva skótnak jó szeme volt. akkor így van jól. Fölállította az állványt meg az összecsukható széket. a vásznat meg a festékesdobozt. megmondom őszintén. sőt meg is becsülte. McBane? McBane súlyos léptekkel elment. hogy a csónak orrába üljön.A FESTŐ SZEMÉVEL Közeledett a nagy nyár. Megszokta már McBane kritizálását.mondta az evezős. . Már említettem. és ide-oda billegtette fejét.

. hogy a kutya eltűnik a harasztban.. Ilyen kicsi kiáltásokkal jelzi a kutya. és ő is nézni kezdte a kutyát. Ernyőt csinált a szeme elé. Ezt többször is megismételte.Egy vad? . . és ez a zaj végigszállt a nyugodt vízen. Élvezte.. McBane megrázta a fejét. Csak nézte a kutyát. csak a víz csobban csöndesen. és újra elölről kezdte. elégedetten munkához látott. Mindketten látták. Át akar kelni . A túlsó partra akar eljutni. Lement a partra. . jobban látott. és fölemelte a csónak farát. amikor meghallották a kutya vinnyogását. napszítta szemöldökét összeráncolta. . mely lement a vízhez. mintha azt remélné. . ha a parton hozzáütődik a csónakhoz. Sehol semmi se mozdul. .Mi lenne.ismételte a skót. . hogy egyszer csak eltűnik a víz. . Nem felelt.Egy kutya! .mondta az öregember. és néhány lépést belegázolt. Szabad levegőn élt.Valóban! Most már én is látom! Most. hogy beárnyékolja vele a szemét. hogy a kutya abban a szempillantásban fölemeli a fejét. hogy megtudta. mint az angol. Csak néha villant elő a sűrűségből.Talán ide akar jönni a szigetre. Leslie Freeth látta. . . amit akart.szólt az öregember után. Minden kétségük eloszlott. Ernyőt csinált a szeme elé.ismételte csodálkozva a festő. és az angol követte példáját. és elmegy.kiáltott fel végül.Biztosan valamelyik közeli tanyáról.szemét a vászon és a táj között.. Be sem fejezte. de az öreg még mindig a messzeségbe meredt.Hogy kerül ez ide?! . ahová a festő mutatott. ahogy sietve . Erre a festő is figyelmes lett. melyet az értelme nem bír felfogni.Tovább megy.Nem. néhány métert futott a parton. . Kiegyenesedett. A skót a fejét rázta. Freeth úr. A skót fölkapta fejét..mondta McBane.Nézze csak! Mi az ott? Csak nem valami vad? A skót oda nézett. . ha odaeveznék és.Mi az? . csak.Az ám. Tekintete végigfésülte az északi partot.Hihetetlen! . Sehol semmi se mozdul. ha olyan akadály állja el útját. hogy milyen csend van körülötte. . Aztán visszament. és ő száraz lábbal mehetne tovább.Egy skót juhászkutya . McBane! . Bozontos.Nézze meg az ember! Ez a kutya gázlót keres. A behúzott evezők megnyikordultak a villákban.

. hogy megnyugodott. Látszott rajta. . mintha már tudná. McBane beült a csónakba.Azt hiszi. megkerüli a tavat . már csak a szeme sarkából látta. Így jutott át Skócia hegyóriásain. McBane hangjában elgondolkozott. a honvágytól hajtva. A festő . hogy mit akar. egy kis rendreutasítás volt érezhető. . Freeth mosolygott magában. és még megvan bennük ennek az országnak a szívóssága és bátorsága. Az ösztön olyan. hogy egy kutya száz mérföldet szalad.ment a tó partját követve nyugat felé. melyben McBane átevezett a tavon.. messze dél felé.mondta a skót. Hosszú útja lesz odáig. . meg akarja kerülni a tavat? De hiszen az ki tudja. .Mit gondol. A festő hitetlenkedve csóválta fejét. és ehhez nem hajlandó elfogadni senki emberfiától segítséget.Azt hiszi.Freeth úr.. hogy átérjen a túlsó partra? Nahát! Freeth nevetni kezdett. hogy az ösztöne sugallta egyenes út beleszalad Skócia nagy tavai közé.És ebben példát mutat nekünk. Nem tudhatta. Az egyre kisebbedő csónakot. A festő munkához látott. de ösztöne mindig visszavezette dél felé.Ki tudhatná ezt? Lehet például. melyben valami tanulság rejtőzik az emberiség számára.Úgy látszik. ha egy város vagy egy megmászhatatlan hegy állta el útját.. .Megvan az száz mérföld is. És. hány mérföld. míg a túlsó partra ér. csak aztán mondta tovább: . Greenall Bridge irányában. mi pedig jól tennénk. de McBane hangjára elkomolyodott. végtelennek látszó. kimerítő úton. Végül egyedül maradt.. Aztán így szólt: .Szegény pára. Útja ugyanolyan merész és nagyszerű ívet követ. napokig tartó.Tessék. hogy minden természeti jelenségben példamutatást lásson. A mogorva skótnak megvolt az a szokása. . miért akar átjönni? Mi lehet az oka? A skót jó sokáig töprengett. mint a madár röpte. ha követnénk ezt a példát. . Persze az előtte fekvő terepet nem bírta áttekinteni. hogy valami dolga van. Néha letért az iránytól. .McBane. majdnem egyenes vonalban verte keresztül magát mindenen.. a juhászkutyák skót származásúak. Lassie is. csak azért.. Célja nyílegyenesen állt előtte.

A térképen ujjnyi keskenységűnek látszanak. Fejét fölemelte. majdnem kettévágva az országot. mintha megkerülte volna az akadályt. s elindult hosszú körútjára. de az átkelés bezárult előtte. Egy tucatnyi öböl és félsziget és ugyanennyi csalódás! Egy héttel azután. szabad az út. Széles. amely egy kutya számára legyőzhetetlen akadályt jelentett. mindig egészen a legdélibb csücskéig. Hatalmas. Az ember csónakon vagy kompon átjut rajta. hogy megkerülje a tavat. Néha már úgy látszott. s nincs állat. Ilyenkor Lassie végigment rajta. Más utat kellett keresnie. de a valóságban persze nem ilyen keskenyek. Lassie nem adta fel tervét. mely át tudna úsztatni rajtuk. Aztán vissza kellett fordulni észak felé. nyugat felé. egy földnyelv. de aztán mindig visszatérve a tó partjára. hosszú vízfoltok vezetnek keletről nyugatig. És még mindig nem volt vége a tónak. továbbmenni a parton. elkerülve a tanyákat és a falvakat. a valóságban néha nem is látható a túlsó part. Egyszóval a tóvidék félelmetes akadály. és újra nyugati irányban folytatni útját. . nyugati irányban. Mégis. vagy legföljebb csak egy vékony. Mert ha a térképen keskenyek is. Ösztöne dél felé űzte. amikor a nagy tó partjára ért. és panaszosan vinnyogott. s látjuk. azt hitte. De ez mindig csak egy félsziget volt. de az állat soha. Ilyenkor a vágyva vágyott déli irányban ment tovább. párába vesző vonás dereng át ide. és itt belegázolt a vízbe. mekkora akadályt jelent ez a tóvidék.Csak meg kell nézni a térképet. mely benyúlt a tóba. Nap mint nap küzdötte magát előre. hogy Leslie Freeth és McBane találkozott vele. messze nyúló víztükrök ezek. még mindig nyugat felé futott.

Aztán újra a fehéren habzó vízre nézett. Az örvény lerántotta a mélybe. s amikor újra felszínre bukkant. mint ahogy a szél ragad el egy papírdarabot. Most legalább közelebb került a túlsó parthoz. De ez nem tartott sokáig. Ha a futballpályán lerohannak egy játékost. mert bal felől végre eltűnt a nagy. hogy sebes lábára kevesebb súly nehezedjék. négy lába szabályosan evezett. A fiataloknak azzal a kegyetlenségével. és a part felé közeledett. és a járása sem volt olyan magabiztos. Léptei már nem voltak olyan fürgék. Lassie minden erejével úszott. hogy elragadja az ár. melyet ide-oda sodor az örvénylő víz. köveket kerestek a parton. végeláthatatlan vízfelület. Néha már úgy látszott. ide-oda dobálta. de már elhagyta ereje. A tó folyóvá szűkült. aztán egy merész ugrással messze belevetette magát az áradatba. átrohantak a másik oldalra. Ujjongtak. Amikor a híd alatt sodorta el az ár. A folyó a városka felé sodorta magával. és megdobálták Lassie-t. vad folyó lett belőle. De csak egy pillanatig habozott. csodálatos tájékozódóképessége azonban nem hagyta el. Egyszerre azt érezte. Az örvénylés újra meg újra megsemmisítő erővel ragadta magával. Lassie óvakodott az emberektől. és az oldalát a tűznél égetőbb szúró fájdalom járta át. Fejét kiemelte a vízből. az ujjak közötti érzékeny hártyában elmérgesedett egy tüske. Fejét sem hordta már olyan magasan. horgásztak. mintha maga sem tudná. mint régen. és nemegyszer lehúzták a mélybe a forgók. mely nyugtalanul iramodott tova kavicsos medrében. Úgy kapta el az ár. mert csupa zúzódás és seb volt a lába. Nem messze tőle vízesés látszott. Reménykedve nézett körül. Sebes folyású. és a levegőben repül. Lábaival szélsebesen csapta hátra a vizet. mindig a helyes irányban úszott tovább. de aztán mégis felbukkant a felszínre. aztán vadul nekicsapódott egy sziklának. melyet kidobtak a vonatablakból. A víz messzire lesodorta az árral. könnyen lehet. Újra nyugatnak fordult. egy váróst vett észre. A fiúk a hídról észrevettek egy kutyát. Lassie egyenesen a déli part felé tört. csak arra vigyázott. jobb mellső lábán pedig. léptei újra meggyorsultak és meghosszabbodtak. . Zúgása riasztóan dobolt a fülében. és vitte előre. Lassie megérkezett a vízpartra. és Lassie elmerült.AMIKOR EGY KUTYA SZENVED Lassie kijött a sűrűből. hogy a labdát rossz irányban viszi tovább. gyanakodva nézte őket. de arrafelé. és a levegő csak úgy zengett kiáltozásuktól. és úszni kezdett a másik part felé. kiabáltak. nem nagyon messze. egy állat tájékozódóösztönét azonban nem lehet tévútra vezetni. hogy mi is ennek a végtelen vándorlásnak a célja. mely sokszor kitör belőlük. Hosszan. és folytatták az értelmetlen kődobálást. A hídon gyerekek lármáztak.

Aztán elhallgattak a fiúk. és átúszott a római táborba. úszva. nem állt az útjában semmi. Mélyen alant. de a hátsók egészen merevek voltak. melyek egy alacsony falra csimpaszkodtak. Limány a folyónak olyan része. Támolyogni kezdett. mely a legkisebb fáradsággal a legnagyobb távolságot is legyőzi. Ilyet kiálthatott az etruszk sereg. nem tartotta vissza sem fájós lába. A lármás fiúkat és a várost messze maga mögött hagyta. ahol a tövis gennyedt. ahogy a fáradt emberek szoktak. Nyalogatta mellső lábát. Majd miután honfitársai a hidat lebontották. Ásított. nem bírt volna betelni a járás örömével. Fájó lába és fájó dereka nem is jutott eszébe. Még azzal sem törődött. elnézve messze a víz folyása iránt. Igyekezett úgy járni. Pirkadat előtt ébredt. úszott. mehetett dél felé. nagy nehezen fölkapaszkodott a parton. 3 . megpróbált fölkelni. Lába földet ért. A fiúk lármája elhalkult. és Lassie meg tudott birkózni vele. fölvette azt a lépést. Később. Sántikálva igyekezett továbbjutni. De olyan gyönge volt. amikor már szinte túl sok idő telt el. hogy kímélje sebeit. Küszködve. hogy végre a szíve szerint való irányt követhette. megszűnt! Szabad volt. pontosan úgy. Egy percig 2 Publius Horatius Cocles i. Réteken és síkságokon vágott át. hogy víztől elnehezedett bundáját is alig bírta cipelni. Egy óra hosszat kínlódott vele. egy perccel a döbbenet csöndje előtt. Még ki se tántorgott a vízből. Még napnyugta után is folytatta útját. Lassie összeszedte maradék erejét. Hamarosan letért az útról. mely úgy sajgott. most. lábai mozogtak. ahol a víz valamely akadály következtében lassan körben mozog.A hídon álló fiúk. aztán lábára fektette orrát. s most jólesően csitította égő sebét. megpróbált nyelvével az ujjai közé férkőzni. A vízesést figyelték. Mellső lábait még neki tudta feszíteni a földnek. mintha a napokig tartó nyugati kitérés után. Sóhajtott egyet. a limányban3 felbukkant Lassie feje. Már leszállt az éjszaka. hogy végre sikerült megkerülnie a nagy tavat. újra felkiáltottak. amikor végre behúzódott egy tüskés rekettyebokor ágai alá. Úgy látszott. Minden erejét egy célra összpontosította. e. melyet ösztöne mutatott. minden erejét megfeszítve kiért a partra. Idelenn csöndes volt a víz. Túljutott a nagy akadályon! Ami napokig szemben állott azzal az iránnyal. s már újabb veszély jelentkezett. Már nem sietett. A fiúk csapata vad üvöltéssel rohant felé. mint a parázs. 507-ben a Tiberis cölöphídjánál feltartóztatta Porsenna etruszk király seregét. amikor Horatius 2 a Tiberisbe zuhant. mely hűvös volt. mert fáradt izmai alig bírták négy lábon tartani. Egészen hozzásimult a földhöz. és elnyomta az álom. eszeveszett diadalordításban törtek ki. a Tiberisbe ugrott. mert nem érte a napfény. hogy kirázza a vizet bundájából. még nagyobb igyekezettel indult a vágyott irányban. de a tövis benne maradt. sem az új seb az oldalában. Most.

Végül újra felsántikált a domboldalon. hogy folytassa útját. mint máskor. máskor egy menyét bújt át a bokron. összeszedve vállizmainak minden erejét. A láz tombolt benne. és szétáradt egész testében. . Nagy nehezen föltápászkodott. erőtlenül elkezdte nyalogatni mellső lábát. rejtőzzék el . és útjára ment. Egy percre sikerült feltápászkodnia. Napokig feküdt így. nem érte a földet. melyeken éppen szürkült a hajnal. Egy hét óta először ivott. és csendesen fekve maradt. Lassan. Megsebzett hátsó lába lógott. majd megfordult. Aztán égnek emelte orrát. eltört egy bordája. aztán kitisztította a sebet. összekuporodva a rejtekhelyén. amikor a nap már nyugodni készült. Ösztöne figyelmeztette. Egy állat. és orrcimpája megremegett. sőt úgy érzi. de nem mozdult. Egy patakra bukkant. Szeme csillogott. sötétség és napvilág váltakozott. épp ellentétesen viselkedik. a rekettyebokorra. arrafelé. dél felé tekintett. hogy mások megsajnálják. szívesen mutogatja a baját. hogy egy beteg állat úgysem üldözi. meleg szagát. Hat napig feküdt így. Fel-feltámadt benne a vágy. hogy maradnia kell.hogy aki beteg. de az állatvilág törvénye .mozdulatlanul ült.a gyógyulást vagy a halált. Lassie addig nyalta. de a másikat nem. mintha tudná. Egy lépést tett előre.legyőzte ezt a vágyat. ahol a szimata szerint víznek kell lennie. Ennyi minden történt. és élesen. Elbújik valamilyen rejtett zugba. Az ágak és indák sűrű szövevényén keresztül kinézett a földekre. amikor meglátta az összegömbölyödött kutyát. úgy meglepte ez az új. hogy a gyengeség minden nemét szégyellnie kell. tiltakozva felvonított. de Lassie mégse mozdult. és megint föl. Nem bírta folytatni útját. Fejét lehajtotta és lefetyelt. mely természetes környezetben él. de a fejét most is magasra tartotta. Nem kér mások részvétéből. Amikor megpróbált a vackán megfordulni. Mohón szürcsölte a vizet. A szél néha felé sodorta egy nyúl izgató. körbekuporodott. és énekeltek a madarak. Aztán újra nekifeszítette magát. Ezért maradt Lassie a rekettyebokor alatti odúban. és csúnyán megütötte hátsó lábának izmait és ízületeit. mely épp a réteken cserkészett. majdnem mozdulatlanul. Nehézkesen visszazuhant a földre. borzasztóan sántított. A természet elvégezte gyógyító munkáját: a tüskét kivetette magából a seb. és végigbicegett a lejtőn. Amikor a zajgó víz nekivágta a sziklának. Ezek reggelre mozdulatlanná merevedtek. fölemelte fejét. Éles szeme megvillant. míg egészen ki nem kaparta belőle. Egyszer földművesek mentek arra. A legtöbb ember nagy hűhót csap. megoldhatatlannak látszó kérdés. Egy percet állt moccanás nélkül. Körülnézett. Kisántikált rejtekhelyéről. és ott egyedül várja meg sorsát . Lekuporodott a partra. Éjszaka a seb megmerevítette az oldalát. Odakint ugyanúgy folyt az élet. egészséges hátsó lábát fel tudta emelni. Akkor aztán egy délután. aztán csendben megfordult. ha megsebesül.

Egy állat agya nem méri fel. Afféle vadászleshely volt.. hogy elinduljon az iskola elé. hogy egy távolság hosszú-e vagy rövid. a zsákmánya felé. hogy a rekettyéstől alig jutott el három mérföldnyire. hogy átkelt az áradó folyón. Magán viselte a hosszú út piszkát.. Lassie azonban nem is sejtette ezt. Kúszva előjött rejtekhelye sarkából. és dél felé kémlelt. Itt az idő. Az iskola pedig ebben. akkor meg fog halni. hogy. föl a dombra. Csak néha ment le a patakhoz. már nem a régi. hogy itt védelmet és meleg zugot talál. mintha négy lábon járna. Egy nyúl szagát érezte. Szürcsölt egy kis friss vizet. Itt az idő. mintha utánozná a járást. Amikor visszaérkezett a rekettyebokorhoz. a rekettyésre. Alighogy lement a nap. Úgy látszott. teste elgyengült. Lassie már tudta. Az a kutya. Fülét hegyezte. és nem is nagyon vágyott rá. mely egész betegsége alatt nem adott jelt magáról. Kilenc nappal azután. Lassie azt sem tudta. és türelmesen várta az éjszakát. büszke kiállítási kutya volt. Szép. pontosan ebben az irányban fekszik. és újra ehetik! Aztán pedig újult erővel vándorolhat tovább. mert a sok éhezéstől nemsokára elveszti maradék erejét is. Arrafelé kell továbbmennie. Csak mozgott. kiépített menedékhelyre bukkant. a falra. hogy. Még két napig feküdt itt. Csak egy másodpercet tűnődött. Boldogan fújtatott.. Ha most gyenge és lassú. aztán megint körülnézett. ... aztán mereven átbicegett a csermelyen. Itt az idő. hogy a hajtók fölverjék a fajdkakasokat. ahol jómódú emberek állnak ki. De enni nem evett semmit. és elég ügyesen sántikált három lábon. de sebesült hátsó lába nem vitte testének terhét. mert hisz végre abban az irányban menetelt. Még egy búcsúpillantást vetett maga mögé. és vad sóvárgás fogta el. megint előbújt rejtekéből. mint egy kísértet. Továbbkúszott. Lassie megszakította útját. akkor hamar megerősödik. Lassan indult előre. a nyál összefolyt szájában. Lassie folytatta útját. Még néhány pillanat. lefeküdt.. Most egy jól védett. Lassie tehát elégedett volt önmagával.Testében már meglazult a merevség. De ha elég ügyes és gyors lesz. Emésztő éhséget érzett. és még így sem jutott messzire. hosszú léptek helyett már csak kínlódva vonszolta magát az úton. hasa behorpadt a hosszú koplalástól és a láztól. Ő csak azt látta. Ennivaló! Végre megint eszébe jutott Lassie-nek. mely ott poroszkált az úton. Orra megszimatolt valamit. Időérzéke. most alig észrevehetően ébredni kezdett. hogy megragadja zsákmányát. Sietség nélkül indult dél felé. és lement inni. szomját oltani. és várják. ahová mindennél jobban vágyakozott.

AKI MEG AKAR ÖLNI EGY ÁLLATOT Két férfi kuporgott egy vakolatlan kőkunyhóban. Az ablaktalan odúba betűző holdfény csak gyengén világította meg őket. Egyforma háziszőttes posztóruhát viseltek, csak a fiatalabbik hordott hegyes sipkát, az idősebb pedig bojtos, kerek skót sapkát. Hosszú ideig nem hallatszott más nesz, csak az ő egyenletes lélegzetvételüké. Aztán megmozdult a fiatalabbik. Az idősebbik rögtön felemelte kezét, hogy csendre intse. - Pszt! - mondta. Mindketten mozdulatlanságba dermedtek. - Mit hallottál, Andrew? - susogta a fiatal. - Azt hiszem... Nesztelenül felálltak mind a ketten, és kinéztek a fal négyszögletű nyílásán. Messze előttük nyúlt el a holdsütötte táj, melynek füves legelői a könnyű köd kéklő párájában olyan gondozottnak látszottak, mint egy park. Sokáig álltak. A szemük és a fülük figyelt. - Hát én nem hallok semmit, Andrew. Az idősebbik bólintott. Tányérsapkáján meglódult a bojt. - Azt hittem, hogy hallok valamit. Most, hogy a feszültség elmúlt, a fiatal gépiesen elővette zsebéből a pipát. Ez nem nagyon tetszett a másiknak. - Én nem pipáznék, Jock. Könnyen megérzik. - Hát... az lehet. Pedig mit nem adnék egy szippantásért! Gondolod, hogy megszimatolják? Jock a fejével a mezőn levő nagy karám felé intett. Ott pihent a holdfényben a birkanyáj, csendben és mozdulatlanul. A birkák egymáshoz bújtak, gyapjas hátuk úgy szürkéllett, mint a tenger. - Ezek előbb hallanak meg mindent, mint mi - folytatta Jock, és fejével a válla mögé bökött. - Legalábbis az én Donnie-m megérezné. A kunyhóban az egyik kutya, nevének hallatára, figyelmesen felkapta fejét. A másik felszusszantott, és csak azt leste, hogy mikor lesz már vége ennek az éjjeli őrségnek. - Nem értem, miért kell itt tartanunk a kutyákat, Andrew. Kint hagyhattuk volna őket a birkáknál. - Azt már nem, Jock! Ha kint vannak, akkor soha elő nem merészkednek azok az ördögök. Van ezeknek annyi eszük, hogy több se kell. - Hogy van eszük, azt én is látom - helyeselt a fiatalabbik. - Hatodik éjszaka vagyunk lesen, és semmi nyomuk. Hetednap hazamegyünk, hogy végre aludjunk egyet, és abban a pillanatban, amikor a szemünket lehunyjuk, itt teremnek majd azok a vérszomjas gyilkosok! Hét birkát és

két bárányt faltak föl! Hét birkát, barátom! De ilyen éjszakákon, amikor itt lessük őket, miért nem dugják ide a pofájukat? Az öregember nem válaszolt az utolsó kérdésre. - Te még örülhetsz, Jock. Archie Forsythe-nak szombaton tizenhat bárányát ragadták el! És McKenzie-től tegnap éjjel tizenhármat! - Mondom, hogy ördögök! Hogy vasárnap vagy hétköznap, nem számít nekik. A sátán kőszívű szörnyetegei... Bárcsak kapnék egyet a kezem közé! Ezt a gondolatot nem fűzte tovább. Azt kérdezte: - Mondd csak, Andrew, mi kényszeríti őket a rablásra? - Hogy mi, azt talán senki sem tudja megmagyarázni, fiam. Én azt hiszem, Jock, hogy a kutyák is olyanok, mint az emberek. A legtöbbjük becsületes és megbízható, de hébe-hóba olyan jön a világra, akinek csupa mohóság, becstelenség és kegyetlenség a szíve. Nappal úgy viselkedik, mint egy becsületes házőrző, mihelyt azonban eltakarja az éjszakai sötétség, kitör igazi valója, az ördögi vérszomj. - Igazad lehet, Andrew. Te is tudod, mennyire szeretem a kutyákat. Mit meg nem tennék azért a Donnieért, mindenemet odaadnám neki, és rábíznám minden vagyonomat... De ezek az eszeveszett báránygyilkosok... Ezek már nem is kutyák! Tudod, mire gondolok néha, Andrew? - Mire? - De ne nevess ki. Néha azt hiszem, ezek a birkarablók nem is kutyák, hanem felakasztott gyilkosok hazajáró lelkei, akik állatbőrbe öltözve térnek vissza. Ezt olyan sejtelmes hangon mondta a fiatalember, hogy mindketten beleborzongtak. De az öregebbik mindjárt összeszedte magát. - Azt már nem, Jock. Bizony, csak kutyák ezek, elzüllött kutyák. Kíméletlenül el kell velük bánni. - Na, hát én bizony nem kímélném, ha egyszer elcsípnék egyet! Úgy beleeresztenék egy golyót... - Pszt! Az öregember jelt adott. Mindketten megdermedtek. - Ott van. - Hol? - Épp most bukkan föl a domb mögött. Jock! Hol a puskád? Gyorsan, gyorsan... A fiatalabbik felkapta a hosszabbra nyúlt a csönd. falhoz támasztott puskát. Vártak. Egyre

- Káprázik a szemed, Andrew - mondta később a fiatalabbik. - Nincs ott semmi, és amíg mi itt lessük, addig nem is lesz. Azok az ördögök tudják, hogy várjuk őket.

- Csend legyen! Hallgass már, te... A fiatalabbik engedelmeskedett. De a percek lassan morzsolódtak, unatkozni kezdett. Újra megszólalt: - Andrew! - Mi az? - Tudod, mi jutott eszembe? Nem furcsa, hogy a kutyák a mi legjobb barátaink, és ugyanakkor az ellenségeink is? - Így van, Jock. Épp mert olyan okosak, hogy segíteni tudnak nekünk, ha elzüllenek, elég okosak maradnak ahhoz, hogy ártsanak. Mindegyik járhat így. Ezt jegyezd meg magadnak. Még a te kutyád is, amelyhez úgy ragaszkodsz. Ha egyszer megkóstolta a birka vérét, gyilkos lesz mindegyik... - De az én Donnie-m nem! - Talán nem. És azt hiszem, az én Vickemből sem lesz gyilkos soha. De általában mégis igaz, hogy ha elkezdenek gyilkolni, nem tudják abbahagyni. Akkor már nemcsak ennivalóért ölnek, hanem az ölés öröméért. - Az én Donnie-m soha! - Azt azért nem tudhatod. Van olyan kutya, mely megbízható és szemfüles a saját nyája mellett, de amikor besötétedik, egyszerre elfut messzire. Néha, mintha összebeszéltek volna, egy csomó hasonló kutya összetalálkozik, és akkor, mint egy farkasfalka, rárontanak a nyájra, tombolnak, pusztítanak, gyilkolnak. Mire segítség érkezik, nyomtalanul eltűnnek, szétszóródnak, és mindegyik hazaoson. Másnap pedig úgy őrzik a nyájat, mintha háromig se tudnának számolni. - De nem az én Donnie-m! Ha ő is ilyen volna... Egy percig hallgattak. Jock szólalt meg újra: - Szomorú dolog, hogy mi, akik annyira szeretjük a kutyákat, el akarjuk pusztítani őket. - Az ám! De nem sokat fogunk pusztítani, ha egész éjszaka járatjuk a szánkat. Akkor ugyan nem jönnek elő! Megint elcsöndesedtek. A kietlen odú földjén lassan továbbvándorolt a besütő holdfény. Amikor az öregebbik újra megszólalt, hangja csak úgy remegett az izgalomtól: - Itt vannak! A másik felugrott, fegyverét nekitámasztotta az ablakpárkánynak. Mindketten lélegzet-visszafojtva nézték a balkézt elterülő vidéket. - Ott! Jock célzott. Valami megmozdult odaát, a kőfal mellett. Aztán meglátott egy kutyát a puska célgömbje fölött. Az állat nem úgy lopózott, mintha rosszban sántikálna; előjött a fal mögül, és emelt Fővel ment tovább.

Ugyan már! Egy bitang jószág.Nem és nem. nyugodtan. Jock! Siess! Jock felemelte fejét. akiket kerülnie kell.Lőj bele.suttogta rekedten. A tiszta holdfényben átvágott a földeken.Tessék! Észrevett minket! Lődd már le! . . Lassan célzott.. Andrew! . és hirtelen hátranézett. . de el ne hibázd. odamegy-e a nyájhoz. Látta. hogy odamegy-e a nyájhoz.Ó. de mindig ott maradt a célgömb fölött. Jock! . hogy megfeszül az ujja alatt. Sarkon fordult és szélsebesen szökellt tovább. . hogy egy kutya parányi alakja lassan elsétál a puskacső előtt.Hát akkor durrants már belé. de még mindig sántikált. Érezte.Gyorsan. Kiáltása átszállt az éjszakán Lassie felé. ha én fizetem a golyót. .Ez egy kóbor kutya. . .Várjunk még. hogy elhagyta rejtekét. fiam! Jock ránézett. te szerencsétlen.Lőj már.Lassie volt. Én nem hibázok. puffantsd már le! Az öregember hangja türelmetlenül fölcsapott. mintha iránytű mutatná az útját. az emberi szagokat. Nézd csak.az emberi hangokat. Jock kioldotta a ravaszt. Az irányzék V betűje fölött meglátta a célgömb mozdulatlan hegyét. ..Nem látod? Hisz ez egy skót juhászkutya! . Rájuk se hederít. egy kóbor kutya! Lőj már belé. . de nem tüzelt. A kutya továbbment. ember! . akik láncra verik. egyenesen. Várjuk meg. és letette a puskát. . Ugyanilyen puskám volt a háborúban.Nem bírom megtenni.Hol vannak a többiek? . fiam! A fiatalabbik megint megmarkolta puskáját. . Andrew! Nem olyan ez a kutya. a mozgásukat az odú nyílásában. Lőj már belé! . mert a puska követte mozgását. A fiatal megmarkolta a puskát. mint azok a fenevadak! Látod? Nem törődik semmivel. Visszafojtotta lélegzetét. Már egy hete. Az megtorpant. emberek. Ha igen. Andrew.Ne félj.. Akkor egyszerre észrevett mindent .. Emberek voltak.Miféle többiek. akkor sem. A viskóban az öregember kifújta visszafojtott lélegzetét. Jogunk van lelőni.

meleg vér szagát.kiáltotta Andrew. és a derekához kapott. Most még jobban félt az embertől. Hasuk szinte a földet érte.Dehogy találtad! Nézd. s úgy érezte. ahogy csak bírt. Fáradt volt és kiéhezett. Sörénye felborzolódott. Nem járták be félholtan az éhségtől. s most szúró fájdalmat érzett az oldalában. amelyet üldözni kell és lelőni. s felvonítottak. Előttük ott loholt Lassie. A kis viskóban pokoli hangzavarban ugattak a kutyák. elér a messzeségbe. amint elszállt bal lapockája felett. mint egy bűnös kutya. mint a nyulat. mert Lassie úgy menekült. láthatatlan korbács. Gyorsan jobbra fordult. Hallotta egy puskagolyó ijesztő fütyülését. ahol a golyó felsértette felső combjának izmait.. hogy megy tovább. Hallotta az üldöző kutyák csaholását. Nem a kutyáktól félt. hogy hamarosan megszabadul üldözőitől. és kiabáltak a férfiak. szétnyíló ínyéből elővillantak éles fogai. és megállt. ha nem is olyan nemes fajtájúak. mint eddig. A kutyák hirtelen irányt váltottak. most már ő is gyanakodni kezdett. mint a villám. Előbb a két kutya. célzott és lőtt. . De Lassie még távolról sem veszítette el a csatát. mint Lassie: megértették. aztán a két ember tódult ki rajta. de hamar elmaradtak tőlük.. hogy nemcsak láncra verni és ketrecbe zárni. testük a futás nagy erőfeszítésében majdnem kétszeres hosszúságúra nyúlt. Megtanulta. de nem volt gyáva. hogy azok elmaradtak tőle. S akkor az egyik rávetette magát. cibálta a fogával. Gyorsan fölemelte a fegyvert. Mögöttük loholt a két férfi. Ettől egyszerre megtorpant a két másik kutya. De az a két kutya volt a frissebb.Lassie váratlan szökése megingatta a fiatalembert. .a friss. Szörnyű veszélyt jelent az ember! Egyenletes léptekkel sietett előre. Még vadabbul ugattak. s bár Lassie már úgy futott. hanem az emberektől. A kutyák hangosan csaholva száguldottak le a dombon. hanem még sokkal rosszabbat is tud az ember: mennydörgő zajt csapni. hogy ez nem aljas ellenfél. és olyan fájdalmat okoz. Még egy lövés dörrent. Lassie után vetették magukat. és ösztöne elárulta. Nemsokára feltűntek Lassie mögött. Azok is az ő véréből voltak.Rajta! Fogjátok meg! . Kétszer is megtorpant. Átvágott a mezőn. amilyen most sajgatja az oldalát. mert megérezték Lassie nyomát . Nem félt. Megfordult. belekapott az oldalába. és birkózva próbálta földre teríteni.Ereszd ki őket! Az öregember az ajtóhoz futott és kinyitotta. . Az éjszakán átcikázó durranásban Lassie továbbszáguldott. s mint egy hosszú. rövidesen utolérték. de nem gyorsította meg futását. fárasztó mérföldek százait.Jól van! Eltaláltam! . mely sérti a fülét. .

Amíg ilyen csendben maradt. Ekkor azonban a másik száguldott el mellette. hogy alighanem a kettő fog győzni. Megálltak. máris rohant és belehasított az oldalába a másik. és hosszú sebeket szakít rajta. De Lassie-nek még így is volt valami előnye a másik kettővel szemben. míg el nem gyengül. s még mielőtt lábra állt volna. és izgatottan nézte a verekedést. Ellenfele egy pillanatig védtelenül hevert előtte. szembeszállt vele. és beveti magát egy utolsó rohamba. de máris elölről kezdődött a harc: az egyik kutya támadott. Ezt azonban a másik kettő a félelem jelének nézte. Most egyetlen vinnyogó csomóban fetrengtek mind a hárman. Sokáig tartott a küzdelem. Lassie megfordult . Amikor az egyik kutya nekiment. A skót juhászkutya megelőzi ellenségét. nem esett neki áldozata torkának.És Lassie. És ekkor váratlan dolog történt. De ez volt Lassie harcmodora is. amerre mennie kellett. nem kellett tartania semmitől. elvágtattak mellette. emelt fővel a holdfényben. akik megedződtek és megizmosodtak évek hosszú munkájában. Lassie tehát körben forgott. Minden állatbarát tudja. mintha ezzel vége is lett volna egy jelentéktelen összekoccanásnak. hogy mindig szembe találja magát ellenfeleivel. .lihegte Andrew. dél felé. hogy az átöröklés elmélete az állatvilágban nem üres szóbeszéd. ha hirtelen megfordult. Jock . Amikor egy keverék kuvasz nyüszítve elbújik. és bele-belehasítottak az oldalába. és nem bírja tovább. akkor a telivér még nekirugaszkodik. amikor a hosszú futástól zihálva a két férfi odaérkezett. ahogy a juhászkutya támad. életerejének végső megfeszítésével. Nekirohantak Lassienek. Lassie nem használta ki győzelmét. Lassie-nek sikerült kiszabadulnia.Még eltalálnád az én Vickiemet! Jock bólintott. és elindult. mely beletépett az oldalába. akkor a kitenyésztett állat a félelem legkisebb jele nélkül állja a harcot. rávetette magát a másik kutya is. Háta mögül újra támadt az egyik. aztán megragadja és rázni kezdi ellenfelét. melyben egy fáradt.de egy pillanatot késett. hogy ravaszkodik. nézték a küzdőket. és leeresztette a fegyvert. hogy megszabaduljon az egyiktől. hogy kell védekeznie ellene. Egyenesen állt. . Nemes fajtáját nemzedékek óta a legbüszkébb és legszebb példányokból tenyésztették ki. hogy folytassa útját. . De hiába. rá se hederítve a másikra. Állát előreszegte. A támadás félig földre teperte. és továbbment. Lassie-t is tiszta vére segítette győzni. Tudta hát. Lassie odafordult.Most aztán ne lőj. Amikor egy hidegvérű ló már feladja a harcot. de máris nekirontott a másik kutya. csak rátette egyik lábát a testére. A bulldog meg a foxi úgy harcol. Jock úgy vélte. meghallotta belső ösztöne parancsát. A vére tiszta volt. mint egy birkózó. s még akkor sem volt vége. Lerázta. hosszú utat megtett kutya állt szemben két erős ellenféllel.

.Akárhogy is. fenyegető vonítás tört elő.Miért nem lehetett? . . A másik kutya figyelte egy ideig. melléből pedig egy mély.Nem lehetett. . a másik nyalogatta magát olyanféleképpen. . megcsikorgatta fehér fogazatát.Nem én.Megbolondultál? . .gúnyolódott az öregember.. . Andrew.Hát ez óriási! Elfelejtetted! Azt hiszem. És aztán amúgy sem tudtam volna lőni. Az egyik elterült Lassie mereven kinyújtott lába alatt. Aztán Lassieből elszállt a harci düh. egy katona nem szokott erről megfeledkezni. hogy neki dolga van. és felordított: . Andrew . a holdfényben úszó földeken át. és nyalogatni kezdte sebesült talpát. Sarkukban a két kutyával visszamentek a düledező viskóba. 1918 márciusában. mert elfelejtettem újratölteni a fegyveremet. hanem embereket. És amíg ott állt és tűnődött. Andrew. Nyugodtan megfordult. És eszébe jutott egy felejthetetlen nap. hogy a másik meg ne hallja. ha egyszer kilőtte az összes golyókat. bátor kutya volt. Andrew. . Amikor egyszerre lerohantak minket.Mert eszembe jutott egy nap.Az ördög vigyen el.S ekkor... de az ezredünk meg se moccant. a fáradt Lassie eltűnt szeme elől. kinyitotta fegyvere závárzatát. Eszébe jutott. ugyanúgy küzdött. Jock! Lődd le! De a fiatalabbik meg se mozdult.No most. mint a Fekete Gárda 1918 márciusában.1918 márciusa . És hazafelé mentükben óvatosan.Igazad van. Ő most nem is kutyákat látott maga előtt. De az embernek néha sok mindenféle jut az eszébe. Különbékét kötött. Ez a kutya is úgy viselkedett. Egy percig így maradtak a kutyák. És azt hiszem. . torkában elcsendesedett a morgás.” Csak egy kis ideig állt ilyen mozdulatlanságban a csoport. Lassie szembenézett a másikkal is.mondta a fiatalember.. Mintha el akart volna jutni valahova. kivette belőle a golyót és ügyesen becsúsztatta zsebébe. amikor az egyik már ellenszegülés nélkül feküdt a lába előtt. mintha azt mondaná: „Nekem semmi közöm ehhez az egész históriához. Ekkor aztán ugrálni kezdett az egyik ember. A fiatalabbiknak csupa ránc lett a homloka. és útnak indult. Fölkapta fejét. Jock! Miért nem lőttél? . aztán ő is lefeküdt társa mellé.

Nemrégen még el-elcsípett egy nyulat. ha tovább akart jutni dél felé. Leginkább még a többi falujabelihez hasonlítottak. pedig néha úgy rémlett. úgy viselkedett. minduntalan beléjük kellett ütköznie. ha emberek közelébe jutott. Ezért aztán Lassie óvatosabban. Erre már sokkal több volt a város és az országút. A vidék szétterült. mint Greenall Bridge-ben. Olyan nehezére esett. fáradt járásából olyan gyors vágtába csapott át. Mi több: az emberek és városaik körül az a szag lengedezett. hogy hamarosan eltűnt kétlábú üldözőinek szeme elől. sok kutyabarát él. . mert ezen a vidéken új gond szakadt rá. úgy tett. Ha lerázta őket. mint a falujában. sem a hullámzó dombok közt. éppúgy. Gyakran látott szénportól fekete arcokat. ügyet se vetett rájuk. mint a higany. hogy gazdátlan-e a kutya. csak még Az idegeneket tudomásul vette. mintha a nevén szólították volna. ahogy csak lehetett. Lassie sohasem közeledett hozzájuk. és nem emelkedett ki belőle más. lelassította lépteit. Ugyanolyan volt a szag. Archie! Egy kóbor kutya! Hé. Egy kutya itt már nem osonhatott el észrevétlen a városok mellett. a birkalegelőkön. melyekre a szénbányák csilléi a szén meddő kőzetét fölhalmozták. mint Yorkshireben. kezükben vagy a fejükön bányászlámpát vittek. Már nagyon nehezére esett a járás. hogy majdnem könnyebb lett volna elviselni az emberek közelségét. Itt meg már nagy esemény volt. Ezért most másképpen viselkedett. mert sokban hasonlítottak azokhoz. s ha ez nem volt lehetséges. gyere ide. Most már nem a bozótos hegyvidéken vezetett az útja. Egyébként sokkal jobban érezte magát az itteni nép között. Pedig sokan szólongatták.Nézd csak. Ilyenkor aztán hívni kezdik: . A nagy kimerültség elaltatta aggódását. és beceneveken szólítják a kutyát. mintha nem látná őket. mert mindenütt voltak emberek. azok a dombok. csak a salakhányók. Ha az idegen kezekhez túlságos közelségbe került.LASSIE FOGSÁGBA ESIK A vidék megváltozott. s tovább baktatott dél felé. Ha követni kezdték. amely a föld alatt dolgozó emberekből árad. öreg! Gyere ide szépen! Nyújtogatják a kezüket. hogy hozzáérjenek. akkor törődött. Megismerik a fajkutyát. úgy eltűnt. mint Lassie gazdájáé . csak olyankor éledt föl benne. de egyre ritkábban találkozott velük. Oly távol tartotta magát tőlük. és az első szempillantásra tudják. ha orra megszimatolt valahol egyet. és nem engedte. Ruhájuk piszkos. akiknél felnőtt. Nem talált élelmet. amikor hozzányúlt valaki. pattintgatják az ujjaikat. S még ez a baktatás is egyre lassúbbodott. de a hívásuknak nem engedelmeskedett.de egyik sem volt az ő gazdája. Ha mégúgy kerülgette is őket Lassie. nem kerülhette el az embereket sem. Itt a skót iparvidéken.

Csak egy dolog volt. de nem akart jönni. És a férfi felnevetett. Szörnyen sáros és nyomorúságos és ijesztő külsejű volt.Hogy lehetett egyszerre szép is. mi történt a múltkor. és elébe tettem. csak állt. Akkor aztán összeszedtem egy kis maradékot. Épp szembejött velem az utcán . melyhez olyan barátságos volt.. egy sovány arcú asszony levelet írt az urának.. napoztunk néhány percig. Ivor. hogy meg van elégedve vele. A rendőr és egy csomó gyerek kergették. pedig esküdni mernék rá. de a kutya kitépte magát a kezéből. Peggy? Én csak azt tudom. Egy veszett kutya került a faluba. amihez nem volt fáradt: továbbmenni dél felé. mint amikor a mi embereink váltásról jönnek haza. és hoztam egy tányérban vizet. aki épp vacsorázott.. Nagyon fáradt lehetett.Honnan tudjam én azt. minden csavargónak. . s ezeket az eseteket sokáig emlegették az itteniek. Egy fiatalasszony ült az asztalnál egy kis bányavárosban. egyszer csak abbahagyta. és már fáradtak és kimerültek. Egy kutyával.. a rendőr látta meg először. Útját a fekete iparvidéken keresztül olthatatlan lánggal égő ösztöne irányította: dél felé. fölkapta fejét. aki üzleti úton járt. Erre fogtam magam. minden eltévedt gyereknek és minden kóbor kutyának enni adnál. evés közben. előbb az egyik oldalról.Hát te mire vártál? Hogy talán szépen megköszönje az ételt? . és így szólt: . Olyan volt. és elkezdte enni. mindig csak dél felé.. átszelte a skót síkságot. de ilyen volt. de valami mégis hajtja őket. Berohantam a Jamison . és azt is elébe tettem. megszagolta. amikor megláttam az úton a kutyát. ha lassan is. hogy félholt volt az éhségtől. hogy ha tehetnéd. Olyan sovány volt. S ahogy ment.Azt nem tudom. és úgy nézett végig az úton. És azután.Furcsa esetem volt ma. McGregor. csak délnek! Így aztán. Meg akarta fogni. sok minden történt vele. s bámult rám meg a kis Ivorra. . Egy másik városban. Hívtam. de nem mert a közelébe menni. Nézte a férjét.Én sem értem. S aztán megfeledkezett a gazdátlan kutyáról. Soha másmerre. innen ötven mérfölddel dél felé. hogy mozogjanak. mert a férfi hangjának melegségéből megérezte. és az a borzasztó vadállat kitátott pofával száguldott felém. mert a kutyának habzott a szája. Végül mégiscsak odament. szörnyű is? .Kutyával? Kinek a kutyájával? . mint az ujjam. Ezt írta: „Borzasztó. mintha hirtelen eszébe jutott volna egy megbeszélt találkozó. Egy kis ideig csak nézte. Nagyon illedelmesen evett. . az asszony pedig vele nevetett. de mégis volt rajta valami szép. Kint ültem a kicsivel a ház előtt.Tamsonnénál voltam látogatóban -. aztán a másikról járta körül. Végre odament és megitta.Hát azt nem! De evés közben elszaladni? Vajon mi dolga lehetett? ..

féle szövetkereskedésbe. ahol a hajók acél csontvázai meredeznek. abban a reményben. Szerintem mindegyiket le kellene lőni. Az egyik ilyen forgalmas hídon kelt át Lassie. Partját végesvégig kőkerítések és gátak szegélyezik. vagy a város öreg hídjai egyikén. A vízparton toronymagas daruk óriási vas alkatrészeket emelnek föl. Észre sem vette. a sokféle szag közepette még az ő éles hallása és szimata sem jelezte a veszélyt. fejezd be az utazásodat. Itt egész nap munkások másznak fel-alá. . hogy Lassie állandóan a szemük előtt legyen. fúrnak. El se tudom mondani. melyek majdan az Atlanti-óceánt szelik át. Itt születnek azok a nagy hajók. mehetett bátran dél felé. Állati ösztönei csak az 4 Egy angol láb körülbelül 1/3 méter. ilyen legendák keltek nyomában. mely évszázadok óta köti össze északot déllel. és az összes kóbor kutyákat összefogdossák és bezárják. Eltűnt a tömegben. vagy odadobtak egy-egy szót. de nem volt más megoldás. amikor a nagy skót gyárvároshoz ér. Kérlek. ők az ütőerei az egész vidéknek. Elállt a szívem verése. A gyalogjárón folytatta útját dél felé. Lassie folytatta útját. kiszélesedik. mint aki jóváhagyja a tervet. Új bizakodás töltötte el. Sikerült átkelnie a folyón. mert sosem lehet tudni. oldalba bökte társát. hogy veszett volt. hogy talál egy gázlót. Emberek között kellett átjutnia a túlsó partra. A sofőr nem válaszolt. A hídfőre érve. hogy a fasorban sarokba szorították. A folyó. amikor az utolsó pillanatban átugrott a falon. de Lassie nem törődött velük. mert a folyóparti földek értékesek. mihelyt csak lehet. A város morajában. és rámutatott a célja felé törekvő kutyára. mert most már megnyugodott. egy kicsit fölemelte farkát. Sokan voltak a híd gyalogjáróján. aki szemet vetett rá. Napokig járta az északi partot. biztosan emlékszel. és olyan sebességgel vezette a kocsit. szögecselnek. milyen ideges vagyok. és több mint egy óra hosszat nem mertem előjönni. aztán lerakják a hajógyárakban. a félelem és a bátorság. A város és a hajógyárak minden talpalatnyi helyet elfoglalnak a vízparton.” Míg Lassie küszködve haladt hazafelé. hogy a teherkocsi lefékezett mellette. aki a kocsit vezette. Már azt hitték. Egy teherkocsin keltek át a hídon. a hűség és a szeretet legendái. és dörömbölésükkel még jobban aláfestik a gőzkalapács méltóságteljes mennydörgését. Később hallottam. mely legalább hat láb4 magas. Az egyik partról a másikra vagy rozoga kompokon lehet átjutni. csak bólintott. amitől majdnem jókedvűnek látszott. Azóta itt mindenki fél a veszettségtől. hogy elcsípik. mert épeszű állat meg se merte volna próbálni az ugrást. De volt ott két ember. Erről is tudhatni. egy kissé meggyorsítva lépteit. Az egyik. aki a sofőrülésen ült. mikor csinálnak bajt. és siess haza. Néhányan megfordultak utána.

asszonyom. Egy csomó ember állta körül. Arca megkeményedett. fölnézett.utolsó pillanatban riasztották fel.Én is ezt mondom. Egy másik szíj a nyakára került. Ekkor azonban a másik is rávetette magát. . Mi lenne. de ez a kötelességem. és szakavatott fogással megragadta.Hé. elhalt a nevetés. . s erre gyorsan elugrott.szólt a sintér. hogy megijedek a szemtelenségétől. A fiatalasszony körülnézett. egy harmadik pedig a lábait béklyózta meg. melyben moccanni se bírt. Valami átsuhogott a levegőn. és fel fogom jelenteni állatkínzás és szemtelenség miatt. és ezeket nekünk össze kell szednünk. . Megfeszítette lábát . Aztán fejbe vágta valaki. Végignéztem. de ettől az még szorosabbá vált. . Az egyik hátsó lába is kiszabadult. maguk! Hogy mernek így bánni egy kutyával? A férfi. .kérdezte. hogy kiszabaduljon! Két mellső lábát kihúzta a szíjból. Ha csak a szája nem volna bekötözve! Egyszerre beléhasított valami: az egyik ember megragadta a mellső lábát. hogy a sintérnek résen kell állnia. egy asszonyé. A férfi válasza már egész másként hangzott: . Annyi veszett kutya kóborol errefelé.Ennek az embernek igaza van.Nagyon sajnálom. akkor nagyon téved.Ostoba beszéd! Ez a kutya nem látszik veszettnek. Lassie mozdulatlanul feküdt. hogy megszabaduljon a hálótól. asszonyom. Érezte. de a mellette álló férfi megérintette a karját. hogy nincs szám a nyakában. Mekkorát rugaszkodott. Egyszerre abbahagyták a verést. aki kicsit hadarva beszélt: . Szíjat csatolt az állára. amit csinált. És akkor már ott térdelt mellette az egyik férfi a teherautóról. A tömegben vihogni kezdett valaki.. Egy pillanat.de hiába. Ethelda. Látja. Egyébként is gazdátlan kutya. hogy hálóstul fölemelik a földről.. Az ember sohasem lehet eléggé óvatos.Ha maga azt hiszi. uram .Mi köze hozzá . Egy hosszú percig kapálózott. . lezuhant a földre. ha szabadon kóborolnának a gazdátlan kutyák falkái? Valami rendnek mégiscsak kell lenni. mégpedig a közösség érdekében. Az asszony mondani akart valamit. Elkábult. és újra szabad lesz! Vergődve-forogva küzdött az egyik férfi ellen. mert a tömegből jól hallhatóan megszólalt egy hang. aki a hálót tartotta. de amikor a fiatalasszony előrelépett. Beleesett egy hálóba.Azt sohasem lehet tudni. aki Lassie mellett térdelt. melytől nem bírta kinyitni a száját. Komoly volt a hangja: .

asszonyom. a férfi hirtelen megállt.. mint egy vadállattal.Ugyanolyan türelmesnek látszott. . Sokszor mi is úgy szeretnénk viselkedni.Ne haragudj. mégis Bonnie-t juttatta eszembe.Akkor sem szabad így bánni velük. mint te. és mégsem merünk. kelj fel szépen. Nagyszerű voltál. Menjen innen.No.A kutyával nem úgy kell bánni.. Ti bátrabbak vagytok. és. . ezt kellett volna már előbb is mondanom. és a korlátra könyökölve nézték a fürgén áramló vizet. ez valami gyávaság bennünk. Mindketten a korlátra könyököltek.mondta a fiatalasszony szigorúan. miért borzadunk mi.Hát persze! Csak elfelejtettem.Nem az én érdemem. A férfi bólintott... Remekül viselkedtél. . Észre sem vette a férfit az oldalán. Majd én beteszem a kutyát a kocsiba.. A fiatalasszony megértő mozdulattal a férfi karjára tette a kezét. A rácsos ajtó becsapódott Lassie után. . . Amikor túljutottak a közepén. hanem a kutyáé . Azt hiszem. a fiatalasszony letérdelt Lassie mellé. Ethelda. . Ment.Már rendben is van.Így ni .Tudod.Meg fog szökni. . amerre a szíj húzta. Michael. Lassie azt tette. Fölmentek a hídra. Szinte fájt.Ostobaság! Keljen föl. Megálltak. Sarkon fordult és elment. aztán fél kézzel barátságosan megveregetve a kutyát. hogy milyen nehéz egy asszonnyal vitatkozni. . Gyermekkoromban volt egy skót juhászkutyám. és elővette a pipáját. mintha azt panaszolná. eszembe juttatta Bonnie-t. és gyere...Ez is olyanforma volt. Pofon tudnám ütni magam.Magam sem értem . . . . megérintette.mondta a férfi egy kis hallgatás után -. A férfiak engedelmeskedtek. emlékszel még rá? . és mintha mindent értene. Pontosan úgy. akinek ilyen lehetetlen ötletei vannak.Így viselkedni ennyi ember előtt! Az asszony nem szólt semmit. És vigyék el innen azt a hálót. férfiak. és az asszonyra nézett. pedig gyönyörű állat volt. a nyilvános jelenetektől. amikor ők fölkeltek.Akkor aztán nézhetjük. amire évek óta tanították: engedelmeskedett. az asszony pedig beemelte a kocsiba a sovány kutyát. a másikkal óvatosan húzni kezdte. . hogy fogjuk meg! . Kérem azt a szíjat. hogy nem tud beszélni. gyengéden simogatni kezdte.Ez nem volt szép .mondta a férfi. .Keljenek már fel! A térdelő ember körülnézett a tömegben.mondta. Az asszony szelíden felcsatolta Lassie nyakára a szíjat. . . . és csitító hangon szólt hozzá. kérlek. Csont és bőr volt a sok koplalástól. Aztán.

Azt hiszem. egy meghatározott ideig.Azt sejtettem. van valami ilyesmi.Nem tudom..Beviszik egy zárkába. hát.. gyere.. nem éreznek fájdalmat.. mi lesz az ilyen kóbor kutyákkal? .Kicsodák? Az a két ember a teherkocsin? . Aztán elmosolyodott. .. . De. Azt mondják. És ha nem jön értük senki.Most mit csinálnak vele? . hogy elfogták a kutyáját? .És olyan törvény nincs.Igen. Épp mintha elaludnának. .. hogy megfizeti a költséget és amit még kell? A férfi nagyot szívott a pipáján. . . . hogy legyen. hogy az ember elmegy oda.Igen... Talán ott tartják. de injekcióval vagy valami ilyesmivel. nem.. Erre állítólag törvény van. . Rápillantott az asszonyra. és így szólt: .Hát jól van.Azt hiszem. . akkor végeznek velük.kérdezte az asszony. és kikéri a kutyát? Mondjuk. Legalábbis kellene..Megölik? .És senki sem tehet érte semmit? Például ha a gazdája nem tudja meg..

vagy talán eszébe jutott. Útja el volt zárva. engedelmesen fölkelt. mert amikor oda érkeztek. hogy ugatással és rúgkapálással küzdjön szabadságáért. A magas falba vágott vaskapu nagyot csattant mögötte. akkor már Lassie elrepült. Itt újra megtorpant. begördült az udvarra. rácsos ajtajával. Mögötte csak úgy zengett a ház a kiabálástól. Fölrohant. hogy a fiatalasszonynak milyen könnyen sikerült ezt a kutyát föltenni a kocsira. a kocsi olyan közel farolt a házhoz. Kétfelé mehetett: az egyik út dél felé vezetett.egyenesen üldözői közé. ahol a másik pecér kinyitotta a reteszes ajtót. mert a folyosó egy üres falban végződött. és követte a férfit. Olyan sebességgel rohant el onnan. Kígyózva. míg egyedül nem maradt a kocsiban. éppúgy. hogy kétoldalt egyujjnyi rés sem maradt. Balra egy lépcsőházat látott. betonozott helyiségbe. amikor kinyílt az autó rácsajtaja. aztán megtorpant. Útitársai. Talán ez a fensőbbséges nyugalom tévesztette meg az embert. amíg áthajtottak a városon. és kirontottak az autóból. s minthogy túl büszke volt ahhoz. mint amikor betegen feküdt a rekettyebokorban.„NE HIGGY SOHA EGY KUTYÁNAK!” A teherautó. Bizonyára ez is megnyugtatta az embert. mint egy fogolykirálynő az alsóbbrendű foglyok között. Végigrohant a folyosón. jutott el a folyosó végéig. Lassie abban a pillanatban szabad volt. ezek. csak a teherautó sötét börtönébe. hogy idegen kezek nyakára csatolják az örvöt. mint a futballpályán a csatár. és mentek végig a visszhangos folyosón. A kocsi szorosan odafarolt egy magas feljáróhoz. Csak egy ablak volt rajta. Amikor a férfi meg akart mozdulni.de az emberi mozgás csigalassúnak bizonyult az állatéhoz mérve. Csak Lassie nem mozdult. Lassie némán feküdt ott. némán tűrte. elrepült a férfi lába és a fal között. Kezek nyúltak utána. Így léptek le a teherkocsiról. mint egy tovasuhanó fénysugár. A sok láb és kéz között megint sikerült átfurakodnia. Lassie nyugodtan feküdt egy sarokban. . lehajolt. mert ezt tanulta kora ifjúsága óta. mint a többi kutya tette. Föllépett a kocsira egy rövid szíjjal. de az is zárva. Megfordult és visszarohant . Lassie nyugodtan fekve maradt. A folyosón is sokan jártak. összevissza ugattak. Akkor is megőrizte a méltóságát. ahogy rohant. Nem törődött a külvilággal. újra ugatni kezdtek. Amikor a póráz megfeszült. A férfi elébe lépett. mindenféle fajtájú kutya. Lassie nem húzta maga után az embert s annak sem kellett a pórázt rángatnia. hogy útját állja . Csak a szeme volt éber. Itt nem volt hová menekülni. és lecsatolta a szíjat. Más kutyák is voltak a kocsiban. A lépcső egy folyosóba torkollt. Lassie arra futott. ahonnan az imént jött ki. A két férfi összeszedte és beterelte őket egy tágas.

aztán becsukta az ajtót. hogy kedveli a tréfát. hogy ne tudjon visszaszökni a folyosón. mert most megjelent a két hegyes sipkás ember. Lassie végül is bevette magát egy sarokba. hogy itt a bíróság tárgyal.Mindenki maradjon ott. Megsemmisítő pillantást vetett a két hálós emberre. Végre elcsíptük! Senki se mozduljon. A folyosó mindkét oldalán sok ajtót látott. A hosszú folyosón egyre több ember gyűlt össze. s már csak egyetlen zaj hallatszott: egy kalapács kopogása. sőt maga a hosszú fehér parókát viselő. De a nagy helyiség minden ajtaja be volt csukva. mert Lassie. tiszteletet parancsoló bíró is elmosolyodott. egérutat keresve. unalmasan elhúzódott. s így egyedül maradt.Mi történik odakint? Nem tudják. Odabent a tárgyalóteremben iszonyú zenebona tört ki. Nem vad kutya. mert a kérdésre köntörfalazás nélkül igennel vagy nemmel tud válaszolni. A nagy férfiú csak úgy sugárzott. A sarokba szorított Lassie büszkén. ide-oda szaladgált. akivel húsz év óta találkoztam. Ekkor ugyanis elsurrant mellette egy vörhenyes valami. Tekintélyes hang volt. és kiszólt egy hang. s mint egy kilőtt ágyúgolyó. melyet tárgyaltak. Ráadásul a per. Lassan elcsendesedett a kiabálás és a székek tologatása. Aztán megszólalt egy méltóságteljes hang: .” A nagy férfiú vidoran bólintott. innen nem volt szabadulás. és megszólalt a sintér: . . Arcán a borzadály kifejezése keveredett a sértett hivatali méltóságéval. Még a talárba öltözött fiatalemberek is elnevették magukat. és nyilván megjelenik majd az ország összes újságaiban is: „Tudósítónk éppen most jelenti. ..Feltételezem . Lépésről lépésre közeledtek. majdnem leverte a lábáról. Ebben a pillanatban Lassie kurtán felvakkantott. a legértelmesebb tanú. mert messze földön híres volt arról. sarkában a segéddel. ahol van. Az emberek elhúzódtak tőle.Lassie irgett-forgott. Egyébként ez.mondta -. és egyre közeledtek hozzá.. Többet nem bírt mondani. A férfi lassan közeledett. mert jobbra mellette kinyílt az egyik csukott ajtó.Ez volna tehát az az ismeretlen tanú. Lassie körülnézett. ezt üldözői is észrevették. De váratlanul meg tudott menekülni. emelt fővel állt és várt. aki a hálót hozta. afféle hivatalnoki hang: . Így hát a bíró megjegyzése szájról szájra szállt. de mind be volt csukva. hogy a nagyszerű tréfáiról híres McQuarrel bíró ismét tanújelét adta szellemességének. hogy a tanú igennel válaszolt a kérdésemre. Nem harap meg senkit. akiről a védelem beszélt? Erre aztán kitört a nevetés. amitől parókája a homlokába csúszott. Nem volt menekvés! Úgy látszik.

és sokatmondó pillantásokat váltottak: „McQuarrel remek formában van ma!” Most azonban a bíró elérkezettnek látta az időt.. . méltóságos bíró úr. nem jutott eszébe. mint a mandarinok 5. hogy az igazságszolgáltatás történelmében sem fordult elő ilyen eset. sajnos.. Lehet.No. Teendők egy ebnek a törvényteremből történő eltávolítása érdekében. hogy lordságod mire gondol. Márpedig ha nincs rá hivatalos utasítás. . Koppintott a kalapáccsal.Maga megerősítette a gyanúmat. És minthogy a gazdátlan ebek letartóztatása és fogva tartása a kutyapecérekre tartozik. Megvan! Hisz épp erre jó a hivatali szamárlétra! Odafordult az ajtónállóhoz.Hát mire gondolok. tudom. Egy egyenruhás férfi odasietett a bírói emelvény elé. hogy a kutyát el kell távolítani.Minden bizonnyal Fergusson és Donnell kezéből tépte ki magát. Ilyen fogas kérdés egész hivatali pályafutása alatt nem tornyosult eléje. altiszt? .Egy kutya? A bíró Lassie-re pillantott. 5 Magas tisztviselői méltóság a régi Kínában. hogy ebben az esetben mi a követendő eljárás. csak kutyákról nem.Ez egy kutya.Altiszt! Micsoda ez? . . . és összeráncolta a szemöldökét.kiáltotta. Talán még a törvénykönyvekben és rendeletekben sincs rá paragrafus.A terem zengett a kacagástól. Ekkor váratlanul felderült az altiszt arca. Kint láttam őket..A kutya a pecéri hatóságtól szökött meg. A talárba öltözött fiatalemberek úgy bólogattak. . . aki beengedte Lassie-t. Az altiszt legalábbis nem emlékezett rá. akkor. Tehát távolítsa el! Az altiszt riadt sértődöttséggel nézett körül.McLosh! Távolítsa el ezt a kutyát! Honnan került ide? A vörös képű ajtónálló szemrehányó pillantást vetett felettesére. lordságod.jelentette ki kedélyesen a bíró. Ez valóban egy kutya . . Az altiszt visszafordult a bíróhoz.Lordságod arra gondol. . és hivatalos nyelvre fordította le ezt a beszédet: . Pedig azokban szó van minden lehetséges eshetőségről. hogy véget vessen a jókedvnek. . A két sintér odakint várakozik.Altiszt! .. és vigyázzba állt. a terem sarkába. . szíjakkal és kötelekkel. Kell erre lenni paragrafusnak! De az altisztnek. mármost mi történjék vele? ...Azt hiszem.Eltalálta. Szigorúan nézett körül.

mint halálos ellenségét. Mindig megzavarták őket.Nézd. A bíró e kijelentésére a két taláros ifjú megint összemosolygott.Huj. körültekintően elindult a sarok felé. lordságod. és megfeszítette izmait. . De aztán vége lett a mulatságnak. Bal felé ott látta maga alatt a teherautó tetejét.. kiabálva mindent megtettek. A két férfi lassan. Egy kutya más. hogy nem éri el célját. . . mintha biztosabb tartást keresne. amikor már-már elcsípték a kutyát. lelkes hallaliban törtek ki. Ismerte a hálót. Feje fölött egy nyitott ablak volt: egy ugrással fönn termett a párkányon.. A törvény képviselői óriási érdeklődéssel nézték őket. A taláros ifjak éltek az alkalommal.nem hivatalosan kijelentem. amennyire csak bírt. .Mindjárt kitesszük a szűrét őkelmének .Mars ki vele gyorsan . aztán levetette magát. aztán összekuporodott. de ott tétovázni kezdett. Igyekezett oly messzire lendülni. Engedje be őket. Lassan kinyitották a hálót. és akár az iskolás fiúk. az is nagyon mélyen volt. . Gyűlölte. hogy ez a kutya rájuk tartozik. az emberek gyűrűje egyre szorosabban állta körül. Négy lábon táncolt. ahol még mindig ott állt a rácsos teherkocsi. hogy távolítsák el a kutyát. S valóban. a hátsókkal a kocsi oldalán kapa- .mondta az egyik biztatón a bírónak. Tudták. A két ember nyugodtan közeledett. És a kocsi jó húsz láb mélységben állt alatta. a sípcsontom! Túláradó jókedvükben ujjongva. Lassie már elsurrant. A teremből megint bolondokháza lett. fogd meg! Jaj. Lassie-t sikerült a falhoz szorítani. megfeszült izmokkal várt egy kicsit. De nem volt más megoldás! Összekuporodva..Hurrá! Elugrott! . De nem hivatalosan. Az emberhez hasonlóan megtanult félni a mélységtől. Lassie remegni kezdett a párkányon. De még ki se mondta. legalább tízlábnyira: az is túl sok. mellső lábaival épp csak hogy érintette a tetőt.. De még röptében tudta.. hogy elérje az autó tetejét. hogy az ugrás rövidre sikerült: az idő és egyensúlyérzéke jelezte. Hálóval a kézben belépett a két ember. mert az ablak arra az udvarra nyílt.Igenis. Az altiszt az ajtóhoz sietett. Watson! Ott van a pultnál! . hogy ilyen ugrásra nem vetemedik egy kutya. Az unalmas nap egyhangúságában valóságos üdülés volt ez.Nem óhajtom törvényes útra terelni az ügyet. Menekülni akart. hogy megnehezítsék a két ember munkáját. mielőtt mérges lesz az öreg. mint a macska..suttogta -. és parancsolja meg.

Végre elcsíptük! Társával együtt már futásnak is eredt volna. Fergusson úr.Itt bírósági tárgyalás folyik. hanem egy elátkozott vámpír. Így sohasem fogsz előre jutni a hivatalos szolgálatban. Egyszer aztán kivilágosodott az arca. s amikor megszólalt. hogy mit csináljunk a kutyával! Donnell elhúzta a száját: . . . Az udvar üres volt. Donnell.Ez aztán egy átkozott nap..Átugrott a falon. ezt a nagyon fontos ügyet hogyan lehetne megoldani.Hallottátok! A két férfi méltatlankodva ment ki az ajtón. míg a kalapács koppant egyet.. Egy kurta másodpercig így egyensúlyozta magát. Most az a kérdés. ha meg nem állítja egy parancsoló hang..Egyszer láttam egy filmet a vámpírokról .Az ám! Én is erre gondoltam. te pedig mozidarabokról ábrándozol.Gondolkozz. hangjában nyoma sem volt a kedélyességnek: . és el nem hangzott az ősrégi kiáltás: . és várni. megdögölve. Csak a kutya tűnt el.. . De hiszen egy vámpírnak szárnya van! . Visszabaktattak a hosszú földszinti folyosóra. Felszólítom. .Egy döglött kutya? Egy hat láb magas falon? Azt mondom. A tárgyalást elnapolom. . kezdtek el rohanni. . hogy lassan hagyják el a termet. . Donnell! . Mit csinálnál. Ezen a falon csak olyan valami juthat át. aminek szárnya van. A sintér nagyot kiáltott: . Az idősebbik rámordult: . ha egyedül volnál? Donnell gondolatokba merült. Donnell! Én itt töröm a fejem.Hát azt nem tudom. . Meg kellett állniuk. Csak amikor már a folyosóra értek. ahol a kutya aléltan feküdt. hogy ezt az ügyet. . azután puffanva a földre zuhant.Most megjárja! Csak kapjam végre a kezem közé! De az udvaron döbbenten néztek körül. A kocsi ott volt. És nincs itt.rászott. Kábultan ott maradt fekve. Fent a tárgyalóterem ablakából egy csomó fej hajolt ki. Az a hely is ott volt.Fergusson úr.mérgelődött az idősebbik. Donnell megvakarta a fejét.káromkodott az öregebbik.Itt kéne lennie. .Nahát. nem is kutya volt ez.Átkozott dög! . A bíró nézett rá szúrós tekintettel.mondta.

és egy fél óráig nagy kínnal rótta a betűket.mondta a másik elégedetten.Hát akkor.Mit kellett volna mondanom? . Donnell megszégyenülten pislogott. megmutatjuk azt a ronda nagy kutyát. amit mondtál. amikor megszólalt a csengő.Donnell. Donnell. Hányszor megmondtam. ez a fiatal hölgy.Itt van a gazdátlan kutyák hivatala. . és még egy kutya sem lépett meg. . Felejtsük el az egészet. időpazarlás .izgult Donnell. . Mintha kezdenél okosodni! Csak arra nem gondolsz. amelyet reggel fogtunk be. . .Megvan! Beülünk a kocsiba.. Jelentsünk eggyel kevesebbet. akkor te is viszed talán valamire.. és sokáig rágta a ceruza végét. és addig jövünk-megyünk. .Most pedig dolgozzon a fejünk. aki itt áll. Míg újra fülön nem csípjük azt a kutyát! A másik úgy csóválta a fejét. Belépett egy rendőr s a fiatalasszony meg a férfi. és akkor volt szökött kutya . hogy a tárgyalóteremben történt az eset.Így van. tudod. Huszonnégy éve vagyok itt.Jól van.hogy ha megfizetem a költségeket meg az adót. szeretné kiváltani azt a skót juhászkutyát. ceruzát vett elő. ennek pedig híre megy. hogy túlórázunk.Meglátod. hogyan jelentsem. Donnell . uram . hát sosem jön meg az eszed? . . A férfi előrelépett.Hát erre nem gondoltam. aki a hídon állt. . akkor megkövetelik majd.Ez igaz .mondta a rendőr.Úgy tudom . uram.. Aztán nagy ötlete támadt.Nem gondoltál! Nem gondoltál! Hát gondolj rá. .mondta .magyarázta Fergusson hévvel. Donnell! Az idősebbik nagy buzgalommal látott hozzá. . . Ha egyszer észreveszik. hogy a hivatalos szolgálatban be kell tartani a munkaidőt. hogy később fülön csíptük azt a dögöt. Donnell.. melyet ma reggel fogtak el...mondta végül. Donnell megint a fejét vakarta. hogy éjjel-nappal dolgozzunk! .. Megírjuk a jelentést! Papírt.Nem lesz könnyű dolgunk.. Éppen elkészült. .De hát legföljebb azt mondjuk. . Hallgassunk róla. hogy a lábunknak ne kelljen dolgoznia. akkor itt kiválthatok egy gazdátlan kutyát. rossz pontnak számít majd ez az eset. fiam! Végy példát énrólam.Nahát! .nincs szökött kutya! . .Tényleg mondasz valamit.Mondok valamit. mintha elvesztette volna az emberiségbe vetett hitét. ha pedig nem hiszik. .. Nem is tudom.Azt.

A tanulság ez: „Ne higgy soha egy kutyának!” Vegyük ezt a példát.. Dühösen összetépte a hamis jelentést.Most írhatok újra jelentést.és hiába! Remélem.Ne beszéljen itt összevissza! Tudja maga jól..mondta Donnell. berohant a bírósági tárgyalóterembe. A fiatalasszony mosolygott. . . .és eltűnt. hogy igazat beszél-e vagy sem . hogy kitépte magát a kezemből. hogy olyan.mondta a férfi -. mint egy pólyás baba.Mit csinált? . és végül kiderül.. és villámgyorsan gondolkozott.. Odalent. Mégiscsak meg kell magyarázni.Skót juhászkutyát? . Donnell.mondta Donnell buzgón. Valamit fölírt a noteszébe. . mi ennek az esetnek a tanulsága! . Örülök. írásban adom be a kérésemet.mondta Fergusson. hogy jelen voltam. De mit csinált? .Nagyon sajnálom. Ethelda . és aztán átugrott a falon . Az ember azt hinné. Mindenki megmondhatja.Belőled nem lesz soha semmi. Donnell.És az ember azt hinné. amikor ma reggel elfogta azt a skót kutyát. megint szabad! Ha nem is az enyém legalább kiszabadult.Nem szabad hamis jelentést írni . .Le bizony! . hogy megdöglött. Elszökött. Mondd el. És mégis mit csinált? . . A fiatalasszony jókedvűen követte.Leugrott . Fergusson a fejét vakarta. Kiderül.Eltűnt? Az asszony egy pillanatra rámeredt. akkor McKeith kapitányhoz fordulok. .Elszökött..kérdezte Fergusson. hová lett a kutya. .mérgelődött Fergusson.Nem tudom. . és elindult.mondta a férfi. . Ha pedig nem jól működik az emlékezete. Aztán mintha megkönnyebbülés mutatkozott volna az arcán. amikor fölmentek a lépcsőn. de hogy biztos legyek a dologban. aztán kiugrott az ablakon. mert ez az ipse biztosan beadja a kérvényét. Olyan szelídnek látszott. erre én egy pillanatra megbízom benne. asszonyom. . mint a tüzes golyóbis a végítélet napján. hogy nem mer leugrani abból a magasságból. ahogy van. hogy ütötte-verte.. .Szó sincs róla! .Nem baj. Erre aztán előrelépett a fiatalasszony is.Milyen szép munka . . hogy szabad. az alagsori irodában Fergusson dúlt-fúlt a segédjének. ebből te is okosodtál.Megmondom úgy. és azt is tudja. ..Miféle skót juhászkutyát? Mi nem fogtunk el semmilyen skót juhászkutyát.

Szent igaz! Tehát a tanulság az. .. mert a kutyák nem emberek. amíg ezt a mesterséget folytatod. De mi történik? . de semmi emberi! . hogy ne higgy a kutyának. . Semmi.Nem bizony! És az ember azt hinné.Azon is átugrik. hogy azon a falon nem tud átugrani. és nincs is bennük semmi emberi.Nem döglött meg.

Aztán elveszett a lába alól a talaj. Ahol először próbált kimászni. hogy emelgetni tudja lábát. Ahogy folytatta útját. Úszni kezdett. farkával csapkodva a vizet. s csak később érzett a lába alatt olyan menedékes partot. vadul lapátolni kezdte a vizet.LASSIE ÁTMEGY A HATÁRON Lassan. térdig a lassú mozgású holtágban. Bátor dolog volt ez. Amikor aztán partot ért a túlsó oldalon. Aztán kitisztult a feje. és lassan lefelé sodorta Lassie-t. fejét lelógatta. s az utolsó tócsa már egy folyó partja volt. Lesoványodott teste is ide-oda ingott. Szüntelen kérődzésük közben megfordultak. ott megcsúszott a mellső lába. úgy bámultak utána. Ott. ahol kimászhatott. Már nem járt oly fürgén. Vize sem volt oly piszkos. mint járva. Túl meredek volt a part. Lassie halkan nyüszített. mintha a távol fekvő túlpart szagát akarná elkapni. Ez a folyó lassúbb áramlású volt. mintha álmából ébredne. mint annak a gyárváros mellettinek. A víz megint továbbsodorta. De nagyon széles folyó volt. de szemmel láthatóan nem jött közelebb. Görcsös rémületben úszott egy darabig. . azon az összetaposott helyen. Egy ideig a lábát váltogatta. Fáradt lábával taposta a vizet. aztán tapogatózó léptekkel mind mélyebbre és mélyebbre gázolt a folyóban. Fölemelte a fejét. Zsibbadni kezdett a fáradtságtól. óvatosan vágott át Lassie egy szántóföldön. A déli part elhúzódott előtte. Előrenyújtott fejét ellepte a víz. mint annak előtte. farka élettelenül himbált. amelyet a skót hegyekben kellett átúsznia. Lassie megállt. pedig azok még az evést is abbahagyták. Észre sem vette a zöld füvön legelő teheneket. egy lépést sem tudott tenni. Aztán inkább hason csúszva. fájdalmasan vonszolta magát. Csak az útiránya nem változott: most is délnek tartott. a sárban megszaporodtak a tócsák. mozgása egyre lassúbbodott. gépolajjal szennyezett. az ösvényen egyre több lett a sár. jártányi ereje sem volt. s amikor újra kapaszkodni akart. A víz magával vitte. mintha minden erejére szükség volna. és mellső lábával csobogó hullámokat vert. Megtántorodott. ettől. mind sűrűbb lett a fű. mint az. mintha a sok víztől elnehezült bundáját nem bírná elviselni. és megnézték a kutyát. s ő visszaesett. Most is álldogált a közelben néhány tehén. mégiscsak felkapaszkodott a partra. hosszú-hosszú úszás. Ilyen fáradtan vágott át a réten. Odafönt összeesett. egy loccsanással visszazuhant. és újra egyenletes tempóban haladt tovább. és fölemelte orrát. és a holtág lassan elsodorta. ahová inni és napközben hűsölni járt a gulya.

Közelebb a tűzhelyhez. a füvön gyönge árnyékok táncoltak. mint az emberek. felesége ült egy hintaszékben. és a tűzhelyre nézett. Azt sem tudta. hogy amint följebb kúszott a parton. három szemet kötöttek a tűk. Persze Lassie nem tudta ezt. A folyón a pásztorok kurjantásai és a tehénbőgés szállt. Ő csak azt vette észre. hogy már messze elhagyta a skót hegyvidéket és a skót síkságot. Elégedettek voltak. Szeme zavaros volt. Besötétedett. de ő nem kapott utánuk. mint a döglött állatok. az égő lámpa alatt. melyben szén parázslott. és ez választja el Skóciát Angliától. újra dél felé. amely hazatér. A hajnal megint új zajokkal köszöntött be. Mozdulatai meghatározott ütemre rendeződtek: míg egyet ringott a hintaszék. hogy ennek a folyónak a neve Tweed. de izmai nem engedelmeskedtek tovább. Összeesett. Szakadatlan hintázott előre-hátra. és kötött.jegyezte meg. négy lábát kinyújtva. Egy szűk és szerény szobában Daniel Fadden újságot olvasott. egy vadászó vidra óvatos nyüszítése. Halkan felvinnyogott. Mindebből Lassie semmit sem tudott. egy tanyai kutya utolsó vakkantásai. egymást figyelmeztetve felkárogtak a varjak. Loccsant egy ugrándozó pisztráng a köd borította víztükrön. el a folyótól. búcsúzóul egy rigó füttye szólalt meg a lassan leereszkedő barna homályban. Most már az éjszaka hangjai jöttek: egy bagoly huhogása. Nem tudta. Lassan megint útra kelt. aztán egy arasznyira. még egyszer nekifeszítette testét. A madarak is elcsendesedtek. hogy közel vannak egymáshoz. Legyek dongták körül. Egész nap így feküdt. Eljött az este. kartávolságnyira. mert tudták. s a mozdulatlan testben már csak beesett horpasza lüktetett görcsösen. Az asztalnál ült. aztán még egy ujjnyira.Talán nem ártana egy kis szenet dobni a parázsra . nem tudott eligazodni a térképen. Amikor rásütött a nap. Öregek voltak mindketten. s már annyi időt töltöttek el egymás mellett. Egy idő múlva a férfi homlokára tolta acélkeretes szemüvegét. Lassie az oldalán feküdt. de aztán erejét vesztve oldalára dőlt. aztán már csak a fák susogtak. Lába nem engedelmeskedett többé. fáradt izmai felmondták a szolgálatot. Lassie nagy nehezen feltápászkodott. Még továbbvonszolta magát. . a fák lombján átzizegett az új nap első fuvallata.De most már Angliában volt. Ő csak egy kutya volt. Fölkelt a nap. hogy úgyszólván semmi szükségük sem volt a beszédre. Hiába küszködött. Szeme üveges lett. Aztán amikor egy ember kinyitotta tanyája ajtaját. Sűrű fűbe jutott. mintha még csúszva is megpróbálna továbbjutni dél felé. furcsa dolog történt. miközben ujjai fürgén bántak a tűkkel és a pamuttal. . Mellső lábával a földet kaparta.

Felesége tovább hintázott és bólintott. Ajka hangtalan mozgással számolta a szemeket. Épp a harisnya sarkát kötötte, és nem akarta elhibázni a számítást. A férfi lassan fölkelt. Fogta a szenesvödröt, és odament a mosogatóasztalhoz. Alatta állt a szenesláda. Egy lapáttal lassan kivett egy kis szenet. - Te, már alig van szenünk - mondta. Az asszony erre is bólintott. Mind a ketten azt kezdték számolgatni magukban, hogy miből futná még egy kis szénre. Milyen gyorsan elfogyott az utolsó mázsa! Egész életük ilyen nyomasztó kérdésekkel volt tele. Nem volt más jövedelmük, mint az a kis nyugdíj, amit a francia fronton elesett fiuk után fizetett a kormány, meg az a heti tíz schilling, amit kegydíjként kaptak öregségükre. Bizony, ez nem volt valami nagy gazdagság, de ők beosztással éltek, és nem voltak adósai senkinek. Az apró házacska, távol a várostól, az országút mellett, olcsó menedék volt. Körülötte Fadden egy kis földet művelt, zöldséget termelt, csirkéket nevelt meg néhány kacsát és egy libát, melyet karácsonyra „hízlaltak”. Az utolsó és szinte véget érhetetlen tréfája volt ez az életüknek. Hat évvel ezelőtt ugyanis Fadden egy fél tucat korai tojást elcserélt egy fiatal gúnárért. Ezt aztán jól tartotta, és büszke volt rá, milyen kövér pecsenye lesz belőle karácsonyra. S a gúnár olyan kövér lett, hogy öröm volt ránézni. Néhány nappal az ünnepek előtt Fadden fogta a kisbaltát, leült a szobában, és sokáig nézte. Végül az asszony, aki belelátott, és még a gondolatát is kitalálta, gyöngéden így szólt: - Dan, én nem hiszem, hogy ebben az évben libasültet szeretnék enni. Nem vágnánk inkább csirkét helyette? - De bizony, Dally - mondta az ember. - Micsoda pocsékolás is volna két személyre egy ekkora liba! Épp elég lesz nekünk egy csirke is. Így maradt meg a liba. És attól fogva évről évre illendő módon fölhizlalták karácsonyra. - No de idén már levágom - fogadkozott Fadden évről évre. - Csak nem hízlalok évszámra egy libát, hogy itt totyogjon és büszkélkedjen, mintha ő volna a legfőbb úr a házban. Az idén végzek vele. De a gúnár évről évre túlélte az ünnepet. Az asszony előre tudta, hogy így lesz, de ha a férje harciasan fogadkozni kezdett, hogy ez évben már biztosan a sütőbe kerül a liba, csak bólogatott szelíden: „Úgy lesz, Dan.” Mikor pedig az utolsó percben megint hímezni-hámozni kezdett, mondván, hogy mégiscsak sok egy ekkora liba két személyre, azt válaszolta: „Úgy van, Dan.” Magában azonban meg volt győződve róla, hogy a liba még akkor is élni fog, amikor ők ketten, ahogy mondani szokta, „már a sír ölében nyugosznak”. De ő sem akart változtatni a dolgon. Sőt ha Dan egyszer végrehajtotta volna harcias tervét, úgy érezte volna, hogy rászakad a ház.

Persze nem valami olcsó dolog egy ekkora éhes libát jóllakatni, de az ember fillérenként mindenünnen le tud csípni valamit. Csak tudni kell takarékoskodni, ügyesen bevásárolni, s így üggyel-bajjal össze lehet kuporgatni a rézkrajcárokat. Így telt az életük, tisztességben, zúgolódás nélkül, de állandó filléres gondok között. Ennek a napnak az estéjén azon törték a fejüket, hogy mikor vették azt a mázsa szenet, és milyen rövid ideig tartott. - Ne fáradj, Dan - mondta férjének az asszony. - Nem érdemes rátenni a tűzre. Kapard rá a hamut, és menjünk aludni; úgyis mindig későn fekszünk le. - Csak üldögélj nyugodtan - mondta Daniel, mert tudta, hogy Dally esténként sokáig szeret a tűzhelynél hintázni és kötni. - Nincs még olyan késő. Csak egy kicsikét teszek rá, mert magam sem értem, de valahogy fázom ma este. Borzongat ez a hideg, keleti eső. Dally bólintott. A székben ringva hallgatta a szelet, ahogy a ház keleti oldalán tombolt, és az eső dobolását az ablakon. - Úgy látszik, Dan, az idén korán érkezik az ősz. - Én is azt hiszem. Milyen hideg ez az első keleti szél! A csontja velejéig átfúj az emberen. Nem szívesen volnék most odakünn. Az asszony tovább hintázott, s közben messze elbolyongtak a gondolatai. Mindig, ha valaki rossz időről beszélt, a fia, Dannie jutott eszébe. Ott kint, a lövészárkokban nem voltak tűzhelyek. Azon az első télen sáros odvakban tanyáztak a katonák, és éjszaka nem volt fedél a fejük felett. Az ember azt hinné, tönkrementek bele. De nem! Amikor Dannie hazajött szabadságra, csak úgy áradt belőle a jó egészség. S ha arra kérte, hogy tartsa melegen a derekát és szárazon a nyakát, akkor Dannie az oldalát fogta a nevetéstől - ó, milyen harsogva és hatalmasan tudott nevetni! „Ha túléltem ezt a francia telet, mama - mondta -, akkor nincs olyan nátha a világon, mely levenne a lábamról!” Nem is a hideg vitte el, nem is a betegség. Géppuska végzett vele - írta az ezredes abban a levélben, melyet ma is ott őriztek a házasságlevelük mellett. Ó, a háború, a gépek háborúja! Golyó ragadta el mindet, a bátrat és a gyávát, a gyengéket és az erőset is, mint amilyen erős Dannie volt. És a halálhoz nem kellett bátorság, mert a gyávák is meg tudtak halni. Az élethez kellett bátorság, élni a sárban, az esőben, a fagyban, és bizakodónak lenni ennyi baj között. Ez volt az igazi bátorság! Ezt így képzelte, szinte látta maga előtt, ha zúgott a szél, és zuhogott az eső. Hány éve már, de még mindig maga előtt látja, miközben kötött, számolgatott, hintázott, s megint kötött, számolt és hintázott. De egyszerre megállította hintaszékét, és fölkapta a fejét. Egy pillanatig meg se mozdult. Azután újra kezdte. Kötött, számolt, hintázott, kötött, számolt... És megint abbahagyta. Még lélegzetet se vett, hogy jobban hallja azt a kis neszt a tűzhely zúgása mellett. A szén sziszegett, a hamu sustorgott,

ahogy a rostélyon lehullt, az újság zizegett. Odébb egy ablaktábla, mely lazábban volt becsukva, mint a többi, meg-megzörrent, és halkan kopogott az eső. De mindezek mögött volt még valami, belemosódva a szél zúgásába... Vagy képzelődött talán, mert túl sokat gondolt Dannie-re és a régi időkre? Lehajtotta fejét. Aztán újra kiegyenesedett. - Dan! Valami nincs rendben a csirkeólban! A férfi is fölfigyelt. - Ugyan, Dally. Már megint képzelődöl - mondta aztán. - Csak a szél zúg, és az egyik ablakráma meglazult... Majd megigazítom egy kicsit. Újra belemerült az újságolvasásba, de a kis ezüstfejű asszony csak ült egyenesen, és figyelt. Aztán így szólt: - Megint hallom! Van ott valaki! Fölkelt. - Ha nem nézel szét a tyúkok között, Dannie Fadden, akkor kimegyek én. Fölvette a kendőjét, de akkor már a férfi is fölkelt. - Jól van, jól van - dörmögte. - Csak ülj vissza a helyedre. Ha azt akarod, hogy kimenjek, akkor megteszem a békesség kedvéért. - Csavard a nyakadra a sálat - szólt utána az asszony. Utánanézett. Egyedül maradt a házban. Füle, mely a magány csendjében megélesedett, hallotta, ahogy a léptek távolodnak, és kisvártatva a vihar lármáján túl visszafelé jönnek. Dan futott. Az asszony hirtelen felugrott, és várakozva nézett az ajtó irányába. - Fogd a kendődet, és gyere velem - mondta a férfi. - Megtaláltam. Hol a lámpa? Most már együtt siettek ki a sötétbe, nekifeszülve az esőnek és a szélnek. Végigsiettek az ösvényen, és az országút melletti galagonyabokroknál az öregember megállt, és leereszkedett az árokba. Az asszony fölemelte a lámpát, és meglátta, hogy mit talált a férje - egy kutyát, lent az árokban. Látta, hogy lassan feléjük fordul, és a lámpa fénye fehéren felizzik a szemében. - Szegény szerencsétlen pára - mondta az asszony. - De ki hagyja kint a kutyáját egy ilyen éjszakán? Hangját elsodorta a szél, de az öregember mégis minden szót megértett. - Ennek jártányi ereje sincs! - kiáltotta. - Emeld följebb a lámpát. - Segíthetek? - Mit mondasz? Az asszony lehajolt, és úgy kiáltotta: - Segíthetek? - Nem kell. Elbírom magam.

mert a szél majdnem letépte róla. Csendesen jártak-keltek.Talán mert nem tudják. . mely a kenyérsütésnek és a szénfüstnek a szagából keveredett össze. Hátraléptek.Csupa sár ez a kutya. És a kezek. Ez volt az utolsó tejkonzervük. és nem okoztak fájdalmat sem. és nem dobálta fájdalmat okozó tárgyakkal. Magasra emelte a lámpát. nézték. hogy tejjel jobb . nem lármázott. sebzett izmainak.Egy kicsit hagyj meg belőle.Bepiszkolja a szép tiszta szőnyeget. szegény jószág! Előresietett. . . . Nem szereted tej nélkül a teát. Vesd le gyorsan a nedves ruhádat.Hát attól. nem rémisztgették a kutyát. és ügyefogyottan dörzsölni kezdte a kutya szőrét. és a szőnyegre fektette. . és meglátta a felesége kezében a tejkonzerves dobozt. . .Szerintem az is csak szokás. .Kínában állítólag mindig tej nélkül isszák a teát. És ez a két ember nem rohangált.Nem számít.Legalább szépen kirázod holnap reggel . Az öregember lehajolt. és elkezdte vigasztalni. . Dan. melyek érintették.mondta az asszony. és dörzsöld le. Dan .A férfi lehajolt. nem is. Dan . Az asszony összefogta a kendőjét. Hozd csak a szekrény aljából azt a zsákot. nem akarták rabul ejteni. Az öregember zihálva betámolygott. Lassie nem nyitotta ki a szemét. Dally. és fölemelte a kutyát. Felhígította és megmelegítette a tejet. aztán becsapódott az ajtó. Dally . . hogy didereg. az asszony pedig a tejet kevergette a tűzhelyen. és jólestek fájó. .mondta az asszony. Már a szoba szaga is „igazi” szag volt. mint egy néma eszmecsere.Ó. . hogy így körülálljuk. nézd csak. inkább megnyugtatták. Még nem pusztult el.vélte a férfi. nem kéne valamit enni adni neki? Az öregember felnézett. A két öreg a meleg tűzhelyhez vitte Lassie-t.mondta.vágta vissza Dally csípősen. Lassie mozdulatlanul feküdt. A múltból annyi minden szállt elő most. mert még te is megbetegszel nekem. Kimondhatatlan gondolatok cseréltek most gazdát. hogy megéri a reggelt .jegyezte meg. Ebben a kábulatban és halálos kimerültségében valami halvány jó érzés lopakodott a szívébe. majd teát iszunk reggelire . Tovább dörzsölte a kutya hideg testét.mondta Dan. Dan. és elindult a férje mellett. Mit gondolsz. Csend volt a kis házban. . Próbáljunk segíteni rajta. .Nem baj.Nem hiszem.Légy óvatos. hogy ajtót nyisson.

egy kanál meleg tej folyik a szájába. hogy egy tányér meleg tejet tettek melléje. . ez a kutya mintha meghalt volna. De ha te jössz. . Mi mindent megtettünk.Szép! Ez a gazdátlan korcs! Még hogy szép! . . de meg sem tudta mozdítani. hogy valaki felemeli a fejét. és leszalad a torkán. Dan. inkább a kutyának.. hogy csoda! Észrevehette. mialatt te a városban jártál.De eleinte azt mondtad. . és a szájába kanalazott tej kifolyt a szőnyegre.. Megpróbálta felemelni a fejét.És meleg volt . A reggeli napfény beáradt az ablakon. .Hogyne.. hármat.Dan.Bizony. Nyelt egyet. . . . Aztán érezte. Elmúlt egy hét.Dan.Ugyan! . Érzékei nem akartak ebből a féléber állapotból feltámadni. És az öregasszony eltökélten helyet foglalt a hintaszékben. . hogy már megismeri a lépéseidet? .mondta az asszony. Melegség áradt szét a testében. amit lehetett. kettőt.erősködött Dally.Olyan okos. Az asszony tűnődve nézte a kutyát.A múltkor egy koldus jött. Az öregasszony fölkelt. és ő olyan riadót ugatott. így hát ismernie kell a lépéseidet. én virrasztani akarok felette. hogy van valaki a házban.. . és a fülét hegyezte. .Tudod-e. Dally. mint egy félig elfelejtett álom. . és a múltkori vihar oly távolinak tűnt.De hátha szüksége lesz rám.. mely eltompítja az érzékeket. hogy csúnya. olyan szép ez a kutya.ismételte a férfi. és felkészült az éjszakai virrasztásra.Ugye.aminél nincs jobb.mondta az asszony büszkén. túléli-e ezt az éjszakát. és odaállt a férje mellé. Magam se tudom. és olyan szép . Dan.hitetlenkedett az öreg. hogy szép. és elaltatja az öntudatot. amit lehetett. A legjobb. A szemüvege fölött sugárzó pillantást vetett Lassie-re. Mintha félálomban látná.. ha most pihenni hagyjuk.mondta fennhangon. . ő jön . Dally. mintha az egy szelíd folyó lenne. . . Bódító meleg. Dally.Ugyan már. Megtettünk mindent.Bizony. Mozdulatlanul feküdt. A kutya a szőnyegen feküdt.És te máris megismered a lépéseit? Kint léptek közeledtek.De még mennyire! .Ugyan! . akkor meg se mukkan. mely a felejtésbe és a halálba torkollik. Dally Fadden a hintaszékben ült. aztán benyitott a férje. Nem tud már nyelni. és most már végképp elaltatta érzékeit. Dan? . . mint a férjének. Még sohasem láttam ilyen szép kutyát. És.

Aztán megtömte kis agyagpipáját. Világos. Míg meg nem tudom. Dally. . mint az volt. mely újra fényesedni és fehéredni kezdett. egy perc nyugságom sem lesz. egy nemes fajkutya. mert bármikor beállíthat a gazdája. míg meg nem ígérte. A férfi megtömte a pipáját. csonttá soványodva. de az asszony nem nyugodott. kérdezősködj. . . A férfi megrázta fejét.Mi a baj. Most rögtön.Az csak eleinte volt.Hát persze hogy nemes fajkutya . félholtan az éhségtől. és ha mennie kell a kutyának. hogy ez értékes állat. Dan? . pontosan úgy. mondhatom! A férfi fejét csóválva. és kérdezősködj mindenfelé.Mit és? .mondta boldogan az asszony. Dan.Épp az a baj.. az is látszik. valami közönséges korcs. . Szép kis gazdája lehet..Nézd csak. . . nem fogok tudni aludni sem. Csakhogy ez. aki törődik vele. Az asszony felfigyelt a rosszat sejtető hangra. ma menj. Dally. Az ő kutyája ez. Dally? Ez egy pompás kutya. és valaki... Dally . hogy nagyon értékes kutya.Nem. Ha pedig nem akad gazdája. mint a sörénye.kérdezte büszkén az asszony.válaszolta gondterhelten a férje. A férfi bólintott. hogy először azt hittem..És hát egy értékes kutyának valahol gazdája is szokott lenni. Az asszony csak ült. . egészen más lett? . .Gazdája? Aki egy ilyen szegény párát kikerget az éjszakába! Egy olyan éjszakába. Hegyes orra magasabban volt. Az a bökkenő. . akkor nyugodtan itt tarthatjuk. Ne fogadd nagyon a szívedbe. és most. Kisvártatva azt mondta: ..Csak a meleg szoba hiányzott neki meg egy kis ennivaló. hát elmegy.Nézd. hogy a felesége nem érti. .Ugye. Dan. akkor inkább előbb. aztán sokáig nézte Lassie-t.Hát nem akarsz megérteni. mert bántotta. ezzel az öreg fésűvel milyen szépen megfésültem a bundáját! Mindketten Lassie-t nézték.Ezt mondja a becsület.. fáradtan leült. az övé! Belebámult a tűzbe.Nem egészen így van ez.Ha ezt a kutyát elveszik tőlünk. mint egy oroszlán. hogy egy kicsit rendbe szedtük. mire céloz. Dan. . És. aki a skót juhászkutyák módján előrenyújtott fejjel nyugodott. . Menj ma. és forgatta fejében ezt az új és ijesztő újságot. mint később. Ki lehet a gazdája? Menj. hogy még aznap elindul. Reggel a városba megyek és kérdezősködöm. .

ismételte eltökélten az asszony. ha esetleg elmegy a ház előtt. . A felesége egész délután hintázott a székben. és kinézett az országútra. Nehezen telt a délután. Most már végleg a miénk... Még ki sem nyílt az ajtó. és meglátja a kutyát. mely még mindig sovány és ványadt volt. s már megkérdezte: .Csak lassan. Nézte a büszke kutyát. félelmetes gazdája. A kutya mindörökre itt marad a házban. Nem engedi. amikor végre lépteket hallott. Már leszállófélben volt az est. Az öregasszony úgy érezte. Dally. . Ne örülj túlságosan.Mi újság.Most már a miénk .Mindenfelé kérdezősködtem.Akkor pedig a miénk! Az asszony csak úgy ragyogott az örömtől. ahol megláthatja az ő ismeretlen. . hogy a gazdája nem fog erre vetődni. Hátha erre vetődik egyszer. hogy szinte vánszorogtak a percek. . senki sem vesztette el a kutyáját. csak néha ment az ajtóhoz. de úgy látszik.A miénk lett! Kerestük a tulajdonost. Majd ő gondoskodik róla. hogy összevissza rohangáljon odakint. és lassan besétált a négymérföldnyire levő városba. .Déltájban el is indult. de az ő szemében a kutyák legtökéletesebbike. . és nem fogja meglátni Lassie-t. És mindjárt el is döntötte magában.

a csirkék és a liba társaságával. Lefeküdt. hogy Lassie is elfelejti régi otthonát. elment az ajtóhoz.. Sőt minél egészségesebb lett. A délután volt a legrosszabb. s megfordult. Mégse volt elég? Tessék szépen lefeküdni és pihenni. amikor visszatérőben volt az egészsége. De ez nem megszokás volt. hogy Lassie legkisebb mozdulatára is felfigyelt. Körmei ugyanolyan ütemesen koppantak a padlón. lábai tappogtak a ház kőpadlóján.és az éppen nincs itt. Meglehet. Egy ilyen rendszeres esemény. ezalatt visszatért életereje. mint a délutáni járkálás az ablak és az ajtó között. aztán újra leereszkedett. és mereven bámult a tűzbe. nem gondolt semmire. de most.. hogy. Délutáni járkálásai egyre hosszabbodtak és egyre izgatottabbakká váltak. Amíg beteg és gyönge volt. Egy óra múlva vége lett a járkálásnak. Itt az idő. De Lassie nem engedelmeskedett. hátsó lábára állt. Kisasszony? . és nem hagyta többet békén. hanem türelem. nem kerülhette el figyelmét. Lassie pedig engedelmeskedett nekik. Átment az ablakhoz. annál többre és többre emlékezett. és beéri az ő szerény. hagyta. . és az ajtóhoz ment. Amikor a mutató a négy óra felé közeledett.A LEGDRÁGÁBB AJÁNDÉK: A SZABADSÁG Lassie a szőnyegen feküdt. Itt az idő. és megszereti az újat. Az állatok a szokások rabjai. hogy a kutya előbbutóbb elfelejti a külső világot. hogy ez a vágya nem . a végtelenségig. hogy majdnem megbolondult. Lassie visszament a szőnyegéhez. Annak a kutyának a türelme. Jött és ment. hogy elindulj az iskola felé! Lassie fölkelt. aki hirtelen betoppant az életébe. Az idő lejárt. és izmai ugyanolyan erősek voltak. mint azelőtt. Mint egy ketrecbe zárt állat. ahogy az öregasszony kezében a kötőtűk mozogtak. És visszatért még sok más is. olyan erővel szólalt meg időérzéke. Orra hegyével bökdöste az ajtót. Felébredt benne élete nagy ösztönző ereje. visszatért az ablakhoz.Mi az már megint. Az asszonynak az volt minden vágya és reménye. Az asszony olyannyira dédelgette az új kedvencét. Érzékei szabályosan működtek. járt föl s alá.Mostanáig sétáltattalak a pórázon. Fölemelte a fejét. de új szokások is fészket rakhatnak bennük. és visszament az ajtóhoz. . szűk házacskájukkal. Három hete élt új otthonában. nyüszített. Ezt a két öreg is észrevette. melynek csak egy gazdája van . De be kellett látnia. hogy cirógassák és becézzék. ha hívták. megfordult. egyre parancsolóbban és szívósabban jelentkezett a nyugtalanság. A két öregember egyszerű életének minden szeretetét reá pazarolta.szólt rá az öregasszony. ment. Lassie ugyanis nem tudott felejteni.

Ráadtam a pórázt. és.válik valóra. Tudja.Miket beszélsz! Túl sokat törődsz a kutyával. és nem ismeri olyan jól ezt a vidéket. Dan.. Ha elengedném. . Nem boldog.mert ezt a nevet adták Lassie-nek -. Túlságosan udvarias. amíg mi szabadon nem eresztjük. . hogy el van telve. arra is rájöttem. Ezt is kipróbáltam. soha többé nem térne vissza hozzánk. Dan. ezért inkább eltűr bennünket. és megcsóválta a fejét. hogy himlője van vagy valami ragályos betegsége.Ugyan már! Minden kutya így csinál. Dally. Ha egyet hunyorít a szemével.. Az asszony folytatta: .Ugyan. Az asszony jól szemügyre vette a Kisasszonyt .. miről beszélek. Miért fogod a kutyát olyan rövid pórázra. ugyan.Mert. . hogy sétál délutánonként az ablak és az ajtó között! Nem csodálnám. hogy jók voltunk hozzá.. és még a király lakomájából sem kérne. micsoda más baja. Dan. Nem is csoda. Addig. mint én.Tudod te jól. amikor esténként kiviszed az utolsó sétájára? . Nem akartam neked szólni. .Mi az? . De hogy miért.Mesebeszéd.Nem ez az egész. Dan. Hogy miért. amikor egy kis sétára támad kedve.. amíg egészen ideszokik. mihelyt elengedjük.Ez a kutya boldogtalan nálunk. Az asszony mindjárt tudta.Hiába. A férfi feltolta szemüvegét homlokára. Dan.Még mit nem. honnan fúj a szél. Ez az egész. A férfi erre nem szólt semmit..Miért? . mert sajnál minket. nem boldog itt. hogysem szökni próbálna. mert Lassie egy napon nem fogadta el az ennivalót. de ez a kutya három napja semmit sem eszik. aztán így szólt: . Dally! Egy kutyának ilyesmi eszébe se jut. Emészti magát.. esetleg elszalad. Mintha nem tudnád. és ezt éppolyan jól tudod. Aztán a feleségéhez fordult: . vagy mit tudom én. és akkor olyan engedelmesen jött velem. Ha látnád azt. és vizsga pillantást vetett Lassiere. hogy ez a kutya. ha a padlóban megmaradna a lépéseinek a nyoma.. .No. hogy hazataláljon. mint a parancsolat. . Dan. és nem akar nekünk fájdalmat okozni.. .. Este sokáig ült a nagy csöndben. . . amit én. Egy kutya nem ember. már azt képzeled. .Dan! . Nincs semmi baj.Tévedsz. hát csak a biztonság kedvéért. Sokat adtál neki zabálni.Nem.Boldogtalan? Miért? Miről beszélsz? .

melynek egy csöpp nyál fityeg a szájából. Én tudom. Nem bánom. Most megerősödött. Másnap délután csendesen figyelni kezdték a kutyát. lefelé nyugatnak vezetett.de nem az országúton. és még egyszer megpróbálja elterelni gondolatait régi emlékeitől. Ebből a mondatból Lassie megértett egy szót: menj. hogy visszahívja a kutyát. akinek szíve tele van rút félelemmel. öreges hangja tisztán szólalt meg: . nagyot sóhajtottak.. és nem nyugszanak. Ha menned kell. simogatta és becézte. míg utána nem hajítanak egy követ. mely fölfelé keletnek. . hát csak menj. mert tele vannak rokonszenvvel és mély megértéssel. Ehhez azonban túlságosan becsületes volt. Az asszony kinyitotta az ajtót. Dan. a földeken át. én keresztüllátok rajta.Hát jól van. Te nem ismered ezt a kutyát.Egy kutyának nem. és megállt itt nálunk. ..Igazad van. ahogy a mesékben van. Ilyen volt a két öregember is. akiknek sokat köszönhet a kutyák társadalma. Az öregember és az öregasszony egymásba fogódzva követték Lassie-t az országútra. Az öregember nem szólt semmit. hanem toronyiránt. mintha el sem bírná hinni. amit én. hogy nagy kívánsága végre teljesül. ha meglát egy szomjas kutyát. hogy a kutyák és az ember méltóságban és becsületben élhetnek egymás mellett. mint egy kórházban vagy mint egy út menti csárdában. Agyagpipájából tenyerébe ütötte a hamut. amit akarsz. Ott egy pillanatra megtorpant a kutya. A szíve azonban elhúzza innen. és a Kisasszony is tudja. kutya. Visszanézett az asszonyra. és tovább szeretne menni. Csak erre várt.Mondhatsz. de elfáradt. Dan.mondta az öregember. Ez volt minden. Az asszony már-már megszólalt. és útnak indult . De vannak olyanok is. . Az ő érdemük. Dan. rémületében rohanni és ordítani kezd: „Segítség! Veszett kutya!” Mások pedig minden arra menő állatban ellenséget szimatolnak.Mit nem ismerek rajta? Az öregasszony hangja elcsuklott. aki a kezével etette. Fölemelte fejét. Ez. és ezért nem boldog ebben a házban. . asszony? . Végül így szólt: . szemükkel követték minden mozdulatát. aztán még egy búcsúpillantást vetett hátrafelé.Hát akkor menjen . de nem akar nekünk fájdalmat okozni. és figyelmesen nézte Lassie-t. és Lassie fölkelt. Ez a kutya útban van valahová. Felkeltek. Megfordult. Amikor négy fele járt.. S amikor a kutya szűkölt az ajtóban. Újra dél felé haladt. ahhoz túl megértő és udvarias. Dally. és elindult az ablak felé.Nézd. de a Kisasszonynak igen. . Ez a kutya úton volt valahová. Van olyan ember.Micsoda bolondságok járnak az eszedben.

Dan.Jó lesz haza menni. de ő még ott állt. Az asszony megfőzte a sovány vacsorát. Így jött végig a skóciai hegyvidéken. Már kikívánkozott belőle. Ki tudja. mert tudok egy helyet. mindig egyforma maradt. hogy az asszony feje lehanyatlik. . ha ezt mondja. Dally. egyenletesen lépdelt.Lassan hűvös lesz.. ugyan.. ahol kutyát lehet venni. talán csak egy nagy sétára vágyott. Lámpát gyújtottak.. Asztalhoz ültek. de arra gondolt. és nem akar elszakadni. keresztül egy falun.Úgyis sokba került volna etetni... és látta. Visszatértek a házba.Dehogynem. Abban az egyenletes iramban ment.Ugyan.. . ne emészd már magad. Az öregasszony felnézett. Van néhány shillingem félretéve.. hogy a kutya sohasem tér vissza. . Nem túl gyorsan. lefelé egy völgybe. Olyan szép kiscicát veszünk. Egy kiscicát veszünk. Mit szólsz hozzá? . .. hogy könnyít egy kicsit a feleségén. És ha vissza akar térni. A férfi sajnálkozva pillantott a feleségére. ahol abbahagyták. Dally. ..Éjszakára kiteszem a lámpát az ablakba. nem túl lassan.Bizony. Kisasszony! Sok szerencsét kívánok! A kutya már régen eltűnt szem elől.. A Kisasszony úgyis túl nagy volt nekünk.. amikor elvesztették kedvencüket: „Nem akarok soha egy másik kutyát!” De amikor szeme találkozott férje tekintetével. aminek nincsen párja.. és ott folytatták egyszerű életüket. Dally.Isten veled. Dally . amit olyankor mondanak a kutyák gazdái. mely falta a távolságot. és vigasztalóan veregette a vállát.mondta. Átkarolta az asszonyt. az talán semmibe se kerülne. egy macska.. .Igazad van. mert fölnézett. Az öregember magához vonta. és inkább egy kicsit. és ahogy múltak az órák. És egy kis kutya vagy egy macska. De enni egyikük sem evett.Hát persze. Tudta ő jól. Búcsút intett a kezével. Ugyan. Így vágott át a földeken. Veszek neked egy másik kutyát. Az öregasszony ott maradt az országúton. Mit szólsz hozzá? Egy kedves kis kutyát. De hirtelen torkán akadt a szó. Nem vennél nekem egy kiscicát? .. és utánaszólt Lassie-nek: . Gyorsan felugrott. és nem tágít mellőlünk. Itt dorombol majd a tűzhelyen.Frissen. . és ezek a nagy állatok túl sokat esznek. és szeméből szivárog a könny. és egypár tojást is el lehetne adni. .. Dally.No. Dan. amely itt marad velünk. száját összeszorítva.. és. lenyelte ezt a mondatot. és aztán elmennék a vásárba. . inkább figyelj ide.

.Igen.Nagyon kedves tőled.Hogy felhevültünk mind a ketten.Nem bánom. .De én nem bírok enni. Nagyon jó lesz. Dan.Az ám. és közben a tea kihűlt. jó lesz? Az asszony hősiesen mosolygott. Daniel . Kitörölte szeméből a könnyeket. és mosolygott. . . .mondta a férfi. Dan.No lám .Az öregasszony felnézett. . . Ugye. amit valaha láttál.mondta.Legalább egy kis teát igyál! . Egy csésze teától talán jobb kedvűek leszünk. . És szombaton a miénk lesz a legszebb macska.

óriási csinnadrattát kongatva óriási fazekán. Abban dagasztják a kenyértésztát. Ilyenkor Mark fölnézett a fazekaskorongról. Kötött gyapjúmellénye minden lehető és lehetetlen helyen tele volt gyöngyház gombokkal. Rowlie-nak. mint két szemölcs. és énekelni kezdett: Itt jön Palmer mester. mert tanúsította. éspedig két okból: először. a fazekas. a vándorló fazekasnak arcát és alakját egész Észak-Anglia ismerte. gyereket is fürösztenek benne. ahol Mark. bőrujjakkal. és azzal járta az országutakat. de ha kell. melyeket északon oly sokra becsülnek az asszonyok. Rowlie pedig megrakta a kocsiját mindenféle méretű áruval. hogy milyen tartós a portékája. kasos szekéren lakott. ámde szedd a lábadat. előhalászott egy vaskos fütyköst. ez pedig tele volt varrva rézgombokkal. a szája. Egy lófogatú. Alapos vizsgálat után kiderült. mely még ezt a vad dobolást is kibírja. mert illő módon jelezte jöttét. . Efölött egy furcsa kordbársony kabátot hordott.ROWLIE-VAL AZ ORSZÁGÚTON Rowlie Palmer épp megborotválkozott. és elkezdett harangozni a legnagyobbik fazekán. visszatért a falujába. Óriási. szedjen össze néhány hatost. Ha elfogyott az árukészlete. a kisgyerekeknek való kásástányértól kezdve egészen a malomkerék nagyságú edényekig. lábossal tele van a kas. abban a nagy csűrben. barnára és sárgára zománcozott fazék volt ez. Fölszólítok minden lakost. mint egy másik szemölcs. rőt arcbőre mintha szemölcsökkel lett volna tele. A szeme is olyan volt. és szárazra törölte régimódi borotvakését. azon szállította portékáját. Ha városhoz vagy faluhoz közeledett. köcsöggel. másképp nem lesz lábosod! Élvezte az ilyen ünnepélyes bevonulást az északi kisvárosokba. Ez a szemölcsszerűség még a ruháján is érvényesült. a bátyja a fazekakat fabrikálta. melyek szintén szemölcsökhöz hasonlítottak. másodszor. Kedélyes kis emberke volt. mintha egy nagyharang kezdene kongani-bongani. hogy ezek a rézgombok valaha őfelsége hadseregének egyenruháján díszelegtek. ezenkívül a homloka meg az álla tele volt kis dudorokkal és púpocskákkal. Büszkén dörömbölt rajta. ahol a divatjamúlt portéka készült. Ekkor aztán Rowlie kieresztette a hangját. és olyanféle hangot adott. Minden évben ugyanazokat az utakat járta be.

olyan tisztaság uralkodott odabent. akkor egy kis mutatványt rendezett Tootsszal. Rowlie megmutatta lakókocsiját. farkaskutya vagy skót terrier . mint a vásári . és úgy járt rajta. énekelt: Készítsd el síromat. én akkor elmegyek. Rowlie leugrott a bakról. aztán újra nekivágott a világnak. . és a szekér mellett baktatott. a kocsi oldalára. Különben is szeretett gyalogolni. más hely a mosdótál számára. vidám élet volt ez. az valaki! . az a szerelem. s miközben a reggeli pára lassan fölszakadozott a földről. De ezt nem a pénzért tette. Mihelyt kint jártak az országúton. Rá tudott ugrani egy fagolyóra. Bess! . És Toots. foxi. egy gerle álljon sírom hajlatán. mert Rowlie valóságos otthonná rendezte be kocsiját. ha nem volt nagyon rossz az idő. És még karikákon is keresztül tudott ugrani. és folytatta munkáját.No. előre. Fel tudta szedni a földről az aprópénzt. mint Rowlie. s egy kis rúd a törülközőnek. ahol jól letáborozhatott. melyet épp most rakott el Rowlie. Végül ő maga fölült a bakra. apám. Egy-egy vevőnek. Volt Bessnek elég húznivalója gazdája súlya nélkül is.Telerakta kocsiját a sok barna és sárga cserépáruval. Szomorú nóta volt. Nappal az utakat járták. Mark csak felnézett. Most szép napok jártak. de Rowlie nem bánta. és odavitte Rowlie-nak. Meg tudott állni a hátsó lábán egy felfordított köcsögön. Ott ült a bakon egy kicsi fehér kutya. nagy kegyként. aztán helyére akasztotta a zabos zsákját. Kényelmes. Toots majdnem olyan népszerű volt.csakhogy ő egyszerre volt valamennyi. mert ami megölt. Máskülönben nem volt vele más. egy olyan helyre. nyugodtan lehetett volna puli. amelyeken csak úgy ragyogott a zománc. És még a legjobb háziasszony is elámult. ami az élethez kell. hogy ilyen szűk helyen okosan elrendezve minden elfért. Csak ennyit mondott: . Rowlie elindult. egyik városból a másikba mentében a nótázás volt az egyetlen társasága.Gyí.ahogy Rowlie mondani szokta. hogy közben továbbgurította. Hihetetlen. a kerti ásóval ásd meg nekem.kiáltotta. este pedig beállította Besst az útszélre. Ha Rowlie megérkezett egy valamirevaló faluba. mint Bess és Toots. Bevetette ágyát. Magányos életében. Mindennek megvolt a helye. elrakta az edényt. megreggelizett. Rowlie a gyaloglást választotta. Felszerszámozta Besst. és közben az orra hegyén egy kisebb köcsögöt egyensúlyozott. Tulajdonképpen nem is figyelt rá. apám. bulldog. Külön rekesze a borotvának.

Rowlie azon volt. Szemét nem vette le a kutyáról. így hát sok ismeretet gyűjtött össze erről a világról. mikor jönnek és mennek a fecskék.. hogy észrevétlen maradjon. és figyelt. szorosan hozzásimulva a kocsihoz. mintha a lovas kocsi úgy hozzátartozna a tájhoz. hol fészkel a szarka.Szóval nem tetszik a társaságom? . A kutya visszatért az országútra.mondta hangosan.. aztán egy lápos részen. a kocsival párhuzamosan. Szemmel tartotta a kutyát. mint most is. süss ide oly együgyű vagy. aztán az árkon átugrott a lápba. mert élvezte a köréje gyűlő gyerekek örömét és kacagását. . . hogy ugyanakkor érkezik a hídra. amely körülvette. A szabad ég alatt élt és utazott. Egy kutya jött. Leugrott. gyönyörűségem. hogy átkelhessen a hídon. és tovább sétált a kocsi mellett. és fölállt a kis hágcsóra a tengely mellett. .No. A kutya fölnézett rá.. mely most balkézt folytatta útját. mint egy fa vagy egy vad. és néhány darab májjal a kezében került elő újra. Épp akkor ment arra a kocsi. az országút felé.kikiáltók. Csak a foga között mormogta maga elé: „Hát te miben sántikálsz?” A kutya még közelebb jött. Így vitette magát egy darabig. Ilyen figyelmes szemlélő volt ezen a reggelen is. még egy kicsit. hogy mit énekel.No. No. mint egy kis csibe. .Hagyj neki is helyet. Harsányan elkezdett énekelni: Azt mondta nékem egyszer vén apám: „Tanácsom ez: fiacskám. Sokkal jobban érdekelte a világ. Szép nyugodtan vágott át a földeken.Ez nem a tiéd. Rowlie bemászott a kocsiba. Ne nyomd bele az árokba. hanem azért.mondta neki Rowlie. mintha nem vennénk észre . A kocsihoz lépett. és izgatottan csóválta kivételesen csúnya farkát. . .” És aztán: . Most se törődött azzal. Ekkor azonban elállta útját egy folyó. Tudta. ahol nem volt sövény. Látta.. amikor a kocsi. mit akarsz tőlem? . Bess. Toots szimatolni kezdett. Most jól van.kérdezte tőle Rowlie hangosan.kérdezte Rowlie. És széles ez országban nem volt még egy ilyen éles szemű vadász: az első rozsdavörös villanásról felismerte a rókát. Rowlie eközben azt a szomorú nótát fújta a boldogtalan leányzóról. Megállás nélkül jött. föllépett az útra. most úgy teszünk. És ahogy szeme végigszállt a földeken. egyszerre elhallgatott. és az országutat nézte. Két város közt Toots mereven ült a bakon.

hogy oldalog felénk. hogy húsdarabokat dobált szanaszét. de másképpen nem tudom leszoktatni róla. mint a neveltetése. Rowlie Palmer ezalatt jókedvűen énekelt a mellette ülő Toots fülébe: Egy finom és szelíd kutyus van itt. de csakhamar fölfedezte. hogy szaga megcsapta a kutya orrát. fújta a nótát. nézd csak. és átment a hídon. Csakhogy az éhsége valahogy jóval korábban kezdődött benne. mint egy professzor. ami úgy égeti. de mindig a finom máj közelében folytatta útját. hogy letér az országútról. Csak aztán fordult hátra. mintsem hogy felnőjön.. mint az eleven láng. ínycsiklandóbbat el sem tud képzelni egy kutya. aztán hirtelen elfordult. Csak türelem. Az oktatásnak az volt a módja.” És Lassie nem felejtette el a leckét. a hídon Lassie lassan közelített a húshoz. Lehajolt. Továbbment. Lassie pedig utána ballagott. Orrcimpái remegtek. Éhes volt. bölcs lennél s derék!” Ekként nótázva. Most már ez a jó szag ment elöl.. az volt a szándéka. aztán átugrott az árkon. szájában összefutott a nyál. . Lassie kölyökkorában még rávetette magát a húsra. Még közelebb ment. s vonít. ha kölyökkorában egy kis borsba harap. . mit csinál a kutya. Még egyszer megszagolta a húst. Amikor túljutott a hídon. mintha előre akarná engedni. és átvágott a hídon. hogy ne vegyen föl idegen ennivalót. Csakhogy egyszerre megszólalt benne az. Egy kutya ne egyen eldobált ennivalót. Aztán közömbös arccal eldobott egy darabot. amit teszek .Jó kutya vagy. Sam Carraclough féltő gonddal tanította meg arra.magyarázta Sam Carraclough Joe-nak.mondta. és jól nevelt kutya . hogy kegyetlenség. amire évekig nevelték. és megszimatolta a májat. és átvág a földeken. a fiának -.Fejedben sok minden kotyog bután. Elöl. épp amikor a kutya is odaért. Tovább énekelt. ment.És folytatta: „. mintha észre sem venné. s ha nem hiányoznék belőle egy kerék. amit valami bolond vet elébe. A kutya megállt. mirigyei működni kezdtek.Majd megbarátkozol Tootsszal. Így aztán Lassie orra előtt ott lebegett az az illat. hogy van benne valami. még szidást is kapott a gazdájától! „Tudom. és megdögöljön egy darab romlott hústól. Bess sebességére ügyelve érkezett Rowlie a hídra. Csakhogy nem akarózott otthagyni ezt a jó szagú májat. melynél finomabbat. de meglóbálta a májat a levegőben úgy. És jobb. megnézni. és ezután az árok túlsó partján. a kocsi bakján Rowlie Palmer bólintott. Háta mögött. . de a húsba egy-egy szem csípős borsot rejtett el. És miközben tűz égett a szájában. A levegő tele volt a máj szagával. de közben kezében lóbálta a májat. Rowlie rá se hederített. Ment.

ó, bárcsak látnám már: e félős eben hogy veszti erejét a félelem. - Hogy tetszenek a rímeim, Toots? Ej, látom, szeretnél egy jó pajtásra szert tenni. Hát majd elválik. Így utazott Rowlie Palmer az országúton. Időnként hátranézett: a kutya még mindig jött utána a földeken át. Néha eltűnt szem elől, és jó darab ideig nem került elő, de a végén mindig előbukkant újra, mert az orra ment a hús szaga után, s mindig egy kevéskével közelebb merészkedett a szekérhez és a szekérrel utazó emberhez, aki úgy tett, mintha rá se hederítene. Így múlt el az egész délelőtt. Sivár síkságon vágtak keresztül. Amikor a nap már magasan állt, Rowlie az út szélére hajtotta a kocsit. Látta, hogy a kutya is rögtön megáll. - Ideje, hogy harapjunk valamit, Toots - mondta. Egykettőre fölállította a kis rézbográcsot, és tüzet rakott. Vizet forralt a teához. Megmelegítette az ebédjét, aztán darabokra vagdalta a májat, és egy tányéron odatette Tootsnak. Miközben evett, a szeme sarkából figyelte Lassie-t, aki egyre közeledett hozzájuk. Feltűnő mozdulatokkal néhány finom falatot vetett Tootsnak, és elégedetten látta, hogy a skót juhászkutya minden kézmozdulatát szemmel tartja. Most már csak néhány lépésnyire volt tőlük; Toots egyszer vagy kétszer rá is vakkantott, de Rowlie rögtön csendre intette. Mihelyt megebédelt, fölállt. - Ugye, Toots, nem is élünk olyan rosszul? - mondta. - No, hadd lám, eszele vagy sem. Elővett a rekeszéből egy lapostányért, és jól megrakta darabokra vágott májjal. Olyan közönyös arccal, mintha évek óta mást se csinálna, elindult, és letette félúton a juhászkutya elé. - Itt az ebéded - mondta. - Egyél. Lassie várt, míg vissza nem ül a teáskanna mellé. Aztán, mikor látta, hogy nem törődik vele többet, felkelt ültéből, és a tányérhoz oldalgott. Egy kutya ne egyen idegen ételt! Igen ám, de ez más volt! Ezt tányérba tették, ami nagy különbség. Mégiscsak tányérba tették, és amit az emberek tányérban adnak oda a kutyának, attól nem kell félni. Az ilyenféle ennivalóban nem lehet eleven tűz. Lassie óvatosan lehajtotta fejét. Elülső fogaival felcsípett egy falat húst, és bekapta. Aztán, eltelve az evés örömétől, nekiesett az ételnek. A tányér üres lett, sőt még tisztára is nyalta. Aztán leült, fölnézett arra az emberre, mintha azt mondaná: - Étvágygerjesztőnek egész jó volt. De mi lesz az ebéddel? Rowlie megrázta fejét, és hangosan válaszolt:

- Egyelőre elég ennyi. Ha továbbjössz velünk, megint kapsz enni. Ugye, Toots, megmondtuk, hogy tudunk egy kicsit bánni a kutyákkal? Leteszed a földre, és nem kell neki az étel! Valaki nagyon szigorúan nevelt, te kedves juhászkutya. Hanem tányérból enni - az mindjárt más. Most pedig rajta, indulunk, tarts velünk! Elvette Bess elől a zabostarisznyát. Kiöntötte a teavizet, és gondosan eltaposta a tüzet. Szép kényelmesen helyére rakott mindent, de fél szemét egész idő alatt rajtatartotta a kutyán. Az még most is ott ült a helyén, mintha várná, hátha megismétlődik ez a csodálatos ebéd. Aztán elindult Rowlie Palmer, és nagyon elégedetten vigyorgott: a skót juhászkutya ugyanis ott utazott velük, mégpedig nem a földeken, hanem az úton. Igaz, egy kicsivel a szekér mögött, de ezt már nem bánta Rowlie Palmer. „Majd jössz te még közelebb is” - gondolta. És jókedvűen fújta a nótát: Felkötnek egyszer engemet, és lógok, míg kampec leszek, és lógok, míg kampec leszek, ágyból húznak ki engemet, a hóhér majd a bitó alá vezet, és lógok, míg beáll a szürkület. Néhány nappal később Lassie még mindig együtt vándorolt Rowlie Palmerral. Egy-két lépéssel a fazekaskocsi mögött taposta az utat. Rowlie ugyan megpróbálta rávenni, hogy kapaszkodjon föl a szekér tengelyére, ahogy a jól nevelt dalmáciai kutyák szokták volt a régi rugós hintók idején, de Lassie nem állt kötélnek. Eleinte nem nagyon szívelte azt a lármát és zenebonát, amivel beállítottak a falvakba; de aztán hozzászokott, mert rájött, hogy úgysem tart soká. Nyugodt volt, mert Rowlie dél felé tartott. Egyszer, mikor kettéágazott az út, Rowlie kelet felé fordult. Nemsokára azt súgta benne egy hang, hogy családtagjainak száma megcsappant. Visszanézett. Lassie ott ült az elágazásban. Oda-odahívta magához. Lassie ilyenkor fölkelt, néhány közeledett, aztán leírt egy kört, és visszaült előbbi helyére. lépéssel

Végül is Rowlie adta be a derekát. Fölmászott a bakra, megfordította a kocsiját, és a délnek vezető úton indult el. - Nekem ugyan édesmindegy, minek hívják azt a falut, ahová megyünk mondta kedélyesen. Később azonban odafordult Tootshoz: - Látod, milyen tehetetlen jószág egy férfi a nőkkel szemben? Itt vagy te és Bess és Őfelsége. Hát mit tehet ellenetek egy szál árva férfi? Bess észak felé menne, mert ott a hazája. Őfelsége inkább délnek, talán hogy a Riviérán töltse a telet. No, te... te talán még beéred velem. Igen, Toots, te vagy az egyetlen, aki engem önmagamért szeret! A kis kutya megcsóválta farkát, mely se csavart nem volt, sem egyenes, se szőrtelen, sem pedig bozontos.

Jó élet volt ez! Utaztak az északi országrészben, ahol kicsi volt a forgalom, és messze estek a főútvonaltól, a sok személyautótól, teherkocsitól és motortól, melyeket Rowlie annyira gyűlölt. Fogytak a mérföldek, és Rowlie énekelt. - Megengedi, Felség - érdeklődött aztán -, hogy mi, egyszerű közemberek, némi üzlet után nézzünk? Ez a kérdés Lassie-nek szólt, aki csak baktatott szépen a kocsi mögött, és eleresztette a füle mellett Rowlie szavait. - Megértem Felségedet - mondta alázatosan Rowlie. - Tudom, hogy sérti királyi dobhártyáit, ha én olyasmiről beszélek, mint a pénz - de minekünk, nyavalyás póroknak, élnünk kell valamiből. Így hát, ha Felséged megengedi, és megadja a hozzájárulását, akkor Toots meg én megpróbálunk egy kis kenyeret keresni. Rowlie el volt ragadtatva ettől a színészi teljesítménytől. Leemelte sapkáját Lassie előtt, és mélyen meghajolt. Aztán elővette a kocsi mélyéről az óriási fazekat és a nagy bunkót. Buzgó dobolás közepette értek be az első házak közé. Csak úgy zengett a falu a nagy kongatástól. Felharsant Rowlie hangja: Itt jön Palmer mester, a fazekas, köcsöggel, lábossal tele van a kas... Az asszonyok kisiettek a házaik elé, és Rowlie üdvözölte őket. A falu közepén megállította a kocsit; itt aztán az asszonyok megfogdosták a portékáját, alkudoztak, és tréfálkoztak az árakon. - Ez a fazék nem törik össze soha, olyan erős! - énekelte Rowlie. - Amit tavaly vettem, az bizony eltört! - kiabált vissza egy asszony. - Nem is bánom, ha néha eltörik valamelyik - vágta vissza csillogó szemmel Rowlie. - Mert ha soha el nem törhető fazekat árulnék, akkor senki sem vásárolna újat, én meg kenyér nélkül maradnék! Kacsintott, az asszonyok kacarásztak, és bökdösték egymást, mondván: - Jó pofa ez a fazekas! - Most pedig, hölgyeim - mondta Rowlie, amikor véget ért a vásárlás -, ki óhajtana látni egy bűvészkedő kis kutyát? A gyerekek ujjongtak és tapsoltak. Rowlie elővette és összeállította a bűvészkellékeket, Toots pedig fürgén lekászálódott a bakról. Rowlie összeütötte a tenyerét. De semmi sem történt. A kis kutya ült és várt. - Mi baj? Kire várunk? Ja, úgy, értem már. Őfelsége még nem jelent meg a díszelőadáson. De lám, már jön is! Ahogy Rowlie nagy gonddal megtanította, Lassie elsétált a közönség előtt és leült. Jutalomképpen egy darab májat kapott. - Őfelsége is megjelent. Kezdhetjük az előadást - fecsegett Rowlie.

nem úgy. mint Lassie. Toots valami izgatott mozdulatot tett. hogy Ő Királyi Felsége fellépjen? . Egyenként fölszedte a karikákat. A gyerekek boldogan kiáltoztak. közönyösen.Nem szednéd össze a kellékeket? Lassie csak ült tovább. Toots. Különben is.Kezének intésére Toots izgatottan ugatott. Rowlie. Bess egyenletesen poroszkált előre. Megjátszotta a döglött kutyát. kedves fiam.Hát ez bizony nagyon finom kutya. . Toots egészen más volt. Aztán fölcsillant a szeme. Született cirkuszkutya volt. Rowlie. Átugrott a karikán. mint te.Csak nem kívánod. ha azt mondja: kérem szépen. akárhonnan került is elő. Alighogy megvacsoráztak. . Most pedig indulás. alig várta. mert a mutatvány nem a szöveg szerint ment. aki a bakon szundikált: . Lassie pedig büszkén fölkelt.Látjátok.kérdezte. . hány éves. Toots kényelmesen összekuporodott a bakon. . ahogy fölébredéskor nyújtózkodnak a kutyák. Ugatással közölte. Azt mondta Tootsnak. odaállt Lassie elé. Megkereste a sokaságban a legszebb lányt . . kegyesen Most pattintott egyet az ujjával. Lassie-nek a szeme se rebbent. Ekkor azonban. Rowlie elégedetten énekelt.Nem kegyeskedne Felséged. mintha mérgelődne.vonta le Rowlie a tanulságot. Jövőre visszajövök hozzátok. pedig elég kis szerepet játszott benne. aztán kinyújtotta mellső lábát. hogy újra az országutat járják. Tootsszal a karján. úgy látszik.mondta Rowlie. Örült..kérdezte egy gyerek. . Ujjával csendet intett a gyerekeknek. Rowlie útnak indította a karavánt. Ne felejtsétek el Rowlie Palmert. ülősztrájkba fogott. A karaván után Lassie bandukolt. gyerekek . a fazekast. Rowlie mélyen meghajolt előtte. és így szólította meg Lassie-t: . és elkezdte műsorát.. Ezt Rowlie Palmer is tudta.Nincs kedved valamit dolgozni? . De sohasem lesz olyan ügyes. mint a mennydörgés. Büszke volt a tudományára. A viszontlátásra! A falusiak búcsút intettek. Lassie kegyesen bólintott. ami farkcsóválás szeretett volna lenni. zúdult rá Rowlie hangja: . mindig jobban jár az ember. Karcsú orrával a kocsihoz gurította a fagolyót. és a karaván folytatta útját. ha megkérem összeszedni a kellékeket. még kevésbé a mutatványosdit.A juhászkutya nem tud semmit? . megvakarta a fejét. és halomba hordta őket az ajtó elé.Nem szeded össze mindjárt a kellékeket! Lassie azonban még ekkor sem mozdult. Utoljára maradt legnagyobb mutatványa: a séta a guruló fagolyón. kérem szépen? szépen. Nem szerette a falvakat. miközben egy kis nemzetiszín zászlót tartott a szájában. hogy előálljon a mutatványaival.mindezt Rowlie rejtett intésére.

Rowlie közben azt számolgatta magában. hogy ha még négy óra hosszat mennek. De most egy hosszút kell lépnünk. nemsokára ronda időben lesz részünk. .mondta Bessnek. egy kis gőzt bele. még elég világos van. Kocsiját az útra irányította. és jó lesz hazatérni.. hogy megint úton van. elégedetten. a kocsi mögött baktatott. aztán ágyba bújik.Ha nem tévedek. és reggel. Lassie pedig. No. tovább folytathatja útját. Fölnézett az égre. Aztán ránk szakad a tél. ha továbbmegyünk egy darabon. Még föltesz egy kanna teát.Megértelek . . hogy átmelegedjék. akkor jóval tíz óra előtt elérik az apdeni erdőben kényelmes táborhelyüket. A hold tisztán sütött. amikor kisüt a nap. s a kavicsokon hamarosan kopogni kezdtek Bess patkói. Addigra még hűvösebb lesz. nem árt. . Toots édes álomba szenderült. ma éjszaka megyünk még egy kicsit.Persze hogy nem akarsz továbbmenni. de a levegő hűvössége szinte csípett.

szólt Buckles.Nézz csak oda.Hát akkor gyerünk! Buckles fölkelt és elindult. tégy. . Lassie megugatta. . de kisiklott a kezéből. Nézte. Amikor elkészült. Fáradt vagy.Egy átkozott piaci árus. Csalogató fény sütött át a sötéten. A másik ember kisebb volt.. fáj a lábad. Ráfogta a botot. és akárhogy szívta az orrát. Körülnézett. hogy neked is jusson a zsírosbödönből . esetlen. . hogy a barátom légy. Erre Toots is rákezdte az ugatást. ott maradt..EGY BÁTOR SZÍV ÉS BÚCSÚ Két ember haladt az országúton. ezzel az örökös zúgolódásoddal. Buckles. hatalmas termetű ember volt.Ha nem tetszik. akkor már Snickers kezében is volt egy husáng. Snickers. Öt perc múlva már a sűrűben lapultak. Hosszú orra hegyén egy átlátszó cseppecske lebegett. Nincs semmi baj. Ahogy a tűzhöz lépett. Az út szélén erős faág hevert. Alig tett meg tíz lépést. Buckles a keze fejével lassan megtörölte száját. morogsz. gondoskodom róla. Megtűröm. s aztán mindketten végigosontak az úton. hogy még nagyobb legyen a hangzavar. együtt utazhatsz velem. . de a kutya elugrott.Ezeknek mindig van valamijük. .mondta Buckles.Kutya van vele . Snickers. a fazekas . morogsz. Ezeknek sosem üres a zsebük.Van bizony. . aki elolvasta a kocsi oldalára festett feliratot. és morogva állt meg a tűz fénykörében.és mi a hála? Morogsz. elégedetten megforgatta a dorongot.suttogta Snickers. öregem. .Fogd meg a kutyádat.Palmer mester. . hegyes kalapja beárnyékolta durva arcát és erős állát. és buzgón hozzálátott.szólt rájuk Rowlie. fázol. Hogy az ördög.Bánom is én! .lehelte a fülébe Buckles. . . amit akarsz! Aki ezt mondta. Az égő fa illata megcsapta orrukat. .Kétségbe ejted az embert. Széles vállán feszült a bársonykabát. Rowlie is meg akarta fogni. kicsattintotta bicskáját. Egy szó sem esett köztük: Buckles csak a fejével intett.Piaci árus? . . így hát nagy bátran továbbment. ahol tűz égett egy teáskanna alatt. A rajtaütés nem sikerült. Nem akarunk neked rosszat . mit mutat a társa. arca soványabb.Hallgass! . amíg csak oda nem ért ahhoz a helyhez. melyre most sűrű árnyékot vetettek a holdfényes fák.suttogta Snickers. . Buckles! A nagyobbik elhallgatott. .Hallgassatok mind a ketten! . hogy lefaragja róla az ágvégződéseket. amikor az éjszaka csöndjét egy kutya torokhangú ugatása verte fel.

és fájdalmat okoz. Egy szempillantásra megállt a küzdelem. és nézte őket. Lassie nagyot ugrott és rávetette magát a nagyobbik támadóra. Rowlie a kocsihoz akart menekülni.lihegte Buckles. Rowlie.A kutyák már csak morogtak. ilyen kezek zárták rács mögé. és óvakodott azoktól.Úgy. Felkapta vastag botját. Snickers? . barátságosnak és lefegyverzőnek szánt hangsúllyal. hol van? .Mit főzöl itt? Teát? Az finom lehet! Nem kínálnál meg néhány korttyal két munkát kereső vándorlegényt. de Buckles eléje ugrott. akik rosszat akarnak. Igaz-e.Hát persze hogy nem! De ha ellenkezel. Buckles elvigyorodott. te gyáva dög! A két férfi egyszerre nekirontott.kiáltott rá. s az felüvöltött dühében. akkor a legnagyobb sajnálatunkra ellátjuk a bajodat. Nem szólt semmit. De nem mondta tovább..No. . és Rowlie.Várjatok.mondta Buckles. . . . . Snickers! Mit állsz ott? Kerülj a hátába. akkor nem bántunk... Annyi éven át utazott egyedül a világban. Rowlie kivédte az ütést. Hallotta.kérdezte rábeszélően. háttal a kocsinak.Nem bánom.Így már igen. hogy megtanulta kiismerni az emberi jellemet és jellemtelenséget.kiáltott rá Buckles.Mert ha nem okoskodsz. . Minden összekeveredett benne. elő a pénzt. és lesújtott rá a bottal. . Épp a bokáján találta el a nagy darab embert. Védtelen volt.kezdte Rowlie. akikkel ilyen elhagyatott helyen találkozott.. most rajta volt a sor. Vigyorogva lóbálta a husángot. És odavágott a husánggal. Buckles barátságos viselkedése nem vezette félre. Hátát nekivetette a lakókocsinak. Egy hirtelen ugrással ott termett a kocsinál. Az . fölállt. a kezük sebeket oszt. . . azt már nem . és tisztességesen viseled magad. Majdnem felbukott. de minek is szólt volna? . hát szóval ki akarod húzni a lutrit? . az megfordult. öregem . hogy felmelegedjenek? Előrelépett és mosolygott. hogy Snickers megmozdult a háta mögött. aki egy fatönkön ült. No gyerünk! Elő azt a pénzt! . Az ott állt a tűz mögött. mindkét férfi a kutya felé fordult. mindjárt hozom.Fogd meg őket! . és vonított. de a fejére meg a vállára egyre sűrűbben zuhogtak az ütések.Akkor nem. Ezek megint olyan emberek. Ilyen kezek fogták el. de aztán kitisztult benne egy erős akarás.Gyerünk. Az ütés a kutya lapockáját érte. megpróbálta távol tartani őket. Lassie állt.Nem. megköpte a tenyerét. . Kétségbeesett pillantást vetett Lassie-re. Már nem volt szüksége képmutatásra.

majdnem nevetségesen keveset. és meglóbálta botját. Persze nem sokat tehetett.Ha nem akarsz még egyet! Lassie megfordult. és támadott. amit kértünk. még a legjobb barátod is itt hagy a pácban! Átkozott kutyád van. és tudta. és jócskán eltávolodott a tűztől. De bátran ugrált ide-oda. Ekkor azonban Buckles egy fél lépést tett feléje. . . ha tudjátok! . és vakmerően nekirohant két támadójának. és magához rántotta. . Megint nekigyürkőzött. aki az erdőig szemmel követte Lassie-t. Felordított. kivédte az ütéseket. hogy meleg vér folyik le a bal szemén. De csak egy pillanatig hátráltak. Buckles. mert a fazekas nem volt gyenge legény. érezte. megtörtént.ami történt. kaffogott és nyüszített. komám. mondhatom! De most add ide szépen. A kis kutya újra nekifutott. . Toots. Rowlie. Ekkor azonban Buckles. Amikor Lassie Buckles botja elől a sűrűbe menekült. A kis test összetörve bukfencezett egyet. aztán továbbment a fák között. és sikerült neki éles fogacskáival belemarni a hatalmas támadó bokájába.Látod. Egy kutya tűnjön el. és élettelenül elterült a bozótban. Megfordult. ahogy eddig tette. hogy ne is lássák.Finom kis kutya! . egy széles félkörben jól tudta magát védeni.ilyen embereket kerülnie kell. A két férfi meghátrált. a dombon.mondta eltökélten. s hátát a lakókocsinak vetve. a botokkal csapkodva. Elszántan belevetette magát a küzdelembe. védekezőn feje fölé tartva botját. meglóbálva botját.Vegyétek el.ordított rá. Rowlie-nak ez a dühös fellobbanás okozta a vesztét. és most már kétfelől rá tudtak támadni. és kötelességéhez híven védte urát. hogy súlyos sebet kapott a fejére. mint egy kis fehér idegcsomó. gépiesen délnek fordult. teljes erőből lesújtott rá. most visszafordult támadói felé. Azt akarta. a kis kutya vadul nyargalászott körülötte. Amikor ezt látta. .Pusztulj innen! . . kihasználta a kínálkozó előnyt: egy súlyos ütése térdre kényszerítette Rowlie-t. ekkor azonban hátulról sújtott rá egy ütést. amíg egy kissé erőre kap. és aztán . és a tenyerébe köpött.üvöltötte. és már úgy látszott. Buckles most már visszafordult Rowlie-hoz. Megpróbált felállni. Rowlie-nak agyába szállt a vér. És amíg vagdalkozott. hogy vereséget szenvednek bosszúra szomjas ellenfelüktől. akin sajogtak a fazekas ütései. mert elhagyta a kocsi védelmét. . csak óvatosan közelítettek a tűz fényében.sziszegte. Az első meglepetés után Buckles egyetlen rúgással lerázta magáról a kutyát. hogy az egyik támadót pajzsként a másik elé tartsa.Átkozott kis dög! . rávetette magát Snickersre. A két férfi elindult feléje. elosont a bokrok közé.

mert ez a skót juhászkutyák harcmodora. akár a villám. Két ellentétes erő küzdött Lassie-ben. hogy óvakodjék az emberek közelségétől. és leült az út szélére. Most újra Buckles volt soron.vicsorgott a kutyára. mindannyiszor belemart valamelyik rabló lábába. s a dac és az elszántság ugat belőle. Süvítve jött. nem késlekedett. elrohant Buckles mellett. mint Lassie. Rowlie kiabált. pedig a vágyton vágyott irányban ment. biztatta Lassie-t. hogy Rowlie lezuhan. A lendület erejétől fogai mélyen a haramia húsába hatoltak. mert a lakókocsi és a tábortűz félig-meddig az otthonává lett már. fordult. hogy Lassie ugyanúgy rohan rá. Arra számított. Lassie felhasította a lába szárát. hogy védje meg otthonát. A kettő közül a második győzött. Egyszer aztán megállt és visszanézett. És valahányszor eltűnt a sűrűben. és felhasította az ő lábát is. Toots már elhallgatott. és feléje csapott. mert ez volt az ősi parancs. beugrott a bozótba. a másik. beléjük mart. sok nemzedéken át. amint versenyt tántorognak hatalmas árnyékaikkal. Az egyik azt parancsolta. mely apáiban is élt már. de mihelyt elszánta magát. amit máskor. mert senki jobban nem tudta. Lassie még sohasem támadott meg embert. Az emberek a visszatérő Lassie-ből csak annyit vettek észre. Ahogy elrohant mellette. s aztán a másik oldalról tért vissza. ahogy ment tovább. és ha rá akartak vágni. hogy egy szőrös gombolyag repül át. és nem habozott tovább. és nekiesett támadóinak. Ütötte-verte őket. Aztán megint eltűnt. Valami nem volt rendjén. akit Rowlie még mindig fogva tartott. De bármerre próbáltak is kitérni Rowlie elől. hogy a nagy darab embert a földhöz vágta. és az erdőt felverte Snickers jajgatása. mely megállította. Eltűnt a tűz fényköréből. De Lassie nem érte be ennyivel. nem érezte azt a megnyugvást. sörényét felborzolva leszáguldott a lejtőn. és váratlan irányból újra rohamozott. Ahányszor végigszáguldott a tisztáson. mindig váratlan oldalról tört elő.De most. azok meg körben keringtek a tűz körül. és látta. . és nem is volt harcias természetű. Fenyegető ugatással. hogy a kis kutya harcban áll. A tűz fénye már csak elmosódva ért idáig a fák közt. . Az emberektől való félelme később született. de jól hallatszott a küzdők kiáltozása és Toots ugatása.Hát itt vagy megint! . egyenesen Buckles mellének csapódva. Lassie látta a férfiakat. mely nagyon mélyről tört fel belőle. a sötétségből mindig újra és mindig új irányból nekik rontott az a félelmes háromszínű szörnyeteg. a tűz fölött. életének e legutolsó hónapjaiban. Ez a hang volt az. akkora erővel. Snickersre vetette magát. azután visszament a bokrok közé. Csakhogy Lassie félreugrott az ütés előtt. de maga is újult erőre kapott. Az ősi erő volt a hatalmasabb. Leírt egy kört. mint az előbb. hirtelen eltűnt.

mert bármerre fordultak is. Fejében csak úgy rajzottak az emlékek azokról a szép napokról. Aztán fölállt.. mintha egy helyben táncolna. Nagy sokára feltápászkodott. hogy a kocsi megáll.. A hátuk mögül. Snickers tovább menekült. visszavonulót fújtak. mely mintha lándzsával tépte volna föl a lábát. hogy simogassa. és kiemelt a kocsiból egy ásót. Lassie megértette az első szót. Lassie megértette a három utolsó szót. vagy nem jössz? . a barátja nélkül. de nemsokára ott recsegtek mögötte a menekülő Buckles léptei. agyongyötörve és összeverve. Lassie is ott állt. amiért otthagyta a pácban. a leggyorsabban utazik.Már azt hitték. . Lassie fölemelte a fejét. rémületes vonítást hallott Snickers. Végül is. viharos esőben Lassie ott állt a keresztútnál. Rowlie ott térdelt egy kis fehér szőrcsomó mellett. Lassie csak a lábát emelgette. hogy hová. de már fogyóban az áru. . És még kevésbé vágyódott a fazekas meg a kutyája után..Hagyd már! Ne törődj velük! Nem mintha sajnálnám őket. hogy aki egyedül utazik. Nem is nagyon vágyódott Buckles után. és télre vissza kell térnem Markhoz. aki vakon futott bele a sötétbe. Hagyta. Nagy recsegésropogás közt tört át a bozóton. Pedig igazán jó kutya vagy.Jössz. s odament a sárban guggoló emberhez. melyet már messze elhagyott. Rowlie hívta. mindegy.mondta. Snickers kezdett rájönni. és ráadásul őrá emlékeztetnél. de nem engedelmeskedett.. Elindult nyugatnak. Snickers lépett meg először. . mindig szembe találták magukat egy új támadóval. de őt mégis lehetetlenség volt eltalálni. Vakkantott egyet. Végül is Rowlie jött oda hozzá. a sötétből ijesztő. minél messzibb ettől a vadállattól. hanem két vagy három kutya üldözi őket. és az oldalát veregesse. Jó volna együtt maradni. amikor még Toots volt egyetlen útitársa.Ki tudja. és megint úgy váltogatta a lábát. Felség . csak messzire. Különben sem férnék veled úgy össze. aki biztosan nekiesne. de mindjárt utána a fazekas hangját: .kérdezte Rowlie. Most már egyedül. melynek minden támadása célba talált. és orrával megérintette a kis testet. Gyere. mintha táncolna. talán jobb is így. Elkezdett ásni egy nagyon kicsi sírt. de nem volt hajlandó továbbmenni. és hálásan csóválta a farkát. Rowlie sokáig térdelt ott. hogy nem is egy. . A hideg. mozdulatlanul.Gyere ide. Rémülten rohant el a kísértet elől. Ilyen verekedéshez nem voltak szokva: védtelenek lettek. s látta. A tábortűznél. mint Tootsszal. mit sem törődve társa sorsával. de a halálukat mégsem kívánom.

. igaz-e? Csakhogy ennek vége. egyedül maradok. hogy elkísérjünk.Nos hát kísérjen szerencse az utadon! És most menj! Lassie megértette ezt a szót: „menj”. Visszatért a keresztúthoz. hogy aki nem szereti az egyedüllétet. De megérezte a hanghordozáson. mintha azt mondaná. Ebből a párbeszédből Lassie már egy szót sem értett. És megnyalta a kezét. amíg egyfelé vezet az utunk. nem énekelt. A fazekas megcsóválta a fejét. Lassie a barátságos hangra válaszul ugatott egyet. ugye? . Még egyszer hátranézett.szólt hangosan Rowlie. . mert a levegőben sűrű fehér pelyhek szállongtak. elmúlt. .Járj szerencsével! . De ha akarom. csettintett Bessnek. Egy hét múlva Rowlie kocsija még mindig úton volt. Túl hosszúra nyúlt ez az út. Bundájából csöpögött a víz. és most tessék. . de mi nem vagyunk elég okosak ahhoz. aztán csönd lett. hogy megértsük a kutyák nyelvét.kérdezte Rowlie. de tévedtem.Nicsak. és nézett a távolodó kutya után. és szívesen belenéznék a koponyádba.Ez volt a búcsú. milyen sok szót megértesz. Örülök is neki. hogy gyáva vagy.Nehéz dolog ez. valami szépet és meghatót mond. . mely otthagyta őt az útelágazásnál. itt az eredmény. hogy nem is te jöttél el velünk. Rowlie integetett. . És most. nem is sétált most a kocsi mellett. Rowlie a bakon ült. Még sokáig állt. hogy a vihar ne csapjon szemölcsös arcába. Eső. hanem csak megengedted. A hideg délutáni eső végigfolyt napbarnított arcán. Mert néha azt hiszem. amíg jártuk a világot.Jól van.s most itt a hó. Nem sietett. az egészet másképp is elmesélhetném..kiáltotta. Eszébe jutott a kutya. És mégis azt mondjuk. mi az. hogy ennek a titoknak sosem fogja megtalálni a nyitját. jól van . akármerre is vigyen. Lassie eltűnt a szeme elől.Tudod te is. aki etette és kényeztette őt. . az ne menjen vándorfazekasnak.. Még elmormogott egy ideig. Nincs Felség. mert az vele jár. és nincs többé Toots. és elindult kelet felé. és minden lépésétől felfröccsent a sár. hogy ez az ember. Igaz. most pedig elindulsz a magad útján. Kabátja csupa hó volt. Rowlie némán visszament a kocsihoz. ólmos eső. térdén vízhatlan takaróval. Úgy ült. hogy megtudjam. De azért eltöltöttünk néhány szép napot. Te megértesz valamicskét az emberi nyelvből. mert elég sáros volt ez a hazatérés. . Megcsóválta a fejét. a szaporán lépkedő Bessnek pedig pára szállt föl az oldalán. hogy mi vagyunk a legértelmesebb teremtmények. Fölszállt. mindig azt szoktam mondani. először azt hittem. Egy másik úton Lassie folytatta útját dél felé. Valami más titkod van. havas eső . Ne haragudj. hogy nem vagyunk már messze hazulról.

mert nem vágytam másik kutyára Toots után. de melegben. Felemelte fejét. Összekuporodott.szólalt meg újra. meleg és száraz az a hely. mint a gőz. Akárhol vagy. Bess! Ez a Twelve Corners.. melyet félig elfojtott a hó. kimerülten. Uzsonnaidőre otthon leszünk Marknál. és felborzolta sovány testén a szőrt. Messze hangzó. kérdés.. Oly hű volt. Isten veled. végtelen lápon vitt ez az út. éppoly gyorsan hazaérsz. Folyton mélyebb lett a hó. hogy meghallotta volna-e a hangot. A hó minden hangot elnyelt.. mint egy ló. ahol állandóan zúgott a szél. arra. s újra megállt. a békességet vagy akármi mást.Hamarosan hazaérek. Ezen az elhagyatott. Ni. remélem. Egyszer csak tántorogni kezdett és elesett. Lehajtott fővel állt. Aztán feltekintett. és nem hoztalak magammal.egy eltévedt. mint én. de már túl mély volt a hó. vad vidéken nem járt senki. hogy téli szállására vigye a karavánt. már itt is vagyunk.Velem nincs baj . és remélem. Aztán újra nekiindult. Ott feküdt a fehér dunyha alatt. A messze nyúló hótakaró őt is betakarta. de ereje elhagyta. te is olyan hű vagy valamihez. de hamarosan teljesen kimerült. mely végigszállt a lápon. Végül aztán Lassie kimerülten lehanyatlott a földre. barátom. amilyen hű csak lehet egy kutya. hogy kihúzza belőle a lábát. a ziháló lélegzet úgy tört ki belőle. de a hó ott maradt körös-körül. hogy megtalálod végre. fölkelt.. Megpróbált ugrálva előrejutni. de nem vitt rá a lélek. megpróbálta a fogával kiszedni a lábujjai közé fagyott jeget. a sűrűn hulló hó függönyén. Néha bánom. és nyüszített. amit annyira kerestél. fagyoskodó. Összeszedte erejét. föl-fölvetve magát. De hol jársz te. ahol már lefelé ereszkedett az este. messze-messze dél felé Lassie is az utat taposta. barátom? Remélem. Hosszú kiáltás szakadt fel belőle . hogy nem zártalak be a kocsiba. magas vonítás volt. magára hagyott kutya kiáltása. hogy biztonságos. . Most magasan lévő. és megpróbálta átugrani a hótorlaszokat. Egyre nehezebbre esett neki a járás. Hátulról hóvihar sepert végig a tájon. de azt hiszem.. és fáradt izmainak mind nagyobb munkájába került. Míg Bess buzgón húzta a kocsit. . De ha lett is volna valaki hallótávolságon belül.

ki hinné. melyek fölsértik lábait . zihálva kapott levegő után. sziklás medrű hegyi patakok. S így. szeme oda tévedt. hazaérkezik Lassie. Amíg él. Megvan ez ezer mérföld is.AZ UTAZÁS VÉGE Sam Carraclough nem hazudott. De mégis lépett. míg csakugyan elsorvadt benne a remény. hó. él benne a remény. Joe megpróbált felkészülni. fennsíkok és lápok. hazament az iskolából. Inkább mászott. mert azt hitte. tövisek. Addig reménykedett a reménytelenben. lassan megtanulta. de egy állatban soha. és nem mozdult onnan. megmagyarázhatatlanul és váratlanul. Lassie közeledett az iskola felé. Mindennap. Mindennap. míg csak oda nem ért a kapu elé. amikor az év tavaszán azt magyarázta Joe-nak. Ezer mérföld: sziklacsúcsok és szelíd lejtők. és ott várja őt az iskolakapuban. A kutya nem lehet ott. éles kavicsok. Egy emberben néha elhal a remény. . Joe Carraclough a szíve mélyén megpróbált hinni abban a csodában . Megrázta a fejét. Ha ez álom. amikor e napon átvágott az iskolaudvaron. hogy valahogyan. ahol Lassie várakozóhelye volt. ezer mérföld egy ismeretlen vidéken. Ezer mérföld! Hegyek és völgyek. Öklével megdörzsölte szemét. egy állatnak. köd. Joe-nak földbe gyökerezett a lába. és él a hűség is. még egyet. feje és farka majdnem súrolta a földet. hogy a szeme káprázik. tüskék. míg a jó útra nem talál. s ahol nincs más iránymutatója. hegyes sziklák. Így aztán Joe Carraclough. hogy ne érje csalódás. mint futott feléje. mint az ösztöne. némán és egykedvűen. sövények. akkor is tennie kell valamit. De mennyivel hosszabb egy állatnak. aki az országúton vagy vasúton teszi meg ezt a távolságot. minden lépés külön erőfeszítésébe került. ahol még sohasem járt. napsütés. hogy egy kutya át tud törni ennyi akadályon? És mégis. kitér oldalt s előre meg hátra. amikor véget ért a tanítás. ahogy a többi falujabeli járni szokott. De azon a helyen nem ült senki. mely elkóborol és eltéved. Álmodva kell valamit tennie. csermelyek és folyamok. Persze ennyi az útja egy embernek. egyet. Pislogott. nem akart hinni a szemének. amikor véget ért a tanítás. Miközben járt. És visszafelé az út semmivel sem rövidebb: legalább négyszáz mérföld. Lezuhant. eső. hogy milyen hosszú az út Greenall Bridge-től a rudlingi herceg skóciai birtokáig.hiszen valóban majdnem csoda volt -. hosszú hetek munkájával. és Joe mindennap lassan. olyan csúnya volt ez a kutya. Joe csak ekkor tért magához. hogy nem szabad a lehetetlent remélni. nagyokat kerül minden akadálynál. szakadékok. szántóföldek és úttalan utak.

Ez egy erejét vesztett kutya volt. izgatottan kiáltozik.Apám! Édesanyám! .Te meg szaladj. milyen rendkívüli esemény történt a falujában.kiáltotta a fiú. hogy még a nagy termetű férfiakat termő Yorkshire-ben is kitűnt. hogy egy fiú félig rohanva. ahová egy élet megszokása vonzotta. Jan Cawper és még néhány bányász ott álldogált a munkaközvetítő előtt. mely éberen csillogó szemmel. de ez a fej nem akart fölemelkedni. mely idáig űzte végre megnyugodott. fel a kerti úton. elindultak. Ezzel hatalmas karjába vette a kutyát. az a kéz. Lassie eljött érte! De micsoda kutya volt ez! Nem a kiállításra szánt. Igaz volt! Sam Carraclough skót juhászkutyája hazatért Skóciából. sietek. mely már oly rég nem érintette őt. . Jan! . és térdre hullott. és mereven bámulták azt a valamit. és beesett a házba. . hogy valóságot lát.Hazajött! Hazajött! A férfiak összenéztek. sovány kutya. de csak egy gyenge. Végre ő is észrevette.Végigrohant az udvaron. megpróbált mindent. zihálva jön végig a Fő utcán. szép arca fölött! Nem az a Lassie volt. De amilyen nagy volt. itt volt végre. fiam? . nagyokat fújtak. .Add csak ide . Célhoz ért. olyan szelíd. mint ez a szerencsétlen. csak siess vele. mely okosan hegyezi fülét hosszúkás. Ahogy a fiú közeledett. úgy az esze sem mozgott túlságosan gyorsan.Gyorsan haza kell vinnem . át egy mellékutcán. Így Joe Carraclough végigszáguldott a Fő utcán. Ezek a karok tízszer akkora terhet is elbírtak volna. amikor ujjai megérintették és végigsimították a kutya szőrét. hogy ő a legnagyobb és legerősebb ember egész Yorkshire-ban. . Jan Cawper odalépett hozzá. s egy kéz simogatta. csak most hitte el.Jaj. megpróbálta a farkát csóválni. jókedvű ugatással üdvözölte gazdáját. Akkora darab ember volt. és ugrabugrált izgatottságában. És csak most.mondta. . és készítsd elő a szüleidet. Az ösztön. Az volt a híre. Jant nem volt nehéz megismerni. boldog sírós vinnyogásra futotta az erejéből. már tisztán kivehető volt.Mi történt. Te csak menj előre. hogy Jan csak néhány pillanattal a többiek után értesült arról. azon a találkozón. mely megpróbálta fölemelni fejét. amikor végre ki-ki hazamehet. A férfiak megmozdultak. és ahogy a keze sem. . és tovább csetlett-botlott.zihált a fiú. csillogó szőrű skót juhászkutya. mely tele volt sebekkel és bogánccsal. Ennélfogva most is az történt. háromszínű. Várták az uzsonnaidőt.Ne félj. hogy mit kiabál: . s valami nagy csomagot hoz a karján. amit a fiú hozott.

de valami forró buzgósággal szította a tüzet. Sok minden történt ezen az estén. és kisietett az éjszakába. Csak nehezen törtek fel belőle a szavak. összekeverte a tejkonzervvel. Odanyújtotta a férjének. veszekedés nélkül. és letette a tűzhely elé. ahogy az kicsordult a kutya száján. zokszó nélkül. hogy be ne üsse az alacsony szemöldökfába.Csak azért is! Összeharapta a száját. . és végigfolyik a szőnyegen. anélkül. Látta. és kinyitotta száját. levett a tűzhely párkányáról egy vázát. mert nem volt szükség magyarázkodásra. .mondta Joe anyjának. .Siess! Tekintete a fiára tévedt. Rézpénzek hullottak a tenyerébe. és végighúzta kezét lesoványodott testén! És emlékeznie kell arra is. . . A két szülő. sok olyan dolog. az apja is rápillantott.És nagyon le van gyöngülve. Ritka és értékes portéka volt ez az ő házukban. Aztán az asszonyból hirtelen valami csodálatos tettvágy tört ki.mondta az asszony. Behozta a kutyát. .. és belecsavarja a kutyát.Vidd és siess . és rázni kezdte. .Megjött Lassie! Lassie hazajött! Kinyitotta az ajtót.De mi lesz. Lefelé fordította.Úgyis hiába . Gyorsan elvette a pénzt. .. Jan Cawper lehajtotta a fejét. Joe nézte. Végül az apja föltápászkodott. Aztán nagy nehezen kinyögte: . Fejébe nyomta sapkáját. hogy újra meg újra megpróbálják tejjel itatni.Félretettem. hogy az anyja megmelegít egy pokrócot. aztán a pénzre. onnan a kutyára. És látta. tojást és egy kis üveg konyakot hozott. mintha elfelejtették volna a létezését.Csak azért is! . De az ember csak nézte a pénzt. mely felfénylett apja arcán. hogy egy óra óta most vett róla először tudomást. fölemelte fejét. hogy végre megetesse! Őhozzá egy szót sem szóltak a szülei. amire Joe Carraclough örökre emlékezhetik. Amikor visszajött. hátha egyszer szükség lesz rá..mondta. Mélységes érdeklődéssel foglalkoztak Lassie-vel.mondta a végén az apja. . amikor először letérdelhetett a kutyája mellé. forrón és fullasztón. s a kutya mellé térdelve. Hogy is feledhetné azt a kifejezést. látta. hogy egy szót szólt volna. melegítette a vizet. .. egy csomó kérdést és feleletet váltott. Az izgalom fojtogatta. ahogy az édesanyja a konyhában sürgött-forgott. ha. s mintha ez az arckifejezés eldöntötte volna a kérdést. Joe érezte.Joe zihált. Egy ideig némán álltak mind a ketten. némán.Tüdőgyulladás . ahogy az apja Lassie szájába tölti a meleg folyadékot. mintha egy másik világban élnének. magyarázat nélkül.

és ne félj. mozdulatlanul feküdt.Végre! . . de anyja még ott kuporgott a szőnyegen.akármilyen furcsán hangzik . . lágyan. Vizet tett föl. Hogy elnyúlik! Gyenge lélegzete az élet egyetlen jele. és nézte. . De jöttek még más emlékezetes napok. Joe később már nem emlékezett rá. És eljött az a nap is.mondta neki az anyja. és hogy próbálja újra meg újra a kutya szájába kanalazni. hogy mikor.. már nincs semmi baj . ha valaki egy jó erős teát főzne nekem. Azt hiszem. amint ott kuporgott. a kutya mégsem marad az övé. Csak menj. Anyja pedig a hintaszékben ült. de tudta. és a tűzhely felé közeledve észrevette a mozdulatlan Lassi-nek egy rándulását. Lassie megmozdult.Biztos vagy benne. Joe-nak semmi kedve sem volt lefeküdni. ölbe vette Lassie fejét. amikor Joe hazaérkezett az iskolából. amikor fölébredt. Mérgesen elvette a kanalat. míg el nem készült a reggeli. A tűz fénye aranyosan csillogott az asszony haján.Pszt . Az anyja csendesen mosolygott. amikor Joe-nak eszébe jutott. Míg nagy nehezen lecsúszott rajta az első korty. A kutya. hogy nem bánnám. bizonytalanul lábra állt és várt.Csak bújj be az ágyba. Óvatosan simogatta Lassie torkát. amikor Joe megjött az iskolából. feküdj le és aludj.mondta. mert amikor megmelegítette a tejet. . Például az. és addig simogatta a torkát. hogy elringassa egy kicsit. ideje volna reggelizni. kinyitotta száját. Joe lefeküdt. . Lassie még mindig ugyanott feküdt.Ne félj. aki megcsinálta a reggelit. Szívesen odaült volna hozzá. és várt. hogy töri fel apja a tojásokat. És ezen a reggelen .kérdezte Joe.. lehajtott fejjel megitta a tejet.Joe apja volt az. miközben horpadt dereka remegett.Persze. kedveskedve szólongatta. de úgy rémlett neki. mely farkcsóválás szeretett volna lenni.sóhajtott fel megkönnyebbülten az apa. De aztán az a nap is eljött. és fogta a kutya fejét. pokrócba csavarva.Elaludt.Joe nézte. Így telt el az első nap.. . ahol reggel. Este.. Emiatt újra elkezdődött a . mert mélyen bízott szülei szavában. hogy meggyógyul? Az asszony sóhajtott. amikor az anyja boldogan fellélegzett. és még égett a tűzhelyen a tűz. hogy bármi történt is. apja egy széken ült. hogy a beteg kutyát a legjobb békén hagyni. hogy nagyon kései órán került ágyba ezen az éjszakán. Végül is az anyja megelégelte ezt a próbálkozást. teát főzött. de olyan fáradt vagyok. kenyeret szelt.Meghalt? . Így hát csak odaült mellé. . Reggel. És mikor elébe rakták a tányért. .

de becstelenségre nem fanyalodhatik soha. Ha valaki munkát kap. hogy senki sem ápolná és gondozná úgy. amikor még hallotta a vita folytatását. Tehát a kutya nem az övé már.Joe fiam.A becsület az becsület. honnan szedjem elő a pénzt? Tudod. Csak úgy fő a fejünk.így szólt: . És ez rendjén is van. nagyon világosan látta a dolgokat. Ő eladta a kutyát. viselje a lehető legjobban gondjukat. Megkapta érte a pénzt. Ha valakinek kutyája van. és sohasem kaparunk össze annyit! Joe apját egész életében szigorú elvek vezérelték.. és megint fölharsant anyja éles méltatlankodása: . fiam. ásító.” Márpedig a Lassie-vel kapcsolatos ügy nem egyezett meg az ő szigorú elveivel és erkölcsi törvényeivel.mintha egész éjszaka ezeket a szavakat magolta volna be . anyja hírtelen kitöréseit és gyors elhallgatását s apjának egyhangúan ismétlődő.” És: „A csalás az csalás. mely belenyúlik a végtelen jövőbe. Az ember okoskodhatik. Ott a családja. És ne kínozz minket.házban a kiabálás és a veszekedés. anyád és én. nevelje föl a legjobb képességei szerint. Tehát ez a tisztességes eljárás. és próbálja érte megkapni a méltányos bért. akkor egy hosszú. Ha felesége és gyerekei vannak. és nincs két útja a becsületnek . Mint a legtöbb egyszerű ember. nincs okod elégedetlenkedni. dolgozzék a legjobb tudása szerint. Így aztán. véget nem érő időtartamot jelent. és . Anélkül is van elég bajunk. mint mi. ahogy férfihoz illik. Viselkedj úgy. És a felesége vitatkozni kezd.mondta ilyenkor. Csakhogy az ember nincs egyedül. egy kicsit csűrheti-csavarhatja a dolgokat.Hát már sohasem lesz béke és nyugalom ebben a házban? Joe már régen ágyában feküdt. Ha az egyik végéről nézik. és ezen nem változtat semmiféle furfang sem. hát akkor. A hazugság. ott a felesége.a gyerekek nyelvén kétféle dolgot jelent. azt határoztuk. „Egy kis ideig” . Elköltötte a pénzt. és ne zúgolódj többet a kutya miatt. a csalás és a lopás: becstelenségek. Apja megköszörülte torkát. De ha erőre kapott.De még ha bele is megy. mindig ezekhez az alapvető igazságokhoz tartotta magát. valahányszor válaszút elé került. addig itt maradhat a kutya. hogy visszavásárolhatom a kutyát. vissza-visszatérő hangját. mellyel ugyanazt a kérdést ismételte: . Az ilyen világos kifejezéseket szerette: „A tisztesség az tisztesség.. hogy amíg meg nem gyógyul. sem kivételt. Anyja száját durcásan összeharapva tette elé a kását. . Minthogy azonban egy kis ideig még itt lesz. E törvények alól a munka nélküli bányász nem ismert sem kibúvót.. mert az a meggyőződésem. Másnap reggel Joe lejött reggelizni.. hogy nincs pénzünk. A másik végéről nézve viszont .

és egyszerre veszélyeztette vele a sofőr. kékesen rajzolódtak ki az erek. amikor az iskolába menet egy zengő és mennydörgő hang ütötte meg fülét. De egy gép gyorsabban mozog.mondta határozottan. akkor .arasznyi sorozata a napoknak. de soha. egy új nemzedék. és szavamra mondom.Allerby? Mit csinál Allerbyben? . Ha mindazt. gyere ide! Az első pillanatban Joe el akart szaladni.Mit akarsz? Ja. . az autó és az egész világ életét.Az én apám Sam Carraclough . a fene egye meg magát.Útban van Allerby felé. hogy az utóbbiról van szó. halló. de most felnő egy csomó ilyen kölyök. előre megmondtam! Gyere ide. fiam? Otthon? . és egy autót látott. mint valami félresikerült agyar. így szólt: . Az öregember torzonborz fehér bajusza úgy meredt kétfelé. . az egyszerűen nem megy a fejembe. melyek kegyetlenül véget érnek. mint te. mert a kislány a kabátja ujját kezdte cibálni. hanem inkább kékesfehér. Megfordult. És ráordított: . és jól viseli el a megpróbáltatásokat . és eszébe jutván az anyai nevelés. mint egy szál ember a régi világból. talán meg se tudna gyúrni egy mazsolás kalácsot. Épp most akartam mondani.viszont elszaladni nem szeret. tudom . . . és a válláig ért.Tudom. amikor ő zárta be Lassie-t a herceg kutyaóljába. mindnyájan nem értek annyit. . igaz. benne egy ijesztő öregembert és egy kislányt. fiam.valami csoda révén ezek a dolgok meg is szűnnek létezni.Te vagy a fia. régimódi gondolkodású.Nem. nem látja többé. uram. Egyszer már találkoztak. Joe büszkén kihúzta magát. miért nem állítja le egy percre ezt a büdös szörnyeteget?! Jenkins. te kisfiú! Igen.Mit parancsol. Elpusztul ez az ország.Sohasem felejtem el a neveket. akinek lenszín haja a sapkája alól kibuggyant. Így hát szép nyugodtan megállt a járdán. finom kéz volt. még mielőtt megvalósulnának vágyaink. .Hát hol? . Ilyen a mai fiatalság. ahogy az anyja mondaná. maga szerencsétlen! Hogy miért nem járunk inkább lovas kocsin.lármázott az öregember. annak az izének? Joe közben a kislányt nézte. Arcbőre nem volt olyan piros.Halló.így gondolta . téged hívlak! Jenkins. Minden árva lelket név szerint ismertem ebben a faluban. Vékony. mellyel a kocsi oldalába kapaszkodott. uram? . amitől legjobban fél. mint az övé. Kezében kökényfa botját lóbálta. Elhallgatott. Hol van az édesapád. Joe rögtön tudta. melynek lassan vált az esze. A lány visszanézett rá. hogy együtt. Kezén. mint egy kisfiú. és amellett Joe is abból a fajtából való volt.

Hallottam. . uzsonnaidőben..Édesanyám! . Aztán elkeseredetten égnek emelte kezét: . De kérlek szépen. Uzsonnaidőben idejön hozzánk..Édesanyám. Jöjjön. Joe-nak egy vágya volt csak: bár lenne már dél! És amikor az éveknek látszó ólmos percek elmúltak. .A herceg! .Azt mondta. hallgass meg! . ne is gyötörd magad. hogy istállóban nevelkedtél. Nincs ennek semmi értelme.Dugjuk el valahová Lassie-t.Azt én sem tudom. És nagyot kiáltott: . és maga elé bámult..Egy barátja szólt az érdekében. aminek jönni kell: ő nem hazudik! . .Édesanyám. Apád nem engedné. Joe. még betöröd az ajtót! És csukd is be! Azt hinné az ember. . .. kérlek. kérve kérlek.. Mi történt? . akkor sem? Kérlek szépen.könyörgött.A herceg? Honnan a csodából tudja. .Nem lehet..Ja. hogy maradjon otthon. és elviszi Lassie-t. A kocsi eltűnt. Reggel megállított az utcán. segíts nekem.Az ég szerelmére. . Mondd meg neki. Mikor jön vissza? . Még soha ilyen lassan nem múlt a délelőtt! A leckeórák. Joe odament hozzá. úgy. Apád nem fog hazudni.Talán uzsonnára.kiáltott rá haragosan az anyja. mindjárt itt lesz. Ötkor jön a herceg. mert torkát elszorította a bánat. . és ez így van rendjén. hogy várja meg. hogy a kutya.Joe! .Ne motyogj! Csak uzsonnára? A fene egye meg.Anyám. .. hazaszáguldott. találjunk ki valamit . és beesett az ajtón.Ne kezdd elölről! Egy szót sem akarok hallani.. . Sóhajtott. ez kellemetlen! Hát akkor majd öt óra felé visszajövök.Ha te kéred rá. mit mondtam? . a percek csigalábon kúsztak előre..Jaj nekem! Hát már sohasem lesz nyugalom és béke ebben a házban? Leroskadt egy székbe.Nem hallottad. fiam. édesanyám... de a hangja mindjárt megszelídült.. és megsimogatta a karját.Idejön? Igazat beszélsz? . Joe pedig sietett az iskolába. Várjon meg.Ki lesz itt? . Hátha munkát kap a bányában. azért ment oda. Az asszony végignézett a fián. Jaj. . Joe! . Értem. Azt üzente apámnak. Fontos dologban akarok vele beszélni. beszélj vele..

Jól van. Ha nagy leszek. elkezdte veregetni a kezét. . csak most az egyszer.. Azért jött haza azon a hosszú úton. határozottan folytatta: . és neked is valamit... És mintha a tűz varázsa tanította volna erre a bölcsességre. Nem szabad az életben annyira ragaszkodni valamihez. a rudlingi herceg kiszállt autójából egy kis ház kapuja előtt. és mégis. Hangja ismét határozottabban csengett. Az asszony most először nézett a fiára.. Ajkát szorosan összezárta és fölkelt. Ebben a pillanatban gyerekebb volt. hogy elváltozott az arca. mintha megnyugvást remélne tőlük. Egy hazugság nem olyan nagy dolog. gyere és egyél. . mintha hirtelen nagyot lépett volna előre az idő. . hogy zokog. s a fiát. Csak most az egyszer. Látta. majd beszélek vele. esküszöm! Csak úgy dőlt belőle a szó. és pénzt hozok haza. édesanyám. A lángokat nézte. és összecsapta a kezét. mérgesen füstölögve. mert nem bír nélkülünk meglenni.Tessék elmenni! . Nem bír élni nélkülünk. Nem is én akarom őt.Mind a kettőtöknek meghálálom.Ne félj.Anyám! Csak egyszer az életben! Az asszony búsan megrázta fejét. mint valaha. nagyon elszántan. . Nem szabad ilyen nagyon akarni valamit. mintha el akarná állni az útját. és leült a tűzhely mellé. de meg én! Ennek a napnak a délutánján. Joe. Hangját könnyek fátyolozták. ahogy te ragaszkodsz Lassie-hez. . hogy ömlenek a szeméből a könnyek. így szólt szelíden: ..Ahá! Te kisfiú! Szóltál apádnak? .. mint egy gyerek. Aztán siess az iskolába. Ő akarja. terpesztett lábbal.. beszéld rá apámat. és megsimogatta csupasz felső karját. hogy Joe keze reszket a türelmetlenségtől. munkába állok. Az anyja észrevette. hogy a miénk legyen. Biztonsága eltűnt.Emelt fővel.. de nem bírt ránézni.. Mind a kettőtöknek veszek valamit. a saját édes fiát sok év után most látná először. A kerítés túlsó oldalán egy kisfiú állt. És annyi aggódás után Joe Carraclough most először viselkedett úgy. egyetlenegyszer.mondta a kisfiú hevesen. valahogyan felnőtt.Nem értesz. Meghálálom neki.. És akkor veszek neki valamit. Majd én megmondom Sam Carraclough-nak. Észrevette. öt órakor. Úgy érezte. . Csodálkozva nézett rá. Joe odament hozzá. légy nyugodt. Nem akarsz megérteni.. ahogy szokott. Abból nem lesz semmi jó.A kutya nincs itt! Menjen innen! .Kérlek. . anyám. Majd beszélek apáddal.Nem szabad.

fiam.És menjen a fenébe! . fiam! . hogy azt mondta. hogy nincs itt az a kutya.érdeklődött Priscilla. Csak hasonlít Lassie-re. Egy lépéssel előbbre lépett. Nem is lehet nálunk. Joe növekvő kétségbeeséssel ontotta magából a szavakat: .válaszolta az asszony. fiam! Melyik kutyám nincs itt? Bökd ki már! Eközben fenyegetőleg hadonászott botjával.Ennek a gyereknek hiányzik valamije. ki vele. . Már ebéd óta odakint van. miről beszélsz? Hol van az apád? Joe haragosan rázta a fejét. Hogy bírná ki azt a hosszú utat. amelyik nincs itt.No. .Azt mondja.Nincs nálunk. Priscilla? Állítólag én vagyok süket. De legyen szíves elárulni. hozzátette: .Mit mondott? . . kisfiam. Priscilla! . . . és az édesanyja kiszólt: . Ez egy másik kutya.Rendben van. hanem azt mondta. És mintha szántszándékkal a leggorombább tájszólásban akart volna beszélni.kiabálta konokan.Áldjon meg az ég.Érted ezt.Egyik kutyája sem! .Ha Sam Carraclough-t keresi.Életében először hátrahőkölt a rudlingi herceg. és elindult előre. . de nem tért ki az útjából. Mindig így beszélt a környékbeli bányászokkal . hogy itt van az egyik kutyája. de nem az. Talán megsüketültél. hogy melyik az a kutyám. Mondd csak.ismételte a kisfiú.és ez a szokása a hercegi családban nagy visszatetszést szült. de én minden szavát hallom. hogy nincs nála a kutyám. Lehet.Az ég áldjon.A kutya nincs itt . Ilyesmire nem is képes egy kutya. . hogy nincs itt. Csodálkozva meredt a fiúra. .Az ördögbe is! . tévedni tetszik . No.méltatlankodott a herceg. meghátrált a félelmetes aggastyán előtt. . De hátul kinyílt a ház ajtaja.A fiam nem azt mondta.Nem. . A herceg azonban folytatta előnyomulását. Ez nem Lassie. .fújtatta. melyik kutyám nincs itt? A herceg is az öblös yorkshire-i tájszólásban válaszolt.kiabált a herceg. ő kint van a csűrben. Egy kereke hiányzik ennek a gyereknek. . .Tévedek? A herceg már üvöltött.De miről beszél ez a gyerek? Itt van valamelyik kutyám? .Miért csavarja ki a szavaimat? Hirtelen szigorú lett a szeme. . ki vele! Halljuk csak! Joe .

és nem is nagyon óhajtana látni. És most tessék megmondani. a maga megfontolt. Lassie katonás egyformasággal szokta a fülét hegyezni. Joe éppen tiltakozni akart. a fordítottját is érti.nem hangzott el soha. színehagyott pecsétekkel. Csak egy kérdést tett föl: .és ezen már nem változtathatott volna semmi. Tudta. az sohasem fog visszatáncolni. Lassie-nek fehéren tündökölt a sörénye. De a válasza . Ott állt az apja. libabőrös lett volna a háta. ez nem az én kutyám . kékesfekete. mintha egy buta tréfát követtek volna el vele. körülnéz. De aki ezt tudja.A szavamat adom rá. lassú módján. ezé otromba.kiváltképp az ő édesapja. és mindnyájan hallhatták Sam Carraclough hangját: . és dühösen nézett rá bokros szemöldöke alól. Most értette csak meg az apját. egy olyan kutya. amitől mindenkinek. Ez a kutya szép nyugodtan ült gazdája bal lábánál. A herceg várt még a feleletre. s ha egy valamirevaló kutyatenyésztő kimondott valamit.Joe az anyjára nézett. durva. Például úgy el tudja kenni kutyája hibáit. torkán akadt a szó. hogy nyel egyet. Lassie farka méltóságteljesen lóbálózott. Carraclough-né mély lélegzetet vett. hogy azok még díszéivé is válnak. hogy ez itt az egyetlen kutya a házamban. hogy egy jó kutyatenyésztő sokféle fúrfangot ismer. a szépséget csúffá tenni is tudja . aki alaposan szemügyre vette a kutyát.és ahogy Lassie ülni szokott. ezé sáros pocsolyaszínű volt. egyszerre mindent megértett. De ezt a kutyát Lassie-nek nevezni . Látta. Mert ebben a pillanatban megcsörrent egy ajtón a lánc. becsülettel szabadulni. mögötte pedig ott állt egy kutya. akár hazugság lett volna . és nézték a herceget.Nem. Nem hazudott.Mondja meg maga: hasonlít ez a kutya a maga kutyáihoz? És a hercegnek csak annyit kellett volna válaszolnia: . . a kutyák őszinte barátja. ez tiszta nevetség lett volna! Lassie koponyája finom és nemes vonalú volt. aki ért egy keveset a juhászkutyához. És ez még semmi! Lassie szőre helyenként finom átmenetekkel sötétül egészen a bársonyfeketéig: ezen viszont ronda fekete foltok éktelenkedtek. és meg akart szólalni.nem. emezé úgy csüngött lefelé. Lassie négy tappancsa fehér volt: ezen a kutyán az egyik fehér. amilyent élő ember még nem látott. a másik meg hátralapult. mintha segítséget várna. az anyja meg az apja visszafojtott lélegzettel álltak. s aztán. Sam Carraclough. hasonlít-e a maguk kutyájára. Így akart hát az apja. aki egész Yorkshire legjobb kutyatenyésztőjének számít.akár igazság. A csodálkozástól kerekre nyílt a szeme. kettő piszkosbarna. Az adott szó fölér egy írott szerződéssel. ennek viszont egyik füle bután előremeredt. de ahogy meglátta a kutyát. ahogy jól nevelt kutyához illik . Nem tagadott le semmit. De amikor Joe megpillantotta a kutyát. a negyedik majdnem fehér. Ajkát most is összeszorította. Így hát a fiú. A kutyavásár hasonlít a lóvásárláshoz.

ahogy mondani szokás.Joe apja csak ennyit tudott mondani. . Aztán fölnézett a herceg. Ehelyett szép lassan közeledett. Dolgozik maga mostanában? .Az hát.mondta a herceg. . és megfordította. botjával a földet döngölve és mormogva: „Nahát. .Hát persze. . Fölemelte a kutya egyik mellső lábát.kezdte Sam.. mintha álmából hirtelen felébresztették volna. amikor az unokája megcibálta a kabátujját. . ahol a tüske meg a kövek felsebezték. Egy darabig térdelt és nézelődött. A becsületszavamat adom rá. csak ő még nem tudott dönteni. egyszerre újra a régi lett. De még sehol sem mondott határozott igent vagy nemet. Nem is méltatta figyelemre az elcsavart füleket. mert a herceg pontosan úgy ismerte a kutyákat.Elfelejtetted? A herceg.Hát ami azt illeti. Csak annak a mellső lábnak a talpát nézte. S amikor végre fölkelt és megszólalt. és elindult a kerti úton.Akkor viszont mondjon nemet. ezt még nem hallottam! Négyszáz mérföld! Ezt sohasem hittem volna!” Már a kapunál volt. a felesége a segítségére sietett. igaz! Hogy mersz engem emlékeztetni? Nem Felejtettem el! Megfordult. de még sokáig ott térdepelt. nem a yorkshire-i tájszólással beszélt. A hangja csak úgy zengett: . letérdelt. .Carraclough! Carraclough! Az ördögbe is! Hová bújt ez az ember? . Ezt a motyogást hallva. És én úgy vélem.. hogy nem is volt az enyém soha. hogy az öt kis ujjpárna tele van félig gyógyult hegekkel. hogy Sam Carraclough . Egy percre se vette le szemét a kutyáról. Hogy dolgozik-e? Van állása vagy nincs? . és csak egy finom. .Hogy dolgozom-e? .mondta -. sem az elcsúfított fejet.kérdezte. ahogy minden asszony segít az urának Yorkshire-ban és majdnem az egész világon: . de gyorsan .. Lassan. Szükségem van valakire a kutyatenyésztésben. Most puhatolózik. ahogy rátámaszkodott. hozzáértő mozdulatot tett a kezével. és látta. és a semmibe bámult.Hát dolgozni éppen nem dolgozik a férjem. még közelebb ment.És amiért jöttél? . Nem. mint akármilyen yorkshire-i. ez a kutya nem az enyém. persze! itt van. botját a földbe nyomva.Sam Carraclough . a foltos bundát.Itt vagyok. ez a kutya egy pillanatig sem volt az enyém. hanem tiszta angolsággal. de három-négy munka is van kilátásban.Csakhogy a rudlingi herceg is tudott egyet-mást és nem is olyan keveset.. Aztán sarkon fordult. egy pillantást vetett a kutyára.Mit suttogsz te a fülembe? Mit akarsz? Ja. Nem is sietett a válasszal. . van ez az útépítés .amikor ezt mondta. ahogy a vele egyenrangúakkal szokott társalogni. míg a többiek vártak. mintha álmodna.

de nem bánom. Ehhez mit szólnak? Dörmögve. föltételezem. ennélfogva ő is sajnált volna kihagyni egy alkalmat.csapott le Carraclough-né oly gyorsan. egy pennyvel sem kevesebbet . mint a héja az áldozatára. .mondta -. .Hat font tíz penny . Hynes azt hinné. Persze Carraclough-né szíves örömest beérte volna három fonttal is az elején. szemmel láthatóan meg voltak magukkal elégedve. hogy londoni embert nem szabad egy yorkshire-i kutyatenyészetbe beengedni.Hynes! . görbe lábú. aki minden pénzt megér. addig ez a ronda képű. ugyebár.ajánlotta a herceg.Maga mennyit kér.szólt Sam Carraclough. . belemegyek. hogy olyan embert szerződtetett a kutyái mellé. Nekem maga kell erre a munkára.Rendben van . .Hynes egy hatökör.És egy pennyvel sem több. No de tudhattam volna.Nagyjából .Egy pillanat. Carraclough? .Öt font . .mely még mindig ott ült a gazdája lábánál -. amikor .Mert én nem szeretném azt a látszatot kelteni. .bömbölte. Csakhogy a herceg is yorkshire-i volt. Egy feltétellel. .Fölemelte és kieresztette hangját: . asszonyom .Akkor megegyeztünk .s mert ez a választékos kifejezés tetszett neki.. kajla fülű.Amíg nálam laknak. önmagával elégedetten várta a választ. .Hat font kereken . hogy megkapjuk a kis házat a birtokon. . . . . még mielőtt Sam lélegzethez jutott volna. ugyebár . és aztán elfoglalom az állását.Csak még egy kis baj van . . még egyszer elmondta -.Micsoda? .jegyezte meg Joe anyja. másfelől a herceg úgy vélte.akadékoskodott Joe anyja. Rendben van? Akkor meg is egyeztünk. szemsértő szörnyszülött kutya be nem teheti lábát a birtokomra.Maga veszettül tud alkudozni. belül nagyokat nevetve.. A herceg fenyegetően nézett rá.. Őhelyette azonban megadta a választ a kisfiú vidáman csengő hangja: . . . egyszóval úgy vélem. hogy ráhozom a bajt egy fickóra. .vágta rá Carraclough-né..Föltételezem.Hogy mennyi fizetséggel jár vajon ez az állás? A herceg felfújta az arcát. Mindketten ragyogtak.alkudozott Joe anyja. Nem tudott megkülönböztetni egy kutyát egy kurta farkú kancacsikótól.jelentette ki a herceg.horkantott a herceg.ahogy mifelénk mondják „életrevalóságból” levizsgázhat. Sam Carraclough döbbenten nézett maga elé. kérem . akinek útilaput kötöttem a talpára. .Hét fontot egy hétre. hogy Sam Carraclough meglehetősen ért a kutyákhoz.

mondta a kislány..Nagyapa . . rá fogsz jönni. A kutya dolgában. hogy ez a kutya az enyém lesz. . És most végre az lett. hogy rá sem ismer majd uraságod! .. Azt hiszem. . .Nem kétlem. És egyszer majd olyan szépen helyrepofozzuk. . ha valaki izegmozog. . No.Majd ha megnősz.Zöldség .De hogy az enyém legyen.Nagyon jó voltál.puffant ki a nevetés a hercegből. nem csináltam rossz üzletet. . Az öregember krákogott. . Öt évvel ezelőtt megfogadtam. ahogyan az autó felé bicegett. Ő különben is állandóan az iskola előtt ül. De addig. nem baj. meg kellett vennem a gazdáját is.Ettől ne tessék félni. hogy én afféle józan és szívtelen yorkshire-i vagyok.Ezt el is hiszem . úgy értem.Ne izegj-mozogj már annyit .szólt rá. és megcsóválta a fejét. és vár engem.Tűnődött.dörmögte. . uram.. és megreszelte torkát. .Nem szeretem. Később az autóban a kislány szorosan odabújt a nagyapjához. hogy ezt meg tudják csinálni.

s nagyon boldognak látszott. hogy aki azt a görbe lábú. hogy a fia számára megmentse a kutyát és a maga számára a becsületet . de azért megállt. Joe voltaképpen sajnálta Priscillát. kajla fülű szörnyszülöttet kereste volna. masszírozta Lassie izmait. amit Joe mondott: néhány nap múlva rá sem lehetett ismerni a kutyára. Nem volt sem olyan testes.egy pompás skót juhászkutya. Éppen egy ilyen napon történt. Sőt egészen rendjén valónak találta a dolgot. Csak egy kis bicegés jelezte. üdvözölte a kutyáját. Itt az izmok megmerevedtek.mondta a lány. amikor Lassie nem jelent meg a szokásos helyen. minden titkos és vajákos tudományt.Halló! . néhány perccel négy óra előtt Greenall Bridge boltosai megint ott láthatták a büszke léptű kutyát végigsétálni a Fő utcán. és boldogan bandukolt vele hazafelé. Eljött az az idő. meg nem is. sem olyan erős csontozatú. Bundája ismét régi fényében.Az iskolában voltam . . Addig dörzsölte. mondván: „Utána lehetne igazítani az órákat.De most szünet van. hogy Priscillával találkozott. aszerint. De aki a büszke. Igaza is volt. könnyed. ezen nem tudott segíteni.mondta Priscilla.Igazán? . amivé Sam varázsolta. soványsága elmúlt. és Sam Carraclough hiába próbált meg minden lehetőt. amíg legföljebb már csak egy éles szemű kutyaszakértő vehetett észre egy kis bicegésfélét járás közben. ahogy fütyürészve futott hazafelé a hercegi park útjain. Joe alaposan megfontolta a választ: . mert ifjúkorának gondos nevelése most hozta meg gyümölcsét. Ahogyan múltak a hetek.Halló! . úgyhogy öröm volt ránézni. fehéren és bársonyfeketén csillogott. sem olyan szép. És ami a legfurcsább: Joe nem törődött vele. amikor egyedül sétált haza. . mint a többi lány a faluban. hogy Lassie mindennap várni fogja őt az iskolánál. .mondta. Joe-nak nem volt semmi különös mondanivalója. a jó táplálék és az odaadó gondozás újjászülte a régi Lassie-t. És hétköznapokon.” És nem sokkal később Joe Carraclough kijött az iskolából.az nem ismert volna rá. Horpadt hasa megtelt. De azért sokat elért. hogyan nézzük a kutyát. Sam Carraclough Lassie-jét. hogy a golyó horzsolta felső combját. Mindenki más szemében ismét a legszebb kutya lett belőle . Annyi bizonyos. Ő azt ígérte a hercegnek. .MINT A RÉGI SZÉP IDŐKBEN És igaz volt. az megtalálta. Joe csak egy dologban tévedett. előkelően formált Lassie-t kereste.

de mégis minden úgy volt.Látom. de azt hiszem. És most minden úgy van.Hogy van Lassie? Joe barátságosan rámosolygott.Csak tessék. kisasszony . Igaz. A kislány. Joe fecsegett: . A félhomályban egy nagy. . A ládában Lassie feküdt. A kislány leguggolt. . és gyengéden .Gyere.Mi jut eszedbe? Tíznapos korukban kinyílik a szemük. . elmosolyodott. Előrement a házig. mint a régi szép időkben.Csak azért. és mutatóujjával megérintette az egyik szőrgolyóbist.Látod . mint régen. alacsony láda állt. és lesöpört néhány képzeletbeli porszemet az uzsonnaasztal hófehér abroszáról. mint régen. És ez azért van. mint tavaly. miközben lesimította kötényét. körülötte pedig hét darab formátlan szőrgomolyag aludt. Minden úgy volt. nagyon értesz a kicsinyekhez . Csakugyan minden úgy volt.. Mert például ha mostanában a reggeli kásájára feltűnően nagy kanál cukrot talált szórni. és nézte. Amikor Lassie megsimogatta. mert már egyszer lekölykezett . hogy máskor is jöjjön meglátogatni a kutyakölyköket. . mert a ketrecben elpusztulna. Kinyitotta az ajtót. melynek fehér falainál harsány színű rózsatövek virítottak. Ugye. Már szaladgálnak is. meg szeretném neki mutatni. Ezen sokat töprengett mostanában.igyekezett szerénynek mutatkozni Joe. udvariasan elbúcsúzott s elment. nézd meg . amelyekre gyermekkorában hiába próbált válaszolni.Itt tartjuk.mondta Priscilla.Vakok még? . az édesanyja nem szólt rá: .mondta. Mindketten nevettek. . Lassie? Odakuporodott a kutya elé. fölemelte fejét. Úgy nagyjából. a legszívesebben egész nap aludnának. mint a régi szép időkben. .kérdezte a lány. .mondta -.mondta Carraclough-né. Megint csönd lett. Joe azonban még mindig töprengett. most pedig már több mint háromhetesek. most nem abban a házban laktak. mintha most végre feleletet kapna az élet nagy kérdéseire. aztán a kislány kérdezősködött: . .magyarázta Joe.Édesanyám . mert Lassie házőrző kutya. miután meghívták. tessék. amire az álomittasan nyöszörögni kezdett. mintha nagy kegyet gyakorolna. Joe a hűvös mosókonyhába vezette Priscillát.Nálunk csak egy hét múlva lesz szünet.Még azóta emlékszem valamicskét a dologra.

nem látta rajta azt a fásult és szomorú arckifejezést. a lángokba meredve.akár a régi szép időkben.Siess mosakodni. és azt mondta a maga nehézkes módján: . egyszerre minden rosszra fordult. és szerencsét hozott a házra . hogy jóllakassalak! Csak tudnám. mellé heveredett a szőnyegre. amikor asztalnál ülve a tányérjára hajolt. mit tömjek beléd. gőzölgő fazekakat és lábasokat cipelt. hová lesz benned ez a sok étel! Csakhogy ezt úgy mondta. Amikor eladták és elvitték. Joe anyja fürgén felpattant. aztán Joe-ra pillantva megkérdezte: . hogy milyen jó étvágya van a fiának. a nyers yorkshire-i levegőről hazatérve. És ez is úgy volt most. arról panaszkodott.gondolta.Biz’ isten nem tudom. S amikor hazajött az apja. mint régen. hogy milyen éhes. amikor besétált Lassie. mint aki büszke rá. és így szólt: . Most. nem volt semmi baj. ha belépett a szobába.. ha megcsikordultak léptei alatt a kerti úton a kavicsok.Csak lassan. csípőre tett kézzel. s már nem ült a tűzhely előtt. és így szólt: .No és mi történt ma Joe-val? Tudta a leckét? Így volt ez valamikor régen. az pedig nem vár senki emberfiára! Hát így volt ez most . sőt nevetett egy nagyot. és boldogan telnek napjaik.Neki köszönhetjük. De az anyja figyelmeztette: . Sam! Ürüfej és gombóc van vacsorára. s kinyílt az ajtó. és egyszerre tudta a választ. . hogy minden föl legyen tálalva abban a rövid időközben. hogy Lassie megkerült. Most pedig megint a régiben van minden. Aztán másképp lett. Ő hozta nekünk a szerencsét. anyja nem nézett rá ijedten és megzavarodva.” Arcát a kutya szőrébe temette. ismét nyugodtan élnek. Lassie az oka! Hát persze hogy ő! Amíg itthon volt. és boldogan belezümmögött. fiatalúr! A cukor pénzbe kerül! Vagy például ha mostanában. mintha az volna a legfontosabb dolog a világon. Akkor már ott állt. „Hazajött. Nem hallotta többé azokat a hirtelen felcsattanó és suttogóvá váló veszekedéseket. Most pedig. Utána pedig. S az apja is egészen a régi volt. Vajon mi lehet ennek az oka? Ezen törte a fejét Joe még vacsora alatt is. Lassie jólesőt sóhajtott. amikor lefeküdt.Nicsak! Megjött az apád! Vigyázz. Most már nem hallgattak el hirtelen a felnőttek. megsimogatta. amíg lépteit meghallották. ma meleg vacsora lesz! Aztán szaporán jött-ment a tűzhely és az asztal között.

aki már elmosogatott.Joe. Mind hangosabban és hangosabban nevetett. de nem hagyta abba a zümmögést. mint a saját húsával és vérével! Kutyák. Apja még föl is emelte kezét. sem pedig igazi Carraclough. ha az asszonyok veszekszenek egy kicsit . és reggeltől estig főznek.kérdezte csúfondárosan az anyja. . . mindig ezek a kutyák! Csak nevelje fel a kölykeit. és súrolnak és takarítanak. ha tudjuk. ennélfogva szükségük van egy kis veszekedésre. Lassie? . majd én megtanítalak! Mindjárt kapsz egyet! . De azért ne felejtsd el. . hadd eresszék ki a gőzt. hogy ezt nem kell túlságosan komolyan venni.Nem sovány ez a kutya egy kicsit? . .” És Joe apja hunyorított. menjen ki oda. érzem a bordáit! Apja a tűz felé fordította a székét. míg csak az anyja rá nem förmedt: . te mindig hazajössz. Sok gondjukbajuk van.zümmögte. és miközben maga elé mosolygott. hogy te értesz a világon a legjobban a kutyákhoz! Biz’ isten néha már azt kell hinnem. akik nem bánják. és tréfásan az orrára nyomta a mutatóujját. Igazán lehetne egy kis eszed! Joe épp csak egy ujjnyit csúszott elfelé a kutyától. én pedig több kutyát itt a házamban meg ne lássak! Joe éppen akkor pillantott föl az apjára. Ezt jelentette: „Az asszonyokat nem kell túlságosan komolyan venni.Talán jót tenne neki egy kicsivel több hús és egy kicsivel kevesebb tej. amire vigyáznia kell. amikor az a szeme sarkából rákacsintott.Egyszóval szerinted ráférne még egy kis hús. hogy ebben a faluban jó egynéhány ember többet törődik a kutyájával. férfiak. És szerencsét hoztál a házra. Mert te mindig hazajössz. és olyan furcsa volt ez a cinkosság a két férfi között.szólalt meg hirtelen elkomolyodva Joe -. kényelmesen kinyújtóztatta lábait. ne feküdjetek végig a szőnyegen azzal a kutyával! Minden tele lesz szőrrel. mi. Joe Carraclough? Teljesen megbolondítod ezt a kutyát. ahová való.folytatta gondterhelten Joe. és ezt jó.. kutyák. Joe. És miért vagy te olyan szótlan ma este? Joe csendesen mosolygott. amit Lassie nagyon jó néven vett.Te mindig hazajössz. Ennek a jelzésnek titkos értelme volt.Komolyan azt hiszed? . de tovább simogatta. Ugye. Hagyni kell őket. . pedig egy alom kölyke van odakint.Apám . és egymásra rakta a gőzölgő tányérokat. . nagy gusztussal rágyújtott a pipájára. te kölyök? No. Úgy is hívnak: Gyere-haza-Lassie! De az asszony megint nekimérgesedett: . folyton idehaza ülnek. Ilyen vagy te.hogy Joe hirtelen elnevette magát. ha azt nem képzelnéd. Joe pedig vigyorgott. Nem is volnál te igazi yorkshire-i.Énrajtam mersz nevetni.Megsüketültél talán.

Megéritek a pénzeteket! . eressz csak el.Akkor te vagy a bűnös. és van is belőled bőven mindenütt. Boldog volt az apja.Azt már nem! A gyerek egy tisztességes kérdésre tisztességesen felelt! És aztán csakugyan drága vagy.mondta. Sam Carraclough. Joe! Ki a legdrágább asszony a faluban? . mire az barátságosan elkezdte cibálni a fülét.Nézd csak meg. . és mosolygott. mint a régi szép időkben.És olyan ügyesen bukfencezett egyet. Joe pedig lehajolt a kutyájához.Gyere-haza Lassie! Ez a te neved! . . édesanyám! . nehogy a pipa kirepüljön a szájából. . és rögtön megfeledkezett a szüleiről.Micsoda? Azt akarod mondani.zümmögte kedveskedve.Apámon nevettem. Ekkor Joe apja ránézett a fiára. . és boldog volt az édesanyja is.Persze. mert furcsa arcot vágott.kiáltotta Joe mélységes meggyőződéssel. Minden úgy volt. hogy kövér vagyok? No. . az alma nem esett messze a fájától. Ekkor Carraclough-né a férjéhez fordult: . hogy az apja kinyújtja hatalmas tenyerét. Joe látta. Csak azért beszéltek így. . a másikkal vaskos derekát.Nem is téged nevettelek ki.Hogy hívnak? . Carraclough-né arcán kigyulladt valami fény.. Aztán mind a ketten nevettek egy nagyot. hogy Joe . hogy ugrassatok! . De Sam sehogy sem akarta elengedni az asszonyát. Még el kell törülgetnem a tányérokat. ő pedig a fejét kapkodta. .Hát min nevettél? csapott rajta végig a törlőronggyal.Az édesanyám! . úgyhogy Carraclough-né asszony moccanni sem tudott. még te is kaphatsz egyet! De ahogy közeledni próbált. Egyikkel átfogta fénylő csuklóját. mi? Vigyázz..

Angliában. I. de köztük is a legnagyobb a Lassie hazatér.fegyverrel. dán királyfi. nemes eszméihez. majd a második világháborúban a német fasizmus ellen. a Légy hű magadhoz első oldalára ezt a Shakespeare-idézetet: „. apja a század eleji búr háborúban esett el. mint író -. Egy szolgálati útján. de az olyan ember. akiben él az igaz emberség. az igaz emberségért. mint napra éj. a zord Yorkshire-ban. szín. Eric Knight 1897-ben született. aztán regényeket. Sokszor mondogatta. hogy ál máshoz se léssz.negyvenhat éves volt csak . és ugyanakkor szinte minden könyvének . Isten veled: áldásom benned ezt Érlelje meg majd. Harmincöten vesztették életüket. Arany János fordítása. És harcolni kell mindaz ellen. Később az Egyesült Államokba költöztek át. 1914-ben. és az angolok közt is elsősorban yorkshire-i. Harc mindkét világháborúban. És nem véletlenül írta utolsó regénye. őszinteség mellett. Meghalt. aki hű volt önmagához. Mert Eric Knight az az ember volt. nem hal meg soha. mint ő írta róla megrendülten valaki -. Először folyóiratokba elbeszéléseket. ott töltötte gyerekkorát. akárcsak a csatatéren esett volna el. kisugárzik. Mindegyik könyve nagy siker volt. aztán mint őrnagy. És a harmincöt halott között ott volt Eric Knight őrnagy is. Az Egyesült Államok tisztje.NÉHÁNY SZÓ AZ ÍRÓRÓL 1943 januárjában valahol Holland Guayana (ma: Suriname) őserdeiben lezuhant egy hatalmas utasszállító repülőgép. hogy utolsó csepp véréig küzdeni fog az elnyomottakért.és elsősorban talán a Lassie hazatér-nek mondanivalója. Élt a cári Oroszországban. tollal: mint katona. felvonás. és ugyanakkor . élete delén . minden népnek egyenlő joga van az élethez.de mindvégig angol maradt. A háború után kezdett el írni. ami az emberi méltóságot veszélyezteti. Édesanyja ekkor a kisfiúval a cári Oroszországba költözött. Azt mondta. hogy ha valaki hű önmagához. gyűlölte a faji előítéleteket. és hat mindenkire. Következik. Hősi halott volt. az első világháború kitörésekor a kanadai hadseregbe lépett. vallásukra.Mindenek fölött Légy hü magadhoz: igy.. Kanadában. nevelőnő lett Xenia nagyhercegnő gyermekei mellett. Élete egyetlen harc volt. nem 6 Hamlet. tekintet nélkül fajukra.”6 Ez az idézet vallomás a becsület. A második világháborúban az Egyesült Államok hadseregében szolgált. 3. és bebizonyította.érte a halál. Ezért fogott fegyvert az első világháborúban a német militarizmus. hogy minden embernek. az Egyesült Államokban . Tehát az emberi jogokért küzdött. . kezdetben mint kapitány.. szelleme él. És mindig csak egyért harcolt . Árva volt.a neves író. a kis Eric itt fejezte be iskoláit.

hogy a gyerekek önmagukra ismerjenek a kis Joe alakjában. legszebb műve a Lassie hazatér. És még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz.„fiúknak és lányoknak” írta meg az aranyszőrű. Megszökik a katonaságtól. mindennapi emberei. Milyen egyszerű ez a könyv! De azok közé a könyvek közé tartozik. akik még csak kezdik az életet. Ebben a reményben halt meg Eric Knight is. az hamarosan rádöbben. Ha életben marad.mint maga mondta . Eric Knight rövid életében fegyverrel. ez űzi vissza Yorkshire-ba. nyilván keserű szívvel tapasztalja. szeretetet. hogy kutyatörténet . becsületes emberrel is megismerkedünk. és abban a reményben hal meg. Yorkshire. a fantasztikus történet egy emberről. Ha pedig nem ismertek magukra. aki repülni tudott. Eric Knight . tollal harcolt az igaz emberségért. Nem sokkal halála előtt fejezte be. a Sam Small csodálatos élete is. Lassie is „hű magához”.a szellemi végrendelete. Utolsó regénye . Ezt tartalmazza első regénye. ha a szívünkkel olvassuk. És útján nemcsak az ő hű szívét. És nem is olvashat másként. de ugyanakkor az emberszeretet.lesz hazug másokhoz sem. hűséges skót juhászkutya történetét. becsület hitvallása is.a Légy hű magadhoz .a kutyának és kis gazdájának a története -. ezért tűri el a gyötrelmeket. hanem egy sereg kedves. a fasizmus elleni háborúban döbben rá. hogy valóban a „szívével olvas”. a katona a „lázadó Anglia fia” -. Azt akarta. Legnépszerűbb. melyek igazi hatásukat akkor érik el. tovább sugárzik Lassie és a kis Joe történetében. üzenete tovább él. Ha azt mondjuk róla. hogy reményei nem váltak valóra. A második világháború Angliájáról szól. hanem a háborút előidéző vezető rétegek érdekeiért. Aki figyelemmel kezdi követni Lassie és gazdája történetét. becsületet. Hőse Clive. És abban a hitben búcsúzik olvasóitól. A történet színtere a szeretett szülőföld. melyeket Anglia és a győztesek az első világháború után elkövettek. és Yorkshire mindennapi élete. hogy a háború után mégiscsak egy jobb világnak kell következnie. Thurzó Gábor . hogy nem az elnyomottakért harcol. tanuljanak tőle emberséget. szavai rájuk is hatnak majd. hogy reméli. Elsősorban a fiatalokra. szelleme. hogy minden becsületes embernek igazság adassék a földön. Egy hűséges kutya története ugyan. erős akaratát ismerjük meg. A regény leszámolás mindazokkal a hibákkal és bűnökkel. keveset mondtunk.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->