P. 1
-Csendes éj, indigó hajnal 2-

-Csendes éj, indigó hajnal 2-

|Views: 212|Likes:
Published by Belső szépség

More info:

Published by: Belső szépség on Jul 23, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOC, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

07/25/2014

pdf

text

original

-Csendes éj, indigó hajnal 2Enyém az utolsó szó

Baráth Szilveszter

1

-1Az Állami Gimnáziumban hatalmas a buli. A balatonfesteticsi Főtér büszkén magasodó, 2 emeletes épületében éppen az elsősöket „avatják”. A gólyaavató egy kisebb, középiskolás változata, pár órás, olykor kemény, de inkább vicces, mintsem megalázó feladatokkal. A bejárati lépcsőnél néhány végzős van. Nagyon jó a hangulatuk. És valamiért inkább kint sztorizgatnak, minthogy odabent legyenek, ahol a tanárok óvó tekintetének kereszttüzében kellene „jól érezni” magukat. Mert hát azért nem szabadulhat el a pokol, akár mennyire is a felsősök kiváltsága a dolog. -Nem tudom, holnap hogy fogok ide bejönni! – mondta szörnyülködve András. –Nyavalyás, Scherr-mama! Miért kell dogát íratnia holnap? András a jól nevelt államisok közül való. A jól nevelt itt nem feltétlenül egyenlő a jó tanulóval. Habár ez is meg van, ő szeret minden buliba benne lenni. Az alternatív zene kedvelője ugyan, de inkább a rock és punk viselet az, ami neki bejött. Fekete farmer, piros-kockás sportcipő, kedvenc előadójának képével díszített pulóver, melynek a csuklyája a fejére van húzva. A csuklya alól csak sejthető, hogy Andrásnak középhosszú, barna, hullámos haja van. Ám halványkék szemeit nem sötétíti el semmi. -Bezzeg a holnapi fizika doga miatt nem panaszkodsz, mi? A kis májjer! A beszóló Klaudia volt. Ő is a tipikus államis attitűddel. Bár egy gimiben ez el is várható. Ő inkább a punk stílusban érzi magát jól. A lázadás a jelszava. Feketére festett, hosszú, egyenes haj. Szakadt farmer, kockás blúz, és csizma. A fehér arcát csak még jobban kihangsúlyozza a feketére kihúzott szemei. A fekete körömlakkról nem is beszélve. -Persze, mert én nem szóltam be a Botladozónak, és nem szívat egyfolytában! – vágott vissza. –Ráadásul nem tehetek róla, hogy pont olyan témát választottam nála, ami neki a kedvence! -De legalább te nem követted el azt a hibát, mint Klau! – mondta Dávid. Dávid nem követi a hagyományokat. Vérbeli rocker lévén, nem nagyon törődik az elvárásokkal, mert ő magasabb céloknak él. Barna

2

haját hosszúra növesztette, és lófarokban hordta. Kockás ing volt rajta, szűk farmer, és acélbetétes bakancs. -Ennyire hülyét! – folytatta, miközben egy újabbat szívott a cigijéből. –Hogy lehetsz ennyire cékla, kedves Klau? Olyanba belefutni, amihez semmi közöd csakhogy tedd a szépet? Szerencsétlen. - szánakozott Dávid. -Hagyjad már! – szólt rá Zsombor. –Andrással ellentétben, neki nem kell megdolgoznia a minimum kettesért! Zsombor a techno zene megszállottja. Habár ez egyből nem vehető ki a külsejéből. Kockás cipője van, fekete, szőrmekucsmás kabátja, szűkfarmer. Szemüveget visel, na meg kötött baseball sapkát, ami inkább a rap divat eleme. A haja viszont rövid, és sűrű. -Miért nem kell nekem megdolgoznom érte, Zsombi, hm? – kérte számon Klau. -Azért, mert ha feleltet, csak bejössz egy mélyen kivágott felsőben, és ha ez sem elég, akkor felemeled a szoknyádat! -Te szemét, majd adok én neked! – indult volna a tasli, ám megakadt a szeme két alakon, akik megálltak előttük. A két alak talpig feketében volt. Csizma volt rajtuk, fekete nadrág, és hosszú kabát, mely a térdükig ért. Az arcukat csuklyával takarták el. -Elnézést! Daliás Andrást keressük! – szólt a jobb oldali figura érces hangon. -Én vagyok. – lépett elő. -Kik ezek, ismered őket? – kérdezte Dávid. -Nem. -Pedig tudhatnád! – szólalt meg a bal oldali, aki a hangból ítélve nő volt. -Mégis honnan? – kérdezte András. Ekkor mindketten elővettek egy tenyérnyi nagyságú korongot. Az egyik fele aranyból, a másik ezüstből volt. Jól csillogtak a lámpák fényében. Rajta volt még egy kinyitott körző, egy régi stílusú derékszögű vonalzó, és egy nagy G betű. De a mintát egy fordított Pentagramm alakú hasíték törte meg. -A francba! – és András elrohant egyenesen a gimi melletti utcába. Az alakok András után eredtek. Látván ezt barátai az üldözői után eredtek. Mikor látta egyikük, hogy túl közel jöttek, tapsolt egyet, majd a földre ütött. A föld megnyílt, és az alatta húzódó

3

vízvezetékből vízfal emelkedett fel. Ez kis ideig feltartotta őket, ám miután kikerülték, ismét üldözőbe vették őket. András eközben rohant, ahogy csak tudott. Nem hiába választotta ezt az útszakaszt, hiszen meglehetősen lejtős volt, és eléggé sötét is. Az egyik üldözője már majdnem a közelébe ért, mikor hirtelen megfordult, és a támadóját a levegőbe emelte. András úgy gondolta, hogy a levegő burok a mit létrehozott megállítja a támadóját, és tovább futott. De sajnos nem jól számított. Az üldözője összecsapta a tenyerét, majd nyomban tűz keletkezett a burokban. A burok a tűzhatására eltűnt. A másik üldöző is beérte őket, és folytatták tovább a rohanást. András barátai a nyomukban voltak. Ám a park előtti utcában az egyik üldöző, aki korábban Andrást üldözte megállt. Majd tapsolt a tenyerével, és a földre csapott mindkét kezével. Ekkor óriási lángok csaptak fel, melyek kígyózva terítették be az utcát, teljesen elzárva őket attól, hogy barátjukat megvédjék. Eközben András a Tasziló Park terebélyes fái, és cserjései között keresett menedéket. A park közepén található emlékmű, a város híres emberének állít emléket. A nyolcszögletű, nyolcoszlopú, kupola tetejű építménynél álltak András üldözői. Tanácstalanul nézték, merre futhatott. -A fenébe! – mondta a férfi. –A főnök dühös lesz, ha ezt elszúrjuk! -Ne aggódj! – nyugtatta le a nő. –Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. -Oké, de hogyan? -Várj, nem volt valami, álmod ezzel kapcsolatban? Ekkor a férfi körülnézett. Majd szemben meglátta a park ősfáját. A több mint száz éves fekete nyárnak, márcsak a törzse maradt meg, mely tanúskodott tekintélyes méretéről. A fickó nézte egy darabig, majd a nőhöz fordult. -Beugrott valami. Egy mondta foszlány, ami ide tartozik. „A tűz tudja, hol forr a levegő, a víz pedig tudja, hogy kell csapdába ejteni.” Álmomban ezt a főnök egykori szeretője mondta, itt a fánál. -És ez mit jelent? -Az emberi test több mint 80%-a víz. Te meg tudod állítani! -Jó, de hol van?

4

-Meg tudom keresni, ugyanis rohant. A szíve erősen ver. A vér hevesebben áramlik. A belső égés pedig több energiát termel, hogy el tudjon menekülni. És ha valami itt magasabb hőmérsékletű, mint a környék, azt egyből észre fogom venni. A fickó koncentrált. Majd ekkor az ősfával ellentétes oldalra mutatott, a bokrosba. Ekkor a nő tapsolt egyet, és a bokrok felé tartotta kezeit. András a bokrokból kilebegett. Át a park betonozott főútján, egyenesen az üldözőihez. A két fekete csuhás összenézett. -Ügyes voltál kedvesem. – vett elő egy injekciós tűt. -Tudom. A főnök nagyon örülni fog a zsákmánynak! És a férfi Andrásba bökte a tűt, majd a fecskendőben lévő anyagot beoltotta. Ekkor András körül már forgott a világ. Szédült, a feje is fájt, a szeme elnehezült, majd nem sokkal később elájult. -2Hu nyomozó a Főtéren várakozik. A délelőtti forgatagban nézelődik. Vár valakire. Igaz, nem tudja, hogy honnan jön, ezért mindenfelé és mindenkit figyel. A buszról leszálló embereket, de 6 megállót nehéz szemmel tartani. Nézte a Sétálóutca felől jövőket. A másik irányba is nézett, akik az állomás felől igyekeztek. Egyszer csak egy ismerős szólítja meg. -Üdvözlöm, Hu! Régen találkoztunk. -Á, Szilárd ügynök! – ismerte fel. –Látom egész jól felépült! -Igen, beletelt némi időbe. Mint ahogy az is, hogy ezt a gúnyát magamra öltsem. Utálom ezt a hivatalos öltözéket! – igazgatta nyakkendőjét. -Csak a stílusa változott meg. -Igen. Nem volt sok időm lemásolni, mert ide kellett jönnöm. -Lemásolni? Csak nem? -De igen. Én vagyok. Csak kellett az álca, nehogy a beszélgetés túl rövid legyen. – mondta Szilveszter. -Alakváltó képességgel is rendelkezik? -Á! Csak kölcsönvettem. – majd egy kis hatásszünet után. – Szóval mit tud az ügyről? A kérdést menet közben beszélték már meg, miután átmentek a zebrán, a város Sétáló utcájára. A macskaköves utcán két oldalt boltok voltak, melyek várták a vásárlóerőt. Mindenféle bolt: pékség,

5

étterem, ruhaárú, könyvesbolt, ékszeres-órás, fényképész stb. Régen ez volt a város Főutcája. -Hát, amikor meghallottam, hogy a víz elárasztotta Balatonfestetics utcáit, nem vettem komolyan. De amikor a szemtanúk már tűzfalat emlegettek, ahol se gázvezeték, se egyéb gyúlékony anyag nem volt, akkor tudtam, hogy honnan fújhat a szél. Ezért hoztam el ezt. – nyújtotta át a vörös dossziét. -Dávid vörös dossziéja! – mondta meglepődve. -Csak azt hoztam el, amire szüksége lehet. –A Menyét és Veronika adatait, valamint mellékeltem minden infót a Dokiról is. -És a többi hol van? -Á, félted a saját és a csapatod adatait. Ne aggódj! Otthon van, jól elzárva. Nem fogom felhasználni! -És Sándor jól végzi a munkáját? -Igen. Nem is tudod mennyire örültünk, amikor visszatért. -És miért jött vissza? -Mert a polgármester szépen megkérte rá. -És a nyomok, amiket hátra hagytunk? Pl. a raklapon és a targonca villán, -A tárgyakat elszállították egy hulladéklerakóba, valamint a jelentések is eltűntek, teljesen véletlenül. -Rendben. Totális a bizalmam benned. -Kösz. De egyébként, hogy vagytok? Mi történt egy hónap alatt? -Hát sajnos már nem úgy mennek a dolgok, mint ahogy Gellértvárosban. Az ikrek például most a Kisváthyban tanulnak. Gazdasági és agrárinformatikai szakon. Hiába, az FTE mégiscsak a Gazdász Egyetem örököse. Egész jól megy nekik, és nagyon tetszik nekik a dolog. Így persze nem sokat találkozunk, mert ők Hévszentandráson laknak, az anyukájuknál. -És mi van a Vitéz úr lányával, Melindával? -Hát ő Vendéglátás és turizmus szakon van. Neki is tetszik, mert van hozzá kedve. A saját szalagavatójukat, a ballagásukat, sőt a bankettet is ő maga szervezte még a szakközépben, tehát mondhatjuk, hogy van gyakorlata is. A képességei terén még csiszolni lehet, viszont a lelkeket látja, és átsegíti őket a túlvilágra. Az ember nem is hinné, mennyi árva lélek van a városban! -És Ágnes?

6

-Hát ő a Természetvédelmi mérnöki slágerszakra jelentkezett. Egész jól megy neki, bár a tanárok néha megrökönyödnek, amikor az állatokról tart előadást. Főleg a feldolgozás terén. -Na, igen. Egy vadász, az vadász marad. -De most kevésbé vadászik. Mert beszélgetéseink során rájött, hogy csak az apja miatti tiszteletből kezdett hozzá. Sőt ő is inkább védi az állatokat! És így nagyon bírják egymást Melindával. Szerencsére. -Miért mondod ezt? -Azért, mert nem úgy jártak, mint a szállásadóik, Barbara és Szilvia. -Hogy jártak? -Utálják egymást, de mivel egymásra szorulnak ezért, tűzszünet van köztük. De időnként háborúsköd borítja be a lakást, és akkor behúzott nyakkal kell közlekedni. -És a rendőrfőnököm fiával, Bencével, mi a helyzet? -Ő most Környezetgazdálkodási agrármérnöki szakon van. Ez amolyan Jolly Joker szak, amivel mindenhez ért, de igazából semmihez sem fog. Igaz, nem éppen hízelgő ezt a saját szakomról mondani, de idővel ez is kialakul, mert ez még egy kevésbé kiforrott dolog. Jelenleg ő is Hévszentandráson lakik, az anyukájánál. -És hogy van? -A történtek nagyon megviselték, de az anyukája mindent feledtet vele. És tudod mit? Sokkal nyugodtabb, és önmaga lett mióta az anyukájánál lakik, és ide az FTE-re jár. A Farkas pedig nem jött elő belőle, habár a beceneve pont az. -Tényleg? Vannak becenevek, mint a szuperhősöknél? -Persze, a Róka is innen származik! Melinda Haniel néven ismert. Ő az isteni szeretet, a szív, a megértés, a gyöngédség és a szelídség arkangyala. Zoli Nidor, Zsolti pedig Algor nevet vették fel. Ez a párolgás és a fagyás latin megfelelői. Ági pedig hozta a múltját. Ő Diananak hívja magát, aki a római mitológiában volt a vadászat istennője. -És mi van azzal az ellenőrrel, ami miatt olyan gyorsan le kellett lépnetek? -Ja! Hál’istennek elment! – mondta nagy sóhajjal. –Már azt hittem sose megy el! – tette össze a két kezét. -Mi történt, hogy ennyire ellenszenves?

7

-A köztársasági elnök és a pénzügyminiszter szerette volna tudni, hogy miért olyan jó az FTE és miért profitál, holott az egyetemek 95%-a viszi a pénzt, a többi meg éppen hogy ide-oda billeg a plusz és mínusz között. Ezért küldtek egy ellenőrt, hogy nézzen körül, egyetemként működünk, vagy valami pénzmosók vagyunk-e? Szerencsére semmilyen szabálytalanságot nem talált, sőt az egyetem kiváló minősítést kapott. De mivel nagyon jó, ezért támogatást nem kap! Remek. -Hát, igen. Ilyen ez az ország. Sajnos. -Bocsánat kedves, Hu, de mennem kell! – mondta miután az órájára nézett. -Hova kell ennyire sietnie? -Hát előadást kellene tartanom, itt az A épületben. -És mikor kezdődik? -Igazából már negyedórája tart. -Micsoda? – kérdezte Hu csodálkozva. -Figyelj, nem kezdik el nélkülem! Ráadásul örülhetnek, hogy ennyivel kevesebbet lehetnek bent. -Na, jó, akkor siessen. És ha bármiben segíthetek, csak hívjon! -Rendben! Viszlát! – mondta, majd a Főtér felé vette az iramot, hoppon hagyva Hu nyomozót -3Balatonfestetics egyik városrésze Egyenes. Ez régebben kis falu volt, ám mára már teljesen összeépült Balatonfesteticcsel. Csendes vidék. Teli sok kertes házzal, valamint nyaralóval. A nyaralók, apartmanok, hausok, pensionok, zimmer freiok, olykor egymást követik, a külföldi vendégek kiszolgálására. A város közelében lévő nagy tó, a Balaton sok turistát vonz. Balatonfestetics pedig a Balaton fővárosa. Egyenes pedig arról kapta a nevét, hogy „Balatonfesteticsről ha erre mész, egyenesen eljutsz a Fővárosba”. – tartja a mondás. Így lett Egyenes. Az egyik ilyen csendes kis házikó ad otthont négy lánynak. Barbara és Szilvi együtt laknak albérletben, amit szeptembertől Melindával és Ágival osztanak meg. Az egy hónapnyi együtt lakás során kiismerték egymást, bár a két házigazda, szokás szerint, nem enged a másiknak.

8

Szilveszter megfelelő lakás híján ki lett paterolva a garázsba, amit a nők egyébként sem használtak semmire. Az ott lévő fölös cuccokat felhasználva, valamint saját megcsapolva remek kis kuckót épített ki. És nem ő lenne, ha nem lenne valami élet a tárgyak között. Az ablakpárkányok és a polcok teteje tele van növényekkel. -Szilveszter! – szólt kajával a kezében a garázs előtt Barbara. Barbara szintén olyan személyiségű, mint Szilvia. A vékony, középmagas lány eléggé temperamentumos. Vörös haja, és mélybarna szemei csak még inkább kihangsúlyozzák jellemét. Ő is harcos szellemű, de ő inkább a saját jogaiért. Sok dolog van, amit a nagy szájával és a pofátlanságával ért el. -Tessék? – nyitotta ki az ajtót. –Mit szeretnél? -Hoztam egy kis kaját neked. – nyújtotta át. –Az meg mi a kezedben? -Ja, csak egy dosszié. – mutatta. -Van egy ügy, amin dolgozom, és nagyon beleástam magam. -Vettem észre. – mondta opálos hangon. –Ha jól sejtem a tegnapival van kapcsolatban, igaz? -Azzal is. Meg a gellértvárosi Aquanatur Nagyüzemben történtekhez. -Te ezt a fószert ismertem! – mutatott egy névre. -Kicsodát? – kérdezte. -Hát őt! Ságvári Istvánt. -Ja. Ő, a mi Dávidunk apja. Tudod, aki folyton el akart minket kapni, de sosem sikerült neki! -Emlékszem. Jó idők voltak. De mit keres itt ebben a papírhalmazban? -Hát, azt olvastam most, hogy míg rendőr volt, a Szabadkőművesek után nyomozott itt Balatonfesteticsen. -És jutott valamire? -Annyi biztos, hogy a Doki, akiről meséltem anno, benne van a dologban. Az Georg Rend tagja, a Négyek tanácsának egyik embere volt. Aztán valami titokzatos esemény, vagy indíttatás folytán, kilépett onnan, és szakmájának élt. -És, ahogy ez ilyen titkos szerveknél lenni szokott, meg próbálták ölni. -Így van. Dávid apját küldték a feladat elvégzésére. De nem sikerült neki. A saját hivatali kardjával ölték meg.

9

-Azt mondod, hogy azzal a karddal, ami nálad van? – kérdezte befelé mutatva. -Igen. Azzal. – bólintott helyeslően Szilveszter. -Nem csoda, hogy Melinda ódzkodik tőle! – mondta nevetve. -Miért? Hisz már minden ártó dolgot levettünk róla, és sikerült a szellemektől megtisztítanunk. Semmi rémületes nincs benne. -De akkor is. Azzal megöltek egy embert! Miért tartod magadnál? -Nem tudom. Csak van egy sejtésem, hogy még jól fog jönni. -Anyu! – szólt ki a házból Szilvi. –Hol van az öngyújtód? Az enyém kifogyott! -Ott van a kredencen, a konyhában! -Ej, de segítőkész vagy. -Figyelj, ha cigire vágyik az ember, akkor nyugodtan. És most én is arra vágyok, úgyhogy megyek én is! -Köszi a kaját. – mondta, miközben vette át a tálcát. -Szívesen. – majd mikor meglátta, hogy Szilvi kijött. –Szilaj! Ne tedd el, én is akarok! – ment oda hozzá. -Te, gyakrabban kéne cigiznünk, nem? -Ennél gyakrabban? – kérdezte hüledezve. -Figyelj, nem tudunk normálisan két szót váltani, mert annyira utáljuk egymást. Csak a lovaglás, a dohány, meg a pia tud minket lehiggasztani úgy, hogy nem esünk egymás torkának. -Ez igaz. Bár tudod, ezt már a mi garázslakónk el magyarázta, miért van. -Igen, emlékszem. Azért, mert számunkra ezek jelentik a megvilágosodást. -De akkor ő is velünk cigizett nem, meg ivott is. Kicsit rácsodálkoztam. -Én is minden alkalommal, de az első Bulek Buli volt. Tudod, ha jó a buli és a társaság, akkor ő is kirúg a hámból. Majd ekkor Barbara hirtelen átváltozott Szilveszterré. Tökéletesen hasonlított rá, és az eddig kialakult képére, kivéve a hangját. Na és persze a cigit a kezében. -Most őszintén, nem vagyok frankó? – kérdezte Szilveszteri külsővel, de a saját hangján. -De hülye vagy! – szólta le Szilvi. -Drágám! – térdepelt le elé. -Én alapvetően nyugodt fickó vagyok. De a te közeledben mindig előtör belőlem a vadállat!

10

-Látod, én ilyen nő vagyok. A férfiak megvesznek értem. Az már más kérdés, hogy érted a nők döglenek. -Hé! Nem tehetek róla! – változott vissza. -Igen? És a múltkori szőke lány, a B52-ben? Ha nem lépek közbe, lesmárol! -Már megmondtam, nem? Kellett az infó! – vallotta be töredelmesen. -Ja, persze. Én is ezt mondanám. -Sziasztok! – teremtek hirtelen az udvaron Melinda és Ági. -Na, milyen volt a napotok? -Ahogy az lenni szokott! – mondta Ági. -Magyarul fárasztó! – mondta Melinda lehangoltan. -Milyen órájuk is volt? – kérdezte Barbi kissé szégyenkezve. -Te! Már egy hónapja itt vannak, és nem tudod, hogy milyen óráik vannak? -Ne nézz így rám! Tudod, hogy én csak a bulikat tartom számon! -Javíthatatlan. – sóhajtott fel. -Épp most jövünk Totó órájáról. – mondta Ági. -Kemény 4 x 45 perc Földműveléstan és földhasználat. -Hú, nem irigyellek titeket! – mondta Barbi. -Hát ne is! De a sajnálat, sajnos nem elég! – mondta Mel. -Pedig jó fej! – mondta Szilvi. -Én nagyon bírtam, amikor tanított. Már a talaj ízéből meg tudta mondani, hogy mi az. Ugyanez volt a műtrágyák esetében is. -Mi? Megkóstolta a műtrágyát? – kérdezte megrökönyödve Ági. -Bizony. Sőt mi is megkóstoltuk, amikor azt vettük! – mondta Barbara hősiesen. -Szentséges ég. – mondta Melinda is botránkozva. -Mi végigkóstoltuk, amit lehetett. Nem olyan nagy cucc! – legyintett. –Akár a konyhasó. Bár némelyik eléggé fanyar vagy keserű volt, és sokat ittunk utána. -Na, jól van, én megyek. – mondta Ági. –Nem kérek több lefárasztást. -Egyetértek. – csatlakozott Melinda, és mint a kámfor tűntek el. -Te, Barbi? Mi van ezekkel? -Nem tudom. De valamit nagyon titkolnak. -Tudom már! Pasi van a dologban! -Á, attól inkább feldobódnának. Bár Totó hosszú előadásai és az ő bámulása eléggé fárasztó, néha.

11

-Hé, az én Totómból nem engedek! Ő az enyém! -Szerintem, ne erre keresgéljetek! – mondta Szilveszter miután kijött, és átadta az üres tálat. –Melindánál koncentráljatok az állatokra, Áginál meg a növényekre! Köszi, szépen. Finom volt. Majd Szilveszter visszament a garázslakásába. A két tüdőroncsoló hölgyemény egy ideig nézte, majd miután betette az ajtót, tanácstalanul egymásra néztek. Majd pár pillanat múlva egy vállrándítással nyugtázták, hogy nem értik, de majd úgyis kiderül. -4Hévszentandrás csak 5 km-re van Balatonfesteticstől. Ez is híres üdülőváros. Ám itt a bel- és külföldi látogatókat nem a Balaton vonzza, hisz az elég messze van onnan. Egy másik fajta víz, a mélyről feltörő hévforrás táplálta tó az, ami csalogatja a seregnyi embert. Igazából a város lakóinak fele külföldi. Itt még több a zimmer frei és társai, de ami még inkább kiemeli a várost, az a rengeteg hotel. Hatalmas szállodák törik meg a hegy-völgy várost, mintha hatalmas jegenyék nőnének a cserjésben. A város szerkezete is a turistákat szolgálja. Több utca forgalomtól elzárt, a két oldalukon pedig a balatonfeseticsi Sétáló utcához hasonló butikok vannak. Csak itt sokkal színesebb a választék, és minden két nyelven és két valutával van feltűntetve. A külföldiek szeretik az olcsó dolgokat. Érvényes ez az egyéb szolgáltatásokra is. A hévszentandrási tó vize gyógyhatású. Szinte nincs is olyan nyavalya, amit a segítségével ne lehetne kezelni. Erre épülnek az üdülő komplexumok, a gyógy-kórházak, a wellness központok és egyéb gyógyítást, és terápiás kezelést űző intézmények. A lakóövezet kiesik a forgatagos városközponttól. A várost átszelő domb északi és nyugati lankáin gyönyörű házak vannak. A nagyság és a szépség megmutatja az állampolgár kilétét és keresetét is. És ahogy az lenni szokott, nem ritkák a villa, sőt a kisebb palota méretek sem. Az egyik ilyen házikóban lakik a Barabás család. Csendes környék, szép kilátással. Nemcsoda, hogy inkább laknak itt, mint Gellértváros forgalmas utcájának egyik lakóépületében, közvetlenül az üzlet felett, egy kis lyukban.

12

-Szerintetek, hol lehet apátok ilyen későn? – kérdezte Adél, miközben a vacsorát melegítette. -Várjál, mindjárt megkeressük! – szóltak az asztalnál ülő ikrek. Majd behunyták a szemüket és koncentráltak. Nem tellett bele fél perc, és a fiúk mosolyogva nyitották ki a szemüket. -Hamarosan hazaér. – mondta Zoltán. -Körülbelül 5 perc. – mondta Zsolti. -5 perc? – kapott a fejéhez. –De hát addig nem forr fel az étel, sőt sem a pezsgő, sem a torta nem hűl le rendesen! -Ne aggódj, anya! – nyugtatta le Zoli. –Az ételt én elintézem. -Én meg megyek a másik kettőért! – szólt Zsolti és ment a hűtőhöz. Zoli az edény fölé rakta kezét, és az pár pillanat múlva elkezdett bugyogni. Eközben Zsolti kinyitotta a hűtőajtót, majd az üvegre tette az egyik kezét, a másikat meg a torta fölé. A torta hamar deres lett, a pezsgő pedig jégvirágos. -Ej, az a Szilveszter nagyon kiképezett titeket, halljátok-e? -Igen. És hálásak is vagyunk neki. – mondta Zsolt. -Különben már rég migrénes rohamokkal vinnének mindenkit kórházba a mentők. – mondta humorral Zoli. -Már persze, ha a mentősök bírják. – tett rá egy lapáttal fivére. -Jaj, ne bolondozzatok! -De komolyan, anya. – mondta Zoli. –Képesek vagyunk rá, ha elég erősen koncentrálunk, hogy embereket gyengítsünk le. -Na persze, volt egy delikvens, akivel mi se bírtunk el, de hát kivétel erősíti a szabályt. -De azért remélem, nem alkalmazzátok ezt csak bosszúból, vagy poénkodásból! – intett feléjük a fakanállal. -Dehogy is anya! – háborodott fel Zoli. –Szilveszter megmondta, hogy ez csak akkor alkalmazható, ha segíteni akarunk valakinek. -És csakis akkor alkalmaztuk, ha segíthettünk. – tette hozzá Zsolt. -Na azért! – nyugodott meg Adél. -De az sem volt semmi, amikor Mendi Marival szúrtunk ki. – mondta halkan testvérének Zoltán. -Igen. Az tényleg jó volt. – csapott a fivére tenyerébe Zsolt. -És az egészben a legjobb, hogy tudok róla. -Micsoda? – kérdezték egyszerre.

13

-Bizony. Mikor voltam szülőin, az egyik szülőnek osztályfőnökötök arról panaszkodott, hogy a lánya csak azért nem bukott még meg, mert utolsó alkalommal kicsit rosszul lett, és inkább beírta a kettest, mintsem hogy feleltesse. -Pedig nem is gondolatolvasó. – néztek egymásra. -De az anyátok vagyok, úgyhogy vigyázzatok! – tette le az edényt az asztal közepére. Abban a pillanatban megérkezett az apjuk is. Rendőregyenruhában volt. Levette a sapkáját, és a fogasra akasztotta a zubbonnyal együtt. A sapka felfedte József korát, hisz rövid, ősz haja már nem fedte a fej tetejét. Szúrós tekintette, mely szemüvege mögött volt, egyből átváltott barátságosba, amint meglátta a kis családját. A szikár férfi Balatonfesteticsen rendőr. -Sziasztok! – köszöntötte őket. -Szia, apa! - ugrottak egyszerre az ikrek, és köszöntötték. -Csak lassan, fegyver van nálam! – mondta az apjuk. -Boldog szülinapot! Boldog szülinapot! – mondta dallamosan Adél mikor kihozta a tortát, rajta a 45-ös gyertyával. –Boldog szülinapot Józsi! Boldog szülinapot! -Jaj! Azt a hétszázát! Hát ezzel nem számoltam! – mondta meglepődve. –Na, jó, kívánok valamit. – behunyta a szemét. – Teljesüljön! – és elfújta gyertyát. -Oké, a torta később jön! – mondta Adél. –Előbb a vacsora, aztán a desszert. -Felőlem! – mondta. –No, üljünk asztalhoz! Kissé fárasztó napom volt. -Mit csináltatok? - kérdezte Zoli. -Arra az ügyre állítottak rá, ami még tegnap este történt. -Ja, a gyerekrablás? – jegyezte meg Zsolt. -Hát gyereknek, nem gyerek, mert már 17 éves az áldozat. – tájékoztatta őket, akárcsak egy interjúban, miközben Adél kimerte magyaros babgulyást. –Az Állami Gimnáziumban tanul, fizika faktos szakon. A családja nem tudja, kik lehettek a támadók. -És semmi személyleírást nem adtak? – kérdezte Zsolti. -Hát a szemtanúk, akik éppen akkor az áldozattal voltak, csak annyit tudtak mondani, hogy egy férfi volt és egy nő. Teljesen sötét ruhákban, és arcukat csuklya fedte. És még annyit, hogy volt náluk valami jelvény, de pontosan nem tudták leírni mi is volt az.

14

-És azok, amiket a hírekben mondanak, igazak? – kérdezte Zoltán. -Mire gondolsz? -Hát hogy a vizet és tüzet képesek voltak irányítani. -Megmondom őszintén, ebben nem hiszek. Bár alapvetően a nyomok mind azt igazolják, hogy így történt, akkor is kell lennie értelmesebb magyarázatnak. -De akkor mivel magyarázod azt, ami egy hónapja Gellértvárosban történt? – kérdezte Zsolti. –Ott is volt egy fickó, aki a levegőt uralta, meg… -Utánanéztünk mi is, mert hasonló dolgok ott is voltak. És hát 40 ember nem tévedhet! De akkor sem gondolom azt, hogy emberek különleges képességekkel rendelkeznek. Esetleg ügyes bűvészek, boszorkák, mágusok, a lényeg, hogy ott is és itt is valaki ügyes szemfény-vesztéssel, szórakozva teszi lóvá a hatóságokat, és mi nem tudunk semmit tenni ellene. -Na, jól van, a rendőr akadémia véget ért! –csitította el őket a ház asszonya. –Kihűl a vacsorátok! -No-no! – mondta József. –Majd akkor hűl ki, ha én mondom! -5A nap szépen lassan kelt fel, ám sugarai csak később terítették be a várost. Hévszentandráson ugyanis, a tó miatt, az ősz és tavasz, ködös időre ébreszti a lakókat. Erre még rátesznek az éjszaka rengeteget párologtató mocsári cédrus és éger erdők fái, amelyek körbeveszik a várost. A város nyugati felén, a dombtetején található egy kék templom, mely Hévszentandrás egyik jellegzetes épülete. Ettől nem messze található Tavirózsa utca, ahol Bence anyukája lakik. Az Ezotéria Szalon a földszinten van berendezve. A szalon közepén masszázs asztal található. Van még itt aurafotózó-gép, marokkövek, ingák, földsugárzás-mérő, Bagua térképek, Tarot kártyák, füstölők, párologtatók, Bach-virágcseppek. Minden, ami ezotéria. A felső szinten van a lakás, ahol már Ida készíti a reggelit fiának, és 3 kis vendégének. Ida ugyanis képességfejlesztéssel foglalkozik. Régen az FTE-nél dolgozott, ám a jós kártyái tanácsára inkább magán praxist alapított. A fia mellett tehát 3 másik szájat is etet.

15

Első látásra bohókás fiatal nő, aki élvezi az életet, és nem törődik azzal, ki mit mond. Rövid szőkés haja van, ám azt indiai kendővel takarja, szemei pedig gyönyörű mélyzöldek. Fülében Buddha fülbevaló lóg, nyakában pedig 9 ásványból kirakott medál. A főzésnél 2 kislány kuktáskodik. Vanda és Dóra 12 évesek. Ikrek, bár nem hasonlítanak egymásra. Vanda a nőiesebb aspektus. Göndör haja van, szeret szoknyát és blúzt hordani. Dóra viszont kicsit fiúsabb. Neki rövid, fiús haja van, és inkább nadrágban és pólóban jár, valamint baseball sapkát is szokott hordani. De ahogy az lenni szokott, van valami, ami közös bennük. És ez nem más, mint a sütés és főzés. A lányok imádnak sürögni-forogni a konyhában. És szívesen segítenek Idának. Felvágják a zöldségeket, feltörik és összehabarják a tojást, megterítenek. A lakás keleti felén van az ő szobájuk, közvetlenül, Bence és Lacika szobája mellett. Lacika szintén különleges képességű. A lányoknál, akárcsak Zoli és Zsolti esetében is megvan a telepátia és a gondolatolvasás. Lacika viszont az emberek álmaiba, képzeletébe képes behatolni, és azt akár formálni is. László már 14 éves. Bence magasságát elérte. Ám fizikumán van még mit javítani, mert eléggé vékonyka. Ezen szoktak dolgozni Bencével, hisz tanítja őt karatéra. Laci ügyes, és könnyen elsajátította ezt az új mozgásformát. De Bencét nem tudta eddig legyőzni, akármilyen fondorlattal próbálkozott. Bence az ágyában alszik. Ahogy az lenni szokott, ő a leglustább. Ilyenkorra már Szilveszter, vagy épp Melinda keltette fel volna. De itt most akár reggel 7-ig is aludhat. Elterülve alszik, és a szemei mozgásából ítélve még a REM-fázisban van. Ilyenkor még álmot lát. Sajnos visszatérő rémálmai vannak. Mindig ugyanaz játszódik le a szeme előtt. A palackozó üzemben van. Ám most ő van az üvegkockában. És nem tud onnan kitörni, hogy megállítsa saját magát. Látja, amint Felcsert a raklapok közé dobja. Később pedig Újonccal végez a targoncavilla letört darabjával. És hiába dörömböl, nem hallgat rá a Farkas. És a legrosszabb csak ezután következett. Mert a 2 áldozat után a Farkas újabb préda felé tartott. Az üvegkocka hirtelen széttört. Az üvegcserepek zajongva hulltak alá. A félelem úrrá lett rajta, és mozdulni sem bírt. Nem bírt ellenállni, nem tudott védekezni. A Farkas pedig felemelte a torkánál

16

fogva. A Farkas szemébe nézett és látta a vadságát. És annyira elerőtlenedett, hogy végül elájult. Hirtelen kelt fel az ágyban. Vadul zihált, és a szemeivel pásztázta a szobáját. Pár pillanat múlva lenyugodott, és nyugtázta, hogy a szobájában van, biztonságban. -Kincsem? Megint rosszat álmodtál? – kérdezte az anyukája, mikor belépett. -Igen. – mondta szürkén. -Most is ugyanaz volt, igaz? – kérdezte Laci az ajtóban állva. -Nem tudok megszabadulni tőle. – mondta keserűen. -Figyelj, Bence! Már az is nagy szó, hogy csak az álmaidban jelenik meg. – próbálta nyugtatni az édesanyja. -Az rendben van. De mi van, ha egyszer áttöri a két világ közti határt? -Az nem fordulhat elő! – mondta Laci. –Az álmodban ugyanis nem láttam egy fontos dolgot, ami ebben a világban meg van! -És mi az? – kérdezte Ida. -A karkötő. Bence ekkor felemelte a bal kezét, és ránézett a karkötőre, amit Szilveszter adott neki. És valóban, a Farkas azóta nem jött elő, bármilyen kilátástalan volt a helyzet. -Igazad van. Az álmomban nem volt rajtam. – majd Lacira nézett. –Ki engedte meg, hogy vájkálj a fejemben? -Nem kellett engedély, könnyedén bejutottam. – mondta élcelődve. -Na, várj, csak kapsz még ezért! – mutatott felé. -Fiúk, kész a reggeli! – kiabáltak a lányok a konyhából. -Rendben, megyünk! – mondta Bence, és szépen lassan kikelt az ágyából. Ida és Laci már felöltöztek, és ismét csak Bence volt az, aki gyorsan ugyan, de mindent kicsit később csinál meg. Pillanatok alatt felöltözött, bevetett az ágyát, és elpakolta a mai cuccot. A reggeli zöldséges omlett volt. Ezt még a Szilveszterrel töltött időkből hozta, akárcsak a frissen facsart gyümölcslevet. A többi gyerek, sőt Ida is inkább ilyen biokajákat reggelizik. Itt is terjed a Szabad zöldműves életmód. -Á, köszönöm szépen finom volt! – mondta Bence elégedetten a reggeli végén. -Egészségedre, kisfiam.

17

-Kisfiam? – mondta felháborodva. –Már nem vagyok kisfiú! -Idefigyelj, ha már vén melák leszel, én meg még öregebb, te mindig is a kisfiam maradsz! -Tudom, anyu. Ezután elmentek fogat mosni. Majd Ida megfésülte a lányokat procedúraszerűen. Miközben a csemeték készülődtek a napra, Ida elkészítette a tízóraijukat. Majd mielőtt kiléptek volna az ajtón, beletette a táskájukba, és puszit nyomott az arcukra. -Várj csak! – mondta Bencének mielőtt utolsónak lépett volna ki az ajtón. -Vigyázz, mert egy ismert nő ellenszenves lesz veled! – mondta a tenyerébe nézve. -Ó! Majd figyelek! -Sziasztok! – intett búcsút. -Szia! – köszöntek el Idától. Laci és a lányok gyalog indultak az iskolába. Nem messze van a Kék Templomtól, az Illés Julián Általános Iskola. Bencének azonban nem lenne könnyű gyalog bemennie, ezért ő az autójába ül. Ám mielőtt elindult volna, eszébe jutott valami. Levette a kulcsról a kezét, majd felhúzta a pulóver ujját a másikon. Szilveszter karkötője ott volt a csuklóján. És csak nézte. Forgatta a kezét szépen lassan, hogy szemügyre vegye minden oldalról. Most is megtalálta azt a részt, ahol egy gyöngy hiányzott. Már korábban észrevette, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Szilvesztertől már ilyen állapotban kapta. -Szép jó reggelt! – köszöntött rá hirtelen Zoli. -Jaj, Zoli, nem látod, hogy a gondolataiba van merülve! -Ti már megint a fejemben turkáltok? – kérdezte Bence. -Igen, de csak azért, hogy tudjuk, hányadán álljunk veled. – mondta Zoli. -Na, és hányadán álltok? -Hát, nem jelentesz számunkra veszélyt, így nem folytatjuk. – közölte Zsolt. -Na akkor beültök, és elvigyelek titeket, vagy mentek a busszal? -Isten őrizz! – mondták egyszerre és beültek mellé. -6Az FTE A épület része nagyon impozáns épülete a városnak. A kétemeletes, sárgára festett épület megőrizte a 220 éve alapított

18

külsejét. Habár akkor még földszintes volt, az épület homlokzata és szerkezete, a későbbi átalakítások alatt követte az akkori stílust. Az egyetem a rendszerváltozás utáni években, mint Gazdász Egyetem működött. Sokáig az egyetlen ilyen volt ezen a tájegységen. De aztán jött az Országos Szövetségbe való belépés, és a Gazdász Egyetemre már nem volt szükség. Ekkor jött az egyetem jelenlegi dékánja. Magánegyetemet alapított FTE néven, ugyanakkor versenyképessé tette az Agrárium oktatását. A szakokon is 60%-ban folynak mezőgazdászképzések, melyeket különféle kategóriákra osztva lehet tanulni. Az egyetem további ténykedései nincsenek a szórólapokon. A főbejáraton belépve, és túljutva a lengőajtókon, előtűnik az egyetem nagysága. Jobbra a könyv- és levéltár, balra a könyvesbolt, valamint az előadó termek, és laborok vannak. Felmenve a lépcsőn, a félemeleten vannak a szemináriumok. Az első emeleten található a Dékánság, a 1,5. emeleten a büfé, a 2. emeleten pedig a Tanulmányi Osztály. Persze az emeleteken további termek, előadók, laborok és tanszékek is vannak, de felsorolásuk nehézkes lenne. Szilveszter, Melinda és Tamás a lépcsőn tartanak felfelé, az első emeletre. Tamás, Szilveszter jó barátja, és osztálytársa volt, még a BsC képzésen. Ő az egyik legdumásabb előadó. Nagyon rövid haja van, szemei sokatmondóak, és megjelenése a „ne kezdj velem ki, mert ledumállak” hangulatát sugallja. Aki ismeri, az retorikai versenyszámban nem is kel vele párbajra. Épp most is egy történetet mesél Melindának. -Amikor volt a Bulek tábor, kimentünk megnézni a Vizitelepre a regattásokat. Tudod, azokat a csónakos fickókat, akik 10-en vannak egy csónakban, és nagyon hosszú evezőkkel evickélnek egyszerre! – mondta Tamás, mikor látta, hogy Meli átmeneti képzavarban van. -Ja, igen, emlékszem rá! Junior be is akart ültetni Albi csónakjába. -Szerencséd, hogy nem mentél! – mondta elismerően Szilveszter. -Az egyik csajszival viszont komolyan elbeszélgettem erről! És megkérdezte, hogy télen hogyan edzenek? Hát én egyből feladtam neki a labdát, és azt mondtam, hogy télen is kiviszik a jégre a csónakot, beleülnek, és úgy eveznek, mert úgy nehezebb, és edződnek. És a csajszi meg halál komolyan vette a dolgot! Nem esett le neki, hogy csak poén az egész, még akkor se, amikor már a többiek szakadtak a röhögéstől.

19

-Jaj! – fárasztódott le Melinda is. Egyszercsak Szilveszterbe rohant egy kisleány. A Dékánságról kirohanó csöppséget Szilveszter azonnal elkapta, mielőtt hátravágódott volna. A többiek pedig csak néztek, hogy mit keres itt egy óvodáskorú lány. Szép, barna haja derékig ért. Szemei csakúgy ragyogtak, annak ellenére, hogy épp most rohant bele egy nagy emberbe. -Szervusz, Sziszi bácsi! – mondta szinte már csilingelő hangon a lány. -Á, szervusz, Livi baba! – mondta Szilveszter mikor felvette. -Mondtam már, hogy nem vagyok baba! Én királylány vagyok! – mondta cserfesen Lívia. -Rendben hercegnőm, de én is mondtam már neked, hogy nem vagyok bácsi! – vetette ellen Szilveszter. -Tényleg! – tette ujját a szájához. –Te a világ leghatalmasabb szörnymestere vagy! – mondta átölelve. -Livikém, miért szöksz el? – kérdezte a Dékánságról Marcsika. Marcsika, Lívia anyukája, és az egyetem dékánhelyettese. A már középkorban lévő nő kissé molett ugyan, de sokkal inkább szebb, mintha vékony lenne. Dús sötétbarna haja van, és gesztenye barna szemei. Most épp ünnepi kosztümben van, az Egyetemi Tanács miatt. -Tessék! – adta át karjaiba a kislányt. –Á, szóval tanács van. – mondta mikor meglátta a ruháját. -Igen, és Livikém nem nagyon bírja az egy helyben üldögélést. -Beszélhetnék a Tanáccsal? – kérdezte. -Hát nem tudom, igazából már egy hete jelezned kellett volna a felszólalást. -Marcsika. Az ügy tegnap előtt robbant ki, és ha tovább várunk, ki tudja mi lesz a vége? És különben is neked meg van a hatalmad hozzá. -Végül is igazad van. – gondolt bele. –Elvégre, én vagyok a dékánhelyettes! Majd Marcsika után mentek. Benyitottak egy nagy terembe. Belül gyönyörű szép faburkolat fedte a padlót és a falakat, a mennyezetet pedig hatalmas csillár világította meg. A teremben egy hatalmas kerekasztal volt, amit rengeteg, öregtölgy zöld színű kárpitos szék vett körbe. A tanács valóban ülésezett. Körben, az asztalnál, néhány hely kivételével, öltönyös fazonok ültek.

20

A dékán, amint meglátta Szilvesztert, tudta, hogy itt valami formabontás lesz. De azt is tudta, hogy nem tenne ilyet, ha nem lenne komoly az ügy. Marcsika odament a fekete hajú, sötét barna szemű, kissé kreolos bőrű fickóhoz, és elmondta neki a helyzetet. Majd végig hallgatván feleségét, TOM, a dékán felkelt, és a vendégekre nézett. -Kérem a Tanács tagjainak elnézését! – kezdte kicsit formálisan. –De sajnos az ügy nem várathat magára. Szilveszter, mondd, miért jöttél! – intett felé. -Köszönöm! – hajolt kicsit meg, majd az asztalhoz, ült, miközben Meli és Tamás is leültek. –Gondolom balatonfesteticsiek és környékbeliek lévén, tudomást szereztek arról, hogy mi történt két nappal ezelőtt az éjszaka. Az Állami Gimnázium egyik tanulóját különös módon rabolták el. A rendőrség nem sokat tud, viszont az ő információik alapján, már jóval többről van itt szó, mint egyszerű emberrablásról. -Maga beszélt a rendőrséggel? – kérdezte a Nagymányoky, a kissé sovány, már őszülő hajú prof. -Csak közvetve. Ugyanis Algor és Nidor apja, akiket én mentorálltam, rendőr itt Balatonfesteticsen. -És mit tudnak a rendőrök? – kérdezte TOM. -Hát csak annyit, hogy elrabolták, és nagy erőkkel keresik. -Ezt mi is nagyon jól tudjuk! – szólt közbe Nyilas Éva, az TO elnöke, ki most a frizuráján újítva a Cloepatra-stílust öltötte magára. -És azt is tudják, hogy a családból, a nagypapa Szabadkőműves? A teremben zúgolódás lett úrrá. -Hé, emberek csend! – utasította rendre őket TOM. -Ám ez még nem minden. – folytatta. -A Georg rendet a Négyek Tanácsa irányítja. Ennek a rendnek a vezetője, a Levegő tisztséget betöltő Daliás Zoltán. És ki találják-e, hogy ki volt a Föld tisztséget betöltő ember? Lássanak csodát: Dr. Várallay Péter, aki a gellértvárosi EÜ központ főorvosa volt. -És mi köze van ennek, mihozzánk? – kérdezte Halas Miklós, a magas, ősz hajú, biológus. -Mindjárt jobban kifejtem. A Doki kifejlesztett egy SZÉRUM nevű készítményt. Egy beépített emberem a Gellértvárosi Kapitányságról hozott mindenféle iratot a Dokiról. Azok szerint a Doki a SZÉRUMot már korábban el kezdte kifejleszteni, ám valaki keresztbe tett neki. Ő volt Ságvári István. Publikálni akarta a dolgot,

21

hogy Pétert lebuktassa, ám rejtélyes körülmények közt, a saját hivatali kardjával a plafonra tűzve találták meg. -Hallottam róla. – mondta a vörös hajú, szemüveges, alacsony Hungár Márta. –Az egészben az a legszörnyűbb, hogy senki nem tudja ki, és hogyan követte el a gyilkosságot. -Igen. És a nyomozást, Ságvári Dávid, a fia vezette. Aki hogyhogy nem, Gellértváros kapitánya lett jónéhány napra. A nyomok ugyan odavezettek, ám ő sem készült fel rá, hogy a Doki milyen erős. Ez okozta a vesztét. -Miért, mégis milyen erős? – kérdezte Marcsika. -Hát szinte már az én képességemmel egyenértékűen, hanem többel birtokolja a Föld elem irányítását. Ráadásul lehet, hogy több képessége is van, amiről még nem tudunk. Pluszba még ehhez az jön, hogy talált magának 2 csatlóst, akik a Tűz és Víz elem felett gyakorolnak hatalmat. -De akkor sem értem, mi közünk van ehhez? – kérdezte újfent Halas. -Nos, a SZÉRUM már nem akadály, hisz hamarosan meglesz az ellenszer. De mi van akkor, ha nem elégszenek meg az elnyomással, és az elpusztításunkra törekednek? Mi van, ha András már nem is él? Mi van, ha holnaptól újabb indigók tűnnek el? Érdemes megvárni, vagy nézzek inkább utána? -Nem tudom, Szilveszter. A Szabadkőművesekkel nem szabad ujjat húzni. – mondta TOM. -Tudod, hogy mennyire le akarnak minket leplezni! Nem hiába küldték ránk az ellenőrt sem. Ráadásul nem tűrnek meg senkit a gyűléseiken. És nem engedem, hogy a testi épségeddel, vagy az életeddel játssz! -Tudok olyat, amitől lehiggadnak. – mondta nyugtatólag. -Viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül az általad felhozott tényeket, ezért kérem a Tanácsot, hogy szavazzanak! – fordulgatott feléjük. –Aki szeretné, hogy a Róka nyomozzon az ügyben, az emelje fel a kezét! A teremben látszódott, hogy határozott emberek ülnek, mert senkisem tétovázott. Aki igenre szavazott, nyomban és jó magasra tartotta a kezét. Aki pedig elvetette volna a dolgot, az meg se mozdult. -Jó, a jelenlévők fele gondolta úgy, hogy utána nézhetsz, a másik fele pedig, hogy nem. De mivel néhányan nincsenek jelen, és mivel

22

a szabályok értelmében a nem megjelenés beleegyezést jelent, ezért engedélyezem! -Köszönöm! – mondta Szilveszter, majd felkelt és kiment társaival a teremből. -Hű, ezt nagyon jól előadtad! – dicsérte Melinda. -Igen, de ne nekem köszönd! Ha nem veszem át Tamás szónoki képességét, akkor nem sikerült volna! – veregette vállon barátját. -Mi van? – kérdezte meglepődve Melinda. -7Az FTE Agrobotanikus kertje az egyik leginkább tapasztalati úton tanító részlege az egyetemnek. A hallgatók itt nem a tankönyvekből tanulják meg a száraz anyagot, hanem a maga valójában láthatják, megfoghatják, szagolhatják, egyeseket még meg is ízlelhetik. A 12 ha-os területen, a legkülönfélébb helyekről származó növények vannak. Van itt lombos erdőt, és van tűlevelű erdőt bemutatórész. Van itt gyógy- és fűszernövényes parcella, és van, ahol a beszámolókat tartják a legfontosabb gazdasági növényekből. Található még itt rendszertani besorolás alapján bemutatott növények. Található még jópár épület is a kertben. Az egyik az iroda, ahol a főkertész található meg, ha épp nem a kertben tevékenykedik. Az épülethez tartozik még egy üveges rész, amolyan üvegház, és magtároló gyanánt, valamint itt vannak a gépek, pl. a damilos fűnyíró. A ház hátsó részében pedig a szerszámos van. Talicska, hordók, slagok, gereblyék, ásók, lapátok, irtókapa és csákány. A másik nagyobb épület a labor, habár inkább, mint herbáriumtárolóként szolgál. Itt papírokra vannak felragasztva a szárított növények, melyeket szigorú sorrendben raktak össze, és nagyon pontosan határozták meg a fajokat. Ez főként a kalászosoknál nehézkes, ott kell a legtöbb odafigyelés. Az épületek sora a garázzsal és üzemanyagos bódéval zárul. A garázsban kis kerti traktor van, valamint permetezőgép, és rotációs kapák. Az üzemanyagosban pedig, minden, ami a gépek működéséhet kell.

23

Amíg szép az idő, addig a hallgatók nem mennek be az épületbe, hanem a kertben felállított padokon ülnek, és ott jegyzetelnek, miközben előadójuk vagy gyakorlatvezetőjük elhadarja a mai témát. Most épp az elsőévesek vannak a kertben. Természetvédelem órán. Az órát Takács Szilvia tartja a környezetgazdálkodóknak és a természetvédőknek összevonva. Habár a szemeszterből csak 4 hét telt el, látszik, hogy a kezdetben összetartó csapat közt már rivalizálás folyik. -Szilvi! Lehetne egy kérdésem? – tette fel a kezét Ágnes. -Persze, nyugodtan, azért vagyok itt! – mondta Szilvi kedvesen. -Mi a különbség a természetvédelmi mérnöki és környezetgazdálkodási agrármérnöki képzés között? -Hát ez nem épp a tananyaghoz kapcsolódik. De mivel úgy is mindjárt vége az órának, belemehetünk a témába! -Jó, tudom, de azt vesszük észre, hogy nagyjából egyforma az órarendünk, és mindig egy helyen vagyunk. Mintha nem is két szak lennénk! -Ó, már értem! – Szilvi. –Már nagyon utáljátok egymást. -Nem, nem erről van szó! – próbált szabadkozni Ági. -Figyelj, amikor én voltam környezetgazdász, mi is jól kijöttünk a természetvédőkkel, de aztán, mi is utáltuk őket, meg fordítva. Ezen nincs mit szégyellni, mert valahol be vagytok programozva arra, hogy utáljátok a másik szakot. -Odanézz! – mondta Bence. –Szilvi megmondja a frankót! -Persze, mert mi voltunk a kezdő csapat, és hát már elve rivalizálás volt köztünk. Ebben szerepet játszott a szakvezetőink közti ellenségeskedés. Előd és Kelő tanárnő, nem szerették egymást, habár volt közöst tárgyuk is, amit oktattak. Előd hiperaktív volt, és mindent megtett a csemetéiért, nehogy azok valamiben is hátrányt szenvedjenek! Ám Kelő tanárnő nagyon nyugodt volt ez ügyben. Első évesen már rájöttünk, hogy nekünk keményebben kell majd küzdenünk, hisz a szakvezetőnk még csak tanársegéd! -Ismerős a helyzet. – mondta Sankó, Bence mellett. -Igen, és akárhányszor beszólt Előd valamelyik tanárnak, az azonnal intézkedett, hogy a pici kis természetvédősöknek semmi bajuk ne legyen. És volt már rá példa, hogy felénk csapódott le a dolog. Mert megkértek minket, hogy szóljunk, ha valami nem tuti, nehogy jöjjön a mi szakvezetőnk is és kapjon még egy leoltást a

24

pedagógus. Csakhogy mi erről nem tudtunk, és néztünk értetlenül, hogy mi ez a cirkusz? -Szóval, a természetvédősök a nyerők! – mondta elégedetten Réka, Ági balján ülve. -Hát nem hinném. Ugyanis majd, ha lesz Növényélettanotok Amalga proffal, akkor majd ő konkrétan vázolja a helyzetet. Hogy mind a 2 szakot nagyon sajnálja, de leginkább a természetvédőket. -Na de miért? – kérdezte Józsi, mint a szakja szószólója. -Azért, mert a környezetgazdászoknak az a feladata, hogy mindenre rálássanak, ám igazság szerint a részletekbe nem mennek bele. Amalga prof szavait idézve „Maguk mindenhez, fognak érteni, de igazából semmihez sem értenek!” -Na, ezt nem nagyon értem. – mondta Évi. –Hátha a természetvédősök részletesebben tanulnak mindent, akkor miért őket sajnálja? -Azért, mert a természetvédősökre nagy szükség volt, amikor csatlakoztunk az Országok Szövetségéhez. A kulcsszó pedig a volt. Ugyanis abban az évben sok természetvédős szakit kerestek és utána még kb. 5 évig. De aztán lecsengett, mert már az összes fontos, és jól fizető helyre már bekerültek az emberek. „És kell még várni, vagy 20 évet, mire maguk sorra fognak kerülni!”, mondta szörnyülködve a tanárúr. -Há-há, le vagytok szavazva! – mondta Bence gúnyosan. Ekkor Ágnes eltűnt, majd hirtelen Bence mögött termett, a fejére csapott, majd visszateleportálódott a helyére. -Á, ezt most miért kellett? -Rivalizálunk, vagy nem? -Hé, emberek! Ezt nem azért mondtam el, hogy egymás torkának essetek, hanem azért, hogy tisztán lássátok a dolgokat, és ne érjen meglepetésként, ha szakvezetőtök ki van akadva, vagy hasonlók. -De még mindig nem mondtad el, hogy, mi a különbség a két szak közt! – hívta fel a figyelmet Bence. -Jó akkor mondok egy példát, amit a ma reggeli hírekben hallott az egyik ismerősöm, akinek pont az a neve, amelyik ország felröptette a hírt. Jöttek ide az országba a lelkes környezet- és természetvédők, kamerákkal, mikrofonokkal, és lojális tolmáccsal, megnézni, hogy a libatelepeinken, hogyan kopasztják, illetve tömik őket. A két telepen készült felvételeket aztán feldobták minden médiára, hogy lejárassák a gazdaságainkat, mert rettenetes

25

körülmények uralkodnak, és az állatvédelmisek perrel fenyegetik azokat, akik fosztják, illetve tömik a lúdjaikat. Remélem, mindenki hallott a dologról! A társaság egyöntetűen bólintott. -Nos, amikor beléptünk a szövetségbe, a külföldi tagállamok, akik már régebben benne vannak, azok beálltak arra, hogy ők a ludakat, a húsúkért és tojásaikért tenyésztik, a miénkre pedig nem voltak kíváncsiak. Így aztán mit tehetett a gazda? Ráállt arra a termékre, amit a többi tagállam nem tud rendesen megtermelni, és elég rendes a kereslet iránta. Ez egy logikus lépésnek tűnik, igaz? -Igen, de szerencsétlen állatokat, miért kell leöldösni, csak azért a részért, meg miért kell őket fájdalmasan megkopasztani? – kérdezte Ági. -Nézd már, a nagy vadászlady védelmébe fogadja a libákat! – mondta Bence. -Ne akard, hogy megint odamenjek! -Oké, akkor mondd el, te hogy csinálnád! – kérte Szilvia. -Hát én az állat minden részét felhasználnám. Ráadásul a leölt állatot is meglehet kopasztani, nem? -Látom, nem figyeltél állattenyésztésen, amikor ezt vettük! – vetette ellen Bence. -Jó, akkor átadom a szót Bencének! – mutatott felé Szilvi. -Amikor vettük a baromfikat, volt szó a lúdról is. Ezek az állatok arra lettek kitenyésztve, hogy a májuk rendkívüli módon nőjjenek, és a tolluk pedig puha legyen, hogy érdemes legyen fosztani őket. A fosztást azért élő állaton végzik, mert akkor a legkönnyebb. Utána már csak forró vizes kezelés mellett lehetne a tollakat lehámozni, és hamár ömlött víz a párnádra tudod, milyen lesz az. Ráadásul, ezen állatoknál a máj a főtermék, a többi pedig értéktelen. Ha bármely tulajdonságra szelektálunk, akkor a többi elnyomódik! Nem termel annyi húst, se tojást, mint ami direkt erre lett kitenyésztve! -De te örülnél, ha a torkodon ledugnának egy csövet, és telitöltenének, hogy mozdulni sem tudnál? Örülnél neki, ha bizonyos időközönként legyantáznának rólad minden szőrt? – vetette ellen Ági. -Figyi, ezek az állatok genetikai torzók! Ezek csak arra valók bármennyire is szörnyű, hogy levágják őket, ha eléérték a kívánatos máj méretet, és fosztásra kerüljenek, amint alkalmas erre a tollazatuk.

26

-Na, jó, lezárom a témát! – vágott közbe Szilvi. –Szerintem elég egyértelmű, hogy mit jelent a környezetgazdász és természetvédős felfogás. A gyengébbek kedvért azért kiemelem a jellemzőket. A természetvédősök az állatok és a növények, valamint a természeti kincsek szempontjából nézik a dolgokat, és az embert tekintik a legfőbb gondnak, mindenért. Ők mindenre ugranak, ami már egy kicsit károsító, vagy épp nem etikus, nem elfogadott, veszélyes. Míg a környezetgazdász ennél nyugodtabb hangvételű. Ő is nézi a környezetet és az élővilágot, ám nekik fontos az is, hogy az ember milyen körülmények közt él, és nem kell, hogy feltétlenül a radikalitás miatt szívjon. A környezetgazdász kompromisszumot köt, mind az ember, mind a védendő dologgal kapcsolatban. -8A Régi Major nagy múltra tekint vissza. Az egyetem D épületrészétől kb. 750 m-re található kis városrész régen nagy lótenyésztő hely volt. Mára lecsökkent a népszerűsége a lótenyésztésnek, hiszen már nincs sok fogathajtás, lóverseny és díjugratás. Ráadásul a ló fenntartás, mintha csak a középkorban lennénk, nem olcsó mulatság, nem is beszélve arról a sok időről és teendőről, amit igényelnek az állatok. Az egyetem tartja fenn már 5 éve az itt lévő istállót. A majorság így nem ment tönkre, és nem kellett megszabadulniuk a lovaktól. A majorság pedig elvállalta, hogy az egyetemi hallgatók ingyenesen lovagolhassanak testnevelés óra keretében, az órarendben meghatározott napokon. Persze kezdetben nem volt nagy az érdeklődés, de Szilveszter és Barbara tettek róla, hogy évről-évre nőjjön a népszerűsége a sportnak. Sokan a lovaglást nem tartják sportnak. Viszont aki egyszer ült már lovon, az tudhatja, és néha meg is érzi, hogy nem csak a ló fáradhat el benne. A karámban tucatnyi ló álldogál, sétálgat, figyel. Van néhány szürke, néhány sárga, de a legtöbbjük pej színű. Lovas körökben a szürke jelenti a feketét, a sárga a fehéret, a pej pedig a barnát. -Jó leszállhatsz! – mondta Gergely Melinek. Gergely, a lovarda hivatásos oktatója és egyben az egyetem hallgatója. Majd’ egy évtizedes tapasztalattal rendelkezik a lovak

27

terén. Már nagyon korán kezdett a lovakkal foglalkozni, és szenvedélye vált a hivatásává. Az ifjú középmagas, vékony figura. Barnás, lovasokhoz hasonlító öltözéket visel. Baseball sapka van a fején, és szemüveges. Barna, középhosszú haja van, és barna szemei. Meli kivette a jobb kengyelből a lábát, majd átlibbent. Ám olyan szerencsétlenül sikerült neki a dolog, hogy egyből le is pottyant a földre. Szerencsére nem lett komolyabb baja, csak nagyon megütötte magát. A fejét nem érte sérülés, mert a kobak rajta volt. -Nincs semmi baj? – kérdezte Gergely. -Á, dehogy. – mondta Melinda felkelve a porból. -Nem sérült meg semmid? -Csak a büszkeségem. – közölte Melinda. -Ne vedd a szívedre! Én már vagy 10 éve lovagolok és velem is megesett már, hogy leestem. – majd az oktatókarám széle felé mondta. –Kérem a következőt! Melinda vörös arccal és tajtékzó dühvel jött ki a karámból, miközben egy felsőbb éves, Annabella ment be. Levette a kobakot, és nagy fújással ingatta a fejét. -Ekkora égést! – állapította meg. -Hát ez az volt! – mondta elismerően Barbara. –Amióta lovagolok, azóta senki sem esett le lóról! Olyan volt már, hogy a felszállás nem ment, de hogy a leszállás! -Szerinted, mit gondolhat most Gergely? -Miért, mire gondolhat? -Hát, hogy egy ennyire szerencsétlen lányt, aki még azt sem tudja, hogy kell leszállni a lóról! -Á, szóval félted az imidzsedet! – mondta kevélyen Barbi. -Nem, dehogyis! – próbálta leplezni Mel. -Figyelj, akkor megmondom, mit gondolhat. – majd egy másik kikötött ló mögé ment, hogy ne lássa senki, csak Melinda, és felöltötte Gergely alakját. –Szerintem, jópofa kis csaj ez! A lovagláson lesz még mit finomítani, de hát az csak plusz öröm, ha többet kell foglalkoznom vele! -Hjaj! – legyintett Melinda. –Tuti, hogy nem ezt gondolja! -Bocs, de én nem tudom átvenni mások rezgéseit, mint a mentorod! – változott vissza. -Nem is kell! Akkor már elnyomja a bűbájt! – mondta Melinda.

28

-Hát tudod, én is utáltam, amikor meg akarta mutatni, hogy tud nálam jobb lenni! – vallotta be a szívére tett kézzel. -Tényleg? -Igen. Folyton átvette a képességeinket, és megmutatta, hogy mire képes. -Igen, ezt velünk is csinálta. – mondta Meli. -De tudod, egy idő után rájöttem, hogy nem olyan rossz, ha átveszi és akár ötszörte többet vagy jobbat produkált, mint mi a saját képességeinkkel. -Mert ahelyett, hogy felvágott vele, inkább ezzel akart téged indukálni, hogy jobb legyél. -Pontosan. Ő megmutatta, hogy milyen lehetnék. És én most megmutattam, milyen lehet Gergely! -Milyennek ismered, mert te már régebb óta jársz ide. -Kedves fickó. Jó a humora. Szereti a breakdance-t. -Mi? Breackel is? -Hát persze! Miért, nem néznéd ki belőle? -Nem! – mondta ámulva. –Mit tudsz még róla? -Hát nagyon bírja a retro-stílust, a lakása is tele van mindenféle régimódi, de mégis stílusos darabokkal, amiket ő maga újítatott fel. -Te jártál a lakásán? -Nem. De van néhány kép, ahol az érmeit, meg a serlegeit mutogatja. Abból kiderül, hogy oda van a kissé régi cuccokért. -Kedvenc kajája? -Szóval a hasán keresztül szeretnéd megfogni, igaz? – kérdezte Barbi. -Te! – szólt rá Melinda. –Miből gondolod, hogy le akarom főzni? -Én 3,5 évig voltam pótmama, és tudom, hogy mi az, amivel meg lehet fogni a férfiakat! És ez pedig nem más, mint egy jól elkészített vacsora. -Kinek voltál te a pótmamája? -Hát összesen 9 fogadott fiam volt, itt az egyetemi koliban. Tehát 3 szobányi férfi felett rendelkezhettem. Már a 3. nap láttam, hogy szegények nem tudnak mit kezdeni magukkal. Halomban állt a szennyes, a mosatlan edények, a hűtő pedig üres volt, mármint ehető nem volt benne, de innivaló az csurig! -Rettenetesen igénytelenek! – állapította meg Meli. -Hát, mint a lelenc gyerekek. Úgyhogy fogtam magam, amikor unatkoztam, kimostam és kiteregettem a ruháikat, majd

29

elmosogattam. Azután kértem tőlük pénzt, lementem Stachba vásárolni, és főztem nekik vacsorát. Közben megszáradtak a ruhák is és kivasaltam őket. És miután jól belaktak, elégedetten horkoltak, ahogy azt kell! – mutatott az ég felé Barbi. -Nem semmi! – mondta elismerően. -Hát elvégre nem hiába hívnak Anyának. És ha szeretnéd, hogy egy férfi elégedett legyen melletted, akkor nyugodtan szólj! – tette a kezét Melinda vállára. -Hát egyelőre még ott tartok, hogy a szemébe sem bírok nézni, és ha hozzám beszél, elolvadok. -Hát akkor, jól figyelj! – majd Melinda alakját vette magára Barbara. Majd kilépett a ló mögül, és odament a karámnak ahhoz az oldalához, ahol a legközelebb volt Gergelyhez. Miután Annabella leszállt a lóról, megszólította Gergelyt. Szépen a karámnak támaszkodott, és kedvesen nevetett a kobak alól. Láthatóan tetszett Gergelynek a dolog, mert ő is mosolyogva közeledett felé. Elég tisztán kivehető volt, hogy beszélgetnek, és ezt elég jókedvűen teszik. Aztán egyszercsak Barbi, ahogy Melinda szokta elpirult, és leszegte a fejét. Melinda a ló mögül óvatosan nézte az eseményeket. Látta, amint Gergely közelebb lép hozzá, és gyengéden felemeli a fejét az állánál, és végigsimítja az arcát. Melinda a legszívesebben kitört volna onnan, és leütötte volna a testének bitorlóját, de látta amint Barbi elveszi a kezét az arcától, majd búcsú puszit dob neki. És szépen, komótosan, csípőjét tekerve visszament a pej állat mögé. -Na, így kell csinálni! – mondta elégedetten, miközben visszaváltozott. -Miről beszéltetek? – kérdezte kíváncsian. -Á, semmiségekről! Például arról, hogy vasárnap lesz egy lovastúra, ahová elmész, és vele fogsz lenni. -Mi van? Ezt most nem mondod komolyan? – lepődött meg Melinda. -De! A lehető legkomolyabban! – mondta nevetve, de látszott rajta, hogy most tényleg nem viccel. -9-

30

A Kongresszusi Központ Balatonfestetics kevésbé látványos, ám annál ismertebb része. Kívülről egy egyszerű színháznak tűnik, lépcső, fehér falak, és sárga felirat hirdeti az egyébként fontos épületet. Ám belül sokkal jelentőség teljesebb a megjelenése. Hatalmas termek, szépen kidolgozott bútorok és nyílászárok, ízléses berendezés. A Kongresszusi Központ általában színházi, és előadói események színtere. Az ország minden részéről jönnek ide előadók, híres emberek, színészek, táncosok, és egyéb bámulatos és csodálatos produkciókat bemutató emberek és társulatok, a balatonfesteticsiek nagy örömére. Gellértvárossal ellentétben, az itteni nép szeret mindenféle ünnepségre és rendezvényre ellátogatni. Nem kell nekik meghívó! Elég egy plakát a város legforgalmasabb helyeire, és onnantól pedig az emberekre bízzák a dolgot. Hisz az Állomáson, a Piacon, a kis közértekben, az iskolákban, a hivatalokban, az orvosi rendelőben, a templomban az emberek mind tovább adják az infókat és hívják családjukat, barátaikat, ismerőseiket. A Kongresszusi Központ azonban éjjelente furcsa szerzetek gyülekező helyévé válik. Fekete ruhákba öltözött emberek mennek be a központba. A legtöbbjük idős, és fekete kalapot visel. Mintha diplomatagyűlés lenne. Az egyik fószer kinyitja a központ ajtaját, bemennek, majd gondosan bezárkóznak. Átmennek a hallon, majd mind a férfimosdóba igyekeznek. Ott az egyik fallal elválasztott részben nincsen csésze. Egy deszkafal van a csempék helyére építve. Rajta egy korong alakú vájattal, amibe a kulcsos fickó megfordítva teszi a bejárati ajtó kulcsát. És kinyitódik az ajtó. Egy rejtett terem van az ajtó másik oldalán, amiről még az alkalmazottak sem tudnak. Az emberek pedig gyertyákat gyújtanak, miután bezárkóztak. A helységben uralkodó sötétségben jól látszanak a páholyos ülőhelyek, melyeken a gyülekezet tagjai helyet foglalnak. Levetvén a kabátjaikat előtűnik kilétük. Jelképekkel díszített kötény volt a derekukra kötve, és érmét viseltek a nyakukban. Pont ugyanolyat, amilyet a 2 nappal ezelőtti támadók, csak nekik nem volt rajt Pentagramm. -Tiszteletemet fejezem ki, a Szabadkőművesek Georg Rendi Tagjainak, akik megjelentek az ülésen. – kezdte a főpáholyban ülő, ősz hajú, bajszos, magas homlokú öreg. –Remélem, hallottatok az

31

ügyről, amit az értesítőben küldtem! A gyalázat ismét bemocskolja a nevünket, és most még messzibbre ment! Tennünk kell valamit, különben a titkunk és megbízhatóságunk a porral lesz egyenlő! Ekkor kinyitódott a titkos ajtó. A huzat el is oltott néhány gyertyát. Majd becsukódott, és egy árny jelent meg a gyertyák által megtört homályban. -Kicsoda maga? – kérdezte a főember. -Az most nem fontos. Nyugodtan folytassák csak, mintha itt se lennék! – mondta a még mindig félhomályban lévő alak. -Sajnos az a helyzet, hogy nem is fog itt lenni! Ugyanis ki kell dobnunk! – kelt fel egy másik páholyból egy a 4. X-ben járó, bajszos, göndör hajú fickó. Ekkor hirtelen több társa is felkelt és lerohanták a betolakodót. Ám mielőtt ugrótávolságba érhettek volna, az előrántotta a kardját, és nagy szélvihar kíséretében hátradobódtak a támadók. -Mi volt ez? Ki maga? – kérdezte meglepődve. -Csak egy éjszakai harcos, kit a sötétség éltet. – jött elő a homályból Szilveszter. -Á, a Róka! Tudhattam volna, hogy egy indigó! – mondta az előbb leteremtett fickó. -Ha egy indigó bemerészkedik az ülésünkre, annak nagyon jó okának kell lennie! – mondta egy 3. tag a főpáholyból. –Mondd, miért jöttél? – kérdezte egy fiatal, vékonyka, barna hajú, kék szemű fickó. -Nem mindegy? Nem vehet részt az ülésen! – ripakodott rá a harcias Szabadkőműves. Ekkor Szilveszter a közelébe ment, és a kardját felé tartotta, majd a markolatát tartotta felé. A markolat végén megcsillant egy félig aranyból, és egy félig ezüstből készült korong, rajta a Szabadkőművesek jelével. -A ságváriak kardja! – mondta döbbenten, mire a tömegben is zúgolódás futott végig. -Honnan szerezte azt a kardot? – kérdezte a főember. -Igazából Ságvári Dávidtól került hozzám. – nézett a kardra. – Tényleg, Daliás úr, tudnak valamit a Dokiról? -Milyen Dokiról beszél? -Dr. Várallay Péterről! – mondta nagy sóhaj után. –Azt hittem ezt tudják, hisz Gellértvárosban is van beépített emberük, nem?

32

-Nagyon jól forog az esze a hapeknak. – mondta a 3. tag elismerően. -Te csak fogd be Benjámin! – ripakodott rá, az ekkor már a páholyában csücsülő ember. -Oké, ha ő Frank Benjámin, akkor maga lesz Gilbert André! Igazam van? -Honnan tud ennyi mindent? – kérdezett vissza. -Tudom és kész! Egyébként tudnak valamit a támadók kilétéről, aki elrabolta a páholyvezető unokáját? -Nem. Sajnos nem. – mondta elkeseredve a Daliás Zoltán. -Akkor adok pár tippet! – és odament, majd az asztalra csúsztatott 2 papírt. -Szerinted ők tették? – kérdezte, miközben megnézte. -Igen. A nő neve, Balatoni Veronika. A Víz elem felett gyakorol hatalmat. Annakidején a rendőrségen dolgozott, és megpróbált minket elfogni. De aztán később a csatlakozott a Dokihoz. A fickó pedig Mente Krisztián, alias, a Menyét. Kezdetben a Vadásznak dolgozott, aztán ő is átpártolt a Dokihoz. Ő a Tűz elemet uralja. -Hogyan tudták ilyen hamar elsajátítani, ha egyszer nem a tartoznak a köreinkbe? – kérdezte Gilbert. -Nos, azt hiszem, ez az én hibám is! – tette kezét a tarkójára. -Hogyan? – kérdezte Daliás. -Nos, az indukció elve alapján, ha szabad így fogalmaznom. Az én erőm növekedett, amikor mind a rendőrség, mind pedig a Vadász üldözött. Ráadásul a mentoráltaim ereje is növekedett, így aztán előjöhetett az erejük szikrája. Ezt megérezvén a Doki maguk mellé állította, és onnantól márcsak pár lépés volt, hogy elsajátítsák. -Á, értem már! – mondta Benjámin. –És mikor megjelent ott Dávid, a tudta nélkül, ő maga is elősegítette, hogy a tulajdonságai nőjenek. -Dávid is Szabadkőműves volt? – kérdezte Szilveszter. -Dehogy, Róka, dehogy! – ábrándította ki Daliás. -Hisz ismered, nem megy bele olyan dologba, ami illegitim. -De az apja az volt. – folytatta Benjámin. -És az ő kardja, mint te is láthatod nagy, erővel bír! Ez volt az, ami indukálhatta az erőd! -A kardnak ereje van? – kérdezett vissza Szilveszter. -Nem értetted fafej? A kard bír erővel, és te tudod irányítani!

33

-Egy fenéket! Az, amit most láttatok, az én elemi képességem! A kard nélkül is ugyanúgy működik! – szúrta le maga mellé a kardot, majd kavart egy kis forgószelet a teremben. -Ez a képességednek köszönhető! – mondta Benjámin. –A kardot Ságvári István nagyon jól tudta kezelni. A Levegő elemet uralta vele. És mivel a kard és használója egy, a rezgéseik is hasonlók. Mivel te képes vagy átvenni az indigók rezgéseit, képes lehettél rá, hogy átvedd a kardét is, így növelve a te elemi képességedet. A Róka ámulva nézte a fegyvert, mikor ismét a kezébe vette. -Hé, Róka! Lenne még sok megbeszélni valónk! – mondta az öreg Daliás. –Van valami, amit szeretnél tudni? -Ő, igen! – mondta a fejét felkapva. –Hol volt a Doki előző laborja? -10Még tart az éjszaka. A külső fények nem szűrődtek be az ablakon, a behajtott zsalugáterek jól végzik a dolgukat. Akárcsak a lézersugarak a padlón, illetve az az ablakok alatt. Hatalmas termet pásztáznak. A belmagasságába még két emelet beférne. De úgy már nem lenne autentikus a Kastélykönyvtár. A hatalmas terem polcai tele vannak könyvekkel. Ám ezek a könyvek nem maiak. A legelső példányokat az akkori kastélyúr 1763-ban kezdte el gyűjteni, ami egészen a világháborúkig tartott, hol többel, hol kevesebbel gazdagodott a gyűjtemény, a birtok urától függően. Jelenleg 90.000 kötet, 119 kézirat, és 4 ősnyomtatvány található. Ezek igazi ritkaságok. Régen még lehetett szabadon olvasgatni őket, akárcsak egy normál könyvtárban. Ám a könyvek amortizációját megelőzendően beszüntették, és mostmár csak nagyon különleges engedéllyel lehet őket megtekinteni. Váratlanul a könyvtár csendjét az egyik zsalugáter kinyitódása töri meg. A kinti lámpákból beszűrődő fény a padlóra vetíti az okot. Betörők. 2 alak mászik be az ablakpárkányon, és megállnak, kezeiket pedig a lézer sugarakat kibocsátó készülékek felé teszik. A terem felében víz csöpögött ki belőlük, és szikrázva romlottak el. A másik fele pedig füstölögve kapott zárlatot. A lézer fények kialudtak, így könnyebben be tudtak jutni, anélkül, hogy a biztonságiaknak jelzett volna a riasztó. A másik 2

34

alak is bemászott. Majd odamentek a Phönix nevű hajó eredeti rajzához. A gálya rajza előtt megálltak. -A Phönix. – állapította meg az egyik. Az első 2 besurranó Menyét és Veronika volt. -Mit kell keresnünk? – kérdezte Vera. -Egy könyvet, aminek a gerincén a G betű van négyzetbe fogva. –mondta a magasabbik alak. -A címe Kémia Misztikusi Szakácskönyve. -És hol találjuk? – kérdezte Menyét. -A Phönix mutatja az utat. – vette le a Doki is a csuklyát. Majd a Phönix orra irányába mentek. Az ott lévő vitrinekben kutattak a könyvek után. Sok mindent átnéztek a legkisebbtől a legnagyobbig, a legvastagabbtól a legvékonyabbig. De nem találták. -Nem értem! - tanakodott a Doki. –Itt kell lennie! -Várj. – mondta Menyét. –A Phönix a Földgömbre néz nem? – mutatott arra. A terem másik részén volt egy Földgömb, ami az akkori világábrázolást mutatta be. A Földgömb meglehetősen nagy volt, akár egy gyógytornász labda. Fából volt a tartója, ami szépen megmunkált darab volt. -A Földgömb pedig földrajzi téma. – állapította meg Vera. -És a földrajz Geografia. – nézett fel az emeletre. Mindhárman az emeletre indultak. Egy rejtett ajtón keresztül vezet az út, ami egy csigalépcsőhöz vezetett. Az emeleten megálltak a Geografia kiírás alatt, és ott kezdték el keresni. Itt is átnéztek mindent. És végül találtak egy kisebb könyvet, az egyik nagyobb mögött. Az A/5-ös méretű könyv leírása pontosan illett rá, mind a cím, mind a jel megfelelt. -Rendben, akkor mehetünk is. – szólt a Doki. Lementek a csigalépcsőn, majd miután leértek bezárták a rejtett ajtót. Az első alak már ki is ugrott az ablakon. Ám a többieket megállította egy a párkányba csapódó töltény. -Megállni! – kiabálták fegyvereik és lámpáik mögül a biztonságiak. -A fenébe! – mondta a Doki, majd tapsolt egyet és a falra csapott. Ekkor a falból téglák jöttek elő, pajzsot alkotva egymásra épültek. Így ki tudtak lógni az ablakon. Az őrök utánuk eredtek.

35

A kastély mögött egy angol stílusú park volt. Habár a sötétben, nem olyan szép, mint világosban, a lámpák fényei adnak támpontot, hogy milyen is lehet. A Doki a park balja felé húzott, ahol biztos fedezéket remélt. Itt található az oroszlános szökőkút. A kastély építtetőjének kezét dicséri. Ez egy kisebb szentély, aminek 3 oldala ajtókkal lezárt, benézni, csak az ablakon lehet. A 4. oldala, ami a kastély felé néz, egy gyönyörű dombormű, két oroszlánt ábrázol. A szájukból pedig víz csordogál az alattuk lévő vályúba. A biztonsági őrök a nyomában voltak. Megkerülte az építményt, majd a hátsó oldalának egyik tartóoszlopára csapott. Ekkor a szentély falaiból kőkezek nyúltak ki üldözőkért. A féltucatnyi embert keményen szorították a kőöklök, és nem engedték el őket. Majd a kezek szépen lassan visszahúzódtak, a fal belsejébe rántva az életükért kiabáló embereket. Eközben a park másik részében, a jobb oldal felöli részen található a turisták kedvenc fényképezkedő helye. Egy kis tavacska. Kb. 60 m2-es vízfelület. A víz egy sziklacsobogón jut le a tóba. A benne úszkáló koi-pontyoknak pedig egy kisebb szivattyú biztosítja az oxigén ellátást, ami szoba-szökőkút nagyságú víztölcsért állít elő. A tavon pedig egy fából készült híd vezet át, a romantikus idillt fokozva. Az őrök, lámpáikkal minden felé világítottak. Keresték az egyik behatolót, aki erre menekült. Megnézték a szikláknál, a tavat övező fák és bokrok alatt, de sehol sem találták. Egyszercsak hang ütötte meg a fülüket. Kiáltások az oroszlános szökőkút felől. -Valamelyik elintézte őket? – kérdezte az egyik. Majd jött egy újabb hang. A tó felöl jött. Bugyborékolás. De a levegőztetőnek nem ilyen hangja van. Közelebb mentek a tóhoz. A bugyborékolás fokozódott. A fegyvereiket emelték a tóra, várták mikor bukkan fel a víz alatt rejtőző tolvaj. -Srácok! Gyertek! Ide bújt el! – szólt oda egy testesebb kollega. De nem bukkant fel. Ám a víz áramlani kezdett. Az óramutató járásával ellenkezően forgott a víztömeg. Majd szépen lassan felemelkedett belőle egy alak. Az őrök nem tudták mi ez a tünemény, ezért nem tartották veszélyesnek, és nem emelték rá a fegyvert. Vesztükre. A vízből előbukkanó alak a víztükörre csapott. Ekkor a parton állók felé vízsugarak nyúltak. Néhányan persze gyorsan reagáltak, és

36

menekülni akartak, de őket is elérte a halálos vízsugár. A víz beáramlott az orrukba, le a tüdejükbe, és fulladva vesztették az életüket. Eközben a 3. behatolót is elrejtőzött. A park középső részében sok az alacsony növésű fa, és a bokrok is rendesen takarnak. Az őrök itt is keresgéltek. Mindenhová benéztek, alánéztek. De fel nem világítottak. Ugyanis már a fán volt, akit kerestek. A keresést félbeszakították a kiáltások. Az első a kút felöl jött. Majd nemsokkal később a tó felöl is. -Mi volt ez? – kérdezte az egyikük. -Mi a franc? – kérdezte egy másik. -Így jártok, ha nem tűntök el azonnal! – szólalt meg egy hang az egyik fáról. -Ott van! – kiáltottak fel. Ám mire tüzelhettek volna, az összes fegyver körül lángok gyúltak, és eldobták a fegyvereiket. A behatoló leugrott a fáról, az arcát persze nem látták, mert rajta is csuklya volt. -Szóval nem menekültök? – majd a kezében lévő öngyújtott lángra lobbantotta, és feléjük lőtt néhány lángcsóvát. Mind a négy őr, lángokban állt, és hiába próbáltak forgolódni a földön, a tűz nem aludt el. Nagy kiabálás közepette múltak ki, a testük ekkor már csak hamu volt. -Megállj! – szólt néhány őr a felmentő seregből mögötte. Majd szépen lassan megfordult. Majd elkezdte csiholni az öngyújtóját. De nem működött. Hiába próbálta, nem kapott lángra. -Na, mi van? Kifogyott a tüzed? – kérdezte az egyik tréfálkozva. -Nyugi! Nem fogunk adni! – mondta a másik elbizakodva. -Ne a tűz érdekeljen! – szólalt meg egy másik hang mögöttük. Az őrök hátranéztek, de semmit sem láttak. Majd a semmiből tűnt elő egy ugyanolyan ruhájú, kissé alacsonyabb figura. Mintha ködfelhőből lépett volna elő. Feléjük tartotta a kezét. Ekkor a biztonságiak felemelkedtek a földről. Majd a torkukhoz kaptak. Csak a hangjukról lehetett tudni, hogy mi történik velük. Halálhörgés. Kapkodtak a levegő után. De nem ment, a tüdejükből sem ki, sem be nem áramlott a levegő. Az emberek sorra fulladtak meg. Amikor már egyik sem mozgott, vagy kapkodott levegő után, leengedte őket a földre. Az élettelen testek, mint egy kő, estek a földre. És nem mozdultak.

37

-Kösz! De elintéztem volna őket. – mondta a tűzuralója. -Persze! – mondta kritikával a fullasztó. -Mindenki meg van? – kérdezte a Doki, mikor odaért. -Igen. De hol van Vera? – kérdezte Menyét. -Itt vagyok! – szólt ő is előkerülve. -Rendben. Nincsenek szemtanúk? – kérdezte a Doki. Mindenki ingatta a fejét. -Jó, akkor mehetünk. – és elindultak kifelé. -11A hévszentandrási tó vizét leeresztő csatorna, Balatonfestetics közelében ér bele a Balatonba. A termálvíz, mire ideér, jócskán veszít a magas hőmérsékletéből. Ennek ellenére nyáron meglehetősen kellemes a vize, és lehet benne akár fürödni is. Ezt azonban törvények tiltják, mert nincs itt kijelölt strand. Október első hétvégéje azonban nem épp tipikus nyári hónap. A víz eléggé lehűlt. Már belemerülni sem érdemes a 10°C-os vízbe, megfelelő öltözék nélkül. Egy rövid, göndör hajú, középmagas, kékszemű, bajszos ember azonban mégis ezt teszi. Neoprén öltözékben van, és a vízben ácsorog, ahol még sekély a meder. Ő az egyetem egyik oktatója, az ökológia és a gombák a szakterülete. Szöglet Péter tanár úr azonban nem jó kedvéből van a vízben. Az utolsó hínarazást végzi Szilveszterrel és Bencével. A levezető e szakaszán ugyanis vízhozam-mérő állomás van. A vízhozamot négy, kék oszlop méri. A rajta lévő mérők ultrahang segítségével mérik az átfolyó víz mennyiséget. Általában pontosan mérnek. De mivel a környezet viszontagságainak ki vannak téve, ezért nem árt őket karbantartani. A mérőfejeket meg kell tisztítani az algáktól és az iszaptól, valamint a mérőoszlopok között, valamint előttük és utánuk 5 m-re el kell távolítani a hínárt. Ezt persze különleges módszerrel lehet csak megtenni, amit a tanárúr, Tamás és Szilveszter találtak ki anno. A tanár úr a vízben van, az egyik ember közvetlenül a vízpartján, a másik kicsit feljebb a töltésen. A hínárt gereblyével szedik ki, aminek nyelét 3 rúdból csavarozták össze. Így 5 méteres gereblyével bírnak. A töltésen álló dobja a gereblyét, a parton álló pedig irányítja, hogy merre menjen. Amint a vízbe csapódik, a tanárúr megfogja a

38

végét, leereszti a fenékig. Majd kifelé húzza, ahol a parton álló átveszi, tovább húzza, a töltésen lévő megfogja, majd a parton álló leszüreteli a fogást. Igaz kissé bonyolult és macerás módszer, de mindenképpen hatékonyabb. -A mérőfej elé tanár úr? – kérdezte Szilveszter. -Igen, most oda kellene! – mondta. –Lehetőleg a közepére. -Oké! – tartotta irányba Szilveszter. –Na, Bence, dobhatod! -Egy, kettő, három! – számolt a töltésről Bence. A gereblye imbolyogva ugyan, de célt talált. Tanár úr egyből utána vetette magát. Elkezdte kihúzni, majd a megszokott módon haladt a gereblye kihúzása. -Na, ez szép termés lesz! – állapította meg Szilveszter a gereblye súlyából. -Tényleg! – mondta Bence, mikor felül megkapta a gereblye végét. És valóban a gereblye fején, mintha csak spagetti lenne, egy jó adag hínár volt rátekeredve, melynek leszedése természetesen a parton álló, jelenesetben Szilveszter dolga, aki a hínarakból szabályos partmenti utat épít magának, hogy ne csússzon a part, és a sás ne vágja össze a lábát. Mert mezítláb van. -Ó, asszem ez háló lesz! – mondta a tanárúr, amikor megpróbálta kihúzni a következő adagot. –Dobja ide a szemüveget és a pipát, Bence, legyen szíves! Majd miután felvette a szemüveget, és a pipát, alámerült. Csak a nyél állt ki a vízből, ami ide-oda kóválygott, ahogy Szöglet bácsi szórakozott vele a víz alatt. -Nem értem, mi értelme van ennek a hálónak? Ez már a harmadik, hogy beleakad! -Tudod, Bence ez nem volt itt, még régen. De aztán jöttek a vízügyesek, és azt mondták, majd ők megoldják. És tettek ide egy olyan hálót, amin olyan gyönyörűen keresztül nő a hínár. Ráadásul kövekkel van rögzítve, ami újabb bonyodalom. – mondta miközben a gereblye nyele megindult felé. -Hú! – mondta tanárúr, miután felbukkant, és a pipájában lévő vizet kifújta. –Szépen rátekeredett a nyavalyás. -Milyen mély ez a víz? – kérdezte Bence. -Miért, merülni szeretne? – kérdezte tanárúr. -Nem, csak érdeklődöm.

39

-Hát, engem éppenhogy ellep. – mondta morfondírozva. –Szóval olyan 3 méter. -Mi van? – kérdezte Bence, de aztán leesett neki is a tantusz, hogy a tanárúr szórakozik. -Azt hitted centik kérdése, mi? – kérdezte Szilveszter. -Hát végül is sok centi. – mondta Szöglet. –Na, jó, ha már itt van a szemüveg, akkor lemerülök és megtisztítom a fejeket. Szilveszter ide dobnád a drótkefét! Aztán addig próbáljátok meg itt a part közelében, amit lehet még kihalászni! – majd miután megkapta a kefét, elmerült a habokban. -Eszméletlen egy ürge! – csóválta a fejét Bence. -Ő az egyik legjobb arc az egyetemen. – mondta elismerően Szilveszter. –De most van valami, amiről szeretnék beszélni veled! – váltott témát. –Anyukád felhívott és aggódva közölte velem, hogy napok óta alig alszol valamit, és rémálmaid vannak. Én hiába próbáltam nyugtatni, hogyha te egy szemhunyásnyit sem alszol, akkor sem fogsz kimúlni, mert öngyógyulsz, de hát az anyuka, az csak anyuka, úgyhogy beleegyeztem. -Azért ez nem igaz! – mondta Bence. –Alszom én, de gyakran felébredek. Egy kép sosem hagy nyugodni. És ezért riadok fel gyakran. -Miféle kép? -Hát az, ami történt a palackozóban. Csak most én vagyok az üvegbe zárva nem Melinda, és hiába próbálok kijutni, hogy leállítsam a Farkast. Látom, ahogy megöli Felcsert, majd Újoncot. -De várj, akkor már az üvegbörtön széttört nem? -Igen, de az álmomban csak ezután törik szét. És akkor a Farkas engem akar. De nem tudok mozdulni sem. Nem tudok se menekülni, se támadni! És akkor elkezd fojtogatni, és hiába védekezek, az nem használ. És mikor már úgy érzem, megfulladok, akkor ébredek fel. -Ez azt mutatja, hogy még nem dolgoztad fel. -Ezt anya is tudja, és de semmi sem használ! -Mert az elme bajait, az elmében kell orvosolni! Ha a testet vagy a lelket gyógyítod, az nem hat az észre. Ha fáj a fogad, akkor nem a kezedet kell begipszelni! -Ha-ha! – nevetett Bence cinikusan. –Akkor mégis mit csináljak? -A halálos betegek, mielőtt meghalnának, 5 stádiumon mennek keresztül. A halállal foglakozók, illetve a gyilkosok is hasonlóképp

40

élik ezt meg. Ez az 5 stádium: a düh, a tagadás, az alkudozás, a depresszió, és végül a belenyugvás. -Azt mondod, nekem is végig kell mennem ezen? -Nem, mert már elkezdted. Már úton vagy. A kérdés csak annyi, hogy hol tartsz, és mennyi van még vissza? -És ezt honnan fogom tudni? -Hát az első szakaszt akkor kezdted el, amikor megtörtént a dolog. A vén juhar alatt voltunk, és meglehetősen dühös voltál magadra, a helyzetre, a világra. -Igen, erre emlékszem. -Nos, mivel most nem vagy dühös, ezért valószínű, hogy a következő lépcsőn vagy, a tagadás terén. Ám hiába próbálod elnyomni, a tudatalattidban akkor is ott, van. Ezért nem tudtál az utóbbi pár héten aludni. Kísért a múlt, és nem tudsz megszabadulni tőle, csak akkor, ha rájössz, hogy léphetnél a következő szintre. -Szóval akkor a következő lépés, az alkudozás? Na de miért alkudoznék? -Ez személyenként változó. Van, aki a lelki békéjéért, van, aki a megbocsátásért, van, aki Isten bocsánatáért fohászkodik. Ez csak is rajtad fog állni. És ha már itt tartunk. – nézett rá Bencére. –Miért álltál ilyen hamar kötélnek? -Ezt meg hogy érted? -Úgyhogy, Ágnesből, Melindából, és belőled is folyton harapófogóval kell kihúznom a dolgokat. Most pedig csodák-csodája nem ellenkeztél, és minden ellenállás nélkül kiöntötted a bajodat! -Tudod, anya szokott nekem jósolni. És a mai üzenet a Tarot kártyából az volt, hogy „Fogadd el a tapasztaltabb segítségét, mert az új dologhoz vezet, akármennyire is sötét!”. -Á, szóval Tarot kártya. Kitalálom: a Remete, a Halál és a Hold kártyája igaz? -Honnan tudtad? -Hát Melinda, az okkult dolgok felé fordult, és sok kérdése van ez ügyben. Szüksége van egy olyan ember irány mutatására, aki szintén foglalkozott ezzel. Szóval most Tarot a nagy kedvenc. És ezzel együtt persze az alkímia is. -Á. Szóval Melinda letért a vallásos hitéről? -Nem hinném, ugyanis holnap gyónni megy a Carmelitaba. Még azért szüksége van erre a biztos támaszra, amíg nem talál másikat.

41

-Na, fiúk, szép munkát végeztek! – mondta Szöglet bácsi miután felbukkant előttük. –Nézzék, milyen mélyre le lehet látni! -12A kastélyban nagy herce-hurca. Az éjjeli betörés miatt az egész kastélyt, és az elől lévő francia parkot, valamint a hátsó angolparkot, sőt még az udvaron álló egyik épület részt, a Hintómúzeumot is lezárták. Ritkán fordult elő, hogy valaki betört a Tolnay Kastélyba, főleg a biztonsági rendszerek, és az őrök ébersége miatt. Az 1745-ben épület kastélyt, 3-szor építették át, ám mindig megmaradt a korabeli jellege. Az épületben 101 helység található, bemutatva az építésétől egészen napjainkig a kastély történetét, és benne lakók életét. A város legnagyobb múzeuma. A Tolnay Kastély előterében egy szökőkút díszíti a francia park közepét. Nyírott gyepek, melyek virágágyásokkal vannak elválasztva a sétautaktól. Innen Balatonfestetics gyönyörű panorámája tárul a szemlélődő elé. A park legjellemzőbb vonása a szimmetria. Nem jellemző ez azonban a hátsó, angolparkra. Kanyargós utak, lendületes formák, fa- és bokorcsoportok a legváratlanabb helyeken és kombinációban. A giccs mégsem tűnik fel, mert a park nagyon hangulatos, és esztétikus. A kis domb a tavacskával, szintén angol minta, akárcsak az ősöreg fák. Barabás nyomozó a helyszínre érkezvén egyből egy nagyobb csoporthoz megy, akik valószínű többet tudnak a dologról. Egy öregebb, alacsony, szivarozó, őszes-fekete hajú, barna szemű fickóhoz megy. -Szép jó napot ezredes! – köszöntött rá hangosan. -A teremburáját! – kiáltott fel a muki. –Hát nem hittem volna, hogy előléptetnek. –Ha ezt tudom, nem a ballonkabátomba jövök. – mondta tréfálkozva. -Hogy van, Pista bácsi? – kérdezte Barabás nyomozó. -Hát fiam, meg kell mondjam, lassan már kiöregedett vadászkutyának érzem magam. Hamarosan nyugdíjas leszek, és tudom előre, hogy hiányozni fognak ezek a kalandok. -Tényleg, mi a fene van itt?

42

-Hát, betörtek a kastély könyvtárába, és elemeltek egy könyvet. A biztonságiak persze megpróbálták elkapni őket, de nem sikerült nekik. -Hányan voltak? -Hát, ha minden igaz négyen, szemben a 26 őrrel. -Akkor sem értem, hogy szökhettek meg? -Nagyon sok dolog van, ami itt bűzlik! Például a lézerek, amik a könyvtárat behálózták, az egyik felük kiégett, a másik felük pedig elázott, szó szerint. -Az meg hogy lehet? -Nem tudom. – mondta miközben az oroszlános kúthoz ment. – Mint ahogy azt sem, hogy ezt hogy csinálták! – mutatott a falára. József nem hitt a szemének. A falból könyökök, térdek, vállalak, láb- és kézfejek álltak ki. Rajtuk biztonságis egyenruha volt. -Hogy kerültek a falba? Ez képtelenség! -Figyelj, a katonaság, és a rendőri pályafutásom alatt sok mindent láttam, de ez… túltesz mindegyiken! -Remélem ez nem az, amire gondolok! – mondta megrökönyödve. -Á, Veronika kedves! – üdvözölte az újdonsült társát az ezredes. -Jó napot! – nyújtotta a kezét Vera. –Balatoni Veronika vagyok! -Én, Barabás József vagyok. – fogott vele kezet. –Ne vegye sértésnek, de megkérdezem, hogy honnan ismerhetem önt? -Nem tudom. Gellértvároson kívül máshol még nem szolgáltam. -Ó, hát ennyi elég is! Ön Sándor alatt dolgozott, amíg el nem ment! -Igen, és Ságvári Dávid is volt a főnököm. -Hát, meg kell hagyni, problémás egy ügy volt! -Igen, és úgy tűink itt a folytatás! – vette elő a papírokat a táskájából. -Mi? -Igen, úgy tűnik, hogy ami Gellértvárosban volt, az most itt folytatódik. -Maga hisz abban, hogy valami fantazmagórikus bűnözőcsemeték szórakoztak megint? Nevetséges! -Akkor mivel magyarázod ezt itt? – kérdezte az ezredes. -És ez mégcsak a jéghegy csúcsa! Ez az 5 ember itt a falba van zárva. A tónál 7 holttest is fekszik. A tüdejük tele van vízzel, de még

43

annak is, amelyik 3 méterre volt tőle, és valószínű futott onnan. És a halottkémek szerint nem estek bele a tóba. -Az meg hogy lehet? Hogy fulladhattak meg, ha nem mentek bele a vízbe? -Nem tudni. És a többi furcsaság is ugyanilyen rejtélyes. Van még 6 ember, akikből márcsak hamut találtunk. Meggyulladtak, és szabályosan hamuvá égtek. Alig maradt belőlük csont. Az orvos szakértők megállapítottál, hogy az égés nem tartott sokáig, ami azt jelenti, hogy a tűz, ami perzselte őket minimum 1500°C-os! -Mint a Nap hőmérséklete. – állapította meg a ballonkabátos fazon. -De hát még a legmodernebb lángszórók sem érik el ezt! – hitetlenkedett József. -Van itt még 8 biztonsági őr, akiknek megállt a légzése, és fulladás következtében haltak meg. A helyszínelők szerint nincs fojtogatásra utaló nyom. Ám ami a megdöbbentő a dologban az, hogy a tüdejük tele volt szén-dioxiddal. Mintha csak egy nem szellőző borospincében találták volna őket! -Szóval ismét az indigók szórakoznak? -Meglehet! Ismerem jól a módszereiket, és teljességgel rájuk illik a dolog! – mondta Veronika. -Akkor ajánlom Józsi, hogyha már a te ügyed, vedd a szárnyaid alá Verácskát, hátha az ő tapasztalatával, és a te gyors eszeddel előbb felderítitek ezt, mint én egyedül! Megyek is, mert várnak rám! Sok szerencsét! – intett, majd elment. -Figyelje meg, délutánra már ön alá fogok tartozni! – bökött oda a könyökével Veronika. -Ne is mondja. Ismerem jól! Alezredesem volt, még a katonaságban. -Én meg csak pár napja vagyok nála, de kibírhatatlan! Folyton ugráltat, és parancsokat osztogat. Mi vagyok én, felszolgáló? -Igen, mindenki tudja, hogy nagy rabszolgahajcsár az öreg. -Szóval! Ahogy kivettem a szavaiból, nem nagyon hisz ebben a mesében. -Igen. És azon leszek, hogy valami ésszerű magyarázatot találjak az itt történtekre. -De még a héten történt rablásra sem tud!

44

-Elnézést! – förmedt rá. –Előbb találjuk meg az elkövetőket, aztán majd kikérdezzük őket, rendben? Ne találgassunk, hanem kövessük a nyomokat! -Nyomok? Úgy gondolja, hogy vannak? -Miért, semmit sem hagytak maguk után? -De. Csak egyet. Ezt a zöld öngyújtót! – mutatta kis tasakban. – Semmi ujjlenyomatot nem találtak rajta. -Lehet, hogy egy suhanc dobta el még tegnap. -Nem hinném. Mivel késő délutánonként összeszedik a takarítók a szemetet. Ez pedig az útközepén volt, jól látható helyen. Lehetetlen, hogy nem vették észre. -Tehát gyakorlatilag semmi hasznát nem vesszük. – mondta keserűen József. –A fenébe! -13-Adjátok fel lányok! Nem győzhettek ellenünk! – mondta Zsolti a kosárlabdát pattogtatva. -Azt csak hiszitek! – mondta felháborodva Dóri. –Mi vagyunk a Illés Julián Általános Iskola legjobb kosarasai! -Mi pedig a Kisváthy legjobb atlétái! Úgyhogy pechetek van! – vágott vissza Zoli, a palánk alatt. -Viszont mi a hazai pálya előnyét élvezzük! – csatlakozott Vanda. –Le fogunk mosni titeket! -Akkor rajta! – mondták egyszerre a fiúk, megkezdték a támadást. Az ablakon át figyelte őket Ida. -Gyerekek. – mondta ingatva a fejét. –Mintha sohasem nőnének fel, aztán egyszercsak azt vesszük észre, hogy felnőttek. – sóhajtott, majd Melinda felé fordult. –Örülök, hogy eljöttél! Már kezdtem nagyon aggódni, és úgy gondolom, hogy te segíteni tudsz. -Mégis miben lehetnék a segítségére? – kérdezte Melinda. -Ejnye! Már megbeszéltük, hogy tegeződünk, nem? -Persze, bocsánat! Folyton elfelejtem. -Nos, Bence mostanában nem alszik valami túl jól. Már vagy 2 hete nem alszik rendesen, és rémálmok gyötrik. – mondta aggódva. –Már mindent kipróbáltunk, de eddig semmi sem vált be.

45

-Nézd Adél, megértem, hogy Bence a fiad, és hogy aggódsz érte, de tudod, meg van a véleményem erről. Megölt 2 embert. A bűnhődését nem nekem, hanem saját magának kell megoldania! -Csak sajnos az a helyzet, hogy ez már nem tőle függ! -Hogy? -Mondd el Laci, mit láttál az álmában! -Nem szeretek mások fejében turkálni, de az a helyzet, hogy már engem sem hagyott nyugton a dolog. A hét elején beleférkőztem a tudatalattijába, és elég szörnyű álmai vannak. Ekkor Laci Melinda halántékára tette a kezeit. És Melinda látta azt, amit Laci Bence álmaiban. -Látja ugyanazt, amit művelt, csak most ő van bezárva. Kétségbe esetten próbál meg kitörni onnan, de nem sikerül. Hiába próbálja magát megállítani, kérlelni, dörömbölni, hogy ne tegye meg a Farkas! Melinda tekintete rémült lett. -És ezzel nem ér véget! Pár napja az álom folytatódott. Az üvegketrec széttört, és a Farkas őt akarja. Meg akarja ölni. De nem tud mozdulni, nem tud védekezni. És a Farkas mancsa egyre jobban szorítja a torkát. És nem kap levegőt! Ekkor Melinda is egyre nehezebben vette a levegőt, majd hirtelen elvette Laci kezeit a fejétől, és sírva felkelt a székről. -Mi történt? – kérdezte Ida. -Nem akarok róla beszélni! -Őt is megrázta a dolog! – mondta Laci. –Ő volt az, aki bízott abban, hogy akit szeret, sosem változik dühöngő örültté. De hiába volt, mert akit szeretett, el is vesztett! Önmagát okolja, amiatt, hogy mindez megtörtént. Hogy nem tudta leállítani. -Jaj, kicsim, ne sírj! – ölelte magához Ida. –Nem tehetsz róla! Senki sem tehet róla! – próbálta nyugtatgatni. -Dehogy nem! Én hibáztam, mert nem tudtam megszelídíteni! Nem voltam elég erős, hogy leállítsam! Pedig bíztam abban, hogy bármikor sikerül! – mondta könnyeivel küszködve. –De elbíztam magam, és ez lett belőle! -Figyelj Melinda! Én azt szoktam mondani, hogy a múlt elmúlt! Azon nem tudsz változtatni! – mondta miközben a szemébe nézett. – De a jelen és a jövő, megváltoztatható! Ezért szeretnélek megkérni rá, hogy legalább valamit tegyél, ami annak érdekében, hogy többé ne fordulhasson ez elő!

46

-Igaza van. – törölte le a könnyeit. –Megteszem, amit lehet. Ha ezzel segíthetek neki, akkor megteszem! És indult be Bence szobájába. -Laci, ne! Ne menj utána. – marasztalta. –Ezt most bízzuk rá! Ne zavarjuk! Melinda becsukta az ajtót maga mögött. Majd szemeit becsukta, várt egy kicsit, majd kinyitotta, és körülnézett abszolút látásával a szobában. De semmi különöset nem talált. Látott ugyan életerő áramlást, a szobanövényekből kiáradó jó energiákat, de semmi olyat, ami arra utalna, hogy az itt alvókkal valami baj lenne. Majd Bence ágyához lépett. Végig fürkészte. Erőteljes indigó színt látott. Ám a fejrésznél a szín vöröses árnyalatot mutatott. A vörös pedig a biztonság kereséséhez, és a dühöz is társítható. Majd Laci ágyára tekintett, és fura dolgot vett észre. Laci rezgései fehérek voltak, amit az ágy is átvett. Melinda nem értette, hogy lehet ez. Fehér, és nem indigó. De ha nem indigó, akkor hogy lehet képes az álmokba és a fejekbe látni? És miért ilyen tiszta a rezgése? Szinte kristálytiszta. -Nagyi! – szólt a mennyezet felé. –Nagyi! Segíts, hogy segíthessek Bencének! Nem sokkal később nagy fénytünemény jelent meg Melinda mellett. Majd abból elé lépett Melinda nagymamája, teljes harci díszben. Angyalszárnyakkal, természetesen. -Nagyi, mi folyik itt? Miért fehér Laci ágya? Azt hittem, hogy az aura csakis színes lehet! -Az egész nagyon egyszerű jelenségen alapszik. Ha a fényt színekké lehet bontani, akkor a sok szín együttesen fehér fényt ad. Ez azt jelenti, hogy Laci összes csakrája jól működik, és egyik sem domináns. -Dehogy lehet ez? Ha indigó, akkor a harmadik szem csakrájának kellene dominánsnak lennie, nem? -Ha indigó lenne, akkor igen. De ő nem indigó! Ő kristálygyermek, az iker lányokkal együtt. -Mi az, hogy kristálygyermek? -Ők azok a gyerekek, akik az indigó hullám után születtek. Az indigók feladata, hogy a régi rendszereket és elveket megdöntsék, lerombolják. A kristálygyermekek azért születtek e Földre, hogy az indigók után felépítsék, megalapozzák a Béke Újkorszakának

47

rendjét és harmóniáját. – majd hirtelen Bence ágyára nézett. –Nézd csak, itt vannak! – szakította meg érdekes monológját. -Kik? – kérdezte Melinda, miközben ő is odanézett. -Nem látod őket, mert beleolvadnak a színekbe. Nem láthatóak, mert elrejtőznek az éterben. De ha megkéred, Mihály arkangyalt, hogy borítsa be fehér fénnyel a szobát, látni fogod őket te is! Melinda letérdelt, imára fonta a kezeit, és becsukta a szemét. -Mihály arkangyal, téged hívlak most! Kérlek, bocsáss e szobára fehér fényt, mellyel előtűnik az, mi a szememnek láthatatlan! Kérlek, segíts nekem! Majd mikor kinyitotta a szemeit, a plafonon egy fénypont jelent meg, ami egyre nagyobb lett. Szétfolyt, mintha festék lenne, és beborította a falakat, a bútorokat, mindent. Csak Melinda, a Nagyija, és 2 alak nem lett fehér a szobában. -Nagyi, mik ezek? – kérdezte Melinda. Az ágyon két figura ült. Fekete köpeny burkolta a testüket. Lábukon csizma volt, arcukat pedig maszk takarta. -Ezek lidércek. – mondta a nagymamája. –Ők azok, akik álmukban sanyargatják az embert. Nem hagynak békét neki, amíg meg nem bűnhődnek. -Szóval ezek a lidércek, Újonc és Felcser? – kérdezte megdöbbenve Melinda. -Valószínű. -De ők meghaltak! – mondta nyomatékosan Melinda. –Már rég nem itt kellene lenniük! -Mit láttál, mikor meghaltak? -Fehér lepke szállt ki a testükből. -Ha egy ember meghal, a lelke távozik a testéből, és akkor lesz fehér lepkévé, mikor a mennybe megy, emlékszel? Melindának eszébe jutott az első emléke, ami a lelkekkel volt kapcsolatos. A kis fiú szobájában valóban látott lelkeket. Csak akkor váltak lepkévé, amikor Sumynona a Gyógyító fények kardjával átszúrta őket. -De ezek a lelkek lepkeként távoztak a testükből, és lidérccé váltak. És ott telepszenek meg, ahol az a személy, akit gyalázni akarnak, álomra hajtja a fejét. -Hogyan lehetne őket eltűntetni? -Sem én, sem te nem tudjuk őket eltűntetni. -Miért nem?

48

-Mert én védőangyal vagyok, és csak a lelkeket tudom átküldeni. -És ha megidézném Sycamorust? -A Róka támadó angyalát? Megteheted, de ő sem tudna sokat segíteni. A maszkjuk miatt. -Miért, mi van a maszkjukkal? -Ez az, ami védelmet nyújt a fény ellen. Bármilyen angyallal próbálkoznál, ők csak akkor tűnnek el, ha a maszkjuk eltűnik. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha Bence megbánta bűneit. -14A régi mozi épülete nem messze van a Kongresszusi Központtól, az Állami Gimnázium utcájában lefelé. A kihalt és már bezárt épület már vagy 10 éve üresen kong. Belülről plakátok burkolják az ablakokat, és csak nagyon kevés helyen lehet belátni. A régi időkben nagyon felkapott hely volt. Rengetegen látogatták, szinte mindennap. Aztán a videorecorder, majd pár évre rá a DVD-lejátszók otthon marasztalták az embereket. Később, amikor már az Internetről lehetett filmeket letölteni, már a kölcsönző részleg sem működött nyereségesen. A bezárt épületben, a késő délután ellenére is teljes a sötétség. A nap utolsó sugarai, már eltűntek a hatalmas épületek mögött. Az utcákon ilyenkor már kevesen lézengenek. Így nem is tűnik fel, hogy egy fiú és egy lány ólálkodik az épület előtt. -Nincs kulcs, vagy valami feszítő, amivel bejuthatnánk? – kérdezte Ági. -Miért, csak nem gondolod, hogy majd azt használjuk? – kérdezett vissza Szilveszter. -Én, ugyan be nem teleportálódok oda! – fonta össze a karját tüntetőleg. -Mi a baj? -Mondtam már, ha nem látom a helyet, akkor nem tudok oda bemenni! – mondta durcásan. -Én sem és mégis bent vagyunk! – teremtek bent hirtelen. -Ezt meg, hogy csináltad? -Egyszerűen. Be akartam menni, és bent vagyok. -De azért vigyázz, nehogy egy oszlopban köss ki! -Azért nem vagyok annyira hülye. – vette elő a zseblámpákat, és adott egyet Áginak is.

49

Körbenéztek. A fénycsóvák mindent átpásztáztak, amerre mentek. A mozi teremhez érvén Szilveszter észrevette valami furcsaságot. -Nézd csak Ági! – mutatott rá a kilincsre és a lezárt láncra. -Mi az? – ment közelebb. –Ja, le van zárva. Nyilván, de miért olyan érdekes? -Nézd csak meg a kilincset! Rozsdás. De a lánc az nem. -Hogyan kerülhet rozsda a kilincsre, ha az nem rozsdás? -Logikus, nem? – kérdezett egy dörmögő hang mögöttük. –A lánc még új, ami azt jelenti, hogy az ajtót a bezárás óta kinyitották. – lépett elő a sötétből Gilbert. -Ki ez? – kérdezte Ági. -Egy minden lében kanál Szabadkőműves! Mi a fenét keres itt? -Kérdezte, hogy hol van a Doki laborja. Mi elmondtuk. De nem gondolja, hogy majd a mi titkainkat is magára bízzuk? -Remek. Szóval már mindent átkutatott, ami nekünk szükséges lehetett. -Nem. Én csak azért vagyok itt, hogy ellenőrizzem, mit művelnek. És ha találok valami olyat, ami minket érint, és titkos, azt elveszem! -Márcsak ez hiányzott! -Azt mondta, hogy ez a Doki laborja? – kérdezte Ágnes. -Igen. Ez volt a régi laborja, mielőtt Gellértvárosba ment volna, és ott az EÜ Központ pincéjében alapított volna másikat. -És mégis mi van bent? -Pont ezért jöttünk. – mondta Szilveszter. –Már csak az a kérdés, hogy jutunk be? A láncot a levegő lassan korrodálná. -Álljanak félre! – mondta Gilbert. Elővette a kardját. Ez is hasonló volt, mint Szilveszteré. Majd rátette a kezét. -Perzselj, Pokoli tűzlándzsa! – hangzott a parancs. Ekkor a kardból egy hosszú lándzsa lett, melynek a hegye égett. Majd egy tűzörvényt lőtt a láncra, amitől nemcsak a lánc, hanem a kilincs, sőt az ajtó is elolvadt. Majd miután a zárat kiiktatták, a lándzsa örvénye elcsitult, és visszatért eredeti alakjába. -Váó! – mondta Ági elismerően. –Ez mi volt? -A kardom másik alakja. Segítségével irányítom a tüzet. -Szóval, az én kardom is átváltozik, ha varázsigét mondok rá?

50

-Nem! Ez nem varázsige! A kardok erejét a nevének mondásával, és parancsszóval lehet használni. Minden kardnak más a neve. Az enyémnek Pokoli tűzlándzsa. -Értem, és az én kardomnak mi a neve? -Ne gondold, hogy ilyen könnyű! A kard neve a tulajdonos váltásával változik. A személyiséged létrehozott benne egy lényt, amit csak akkor tudsz előhívni, ha a nevén szólítod. És csak te rád hallgat. -Hát ez pech! Ági! – nézett körül. –Ági, hol vagy? -Már itt bent vagyok! - hangzott belülről. Szilveszter belépett a sötétbe, majd oldalra nézett, és meglátta az ajtó mellett lévő villanykapcsolót. Azt felkapcsolván előtűnt a rejtegetett valóság. A régi mozi vetítőterme egy laboratórium. Benne polcok, állványok, kissé ósdi gépek, könyvek, kimutatások, táblázatok, labor eszközök. Igaz, hogy az is látszik, már régóta nem járt itt senki. Mindent vastagon lep a por, nem beszélve a pókhálókról. A padlón néhol világosabb részek jelzik, hogy onnan elvittek egy nagyobb tárgyat. A falakon is néhány kép között, csak a szegek mutatják, hogy ott volt valami. A fiókok kihúzva, és a szekrényajtók nyitva, bennük néhol egy-egy labor eszköz árválkodik. -Ahogy látom, szépen eltakarította azt, ami fontos volt neki! – mondta elismerően Gilbert. -Ezek szerint nem jött vissza azóta. – állapította meg Szilveszter. -Pedig, ha itt találom… - szorította össze a dühtől a kezét Ágnes. -Mi a baj? – kérdezte Gilbert. -Ágnesnek van oka a bosszúra. – fordult feléje. –Annak idején a Doki őt is kezelte, ahogy számtalan fiatalt is. Egy SZÉRUM nevű szeren dolgozott, amit ellenünk akart bevetni. Ez a szer leredukálta volna, az indigó képességeinket, és teljesen elnyomott volna minket. -És ezért ennyire bosszús? -Nem. Az apja neki dolgozott. Ő védte a labort. Híresen jó vadász hírében állt, de valahogy mégis legyőzte és megölte Ágnes apját. -Hát azt nem csodálom, hogy alulmaradt. -Az a fickó, a föld elem ura. Egykor a Négyek Tanácsának tagja volt. Akkor ment el, Daliás és Ságvári a Tanács tagjai lettek. Az egykori Levegő úr minden sallang nélkül átadta a helyét, de a Föld

51

címét Várallay nem akarta átadni. Daliás így aztán erőszakkal vette át a hatalmat, de törvényesen. -De nem értem! Miért pont Ságvári ment utána? Miért akart bosszút állni? -Ezt nem tudom. Viszont azt tudom, hogyha le akarjátok győzni, ahhoz sokkal több kell, mint amennyi erőtök idáig volt. -Miért? – fordult feléjük Ági. -Hisz Szilveszter a levegő elemet képviseli! Az a föld ellentéte, ami könnyedén legyőzi! -Ez sem ilyen könnyű, Ágnes! Tudja, a természetben harmónia és egyensúly van. Bármit is teszünk, annak valahol meglesz az ellenhatása. A föld és a levegő, valamint a tűz és a víz egyenlő arányban osztoznak az univerzumon, és egyik sem kerekedhet felül a másikon! -Hacsak be nem hozunk egy új változót! – mondta Szilveszter elgondolkodva. -Micsoda? Milyen változót? -Egy kicsit megbolondítjuk ez az egyensúlyt egy újfajta szemlélettel. Visszakaptam az egyik hitkeresőmtől a könyvemet, mely a Feng Shuiról szól. Ott a világot nem 4, hanem őt őselem alkotja. A kínaiak szerint ezek a Víz, a Fa, a Tűz, a Föld és a Fém. Mindegyik táplálja az utána lévőt, és pusztítja az előtte állót. Ha Ágnesben meg van az elszántság, segíthetek neki. -Ez képtelenség! Még is mit gondol? Csak úgy beleavatkozhat a természet törvényeibe! Azt gondolja, hogy nem lesz valami ellenhatás? -Tudom, hogy lesz. És remélem az nem negatív lesz. -Mire gondol? -Arra, hogy segítek Ágnesben felébreszteni a Fém elemet, mely kimeríti a Földet. De ahhoz, hogy hatékony legyen, meg kell jelennie a párjának, a Fának. Ezt magamra vállalom. -Részemről rendben van. – mondta Ágnes. -Őrültek! – mondta Gilbert. –Istent akarnak játszani? -Figyeljen, Gilbert! Ha nem sikerül, akkor nem sikerül, és nincs semmi, ami miatt aggódnia kéne! Ha mégis sikerül, akkor ön beismeri, hogy tévedett! Nem kell ezen ennyire felháborodnia! -15-

52

Mente Krisztián, azaz Menyét, az ágyában forgolódik. Ő is az álmaival küzd. Bár ezek az álmok nem a múltat mutatják, ahogy Bencéé. Menyét képes megálmodni a jövőt, olykor meglepő pontossággal. De mostanában valami megváltozott. Az álmaiban valaki újfent megjelenik. Egyfolytában kísérti őt. Nappal nyugodalma van, és nem látja. De az álmában sokszor megjelenik. És mostanában ő sugallja neki a fontos információkat. Vitézné Ildikó. –Ne próbálj meg úgy tenni, mintha nem hallanád! - szólt álmában hozzá. Menyét az ágyában feküdt, és próbálta a párnát a fülére húzni, és a szemét becsukni, hogy ne hallja és ne lássa őt. De eléállt és lerántotta róla. Megdermedten nézte a nőalakot maga előtt. Majd maga mellé nézett. Veronika holtsápadtan feküdt, nem lélegzett. -Veronika! Veronika! – próbálta meg felébreszteni. De a kedvese hideg volt, mint az acél. -Nem hall téged! Még mindig az álmaidban vagy! -Mit akarsz tőlem? – kiabált rá. –Miért nem hagysz békén! -Mert te vagy az egyetlen, akivel kommunikálni tudok! Ráadásul, te voltál az, aki engem meggyilkolt! -Szállj ki a fejemből! Hagyj békét! -Rendben. Abbahagyom, ha meghallgatsz! Fontos üzenetem van Péternek! -Mondjad, ne kímélj! – roskadt az ágyára. -Mondd meg neki, hogy kezdődhet a terv második szakasza! A jövő hét mindegyes napján be kell szereznetek az alapanyagokat! És a héten a maradék áldozatot is feltétlenül össze kell gyűjtenetek! -De hogyan? Hogyan lehetne annyi? -Figyelj! – vágott közbe. –Lesz egy rendőrbál 4 nap múlva, és a vadászgyűlés is kedvező esemény, nem beszélve a tárlatról a hétvégén. Ezzel sikerülnie kell! -Oké! Akkor most kiszállsz a fejemből? -Van még valami. Jobb lesz, ha óvatosak lesztek! A rendőrség már nyomoz utánatok. -Tudom. Veronika már tájékoztatott róla, és ha rajta múlik, akkor nem fognak elkapni. – emelte ki a fejét tenyereiből. -De a Szabadkőművesek is kutakodnak utánatok. -Mégis honnan veszik, hogy mi raboltuk el Andrást? -Onnan, hogy a Róka elmondta nekik.

53

-A Róka? Mit keres itt? -Azóta, amióta Gellértvárosból eljöttetek, ő is itt van. -Honnan tudta, hogy itt vagyunk? -Nem tudta. Egyszerűen csak itt van. Az FTE-n oktat. -Az FTE? Tudod mit, nem akarom érteni! Szeretnék felébredni! -Végül is már elmondtam, mit akarok. Akkor megyek. -Várj! Egy kérdés! – mondta mielőtt eltűnt volna. –Miért nem a lányod elméjében vájkálsz? Hiszen ő látja a lelkeket! -Már megmondtam! Te gyilkoltál meg. – majd eltűnt. Krisztián rémülten ébredt fel. Veronika is. -Már megint ő volt? – kérdezte aggódva. -Igen. Újabb üzenete volt a főnöknek. -Ne hagyd, hogy felzaklasson! – mondta, miközben kedvese arcát simogatta. –Ez adomány, hisz te vagy az egyetlen, aki találkozhat és beszélhet vele. -Ez nem adomány, inkább átok! Miért kell engem zargatnia? Hisz ő vállalta el, hogy önként lemond az életéről! És mégis engem kísért, mintha teljesen előre megfontolt szándékkal öltem volna meg. -De hisz nem te lőtted le! Azt csak a Doki intézte úgy! -Igen, de az én kezemben volt a fegyver! -Ne emészd magad emiatt! – próbálta nyugtatgatni. –Te sem tudhattad, mi történik! -Megyek és elmondom a Dokinak! Legalább előbb szabadulok tőle! – kelt fel az ágyából, és átindult a főnöke szobájába. Benézett az ajtón, és látta, hogy a Doki lapozgatta az elcsórt könyvet. Gyönyörű, szépen kimunkált borítója volt. Egy kevés egyiptomi beütéssel, de látszott rajta, hogy nem teljesen az. A barna borítok enyhén sárga, már kicsit kemény papírokat rejtettek, melyeket latin írással töltöttek meg. -Főnök! – szólt az ajtó mögül nézve. –Ildikónak újabb üzenete volt. -Na, végre! – csapta össze a könyvet. –Gyere be és meséld el mit mondott. – rángatta be az ajtóból. Menyét leült vele szemben egy székre. A Doki kíváncsian meredt rá. -Közölte, hogy a jövő héttől mindennap be kell szereznünk a megfelelő alapanyagokat a tervhez! -Már a jövő héten? Hú, az angyalát, akkor csipkednem kell magam!

54

-Azt is mondta, hogy a lelkeket is össze kell gyűjteni. -Na de honnan szerzünk ennyit, ilyen rövid idő alatt? -Mondta, hogy lesz egy vadászbál, egy rendőr buli, és valamilyen tárlat, ahol sok ember gyűlhet össze. -Ilyen az én Ildikóm. – szorította ökölbe a kezét. –Még a síron túl is mindenre gondol. -Igen. Még arra is nehogy bajba kerüljünk. A kopók már nyomoznak utánunk. -Ó, az nem érdekes. Veronika úgy is elintézi. -A Szabadkőművesek is a nyomunkban vannak. -No fene. Csak nem rájöttek, hogy én raboltattam el Andrást? – nevetett fel. –Ostobábbak, mint hittem! De nyugodj meg, nem árthatnak nekünk, hisz nem tudják, hogy ti velem vagytok, és azt sem, hogy András is a mi oldalunkon van. Ha kell, őt is felhasználjuk, hogy békén hagyjanak! -De van itt még valami. A Szabadkőművesek nem maguktól jöttek rá a dolgokra. Tudják, hogy veled vagyunk! Tudják, kik vagyunk, és mire vagyunk képesek! -De mégis honnan a fenéből? -Csak egy valaki van, aki mindig fenekestül forgatja fel a dolgokat, bármerre is jár! -A Róka? – kérdezte döbbenten. –Itt? -Igen. Ő. -Ez teljességgel lehetetlen! Honnan a fenéből tudta, hogy itt vagyunk? -Nem tudta! -Hogy? -Elkezdődött a félév az FTE-n. -Á, világos. És amint elraboltuk Andrást, egyből ugrott a hírre. Felismerte, hogy mi lehetünk, és elkezdett kutatni. Az a fránya ravaszdi, hogy nem hagy minket békén! – szólt dühösen. -Bocsánat főnök, hogy nem tudtuk elkapni, és ekkora felfordulást okoztunk! -Ne beszélj hülyeségeket! Az lett volna a csoda, ha minden gond nélkül tudtátok volna elkapni! Egy ilyen képességű indigót. – majd egy kis gondolkodás után folytatta. –De a Róka, az nehezebb lesz. Viszont van egy tervem, amivel egy kicsit sarokba szoríthatjuk. De ahhoz kell Vera is.

55

-16-Szilveszter! – kopogott hangosan Szilvi a garázslakás ajtaján. -Mi az? Mi ilyen sürgős? – nyitott ajtót. Ekkor Szilvi egy nejlonszatyorban hozott egy bonsait, ami nem volt cserében, pár ága letört, és a gyökerei is látszottak. -Jézusom! A bonsai! – mondta Szilveszter, és késlekedés nélkül a növénygondozó asztalára vitte. Elővett egy kisebb, hatszögletű terrakotta cserepet, gyorsan töltött bele virágföldet. -Mi a fenét műveltetek? – kérdezte, miközben a gyökereket csípte vissza egy picit. -Hát összevesztem Barbarával, és elfajult a dolog! -Min kaptatok össze, és egyáltalán, mit csináltatok? Szilveszter bele tette a bonsait a cserépbe. Jó alaposan megnyomkodta a földet a tövénél, majd alaposan beöntözte. -Vettem neked egy ajándékot, amit elrejtettem a szobámban. -Hát abban a kupiban nem volt nehéz! -Kösz! -Nem úgy értettem, tudod jól! -De Barbara nem nézte jól szemmel és összepakolt, így aztán rálelt, és megnézte. -Tudhatnád, hogy Barbara kíváncsi! Szilveszter elővett az egyik fiókból egy kevés szigetelő szalagot, és a letört ágakat visszaragasztotta. -Igen, de tudja, hogy nem szeretem, ha turkál a cuccaim közt! Ezért kicsit összekaptunk, aminek az lett a végeredménye, hogy a bonsai leesett az ablakból, mikor felé hajítottam a párnámat. -Gondolom, ha nem ugrik el, akkor a bonsai megmenekül. -Jól látod, de mivel én dobtam a párnát, ezért nekem kellett lemennem és összeszednem. -Jól tetted! – nézett rá. -Meg tudod menteni? – kérdezte aggódva. -Igyekszem! -Mert ha kipusztul, akkor főbérlő mindnyájunkat szélnek ereszt! -Nyugodj meg, Szilajkám! – ölelte át. –Semmi baj nem lesz. Erősek a gyökerei. Több esélye van arra, hogy túléli, mint sem hogy kipusztuljon. –majd egy kis hatásszünet után. -Hm. Ez az én ajándékom, ami miatt a vita tört ki? -Miféle ajándék, miről beszélsz?

56

-Éreztem a farzsebedben egy furadolgot, aminek a rezgése nem volt ismerős. -Ó, gondolatban letapizol! -Szemtelen, de mégis észrevehetetlen. -Kezdek nosztalgikus hangulatba kerülni. -Na, szóval, mi az ajándék? – engedte el, és a bonsait az ablakba tette. -Hát egy kis csekélység akart lenni a szülinapodra. Igazából nem adhatnám oda, de nálad, nagyobb biztonságban van, és ott Barbi úgysem keresné, szóval inkább odaadom! Szilvia elővett egy kis csomagot a zsebéből. Vékony volt, mint egy táblacsoki, de csak fele olyan hosszú. Szép kék papírba volt csomagolva. Rajta egy rókavörös masni díszelgett. Szilveszter kibontotta a csomagolást. Egy szürke, bársonyos dobozt rejtett a papír. Rajta felirat: Mein Schatz. Ez egy kisebb üzlet a városban. Drágaköveket és féldrágaköveket, ásványokat és ásványnak minősülő dolgokat árulnak. -Megnyugodtam. – tette szívére a kezét. –Nem eljegyzési gyűrű. -Te hülye. – csapott a vállára. –Amióta megint Tamással lézengsz, kezdesz megkergülni! -Az nem csak a Tamás hibája! -Na, jó, ne szövegelj! Bontsd ki! Szilveszter szépen lassan felnyitotta a kisdobozt. A dobozkában egy halványzöld ásvány volt. Alakja egy nagyobb tépőfogra hasonlított. Az ásvány bőrláncra volt fűzve. A fekete szíj jól harmonizált vele. -De tuti. – vette ki belőle. –Ez milyen ásvány? -Ez aventurin. Egy védelmező kő. Segít eligazodni a problémákon, és rávilágít, mi az, ami a bőrödre megy. -Ó, te akarsz vigyázni az én rókaprémemre? Köszönöm. – mondta mikor látta, hogy Szilvi a kérdés feltevésekor furcsán nézett. -Csak, mert tudom, hogy jársz bőrgyógyászhoz a Rosacea miatt. És mivel tudom, hogy te utálod az orvosokat és a gyógyszereket, ezért gondoltam, hátha egy kis spirituális segítség hatásosabb, mint bármely szakember és vegyszer. -Óh, hát ezért! -De van még rengeteg hatása, csak azt sajnos elfelejtettem. Csak azt jegyeztem meg, ami fontos volt. -Köszönöm. – ölelte át.

57

-Szívesen. – mondta Szilvi. -Kezdem úgy érezni magam, mint a Tarot kártya Mágusa. – mondta, miközben felvette a nyakláncot. -Miért? Hogy érzed magad? -Hát mindenféle varázstárgy vesz körül. A karkötő, a kard, és most ez a nyaklánc. -A kardnak van ereje? -Hát elvileg van. -Miből gondolod? -Az egyik Szabadkőműves mondta el. És tegnap láttam is, hogy mire képes vele. – vette a kezébe, és húzta ki hüvelyéből. –Tegnap, parancsolt neki és a nevén szólította. Mire a kardja átváltozott egy lándzsává, amiből a tűz tört elő mikor támadt. -A kardnak neve van, és átalakul, meg… mi van? -Én is furcsának találtam, amikor először mondták, hogy a kardnak van képessége. De azt nem gondoltam, hogy ekkora. -Ha már ott volt, miért nem kérdezted meg tőle, hogy hívják a kardodat, és hogy milyen ereje van, és hogy hogyan tudod használni? -Szerinted mit csináltam? – nézett rá csalódottan. -Oké, nem szóltam! –tette kezeit maga elé. -Megkérdetem tőle, de azt mondta, hogy a kard neve a tulajdonosváltással változik. A benne lévő lény a tulajdonostól függően formálódik, így nevén szólítani csak én tudom. Csak az a gond, hogy nem tudom, honnan tudhatnám meg. -Te várjál! Az a fickó tudhatja nem? -Már mint melyik? -Az idősebb Ságvári! Meghalt ugyan, de van egy léleklátónk, aki tud kommunikálni a holtakkal. Talán ő segíthet. -17A reggeli borút délelőtt heves esőzés váltotta fel. A Carmelita templom előtt esernyős alakok álldogáltak. Épp a miséről jöttek ki az emberek. Szálltak be az autójukba, ám aki biciklivel volt, kicsit kényelmetlen helyzet elé nézhetett. Akadtak azonban, akik segítettek a rászoruló idős hölgyeken és urakon, és haza vitték őket autóval. A Carmelita templom a város egyik legnagyobb épülete. Magasságban persze a Főtéren található templom viszi a pálmát, ám

58

terjedelemben a Carmelitaé az 1. helyezés. A templom 1930-ban épült, neoromán stílusban. A román stílusjegyeket magán viseli ugyan, de nem erődszerű építmény, ami az a középkorban elfogadott volt. A főbejárat felett egy felirat díszeleg: BASILICA MINOR. Jelentése: Kis Bazilika. A Kis jelző itt nem arra utal, hogy a templom maga kicsi lenne, hanem a védőszentjére, akinek a templomot szentelték, Kis Szent Terézre. -Szia, Gergő! – üdvözölte telefonon keresztül Melinda lovas oktatóját, miközben esernyővel a kezében kint ácsorgott. –Itt szakad az eső, gondolom, ott sincs másképp! -Jól gondolod. Itt már szabályosan sártenger van. A lovakat be kellett hajtanunk, mert annyira ragad már a sár. -Akkor a már tervezett túra elnapolva, igaz? – kérdezte beletörődően. -Sajnos igen. De lesz jövő héten is. Ha szeretnél, akkor oda felírlak. -Persze, feltétlenül! – mondta örömmel. -Rendben van. Szia, várlak a jövő heti órára! -Szervusz, Gergő! – és letette a telefont. -Nézd már, micsoda szép leányzó van ott! – hallatszott egy ismerős hang Melinda mögött. Tamás volt az, aki egy vörös hajú, mosolygós, szemüveges lánnyal karöltve jött ki a templomból. Láthatóan a barátnője volt. Ám Melinda még mind a mai napig nem érti azt a fajta viselkedést, amit Tamás produkál. Nem beszélve akkor, amikor épp a barátnőjével, Eszterrel van. -Szia, Tamás, szia, Eszter! – köszönt nekik. -Hazavigyünk Melinda? – kérdezte Eszter. –Mert beférsz a kocsiba! -Á nem kell! Még itt maradok a gyónásra. -Látod, Eszti, megmondtam! Nem akar a 3. lenni az ágyban! -Te hülye! – mondta zavarában Melinda. -Á, ne is törődj vele! – szólt oda Eszti. –Ez, minden nővel, bárhol, bármikor. -Na azért ez nem igaz! Egy bizonyos szintnél, én sem adom lejjebb! -Ajánlom is! Mert ha megcsalsz, akkor legalább egy olyan nővel tedd, akire én féltékeny tudnék lenni!

59

-Ezek szerint Melinda nem olyan nő? -Nem, mert tudom, hogy vele sohasem csalnál meg. -Mi van? – kérdezte Melinda a vetekedő felek alatt. -Nem sértésnek szántam, Melinda! – tette hozzá Eszti. –Ugyanis szép vagy, okos vagy, és formásabb vagy, mint én, és jobban is öltözködsz. De tudom, hogy ezt a fejet nem tudnád elcsavarni tőlem! -Ennyire jól ismered? -Egy fenéket, csak nála vannak a hangszereim, és zsarol! – mondta nevetve Tamás. -Mi, hisz te mondtad, hogy amikor az a csemetetelepítésen voltatok, akkor hiába próbálkoztál, mert láttad rajta, hogy valaki más körül járnak a gondolatai? -Jól van, Eszter, többet nem beszélek hozzád! – vágta be duzzogást Tamás. -Az igaz, hogy másfelé jártak a gondolataim, de ezek ennyire nyilvánvalóak? -Igen. Mert eddig egy nő sem tudott ellenállni nekem! Tegnap például a bankban 10 perc alatt elintéztem minden ügyemet, és még a hipnotikus képességemet sem kellett, használnom! Egyszerűen csak bevetettem a boci-szemek technikát. -Persze, és ha férfiből lett volna az eladó, akkor nagyot koppantál volna! -De bankárkisasszony volt! – reagált Tamás. -Javíthatatlan! – jajdult fel Eszter. –Tényleg ne vigyünk el? -Nem kell, köszönöm! – mondta Melinda. -Ha nem, hát nem. Pedig jól jött volna egy kis változatosság! – mondta kuncogva Tamás. -Oké, akkor kivételesen az esernyővel foglak elverni! – fenyegetőzött Eszti, mikor a lépcsőn lefelé mentek. -Csak is fekete bőrruhában teheted meg, édes! – élcelődött Tamás. Melinda csak ingatta a fejét. Minél inkább megpróbálja érteni őket, annál kiismerhetetlenebbnek tűnik számára a dolog. Hogy tud 2 ember ilyen kapcsolatban élni? Egymást marják, csípik, marcangolják, és ráadásul mindezt élvezik is. Hogy lehet, hogy ennyire egy síkon vannak? Talán pont ez tartja őket össze? Ekkor elnézett egy másik irányba, és nem hitt a szemének. Egy újabb ismerős jelent meg a templomnál. De ez az ismerős nem

60

szokott odajárni, vagy legalább is nem is tudott arról, hogy ő vallásos. De most ott volt. Miskolci Bence. Ő is meglepődött a dolgon. Meg is állt egy pillanatra. Csak nézte őt. Majd pár pillanat múlva elindult, mintha észre se vette volna. Lesütötte a szemét, majd mikor közelebb ért, az arcát takarta az ernyővel. Ám mielőtt bement volna a templomba, Melinda megszólította: -Bence! – szólt hozzá. Bence megállt. Leeresztette az ernyőt, összecsukta. De csak a földet a bámulta. -Mit keresel itt? Te nem szoktál templomba járni! -De most jöttem. Mert így döntöttem. -De miért vagy itt? És mégis, miért nem nézel rám, ha hozzám beszélsz? – kérdezte Meli óvatosan. -Tegnap voltál nálunk. És mondtad, hogy azok a lelkek kísértenek engem. Az Újonc és Felcser nem hagynak aludni, mert a lelkük nem nyugodott meg. És addig nem nyugszanak, amíg meg nem bűnhődök. -És ezért jöttél? -Meg akarom gyónni a bűnöm, hátha feloldódik az átok. Ha látják, hogy engem is zavar a dolog, és én is megbántam, talán hagynak nekem pár nyugodt éjszakát. -Én is remélem. De még mindig nem nézel a szemembe. Mi a baj? – érintette meg a vállát. -Szerinted, hogy tudnék a szemedbe nézni, azok után? Melinda nem válaszolt a kérdésre. Ő is lesütötte a szemét. -Azért vagyok itt, hogy kicsit könnyebb legyen a lelkem. Ne nyomja a súly a vállamat, és végre a szemedbe tudjak nézni, anélkül, hogy látnám a megvetésedet. – nézett rá. Melinda felnézett rá. Nézte a szemeit. Látta benne az elkeseredettséget, a szenvedést, a bizonytalanságot. De látott még valamit. A balkeze körül erőteljes, indigószínű energiakiáramlást látott, mely betöltötte az auráját. Melinda a kezéért nyúlt. Megfogta kezét, és felhúzta a pulóverének ujját. Ekkor látta meg Szilveszter karkötőjét Bence csuklóján. Majd ismét egymás szemébe néztek. Bence látta, hogy még mindig bizonytalan Melinda. De most látta benne a reményt. Látta benne a bíztatást. Ám a szenvedély lángja nem égett benne.

61

-18Vasárnapi mulatság vette kezdetét a délután folyamán Balatonfestetics Sétáló utcáján. Mindenhol standok, kisházak, sátrak várják az érdeklődőket. Az eső is elállt, úgyhogy nem vethet gátat semmi az ünnepségnek, kivéve, hogy kicsit csúszik a márványkő, melyek a Sétáló utca nagy részén le vannak fektetve. A vendégcsalogatáshoz hozzájárul, hogy az utca felénél egy kisebb színpadot állítottak fel. A világot jelentő deszkákon helyi cigányzenészek lépnek fel, elhúzva a közönség nótáját, és jófajta borral nedvesített torokkal éneklik a szép magyar nótákat. Nem is kell több egy jó kis Október Fesztiválhoz. Ez az esemény a németek October Fest-jére hasonlít, de annak egy kifinomultabb, csendesebb és magyarosabb változata. A helyi és világhírű termelők, és borászok itt bemutatják portékáikat, és fizetség ellenében kóstolót is adnak. Persze aki ínyenc, és nagy tételben vásárol, az engedményt is kap. De nem csak borról szól a vasárnaponként tartott Október Fesztivál. Van itt helyben sütött pogácsa, langalló, sörkifli. Aki pedig inkább jól akar lakni, az választhatja a bográcsokban fortyogó paprikáskrumplit, halászlét, vagy épp babgulyást. Az édesszájúak is megtalálják a maguk kedvenceit: kürtöskalács, törökméz, helyileg készített péksütemények, mézeskalácsok. -Szia, Zoli, szia, Zsolti! – köszöntötte az két ikerlány őket. -Á, sziasztok! – köszöntek vissza. -Szia, Ida. Hát ti is kijöttetek? – kérdezte Adél a vásári forgatagban. -Igen-igen. Habár nem terveztem a mai nagy zuhé után, de a lányok erősködtek, hogy jöjjünk. Tudod milyenek gyerekek! Ha beoltod őket, akkor addig nem nyugszanak, míg el nem megyünk, vagy meg nem kapják. -Jellemző. – nézett a fiúkra Ida. -Laci valahogy már átesett ezen, és amit ő ígért, még azt sem hajlandó néha megtenni. Ő már kamasz a javából. -Szerencsére nálunk nem volt ekkora gond. Ráadásul, amióta Szilveszter a szárnyai alá vette őket, többet fejlődtek, mint azt reméltem. -Hogy-hogy?

62

-Hát tudod, habár csak két hétig voltak vele, megnőttek lelkiekben is a fiaim. Felelősségteljesebbek lettek, a képességeik hihetetlen gyorsasággal kifejlődtek, és már tudják, hogy hogyan és mire használhatják. És mostmár vannak önálló döntéseik, akaratuk, ami eddig nem volt rájuk jellemző. Na és persze nem ülnek egésznap a számítógépes játékok előtt. -A mindenit! – mondta elismerően. –Csak tudod Bencével és velem más a helyzet. Én nem tudom, hogy milyen volt azelőtt, mert az apjával nevelkedett, már ha azt lehet nevelésnek nevezni. -Ne aggódj, Ida, hamarosan te is meg fogod látni a változást. -Hát abban reménykedem én is. Csak már vége lenne azoknak a szörnyű álmoknak! – sóhajtott fel. -Miféle álmok? -Hát nem emlékszel, anya? – kérdezte Zsolti. –Már mondtuk, hogy Bencét jó ideje rémálmok gyötrik. -Ó, igen persze, mondtátok! – kapott a fejéhez. -Járt nálunk a léleklátó lány, és azt mondta valami lidércek tehetnek erről, és addig nem mennek el, míg Bence meg nem bűnhődik. – folytatta Ida. -Ne aggódj! Az már jó dolog, ha ismered a problémát! – próbálta bíztatni. -Majd ma kiderül, hogy elmentek-e. – mondta az eddig szótlan Laci. -Gyónni? Bence? – kérdezte Zoli. -Hé, Zoli! – szólt rá az édesanyja. -Magam, is meglepődtem rajta! – mondta Bence anyukája. –Ma bejelentette, hogy ő elmegy a templomba gyónni, és kész! -Talán így akar megszabadulni a tehertől. – mondta Adél. -Csak tudod, én az anyjaként és spirituális gyógyítóként mindent megpróbáltam. Akupunktúra, Ajur-véda, Feng Shui, virágterápia, gyógykövek és egyszerűen semmisem használt! -Figyelj, ha hisz benne, hogy ez majd segít, akkor segíteni is fog! -Ezek után én is azt mondtam, hogy próbálja meg, mert hátha pont az segít, amitől a legkevésbé várnánk. De annyira éreztem rajta, hogy szenved. -Nyugodj meg Ida! Te mégcsak most tanulod az anyaságot. Pár hónap múlva ez lesz a legkisebb gondod, hidd el!

63

-Bárcsak már ott tartanánk! – majd megszakítva párbeszédet. – Azt hiszem, mi megyünk is, nem tartalak fel titeket. Sziasztok! – búcsúztak el. -Sziasztok! – intettek nekik. Majd Adél elkezdett körbenézni. Fürkészte a mögöttük lévő standokat. -Apát keresed? – kérdezték egyszerre. -Igen. Bárcsak tudnám, hová tűnt el? -A hátad mögött! – kiáltott rá, miközben gyorsan átkarolta. Adél nagyot sikoltott, de miután látták, hogy csak szórakoznak, senki nem avatkozott közbe, inkább mentek tovább. -Ilyet ne csinálj, többet! - szólt rá férjére. –Mindenki minket bámult! -Nem érdekel, mert ha kell, lezáratom a környéket, és mindenkit igazoltatok! És addig nem engedem el őket, amíg azt nem mondják, hogy nem láttak semmit! -Persze, utána meg arról fognak pletykálni! – majd ránézett a kezében lévő táskára. -Tóth Pincészet? -Igen, vettem egy kis fogyasztanivalót! – vette ki az üveget. – Gyönyörűen csillogó Bikedi fűszeres. -Biked? Az a dombközség, ami itt van nem messze? -Bizony! Magam is meglepődtem, de az egyik ismerősöm termeli, aki a Rendészetin csak a számítógépekhez értett. -Ez nagy váltás. – mondta Zsolti. -Az. De nem tudom, hogy ti ihattok-e belőle. -Ez csak bor, nem? – kérdezte Zoli. -Odanézz, a kis alkesz! – nyomott barackot a fejére. -Azt mondják a vörösbor az egészséges. – mondta Zoli. -Persze csak, ha mértékkel fogyasztják. – egészítette ki Zsolti. -Mindenkinek csend! – utasította rendre a férfiakat Adél. – Eltesszük ezt valami különleges alkalomra, aztán majd akkor ihattok belőle, de nem sokat. A főtörzs-őrmester-uraság meg csak maradjon laposan, mint fű a fűben! A fiúk már felnőttek, nem fog ártani nekik. -József! De örülök, hogy látlak! – fogta meg valaki hátulról a vállát. -Á, Veronika! Hogy van? – köszöntette újdonsült kollégáját. -Köszönöm jól, de van egy-két fejlemény, amit meg kellene beszélnünk!

64

-Veronika, ő itt az én kedves feleségem, Adél! – mutatta be mit sem törődve a fontos dolgokkal. –Adél drágám, ő itt az új nyomozó társam, Veronika. -Nagyon örvendek! – nyújtotta kezét Adél. -Én is hasonlóképp! -Ők pedig itt a fiaim, Zoli és Zsolti. Ne tévessze meg önt a külső, én tudom melyik! – mondta ironikusan. -Sziasztok! - fogott velük kezet kedvesen. Ám a gondolatok terén nem volt kedvesség. -Szóljatok egy szót, és kinyírom! – hangzott a fenyegetés a fejükben. –És anyunak egy szót se, mert ő is megbánhatja! A fiúk ledermedt szemekkel fogtak vele kezet. -Na, szóval, mi az a fontos ügy, amit meg kell beszélnünk? -Jött egy bejelentés egy eltűnt személyről, ma délelőtt, ám rájöttünk, hogy csak ugyanaz, amiben nyomozunk. -Micsoda? -Az elrabolt fiú után érdeklődött a barátnője. Semmi komoly, csak majd ki kellene hallgatni, hátha ő többet mond, mint a szülők, vagy a többi rokon, és ismerős. -Ejha, remek az észjárásod. – ismerte el. –Nem csoda, hogy a százados felfigyelt rád! -Ó, és ha tudnád még mennyien! – nézett a fiúkra. -19-Szóval, mennyire vagy jó a kémiában? – kérdezte Szilveszter Ágitól, miközben jó néhány edényt és evőeszközt vittek be a garázslakásba. -Azt hittem nem kémia órát akarsz nekem tartani, hanem megtanítasz, hogy hogyan használjam a képességem! -Valóban, de szükségesek egyéb ismeretek, hogy könnyebben menjenek. -A többiekkel is így kezdted? – tette le az edényeket és az evőeszközöket az ágyra. -Nem éppen. – tette le ő is a kellékeket. -Ugyanis fel kellett mérnem, hogy mire képesek, majd utána elküldtem őket, hogy egy kicsit beleszokjanak a dologba. Éles helyzetek elé állítottam őket, hogy egyből használják ki a képességüket, és volt, hogy ők maguk

65

teremtettek olyan körülményeket, ahol magától kifejlődött a képességük. -Ez egy kicsit zavaros. -Akkor tisztítom a képet. – mondta, miközben Ágnes az ágyra ült. –Az ikrek képessége a telepátia már fejlett volt, sőt túlságosan is. Amikor ezt beszabályozták, előtűnt az elemi képességük. Később már képessé váltak arra, hogy a telepátiát kétirányú kommunikációvá tegyék. -Szóval az én teleportációs képességemet akarod beszabályozni, hogy a másik képességem is előtűnjön? -Nem hiszem, hogy szükséges hisz te már profi szinten űzöd! -Akkor marad Melinda vagy Bence. -Te most tantervet akarsz tőlem? -Mi lenne, ha igen. -Hát Melindáé egyszerűbb volt, hisz a körülmények egyszerre formálták ki a képességeit. A képességelvonást már az elejétől fogva használta. Az abszolút-látást csakis a nagymamája miatt erősítette abszolút-érzékeléssé, hogy tudjon vele beszélni. A Tűz irányítását pedig a templomi akció alatt sajátította el, mondhatni tudatán kívül. -És Bence? -Bence már az elejétől fogva tudatában volt képességeinek, csak ő nem tudta, hogy mire használja. A hihetetlen erő már-már emberfeletti harcossá tette. De persze nem lehetett az, hisz az önpusztító életmódja: bulik, alkohol, cigi és a Ritalin is ezt korlátozták egy bizonyos szintig, csakúgy, mint a regenerációt. A Föld elem uralmát nem volt nehéz megoldania. Ám a benne élő Farkas csak később bújt elő, amikor már rájött, hogy mire használhatja az erejét. Viszont azzal az volt a gond, hogy le is kellett csillapítani, ami nagyon nehezen ment. És azt hiszem nálad is ez lesz a fő gond. -Micsoda? -Igen. Amikor az üzemben megmérkőztünk, a észrevettem, hogy benned is van egy lény, akit Tigrisként definiálok. Ha a fémek feletti hatalom gyakorlását elsajátítod, akkor előtűnhet a benned rejtőző Tigris ereje. -Akkor mire várunk? -A beleegyezésedre. -Szeretném megtanulni tőled, hogy hogyan irányíthatom a Fém elemet!

66

-Oké, kezdjünk hozzá! Szóval egy kis kémiázást ígértem, de ez fontos, úgyhogy figyelj! Majd elővett egy kémiakönyvet, és kinyitotta a periódusos rendszernél. -Ez itt gondolom ismerős. Meg az is, hogy az atomok legtöbbje fémes. A félfém lépcsőtől balra láthatod az összes fémes elemet. – mutatott rájuk. –Kalcium, magnézium, kálium, nátrium, alumínium, vas, cink, nikkel, réz, és a többi, és a többi. Ezek azok, amelyek bárhol fellelhetők. Még az emberi szervezetben is a vér rengeteg vasat tartalmaz, a csontok pedig kalciumot, a bennünk lévő só pedig nátriumot, a növények zöld színtestjei tele vannak magnéziummal! Tehát te nem fogsz kifogyni a lehetőségekből! -Azt mondod, hogy ha valaki szórakozik velem, akkor egyszerűen csak roncsoljam a csontjait és a vérét? -Nem erre akartam utalni. Viszont a gondolat nem rossz. De csak akkor, ha tényleg magadat, vagy másokat védsz! Különben úgy jársz, mint Bence! -Értettem. – mondta elcsüggedve. -Figyelj! A bosszú nemcsak gyilkolásból áll! -Miből gondoltad, hogy bosszút akarok állni? -A Vadász lánya vagy, nem? -Menj a fenébe! -Látom, veszed az adást. Szóval a fémekről tudni kell, hogy jól vezetik a hőt, az áramot, némelyik rideg, nehezen munkálható, míg mások könnyen formálhatok, és rugalmasak. A fémek közös tulajdonsága még a közös elektronfelhő. Majd ekkor felemelt egy kanalat. -Az atomban általában az atommag körül keringenek az elektronok, ám a fémeknél kicsit szocializáltabb a dolog. Ugyanis a fématomok megosztják egymással az elektronjaikat, így kerülnek stabil állapotba. -Az elektronok és az atommag azonos töltésűek, így stabil az atom. És ha megosztják egymással az elektronokat, akkor még stabilabbá válnak, így maradnak kötésben. – mondta fennhangon Ági. –Már a fülemen jön ki. Ekkor Szilveszter, hogy lecsitítsa paprikás kedvű tanítványát, megfogta a kezét, majd a bal kezében lévő kanalat, mint egy mentalista elkezdte lefelé hajlítani. Ezután a kanál feje visszahajlott eredeti formájába, de nem állt meg itt a produkció. A kanál feje az

67

órajárásával ellenkezően kezdett forogni. Majd a mutatvány végeztével a kanál ismét felvette eredeti formáját. -Váó! Ezt hogy csináltad? -Alkalmaztam azt, amit nem engedtél elmondani. -Micsodát? -Nem mondom el, hisz már a füleden jön ki. -Na, légy szíves, figyelni fogok! – kérlelte. -Az atomok és a részecskék közti kötés felszabadítását már régóta ismeri az emberiség, gondolj csak az elektromos áramra, vagy épp a maghasadásra. A te feladatod, hogy vizualizáld azt, hogy az előtted álló fém atomok különválnak, és akkor kedved szerint irányíthatod őket! -Vizualizálni? -Igen. Ugyanúgy, ahogy a teleportációnál csináltad. Ha láttad a helyet, könnyebben oda tudtál menni, nem? Most koncentrálj a kanál belsejébe! – nyújtotta át neki. –Képzeld, hogy az atomok közti kötés felszakad. Minden elektron megkeresi a saját magját, és nincs közösködés. És az atomok arra mennek, amerre szeretnéd. Ági behunyta a szemét, és Szilveszter útmutatását követve maga elé képzelte a jelenetet. Apró, sárga labdacsokat látott, melyek beleolvadtak, nagyobb szürke labdákba, és szépen lassan a labdák közt rések jelentek meg. Egyre nagyobb réseket látott, és egyszercsak a labdák kétfelé indultak. Ekkor egy koppanást hallott a parkettán. Egy fémtárgy volt. Kinyitotta a szemét, és ránézett a kanálra. Csak a nyele volt a kezében. Majd odanézett, ahonnan a hang jött. Ott volt a kanál feje. -Ez az! Sikerült, sikerült! – ujjongott, és Szilveszter nyakába ugrott. -Hé, mit csináltatok a kanalammal? – dördült rájuk Barbara. -Hopsz! Bocsi! – mondta sablonosan Szilveszter. -Nem azért vannak az evőeszközeim, meg az edényeim, hogy itt kísérletezgessetek rajta! – rivallt rájuk. –Miért nem a kerti szerszámokkal babráltok? – mondta, miközben összeszedte az edényeit. -Ne haragudj, Barbi! – próbálta menteni a helyzetet. -Ha visszateszed fejét, akkor esetleg megbocsátok! – mutatta. -Jó-jó! – és Szilveszter könnyedén összeillesztette őket. -Köszi, és ne lássam meg még egyszer, hogy az edényeimet és az étkészleteimet amortizáljátok! – csapta be maga mögött az ajtót.

68

-Hú, nagyon mérges! – állapította meg Ági. -Szerinted az életlen késeit hiányolni fogja? – vett elő párat a farzsebéből. -20Az este ismét a sötét ruhás alakoké a Kongresszusi Központban. A rejtett teremben ismét üléseznek a Szabadkőművesek. Ha lehet még többen, mint a múltkori alkalommal. -Elnézést szeretnék kérni mindazoktól, akik jelen vannak, amiért ilyen hamar kellett összehívnunk az ülést. –kezdte Daliás a páholyából. -Sajnos az események fordulatai miatt, muszáj volt gyorsan összehívni a páholyt, mielőtt nagyobb gond lesz. – majd az asztalról felvett egy papírt. –Ezt a levelet Várallaytól kaptam ma délután. „Tiszteletem Uraim! Remélem, tudják, hogy ki írta eme sorokat. És azt is remélem, tudják, hogy miért írok. A rendőrség a nyomban van. Nem szeretném, ha még a rend is nyomozna utánam! Hátha bántódása esik a kedves unokájának, Andrásnak! Egyébként tudta, hogy rendkívül jól irányítja a Levegő elemet? Hihetetlen mire képes a KIVONAT, ami egy új szer, a SZÉRUM-ból fejlesztettem ki. Miért mondom el nektek ezt? Első hallásra ez az információ nem épp használható. És mivel az indigókat mindannyian utáljuk, ezért gondolom, jó hírnek fogják fel. De nem az, két okból sem. Egyrészt ez azt jelenti, hogy a vezetőtök családjában indigó van. És ezzel a szerrel bármit megtesz, amit parancsolok neki. Másrészt azért tálalom ezt ki, hogy tájékoztassak valakit, akivel mostanában felvették a kapcsolatot. A Rókának. Igen, tudok róla, és ha legközelebb ismét találkoznak, mondják meg neki, hogy ő is szálljon ki a dologból! Remélem, értették az üzenetemet, és mielőbb megteszik a lépéseket! Én a magam részéről folytatom a munkámat. És megkérnélek titeket, hogy ne álljatok az utamba! Ha bárki megpróbál engem vagy a társaimat akadályozni, hogy a tervemet megvalósítsam, az életével fog fizetni! További jó ülésezést!

69

Üdvözlettel: Szeif (Doki), Efrit (Menyét), Vádi (Vera), Sirokkó (András).” Majd miután felolvasta, a páholyába roskadt. Eközben a teremben csendes felháborodás morajlott. -Silencium! – csapott az asztalra Gilbert. –Ez a nyavalyás már megint keresztbe akar nekünk tenni! – mondta a többi páholytag felé. -És ami még rosszabb, zsarol bennünket, mintha ellenségek lennénk. Pedig jól ismerjük mind! Miért hagyjuk, hogy ő parancsolgasson? -Olvassam fel, még egyszer vagy egyáltalán nem érted, milyen súlyos a helyzet? – rivallt rá Daliás. –Az unokám életével fenyegetőzött! Én nem hagyom, hogy bántódása essen! Hogy nézek majd a fiam, és a neje szemébe, ha valami baj éri, miattam? -Elnézést, de ha jól hallottam nem fenyegetőzött az életével! -Hogyan? -Azt mondta, hogy aki az ő vagy a csatlósai útjába áll, az meghal! De Andrásról csak annyit mondott, hogy bántódása eshet! Ez azt jelenti, hogy esetleg baja lehet, de nem fogja megölni! -Magam is azon a véleményen vagyok, hogy András nincs életveszélyben. – csatlakozott a 3. tag, Ben. –Ráadásul, ha túsz lenne, akkor miért nem rabolt el valakit a mi családjainkból is? -Akárhogy is! András a markában van, ő irányítja, és nem tudjuk, hol van, mit csinál vele, és mire kellhet neki. -A páholyvezetőnek igaza van! – hangzott a hátsó sorokból. – nem kockáztathatunk, csak azért, mert lehet, hogy nem jól fogalmazott! -Úgy van! Igaza van! – hangzott más helyekről. -Viszont, ha tétlenül ülünk, akkor megtehet bármit! Ha nem lépünk közbe, mit fog még művelni? – mondta hangzatosan Gilbert. -Egyetértek Gilberttel! – kelt fel a helyéről Benjámin és ment társa mellé. –A Várallay, vagy, ahogy most nevezi magát a Szeif, nem rég tőrt be a Kastély könyvtárába. És ki tudja, még milyen dolgokat fog véghezvinni? -Mindannyian hallottunk a hírről, és mind sejtjük, hogy mire készülhet, nem? – kérdezte Gilbert. -A Kémia Misztikus Szakácskönyve csak akkor ér valamit, ha tudja használni! – próbálta menteni a helyzetet valaki a baloldalról.

70

-És ha tudná is használni, lehetetlent akar véghezvinni! – hangzott a jobb oldalon ülők közül. -Szerintetek, kockáztatna ennyit, ha nem tudna valami biztosat? – kérdezte Benjámin. -De hiába minden! Sokan próbálkoztak már vele! – mondta fennhangon Daliás. –Ő is csak egy lesz az elbukottak közt! -Akárcsak az unokája, ha őt is felhasználja. – mondta hidegvérrel Gilbert. Daliás egy pillanatra megrökönyödött, bátor kijelentésein vett lendülete megtorpant, mikor belegondolt a ténybe. -Nem hiába mondta, hogy baja eshet. – folytatta Gilbert. –Nem akarja, megölni, mert tervei vannak vele. Daliás még mindig magába roskadva ült a páholyában. -Én azt mondom, hogy amilyen erőkkel lehet, kutassuk fel őket, és nem érdekel, hogy kik ők és milyen erőkkel bírnak, tegyük el őket láb alól, és szerezzük vissza Andrást! – vette magához a szót Gilbert. -Hé, úgy tudtam, hogy Daliás a vezető, nem? – ellenkezett Ben. -Mi van, betojtál? -Nem! Én is szívesen megtenném, de tudod, hogy övé az Utolsó szó joga. Nem teszek semmi olyat, amivel ő ne értene egyet! -Akkor emlékeztetlek téged arra, hogy legutóbb, amikor még a Négyek Tanácsa teljes volt, döntöttünk arról, hogy ki lenne a legmegfelelőbb Várallay likvidálására, mivel nem volt hajlandó be fogni a száját, és abbahagyni azt, amivel foglalkozott! -Az teljesen más ügy volt! – mondta Benjámin. -Más ügy? Valóban, mert akkor négyen voltunk, most pedig csak hárman. És akkor én voltam, aki ellenezte, és Ságvári sem akart nagyon belemenni a dologba, de ti ketten erősködtetek, és mivel akkor is a Föld elem ura döntött, ezért Ságvárit küldtük. Meglett az eredménye! -Ságvári tudta mire vállalkozik! – mondta az asztal mögül Daliás. –De arra mi sem számoltunk, hogy ez lesz a vége. -Miért, mire számoltatok? Hogy majd leülnek teázni! Ébredjetek már fel! Ez nem fog megállni, és ha hagyjuk az univerzum valaha volt, legnagyobb erejére tesz szert. És akkor már késő lesz! Ekkor a teremben hatalmas taps vonult végig, Gilbert beszédétől. -Úgy látom, hogy a gyűlés téged jobbnak tart a dolgok intézésére, mint engem. – majd Daliás felkelt. –Mivel nem tudok ez ügyben döntést hozni, ezért bizalmi szavazást kezdeményezek! –

71

mondta hangosan Daliás. –Aki úgy gondolja, hogy Gilbert vegye át az irányítást a Négyek Tanácsában, az szavazzon kézfeltartással! -21-Szuzi! – hangzott fütyülés kíséretében a hívó szó. –Szuzi! Gyere! Ekkor kinyílt a garázsajtó, és kikukucskált mögüle Szilveszter. -Pszt! – intette csendre Melindát. –Gyere, itt van! Melinda abbahagyta a hívogatást, és bement Szilveszter szállására. Akkor pillantotta meg, akit keresett az imént. Szuzit, Szilvia tibeti spánieljét. Hasonlít a palotapincsire, ám a különbséget csakis az tudja, aki utánanézett ennek. A tibeti spánielnek kijjebb van az orra, bájosabb az arca, szemei mélyek, és a fülén, valamint a farkán kissé göndör a szőr, olyan mintha kreppelnék. Az ordas színezetű kis kutya éppen Szilveszter ágyán feküdt. De mereven nézett egy pontot, és rá se hederített, hogy a bent lévők mit csinálnak. Nem reagált arra, hogy az ajtó becsukódott, és arra sem, hogy a közelébe mentek. Csak a füleit húzta kissé hátra, majd aztán ismét előre felé hegyezte őket. -Hogy-hogy itt van? Úgy tudtam, nem szereted a kutyákat. -Nem is, de megtűröm magam mellett, hisz az egész házban nincs olyan nyugalmas hely, ahol ellehetne. -Ez igaz. – állapította meg Melinda. –De mit bámul ennyire? -Ne azt kérdezd, hogy mit, hanem inkább azt, hogy merre? -A kardot? – nézte Mel eltűnődve. -Igen. Egyes kutatások szerint a kutyák, a macskák, és az állatok nagy része érzékeli az elhunyt lelkeket. Ha van még valami, ami a kardhoz van láncolva, akkor azt ő érzékeli, és árgus szemekkel figyeli. -Nem látok mást, csak egy fehér homályt. Pedig a lidérceket jobban érzékeltem. -Csak azért, mert nem volt benned ellenállás! – mondta Szilveszter. –Én viszont kíváncsi vagyok rá. – majd ő is arra nézett, és bekapcsolta az abszolút érzékelést. -Most egy kicsit jobb. – mondta Meli. -Nálam viszont éles a kép. -Mit látsz? -Egy Szabadkőművest.

72

Ekkor a Szilveszter által látott lélek, aki a kard felett ült, felemelte a fejét. Szabadkőműves uniformisban volt. Rövid ősz hajú fickó volt, barna szemekkel, és komor arccal nézett Szilveszterre. Szívéből egy lánc jött ki, amely oda volt kötve a kardhoz. -Á igen, ugyanolyan, mint a képen. Ságvári István, Dávid apja. -Te látsz, engem? – kérdezte a kard felett lebegő alak. -Már hogyne látnálak, és hallak is! -Akkor minden bizonnyal érezni is fogod, ha beléd mártom a kardomat! Indulatos mondata nyomán, elővette a kardját, és megindult Szilveszter felé. Ám mielőtt elérte volna, beleütközött egy rózsaszín védőburokba. Sumynona hozta létre a burkot. A kardja beszorult, és nem tudta kihúzni. És amíg a kardjával foglalatoskodott, mögötte hirtelen megjelent egy narancssárga térből Sycamorus, és a kardját emelte, hogy lesújtson. Ekkor Szilveszter körül indigó színű aura jelent meg, néhol vörös csíkokkal. -Sycamorus ne! – kiáltott oda a támadó angyalnak. –Még ne! Ságvári István hátranézett, és látta, hogy az angyal leteszi a kardját és hátrál. -Miért hagytál életben? Miért nem küldtél át a másvilágra, Róka? -Megteszem, szíves-örömest, amint rájövök, hogy kell a kard erejét felszabadítani és irányítani. -Á, szóval csak arra kellek, hogy infót adjak, aztán máris átküldesz? De mi hasznom lenne ebből nekem? -Megbosszulhatom a halálodat! -Szilveszter, mit akarsz csinálni? – kérdezte Melinda. -Csak szeretném megkérni, hogy segítsen benne, hogy a kardom erejét elő tudjam hozni és irányítani! -A te kardod? – nevetett fel hangosan. –Hisz azt nem adtam neked! Sőt még a fiamnak sem! Ő is csak magához vette, ahelyett, hogy eltemette volna, velem együtt. -Magyarán ellopta, nem? -Úgyis mondhatjuk. -De tolvajtól lopni nem bűn! -Igaz, de attól még nem a tiéd az, amit eltulajdonítasz! -Igaza van! – bólogatott Melinda. –Ha valami olyat lopsz, ami az életedet menti meg, vagy épp másét, akkor az még megbocsátható.

73

Ám ha csak azért lopsz, mert kedved van hozzá, az nem épp jó cselekedet! -Azt hittem kiszálltál a keresztény blablák világából! – mondta telibe találóan Szilveszter. -Igen, de bármely nézeted veszed, mindenütt rossz cselekedet a lopás. -A kis hölgynek igaza van! – helyeselt Ságvári. –A kard csak akkor lesz a tiéd, ha ténylegesen megkapod, nem pedig ellopod! Egyáltalán, miért vetted el a fiamtól? -A válasz egyszerű: nem volt odaillő. -Hogyan? – kérdezték egyszerre. -Dávidot régóta ismerem, amióta csak az FTE-re járok. Folyton próbált nekünk keresztbetenni, de sosem mérte fel eléggé a helyzetet, akárhányszor megpróbált minket sarokba szorítani. Tudom, hogy nagyon erős, és a legtöbb harcművészetben jeleskedik. De nem értettem, hogy mi oka lehet egy olyan embernek, magánál tartania egy kardot, ha a teste olyan kemény, mint az acél? -És ezért vetted el tőle? – kérdezte Melinda. -Nem. Kezdetben csak azért, hogy felhúzzam vele, hogy megmutassam, még mindig a Róka az úr. De aztán a kard mintha szólított volna. Kezdetben nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert azt hittem a lelkek, amik körülveszik, szólnak hozzám. És Melinda segített eltávolítani a kardtól mindenféle negatív behatást. De a napokban, ismét szólt hozzám! -A kard? – kérdezte Ságvári. –Az lehetetlen! -Figyelj, kitalálnék én ilyet, ha nem lenne igaz? – kérdezte majd, kezébe vette a kardot. –Hallasz, Róka? Hallod, amit mondani akarok neked? –ismételte, amit hallott. -Ez érdekes. A kard csakis akkor szól az új gazdájához, ha a régi átadta neki. Úgy látszik a benne lévő lény nagyon formabontó egyén. – állapította meg a láncolt lélek. -Gilbert azt mondta, hogy a benne lévő lény, mely az erőt adja, a tulaj váltásával átformálódik. Ebben nagyszerepe van annak, hogy ki a tulajdonosa. -Ez mit jelent? – kérdezte Melinda. -Azt, hogy a kard lelke áthágta azt a szabályt, mely szerint az adott szó dönt. Mivel nem történt megegyezés, melyben én kijelentem, hogy átadom a Rókának a kardom, addig nem lehet az

74

övé. De úgy látszik, a kard is nagyon szeretne, a Rókához tartozni, de a mágia ezen alaptörvényét még ő sem tudja áthágni. -Tisztára, mint a Tarot kártyákban! – mondta Meli. -Ott is az adott szó szent, és sérthetetlen. -Ságvári István! – mondta Szilveszter féltérdre ereszkedve, és feléje tartva a kardot. –Átadod nekem, a Rókának, eme kardot, és a benne lakozó lelket, minden erejével együtt? -Hé, lassíts Róka! Ez nem fog olyan egyszerűen menni! -Azt mondtad, hogy csak a szavadat kell adnod hozzá! Azt most is meg tudod tenni! -Szerinted működni fog? – kérdezte Melindától. -Egy próbát megér! – biztatta Ságvárit. -Rendben van! Akkor én, Ságvári István, a Négyek Tanácsának volt Levegő ura, átadom neked a kardom, Viharmadarat, a benne lévő lélekkel és képességgel együtt! Ekkor a szobában fagyos lett a levegő. Majd hűvös szellő kezdett keringeni körülöttük. Apróbb, könnyebb tárgyakat sodort a szél. És a kard fényleni kezdett. Olyan fényesen, hogy Melinda már alig látott. Csak az új tulajdonosa láthatta a kard pompáját, mely csillogóbb volt minden gyémántnál. -22-Üdv Róka! Csakhogy ide találtál! Szilveszter körbenézett és egy eléggé furahelyen találta magát. Mintha a föld darabokra hullott volna. Kis földdarabok úsztak a levegőben, a felhők közt, melyeken fák, bokrok és virágok voltak. Szilveszter is az egyik ilyen földdarabon volt. -Hol vagyok? – kérdezte. -Ez itt az Éter. A Szabadkőművesek így nevezik a kard és a gazdája lelkét összekötő dimenziót. – mondta egy barna köpenyben lévő alak. -Miért rejted csuklya alá az arcodat? – kérdezte Szilveszter a másik földdarabon lévő alaktól. -Nem rejtegetek én semmit. – mondta és levette a csuklyáját. – Így már jobb? Az alak Szilvesztert formázta, ám mégis különbözött tőle. A haja fekete volt, és végei pedig ezüstösbe mentek át. Az arcán nem volt

75

enyhe körszakáll. A szemei pedig feketék, és nem volt rajt a szemüveg. Majd levette a barátcsuhát. A ruhája alatt fekete karate ruha félét viselt. Az öve pedig ezüstszürke volt. A lábán nem volt semmi, mezítláb volt. -Na, mi van, meglepődtél? -Eléggé. Szóval te vagy a kardomban lévő lélek? -Eltaláltad. De még nem fogadtam neked hűséget! -Tudom. Csak akkor fogsz hűséget fogadni, ha megtudom a neved. – válaszolta. -Egy frászt! Akkor állok melléd, ha legyőzöl! Én nem vagyok kutya, hogyha szólítod a nevem, akkor ugrok! -Rendben. Miben kell legyőznöm téged? -Abban, amiben a legjobb vagyok. Kardforgatásban! Ekkor a balkezével rajzolt egy félkört. Erre a közelben úszó földszigetek megálltak, és rajtuk megjelentek különféle kardok. Változatos formában, alakban és méretben. -Ha megtalálod azt a kardot, amelyik én vagyok és megsebesítesz vele, elfogadlak gazdámnak. A feladat végrehajtására 15 percet kapsz! -15 percet? Az alatt meghódítom a világot! – mondta Szilveszter és a legközelebbi kard felé ugrott. Ám a harcos fazon sem tétlenkedett, ő is egy kard után siklott a levegőben. Majd miután megkaparintották a kardokat, egymás felé vették az irányt, majd összecsaptak. Ekkor Szilveszter kardja kettétört. -Ez volt az 1. kard. – mondta a kardlélek, és egy szigetre ereszkedett le. -Semmi gond van másik! – hangzott Szilvesztertől. Ekkor már a háta mögül jött, és egy újabb karddal támadott, de ez sem volt, elég tartós. Az első csapásnál megrepedt, a másodiknál kettétört. -A 2. kard egy kicsit erősebb volt, de még mindig nem én vagyok. Keresd tovább Róka! A Róka ismét ellendült egy szigetre, majd kiszedte a növények közül a kardot és ismét támadott. A kard kiállta az első csapást, majd a másodikat is, ám a harmadiknál eltört, és az ezüsthajú alak kardja felsértette Szilveszter jobb karját. -Gyerünk, Róka! – mondta nevetve. -Márcsak 13 perc van hátra!

76

-A fenébe! – és vérző kézzel egy újabb földet vett célba. Itt egy nagy fa volt, alatta hagymásokkal. A kardot kihúzta a földből, és kiáltással egybe kötve próbálkozott a kardlélek legyőzésével. De a 4. kard is csúnyán felsült. Majd jött az ötödik, a hatodik, a hetedik, és a nyolcadik. Mind másforma, más szín, más markolat. Volt szabályos, szabálytalan, ferde, hullámos, rövid, és nagyon vastag, akár egy hasító bárd. Mind különbözik a másiktól, de egyik sem volt hatásos. -Róka, jobb, ha belehúzol! – mondta átlebegve hozzá. –Márcsak 8 perced van arra, hogy bizonyítsd, méltó társam lehetsz! -Mi az, hogy a kard választja a tulajdonosát? – kérdezte a Róka, egy újabb kardot tartva ellenfele felé. -A kard és a tulajdonosa csak akkor igazán erősek, ha maximálisan harmóniában vannak egymással! De úgy tűnik, nem vagy rá méltó, hogy egy oldalon álljunk. -Akkor ne csak a szád járjon! Ismét neki veselkedtek egymásnak. De a kard még mindig nem került elő. Pedig a Róka már a tizennegyedikkel harcol. De hiába áll ki egyre több csapást a kard, már a hangjából lehetett hallani, hogy ez sem bírja sokáig. Miután használhatatlanná vált, Szilveszter újabb liget felé vette az irányt, majd egy másikhoz. Közben már bal combjából is csepegett a vér, amit az előbb darabjaira hullott kard szilánkjai okoztak. -Á, értem, szóval 2 karddal akarsz, harcolni! Dicséretes gondolat, ugyanis márcsak 5 perced van hátra. -Átkozott kardlélek, véged van! – támadott kiáltva a Róka. -Szóval a Róka felébredt benned, mi? – mondta miközben védekezett. –Nem is rossz. Úgy tűnik, ha szakad a cérna, a Róka tulajdonságai előbújnak, és irányít téged! Micsoda pompás küzdelem! Ám ekkor a Róka megsebesítette a mellkasát, felszakítva rajta a húst. De ez nem segített a helyzeten. -Na? Most már elfogadsz engem a gazdádnak? -Te hülye vagy. Nem figyeltél? Azt mondtam, ha megtalálsz és megsebesítesz! De nem találtál meg, így még mindig nem tekintelek a parancsolómnak. Már csak 4 perced van! A kard lelke támadásba lendült. Szilveszter az egyik úszó ligetről a másikra vetődött, és éppen hogy el tudta kapni kardokat, mellyel

77

hárítani tudta a támadásokat. De most stratégiát váltott. Amint hallotta a kard hangján, hogy eltörik, nyomban a kihívója felé hajította, majd tovább állt. -Tetszik ez a stratégia! – mondta loholva üldözöttje után. -Nekem nem jutott volna eszembe! Márcsak 2 perced van, és már 27. kardnál tartasz. -A francba! – mondta Szilveszter, miközben lendült a ligetek közt. –Bármilyen kardot is használok, kettétörik. Vajon melyik lehet az? – kérdezte, miközben fürkészte őket. -Ne válogass öcskös! – csapott oda a fazon. Szilveszter gyorsan reagált és kivédte az egyik karddal, ami épp a közelben volt. Majd tovább ment, mert látta, hogy megrepedt. -A pokolba! Már 5 sebből vérzik, és nem adja fel. Mi a francot csináljak? – ugrált el a csapások elől. -Ej, Róka? Ennyire bízol magadban? Azt hittem, hogy nálad nem az erő számít, hanem az ész és a szív! – kiáltott felé. -Igaza van. – állt meg egy öreg juharfa alatt. Ekkor a Róka féltérdre ereszkedett, és balkezét a földre tette. A harcos leszállt az egyik ligetre és várta, hogy mi történik. Ekkor a földből a juhar gyökerei kiágaztak, és a többi földszigetbe ágyazódtak. Majd ezután összehúzódtak a gyökerek, és egy hatalmas szigetté állt össze az előbb még szétzilált világ. -Segíts nekem vén juhar! Hol van a Ságváriak kardja? A Róka koncentrált. Kis idő múlva azonban felkapta a fejét, és elmosolyodott. -Te szemét! Nem hittem volna, hogy ennyire hasonlítasz rám! Majd egy kard után nyúlt, és letámadta a kardlelket. A hárítás során azonban Szilveszter megfogta karját, majd a lábával kirúgta a vetélytársa lábait. A mozdulat közben kicsavarta a másik kezéből a kardot, és még a levegőben a hasába szúrta, és a talajhoz szegezte. Ám az alak még ekkor is éber volt, és Szilveszter elejtett kardjával felé szúrt. De a Róka reflexei sem lanyhultak. Azon nyomban elkapta a fejét, így nem érte halálos szúrás sem a nyakán, sem a fején. Csak egy kisebb sebet tudott ejteni a jobb arcán. -Gratulálok! – mondta elismerően a kardlélek. –Megtaláltál és megsebesítettél! -Kösz! – ült le fáradtan a fűbe Szilveszter.

78

-Hamarosan kikerülsz ebből a világból. Készülj fel rá, hogy ott ez a negyedóra csak pár másodpercnek tűnt. És arra is, hogy a sebeid ott megjelennek. -Majd keresek valamit rá a gyógynövényes könyvből. -Nagyon fura alak vagy, Róka! – mondta nevetve a kardlélek. -Te is Ezüstróka. – mondta mosolyogva. -Ezt meg honnan tudod? – kérdezte meglepődve. -A kard keresésekor járt ez a fejemben. Nem tudtam miért, de mikor mondtad, hogy téged kell keresnem, rájöttem, hogy a válasz zúg a fejemben. -Egyre különösebb vagy. – szummázta Ezüstróka. Ekkor eltávolodtak egymástól. A világ egyre szűkült, és sötétedett. Majd hideg lett, eltűnt a fény, és nehéz lett a test. -23-A nagymamád mondta el neked? Érdekes. – állapította meg Marcsika a dékánhelyettes irodában. -Igen. – mondta Melinda. -Először én is kételkedtem benne, de miután kimentem a szobából egyből láttam Laci körül azt a kristálytiszta, áttetsző, de mégis fényes aurát. Aztán mikor Dóri és Vanda is bejöttek körülöttük is láttam. -Hát igen. Ida nagy érzékenységgel választja ki a tanítványait. -Ezt hogy érted? -Úgyhogy amikor még itt tanított, már akkor is felfigyelt rá, hogy vannak gyerekek, akik teljesen másképp viselkednek, mint az indigók. Pár évvel ezelőtt kezdtünk vizsgálódni ez ügyben. Előadásokra, konzultációkra jártunk, az interneten keresgéltünk. És fokozatosan tárult elénk a tudás az új gyerekekről, amiket kristály gyermekeknek hívnak. -Mi az, amiben különböznek tőlünk? -Hát egyrészt abban, amit már te is láttál. A ti aurátok nagyrészt indigó színű, esetlegesen kék, zöld, fehér, aranyszínű árnyalatokkal. Az ő aurájuk azonban opálosan, ám egyes esetekben kristályosan áttetsző, amiben esetleg előfordulhat magenta, indigó vagy épp arany árnyalat. -Ha jól tudom, az auraszíne utal a személyiségre. Milyenek ők? -Láttad Livikémet, igaz? Nos, valószínű, hogy ő is kristály gyermek. Leginkább a szemük az, ami elárulja őket. Az átható,

79

gyönyörű szempár, amivel az emberre néznek. – mondta szenvedélyesen. –Tudod, ők szó szerint olvasnak bennünk. Szinte látják a múltunkat, a jelenünket, a jövőnket. -Szóval ezek a gyerekek képesek rá, hogy ismeretlen emberekről megmondják ki ő, mit gondol, és mit érez? -Igen, de ennek is van egy hátulütője. -Micsoda? -Az, hogy e gyerekek, képesek átvenni ezt. Átveszik az érzéseket, a gondolatokat, a személyiséget. És ez bennük is és a környezetükben is feszültséget szülhet. Már elég korán meg kell tanítani őket arra, hogy távolról figyeljék az eseményeket, és ne vegyék át teljesen a tulajdonságokat. -Szóval Szilveszter kaméleonképessége egy kristály tulajdonság? -Hát igazából nem tudom. Ez olyan, mint a tyúk és a tojás kérdése. Nem tudom, hogy ez azért van így, mert ő kristály gyerek és csak még indigórezgésen van. Vagy épp indigó tulajdonság, ami előrejelzi az elkövetkezendő utat. -Miért, mi a jövő útja? -Ezek a gyerekek 1998 környékétől kezdtek leszületni a Földre, bár voltak előfutárok is. Az indigók feladata felszámolni a régi rendszert. Ez eléggé nehéz folyamat, de Szilveszter szavaival élve, már feltörték a parlagot, és elhintették a magokat. A kristály gyerekek feladata pedig, hogy a régi rendszer helyére újat építsenek. -És felneveljék a palántákat. -Pontosan. -És miért ilyen erőteljes a rezgésük? -Állítólag azért, mert magukon viselik az egyik leghatalmasabb földi létező, Krisztus jegyeit. -Micsoda? – kérdezte csodálkozva Melinda. -Jó, tudom, hogy te most a kereszténységgel, és a vallással hadilábon állsz! De ez ugyanolyan, mint az angyalok. Számtalan vallásban feltűnnek, csak másképp nevezik őket. Minden vallásban és hitben van egy tanító, mely valamikor a múltban élt, nagyon régen. De mivel minden szentnek maga felé hajlik a keze, a vallási vezetők magukénak akarták ezt az embert, ezért más néven, más cselekedettekkel, más erkölcsi értékekkel ruházták fel, és az egész egyre ködösebb lett. -Szóval Jézus Krisztus követői ezek a gyerekek?

80

-Ha úgy tetszik, mondhatjuk ezt is. Hisz ők vallás, társadalmi és családi berendezkedésektől függetlenül Krisztusi elveket és hitet vallanak, és cselekedeteikben is meg van egy fajta Krisztusi. -Krisztus és kristály. – mondta Melinda morfondírozva. –Nagyon összecsengenek, nem? -Igen, nem hiába kapták ezt a megnevezést. -És mi a feladatuk azon kívül, hogy építenek? -A feladatuk, hogy a Béke Újkorában megváltoztassák a rezgését a Föld bolygónak és itt élő lényének, hogy magasabb dimenziók felé emelkedjünk. -Ho-ho-ho. – kapott a fejéhez Mel. –Ez egy kicsit sok. Lassíts, hogy én is értsem. -Ezek a gyerekek a Krisztusi rezgéseket közvetítik. Nektek, indigóknak, hogy a képességeitek ne okozzanak nagy kárt önkéntelenül, kordában kellett tartanotok az energiátokat, és a képességeteket. Szilveszter nem hiába vitt titeket terepre, ugyanis saját magatoknak kellet megtalálni a módját. És néhány jól megválasztott helyzetben ez sikerült is. Nos, a kristálygyerekek, ha akarnák, sem tudnák korlátozni a hatalmukat, mivel ők egy felsőbb dimenzió képviselői. -De várj csak! Akkor hogyan tudnak ebben a fizikai testben maradni? Ha nagyobb a rezgésük, mint nekünk, az nem veszélyes a számukra? -Nem, ha egy szelepen keresztül leengedik a fölös energiákat. Ezek a gyerekek a képességeiket arra használják fel, hogy segítsenek egymáson, szüleiknek, barátaiknak, szeretteiknek. A másik, hogy hihetetlen mennyiségű szeretet árasztanak magukból a környezet felé. – ismertette Marcsika. -És vannak amolyan „Krisztusi” képességeik is? -Hát persze! Sőt te már meg is tapasztaltál egyet, Laci álomlátása. Laci, ha tovább fejlődik, nemcsak az álomba, hanem más dimenziókba is el tud majd látogatni. De vannak gyerekek, akik képesek a telepátiára, a telekinézisre, a manifesztációra, kézrátételes gyógyításra, az angyalokkal való kommunikációra. -Szóval nem sokban különböznek tőlünk. -Így is mondhatjuk, de én inkább úgy mondanám, hogy ők másabbak, mint az indigók. Ők később tanulnak meg beszélni, mivel képesek a telepátiára, valamint később tanulnak meg járni is, mert nekik ez az első leszületésük ebbe a háromdimenziós világba.

81

-Az indigók közül is sokan vannak, akiknek ez az első születésük. -Való igaz, ám ti sokkal alkalmazkodó képesebbek vagytok, mint ők. Ezért jöttetek ti elsőnek, hogy kitapossátok nekik a biztonságos ösvényt. -Ennyire érzékenyek lehetnek? -Nagyon érzékenyek. Sokszor jobban, mint az indigók. Hát, amikor Szilveszterből előtört a Róka, Lívia nem mert a közelébe menni. Nem tudtuk mi a baja, hisz sosem szokott félni tőle. Ő azt mondta, hogy a démon van előtte, és nem az ő szörnymestere. Csak később jöttünk rá, hogy mennyire igaza volt. -Érzékelte a Rókát? -Igen. Bár Szilveszter teljesen normálisan viselkedett, mégis volt benne valami, amit a kislányom észrevett, és tartott tőle. -És mi miért nem érzékeljük a Rókát? -Hát Szilveszter elmondta, hogy ez egy nagyon agyafúrt teremtmény. A benne lévő ösztönös énje, leginkább a Rókára hasonlít. És ezt ő csak akkor értette meg, miután kitört belőle. -Azt mondod, hogy amikor a Róka vagy bármely ösztönlény átveszi az uralmat, nem tud semmit sem tenni ellene? -Sajnos ez így, van. Csak is külső behatással lehet megállítani, úgy ahogy annak idején Polihisztor is tette. -24A Carmelita templom épületszárnyának lecsatolásával teremtődött meg a lehetőség, egy újabb iskola létrehozásához. Ez az iskola annakidején Mezőgazdasági Technikum volt. Ám ahogyan Gazdász Egyetemnek, a technikumnak is követnie kellett a változásokat, ha fenn akart maradni. A jó nevű hely néhány évvel ezelőtt Kisváthy Szakközépiskola és Kollégium nevet vette fel, és a mezőgazdasági képzéseit átalakította: informatikai, környezetvédelmi és egészségügyi szakok irányába. Az intézmény az idei évtől már az FTE alá tartozik. A diákok a Régi Épület felöl mehetnek be az iskolába. A Régi Épület a leválasztott rész a Carmelita-ról. 4 szintes építmény: alul van a diákok által csak Pincének nevezett rész, a földszint, az 1. emelet és 2. emeleten a kollégium található.

82

A folyosó falai zöldek és fehérek, mintha csak a szemben lévő kórházból jöttek át volna a festők. A falakon szokás szerint tablók tömkelege van. A folyosók bal oldalán ablakok vannak, jobb oldalra pedig a tanárik, és az osztálytermek ajtajai. Az udvaron még másik 3 épület található, de ezeket ritkán használják. Ezek még a régi Technikumi időkből maradtak itt. Most amolyan bemutató termekként funkcionálnak. Az udvaron a sportolni vágyók is kiélhetik magukat. Van itt betonozott foci pálya, futópálya, távolugró, gerely- és golyóhajításra szolgáló célterület is. Az udvar végén van az Új Épület, amit az átállás során épített a Kisváthy, a megnövekedett diáklétszám miatt. A téglaépület a felső szintje már fába vált át. Az épület vége, ahol a tornaterem található, szabdalt félnyeregtető alakú. Az építész belevitte munkájába a modern építészetet. A 3 szintes épület felső része nincs nyitva senki előtt. Anno még kollégiumot akartak építeni a 2. emeletre, de a terv valami fura oknál fogva befuccsolt. Az 1. emeleten található a tanári, ami egy kiugró szárnyban található. Szilveszter, Zoltán és Zsolt épp az Új Épület aulájában beszélgetnek. -Szóval az a nőszemély megfenyegetett titeket? -Igen. – mondta Zoli. –Azt mondta, ha szólunk, megöli apát! -És ha anyának is szólunk, ő is megbánja! – folytatta Zsolti. -A francba. És azt mondtátok, hogy az apukátok alatt dolgozik? -Igen. – feleltek egyszerre. -Ez csak egyet jelenthet. -Mit? - kérdezték egyszerre. -Ugyanazt műveli, amit eddig is. Infókat ad le a Dokinak, miközben eltünteti, vagy épp meghamisítja a nyomokat. -Apa viszont veszélyben van miatta. – mondta Zsolti. -Tudom. De most ti vagytok azok, akik veszélyben vannak. -Ezt meg miből gondolod? – kérdezte Zoli kétkedve. -Onnan, hogy apukátok vezeti a nyomozást. Dávidot is csak akkor ölték meg, amikor rájuk bukkant, és már számukra is veszélyes volt. Egészen addig nem bántották, csak figyelték. És mivel Vera itt van, nem hiszem, hogy bármilyen nyomot hagynának maguk után. És ha mégis akkor arról Veronika tesz, hogy ne legyen. -De miért mi vagyunk veszélyben? – kérdezte Zsolt.

83

-Mert ti vagytok a fiai! – válaszolt Szilveszter. –Vele zsarolhatók vagytok, vagy épp fordítva. -Hú, belegondolni is rossz! – állapította meg Zoli. –De ha bármit művel apuval, vagy anyuval! – fogta ökölbe a kezét. -Nyugi, Zoli! – próbálta lecsitítani Szilveszter. –Egyelőre még semmi jelét nem adta annak. Csak figyelmeztetett. -És ez nem elég arra, hogy dühös legyen? – kérdezte Zsolti. -Ez nem düh. Inkább félelem. – mondta kiábrándítóan. –Az a helyzet, hogy ti féltek tőle. És féltek attól is, hogy elveszíthetitek a szeretteiteket! -Miért, te nem félnél? – kérdezték. -Az a helyzet, hogy nem. – mondta komolyan, a szemükbe nézve. –Most nem a szüleitek az ő ellensége, hanem mi! A szüleitekkel nincs semmi baja, velünk van baja, mert mi vagyunk azok, akik megakadályozzák őket abban, hogy véghezvigyék a nyavalyás terveiket! -Jól, beszélsz Róka! Nagyon bölcsen! – hangzott hirtelen a háta mögül. -Ben? Te mit keresel itt? – nézett meglepődve a Szabadkőművesre. -Hogy én mit keresek itt? Ezt tőled kérdezhetném? -Te ismered Frank tanárurat? – kérdezte Zoli. -Tanárúr? -Igen! Fenntarthatóság órát tart nekünk. – mondta Zsolt. -Szóval tanár. Nem tudtam, hogy Szabadkőművesek is vannak a Kisváthyban. -Nem vagyok egyedül. Császár tanárúr is az! -Csaszi? – kérdezte Szilveszter. –Ő is? Mióta? -Kb. 1 éve csak. Nem rég lépett be közénk. -Honnan ismeritek egymást? – kérdezték az ikrek. -Pár napja elmentem a gyűlésükre és ott találkoztunk. -Azóta pedig egy közös ügyön dolgozunk. Amibe most ti is belekeveredtetek. -Vagy úgy. – mondta Zoltán megnyugodva. -Csak szólok, hogy Veronika nem annyira erős, mint ahogy azt képzelitek. -Hogy-hogy? – kérdezte Zsolti. -Úgyhogy találtak a parkban egy öngyújtót, amit az egyik támadó hagyott hátra.

84

-És ennek mi köze van Verához? –kérdezte Szilveszter. -Hát annyi, kedves Róka kóma, hogy a Tűz elemet uraló fickó, akit ti Menyétnek hívtok, csak akkor tud égetni, ha tűz van a közelében. Ez pedig azt jelenti, hogy Vera is csak akkor tud nektek ártani, ha víz van a közelben. -Tehát csak manipulálni tudják, manifesztálni nem? – kérdezte Szilveszter. -Jó nyomon vagy! – mondta Ben. –Így pedig világos, hogyan érhették el pár nap alatt az elemek fölötti uralmat. A te közreműködésed csak gyorsította a folyamatot. De nem az indukálta! -Tanárúr! – szólt mögötte egy hölgy. –Zavarhatom pár percre? -Egy pillanat! – fordult el Ben a lánnyal. A lány középmagas, hosszú, hullámos, barna hajú volt. Orcája hamvasan rózsás. Szeme mélykékek. Öltözete pedig divatos, mégis visszafogott, és kellemes. Pár könyvet szorongatott a kezében. -Hm. Remek. – mondta Szilveszter. –Ezt a pojácát! -Hagyjad! – mondta Zoli, miközben a lány felé nézett. -Miért? – majd miután megértette a dolgot. –Értem. A lány. -Gyönyörű. – mondta Zsolti is felé nézegetve. -Szerintetek, örül neki, ha a gondolataiban vájkáltok? -Nem tud róla! – mondta Zsolti. -Óvatosak vagyunk. – mondta Zoli. -Figyeljetek, ha meg akarjátok hódítani, tudok egy remek embert, aki segíthet ebben. -Tényleg? – kérdezték. -Tényleg. Szeretnétek, hogy szóljak az érdeketekben? -Igen! – mondták örvendezve. -Rendben, beszélek vele. -Szóval, hol is tartottunk? – jött vissza Ben. -Ott, hogy pofátlanság csak úgy ott hagyni a beszélgetést, hogy nem kérsz elnézést! – rivallt rá Szilveszter. -Nyugi, Róka koma! – tette a kezét a vállára. –Ne légy ilyen haragos. -Nem vagyok a komád, oké! – dobta le válláról a kezét. -Ha nem, hát nem. Akkor nem mondom meg mit írt a Doki a levelében! -Milyen levél?

85

-25-Nos? Hogy haladsz? – kérdezte Péter az asztalnál álldogáló kollegáját. -Irtó régi feljegyzések. – állapította meg. –Nehéz lesz lefordítani! A kollega meglehetősen idős volt már. Szőke hajának emlékeit márcsak pár tincs őrzi ősz süvegén. Szemüveges fickó, tekintélyes és egyszerre mogorva ábrázattal. Fehér körszakállát, pirosas arca tónusolja. Homloka már ráncosodik. -Idefigyelj, Augustus! Nem arra kértelek, hogy az egészet fordítsd le! -Tudom Szeif, de a hétfőmet pont azért tettem szabaddá, hogy hosszabb legyen a hétvégém, és ne a te kis bajaiddal kelljen foglalkoznom! -Kis bajaim? Van fogalmad róla, hogy micsoda hatalmat tartasz a kezeid között. – mutatott rá a könyvre. -Igen. Csakhogy a hatalom nemcsak azé, aki el tudja venni, hanem azé, aki tudja is használni! -Az isten szerelmére! Miért szórakozol velem? -Nem szórakozom én, Szeif! – csapta össze a könyvet. –Ehhez idő kellene, hogy pontosan le tudjam fordítani. -És ez a drága idő elmegy, amíg mi itt vitatkozunk! -Miért olyan sürgős? – kérdezte sandán nézve Augustus. -Efrit álmában megjelent Ildikó. A kedvesem elmondta, hogy be kell szereznünk a 7 alapanyagot. A hét minden napján egyet. A könyvben pedig le van írva, hogy mit és mennyit kell összegyűjtenünk. -Értem. 7 alapanyag, és 4 elem. Ez nem jelenthet mást, minthogy elő akarjátok állítani a Bölcsek kövét, nem igaz? -Azt hittem erre már korábban rájöttél! -Valóban, de nem gondoltam, hogy komoly a dolog. Éppen ezért figyelmeztetlek! -Mégis mire? -Az egyik elem indigó erőből származik. Alkimista mágiában nincs helye indigónak! Meg is ölheti! -Azt hiszed, hogy én nem vagyok ezzel tisztában? -Akkor mégis miért fogtad el? Miért tartod itt? Miért kezeled a KIVONATTAL?

86

-Csakis azért, mert Efrit megálmodta ezt. A kedvesem belépett az álmába, és ő sugallta neki a tervet. -Te még hiszel a csodákban? -Igen! Ő a túlvilágról sokkal több mindent lát, mint mi. És mivel nem bízta az Efritre az álmai helytelenségét, ezért inkább úgy döntött meghal, és Efrit képessége révén üzen nekünk onnan. -De mégis miért vállalta a halált? Mi oka volt rá? -Mert így visszatérhet, úgy ahogy a próféciákban meg van írva. -Azok régi tekercsek, és kőbe faragott legendák! Mi tartalmuk lehet, még több ezer év után! -Megnyugtatlak, van. – mondta higgadtan Szeif. –A jóslat szerint „Jön egy harcos, ki az éj leple alatt járkál, és keresztezi a sivatag dűnéit.” Ez eléggé világos útmutatás, nem? -Nem éppen. – ingatta a fejét. -Idióta! – kiáltott rá. –A harcos maga a Róka! A sivatag dűnéi pedig én! -És a Szeif pedig nem más, mint a dűnék egyik formája. Ésszerűen hangzik. – kuncogott Augustus. -„Álmot lát, és tüzet csihol. Sivatag tűzdémona, előtűnik az állat hamissága alól.” – mondta apostoli hangnemben. -Á, itt Efritre gondolsz, ki mint Menyét állnéven tevékenykedett. Ez is badarság! – legyintett. -„Sivatag gomolygó felhőit követi, heves áradatát zúdítja arra, ki szembeszegül az igazságnak!” -Ez pedig én volnék! – szólt Vera az ajtófélfának támaszkodva. -Á, Vádi! Gyere be! Hadd mutassalak be, Augustusnak, régi jó barátomnak! -Üdvözlöm! – nyújtotta a kezét. -Üdvözlöm, szép hölgy! – csókolt neki kezet. –Szóval magát hálózta be ez a semmirekellő? – kérdezte gúnyosan. -Ha a behálózás alatt azt érti, hogy tagja lettem egy illegális Szabadkőműves mozgalomnak, és hogy a Négyek Tanácsának erejével büszkélkedem, akkor igen. -És hisz, ennek a félnótásnak a jóslataiban? -Nem, én a párom álmaiban bízom! -Á, helló Efrit! Gyere beljebb te is! – üdvözölte Szeif. -Üdv, Augustus! – nyújtotta a kezét kézfogásra. -Ó, meg ne égessen! – fogott vele kezet. -Nem fogom, amíg nem akar ártani Vádinak!

87

-Nagyon kedves. – állapította meg Augustus. -Nos, főnök, hogy állunk? – kérdezte Efrit. -Miért lett ilyen sürgős? -Nem sürgős, csak gondoltam, nem árt körbeszimatolni, meg felkészülni a melóhoz. -Ráadásul a mi kis Sirokkónkat is el kellene látni egy újabb adaggal! – mondta Vádi hátra mutatva. -Ó a fenébe, tejesen kiment a fejemből! – kapott a homlokához. Szeif kiment az ajtón, át egy másik szobába. Fehér falak, fehér padló, polcok és rajta laboreszközök. Ez volt az új labor, ahol egy hónap leforgása alatt sikerült előállítania a SZÉRUM-ból a KIVONAT-ot. Augustus nem sokkal később követte őt a laborba. Körbenézett. Teljesen szokványos labor volt. Nem látott semmi különöset, kivéve, hogy két szárítószekrény volt benne. Szeif eközben elővett egy fiolát. Majd az egyik asztalról egy fecskendőt. Beleszúrta a fiolába, és felszívta a benne lévő rikító narancssárga oldatot. A fiolán nagy betűkkel rá volt írva készítmény neve: KIVONAT. -Mégis mi ez a szer? -Ez nem más, mint a SZÉRUM új változata. -És miben más ez, mint amit kifejlesztettünk? -Az barátom, hogy míg te arra koncentráltál, hogy elnyomd őket, Ildikó és én arra akartunk rájönni, hogyan tudnánk őket magunk mellé állítani, úgyhogy közben az erejüket is birtokoljuk! -És honnan tudod, hogy működik? -Volt egy kísérleti alanyom! – kocogtatta meg a fecskendő oldalát. –A Vadász lánya volt az. Amíg megkapta a gyógyszert, engedelmeskedett nekünk, és nem kérdezett vissza! Majd ezután Szeif odament a bal oldali szárítószekrényhez. Kinyitotta a lakatot, ami nem éppen a tartozéka ennek a szerkezetnek. Aztán kinyitotta az ajtaját. De benne nem talajminták voltak, és nem is szárítandó oldatok, hanem a szekrény egy átjáró volt, egy kisebb szobába. A terem közepén, egy nagy búra volt. Hasonlított egy gömb akváriumra, csak nagyobb volt, és benne nem halak voltak, hanem András, alsónadrágra vetkőztetve. Bele volt láncolva, és a testéről mindenféle elektróda lógott. -Mi a franc? – kérdezte Augustus belépve.

88

-Ez barátom, egy újabb kísérlet! András, hogy ne legyen feleslegesen a terhünkre, ebben a különleges folyadékban pihen. Így el tudjuk érni, hogy ne fordítsa ellenünk a képességét, amíg nincs bevetésen. -De miért nincs rajta oxigénmaszk, vagy valami? -A folyadékból a tüdő ki tudja nyerni az oxigént. Így még biztosabb, hogy nem árt nekünk. – majd Szeif egy infúziós tasakba nyomta a KIVONAT-ot. -Te nem vagy normális. – ingatta a fejét. –Mégis mire jó ez? -Arra hogy egy nagyon erős indigót is visszatartson attól, hogy keresztbe tegyen nekünk. -Mégis mire gondolsz? -Nem mire, hanem kire! Eddig csapdát állítottunk neki, hogy majd belesétál. –majd közelebb ment kollégájához, és a szemébe mondta. –Ezúttal azonban önszántából fog a kelepcébe menni! -26A Botanikus kert mögötti úton, a szántóföldek mentén, a délutáni napsütésben kis csoport vándorol. Élén egy magabiztos nő, Molnár Szabina. Szabina az egyetemen amolyan mindenesként tevékenykedik. Eredeti szakmája a településüzemeltetés, ám sok minden érdekli, és sok mindenben benne van. Középmagas, kissé testes. De ne tévesszen meg senkit a külső. Szabina sportol, és ennek köszönheti, hogy még futásban is leelőzi vékonyabb társait. Alakja nem frusztrálja, sőt inkább kihívásra sarkallja. Vállig érő egyenes haja barna eredetileg, de melíroztatja, hogy világosabb, szőkébb árnyalatú legyen. Barna szemeit pedig kiemeli a mosolya. Ám ha haragos, komor arcán szemei villámként cikáznak ellensége felé. A srácokkal épp herbárium alapanyagot gyűjtenek. A herbárium jelentése növénygyűjtemény. Minden első évesnek kell ilyet készíteni, vagy az első, vagy a 2. szemeszterben, ha szakja valamilyen módon kapcsolódik a növényekhez. Tehát gyakorlatilag mindegyik szaknak. De nem lehet ám akármit gyűjteni! Egészséges, virágos illetve termést, magot hozó példányokat. A begyűjtött alapanyagokat papírok között kell kiszárítani, majd ha kiszáradtak, és

89

penészmentesek, A3-as rajzlapra felragasztani őket enyves ragasztóval. A papír jobb alsó sarkába pedig az FTE honlapjáról letölthető címkét kell ragasztani, melyen szerepel a növény neve magyarul, valamint latinul is a leíró betűjelével együtt, a növény család neve, szintén latinul, a gyűjtés helye és ideje, a begyűjtő neve és szakja, a növény sorszáma a Gyűjthető növények listáról. -Emberek, remélem, mindenki felismeri ezt a növényt! – mutatott egy nagyobb csoportra a szántóföld szélén. -Igen, ez a kamilla. – mondta Bence. -De hívják még orvosi székfűnek, anyafűnek, bubulykának, katókának és még számtalan neve van. Viszont ha azt mondom, hogy Matricaria chamomilla, akkor mindenki tudja, hogy miről beszélek, ugye? Bólogatás kísérte Szabina kijelentését, és kérdését. -Igen, ez a bólogatás nagyon jellemző. -Miért? – kérdezte meg Bence szaktársa, Sankó, a pajkos, barna hajú, barnás-kék szemű, alföldi srác. -Mert ez az a fajta bólogatás, ami azt jelenti, hogy megjegyeztük, aztán amikor Amalga visszakérdezi, nem tudunk semmit. -Ezt is visszakérdezi? – kérdezte Évi megijedve, Bence hosszú, szőke hajú, szemüveges, kék szemű szaktársa. -Előfordulhat. Mert ő abból indul ki, hogyha már csináltok herbáriumot, akkor valami csak ragad rátok! -Ja, a kosz, mire megcsináljuk! – mondta Bence ironikusan. -Na, akkor neki álltok és kiszeditek? – kérdezetett rá Szabina. -Oké-oké. – mondta Sankó. És ahányan voltak, és ahány felé láttak a közelben a kamillát, elkezdték kihúzkodni, vagy épp kisásóval, esetleg bicskával próbálták meg kiszedni a növényeket, és a náluk lévő zacskóba tették. -És akinek van kesztyűje, az Urtica dioicát letámadhatja, és szedhet a társainak is! -Az meg micsoda? – kérdezte Bence. -Te hülye, még ezt sem tudod? – vágott oda szavával Ági. –A csalán az! -Hé, miért kellene tudnom fejből a gazok nevét? -Azért, mert bármikor jól jöhet! – ment be a csalánosba Ági, és kesztyűvel szedett ki néhány tövet.

90

-Áginak igaza van! Növényvédelem, növénytermesztés, gyepgazdálkodás, és még jó néhány tantárgyban fontos lesz a szántóföldi gyomok ismerete, úgyhogy jobb, ha most gyúrtok rá, mert később egyre több és nehezebb lesz! – mondta Szabina ajánlásképp. -Ez a kék virág is kell? – húzott ki Józsi, Ági mackós testalkatú, rövid fekete hajú, szűk, barna szemű szaktársa, egy jókora gyökerű növényt. -Mezei katáng, vagy latinul Cichorium intybus. Jöhet nyugodtan! És Józsi, ami a közelében volt, mint a répát, nyomban kihúzkodta. -De most van annak értelme, hogy itt kint a terepen húzkodjuk a gazokat? – kérdezte Réka, Ági szaktársnője, aki szőke, hosszú hajú, zöld szemű, és nem épp a megfelelő öltözetben van. -Miért, szerinted miért értelmetlen? -Hát mert, itt kihúzkodjuk őket, ezzel elpusztulnak és csak azért, mert valami hülye tanár ezt kéri rajtunk számon? – kérdezte pongyolán Réka. -Hát először is azzal, hogy kihúzkodjuk őket, nem teszünk nagy kárt, mert csak olyan fajok vannak a Gyűjthető növények listáján, amiknek rengeteg magja van. Ezek közül a legtöbbjük több évig is elfekszik, míg optimális körülmények nincsenek a csírázáshoz. Másodszor, az hogy rajtatok számon kérik, az nem valamilyen tanár heppje, habár némelyik tényleg elvetemült. A herbáriumkészítés még a régi hagyományok egyike, melyet a FTE átvett. De most azért őszintén valljátok meg, sokkal jobb ez így, mint a padban ülni, és ábrákat nézegetni, nem? -Igen, de azért szólhattatok volna előbb is, hogy ilyen lesz, mert nem koszoltam volna össze a legszebb cipőmet! -Odanézz, a díva megszólalt! – mondta Józsi mikor odaadta a neki járó katángot. -Hé, tudod mennyibe került? -Neked meg lehetne annyi eszed, hogyha terepre megyünk, akkor kérjél valakitől gumicsizmát, vagy egy olyan cipőt vegyél fel, amit nem sajnálsz! -Emberek, ne essetek egymásnak! – kérte őket Szabina. -Nyugalom, nincs semmi bajom a Rékával. Nagyon kedves, aranyos, nagyon jól néz ki, csak annyi a gond hogy hihetetlenül buta tud lenni!

91

-Te mondod? Bika erő, marha ész! Hamár bekerültem az egyetemre, az azt jelenti, hogy van valamennyi sütnivalóm, és nem is kevés! -Az van, elismerem. Éppen elég, hogy megvillantsd, ami a szoknyád alatt van, és máris megkapod a jelest! -Na, jó, elég! – csattant ki Szabina. –A házaspár majd folytatja hazafelé a beszélgetést, de nem itt, oké! Mindketten szó nélkül két irányba mentek. -Ezek aztán jól összekaptak. – mondta elismerően Ági, mikor visszajött a csalánosból. -De ahogy elnézem, nem ez lesz az utolsó. – mondta Szabina. -Miért, látod az előjeleket? -Igen. A hajadban. -Mi? – nyúlt hátra, és valami beleakadt a kezébe. -Na, ezt hogy mondják latinul? – kérdezte Bence bogánccsal a kezében. -Hol a puskám? – dühödött fel Ági. - Ági, csak nem farkasra akarsz vadászni? – kérdezte Bence. Majd egy újabb bogáncs csomóért akart nyúlni, de nem volt semmi a kezében. -Hová tűnt? Hisz volt nálam még 3 tő? -Csak nem ezt keresed? Carduus acanthoidest? – kérdezte Szabina, kezében a bogánccsal. -Hogy került hozzád? -Gyorsabb vagyok, mint hinnéd! És amint ezt kimondta, Bence hajába potyogtak a bogáncsok. -27A város legnagyobb gyógyszertárát rendőrautók veszik körül. A forgalmat terelik, a bámészkodókat pedig próbálják elküldeni. A kora reggeli forgatagban Barabás nyomozó is megérkezik. -Jó reggelt! Mi történt itt? – kérdezte miközben kocsijának ajtaját zárta be. -Jó reggelt! – köszöntötte a közelben álló tiszt. –A gyógyszertárból ellopták az összes ezüst-kolloidot. -Hogy mit? -Igen. Csakis ezüst-kolloidot.

92

-Ezt nem értem. A pénztárban rengeteg pénz van, a fájdalomcsillapítók pedig nagyon tutik a feketepiacon, nem beszélve az alkohol tartalmú készítményekről. Miért pont ezüst-kolloidot loptak el? -Nem tudjuk. És azt sem, hogy a város másik 6 patikájából, valamint a kórházból is csak ez tűnt el a tegnapi éjszaka folyamán. -Hogyan? – kérdezte József, fáradt arcának dörzsölgetését abbahagyva. -Igen. Csakis ez tűnt el a városi patikákból és kórházból. A kár több tízezres nagyságrendű. -Miért akar valaki ezüstöt lopni? -Teljesen nyilvánvaló, nem? – szakította meg gondolatmenetét Vera. –Azért, mert szüksége van rá. -Jó reggelt, Veronika! Remélem lesz valami nagyobb horderejű megállapításod is ma. -Már is van egy tarsolyomban. Az hogy a memóriáddal kezdhetnél valamit. -Ugyan minek? -Mert ma reggelre hívtad az eltűnt gyerek barátnőjét kihallgatásra, az őrsre, és ahelyett bóbiskolva próbálsz nyomozni. -Tényleg, az Isten verje meg! – kapott a fejéhez. –Szállj be az autóba és indulunk! – utasította. Az őrs nem messze volt a városközponttól. Hatalmas, 4 emeletes, meglehetősen posztmodern építmény. Az épület udvarán állnak a szolgálati járművek, melyeket elektromos kapu zár el a külvilágtól. A rendőrségre lépcsőn felfelé vezet az út, ahonnan az ajtón belépve egyből egy portaszolgálatot talál a betérő. Itt már várta őket egy lány. Dorgóban, szűk fekete nadrágban, fekete farmer kabátban, kockás sálban, és feketére kihúzott szemekkel, valamint feketére festett körmökkel. A középmagas vékony leányzó azonban mégsem nézett ki boszorkánynak, vagy renegát rockernek. A lány kisugárzása, pozsgás arca, és zöld szemei megtörték a képet. -Üdvözlöm! – nyújtotta kezét József. –Elnézést a késésért, hölgyem, de kiment a fejemből a megbeszélt időpont. Ugye nem haragszik? -Nem. – fogott vele kezet félszegen a lány. -Mert volna mást mondani! – szólt rendőrhumorral József. -Helló, én Veronika vagyok! – fogott vele ő is kezet.

93

-Engem Kovács Boglárkának hívnak. -Erre tessék! – mutatta az utat József. Bementek József irodájába. Tipikus rendőr iroda. Minden a helyén, teli iratokkal, papírokkal, bizonyítékokkal, dobozokkal. Íróasztal, számítógép, képek a falon, néhány szobanövény, és körbekörbe szekrények, és polcok. -A vallomását hangszalagra veszzük, hogy felhasználható legyen a nyomozásnál. – tette le az asztalra. –És akkor most a formaságok: esküszik, hogy az igazat és a csakis az igazat mondja? -Igen, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy csakis igaz információkat mondok. -Ó, csak nincs rendőr ismerőse? – kérdezte József. -Nincs. -Akkor bűntetve volt? -Dehogy! – vágta rá azonnal. -Akkor honnan szedte ezt a szép fogalmazást? -Sok filmet nézek. -Frappáns válasz. – jegyezte meg Vera. -Nos, mikor találkozott az eltűnttel? – kezdte el József. -Azon a napon, amikor eltűnt. Tudják akkor volt a gólyaavatás az Államiban. Én nem maradtam sokáig, mert nem nagyon érdekelt a dolog. Így hát inkább hazamentem. -Tudja ezt valaki bizonyítani? -Igen, a szüleim még ébren voltak mikor megérkeztem, nyugodtan megkérdezhetik őket. – mondta nyugodtan Boglárka. -Volt valami ellenségeskedés, veszekedés, nézeteltérése az eltűnttel? -Józsi! – szólt rá Vera. –A barátja! Csak nem teszi el láb alól! -Figyelj, minden héten van egy olyan eset, ahol a szerelem gyilkosságba torkollott. Én ennek a tényét szeretném kizárni! -Semmi nem volt köztünk! Igaz, hogy néha összeveszünk, de azok is apróságok, melyek után 5 perc múlva kibékülünk. -Ismerte ön a családját? – kérdezett rá Vera. -Természetesen. -És nem vett észre semmi furcsát? -Mire gondol? -Titkos beszélgetések, elejtett, oda nem illő megjegyzések, rosszallások?

94

-Nem, dehogy. Sőt, azt kell mondjam, hogy én pont ilyennek képzelem el az igazi családot. Mindenki mindent megbeszél a másikkal, miközben tiszteletben tartják egymás privát szféráit. Mintha nem is a rokonok lennének, hanem inkább egymás szövetségesei. -A nagyapjáról mit tud? – kérdezte Veronika. -Hát, őszintén szólva, semmi biztosat. Nagyon kis különc alak volt. Ritkán látogatta meg őket, és fordítva is ez volt. András valami olyat mondott, hogy a kapcsolatuk egy zavaros ügy miatt romlott meg. Ennek ellenére ő gyakorta járt a nagypapájánál, mert szerette és felnézett rá. -Van egy szóbeszéd, mely szerint a Daliás Zoltán Szabadkőműves. Ezt mennyire látja reálisnak? -Szabadkőműves? Az lehetetlen! – mondta meglepődve a lány. – Semmi nem utal rá, hogy az lenne. Egy kis házikóban él, szerény környezetben, és kerti munkákból tartja el magát. Nem hiszem, hogy ő még a világ dolgaival is foglalkozna. -Csak azért kérdeztük, mert feketeruhás alakok rabolták el Andrást, és állítólag volt valami rendpecsétjük, ami hasonlított rá. – vette át a szót Barabás József. -Mikor ezt András felismerte, akkor kezdett el rohanni. Ezek után elképzelhetőnek véli a dolgot? -Tudják, igazából nem nagyon ismerem a nagyapját, csakis András elbeszéléseiből. Elég furafickó, elvont gondolkodású, és el van a maga kis külön világában. Én most is csak azt mondom, hogy őt nem érdeklik az efféle dolgok. A kert, a növények, a kutyája, a hegedű, meg a spiritiszta dolgok utáni kutatás. -28A Dékáni Tanácsteremben TOM, Szilveszter és csapata ülésezik. A nagy kerek asztalnál érzékelhető még mindig Melinda ellenszenve Bence felé, hisz az asztal túl felére ült. Ám a csapat másik hölgy tagja viszont él a lehetőséggel, és a lehető legközelebb ült hozzá. -Bocsánat a korai zavarásért, és bocs TOM, hogy már megint felrúgom a szabályokat, de megint váratlan helyzet állt elő. – kezdte a beszédét Szilveszter. -Figyelj Róka! – mondta TOM a székéből. –Ismerlek eléggé! Nem kell szabadkoznod! – nyugtatta meg egykori mentora.

95

-Köszi. – majd a csapatához fordult. –Mint tudjátok a Doki, Menyét és Vera a palackozóüzemes összecsapást követően eltűnt. Nem tudtuk hol vannak, hiába nyomozott utánuk az FTE titkosszolgálata. Ám 2 nappal ezelőtt Vera feltűnt, mint az ikrek apukájának a nyomozótársa. És megfenyegette az ikreket, hogyha szólnak, megöli a szüleiket. -Szemét. – hangzott a velős reakció Bence szájából. -De nem ez az egyetlen probléma. – folytatta Szilveszter. –Pár napja kapcsolatba léptem a Szabadkőművesekkel, akik kaptak egy levelet nemrég a Dokitól. Ebben nem épp bizalom gerjesztően, megkéri őket, és engem is, hogy szálljunk le az ügyről és hagyjuk őket dolgozni, hadd tegyék, amit tenni akarnak. -Nyavalyás. – morgott magában Ági. -És ez még nem minden. A Szabadkőművesek volt vezetőjének unokáját elrabolták. Gondolom hallottatok az esetről. – majd miután a megerősítő bólogatások megérkeztek, folytatta. –Az elrablása körülményei furcsák, de számunkra egyértelműek. Vera elsajátította a Víz feletti hatalmat, és Menyét is tovább fejlesztette a Tűz feletti uralmát. -De ez hogy lehetséges? – kérdezte Melinda. –Úgy értem, nekünk pár napba telt ugyan, de az intenzív fejlődés az neked és a képességednek köszönhető. A Doki hogyan tudta feléleszteni a képességeket? -Itt jön képbe a mi kutatásunk. – kelt fel TOM, és papírokat csúsztatott a résztvevők elé. –A papíron van néhány utalás, hogy a képességeket, hogy lehet fejleszteni. Ez a néhány Szabadkőműves forrás arról szól, hogy ismernek egy olyan módszert, amivel pár nap, sőt akár egy nap alatt is elsajátítható egy bizonyos tudás, varázsige, képesség. -És mégis, hogy csinálták? – kérdezték az ikrek. -Homályos az infó, de valami tetoválásszerű idéző körről lehet szó. Ebben egy másik dimenzióba lép a tanonc, és ott elsajátíthatja, amit kell. Persze lehet, hogy abban a dimenzióban egy hónap, itt viszont csak egy vagy több napnak tűnik. -Idéző kör? – kapta fel a fejét Melinda. –Az nem okkult tudomány? -De az! – helyeselt TOM. -És mi köze van a Szabadkőműveseknek az okkult dolgokhoz?

96

-Elmagyarázom. – vette át a szót Szilveszter. –A régi idők tudományait a melyek az egyiptomi, és sumér földeken voltak, a perzsa, majd később arab hódítok vették át. Aztán jöttek a kereszteslovagok, akik a Szentföld visszafoglalására tettek esküt. A háború közben értékes iratokra leltek, és rájöttek, hogy hatalmas tudást képviselnek. Majd megállapodtak abban, hogy ezt a tudást nem birtokolhatja egy ember, ezért szövetséget hoztak létre, mellyel védik ezt a tudást, és csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha az emberiség készen áll rá. A templomosok kora később leáldozott, és mint Szabadkőművesek tevékenykedtek tovább. -Hú, jó kis töri óra! – mondta Bence az asztalon támaszkodva. -Tudunk valamit arról, hogy mit akar a Doki? – kérdezte Ági. -Igazából semmit. Hiába kérdezte a szabadkőműveseket. Nagyon titokzatos egy népség, és nem könnyen nyílnak meg, csak ha a megfelelő kulcsot használjuk. -És mi volt az a kulcs? – kérdezte TOM. -Egy kard, ami még a Négyek Tanácsának egyik tagjáé volt. Amikor felismerték, már lehetett velük beszélni. -A Négyek Tanácsa még mindig él? – kérdezte TOM. -Igen, még mindig létezik, csak csonka. Eredetileg Ságvári Dávidnak kellett volna betöltenie a szerepet, de hát tudod, minden, ami bűnszagú, azt messziről kerüli, vagy üldözi. Ja és van még egy fontos momentum. Az hogy már nem Daliás Zoltán vezeti a Szabadkőművesek Georg rendjét. -Hogyan? – kérdezte meglepődve TOM. -Daliás az unokája elrablása miatt tehetetlen, és Gilbert kapta meg a vezetőposztot, és az utolsó szó jogát. -Az viszont akkor nagy baj. – tette a kezét a szájához TOM. -Miért? – kérdezte Melinda. -Azért, mert az indigók és a Szabadkőművesek alapvetően utálják egymást. -Miért? – kérdezte Bence. -Nem tudni miért. Valami miatt nem kedvelik az indigókat. De Daliással kötöttünk egy szóbeli megállapodást, mely erősebb, mint a szerződés az ő körükben. Ez pedig az, hogy békében élünk, megpróbáljuk egymást elviselni, és nem teszünk keresztbe a másiknak. Bár nem tudni miért, Daliás az ellenőrt küldött ránk, ami nem épp segítette a munkánkat. -És mi van, ha az ellenőrt nem is Daliás küldte? – kérdezte Zoli.

97

-Mire gondoltok? – kérdezte TOM. -Hát Vera is kémkedik a rendőrségen. Mi van, ha ő is csak infót akart szerezni? – vetette fel Zsolti. -Lehet, hogy igazuk van TOM. – mondta bólogatva Szilveszter. -Visszatérve, Gilbert miért jelentene gondot? – kérdezte Ági. -Azért, mert Gilbert nem éppen a béketűréséről híres. – folytatta gondolatait TOM. –És ha rászáll az egyetemre, akkor ki tuja mit fog velünk tenni? -Eloltjuk a lángját, és kész! – mondta határozottan Szilveszter. -Miből gondolod, hogy az olyan könnyű lesz? – kérdezte TOM. -Nos, tegnap beszéltünk Benjáminnal, aki szintén Szabadkőműves. A Kastélyparkban talált öngyújtóról mondta, hogy Menyét, és nyílván a többiek nem olyan erősek, mint hisszük, mert ők csak manipulálni tudják az elemeket, manifesztálni nem. Tehát, a Dokiék ezzel le tudhatók, hisz ha olyan környezetben vannak, ahol nincs meg az elemük, akkor a képességeik hatástalanok, vagy épp gyengébbek, mint a miénk. -És ez hogy jön a Szabadkőművesekhez? – kérdezte Bence. -Úgyhogy Gilbert is csak nem rég sajátította el a manifesztációt. Magyarul kevésbé erős, mint mondjuk Melinda, aki szintén foglalkozik tűzmágiával, amellett, hogy uralja a tüzet. -És mi van a nevekkel? – kérdezte Zsolti. -Milyen nevekkel? – érdeklődött Ági. -A nevekkel a levélen. – egészítette ki Zoltán. -Ja, persze! – jutott eszébe Szilveszternek. –A Doki és csapata most új nevekkel bűnözget a városban. A Doki Szeif, a Menyét Efrit, Vera Vádi néven tevékenykedik, és Sirokkó pedig András. -Nomen est omen. – jegyezte meg Melinda. -Micsoda? – kérdezte Bence. -Ez azt jelenti, hogy nevedben a sorsod. Magyarul a Dokiék új neveket vettek fel, ez azt jelenti, hogy új céljuk van. -De mi értelme van ennek? – kérdezte Ági. -Ez is okkult tudás része. A név meghatározza a feladatot, amit el kell végeznie, az élete során. Ahogy nézem a nevek az elemekhez köthető, mindenki, amit ural. -Ha már itt tartunk! – vágott közbe TOM, és átnyújtott pár papírt Szilveszternek. –Gondolom, ezen te fogsz a legjobban meglepődni. -29-

98

-Helló! – köszönt be Tamás a lányok házának ajtaján. -Szia, Tomi! – üdvözölte Szilvi a lépcsőről. –Mi a helyzet? – kérdezte letipegve. -Hát nem tudom, mennyire szeretitek, de azért elhoztam nektek. – nyújtott át egy zacskót miután átölelte Szilvit. -Mi ez? – nézett bele. –Ez meg mi? – kérdezte csodálkozva, miután meglátta. -Szerintem, vedd le a szemüveged, úgy hátha jobban látsz! – mondta vigyorogva Tamás. -Hülye! Látom, hogy dohány. Meg a cigitöltőd, a hüvelyek, meg a kis táska. – kutakodott. –De miért adod ide nekem? -Igazából kettőtöknek szántam. -Nem úgy értem! Neked már nem kell, vagy új szállítmányod volt, vagy mi van? – próbálta meg kihúzni belőle. -Nem kell, már leszoktam róla. És mivel kidobni nem akartam, ezért hoztam el nektek. -Te leszoktál a cigiről? -Igen. – mondta büszkén kihúzva magát. -De hogyan, mikor, miért? – vonszolta be és ültette le a kanapéra. -Igazából a délelőtt folyamán tettem le, és azóta nem is akarok rágyújtani. Tiszta vagyok 11 óta. Azaz már 6 órája. Azt hogy miért, az annak köszönhető, hogy az utóbbi napokban fulladva ébredtem fel, és Eszti már nagyon aggódott értem. Aztán találkoztam Szilveszterrel, és a sok baromság közepette megemlítettem neki a dolgot. -Ő segített téged leszoktatni? -Én is csodálkoztam rajta, de csak sikerült neki. -De hogyan? -Úgy, hogy rágyújtottam, ahogy kérte, majd azt mondta, hogy készüljek fel, mert annyira keserű lesz, hogy egy életre megutálom. És a következő szívásnál, mint az epe, annyira keserű lett és máris dobtam a francba. -Ez igen. – mondta elismerőn. –De mégis hogyan tudott téged, ősdohányost leszoktatni? -Hát a Levegő elemet uralja, ami elég lett volna, de szerintem használta az én meggyőző képességem, ami csak hatásosabbá tette.

99

-Szerintetek nem veszélyes ez kicsit? – kérdezte Barbara a fürdőből kijövet, egy lavórral a kezében, melyben tisztaruhák voltak. -Mégis micsoda? – kérdezte Szilvi. -Pont te kérdezed, aki erősíteni akarja! -Ugyanmár, Szilvi, ne vedd a szívedre! Csak irigykedik! – legyintett felé Tamás. -Na, ide figyelj, Nagylakos! – dobta le a lavrot. -Az oké, hogy te Szilvi álomfelhőben él, és szeretné visszakapni az ő imádott Rókáját. De azért te lehetnél józanabb! -Miért, mire gondolsz? -Arra, hogy Szilveszteren már jó ideje nincsen a Mártikája által adott karkötő. -És mi a bajod ezzel? -Az hogy a Róka bármikor előtörhet belőle. -Ugyan már! – mondta Tamás lekezelően. –Szilveszter nem úgy viselkedik, mint régen. Sőt meg kell valljam, tetszik ez az új Szilveszter. Főleg, amikor Klaudiát osztja. Jaj, szegény! -Mi van? – kérdezték egyszerre. -Ja, igen Klau éppen Szabinával volt, mikor odaszóltam neki, hogy nézd már azt a 2 jó csajt! Erre ők odajöttek, és Szabina megkérdezte, milyen jó csajokról beszélünk. Erre Szilveszter lecsapta a labdát, hogy igaza van, csak 1 jó csajt lát. Erre Szabina keze meglódult, de Szilveszter gyorsabb volt, és engem talált nyakon. De a poén itt nem ért véget, mert mondta, hogy ő a Szabinára értette. Erre felnevetett, és na, már megint kezdődik sóhajjal nyugtázta a dolgot. Mire én mondtam, hogy Szilveszter, de furcsa ízlésed van! És ekkor kaptam a második pofonomat. -Micsoda? Szilveszter a Szabinára hajt? – kérdezte Szilvi megrökönyödve. -Persze, odavan érte! Sőt elhívta a Nyulak szigetébe, egy kávéra! -Nehogy elhidd, csak hülyéskedik! – mondta Barbi. –De térjünk vissza a témánkra, oké! Mi van, ha a Róka tényleg felébred? -Láttad valami jelét neki? – kérdezte Tamás. -Akkor sorolom. Előtűnt a Rosaceaja, mint annakidején. -És? –kérdezett vissza Tomi. -Mindenkivel előfordulhat, hogy kiújul egy betegsége. Neki most éppen az arcán vannak vörös foltok. Neked a gyomrod problémázott pár hete, és most az izületeidre panaszkodsz.

100

-Oké, mondok mást! A képességeit a saját kis piti ügyeire használja fel. -Mondja, az aki, belegyezés nélkül szervez randikat! – vetette ellen Szilvi. -De Melinda megkért rá! -Viszont, ha nemet mond, akkor is megcsinálod, nem igaz? – kérdezte Tomi. -És arról mi a véleményed, hogy hajt Szilvire, ha? -Csodálkoznék azon, ha épeszű és látó férfi nem hajtana rá! – mondta mázasan Tamás. -Ah, köszi szépen! – mondta pironkodva Szilvi. -Hát ti nem vagytok normálisak! Komolyan! -Most mit vagy úgy berágva? – kérdezte Szilvi. -Azon, hogy ti is látjátok, mi folyik előtettek, és nem akarjátok tudomásul venni! Nincs a kezén a karkötő, ami egyenes utat biztosít, hogy ismét viszont lássuk, a Rókát. És most nincs itt Márti, hogy megfékezze, ha bármi baj történik! - majd Barbi fogta lavrot, és kiment az ajtón. -Hú, ez nagyon felkapta a vizet. – mondta Tomi. -Ne aggódj! Miután kiteregetett és rágyújtott semmi baja nem lesz! -De azért megvallom, hogy van némi igazság benne. -Ne fogd már az ő pártját! – rezzent rá Szilvia. -Tudod, hogy én senki pártját nem fogom! Én is látom a jeleket, amiről Barbi beszélt. Viszont azt is tudom, hogy Szilveszter erősebb, és jobban ismeri a Rókát, mint azelőtt. Ha előtör, az csakis Szilveszter döntésén fog múlni, tehát, ha valóban nagy a baj. -30A Balatonfesteticsi Vadásztársaság most nem a Kastélyhoz közeli épületében van, hanem az egyenesi vadászházban. 28 ember gyűlt itt össze, hogy ünnepeljék az alakulás 56. évfordulóját. A közös vadászat eredményei természetesen az asztalon kötöttek ki, helyi borok, és pálinkák kíséretében. A mesterszakácsokat is megszégyenítő ételek zamatukat nemcsak az elkészítés módjától, nem is a fűszerezéstől, hanem magától a vadjellegüktől kapják. A vadászház társaságában van egy fickó, aki most először van itt. Ő Hugh, a városban van egy étterme, és a kínálatát akarja

101

bővíteni, vadhúsos menüvel. Amolyan Lázi-féle figura, aki szintén próbálkozik fennmaradni a multik árnyékában, a kevés, de minőségi áru felvonultatásával. Hugh angol származású, bár nem rendelkezik az angolok pökhendiségével, ám a humora az megmaradt, és a magyar mulattatással keveredve nagy tréfacsinálóként van jelen. Átlagos magasságú, vállig érő, göndör haja van, és szemüveget visel. És hogy ne tagadja le foglalkozását, a köpeny még mindig rajta van. -Aztán meg minek kellett neked az a szalonka? – kérdezte az egyik mokány vadász Hugh-tól. -Tudod, akarok készíteni egy 10 madaras sültet belőle! – közölte. -Hátha előbb mondod, akkor menthető lett volna a helyzet! -Miért? – kérdezte Hugh. -Mert akkor 10 szalonkát kellett volna lőnünk, nem? – kérdezte borvirágos orral. -Á, dehogyis. Az ételben az a különleges, hogy 10 madár lesz, egy tepsiben, és hogy elférjenek egymásban. -Hűha! – hangzott több helyről a döbbenet. -A szalonka a legkisebb vadászható madár, aztán további madarak jönnek: galamb, fogoly, fácán, réce, gyöngyös, tyúk, kacsa, liba, és legvégül egy hatalmas pulyka. -Hé, várjál-várjál! – hangzott az asztal hátsó részéből. –Egy madár kimaradt! -Micsoda? – kérdezte Hugh elgondolkodva. -Te magad! Az asztalnál hatalmas hahotázás tört ki. -Nem! Nem - nem! – integetett ujjával Hugh. –Az a sütés utáni fázis lesz, amikor mind a 10 madárból lesz egy szelet. -Ügyes! – mondta a frappáns válaszra. -Ne vedd a szívedre, Hugh! – szólt a kiabáló öléből egy vadászhölgy. –Csak azért szívatnak, hogy megmutassák ki a főnök, és ki az újonc. -Tudom-tudom. – mondta nevetve. -Mi ez a komor hangulat, emberek? – szólt valaki, miközben betoppant az ajtóból. -Menyét! – hangzott egyként az üdvrivalgás! -Helló fiúk! – üdvözölt sorba mindenkit. -Hát te merre csavarogtál? – kérdezte a tömegből az ősz hajú vadász.

102

-Csavarogni? Vadászaton voltam a fekete kontinensen! -Azta! – szólt néhány elismerő hang. -Aztán, mit lőttél? – érdeklődött egy nagy bajuszú ürge. -Ó, mindenfélét, amit lehetett! Oroszlánra, gepárdra, elefántra, zebrára, antilopra. De várjunk csak! Hiénakutyára még nem! – emelte fel a fegyverét. -Mi az, mit akarsz? – kérdezte, akire a csövet emelte. -Nyugalom, Hugh, nem akarlak lelőni! – eresztette le. –Csak kíváncsi vagyok, hogy te mit keresel itt? A fakanalat fegyverre váltottad? -Á, dehogy, csak valami madárpecsenyét akar készíteni, meg majd rendelni tőlünk vadat az éttermébe. – mondta a vadászhölgy. -Értem már. -Te, lőttél jakot is? -Ostoba, az a Himalájában él! – szóltak rá a kérdezőre. -Menyét! – szólt oda az asztal másik végéről. –Mi igaz abból a hírből, ami Gellértvárosból jön, és a főnököddel kapcsolatos? -Mire vagytok kíváncsiak? -Hát, hogy az AquaNatur gyárban volt valami összecsapás. Valamilyen indigókat emlegetnek, meg hogy ti is ott voltatok, és hogy a Vadász, az Újonc, és a Felcser meghaltak, és hogy egy rendőrnővel álltál össze, aki szemet hunyt a bűneid felett. -Ez baromság! – mondta legyintve. -Én már akkor kint voltam Afrikában. Én is csak pár napja tudtam meg az infókat. -És a rendőrnő? -A rendőrnő az igaz, csakhogy, mire hazatértem, már itt szolgált. Kicsit csodálkoztam rajta, de hát ő is arra megy, amerre a vad hajtódik. -És milyen indigókról rebesgetnek? -Állítólag valami eszement felkarolt pár gyereket, és összeesküvés elméleteket gyártanak, meg pár bűvész trükkel próbálják, idézőjelben, megmenteni a világot. -Szóval csak pár kamasz nem tud mit kitalálni? -Ez rosszabb, mert azt hiszik, hogy a videojáték valóssággá vált! -Hé, emberek! Ne legyünk ilyen komorak! – szólalt meg egy illuminált fazon. –Gyerünk, mulatni! A nagy asztaltól szépen sorban álltak fel az emberek. -Te nem jössz, Menyét?

103

-Dehogynem, csak én is beszélek, Hughval, és csatlakozok! – majd odafordult. –Lehetnél egy kicsit óvatosabb is! -Miért? -Mert kilóg a Szabadkőműves medálod! Ekkor Hugh a zsebére nézett, és valóban, a medál harmada kint volt. -Köszi, hogy szóltál! – majd miután körbenézett, megkérdezte. – Szóval mikor csaptok le Szeiffel? -Amint eljön az ideje. -Kösz. -Miért ilyen fontos? -Hé, nem akarom a lelkemet áldozni, oké! -Nyugi, amíg az amulett nálad van, az megvéd! -És mi van az újabb alkotóelemmel? – kérdezett rá Hugh. -A hely már megvan, és a mennyiség is biztos. Ezután megyünk, és azt is beszerezzük. Majd az órájára nézett. Aztán a tomboló tömegre. Majd Hughra. -Tudod mit? Itt a kanyar mögött van egy autó. Fekete, sportjárgány. Szeif, Vádi, és Sirokkó benne ülnek. Ugyan a jelemre várnak, de vadászok nem vennék jó néven, ha a plafonba lőnék. Ezért vigyél egy zseblámpát, és folyamatosan körözve vele, menj le, és szólj nekik! -És addig te mit csinálsz? -Igyekszem, elvegyülni a tömegben, és úgy tenni, minta minden rendben lenne. -És ha kérdezik hová tűntem? -Ne aggódj, majd azt mondom nekik, hogy a konyhában vagy. Oda most úgysem merészkedne egyik sem. -Rendben, indulok! – és Hugh észrevétlenül kiosont az ajtón. -31-Üdvözlöm, Daliás úr! – szólt Szilveszter a háta mögül. -Hogy-hogy ilyen későn, Róka? – kelt fel az asztalán lévő térképek, krónikák és képek tömkelegéből. -Jöttem informálódni. -Á, a kutatási témámra kíváncsi? -Ne legyen ilyen naiv! – ingatta a fejét. –Mi olyat tud mondani, egy Szabadkőműves, ami engem érdekelhet?

104

-Nos, például a legújabb kutatásom a Vízmolekulától a Szent Koronáig címet viseli. – mutatott az asztalára. -Na, ez most kellemes meglepetés volt. – mondta elismerően. -Hát igen az előadásaim még a főtudorokat is meglepik. -Nem csoda, hogy Márti annak idején önhöz járt okulni. -Milyen Márti? – kérdezte hunyorgó szemmel. -Vasfalvi Márta, alias, a Polihisztor. Annak idején még nem volt Szabadkőműves. -Á, Márti! – csillant fel a szeme. –Már emlékszem rá. Sokat mesélt rólad. Ezért nem is cselekedtem azonnal, amikor beléptél a körünk be. -Szóval akkor csak a szerencsén múlt, hogy nem ön, hanem Gilbert támadt rám? – kérdezte meglepődve. -Igen. Általában én szoktam elintézni a behatolókat. -Erről jut eszembe. Nehéz lett volna elmondani, hogy az unokája indigó? -Abban a körben? Életveszélyes tett lett volna. – mondta nyugodalmasan. –Nem említettem senkinek, még a saját szüleinek sem. -Értem. És azt tudja, hogy mi dolga lehet vele? -Sajnos az a helyzet, hogy igen. -Tudja? De honnan? -A kutatásaim melyek a magyarságról, a hagyományokról, a spiritualizmusról folynak, nagyon megdöbbentő dolgokat tárnak fel nekem, a múltról, a jelenről, és a jövőről. Vannak dolgok, amiket nagy összefüggésekben látok, és szinte már nem is nézem a részleteket, csakis az eseményeket, melyeket elég pontosan meg tudok becsülni. -Tisztára, mintha egy környezetgazdászt hallanék. – állapította meg Szilveszter. -Hát, Róka, jól rátapintott, ugyanis azt a szakot én alapítottam! – mondta nevetve. -Na ne! Az képtelenség! Bár most, hogy mondja. A régi tablókon van Daliás Zoltán még szakáll, és bajusz nélkül, és szemüveggel, sötét hajjal… - mondta elgondolkozva, lelki szemei előtt elképzelve az egykori Daliást. -Csak hát ugye jött az FTE, én meg úgy döntöttem nem maradok. Ezért helyettem maradt ott Kelő tanárnő, aki viszi jelenleg is a szakot.

105

-Hú, most azért meglepett. – mondta hüledezve Szilveszter. –De térjünk vissza a témára! Mit gondol, mit akar tenni Szeif? -Nos, az első lépése az volt, hogy a beszerzi a 4. elemet. Mivel a környéken, önön kívül nem volt más, aki irányítja a levegő elemet, ezért elrabolta Andrást. -Hé, álljunk csak meg? Irányítja a levegő elemet? -Igen. Az én segédletemmel sikerült neki, mivel ő is levegő elemben született, úgy, mint ön, Róka. -Miért kell neki a 4 elem? Miért nem tanít be valaki mást, mint ahogy azt Vádival és Efrittel tette? -Erre is megvan a kézen fekvő magyarázat. Ami pedig az, hogy nincs ideje rá! -Nincs ideje? Lassan 1,5 hónapja Balatonfesteticsen van, és nem volt ideje? -Persze hogy nem! Hisz akkor mikor fejlesztette volna ki a KIVONAT-ot? -Így már világos. – mondta lehiggadva. –És mi van abban a könyvben, amit elloptak a Kastély könyvtárából? -A Kémia Misztikus Szakácskönyve cím eléggé egyértelmű, nem? – dőlt hátra. -Avasson be, ugyanis én még nem olvastam! -Én sem, de hallottam róla történeteket. Nos, ebben a könyvben receptek találhatók, ám nem valamiféle étel elkészítésére vonatkozóan, hanem mágikus dolgok véghez vitelére. -Magyarán alkímia. -Az bizony. És mi volt a legfőbb vágyuk az alkimistáknak? -A Bölcsek köve! – eszmélt a válaszra Szilveszter. -Szóval megvan a négy elem, ami mint sütőként funkciónál, megvan a könyv, ami a receptet tartalmazza. Akkor mi hiányzik még? -A hozzávalók? -Így van! Azok pedig egytől-egyig fémek. Arany, Ezüst, Vas, Higany, Ón, Réz és Ólom. Mindből 7 kg. -Ez megmagyarázza az ezüst kolloid eltűnését! De akkor ma a Vas lesz, holnap a Higany és így tovább. Akkor 5 nap múlva beszerzik mindet, és elkészítik a Bölcsek kövét! -Ne olyan hevesen! Ugyanis van egy titkos hozzávaló. – mondta sejtelmesen. –Ez pedig nem más, mint 100 ember lelke, kik az elemek által haltak meg.

106

-100 ember lelke, kiket az elemek öltek meg. Atyaisten. A Könyvtár biztonsági őrei! -Sajnos az a helyzet, hogy én nem sok mindent tudok tenni ez ügyben, hisz az utolsó szó joga már Gilbert kezében van. -Már miért ne tehetne valamit? Hisz senkisem akadályozza! -Dehogy nem! Mi Szabadkőművesek nem önkényesen cselekszünk. A Georg Rend alá van rendelve az István Nagyoriensnek, a fővárosban. Bármit teszünk, csak az ő engedélyükkel tehetjük. -Ez baromság! Mit tudnak a fővárosiak arról, hogy mi folyik itt? -De akkor is felelősséggel tartozunk! Az, hogy te felelőtlen vagy az világos, de nekünk Szabadkőművesek vannak szabályaink. -Ezért vagyok én Szabad zöldműves. -Hogyan? -Tudja, én is utálom azt, amikor az emberiség elhülyül. Ezért szeretem felnyitni én is a szemüket, és a titkos tudással, a megfelelő időben, a megfelelő helyen és a megfelelő módon megajándékozni őket. De én nem kötöm magam röghöz! Azt hogy, mit, hogyan, hol és miért csinálok, azt az ösztöneimre bízom, és nem várom el, hogy hálásak legyenek érte. -Hm. Most maga lepett meg. Kérdezek valamit, de előtte azért fontos tudnom egy dolgot. Ugye ön már a Ságváriak kardjának jogos örököse? -Kezdek átlátni szitán. Tudja a választ, csak nem mondja el. De igazából nem tudja, mert nem kérdezné. Viszont feltette a kérdést, hisz látja az eredményt, de ezzel akarja bizonyítani nekem, hogy nem téved, és az ön elmélete a helyes. -Tehát a válasz? -Az hogy igen. Megörököltem a kardot. De ezt miből látta? -Egyszerű. Az ön csapatában van egy léleklátó, ha jól tudom Haniel. Neki semmibe sem kerül megidézni egy lelket, és kapcsolatot teremteni velük. -Jó, és mi a kérdés? -Az, hogy csatlakozna-e hozzánk a Négyek Tanácsába? -Micsoda? – kérdezte ledöbbenve. -A reakciója pont olyan, amilyenre számítottam. De mivel tudom, hogy a Rókát csak akkor lehet meggyőzni, ha az eszére és a szívére is hatunk. Ezért elmondom, hogy miért gondoltam önre. A Levegő elem páholya üres, ön pedig kiválóan uralja a Levegőt.

107

Ráadásul a karddal is sikerült kapcsolatot teremteni, és birtokolnia az erejét, ami szintén jó pont. Az hogy indigó, az mellékes. -Csak egy valamit nem vett számításba! Azt, hogy nem az öné az utolsó szó joga. És tudja, hogy Gilbert nem éppen kedvel engem. -Tudom, de úgy érzem, hogy hamarosan nem ő fog dönteni a dolgokban. -Érzi, vagy tudja? – kérdezte Szilveszter. Ám látta Daliáson, hogy ez a kérdés nagyon költői volt. -32Nagy robajjal érkezett Szilveszter a botanikus kert laborjához. A kis kerti traktor vadul pöfékelve állt le. A régi gépezeten látszott az idő nyoma, de a teljesítménye még mindig meg volt. -Csá, bébi! Jössz egy kört? – kérdezte Szilveszter. -Jellemző! – jajdult fel Klaudia. Klaudia az FTE egyik vendégelőadója, anno még Szilveszterrel járt egy szakra. Középmagas, vékony leányzó. Bőre fakó fehér, a haja vállig érő, barna. Meglehetősen jó idomai vannak, amiket persze elrejt a kíváncsi szemek elől. Nem csoda, hogy még az egyetemista éveiben Szilveszter és Tamás folyton ostromolták. A történethez azonban hozzátartozik, hogy nem szerelemből, hanem inkább pozitív kritikából. -Szilveszter! Hogy a pénisz penész kapna el! – mondta dörgő hangon Lajos bácsi, egy fűnyírótraktoron közeledve. Lajos bácsi mokány termetű figura. A Botkert főkertésze már túl van az 50-en. Arcán már látszik a meglettség, ám a lelke mélyén még mindig egy nagy gyerek. Olyan, mint egy igazmondó juhász. Mindig megmondja a frankót, persze a megfelelő hangnemben. -Mi a baj Lajos? – kérdezte Szilveszter. -Miért kellett keresztül menned a pannon herés parcellán? -Hát, mert akkor megelőztél volna. -Tudod, mi lesz, ha kipusztulnak? Varró prof kinyír minket! -Ugyan már! Bírnak ezek mindent! Tavaly is tövig kaszáltam őket, és úgy kihajtottak, mint soha az előtt! -Remélem gyerek, mert ellátom a bajod! – ment be az irodába Lajos bácsi. -Elnézést! – kérte a hallgatókat és Klaudiát. –Nos, hadd mutassam be a mai előadótokat, Horváth Klaudiát. Amalga prof

108

most előadáson van a fővárosban, és hát valakinek helyettesítenie kellett, és meg kell hagyni, jobb embert nem is találhatott volna a mai alkalomra. Klaudia jártas a toxinokban, a növényi mérgekben, és vegyi anyagokban. Úgyhogy ne húzzatok vele ujjat, mert ki tudja milyen virágot szagoltat meg veletek! És átadnám a szót neki. -Köszönöm ezt a hízelgő bemutatást. – mondta kelletlenül. – Ahogy a Róka elmondta, ma én tartom az előadást nektek. Igyekezni fogok, hogy kötetlen legyen az óra, bárkinek bármilyen kérdése van, szívesen válaszolok. És megpróbálom ezt az egyébként unalmas témát a lehető legizgalmasabbá és érdekesebbé tenni, oké? -Ja, és fiúk! – szólt Szilveszter. –Ha a kedves tanárnő mond valamit, akkor a száját és a szemeit nézzük, nem a melleit, rendben! -Hé! – mondta felháborodva Klaudia. Majd a kezét Szilveszter felé tartotta, aki elkapta az arcát. De mikor visszafordult, a bal arca teljesen vörös lett, fehér kiütésekkel. -Au. – mondta simogatva az arcát. –Hangyasav. A kedvencem. Ekkor Szilveszter Klau felé nyúlt, majd az arcán a vörösség eltűnt, és a kiütések is felszívódtak. -Csattanó maszlag nem volt? – kérdezte Szilveszter, majd elindult a pannon herés parcellához. -Az mit okoz? – kérdezte valaki a tömegből. -Hallucinogén hatású. – mondta Klau. –De nagy mennyiségben halálos. A csoport elindult a gyógynövényes parcellához. Eközben Szilveszter pár 100 m-rel arrébb nézte meg a pannon herést. Meglátszódtak a keréknyomok, amit az imént hagyott a kerti traktorral. Ezt a parcellát még a Gazdász Egyetem ültette. Az ország minden részéből hozatott egy prof ebből a növényből, és itt folytatnak velük tartam, és hozam kísérleteket, már több évtizede. Ezek a bokrok azóta nem lettek kivágva, kiásva, szóval meglehetősen öregek. Szilveszter nézte őket egy darabig, majd feléjük tartotta a bal kezét. A pannon heréket fürkészte, aztán koncentrált. A növények pedig, mintha csak gyorsított felvételt néznénk, növekedésnek eredtek, kizöldültek, és még a letaposott egyedek is zöldbe borultak. -Nem semmi! – szólalt meg Melinda a háta mögött. -Á, szia Mel. Mit keresel itt? Nem órán kéne lenned? – kelt föl.

109

-De, csak kaptam egy küldetést, hogy űzzek el pár lelket az egyik múzeumból. -Értem, szóval Haniel ismét akcióban? Bár lehet, hogy a Tűzliliom jobb lenne, nem? – kérdezte szúrósan. -Miről beszélsz? – kérdezte Mel, mintha fogalma se lenne. -A derekadon, bal oldalt van egy tetoválás. Egy gyönyörű tűzliliom, ha jól érzékelem. – tekintett oda. -Átlátsz a ruhámon? -Dehogy is! Csak érzékelem. Érzékelem a rezgést. -Mióta vagy ilyen letapogatós? -Kb. egy hete. Bár az egyik Szabadkőműves szerint ez természetes. -Természetes? -Igen. Pár nap múlva betöltöm a 25-öt. És azt mondják, egy indigó ekkor éri el ereje teljét, és csak rajta áll, hogy tovább fejleszti-e vagy sem. -Indigókról jut eszembe. Hol van Farkas? -Várj! – intette csendre, majd a levegőbe szimatolt. –Nem ott, ahol kellene, és nem azzal, akivel kellene. – mondta, majd elindult. -Mi van? Te ilyen távolságból kiszúrod? -Igen, ez könnyű, hogyha az ember hosszabb időt tölt el veletek, megismeri a leghalványabb rezgésmintát is. Tényleg, miért keresed? Úgy tudtam, nem vagytok együtt. -Nem is, de a nagymamám szólt, hogy a gyónása kezd hatni, és holnap már a lidércek elvesztik a maszkjukat. -Volt gyónni? A Farkasunk? Na ne! -De igen, ott találkoztam vele. -Azt még megemésztem, hogy te bigott vallásos, aki ugyan kerülni akarja, még nehezen szakad el ettől! De a Farkas! Aki utoljára akkor volt templomban, amikor megmentett téged! – mondta csodálkozva. –Ennyire elfajult az alkudozás? -Miféle alkudozás? -Tudod a halál elfogadásának 5 fázisa van. A tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió és a belenyugvás. Bence ezek szerint kezd a depresszió felé haladni. Bár ahogy elnézem, nem épp ez aggasztja. Ekkor értek az iroda mögötti részhez, ahol egy kisebb szerszámos tároló van. Szilveszter a lakatra tette a kezét, mire az kinyílt, és kinyitotta szerszámos ajtaját. Jó volt a megérzése. Bence

110

és Ági ott voltak bent, és egymáshoz közel, egymás kezét fogva beszélgettek. Melinda amint meglátta a jelenetet ledöbbent. Majd elkapta a düh, és sarkon fordulva elrohant. -Melinda várj! – szólt utána Bence. –Nem az, amire gondolsz! -Szóval nem az? -háborodott fel Ági. –Menj a fenébe! – és Ági eltűnt onnan. -A francba. – mondta maga elé nézve. –Már megint elszúrtam. Mindig mindent elszúrok! -Ne ostorozd magad. – bíztatta Szilveszter. –Inkább örülnöd kéne, hogy 2 lány vetekedik érted. -Örülni? Minek, amikor már mindkettő megsértődött? -Remélem Bence, a nyelvedben lévő percing nem a depresszió jele. Vagy mégis? Bence ekkor felnézett. Szilveszter pedig egyenesen a szemébe. Látta az elkeseredett, magányos Farkast. -33-Azok a nyavalyás svédek! – mondta háborogva Barbara a mobiljába, miközben az udvaron sétálgatott. –És ez már biztos? -Nem biztos, de ha így folytatódik, akkor végünk, és bezárhatjuk a boltot. – mondta egy szigorú férfihang a mobilon át. -Eddig mennyi alkalmazottnak mondtatok fel? -Szerencsére még senkinek sem kellett, de ha a helyzet nem változik, sorra kell elbocsátanom őket. – mondta komoran. -Ezért útálom az összes zöldet. Beleártják magukat, ahova nem kell. – háborgott Barbara. -Nem lenne ám, gond, ha a mamával el tudnánk menni, piacozni, de tudod, hogy mindenféle papírt be kéne szereznünk, és még az se biztosíték arra, hogy megéljünk. -Azonnal indulok haza! -Miért akarsz haza jönni? -Hát, hogy ha valamiben tudok, segítsek! -Nem Barbara! Ne gyere haza! – rivallt rá. –Neked ott jó az egyetem. Kapsz ösztöndíjat, és szoctámot is, amiből kihúzod. Legalább neked ne kelljen nélkülöznöd! -De…

111

-Nincs semmi de, ott maradsz és kész! Majd mi megoldjuk valahogy! A mobilban búgó hang jelezte a hívás végét. -A francba! – mondta Barbi a mobiljára nézve. -Hát ezek szerint apukád most sem akar látni. – szólt a kapun kívülről valaki. -Nagylakos! Az isten áldjon meg, ne ijesztgess! – kapott a szívéhez. -Bocsi, ennyire ijesztő vagyok? – jött be a kapun. -Nem, csak váratlan. Az előbb még nem voltál itt. -Persze. Szabina hozott gyors postával! – mutatott jobb balra. – Már szerintem az A-ban lehet. -Á, értem. És miért jöttél? -Szilvesztert keresem. -Perpillanat senki sincs itthon rajtam kívül. -Ó, baby! Akkor miénk az egész ház. – ölelte át. -Tudod, hogy barátom van! -Nem érdekel! – vágott vissza. -Akkor most mondjam le a szeretőmet is? -Tudod mit, menj a fenébe! – lökte el magától. -Ez az! Rájöttem, hogy kell levakarni! – mondta örömmel. -Barbara kedves. Mondtam már, hogy szeretlek? -Nem. -Akkor nem is fogom. – mondta gúnyosan. -Na de miért? -Mert nem. -Most rosszat mondtam neked? -Igen, mert folyton lelövöd a poént. -És úgy érzed, hogy ezzel megsértelek? – kérdezte kérlelő hangnemben. -Nem, dehogy. -De én úgy érzem, hogy neheztelsz rám. Miért neheztelsz rám? – kérdezte változatlan módon. -Egyáltalán nem neheztelek. -De. Tegnap is Szilvi pártját fogtad, és nem adtál nekem igazat. -Na, jó, most fejezd be! – mondta türelmét vesztve Tamás. -Hé, most jöttem kommunikáció óráról! – mondta mosolyogva. – Csokondi tanárúr szerint a gyakorlat a legjobb tanár! -De ne rajtam gyakorlatozz, oké!

112

Az albérlet előtti kocsibejáróra, majd az út szélén 3 rendőrautó állt meg. Semmi sziréna, semmi villogó. A kocsibejáróba álló autóból kiszállt a rendőrkapitány. Barabás József odament a kerítéshez, iratokkal a kezében. -Jó napot kívánok! Barabás rendőrkapitány vagyok. Szeretnék feltenni pár kérést önöknek. Tamás és Barbara odamentek a kerítéshez. Ám Barbara ekkor már Eszter arcával és alakjával ékeskedett. -Keressük ezt az embert. A neve Svéd Krisztián Szilveszter. Állítólag itt lakik. -Kicsoda? – kérdezte Barbi. -Nem, nincs itt rajtunk kívül senki. – mondta Tamás. -Pedig a bejelentés szerint itt lakik. Másik 3 társával, akik összefüggésbe hozhatók az AquaNatur incidenssel. – nyújtott át 4 fotót. –Az 1. ismertebb körökben a Róka. A 2. Takács Szilvia, alias, Szilaj. A 3. Vitéz Melinda, de Hanileként is ismert. A 4. pedig Kovács Ágnes, akit Dianaként emlegetnek. A névtelen telefonálónk szerint ők is itt laknak. -Egy fenéket! – legyintett Barbi. –Csak én és a párom lakunk itt. -De ez a ház 4 személyes. – nézett rá a házra. -Igen, mert ha bulizunk, utána van pár ember, aki itt alszik. – mondta Tamás, mentve a helyzetet. -Szóval egyáltalán nem látták őket? Mindketten ingatták a fejüket. -Akkor árnyékra vetődtünk. –állapította meg a kapitány. -Elnézést. – állította meg Barbi. –Mit tettek, hogy keresik őket? -Igazából csak a Rókát keressük, a többivel nincs bajunk. -Akkor miért keresték a többieket is. -Gondoltuk elvezetnek a Rókához. – mondta József. –A helyzet az, hogy itt Balatonfesteticsen is sok furcsaság történik. A betörés, a tolvajlások és gyilkosságok összefügghetnek vele. -Miféle tolvajlások és gyilkosságok? – kérdezte Tamás. -Hát először a Kastély Könyvtárba tört be valaki, és ellopott egy igen régi kéziratot. A riasztókat kiiktatta, majd az utána eredő biztonságiakat válogatott, és különös módon nyírta ki. Nem sokkal később 7 kg ezüstöt lopkodott össze, majd tegnap 7 kg vasat emelt el az egykori MÉH telepről. Ráadásul újabb gyilkosságot követett el hasonló módon. Most is 25 emberrel végzett, így már kerek 50

113

ember szárad a lelkén. Nem beszélve arról, hogy összefüggésbe hozható az emberrablással, ami 1 hete volt. -Atyaisten. – kapott a szájához Barbi. -És ezt bizonyítani tudják? – kérdezte Tamás. -Nem, mi is csak találgatunk, mert nyom nélkül vagyunk, és példa nélküli eseménnyel van dolgunk. Gőz erővel nyomozunk, de semmit nem tudunk felmutatni. -És mi van Ságvári Dáviddal? Azzal a fickóval, aki többször is majdnem elkapta. – kérdezte Barbi. -Hát az a helyzet, hogy őt 1,5 hónapja megölték. Őt is különös módon ölték meg. A helyszínen a Vadász nevű bűnözővel találtuk holtan, de egyértelműen látszódott az idegenkezűség, vagyis, hogy nem egymás keze által haltak meg. -De ha jól tudom, az ügyet lezárták, azzal az indokkal, hogy semmi összefüggést nem találtak. – közölte Tamás. -Valóban. Az is olyan különös volt, mint a mostani. Semmi összefüggés, semmi nyomon követhető folyamat. Olyan ez, mint az 1 évvel ezelőtti incidens, amikor azt a mozgássérült gyereket félholtan találtuk a mólón, és azóta is kómában van. -Várjunk csak? – állította le Barbara. –Ott nem volt bizonyíték arra, hogy a Róka tette! -Igen, de arra sem, hogy nem ő, vagy épp nem az egyik társa. -Köszönjük a tájékoztatást. – mondta Tamás. -Igen, és ezentúl figyelünk mi is! – bólogatott Barbi. -Rendben, viszlát! A rendőrfőnök egy kis társalgás után beült a rendőrautóba, egy kicsit megrázta a fejét, majd a kollegáival együtt elhajtottak. -34Szilveszter, Zoli és Zsolti épp Hévszentandráson sétáltak. A Hévszentandrási–tó melletti úton, az ikrek háza felé tartanak. A Ciprussétány nevét a mellette helyet foglaló mocsári ciprussal beültetett ligetről kapta a nevét. Az 50 éves állomány mégcsak életkora felénél jár, de már így is elég magasak. -Hát fiúk sajnálom. Pedig TOM mindent megpróbált. -Nyugi Szilveszter! – mondta Zoli. –Nem azzal volt a probléma, hogy TOM nem jól végezte volna a dolgát!

114

-Azzal volt a gond, hogy Adrinak már van barátja.- mondta Zsolti kiábrándulva. –És sajnos kitart mellette. -Ne aggódjatok! Biztos, hogy nektek is lesz még szerelmetek. És lesz még számtalan ilyen csalódás is. -Hú, ez nagyon optimista volt. – mondták egyszerre. -Igen, ezt annak szántam. Statisztikailag 3,4 milliárd nő van a világon. Amiből tudjuk, hogy Adri kiesik. De akkor is van még rengeteg más nő. És mivel ez volt az első próbálkozásotok, ezért a többi már könnyebben fog menni. Ráadásul most nem lesz ott TOM, a fejetekben, aki megkavar az instrukcióival. -Értjük. – mondták az ikrek. -Persze, ha nem a fejemben kutakodnátok, akkor viszont nem. -Bocs. Csak tudod nekünk már az is útmutatás lenne, ha elmondanád te hogy csináltad! – mondta Zsolti. -Elvégre, anyu azt mondta, hogy egykori önmagadra emlékeztetünk téged. – nézte Szilvesztert Zoli. -Hé! Ha mindig más nyomába léptek, nem juttok előrébb! -De te vagy a mentorunk, és bármi van, segíthetsz! – mondta Zoli élcesen. -Igaza van Zolinak, és ezt te is tudod! – állt testvére mellé Zsolti. -De miért pont engem? Én nem vagyok nagy csajozós fickó, mint TOM vagy Nagylakos! -Mi se. – mondták egyszerre. –Épp ezért kérjük a véleményed! -Na, jó. Akkor elmondom, én hogy látom a párkapcsolatot. Számomra a nő egy másik felet képvisel. De én nem az ellentétemet keresem egy nőben, hanem azt, aki leginkább hasonlít rám. -De az ellentétek nem vonzzák egymást? – kérdezte Zoltán. -Á, dehogy! Az csak feszültséget, és díszharmóniát szül! -De akkor miért mondod azt, hogy a másik feledet? – kérdezte Zsolt. -Mert a férfi az a materiális erőt képviseli, aki csak pusztítani tud. Ám hogy megélje teljes önmagát, ezért szüksége van a teremető, spirituális nőre. -És akkor számodra ki az ideális? – kérdezték. -Hát, hogy magatok partnerét megtaláljátok, ezért csak útmutatásként mondok pár dolgot. Én nem a szerelmet keresem. Persze az is fontos, mert ez az a jelzés, ami mint valami hajókürt jelez, hogy vedd már észre, itt a nagy ő. De én nem a szerelemre koncentrálok, mert az 4 hónap után elmúlik. Én a nőben azt a

115

szövetségest keresem, akire akár az életemet is bíznám. Aki kiáll mellettem, még akkor is, ha nagybajban vagyok, és akkor is, ha épp nincs igazam. -Tehát te csak szövetségest keresel? – kérdezte Zsolti. -A szövetséges nem jó kifejezés, de mással nem tudom kifejezni. -És akkor ebben a kapcsolatban nincs szerelem? – kérdezte Zoli. -Dehogy nincs! Félre ne értsétek! Az a nagy emésztőtűz, amit a filmekben láttok valóban nincs. Viszont van egy másik, ami a felszín alatt van, mert ez csak arra a két emberre tartozik. Ez pedig a feltétel nélküli szerelem. Ez az, hogy feltételek nélkül szereti egymást a férfi és a nő, és kész. -Ezt kifejtenéd? – kérték egyszerre. -Nos, a mai talk-showkban a párok mit csinálnak? Változz meg, és hozzád megyek! Változz meg, és megbocsátok! De kérdem én, a szerelem arról szól, hogy egymásnak feltételeket szabunk? Ez nem szövetség, ez egymás sakkban tartása, lebilincselése. Az, aki feltétlenül szeret, az elfogadja a másikat olyannak, amilyen és nem akar változtatni rajta. Persze a kapcsolat során a fontosabb pontoknál, pl. ház, autó, gyerekek, tanítatás során itt is lesznek zördülések, és a partnerek amúgy is változnak. De nem megy a kapcsolat rovására, sőt összekovácsolja őket még jobban! – majd ekkor Szilveszter a tó irányába kapta a fejét. –Vigyázzatok! Szilveszter előre lökte a fiúkat, akik a betonra estek. Mikor hátra néztek, hogy mi történt, már csak azt látták, hogy egy víztölcsér szívja le Szilvesztert a tó mélyére. A fiúk beugrottak a kerítésen, és egyből a vízre szaladtak. A turisták és a fürdőzők persze bámulták a jelenetet, hisz nem túl sűrű látnak embereket a vízen járni. Vádi a tavon lévő épület egyik szárnyából irányította a vizet, a kardja segítségével. Majd mikor a Rókát elnyelte, 2 vízkígyó indult az ikrek felé. A fiúkat is elkapta vele, de őket a levegőbe emelte. A fiúknak csak a fejük látszódott ki a vízburokból. De megpróbálták a vizet a saját módszerükkel legyőzni. Zsolti megfagyasztotta, Zoli pedig elpárologtatta a körülöttük lévő vizet. De Vádi ügyesebb volt, és folyamatos víz utánpótlással a fiúkat körbefogta. Már majdnem elfogyott a levegőjük, mikor a vízcsóvákat egy másik szelte ketté, és az utánpótlás megszakadt. A fiúk a vízre estek. -Eljnye-bejnye! – szólalt meg a tó másik épületéből Benjámin. -Csak ennyire tanított titeket a Róka? Csapj le, Neptun szigonya!

116

Benjámin kezében egy színarany szigony volt, mely körül tekergett a víz. Ez volt az ő kardjának átalakult formája. Neptun szigonya parancsára újabb vízcsóva indult, ezúttal Vádi felé, amit ügyesen hárított egy vízfal emelésével. -Á, látom Szeif jól kiképzett. – mondta elismerően. –Sőt még kardod is van. Csak egy a gond. Amíg nem tudod átalakítani, és a nevén szólítani, az erőd gyenge az enyémhez képest! Ekkor Ben a karddal a vízre mutatott, ahonnan egy hatalmas szökőár indult Vádi felé. A cunami lecsapott. -Hm. Ezt biztos nem élte túl. – mondta vállára helyezvén kardszigonyát Ben. -Ebbe ne legyél olyan biztos! Ben megfordult, és a semmiből előtűnő alakot pillantott meg. Sirokkó volt az. Ő is elővette a kardját, majd felé tartotta. -Ne állj az utunkba! – és felé suhintotta a kardot. Benjámin hárította ugyan a támadást egy vízpajzzsal, de a tó közepén kötött ki, mire a támadás ereje elmúlt. De Sirokkó szélsebesen jelent meg, és a kardját felé tartván felemelte a levegőbe Bent. Majd Ben fuldokolni kezdett. Kapkodta a levegőt, de nem ment. Ám ekkor Sirokkó is furcsán érezte magát. Kezdett fájni a feje, az egyensúly érzéke is megzavarodott. Szúrt a szeme. Majd végül a fájdalomtól térdre rogyott, és elengedte Bent. Nem sokkal később pára réteg vette körül, ami rétegről rétegre ráfagyott. Oldalra nézett, és rájött, hogy az ikrek okozzák a bajt. De őket is meglepetés érte. Újabb vízburok vette őket körbe, majd Benjámint is, és egyesült a két a vízgömb egyesült. Eközben Sirokkó is leolvasztotta magáról a jégréteget, mely vastag darabokban esett le róla. -Na, ki nem éli túl? – kérdezte Vádi mosolyogva. Váratlanul a tó közepén egy örvény alakult ki, ami az egész tó vizét forgatni kezdte. Nem sokkal később a tölcsér közepéről Szilveszter emelkedett ki. Ám valami megváltozott rajta. Mezítláb volt, fekete karate ruhában, ezüstös övvel. A haja fekete volt, fehéres hajvégekkel. Nem volt szemüvege, sem körszakálla. A szeme pedig fekete volt. A karja is más volt. Már nem az a szamuráj kard volt, amivel Dáviddal harcolt. A kard ezüstösen csillogott. A penge fogazott volt,

117

úgy nézett ki, mint egy hatalmas kenyérszeletelő. A markolat végén pedig nem a Szabadkőműves jel volt, hanem egy stilizált rókafej. -Bocs, hogy késtem! Nem gondoltam volna, hogy ilyen mély ez a tó! – mondta gúnyosan. –Na de térjünk a lényegre! Üvölts Ezüstróka! – rajzolt a karddal egy félhold alakot. A kard markolatán, a rókafej narancssárgán izzott. A kard indigókék félhold csóvát húzott. Majd a Róka mögül 5 vízkígyó emelkedett fel, amik összekapcsolódtak, és egy rohanó róka alakját vették fel. Vádi megszüntette a vízburkot az áldozatai körül, majd a rohanó vízróka felé tartotta a kardját. De már késő volt. A róka elkapta, és hatalmas robajjal esett össze a vízlény. Vádi a víztetején lebegett, arccal felfelé, eszméletlenül, a kardját szorítva. -Egy kész. De hol van Sirokkó? – nézett körül. Amint ez kimondta, a mellkasán vágás keletkezett, melyből vérfröccsent a vízbe. -Á! – kapott oda. –Szóval láthatatlanná is tudsz válni. Majd a Róka behunyta a szemét, és szimatolni kezdett, és mozgatta a fülét. Aztán hárított oldalra, a háta mögé, majd balra is. Minden hárítás talált. Majd előre ugrott, és leteperte áldozatát. Sirokkó láthatóvá vált. A Róka a kardját szorította a tarkójához. Ekkor vette észre a nyakán lévő sebet. Három pont volt rajta. Apró, tűméretű sebek. -Ez meg mi? – kérdezte. -Válaszolj, mi ez a tarkódon? -Ami a te tarkódon is lesz, ha megkapjátok a KIVONAT-ot. Hirtelen forró szél ütötte meg a Róka füleit. Érezte, hogy mi következik, és félreugrott. Egy szélörvény repítette volna el, ha ott marad. -Még találkozunk! – mondta Sirokkó, majd Vádival együtt láthatatlanná vált, és eltűntek. -35A Kispavon szokás szerint nagy az élet éjszaka. Ez is Balatonfestetics azon része, amely éjszaka is nyitva tart. Ám a lakosságot nem zavarja, hisz az egyetem D épületénél van, a város szélén, a tópartján. Több mint 6 épület alkotja ezt a komplexumot: kocsmák, pubok, bárok. A fiatalok szórakozó helye.

118

A Padre kocsmája az egyik legfelkapottabb, főleg miután át lett alakítva. A tulajdonos, Padre, megunta a szokásos kocsma hangulatot, és csinált valami izgalmasabbat. Nevéhez hűen a dekoráció templominak tűnik. A söntéspult egy oltár, a poharak pedig kelyhek. Az ülőhelyek pedig templomi padokból vannak összeeszkábálva. Az ablakok pedig ólomüvegből, rózsaablakszerűen kirakva, bár szenteket nem ábrázolnak. Viszont, hogy ne legyen túlságosan papi a dolog, ezért bevonta a sátánt a tervébe. A felszolgáló hölgyek szarvakat viselnek, valamint denevérszerű vörös szárnyakat. A sarkokban műdenevérek repkednek, sőt van néhány kígyó is a teremben, persze duplaüveges terráriumban. A lámpák szerepét pedig lógó csillárok töltik be, melyekben vörös és sárga krepp papírt fújdogál egy kis ventilátor, a tűz látszatát keltve. A bejárat ajtaján TOM és Marcsika lépnek be. Odalép hozzájuk egy ördöglány. -Sziasztok! Segíthetek? -Igen. Anyut és Skorpiót keressük! – mondta TOM. -Erre parancsoljanak! – mutatta szigonyával az utat. A két keresett személye a hátsó asztalok egyikénél ültek. Barbi és Tamás egyből intettek feléjük. -Sziasztok! – köszöntötték őket. -Helló! – üdvözölte őket TOM. -Helló! Mi az, amit feltétlenül itt és most kell megbeszélnünk? – kérdezte Marcsika, miközben leültek. -Szilveszterről lenne szó. – kezdte Barbara. -És miért itt, és ilyen későn? – kérdezte TOM. -Azért, mert ide tuti, hogy nem merészkedik. -Meg kell hagyni, hogy nekünk se jutna eszünk be. – mondta Marcsika körbenézve. -Miért nem jó ez a hely? – kérdezte Tamás. -Dehogynem. – válaszolt TOM. –Mi is szívesen szórakoznánk itt nap, mint nap, de Livi minden időnket leköti. -Jó, bocsi, de ez most tényleg fontos! – mondta Barbi. –Ma jártak nálunk a rendőrök, és kérdezősködtek utánuk. -A rendőrök? – kérdezte TOM. –De ugye nem voltak otthon? -Nem, csak mi ketten voltunk otthon a Nagylakossal. Szerencsénkre. -És miről érdeklődtek? – kérdezte Marcsi.

119

-Hát, hogy valóban itt laknak-e, sőt még képet is mutattak róluk. -Képeket? De honnan szerezték a képeket? – kérdezte Marcsika. -Abban a helyzetben ez nem volt fontos. – mondta Nagylakos. – De Szilvesztert tuti, hogy ismerik, sőt Szilvit és Barbit is. -De hogy-hogy nem ismert fel? – kérdezte TOM. -Amint Tamás mondta, hogy „Ajaj, zsaruk!” nyomban átváltottam az arcomat Esztiére. -Ami szerencse is volt, mert ha Ágiéra váltja, akkor a fotó alapján bajba lettünk volna. -És nem akartak kutakodni? – kérdezte Marcsika. -Szerettek volna, de Tamás meggyőzte őket, hogy semmit nem fognak találni. -Aha, a hipnózis. – állapította meg Marcsi. -És mégis honnan tudnak arról, hogy ott lakhatnak? – kérdezte TOM. -Állítólag valami névtelen telefonáló alapján. – tájékoztatta Tamás. -Tudod Skorpió, az a furcsa, hogy felénk is volt néhány rendőr. És szintén névtelen telefonáló miatt kezdtek el kutakodni. -Szóval lehet egy áruló valahol az egyetemen? – kérdezte Anyu. -Hát nem kizárt. – morfondírozott TOM. –De akkor miért pont most? Már korábban is megtehette volna. -Mire gondolsz, kedvesem? – kérdezte Marcsi. -Aki indigó, és nálunk tanul, szerintem, nem akarhatja maga alatt vágni a fát. Viszont külsős indigók, nem hiszem, hogy tudhatnak rólunk, és nem hiszem, hogy feljelentenének, mert nincs rá okuk. Csak egy olyan csoport van itt, aki keresztbe tehet nekünk. -Szabadkőművesek? – kérdezte Marcsi. -Igen, sajnos meglehet. -De nem úgy volt, hogy adott szava van a Szabadkőművesek vezetőjének, hogy nem piszkáljuk egymást? – kérdezte Tamás. -De. – mondta TOM. –Daliás megesküdött, hogy nem fog minket semmilyen módon macerálni, lejáratni és hasonlók. És mi sem fogjuk felfedni a titkaikat. -Igen, csak hogy már nem Daliás a főgóré ott. – mondta Marcsika. -Új vezetőjük van? – kérdezte Barbi. -Igen. – lépett oda melléjük egy alak. –Sajnos, ilyenkor az adott szó nem elég. – mondta a fejét ingatva Daliás Zoltán.

120

-Maga meg, mit keres itt? – kérdezte Barbi. -Én hívtam el! – ment mellé Szilvi. -Szilaj? – kérdezte TOM. –Mi folyik itt? -Ma jött el hozzám, hogy átadjon egy üzenetet a Rókának, de sajnos nem volt otthon, úgyhogy, ezért eljöttünk, hátha a titkos találkozón van. -És mi az üzenet? – kérdezte Marcsika. -Az üzenetet Gilbert küldi. És jól sejtik, ő volt a névtelen telefonálgató, és csak egy esetben fogja abbahagyni. -És pedig? – kérdezte TOM. -Abban az esetben, ha legyőzi őt egy indigó. Csak akkor fog titeket és az egyetemedet békén hagyni. -Rendben, hol és mikor akar velem megküzdeni? – kérdezte TOM felkelve. -Jaj, de kis naiv valaki. – mondta mosolyogva. –Miből gondolod, hogy veled szeretne megküzdeni? -Nane! A Rókával nem fog! – mondta Barbara hangosan. -A Rókával? Ezt meg honnan veszed? –kérdezte Tomi. -Nem figyeltél? Daliás a Rókát kereste, nem pedig TOM-ot. Az üzenet neki szól. – magyarázta el Barbi. -És miért ne küzdhetne meg a Rókával? – kérdezte Szilvi. -Erről már egyszer volt egy vitánk, úgyhogy nem akarok belemenni! -Miről van szó? – kérdezte Marcsika. -Arról, hogy Anyu szerint Szilveszter nem tudja már irányítani a benne rejlő Rókát, és látja a tüneteket. – tájékoztatta a közönséget Nagylakos. -Már miért ne tudná uralni? – kérdezte Marcsika. -Mert már nincs meg a karkötője. – mondta Szilvia. –És a mi Barbink fél attól, hogyha nincs karkötő, akkor Szilveszter ismét kezelhetetlen lesz. -Te is tudod, hogy igazam van! – mutatott Szilvire. –Csak neked tetszik az, ha Szilveszter ismét vad lesz, és nem olyan visszahúzódó, mint mikor utoljára láttuk. -Emberek-emberek! – csitította őket Daliás. –Nyugalom. Az, hogy a Rókán nincs karkötő, vagy van, az most lényegtelen. Különben is, nem adta volna oda másnak, ha nem tudná biztosan, hogy uralja az erejét! – nézett Barbira. –De fontosabb dolgunk is van. Ha magukat és az egyetemet a nyilvánosság kizárása mellett

121

akarják még tudni, fontos, hogy megtalálják a Rókát és átadják neki az üzenetet! -És hol lesz Gilbert? – kérdezte TOM. -Azt ő sem mondta, csak annyit, hogy ő mindig készen áll a megmérettetésre. Azt hogy hol van, nem tudjuk. Viszont, a Róka könnyedén meg fogja találni. -36Bence szemmel láthatóan nyugodtan aludt. Az ablakon beszűrődő holdfényben Lacika ágya üres volt. A semmiből előtűnt két ember: Szilveszter és Ági. -Diana, irány az ajtó! – mondta neki halkan. –Zárd be! Nem akarom, hogy bárki is zavarjon. -De hogyan, mikor nincs kulcsom hozzá? -Akkor miért van neked Fém elemű képességed, hm? -Jó, oké. Bezárom. – mondta és zárra tette a kezét. Halk kattanás jelezte, hogy az ajtó zárult, és nem lehet rajt erőszak nélkül bejönni. Diana megfogta a kilincset és megpróbálta kinyitni, de nem nyílt. Az ajtó biztosan zárva volt. -Hjaj, akkor kezdjünk hozzá. – mondta a Róka és letérdelt, majd imára fonta a kezeit. -Ahogy látom, nem tetszik neked ez a meló. -Nem is. Nem szeretem az angyalaimat csak úgy utasítgatni. Ők a pártfogóim, nem a szolgáim. -Akkor miért nem Haniellel jöttél? -Gondolod, hogy nem próbáltam? – nézett rá. –De azért az erejét addig le tudtam másolni, és még van annyi, hogy megszabadítsam Bencét a lidércektől. -Miért mik ezek a lidércek? -Ők olyan holt lelkek, akik nem akartak a túlvilágra menni. Inkább itt maradtak kísérteni, és szószerint lidérces álmokat hozni az általuk megszállt emberekre. -És miért nem távolítottátok el őket korábban? -Hát egyrészt nem mindig vannak jelen, szerencsére. – kelt fel az ágy mellől, és ment Dianahoz. -Más részt Melinda nem érzékelte őket, csak akkor, amikor bízni kezdett. És hiába erősödik fel a képessége nálam az ötszörösére, én is csak hozott anyagból tudok dolgozni. Újabb ok pedig, hogy ezek a lelkek maszkot viselnek.

122

-Maszkot? Azt meg minek? -Ez egy fajta védelem. A Farkasnak is vannak védőangyalai, csak úgy, mint bárki másnak. Ám ezek a lidércek, egyszerű védő angyalokkal nem elpusztíthatók. A maszkjuk folyton újramanifesztálja őket. -És miből gondolod, hogy most sikerülni fog? -Abból, hogy Hanielt értesítette az ő védőangyala, hogy levetik a maszkot. Bár ezt azért kétlem. Hisz Bence még nem dolgozta fel azt, hogy ölt. -Figyelj, ha vadászna, akkor könnyebb lenne neki. -Ez is igaz, de vadat és embert gyilkolni nem ugyanaz. Azért ölni, mert van trófeája, finom a húsa, vagy, mert kártékony, az nem ugyanaz, mint kioltani egy emberi életet. Remélem, a benned lévő Tigris ezt tudja. -A bennem lévő Tigris? Hisz még elő sem bújt soha. Honnan tudnám, mit érez? – kérdezte Ági. -Nem ismerted még fel? Akkor mi volt az, ami a palackozó üzemben történt? Amikor viaskodtunk a gépteremben? És amikor meg akartad ölni a Dokit, aki most, mint Szeifként tevékenykedik? -Az csak a bosszú, semmi több. -Nagyon remélem. De kezdjünk hozzá, mert itt leszünk hajnalig. Te maradj itt, és ne mozogj! A Róka Bence mellé térdelt, és ismét imához kezdett. -Sycamorus, szólítlak téged! Kérlek, jelenj meg körünkben, és segíts, hogy e két lidérc megnyugvásra találjon! Ekkor Sycamorus, egy narancssárga felhőből lépett elő. Az arcát díszes lovagi sisak takarta. Mellvértje, váll védője is volt. Kezében pedig kard volt. Fényesen ragyogott Szilveszter szemei előtt, amiből Ági persze nem látott semmit. -Kérlek, Sycamorus, használd a Holtpengét, hogy e lelkek mentesüljenek mindentől, ami ideköti őket! Majd Bence körül megjelent a két lidérc. De most a maszkjuk töredezett volt. Néhol előbukkant az arcuk. Sycamorus lesújtott rájuk, és a maszkjuk elpárolgott. Előtűnt Felcser és Újonc alakja. Majd fekete lepkékké változtak, és Sycamorussal együtt eltűntek a narancssárga ködben. -Köszönöm, ámen. – mondott hálát Szilveszter és felkelt. -Na, hogy ment?

123

-Már nincsenek lidércek. Sycamorus elvitte őket. – majd elkezdet szimatolni. –De várjál. Azt hittem a lidércek teszik, de most hogy már nincsenek, egészen biztos, hogy van még itt még valaki. -De Laci a mamájánál van, nem? -Én is úgy tudtam. És ez a szekrény felől jön. – ment oda. Ekkor hirtelen kiugrott belőle Efrit, és a kardját a Rókába döfte. És amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan húzta ki a kardot, és ugrott ki az ablakon. Szilveszter hörögve esett a Farkasra. Diana azonban nem késlekedett, nyomban utána eredt. Efrit elé teleportálódott, ám Efrit gyorsan reagált és tűzcsóvát irányított felé. Diana éppen, hogy kitért előle, és újabb helyről próbálta megállítani. -Állj meg nyomorult! – kiáltott Efritre. -Rendben. Úgysem tudsz legyőzni! Efrit meg is állt, majd tűzpajzsot vont maga köré. Diana a kertben szélén lévő fém gereblyéért ment, és lecsapott vele Efritre. Ám a gereblye megolvadt, a nyele pedig olyan forró lett, hogy megégette a kezét. -Mi van, Menyét? Kaptál egy kis tűzijátékot a Dokitól? – mondta a kezeivel legyezve, hogy lehűtse. -Nem vagyok Menyét! A nevem Efrit. És a Dokit is Szeifnek hívják! – mondta mosolyogva, és újabb tűzcsóvát dobott felé. -Lassú vagy! – mondta Diana, miközben egyik helyről a másikra teleportálódott. -Hm. Tényleg? – kérdezte, majd tűzgyűrűt hozott létre a körülötte, és gyorsan összezárta. -Tényleg! És óvatlan is! – mondta Diana mögé kerülve, majd felé mutatott. Ekkor Efrit váratlanul megmerevedett. Nem tudta mozgatni egyik tagját sem. Majd a levegőbe emelkedett, és Diana felé fordult. -Mi az ördögöt művelsz? – kérdezte nagy nehezen. -A csontok kalciumból vannak igaz? Már uralom a Fém elemet, és meg fogsz halni, bárhogy is hívjanak! – mondta vadsággal a szemében. A semmiből előtűnt a Róka és a kezét rátette Diana vállára, miközben a tüzek kialudtak a kertben. Diana összeesett, Efrit pedig a földre zuhant. Eközben a fű kizöldellt. -Mi, mi a fenét művelsz? – kérdezte értetlenül Efrit. -Sajnos, muszáj volt. Ha meg akarom menteni a Farkast.

124

-Á, szóval a jelről érdeklődsz, ami a mellkasán van, igaz? -Pontosan. -Mivel nem tudsz már semmit tenni ellene, ezért elmondom. Az egy Álompecsét. Egy varázspecsét, amit csakis belülről lehet feltörni. -És miért raktad rá? -Azért, hogy megöljem. -De hisz tudod, hogy hallhatatlan. Hogyan lenne képes megölni egy varázspecsét? -Úgy, ha maga hiszi el, hogy meghalt! -Már miért halna meg? -Azért, mert az Álompecsét szembesíti a legnagyobb félelmével. És tudod, hogy mi az a félelem, amit nem tud legyőzni, igaz? -A Farkas maga. -Bizony. Az ereje pedig jócskán limiten van. Ezt magad is tapasztalhattad, hisz jó pár percbe telt, mire regeneráltad magad. -A francba. – nézett Ágira. -Bizony Róka, ismét csak ez lesz a végzeted. Elkapsz engem, vagy megpróbálod menteni a barátod életét? -37-Hej, Vádi, téged aztán jól kikészítettek! – mondta a fejét ingatva a kreolbőrű nyomozó. -Nyugalom Buhara. – szólt oda Szeif, miközben felette tartotta kezeit. –Meg fog gyógyulni, hidd el! -Figyelj, én tanultam vele együtt a fősulin! És ott is voltak kemény kiképzések, ahol néha a férfiakat is megszégyenítve bírta a strapát. -Na, látod, akkor miért aggódsz? -Nem kellett volna belerángatnod őket is! Először Efritet állítottad magad mellé, mikor a kihallgatóba mentél. Aztán meggyőzted vele Vádit, hogy ő is csatlakozzon. Efritet még megértem, de Vádit miért? -Azért, mert kellett valaki, aki a rendőrségről hoz belső infókat. -Hé, én is rendőr vagyok, ráadásul rendkívül jó kihallgató is. Előttem nincsenek titkok, te is tudod. -Azért, mert egy olyan ember kell, akire nem gyanakodnak. És most is, a főkapitány sem sejt semmit. Nyomoz, folyton kutakodik,

125

de soha nem jutnak előrébb. És ezt mind Vádinak köszönhetjük, aki szabotálja az egészet. -Ne hidd, hogy a rendőrfőnök hülye! Dolgoztam vele én is jópár ügyön, és néha érthetetlen dolgokat fejtett meg, isten tudja hogyan. Ne becsüld alá! -Én nem becsülök alá senkit. Ezért is állítattam mellé Vádit. -És mi lesz az indigó fiúval? -Mi lenne? Addig, amíg azt teszi, amit mondunk, nem lesz baja. -Mégis meddig akarod folytatni? -Nem tart soká. Még 4 nap, és kész lesz a Bölcsek köve. És onnantól senkisem állhat az utunkba! – mondta diadalmasan. -A Rókát leszámítva. -Igen, a Róka. Jelenleg úgy áll, hogy a Róka ellenfél. De nézd csak meg, eljön az idő, amikor önként fog segíteni nekünk. -Azt meg, hogy? -Az legyen az én tervem. -Szeif, ne szórakozz! Mi tudsz tenni ellene? Az indigóhárító már nem hat rá! Újabb elemet ural, ami úgymond eddig nem is létezett. És ha hihetünk Efritnek, akkor több képességet is át tud venni, és egyszerre irányítani. Nem beszélve a Ságvári kard feletti hatalmáról, amit csakis Szabadkőművesek, vagy alkimisták bírhatnak! -Ezzel én is tisztában vagyok. És azzal is, hogy az ereje itt nem fog megállni. -Hogyan? – kérdezte Buhara. -Az ereje nő ugyan, de gondolod, hogy ekkora erőt tud egyedül bírni? -Már honnan tudnám? -A válasz az, hogy nem. És mi az, ami univerzális erőt birtokol? -A Bölcsek köve ilyen, nem? -Így van. Szóval, a Róka ereje valamikor a 25. születésnapján teljesedik ki. Ekkor már, olyan erőket fog birtokolni, hogy önmagát kell korlátoznia. De ha a jóslat igaznak bizonyul, nem fogja uralni az erejét, és ha meg akarja tartani, akkor bizony szüksége lesz a segítségünkre. -De mégis mit tervezel? -A Bölcsek kövének készítéséhez kell egy esszenciális alkotóelem, ami nem más, mint a harmonizált rezgés. Ilyen rezgése csakis az indigóknak van, és minél nagyobb és tökéletesebb, annál jobb. A Róka rezgése elegendő lesz a Bölcsek kövéhez.

126

-És azt hiszed, ezzel elintézheted? -Igen, hisz a rezgést a kő magába szívja. Minden indigó képességét elveszti. És akkor már nem jelent veszélyt ránk. -Szeif! – rontott be az ajtón Augustus. –Ez már mindennek a teteje! -Nyugalom, öreg barátom! – mondta Vádira koncentrálva. – Mondd, mi a panaszod! -Épp az Algor és Nidor óráján voltam, mikor egyszercsak megjelent egy ellenőr! Miért csinálod ezt? -Milyen ellenőrről beszélsz? -Arról, akit most küldtél. Nézd, megértem, hogy az indigókat szeretnéd szorongatni, de ez azért túlzás! -Állj meg egy pillanatra! Én nem küldtem semmiféle ellenőrt! -Nem? -Egyáltalán nem. Figyelj, ha ellenőrt akarnék küldeni, akkor Buharát, vagy Hugh-t küldtem volna, vagy épp Vádit vagy Efritet. De Hugh az éttermében van, a többiek meg itt. -Akkor mégis ki a fene küldte? – kérdezte Buhara. -Várjunk csak! – gondolkodott el Augustus. –Jól elbeszélgetett Benjáminnal. Ő pedig a Négyek Tanácsának tagja. Lehet, hogy ők küldték? -A Szabadkőművesek? – kérdezte Buhara. –Hisz az intézmény az FTE alatt van, és szintén indigóképzésre állt át. A Szabadkőművesek nem zargatják az indigókat. Daliás, a nyugodt vezér nem engedi. -Csakhogy már nem Daliás a főnök. – ábrándította ki őket Augustus. -Hogyan? – kérdezték egyszerre. -Igen. Mivel elraboltad az unokáját, ezért nem lehet pártatlan és józan a döntése. Ez pedig nem épp erényes dolog. Így hát Gilbert a kezébe vette az irányítást. -Az a francia szakács? -Szóval mégis csak jó ötlet volt elrabolni. – kelt fel mosolyogva Szeif. -Úgy mondod, mintha te magad sem hinnél benne. – szólt hozzá Buhara. -Hát, meg kell valljam, egyre inkább hiszek benne. Mégis csak ő legjobb pszichiáter. -Miről beszél? – kérdezte Augustus.

127

-Nem tudom. – vont vállat Buhara. -A kollégámról beszélek ütődöttek! Akivel együtt dolgoztam a SZÉRUM kifejlesztésén. Nagyon okos és talpraesett nőszemély volt akkor is. És most is az. -De hisz ő meghalt, nem? – kérdezte Augustus. -Ahogy mondod. Meggyilkolták. -Akkor miért mondtad, hogy most is az? – kérdezte Buhara. -Mert valóban az. Kapcsolatba tud lépni Efrit álmain keresztül. Ő jobban átlátja a folyamatokat, mint mi itt ebben a materiális világban. Ő üzente meg azt is, hogy mikor lesz az időpont. Ő üzente meg, miből mennyit kell gyűjteni. -Kezdek átlátni a szitán, Szeif! – mondta Buhara. –Bár azt kell mondjam, bárcsak ne látnék, mert ez őrültség! -Micsoda? – kérdezte Augustus. -Hisz már napok óta tudsz a Bölcsek kövéről! Miért lenne ostobaság, mikor már mindent tudunk? -Nem erről beszélek! Hanem arról, hogy mit akarsz vele kezdeni! -Miért mit akarok vele kezdeni? -Ne játszd itt az értetlent! – mordult rá. –Fel akarod éleszteni, igaz? -Ildikót? A Bölcsek kövével? – kérdezte Augustus. -Valóban te vagy a legjobb kihallgató. De ha ezt tudod, akkor miért nézel engem bolondnak? -Azért, mert ez lehetetlen! -Akkor is ezt mondtad, amikor elkezdtük Augustussal kutatni, hogy az indigók képességeit hogyan redukálhatjuk le. És láss csodát a SZÉRUM elkészült, hatott, és most a belőle készített KIVONAT még hatékonyabb, hisz már irányítjuk is őket! -De ez nem valami gyógyszer kotyvalék, amit csak úgy össze lehet dobni! Ez pontosabb munkát igényel, mint a te labor eszközeid. És tudod, hogy az életeddel játszol, és a társaidéval is! -38Hatalmas erdőség vette körbe a Rókát. Sötét volt, csak a holdfény jutott be néhol a fák közt. Az erdei fenyvest sűrűn borította az avar. A tűlevélszőnyeg alatt ágak is voltak, melyek majdnem minden lépésénél törések hallatszottak.

128

De volt is más a közelben. A Róka megállt. Pár másodperccel később egy gally roppant. Egyértelmű volt, hogy van még valaki rajta kívül. A levegőbe szagolt, és hegyezte a füleit. Majd behunyta a szemét, és kiterjesztette a rezgés érzékelését. -Üdv Farkas. – köszöntötte a maga mögött lévő személyt, aki még mindig a sötétben volt. -Távozz! Semmi keresni valód itt! – mondta a fenyők takarásából. -Ne bujkálj! Mutasd magad! – szólt felé a Róka. Ekkor a holdfénybe lépett a beszélgetőpartner. Nagyon hasonlított Bencére, de a haja rövid, tüskés és szőke volt. Szemöldökét ajkát, és füleit testékszerek díszítették. Nyakán kockás sál volt. Kezein ujjatlan kesztyű. Szemeiből sugárzott a gonoszság. -Á, már értem. A depresszió lelki formája megjelent rajtad. -Hé, ne becsméreld, hogy nézek ki! -Na és miért ne? -Mert átharapom a torkod! -Próbáld csak meg! -Hm. – mosolyodott el. –Nagyon jól ismersz. Nem tudom, honnan, de nagyon jól ismersz. -Tévedsz. Semmit sem tudok rólad. – mondta komolyan a Róka. -Akkor meg honnan veszed, hogy úgysem bántalak? -Onnan, hogy nem én vagyok az ellenséged, Farkas. Te Bencére pályázol. -Miből gondolod? -Egy Álompecsét miatt vagy te ebben a világban. És ezért van itt Bence is. Az Álompecsét lényege, hogy aki a jelet viseli, annak meg kell küzdeni a saját félelmével. Bence pedig a legjobban tőled fél! -És hogyan törhető fel ez a pecsét? -Csakis belülről. Az pedig kétféleképp lehetséges. Az egyik, hogy Bence megküzd veled, és győz. A másik, hogy veszít. És mivel még nem halt, meg ez azt jelenti, hogy nem győztél. Ám mivel még nem ébredt fel, ebből arra következtetek, hogy nem győzött. -Remek. De ezt miért mondod el nekem? -Nem neked mondtam! – nézett el a Farkas válla fölött. Ekkor a háta mögül Bence ugrott elő a sötét erdőből. Ám a Farkas reflexei jobbak voltak. Lekuporodott, így Bence nem tudta letámadni. Amint földet ért, a Farkas elkapta a lábát, és az egyik közeli fenyőhöz vágta.

129

-Bence! A fenébe. – rohant oda Szilveszter. -Állj, félre Róka! – mordult rá Farkas. -Várj egy kicsit! – intett felé. –Bence, hogy a fene vinne el! Mi az ördögöt csinálsz? – rángatta pulóverénél fogva. -Ezt kérdezhetném én is? – mondta a Farkas. -Próbálok belé életet lehelni! Bence figyelj ide! -Szilveszter, menekülj! Téged is ki fog nyírni! – mondta alélt hangon Bence. -Egy francokat! Nem hagyom, hogy téged megöljön! Nem! -Takarodj! – dobta hátra Szilvesztert. -A Farkas, ezt ugye nem gondolod komolyan! – mondta tagjait összeszedve Szilveszter. –Egy halhatatlant akarsz megölni? -Miről beszélsz, Róka? – fordult meg, és ment felé. –Nem működik a hatodik érzéked? Hisz, alig van benne élet! Ekkor a Róka a mögötte lévő fához nyúlt. De nem történt semmi. Majd felé nyújtotta a kezét, de semmi nem történt. -Mi van Róka? Nem működnek a képességeid? -Hát persze, gondolhattam volna. -Idióta! Bejönni az oroszlánbarlangjába, tudva, hogy nincs fegyvered? -Nem tudtam, csak reméltem. És nem oroszlán, hanem Farkas. Végül is már egyszer legyőztelek! Most is megteszem. -És mégis, hogy képzeled? -Használom azt a képességem, hogy önmagam vagyok. Ekkor a Róka nekiugrott a Farkasnak. A Farkast váratlanul érte a dolog, és elterült a földön. És hogy ott is maradjon egy darabig, bevert neki kettőt. Majd villámgyorsan odarohant Bencéhez, és a hátrakapta, majd elrohant vele. A Farkas mikor felébredt, márcsak az ágak ropogását hallotta a közelből. Felkelt, megrázta a fejét. Majd letörölte ajkáról a vért. Észrevette, hogy az egyik percingje hiányzik onnan. Morogva eredt utánuk. De hiába szagolt, és hiába fülelt, nem találta őket. -Bence. A francba te, ébredj már fel! – szólongatta Szilveszter Bencét. -Hol vagyok? – kérdezte még mindig alélva. -Néhány farönk alatt vagyunk. Itt egy darabig biztonságban leszünk. -Mit keresel itt?

130

-Efrit egy Álompecsétet rakott rád, amit csak te tudsz feltörni. És fel kell törnöd, ha életben akarsz maradni! -Minek? Már nincs értelme az életemnek. -Ne mondj hülyeségeket, oké! Van értelme! -Mégis mi? -Az, amiben te értelemet lelsz. – mondta halkan. -Anya is ezt mondja folyton. -Na, látod, akkor már ketten vagyunk, és nem beszéltünk össze. -Szállj ki a fejemből, és hagyj magamra! Hagyj meghalni. – mondta keserűen. -Nem azért jöttem be ide, hogy nélküled távozzak! Nem hagyom, meghaljon a tanítványom! És gondolj bele, hogy mi lenne anyukáddal, vagy Melindával, vagy Ágival! Rájuk nem gondolsz? -Egyik sem szeret igazán. – legyintett. -Na, idefigyelj! Nem azért adtam neked ezt a karkötőt, hogy csak dísz legyen rajtad! – mutatott a csuklójára. -A karkötő. – nézett fel Bence. –Nem is figyeltem. Már annyira megszoktam, hogy itt van a csuklómon. – forgatta a kezét. -És miért kaptad ezt tőlem? -Azért, hogy a Farkas kordában tudjam tartani. -És most, hogy feladtad a karkötő ereje is gyengült, nem beszélve rólad. A sérüléseid nem gyógyulnak, mert a depressziód csökkenti a képességedet. Így tényleg meghalhatsz. A rohadt életbe! Az utolsó mondata már a meglepettségé volt. A Farkas állt előttük. -Gondolhattam volna, hogy a ravaszdi odarejt, ahonnan eljöttem. Itt kerestelek volna utoljára. De az erőd elárult. -Figyelj Farkas! Bence még nem áll készen a harcra! -Pofa be! – szólt rá. –Nem te mondod meg, hogy mit tegyek. Bár előételnek nem lennél rossz, ugyanis nagyon különleges egy fickó vagy. -Különleges? Miért? -Mert az ember, ha fél, a szíve hihetetlen tempóban ver. – kezdett el gyorsan, ritmikusan tapsolni. -Szinte táncolni lehetne a ritmusára. De a tiéd más. –Lassította a tapsot egy nyugodt szívverés ritmusára. –Te nem félsz tőlem. A szívverésed nyugodt. -Persze. Mert remélem, hogy Bence nem fog meghalni.

131

-Te félted őt. Félted, hogy meghalhat. Hm. – gondolkodott el. – Valami van itt a háttérben, ami arra késztet, hogy akár az életed árán is megvédd. De mi az? -Azt nem most fogod meg tudni! – szólalt meg Bence a farönkök alól. -Bence! – nézett rá Szilveszter. -Nyugi, most már az én szívem is nyugodt! -Akkor hajrá! – mondta, mikor látta, hogy készen áll. -No, Farkas, most akkor én mondok valamit! Tudom, hogy jók az érzékeid. És azt is tudom, hogy érzékeled, hogy az erőm megnőtt. És a sebeim is begyógyultak. És van erőm, hogy legyőzzelek! Bence ekkor a földre mutatott, ahonnan sziklák törtek elő. A Farkast két oldalról közrefogták. De a Farkast ez nem állította meg. Kipréselte az egyik karját, és leverte maga körül a sziklákat. Bence ezután újabb sziklákat hívott elő, megsorozva a Farkast. De a Farkas a nagyobbak elől elugrott, vagy elhajolt, a kisebbeket pedig ökleivel széttörte. -Nem látod, hogy semmi értelme küzdened! Úgyis én győzök! – mondta a Farkas Bencéhez közeledve. Majd a Farkas felemelte Bencét a nyakánál fogva. És el kezdte fojtogatni. Bence próbált szabadulni a fogásból, de nem ment. Majd az ellenállása alábbhagyott, és a teste ernyedten lógott a Farkas karjaiban. -Látod Róka! Mégis csak nyerhetek. Ha elhiszi, hogy meghalt, meghalhat. -Ostoba. Ha megölöd a lelkét, akkor kinek a testébe mész? -Ezt te kérdezed? – nézett rá, miközben Bencét a földre dobta. -Engem nem tudsz legyőzni! – kelt fel a Róka a rönkök alól. -Dehogy nem! Ám váratlanul egy karó döfte át a szívét. A Farkas feljajdult, majd hátrafordult. Bence volt az, aki ledöfte. -Bocs, Farkas. Rosszul hitted, hogy meghaltam. A Farkas összerogyott, és kimúlt. Majd porrá vált. -Legyőztem. – állapította meg Bence. –Legyőztem! – mondta mostmár örömében. -Nem, Bence. Ez csak egy teremtett világ volt. A Farkast itt legyőzted, de ő benned él. Nem irthatod ki. Bence öröme nyomban elszállt.

132

-De csüggedj! Legközelebb, ha eljön, már tudod, kezelni. Ráadásul észrevetted, hogy, az elfogadás állapotában vagy? -Tényleg. – mondta Bence megdöbbenve. -Találkozunk odaát! – intett a Róka, és összeesett, majd ő is porrávált. Bence nézte, ahogy Szilveszter porrá hullik. Kis idő múlva a karkötőjére nézett, majd a színek eltűntek. A sötétség úrrá lett. A test elnehezült, és összecsuklott. És minden érzés semmivé vált. -39-Hát nem tudom Melinda. – tanakodott magában Totó, avagy Tótfi Zalán, a földműveléstan tanár. –A szőlő nem az én asztalom. Totó első látásra elég ijesztőnek tűnik. 2 m magas fickó, és testes is. Normál ember nem áll le vele kötözködni. Nem hiába, a B52 volt biztonsági őr. A keresetéből fizette a Gazdász Egyetemen folytatott tanulmányait. Arcán már látszanak a negyedik x jelei, ám lelkében még mindig fiatal. Világos barna szemei pedig még inkább fiatalossá teszik. Nem csoda, hogy Szilvia oda van érte. -A szőlő alapvetően bírná azt a talajtípust. Viszont nem hiszem, hogy az agrotechnikával, a műtrágyával lenne gond. A tünetek valami növényvédelmi problémára utalnak. -Növényvédelmi? Dehát permetezzük őket! Se peronosz, se lisztharmat. -A gyökerét megnézték? -A gyökerét? -Igen, a szőlő-gyökértetvek illhetnek a képbe. Milyen alanyon van a szőlő? -Európai fajtán vannak. -Akkor ott lesz a gond! Az európai fajták nem tolerálják ezt a kártevőt. Az amerikai alanyok viszont igen. Ezt minden szőlész tudja. -Igen, de apukám szőlészete hobbinak indult, aztán az étteremben keresni kezdték a borát, és így már megérte neki telepíteni. -Sajnos akkor rosszhír lesz ez az apjának, hogy újra kell telepítenie és fertőtlenítenie a terepet. Ráadásul a legelső bor onnan csak is 5 év múlva kerülhet ki. Addig csak nyeli a pénzt.

133

-Feltétlenül ki kell vágni? -Sajnos igen, mert ha tovább terjed, akkor karantén alá vonhatják a hegyoldalt, mindent kiszednének, és mindent letúrnának, és a végén csak a számlát nyújtják be, ami jóval drágább lesz. -Rendben, akkor szólok neki. -Elnézést tanár úr! – szólt mellőlük Barbi. –Elrabolhatom a Melindát? -Persze, de majd hozza vissza a jövő hétre! – mondta vidáman Totó. -Feltétlenül. – és ezzel karon ragadta Melit, és pár lépéssel arrébb megállította. -Mi az Barbi? -Szilveszter mondott neked valamit, hogy hol van? -Nem. De furcsállom, hogy Ági sem volt itt az előadáson. -Itt valami nem stimmel. Ezek mindig valahová eltűnnek! Valamit nagyon sumákolnak! -Jaj, már megint kezded? -Mi az, hogy már megint kezdem? – háborodott fel. –Rejtélyes módon eltűnik, titkolózik, Szabadkőművesekkel találkozgat. Ez nem rá jellemző! -Barbara. Ne légy már üldözésmániás! Szilveszter éppen csak azt teszi, amit szeret. Nyomoz az eltűnt fiú, a rejtélyes rablások, és a gyilkosságok után. Utoljára akkor láttam ilyennek, amikor még Gellértvárosban voltunk. -Sajna az a helyzet, hogy én is emlékszem rá, hogy milyen volt, amikor utoljára láttam. -Ezt hogy érted? -Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de a Róka mintha kezdene belőle előtörni. -A benne lévő bestia? Azt uralja, nem? -Az a helyzet, hogy nem ura neki. És Szilvi ajándéka, amit neki adott, pont ezt erősíti. Az ásvány az oka annak, hogy megváltozott, és kezd olyan lenni, mint mikor Rókaként… -Te nem csak fested, egyenesen tapétázod az ördögöt a falra! – mondta Szilvi a falnak dőlve, a közelükben. -Te meg mit keresel itt? -Épp Melindához jöttem, hogy megkérdezzem tud-e valamit Bencéről, mert ma nem jött be. De látom, megelőztél.

134

-Bence sem volt órán? Mi a fenét csinálnak ezek? – kérdezte Barbi. -Hé, jobb lesz, ha leállítod magad! Nem tesz jót neked ez a sok agyalás! – ment oda hozzájuk. -Szilveszter, Ági, Bence. – mondta Meli. –Nane. -Mi van? – kérdezte Barbi. -Ez csak egy kósza gondolat volt, nem érdekes. – hessegetett a kezével. -Mond csak el bátran. -Arra gondoltam, hogy köztük az összefüggés a bennük rejlő lényben keresendő. Szilveszter, mint Róka, Bence, a Farkas, Ági pedig Tigris. -Micsoda? Azt mondod, hogy… - kérdezte Szilvi. -Nem mondtam semmit. Csak azt, hogy Bence is furán viselkedik, nem beszélve Ágiról. -Ez hülyeség! – mondta Szilvi. –Biztos van arra értelmes magyarázat, miért nem jöttek ma. És mint egy végszóra, megjelent Ágnes a terem ajtajában. -Sziasztok! – mondta vidáman. -Hol voltál? – kérdezte Barbara. -Ja, bocsi, de volt egy kis elintézni valónk Bencénél. -Bencénél? – kérdezte Melinda. -Igen, mivel nem voltál hajlandó elűzni a lidérceket, Szilveszter megtette helyetted. – mondta lenézően. -És mi tartott ennyi ideig? – kérdezte Szilvi -Akadt egy kis problémánk. Megjelent Efrit, és beleköpött a levesünk be. – mondta a padba beülve, nagy sóhajjal. -Efrit? És sikerült elfogni?– kérdezte Meli. -Á, nem pedig én megpróbáltam, de Szilveszter megállított. -Megállított? Miért? – kérdezte Barbi. -Azt mondta, ha nem teszi, akkor nem fogom el, hanem megölöm. -Ezt miért mondta? – kérdezte Szilvi. -Mert szerinte nem voltam ura a cselekedetemnek, és hogy a Tigris előtört belőlem. – mondta, mintha egy folyton ismételt dogma lenne. -És hogy állított meg? – kérdezte Mel. -Pont te kérdezed? Elvette minden erőm, és összeestem. -És mit akart Efrit? – kérdezte Szilvi.

135

-Az a nyavalyás Álompecsétet rakott Bencére. -Álompecsétet? – kérdezte megijedve Meli. -Úgy mondod, mintha tudnád. – nézett rá Barbi. -Mert tudom is, hogy mi az. Ez egy Salamon varázslatos pecsétjei közül. A pecsét hordozójának meg kell küzdenie saját félelmével. -És ha nem nyer, akkor a pecsét megöli őt. – mondta Ági. -Mi van Bencével? – kérdezte Mel. -Na, mi van, már aggódsz érte? – kérdezte mosolyogva Ági. -Ide figyelj! – indult felé Melinda, ám Szilvi lefogta. -Nyugi, Mel, nyugi! – mondta Szilvi. -Szóval mi történt? – kérdezte Barbi. -Miután felébredtem, már ébren volt. Szilveszter a teleportációmmal odahozta Lacikát, és Dórit és Vandát is bevonta a dologba. Valami olyat mondtak, hogy behatoltak Bence álmába, és a Róka segített legyőzni a Farkast, így Bence végül felébredt. -Hál’Istennek. – sóhajtotta Melinda. -Most már elhiszed? – kérdezte Barbi Szilvitől. -Jó, oké, lehet, hogy a Rókának utat engedett. – mondta beismerően Szilvi. –De ez az eset más! Itt most nincs semmi olyan, ami kiválthatná belőle azt! – érvelt keményen Szilveszter mellett. -Miről beszéltek? – kérdezte Ági, és Melinda egy összenézés után. -Elmondta már valaki nekik? – kérdezte Barbi. -Micsodát? – kérdezte Ági. -Azt, hogy miért menekült Gellértvárosba Szilveszter, és hogy miért él remeteszerű nyugodt életet? -Nem, még ő sem beszélt az okáról. – tájékoztatta Meli. -Szombaton éjjel, ráértek? – kérdezte Barbi, mire mindketten bólintottak. -Mit akarsz csinálni? – kérdezte a szemébe nézve Szilvi. -Megmutatom nekik a mentoruk múltját. -40A kapitányság Nagy Értekezőjében komplett nyomozócsoport ült össze. A délutáni értekezletet Barabás főkapitány hívta össze, hogy összefoglalják, és kielemezzék a dolgokat, valamint, hogy végre valami értékelhetőt tudjanak felmutatni.

136

-Nos, emberek, akkor kezdjük az elején. A nyomozást ott indult, hogy elrabolták Daliás Andrást. A körülmények rejtélyesek, hisz a szemtanuk víz- és tűzfalról számoltak be. -A papírokon az áll, hogy kissé ittas állapotban voltak a gyerekek. – vetette fel az egyik rendőrnő. –Lehet, hogy csak kiszínezték a történetet. -Az meglehet, ugyan a nyomozás során kiderült, hogy lehetett ott valami, de nem tudjuk, hogy hihetünk-e nekik is. – mondta József. -És a Kastélypark? – kérdezte egy idősebb rendőr. -Na, az egy újabb különös eset. Nem tudom ezt se hová rakni, de egy biztos, hogy van összefüggés. A kérdés az, hogy mi? -Én úgy találom, hogy itt is ugyanaz játszódott le, csak most bevontak két új elemet. – emelte a magasba a kezét egy fekete bőrű fickó. -Á, már megint kezded? – legyintett József Ferenczy Antal Buhara felé. -Nézd, lehet, hogy hülyeség, de máshogy nem áll össze a kép! -A szökőkút a Föld. A tavacska a Víz. A hamuvá lett emberek a Tűz. És végül a megfulladt áldozatok a Levegő. Mintha csak egy japán rajzfilm lenne, vagy mi. De ez itt a valóság és konkrétumokkal kéne alátámasztanunk, nem pedig találgatásokkal, és sci-fibe illő összehordásokkal. -És mi van a szinte már nap, mint nap történő éjszakai rablásokkal? – törte meg az ellenségeskedést egy fiatal rendőr. -Hát nézzék. Nem lenne gyanús a rabolgatás, és nem is foglalkoznánk vele különösképp. Hisz, ha egyszerű betörések lennének, már rég elkaptuk volna őket. – folytatta Buhara. -Tehát nem egyszerű betörések? -Nem éppen, mert lehet, hogy valami fixaideálja van a tolvajnak, vagy épp tolvajoknak, mert mindenből 7 kg-nyit emeltek el. – emelte ki az esetet Buhara. -Eddig van a listájukon ezüst, vas, és higany. Semmi összefüggés. Az ezüst az értékes, de nem ékszerboltból lopták. A MÉH telepről csórták el a vasat, tehát nem leadni szándékoznak, annál is inkább, mert a tisztavas kellett nekik. A higanyért meg feltörték a Hulladékudvar szelektíven gyűjtő tartályait. -Nem tudom, én csak annyit látok, hogy 7 kg és fémek. – tette fel a kezét a csinos rendőrnő. –Ha én lennék a helyükbe, valami olyan dologra használnám fel, amihez feltétlenül szükségesek ezek.

137

-Meglátszik, hogy nem tudsz főzni! – szólt oda neki, egy nagydarab nő. –Ezek nem mások főnök, mint hozzávalók! És a recept szerint ez kell. -És mi lesz belőle? -Hát ez olyan kérdés, amit nem szabad feltenni! – mondta nevetve a nőszemély. -De miért? -Akkor másképp mondom: hagyma, erős paprika, és zsír. Ez gyakorlatilag a magyar konyha összes ételére igaz lehet, legyen az halászlé, paprikás krumpli vagy épp gulyás. A lényeg az főnök, hogy mi a további hozzávaló! -Tehát üljünk ölbe tett kézzel, és várjuk meg, mit lopkodnak? -Szerintem ez így lenne jó. És ha az utolsó hozzávalót akarják beszerezni, mi is ott leszünk! -Tetszetős, de nem várhatunk! Van valakinek még ötlete, hogy mi lehet ez? -Nekem van, de úgyse hallgatod meg. – intet Buhara. -Igazad van. Nem akarom hallani! -Na, főnök! – kérlelte a nagydarab asszonyság. –Mondjad csokipofa! -Kösz! – mondta epésen. –Szóval, ha recept kell, én tudok adni egyet. A recept végeredménye pedig transzmutáció lesz. -Mi van? – nézett rá értetlenül. -Ezüst, vas, higany, ón, réz, ólom, és arany. Ezek a hozzávalók, és ezt fogják meg lovasítani, ha nem igyekszünk. -És mi az a transzmutáció? -Az egy alkímiai folyamat, mely során az anyagot át lehet alakítani. -Á, szóval már alkimisták is! – nevetett fel kínjában József. – Tudod, Buhara, én nem hiszek az ilyen mágikus dolgokban! -De ha ezt nem veszed figyelembe, akkor sosem fogsz a végére járni. És úgy jár, mint a gellértvárosi palackozó üzemben történteknél az ottaniak. Semmit nem találnak, semmire nincs magyarázat, csak annyi, hogy senki sem tudja mi a franc történt ott. -Hamár itt tartunk! – vetette közbe Barabás. –Van e valami ötleted arra, hogy miért van 50 hullánk? 25 biztonsági őr, valamint 25 vadász.

138

-Természetesen. Ha a lelkeket elfogták, akkor a transzmutáció egy újabb dologhoz kell, és így teljesebb a kép. A Bölcsek Kövének elkészítéséhez kell. Ekkor a teremben vihogás lett úrrá. Voltak néhányan, akik furán néztek Buharára, és persze voltak, akik összesúgtak, de most végleg elszakadt a cérna. -Látod, Buhara! A többiek is abszurdnak tartják a dolgot. Hé, csendet, csendet, kiröhögtük magunkat, oké! – intette rendre a jelenlevőket. –Figyelj, Buhara! Én tisztellek, és elismerem, hogy jó nyomozó vagy, de szerintem vegyél ki egy hét szabadságot, és pihenj! Túl van járatva az agyad! Buhara morcosan felkelt és kiment a teremből. -Na, jó, akkor térjünk vissza, mert sosem megyünk haza! Nos, akkor van egy rablásunk, fém tolvajaink, és gyilkolási ügyünk, melyben egy a közös, hogy mind rejtélyes. -Ne felejtse el főnök, hogy volt pár telefonhívása is! – toppant be Vera hirtelen. -Á, mi az Veronika? Nem szoktál késni! -Elnézést, elhúzódott a szépítőalvás! – mondta kacéran. -Haha, jó duma! – lökte oldalba az egyik társa. -De tényleg! – mondta komolytalanul. -Igen, volt pár névtelen bejelentés, de szerintem megint valamelyik kölyök unatkozik és szeretne egyet szórakozni. -Miért, mi volt ez a bejelentés? – kérdezte az idős rendőr. -Hát először kaptunk egy olyat, hogy a megvan a Róka lakhelye, és siessünk a megadott címre. De mint kiderült árnyékra vetődtünk. Aztán jött egy bejelentés, hogy valamiféle indigókat képeznek az FTE-n és a Kisváthyban. Ennek is utána néztünk, de és az ellenőr is úgy találta, hogy teljesen feleslegesen túráztunk. -Indigók? – szólt valaki hátulról. –Az nem Gellértváros rejtélyes ügye? -Hát volt valami ilyen szóbeszéd is. – mondta tenyerét forgatva József. –Dehát erről Vera tudna mesélni, hisz ő nyomozott ott Ságvárival! -Á, semmi különös nem volt ott! -De azért mondj csak pár dolgot ezeknek a szenzációra éheseknek! -Végül is az egész azzal kezdődött, hogy volt egy betörés az EÜ Központba, és nem tudni, hogy csinálta, mert minden elektromos

139

berendezést kiiktatott, az ottani biztonságiakat megmérgezte, és nyomtalanul eltűnt. Plusz megsemmisített valamiféle gyógyszerkészítményt, ami kísérleti stádiumban volt. -De miért? – kérdezte a fiatal rendőr. -Hát valami olyat beszéltek a dokik, hogy valami hiperaktivitásra való gyógyszer lett volna, ami elnyomja az indigók képességeit. Aztán meg jött a Vadász és bandája, na, ők megkavarták a dolgokat! Megfenyegették a társamat, ha nem segít, megölik. Állítottunk egy csapdát is neki, ami folytán több súlyos sérültünk lett, valamint egy kómába zuhant ügynökünk. -De ha jól tudom a Vadász lánya valami teleportációval bírt, és ezért volt nehéz elfogni. -Igen, és a többi kölyökkel is ez volt a gond. De ezek nem képességek, csupán ügyes bűvész trükkök voltak, ami a Gellért templomban is volt, a palackozó üzemben, és nem sorolom a többit. -Szóval egy rakás bűvész tesz bolonddá minket is? – kérdezte a tagbaszakadt nőszemély. -Persze, ahogyan annak idején a Ságvárit is. -Igen, és gyakorlatilag mintha kísértene a múlt. – fejezte be végül Barabás. –Akkor kiosztom a feladatokat, mert ha nem csinálunk semmit, megütjük a bokánkat! Feri, te nézz utána nincs-e valami felvétel vagy szemtanúk az eseménynek kapcsán! Csabi! Tiéd lesz az oknyomozás! Minden apró részletről, elejtett félmondatról, titkolt infóról tudni akarok! Matilda, a te feladatod a rejtélyes elemek összeszedése, és mindent megtudni róluk! Ennek a tucatnyi fiatalnak, és szerintem a Szabadkőműveseknek is van közük a dologhoz. Anita kedves, te leszel az összekötő. Bármi infó, ami bejön, azt te szépen összeszeded, és legépelve leteszed az asztalomra, értettük? -Igen is uram! – mindenki mondta egy emberként. -Rendben, mindenki leléphet! Miután a több tucatnyi ember kiviharzott, Vera odament a pulpitusra, és egy Pen-Drive-ot csúsztatott a gépbe. -Mit csinálsz, Vera? -Elnézést kérek, de nem akartam a többiek előtt. Ez egy kamera felvétele a Gyógytó közeléből. Gondoltam jobb, ha tud erről. Majd Vera lenyomta a lejátszás gombot. A kivetítőn pedig megjelent a Ciprussétány. És nem sokkal később az, amint a Róka és József fiai sétálnak rajta. Nem sokkal később a víztölcsér, ami a

140

Rókát elnyelte, majd ezután az ikrek, amint bemásznak a fürdő területére. Majd a kamera elfordult az erdő irányába. -Mi a… - kérdezte, miközben nem hitt a szemének. -Igen, jól látta. A maga fiai azok a Rókával. És a víztölcsér pedig igazi. Rengeteg szemtanú, köztük németek is megerősítették ezt. És azt is, hogy volt ott két gyerek, akik ikrek voltak. -41A 9 emeletes Balatonfestetics egyik legimpozánsabb és egyben leginkább városkép romboló épülete. Még az előző rendszerben építették ezt a monstrumot, a Kórház és a Carmelita közelébe. A város panorámáját csak ez a hatalmas építmény töri meg. A látványba még beleszól az előtte álló szobor is. Szintén az előző rendszer terméke. A vasból készült, tonnás szobor a Hold és a tükörképének találkozása nevet viseli, nem beszélve az az akkori kortárs szemléletről. Hiszen akárhogy is nézzük, semmi nem vehető ki belőle, sem a Hold, sem pedig a tükörképe. Az épület legfelső emeletén, Szabina és Klaudia a liftből szállnak ki. Az emelet átlagos panel kinézetű. Semmi dísz, semmi ék, csakis a funkció dominál, de az nagyon erősen. -Biztos, hogy ide kell jönni? – kérdezte Klaudia. -Persze. Szilveszter azt mondta, hogy a 9 emeletesbe, és hogy jobbra a legelső ajtó. A név is stimmel: Gilbert André. -És ha bejönnétek, előbb léphetnénk le innen! – nyitotta rájuk hirtelen az ajtót Tamás. -Jesszus! – kapott a szívéhez Klau. -Na, engedj be fiam! – utasította Szabina. -Jó, de ezentúl mamának szólítalak! – viccelődött Tamás. -Jaj! – fáradt le egyből Szabina. -Szilveszter merre van? -A hátsó szobákban kutakodik. -És hogy jöttetek be? – kérdezte Szabina. -Hát Szilveszter csak a kezét a zárra tette, és kinyílt. Csak a szokásos. -Aha. – vonta le a következtetést Klau. -Á, sziasztok! – köszönt Szilveszter miközben kijött a hátsó szobából. –Te, Tamás, biztos, hogy ezeket a nőket hívtuk? -Persze! Mézes-kényes szolgálat igaz? – kérdezte tőlük.

141

-Fiúk, ha nem akartok pár gyors pofont, akkor fejezzétek be! – szólt rájuk Szabina. -Hallod, Tamás? – kérdezte Szilveszter. –Ha Szabina a domináns fél, akkor mi lesz Klauval? -Na, megállj csak! – és Szabina egy szempillantás alatt eltűnt. Hasonlóképp tette Szilveszter is. A két hoppon maradt indigó kezdetben nem tudta mire vélni a dolgot, de rájöttek, hogy mi folyik körülöttük. Nem volt nehéz, mert a szoba különböző pontjairól jöttek hangok, zörejek, lerepülő tárgyak koppanásai, papírok hullottak szanaszét, és néhány tárgy is kezdett felborulni, széttörni. -Na, ezek, már megint kezdik! – jajdult fel Klau. -Nyugi, bébi! Mi lassan is csinálhatjuk! – mondta szemérmesen Tamás. -Tamás, tudod jól, hogy van barátom, és azt is, hogy hiába tetszem neked, akkor sem tudnánk két napnál többet együtt tölteni! -Egy, a barátod nem érdekel. Kettő, nem a kapcsolatról beszéltem. És három, Szabina most úgyis Szilvesztert akarja szétverni, de úgysem tudja, mert ötszörte gyorsabb nála! -Igen, és ha nem járnátok megint össze, akkor egész rendes fiú lenne, és nem lenne minden második megjegyzése beszólás! -Ennyire meglátszik, hogy az én tanítványom? -Egyértelműen, de remélem nem Szabina a célpont? -Isten őrizz! Tudom, hogy fura ízlése van, de azért ez túlzás! -Ezt hallottam! – szólt valahonnan Szabina. -Visszajött az a lány? – kérdezte Klau. -Nem, Márti nem jött vissza. Viszont Szilvi nagyon tüzes. -Szilvi? – kérdezte kétkedve. –Várj, de hisz ők nem illenek össze! -Azt csak te hiszed! – bizonygatta Tamás. –Nem is hinnéd, mennyire összeillenek. Ráadásul mindketten akarják! -Szóval ismét kerítőt játszasz? -Figyelj, aki profi valamiben. -Ne, azt ne! – mondta könyörögve Szabina. Szilveszter és Szabina leálltak a lakásban való rohangálással, és az üldözött fél kezében egy ólomüveg kép volt. -Na, Nagylakos mit szólsz? Már könyörög, hogy ne folytassam. -Persze, azt hiszed, hogy én elfáradok egy ilyen menet után? – váltott stratégiát Szabina. –A Káma Szutra sem elég az én igényeimhez, kisfiam!

142

-Juj! – szörnyülködött el mindkét férfi. -Há-há, már nálam van! – szólt Szabina, miközben már a kezében volt a kép. -Hé, ez nem ér! – szólt Tamás. –Elvontad a figyelmünket! -Én, ugyan már! Hisz, ti bámuljátok a Klau melleit egyfolytában! -Ez igaz! – mondta Tamás. -Perverz állatok. Tudtam, hogy nem kellett volna jönnöm. – állapította meg Klaudia. -Szóval, mi az a kép, amit ennyire meg akartál óvni? -Meglátszik, hogy nem művelődsz! – szólt lekicsinylően Szilveszterre. –Ez a kép Giland keze alól került ki. Egy titokzatos művész, aki ólomüveg képeket, vázákat, üveg eszközöket, és egyéb alkotásokat készít. Hamarosan nyílik egy kiállítása a Pelso Múzeumban! – mondta Szabina áradozva. -Szóval belopta magát a szívedbe az ürge. – mondta fejét bólogatva. -Nemcsoda, ugyanis Szabinának is van kiállítása. – mondta Klau. -Igen, és ha vennél tőlem tambura leckéket, akkor értem is ennyire odalehetnél! – élcelődött Tamás. -Jó, Tamás, tudom, hogy jó zenész vagy, de a tambura a tesóm hangszere! Semmi kedvem meg tanulni tamburán játszani. -Te tudod, mit hagysz ki. – mondta sóhajjal Tamás. –Bár nem biztos, mert ha tudnád, akkor nem hagynád ki! – mutatott rá. -Figyelj Tamás! Nem tudsz olyan meggyőző lenni, mint amilyen én gyorsan ütni! – ment a közelébe Szabina. -Lassulj! Lassulj! – szuggerálta heccből Szabinát. -Á, ez nem fog menni! -Szabina! Mit tudsz még erről a Gilandról? – kérdezte Szilveszter. -Nem sokat, bár lehet, hogy ezek is csak pletykák. Állítólag van egy öntödéje, ahol ezeket a tárgyakat készítik, de senkisem tudja, hogy hol. Másik titokzatosság, hogy senkisem tudja, hogy juttatja be a kiállítás anyagait, egyszerűen csak bent terem, és másnap már ott is van a kiállítás. Számtalanszor próbálták leleplezni, de nem tudták. Azt beszélik, hogy folyton valami rejtélyes füst jelenik meg. Így senkisem látja, és a kamerák sem tudják lekapni. -Kezd összeállni a kép. – morfondírozott Szilveszter. -Miféle kép? – kérdezte Klau. -Meg van a habitusa? – kérdezte Tamás.

143

-Miről beszéltek? – kérdezett Szabina is. -Szilveszter azért jött ide, hogy átvegye a tulajdonságait, a viselkedését, és ha van neki a képességeit is. Ezek szerint sikerült. -Mi? Ezt nem értem. – mondta Szabina. -Amíg futkoztunk infókat szereztem az itt lakóról, és a te elbeszélésed is segített, hogy átvegyem a jellemét. Köszönöm szép hölgy! – csókolt neki kezet. -Szóval nem csak művész, de még lovagias is! – ábrándozott Szabina. -42A sötét termet ismét csak a gyertyák világítják meg. A Szabadkőműves ülést ketten vezetik, mert csak Daliás és Ben van jelen a gyülekezetet vezető Négyek Tanácsából. Daliás épp egy levelet tart a kezében, egy hivatalos dokumentumot, melyen Szabadkőműves jelek és aláírások vannak. Tisztelt Georg Rend! Egyre kapjuk a meglepőbbnél meglepőbb információkat a Balatonfesteticsen működő rendjükről. A páholyvezető nem örül a jelenlegi helyzetüknek. A működést évszázados szabályok és rendszerek jellemzik, melyek alól egyik rend sem lehet kivétel! A Négyek Tanácsa, mely egyedül álló a régióban, már jó ideje 3 Szabadkőműves vezetése alatt áll. A Négyek Tanácsát ismét helyre kell hozni! És aki a legméltóbb, hogy betöltse a Ságváriak megüresedett helyét, az légyen a Levegő elem Páholyának birtokosa és a híres kard tulajdonosa. Nincs vesztegetni való idő, tekintve, hogy a jelentésben írtatok az áruló Várallayról, ki most Szeifnek nevezi magát, és arról, hogy a világot fenyegeti, ha elkészíti a Bölcsek Kövét. Ha a tervét véghez akarja vinni, további 50 lélekre lesz szüksége. A Páholy mindenben támogat titeket, és bármilyen eszközt bevethettek a cél érdekében legyen az jogos vagy jogtalan, törvényes vagy törvénytelen! A Páholy türelmetlenül várja az új jelölt nevét, ki betölti majd a megüresedett helyet, és kivel együtt megállítjátok az árulókat! A határidő: holnap estig tart. Ha nincs név, a Georg Rendet azonnali hatállyal feloszlatjuk!

144

A jelentésetekben említést tettetek az indigó-kérdésről. A Páholy most is elhatárolódik ettől, ám az ottani helyzetet figyelembe véve megtárgyaltuk az ügyet. Tudtuk, hogy a Rend tagjai az indigókat békén hagyják és semmiféle szervezkedést nem folytatnak ellenük, az adott szó jogán, amit annak idején a Daliás páholyvezető és a TOM nevű indigóval kötetett. A mi meglátásunk ez ügyben: mivel nem Daliás a páholyvezető, ezért ez a megállapodás semmisnek minősül. Az indigókat szabotálása engedélyezett, amennyiben a ti jogköreiteket sérti. Viszont, ha bármely indigó kiáll a Rend jelenlegi vezetőjével, azaz Gilbert Andréval, és azt harcban, vagy bármely módon legyőzi, erejét felülmúlja, fogadnia kell, hogy az indigókat nem háborgatja, és érvényes ez a Rend minden tagjára! Ugyanakkor az indigó is tegyen esküt, hogy a Rendet működésében és tevékenységében nem zavarja! Az üzenet, reméljük, egyértelmű és világos volt. Várjuk mi előbb a megválasztott Levegő Páholyt betöltő nevet. Tisztelettel: István Nagyoriens Páholy -Még, hogy tisztelettel! – háborodott fel Benjámin. -Na de Benjámin! – szólt rá Daliás. –Hogy beszélhetsz így a Nagyoriens Páholyról? – vonta kérdőre. -Ne haragudj! – kért bocsánatot. –Csak tudod, elönt a düh, hogyha nem találunk Ságvári helyére valakit, akkor a Rendet feloszlatják. Egy csaknem 200 éves rendet! Egy olyan, ami csak 50 éve létezik, kisebb megszakításokkal? -A Páholy viszont a fővárosban ülésezik, és ő koordinálja az egész országban tevékenykedő Szabadkőműves Rendeket és Páholyokat. Azért dönthet ő felettünk, mert elfogadtuk, hogy alájuk rendelődünk, és mivel kis csoport voltunk, és vagyunk még most is, ezért alkalmazkodni kell hozzájuk. -Mintha nem lenne így is elég bajunk, a vészhelyzetben még tartsunk választásokat! – háborodott fel Augustus. -Milyen probléma van még? – kérdezte Daliás. -Az, hogy a tisztelt páholyvezető nincs itt a megbeszélésen! Ha ezt huzamosabb ideig folytatja, mindegy, hogy van e Levegő páholyt betöltő ember vagy sem, mert előbb-utóbb erre orrolnak meg. -Támogatom az álláspontját, Augustusnak! – kelt fel Hugh. –Az egészről még nem tudnak, ám a jelentést el kell küldenünk a

145

Nagyoriens Rendnek! Mit csinálunk, tán meghamisítjuk, hogy higgyék azt, hogy ő is jelen volt? -Emberek, a kalózok idejében cápák közé dobták a zendülőket! – szólt rájuk Benjámin. –Most nem azon kellene vitatkoznunk, hogy mit szól a fő-főpáholy! Van egy fontos ügy, amit tisztáznunk kell! Ki legyen a Négyek Tanácsának Levegő elem ura? -A választás nem lesz egyszerű, de túl bonyolult sem. – vetítette előre Daliás. –A Rendnek egyöntetűen kell szavazni, és minden jelenlevő szavazata egyet ér. Ám most más a helyzet, mint annakidején! Mikor Ságvári Dávidra esett a választásunk, mi a jelenlétében megszavaztuk őt. De mint emlékeztek rá, nem vállalta el a szerepet. Ezért maradt üres a Levegő páholy. -Igen, mert hiába mondtam, hogy keressetek mást! – mondta Buhara. –Mondtam, hogy Dávid nem olyan, mint az apja! Ő szereti a rendet, a törvényt, az igazságot, és ebből nem engedett. Csakis az apja emléke iránti tiszteletből nem jelentett fel minket, mint illegális gyülekező és szervező csoportot! -Igen, ez igaz. – mondta bólogatva Ben. –Ságvári Dávid betölthette volna a posztot, de a Róka szerint őt is eltette láb alól Szeif. És ezért problémás a választás, mert már generációk óta, eme családok közül kerül ki a Négyek Tanácsának tagjai, kik egykoron a Rendet alapították. -Ezért gondolom, hogy ilyen nehéz helyzetben félre tehetjük a saját szabályainkat és frissítsük fel egy fiatalos, és másképp gondolkodó emberrel a Négyek Tanácsát. – mondta rejtélyesen Daliás. -Ki lenne a jelölted? – kérdezte Hugh. -Egy olyan ember, aki ugyanúgy, ha nem jobban képes használni a Ságvári kardot, mint az ősi család. -Micsoda? Azt már nem! – háborodott fel Buhara. -Nem értek egyet én sem! – pattant fel Augustus is a helyéről. -Csendet, emberek, csendet! – csitította őket Daliás. -Ezt most nem gondold komolyan? – kérdezte Ben. -Miért, van valami ellenvetésed, vagy ne tán zavarna téged? – kérdezte mosolyogva Daliás Zoltán. -Figyelj! Részemről rendben, lehet ő! De nézd meg, máris vannak ellenzői, és a Nagyoriens Páholy sem örülne ennek. -Oké, akkor a te szavazatod „igen” lesz. – bólintott Daliás, majd a többiekhez fordult. -Testvéreim! – mondta pátoszosan. –A Négyek

146

Tanácsának helyét, mind tudjuk, a hagyományoknak megfelelően csak az töltheti be, ki ismeri a nemzedékről nemzedékre öröklődő kard erejét, és azt az uralma alatt tartja. Az én jelöltem, Svéd Krisztián Szilveszter, akit Rókaként ismerünk! Senki más nem töltheti be ezt a helyet jogszerűbben, vagy épp jogszerűtlenebbül. Akinek van ellenvetése, az most, a szavazás előtt tegye meg! -Nekem van! - kiáltott fel Hugh. -Parancsolj! – mutatott rá Ben. -Egy indigót? Mégis hogy kerülhetne indigó a köreinkbe? -Valójában az én unokám is az, szóval előbb-utóbb bekerül, sőt egyre több indigó fog bekerülni, vagy már van most is az ország Páholyaiban és Rendjeiben. Miért a miénk legyen a kivétel? -A Szabadkőművesek és az indigók nem jönnek ki egymással jól! – szólalt fel Buhara. –Az érdekeink elég gyakran különböznek, és szerintem ezt a rendet az összetartás jellemzi. Ha beválasztunk egy indigót, azzal megosztjuk magunkat, mind elveinkben, mind pedig a képességeink terén! -Hadd mondjak valamit Buhara! – mondta higgadtan. –Szerinted a Róka nem tudja ezt? Szerinted nem kockáztatott így is eleget? -Ezt hogy érted? – kérdezte meglepődve Benjámin. -Akkor elmondom, hogy tisztán lássatok. Ez az indigó képes volt arra, hogy a sajátjai ellen fordítsa a képességeit! Átvette az egyiktől a meggyőzés és a hipnózis képességet, csak azért, hogy meg tudja győzni az FTE vezetőit, hogy idejöhessen. Tudta, hogyha a gyűlésünkre belép, akkor azzal megsérti az egyezséget, de együttműködött velünk, és bebizonyította, hogy számíthatunk rá. És tudta azt is, hogy Szeif erősödni fog, és mivel meg akarja ő is állítani, ezért az indigó képességeit tovább fejlesztette nem érdekelve, hogy mi lesz a következménye, sőt tudta, hogy a kard lelkével is nehéz lesz a harc, de ő mégis belevágott! -Ez mind szép és jó! – vágott közbe Augustus. –De a szavazást az illető jelenlétében kell megtartanunk! Ha megszavazzuk, anélkül, hogy tudna róla, akkor veszélyeztetjük a Rendet. Mert mi van, ha ő sem fogadja el a tisztséget? -Ne aggodalmaskodj, Augustus! – nyugtatta meg Daliás. –A szavamat adom, hogy be fogja tölteni a megüresedett helyet, és méltó lesz rá! És a Nagyoriensnek sem lesz kifogása ellene. -De mégis hol van? – kérdezte Ben.

147

-Hát, ha jól gondolom, éppen a mi Gilbertünket hajtja fel, és harcol önmagáért, a társaiért, és értünk. – nézett a levegőbe. -43Balatonfestetics mélygarázsa pár éve épült csak meg, és meglehetősen felbolygatta a kedélyeket a városban. Már a tervezésnél, majd a kivitelezőknél, aztán az ellenzőknél is sok probléma akadt. Kezdetben a régészek tiltakoztak, hogy a kincseket, amik a Főtér, az Állami Gimnázium és a Főtéri templom alatt vannak az építkezés veszélyezteti. Miután szép kényelmesen megtörtént a feltárás, jöttek a statikusok, hogy az épületek szerkezete nem bírja a terhelést, megrepedhetnek, vagy épp össze is omolhatnak a falak az építkezés során. Ezt új tender követte külföldi befektetőkkel és technológiával, amivel már biztonságosan lehetett építkezni. Ahogy az lenni szokott, kétszer annyi idő, és háromszor annyi költségráfordítás után elkészült a mélygarázs. A kivitelező pedig gondolt a művészi kidolgozásra is. Felkérték városuk neves és egyben titkos művészét, hogy tervezze meg a mélygarázs látvány terveit. El is készítette, és a Városüzemeltető Kft. portáján hagyta. A mélygarázs márványlapokból és különféle kőzetekből készült táblákkal van burkolva. Rajtuk különféle régészeti emlékek lenyomata, illetőleg másolata, melyek Balatonfestetics egykori hangulatát idézik. Van itt római kori lándzsa és kard, középkori lópatkó, szerszámok, sőt egy sisak is, a reneszánszból itt maradt szobor töredékek, a szabadságharcokból ismert fegyverek, karabélyok, töltények. A garázs kialakításánál figyelembe vették a biztonságot. Éjjel lezárásra kerül, a bejáratot légmentesen zárják a platinából és acélból öntött kapuk. Jópárszor fogtak el így rongálókat, hisz bejutni ugyan bejutottak, de ki nem. És csak reggel lett szabad az egyetlen út, amit állandóan ellenőriznek a biztonságiak. -Egy lépést se tovább! – mondta a sötétből egy alak. -Ugyan miért ne, Gilbert? Tán csak nem félsz tőlem? – kérdezte Szilveszter. -Látom a képességed egyre fejlettebb és finomabb lesz! – mondta a sötétből kilépve a Rókának. -Ez meg mégis hogy jön ide? – kérdezte értetlenül.

148

-Úgy hogy nagyon is igaza volt Daliásnak. Ahogy egyre inkább közeledik az idő, a képességeid nőnek, és hamarosan túlszárnyalják a miénket is! -Na, figyelj, Gilbert! Nem azért jöttem, hogy bájcseverésszünk és kerülgessük egymást! Azért jöttem, hogy megküzdjek veled! -Azt hiszed, nem tudom, miért vagy itt? Nagyon is jól tudom! Annak idején, amikor még TOM volt a legerősebb indigó, megküzdött Daliással. És Daliás vesztett. Persze, ha Ságvárit engedte volna, akkor most könyékig lennétek a sárban! -Daliás, és a harc? Szerencsétlen! Nem vetted észre, hogy Daliás elítéli a harcot? Ezért nem engedte, hogy Ságvári menjen, és ezért ment ő maga! -Nagyon ügyes, de én nem hiszek ebben! És különben is, te még csak egy kezdő kis indigó voltál akkor! -Hasonlóképp te is, hisz nem voltál még a Négyek Tanácsában! -Pontosan, és azon a napon fogadtam meg, hogy mindent megteszek azért, hogy legyőzzelek titeket! Nyavalyás indigók! -Miért utáltok minket? Mi az, ami miatt ki nem állhattok bennünket? -Jó, de nem küzdeni jöttél? -Az ráér, ha meg tudom az indokot! Kíváncsivá tettél! -Látom nagyon kiismertél, csupán a lakásom alapján. Rendben elmondom neked. De hadd kezdjem a végéről! Mi Szabadkőművesek egy titkos rend tagjai vagyunk, kik a Rózsakeresztesek emlékét őrizzük… -Akik visszafoglalták a Szent Földet, ahová tudás, az arabok miatt áramlott, akik letarolták a korai civilizációkat, akik még több tudást halmoztak fel. Igen-igen, ezt már ismerem. -Akkor, azt is tudod, hogy a korai civilizációk honnan erednek? -Ja, hallottam valami olyat, hogy Atlantiszról. Egy elsüllyedt kontinens, valahol az Atlanti-óceán közepén volt. -Pontosan. Az atlantisziak a 6. generációja volt az intelligens lényeknek. Előttük még volt 5 nagy generáció, melyek szintén fejlettek voltak. Az atlantisziak pont akkor érkeztek, amikor az 5. generáció leáldozóban volt. -Mint általában. – szúrta közbe Szilveszter. -Ez a generáció a tiétek volt. – mondta közönyösen. -Hogy? A miénk?

149

-Így van. Az indigók valójában az akkor élt lények leszületései. Mivel halhatatlanok voltatok, ezért ti indigók a reinkarnációt nem ismertétek, így ez az első leszületésetek erre a földre. -De ha halhatatlanok voltunk, akkor hogy-hogy elpusztultunk? -Úgyhogy naivak is voltatok! -Naivak? Ezt hogy érted? -Mi, atlantisziak sokkal értelmesebbek voltunk, mint ti. Habár meglehetősen jobban éltetek. Szintén egy kontinensen, melynek neve Lemúria volt. Trópusi éghajlat, békés, erdővel borított vidék. Nap, mint nap értek be a friss gyümölcsök, és zöldségek, így a táplálékért nem kellett megküzdenetek. Egymással telepatikusan kommunikáltatok, így nem volt szükségetek beszédre, írott nyelvre. Álom volt a ti világotok, amíg be nem léptünk. -Mit műveltek az atlantisziak? -Felforgatták az egész szigetet, hogy ráleljenek egy különleges dologra, amit csak ti ismertetek, ám még nem tudtátok őket megfelelően használni! Ez pedig nem volt más, mint a Bölcsek Köve. -A Bölcsek Köve? De hogy? Mi? – kérdezte meglepődve. -Ti indigók vagytok rá a bizonyítékai, hogy az elemeket képesek vagytok uralni. Akkoriban is gyerekjáték volt. Szószerint, hisz az értelmi szintjük alig érte el egy 12 éves gyerekét. Ám a képességek terén felülmúltatok minket. -Ezért, hogy ne legyen riválisotok, leigáztatok minket, a saját fegyverünkkel! Szemét egy stratégia! -Mondja az, aki átveszi mások képességét, és azt ellenük fordítja, legyen az ellenség, Szabadkőműves, vagy épp a társa! -Menj a pokolba! – rivallt rá Szilveszter. -Na, mi van Róka? Fájdalmas részt érintettem? -Amikor használom a képességemet, azt nem akarom ellenük fordítani. Ám vannak helyzetek, amiket másképp nem tudok megoldani. -Persze. Te azt hiszed, bármit megtehetsz! Azt hiszed, hogy az egész csak játék, és bátran kockáztatsz! De előbb-utóbb vissza fog ütni a dolog! -Az legyen annak a pillanatnak a baja! – zárta rövidre. –Előbb legyünk túl azon, amiért idejöttem! Készen állsz? -Kezdhetjük, Róka! – szólt Gilbert.

150

Szilveszter bal kezében fogta a kardját, majd a másik kezével a plafon felé mutatott, és a világítás kialudt. Teljes sötétség lett, alig lehetett látni valamit. -Perzselj, Pokoli tűzlándzsa! – hangzott a parancs. Gilbert kardja átalakult. A lándzsa végén lobogó tűz, ha homályosan is, de megtöltötte a garázst fénnyel, és láthatóvá lett a Róka. -Ez meg mi a fene? – kérdezte Gilbert, mikor meglátta a Róka új külsejét. -Ez az én kardom hatalma. – mondta magabiztosan. –Ez történik, ha egy indigó használja a Szabadkőműves kardot. Tuti nem? -Te korcs! Az a kard szent! Hogy a fenébe vagy képes használni? Te nem vagy atlantiszi vérű! -Meglehet. Viszont az előbb jegyezted meg, hogy szemét vagyok, mert átveszem a képességeket. Ha át tudtam venni a habitusodat, egyszerű dolog átvenni az egész lényedet is, és azt a saját formámmá alakítani! -Hm. Na de lássuk, mennyire vagy képes birtokolni az erejét! Magasan szálló, förgeteg, alant hullámzó tenger. A Föld és a Hold egyesül, az ellenség nem menekül. 13. pecsét: Kőmarok! Miközben Gilbert e szavakat mondta egyik kezével varázsjeleket írt a levegőbe. Majd a folyamat végén összeszorította a markát. Ekkor váratlanul a Róka körül egy marok alakult ki a talapzatból, és közrefogta a Rókát. A Kőmarok nem engedte el. -Szóval, te is ismered a Salamoni pecséteket? -Minden Szabadkőműves ismeri, ám nagyon kevesen tudják igazán jól használni is! – ment a közelébe. –Sajnos az árulók is megtanulták. -Mivel te Tűz elem vagy, feltételezem, hogy ez nem a kardod hatalma. -Jól látod a dolgokat, de mihez kezdesz vele? -Feltöltöm a kardomat. – mondta kaján mosollyal. Majd Szilveszter körül gyökerek jelentek meg. A robosztus gyökérzet el kezdett kígyózni a Róka és a Kőmarok közt. A gyökerek egyre vastagodtak, miközben ropogó, recsegő hangok törtek elő. Végül a Kőmarok szétroppant. -Elsajátítottad a Fa elem uralmát? De ez lehetetlen!

151

-Magad is láthatod, hogy nem az. A keleti kultúrában a Fa megszüli magából a szelet és a vihart. Tehát készülj fel, mert hamarosan lecsap rád Sylvester hurrikán! És Szilveszter felemelte a kardját. Amint felemelte, egy örvény keletkezett a kard teteje körül, és egyre nőtt a mérete. A por keveredésével, kezdett homályosodni a kép. -Üvölts, Ezüstróka! A parancsra a hurrikán Gilbert felé iramodott, és beterítette. Gilbert próbált ellenállni a szélnek, de az a falhoz röpítette. De nem vesztette el a hideg vérét. Mikor érezte, hogy stabil, ahol van, felemelte a kard-lándzsáját. -Pokoli Tűzlándzsa, Armageddon roham! A Tűzlándzsa hatalmas lángcsóvát lövellt a mini hurrikánba. A szél vitte tovább a tüzet, míg nem lángviharrá vált. A levegő folyam szétesett, a szél elállt. Már csak a por lebegett. -Hát ez szép volt! – tapsolt elismerően Gilbert. – De tudhattad volna, hogy a hurrikánt egy nagy energiaadag szétszedi. -Pont ebben bíztam! – mondta a Róka Gilbert mögött, és a vállára tette a kezét. –Mert a hurrikánra koncentráltál, és nem rám. Hogyis van? 13. pecsét: Kőmarok? És ahogy azt az előbb Gilbert, a Róka is megidézte a Kőmarkot. Gilbert számára nem volt menekvés. Elfogta a flaszterből előtörő kőkéz. -Rohadék! – mondta dühösen Gilbert. –Ez a börtön nem tart sokáig! Pillanatok alatt szétzúzhatom egy másik pecséttel. -Nem lesz arra időd. – ingatta a fejét. –Az előző támadásoddal ugyanis az rengeteg oxigént elégettél. A bejárat pedig szinte légmentesen zár. És így csak az kaphat levegőt, aki burkot vont maga köré. – tette a vállára a fogaskardját. -Így nem égetett meg az Armageddon rohamod, és így tudok még mindig lélegezni, minden erőlködés nélkül. Mert ugye jól hallom, hogy ez nem a kőmarok szorítása? És valóban. Gilbert egyre nehezebben kapott levegőt. A látása homályos lett, a feje fájt, szúrt. Érezte a szívét a torkában. Majd elájult. -Mivel a hallásod még jó, ezért mondok valamit. Így hagynálak, de sajnos szükségem van rád. – majd köréje is bocsátott levegő burkot.

152

-44-Szóval te tudtál róla? – kérdezte megvetően József. -Ezt egy szóval sem mondtam! – válaszolt erélyesen Adél. -De láthatóan nem is tagadod. – állapította meg a férje. -Á, most úgy viselkedsz, mint egy tipikus zsaru. Csak azt kellene észrevenned, hogy a családodról van szó, nem pedig egy bűnöző bandáról! -Miért? Te örülsz annak, hogy a fiaink egy közönséges bűnözővel mászkálnak? – háborodott fel. -Azt azért nem mondom, hogy nem féltem őket. Viszont tudom, hogy jó kezekben vannak. És azt is, hogy tudnak magukra vigyázni. -Hogy lehetsz ennyire naiv? Az egy köztörvényes bűnöző! Nem fogom hagyni, hogy vele legyenek! -Hát kedvesem ez már nem rajtad múlik. Ha a gyerekeid a Rókával szeretnének lenni, akkor úgy is vele lesznek! Te magad is láthattad! És ti hiába próbáltok a nyomára akadni, ők pedig nyomban tudják, hogy hol keressék. -Pont ezért szeretnék velük beszélni, ha lejönnek végre. Ha segítenek elkapni a Rókát, akkor nem lesz semmi bántódásuk, és nyugalomban tudom őket. Ekkor váratlanul megszólalt a csengő. Mivel József amúgy sem ült, ezért ő nyitott ajtót. Az ajtóban egy kedves ismerős nézett rá szúrós szemekkel. Rövid fekete hajú, testes ember volt. Rendőregyenruhában, rajta Gellértváros címerével. -Ez a legrosszabb dolog, amit tehetsz velük! – kezdte köszönésképp Sándor, Gellértváros rendőrkapitánya. -Talán helló vagy jó reggelt, nem? – fogott vele kezet. -Hallottam mit beszéltetek az imént. És hatalmas nagy hülyeségnek tartom! -Mi van? Sándor, ugye nem vagy beteg? – kérdezte viccelődve. -Figyelj Józsi! – ült le ő is az asztalhoz. –Én sem tudtam, hogy hova mászkál a fiam, szinte néha már abszurd kifogásokkal állt elő. Aztán én is láttam egy videó felvételt, amint a legerősebb fickókkal mérkőzik meg, és veri szét a konditermet. Először nem vettem komolyan, mert semmi nem utalt arra, hogy ő tette volna. Nem voltak sérülései sem! De aztán kitisztult a kép. -Szóval a te fiad is? – kérdezte Barabás József.

153

-Igen. Ő is a Róka indigó csapatában van. Akárcsak a Vitéz és a Vadász lánya. És most már te is tudod, hogy a fiaid is. -Hogy lehetsz ennyire nyugodt? – kérdezte Sándortól. -Nyugodt? Inkább csak tudatlan és közömbös. Nem tudom, hol van, és mit csinál. Sőt, nem is akarom tudni, hol van, és mit csinál! Tudom, hogy abból csak én jönnék ki rosszul. És te is bármit akarsz tenni, biztos lehetsz benne, hogy nem fog működni. -Ezt miért mondod? – kérdezte Adél. -Mert én is jártam, hasonló cipőben. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy inkább engedni kell őket, mint teljesen lekorlátozni. -A saját bőrödön? – kérdezte ismét. –Mondd el, mi történt? -Hát nem tudom, mennyire hallottátok a pletykákat. Szerencsére sikerült elhitetnem a szomszédokkal, hogy egy szimuláció volt a dolog. -Az mégsem az volt? – kérdezte József. -Nem. Én is ezzel a logikával álltam hozzá. Megadtam neki a lehetőséget, hogy bevallja, és hogy segítsen elkapni a Rókát. Még azzal is előálltam, hogy majd a többiek úgy is bevallják, ha ő nem teszi. -És hogy esett ki az ablakon? -Nem engedtem ki az ajtón, és összeverekedtünk. A vége az lett, hogy egy szerencsétlen ütéstől kirepült az ablakon. Teljesen pánikba estem a tettemtől, és rohantam lefelé utána. De mikor leértem, láttam, hogy csak a hűlt helye volt ott. És a vérnyomok is elfogytak, így nem tudtam merre ment. -És mi lett vele? – kérdezte Adél. -A Róka pár nap alatt annyira feltornászta a képességeit, hogy a sebei pár perc alatt begyógyultak és a csontjai is összeforrtak. Gyakorlatilag az AquaNaturos incidensnél pedig halhatatlanná lett. -De Sándor, kérlek! – fakadt ki magából József. –Azt hittem, te nem hiszel az ilyesmikben! -Én sem hittem, amíg a saját szemmel nem láttam, hogy a fiamnak kutyabaja, és hogy egy halálos sérülésből is könnyedén felépül. És itt döntöttem el, hogy nem avatkozok közbe. -Te magad láttad? -Igen, mert én öltem meg. És ismét teljesen véletlenül. -Micsoda? – kérdezte Adél a szájához kapva, a szörnyülködéstől.

154

-Pár napra rá felmentek a lakásunkra, hogy Bence elvigye a cuccait. Akkor már a Rókánál lakott. Egy kollegám tanácsára felszereltem egy riasztót, ami egy csipogón jelzi, ha valaki kinyitja az ajtót. És mikor hazaértem, a Róka állt a közlekedőn. És mivel tudtam, hogy lelőni nem tudom, ezért egy kést dobtam felé. Tiszta találat lett volna, ha a fiam nem ugrik elé. -És túlélte? -Igen. Bár én nem hittem ebben. Majd aztán megmozdult, kivette a kést, vett egy nagy levegőt, megnézte a sebe helyét, ami begyógyult, és leléptek. Ekkor mondtam le. Rájöttem, hogy ellenük nem tehetek semmit, és hiába próbálkoznék, a fiammal mindig szembekerülnék. – majd Adélra nézett. –Á, látom most már elmentek. -Hogy? Tessék? – kérdezte zavarodottan Adél. -A fiaid gondolatolvasók, és a telepatikus kommunikációra is képesek, és még kitudja mire. Láttam, hogy épp a veled beszélgetnek. Ekkor József megiramodott a szobájuk felé. Felrohant a lépcsőn, benyitott az ajtón, és elcsodálkozott. A szobájukban nem volt senki. Csak az ablak volt nyitva. Az ablakon kinézve, egy kőlépcsőt talált, ami a járdáig vezetett. -Mi a fene folyik itt? - kérdezte. -Ez az én fiam képessége. A bikaerő, és a regeneráció mellett, uralma alatt tartja a Föld elemet. Valószínű, hogy ő emelte a lépcsőt. Most meg hová mész? – kérdezte, mikor József lement a lépcsőn. -Megkeresem őket! – szállt be az autójába. Barabás kapitány beszállt az autójába, és Balatonfestetics felé vette az irányt. Majd nem sokára rátalált Bence autójára. A piros sportautó mellé hajtott, és látta, hogy Bence és az ikrek ülnek benne. -A fenébe! – mondta Bence és gyors kanyarral bement az forgalomtól elzárt utcába. József kis késéssel, de követte, őket. Bence a kocsijával mindenen áthajtott, és mindent feldöntött, legyen az stand, ruhaállvány, vagy virágcserép. József is követte őket, és megpróbálta átverekedni magát a törmelék halmon. Közben a sikongató és rémüldöző gyalogosok ugráltak előlük biztonságos helyre.

155

Ezt követően egy sétányra értek, ahol a kissé reumás, idősebb emberek mászkáltak. Ám a reflexeik még mindig jók, és a virágágyások felé vették az irányt. A két autó töretlenül hajtott előre. Váratlanul az egyik ciprus mögül feltűnt a kukásautó. A narancssárga jármű éppen akkor kapcsolta be a villogóját, így senkisem látta, hogy ott van. De Bence sejtette a dolgot, az ösztönei jól működtek, és időben rántotta el a kormányt. De Józsefnek nem voltak ösztönei, így belehajtott. Hatalmas durranás jelezte az üldözés végét. A kukásautó behorpadt, József kocsija is totálkáros lett. A biztonsági rendszer működött, és József kisebb sérülésekkel úszta meg a balesetet. Ám a totálkár újabb veszélyt hozott. A gépkocsi kigyulladt. A biztonsági öv pedig beragadt. József próbált kiszabadulni, de nem sikerült. Az ajtó is beékelődött. Nem volt menekvés, hiába próbáltak a kukások és a közelben lévők segíteni. -Nyugodj meg, apa, segítünk! – hallotta a fejében. Ekkor az egyik tűzcsapnak leszállt a teteje. A víz pedig, mintha kígyót bűvölnének, engedelmesen a tűzre irányult, és pár pillanat alatt eloltotta a keletkezett tüzet. Majd Farkas jelent meg az autó mellett. Az ajtót szabályosan kitépte, és hasonlóképp tett a biztonsági övvel. József hitetlenkedve nézte a leeresztett légzsákok mögül a történteket. -Látja, ha hallgatott volna apámra, most ez elkerülhető lett volna! – mondta Farkas, majd a Barabás fiúkkal beszállt az autójába, és elhajtottak. -45-Hallottam pletykákat, de tudod milyenek az emberek. – mondta Mel Szilveszternek, miközben a lovarda felé tartottak. –Szóval hallani akarom, mi történt tegnap a bőrgyógyászaton? -Hát van ott egy kis elkülönített rész, ahol várakozunk, ki-ki, ahogy érkezik. Én nem mentem be, mert sokan voltak gondoltam megvárom, amíg jó páran kijönnek. Aztán láttam, hogy a pofátlanság bajnokai ismét előkerülnek és elém turakodtak. Hát aztán fogtam magam, és mikor kevesen voltak én is bementem. Mivel tudtam, hogy kik jöttek utánam, ezért elindultam, amikor rám került a sor. Aztán egy öregember megállított, hogy mégis hova mész öcsi? Hát nem mondom, hogy nem húzott fel.

156

-Leálltál vele vitázni? Ott a váróteremben? -Persze! Én tisztelem az időseket, de amikor úgy gondolják, hogy nyugdíjas létükre sietnek, és nekem van időm a várakozásra, akkor kinyílik a bicska a zsebemben. És szerencséje volt, hogy a kardot nem vittem magammal! -És akkor mi volt az a felfordulás? -Hát gondoltam nem győzök meg, egy idióta alkoholistát arról, hogy nekem van igazam, így aztán dühöngve csaptam be az előtér ajtaját. Csak arra nem számoltam, hogy az összes ablak kitörik, és az összes mechanikus és elektromos berendezés megdöglik, valamint az épületben található valamennyi növény, burjánzásnak indult. -Értem. Azt tudtam, hogy a düh előhozza a képességedet, annak ellenére, hogy már irányítod. -Viszont most tényleg felhúzott a parasztja! – szorította ökölbe kezét. Megérkeztek a lovardához. Gergely már épp futószárazta az Őzikét, egy kicsit magasabb pej lovat. -Helló, Gergely! – intettek neki a karámon kívülről. -Sziasztok! – köszönt nekik. –Szilveszter, hozd ki az Adóst, aztán miután felnyergelted, jöhetsz is be! Melinda, te addig keress kobakot, hamarosan bejöhetsz! Meli és Szilveszter bementek a nyergesbe. Itt a lovak kantárja és a nyergek, a falakra voltak akasztva, mindegyik felett a ló neve volt látható. Jobb oldalra a szekrényekben ostor, pálca, kikötőszár, vezetőszár, futószár és kobakok voltak, valamint néhány „nincs tulajdonos”a lovagló csizma. -Holla! – üdvözölte őket Barbara, miközben a kobakokat próbálgatta. -Szia, hát te? – kérdezte Szilveszter. -Ezt én kérdezhetném tőled, ugyanis legutóbb te nem voltál! -Igen, mert volt egy ügy, amit el kellett intéznem. – vett ki a szekrényből a kékszínű, pánik-karabineres vezetőszárat. -És mi volt a tegnapi eset? -Na, jó, indulok! – ment ki onnan gyorsan. -Ez kezd egyre inkább nem tetszeni nekem. – ingatta a fejét Barbara Szilveszter után nézve. -Micsoda? – kérdezte Mel.

157

-Hát az, hogy ennyire felelőtlenül viselkedik! Ha tudja, hogy valami feldühítheti, és ezzel káoszt okoz maga körül, akkor miért nem húzza meg magát? -Talán, mert olyan, mint az Adós. Makacskodik, és nem szereti, ha sokan vannak körülötte. – szólt nekik Gergely, majd tovább ment az irodába. -Ez a Gergely! – mondta Melinda áradozva. –Annyira érti a lovak nyelvét! -Ezek szerint a Rókáét is. – mondta Barbi halkan. -Micsoda? – kérdezte Melinda. - Á, semmi, semmi! – legyintgetett. –Tényleg, hogy állsz ezzel a fiúval? –kérdezte, hogy a téma elterelje. -Az a helyzet, hogy ott tartok, ahol legutóbb abbahagytuk, pontosabban hagytad! Elmaradt a közös lovaglás az eső miatt. – mondta szomorúan. -Most viszont szép napos idő lesz a hétvégén! Hívd el! -Tudod, hogy nem fog menni! El fogok pirulni, már attól, ha rám mosolyog? -És? Ha ilyen testem lenne, a B52-ben, vagy a Kispavon ropnám minden este! -Hé, azért te sem panaszkodhatsz! -Ez így van, de neki nem én kellek. -Miből gondolod, hogy kellek neki? -Ő az állatok nyelvén ért, én a férfiakén. És látom a jeleket, hogy neki te fontos vagy. Aztán jöhetnek a lovak. -Tényleg? -Bízz bennem! Ez a csődör csak téged akar, és ha nincs náthája, akkor bizony kiszagolta, hogy nincs barátod, és a közelében feromonokat termelsz! -Ah, ezt a költőiséget! – fáradt le Melinda. -Oké, nem kertelek. Ha jön ki, állj elé, és kérd meg, hogy mivel legutóbb elmaradt a lovastúra, szeretnéd vasárnap, a mise után bepótolni! Nincs mese, csak te és ő, és ha nagyon ragaszkodik hozzá, akkor a lovak is jöhetnek! -Várj-várj, ez nekem túl gyors! – mondta Melinda. –Ez nem én vagyok. -Legutóbb az én stílusom bejött nála, szóval próbáld meg! Ekkor hallatszott az irodaajtajának nyikorgása. Gergely jött ki onnan. Melinda pedig elé ment, és félszegen megszólította.

158

-Gergely! – sütötte le arcát. -Tessék, mondjad!- állt meg Gergely. -Nem lehetne, hogy… -Nem lehetne-e, mi? – nézett rá furán. -Hát múlt vasárnap elmaradt a túra és arra gondoltam, bepótolhatnánk. – szedte össze bátorságát. -Vasárnap ráérek, körülbelül 10 után egészen estig. Megfelel, ha ebben az időben megyünk ki a Majordomusra? Ott most úgyis egy új lovasutat építettek ki. -Részemről rendben. – nyugodott meg Melinda. -Mi ez az arcpír? Csak nem vagy zavarban? – kérdezte pajkosan. -Á, nem ez csak… - sütötte le ismét a szemét. -Hé, nézz ide! – mondta neki az állát felemelve. –Nem harapok! -Tudom-tudom, de… -Hová tűnt az a Melinda, aki legutóbb csábosan odajött, és félelmet nem ismerve megbeszélte velem, hogy menjünk? -Hát az igazság szerint nem is volt. – tette az egyik kezét a fejéhez zavarában. -Á, értem már! – majd bement a nyergesbe, ahol Annabellát találta. -Szia, Gergely! – köszönt neki a vékony, alacsony, barna, lófarokba kötött hajú, kék szemű lány. -Szia, nem láttad Barbarát? -De azt hiszem, már kint van, és segít Szilveszternek. -Jó, ha visszajön, mondd meg neki, hogy legközelebb a párkapcsolati ügyekbe ne ártsa bele magát, mert rossz vége lesz! Ja és egyébként pár perce hívtál, hogy a ma nem leszel, szóval ez most sem jött össze, te vörös boszorkány! – mondta, majd kiment a karámhoz. -Ekkora égést! – állapította meg Annabella. -Mi az? – kérdezte Melinda. -Az, hogy nem Szilveszter alakját öltöttem magamra. – változott vissza Barbara. -Az se lett volna jobb. Hisz te mondtad, hogy ért az álatok nyelvén. – mondta miközben kimentek. -Hogy micsoda? – kérdezte Szilveszter a mobilján. – Megszöktek? De mégis hogy? – majd egy kis hatásszünet után. – Értem. És most hol vannak? – majd miután a válasz megérkezett. – Biztos, hogy jól van a férjed? –majd ismét kis várakozás. –Tudok

159

egy helyet, ahol biztos, hogy nem fogják keresni őket. Rendben. Azonnal indulok! – tette le. -Mi történt? – kérdezte Gergely a karámnak támaszkodva. -A csapatomból 2 ember megszökött otthonról, egy 3. közre működésével, és a mamájuk nem tudja, merre vannak! -Az ikrek és Bence? – kérdezte Melinda. –Mi történt velük? -Valahonnan meg tudta a Zsolti és Zoli apja, hogy velem vannak, és hát, ahogy az lenni szokott, a rendőrapák nem szeretnék, ha egy bűnözővel mászkál a mintára nevelt gyerek. -És ha megtalálod őket, hova rejted el? – kérdezte Barbi. – Valószínű tudják, hogy az FTE az összekötő szál, és itt fognak kutakodni. -Jaj, Barbara. Pont te kérdezed, amikor a rendőrségi nyomozás hátráltatása szinte a szakterületed. És miért félted őket? És miért félted az FTE-t? Ha bajt akarnak keresni a rendőrök, egészen biztos, hogy megkapják, márcsak az a kérdés, hogy átverés lesz, vagy elverés. A rejtekhelyekből pedig sosem fogyok ki! -46-Sziasztok! Mi újság? – kérdezte társait Szeif, miközben a kémcsöveket töltögette. -Hát nem sok jó hírrel tudunk szolgálni. – mondta Augustus komoran. -Mi történt? Mit csináltak már megint az „öregek”? – fordult feléjük. -Hát az a helyzet, hogy ismét vezető csere történt. – mondta Hugh karba tett kézzel. -Ráadásul megválasztották a Levegő elem páholy betöltőjét is. – folytatta a dolgot Buhara. -Na, várjunk csak, várjunk! Nem értek semmit. Beszéljetek érthetőbben! -Az egész úgy kezdődött, hogy Daliás megkapta a levelet a Nagyorienstől, hogy válasszanak valakit a Levegő posztra, mert nevetséges, hogy a Négyek tanácsát jó ideje hárman vezetik. – mondta Augustus. -Nos, a tipikus szavazáshoz azonban kellett volna Gilbert is. -De ő elment valahová, hogy a Róka majd megtalálja, és egy jót verekedjenek. – vette át a szót Hugh. –Persze felbátorodva Daliás

160

átvette a vezetést, és Benjámin, mint tudjuk teljes mértékben támogatta. -És amikor Daliás a jelölt nevét kimondta, senki nem értette, miért őt választotta, de mivel ő volt az egyetlen jelölt, aki a Ságváriak kardját uralni tudja, ezért mindenki rászavazott. – fejezte be végül Buhara. -A Ságváriak kardját? De hát azt csak… -Igen, bizony! – bólogatatott Buhara. –A Róka képes használni, és irányítani az erejét. Vádi esete óta pedig tudjuk, hogy milyen mértékben. -De hát ő indigó! Ráadásul a legveszélyesebb mindközül! És ez a Korona-imádó pont őt szavaztatta meg? – dobta le a kezében lévő kémcsöveket. -Ez még nem minden. – mondta Augustus. –Ugyanis a Róka valóban meglelte Gilbertet és le is győzte! -Ne nevettess! -Nem szándékozom. -Hát ezt nem hiszem el! – mondta felháborodva, mikor látta, hogy Augustus barátja nem viccel. –És mégis, hogy történt? -Az a három idióta már jó ideje tartja velük a kapcsolatot, és tudják, hogy mire képes. – mondta Augustus. –Persze a fejlődést ők sem tudják követni. De annyit tudott Gilbert, hogy a Róka meg fogja őt találni, bárhova is megy. -De miért kellett ezeknek összeverekedniük? -Nem emlékszel arra, amikor Augustus dúlva-fúlva jött be, hogy miért küldted az ellenőröket rá? –kérdezte Hugh. –Na, azóta kiderült, hogy Gilbert szórakozik velük, és addig nem akart felhagyni vele, amíg egy indigó le nem győzi őt! -Úgy, mint annak idején Daliást az FTE mostani vezetője. -És ami még jobb, hogy Gilbertet eszméletlen állapotban hozta be a gyűlésre. Mindenki megszégyenülve állt előttük, kivéve Daliást, aki büszkén mosolygott rá. -És ekkor csinált még egy nagy érvágást. – folytatta a befejező részt Augustus. -Daliás felajánlotta neki, az indigók ügyeiben való intézkedésben az Utolsó Szó jogát. Természetesen a Róka ezt elfogadta, és ezzel Gilbert ténykedéseinek is véget vetett. -A fenébe. Szóval a legenda ismét beteljesedett. – mormogta. -Miféle legenda? – kérdezte laikusan Hugh.

161

-A legenda, amiről az Kémia Misztikus Szakácskönyvében olvasott. – mondta Buhara. -És mégis melyik része? – kérdezett rá Augustus. -„A két ellenség összefog, hogy a harmadikat legyőzze. Tűz és Levegő csapnak össze, miközben a Föld és a Víz előkészítik a terepet. Az egyesítő pedig az éji harcos, ki nem által a két oldalt egyesíteni magában.” A Róka most már nem csak az indigók oldalán van, hanem befészkelte magát a Szabadkőművesek páholyába is. -Mit tegyünk? – kérdezte Buhara. -Semmit! – mondta Szeif. –Nem vagyunk fenyegetve. Sem az indigók, sem a Szabadkőművesek, sem a rendőrség nem tudja, hol vagyunk, és mire készülünk. Plusz a kedves Daliás kis unokája is a foglyunk. És már csak 2 alkotóelem hiányzik. Hétfőn hajnalban, megkezdjük a rituálét! -A rendőrökben nem lennék olyan biztos! – mondta Vádi, belépve Efrittel a terembe. –Ugyanis, van egy áruló a körünkben! -Miket mondasz? – kérdezte Szeif. -A beszélgettem a rendőrfőnökkel, és mondta, hogy egy ezotériával foglalkozó kollegánk nagy baromságokat mondott, valamilyen Bölcsek kövéről, meg hasonlókról. – nézett Buharára. -Te átkozott boszorkány! – indult Vádi felé. Ekkor azonban nem tudott mozdulni. Fél lábon állt, és a keze sem lendült Vádi arca felé. Majd elmosolyodott. -Á, értem! 5. pecsét: Árnyékbéklyó. -Pontosan. De remélem, tudod, hogy miért ezt alkalmazom, és nem a 22-ket? -Az melyik? – kérdezte Hugh. -Meglátszik, hogy még zöldfülű vagy. – mondta Szeif. –22. pecsét: A véres kardok. Tudod, Buhara, egy szavamba kerülne, és Efrit csillapíthatná a dühét, miközben téged porrá éget. De nem teszem meg. – mondta miközben körbejárta. –Tudod, hogy miért nem? -Kíváncsi vagyok rá! – mondta flegmán. -Azért, mert szükségem van rád. És Vádira is, ha újabb lelkeket akarunk összegyűjteni. -Újabb lelkeket? Mi közöm van nekem ahhoz? -Csak ennyi! – vette ki zsebéből a ma este tartandó Rendőr-bál meghívóját. -A francba Szeif! Ők ártatlan emberek! – mondta Buhara.

162

-Mi van Buhara? Csak nem félsz? – kérdezte Efrit. -Hagyjátok már! – szólt rájuk Augustus. –Buhara csak annyit szeretne, hogy a rendőrkapitányt ne bántsátok! -Miért, ennyire a szívéhez nőtt? – kérdezte Efrit. -Nem. Csak egyszerűen tiszteli. Ő volt a kiképzője. -Hát nem is tudom. – mondta Szeif. –Vádi! Lenne egy kérdésem! Mennyire vette komolyan a kapitány Buhara állításait? -Gyakorlatilag kiröhögte ő is és az egész terem, amikor előhozakodott ezzel. -Egy újabb ok, amiért megkegyelmezek neked. – vette le a hatást róla. –De ne feledd! Ha Vádinak baja esik, én nem fogom le állítani Efritet, hogy meg ne öljön! -Vágom a témát! - igazította meg a ruháját. -Nos, Szeif, mi lesz a mai program? – kérdezte Augustus. -Hát barátom, most rezet kell összeszednünk. Ha igaz az útmutatás, a Rendőr-bál közelében van egy épület, ahol sokat tárolnak. Az pont jó lesz. -A bálra megyünk először, vagy a rezet szerezzük be? -Logikus lenne, ha a Rendőr-bált szakítanánk félbe először. Ugyanis ha rajta kapnak minket, rengetegen fognak lőni ránk perceken belül. -Mi lesz Sirokkóval? Őt is visszük? – kérdezte Vádi. -Természetesen. Reméljük ma is harci kedvében lesz! -Mi van, ha a Róka megjelenik? –kérdezte Buhara. -Ezt miből gondolod? – kérdezte Hugh. -Ma azt az infót kaptuk, hogy megszöktek a kapitány gyerekei, a gellértvárosi kapitány fiával. Szerinted nem gyanús, hogy pont ma történt? -Á, ez nem számít! – legyintett rá Szeif. –Ha azért, ha nem azért szöktek el, semmi okunk aggódni! Efrit mindig közvetíti azt, amit Ildikó mond, és előrejelzései hibátlanok! -És nem semmi utalás erre? – kérdezte Augustus. -Efrit? – nézett rá Szeif. -Nem, a Rókáról nem volt szó. Csak akadékoskodókról. – nézett rá Buharára. -47-

163

Az állomástól nem messze van egy gyönyörű villa. Itt laknak az FTE vezetői, TOM és Marcsika. A ház egy emeltes, és erkélye, valamint terasza is van. A mediterrán stílusú házat egy liget öleli körbe, lehűtve, és elrejtve azt. E zöld lombok között azonban most nagy a perpatvar. -Anyu! – futott oda Livike. –Szörnyű állatok vannak az udvarban, és apu velük játszik. – mondta elszomorodva. -Nyugalom, kicsim! – vette fel. –Ők sem rosszak ám! Apu segíteni akar nekik, tudod! -Szóval, apa szelídíti őket? – kérdezte ujját a szájához téve. -Igen. De még, hogy! -Akkor jó! Megyek játszani! -Rendben kicsim, de szólj, ha kijönnél! – intett utána. -Jó! – szaladt be a cserfes kislány. Marcsika elindult, hogy megnézze, mit művel a férje. Épp egy kis padon ült, ahol senki sem volt rajta kívül. -Hová tűntek? – kérdezte. -Csssst! – mondta neki halkan. –Épp rám vadásznak. -Hogyan? Te szabadon eresztetted őket? -Nem emlékszel már Szilveszterre? Őt sem lehetett itt tartani! És csak akkor tudtuk belőle előhívni a Rókát, ha megfelelő terepet biztosítottunk neki. -Jó, de most ketten vannak! -Nyugalom. Csak engem akarnak. -Ezt hogy érted? – majd egy kis gondolkodás után. –Na ne! Csak nem a Vérszomj ige? TOM válaszul bólogatott. Majd felnézett az egyik fa irányába. Majd egy pillanat alatt felugrott onnan. Éppen időben, mert Bence rárontott volna. A pad, amin ült, ripityára törött. -Madárszárnyak! – és amint ez kimondta, már a levegőben is volt. -Ne röpködj, hanem gyere le! – morgott rá Farkas. -Rendben. – szállt le egy kicsit arrébb. –Oroszlánököl! Ekkor TOM előtt megjelent egy fekete árny, mely oroszlán fej alakot vett fel, és kilőtte a Farkasra. A Farkast eltalálta, és bezuhant a mögötte lévő bokrokba. -Amatőr. – jegyezte meg TOM. –Kitinpáncél! – hangzott egy újabb ige.

164

És ez is pont időben jött, mert a Tigris teleportálódott mögé, és kést akart döfni belé. Ám az ige kimondásával TOM bőre acélkemény lett, és a kés pengéje eltört. -Oroszlánököl! – de az hasztalan volt. –Tudhatnád, hogy a Tigris, a legnagyobb macskaféle! -Oké, ez esetben: Elefántagyar! Ekkor 2, fehér színű árny jelent meg a karjai körül, és azokat a Tigrisre irányította. A sebessége nem volt valami jó, mert a Tigris el tudott menekülni, de a hatása nyomán a talaj 20 cm-nyit behorpadt. -Oké, ragadozók! Tudom, hogy hallatok, ezért elmondok valamit, csak hogy tudjatok róla. A mentorotok a Róka ügyesebb volt. És nem csak azért, mert átvette a képességem, hanem azért is, mert tudta, hogy használja a képességeit, felváltva. Csakúgy tudtok legyőzni, ha a támadást megtervezitek, viszont készültök a váratlanra is! -Ám legyen! – mondta a háta mögül a Farkas. -Nos, Farkas, mi a terved? -Az hogy egyszerűen leütlek! -Az nem fog menni! -Már miért ne menne? Szupererőm van, és regenerációm, ráadásul a Földet is irányítom. Ez nem elég? -Ha jobban belegondolok, igen. Lássuk! Farkas TOM felé futott. Mire ő Oroszlán ököllel válaszolt. Az eredmény azonban most más volt. A Farkas hirtelen egy kőfalat húzott fel maga elé. Az Oroszlánököl szétporlasztotta a falat, de a Farkast nem sértette meg. Farkas áttört a porfelhőn, és újabb támadást indított. TOM ismét oroszlán ököllel támadt, ami hasonló eredménnyel járt, ám most a Farkas is megsérült. A sebei pár pillanat alatt begyógyultak, és már csak pár lépés választotta el. TOM ekkor már nem volt a helyén. Farkas körbe nézett, merre van. Nemsokkal később egy árnyék közeledett felé. Majd felnézett, és látta, hogy TOM ismét Madárszárnyakkal tért ki előle. -Nyavalyás! – ekkor a Farkas a kezét felé tartotta. TOM felé az apró kavicsoktól a nagyobb kövekig minden megindult. TOM nem tudott mit csinálni, a kövek záporoztak rá. És úgy, mint egy kő esett le, és porfelhőt csinált mikor leérkezett. -Ez az! – szorította kezét ökölbe Farkas. -Gratulálok! Majdnem sikerült. Elefántagyar!

165

A Farkas újabb kőfalat húzott fel, de ezt, már nem tudta megállítani. Hátravágódott, és néhányat fordult a földön, mire egy fa törzse állította meg. Jópár sebből vérzett. De ezek is, úgy, mint az előzők, pillanatokon belül begyógyultak. -Most biztos azt kérdezed, miért nem sikerült? A válasz pedig egyszerű. A Kitinpáncél miatt. A Madárszárnyakkal elrepülhettem volna a kőzáporod elől, de annak semmi értelme nem lett volna. Ezért inkább védekeztem. Ezt a fegyveremet már láttad, és még eszedbe sem jutott? -A fenébe! – törölte le a szájáról a vért. -Ne aggódj! A Tigris talán sikeresebb lesz. -Mi az, hogy talán? – lépett elő. -Nem teleportálódsz? Ez gyanús nekem! – mondta TOM mosolyogva. -Miért, talán baj? -Nem éppen. Csak a taktika változása azt jelenti, hogy van egy terved. Viszont ehhez kell a figyelem elterelés is, igaz? -Pontosan! Majd egy pillanatra eltűnt, aztán visszajött, de most már Marcsikával, akinek kést szorított a nyakához. -Mégis hány késed van? – mondta meglepődve. -Ez az előző volt. De mivel uralom a Fém elemet, könnyedén összeraktam. -Á, vagy úgy. -Mi van, nem is aggódsz a párod miatt? -Ezt a kérdést inkább magadnak tedd fel! Nem félsz az én páromtól? A Tigris furán nézett TOM-ra, de nem sokkal később rájött, hogy komolyan beszél. -Angyali béklyó! – szólalt meg Marcsika. A Tigris nyomban leblokkolt, csak egy halk nyögés jelezte, hogy baj van. -Nem bírok mozogni! – mondta kétségbe esetten. -Jó, és teleportálódni sem. És azt hiszem itt a lefekvés ideje! – nézett TOM-ra. -Igazad van, kedves. – helyeselt TOM. –Békegalamb! Ekkor a Farkas felkelt, és megrázta a fejét, majd imbolyogva elindult feléjük. Nemsokára a Tigrist is eleresztette az Angyali béklyó, és ő is magához tért.

166

-Hé, TOM! Ha még egyszer ilyet kérünk, akkor inkább ne vállald el! – mondta a tarkóra tett kézzel Bence. -Felőlem. – vonta meg a vállát. -Marcsi, még is mi volt ez? – kérdezte Ági sajgó tagokkal. -Ez az én képességem volt. Míg a férjem az állatok erejét és képességeit birtokolja, addig én az angyalok képességét használom. Melinda, azaz Haniel egész jól használja már őket. -Hamár a kettős neveknél tartunk, a nevemet meglehet hivatalosan is változtatni? – kérdezte Ági Marcsikától. -Hát nem lesz könnyű, ugyanis Jonsinak sok munkát fogsz adni a TO-n, de azért megpróbálom rávenni. Mi lenne az új név? -Tigris. – mondta vad szemekkel. -Róka, Farkas és Tigris. – mondta TOM szépen lassan sorolva őket. –Lassan állatkertet nyithatunk! -Menj a fenébe! – mondta gúnyosan Bence. -48Balatonfestetics logisztikai központja az Állomás. Itt egy helyen található meg a vasút, az autóbusz, és a taxi. Ez az érdekes egyveleg egyedülálló az országban. A vasútállomás régi rendszert idéző betonépülete mögött 4 vágányon érkeznek be a Piroskák, a BZM-ok és IC-ik. Az állomás épületéből kilépve jobbra a taxik várakoznak a kuncsaftokra, balra egyenesen pedig 6 autóbusz megálló sorakozik. A buszok garázsa és műhelye azonban egy kicsit távolabb található, a Bakterház söröző mellett, az út túloldalán. Ha buszmegállóktól folytatjuk utunkat a városközpont felé, nemsokára a „VISZKI” épülete elé ér az ember. A Vendéglátó Szakközépiskola a gúnynevét a diákoktól kapta, ugyanis már ipari képzés is van. Vendéglátó-Ipari-Szak-Közép-Iskola humoros megoldásból, márcsak egy lépés volt, hogy egy alkohol fajtára asszociáljanak. Az ebédlő részlegében nagy a fényár, és a mulatság zaja hallatszik. Előtte a parkolóban rendőrautók is vannak. De nem kell félreérteni a helyzetet. Az egykori Pelso Restaurantban ma este került megrendezésre a Rendőrbál.

167

A hatalmas belteret a Gyémánt zenekar zenéje és éneke tölti be. A hangulatos zene a vacsorához szól, ami épp a desszertnél tart. A Somlói galuskát falatozzák a város őrei és őrnői. -Szóval egyszer csak megjelent nálam Miskolci Sándor. – meséli beleéléssel Barabás József. –Mint kiderült a feleségem hívta őt, hogy beszéljen velem. -De hisz az előbb mondtad, hogy nem is mondtál neki semmit! – vetette fel az egyik kollégája. -Ez így van. De a fiaim valamit tudhatnak, és ha igazuk van, akkor képesek a gondolatolvasásra. Gondolom ezt is kiolvasták belőlem és elmondták Adélnak. Persze ezt is telepátiával. Aztán szerintem szóltak a Miskolci gyereknek, aki hívta az apját. -Hú, várjál, Józsi ezt nem tudom követni! – szólt egy kövérebb társa. -Persze, hogy nem tudod! Hisz annyit ittál, mint a gödény! -Hé, a gödény nem iszik alkoholt! – válaszolt. -Hol is tartottam? - nézett rá még érdeklődő társaira. –Ja, igen. Jött Sándor, hogy beszéljen velem. El kezdett magyarázni, hogy ne próbáljam meg bűnözőként kezelni Zolit és Zsoltit, mert az csak olaj a tűzre. Inkább próbáljam megérteni őket, és ne próbáljam meg korlátozni őket, mert azzal csak én járok rosszul! -Nem ez történt? – kérdezte komolyan egy időseb rendőrnő. -Már te is kezded? – vetette oda. –Én nem hiszek abban, hogy hagyjuk őket, hadd tegyék, amit akarnak! Ezért becsültem Ságvári Dávidot. Kezdő rendőr volt, de mégis ambiciózus. Kapitány is lehetett volna belőle, de nem volt sehol üresedés. Ő bizony keményen megszorongatta őket! -Tényleg? Mi történt Gellértvárosban? Mi miatt halt meg? -Figyelj, én nem tudom, mi folyik ott, de az biztos, hogy titkolnak valamit. Főként Sándor, és az a kínai asszonyság, ha jól tudom, Hu nyomozó. Ők voltak benne az ügyben. -És Vera? – kérdezte valaki hátulról. -Hát, Vera kérlek szépen csak egy csicska volt, akit lehette ugráltatni, és hülyének nézni! – mondta hangosan Vera az asztal másik oldaláról. -Á, Vera! – üdvözölte egyik kolléga nője. –Hát te hol voltál? -Itt voltam, csak egy másik asztalnál ültem, de ott már eléggé nyomott a hangulat, úgyhogy átültem ide. -József! Zavarhatlak egy percre? – kérdezte Buhara.

168

-Tessék, barátom, mondjad! – fordult felé. -Négyszemközt, ha lehetne. – nézett Verára. -Elnézést kérek! – szólt a többieknek. Buhara és József távolabb mentek az asztaloktól, a pincér bejáró közelében álltak meg. Buhara ismét az asztalhoz nézett, majd a kapitányra. -Mi a baj Buhara? -Gáz van főnök! -Micsoda? -Megneszeltem, hogy ránk akarnak törni a bálon, és mindenkit le akarnak gyilkolni! -Ez biztos? – kérdezte rémülten kérdő tekintettel barátját. -Egészen biztos. Épp az imént hallottam őket! -De hogy, és mi? Hányan vannak? -Összesen 6-an. De ne becsüld alá őket! -Fegyvereik vannak? -Nincsenek. Viszont van néhány képességük, amit bevethetnek. -Indigók? – kérdezte József. -Nem. Sokkal rosszabb. Áruló Szabadkőművesek! -Azonnal szólnom kell a többieknek! -Nincs idő! – fogta meg a Józsefet. –Menj ki a pincérajtón, és ne nézz vissza! -Dehát! - habozott József. -Semmi dehát! Azonnal mész! -Nem megy sehová a kapitány! – mondta mögöttük Vera. -Menj innen Vádi! Vagy nem állok jót magamért! -Á, igen! Mented a kapitányod életét. Milyen hősies! Csakhogy ez nem elég. -Mi a fene folyik itt? – kérdezte Barabás. -Hát nem egyértelmű? Buhara is közénk tartozik. Csak épp védeni próbál téged. – mondta Veronika. -Közénk? Mégis hova tartozol? -Én is Szabadkőműves vagyok. Teszem, amit tennem kell! – szólt Buhara a főnöke elé állva. -Akkor miért nem teszed? Miért akarod menteni az életét? -Mert nem vagyok olyan lelketlen férgek, mint ti! -Oké, te akartad! – majd Vádi felé tartotta a kezét, és elrepítette a terem közepe felé.

169

Buhara nagyot zuhant az asztalok közé, és néhányat össze is tört. A vendégsereg rohant fejvesztve menekült el a becsapódás helyétől. Buhara felállt, és leporolta magát. Vádi közelebb ment Buharához, ismét felé tartotta a kezét. -Angyalok szárnyai és védő Szent Korona! A negatívat és a sötétet mind eltaszítja! 6. pecsét: Tükörvarázslat! -Nagyon jó! – mondta elismerően Vádi. –Így nem tudlak varázsigével megölni. De vannak más módszereim! – majd elővett egy fegyvert, és 3 lövést adott le Buharára. Buhara térdre rogyott, majd négykézláb. A mellkasából szivárgott a vér, és kezdte átitatni a szmokingját. -Menekülj! – kiáltotta utolsó erejével, mielőtt összeesett volna. József feleszmélt a sokkból, és nyomban az ajtó felé rohant. Ám egy robbanás hátra repítette. Egy tűzgömb tört be a terembe. Majd a bejáratnál az ajtó bevágódott és szélvihar támadt. A pincér bejárón Efrit, Hugh és Augustus jöttek be fegyverekkel a kezükben. A bejáraton délcegen sétált be Szeif és oldalán Sirokkó. -Végezni velük! – hangzott a parancsszó. Ekkor Vádi több emberre mutatott, majd kiszívta belőlük a vizet. Az aszalódott testek látványa még nagyobb rémületet keltett. Majd Efrit is célba vett párat, és egy tűz örvénnyel égette hamuvá őket. Nemsokkal később a menekülő embercsoportba az étterem járó lapjai vágódtak be, amiket Szeif irányított. Majd újabb életek szűntek meg pillanatok alatt, mikor Sirokkó elzárta a levegő mozgását, és megfulladtak. Ekkor lövések dördültek az árulók felé, de Sirokkó megállította levegőben őket. -Á, Barabás kapitány! – szólalt meg Szeif. –Maga még él? -Igen. És ki fogom nyírni magukat! -Nagyon bátor, és egyben ostoba is! Miért nem menekül a többiekkel? -Csak azért nem, hogy feltartóztassam magukat, amíg ők menekülnek. -Semmi értelme! Már begyűjtöttük, amit kell! – mondta Szeif. Ezután elővett a táskájából egy kristálykoponyát. A marok nagyságú koponya áttetsző volt, de a belsejében fekete köd keringett. Kidolgozott darab volt, szinte részletes. Majd Szeif a magasba emelte.

170

-Lelkek, kik az imént távoztatok! Megparancsolom, hogy a hatalmas mester nevében szálljatok a kristálykoponyába! Azt akarom, hogy legyetek részei a nagy tervnek! Gyertek hát! És ekkor a teremben hideg vonult végig. A koponya szemei világítani kezdtek. Nem sokkal később a holttestekből, illetve ami megmaradt belőlük, füstfelhők jöttek elő, és a koponya felé indultak. A feketeség, a koponya világító szemein keresztül beszivárgott, és egyesült a bent lévővel, és még gyorsabb forgásba kezdett. -Ezzel végeztünk is. – mondta elégedetten Szeif. –Hálás lehet a barátjának, az életét adta önért! További jó éjszakát! Szeif intett Barabásnak, és lelépett a csapatával együtt. A teremben csend lett, és a hideg is elmúlt. Csak Barabás maradt ott a pisztollyal a kezében, ledermedve. -49Melinda az ágyában forgolódott. Minden fordulatát és fejforgását nyöszörgés követte. Néha mintha mondott volna valamit, de nem volt ki vehető. Csukott szemhéja alatt a szemei láthatóan élénken mozogtak. A mély alvás fázisában volt. Álmában Hanielként jelent meg. Fehér tunika vette körbe testét. A karján lévő anyag szinte a földet érintette. Fején tiarát viselt, amiről lila fátyol hullott hátra. Körülötte alacsonyan, szinte már a padlót érték a felhők, és bármerre ment, az útját rózsaszín virágszirmok fedték. Hátán pedig két nagy szárny volt. Aztán egyszercsak, mintha láthatatlan ajtón lépett volna be, egy palota szobájában találta magát. Egy török kastélyban. A szoba közepén baldachinos ágy állt, selyempárnákkal teli. Vele szemben egy tükrös asztal állt, rajta mindenféle parfümmel, és kencével, amire egy szultán lányának szüksége lehet. A szoba minden ablakában váza volt. Ezek mindegyikében csodálatos, egzotikus virágokból álló csokor díszelgett. Meseszép volt. De az álom nem tartott sokáig. Fekete füst gomolygott be, az erkély rész felől. A füst az erkély egy pontjáról jött, mintha tábortűz égne, de semmi ropogás nem látszódott csak a koromfekete füst. Majd a kitisztult a sötét felleg, és megjelent Efrit, teljes valójában. Teste lángokban állt, de őt magát nem égették meg. -Mit akarsz itt? – kérdezte Melinda meglepődve. -Elpusztítani! – mondta tüzes szemekkel Efrit.

171

-Rám is raktál Álompecsétet? -Egy fenéket! – ingatta a fejét. –Tudhatnád, hogy ilyenkor a legnagyobb félelmeddel szembesülnél! És nem hiszem, hogy pont én vagyok az! -Igazad van. De akkor mégis, hogy kerültél ide? -Azt majd később! Miután elkezdtelek perzselni! – ökölbe szorította a kezeit. Ekkor Efrit két karja körül a lángok hatalmasra nőttek. Melinda felé mutatott mindkét karjával, és feléje áramlott a tűzcsóva. De Melinda sem tétlenkedett. Maga köré tűz aurát vont, így a tűz nem égette meg, sőt egyesült Efrit lángjaival, és visszaküldte őket. -Égmetsző fagyos szél, a tundrán túl ott a tél. Jegesmedve, sarki farkas, az örökjég oly hatalmas. 20. pecsét: Jégvirág! Efrit egy pecsétet idézett meg. A Jégvirág hatására az egész termen fagyfutott végig. Zúzmara borította a falakat, az ágyat, a padlót, a mennyezetet. A varázslat miatt Haniel tűztámadása lecsillapodott, és nem érte sérülés Efritet. -Szóval Jégvirág mi? – mondta Melinda. -Na, mi az, Haniel? Meglepődtél? -Nem éppen, mert tudom, hogy képesek vagytok alkalmazni a Salamoni pecséteket! -Miért, a Farkasra szerinted mit raktam? -Úgy értem, hogy amikor Farkas és Róka az Álompecsét voltak, akkor nem tudták használni a képességüket. Egészen pontosan csak Róka nem tudta használni, mert ő neki nem lett volna szabad ott lennie. -Ezzel mire célzol? -Arra, hogy te neked semmi keresni valód itt! – mondta Meli, mint aki ki akarja dobni a megunt vendéget. -Sajnálom, de ezeket a játékszabályokat nem én irányítom! Majd mikor Melinda egy pillanatra elgondolkozott, Efrit egy újabb támadást intézett, de most egy sokkal forróbb lánggal. Melinda mire feleszmélt, már a közelében voltak a lángok. A szobát beterítette a tűz. És mikor Efrit abbahagyta, és a lángok csitultak, előtűnt Melinda is. Nem égette meg a tűz. -A fenébe! Ezt mégis, hogy élted túl? -A Védőszárnyak segítettek.

172

Majd letekintett a földre, mire Efrit is hasonlóképp tett. Agyonégett tollak hevertek a tűzgömb szélénél, egy kör mentén. Azon belül pedig hamu és korom fedte a padlót. -A Védőszárnyak egy különleges angyali technika, ami megvéd mindentől, bármi is legyen az. – mondta miközben tucatnyi finom pehely tol lebegett alá. -Angyali technika? Akkor mit szólsz ehhez? – mondta Efrit dühösen. –Tűz martaléka a kegyetlen pokolban. Dúljon a láz a kegyetlen morajban! 8. pecsét: Ördögszigony! Efrit mindkét kezét kitartotta, tenyerei felfelé néztek. Az összes tűz, ami körülötte lángolt, most a kezébe összpontosult. Majd a két láng összekapcsolódott, meghosszabbodott, és az egyik végén háromfelé vált. Ez volt az Ördögszigony. -Lássuk, erre mit találsz ki? – iramodott meg felé. -Angyali béklyó! – kiáltotta Mel magabiztosan, mielőtt elérték volna a szigony hegyei. Efrit abban a pillanatban lemerevedett, és moccanni sem tudott. -Szerintem jobb lenne, ha feladnád! – mondta Melinda. -Nem azért küldtek ide! – mondta fennhangon, Melindára mosolyogva. -Angyalok szárnyai és védő Szent Korona! A negatívat és a sötétet mind eltaszítja! 6. pecsét: Tükörvarázslat! Ekkor Melinda is meg merevedett. -A francba. Tudhattam volna. – mondta Melinda. -Nos Haniel, mi lesz most? – kérdezte nevetve Efrit. –Ha most az Angyali béklyódat felengeded, akkor én is kiszabadulok. De ha nem, akkor sajnos itt maradunk egy darabig. Melinda elgondolkozott. Majd behunyta a szemét. -Nagymama, segíts rajtam! – kiáltotta. Nagy fényesség támadt, mely eloszlatta a lángokat és fagyot a szobában. A mennyezetből süllyedt le egy angyal, Melinda védőangyala, aki egykoron a nagymamája volt. -Nagymama, kérlek, segíts megoldani ezt a helyzetet! -Rendben, kis unokám. – mondta nyájasan. És köztük megjelenített egy csodalámpást. Majd felemelkedett a kezei közé, és megdörzsölte. Kék füst gomolygott ki belőle a padlóra. De amint a padlót elérte vörössé vált. És a füstben egy alak rajzolódott ki. -Mi a franc folyik itt? – kérdezte Efrit.

173

-Látom, te hiába látod az álmokat, mégsem érted a szabályokat! – mondta a megjelent angyal. –Az álomban csak közreműködhetek, de azt nem én irányítom. Melinda csak megidézett, és kérte, hogy segítsek. De nem én fogom megoldani a dolgot. – mondta miközben unokájával eltávolodott tőle. -A fenébe! – próbált megmozdulni Efrit, de nem sikerült. A füst egyre csökkent. Az alak kilétére hamarosan fény derült. A Róka volt ott. Négykézláb állt, lehajtott fejjel. A fülét mozgatta, majd szaglászni kezdett. A szag Efrit felöl jött. Odatartotta a fejét, és kinyitotta a szemeit. A Róka szemei sárgán parázslottak. Majd morogva kelt fel, közelített felé. Ebben a pillanatban az Angyali béklyó is elengedett. Efrit kezében már nem volt ott az Ördögszigony, mert a nagymama feltűnésével ez is kialudt. -Menj innen! – mondta dühösen, és lángörvényeket küldött felé. -Nem vagyok kutya, hogy hallgassak rád! A Róka szép lassan lépkedett felé, miközben a tűzörvényeket kioltotta. -Ellenben te sem vagy már Menyét. Bár soha nem is voltál az! – megállt egy pillanatra. –Te csak egy féreg vagy, aki ahhoz hűséges, akitől a leginkább tart. Gyáva vagy! – kiáltott rá. -Nyavalyás bestia! – válaszolt kelletlenül. –Mint égen a csillagok, és mint tengerben a hal. Az ellenség rosszul lát, és hibájába belehal. 1. pecsét: Démonisereg! A pecsét nyomán Efritből csoportnyi hasonló jelent meg a szobában. Mindegyik hasonlított rá. -Azt hiszed, ezzel átverhetsz? – kérdezte a Róka. Megfordult, és a háta mögött lévő néhány alakot teperte le a padlóra. Közülük 4 nyomban köddé vált, és csak egy maradt ott. A Róka vadul morgott az áldozatára. -Honnan tudtad? -Egyszerű volt. Elárult a szagod. Mellesleg Melindát akartad nem? Így akartál engem lefoglalni, és közben megölni Melindát. Gyáva vagy még most is! -A pokolba! Főnix, vigyél ki innen! -Napvirág, holdtenger, csillagösvény. Az univerzumban minden csak egy törvény. – szólalt meg valahol egy ismerős hang. -Energia és rezgés az alap. Ebből épül fel minden akarat. 16. pecsét: Ízisz kenete.

174

Ekkor a Róka felnézett, majd szélsebesen leugrott róla. Éppen időben, mert Efritre sárga fény vetült az erkélyről, és ellebegett a kiinduló pontja felé. -Ez a pecsét regenerálja az álmodót. – állapította meg Melinda. – De ezt nem ő idézte meg. Ki van még itt? – kérdezte a nagymamájától. -Egy olyan lélek, akinek nem szabadna itt lenni-e. Viszont ismeri az álmokat, és éppen ezért tud ezeken a szabályokon áthágni. -Az anyád az! – mondta a Róka morogva, az erkélyre meresztett szemekkel. És az erkélyről belépett Ildikó, a maga teljes pompájában. Zöld tunika vette körbe testét. Vörös haja fel volt kontyolva. Zöld szemhéjfesték, valamint vörös rúzs tette még démoniabbá. -Te meg mit keresel itt? – kérdezte Melinda megrökönyödve. -Nem emlékszel? – kérdezte fennhangon. –Mondtam, hogy feladatom van még, ami miatt nem mehetek még el. -Miféle feladatod? Hisz már halott vagy! -Így halottan is sokat tudok segíteni Várallaynak. Efrit álmaiban közlöm az akaratomat, a tervemet, hogy mit, mikor és hogyan vigyenek véghez, a Nagy tervhez. -Miféle terv? -Sajnos, ezt nem árulom el! De ha legközelebb viszont látjuk egymást, már nem az álmunkban találkozunk! – mondta és megfordult. -Megállj! – ugrott utána a Róka. De mind hiába. Ildikó megfordult, és a levegőben megállította. -Jobban is vigyázhatnál a bőrödre! – mondta cinkos mosollyal. – Ugyanis szükségünk van rád! Nem szabadna ilyen könnyen belerohannod a veszélybe! -Vigyázok én a magam bőrére! – mondta a Róka. -Helyes! – vágta földhöz. –Viszlát, kislányom! Viszlát, te vén szipirtyó! – köszönt el az egykori anyósától is. -Ébredj Melinda! – hallatszott valahonnan. -Ideje, hogy menj kis unokám! – mondta a nagyija, mire nyomban eltűnt. -A fenébe. Ez a kacsa már biztos elrepült. – kelt fel sajogva a Róka, és ő is eltűnt hirtelen.

175

Minden eltűnt, elsötétedett. Majd hirtelen világos lett, kissé hideg, és érdes. Melinda felvágódott az ágyában, és zihálva vette a levegőt. Körbenézett és látta, hogy Ági nincs az ágyában. Felkelt és kinézett az ablakon. Látta, hogy Anya és Szilaj teregetnek, és Szilveszter pedig épp most jön ki a garázslakásból. Szemeit dörzsöli, majd felnéz rá. Majd mikor a szemeik összetalálkoztak, a Róka bólogatni kezdett. -50Az őszi napsugarak keresztültörték magukat a fák lombjain. A sárguló levelek a hajnali párától nehezedve hullottak alá. A kora reggeli madárdal most sem csitul a Botanikus Kertben. Bence, a laborban rögtönzött kis kuckójában alszik. Az a kis szobácska tényleg csak alvásra szolgál, mert körös-körül térképek, kitömött állatok, szárított növények, herbáriumok, vegyszeres üvegek, és még jó néhány tárgy volt bezsúfolva. Bence mikor ébredt, szemeit álmosan nyitogatta. Egy alak takarta ki a látóterét. Először csak úgy gondolta még túl kora van. De aztán pár pillanat múlva mégis csak felnézett. Ágnes ült a matrac melletti asztalkán, ahová még nem pakoltak semmit. -Szia, cicám! – mondta álmosan a szemeit törölgetve. -Mi az, hogy cicám? – kérdezte gúnyosan. –Tigris vagyok, nem házi macska! -Ó, ehhez még kora van. – próbált fel kelni. –Különben meg mit keresel itt? -Melinda ma kivételesen hangosan aludt. Úgyhogy gondoltam eljövök ide, és megnézem, hogy vagy. -Na. És? -Mondták már, hogy nagyon édesen alszol? -Még nem. – húzódott hozzá közelebb. –De mondd még egyszer! -Miért? – kérdezte közelebb hajolva. -Mert szépen hangzott. -Mondták már, hogy nagyon édesen alszol? – mondta Ági, miközben Bence egyre közeledett, és a szemeit fürkészte. –Mit csinálsz? – mosolyodott el. -Csak a szemeidet nézem. -Miért nézed? -Csak hogy zavarba hozzalak.

176

E mondta nyomán Ági elvörösödött, majd félrenézett, kislányosan mosolyogva. -Nem hittem volna, hogy sikerül. – mondta Bence. Majd az állához ért, és gyengéden visszafordította Ági arcát. Még mindig piros volt, de nem mert a szemébe nézni. -Tudod, az állatoknál az a főnök, aki a megnyeri a farkasszemet. – mondta kedvesen. –Tehát ezzel elfogadtad, hogy én vagyok a domináns. -Na persze. – mondta Ági, és ismét farkasszemet néztek. Ági a szemeit mereven Bence szemein tartotta. De nem sokáig tudott vele versenyezni, mert a Farkas elmosolyodott, és Ági ismét zavarba jött. -Nem ér! - fakadt ki magából. –Neked ez természetes, mert te Farkas vagy! -A Tigrisnek ilyen helyzetben mi a természetes? – kérdezte kíváncsian. -Megmutathatom. És Ági a szemeit lesütve hajolt közelebb. Alázatosan nézett lefelé, majd mikor közelebb ért, mikor már csak pár centire voltak egymás szájától, eltűnt. Bence háta mögött termett, majd ledöntötte őt vissza az ágyra. Bence nem kapkodott, és nem állt ellen. Hagyta, hogy Ági kerekedjen felül. Ágnes behunyta a szemét, majd átölelte Bencét. Pár pillanatig csak szuszogott a Farkas mellkasán, majd felnézett rá. Bence pedig minden gondolkodás és habozás nélkül megcsókolta. Vad szenvedélyes csókváltás következett. Szorították egymást, harapdálták egymás ajkait. Ágnes Bence haját túrta a csóktól izgatva. Bence pedig a lány hátát simította nyugtatóan. -Kukurikú! – zavarta meg a csókcsatájukat egy hirtelen jött, rekedtes hang. Mindketten összenéztek, majd folytatták a megkezdett dolgot. -Kukurikú! – hangzott ismét, megzavarva a pár nyugalmát. A hang nyomán puffanást, majd csörömpölést lehetett hallani. Mintha valaki egy lábost, vagy valami kis edényt dobott volna ki. -Kukurikú! – mondta a magát már idegesítően az önjelölt kakas. Nem sokra rá nagy sistergéses suhogás hallatszott. Egy nagyobb fajta újság repült, majd ért földet. -Kukurikú! – hangzott egyre közelebbről.

177

-Lajos, az Isten szerelmére, fejezd már be! – hangzott a szomszéd szobából. -No, jól van, már felébredtél! Gyere, kezdődik a meló! Szólj Bencének is! -Oké, Bence, hallottad ugye? – dörömbölt át a falon. -És ha már itt van, a kis barátnőd is segíthet valamiben! Bence és Ágnes összenéztek. Majd mindketten halkan elnevették magukat a komikus helyzeten. -Hé, nem ér röhögni! – szólt át Máté. Majd az ajtó kinyílt. Egy 2 m magas, megtermett fickó lépett be rajta. Szemüveges volt, fekete, göndörödő hajjal. Arcán fekete, sűrű körszakáll volt. Terepmintás nadrágban, szürkés pólóban, és csizmában tört rá a párra. -Jó reggelt! Bár szerintem Lajos jól elrontotta a tiéteket is. -Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – kérdezte Ági. -Ja, bocs! Csak amíg nincs fenn a szemüvegem, addig bármilyen falon keresztül látok. - vette le, és mutatta feléjük. -Hé, Máté! Ha lehet, akkor ne túl sűrűn nézz át, oké! -Jaj, a kis prűd! – mondta nevetve. –Mitől félsz, hogy tanulok valami újat? -Te! – és Bence az első kezében lévő tárgyat megragadta, és hozzá akarta vágni Mátéhoz. De nem tudta elhajítani, mert az egész labor megmozdult alattuk. A falak és a szekrények remegni kezdtek. Majd a padló imbolyogni. De nem ők imbolyogtak, hanem az egész labor kezdett el emelkedni! Tigris egy szempillantás alatt kivitte őket a laborból, és Lajos bácsi irodája elé rakta le őket. És akkor a megpillantották a baj okozóját. Szeif volt az elégedett mosollyal az arcán. -Te szemét! – gyúlt haragra Tigris. És nyomban mögé ment, de Szeif számított rá, és kivédte Tigris ütéseit, és rúgásait. Mintha tudta volna előre, mit fog csinálni, vagy épp hova fog teleportálódni a következő támadáshoz. A Tigris hiába próbálkozott, Szeiffel nem tudott elbánni. -Indigóhárító! – szólalt meg, és kezét a Tigris éppen elkapott porcikájára tette. Tigris térdre rogyott. És meredten nézett maga elé, majd Szeifre. Ugyanaz volt, mint legutóbb. Nem tudott mozdulni, és a képességeit sem tudta használni. Szeif előhúzta a kardját, és lecsapni készült. -Itt az ideje, hogy apád után menj, áruló!

178

-Csak a testemen keresztül! – rontott rá Farkas, és Szeif hanyatt vágódott. -Kőmarok! – mondta Szeif. A salamoni pecsét létrejötte nyomán a labor nagy robajjal zuhant a földre, miközben a Farkast körbefogta a kőmarok. -Szerencsétlen! Elfelejtetted, hogy a Föld ura vagyok? Farkas körül széthullott a varázsolt szikla, majd Szeif körül emelkedtek ki sziklák a földből, és mind felé zuhantak. Szeif viszont ügyesen hárította őket. De az utolsót a Tigris felé hajította. A Farkas egyből reagált, és megfogta a kőtömböt. De érezte, hogy az ereje fogy, és Szeif erős. Stratégiát váltott, és Tigris felé rohant. A kőtömbről levette az erejét, majd az öklével törte darabokra. A széthulló szikla nyomán újabb veszély támadt. -Árnyékbéklyó! – mire a Farkas megmerevedett, és nem tudott mozdulni. –Na, lássuk, ebből hogy vágod ki maga? – tartotta a Farkas torkához a kardot. –De tudod mit, ha már itt hever, végzek vele. – fordult a Tigris felé. Ám váratlanul Szeif köpenyéhez csapódott valami. Hátra nézett, és valami sűrű folyt szét a hátán. Odanyúlt, majd mikor megnézte, látta, hogy a folyadék sárga, és nyúlós. És azt is, hogy lép van rajta. Rajta egy nagyobb méhhel, és néhány kisebbel. Hátranézett, és látta, hogy Máté volt a támadója. De nem értette, hogy mi volt ezzel a célja. -Most biztos azon tanakszik, hogy miért kentem mézet a hátára. Megmondom. Az ott a királynő. És tudja, hogy milyenek a méhek, mikor a királynőjüket védik, igaz? Szeif arcán az elborzadás jelent meg. Hirtelen apró pontokat látott elsuhanni maga előtt. Egyre több cikázott a szemei előtt, és egyre hangosabb duruzsolás vette körül. Tudta, hogy nem tehet ellenük semmit, és menekülőre fogta a dolgot. Miközben kirohant a Botanikus Kertből, próbálta homokfolyammal lesöpörni magáról a méheket. Csak az mentette meg, hogy a királynő időközben lerepült a hátáról. -51-Sajnálom, édesem! Nem tudtam, hogy nem bízhatok benne! – fogta a fejét az asztalra könyökölve Barabás főrendőr. -Megesik az ilyen. – próbálta nyugtatgatni Adél.

179

-Pedig semmi jel nem mutatott rá, hogy elárulhatna minket, vagy, hogy félrevezet egész idő alatt! -Figyelj! Most az a fontos, hogy megnyugodj, és a fiaidat megkeresd! Ők biztos tudják, hogy mi folyik a háttérben! -Nem hiszem el még most sem. – vette ki kezei közül az arcát. – Zoli és Zsolti indigók? – kérdezte hitetlenkedve. -De még milyenek! – mondta büszkén az anyjuk. -Úgy mondod, mintha hősök lennének! – dühödött fel. -Miért, te nem lennél büszke arra, hogy a fiúk olyan dolgokat visznek véghez, ami jó ügyet szolgál? -Én értem, hogy jót akarnak, de végezhetnének társadalmi munkát, vagy segíthetnének a civilszervezeteknek, vagy mit tudom én? A lényeg, hogy ne legyenek azzal a bűnözővel! -Mi lenne, hogyha már elválasztanád a kettő egymástól? – fakadt ki magából Adél. –A Róka sem bűnöző. Ő segített, hogy a fiaid ne örüljenek meg, és a képességeiket jóra használják fel! -Miről fecsegsz te itt, -Nem vetted még észre, igaz? -Micsodát? Mit kellett volna észrevennem, -Emlékszel? Egy időben, még a nyár elején folytonos fejfájásom volt. Neked persze nem tűnt fel, mert folyton éreztem a frontokat. De aztán amint a fiúk elmentek a táborba, és visszajöttek, elmúlt, igaz? – nézett a férjére. -Ez meg hogy jön ide? -Ezt még a Róka mondta el nekem… -Te beszéltél vele? – kelt fel az asztaltól József, miközben feleségébe fojtotta a szót. –És nem mondtad el nekem? -József, az ég szerelmére, hagynád, hogy elmondjam? -Rendben, nem szólok, ha mindent elmondasz! -Tehát, annak idején, amikor még Gellértvárosban laktunk, akkor volt egy előadás, ahol az indigókról volt szó. Zoli és Zsolti elmentek, mert a többi haverjuk is ott volt. Örültem, hogy rá tudtam őket venni, mert amilyen gyakran kimozdultak… - legyintett a régi emlékekre. -Aztán feltűnt a Róka, meg a Vitézné lánya. A Rókát nem ismertem akkor, bár eléggé szimpatikusnak tűnt elsőre is. Épp a kaktuszokat nézegette, amikor a fiúk hátravágódtak a vázák közé. Nem tudtuk, mi bajuk, azt mondták, hogy csak elcsúsztak, de láttam, hogy sántít a dolog. Odamentek egy teljesen ismeretlen sráchoz, és beszélgettek vele. Majd leléptek, mondván, hogy mindjárt jönnek.

180

-Szóval, a Rókával voltak egész végig, és a táborozás csak hazugság volt? -Azt mondtad, hogy nem szólsz! – intett felé Adél. –Aztán nap, mint nap elmentek vele, hogy a képességeiket fejlesszék. Ami legelőször sikerült, az a gondolatolvasás volt. Amiatt fájt a fejünk. Mert a fiúk ránk hangolódtak, és hallottak mindent, amit érzünk, amit gondolunk. Csak nem tudták szabályozni a mértéket. És a Róka megtanította erre őket. -És a víz feletti hatalom, és a telepátia? -Azt is a Róka segítségével sajátították el. -És most hol vannak? – kérdezte József. -Szerinted én tudok valamit? -Vissza kell mennem ahhoz a házhoz! -Milyen házhoz? -Ahol először kerestük a Rókát. Mi van, ha az is csak egy ügyes átverés volt? Mi van, ha ott bujkál a Róka, és ott vannak ők is? -Tudod, mi az én meglátásom? Hogyha csapda volt, akkor is ugyanúgy bele fogsz sétálni. Ha pedig mégsem, akkor ismét árnyékra vetődsz. A lényeg ugyanaz, nem? Semmiképpen sem találod meg őket, ha a Rókát üldözöd. -Azt mondod, hogy tegyek úgy, mint a Sanyi? -Nála bevált. De vigyázz, lehet, hogy legközelebb nem leszel szerencsés! Főleg, ha belegondolsz, hogy mit tettek Buharával azok a nyomorultak! -Te csak így odaengeded őket? A csengő zavarta meg a feszült pillanatot. Adél ajtót nyitott, és Idával, valamint a két ikertestvérrel, Dórival és Vandával álltak a küszöbnél. -Sziasztok! – mondta kedvesen Ida. –Mi ez a paprikás hangulat? -Barabás bácsi nem akarja engedni, hogy a fiúk harcoljanak. – mondták egyszerre az ikrek Idának. -Lehetelen. – mondta József megrökönyödve. –Ez nem lehet igaz? -Szóval Józsi bácsi még mindig hitetetlen. – állapította meg Dóri. -Pedig az orra előtt mondjuk a saját gondolatait. – nézett rá testvérére. -Miről is van szó? – kérdezte Ida.

181

-Arról, hogy a párom nem képes elfogadni, hogy a fiúk indigók, és azt sem, hogy én hagyom, hogy tegyenek, amit akarnak, és hogy nem óvom őket. -Értem. – jöttek be az ajtón, és Ida becsukta maga mögött. – Figyelj, József! – ültette le. –Én annak idején megszenvedtem ezt a dolgot Sándorral. Ő is látta, hogy Bence mire képes néha. Én pedig hiába mondtam, hogy ez így jó, ő mégsem fogadta el. Odáig jutottunk, hogy már szinte naponta kaptunk össze emiatt. Aztán már csak egy lépés volt a válás. -És Adél néni is hasonlóan érez, mint Ida. – mondta Dóra. -De még mindig reménykedik, hogy megváltozik. – tette hozza Vanda. -Viszont József még mindig hitetlen. Nem bízik bennünk. – folytatta Dóri. -És azt hitte, hogy ismeri a Zolit és Zsoltit. – fejezte be Vanda. -Ezt mégis hogy csináljátok? – kérdezte József megtörten, de mégis érdeklődő hangon. –A gondolatolvasásra gondolok. -Nem kell mondanod, mert tudjuk, mire gondolsz! – mondta Vanda. -Pedig egyszerű a dolog, számunkra ez a természetes. – folytatta Dóra. -És most gondold el, hogy a fiaid képesek a kétirányú kommunikációra. – mondta Ida a szemébe nézve. –Miért akarnád, hogy ez az értékes képesség elvesszen? -Én pont azt akarom, hogy megmaradjanak! Nem akarom őket veszélynek kitenni! – mondta József dühösen. –Én láttam, mit tudnak azok az áruló Szabadkőművesek! Nem engedhetem, hogy a fiúk harcoljanak ellenük! -De neked nincs erőd, hogy szembeszállj velük! – ábrándította ki Vanda. -Zoli és Zsolti pedig erősebbek, mint gondolnád! – szólt Dóri is. -Hisz magad is láthattad, mire képesek! – emlékeztette Vanda. -Akkor inkább segítsd őket! – ajánlotta Dóri. -De mivel? – kérdezte József. -Bármi jó lesz, amivel előrébb lesznek. – válaszolt Dóra. -Az, amit láttál elég lesz! – mondta mosolyogva Vanda. -És mégis, hogy tudná nekik elmondani? – ült mellé Adél. -Gondoljatok erősen arra, amit mondani akartok nekik, és mi megpróbáljuk eljuttatni hozzájuk. – mondták szinkronban.

182

-Rendben van. – mondták ők is egyszerre. -Hunyjátok be a szemeteket, és lazítsatok! – kezdte meg terápiaszerűen Ida. - Engedjétek, hogy a gondolataitok terelődjenek! Gondoljatok a fiúkra, és mondjátok el nekik, mennyire szeretitek őket, és hogy büszkék vagytok rájuk. -52A Kispavtól indul egy kerékpárút, a Balaton part mentén. Ennek felénél egy fákkal körül vett fehér épület található, ami szinte a parton áll. Az emeltes ház a Vizig, avagy a Vízügyi Igazgatóság. Itt foglalkoznak a vizek vizsgálatával, ellenőrzésével, és minden kapcsolódó feladattal. Épp előadást tartanak az épület hatalmas előadójában. Gyönyörű, tengerkék tapéta borítja a falakat. Nagy üvegfelületű ablakok engedik be a fényt, valamint a látványt, amit Közép-Európa legnagyobb állóvize ad. A teremben helyi mesterek által készített asztalok és székek vannak. Az előadást az ikrek osztálya hallgatja, meglehetősen kíváncsinak mondható tekintettel. De ahogy az lenni szokott a társaság nagy része nem koncentrál a dologra. Csak az órájukat nézegetik, vagy ép az ablakot bámulják, és várják, hogy mikor lesz vége. Elvégre hétvége van. Zoli és Zsolti azonban hallgatják az előadást, mert fontos dologról van szó. A globális felmelegedés következtében a tó kiszáradóban van. Habár ez nem látszik, a vize folyamatosan fogy. Csak is a leeresztő csatornák szabályzásával sikerült a Balaton vízszintjét a stabilizálni. Mellesleg az előadást Szilvia tartja. -Most mondhatja azt valaki, hogy minek foglalkozunk ezzel a tóval? Hisz olyan nagy, hogy nem is kell vele foglalkoznunk! – vetette fel Szilvi gőgösen. –Persze, mert nem tudják, amivel mi az egész kutatást kezdtük. Szilvia kattintott egyet az egérrel, és egy újabb dia villant elő. Rajta a tó alakja, alatta a mélysége, és mellette egy ábrán egy saját készítésű pocsolya alakja, és mélysége, ami hasonlított a tóéhoz. -Nos, ezért nem mindegy a dolog. Láthatják, hogy a Balaton hiába nagy, nagyon sekély is. Az egyik ismerősömmel álltam le ezzel vitatkozni, aki dicsérte a bölcsvárotti uszodákat és strandokat, ugyanakkor a mi tavunkat pedig lepocsolyázta. És nem azért

183

vitatkoztam vele, mert nem volt igaza, hanem azért, mert számomra fontos ez a pocsolya! Újabb dia: Nagy felület + kis mélység = katasztrófa? felirattal. -Könnyen belátható, hogy a Balatonnak nagy a felülete, ami jelentős párolgással jár együtt. Ez nem lenne baj, ha elég mély lenne. Ugyanis ekkor nem kellene attól tartanunk, hogy egyszercsak kiszárad. Viszont a tó a maga nemében nem mély. Főleg a déli oldal veszélyeztetettebb. Hiszen ott akár száz méterre is bemehetünk, mégis alig mélyül. A fiúk éppen Császár tanár úr mellett ültek, mikor megszólalt az öreg mobilja. Habár halkan, mégis a környezetében ülők meghallották. Nyomban felkelt, és a kijárathoz ment, ahol kevésbé hallatszott, és felvette. -Halló, tessék? -Üdv, Augustus! -Szeif? Miért keresel a mobilomon? -Volt egy kis probléma, ahogy számítottuk. -A királynő serege? Mégis igaz volt a könyv jóslata? -Igen. Mostmár tudjuk, hogy mire utalt. -És mire? -Az egyik ott lévő indigó rám uszította a méheket. -Mondtam már Szeif! A könyvben lévő információk lényegesek. Bárki is írta, előre látta a jövőt. -De azért ilyen részletességgel! – mondta csodálkozva Szeif. -Figyelj! A tengeri vihar is elcsitul, mikor a többi víz összefog. Hiába erősek a tenger és a vihar, a sötét mágus megvalósítja arra, amire senki sem számít. Váratlan helyzeteket állít a maga oldalára, meglepvén vele ellenségét. Ez volt, amikor Vádit és Sirokkót először harcolni küldted. -Jó, de ők nyílván, hogy elbuktak, mert még először harcoltak. Efrit azonban más. Ő harcedzett ember, és mégsem tudta legyőzni őket! -A tűz szelleme kezdetben álomba tevé a farkast, hogy az ott ugassa a holdat. Ám egy veszedelmes bestia veszélyt hoz reá. Aztán a sötét harcos ismét meglepé a népet, s sajátja ellen fordul. Majd mikor álom csatát vív a tűz hercegnővel, kezdetben ő kerekedik felül. De egy mennyei hírnők kiengedi a legnagyobb bestiát a lámpásból. A tűz szellemet csak a poraiból újjáéledő madár tudja meg menteni.

184

-Csodállak Augustus, hogy kívülről fújod a könyvet. De azt hiszem, itt az ideje, hogy a következő bekezdést firtassuk! -Figyelj, Szeif, én csak azokat tudom nagyjából, amik már megtörténtek. Nem vagyok Nostradamus, hogy minden versértelmezést tudjak. Ekkor taps törte meg a monoton csendet. Szilvi befejezte az előadását, és ezzel véget ért az előadás sorozat is. Ilyenkor a konferáló felkéri az embereket, hogy tegyék fel kérdéseiket. -Szerintem, ez így hülyeség! – szólt Szilvia oda a konferálónak. –Milyen dolog az, hogy így ország-világ előtt beszéljük ki a személyes dolgainkat? Hölgyeim-uraim! – mutatott az előadók felé. –Keljenek fel önök is, és kérném a közönséget, hogy fáradjanak a svédasztalhoz, és kajálás közben beszélgessünk! Szemlátomást csak néhány embert zavart a Szilvia újfajta hozzáállása, de ők is kicsit késve és értetlenkedve, de követték a tömeget. A kiterített asztalokon mindenféle étel volt, és a lehető legnagyobb mennyiségben. Főként szendvicsek, hidegtálak, saláták, pogácsa, ásványvíz és tea várta az éhes szájakat. -Csá fiúk! Na, milyen volt az előadásom? – kérdezte hetykén Szilvi. -Nagyon jó voltál! – mondták egyszerre. –De van egy kis gond. -Úristen a hajam? – kérdezte nevetve. -Nem, Szilvi, ez most más. – mondta Zoltán komolyan. -Kihalgattuk Császár tanárurat. – mondta Zsolti. -De fiúk, tudjátok, hogy ezt nem szabad! – intette meg őket. -Sajnos muszáj volt, mert már régóta furcsán néz ránk. – mondta Zoli. -És most beigazolódott a sejtésünk. – folytatta a testvére mondatát Zsolt. -De mi történt, mondjátok már el? -A francba! – mondták egyszerre az ajtó felé nézve. – Megszökik! Mindketten elindultak az ajtó felé, majd Szilvi is, miután látta, hogy nincs idő a beszélgetésre. Az ajtónál már nem találták Augustust. Majd az ikrek koncentráltak és összenéztek, majd kirohantak az ajtón. Szilvi még mindig loholt utánuk. Augustus már a parton rohant. Az ikrek megfogták egymás kezét, majd szabad kezükkel a víz fele mutattak. A Balaton vize háborogni kezdett, majd szökőár közelített onnan, amerre Augustus

185

futott. Az óriás hullámot látva az áruló Szabadkőműves megállt, és egy varázsige mormolásába kezdett bele. -A szénből keletkező gyönyörű ásvány, mely minden ártó hatásnak és erőnek ellenáll. Végy körbe, hogy ezt az erőt legyőzzem, és ebből tápláljad az én erőmet! 4. pecsét: Gyémántaura! A pecsét megidézésével Augustust gyémántcsillogású burok vette körül. A hullám elől pedig nem menekült. Leguggolt mikor a hullám lecsapott rá. Majd mikor elvonult az ár, ott állt sértetlenül. És még nem is lett vizes. Csak a megidézett burokról folyt le a víz. -Mi a fenét művelt? – kérdezte Szilvi. -Mi is most látunk ilyet először. – mondta Zsolt Szilvire nézve. -De legalább tudjuk, hogy ez a salamoni pecsét-varázs. – folytatta Zoli. -Ezt honnan tudjátok? -Az előadásod alatt a szüleink üzentek nekünk. – mondta Zoli. -És apa szólt, hogy ez a nyavalyás is ott volt a tegnapi rendőr bulin. – szólt Zsolti is. -Ennél egy kicsit többre lesz szükségetek indigók! – szólt oda nekik Augustus. -Rendben van! – mondták az ikrek. Zoltán a víz felé mutatott. A magyar tenger felől köd áramlott a színre. Eltakarva őket, és ködbe burkolva Augustust is. Augustus vízcsobogást hallott a közelben. Majd hideget érzett a lába körül. Mikor lenézett már késő volt. A jég nyomban befedte nyakig. A köd eloszlott. Szilvi odarohant a jégszoborrá vált alkimistához. -Na, szóval ennyi elég is lesz! – ütögette meg a jégfalat Zsolt. -Ez mindig bevált stratégia. – mondta elismerően Zoli. Ám a jég repedezni kezdett. Mindannyian félre álltak. Még szerencsére, mert a jégszobor darabokra szakadt, és Augustus kiszabadult. -Ostobák! A Gyémántaura még mindig rajtam van! Nem tudtok ártani nekem indigó erőkkel! – mondta nevetve. -Nem is kell. – mosolygott Szilvi. –Ha nem tudsz elmenekülni, már az is elég nekünk. – emelte fel pár méterre a föld fölé. -Az univerzum kék egét, megtöri a vörös nap. – kezdett bele újabb pecsétbe. -Szilvi, engedd el! – kiáltotta Zsolti. -Az élet kerekét megállítja a forgatag. –folytatta rendületlenül. -Szilvi, gyere már! – mondta Zoli.

186

Szilvi leejtette a földre. Augustus talpra esett és folytatta az idézést. -A harmadik szem lecsukódik, és Lemúriában alkonyodik. 9. pecsét: Indigóhárító! Az Indigóhárító eltalálta Szilvit és a földre esett. Az ikrek felvették a vállukra. -Mi a fene volt ez? -Ez is egy pecsét volt. Hasonló az előzőhöz. – mondta Zoli. -Az Indigóhárító elveszi az indigók erejét. – közölte Zsolt. -Szemét rohadék! – jött ki még a száján mielőtt elájult volna. -Örülhettek, hogy ennyivel megúsztátok! – mutatott rájuk Augustus. Ekkor megjelent a semmiből Sirokkó. Forró szél járt körösköbre. -Csakhogy megjöttél! – szólt hozzá türelmetlenül. –Induljunk! -Egy pillanat! Üzenetem van! – intette csendre Augustust. Majd a fiúkra nézett, és a halántékára tette az ujjait, jelezvén, hogy az gondolatban jön. -53Melinda és Gergely egy fából eszkábált kilátóból csodálják a naplementét. A lovaik alant vannak, egy fához kötözve, és a füvet legelésznek. A távoli táj mozdulatlan, a panorámát semmi sem zavarja meg. A fenyves erdő, ami az egész hegyet borítja, üde zöldjével tompítja a harsányan őszülő cserszömörcéket. -Meseszép! – sóhajtotta Melinda, miközben kezeit a korláton pihentette. -Látod, én megmondtam, hogy ide érdemes eljönni! -Azt nem nekem mondtad. – emlékeztette. -Igen, tudom. Persze először nem is tűnt fel a dolog. De aztán észrevettem a különbséget az eredeti és az ál-Melinda között. -Még szerencse, mert épp most lehetnék én Barbara is! – mondta Melinda. -Az kizárt! -Miből gondolod? -Először is úgy kellett felsegítenem a lóra, és ha jól sejtem, most is, mert annyira ellágyulsz a közelemben.

187

-Ne már! – pirult el Melinda. –És? Bárki tud ügyesen bénázi a cél érdekében! -Oké, de a pirulás elsajátítása ilyen szinten azért keményebb feladat. – állapította meg mosolyogva Gergely. -Gyakoroltam, nem is keveset! – mutatott Gergelyre, miközben fölényeskedett. -Oké, akkor mondom a harmadikat. Nincs olyan jó feneked, mint Barbarának! – nyugtázta kaján vigyorral. -Hé! – pirított rá. –Ezt meg mégis hogy képzeled? Különben is Tamás és Szilveszter folyton dicsérték, még ha viccelődés közepette is! -Ugyanmár! Az a két lókötő folyton tréfálkozik, ha együtt van! Főként Tamás, amire Szilveszter még durvábban kontráz rá, ami Tamást újabb poénok ellövésére készteti. -Mi van? Te ennyire ismered őket? -Nem, csak Szilvesztert. Mint tudod, ő tesinek a lovaglást vette fel, Tamás pedig focit. Egyszer jött csak ki megnézni, hogy Anya és a Róka mit művelnek ott, de ő maradt a gyepszőnyegnél. Na, az egy alkalom elég volt, hogy átlássak a dolgon. -Na, igen, a Rókát ismered, hisz értesz az állatok nyelvén. -Hát inkább a lovakén. Bár ha azt vesszük, akkor a lovak olyanok szinte, mint a kutyák. Mármint ami a viselkedésüket és a jelzéseiket illeti. És a róka elvégre valahol szintén kutya, hisz lehet azt is szelídíteni. -Tényleg, hamár a Rókánál tartunk. Mi van, ha én a Róka vagyok? -Értsem úgy, hogy átvetted Barbitól a képességet, és Melinda bőrébe bújtál? -Értsd, ahogy akarod! -Rendben van. – ment hozzá közelebb. Gergely odanyúlt Melinda állához, és felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen. -Most mit csinálsz? – kérdezte Melinda zavarában. -A szem a lélek tükre, ami sok mindent elárul. – mondta, miközben közelebb hajolt. -És mit árul el? -Habár a Róka tényleg ötször jobban utánozza a kiválasztott személyt, azért van valami, amit még ő is nehezen tud kontrolálni. A

188

szemében megjelennek az érzelmek, bármennyire is szeretné palástolni őket. -Ezt meg honnan veszed? -Már mondtam, hogy értek a jelzésekből, nem? – mosolygott rá. -És mit vettél észre? -Egyrészt a stílus, a beszéd, a testtartás, a mozgás nagyon hasonló, szinte megtévesztésig. De a szem azt mondja, hogy ez így a természetes, és ez nem csak egy ügyes szerepjáték. -Tovább! – kérte Melinda. -Azt is látom, hogy a szempár rám szegeződik, és engem fürkész. Egy ilyen esetben a Róka valószínű menekülési útvonalakat nézné, tekintve, hogy ő férfi, és nem venné jó néven. -És miből gondolod, hogy nem megy el a végsőkig? -Mert nem hülye, hogy ne hajoljon el ez elől. E mondat eléggé homályos volt, így Melinda nem tudott felkészülni arra a váratlan dologra, amit Gergely művelt. Abban a pillanatban, hogy ezt kimondta, máris Melinda ajkait csókolta, hosszan, szenvedélyesen. Melinda a csók végén Gergely karjaiban kötött ki, mert majdnem elalélt. A homlokát fogta. Zavar volt a fejében, a gondolatai pedig csak úgy cikáztak. Nem hitte el, ami vele történt, próbálta elhinni, hogy ez is csak álom. -Kérlek, még egyszer! – mondta a hódolója karjaiban. És a lovászfiú nem gondolkodva ezen a kérésen, nyomban teljesítette azt. A csókjuk összeforrt, és egyre vadabb lett. A nap közben éppen lenyugodni tért, búcsút intve a szerelmeseknek. Melinda szószerint elolvadt Gergely ölelésében. A vad csókpárbaj végül abbamaradt. És egymás ölelésében érte őket az alkonyat, mely gyönyörű színekre festette a horizontot. -Mi a baj? – kérdezte Gergely. -Nem tudom. – mondta Meli elgondolkodva. -Mit nem tudsz? – kérdezte Gergely miközben az arcát fürkészte. -Tudod, azt hittem, hogyha megcsókollak, kimegy a fejemből, és nem gondolok rá többet, és csak te leszel. De még mindig itt motoszkál. - Bencére gondolsz? Melinda nem válaszolt, hisz részéről költői volt a kérdés. -Figyelj, te már őt nem szereted. Ha jól tudom, gyűlölöd azért, amit tett. Tudnál ezzel a tudattal mellette élni?

189

-Nem, azt hiszem. – mondta Melinda csüggedve. -Hé, akkor mi tart vissza, hogy elfelejtsd? -Az, amit tett, tényleg szörnyű, és én elítélem, azt, aki gyilkol, vagy legalább is gyilkolni akar. De láttam őt. Láttam rajta, hogy megbánta, amit tett. -Szóval mégis megbocsájtasz neki? -Nem tudom, Gergely, épp ez az, hogy nem tudom. -De ez nem változtat azon, mit tett, igaz? És ha jók az infóim, akkor téged is bántott volna. -Honnan tudsz erről? -Az most lényegtelen. -Ki mondta el? -Nem faggatózunk! -De tudni szeretném! -Na, jó. Ha ennyire ragaszkodsz hozzá. Szilveszter mondta el nekem, mert erősködtem. Elmondta, hogyha ő nem lép közbe, akkor súlyosan megsérültél volna, vagy… Mindketten csendben meredtek egymásra. -Én soha nem tudnálak bántani! – törte meg a csendet. -Tudom, Gergely, tudom. A nap utolsó napsugarai sincsenek már az égen. Az éjszakát az épp felkelő Hold és a milliárdnyi csillag előfutárai ragyogják be. A sűrű est lágyan körbeöleli a két szerelmest. -54A Pelso múzeumban épp fogadást rendeznek a belátogatók számára. Persze e koraesti műsorra nem várnak sok vendéget, tekintve, hogy egy ez egy nívósabb esemény. A múzeum ugyanis ma kapta meg Giland ólomüveg tárgyait, amiket ma estére kiállítottak. A titokzatos és tehetséges művész most óvatosabb volt. De mégis rafinált, ahogy az hozzá illik. Egy másik kiállítási szállítmány helyett szállítatta oda a magáét. És mikor a múzeumi alkalmazottak kinyitották a dobozokat, nem dinó csontokat találtak, hanem ólomüvegeket. Benne egy kis cetlivel, amin az állt: a Helikon Művészeti Egyesület javára. Giland ugyanis meghagyta, hogy a bevételt mindig egy szervezet kapja meg, akinek a legnagyobb szüksége van rá. Nem

190

hiába nívós az esemény, és nem hiába van mindenki szépen kiöltözve. -Azta, de gyönyörű! – képedt el Szabina, mikor az egyik tárgyat nézegette. Egy bajor hercegnőt ábrázolt a mű. A színek autentikusan adták vissza a bajor népviseletet. A ruha azonban nem volt fogható a nő művészien kidolgozott arcához képest. Még a templomok rózsaablakain lévő szenteknek sincs ilyen szép arcuk, mint amit Giland a művén megörökített. -Csak egy halom üveg, meg fém Szabina! – legyintett Klaudia, aki karon fogva próbálta meg csodálni a kiállítást. -Figyelj kedvesem, nem hiába hoztalak el ide! –intette meg anyáskodva. -Rád fér egy kis művelődés, ráadásul legalább kimozdulsz valahová. -Azért én is művelődöm ám. A tamburában már kezdek otthon lenni, mert a tesóm annyit beszél róla, hogy simán játszhatnék rajta. -És mikor lesz a fellépésük? – kérdezte Szabina. -Hát nem tudom, mert elég nehéz összehozni az együttest. A délutáni próbák simán mennek, de a közönség az más tészta. Ott már a szülők engedélye is kell. -Á, pedig egyszerű lenne a dolog. Csak elhívod Tamást és ő elintézi, hogy turné legyen belőle, és háromszor tapsolják őket vissza! -Na, jó, de tudod milyen a barátom! Azonnal ökölbe szorul a keze, már attól is, ha valaki rám néz, legyen az bárki! -Mi ez a féltékenység? – kérdezte meglepődve. -Csak azért van így, mert ő azt hiszi, hogy minden férfi engem akar, és én nekem még ez tetszik is. -Egyszer hallaná, ahogy Tamás és Szilveszter osztanak téged! -Jaj, ne is mond! Akkor elbúcsúzhatnék az egyetemtől is, és mint egy hárem hölgy be lennék zárva egy toronyba, körbe vizesárokkal, szöges dróttal, és állandó biztonsági szolgálattal. - vulgarizálta a dolgokat. -Te szegény! – nevetett fel Szabina. –Miért nem hagyod ott, ha ennyire féltékeny? Megkímélnéd magad egy sor mentegetőzéstől, és veszekedéstől is. Ráadásul ez nem épp a bizalom jele! – mondta komolyan. -Hát a bizalom az meg van, de ő nem bennem, hanem a többi férfiban nem bízik.

191

-Mondhatom azt, hogy teljesen jogosan? – lépett oda hozzájuk egy úriember. A fickónak hosszú, fekete, göndör haja volt, és feltűnő bajuszt hordott. A szemei azonban kékek voltak. A jól öltözött fickó, kissé francia aspektussal törte a magyart. -Á, üdvözlöm! – szólt hozzá Szabina, mosolyogva. -Elnézést, be sem mutatkoztam! Gilbert André vagyok. Örülök, hogy megismerhetem önöket! – csókolt kezet mindkettőjüknek. -Ej, Klaudiám, te pirulsz! -Dehogyis! Csak nem szoktam meg, hogy ennyire lovagiasak velem. – legyezgette magát. –Mindjárt jövök, csak felfrissítem magam. -Jó, itt leszek! – intett utána Szabina. -Láttam, az előbb megcsodálta a Bajor Hercegnőt. – mutatott felé a pohárral a kezében. -Á, igen, nagyon gyönyörű! – mondta elismerően, miközben kortyolgatta a bort, az elegáns pohárból. -Úgy vélem valami személyes vonzalom fűzi hozzá. -Ó, igen, jól látja. Tudja, az őseim bajorok voltak. Aztán a török utáni betelepítésen kerültek a déli ország részbe. -Szóval ön sváb is! – lepődött meg. -Bizony. De ha jól hallom, urasága francia. -Jól gondolja. A családom nagy utazó. Gyakorlatilag egész Európában vannak a rokonaim. -Elnézést a zavarásért! – érintette meg Gilbert vállát Szilveszter. –Úgy érzem a nem hívott vendégeink megérkeztek. –mutatott körbe, miközben másik kezében egy pohár bort tartott. -Csak nem? – kérdezte Szabina. -Mi csak nem?- kérdezték egyszerre. -A stílus azonos, tehát az ember is. Maga Giland! – mondta halkan és ujjongva. -Parancsol hölgyem? -Ez már biztos. Maga Giland, igaz? -Szabina, erre most nincs időnk! – vágott közbe Szilveszter. – Klaudia is veszélyben lehet, ha nem mentek el innen rögtön. -De miféle veszélyben? – kérdezte. -Nincs kérdés! Menjetek! – sürgette őket. -Oké, de ha bármi baja lesz Gilbertnek, megnézheted magad! – mondta és egy szempillantás alatt elviharzott.

192

-Kösz, hogy közbevágtál! – mondta elismerően. -Sajnos muszáj volt, mert különben vége a karrierednek! – mondta komolyan, miközben mintha mi sem történt volna sétálgattak tovább. -De mégis, honnan vette ezt? – kérdezte, miközben a tömeget fürkészte. -Szerintem onnan, hogy amikor legutóbb kutatnom kellett utánad, felvettem a jellemedet, és rád ismert. -De honnan tudtad, hogy hol lakom? -Egy kedves ismerősöd mondta el. -Ropogósra sütöm Benjámint! – mondta egy kis gondolkozás után. -Azt majd utána lerendezzük. – ajánlotta Ben, miközben csatlakozott. –Látjátok őket? -Nem. – ingatta a fejét Gilbert. –De a Róka az előbb azt mondta, hogy megérkeztek. -És hol láttad őket? -Nem látom. Érzem őket. – mondta lassan. –Érzem a rezgésüket. Elbújtak, és valószínű stratégiai helyeken vannak. -Mégis, hogy bújtak el, álruhában? – kérdezte Gilbert. -Nem. Ben a tanúja rá, hogy a Daliás unokája képes a levegőbe olvadni, és valószínű a társait is így rejtette el. De ha kiugrasztjuk őket… - a folytatás már nem hangzott el, mert Szilveszter is köddé vált. Ebben a pillanatban a bejáratnál hangzavar támadt. A semmiből tűnt elő a Róka és Sirokkó, amint egymásnak esnek. A verekedés miatt Sirokkó nem tudta fenntartani az álcát, és nyomban előtűntek a társai is. -Dologra! – kiáltotta Szeif. És ahogy az előzőekben, mindenki neki állt, hogy a lelkeket kiszabadítsák a testből, a nagy műhöz. Persze Gilbert és Ben sem tétlenkedett. Nyomban a két elemi képességűt szúrták ki, Efritet és Vádit. -Perzselj, Pokoli Tűzlándzsa! -Csapj le, Neptun Szigonya! A parancsok nyomán a kardok átalakultak, és nyomban letámadták az ellent. Efrit a kardjával próbálta hárítani a víztámadást, de nem sok sikerrel. Vádi is hasonlóan járt a tűzzel.

193

-Szóval igazam volt. – mondta mosolyogva Ben. –A képességetek csak abban rejlik, hogy megtanultátok az alkímia alapjait. De létrehozni nem tudjátok! -És ahogy elnézem, azok a kardok is csak dísznek vannak a kezetekben, mert semmi erejük nincs! – fölényeskedett Gilbert. -De ennek van! – mondta Szeif mögöttük. –Vádi, Efrit, menjetek és segítsetek Augustusnak és Hugh-nak! Addig én elbánok ezekkel! Vádi és Efrit engedelmeskedtek, és előkészítették a koponyát, miközben a másik két Szabadkőműves a műveket gyűjtögette be. -Előre, Földrengető! És Szeif kezében a kard átalakult, 2 hosszú kalapáccsá. A fémkalapácsok acélosan csillogtak, és masszívak voltak. -Na, gyertek! – mondta kevélyen. Eközben a Róka a maga harcát vívta Sirokkóval. Sirokkó forró szél támadása nyomán lepattogzott a vakolat, a falra ragasztott plakátok. Ám a Róka sem hagyta annyiban. Ezüstróka segítségével visszaverte egytől-egyig a támadásokat, és lassan már úgy nézett ki a dolog, hogy Sirokkónak menekülnie kellett. A terem közepén a koponya magába szívta a lelkeket, Augustus és Hugh is végzett. Vádi és Efrit kirohantak, míg Sirokkó Szeif segítségére sietett. Sirokkó a levegőt felhevítette, mintha csak a kopár pusztát perzselné a nap, és a levegő délibábként viselkedett. -Akkor lássuk, hogy is működik? – kérdezte Róka. –Jégvirág! Egyből minden fagyos lett és deres, mint Haniel álmában. A délibáb nyomban eloszlott. -Pecsétige nélkül idézett? – kérdezte Augustus. -Ez érdekes. – állapította meg Gilbert. –Erre csak a nagyon képzett alkimisták képesek! -Emberek vissza! – mondta Szeif. És úgy ahogy jöttek, ugyanúgy köddé váltak. Ben és Gilbert értetlenkedve nézték az esetet. Megléptek a művekkel, ami újabb fémet jelentett, és újabb 25 ember vesztette életét. -55A Carmelitaval szemben, az út másik oldalán található a Városi Kórház. A hatalmas területen 4 nagyobb épület és tucatnyi kisebb található. A fehér falak és az üvegablakok egyértelműen jelzik az épület funkcióját.

194

Az egyik osztályon a kómás betegek fekszenek. Addig tartják őket életben, ameddig a hozzátartozók szeretnék, illetőleg addig, amíg fel nem ébrednek, vagy a természetes halál át nem lendíti őket ezen a köztes állapoton. Senki nem mászkál a kórteremben, sem a folyosókon. A kamerák pedig mindent felvesznek, ami a folyosón történik. Ám azokat, akik eleve a szobába érkeznek, nem rögzíti a mágnesszalag. -Na, látod! Megy ez! – mondta örvendezve Anya. -Igen. Szerencse, hogy Szilveszter ezt is megtanította. – mondta hálásan Tigris. -Szóval, miért kellett idejönnünk? – kérdezte Meli. -Őmiatta. – mutatott az egyik betegre. A kintről beszűrődő lámpafényben, egy gépekre kötött fiú volt látható. A teste azonban furcsán feküdt a kórházi ágyon, mintha az egyik oldala görcsbe lett volna. A jobb karja és lába behajlítva. Fekete, hullámos haja volt. Fekete keretes szemüvege ott volt a kórházi kisszekrényen. -Ő kicsoda? – kérdezte Bence. -A Róka legutóbbi áldozata. – mondta hátborzongatón. -Mi? – kérdezték egyszerre az ikrek. -Bizony. Varró Péter. Ő is az FTE egyik hallgatója volt. Mozgássérült volt már akkor is, ám pszichikus képességei messze felülmúlták a legjobb telepatákat. -Ő is tudott gondolatok útján kommunikálni? – kérdezte Zoli. -Nem csak azt! Tudta irányítani is az embereket. Sőt jobban lebegtette a tárgyakat, mint Szilvia. És képes volt arra is, hogy az emlékekbe férkőzzön. Olyan mélyre, hogy még az anyaméhben töltött emlékeit is látta az embereknek. -Tudhat valamit a srác! – mondta bólogatva Zsolti. -És, mi történt vele?- kérdezte Ági. -Nos, Piton, mert ez volt a neve, nem tudott abba belenyugodni, hogy a környezetében át tudja alakítani a dolgokat, ám a testével mit sem tud kezdeni. -Hogy érted azt, hogy át tudta alakítani a dolgokat? – kérdezte Melinda. -Úgy, hogy például egy asztalt a gondolatai segítségével az részecskéire szedett, majd bármely más formájúra és szilárdságúra rakhatta össze. Csinálhatott belőle farost-lemezt, vagy épp kéregnélküli rönkfát.

195

-Szóval mi történt vele? – rángatta vissza a témát Ági. -Mint mondtam hiába e képesség, a testét nem tudta normálissá tenni. Mindent megpróbált, hogy a végtagjai helyrejöjjenek. Aztán a véletlen folytán találkozott Vasfalvi Mártával. Gondolom a Róka mesélt nektek arról, hogy gyógyító képességekkel rendelkezik. Péter összebarátkozott vele, és megkérte, hogy segítsen neki. Márti pedig megígérte, hogy nem nyugszik, amíg helyre nem hozza. -Ezek szerint nem sikerült. – állapította meg Bence. -Hát Farkas, ezt jól látod. Ugyanis Mártinak nem sikerült megértetni vele egy alapigazságot a betegségek lelki hátteréről. Ugyanis a betegség egy másik szfréa rezgéseként jön létre. A gondolat hozza létre, és ha elég erős, akkor megjelenik a testben is. -Tehát, ha Péter a gondolataival nem teremtené meg, akkor nem is lenne mozgássérült? – kérdezte hitetlenül Melinda. -Nos, Haniel, az egész ilyen egyszerűen hangzik Márti nézeteiben. Már engem is gyógyított mindenféle nyavalyából, és meg kell hagyni, hogy igaza volt. De ezt Péter sosem tudta megérteni. A Róka akkor lépett közbe, amikor már eldurvult a dolog. Péter folyton hibáztatta Mártit, hogy ő az egyetlen reménye, és nem tud rajta segíteni. Folyton a lelkiismeretében babrált. Mivel látta a gondolatait, tudta hol kell terrorizálni. -De a Rókát nem bántotta? – kérdezte Zoli. -A Róka próbálta Mártit észérvekkel lebeszélni, a lelkére és szívére hatni. De mind hiába. Péter folyton erősebb volt. És már a Rókára is kezdett hatni. De tudod, Nidor, a Róka nem olyan, aki könnyen feladja. Inkább elsajátított egy veszélyes technikát, minthogy Mártit ennek a pszichopatának a karmai közé engedje. -Az agylökést? Ezért? – kérdezte Zsolti. -Bizony, Algor! – helyeselt Barbi. –Ezt direkt azért tanulta meg, hogy Pétert kizárja a fejéből. És ezért nem szereti, ha a gondolataiban vájkáltok. -És mitől esett kómába? – kérdezte Ági. -Nem olvastatok újságot, vagy nem néztétek a híreket? – kérdezte csodálkozva. –Ej, Tigris! – ingatta a fejét. –Akkor elmesélem. Péter nem hagyta annyiban a dolgot, és jónéhány segítőjével elraboltatta Mártit. Fogva tartotta őt, és addig nem szándékozta elengedni, amíg meg nem gyógyítja őt. -Rettenetes. – mondta a szájához kapva Haniel.

196

-Az volt. Amikor eltűnt, beindult a nyomozás, hogy merre lehet. Mindenki maga alatt volt, mert még ilyen sosem fordult elő. A Róka volt leginkább letörve, de ugyanakkor a legdühösebb is. Minden követ megmozgatott, áthágta a szabályainkat, és már a barátságunk rovására ment a dolog. Szilaj és Skorpió persze mellette álltak. Skorpió mindenkiből kiszedte azokat az infókat, amire kíváncsiak voltak. Szilaj pedig szenvedélyesen elszánt küldetéseket vitt véghez. Elegánsan és frappánsan, ahogy azt szokta. A Róka pedig hozta a formáját. Senki nem tudta elkapni, sem pedig megállítani. És egyszercsak érzett egy nagyon halvány rezgést, a B52-ben, a város legmenőbb szórakozó helyénél. -Ott rejtette el? – kérdezte Algor. -Mi se gondoltuk volna. -Ezért nem szeret idejönni. – mondta Nidor. -A terem hangszigetelt, úgyhogy a kiabálással nem sokra ment. Ráadásul a bulik alatt egy titkos csapóajtón át lementek a pinceszintbe, ahonnan még kevésbé hallatszott volna a kiáltása. Menekülni sem tudott volna egy könnyen, hisz markos legények állták a kijáratokat. Be volt kerítve, nem volt kiút. Aztán egyszercsak nagy hangzavar és ricsaj törte meg a pince csendjét. A csapóajtó felnyílt, és egy bestia rontott be rajta. Az kidobó fiúk nem tudták lefogni, folyton kisiklott a karjaik közül, és sorba terítette le őket. Miután végzett velük, Péterre nézett, aki ekkorra már Mártit fogta maga elé. -És mit akart vele csinálni? – kérdezte Tigris. -Akkor már semmit. Ugyanis Péter kezdte leállítani Márti agyát, hogy átvegye felette az uralmat. -De mire lett volna az jó? – kérdezte a Farkas. -Szerinted? Ha valaki irányítaná Tigrist, vagy Hanielt, akkor te tudnál ártani neki? – kérdezte Anya. –Péter is ebben bízott. De nem mérte fel a helyzetet. Azt hogy a Rókával van dolga. Alkalmazta a pszicho blokkot, és Péter hátra esett, Márti pedig elterült a földön. Gyorsan odament Mártihoz, aki gyakorlatilag már halott volt. De a Róka nem szeret veszteni. Ezért átvette Márti utolsó erejét, és visszahozta őt az életbe. Majd mikor érzékelte, hogy az él, az épp menekülni készülő Péterre ugrott. Felemelte a nyakánál fogva. Péter erősen koncentrált, hogy beférkőzzön a szorongatója tudatába, de nem sikerült neki. Majd a Róka pár másodpercre leengedte ezt a védőfalat, majd hirtelen és nagy erővel zárta el ismét. Ez akkora

197

sokkot jelentett Péter túlfejlett képességének, hogy összeomlott az elméje. -Mint egy áramszünet a legmodernebb számítógépnek. – mondták egyszerre az ikrek. -Miután kómába esett, Márti felébredt, és a Róka akkor eszmélt rá, hogy mit tett. Látta a szemében a megvetést, a gyanakvást, a szánalmat. Ez elgyengítette a Rókát, letette áldozatát, és sajnálkozva rohant oda Mártihoz. De ő nem bocsátott meg neki. -Szegény. – mondta Haniel, majd Bencére nézett. -Másnap már nem is találkoztak. A Róka mindenütt kereste Mártit, és mikor hazaért, egy levél várta az asztalon. Ebben Márti elbúcsúzott, és sok szerencsét kívánt neki. Elmondta hol van, és még hogy véletlenül se vetődjön oda! És ebben volt még a karkötő is, amit neki hagyott hátra. A Farkas és Haniel is lenézett a karkötőre. Ekkor megszólalt az egyik EKG gép mögöttük. A gép vészjósló hangja hátborzongató légkört teremtett. Kintről hallatszott, hogy a nővérek és az ápolók rohannak befelé. Mire beértek, már nem volt ott senki. A város egyik legmenőbb szórakozóhelye a B52. Ez az a hely, ahol a legtöbb egyetemista és középiskolás szórakozik a hétvégén. A városi fiatalság valahogy jobban kedveli az itt játszott rock, punk és hasonló kaliberű zenéket, mint a diszkót. Ez abból adódott, hogy a nyitás után 6 hónappal az utolsó diszkónak számító hely is bezárt. A mulatóhely az emeleten található, oda lépcsőn lehet feljutni. Felfelé még csak-csak, de lefelé az ittasabbjának nehézkes. Ezért látnak el a kidobó emberek amolyan lekísérő szerepet néha. Szerencsére nem történt meg, hogy valaki lezúgott volna a lépcsőn. Az emelet hangulatos berendezésű. A falak sötétkékek, egy fajta gótikus stílust nyomva. A sötétséget ellensúlyozzák a falra festett vámpírokat és vérfarkasokat ábrázoló jelentek. A vérfagyasztó látványt a bárpult ördögfiókának öltözött felszolgáló hölgyei enyhítik, pezsdítik fel. A színpadon pedig gyakorta játszanak együttesek. Most éppen a Punk Nagyi játszik, softcore punk stílusban. A dobnál egy rasztás hajú fiú ül, az elektromos gitárt, egy fekete rövid hajú, piercinges srác pengeti, míg a basszusgitárt egy szőkésbarna, feketére kihúzott szemű lány zúzza.

198

A kis csapat a WC-be teleportálja magát. Majd miután kijöttek, elfoglalták az egyik asztalt, amit a tomboló tömeg magára hagyott. -Nem hittem volna, hogy Szilveszter képes lehet ilyesmire. – mondta Nidor a fejét ingatva. -De az igazság, hogy sohasem beszélt róla, sőt nem is említette. – mondta Algor is. -Figyeljetek. Ez a Róka életének lezárt fejezete. – mondta Barbi. –Hülye volt, és ezt önmaga is tudja. És mivel nem akarta, hogy megismétlődjön, ezért hagyta ott egy időre az FTE-t. -Hogy-hogy megismétlődjön? – kérdezte a Tigris. -A Róka a benne lévő gyilkolási ösztönt csak elnyomta. És nem akart kockáztatni, hogy mikor tör elő ismét. Ezért ment el Gellértvárosba, ezért él remeteként. -Nem tudott az emberek szemébe nézni. – ismerte fel érzéseit Farkas a történetben. -Egy olyan környezetben, ahol nincs kiváltó oka annak, hogy a Róka előtörjön belőle, ott nem kell aggódnia amiatt, hogy valakinek árthat. És azon sem kell gyötrődnie, hogy mi lesz azokkal, aki hozzátartoznak. -Most már értem, miért nem akart csapatot. – mondta summázva Haniel. -56-Nos, Efrit. Légyszives mondd el, hogy mi a tervetek! – kérte Hugh a barátját. -Megszereztük a 7 kg aranyat. Ez az utolsó hozzávaló volt. Van még Ezüstből, higanyból, vasból, ónból, rézből és ólomból is ugyanennyi. Valamint 100 emberi lélek. Ez kell ahhoz, hogy létrehozzuk a Bölcsek Kövét. -És mégis ezt, hogy csináljuk? -Kérdezd a főembert, Szeifet! Ő mindent tud! -Tudod, hogy nem szereti az értetlenkedőket. Én még csak kezdő vagyok. -Persze, ha eleget gyakoroltál volna az Éterben, akkor már profi is lehetnél. Menetüket egy ajtó szakította félbe. Efrit bepötyögte a kódot, és az ajtó felnyílt. A nagy fehér teremben voltak, ahol már Szeif készült a legnagyobb alkímiai kihívásra.

199

-Üdvözöllek titeket! – köszöntötte őket, egy ponyvával letakart asztalnál. -Az meg mi? – kérdezte Efrit, mikor látta, hogy egy test van a lepel alatt. -Ő lesz a megtestesítője mindannak, amit véghez akarunk vinni. – mondta lelkesen Szeif, és lerántotta a leplet. Ott feküdt az asztalon Ildikó holtteste. Fakó, holtsápadt volt a bőre, a szemei pedig csukva. Kórházi zöldköpeny fedte a testét. Szeif csodálattal nézett kedvesére. -Mégis, hogy tudtad tartósítani? – kérdezte Hugh. -Te kérdezed, aki az elejtett vadat preparálja? Az orvosok is tudnak egyet, s mást! -Szóval igaza volt Augustusnak. Te tényleg fel akarod őt éleszteni! – mondta meglepetten Efrit. -Hé! Ha Vádival is hasonló történne, te nem próbálnád meg? -Igen, de őt te öletted meg! – mondta vérkihűlve. –Miért kell most feltámasztani? -Azért, mert a Bölcsek Köve nem csak egyszerű kődarab. A Bölcsek Kövének testet is kell adni! -Ezt nem értem! – mondta Hugh a fejét fogva. -Annakidején sok információt beszereztünk erről. És a próféciák szerint, valamint amit a könyvben találtunk, mind arra mutat, hogy a Bölcsek köve csak akkor működött, ha azt egy halott testébe zárjuk, miközben újjáéled. Ekkor a terembe lépett Vádi, Sirokkó, és Augustus is. -Szia, kedvesem! – köszöntötte csókkal Vádi a párját. -Már nekik is elmondtam mire készülsz. – mondta Augustus. -Ahogy látom, nem lepődtek meg rajta. -Sirokkónak jelenleg nincsenek érzései, Vádi pedig romantikusnak tartja. -Óh! – állapította meg Szeif. –Nos, akkor te fogod olvasni a kő előállítását, Hugh pedig a halottélesztést! – adta ki az utasításokat. Hugh és Augustus egy papírral odamentek a könyvhöz. Majd Augustus keresztet rajzolt a levegőbe és ráolvasott. -A mágikus ige, mely ezen az oldalon van, vándoroljon e papírlapra! A ráolvasás után a könyvben lévő írás fokozatosan eltűnt, és ugyanezzel a fokozatossággal megjelent Augustus papírján. Majd a

200

könyv elejére lapozott, és pár hajtás után megtalálta a következő részt. -Most, te jössz Hugh! – mondta neki, mire Hugh odatartotta a papírt. -A mágikus ige, mely ezen az oldalon van, vándoroljon e papírlapra! Hasonló történt itt is, csak egy kicsit kevesebb szöveg volt a papíron. -Ez megvan. – mondta Szeif elégedetten. – Mindenki menjen a falhoz! – utasította őket. Szeif kezébe vette a könyvet, majd a kardját is. Majd a könyvben a megfelelő részhez lapozott. -Sötét kísértet, légy segítségemre! Hozz létre a teremben egy dupla idéző kört! A halott feltámad poraiból, és a kő megszületik benne! Engedd, hogy a kardom vezessen. Szeif a kérés végén leszúrta kardját a padlóba, ami minden ellenállás nélkül lefúródott. Majd a kardtól kiindulva a padló meghasadt. Két nagyobb kör keletkezett, ezután bennük két négyzet, majd a kisebbik négyzetbe egy kör, és abba is, egy kisebb négyzet. Az aranymetszés jele vésődött a padlóba. -Sirokkó! Tiéd a távolabbi sarok! Vádi te menj jobbra, Efrit te a baloldalon leszel, én pedig itt leszek! – állt be a sarkába. Miután elfoglalták a helyüket, Szeif a kardjával magához lebegtette a beszerzett fémeket, és egyenként elrakosgatta őket a középső körbe, szimmetrikusan. Majd Augustus is betolta az asztalt, amin Ildikó feküdt. -Kezdhetjük! – kérte meg a két segítőjét Szeif, mire mindketten bólintottak. -Minden isten és az univerzum nevében, teljesedjék be a végzet az ember lelkében. – kezdett hozzá Augustus. –Vegyétek hát e hét fémet, és gyúrjátok össze a legnemesebbet belőle! Solutio! A fémekből energianyalábok menetek Vádihoz és Efrithez. Ennek nyomán a megolvadtak, elfolyósodtak. Majd miután összegyülekeztek, a levegőbe emelkedvén egy forgó, seszínű labdává álltak össze. -Hatalmas teremtők és minden pusztító! – vette át Hugh. -Vegyétek e testet és hozzátok helyre, mit az idő homálya elporlasztott benne! És Ildikó holtteste életszerűvé vált. A bőre színt kapott, az ajka sem volt már kék. A haja pedig csillogott.

201

-Minden erő, mely a gonoszt emeli s teremti, a Bölcsek kövének erejét is kétszerezi. Nigredo! Augustus parancsára az olvadékgömb megfeketedett. -Nagy, ősi sámánok, és rég elfeledett druidák. A ti erőtöket hívjuk ahhoz, hogy a szellem visszaszálljon a testbe! Hugh parancsára a levegőből egy halványfehér, energiaszerű, gyöngybagoly jelent meg, és belerepült Ildikó fejébe. -Minden, mi sötét volt, kivilágosodik, és a diadalmas menet a világos oldalra tereli. Albedo! A következő lépésben a Bölcsek köve teljesen fehérré vált. -Élete tudása és mélyen lévő tapasztalata. Kövesse elméd a szellem által bejárt utat! – mondta Hugh, mire egy újabb bagoly röppent Ildikó fejébe. -Mi eltávozott, most vissza jő, mi megérkezett most elpárolog, hogy az égő levegő rontása ne szennyezze a követ. Redukcio! Egy újabb fénynyaláb nyúlt ki, de ezúttal Sirokkót vette célba. A forgó, fehér gömbből párologni kezdett valami, mintha délibáb lenne. Eközben elkezdett sárga színűvé válni. -Két világ közt bolygó lélek, ki e testet egykoron birtokolta! Vedd hát magadra ismét a matéria köpenyét, és térj vissza a világunkba! Egy sötét ruhás angyal jelent meg, melynek arcát lepel takarta. A test fölé szállt, majd lefeküdt, és alálebegett félig élő testbe. -Vörös sárkány, ki az égig repül, most a pokol bugyraiba alámerül. A kő színe ismét ragyogó, nem homályosítja semmi karc, semmi fakó! Rubedo! A gömb vörössé változott, miközben kezdett mézszerűvé válni. -A test éltető lüktetése, és a lélek lakhelye. Kövesd hát a lelket, és teremts neki teret! Zárd be magadba, és indulj el ismét, mert vár téged az örökös lét! Ekkor a varázsige nyomán a test felemelkedett az asztalról, és a kő felé lebegett. Ildikó kezdett ébredezi. Az ujjai megmozdultak. -100 emberi lélek, kinek testét a föld temette. –mondták egyszerre Augustus és Hugh. -Parancsoljuk, hogy legyetek a kő részei, és a tervünk megvalósító! Egyesüljön hát az új élet, a 100 lélek, és Bölcsek köve! Koagulatio! A kiáltásuk nyomán a koponyából feketefüstként távoztak a lelkek, és spirál alakban áramlottak a kőbe. A kő újabb energiát csapolt meg, most Szeifen volt a sor. Majd ezután a kő és Ildikó

202

egybeforrtak. Ildikó kinyitotta a szemeit, mely vöröslött. És az orra feletti részen egy vörös kristály jelent meg. Két tenyerében szintén előtűnt két vörös kristály. Bőrét vörös csíkok szegélyezték, mintha valami finom henna lenne. Az egyesülés végeztével az energia nyalábok eltűntek, és Ildikó is szépen a földig lebegett. Smaragd zöld selyemruha fedte be a testét. Olyan volt, mint egy káprázat. Megteremtődött Főnix, egy új világ létrehozója. -Főnix! – kiáltotta Szeif. –Kedvesem! – rohant oda hozzá, hogy átölelje. De nem sikerült. Keresztülfutott rajta. Főnix nem materializálódott teljesen. Mindketten értetlenül álltak az eset előtt. -Szeif! – szólt oda Augustus. Szeif odanézett, és látta, hogy Sirokkó elterülve fekszik a padlón. -57Az egyetem D épülete a városszélén található. A hatalmas, vasbeton szerkezetű, 9 emeletes épület alig 20 éves építmény, szemben a mellette található, hasonló magasságú kollégiummal, ami már vagy 50 éve áll ott. Mindkét épület átesett már restaurációkon, és átépítéseken. Főként a D épület, mert ott, az akkori divat szerint lapostetőket tettek fel. Bármennyire is szép, nem éppen praktikus, mert lassacskán kétévente kell cserélni a szigetelést, hogy ne ázzanak el az előadótermek. Az aulája nem túl nagy, és nem is látványos, ugyanis ezt is hozzá építették a három nagy előadóval, és a díszteremmel együtt. De ugyanakkor családias hangulatot is ad. A keleti felén ablakok sorakoznak, így a kelő nap sugarai bevilágítják, a lecsempézett, fehér falu teret. Itt székek és asztalok is találhatók, ahol a hallgatók bevárhatják társaikat, vagy épp tanulhatnak a következő ZH-ra. Az aulából egy lépcső vezet a nagyelőadó felé, a bejárattal szemben lévő folyosó részből pedig a lifthez mehet az ember, hátra tovább büfé található, és feljárók az előadókhoz. Az emeleten a szemináriumokon kívül találhatók a tanárok, előadók, technikusok, laboránsok, tanársegédek irodája. A lift minden emeleten más-más tanszékre juttatja el a hallgatókat.

203

Barbara türelmetlenül dobol lábával, miközben várakozik az aulában. Keresztbe font karjai jelzik, hogy már nagyon mehetnékje van. Nézi a bejáratot, hogy jön-e már a célszemély. Habár vasárnap van, így is mászkálnak az egyetemen. Délelőtt és délután előadások lesznek, meghívott vendégekkel, és nagy a sürgés-forgás. -Na, végre itt vagy! – sóhajtott fel hangosan Barbara, mikor Szilveszter megérkezett. -Mi? Hisz időben jöttem. -Igen, de már rég máshol kéne lennem. -Jó, rendben, akkor rögtön a tárgyra térek ült le az egyik asztalhoz, és mutatta a helyet Barbinak. –Szóval, a segítségedet kérem. -A segítségemet? – kérdezte kishitűen Barbi. –Neked sosincs szükséged segítségre. Csak átveszed az erőnket, és ennyi. Miért kéne a segítségem? -Figyelj, Anya, tudom, hogy a múltban nem volt felhőtlen a viszonyunk, de most talán rendeződhet. -Persze, megint tegyem érted tűzbe a kezem, mi? Azt már nem! -Pedig most is arról lenne szó! Csak most nem a többiek előtt kellene eljátszanod Szilvesztert, hanem az ellenségünk előtt. -Milyen ellenség? Nekem semmi közöm a te ügyedhez! -Mondtam, hogy a segítségedet kérem. De most nem maradna el a hála. El tudnám intézni azt, hogy folytathasd az egyetemet, és ne kelljen abbahagynod a képzést az apukád cége miatt. -Mégis hogyan? – kérdezte gyanús pillantással Barbi. -Van egy befolyásos ismerősöm, aki az Országok Szövetségében is fontos szerepet játszik. Neki csak pár telefonba, és tárgyalásba kerülne, hogy a ludas természetvédők lenyugodjanak, és hungarikum legyen a libamáj, sőt, mi legyünk a kizárólagos előállítók egész Európában! Barbara egy kis időre elgondolkozott. Majd a szemébe nézett. -Ezt most komolyan gondolod? -Igen. A lehető legkomolyabban. Én sem szeretem, ha sötétzöldek keresztbe tesznek. Engem is zavar a dolog, mert egy újabb hülyeség, amit csak a mi népünk lejáratására tesznek. -Mondok egy másik lehetőséget. – dőlt hátra. –Mi lenne, ha elintéznéd ezt? És hogyha tényleg látom annak jelét, hogy sikeres az akciód, akkor segítek. -És nincs erre más garancia, mint a te adott szavad, igaz?

204

-Bizony. – mondta előnyös helyzetben érezve magát. -Figyelj, mivel nincs más választásom, ezért belemegyek játékodba. – mondta kelletlenül. –De Anya! – nézett el rá. –Ha mégsem segítesz! Csak egy újabb telefonomba kerül és… -Ezt vegyem fenyegetésnek? -Vedd, aminek akarod. Viszont én nem szeretnélek bántani, mert szükségem van a segítségedre. -Nem értem, mi van veled? – kérdezte Barbi. –Mintha te nem is Szilveszter lennél. – majd ekkor egy kószagondolat hasított belé. – Meg van még a nyaklánc, amit Szilvitől kaptál? -Persze. - vette elő, és mutatta meg neki. –Bár nem mintha használna, sőt a bőrgyógyász kencéi sem érnek semmit. – mondta lehangoltan. -Agresszív, játszik, és akciókba kezd. – mormolta magában. -Mit mondtál? – kérdezte Szilveszter a füleit hegyezve. -Á, semmit, semmit csak gondolkozom. -És mire jutottál, abban a kérdésben, hogy agresszív, játszik, és akciókba kezd? – kérdezte, mire Barbara meresztett szemekkel nézett rá. -Á, hát ti is itt vagytok? – kérdezte TOM, mikor belépett az ajtón a családjával. -Nem az előadásra jöttem, csak Szilveszter akart velem beszélni. – legyintett Barbi. -Livikém, mi a baj? – kérdezte Marcsika. Lívia nem mert közelebb menni hozzájuk, és anyja háta mögé bújt, és onnan kukucskált csak ki. Majd az anyjára nézett, és lefelé integetett neki. Az anyja a jelzésre lehajolt. -Anyu, az ott nem a Szörnymester! Az ott a gonosz Róka! Szilveszter amint meghallotta a Róka szót, vészjóslóan nézett rájuk. -Hm. A fenébe! – ugrott fel a helyéről. -Védőszárnyak! – vont maguk köré védelmet Marcsika. -Figyelj, Róka! Nem akarunk bántani! – nyugtatta TOM. -Valóban? Akkor mit akartok tenni? -Szeretnénk, ha lehiggadnál! – mondta miközben közelebb ment hozzá. Barbi eközben Marcsika közelébe ment, így őt is védte az angyali erő. TOM kijött onnan és a Róka felé közelített.

205

-És ha lehiggadtam elkaptok, hogy ne tudjak védekezni, és megpróbáltok visszazárni, igaz? -Nyugi-nyugi! Nem lesz semmi baj! Csak azt szeretnénk, ha nem esne baja senkinek, még neked sem. -Én is pont azt akarom. – mondta higgadtan. –Meg akarom menteni a Daliás Andrást, aki néhány elvetemült alkimista kezei közt van, és veszélyben az élete! És csak azért nem tettünk még semmit, mert Szabadkőműves a nagyapja! -Ez nem így van! – mondta Marcsika. –Mi mindent elkövettünk, ami jogos és etikus volt, hogy előkerítsük. De ez sem segített. -Mert a két kulcsszó a jogos és az etikus. Itt már rég nincs szó a szabályokról! – ripakodott rájuk. –Ez már olyan ügy, ahol minden eszköz megengedett! -Ezért hívtad elő a Rókát? – kérdezte Barbara. -Te mind végig átláttál a szitán. A Skorpió és Szilaj is tudták ezt, de ők okosan tették, hogy nem ellenkeztek. És nem azért, mert félnek, hanem azért, mert bíznak bennem! De TOM, miért is akarod alkalmazni az Anakonda fojtást? Ekkorra a Róka körül már átlátszó, de mégis nehéz levegő kígyózott. Ez TOM azon technikája, amivel lefegyverezheti, és mozdulatlanná teheti támadóit. -Észrevette. – mondta döbbenten TOM. -Bizony. Sőt tudom is irányítani! – a kezével felé mutatott. TOM-ot egy narancssárga füstkígyó teperte le a földre, és ölelte körbe, hogy mozdulni sem tudott. -Angyali béklyó! – hangzott el Marcsika szájából. A Róka ekkor nem tudott mozdulni. Viszont elmosolyodva pillantott rájuk. -Angyali béklyó, feloldás! – és ismét tudott már mozogni. – Védőszárnyak, teljes védelem! A teljes védelem hatására egy rózsaszín burok vette őket körbe. Nem engedte ki őket. Majd odament a mozdulatlanná tett TOM-hoz. -Bocs még egyszer. De éreztem valami nagy energiát, ami biztos, hogy az ő művük volt. És csak remélni tudom, hogy nem kések el. Madárszárnyak! És ezzel kirohant az épületből, majd a magasba emelkedett. -58-

206

A Kisváthy körparkolójában nincs nagy mozgás. A körparkoló a templom és az iskolarész között van, egykoron ez volt valamikor a templom kert, de a Kisváthy miatt felhagytak vele. Azóta földeskavicsos parkolóként üzemel. A pakolóban egy tűzvörös sportkocsi áll. Bence benne ül, és várakozik. A kicsengetésre vár, hogy felvegye az ikreket. Valamilyen ünnepségen kell részt venniük. Aztán mennek a Botkertbe, hogy összecuccoljanak és haza menjenek Hévszentandrásra. De a gondolatai egész máshol jártak. Ismét Tigris ébresztette, teljesen váratlanul. Viszont most másvolt a helyzet. A fejében a gondolatok kavarogtak. Valahogy nem volt az, amire számított. Az első alkalom, mikor nála járt, teljesen fergeteges volt neki. De most. Már nem volt ugyanaz. Felidézte maga előtt a jelenetet. A csókcsatát, amit vívtak. Az érintéseket, az érzéseket. A vágyakat, a gondolatokat. És amikor már úgy érezte, minden jól megy, valami megzavarta a képet. Valami, ami nem oda tartozik. Melinda. Nem Ágival volt, hanem Melindával. És nem tudta kiverni a fejéből. Próbálta elhessegetni a gondolatot, de mégsem sikerült neki. Most az egész jelenet Melindával kezdődött. És már nem akart ellenállni. A történet szinte valós volt. De tudta, hogy ez nem történt meg, és csak a képzelete játszik vele. Mintha valami gyors felvételt nézne, úgy jártak a szemei is. A gondolatok csapongtak a fejében. Nem értette, mi folyik itt. Hisz szereti Ágnest. Szereti őt, mert megérti. Benne is lakozik egy bestia, és még ő sem tudja uralni. Egyszercsak a gondolatok folyamában megjelent a szív is. És hatalmas szigetként emelkedett ki, Melindával. Ott állt a szigetecske közepén, majd átsétált a víz felett. Majd megcsókolta, és a Farkas nyomban lenyugodott. A csókban feloldódott minden kétsége, és boldog volt. Ekkor kopogtatást hallott. De nem tudta honnan, hisz már nem ül a kocsiban. Melinda még mindig vele volt, ám hirtelen halványulni kezdett és eltűnt. Majd eltűnt a vidéki folyó a szigettel, a tájjal, és sötét lett. Majd egy homályos, szem alakú folt jelent meg a horizonton. Felébredt. Gyorsan villant át a tudatán, hogy elaludt. Az órájára nézett. Még nem csengettek ki. Majd a maga mellé nézett, és látta,

207

hogy a kopogás valódi volt. Ott állt egy nő az autója mellett, és próbálta kifürkészni a sötétített üvegen keresztül, hogy ki ül bent. A hölgy egyszerű, fakó színű felsőt, és földig érő szoknyát viselt. Amolyan hippis kinézete volt, a barna haja a derekáig ért, és az arca is mentes volt minden kencétől. Válltáskája jól láthatóan saját varrású volt. Bence lassan kinyitotta az ajtót. A nő meglepődött, és gyorsan hátrahőkölt. Bence kitárta az ajtót, és akkor látta meg ezt a különös nőszemélyt. Még sosem látta, de érezte, hogy megnyugtatja. Érezte, hogy vonzza. Megbabonázva szállt ki, és megállt előtte. -Egy Farkas? – kérdezte döbbenten. –Ennyire nem lehetnek rosszak az érzékeim! – mondta háborogva. -Mi van? – kérdezte Bence, mikor elszállt a köd. -Ja, bocsi. – figyelt rá a nő. –Nem téged kerestelek, hanem valaki mást. De nagyon hasonló volt a rezgésed, az övéhez. -Mégis kit keresel? -Á, úgy sem ismered. – legyintett, miközben elindult. -Csak nem Svéd Krisztián Szilvesztert keresed, akit mindenki Rókaként ismer? – majd mikor látta, hogy a lány megáll. –Szóval te Vasfalvi Márta vagy. -Ezt meg honnan veszed? – kérdezte csodálkozva. -Egy bestiát kerestél nem igaz? De csak egy Farkast találtál. Teljesen nyilvánvaló, hogyha nem engem keresel, akkor őt. -És miért olyan nyilvánvaló? -Mert te ezt is kerested. – mutatta fel a karkötőt. -Az, hogy kerül hozzád? – kérdezte indulatosan és egyszerre meglepődve. -Ő adta nekem. -Neked adta? -Igen. Azt mondta, hogy nekem nagyobb szükségem van rá. -Hát ez jellemző. – mondta bólogatva Márti. –Tipikusan Krisztián. Segít azokon, akiről úgy gondolja, hogy nagyobb bajban vannak, mint ő! -És miért keresed? – kérdezte Bence. -Az angyalaim megsúgták nekem, hogy hamarosan szüksége lesz a segítségemre. Ezért jöttem ide, hogy segítsek neki. -Segíteni? De hát nem úgy volt, hogy te elmész, és soha többé nem látjátok egymást? – kérdezte Bence.

208

-Ej, Farkas, de sokat tudsz! – mondta elismerően. –Pedig ő nem szokta beavatni az embereket a múltjába, az érzéseibe, és a gondolataiba. -Nem a Róka volt, hanem Barbara. -Gondolhattam volna. Anya mindenbe beleüti az orrát, ami a szerelemről szólhat. – ingatta a fejét. –Szóval akkor mindent tudsz, illetve tudtok rólunk? -Mi az, hogy tudtok? Miből gondold, hogy többen is tudjuk? -Most sem tagadod, azt hogy bárki tudná rajtad kívül, tehát többen is tudják. Másrészt érzékelek még két energiát, amik a gondolataimat pásztázzák a parkoló elejéből. Gondolatolvasók, ha nem tévedek, és mivel érzem, hogy feléd is vannak letapogatók, úgy vélem, hogy veled vannak. -De honnan? – majd miután rájött, hogy értelmetlen a kérdés. – Persze, Piton. -Szia, Márti! – mondták egyszerre a fiúk, mikor előbújtak az egyik kocsi mögül. -Sziasztok! Szóval ti a Farkashoz tartoztok? -Igen, Bence fog minket haza vinni. Szervusz, én Zoli vagyok. – fogott vele kezet. -Másrészről viszont nem, mert a Róka mentorálltai vagyunk. Engem Zsoltinak hívnak. – fogott vele is kezet. -Nagyon örülök. És fiúk, legközelebb mérjétek fel, hogy mennyire mászhattok be egy ember fejébe, nehogy az veszélyes legyen a számotokra! – intette meg őket. –És akkor te vagy Bence, örülök, hogy megismerhetlek. – fogott vele is kezet. -Én is. – mondta Bence. -Akkor keressük meg a Rókát! – mondta és behuppant az anyósülésre. Bence csak nézte ezt a tüneményt, és nem értette a helyzetet. De látta, hogy az ikrek jól kijönnek vele. És mivel ők is szó nélkül beszálltak, ezért ő sem késlekedett, és a volánhoz ült. A piros sportautó kirobogott a csendes udvarból, és neki vágott a városnak. -És miért kell segítség Szilveszternek? – kérdezte Bence. –Hisz, ha ismered, akkor tudhatod, hogy nem igényli senki segítségét. -Ebből látszik, mennyire nem ismered! – mutatott rá mosolyogva. –Ő azért nem kér segítséget, mert azzal azt bizonyítaná, hogy ő gyenge, és vesztes. Erősebbnek és

209

talpraesettebbnek akar látszódni, mint amilyen. Pedig valójában neki is szüksége lenne, néha egy kis figyelemre, egy kis törődésre. -Hú! – mondta elismerően Bence. –Te aztán ismered! -De ha te tudod, hogy nem akarja, hogy segíts neki, akkor miért jöttél mégis? – kérdezte Zoli? -Gondolatolvasó vagy, nem? A válasz a fejemben van! -Azért, mert tudod, hogy benned bízik, és te vagy az egyetlen, aki megérti. – olvasta ki Zsolti. -Ezek szerint még bennünk sem bízik? – kérdezte Bence. -Dehogynem! Minden ember bízik a másikban, a különbség két személy között csak a bizalom mértékében van. Te is két nő közül azt engeded magadhoz közel, akiben jobban bízol, nem igaz? -De. – mondta savanyúan, mert eszébe jutott az előbbi álma. -Bízik bennetek, persze. De mint mondtam, van, amit nem tereget ki mások előtt. Bennem viszont feltétlenül megbízik. -Ez az, amit ő feltétel nélküli szerelemnek nevezett? – kérdezte Zoli. -Nektek beszélt rólunk? – kérdezte Márti. -Bizony. Addig nyaggattuk, amíg nem beszélt! – mondta Zsolti. -Jellemző. Sosem tudott nemet mondani annak, akiben önmagát látja, és azt hogy útmutatás kell neki. -59Nagy a riadalom a Kastélynál. Az összes rendőrségi járműt kivezényelték, hogy megpróbálják a helyzetet kezelni. Most nem betöréses rablás miatt jöttek, hanem egy öngyilkosságot akarnak megakadályozni. -Nyugalom, hölgyem, nyugodjon meg! – mondta neki szócsőbe József. –Próbáljuk meg megbeszélni a dolgot! -Beszélni? Mindig csak beszélnek, de nem tesznek semmit! – kiabált le nekik Boglárka. –András már vagy két hete eltűnt! Miért nem keresik? -Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megtaláljuk! De ez nem megy olyan könnyen, mint ahogy kegyed gondolja! -Dehogynem! Csak fel kellene forgatni minden követ! -Boglárka, ez nem így működik! – próbált meg kedvesebb hangot megütni. –A nyomozás során mindent megvizsgálunk, de nem mehetünk minden apróság után!

210

-Pedig azt kellene tenni! – mondta ingerülten. –Nem fogják megtalálni, ha csak a nyomokat követik. Én tudom, hogy minden furcsaság, ami ebben a városban történik, annak köze van ehhez. -Most mi legyen? - kérdezte a kollegáit, eltakarva a hangosbeszélő részét. –Hogy a fenébe győzzem meg, hogy most is azon lennénk, ha nem itt kellene rostokolnunk? -Mondd ezt! – ajánlotta egy szőke rendőrnő. -Persze, aztán majd leugrik, mi? Csak hogy folytassuk a nyomozást. -Ha van jobb ötleted. -Nézd, Boglárka! – szólt fel hozzá. –Most is éppen a nyomozás mellől rángattál el minket! Ha lejössz, akkor folytathatjuk, és te is velünk jöhetsz! -És mégis mire mennék magukkal? – kérdezte. –Ha eddig is tesze-toszák voltak, akkor most sem fognak semmit sem tenni, csak ülnek és beszélgetnek! -Ezzel így nem megyünk semmire! – tette le a kihangosítót a kocsijára. – Hol van már az a ponyva? -Mindjárt jön főnök! – mondta egy kövérebbik társa. -Mit akarsz tenni? – kérdezte a molett rendőrnő. -Felmegyek hozzá, és beszélek vele. -Szerintem ez nem jó ötlet. – mondta mokány hangon a nő. -Mégis, miért nem? -Azért, mert pont ezt akarja megváltoztatni. Hogy beszéd helyett cselekednünk kéne, és előkeríteni a barátját. -Főnök odanézzen! – mutattak egy repülő emberre. Valóban egy repülő alakot lehetett látni az égen. József szokás szerint nem hitt a szemének. De aztán meglátta a madárember kilétét, és akkor leesett neki, hogy mi folyik itt. A Róka volt az, és épp a toronyra ereszkedett le. -Lelőjjem, főnök? – kérdezte az egyik rendőr, egy mesterlövő puskával a kezében. -Eszébe ne jusson! – vette ki a kezéből a fegyvert. –Még a végén eltalálja a lányt! Nem hiányozna nekünk újabb áldozat! -Menj innen vagy leugrok! – fenyegetőzött Boglárka. -Megpróbálhatod, de gyorsabban repülök. – mondta Szilveszter egykedvűen. –Viszont segíthetek neked, hogy Andrást megtaláljuk. -Ki vagy te? – kérdezte.

211

-Az most nem fontos. Kérlek, vezess oda, ahol először találkoztatok! -De miért? – kérdezte Boglárka érdeklődve. -Üzenetet kaptam tőle. Azt üzente, hogy figyeljek rád, nehogy bajod essen. És hogy megtalálhatom, ha elvezetsz oda, ahol először találkoztatok. -Rendben. Boglárka nyomban Szilveszter hátára mászott, majd elrepültek hoppon hagyva a rend őreit. A város felett sok embert magával ragadott a látvány, amint egy fiú és egy lány a város felett cirkálnak. -Nos, akkor hova megyünk? – kérdezte Róka. -A mólóra! – mutatott a Balaton irányába. -Oké, kapaszkodj! Tovasuhantak a tó felé. A nagy víztükör szokás szerint a kékeszöldes árnyalatát mutatta. A part jó része beépített volt. Ebből jelentősen kiemelkedett a móló maga, ami majdnem 100 m hosszan nyúlik be a tóba. Balatonfestetics minden vízi járműve innen indul. A móló tetején volt egy étterem, ami nem rég zárt be. Az emelvényre emelt étkezőbe csigalépcsőn lehetett feljutni. Az egykori tulaj szerint pont ez volt a probléma, ami miatt csődbe ment, de másra nem adtak engedélyt a hely szűke miatt. -Megérkeztünk. – tette le Boglárkát az étterem kinti részére. Az erkélyszerű részen még mindig ott árválkodtak az asztalok és a székek. Még mindig nem vitték el, és úgy látszik még senkinek nem fájt rá a foga. A mólón lévő idős platánok lehullott lombja teríti be a placcot. -Mesélj, mi volt az nap? -Hát tudod, épp a mólón voltam, amikor néhány suhanc ellopta táskámat. – emlékezett vissza. –Persze én balga módon, ahelyett, hogy elfutottam volna, inkább a táskámat próbáltam menteni. Aztán a tolvajok el kezdtek velem erőszakoskodni, és akkor már tudtam, hogy nem volt jó ölet ott maradni. De valahogy a semmiből előtűnt András. Még sohasem láttam, de tudtam, hogy nem velük van. Aztán őt is megtámadták, de ő valahogy szelet kavart, és a vízbe hajította őket. Majd visszaadta a táskámat, miközben felsegített a földről. -Hihetetlen. – mondta a Róka kissé szomorúan. -Ha nem velem történik, el sem hiszem. -Mesélj még róla!

212

-Hát nagyon kedves ember. Szeret másokon segíteni. Az Állami Gimnáziumban tanul, és meglehetősen jól. Rengeteg barátja van, és mindenki szereti. És ami a legfontosabb az életében rajtam kívül, az a nagypapája. Zoli bácsira felnéz, és tiszteli. Hozzájárt a képességét edzeni, habár az öreg Szabadkőműves. -Azta, de nagy hazudozó vagy! – mondta elismerően. -Hogy? -Azt mondtad a rendőrségen, hogy nem tudod, hogy Zoli bácsi Szabadkőműves. – húzta elő a vallomását a zsebéből. –Ezt a rendőrségről csórtam, és így persze nem állt össze a kép a vallomásod alapján. -Nem akartam sem őt, sem a nagyapját, és senkit bajba sodorni! Csak azt szerettem volna, ha visszajön. -Én is azt szeretném. De kell még valami. És most kérlek, ezt vedd úgy, hogy segítség lesz. -Persze, bármit megteszek, ha meg tudod találni! -Azért ne menjünk olyan messzire! De ez azért kicsit botránkoztató lesz. Én sem szívesen csinálnám, de ha muszáj. -Mondd, mi az? -Kérlek, csókolj meg, úgy ahogy őt szoktad, és kérlek, gondolj rá erősen! -Csak ennyi? – kérdezte hitetlenül. -Az emberek nagy része visszahőkölne egy ilyentől. – állapította meg. –Te miért nem? Ennyire bíznál bennem? -Igen. – mondta és nyomban megcsókolta Szilvesztert. A heves érzelmek áthullámoztak Boglárkából Szilveszterbe. A dolgok nyomán, a gangon feltámadt a szél, és a leveleket összevissza kavargatta. De a platánfák is megelevenedtek, és mintha csak tavasz lett volna, kihajtottak. -Megvan az irány. – mondta a csók végeztével Szilveszter. -Veled mehetek? – kérdezte. -Nem. – mondta komoran. –Mert én sem tudom, hogy mi lesz ott, és lehet, hogy nem tudnék rád vigyázni. Maradj nyugton! Ha minden jól megy, András még holnap haza fog jönni! -60-Komolyan? – kérdezte meglepetten Adél. –Elvitt téged abba a puccos étterembe?

213

Adél épp Idánál van egy kis cseverészésre, ahogy szokták. Ida az elmúlt napban nagyon megilletődött, és még most is látszik rajta, hogy nem hiszi el, azt, ami vele történt. -Bizony. – kezdte huncut mosollyal. –Álmomban sem gondoltam volna, hogy így fog végződni. Pláne nem azt, hogy a volt férjemmel! -És mi volt, mesélj! – kíváncsiskodott. -Hát elmentünk abba az étterembe. Mesés berendezés, ízléses bútorok és teríték, hogy a helyes felszolgálót ne is említsem! – legyintett zavarában. –Aztán beszélgetni kezdtünk. Először általános dolgokról, hogy mit csináltunk az elmúlt 10 évben, kivel mi történt, szóval azok a szokásos frázisok. Aztán mikor ki hozták az ételt, és neki álltunk, tett egy olyan megjegyzést, ami elindított minket a bizalmas beszélgetés felé. -Mi volt az, mondd már! – türelmetlenkedett. -Brassóit rendeltünk, és amikor megkóstolta, annyit mondott, hogy az én főztöm sokkal jobb volt, mint ez! -Ne viccelj! -Tényleg így volt! És ami a legfurcsább, hogy akkor tényleg úgy voltunk ott, mintha nem is lett volna az a 10 év, amit külön éltünk. Ugyanolyan önfeledten beszélgettünk, mint amikor még a nászúton voltunk. – mondta a végén egy sóhajjal. -Várjunk csak! – mondta. –Ez nagy sóhaj jelent valamit. -Mire gondolsz? – kérdezte úgy, mintha nem tudná. -Ti megint összejöttetek? -Hát… Majd mindketten nevetéssel reagálták le a dolgot. Az egész házat megtöltötte ez az önfeledt és felszabadult boldogság. -Tudod, nem gondoltam volna, hogy ez megtörténik! – kapott a fejéhez Ida. -Hallod, én sem! – nyugtatta barátnőjét. -És képzeld, mindenért bocsánatot kért! -Ezt most komolyan mondod? -Igen, bár én sem hiszem el! – fogták meg egymás kezét. -Ez hihetetlen! – ujjongott. -Az. És láttam rajta, hogy tényleg sajnálja. -Hát sajnálhatja is! – mondta derekasan Adél. –Azért egy ilyen nőt, mint te, veszni hagyni, csak azért mert te jobban láttad a dolgokat, mint ő! Ne haragudj, de hülye volt a férjed!

214

-Pedig látod, nekem volt igazam. A fiunk tényleg indigó volt, ahogy sejtettem. És hiába próbáltam fejleszteni a kis fiamat, ő mégis lebeszélt róla, nehogy baromságokkal tömjem a fejét. -De látod, azért a sok szenvedés után, mégis csak jól jöttél ki a dologból. – simította meg a vállát barátnőjének. -Igen. Csak tudod, akkor is furcsa. Hogy akkor hiszi el, amikor az egész élete felbolydul. Nem számított neki semmi, csak hogy a fiacskája is jó karriert fusson be, mint ő, és hogy ne az én képzelgéseimet hallgassa. Aztán megjelenik valaki, a homályból és szétzúzza az álmait, hogy rádöbbentse a valóságra. -Valahogy úgy érzem, mintha erre született volna. – állapította meg Adél. -Igen, ez az indigó mindenkit megváltoztat maga körül és a jó irányba. – mondta hálálkodva Ida. –A te férjed is elfogadta, hogy nem az indigóktól kell félnie, és az én férjem is belátta, hogy bármit is csinálnak csak is jót akarnak. -Nem hiszem, hogy törleszteni tudnánk ezt nekik. -Micsodát? Azt, hogy természetüknél fogva segítenek? – kérdezte Ida. –Nekik az hála, ha elfogadjuk az ő segítőszándékukat. És meg se fordul a fejükben, hogy bárki, akinek segítettek, nem hálálja meg, ha tényleg bajban vannak. -Csak tudod, a legtöbb ember nem ilyen! Én is sokat vigasztaltam a fiaimat, amikor még kicsik voltak. Nem értették, hogy az emberek miért olyanok amilyenek. Miért nem segítőkészek, miért nem foglalkoznak a másikkal, miért akarják eltiporni a gyengébbet? Aztán észrevettem, hogy valami megváltozott bennük. Már nem jöttek oda a problémáikkal, és megértőbbek lettek. Valószínű ekkor erősödött fel a telepatikus képességük. -Igen, az ikrekre ez nagyon is jellemző! A köztük lévő energiafonállal tartják a kapcsolatot egymással. És ha ezt egy harmadik személyre vetítik, megismerik azon személy gondolataitérzéseit, így könnyebben meg is értik. -Ida, Adél, gyertek! – szólt ki Lacika a nappaliból. A hatalmas indiai stílusú nappaliban a gyerekek a kanapén ültek, és nézték a Városi TV-t. Felvételről ment a híradás, bár eléggé új volt. -A Kastély tornyáról próbálták a rendőrök lehozni, de azzal fenyegetőzött, hogy leugrik, ha valaki a közelébe jön. – mondta a bemondóhölgy. –A tettével fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy a

215

barátja eltűnt, és senki nem intézkedik az ügyben. Megkérdeztük a rendőrfőkapitányt az ügyről. -A leányzót már kihallgattuk korábban, és ő sem tudott semmi új információval szolgálni. A nyomok, már az a kevés, amit találtunk, nagyon zavarosak. De nagy a valószínűsége, hogy féltucatnyi, magukat áruló Szabadkőműveseknek nevező csoport a tettes. -Áruló Szabadkőművesek? – kérdezte a riporter. -Az elmúlt napokban sikerült sok szemtanúval beszélnünk, és sikerül azonosítanunk is őket. Még nem tudjuk, hol van a rejtekhelyük, és mire készülnek, de az biztos, hogy a titokzatos esetek mind hozzájuk kapcsolódnak. -Mit takar az, hogy biztos? -A rablások, amik nap, mint nap követték egymást, nagyon egyöntetűek voltak, a titokzatos halálesetekről nem is beszélve. Sőt nem lennék meglepve, ha pár hónappal ezelőtti ügy is, ami Gellértvárosban történt az ő részük lenne! -Arról az a hír járja, hogy indigók voltak. -Mindenféle hír kering, de lezáratlan az ügy, addig, nem tudunk érdemit mondani róla! -És a Róka feltűnését mivel magyarázza? -Azzal, hogy ő előrébb jár, mint mi. És remélem, hogy pontot tesz a végére, ugyanúgy, ahogy Gellértvárosban tette. -Az egész várost ledöbbentette a látvány, ami délután fogadta az embereket. –vette át a szót ismét a bemondóhölgy. - A város felett a Róka repkedett. Több szemtanú is filmre vette a jelenetet, amint ideoda köröz Balatonfestetics felett. –ekkor már amatőr felvételek mutatták, amint a Róka, a város különböző részei felett repül. –Még nem tudni, hogy miért körözött ennyit, de azt sem tudja senki, hogy hova szállt le. Az FTE nem akart reagálni az ügyre. – majd a bemondóhölgy mögött újabb ábra jelent meg a következő hírrel. -Mire volt ez jó? – kérdezte Lacika. -Arra, hogy ő is felhívja a figyelmet magára. – mondta Adél. –A fiút keresi, akit elraboltak. És ha a férjemnek igaza van, akkor hamarosan előkeríti. -De miért egyedül? – kérdezte Vanda és Dóra. -Azért, mert nem akarja, hogy bárki is bajba kerüljön miatta. – mondta Ida. – A Róka márcsak ilyen. -Akkor miért van a csapata? – kérdezte Laci.

216

-Azért, hogyha valami baj történik vele, akkor segíteni tudjanak neki. -Ez nem önzőség egy kicsit? -Egy olyan embernek, aki folyton önzetlen, megengedhető. -61A piros sportautó hatalmas porfelhőt hányt maga után miközben berobogott a Botkertbe. Egy hajtűkanyarral farolt be a fák alá, a parkoló részbe, ami közvetlenül a labor előtt van. -Hé-hé, öreg nyugi! – csillapította őket Máté. –Mi ez a sietség? -Hol van Szilveszter? – kérdezte Bence amint kiszállt. -Miért, mi van vele? – kérdezte értetlenül. –Á, nézd csak, ki van itt! – mondta, mikor meglátta Mártit. -Szervusz, te, öregdiák! – kezdte kedvesen. –Elmondanád, hogy hol van Szilveszter? Az ikrek is kiszálltak a kocsiból, majd nem sokkal később Melinda is megjelent Ágival. -Szép jó napot mindenkinek! – üdvözölte őket Lajos bácsi a fóliasátor felöl érkezve, kannával a kezében. –Mi ez a népes sereglet? -Csak Szilvesztert keresik. -Ó, már nincs itt! – mondta legyintve. -Szóval erre járt. – mondta Ági. -Á, dehogy. Inkább pottyant! Még gyakorolnia kell a leszállást. -És mégis hova ment? – kérdezte tőle Márti. -Á, Mártikám, hát észre sem vettelek! – üdvözölte kézcsókkal, majd a tárgyra tért. –Hát meg kell mondjam az őszintét, fogalmam sincs róla. -Úgy bízzatok benne, hogy Szilveszternek megígérte, hogy nem mondja el, hogy itt járt! – mondta Máté élcelődve. -Menj a fenébe! Miért kell lejáratni folyton? Tudod, hogy nem szeretek hazudni! -Nem azt kérte, hogy hazudj, csak azt, hogy ne mondd el! – kérlelte hangosan. -Szilveszter tisztában volt ezzel. – mondta Márti nyugtatóan. -Meg azzal is, hogy először idejövünk. -Miért mi történt? – kérdezte Lajos bácsi.

217

-Hát TOM az előbb hívott minket, hogy ismét Róka lett belőle. – mondta Melinda. –És hogy átvette TOM erejét és elmenekült. -De miből gondoltátok, hogy itt van? -Az előző esetből. – mondta Márti. –Legutóbb is mindig idemenekült, ha valami gubanc volt, ha el akarták kapni. -Sajnálom, de most nincs itt! – tárta ki a kezeit Máté. Ekkor megcsörrent a mobilja Zolinak. Felvette, és az apja szólt bele: -Szervusz, Zoli! – mondta József. -Szia, apa, mi újság? -Be tudod kapcsolni a többieket? –kérdezte. -Igen. – és ekkor gondolat fonalak mentek mindenki felé. – Mondhatod. -Nem tudom mennyire értesültetek a hírekből, hogy a barátotok épp a város felett repkedett. -Ti láttátok? -Igen. A Kastélynál az eltűnt fiú barátnője öngyilkosságra készült. Majd megjelent a Róka és elvitte magával. Senki nem tudja, hogy hova, csak annyit, hogy most már nem repked. És hamarosan lenyugszik a nap, és sötétben nem tudjuk keresni. Van fogalmatok róla, hogy hol lehet, és hogy ez mire volt jó? -Egyelőre itt a többiek fejéből azt olvastuk ki, hogy ismét Rókává vált, és hogy a fiút keresi. És senki nem tudja, hol van. Most az egykori búvóhelyén vagyunk, de ezek szerint már ide se jön. -Rendben, csak azt akartam, hogy tudjátok. Sziasztok! – és kinyomta a mobilt. -A fenébe, már a zsaruk is? – kérdezte Bence. -Nem, ez most őszinte hang volt. – mondta Márti. -Igen, apa most már kibékült azzal, hogy indigók vagyunk, és a mi oldalunkon áll, és mindent elmondott arról, amit tud az üggyel kapcsolatban. – mondta Zsolti. -Rendben. –mondta Márti. –Akkor, hogy előttem is tiszta legyen. Elraboltak egy fiút, lassan két hete. Kiderült, hogy indigó. És Szilveszter megpróbálja kiszabadítani. -Az hogy indigó, csak később derült ki, amikor az adatbázist átnézték. – mondta Melinda. –Erről egészen addig nem tudtunk, amíg TOM utána nem nézett. -De akkor Szilveszter miért megy utána?

218

-Azért, mert az elrablása alatt alkimista varázslatokat használtak. – mondta Ági. –Ugyanazt, amit annakidején a palackozóüzemben. -Szóval szagot fogott és az alapján indult el. -Aztán ellátogatott a Georg Rendhez, hogy informálódjon a Dokiról. – mondta Zsolti. -Eközben furcsa rablások történtek. – folytatta Zoli. -Ráadásul jó néhány furcsa halálesetnek is utánanézett. – mondta Bence. -Majd megdumálta a Szabadkőművesekkel, és együtt akciókba lendültek. -És útközben Szabadkőműves lett, a kardjából új erőket tud felszabadítani, sőt, mostmár Salamoni pecséteket is képes megidézni. – foglalta össze Zsolti. -Hú, ez egyre bonyolultabb. – kapott a fejéhez Márti. -Ja, és ne felejtsük el, hogy kapott egy nyakláncot Szilvitől. – monda Ági. -Ez miért fontos? – kérdezte Lajos bácsi. -Hát Barbi szerint, az a nyaklánc tehető felelőssé, hogy Szilveszterből ismét Róka lett. – nyugtázta Mel. –Valami zöldszínű kristály. -Mindig is szerette az ásványokat. – mondta maga elé Márti. – Lehetséges, hogy az a kő hatott a szívcsakrájára, így kezdett el érzelmi alapú döntéseket hozni. De attól még nem lesz Róka, mert az a gyökércsakrájának az erősödésével járna. Ha csak… - majd tárcsázott egy számot. –Szia, Marcsika, adnád Livikét? – majd egy kis szünet után. –Szervusz, kicsim, mondd csak, a bestia körül milyen volt a levegő? Értem. Köszönöm szépen! Szia! – és kinyomta. –Narancssárga. –mondta döbbenten. -Ez mit jelent? – kérdezte Zoli. -Ez azt jelenti, hogy egy másik csakrája erősödött fel. A karkötője kivédte azt, hogy a vöröscsakrája erősödjön. De most egy másik lett erős, a köldökcsakra. Ez így veszélyesebb, mint valaha. -Miért? – kérdezte Máté. -Régen a vöröscsakráját nem tudta kezelni. Indulatos volt, és agresszív, de mindez tudat alatt jött, és nem tudta kontrollálni. Most viszont mindez párosul a Róka ravaszságával, és egy indigó érzéseivel. -Ami ugye nem is olyan rossz! – mondta a hátuk mögött megjelenve Daliás.

219

-Helló Sumi! – üdvözölte régi barátját Lajos bácsi. –Mi járatban erre felé? -Hát hallottam a rádióban, hogy valami új repülőrókát fedeztek fel itt, és tudomásom szerint itt van a barlangja. – mondta viccelődve. -Ja! Azt hittem, ott hagytad azt a begyepesedett brigádot és visszajössz tanítani! -Á, nincs az a pénz! Hogy én még egyszer, ide! – mutatott a D épület felé. -Zoli bácsi! – kérdezte Márti. –Maga beszélt vele? -Igen, gyakran összefutottunk, főleg amióta Szabadkőműves lett. Bocsánat Szabad Zöldműves. – javította ki a nyelvbotlását. -És az miért jó, ha… értem már! Maga mozgatta a szálakat a háttérből! Tudta, hogy csak a Róka képes megtalálni az unokáját, Andrást. És tanította meg olyan dolgokra, amivel fel tudja kutatni és kiszabadítani. -Az eszed, mint a borotva Márti, mint mindig! – mondta elismerően. –De azért azt is vedd figyelembe, hogy ha a diák készen áll, alkalmas mester mindig akad! -Ez meg mit jelent? – kérdezte Bence. -Azt, hogy ezt Szilveszter is tudta. – mondta Márti. –És nem tett ellene semmit. -Nem tudott, vagy nem akart? – kérdezte költőien Daliás. -62Szeif és alkimista csapata egy fehér falú, fehér linóleumpadlós, nagyteremben beszélgettek. Egy nagy asztal körül vitatták meg a dolgokat. A hangulat kissé feszült volt, mert senki nem értette mi történt tegnap. -Szerencsére sikerült stabilizálnom az állapotát az Ízisz kenetével. – mondta Szeif a papírókat nézegetve. –De a vizsgálatok szerint minimum 2 hétre van szüksége, hogy visszanyerje az erejét. – sajnálkozott. -Pedig én mondtam, Szeif! Mondtam, hogy az álmomban is összeesett, és majdnem meghalt. – közölte dühösen Efrit. –Miért nem hittél nekem?

220

-Te is tudod Efrit, hogy az álmaid nem éppen jók, amikor a Róka a közeledben van! – emlékeztette Szeif. –Ráadásul legutóbb pont ott győzött le téged. -Az ég szerelmére! – fakadt ki Augustus. –A könyvben is benne volt, hogy csakis erős indigót válasszunk! Miért nem a Róka volt a jelölted? -Azért nem, mert a Róka túl erős lenne. -Egy fenéket! -Figyelj, Sirokkóba is lassan már 6 óránként kell adnom a KIVONAT-ból, mert a szervezete hozzászokik. – pillantott hátra a mögötte némán álló Andrásra. -Viszont, ha többet adok neki, azzal elveszti az indigóerejét, és lőttek annak, hogy az elemi képességét használhatjuk! -És mi van a Miskolci rendőrkapitány fiával? – kérdezte Vádi. – Őt is használhatnánk, nem? Ráadásul nem kell attól tartanunk, hogy meghal, hisz halhatatlan. -Nem figyeltél? – kérdezte Hugh. –Ha az ő ereje is elmegy, akkor ő is belehalhat. Ráadásul, ő a Föld elemet képviseli és nekünk a Levegő hiányzik. -Akkor marad a Róka. Mert, ha Főnixet valóban fel akarjuk támasztani, akkor szükségünk van rá. – sommázta Augustus. – Tényleg, Főnix hol a fenében van? -Nem tudom, valahol az éterben lehet. Nem hiszem, hogy jó ötlet, ha bárki is látja. -És mégis, hogy fogjuk el a Rókát? – kérdezte Hugh. -A szokásos módszerrel. – mondta Efrit. –Csalétekkel. -Most pedig lehet válogatni. – mondta Vádi örömmel. –Most ott vannak a Barabásék, az ő Farkasának az anyja, meg annak a nevelt kölykei, nem beszélve az FTE-beli csapatáról, akivel együtt laknak. -És mi van, ha a Róka kiszimatolja a terveteket? – kérdezte egy hang a terem sarkából. Senki nem akart hinni a fülének. Mikor mindenki hátra pillantott, akkor bizonyosodtak meg róla, hogy valóban a Róka áll mögöttük. Ott támaszkodott a sarokban, és Ezüstróka alakjában. Kezében pedig ott volt a Ságváriak kardja, az átalakult formájában. -A fenébe! – mondta Szeif. –Elkapni! Erre mindenki felkelt az asztaltól és neki iramodott.

221

-Bármerre lépsz, elsüllyedsz, nincsen hely hova stabilan léphetsz. – kezdte egy pecséttel Augustus. -A föld meginog alattad, s a mélybe ránt a posvány karja. 15. pecsét: Lidércmocsár! Az idézés nyomán a padló elfolyosódott, és minden, ami a Róka közelében volt, el kezdett süllyedni. A Rókát persze nem lehetett ilyennel becsapni, nyomban a magasba emelkedett, miközben maga köré légörvényt kavart. -Á, ezt a taktikát ismerem. Először ez, aztán az indigóhárító jönne igaz? Ekkor Efrit küldött felé lángcsóvát, de azt kivédte, úgy ahogy anno Gilbert tűzrohamát. Levegőburkot vont maga köré. -Vigyázz, elintézem! - mondta Vádi és egy víztölcsérrel támadott. -Üvölts Ezüstróka! – kiáltotta Róka. A kardja körül tűz kezdett örvényleni, és mire a félholdat rajzolt, mögötte, egy tűzróka jelent meg, ami Vádi felé rohant. Keresztülharapta a víztölcsért, és rendületlenül rohant tovább. Efrit nyomban Vádi mellé állt, és tűzpajzzsal védte meg társát a Róka rohamától. -Égi látogatgató, csillagként ragyogó. – kezdett bele egy pecsétbe Hugh. -Fényével töri a messzi égboltot. Tündöklik a sötétéjben, s mindent pusztít a földön itt lent. 2. pecsét: Meteoreső! -Tükörvarázslat! -A francba, Hugh menekülj! – kiáltotta Augustus. Ám Szeif figyelmesebb volt. Nyomban kőfalat emelt Hugh köré, így a meteoreső nem ártott neki. -Honnan ismered a Tükörvarázslatot? – mondta Szeif. -Megtanultam. Ha jól tudom, mostmár csak elemi képességekkel tudtok támadni. -Tévedsz! – mondta Augustus. –A barlangok legmélyén, és annak a legtetején. A világot fordítva látja, és vakon repül a mély árnyba. 21. pecsét: Vámpírraj! Ekkor Augustus két keze között egy fekete gömb formálódott, amiből számtalan vámpír jött ki. Ezek a Rókára támadtak, és szemmel láthatólag energiát szívtak el tőle. -Üvölts Ezüstróka! A denevértámadást a Róka egy vízrohammal verte vissza. A denevérek a földön csapongtak, mint valami partra vetett hal, majd szépen lassan elporladtak.

222

-A fenébe. Szóval ez az a pecsét, ami a varázslatot oldja. -Mert akkor mi értelme lenne? – kérdezte Augustus diadalmasan. -Igaz. Hamár a kő-papír-ollónál tartunk, Démonisereg! És ahogy Melinda álmában, most a Rókából lett rengeteg, és mindannyian mást támadtak. Augustus gyorsan idézett maga köré egy gyémántaurát, így a Róka pengéje nem tudta megsérteni. A többiek pedig hárították a támadását. Vádi és Efrit csak a kardjával tudott védekezni, de még nem tudták felszabadítani az erejét. Szeif pedig küzdött, és ő sem használta az erejét maximálisan. -Sirokkó, a Róka vagyok! Boglárka küldött, hogy szabadítsalak ki! – mondta az egyik Róka. –De ehhez, az kell, hogy te is velem akarj jönni! – mondta egy másik. -Szeif, az én uram, és parancsolóm. Csak neki engedelmeskedem! – mondta sátánian zombi hangon. -Megvagy! – mondta Szeif, és leszúrta az egyik Rókát, aki elporladt. -Nem nyert! – mondta nevetve a másik Róka, és nyomban támadt. -Előre, Földrengető! Szeif kardja átalakult a fémkalapáccsá. Hárította a Róka csapását, majd újra támadott. Lecsapott a földre, és a padlóból földdarabok szakadtak ki. Ezeket küldte Szeif a Róka felé, amit hárított a kardjával, és eltérítette őket. Közben a Róka sem tétlenkedett. A teremben található szobanövényeket irányítva, Szeif köré fonta azokat, mire azok egyre jobban szorongatták a mestert. A végére Szeif már mozdulni sem tudott. Egy szúró fájdalmat érzett a Róka a nyakában. Odakapott, és kivette azt, ami megszúrta. Egy üres fecskendőt fogott a kezében. Majd elkezdett imbolyogni, és a fejét fogta. Négykézlábra esett, majd nagy nehezen felnézett Sirokkóra. -Na, végre! – mondta megkönnyebbülve. –Már azt hittem, sosem cselekszel! -Ügyes voltál Sirokkó! – mondta a vállát veregetve Szeif, miután kiszabadult. -Most komolyan, Szeif? Szerinted, ez az ő érdeme? Szeif értetlenül nézte, mire a többiek is odamentek. -Csak nem képzeled, hogy nem szúrom ki Sirokkó kezében a KIVONAT-ot, mikor idetaláltam a gyenge rezgése alapján!

223

-Ez tényleg furcsa! – mondta értetlenül Efrit. -Akkor elmondom. – ült le törökülésbe a Róka. –Szükségetek van egy erős indigóra. Én felajánlom magamat, cserébe András szabadon távozhat. -Ez csak valami csapda. – mondta Vádi körbenézve. -Nem csapda, hidd már el! Komolyan beszélek! Segítek elkészíteni a Bölcsek Kövét, ha szabadon engeditek őt! -Szeif? Mit szólsz ehhez? – kérdezte Augustus tanácstalanul. -Áll az alku! – mondta Szeif. -De miért? Hisz biztos forral valamit! – mondta Vádi. -A könyvben benne van, hogy az éj harcosa maga jön, hogy segítsen, cserébe a becsületéért. Ne próbáld meg kétségbe vonni a könyvet! – förmedte rá. -Pont az mondja, aki fittyet hányt az egészre, és majdnem megölte a lehetőségünket? – vágott vissza a sértegetésre Vádi helyett Efrit. -Te csak ne beszélj! Te, aki a börtönben rohadna, ha nem segítek! -Elég volt! – vágott közbe a Róka. – Párpercen belül elalszom, és visszanyerem az eredeti formám. Addig szeretném, ha Andrást szabadon engednétek! -Augustus! – fordult oda öreg barátjához. –Törölj ki mindent! -De az nem veszélyes? -Csináld! -Emlékek őrzője, és érzelmek tükrözője. Hallgasd meg, mit mondok. Parancsolom, hogy az elmúlt 11 nap érzését és emlékét töröld magadból, most! 7. pecsét: Amnézia! Majd odatartotta a kezét Sirokkó fejéhez, mire az elájult. Nemsokkal később a Róka is nyögve terült el a földön. -63-Helló Daliás, min ügyködsz? – kérdezte Ben, miközben belépett Zoli bácsi kutatószobájába. -A régi iratokat nézem. Még a sumér időkből. -Á, és mit írnak? – kérdezte leplezetlen érdektelenséggel. -Utánanéztem, mit írnak a feljegyzések Lemúriáról és az ott lévő népről.

224

-Miért érdekel téged Lemúria? – vetette le magát egy kényelmes fotelbe. -Azért, mert történetesen a Bölcsek Kövét is ott állították elő. – nézett rá daliás a szemüvege mögül. -Persze-persze. Ismerem a történetet. Három atlantiszi megzabolázta az elemeket, és egy lemúriai segítségével a negyedik elemet is sikerült az uralom alá hajtani, és a lemúriai energiáját a Kőbe zárni. Ezt már ezerszer átrágták. -De azt nem, hogy melyik volt ez az elem. -Ez miért olyan fontos? -A Kő elkészítéséhez Tűz, Víz, Föld és Levegő elem kell, valamint 100 emberi lélek, mert az Univerzum törvényeivel játszunk. És kell még egy alkotó, egy lemúriai leszármazott ereje. -Hova akarsz kilyukadni? – kérdezte érdeklődve. -Nos, Benjámin, mi Szabadkőművesek az egykori alkimisták leszármazottai vagyunk, akik a tudást sok közvetítéssel kapták meg Atlantiszról. A feljegyzések szerint a szigetet szökőár pusztította el. -Eddig követhető. -Ha létrehozták a Bölcsek Kövét, és bírtak az elemekkel, akkor egy szimpla szökőárat csak túlélnek, nem? -De ott nem csak szökőár volt Daliás! Földrengés, vulkánkitörés, tektonikusmozgások, földcsuszamlás, tűzvész, mérgező füstgázok, és minden, ami egy kataklizmához kell. Te tudnál védekezni ez ellen? -A Bölcsek Köve hatalmas erővel bír. Viszont, amit te mondasz, az csupán feltételezés. Sehol nincsenek ezek leírva. -Viszont a kőkemény valóságban mindezek hozzátartoznak egy vulkanikus működéshez. -De mi van akkor, ha ezeket mind meg tudták akadályozni? Mi van akkor, ha ezeket a tényezőket meg tudták állítani, csökkentve ezzel a pusztulást? – ment oda hozzá az iratokkal. –Így érthető, hogy miért nincsenek leírva. -Na, jó. Elvesztettem a fonalat. -Nem találod furcsának, hogy a katasztrófák közül csak a Víz sújtotta a szigetet, míg a többi elemé nem? -Most, hogy mondod … -Ez azt jelenti, hogy a Bölcsek Kövének hatalma valami miatt nem hatott teljesen a Vízre. Vagy egyáltalán nem hatott. -De miért nem?

225

-Mert a többi elem nem okoz annyi anomáliát, mint a Víz. És ha a rendszerben valami meghibásodik, az egész hibásan működik, vagy hasznavehetetlen lesz. -És mik ezek az anomáliák? Már mint úgy értem, hogy azok, amiket még nem tudok, a Víz páholy uraként. -A víz nem úgy viselkedik, mint a többi hozzá hasonló vegyület. Ha a víz megfagy, kitágul, holott az elvárás az lenne, hogy térfogata csökkenjen. Forráspontja a fizika törvényei szerint -46°C-on kellene legyen, ehelyett 100°C-on válik gőzzé. A víznek 37°C-on a legalacsonyabb a fajlagos hője, ez azt jelenti, hogy ennél a hőmérsékletnél van a legnagyobb energiára szükség a hőmérséklet bármilyen irányú megváltoztatására. És éppen ezért ennyi az emberi test hőmérséklete is. A víz folyékony kristályként viselkedik, a kapcsolódási lehetőségek szinte végtelenek. Ez nagyon jól tükröződik a hópelyhek esetében is. -Jó, rendben! – mondta mikor már sok volt a kémiából. –Tehát a Víz fontosabb a Bölcsek Köve előállításánál, mint bármely más elem? -Pontosan. Ha nem jól csinálják, akkor semmi értelme. Éppen ezért, csak is olyan indigót kell keresni, amelyik képes a vizet uralni és harmonizálni, hogy a bölcsek Köve megfelelően működjék. -Akkor szólnunk kéne Algornak és Nidornak, valamint a többieknek, hogy védjék őket, hamár a Róka lelépett. -Nem volt olyan értelmetlen a lelépése! -Persze, mert kiszabadítja az unokádat. -Nem csak azért. – mondta Daliás, habár szemmel láthatólag ennek örült. –Hanem azért, mert a növekvő képességével nem tudna mit kezdeni. -Na, már megint nem tudlak követni. -Egy indigó kb. a 25 születésnapján éri el ereje teljét. Nos persze ez személyenként más és más. De a Rókánál valahogy követi ezt a trendet. Ez pedig holnap este fog bekövetkezni. És akkor erősebb lesz, mint az unokám, sőt még azt is megkockáztatom, hogy Szeifnél is erősebb lesz! -De ezzel így semmire sem mennek! Ha a Róka erősebb, akkor a kő is erősebb lesz, de nem harmonikus. -És mi van, ha a Róka, még ha akaratlanul is, de azzá tudja tenni? -Ő Mérleg jegyű, ami Levegő elem jegy. Hogy tudná azzá tenni?

226

-A régi írások szerint nem az! -Hogy? – kelt fel a helyéről. -A Lemúriaiak kissé szabályosabban vezették a naptárat, mint mi. Ők ahelyett, hogy minden zodiákushoz hozzá tesznek egy valószínűsíthető és nem szabályszerű dátumot, inkább minden hónap 21-től a következő hónap 20-ig számolják azt. A Mi Rókánk e hónap 21-n született, eszerint ő Mérleg, ám a régi rendszer szerint ő a Skorpió jegyében született. -És ezt nem lehette volna előbb mondani? – tört be az ajtón nagy lihegve Gilbert. -Á, helló, merre jártál? – kérdezte Benjámin. -Az a nyavalyás Róka, már is rendezni óhajtotta a tartozásomat! -Miféle tartozást? -Mivel nem ölt meg, ezért arra kért, hogy segítsek neki, ami meghaladja az ő erejét. Nem tudtam, hogy mire gondol, hisz nagyon erős, de mikor előállt vele… -Mire vett rá? -Arra, hogy menjek az Országok Szövetségének legfelsőbb helyére, és ott érjem el a kapcsolataim révén, hogy a baromfiak terén legyen valami változás. -Ez tényleg Rókára vall. Nem akarja elveszteni a kacsalakomáját! – mondta Ben. -Nem kacsa, hanem liba. Annak is a mája meg a tolla, mert a „sötétzöldek” be akarták fuccsoltatni az ágazatot, mert ez állatkínzás! -És sikerült? – kérdezte Daliás. -Meglehetősen kínos volt a dolog, de végül is sikerült elintéznem, hogy napirendek előtt megtárgyalják az ügyet, és már intézkedtek is. -És miért kellett volna korábban mondanunk, hogy a Róka Skorpió? -Azért, mert így nagyon könnyen le tudott utánozni. Majdnem leleplezett, hogy én vagyok Giland, a titokzatos művésze a városnak. -De nem tette. – mondta Ben. –Még nem olvastam az újságokban. -Kösz. De én olvastam valami érdekeset. Igaz, hogy a Róka megszökött, és ha minden igaz újabb leszámolást követ el, és a rendőrség már készülődik?

227

-Á, ez csak a rossz nyelvek beszéde! – legyintett Daliás. –Arról van szó, hogy ő cselekedni akar, és nem pedig gondolkodni azon, hogy mit lehetne tenni. -Tisztára, mintha csak Ságvárit hallanám! – tette a kezeit csípőre. -Ez az! – kiáltott fel Daliás. –Meg van, honnan ez az elszántság! -Miről beszélsz? – kérdezte Ben. -Ma találkoztam Mártival. Tudjátok, azzal a lánnyal, akit okítottam hegedűre, meg minden jómagyar hagyományra! És ő az egyetlen, aki tudja, hogy a Róka mit fog tenni. De ő sem számolt azzal, hogy ezt fogja tenni, és ő mondta, mintha egy másik személyiség lakozna benne! -Csak nem képzeled, hogy Ságvári lelke benne van? – kérdezte Ben. –Az lehetetlen! -Nem hiszem, mert a léleklátó barátja leválasztotta róla. Viszont a kardlelke még mindig benne van. És hiába formálódott Ezüstrókává, a jelleme még mindig Viharmadáré! -64A Botkertben Melinda, Bence és Márti várakoznak a Rendszerben kialakított kis vizes élőhely gyűrűjén. Ági viszont nincs jelen. Lajos bácsi és Máté pedig a kert távolabbi részeiben tevékenykednek. -Miért küldted haza Ágit? – kérdezte Bence. -Ismerem jól Szilvesztert. Tudom, hogyha Andrást kiszabadítja, nagy valószínűséggel két helyen fogunk rátalálni. Mivel a Botkert eléggé nagy ezért, itt szükség van a figyelemre. Meli és én abszolút látóként és te a Farkas ösztöneivel pillanatok alatt rátalálunk, ha valahol felbukkan. Otthon viszont kicsit a terület, és nagy a népsűrűség, szóval ott is nyomban ráakadnak. -És miért ilyen fontos, hogy Andrásra rábukkanjunk? – kérdezte Melinda. -Azért, mert Szilveszter nem hagyná annyiban a dolgot. Biztos vagyok benne, hogy valami üzenetet küldet vele, olyat, amiről még András sem tud. Ez alapján pedig elindulhatunk a keresésére. Gondolom, ismeritek a stratégiáját: hogyha bajba kerül, számít rátok. -Te aztán nagyon jól ismered ezt az embert! – mondta elismerően Bence.

228

-Nem ismerem, szimplán csak a benne rejlő mintázatokat figyelem. -Erről a mintázatokról Szilvia is beszélt nekem. – emlékezett vissza Melinda. -Mivel kapcsolatban? -Hát akkor, amikor Bence… - hallgatott el egy pillanatra. – Amikor Bencéből előtört a Farkas énje, és megölt két embert is. Míg Szilveszter őt próbálta valahogy nyugtatgatni, addig én Szilvivel tárgyaltam meg az eseményeket. Ő mondta, hogy Szilveszter is valami mintázatokat lát bennünk, és ezek alapján próbál minket irányítani. -Szilvi jól látta a dolgokat! – ismerte el Márti. –Ha vesszük Bence mintázatát, az nagyon hasonlít Szilveszterére. Nem csoda, mivel benne is lakozik bestia. Bence is valószínű, hogy hasonlóképp cselekedne, hogy egy fontos személy veszélyben lenne. Ő is, mindenkit hátrahagyva egyedül vágna neki az útnak. De van egy kis különbség, ami a bestiájában keresendő. -És pedig? – kérdezte kíváncsian Bence. -A Farkas nem önálló lény. Persze képes élni egy szál magában, de falkában érzi jól magát. Harcaiban is falka biztonságát tartaná szem előtt, és nem hagyná, hogy bárki is ott maradjon a csatamezőn. Inkább feláldozza saját magát, csak hogy a falkát mentse. -De akkor mi volt az… ami a hatalmába kerített? Miért nem úgy cselekedett a Farkas, ahogy tennie kellett volna? -Miért mi történt? -Hát a Farkas, mikor előtört belőlem nem tudtam irányítani, és vérre szomjazott, szószerint. Ha a Róka nem lép közbe, Melindát is megölöm! -Nyugalom öregharcos! – tette a kezét a vállára! –Az én Rókám is annyiszor próbált ártani nekem! – mondta nevetve. -És hogy vagy képes ezt ilyen nevetve mondani? – kérdezte Meli zaklatottan. -A kulcsszó a próbált! – mondta kihangsúlyozva. –De igazából sosem tudott volna ártani nekem! Hiába a gyilkolási ösztöne, hogy belém mar, ha nem teszem, amit ő jónak lát! Nem tenné meg, mert akárhányszor ilyen előfordult, mindig felülkerekedett. -Szóval azt mondod, hogyha a Farkas legközelebb előtör, akkor nem fogja bántani Melindát?

229

-De nem ám! Ugyanis Melinda, hozzám hasonlóan olyan kisugárzással rendelkezik, ami szelídítő hatású a bestiákra. Ha Melindának nem lenne különleges képessége, akkor is könnyedén elbánhatna veled, mert az egész lénye olyan rezgést bocsát ki, ami téged megnyugtat, ugyanakkor vonz is téged. -Ez volt az a furcsaérzés. – idézte fel ismét Bence. -Bizony. És ahogy elnézlek téged, te is abba hibába estél, mint ő, annak idején! -Miféle hibába? -Abba, hogy nem fogadod el ezt a tényt, és máshol keresed a kiteljesedésedet. -Na, ez már nekem is magas! – mondta Melinda. -Te Bence éppen most Ágival kavarsz. Ha jól láttam benne egy Anyatigris munkálkodik. Két vadállat csábító egymás számára, mert tudják, mire gondol a másik. A vadság érzését, mely ebben a világban elnyomva van, a saját kis világukban élhetik meg. De előbb-utóbb rájössz, és valószínű Tigris is, hogy ez nem jó út. -Szilvi és Szilveszter ezért vannak annyira jóban! – jött rá Melinda. –Igen, de a kapcsolatuk sajnos nem működött. Túl vadnak találták egymást, és nem ezt keresték a másikban. De te Melinda, ha jól érzem, rajtad lovas energiák vannak. Így nem nehéz kitalálni, hogy Gergely a te szíved választottja. -Eltaláltad! – mondta Bence. -Hé, ezt meg honnan veszed? -Ahogy mindig. Vannak, aki látják minden gondolatodat. -Te! -Figyelj Melinda, te is most épp válságban vagy. Akit szerettél, az most mást szeret, legalább is úgy tűnik, viszont te, is úgy gondoltad, hogy nem tudod szeretni ezt a vadat. A lényeg ugyanaz, mint Bencénél. Te is a hasonlót keresed, a megnyugtatót, de ez igazából nem tüzel téged fel, hanem inkább elaltat. Míg Bencénél az erdőtűz okoz problémát, nálad folyton éleszteni kell a tüzedet, ne hogy kihunyjon. -Ezek szerint te is estél már ilyen szerelembe. – mondta ravaszul Meli. -Hát, igen. – mondta sóhajjal egybekötve. –De valahogy nem volt az igazi.

230

-De akkor is hihetetlen, amiket mondasz! – mondta Bence hitetlenkedve. -Na, figyelj, akkor mondok érdekesebbet! Neked piercing van a nyelvedben, Melindának pedig valamilyen virágtetoválás van a csípőjén. -Tisztára, mint Szilveszter! -Igen, csak én vele ellentétben látom! És tudjátok mit látok még? Azt, hogy ezek nagyjából egyidőben készültek. Mintha összebeszéltetek volna! -Pedig nem így volt! – mondta Melinda. -Az lehet. De a lelketek mélyén mindketten változtatni akartatok valamin. Valami, ami emlékeztet arra, hogy miért is indultatok el azon az úton. De mintha elfelejtettétek volna. És azért kellett ez, hogy emlékeztessen a kitűzött célra. Ám mégis, ha magatokba néztek láthatjátok, hogy ez nem megvalósítható, amit folytattok. -Kezdem azt hinni Márti, téged a sors, Isten vagy valami nagy erő küldött, hogy idejöjj, és a szemléleteddel megértsük a káoszt. – vetette fel Bence. -Igen, és most hogy a Rókánk eltűnt, még inkább szükségetek lesz rám. Ekkor váratlanul megjelent Ági, előtte pedig András mozdulatlan teste. -Márti, gyere gyorsan! – kiáltotta. Márti azonnal neki látott a mentésnek. Kezeivel végigsimította az auráját, és nyomban megakadt a keze az álla felett. -Itt van valami. – és mikor megfordították, látták a nyakán a 3 szúrást. -Mi lehet ez? – kérdezte Ági. -Nem tudom, de az biztos, hogy itt adtak be neki valamit. -Talán a SZÉRUZM? – kérdezte Melinda. -Miféle SZÉRUM? – érdeklődött Márti. -A gellértvárosi főorvos találmánya, mellyel elnyomja a képességeinket. Egy drogkoktél, ahogy a Róka szokta mondani. -Értem. Ági menj gyorsan Lajos bácsihoz! Szedjetek útifüvet, zsályát, csalánt, cickafarkot és pitypangot. Majd menjetek az irodába és készítsetek belőle egy nagy adag teát! -Értettem! – és nyomban Lajos bácsi mellett termett a távolban. -Azt hittem, te tudsz gyógyítani! – mondta Bence.

231

-Persze. A rezgést tudom csillapítani, mint tünetet. De a benne lévő anyagot, csakis anyaggal lehet eltávolítani! Ha ezt nem tesszük, bennmarad, és további károkat okoz. -Szóval ez az a titkos főzet, amit Szilveszter is itatott velünk. – állapította meg Melinda. -Együtt fejlesztettük ki az ilyen esetekre. -65-Svéd Krisztián Szilveszter. – mondta minden szót hangsúlyozva Főnix. –Hát itt van a karmainkban a nagy, és veszélyes, és megállíthatatlan, és titokzatos Róka. – mondta nevetve. –Annyira szánalmas vagy, tudod? – lapult oda az üvegburához. -Szánalmas? Én? – hallatszott a légzőmaszkja alól. –Inkább te vagy a szánalomra méltó. -Mit képzelsz? -Nézz már magadra! Eddig a két világ közt voltál, mint lélek. Most csak annyiban változott a dolog, hogy a tested is ott bolyong. -Már kölyökkorodban sem szívleltél minket. -Az állatok megérzik az ártó szándékot. -Ugyanmár, kérlek! – ment el tőle, hogy színpadiasabb legyen. – Nem én kezdtem a dolgot. Mi csupán azt szerettük volna elérni, ha ti indigók beilleszkednétek a társadalomba, és jó polgárként szolgálnátok a hazátokat. – mondta ártatlanul. -Nem. Ti konkrétan egy gyógyszerekkel elnyomott, idomított zombikat akartatok csinálni belőlünk. Nem lettünk volna többek egy bólogatós, folyton jó képet vágó, minden parancsot örömmel teljesítő robotok! -Miért, szerinted a mai társadalom, hogy marad fenn? Mindenki azt teszi, amit a felettese mond neki, és nem gondolkozik, de még nem is lázad. Mert tudja, hogy tisztelnie kell a felettesét, és csak így őrizheti meg a harmóniát! -Tisztelet? Miféle tiszteletről beszélsz? Azok az emberek nem tiszteltek, csak féltek tőled! Féltek, hogy bármikor tönkreteheted őket. Féltek, hogy elvesztik az állásukat, félnek, hogy holnap nem tudják fizetni a számlájukat. Félnek, hogy holnap nem lesz mit enniük! Szerinted, Főnix, egy félelemre alapozott társadalom meddig marad életben?

232

-Egészen addig, amíg azokat el tudjuk nyomni, akik nem félnek tőlünk! -Lehet, hogy most nyeregben érzed magad, mert hamarosan a Bölcsek Kövének erejét birtoklod. De ne feledd, én ott leszek, hogy elintézzelek! -Persze. Míg te egy erőt birtokolsz, addig mind a négyet! Lehetetlen, hogy legyőzz! -De az erőd csak akkor lesz teljes, ha én is beszállok a buliba! Sőt mondok jobbat! Mi van, ha átveszem a képességeidet? Hisz tudod, hogy ötszörte erősebb tudok lenni! És akkor véged! Darabokra szakíthatom a Bölcsek Kövét és téged is! -Mostmár értem, hogy miért jöttél ide. – mondta ravaszan halkan. –De ne félj! A képességed úgyis elszáll, amint a Kő elkészül. A Kőnek szüksége van egy indigó energiájára, ahhoz, hogy minden elemet mozgatni tudjon. Ha az erőd elment, akkor nem tudsz ártani nekem. És ha minden jól megy, akkor senkinek sem. -Azt hiszed, hogy csak az indigó erőmre számíthatok? -Ja, persze, el is felejtettem. A Szabadkőműves-brigád megtanított téged egy-két dologra. Hogy oda ne rohanjak! Nem félemlítesz meg, mert tudom, hogy ez is csak a képességednek köszönhető! -Vagy éppen nem. -Mit forgatsz a fejedben? – kérdezte miközben erősen koncentrált rá. -És te miért kutakodsz a fejemben? -Tudni akarom, mi a terved. Tudni akarom, mit keresel itt. -Hát csalódni fogsz. Majd ekkor Főnix hátrált az üvegtől, és fejét fogva kiabált. -Ezt meg mégis, hogy csináltad? – kérdezte még mindig a fejét fogva. -Túl közel jöttél! – mondta. Ezután elkezdett repedezni az üveg, és ömlött a víz ki belőle. A lélegeztető gép leállt, amint a Róka fejéről lefolyt a víz. A villany vészjóslóan villogni kezdett. A Róka kiszállt az üvegburokból. -Szóval, mit is látsz a fejemben? – kérdezte a Róka, előtte állva. -Indigóhárító! – hangzott Szeiftől, aki nyomban berohant a zajra. A Rókát eltalálta a varázslat, és nyomban térdre rogyott. -Azt hiszed, ezzel elintézhetsz? - kérdezte morogva.

233

-Nem. De egyetlen mozdulattal kettétörhetem a pengédet! – mutatta fel a Ságváriak kardját. -Veszed le róla a mancsod! – reagált hevesen, majd felé tartotta a kezét. Ekkor Szeif kezében a kard a Róka felé lendült. Majd olyan erővel húzta, hogy Szeif hasra esett és kiengedte a kezéből a kardot, ami egyenesen a Róka kezében landolt. Az események hatására Vádi és Efrit is bent termett, majd felváltva lőtték ki elemeiket a Róka felé. De nem volt semmi hatása, mert elkerülték őt a lövegek. A terem minden irányába szétszóródtak a tűz- és vízlabdák. -Ez lehetetlen! – mondta Szeif. –Hogy a fenébe csinálod, mikor nincs is indigóképességed? -Nem tudom. – mondta a Róka békésen. –Egyszerűen csak megtörténik. Úgy ahogy most érzem, hogy Főnix itt van mögöttem, és belém szúrja azt a vackot. És valóban így volt. Főnix megjelent a semmiből, lebegtetve a KIVONAT-ot tartalmazó fecskendőt, és a Rókába döfte azt. A fecskendőtartalma a Rókába ürült. A bestia lecsillapodott, térdre ereszkedett, majd elnyúlt a padlón. -Vádi! Efrit! Menjetek, és vigyétek a helyére ezt a mocskot! – mutatott rá. –Majd miután betettétek, foltozzátok be az üveget, és kapcsoljátok rá az impulzust! Akkor talán nem tud megszökni. -Az nem lesz elég. – mondta Főnix. –A módszer még egyszer nem válik be! Az hogy egy olyan erőteret generálsz, amiben az indigóképességek elgyengülnek, és hasznavehetetlenek, a Rókánál nem fog be válni! -Ezt meg hogy érted? – kérdezte Szeif. -Nem tudom, hogy csinálta, de sikerült elnyomnia a KIVONAT hatását, és átvette a képességeimet. -De mégis, hogy? – kérdezte Vádi. –Hisz el volt zárva, és nem ért hozzád! Sőt biztos, hogy nem tudott hozzád érni, mert nem testesültél még meg. -Ez így van. De a Róka képessé lett arra, hogy a környezetében lévők rezgését átvegye. Már az Aquanaturnál képes volt rá, és ezt odáig fejlesztette, hogy már az anyagon túli rezgést is érzékeli. -És ezt te végig tudtad. – állapította meg Efrit. -Micsoda? – kérdezte Szeif.

234

-Hát persze, hogy tudta, hisz a két világ közt mászkálhat! – mondta Efrit. -Idióta! – kiabált rá Szeif. –Ha ezt tudtad, akkor miért mentél a közelébe? -Ne nevezz idiótának fafej! – vágott vissza. –Szerinted épp ésszel felérhető, hogy csakúgy idejön, harcol velünk, majd közli, hogy csak fogolyváltást akar? És amit az előbb mondott, az is furcsa! Tudta, hogy megjelenek, és belészúrom. Elmenekülhetett volna, széttörhette volna a fiolát, vagy épp beléd irányítja… a lényeg, hogy tudta, és nem tett ellene semmit! Megpróbáltam belátni a fejébe, de csak halvány dolgokat láttam, mielőtt blokkolta volna. -És mit tudtál meg? -Csak annyit láttam a fejében, hogy abban a pillanatban volt. Egy terve volt. Az hogy visszaszerezze a kardot. Hogy magánál tartsa. Nem tudom mi a célja vele, csak azt láttam, hogy meg akarja szerezni. -66Augustus belépett a sötét lakásába. Csak az utca fényei világítottak be, melyet hamarosan a villany fénye vált fel. Egyszerű, puritán lakás, egy kis koloniál stílussal megkeverve. Augustus leteszi kalapját és ballonkabátját a fogasra. Ekkor megcsörren a telefon a nappaliban. Odamegy és felveszi a kagylót. -Augustus, te vagy? – kérdezte az ismerős hang. -Hát persze Hugh! Mondtam már, hogy a mai nap csak én leszek itthon. A drágám és a gyerekek még mindig kirándulgatnak valahol az iskolájukkal. -Most értél haza? -Igen. -Akkor gondolom még nem olvastad el a levelet. -Miféle levelet? -Amit ott fogsz találni a bejárati ajtód felett. Augustus felnézett az ajtó fölé, és tényleg ott volt egy levél, a szokásos Szabadkőműves jelzésekkel ellátva. -Ez meg hogy kerül ide? – kérdezte miközben lepiszkálta. -Valaki bejött hozzánk. Csak egy meghívó a következő gyűlésre. -Hogy lehetnek ennyire ostobák? Azt hiszik, hogy elmegyünk?

235

-Hát épp ez az! Nem lesz következő gyűlés. Felhívtam a pár embert, de ők nem tudnak semmiről. Csak nekünk jött. -Szóval csapdát akartnak állítani nekünk. Ügyes trükk! De mivel, már amúgy is lelepleződtünk, én úgysem mentem volna, mert valószínű, hogy már várnának minket. -De akkor mi értelme levelet küldeni? – majd a vonal túlsó végéről valami nagy zaj hallatszott. –A francba! Augustus menekülj! – és a vonal elhallgatott. -Hugh! Hugh, hallasz? Ott vagy még? – kérdezte értetlenül, de ő is rájött, hogy valami itt nincs így rendben. Augustus letette a kagylót, és nyomban lekapcsolta a villanyt is. Majd a kandallóhoz ment, ahonnan kivette a piszkavasat. Két marokra fogva indult el a ház belső része felé. Megpillantott az egyik szobaajtóban egy alakot. Az utcalámpák halványfénye világította meg Szabadkőműves öltözékét. Ben volt az. -Á, Benjámin! Nem gondoltam volna, hogy itt talállak! -Miért kire számítottál? -Gondoltam Daliás fog jönni, hogy elfogjon! -Neki, most megvannak a problémái. - lépett elő a homályból. -Rendben van. Így csak még könnyebb lesz! – mondta majd hátrébb lépett kettőt. –Haragosan dörög az ég, minden ember ettől fél. A feszültség kiolthatatlan, és lecsap arra, aki ott van. 3. pecsét: Zeusz villámai! Augustus ujjaiból villámok cikáztak mindenfelé, végül Benjámin felé csoportosultak. Benjámin mindeközben elővette kardját és a földbe szúrta. A villámok eltalálták ugyan, és végig futottak rajta, de nem ártottak neki. -Ügyes! – mondta elismerően. –Villámhárítót játszottál. Elvezetted a vízzel az elektromosságot. A bőre fakó, mint a sápadt holdvilág, és jéghideg, mint téli ár. A sötét éjben jár, és les a prédára. A vérszaga vonzza és az energiája. 12. pecsét: Vámpírérintés! Augustus keze felé Benjámintól energia nyalábok jöttek. Ben tudta, hogy Augustus az erejét szívja, de nem tudott ellene semmit sem tenni. Tudta, hogy nagyon erős, és azt is, hogyha valami nem történik, meghalhat. -Isten keze, és mennyei angyalok! – kezdett hozzá egy idézéshez. –A ti kezetekben van a hatalom. Jöjjetek és terítsétek szét a fényt, a homályból törjön elő a vakító ég! 11. pecsét: Eloszlatás!

236

Az energiaszívás leállt, a fonalak szétszakadtak. Ben már annyira legyengült, hogy nem tudott semmit csinálni, csak a padlón feküdt. -Mondtam, hogy könnyű menet lesz! – és odament hozzá, majd előhúzta a kardját. –Ez a legnagyobb megaláztatás! Egy elemi páholyos kivégzése a saját kardja által. Micsoda szégyen. – ingatta a fejét. -Szerintem inkább napoljuk el! – mondta Daliás mögöttük. -Ha nem akarsz könnyű menetet, itt vagyok én! -Rendben van! – dobta hátra a kardot. –Méregfog és csörgő farok, a teste tekereg és kanyarog. Nem hezitál, és azonnal támad, nem ad kegyelmet e vadállat. 19. pecsét: Kígyócsapás! -Ez nem fog menni! – mondta Daliás. –A Kígyócsapás csak a támadásokat látja előre, de nem tudsz olyan gyors lenni, hogy ezt kikerüld! A föld és rajta minden növény, a te kezedben van e törvény. Utat mutatsz fényben és sötétben, mutass célt ez ügyben! 11. pecsét: Uriel fénye! És valóban úgy volt, ahogy Daliás mondta. A szobát betöltő fény miatt senki nem látott semmit. -Fügefának édes gyümölcse, te kaptad e képességet tőle. Örvendeztess meg engem is ezzel az erővel, hogy lecsaphassak az ellenfelemre. 10. pecsét: Harmadik szem! Augustus szemét nem bántotta a fény és kimenekült a házból. A fény elmúltával Daliás és Benjámin is követte. -Mint égen a csillagok, és mint tengerben a hal. Az ellenség rosszul lát, és hibájába belehal. 1. pecsét: Démonisereg! Ekkor az udvarban számtalan Daliás és Benjámin jelent meg. -Na persze! Ezzel nem állíthattok meg! Mindenki, ki egykor e földben volt, figyeljen, és legyen a szolgálóm! Megidézem csontjaitok, hogy elérjem a célom. 14. pecsét: Csontvázteremtés! A kert földjéből, mint a vakondok, ásták ki magukat a csontvázak. Kezükben kardot lóbáltak, és azzal vágták ketté a Démoni sereget. -Rendben van! Ha harc, hát legyen harc! – mondta morcosan Daliás. –A fény láthatóvá teszi, de anélkül nem létezik. A tárgy alakját veszi fel, de mélységet ad neki a vetület. 5. pecsét: Árnyékbéklyó! A kertben minden valós és termetet lény mozdulatlanná dermedt.

237

-Akkor most emeljük ki az x-et. – mondta Benjámin. - Magasan szálló, förgeteg, alant hullámzó tenger. A Föld és a Hold egyesül, az ellenség nem menekül. 13. pecsét: Kőmarok! És mindenkit elfogtak a földből álló tenyerek. Persze pár másodperc múlva az összes idézett lény eltűnt, és végül csak Augustus vergődött az egyik Kőmarokban. -És most császárom, most szépen elmondasz mindent, amit tudsz! – utasította Ben, miközben mindketten melléálltak. -Tévedsz! 7. pecsét: Amnézia! -Ne! – kiáltotta Daliás, de már késő volt. –Nyavalyás Szeif! Ezt is megtanította idézés nélkül használni! -Helló, Gilbert! – hívta fel Benjámin. –Hogy állsz, Hugh-val? -Már rég elfogtam! És ti? -Nagy nehezen elfogtuk a vén kecskét, de sajnos Amnéziát alkalmazott magán. És ha felébred, valószínű nem emlékszik semmire. -Ne aggódjatok ezen! Hugh-nak szerencsére nem sikerült teljes mértékben elsajátítani, úgyhogy van nyomunk, hogy hol lehetnek. -Hála az égnek! – sóhajtott fel Daliás. –Legalább így kiszabadíthatom a kis unokám is. -Ja, igen, András. Felhívott egy eléggé határozott nőszemély. De mivel annyira sasoltad Augustus házát, hogy nem vetted észre, hogy keresett, így engem hívott. -Márti? Miért keresett? -András megkerült, most épp a Róka egykori szállásán van, valamilyen garázslakásban vagy miben. -Kiszabadította? – kérdezte Benjámin. -Igen, de ő maga nem tért vissza. -Az ördögbe! Ez nem normális! – háborodott fel Daliás. -Na, végre rájössz! – mondta gúnyosan Gilbert a vonal végéről. -Tudja, hogy ő értékesebb, mint András. Tudja, hogy ő vele a Bölcsek Köve nem készült volna el, és csak azért rabolták el, hogy fenyegessenek vele! Ez az idióta meg odadobja magát nekik! – háborgott. -Figyelj Daliás! – tette a vállára a kezét Ben. –Ne veszítsd el te se a fejed! Szerinted a Róka ezt nem tudta? -De. – mondta a szemébe nézve. -És ugye azt is tudod, hogy a Róka nem foglalkozik senkivel, csak magával, illetve a sajátjaival.

238

-Tudom. -Akkor miért várod el tőle, hogy szabályszerűen viselkedjen, ha egyszer folyton megszegi azokat? -Viszont, ha tudjuk, hogy mit fog megszegni, akkor rájöhetünk, hogy mi a terve. – ekkor elővette ő is a mobilját, ami ugyan nem volt modern, de még működött. –Jah, persze, elfelejtettem bekapcsolni. -Mire készülsz? – kérdezte Gilbert. -A Rókát én még nem ismerem. De ha igen, akkor tudni fogjuk, miért csinálja az egészet. -És mégis, van, aki ismerné a Rókát? -Igen. Márti. Ő az egyetlen, aki valóban ismeri a Rókát. -67Csodálatos volt az őszi kert. Bár merre néz az ember, az aláhulló levelek, az ősszel nyíló virágok, és a színpompás lombok gyönyörködtetik a szemet. Az egész közepén volt egy vén juhar, mely alól zongoraszó hallatszott. A fekete versenyzongora mellett Ezüstróka ült, és játszotta Liszt Ferenc 2. Magyar Rapszódiáját. -Gyönyörű dalocska. – mondta a Róka, miközben mellé állt. -Üdv! Nem sok vendég jár erre. -Hát meg kell hagyni, nehéz volt bejutni. De sikerült mielőtt elvesztettem volna a képességemet. -Én mostmár tényleg nem tudlak megérteni. – mondta közönyösen. –Ott volt a lehetőség, hogy megszökj! Ott volt az orrod előtt, és te engem akartál megmenteni. Idióta. -Azért értékelhetnéd, hogy nem hagytalak magadra! -Nagyon jó. – mondta dühösen. –Senki más nem tud használni engem, mint te! Szóval, ha meg is szöksz, és később leszámolsz ezzel a bandával, akkor sem sértődtem meg volna! -Te nem, de én igen. Mert én úgy jöttem ide, hogy kiszabadítom Andrást. Ez megtörtént. Viszont elvesztettelek téged. És most a kezemben tartalak görcsösen. -De látod, én ezt sem értem! – mutatott rá. –Mit foglalkozol te velünk? András a jó Daliás unokája. Nem is ismerted! És hogyha jobban meg gondolod a dolgot, engem sem ismersz! -Hát épp ez az! Meg akartalak titeket ismerni. -De miért? Mire jó az?

239

-Hogy tudjam, kire számíthatok és kire nem. -Ez már nevetséges! – kelt fel a helyéről. –Azt hittem, te, mint Róka egyedül harcolsz, és nem foglalkozol azzal, hogy ki van veled, vagy épp ellened! -Ez így igaz! – folytatta a játékot. –Még a palackozó üzemben is egyedül harcoltam. A többiekkel csak annyit tudok tenni, hogy segítem a fejlődésüket, de nem mondhatom meg nekik, hogy mit tegyenek lépésről-lépésre! -Szóval ahelyett, hogy egyedül szabadítottad volna ki, és elhúztál volna, helyette inkább itt maradtál, és várod, hogy valami csoda történjék? -Nem, én arra várok, hogy te megnyílj! -Hogy én megnyíljak? -Figyelj Ezüstróka! Te az én általam teremtődött lélek vagy igaz? -Igen. A kard lelke mindig a tulajdonosa alapján manifesztálódik. -Eddig világos is. De akkor én nem értek valamit. Hogy lehet az, hogy te csak részben hasonlítasz rám? -Ezt meg mégis hogy érted? -Nem ismered a régi mondást? – kelt fel ő is. –A róka megváltoztatja a szőrét, de a jellemét nem! Magyarul te most Ezüstróka vagy, de belül valahol még másvalaki is. -Jól látod a dolgot. – ismerte el. –Hiába fogadtalak el, mint tulajdonosom, hiába szolgállak, amikor hívsz, a lelkem nem nyugszik. -Szóval, mint az emberi lelkeknél. -Mi van velük? -Nálunk, embereknél, általában a halálunk után a lelkünk eltávozik a megfelelő dimenzióba. Az emberek ezt sokféleképp nevezik, de a lényeg, hogy nem marad a matéria közelében. De előfordul, hogy van egy lezáratlan ügye a léleknek, és amíg az nem oldódik meg, addig itt marad. -Tehát azért nem vagyok a te pontos leképezésed, mert van egy lezáratlan ügyem, és ez téged nagyon zavar? -Nem zavar engem, sőt! Ez volt az, ami miatt azt a sok őrültséget elkövettem. Mert éreztem, hogy van valami furcsa a kardban és benned. -De te tudod, hogy mi az ügy.

240

-Szabadkőműves gondolkodás. Meglátszik, hogy Ságvári sem volt különb. – majd rá nézett. –Meséld el, hogy gyilkolták meg az egykori gazdádat! - Nos, mint tudod, annakidején a Doki kifejlesztett egy szert, néhány társával együtt. – ült vissza és zongorázott tovább. -Ennek segítségével szerették volna az indigó problémát lezárni. De Daliás akkor is, úgy, mint most, ellene volt a dolognak, így a Dokit próbáltuk leállítani. A korábbi kollegái: Augustus, Hugh és Buhara szépen félreálltak, de a Doki hajthatatlan volt. Döntés született. -Még pedig az, hogy Ságvári intézze el! -Tévedés. – nézett a szemébe. –Ságvári csak meg akarta kérni szép szóval, hanem megy, csak akkor folyamodott volna erőszakhoz. És csak azért Ságvárit küldték, mert egyrészt önként jelentkezett, másrészt a Föld elem ellentéte a Levegő. -És Ságvári elment, hogy lebeszélje a tervéről. -Igen. Odament, ahol a régi laborja volt. Az egykori mozi helyén. Kezdetben nem voltak nagy szóváltások, de elmérgesedtek a dolgok. És akkor mindketten kardot rántottak. És összecsaptunk. Ságvári erős volt, és én is ellenálltam a Doki támadásainak. De persze mint az eredmény is mutatja, kevés volt. Sikerült elválasztania minket egymástól. Ezután a gazdámat a plafonhoz szegezte egy kőlappal, majd egy Kőmarkot idézett, és azt irányítva szúrta át velem Ságvárit. Azóta kaotikus lett a világom. -Ezért voltak szétszórva a szigetek. -Igen, de te új reményt adtál. És így helyrekerült, és felélénkült az éter. Köszönöm. -Szívesen. -Jól érzem, hogy ez erőd gyengül? -Igen. Hamarosan le kell lépnem. Így is nehéz tartani ezt a rezgést. -Akkor menj minél előbb! -De szeretnék kérni valamit. -Mondjad! -Az erőm ugyan véges, pláne, hogy most a KIVONAT-tal nyomnak tele. Az indigó erőm elhagy. De tudom, hogy a te erőd akkor is működik, ha én nem vagyok a topon. Ezért kérlek, hogyha a Levegő elemet nem tudom uralni, akkor vedd át az irányítást, és tégy, amit jónak látsz. -És veled mi lesz? Mi lesz, ha az indigó erőd eltűnik?

241

-Azzal te ne foglalkozz! – csitította le. -De igen is fogok! Nem hagyhatom, hogy egy újabb gazdám vesszen el a harc közben! – mondta duzzogva. -Figyelj, Ezüstróka! Nem fogsz elveszteni, ha mindent beleadsz! -De mégis mi a terved? Létre fogod hozni a Bölcsek Kövét? -Igen. Bár kevés az esély rá, hogy sikerülhet, de megteszem. -Mégis miért Róka? Mit akarsz elérni? -A Bölcsek Köve már így is kész van. Ha félig-meddig is, de már kész. Már csak az én erőm kell hozzá. De az a helyzet, hogy ha az én erőm nem elég, szereznek másikat. A lényeg az, hogy nem engedhetem, hogy rossz kezekbe kerüljön. Mert akkor tényleg vége a világnak. -És mit csinálsz vele, ha a tiéd lesz? -Természetesen megsemmisítem. Habár sok jóra lehet használni, az nem ér fel azzal, hogy mennyi rosszra is lehetne! -Szabadkőműves gondolkodás és cselekedet. Mostmár értem, hogy Daliás miért akart téged klubtagnak! – viccelődött. –Méltó örököse leszel a Ságváriak páholyának. -68A garázslakásban köszönt rá a reggel Andrásra. Valaki szépen megágyazott neki, betakarta, és szemmel láthatólag egész éjjel ápolta. Megvolt a hatása, mert András kezdett ébredezni. Mikor kinyitotta a szemét, csak szendergett, nézelődött, és megpillantotta Ágit a székben. Nem sokkal később Márti jött be az ajtón, szépen halkan. Nézte Ágit, ahogy elaludt a székben, majd Andráshoz ment. -Szervusz, András. Rég találkoztunk. – mondta halkan. -Szia… - kezdte kábán. –Hol vagyok? -Biztonságban. Ne aggódj, a nagyapád hamarosan itt lesz. – ült le az ágyára. -Hogy kerülök ide? – fogta a fáj fejét. -Nem emlékszel semmire? -Arra igen, hogy elkaptak. Meg valami búrára… - mondta zavartan. –Aztán jött valami Róka és Ágnes? -Miféle Ágnes? -Az a vörös hajú lány ott. Tudod, akivel régóta együtt járunk. -Nem, András, nem. Te Boglárkával jársz.

242

-Soha nem hallottam róla. De nem. Ágnes az én barátnőm, aki Tigris néven van az FTE-n, képessége a teleportáció és a fémek feletti uralom. – közölte komolyan. -Valami történt. – és Márti egyből a feje felé tartotta a kezét. – Összekuszáltak. Még nem tudod, hogy mi a valós és mi az, amit beléd tápláltak. -Jól vagyok! – vette el a kezét. –Csak annyi van, hogy nem emlékszem semmire. Csak erre. -Felébredt? – kérdezte Daliás belépve. -Igen, de van egy kis gond. -Micsoda? -Az hogy állítólag nem emlékszem jól, Dávid, de semmi komoly. -Engem mióta hívnak Dávidnak? – kérdezte Zoli bácsi. -Miért nevet változtattál. Te vagy a Sakál, avagy a híres Ságvári Dávid, aki az indigókat üldözi. -Itt valami nem stimmel. – ingatta a fejét Daliás. -Persze, mert nem jól emlékezik. Az előbb is Ágit hitte a barátnőjének. -Nem úgy értem. – mondta miközben a szemébe nézett az unokájának. –Egy átlagos Amnézia pecsét miatt azok az emlékek törlődnek, amik meghatározott idő intervallumon belül keletkeztek. Azon belül minden törlődik. De nem a részletek! És nem is kuszálódik össze! -Szóval azt mondjátok, hogy aki vagyok, az nem is én vagyok? – kérdezte András hitetlenül. –Ez nevetséges! - kelt fel az ágyból. –És különben is nincs rátok időm. Lajos bácsi vár a Botkertben. Le kell még nyírnunk a füvet, meg minden… most mi van? -Te sosem jártál még a Botkertben. -Dehogynem! Hiszen az apukám a Főkertész, hát csak tudom, hol van! -András, az apád nem Lajos bácsi! És én nem Ságvári Dávid vagyok, hanem a nagyapád, Daliás Zoltán. – nézett rá. -Tegyük fel, rendben. – mondta most már ő is kétkedve. –Akkor magyarázzátok el nekem, hogy mi lehetett a probléma! Mi az, amitől nem emlékszem semmire normálisan? -A víz miatt. – mondta Daliás döbbenten. -A víz miatt? – kérdezte András és Márti egyszerre. -Igen. Az emberi agy jelentős hányada vízből áll. Az emlékeket a tudósok különféle idegsejtek és idegpályák kapcsolatában vélik

243

felfedezni. A valóság azonban az, hogy ezek csak elkülönítik az emlékeket. Valójában mindenegyes agysejt, egy külön medence, ahol a víz található. És víz rezgése raktározza az információt, és az emléket. -Érdekes elmélet, de ez még mindig nem magyarázat! – mondta András. -Nem is, amíg számításba nem vesszük a Rókát és a víz anomáliáit. -Miért, mit tud tenni a vízzel a Róka? – kérdezte Márti. -Tegnap kutakodtam egy kicsit, és a régi feljegyzésekben, a Lemúriaiak másképp számolták a Zodiákust. A lényegében nem mennék bele, viszont azt tudni kell, hogy a Róka azok szerint nem Levegő, hanem Víz elem jegyű. -Micsoda? – kérdezte értetlenül Márti. -Bizony. És ha valami, akkor ez befolyásolhatta András emlékeit. Hugh szerint Amnéziát bocsátott rá Augustus. És mivel saját maga emlékeit profi módon törölte, ezért nem hiszem, hogy ő szúrta volna el. -Szóval köszönjem meg a Rókának, hogy összekavart, hogy cserébe, hogy ne felejtsek el semmit. Marha jó! -Éppenséggel igen. – ismerte el Márti, majd Ágihoz ment. – Ágnes, tudom, hogy ébren vagy és hallgatózol! – fogta meg a vállát. –Most menj, és hozd el az ikreket. Szükségem van rájuk! És Ági teleportálódott. -Na, látod, mondtam, hogy teleportál! – mutatott a hűlt helyre. – Ez meg Szuzi, Szilvi tibeti spánielje. – állapította meg, miközben a kiskutya a hangját hallatta a házban. -Ez egyre ijesztőbb! – rettent meg Márti. -Nekem mondod? – kérdezte Zoli bácsi. –És ami legrosszabb, hogy valósnak hiszi az emlékeit. Sőt, kezdem azt hinni, hogy a Róka emlékei vannak benne. -Van egy ötletem, hogy ezt kiderítsük. Ekkor Márti az ablakhoz lépett, és megfogta az azóta már szépen hajtó bonsait. A levelei zöldebbek, mint korábban, és a sérülései is összeforrtak. Szép látványt nyújtott, mintha mi sem történt volna. -András! Hamarosan jön majd a házi néni. Szilvi és Barbara összekaptak egyszer, és az áldoztuk a bonsai lett. Szerinted így átadhatjuk? -Nem! – mondta és kivette a kezéből.

244

Majd az asztalhoz ült vele. Elővett egy ollót, majd az ágakról levágta a szigetelőszalagot. Ezután a túlburjánzott ágakat lecsipkedte, és szép bonsai formát adott neki. -Látod, megmondtam! – nyújtotta át. – Ha erősek a gyökerei, akkor rendben lesz minden. -Kísérteties. – borzongott Márti. Megjelent Ági, oldalán az ikrekkel. András, mintha csak régi ismerősök lennének, üdvözölte őket. -Csá, Zoli! Csá, Zsolti! – fogott velük kezet. –Bírjátok még a Kosár tanárnő-féle biológia órákat? -Igen, persze! – mondta Zoli természetesen. -Csak néha húzós. –tette hozzá Zsolti. -Hé, a fejemben nem ér kutakodni! – mutatott rájuk. -Látjátok! Megmondtam, hogy András viselkedése, de belül mintha Szilveszter lenne. – szólt Ági. -András, figyelj! Most álomba merülsz! - kezdte Márti szuggerálni. -Ugyan már, kedves, tudod jól, hogy ezek nem hatnak rám! -Na, jó! – majd fogta, és a kezén lévő karkötőt András bal kezére húzta fel. -Rendben van. – mondta lógó orral, és lefeküdt az ágyra. -Fiúk, gyertek ide! – intett az ikreknek. –Most pedig harmonizálni fogunk. Zoli bácsi rákezdhet! Majd Zoli bácsi elővette a kezében lévő tokból a hegedűt. Majd a vállára helyezte, fogta a vonót, és beállt a hegedűsök pozíciójába, ahogy az a nagy könyvben írva vagyon. És elkezdte játszani a Monty csárdását. Márti koncentrált. Az ikrek vállára tette a kezét. Ekkor indigó fény jött át az ikrekből, majd Márti a kezeit András fejéhez tette. A csárdás ütemére az energia pulzált András fejébe. Mikor a fény kihunyt András felébredt. Felült az ágyon, és megrázta a fejét. -Nagypapa, már megint kezded? – kérdezte András rosszallóan. -Ez az! – mondta a zenélést abbahagyva Daliás. –Sikerült. -Emlékszem. Már emlékszem! – mondta csodálkozva. –A Róka ott volt, és kiszabadított. De csak úgy egyeztek bele, ha ő ott marad. És mikor az Amnéziát rám bocsájtották, a Róka az ő emlékeit adta kölcsön nekem, hogy azt törlődjön és ne az enyém!

245

-69Egy telefoncsörgés törte meg a szobacsendjét. Habár már délelőtt volt, valaki még mindig a paplanok közt szunyókált. Barbara volt az, és már kutakodott a mobilja után. A csengőhang rock-stílusban zengett, mely garantáltan felébreszti az embert, még ha Barbaráról is van szó. -Halló. – szólt bele bágyadtan és opálosan. -Szia, kislányom! – hangzott az apja örömteli köszöntése. -Á, szia, apu. – feküdt vissza, és tette a fejére a kezét. -Hát nem vagy éppen friss és fiatalos, ahogy hallom! -Jaj. – mondta fájdalmasan. –2 órája feküdtem le. És még most is fáj a fejem. -Miért mit csináltál? -Hosszú történet. -Amúgy sem voltál itthon egy ideje, úgyhogy mesélj! -Hát lássuk csak. – gondolkozott el. –Elmentünk az egyik barátommal a Nagypavra, és ott kajáltunk, meg italoztunk. Aztán odajöttek az ismerősei, hogy nem e megyünk el valahová. Na, jó! Menjünk! Beültünk az autóba és már mentünk egy jó ideje, amikor megkérdeztem, hogy hova megyünk. Mire a sofőr közölte, hogy ő csak megy, amerre jónak látja. A lényeg, hogy mindig balra kanyarodjunk. Rendben. A végén pedig kikötöttünk Félszigeten. Nem mondom, hogy örültem, mert kicsit messze van Balatonfesteticstől. Na, onnan nem messze találtunk egy lebujt, ami egy pókerklub volt. Oda lementünk, és elkezdtünk játszani. A fiúk már egyből vetkőzőset akartak, de lebeszéltük őket. Aztán jött egy csávó és rám nyomult. Hiába próbáltam lerázni, nem jött be. Mire a haverok közölték vele, hogy én vagyok a maffiavezérük, és neki, mint kívülállónak Keresztanyának kell szólítania és minden szavam szent. Szóval ezek után a gyereket ugráltattam. Aztán mikor meguntuk, hazajöttünk, de még nem haza, hanem Festeticsre. Menjünk B52-be! A barátnőm nagyon felpörgött, és menni akart, én meg nem. De hát rávett. Na, elkezdtünk szórakozni, és innentől elvesztettem a fonalat… -Hát Barbarám, te sosem változol, igaz? -De nyertem a pókeren 150.000-et! – közölte kacagva. -Nem is rossz!

246

-Igen, és ezt majd küldöm nektek, mert tudom, hogy most már minden fillérre szükségetek lesz! -Felejtsd el, az a te pénzed! – parancsolt rá. -De apu, hisz a gyár becsődölt! Mihez fogtok ezután kezdeni? -Élünk, mint Marci Hevesen! – mondta örömmel az apuka. – Ugyanis ismét megy az üzlet! -Micsoda? – ült fel az ágyán Barbi. –Mármint a libatömés, és a májfeldolgozás? -Ahogy mondod! Isteni csoda történt, vagy én nem is tudom mi! Egyszercsak megcsörrent a telefon, és minden partnerünk felhívott, hogy várják a szállítmányt, sőt jeleztek további 15 megrendelőt, aki szintén nagy tételben játszik! És még valami! Hungaricummá minősítették a libamájat, és 2 hét múlva valami bemutatón kell lennünk, ahol Európa közönségének mutathatjuk be a termékeiket! -Áu! – csípte meg magát Barbi. –Akkor tényleg nem álmodom! – mondta örömmel. –De ezt nem értem! A sötétzöldek nem tiltakoztak vagy valami? -Elhallgattak, mint Márton lúdjai a fazékban! – viccelődött. -Jaj, apu, ez nagyon jó hír! -Hát látnád anyádat, hogy örül! -El tudom képzelni. -Szóval kicsim, ne aggódj, folytathatod az egyetemet meg minden. -Most már nem aggódok! Sziasztok, és puszi mindenkinek otthon! -Oké, szia! – és megszűnt a kapcsolat. -Esküszöm, megölöm ezt az állatot! – kiabálta, miközben kirohant a szobából. A tágas nappaliban éppen beszélgetés folyt. Szilvi és Eszti társalogtak, miközben Tamás egyfolytában ugratta őket. -Mi a baj Anya? – kérdezte Tamás. –Melyik pasid szakított? -Még ha szakított volna, azon túl tettem volna magam! De most egy életre lekötelezett! – dühöngött. -Mi történt? – kérdezte Eszti. -Ez a nyavalyás Róka! – háborgott. –Nem hittem volna, hogy képes lesz rá, de megtette! -Beajánlott táncosnőnek, vagy mi? – mondta Tamás, mire Eszter oldalba lökte.

247

-Veled nem beszélek! – mutatott rá, majd a lányok felé fordult. – Tegnap Szilveszter találkozni akart velem. Nem tudtam, hogy miért, de nagyon akaratos volt, úgyhogy elmentem. A segítségemet kérte. -A segítségedet? – kérdezte Szilvi. –Tőled? -Igen. Ezen én is meglepődtem. Legalábbis a legutóbbi eset miatt. -De az is a te hibádból történt! – mondta Tamás. –Ha legutóbb is azt teszed, amit mond, akkor nem lepleződtetek volna le! -Mintha te bármikor is szót fogadnál! – vágott közbe Eszti. -Erről vitatkozhatnánk. – húzta meg a bőrt az arcán, ahogy a nagyik szokták. -Elég! – csitította le a szerelmeseket Szilvi. –És mihez kéri a segítségedet? -Nem tudom. De valószínű nem nehéz kitalálni, hogy mit kell bevetnem. – öltötte fel magára Szilveszter fizimiskáját. -A hangod még most sem tökéletes! – mondta Tamás. -Hé, tegnap buliztam, pókereztem, söröztem és cigiztem, és aludtam vagy 2 órát! Nem hiszem, hogy te is topon lennél ezután. – mérgelődött. -Legutóbb is, valami figyelemelterelést kért tőled, nem? -Igen. – mondta visszaemlékezve. –El kellett játszanom, hogy egy látványos helyen mászkálgatok fel-alá, miközben a zsaruk engem követtek, teljesen egyértelműen. -Most nem hiszem, hogy ez lenne a téma. – mondta Szilvi. –Hisz már a rendőrök is tudják, hogy Szilveszter kiváltotta Andrást, és ő maradt ott a Dokival vagy kivel. -És a srácok? – kérdezte Tamás. -Mi van velük? – kérdezte Eszti. -Figyu, Szilveszter bármilyen akciót is tervez, azt egyedül fogja végrehajtani. Ám ahhoz szükséges, hogy valami káosz legyen, hogy tudjon benne mozogni. -Értem. – mondta Barbi. –Szóval szerinted, most Mártival meg a Szabadkőművesekkel valami mentőakciót szerveznek, és oda kellene mennem? -Jó ötlet. – helyeselt Szilvi. -És ti nem jöttök? – kérdezte Barbi. -Nem tudok! – mentegetőzött Tamás. –Eszti szüleihez megyünk.

248

-És én se tudok menni, mert szerveznem kell a szakestünket. Pedig szívesen bevállalnám, csak hát a szaktársaim eléggé passzívak ezügyben, és mindent nekem kell megcsinálnom. -Tényleg, nem is mondtad, hogy mivel kötelezett le Szilveszter! – vetette közbe Eszti. -Ah, bocs! – kapott a fejéhez. –Valahogy elintézte, hogy a családi vállalkozásunk ne menjen tönkre, és még jó pár évig működjön. Sőt, ha most minden jól megy, talán még egy kis profitot is tudunk termelni. -Nem semmi ez az ürge! – ismerte el Eszti. -Nem ürge, Róka! – pirított rá Szilvi. -69-Kezdek félni! – mondta aggódva nézve ki az ablakon Vádi. -Mi a baj? – kérdezte Efrit hozzábújva. -Ettől az egésztől kiráz a hideg. Kezd kicsúszni a kezünk közül az irányítás. -Ne félj kincsem, minden rendben lesz! – nyugtatta. –A Bölcsek Köve elkészül, és akkor hatalmasak lehetünk. -Volt erről álmod? – kérdezte szelíden. -Volt. -És mit láttál benne? -Ismét elkezdjük az idézést, ahogy korábban, de most a Rókával együtt. Az ő indigó ereje is eltűnik, a kőbe ágyazódik. Majd Főnix megjelenik az anyagi világban. A megtestesült Bölcsek Kövét pedig nem tudják megállítani sem az indigók, sem a Szabadkőművesek. Mind odavesznek a csatában, és mi nyerünk. -Az én megérzésem mást sugall! – fordult meg és nézett párja szemébe. –Nem fog úgy történni, ahogy az álmaidban! A Róka megint a közeledben volt, és megint csak összekuszálta a dolgokat, ahogy szokta. -Ne ess kétségbe! – ölelte magához szorosan. –Bármi is történjék, neked nem esik bajod! -És neked? Téged ki véd majd meg? -Vigyázok én magamra! -Ez mind nagyon kevés. – tolta el magától. –Az egész olyan kusza és furcsa. -Mondd el, mi aggaszt?

249

-Szeif. – mondta csendesen. –A harag a szemében, amit láttam, nem nekünk szólt ugyan, de ellenünk is fordíthatja. -Miről beszélsz? -A Róka feltűnése és a szökési kísérlete valahogy nem stimmelt. De aztán gondolkoztam rajta, és rájöttem, hogy nagyon ügyesen csinálja a bomlasztást. -Miféle bomlasztást? -Nézd csak meg a helyzetet jobban! – kérte. –A Róka, most reggel elszökhetett volna. Semelyikünk sem tudott volna ellene semmit tenni, még Főnix sem! De itt maradt, mert játszott velünk. Szeif nagyon mérges lett Főnixre, mert tudhatta volna, hogy a Róka nem átlagos indigó. És amikor megjelent, szinte egymásnak uszított bennünket! Szeif sértegetett mindenkit. -Hé! Értsd meg azért Szeifet is. Nagy a nyomás rajta, és persze, hogy néha nem ura a szavainak. -Pont az mondja, aki tudja, hogy mit tesz azokkal, akik ellenszegülnek neki? – kérdezte a Róka betoppanva. -Te mit keresel itt? – kérdezte Efrit meglepődve. -Beszéltem Szeiffel. Megbeszéltem vele, hogy nem fogok megszökni, segítek elkészíteni a Bölcsek Kövét. Ha mégsem így tennék, a nyugodtan megölhet. -Te idióta! Már megint elzárod magadtól a menekülés útját! – rivallt rá Vádi. -Igen. És még mindig nem értitek, hogy mi a célom, igaz? -Miért, mi a célod? -Mit tennétek ti, ha tudnátok, hogy egy olyan fegyver van készülőben, ami kipusztíthat egész városokat a teljes lakossággal együtt? Viszont tudod azt is, hogy te vagy a megfelelő ember arra, hogy ezt a fegyvert likvidáld, és ezzel életeket ments meg? De most ne, mint rendőr, hanem, mint ember gondolkozz! -Hát akkor mennék, és megsemmisíteném, és minden eszközt bevetnék. – mondta Vádi bátran. –De tudod jól, hogy a Bölcsek Kövét nem lehet elpusztítani! -Minden elpusztítható, vagy működésképtelenné tehető. A technopatizmusommal a kilincstől egészen az EÜ Központ biztonsági zárjáig, minden mechanikus és elektromos dolgot ki tudok iktatni. Egy kő, csak nem okoz fejtörést!

250

-Alábecsülöd a kő erejét, öcskös! – mordult rá. –A kő még nálad is erősebb lesz, hisz mind a 4 elemet birtokolja! Te csak egyet birtokolsz! -Tényleg! Akkor nézzetek ki! A Róka az ablak felé mutatott, ahol vadgesztenyék álltak. Már látszott rajtuk az ősz. A levelek barnák voltak, és amelyik még zöldellett, annak a széle is barnulni kezdett. Hol a levélkék, hol a tenyeres levelek hullottak le a fáról a szél játéka folytán. De váratlan fordulat következett. A hajtáscsúcsokon meglepő módon új, zöld hajtások fejlődtek. Gyönyörű, friss zöld színű levelek sarjadtak. Ezután a csúcsokon ismét csoda történt, mert a vadgesztenyefák virágba borultak. A Róka azonban felfordította a tenyerét. Ekkor a színpompás virágzatok visszafejlődtek. Eltűntek a bimbók, majd a levelek is kezdtek összemenni. Nem sokkal később az összes hajtáscsúcsról eltűntek az üde zöld levelek. -Nos, amint látjátok, ez majdnem felér a Bölcsek Kövének erejével. A Szabadkőművesek azt mondták, hogy lehetetlen, hogy szembeszálljak az erőkkel. Én behoztam két változót. Az egyik a Fa elem feletti uralom, amit szerencsére Szeif csak a Levegő feletti uralomnak tudott be. A másik változó a Fém elem volt, ami Tigrisben teljesedett ki, amit te is tapasztalhattál. -De az álmomban, nem volt a Fa és a Fém elem! – mondta Efrit. -Ejnye, Menyét! – mondta a Róka, a vállára téve a kezét. – Nem emlékszel! Az álmaid nem túl jók! És tudod, hogy miért nem? -Miért nem? -Azért, mert te láttad! És tudod, hogy mi fog történni. És hogyha nem tetszik a dolog, akkor megváltoztatod az eseményt. Így az egész megváltozik. -Szóval, amit álmodott, az most nem fog bekövetkezni? -Bekövetkezhet, ha a mi Menyétünk nem fog másképp cselekedni, mint az álmában! Ha viszont, másképp cselekszik, mint ahogy az álmában, akkor a dolgok nem fognak úgy alakulni, ahogy láttad. -Miért szólítasz Menyétnek? – kérdezte Efrit. –Ezt a nevet elhagytam, amikor csatlakoztam Szeifhez. -Mert belül még mindig Menyét vagy. Aki igényli a biztonságot, igényli a vezetést, és akit nem tud legyőzni, inkább mellé áll. Igaz? -Ezt most miért mondtad el? – kérdezte Vádi.

251

-Azért, mert most leginkább tőlem fél. Az, hogy Szeif mit művelhet vele, már nem érdekli. Az előbbi produkcióm óta érzem, hogy retteg. Érzem a félelmét. – tartotta felé a tenyerét. -Te szemét! Mégis, hogy merészeled ezt? – kérdezte dühödten. -Mostmár értem. – mondta letéve a kezét. –Nem magadat félted, hanem a Verát. Félted, hogy valami baja eshet. -Nyugalom! – bújt oda hozzá. -Figyelj Menyét! Ajánlok egy üzletet! Ha segítetek nekem, akkor nem lesz bántódásotok. Szeiffel végezni fogok, és ha minden jól megy Főnixszel is. Csak annyit kérek, hogy amint kialakul a káosz, lépjetek le! Lehetőleg minél messzebb innen! Ne avatkozzatok közbe, csak ennyit kérek! Ekkor egy másik ablaknál vett észre valamit Vádi. Az udvaron gyülekeztek a fekete ruhás emberek. Szeif és Augustus az udvaron fogadta őket. A fekete ruhás emberek levetették a csuklyájukat. A szemeik vörösen parázslottak. A Szabadkőművesek voltak azok. -Ez meg mit jelentsen? – kérdezte Vádi. -Ez itt Főnix új terve. Az éteren át hipnotizálta a Szabadkőműves tagokat, hogy az ő oldalukon harcoljanak. - De ez nem szerepelt az álmomban! -Már is megváltozott volna? -Nem. – mondta hűvösen a Róka. –Az álmod nem változott meg. Mert még nem tettél semmit. Az, hogy nem láttad őket, az azt jelenti, hogy nem is értek el odáig. -Hogyan? – kérdezte Vádi. -Valószínű, hogy a többiek, akik ki akarnak szabadítani, jó munkát végeznek. -Te elárultad nekik, hogy hol vagyunk? – kérdezte Efrit dühösen. -Egy fenéket! – legyintett a Róka. –De bízom bennük. És az ösztöneim azt súgják, hogy hamarosan itt lesznek. -70-Hát akármennyire is ügyetlen volt, azért mégis csak sikerült neki. – mondta Gilbert. –Hugh csak arra emlékszik, hogy van egy nagy udvar, körbevéve kőfalakkal, és 2 emeletes épülettel. Régi stílusú építményről van szó, de ebből sok is sok van a városban, mint műemlék, mint olyanok, amiket így újítottak fel.

252

-András pedig emlékszik rá, hogy valami földalatti részben tartották fogva, mivel az ablakok nagyon szűkek voltak, és plafon közelében nyíltak. – tette hozzá Daliás. -És még annyit mondott, hogy a vadgesztenye fasor is bevillant neki, bár az nem biztos. – zárta le Benjámin. -Azért ez mégis csak jó!- mondta Márti kicsit dühödten. – Szilveszter csak azokat az emlékeket hagyta kitörlődni, amik megvédték Andrást a sokktól. -Magyarul azokat, amelyek emlékeztetnék, hogy mennyi vér tapad a kezéhez? – kérdezte Gilbert fölényesen. –Attól még azok az emberek meghaltak. -Igen, és nem tudjuk visszahozni! De még többet menthetünk meg, ha összefogunk és kitaláljuk, hogy Szeif, vagy, hogy is híják, hol rejtőzött el. -Nos, az én időmben még Szeif szerette az elhagyatott helyeket. – emlékezett vissza Daliás. -Akkor a régi stílusú épületek közül kilőve a Kastély, a múzeumok, a Kórház, és még számtalan épület. -De mi van, ha nem olyan helyet választ, ami neki megfelel? – vetett fel Benjámin. –A palackozó üzem sem volt éppen túl régi. -Tehát, megint az elején vagyunk. – mondta Daliás. -Szép jó napot mindeninek! – köszönt mindenki helyett Barbara, mikor megjelent Szilveszter csapatával a Botkertben. -Á, csak hogy itt vagytok! – üdvözölte őket Márti. -Mit sikerült kideríteni? – kérdezte Ági Daliástól. -Hát itt elég homályosak az információk. – mutatott körbe. – Jelenleg még mindig a helyszínt keressük. -Valami régi stílusú épület, vadgesztenyék, meg pince, meg nagy körudvarról van szó, de mintha sosem jutnánk előrébb! – háborgott Gilbert. -Nyugalom barátom, meg foguk találni! – nyugtatta Ben. -Nem az a gond! Hanem az, hogy az a szerencsétlen Róka, nem működött velünk együtt! -De most is azt teszi. – mondta Melinda kiábrándítóan. –Csak épp a maga módján. -Mégis miről beszélsz? -Arról, hogy ez a Róka bevált taktikája. – ismertette Bence. -Előre ment, hogy káoszt okozzon. És mikor már az ellenség sem

253

tudja, hogy mit miért tesz, akkor jön el a támadás ideje. Az összezavarodott ellenséget mégis csak könnyebb legyőzni. -Ezt én is alátámasztom. – jelentkezett Ági. –Hiába terveztük meg a lépéseket, a Róka valahogy nem követte azokat. -Még ti nevezitek magatokat csapatnak? – háborgott Gilbert. – Hisz most sem vagytok azok! A főnökötök rabságban, vezető nélkül pedig vajmi kevés esélyetek van a győzelemre. -De mi csapatban vagyunk, nem pedig egy az egy elleni küzdelmet folytatunk! – mondta Zoli. -Ráadásul mi az erőnket össze tudjuk adni, így még erősebbek lehetünk! – támasztotta alá az érvelést Zsolti. -Hát, Gilbert! Úgy érzem, kezdenek lefölözni az indigók! – mondta mosolyogva Daliás. -Lásd be öreg harcos, hogy itt is csapat munkáról van szó! – intett felé Ben. -Egy célért küzdenek, de különféle módszerekkel, és különféle utakon. -És mivel, ha jól tudom, a Róka legyőzött, ezért azt teszed, amit mi mondunk, világos! – parancsolt rá Barbara. -Rendben van. Ha ilyen okos mindenki, akkor hol bujkál Szeif? -A város több pontjáról lehet szó. – kezdte Melinda. –A vadgesztenye fasor átszeli a várost Lápfenék városrésztől egészen a Majormúzeumig. Kb. 3 km hosszan. -Akkor régi épületek körudvarral. – csatlakozott Ági. –Sok lehet, mert például a Kisváthy is ilyen, és ott is előfordul egy-két vadgesztenye. És van is pincéje. -De a Kisváthyban nem lehetnek! – mondták egyszerre az ikrek. –Azt éreznénk. -Aztán ott van az Állami Gimnázium. Arra is illik a leírás. – jegyezte meg Ben. -Az nem vallana Szeifre. –vetette ellen Gilbert. –Az is ugyanolyan zajos lenne, mint a Kisváthy. A laborját is hol rendezte be? A régi moziban, ahol semmi mozgás, és még mi sem gyanakodtunk, hogy ott van a közelben. -Tehát, ha elrejtőzik, akkor figyelembe veszi az ellenség közelségét. – gondolkodott Márti. -Szemmel akarja tartani egy olyan helyről, amiről senki nem gondolná, hogy megfelelő. -Akkor az FTE A épülete is kilőve, igaz? – kérdezte Barbi. -Ne röhögtess! – vetette oda Bence fanyarul.

254

-Van valami ötleted? – rivallt rá Barbi. –Mert ha nincs, akkor pofa be! -Éppenséggel van. A Majormúzeum. -Na, ez aztán az ötlet! – fogta ironikusra a hangot Barbi. –Egy múzeumban elrejtőzni! -Van benne potenciál! – ismerte el Daliás. -Hogy? – kérdezte Barbi. -Végül is van körudvar, régen épült, ott van a fasor, és van pincéje is, ami kihasználatlan. – vette számba Márti. –Közel van az FTE-hez, és mégsem gyanakodnánk, hogy ott van, mert a múzeum ilyenkor nincs nyitva. Megfelelő hely. -Oké. Akkor mi a terv? – kérdezte Ben. -Hát először is, Ági és az ikrek elmennek a Stachba, és csórnak nekünk 34%-os ammónium-nitrát műtrágyát! Lehetőleg 3 zsákkal! -Igenis! – és nyomban eltűntek. -Te Barbara, ha jönni akarsz, akkor megkérlek arra, hogy csak akkor használd az alakváltást, ha szólok, és azét vedd fel, akiét mondom, rendben? -Rendben, értettem. – mondta nem túl meggyőzően. -Miért érzem úgy, hogy másképp lesz? -Menj a fenébe! – kapta fel a vizet Barbi és arrébb ment. -Ha már távozol a körünkből, kérdezd meg Andrást is, hogy jöne velünk? -És mi mit csináljunk? – kérdezte Bence Melindára nézve. -Ti majd jöttök velem, és beszerzünk egy-két dolgot, ami jól jöhet az akció során. -Mint például? – kérdezte Melinda. -Hát Lajos bácsi nem fog örülni neki, de megcsapoljuk a benzines kannáit, elviszünk néhány cuccot a szerszámosból, meg hasonlók. -Látom, ismered Luit! – bólogatott Daliás. -A maguk feladata pedig az lesz, hogy hozzák a kardjukat, és toborozzák össze a Balatonfesteticsi Szabadkőműveseket. -De minek? – kérdezte Benjámin. –Hisz csak 3-an vannak! -Nem hiszem. – mondta Márti. –Valahogy megtalálják a módját az ellenállásra. Az Aquanaturnál a rendőrséget hívták segítségül. -De a rendőrség is mellettünk áll! – mondta Daliás diadalmasan.

255

-Csakhogy a többiek nem! – mondta Gilbert a telefonját a fülétől eltartva. –Már öt számot tárcsáztam, de nem elérhetők. Egy hang pedig azt búgja, hogy álljunk át. -Mutasd! – vette ki a kezéből Ben. –Hallom én is. De ez nem Szeif hangja. -Ez egy nő hangja. Mintha a túlvilágról jönne. – mondta Gilbert Ekkor Melinda kivette a kezéből a telefont, majd belehallgatott. Majd tágra nyílt a szeme, és ledobta a földre. -Melinda! – ment oda hozzá Bence. -Ez… - mondta kapkodva a levegőt. –Ez a hang… -Kié, Melinda, kié? – nézett a szemébe Bence. -Az anyám hangja. – szólt sötéten. -71A Majormúzeum az egykori Gazdászegyetem épülete volt. Az FTE A épületétől mindössze 2 utcányira van. A Gazdászegyetem megalakulásakor ez adott otthont az oktatásnak. Ez volt a tangazdaság. Azóta többszöri átépítés és bővítés követte, egészen a mai állapotig. A többszintes magtár épületet átalakították múzeummá. A kiállítások anyagát a Gazdászegyetem és Balatonfestetics története alkotja. Kitérnek itt az állattenyésztésre, a növénytermesztésre, a vetésre, szántásra, aratásra, növényápolásra, a hagyományokra, és gazdász életmód hétköznapjaira is. A pincében pedig látványos borászati és szőlészeti bemutatókat tartanak. Itt nem csak a hallás – látás - tapintás alapján ismerkedhetnek a látogatók ezzel az ágazattal, ugyanis a másik 2 érzékszervvel, a szaglással és az ízleléssel is megédesítik. Híres, helyi pincészetek borait, párlatait, roséit, és egyéb alkohol tartalmú italait kóstolhatja meg a kíváncsi közönség. A tágas udvaron pedig különféle rendezvényeknek adnak otthont a szezonban. Aratási, vetési, cséplési, szántási és egyéb bemutatókon lehetnek szem és fültanúi az érdeklődök az egykori mezőgazdaságnak. Az udvaron, a fedett terek alatt pedig hatalmas gépszörnyek pihennek, még ma is működő állapotban. És habár akkoriban modernek voltak, ma már költséges lenne az üzemeltetésük, de kétségtelen, hogy a hatásfokuk eléri a mai gépekét.

256

A kiállítások és a kinti látványosságok azonban csak az idényben látogathatók. A féléves periódus alatt azonban így is megfelelő mennyiségű látogatót vonz a Majormúzeum. Ősz közepétől tavasz közepéig a múzeum bezárja kapuit. A pince elzárt részében Szeif ismételten hozzákészül a Bölcsek Kövének létrehozásához. A kardját ismét leszúrta, majd a varázsigét elmondva ismét létrehozta az aranymetszést. Az alapanyagokkal nem kell sokat bajlódni, hisz azok már beépültek Főnix testébe. Már csak materializálni kell, és Főnix teljes egészében feltámad, és a Bölcsek Köve benne formálódik meg. -Mi volt a baj legutóbb, Szeif? – kérdezte a Róka miközben figyelte a létrejövő idézőkört. -Igazából csak annyi, hogy Sirokkó nem volt túl erős. Kevés volt az indigó energiája, és ezzel a Levegő elem sem tudott érvényesülni. -És miből gondolod, hogy nekem elég van? -Nem gondolom, tudom. Láttam, hogy intézted el! Ha le tudod őt győzni a saját elemében, akkor te erősebb vagy nála. -Értem. És miért nem először engem fogtatok el? -Ennek több oka van Róka. – vette ki a kardját a földből, mikor végzett. –Először is nem tudtunk volna elkapni. Másodszor, a Szabadkőműveseket valahogyan sakkban kellett tartanunk. Harmadszor pedig a Főnix üzenetet hagyott Efrit álmában, hogy a széllökéseket, mindig hatalmas hurrikán követi. -Nagyon költői. – fanyalgott. -És bejött, nem? – kérdezte elé állva. –Tudod, Róka, nem hittem volna, hogy tényleg, önszántadból segítesz nekünk. Nem éppen a te stílusod. Mégis miért? -Tudod az egykori Szlávunióban néhány tudós tett egy kísérletet, hogy az evolúciót felgyorsítsa, és így anyagi haszonra és elismerésre tegyenek szert. Befogtak több száz rókát, és el kezdték őket tenyészteni. Nemsokára megjelentek a tenyésztés során előkerülő jelek, melyek a rókák szelídülésére utaltak: a szocializálódás, a lelógó fülek és farok, a szelídség és hasonlók. Aztán újabb kísérletezésbe fogtak, mert rájöttek, hogy a róka egy bizonyos színváltozatára nagy az igény a piacon. Ez pedig nem más, mint az ezüstróka-prém. A természetben ritkán fordult elő, de a tenyészetben elég gyakori, is egyre gyakoribbá vált. -Szép kis történet, de sajnos a költő dolgok inkább Vádinak mennek, mint nekem. – mondta elfordulva. –Fogalmazz világosan.

257

-Ezzel azt akartam mondani, hogy ez által úgy érzem, fejlődhetek. Daliás megmondta, hogy az erőm a 25. születésnapomon éri el a csúcsát, és egy ideig ott is marad. De nem tudom már uralni ezt az erőt, és hamarosan túlnő rajtam. -És a Kő manifesztálásával az erőd egy része elveszik. -Így irányíthatóbb lesz, habár kicsit gyengébb. De mi az, ha tudom, hogy legalább életben vagyok. -Meg kell mondjam, azért tisztellek e gondolatok ért. A legtöbb ember, kinek nagy hatalom jutott, még többet szeretne. Viszont te pont korlátozni akarod. -Mert én nem vagyok átlagos ember, sem pedig átlagos indigó. -Ezt örömmel hallom! Szólj Vádinak és Efritnek, hogy jöjjenek. -Nem kell. – mozgatta a füleit. –Épp most értek ide. Az ajtó kinyílott, és valóban a hallott személyek jöttek be rajta. -Szeretném, ha elfoglalnátok a helyeteket. – mondta nekik. – Róka, te is. – mutatott oda. –Főnix, kedvesem, itt vagy? -Igen. – jelent meg az idézőkör közepén. -Akkor kezdjük! Túlvilági és mennyei erők, halljátok szavamat! Jöjjenek az univerzum pusztító erői! Mi nem sikeredett előszörre, sikerüljön az másodszorra! Az idézőkör ismét felragyogott, és a közepén Főnix is ragyogásba kezdett. -Kérlek titeket, hatalmas erők, lazítsátok meg a Bölcsek Kövének szerkezetét! Ekkor Főnix eltűnt a fényben, majd sötét labdacsok jelentek meg benne. 7 db alul, 5db középen, és végül 1 a tetején. -Az okkultizmus minden szabálya érvényesüljön e mágiában! – szólt szónokian Szeif. –A Levegő elem, és az indigó erő még nem teljes az elegyben. A Különmágiával szólítom most e 2 alkotót, hogy vegyenek részt az alkímiában! A Rókából fehér füst szivárgott, mely az egyik hozzá közelálló sötét gömbbe ivódott bele. Nem sokkal később pedig indigó színű aura jelent meg körülötte. Gyönyörűséges színe volt, és hatalmas a maga nemében. A testétől fél méterre is látszott. És ez is szivárgott belőle, szépen lassan. Szintén egy hozzá közelebbi labdacsba. Szeif megvárta, amíg minden erő a helyére kerül. Nézte egy darabig a Rókát. Látta rajta, hogy gyenge, látta, hogy kicsit remeg a kard a kezében. Tudta, hogy hogyan fog végződni, de elég energia gyűlt össze így nem törődött túl sokat, hogy mi lesz vele.

258

-Az alkímia összes folyamatát szólítom, állítsátok ismét össze a Bölcsek Kövét! Egyesüljön egymással az Ezüst, a Vas, a Higany, az Ón, a Réz, az Ólom és az Arany! A 7 fém olvadéka áramoljék a Testbe, és tegye azt élővé az Elme, a Lélek, a Szellem, és a Szív! A folyamat most teljesen más volt, mint a létrehozás során, mert javítás volt. A 7 alsó gömböcske keringeni kezdett, majd a középpontban egyesültek. Ekkor a legfelső gömb alászállt, és a fémes gömbbel egyesült. Ezt követte a maradék 5. A gömb ekkor megduzzadt, és majd amorf alakot vett föl. A térbeli amőbából hamarosan egy testalak rajzolódott ki. Nem sokára előtűntek az arcvonásai, a haja, a ruházata, és minden a helyére került. Főnix megjelent az anyagi világban. -Főnix! – rohant oda kedveséhez Szeif, és átölelte. -Hú, ez már jobban tetszik! – mondta Főnix, mikor tudatosult, hogy teste van. –Jaj, az érintés! Ez annyira hiányzott! -71Az udvaron és a bejáratoknál Szabadkőművesek álltak őrt. A díszes társaság zárt kapuk mögött volt, úgyhogy ebből a város népe semmit sem fogott fel. Csak a hotelként működő szárny parkolójában lehetett őket látni, de az egy forgalmas út mentén volt. Itt gyülekezett a felmentőcsapat is. A 3 Szabadkőműves, Szilveszter csapata és persze Barbi, és Márti. András nem csatlakozott hozzájuk. Az ereje még nem tért vissza. -A fenébe, mennyien vannak! – háborgott Barbara. -Hát igen, és ez még csak a kisebb csoport. – mondta Daliás. –A nagyobb része az udvart, meg az épületet őrzi. -Mégis hányan vannak? – kérdezte Márti. -Úgy kb. 60-an. – tippelt Ben. -És képesek a pecsétek idézésre? – érdeklődött Melinda. -Csak arra képesek. – tájékoztatta Gilbert. –Csak az elemi páholy tagjai képesek a megörökölt kardokat irányítani. -De a kardjainkat bevethetjük, ám csak is védekezésre. – mondta Daliás. -Miért? – kérdezte Bence. -Azért, mert az etikett így követeli meg. Egy szinten kell lennünk, különben esélytelen lenne a küzdelem. -Fiúk. Fogjátok a Róka gondolatait? – kérdezte Ági.

259

-Nem tudjuk. – mondták egyszerre, miközben koncentráltak. – Valami erőtér vagy energia veszi körbe a pincét. Nem tudjuk, hol van, csak azt, hogy onnan nem jön semmi. -Én is érzek valami energiát. És egyre csak növekszik. – mondta Márti. –És érzek egy ismerős energiát. Ez a Rókáé! -Elkezdték a regenerálást. – mondta Daliás. –Sietnünk kell, bár attól félek, már késő! -Sosem késő! – mondta Bence. -Tigris! – szólt Márti. -Teleportáld a szemközti falhoz a műtrágyás zsákokat! -Rendben. – és Tigris nyomban oda is vitte őket. -Barbi! – osztotta ki neki is a feladatot. –Vedd fel a csuhások alakját, és keltsd fel a figyelműket a zsákokra. -Mi van? – kérdezte Barbi. -Ne kérdezd, hanem csináld! Barbara felvette az egyik közelben lévő Szabadkőműves fizimiskáját, majd mintha közéjük tartozna besétált. Majd megállt az udvar közepén. -Testvéreim, azok ott mit keresnek? – mutatott a zsákok felé. – Vigyétek el őket nyomban! A Szabadkőművesek nyomban igyekeztek a falhoz, hogy elvigyék a zsákokat. -Haniel! Ha a közelébe érnek, tartanál nekünk egy kis tűzijátékot? -Miért, ez robban? – kérdezte. -Persze! De még mekkorát! -És nem sérülnek vagy égnek meg? -Nyugi. Ez a műtrágya nagyot szól, mert inkább a nyomás a domináns, mintsem az égés. Egy kicsit elkábulnak, de semmi bajuk nem lesz. -Oké! – és egy-egy tűzgömböt lőtt a zsákokra. Hatalmas robbanás vetette hátra az embereket. És tényleg úgy volt, ahogy Márti mondta. Nem volt égés, csak egy nagy lökéshullám. Barbara is hátravágódott, és nyomban visszavágódott. -Kapjuk el! – mondták a talpon maradók, akik messze álltak a robajtól. -Tigris! Hozd el onnan Anyát, majd próbáljátok megkeresni a pince gyenge pontját! – majd a Szabadkőművesekre nézett. –Ben, Gilbert, tiétek nép! Zoli bácsi, és a többiek jöjjenek velem!

260

Márti vezette csapat keresztül rohant a parkoló-udvaron, amit a nagyudvartól csak egy fakerítés választott el. Azt a Farkas sec perc alatt kiszedte a helyéről majd az udvar felé hajította. A hangokból ítélve néhány zombi Szabadkőművesen landolt. Eközben Ben és Gilbert a kerítéstől nem messze állták el az utat. A talpon maradtak rohantak feléjük, de a földön lévők is ébredeztek. Felsegítették egymást, mert látták, hogy a 2 fickó úgy sem fut sehová. -Nos, Ben. Akkor vázolom a helyzetet. Vannak vagy 20-an. Salamoni pecsétből pedig 22. Szóval mindenki mást lőhet a fejünkre. -Igen. De az is előfordul, hogy egyszerre irányítják őket, és egy nagy támadást kapunk a nyakunkba. -Rendben. Akkor te is látod azt, hogy értelmetlen a pecséteket használnunk? -Azt nem mondtam. Csak azt, hogy necces lesz kitalálnunk, hogy mivel támadnak, mikor és milyen erősen. -Én azt mondom, ne várakozzunk! – húzta elő a kardját és tartotta a tömeg felé. -Megőrültél! – rivallt rá Benjámin. -Nem őrültem meg, csak tisztán látom a helyzetet! -De Daliás azt mondta, hogy csak védekezésre használjuk! -Én meg köpök Daliásra, mint mindig. De ahhoz, hogy itt végezzünk, szükségem lesz a te kardod erejére is! -Fúziót akarsz? – nézett barátjára. -Igen. Ha jól hallom itt Ördögszigony és Jégvirág lesz. -Na, jó! – egyezett bele kelletlenül. –De ha ebből valami baj lesz, nem kegyelmezek neked! -Mintha tudnál bármit is tenni! A fekete csuhás emberek valóban idézéshez folyamodtak, és már a nevét mondták a pecséteknek. A társaság elől álló tagjai Ördögszigonyt, a hátsók a Jégvirágot idézték. Eközben Gilbert és Ben feltartotta a kardját, majd mindketten megfogták a másik kardját is. Körülöttük kék és vörös energia szabadult fel. Körbe-körbe keringet körülöttük. Az Ördögszigony tűz támadása és a Jégvirág fagyasztása megakadt ebben a színes forgatagban. Nem hatott rájuk, sőt inkább elnyelte az erejét. Nem sokkal később pedig a két elemi páholy tag összeillesztette a kardokat.

261

-Éledj, Tűzhal király! A szél feltámadt és magával ragadta a port is. A vészjósló hangulat megpecsételte a harc kimenetelét. A kardok körül egy tűzhal alakja jelent meg. Teste vízből állt, ám a testén lévő csíkok és az uszonyai tűzként lángoltak. -Perzselő zuhatag! – hangzott mindkettőjüktől. A Tűzhal király ekkor felugrott a levegőbe, mintha csak lazac volna, majd ott megállva az mellúszóit a vízszintesből függőlegesbe állította. Majd csapott egyet, mintha a szárnya lenne. Az úszóiról tűzgömbök váltak le, és haladtak a tömeg felé. Majd mikor becsapódtak, vízszerűen terjedt a láng. A Szabadkőműves bábok próbáltak védekezni, de az erejük nem érte fel a Tűzhal király támadását. Mindannyian elterültek a földön. És hogy ne égjenek porrá, ezért gyorsan visszahívták a Tűzhal királyt. -Ízisz kenete! – mutatott rájuk Ben, és gyógyító fény vette körbe az embereket. –Talán most már józanok. – nézett végig rajtuk. -72-Mégis mi a fene volt ez? – kérdezte Szeif a robbanásokat hallva. -Eljöttek érte, nem egyértelmű? – nézett a Rókára Főnix. -De mégis honnan vették, hogy itt vagyunk? -Szerintem Hughnak nem sikerült az Amnézia. – mondta a Róka védekezve. -Szerintem pedig te tehetsz róla! – indult meg felé. -Szeif! – szólt rá Efrit. –Nem tök mindegy, hogy ki miatt vannak itt, és hogy kerültek ide? -Vidd el innen Főnixet! – mondta Vádi. –Majd mi elintézzük őket! -Rendben van. Gyere drágám! – vezette ki a teremből Főnixet. Miután kimentek, és hallani lehetett a zár kattanását, a Róka eléjük állt. -Ez aztán a szép mentés! – ismerte el. –Köszönöm! -Azt mondtad, hogy ne avatkozzunk be a dolgodba, és hogy tűnjünk el. – mondta Efrit. –Bízhatsz a szavamban. -Oké, de most hogy lépünk le? – kérdezte aggódva Vádi. -Ne félj! Mindjárt hívok segítséget!

262

A Róka előhúzta a kardját, majd az ablakok felé hasított. Az ablakok nyomban kitörtek, és csörömpölve hulltak alá. A robaj nyomán megjelent Tigris és Anya az ablakok előtt, majd a teremben. -Á, üdv! – köszöntötte őket a Róka. -Szemetek! – mordult Vádira és Efritre Tigris. -Hé-hé-hé, nyugi! – csillapította le a Róka. –Ők már velem vannak! -Hogy? -A lényeg, hogy segíts nekik meglépni. Vidd el őket a vadászkunyhóba, ott biztonságban lesznek! -Ez biztos? -Ági! – szólt hozzá Efrit. –A Róka bebizonyította, hogy inkább tőle kell félnem, mint Szeiftől. Nem fogom bántani sem őt, sem titeket! -Én pedig vele tartok, és mindenben követem őt. – mondta Vádi Efrithez bújva. -Rendben! – mondta dühösen Tigris. -És még valami Tigris. Az ellenséged Szeif, és nem ők! -Értettem! – morogta magában, majd mindhárman eltűntek. -Szóval, mi lenne az a nagy segítség, amit kérsz tőlem? – kérdezte Anya. -Igazából az, ami legutóbb is. Szeretném, ha felvennéd az alakomat, és Tigris segítségével a legváratlanabb helyeken bukkannátok fel, összezavarva Szeifet, és Főnixet. - Jó kis terv. – mondta Anya, mintha őszintén örülne neki. –És ezt miért pont a csata kellős közepén? -Azért, mert te szeretsz improvizálni és kockáztatni! -Oké, de nem a pénzemmel és az életemmel! -Persze. Mondja a póker-királynő! – majd egy kis hatásszünet után. –Te nincs egy szál cigid? -Mi van? – lepődött meg Anya. –Itt vagyunk a múzeum pincéjében, körbe-körbe mindenki harcol, és te pedig rá akarsz gyújtani? – erre már Tigris is visszatért. -Te mióta dohányzol? – kérdezte Tigris. -Nem szokásom. Csak alkalmi dohányos vagyok. -És ez most milyen alaklom? – kérdezte Anya. -Elmagyarázom. A főgonoszok létrehozták a Bölcsek Kövét. Igen, azt a mágikus erejű tárgyat, aminek nagy hatalma van! – erősítette meg a kérdő szemeknek. –A Kő maga Főnix, Melinda

263

anyja. Igen, feltámasztották! És ahhoz, hogy a Kő jól működjön, ahhoz az kell, hogy egy indigó odaadja az erejét. Tényleg, én adtam oda! Na, jó inkább kérdezzetek! -Melinda anyja? De hát őt Újonc megölte nem? – kérdezte Tigris. -Igen, mindenki úgy tudja, de valójában Efrit és Szeif tette el láb alól. -De mégis minek? – kérdezte Anya. –Minek megölni, ha egyszer újjáélesztik? Ezt nem nagyon értem. -Azért, mert a Kő megölné a használóját. Ám ha a használója maga a Kő, akkor nem árthat vele magának. -És miért pont egy halott kellett? – kérdezte Tigris. -Valószínű azért, mert egy élőtest nem fogadná be. De ha egy holttestbe helyezik bele, az gyakorlatilag magába fogadja, és egészen addig fog működni, amíg a Kő. -És minek kell a cigi? – kérdezte Anya elővéve a dobozt. -Az energiámat elszívta a Kő. Így gyakorlatilag nincs erőm. Viszont az erőm akkora lett, hogy már Kristályrezgéseket bocsát ki. -Miféle Kristályrezgéseket? -Olyanokat, mint Lacié, Dórié és Vandáé? – kérdezte Tigris. -Igen. Ezt nem szívta el a Bölcsek Köve. És ha vissza szeretném kapni az erőmet, ahhoz kell valami, ami leviszi egy kicsit a rezgést. -Ennél hülyébb dumával még nem kértek tőlem soha! – jegyezte meg Anya, mire átnyújtotta neki a dobozt. -Kösz! – majd bevette a szájába, és Anya meggyújtotta neki. Csakúgy szívta a tüdejébe a mérges füstöt. Nem törődve vele, hogy már könnyezik, és minden kifújás köhögésben végződik. Az egész nem tartott fél percig. Majd ledobta a földre a csikket, és elnyomta a cipője talpával. Eközben persze még mindig köhögött. -Ha nekem megfulladsz, kinyírlak! – szólt Anya. -Tehát választhatok, hogy ez öl meg lassan, vagy te gyorsan. -Én is tudok lassan ölni. – jegyezte meg. -No, jó, lássuk mire mentünk. Ej, de fognak utálni ezért a mennyben. Az egyik vitrin felé mutatott. A vastagabbik szélét kirántotta a helyéről, és maga felé lebegtette. Majd a szálfát a másik kezével megérintette. Ennek hatására lehullott róla minden felesleges darab. Egy kardot formázott a spontán mű.

264

Ezután egy fémszéket vont maga felé, aminek leszedte a lábait. A 4 láb a kardhoz lebegett, majd felolvadtak, és a kardra csurogtak. A kard formát nyert. Megalkotta Ezüstrókát, a Ságváriak híres kardját. -Ez meg minek? – kérdezte Anya. -A terv része. Hogy hihetőbb légy! Ezt pedig te vedd fel Tigris! – nyújtotta át a Szilvitől kapott aventurin nyakláncot. -Ezt miért kapom? -Azért, hogy Tigris légy. Hogy védd azokat, akiket, kell, azoktól, akiktől kell. -Na így jó lesz? – kérdezte Anya, már Róka alakban. -Nagyszerű, de nem ezt kell felvenned. -Hát akkor mit? -Megmutatom. Üvölts Ezüstróka! – mondta a kardját fogva a kezében. Ekkor kék aura vette körbe a Rókát. Majd szépen fokozatosan átalakult Ezüstrókává, és a kardja is átformálódott. -Hú, ezt meg hogy csináltad? – kérdezte Anya. -Egyszerű Szabadkőműves technika. -Na persze. – jegyezte meg Tigris. -Oké, a terv, hogy ti mentek és a legváratlanabb helyeken bukkantok fel. Anya te csak rohangássz, mintha vadat cserkésznél be! -Én, vadakat? -Jó, akkor ludakat, azokhoz jobban értesz! Tigris a te feladatod pedig az, hogy ide-oda teleportáld! Majd tűnj el onnan, és távolból figyeld őket! Ha támadnak, nyomban vidd el onnan Anyát, rendben? -Fogtam! De te mit fogsz csinálni? -Megpróbálok a Bölcsek Kövéhez férkőzni. -És hogyha ott vagy? -Akkor átveszem az erejét, és elpusztítom. -Csak sikerüljön. – mondta Anya reménykedve. -73A nagy udvaron szintén népes csapat várta őket. A robbanások következtében már várták őket, és sorfalat álltak. A jellegzetes, csak a testemen keresztül felállást Daliás törte meg. Előhívta a kardjának az erejét.

265

-Tombolj, Sziklasárkány! – a kardja átalakult mongol karddá. Daliás az átformálódott kardjával a földre csapott. Majd a föld megremegett az ellenállók alatt, és felhasadt a talaj, ledöntve a lábáról a népet. -Gyerünk, menjetek be gyorsan! – utasította őket Daliás. Daliás is velük tartott. A régi magtár épületbe ment be a kis csapat. Daliás bezárta az ajtókat, útjukat állva a támadóknak. -Zoli bácsi jöjjön! – szólt Márti neki. -Menjetek! Én addig elbánok ezekkel! -És mi van azzal, hogy nem használja a kardja erejét? – kérdezte Farkas. -Ben és Gilbert is megszegte, és a Róka se fogja vissza magát. Nehogy már csak én szívjak! – mondta lazán. -Gyertek! – szólt Márti. –De hol vannak az ikrek? – kérdezte Haniel. -Mi kint vagyunk, és segítünk neki. – szóltak ők is kívülről. -Szóval fiúk. Ők vagy 30-an vannak, mi meg hárman. – kezdte Daliás. –Mi legyen a taktika. -Hát vagy felosztjuk egymás között, és mindenki tizet kap. – mondta Zsolti. -De akkor megoszlik az erőnk, ami nem éppen szerencsés. – mondta Zoli. -Ezért csapjunk le egyszerre! – mondták együtt. -Rendben van. És milyen képességetek van? -Én a vízgőzt uralom. – nézett rá Nidor. -Én pedig a jeget. – tett hasonlóan Algor. -De ha egyesítjük a képességeinket, akkor vizet. – mondták egyszerre. -Oké, ha kell nektek víz, akkor szerzek. – és Daliás leszúrta a kardját. –Sziklasárkány, vízre van szükségünk. Hozz fel nekünk egy keveset! A mélyről recsegés és ropogás hallatszott és ismét mozgott a föld. Az éppen hogy felkelő Szabadkőművesek már imbolyogva ugyan, de kezdtek feléjük futni, és némelyik már idézéshez kezdett hozzá. Mikor a víz előtört az ikrek a tömeg felé mutattak. Hatalmas ködöt produkáltak. A zajongásból ítélve ezt a Szabadkőműveseket meglepte. Nem sokkal később elhallgattak.

266

Daliás nem tudta mi történik. De miután eltűnt a köd, láthatóvá vált a produkció. Mindenki megfagyott az udvaron. Még a megidézett Démoni sereg és a Vámpírraj is. De váratlanul megolvadt az egyik szobor csoport. A lezuhanó jégtömbök alól előbukkanó alakok azonban inkább humorosak voltak, mint félelmetesek. Ben és Gilbert is megfagyott, de szerencsére a Tűzlándzsa kiolvasztotta őket. -Na, mi van fiúk? – kérdezte nevetve tőlük. –Milyen mirelitnek lenni? -Nagyon tuti! – mondta rosszmájúan Gilbert. -Egészen kellemes. – ismerte el Benjámin. –De szerintem olvasszátok ki őket, mert ha így maradnak, meghalnak. -Oké. – mondták az ikrek, és a jégszobrok gyorsan felolvadtak és víz elpárolgott. A Szabadkőművesek miután kiolvadtak a földre rogytak, és eszméletlenül terültek el. A főpáholytagok visszahívták kardjuk erejét. -Fiúk! – szólt az ikrekhez Daliás. –Most már fogjátok a Róka gondolatait? -Mindjárt megnézzük. – szólt Algor. -De kicsit nehéz lesz. – mondta Nidor. -Miért? – kérdezte Benjámin. -Hát egyrészt, mert folyton változtatja a helyét. Átvette a Tigris teleportációját. – mondta koncentrálva Algor. -Másrészt pedig vigyáznunk kell, mert ösztönösen tudja, mikor vagyunk a fejében, és képes elzárni. – szólt Nidor is. -Na vajon miért nem lepődök meg? – kérdezte ugye megmondtam stílusban Gilbert. –Ez a fickó sok mindenre képes és nagyon veszélyes. -De a lényeg, hogy uralja. – mondta Daliás. -Áááá! – kiáltottak fel egyszerre az ikrek. -Mi történt? – kérdezte Ben. -A pszicho-blokk. – mondták. –Elzárta az elméjét. -Látjátok! Hogy fogjuk leállítani? – kérdezte Gilbert. -Miért vagy ennyire pesszimista? – kérdezte Daliás, miközben kinyitotta az ajtót. –Miből gondolod, hogy nem tudjuk leállítani? -Abból, hogy már harcoltam vele. – léptek be az épületbe. –Az a szemét legyőzött, hihetetlen erőt birtokol. Nemcsak a sajátjai erejét képes átvenni, hanem a miénket is!

267

-Azt eddig is tudtuk! – mondta Ben magától értetődően. -És az fel sem merült bennetek, hogyha a Bölcsek Köve alkimista és indigó energiákkal működik, akkor azt nem tudná átvenni? -Algor, Nidor! – szólt a mögöttük csendben jövőkhöz Ben. –Volt ilyen gondolat a fejében? Egyáltalán mire gondolt? -Hát keveset láttunk. – kezdte Algor. –Azt tudjuk, hogy most a Róka uralja a tetteit. És hogy vadászik Szeifre és Főnixre. -Ki az a Főnix? – kérdezte Benjámin. -A mi Hanielünk anyja. Őt keltették életre, a Bölcsek Kövével együtt. A Kő és a nő teste egybeolvadt. – ismertette Nidor. -Szóval csak így tudták létrehozni anélkül, hogy a használóját megölné. – morfondírozott Daliás. –Nagyon ügyesen kikerülték a szabályt. -De miért ölné meg? – kérdezték az ikrek. -Azért, mert nagy energiája van. – mondta Daliás. –Azt az erő, amit képvisel, ember nem bírja el. Mivel ti értetek a fizikához, mondom másképp. Mi lesz, ha hihetetlen magas frekvencia, vagy épp hatalmas basszus hang elé tartunk egy vékony üveglapot? -Széttörik. – állapították meg, miközben a lépcsőn meneteltek felfelé. -Az ember is hasonló módon reagálna. -De a Róka akkor nem tudja elpusztítani? – kérdezte Nidor. -Ez most, hogy jön ide? – kérdezte Gilbert. -Úgy, hogy ez a terve. Láttuk a fejében. – válaszolt Algor. -Nem tudom milyen erős a Róka, és azt sem, hogy túléli-e. De remélem, hogy megtalálja a megoldást. -De mi van, ha tévedtek? – vetette fel Gilbert. –Mi van, ha ismét csak szórakozik, és hamis gondolatokat keltett, hogy összezavarjon minket. -Azt nem tudná megtenni. – mondta Nidor. -Na és miért nem? -Mert az állatok nem hazudnak. – jelentette ki Algor. -És mégis hogy fogjuk leállítani az elszabadult bestiát? Mert ha jól tudom, legutóbb is ez volt a probléma. – vetette fel Benjámin. -Egyszerűen. – mondta Daliás magabiztosan. –Szakembert, bocsánat indigót hívunk. -Ezt hogy érted? – kérdezte Gilbert.

268

-Legutóbb is a Róka tombolását, és vadászösztöneit, egy olyan indigó csillapította le, aki eleve olyan rezgéseket bocsát ki, ami megnyugtatja őt. Legyen bármilyen dühös és vérszomjas, azt az indigót sosem bántotta, és nem is fogja. -És mégis ki ő? – kérdezte Ben. -Vasvári Márti. – majd a fiúkra nézett. –Tudnátok szólni neki, hogy hol volt, és mire készül a Róka? -74-Szóval, akkor hogyan is van ez az alkímia? – kérdezte Márti Hanielt. -Hát kezdetben az alkimisták egy egyszerű varázslattal kezdenek. Amik nagyot szólnak, de semmi hatásuk. A varázslat megidézéséhez tapsolnak egyet a tenyerükkel, hogy előhívják az energiát, majd manipulálják az elemeket. -Ezért mondták a szemtanúk is, mikor elrabolták Andrást, hogy a támadók tapsoltak. – mondta Farkas. -Aztán a következő fokozat a Salamoni pecsétek használata, amiből 22 van. Ezek közepesen erős mágiák. A pecséteket varázsigék segítségével lehet létrehozni. Ha elég erős, vagy gyakorlott az alkimista, csak a név kimondásával is megidézheti azt. -Tehát az Amnézia, amit alkalmaztak Andráson, és az Álompecsét, amit Farkasra raktak az is Salamoni pecsét volt. – állapította meg Márti. -Igen. És a következő lépés a kardok használata. Ez feltételezi, hogy a használó képes kapcsolatba lépni a fegyverével, és az általa leadott energiát a kard segítségével szabályozni, és használni. -Ugyanúgy, mint szamurájok vagy ninják? – kérdezte Márti. -Hát valami hasonlóról lehet szó. – szólt közbe Farkas. – Tekintve, hogy a Rókának szamuráj kardja van. De lenne egy kérdésem. Miért éppen felfelé megyünk? -Ej, Farkas, hát ezt pont neked kell elmagyarázni? – szólt rá Márti. –Hát nem érzed, hogy a Róka már nincs a pinceszintben? -Nektek könnyű, mert ti abszolút látók vagytok, de én hogyan találjam meg? -Egyszerűen! – mondta frappánsan. –Csak kövesd a megérzéseidet!

269

-Nekem az a megérzésem, hogy feleslegesen vagyunk itt. – háborgott Farkas, miközben egyik teremről a másikra járták az emeletet. -Mégis miért? Hisz segítünk a Rókának! Ráadásul tök jó buli! -Nem Márti. Farkas nem erre gondolt. – mondta Haniel tapintatosan. –Arra akar kilyukadni, hogy miért nem csapatban támadunk és számolunk le velük, ahelyett, hogy őt keresgetjük, mintha valami kulcsember lenne. -Tehát szerinted a Róka nem kulcsember? – kérdezte Farkast. -Nem erről van szó, csak… kezdem úgy érezni, hogy csakis miatta vagyunk itt és kockáztatjuk az életünket, miközben semmi értelme. -Semmi értelme? -Igen. A Bölcsek Köve kész van! – emelte feljebb a hangját. – Mit szépítsünk? És az egész nem lenne nagy baj, ha a Róka időben szólt volna, mit tervez, és akkor nem késtünk volna el! Akkor talán képesek lettünk volna megakadályozni! – háborgott. -Ezt csak a te nézőpontod. – mondta Márti. -Figyelj, nem akarok én senki pártjára állni. – csatlakozott Haniel. –De szerintem is logikus lépés lett volna, ha szól. Akkor kitaláltunk volna egy tervet a Szabadkőművesekkel, vagy épp nélkülük, és nem kellene improvizálnunk. -Valóban ez lenne a logikus. De belegondoltatok a háborgáson túl abba, hogy a Róka mit érez? -Ezt hogy érted? – kérdezte a Farkas. -Nos, ő Róka. Induljatok ki ebből, és meglátjátok, hogy mi az értelme! -A Róka Farkassal ellentétben magányos állat. – mondta Haniel kissé félszegen. –Míg a Farkas ösztönei a csapattámadást diktálnák, addig a Róka magányosan hajtja végre azt. – mondta morfondírozva. -Ennyi az egész? – hitetlenkedett Farkas. -Nem. – mondta komolyan Márti. –Az egész mögött kell lennie egy miértnek, ami megérteti veletek. -Szóval most azon gondolkozzunk, hogy miért szeret egyedül mászkálni? – kérdezte Farkas kicsit nagyzolóan. –Hát, mert Róka! -Nem, Farkas. – mondta Haniel miközben a padlót nézte. – Emlékszel? Még te mondtad, hogy az Álompecséten az éteri Farkas beszélt vele. Nem tudta ő sem, hogy miért véd ennyire téged, amikor a Róka csak a saját bőrével törődik?

270

-Igen. De aztán rájött egy dologra. Hogy mert félt, hogy elveszít engem. Fél attól, hogy meghalhatok. -Pontosan. – mondta Márti, mintha lottón nyert volna. -Szerintetek, engedett volna titeket egy olyan küldetésre, aminek a kimenetelében még ő sem biztos? A Farkas a fejéhez kapott a döbbentettől, és morgolódott. Haniel pedig csodálkozva nézett Mártira. Majd elgondolkodott. Azon, hogy talán ez az ő sorsai is? Hogy talán ez a mintázat rá is igaz lesz? -Márti? – kérdezett, mielőtt túl sokat gondolkodott volna. – Mennyire törvényszerű az, hogy az angyalokkal kapcsolatot tartó indigók vonzódnak az állati ösztönökkel rendelkezőkhöz? -Nézz csak körbe! TOM és Marcsika, Róka és én, Farkas és te, valamint András és Tigris. Habár mindien indigó más és más, az univerzum, valahogy e fura játékot űzi velünk. -András és Tigris? – kérdezte Farkas. -Igen. Már az első pillanatra megvolt a szerelmi szál, habár nem tudnak róla. És akármennyire is gondolod úgy, hogy szereted, ez nem igaz. – osztotta ki Márti. –Nézd csak meg. Róka és Szilaj tökéletes párost alkottak, szerettek egymás társaságában lenni. De csak egymást marcangolták. És nem Szilaj miatt ölt majdnem embert. Most Farkas nézte a padlót, és neki járt az agya. Nem Ági az ő szerelme. Minden illúzió volt, és mégis csak Melindát szereti? A fejében zsongtak a gondolatok és érzések. De egyszer valami közbe szólt. Egy szag volt az, ami visszarántotta a valóságba. -Megvagy! – szólt Farkas, és a falhoz szorított valamit. -Mi az Farkas? – kérdezte Haniel, de az abszolút látása már elárulta. –Anya? -Igen, csak már engedj el! – hangzott a láthatatlan alaktól. És valóban Anya volt az. Leomlott róla a láthatatlanság, és ott kapálózott Farkas kezei között. -Mégis, mit művelsz itt? – kérdezte Márti. -Hát igazság szerint a Róka parancsát teljesítem. -És pedig? -Azt, hogy vegyem fel az alakját, és rohangásszak itt az épületben, ezzel a karddal, és majd néha-néha jön Tigris, és kiment, ha szorult helyzetben lennék. -De minek? – kérdezte Farkas.

271

-Azért, mert össze akarja zavarni azt a doktort meg nőjét. Bocs, Haniel. – mondta egy kicsit komolyan vehetően. -És hol van ő? – kérdezte Haniel. -Asszem 2 teremmel arrébb. – mutatott arra. -Épp összeszedi magát. A Kő elszívta az erejét, és most regenerálódik. Remélem sikerül helyrepofozni a magát. -Oké, megyünk! – mondta Márti és siettek a megadott irányba. A vitrinek, és a középen kiállított eszközökkel tarkított termek, mintha ugyanazok lettek volna. Hol sűrűbb volt a kiállítás, hol egyegy darabot mutattak be egy kicsit részletesebben. Az egyiknél épp szekereket mutattak be, ahol meg is pillantották a Rókát. -Igazad volt Anya. Tényleg itt van. – mondta Haniel. –De hol van Anya? – néztek hátra. -Azt hittem, követ minket. – vélte Márti. -De hol van a Róka? – kérdezte Farkas mikor visszanéztek. -Bocs, itt vagyok! – szólt kecsesen lépdelve oldalról, kissé opálos hangon. -A fenébe! Tudhattam volna! – kapott észbe Márti. -Mi történt? – kérdezte Haniel. -Rossz Rókát követtünk. – mondta sóhajtva. -Hogy érted, hisz itt áll előttük! – mutatott rá Farkas. -Nem. Ez csak illúzió. Tegnap nagy buli volt, jól hallom Anya? -Mégis miről beszélsz? – értetlenkedett a Róka. -Halljátok ezt az opálos hangot? Anya hiába jó alakváltó, a hang nem megy neki, főleg hogyha bulizott, mert az rontja a képességét. -Most már látom! – mondta Haniel az alakot fürkészve. –Ő tényleg Anya. -És meglehetősen nőies a szaga. -Menjetek a fenébe! – adta fel végül. -Köszönöm fiúk! – mondta csendesen Márti. -Mi az? – kérdezte Farkas. -Algornak és Nidornak sikerül egy rövid időre a Róka fejébe mászni. Látták, hogy már a bestia uralkodik felette, és üldözi Szeifet és Főnixet. Főnix történetesen Haniel anyja, és ha ez nem lenne elég bonyodalom megtudták, hogy a Bölcsek Köve a nő testében van. Más szóval ő maga lett a Kő. -És akit az előbb láttunk, az a Róka volt nagyon jó álcában. – mondta végül Farkas.

272

-És az anyámat, meg az ő szeretőjét üldözi. És vele van Tigris is. Aki az apja gyilkosát akarja megbosszulni. -Sőt, hogy kerek legyen, a kardban lévő lélek az egykori tulajdonosának gyilkosát akarja lemészárolni. – tette fel az i-re a pontot Anya. -75Mártit, Farkast, Hanielt és Anyát már várta egy fogadóbizottság. A Róka és Tigris páros könnyedén átjuthatott rajtuk, de őket nem fogják engedni. Elszántan kezdtek bele az idézésbe. -Adjunk nekik! – csattant fel Farkas, és nyomban az ellenség közé vetette magát. A megzavarodott tömeg nem tudta mit kezdjen eme öngyilkos jelölttel, de hamar rájöttek, hogy nem is olyan egyszerű lefogni. Volt, aki Kőmarokkal próbálkozott, de Farkas a Föld elem képességgel lehámlasztotta magáról, és porrá hullott. Egy újabb delikvens Meteoresőt zúdított rá. És mikor eloszlott a köd a Farkas kinyúltan feküdt. -Farkas! – kiáltott Márti kétségbe esve. -Nyugi! – szólt Haniel. –Ennél rosszabbat és túlélt már! És csakugyan így volt. A Farkas nem sokkal később megmozdult, és felkelt. Helyére roppantotta a csontjait, és a sebei felszívódtak. -Na, ki lesz a következő? – ám mire kimondta, meg is találta egy újabb idézés. -9. pecsét: Indigóhárító! – hangzott egy tehetségesebbtől, és nyomban kioltotta a Farkas képességeit. -A fenébe! – szólt Haniel és odarohant a Farkashoz. –Mennyei vértezet! Ezután hiába próbálták Zeusz villámaival megbontani a védelmet, nem sikerült. Még a Vámpírraj sem bizonyult hatásosnak. A teremtett lények egytől-egyig szétfoszlottak. -Várj itt édes! – szólt rá sunyin Farkasra. Majd Haniel kijött a védelem alól és tűztámadásokkal indult az ellenség felé. Eközben egy kisebb csoport Mártira, és Anyára vetett szemet. -Ajaj. Mi lesz most Márti? – kérdezte Anya.

273

-Először is Tigris elvisz innen, mert a terv már nem fog működni! -És hová vigyem? – jelent meg mögöttük. -A kapun kívülre! – mondta neki, és el is tűntek. –Árnyék hadsereg! Az árnyékból a parancsra ninják bukkantak elő, és kardjukat előhúzván ugrottak a támadókra. A Csontvázsereg nem segített, ugyanis a ninják könnyedén elbántak velük. Aztán újabb lehetőséget próbáltak ki. A Démoni sereget, ami felvette velük a harcot. -11. pecsét: Uriel fénye! – szólalt meg hátulról valaki. Egy pillanatra betöltötte az udvart a vakító fény, majd nyomban eltűnt. Akárcsak Márti által létrehozott Árnyék hadserege. A Szabadkőművesek és megidézett sereg nevetve közeledtek felé. Ám valami zaj megzavarta őket. Egy vaseke, egy kis kerti traktor és tucatnyi szerszám repült feléjük. Próbáltak mindenféle varázsigét, de nem használt. A Lidércmocsarat a gépek átrepülték. A Csontvázteremtés sem vezetett eredményre. A hihetetlen produkciót Tigris irányította, a Fém elem uralmával. Az események ezután követhetetlenek voltak, annyira gyorsan történtek. Ekkor a 3. épületszárnynál kivágódott az ajtó, és rajta néhány szerzetes, és Főnix jött ki, szintén szerzetesi ruhában. Gyorsan mentek a nagykapu felé, mely a város központi útjára nyílt. Szinte rohantak, hogy kimenekítsék Főnixet. Haniel látta az eseményeket, és észrevette egy ismerős arcot, de nem volt ideje nézelődni. Az ajtón újabb alakok jöttek ki. Kezdetben Szeif rohant ki rajta, Földrengetővel a kezében. A masszív kalapácsok még most is fényesen ragyogtak. Nemsokkal utána egy lökés hullám terítette le. És mintha csak macska volna, úgy ugrott rá a Róka, és átalakult kardjával csapott le. Az aurája most más volt, mint amikor a palackozó üzemben látta. Akkor a körvonala volt csak vörös, és belül vastagon indigó. Ám most alig látszódott indigó szín. Volt vörös, narancssárga, és kristályszínezet. Tudta, hogy a Róka átvette felette az uralmat. -Üvölts, Ezüstróka! A művészi kenyérszelőből orkán erejű szél csapott le Szeifre. Ám ő sem volt tétlen. Nyomban felkelt, és arrébb vetődött a támadás szele elől. Majd a Róka a távozni készülő Főnixék után eredt. És

274

mielőtt elérték volna a nagy kaput, a Róka a kardjával a levegőbe csapott, és a kapuk bezárultak. -Előre, Földrengető! – csapott le mögötte a kalapácsával Szeif. A kalapácsok felhasították a földet, mintha földrengés lett volna. A Róka azonban időben kapcsolt, és felugrott a levegőbe, és egy kis légörvény segítségével ott is maradt. De nem ő volt a cél, hanem a kaput tartó falrész. A tovább futó repedés megbontotta a falat, és kidöntötte a helyéről. -Na, ezt pótold ki a Levegővel, Róka! – kiáltott felé. -Láss csodát! – és a fal felé emelte a kezét. Ekkor a kövek megmozdultak, a szerzetesek és Főnix felé vették az irányt. Szeif amint ezt meglátta, Földrengetőt nyomban a kövek felé tartotta, amik porrá estek szét. Majd visszanézett a Rókára. De nem látta sehol. -Itt vagyok! – tűnt elő a levegőből. A kard és a kalapács összecsaptak. És hihetetlen erőket lehetett érezni. Egyszerre hűvös és meleg, egyszerre lágy és kemény, egyszerre világos és sötét. -Hé, mit állunk itt? – kérdezte Farkas. -Inkább jobb lesz, ha nézők lesztek! – ajánlotta az épp odaérő Daliás. -Miért? – kérdezett vissza Farkas. -Látod, hogy a Róka átalakult? A kard is átalakult, mert csak úgy lehet használni az erejét. De a használója ritkán szokott alakot váltani. -És mikor szokott átváltozni? – kérdezte Haniel. -Amikor személyes ügyet kell lezárnia a kardlelkének. -De miért ne avatkozhatnánk közbe? – kérdezte Farkas ismét. -Mert szemet szemért, fogat fogért, és ki kardot ránt, kard által vész el. – ismertette a régi mondásokat. –Ha beavatkozol bármivel, akkor úgy halsz meg, ahogyan támadsz. -Akkor próbáljuk meg addig a többieket elkapni! – ajánlották az ikrek. -Számítottam erre! – jelent meg mögöttük Főnix, az éterből előlépve. –Pusztíts, Infernó! – és a koponyás botot leszúrta a talajba. A koponya szeméből fénytört elő, és bottól 4 tűzcsóva indult kifelé. Majd 10 m-nél megálltak, és tűzkör keletkezett. Majd a tűzkör kívülről és belülről haladva felemésztett mindent.

275

Mikor elcsendesedett a tűz, az emberek még talpon voltak. Ben és Gilbert a Tűzhal király védelmében, Farkas, Márti és Daliás a Mennyei vértezetben, az ikrek vízburokban, és Haniel tűzpajzs mögött. -Ügyes! – mondta elismerően. –De lássuk, meddig bírjátok! Eközben a Róka is hátraesett, egy szerencsétlen találattól, ám mielőtt lecsaphatott volna a Földrengetővel Szeif, éles hasítást érzett a torkán. Egy nagyot hörgött, térdre rogyott, és elejtette a kalapácsait. -Szeif! Drágám! – szólt kétségbeesetten. Egyszercsak megjelent Tigris, kardjával a hirtelen összedobott Ezüstrókával. A pengéjén pedig ott volt a vér, jelezvén, hogy ő volt a bosszúálló. -Ostoba! – szólt Szeif négykézláb. –Drágám, csak szólítanod kell! – és összeesett. -Na, végre! – szólt Tigris. -Vigyázz! – kiáltotta Róka, majd ellökte onnan. Tigris hasra esett. Majd mikor felnézett, látta, hogy ott áll a Róka, majd felveszi az ő alakját. És egyszercsak az ő torkából is folyik a vér, és hörgő hangot adott. Majd ő is összeesett. A többiek pánikolva rohantak oda hozzá. -Úrnőm, mennünk kell! – szóltak a szerzetesek. Főnix eltűnt, majd a szerzetesek is egy éteri folyosón át. Mindenki a Rókához rohant. -Meg kell mentenünk! – szólt Haniel, mikor odaértek. -Sajnos Farkasból tudnék csak elég energiát nyerni ehhez. – állapította meg Márti. -Semmi vész! – hörögte a Róka. –Majd megoldom. Kombinált pecsét: Ízisz álma. – mondta, majd behunyta a szemét. A kombinált pecsét pedig sárga, szarkofág alakú fénnyel vette körbe. A sebei kezdtek begyógyulni, majd a torkán is a seb kezdett összeforrni. -Kombinált pecsét? – kérdezték az ikrek. -Igen, de ez egy tiltott technika. – mondta Ben. -Miért? – kérdezte Haniel. -Azért, mert veszélyes. – mondta Gilbert. –A pecséteket lehet kombinálni, de senki sem tudja, hogy milyen hatásuk lesz. Ez az idióta meg ilyen felelőtlenül alkalmazta, ráadásul magán!

276

-Nem volt felelőtlen! – mondta Márti mikor megvizsgálta. –A sebei gyógyulnak, és az életfolyamatai stabilak. Ráadásul ezzel egyszerre gyógyította meg magát, és a Rókát is sikerült megszelídítenie. Így én foglalkozhatok Tigrissel. – mondta és felé tartotta a kezét. -Engem nem tudtok megállítani! – szólt Tigris magából kikelve. -Ó, dehogynem! – szólt mögötte András. Tigris hátrafordult, és nem hitt a szemének. Valóban András volt az. És se szó, se beszéd, megcsókolta. Tigris szinte elolvadt a karjaiban. És Márti gyorsan levehette a nyakláncot róla, és nyugtató rezgéseket bocsátott felé. Tigris elalélt, és András letette a földre. Mindenki csodálkozva nézte a jelenetet. De aztán kiderült a turpisság. -Ez olyan ős-leszbi volt. – szólalt meg András, majd levetette az ábrázatot, és előtűnt Anya. -76Barabás rendőrkapitány épp a tett helyszínén mászkál, és próbál olyan bizonyítékokra bukkanni, amiket a nyomszakértők, vagy a helyszínelők kihagytak. -Jobbra át, katona! – szólt neki valaki. -Á, Ezredes! – fogott kezet az ismerősével. –Hogy van? -Hát piszkosul. Az orvosom szerint a szivarozás miatt. – mutatott rá a szivartartójára. –De hát az ördögbe, ha csak ettől pörög az agyam? – gyújtott rá egyre. -Arra most nagy szükségünk lesz öreg. – mondta sóhajjal és bólogatással kísérve József. –Mert ez itt teljes káosz. -Hát akkor, kérlek, kezd az elején! -Első mindig az indíték. Na, már itt elbuktunk, mert fogalmunk sincs, hogy miért jöttek. Semmi értékes nem tűnt el. Viszont az anyagi kár jelentős. -És miben keletkezett? – kezdtek el beljebb sétálni. -Hát, ami a legszembetűnőbb az a fal részlet, ami gyakorlatilag eltűnt! – mutatott oda. –Nem találták meg a köveket, és mi sem tudjuk hova tűntek. De ami valószínű, hogy por lett belőlük. -És mégis, hogy? – dörzsölte szét a port az ujjai közt. -Hát a parkoló felöl találtunk robbanásra utaló jeleket. -Robbantás?

277

-Igen, de az a helyzet, hogy semmi hatása nem volt. A falnál történt a detonáció, de a falat nem rongálta meg. -Akkor mégis mi a fenének robbantottak? -Mondtam már, Ezredes, hogy nem tudom. Senki sem tudja. -Mit tudunk még? -Hát hogy ez a kis kerti traktor és ez a nagy vaseke, meg ez a sok szerszám, hogy került ide. – csapott rá az egyikre. –Se ujjlenyomatot, se hajszálat, semmit nem találtunk. -Különös. – jegyezte meg. -És még egyre furcsább. Az egyik emeleti teremben egy vitrin és egy szék van megrongálva, a darabjait ezeknek sem találták. -Mi a pokol folyt itt? -A pokol lehetséges, mert sok égett felületet találtunk, és sokhelyütt megrepedt a föld is. – mutatott az egyikre. -Te! Nem gondolod, hogy összefügg azzal a furcsa üggyel, amikor legutoljára találkoztunk? -Az biztos, de most többről van szó! -Hogy-hogy? -Gyere, és mutatok valami érdekeset! Lementek a pince szintbe, ahol egy komplett labort találtak. -Ez meg, hogy francba került ide? -Ugye. Profi munka, profi felszerelés. Bárki is volt, ügyesen berendezte. De hogy még tovább homályosítsam a dolgot, nézd meg ezt! – adott át egy régi stílusú könyvecskét. -Ez micsoda? -Olvasd el a feliratot! -A Kémia Misztikus Szakácskönyve. Ez meg hogy kerül ide? -Jól látod a dolgot. Ezt a könyvet lopták el a Kastély Könyvtárából. És most itt van. A könyvtári szakértő átnézte. És talált benne 2 lapot, magyarul 4 oldalt, ahonnan eltűnt a szöveg. -Eltűnt? -A lapok a helyükön, sőt az oldalszám is rendben van. – mutatta azokat a lapokat. –De az írás egyszerűen, átkerült ezekre. – mutatott 2 A/4-es papírt, rajta a furcsa hangzású szövegekkel. -Rákerült? Ez egy varázskönyv, de tudod, hogy nem hiszek az ilyesmiben. Kell lennie valamilyen logikus magyarázatnak. -Ha van ötleted mondd, mert mi kifogytunk belőle!

278

-Várjál. Nézd csak! Ezek fémek. Összesen 7 darab. A hírekben, szinte 1 héten keresztül, mindennap elloptak valamilyen fémet, összesen 7 kilót. Tehát valamihez kellett, ami ezen a papíron van. -Valami varázsige ez. A könyvtáros élvezettel mesélt róla. -És mihez kell? -Szerinte a Bölcsek Kövét akarták létrehozni. – mondta, miközben furcsán nézett rá az ezredes. -És ha belegondolok abba, hogy Buhara mit mondott… -Buhara? Az a fekete bőrű rendőr? -Igen. Így már kezd összeállni a kép. -Na, mesélj! -Hát Buhara mesélte, az egyik értekezleten, hogy a fémtolvajok nem hiába lopkodnak. Ő tőle hallottam a Bölcsek Kövének történetét. -De hát az csak egy mende-monda! -Én is azt hittem, hogy az. Aztán a tragikus rendőrbuli felnyitotta a szemem. A megölt áldozatok lelkét egy koponyába zárták. Az a 100 haláleset is az ő számlájukra írható. -Ne beszélj rébuszokban, József! Mondd el, mi jár a fejedben! -Elég hihetetlen. A létre akarják hozni a Bölcsek Kövét. A módja le van írva, egy könyvben, amit szigorúan őriznek. Betörnek, megszerzik, az őröket kinyírják. Az elkészítés módja, a könyvben van, illetve volt. A szöveg mellett találtunk fordítást is. Ebben pedig le van írva, hogy mi kell hozzá. 100 lélek, és 7 fém. -Jó, oké! – tette a fájó fejére a kezét. –Tegyük fel, hogy most lázas vagy, és képzelődsz! De ha a meséd igaz, kinek állna érdekében, és miért? -Hát figyelj! Azt nem tudom miért, de tudom, hogy kik. Ők maguk áruló Szabadkőműveseknek és alkimistáknak nevezik magukat. -Áruló Szabadkőművesek? -Igen. Várallay Doktor, akinek a holttestét már elszállították. És ott volt még Mente Krisztián, akit összefüggésbe hoztak már a gellértvárosi furcsa eseményekkel. Sőt a banda tagja volt még Balatoni Veronika is. -Veronika? Az a kedves leányzó? -Az a Veronika. Ő is velük volt. És amióta ez kiderült, azóta beindult a nyomozás. Nincs, aki szabotál. -Ej, pedig olyan kedves leány volt. – mondta sajnálkozva.

279

-Főnök! Itt vannak a riporterek! – szólt le az egyik kollega. -Rendben, megyek! – majd a barátjához fordult. -Addig nézz itt körül, hátha találsz még valamit! Amikor kiért az udvarra, már várták a szenzáció hajhászok. Fényképezők, kamerák, diktafonok, mikrofonok. De a nagy kavarodásban hallott egy hangot. -Apa! – zúgott a fejében 2 egyforma hang. –Igen, mi vagyunk! Csak mondd azt, amit súgunk, és akkor kerek lesz a történet! -Rendben van! – mondta, majd a firkászokhoz fordult. -Mi történt, kapitány? Tudnak valamit az indítékról? Egyáltalán, mi történt? - csapódtak hullámként felé a kérdések. -Emberek, nyugalom! – intette őket rendre. –Az ügy meglehetősen homályos. – kezdte el mondani, amit a fejében hallott. De azon vagyunk, hogy kiderítsük mi történt itt. Első látásra úgy tűnik, hogy itt valami titkos szekta tartott valamiféle varázslást, vagy áldozatbemutatást. -Miféle titkos társaság? Van valami köze a Szabadkőművesekhez? Az indigók mennyire jöhetnek számításba? – csattantak fel egyszerre. -Csendet! – mondta hosszan. –Nem tudjuk ki áll az egész mögött. Senki nem vállalta érte a felelősséget. A Szabadkőművesek nem foglalkoznak ilyenekkel, az indigóknak pedig nem hiszem, hogy érdekük lenne, hogy a Majormúzeumot tönkre tegyék. -Az eset mennyire hozható összefüggésbe a gellértvárosiakkal? Van valami köze az elmúlt napok furcsa eseményeivel? Van köze a halálesetekhez? -Nagyon hasonlít rá, de Gellértvárosban teljesen más volt. – mondta egykedvűen. – Az ottaniak foglalkoztak vele, de ők nem jutottak semmire. Az elmúlt napok fémlopásaihoz van köze, mert ezek valószínű kellettek a szeánszhoz. A gyilkosságok ügyében pedig nyomozunk. És remélem, hogy ezt az ügyet is sikerül lezárnunk, úgyhogy a további bejelentésekig nem nyilatkozunk! József ekkor otthagyta a tömeget. A címlap vadászok persze követték, és tovább kérdésekkel bombázták. József csak akkor lelt menedéket, mikor az autójába szállt. Majd hátranézett, és akkor vette észre, hogy a fiai a hátsó ülésen rejtőzködnek. -Kitől tanultatok meg ilyen jól hazudni? – tette fel költőien a kérdést.

280

-77Este volt már. Csak a csillagok ragyogtak. A Hold valahogy nem akart felkelni. Az őszi estét most semmi nem zavarta meg. A garázslakásban égett a villany. Nem a gazda volt otthon, hanem 2 vendég volt ott. András, és Ági beszélgettek ott. -Te ugye teleportáló vagy, ha jól emlékszem. -Nem jól emlékszel! – mondta Ági kicsit bágyadtan az ágyon fekve. –Azok nem a te emlékeid. Csak emlékszel, arra, hogy emlékeztél erre. -Ja, igen, és arra is, hogy te vagy a barátnőm. – viccelődött. -Erre is rosszul emlékszel! – ült fel az ágyon. –Te tényleg a barátom vagy, és csak azt hiszed, hogy Boglárka a te barátnőd! – mutatott rá. -Egy francokat! Boglárka az, akit szeretek! – jelentette ki. –De ezzel nem azt mondom, hogy nem lehetne köztünk soha semmi. -Hogy mi van? – kérdezte Ági meglepetten. -Ez az! Összezavartalak! – ujjongott. -Nem ér! -De most komolyan. – nézett rá és mondta tényleg komolyan. – Szeretném meglátogatni a barátnőmet. De ilyenkor nem zavarhatom, és a szülei sem szívesen látnak. -Egy újabb ok, hogy velem maradj. -Nem, ez kérés volt. Szeretnélek megkérni, hogy vigyél el hozzá! -Ez nem fog csak úgy menni! – mondta Ági felkelve az ágyról. -Hogy-hogy? -Ezt már Szilveszternek is mondtam. Nem tudok teleportálni, amíg nem látom a helyet, és nem tudom, hol van. -Miért? -Azért mert lehet, hogy egy falban, vagy épp valaki fürdőkádjában, vagy épp kazánjában kötnénk ki. -Jó. Akkor majd szépen fokozatosan megyünk, rendben? -Ezt hogy érted? -Hát először is vigyél el a Vásártérre! A sárga ABC elé! -Tudod, lehet, hogy hiszel benne, lehet, hogy nem, de úgy érzem, hogy ezek a váratlan látogatások, nem szoktak jól sikerülni. -Nyugi! Tudok láthatatlanná válni! -Rendben van. – mondta kelletlenül.

281

Ági megfogta András kezét, és mielőtt felfogta volna, mi történik, már is a Vásártéren találták magukat. A Vásártér a Kisváthytól nincs messze. A legjellemzőbb épülete az András által említett Sárga ABC, ami még a régi rendszerből maradt itt, túléve a rendszerváltozást, és természetesen igazodva a folyamatosan változó igényekhez. Egy nagyobb áruház, melynek a bádog teteje sárgára festett, és a falai is sárgák. A sárga ABC mögött lakótelep volt. Több nagy épület, változatos emeltet- és lépcsőház-, valamint lakásszámmal. Az elszórt épületek közt csak a lámpák adtak fényt, melyeket a fák árnyékai tettek sejtelmessé. -Az lesz az épület! – mutatott egyre, és mire föleszmélt, már előtte is voltak. –Hú, ez jobb, mint a hullámvasút! -És most hova tovább? -Arra a fára! – mutatott az egyikre. -Hülyéskedsz? -Dehogyis! Vagy túl nehéz feladat? -Fordított pszichológia. Hjaj! – sóhajtott. –Melyik ágára? -Látod ott azt a kockás sálat? – mutatott rá arra az ágra, ahova az fel volt kötve. -Igen. – mondta majd átölelte. –Kapaszkodj! -Rendben. Fenntermettek a fán. A száraz levelek az ágról suhogva hullottak le. És néhány kisebb ág is letört. A fáról jól rá lehetett látni az ablakokra. A legtöbbön le volt húzva a redőny, amin pedig nem volt, ott a függöny volt elhúzva. Kivéve egyet. Egy asztali lámpa fénye megtörte a sötétséget, és kirajzolódott a szoba egyik sarka. -Az a szoba lesz, ahova most éppen belátsz. -Te kukkolni szoktad? -Egy frászt! – csattant fel. –Itt szoktam belógni. Pontosabban belebegni. De be van csukva az ablak. Ez furcsa. -Ezek szerint ismét csak én segítek. Beteleportálódtak a félig sötét szobába. De a szobában egyáltalán nem volt egyedül a lakója, és nem is aludt. A hívatlan és váratlan vendégekre felkapcsolódott a kis villany is az éjjeliszekrényen. Az ágyban Boglárka feküdt, mellette pedig Dávid volt, az egyik osztálytársuk. Félreértést nem tűrő helyzetben, és mindketten takargatták magukat az égből pottyant emberek előtt.

282

-Ez meg micsoda? Mit keres ez itt? – kérdezte András felháborodva. -András! – lepődött meg kétségbe esve. –Meg tudom magyarázni! -Mit kell ezen magyarázni? – kérdezte Dávid. –Teljesen egyértelmű, nem? -Te ebbe ne szólj bele! És ekkor András az elvakult dühtől kezdte kiszívni a levegőt a tüdejéből. Dávid hörögni kezdett, majd a mellkasához kapott és szemei kimeredtek. El kezdett hadonászni, krákogni, és hiába próbálkozott a légzéssel, nem ment levegő a tüdejébe. -Hagyd ezt abba! – szólt rá Boglárka, mikor már lilult a szeretője feje. -András, kérlek! – tette a vállára a kezét Ágnes. András Ágira nézett és leeresztette a kezét. Dávid ismét kapott levegőt, és nagy levegővételekkel pótolta az előbb kiesett hiányt. Eközben Bogi magára kapott egy hálóinget és odament Andráshoz, aki nem nézett a szemébe. -Ági. Kérlek, elvinnéd Dávidot innen? Szedje össze a ruháit, és menjetek el! – szólt András. -Hova vigyem? -A Nagypavra jó lesz. Ott biztos sokan látják majd! -Jó ötlet! Dávid már összeszedte a ruháit, és mire észbekapott, hogy hova viszi Ági, már el is tűntek a szobából. András még mindig a padlót bámulta. Bogi próbálta oldani a helyzetet és a vállára tette a kezét. De András megfogta és ledobta onnan. Bogi ettől kicsit megijedt. -Még sosem láttalak ennyire mérgesnek. – jegyezte meg halkan és szelíden. -Mert még nem voltunk ilyen helyzetben. – még mindig a padlót bámulta. -Hidd el nekem sem volt könnyű. -Higgyem el? – kérdezte indulatosan, és ekkor már ránézve. –Mi volt olyan nehéz? Te nem voltál fogságban! Nem nyomtak teli mindenféle nyugtatókkal, és nem utasítgattak téged kedvükre! És még ki tudja mi történt, amire talán jobb, hogy nem is emlékszem! -Kedvesem. Sejtem, hogy nehéz volt neked. De te nem tudod, hogy mit tettem érted! Majdnem öngyilkos lettem azért, hogy végre felfigyeljenek arra, hogy eltűntél.

283

-Nem kértelek meg rá! – mondta meggondolatlanul. –Miért nem tudtál várni? Mi volt ami, erre késztetett? – kérdezte értetlenül. -A Róka. -Hogy? -A Róka miatt jöttem rá, hogy a szerelmünk nem valódi. -Mi van? -Megkért rá, hogy csókoljam meg őt, úgy ahogyan téged szoktalak, és gondoljak rád erősen. Csak így volt képes téged megtalálni. András csak most vette észre, amint az ágya szélén ülő Boglárka mennyire magába van zuhanva. Most ő nem nézett a szemébe, és ő nézte a padlót. -És tudod, miután megcsókoltam, és elment, hogy megkeressen, ott maradtam egyedül. De nem örültem, ahogy kellett volna. Rájöttem, hogy nem ismerlek. Rájöttem, hogy nem szeretlek téged. -Nem szeretsz? – kérdezte András. –Akkor mi volt az, ami kettőnk között volt? Mert a barátságnál többről volt szó! -Csak hála. – mondta együgyűen. –Csak hálából voltam veled. – nézett rá. –Azt hittem én is, hogy szerelem, hogy te vagy életem értelme, te vagy a mindenem. De aztán elmúlt. És csak megszokás lett. Ehhez a Róka kellett, hogy rájöjjek. -Hát ezt nem hiszem el! – fordult el tőle, és kinyitotta az ablakot. -Hová mész? – kérdezte Bogi az ágyáról felkelve. -Nincs itt semmi keresni valóm. – mondta keserűn. –Megyek oda, ahova tartozom. Felejts el engem! És ha találkozunk, ne várd, hogy jó pofát vágjak! -Azt hittem, hogy legalább barátok maradunk. – mondta szomorúan a lány. -Nélküled is sok barátom van. – és kiugrott az ablakon. András egy levegőárammal csillapította le az esést, majd mikor földet ért, el kezdett szaladni. Boglárka csak nézte, ahogy az egykori megmentője elrohan az életéből. És látta, amint egy árny követi őt. A nyomában volt, és hirtelen változtatott helyet. Ági volt az. -78-Nem semmi! – mondta elismerően Ida. –És komolyan újjáélesztették, és a Bölcsek Kövét is létrehozták egy az egyben?

284

-Sajnos igen. – mondta Márti a fotelban ülve, Ida lakásában. –És nehéz az a tudat, hogy tudtam, hogy így lesz. -Hogy-hogy? – kérdezte Ida. -Nos, az a helyzet, hogy ismerem Szilvesztert, és tudom, hogy mit miért tesz. De most, hogy kristály rezgése is van, már nem tudom, hogy végül is ki ő. -Micsoda? – ment át a másik szobába. A szobában ott feküdt Szilveszter. Még mindig a Kombinált pecsétje alatt állt, de már az Ízisz kenete felszívódott, a sebei begyógyultak. De az Álompecsét még mindig fogva tartotta. -Most, hogy mondod. – nézett rá Szilveszterre. –Néha kikapcsol a harmadik szemem. De ezt mégis hogy csinálta? -Egyszerűen. -Egyszerűen? -Igen. Elmagyarázom. Van Szilveszter és van a Róka. Alapvetően mindketten egyszerűen és világosan cselekednek. De mivel idézőjelben ketten vannak, ezért nehezen követhető a laikusoknak a cselekedetei. -Azért megmondom őszintén, én nem vennék részt ilyen kockázatos akciókban. És nem is kísérleteznék olyan dolgokkal, aminek nem tudom a végeredményét. -Ez hülyeség! – mondta Márti döbbenten. –Te belevágnál valamibe, ha tudnád, hogy veszélyes? -Persze hogy nem! Ez egyértelmű! -Itt a lényeg! – mutatott rá. -Nem vágnál bele akkor sem, ha tudnád a végeredményét, és akkor, sem ha nem tudnád. És az átlagember ilyen. De ő egy különleges ember, indigó, vagy bárki is legyen. A Róka miatt Szilvezster olyan dolgokat visz véghez, ami egy átlagos embernek nem sikerülhetne. Mártin látszott, hogy folytatni akarja, de valami félbeszakította. Érzett valami furcsát. Tudta, hogy mi az, de furcsállta, hogy itt érzi. Majd belépett az ajtón Lacika. Felemelte a fejét és megpillantotta Mártit. Ott helyben megdermedt. -Te jó ég, már ennyi idő van? – kapott a fejéhez kétségbeesve Ida. –Szia, Kincsem. – puszilta meg Lacit. –Ő itt Márti, Szilveszter jóbarátja! – mondta miközben felkapta a kistáskáját. –Mennem kell szélsebesen, mert a lányok várnak, hogy értük menjek! Addig meséld el neki, hogyan sikerült feltörnötök az Álompecsétet! Sziasztok!

285

-Szia! – mondta Laci, mikor már Ida kiviharzott az ajtón. -Szóval, Laci. – mondta Márti dominánsan. –Jól érzem, hogy valami miatt taszítjuk egymást, és nem bírjuk ki egymás közelében? -Ezt én is érzem. De nem tudom mi ez. -Ez egy beépített érzékelő. Ami a te fajtádat érzékeli. -Az én fajtámat? – kérdezte kicsit dühösen. -Nyugi. Nem bőrszínre van állítva. Hanem vallási beállítottságra. -Oké, fogtam az adást. Szóval, vagy nekem kell mennem, vagy neked. -Mivel még nem tudsz ellene semmit tenni, ezért menekülni fogsz. De mielőtt lelépsz, mesélj arról, hogyan törtétek fel az Álompecsétet? – kérdezte, miközben biztonságos távolságot tartott tőle. -Előbb enged le ezt a taszítást, és akkor beszélek! – mutatott felé. -Feltételeket szabsz? -Nem. De nálam van az információ. És te nem vagy képes gondolatolvasásra. -Francba. – mondta morogva Márti. És Laci már nem érezte a taszítást. Ezért közelebb jött, és odament Szilveszterhez. Persze Márti taszító energiája még most is be volt kapcsolva, csak a legbelső aurarétegig. -Nos. Legutóbb Bencén volt egy ilyen. – nézett végig Szilveszteren. –Egyszerűen csak egy kóros rémálomról van szó. -Kóros rémálom? -Igen. Az álompecsét lényege, hogy szembesíti a saját félelmével. Ha a félelmet legyőzi, akkor felébred. Ha nem győzi le, akkor meghal. És minél tovább kerüli a küzdelmet, annál tovább marad odabent. -Mennyi az idő? -Hát, Szilveszter szerint az egész nem tartott tovább 15 percnél. Ők mégis 8 órán keresztül voltak bent. -Gondolom Bencének a Farkassal kellett megküzdenie. -Igen. – mondta Lacika. -És milyen a benti világ? Úgy értem, hogy ott használhatom a képességeimet? -Az a helyzet, hogy ott elvileg csak a félelem és a rettegő ember lehetne bent. Szilveszter hiába ment be, gyakorlatilag nem ott lenne a helye. Szerencsére nem borogatott fel odabent semmit, és csak

286

tanácsot adott Bencének. Ha ő maga győzte le volna a Farkast, vagy ha mégis használni tudta volna a képességét, ő járt volna rosszul. -Szemet szemért, fogat fogért. – mondta magában. -Csak rá kell hangolódnom az agyára, az álom rezgésére, és kész! Már bent is vagyok az álmában! -De ez nem egy egyszerű Álompecsét! – nézett rá Márti. –Ez Ízisz álma. -Az meg mi? -Ez is Salamoni pecsét, de ez most kettő kombinációjából adódott. Az Ízisz kenetét kombinálta az Álompecsét. -De az lehetetlen! -Egy frászt! Itt fekszik előtted az alkalmazója! – bólintott arra a fejével. -De nem lehet őket kombinálni! -Nem lehet, vagy nem szabad? Ezt fontos leszögezni. – majd egy kis hatásszünet után. –Gondolom, ezt nem mondták el neked azok a nyavalyások. -Ne beszélj így róluk, rendben? Mi a bajod a Szabadkőművesekkel? -Nincs semmi bajom velük. Zoli bácsival és egész jól kijövök, meg a többi Georg Rendivel. De amit ott művelnek Gellértvárosban, az nem nagyon tetszik. Mert azt megfertőzte az a bugyuta hitvallás! -Tudod mit? Hagyjuk! – fakadt ki Lacika. -Beviszlek az álmába, és vége! Rendben? Onnantól azt csinálsz, amit akarsz! -Á! Érzem a reményt benned. Csak nem gondolod, hogy bennragadok? -Az csak tőled függ! Meg attól, hogy mit hozott össze ezzel a kavarással! -Oké. Vigyél be Lacika! -És tudod, hogy mitől fél a legjobban a Szilveszter? -Leginkább? Az autóvezetéstől. – mondta Márti, mintha igaz lenne. Aztán Márti elővette a táskájából Szilveszter karkötőjét, amit aztán visszahelyezett oda, ahol elve lennie kellett volna. -Ez meg minek? -Ez egy olyan dolog, amire most neki van nagyobb szüksége. – majd Lacira nézett. –Indulhatunk! -79-

287

A Bazársor, vagy, ahogy a helybéliek nevezik Pavilonsor, a tó felé vezető úton található. Ez hasonlít az egyetemi kollégiumtól nem messze található Kispavhoz, de a Nagypavon több a szuvenír- és fürdőárus. Nem csoda, hisz a Nagypav végén található a Városi Strand. A Nagypav egyik vendéglátó-egységében Melinda, Bence, Szilvi, Barbi és Tamás múlatják az időt. Barbi és Szilvi előtt szokás szerint egy-egy, felbontott üveg sör van, és Bence is épp hozott magának egyet. A 2 nagylány, hogy halmozza az élvezeteket, még rá is gyújtottak. -Szóval az én kicsi Rókám hozta a formáját, mint mindig. – dőlt hátra Szilvi elégedett mosollyal. -Te, hogy tudsz ilyen nyugodtan beszélni erről? – kérdezte Melinda. -Azért, mert tudom, hogy ilyenkor nem tévedhet, és mindent a kezében tart. -Na, jó, azért nem mindent! – szólt megvetően Barbara. –Ágit nem tudta kordában tartani! És a Bölcsek Köve is elkészült! A főgonosznő pedig meglépett! -Jaj! – fakadt ki magából Szilvi. –Arra ő sem számíthatott, hogy Márti csak úgy, hipp-hopp, megjelenik, és az ő szuperlátásával mindent helyre rak, és megmagyaráz! -Miért baj az, hogy Márti megjelent? – kérdezte Bence. -Hát ez egy fogós kérdés. – kezdte Tamás. –Nos, ugye, ha az embernek van egy párja, aki minden rezdülésedet ismeri, akkor nem könnyű úgy mozogni, hogy mindenben megfelelj neki. – mondta Tamás egyértelműen. -Párja? – kérdezte Meli. –Ők ketten? -Látod, ezzel csak összezavartad őket! – mondta Barbi legyintve. –Na, jó, akkor mondom másképp. Szilveszter és Márti nagyon jóban vannak egymással. De ezt nem nevezném barátságnak, mert ahhoz túlságosan is erős. De szerelemnek se, mert a mi értelmezéseink szerint az még nem az. -Szilveszter kezdetben belém volt esve. – tette mellkasára kezét Szilvi. –Vad és forró szerelem volt. De aztán megjelent Márti. A lányok csapatából Klau és Eszti is az ideálja volt, de neki Márti volt a favoritja.

288

-Hé, Eszti egyáltalán nem tetszett neki! – mutatott Szilvire Tamás. -Jó, akkor csak Klaudia! -És milyen lányok csapata? – kérdezte Bence. -Hát, anno TOM csapatában voltunk. – kezdte a felvilágosítást Tamás. -Mi négyen: Skorpió, Róka, Szilaj és Anya. Aztán a véletlen folytán összetalálkoztunk Marcsika csapatával, amit: Liliom, alias Klau, Boszi, magyarul Szabina, Démon, vagyis Eszti, és végül Polihisztor, az általatok is ismert Márti alkotott. -A csapat kezdetben rivalizált egymással. – folytatta Barbara. -De TOM és Marcsika szerelme egy kicsit simított a helyzeten. Aztán Tamás és Eszti is összejöttek. Majd kialakult egy érdekes szál Szilveszter és Márti között. -És ahogy Márti fogalmazott, „a vadállatot megszelídíti az angyal, miközben az megtestesülhet a földön” kapcsolat lett. – fogalmazott kicsit pongyolán Szilvia. -De TOM és Marcsika, és Tamás és Eszter között is ilyen van, nem? – kérdezte érdeklődve Melinda. -Tegyük fel. – ajánlotta Tamás. –De én nem hiszek az ilyen törvényszerűségekben. -De azért nem tagadhatod, hogy nem működik! – figyelmeztette Barbi. -De a mi Rókánk akkor még nem volt ennyire vad, és ennyire kockázatvállaló. Visszahúzódó volt, és nem éppen csapatjátékos. De Márti teljesen megváltoztatta. Oly annyira, hogy néha vérre mentek azon ki is vezessen egy-egy akciót, vagy, hogy miért cselekszik éppen a paranccsal ellentétesen. -De hisz most is ezt csinálta. – állapította meg Bence. –Most is felrúgta a szabályokat, most is mindenki ellen cselekedett, és most is a hátunk mögött intézkedett, mi meg csak kapkodtuk a fejünket. -Hát, igen. – mondta Szilvi. –Ha a Róka kiszabadul, akkor ilyen. -Ennek ellenére nem mondhatjátok, hogy bármi bajotok esett volna. – mondta Tamás. –Mert rendesen kitanított titeket, a képességeitek erősödnek, sőt néha újakat fedeztek fel. Ezért van az, hogy bízik bennetek. Mert tudja, hogy az ő szavaival élve „erős és szikár fák lettetek”. -Hé, nevelni csak én tudok! – mondta Barbi. -Persze, Anya! Vagy most már Nagymama? – viccelődött Tamás.

289

Barbara, hogy torolja a támadást a képébe fújta a cigaretta füstöt. De érdekes dolog történt. Ahelyett, hogy Tamás orrát szúrta volna a füst, inkább beszívta azt. Bence is szimatolni kezdett. -Milyen kellemes! – sóhajtozott Tamás. -És émelyítő is. – állapította meg Bence. -Álljon meg a menet! – szólt közbe Szilvi. –Ti hogy-hogy élvezitek a cigi füstjét, mikor leszoktatok? -Ez tényleg érdekes. – mondta Melinda. –Szilveszter leszoktatta őket, mert a Levegő elemet uralta, és segített nekik. -Nekem nem segített! – mondta Bence. –Én áldozat vagyok! -Ez furcsa. – mondta Tamás. És se szó, se beszéd, ki vette Barbi kezéből a cigit. Beleszívott, és nem köhögött, hanem mámorosan tartotta bent, majd fújta ki. -Hiba van a rendszerben. – mondta miután visszaadta. –Asszem megyek, és veszek egy dobozzal! -Itt hagysz minket?- kérdezte Szilvi. -Nem ti velem jöttök! Amúgy is elfogyott a sör, nem? Ami maradt az üveg alján, azt megitták, és mentek a kiszolgáló pulthoz. -Tamás-Tamás. – ingatta a fejét Bence. -Mi az? – kérdezte Melinda. -Szerinted csak a cigi meg a sör miatt hívta el a lányokat? – nézett rá Melindára. –Ez csak azért volt, hogy minket kettesben hagyjanak. -Miért látod mindenben az ördögöt? – kérdezte mosolyogva. -Akkor, hogy-hogy nincsenek már ott? -Ugyan már hisz… - majd miután körbenézett. –Tényleg eltűntek. -Szerintem azt akarták, hogy beszéljük meg a dolgot. -Szerintem pedig te szeretnéd! -Hjaj, Melinda ne szórakozz! Nekem vannak állati ösztöneim, amik azt súgják, hogy te ugyanannyira vágysz arra, hogy ismét együtt legyünk, mint én. – nézett a szemébe. -Ez hülyeség. Én egyáltalán nem vágyom rád! – fonta keresztbe karjait, és nézett az asztalra. -Mást mond a szíved és mást mond a szád. -Te nem ismersz engem. – nézett rá. –Én pokolian jó színész vagyok!

290

-Akkor ezt játszd el rendesen! – és egy az egybe Bence megcsókolta. Melindát meglepte a dolog, de amint az ajkaik összeforrtak, már rájött, hogy az előbbi kijelentése nem volt valós. Átölelte Bencét, és magához szorította, miközben Bence is hasonlóan tett. Majd mikor véget ért a csók, egymás szemét vizslatták. -Szeretlek! – törte meg a csendet Melinda. -Én is szeretlek! – mondta Bence. Melinda egyszerre elnevette magát. -Mi az? -Hát tudod, nem hittem volna, hogy a szerelem ennyire vak. -Nem csak vak, hanem süket és halott is! -Tudod, mit? Hagyjuk a fenébe a múltat! Legyen egy rossz álom, vagy olyan, amivel nem szabad foglalkozni, rendben? -Felőlem. – vont vállat Bence. És hogy ezt a fogadalmat megpecsételjék, egy újabb csók csattant el, mely forróbb és felszabadultabb volt az előzőnél. -80Sötét van. A test könnyed, és lebeg. Semmi sincs az útjában, semmi sincs körülötte. Csak repül, de az érzés szinte olyan, mintha szakadékba esne az ember. Ez egy könnyebb, de mégis sokkal mélyebb szféra. Itt minden megtörténhet, mert az elme formálja a világot. És nem mindegy, hogy milyen elme. Egy vörös fénypont jelenik meg a távolban. Csak egy apró pislákoló pötty. A sötétség vezércsillaga. Csak ez van ott, semmi más. Mintha az összes csillag leesett volna az égről, és csak ez az egy maradt volna fent. Jelezve, hogy arra már járt valaki. A vörös pont közeledett, és egyre nagyobb lett. Minél közelebb jött, annál fényesebb és halványabb lett a színe. Mire elér az emberhez, egy 2 m-es átmérőjű fénylő gömb lett. Csillogott, mintha a Nap volna. De fénye nem űzte el a sötétséget. A fénylabda áthatolható. Olyan, mint a víz. Ha belelép az ember, körbefollya és átöleli. De nem fojtja meg, mert ebben a világban nincs szükség légzésre. Majd a mikor teljesen körbe veszi az embert, észreveszi, hogy ez a gömb, valójában egy egész világot tartalmaz. Óceánt egy harmatcseppen.

291

De nem tenger hánykolódik alattunk, sőt még nem is tó. Továbblépve egy csodálatos kis vízesés alól lép ki az idelátogató. A vízesés egy erdőben van. Egy tűlevelűekkel, és lombhullatókkal tarka erdőben. A fenyők sötétzöldje mellett kontrasztot ad a lombosok halványzöld, sárga és vörös színű levelei. Az ősz köszönti a vendéget, és a beszűrődő napfény cirógatja az arcát. A távolban madarak éneke zeng, melyek siratják az elmúlt nyarat. De örülnek is, mert énekükben benne van fiókáik hálája is. Miután kikecmereg a folyóból és a partra lép, a látogató érzi, hogy ropog a lába alatt az ág, és hogy susognak a levelek minden lépésnél. A fatörzsek erezete is nagyon valós. Még a fenyőkön végigcsurgó gyanta is megfelelően ragad. A levegő is csordulásig telt az erdő illatával, annak ellenére, hogy ebben a világban a szagok nem léteznek. Mint ahogy a tapintás sem. Ez mégis egy tökéletes világ. Az éter valóban csodálatos dolgokra képes. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy egy Álompecsét börtönét alkotja. -Hm. Szóval ilyen a Róka belső világa. – állapította meg Márti. – Lacika itt vagy? – kérdezte a levegőbe. –Laci? – majd miután senki nem válaszolt. –Nos, vagy igaza volt, és tényleg csak behozni tudott, vagy hazudott, és tényleg bezárt ez a nyomorult. Reccsenést hallott a háta mögül. Nyomban odafordult, de semmit sem látott. A kezeit a hang felé tartotta. Erősen koncentrált, de csalódottan engedte le karjait. -Legalább ebben igaza volt. A képességeim tényleg nem működnek. -Szia, Márti! – hangzott a hang irányából. -Á, Szilveszter, te vagy az! – nyugodott meg. Szilveszter még mindig Ezüstróka alakjában volt, és a kard átalakult formáját tartotta a kezében. -Igen. – mondta körbejárva őt. –Mégis, hogy kerülsz ide? -Úgy ahogy te szoktál. Egy kis kerülővel. -Laci? – mondta miután szimatolt. –Érzem az energiáját. -Igen, ő segített. -De hát ő … -Igen, az, de szívesen segített. -Gondolom nyomós okkal. -Nem, inkább félelemből.

292

-Á, értem. -Szóval, hol van az éteri Róka? – kérdezte Márti. -Miről beszélsz? -A legnagyobb félelmedről. -Á, szerinted ő az én legnagyobb félelmem. -Hé, én ismerlek a legjobban, ezt ne felejtsd el. -Rendben. Te akartad! Gyere utánam! Majd elindultak az erdő egy nyitottabb irányába. -És mégis, mi volt az, ami miatt visszajöttél? -Hát, kaptam egy aggódó telefont. -Aggódót? Ki aggódott értem? -Találd ki! -Lássuk csak. Szilvi és Tamás nem lehettek, mert ők bírják, ha Róka vagyok. TOM és Marcsika sem, mert ők tudják kezelni a helyzetet, bár ez legutóbb nem sikerült. Zoli bácsinak pont az volt a célja, hogy segítsek neki. A kis csapatom és a másik két Szabadkőműves eddig azt se tudta, hogy te ki vagy. Szóval Barbara a tippem. -Talált! – mondta elismerően. -Nem kellett volna visszajönnöd! – mondta kicsit fanyarul. -Miért nem? -Mert ezzel csak ártasz mindkettőnknek. -Egy francokat! Most is épp segíteni próbálok. -Nem kértelek meg rá! -Mert soha nem is kérnél meg rá! -Mert nem akarom, hogy bajba sodord magad miattam! -Ezért inkább magadat sodrod bajba, hogy ne kelljen mások miatt aggódnod igaz? – kérdezte élcelődve Márti. -Figyelj! Nekem elég nagy felelősség az, hogy az egyik legerősebb bestiát hordozom magamban, és ezt megpróbálom elzárni a külvilág elől! -És ezért inkább elrejtőzöl a külvilág elől, csakhogy ne szabadítsd rá a Rókát, így mindenkit megmentesz, kivéve magadat. -Pontosan. És ez addig nem volt probléma, amíg te nem avatkoztál közbe. -Miért engem okolsz azért, mert egy kicsit szerettem volna segíteni?

293

-Már megint itt tartunk! Megint az van, hogy nem kérem a segítségedet, de te csak a saját nézeteid szerint szeretnél engem megváltani. -Ez annyira rossz dolog. -Nem, csak nem hagyod, hogy a saját utamat járjam. -Igen, mert ha elfogadnád, hogy az életed célja az… -Az életnek nincs célja! – mondta dühösen. –Ez csak egy bárgyú kijelentés, amivel az ember elhiteti, hogy van valami, amiért érdemes élnie! Pedig ha körül nézne és figyelne, észrevenné, hogy az élet tele van lehetőségekkel, és minden nap, minden órájának, minden percének, minden pillanata új célokat tartogat! -Látod! Erről beszélek! Olyan gondolataid és életszemléleted van, ami ritkán adatik meg az emberiségnek. És te el akarod fojtani. -Én nem elfojtani akarom, hanem csak annak feltárni, aki kíváncsi rá. Nem fogom felküldeni a népet egy hegyre, hogy ott alattuk osszam az igét! -Nem, te azt várod, hogy megleljenek egy nagy erdő közepén! -Pontosan. -Ez teljességgel értelmetlen! -Úgy beszélsz, mintha csak a leveled olvasnám! -Persze, mert én írtam. És komolyan gondoltam, amit írtam! -Te nem vagy normális! – fordult meg, és Márti szemébe nézett. –Nem örülsz annak, hogy visszahoztalak a halál markából, és nem egy őrült miatt kell meghalnod? -Nem. Mert én már felkészültem a halálra is. -És szerinted lett volna értelme annak? -Nem. De nem is kértem, hogy segíts! – vágott vissza. Szilveszteren látszott, hogy nem tetszik neki ez az öngól. Ökölbe szorította a kezeit, és dühödten vette a levegőt. Elöntötte a méreg, és a szemei és vérben forogtak. De aztán mikor Márti szemébe nézett egyszerre elszállt minden feszültsége. -Áh! –legyintett egyet maga elé. –Inkább ne beszélgessünk, mert azzal csak felhúzom magam! -Nem az a baj, hogy mi beszélgetünk, hanem az, hogy nem ismered be, hogy igazam van! És amikor ellentmondásba keveredsz… -Márti, légyszives! – mondta mikor már messze járt tőle. -Jó, jövök már! Ekkor egy tisztásra értek.

294

Körös-körül fák voltak, míg a tisztáson ott volt a Szabad Zöldműves birtok. Teljes pompájában, valódi arányaival és részletességével. -Hú. A grafika nagyon ott van! – mondta viccelődve Márti. -Igen, és ha a kép jobb alsó sarkába nézel, láthatod, hogy az ellenség a közelben tanyázik. – folytatta. -Visszatért a humorod. Ez jó jel. -Mert most már lenyugodtam. Mert tudom, hogy nekem lesz igazam. És amint ezt kimondta nyomban a földre teperte. A másodperc tört része alatt hangzott egy dördülés, majd épp hogy súrolta Márti fejét egy lövedék. Miután Márti eszmélt a hirtelen mentésből, felült, és a ház felé nézett. Az egyik ablakból egy vadászpuska húzódott vissza. Majd kinyílt az ajtó. Egy rendőr egyenruhás fickó lépett ki rajta. Az oldalán lógott egy szamuráj kard. Lefelé caflatott a lépcsőn. Az arcát még mindig nem látta, mert egy vadászkalap takarta el. Majd mikor a közelbe jött, felemelte a fejét, és bizony Szilveszter volt alatta, ahogy gondolta. -Látod, megmondtam! – csattant fel Márti, miközben felkelt. – Mondtam, hogy tenmagad leszel az ellenséged! -Akkor felteszem a kérdést. Miért téged akart megölni? Márti a vadász-rendőr Szilveszterre nézett, aki egyetértően bólogatott. -Azt hittem, célt tévesztett. -Nem kedvesem, az sosem fordulna elő! – mondta miközben a vállára tette a fegyverét. –Profi vadász és rendőr, valamint ennek a keveréke vagyok. Csak a szerencsén múlt, hogy nem halt meg. -Remélem érted, miért voltam kicsit dühös, mert bejöttél. Márti elgondolkodott, majd hirtelen bevillant neki, miről beszélnek. De mielőtt tényleg kimondta volna, ránézett Szilveszterre. -Ugye megmondtam. Ezzel csak ártasz mindkettőnknek. -Szóval kedvesem, hogy ne húzzuk az időt. - szakította félbe a rettentő pillanatot. –Eddig Szilveszternek velem kellett volna megküzdenie, de mivel nagyon jól ismer engem, így megbeszéltük, hogy nem bántjuk egymást és keresünk valami más megoldást.

295

-Viszont mivel bejöttél, ezért megvalósult az a félelmem, ami egészen addig nem volt meg, amíg meg nem jöttél. -Tehát az a legnagyobb félelmed jelenleg, hogy bajom eshet, és te nem tudsz engem megvédeni? Ekkor a vadász-rendőr Márti felé tartotta a puskáját. -Sajnálom, Szilveszter, de ellenségek lettünk. Jó kis harc lesz! Kaptok 5 perc előnyt, és megkezdődik a vadászat! - Vége a második résznek -

296

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->