Eric Knight

Lassie hazatér
Fordította: Thurzó Gábor
TARTALOM
EZ A KUTYA NEM ELADÓ! SOHA MÁS KUTYA NEM KELL NEKEM! EGY ROSSZKEDVŰ ÖREGÚR LASSIE ÚJRA HAZATÉR „NE GYERE TÖBBÉ HAZA!” REJTEKHELY A LÁPON NEM MARADT MÁS, MINT A BECSÜLET A SKÓCIAI FOGOLY VÉGRE MEGINT SZABADON! HOSSZÚ ÚT KEZDŐDIK KÜZDELEM A LÉTÉRT A FESTŐ SZEMÉVEL AMIKOR EGY KUTYA SZENVED AKI MEG AKAR ÖLNI EGY ÁLLATOT LASSIE FOGSÁGBA ESIK „NE HIGGY SOHA EGY KUTYÁNAK!” LASSIE ÁTMEGY A HATÁRON A LEGDRÁGÁBB AJÁNDÉK: A SZABADSÁG ROWLIE-VAL AZ ORSZÁGÚTON EGY BÁTOR SZÍV ÉS BÚCSÚ AZ UTAZÁS VÉGE MINT A RÉGI SZÉP IDŐKBEN NÉHÁNY SZÓ AZ ÍRÓRÓL

EZ A KUTYA NEM ELADÓ! Greenall Bridge-ben mindenki ismerte Sam Carraclough kutyáját, Lassie-t. Mi több: Lassie volt a legismertebb kutya a faluban, mégpedig három okból. Először is mindenki megegyezett abban, juhászkutyát még nem láttak a faluban. hogy ilyen szép skót

Ez pedig nagy szó. Greenall Bridge ugyanis Yorkshire megyében fekszik, és nincs még egy hely kerek e világon, ahol olyan nagy urak volnának a kutyák, mint itt. Úgy látszik, hogy Észak-Angliának ezen a zord vidékén jobban tenyésznek, mint bárhol másutt. Szél és hideg eső fésüli a lápokat, és az növeszti sűrűre a kutyák bundáját is. Ugyanúgy megizmosodnak, mint az itteni emberek. Ez a nép szereti a kutyát, és tudja, hogyan kell vele bánni. Száz meg száz bányászfaluja van Anglia e legnagyobb megyéjének; bárhová mégy, azt látod, hogy olyan tiszta tenyészetű és nemes tartású kutyák lépkednek a rosszul öltözött munkások után, amilyenekért még egy gazdag kutyabolondot is elepesztene az irigység. És Greenall Bridge semmiben sem különbözött a többi yorkshire-i falutól. Lakói ismerték, értették és szerették kutyáikat. Jó egynéhány pompás példány ballagott gazdája után, de abban nem volt vita, hogy ha akadt is valaha Greenall Bridge-ben kiválóbb kutya Sam Carraclough háromszínű Lassie-jénél, akkor az rég lehetett, olyan rég, amikor még a mostani öregemberek sem éltek. De volt még egy oka annak, hogy Lassie-t ilyen jól ismerte a falu. Mégpedig az - ahogy az asszonyok szokták mondani -, hogy „az órát utána lehetett igazítani”. Ez régen kezdődött. Még akkor, amikor Lassie egyéves, gyors eszű, ugrabugra kutyakölyök volt, és Joe, Sam Carraclough kisfia rettentő izgalomban érkezett haza: - Édesanyám, képzeld, mi történt! Kijövök az iskolából, és a kapu előtt ott várt rám Lassie... Csak azt nem értem, honnan tudta, hogy ott vagyok. - Biztosan megszimatolta a nyomodat, Joe. Más magyarázat nincs. Akárhogy is volt, Lassie másnap megint ott ült az iskola kapuja előtt, és harmadnap megint. Hetek, hónapok, évek múltak el, és ő mindig megvárta a kisfiút. Az asszonyok kinéztek az ablakon, a Fő utca boltosai kiálltak az ajtajukba, meglátták a Fekete-fehér-arany színű Lassie-t, ahogy büszkén ellépkedett előttük, és azt mondták: - Öt perc múlva négy. Itt megy Lassie. A kutya mindig ott volt, akár esett az eső, akár sütött a nap, és várt egy kisfiúra, egyre a sok közül, aki keresztülfutott a kikövezett játszótéren, s akik közül a kutyát nem érdekelte más senki, csak az az egy. Mindig egyforma örömmel üdvözölték egymást, aztán szépen hazasétáltak, a kutya meg a kisfiú. Így folyt ez kerek négy éven át.

Lassie közkedvelt alakja volt a falu mindennapi életének. Úgyszólván mindenki ismerte. Sőt Greenall Bridge népe valami olyanért is büszke volt rá, amit maguk se nagyon tudtak volna megmagyarázni. Ez a valami nagyon közel állt a hiúságukhoz, a hiúságuk pedig nagyon közel állt a pénzhez. Tudniillik, ha valaki fölnevelt egy különösen szép kutyát, akkor az a kutya egy szép napon megszűnt kutya lenni. Egyszerre átalakult egy négylábú valamivé, amiért pénzt lehetett kapni. Persze azért még kutya volt, de ugyanakkor valami más is, aminek híre esetleg eljuthatott egy gazdag ember fülébe, vagy pedig fölfigyelt rá valamelyik jó szemű kutyatenyésztő, aki aztán megvette. Persze igaz, hogy a gazdag ember éppúgy szeretheti a kutyáját, mint a szegény, csakhogy ezek ketten nem egyformán nézik a pénzt. A szegény ember ugyanis leül, és elkezdi a fejét törni, hogy mennyi szén kell télire, hány pár cipő a gyerekeknek, és mennyi élelmiszert kell vásárolnia, hogy a gyerekei jól fejlődjenek - s egy nap hazajön és kijelenti: - No, hát meg kellett tenni, ne kínozzatok! Majd fölnevelünk egy másikat, és azt éppúgy fogjátok szeretni, mint emezt. Hány szép kutya tűnt el így a Greenall Bridge-i házakból! De Lassie nem volt közöttük. Tudta is az egész falu, hogy még a rudlingi hercegnek sem sikerült Lassiet a gazdájától megvásárolni, még ennek a gazdag hercegnek sem, aki hatalmas birtoka közepén pompás kastélyában, egymérföldnyire lakott a falutól. Híres volt róla, hogy kutyaóljai szebbnél szebb kutyákkal vannak tele. Három éven át hiába próbálta a herceg megvásárolni Lassie-t. Sam Carraclough állta a sarat. - Ne is fárassza magát lordságod azzal, hogy ráígér a tavalyi árra - szokta mondani. - Ez a kutya... no, hát ez a kutya nem eladó. Tudta ezt az egész falu. Ez volt az a valami, amiért különösképpen szerették Lassie-t. Büszkék voltak rá, hogy ezt a kutyát még egy herceg pénze sem tudta tőlük elvenni. Igen ám, csakhogy a kutyának az ember az ura, az embernek pedig a sorsa. És jöhet olyan idő az ember életében, amikor úgy megveri a sors, hogy meg kell hajtania fejét, és le kell nyelnie büszkeségét, hogy a családjának betevő falatja legyen.

És emellett a falu határán messze túl is olyan jól ismerték a kutyát. amikor már fölérkezik a lápos síkságra. Joe Carraclough ott állt a kora nyári nap fényében. Hát akkor talán ellopta valaki Lassie-t? Ez sem volt nagyon valószínű. Megállás nélkül rohant el a boltok előtt. ahogy a világon minden kisfiú meg szokta oldani a nehéz kérdéseket: hazament.. amit tennie kell. hacsak nincs ott valaki a Carraclough családból. ha itt az ideje. hogy a tolvajnak már emiatt is elment a kedve a lopástól. Akkor hát hol lehet? Joe úgy oldotta meg e kérdést. Hirtelen belehasított az aggodalom. máris elhessegette magától. mely nem késik és nem siet soha. Lassie tehát nem késhetett el. hogysem figyelmetlenül csavarogjon ideoda. Aznap is a többiekkel együtt jött ki az iskolából. Az országút egy mérfölddel odébb a folyó völgyén vág keresztül. keskeny gyalogösvényekké szakadozik széjjel. Lassiet sokkal gondosabban nevelték.odarohant a kapuhoz. Pontosan megérzi. és ez is. aki ráparancsol. Egész gépiesen . Elkezdte törni a fejét. és nagyot kiáltott: . Ügyesen és óvatosan járta a falu utcáit. ahogy csak bírt. eleget kérdezgette. Hátha csak elkésett Lassie? Tudta. mint az ember. hogy ideje elindulnia az iskola kapuja felé. berontott a kerti ajtón. Épp eleget beszélt róla az édesapjával. Úgy szaladt végig a Fő utcán. Idegen ember hozzá sem nyúlhat Lassiehez. Hátha elgázolták Lassie-t! Még beléje sem férkőzött az ijedtség. mégpedig az időérzéke. és olyan sugárzó boldogsággal rohant keresztül az udvaron. jól megtermett kisfiú volt. hogy megtegye. és ráadásul Greenall Bridgeben nincs valami nagy forgalom. átvágott a falun. Joe megállt. A faluba csak egy keskeny szekérút kapaszkodik föl. és mégis állandóan előfordul. vajon honnan tudja Lassie. hogy nem késhet. Széles homlokán. barna szeme fölött megjelent egy ránc. De aznap nem volt ott. Az embernek órája van. mert az állat más. hogy tűrje. végigszáguldott a kerti úton. tévedhetetlenül.ahogy száz meg száz nap után már vérévé vált . hogy „csak néhány percet késik”. ha vége a tanításnak. aztán belökte a ház ajtaját. hogy mi történhetett. Van benne valami. amit lát.SOHA MÁS KUTYA NEM KELL NEKEM! Joe Carraclough csak annyit látott. felzihált a hegyre kapaszkodó ösvényen. hogy igaz lehet az. Kedves arcú. mint minden gyerek az egész világon. Az első pillanatban képtelen volt megérteni. Végig-végignézett az utcán.. és megkérdezte az édesanyját. ahol Lassie várni szokta őt. ami pontosabb az óránál. Az állatnak nincs szüksége időmérőre. hogy nincs ott a kutya. Ezt Joe is tudta. és törte a fejét.

és fáradtan maga elé nézett.kiáltotta Joe. . . . hogy valami nincs rendjén. háttal a fiúnak: . melyet épp uzsonnára terített. ez történt. aztán rápillantott férjére. Egy percig nagy csönd volt a házban.Végre is meg kéne neki magyarázni a dolgot . Te pedig ne kérdezz többet.. és így válaszolt. amikor őt okolta a történtekért. Remélem. . hogy az édesanyja mindig ezen a módon rejti el fájdalmát. hogy szótlanul odamegy az ajtóhoz. . Ez történt..mondta. és csak azután szólalt meg. Nincs itt.Mi baj? Carraclough-né letett egy tányért. de azt is tudta. s már érezte. Látta. Joe apja egy zsámolyon ült a tűzhely előtt. hogy Carracloughné elhallgatott.Mi történt. Sam.De édesanyám.. Joe tudta. föltette a teát. édesanyám?! . itt a teád. .. ha sírsz utána. . Még ki sem mondta. . és nincs itt. Nézte. Az ajtó becsapódott utána. és minden szóért kár. Joe . .mormogta csak úgy maga elé. Leült. egy szögről leakasztja sapkáját.De miért? Mi történt vele? Carraclough-né a tűzhelyhez lépett. Errefelé mind ilyenek az emberek: .Mert eladtuk. és egyél.ismételte magas hangon Joe. Ránézett a fiára. mi történt. Visszafordult a fiához. Egy percig meg sem mozdult.Lassie nem megy érted többé az iskolába.Jobb. Hosszú ideig egyikük sem szólt. némán elfordult. hogy valami szörnyűség történhetett azzal a gyönyörű kutyával. Aztán hirtelen fölcsattant Carraclough-né hangja: .. és kimegy. hogy az anyja nem volt igazságos. Aztán lassan.Anya! Anya! Valami történhetett Lassie-vel! Máma nem jött el értem. most boldog vagy. Ezért szokott tőle kikapni is.Egy szót se többet! Tessék. Joe hangja csupa ijedtség volt. fiam. Senki sem kérdezte. Carracloughné a férjéhez fordult: .. A kisfiú engedelmesen leült a helyére.De miért adtátok el? Miért kellett Lassie-t eladni? Az édesanyja mérges tekintetet vetett rá. .Eladtuk. és kész. Az anyja a szavába vágott: . Joe-nak feltűnt ez a csönd. mit csináltál? Feldühösítetted apádat. Gyerünk. hogy férje meg se moccan. A férfi oly ingerülten pattant fel. de lássunk hozzá.Látod. Édesanyja mereven nézte az asztalt. és nincs semmi haszna.. Hátával az ajtónak támaszkodott és várt. Nem valami híres uzsonna. ha mindjárt megtudod. Senki sem ijedt meg attól. Senki sem pattant föl.Te is gyere.Eladtuk! . ülj le. és belebámult a tűzbe. úgysem lehet változtatni a dolgon.

. Aztán kivette zsebkendőjét a kötényzsebéből. Persze ez sem volt valami jó élet.. ami fáj. . a falu fölött. és belenézett a tűzbe. De ilyenkor legalább bizalommal nézték az életet. cipelték ételhordóikat meg a bányászlámpáikat. akkor magukba fojtják érzéseiket. .. Most nagyon nehéz idők járnak. és attól nyersek. és nincs vele gond. De most elment.Gyere ide. Igenis. Úgyis elég gondja-baja van. és nem szabad. Nagy ritkán jött egy kis föllendülés. Joe. a házbért is fizetni kell.No. azok a kutyák. Nem akarnak ezzel semmi rosszat. mégsem maradt senki éhen. Miért nem látsz hozzá? Joe lehajtotta a fejét. Nem ment az üzlet. A kutya elment. friss kenyér! Ma sütöttem. a családokhoz beköltözött a békesség. és kifújta az orrát. hogy boldog vagyok. hogy eltitkolják.Nézd.hozzászoktak a nehéz élethez. és szerencsére hamar elfüstölög a haragjuk. . mi lesz. Ilyenkor mindenki boldog volt. és nincs itt. Igenis.Azok a kutyák. nagyon boldog vagyok! Carraclough-né szipákolt egyet-kettőt. hogy mostanában nem ment jól nekünk. Ha elérzékenyülnek valamin. Nem szabad megszomorítani az apádat. és. és tovább már nem tarthattuk.Nem bírok enni . No. hogy mi történt. . Joe. s a hangja tele volt haraggal.. .az apák a Wellington-aknában dolgoztak. hiszen észre kellett venned.amióta csak emlékezni tudnak a gyerekek . és én nagyon boldog vagyok. . Máris gyengéd és szelíd volt az édesanyja hangja. Az asszonyok azért civakodnak és veszekednek. Egyél. odament hozzá. és fejtették a bányák gazdag szenét.. mindig azok a kutyák! . A fiú fölkelt. és Lassie. fiam. boldog! Jobban kellett rá vigyázni. a bányász keveset keresett.. mert a bányásznép még jó dolgában is sanyarúan él.” Évek óta . kisfiam? Edd meg szépen a vajas kenyeredet. Nézd... . akkor végigdolgozták egész hetüket. s a hangja megint egészen szelíd volt: ... és megértette.Mennyi baj van azokkal a kutyákkal! Tudd meg. aki még mindig mozdulatlanul ült.No gyere. mint egy gyerekre. Hogy ez mit jelent. nem kellett a szén. Mert ennünk kell.kiáltott fel az anyja. s ettől kövérkés alakja rázkódni kezdett. hát Lassie egy csomó pénzt megért. Hát ennyi az egész. te már nagyfiú vagy. Szomorúan megcsóválta a fejét. hogy: „Nehéz idők járnak. Váltásra mentek.mondta alig hallhatóan.. és ha nem is volt valami bőséges a koszt. mit jelent ez a mondat... Greenall Bridge-ben még a tizenkét éves kisfiúk is tudják. milyen ropogós.. váltásról jöttek. hogy Lassie elment. Ő pedig átkarolta kövér karjával. makacsok. Aztán jöttek a nehéz idők. A kisfiú csak bámulta a tányérját mozdulatlanul. Ránézett a fiára. és meg tudod érteni a dolgokat. azt is tudod. Joe Carraclough ott állt az édesanyja mellett. Biztosan észrevetted. Joe.

Hallotta. Úgy látszik. Annyi keresetük se volt. Azt is tudta. később majd visszavásárolhatjuk. édesanyám. fiam. Én soha. de emberséges módján nem akarták az ő gyenge vállait is megrakni az élet nehéz terhével. ők is az egyik olyan „csapások sújtotta vidéken” éltek. hogy betevő falatjuk legyen. alig néhány hónapja. Majd eljönnek a jobb idők..Nem. Csendet parancsolt magának. mert a maguk nyers. A válaszát alig lehetett megérteni: . Örülnél neki? Joe Carraclough lehajtotta és megcsóválta fejét. ehelyett ott ácsorogtak a munkaközvetítő előtt. hogy éhen ne vesszenek. épp annyit kaptak hetenként.Nem.Ugye. A nagykerék nem forgott többé a tetején. Látta a férfiakat a közvetítő előtt ácsorogni. sem anyja erről soha egy szót sem szól őelőtte. hogy apja már régen nem jár munkába. Joe is tudta ezt. amilyenekről sokszor írnak az újságok: olyan vidéken. De nem volt munka. Itt álltak az utcasarkon. majd egyszer szerzünk egy másik kutyát. és csak ennyit kérdezett: . és akkor lesz a házban egy új kölyökkutya. és várták a munkát. és túl sok pénzünkbe kerülne.. De várj türelemmel. de a szíve mégis Lassie után sírt.De most. Mindezt világosan felfogta ésszel. de soha nem akarok másik kutyát. Csak Lassie-t! . Váltáskor nem özönlöttek föl az udvarra a bányászok. hogy mit beszélnek a falusiak. Az állam valami éhbérrel segített rajtuk. Egész falvak népe állott munka nélkül. édes anyám? . bezárt az akna. ahol meghalt az ipar. hogy sem apja. Lassie nagyon drága kutya. Nyugodt maradt. és azt is.

hogy szavai és tettei alátámasztották ezt a gyanút. vadul lóbálta a feje fölött. . A lovak nem vágtatnak olyan gyorsan. Priscilla. században született. Hangját még jobban kieresztette. Talán csak azért volt ilyen. Semmi sincs olyan jól. az csak annak köszönhető. és botját feje fölött forgatva üvöltözött. a virágok satnyábban nőnek. Romlásnak indult ez az ország! . Nem tudom. . ennélfogva mindenkivel olyan hangon ordítozott. annyi bizonyos. valóban megérdemelte-e rossz hírnevét. Ki tudja. mint az ő fiatalkorában. Elsiklott a bot egy vad sportöltönyének zsebét. hogy nem a süketsége miatt hall rosszul. Hynes! Ahogy ott állt. az ifjak nem olyan bátrak és büszkék. Szerinte már senki sem tud olyan tiszta angolsággal beszélni. mert őhercegsége felette nagyothallott. kivörösödött arccal. pontosan olyan volt a herceg. és megcibálta nagyapja . suhintása elől.üvöltötte. Ez persze furcsa egy kicsit. hogy egyáltalán előjön valaki. Arról is szentül meg volt győződve. Másik rossz szokása az volt. A herceg ugyanis csak egy dolgot tudott biztosan. A cselédek rosszak. hogy aki a XX. akit a herceg kedvelt .EGY ROSSZKEDVŰ ÖREGÚR Rudling hercege egy rododendronbokor mellett állt és körülnézett. családjának éppen legfiatalabb tagja volt. hogy motyognak. ahogy ott állt a rododendronbokornál. hogy mindig magával hordta kökényfából faragott botját. amit különben meg is tett jó egynéhány évvel ezelőtt. hogy olyan szépen és érthetően beszélnének.Csoda. ha ugyan fönnmaradt belőlük néhány valamirevaló példány. és amúgy is nyomatékos kifejezéseinek ezzel még nagyobb nyomatékot adott. mintha egy gyalogezredet vezényelne a díszfelvonuláson. hogy az ő birtokán tenyésztek. hanem azért. Hát még a mai fiatalok! A herceg sokszor . mint az ő ifjúkorában.ordított a herceg.ahogy ő mondta .de milyen sokszor elmélkedett arról. mi lesz a világból. hogy csöppet sem volt megelégedve a világ folyásával. ami pedig a kutyákat illeti. lenyelik a szavak felét. az asszonyok kevésbé szépek. amilyen a híre: a legrosszabb kedvű öregúr a három yorkshire-i járásban. .Hol ez a fráter már megint? Hé. mégpedig azt.„romlásnak indult”. hogy nem hall egy szót sem. zilált fehér üstökével. mert ennek a mai népségnek az az átkozott rossz szokása van. nem ér egy hajítófát sem. az.és aki viszonozta is ezt a vonzalmat -. hogy a világ . És végül rosszkedvének még egy indoka volt. mint az ő ifjúsága idején. mindenki olyan süket. mert az egyetlen rokon. Most is Priscilla jött segítségére. tizenkét éves leányunokája.Hynes! .Na végre! . ahelyett.

. . hogy zöldség! . a yorkshire-iek olyan jól értenek a kutyatenyésztéshez.. .Egy új kutyát akarok neked mutatni. s egy kevéssé .És honnan tudod. hogy ennél már nincs tovább. hogy nincs meghamisítva a kutya? Ez nagyon okos kérdés volt. és nem adta. A herceg nagyon elégedett volt önmagával. mely sokkal hosszabb és finomabb volt. de tévedett. vagy pedig két nagyon fiatal felnőtt. mint a régi világbeli kutyák .ordította a herceg.mondta Priscilla. amíg jóformán észre sem lehet venni.Zöldség .bömbölte a herceg.Ne motyogj! . mert az igazat megvallva. Megpödörte hosszú fehér bajuszát. lenézve rá. .kiáltotta Priscilla.Ne motyogj! Beszélj hangosan! . hogy néha kissé túlzásba is viszik ezt a tudományukat. hogy a nagyapja erre a csodálkozásra vágyott. Még egyszer lenézett a lányra.Jó.Három éve járok utána.folytatta. három éve! Azt hitte. Mondtam. A maga módján nagyon jó véleménye volt Priscilláról.Egy szavadat se értem. . aztán falrengető nevetésben tört ki. hogy majd én húzom a rövidebbet. . Vagy azért. Úgy vélte. Egy évre rá fölmentem tizenkettőre. mint azok a bajuszfélék. aztán a múlt héten megüzente.mordult rá a herceg. . hogy itt vagy . mihelyt a magasból lenézhetett kis unokájára. de tette. Tavaly beígértem a kutyáért tizenötöt. Tudta. Pedig jól értette. Olyan sokat volt együtt a nagyapjával. Tíz fontot kínáltam neki három évvel ezelőtt. melyek mostanában nőnek a férfiakon. de nem hitte el. de Priscilla megcsóválta a fejét.Azt mondtam. hogy elfogadja az alkut.Tudtam én. hogy előbb-utóbb az enyém lesz . . mintha nem hallana jól.mondta Priscilla.Mit mondtál? . mit kérdezett az unokája. akkor csak őtőle örökölhette a bátorságot.De olyan szép biztosan nincs. Addig dögönyöznek egy kajlára sikerült fület vagy egy csúnya faroktartást. . fölényes kis hölgy volt Priscilla. hogy ha ennek a lánynak van mersze visszabeszélni. Magabiztos. mert mindketten öreg gyerekek voltak. hogy teljesen egyenrangúnak tartotta magát vele.csodálkozott Priscilla. .Zöldség? . Így aztán mindjárt földerült. Még egy fél évig húzta-halogatta a dolgot.Úgy ám. . . . de úgy sem adta. Pompás példány! Valami gyönyörű! A legnemesebb skót juhászkutya. Agyafúrt és titkos módszerekkel tudják elleplezni a kutyák hibáit.Három éve! . amelyet világéletemben láttam.mormogta.

mordult rá a herceg. nagypapa! . s még a szemét sem fordította arra a két emberre. .magyarázta a tenyésztő. De majd én kigyógyítom a bajából. Hynes! Hynes! Hol bujkál ez az alak? . Hynes. nagyon jól ismerem. .ordította a herceg. Eközben a herceg fenyegetően hadonászott a kökénybottal. ember? És mi baja ennek a kutyának?! Rossz bőrben van. mint ők. aki túl akarna járni az eszén. éppúgy. Azt mondom. egy sötétbarna. uram. Néhány nap múlva úgy megeszi az előírásos kosztot. csak a füle rezzent jeléül. Holtbiztos. Ezüstkanállal etetik őket. mint az előbb. ez egy tisztességes kutya. tapsolni kezdett és fölkiáltott: . uram. gyengéden sötétlő homloka élesen kiemelkedett gazdag sörénye hátteréből. Így sétált az öregember meg az unokája a kutyaólak felé vezető ösvényen. Fekve maradt. azt mondom. Azt a hogyishívjákot pedig. Engem hívott? . Az nem merne engem becsapni. uram! Az épület mögül egy éles orrhang szólalt meg. . nem. Hynes. Legalább annyi furfangot tudok. amikor megtörtént a vásár.Tartsa rajta a szemét.Elkényeztették. . Priscilla fölállt. A herceg csettintett. . mint a pinty. hogy nem. akitől vettem.Butaság! . csak egy íratlan szabály érvényes: caveat emptor-vevő. sőt kezeskedem érte.Hát csak vigyázzon rá! . és a drótkerítés mögül megnézték a kutyát. mintha párbajra akarná kihívni. és új otthonába került a kutya.Ez a kutya nincs jól. a csel csak akkor derül ki. tépelődő szempár.Jövök már. hogy még ráadást is tudnék nekik adni! Nem. .Hogy honnan tudom. De Lassie meg se moccant. Priscilla szeme előtt ott hevert a fekete-fehér-sötétarany színű Lassie. .Hát ki mást? Süket maga. hogy odahívja a kutyát. Ott aztán megálltak. ezek a munkások agyonkényeztetik a kutyáikat. .Nincs neki semmi baja. Aztán felbukkant maga Hynes. Priscilla lehajolt.Gyere. szomorú. hogy nincs meghamisítva? Mert én is yorkshire-i vagyok. Az ilyen ügyességeket és cselfogásokat hívják „kutyahamisításnak”. kutya! Gyere gyorsan! Gyere ide hozzám! A kutya barna szeme a leány felé fordult egy pillanatra. mint a lovaknál. Aztán újra a semmibe meredt.Parancsára.járatos vevőre rá lehet sózni a kutyát. Ha veszel vagy eladsz egy kutyát.Hát csak nem akar enni . . akik megbámulták. azt a Carraclough-t. és fényesen rajzolt. vigyázz! A herceg azonban Priscilla kérdésére még nagyobbat nevetett. Fejét két mellső lábán nyugtatta. hogy meghallotta a hívást. a kutyatenyésztő.

egész testében szétáradt ez az érzés. eleinte homályosan. Ezt addig mondtam neki. hogy egy fillérrel sem kaphat érte többet. . Egészen biztosan tudta. .buzgólkodott Hynes. föl és le. . majd megjön az étvágyad. Épp csak hunyorított egyet. hogy a kislány mond valamit. bizonytalanul. Halkan vinnyogott. Szeretett volna elbüszkélkedni a jó vétellel az unokájának. . Hallotta. és megvakarta a füle tövét. . moccanás nélkül feküdt a napon.Mit beszélsz? Priscilla fölnézett rá. hogy ez az igazság. . Lassie mintha nem is hallotta volna. Dörmögve továbbment.Úgy lesz. öreg Házba.Azt kérdeztem.mondta Lassienek. hogy mit. Kutya volt. Föltápászkodott. a tenyésztő odaállt a kutya ketrece elé. uram . Egyetlen érzés uralkodott benne. Föl-le járkált. Amíg hazafelé tartottak a nagy. míg el nem hitte.Ajánlom is .Ha magadtól nem eszel. Hynes. barátocskám . akit keresett. aztán egyre tisztábban és világosabban. míg csak hosszúra nem nyúltak az árnyékok. akkor majd lenyomom az ételt a torkodon. és beleszimatolt a szélbe. hogy mit akar. mintha nem találná meg azt. hogy nincs is ott senki a rácson túl. és hiányzott az a képessége. Ekkor nyugtalan lett. hogy érzéseit szavakba öntse.. mintha azt mondaná. szorosan a rács mellett. Aztán egyszerre tudta.Azt mondom. ehelyett csak egy makrancos kutyát mutathatott neki. Mikor pedig odébbállt az az ember. A herceg megállt.Azt hiszem. Az időérzéke intő jelzéseket adott izmainak és idegeinek. Egy kis csalódást érzett. Fejét emelgette. hogy miért adta el neked a kutyáját az az ember. . rájött.mondta búcsúzóul a herceg.

hogy idejöjjek. Lassie . Egy pillanatra megállt. biztosan ez történt. és Joe ugyanebben a tájszólásban válaszolt. Nem kell azt firtatni. De aztán sejteni kezdte a valóságot. fiú! Hol találtad meg a kutyádat? A férfi a legparasztosabb yorkshire-i tájszólással beszélt. Arcát sörényébe temette. és örömében szinte táncra perdült. És ebben a faluban . mert erről mindenki tudott volna már.Ott volt az iskola kapujában! . hogy a felnőtteknek tájszólásra tájszólással válaszoljanak. Apja nem vásárolta vissza a kutyát. ahogy örömükben szokták a kutyák. Amikor pedig felötlött benne a csodálkozás. Végigszáguldott a Fő utcán. hogy megtörtént. alig mert hinni a szemének. túláradó örömében mellé térdelt. Különös ellentét volt a gyerek és a kutya között. Csak a munkaközvetítő előtt lassultak meg Joe léptei. de igyekezett nem . A fiúból valósággal túlcsordult a boldogság. .Gyere. és futásnak eredt az utcán. ezért aztán gazdáik megesküsznek rá.mondta a fiú. hogy az iskolában a legtisztább irodalmi angolsággal beszélgettek a gyerekek. Mi van ebben olyan nagyszerű?” . Elég az.Apja talán visszavásárolta a kutyát? Persze. aztán harsányat kiáltott: . Első pillanatban nem is törte rajta a fejét. hogy a kutyájuk nevetni is tud. mert hallotta. Ott loholt az oldalán. ujjait mélyen beleásva a sűrű szőrzetbe. hát idejöttem. és a kapuhoz ért. hogy került ide a kutya. Aztán fölpattant. Egy ilyen kicsi fészekben az emberek pontosan ismerik egymás ügyét-baját.felelte Joe.LASSIE ÚJRA HAZATÉR Amikor Joe Carraclough kijött az iskolából. ami a skót juhászkutyák állandó vonása. nagyokat ugrott a levegőbe. és veregette az oldalát. hogy történt ez a csodálatos esemény. Szája szélesre húzódott. de az udvariasság megkívánta. nyugtalanítani kezdte valami. Megfordult. hogy az egyik férfi utánuk szól: . Mintha ezt akarta volna mondani: „Mire való ez a nagy izgalom? Az a dolgom.Lassie! Lassie! Odaszaladt a kutyájához. elhessegette magától. és csak fehér hegyű farkának csóválása árulkodott arról. hogy örül a találkozásnak. és elégedettségében élesen ugatott. Igaz ugyan.Hé. Később megint odafigyelni. Elragadtatása most már Lassie-re is átragadt. amikor örülnek valaminek. a kutya viszont nyugodtan ült.

És feléje nyújtotta kezét. Mintha a szavak áradata késleltethetné az ítéletüket! .Lassie hazajött . és eltűnődött. aztán lenyomta a kilincset. Az asszony tért először magához. bár nem is sejtik. .. Az ajtóban megfordult. szeretné jóvátenni. hogy mi a bűnük. csak úgy folyt belőle a szó. hogy akármi nyomja is a lelkét. és belépett. Lassie tehát megszökött! Ezért van itt! Joe Carraclough ettől fogva nem rohant olyan boldogan tovább.Nem! . ahogy a kutyák járnak.különösképpen híre ment volna egy olyan nagy fontosságú eseménynek. Lassie irgett-forgott. de nem szóltak semmit. hogy amíg szóval bírja tartani őket. Kifejezéstelen arcot erőltetett magára. hogy meglágyítsa szülei kegyetlenségét. szemükkel követték a kutyát. Úgy érezte. ott ült. honvágya mindhármunk után. addig sem apja. Szinte elzavarta látószögéből a kutyát. nem érdemelt bocsánatot. . Apja is felpillantott a tűz mellől. amikor rossz fát tettek a tűzre. És Lassie.Ahogy ránéztem. hogy megörült nekem. hogy honvágya volt. legjobb.. ha hazahozom. De úgy látszik. mintha megértette volna. A kutya a tappancsára fektette fejét. El sem bírjátok képzelni. s aztán. mindjárt láttam. és éppen csak hogy. és most már ő is a tűzbe bámult. hogy minden kétségbeesését kifejezte vele. Lassan ment. és sóhajtott egyet. mintha segítséget kérne. sem anyja nem fogja kimondani a rettegve várt választ.. és várt. hogy újra láthatott! Tovább beszélt.mondta -.Maradj mögöttem. de úgy. mit jelent ez a hallgatás.. S ahogy ő beljebb lépett. Csípőjére tette kezét. Gondoltam. és szomorúan figyelmeztette a kutyát: .mondta aztán. Gondoktól barázdált homlokkal állt az ajtó előtt. Joe ránézett. Édesanyja nagyot nézett. Sam azonban elhúzódott tőle. hogy megtarthassa azt. olyan hangosan.Édesanyám . reménytől fénylő hangon kezdett beszélni: . aztán lesunyt fejjel ment tovább. Megbámulták. Ott ült a kapuban. Odament a tűzhely mellé a pokrócához. annak jeléül. mintha ott. egy kis meglepetés. amire annyira vágyik.Amikor kijöttem az iskolából. mert az apa szeme elfordult róla. . aztán lassan a szőnyegre heveredett. ahogy a meredek úton befordult az otthonuk felé. ahol ülni szokott. hogy teste hozzáérjen a férfi lábához. Lassie. mint egy kutya visszavásárlása. és csóválta a farkát. egy percre megállt. és megint a tűzbe meredt. mely nem tágított a sarka mellől. Csóválta a farkát! Olyan boldog volt. a tűz tündérbirodalmának ragyogásában minden gondjukra választ kaphatnának.

biztosan nem törődnek vele a kastélyban . hogy itthon lehet. hogy anyjától nem várhat semmi jót. .A kutyák. ha hallom ezt a szót kiabálta. amire olyan nagyon vágyott. akkor azonban maga Lassie lépett a tettek mezejére. A rudlingi herceg kutyatenyésztője ugyanis londoni volt. Joe-nak egy pillanatra elakadt a lélegzete.De hiszen visszajött. mennyire örül. ugye. és lassú tájszólásban beszél. amikor a szobában csend lett. amit mondtam. még etetni sem tudják tisztességesen. de gyorsan. hogy elleplezze igazi érzéseit. Ahogy a falujabeli asszonyok szokták: ő is a veszekedésben talált megnyugvást. ahogy Angliában szokás. Joe ezt is észrevette. Mert én ezt tenném egy kutyával. és nézd. mennyivel csúnyább. odalépett Samhez.folytatta Joe. ha egy kis lenmagot áztatnának az ivóvizében. hanem feszesen és elegánsan. és amit alig-alig mert remélni már. mintha nem hallott volna egy szót sem. apám? .Tudod. a kutyák. mint volt? Talán jót tenne neki. Joe az apjához fordult. hogy véget ért a viszály. hogy gazdájuk oltalmát és figyelmét keresik.De apám . egyszerre azt hitte. . s a falusiak külön bosszankodtak. folytatta a harcot azért. Látván. . A férfi azonban elvonta tőle a kezét.Azt hiszem.Te pedig nyeld le és emészd meg. de aztán tovább ontotta a szavakat.ismételte határozottan az asszony. . és közben alsó ajka kicsücsörödött a nagy iparkodásban.mondta szomorúan -. A kutyát eladtuk. vidd vissza ahhoz. a kutyák! Már rosszul vagyok. és minél gyorsabban pusztul innét. Most. . hogy Hynes hanglejtését utánozza. Fogd meg és vidd. Haragosan hátat fordított neki. hogy nem olyan széles. Joe új érveket keresett. és újra a tűzbe bámult. Egyszerre megindult a szava. annál jobb. mint ők. . és tovább terítette az asztalt.Nem! . Megnyugodva fölkelt. hidegen és élesen. Legalább simogasd meg! Sam azonban úgy tett. az a mindentudó Hynes! Az utolsó szavakat még élesebben mondta ki.. és csendesen szóvá is tette. hogy mi nem is láttuk. mert mindjárt itt lesz Hynes. aki hangosan a szavába vágott. . Ugye.Nem bírom tovább. édesanyám! Rejtsük el! Senki sem találhat rá! Azt mondhatjuk. A férfi azonban úgy tett.Az édesanyja volt. amit a két felnőtt kiejtett. . mintha meg sem hallaná. Ez volt az első szó. Tessék. Eladtuk. . ami a kutyák nyelvén azt jelenti. elvitték és slussz. és akkor.Csak ezt akartam mondani . aki megvette tőlünk.. Nézd csak a szőrét. de mintha csak a levegőnek beszélt volna.folytatta az asszony. legalább üdvözöld Lassie-t. ha fényét veszti a szőrzete. Hisz nem tehet semmiről. és finom vonalú orra hegyével szelíden elkezdte a kezét bökdösni.

Joe apja még mindig a tűzbe bámult. és kinyújtotta a kezét. milyen gusztussal étkezik Lassie. de lassan elkezdett beleegyezően bólogatni. szeme rátévedt a kutyára. tanuld meg jól a munkát.Ennek csak az lehet az oka . még egy kuvaszt be nem engedek a házba! Az ember felneveli. Joe a tűzhely párkányáról leemelt egy összehajtogatott rongyot és egy kefét. édesanyám.és ha sikerült valamire jutni vele. de Joe gyorsan közbevágott: . Csak a férfi sajnált tőle még egy pillantást is. ha egyszer a kutyájuk telezabálta magát. megfordult. de még csak igazi yorkshire-i sem. Mostani sajnálkozása szöges ellentétben áll azzal. milyen sovány.Nem is volna vérbeli Carraclough. milyen ügyes csapdát állított a fia. Sam még egy ideig a tűzbe bámult. Mindjárt kap egy kis harapnivalót. . Végül. újra felcsattant. Carraclough-né azonban nem lágyult meg. . és szikrát se bánják. mint egy kisgyerekkel . A férfi idegesen lógázta a lábát. hogy ez a mindentudó Hynes még a kutyái szájából is kilopja a jó falatokat. és érdes hangja csupa gyengédség volt. hogy nem kapott eleget enni..És ha egyszer kitette a lábát. mit kap az ember cserébe? Miközben tovább mérgelődött.Csakugyan nincs valami jó bőrben szegény. Miközben így ontotta magából a szót. töri magát. mintha nem bírná tovább nézni. és Joe-val együtt nézte. Carraclough-né fölvette a tányért. Ő talán észre se vette. és teleszívta a tüdejét levegővel.Hát ezt nem így kell csinálni .Nézd csak. egy tányér ételt melegített a kutyának.De ha bezabált. Aztán akarata ellenére oda-odavetett egy lopott pillantást a kutyára meg a gyerekre. néha már azt hiszem.. . menten visszamegy! . Kapnak munkát? Dehogy kapnak! Fölveszik a munkanélküli-segélyt.Ha már dolgozol.kiabálta.kiáltott Joe-ra.mondta. A szoba csak úgy visszhangzott a kiabálásától. és egyszerre megváltozott a hangja. Elébe tette. . . . Hogy mentse magát és védekezzék. . ni. s a szőnyegre telepedve fényesíteni kezdte a kutya szőrét. ha nem értene jobban a kutyákhoz. mintha a kutya sosem lett volna az övé. Tudom. Ilyen rosszképű és fukar alakot úgyse láttam még az életben. mi kell neki. Fogadok.mondta -. mint bármi máshoz. hogy ezek a mi férfiaink többre becsülik a kuvaszaikat. evett-e az édes gyerekük. . amit öt perccel ezelőtt mondott. mert én is ismerem ám a kutyákat! Carraclough-né ekkor kapott észbe. . Ide figyelj. annyi baj van vele. de Carraclough-né tüstént felfigyelt.Nohát! .Te jóságos isten. Amikor Lassie jóllakott. mint saját húsukat-vérüket! Mert ezt csinálják! Rajtunk a nehéz idők. .

. leste. Joe apja lassan fölemelkedett.. Szava hirtelen elakadt.Hát persze hogy azt akarta .gúnyolódott Hynes. yorkshire-i tájszólásban. . és magam is tudok néhány trükköt. ha nem sietsz. és nem viszed vissza.. és aztán vissza akartam vinni. . majd óvatosan egyik kezébe fogta Lassie előkelő pofáját. Most is Carraclough-né gondolt először arra. kockás kabátos. hogy hazaszökjenek. A kicsi.mondta zavartan -. és mindjárt eszébe is véste a kefe minden mozdulatát. és szakértően dolgozni kezdett a kutya prémbundáján. Sam . Egy kis időre csend és boldogság költözött a házba. és művésziesen felfésülte a hasán és az oldalán a szőrt. s a másikkal kefélni kezdte a hófehér sörényt.Én sem vagyok épp újszülött. akár a kutyakiállításra ő tudta a legjobban előkészíteni a kutyát. és akkor kerestek egy új vevőt.kiáltott fel elkeseredetten.Halljátok? .Most pedig . mint minden falujabelije: . mint Sam. Azt mondom. Az ajtóban a kutyatenyésztő megállt. . mindjárt gondoltam! Gondoltam. mint a szombati szennyest? . De szerencsére véletlenül itt vagyok. A kutya az első rántásra felkelt. és nyakára csatolta az örvöt. ott termett a kutyánál. Joe-nak pedig nem volt szebb álma annál. és azt mondom.. A többiek is füleltek. . és engedelmesen követte. A fia ott kuporgott mellette. nálam ez a trükk nem szuperál. ha eladtátok őket.Nahát..Fogadni mertem volna. belépett Hynes. Sam most már semmivel sem törődött. és majd magam viszem haza. de még mielőtt odaért volna. mert én sokkal jobb trükköket tudok..Épp csak megkeféltem egy kicsit . hogy ezt akarja. hogy mérföldnyi körzetben senki sem ért úgy a kutyákhoz. . . Sűrű torokhangon szólalt meg. Kitanítjátok őket. hogy úgy vigyem vissza. .szólt rájuk idegesen . mint hogy egyszer majd belőle is olyan kutyaértő váljék. Pórázt vett elő.. Sűrű. csak a munkájával. dús szőrzetét előbb a ronggyal dörzsölgette. yorkshire-ieket.Azt akarod. hogy itt találom. amilyen az édesapja. amit már majdnem . kamásnis és lovaglónadrágos vézna alak egy pillanatig habozott. Valaki jött a kerti úton. Ismerlek titeket.kezdte a rábeszélést a felesége -. behúzott farokkal. mert tudta mint ahogy mindenki tudta a faluban -. .Értsünk a szóból .Ezzel elvette a kefét meg a rongyot a fiától. Akár hétköznapokra.vigyétek már innen ezt a kutyát! Ekkor azonban Joe apját is elfogta a düh. letérdelt a tűzhely elé. és a ti mindig hazataláló kutyáitokat. Aztán észrevette Lassie-t a tűzhely előtt.mondta búcsúzóul.Nézd csak.Itt jön Hynes! Az ajtóhoz sietett. elfelejtettek: hogy Lassie nem az övék többé.

Hynes elment. amikor a szívük mélyén nagyon fáj nekik valami. . ahogy az északi emberek szokták. Most talán nyugtunk lesz megint..Ezt nem tűröm. mozdulatlanul és megadón. . örülök neki. soha többé nem látom. .Besétál ide. hát Lassie elment.Jó estét kívánok! Az ajtó becsukódott. és ontotta a szót.Izé. mintha ő volna maga a herceg. a saját otthonomba. nem. és mindketten mélyen magukba temették gondolataikat. és ha tudni akarjátok. .De hirtelen torkán akadt a szó.kiáltotta. Most már ketten bámultak a lángokba. még csak engedelmet se kér.. És mindezt egy kutya miatt! Na. és elment a kutya is. a sapkáját a fején felejti. ezt nem tűrhetem! .mondta gyorsan Hynes. Joe meg az apja visszaültek a tűzhöz. . . de soha! Amíg így zsémbelt. és remélem. igenis. mert Joe apja a dühtől kivörösödve elindult az ajtó felé. aztán Carraclough-né szólalt meg. Jó ideig csend volt a házban.

visszafeleselt volna. . Útközben elhatározta. Nem is látszott olyan nehéznek a dolog. Ezt a kutyát nem etetik. hogy most harcolni fog érte. Joe apja felemelkedett. . mert Lassie másnap újra ott ült az iskolakapuban. Csak egészen rövid időre. látva az állat ragaszkodását. Uzsonna után vissza kell vinni Lassie-t. .Ha nem. és onnan hallgatta Joe-t..Lassie. Édesanyja vacsorát főzött. hogy minden hiába. fiam . hogy szülei meglágyulnak majd.kiabálta. Most azonban úgy érezte. Ez a kutya.Kérlek. Márpedig vissza kell vinnünk.Még mit nem! Ebben a szempillantásban visszaviszitek! . de ebben a szempillantásban! A szavak csak úgy zuhogtak Joe-ra. de a hangján érződött. ha csak egy kicsit sikerülne itt tartani Lassie-t. Ebben a kemény yorkshire-i otthonban jóságos. Joe. várta kis gazdáját. amióta munkanélküli lett. És Joe újra hazavitte. hogy Joe. csak egy keveset hadd maradjon itt. nagyon tévedett. hogy semmiképpen sem lesz könnyű meggyőzni őket..Hiába könyörögsz.. Lassan ment végig Lassie-vel a kerti úton. a szülők szíve megpuhulna. hogy síkra kell szállnia a kutyáért. édesanyám. Arca nem fejezett ki semmit. nem segít semmi. hogy most már minden rendben van. ahogy ezt óraszámra tenni szokta azóta. akkor megint beállít ide az a Hynes. Amikor azonban meghallotta anyja első szavait.„NE GYERE TÖBBÉ HAZA!” Ha Carraclough-né azt hitte.mondta nehézkesen. és hol az egyik. ezt most már nem tűröm tovább! .jelentette ki Joe. s így csak ritkán fordult elő. Nézzetek rá! Ez a kutya nincs jól. és mélyen a fia szemébe nézett.. Minél tovább van itt. mert odasétált a tűzhely előtti szőnyegre. Talán Lassie-nek is ez volt a véleménye. hogy róla van szó. . . lefeküdt. hol a másik emberre nézett. minden reménye füstbe ment.. . Benyitott a szobába. Nem volt azokban semmi engedékenység. Azonnal vidd el innét. hogy megérti Joe-t. apja pedig úgy tűnődött a tűzhely előtt. Minden úgy volt most is. . és jutalomképpen ott tartják Lassie-t. Mintha tudná. de határozott módon nevelték a gyereket. ahogy mondani szokták. mint máskor.De édesanyám. . édesanyám. annál nehezebb lesz visszavinni. . Érezte. Lassie megint hazajött! . híven betartva a találkát. és . De azt is tudta.csattant fel Carraclough-né hangja.. és hiába nyaggatsz.Ez így nem mehet tovább.Nem tűröm! Nem. . Úgy vélte.Hidd el. akiknek máskor oly nyugodt hangja egyszerre csupa hév és indulat volt.Ennek semmi értelme.

. mint az ember. megérti. . aki tudja az illemet. mintha tiltakozna nagyapja fenyegető közeledése ellen. Aztán lassan elcsöndesült a hangja. . Joe-ban megakadt a szó. lehetséges volna a nyugalom. és beletörődik a dologba. akkor vidd magaddal a fiunkat is. mondván.mondta lassan Carraclough-né..mondta Joe apja. és indulj. Odabentről még kihallatszott Carraclough-né hangja. .jegyezte meg a férfi. hogy nagyapja hirtelen elhallgat. . apja pedig szelíden füttyentett egyet.De még mennyire! . amit mi nem hallunk? . . édesanyám. Olyan magasan rezgő hangon szól. és mondja meg neki. de a kutyáim igen.. és megbökte a fiát. hogy mi meg se halljuk. és tudja. ha ugyan ezekben a nehéz időkben. hogy a kutya fojtva vinnyog. fiam! . mert. s aztán Joe. Hát nem érted? Mindig vissza fog jönni. Joe boldogtalanul nyúlt a sapkájáért. ahogy mentek lefelé az ösvényen. hogy úgy mászkáljon itt. Jöttükre Sam Carraclough levette a sapkáját. és gyerünk. amikor látta. hogy elsírja magát. . ahogy Joe követte apját és Lassie-t. Ránézett a férjére. . Carraclough! Mit akar maga a kutyámmal? Priscilla egy jól megtermett falusi embert látott és egy keménykötésű kisfiút.Itt van Lassie . és zárja be az óljába.Nagyapa . dühösen meglóbálja a kökénybotot. Sam. és nem jön haza többet. Ötször olyan jól hall.És ha a fiunk miatt szökik haza. mit követel az udvariasság. Talán ha ő mondja meg neki. Joe. Lassie szófogadóan fölkelt. aki fáradtan zsémbelt.Vedd a sapkád. mert ő a mienk.kérdezte Priscilla -. Nem volt ebben a mozdulatban semmi megalázkodás. mintha az övé volna a házunk. hogy Joe-nak igaza van. Hallotta. hogy ott a helye. akinek keze egy kutya sörényén nyugodott.Megint haza fog jönni. Az én néma sípom egyáltalán nem néma. Vedd a sapkád.Itt van például a kutya. . hogy ő is kövesse példáját. .ordította a herceg. az apja meg a kutya elhagyták a házat. . . hogy anyja fáradtan egy székbe roskad. Priscilla látta.Ez okos gondolat . de el kell innen vinni . de az is bólintott. közel ahhoz. mindig visszakívánkozik ehhez a gyerekhez .Hé.Úgy látszik. Sőt a falusi ember büszkesége nyilatkozott meg benne. Ez azért van.nem tűröm.. édes istenem. az állatok azt is hallják. Priscilla meg a nagyapja odament az idegenekhez. de a kisfiú néhány csöndes szóval lecsillapította. Menjen csak veled.Bárcsak ott maradna! Akkor talán békesség és nyugalom költözne a házba. és rögtön hozzám futnak.Nagyon sajnálom.mondta Sam Carraclough.

fogadkozott. hogy. hogy itt van! . .Azt látom. jövök .Először is bezárom .Azt még a bolond is látja.Maga javíthatatlan tökfilkó! Az bizony! Kezdek rájönni. Rosszkedvűen sarkon fordult. amiket kiásott.Megint? Mikor szökött meg először? Sam Carraclough néma maradt. Nem mondhatta végig.. szöges bakancsa ránehezedett a cipőjére. csak nem akartam vele zaklatni kegyelmességedet . Bedrótoztam az összes lyukakat. És ha még egyszer megszökik. Elindult ugyan a nagyapjával.. uram. hogy Hynesnak kiadják az útját. Ha most megmondja az igazat. de aztán visszafordult. .. Priscilla megérezte ezt.Megint megszökött. ha szükség van rá? Hynes! . akkor én. . A hangja még fenyegetőbben döngött: . .Ajánlom is! . hogy maga egy javíthatatlan tökfilkó. és Sam Carraclough-nak még csak azt sem mondta. most pedig. hogy köszönöm. Sejtelmem sincs. és odaszögezte álló helyéhez.Hynes. Akárhogy utálta is azt az embert. De maga mit akar vele? . az történt. milyen súlyos büntetést eszelt ki Hynesnak.Visszahoztam.hallatszott egy nyafka hang..Jövök már. hogyan csinálta. A herceg szavából kivette.magyarázkodott Hynes. hogy valakit kitúrjon az állásából.Ha úgy vesszük. mintha bele akarna markolni Lassie sörényébe. és közben idegesen babrálta sapkáját. mintha beárulná Hynest.. A herceg dühösen végigmérte. akkor.Tudniillik. az olyan volna. uram. A falusi ember esze lassan fordul. és manapság nem könnyű munkát kapni. jól kieresztve a hangját: .. . és erre visszahoztam. Ezt Sam Carraclough tudta a legjobban. Aztán így szólt. És nemsokára elő is jött Hynes a kutyaólak körüli bokrok mögül. . hogy ez a kutya egyszer már megszökött? Hynes kényelmetlenül feszengett. akkor én. Hynes dühében morgolódott. hogy még egyszer nem szökik meg.. megszökött.Megszökött.kiabált a herceg. mert beszéd közben olyanféle mozdulatot tett. A herceg nem árulta el.Hynes! Hynes! Hol csámborog és hová bújik el mindig ez az ember. márpedig nem lehetetlen. ha mégis megszökik. Csakhogy nem érte el a kutyát. ..Aztán. hogy Hynes hallgatott Lassie első szökéséről. A tisztessége nem engedte. hogy mi következik.. .De most majd megmutatom neki. Igazi yorkshire-i módon oldotta meg a fogas kérdést: . vagy nem szökött meg? . mégsem volt szíve árulkodni rá... igaz. . mert Sam Carraclough nehéz.tombolt a herceg. és némán nézte. . Hynes. és ez a fontos.

Joe. vállára tette kezét. Fejét a dróthoz nyomta. mintha csak most vett volna észre valamit. és nem akarunk látni többé. hogy hová lépsz. majd mind hevesebben beszélni kezdett. és ezért sem akarunk viszontlátni. és felejts el minket.. hogy a kisfiú föltekint az apjára. kisfiam. kisfiam. a ketrec legtávolibb sarkába húzódott és lefeküdt. Sehonnan sem jött segítség. és ne gyere haza többé! A kutya. fejét az égnek emelte. szemét mereven az útnak arra a pontjára meresztve. . Most ő zárja be. Joe-nak is sietnie kellett. Ezt Joe nem értette meg. hogy a maga lábán állok. Jobb. Joe pedig sokáig állt ott. Priscilla most közelebb ment a kifutóhoz. Ne várj az iskolánál többet. De volt ott még valaki. Gyere. akkor nem fogunk többé szeretni. Nem is jutott eszébe. Lassie fölemelte fejét. Látta. És most már ne akarj többé hazajönni.Gyere. A kisfiú esetlenül hátat fordított neki. ujjait átdugva a drót szövedékén. Lassie . Nyelt egyet. szúrósan maga elé meredve ballagott mellette. hogy maradjon itt. egy kutya hangja elől. De valahogy nem jól látta. ha túlesünk rajta. Amikor a fiú a drótsövényhez közeledett. és hagyj minket békén.Figyelj. hogy a kutya a kifutó felől a ketrecbe lép. ahol gazdája befordult a kanyarodóba..Elhoztam a fiamat is. hogy maradjon. . és szigorúan rászólt: . Maradj itt. Priscilla még mindig egy örökzöld bokor mögött állt. Gyere. hogy vajon miért épp akkor olyan kemény szívűek a felnőttek. amikor a legnagyobb szükség volna rájuk. Megszaporázta a lépést. . mert.kezdte alig hallható hangon. Maga pedig nyissa ki a ketrecet. megbocsásson! Észre sem vettem. mintha segítséget remélne valahonnan. Szólj rá. Erre azonban hiába várt. Ezen törte a fejét. és elindult. Ne húzd a búcsúzkodást. hová lép és megbotlott. Az apja. hogy apja egy egyre távolabbról hangzó ugatás elöl menekül.Ejnye már. és keservesen ugatott. Priscilla látta..Maradj itt. Ekkor Sam nehézkes yorkshire-i hanghordozása hirtelen megváltozott. Arra gondolt. hogy ő zárja be Lassie-t. és mi majd bezárjuk. . Ott állt a kutya. mely kitartóan próbálja visszahívni a gazdáját. Végül is apja törte meg a csöndet: . és ne gyere haza többé. kutyája hűvös orrát simogatva. és légy boldog. aki ugyanolyan nehezen értette meg a dolgokat.. mert nem tesz jót nekünk.. mert most már nem vagy a miénk. és odament hozzá. mintha értette volna.És. hanem maradj itt örökre. s aztán először lassan. megrázta.. Mindig őmiatta szökik el. És.. aztán körülnéz. ha még egyszer hazaszökik. aki emelt fővel. És ha rossz kutya leszel. Ne szökj meg. miközben apja mellett sietett. és megparancsolja neki.

Mindig ezt csinálják. úgyhogy majdnem elérte Lassie fejét. és úgy emelte föl karját. Mesés summát. Ez a kutya darabokra szedi. Erre Lassie lassan megfordult.Most már hallgass! Mars vissza a ketrecbe.Ezeknek a parasztoknak nem szabad hinni. mielőtt észrevenné.Mi az.Tessék. és a kutyához fordult. Én ismerem a kutyákat. . Odahívta magához: . amely még mindig gazdája után ugatott. . azt mondom.. akkor minek adták el? Ha az enyém volna. én bizony megtáncoltatnám őket. mert azok az emberek erre tanították.mondta Hynes. akkor miért hozták ide a kutyát ők maguk? .De ha ez a kisfiú vissza akarta kapni a kutyáját. Priscilla összeráncolta orrocskáját a nagy gondolkodásban. én bizony nem adtam volna el. . Visszalopják a kutyát. mély morgása pedig egyre fenyegetőbb lett. aztán odalépett a drótkerítéshez. nyakán lassan felborzolódott a szőr. kisasszony. De én majd ellátom ennek a finom hölgynek a baját. .Isten áldja meg a jó szívét a kisasszonynak. alaposan ismerem őket. és széthúzta száját. még pimaszkodni mersz? Priscilla odalépett a kutyához.Hogy miért tették? Mert őkegyelmessége szép kerek summát fizetett érte. .Miért szökött vissza hozzájuk ez a kutya? Boldogtalan itt? . Szétálló fogai közül sziszegte: . mintha meg akarná ütni.Priscilla egyre nézte a kutyát. és feküdj! A kutya rá sem hederített.Hynes! .Ezen ne törje a szép fejecskéjét. kisasszony.. Egy résen bedugta az ujját. és mielőtt észbe kapna az ember. Majd én ráncba szedem! Csak maga ne menjen a közelébe. Priscilla sokáig nézte a kutyát. Fülét hátracsapta. mélyről jövő morgást hallatott. de szerencsére nekünk is megvan a magunkhoz való eszünk. . Hynes elfordult. már el is adták másvalakinek. . . Én nem mennék olyan közel.Jó lesz vigyázni. ebben a szép ketrecben? Egyszerűen hazaszalad. Ha rajtam állna. Mindig csavarnak egyet a dolgokon.De ha vissza akarták csalni. Túlságosan jó volt hozzájuk.Akkor miért tették? . hogy lenne itt boldogtalan. Ezen Priscilla eltűnődött egy darabig. meg én! Hynes meg volt elégedve ezzel a magyarázattal. kisasszony. Ez az oka. míg csak Hynes föl nem bukkant a ketrecek bejárata felől. Elővillantak erős. fehér fogai.Hát persze hogy nem. . kisasszony . Priscilla kisasszony. Hynes megállt. Hynes közelebb lépett.

és mereven bámulta az útnak azt a pontját. aztán nem vett róla többé tudomást. Lassie . Nyugodtan feküdt. hisz nem bántalak. ahol Sam Carraclough meg a fia eltűnt a szeme elől. feje nem mozdult.Gyere ide.. Nagy barna szeme egy pillantásra találkozott a lány kék szemével. . Erre a kutya abbahagyta a morgást.Gyere hozzám! No gyere már. Gyere szépen ide. Szomorú méltósággal hevert vackán.szólongatta kedvesen. . és lefeküdt. szeme se rebbent.

Neki csak sejtései voltak. Feje a tappancsán nyugodott. és tágított a rácson. Újra fölkelt. és minden más elsötétült benne. s most is arrafelé bámult. hogy egyszer már kiszabadult innen. hogy mennie kell az iskolába. és ugatásban tört ki. és lefeküdt az árnyékba. Aztán megállt az egyik sarokban. az erős drótsövény mentén.REJTEKHELY A LÁPON Másnap Lassie ketrecében feküdt. akárhogy kínlódott. És mintha egyszerre megértette volna a hívást. Egy rejtett. amire vágyik. mert a balsiker és a múló idő arra sarkallta. Lassie hirtelen fölkapta fejét. odasomfordált a rácshoz. Csak azt tudta. Itt az idő! El kell mennie Joe-ért! Ezt persze nem tudta ilyen világosan. olyan helyeken. de ennek nem sok haszna volt. ahogy esztendők óta beléidegződött. Vadul körbeszáguldott a ketrecben. anélkül hogy valaki megmagyarázta volna neki a dolgot. annak jeléül. De a vágy már úrrá lett rajta. Türelmetlenül felkapta fejét. mely gazdáinak visszatérését hirdetné. ahol az este eltűnni látta Sam Carraclough-t meg a fiát. nekitámaszkodott a drótnak. s ő sorra rótta a köröket. Még a . Aztán próbaképpen. aztán lyukat ásott. Lassie nyugtalan lett. amit tennie kell. Lábával erélyesen megrángatta a drótsövényt. hogy ez sem az. semmi sem segített. Akárhogy kapart. hogy még jobban erőlködjék. minden óvatosság és érzelem. Fülét hegyezte. Az a belső figyelmeztetés még sürgetőbbé vált. és izmos nyakát és hátát megfeszítve átszabadult a rács alatt. de Hynes minden ponton megerősítette a drótkerítést. Amint előrehaladt a délután. visszament a napfénybe. De a délután csöndes volt. nedvesen szállongott az angol táj illata. Semmi se mozdult. Ha át lehet bújni egy akadály alatt. hogy felébresszen egy alvót. rögtön tudta. egy kissé előrevetve. ahol ösztönösen remélte a menekülést. mindig körbe-körbe. belső ösztön szólalt meg benne. mégis rájön ilyesmire. Elkezdett körbejárni a ketrecben. mi a dolga. felágaskodott. és szimatolt. mert kapart. akkor át is lehet ugrani fölötte! Egy kutya nem képes ésszerűen gondolkozni. Csakhogy ezúttal Hynes elvágta előtte a menekülés útját. és elnézett fölötte. és facöveket vert le melléje. Emlékezete azt súgta. De arra a szorongásra. hogy mi az. és mellső lábát a drótnak támasztotta. de érezte. Újra ásni kezdett. ahogy egy emberi lény tudja. hogy minden idegszála éberen les valamilyen neszre vagy jelre vagy szagra. habár ez sem segített rajta. meghatározhatatlan volt ez a figyelmeztetés. Szorosabbra fonta a kerítés dróthálóját. habár teste pihenni látszott. mint amikor egy ébresztőóra tompán berregni kezd. Ettől sem lett nyugodtabb. nem kapott megnyugtató választ. Fölkelt. Korai méhek zümmögtek a levegőben. Bizonytalan. Belső nyugtalanság hajszolta. úgy. s a kora nyári nap meleg sugarakkal simogatta szőrét. mely eltöltötte.

amikor átvágott az úton a rododendronok felé. míg csak mellső lábát meg nem vethette a kerítés tetején. . Sikerült megvetnie lábát épp abban a pillanatban. hihetetlen erőfeszítéssel egyre följebb bírt kapaszkodni. és nekifutással ugrott. mint azok a fajták. vagy őt vette volna üldözőbe valaki. Egy rövid szempillantásig ott egyensúlyozott. a szöges drót megkarcolta a hasát. Így született meg az új terv Lassie fejében: előbb homályosan. de ösztöne óvatosságra intette. melyet már tegnap fölfedezett. amikor testének súlya már lefelé húzta. mintha minden ereje és elszántsága kipárolgott volna belőle. Egy pillanat múlva már kísértetként osont végig egy hosszú fal árnyékában.legokosabb kutya is csak lassan. de mégis gyorsan eljutott a fal végéig. Lassie gyorsan tanult.a kerítés túlsó oldalára. füttyjeleit. A kerítés két méter magas volt. hogy hűségesen megjelenjék a találkán. akkor újra fogságba vetik. ahol valaha járt. Itt elrejtette a sűrű levélzet. ő is kitűnően emlékezett azokra a helyekre. viszont az ugrásban vagy a versenyfutásban sokkal ügyetlenebb. Ott pedig volt egy lyuk. A skót juhászkutyát dolgozó kutyának nevezik. Szabad volt! De most. Még amikor visszahátrált a ketrec végébe. hogy egy skót juhászkutya átvethesse magát rajta. Odafönt elfogta a bizonytalanság. és gyorsan váltson az esze. Már majdnem elérte a tetőt. Hasa majdnem a földet érte. megértse szavát. Lassie ugrásai tehát meg sem közelítették a kerítés tetejét. mintha vadat üldözne. hogy ha észreveszik. Át is bújt rajta. ahol a sövény derékszögben találkozott. akkor is visszaesett. Mind följebb küzdötte magát. és ezúttal a lendület feldobta a kerítés sarkáig. aztán lassan még följebb tornászta magát. Még egyszer nekilendült. de megint visszazuhant. mert a nevelés a különböző kutyafajtákban az idők folyamán változatos képességeket hívott életre. aztán egyre világosabban. de ügyet sem vetett rá. mert évszázadok óta arra nevelik. kapálózó hátsó lába támaszt lelt a kerítés sarkában. Az út szabad volt előtte. és leesett . Fölugrott. ösztönösen és az emberek idomítása révén tanulja az ilyesmit rövid élete alatt. És valóban az egyik út járható volt! A sarokban. ahol már a vaskerítés kezdődött. hogy nem éri el célját. Nekilendült. túl magas ahhoz. mint emitt. mintha ott járhatóbb lenne az út. Mindebben a skótjuhászkutya megállja a helyét. a kerítés más és más helyén. Egy agár vagy egy orosz agár könnyűszerrel átugorná. de visszaesett. Egy gondolat uralkodott rajta: itt az idő. akárcsak egy létrán mászó ember. ezért meglapulva járt. Már úgy látszott. és most. de egy jóravaló állat bátorságával és szívósságával újra meg újra ugrani próbált. Visszahúzódott a ketrec átellenes sarkába. Mint a legtöbb állat. hogy segítse az embert munkájában. Hangtalanul. Megérezte. amikor célját elérte. melyeket erre idomítottak be.

innen kezdve egészen másképp mozgott. aztán egymásra néztek. szinte észre sem vette Hynest. Visszaváltozott pompás juhászkutyává. ez a kép csak álmaiban él. Tudja. és most vele van a fiunk. hogy ez a csönd a megrovás csöndje. mely jókedvűen. amikor az iskolából jövet meglátta Lassie-t a szokott helyén. De lelkében.bólintott a férfi. hogy soha többé nem várja őt az iskolánál. Az asszony.Úgy látszik. és nem mer hazajönni. hogy sosem látja viszont Lassie-t. bocsánatot kérve egy bűnéért. a remények legmélyén mégis erről álmodozott.Jóságos egek. Elnézett a messzeségbe. hogy vissza kell adnunk a kutyát.Ezért .Hol van? Adják ide! . fiús arcára kiült az elragadtatás. . habár maga is kételkedett álmai megvalósulásában. mint teste hajlékony vonalának nemes folytatását. abban a hitben. és visszament a feleségéhez. összeszidta. Joe Carraclough azt hitte. minden sóvárgása és könyörgése ellenére. amikor hazavitte Lassie-t. hanem csak állt.Nincs semmi baj. újra elvették tőle. melyről pedig nem tudta. amiért megszökött. nyugodtan. Természetesen lépkedett.követelőzött. mikor követte el. úgy érezte. agya szélsebesen dolgozott. .Mintha megérezte volna. és lassan csóválgatta farkát. minden félelem és gond nélkül üget megszokott útján előre. Ma tehát nem rohant boldogan a szülői házba. és választ se várva berontott. Hynes bedörömbölt az ajtón. Lassie . Joe apja és anyja rábámultak. Lassie megszökött. tehát meg volt győződve arról.sóhajtotta. hogy most már elhagyta az ellenség földjét. Az asszony egy székbe roskadt. és homlokát összeráncolva iparkodott élete legfőbb kérdését megoldani. . gondolatai előrefutottak. Fogta a sapkáját. Rábámult Lassie-re. tele aggodalommal. a hangja megtört: . lehajtotta fejét. Ekkor Joe Carraclough megsimogatta a kutya nyakát. Eszébe jutott.mondta. Megparancsolta. .Jól van. hogy maradjon. és a szülei. és inkább elbújtatta valahová. És most. mikor lesz már csend és béke ebben a házban? Soha sincs egy nyugodt percünk! Joe apja lassan fölkelt. Az ajtóhoz lépett. . kezét a kutya nyakán nyugtatva. Lassie azonban. emelt fővel. hogy ez nem lehet igaz. Kerek. .Hát ezért nem jött haza! . . hogy mi történt azon a két napon. farkának sűrű zászlaját úgy lebegtetve maga után.

motyogta. ott aztán a láp sziklás vidékben folytatódott. s mihelyt az első köveken megkop- .Akkor pedig magával megyek . mint a köd.. ott pedig nem vész el. Az idegen könnyen eltévedt volna ezen a lapályon. a szikár. összedobált kövek.Csak semmi izgalom . ahol elüldögélhetett a mérhetetlen csöndben. Errefelé vette útját Sam.Csak semmi izgalom. Carraclough lenézett a csepp kis emberkére. . melyekből valaha réges-régen elkezdett egy tornyot építeni. Csak az ajtóból szólt vissza. de aztán beleunt a játékba. Minden talpalatnyi helyet ismertek a lápon. akkor itt kóborolt a sziklák között. és elindult Hynes felé. Hynes úr .No.mondta csöndesen.ezzel a tájékkal kötöttek barátságot. Felért egy tágas fennsíkra.sürgette őket. egyre csak ment. Nem a faluba ment. . Hynes nem sokat törődött a házaspár kétségbeesésével. . hol keresse a fiát. úgy emelkedtek ki a síkságból ezek a sziklás részek. mi lesz? .még gyerekkori játékaik alatt is . szívem . de méltóságán alulinak érezte. hegyes tarajú. amint az utcasarki jelzőtáblák a városi embernek mutatják az utat.Maga most szépen hazamegy. . mint a tenyerét. Sam Carraclough-nak egy pillanatra fejébe szaladt a vér.Joe nem jutott messzire.Mihelyt megtalálom a kutyát.mondta csitítva. Joe apja céltudatosan ment előre.Nehogy útközben valami ravaszság jusson eszébe. és senkitől sem háborgatva elrágódhatott a lét vagy a sors nagy kérdésein. . állhatatosan. de ez nem zavarta léptei biztonságát. Ha valakit kikergetett a faluból a gond. visszakapja. de a lába ösztönösen megtalálta az ösvényt. És eltűnt az est sötétjében. fenyegető kőtornyok útvesztőiben. hogy hol vannak. mert Lassie is. Végül felderengett a sötétségből az első sziklaomladék.Ne aggódj. mint egy óriás gyermek építőkockái.Hová dugták a kutyámat? Sam Carraclough lassan a kis ember felé fordult. . Biztosan a lápnak vette az útját. hanem egy mellékösvényen nekivágott a dombnak. s kifelé indult. Öt mérföldet tett meg. mely kísérteties lakatlanságában hosszú mérföldekre elhúzódik Észak-Anglia földjén.Épp azon vagyok. mert tudta. melyet az évszázadok óta arra járó emberek tapostak ebbe a kietlen földbe. s az útnak egy-egy fordulója éppúgy elárulta nekik. aki testben és lélekben így eltörpül mellette.mondta. . az azonban ijedten elhúzódott. rejtett átjárók és barlangok között. hogy vitába szálljon valakivel. . . hogy megtaláljam . Csak ment. és otthagyta félben. Mint a szigetek a tengerből. finoman. . Az éjszakában nedvesség harmatozott a tájra.mondta Hynes. Biztos léptekkel haladt a sötétben. Egész életükben . ahol még jelzőkövek sem mutatták az utat. a falusiak azonban kiismerték magukat. ő is úgy ismeri a lápot. Hamar rásötétedett.

pantak a léptei. mégpedig rögtön. aszályos füvön vezettek hazafelé. legnagyobb csodálkozására. Mély lélegzetet vett. Egy percig némán állt. megszólalt az anyja. Apa és fia egyformán jól ismerte az utat. hogy mit mond: . megtalálta Joe-t és a kutyát. és nyíltan így válaszolt: . melyek borzas. . amikor odahaza meglátta az anyját. Sam Carraclough gyermekkora óta ismerte.Nem engedem bántani! Már ő is állt. Mihelyt hazaértem. Amikor már odalátszott a falu. amikor megszöktél a kutyával. .Vannak dolgok. és várj meg. S ekkor. És hogy viselkedése mekkora fájdalmat okozott szüleinek.Tudom.Most visszaviszem a ketrecébe. s a lámpa fénye éles árnyékot vetett az orrára. mely a veszélyre figyelmeztet.Gyere haza. De szólni még akkor sem szólt hozzá. Úgy gondolom. te pedig menj egyenesen haza.kiáltotta. amikor levetette nyirkos kabátját. szinte farkasszemet nézett az apával. Ez volt az egész. mely védve volt a permetező eső elől. csak a lihegése hallatszott. s fönt. hogy anyja megint apjához fordul. tudod. s a tűzhely elé rakta száradni átázott cipőit. most már itt az ideje. hogy mi lesz ez a mondanivaló.Joe. nedves arcán megcsillantak az esőcseppek.Joe . apám. amikről előbb beszélni kell. aztán így szólt: . A kutyával a nyomukban taposták az ösvényeket. Tudta. . egy őrködő kutya hangja. Fölemelte fejét. aztán hirtelen megfordult. szembefordulva férjével. Az ösvényt. Felkapaszkodott rajta. Ott állt. kutyaugatás ütötte meg a fülét. azt is megértette mindjárt. megszólalt Joe apja: . Elébe tette a vacsorát s egy csésze forró teát. Joe nagyon jól tudta. mely a hang felé vezetett. Pedig nem szólt egy szót sem. hogy szökésével megzavarta családi életük rendjét. hogy hibáztál. Később aztán hazatért az apja. a pofacsontjára és az állára. A fiú engedelmesen föltápászkodott. és kifűzte vastag bőrövét.Nem engedem! . . Joe szembenézett az apjával.kezdte -. Megállt a szobában. Én ezt meg is teszem. Még látta. . lesz valami mondanivalóm számodra. hibáztál szüleiddel szemben. Joe még sohasem látta ilyennek az anyját. és nyomott némasággal követte apját. és még tisztán hallotta. egy szélárnyékos részen. mars az ágyba! Gyorsan menj fel a szobádba! Joe sietve engedelmeskedett. remélem. Az apja bólintott. Joe. aztán csípőjére tette kezét. Joe némán várt.

ha foltozni kellett valamit. így szólt hozzá az édesanyja: . Legszívesebben azt válaszolta volna. Lassie-nek jó. De az. amikor a legnagyobb szükség van rájuk. Joe-nak eszébe jutott. Joe az asztalt nézte és várt. . . tegnap nem sokat segített rajtunk. ahogyan régen volt. hogy a világ már nem olyan. milyen nehéz idők járnak. Tudod. Most már nagyfiú vagy.Ezután mindketten hallgattak. fiam. Még nehezebb egy kutyát etetni. De az édesanyja épp a karját simogatta tiszta. fiam.Remélem. az vállára tette kezét. megígértem apádnak. anyásan ült az asztalnál. Amikor Joe elment az édesanyja mellett. és amelyben táncolt a varrótű. Aztán a messzeségbe révedt a tekintete. egy türelmeset és rábeszélőt. meg kell próbálnod egy felnőtt szemével nézni. csak a hangjukat hallotta. mely a kenyeret gyúrta. tündöklő kezével. reggeli közben egy szó sem esett a történtekről. belátod. amíg csak az apa el nem ment. Joe lassan baktatott felfelé a lépcsőn. . .Ez szép. és azt is tudod. hogy a felnőttek milyen megértőek tudnak lenni néha. és nézte a fiú arcát. kövérkés. Másnap. édesanyám. nem volna szabad zaklatni őt. Ebben a vastag falú házban persze nem értett meg egyetlen szót sem. mely villámgyorsan mozgott. fiam? Joe bólintott. tizenkét éves. Minden úgy lesz. És az arca felragyogott. Nehézkesen. . ami történik. fiam. Még késő éjjel. milyen sokáig beszélgettek szülei. mint azelőtt. milyen súlyos gondok gyötrik az apádat. az apjáét.Látom. ezekben a nehéz időkben.Joe. Nagyon sajnálom a dolgot. állhatatosabbat. hogy este. s egy mélyebbet. az anyjáét. nem könnyű jóllakatni egy kutyát.Arra is gondolnod kell. Azon tűnődött. És most. minden másképpen lesz. Joe. hogy inkább a felnőttek próbálnák az ő szemével nézni a dolgokat. Rendben van? . Hirtelen magához húzta a gyereket. amit mondtam. Gondolj arra. akkor is hallotta a beszélgetésüket. jó fiú vagy. és rámosolygott. hogy súlyos hibát követtél el. azzal a kézzel. Amikor az apja megreggelizett és elment. . hogy most sajnálod. amikor harisnyát kötött. hogy rendesen egyék. mikor felébredt. amikor ő már feküdt. morgóbbat. aztán egy gyors mozdulattal ellódította a lépcső felé. amit az anyja mondott. hogy nagyon felzaklattad apádat. nagyon is jó étvágya volt.Egyszer aztán. hogy beszélek veled.Belátom. Megértetted. és amilyen ma a világ. és akkor rögtön veszünk egy új kutyát. Félig-meddig meg is értette. főképp ha azt akarod. Nem könnyű dolog most egy háztartást ellátnia. meglátod.

hogy ha ezt kimondja. hogy miért. és kirohant a házból. Inkább nem szólt semmit.zokogta. de a zabkása egyszercsak nem akart lemenni a torkán.Én csak Lassie-t akarom. le az utcára.De én nem akarok másik kutyát . csak fogta a sapkáját.Én sohasem akarok más kutyát! Azt akarta mondani: . De érezte. . újra megbántja az édesanyját. . ahol a gyerekek már mentek az iskola felé.Joe maga sem tudta. .

Joe egyre jobban érezte ezt. és hozzá yorkshire-i pudingot? Nem is tudom. és tisztán értette. de Joe az arckifejezésükből és a viselkedésükből rájött. mint azelőtt. Joe a leckére igyekezett figyelni. Ahogy múltak a napok. amelyeken a szívós Lassie sem bírt áttörni. mikor ettem utoljára. és elment. Régebben a szülei büszkék voltak az étvágyára. mert. aztán minden magyarázat nélkül sarkon fordult. pedig most. amikor elindult vasárnapra bevásárolni. Úgy látszik. Egy pillanatra meghökkent. de azért még rátukmáltak egy kicsit. Szülei olyan semmiségekért is összeszidták. egyszerre megjött rá a gusztusom. Elsősorban Lassie nem jött többet érte az iskola elé. Egyszer pedig késő éjszaka felriadt. ahol Lassie várni szokott rá. Joe felült az ágyban. De hiába volt minden elhatározás: ha vége volt a tanításnak. Pedig Joe csak annyit mondott. feltámadt benne a remény. Összeszorítja ajkát. és ugratták is. hogy lám. De nem volt ott többé. Nem azon a kellemes hangon. . és hallotta. eltökélte. fogta a sapkáját.Kérlek. ahogy az anyja mondta. Például feltűnt neki. Nem jó az a sok cukor. Első pillantása mindig a kapunak szólt. amikor kijött az iskolából. Más lett az élet. de a gondolatai a kutya körül kalandoztak. ha cukrot tesz a teájába. hogy az édesanyja mostanában figyeli. Nem egészséges.. hogy beszélünk róla. ne edd meg az egész cukrot. Minden nap. amit még a régi időkből ismert. hogy jó volna már egyszer marhasültet enni. amilyen sohasem volt azelőtt. hanem mérgesen. Például egyszer. Újabban az anyja olyan hirtelen haragú lett. leejtette szatyrát. Apja viszont lenézett maga elé a lépcsőkre. elhallgattak. Joe kezdte észrevenni. mint azelőtt. sem nem felelt.. Most azonban az édesanyja sem nem nevetett. megállt. De nemcsak Lassie miatt változott meg az élet. Joe annyit eszik. a herceg kutyatenyésztőjének sikerült olyan akadályokat kieszelnie. észrevette. amikor hazajött. Küzdött ellenük.NEM MARADT MÁS. mint egy elefánt. és szó nélkül felszaladt a hálószobába. édesanyám. hogy a konyhában beszélnek. Nevettek rajta. mint régen. Amíg a tanítás tartott. feltűnően furcsán viselkedett. Joe. s ezért csakugyan más lett minden. mint azelőtt. És még sok minden másképpen volt. Lassie azonban nem volt ott. hogy más egyéb sincs úgy. hogy nem várja vissza a kutyáját. az első szempillantása megint a kapu felé szökött. Még az ajtót is bevágta maga után. mit mond az apja: . amelyek azelőtt nem szúrtak volna szemet. Sokszor. hogy apja és anyja felzaklatva nézik egymást. hogy veszekedtek. Mihelyt őt meglátták.Miért nem eszünk most már soha marhasültet vasárnap. MINT A BECSÜLET Minden úgy volt. és rászól: .

. ott ül majd Lassie a kapuban. Annyi. de én nem hallottam. hogy szülei megint veszekedtek. ingerülten beszélt.Nem hallod. . boldogan. vad rohanásban. hogy egy nap. végig a falun. pofája pedig boldog kutyanevetésre húzódott szét. Joe bólintott. Aztán elcsendesedett az apja. . fénylő szemével. álmodni szabad volt. és szabad volt remélni. Haragudott. hogy jöjjön vissza Lassie. valamikor. hogy felejtse el a kutyát. Már beköszöntött a korai északi alkonyat. és megtehette azt. mintha már ott volna.Hidd el nekem. haza! -. hogy egyszer talán. Ezt álmodta Joe.Az ablakon? Miért kellett kinézni az ablakon? Joe hallgatott. Sok minden más volt. s az anyja hangja hallatszott. ha nem mond semmit. mint egy álomban. De a szívében Lassie tovább élt.És miért keltél föl? .. Az anyja csípőre tette kezét: . mit kérdezett anyád? Apja fölállt. A megoldás tehát az. amióta nincs. valamikor. Kurtán.Bezártak az osztályba. hogy megint bezártak? . mint régen.kérdezte az anyja. Megpróbált nem gondolni rá. Sokat törte ezen a fejét. és ez a hang megsúgná neki . hogy közeledik a gazdája. Olyan tisztán látta maga előtt.Mert kinéztem az ablakon. hogy Joe-nak már úgy tűnt föl.. hogy miért. napfényben csillogó fehér és aranybarna szőrével. Most. Az emlékét nem lehetett kitörölni.. Joe érezte. Farkcsóválva üdvözölte. de nem találtam semmit. hogy üljek le. amikor Joe hazaérkezett. . mint azelőtt. És aztán együtt rohannának haza . Ült az iskolapadban. Szülei hirtelen fölnéztek rá. mint mostanában annyiszor. mint ahogy a szeme kikémlelhetné -. Ha beszélnie nem volt szabad róla. Arra gondolt. csak az jutott eszébe: Lassie-ért. de erre nem volt képes.Mit csináltál. . haza. mintha semmise maradt volna régi életükből. Hogy magyarázhatná meg nekik? Okosabb. édes és kényelmes és meleg és barátságos volt ez a ház.haza. Anyja egyre azt hajtogatta. talán. minden rosszra fordult. mintha egy hangra figyelne. a régi helyén. hogy nem beszél róla. Hisz ameddig Lassie itt volt. És ha azt kérdezte magától.A tanító úr azt mondta. Fülét hegyezte és előrevetette. és róla álmodott. és akkor minden úgy lesz. húsz mérföldnyi körben lejártam a lábam.gyorsabban. szelíden és megnyugtatón.Miért jössz ilyen későn? . .

Nem tehetek róla! Majdnem négy óra volt már. nem tudtam. le a kerti úton. mintha az is elég volna. Szótlanul mentek föl egy magaslatra. Lassie jött el. Joe apja bólintott. Sok időbe telt.Sétáltál egy kicsit. Csak legalább az anyja megértette volna! Ez több volt. és nem hallottam. ő az. Úgy látszott. Érezte. Sarkon fordult. és Joe-nak ugyancsak hosszúkat kellett lépnie.felelte Joe.Jó dolog a séta. még mindig Lassie! Csak ezt a nevet ne halljam többé! Hát már sohasem lesz béke és nyugalom ebben a házban? Még az anyja sem érti meg! Ez a legrosszabb az egészben. míg csak a láphoz nem ért.Ez nem válasz. Ugye. apám. biztos lépéseivel. Mit jelent az. de nem ő volt. hogy muszáj volt? Joe-t elfogta az az érzés. Kinéztem az ablakon. Ilyenkor szokott értem jönni. Én nem tehetek róla. nagyszerű dolog. Sokáig nem szóltak egy szót sem. hogy azt hittem. mit csinálok. Joe? . amikor együtt elindultak a fennsíkon. mint amennyit el lehetett viselni. Tudta. hogy apjának nehezére esik minden beszélgetés.Igen. amíg alkalmas szavakat talált.Hát akkor nyisd ki a szád. . Örökre vége az ő boldogságuknak! Már egészen sötét volt a lápon. Lassie. Íme. A hangja hasonlított rá. Nem is tudtam. aki máskor oly megértő. üljek le. és kirohant az ajtón. s elégedettnek látszott az ő észrevételével is meg a fia válaszával is. apjának elfüstölgött a haragja. apám . az apja. Joe egyszerre megnyugodott. most komolyan haragudott. Végre elkezdte az apa: .Te vagy az. Vállán érezte apja kezét. Joe? . apám. Joe? . Alaposan kilépett. Azt hittem.Lassie. hogy torkában feltör a forróság. Hirtelen kitört belőle a szó. hátha ő van ott. rohant. Rohant. amikor Joe meghallotta apja lábdobogását és kiáltozását. . hogy együtt lehetnek. melyet nem bírt többé visszafojtani: .Igen. Egy kutyát hallottam ugatni. aztán már érezték a köveket a lábuk . amikor ott érezte maga mellett a hatalmas férfi közelségét. ki a sötétülő estébe. hogy Timms tanító úr azt mondja. hogy együtt haladhasson apjának hatalmas. hogy minden reménytelen. Joe anyja idegesen vágott közbe: ..Mert muszáj volt. . anyám. úgy hasonlított. Miért néztél ki tanítás alatt az ablakon? . Igazán.Bizony.

. az becsület. Hisz rendszerint csak annyit szólt. akármi történik is veled. s hirtelen forró hálát érzett iránta. van ebben valami furcsa: az. Érted. . Jó időben és rossz időben. Joe. Az egyik kő párkányára leültek. Apja most nyugodtan beszélt. Nézd. és különben is sokat dohányoztam.kérdezte Joe.Szegények éppen nem vagyunk. apám? . most pedig valósággal erőltette a beszédet. . mozdulatok nélkül. Nincs. . Nem ez a szándékunk. Megkereste az apjáét. És jó vájár voltam. hogy megvigasztalja egy kicsit. Ahogy ült a sötétben. hogy apja meg akarja könnyíteni a dolgát. Ennek csak egy útja van. és olyan erős. nagyon sokat jelenthet neki. fiam. Ez alatt a tizenhét év alatt sok társamat ismerhettem ki. hogy értse meg a helyzetet. Tizenhét évig. hogy hiába keres.felelte Sam Carraclough határozottan. megmondhatja akármelyik társam. az a fontos. .Így van ez. egyiket a másik után. Tizenhét évig dolgoztam a Clarabell-aknában. és utána jött a lápra. Látod. meg az nincs. De mindenki. És így Joe mégiscsak felfogta valahogy.Ugye. a dohányzásról.Nem. s most messze elláttak a hullámzó láp fölött. Jót fog tenni. apám? . mintha az éjszakai sötétséggel beszélgetne.Nincs dohányod. Legföljebb azt akarja. Joe látta. hogy apja szájába veszi rövid agyagpipáját. egy apa nem is tud igazán megharagudni a fiára. hogy az ember nem lehet kétféleképpen becsületes.. Kinyújtotta a kezét. és nincs pénzed dohányra? . amikor ez nincs. Meg akarja kímélni a felnőttek gondjaitól. fiam . mert szegények vagyunk. mint régen. No.alatt: ott voltak a szikláknál. . És tudod. hogy igen vagy nem. fiam. aki oly nagy. A felhők mögül felszállt a félhold. hogy becsületes légy.. Csak. ha egyszer már ilyen hosszú mondatokban fejezi ki magát. ezt akartam elmondani neked. . nem haragszol rám. elkezdte szívni az üres pipát. soha életedben. ha egy ideig nem szívok. A becsület. akkor kell a legjobban vigyázni arra. Joe összeráncolta a homlokát. Mikor aztán rájött. hát nehezek az idők. hisz tucatjával dolgoztak mellettem. szinte önmagának. hogy túlságosan szigorúak vagyunk veled. hogy amit mond. Ne hidd. míg csak végleg be nem csukták.Hanem az idők nem olyanok. Mindig maradj becsületes. de érezte. egész műszakot és fél műszakot. amit az apja mondott.. . csak a becsületünk. mert akkor úgysincs már semmink. hogy mit akar az apja megmagyarázni neki. mert. érezte..Nincs. és szórakozottan tapogatja végig zsebeit. Ezt az egyet ne felejtsd el soha.. leszoktam.És éppen akkor.Azért szoktál le róla. hogy becsületesek legyünk. akivel ezen a hosszú időn át . fiam? Joe nem mindent értett. Joe gondolataiba merült. Szép csendben ült ott. fiam. Joe nem szólt semmit.

Hallgattak. Lassie-t eladtuk. Ezt ne felejtsd el soha. Nekem sem kell annyit ennem.. még a családot is alig. mert Lassie-nek jó dolga van. hogy Sam Carraclough soha. mint egy igazi hercegnő. aztán megint Joe apja kezdett beszélni: . hogy úgy tartsuk a kutyát. fiam. elköltötte a pénzt .. amink van.Látod. apám.És ha újra megszökik? . amit akarsz. hiszen te sem akarod. de soha nem vett el semmit. Ezen nem lehet változtatni. Nézd a dolognak ezt az oldalát is. hogy most eleget kap enni. fiam. mindenki törődik vele.. csak azt mondhatja.De hiszen azelőtt is etettük. Ezért mondom én. . szereted a kutyádat? . hát ha ez így van. tehát a kutya az övé.találkoztam. A férfi elkeseredetten felsóhajtott: . a saját kastélyában és kertjében. mintha csak magának beszélne: . apám. most munkanélküli vagyok. de talán boldogabb volna. megkaptuk a herceg pénzét. Sam Carraclough elhallgatott egy kis időre.Nem.Ejnye. ha. . hogy abba kell belekapaszkodnunk. hogy úgy él.. ha az ember valamit eladott.Bizony.Minálunk nem éhezne. nem. de szembe kell néznünk a valósággal.Hiszen te is tudod. Be lehet osztani. Várj csak. . és vége. fiam! Nincs ebben az egész megyében egyetlen ember sem. fiam. a kutyát mégiscsak eladtuk. . ami ne lett volna az övé. hogy Sam Carraclough nem volt becsületes. . Hát nincs neki jó dolga? . És te már elég nagy fiú vagy ahhoz.. Mondhatsz. és amúgy sem bírnánk már etetni. Egy ilyen kutya annyit eszik. mert úgysem látod többé viszont. megkapta a pénzt. . hiszen Lassie. Most..akkor ezen a dolgon nem lehet változtatni többé. Ami megtörtént. Joe. Te sem akarod. Hiába szépítem. Ugye. és elköltöttük. mint egy nagyobbacska gyerek. hogy Lassie sovány és lompos és beteges legyen. akkor légy boldog. hogy megértsed. Azelőtt volt munkám. aki felállhatna. mint egyik-másik ember a faluban. szép nagy játszótere. és sohasem mondott olyat..No.Igen. .. mit jelent az. hogy verd ki a fejedből Lassie-t. és azt mondhatná. Joe. van tiszta külön ketrece. .Inkább úgy kellene gondolkodnod. Nincs kétféle becsület. Joe! Most nem tetszel nekem! Megmondhatom én neked kereken azt is. megtörtént. így nem szabad gondolkodnod.. Gondold el. Aztán megint úgy folytatta..De apám. Nincs kettő.És talán így van ez jól. Gondold meg. Neki is jobb ott. A becsületnek csak egy útja van. És a segélyből nem bírsz eltartani egy kutyát. mint egy hercegnő. ami igaz ne lett volna.

még egyre megkérlek. apám . Megállt. ha édesanyád néha veszekszik veled. ha veszekednek velünk. Így aztán magával vitte skóciai birtokára. törődj hát bele. mi a helyzet. ha tekintettel lennél anyádra. Erre én is dühös lettem. amikor utoljára visszavittem. hogy ha még egyszer megszökik. Joe vaksin támolygott le a sziklacsúcsról. mert akár herceg. ami van. Ha pedig hiányzik nekik valami. Mutasd meg hát. azt legjobb megszokni. és próbáld megérteni őt. soha többé! Joe-nak valahogy nehezére esett a kérdés: .. Amin az ember nem tud változtatni. ha tudod. így hát búcsúzz el tőle.Mielőtt bemegyünk. hogy előkészítsék a kutyakiállításra. s meg nem látták a kivilágított ablakokat. azt hiszem. Joe. És ha egy férfiban van egy kis józan ész. Így áll a dolog. Apja nem próbálta vigasztalni. a herceg dühös lett rám és Hynesra és az egész világra. akkor nem törődik ezzel. legyen az enyém. Nem szólalt meg addig. hogy majd csak teljesedik a kívánságuk. Az asszonyok mások.Messzi. csak ment előtte. Joe. hogy férfi vagy. és pörgeti a nyelvét.Szeretném. akár nem herceg. és ne beszéljünk többet Lassie-ről. hogy ez még egyszer meg ne történjék. ha egy asszony pöröl. nagyon messzi az út odáig. Ilyen messzire. Ott marad örökre. és talán hamarosan megváltoznak a dolgok. mert ide többé úgysem kerül el. Ha pedig ilyen nehéz idők járnak. Sok teher van a vállán. s aztán követte apját hazafelé a lápon át.. de majd ők rajta lesznek. és szopogatta üres pipáját.. mint a férfiak. és megfenyegettem. biztatóan megszorította fia kezét. Ezért ne vedd zokon.Tudod. és be kell érniük azzal. és hozzánk vágnak néhány gorombaságot.Miért? Mit csináltak vele? . és gyorsan. főképp az édesanyád előtt ne. Nekik otthon van dolguk. Erre ő azt mondta. nem is fogunk soha utazni. akkor soha többé nem látja viszont a kutyát. vagy rendreutasít. és még vagy fél tucat válogatott kutya.Nem. hogy ha Lassie még egyszer megszökik. fiam? Joe apja kezet nyújtott. . . Nagyon hosszú az út.mondta. apám? Az apja is megállt..felelte Joe. Mi is legyünk türelmesek. nehezen és rosszkedvűen vett lélegzetet. El sem akartam neked mindezt mondani. követelőzik. hogy az nem jelent semmiféle veszedelmet. . ahogy férfihoz illik. lehorgasztotta fejét. és ez nehéz próbára teszi a türelmét. bánj vele. mert jól tudja. Joe. te meg én.Messze van ide Skócia. Most szökött meg utoljára. míg a falu közelébe nem értek. fiam. és jóra fordul minden. soha többé nem jön vissza. Megértettél. én egy fillérrel sem vagyok adósa. . fiam . Hát akkor reménykednek.Igen. és tűnődve nézte a kivilágított falut. és kívánj neki minden jót. . de talán jobb. . akkor. olyankor az tesz jót nekik.. Hynes is vele ment. A kiállítás után visszaviszik Skóciába. Napról napra nagyobb leszel. fiam. és soha többet nem hozzák vissza Yorkshire-be.

.És szomorúan elindultak a falu felé.

az ablakból nemsokára meglátja jobbkézt az Északitengert. de most a táj arca megváltozik. Sokkal messzebb. füstölgő kéményekkel. mint másutt. hogy az utas elhagyta Angliát. annál előbb sötétedik. mert ez a táj már északon fekszik.A SKÓCIAI FOGOLY Jól mondta a fiának Sam Carraclough: messzi. És a vonat csak megy. Ha aztán később kelet felé fordul. hidakon és folyókon keresztül. Nem látni több várost. másképp nem állnák itt meg a helyüket. Helyettük feltűnik az a csodálatos skót vidék. ahol a sötétben fényesebben izzanak a kohók és a kovácsműhelyek. Még mindig tart az éjszaka. Aki oda akar jutni. a folyók torkolatában a hajógyárak sólyái1 s a nagy rakodók. Itt. hogysem bárkinek odagyalogolni volna kedve. A lehető legjobb ételeket kapja. A komor kastély a tenger fölött elnéz a Zetland-szigetekre. csak így tudnak megélni e földön.ívelik át. a komor időjárás alatt. induljon egyenest észak felé. zordabbak a hegyek és az erdő övezte tavak. amikor a vonat hatalmas hidakon száguld végig. a „firth”-öket . ahol pásztorok legeltetik a nyájat. aztán a nagy koromfelhő a durhami iparvidék fölött. . átrobog Alsó-Skócia iparvárosain. aztán a nagy yorkshire-i síkságon.ahogy Skóciában hívják. Errefelé a lovak és a kutyák kisebbek. hogy ha eljön az 1 Talpfaszerkezet. melyek a folyók torkolatát . ahol az élet oly nehéz. s még mindig robog a vonat. melyekről a szén a vonatokról a kikötők raktáraiba kerül. de szabadon portyáz a vad. és a táj egyre vadabb és vadabb lesz. hogy a természet az összes élőlényeket valósággal átváltoztatta. Gondosan táplálják és ápolják. kefélik. ahol későn kel és korán nyugszik a nap. Ha vonatra száll valaki. míg el nem jut a Tweed folyóig. A táj egyre magánosabb. először át a lápon. Naponta fésülik. magas partok alatt tündökölve. de sokkal szívósabbak. előbb irdatlan vidéken vezet az út. sziklás földdarabokra. Nemsokára feltűnnek a messzi húzódó hegyi rétek. A vonat tovább repül az éjszakában. ami annyit jelent. Már reggeledik. És az út még továbbvezet. aztán gazdagon megművelt földeken. még messzebb az északi föld csücske felé. Itt. Balról pedig régi városok tornyai tűnnek elő. De a vonat kattogva száguld tovább. Minél messzebb utazunk. megy tovább. gondozzák a körmét. át a sötétségen. melyről évszázadok óta énekelnek a költők: kék hegyek. ezen a távoli északi tájon van Lassie új hazája. amelyen a hajót megépítik. ezekre a különös. a felső csúcson terül el Rudling hercegének hatalmas skóciai birtoka. zöld koszorúba foglalt tavak és szelíd dombok. és megtanítják a legszebb állásra. s amelyről a kész hajót vízre bocsátják. ahol már ritka vendég az ember. és az időjárás oly kegyetlen. mint nappal. nagyon messzi az út a yorkshire-i Greenall Bridge-től a rudlingi herceg skóciai birtokáig.

mintha tudta volna. Mellette egy ficánkoló pónin ott lovagolt Priscilla. se gyorsabban. Akkor még több szép napot tölthetnénk el együtt. .harsogta.De hát én ősszel iskolába megyek. hogy előrehajtsuk. nagyon messzire! . és akár tetszett neki.. akár nem.Húzd meg a szárat. A herceg elégedetten kihúzta magát.nyilatkoztatta ki.Az egész nyarat itt kéne tölteni . vihessék a kutyakiállításra. Mert Lassie nem felejtett. . minden délután. negédes léptekkel kezdett volna ügetni. Ez kell neki. nagyapa . egészséges hegyi levegőben. néhány perccel négy óra előtt. A póni megfeszítette nyakát. vagy nekirohant. Priscilla mosolygott. és vidáman sietni kezdett. és újabb dicsőséget szerezhessen Rudling hercegének és kutyatenyészetének. éltes korában is a legtüzesebb versenylovon ült volna. Mondom. Mert az igazat megvallva. Rudling hercege a kastély felé vezető úton lovagolt a friss. .Nézd csak. mintha csakis neki. Rudling hercegének volna köszönhető a levegő jó szaga és a nap édes melege. hogy a kislány pónija ijedtében egy fél tucat lépést elfarolt tőle.Lábat. hogy megfékezzük a lovat.Biztos kéz kell a lóhoz .mondta. . Tépte-cibálta ketrece drótjait. felébredt benne valami. Legszívesebben még most. De Priscilla tudta. hogy átvesse magát a kerítésen. mint az unokája társaságának. Azok voltak a legszebb napjai.Svájcba! A herceg akkora mennydörgéssel ismételte meg azt a szót. se lassabban. Méghozzá Svájcba. hogy még lovaglás közben is csak úgy ontotta a jó tanácsokat. és úgy próbáljon elmenekülni. milyen remek az idő! Csodaszép! A földesúr büszkeségével kiáltotta ezt. hogy alapjában szörnyen büszke leányunokájának lovaglótudományára. És mégis. ha északi birtokán együtt lovagolhatott vagy sétálhatott vele. kezet. hogy semmit sem használ. A nagyapja az állatok dolgában olyan szaktekintélynek tartotta magát. kéz és láb kell hozzá! A herceg délcegen ült lován. mint az előbb. .morogta a herceg. .Végre megértettem. meg kellett elégednie ezzel a jámbor paripával. boldog volt. és szerette volna a valóságban is bemutatni a mondottakat. . elmúlt életének ösztönei sarkallni kezdték. .. . hogy kell csinálni. De ebben az egyben az egész család összeesküdött ellene.A nyarat itt.Azért adott nekünk a természet kezet és lábat . Lassie megadással tűrte Hynes gondozását. izmos hátasa azonban nyugodtan ügetett tovább. ha ellenkezik. mintha ez a nehézkes állat egyszerre büszke. . tehát lelkesen bólogatott. az őszt Yorkshire-ban. nagyapa. és semminek sem örült annyira. Priscilla is tudta ezt.ideje. Nagyon öreg volt már.

. a herceg nagyokat szuszogott. . Hogy egy fiatal lány olyan nyelveken habogjon-hebegjen.Szemtelen kis jószág vagy . hogy jobban? .dörmögött a herceg. Manapság? Mindenféle sületlenséggel tömik tele a fejüket. Ennek a sok modern marhaságnak semmi köze a műveltséghez. csak nem kívánod.Így ni. hogy makogjanak.ordította a herceg.Hát mit mondjak. hogy mire valók tulajdonképpen az idegen nyelvek. No. és tudják. hogy feleseljek. míg Priscilla meglazította a pónin a hevedert. nagyapa. annak nem szabad lóra ülni. . az feleselés.Igen? Igen? Igent mersz mondani. nagyapa! . prüszkölt és megint a bajuszát pödörgette. Ezért lehet még belőled valami. Lepillantott az unokájára. Soha életemben egyetlen idegen szót sem ejtettem ki. a szemembe? .Butaság! . amit csak egy külföldi ért meg! Modern marhaság. ez a modern nemzedék! Szemtelenek! Visszabeszélnek a szüleiknek! Nem tisztelik a kort. Az én időmben arra nevelték a lányokat. az egyetlen vagy a családban.Igen.Leányokat külföldre küldeni! Idegen nyelvre tanítani őket..Például háztartást vezetni. hogy kell a lovát etetni és megnyergelni. hogy műveletlenül nőjek föl? .De hát muszáj iskolába járnom. hogy jó háziasszonyok legyenek. Nem igaz? . minek őket megtanulni. hogy valaki a ló fejét fogja. A patkók már a kövezett istállóudvaron kopogtak. . . hát ezennel megtiltom! Nem tűrök több szemtelenséget. . mi a kötelességük. Leugrom én róla segítség nélkül is! Évődve és füstölögve. Köhögött.Engedd el a fejét! . amikor leszállok. . akinek lenszín haja előbukott a hetyke lovaglósapka alól. én mondom neked! Az én időmben jobban neveltek volna. és leomlott jerseyruhás vállára. Pfuj. ez tetszik nekem . Éppolyan vagy.Műveletlenül! Te máris elég művelt vagy.ordított a lovászra. de nem ám! Bizony. Nincs igazam? . Aztán elégedetten mosolygott és bólintott. Aki maga nem tudja. vagy ha már vannak. hogy kell ezt csinálni. mintha ő nyerte volna meg a csatát. hogy elvigye a lovakat. nagyapa? Most tiltottad meg. Nekem untig elég az angol.De még lehet belőled valami. Itt vagyok én. Ha nemet mondok.zsörtölődött a legbarátságosabb módon a herceg. te is feleselsz velem.Nem tűröm. . Mert szemtelen vagy. És úgy megpödörte hosszú fehér bajuszát.Szedte-vette-teremtette! . amilyen én voltam a te korodban. és mégis itt vagyok.Mit akarsz ezzel mondani. . nagyapa. másnak sem tudja megmagyarázni! . Te rám ütöttél. Amikor egy lovász kisietett.Ha egy lány nem tudja.mondta. a maga rosszkedvű módján állt a herceg az istállóudvaron.De nagyapa. és visszavezette a bokszba az állatot. ugye? . mint a majmok! Sosem fért a fejembe.

míg el nem szakad. ahogy az átellenes oldalról elősietett. Amikor az istállót elhagyva. dél felé fordulva. hisz olyan szép.Miért van ezen a kutyán lánc? .Ne tessék mindig a hátam mögül elősomfordálni! . kellene neki egy kis mozgás? Mind a ketten a rács mögött álló kutyát nézték. de minden délután újra szétszedi.De azért. Minden ketrecben ugrált vagy ugatott egy kutya. Pompás példány. Kegyelmességed parancsolta. és a messzeségbe meresztette a szemét. unokája kíséretében.bődült rá. kegyelmes uram. Százszor megfoltoztam már a rácsot. . lepillantott rá. mint egy királynő. csak az egyik volt csendes. .. Addig tépi és cibálja a drótot. milyen rossz bőrben van ez a kutya.Mi az? Mi történt? . s aztán. . hogy vigyázzak rá. kegyelmes uram . Egy percig hallgatott. . jövök.Igenis. . mintha felrobbant volna benne valami. Itt voltak a kutyák sétaterei. nézd.hallatszott Hynes hangja.De nem azt mondtam. úgy eltörpültek mellette. a kastély felé.Meg kell kötöznöm. Lassie elnézett a fejük fölött.Hynes! Hynes! Hol bujkál már megint ez az alak? . hogy szinte beleremegtek az istállók és a kutyaólak: . . Se nem ugrált. nagyapa? A herceg felhorkant.. ugye. se nem vakkantott.Ilyen emelkedett hangulatban indult el az öreg.Jövök már. . Sose jönne formába.kérdezte ingerlékenyen a herceg. Miért van rajta lánc.Azt nem lehet. A herceg toporzékolt. háromszínű skót juhászkutya állt. semelyik kutyát! A herceg akkorákat dobbantott dühében.Nézd. szívecském. Ezt a kutyát vette észre Priscilla. hogy észre sem vette őket. Ha sétálni visszük. úgy süvített ki belőle a hang. és ez a szép sörény kifakul és összekócolódik.Nagyapa. A herceg az állát vakarta. kislányom. Ezt pedig nem engedhetem. Talán a testmozgás hiányzik neki.És ezt ne felejtse el többé! Soha. Priscilla hirtelen megállt. hogy majdnem rálépett Priscilla lábára. Itt egy csodaszép. ezt a kutyát kiállításra akarom vinni.Ez a kutya. és szabadjára engedjük. csak állt. Mikor a kislány húzogatni kezdte a karját. hogy megkötözze! Jegyezze meg magának. Vigyük el sétálni egy kicsit. . A herceg megcsóválta a fejét. . . és jól szemügyre vette a kutyát. egy alacsony kőépület mellett mentek el. gubancos lesz a bundája. . hogy az én kutyáimat nem szokás ki kötni! .Formába? .

. ami igaz: egy kis mozgás nem ártana neki. s amikor eltűntek a szeme elől. .a messzi dél felé.Igenis. . Legyen gondja rá. aztán a kutyához fordult.sziszegte. Priscilla meg a herceg hazamentek. s még mindig a távolba veszett a tekintete . . Ott állt a megfeszült lánc végén.Igaz. De el ám! Lassie-nek beszélhetett.Parancsoljon. uram.Szóval sétára van szüksége a nagyságos kisasszonynak? .. mérgesen fejébe nyomta sapkáját. . Hynes! .Járatni kell a kutyát. Hynes utánuk nézett. kegyelmes uram. hogy minden nap elvigye egy szép sétára.No jó! Majd elviszem sétálni a hölgyet. Keze fejével végigtörülte száját.

a parancsra biztosan visszament volna Hyneshoz. pedig semmi szükség sem volt rá. Hynes nagyobbat rántott. hogy tudja: nem követett el hibát. és amellett azt is meg akarta mutatni a kutyának. Ezért hirtelen megrántotta a pórázt. és leszegte fejét. akit engedelmességre neveltek. mit mondtam?! . amikor észrevette. Ha a megszokott módon hívja. hogy: „Gyere!” . Lassie érezte a póráz rántását. mint előbb . Egy kicsit meg volt lepve. Hogy mit. hogy a póráz húzta volna őt.Előre! Mars! . a kutya szépen odament volna hozzá. Már nagyon szeretett volna hazamenni uzsonnázni. Az idomítás hosszú évei alatt eleget tanult ahhoz.és az nem vált egy tapasztalt kutyatenyésztő dicsőségére! Odaugrott.mordult a kutyára.és a nyakörv egyszerre lecsúszott Lassie nyakáról. hogy neki magának kell a kutyát megsétáltatnia.VÉGRE MEGINT SZABADON! Lassie időérzéke volt az oka. ez a különös állati ösztön. sem le nem maradt. Megfordult. Hynes majdnem boldog volt. és nem tudta. ez az ember valami mást akart. de se meg nem feszítette. Lassie meghátrált a fenyegető hang elől. Nyakán volt a póráz. . Lassie tisztességesen viselkedett. Az újonnan megparancsolt séták egyikén történt. és újra megrántotta a pórázt. hogy Hynest mélyen sértette. Tanácstalanságában egy pillanatra meglassította a lépteit. ahogy egy jól nevelt kutyához illik: feje mindig Hynes térdével egy magasságban volt. azt nem tudta biztosan. és úgy ment minden. Ha a dolog nem ebben az időpontban történik. Ez pedig komoly hiba volt. hogy most az ő rossz természete tört föl . mire vélje. hogy kitérjen előle. akkor Lassie. És Lassie most úgy viselkedett. Csak az volt a baj. hogy elkapja Lassie-t. Mégis. Lassie engedelmesen lépegetett Hynes mellett.akkor a kutya . .kiáltott a kutyára. Úgy sétált. Ha egyszerűen rászól. melyik szakasza érkezett el a napnak. Szabad volt! Hynes egy pillanat századrésze alatt rájött. Így azonban nem.Előre! Nem hallod. Hynes újra megrántotta a pórázt. ahogy minden más kutya viselkedett volna: erőt gyűjtött a várható következő rángatásra. hogy ki az úr a házban. mint a karikacsapás. mert a kutya ösztönösen visszaugrott. Mindezzel csak annyit ért el. mely pontosan megmondja. hogy Lassie igyekezett minél messzebb húzódni tőle.

de arra nevelték. belemélyesztve ujjait dús sörényébe. Megváltoztatta hangját. és Lassie még jobban megijed! És ezért most úgy cselekedett. Hynes ezt is észrevette.. De rögtön látta. s el nem engedte volna. nem is próbálta megérteni vagy magyarázni. Itt az idő.” Hynes már nem volt messze. s már megmarkolhatta volna a kutyát.parancsolta. hogy. mellyel Sam Carraclough Lassie-t kölyökkora óta engedelmességre szoktatta. Az idegzete arra sarkallta.. Csakhogy ugyanekkor egy másik ösztön is megmozdult benne . Lassie figyelt. hogy.. Még egy pillanat. hogy.parancsolt rá.Gyere ide. Lassie tanácstalanul állt.fakadt ki Hynes. Lassie! Gyere ide! . ami most még alig észrevehetően kezdte feszíteni.. s most mézesmázosan kezdte szólongatni a kutyát. hogy belássa. mert belé volt idegződve. hogy engedelmeskedjék. hogy melléfogott. Az a hosszú nevelés. Itt az idő.. és elkezdte elölről: . hogy. milyen csúnya hibát követett el. „Itt az idő. „Itt az idő.. de közben. Nem lett tudatossá.fuvolázta.ha nem is olyan erősen -.visszasétált volna vele a ketrecbe. Ott maradj szépen! Fél térdre ereszkedett. elmozdult.. A hívás egyre sürgetőbb lett.Maradj a helyeden! . míg csak nyakára nem kapcsolja az örvét. . szép kis kutyus. ahogy mindjárt kellett volna. De lassan felébredt benne valami. hogy Hynes már egészen közel van.Te szép kutyus! Kedves Lassie! . közelebb és közelebb kúszott hozzá. de még emlékezett arra. az időérzéke! Ködösen. Gyorsan hátrált két lépést a feléje kúszó Hynes elől.” Látta.. hogy odarögzítse a kutya figyelmét. de Lassie. alig észrevehetően. Itt az idő. Egy kicsit fölkapta fejét. mintha megérezte volna szándékát. „Itt az idő. homályosan megmozdult benne valami.. hogy az imént szabadon ugrott egyet.. .Ne mozdulj. hogy. hogy. mintha most hozta volna meg a gyümölcsét. . .Átkozott dög! . hogy az emberi parancsnak okvetlen engedelmeskednie kell.. Szabad akart maradni. minden erőszak nélkül.. . Még egy fenyegető mozdulat. Hynesnak azonban volt annyi tenyésztői tapasztalata. amitől több eredményt remélt. hogy a parancsnak engedelmeskednie kell.” Hynes ugrásra készült. Ujjaival pattintgatni kezdett. mint az emberek. Lassie ugyan gyűlölte Hynest.

Megint hátrált egy darabot. És Hynes reménykedése csakhamar füstbe ment. Hátracsapta fülét. Időre volt szüksége. . azt a távolságot. hogy el ne érjen. Vigyázz. hogy elindulj az. és pontosan tudta. hátha Lassie szépen besétál a ketrecébe. Gyűlöletes hely volt. megnyugtató szavakat mormolva. Lassie azonban már alig törődött vele. Olyan pontosan és tévedhetetlenül tudta. melyet az ellenség nem tud átugrani. Itt az idő.” És ekkor. Hynes ekkor rávetette magát. a kerítés pedig a kastély parkja körül gránitkövekből van rakva. ráadásul a kutyának.. Itt az idő. sokkal inkább oldalvást áll a szeme. hogy ez a kétlábú figura sohasem éri utol. maradj ott. végig a kocsiúton. Nem félt. Még csak sietnie sem kellett valami nagyon. mintha csak néhány száz méternyire volna az iskola. látván. Biztosan tudta. mi történik a hátuk mögött. Priscilla meg a nagyapja a halászfaluból lovagoltak hazafelé. Amikor a park nagy vaskapuja elé érkeztek. hogy megtegye. és ijesztő magas. mint egy óra. ami benne egyre világosabban és határozottabban szólt. hogy Hynes fut utána. hogy attól a találkozástól mérföldek százai és napok hosszú sora választja el. melyen négy óra előtt öt percet jeleznek a mutatók. De hallotta. Szépen. meg kellett állniuk. Az ösztöne azt súgta neki: „Maradj távol tőle. nem volt Lassie otthona. Hynesban egy pillanatra feltámadt a remény. hogy a kutya a főkapu felé vezető útra fordul. ami tőle telik.úgy ballagott. ami nagyon fontos. Itt az idő..Szép kicsi kutya. ebben a szempillantásban már mindent tudott. Ez megint egy kis reményt csöppentett Hynes szívébe. De a ketrec. aki elárulta volna neki. ő pedig elindult. hogy elindulj az iskolába! Megfordult és elballagott . hogy ha közel engedi ezt az embert. Hynes üvöltve rohant a nyomában.. és ahová bezárták. ahol láncon tartották. melyet minden állat egyformán ismer . Figyelmének egy kis részét szentelte csak a közeledő férfinak. Nem volt ott senki. és mégis látják. de ő félreugrott. nyugodtan ügetett tovább. mert eszébe jutott. Elindult a kutya felé. Lassie a lassú ballagásból gyors ügetésbe csapott át. Maradj ott szépen.azt a távolságot. milyen messze van tőle Hynes. kutyuskám. De Lassie tovább hátrált. Ott talán mégiscsak sarokba szoríthatja a kutyát. Tudta.. akkor újabb csalódás vár rá. hogy a főkaput állandóan zárva tartják. Lassie-t nem nagyon izgatta Hynes. mint a legtöbb állatnak. teljes odaadással azt leste csak. át a gyepen. Mert van valami. mint az emberé: meg sem kell fordítani fejüket. hogy. Megőrizte a távolságot Hynes és őközötte. Csak egyetlen érzés uralkodott benne: teljesíteni kell a kötelességét.. Hynes dühösen talpra szökkent.

Ott állt a fiú a kutya drótketrece előtt. és észrevette Hynest.mondta a kislány. mert ezt a képet látta. előtte pedig az a szép skót juhászkutya. visszahúzta a reteszt. Egy árnyék suhant el a térde mellett. Priscilla kisasszony! Csukja be! Priscilla egy pillanatig nem tudta.. Hiába minden tiltakozás. hogy a kutya egyenletesen fut. Fölnézett a nagyapjára. A herceg dörmögve tiltakozott. mit tegyen. Priscilla búcsút intett. hogy mennyivel gyorsabban ugrik le a lóról. ez már mégiscsak sok! . Egy falusi kisfiú képe volt ez. Priscilla kisasszony! elszabadult a kutya! Ne engedje ki! Csukja be! Priscilla körülnézett. aki nem sokkal volt nagyobb nála. mint a nagyapja.susogta barátságosan.Csukja be a kaput. És Hynes ordított. aki azonban nem vett észre semmit. A nagyapja mérgelődni kezdett. . köhögésre késztette.Majd én kinyitom. Hynes távoli ordítozása nem tudott betörni süket fülébe. és Lassie újra fogoly lesz. az sok! . Priscilla megpróbálta visszahúzni a kaput. mert egy kép bukkant fel emlékezetében. Fürgén lesiklott a nyeregből. Lassie! . szuszogásra. nagyapa . ami sok. Azért habozott. Hynes pedig még mindig ordított: . mintha tudná.Jó utat. Rá sem nézett a kutyára. amit az ő fáradt érzékszervei már nem fognak föl. elfelejtett mindent. és a fiú hangját hallotta. De Priscilla tudta. Egy pillanatra újra nekivetette teste egészsúlyát. Ott állt a nagy vaskapu előtt. . . . s még egy ilyen békés természetű ló nyergében ülni is nehezére esett: nyögésre. mintha most beszélne. Csak be kell csapnia. A kislány könyökére fűzte a kantárt.fakadt ki mérgesen. látta. Csak akkor hallotta meg a lármát. és felejts el minket. de aztán elfelejtette az öregurat. és azt mondta neki: „Maradj itt örökre. aztán szélesen kitárta a kaput.. Az lassan megfordult a sarkain. és pattan vissza a nyeregbe. a herceg öreg volt már. aki a kapu felé száguldott.Csukja be a kaput. Fölkapta fejét. és ne gyere haza többé!” De Priscilla tudta.. Fél füllel hallotta nagyapjának meglepett tiltakozását. . milyen hosszú út van még előtte.Jó utat és jó szerencsét! A herceg mereven ült lován. hogy a kisfiú testének minden porcikája ennek épp az ellenkezőjét szerette volna a világba kiáltani. sejtvén. hogy történik valami.Azt mondom. egy fiúé. csak az unokáját bámulta. s mikor utána fordult. és egész testsúlyával nekifeszült a vaskapunak. Még mindig nem csukta be a kaput.Nahát.

Meglassította lépteit. miképpen kerülje el a nagy tavakat. mégsincs rá magyarázat. ahol rongyszőnyegen hever a tűzhelynél. mikor még nem pallérozta az eszét. honnan tudta Lassie. Csakhogy ott lógott a lánc. aztán egy új ösztön ébredt benne. vacsorázni. Csak annyit tudunk. mint az ember. De akármilyen pallérozott is az emberi ész. hogy amire vállalkozott. egy olyan út. mihelyt kieresztették. hogy ő milyen értékes. s ő meg sem értette volna. Lehet. és nem ismeri a távolságot úgy. melytől a gyalogos ember is visszariadna. felemelte fejét. Amikor felébredt benne a honvágy igazi otthona után. amelyet egy sötét ládába csomagolva mérföldekre elvisznek az otthonától. Neki nem az a kutyaketrec volt az otthona! Az ő otthona az a ház. Hazafelé ment. az ösztöne nyomán. amikor eltévedt. Lassie-nek már régen találkoznia kellett volna a kisfiúval. mintha tanácsot kérne tőle. az emberben is megvolt a hazatérés ösztöne: ha megvolt is.a hazatérés ösztöne. És honnan tudhatná egy kutya. és a városokban meg a falvakban sokan szakértő szemmel méregetik majd. Roppant megkönnyebbülést érzett. Senki se mondta meg neki. Az embert útbaigazítják az útjelző táblák . azon igyekezve. Vad vidék várta és mérföldek százai. Pedig az ember útközben vásárolhat ennivalót. mit csináljon.de ezek egy kutyának elállják az útját. habár a tapasztalat talán megtanítja rá. Elkezdődött a vándorlása. ide kívánkozott. hogy egy állat. de milyen pénzzel fizessen egy állat az élelemért? Nincs más pénze. dél felé. hogy tőrbe csalják? És mennyi minden mást nem tudhat egy kutya.egy kutya vakon megy előre. mert egyszerre nem tudta. Végül megállt. A legerősebb az állati ösztönök közül . amikor Lassie lefutott a poros úton. ahol emberek szólnak hozzá. Elvégre vacsoraidő volt. Lassie nem habozott tovább. és a magyarázata is hiányzik. mert végre megnyugodott. hogy sok ezer évvel ezelőtt. Sok év tapasztalata súgta ezt Lassie-nek. Senki emberfia meg nem tudja magyarázni. ahonnan jött. és továbbment az országúton. Az ember tudja. járása bizonytalanná vált. csak a szeretete a gazdája iránt. hogy ez az állati ösztön bennünk nincs meg. Az időérzéke már nem űzte előre.HOSSZÚ ÚT KEZDŐDIK Már alkonyodott. és arrafelé fordult. melyekkel kelettől nyugatig tele van ez az ország . az a lehetetlenség határát súrolja. és simogatják. Most. mely rabbá teszi a kutyát. Ott hátul. Aztán fogta magát. s már hazafelé kellene sétálniuk. Fölemelte fejét. a ketrecben már elébe tették volna a finom marhahúst és a kását. Lassie habozott. mégis hazatalál. . hogy épp délnek kell fordulnia. és ennek örült. Lassie boldogan indult útnak. Egy kutya nem tud térképet olvasni. Úgy szimatolt a levegőbe. már nincs meg.

olyan. mint a többi faluban. Ügyesen kitért. Egyszerre a fiatalabbik rácsapott a karjára. mint futni tanítani. . Lassie figyelmesen ránézett.Igen. hogy a hasa majdnem a földet érte. hogy Lassie elé dobja úgy. melyek beleszálltak a csendes esti levegőbe. A skót végül is belátta. ..Teringettét! Igazad van! . Az idősebb. amikor a pipa már jól szelelt. Falait meghizlalta az évek alatt rákent sok festék. Amíg a kő repült. mert a kutya elé sietett. . s mint egy futóbajnok.. Aztán bevette magát az országút árkába. lépést váltott. . felemelkedett. kereket oldott. gyorsan rákapcsolt. s csak akkor emelte fel fejét.És ha ő az. Lassie-nek Hynes jutott róla az eszébe. annál erősebb lett Lassie elhatározása. Megállt.Mennydörgős mennykő. Minél jobban iparkodott az üldözője. Lassie. .Az északi alkonyat félhomályában két férfi ült egy ház előtt. és úgy futott tovább. Az volt a terve. alighanem megfoghatta volna. Ugyanolyan ház volt.Gyere ide! .Jó formájú kutya .Akkor a becsületes megtaláló jutalmat kap! . A fiatalabb. . és vágtatni kezdett. hogy a lezuhanó kő zaja megijeszti és visszafordítja. Úgy látszik. Csakhogy rosszul célzott. Egy kutya közeledett. elsietett mellette. hogy senki emberfiától sem hagyja megfogni magát. hogy ezt a kutyát sohasem éri utol.csalogatta.. fogjuk el! A két utolsó szót már hátrakiabálta a fiatalabbik. amíg a szeme hozzászokott a félhomályhoz. háziszőttesbe öltözött férfi épp gondosan rágyújtott. akkor. Egy kutyát kergetni annyi. Az út . nézz csak oda! Az öregember a jelzett irányba nézett. A fejemet tenném rá.. mint eddig. . és szélsebesen rohant tovább. hogy útját állja. Szép skót juhászkutya.Wullie. Lassie megint gyorsította a tempót. Meglendítette és eldobta a követ. és fölkapott egy követ. és ugyanolyan léptekkel. egy keskeny utca két oldalán. Akkor a fiatalabbik megmozdult. Eltartott egy ideig. te Wullie.mondta.Gyere. Utánabámult a szürke füstkarikáknak. A kő majdnem a lapockáján találta el a kutyát. Ha az idegen nyugodtan odalép hozzá. Lassie izmai megfeszültek. gyere ide szépen hozzám! És bátorítóan veregette a térdét. Ma reggel láttam. A férfi nem számított erre. amikor McWheennel a lazachúzásról beszéltünk. De a mozdulat túl gyors volt. mint egy jól idomított pólólovacska. Szemmel követték a közeledő kutyát. mint a herceg szép skót juhászkutyája! Az hát. A férfi utána eredt. . Geordie. aki bokavédőt és manchester-kabátot viselt.Na.

Lassie. A kutya lelapult füllel. azt nem tudta. Így ért fel egy magaslatra. egy kutyát. Körülnézett. felborzolt sörénnyel rohant felé. Rákiabáltak. Lassie pedig folytatta útját. a birkákat. átbújt rajta. a borzas szőrű juhászkutya utána kapott. Veszélyt jelentenek. s ez meleg boldogsággal töltötte el. hogy legyen éber és figyelmes. úgy. Amaz megfordult. vadak csapását követve. Talán barátságos kutya lesz. amióta a világon volt. De azt is tudta. hogy az embereket kerülnie kell. mert nagy darab utat tett már meg evés nélkül. Ebben azonban tévedett. mert odalenn emberek is vannak. és mohón lefetyelte a vizet. Ez az én házam. sohasem töltötte egyedül és fedél nélkül az éjszakát. ment előre. megfordult. Keleten elszürkült az ég. Hogy miért. és a fogát vicsorgatta. Ekkor hirtelen. Amikor Lassie tovább akart menni. Amikor a másik nekiugrott. . A hangja ezt mondta: „Ez az én házam. Tannie? Fogd meg! Az emberi hang hallatára Lassie megfordult. de az ember az ellensége volt. és zabolátlan dühvel ugatott tovább. Hamarosan messze maga mögött hagyta a tanyát. s az országútról a kopár földekre térve elszáguldott. Hirtelen megállt. ahogy az ember egy könyvben olvas. előrecsapott füllel. Ezen az első éjszakán Lassie szívósan ment. hogy óvatosságra van szükség. itt nincs számára hely. Bámulatosan éles ösztöne szinte mindent elárult neki. Tovább haladt a kietlen vidéken. és belecibált az oldalába. Bizalommal és megnyugvással haladt rajta előre. Ez az otthon nem az övé. Öt éve. tehát kerülnie kell őket. Lassie első nap megtanulta az első leckét. és a maga lassúbb ügetésében folytatta útját. Talált egy ösvényt a sivár pusztaságban. De máris megtanult valamit: azt. Óvatosan indult lefelé. mert délnek vezetett. Ösztöne azt súgta. Szimatoló orra remegett. A hangjuk durva és rekedt. és mélyen belevéste emlékezetébe.menti bozótban talált egy rést. Látta a lovakat az istállóban. Hallotta. Végre egy horpadásban megérezte a víz szagát. és én megvédem!” Ekkor odalentről egy férfi fojtott hangja hallatszott: . mint a villám. hogy mi történik odalent. Elővigyázatosan ereszkedett le az úton. Nem volt semmi gyakorlata. Itt aztán újra délnek fordult. Egy hideg kis patakra talált. az abrakot. A másik kutya elértette a fenyegetést. és félreállt. kövekkel dobálták meg. Orrának jólesett az ételszag. Lassie meglapult és várt. Alatta a lejtőn egy tanya elmosódó körvonalai látszottak.Mi az. hogy felfelé rohan és megáll. hogy az emberektől tartózkodnia kell. Az pedig jól belérögződött. félrehúzódott. Te itt csak rendbontó lehetsz. csak az ösztönében bízhatott. az embereket. kihívóan ugatni kezdett odalenn a kutya.

ösztönös óvatossággal ment tovább. Lassan kivilágosodott. mindig fedezte magát. és aztán felmorajlott a dörgés. Izmai kérlelhetetlen tempót diktáltak. De Lassie csak rövid időre szakította meg vándorlását. és szimatolt. Gyönyörű bundája foltos és piszkos lett a záportól és a felfröccsenő sártól. kérdezőn felvinnyogott. s a bokrok és bozótok között suhant tova. A mennydörgés sötét zengése végigvisszhangzott a hegyeken. ijesztő zajok bajt jelentenek. Ahol házak közelébe került. Halálos biztonsággal találta meg a legmélyebben fekvő szorost. Háromszor megfordult maga körül. könnyű lépteivel folytatta útját. akár hegyre föl. Egyszerre nagyot villámlott. Lassie sokáig küzdött a félelmével. Ide húzódott. mert fél? Hiszen olyan sokszor adja jelét bátorságának. a skót juhászkutya oltalom alá fut. Amikor a zivatar nyögve továbbhúzódott a hegyvonulaton. És kevés az a skót juhászkutya. Aztán hosszú. A szoros sziklagörgetegei között talált egy száraz odút. Ezért habozott Lassie. egyre magasabbra vezetett az útja. hallása és szaglása figyelt a közeledő veszedelemre. hogy az ilyen éles. akár völgybe le vitt az út. hogy egy kis ijedtséget nem szabad a szemére vetni. Fölébe nyúlt és megvédte őt a szikla: csak a feje látszott ki alóla. amelyen talán át tud kelni a hegyvonulaton. Lassie lassított. Ha az út város vagy tanya felé vitte. otthagyta. állandóan vigyázva. És ha valahol fegyver dörren. Útja egyre inkább fölfelé vezetett. felemelte fejét. miközben a mennydörgés verte a dobot. Ha talált egy délnek vezető ösvényt. aztán összekuporodott a földön. és úgy látszik. Sok vadászkutya akkor a legboldogabb. Másnap már kora hajnalban úton volt Lassie. dél felé. de fél a lárma ismeretlen fenyegetésétől. rácsapott: ha az út eltért. s az északi zivatarok vadságával szakadni kezdett az eső. feltápászkodott. és kurtán. mely egy kiálló szirt alatt védve volt. mert a messzeségben egy kéklő hegylánc tűnt elő. alvás közben. A skót juhászkutya azonban más. hátát a sziklához szorítva. valljuk meg nyíltan. Félt. valósággal falta a mérföldeket. De csak ment. De még most is. nyugodtan és egyenletesen. és a sűrű bozóton át a vadak nyomában járt. Az ellenségnek bátran a szemébe néz. megtanulta. Ő nemzedékek óta az ember társa. mert félt az emberektől. ha lövés dörren. gyors ütemben haladt. Állandóan. . Nem pihent. de végül is engednie kellett. hogy a fák között menedéket találhasson. megkerülte az emberi települést. mely rá sem hederít. nem bizonytalankodott. letért róla. és a visszhang mint sortűz szakadt fel a hegyekből. mint egy kísértet. Szabad-e megróni egy kutyát azért. s az ég befelhősödött. mely szeretné a villámot és a dörgést.Az egyik szikla tövében könnyedén ásni kezdett. Sok olyan kutya van. Egy percet várt.

mintha a fajtájából senki sem került volna hasonló helyzetekbe. s másféle ennivalót tilos felszednie. De még egy ilyen elkényeztetett állat is élni akar. erről mindig más gondoskodott. hogy eloltsa szomját. mely minden állatban közös: az ösztöne. hogy ennyi az ő adagja. A kutya ehhez nem ért. hogyan maradhat észrevétlen előttük . miképp lássa el magát. A tapasztalata tanította meg rá. Azokban kell aztán a lehető legjobban eligazodnia. akik a képzeletük segítségével előre látják az eljövendő eseményeket és helyzeteket.az bújtatta meg a vízmosásokban. s csak éjszaka tartott rövid pihenőket. mint az emberek. Ő vakon néz a jövőbe. Az állat mindig maga kell hogy felfedezzen mindent. Úgy nógatta valami dél felé. hogy lehet élelmet szerezni. hogy mi a teendő. az tanította meg. ugyanoda jut el az állat az ösztöne és a tapasztalatai révén. Meghatározott időben letették a tányért eléje az emberek. hogy hasmánt csússzék. és csak kész helyzeteket talál. Eddig erősebb volt benne a hazatérés ösztöne. és meg kell tanulnia. De mit kezdjen Lassie ebben a helyzetben? Hiányzott belőle az emberi okoskodás képessége. ha egy magaslat gerincén vezetett az út. S az mutatta meg neki. Még arra is megtanították. hogy megtalálja a kivezető utat. De most egy csapásra hasznavehetetlenné vált ez a nevelés és ez a megszokás. hogy kerülje az embereket. Az ösztöne sugallta. Egy kisgyermeknek például nem kell átesnie veszélyes kalandokon. ami pedig az embert ilyen helyzetből kisegítheti. most már az éhség kerekedett felül. Vizet mindig talált valahogy. Senki emberfia nem tette elébe a tálat délutánonként. Az ösztöne vezette Lassie-t már napok óta a helyes irányba. De nincs olyan állat. mely a tapasztalatait a kölykeire hagyhatná örökségül. hogy ennivalót szerezzen magának? Volt egy tulajdonsága. Ahová az embert elvezeti a gondolkozás képessége. s ennek nem bírt ellenállni.KÜZDELEM A LÉTÉRT Útjának első négy napján Lassie megállás nélkül folytatta útját. amióta a világ világ. Nem úgy okoskodott. Nem támaszkodhatott más kutyák régebbi tapasztalataira. Esztendőkön keresztül verték a fejébe ezt a leckét: az élelemmel nem kell törődni. . ahogy a láz égeti az embert. erre nem tanította meg senki. Amióta csak tudta az eszét. Lassie könnyen tanult. De hogy élelmet szerezzen. mert az emberek gondoskodnak róla. Vajon honnan szedje Lassie azt a tapasztalatot. mert a szülei és más idősebb emberek az ő szerzett tudásukkal megmondhatják neki. Az ötödik napon azonban egy új vágy ébredt benne: elkezdte gyötörni az éhség.

körüljárta a helyet. de az izmos kis ragadozó mégis meglepő gyorsasággal hurcolta előre. akár egy patak. békés kutya volt. Egy pillanatig tanácstalanul állt. Lassie! Dobd el! Pfuj!” De nem szólt rá senki. Szeme. szokott gyors és ringó lépteivel. minden óvatosság nélkül a szag forrása felé siessen. mindig fölébredt benne a vadász. de most az ösztöne nem hagyta nyugton. és fölkapta a zsákmányt. mintha ki tudta volna számítani az idejét. Ő is kivicsorította a fogát. Megkereste. Végül is odament. És ekkor egy új érzék született meg benne. de minden érdeklődését magához vonzotta a halott nyúl vérének meleg szaga. s egy frissen elejtett nyulat cipelt magával. Fejét magasra emelte. Újra megszagolta. de nesztelenül. Útközben állandóan lesett jobbra-balra. míg el nem érte a zsákmányt. hogy gyorsan. Itt el tudott bújni! Bekúszott a sűrűbe. kígyózva hullámzó mozgással.Amikor Lassie az ötödik napon. Ezentúl. Erőt gyűjtött az ugráshoz. aki szigorúan rákiáltana: „Nem szabad. lehajolt. Kiegyenesedett és figyelt. a többit már tudta az ösztöne. és csúszva osont a szag felé. a menyét félreugrott és üvöltött. Sűrű. De abban a szempillantásban. míg meg nem találta. Sörénye lassan felborzolódott. Füle egészen hozzásimult a fejéhez. és harciasan oldalt lépett. emberek észrevegyük. füle. Úgy állt ott ebben a pusztaságban. Lassie-t munkára nevelték. Ekkor azonban már ő is megszimatolt valamit. mely legelőször jött nyomára a titoknak. mely akár az ösvény. mint a megszokása. Megismerkedett a nyúl szagával. egyre közelebb és közelebb. mintha gazdája hangjára várna. Lekuporodott. amikor rávetette magát. mert mindennél erősebben vonzotta ugyan a véres eledel szaga. mely hirtelen. amit eddig csak a szimata jelzett. eltűnt a gubancos fűben. simán és fürgén. Jó szaga volt. Zsákmányát ledobta. egy menyét közeledett. aztán visszatért a valóságba. Lassie sokáig nézte. ahol a nyúl feküdt. érzékei óvatosságra intették. Lassie utána nézett. vágott át a vad bozótoson. . A zsákmány nagyobb volt nála. Kivicsorította fehér ragadozó fogait. Nesztelenül mozgott a fűben. Aztán lesunyt fejjel közelebb lépett hozzá. Aztán megint visszahúzódott. de állandóan ugrásra készen. hirtelen megállt. Nem él benne a foxi ösztöne. De ösztöne erősebb volt. s úgy kuporodott le. hogy mi. És egyszerre már a szeme is meglátta azt. és kihívó dühvel felrikoltott. Lassan mind közelebb dugta az orrát. amit keresett: egy sűrű rekettyést. útja hátralevő részén. A földre tette a nyulat. szimatjával azonban még érezte a menyétet is. A csapáson. Villámgyorsan. hogy három irányból védve volt. rótta az utat. amelyek sokkal gyengébbek annál. A vadnyomon. Lassie lesunyt fővel tartotta szemmel. Még sohasem látott ilyen állatot. Lassie egész életében arra szokott. Étvágygerjesztő szaga. meleg szag csapta meg: az étel illata. orra felfogta azokat a jelzéseket. a gondolat sebességével veti rá magát akármilyen rágcsálóra. és farkasszemet nézett a veszéllyel. A szaglása volt az. A nyúl ott hevert az ösvényen. ha orra újabb vadat szimatolt. Magával vitte a nyulat.

Szervezete ellenálló volt. és fölfalta. És a szíve bátor volt. és ha szereti. És a gondoskodás évei most hajtottak hasznot. Mostanában senki sem mondta: „Milyen sovány ez a kutya! Adjatok neki minden ebédhez egy kis marhamájat!” „Valami nem tetszik nekem ezen a kutyán. és vitték őt előre. nap nap után. gubancos. de többet nem. Így hát ment. Ő azonban csak egy sovány. Talán jót tenne neki mindennap egy kanál csukamájolaj. ahogy sok ember teszi. Egyedül csak ezért. tépett. melyet egész életében szerető gonddal ápoltak. s már átkelt a zord hegyvidéken. hogy éljen. De azért mégis csak olyan kutya volt. folyókon átúsztatva és erdőkben bujdokolva. ejnye. Most nem ügyelték féltő szemek Lassie-t. Adjunk neki minden reggel egy pohár tejet. Csak azért ölt. egyre csak ment tovább. soha el nem lankadva és mindig dél felé. mérföld mérföld után. mi a betegség. A természet bölcs törvénye vezette. Ez a táplálkozás csak annyi erőt adott. hogy éljen. úgyhogy azt sem tudta. nem vizsgálták. Attól megerősödik!” Ez a gondoskodás csak egy pompás fejedelmi kutyának jár. horpadt derekú kutya volt. elég piros-e foghúsa.rárontott. nem mérték a testsúlyát. és elég fényes-e a szőre. fényevesztett szőrzettel. s az ösztöne csalhatatlan. keverjünk bele egy tojássárgáját is!” „Ejnye. dombvidéken és síkságokon keresztül. mely éjszaka bent alszik a meleg ketrecben. Nem szórakozásból ölt. . nem elég piros a foghúsa. páfrányok között és bozóton át. izmai erősek. lecsapott rá.

Megszokta már McBane kritizálását. mely aztán elúszott a háta mögé. Már említettem. aztán félrebillentett fővel szemügyre vette az elkezdett festményt. Leslie Freeth mosolygott. Elégedetten szívta pipáját.kérdezte. Úgy emlegette. Skócia egyik féltett kincse. Leslie Freeth kényelmesen végigdőlt a csónakban.A FESTŐ SZEMÉVEL Közeledett a nagy nyár. McBane? . ha engem kérdez. fél szemét lehunyta. akik sohasem unják meg a fény és árny játékait a nagy vizek és a vöröslő dombok között. hogy ez egészen különleges csónak . hogy máshol tetszeni fog. . ahová úgy kívánkoztak az angol sporthorgászok. Hosszú téli estéken a tóparti kocsmában McBane. Freeth úr. aki mellett elbújhatnak a németalföldi meg a francia iskola piktorai. Minden nyáron ide jött festeni. akkor így van jól. hogy szerintem egy kicsit tarkára sikerült. arról a házacskáról pedig sose vettem észre. Gépiesen segített McBane-nek a kirakodásban. és évről évre felújította a földi kapcsolatot McBane-nel. és még műtermet is rendezett be neki a szép. ahol McBane egyenletesen húzta az evezőket. Jó néhány óra munkám van vele még. A táj szépsége. Leslie Freeth is azok közé tartozott. a vásznat meg a festékesdobozt.Hát igen. . McBane? McBane súlyos léptekkel elment. órák hosszat dicsérte az ő Freethét. Freeth tovább pipázott. megmondom őszintén. élvezve a reggelt. hogy ilyen színe lett volna. nincs értelme ezzel a keményfejű skóttal vitába szállni. Fölállította az állványt meg az összecsukható széket. az állványt. Partra tették a festőszerszámokat. . . míg csak csikorogva fel nem futottak egy apró sziget kavicsos partjára. és boldognak érezte magát. Ezek a kis tavak. ide vonzza Angliából a festőket. és a hűvös reggeli levegőben lassan oszladozó füstöt nézte. mert a mogorva skótnak jó szeme volt. kőből épült pajtában. ha ugyan még életben vannak. A felhők is túlságosan rikítanak. hogy a csónak orrába üljön. mint Anglia legnagyobb tájképfestőjét.Ne üljek inkább hátra. s közben ide-oda jártatta .Hát akkor délben visszajövök magáért . sőt meg is becsülte.. És most. Persze ha McBane azt akarja.Rendben van. Freeth tehát bólintott. és meg tudta becsülni hazája szép arculatát. Leslie Freethnek többet jelentettek..mondta az evezős.mondta McBane. De abban nem kételkedem. Hogy tetszik magának. megkereste a megfelelő szögletet. Elnézte a skót tájék nagyszerűségét. ha kellett. . a víz túlságosan csillog. és ide-oda billegtette fejét. De a művész színe előtt McBane a világért sem árulta volna el elfogult ítéletét. hanyatt dőlt a csónak orrában. Úgy vélte. aki a maga morcos módján szívesen látta házában.Így fekszik jól a vízen.

hogy megtudta. Aztán visszament. és néhány lépést belegázolt. Ernyőt csinált a szeme elé. és fölemelte a csónak farát.mondta McBane. Ezt többször is megismételte. és ő száraz lábbal mehetne tovább. napszítta szemöldökét összeráncolta. csak a víz csobban csöndesen. ha odaeveznék és. és újra elölről kezdte. Csak nézte a kutyát. McBane megrázta a fejét. Élvezte. . ahová a festő mutatott.kiáltott fel végül.Hihetetlen! . csak. A túlsó partra akar eljutni. A skót a fejét rázta.Mi az? . .Nézze csak! Mi az ott? Csak nem valami vad? A skót oda nézett.Talán ide akar jönni a szigetre.Egy vad? . Lement a partra. Freeth úr. .. elégedetten munkához látott. mintha azt remélné. Sehol semmi se mozdul. . A behúzott evezők megnyikordultak a villákban. . A skót fölkapta fejét. . .Egy skót juhászkutya . ..szemét a vászon és a táj között. melyet az értelme nem bír felfogni.Tovább megy. . Minden kétségük eloszlott. mint az angol. de az öreg még mindig a messzeségbe meredt.mondta az öregember. ha olyan akadály állja el útját. Ilyen kicsi kiáltásokkal jelzi a kutya. hogy egyszer csak eltűnik a víz. Kiegyenesedett. és ez a zaj végigszállt a nyugodt vízen.ismételte csodálkozva a festő.Nézze meg az ember! Ez a kutya gázlót keres. .ismételte a skót. . amit akart. mely lement a vízhez. Ernyőt csinált a szeme elé. Bozontos. Leslie Freeth látta. Csak néha villant elő a sűrűségből.Biztosan valamelyik közeli tanyáról. jobban látott. és az angol követte példáját. Szabad levegőn élt. hogy a kutya abban a szempillantásban fölemeli a fejét.szólt az öregember után.Valóban! Most már én is látom! Most. amikor meghallották a kutya vinnyogását. és elmegy.Az ám..Mi lenne.Egy kutya! . hogy a kutya eltűnik a harasztban. Sehol semmi se mozdul. McBane! .Hogy kerül ez ide?! . ahogy sietve .Nem. .. Erre a festő is figyelmes lett. és ő is nézni kezdte a kutyát. Nem felelt. . Mindketten látták. hogy beárnyékolja vele a szemét. ha a parton hozzáütődik a csónakhoz. Tekintete végigfésülte az északi partot. hogy milyen csend van körülötte. Be sem fejezte. néhány métert futott a parton. Át akar kelni .

és ehhez nem hajlandó elfogadni senki emberfiától segítséget. hogy az ösztöne sugallta egyenes út beleszalad Skócia nagy tavai közé. . Nem tudhatta. Célja nyílegyenesen állt előtte.mondta a skót.Tessék. A mogorva skótnak megvolt az a szokása. . hogy valami dolga van. Néha letért az iránytól. melyben McBane átevezett a tavon. Aztán így szólt: . már csak a szeme sarkából látta.Szegény pára. hány mérföld. A festő . de ösztöne mindig visszavezette dél felé.Megvan az száz mérföld is...McBane. Freeth mosolygott magában. napokig tartó. .Azt hiszi. ha követnénk ezt a példát. kimerítő úton.Úgy látszik.. hogy átérjen a túlsó partra? Nahát! Freeth nevetni kezdett. a honvágytól hajtva. ha egy város vagy egy megmászhatatlan hegy állta el útját. A festő munkához látott. Látszott rajta. a juhászkutyák skót származásúak. . mi pedig jól tennénk. majdnem egyenes vonalban verte keresztül magát mindenen. Lassie is. csak azért. hogy minden természeti jelenségben példamutatást lásson. meg akarja kerülni a tavat? De hiszen az ki tudja. végtelennek látszó. .Azt hiszi. . de McBane hangjára elkomolyodott. hogy egy kutya száz mérföldet szalad. És. Persze az előtte fekvő terepet nem bírta áttekinteni.Freeth úr. McBane beült a csónakba. míg a túlsó partra ér. mint a madár röpte. A festő hitetlenkedve csóválta fejét.ment a tó partját követve nyugat felé.. és még megvan bennük ennek az országnak a szívóssága és bátorsága. messze dél felé. Hosszú útja lesz odáig. McBane hangjában elgondolkozott. Útja ugyanolyan merész és nagyszerű ívet követ. miért akar átjönni? Mi lehet az oka? A skót jó sokáig töprengett. melyben valami tanulság rejtőzik az emberiség számára. egy kis rendreutasítás volt érezhető. Az egyre kisebbedő csónakot. hogy megnyugodott. ..Mit gondol.. megkerüli a tavat . Így jutott át Skócia hegyóriásain. . . Az ösztön olyan. mintha már tudná.Ki tudhatná ezt? Lehet például. hogy mit akar. Végül egyedül maradt.És ebben példát mutat nekünk. csak aztán mondta tovább: . Greenall Bridge irányában.

mintha megkerülte volna az akadályt. amely egy kutya számára legyőzhetetlen akadályt jelentett. Ilyenkor Lassie végigment rajta. de aztán mindig visszatérve a tó partjára. s látjuk. de a valóságban persze nem ilyen keskenyek. nyugat felé. Az ember csónakon vagy kompon átjut rajta. a valóságban néha nem is látható a túlsó part. még mindig nyugat felé futott. szabad az út. Mégis. Mert ha a térképen keskenyek is. mely benyúlt a tóba. mindig egészen a legdélibb csücskéig. továbbmenni a parton. messze nyúló víztükrök ezek. vagy legföljebb csak egy vékony. és panaszosan vinnyogott. És még mindig nem volt vége a tónak. De ez mindig csak egy félsziget volt. Nap mint nap küzdötte magát előre. s nincs állat. hogy megkerülje a tavat. és újra nyugati irányban folytatni útját. Más utat kellett keresnie. s elindult hosszú körútjára. Hatalmas. mekkora akadályt jelent ez a tóvidék. A térképen ujjnyi keskenységűnek látszanak. Egyszóval a tóvidék félelmetes akadály. amikor a nagy tó partjára ért. majdnem kettévágva az országot. Néha már úgy látszott. azt hitte. és itt belegázolt a vízbe. Lassie nem adta fel tervét. de az átkelés bezárult előtte. Ilyenkor a vágyva vágyott déli irányban ment tovább. hogy Leslie Freeth és McBane találkozott vele. hosszú vízfoltok vezetnek keletről nyugatig. Aztán vissza kellett fordulni észak felé. mely át tudna úsztatni rajtuk. elkerülve a tanyákat és a falvakat. nyugati irányban. párába vesző vonás dereng át ide. egy földnyelv. Fejét fölemelte. de az állat soha. .Csak meg kell nézni a térképet. Széles. Ösztöne dél felé űzte. Egy tucatnyi öböl és félsziget és ugyanennyi csalódás! Egy héttel azután.

Fejét sem hordta már olyan magasan. mintha maga sem tudná. Amikor a híd alatt sodorta el az ár. és a járása sem volt olyan magabiztos. Az örvény lerántotta a mélybe. és a part felé közeledett. De ez nem tartott sokáig. Lassie minden erejével úszott. mint régen. hogy elragadja az ár. gyanakodva nézte őket. ide-oda dobálta. mint ahogy a szél ragad el egy papírdarabot. Az örvénylés újra meg újra megsemmisítő erővel ragadta magával. egy váróst vett észre. és a levegő csak úgy zengett kiáltozásuktól. egy állat tájékozódóösztönét azonban nem lehet tévútra vezetni. kiabáltak. csodálatos tájékozódóképessége azonban nem hagyta el. Lábaival szélsebesen csapta hátra a vizet. Egyszerre azt érezte. Lassie óvakodott az emberektől. Aztán újra a fehéren habzó vízre nézett. s amikor újra felszínre bukkant. hogy a labdát rossz irányban viszi tovább. négy lába szabályosan evezett. Reménykedve nézett körül. Újra nyugatnak fordult. melyet kidobtak a vonatablakból. A víz messzire lesodorta az árral. de arrafelé. De csak egy pillanatig habozott. A fiataloknak azzal a kegyetlenségével. Sebes folyású. és az oldalát a tűznél égetőbb szúró fájdalom járta át. csak arra vigyázott. hogy sebes lábára kevesebb súly nehezedjék. és folytatták az értelmetlen kődobálást. és úszni kezdett a másik part felé. Zúgása riasztóan dobolt a fülében. és megdobálták Lassie-t. de már elhagyta ereje. aztán vadul nekicsapódott egy sziklának. A fiúk a hídról észrevettek egy kutyát. Néha már úgy látszott. de aztán mégis felbukkant a felszínre. Léptei már nem voltak olyan fürgék. vad folyó lett belőle. és a levegőben repül. A tó folyóvá szűkült. . Lassie megérkezett a vízpartra. az ujjak közötti érzékeny hártyában elmérgesedett egy tüske. Úgy kapta el az ár.AMIKOR EGY KUTYA SZENVED Lassie kijött a sűrűből. léptei újra meggyorsultak és meghosszabbodtak. mely nyugtalanul iramodott tova kavicsos medrében. Ha a futballpályán lerohannak egy játékost. Lassie egyenesen a déli part felé tört. végeláthatatlan vízfelület. köveket kerestek a parton. aztán egy merész ugrással messze belevetette magát az áradatba. A folyó a városka felé sodorta magával. mert bal felől végre eltűnt a nagy. Hosszan. és Lassie elmerült. Fejét kiemelte a vízből. könnyen lehet. hogy mi is ennek a végtelen vándorlásnak a célja. és nemegyszer lehúzták a mélybe a forgók. nem nagyon messze. és vitte előre. Nem messze tőle vízesés látszott. mert csupa zúzódás és seb volt a lába. A hídon gyerekek lármáztak. melyet ide-oda sodor az örvénylő víz. mindig a helyes irányban úszott tovább. átrohantak a másik oldalra. horgásztak. Ujjongtak. mely sokszor kitör belőlük. jobb mellső lábán pedig. Most legalább közelebb került a túlsó parthoz.

megpróbált nyelvével az ujjai közé férkőzni. melyek egy alacsony falra csimpaszkodtak. 3 . mehetett dél felé. melyet ösztöne mutatott. nem tartotta vissza sem fájós lába. nem bírt volna betelni a járás örömével. Később. Túljutott a nagy akadályon! Ami napokig szemben állott azzal az iránnyal. most. A fiúk csapata vad üvöltéssel rohant felé. Sántikálva igyekezett továbbjutni. megszűnt! Szabad volt. ahogy a fáradt emberek szoktak. megpróbált fölkelni. Hamarosan letért az útról. A fiúk lármája elhalkult. Réteken és síkságokon vágott át. Ásított. e. és átúszott a római táborba. Már nem sietett. mert nem érte a napfény. a Tiberisbe ugrott. Fájó lába és fájó dereka nem is jutott eszébe. mintha a napokig tartó nyugati kitérés után. Küszködve. újra felkiáltottak. úszott. s már újabb veszély jelentkezett. mely a legkisebb fáradsággal a legnagyobb távolságot is legyőzi. de a tövis benne maradt. Limány a folyónak olyan része. Egy óra hosszat kínlódott vele. hogy végre sikerült megkerülnie a nagy tavat. Most. Mélyen alant. a limányban3 felbukkant Lassie feje. amikor Horatius 2 a Tiberisbe zuhant. A vízesést figyelték. Úgy látszott. Támolyogni kezdett. Még ki se tántorgott a vízből. lábai mozogtak. Igyekezett úgy járni. mely úgy sajgott. fölvette azt a lépést. Még azzal sem törődött. Lassie összeszedte maradék erejét. A lármás fiúkat és a várost messze maga mögött hagyta. pontosan úgy. nem állt az útjában semmi. Pirkadat előtt ébredt. eszeveszett diadalordításban törtek ki. amikor már szinte túl sok idő telt el. hogy kímélje sebeit. nagy nehezen fölkapaszkodott a parton. 507-ben a Tiberis cölöphídjánál feltartóztatta Porsenna etruszk király seregét. Lába földet ért. aztán lábára fektette orrát. elnézve messze a víz folyása iránt. Idelenn csöndes volt a víz. amikor végre behúzódott egy tüskés rekettyebokor ágai alá. hogy végre a szíve szerint való irányt követhette. Még napnyugta után is folytatta útját. Nyalogatta mellső lábát. egy perccel a döbbenet csöndje előtt. Ilyet kiálthatott az etruszk sereg. sem az új seb az oldalában. Sóhajtott egyet. mint a parázs. Egészen hozzásimult a földhöz. és elnyomta az álom. úszva. Mellső lábait még neki tudta feszíteni a földnek. Egy percig 2 Publius Horatius Cocles i. mely hűvös volt. még nagyobb igyekezettel indult a vágyott irányban. Majd miután honfitársai a hidat lebontották. hogy kirázza a vizet bundájából. hogy víztől elnehezedett bundáját is alig bírta cipelni. Aztán elhallgattak a fiúk. Minden erejét egy célra összpontosította. mert fáradt izmai alig bírták négy lábon tartani. Már leszállt az éjszaka. De olyan gyönge volt.A hídon álló fiúk. minden erejét megfeszítve kiért a partra. ahol a víz valamely akadály következtében lassan körben mozog. de a hátsók egészen merevek voltak. s most jólesően csitította égő sebét. és Lassie meg tudott birkózni vele. ahol a tövis gennyedt.

Ösztöne figyelmeztette. sötétség és napvilág váltakozott. A legtöbb ember nagy hűhót csap. sőt úgy érzi. Egy hét óta először ivott. eltört egy bordája. Egy lépést tett előre. nem érte a földet. mint máskor. majd megfordult. Nem bírta folytatni útját. Elbújik valamilyen rejtett zugba. meleg szagát. de a fejét most is magasra tartotta. Lekuporodott a partra. arrafelé. összeszedve vállizmainak minden erejét. ha megsebesül. Fel-feltámadt benne a vágy.mozdulatlanul ült. Egy patakra bukkant. és szétáradt egész testében. Nagy nehezen föltápászkodott. Mohón szürcsölte a vizet.legyőzte ezt a vágyat. hogy mások megsajnálják. rejtőzzék el . de nem mozdult. ahol a szimata szerint víznek kell lennie.hogy aki beteg. aztán csendben megfordult.a gyógyulást vagy a halált. A természet elvégezte gyógyító munkáját: a tüskét kivetette magából a seb. Éjszaka a seb megmerevítette az oldalát. hogy egy beteg állat úgysem üldözi. és énekeltek a madarak. Egy állat. tiltakozva felvonított. hogy a gyengeség minden nemét szégyellnie kell. Egy percre sikerült feltápászkodnia. Ezek reggelre mozdulatlanná merevedtek. míg egészen ki nem kaparta belőle. mely természetes környezetben él. Egyszer földművesek mentek arra. A szél néha felé sodorta egy nyúl izgató. de az állatvilág törvénye . a rekettyebokorra. hogy folytassa útját. Amikor megpróbált a vackán megfordulni. Az ágak és indák sűrű szövevényén keresztül kinézett a földekre. Aztán égnek emelte orrát. Megsebzett hátsó lába lógott. Végül újra felsántikált a domboldalon. borzasztóan sántított. Hat napig feküdt így. és csendesen fekve maradt. . épp ellentétesen viselkedik. hogy maradnia kell. szívesen mutogatja a baját. Nehézkesen visszazuhant a földre. Amikor a zajgó víz nekivágta a sziklának. Lassie addig nyalta. amikor a nap már nyugodni készült. Ezért maradt Lassie a rekettyebokor alatti odúban. egészséges hátsó lábát fel tudta emelni. majdnem mozdulatlanul. de Lassie mégse mozdult. A láz tombolt benne. de a másikat nem. Éles szeme megvillant. melyeken éppen szürkült a hajnal. és csúnyán megütötte hátsó lábának izmait és ízületeit. Körülnézett. Egy percet állt moccanás nélkül. és megint föl. dél felé tekintett. körbekuporodott. megoldhatatlannak látszó kérdés. és útjára ment. Lassan. aztán kitisztította a sebet. Fejét lehajtotta és lefetyelt. Kisántikált rejtekhelyéről. Ennyi minden történt. mely épp a réteken cserkészett. és orrcimpája megremegett. erőtlenül elkezdte nyalogatni mellső lábát. Napokig feküdt így. mintha tudná. Szeme csillogott. Aztán újra nekifeszítette magát. máskor egy menyét bújt át a bokron. úgy meglepte ez az új. amikor meglátta az összegömbölyödött kutyát. Akkor aztán egy délután. és élesen. összekuporodva a rejtekhelyén. Nem kér mások részvétéből. és végigbicegett a lejtőn. Odakint ugyanúgy folyt az élet. fölemelte fejét. és ott egyedül várja meg sorsát .

Lassie már tudta.Testében már meglazult a merevség.. és dél felé kémlelt. teste elgyengült. mert hisz végre abban az irányban menetelt. szomját oltani. mert a sok éhezéstől nemsokára elveszti maradék erejét is. mely egész betegsége alatt nem adott jelt magáról. mely ott poroszkált az úton. Arrafelé kell továbbmennie. de sebesült hátsó lába nem vitte testének terhét. hogy itt védelmet és meleg zugot talál. büszke kiállítási kutya volt. Amikor visszaérkezett a rekettyebokorhoz. Még néhány pillanat. Lassie megszakította útját. megint előbújt rejtekéből. hogy átkelt az áradó folyón. Kilenc nappal azután. akkor hamar megerősödik. hogy egy távolság hosszú-e vagy rövid. most alig észrevehetően ébredni kezdett. Az iskola pedig ebben. hogy megragadja zsákmányát. Lassie folytatta útját. Afféle vadászleshely volt. hasa behorpadt a hosszú koplalástól és a láztól. hogy a hajtók fölverjék a fajdkakasokat.. kiépített menedékhelyre bukkant. Itt az idő. hogy. Itt az idő. Ő csak azt látta. Lassie tehát elégedett volt önmagával. Sietség nélkül indult dél felé. Lassie azonban nem is sejtette ezt. a zsákmánya felé. a nyál összefolyt szájában. Ennivaló! Végre megint eszébe jutott Lassie-nek. és újra ehetik! Aztán pedig újult erővel vándorolhat tovább.. lefeküdt. hogy a rekettyéstől alig jutott el három mérföldnyire. és vad sóvárgás fogta el. Még egy búcsúpillantást vetett maga mögé. és várják. Egy állat agya nem méri fel. Időérzéke. Ha most gyenge és lassú. De enni nem evett semmit. Boldogan fújtatott. Szürcsölt egy kis friss vizet. mintha utánozná a járást. és nem is nagyon vágyott rá. Egy nyúl szagát érezte. aztán mereven átbicegett a csermelyen. De ha elég ügyes és gyors lesz. pontosan ebben az irányban fekszik. Szép. Fülét hegyezte. hosszú léptek helyett már csak kínlódva vonszolta magát az úton. és még így sem jutott messzire.. Magán viselte a hosszú út piszkát. ahová mindennél jobban vágyakozott. és elég ügyesen sántikált három lábon. Lassie azt sem tudta. Az a kutya. akkor meg fog halni. Úgy látszott.. hogy. Csak mozgott. Kúszva előjött rejtekhelye sarkából. és türelmesen várta az éjszakát. Itt az idő. föl a dombra. a rekettyésre. már nem a régi. Lassan indult előre. Most egy jól védett. Emésztő éhséget érzett. hogy elinduljon az iskola elé. Még két napig feküdt itt. mintha négy lábon járna.. . Csak egy másodpercet tűnődött. és lement inni. a falra. Csak néha ment le a patakhoz. mint egy kísértet. Orra megszimatolt valamit. aztán megint körülnézett. ahol jómódú emberek állnak ki. Továbbkúszott. Alighogy lement a nap.

AKI MEG AKAR ÖLNI EGY ÁLLATOT Két férfi kuporgott egy vakolatlan kőkunyhóban. Az ablaktalan odúba betűző holdfény csak gyengén világította meg őket. Egyforma háziszőttes posztóruhát viseltek, csak a fiatalabbik hordott hegyes sipkát, az idősebb pedig bojtos, kerek skót sapkát. Hosszú ideig nem hallatszott más nesz, csak az ő egyenletes lélegzetvételüké. Aztán megmozdult a fiatalabbik. Az idősebbik rögtön felemelte kezét, hogy csendre intse. - Pszt! - mondta. Mindketten mozdulatlanságba dermedtek. - Mit hallottál, Andrew? - susogta a fiatal. - Azt hiszem... Nesztelenül felálltak mind a ketten, és kinéztek a fal négyszögletű nyílásán. Messze előttük nyúlt el a holdsütötte táj, melynek füves legelői a könnyű köd kéklő párájában olyan gondozottnak látszottak, mint egy park. Sokáig álltak. A szemük és a fülük figyelt. - Hát én nem hallok semmit, Andrew. Az idősebbik bólintott. Tányérsapkáján meglódult a bojt. - Azt hittem, hogy hallok valamit. Most, hogy a feszültség elmúlt, a fiatal gépiesen elővette zsebéből a pipát. Ez nem nagyon tetszett a másiknak. - Én nem pipáznék, Jock. Könnyen megérzik. - Hát... az lehet. Pedig mit nem adnék egy szippantásért! Gondolod, hogy megszimatolják? Jock a fejével a mezőn levő nagy karám felé intett. Ott pihent a holdfényben a birkanyáj, csendben és mozdulatlanul. A birkák egymáshoz bújtak, gyapjas hátuk úgy szürkéllett, mint a tenger. - Ezek előbb hallanak meg mindent, mint mi - folytatta Jock, és fejével a válla mögé bökött. - Legalábbis az én Donnie-m megérezné. A kunyhóban az egyik kutya, nevének hallatára, figyelmesen felkapta fejét. A másik felszusszantott, és csak azt leste, hogy mikor lesz már vége ennek az éjjeli őrségnek. - Nem értem, miért kell itt tartanunk a kutyákat, Andrew. Kint hagyhattuk volna őket a birkáknál. - Azt már nem, Jock! Ha kint vannak, akkor soha elő nem merészkednek azok az ördögök. Van ezeknek annyi eszük, hogy több se kell. - Hogy van eszük, azt én is látom - helyeselt a fiatalabbik. - Hatodik éjszaka vagyunk lesen, és semmi nyomuk. Hetednap hazamegyünk, hogy végre aludjunk egyet, és abban a pillanatban, amikor a szemünket lehunyjuk, itt teremnek majd azok a vérszomjas gyilkosok! Hét birkát és

két bárányt faltak föl! Hét birkát, barátom! De ilyen éjszakákon, amikor itt lessük őket, miért nem dugják ide a pofájukat? Az öregember nem válaszolt az utolsó kérdésre. - Te még örülhetsz, Jock. Archie Forsythe-nak szombaton tizenhat bárányát ragadták el! És McKenzie-től tegnap éjjel tizenhármat! - Mondom, hogy ördögök! Hogy vasárnap vagy hétköznap, nem számít nekik. A sátán kőszívű szörnyetegei... Bárcsak kapnék egyet a kezem közé! Ezt a gondolatot nem fűzte tovább. Azt kérdezte: - Mondd csak, Andrew, mi kényszeríti őket a rablásra? - Hogy mi, azt talán senki sem tudja megmagyarázni, fiam. Én azt hiszem, Jock, hogy a kutyák is olyanok, mint az emberek. A legtöbbjük becsületes és megbízható, de hébe-hóba olyan jön a világra, akinek csupa mohóság, becstelenség és kegyetlenség a szíve. Nappal úgy viselkedik, mint egy becsületes házőrző, mihelyt azonban eltakarja az éjszakai sötétség, kitör igazi valója, az ördögi vérszomj. - Igazad lehet, Andrew. Te is tudod, mennyire szeretem a kutyákat. Mit meg nem tennék azért a Donnieért, mindenemet odaadnám neki, és rábíznám minden vagyonomat... De ezek az eszeveszett báránygyilkosok... Ezek már nem is kutyák! Tudod, mire gondolok néha, Andrew? - Mire? - De ne nevess ki. Néha azt hiszem, ezek a birkarablók nem is kutyák, hanem felakasztott gyilkosok hazajáró lelkei, akik állatbőrbe öltözve térnek vissza. Ezt olyan sejtelmes hangon mondta a fiatalember, hogy mindketten beleborzongtak. De az öregebbik mindjárt összeszedte magát. - Azt már nem, Jock. Bizony, csak kutyák ezek, elzüllött kutyák. Kíméletlenül el kell velük bánni. - Na, hát én bizony nem kímélném, ha egyszer elcsípnék egyet! Úgy beleeresztenék egy golyót... - Pszt! Az öregember jelt adott. Mindketten megdermedtek. - Ott van. - Hol? - Épp most bukkan föl a domb mögött. Jock! Hol a puskád? Gyorsan, gyorsan... A fiatalabbik felkapta a hosszabbra nyúlt a csönd. falhoz támasztott puskát. Vártak. Egyre

- Káprázik a szemed, Andrew - mondta később a fiatalabbik. - Nincs ott semmi, és amíg mi itt lessük, addig nem is lesz. Azok az ördögök tudják, hogy várjuk őket.

- Csend legyen! Hallgass már, te... A fiatalabbik engedelmeskedett. De a percek lassan morzsolódtak, unatkozni kezdett. Újra megszólalt: - Andrew! - Mi az? - Tudod, mi jutott eszembe? Nem furcsa, hogy a kutyák a mi legjobb barátaink, és ugyanakkor az ellenségeink is? - Így van, Jock. Épp mert olyan okosak, hogy segíteni tudnak nekünk, ha elzüllenek, elég okosak maradnak ahhoz, hogy ártsanak. Mindegyik járhat így. Ezt jegyezd meg magadnak. Még a te kutyád is, amelyhez úgy ragaszkodsz. Ha egyszer megkóstolta a birka vérét, gyilkos lesz mindegyik... - De az én Donnie-m nem! - Talán nem. És azt hiszem, az én Vickemből sem lesz gyilkos soha. De általában mégis igaz, hogy ha elkezdenek gyilkolni, nem tudják abbahagyni. Akkor már nemcsak ennivalóért ölnek, hanem az ölés öröméért. - Az én Donnie-m soha! - Azt azért nem tudhatod. Van olyan kutya, mely megbízható és szemfüles a saját nyája mellett, de amikor besötétedik, egyszerre elfut messzire. Néha, mintha összebeszéltek volna, egy csomó hasonló kutya összetalálkozik, és akkor, mint egy farkasfalka, rárontanak a nyájra, tombolnak, pusztítanak, gyilkolnak. Mire segítség érkezik, nyomtalanul eltűnnek, szétszóródnak, és mindegyik hazaoson. Másnap pedig úgy őrzik a nyájat, mintha háromig se tudnának számolni. - De nem az én Donnie-m! Ha ő is ilyen volna... Egy percig hallgattak. Jock szólalt meg újra: - Szomorú dolog, hogy mi, akik annyira szeretjük a kutyákat, el akarjuk pusztítani őket. - Az ám! De nem sokat fogunk pusztítani, ha egész éjszaka járatjuk a szánkat. Akkor ugyan nem jönnek elő! Megint elcsöndesedtek. A kietlen odú földjén lassan továbbvándorolt a besütő holdfény. Amikor az öregebbik újra megszólalt, hangja csak úgy remegett az izgalomtól: - Itt vannak! A másik felugrott, fegyverét nekitámasztotta az ablakpárkánynak. Mindketten lélegzet-visszafojtva nézték a balkézt elterülő vidéket. - Ott! Jock célzott. Valami megmozdult odaát, a kőfal mellett. Aztán meglátott egy kutyát a puska célgömbje fölött. Az állat nem úgy lopózott, mintha rosszban sántikálna; előjött a fal mögül, és emelt Fővel ment tovább.

fiam! Jock ránézett.Miféle többiek. . Jogunk van lelőni. Várjuk meg.Hát akkor durrants már belé. . Sarkon fordult és szélsebesen szökellt tovább. hogy odamegy-e a nyájhoz. Andrew! Nem olyan ez a kutya. nyugodtan. mert a puska követte mozgását.Lőj bele. hogy megfeszül az ujja alatt. Az megtorpant. de mindig ott maradt a célgömb fölött. Az irányzék V betűje fölött meglátta a célgömb mozdulatlan hegyét. Én nem hibázok. odamegy-e a nyájhoz. akik láncra verik. Ha igen. hogy elhagyta rejtekét. A kutya továbbment. . . Jock! Siess! Jock felemelte fejét. puffantsd már le! Az öregember hangja türelmetlenül fölcsapott. .. Már egy hete. Jock! .Ó.Gyorsan. de még mindig sántikált. Ugyanilyen puskám volt a háborúban. Lőj már belé! . akiket kerülnie kell.Hol vannak a többiek? .Nem bírom megtenni. . az emberi szagokat. Akkor egyszerre észrevett mindent . A viskóban az öregember kifújta visszafojtott lélegzetét. Visszafojtotta lélegzetét. egy kóbor kutya! Lőj már belé.Ez egy kóbor kutya.Lassie volt. . . de nem tüzelt. emberek. akkor sem..Ne félj. de el ne hibázd. Rájuk se hederít. mint azok a fenevadak! Látod? Nem törődik semmivel. Látta.. mintha iránytű mutatná az útját. Érezte. . fiam! A fiatalabbik megint megmarkolta puskáját. Kiáltása átszállt az éjszakán Lassie felé.Nem látod? Hisz ez egy skót juhászkutya! . . ember! . ha én fizetem a golyót.Várjunk még. Lassan célzott. a mozgásukat az odú nyílásában. egyenesen. Emberek voltak.. Andrew! . és hirtelen hátranézett. A tiszta holdfényben átvágott a földeken.Nem és nem. Nézd csak.Ugyan már! Egy bitang jószág.suttogta rekedten. A fiatal megmarkolta a puskát. te szerencsétlen. hogy egy kutya parányi alakja lassan elsétál a puskacső előtt. Andrew.az emberi hangokat.Lőj már.Tessék! Észrevett minket! Lődd már le! . Jock kioldotta a ravaszt. és letette a puskát.

mint a nyulat. hogy nemcsak láncra verni és ketrecbe zárni. Átvágott a mezőn. Szörnyű veszélyt jelent az ember! Egyenletes léptekkel sietett előre.. hanem még sokkal rosszabbat is tud az ember: mennydörgő zajt csapni. Még vadabbul ugattak. mert Lassie úgy menekült. mint eddig. mint egy bűnös kutya. Még egy lövés dörrent. most már ő is gyanakodni kezdett. fárasztó mérföldek százait. Megfordult. S akkor az egyik rávetette magát. Hallotta az üldöző kutyák csaholását. De Lassie még távolról sem veszítette el a csatát. Sörénye felborzolódott. hanem az emberektől. A kis viskóban pokoli hangzavarban ugattak a kutyák. Nem járták be félholtan az éhségtől. Hallotta egy puskagolyó ijesztő fütyülését. amelyet üldözni kell és lelőni.Ereszd ki őket! Az öregember az ajtóhoz futott és kinyitotta. és ösztöne elárulta. aztán a két ember tódult ki rajta. Lassie után vetették magukat. belekapott az oldalába. Azok is az ő véréből voltak. de nem volt gyáva. s felvonítottak. Most még jobban félt az embertől. .a friss. rövidesen utolérték.Lassie váratlan szökése megingatta a fiatalembert. elér a messzeségbe. és megállt. de nem gyorsította meg futását. A kutyák hirtelen irányt váltottak. és kiabáltak a férfiak. Előbb a két kutya.kiáltotta Andrew. Az éjszakán átcikázó durranásban Lassie továbbszáguldott. Kétszer is megtorpant. hogy hamarosan megszabadul üldözőitől. mint Lassie: megértették. mert megérezték Lassie nyomát . s úgy érezte. ha nem is olyan nemes fajtájúak.Dehogy találtad! Nézd. ahogy csak bírt. Nem a kutyáktól félt. mint a villám. Ettől egyszerre megtorpant a két másik kutya. célzott és lőtt. hogy ez nem aljas ellenfél. Megtanulta. láthatatlan korbács. Hasuk szinte a földet érte. meleg vér szagát. s bár Lassie már úgy futott. s most szúró fájdalmat érzett az oldalában. Fáradt volt és kiéhezett. amilyen most sajgatja az oldalát. és olyan fájdalmat okoz. ahol a golyó felsértette felső combjának izmait. testük a futás nagy erőfeszítésében majdnem kétszeres hosszúságúra nyúlt. . amint elszállt bal lapockája felett. Nem félt. de hamar elmaradtak tőlük. mely sérti a fülét. cibálta a fogával. Előttük ott loholt Lassie. Gyorsan jobbra fordult. szétnyíló ínyéből elővillantak éles fogai. Gyorsan fölemelte a fegyvert. és birkózva próbálta földre teríteni. s mint egy hosszú. hogy megy tovább. hogy azok elmaradtak tőle. Nemsokára feltűntek Lassie mögött. és a derekához kapott.Rajta! Fogjátok meg! . . .. A kutyák hangosan csaholva száguldottak le a dombon. Mögöttük loholt a két férfi.Jól van! Eltaláltam! . De az a két kutya volt a frissebb.

hosszú utat megtett kutya állt szemben két erős ellenféllel. és továbbment. És ekkor váratlan dolog történt. Megálltak.Most aztán ne lőj. akkor a kitenyésztett állat a félelem legkisebb jele nélkül állja a harcot. rá se hederítve a másikra. A skót juhászkutya megelőzi ellenségét. Nemes fajtáját nemzedékek óta a legbüszkébb és legszebb példányokból tenyésztették ki. mely beletépett az oldalába. dél felé. és izgatottan nézte a verekedést. nézték a küzdőket. Minden állatbarát tudja. De ez volt Lassie harcmodora is. Állát előreszegte. aztán megragadja és rázni kezdi ellenfelét. . és hosszú sebeket szakít rajta. Lassie-nek sikerült kiszabadulnia.de egy pillanatot késett. Lassie-t is tiszta vére segítette győzni. és leeresztette a fegyvert. Tudta hát. Ellenfele egy pillanatig védtelenül hevert előtte. életerejének végső megfeszítésével. amikor a hosszú futástól zihálva a két férfi odaérkezett. elvágtattak mellette. Ekkor azonban a másik száguldott el mellette. akik megedződtek és megizmosodtak évek hosszú munkájában. szembeszállt vele. hogy alighanem a kettő fog győzni. Ezt azonban a másik kettő a félelem jelének nézte. De Lassie-nek még így is volt valami előnye a másik kettővel szemben. Sokáig tartott a küzdelem. . Amikor egy keverék kuvasz nyüszítve elbújik. s még mielőtt lábra állt volna. melyben egy fáradt. meghallotta belső ösztöne parancsát. hogy az átöröklés elmélete az állatvilágban nem üres szóbeszéd. De hiába. Háta mögül újra támadt az egyik. Lassie odafordult. ha hirtelen megfordult. mintha ezzel vége is lett volna egy jelentéktelen összekoccanásnak. Amíg ilyen csendben maradt. A támadás félig földre teperte. és beveti magát egy utolsó rohamba. amerre mennie kellett. míg el nem gyengül. Lerázta. és elindult. Amikor az egyik kutya nekiment.És Lassie. emelt fővel a holdfényben. nem kellett tartania semmitől. Jock úgy vélte. hogy megszabaduljon az egyiktől. hogy mindig szembe találja magát ellenfeleivel. hogy folytassa útját. s még akkor sem volt vége. de máris nekirontott a másik kutya. csak rátette egyik lábát a testére. hogy kell védekeznie ellene. nem esett neki áldozata torkának. mint egy birkózó. és bele-belehasítottak az oldalába. és nem bírja tovább. A bulldog meg a foxi úgy harcol. Egyenesen állt. hogy ravaszkodik. Lassie megfordult . . Lassie nem használta ki győzelmét. rávetette magát a másik kutya is. máris rohant és belehasított az oldalába a másik.Még eltalálnád az én Vickiemet! Jock bólintott. Amikor egy hidegvérű ló már feladja a harcot. akkor a telivér még nekirugaszkodik. Jock .lihegte Andrew. A vére tiszta volt. Nekirohantak Lassienek. ahogy a juhászkutya támad. Lassie tehát körben forgott. de máris elölről kezdődött a harc: az egyik kutya támadott. Most egyetlen vinnyogó csomóban fetrengtek mind a hárman.

Ő most nem is kutyákat látott maga előtt. .” Csak egy kis ideig állt ilyen mozdulatlanságban a csoport. . . Nyugodtan megfordult. . Eszébe jutott. . És hazafelé mentükben óvatosan. Andrew. a holdfényben úszó földeken át. mert elfelejtettem újratölteni a fegyveremet..1918 márciusa . bátor kutya volt. Különbékét kötött.No most. és felordított: . Az egyik elterült Lassie mereven kinyújtott lába alatt. Ez a kutya is úgy viselkedett.Az ördög vigyen el. melléből pedig egy mély.mondta a fiatalember. Andrew. És eszébe jutott egy felejthetetlen nap. ha egyszer kilőtte az összes golyókat. fenyegető vonítás tört elő. Aztán Lassieből elszállt a harci düh. Ekkor aztán ugrálni kezdett az egyik ember. kivette belőle a golyót és ügyesen becsúsztatta zsebébe. A másik kutya figyelte egy ideig. Jock! Miért nem lőttél? . Sarkukban a két kutyával visszamentek a düledező viskóba. a fáradt Lassie eltűnt szeme elől. torkában elcsendesedett a morgás. Amikor egyszerre lerohantak minket. Jock! Lődd le! De a fiatalabbik meg se mozdult.Nem lehetett. Andrew.Igazad van.Miért nem lehetett? . hogy neki dolga van. Egy percig így maradtak a kutyák. . egy katona nem szokott erről megfeledkezni. mintha azt mondaná: „Nekem semmi közöm ehhez az egész históriához. És amíg ott állt és tűnődött. És aztán amúgy sem tudtam volna lőni. a másik nyalogatta magát olyanféleképpen. kinyitotta fegyvere závárzatát. Mintha el akart volna jutni valahova.gúnyolódott az öregember.Nem én.Mert eszembe jutott egy nap. ugyanúgy küzdött. . De az embernek néha sok mindenféle jut az eszébe. .. de az ezredünk meg se moccant.. hanem embereket. megcsikorgatta fehér fogazatát. Fölkapta fejét. A fiatalabbiknak csupa ránc lett a homloka.S ekkor. és útnak indult. és nyalogatni kezdte sebesült talpát.Akárhogy is. hogy a másik meg ne hallja. 1918 márciusában. aztán ő is lefeküdt társa mellé.Hát ez óriási! Elfelejtetted! Azt hiszem.. Lassie szembenézett a másikkal is. amikor az egyik már ellenszegülés nélkül feküdt a lába előtt. És azt hiszem.Megbolondultál? . mint a Fekete Gárda 1918 márciusában. Andrew .

minduntalan beléjük kellett ütköznie. amely a föld alatt dolgozó emberekből árad. Gyakran látott szénportól fekete arcokat. mert mindenütt voltak emberek. Olyan nehezére esett. S még ez a baktatás is egyre lassúbbodott. Ilyenkor aztán hívni kezdik: . mert ezen a vidéken új gond szakadt rá. csak olyankor éledt föl benne. Leginkább még a többi falujabelihez hasonlítottak. Ugyanolyan volt a szag. Oly távol tartotta magát tőlük. sem a hullámzó dombok közt. és beceneveken szólítják a kutyát. . kezükben vagy a fejükön bányászlámpát vittek. Ezért aztán Lassie óvatosabban.LASSIE FOGSÁGBA ESIK A vidék megváltozott. melyekre a szénbányák csilléi a szén meddő kőzetét fölhalmozták. hogy majdnem könnyebb lett volna elviselni az emberek közelségét. akiknél felnőtt. fáradt járásából olyan gyors vágtába csapott át. mert sokban hasonlítottak azokhoz. hogy hamarosan eltűnt kétlábú üldözőinek szeme elől. és nem engedte. mintha a nevén szólították volna. A nagy kimerültség elaltatta aggódását. Ezért most másképpen viselkedett. akkor törődött. Ruhájuk piszkos. nem kerülhette el az embereket sem. mint Lassie gazdájáé . hogy hozzáérjenek. Nem talált élelmet. ha tovább akart jutni dél felé. mint a higany. mint Greenall Bridge-ben. gyere ide. Itt a skót iparvidéken. Mi több: az emberek és városaik körül az a szag lengedezett. csak még Az idegeneket tudomásul vette. és nem emelkedett ki belőle más. Nemrégen még el-elcsípett egy nyulat. Ha az idegen kezekhez túlságos közelségbe került. Lassie sohasem közeledett hozzájuk. Egyébként sokkal jobban érezte magát az itteni nép között. Ha mégúgy kerülgette is őket Lassie. azok a dombok. Már nagyon nehezére esett a járás. éppúgy.Nézd csak. és az első szempillantásra tudják. s tovább baktatott dél felé. Ha lerázta őket. Megismerik a fajkutyát. Ha követni kezdték. ha orra megszimatolt valahol egyet. s ha ez nem volt lehetséges. Egy kutya itt már nem osonhatott el észrevétlen a városok mellett.de egyik sem volt az ő gazdája. amikor hozzányúlt valaki. sok kutyabarát él. csak a salakhányók. úgy viselkedett. Erre már sokkal több volt a város és az országút. ha emberek közelébe jutott. öreg! Gyere ide szépen! Nyújtogatják a kezüket. Itt meg már nagy esemény volt. Most már nem a bozótos hegyvidéken vezetett az útja. Archie! Egy kóbor kutya! Hé. pattintgatják az ujjaikat. a birkalegelőkön. A vidék szétterült. lelassította lépteit. mintha nem látná őket. ahogy csak lehetett. pedig néha úgy rémlett. úgy tett. ügyet se vetett rájuk. úgy eltűnt. de egyre ritkábban találkozott velük. Pedig sokan szólongatták. mint a falujában. hogy gazdátlan-e a kutya. mint Yorkshireben. de a hívásuknak nem engedelmeskedett.

.Hát azt nem! De evés közben elszaladni? Vajon mi dolga lehetett? . Egy kutyával. mert a férfi hangjának melegségéből megérezte. mert a kutyának habzott a szája. . Meg akarta fogni. Egy veszett kutya került a faluba. Egy kis ideig csak nézte. az asszony pedig vele nevetett. csak állt.Hogy lehetett egyszerre szép is. s ezeket az eseteket sokáig emlegették az itteniek. Nagyon illedelmesen evett. aki üzleti úton járt. pedig esküdni mernék rá. És azután. és elkezdte enni.. de nem mert a közelébe menni.Kutyával? Kinek a kutyájával? . csak délnek! Így aztán. megszagolta. Egy fiatalasszony ült az asztalnál egy kis bányavárosban.. .. mi történt a múltkor. de valami mégis hajtja őket. de ilyen volt. egy sovány arcú asszony levelet írt az urának.Tamsonnénál voltam látogatóban -. amikor megláttam az úton a kutyát. fölkapta fejét. Szörnyen sáros és nyomorúságos és ijesztő külsejű volt. melyhez olyan barátságos volt. előbb az egyik oldalról. Kint ültem a kicsivel a ház előtt. Épp szembejött velem az utcán .Honnan tudjam én azt. Egy másik városban.. innen ötven mérfölddel dél felé. minden csavargónak. és úgy nézett végig az úton. Hívtam. és azt is elébe tettem.Azt nem tudom. minden eltévedt gyereknek és minden kóbor kutyának enni adnál. Ivor. és hoztam egy tányérban vizet. McGregor. ha lassan is. napoztunk néhány percig. a rendőr látta meg először. Nagyon fáradt lehetett. de a kutya kitépte magát a kezéből.Én sem értem. hogy ha tehetnéd. egyszer csak abbahagyta. Akkor aztán összeszedtem egy kis maradékot. hogy meg van elégedve vele. Ezt írta: „Borzasztó. S aztán megfeledkezett a gazdátlan kutyáról. amihez nem volt fáradt: továbbmenni dél felé. Peggy? Én csak azt tudom. A rendőr és egy csomó gyerek kergették.Csak egy dolog volt. hogy félholt volt az éhségtől. és elébe tettem. Útját a fekete iparvidéken keresztül olthatatlan lánggal égő ösztöne irányította: dél felé. és az a borzasztó vadállat kitátott pofával száguldott felém. Erre fogtam magam.. szörnyű is? . S ahogy ment. de nem akart jönni. És a férfi felnevetett.Furcsa esetem volt ma. és így szólt: . mint amikor a mi embereink váltásról jönnek haza. mintha hirtelen eszébe jutott volna egy megbeszélt találkozó. és már fáradtak és kimerültek. aztán a másikról járta körül. Berohantam a Jamison . evés közben. mint az ujjam. Végre odament és megitta. átszelte a skót síkságot. Soha másmerre. hogy mozogjanak. mindig csak dél felé. aki épp vacsorázott. Végül mégiscsak odament. sok minden történt vele. Olyan sovány volt. s bámult rám meg a kis Ivorra.Hát te mire vártál? Hogy talán szépen megköszönje az ételt? .. de mégis volt rajta valami szép. Olyan volt. Nézte a férjét.

mert épeszű állat meg se merte volna próbálni az ugrást. vagy odadobtak egy-egy szót. El se tudom mondani. Erről is tudhatni. A vízparton toronymagas daruk óriási vas alkatrészeket emelnek föl. melyek majdan az Atlanti-óceánt szelik át. oldalba bökte társát. de nem volt más megoldás. Emberek között kellett átjutnia a túlsó partra. amitől majdnem jókedvűnek látszott. biztosan emlékszel. fejezd be az utazásodat. fúrnak. hogy a teherkocsi lefékezett mellette. amikor a nagy skót gyárvároshoz ér. A gyalogjárón folytatta útját dél felé. Néhányan megfordultak utána. a sokféle szag közepette még az ő éles hallása és szimata sem jelezte a veszélyt. hogy veszett volt. kiszélesedik. Sikerült átkelnie a folyón. de Lassie nem törődött velük. hogy talál egy gázlót. aki a sofőrülésen ült. Új bizakodás töltötte el. Szerintem mindegyiket le kellene lőni. A sofőr nem válaszolt. . mikor csinálnak bajt. Elállt a szívem verése. és olyan sebességgel vezette a kocsit. Az egyik partról a másikra vagy rozoga kompokon lehet átjutni. A város morajában. és több mint egy óra hosszat nem mertem előjönni. Egy teherkocsin keltek át a hídon. amikor az utolsó pillanatban átugrott a falon. hogy a fasorban sarokba szorították. vagy a város öreg hídjai egyikén. mely évszázadok óta köti össze északot déllel. Az egyik. egy kicsit fölemelte farkát. mihelyt csak lehet. Sokan voltak a híd gyalogjáróján. Eltűnt a tömegben. milyen ideges vagyok. aki szemet vetett rá. aztán lerakják a hajógyárakban. abban a reményben. mert a folyóparti földek értékesek. mehetett bátran dél felé. csak bólintott. mert sosem lehet tudni. ahol a hajók acél csontvázai meredeznek. a hűség és a szeretet legendái. egy kissé meggyorsítva lépteit. De volt ott két ember. Itt születnek azok a nagy hajók. mert most már megnyugodott. Az egyik ilyen forgalmas hídon kelt át Lassie. és rámutatott a célja felé törekvő kutyára. ők az ütőerei az egész vidéknek. Észre sem vette. Partját végesvégig kőkerítések és gátak szegélyezik. Napokig járta az északi partot. Már azt hitték. és dörömbölésükkel még jobban aláfestik a gőzkalapács méltóságteljes mennydörgését. aki a kocsit vezette. hogy elcsípik. és siess haza. A hídfőre érve. Itt egész nap munkások másznak fel-alá.féle szövetkereskedésbe. Állati ösztönei csak az 4 Egy angol láb körülbelül 1/3 méter. mint aki jóváhagyja a tervet. a félelem és a bátorság. hogy Lassie állandóan a szemük előtt legyen.” Míg Lassie küszködve haladt hazafelé. A folyó. mely legalább hat láb4 magas. Kérlek. A város és a hajógyárak minden talpalatnyi helyet elfoglalnak a vízparton. Később hallottam. szögecselnek. ilyen legendák keltek nyomában. Lassie folytatta útját. Azóta itt mindenki fél a veszettségtől. és az összes kóbor kutyákat összefogdossák és bezárják.

aki kicsit hadarva beszélt: . Aztán fejbe vágta valaki. hogy megijedek a szemtelenségétől. lezuhant a földre. . hogy megszabaduljon a hálótól. aki a hálót tartotta. .Azt sohasem lehet tudni. Mi lenne. Egyébként is gazdátlan kutya. Arca megkeményedett. melyben moccanni se bírt. Látja. Az asszony mondani akart valamit.Mi köze hozzá . de ettől az még szorosabbá vált. hogy a sintérnek résen kell állnia. fölnézett. A fiatalasszony körülnézett.Hé.Én is ezt mondom. Ekkor azonban a másik is rávetette magát. Egy csomó ember állta körül. mégpedig a közösség érdekében. Komoly volt a hangja: . Egy hosszú percig kapálózott. Annyi veszett kutya kóborol errefelé. elhalt a nevetés.szólt a sintér. aki Lassie mellett térdelt. asszonyom.Ennek az embernek igaza van. Ethelda. Szíjat csatolt az állára. Végignéztem.kérdezte. melytől nem bírta kinyitni a száját. . Megfeszítette lábát . Elkábult. hogy hálóstul fölemelik a földről.Ostoba beszéd! Ez a kutya nem látszik veszettnek. hogy kiszabaduljon! Két mellső lábát kihúzta a szíjból. Az ember sohasem lehet eléggé óvatos. Az egyik hátsó lába is kiszabadult.de hiába. és ezeket nekünk össze kell szednünk. És akkor már ott térdelt mellette az egyik férfi a teherautóról. mert a tömegből jól hallhatóan megszólalt egy hang. asszonyom. A tömegben vihogni kezdett valaki. hogy nincs szám a nyakában. és szakavatott fogással megragadta. de a mellette álló férfi megérintette a karját. Egyszerre abbahagyták a verést. egy harmadik pedig a lábait béklyózta meg. Beleesett egy hálóba. amit csinált. Lassie mozdulatlanul feküdt. . . uram . Egy másik szíj a nyakára került. és fel fogom jelenteni állatkínzás és szemtelenség miatt. maguk! Hogy mernek így bánni egy kutyával? A férfi. ha szabadon kóborolnának a gazdátlan kutyák falkái? Valami rendnek mégiscsak kell lenni.Nagyon sajnálom.. A férfi válasza már egész másként hangzott: . de ez a kötelességem. Mekkorát rugaszkodott. akkor nagyon téved. és újra szabad lesz! Vergődve-forogva küzdött az egyik férfi ellen. s erre gyorsan elugrott. Egy pillanat.Ha maga azt hiszi. Érezte.. Ha csak a szája nem volna bekötözve! Egyszerre beléhasított valami: az egyik ember megragadta a mellső lábát.utolsó pillanatban riasztották fel. egy asszonyé. Valami átsuhogott a levegőn. . de amikor a fiatalasszony előrelépett.

Az asszony szelíden felcsatolta Lassie nyakára a szíjat. Aztán. hanem a kutyáé .Akkor aztán nézhetjük.Meg fog szökni. emlékszel még rá? . és az asszonyra nézett. mégis Bonnie-t juttatta eszembe. . A férfi bólintott. asszonyom. Ethelda. és.Akkor sem szabad így bánni velük. ez valami gyávaság bennünk. amikor ők fölkeltek.. .Ez nem volt szép . hogy nem tud beszélni. . aztán fél kézzel barátságosan megveregetve a kutyát. amerre a szíj húzta. és gyere. és elővette a pipáját. Nagyszerű voltál.mondta a férfi.Magam sem értem .Ez is olyanforma volt. . a másikkal óvatosan húzni kezdte. mintha azt panaszolná. és csitító hangon szólt hozzá. Ti bátrabbak vagytok.Keljenek már fel! A térdelő ember körülnézett a tömegben. a férfi hirtelen megállt.. .mondta a férfi egy kis hallgatás után -. Fölmentek a hídra. . kelj fel szépen. A fiatalasszony megértő mozdulattal a férfi karjára tette a kezét. . és mintha mindent értene. Pofon tudnám ütni magam. a nyilvános jelenetektől.Ostobaság! Keljen föl. Csont és bőr volt a sok koplalástól. . A rácsos ajtó becsapódott Lassie után. Sarkon fordult és elment. Kérem azt a szíjat. Remekül viselkedtél.No. . mint egy vadállattal. . a fiatalasszony letérdelt Lassie mellé.Ne haragudj. Amikor túljutottak a közepén.Így viselkedni ennyi ember előtt! Az asszony nem szólt semmit. Michael. Gyermekkoromban volt egy skót juhászkutyám.. . Sokszor mi is úgy szeretnénk viselkedni. megérintette. Szinte fájt. pedig gyönyörű állat volt. Azt hiszem.Tudod. és a korlátra könyökölve nézték a fürgén áramló vizet. akinek ilyen lehetetlen ötletei vannak. Mindketten a korlátra könyököltek.mondta. Megálltak. amire évek óta tanították: engedelmeskedett. és mégsem merünk. . férfiak. Pontosan úgy. .Így ni .A kutyával nem úgy kell bánni. kérlek.. A férfiak engedelmeskedtek. eszembe juttatta Bonnie-t. az asszony pedig beemelte a kocsiba a sovány kutyát. hogy fogjuk meg! . ..Hát persze! Csak elfelejtettem. miért borzadunk mi.. Ment. mint te. hogy milyen nehéz egy asszonnyal vitatkozni. Lassie azt tette. ezt kellett volna már előbb is mondanom. .Nem az én érdemem. És vigyék el innen azt a hálót.Ugyanolyan türelmesnek látszott.Már rendben is van.. Észre sem vette a férfit az oldalán. gyengéden simogatni kezdte. Menjen innen.mondta a fiatalasszony szigorúan. . Majd én beteszem a kutyát a kocsiba.

Aztán elmosolyodott.. hogy legyen.kérdezte az asszony. hogy megfizeti a költséget és amit még kell? A férfi nagyot szívott a pipáján.Azt hiszem..Nem tudom.. akkor végeznek velük. .Kicsodák? Az a két ember a teherkocsin? . gyere. Erre állítólag törvény van. . De. hogy elfogták a kutyáját? .. Épp mintha elaludnának. és kikéri a kutyát? Mondjuk.. .. és így szólt: . hogy az ember elmegy oda.És olyan törvény nincs.Hát jól van. Legalábbis kellene. de injekcióval vagy valami ilyesmivel. Talán ott tartják.. . egy meghatározott ideig.Azt hiszem.. Rápillantott az asszonyra... És ha nem jön értük senki.És senki sem tehet érte semmit? Például ha a gazdája nem tudja meg. . . nem.Igen. mi lesz az ilyen kóbor kutyákkal? . Azt mondják.Igen. . nem éreznek fájdalmat..Most mit csinálnak vele? . .Megölik? .Beviszik egy zárkába.Azt sejtettem. hát. van valami ilyesmi.

mert ezt tanulta kora ifjúsága óta. A két férfi összeszedte és beterelte őket egy tágas. Csak Lassie nem mozdult. Nem törődött a külvilággal. Fölrohant. és követte a férfit. elrepült a férfi lába és a fal között. újra ugatni kezdtek. mint a futballpályán a csatár. Olyan sebességgel rohant el onnan. ahogy rohant. Itt nem volt hová menekülni. aztán megtorpant. de az is zárva. mint egy fogolykirálynő az alsóbbrendű foglyok között. Csak a szeme volt éber. A folyosón is sokan jártak. . hogy ugatással és rúgkapálással küzdjön szabadságáért. mindenféle fajtájú kutya. Lassie nyugodtan feküdt egy sarokban. és mentek végig a visszhangos folyosón. jutott el a folyosó végéig. Megfordult és visszarohant . mert a folyosó egy üres falban végződött. amikor kinyílt az autó rácsajtaja. s minthogy túl büszke volt ahhoz. Bizonyára ez is megnyugtatta az embert. és lecsatolta a szíjat. hogy idegen kezek nyakára csatolják az örvöt. Amikor a póráz megfeszült. összevissza ugattak. csak a teherautó sötét börtönébe. akkor már Lassie elrepült. Talán ez a fensőbbséges nyugalom tévesztette meg az embert.de az emberi mozgás csigalassúnak bizonyult az állatéhoz mérve. betonozott helyiségbe. Amikor a férfi meg akart mozdulni. Balra egy lépcsőházat látott. Lassie nyugodtan fekve maradt. Föllépett a kocsira egy rövid szíjjal. Csak egy ablak volt rajta. hogy útját állja . éppúgy. lehajolt. és kirontottak az autóból. Lassie némán feküdt ott. Lassie nem húzta maga után az embert s annak sem kellett a pórázt rángatnia. mert amikor oda érkeztek. Akkor is megőrizte a méltóságát. hogy kétoldalt egyujjnyi rés sem maradt. A lépcső egy folyosóba torkollt. Kezek nyúltak utána. ahonnan az imént jött ki. Más kutyák is voltak a kocsiban. mint a többi kutya tette. vagy talán eszébe jutott.„NE HIGGY SOHA EGY KUTYÁNAK!” A teherautó. némán tűrte. Itt újra megtorpant. engedelmesen fölkelt. a kocsi olyan közel farolt a házhoz. Útitársai. Kétfelé mehetett: az egyik út dél felé vezetett.egyenesen üldözői közé. A kocsi szorosan odafarolt egy magas feljáróhoz. amíg áthajtottak a városon. míg egyedül nem maradt a kocsiban. Végigrohant a folyosón. A férfi elébe lépett. rácsos ajtajával. hogy a fiatalasszonynak milyen könnyen sikerült ezt a kutyát föltenni a kocsira. Mögötte csak úgy zengett a ház a kiabálástól. Útja el volt zárva. begördült az udvarra. mint egy tovasuhanó fénysugár. A sok láb és kéz között megint sikerült átfurakodnia. Lassie abban a pillanatban szabad volt. ahol a másik pecér kinyitotta a reteszes ajtót. Így léptek le a teherkocsiról. A magas falba vágott vaskapu nagyot csattant mögötte. Lassie arra futott. ezek. mint amikor betegen feküdt a rekettyebokorban. Kígyózva.

sőt maga a hosszú fehér parókát viselő. hogy itt a bíróság tárgyal. Lassie végül is bevette magát egy sarokba.Feltételezem . Többet nem bírt mondani.Mi történik odakint? Nem tudják. Egyébként ez. mert most megjelent a két hegyes sipkás ember. A hosszú folyosón egyre több ember gyűlt össze.Mindenki maradjon ott. hogy a nagyszerű tréfáiról híres McQuarrel bíró ismét tanújelét adta szellemességének. és egyre közeledtek hozzá. akivel húsz év óta találkoztam. Lépésről lépésre közeledtek. s mint egy kilőtt ágyúgolyó. tiszteletet parancsoló bíró is elmosolyodott. akiről a védelem beszélt? Erre aztán kitört a nevetés. sarkában a segéddel. Még a talárba öltözött fiatalemberek is elnevették magukat. a legértelmesebb tanú. A nagy férfiú csak úgy sugárzott. de mind be volt csukva. A folyosó mindkét oldalán sok ajtót látott.” A nagy férfiú vidoran bólintott. s már csak egyetlen zaj hallatszott: egy kalapács kopogása. emelt fővel állt és várt. mert messze földön híres volt arról. egérutat keresve. hogy ne tudjon visszaszökni a folyosón. hogy kedveli a tréfát. Lassan elcsendesedett a kiabálás és a székek tologatása. A sarokba szorított Lassie büszkén. innen nem volt szabadulás. és megszólalt a sintér: . majdnem leverte a lábáról. amitől parókája a homlokába csúszott. ide-oda szaladgált. Ebben a pillanatban Lassie kurtán felvakkantott. A férfi lassan közeledett. és nyilván megjelenik majd az ország összes újságaiban is: „Tudósítónk éppen most jelenti. Lassie körülnézett. De váratlanul meg tudott menekülni. Tekintélyes hang volt. és kiszólt egy hang. De a nagy helyiség minden ajtaja be volt csukva. Így hát a bíró megjegyzése szájról szájra szállt. afféle hivatalnoki hang: . Ekkor ugyanis elsurrant mellette egy vörhenyes valami. Az emberek elhúzódtak tőle. melyet tárgyaltak. Megsemmisítő pillantást vetett a két hálós emberre.mondta -. Ráadásul a per.Ez volna tehát az az ismeretlen tanú. ezt üldözői is észrevették. Nem vad kutya.. Aztán megszólalt egy méltóságteljes hang: . aztán becsukta az ajtót. unalmasan elhúzódott. mert a kérdésre köntörfalazás nélkül igennel vagy nemmel tud válaszolni. . Nem volt menekvés! Úgy látszik.. mert Lassie. mert jobbra mellette kinyílt az egyik csukott ajtó. Nem harap meg senkit. Végre elcsíptük! Senki se mozduljon. Odabent a tárgyalóteremben iszonyú zenebona tört ki. ahol van. s így egyedül maradt.Lassie irgett-forgott. . aki a hálót hozta. hogy a tanú igennel válaszolt a kérdésemre. Arcán a borzadály kifejezése keveredett a sértett hivatali méltóságéval.

Lordságod arra gondol.Altiszt! Micsoda ez? . Szigorúan nézett körül. Koppintott a kalapáccsal. . Márpedig ha nincs rá hivatalos utasítás. . lordságod. mármost mi történjék vele? . .. a terem sarkába. tudom. . hogy véget vessen a jókedvnek.. Talán még a törvénykönyvekben és rendeletekben sincs rá paragrafus. Teendők egy ebnek a törvényteremből történő eltávolítása érdekében. . .. Ez valóban egy kutya .Eltalálta. Az altiszt visszafordult a bíróhoz.. nem jutott eszébe. csak kutyákról nem.. altiszt? .Hát mire gondolok.. hogy ebben az esetben mi a követendő eljárás. hogy a kutyát el kell távolítani. sajnos. Ilyen fogas kérdés egész hivatali pályafutása alatt nem tornyosult eléje. . hogy az igazságszolgáltatás történelmében sem fordult elő ilyen eset. mint a mandarinok 5. Kell erre lenni paragrafusnak! De az altisztnek.A terem zengett a kacagástól.Altiszt! .Maga megerősítette a gyanúmat. És minthogy a gazdátlan ebek letartóztatása és fogva tartása a kutyapecérekre tartozik. A két sintér odakint várakozik. .No. hogy lordságod mire gondol.Minden bizonnyal Fergusson és Donnell kezéből tépte ki magát.Azt hiszem. Lehet.A kutya a pecéri hatóságtól szökött meg. Pedig azokban szó van minden lehetséges eshetőségről. 5 Magas tisztviselői méltóság a régi Kínában. Ekkor váratlanul felderült az altiszt arca. A talárba öltözött fiatalemberek úgy bólogattak.McLosh! Távolítsa el ezt a kutyát! Honnan került ide? A vörös képű ajtónálló szemrehányó pillantást vetett felettesére. és sokatmondó pillantásokat váltottak: „McQuarrel remek formában van ma!” Most azonban a bíró elérkezettnek látta az időt. aki beengedte Lassie-t. akkor. méltóságos bíró úr. Tehát távolítsa el! Az altiszt riadt sértődöttséggel nézett körül. Kint láttam őket.Ez egy kutya. .jelentette ki kedélyesen a bíró. Megvan! Hisz épp erre jó a hivatali szamárlétra! Odafordult az ajtónállóhoz.Egy kutya? A bíró Lassie-re pillantott. . és vigyázzba állt. szíjakkal és kötelekkel. és hivatalos nyelvre fordította le ezt a beszédet: .kiáltotta. és összeráncolta a szemöldökét. Az altiszt legalábbis nem emlékezett rá. Egy egyenruhás férfi odasietett a bírói emelvény elé.

és parancsolja meg. De nem hivatalosan. Az unalmas nap egyhangúságában valóságos üdülés volt ez. hogy ez a kutya rájuk tartozik. és akár az iskolás fiúk. .. mint halálos ellenségét.. az is nagyon mélyen volt. A taláros ifjak éltek az alkalommal. hogy elérje az autó tetejét. legalább tízlábnyira: az is túl sok. Hálóval a kézben belépett a két ember. Az altiszt az ajtóhoz sietett. ahol még mindig ott állt a rácsos teherkocsi. A két ember nyugodtan közeledett. az emberek gyűrűje egyre szorosabban állta körül. A törvény képviselői óriási érdeklődéssel nézték őket. De még ki se mondta.Mindjárt kitesszük a szűrét őkelmének .. . hogy nem éri el célját. Lassie remegni kezdett a párkányon.. De nem volt más megoldás! Összekuporodva. Tudták. hogy az ugrás rövidre sikerült: az idő és egyensúlyérzéke jelezte. Watson! Ott van a pultnál! .Mars ki vele gyorsan . aztán levetette magát. Négy lábon táncolt. Az emberhez hasonlóan megtanult félni a mélységtől. Lassie már elsurrant. Ismerte a hálót. mert az ablak arra az udvarra nyílt. a sípcsontom! Túláradó jókedvükben ujjongva. Igyekezett oly messzire lendülni. fogd meg! Jaj.. És a kocsi jó húsz láb mélységben állt alatta. amennyire csak bírt.nem hivatalosan kijelentem. körültekintően elindult a sarok felé. Bal felé ott látta maga alatt a teherautó tetejét. hogy ilyen ugrásra nem vetemedik egy kutya.Igenis.Huj. megfeszült izmokkal várt egy kicsit. Menekülni akart. aztán összekuporodott. a hátsókkal a kocsi oldalán kapa- . és megfeszítette izmait. De még röptében tudta. mintha biztosabb tartást keresne. mielőtt mérges lesz az öreg.Nem óhajtom törvényes útra terelni az ügyet. amikor már-már elcsípték a kutyát. . lordságod.mondta az egyik biztatón a bírónak. Mindig megzavarták őket. hogy megnehezítsék a két ember munkáját. de ott tétovázni kezdett.Nézd.suttogta -. Feje fölött egy nyitott ablak volt: egy ugrással fönn termett a párkányon. hogy távolítsák el a kutyát. Egy kutya más. Lassie-t sikerült a falhoz szorítani. mint a macska. Lassan kinyitották a hálót. mellső lábaival épp csak hogy érintette a tetőt. Gyűlölte. De aztán vége lett a mulatságnak. A teremből megint bolondokháza lett. Engedje be őket. .. kiabálva mindent megtettek. A két férfi lassan. A bíró e kijelentésére a két taláros ifjú megint összemosolygott. lelkes hallaliban törtek ki.Hurrá! Elugrott! . S valóban. .

Végre elcsíptük! Társával együtt már futásnak is eredt volna. Így sohasem fogsz előre jutni a hivatalos szolgálatban. Donnell! . Csak a kutya tűnt el. Most az a kérdés. A sintér nagyot kiáltott: .mérgelődött az idősebbik. De hiszen egy vámpírnak szárnya van! . . És nincs itt. nem is kutya volt ez. Felszólítom. ahol a kutya aléltan feküdt. A bíró nézett rá szúrós tekintettel. hanem egy elátkozott vámpír.Átkozott dög! . . hangjában nyoma sem volt a kedélyességnek: . azután puffanva a földre zuhant.rászott.Átugrott a falon. Fent a tárgyalóterem ablakából egy csomó fej hajolt ki. A tárgyalást elnapolom. Kábultan ott maradt fekve. . ha egyedül volnál? Donnell gondolatokba merült. ha meg nem állítja egy parancsoló hang. Az a hely is ott volt.Egyszer láttam egy filmet a vámpírokról .Egy döglött kutya? Egy hat láb magas falon? Azt mondom. Az udvar üres volt.Most megjárja! Csak kapjam végre a kezem közé! De az udvaron döbbenten néztek körül. hogy ezt az ügyet. s amikor megszólalt.Az ám! Én is erre gondoltam. A kocsi ott volt. te pedig mozidarabokról ábrándozol. Donnell. . Ezen a falon csak olyan valami juthat át. .Hallottátok! A két férfi méltatlankodva ment ki az ajtón. ezt a nagyon fontos ügyet hogyan lehetne megoldani. megdögölve. míg a kalapács koppant egyet. kezdtek el rohanni. Egyszer aztán kivilágosodott az arca.Nahát. Fergusson úr. Visszabaktattak a hosszú földszinti folyosóra.Itt bírósági tárgyalás folyik.. és várni. hogy lassan hagyják el a termet. . és el nem hangzott az ősrégi kiáltás: . hogy mit csináljunk a kutyával! Donnell elhúzta a száját: . Csak amikor már a folyosóra értek. . Mit csinálnál. Egy kurta másodpercig így egyensúlyozta magát.káromkodott az öregebbik. aminek szárnya van.Ez aztán egy átkozott nap. Az idősebbik rámordult: . Donnell megvakarta a fejét.Gondolkozz.Itt kéne lennie.Hát azt nem tudom. Donnell! Én itt töröm a fejem.Fergusson úr.mondta. .. . . Meg kellett állniuk...

. akkor megkövetelik majd. uram. Éppen elkészült. hogy túlórázunk. . akkor itt kiválthatok egy gazdátlan kutyát. Huszonnégy éve vagyok itt. hogy a hivatalos szolgálatban be kell tartani a munkaidőt. Aztán nagy ötlete támadt.Most pedig dolgozzon a fejünk.Mit kellett volna mondanom? . hogy a lábunknak ne kelljen dolgoznia. Donnell . Donnell! Az idősebbik nagy buzgalommal látott hozzá. Donnell. Donnell megint a fejét vakarta. és egy fél óráig nagy kínnal rótta a betűket. aki a hídon állt. Mintha kezdenél okosodni! Csak arra nem gondolsz. ennek pedig híre megy. ez a fiatal hölgy. aki itt áll. akkor te is viszed talán valamire.Úgy tudom . hogy a tárgyalóteremben történt az eset. . rossz pontnak számít majd ez az eset. és még egy kutya sem lépett meg.mondta a másik elégedetten. Míg újra fülön nem csípjük azt a kutyát! A másik úgy csóválta a fejét.mondta . megmutatjuk azt a ronda nagy kutyát.. . .Azt. . hogy éjjel-nappal dolgozzunk! . szeretné kiváltani azt a skót juhászkutyát. Donnell. amelyet reggel fogtunk be.mondta végül. Nem is tudom.. Hallgassunk róla.Mondok valamit. amikor megszólalt a csengő.Jól van. hát sosem jön meg az eszed? . és akkor volt szökött kutya . .Nahát! .Hát erre nem gondoltam. Megírjuk a jelentést! Papírt. . melyet ma reggel fogtak el. . .Hát akkor..Ez igaz .Nem lesz könnyű dolgunk.Nem gondoltál! Nem gondoltál! Hát gondolj rá. A férfi előrelépett. . ha pedig nem hiszik. hogyan jelentsem.mondta a rendőr. . Belépett egy rendőr s a fiatalasszony meg a férfi.izgult Donnell. és addig jövünk-megyünk.Itt van a gazdátlan kutyák hivatala. fiam! Végy példát énrólam.Megvan! Beülünk a kocsiba. mintha elvesztette volna az emberiségbe vetett hitét. amit mondtál. .Így van.. .hogy ha megfizetem a költségeket meg az adót. és sokáig rágta a ceruza végét.. Jelentsünk eggyel kevesebbet. Felejtsük el az egészet..magyarázta Fergusson hévvel. hogy később fülön csíptük azt a dögöt.De hát legföljebb azt mondjuk. tudod. Hányszor megmondtam. . Ha egyszer észreveszik.Meglátod. uram .Tényleg mondasz valamit.. ..nincs szökött kutya! . ceruzát vett elő.Donnell. Donnell megszégyenülten pislogott. időpazarlás .

hogy igazat beszél-e vagy sem . . Az ember azt hinné. . ahogy van. az alagsori irodában Fergusson dúlt-fúlt a segédjének. Donnell. .Szó sincs róla! . Donnell. Aztán mintha megkönnyebbülés mutatkozott volna az arcán.mondta a férfi -. Ethelda . berohant a bírósági tárgyalóterembe. hogy megdöglött. és végül kiderül. A tanulság ez: „Ne higgy soha egy kutyának!” Vegyük ezt a példát. mi ennek az esetnek a tanulsága! . . amikor fölmentek a lépcsőn.Most írhatok újra jelentést. . ebből te is okosodtál.. hová lett a kutya. hogy kitépte magát a kezemből. asszonyom. Mindenki megmondhatja. és aztán átugrott a falon .És az ember azt hinné. megint szabad! Ha nem is az enyém legalább kiszabadult.Nem tudom.Belőled nem lesz soha semmi. A fiatalasszony jókedvűen követte. .és eltűnt.és hiába! Remélem. és elindult. és azt is tudja. írásban adom be a kérésemet.. mint a tüzes golyóbis a végítélet napján.Miféle skót juhászkutyát? Mi nem fogtunk el semmilyen skót juhászkutyát.Nem szabad hamis jelentést írni . .mondta Donnell. . . Valamit fölírt a noteszébe. Örülök. Ha pedig nem jól működik az emlékezete.Leugrott . hogy ütötte-verte. Erre aztán előrelépett a fiatalasszony is..Skót juhászkutyát? .Nem baj. hogy szabad. És mégis mit csinált? . Kiderül. Fergusson a fejét vakarta.mondta a férfi.kérdezte Fergusson. mint egy pólyás baba.mérgelődött Fergusson.Ne beszéljen itt összevissza! Tudja maga jól. Olyan szelídnek látszott. hogy nem mer leugrani abból a magasságból. A fiatalasszony mosolygott. . mert ez az ipse biztosan beadja a kérvényét. hogy olyan.mondta Fergusson. akkor McKeith kapitányhoz fordulok.mondta Donnell buzgón. Odalent.Megmondom úgy. de hogy biztos legyek a dologban. Mondd el.Elszökött.Eltűnt? Az asszony egy pillanatra rámeredt. Mégiscsak meg kell magyarázni. .Nagyon sajnálom.Mit csinált? ... amikor ma reggel elfogta azt a skót kutyát.. aztán kiugrott az ablakon.Le bizony! . Dühösen összetépte a hamis jelentést. erre én egy pillanatra megbízom benne. . Elszökött. De mit csinált? .Milyen szép munka .. . . és villámgyorsan gondolkozott. hogy jelen voltam.

Nem bizony! És az ember azt hinné. Semmi. ..Azon is átugrik. hogy azon a falon nem tud átugrani. .Nem döglött meg. hogy ne higgy a kutyának. és nincs is bennük semmi emberi.Szent igaz! Tehát a tanulság az. De mi történik? . amíg ezt a mesterséget folytatod. mert a kutyák nem emberek. de semmi emberi! .

Egy ideig a lábát váltogatta. és a holtág lassan elsodorta. jártányi ereje sem volt. s az utolsó tócsa már egy folyó partja volt. és fölemelte orrát. fejét lelógatta. ahová inni és napközben hűsölni járt a gulya. Vize sem volt oly piszkos. Görcsös rémületben úszott egy darabig. A déli part elhúzódott előtte. Ahol először próbált kimászni. úgy bámultak utána. mint járva. mint annak előtte. Csak az útiránya nem változott: most is délnek tartott. mint annak a gyárváros mellettinek. Fáradt lábával taposta a vizet. azon az összetaposott helyen. mintha a távol fekvő túlpart szagát akarná elkapni. Ahogy folytatta útját. . pedig azok még az evést is abbahagyták. A víz megint továbbsodorta. Előrenyújtott fejét ellepte a víz. ott megcsúszott a mellső lába. hogy emelgetni tudja lábát. ettől. Észre sem vette a zöld füvön legelő teheneket. Zsibbadni kezdett a fáradtságtól. mozgása egyre lassúbbodott. hosszú-hosszú úszás. fájdalmasan vonszolta magát. De nagyon széles folyó volt. Túl meredek volt a part. és újra egyenletes tempóban haladt tovább. gépolajjal szennyezett. mintha álmából ébredne. és megnézték a kutyát. Lesoványodott teste is ide-oda ingott. mint az. óvatosan vágott át Lassie egy szántóföldön. s csak később érzett a lába alatt olyan menedékes partot. az ösvényen egyre több lett a sár.LASSIE ÁTMEGY A HATÁRON Lassan. Úszni kezdett. mind sűrűbb lett a fű. Fölemelte a fejét. a sárban megszaporodtak a tócsák. egy loccsanással visszazuhant. Aztán inkább hason csúszva. farkával csapkodva a vizet. Szüntelen kérődzésük közben megfordultak. Lassie megállt. egy lépést sem tudott tenni. aztán tapogatózó léptekkel mind mélyebbre és mélyebbre gázolt a folyóban. Aztán kitisztult a feje. amelyet a skót hegyekben kellett átúsznia. Bátor dolog volt ez. Már nem járt oly fürgén. s ő visszaesett. s amikor újra kapaszkodni akart. térdig a lassú mozgású holtágban. farka élettelenül himbált. Most is álldogált a közelben néhány tehén. Amikor aztán partot ért a túlsó oldalon. mégiscsak felkapaszkodott a partra. Ez a folyó lassúbb áramlású volt. Lassie halkan nyüszített. de szemmel láthatóan nem jött közelebb. Ott. Ilyen fáradtan vágott át a réten. Aztán elveszett a lába alól a talaj. mintha minden erejére szükség volna. és mellső lábával csobogó hullámokat vert. ahol kimászhatott. Megtántorodott. és lassan lefelé sodorta Lassie-t. vadul lapátolni kezdte a vizet. mintha a sok víztől elnehezült bundáját nem bírná elviselni. A víz magával vitte. Odafönt összeesett.

s már annyi időt töltöttek el egymás mellett. melyben szén parázslott.De most már Angliában volt. furcsa dolog történt. Összeesett. felesége ült egy hintaszékben. Elégedettek voltak. Ő csak egy kutya volt. mert tudták. Egy szűk és szerény szobában Daniel Fadden újságot olvasott. a fák lombján átzizegett az új nap első fuvallata. Még továbbvonszolta magát. mint az emberek. Mozdulatai meghatározott ütemre rendeződtek: míg egyet ringott a hintaszék. négy lábát kinyújtva. de ő nem kapott utánuk. Fölkelt a nap. . kartávolságnyira. Mindebből Lassie semmit sem tudott. újra dél felé. három szemet kötöttek a tűk. de izmai nem engedelmeskedtek tovább. Persze Lassie nem tudta ezt. Eljött az este. Szeme üveges lett. s a mozdulatlan testben már csak beesett horpasza lüktetett görcsösen.jegyezte meg. Legyek dongták körül. hogy ennek a folyónak a neve Tweed. még egyszer nekifeszítette testét. A folyón a pásztorok kurjantásai és a tehénbőgés szállt. Most már az éjszaka hangjai jöttek: egy bagoly huhogása. és kötött. Aztán amikor egy ember kinyitotta tanyája ajtaját. Azt sem tudta. A madarak is elcsendesedtek. Sűrű fűbe jutott. Lassie az oldalán feküdt. hogy amint följebb kúszott a parton. Öregek voltak mindketten. egy vadászó vidra óvatos nyüszítése. az égő lámpa alatt.Talán nem ártana egy kis szenet dobni a parázsra . nem tudott eligazodni a térképen. Lassan megint útra kelt. a füvön gyönge árnyékok táncoltak. Egész nap így feküdt. Amikor rásütött a nap. hogy közel vannak egymáshoz. Szeme zavaros volt. Szakadatlan hintázott előre-hátra. fáradt izmai felmondták a szolgálatot. . Ő csak azt vette észre. miközben ujjai fürgén bántak a tűkkel és a pamuttal. egymást figyelmeztetve felkárogtak a varjak. Egy idő múlva a férfi homlokára tolta acélkeretes szemüvegét. Halkan felvinnyogott. mintha még csúszva is megpróbálna továbbjutni dél felé. Az asztalnál ült. Nem tudta. aztán még egy ujjnyira. A hajnal megint új zajokkal köszöntött be. Loccsant egy ugrándozó pisztráng a köd borította víztükrön. amely hazatér. aztán már csak a fák susogtak. hogy már messze elhagyta a skót hegyvidéket és a skót síkságot. de aztán erejét vesztve oldalára dőlt. aztán egy arasznyira. és ez választja el Skóciát Angliától. Hiába küszködött. egy tanyai kutya utolsó vakkantásai. el a folyótól. Közelebb a tűzhelyhez. Mellső lábával a földet kaparta. és a tűzhelyre nézett. Lába nem engedelmeskedett többé. Besötétedett. Lassie nagy nehezen feltápászkodott. hogy úgyszólván semmi szükségük sem volt a beszédre. búcsúzóul egy rigó füttye szólalt meg a lassan leereszkedő barna homályban. mint a döglött állatok.

Felesége tovább hintázott és bólintott. Ajka hangtalan mozgással számolta a szemeket. Épp a harisnya sarkát kötötte, és nem akarta elhibázni a számítást. A férfi lassan fölkelt. Fogta a szenesvödröt, és odament a mosogatóasztalhoz. Alatta állt a szenesláda. Egy lapáttal lassan kivett egy kis szenet. - Te, már alig van szenünk - mondta. Az asszony erre is bólintott. Mind a ketten azt kezdték számolgatni magukban, hogy miből futná még egy kis szénre. Milyen gyorsan elfogyott az utolsó mázsa! Egész életük ilyen nyomasztó kérdésekkel volt tele. Nem volt más jövedelmük, mint az a kis nyugdíj, amit a francia fronton elesett fiuk után fizetett a kormány, meg az a heti tíz schilling, amit kegydíjként kaptak öregségükre. Bizony, ez nem volt valami nagy gazdagság, de ők beosztással éltek, és nem voltak adósai senkinek. Az apró házacska, távol a várostól, az országút mellett, olcsó menedék volt. Körülötte Fadden egy kis földet művelt, zöldséget termelt, csirkéket nevelt meg néhány kacsát és egy libát, melyet karácsonyra „hízlaltak”. Az utolsó és szinte véget érhetetlen tréfája volt ez az életüknek. Hat évvel ezelőtt ugyanis Fadden egy fél tucat korai tojást elcserélt egy fiatal gúnárért. Ezt aztán jól tartotta, és büszke volt rá, milyen kövér pecsenye lesz belőle karácsonyra. S a gúnár olyan kövér lett, hogy öröm volt ránézni. Néhány nappal az ünnepek előtt Fadden fogta a kisbaltát, leült a szobában, és sokáig nézte. Végül az asszony, aki belelátott, és még a gondolatát is kitalálta, gyöngéden így szólt: - Dan, én nem hiszem, hogy ebben az évben libasültet szeretnék enni. Nem vágnánk inkább csirkét helyette? - De bizony, Dally - mondta az ember. - Micsoda pocsékolás is volna két személyre egy ekkora liba! Épp elég lesz nekünk egy csirke is. Így maradt meg a liba. És attól fogva évről évre illendő módon fölhizlalták karácsonyra. - No de idén már levágom - fogadkozott Fadden évről évre. - Csak nem hízlalok évszámra egy libát, hogy itt totyogjon és büszkélkedjen, mintha ő volna a legfőbb úr a házban. Az idén végzek vele. De a gúnár évről évre túlélte az ünnepet. Az asszony előre tudta, hogy így lesz, de ha a férje harciasan fogadkozni kezdett, hogy ez évben már biztosan a sütőbe kerül a liba, csak bólogatott szelíden: „Úgy lesz, Dan.” Mikor pedig az utolsó percben megint hímezni-hámozni kezdett, mondván, hogy mégiscsak sok egy ekkora liba két személyre, azt válaszolta: „Úgy van, Dan.” Magában azonban meg volt győződve róla, hogy a liba még akkor is élni fog, amikor ők ketten, ahogy mondani szokta, „már a sír ölében nyugosznak”. De ő sem akart változtatni a dolgon. Sőt ha Dan egyszer végrehajtotta volna harcias tervét, úgy érezte volna, hogy rászakad a ház.

Persze nem valami olcsó dolog egy ekkora éhes libát jóllakatni, de az ember fillérenként mindenünnen le tud csípni valamit. Csak tudni kell takarékoskodni, ügyesen bevásárolni, s így üggyel-bajjal össze lehet kuporgatni a rézkrajcárokat. Így telt az életük, tisztességben, zúgolódás nélkül, de állandó filléres gondok között. Ennek a napnak az estéjén azon törték a fejüket, hogy mikor vették azt a mázsa szenet, és milyen rövid ideig tartott. - Ne fáradj, Dan - mondta férjének az asszony. - Nem érdemes rátenni a tűzre. Kapard rá a hamut, és menjünk aludni; úgyis mindig későn fekszünk le. - Csak üldögélj nyugodtan - mondta Daniel, mert tudta, hogy Dally esténként sokáig szeret a tűzhelynél hintázni és kötni. - Nincs még olyan késő. Csak egy kicsikét teszek rá, mert magam sem értem, de valahogy fázom ma este. Borzongat ez a hideg, keleti eső. Dally bólintott. A székben ringva hallgatta a szelet, ahogy a ház keleti oldalán tombolt, és az eső dobolását az ablakon. - Úgy látszik, Dan, az idén korán érkezik az ősz. - Én is azt hiszem. Milyen hideg ez az első keleti szél! A csontja velejéig átfúj az emberen. Nem szívesen volnék most odakünn. Az asszony tovább hintázott, s közben messze elbolyongtak a gondolatai. Mindig, ha valaki rossz időről beszélt, a fia, Dannie jutott eszébe. Ott kint, a lövészárkokban nem voltak tűzhelyek. Azon az első télen sáros odvakban tanyáztak a katonák, és éjszaka nem volt fedél a fejük felett. Az ember azt hinné, tönkrementek bele. De nem! Amikor Dannie hazajött szabadságra, csak úgy áradt belőle a jó egészség. S ha arra kérte, hogy tartsa melegen a derekát és szárazon a nyakát, akkor Dannie az oldalát fogta a nevetéstől - ó, milyen harsogva és hatalmasan tudott nevetni! „Ha túléltem ezt a francia telet, mama - mondta -, akkor nincs olyan nátha a világon, mely levenne a lábamról!” Nem is a hideg vitte el, nem is a betegség. Géppuska végzett vele - írta az ezredes abban a levélben, melyet ma is ott őriztek a házasságlevelük mellett. Ó, a háború, a gépek háborúja! Golyó ragadta el mindet, a bátrat és a gyávát, a gyengéket és az erőset is, mint amilyen erős Dannie volt. És a halálhoz nem kellett bátorság, mert a gyávák is meg tudtak halni. Az élethez kellett bátorság, élni a sárban, az esőben, a fagyban, és bizakodónak lenni ennyi baj között. Ez volt az igazi bátorság! Ezt így képzelte, szinte látta maga előtt, ha zúgott a szél, és zuhogott az eső. Hány éve már, de még mindig maga előtt látja, miközben kötött, számolgatott, hintázott, s megint kötött, számolt és hintázott. De egyszerre megállította hintaszékét, és fölkapta a fejét. Egy pillanatig meg se mozdult. Azután újra kezdte. Kötött, számolt, hintázott, kötött, számolt... És megint abbahagyta. Még lélegzetet se vett, hogy jobban hallja azt a kis neszt a tűzhely zúgása mellett. A szén sziszegett, a hamu sustorgott,

ahogy a rostélyon lehullt, az újság zizegett. Odébb egy ablaktábla, mely lazábban volt becsukva, mint a többi, meg-megzörrent, és halkan kopogott az eső. De mindezek mögött volt még valami, belemosódva a szél zúgásába... Vagy képzelődött talán, mert túl sokat gondolt Dannie-re és a régi időkre? Lehajtotta fejét. Aztán újra kiegyenesedett. - Dan! Valami nincs rendben a csirkeólban! A férfi is fölfigyelt. - Ugyan, Dally. Már megint képzelődöl - mondta aztán. - Csak a szél zúg, és az egyik ablakráma meglazult... Majd megigazítom egy kicsit. Újra belemerült az újságolvasásba, de a kis ezüstfejű asszony csak ült egyenesen, és figyelt. Aztán így szólt: - Megint hallom! Van ott valaki! Fölkelt. - Ha nem nézel szét a tyúkok között, Dannie Fadden, akkor kimegyek én. Fölvette a kendőjét, de akkor már a férfi is fölkelt. - Jól van, jól van - dörmögte. - Csak ülj vissza a helyedre. Ha azt akarod, hogy kimenjek, akkor megteszem a békesség kedvéért. - Csavard a nyakadra a sálat - szólt utána az asszony. Utánanézett. Egyedül maradt a házban. Füle, mely a magány csendjében megélesedett, hallotta, ahogy a léptek távolodnak, és kisvártatva a vihar lármáján túl visszafelé jönnek. Dan futott. Az asszony hirtelen felugrott, és várakozva nézett az ajtó irányába. - Fogd a kendődet, és gyere velem - mondta a férfi. - Megtaláltam. Hol a lámpa? Most már együtt siettek ki a sötétbe, nekifeszülve az esőnek és a szélnek. Végigsiettek az ösvényen, és az országút melletti galagonyabokroknál az öregember megállt, és leereszkedett az árokba. Az asszony fölemelte a lámpát, és meglátta, hogy mit talált a férje - egy kutyát, lent az árokban. Látta, hogy lassan feléjük fordul, és a lámpa fénye fehéren felizzik a szemében. - Szegény szerencsétlen pára - mondta az asszony. - De ki hagyja kint a kutyáját egy ilyen éjszakán? Hangját elsodorta a szél, de az öregember mégis minden szót megértett. - Ennek jártányi ereje sincs! - kiáltotta. - Emeld följebb a lámpát. - Segíthetek? - Mit mondasz? Az asszony lehajolt, és úgy kiáltotta: - Segíthetek? - Nem kell. Elbírom magam.

A két öreg a meleg tűzhelyhez vitte Lassie-t. és meglátta a felesége kezében a tejkonzerves dobozt. mert a szél majdnem letépte róla. nem rémisztgették a kutyát. majd teát iszunk reggelire .Legalább szépen kirázod holnap reggel .mondta. . nézték.vágta vissza Dally csípősen. . . Az öregember zihálva betámolygott. . Dally.Légy óvatos. hogy megéri a reggelt . Ez volt az utolsó tejkonzervük. .Hát attól. hogy ajtót nyisson. mint egy néma eszmecsere. Magasra emelte a lámpát.Nem baj. Vesd le gyorsan a nedves ruhádat. . nem lármázott. . Felhígította és megmelegítette a tejet. És a kezek. Csend volt a kis házban. Lassie nem nyitotta ki a szemét.Ó. Még nem pusztult el.Talán mert nem tudják.mondta az asszony. hogy tejjel jobb . hogy didereg. nem kéne valamit enni adni neki? Az öregember felnézett. Próbáljunk segíteni rajta. . és fölemelte a kutyát. És ez a két ember nem rohangált. .Csupa sár ez a kutya. mert még te is megbetegszel nekem. Mit gondolsz.A férfi lehajolt. Dally . az asszony pedig a tejet kevergette a tűzhelyen. Ebben a kábulatban és halálos kimerültségében valami halvány jó érzés lopakodott a szívébe. Dan . és jólestek fájó. és nem dobálta fájdalmat okozó tárgyakkal. Csendesen jártak-keltek. aztán becsapódott az ajtó. Nem szereted tej nélkül a teát. . inkább megnyugtatták. nem akarták rabul ejteni. Tovább dörzsölte a kutya hideg testét. Dan . A múltból annyi minden szállt elő most. melyek érintették. mely a kenyérsütésnek és a szénfüstnek a szagából keveredett össze. és elkezdte vigasztalni.Nem számít. Hozd csak a szekrény aljából azt a zsákot.Egy kicsit hagyj meg belőle. és a szőnyegre fektette. hogy így körülálljuk.Szerintem az is csak szokás. Az asszony összefogta a kendőjét.Nem hiszem.Kínában állítólag mindig tej nélkül isszák a teát. Dan. és ügyefogyottan dörzsölni kezdte a kutya szőrét. nem is. szegény jószág! Előresietett.mondta Dan. sebzett izmainak. Már a szoba szaga is „igazi” szag volt. . Kimondhatatlan gondolatok cseréltek most gazdát. Lassie mozdulatlanul feküdt. . és elindult a férje mellett. Az öregember lehajolt. és nem okoztak fájdalmat sem. és dörzsöld le. Hátraléptek. nézd csak. . .jegyezte meg.Bepiszkolja a szép tiszta szőnyeget.vélte a férfi.mondta az asszony. Dan.

Érzékei nem akartak ebből a féléber állapotból feltámadni. de meg sem tudta mozdítani. Még sohasem láttam ilyen szép kutyát. Dally. .De hátha szüksége lesz rám.Dan..aminél nincs jobb. túléli-e ezt az éjszakát. . és a szájába kanalazott tej kifolyt a szőnyegre. és felkészült az éjszakai virrasztásra. A kutya a szőnyegen feküdt.. . inkább a kutyának. Megpróbálta felemelni a fejét.. és a fülét hegyezte. Dally Fadden a hintaszékben ült. hogy egy tányér meleg tejet tettek melléje. és leszalad a torkán.ismételte a férfi. aztán benyitott a férje. Dally. .Tudod-e. .Dan. Dally. hármat.. egy kanál meleg tej folyik a szájába.Ugyan! . mely eltompítja az érzékeket. Melegség áradt szét a testében. . és a múltkori vihar oly távolinak tűnt. És az öregasszony eltökélten helyet foglalt a hintaszékben. . . ez a kutya mintha meghalt volna.De még mennyire! . És.erősködött Dally. és odaállt a férje mellé.De eleinte azt mondtad.A múltkor egy koldus jött. hogy valaki felemeli a fejét. . A szemüvege fölött sugárzó pillantást vetett Lassie-re. akkor meg se mukkan. és olyan szép . Dan.És te máris megismered a lépéseit? Kint léptek közeledtek.hitetlenkedett az öreg.Hogyne. Mintha félálomban látná. Az asszony tűnődve nézte a kutyát. . hogy szép.Ugye. A legjobb. hogy van valaki a házban. . . Bódító meleg. amit lehetett. mint a férjének. Aztán érezte. mint egy félig elfelejtett álom.mondta az asszony. Mi mindent megtettünk. olyan szép ez a kutya. Nyelt egyet. hogy csúnya. De ha te jössz. kettőt. hogy csoda! Észrevehette. Elmúlt egy hét. amit lehetett. .Olyan okos. hogy már megismeri a lépéseidet? .Ugyan már. mialatt te a városban jártál. Dan? . . és most már végképp elaltatta érzékeit.. . mely a felejtésbe és a halálba torkollik. Magam se tudom. és ő olyan riadót ugatott. .Bizony. Mozdulatlanul feküdt.Bizony. Az öregasszony fölkelt. Megtettünk mindent.És meleg volt . és elaltatja az öntudatot. Nem tud már nyelni. ő jön .mondta fennhangon.Ugyan! . így hát ismernie kell a lépéseidet. Dan. mintha az egy szelíd folyó lenne..Szép! Ez a gazdátlan korcs! Még hogy szép! . ha most pihenni hagyjuk. én virrasztani akarok felette.mondta az asszony büszkén. A reggeli napfény beáradt az ablakon.

Hát nem akarsz megérteni. Míg meg nem tudom. A férfi megtömte a pipáját. És. Dally. Dally . pontosan úgy. mint az volt. Dan? . Most rögtön. és ha mennie kell a kutyának. egészen más lett? . Szép kis gazdája lehet.. az is látszik. mely újra fényesedni és fehéredni kezdett. Dan.Hát persze hogy nemes fajkutya . . míg meg nem ígérte. mint a sörénye.kérdezte büszkén az asszony. Menj ma. hogy nagyon értékes kutya. egy perc nyugságom sem lesz. . és forgatta fejében ezt az új és ijesztő újságot.Nézd csak. csonttá soványodva. . Az asszony csak ült.. aztán sokáig nézte Lassie-t.Mi a baj. de az asszony nem nyugodott. Reggel a városba megyek és kérdezősködöm. mint később. . valami közönséges korcs. Csakhogy ez.. Hegyes orra magasabban volt.Ha ezt a kutyát elveszik tőlünk. és valaki.Az csak eleinte volt.Ugye. Aztán megtömte kis agyagpipáját. . és most. Világos. akkor inkább előbb.válaszolta gondterhelten a férje.. mondhatom! A férfi fejét csóválva. akkor nyugodtan itt tarthatjuk. fáradtan leült.És hát egy értékes kutyának valahol gazdája is szokott lenni. A férfi megrázta fejét.. Dan.Épp az a baj. . Ne fogadd nagyon a szívedbe.Ezt mondja a becsület. ma menj. Kisvártatva azt mondta: . . félholtan az éhségtől. mert bántotta. hogy ez értékes állat. mert bármikor beállíthat a gazdája. .Nem egészen így van ez. nem fogok tudni aludni sem. mire céloz. és kérdezősködj mindenfelé. hát elmegy.. A férfi bólintott. Az asszony felfigyelt a rosszat sejtető hangra. az övé! Belebámult a tűzbe.Csak a meleg szoba hiányzott neki meg egy kis ennivaló. Dally. mint egy oroszlán. hogy egy kicsit rendbe szedtük. aki törődik vele. Dally? Ez egy pompás kutya. . Dan. Az a bökkenő. hogy először azt hittem. . Az ő kutyája ez. . ezzel az öreg fésűvel milyen szépen megfésültem a bundáját! Mindketten Lassie-t nézték.Nézd. hogy a felesége nem érti.mondta boldogan az asszony.Mit és? . Ha pedig nem akad gazdája.Gazdája? Aki egy ilyen szegény párát kikerget az éjszakába! Egy olyan éjszakába.Nem. hogy még aznap elindul. kérdezősködj. Ki lehet a gazdája? Menj. . . aki a skót juhászkutyák módján előrenyújtott fejjel nyugodott.. egy nemes fajkutya.

ismételte eltökélten az asszony. A kutya mindörökre itt marad a házban. és meglátja a kutyát. és kinézett az országútra.Most már a miénk . . És mindjárt el is döntötte magában.Csak lassan. Majd ő gondoskodik róla. . . hogy a gazdája nem fog erre vetődni. amikor végre lépteket hallott. A felesége egész délután hintázott a székben. de az ő szemében a kutyák legtökéletesebbike. és lassan besétált a négymérföldnyire levő városba.. ahol megláthatja az ő ismeretlen.Déltájban el is indult. Most már végleg a miénk.A miénk lett! Kerestük a tulajdonost. hogy szinte vánszorogtak a percek. Nem engedi. hogy összevissza rohangáljon odakint. Már leszállófélben volt az est. és nem fogja meglátni Lassie-t. ha esetleg elmegy a ház előtt. senki sem vesztette el a kutyáját. Nézte a büszke kutyát.Mi újság. mely még mindig sovány és ványadt volt. Az öregasszony úgy érezte. . Hátha erre vetődik egyszer. Ne örülj túlságosan.Akkor pedig a miénk! Az asszony csak úgy ragyogott az örömtől.. csak néha ment az ajtóhoz. Még ki sem nyílt az ajtó. . Nehezen telt a délután. félelmetes gazdája. de úgy látszik. Dally. s már megkérdezte: . .Mindenfelé kérdezősködtem.

ha hívták. Orra hegyével bökdöste az ajtót.szólt rá az öregasszony. visszatért az ablakhoz.Mostanáig sétáltattalak a pórázon. hogy majdnem megbolondult. mint azelőtt. Délutáni járkálásai egyre hosszabbodtak és egyre izgatottabbakká váltak. Lassie visszament a szőnyegéhez. annál többre és többre emlékezett.és az éppen nincs itt. a csirkék és a liba társaságával. hogy cirógassák és becézzék. hagyta. ment. .. de új szokások is fészket rakhatnak bennük. Az asszony olyannyira dédelgette az új kedvencét. szűk házacskájukkal. Egy ilyen rendszeres esemény. elment az ajtóhoz. Itt az idő. Kisasszony? . a végtelenségig. Amíg beteg és gyönge volt. hogy.Mi az már megint. Fölemelte a fejét. hogy a kutya előbbutóbb elfelejti a külső világot. Jött és ment. Az asszonynak az volt minden vágya és reménye. nyüszített. hanem türelem. hátsó lábára állt. Lefeküdt. és mereven bámult a tűzbe. hogy Lassie is elfelejti régi otthonát. ezalatt visszatért életereje. Egy óra múlva vége lett a járkálásnak. hogy elindulj az iskola felé! Lassie fölkelt. járt föl s alá. és visszament az ajtóhoz. Felébredt benne élete nagy ösztönző ereje. De Lassie nem engedelmeskedett. melynek csak egy gazdája van . s megfordult. megfordult. Lassie pedig engedelmeskedett nekik. Érzékei szabályosan működtek. ahogy az öregasszony kezében a kötőtűk mozogtak. hogy Lassie legkisebb mozdulatára is felfigyelt. lábai tappogtak a ház kőpadlóján. és nem hagyta többet békén. és az ajtóhoz ment. Három hete élt új otthonában. nem gondolt semmire. A két öregember egyszerű életének minden szeretetét reá pazarolta. Lassie ugyanis nem tudott felejteni. . hogy ez a vágya nem . Sőt minél egészségesebb lett. nem kerülhette el figyelmét. A délután volt a legrosszabb. Körmei ugyanolyan ütemesen koppantak a padlón.. Ezt a két öreg is észrevette.A LEGDRÁGÁBB AJÁNDÉK: A SZABADSÁG Lassie a szőnyegen feküdt. Itt az idő. de most. De ez nem megszokás volt. Mégse volt elég? Tessék szépen lefeküdni és pihenni. De be kellett látnia. amikor visszatérőben volt az egészsége. Átment az ablakhoz. Az idő lejárt. Mint egy ketrecbe zárt állat. Amikor a mutató a négy óra felé közeledett. és izmai ugyanolyan erősek voltak. És visszatért még sok más is. aztán újra leereszkedett. egyre parancsolóbban és szívósabban jelentkezett a nyugtalanság. Az állatok a szokások rabjai. aki hirtelen betoppant az életébe. és megszereti az újat. és beéri az ő szerény. Annak a kutyának a türelme. olyan erővel szólalt meg időérzéke. Meglehet. mint a délutáni járkálás az ablak és az ajtó között.

.Ugyan.. miről beszélek. Nem is csoda. . amíg mi szabadon nem eresztjük. Nincs semmi baj. Az asszony mindjárt tudta. nem boldog itt. hogy ez a kutya. és ezt éppolyan jól tudod.Még mit nem.. mihelyt elengedjük. honnan fúj a szél.. amikor esténként kiviszed az utolsó sétájára? . . A férfi erre nem szólt semmit. ha a padlóban megmaradna a lépéseinek a nyoma. Ha egyet hunyorít a szemével. mint a parancsolat. . hát csak a biztonság kedvéért.Miket beszélsz! Túl sokat törődsz a kutyával. .válik valóra. Nem boldog. mert sajnál minket. mint én. amikor egy kis sétára támad kedve.mert ezt a nevet adták Lassie-nek -.Hiába. Az asszony folytatta: . Tudja. Dan. . Dan.. Aztán a feleségéhez fordult: . Addig. hogy himlője van vagy valami ragályos betegsége. és nem ismeri olyan jól ezt a vidéket. Ha látnád azt. amíg egészen ideszokik. Miért fogod a kutyát olyan rövid pórázra. A férfi feltolta szemüvegét homlokára.Miért? . Dally! Egy kutyának ilyesmi eszébe se jut. . . Ez az egész.No.Ez a kutya boldogtalan nálunk. esetleg elszalad. és még a király lakomájából sem kérne.Dan! .Boldogtalan? Miért? Miről beszélsz? . Túlságosan udvarias. és vizsga pillantást vetett Lassiere. hogysem szökni próbálna. aztán így szólt: .. Mintha nem tudnád. soha többé nem térne vissza hozzánk. vagy mit tudom én. hogy jók voltunk hozzá. Dally. Este sokáig ült a nagy csöndben. arra is rájöttem.. . Nem akartam neked szólni. Dan. Az asszony jól szemügyre vette a Kisasszonyt . hogy hazataláljon. amit én.Nem ez az egész.. de ez a kutya három napja semmit sem eszik. hogy el van telve.Mert. De hogy miért. és nem akar nekünk fájdalmat okozni. ezért inkább eltűr bennünket. mert Lassie egy napon nem fogadta el az ennivalót.Nem. Sokat adtál neki zabálni. Egy kutya nem ember. micsoda más baja.Ugyan már! Minden kutya így csinál. Ha elengedném. Ezt is kipróbáltam.. Dan..Mesebeszéd. Ráadtam a pórázt. Hogy miért. Dan.Tévedsz. már azt képzeled. és. és megcsóválta a fejét. és akkor olyan engedelmesen jött velem.Mi az? ..Tudod te jól. Dan. ugyan. Emészti magát. hogy sétál délutánonként az ablak és az ajtó között! Nem csodálnám. .

Hát akkor menjen . Újra dél felé haladt. ahogy a mesékben van. öreges hangja tisztán szólalt meg: . Végül így szólt: . De vannak olyanok is. Az asszony már-már megszólalt.de nem az országúton. ha meglát egy szomjas kutyát. és tovább szeretne menni. Most megerősödött. Agyagpipájából tenyerébe ütötte a hamut. Ilyen volt a két öregember is. és Lassie fölkelt.Mit nem ismerek rajta? Az öregasszony hangja elcsuklott. Ha menned kell. Dally. Másnap délután csendesen figyelni kezdték a kutyát.. nagyot sóhajtottak.Mondhatsz. míg utána nem hajítanak egy követ. Dan. Az öregember és az öregasszony egymásba fogódzva követték Lassie-t az országútra. akiknek sokat köszönhet a kutyák társadalma. amit akarsz. Dan. Ehhez azonban túlságosan becsületes volt. Ez a kutya útban van valahová. és elindult az ablak felé. a földeken át. és ezért nem boldog ebben a házban. mely fölfelé keletnek. aztán még egy búcsúpillantást vetett hátrafelé. . amit én. és figyelmesen nézte Lassie-t. szemükkel követték minden mozdulatát. Nem bánom.Hát jól van. hogy visszahívja a kutyát. melynek egy csöpp nyál fityeg a szájából. ahhoz túl megértő és udvarias. Ez volt minden. és megállt itt nálunk. hát csak menj. és a Kisasszony is tudja. akinek szíve tele van rút félelemmel. és nem nyugszanak. én keresztüllátok rajta.. asszony? . S amikor a kutya szűkölt az ajtóban.Micsoda bolondságok járnak az eszedben. A szíve azonban elhúzza innen. Ez. kutya.Egy kutyának nem. és útnak indult .mondta az öregember. Az asszony kinyitotta az ajtót. Fölemelte fejét. hanem toronyiránt. mert tele vannak rokonszenvvel és mély megértéssel. . Visszanézett az asszonyra. Ez a kutya úton volt valahová. . Van olyan ember. mintha el sem bírná hinni. Ebből a mondatból Lassie megértett egy szót: menj. és még egyszer megpróbálja elterelni gondolatait régi emlékeitől. Amikor négy fele járt. de a Kisasszonynak igen. lefelé nyugatnak vezetett. simogatta és becézte. Felkeltek. rémületében rohanni és ordítani kezd: „Segítség! Veszett kutya!” Mások pedig minden arra menő állatban ellenséget szimatolnak.Nézd. de nem akar nekünk fájdalmat okozni. hogy a kutyák és az ember méltóságban és becsületben élhetnek egymás mellett. . hogy nagy kívánsága végre teljesül. .. Az ő érdemük. Az öregember nem szólt semmit. Csak erre várt. Te nem ismered ezt a kutyát. Megfordult. aki a kezével etette. Én tudom. Ott egy pillanatra megtorpant a kutya. mint egy kórházban vagy mint egy út menti csárdában. Dan.Igazad van. de elfáradt.

Ugyan. ugyan.. .. és egypár tojást is el lehetne adni.. nem túl lassan.. Lámpát gyújtottak. lefelé egy völgybe.Lassan hűvös lesz. és szeméből szivárog a könny. és utánaszólt Lassie-nek: . Az öregasszony felnézett. Egy kiscicát veszünk. és nem tágít mellőlünk.. . És egy kis kutya vagy egy macska. Már kikívánkozott belőle.. de ő még ott állt.Igazad van. . Nem túl gyorsan. Átkarolta az asszonyt. Visszatértek a házba. Az öregasszony ott maradt az országúton.Bizony. az talán semmibe se kerülne. Van néhány shillingem félretéve. Dally. és. mert tudok egy helyet. Az asszony megfőzte a sovány vacsorát.Hát persze. Dally . Mit szólsz hozzá? Egy kedves kis kutyát. Dally.. hogy az asszony feje lehanyatlik. és vigasztalóan veregette a vállát. Mit szólsz hozzá? . Asztalhoz ültek. Itt dorombol majd a tűzhelyen. Így jött végig a skóciai hegyvidéken. De enni egyikük sem evett. ahol kutyát lehet venni..mondta. ne emészd már magad. egyenletesen lépdelt. Dally. mely falta a távolságot. . A Kisasszony úgyis túl nagy volt nekünk. mindig egyforma maradt.Isten veled. és ezek a nagy állatok túl sokat esznek. Kisasszony! Sok szerencsét kívánok! A kutya már régen eltűnt szem elől. és látta.. ha ezt mondja. ahol abbahagyták. Dan. és ott folytatták egyszerű életüket.. de arra gondolt.. amit olyankor mondanak a kutyák gazdái. és nem akar elszakadni.Dehogynem. és aztán elmennék a vásárba.. Az öregember magához vonta. Így vágott át a földeken. És ha vissza akar térni. és inkább egy kicsit. . Dan. Búcsút intett a kezével. Nem vennél nekem egy kiscicát? . Ki tudja. Abban az egyenletes iramban ment.. egy macska.Éjszakára kiteszem a lámpát az ablakba..No. De hirtelen torkán akadt a szó. száját összeszorítva. hogy a kutya sohasem tér vissza. Veszek neked egy másik kutyát. lenyelte ezt a mondatot. . Tudta ő jól. talán csak egy nagy sétára vágyott. . A férfi sajnálkozva pillantott a feleségére. Ugyan. Olyan szép kiscicát veszünk.Jó lesz haza menni. keresztül egy falun. Dally.Úgyis sokba került volna etetni.. hogy könnyít egy kicsit a feleségén.Frissen. . aminek nincsen párja. inkább figyelj ide. . Gyorsan felugrott. és ahogy múltak az órák. amikor elvesztették kedvencüket: „Nem akarok soha egy másik kutyát!” De amikor szeme találkozott férje tekintetével. amely itt marad velünk. mert fölnézett..

Daniel .De én nem bírok enni. . amit valaha láttál.Hogy felhevültünk mind a ketten.mondta.Igen. Egy csésze teától talán jobb kedvűek leszünk.No lám . és közben a tea kihűlt.Legalább egy kis teát igyál! . Nagyon jó lesz. . Kitörölte szeméből a könnyeket.Nagyon kedves tőled.Az öregasszony felnézett. .mondta a férfi. .Nem bánom. jó lesz? Az asszony hősiesen mosolygott. . . . és mosolygott. És szombaton a miénk lesz a legszebb macska. .Az ám. Dan. Ugye. Dan.

Ez a szemölcsszerűség még a ruháján is érvényesült. ezenkívül a homloka meg az álla tele volt kis dudorokkal és púpocskákkal. hogy milyen tartós a portékája. Alapos vizsgálat után kiderült.ROWLIE-VAL AZ ORSZÁGÚTON Rowlie Palmer épp megborotválkozott. A szeme is olyan volt. a vándorló fazekasnak arcát és alakját egész Észak-Anglia ismerte. . a kisgyerekeknek való kásástányértól kezdve egészen a malomkerék nagyságú edényekig. ahol a divatjamúlt portéka készült. Minden évben ugyanazokat az utakat járta be. másképp nem lesz lábosod! Élvezte az ilyen ünnepélyes bevonulást az északi kisvárosokba. Kedélyes kis emberke volt. melyeket északon oly sokra becsülnek az asszonyok. Óriási. ámde szedd a lábadat. azon szállította portékáját. a bátyja a fazekakat fabrikálta. mert tanúsította. és olyanféle hangot adott. Abban dagasztják a kenyértésztát. lábossal tele van a kas. Egy lófogatú. rőt arcbőre mintha szemölcsökkel lett volna tele. éspedig két okból: először. és azzal járta az országutakat. előhalászott egy vaskos fütyköst. visszatért a falujába. és szárazra törölte régimódi borotvakését. Rowlie pedig megrakta a kocsiját mindenféle méretű áruval. másodszor. mint egy másik szemölcs. mint két szemölcs. Ha elfogyott az árukészlete. hogy ezek a rézgombok valaha őfelsége hadseregének egyenruháján díszelegtek. mintha egy nagyharang kezdene kongani-bongani. kasos szekéren lakott. gyereket is fürösztenek benne. óriási csinnadrattát kongatva óriási fazekán. Ekkor aztán Rowlie kieresztette a hangját. Ha városhoz vagy faluhoz közeledett. barnára és sárgára zománcozott fazék volt ez. Efölött egy furcsa kordbársony kabátot hordott. a szája. mely még ezt a vad dobolást is kibírja. szedjen össze néhány hatost. abban a nagy csűrben. Rowlie-nak. a fazekas. de ha kell. Ilyenkor Mark fölnézett a fazekaskorongról. Kötött gyapjúmellénye minden lehető és lehetetlen helyen tele volt gyöngyház gombokkal. melyek szintén szemölcsökhöz hasonlítottak. ahol Mark. Fölszólítok minden lakost. Büszkén dörömbölt rajta. köcsöggel. és énekelni kezdett: Itt jön Palmer mester. bőrujjakkal. ez pedig tele volt varrva rézgombokkal. és elkezdett harangozni a legnagyobbik fazekán. mert illő módon jelezte jöttét.

csakhogy ő egyszerre volt valamennyi. Mindennek megvolt a helye. Rowlie elindult. foxi. És Toots. megreggelizett. bulldog. És még a legjobb háziasszony is elámult. a kerti ásóval ásd meg nekem. Volt Bessnek elég húznivalója gazdája súlya nélkül is. amelyeken csak úgy ragyogott a zománc. és odavitte Rowlie-nak. az valaki! . előre. egy gerle álljon sírom hajlatán. Végül ő maga fölült a bakra. És még karikákon is keresztül tudott ugrani. Ha Rowlie megérkezett egy valamirevaló faluba. Különben is szeretett gyalogolni. Nappal az utakat járták. farkaskutya vagy skót terrier . Csak ennyit mondott: . apám. mert ami megölt.No. este pedig beállította Besst az útszélre. Rowlie a gyaloglást választotta. hogy közben továbbgurította.kiáltotta. egy olyan helyre. Felszerszámozta Besst. Bess! . Meg tudott állni a hátsó lábán egy felfordított köcsögön. más hely a mosdótál számára. aztán helyére akasztotta a zabos zsákját. mint Rowlie. Bevetette ágyát. de Rowlie nem bánta. Rowlie megmutatta lakókocsiját. az a szerelem. aztán újra nekivágott a világnak. vidám élet volt ez.Telerakta kocsiját a sok barna és sárga cserépáruval. Egy-egy vevőnek. Most szép napok jártak. Toots majdnem olyan népszerű volt. melyet épp most rakott el Rowlie. elrakta az edényt. én akkor elmegyek. s miközben a reggeli pára lassan fölszakadozott a földről. s egy kis rúd a törülközőnek. Tulajdonképpen nem is figyelt rá.Gyí. Magányos életében. apám. Máskülönben nem volt vele más. egyik városból a másikba mentében a nótázás volt az egyetlen társasága. nagy kegyként. és folytatta munkáját. Ott ült a bakon egy kicsi fehér kutya. De ezt nem a pénzért tette. ami az élethez kell. énekelt: Készítsd el síromat. nyugodtan lehetett volna puli. Szomorú nóta volt. mert Rowlie valóságos otthonná rendezte be kocsiját. a kocsi oldalára. mint a vásári . Fel tudta szedni a földről az aprópénzt. és úgy járt rajta. olyan tisztaság uralkodott odabent. Külön rekesze a borotvának.ahogy Rowlie mondani szokta. Rá tudott ugrani egy fagolyóra. ha nem volt nagyon rossz az idő. Mark csak felnézett. Mihelyt kint jártak az országúton. és közben az orra hegyén egy kisebb köcsögöt egyensúlyozott. ahol jól letáborozhatott. akkor egy kis mutatványt rendezett Tootsszal. Hihetetlen. Kényelmes. Rowlie leugrott a bakról. hogy ilyen szűk helyen okosan elrendezve minden elfért. mint Bess és Toots. és a szekér mellett baktatott. .

hogy észrevétlen maradjon. egyszerre elhallgatott. . hogy átkelhessen a hídon. a kocsival párhuzamosan. mit akarsz tőlem? . ahol nem volt sövény. Látta. Épp akkor ment arra a kocsi.. Rowlie azon volt. föllépett az útra. . A kutya visszatért az országútra. És széles ez országban nem volt még egy ilyen éles szemű vadász: az első rozsdavörös villanásról felismerte a rókát. gyönyörűségem. aztán az árkon átugrott a lápba. .kérdezte Rowlie. Így vitette magát egy darabig.Szóval nem tetszik a társaságom? . Most se törődött azzal. mint egy fa vagy egy vad. mely most balkézt folytatta útját. és izgatottan csóválta kivételesen csúnya farkát.” És aztán: . így hát sok ismeretet gyűjtött össze erről a világról. Ekkor azonban elállta útját egy folyó. hol fészkel a szarka.. . Csak a foga között mormogta maga elé: „Hát te miben sántikálsz?” A kutya még közelebb jött.Ez nem a tiéd. No. Harsányan elkezdett énekelni: Azt mondta nékem egyszer vén apám: „Tanácsom ez: fiacskám. Megállás nélkül jött. mintha nem vennénk észre .mondta neki Rowlie. Ilyen figyelmes szemlélő volt ezen a reggelen is. Két város közt Toots mereven ült a bakon. Rowlie bemászott a kocsiba. Bess.No.No.. . Leugrott. Egy kutya jött. amely körülvette.. Most jól van.kérdezte tőle Rowlie hangosan. .Hagyj neki is helyet. Szép nyugodtan vágott át a földeken. hanem azért.kikiáltók. A kutya fölnézett rá. mint most is. és néhány darab májjal a kezében került elő újra. mint egy kis csibe. most úgy teszünk. még egy kicsit. az országút felé. hogy mit énekel. amikor a kocsi. Toots szimatolni kezdett. Ne nyomd bele az árokba. szorosan hozzásimulva a kocsihoz. és tovább sétált a kocsi mellett.mondta hangosan. süss ide oly együgyű vagy. A szabad ég alatt élt és utazott. Rowlie eközben azt a szomorú nótát fújta a boldogtalan leányzóról. hogy ugyanakkor érkezik a hídra. és az országutat nézte. aztán egy lápos részen. Sokkal jobban érdekelte a világ. És ahogy szeme végigszállt a földeken. Szemmel tartotta a kutyát. és figyelt. A kocsihoz lépett. és fölállt a kis hágcsóra a tengely mellett. Tudta. mikor jönnek és mennek a fecskék. Szemét nem vette le a kutyáról. mert élvezte a köréje gyűlő gyerekek örömét és kacagását. mintha a lovas kocsi úgy hozzátartozna a tájhoz.

a kocsi bakján Rowlie Palmer bólintott. hogy van benne valami. mirigyei működni kezdtek. s vonít. mintha előre akarná engedni.Majd megbarátkozol Tootsszal. Lassie pedig utána ballagott. amire évekig nevelték. . s ha nem hiányoznék belőle egy kerék. mint az eleven láng. a hídon Lassie lassan közelített a húshoz. És jobb. a fiának -. hogy húsdarabokat dobált szanaszét. és ezután az árok túlsó partján. ami úgy égeti. és megszimatolta a májat. És miközben tűz égett a szájában. mintsem hogy felnőjön. de másképpen nem tudom leszoktatni róla. aztán átugrott az árkon. ment. az volt a szándéka. de csakhamar fölfedezte. . . épp amikor a kutya is odaért. Háta mögött. megnézni. és jól nevelt kutya . mit csinál a kutya. Rowlie Palmer ezalatt jókedvűen énekelt a mellette ülő Toots fülébe: Egy finom és szelíd kutyus van itt. Tovább énekelt. ha kölyökkorában egy kis borsba harap. és átment a hídon.magyarázta Sam Carraclough Joe-nak. aztán hirtelen elfordult. de mindig a finom máj közelében folytatta útját. Csakhogy nem akarózott otthagyni ezt a jó szagú májat. Lassie kölyökkorában még rávetette magát a húsra. A kutya megállt.És folytatta: „.Jó kutya vagy. még szidást is kapott a gazdájától! „Tudom. Bess sebességére ügyelve érkezett Rowlie a hídra.mondta. amit teszek . Éhes volt. nézd csak. Csakhogy az éhsége valahogy jóval korábban kezdődött benne. Csak aztán fordult hátra. hogy kegyetlenség. bölcs lennél s derék!” Ekként nótázva. hogy letér az országútról. mint egy professzor. Csak türelem. Csakhogy egyszerre megszólalt benne az. Egy kutya ne egyen eldobált ennivalót.Fejedben sok minden kotyog bután. Még egyszer megszagolta a húst. és átvág a földeken. Lehajolt. Rowlie rá se hederített. Így aztán Lassie orra előtt ott lebegett az az illat. mint a neveltetése. és átvágott a hídon. hogy oldalog felénk. Orrcimpái remegtek.. Most már ez a jó szag ment elöl. melynél finomabbat. A levegő tele volt a máj szagával. Aztán közömbös arccal eldobott egy darabot. Az oktatásnak az volt a módja. Amikor túljutott a hídon. fújta a nótát. hogy szaga megcsapta a kutya orrát. ínycsiklandóbbat el sem tud képzelni egy kutya. de a húsba egy-egy szem csípős borsot rejtett el. szájában összefutott a nyál. Továbbment. de meglóbálta a májat a levegőben úgy. Ment.” És Lassie nem felejtette el a leckét. Még közelebb ment. hogy ne vegyen föl idegen ennivalót. amit valami bolond vet elébe. de közben kezében lóbálta a májat. Sam Carraclough féltő gonddal tanította meg arra. és megdögöljön egy darab romlott hústól.. Elöl. mintha észre sem venné.

ó, bárcsak látnám már: e félős eben hogy veszti erejét a félelem. - Hogy tetszenek a rímeim, Toots? Ej, látom, szeretnél egy jó pajtásra szert tenni. Hát majd elválik. Így utazott Rowlie Palmer az országúton. Időnként hátranézett: a kutya még mindig jött utána a földeken át. Néha eltűnt szem elől, és jó darab ideig nem került elő, de a végén mindig előbukkant újra, mert az orra ment a hús szaga után, s mindig egy kevéskével közelebb merészkedett a szekérhez és a szekérrel utazó emberhez, aki úgy tett, mintha rá se hederítene. Így múlt el az egész délelőtt. Sivár síkságon vágtak keresztül. Amikor a nap már magasan állt, Rowlie az út szélére hajtotta a kocsit. Látta, hogy a kutya is rögtön megáll. - Ideje, hogy harapjunk valamit, Toots - mondta. Egykettőre fölállította a kis rézbográcsot, és tüzet rakott. Vizet forralt a teához. Megmelegítette az ebédjét, aztán darabokra vagdalta a májat, és egy tányéron odatette Tootsnak. Miközben evett, a szeme sarkából figyelte Lassie-t, aki egyre közeledett hozzájuk. Feltűnő mozdulatokkal néhány finom falatot vetett Tootsnak, és elégedetten látta, hogy a skót juhászkutya minden kézmozdulatát szemmel tartja. Most már csak néhány lépésnyire volt tőlük; Toots egyszer vagy kétszer rá is vakkantott, de Rowlie rögtön csendre intette. Mihelyt megebédelt, fölállt. - Ugye, Toots, nem is élünk olyan rosszul? - mondta. - No, hadd lám, eszele vagy sem. Elővett a rekeszéből egy lapostányért, és jól megrakta darabokra vágott májjal. Olyan közönyös arccal, mintha évek óta mást se csinálna, elindult, és letette félúton a juhászkutya elé. - Itt az ebéded - mondta. - Egyél. Lassie várt, míg vissza nem ül a teáskanna mellé. Aztán, mikor látta, hogy nem törődik vele többet, felkelt ültéből, és a tányérhoz oldalgott. Egy kutya ne egyen idegen ételt! Igen ám, de ez más volt! Ezt tányérba tették, ami nagy különbség. Mégiscsak tányérba tették, és amit az emberek tányérban adnak oda a kutyának, attól nem kell félni. Az ilyenféle ennivalóban nem lehet eleven tűz. Lassie óvatosan lehajtotta fejét. Elülső fogaival felcsípett egy falat húst, és bekapta. Aztán, eltelve az evés örömétől, nekiesett az ételnek. A tányér üres lett, sőt még tisztára is nyalta. Aztán leült, fölnézett arra az emberre, mintha azt mondaná: - Étvágygerjesztőnek egész jó volt. De mi lesz az ebéddel? Rowlie megrázta fejét, és hangosan válaszolt:

- Egyelőre elég ennyi. Ha továbbjössz velünk, megint kapsz enni. Ugye, Toots, megmondtuk, hogy tudunk egy kicsit bánni a kutyákkal? Leteszed a földre, és nem kell neki az étel! Valaki nagyon szigorúan nevelt, te kedves juhászkutya. Hanem tányérból enni - az mindjárt más. Most pedig rajta, indulunk, tarts velünk! Elvette Bess elől a zabostarisznyát. Kiöntötte a teavizet, és gondosan eltaposta a tüzet. Szép kényelmesen helyére rakott mindent, de fél szemét egész idő alatt rajtatartotta a kutyán. Az még most is ott ült a helyén, mintha várná, hátha megismétlődik ez a csodálatos ebéd. Aztán elindult Rowlie Palmer, és nagyon elégedetten vigyorgott: a skót juhászkutya ugyanis ott utazott velük, mégpedig nem a földeken, hanem az úton. Igaz, egy kicsivel a szekér mögött, de ezt már nem bánta Rowlie Palmer. „Majd jössz te még közelebb is” - gondolta. És jókedvűen fújta a nótát: Felkötnek egyszer engemet, és lógok, míg kampec leszek, és lógok, míg kampec leszek, ágyból húznak ki engemet, a hóhér majd a bitó alá vezet, és lógok, míg beáll a szürkület. Néhány nappal később Lassie még mindig együtt vándorolt Rowlie Palmerral. Egy-két lépéssel a fazekaskocsi mögött taposta az utat. Rowlie ugyan megpróbálta rávenni, hogy kapaszkodjon föl a szekér tengelyére, ahogy a jól nevelt dalmáciai kutyák szokták volt a régi rugós hintók idején, de Lassie nem állt kötélnek. Eleinte nem nagyon szívelte azt a lármát és zenebonát, amivel beállítottak a falvakba; de aztán hozzászokott, mert rájött, hogy úgysem tart soká. Nyugodt volt, mert Rowlie dél felé tartott. Egyszer, mikor kettéágazott az út, Rowlie kelet felé fordult. Nemsokára azt súgta benne egy hang, hogy családtagjainak száma megcsappant. Visszanézett. Lassie ott ült az elágazásban. Oda-odahívta magához. Lassie ilyenkor fölkelt, néhány közeledett, aztán leírt egy kört, és visszaült előbbi helyére. lépéssel

Végül is Rowlie adta be a derekát. Fölmászott a bakra, megfordította a kocsiját, és a délnek vezető úton indult el. - Nekem ugyan édesmindegy, minek hívják azt a falut, ahová megyünk mondta kedélyesen. Később azonban odafordult Tootshoz: - Látod, milyen tehetetlen jószág egy férfi a nőkkel szemben? Itt vagy te és Bess és Őfelsége. Hát mit tehet ellenetek egy szál árva férfi? Bess észak felé menne, mert ott a hazája. Őfelsége inkább délnek, talán hogy a Riviérán töltse a telet. No, te... te talán még beéred velem. Igen, Toots, te vagy az egyetlen, aki engem önmagamért szeret! A kis kutya megcsóválta farkát, mely se csavart nem volt, sem egyenes, se szőrtelen, sem pedig bozontos.

Jó élet volt ez! Utaztak az északi országrészben, ahol kicsi volt a forgalom, és messze estek a főútvonaltól, a sok személyautótól, teherkocsitól és motortól, melyeket Rowlie annyira gyűlölt. Fogytak a mérföldek, és Rowlie énekelt. - Megengedi, Felség - érdeklődött aztán -, hogy mi, egyszerű közemberek, némi üzlet után nézzünk? Ez a kérdés Lassie-nek szólt, aki csak baktatott szépen a kocsi mögött, és eleresztette a füle mellett Rowlie szavait. - Megértem Felségedet - mondta alázatosan Rowlie. - Tudom, hogy sérti királyi dobhártyáit, ha én olyasmiről beszélek, mint a pénz - de minekünk, nyavalyás póroknak, élnünk kell valamiből. Így hát, ha Felséged megengedi, és megadja a hozzájárulását, akkor Toots meg én megpróbálunk egy kis kenyeret keresni. Rowlie el volt ragadtatva ettől a színészi teljesítménytől. Leemelte sapkáját Lassie előtt, és mélyen meghajolt. Aztán elővette a kocsi mélyéről az óriási fazekat és a nagy bunkót. Buzgó dobolás közepette értek be az első házak közé. Csak úgy zengett a falu a nagy kongatástól. Felharsant Rowlie hangja: Itt jön Palmer mester, a fazekas, köcsöggel, lábossal tele van a kas... Az asszonyok kisiettek a házaik elé, és Rowlie üdvözölte őket. A falu közepén megállította a kocsit; itt aztán az asszonyok megfogdosták a portékáját, alkudoztak, és tréfálkoztak az árakon. - Ez a fazék nem törik össze soha, olyan erős! - énekelte Rowlie. - Amit tavaly vettem, az bizony eltört! - kiabált vissza egy asszony. - Nem is bánom, ha néha eltörik valamelyik - vágta vissza csillogó szemmel Rowlie. - Mert ha soha el nem törhető fazekat árulnék, akkor senki sem vásárolna újat, én meg kenyér nélkül maradnék! Kacsintott, az asszonyok kacarásztak, és bökdösték egymást, mondván: - Jó pofa ez a fazekas! - Most pedig, hölgyeim - mondta Rowlie, amikor véget ért a vásárlás -, ki óhajtana látni egy bűvészkedő kis kutyát? A gyerekek ujjongtak és tapsoltak. Rowlie elővette és összeállította a bűvészkellékeket, Toots pedig fürgén lekászálódott a bakról. Rowlie összeütötte a tenyerét. De semmi sem történt. A kis kutya ült és várt. - Mi baj? Kire várunk? Ja, úgy, értem már. Őfelsége még nem jelent meg a díszelőadáson. De lám, már jön is! Ahogy Rowlie nagy gonddal megtanította, Lassie elsétált a közönség előtt és leült. Jutalomképpen egy darab májat kapott. - Őfelsége is megjelent. Kezdhetjük az előadást - fecsegett Rowlie.

hogy előálljon a mutatványaival. megvakarta a fejét. hogy Ő Királyi Felsége fellépjen? . A gyerekek boldogan kiáltoztak. nem úgy. Karcsú orrával a kocsihoz gurította a fagolyót. . Átugrott a karikán.Csak nem kívánod.Nem kegyeskedne Felséged.Kezének intésére Toots izgatottan ugatott. A viszontlátásra! A falusiak búcsút intettek. Lassie kegyesen bólintott. . kegyesen Most pattintott egyet az ujjával. ahogy fölébredéskor nyújtózkodnak a kutyák. Rowlie. Rowlie. Tootsszal a karján. gyerekek . Rowlie útnak indította a karavánt. zúdult rá Rowlie hangja: . a fazekast. Ne felejtsétek el Rowlie Palmert. mint Lassie. Azt mondta Tootsnak. Megkereste a sokaságban a legszebb lányt . és halomba hordta őket az ajtó elé. közönyösen. . Toots kényelmesen összekuporodott a bakon. és a karaván folytatta útját. és így szólította meg Lassie-t: . Ugatással közölte.vonta le Rowlie a tanulságot.kérdezte. Ezt Rowlie Palmer is tudta.A juhászkutya nem tud semmit? . mindig jobban jár az ember. Most pedig indulás. Jövőre visszajövök hozzátok.kérdezte egy gyerek. aki a bakon szundikált: . . Lassie pedig büszkén fölkelt. Toots egészen más volt.Nem szednéd össze a kellékeket? Lassie csak ült tovább. Alighogy megvacsoráztak. mint te. Egyenként fölszedte a karikákat. pedig elég kis szerepet játszott benne. Büszke volt a tudományára. mintha mérgelődne. Ujjával csendet intett a gyerekeknek. ha megkérem összeszedni a kellékeket. hány éves. kérem szépen? szépen.Nincs kedved valamit dolgozni? . aztán kinyújtotta mellső lábát. Különben is. Utoljára maradt legnagyobb mutatványa: a séta a guruló fagolyón. úgy látszik.Hát ez bizony nagyon finom kutya..mondta Rowlie. Toots. Lassie-nek a szeme se rebbent. . odaállt Lassie elé. Toots valami izgatott mozdulatot tett. és elkezdte műsorát.Látjátok. Született cirkuszkutya volt. Ekkor azonban.. . még kevésbé a mutatványosdit. alig várta. kedves fiam. hogy újra az országutat járják.mindezt Rowlie rejtett intésére. Megjátszotta a döglött kutyát.Nem szeded össze mindjárt a kellékeket! Lassie azonban még ekkor sem mozdult. mint a mennydörgés. Bess egyenletesen poroszkált előre. De sohasem lesz olyan ügyes. miközben egy kis nemzetiszín zászlót tartott a szájában. Nem szerette a falvakat. A karaván után Lassie bandukolt. Örült. akárhonnan került is elő. mert a mutatvány nem a szöveg szerint ment. Rowlie elégedetten énekelt. Rowlie mélyen meghajolt előtte. ülősztrájkba fogott. ami farkcsóválás szeretett volna lenni. Aztán fölcsillant a szeme. ha azt mondja: kérem szépen.

. hogy megint úton van. hogy ha még négy óra hosszat mennek. Addigra még hűvösebb lesz. . Rowlie közben azt számolgatta magában. s a kavicsokon hamarosan kopogni kezdtek Bess patkói. aztán ágyba bújik. elégedetten.. még elég világos van.Ha nem tévedek. ha továbbmegyünk egy darabon. és reggel. nem árt. amikor kisüt a nap. . de a levegő hűvössége szinte csípett. és jó lesz hazatérni. egy kis gőzt bele.Megértelek . A hold tisztán sütött.mondta Bessnek. Még föltesz egy kanna teát. ma éjszaka megyünk még egy kicsit. No. Lassie pedig. Toots édes álomba szenderült. a kocsi mögött baktatott. nemsokára ronda időben lesz részünk. akkor jóval tíz óra előtt elérik az apdeni erdőben kényelmes táborhelyüket. hogy átmelegedjék. Fölnézett az égre. Kocsiját az útra irányította. De most egy hosszút kell lépnünk.Persze hogy nem akarsz továbbmenni. Aztán ránk szakad a tél. tovább folytathatja útját.

amikor az éjszaka csöndjét egy kutya torokhangú ugatása verte fel. Amikor elkészült. Széles vállán feszült a bársonykabát. gondoskodom róla. Ahogy a tűzhöz lépett. . arca soványabb. Öt perc múlva már a sűrűben lapultak.Egy átkozott piaci árus. Egy szó sem esett köztük: Buckles csak a fejével intett. A rajtaütés nem sikerült. hogy neked is jusson a zsírosbödönből . ott maradt. melyre most sűrű árnyékot vetettek a holdfényes fák.Kutya van vele .Bánom is én! . Ráfogta a botot. így hát nagy bátran továbbment. ahol tűz égett egy teáskanna alatt. morogsz. de a kutya elugrott. s aztán mindketten végigosontak az úton. Hosszú orra hegyén egy átlátszó cseppecske lebegett. öregem. Buckles! A nagyobbik elhallgatott. Alig tett meg tíz lépést. .szólt Buckles. fáj a lábad.Ha nem tetszik. . . .suttogta Snickers.Hallgass! . Lassie megugatta. Erre Toots is rákezdte az ugatást.mondta Buckles. amíg csak oda nem ért ahhoz a helyhez. Nem akarunk neked rosszat .Hallgassatok mind a ketten! . hatalmas termetű ember volt.. együtt utazhatsz velem. Ezeknek sosem üres a zsebük. Rowlie is meg akarta fogni. mit mutat a társa. a fazekas .Fogd meg a kutyádat. .Kétségbe ejted az embert. . Buckles a keze fejével lassan megtörölte száját. esetlen.. Csalogató fény sütött át a sötéten.Nézz csak oda. . Az út szélén erős faág hevert. aki elolvasta a kocsi oldalára festett feliratot.Piaci árus? . Fáradt vagy. Hogy az ördög. Snickers. Buckles.lehelte a fülébe Buckles.Ezeknek mindig van valamijük. Nézte. és morogva állt meg a tűz fénykörében. akkor már Snickers kezében is volt egy husáng. Az égő fa illata megcsapta orrukat.Palmer mester. ezzel az örökös zúgolódásoddal. és akárhogy szívta az orrát. morogsz. Snickers.Hát akkor gyerünk! Buckles fölkelt és elindult. . hogy lefaragja róla az ágvégződéseket. tégy. . Megtűröm. de kisiklott a kezéből.Van bizony. . amit akarsz! Aki ezt mondta. .EGY BÁTOR SZÍV ÉS BÚCSÚ Két ember haladt az országúton. . . fázol. A másik ember kisebb volt. Körülnézett. hogy a barátom légy. kicsattintotta bicskáját. hegyes kalapja beárnyékolta durva arcát és erős állát.szólt rájuk Rowlie. hogy még nagyobb legyen a hangzavar. és buzgón hozzálátott. Nincs semmi baj.és mi a hála? Morogsz. elégedetten megforgatta a dorongot.suttogta Snickers.

megpróbálta távol tartani őket.Nem bánom. aki egy fatönkön ült. Buckles elvigyorodott..Mert ha nem okoskodsz. Lassie állt. Snickers? . ilyen kezek zárták rács mögé. azt már nem .Akkor nem. és lesújtott rá a bottal. .. . és Rowlie. Snickers! Mit állsz ott? Kerülj a hátába. Ezek megint olyan emberek. Rowlie kivédte az ütést. fölállt. az megfordult.kezdte Rowlie. mindkét férfi a kutya felé fordult. . .Úgy.mondta Buckles. .Mit főzöl itt? Teát? Az finom lehet! Nem kínálnál meg néhány korttyal két munkát kereső vándorlegényt. Védtelen volt. hát szóval ki akarod húzni a lutrit? .. Hátát nekivetette a lakókocsinak. háttal a kocsinak. Az . Vigyorogva lóbálta a husángot. . a kezük sebeket oszt. No gyerünk! Elő azt a pénzt! . és nézte őket. Annyi éven át utazott egyedül a világban. mindjárt hozom. akik rosszat akarnak. És odavágott a husánggal. Ilyen kezek fogták el. de Buckles eléje ugrott. de minek is szólt volna? .kiáltott rá Buckles. Majdnem felbukott. . ..lihegte Buckles. Lassie nagyot ugrott és rávetette magát a nagyobbik támadóra. te gyáva dög! A két férfi egyszerre nekirontott. és vonított. barátságosnak és lefegyverzőnek szánt hangsúllyal. . Az ütés a kutya lapockáját érte. megköpte a tenyerét. hogy felmelegedjenek? Előrelépett és mosolygott.Várjatok. akkor nem bántunk.Hát persze hogy nem! De ha ellenkezel. Egy hirtelen ugrással ott termett a kocsinál. s az felüvöltött dühében.A kutyák már csak morogtak. Nem szólt semmit. hogy megtanulta kiismerni az emberi jellemet és jellemtelenséget. Igaz-e. Az ott állt a tűz mögött.kiáltott rá.kérdezte rábeszélően.Gyerünk. hol van? . Felkapta vastag botját.Nem. Rowlie. Kétségbeesett pillantást vetett Lassie-re. Már nem volt szüksége képmutatásra. öregem . . akikkel ilyen elhagyatott helyen találkozott. Épp a bokáján találta el a nagy darab embert. De nem mondta tovább. Rowlie a kocsihoz akart menekülni.No. most rajta volt a sor. Minden összekeveredett benne. Buckles barátságos viselkedése nem vezette félre. és óvakodott azoktól. és fájdalmat okoz. Egy szempillantásra megállt a küzdelem. elő a pénzt. és tisztességesen viseled magad.Így már igen. de a fejére meg a vállára egyre sűrűbben zuhogtak az ütések.Fogd meg őket! . akkor a legnagyobb sajnálatunkra ellátjuk a bajodat. de aztán kitisztult benne egy erős akarás. Hallotta. hogy Snickers megmozdult a háta mögött.

Megint nekigyürkőzött. Rowlie. megtörtént. a dombon.Látod. Megfordult. ha tudjátok! . és jócskán eltávolodott a tűztől. s hátát a lakókocsinak vetve. és vakmerően nekirohant két támadójának. Buckles. a botokkal csapkodva. . A kis kutya újra nekifutott. és meglóbálta botját. Persze nem sokat tehetett.üvöltötte. és magához rántotta. komám. meglóbálva botját.Ha nem akarsz még egyet! Lassie megfordult. egy széles félkörben jól tudta magát védeni. hogy súlyos sebet kapott a fejére.sziszegte. most visszafordult támadói felé. kaffogott és nyüszített. Elszántan belevetette magát a küzdelembe. még a legjobb barátod is itt hagy a pácban! Átkozott kutyád van. aki az erdőig szemmel követte Lassie-t. és a tenyerébe köpött. és élettelenül elterült a bozótban. Ekkor azonban Buckles egy fél lépést tett feléje. kihasználta a kínálkozó előnyt: egy súlyos ütése térdre kényszerítette Rowlie-t. mert elhagyta a kocsi védelmét. Amikor Lassie Buckles botja elől a sűrűbe menekült. Felordított. és kötelességéhez híven védte urát. hogy vereséget szenvednek bosszúra szomjas ellenfelüktől.ordított rá. és támadott. ahogy eddig tette. mint egy kis fehér idegcsomó. Egy kutya tűnjön el. rávetette magát Snickersre. A két férfi meghátrált. és aztán . Megpróbált felállni. elosont a bokrok közé. akin sajogtak a fazekas ütései. . és már úgy látszott. Amikor ezt látta. . De csak egy pillanatig hátráltak. és tudta. csak óvatosan közelítettek a tűz fényében. aztán továbbment a fák között. mondhatom! De most add ide szépen. és sikerült neki éles fogacskáival belemarni a hatalmas támadó bokájába. gépiesen délnek fordult. védekezőn feje fölé tartva botját. De bátran ugrált ide-oda. Buckles most már visszafordult Rowlie-hoz. Rowlie-nak agyába szállt a vér. .mondta eltökélten.Finom kis kutya! . mert a fazekas nem volt gyenge legény. Az első meglepetés után Buckles egyetlen rúgással lerázta magáról a kutyát. Azt akarta. A kis test összetörve bukfencezett egyet. ekkor azonban hátulról sújtott rá egy ütést. hogy meleg vér folyik le a bal szemén.Átkozott kis dög! . kivédte az ütéseket. És amíg vagdalkozott.Pusztulj innen! .Vegyétek el.ami történt. . Toots. . A két férfi elindult feléje. . hogy az egyik támadót pajzsként a másik elé tartsa. hogy ne is lássák. teljes erőből lesújtott rá. Ekkor azonban Buckles. és most már kétfelől rá tudtak támadni. majdnem nevetségesen keveset.ilyen embereket kerülnie kell. Rowlie-nak ez a dühös fellobbanás okozta a vesztét. érezte. a kis kutya vadul nyargalászott körülötte. amit kértünk. amíg egy kissé erőre kap.

elrohant Buckles mellett. Toots már elhallgatott. Snickersre vetette magát. Ez a hang volt az. és nem habozott tovább. Csakhogy Lassie félreugrott az ütés előtt. És valahányszor eltűnt a sűrűben. hogy védje meg otthonát. és az erdőt felverte Snickers jajgatása. amint versenyt tántorognak hatalmas árnyékaikkal. .vicsorgott a kutyára. hirtelen eltűnt. . A kettő közül a második győzött. Arra számított. De bármerre próbáltak is kitérni Rowlie elől. és nem is volt harcias természetű. mindannyiszor belemart valamelyik rabló lábába. Fenyegető ugatással. hogy a kis kutya harcban áll. hogy Lassie ugyanúgy rohan rá. mert senki jobban nem tudta. és leült az út szélére. de jól hallatszott a küzdők kiáltozása és Toots ugatása. hogy a nagy darab embert a földhöz vágta. A lendület erejétől fogai mélyen a haramia húsába hatoltak. De Lassie nem érte be ennyivel. hogy egy szőrös gombolyag repül át. hogy Rowlie lezuhan. mely megállította. sörényét felborzolva leszáguldott a lejtőn. Eltűnt a tűz fényköréből. Az emberektől való félelme később született. mert ez volt az ősi parancs. Lassie még sohasem támadott meg embert. Egyszer aztán megállt és visszanézett. és felhasította az ő lábát is. Leírt egy kört. egyenesen Buckles mellének csapódva. azután visszament a bokrok közé. a tűz fölött. akár a villám. pedig a vágyton vágyott irányban ment. Ahogy elrohant mellette. A tűz fénye már csak elmosódva ért idáig a fák közt. beléjük mart. beugrott a bozótba. a másik. és feléje csapott. nem késlekedett. akkora erővel. Ahányszor végigszáguldott a tisztáson. biztatta Lassie-t. Rowlie kiabált. mely apáiban is élt már. és nekiesett támadóinak. Az ősi erő volt a hatalmasabb. Az egyik azt parancsolta. mely nagyon mélyről tört fel belőle. életének e legutolsó hónapjaiban. Aztán megint eltűnt. Valami nem volt rendjén.Hát itt vagy megint! . s aztán a másik oldalról tért vissza. Süvítve jött. Két ellentétes erő küzdött Lassie-ben. amit máskor. hogy óvakodjék az emberek közelségétől. nem érezte azt a megnyugvást. mindig váratlan oldalról tört elő. Ütötte-verte őket. de mihelyt elszánta magát. akit Rowlie még mindig fogva tartott.De most. Az emberek a visszatérő Lassie-ből csak annyit vettek észre. Most újra Buckles volt soron. Lassie felhasította a lába szárát. és látta. mert a lakókocsi és a tábortűz félig-meddig az otthonává lett már. azok meg körben keringtek a tűz körül. fordult. ahogy ment tovább. és váratlan irányból újra rohamozott. s a dac és az elszántság ugat belőle. de maga is újult erőre kapott. mint Lassie. mert ez a skót juhászkutyák harcmodora. Lassie látta a férfiakat. a sötétségből mindig újra és mindig új irányból nekik rontott az a félelmes háromszínű szörnyeteg. sok nemzedéken át. mint az előbb. és ha rá akartak vágni.

visszavonulót fújtak. s látta. Vakkantott egyet. de a halálukat mégsem kívánom. Lassie megértette a három utolsó szót. mindegy. Pedig igazán jó kutya vagy. hanem két vagy három kutya üldözi őket. a leggyorsabban utazik. Végül is Rowlie jött oda hozzá. Lassie fölemelte a fejét.. Rowlie sokáig térdelt ott. a sötétből ijesztő. Nagy recsegésropogás közt tört át a bozóton. Aztán fölállt.mondta.. de őt mégis lehetetlenség volt eltalálni. Snickers tovább menekült. és ráadásul őrá emlékeztetnél. aki vakon futott bele a sötétbe. Jó volna együtt maradni. Lassie csak a lábát emelgette. a barátja nélkül.kérdezte Rowlie. de nemsokára ott recsegtek mögötte a menekülő Buckles léptei. . aki biztosan nekiesne. A hideg.Jössz. amikor még Toots volt egyetlen útitársa. rémületes vonítást hallott Snickers. minél messzibb ettől a vadállattól. hogy aki egyedül utazik. de nem engedelmeskedett. Gyere. Ilyen verekedéshez nem voltak szokva: védtelenek lettek. És még kevésbé vágyódott a fazekas meg a kutyája után. Nem is nagyon vágyódott Buckles után. agyongyötörve és összeverve. hogy nem is egy.Gyere ide. Elindult nyugatnak. talán jobb is így. Nagy sokára feltápászkodott.Hagyd már! Ne törődj velük! Nem mintha sajnálnám őket. Lassie megértette az első szót. és az oldalát veregesse. de nem volt hajlandó továbbmenni. Rémülten rohant el a kísértet elől. melynek minden támadása célba talált. hogy hová. Lassie is ott állt. és megint úgy váltogatta a lábát. Rowlie hívta.. . mert bármerre fordultak is. A hátuk mögül. Elkezdett ásni egy nagyon kicsi sírt. Snickers lépett meg először. . amiért otthagyta a pácban. de már fogyóban az áru. viharos esőben Lassie ott állt a keresztútnál. mozdulatlanul. Snickers kezdett rájönni. és kiemelt a kocsiból egy ásót. Most már egyedül. mint Tootsszal. de mindjárt utána a fazekas hangját: .. Fejében csak úgy rajzottak az emlékek azokról a szép napokról. melyet már messze elhagyott. A tábortűznél. mintha táncolna. . és hálásan csóválta a farkát. Végül is. mintha egy helyben táncolna. és télre vissza kell térnem Markhoz. Hagyta. hogy a kocsi megáll. mindig szembe találták magukat egy új támadóval. Felség . Különben sem férnék veled úgy össze. mit sem törődve társa sorsával. mely mintha lándzsával tépte volna föl a lábát. vagy nem jössz? . és orrával megérintette a kis testet.Már azt hitték. s odament a sárban guggoló emberhez. csak messzire. hogy simogassa.Ki tudja. Rowlie ott térdelt egy kis fehér szőrcsomó mellett.

. hogy nem vagyunk már messze hazulról. Mert néha azt hiszem. Lassie eltűnt a szeme elől. Nem sietett. . De ha akarom.Jól van. Örülök is neki. itt az eredmény. aki etette és kényeztette őt. hogy elkísérjünk. hogy megértsük a kutyák nyelvét. és szívesen belenéznék a koponyádba. és nincs többé Toots.kiáltotta. amíg egyfelé vezet az utunk. és nézett a távolodó kutya után. elmúlt. egyedül maradok. hogy aki nem szereti az egyedüllétet. De azért eltöltöttünk néhány szép napot. hogy mi vagyunk a legértelmesebb teremtmények.szólt hangosan Rowlie. mely otthagyta őt az útelágazásnál. Rowlie integetett..Nicsak. Ebből a párbeszédből Lassie már egy szót sem értett. Nincs Felség.Tudod te is. térdén vízhatlan takaróval. hogy a vihar ne csapjon szemölcsös arcába. Kabátja csupa hó volt. Eszébe jutott a kutya. ólmos eső. . Visszatért a keresztúthoz. Igaz. nem énekelt. Ne haragudj. és most tessék. hogy gyáva vagy.Nos hát kísérjen szerencse az utadon! És most menj! Lassie megértette ezt a szót: „menj”. És mégis azt mondjuk. hogy megtudjam.. Úgy ült. amíg jártuk a világot. igaz-e? Csakhogy ennek vége. a szaporán lépkedő Bessnek pedig pára szállt föl az oldalán. aztán csönd lett. jól van . milyen sok szót megértesz. És megnyalta a kezét. De megérezte a hanghordozáson. A fazekas megcsóválta a fejét. Rowlie némán visszament a kocsihoz. Még elmormogott egy ideig. hogy ez az ember. Bundájából csöpögött a víz. mert a levegőben sűrű fehér pelyhek szállongtak. először azt hittem.Ez volt a búcsú. Egy hét múlva Rowlie kocsija még mindig úton volt. Még egyszer hátranézett. Eső. csettintett Bessnek. valami szépet és meghatót mond. A hideg délutáni eső végigfolyt napbarnított arcán. ugye? . Még sokáig állt. És most. mert elég sáros volt ez a hazatérés. nem is sétált most a kocsi mellett. hogy nem is te jöttél el velünk. akármerre is vigyen. mi az. mert az vele jár. Fölszállt. de tévedtem. . hanem csak megengedted.. mindig azt szoktam mondani. Te megértesz valamicskét az emberi nyelvből. Megcsóválta a fejét. és elindult kelet felé. Egy másik úton Lassie folytatta útját dél felé. az egészet másképp is elmesélhetném. de mi nem vagyunk elég okosak ahhoz. Lassie a barátságos hangra válaszul ugatott egyet. hogy ennek a titoknak sosem fogja megtalálni a nyitját. most pedig elindulsz a magad útján. mintha azt mondaná. az ne menjen vándorfazekasnak. . Rowlie a bakon ült.s most itt a hó. .Nehéz dolog ez. Valami más titkod van.kérdezte Rowlie. havas eső . .Járj szerencsével! . Túl hosszúra nyúlt ez az út. és minden lépésétől felfröccsent a sár.

vad vidéken nem járt senki. melyet félig elfojtott a hó. fölkelt. Aztán újra nekiindult. hogy téli szállására vigye a karavánt. a ziháló lélegzet úgy tört ki belőle. Uzsonnaidőre otthon leszünk Marknál. hogy biztonságos. Oly hű volt. megpróbálta a fogával kiszedni a lábujjai közé fagyott jeget. Hátulról hóvihar sepert végig a tájon. éppoly gyorsan hazaérsz. Néha bánom. A messze nyúló hótakaró őt is betakarta. de a hó ott maradt körös-körül. Ezen az elhagyatott. kérdés.. föl-fölvetve magát. arra. Megpróbált ugrálva előrejutni. A hó minden hangot elnyelt. Összeszedte erejét. de hamarosan teljesen kimerült. ahol állandóan zúgott a szél. mint egy ló. mint a gőz. és megpróbálta átugrani a hótorlaszokat. Felemelte fejét. magára hagyott kutya kiáltása. barátom. Végül aztán Lassie kimerülten lehanyatlott a földre. Most magasan lévő. de azt hiszem.egy eltévedt. Folyton mélyebb lett a hó. . de nem vitt rá a lélek. fagyoskodó. Ott feküdt a fehér dunyha alatt. hogy nem zártalak be a kocsiba. amit annyira kerestél. Egyszer csak tántorogni kezdett és elesett. kimerülten. mint én. hogy meghallotta volna-e a hangot. a sűrűn hulló hó függönyén. Akárhol vagy. mert nem vágytam másik kutyára Toots után. és nem hoztalak magammal. Hosszú kiáltás szakadt fel belőle . Messze hangzó. s újra megállt. már itt is vagyunk.. és remélem.. Bess! Ez a Twelve Corners. mely végigszállt a lápon. Összekuporodott. Ni. magas vonítás volt.Hamarosan hazaérek. de melegben. te is olyan hű vagy valamihez. De hol jársz te. és fáradt izmainak mind nagyobb munkájába került. meleg és száraz az a hely. messze-messze dél felé Lassie is az utat taposta.. amilyen hű csak lehet egy kutya. Míg Bess buzgón húzta a kocsit. a békességet vagy akármi mást. és nyüszített. Isten veled. Egyre nehezebbre esett neki a járás.Velem nincs baj . ahol már lefelé ereszkedett az este. hogy megtalálod végre.. Lehajtott fővel állt. De ha lett is volna valaki hallótávolságon belül. hogy kihúzza belőle a lábát. de ereje elhagyta. remélem. és felborzolta sovány testén a szőrt.szólalt meg újra. de már túl mély volt a hó. . Aztán feltekintett. barátom? Remélem. végtelen lápon vitt ez az út.

. minden lépés külön erőfeszítésébe került. míg csakugyan elsorvadt benne a remény. hó. Addig reménykedett a reménytelenben. Ezer mérföld: sziklacsúcsok és szelíd lejtők. ahol még sohasem járt. Mindennap. És visszafelé az út semmivel sem rövidebb: legalább négyszáz mérföld. és él a hűség is. köd. él benne a remény. Persze ennyi az útja egy embernek. Mindennap. mint az ösztöne. hogy milyen hosszú az út Greenall Bridge-től a rudlingi herceg skóciai birtokáig. csermelyek és folyamok. fennsíkok és lápok.ki hinné. Amíg él. A kutya nem lehet ott. eső. Joe Carraclough a szíve mélyén megpróbált hinni abban a csodában . tüskék. Megvan ez ezer mérföld is. Ha ez álom. aki az országúton vagy vasúton teszi meg ezt a távolságot. melyek fölsértik lábait . s ahol nincs más iránymutatója.AZ UTAZÁS VÉGE Sam Carraclough nem hazudott. Öklével megdörzsölte szemét. hogy ne érje csalódás. kitér oldalt s előre meg hátra. De azon a helyen nem ült senki. hogy a szeme káprázik. Pislogott. hazament az iskolából. mely elkóborol és eltéved. Álmodva kell valamit tennie. ezer mérföld egy ismeretlen vidéken. és Joe mindennap lassan. egy állatnak. mert azt hitte. mint futott feléje. de egy állatban soha. míg a jó útra nem talál. nagyokat kerül minden akadálynál. éles kavicsok. amikor az év tavaszán azt magyarázta Joe-nak. Megrázta a fejét. nem akart hinni a szemének. Egy emberben néha elhal a remény. sövények. Inkább mászott. egyet. Lezuhant. és nem mozdult onnan. amikor véget ért a tanítás. lassan megtanulta. De mennyivel hosszabb egy állatnak. hegyes sziklák. hogy valahogyan. szántóföldek és úttalan utak. amikor véget ért a tanítás. és ott várja őt az iskolakapuban. amikor e napon átvágott az iskolaudvaron. sziklás medrű hegyi patakok. feje és farka majdnem súrolta a földet. még egyet. ahogy a többi falujabeli járni szokott. megmagyarázhatatlanul és váratlanul. hazaérkezik Lassie. tövisek. Ezer mérföld! Hegyek és völgyek. hosszú hetek munkájával. S így. zihálva kapott levegő után. szeme oda tévedt. szakadékok. Joe-nak földbe gyökerezett a lába. hogy egy kutya át tud törni ennyi akadályon? És mégis. akkor is tennie kell valamit. Miközben járt. némán és egykedvűen. olyan csúnya volt ez a kutya. ahol Lassie várakozóhelye volt. Joe megpróbált felkészülni. Lassie közeledett az iskola felé.hiszen valóban majdnem csoda volt -. Joe csak ekkor tért magához. napsütés. De mégis lépett. míg csak oda nem ért a kapu elé. Így aztán Joe Carraclough. hogy nem szabad a lehetetlent remélni.

azon a találkozón. olyan szelíd. milyen rendkívüli esemény történt a falujában. mely megpróbálta fölemelni fejét. már tisztán kivehető volt. hogy Jan csak néhány pillanattal a többiek után értesült arról. ahová egy élet megszokása vonzotta. A férfiak megmozdultak. Az ösztön. Az volt a híre. Jan Cawper és még néhány bányász ott álldogált a munkaközvetítő előtt. Igaz volt! Sam Carraclough skót juhászkutyája hazatért Skóciából. Ahogy a fiú közeledett. csillogó szőrű skót juhászkutya. . mint ez a szerencsétlen. fel a kerti úton. csak most hitte el. Végre ő is észrevette. Ez egy erejét vesztett kutya volt. de ez a fej nem akart fölemelkedni. Ezzel hatalmas karjába vette a kutyát. s egy kéz simogatta. s valami nagy csomagot hoz a karján. . mely idáig űzte végre megnyugodott. mely éberen csillogó szemmel. zihálva jön végig a Fő utcán. és beesett a házba. és ugrabugrált izgatottságában. sietek. hogy valóságot lát. megpróbálta a farkát csóválni. Így Joe Carraclough végigszáguldott a Fő utcán.zihált a fiú. nagyokat fújtak. Várták az uzsonnaidőt. hogy ő a legnagyobb és legerősebb ember egész Yorkshire-ban. háromszínű.Add csak ide . De amilyen nagy volt.Ne félj.Hazajött! Hazajött! A férfiak összenéztek. hogy még a nagy termetű férfiakat termő Yorkshire-ben is kitűnt. de csak egy gyenge.Te meg szaladj. hogy egy fiú félig rohanva. hogy mit kiabál: . megpróbált mindent.Apám! Édesanyám! . és készítsd elő a szüleidet. és térdre hullott. . .Jaj. amit a fiú hozott. és mereven bámulták azt a valamit. sovány kutya. Jan! . és tovább csetlett-botlott. Te csak menj előre. Jan Cawper odalépett hozzá. Jant nem volt nehéz megismerni. izgatottan kiáltozik.Gyorsan haza kell vinnem .mondta. jókedvű ugatással üdvözölte gazdáját. mely már oly rég nem érintette őt. Célhoz ért. Ezek a karok tízszer akkora terhet is elbírtak volna. itt volt végre. át egy mellékutcán. elindultak. amikor végre ki-ki hazamehet. az a kéz.Mi történt. mely tele volt sebekkel és bogánccsal. Ennélfogva most is az történt. Akkora darab ember volt. . boldog sírós vinnyogásra futotta az erejéből. És csak most. mely okosan hegyezi fülét hosszúkás. úgy az esze sem mozgott túlságosan gyorsan.Végigrohant az udvaron. fiam? . Lassie eljött érte! De micsoda kutya volt ez! Nem a kiállításra szánt. szép arca fölött! Nem az a Lassie volt. és ahogy a keze sem. amikor ujjai megérintették és végigsimították a kutya szőrét. . csak siess vele.kiáltotta a fiú.

De mi lesz. mintha elfelejtették volna a létezését. Behozta a kutyát.. fölemelte fejét.Joe zihált. . És látta.Csak azért is! . és rázni kezdte. Sok minden történt ezen az estén. az apja is rápillantott. Aztán az asszonyból hirtelen valami csodálatos tettvágy tört ki. . .mondta az asszony.Siess! Tekintete a fiára tévedt. . . és belecsavarja a kutyát. Mélységes érdeklődéssel foglalkoztak Lassie-vel. De az ember csak nézte a pénzt. veszekedés nélkül. Csak nehezen törtek fel belőle a szavak.mondta Joe anyjának. ahogy az kicsordult a kutya száján. . magyarázat nélkül. Joe nézte. Aztán nagy nehezen kinyögte: . Jan Cawper lehajtotta a fejét. Egy ideig némán álltak mind a ketten. Látta. Lefelé fordította.És nagyon le van gyöngülve. némán. Az izgalom fojtogatta.mondta a végén az apja. egy csomó kérdést és feleletet váltott. és kisietett az éjszakába. zokszó nélkül. de valami forró buzgósággal szította a tüzet. . ha.. . Joe érezte. és végighúzta kezét lesoványodott testén! És emlékeznie kell arra is. hogy egy szót szólt volna. Hogy is feledhetné azt a kifejezést. hogy végre megetesse! Őhozzá egy szót sem szóltak a szülei. Odanyújtotta a férjének. Amikor visszajött. összekeverte a tejkonzervvel. Végül az apja föltápászkodott. és letette a tűzhely elé. és végigfolyik a szőnyegen. . s mintha ez az arckifejezés eldöntötte volna a kérdést. melegítette a vizet. sok olyan dolog.Csak azért is! Összeharapta a száját. mintha egy másik világban élnének. Gyorsan elvette a pénzt. hogy egy óra óta most vett róla először tudomást. ahogy az apja Lassie szájába tölti a meleg folyadékot. Ritka és értékes portéka volt ez az ő házukban.Félretettem. .. Rézpénzek hullottak a tenyerébe. és kinyitotta száját. levett a tűzhely párkányáról egy vázát. aztán a pénzre. amire Joe Carraclough örökre emlékezhetik. mert nem volt szükség magyarázkodásra.. mely felfénylett apja arcán. A két szülő. onnan a kutyára. tojást és egy kis üveg konyakot hozott. hogy az anyja megmelegít egy pokrócot. hogy be ne üsse az alacsony szemöldökfába. látta. forrón és fullasztón.mondta.Tüdőgyulladás .Vidd és siess . s a kutya mellé térdelve. ahogy az édesanyja a konyhában sürgött-forgott. amikor először letérdelhetett a kutyája mellé. hogy újra meg újra megpróbálják tejjel itatni. Fejébe nyomta sapkáját.Úgyis hiába . hátha egyszer szükség lesz rá. anélkül.Megjött Lassie! Lassie hazajött! Kinyitotta az ajtót.

hogy meggyógyul? Az asszony sóhajtott. teát főzött. míg el nem készült a reggeli.Meghalt? . hogy nagyon kései órán került ágyba ezen az éjszakán. és addig simogatta a torkát.Joe apja volt az. Lassie megmozdult. hogy bármi történt is. És ezen a reggelen . Emiatt újra elkezdődött a . Mérgesen elvette a kanalat. már nincs semmi baj .Pszt .Ne félj. amikor Joe-nak eszébe jutott. de tudta. Az anyja csendesen mosolygott. ölbe vette Lassie fejét. kenyeret szelt. . Végül is az anyja megelégelte ezt a próbálkozást. a kutya mégsem marad az övé. ideje volna reggelizni. ha valaki egy jó erős teát főzne nekem.akármilyen furcsán hangzik . A kutya. amikor Joe hazaérkezett az iskolából. lágyan. Este. mert amikor megmelegítette a tejet. És mikor elébe rakták a tányért. mely farkcsóválás szeretett volna lenni..Végre! . hogy nem bánnám. amikor fölébredt. és ne félj.mondta. és várt. miközben horpadt dereka remegett. de úgy rémlett neki. és a tűzhely felé közeledve észrevette a mozdulatlan Lassi-nek egy rándulását.mondta neki az anyja. amikor Joe megjött az iskolából. kedveskedve szólongatta... és még égett a tűzhelyen a tűz. mozdulatlanul feküdt. aki megcsinálta a reggelit. és hogy próbálja újra meg újra a kutya szájába kanalazni. Csak menj. amikor az anyja boldogan fellélegzett. Azt hiszem. Például az. hogy töri fel apja a tojásokat. hogy elringassa egy kicsit. Reggel.Biztos vagy benne.Elaludt. Joe lefeküdt. és fogta a kutya fejét.. . bizonytalanul lábra állt és várt. .Persze. És eljött az a nap is. pokrócba csavarva. A tűz fénye aranyosan csillogott az asszony haján. amint ott kuporgott. Anyja pedig a hintaszékben ült.kérdezte Joe. . feküdj le és aludj. De jöttek még más emlékezetes napok. Így hát csak odaült mellé. Joe-nak semmi kedve sem volt lefeküdni. apja egy széken ült. de olyan fáradt vagyok. Lassie még mindig ugyanott feküdt. hogy a beteg kutyát a legjobb békén hagyni. Óvatosan simogatta Lassie torkát. Így telt el az első nap. mert mélyen bízott szülei szavában. kinyitotta száját. . Míg nagy nehezen lecsúszott rajta az első korty. . Joe később már nem emlékezett rá. De aztán az a nap is eljött. Hogy elnyúlik! Gyenge lélegzete az élet egyetlen jele. ahol reggel.sóhajtott fel megkönnyebbülten az apa. Vizet tett föl. de anyja még ott kuporgott a szőnyegen. . Szívesen odaült volna hozzá. lehajtott fejjel megitta a tejet. és nézte. hogy mikor. .Joe nézte.Csak bújj be az ágyba.

A hazugság. addig itt maradhat a kutya. Csak úgy fő a fejünk. dolgozzék a legjobb tudása szerint. És a felesége vitatkozni kezd. nagyon világosan látta a dolgokat. Ha valakinek kutyája van. nincs okod elégedetlenkedni.A becsület az becsület. és ne zúgolódj többet a kutya miatt. és megint fölharsant anyja éles méltatlankodása: . de becstelenségre nem fanyalodhatik soha. A másik végéről nézve viszont .. És ez rendjén is van. azt határoztuk. Ott a családja.Joe fiam. Viselkedj úgy. Apja megköszörülte torkát. Tehát a kutya nem az övé már.a gyerekek nyelvén kétféle dolgot jelent. És ne kínozz minket. Ha felesége és gyerekei vannak. Csakhogy az ember nincs egyedül. Ha az egyik végéről nézik. hogy nincs pénzünk. Ő eladta a kutyát. anyád és én. hát akkor. Tehát ez a tisztességes eljárás.. sem kivételt. honnan szedjem elő a pénzt? Tudod. Az ilyen világos kifejezéseket szerette: „A tisztesség az tisztesség. és próbálja érte megkapni a méltányos bért. a csalás és a lopás: becstelenségek. Így aztán. Másnap reggel Joe lejött reggelizni. mert az a meggyőződésem. Mint a legtöbb egyszerű ember. viselje a lehető legjobban gondjukat. mellyel ugyanazt a kérdést ismételte: . akkor egy hosszú. De ha erőre kapott.De még ha bele is megy. ásító. és nincs két útja a becsületnek . „Egy kis ideig” .így szólt: . ott a felesége. hogy amíg meg nem gyógyul. és sohasem kaparunk össze annyit! Joe apját egész életében szigorú elvek vezérelték. amikor még hallotta a vita folytatását. Minthogy azonban egy kis ideig még itt lesz.mintha egész éjszaka ezeket a szavakat magolta volna be . anyja hírtelen kitöréseit és gyors elhallgatását s apjának egyhangúan ismétlődő.” És: „A csalás az csalás.házban a kiabálás és a veszekedés.. Elköltötte a pénzt. hogy senki sem ápolná és gondozná úgy. Anélkül is van elég bajunk. és ezen nem változtat semmiféle furfang sem. fiam. . Anyja száját durcásan összeharapva tette elé a kását. mint mi. Ha valaki munkát kap. nevelje föl a legjobb képességei szerint. valahányszor válaszút elé került. hogy visszavásárolhatom a kutyát. mely belenyúlik a végtelen jövőbe. Az ember okoskodhatik. és . vissza-visszatérő hangját. véget nem érő időtartamot jelent.” Márpedig a Lassie-vel kapcsolatos ügy nem egyezett meg az ő szigorú elveivel és erkölcsi törvényeivel. mindig ezekhez az alapvető igazságokhoz tartotta magát. Megkapta érte a pénzt. ahogy férfihoz illik.mondta ilyenkor. egy kicsit csűrheti-csavarhatja a dolgokat. E törvények alól a munka nélküli bányász nem ismert sem kibúvót..Hát már sohasem lesz béke és nyugalom ebben a házban? Joe már régen ágyában feküdt.

mint valami félresikerült agyar.Az én apám Sam Carraclough . így szólt: . Kezén. A lány visszanézett rá. nem látja többé. . és egyszerre veszélyeztette vele a sofőr.Allerby? Mit csinál Allerbyben? . mellyel a kocsi oldalába kapaszkodott. tudom . Joe rögtön tudta. benne egy ijesztő öregembert és egy kislányt. akinek lenszín haja a sapkája alól kibuggyant. mindnyájan nem értek annyit.arasznyi sorozata a napoknak. Joe büszkén kihúzta magát. Minden árva lelket név szerint ismertem ebben a faluban. akkor . hogy együtt. . uram. igaz. miért nem állítja le egy percre ezt a büdös szörnyeteget?! Jenkins. annak az izének? Joe közben a kislányt nézte. hanem inkább kékesfehér. az autó és az egész világ életét. maga szerencsétlen! Hogy miért nem járunk inkább lovas kocsin. mert a kislány a kabátja ujját kezdte cibálni. Egyszer már találkoztak. és szavamra mondom.mondta határozottan. fiam? Otthon? . az egyszerűen nem megy a fejembe.valami csoda révén ezek a dolgok meg is szűnnek létezni.Hát hol? .lármázott az öregember. És ráordított: . gyere ide! Az első pillanatban Joe el akart szaladni.Te vagy a fia.így gondolta . Arcbőre nem volt olyan piros. de soha. kékesen rajzolódtak ki az erek. . Megfordult. melynek lassan vált az esze. még mielőtt megvalósulnának vágyaink.Nem.Útban van Allerby felé. Vékony. Így hát szép nyugodtan megállt a járdán. Elhallgatott. Elpusztul ez az ország. előre megmondtam! Gyere ide. és eszébe jutván az anyai nevelés. . te kisfiú! Igen. amikor az iskolába menet egy zengő és mennydörgő hang ütötte meg fülét. Hol van az édesapád. mint egy kisfiú. fiam.Sohasem felejtem el a neveket. a fene egye meg magát. Épp most akartam mondani. mint te. De egy gép gyorsabban mozog. .Mit parancsol. . hogy az utóbbiról van szó. egy új nemzedék. amikor ő zárta be Lassie-t a herceg kutyaóljába. Ilyen a mai fiatalság. Ha mindazt.Tudom. de most felnő egy csomó ilyen kölyök. és jól viseli el a megpróbáltatásokat . uram? . Kezében kökényfa botját lóbálta. finom kéz volt. téged hívlak! Jenkins. régimódi gondolkodású. mint az övé. és a válláig ért. és egy autót látott. és amellett Joe is abból a fajtából való volt. talán meg se tudna gyúrni egy mazsolás kalácsot. melyek kegyetlenül véget érnek. Az öregember torzonborz fehér bajusza úgy meredt kétfelé.Mit akarsz? Ja. halló.viszont elszaladni nem szeret.Halló. mint egy szál ember a régi világból. ahogy az anyja mondaná. amitől legjobban fél.

akkor sem? Kérlek szépen.Azt mondta. úgy. Az asszony végignézett a fián. és megsimogatta a karját. kérve kérlek. Joe pedig sietett az iskolába.Édesanyám! . mit mondtam? .. fiam. a percek csigalábon kúsztak előre. Sóhajtott. és elviszi Lassie-t.könyörgött. ne is gyötörd magad. Jaj. Joe odament hozzá.Édesanyám. édesanyám.. hallgass meg! .Egy barátja szólt az érdekében. mindjárt itt lesz. hogy a kutya. ez kellemetlen! Hát akkor majd öt óra felé visszajövök. Jöjjön. hogy várja meg. . Uzsonnaidőben idejön hozzánk. De kérlek szépen. mert torkát elszorította a bánat. .Az ég szerelmére.A herceg! ... És nagyot kiáltott: ... Aztán elkeseredetten égnek emelte kezét: .. Mondd meg neki.Joe! . .Hallottam. .Ha te kéred rá.. Ötkor jön a herceg. kérlek. Apád nem engedné.. és maga elé bámult. Nincs ennek semmi értelme. még betöröd az ajtót! És csukd is be! Azt hinné az ember.Idejön? Igazat beszélsz? .Nem lehet. aminek jönni kell: ő nem hazudik! . .Dugjuk el valahová Lassie-t. Mi történt? . uzsonnaidőben. azért ment oda. . Hátha munkát kap a bányában. Reggel megállított az utcán.Azt én sem tudom.Ne kezdd elölről! Egy szót sem akarok hallani. hogy istállóban nevelkedtél. A kocsi eltűnt. . és ez így van rendjén. Azt üzente apámnak.Édesanyám. beszélj vele.Ki lesz itt? .Ja.Jaj nekem! Hát már sohasem lesz nyugalom és béke ebben a házban? Leroskadt egy székbe. találjunk ki valamit . Várjon meg.A herceg? Honnan a csodából tudja. .Nem hallottad. .. Értem. Joe-nak egy vágya volt csak: bár lenne már dél! És amikor az éveknek látszó ólmos percek elmúltak.Ne motyogj! Csak uzsonnára? A fene egye meg. Még soha ilyen lassan nem múlt a délelőtt! A leckeórák. Apád nem fog hazudni. és beesett az ajtón. hogy maradjon otthon. . segíts nekem. hazaszáguldott..Talán uzsonnára. de a hangja mindjárt megszelídült.. Joe. Joe! .. Mikor jön vissza? .Anyám. Fontos dologban akarok vele beszélni. .kiáltott rá haragosan az anyja.

Joe odament hozzá. és mégis. légy nyugodt. mintha megnyugvást remélne tőlük.. Aztán siess az iskolába. s a fiát.. Nem is én akarom őt. valahogyan felnőtt. Az asszony most először nézett a fiára. És annyi aggódás után Joe Carraclough most először viselkedett úgy. . . Egy hazugság nem olyan nagy dolog. .Ahá! Te kisfiú! Szóltál apádnak? ..Ne félj.Nem értesz. A lángokat nézte. Joe. Ő akarja. Biztonsága eltűnt. hogy ömlenek a szeméből a könnyek.Nem szabad.. terpesztett lábbal. mintha hirtelen nagyot lépett volna előre az idő. a rudlingi herceg kiszállt autójából egy kis ház kapuja előtt.Jól van. ahogy te ragaszkodsz Lassie-hez.mondta a kisfiú hevesen.. Észrevette.. és összecsapta a kezét. mérgesen füstölögve.Mind a kettőtöknek meghálálom. majd beszélek vele. Ha nagy leszek. édesanyám.Tessék elmenni! . egyetlenegyszer.Emelt fővel. Hangja ismét határozottabban csengett.Anyám! Csak egyszer az életben! Az asszony búsan megrázta fejét. Nem akarsz megérteni. mint valaha. mert nem bír nélkülünk meglenni.. és neked is valamit. anyám. Majd én megmondom Sam Carraclough-nak. hogy Joe keze reszket a türelmetlenségtől. de meg én! Ennek a napnak a délutánján. de nem bírt ránézni. Nem szabad ilyen nagyon akarni valamit. Úgy érezte. .A kutya nincs itt! Menjen innen! . A kerítés túlsó oldalán egy kisfiú állt. ahogy szokott. Hangját könnyek fátyolozták..Kérlek.. és leült a tűzhely mellé. Meghálálom neki. esküszöm! Csak úgy dőlt belőle a szó. . . hogy a miénk legyen. elkezdte veregetni a kezét. nagyon elszántan. Azért jött haza azon a hosszú úton. Nem szabad az életben annyira ragaszkodni valamihez. a saját édes fiát sok év után most látná először. mint egy gyerek. csak most az egyszer. Abból nem lesz semmi jó. munkába állok.. hogy zokog. és pénzt hozok haza. Ajkát szorosan összezárta és fölkelt. Látta.. És akkor veszek neki valamit. Az anyja észrevette. Ebben a pillanatban gyerekebb volt. mintha el akarná állni az útját. hogy elváltozott az arca. határozottan folytatta: . így szólt szelíden: . Nem bír élni nélkülünk. és megsimogatta csupasz felső karját. Mind a kettőtöknek veszek valamit. És mintha a tűz varázsa tanította volna erre a bölcsességre. Csodálkozva nézett rá. . Majd beszélek apáddal. beszéld rá apámat. Csak most az egyszer. öt órakor. gyere és egyél.

Nincs nálunk. Nem is lehet nálunk. . de én minden szavát hallom.Az ég áldjon. . A herceg azonban folytatta előnyomulását. Ez nem Lassie. . Ez egy másik kutya. Már ebéd óta odakint van. Mindig így beszélt a környékbeli bányászokkal . de nem tért ki az útjából. Talán megsüketültél. és elindult előre.fújtatta.És menjen a fenébe! . No. fiam. hogy azt mondta. hogy itt van az egyik kutyája. . Priscilla? Állítólag én vagyok süket.és ez a szokása a hercegi családban nagy visszatetszést szült.Miért csavarja ki a szavaimat? Hirtelen szigorú lett a szeme. ki vele.méltatlankodott a herceg.válaszolta az asszony. . fiam! . De hátul kinyílt a ház ajtaja. . . tévedni tetszik . ő kint van a csűrben. hogy nincs nála a kutyám.Rendben van. de nem az.Az ördögbe is! . . hozzátette: . . Csak hasonlít Lassie-re. fiam! Melyik kutyám nincs itt? Bökd ki már! Eközben fenyegetőleg hadonászott botjával. .Egyik kutyája sem! . Lehet. De legyen szíves elárulni. Csodálkozva meredt a fiúra.Ennek a gyereknek hiányzik valamije.kiabálta konokan. kisfiam. hogy melyik az a kutyám. .ismételte a kisfiú.A kutya nincs itt . Mondd csak. Priscilla! . hogy nincs itt.No. És mintha szántszándékkal a leggorombább tájszólásban akart volna beszélni.A fiam nem azt mondta. Egy kereke hiányzik ennek a gyereknek.Nem. Egy lépéssel előbbre lépett.kiabált a herceg.Érted ezt. ki vele! Halljuk csak! Joe .Tévedek? A herceg már üvöltött.érdeklődött Priscilla. és az édesanyja kiszólt: .Életében először hátrahőkölt a rudlingi herceg. Joe növekvő kétségbeeséssel ontotta magából a szavakat: . melyik kutyám nincs itt? A herceg is az öblös yorkshire-i tájszólásban válaszolt.De miről beszél ez a gyerek? Itt van valamelyik kutyám? . hogy nincs itt az a kutya. miről beszélsz? Hol van az apád? Joe haragosan rázta a fejét.Mit mondott? . Hogy bírná ki azt a hosszú utat.Azt mondja.Áldjon meg az ég. meghátrált a félelmetes aggastyán előtt. . amelyik nincs itt. . Ilyesmire nem is képes egy kutya. .Ha Sam Carraclough-t keresi. hanem azt mondta.

És most tessék megmondani. és meg akart szólalni. Nem tagadott le semmit. Sam Carraclough.akár igazság.Joe az anyjára nézett. A herceg várt még a feleletre. De amikor Joe megpillantotta a kutyát. ez nem az én kutyám . ahogy jól nevelt kutyához illik . Mert ebben a pillanatban megcsörrent egy ajtón a lánc. egy olyan kutya. Most értette csak meg az apját. És ez még semmi! Lassie szőre helyenként finom átmenetekkel sötétül egészen a bársonyfeketéig: ezen viszont ronda fekete foltok éktelenkedtek. mintha segítséget várna. ezé sáros pocsolyaszínű volt. hasonlít-e a maguk kutyájára. körülnéz. akár hazugság lett volna . színehagyott pecsétekkel. hogy ez itt az egyetlen kutya a házamban. hogy azok még díszéivé is válnak. Nem hazudott. De a válasza .és ezen már nem változtathatott volna semmi. Csak egy kérdést tett föl: . a szépséget csúffá tenni is tudja . torkán akadt a szó. aki ért egy keveset a juhászkutyához. De ezt a kutyát Lassie-nek nevezni . és nem is nagyon óhajtana látni. aki alaposan szemügyre vette a kutyát. Joe éppen tiltakozni akart. A kutyavásár hasonlít a lóvásárláshoz. hogy nyel egyet. s aztán. hogy egy jó kutyatenyésztő sokféle fúrfangot ismer. mintha egy buta tréfát követtek volna el vele. a kutyák őszinte barátja. Lassie farka méltóságteljesen lóbálózott.kiváltképp az ő édesapja. Tudta. az anyja meg az apja visszafojtott lélegzettel álltak. becsülettel szabadulni. Például úgy el tudja kenni kutyája hibáit. a másik meg hátralapult. de ahogy meglátta a kutyát. emezé úgy csüngött lefelé. a fordítottját is érti. ezé otromba. Ez a kutya szép nyugodtan ült gazdája bal lábánál. Lassie négy tappancsa fehér volt: ezen a kutyán az egyik fehér. Az adott szó fölér egy írott szerződéssel. durva. Ajkát most is összeszorította. a maga megfontolt. . ez tiszta nevetség lett volna! Lassie koponyája finom és nemes vonalú volt. és mindnyájan hallhatták Sam Carraclough hangját: .A szavamat adom rá.Mondja meg maga: hasonlít ez a kutya a maga kutyáihoz? És a hercegnek csak annyit kellett volna válaszolnia: . libabőrös lett volna a háta. és dühösen nézett rá bokros szemöldöke alól. lassú módján. Így hát a fiú. kékesfekete. Lassie katonás egyformasággal szokta a fülét hegyezni. Carraclough-né mély lélegzetet vett. Így akart hát az apja. az sohasem fog visszatáncolni.nem hangzott el soha. Látta. mögötte pedig ott állt egy kutya. De aki ezt tudja. aki egész Yorkshire legjobb kutyatenyésztőjének számít. Lassie-nek fehéren tündökölt a sörénye. amitől mindenkinek. ennek viszont egyik füle bután előremeredt. s ha egy valamirevaló kutyatenyésztő kimondott valamit. egyszerre mindent megértett. A csodálkozástól kerekre nyílt a szeme. kettő piszkosbarna. és nézték a herceget.nem.Nem. a negyedik majdnem fehér. Ott állt az apja. amilyent élő ember még nem látott.és ahogy Lassie ülni szokott.

és megfordította.mondta -.amikor ezt mondta. ahogy rátámaszkodott.Hogy dolgozom-e? . Nem is méltatta figyelemre az elcsavart füleket. hozzáértő mozdulatot tett a kezével. a foltos bundát. és elindult a kerti úton. mint akármilyen yorkshire-i.Elfelejtetted? A herceg. Ehelyett szép lassan közeledett. hogy nem is volt az enyém soha.Carraclough! Carraclough! Az ördögbe is! Hová bújt ez az ember? . Hogy dolgozik-e? Van állása vagy nincs? . mintha álmodna. De még sehol sem mondott határozott igent vagy nemet. hanem tiszta angolsággal.Az hát.Joe apja csak ennyit tudott mondani. . egy pillantást vetett a kutyára. míg a többiek vártak. S amikor végre fölkelt és megszólalt. hogy Sam Carraclough .Itt vagyok. és látta. de három-négy munka is van kilátásban. Egy percre se vette le szemét a kutyáról. Szükségem van valakire a kutyatenyésztésben. Egy darabig térdelt és nézelődött. ez a kutya egy pillanatig sem volt az enyém. és a semmibe bámult. ahogy minden asszony segít az urának Yorkshire-ban és majdnem az egész világon: . . ahol a tüske meg a kövek felsebezték. a felesége a segítségére sietett. sem az elcsúfított fejet.mondta a herceg. még közelebb ment.Mit suttogsz te a fülembe? Mit akarsz? Ja. . hogy az öt kis ujjpárna tele van félig gyógyult hegekkel. letérdelt. Aztán fölnézett a herceg. A hangja csak úgy zengett: .. .Hát ami azt illeti. Nem..Sam Carraclough . Aztán sarkon fordult. Fölemelte a kutya egyik mellső lábát. nem a yorkshire-i tájszólással beszélt.. csak ő még nem tudott dönteni. és csak egy finom.kezdte Sam. És én úgy vélem. de gyorsan . mintha álmából hirtelen felébresztették volna. botjával a földet döngölve és mormogva: „Nahát. . . . igaz! Hogy mersz engem emlékeztetni? Nem Felejtettem el! Megfordult. Dolgozik maga mostanában? . botját a földbe nyomva. Ezt a motyogást hallva. mert a herceg pontosan úgy ismerte a kutyákat.Hát persze. de még sokáig ott térdepelt. ahogy mondani szokás.Csakhogy a rudlingi herceg is tudott egyet-mást és nem is olyan keveset. ez a kutya nem az enyém. A becsületszavamat adom rá.kérdezte. ezt még nem hallottam! Négyszáz mérföld! Ezt sohasem hittem volna!” Már a kapunál volt. ahogy a vele egyenrangúakkal szokott társalogni. Csak annak a mellső lábnak a talpát nézte. Lassan..És amiért jöttél? . persze! itt van. .Hát dolgozni éppen nem dolgozik a férjem. egyszerre újra a régi lett. amikor az unokája megcibálta a kabátujját.Akkor viszont mondjon nemet. van ez az útépítés . Nem is sietett a válasszal. Most puhatolózik.

Hét fontot egy hétre.Hat font tíz penny . . hogy londoni embert nem szabad egy yorkshire-i kutyatenyészetbe beengedni. föltételezem. egyszóval úgy vélem.Hynes egy hatökör. hogy megkapjuk a kis házat a birtokon. Egy feltétellel.Hynes! .mely még mindig ott ült a gazdája lábánál -. Rendben van? Akkor meg is egyeztünk. No de tudhattam volna.Mert én nem szeretném azt a látszatot kelteni.Akkor megegyeztünk . .mondta -.Hat font kereken .Fölemelte és kieresztette hangját: .Csak még egy kis baj van . .Hogy mennyi fizetséggel jár vajon ez az állás? A herceg felfújta az arcát. A herceg fenyegetően nézett rá.Amíg nálam laknak. .. Carraclough? .jegyezte meg Joe anyja. hogy ráhozom a bajt egy fickóra. .Micsoda? . belül nagyokat nevetve. . amikor . de nem bánom. addig ez a ronda képű. .Egy pillanat. másfelől a herceg úgy vélte...s mert ez a választékos kifejezés tetszett neki.. . önmagával elégedetten várta a választ.szólt Sam Carraclough. . hogy Sam Carraclough meglehetősen ért a kutyákhoz. és aztán elfoglalom az állását. kajla fülű. Sam Carraclough döbbenten nézett maga elé. Csakhogy a herceg is yorkshire-i volt.Föltételezem. .akadékoskodott Joe anyja. Őhelyette azonban megadta a választ a kisfiú vidáman csengő hangja: . Mindketten ragyogtak. még egyszer elmondta -.horkantott a herceg. szemmel láthatóan meg voltak magukkal elégedve. ennélfogva ő is sajnált volna kihagyni egy alkalmat.alkudozott Joe anyja. ugyebár . Ehhez mit szólnak? Dörmögve.Rendben van .Maga mennyit kér. .ahogy mifelénk mondják „életrevalóságból” levizsgázhat. . hogy olyan embert szerződtetett a kutyái mellé. görbe lábú.csapott le Carraclough-né oly gyorsan.bömbölte.vágta rá Carraclough-né. Persze Carraclough-né szíves örömest beérte volna három fonttal is az elején. Hynes azt hinné. Nem tudott megkülönböztetni egy kutyát egy kurta farkú kancacsikótól.Maga veszettül tud alkudozni. asszonyom . még mielőtt Sam lélegzethez jutott volna.Öt font . Nekem maga kell erre a munkára.jelentette ki a herceg. .Nagyjából . mint a héja az áldozatára.És egy pennyvel sem több.ajánlotta a herceg. belemegyek. . kérem . . aki minden pénzt megér. . szemsértő szörnyszülött kutya be nem teheti lábát a birtokomra. . akinek útilaput kötöttem a talpára. ugyebár. egy pennyvel sem kevesebbet .

hogy én afféle józan és szívtelen yorkshire-i vagyok. Az öregember krákogott. hogy ez a kutya az enyém lesz.Ettől ne tessék félni. De addig. és megcsóválta a fejét.dörmögte. uram. . .Nem kétlem. . Azt hiszem. rá fogsz jönni. .De hogy az enyém legyen. No. . .mondta a kislány. . nem csináltam rossz üzletet. A kutya dolgában.Ezt el is hiszem . meg kellett vennem a gazdáját is. nem baj. . Öt évvel ezelőtt megfogadtam. Ő különben is állandóan az iskola előtt ül. hogy ezt meg tudják csinálni.Ne izegj-mozogj már annyit . . . ahogyan az autó felé bicegett.puffant ki a nevetés a hercegből. úgy értem.Majd ha megnősz. és vár engem.szólt rá. Később az autóban a kislány szorosan odabújt a nagyapjához.Nagyon jó voltál. ha valaki izegmozog.Nem szeretem. És egyszer majd olyan szépen helyrepofozzuk. hogy rá sem ismer majd uraságod! ..Tűnődött.Nagyapa . És most végre az lett.. és megreszelte torkát.Zöldség ..

És hétköznapokon.De most szünet van.mondta Priscilla. Addig dörzsölte.egy pompás skót juhászkutya. Annyi bizonyos. kajla fülű szörnyszülöttet kereste volna.Igazán? . . mondván: „Utána lehetne igazítani az órákat. . üdvözölte a kutyáját. mert ifjúkorának gondos nevelése most hozta meg gyümölcsét. sem olyan erős csontozatú. néhány perccel négy óra előtt Greenall Bridge boltosai megint ott láthatták a büszke léptű kutyát végigsétálni a Fő utcán. mint a többi lány a faluban. ahogy fütyürészve futott hazafelé a hercegi park útjain. Sőt egészen rendjén valónak találta a dolgot. De azért sokat elért. Csak egy kis bicegés jelezte. Horpadt hasa megtelt. De aki a büszke.” És nem sokkal később Joe Carraclough kijött az iskolából. Éppen egy ilyen napon történt.Halló! . amíg legföljebb már csak egy éles szemű kutyaszakértő vehetett észre egy kis bicegésfélét járás közben. aszerint. És ami a legfurcsább: Joe nem törődött vele. Joe csak egy dologban tévedett.mondta a lány. s nagyon boldognak látszott. Sam Carraclough Lassie-jét. ezen nem tudott segíteni. Joe-nak nem volt semmi különös mondanivalója. Bundája ismét régi fényében. Itt az izmok megmerevedtek. hogy a golyó horzsolta felső combját.mondta. és Sam Carraclough hiába próbált meg minden lehetőt. masszírozta Lassie izmait. könnyed.az nem ismert volna rá. . Eljött az az idő. az megtalálta. amit Joe mondott: néhány nap múlva rá sem lehetett ismerni a kutyára. Nem volt sem olyan testes. soványsága elmúlt. de azért megállt. Mindenki más szemében ismét a legszebb kutya lett belőle . fehéren és bársonyfeketén csillogott. meg nem is. hogyan nézzük a kutyát. . előkelően formált Lassie-t kereste. minden titkos és vajákos tudományt. Ahogyan múltak a hetek. Joe alaposan megfontolta a választ: . amikor Lassie nem jelent meg a szokásos helyen. hogy aki azt a görbe lábú. Igaza is volt.Halló! . amikor egyedül sétált haza. Ő azt ígérte a hercegnek. és boldogan bandukolt vele hazafelé. hogy Lassie mindennap várni fogja őt az iskolánál. amivé Sam varázsolta.Az iskolában voltam . Joe voltaképpen sajnálta Priscillát. a jó táplálék és az odaadó gondozás újjászülte a régi Lassie-t. sem olyan szép. hogy a fia számára megmentse a kutyát és a maga számára a becsületet .MINT A RÉGI SZÉP IDŐKBEN És igaz volt. hogy Priscillával találkozott. úgyhogy öröm volt ránézni.

az édesanyja nem szólt rá: . most nem abban a házban laktak. És ez azért van.Csak azért. nagyon értesz a kicsinyekhez . körülötte pedig hét darab formátlan szőrgomolyag aludt. Minden úgy volt.Mi jut eszedbe? Tíznapos korukban kinyílik a szemük. amelyekre gyermekkorában hiába próbált válaszolni. . amire az álomittasan nyöszörögni kezdett. Úgy nagyjából. mint régen.mondta Priscilla. Megint csönd lett. meg szeretném neki mutatni.Édesanyám .Csak tessék. de mégis minden úgy volt. udvariasan elbúcsúzott s elment. Joe azonban még mindig töprengett. Előrement a házig.Látom. Ezen sokat töprengett mostanában. A ládában Lassie feküdt. És most minden úgy van. elmosolyodott.kérdezte a lány. Ugye. A kislány leguggolt. Lassie? Odakuporodott a kutya elé. és gyengéden . mint régen. Csakugyan minden úgy volt. a legszívesebben egész nap aludnának. mintha most végre feleletet kapna az élet nagy kérdéseire. alacsony láda állt. mert Lassie házőrző kutya.Látod . és mutatóujjával megérintette az egyik szőrgolyóbist.mondta. tessék.Vakok még? . mintha nagy kegyet gyakorolna.. .Még azóta emlékszem valamicskét a dologra. mert már egyszer lekölykezett . Joe fecsegett: .mondta -. kisasszony .Gyere. A kislány. . . Mindketten nevettek. . Joe a hűvös mosókonyhába vezette Priscillát. Mert például ha mostanában a reggeli kásájára feltűnően nagy kanál cukrot talált szórni. miközben lesimította kötényét. és lesöpört néhány képzeletbeli porszemet az uzsonnaasztal hófehér abroszáról. . nézd meg .Hogy van Lassie? Joe barátságosan rámosolygott.igyekezett szerénynek mutatkozni Joe.Nálunk csak egy hét múlva lesz szünet. mint a régi szép időkben. Kinyitotta az ajtót. mint a régi szép időkben. és nézte. fölemelte fejét. Már szaladgálnak is. Amikor Lassie megsimogatta. mert a ketrecben elpusztulna. aztán a kislány kérdezősködött: . miután meghívták. hogy máskor is jöjjön meglátogatni a kutyakölyköket.Itt tartjuk.magyarázta Joe. de azt hiszem. . mint tavaly.mondta Carraclough-né. . A félhomályban egy nagy. melynek fehér falainál harsány színű rózsatövek virítottak. Igaz. most pedig már több mint háromhetesek.

ha belépett a szobába.gondolta. Most pedig megint a régiben van minden. és boldogan belezümmögött. Lassie jólesőt sóhajtott. aztán Joe-ra pillantva megkérdezte: . fiatalúr! A cukor pénzbe kerül! Vagy például ha mostanában.” Arcát a kutya szőrébe temette. mintha az volna a legfontosabb dolog a világon. amíg lépteit meghallották. csípőre tett kézzel. amikor lefeküdt. . hogy jóllakassalak! Csak tudnám. Nem hallotta többé azokat a hirtelen felcsattanó és suttogóvá váló veszekedéseket. Most már nem hallgattak el hirtelen a felnőttek. hogy Lassie megkerült. Lassie az oka! Hát persze hogy ő! Amíg itthon volt. az pedig nem vár senki emberfiára! Hát így volt ez most . mint aki büszke rá. Amikor eladták és elvitték. S az apja is egészen a régi volt. gőzölgő fazekakat és lábasokat cipelt. s már nem ült a tűzhely előtt.Csak lassan. Aztán másképp lett. ismét nyugodtan élnek.Neki köszönhetjük. Most. Akkor már ott állt. Most pedig.Siess mosakodni. mellé heveredett a szőnyegre. nem látta rajta azt a fásult és szomorú arckifejezést.No és mi történt ma Joe-val? Tudta a leckét? Így volt ez valamikor régen. s kinyílt az ajtó. mit tömjek beléd. Vajon mi lehet ennek az oka? Ezen törte a fejét Joe még vacsora alatt is. nem volt semmi baj. a nyers yorkshire-i levegőről hazatérve. és azt mondta a maga nehézkes módján: . De az anyja figyelmeztette: . anyja nem nézett rá ijedten és megzavarodva.akár a régi szép időkben. sőt nevetett egy nagyot. és így szólt: . „Hazajött.Nicsak! Megjött az apád! Vigyázz. amikor asztalnál ülve a tányérjára hajolt. a lángokba meredve.Biz’ isten nem tudom. mint régen. amikor besétált Lassie. és egyszerre tudta a választ. Utána pedig. Sam! Ürüfej és gombóc van vacsorára. Joe anyja fürgén felpattant. ha megcsikordultak léptei alatt a kerti úton a kavicsok. egyszerre minden rosszra fordult. hogy milyen jó étvágya van a fiának.. és szerencsét hozott a házra . És ez is úgy volt most. S amikor hazajött az apja. hogy minden föl legyen tálalva abban a rövid időközben. hogy milyen éhes. ma meleg vacsora lesz! Aztán szaporán jött-ment a tűzhely és az asztal között. megsimogatta. arról panaszkodott. Ő hozta nekünk a szerencsét. hová lesz benned ez a sok étel! Csakhogy ezt úgy mondta. és boldogan telnek napjaik. és így szólt: .

.Egyszóval szerinted ráférne még egy kis hús. ennélfogva szükségük van egy kis veszekedésre.zümmögte. és miközben maga elé mosolygott. Nem is volnál te igazi yorkshire-i. Joe Carraclough? Teljesen megbolondítod ezt a kutyát. folyton idehaza ülnek. de tovább simogatta. ahová való. én pedig több kutyát itt a házamban meg ne lássak! Joe éppen akkor pillantott föl az apjára. . amit Lassie nagyon jó néven vett.Komolyan azt hiszed? . majd én megtanítalak! Mindjárt kapsz egyet! . és súrolnak és takarítanak. kutyák. mindig ezek a kutyák! Csak nevelje fel a kölykeit. Hagyni kell őket.szólalt meg hirtelen elkomolyodva Joe -. Joe pedig vigyorgott.Megsüketültél talán.hogy Joe hirtelen elnevette magát. és ezt jó. Joe. Ilyen vagy te.folytatta gondterhelten Joe.kérdezte csúfondárosan az anyja. ne feküdjetek végig a szőnyegen azzal a kutyával! Minden tele lesz szőrrel. sem pedig igazi Carraclough. nagy gusztussal rágyújtott a pipájára.Apám . aki már elmosogatott. Lassie? . de nem hagyta abba a zümmögést.” És Joe apja hunyorított. . Ugye. . Igazán lehetne egy kis eszed! Joe épp csak egy ujjnyit csúszott elfelé a kutyától. hadd eresszék ki a gőzt.Énrajtam mersz nevetni. hogy ebben a faluban jó egynéhány ember többet törődik a kutyájával. menjen ki oda. és reggeltől estig főznek. mint a saját húsával és vérével! Kutyák. Mert te mindig hazajössz. te kölyök? No. és egymásra rakta a gőzölgő tányérokat.Joe. míg csak az anyja rá nem förmedt: . ha az asszonyok veszekszenek egy kicsit . amikor az a szeme sarkából rákacsintott. hogy ezt nem kell túlságosan komolyan venni. Mind hangosabban és hangosabban nevetett. te mindig hazajössz. És szerencsét hoztál a házra. hogy te értesz a világon a legjobban a kutyákhoz! Biz’ isten néha már azt kell hinnem. akik nem bánják. érzem a bordáit! Apja a tűz felé fordította a székét. ha tudjuk.Nem sovány ez a kutya egy kicsit? . ha azt nem képzelnéd. Sok gondjukbajuk van.. Ennek a jelzésnek titkos értelme volt. Úgy is hívnak: Gyere-haza-Lassie! De az asszony megint nekimérgesedett: . és olyan furcsa volt ez a cinkosság a két férfi között. amire vigyáznia kell. Apja még föl is emelte kezét. . mi. férfiak. kényelmesen kinyújtóztatta lábait.Talán jót tenne neki egy kicsivel több hús és egy kicsivel kevesebb tej. Ezt jelentette: „Az asszonyokat nem kell túlságosan komolyan venni. . pedig egy alom kölyke van odakint. és tréfásan az orrára nyomta a mutatóujját.Te mindig hazajössz. És miért vagy te olyan szótlan ma este? Joe csendesen mosolygott. De azért ne felejtsd el.

. Joe pedig lehajolt a kutyájához.mondta. még te is kaphatsz egyet! De ahogy közeledni próbált. De Sam sehogy sem akarta elengedni az asszonyát.kiáltotta Joe mélységes meggyőződéssel.Hát min nevettél? csapott rajta végig a törlőronggyal. mire az barátságosan elkezdte cibálni a fülét.Nem is téged nevettelek ki. Aztán mind a ketten nevettek egy nagyot. .Apámon nevettem. és boldog volt az édesanyja is. ő pedig a fejét kapkodta. . mert furcsa arcot vágott.zümmögte kedveskedve. mint a régi szép időkben. úgyhogy Carraclough-né asszony moccanni sem tudott. Minden úgy volt. . Csak azért beszéltek így. eressz csak el. Joe látta. nehogy a pipa kirepüljön a szájából.Azt már nem! A gyerek egy tisztességes kérdésre tisztességesen felelt! És aztán csakugyan drága vagy.Micsoda? Azt akarod mondani. .Gyere-haza Lassie! Ez a te neved! .Megéritek a pénzeteket! . Egyikkel átfogta fénylő csuklóját. az alma nem esett messze a fájától.Nézd csak meg. . és rögtön megfeledkezett a szüleiről. édesanyám! . hogy az apja kinyújtja hatalmas tenyerét. Még el kell törülgetnem a tányérokat.Hogy hívnak? . . és mosolygott. és van is belőled bőven mindenütt. hogy ugrassatok! . Joe! Ki a legdrágább asszony a faluban? . .Az édesanyám! .. Sam Carraclough. Ekkor Carraclough-né a férjéhez fordult: . hogy Joe . Boldog volt az apja.Persze. Carraclough-né arcán kigyulladt valami fény.Akkor te vagy a bűnös. a másikkal vaskos derekát.És olyan ügyesen bukfencezett egyet. mi? Vigyázz. Ekkor Joe apja ránézett a fiára. hogy kövér vagyok? No.

aki hű volt önmagához. Ezért fogott fegyvert az első világháborúban a német militarizmus. és hat mindenkire. akiben él az igaz emberség. Édesanyja ekkor a kisfiúval a cári Oroszországba költözött. a Légy hű magadhoz első oldalára ezt a Shakespeare-idézetet: „. dán királyfi.”6 Ez az idézet vallomás a becsület. a kis Eric itt fejezte be iskoláit. Angliában. szelleme él. És a harmincöt halott között ott volt Eric Knight őrnagy is. És mindig csak egyért harcolt . I. és bebizonyította. 1914-ben. aztán mint őrnagy. És harcolni kell mindaz ellen.NÉHÁNY SZÓ AZ ÍRÓRÓL 1943 januárjában valahol Holland Guayana (ma: Suriname) őserdeiben lezuhant egy hatalmas utasszállító repülőgép. és ugyanakkor szinte minden könyvének . Mindegyik könyve nagy siker volt. kisugárzik.a neves író. Élete egyetlen harc volt. mint ő írta róla megrendülten valaki -. Harmincöten vesztették életüket. nevelőnő lett Xenia nagyhercegnő gyermekei mellett. Hősi halott volt. aztán regényeket.. Később az Egyesült Államokba költöztek át. Árva volt. a zord Yorkshire-ban. és az angolok közt is elsősorban yorkshire-i. vallásukra. Következik. de köztük is a legnagyobb a Lassie hazatér.Mindenek fölött Légy hü magadhoz: igy. apja a század eleji búr háborúban esett el.negyvenhat éves volt csak .és elsősorban talán a Lassie hazatér-nek mondanivalója. Élt a cári Oroszországban. az Egyesült Államokban . az első világháború kitörésekor a kanadai hadseregbe lépett. Meghalt. hogy utolsó csepp véréig küzdeni fog az elnyomottakért. felvonás. minden népnek egyenlő joga van az élethez.. és ugyanakkor . ami az emberi méltóságot veszélyezteti. nem hal meg soha.érte a halál.de mindvégig angol maradt. Azt mondta. akárcsak a csatatéren esett volna el. Tehát az emberi jogokért küzdött.fegyverrel. élete delén . Mert Eric Knight az az ember volt. A háború után kezdett el írni. Isten veled: áldásom benned ezt Érlelje meg majd. Arany János fordítása. de az olyan ember. . őszinteség mellett. A második világháborúban az Egyesült Államok hadseregében szolgált. hogy ál máshoz se léssz. hogy ha valaki hű önmagához. Sokszor mondogatta. gyűlölte a faji előítéleteket. tollal: mint katona. tekintet nélkül fajukra. mint napra éj. nemes eszméihez. Eric Knight 1897-ben született. majd a második világháborúban a német fasizmus ellen. az igaz emberségért. Harc mindkét világháborúban. ott töltötte gyerekkorát. Először folyóiratokba elbeszéléseket. Kanadában. Az Egyesült Államok tisztje. Egy szolgálati útján. 3. nem 6 Hamlet. szín. És nem véletlenül írta utolsó regénye. mint író -. hogy minden embernek. kezdetben mint kapitány.

tovább sugárzik Lassie és a kis Joe történetében. Megszökik a katonaságtól. becsületet. A történet színtere a szeretett szülőföld. Elsősorban a fiatalokra. hogy kutyatörténet . a katona a „lázadó Anglia fia” -. ezért tűri el a gyötrelmeket. erős akaratát ismerjük meg. Thurzó Gábor . aki repülni tudott. A második világháború Angliájáról szól. szeretetet. üzenete tovább él. a Sam Small csodálatos élete is.a Légy hű magadhoz . becsületes emberrel is megismerkedünk. a fasizmus elleni háborúban döbben rá. hogy nem az elnyomottakért harcol. És abban a hitben búcsúzik olvasóitól. tollal harcolt az igaz emberségért. szelleme. legszebb műve a Lassie hazatér. és Yorkshire mindennapi élete. Utolsó regénye . hogy a gyerekek önmagukra ismerjenek a kis Joe alakjában. Ha életben marad. hanem a háborút előidéző vezető rétegek érdekeiért. Azt akarta. ha a szívünkkel olvassuk. Egy hűséges kutya története ugyan. És nem is olvashat másként. hogy a háború után mégiscsak egy jobb világnak kell következnie.a kutyának és kis gazdájának a története -. Milyen egyszerű ez a könyv! De azok közé a könyvek közé tartozik. És útján nemcsak az ő hű szívét. hogy reméli. melyeket Anglia és a győztesek az első világháború után elkövettek. Ha azt mondjuk róla. keveset mondtunk.a szellemi végrendelete. mindennapi emberei. Hőse Clive. az hamarosan rádöbben. de ugyanakkor az emberszeretet. és abban a reményben hal meg. ez űzi vissza Yorkshire-ba. A regény leszámolás mindazokkal a hibákkal és bűnökkel. szavai rájuk is hatnak majd. Eric Knight . hogy valóban a „szívével olvas”. Legnépszerűbb. tanuljanak tőle emberséget. Lassie is „hű magához”. hanem egy sereg kedves.„fiúknak és lányoknak” írta meg az aranyszőrű. Nem sokkal halála előtt fejezte be. Yorkshire. És még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz. hűséges skót juhászkutya történetét. melyek igazi hatásukat akkor érik el. a fantasztikus történet egy emberről. becsület hitvallása is. Ezt tartalmazza első regénye. Aki figyelemmel kezdi követni Lassie és gazdája történetét. Ha pedig nem ismertek magukra. Eric Knight rövid életében fegyverrel.mint maga mondta .lesz hazug másokhoz sem. hogy reményei nem váltak valóra. Ebben a reményben halt meg Eric Knight is. nyilván keserű szívvel tapasztalja. hogy minden becsületes embernek igazság adassék a földön. akik még csak kezdik az életet.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful