P. 1
magyar mese

magyar mese

|Views: 86|Likes:
Published by sadolker

More info:

Published by: sadolker on Jul 12, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as RTF, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

04/03/2013

pdf

text

original

MAGYAR MESE- ÉS MONDAVILÁG Írta: Móricz János Az ismeretlen magyar őstörténet hű őrzője a magyar nép, amely híven ragaszkodva

nagyjaihoz, rege- és mondavilágában megőrizte a nemzet múltját képező hősi emlékeket. Ezt a történelmi anyagtárat zárta ki a hivatalos tudomány a magyar nemzet őstörténetéből. Ezért süllyedt a sötétségben tapogatózó, helyben topogó elvont és tarthatatlan akadémiai vitákba az a magyar ősmúlt, melynek az egyetemes magyar nemzet a részese, hordozója és hű őrzője hosszú évezredek óta. A nagy felfedezések alapját majdnem minden esetben, a rege- és mondavilág adta. Amikor Schlieman Trója kiásásához fogott, a tudomány egy meggazdagodott kereskedő fantáziájának minősítette a munkáját. Azóta Schlieman útját sokan megjárták. Természetesen ők is álomkergető, ködevő, lírikus fantaszták voltak. De ezeknek a laikusoknak köszönhetjük, hogy az emberiség letűnt kultúráit feltárták és nem a kaszt – filológusok ragyogóan felépített – indukcióval, dedukcióval, analízissel, interpolációval megtűzdelt tévelméleteinek, melyek az első napsugártól – mert szobanövények – úgy elhervadnak, mintha soha nem is léteztek volna. Ezt az első ragyogó napsugarat őrzi a magyar mese- és mondavilág, s ezt fogja feltámasztani a nagy tudományos művek alá temetett magyar őstörténet. A magyar mese- és mondavilág beragyogja a magyar nemzet sok évezredes múltját és a legrégibb ősmúltba: a világ közepébe vezet. Mindnyájunk számára jól ismert szólás-mondás: „az én falum a világ közepe”. Ha csak ebből a jelentéktelennek tűnő mondatból indulunk el, úgy feltétlenül Quitóba, Ecuador fővárosába jutunk. Viszont az a magyar őskutató, aki eljut egyszer Quitóba, önkéntelenül felkiáltana, mint Huayna Capac (Wajna) 500 évvel ezelőtt: „Hisz itt mindenki a mi nyelvünket beszéli, minden hegy, orom, tó, patak, minden a mi nyelvünkön van elnevezve!” Azzal a különbséggel, hogy Huayna Capac idején a Quitói Királyság területén mindenki magyarul beszélt, ma viszont az erőszakos spanyol nyelvcsere óta csak néhány törzs tudta megtartani az ősi nyelvét, s a földrajzi nevek őrzik az ősi magyar nyelvet, s a Két-ős Királyság emlékeit. A nép még ma is büszkén vallja, hogy az ő hazája a világ közepén van, mint ahogy ezt minden magyar falu is a magáénak tudja. A sok magyar szólás-mondásból csak néhányat említek: „Úgy eltűnt, mintha csak a föld nyelte volna el!”. Ez Ecuadorban nem ritka jelenség, mert nem egyszer egész városokat nyel el a föld. A „tűzfolyót” csak az a nép ismerhette, mely hatalmas tűzhányók közvetlen szomszédságában élt. Vagy az aranyalmát, az égigérő hegyek ormainak csodálatos sziklavárait, vagy a smaragd, arany, ezüst, gyöngy ékszereknek és drágaköveknek a hajdani Két-ős Királyságban létező leírhatatlan mennyiségét. Az Óperenciás-tengeren túli boldog hon, az örök tavasz országa. Akár a „megtollasodott” jelző arra a személyre vonatkoztatva, akinek jobban megy (tollviselésre csak a tisztséget viselőknek volt joguk). A világ közepén látható egyidejűleg a Göncölszekér és a Dél Keresztje csillagkép, amelyek a hajdani hajózó magyar nép számára rendkívül fontos volt, mert ezek segítségével kitűnően tudták magukat tájolni. A magyar ősi hagyományok megőrizték számunkra a Göncöl csillagképet, mint az ősök

honát, ahová megtérnek a csatában elesettek. Ez az ősi hagyomány ma is annyira elevenen él a magyarságban, hogy nagyjainkat és hőseinket ma is ezekkel a szavakkal búcsúztatják: „Megtért ősei honába és mától fogva fényesebben ragyog a Göncölszekér.” „Hitregéink, bölcs táltosaink tudták, hogy hőseink a csillagokban honolnak, ott ragyognak, csillagúton járnak, csillagtáltosokon nyargalnak, mint Lehel, Bulcsú, László a Göncöl szekerén, sőt egyes eszközeiket is a csillagokba helyezték, mint „Mátyás szeme”, „Lehel kürtje”, vagy a Táltosok Göncölszekere. Pedig ezek csak a fennmaradt töredékek, elhalványult nyomok, amelyek csak gyanítani engedik, mily dúsan bírhatta Mithosunk megdicsőült hőseit a csillagok képeiben”. (Ipolyi Arnold: Magyar Mithologia, Budapest, 1929. II. köt. 135. old.) Ez az ősi hagyomány visz el bennünket arra az ősi földre, ahol hajdani őseinket a nekik járó kegyelettel helyezték a csillagok földi képébe, ahol az ma is őrzi porladó hamvaikat. Az egyik ősi temetkezési helyünk Quito mellett a Quinche (Kincse) völgyében van, ahová a Kincses-hágón át juthatunk el. Ezek az ú.n. halom temetkezési helyek – hunhalom, kunhalom – úgy, ahogy azt hagyományaink őrzik a hősi csatában elesett harcosok részére. Külön Gönchon van a Göncölszekér csillagképének halmokból készült tökéletes földi másával. A többi temetkezési hely halmainak száma ugyancsak a mitikus magyar hetes szám (Hét-halom). Amikor 1853-ban megjelent Ipolyi Arnold püspöknek a Magyar Mythologiája, azt a magyar nemzet kitörő örömmel fogadta. Mégis Ipolyi Arnoldnak össze kellett szedni példányait, és máglyára vetni. A mesét nem szokás elégetni, tehát a Magyar Mythologia nem mese, hanem a magyar nemzet egyetlen igazi őstörténeti könyve. Ezért érdemelte ki a máglyát, amelyen már annyi magyar igazságot elégettek.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->