You are on page 1of 363

Istennek és Isten gyermekeinek ajánljuk

ORVOSI ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ 7


ELŐSZÓ 9
BEVEZETŐ 13
A FORDÍTÓK FIGYELMEZTETÉSEI 15

ELSŐ RÉSZ — A K K O R ÉS M O S T 17
1. Új információk 18
2. Visszapillantás 23
3. Miért ezzel foglalkozunk 35
4. Az alapelvek áttekintése 39

MÁSODIK RÉSZ — AZ EGÉSZSÉG ÖSSZETEVŐ E L E M E I 51


5. Az egészség elemeinek ismertetése 52
6. Levegő 62
7. Víz 80
8. Étel 91
9. Pihenés és alvás 102
10. Testmozgás 107
11. Napfény 145
12. Szeretet és szerelem 151
13. Tisztaság, kellemes környezet és meghitt percek 168

HARMADIK RÉSZ — KIEMELT S Z E M P O N T O K 183


14. Állati eredetű termékek 184
15. Gyermekeinknek 208
16. Gyermekeinknek is joguk van az egészségre 217
17. Méregtelenítés — mit tegyünk válságos helyzetben 235
18. Gyakran elhangzó kérdések 244
19. Kétheti teljes testkontroll 257

TESTKONTROLL-RECEPTEK 265
Bevezetés 266
Nektár és ambrózia, azaz levek és krémek 270
Gyümölcssaláták és mártások 276
Zöldségsaláták és salátaöntetek 280
Zöldség, mint főfogás 292
Levesek, szendvicsek és göngyölt falatok 301
Burgonyából és gabonafélékből készült fogások 311
Főtt tészták és mártásaik 320

5
Sütemények, kétszersültek, lángosok, lepények 323
Hal és csirke 326
Magtej, magtejes italok, fagyos finomságok 329
KÖVETKEZTETÉSEK 333
Válogatott magyar ételreceptek 336
Tapasztalataim aprócska tárháza 355
FELHASZNÁLT KIADVÁNYOK JEGYZÉKE (BIBLIOGRÁFIA) 357


ORVOSI ELŐSZÓ A MAGYAR
KIADÁSHOZ
A „ T E S T K O N T R O L L " című könyv Magyarországon is nagy
port vert föl. A , .Testkontroll 2" még nagyobbat fog. Évszáza­
dos hiedelmeket dönt halomra, és kemény vádbeszédet mond
olyanok fölött, akik haszonszerzésből (vagy tudatlanságból)
egészségünkre, életünkre törnek.
Szent-Györgyi Albert mondta egy interjúban, hogy ha vala­
milyen új ötletét hangos ellenkezés fogadta, akkor tudta, jó
nyomon jár, valószínűleg jelentős felfedezést tett. A „ T e s t -
kontroli 2" rendkívül jelentős újdonságokat tartalmaz. Szük­
ségszerűen botránykönyv.
Szerzőik tetézik a bajt: igazat szólnak. A módszer ugyanis
tényleg működik. Saját bőrömön is tapasztalom, hogy taná­
csaikat megfogadva korábban elképzelhetetlennek hitt szint­
re emelkedett energiám és közérzetem.
Egy-két orvosi témában azonban, szerintem, túlzásba es­
nek. A radioaktív sugárzás valóban káros a testre, sok eset­
ben mégis életet ment. Kívánom, hogy j o b b gyógyeljárasok
birtokában mihamarább nélkülözhetővé váljon, de ma még
túlzásnak tartom merev elutasítását.
Az is mellbe vágott, amikor arról olvastam, hogy csontrit­
kulásos betegnek helytelen kalciumot adni, hiszen magam is
sokat írtam fel receptre. Idén nyáron Angliában járva kikér­
tem ez ügyben tapasztalt táplálkozási szakember véleményét,
s ő is megerősítette a Diamond házaspár állítását. Az érvek
előtt én meghajolok, de szakmai körökben azok bizonyára
komoly vitát gerjesztenek majd.
A szerzőházaspárral együtt én is azt javaslom, hogy ne a
szavaknak higgyenek, hanem természetes ösztöneiknek és
tapasztalatuknak. Próbálják megfogadni a „Testkontroll 2"
tanácsait, s figyeljék meg, hogy érzik magukat. Megtippelem:
remekül. Úgy legyen.
Dr. Dómján László
Ez a könyv az emberi testről szól, s arról, hogy miként tudjuk gondját
viselni. Olyan útmutató, amely lépésről lépésre vezeti rá az Olvasót az
értelmesen gyakorlatias, egészséges életvitelre. Az egészséggel kapcsola­
tos témakörökből összefoglalja a lényegesebb ismereteket, továbbá a
testedzés, a táplálkozás, a víz, a légzés, a napfény, az alvás, a szeretet, a
szerelem, a nemiség és még sok egyéb dolog egészséggel összefüggő
hatásáról szól. Tisztázza az Olvasóban esetleg föllelhető bizonytalanságo­
kat, és útmutatást, irányítást, önbizalmat, beavatkozási lehetőséget kí­
nál, hogy pontosan megtudjuk, mi az, amit mi, saját magunk megtehe­
tünk a lehető legjobb külső megjelenés és a lehető legjobb közérzet
elérése érdekében. Senki sem fog kimaradni! Csecsemőknek és tizenéve­
seknek, szülőknek és nagyszülőknek, tehát mindenkinek BIZTONSÁ­
GOS megoldásokat kínál ez a könyv, olyanokat, amilyeneket régóta sze­
retnének megtalálni.
A könyv telis-tele lesz újszerű ismeretekkel, melyek alapvetően változ­
tatják meg a testünkhöz fűződő kapcsolatot. A Testkontroll (angolul Fit
for Life) megjelenése óta eltelt két esztendő folyamán, s épp hazatérve
egy 17 várost értintő országos körútról, rengeteg alkalom adódott, hogy
megtapasztaljuk azokat a hihetetlen eredményeket, melyeket a Test­
kontroll alkalmazásával emberek százezrei tudtak elérni. A fogyástól a
bámulatos egészségjavulásig mindenre láttunk példát. Hosszú távon is
működik, megszabadít gyógyszerfüggőségtől, fölöslegessé tehet állandó
orvosi kezelést, lehetővé téve, hogy saját maguk oldják meg egészségügyi
problémáik jelentős részét. Jobban érzik magukat, és jobban néznek ki,
mint valaha, de további ismeretekre is vágynak, hogy még jobban irányít­
hassák szervezetüket.
Az „önmagunkról gondoskodás" óriási előretörésének korszakában
élünk. Rengeteget lehetne tanulni arról, hogy miként élhetünk egészsé r
gesebben. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a világ összes gyógyeljárasa és
„kezelése" sem biztosít tartós egészséget, ha mi magunk nem törek­
szünk egészségesebb életmód kialakítására. A testünkkel való visszaélé­
sek évei — dohányzás, iszákosság, egészségtelen ételek fogyasztása
nyakló nélkül, a pihenés és testmozgás hiánya — kizárólag gyengíthetik
az egészségünket. Az érzelmi egyensúly hiánya szintén akadályozza az
egészség kialakulását. Amikor az „eredmény" már a szemmel látható
betegség, akkor a gyógyszerek és műtétek csak tüneti kezelésre j ó k . A
betegség okozta hibák kijavításához nekünk magunknak kell egészsége­
sebben élni. De nagyon valószínű, hogy ezzel nagyjából mindenki tisztá­
ban van. Könyvünk azt mondja el, hogyan építsünk erre a már meglévő,
ösztönös fölismerésre.

9
Hogy mi mindenre terjed ki az egészségesebb életmód, arról manapság
rengeteg ismeret kerül napvilágra. Az is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy
egyre több jól képzett szakember létezik, akik segítségünkre lehetnek az
„önmagunkról való gondoskodás" elérésében.
Bármelyikük hasznunkra lehet, problémánk jellegétől függően, pél­
dául a természetgyógyász, a csontkovács, a füvesember, a pszichológus,
az akupunktúrás szakember, a homeopata, vagy a masszőr. Egyikük'
sem tudja azonban helyettünk elvégezni ázt; amit nekünk, magúnkfiaft'
kell megtenni, és nem is szabad ilyen értelembén rájuk hagyatkozni.
Feladatunk az, hogy fontolóra vegyük tanácsaikat és saját megítélésünk
szerint válogassunk közülük. Semmilyen gyógyász sem tekintendő az
egészségvédelem területén egyetlen és kizárólagos szaktekintélynek.
Bármelyik nyújthat hasznosat abból, amit tanult, de az már az egyén
(azaz mindenkinek saját) feladata, hogy józan esze, ösztönei, korábbi
tapasztalatai, jelenlegi szükségletei és jövőbeni céljai szerint döntse el,
hogy melyik szakember véleményével tud azonosulni. így maradhat
mindenki ügyének saját irányítója.
Ezt a könyvet azért írtuk, hogy segítsünk az egészséges életmód
kialakításában. Ketten összesen huszonkilenc évig tanulmányoztuk az
emberi test természetes szükségleteit. Igyekszünk a szokásos életvitelhez
igazodni, de bizonyos változtatásokra azért szükség lesz. Ahogy az első
szerény változtatások meghozzák pozitív, előremutató eredményeiket,
azok aztán már ösztönözni fogják a további lépések megtételét.
A változatosság gyönyörködtet, az újdonság szórakoztató. Ha majd
észreveszik, hogy új életstílusuk nem egyszerűen a régi szokások elnyo­
mását, hanem érdekesen kellemes új szokások fölvételét jelenti, akkor
izgatottan és pozitív érzésekkel, várakozással néznek elébe mindannak,
amit a j ö v ő tartogat.
A változás néha fájdalmas, mégis szükséges. A világon az egyetlen
állandó dolog a változás. Ahogy egyszer Franklin Benjámin mondotta:
„ H a változásaidnak vége van, neked is." El tudják képzelni, milyen
szörnyűségesen egyhangú lenne az élet változások nélkül? :
Egy dolog hozhat csak újdonságot, az új információ, az új felismerés.
N e m állítjuk, hogy miénk az egyetlen és a legjobb megoldás. A mi
egészségvédő életfilozófiánk mindenesetre már rengeteg embernél nagy-
- szerűen bevált.
Volt idő, amikor mi is lázasan kerestük a megváltást, és szerencsénkre
a kutatásoknak olyan területével kerültünk kapcsolatba, amely — noha
akkor teljesen új és ismeretlen volt számunkra —meghozta nekünk a
gyógyulást és a kellemes közérzetet, amelyre oly forrón áhítoztunk.
Ahogy az ezen területen végzett munkánk eredményeit elkezdtük mások­
kal is megosztani, láthattuk, hogy ők is elérik egészséggel kapcsolatos
céljaikat. Személyesen is tanúi lehettünk annak, hogy emberek ezrei

10
tudtak javítani egészségükön az itteni ismeretek csupán egy részének
alkalmazásával. Első könyvünk kiadása után milliók láthattak neki
egészségük fejlesztésének.
Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az itt bemutatandó egészséges életstí­
lus a gyakorlatban alkalmazva hihetetlen mértékben megjavíthatja a
közérzetet. Ezt az életmódot azoknak terveztük, akik kontrollálni akarják
egészségüket és közérzetüket. Fő az egészség, hisz senki sem kíván beteg
lenni. Bemutatunk egy egyszerű, könnyen követhető életvitelt, mely jó
lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a leosztásban bárki saját érdekei szerint
cinkelt lapokhoz jusson.
Tapasztalatunk az, hogy csakis egy egészségteremtő életmód eredmé­
nyezi az oly forrón áhított egészséget. Betegségteremtő életmód a rettegett
betegséget hozza magával. Fő alapelv, hogy AZ E G É S Z S É G E S É L E T M Ó D
NEM OLYAN MŰVÉSZET, A M I T M E G KELL T A N U L N I , H A N E M OLYAN
ÖSZTÖNÖS ÉLETVITEL, A M E L Y H E Z VISSZA KELL T É R N I . A könyv
lapjain közérthetően, bárki számára könnyen fölfoghatóan érzékelhetővé
válik ez az alapelv!
Igen, ez egy új fölfogás. Igen, ez ellentmond sok mai tantételnek, de
rengeteg hasznot hoz, s ehhez ma már nem férhet kétség. Lehet, hogy
nem mindenkinek adja meg a választ, de máris milliókat indított el jó
irányban, tehát valószínűleg Önnek is hasznára válik. Olyan valami ez,
amiről legalább hallani kell, hogy mindenki tudatában lehessen a számá­
ra is nyitva álló lehetőségnek. Egyikünk sem ismer minden választ.
Sem mi, sem más. Amit mi Önnek ajánlunk, az L E H E T Ő S É G E G Y ÚJ­
FAJTA ÉLETRE. Ehhez küldjük életbevágóan fontos üzenetünket: MIN­
DENRŐL, AMI AZ EGÉSZSÉGHEZ, V A G Y AZ EGÉSZSÉG HELYREÁLLÍ­
TÁSÁHOZ SZÜKSÉGES, ARRÓL A TERMÉSZET SZÁMUNKRA GONDOS­
KODOTT. Nem gyógykezelést ajánlunk, inkább okos élettervet, amelyik
megfelel az élet törvényeinek és szokásos föltételeinek, s nem csupán az
egészség megőrzésében segít, de a betegek számára is lehetővé teszi,
hogy önmaguk szerezzék vissza egészségüket. A megértés lehetőségét
kínáljuk, egy elérhetetlennek látszó célt: azt, hogy T E L J E S MÉRTÉK­
BEN IRÁNYÍTÁSA A L Á V O N H A T J A SAJÁT EGÉSZSÉGÉT! Mindenkor és
mindenki maga döntheti el, meg akarja-e ragadni ezt a lehetőséget.
Nagy kár lenne kihagyni valamit, ami drámai módon növelni tudná
életének tartamát és tartalmát, mennyiségét és minőségét, csak azért,
mert értéke ki sem derülhetett.
Valamennyien boldogok és egészségesek szeretnénk lenni. Erőt, jó
egészséget és boldogságot kívánunk szeretteinknek. Ez közhely, nyilván­
való igazság. Szeretettel és tisztelettel fölajánljuk tehát ezt az egész életre
szóló segédletet, mint szerény hozzájárulásunkat az Ön igyekezetéhez,
hogy ragyogó, életvidám, igazi példává váljon, életfogytig teljes egészség­
ben!
Harvey és Marilyn D I A M O N D

11
Aki esetleg olvasta Teskontroll című első közös könyvünket (angolul:
Fit for Life), az lehet, máris teszi a gyakran hallott megjegyzést: „ A h a ,
bejött nekik, most megpróbálnak még egy bőrt lehúzni ugyanarról a
rókáról, további tőkét kovácsolni a sikerből egy újabb könyvvel, ami
többé-kevésbé ugyanaz, csak kicsit más címmel." Lehet, hogy sok eset­
ben ez a helyzet, de most mégsem erről van szó. Ugyanis ez az a könyv,
amit előszörre akartunk megírni. Csakhogy előbb körül kellett tapoga­
tózni, meg kellett tapasztalni az „ismeretlen vizeket", mielőtt kiadhattuk
volna ezt a könyvünket.
A Testkontroll csupán egy szála a Természetes Hygiénia tudományát
jelentő szőttesnek, mely utóbbi az egészség helyreállításának és megőrzé­
sének, valamint a betegségek megelőzésének teljes területére vonatkoz­
tatja magát. A Természetes Hygiénia azt tartja, hogy AZ E G É S Z S É G N E M
EGYSZERŰEN A BETEGSÉG HIÁNYA, H A N E M SOKKAL INKÁBB A T E S T
MŰKÖDÉSÉNEK ESZMÉNYI ÁLLAPOTA.
E könyv írása előtt meg kellett bizonyosodnunk, vajon az emberek
készek-e elfogadni egy olyan egészségóvó hozzáállást, amely korábban
szélesebb körben soha nem tárgyalt, a hagyományostól meglehetősen
eltérő életviteli elveken nyugszik. így hát úgy határoztunk, hogy az első
könyvet nem az egészséggondozás ugyancsak terjedelmes teljes területé­
ről írjuk, hanem annak csupán arról a tárgyköréről, amiről úgy látszott,
nagyon is sokaknak igencsak fontos dolog: a súlycsökkentésről. Majd, ha
már sikerre vittünk egy olyan rendszert, amelyik nem tekinthető fogyó­
kúrának, hanem teljes körű útmutatást ad az emberek kezébe saját
súlyuk szabályozására, és ami ráadásul ésszerű és könnyen alkalmazha­
tó, továbbá ízletes ételeket nyújt, no meg valóban hatékony, akkor
nyitottak lesznek az ehhez kapcsolódó, az egészségvédelem minden más
vonatkozásáról szóló további értesülés, információ befogadására is.
Nos, megkaptuk a visszajelzéseket, melyek minden várakozásunkat
felülmúlták. Úgy tűnik, Amerika készen áll! A Fit for Life (magyarul:
Testkontroll) már eddig sok millió példányban kelt el, csaknem két évig
a sikerkönyvlista élén állt, és seregnyi más országban is kinyomtatták.
Levelek ezreit kapjuk a világ minden sarkából, olyan rengeteget, hogy
elindítottunk egy kéthavonta megjelenő levélújságot, ami lehetővé teszi
az olvasók számára, hogy megosszák egymással személyes „csodáik"
történetét. Az emberek lefogynak, és pompásan érzik magukat újonnan
megtalált, remek közérzetükkel. No de mi is tette mindezt lehetővé?
Ugyan ki lehet hajszoltabb olyan embernél, aki maga már minden

13
elképzelhető fogyókúrát kipróbált, s most végre olyat keres, amely eltün­
teti a túlsúlyt, s ugyanakkor tartósan távol is tartja azt? A Testkontroll
módszere sikeresen vetett véget annak, hogy az ilyen emberek százezrei­
nek folyton fogyókúrázni kelljen. További eredménye volt, hogy lehetősé­
get nyitott számunkra a Természetes Hygiénia más területeinek ismerte­
tésére is. Bizonyos, mint a napfölkelte, hogy a Természetes Hygiénia a
komolyabb bajokkal küszködők számára éppoly hasznos, mint azoknak,
akik „ c s a k " súlyfölöslegükkel bajlódnak.
Az e könyvben föllelhető elvek alkalmazásával bárki könnyen magáévá
teheti ezt az újfajta életvitelt, mely annyira jó hatással lesz egészségére,
hogy örömtelivé és kellemessé válik élete minden megélt napja, mentessé
bármiféle betegségtől, visszatérő fájdalmaktól, kellemetlenségtől. Ráadá­
sul az ezektől való félelem is elmúlik. Ne felejtsük el, hogy ha az egészség­
hez vezető utak mindegyikét egy sok-sok szálból álló szőttesbe összefon­
va képzeljük el, akkor a Testkontroll annak csupán egyik fonatát képvi­
selné. Ez a könyv azonban, a Testkontroll 2, sokkal többet mutat be a
teljes szőttesből.
Ha a Testkontroll alkalmas volt a szemek fölnyitására, akkor a Test­
kontroll 2 olvasása előtt kimondottan tanácsos leülni. Állításaink jó
része ugyanis a közhiedelemnek ellentmondó, kihívó, provokatív lesz. De,
ahogy a Testkontroll megmutatta, hogy bárki irányítása alá vonhatja
testsúlyának alakulását, s nem kell többé e területen sem tehetetlen
áldozatként szenvedni, ez a könyv ugyanúgy meg fogja mutatni, hogyan
kell az egészséget ellenőrzés alatt tartani. Nemcsak karcsúságot, hanem
fájdalmak nélküli, betegségmentes életet is teremthetünk magunknak.
Izgalmas időket élünk. Egyre több ember tűzi maga elé a célt, hogy
egészséges és fitt, életerős legyen, s meg is tennének mindent ennek
érdekében. A szükséges ismeret most a kezükben van. Az egészség és jó
közérzet jussát megszületésünk által már megszereztük, hiszen ez ÖRÖ­
KÖLT ELŐJOGUNK. Elvégre az ÉLETTŐL LÜKTETŐ, SUGÁRZÓ EGÉSZ­
SÉG A T E R M É S Z E T E S LÉTÁLLAPOT, ÉS A GYÓGYULÁS A SZERVEZET
BIOLÓGIAI FOLYAMATA, N E M PEDIG A TESTTEL SZEMBEN ALKALMA­
Z A N D Ó M E S T E R K E D É S . A tény, hogy oly sok ember szenved valamilyen
testi panasztól, arra a helytelen következtetésre vezethet, hogy a fájda­
lom, a rossz közérzet, a betegség a szabvány. Tévedés! Senki sem győzhet
meg minket arról, hogy Isten, ki végtelen és fölfoghatatlan bölcsességgel
bír, azért teremtett volna minket és eme csodálatos égitestünket, hogy
bölcsőtől koporsóig testi kínoktól gyötrődjünk.
N e m akarjuk azt sugalmazni, hogy birtokában lennénk valamilyen
varázsszernek! Egyáltalán nem! A hegy csúcsára több ösvény vezet; ez
csupán egyik közülük. Alapelvünk: az E G É S Z S É G M E G E N G E D E T T ÉS
BÁRKI SZÁMÁRA ELÉRHETŐ. Ajánlott utunkat sok ezer társunkkal
együtt egyszerű, biztonságos és megbízható útnak találtuk. A lehetőség
íme adott, a Természetes Hygiénia ösvénye Önt is elvezetheti céljaihoz.
14
Jelen kötet előfutára, a T E S T K O N T R O L L című könyv élénk érdeklődést
és komoly visszhangot váltott ki a fogyni akaró magyar olvasók táborá­
ban is. A visszhang (eltekintve néhány szélsőséges, eleve elfogult állás­
ponttól) túlnyomórészt pozitív volt, ez az egészségközpontú, természetkö­
zeli, közérthető módszer nálunk iss, kiállta a legmeggyőzőbb igazolást, a
gyakorlat próbáját, méghozzá sokezerszeresen. Először — fordítás köz­
ben — magunkon kísérleteztünk vele, roppant nagy sikerrel (filantrópia
vagy önzés, vagy talán kalandvágy, esetleg mindhárom indított erre), de
egy-két eset még nem igazi igazolás. A rengeteg lelkes olvasói visszajelzés
viszont már annak tekinthető.
Persze akadtak neheztelő megjegyzések is. Ezek közül kétféle tűnik
valóban megfontolandónak. Az egyik az,hogy az eredeti receptek ritkán
praktikusak hazai háziasszonyok számára. Ennek orvoslására a könyv
végén található receptgyűjtemény végéhez gyakorló magyar testkontrol-
losok receptjeit is hozzáfűztük.
Igaz, sok magyar olvasó nagyon is élvezetesnek találta a TESTKONTROLL
kissé talán bőbeszédű, de igen eredeti, olvasmányos stílusát, jó páran
mégis épp a terjengősségét kifogásolták. Ennek kiküszöbölésére javasol­
juk a T E S T K O N T R O L L elveit egyetlen lapon, tömören, táblázatszerűén
összefoglaló TESTKONTROLL — DIÓHÉJBAN című színes nyomtatványt,
amelyet 49,— forintos áron, postán is meg lehet rendelni az alábbi címen:
AGYKONTROLL, Pf. 59. Budapest 1502. Praktikus s z e m e l ő t t tartani ezt
a táblázatot, például a hűtőszekrényen, vagy a kamra ajtaján.
A pályázatra beküldött magyar receptek legjobbjainak közreadásával
remélhetőleg könnyebbé válik a T E S T K O N T R O L L módszerének elsajátí­
tása. Ám erre is igaz: mindenki maga sorsának kovácsa. Legyenek ezen a
területen is tevékenyek, kreatívak. Újítsanak, éljék ki feltaláló hajlamai­
kat. (Aki kevesellné saját kreativitását, ajánlom ennek fejlesztésére — is
— a Silva-féle Agykontroll módszerét. Ennek elsajátítására a legkön­
nyebb út egy rövid, 40 órás tanfolyam. Felvilágosítás a fönti címen, illetve
a 142 57 60 budapesti telefonon kapható.)
Amióta a T E S T K O N T R O L L A L foglalkozunk, megfordult a ,,lapjárás",
folyton „nyerésben" vagyunk. Mégis boldogan osztjuk meg mindenkivel
az e téren szerzett kedvező tapasztalatokat, mert — ellentétben a kártyá­
val — a T E S T K O N T R O L L olyan remek játék, amiben nincs vesztes,
amiben minden résztvevő csak nyerhet. Ki-ki olyan mértékben, ahogy
betartja a játékszabályokat. Ön, nyájas olvasó. Ön is a biztos nyerők közé
sorolhatja máris magát, akár lefogyni szeretne a T E S T K O N T R O L L segít­
ségével, akár „csak" az egészségesebb, energikusabb, lendületesebb
életmód elérése a kitűzött cél.

15
Még néhány eligazító mondat. A j o b b érthetőség kedvéért a magyar
szövegben is föltüntettük, hogy az amerikai írópár férfi, vagy női tagja írta
az adott részt. Továbbá más, idevonatkozó szakkönyvekkel való összeve­
tés megkönnyítése céljából egyes gyakorlatok, illetve ételreceptek mellett
az eredeti angol megnevezést a magyar fordításban is föltüntettük.
Kezdjük a szót valami tényleg izgalmas dologgal, a lehető legizgalma-
sabbal. N e m kétséges, ez az új információ. „ M i a fene izgalmas ennek?!
Az új információ?" — sokan most bizonyára ezt mondják magukban. Hát
igen, lehet izgalmas például friss porhavon síelni, igzalmas mondjuk a
foci-világbajnokság döntője. Az ilyenfajta izgalmak mégis elhalványulnak
az új felfedezések izgalmassága mellett.
Aki netán kételkedne ebben, az próbáljon elképzelni egy olyan világot,
ami tökéletesen mentes mindenféle újdonságól. Hogy mást ne mondjak,
még mindig csak a partok közelében hajóznánk attól való félelmünkben,
hogy lepottyanunk a Föld pereméről, ha nem lenne tény, hogy mindig
újabb és újabb ismeretek szorítják ki a régieket.
Nézzünk csak szét magunk körül. Szinte semmi sem lenne a folyvást
megújuló tudás nélkül, se tévé, se kocsi, se lámpa, se telefon, se könyv,
se toll, se számítógép, se kályha, jószerivel semmi sem, amit megszok­
tunk, amitől manapság már annyira függünk. Az élet ugyancsak posvá-
nyossá, kellemetlenné és kibírhatatlanul unalmassá válna új és még
újabb ismeretek nélkül! A folyton megújuló tudásnak köszönhető,hogy a
Wright testvérek első repülési kísérletei óta már a Holdra is eljutott az
ember, vagy ma már percek alatt más földrészekkel léphetünk kapcsolat­
ba, Graham Bell első kísérletei nyomán, aki készülékével még csak a
szomszéd szobában levőkkel tudott beszélni. Vagy hogy tudna tovább
működni a világ, ha egyszerre csak villanyáram nélkül maradnánk? És
micsoda irdatlan, csillagászati mennyiségű ismerethalmazra volt szük­
ség ahhoz, hogy mindez valósággá váljon...
A lényeg: kínlódás lenne az élet, ha nem kerülnének rendszeresen
napvilágra újabb és újabb ismeretek. Áhítozunk utánuk, szükségünk
van rájuk, függünk tőlük. Kellenek! Ugyan minek lennének tudósok, ha
nem törekednénk új ismeretek szerzésére? Mindezek után igencsak
meghökkentő, hogy az új ismereteket mindig is ellenérzés, negatív
hozzáállás, viszolygás, nemegyszer kíméletlen ellenkezés fogadja.
Ugyan miért? Jó kérdés, jó lenne tudni rá a választ is. Különös faj az
ember. Igyekszik ellenállni annak, amire legjobban vágyik. Minden újat
elvetnek, mielőtt befogadják. A fejlődést ugyan kívánjuk, de éppen azokat
üldözzük legkíméletlenebbül, akik ezt hozzák. Mégis, bizonyos, mint Nap
az égen, hogy az új ismeretek kiszorítják a régieket. Az is igaz azonban,

18
hogy feltűnésekor bármelyik korban minden újdonság ellenállásba ütkö­
zik. Galilleit börtönbe vetették és megszégyenítették, amikor távcsöve
segítségével igazolta Kopernikusz föltevését, miszerint csak látszólagos a
Nap mozgása az égbolton, valójában a Föld kering a Nap körül. Semmel­
weis Ignácot orvostársai űzték el és kergették őrületbe, mert kézmosást
akart nekik előírni boncolás és szülés levezetése között. S akad-e manap­
ság, aki ne hallott volna orvosi, illetve sebészi kézmosásról műtét előtt?
Az új ismeretet leggyakrabban mássága miatt támadják. Fölkavarja az
ellustult gondolkodást, főleg, ha anyagi érdek is fűződik hozzá. Mást,
újféle dolgot magunkévá tenni sokak számára tilosnak tűnik. És az a
leginkább észbontó a dologban, hogy épp azok fejtik ki a legnagyobb
ellenállást az újdonságokkal szemben, akiknek a legnagyobb szükségük
lenne rájuk. Összefoglaló nevük ,,A Tudományok". Marilyn és j ó m a g a m
sok személyes tapasztalatot gyűjtöttünk ezen a téren is az .utóbbi évek
folyamán.
A T E S T K O N T R O L L megannyi új információt tett közismertté. Nem
mintha csupa új felfedezés lett volna benne, inkább csak újrafelfedezése­
ket tartalmazott. Mégis történelmi tény, hogy dörgedelmes nemtetszést
váltott ki. Viharos ellenvetések érkeztek az orvostudomány egy részterü­
lete felől, a táplálkozástudománnyal foglalkozók részéről. Szerencsére az
orvostudomány gyakorlói közül számos támogató is akadt, főleg olyanok,
akiken sikeresen segített a T E S T K O N T R O L L . Éppen az orvosok azok,
akik leghamarabb elismerik, hogy a táplálkozástan nem kapja meg az őt
megillető fontosságot az egészségügyi képzésben. Az Egyesült Államok
127 orvosegyetemének alig harmada ad egyáltalán lehetőséget táplál­
kozástudományi tanulmányok folytatására, s az ilyen egyetemek felén is
csupán fakultatív ez a szakterület. A dietetikusok és táplálkozástudósok
egy része — akik azt hiszik magukról, hogy orákulumok, vagy hogy
birtokukban van a Szent Grál, legalábbis amikor az evés mikéntje kerül
szóba — mégis kézből megkontrázták a T E S T K O N T R O L L állításait.
Nem mintha azok nem állták volna meg a helyüket, hanem csupán
azért, mert új dolgok voltak, mások, mint amit ők tanultak és tanítottak,
és ragaszkodtak ahhoz, hogy továbbra is azokkal az ósdi tételekkel
etessék az embereket, amikkel már évtizedek óta tömik a fejüket.
Vagy talán a táplálkozástudomány lenne az egyetlen olyan szakterület,
amelyik nem szorul rá az új ismeretekből származó haszonra? Aligha! S
mégis, minden újfajta, étkezéssel kapcsolatos értesülést gondolkodás
nélkül, rutinból támad a dietetikusok és táplálkozástudósok egy szűk
csoportja, kizárólag azért, mert az nem az ö köreikből ered.
Az új ismeretek sorsára túlságosan is sokszor találó a tizenhatodik
századi francia filozófus, Montaigne megállapítása. Az ő szavaival élve:
,,Ha a tudományos világban új fölfedezést jeleznek, arra először azt
mondják: 'Valószínűleg nem igaz.' Ha az új tétel igazsága megfellebbezhe-

19
tétlen bizonyítást nyer, akkor ez a válasz: 'Igen, lehet,hogy igaz, de nem
lényeges.' Végül, ha már elég hosszú idő eltelt ahhoz, hogy a dolog
fontossága is nyilvánvalóvá váljon, akkor meg azt mondják: 'Igen, való­
ban fontos, de már egyáltalán nem újdonság."
A T E S T K O N T R O L L esetében ez az ellentmondás kevésbé érvényesül­
hetett, talán azért, mert váratlanul sokan tanúskodtak mellette. És ha
sok ember hirtelen j o b b a n kezdi érezni magát az újonnan föltárt ismere­
tek eredményeként, akkor már nem veszik komolyan azt, aki a hatásta­
lanságukról papol nekik.
Bármilyen szakterületről legyen szó, legalábbis a tisztességes meghall­
gatás lenne a legkevesebb, ha újfajta, a szokásos hitrendszerbe nehezen
illeszthető állítás kerül elő. Az első reakció általában mégis az elutasítás,
noha minden új fölfedezés megérdemelné legalábbis a tanulmányozást,
az alapos tanulmányozást. Az alapos tanulmányozás nélküli elutasítás a
legmagasabb fokú pökhendiség és nemtörődömség. Illusztráció gyanánt
íme egy idézet egy orvosdoktor, Isaac Peeples 1912-ben megjelent köny­
véből.
„Tisztességesen gondolkodó ember azért hisz bármiben is, mert szilár­
dan hiszi, hogy az úgy igaz, és vágyik arra, hogy megbeszélje azt bárki
más tisztességes gondolkodású emberrel. Azért óhajtja ezt, hogy még
j o b b a n átvizsgálja és még alaposabban meggyőződjön róla, mivel nem
akar olyanban hinni, ami nem igaz, s tudja, az igazság minden igaz
próbát kiáll, s azt is tudja, hogy mennél inkább kipróbálják, annál inkább
igaznak tekinthető az. Kész elfogadni, hogy őszinték, akik tőle különböző
véleményen vannak, amíg az ellenkezője ki nem derül, s ha az őszinteség
hiányára fény derül, akkor az nem az érvelésben elszenvedett vereség
lesz. Ha az érvelésben marad alul, akkor nem próbálja vereségét ellenfele
rágalmazásával leplezni, hanem hálás lesz azért, hogy ráébresztették
gyenge pontjára és hitének hibás voltára."
Hát, bizony áldásos lenne, ha minden egészségügyi szakemberről ilyen
magas fokú jellemességet lehetne föltételezni.
De lássuk, hogy ezek az új ismeretekkel kapcsolatos eszmefuttatások
és történelmi példák hogyan érvényesek a mi esetünkre. AZ E B B E N A
KÖNYVBEN T A L Á L H A T Ó D O L G O K N A G Y RÉSZE ÚJONNAN ISMERTE­
T E T T I N F O R M Á C I Ó . A szokásos fölfogásokkal összevetve a könyv nagyon
sok gondolata kihívó, ellentmondásra késztető. AZ ITT BEMUTATOTT ÚJ
ISMERETEK A Z Z A L A SZÁNDÉKKAL K E R Ü L T E K IDE, H O G Y A KUTA­
T Á S T ÉS A G O N D O L K O D Á S T ÖSZTÖKÉLJÉK. Herbert M. Shelton, a
Természetes Hygiénia egyik legnagyobb egyéniségének szavaival élve:
„ A z emberi fajnak fejlődése minden lépésekor szembe kellett néznie a
régi renddel, és túl kellett lépnie azon. Mivel a régi rend összetevője, része
volt az adott időszak tudati fölépítményének, azért fejlődés csak tudati
forradalom útján jöhetett létre. Az embereket először meg kellett tanítani

20
arra, hogy másképp lássák a dolgokat. Meg kellett tanulniuk, hogy a
fejlődés nem a világmindenség lerombolását jelenti. Hozzá kellett szokni
a dolgok egy új szemszögből való szemléléséhez."
Vagy Russel T. Trall, az orvostudományok doktora és a Természetes
Hygiénia egyik atyja szavai szerint:
, ,A világon az egyik legbonyolultabb gyakorlati nehézség mindig is az
volt, hogy hogyan lehet a régi szabályok megsértése nélkül bevezetni az új
igazságokat; mert az emberek nagyon is hajlanak arra, hogy álláspontjuk
elleni érveket személyük ellen elkövetett támadásként értelmezzék, to­
vábbá nagyon sokan vannak olyanok is, akik saját megkövesedett előíté­
leteikről azt hiszik, hogy azok jól kipróbált alapelvek."

Még egyszer, hasonlóan az előző könyv, a T E S T K O N T R O L L alapelvei­


hez most is velünk született tulajdonságainkra fogunk hagyatkozni, hogy
azok irányítsanak az új ismeretek elfogadásában: nevezetesen ösztö­
neinkre, továbbá logikánkra, és mint a legfontosabbra, jó öreg józan
eszünkre. E velünk született tulajdonságok velünk is maradnak egész
életünk folyamán, segítségünkre vannak, irányítanak. Ha az egyik „ h a ­
tóság" ezt állítja, a másik meg amazt, akkor ugyan mit tegyen az egyszeri
ember, aki csupán jó közérzetre vágyik? Istenadta képességeink haszná­
latával, azokkal, amikkel Ő jónak látott fölvértezni minket, lehetővé tette,
hogy odafigyelve ráérezzünk, mi is az, ami leginkább szolgálná saját
legjobb érdekünket. Bárki visszaszerezheti természetes képességét ön­
maga irányítására, bárki elérheti az egészséges és hosszú életet.
Nincs szükség „jól megalapozott szakértői véleményre" ahhoz, hogy
észrevegyük közérzetünk javulását. Mindenki saját maga meg tudja
mondani a „szakértőknek", hogy mikor érzi magát jól. Ha valaki valami­
lyen ismeret fölhasználásával egyszerre csak határozottan jobban kezdi
érezni magát, akkor vajon elbátortalaníthatják, megakadályozhatják-e őt
abban az úgynevezett hatóságok? Megfélemlítési próbálkozásaikkal ráve-
hetik-e őt arra, hogy hagyjon föl az új módszerrel, és térjen vissza a régire,
amitől aztán megint rosszabbul fogja magát érezni? Nagyon remélem,
hogy nem! Semmi sem igazolja jobban valaminek értékeit, mint sikere.
Ha hasznunkra van, akkor ugyan mi más bizonyíték kellene hatásossága
igazolására?
Ha egy évek óta tartó, idült emésztési zavaroktól szenvedő ember
egyszer csak másféle módon kezd el étkezni, s attól végleg megszűnnek
tünetei, vajon elhagyná-e új étkezési szokásait, csak mert papíron
„kimutatják", hogy ezek az étkezési szokások hatástalanok emésztési
panaszok gyógyítására? Ön, nyájas olvasó, elhagyná-e ezeket az új
étkezési szokásokat, ha egy tévé-doktor, vagy valamilyen, az emésztést
serkentő pirulákat gyártó gyógyszergyár támogatta táplálkozási szakta­
nácsadó megpróbálná elriasztani, hogy Ön megmaradjon továbbra is

21
ennek a kétmilliárd dolláros iparágnak pénzelői között? Oly mértékben
rászoktattak minket arra, hogy egészségügyi kérdésekben mások taná­
csaira hagyatkozzunk, hogy már félünk saját ösztöneinkre hallgatni.
Pedig sokkal nagyobb képességekkel rendelkezünk ezen a téren, mint
amit el akarnak hitetni velünk. Ha újra rá tudunk hangolódni saját
testünkre, akkor az képes lesz közölni, hogy mit is kíván. Ehhez az első
lépés, hogy kezdjünk j o b b a n hinni és bízni saját ösztöneinkben, logi­
kánkban és j ó z a n eszünkben.
Most, írás közben is hálát adok a sorsnak, amiért e leckét megtanul­
hattam, és visszaszerezhettem egészségemet. Forró vágy fűt, hogy máso­
kat is megtaníthassak egészségük irányítására. Szeretném elmondani,
hogyan váltam a saját testétől viszolygó régi énemből olyan emberré, aki
tökéletesen bízik abban, hogy ha hosszú, fájdalmaktól és betegségektől
mentes életet akar élni, akkor arra képes is!
Életemet köhögéssel kezdtem. Apró újszülöttként olyan betegségem
támadt, ami egyre csak rosszabbodott. Háromhetes koromban válságos
állapotom miatt vissza kellett vinni a kórházba. Tüneteim a táplálékfölvé-
tel vészes gyengeségére utaltak. A fölirt tápszer „jóvoltából" háromhete­
sen csaknem elpusztultam. Indításnak nem túl biztató.
Gyermekéveimtől huszonöt éves koromig minden étkezés alkalmával
szörnyű gyomorfájás kínzott. Ez. annyira részévé vált életemnek, hogy
úgy gondoltam, hozzátartozik az étkezéshez, mint kerthez a rózsa. Meget­
tem a vacsorámat, utána az édességet, aztán jött a gyomorfájás. Hasfájá­
somtól éjjel is gyakran fölébredtem, ki kellett mennem, és sokszor ott, a
mellékhelyiségben aludtam el újra, az ölembe tett párnán. Reggel általá­
ban négy bátyám valamelyike lelt rám, hangosan kiabálva: „ H a r v e y már
megint kint aludt!" Gyomorbántalmaimról inkább hallgattam, mert ha
szóltam, rögtön Pepto Bismol-kúra következett, amire a legkevésbé sem
vágytam. (Magamban a Pepto Kínzói nevet adtam neki.) Nehezen tudtam
eldönteni, hogy a gyomorfájást, avagy a Pepto Bismolt utálom jobban.
Ráadásul folyton meghűltem, évente többször, ötször-hatszor is, állan­
dóan az orromat kellett fújni. (A Kleenex papírzsebkendőgyár forgalmát
szerintem csak én magam több százalékponttal javíthattam.) N e m az
ismert apró megfázások voltak ezek, amikor csak pár napig tüsszög,
köhög az ember, aztán kész, hanem úgy éreztem minden alkalommal,
hogy , jajistenem, meghalok"! Köhögéskor mintha a fejemet kalapálnák
és dörzspapírt rángatnának a torkomban. Adtak is rá annyi és annyiféle
gyógyszert, minden tünetre külön-külön, hogy egy bivalyt leterített volna.
A megfázáshoz és az orvosságokhoz így lassan olyan érzés is társult,
mitha úthenger lapított volna ki.
Fiatal koromban borzasztó sovány is voltam. Nem is egyszerűen so­
vány, hanem betegesen vézna, alig akadt fognivaló hús a csontomon,
erősebb szélben mindig kapaszkodnom kellett valami szilárdabb tárgy­
ba. Azokban az években mégcsak á l m o m b a n sem jutott eszembe, hogy
valaha túlsúlygondokkal fogok küszködni.
Tizennyolc és huszonkét éves korom között az Egyesült Államok Légie­
rejénél szolgáltam. Utolsó katonaévem Vietnamban telt, ahol a kapott
ellátmány tetemes része még a Második Világháborúból maradt vissza,
szó szerint! Gyenge gyomromnak ezek a „maradékok" rosszabbat tettek,

23
mint az éjszakai őrszolgálatok. Ennivaló gyanánt gyakran kaptuk az
úgynevezett ,,C" fejadagot. Akinek még nem volt szerencséje hozzá (pré­
selt keksz, tojáspor-rántottá és „válogatott vagdalthús" konzervek „ c s o ­
magolva 1944-ben" fölirattal), az csak hálát adhat a sorsnak.
Leszerelésem után a háború szörnyűségeinek nyomasztó emlékei és a
— még megszületésem előtt megtöltött és lezárt — zöld konzervdobozok­
ból elfogyasztott húshasé hasábok hatására az étkezéshez való hozzáállá­
som a következő lett: „ E g y é l , mert talán ma eszel utoljára." Akármit és
akármennyit megettem, amihez hozzájutottam s belefért a számba. El is
kezdtem szépen hízni, egy japán sumobirkózót is megszégyenítő tempó­
ban. Hamarosan az egy mázsát is meghaladta a hajdani szánnivalóan
vézna gyerek súlya. Ezt meg is tartottam, az istennek sem sikerült
leadnom belőle.
K Ö V É R L E T T E M ! Én, akit azelőtt az idegenek is folyton etetni akartak,
mert azt hitték, hogy hetek óta není láttam eledelt.
Utáltam a kövérségemet. Minden fölösleg & köldököm és térdem között
helyezkedett el, úgy néztem ki, mint egy kezekkel és lábakkal rendelkező
hatalmas hólyag. Nagyon megalázó érzés volt. Járás közben combjaim
csatázó bálnákként csattanva csapódtak egymásnak minden egyes lé­
pésnél. A többi elkeseredett sokmilliónyi amerikaihoz hasonlóan én is
beszálltam hát a fogyókúrázók önismétlő körforgásába; koplald le, majd
fald vissza. Napi gyomorfájásaim, megfázásaim és túlsúlyom közepette
valahogy nem éreztem m a g a m a világ legboldogabb emberének akkori­
ban.
Tizenéves korom végén még egy tragikus figyelmeztető jel hajtott
valamilyen segítség utáni kétségbeesett kutatásra; apám halála. Nem
csupán az egyszerű tény, hogy meghalt, inkább az, ahogyan meghalt.
Évekig tartó gyomorpanaszokkal, gyomorrákban, alig ötvenhét éves ko­
rában.
Meg kell vallanom, nem volt vele olyan jó a kapcsolatom, mint azt
szerettem volna, gyakran különböztünk össze, de biztos, hogy mindig is
nagyon szerettem őt. Sajnos ezt sohasem tudtam tudomására hozni. Pár
hónapja léptem be a Légierőhöz, amikor — alig valamivel halála előtt —
hazarendeltek rendkívüli szabadságra.
Bevonulásom óta nem találkoztunk. Hazafelé a repülőúton már tud­
tam, ez lesz az utolsó lehetőség, hogy láthassuk egymást, és buzgott
bennem a vágy, hogy beszéljek neki iránta érzett szeretetemről. Magam­
ban ezerszer is elismételtem, mit mondok majd neki: „Édesapa, nagyon
szeretlek. Tudom, korábban hallgattam erről, de most meg kell monda­
nom. És bármi is történt közöttünk, én akkor is mindig őszintén és
mindenképpen szerettelek." A kórházba érve a szomorúság mellett még
valami megkönnyebbülés, valami örömhöz hasonló érzés is rám tört
attól, hogy ezt a legbelsőbb érzésemet most végre közölhetem vele.

24
Egészen izgatott lettem, ahogy ajtajához értem. Lezárhatom a félreértések
és csalódások éveit. Kitárom szerető szívemet előtte, átölelem, s a meg
nem értés időszaka után, ha csak rövid időre is, de őszinte, hűséges
érzésekkel telünk el egymás iránt.
Ha maga az ördög a tüzes vasvilláját akarta volna mellembe döfni ott, az
ajtó mögött, akkor sem érhetett volna nagyobb megrázkódtatás, mint
amikor hangosan dobogó szívvel szobájába léptem. Egyszerűen nem
voltam fölkészülve az ott elém táruló látványra. Találkozásunknak csak
jobbik oldala járt folyton a fejemben, de nem tudtam semmit arról, ami
apámmal történt a távollétem alatti hónapokban. A „hasznosnak" ismert
három tudományos módszer közül kipróbálták rajta mind a hármat. A
műtét, amelynek során eltávolították gyomrát és beleinek egy részét, a
besugárzás, mely fölhólyagosította bőrét és a mérhetetlen kínokat okozó
kemoterápiás gyógyszerek áradata apámat önmaga árnyékává változtat­
ták. Holtsápadt, formátlan, üres emberi testté, aki már se hallani, se
látni, sc beszélni nem tudott.
Ott álltam halványként megrázkódtatásomban, nem tudtam hinni a
szememnek, míg anyám — szó szerint — üvöltött a fülébe: „Irving,
Harvey van itt! Harvey jött, hogy találkozzon veled!" Mellbe vágott, ahogy
rádöbbentem; sohasem tudom már elmondani, eldadogni neki, amit
annyira akartam, azt hogy szeretem őt. Megkínzott, megtört testének
látványa bensőmig hatolt, rosszul lettem, sírtam és hányinger tört rám, ki
kellett rohannom, hogy könnyítsék magamon. És ez volt az utolsó alka­
lom, hogy iáuiattam apámat. A rák kioltotta életét. A kezelés megfosztotta
emberi méltóságától, majd eltávozott közülünk. Utolsó képem róla úgy
belevésődött emlékeimbe, mintha tüzes bélyegzővei égették volna oda.
A rákövetkező években sok éjszakán riadtam föl a félelemtől elkínzot­
tan, lucskosra izzadtan, torkomban dobogó szívvel, mert újra őt láttam
halálos ágyán, s biztos voltam benne, hogy rám is ez a sors vár. Miért is
ne? Minden tünete nálam is megvolt. Próbálják csak elképzelni. Apám
erős hasi fájdalmakról panaszkodott, mielőtt gyomorrákban meghalt, és
engem minden áldott nap kegyetlen gyomorgörcsök kínoztak. Ott vol­
tam huszonöt évesen, s gondolataim nem pályafutás, vagy házassági
tervek, hanem a rák, a fájdalom, a szenvedés körül forogtak. Ráadásul
mázsássá föl voltam fúvódva, alig akadt egy-két olyan — a gondolkodásra
alkalmas — órám a nap folyamán, amikor ne fájt volna a gyomrom.
De aztán hirtelen változás állt be. Pontosan m a g a m sem tudom mitől,
de egyszer csak nem akartam tovább tehetetlen áldozatként várni a még
rosszabbat. Elfogott a harag, mérges lettem mindenre, a gyomorfájásom­
ra, a megfázásaimra, a fogyókúrákra, a fenyegető rákra. Elegem lett. Ha
be is kerülök a rákstatisztikába, akkor se harc nélkül! Bevallom, megfo­
gadtam magamban, nem hagyom, hogy ez megtörténhessen. Bármit
megteszek, hogy elkerüljem a fokozódó leépülést és pusztulást. Minden-

25
féle egyéb kötelezettséget mellőztem, hogy teljességgel az egészség tanul­
mányozásának szentelhessem magamat.
Sejtettem, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, de már pozitív érzések­
kel viszonyultam a dolgokhoz. Hozzáállásom változása ellenére gyomrom
továbbra is fájt, de a gondolat, hogy orvosdoktorrá leszek és majd
győzedelmeskedem a rák fölött, életek millióit mentem meg, jó kiindulási
pontnak tűnt.
Olyan tanintézet után kutattam, ahol a megfelelő tanulmányokat elvé­
gezhetném. Egészségre vágytam, tehát az egészségről akartam tanulni,
ugyanúgy, mint ahogy nem a szegénységhez vezető útra lettem volna
kíváncsi, ha mondjuk gazdaggá szerettem volna válni. De akárhová for­
dultam a legjobb egészségtanfolyam után érdeklődve, mindenhol azt
mondták, hogy a betegségeket kell fölvenni tanulmányaim közé. Kórtan­
ból rengetegféle tanmenet létezett, de az egészségből semennyi! Nem
akartam elhinni. Hogyhogy, csak a betegséget lehet tanulmányozni, az
egészséget meg nem? M I É R T ?
Lelkesedésem kezdett alábbszállni, mondhatnám, kiábrándultam. Ami
tényleg elhitette velem, hogy az élet visszás játékot űz velem, az azok az
alkalmak voltak, mikor egészségem javítása céljából orvosokhoz kezdtem
járni tanácsért. A rendelőkben nemegyszer olyan doktorokkal kerültem
szembe, akik legalább annyira túlsúlyosak voltak, mint jómagam. Sokuk
volt kopasz, püffedt arcú, tésztás bőrű, s jó páran dohányoztak is
közülük! Ha rákérdeztem, hogy vajon maguk is követik-e saját tanácsai­
kat, azt mondták: „ N e m én vagyok itt a beteg, hanem maga'. Szóval így
állunk! Nyilvánvaló lett, hogy a hagyományos gyógyászat nem az az út,
amin el akarok, indulni. A közületi telefonkönyvet nem üthettem föl az
„Alternatív egészséggondozás" címszónál. N e m mintha ilyenek nem lé­
teztek volna, de ki hallott róluk? Lendületem csillapodott, de elszántsá­
gom megmaradt. Éreztem, drámai és erélyes tetteknek kell következni.
Gondoltam, „ s í n r e teszem" az ügyet. Valami azt súgta, ha nyitott
szemmel, füllel és nyitott gondolkozással utazok, akkor talán rám talál,
amit keresek. Bejött. Sok ezer mérföldes Egyesült Államokbeli barangolá­
som közben eljutottam Santa Barbarába, alig kilencven mérföldre elin­
dulásom helyétől. S noha Santa Barbara olyan hely, ahol igazán elenged­
hettem volna magam a Nap sugarai alatt, nem tehettem, mert gyomorfáj­
dalmaim hamar figyelmeztettek utazásom eredeti céljára. Megérkezésem
után — szerencsémre — hamarosan találkoztam valakivel, a testet öltött
egészség olyan ragyogó példájával, amilyet addigi életembe még nem
láttam. Ez a csodálatos ember vezetett be az egészséggondozásnak abba
a fölfogásába, filozófiájába, mely attól fogva alapvetően megváltoztatta,
jobbá tette életemet. Ennek a fölfogásnak a neve: Természetes Hygiénia.
Akkori önmagamhoz hasonlóan sokuk mondhatja most: „ R e n d b e n van,
természetes a Természetes Hygiénia. Rendszeres fogmosás, mosakodás a

26
fül mögött is, ez lenne az, nem igaz?" Hát nem egészen. Megtudtam, hogy
ennél azért többről van szó.
Az előző, T E S T K O N T R O L L című könyvünkben bemutattuk a Termé­
szetes Hygiénia történetét és hátterét a fogyással és az energiaszint
növelésével kapcsolatos összefüggéseiben. De a Természetes Hygiénia
annál is jóval több.
Ez a rendszer egyértelmű, egyszerű, könnyen belátható szabályokkal
vértez föl a hosszú és tevékeny élet eléréséhez, mivel a létnek minden
vonatkozásához kapcsolódik, az egészség és a jó közérzet szempontjait
figyelembe véve. A Természetes Hygiénia az egészség valamennyi terüle­
tén érvényes, találó, érthető, igazolható magyarázatokat nyújt és olyan
tennivalókat tanácsol, amelyek kivételesen jó közérzetet biztosítanak.
Imáim végre meghallgatásra találtak, tudtam, valami nagyon lényeges
dologra bukkantam. Tudtam, mert aki megismertetett a tárggyal, maga
volt a megtestesült egészség: tiszta tekintet, fénylő haj, szinte sugárzó
arcbőr, s oly eleven életkedv, amilyet rég nem tapasztaltam. Számomra a
perdöntő az a válasz volt, amit gyomorfájásokra vonatkozó kérdésemre
adott, mikor érdeklődtem, szokott-e neki is fájni a hasa. „Soha!", vála­
szolta egyszerűen.
Elmagyaráztam neki, hogy lassan már húsz éve kegyetlen, átható
gyomorfájás kínoz mindennap, hogy apámnak hasonló bajai voltak, s
végül gyomorrákban halt meg, hogy attól tartok, rám is ez a sors vár.
Csak egyetlen jó tanáccsal látott el, a helyes ételtársítás elvével, hogy
kiderüljön, alkalmazása javít-e állapotomon. G y o m r o m aznap fájt utoljá­
ra. Igen, jól olvassák, nem túlzok. Húsz év kínlódásának egy nap alatt
vége szakadt. Én magam sem tudtam elhinni. Vártam, hogy majd csak
jelentkezik újra, de nem jött elő. Aztán elkezdtem hozzáolvasni, belemé­
lyedni a dologba és további hygiéniás szabályok alkalmazására is áttér­
tem, úgyhogy hamarosan fejfájásaim, megfázásaim is megszűntek, és
lefogytam vagy huszonöt kilót, miközben végig jókat ettem! Maga az
Éden!
Mindez 1970-ben történt. Azóta nem szenvedek ezektől a nyavalyáktól
és nem híztam vissza. Kezdtem hinni a módszer hatásosságában. El se
tudják képzelni az engem akkor eltöltő örömöt és izgatottságot, sem azt a
buzgalmat, amellyel tanulmányozni, olvasni kezdtem mindent, amihez
hozzájutottam a Természetes Hygiénia tárgykörében. Persze azt is ki
akartam deríteni, hogy hol oktatják szabályos keretek között, de megtud­
tam, hogy jóllehet a Természetes Hygiénia mögött már 150 év írásbeli
történelem áll, és valószínűleg több könyv született már ebben a tárgy­
körben, mint amennyit egész életem alatt el tudnék olvasni, mégsem volt
sehol sem tanfolyam, sem más lehetőség tanulmányok folytatására eb­
ben a tárgykörben. Magam sem tudtam elhinni! Mintha megmondták
volna, hol van a láda telis-tele csodálatos kincsekkel, de egyben azt is,

27
hogy út, az nem vezet oda. Hogyan lehetséges, hogy létezik ez az egészsé­
get biztosító módszer, s mégis annyira ismeretlen, hogy egyetlen helyen
sem tanítják? Hogyan tarthatták ezt az értékes tudást — mely olyan
kincs, mint maga az élet — mind ez ideig titokban?
így hát m a g a m láttam neki a Természetes Hygiénia kutatásának,
elolvasva minden a tárggyal kapcsolatos könyvet, amit meg tudtam
kaparintani. Összefogtam Santa Barbarában mindazokkal, akik ezeket
az elveket alkalmazták életvitelükben. Három évvel később Los Angeles­
ben telepedtem el, folytattam tanulmányaimat, s közben — nem hivatalo­
san — tanácsadással is foglalkoztam a témában.

AZ ÉLET HALHATATLAN TUDOMÁNYA, A


T E R M É S Z E T E S HYGIÉNIA

Én elég szerencsés voltam, hogy magam számára fölfedezzem a Ter­


mészetes Hygiéniát, noha az évek, évtizedek folyamán a hivatalos orvos­
tudomány mindent megtett, hogy elnyomja, elvegye hitelét, tönkretegye.
Nyolcévnyi független tanulás után nagy örömömre és megelégedésemre
végül 1978-ban hozzáférhető lett egy, a Természetes Hygiénia elveit
oktató teljes körű tanfolyam. Az American College of Health Science
(Amerikai Egészségtudományi Főiskola) az 1970-es évek végén alakult
meg. A főiskolát nem „ismerték el".
Hogy Amerikában miért nem ismerik el azokat az tanintézeteket,
melyek alternatív egészségtudomány oktatását is fölkínálják a hallgatók­
nak? Nos, az 1900-as évek elején a Rockefeller és a Carnagie Alapítvány
egyszer csak nagyon belekapcsolódott abba, hogy emberbaráti adomá­
nyokhoz juttassa az egészségügyi felsőoktatás intézményeit. Céljuk egy
olyan, kizárólag férfiakból álló, „tekintélyes" egészségüggyel foglalkozó
felsőbb osztály megteremtése volt, amelynek alapelve a gyógyszeres
kezelés. (Talán „véletlen" egybeesés, hogy Rockefellerek abban az időben
a gyógyszerüzletben is alaposan érdekeltek voltak.) Az egészséggondo­
zásnak akkoriban nagyon sok válfaja létezett, gyógyszerekkel főleg a
j ó m ó d ú a k éltek, míg a társadalom nagyobb része az egészségápolás
természetesebb módjait alkalmazta. 1909-ben a Carnagie Alapítvány
megbízta Ábrahám Flexner urat, hogy járja végig Amerikában vala­
mennyi egészségügyet is oktató tanintézetet. Ezek után Flexner, aki
egyetlen fölfogást képviselt, egyetlen emberként döntött arról, hogy
mely intézmények részesüljenek a bőkezű emberbaráti adományokban a
megfelelő anyagi háttér biztosítására, és hogy melyek ne. Ő azokat a
j ó m ó d ú , nagyobb intézeteket válogatta ki, amelyek a kezelésnek — a
Carnagie-ek és Rockefellerek által előnyben részesített — gyógyszeres
változatát tekintették a követendő útnak. A kisebb, vagy természetesebb
gyógymódokkal foglalkozók számára világossá vált az üzenet: „Magadévá

28
teszed a mi kezelési módszerünket, vagy kihalsz!" A m i Flexner urat illeti,
ő az ilyen intézmények fönntartását teljesen fölöslegesnek tartotta. A nép
óhaját a választási szabadságra eszükbe sem jutott tekintetbe venni.
Az azóta hírhedtté vált 1910-es Flexner-jelentés ásta meg a többarcú
egészségügy sírját itt, az Egyesült Államokban. Tucatjával zárták be az
alternatív iskolákat, köztük hatot Amerika nyolc, feketék számára alapí­
tott egészségügyi tanintézetéből, és valamennyi olyant, ahova nőket is
fölvettek. Ahol küzdeni próbáltak a bezáratás ellen, ott vandál bandák
dúltak föl mindent. A Rockefeller- és Carnegie-alapítványok által kialakí­
tott új orvosi vezető réteg nem kívánt osztozni az egészségügyi ellátáson
senkivel, aki más nézeteket vallott, továbbá nem óhajtották a költséges
kiképzést elérhetővé tenni feketék, nők, vagy laikus gyógyítók számára.
(Flexner jelentésében egyenesen arról panaszkodott, hogy a közhangulat
nyomására a múlt században akármilyen jöttment, „faragatlan fickó"
részesülhetett egészségügyi képzésben.) A kapuk most bezárattak min­
denki előtt, a fehér közép- és magasabb osztályokat képviselő férfiakat
kivéve.
A Rockefeller- és Carnegie-alapítványok az egyeduralom, a monopó­
lium megteremtése érdekében azt is elérték, hogy a szövetségi és állami
törvényhozó testületek olyan törvényeket fogadjanak el, amik hivatalos­
nak, a nagyközönség számára hozzáférhetőnek csakis a gyógyszeres
kezelést ismerik el.
A rákövetkező évtizedekben a hivatalos orvosi gyógykezelés kivételével
az egészségügyi ellátás minden más formáját törvényen kívül helyezték.
A hasonszenvi gyógymód (homeopátia) és a bábaság intézménye törvé­
nyen kívül rekedt, csakúgy, mint a Természetes Hygiénia. A csontková­
csokat annyira lejáratták, hogy gyakorlatilag ők is törvényen kívül kerül­
tek. Manapság — hál'istennek — erőteljes mozgalom bontakozik ki a
szabadság, a liberalizáció, a választás szabad lehetőségének megteremté­
sének érdekében. Néhány államban újra legális lett, ami korábban
törvénytelen volt. És bár a nem orvosi egészségápolást oktató intézmé­
nyek továbbra sem tudnak állami támogatást kapni, és (természetesen)
továbbra sem tudják a hivatalos orvosi társadalommal elismertetni magukat,
de legalább léteznek, fejlődnek, ahogy az emberek egyre erőszakosabban
keresnek újféle választ olyan gondjaikra, amelyeket a hivatalosan „ m e g ­
alapozott" orvostudomány nem tud megoldani. A nem bevett egészség­
ügyi ismeretek szabad áramlása világosan jelzi, hogy egy népi egészség­
ügyi reformmozgalom kellős közepén járunk; a szabad véleménynyilvání­
tás és a választás szabadsága végre betört az egészségügy területére is.
Azért nem a semmiből támadtak újjá ezek az alternatív lehetőségek. A
közönségnek szüksége volt rájuk, noha az elmúlt húsz-harminc évben is
zaklatást, sőt börtönbüntetést kockáztatott az, aki teljesítette a közösség
ilyen elvárásait. (A Természetes Hygiénia nagyjai közül például bebörtö-

29
nözték Dr. Herbert Sheltont, Dr. William Benesh-t és Dr. Gian-Cursiót,
mert sikeresen kezeltek rákos betegeket, akikről amúgy az orvostársada­
lom már lemondott.)
1983 februárjában kaptam m e g a doktori címet a korábban már
említett Amerikai Egészségtudományi Főiskolán, élelmezéstudomány­
ból. Na nem, az intézmény továbbra sem „elismert", de az egész Egyesült
Államokban egyedül itt szerepel tantárgyként a Természetes Hygiénia.
Most jutottunk a hitelesség kérdéséhez, amivel kapcsolatban szeret­
nék tisztázni és rögzíteni néhány tényt.
Amikor pár hivatalos táplálkozástudós számára nyilvánvalóvá vált,
hogy a T E S T K O N T R O L L című könyvemben található ismeretek veszedel­
mes voltát hiába próbálják bizonygatni, mivel egyre többen sikerrel
alkalmazzák már őket saját, igen nagy hasznukra, akkor állításaim
helyett engem kezdtek támadni, mondván, hogy én nem lehetek mérték­
adó. Világos, ha nincs ínyedre a hír, üldözd, aki hozta. Állításuk persze
jellemző féligazság, amilyenekkel azok szoktak élni, akik saját helyzetük­
ben sem biztosak. De egy szót kifelejtettek: számukra nem lehetek
mértékadó. Mert akkor ugyanazokat az idejétmúlt, ásatag, elcsépelt
legendákat kéne szajkóznom a táplálkozásról, mint nekik, a „ n é g y étel­
csoport" elméletet, amit mindenáron le akarnak gyúrni valamennyiünk
torkán, és ezzel hozzájárulni azon bajok és betegségek terjedéséhez,
melyektől manapság a legtöbbet szenved Amerika. N e m a „mérték­
adók" az igazság letéteményesei!
A D A az American Dietetic Association, azaz az Amerikai Élelmezéstu­
dományi Egyesület rövidítése. Mivel őnekik a legkevésbé sem sikerült
egyszerű, könnyen betartható és egészséges étkezési programot nyújtani
Amerika számára, ezért nagyon féltékenyek és fenyegetőek azokkal szem­
ben, akik sikereket érnek el ezen a területen, ahol ők, ugyebár, kudarcot
vallottak. Szakértőivé lettek hát a ködösítésnek, hogy leplezzék saját
tehetetlenségüket, s hogy eltereljék a figyelmet fiaskójukról, hát másokat
pocskondiáznak. Céljuk láthatóan a tudati zavar fönntartása, hogy meg­
nehezítsék olyan újító étkezési programok térnyerését, amelyek külön­
böznek az A D A által szorgalmazottól.
Úgy látom, azok foglalkoznak legtöbbet az illetékesség kérdésével,
akiknek másuk nincs, csak az illetékességük. Nincsenek újító elgondolá­
saik, sem közlésre méltó ismereteik, sem gyakorlati hasznuk, viszont van
jogosítványuk. Mert mi is tulajdonképpen ez az A D A ? E század elején
még többféle étkezési tan létezett. Aztán néhány hasonló fölfogasú polgár
összeállt, igazolványokat állítottak ki saját maguknak, fölvettek egy hi­
vatalosan hangzó nevet, és azóta megpróbálnak minden, az övékétől
eltérő fölfogást lehetetlenné tenni a táplálkozástudomány egész terüle­
tén, noha sem törvényhozó testület őket ki nem nevezte, sem más módon
meg nem választották őket, s most mégis azt állítják, övék az utolsó szó

30
joga. Szeretnek körbe állni, gratulálni egymásnak az illetékességért, s
támadni bárkit, aki n e m tartozik közéjük.
Ha a hitelesített táplálkozás tudósok jó úton járnának, vajon akkor is a
lakosság 90 százaléka lenne-e túlsúlyos? Vajon akkor is milliók rohanná­
nak folyton megvásárolni az újabb és újabb fogyókúrás könyveket és
kiadványokat? Miféle lehetetlen dolog, hogy az A D A , ez a szük látókörű,
önmagát szervező társaság azt hiszi, hogy ők hivatottak eldönteni, mi
mértékadó és mi nem a táplálkozástudomány bármely területén? Hason­
lít ez ahhoz, mintha egy világkörüli út előtt olyanokat kérnének föl a hajó
tengerállóságának eldöntésére, akik még soha egy sikeres hajózási manővert
végre nem tudtak hajtani.
A „szakemberek" legkedveltebb ködösítése az illetékesség fölvetése,
noha soha nem erről van szó. Az illetékesség nem kérdés. AZ „ I L L E T É K E ­
SEK" T Á M O G A T Á S A VAGY ELLENZÉSE N E M TESZI SEM IGAZABBÁ,
SEM KEVÉSBÉ IGAZZÁ A Z IGAZSÁGOT. Az igazság mindig igaz, bárki is
a szószólója. Hatelemis embernek is hiszünk, ha azt mondja, hogy a
huszadik emeletről ne lépj az utcára, mert a nehézségi erő hatására ott
szétlapulsz, noha nincs neki doktorátusa. Megmentene-e valakit nagy­
doktori címe, ha kétségbe vonva a gravitáció létét, mégis megtenné ezt a
ballépést?
Mert pontosabban mit is jelent az, hogy valaki „hitelt érdemlő"?
John Bear tanulmányai során kiérdemelte a Ph. D., vagyis a kandidá­
tusi címet. Tanított nagyobb egyetemeken (Iowa, Berkeley, Michigan).
Kutatási igazgató volt a Bell & Howell oktatási részlegénél, igazgatóként
működött a Tehetséggondozó Központnál San Franciscóban, tanácsadó
volt olyan nagy vállalatoknál, mint a General Motors, a Xerox, és az
Encyklopaedia Britannica. Dr. Bear 1974 óta a nem hagyományos fel­
sőoktatással foglalkozik. Ezen a területen Bear's Guide to Non-Tradííío-
nal College Degrees (Bear útmutatója a hagyományostól különböző
egyetemi fokozatokhoz) című könyve alapvető azok számára, akik alter­
natív ismeretek szerzésére áhítoznak. N e m tréfálok, tőle idézek.

„A hitelesítő intézményekkel szemben az a leggyakoribb kifogás, hogy


általában lassúak a jelentős új irányzatok tudomásulvételében az alter­
natív, vagy a hagyományostól eltérő képzéssel kapcsolatosan."

Dr. Bear könyvének legutóbbi, kilencedik kiadásában kritika alá veszi


az Amerikai Egészségtudományi Főiskola tanmenetét. Megjegyzi, hogy
kezdetben gyanakodott, de a tanterv alapos átvizsgálása után úgy találta,
hogy „a tananyag átfogó és kétségtelenül értékes".
Dr. Bear nincs egyedül a főiskola értékeinek elismerésében. A Párizsi
Orvostudományi Intézet, amely az egyik legismertebb Európában, lefor­
díttatta és beleépítette az orvostanhallgatók tanmenetébe ezt az „illeték-

31
telén" fölfogást. Ők értékelik a Természetes Hygiéniát, az amerikai „hiva­
talos körök" nem. Érdekes, nem?
De bármit is tesznek a hitelrontók, bárhogy is próbálják elterelni a
figyelmet, nem akadályozhatják meg, hogy az emberek alkalmazzák az
értékes ismereteket saját egészségük érdekében, egy olyan tárgykörben,
ami sokkal fontosabb annál, semhogy kisajátítható lenne azok által, akik
saját magukat nevezték ki illetékeseknek, mindenek fölött állóknak. A mi
hitelességünket nem a falra fölakasztható oklevelek, hanem az emberek
százezreinek életében a T E S T K O N T R O L L által elért hasznos változások
adják.
Tanulmányaim korai szakaszában felbőszített, ha a „hivatalos" körök
támadták a Természetes Hygiénia tudományát. A T E S T K O N T R O L L sike­
re után más taktikát kell követniük, hiszen végül is buta dolog lenne
emberek százezreinél bevált egészségjavító módszerről azt állítani, hogy
nem ér semmit, mivel az étrendszakértők nem értenek vele egyet. Ilyen
óriási eredmények után azt gondolná az ember, hogy a táplálkozástudo­
mánnyal foglalkozók komoly vizsgálatokba kezdenek, mi is lehetett az,
ami elkerülte a figyelmüket. Szó sincs róla, eszükbe sem jut! Azon
fáradoznak minden erejükkel, hogy törvényen kívül helyezzék, hogy
lecsukassák, aki nem ADA-tag, de mégis praktizálni mer. Be akarják
tiltatni a Természetes Hygiéniát, nem mintha az értéktelen lenne, hiszen
ennek ellenkezője alapos bizonyítást nyert már, hanem mert ők nem
értenek vele egyet! Igen, mindezt a fölvilágosodott, fejlett technológiával
bíró huszadik század végén.
Noha lenne bőven mit fejleszteni saját házuk táján. Aki kíváncsi rá,
hogy őszerintük mit kéne ennünk, hát látogassa meg a legközelebbi
kórházat, s nézze meg, mit adnak a betegeknek. Egy vidéki, negyedosztá­
lyú é ü e f e m különb dolgokat kínál. Én legalábbis senkit nem hallottam,
hogy így lelkendezett volna kórházi kezelés után: „ H á t még a kaja! Az volt
aztán a valami! Szinte érdemes lenne érte újra ucfckudlli!" Pedig a
kórházi étrend aztán igazán a hivatalos táplálkozástudósok keze munká­
ja! 1984—85-ben az A D A megpróbálta lobbizással keresztülvinni a tör­
vényhozásban Claude Pepper képviselő (HR-6049, HR-6050 és HR-6051
sz.) javaslatait, ami törvényellenessé tette volna a tanácsadást is nem
ADA-tag számára, akár olyan esetben is, mint mondjuk ha egy szomjha­
lállal küszködő embernek egy pohár víz megivását javasolná valaki.
Szerencsére a kongresszus elvetette a javaslatot néhány józan gondolko­
dású ember, mint például Maureen Kennedy-Salaman asszony közben­
járásának köszönhetően. Ha nem így történik, akkor ez a „kuruzslás
elleni" törvény pénzbüntetéssel és súlyos börtönévekkel sújtana olyan
embereket, mint T. C. Fry, M s . Salaman, vagy jómagam, nem említve
azon ezreket, akik megosztják mással saját jó tapasztalataikat. Nem

32
azért, mintha nem lennének igazak, hanem azért, mert az A D A nem
találja őket arra érdemesnek.
Hogy befolyását az A D A az Egyesült Államokban megteremtse a táplál­
kozás minden területén, mintha mi sem történt volna, sikeresen meg­
győzte Pepper képviselőt, hogy a közharag ellenére újabb törvényjavasla­
tot nyújtson be (immár HR-1581 szám alatt), amely gyakorlatilag a
korábbi törvényjavaslatokhoz hasonló hatalommal ruházta volna föl őket.
íme egy jellemző példa, hogyan akarnak mindenki mást kiszorítani.
Gyermekeink az iskolában olyan ennivalót kapnak, hogy néha szabá­
lyosan csavarni lehetne belőle a zsiradékot. Az iskolai ebédek az A D A
jóváhagyásával készülnek, sőt, tulajdonképpen az A D A állítja össze az
étrendet. Gyakorlatilag minden amerikai iskolában áll szénsavas , .vadí­
tókat", édességeket és más silány élelempótlékokat árusító automata,
ami valóságos támadás gyermekeink egészsége ellen. Ugyan miért nem
lép föl az érdekelt iparágakkal szemben az A D A ? Nem, ők ehelyett a
National Cancer Institute (Nemzeti Rákintézet), az American Heart Asso­
ciation (Amerikai Kardiológiai Társaság) és a National Academy of Scien­
ces (Nemzeti Tudományos Akadémia) ajánlásainak eleget tevő étkezési
programot támadják, azt, amelyik milliókat tudott már rávenni a több
zöldség, több gyümölcs fogyasztására, illetve a cukor, a só, a tartósított
ételek fölhasználásának csökkentésére. Miért? Mert sokkal fontosabb
számukra saját hatalmuk megőrzése, mint az emberek egészségének
védelme. Ezért mindenkire lecsapnak, aki nem közülük való, függetlenül
attól, hogy káros, vagy hasznos ismereteket terjeszt-e az illető.
Egy felől biztosak lehetnek: munkánkkal nem az A D A tetszését keres­
sük, hanem az embereken akarunk segíteni, akik viszont elégedettsé­
güknek és nagyrabecsülésüknek már látványos m ó d o n hangot adtak. Ha
annyira kedvére van, akkor az A D A csak foglalkozzon egyeduralmi
helyzetének megóvásával, mi megpróbáljuk elhárítani az általuk okozott
károkat, igyekszünk segíteni az embereken.
Életbevágóan fontos, hogy a választási lehetőség az egészséggondozás
területén is adott legyen. Az orvosi hivatás nem lehet egy megfellebbezhe­
tetlen ,,hivatalos" rang. Az emberekhez akarunk szólni a mindennapi
egészséggondozással kapcsolatban. S úgy találtuk, a nagyközönség na­
gyon is kész meghallani a Természetes Hygiénia egyszerű, hétköznapi
igazságait, amelyeket önmagának aztán mindenki saját maga igazolhat.
Biztosak vagyunk abban, hogy az e könyvben található elvek a legaprólé-
kosabb vizsgálódást, a legszigorúbb próbát is kiállják, minden vonatko­
zásban megállják a helyüket, és legalább annyira érvényesek és rendkí­
vüliek, mint ahogy azt mi állítjuk. A közönség joga, hogy eldöntse, mi
válik hasznára.
A tudományoknál szokásos érthetetlen kifejezésekkel leplezett titkoló­
zás távol áll a Természetes Hygiéniától, nincs semmi rejtegetnivalója.

33
Nyílt, világos, könnyen érthető. Nincs titkos szere, nem ajánl varázserejű
panaceát palackban, nem ír föl csodapirulákat, amik ott is egészséget
teremtenének, ahol az nem lenne logikus. Nem, csupán fölhívja a figyel­
met a természet bizonyos törvényeire, miáltal kitűnő egészséggel ajándé­
kozhatjuk meg magunkat. A Természetes Hygiénia csak azt kívánja, hogy
bebizonyíthassa saját hasznosságát, külön-külön mindenki számára —
se többet, se kevesebbet.
A kutatás ezen területén kifejtett összes eddigi erőfeszítésem meghozta
számomra az elérhető legnagyobb jutalmát. Olyan jó közérzethez jutot­
tam, amit sokáig elérhetetlennek hittem. Másokon is megfigyelhettem,
hogy a természet valamennyiünknek felkínálja az „életfogytig tartó
egészség" lehetőségét. Mindennek betetőzéseként a Gondviselés elküld­
te számomra „ é l e t e m fényét" az általam ismert legszebb, legszeretőbb,
legérzőbb társ, Marilyn személyében. Évekig kellett úszni az árral szem­
ben, együtt küzdve a behemót rendszerrel, hogy elismertessük annak a
tudásnak az értékét, amely mindkettőnk életét megmentette. Most már
úgy érezzük, hogy fordult a kocka, megváltozott az ár iránya. Az emberek
szeme egyre j o b b a n kinyílik, mert tény, hogy a Természetes Hygiénia
kiállta az egyetlen igazi próbát: a gyakorlat próbáját!
Beteg és kétségbeesett voltam, amikor először nyílt lehetőségem Har-
veyval beszélgetni, 1975-ben, harmincegy éves ífbromban, Venice (Kali­
fornia) városában, a pázsiton üldögélve egy helyi, egészséges élelmiszere­
ket árusító bolt bejáratánál. Akkor már két évtizede kínlódtam bélgör­
csökkel. Még most is élénken emlékszem a rekeszizmom alatti égő, szúró
fájásokra, melyek már tizenéves korom óta úgy ki tudtak készíteni, főleg
fontos napok, iskolai összejövetelek, vagy hasonlók alkalmával. Gyakran
kénytelen voltam kimenteni magam, hogy félrevonulva hasra fekhessek
a padlón, annyira kiütött a fájdalom. Az egyetemen a társasági esemé­
nyek nagy részéről lemaradtam a bensőmet gyötrő fizikai kínok miatt.
Feszültté, ingerlékennyé tettek, aminek kapcsolataim látták kárát. Aztán
húszéves koromban kórházba kerültem, de nem gyomorpanaszaim kö­
vetkeztében, ahogy gondolni lehetne, hanem rendszeresen kibicsakló
térdeim miatt. Szabályos amerikai étrenden éltem (Standard American
Diet, rövidítve S A D ) , mely rengeteg húst, tojást, tejet és tejterméket
tartalmaz, s amely annyira kálciumhiányossá tett, hogy mindkét térde­
met operálni kellett.
Műtétem alkalmat adott, hogy személyes élményt szerezzek a kórházi
ápolásról. A New York városa által alapított egyik közkórházban — mely
egyben egy fontos New York-i egészségügyi oktató intézet tankórháza is
— egy jónevű, de dél-afrikai térdspecialista operált, aki — lévén külföldi
— csak ebben az intézetben kapott engedélyt mesterségét gyakorolni, így
kerültem oda. Ott, a kórházban aztán a szenvedésnek oly szörnyű eseteit
láthattam, hogy azokat soha el nem fogom felejteni. Másképpen aligha
tudhattam volna meg, min kell keresztülmenniük azoknak, akik a ma­
gánkórházi kezelést nem engedhetik meg maguknak, de így ez az élmény
óriási hatást gyakorolt életem későbbi folyására. Ebben a közkórházban
annyi ágyat zsúfoltak össze, hogy a betegek akár fekve átnyúlhattak
szomszédjukhoz. A kórtermek áporodottak, gyászosak. Az elégtelen lét­
számú, túldolgoztatott, nemtörődöm személyzet hashajtót, fájdalomcsil­
lapítót, vagy nyugtatót adott a panaszokra. Az ágyhoz nem kötött, moz­
gásképes betegeknek gyakran segédkezni kellett ki-be hordani az ágytá­
lat, mert erre a feladatra nem jutott elég személyzet. Úgy éreztem, elhur-

35
coltak, csapdába kerültem, mikor a rémálomba illő szobában találtam
magam, apró, rácsos ablakok mögött, szembántó mennyezetlámpákkal,
és hozzá a kegyetlen F Á J D A L O M !
Aztán az étkezés! Úgy hajították hozzánk az ennivalót, ahogy a sereg­
ben a postát osztják. Pedig talán j o b b lett volna, ha megtartják'maguk­
nak, ízetlen, zsíros mócsingok porból készített krumplipürén, szürke,
szívós hússzeletek, fehér kenyér margarinnal, vizes zöldségkonzerv,
gyümölcskonzerv és émelyítő, cukros édesség. (Kösz, A D A ! ) Hogy is
lehetne bárki jobban ilyen ellátástól? Én majdnem éhenhaltam! Végül
orvosom is belátta, hogy a kórházi kezelés nem szolgál gyógyulásomra, s
úgy döntött, hogy hazaküld. Utána három hétig nyomhattam otthon az
ágyat, hogy kiheverjem az operációt és a kórházi kezelést.
Ez az esemény életem egyik fordulópontja lett. Attól kezdve már soha­
sem tudtam elfogadhatónak tekinteni ezt az egészségügyi ellátást, mely
ennyire semmibe veszi a betegek legalapvetőbb emberi szükségleteit.
Öntudatlanul már akkor elkezdtem keresni az alternatív lehetőségeket.
A műtét javított az étrend rongálta térdemen, de gyomorfájdalmaim
folytatódtak. Valahogy továbbkínlódtam, de húszas éveim derekára (férj­
jel és két gyerekkel) az éles fájdalom állandósult. Később hátamra is át­
terjedt. Időnként azt hittem, törzsem közepe tüzet fogott! Csak a Valium
nevű gyógyszer hozott némi enyhülést, amit aztán szedtem is rendszere­
sen, öt esztendőn keresztül. Később már ráadásul kevertem a Valiumot
borral, más italokkal és egyéb gyógyszerekkel is.
1971-ben lehetőségem nyílt, hogy New Yorkból Los Angelesbe költöz­
zek. Ott már tudatosan kezdtem utánajárni az egészséggel kapcsolatos
újféle elképzeléseknek. Igyekeztem változtatni életmódomon: finomliszt
helyett áttértem a teljes gabona használatára, csökkentettem alkoholfo­
gyasztásomat, s kezdett nagyon kényelmetlenné válni Valium-függősé-
gem. Abba is hagytam a gyógyszer szedését, de nem sej tettem, hogy ezzel
nagyon erős elvonási tünetek járnak. Rendkívül zavart, nyugtalan és
kedélybeteg lettem, a gyomorfájásom meg egyszerűen kibírhatatlanná
vált, szinte elviselhetetlenné.
Életem legrosszabb formájában voltam, amikor 1975-ben, ott a füvön
üldögélve, először beszélhettem négyszemközt Harveyval. (Életemben
nem láttam még olyan tiszta kék szemeket.) Testem fizikailag tönkre­
ment, érzelmileg és lelkileg is roncsnak éreztem magamat. De Harvey
szeméből és napbarnított, sima arcáról korábban soha nem tapasztalt
tiszta sugárzás áradt felém. Hihetetlenül elevennek és tisztának láttam!
Általam soha meg nem élt könnyedséget, életörömöt sugárzott magából.
„Egészsége", aminek akkor szemtanúja lehettem, annyira ismeretlen volt
számomra, hogy teljesen lenyűgözött. Irányfényként vonzott, s tudtam,
követnem kell.
Meg akartam mindent tanulni, amit Harvey tudott, jobban, mint éle-

36
temben bármi mást. Én is az egészségnek azzal az önbizalommal teli
belső ragyogásával szerettem volna csillogni, mint ő. Éreztem, ő az, aki
meg tudja válaszolni kérdéseimet. Attól kezdve szinte minden időnket
együtt töltöttük, hogy megtanuljam egészségemet irányítani. Rá két
hónapra összeházasodtunk, ugyanazon a helyen, az egészséges élelmi­
szereket árusító boltnál, ahol megismerkedtünk, egy hajnali, gyertyafé­
nyes szertartáson, harmatos, friss gyümölcsök és zöldségek környezeté­
ben.
A szertartás környezete egyértelműen jelezte, hogy mit várhatunk
közös életünktől. A korai évek mégis gyakran fájdalmas próbára tették
erőnket és kitartásunkat. Az első évben szervezetem természetes méreg-
telenítési folyamaton esett át, hogy megszabaduljon azoktól a szerektől,
melyeken szinte egész addigi felnőtt életem alatt éltem. Mindkettőnket
megleptek az olykor egészen különös, nehezen magyarázható tünetek.
Akkor még nem volt világos, hogy ezek a Valium-megvonás mellékhatá­
sai. Változó j o b b és rosszabb időszakaim alatt soha nem szűntem csodál­
ni Harvey állhatatosságát, de megismerve őt most már tudom, hogy
rendíthetetlen kitartása az emberek egészsége iránt érzett elkötelezettsé­
géből fakad. Akkoriban a Természetes Hygiéniát még javában elnyomták,
tilos volt nyilvános gyakorlása, de Harvey ennek ellenére űzte hivatását,
átadva ismereteit bárki érdeklődőnek. Elég szűk esztendők jártak akko­
riban ránk, de Harvey bízott benne, hogy ha a rászorulókkal megosztjuk
tudásunkat és segítségükre vagyunk, akkor a sors nekünk is gondunkat
viseli majd.
Míg a TESTKONTROLL-program kifejlesztésén dolgozva egyre közelebb
jutottam a vegetar(ian)izmushoz, legnagyobb nyereségem az volt, hogy
elmúlt az eddigi életemet makacsul kísérő gyomorfájásom! Három év
után megint elég erősnek éreztem m a g a m gyerekvállalásra.
Fiunkat otthon szültem meg, egy óra húsz perc alatt, a lehető legter­
mészetesebb körülmények között. Alig tudtam elhinni, hogy saját táplál­
kozási programunkon élve mennyi energiám volt a terhesség ideje alatt
is. Megírtam például egy teljes gyerekkönyvet, az összes kísérőrajz elké­
szítésével együtt. Szülés előtt egy hétig éjt nappallá téve a varrógépnél
dolgoztam, az új „quilt" ágytakarónk foltnyi darabjainak összeillesztésén,
hogy az már készen várhassa a drága jövevény érkezését. Oly erős
voltam, hogy alig háromnegyed órával szülés után már föl tudtam kelni,
így az első gyerekfürdetést is én m a g a m végezhettem. Akit egészségétől
évtizedekig betegségek fosztottak meg, annak ez mindennél többet érő
igazolást jelentett, hogy egészsége helyreállt. Az is bebizonyosodott így,
hogy a terhes nő is érezheti j ó l és erősnek magát higiénikus étrenden.
Gyakran kérdezik, miért foglalkozom ezzel az üggyel. Azért, mert ez egy
új élet, egy teljes és egészséges élet lehetőségét nyújtotta számomra.
Betegséggel, gyógyszerfüggőséggel, leküzdhetetlen fájdalmakkal az élet

37
rémálom. Keveseknek lehet olyan rossz az egészsége, mint nekem volt, s
miután megismertem a helyes válaszokat, nem tudok ellenállni a készte­
tésnek, hogy másokkal is megosszam ezeket az ismereteket. Egyszerűen
bánt a tudat, hogy emberek fölöslegesen szenvednek. Emiatt foglalkozom
ezzel a munkával. Harvey pedig maga ez a munka. Ő ezért teszi a dolgát.
Valaminek a hatásosságáról a gyakorlat próbáján győződhetünk meg a
legfényesebben. Kérem, ne higgyenek nekünk, pontosabban ne nekünk
higgyenek! Mindenki maga győződjön meg arról, hogy mennyire hatásos
a Természetes Hygiénia. Könnyű lesz, mert egyszerű, mert nincs agyon­
bonyolítva, mert összhangban áll a test természetes élettani működésé­
vel. Bármi is legyen az egészség területén elérendő cél, az alapelvek
mindig hasznosíthatók. A legfontosabbak megérdemlik tehát a megemlí­
tést.
Noha a T E S T K O N T R O L L című könyvünkben részletesen tárgyaltuk,
fontos, hogy itt is áttekintsük a leglényegesebb alapelveket, már csak
azért is, hogy azokat is tájékoztassuk, akik nem olvasták azt a könyvet. A
TESTKONTROLL-étrend célja a fogyás és a magas energiaszint elérése,
lényege pedig a test belsejének kitisztítása és tisztán tartása, hogy mindig
tipp-topp, munkára kész állapotban tartsuk, mert nem tud j ó l működni,
ha elkoszolódik, ha káros anyagokkal telítődik. Ha belül minden rendben
megy, az kívülről is, más vonatkozásban is meg fog látszani, de ez fordítva
is igaz.
Toxémia a szakszó arra a jelenségre, amit az anyagcsere egyensúly­
vesztéseként is szoktunk emlegetni. A beépítés és a kiválasztás közötti
egyensúlyról van szó. Ha az anyagcsere közben a keletkező káros anya­
gok gyorsabban halmozódnak föl, mint amilyen tempóban szervezetünk
meg tud tőlük szabadulni, akkor testünk telítődik ezekkel a mérgekkel,
toxémia alakul ki, ami betegségekhez vezethet.
300 és 800 miliárd (!) közötti azon elhalt sejtek száma, melyektől
testünknek minden áldott nap meg kell szabadulnia, különben meg­
mérgeznének a szervezetünkben fölhalmozódó saját elhalt sejtjeink. A
belső mérgek fölszaporodásának másik fő forrása a táplálék. Az étkek,
melyeket valamennyien jól ismerünk és általában nagyon szeretünk.
Az Egyesült Államokban szokásos étrend nagyon is sok tömény, túlfő­
zött, agyonkezelt, tartósított ételt tartalmaz. Mivel a szervezetbe számára
használhatatlan anyagok szívódnak föl az ilyen táplálékok maradékaiból,

39
no meg a különböző (mérgező!) adalékokból, azért mindez — az elhalt
sejtek hulladékával együtt — megbontja az anyagcsere-egyensúlyt, azaz
toxémia kialakulásához vezet. Aki hosszú, betegségmentes, fájdalmak
nélküli életre vágyik, annak testét tisztán, a toxémia lehető legalacso­
nyabb szintjén kell tartania, belülről is.
Dr. John H. Tildén fedezte föl és írta le először a toxémia jelenségét e
század húszas éveiben Toxémia Explained (Toxémia és magyarázata)
című alapmüvében. Dr. Tildén gyakorló orvos volt, aki kiábrándult a
gyógyszeres kezelés kizárólagos alkalmazásából, ezért fordult figyelme a
Természetes Hygiénia felé. A Természetes Hygiénia saját betegein történt
sikeres alkalmazása tökéletesen meggyőzte őt e módszer értékeiről.
Leírta, hogy a toxémia hányféle emberi betegségnek lehet gyökere. Meg­
győzően bebizonyította,hogy a BETEGSÉGEKNEK NEVEZETT JELENSÉ­
G E K KÖZÜL N A G Y O N SOK N E M MÁS, MINT A SZERVEZET TERMÉSZE­
T E S TÖREKVÉSE, H O G Y MEGTISZTÍTSA MAGÁT A MÉRGEZŐ ANYA­
GOKTÓL.
Sok betegségnek a különböző tünetek alapján külön-külön nevet ad­
nak, attól függően, hogy a test mely szervén jelentkezik, noha okuk
legtöbbször egy, a toxémia, úgy, ahogy a harmat, az eső, a hó és a jég
közös lényege is a víz. Ha egy víztározó völgyzáró gátja egy hatalmas
esőzés miatt tönkremegy a tervezettet jóval meghaladó szint fölötti feltöl­
tődés miatt, akkor a tönkremenetelért nem az alapozás, vagy a gátba
épített cement, kő, vagy más anyagok hibáztathatok külön-külön, hanem
egyedül a túl magas vízszint. Ha a szervezet a gát, továbbá a toxémia
mértéke a vízszint ebben a hasonlatban, akkor könnyen elképzelhető,
hogy bármily erős is legyen a gát, állandó túltöltés mellett egy idő után a
víz átcsap fölötte. Ugyanígy a toxémia is előbb-utóbb betegséghez vezet,
ha nem korlátozzuk. Ezért javasoljuk a toxémia szintjét a lehető legala­
csonyabban tartani.
A T E S T K O N T R O L L elveinek megfelelő étkezés három cél elérését bizto­
sítja.
(1) Az étkezés megmarad élvezetnek. Remek fogásokat ehetünk, nem
kell lehetetlen, merev szabályok betartásához ragaszkodni.
(2) Az így elfogyasztott táplálékból csak nagyon kevés mérgező mara­
dék j u t a szervezetbe.
(3) A testben korábban fölhalmozódott káros anyagok folyamatosan
kiürülnek.
Az elveket azért lesz oly csodásan könnyű beépíteni életvitelünkbe, és
előnyös hatásuk azért fog rögtön megmutatkozni, mert egybevágnak a
test természetes szükségleteivel, összhangban állnak annak huszonnégy
órás ritmusával. Naponta ismétlődve, a testi működések közül fölváltva
mindig másik kerül előtérbe a nap különböző szakaszaiban. Ezeknek az
ütemeknek meglétét senki nem vitatja, tanulmányok százai igazolják.

40
Például: dr. Charles Czeisler a Harvard Egészségügyi Intézetből meggyő­
zően bebizonyította, hogy A SZERVEZET M I N D E N ÉLETTANI M Ű K Ö D É ­
SE BIZONYOS JÓL KÖRÜLHATÁROLHATÓ, ISMÉTLŐDŐ IDŐSZAKOK
ALATT MEGY VÉGBE.
Az ételek hasznosítását illetően az alábbi három, egymástól jól megkü­
lönböztethető, nagyjából nyolcórás szakasz ismétlődik naponta:

— A táplálék fölvétele (evés és emésztés)


— A táplálék földolgozása (fölszívódás, beépülés, fölhasználás)
— Kiválasztás (a test és a táplálék hulladékainak eltávolítása)

Ez a három folyamat nem zárja ki egymást, egyidejűleg is működhet­


nek, de a nap különböző szakaszaiban mindig másik és másik az
uralkodó közülük.
Először Are Waerland svéd kutató fektette le e század negyvenes
éveiben, hogy egy-egy testműködés a nap mely szakaszára jellemző. Elég
volt közülük az egyik, a kiválasztás időszakát megállapítania, a többinek
azt már természetes sorrendben kell követni, először a táplálék fölvételé­
nek, majd földolgozásának. Mivel a kiválasztás négy szervéhez (a bélhez,
a hólyaghoz, a tüdőhöz és a bőrhöz) a véráram juttatja el a salakanyago­
kat, ezért óránként vett vérminták elemzésével arra az eredményre jutott,
hogy hajnali négy és déli tizenkét óra között található a legtöbb anyagcse­
re-melléktermék a vérben, tehát ez a kiválasztás időszaka. Ebből követ­
kezik az alábbi időbeosztás:

Fölvételi időszak: déli 12.00 órától este 8.00 óráig


Beépülési időszak: este 8.00 órától reggel 4.00 óráig
Kiválasztás időszaka: reggel 4.00 órától déli 12.00 óráig

Akkor jó enni, mikor testünk leginkább kész a táplálék fölvételére és


megfelelő emésztésére. A fölszívódás alvás közben a leghatékonyabb. A
kiválasztás az egész testet érintő folyamat, nem korlátozódik a bélműkö­
désre, tehát csak akkor tud uralkodóvá válni, a test valamennyi sejtjéből
és szövetéből a véráram csak akkor tudja gond nélkül elszállítani a
salakanyagokat, ha a szervezet már megfelelt egyéb feladatainak.
A reggeli ébredéskor tapasztalható szájszag és nyelvlepedék is ékes
bizonyíték a kiválasztás szervrendszerének fokozott működésére.
Nem fér kétség ahhoz, hogy a betegségmegelőzés és az egészség fönn­
tartása szempontjából a legeslegfontosabb szövetséges a kiválasztás
időszaka. Elismerem, ez merész állítás, de így igaz. Ha a rendszeresen
fölhalmozódó mérgező anyagok rendszeresen el is tudnak távozni, akkor
belsőnk tiszta marad, és betegségek helyett egészség alakul ki. A KIVÁ­
LASZTÁS IDŐSZAKÁNAK CÉLJA A TESTBEN TALÁLHATÓ MÉRGEZŐ

41
M A R A D É K O K ELTÁVOLÍTÁSA. Olyan beépített, önműködő folyamat ez,
mely magától megy, mint a pislogás, vagy a légzés, csupán annyi segítsé­
get igényel, hogy ne akadályozzuk érvényesülését. A betegség meghívását
jelenti, ha nem így teszünk, ha beleavatkozunk. Hogy hogyan kerülhető
el a beavatkozás, annak magyarázatára is hamarosan sor kerül.
Mint már említettem, a T E S T K O N T R O L L alapelvei az élettani tevékeny­
ségek naponta isméüődő időszakainak figyelembevételével elősegítik azok
eszményi működését. A táplálkozással kapcsolatban csupán három ilyen
alapelv létezik.

1. A N A G Y T E R M É S Z E T E S VÍZTARTALMÚ TÁPLÁLÉK ELVE

A higiénikus fölfogás szerinti táplálkozás arra született, hogy megtisz­


títsa a test belsejét az ott fölhalmozódott hulladékoktól. Ehhez ugyanazt
az anyagot alkalmazza, mint minden más tisztítási művelethez szokás,
kezdve a ruhamosástól a kocsimosásig. Ez az anyag a VÍZ! Víz nélkül
nehéz lenne bármit is tisztán tartani. (Próbálnánk csak letakarítani a
kocsit mondjuk egy pizzával...)
A zöldségben-gyümölcsben föllelhető víz ráadásul értékes előnyökkel is
rendelkezik az egyszerű ivóvízzel szemben. Egyrészt ez a víz szállítja az
értékes tápanyagokat, kioldja a vitaminokat és az ásványokat a táplálék
rostjaiból, és elszállítja ezeket a testen belüli fölszívódáshoz a belek útján.
Másrészt ugyanez a víz — miután leadta a tápanyagokat a szervezetnek
— fölveszi és kiöblíti a testből a káros salakanyagokat. E kettős haszno­
sulás fontossága miatt magától értetődő és rendkívül lényegbevágó a sok
zöldség és gyümölcs, tehát a nagy természetes víztartalmú ételek fo­
gyasztása. Nem törekszünk ezek kizárólagosságára, de szükséges megfe­
lelő túlsúlyuk a természetes víztartalmuktól főzéssel, illetve más kezelés­
sel megfosztott élelmiszerekkel szemben, mert ez a megfelelő részarány
biztosítja az egészség létrejöttéhez és fönntartásához szükséges föltétele­
ket.
Testünk belsejének tisztasága legalább akkora figyelmet érdemel, mint
külsőnk ápolása. Képzeljük el magunkat olyan valakivel egy szobában,
akinek ruházatát és bőrét fél éve nem érte víz. ,,Egy országot egy
gázálarcért!" ez lenne az első reakciónk. Azért az emberek többsége —
legalábbis akiket én ismerek — naponta, kétnaponta tisztálkodik. De
sokuk csak kívülről, mert ugyanakkor milliószámra élnek olyanok, akik
évtizedek óta nem foglalkoztak belsőjük kitisztításával! Nem csoda hát a
szomorú tény, hogy csak az Egyesült Államokban 4000 ember hal meg
naponta rákban és szívbetegségben. Belső szerveikben annyi káros
hulladék halmozódott föl, hogy azok egyszerűen nem tudnak tovább
működni. De nem kell pánikba esni, j o b b későn, mint soha! Aki eddig

42
nem foglalkozott belsője rendszeres kimosásával, az is bátran nekiláthat,
mert a megfelelő lépések megtételéhez soha nem lehet túl késő. Ha
megkapja a lehetőséget, akkor a szervezet bármikor kész kitisztítani,
kijavítani és karbantartani önmagát. E könyv lapjain ennek megtételéhez
szükséges eszközöket fogunk ismertetni, melyek közül az első és igen
fontos a nagy természetes víztartalmú étkek, tehát a friss zöldség­
gyümölcs megfelelő részaránya lesz.

invìi fíio' ' i-tf..-{rr<ío>'wn--í r i * - » - * - - - - ' " '

2. AZ ÉTELEK M E G F E L E L Ő T Á R S Í T Á S Á N A K ELVE

Alapvető követelmény az eszményien egészséges állapot eléréséhez,


hogy az elfogyasztott ételféleségek illeszkedjenek az emésztőrendszer
vegyi folyamataihoz. Ezt a föltételt biztosítja a megfelelő ételtársítás,
amelynek hatásosságát bárki rövid idő alatt bebizonyíthatja, ha kipró­
bálja. „ N e m tudományos a módszer", mondják rá, általában olyanok,
akik soha ki nem próbálták. Egy nagy lószart! Honnan veszik egyesek a
bátorságot, hogy a „ t u d o m á n y o s " jelzőt maguknak kisajátítsák, politikai
és gazdasági érdekeik alapján?
AZ A TUDOMÁNYOS. A M I MŰKÖDIK IS! Persze ez a közérthető, egysze­
rű meghatározás túlságosan is világos egyes túlművelt koponyák számá­
ra, jobban mondva olyanoknak, akik képességeiknél magasabb szintű
képzésben részesültek. Az ételtársítás hatásos, noha igaz, semmi köze a
gyógyszeres gyógyászathoz. Viszont annál fontosabb alapelv a Természe­
tes Hygiénia tudományában. Saját példámmal is igazolhatom, hogy a
megfelelő ételtársítás két évtized emésztési panaszait szüntette meg
nálam alig huszonnégy óra alatt, de az 1985 júniusa, a Fit for Life
(magyarul T E S T K O N T R O L L ) című könyvünk megjelenése óta az Egyesült
Államok minden sarkából kapott, javulásról beszámoló, hálálkodó leve­
lek ezrei még j o b b bizonyítékok.
Bárki tapasztalhatta már, hogy evés után fáradttá válik. Mennél többet
eszik valaki, annál fáradtabb lesz. Már természetesnek tartjuk, mint azt,
hogy a madarak röpülnek, vagy hogy a víz nedves.
Evés után azért tör ránk a fáradtság, mert a hagyományos ételek
megemésztéséhez iszonyú sok energiára van szükség, többre, mint bár­
mi más élettani folyamathoz. A természet eredeti tervei szerint mintegy
három óráig kellene a tápláléknak a gyomorban maradni a megfelelő
emésztéshez, mielőtt továbbkerülne a vékonybélbe. A megfelelő ételtársí­
tás épp azt biztosítja, hogy az ételnek ne kelljen ennél hosszabb ideig a
gyomorban állomásozni.
Mint mindennek, úgy az emésztőrendszer képességeinek is vannak
határai. Egy ismerősöm egyszer leesett a harmadik emeletről és baj
nélkül túlélte, mégsem tanácsolnám senkinek, hogy ilyen magasságból

43
kiugráljon. Shirly Muldowney hivatásos autóversenyzönö 1985-ben 220
mérföldes óránkénti sebességgel [350 k m / h ] falnak vágódott, s rá egy
évvel már újra a versenyzésen járt az esze. Az emberi test néha elképesztő
dolgokat kibír, de értelmes ilyeneknek szándékosan kitenni? Hány zuha­
nást, hány ilyen ütközést lehet jó eséllyel túlélni? Ugyanígy sokan túlélik,
ha bármilyen társításban tömik magukba az ételeket, csak az a fontos,
hogy a szájukba férjen. Helyes ez így? Nézzük csak meg.
Az Egyesült Államokban évi kettőmilliárd dollár fölött költenek az
emberek emésztést serkentő szerekre. Miért? Nincs ennek talán valami
köze ahhoz a táplálékhoz, amivel emésztőszerveiket terhelik? Vagy ép­
penséggel főleg ahhoz? Ha száz kocsit benzin helyett gázolajjal járatva
mind a száz sorban bedöglik, nem kezdenénk gyanakodni, hogy esetleg
az üzemanyaggal van a baj?
Az ember emésztőrendszere táplálék emésztésére szolgál, amely mint­
egy 50 tonnát tesz ki egy átlagos élet folyamán. A legtöbb idült emésztési
panasz az étkezés után jelentkezik. Nem látszik logikusnak, hogy az
elfogyasztott ételekkel van valami baj? De nem is mindig az ételekkel,
mint inkább azzal, hogy meggondolás nélkül, összevissza, egyszerre
hányjuk gallér mögé a legkülönbözőbb ételféleségeket. íme a rövid ma­
gyarázat:
A különböző ételfajták lebontásához különféle emésztőnedveket vá­
laszt ki a szervezet. A m i az egyik ételféleséghez alkalmas, az nem jó a
másikhoz. Sőt, a különféle emésztőnedvek semlegesítik is egymást, ha
összekerülnek. Sajnos a mifelénk szokásos étkezésekben jóformán min­
dig olyan étkek kerülnek össze, melyek szinte garantálják az emésztési
bántalmakat, mint például a hús—krumpli, a hal—rizs, a csirke—galus­
ka, a tojás—pirítós, a sajt—kenyér, a tej—gabonakészítmény társítások.
,,Na és? Egész életemben ezeket ettem ! " — mondhatják sokan. Én is, míg
közben úgy éreztem, állandóan tüzes kést forgatnak a hasamban. Az ok
egyszerű: valamennyi fönti társításban fehérje és keményítő került össze.
Márpedig FEHÉRJE ÉS K E M É N Y Í T Ő N E M T U D HATÁSOSAN MEG­
EMÉSZTŐDNI, HA EGYIDEJŰLEG T A R T Ó Z K O D N A K A GYOMORBAN.
Fehérje (beleértve mindenféle húst, halat, vagy bármilyen állati eredetű
táplálékot), tej és tejtermék, továbbá az olajos magvak lebontásához
savas emésztőnedvekre v a n szükség, viszont lúgos kémhatású emésztő­
nedvek kívántatnak olyan keményítőtartalmú ételek lebontásához, mint
amilyen a sok különféle kenyér, tészta, gabona, gabonakészítmény,
burgonya. A legcsekélyebb vegytani ismeretekkel rendelkezők is tudják,
hogy a lúg és a sav semlegesítik egymást. Amikor húst eszünk, sav
választódik ki az emésztéséhez, hozzá krumplit fogyasztva pedig lúgos
kémhatású emésztőnedv. (Ténylegesen ugyan a gyomorban csak kevés
lúg termelődik, de amíg rágjuk a burgonyát, azalatt az telítődik a nyálban
levő lúgos emésztőnedvvel, ami aztán lenyelve kölcsönhatásba lép a

44
gyomorban levő savval.) A két ellenkező kémhatású anyag pedig az
emésztés elvégzése helyett egymással kel birokra, így a munka elvégzé­
séhez megfelelő emésztőnedv nem áll rendelkezésre a gyomorban.
Na és mi történik akkor ott? Tudjuk, az ételnek mintegy három órát
kéne a gyomorban tölteni, mielőtt a vékonybélbe továbbítódna. De ha
emésztetlen marad, akkor nem továbbítódik, hanem ott helyben romlás­
nak indul. Biztos föl tudnak idézni olyan étkezést, ami után még hat, hét,
nyolc órával is „nehéznek" érezték magukat. Nos, akkor valószínűleg
valamilyen étel nem tudott idejében lebomlani, talán épp fehérje és
keményítő került össze. Olyan dolgok történnek ott ilyenkor, hogy senki
sem kívánkozna oda. Az emésztetlen fehérje rothadni kezd, az emésztet­
len keményítő erjedésnek indul, aminek a vége gyomorégés, gáz, fölfúvó-
dás, fölfordult gyomor, és máris lehet szaladni valamelyik közismert
savlekötő, vagy emésztést javító szerért, mint a Rolaid, a Gelusil, a Pepto
Bismol, a Digel, az Alka Seltzer, a Gaviscon, a Gas-X, a Tempó, a Mylanta,
a magnéziumtej stb., s t b „ stb. Ezek mindegyike arra való, hogy elnyom­
ják a gyomorban rothadó és erjedő ételek okozta kellemetlen tüneteket.
Valami miatt sok táplálkozástudós és étkezési szakember egyszerűen
hallani sem akar arról, hogy a gyomorban az étel egyáltalán megromol­
hat, állítva, hogy ez képtelenség, mégha épp akkor rothadó táplálékkal
van is tele az illető gyomra. Ezeknek valószínűleg kioperálták a józan
eszüket. (De nem akarom úgy beállítani a dolgot, mintha valamennyiük
tagadná az élettan ilyen nyilvánvaló tényeit. Sőt, többen léptek már
velünk kapcsolatba, arról számolva be, hogy milyen sikeresen alkalmaz­
zák gyakorlatukban ezeket az újféle ismereteket.)
Bizonyára ismerős élmény a hányás, hiszen szinte mindenkivel előfor­
dult már, hogy okádnia kellett. Azt meg még a legutolsó táplálkozási
szakértő is tudja, hogy a hányadék gyomortartalom, nem a nyelőcsőé,
sem a vékony-, sem a vastag-, sem pedig a végbélé. Márpedig ha hat, vagy
nyolc órával fogyasztása után kerül napvilágra a gyomorból olyan táplá­
lék, aminek onnan már három óra után az ellenkező irányban, a belek
felé távozni kellett volna, ott valami alapvető baj van. És milyen illata van
az így előkerült tápláléknak? Kellemes, étvágygerjesztő, vagy éppen
rothadó? Hát persze, hogy rettenetesen bűzös, merthogy meg van rohad­
va. Tudom, gusztustalan, de így van!
Hihetetlen, de még az üyen bizonyíték, melyet maga a szervezet vet ki
magából, még ez sem elég, hogy meggyőzzön egyes betonfejű, vaskalapos
„hatóságokat". Nem tudom megállni, hogy ezzel kapcsolatban ne említ­
sek meg egy tudományos értekezleten elhangzott vitát, amibe én is
belekeveredtem. Az egyik résztvevő azt állította, hogy a gyomorban az étel
nem képes megromlani, és kétségbe vonta az ételtársítás érvényességét,
mivel szerinte nincs rá tudományos tapasztalat. Rámutattam, hogy
nagyon is sok tudományos tapasztalat áll rendelkezésre, kezdve a Nobel-

45
díjjal kitüntetett dr. Ivan Pavlov munkásságával, aki úttörő szerepet
játszott a megfelelő ételtársítás területén is. Ezt az állításomat az illető
„szakértő" azonnal elvetette, mint tárgyhoz nem tartozót, noha elismerte,
hogy sohasem hallott róla. Klasszikus eset: „ M á r döntöttem, ne zavarj
meg tényekkel!" Lehet ezek után az ilyen embert egyáltalán komolyan
venni? Dehát olyanok is akadnak, akik még mindig ragaszkodnak ahhoz,
hogy a Föld lapos. Hagyjuk hát meg hitükben és gyomorgörcseikben az
ilyen tántoríthatatlan „szakembereket";' akik nem hisznek az ételek
megfelelő társításának elvében, csak arra vigyázzunk, nehogy mi is
hozzájuk hasonlóvá váljunk.
Na, de mi van azokkal, akik rendszeresen fogyasztják ezeket a nem
kívánt ételtársításokat minden látható emésztési panasz nélkül? Hát
igen, az emberi szervezet alkalmazkodóképessége olykor valóban bámu­
latos, a rengeteg visszaélés ellenére is látszólag jól képes működni. De
vajon más kellemetlenségek nem zavarják az ilyen embereket? Fejfájás?
Levertség? Pattanások? Hátfájás? Álmatlanság? Megfázás? Merthogy
ezek is lehetnek a rossz emésztés tünetei. A válogatás nélkül elfogyasztott
ételek sajnos megszedik a vámot Amerika népességén. A gyógyszerfo­
gyasztás is ezt igazolja. De mindez elkerülhető, könnyen megelőzhető.
Egyszerűen ki kell csak próbálni! A legközelebbi sülthöz (vagy halhoz,
vagy csirkéhez) ne keményítős köretet (burgonyát, rizst, kenyeret, tész­
tát) együnk, hanem többféle, megfelelően elkészített (párolt, gőzölt, sütő­
ben vagy parázs fölött sült, vagy ki hogyan szereti) zöldséget, s az
egészhez egy jó nagy adag vegyes salátát. Nem kell éhen maradni, és
finom, élvezetes is lesz. Bárki fogyaszthatja kedvenc ételeit, csak nem
egyszerre! Burgonyára vágyik? Remek! Egyen meg föfogásként egy
jókora sültkrumplit különféle zöldséggel és salátával. Vagy esetleg egy
nagy tál finom főtt tésztára fáj az a fog? Nem gond! Készítsünk rá
zöldséges mártást és fogyasszunk el hozzá egy kiadós tál salátát. Akinek
az ízlése az enyémhez hasonlít, az nagyon szeretheti a szósszal nyakon
öntött tört burgonyát kétszersülttel. Jó is az! Dehát azt mondják, rette­
netesen hizlal. Lárifári, nem igaz! Csak akkor hizlal, ha marhasülttel,
vagy valamilyen más fehérjével együtt kerül a gyomorba, mert az csinálja
a bajt. Salátával, zöldségmártással és zöldségekkel együtt fogyasztva
nyugodtan élvezhetjük az ilyen „tiltott" kedvenceket, egészséges és hosz-
szú életünk veszélyeztetése nélkül, mert így nem terhelik fölösleges mér­
gekkel a testet. Viszont az az étel nem táplál, amelyik romlásnak indul az
emésztőcsatornában, az ilyen valójában csak a toxémia szintjét növeli.
Biztosak lehetnek benne, a megfelelő ételtársítás mindig hatásos. De
még egyszer nagyon kérem, ne higgyenek nekünk, NE NEKÜNK, INKÁBB
SAJÁT M A G U K N A K HIGGYENEK! Bizonyítsa be ki-ki saját maga számá­
ra. Igazán nagyon egyszerű lesz megtenni! Egyenek egy hétig a hagyomá­
nyos módon, azaz minden étkezéshez mindenfélét, együtt, úgy, ahogy az

46
a legtöbb táplálkozástudós és étkezési szakember hangoztatja. Aztán a rá
következő héten pedig úgy, hogy nem párosítanak keményítőt és fehérjét
ugyanannál az étkezésnél. (A legsötétebb „szakértő" sem állítja, hogy
veszélyes lenne a marhasült burgonya nélkül.) A második hét végére
már mindenki tudni fogja, mi is az, amit az ételek megfelelő társítása által
nyerni lehet. Aki további bizonyosságot szeretne, térjen vissza a harma­
dik héten a hagyományos, fehérjét és keményítőt összekeverő táplálko­
zásra. Az a hét végleg el fogja dönteni a kérdést.
Látható, az egésznek semmi köze a hithez, ez csupán fiziológiai, élettani
kérdés, így működik a testünk, s egészség, életerő támad ott, ahol ezt
tiszteletben tartják.
Vonatkozik-e mindenkire a megfelelő ételtársítás elve? Igen, mindenki­
re, kivétel nélkül. Az embernek is úgynevezett faj specifikus, azaz a faj
minden egyedére jellemző emésztőrendszere van, ahogy valamennyi más
faj egyedének emésztőrendszere is egyformán, az adott faj sajátosságai­
nak megfelelően működik. A világ valamennyi méhe azonos ebből a
szempontból, csakúgy, mint a zsiráfok, vagy a zebrák, vagy a kenguruk,
vagy a gorillák. Sehol sem lelhető föl olyan élettannal foglalkozó kiadvány,
amely az emberek emésztőszervei közti természet adta különbségeket
hirdetné. Ez nem hit kérdése, ugyanaz történik az egyik ember gyomrá­
ban, mint a másikéban. A megfelelő ételtársítás elve tehát akkor is
érvényesül, ha nem hisznek benne, a hitetlenség nem befolyásolja hatá­
sosságát, így azokra a táplálkozástudósokra is érvényes, akik — hála
képességeiket meghaladó képzésüknek — oly rengeteg (bár néha téves)
ismerettel vannak fölvértezve. (Igaz, inkább hagynák agyonverni magu­
kat, semhogy ezt beismerjék.)
A megfelelő ételtársítás elvét nem lehet kétségbe vonni, nyugodtan
nézek szembe bárki kihívásának, ha erről van szó.
De az igazságot az „igenek" és „ n e m e k " között ne a hitvita döntse el,
hanem a kísérlet, melyet mindenki elvégezhet saját magán, a legnagysze­
rűbb földi laboratóriumban, azaz saját testén belül. Visszatérnénk-e a
hascsikarós étrendre, ha már megtapasztaltuk a helyes ételtársítás
nyújtotta előnyöket? Nem kérek többet, csak azt, hogy legalább egy hétig
tegyék ki magukat ennek a könnyen végrehajtható, kellemes kísérletnek.
(Érdemes ehhez beszerezni a T E S T K O N T R O L L D I Ó H É J B A N című táblá­
zatos segédletet. Megrendeléséhez e könyv elején, a fordítói előszóban
található az útmutató.) Még egyszer: AZ A T U D O M Á N Y O S , A M I M Ű K Ö ­
DIK IS!

47
3. A GYÜMÖLCSFOGYASZTÁS HELYES MÓDJÁNAK ELVE

Ezt olvasva fölmerülhet a kérdés: — Mit akar ez a pacák a helyes gyü­


mölcsfogyasztással? Az a helyes, ha szépen bekapjuk, megeszegetjük és
kész.
Ez így igaz, de jó tudni azt is, hogy emésztőrendszerünk hogyan
viszonyul a dologhoz. Nagyon sajátos testi föltételek szükségesek ahhoz,
hogy a gyümölcs hatásosan és hatékonyan hasznosuljon. Emésztődésé-
vel kapcsolatban a gyümölcs rendkívüli tulajdonságokkal bír.
A korábbiakban azt állítottam, hogy az ételnek nagyjából három óráig
kell a gyomorban maradnia. V a n egy kivétel e szabály alól, ez pedig a
gyümölcs. A gyümölcs az egyetlen étel, amely nem kíván emésztést a
gyomorban, mivel tartalmazza saját emésztöanyagait, enzimjeit, érett
állapotában már mintegy előemésztett, így csupán húsz-harminc percre
van szüksége, hogy áthaladva a gyomron a bélbe kerüljön, ahonnan
tápanyagai fölszívódhatnak a szervezetbe.
Tudni kell, hogy a gyümölcs minden tápanyagot tartalmaz, amit a test
megkívánhat önmaga fölépítéséhez és az élet fönntartásához. Energia­
hordozóként glükózt a szénhidrátok közül, vitaminokat, ásványi anyago­
kat, zsírsavakat, valamint aminosavakat fehérjéi fölépítésére. Ezért kell
figyelmet fordítani helyes, megfelelő módon történő fogyasztására. Két
fontos föltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a szervezet hozzájusson az
élet eme lényeges építőköveihez. Az első a gyümölcs meglehetősen kényes
mivolta miatt az, hogy csak frissen és csak érett állapotban együk. Akár
eredeti, akár gyümölcslé formájában fogyasztjuk, a friss az egyetlen
állapot, ahogy a test számára a gyümölcsök páratlan értékei hasznosulni
tudnak. Főtt, tartósított gyümölcs, gyümölcsíz, lekvár, befőtt, hőkezelés­
sel csírétlanított (pasztörizált), vagy sűrítményből előállított gyümölcslé
mind erjedésnek indul, amint a gyomorba ér, tehát savassá válva a test
toxikus terhelését növelik csupán, ugyanakkor a friss gyümölcs és a
friss gyümölcs leve a lehető leghatásosabban segítik a szervezetet önma­
gát mérgező maradékoktól megtisztító munkájában.
A második fontos föltétel az, hogy a gyomron való gyors keresztüljutás
érdekében a G Y Ü M Ö L C S CSAKIS ÖNMAGÁBAN FOGYASZTANDÓ ÉS
KIZÁRÓLAG ÉHGYOMORRA, SEMMIVEL SEM EGYÜTT ÉS SEMMIKÉP­
PEN N E M K Ö Z V E T L E N Ü L A M Á S F É L E ÉTEL U T Á N . Az étkezés közben,
vagy az édesség, desszert gyanánt étkezés után fogyasztott gyümölcsök a
felelősek azért a rengeteg félreértelmezésért, melyek szerint a gyümölcs
savképző, hizlaló, túl magas kalóriatartalmú, vízvisszatartó hatású len­
ne. Ugyanis, ha a gyümölcs arra kényszerül, hogy más, hosszasan
emésztődő ételekkel együtt a gyomorban pihenjen, akkor ott nagyon
hamar erjedésnek indul. Ilyen körülmények között valóban káros lesz a
hatása. De helyesen fogyasztva — azaz éhgyomorra és önmagában — a

48
friss gyümölcs és friss gyümölcslé csak előnyös hatással lehet az egész­
ségre.
Aki nem hiszi, járjon utána, igazolja magának saját szervezetén. Né­
hány étkezésnél fogyasszunk gyümölcsöt az evés után, majd cseréljük
meg a sorrendet, és fogyasszuk el a gyümölcsöt éhgyomorra, húsz­
harminc percet kivárva a következő fogásig. Figyeljük meg a két módszer
hatása közötti különbséget.
íme egy további szolgálat, melyet a gyümölcs tehet egészséges életünk
tartamának és tartalmának növelése érdekében. Aki még nem olvasta a
TESTKONTROLL című könyvet, azt talán most meglepi az alábbi állítás: A
HAGYOMÁNYOS, BŐSÉGES REGGELI FOGYASZTÁSA AZ EGYIK LEGE-
GÉSZSÉGTELENEBB TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁS. Kereskedelmi csali csu­
pán az a hírverés, miszerint a reggeli a nap legfontosabb étkezése, amit
bárki könnyen bevesz, horgostul, damilostul, nehezékestül, ha nem elég
járatos az ember élettanában. A reggeli éppenséggel a legfontosabb
kihagyandó étkezés! E kijelentésem igazságának belátását mindenkinek
saját józan megítélésére bízom, miután elolvasta az alábbi magyarázatot.
(A kipróbálást is csak javasolni tudom!)
Tudjuk már, hogy az emésztés több energiát igényel, mint bármely
más élettani folyamat. A megtöltött gyomor rögtön az első helyre kerül
az elvégzendő föladatok sorrendjében, testünknek azonnal meg kell kez­
denie az emésztést, ami hatalmas energiát köt le. Evés után ezért érzünk
fáradtságot, ezért alakult ki a délutáni szieszta szokása, ezért figyelmez­
tettek gyerekkorunkban, hogy ne menjünk úszni közvetlenül étkezés
után. Vagy idézzük vissza a legutóbbi ünnepi lakomát. Az utolsó falatok
legyűrése után ugrálni, vagy leheveredni volt inkább kedvünk?
Ébredéskor vagyunk legtevékenyebbek, de ez az az időszak, amikor
szükség is van a sok energiára. Ehelyett mi arra pazaroljuk a rendelke­
zésre álló munkavégző képességet, hogy megkísérelje megemészteni a
hagyományos, bőséges reggelit, ami különben is pimasz arculcsapása a
megfelelő ételtársítás szabályainak.
Testünkre ez akkora föladatot ró, hogy nem csoda, ha elpilledünk, s
rohanunk a kávéfőzőhöz, hogy hódolva az Amerika-szerte elterjedt szo­
kásnak, már a korai órákban ezt az élénkítőszert vegyük magunkhoz. Az
igazán nagy baj ráadásul az, hogy a reggeli emésztésére így fölöslegesen
elvesztegetett energia a legfontosabb élettani folyamatot, a kiválasztást
rövidíti meg, mivel a napnak ama szakaszára jut, amikor a szervezet
öntisztító, a mérgező maradékokat kiürítő tevékenységének kéne előtér­
ben lenni. Ha rendszeresen, naponta tesszük, akkor szervezetünknek
soha nem lesz alkalma egészségteremtő tevékenységének elvégzésére,
ezáltal — törvényszerű következményként — szinte édesgetjük magunk­
hoz a különféle betegségeket.

49
Ezért kell ébredés után csak gyümölcsöt enni, mivel az jószerivel nem
fogyaszt energiát az emésztéshez. Ez az igazi reggeli!
Ha segíteni akarjuk — és miért ne akarnánk — szervezetünket a belső
mérgező hulladékok eltávolításában, akkor A L E G H A S Z N O S A B B SZO­
KÁS, A M I N E K CSAK HÓDOLNI LEHET, AZ LESZ, HOGY KIZÁRÓLAG
FRISS GYÜMÖLCSÖT ÉS FRISS GYÜMÖLCSBŐL KÉSZÜLT GYÜMÖLCS­
LEVET FOGYASZTUNK A REGGELI ÉBREDÉSTŐL EGÉSZEN DÉLI 12
ÓRÁIG. Kizárólag! Bármi más ottmarad a gyomorban és hátráltatja a
kiválasztás folyamatát.
Szerencsére ez nem azt jelenti, hogy minden kárba ment, ha csak
egyszer is eltérünk ettől a szabálytól. Nem, nem! (Persze mennél ritkáb­
ban sértjük meg, annál jobb!) Ha hetente csak háromszor-négyszer
betartjuk, már az is több a semminél.
Próbáljuk ki, legalább egy hétig, mielőtt elfogadnánk, vagy elutasíta­
nánk. A következő héten vissza lehet térni a szokásos reggelikhez, hogy
még j o b b a n észre lehessen venni a különbséget. Nem kell szakemberhez
menni, hogy szembetűnjön a kellemesebb közérzet. A siker mindent
igazolni fog.
Azért foglaltam a fentiekben össze a test élettani működésének napi
három szakaszát, illetve az étkezési szabályok három alapvető elvét, mert
ezek is szerves részei az egészség építőelemeinek és a Természetes
Hygiéniának, valahogy úgy, ahogy a habarcs is mindenhol jelen van a ház
téglái közt. Aki ezen elvek alaposabb leírására is kíváncsi, kérem tanul­
mányozza korábbi könyvünket, melynek címe: Fit for Life. (Magyarul:
TESTKONTROLL.)

50
A Teremtés minden vonatkozásában lenyűgöző, csúcsán a legcsodálat-
raméltóbb teremtménnyel, az emberrel. Az emberi test egészségre és
boldogságra teremtetett. A földi lét úgy értelmes, ha örömmel és életerő­
vel telített. Lelkesedés, jó közérzet, korlátlan energia, szárnyaló életöröm
szükségeltetik, hogy összhangban élhessünk a létezés hatalmas mester­
művével.
De lehetséges-e ez? Hogy a gyerekek a minden elképzelhető nyavalyák
nélkül nőjenek föl, mentesen középfül-gyulladástól, fertőzéstől, meghű­
léstől, bőrkiütéstől, gyomorpanaszoktól? El lehet-e jutni a felnőttkorhoz
fejfájások, gyomorgörcsök, pörsenéses bőr és elhízás kéretlen kísérete
nélkül, testben és lélekben kiegyensúlyozottan? Le lehet-e élni a felnőtt
életet az ezernyi kín és fájdalom nélkül, melyek szinte elkerülhetetlenek­
nek látszanak, feszültségektől és betegségektől szabadon, szeretetre
alapozott kapcsolatokkal?
Igen! Kérdés nem fér hozzá, hogy igenis lehetséges, méghozzá VALA­
M E N N Y I Ü N K SZAMÁRA LEHETSÉGES!

(Marilyn D i a m o n d )

Az emberi faj évmilliók óta létezik a Földön. írott történelme alig 6000
esztendős, az egészséggondozásról szóló legrégibb följegyzések mintegy
3000 évesek. Nagyon valószínű tehát, hogy az őseinknek már a modern
orvostudomány előtt is voltak fogalmaik az egészségről. Talán jobbak is a
mieinknél, hisz ők évmilliókat éltek meg a korszerű orvostudomány
manapság ,,élvezhető" mindenféle „vívmánya" nélkül. Erősnek, kitartó­
nak és ügyesnek kellett lenniök, puhányok aligha szelídíthettek volna
például lovat. Mi nem is léteznénk, ha eleink harcba szálltak volna a
Természettel, hiszen elvesztették volna a csatát. Nem, ők összhangban
éltek a Természettel és hatalmas ö s z t ö n ö s tudásuk tette lehetővé, hogy
megéljenek, szaporodjanak, hogy az újabb és újabb nemzedékek fölneve­
lődjenek.
Miből állhatott ez az ösztönös tudás? Gondoljuk csak bele, hogyan

52
éltek: szabadban, napfényben, a Nappal együtt feküdtek és keltek, tiszta
vizet ittak, a Természet által nyújtott ételeket fogyasztották, napjaik a
közösség4tapcsolatrendszerén belül teltek és főleg testi, fizikai tevékeny­
séget végeztek.
Tudásuk örökösei mi vagyunk, ismereteik valahol mélyen bennünk
szunnyadnak, még ha a civilizáció annyi sok értelmetlen akadályt épített
is föl Természet és ember közé. Szerencsére mindig akadt, aki megőrizte
és továbbadta ezt az ősi tudást. Manapság ismét felerősödik hangjuk.
Krisztus előtt már 1500 évvel a görög kultúrterületen Aszklepiosznak
templomai és gyógyító szentélyei voltak, melyeket papok irányítottak.
Források közelében, pagonyokban alakították ki őket, válogatottan szép
helyeken, tengerre, vagy hegyekre nyíló kilátással. Victor W. Robinson
írja The Story of Medicine (A gyógyítás története) című művében: „ M á r
a látvány előcsalta a remény első halvány mosolyát a megviselt beteg
arcán". Ezek az akkori „közkórházak" másfél évezreden keresztül szol­
gálták az egyik legnagyszerűbb civilizáció sok százezer tagjának gyógyu­
lását, ma is példát adva a kezelés, a beteggel való megfelelő bánásmód
területén. Ránk maradt szobraik sejtetik egészségőrző módszereik hatá­
sosságát és az akkor élt emberek testi egészségének magas fokát.
Régebbi elődeinkhez hasonlóan ezek a gyógyító papok is arra támasz­
kodtak, amit a Természet adott. A természetes élettani szükségleteket
nyújtották a gyógyulást keresők számára: üde, friss levegőt, tiszta vizet,
napfényt, ételt, pihenést, alvást, csodálatos környezetet és érzelmileg
fölemelő társaságot. Hogy ez mennyire elfelejtődött napjainkra, arra íme
egy idézet Dr. Herbert M. Shleton-nak, e század egészségügyi reformokat
szorgalmazó egyik élharcosának Rubies in the Sand (Ékkövek homok­
ban) című könyvéből.

„A múlt században a kórházak cserzőudvarok, vágóhidak és hasonló,


káros kipárolgású létesítmények környezetében épültek. Manapság meg
forgalmas városi központokba építik őket, ahol az utcai forgalom „ g o n ­
doskodik" a lehető legnagyobb zajról és szén-monoxid-sűrüségről. A
modern kórház belül sem kevésbé lármás. Nyüzsgő, akár egy főpályaud­
var, tele dohányzó orvosokkal, nővérekkel, személyzettel, betegekkel és
látogatókkal, a vegyszerek orrfacsaró bűzével, nyugalom helyett nyugta­
tószerekkel. Büféautomaták árusítják minden emeleten a vadító szénsa­
vas „üdítőt", s mindenki szorgalmasan hörpöli is ezeket a népszerű
mérgeket. Soha el nem múló csodálat illeti az ókor gyógyító papjait, akik
nem maró gyógyszerszaggal, hanem virágokkal és kellemes illatszerekkel
telítették a gyógyhely levegőjét és lágy, dallamos zene lengte be szen­
télyeiket a büfégépek fülsértő csattogása helyett."

53
Krisztus után úgy 400 körül, az Aszklepion-szentélyek végső hanyatlá­
sa után sorra sötétebb és sötétebb korok következtek, az emberi testet
egyre inkább ellenségként tekintették, a figyelmet a földön túli életre
irányították. E korszakok alatt távolodott el a gyógyítás a Természettől,
föladva az évmilliók alatt kialakult természetközpontú gyógymódokat, s
feledve az ösztönös tudást. A gyógyulást keresők inkább csodaszerekbe
vetették bizalmukat, s ekkor kezdett terjedni fokozatosan mindenféle
méreg a betegségek kezelésére. Még 300 évvel ezelőtt is denevérvért
itattak, trágyát, vizeletet, székletet, egeret, angolnát, kígyót, békát, pókot,
múmiaport, fatetűt, állati zsigeri, agyvelőt, koponyát, nyálat, menstruá­
ciós váladékot, fülzsírt, körmöt és karmot alkalmaztak gyógyítás céljából.
De manapság sem sokkal jobb a helyzet! Kivonatok készülnek rothasztott
majomveséből és más állati szervekből, mirigyekből, állati hormonokat,
v e m h e s kanca vizeletét, megfertőzött lovak gennyét, vért, méhlepényt,
magzatvizet, kígyómérget, mustárgázt használnak jelenleg is oltóanya­
gok, szérumok, „egészségjavítók", orvosságok, szépítő- és fiatalítószerek
készítéséhez és vegyszeres kúrához. A betegeken kísérletezve most is
mindenféle mérgező anyagot bevetnek. A szerek „mellékhatása" nem­
egyszer rosszabb, mint az eredeti betegség, amire alkalmazzák őket.
Valóban elképesztő dolgokat műveltek és müveinek testünkkel az
egészség nevében, a gyógyítás örve alatt. Évszázadokon keresztül az
érvágás, a köpölyözés volt a legelterjettebb gyógymód és nadályokkal
szívatták a betegek vérét, így próbálták visszahozni az egészséget. A friss
levegőt ellenségének kiáltották ki. Dr. Olivér Wendell Holmes írta egyszer,
az orvostársai által ajánlott gyógymódok elképesztő hülyeségét ostorozva:
„A Teremtő az égből fényt, levegőt és vizet bocsát le teremtményei
számára. Az ember mindezt fullasztó odúkba zárja, aztán tanakszik,
ugyan mitől szenvedhetett ki felebarátja." A századfordulón kitiltották a
friss zöldséget és gyümölcsöt a kórházakból, mert néhány orvos úgy
vélte, betegséget okoznak. Manapság pedig a valaha ismert leghalálo­
sabb behatást, ionizáló sugárzást alkalmaznak a legsúlyosabb betege­
ken. Ösztöneink tiltakoznak, de elvárják, hogy megértsük és elfogadjuk
mindezt.
Az Egyesült Államokban több orvos és kórház található, mint a világ
bármely m á s országában. Mégis az amerikaiak vezetik a világranglistát a
degeneratív, vagyis elfajulásos betegségekben! Gyermekeink 12 százalé­
ka valamilyen születési hibával j ö n világra. Nálunk minden idős ember­
nek átlagosan évi tizenhárom gyógyszert írnak föl. A szerveket meg úgy
ültetgetik át az emberekbe, mint fákat a kertbe.

54
(Harvey Diamond)

Az Egyesült Államokban az egészségügy évi kiadásai csaknem 500


milliárd (500 000 000 000) dollárra rúgnak. Ennek ellenére minden
áldott nap négyezren halnak meg szívbetegségben és rákban. Ebbe
belegondolva arra kezd gyanakodni az ember, hogy itt valami nincs
rendjén. Ha ehhez meg hozzávesszük a milliókat, akik ízületi bántalmak -
tól, bőrbetegségektől szenvednek, a cukorbajosokat, a kedélybetegeket, s
akiknek az emésztőrendszerével, májával, veséjével, prosztatájával van­
nak bajaik, (a test szinte minden táját említeni lehetne itt), akkor még
nehezebb nem észrevenni az ellentmondást. Lassan már oda jutottunk,
hogy a beteg állapotot vesszük szokásosnak. Helytelen! Az egészség
legyen a mindennapi, mert az a normális.
A jó egészség velünk született jog. N e m testünk és testműködésünk a
ludasak abban, ha egészségünk megromlik. A M E G B O M L O T T EGÉSZ­
SÉG IGAZI OKA A B B A N REJLIK, H O G Y F I G Y E L M E N KÍVÜL HAGYJUK
AZ ÉLET SZABÁLYAIT ÉS KÖVETELMÉNYEIT. M I N D E N BETEGSÉG A
TERMÉSZET T Ö R V É N Y E I N E K Á T H Á G Á S Á B Ó L E R E D . A Természet tör­
vényeit meg lehet sérteni, vissza lehet velük élni, figyelmen kívül lehet
őket hagyni, de megváltoztatásuk képtelenség. A huszadik emeltről
kiugró ember sem megváltoztatja a tömegvonzás törvényét, csupán il­
lusztrálja azt. Bármivel vissza lehet élni. Mindenki maga dönti el, hogy a
realitásokhoz igazítja cselekedeteit, vagy figyelmen kívül hagyja a szabá­
lyokat, de méltó jutalmát — avagy büntetését — tettei szerint nyeri el.
Az egészség önmagától megteremtődik. A Természet olyanná alkotta
testünket, hogy az halálunkig képes fönntartani ezt az állapotot, ha nem
teszünk ellenére. A szervek és szervrendszerek életerősen, pontosan,
szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy fognak működni. Ez számukra
a legegyszerűbb, könnyebb, mint rendkívüli körülmények terhelése elle­
nére funkcionálni. Még a mosolygáshoz is kevesebb izommunka kell,
mint a fintorgáshoz. A normális, mély légzés megy magától, de a lélegzet
visszatartása már nehézségekkel jár.
Ugyanakkor elképesztő a szervezet roppant alkalmazkodóképessége és
ereje. Sokszor évekig folytatódó borzasztó bánásmód ellenére is megőrzi
működőképességét. Igen tartós, vagy nagyon nagymértékű visszaélés
képes csak végül megbontani az egészséget. Ekkor jelentkezik a beteg­
ség.
Az élet természeténél fogva egészséges. Az egészséget megfelelő körül­
mények közt el se lehet kerülni, mert egyszerűbb fenntartani a jó, mint
a rossz egészségi állapotot. A betegség n e m magától lesz, azért meg is
kell dolgozni, keményen, kitartóan! Szerencsére a Természet — melynek,
ne feledjük, mi is részei vagyunk — mellettünk áll, törvényei az egészsé­
get pártolják. Nyilvánvaló, hogy minél inkább szabályai szerint élünk,

55
annál j o b b nekünk. Ha természetes hajlamainktól nem választottak
volna el a civilizált társadalom „vívmányai", a propaganda, a beidegzé­
sek, akkor ösztönösen jól gondját tudnánk viselni magunknak, s életün­
ket a megérdemelt jó közérzetben élhetnénk le. AZ E G É S Z S É G E S ÉLET
NEM ELSAJÁTÍTANDÓ MŰVÉSZET, HANEM OLYAN ÖSZTÖNÖS ÉLET­
MÓD, A M E L Y H E Z CSAK VISSZA KELL T É R N I !
A méh nem tanult szerkezettant, mégis tud kaptárt építeni. A tehén is
minden kémiai ismeret hiánya ellenére át tudja alakítani a füvet tejjé. Mi,
emberek is rendelkezünk velünk született ösztönökkel. A Természet
törvényei már azelőtt is léteztek, mielőtt az orvosokat, a kórházakat, az
étrend-specialistákat, táplálkozástudósokat (és sokféle egymásnak el­
lentmondó tanaikat) föltalálták volna.
KEVESET ÉR A T U D O M Á N Y , HA A NAPFOLTOKAT MEG TUDJA
MAGYARÁZNI, DE ÉLETÜNK TÖRVÉNYEIT NEM, SEM EZEN TÖRVÉ­
N Y E K M E G S Z E G É S É N E K K Ö V E T K E Z M É N Y E I T . A többi földi lényhez
hasonlóan nekünk, embereknek is vannak biológiai szükségleteink,
melyekkel tisztában kell lenni, hogy szerintük élhessünk, különben a
biológia törvényein kívül rekedünk. E törvényenkívüliség miatt aztán
betegséggel, szenvedéssel, korai halállal lakolunk. Az élettan törvényei­
nek megértése lesz tehát a kulcs az energikus, egészséges és hosszú
élethez. A különféle és változó, föl- és letűnő elméletektől, szempontoktól
és szemléletektől függetlenül az emberi faj egyedeinek igényei állandóak,
ugyanazok és változatlanok.
AZ EGÉSZSÉG HELYREÁLLÍTÁSÁNAK ÉS MEGTARTÁSÁNAK MÓDJA
AZ E G É S Z S É G E S ÉLETVITEL. Nem véletlen új fölfedezés, nem rejtett
kutatás eredménye, nem titok, hanem létezésünk kezdete óta bennünk
meglévő tudás, hogy az ember biológiai igényei, akár beteg, akár egészsé­
ges, az élethez kötődnek. Mik is hát ezek? Ugyanazok, melyekkel eleink is
éltek: levegő, víz, táplálék, napfény, testmozgás, pihenés, alvás és szere­
tet.
Ugyanilyen fontos a tisztaság, a kellemes környezet és a meghitt
időszakok. Mindezek értéke fölbecsülhetetlen, a szegények számára is
hozzáférhető, de csak pénzen meg nem vásárolható. Fuldoklónak a
levegő, szomjazónak a víz a világ minden kincsénél értékesebb, s a
napfény többet ér a világ bármely műremekénél.
N e m lehet az egészségnek csupán egyik elemét vesszőparipaként kira­
gadni, s a többiről megfeledkezni. Nem lesz jó a közérzete annak, aki csak
az étrendjére figyel, de elhanyagol minden testmozgást, ahogy annak
sem, aki ugyan rengeteget mozog, de elfelejtkezik a kellő pihenésről,
ráadásul az étrendje is helytelen. Az egészség elemei közül egyik sem
mellőzhető tartósan, ahogy a túlhangsúlyozásuk sem vezet jóra; az
elemek közötti megfelelő egyensúly az eszményi. Teljességre és tartós­
ságra kell törekedni, az egészség építőelemei közti összhangra, hiszen

56
teljes és tartós egészségre vágyunk. Az egészség az életmód függvénye.
EGÉSZSÉGES É L E T M Ó D EGÉSZSÉGET E R E D M É N Y E Z .
Sajnos túlságosan is sokan ringatják magukat abba a hitbe, hogy ők
aztán bármit kibírnak, s ha mégsem, akkor majd a megfelelő pirula vagy
injekció szépen mindent helyretesz. Pedig csupán ösztöneinkre kéne
hallgatni, hiszen egyszerű logikával is rá lehet jönni: mérgekből nem
támad egészség, erőszakkal a jó közérzet nem hozható létre, egészséget
csak egészséges életmód eredményezhet. Egészségesen ugyan kinek
jutna eszébe például besugároztatni magát? De betegen megtesszük.
Ismét saját kezünkbe kell hát venni egészségünk irányítását. Sokan
elhárítjuk magunktól a felelősséget, mintha a test védtelen áldozat lenne
a mindenfelől leselkedő betegségekkel szemben, a körülmények áldoza­
ta. Nagy tévedés! Nagyon is sokat tehetünk saját egészségünk érdeké­
ben.
A levegő, a víz és az étel a legfontosabbak az egészség építőelemei
között, hisz nélkülük elpusztulnánk, de hosszú távon a többi is lényeges.
Valamennyiről szó esik majd. Némely állítás túl egyszerűnek tűnhet. Épp
ez a szép a Természet ajándékaiban: egyszerűek, erejük mégis hatalmas.
Elhitették velünk, hogy rettentő nehéz a változtatás, ezért gyanússá válik,
ami könnyű. A változtatások igazi hatása együttesen fog csak érvénye­
sülni. Ami önmagában jelentéktelennek látszik, annak hatása megsok­
szorozódik a többi összetevő társaságában, kölcsönhatásuk adja erejü­
ket. De mindez azonnal nyilvánvalóvá válik mindenki számára, amint
elkezdi alkalmazni őket magán.

AZ ÉLET LÉNYEGE AZ ENERGIA


(Marilyn Diamond)

Miután megismerkedtünk az egészség összetevőivel, most már be


tudjuk építeni ezeket egy átfogó életvitelbe, hogy irányítás alá vonjuk
energiánkat. Azért fontos ez, mert a munkavégző képesség, AZ ENERGIA,
AZ ÉLET L É N Y E G E . Energiabőség = pazar élet. Minden testi folyamat
energiafüggő, minden élettevékenységnek energiára van szüksége, tehát
a test természetes gyógyító folyamatainak is, noha gyakran akkor
nem jut energiához, amikor épp a legnagyobb szüksége lenne rá.
A Természetes Hygiénia alaptétele, hogy A G Y Ó G Y U L Á S A T E S T SAJÁT
BIOLÓGIAI FOLYAMATA, TEHÁT N E M A TESTRE GYAKOROLT KÜLSŐ
BEHATÁS. Ahogy egyetlen megtermékenyített petesejtből felnőtt emberré
tudtunk válni, testünk ugyanúgy képes önmaga gyógyítására is. Tudatos
értelmünknél sokszorta nagyobb az az intelligencia, amivel a testi növe-

57
kedés önműködően, minden külső segítség nélkül létrehozza saját ma­
gát, az egészség építőelemeinek — mint nyersanyagoknak — a fölhaszná­
lásával. Még akkor sem áll meg ez a folyamat, ha egyes elemektől meg van
fosztva, de j o b b a n növekszünk, ha elegendő friss levegő, tiszta víz, jó étel,
és napsütés áll rendelkezésre, s ha elsajátítjuk, hogyan tartsuk magun­
kat tisztán, kellemes környezetben, szerető törődéssel körülvéve, béké­
ben. Elképzelhető-e, hogy ez a test önmagát létre tudja hozni, de a
karbantartáshoz már külső segítségre; művi beavatkozásra van szüksé­
ge? Nem, akár szabad szemmel is látható, ahogy például egy vágás
begyógyul, egy csont összeforr, hogy testünk gyógyítani is képes önma­
gát.
Bármi is a gond, a szervezet maga megoldja azt. Tudom, szokatlanul
hangzik, nehéz ezt elfogadni, annyira hozzászoktunk, hogy a betegséget
„kezelni" illik, orvossággal, sebészeti beavatkozással, vagy valamilyen
más bevett gyógymóddal, de tény, hogy az EMBERI T E S T OLYAN REND­
SZER, M E L Y Ö N M A G Á T MEGJAVÍTANI IS KÉPES, ÉS FOLYTONOSAN
AZ E G É S Z S É G E S Á L L A P O T ELÉRÉSÉRE TÖREKSZIK. Amikor ez a cél
nem teljesül, akkor rendszerint mi magunk állunk, akarva-akaratlanul,
ennek útjába. Beavatkozunk, próbálkozunk, elkövetünk mindenfélét,
hogy j o b b a n legyünk, de a káros életmód annyi energiát fölél, hogy végül
nem marad belőle elég a test öngyógyításához.
A betegség a test energiaválsága. Betegségteremtő életmódokkal meg­
fosztjuk szervezetünket az egészség alapelemeitől, aztán meg el nem
tudjuk képzelni, ugyan mitől is betegedhettünk meg. Pedig nincs itt
semmi rejtély! A megfelelően megválasztott életmód mellett a T E S T
EGÉSZSÉGBEN M E G T U D J A M A G Á T ŐRIZNI, HA HAGYJÁK. Az egész
visszavezethető az energiára. Ha nincs elég energia, akkor a test nem tud
kielégítően működni. Minden szervünk megfelelő működésének alapja a
kellő energiaellátás.
Akár egy gépkocsi villamos hálózatát is vehetjük párhuzamként. Feltöl­
tött akkumulátor mellett minden simán megy, könnyen forog az indító, a
motor hamar indul, j ó l működik a gyújtás, az összes gyertya megfelelő
szikrát ad, a fényszórók éles fényt vetnek, harsog a duda, amikor
megnyomják, s bekapcsolva tisztán szól a rádió. Ha viszont lerobbant az
aksi, akkor csak nyöszörög az indító, nem akar beugrani a motor,
halványan pislognak a lámpák, a kürt legfeljebb hörögni képes, a rádió­
vétel gyenge. Az akkumulátor szolgáltatta áram nélkül a kocsi „szervei"
megszűnnek működni.
Testünkben is hasonló a helyzet. Az idegenergia kiindulóhelye az agy.
onnan j u t el a test minden részéhez a gerincvelőn, és az abból kilépő, az
egész szervezetet behálózó idegeken keresztül. Ha van elegendő energia,
akkor a szervek, szervrendszerek is megfelelően tudnak működni. Az
emésztés kielégítő, a légzés j ó l szelel, a vérkeringés a megfelelő mérték-

58
ben működik, az anyagcsere folyamatai, a fölvétel, a fölszívódás és a
kiválasztás mind rendben, hatékonyan zajlanak. A test szövetei és nedvei
tiszták, üdék, a sejtek egészségesek, tápanyagellátásuk biztosított. Vi­
szont, ha nem törődünk az energiaellátás megfelelő szinten tartásával, ha
hagyjuk lemerülni az „akkut", annak valamennyi testműködés kárát
látja. Rossz emésztés, akadályozott tápanyagfölvétel, fölszívódás és kivá­
lasztódás, keringési elégtelenség, légzési nehézség támad. És mit gondol­
nak, :mi történik még? A test minden szövete, nedve megváltozik, besava-
nyodik, megkeseredik. A sejtek nem jutnak hozzá a megfelelő tápanya­
gokhoz, romlik a közérzet, hanyatlik az egészség. Tehát megbetegszünk!
Melyik dolog tűnik hát a legfontosabbnak a folyamatban? Az idegener­
gia! De tulajdonképpen mi is az az idegenergia? Senki sem tudja ponto­
san meghatározni, ahogy az elektromosság tökéletes magyarázata is
várat még magára, de ez nem akadálya annak, hogy széles körben
fölhasználjuk, mert ismerjük (vagy legalábbis a villamosmérnökök isme­
rik) hatásait és az elektomosságra vonatkozó törvényeket, tehát lénye­
gének teljes megértése nélkül is tudjuk azt hasznosítani. Ha ismerjük az
energia eloszlásának és hasznosulásának törvényszerűségeit a szerveze­
ten belül, akkor azt ugyanúgy az értelem irányítása alá vonhatjuk, ahogy
a villamosmérnökök az elektromosságot. A testi energia ellenőrzésével
egyben az egészség irányítását is kézben tartjuk. Egészséges életmódot
kezdünk azáltal, hogy figyelmet fordítunk energiáink fölhasználódásá-
nak mikéntjére.
Minden életműködés használ föl idegenergiát, a pislogástól kezdve a
lélegzésen keresztül az emésztésig, a hallás, a látás, az evés, a gondolko­
dás, az izommunka, a beszéd, az érzékelés, — valamennyi. De hogyan
pótlódik ez az idegenergia? Alvás és pihenés által, csakis akkor, ha
szünetel az aktivitás. Nagyon egyszerű az egyenlet: ha több idegenergiát
használunk el, mint amennyit visszatoltunk, akkor a test idegenergia­
szintje lecsökken, és egy nagyon is ismertjelenség lép föl: a kimerültség.
Érdemes megérteni, hogy aztán el tudjuk kerülni. A kimerültség, ener­
váltság azt is jelenti, hogy a testi folyamatok is legyengülnek. A szervek
működése nem lesz kielégítő, és egy általános renyhe helyzet alakul ki. A
kimerültséggel testünk az „önmérgezés" állapotába jut.
Hogyan? Tényleg egyszerű rá a magyarázat: kevés az idegenergia,
semmi sem működik tisztességesen, így a kiválasztás folyamata sem,
aminek a testben fölhalmozódó mérgező anyagok eltávolítása lenne a
dolga. Vagyis egyre több ilyen káros anyag gyűlik össze, ami tovább
hátráltatja a többi élettevékenységet, mert azok elvégzéséhez még keve­
sebb idegenergia marad. Romlik az emésztés és a fölszívódás hatékony­
sága is. emiatt még több méreg marad a testben, mert a bele került ételek
földolgozódás helyett romlásnak indulnak, s így önmagát erősíti az
önmérgezési folyamat. Érthető már, hogy miért vezet a fáradtság rossz

59
közérzethez? A mérgezettségi szint végül olyan magasra szökhet, hogy
belebetegszünk. A betegség azon a testrészünkön fog először jelentkezni,
amellyel legmostohábban bántunk, vagy amelyik más, például örökletes
okok miatt a leggyengébb, a legérzékenyebb.
Az élethez energiafölhasználás szükséges. Azt jelentenék a föntiek,
hogy be kell szüntetni az energiakifejtést? Szó sincs róla! De arra igenis
oda kell figyelni, hogy mire és hogyan költjük el értékes energiáinkat,
mert munkavégző képességünk nem korlátlan. Fáradtnak, levertnek érzi
magát, akinek elfogy az energiája, majd bele is betegedhet. Ezért kell
abbahagyni energiánk túlzó és értelmetlen pocsékolását. Egy kimerítő
hét után jöjjön el az ideje a helyes étkezésnek, a rendszeres testmozgás­
nak, a friss levegőn tartózkodásnak és a kiadós alvásnak. Az érzelmi
„elszennyeződés" szintjét is szállítsuk alacsonyra; tehát ne ekkor legyen
a vendégjárás, az ivászat, a lelkizés, vagy a mérgelődés.
Az egésznak az a titka, hogy megtartsuk az egyensúlyt, hogy ne
használjunk el több energiát a nap folyamán, mint amennyi vissza tud
töltődni az éjszaka során. Hagyjuk el a túlzásokat, a túlmunkát, de az
élvezetek túlhajtását is, a dőzsölést, a kicsapongást, a túltáplálást, tehát
általában minden kerülendő, ami mértéktelen: a túlzásba vitt nemi élet,
az eltúlzott érzelmek, izgalmak, aggodalmak. A kocsi fényszóróját is
kikapcsoljuk este, különben reggelre lemerül az akkumulátor. Ugyanígy
ki kell kapcsolnunk testi energiánk fogyasztóit is, ha nem lerobbant
telepekkel akarjuk kezdeni a következő napot.
A fáradtság idültté is válhat. Egy darabig remekül mennek a dolgok,
nagyszerű közérzet mellett, aztán hirtelen leereszt az ember, mert túlhaj­
totta magát. Kikészül, rosszul kezd kinézni, gyengének érzi magát, ko­
lonccá válik számára az élet. A szervezet így jelzi, hogy a mérgek szintje
magas. Ilyenkor szerencsére még könnyű visszanyerni a rendes ener­
giaszintet, csak be kell tömni a lékeket.
Vegyük sorra az egészség összetevőit. Eleget tartózkodunk-e friss leve­
gőn, végzünk-e elegendő testmozgást? Hozzájut-e a szervezet tiszta víz­
hez és elegendő egészséges táplálékhoz, napfényhez? Kipihenjük, ki-
alusszuk-e magunkat? Kellemes a környezetünk, szeretet jellemzi-e kap­
csolatainkat? S mindezek az összetevő elemek egyensúlyban vannak-e?
Ahol a válasz nem, ott mindenkire rábízom, maga találja ki tennivalóját,
mert erre csak ö képes, és senki nem tudja azt elvégezni helyette. Véget
ért az egészségvárás passzív korszaka. EGÉSZSÉG KIZÁRÓLAG EGÉSZ­
SÉGES É L E T M Ó D B Ó L T Á M A D .
Mindennapi életünkben sok olyan szokásnak hódolunk, amiről nem is
sejtené az ember, hogy mennyi energiát fölél, elpazarol. Rengetegen
hiszik, hogy a tévé előtt ki tudnak kapcsolódni. Ez bizony alaposan
vitatható! A legtöbb televíziómüsor elfáraszt, érzelmileg és értelmileg
egyaránt. Az éjszakai hírek is alaposan hozzájárulhatnak a kimerültség-

60
hez. Ugyan ki tagadhatná? A tv-műsorok szerves része a folyamatos
beszéd, mely további zajterhelés az amúgyis zajos mindennapokhoz.
Vagy láttak már olyan szurkolót, aki eDazult állapotban nézte volna végig
kedvenc csapata vereségét? A legtöbb gyermekműsor is fárasztó, vad
hanghatásokkal, nyers kísérőszövegekkel. A hirdetések meg aztán végleg
csak az energia lecsapolására valók, annyi bizonyos.
Érdemes arra is odafigyelni, hogy mit teszünk a viszonylag tevékeny­
ségszegény időszakainkban; amelyek alkalmasak lennének telepeink
feltöltésére. Pihenéshez, alváshoz csend és nyugalom dukál. Ilyenkor
tudjuk visszanyerni energiánkat. Tévhit, hogy bármilyen aktivitás ener­
giatermelő lenne, mert valójában minden tevékenység fogyasztja az
energiát.
Pihenésről, alvásról, lelki békéről, nyugalomról lesz még szó, de annyit
már most jegyezzünk meg, hogy a kimerültség, illetve az abból származó
nyomott, rossz közérzet, valamint idült állapota, a betegség megelőzésé­
nek legjobb módja egy értelmes életviteli terv kidolgozása, amelyik
folyamatosan elég magasan fogja tartani az energiaszintet ahhoz, hogy
tartós jó egészségnek örvendhessünk. Az egész könyv erről az értelmes
életviteli tervről szól.
Az energia és a jó közérzet fontos kapcsolatának megértése után
rátérhetünk már az egészség építőelemeinek tárgyalására.
Kezdjük mindjárt azzal, amit a legrövidebb ideig tudnánk csak nélkü­
lözni. Vitathatatlan, ez a levegő. Élelem nélkül hetekig, ital nélkül napo­
kig ki lehet húzni, de levegő nélkül pár perc alatt végünk lenne.
Rémtörténet: még huszonöt-harminc évvel ezelőtt is sok orvos ó v t a
betegeit a friss levegőtől, különösen az éjszakai levegőtől féltették őket. Az
ablakokat gondosan bezárták, a szellőzőréseket eltömték, s „tudomány­
talan" nézeteik miatt megvetették azokat, akik szerint a gyógyuláshoz
nem kerülni, hanem keresni kell a friss levegőt. Olykor még a legnyilván­
valóbb dolgok, mint például a friss levegő szükséglete is nehezen érvé­
nyesülnek. Manapság — szerencsére — már a legmaradibb „szakértő"
sem követel kísérleteket annak bebizonyítására, hogy egészségesebb a
friss levegő, mint az áporodott. Némi fejlődést tehát elkönyvelhetünk.
Noha a levegő éjjel-nappal a legelemibb szükségletünk, mégis ingyen
kapjuk, s nemigen szoktunk aggódni amiatt, hogy jut-e belőle elég. Szinte
minden élőlény számára elengedhetetlen a levegő, de szerencsére van
belőle bőven. Igaz, a Föld légköre csupán pár kilométer vastagságú
hártya, de ez összesen mintegy 6000 milliárd tonna. N e m is a mennyiség­
gel, inkább a minőséggel vannak gondok. Már olyan távoli helyeken is
találtak szennyező anyagokat a levegőben, mint például az Északi-sark.
Tudjuk, hogy számunkra az oxigén a legfontosabb a levegőből, amely
körülbelül 21 százalékát teszi ki. A test sok milliárdnyi sejtjének minde­
gyikét oxigénnel kell folyamatosan ellátni, különben elpusztulnánk. Pró­
báljunk meg — akár csak rövid időre is — megfosztani valakit az oxigénel­
látástól: azonnal kékülni kezd, s pár perc múlva megfullad, ha nem jut
levegőhöz. Az ember két tüdejének belseje mintegy egymilliárd léghólya-
got tartalmaz, ahol a gázcserének nevezett folyamat lejátszódik; a vér itt
megtisztul, oxigénnel telítődik, s az a vér által eljut a test legtávolabbi
zugába is. Kilégzésnél, seregnyi másféle melléktermékkel együtt, főleg
szén-dioxid távozik a tüdőből.
Talán említeni is fölösleges, hogy a szén-dioxid halálos méreg. Már 3
százalékban szén-dioxidot tartalmazó levegő is észrevehető álmosságot,
fáradékonyságot okoz, még nagyobb szén-dioxid-tartalom meg egyenest
vinne a sírba. Ha a naponta kilélegzett szén-dioxidból kivonnánk az elemi
szenet, akkor fejenként egy nagyjából húszdekás széndarab jönne össze.
És mit gondolnak, mi a közös minden szénsavas italban, szódában.

62
sörben? Naná, hogy ez a mérgező gáz, a szén-dioxid. Szinte hallom a
bennfentes ellenvetést: — Ugyan kérem, hatalmas mennyiségeket kelle­
ne ahhoz meginni, hogy akár csak elásítsa magát valaki a szénsavas
italban lévő szén-dioxid hatására... Úgy vagyok ezzel mintha azt monda­
nák: — Engedd, hadd törüljelek képen, de csak kicsit, alig fogod érezni.
Ne aggódj, egész finomakat fogok bemosni neked, a szemed alja is
épphogy csak belekékül. >
Kösz, ebből nem kérek! Tartsa meg magának az illető a pofonjait is,
meg a szén-dioxidját is! AMI NEM JÓ, A B B Ó L KEVÉS S E M J Ó .
Hihetetlennek tűnhet, súlyra mérve mégis több levegőt fogyasztunk,
mint ételt-italt együttvéve. Ez viszont megmagyarázza, miért oly káros a
szennyezett levegő. Érdemes hát mindent megtennünk annak érdeké
ben, hogy tüdőnk a lehető legjobb, legtisztább levegőhöz jusson. A
városok többségében a levegő kész vegyszerelegy: szén-monoxid, kénsav,
kénes-sav, sósav és más klórvegyületek, salétromsav, cianidok, benzol,
metán, ammónia és így tovább, még rágondolni is rossz, nemhogy
belehelni. ,,
Három módszert javaslok, hogy a lehető legjobb hasznát vegyük a
belélegzett levegőnek.

1. ODA KELL MENNI, A H O L A LEGJOBB A LEVEGŐ

Napjainkban ugyan lehetetlen már tökéletesen tiszta levegőhöz jutni,


de érdemes úgy berendezkedni, hogy legalább aránylag tiszta legyen az a
levegő. Szabadban és a civilizációtól távolabb mindig j o b b levegő találha­
tó. Szerencsére a Természet rendelkezik saját eszközeivel és folyamato­
san tisztítja a levegőt. Az eső átmossa azt, a növényzet oxigénné alakítja a
szén-dioxidot. A világ tengerei fölött is folyamatosan tisztul a levegő.
Igenis van választásunk! Ha a közérzetünk érdekében egészségesen
akarunk élni, akkor nekünk magunknak is lépéseket kell ehhez tenni.
Költői a kérdés: hol érzi magát jobban az ember, forgalmi dugóban, a
többi kocsi kipufogógázait belélegezve, vagy egy erdei sétán. A vidéki
levegő azért tisztább, mert a fák és egyéb növények elnyelik a szén­
dioxidot és oxigént bocsátanak ki. A növény- és állatvilág így látja el
egymást az élethez szükséges anyagokkal az Anyatermészet csodálatos
szervezésében. Az egyik mellékterméke elengedhetetlen alapanyag a
másik számára, és viszont. Vessük össze a zsúfolt városban eltöltött időt
azzal, amit szabad levegőn, erdőben, vízparton töltünk el. Az egészség
egyszerűen túl fontos ahhoz, hogy ne az utóbbi legyen túlsúlyban.
Tegyük is meg, minden alkalmat érdemes kihasználni, hogy megajándé­
kozzuk magunkat s szeretteinket e minden kincsnél drágább holmival.

63
Nyilvánvaló és rögtön le is mérhető az óriási különbség. Mindjárt más­
képp érzi magát az ember, ha tüdejét, vérét friss levegő járja át. Láttuk, a
levegő, a jó levegő, a legfontosabb, elsődleges és lényeges szükséglet az
élet fönntartása szempontjából, a friss levegő kizárólag jó hatású, ezért
nagyon kérek mindenkit, keresse az alkalmat, hogy mennél több része
lehessen benne, mert a jó levegő áldásos hatásával csakis növelni lehet a
hosszú és minőségi, betegségtől mentes élet kilátásait. Sajnos már annyi­
ra eltávolodtunk a Természettől, hogy sokszor a heti egyetlen pihenőna­
pot is hajlamosak vagyunk a négy fal között tölteni. Pedig léteznek más,
egészségesebb lehetőségek is! Érdemes élni velük!

2. T E S T M O Z G Á S

A testmozgás egy ugyancsak fontos összetevője az egészségnek, amit


később még újra fogunk tárgyalni, de a test oxigénellátásában is hangsú­
lyos szerep van. Különösen az úgynevezett aerob, azaz oxigénegyensú-
lyon alapuló gyakorlatoknak, amelyek hosszabb időre felgyorsítják a
szívverést. Azért említem itt is, hogy fölhívjam a figyelmet: csak ott
érdemes ezeket végezni, ahol a lehető legjobb hozzá a levegő.
A kora reggeli órák ehhez az eszményiek, amikor minden a lehető
legtisztább, amikor a forgalom még nem nagy, a gépkocsik még nem
rontották el az éjszaka fölfrissült levegőt. Kocogáshoz, futáshoz olyan
útvonalat keressünk, ami parkon át, vagy víz mentén vezet, de legalábbis
a mellékutcákon keresztül. Égnek áll a hajam, ha zsúfolt kocsiutak
mellett kocogókat látok. Hová teszik az ilyenek a józan eszüket? Akkor
akár a kipufogómat is bekaphatnák, hogy közvetlenül onnan szippantsa­
nak mélyeket a tömény szén-monoxidból! Mintha valaki első osztályú
ajándékjegy birtokában mégis a poggyásztérben utazna. Legyünk már
észnél, válasszunk okosan! Akinek már szerencsére jó szokásává lett a
rendszeres testmozgás, sokszorozza meg annak hasznát úgy, hogy azt az
elérhető legtisztább levegőjű környezetben végzi. Éveket adhat ezzel
életéhez!

3. MÉLY LÉGZÉS

(Marilyn Diamond)

A nyugati társadalmak emberei ritkán vannak tudatában a légzés


életünk más vonatkozásaira gyakorolt hatásának. Könnyen figyelmen
kívül hagyjuk, mintha semmi közünk nem lenne hozzá, pedig a légzés

64
szerves része életünknek, a testből ki-be áramló életerőtjelenti. Ha leáll a
légzés, akkor az élet is megszűnik.
Noha a légzés az élethez nélkülözhetetlen tüzelőanyaggal lát el minket,
mégis — elképesztő módon, és főleg a nyugati világban élők — gyakran
megfeledkeznek fontosságáról, már a születés pillanatában.
Arról van szó, hogy általában túl hamar vágják el a köldökzsinórt, noha
addigi élete során ez kötötte a magzatot anyjához, az élethez, ezen
keresztül kapott minden, az élethez szükséges anyagot, a levegő oxigénjét
is. Az újszülöttnek először meg kell tanulnia a légzést, saját tüdejének
teljes használatát, addig továbbra is szüksége v a n a köldökzsinóron
érkező oxigénre is. A születés utáni első fél-, háromnegyed óra rendkívül
jelentős ebből a szempontból. A kisbabának ezt az időt szülőanyja hasán
kell eltölteni, hogy halhassa az ismerős szívdobbanásokat, míg lassan,
nyugodtan elindul saját légzése. A legtöbb bába tisztában is van ennek
fontosságával, hiszen ez alapozza meg a megfelelő légzés elsajátítását az
egész életre.
A kórházi gyakorlat ezzel szemben általában az, hogy mennél gyorsab­
ban igyekeznek levezetni a szülést, a sebesség az elsődleges szempont.
Siettetik az újszülöttet, hogy mennél hamarabb elhagyja a szülőcsator­
nát, hátára fektetve rákényszerítik a légzésre azzal, hogy azonnal elvág­
ják a köldökzsinórt. Megfosztják attól az átmeneti időtől, ami lehetővé
tenné, hogy saját maga jöjjön rá a levegővétel tudományára, ami aztán
egész életére kihathat. Az addig csak testmeleggel körülvett csecsemő
parányi tüdejébe hirtelen jóval hidegebb levegőt kényszerítenek be. Ez az
első sokk hozzájárulhat későbbi asztma, vagy más légúti betegség kifejlő­
déséhez. De — sajnos túlságosan is gyakran — a hirtelen csecsemőhalál
tünetegyüttese is előfordul, ha a váratlanul durva orvosi bánásmódtól
megsérülnek az újszülött gerinci véredényei. Komoly érzelmi károsodá­
sok is keletkezhetnek abból, hogy az ekkor kívánatos legnagyobb fokú
gyengédség helyett csapkodni kezdik az új jövevényt. Az állatokról lehet­
ne példát venni az ilyenkor követendő ösztönös, szerető bánásmódról,
ami a „felsőbbrendű" emberekből már sajnos kiveszőben van.
A durva bánásmódtól az első lélegzetvétel ziháló, kapkodó lesz, amit
azután sokunknál ugyanilyen felszínes, kapkodó, ziháló légzésmód követ
az egész további élet folyamán. Ezért kell később bizony újratanulni a
légzést is, ha helyesen akarjuk csinálni. Dehát milyen is a helyes léleg­
zetvétel? Harvey és magam egy jógastúdióban sajátítottuk el ezt a tudo­
mányt, amit röviden az alábbiak szerint lehet összefoglalni.
A légzés rendesen alsó lélegzetvételekből áll, ami teljes, az egész légző-
berendezést igénybe vevő módozatot jelent, szemben a szokásos, csupán
a tüdő felső fertályára kiterjedő gyors, kapkodó légzéssel. Mennél feszül­
tebb az ember, annál gyorsabb a lélegzetvétel. Bárki megfigyelheti, hogy
harag vagy ijedtség kapkodó légzést okoz. Ha viszont — például masszí-

65
rozás közben, vagy a napon fekve — ellazulunk, akkor a légzés is
lassúbbá, mélyebbé, alaposabbá válik.
A légzés a tudatra is közvetlen hatást gyakorol. Felszínes, gyors levegő­
vétel feszültséggel, kapkodó gondolatokkal jár, míg a nyugodt, ellazult
testi és lelki állapothoz mély, lassú légzés társul. Sokunknak felnőtt fejjel
kell megtanulni és tudatosítani a helyes, természetes légzést, aminek
egyébként önműködően kellett volna kialakulnia, ám születésünk körül­
ményei megfosztottak ettől.
A légzés működési módját megértve máris lehet kezdeni a gyakorlást.
Aki hosszú évekig, évtizedekig helytelenül lélegzett, az fogja csak értékel­
ni igazán a változást, amit a helyes légzés elsajátítása hoz magával. Az
egész testre, az élet minden területére hatással lesz, hiszen a légzés maga
is életet jelent.
Helyes légzéskor a test alsó része is működik, a törzset a tüdők alatt
keresztben lezáró boltozatos rekeszizom belégzéskor lelapul. A gyomor és
más emésztőszervek kitérnek útjából, az altest izmai is mozgásba lendül­
nek, hogy helyet biztosítsanak a belső szerveknek. A lehúzódó rekesz­
izom megnöveli a tüdők térfogatát, a tüdőben ettől csökken a levegő
nyomása, aminek kiegyenlítésére kívülről friss levegő áramlik be, noha
maguk a tüdők nem rendelkeznek izomzattal. Mindez a tüdő alsó felében
játszódik le, ahol a légcserének nagyjából 80%-a zajlik. A felső 20
százalék csak rendkívüli igénybevételkor lép működésbe, stressz esetén,
ha az úgynevezett „ ü s s , vagy fuss" helyzetbe kerülünk. A tüdő felső része
tehát csupán vésztartalék, rendesen alsó, hasi légzést kell(ene) folytat­
nunk.
Sokunk nem tanulta meg az ösztönösen helyes légzést a születés utáni
mesterséges stresszhelyzet miatt, ezért hajlamosak vagyunk a felszínes
légzésre. Legtöbbünk élete ráadásul tele van a „ m o d e r n " kor szülte
stresszhelyzetekkel, ami ugyanebbe a káros irányba hat. Felnőtt korukra
emiatt már rengetegen kizárólag felső légzéssel élnek, s ez tovább növeli
a stressz szintjét. Idegesek, feszültek, kifulladtak, nyugtatókkal tömik
magukat, noha csupán levegőre lenne szükségük. Drámai változás áll
be, ha begyakorolják a tüdő alsó részének rendszeres használatát; a
külső stresszhelyzetek megléte ellenére, könnyebben megbirkóznak ve­
lük. Ez is magyarázza, hogy ugyanolyan őrült körülmények közt egyesek
már hajukat tépik, míg mások a helyzet urai tudnak maradni. A mély,
nyugodt légzés a lelkiállapotot, a stressztűrő képességet is alapvetően
megjavítja. Ezt a levegővételi módot megtanulva sokan rájönnek utólag,
hogy az őket ért kellemetlen behatások jókora részét csak maguknak
köszönhetik, saját maguk miatt élték meg stresszként azokat.
A legszebb a dologban, hogy a mély légzésből származó nyugodtabb
tudat, higgadtság egyáltalán nem vezet alacsonyabb figyelmi szinthez,
legkevésbé sem csökkenti az aktivitást. Épp ellenkezőleg, növelni fogja a

66
tettvágyat, ráadásul pontosabb, adekvátabb tevékenységre fog serkente­
ni. A mély hasi légzés kitisztítja az agyat és pihentet, de nem kapcsol ki,
inkább kiegyensúlyoz. Az alsó, hasi légzés egyben kulcs a lazításhoz és a
test oxigénnel való megfelelő ellátásához is. Ugyanakkor nélküle a fe­
szültségek és a tartós légszomj végül is megbetegítenek.
További előnye a hasi légzésnek (ha kell még több), hogy általa a szív
munkája is könnyebbé válik, mert a felső, mellkasi légzés kevesebb
helyet hagy a lüktető szív számára.
Stresszcsökkentő, lazító és a szív munkáját könnyítő hatásán kívül a
hasi légzés az idegrendszerre is elképesztő befolyással bír. A vegetatív
idegrendszer szabályozta működések közül egyedül a légzés az, mely
fölött bármikor és könnyedén át lehet venni a tudatos irányítást. Hiába
utasítanánk az izzadságmirigyeket, hogy hagyják abba a verejtékezést,
és az emésztést se lehet parancsszóra leállítani. A jógik több évezredes
tapasztalatok birtokában azonban a többi vegetatív folyamataikra is
tudnak hatni, más automatikus testműködéseiket is képesek lelassítani,
a teljes úgynevezett önműködő irányítást ellenőrzés alá tudják vonni, s
épp a tudatos, mély hasi légzés ehhez az egyik fontos eszközük.
Nem elég ismerni a légzés helyes módját, gyakorolni is kell azt, le kell
vetkőzni a beidegzett rossz légzési szokásokat és rögtön helyettesíteni is
kell őket a megfelelőkkel.
íme két kis gyakorlat ahhoz, hogy elmélyítsük a légzést és meggátoljuk,
hogy újra felszínessé váljék. Érdemes ezeket naponta végezni, mert a
rájuk fordított idő nem veszteség, hanem befektetés, hozzájárul az élet­
hez. Elsőre talán furcsa lesz, de hasznuk hosszú távon vitathatatlan.

GYAKORLAT A L S Ó L É G Z É S H E Z

Állva is, ülve is lehet végezni, de fontos, hogy egyenes gerinccel, széket
használva tehát egyenes háttámlájú széken üljünk, a földön keresztbeve­
tett lábbal ülve pedig támasszuk hátunkat a falhoz. A kezek az alhason
nyugszanak, egyik a köldökön, a másik valamivel följebb. Belégzéskor
először a köldökön lévő kéz érezze a hasfal mozdulását, majd a másik is,
ahogy a mellkas fokozatosan megtelik levegővel. Kilégzésnél először a
felső kéz süllyedjen vissza, s a köldökön fekvő csak utána. Ezzel a
módszerrel lehet figyelemmel kísérni, hogy megfelelően működik-e a hasi
légzés. Napi kétpercnyi kényelmes légzéssel kezdjünk, majd fokozatosan
növeljük az időtartamot napi öt percre. A belégzés alatt számoljunk
lassan négyig, tartsuk vissza a levegőt kettőig, majd újabb négyig számo­
lás alatt engedjük ki a levegőt.
Hanyattfekve is végezhetjk a gyakorlatot, ami különösen hanyag, rossz
tartásúak számára előnyös, illetve túl sok feszültség, stresszhatás után,

67
esetleg olyan ijedtség, sokk elmúltával, amelyek „rögzítik" a mellkasi
légzést. Helyezzünk a gerinc alá egy hosszában összecsavart törülközőt,
ami a csípőtől a fejtetőig ér. Ez készteti majd a mellkast, hogy megfelelő
módon kitáguljon és fölemelkedjen. Ez a helyzet egyben önműködően
segíti is a hasi légzést. A kezeket a fent leírt módon helyezzük a hasra, s
ugyanúgy végezzük a légzőgyakorlatokat, napi két perccel kezdve, amit
fokozatosan napi öt percre növelünk.
Ez a lehető leghatásosabb, hasi, mély légzési gyakorlat, amit csak
végezni lehet. Gyakorlása közben tudatosítsuk magunkban, hogy mindig
is így kellene lélegeznünk. Hamarosan az fog furcsának tűnni, ha a légzés
— a gondolkodással együtt — kapkodóvá válik, s szinte önműködően
kapcsolunk vissza a mély hasi légzésre, mely azonnal ellazít és meg is
nyugtat.

LÉGZÉS VÁLTOTT ORRLYUKKAL

Ez a légzőgyakorlat nagyon hatásos eszköz az idegrendszer megnyug­


tatására. Mindkét orrlyukban vannak olyan idegek, amelyek közvetlen
kapcsolatban állnak az agy bizonyos központjaival. Agyunk két féltekéből
áll. A j o b b oldali inkább alkotó, ihlető, lazító jellegű, míg a bal gépiesebb,
számítóbb. A jógik fölfedeztek egy testi ritmust, amely szerint egy óra és
huszonnyolc perc időköznyi váltakozással hol a jobb, hol a bal oldali
agyfélteke veszi át az irányítást, ami az orrlyukak szerepében is vissza­
tükröződik. Ha a gyógyító, pihentető j o b b agyfélteke irányít, akkor szin­
tén vezető szerephez j u t az egyik orrnyílás, ám az ellenoldali, tehát a bal.
Ha a számító, gépiesebb bal agyfél veszi át az irányítást, akkor pedig a
j o b b orrlyuk válik dominánssá.
A kapkodó, gyors, nyugati életvitelben időnk túlnyomó részében a
gépies és számító bal féltekét használjuk. A teremtő, ihlető, gyógyító és
lazító j o b b agyféltekére jellemző tevékenységek nehezen illeszthetők a
viharos amerikai életformába, különösen nem a városi emberekébe.
Életstílusunk billenti föl az egyensúlyt az agy két oldala között. Az
orrlyukak szerepe és az agyműködés közti kapcsolat felismerése révén
légzőgyakorlattal segíthetünk a kívánatos egyensúly létrehozásában, ami
kellemes közérzetet eredményez.
Üljünk le székre, vagy a padlóra, de egyenes háttal. Lényeges, hogy e
gyakorlat során a levegőt az egyik oldali orrlyukon szívjuk be, majd a
másik oldalin fújjuk ki. A két orrlyukat ujjunkkal fölváltva zárjuk. Lassan
számoljunk hatig mind a belégzés, mind pedig a kilégzés alatt, a levegőt
pedig háromig számolva tartsuk közben vissza. A gyakorlatot váltott
orrlyukkal ötször-hatszor végezzük el, s jutalmul kellemesen, lazán és
nyugodtan érezzük majd magunkat.

68
Ezt a gyakorlatot akárhányszor megismételhetjük, de ajánlatos napon­
ta legalább egyszer szerét ejteni. Különösen hasznos például fontos
értekezletek előtt, vagy bármilyen más, feszültséggel terhes, érzelmileg
igénybe vevő eseményhez készülődve.

Mind a hasi, mind a váltott orrlyukú légzőgyakorlat elsőrangú eszköz


napjaink rohanó világában. Végzésük közben érdemes arra is gondolni,
hogy a légzés maga az élet, s az élet megér napi pár perc figyelmet.
Hosszasan lehetne sorolni hasznukat, de minek; aki megtapasztalja, az
hinni fog, s mindenki méltó is e nagyszerű élményre.

(Harvey Diamond)

Létezik egy másik gyakori helyzet is, amelyben ugyancsak fontos lenne
a tiszta levegő, de mivel nincsenek vele tisztában, azért elkeserítően sok
ember sajnálatos módon még ekkor is szinte belekényszeríti magába a
használt, áporodott levegőt. Az alvásról van szó. Kérdésemre az esetek
többségében azt a választ kapom, hogy nem szokták nyitva hagyni az
ablakot éjszakai alváshoz.
Pedig ez is olyan apró intézkedés lenne, amelynek haszna hatalmas.
Emlékezzünk csak: minden kilégzéssel szén-dioxid és rengeteg más
mérgező anyag távozik szervezetünkből. Hat-nyolc óra alvás alatt egy zárt
szoba levegőjében az oxigén rovására ugyancsak fölszaporodnak ezek a
káros dolgok, s egy idő után minden lélegzetvételnél egy részük visszajut
a tüdőbe, ráadásul egyre kevesebb éltető oxigén kíséretében. Alvás
közben ugyan sok testi működés is pihen, némelyikük azonban épp
ekkor kapcsol csak rá igazán. Ilyen például a tápanyagok beépítésének
folyamata. A táplálék fölszívódása és fölhasználódása bizony kárt szen­
ved, ha alvás közben megfosztjuk testünket a friss levegőtől. A j ó l ismert
reggeli krákogás oka legtöbbször a tüdőbe került áporodott levegő. Fo­
kozza a káros hatást, ha többen alszanak ugyanabban a szobában. A
megoldás egészen egyszerű: alvás közben legyen nyitva az ablak! Hi­
degben is, legalább résnyire, legföljebb eggyel több takaróra lesz majd
szükség, hogy ne fázzunk. Kis ötlet, de érdemes bevezetni, mert azonnal
nagy haszonnal jár, csak meg kell próbálni. A j ó z a n ész is ezt diktálja:
friss levegőt használj, amikor csak lehet.
Csodálatos ajándék az élet, túl nagy kincs ahhoz, semhogy elpazarol­
juk. Sokkal inkább méltó arra, hogy betegségek, fölösleges fájdalmak
nélkül töltsük el, s hogy ne korai halállal tegyünk végére pontot. Ismerve
a levegő elsődleges élettani fontosságát, botorság lenne hanyagságból,
vagy pláne szándékosan, káros szokásokkal rongálni tüdőnket. Márpe-

69
dig a tüdő működésébe történő mindenféle beavatkozás elszívja a tetterőt
és megrövidíti az életet.

D O H Á N Y Z Á S ÉS EGÉSZSÉG?

A levegő és a légzés fontosságáról szólva lehetetlen említés nélkül


hagyni a dohányzás undorító, bűzös, mocskos, tolakodóan bántó, élet- és
természetellenes rossz szokását, mely a testi romboláson kívül ugyanúgy
káros hatással van az érzelmi, a lelki életre, a tetterőre és az értelemre is.
Egyszerűen n e m áll rendelkezésre elég durva jelző méltó módon jellemez­
ni ezt a züllesztő, undok szokást. Túl kemény szavak? Nem! Szerintem
nincs rá szó, mellyel eléggé el lehetne ítélni ezt az önromboló, szenvedést
és korai halált hozó szenvedélyt. Föl nem foghatom, hogyan vált ez a
tökéletesen haszontalan, eleve rossz és rettenetesen káros dolog emberek
millióinak szenvedélyévé. Hatalmas léptékű tragédiája ez az egész embe­
riségnek. Elkeserítő, hogy a világ minden sarkában megrögzött szokássá
vált. Annyira meghasonlott, megundorodott volna az emberiség önmagá­
tól, hogy szándékosan pusztítja testét? Úgy háláljuk meg Teremtőnk
csodálatos ajándékát, legfőbb kincsünket, életünket, hogy ilyen pokoli
pusztításnak tesszük ki?
Csak az Egyesült Államokban ezrek halnak meg dohányzással kapcso­
latos betegségektől, naponta! Hétszer annyian, mint közlekedési baleset­
ben. Többen pusztulnak el évente a dohányzás miatt, mint ahány ame­
rikai elesett a két világháborúban és Vietnamban együttvéve! Nem tu­
dom, ki hogyan érez, de engem velőig megráznak ezek az adatok. Az
Amerikai Orvosi Társaság folyóirata 1986-ban átfogó támadást indított a
dohányzás ellen. „Dögkeselyűk, akik célja szenvedélybeteg áldozatok ki-
nevelése, hogy aztán termékeikhez béklyózhassák őket", így titulálták a
dohányipar vezetőit. Az Amerikai Tüdőgyógyász Szövetség egyszerűen a
„halál kufárai" címmel illeti őket. Ha valóban e szörnyű szenvedély
terjesztése a céljuk, akkor igazán büszkék lehetnek magukra ezek a
„dögkeselyűk". A korábbi elnök, Jimmy Carter, aki amúgy a közegészség
legnagyobb veszélyeztetőjének hívta a dohányzást, egyszer kijelentette:
„ M e g g y ő z ő d é s e m , hogy a dohányipar saját haszna érdekében a halál
terjesztése mellett kötelezte el magát".*
Manapság 54 millió a dohányosok száma az Egyesült Államokban, s
mintegy 75 százalékuk szenvedélyesen kötődik e gyilkos kábítószerhez".

' Los Angeles Times, 1986. szeptember 30.


"A Taber's Medical Dictionary (orvosi szótár) a dohányt következetesen kábí­
tószernek, narkotikumnak nevezi.

70
Kábítószerről és szenvedélyes kötődésről hallva a legtöbb ember alkohol­
ra, heroinra, vagy más hasonló veszélyes anyagra gondol. Dr. William
Poland, a Nemzeti Kábítószer Intézet igazgatójának véleménye szerint a
dohányzáshoz való beteges kötődés lehetősége sokkal nagyobb,
mint alkohol vagy heroin esetében. Azt is állítja, hogy a dohányzás
halált okozó hatása akár nyolcszorosa is lehet a túlzott alkoholfogyasztá­
sénak, továbbá hogy a heroinhoz való kötődést könnyebb gyógyítani,
mint a dohányzáshoz fűző szenvedélyt. Ráadásul a heroinfogyasztás
halálos kimenetelének valószínűsége is kisebb. Dr. Poland annak elis­
mertetésére törekszik, miszerint a dohányzás és a halálozás közti össze­
függés sokszorta veszélyesebb, mint bármilyen más kábítószer esetében.
Csak a jó ég tudná megmondani, hogy milyen mértékű egészségromlás
és hány betegség tulajdonítható a dohányzásnak. De a már ismert dolgok
puszta fölsorolása is kész rémregény, iszonytató horrortörténet: rák,
szívbaj, hörghurut, spontán vetélés, magzathalál, koraszülés, fekély,
genetikai károsodás, magas vércukorszint, magas vérnyomás, meddő­
ség, impotencia, heresorvadás, szívritmuszavar és az abból következő
szívelváltozások, érszűkület, illetve akár a véredények teljes elzáródása,
végtagzsibbadás, gyomorsavtúltengés, az ízlelőbimbók érzéketlensége és
életfontosságú sejtek tömeges elhalása az ajkaktól a tüdőig. A dohányfüst
jóval melegebb a forró ételnél, így nagybani pusztítást rendez a nyálka­
hártya és az ízlelőbimbók sejtjei között. Bárki megfigyelheti, a dohányo­
sok sokkal több sót, paprikát használnak, mert alig érzik az ételek saját,
eredeti ízét. Ezek a csípős dolgok aztán csak tovább ingerlik az ajkak, a
szájüreg, az íny, a nyelv, az arcüreg, a torok kényes, érzékeny felületeit.
Újabb kutatások szerint a dohányzás az Alzheimer kór korai kialaku­
lásához is hozzájárulhat, akár már ötven éves kor körül. Hogy
tetszenek ezek a kilátások? A dohánygyárosok eközben évi húszmilliárd
[20'000'000'000] dollárnál is többet zsebelnek be olyan termékek eladá­
sából, amelyek kínok, szenvedések, betegségek és halál okozói.
A cigarettafüst háromezernél is több vegyi anyagot tartalmaz, amelyek­
ből jó néhány hírhedetten káros, erősen mérgező, azért legalább említést
érdemelnek.

— AKROLEIN — SZÉN-MONOXID — NIKOTIN — A M M Ó N I A — HIDRO-


GÉN-CIANID — HANGYASAV — NITROGÉN-OXIDOK — FORMALDEHID
— FENOL — ACETALDEHID — K É N H I D R O G É N — PIRIDIN — M ETIL­
KLORID — PROPION-ALDEHID — METANOL — A R Z É N V E G Y Ü L E T E K

Gyakorlatilag földeríthetetlen mindaz a káros hatás, melyet e méreg­


turmix okoz. Dr. Paul Erlich, a Stanford egyetem biológiaprofesszora
szerint milliónyi vizsgálatra lenne szükség már ahhoz is, hogy csupán
két ilyen vegyület minden együttes hatását kiderítsék.

71
Furcsa ellentmondás a cigarettahirdetésekben: talán Önök is észrevet­
ték már, de dohányzó nőt soha nem mutatnak úgy, hogy éppen a
szájában lenne a cigi. A tipikus, köhögő, nehezen légző, krákogó asszony
helyett persze mindig egy legjobb éveiben járó, vonzó, kívülről ápolt
külsejű nő az, aki föllépésével dohányzásra (is) csábít. (Belvilága már
kevésbé kecsegtető: szagoltak már bele mondjuk egy reptéri hamutartó
hengerbe? Illata egy hetek óta döglött kecske kipárolgásával vetekszik.) A
hölgy a bűzrudat általában — sikkes mozdulattal — a kezében tartja.
Tudják miért? Női ajkak között fityegő cigaretta látványa egyszerűen
annyira taszító, hogy a hirdetők íratlan szabálya szerint ezt tilos muto­
gatni. Urak esetében már megengedett, mivel ez amolyan férfias, ,,ma-
cho" póz. (Amíg ki n e m kell operálni a dohányos gégéjét, hogy aztán
beszéd helyett élete végéig a torkába épített csövecskén keresztül susog­
hasson csupán.)
Nehezen tudom megemészteni, hogy az egészségügy hadjáratot folytat
a dohányzás ellen, ugyanakkor ugyanannak a kormánynak egy másik, a
mezőgazdasági részlege meg pénzzel, az adóinkból elvett dollárok száz­
millióival támogatja a dohánytermesztést. Aranyos, nem?

DOHÁNYZÁS MÁSODKÉZBŐL

„ N e k e m ne szóljon bele senki, saját ügyem, hogy bagózok-e vagy


sem!", mondhatják sokan. És ez így igaz. Akár föl is gyújthatják magukat
vagy kútba ugorhatnak, az se lenne nagyobb esztelenség, de azzal
legalább másoknak nem ártanának.
És máris itt vagyunk a passzív, a kényszerdohányzás kérdésénél,
amikor az ártatlan áldozatok nyelhetik a mérget mások füstjéből. Mert
önmagát bárki mérgezheti, de másokat, ahhoz már nincs joga! Ugyan­
úgy, ahogy az iszákos is büntetlenül berúghat ugyan (hogy egy másfajta
önpusztító eltévelyedést említsek), de meglakol, ha ittasan gázol. A fegy­
vergyűjtő szenvedély sem lehet jogos indok emberek lelövöldözésére.
Hogy túl messzire mentem volna? Nem hinném. Természetes ellenérzé­
semen kívül íme pár tény, melyekhez az e könyv írásához végzett búvár­
munka során jutottam. Az A S H (szó szerinti jelentése hamu, valójában a
dohányérdekeltségek hatalma ellen, a törvény segítségével harcoló Action
on Smoking and Health, azaz Dohányzás és Egészség Mozgalma) immár
két évtizede tekintélyes szervezetétől, Washingtonból kapott idevágó adatok
még engem is letaglóztak, mert nem gondoltam volna, hogy ennyire
káros. Az elmúlt tizenöt évben rengeteget kutatták a kérdést, számtalan
tanulmány jelent meg róla a világ legnevesebb orvosi lapjaiban. (Például:
Journal of the American Medical Association, Lancet, British Medical
Journal.) Ma már egyértelmű, bizonyított, megfellebezhetetlen tény, hogy

72
a dohányfüst a passzív „kényszerdohányzás" útján ártatlan nem do­
hányzókon is rákot okoz. Ez ügyben egyedül a megbetegedés kockázatá­
nak mértéke vitatott még.
Jusson ez eszünkbe, amikor legközelebb egy ilyen, „elidegeníthetetlen
személyes jogait" gyakorló valaki a képünkbe fújja a füstöt. A füst három
legveszélyesebb összetevője a kátrány, a nikotin és a szén-monoxid.
Utóbbi a legkártékonyabb. A másodlagos, a kifújt cigarettafüst egységnyi
térfogata kétszer annyit kátrányt, kétszer annyi nikotint és ötször
annyi szén-monoxidot tartalmaz, mint a beszívott. Mesés! Amikor legkö­
zelebb szeretnénk jóízűen elkölteni vendéglői vacsoránkat, de ebben
megakadályoz a szomszéd asztal felől orrunk alá kígyózó dohányfüst,
akkor tudhatjuk majd, hogy az egyik legvadabb környezetkárosító vegy-
szerkotyvalék készül tüdőnkbe kúszni.
Egy tizennégy évig tartó j a p á n megfigyelés kimutatta, hogy dohányo­
sok feleségeinél a tüdőrák kockázata sokkal nagyobb, mint nem dohány­
zó férjek feleségei esetében. E szembetűnő jelenséget a kutatók egyértel­
műen a passzív, kényszerdohányzásnak tulajdonítják. Egy környezetvé­
delmi tanulmány (amely neves szaklapban látott napvilágot) nemzetközi
adatokból megállapította, hogy évente mintegy ötezren halnak meg tüdő­
rákban olyanok, akik kizárólag mások dohányfüstjének „köszönhetik" e
végzetes betegségüket. Az allergiával foglalkozó orvosok is tudnának
egyet-mást mondani a dohányfüst erős allergiás tüneteket (asztmát,
szénanáthát, arcüreggyulladást) kiváltó hatásáról, amely sokszor kórhá­
zi kezelésre is kárhoztat.
Számomra a kényszerdohányzás gyermekekre gyakorolt gyilkos, rom­
boló hatása a legmegrázóbb. Egyszerűen megbocsáthatatlannak tartom.
Statisztikákból kimutatták, hogy egyenes arányú az összefüggés a csa­
ládtagok dohányzása és a gyermekek légúti megbetegedésének gyakori­
sága között. A szülők dohányzása és a hároméves kor előtt fellépő
tüdőgyulladás, illetve hörghurut is egyértelműen összefügg. V a n gyerme­
ke és mégis dohányzik? Kérem, ne tegye, vagy legfeljebb az ajtón kívül!
A magzat a passzív dohányzás legártatlanabb áldozata. Számtalan
jelentést ismer a szakirodalom, amely a dohányzásnak a magzatra gya­
korolt káros hatását bizonyítja. Végtelenül elszomorító. A dohányzás
többek közt korlátozza a fejlődő magzat megfelelő oxigénellátását, aminek
súlyos következményei lehetnek; például agykárosodás, de koraszülés­
hez is vezethet, illetve akár 10 százaléknyival is lecsökkentheti a várható
születési súlyt.

73
HÍRVERÉS A Z EGÉSZSÉGTELENSÉGNEK?

Bizonyára megpróbálnánk segíteni, leállítani az önpusztítást, ha olyan


embert látunk az utcasarkon, aki mondjuk téglával akarja szétloccsanta­
ni saját fejét, de szemrebbenés nélkül megyünk el dohányzók mellett,
noha a cigarettafüst összetevői bizonyítottan egy iszonyú, halálos baj, a
rák okozói. Mi több, még hatalmas hírverést is csapnak terjesztésére,
noha bebizonyosodott, hogy a dohányzás nagyobb veszélyeket rejt magá­
ban, mint bármilyen más kábítószer, beleértve a heroint is. Ó, irgalom
atyja, ne hagyj el! Akkor talán a heroint is egész oldalas hirdetéseken
kellene reklámozni? Nevetséges! PEDIG A D O H Á N Y Z Á S MÉG A HEROIN­
NÁL IS ROSSZABB!
Miért lenne akkor rendjén való, hogy országszerte kínálják a dohány­
árut, a sajtóban és plakátokon egyaránt? Évi kétmilliárd dollárt költenek
el csupán arra, hogy bepalizzák az embert, minket és tizenéves gyerme­
keinket. A halál kufárai, akik eközben igyekeznek jó színben föltüntetni
magukat, próbálnak olyan embereknek látszani, akik közmegelégedésre
keményen megdolgoznak saját megélhetésükért.
A „ h ü c p e " jiddis kifejezés. Jelentését talán az a történet magyarázza
meg legjobban, amelyben az elvetemült apa- és anyagyilkos arra kéri
bíráit, hogy enyhítő körülményként vegyék figyelembe árva mivoltát.
Képmutatásban szerintem ezt is messze fölülmúlja az alábbi hirdetés:
„Sajnálatos, hogy egyesek az ijesztgetés módszerével akarják befolyásol­
ni a közvéleményt." Az „egyesek" ebben az esetben azon orvosi körökre
vonatkozik, amelyek fölhívják a figyelmet a kényszerű, passzív dohány­
zás veszélyeire és arra intenek, hogy kerüljük, amennyire csak lehet. A
„sajnálkozók" meg a dohánygyárosok, bár szerintem inkább saját hasz­
nuk csökkenése az, amit igazából sajnálnak. Tőkét kovácsolnak az
emberi nyomorúságból, míg a demokrácia, a cselekvési szabadság véd­
nökének szerepében tetszelegnek. Hát nem megérdemelnék a „minden
idők legnagyobb hücpe bajnokai" címet?
Hadd mutassam be egy kicsit a Dohányintézetet (Tobacco Institute)
azoknak, akik esetleg még nem hallottak volna róla. Washingtonban
székelnek, egy elegáns irodaépületben, a Capitol Hill közelében. Úgy
nyolcvanan lehetnek ott, s még vagy húsz aktivistájuk működik ország­
szerte. Mindig gondosan kihangsúlyozzák, hogy nem magát a dohány­
zást, hanem az ahhoz való jogot képviselik. Valójában a dohányipar
érdekében lobbiznak. Olyasmi ez, mintha Hitler megbízásából azt hirdet­
nék: — Á, a jó öreg Adolf egyáltalán nem olyan rossz, mint híresztelik.
Csupán arról van szó, hogy gyakorolja veleszületett emberi jogát önmaga
kifejezésére és megvalósítására az ő sajátos, egyéni módszereivel.
Az intézet alkalmazottai amúgy vidám, jópofa fickók. Asztalaikon olyan
hercig táblák díszlenek, mint: „ K ö s z , hogy nem vettél levegőt, mialatt

74
dohányoztam!", vagy , .Megpusszanthatod a csikkemet!". Szóvivőjük
hangoztatja, hogy a köhögések 96 százaléka nem dohányfüst miatt esik,
hanem — például — a levegőben keringő gombaspóráktól. Ez utóbbi
különösen tetszik nekem. Mintha a gázolást nem a részeg vezető meg a
száguldó kéttonás kocsi okozta volna, hanem az a bolond festék a kocsin,
hiszen az került közvetlen kapcsolatba az áldozattal.
Tapintatból tilos beleavatkozni embertársaink magánügyeibe olyasmi­
vel; mint szóvá tenni egy-egy fullasztó köhögési rohamot. Ilyenkor illik öt­
letesen valami másra terelni a szót, mondjuk az előző napi meccsre. Sze­
rintük kétmillió dohányosból j ó , ha egy köhög, az is valami más okból.
Tanúságtételre saját felbérelt „hitelt érdemlő szakértőkkel" rendelkez­
nek, akiket repülővel utaztatnak mindenhová, ahol csak valamilyen jogi
eljárás folyik a dohányzás korlátozásával kapcsolatban. Állítják, hogy a
dohányzás okozta betegségből eredő halálnak manapság kisebb az esé­
lye, mint annak, hogy valakit egy dinoszaurusz fog laposra taposni.
Egyszóval nehéz őket komolyan venni.
Szerencsére egyre kevesebben dőlnek be a ilyen propagandának. 1979
óta a cigarettafogyasztás évről évre csökken az Egyesült Államokban, s
fölmérések szerint a dohányzók 60—90 százaléka nagyon szeretné leg­
alább csökkenteni napi adagját, vagy szeretne teljesen leszokni. Egyre
több helyen vezetnek be dohányzást korlátozó rendszabályokat, s azok
egyre szigorúbbak.
Ha rajtam múlna, hát Nobel-díjat kapna dr. C. Everett Koop, az
Egyesült Államok vezető tisztiorvosa, aki a dohányzást tartja az egyik leg­
veszélyesebb környezeti ártalomnak. Magasztos célja, hogy a kétezredik
évre füstmentessé tegye Amerikát. Az én emberem!
Hadd tisztázzak még valamit. Az emberi testben a véredények össz-
hossza meghaladja a 150 000 kilométert. Ugyanakkor minden egyes
cigaretta összehúzódásra ingerli ennek a hatalmas hálózatnak vala­
mennyi vérerét. Nem csoda, hogy dohányosok gyakran érzik végtagjaikat
hidegnek. Az igazi baj az, hogy nemcsak a végtagok, de minden egyes
szerv és szervrendszer is megsínyli az így lecsökkent vérellátást. Nem j u t
hozzájuk elegendő éltető oxigén. Kárt szenved a máj, a vese, a szív, a
gyomor, a mirigyek, az agy, a látás, a hallás, a bőr, tehát MINDEN!
Dohányosnak aligha támadhat j o b b ötlete, minthogy egészsége érdeké­
ben megpróbál leszokni. Szerencsénkre sokszor nyílt alkalmunk megfi­
gyelni az előnyös egészségváltozást azoknál, akik megtették ezt a bölcs
lépést. Átalakult, szinte megújult életük. Boldogság volt látni azt az
elragadtatott örömet, ami sugárzott belőlük, miután sikerült felhagyni
önromboló szenvedélyükkel. Minden dohányos áldani fogja a napot,
amikor megszabadul a halálos szenvedélyétől.
Tételezzük fel, hogy ön le akar szokni, de szüksége lenne egy kis
segítségre. Két módja van a dolognak: hirtelen, egyik napról a másikra,

75
avagy szép fokozatosan. Mindkét módszernek megvannak a maga eszkö­
zei és várható mellékhatásai. Ne felejtsük el, szenvedéllyel van dolgunk,
így valószínűleg olyan megvonási tünetek fognak föllépni, mint főfájás,
nyugtalanság. Érthető, végül is erős méreggel itatódott át az egész
szervezet, s így a megtisztulás is időbe és némi nehézségbe kerül. Ezek a
tünetek kényelmetlenséget okozhatnak, de hatásukat csökkenteni lehet.
Azt tapasztaltuk, hogy az egyéntől függően egészen szélsőséges kü­
lönbségek lehetnek a leszokás mellékhatásainak mértékét illetően, az
alig észrevehetőtől az iszonyú kínlódásig. Biztasson mindig a tudat, hogy
a helyes úton járunk, hogy testünk egészségesebb lesz, hogy jobban
tudjuk majd élvezni az életet.
Tudjuk, az emberi test belseje enyhén lúgos kémhatású. A vér pH
értéke 7.35 és 7.40 közötti. (A kémhatás mértékét a pH érték adja: 0 a
teljesen savas, 14 a teljesen lúgos, 7 a semleges.) A nikotin, a kátrány és
szinte minden káros anyag a cigarettafüstben savas irányba billenti a
belső pH-egyensúlyt. Leszokáskor a már lerakódott mérgek fölkavarod­
nak, ahogy a test igyekszik végre megszabadulni tőlük, és ez okozza az
említett mellékhatásokat. A folyamatok megértéséhez hasznos lehet az
alábbi kis élettani ismeret.
Sokan panaszkodnak: elhíznak, ha abbahagyják a dohányzást. Két­
ségtelen, az ilyenkor szokásos súlynövekedés egy része a „lelki szükség­
letként" jelentkező pótevés eredménye, de van más ok is: a szervezet vizet
tart vissza, hogy hígítsa, önmaga számára elviselhetőbbé tegye a fölsza­
baduló veszélyes mérgeket, a nikotint, a kátrányt, amíg azok végleg
eltávoznak a testből a kiválasztás szokásos csatornáin. Ez az állapot attól
függően tart hosszabb vagy rövidebb ideig, hogy mennyi a fölhalmozódott
méreg. Nem kell miatta aggódni, el fog múlni, főleg, ha mi magunk is
segítjük a méregtelenedést, például az étrenddel. Gyümölcs és zöldség
fogyasztása ugyanis nagyban támogatja a kiválasztás folyamatát.
De mást is lehet tenni az ügy érdekében. Mivel a testnek ilyenkor
elsősorban savas jellegű mérgektől kell megszabadulnia, ésszerű lesz a
savas dolgok bevitelét csökkenteni erre az időszakra. A szokásos étrend
legtöbb savat termelő összevetői a hús, tej, tejtermék, tojás, só, gabona­
készítmény (cereália), kávé, alkohol, szénsavas italok. Persze nem kötele­
ző mindet teljes mértékben száműzni az étrendből, csupán arról van szó,
hogy érdemes csökkenteni fogyasztásukat, de kinek-kinek csakis saját
elviselhetőségi határain belül. Ugye, lehet abban valami, hogy nem
érdemes savteremtő étkekkel támadni a testre, amikor az épp savas
mérgektől próbál megszabadulni? Tüzet sem lehet olajjal oltani, s nem
nehezék kell a süllyedő hajó megmentéséhez. Mennél nagyobb mérték­
ben segítjük testünket, annál hamarabb tudunk megszabadulni az
átmeneti állapot kellemetlenségeitől.
A következő lépés a túltengő savakkal szemben az lehet, hogy semlege-

76
sítjük őket lúgos ételek fogyasztásával. A zsírok semleges kémhatá-
súak, más ételek savasak vagy lúgosak. Tehát kevesebb savas és több
lúgos hatású ételt kell a méregtelenedés időszaka alatt fogyasztani, ez
világos. Fogadni mernék, ez lesz a következő kérdés: „ A z t á n melyik az a
lúgosabb étel?" Jó kérdés, alkalmat ad egy fontos, de egyszerű dolog
közlésére: megfelelő ételtársításban fogyasztva minden nyers gyümölcs
és nyers zöldség lúgos. Aki ez ügyben további irányításra vágyik, annak
ajánlom a T E S T K O N T R O L L című könyvben leírt programot.
Érdekes, hogy a leglúgosabb étel egészen hétköznapi: a zeller. Szemem
láttára is sokaknak pillanatok alatt elmulasztott (általában helytelen
táplálkozásból fakadó) gyomorégést már pár szelet zeller is, lekötötte a
savat, megszűnt a fájdalom. Majdnem lehetetlen rossz társításban fo­
gyasztani ezt a remek zöldséget, mindenhez megy, evés előtt, alatt, után,
helyett. Magam is gyakran használom éhség és főleg szomjúság csillapí­
tására akkor, amikor még nem telt el elég idő az előző étkezés óta ahhoz,
hogy ihassak. De nagyon jó ilyen célokra uborka, zöldpaprika, fejes
saláta is, utóbbinak különösen a „szíve", a belső, édes levelek.
„ C s a k nem fogok zöldségen kérődzni egész nap?", hallom a méltatlan -
kodást. Meg is értem, én is hasonlóan gondolkodtam, amikor nekem
ajánlották. Folyton az a jelenet jutott eszembe, amiben W o o d y Allén az
Annié Hall című filmjében a pincértől „alfalfa csírát élesztőpürével"
rendel ebédre. Csak azt tudom mondani az idegenkedőknek: sokkal j o b b
a dolog, mint amilyennek hangzik, s remek módszer arra, hogy egy rossz
szokást, a dohányzást egy új, egészséges szokással szorítsunk ki, hogy
ne maradjon „lelki ür" utána. Ráadásul segít a dohányzás elhagyása
után gyakori elhízás elleni küzdelemben is, hiszen ezek a gyakorlatilag
nulla fűtőértékű táplálékok a gyomorba jutva az éhet és szomjat is
elverik. Kérem, próbálják ki, kellemes meglepetésben fogják részesíteni
önmagukat. Nincs csodarecept, de ilyen apróságok rengeteget számít­
hatnak a dohányzás elleni harcban.
Levegőt! Tiszta, friss levegőt, az elérhető legtisztábbat. Ez irányban a
kis lépést is érdemes megtenni, mert nagy haszonnal jár. Nem akarok a
szakértő szerepében tetszelegni, a mai „szakértők" úgyis túl keveset
bíznak az emberre. Mindenki maga sorsának kovácsa, s legyen akkor is
az, ha saját egészségéről van szó. A jó levegő egészséges, ezt kezdettől
tudjuk, nem kellett megtanulni. Használjuk föl a velünk született, ösztö­
nös tudást a helyes életmód kialakítására!

(Marilyn Diamond)

A dohányosok többsége egyáltalán nem örül annak, hogy dohányzik,


általában szeretnének megszabadulni ettől a szokásuktól. Nehéz helyzet.

77
de n e m reménytelen, merthogy volt már rá eredményes példa. S ha
egyvalakinek már sikerült, akkor miért ne sikerülhetne bárki másnak
is? Tudom, mit beszélek, magam is e szenvedély rabja voltam tizenhéttől
harminc éves koromig.
Most is élénken emlékszem, milyen volt. A napi első slukk mindig
kényelmetlen feszültséget ébresztett gyomromban és zsigereimben, s
valamiféle űrt éreztem fejemben, mire végeztem az első reggeli cigaret­
támmal. Ma már tudom, agyam ezzel jelezte az oxigénhiányt. Az oxigénel­
vonás egy másik tünete az ingerlékenység volt. Ráadásul undorodtam a
füst ízétől és a szagától is, amely belevette magát leheletembe, kezemen a
bőrbe, hajamba, ruháimba. Állandó lelkifurdalás gyötört, nem szerettem
mások előtt cigarettázni. (Na, ebben lehet is valami. Az öngyilkosság —
még ha csak apránként is követi el az ember — nem szereti a nyilvános­
ságot.) Kisfiam, Greg, sokszor szinte könyörgött, hogy ne gyújtsak rá, de
a szenvedély még saját gyermekem kérése előtt is bezárta fülemet.
A leszokást elkezdve elemezni kezdtem azokat a helyzeteket, amikor
cigaretta után nyúl az ember. Rádöbbentem, legtöbbször akkor kezdem
fizikailag, a dohányzással is gyilkolni magam, amikor lelkemet is öli
valami, bajom van, rágódok, irigység, féltékenység gyötör, egyszóval, ha
negatív érzelmek uralkodnak bennem. így leszokás során igyekeztem az
ilyen helyzeteket is távol tartani magamtól. Sikerült kézbe venni gondola­
taim irányítását, nem hagytam, hogy agyam saját káromra folyton a
kellemetlen „felvételeket" játssza vissza, mint valami őrült, önmarcango­
ló mozigépész. „ L á n y o m , ebből elég" szóltam ilyenkor magamhoz, s
gondolataimat valamilyen kellemesebb téma felé irányítottam. Azt akkor
már tudtam, hogy a cigarettázás abbahagyható, nem feltétlen testi szük­
ségletem, s ezzel a gondolati trükkel sikerült lelkileg is megszabadulni a
dohányzás kényszerétől. Önbecsülésem megerősödött, szabadabbnak,
erősebbnek éreztem magam, és minden vonatkozásban egészségesebb­
nek, i

A dohányzás eldurvítja a testet. Oxigénhiányt okoz, melytől a sejtek, a


kültakaró sejtjei is kemény, csomós halmazokba húzódnak össze. Leszo­
kás után tovább növelte boldogságom, mikor láttam, hogy a dohányzás
elhagyásának eredményeként bőröm is megfiatalodik, kisimul, áttet-
szőbb lesz, szinte ragyog. Azóta, ha dohányzó fiatalokat látok, fohászko-
dok: bárcsak fölfognák, mi kárt tesznek magukban. Lányok, semmi sem
teszi gyorsabban tönkre ártatlan, természetes szépségeteket!
Segíthet leszokásnál, ha negatív képekben jelenítjük meg a cigarettá-
zást magunk előtt. Paradicsomi helyzet-e az, ha valakinek orrán-száján
dől a füst, a bűz? Nem, ez a kép inkább a poklot idézi, egy földi gyehennát,
benne kinek-kinek saját bugyrát. De ebből még van menekvés! Törölni
kell ezt a sötét rémképet, s behelyettesíteni egy másikkal, amikor kelle-

78
mes környezetben füst helyett tiszta, friss levegő járja át a tüdőt, és ezt a
pozitív képet vetítsük aztán mennél gyakrabban lelki szemeink elé.
Aki le akar szokni, az először is tudatosítsa magában, hogy „ T E R M É ­
SZETES ADOTTSÁGAIMBÓL EREDŐEN ÉN N E M VAGYOK D O H Á N Y O S !
A Teremtő nem arra szánta az emberi fajt, hogy egyedei füstös tüdővel
éljenek, nem ez a Természet rendje. A mai naptól fogva N E M T E K I N T E M
M A G A M A T D O H Á N Y Z Ó N A K . Még akkor sem, ha esetleg rágyújtok".
Folyamatosan tudatosítsuk ezt magunkban, s akkor egyre kevésbé vá­
gyunk a cigarettára*. BÁRKI, ÍGY T E M A G A D IS A B B A T U D O D HAGYNI A
DOHÁNYZÁST, HISZEN M Á R MILLIÓK MEGTETTÉK. T e sem érsz keve­
sebbet náluk. E törekvésében mindenki számíthat szeretetteljes szurko­
lásomra, s mindenkiére, akik tudjuk, hogy a levegő maga az élet.

'A cigaretta utáni vágyat könnyen és akaraterő, erőfeszítés nélkül kiolthatjuk


magunkban a Silva-féle Agykontroll segítségével. További információ: Pf. 59
Budapest, 1502 Telefon: 142 57 60 (Ford. megjegyzés)

79
Ne tévesszen meg senkit, hogy szinte ingyen, mindig elegendő víz áll
rendelkezésére. A víz legalább olyan fontos, mint a levegő, még ha tovább
ki is lehet húzni nélküle. A világ minden kincsénél értékesebbé válik, ha
hirtelen a szükségesnél kevesebb jut belőle; gondoljunk csak egy fenye­
gető sivatagi szomjhalálra, s máris könnyebb lesz belátni a víz jelentősé­
gét.
A víz az élet egyik lényegi összetevője. Nélküle a növények kiszárad­
nak, a magok nem hajtanak, nem lenne állati, emberi élet sem, a Föld
egész felszíne víz nélkül csak sziklapuszta volna.
Nem csoda, hogy sok helyütt szent dolognak tekintik, hódolnak a
víznek. Az ókori egyiptomiak imádták a Nílust. Vallásos tisztelet övezi a
Gangeszt Indiában, s a görögök templomokat emeltek forrásaik közelé­
ben. A keresztelkedés is vízzel történik.
Víz nélkül a test bizony csak por és hamu. Minden életműködéshez
vízre is szükség van, ez alól nincsen kivétel.
Az emberi test hetven százaléka víz. íme a víztartalomra vonatkozó
néhány részadat ezen a hetven százalékon belül:

A részarány persze nem minden. Hadd említsek meg pár területet, pár
életműködést, amelyben a víz játssza a főszerepet.

1. Víz a hordozó közege minden tápanyaggal kapcsolatos folyamatnak,


az emésztéstől a fölszívódáson keresztül a hasznosításig és a kiválasztá­
sig. Vagyis valamennyi esemény vizes közegben játszódik le, attól a
perctől, hogy az étel a szájba kerül egészen addig, míg munkává és
szövetté, vérré, csonttá, izommá alakul át. Manapság nem történnek

80
csodák? Hát mi az, ha nem csoda, ahogy vérré válik az alma? Hétköznap­
jaink is ilyen varázslatos, ajándékba kapott csodákban telnek, melyek a
víz által valósulnak meg. Állna csak elő belső vízhiány, azonnal súlyos
zavar támadna ezekben a folyamatokban.

2. Tudjuk, a táplálék tartalmaz vitaminokat, ásványi anyagokat, fehér­


jét (aminosavakat), zsírt, szénhidrátot, s más életfontosságú anyagokat.
De hogyan történik meg mindezeknek a szétosztása és elszállítása min­
den egyes szervhez, sőt, minden egyes sejthez? Víz által! Vizet használ a
szervezet, hogy kivonja, elszállítsa és a megfelelő helyeken lerakja ezeket
az anyagokat, az épp szükséges mennyiségben és pont a kívánt időpont­
ban. Bizonyára sokkal kevesebb bajunk lenne, ha az emberi társadalom
legalább meg tudná közelíteni az összhangnak ezt a magas fokát.

3. Említettük már, miként jönnek létre a test belsejében mérgező


anyagok, részben a sejtek hulladékából, részben a táplálék lebontása
során. Azt is hangsúlyoztuk, mennyire fontos, hogy mennél hamarabb
megszabaduljunk tőlük. Szén-dioxid, a fehérjeátalakítás mellékterméke­
ként nitrogén, húgysav és ammónia, hogy csak néhányat említsek azok­
ból a mérgekből, amelyeket föl kell oldani, össze kell gyűjteni és el kell
távolítani a szervezetből. Víz juttatja el mindezt a kiválasztás szerveihez,
a bélbe, a vesébe, a tüdőbe és a bőrhöz. Hát nem ügyes? Ugyanaz a víz
egyszerre hozza, ami kell, és viszi, amire nincs szükség.

4. A viz lényegi összetevője minden sejtnek, szövetnek, testfolyadék­


nak. Elegendő víz nélkül kiszáradna a száj, se nyelni, se köpni, de
beszélni sem tudnánk. Emésztésre is képtelenek lennénk, hisz épp az
emésztőnedvek víztartalma a legmagasabb. A vérnek több, mint 90
százaléka víz, de valamennyi belső szervre is érvényes, hogy legnagyobb
részarányú összetevőjük a víz.

5. Víz a test legfontosabb kenőanyaga, ez tartja meg puhának és


simának a határoló hártyákat, megakadályozza a súrlódást a szövetek
közt. Kenőanyag nélkül a szervek összetapadnának, az izmok egymást
tépnék, a csontok elpattannának, s recsegne-ropogna a sok ízület. Sze­
rencsére nem így van, belső szerveink testnedvek tengerén úsznak,
melyek legfontosabb alkotórésze a víz.

6. Pár foknyi belső hőmérséklet-változás már halálos lehet! A test


hőmérséklet-szabályozása tehát életbevágó, s ennek legfontosabb eszkö­
ze megint a víz. A vese, a belek, a tüdő és a bőr útján a test állandóan vizet
ad le, ez akadályozza meg a túlmelegedést, hasonlóan az ember által
kiagyalt hűtőrendszerekhez.

81
Már az előzőekből is bárki számára kiviláglik a víz rendkívüli fontossá­
ga. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy talán a táplálkozástudo­
mány szakértői közt sincs sok, aki ezt tagadná. Testünk napi 4-5 liter
vizet ad le, amit termesztésen pótolni kell a lehető legmegfelelőbb módon.
Fölmerül tehát a hármas kérdés: mikor, mennyit és mit igyunk?
Mikor? A válasz könnyű: amikor szomjasak vagyunk! (Mint az álla­
tok...) A szükséglet évszaktól és tevékenységtől függően váltakozik. Hall­
gassunk bölcs testünk jelzésére: IGYON, AKI SZOMJAS! Sajnos mondani
kell, mert akad, aki ezzel is kivár. Sokan meg olyan kotyvalékokkal oltják
szomjukat, hogy több kár lesz belőle, mint haszon. Manapság az Egyesült
Államokban több szénsavas italt isznak, mint amennyi vizet, s nem
átallanak a szomjas gyereknek is ilyeneket adni víz helyett. Micsoda
perverzió, elképesztő élettani eltévelyedés! Később is szó lesz még róla, de
már most leszögezhetem: haszna semmi, kára rengeteg a szénsavas
italoknak. Legnagyobb hátrányuk, hogy nincs semmi előnyük! Évmillió­
kig ugyan hogy tudott meglenni ilyen italok nélkül az emberiség? Csak az
írott történelem (és degenerálódás) utóbbi hatezer évében kaptunk rá
ezekre, azon belül is főleg az elmúlt pár évtizedben, amikor agyafúrtan
bugyuta hirdetések agymosása eltávolította az embereket az élet ter­
mesztés forrásaitól.
íme az egészen egyszerű recept ahhoz, hogy a test vízszükségletét a
megfelelő módon kielégítsük, miközben megszabadulunk a szénsavas
italokhoz kötő függőségtől is;

1. REGGEL, ÉBREDÉSKOR, M I N D E N MÁS ELŐTT IGYUNK EGY PO­


H Á R VIZET.
2. M I N D E N ÉTKEZÉS ELŐTT TÍZ PERCCEL HAJTSUNK FÖL LEG­
A L Á B B EGY P O H Á R VIZET.

Ha ellankadunk valamilyen munka, gyaloglás, vagy más fizikai meg­


terhelés közben, nincs üdítőbb egy pohár víznél. Az étkezés előtt ivott víz
pedig megelőzi az evés közbeni, valamint az evés utáni szomjúságot.
Mert meg kell említeni, hogy van olyan időszak is, amikor víz ivása sem
ajánlott, s ez éppen az evés, illetve az azt követő emésztés. Evés előtt kell
inni, az üres gyomorra ivott víz ugyanis gyorsan, öt-tíz percen belül
távozik onnan. Az étkezés közben ivott víz arra csábít, hogy a kellően még
meg nem rágott falatot is lenyelje az ember. Az étkezés közben és után
fogyasztott bármilyen folyadék pedig fölhígítja a gyomornedveket, hát­
ráltatja az emésztést, és arra serkenti a szervezetet, hogy idő előtt
kiürüljön a gyomorból a még csak félig emésztett táplálék. Vagyis evés
után várni kell az ivással, legalább úgy két órát. Akadhat, aki úgy érzi,
képtelen ilyenkor várni a vízivással. Azt javaslom, ha már valaki iszik
ilyenkor, akkor is csak keveset, és aprókat kortyolva, hogy csökkentsük

82
a káros hatást. Másik megoldás lehet az uborkaszeletek vagy zellerda­
rabkák rágcsálása ivás helyett. Mindkettőnek magas a természetes víz­
tartalma, ugyanakkor nem hatnak károsan az emésztésre.
Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy mennyi vizet is
kell inni. Egy azért biztos: mennél több vizet tartalmaz a táplálék, annál
kevesebb külön folyadékot kíván az ember mellette. Normális esetben a
vízszükséglet kétharmadát a táplálék adja.
Egyes tökfilkók szerint minden embernek, ha jót akar, legalább napi
nyolc pohár vizet kell innia, nemtől, kortól, tevékenységtől, hőmérséklet­
től függetlenül. Remek példája ez az esztelen hozzáállásnak olyasmihez,
amit értelmesen is könnyen meg lehet oldani. Fölösleges mennyiségi
előírásokhoz ragaszkodni. V a n persze egy alapadag, és a szervezet köny-
nyen megbirkózik bizonyos túltöltéssel is, de a túlzott vízbevitel gondot is
okozhat: elvizesíti a szöveteket, fölhígítja a testfolyadékokat, rontja a
sejtműködést, csökkenti a vér oxigénszállító képességét. T ö b b ivás mel­
lett általában a kelleténél többet is izzad az ember, főleg melegben,
nyáron, ami energiapazarlást jelent. Ilyenkor kicsit kevesebb ivással
kellemesebb közérzet érhető el. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni,
hogy sós, erősen fűszeres, zsíros, alacsony természetes víztartalmú,
túlfőzött, agyonkezelt ételek hamis szomjúságérzetet gerjesztenek, ame­
lyen a literszámra ivott víz sem segít.
A túlivás éppoly veszélyes, mint a túlevés. Csak látszat, hogy a víz
teljesen ártalmatlan lenne. Nem csupán a kiszáradás veszélyes, egy
növényt is agyon lehet öntözni. A túlivásnak semmi haszna, nem érde­
mes olyanokra hallgatni, akik hasukra csapva kiagyaltak valami lehetet­
len nagy adagot, s azt kötelezően elő akarják írni mindenki számára,
figyelmen kívül hagyva a tényleges szükségletet. Minek inna az, aki nem
szomjas, ahogy az se egyen fölöslegesen, aki nem éhes.
Hát akkor végül is mennyit kell inni? Ez bizony több dologtól függ; az
életmódtól, a táplálék jellegétől, a testi tevékenység mértékétől stb. A
helyes válasz ugyanaz, ami arra a kérdésre is felelet, hogy mennyit
aludjunk, vagy hogy mennyit lélegezzünk? Amennyit a Természet meg­
kíván. Ha figyelemmel kísérjük testünk jelzéseit, akkor rá fogunk tudni
hangolódni, s képesek leszünk megfelelően ellátni. Legegészségesebb
szokásaink a testünkkel való összhangból erednek.
Mit érdemes inni? A válasz megint könnyű: vizet, tiszta vizet! Persze,
mindenki tiszta vízre vágyik, mégis az emberek többsége messze nem
tiszta vizet iszik. Hogy milyen a tiszta víz? Ismert a vegyi képlet: H 2 0 .
Ennyi. Ami ezen felül van, az már mind szennyezőanyag.
Legtöbben azt isszák, amihez könnyű hozzájutni, az úgynevezett „tisz­
tított" csapvizet. Bizonyára elmegy tőle a kedvük, ha megtudják, hányféle
méreg, mennyi tisztátalanság található az ilyen vízben. Agyonvegyszere-
zik a vizet már a tisztítótelepen, és további fémes mérgeket old magába a

83
csőhálózatból, míg eljut a fogyasztóhoz. A Természet érzékeny egyensú­
lyával mit sem törődve a folyamatos környezetszennyezés ott tart, hogy
manapság a világ legtávolabbi részein is találni vegyszereket a vízben,
például kimutattak már DDT-t az Északi-sarkon is.
„Csapvíz" helyett bizony találóbb lenne a „vegyszerleves" elnevezés. A
vizek szokásos szennyezőanyagai közt szerepel szappan, mosószer, fa-
pép, olaj és származékai, kénsav, réz, arzén, festék, rovarirtó, sugárzó
hulladék, műtrágyamaradvány, s annyiféle ipari melléktermék, hogy
fölsorolásukhoz külön könyv kéne. Vannak a vízben továbbá erősen,
illetve kevésbé mérgező szervetlen ásványok, kén, vas, nátrium, kal­
cium, magnézium, fluor, klór vegyületei, mész, gipsz, szóda. Aztán min­
daz, amit tisztításkor szándékosan kevernek a vízhez a mikrobák elpusz­
títására, noha ezek a vegyszerek gyakran veszélyesebbek, mint az általuk
megölendő baktériumok. Tisztítás címén még szűrik, ülepítik, kicsapat­
ják, lágyítják, klórozzák, brómozzák, jódozzák és fluorozzák is a vizet.
Nem azért sorolom, hogy mindezt megtanulják, elég lesz csupán annyit
megjegyezni, hogy a „csapvíz" sajnos több, mint tiszta víz! És ami nem víz
a vízben, az összes vegyszer, az mind haszontalan méreg. Kérem, nagyon
kérem, aki egészségre vágyik, az legyen nagyon válogatós, igenis igényes
ebben a kérdésben. Válogassa meg, hogy mit enged be teste templomá­
nak szentélyébe! Tévedés azt mondani: „ U g y a n kérem, a víz az csak víz."
Nem, a víz maga az élet! A víz minősége meghatározza az élet minőségét
is.
Gőzéből csapatják ki és desztillált víznek nevezik azt, ami az elérhető
legtisztább víz, amiben nincs semmi más, csak víz. Nem érdemes az
ellenvéleményekre hallgatni, érveik nem állják meg helyüket. A természe­
tes táplálék, a zöldség és gyümölcs fogyasztása által megszerzett víz
kiegészítésére csakis ilyen párolt, desztillált víz való.
A Természet szerencsére szüntelenül folytatja a vizek lepárlását, más­
képp régóta nem lenne már egy csepp egészséges víz sem a Földön.
Ennek ellenére a Természetben föllelhető vizek kisebb-nagyobb mérték­
ben mindig tartalmaznak más, idegen anyagot is. Némelyik éppenséggel
nagyon is sokat. Az ásványvíz, a forrásvíz, a kútvíz is. Elsősorban ásványi
anyagokat, de sajnos olyan szervetlen vegyületek formájában, amelye­
ket a szervezet nem tud hasznosítani. Még az esővíz is tartalmaz oldott
gázokat és porrészecskéket, n e m is beszélve a hírhedett savas esőkről,
amik a levegő szennyeződéseit kimosva elpusztítják az általuk öntözött
növényeket, erdőket.
Hogy a Természetben nem található vegytiszta víz? Hogy eleink sem
desztillált vizet ittak? Igaz! De tudomásul kell venni: „hála" a civilizáció­
nak, természetes vizeink szennyezetté, mérgezővé váltak, úgyhogy ma
már csak fizikai módszerekkel, lepárlással, azaz desztillálással lehet
tiszta vízhez jutni.

84
VÍZ ÉS Á S V Á N Y O K

Az ellenzők fő érve, hogy a desztillált víz kioldja a szervezetből az


ásványi anyagokat. Ez ugyan igaz, de csak részben. Ugyanis csak azokat
oldja ki, melyekkel a test amúgy sem tud mit kezdeni, amik csak kárt
okoznának.
Az anyagcseréhez elengedhetetlen az ásványi anyagok jelenléte, de A
SZERVEZET AZ ÁSVÁNYOKAT CSAK SZERVES F O R M Á J U K B A N T U D J A
HASZNOSÍTANI. Bárki megmondhatja, aki ért az élettanhoz és a bioké­
miához, hogy az emberi test egyszerűen semmit sem tud kezdeni szervet­
len ásványi anyagokkal, ahogy az autó se menne mondjuk Coca-Cola
üzemanyaggal.
Sziklát csak a mesebeli óriások esznek. Mégis akadnak magukat
értelmesnek tartó emberek, akik képesek követ magukhoz venni, csak
mert a kavicsot, sziklát, földet porrá törték és ásványi kiegészítő anyag­
nak eladták. Nem, az ember szervezete kizárólag olyan ásványokat tud
fölhasználni, amelyek a növényvilág közvetítésével már szervesültek.
Az élő sejteknek működésükhöz feltétlenül szükség van a megfelelő
ásványi anyagokra, de a szervetlen ásványrészecskék csak gondot okoz­
nak nekik. A szervezetbe juttatott, de föl nem használt ásványi anyag a
különböző testszövetekbe, szervekbe, izületekbe, csontokba, a keringési
rendszerbe lerakódik, s e lerakódások idővel betegséget okoznak, sőt,
életveszélyessé is válnak. Vesekő, epekő, az agy meszesedése, érelmesze­
sedés, szívbaj lehet a vége.
Az „érfal rideggé válását" az a cementkemény lerakódás, plakk okozza,
amely koleszterin (zsír) által megkötött ásványi anyagokból áll össze. A
szó szoros értelmében eltömődik a véredényrendszer. Szomorú, hogy
milyen kevesen vannak tisztában a szervetlen ásványok okozta kockázat­
tal.
A növény viszont képes a talajból az ásványokat fölszívni, és vízzel,
levegővel s annak szén-dioxidjával, a napfény segítségével beépíteni saját
szerves anyagába, a fotoszintézis során létrejövő élő anyagba. Az emberi
szervezet az ásványokat csak ezen formájukban tudja hasznosítani.
Melyek ezek a növények? Valamennyi gyümölcs, zöldség, dió és más
csonthéjas gyümölcs, mag, teljes gabona, csíra. Csupán ezek nyújtják a
megfelelő szerves ásványi anyagokat. Minden más csak fölaprózott kő
meg fém, akár vízben oldva, akár ásványi kiegészítőként kínálják.
Ami a desztillált víz ásványkioldó hatását illeti, ez az egyik legnagyobb
értelmezési baki, amit valaha hallottam. Ismerik a történetet a szobatu­
dósról és idomított bolhájáról, amelyik parancsszóra ugrik? Illetve a
végén már nem ugrik, hiába üvöltik neki a parancsot, mert a kísérletezés
hatodik lépésében a tudós a bolha utolsó lábát is kitépte. Következtetés:

85
„ H i t e l t érdemlően bebizonyosodott tehát, hogy a bolha elveszti hallását,
ha kitépik mind a hat lábát."
Tényleg megsüketült az a bolha? Igazából a Nap kering a Föld körül?
Valóban kioldja a desztillált víz a szervezetből az ásványi anyagokat?
Igen, mindez igaznak látszik, de mégsem az. A víz élettelen anyag, nem
képes cselekvésre. A test az, amelyik bármit is tenni tud, a víz csupán
eszköze, s nem fordítva. A desztillált vízzel pedig éppen a haszontalan,
sőt káros szervetlen ásványok oldódnak ki a szervezetből! Ez a tiszta víz
legnagyobb előnye, ez hatásában a legcsodálatosabb. Föloldódnak a
veszélyes lerakódások és a nyirokutakon, valamint a véráram útján a
káros hulladék eljut a kiválasztás szerveihez, bélhez, tüdőhöz, veséhez,
bőrhöz. A sejtekbe beépült ásványok viszont békén maradnak, hiszen a
víz közelükbe sem tud jutni. Csak ahhoz fér hozzá, amit a sejtek már
visszautasítanak, kilöknek. Tápanyagokat ne a víztől várjunk, a vízből
csak a vízre van szüksége az embernek.
Úgy tűnhet, túl sokat foglalkozom a dologgal, de kell is, elvégre a víz
minden életjelenségben roppant fontos szerepet játszik. Pozitív szerepet
viszont csak a tiszta víz kap. A szervetlen anyagokkal telített víz csupán
tehertétel a testnek, segítség helyett értékes energiát és időt köt le, míg a
szervezet próbál megszabadulni az ezúton kapott tehertől.
Még néhány megjegyzés a víztisztítási eljárásokról. A klórozás a legálta­
lánosabb vegyszeres művelet, fertőtlenítésre, a mikrobák megölésére
szolgál. Kell, hogy hatásos legyen, mert e gáz első nagybani alkalmazása
is roppant eredményes volt. Akkor is ölésre használták, de emberölésre,
az első világháború alatt, igaz, mindig az ellenségnek próbáltak vele
ártani. Aratott a halál, s aki épp csak „belekóstolt" a klórba (civilek,
katonák vegyesen), az is egész életére megnyomorodott. Azóta már fejlőd­
tünk, most már isszuk a klórt, de mindenki ám, katona, civil, férfi, nő,
csecsemő, aggastyán egyaránt. Akik ilyen veszélyes hulladékok lerako­
dóhelyének tekintik testünket, azt szokták erre mondani: „ U g y a n , a
hígítás akkora, hogy egyetlen sejtet elpusztító klórmennyiséghez egy
folyót kéne kiinni." Akkor sem tesz boldoggá a gondolat, hogy vegyszerte­
metőnek használnak.
Aztán az is egy bökkenő, hogy a csapvízben lévő klór a szervezeten
belül hajlamos reakcióba lépni zsírokkal (elsősorban állati eredetű zsí­
rokkal, ami bizony bőven akad a szokásos amerikai étrendben), s együtt
egy kenőcsös állagú anyagot alkotnak. Ez a ragacs aztán letapad a
vivőerek belső oldalára és ott meszesedést, arterioszklerózist okoz. ami­
nek a vége a manapság leggyilkosabb kór, a szívroham. Tehát már csak
a klórozás szokása elegendő ok lenne arra, hogy az ember kizárólag desz­
tillált vizet fogyasszon.
A gyanútlan közönséggel szemben elkövetett másik orcátlan visszaélés
a fluorozás. Kizárólag üzleti érdekeket szolgál, az előnyös egészségügyi

86
hatására hivatkozó szokásos indokoló magyarázat egyszerűen nevetsé­
ges. Akinek kétségei lennének, az üsse csak föl a lexikont a nátrium-
fluorid címszónál. Mi látható ott? ,,NaF, mérgező vegyület..." Azt állítják
róla, hogy csökkenti a fugszuvasodást. Kénytelen kételkedni ebben is az
ember, mert sajnos a fogszuvasodás most is épp oly gyakori, mint
korábban.
Ijesztő, mennyire elterjedtté lett mérgek használata emberi felhaszná­
lás céljára. íme a nátrium-fluorid néhány egyéb alkalmazása: patkány­
méreg, csótányirtó, üvegmaratás, festékgyártás, műanyaggyártás,
gyógyszeripar (naná), fémipar, cserzőanyag, fertőtlenítő, féregirtó, gom­
ba- és mikrobaölő szer, tűzoltókészülékek töltőanyaga, oldószerek,
tűzvédő bevonatok. Ez lenne tehát az „eszményi" anyag ivóvizünk „dúsí­
tására", ezt kenjék a gyerek fogára a fogorvosok?
1945-ben az Egyesült Államok legnagyobb alumíniumgyárában azon
kezdték törni a fejüket a szakemberek, hogy mi legyen azzal a sok ezer
tonnára rúgó roppant finom porral, alumíniumtartalmú melléktermék­
kel, amely a gyártás során keletkezik. Kiszámolták, ha akár egész olcsón
el tudnák adni, akkor is milliókat bezsebelve lehetne megszabadulni ettől
a kellemetlen anyagtól, csak valami jó fölhasználást kell hozzá kitalálni.
A por ugyanis annyira mérgező, hogy gondot jelentett az elhelyezése is.
Igaz, így patkányméregnek remekül bevált, szétette az állatok belső
szerveit, mint az üvegőrlemény. Az emberi szervezetre is annyira mérge­
ző, hogy a világ számos országában betiltották háztartási alumíniumedé-
nyek árusítását, mivel az edény anyaga vegyi reakcióba lép a benne főzött
étellel. Továbbá határozott összefüggést mutattak ki az alumínium és az
Alzheimer-kór között is.
Egyes vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy Texas állam
Hereford városa közelében a vízben található természetes kalcium-fluo-
rid erősíti a fogakat. Az alumíniumtröszt erre nosza, az eladhatóság
megkönnyítésére gyorsan nátrium-fluoridnak keresztelte át saját anya­
gát, s azóta az Egyesült Államok valamennyi városának árulják, hogy
azzal kezeljék a közüzemi vizeket. Néhány gyanúsan elkapkodott kutatás
„beigazolta" a fogakra gyakorolt „jótékony" hatást a közönség legna­
gyobb örömére, hisz nem kis dolgot jelentett volna megszabadulni a
fogszuvasodástól. Az alumíniumipar meg latba vetve tekintélyét és befo­
lyását még hasznot is csinált a veszélyes melléktermék okozta gondjából.
Az árát meg mi fizetjük, többszörösen, közpénzekből és egészségünkkel.
íme néhány tény azoknak, akiket érdekel e bizonyos kutatások igaz
története. A fluorozás bevezetésének támogatására a negyvenes években
végezték az első kísérleteket New York állam két városában. Az alumí­
niumtröszt (hm...) jelentése szerint 817 gyereket vizsgáltak Newburgh
városában, ahol fluorozták a vizet. Nekik 60%-kal kevesebb lyukas foguk
volt, mint a Kingstonban figyelemmel kísért 711 gyereknek, ahol nem

87
fluorozták a vizet. Meggyőzően hangzik, s ugyan ki menne el a helyszinre
utánajárni?
Valójában úgy folyt le a dolog, hogy Newburgh-ból, a fluorozott vizű
városból a vizsgálatra (az összlakossághoz képest kis számban) olyan
gyerekeket választottak ki, akiknek kevés bajuk volt a fogukkal, míg a
másik helyen, ahol nem fluorozták, ott inkább a fogfájósokat válogatták
be. Beígértek egy ellenőrző vizsgálatot öt évvel későbbre is, amitől azt
várták, hogy legalább 50 százalékos javulást fog kimutatnia a fluorozott
város népességében. Az U.S.P.H.S. (Amerikai Közegészségügyi Szolgálat)
szúrópróbáinak hatására aztán félbemaradt a dolog.
Ugyanis az egész visszafelé sült el. Kiderült, hogy a fluorozás sokkal
inkább okozója a fogszuvasodásnak, semhogy védene tőle. A beígért, de
elmaradt utófölmérés helyett az állami oktatásügy vette a kezébe a dolgot.
Az iskolaorvosokkal vizsgáltatták meg a gyerekek fogazatát, amiből az
alábbi kép bontakozott ki. (Morris A. Bealle, T h e New Drug Story,
W a . D . C , Columbia Kiadó, 1958, 127. oldal.)
„ N e w b u r g h [fluorozott vizű] városában 4969 tanulót, míg Kingston
[tiszta vizű] városában 5308 tanulót vettek vizsgálat alá. Az első csoport­
ból 3139 gyereknek volt rossz a foga, a másodikból 2209-nek, azaz
63%—43% volt az arány. Ezek szerint a fluorozott víz, a bevezetése óta
eltelt négy évben 50 százalékkal több fogbántalmat okozott, mint a
fluorozás hiánya." A tények ezek, s ha a köztudatban más van, akkor az
csakis a kereskedelmi érdekek vezette szófacsarásnak az érdeme.
A csapvíznek alig 5%-át használják ivásra, úgyhogy a vízbe kevert fluor
máshol is bőven kap alkalmat romboló hatásának kifejtésére. Fulton
(New York Állam) városi tanácsa például három év után beszüntette a
vezetékes víz fluorozását, mert a polgármester bejelentése szerint a fluor
teljesen szétrágta a bronzalkatrészeket a hálózat összes vízmérőórájá­
ban.
A víz fluorozásához előkészített vegyszer tartályán ez a kötelező, szab­
ványos felirat olvasható: VIGYÁZAT! MARÓ HATÁSÚ ANYAG. Kezeléséhez
teljesen zárt védőöltözetet kellett előírni, mert levegővel keveredve már
ötven milliomod arányban egy órán belül halált okoz. Centi vastag
acéllemezen pár perc alatt átrágja magát. Hát ezt keverik be az ivásra
szánt vízbe. És még fizettetnek is érte.
Kezdetben sok fogorvost is sikerült fölültetniük, a fluorozás mellé
állítaniuk. íme a Worcester Fogorvostestülettől egy őszinte nyilatkozat.
„ T u d o m á s u n k r a jutott a fluorozási terv többi oldala, annak veszélyes,
tudománytalan vonatkozásai is. Egészséges fogazat kialakulásához nincs
rá szükség. N e m akadályozza meg a fogszuvasodást. A fogszuvasodás
visszaszorítására sokkal j o b b és kevésbé szélsőséges módszerek létez­
nek, melyek nem szennyezik a vízkészletet, nem kényszerítenek egy
egész országot olyan vegyszerrel kevert víz fogyasztására, amelynek

88
semmi haszna, sőt kifejezetten káros az emberre, lassan ható, a szerve­
zetben fölhalmozódó méreg. A fluoridnak tulajdonított előnyök másból
erednek, ezek az egészségesebb táplálkozás, a magasabb fokú higiénia és
a jobb ellenőrzés eredményei. Minden korábbi támogatás egyetemek,
kiváló tudósok, biokémikusok, orvosok és fogorvosok részéről érvényte­
lennek tekintendő, mert azok a fluorozásról kapott, célzatosan egyoldalú
tájékoztatáson alapultak."
Persze a terjesztők sem hagyják annyiban a dolgot! Ahol leálltak az
ivóvíz fluorozásával, ott a fluort palackozott szájvízként terjesztik. Már
legalább húszmillió palackot értékesítettek, főleg iskolákban. Ez akkor is
tízmillió dollár, ha csak ötven centet számolnak fel darabjáért. Ki a kicsit
nem becsüli... Hát nem pompás, hogy közben meg patkányméreggel
gondoskodnak gyermekeink fogazatának épségéről?
A fluorozásnak a fogakra gyakorolt állítólagos áldásos hatása is erősen
kétséges. Több fogászati kutatás jutott arra az eredményre, hogy a
fluorozott víz a fogzománc foltosodását okozza. N e m lenne egyszerűbb a
mérgezés és a rák kockázatának növelése helyett megfelelő étrenddel
védekezni a lyukas fogak ellen? Egy fogyasztói érdekekkel foglalkozó
jogász, Ralph Nader szerint ,,a fluorozás csak eltereli a köz figyelmét egy
alapvetőbb kérdésről, a silány ételek fogszuvasodást okozó hatásáról.
Elgondolkoztató, hogy a fluorozás lelkes támogatói miért n e m ejtenek
soha egy szót sem a gyatra élelmiszerek széles kínálatáról, amely a
gyerekfogak legnagyobb ellensége." (E.K. Roosevelt: „ M é r e g az ivópohár­
ban", 1981. okt. Nutrition Health Review, 23. old.)
Annak, aki még kételkedik... Mondjuk, fél órát fordítottak e fejezet
elolvasására. Fél óra alatt átlagosan hárman halnak meg fluorid okozta
rákban. Dr. Bürke, a Rákintézet korábbi vezető biokémikusa szerint a
fluorozott víz ivásától évente legkevesebb 50 000 amerikai kap rákot. A
fluorid elsősorban a tápcsatorna szerveiben, továbbá a vesében és a
hólyagban okoz rákot, de összefüggésbe hozható emlőrákkal és petefé­
szekrákkal is. Nem csupán amerikai vizsgálódásaink eredményéből vonta
le következtetéseit. Egy brit felmérést idézve dr. Bürke ismertette, hogy
Birminghamben is pár évnyi vízfluorozás hatására ugrásszerűen meg­
nőtt a rákesetek száma. „Tanulmányaink során rá kellett ébrednünk,
hogy a fluorid gyilkos szer. Tömeggyilkossággal vádolható minden olyan
intézmény, amelyik a fluorozást támogatja." Kemény hangvételű kijelen­
tés. Bürke doktor 1985. június 18-án tette a Környezetvédelmi Ügynök­
ség nyilvánossága előtt. Dr. John Lee orvos (Mill Walley, Cal.) ugyanezen
alkalommal felhívta a figyelmet, hogy a fluorid egyik fő okozója bizonyos
születési rendellenességeknek is.
Egy percig se higgyék, hogy a fluorozás ügye nem pénzpolitikai kérdés!
Hallottak már az AIDS nevü betegségről? Minden újság, rádió, televízió
tele van vele, lassan már a vízcsapból is az folyik. 1981 és 1986 között

89
mintegy 10 000 ember halt meg A I D S következtében. Ugyanabban az
időszakban vagy huszonötször annyian, negyedmillióul pusztultak el
fluoridmérgezésben. Távolról sem azt mondom, hogy ne figyeljünk az
A I D S terjedésére, de arra azért átkozottul kíváncsi lennék, hogy miért
kenik el a fluorozás okozta számtalan halálesetet.
Úgy gondolom, kötelességünk mindent megtenni, hogy az élettől ka­
pott legcsodálatosabb ajándékot, testünket, mindenben segítsük, támo­
gassuk, ne rongáljuk, megfelelő működését szándékosan ne hátráltas­
suk. Gőzölős vasalóhoz előírják a desztillált víz használatát, mert bizony
csapvíztől hamar eltömődne, elkorrodálna a belseje, tönkremenne az a
vasaló. Mi kárt tehet akkor a vezetékes víz a bámulnivalóan finom emberi
testben? Ha már fölismerték a veszélyt, akkor elkerüléséhez tegyék is
meg a helyes lépést. Ivóvizet illetően nincs más jó választás; csakis tisztát,
csak tiszta forrásból. Víz esetében a ,,tiszta" a lepárolt, a desztillált vizet
jelenti.

.-•:ritj(s. s.-•>.»«»! A

(Figyelmeztetés: az úgynevezett ioncserélt víz a desztillált vizet legfeljebb ipari


célokra helyettesítheti, ivásra nem ajánlott, hisz a „csere" után is bőven
maradnak benne ilyen-olyan ionok.) (Ford. megj.)

90
Hát igen, az étel, az egyetlen igazi gyengém... Imádom, mindig is
imádtam. Már csak ezért is rettenetesen boldog vagyok, hogy megtanul­
tam úgy élni vele, hogy élvezzem az evést, de testsúlyomat (s vele
egészségemet) a megfelelő szinten tartsam közben. Mert korábbi hízási
tempómat folytatva ma úgy 300 kilót nyomnék, ha ugyan megértem
volna a mai napot.
Mindenki folyton eszik, átlagos élethossz alatt 50—90 tonna táplálékot
vesz magához az ember. Bár étel nélkül hetekig is ki lehet húzni (nem
úgy, mint víz vagy levegő nélkül), azért a hosszú távú egészség szem­
pontjából kétségtelen, hogy a táplálék minősége az elsődleges, a
meghatározó tényező. Az ember sejtjeinek százmilliárdjait veszti el
naponta, melyek elsősorban a táplálék anyagaiból pótlódnak, mi ma­
gunk leszünk az eleven elfogyasztott eledel. Hát ezért oly fontos ez a
fejezet, mert a legtöbb bajt, de a legtöbb előnyt is az ennivaló révén lehet
szerezni.
Az ember az egyetlen faj a Földön, amelyik nem természetes állapotú
táplálékon él. (Ne jöjjön senki a háziállatok példájával! Az emberi táplá­
lékra kényszert tett állatok az emberi betegségekhez hasonló bajoktól
szenvednek...) Az is kizárólag az ember szokása, hogy ugyanazon étkezés
alkalmával a legkülönbözőbb ételekből eszik egyszerre. Nem csoda aztán,
hogy szintén az ember az egyetlen, amelyik dollárok milliárdjait költi
olyan gyógyszerekre, amik elnyomják az egészségtelen étkezés okozta
kellemetlen közérzetet.
A lehető legfrissebb, legteljesebb táplálék fogyasztása a minden­
napi tevékenység legfontosabb része kellene, hogy legyen, de ez egy­
szerűen nem kap elég figyelmet. Kereskedelmi érdekek, félretájékoztatás,
harsány és hazug hirdetések, közöny és ezer más ok miatt nagyon sokan
hiszik, hogy minden az egészségükre válik, amit csak lenyomnak a
torkukon. Pedig ez távolról sem igaz.
Az amerikai közönségre kényszeritett ételek túlnyomó része annyit
sem ér, mintha téglatörmeléket ennének helyette, sőt, nemegyszer káro­
sabb. Nem egy nukleáris világvége manapság a legnagyobb veszély,
hanem a tartósított, a feldolgozott élelmiszer. Alig találni egészséges,
életteli és életet adó táplálékot az amerikai élelmiszeripar természetes
formájából kiforgatott, élettelen, értéktelen, kétes, gyanús kinézetű ter-

91
mékeinek áradatában. A csípők kívülről, az érfalak belülről híznak tőlük
kövérre, a feldolgozóüzemek tulajdonosainak meg a pénztárcája.
Hogy a feldolgozott élelmiszer csak egyszerűen másféle étel lenne?
Nem, a feldolgozott azt jelenti, hogy az ilyen táplálék aláássa az egészsé­
get. A „feldolgozott" kifejezést akár a tönkretett szóval is helyettesíthet­
nénk, mert a feldolgozás során minden hasznosat kipusztítanak az
eredetileg életteli, tökéletes kiindulóanyagokból. Első lépésben hevítik,
főzik, újramelegítik, aprítják, porítják és minden egyéb lehetséges fizikai
módszerrel rongálják, amíg már nem is emlékeztet hajdani természetes
állapotára.
Aztán j ö n a második lépcső, a vegyszerezés. Félmillió tonnánál több
vegyszert etetnek be évente az amerikaiakkal, ennyi a tartósítóipar
vegyszerfölhasználása! Van ebben minden: színezékek, festőanyagok,
tartósítószerek, kondicionálók, stabilizátorok, habosító és habzást fékező
szerek, erjedésgátlók, textúrajavítók, telítőanyagok, emulzifikátorok, fő­
leg műkátrányból, laboratóriumban csinált ízesítőaromák, ráadásul
vagonszámra, továbbá nedvességtartalmat növelő (vagy éppen csökken­
tő) szerek, végül mesterséges vitaminok és tápszerek, amikkel megpró­
bálják pótolni mindazt, amit kiöltek. Bár maradt volna a vegytan örökre
távol az élelmiszerektől!
A következő lépés még magasabb szintre röpít. Mert ezeket a kotyvalé-
kokat el kell látni a „Természetes" fölirattal, hogy kelendőbbek legyenek.
A varázsszó: törvényhozás. Elintézték, hogy minden termék, aminek
legalább egy része eredeti állapotú élelmiszer, az már törvényesen visel­
hesse ezt a csali címkét. (A másik fele már csöpöghet a zsírtól, tartósító-
szerektől, ragadhat a finomított cukortól.) Ne dőljenek be! Ha a T E R M É ­
S Z E T E S fölirat alatt gyanúsan sok szótagú, ismeretlen jelentésű szavak
láthatók az összetevők felsorolásában, ott valami hiba lesz a kréta körül!
Aztán j ö n a csomagolás. Nagyon fontos! Többszínnyomású dobozokon
harsány, nagybetűs reklámfeliratok talmi ígéretekkel, mint a CSAK
T E R M É S Z E T E S A N Y A G O K FÖLHASZNÁLÁSÁVAL, továbbá „óriási" nye­
remények, apró ajándékok, gyűjtendő kuponok, mindent bele! ar.Al-,
Az ötödik, befejező lépés meg a hirdetési hadjárat. Egy jó reklámcég
bármit képes eladni, akár kátrányt, meszet is megetet az emberekkel,
csak j ó l legyen tálalva. N e m , ne nevessenek, ezeket már régóta esszük is,
sőt, rosszabbakat. A pénzünket bezsebelik, s nem csak ócska, értéktelen
vacakokat sóznak ránk, de kifejezetten károsakat!
Paul A. Stitt négy évig dolgozott két nagyobb amerikai élelmiszergyártó
cégnél is, mielőtt megírta volna döbbenetes könyvét „Fighting the Food
Giants" (Harc az élelmes óriásokkal) címmel. Ő tehát belülről is jól ismeri
a feldolgozóipart, értesülései első kézből valók, nem kitalációk. Az idézet
tőle származik.
„ S ö t é t erők tevékenykednek közöttünk. Céljuk táplálékunk mérgezése

92
olyan anyagokkal, amik egyben vegyi úton tartós kötődés, táplálkozási
szenvedély kifejlesztésével magukhoz is láncolják a fogyasztót. Ez az
összeesküvés túletet, de egyben alultáplál, mert a szükséges anyagokhoz
nem juttat hozzá. S kik állnak az összeesküvés hátterében? Az élelmi­
szeripar óriásai."
„Felvilágosítás, egyetértés, beleegyezés nélkül, titokban irányításuk
alá vonják, hogy mit, mikor, mennyit együnk, de még gondolatainkat is,
hogy mit tartsunk egyes élelmiszerekről, s azért is mindent elkövetnek,
hogy az igazság valahogy ki ne derüljön. Kiirtják tudatunkból a saját
étkezésünk iránt táplált ösztönös felelősségérzetet, hogy akaratától meg­
fosztott bábként önként működjünk együtt velük saját pusztításunk­
ban."
Jóságos ég! Ez azt jelenti, hogy minket, gyermekeinket, mindenkit
szándékosan és rendszeresen mérgeznek...
Ismerős a jelenet, amikor valaki (esetleg mi magunk) alig pár perccel
étkezés után újra valami ennivaló után kezd kutatni, míg így sopánkodik,
hangosan, vagy magában: „ E z szörnyű! Mitől van az, hogy folyton eszem,
mégis mindig éhes vagyok?" Nos, ez a kiábrándító, de gyakori helyzet
egyáltalán nem a véletlen műve.
Éhségközpont annak az agyterületnek a neve, amelyik az étvágyat
szabályozza. Ahogy a gépkocsiban a termosztát nevű készülék a hűtővíz
hőmérsékletének megfelelően a hűtést ki- és bekapcsolja, ahhoz hason­
lóan működik ez a szabályozó rendszer is. Ha a véráramban a megfelelő
mennyiségben megtalálja a szükséges tápanyagokat, akkor evés után
elmúlik az éhségérzet, de fontos anyagok tartós hiánya szűnni nem akaró
éhséget ébreszt. Hiába van az ember teli, az éhségközpont ilyen helyzet­
ben nem akar kikapcsolni, az éhség megmarad. Csapdába estünk, a test
további ételt kíván, noha igazából a valódi táplálék az, amire szüksége
lenne. Ebből húznak hatalmas hasznot aztán azok, akik ránk sózzák
tartalmatlan élelmiszer-készítményeiket, hogy az egészség pusztításával
szerezzék meg profitjukat. Ez az, ami Stitt urat végül arra késztette, hogy
elhagyva választott hivatását, megpróbáljon fényt deríteni az igazságra.
A gyártás során tudatosan kivonják és eltávolítják a hasznos anyago­
kat, hogy több fogyjon a termékből, míg ugyanebből a célból szándékos
tervszerűséggel veszélyes, kötődést kiépítő vegyszerek garmadával teszik
még vonzóbbá a készítményt. Laboratóriumi kísérleteik célja is az, hogy
még tökéletesebbé tegyék a csapdát. Álcába bújtatott, haszontalan kaló­
riákkal etetnek, folyamatosan, most is, míg ezeket a sorokat olvassák, az
emberek szenvedése és elhízása árán.
Lássunk egy jellemző esetet. A gyár, ahol Mr. Stitt dolgozott, szemester­
mények felpuffasztásával foglalkozott, abból állítottak elő különböző
készítményeket. Két hét alatt elpusztultak azok a kísérleti patkányok,
amelyeket az üzem gyártmányával etettek, míg az ellenőrző patkánycso-

93
portok élettartama a tápláléktól függően többszöröse, sokszorosa volt
ezekének. A gyártási eljárás (hőkezelés magas nyomáson) során tehát
nem csupán elpusztultak a gabona eredetileg értékes összetevői, hanem
helyettük mérgező anyagok is keletkeztek a fölpuffasztott szemekben! A
főnök csak ennyit mondott: „ T u d o m , jobban járnának az emberek, ha a
fejükre hintenék, nem tehetek róla, ha mégis inkább a szájukba tömik.
Arról nem is szólva, hogy csupán tavaly kilencmillió dollár hasznot
hajtott. Szóval maga csak törődjön a saját dolgával, és ne üsse bele
mindenbe az orrát."
ELEVEN ÉTELEN ÉLVE LEHET ÉLETTELI ÉLETET ÉLNI! Eleven pedig
csak az az étel, amelyiket természet adta állapotban fogyasztják el. Más
szóval nyers koszton, úgy, ahogy azt a Teremtő megteremtette. Hacsak
nem esik áldozatául valaminek, például ragadozónak, akkor a természet­
ben a vadon élő állatok élettartamuk lejártával természetes okokból
múlnak ki. Táplálkozási szokásaik két alapvető szempontból különböz­
nek az emberétől: csak olyat fogyasztanak, amire biológiai fejlődésük
alkalmassá tette őket, (az oroszlán soha nem legel, a zebra soha nem
eszik húst), és mindent csakis nyersen esznek. (Ismétlem, háziállatokról
most nincs szó!)
Az ember esetében egészen más a helyzet. Azt lenne nehéz megmonda­
ni, hogy mi miféle ételt nem szoktunk megenni ezen a Földön. Gabona,
zöldség, gyümölcs, gomba, tojás, hal, ikra, hangya és egyéb rovarok,
minden más állatfaj mindenféle része — benne sertésbelsőség, marha­
máj, bárányvelő, békaláb, csiga, borjú, ló, kutya, patkány, madár, kígyó,
féreg — túró, rothadó sajt, ez mind szóba jön, mint emberi táplálék, nem
említve azt a rengeteg gyártmányt, készítményt, amit minden épeszű
állat nagy ívben elkerülne. Mi lennénk az egyetlen faj, amelyik ehet
bármit, amelyiknek nincsenek biológiai korlátai? Aligha!
AZ E M B E R BIOLÓGIAILAG NÖVÉNYEK FOGYASZTÁSÁHOZ ALKAL­
MAZKODOTT. Akármit is akarnak elhitetni velünk egyes „szakértők",
bármit is mondanak a hamburgergyárosok, a fogazat, a testi fölépítés, az
emésztőrendszer szerkezete, a bél hossza, az emésztőnedvek vegytana
mind arra bizonyíték, hogy az ember biológiai fejlődése során növényi
táplálék fogyasztásához alkalmazkodott, ez ellen tenni semmit sem lehet.
A m i az ételek nyers állapotban való elfogyasztását illeti, hát ott se jobb
a helyzet. Táplálékunk túlnyomó része főtt étel, vagy valamilyen más
módon feldolgozott élelmiszer. S miben hal meg az emberek többsége?
Betegségben! A természetes halál oly ritka, hogy nem is tartják számon
a statisztikák. Mit szól mindehhez az ösztönös, józan ész, a logika? A
biológiai fölépítésnek megfelelő nyers ételfajták = betegségmentes és
teljes élettartam. Az egyetlen nem nyers koszton élő faj, (amelyik ráadá­
sul testi adottságaihoz nem illő nyersanyagokból készíti táplálékát), az
emberi faj egyedei közt viszont a leggyakoribb halálok a rengetegféle

94
betegség valamelyike. Ez hát a mérleg két serpenyője, a rideg tények,
melyeken a legjobban fizetett „szakértők" szócsűrése sem változtat.
Valamit azért szeretnék gyorsan leszögezni, még mielőtt az olvasó azzal
csapná le a könyvet, amit bírálóim szoktak lekezelően állítani, a tartalom-
és irodalomjegyzék, valamint néhány oldal felszínes átolvasása után.
összefüggésekből hajánál fogva kiragadott pár idézettel alátámasztva. Ez
nagyjából így hangzik: ..Á, ez a pacák is azok közül való, akik csak
fővetlen füvet hagynának enni annak, aki j ó t akar". N e m , soha nem
mondtam, hogy a tápláléknak kizárólag a biológiai adottságoknak meg­
felelő anyagokból kellene állnia, amit csakis főtlenül, nyersen lenne sza­
bad elfogyasztani. Azt viszont igenis ki merem jelenteni, hogy mennél
több a kikészítetlen, feldolgozatlan, tehát élő növényi táplálék valakinek
az étrendjében, annak annál j o b b lesz. Világos! Meg kell találni az
alkalmas egyensúlyt, ami mellett nyugodtan folyhat az élet. De ne kever­
jük össze az eszményit a lehetségessel!
Nem lenne reális elvárni azt, hogy mától aztán mindenki csakis eleven
ételekkel, tehát nyers gyümölccsel, zöldséggel, gabonával és magokkal
táplálja magát. A valóság, a realitás az, hogy a hús, a kenyér, a pizza és
még rengeteg más, megszokott, hagyományos étel, ha távol is áll az
eszményitől, de nagyon fontos szerepet játszik az emberek életében, mint
az örömszerzés forrásai. Márpedig erőszakot senki ne kövessen el saját
magán sem, az étkezésnek meg kell maradni élvezetnek is, noha tudjuk,
nem ez az egyetlen ok, amiért eszünk.
Ugyanakkor nagyon is ajánlott közeledni az eszményihez, az ideális­
hoz, kinek-kinek saját mértéke szerint, hogy az élő, eleven táplálék
kerüljön túlsúlyba az étrenden belül. A kis lépés megtétele is nagy
eredmény, és minden eredmény önműködően ösztönözni fog újabb és
újabb lépések megtételére. Az előnyösebb táplálkozás irányába megtett
változások ütemét pozitív érzelmekhez kapcsolva, kényszer, önkínzás és
önsajnálat nélkül, belső késztetése szerint mindenki szabja saját igényei­
hez, saját külső és belső lehetőségeihez.
Sok szó esik mostanában a betegségek megelőzéséről. Erősen tagadták
az étkezési szokások és az egészség közötti szoros összefüggést még alig
egy évtizede is, amikor Dr. Dávid Reuben bevezette a magas rosttartalmú
étrenddel kapcsolatos ismereteket a köztudatba. Az új ismeretekkel
szembeni (ugye) szabványosnak tekinthető ellenszenv jegyében támad­
ták is érte vadul, például az AAAS, épp az az amerikai tudományos
csúcsintézményekből álló egyesület, melynek feladata annak eldöntése
lenne, hogy mi a rossz és mi a jó a köznek.
Manapság (a „szakértők" ellenállását megtörve) már nyilvánvaló az
étrend és az egészség közötti szoros kapcsolat, de általánosságokon kívül
(például kevesebb zsírt, kevesebb koleszterint, több rostot stb.) alig kap
többet az, akinek útmutatásra lenne szüksége. Feleségem és magam épp

95
ezen próbálunk segíteni, amikor három évtized tapasztalatából kiindulva
közvetlenül alkalmazható, célratörő, konkrét tanácsokat adunk. íme.

1. Fogyasszunk magas víztartalmú ételeket.

2. A helyes ételtársítás szerint állítsuk össze az étkezéseket.

3. Gyümölcsöt a megfelelő módon együnk.

4. Tartózkodjunk a nehéz ételektől a kiválasztás és a fölszívódás


naponta ismétlődő időszakai alatt.

5. Biológiai adottságainkat szem előtt tartva növeljük az alkalmas, élő


táplálék (gyümölcs, zöldség, csíra, mag, gabona) részarányát étke­
zéseinkben.

Amint csökken étrendünkben a főtt étel aránya az eleven táplálék


javára, úgy fognak azonnal jelentkezni az előnyös változások, testiek­
lelkiek egyaránt. Minden j o b b a n kezd működni, ha a test biológiai
adottságainak megfelelő táplálékhoz jut: j o b b emésztés, j o b b tápanyag­
hasznosítás, hatékonyabb kiválasztás, tisztább belső lesz az eredmény,
egyszóval minden csak javul a j o b b minőségű „üzemanyag" hatására.
Szokás szerint megint nem azt mondjuk, hogy higgyenek, hogy nekünk
higgyenek. Csak azt kérjük, tegyenek próbát, s ki-ki maga tapasztalja
meg az eredményeket.
A főzés rontja az étel minőségét. Nemcsak a betegségre fogékonyabb
belső állapot kialakításában ludas, de sok kutatómunka tanúsága sze­
rint maga is betegségeket fejleszthet ki. A főzés az eredeti tápanyagoknak
vagy 85%-át elbontja. Megöl csaknem minden enzimet, hisz azok igen
érzékenyek a hőre. Nehezen, vagy alig emészthetővé alakítja át a fehérjék
építőköveit, az aminosavakat. A szokásos főzési hőfoknak kitett mag
többé nem tud kihajtani.
Akárki elvégezheti a következő egyszerű kísérletet. Tegyünk az ablak­
könyöklőre ugyanabból a kosárból két szép almát, de az egyiket előtte
süssük meg. Az ép alma még napok múlva is kínálja magát, míg sült
társa már rég meglottyadt, megerjedt mellette.
Be Your O w n Doctor (Orvosold önmagad) című könyvében dr. Ann
Wigmore ezt írja: „A legizgalmasabb élmény az volt a kísérletben, amikor
saját szemünkkel láthattuk, hogy a rákos sejttenyészet virult a főtt
táptalajon, de képtelen volt megélni az ugyanazon, ám nyersen hagyott
anyagokból készült keveréken."
Dr. Francis M. Pottenger 900 macskával folytatott kísérletének ered­
ményei engem mindennél jobban meggyőznek. (American Journal of

96
Orthodontics and Oral Surgery.) A cicák mindkét csoportja ugyanazt az
ételt kapta, csak az egyik csoport nyersen, míg a másik megfőzve. A főtt
ételt fogyasztó macskák között olyan emberekre jellemző betegségek
alakultak ki, mint szívinfarktus, rák, vesebaj, tüdőgyulladás, foghullás,
ingerlékenység, hasmenés, nemi eltévelyedés, míg a nyers ételen élőknél
mindez nem következett be, és hosszabb ideig éltek. A nyers táplálékon
nevelt cicák utódjai is egészségesek voltak, míg a főtt étel torzszülésekhez
vezetett, s e macskáknak harmadik nemzedéke már teljesen terméket­
lenné, sterillé vált. Fehér egerekkel lefolytatva, a kísérlet hasonló ered­
ményt hozott.
A főtt étel megszedi a maga vámját! Ezért tanácsos mennél több
eleven táplálékot iktatni az étrendbe.
BETEGSÉG C S A K ÚGY, MAGÁTÓL, N E M LESZ. Létrejön, ugyanúgy
ahogy az egészség. Nem szerencse, hanem választás kérdése. Milyen
házat lehet építeni szúrágta, korhadt fából? Milyen testet lehet építeni
betegségteremtö, silány ételekből? Elég, ha csak saját maguknak adják
meg a választ.
Következő lépés gyanánt bizonyára azt várják tőlem, hogy most meg­
próbálok mindenkit lebeszélni a főtt ételről. Csalódást kell okoznom,
fölösleges ettől félni, nem ezt fogom tenni, hisz tudom, mily fontos szerepe
van az emberek szemében az elkészített ételnek. Említettem is már, hogy
rájöttem: az eszményi általában távol áll a lehetségestől. De igyekszem
mennél több nyers ételt fogyasztani, s igyekszem főtt ételeimet is a lehető
legkevesebb kezelésnek alávetni, hogy állapota mennél j o b b a n hasonlít­
son az eredetire.
Valamikor ugyan határozottan tagadták, de ma már egyre nyilvánva­
lóbb, hogy épp az étrend a legfontosabb egészségőrző tényező. Hamaro­
san eljön az idő, amikor ez mindenki számára egyértelmű lesz, s olyan
értetlenséggel nézik korunkat, mint mi most a letűnt idők furcsaságait.
De nem érdemes erre várni, hisz már most segíthetünk magunkon és
szeretteinken. Tegyük is meg!

AZ EGÉSZSÉG ELLENI LEGÚJABB T Á M A D Á S , A BESUGÁRZÁS

Nem tudom e fejezetet lezárni anélkül, hogy meg ne említeném ezt az


őrületet, melyre aligha volt még példa a történelem folyamán. Igen,
sugárzó hulladék, radioaktív izotópok hatásának teszik ki táplálékunkat,
a valaha kitalált leggyilkosabb valaminek, amely ellen naponta folynak a
tüntetések világszerte. Közben meg a föld alatti üzemeikben ezekkel
sugarazzák be élelmünket, s még elvárják, hogy jó képet is vágjunk
hozzá, sőt, örüljünk is neki.
Hogy erről még sosem hallottak? Akár le is fogadhattam volna. Ugyanis

97
óriási erőfeszítéseket tesznek, hogy ez így legyen és így is maradjon,
titokban. Emögött a disznóság mögött kivételesen nem az oroszok állnak,
hanem olyan tekintélyes amerikai és nemzetközi szervezetek, mint a
D O E , az IAEA, a W H O , az FDA. Most még talán lehet tenni valamit
ellenük, de lehet, hogy holnap már késő lesz. Most kell megállítani, mert
holnap már ehetjük, ugyanis addigra nukleáris hulladékkal sugározták
be élelmiszereink túlnyomó részét.
RAD az elnyelt sugáradag mértékegysége. Röntgenfelvételnél keve­
sebb, mint egy RAD sugárzás ér. 300 RAD-nak kitett emberek fele
meghal, de a maradék is nemzőképtelenné válik. Csak annak érzékelte­
tésére m o n d o m el ezeket az adatokat, hogy érezzék a nagyságrendet: az
F D A tervei szerint a zöldséget, gyümölcsöt 300 000 RAD egységgel,
füveket, fűszereket pedig 3 000 000-val szándékoznak besugározni.
Krumplit, búzát, lisztet, disznóhúst, 47 féle fűszert és teát már mosi
rendszeresen sugárkezelésnek vetnek alá az Egyesült Államokban! A
sugárzás ugyanis növeli a tárolhatóság időtartamát. De hát ott rohadjon
meg az a krumpli, ha annyira akar! Ugyan miért lenne az baj, ha friss
burgonyát kíván az ember, nem olyat, amit gyilkos sugárkezeléssel úgy
tönkretettek, hogy már a kórokozóknak sem kell? Kinek van abból
haszna, ha az élelmiszer tovább tárolható a polcokon? Hogy a fogyasztó­
nak nem, annyi bizonyos!
Az F D A mindig gondosan hangsúlyozza, hogy az étel ép marad, noha ez
n e m vonatkozik a benne lévő tápanyagokra, továbbá a kezelés hatására
nem válik sugárzóvá, hacsak nem áll elő valamilyen szivárgás, műszaki
hiba. Hacsak?! Megéri-e a hosszabb eltarthatóság a kockázatot, bármi­
lyen mértékűt is, hogy magunk és családunk egyszer mindenről mit sem
tudva „véletlenül" sugárzó ételt fogyasszon sugárzó arccal? Vannak-e
soha el nem romló berendezések? Nem fölrobbant az űrkomp is? A
katasztrófa nem megtörtént Csernobilban?
És a besugárzás hatására tönkrement tápanyagok? Mert csak a látszó­
lagos épség garantált, a sugárzás a fehérjék aminosavait elbontja, a
zsírokat, zsírsavakat káros vegyületekké alakítja át, a szénhidrátokból
olyan anyagokat fejleszt, amelyek gátolják a sejtosztódást, és az érzékeny
enzimek, vitaminok is megkapják a magukét. Ezt nevezi az FDA, az
Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerhivatala biztonságosnak? Szi­
gorú ellenőrzést ígérnek ugyan, de milyen lesz az? Hisz semmi beleszólá­
suk sincs, a besugárzást végrehajtók nincsenek alávetve az FDA-nak.
gyakorlatilag azt tehetnek, amit csak akarnak.
Még néhány tény az állítólagos biztonságról. Német tudósok kimutat­
ták, hogy a kezelt élelmiszerek csomagolóanyagából mérgező anyagok
váltak ki a besugárzás hatására. Nyugat-Németországban a vizsgálatok
kedvezőtlen tapasztalatai alapján már törvény is tiltja az élelmiszerek
sugárkezelését. Az F D A egyik belső vizsgálata alkalmával 1982-ben

98
megállapították, hogy az addig eltelt harminc esztendő alatt 413 vizsgálat
folyt le, de ezeknek csupán 1%-a utalt a teljes biztonságosságra. Két
orosz kísérletben is a besugárzott élelmiszerekkel etetett patkányok
veséje és heréje súlyosan károsodott. Indiában sugárkezelt búzát fo­
gyasztó gyerekek között kromoszómakárosodás és fehérvérüséggel páro­
suló zavarok mutatkoztak a vérben. Hirtelen örökletes változások (mutá­
ciók), a termékenység csökkenése, meddőség, anyagcserezavarok, törpe­
növés, betegségekkel szembeni csökkent ellenállás, szervek súlyának
megváltozása, daganatok és még sok más hasonlóan súlyos mellékhatás
írható a besugárzás rovására.
Nem csoda, hogy például Nagy-Britanniában is tilos a módszer alkal­
mazása. Takahashi Koséi japán orvos vette magának a fáradtságot, hogy
újravizsgálja és újraértékelje azokat az adatokat, amelyek alapján a W H O
(World Health Organisation, az ENSZ Világegészségügyi Szervezete) enge­
délyezte a sugárkezelt élelmiszerek forgalmazását. Az ő elemzése egyálta­
lán nem találta biztonságosnak a dolgot, a besugárzott burgonyától
kimutathatóan nő a halandóság, érbetegségek, mutációk jelentkeznek,
növekszik egyes belső szervek súlya; a sugárkezelt búza' elváltozásokat
okozott a fehérvérsejtekben; a sugárkezelt hagyma növelte a halandósá­
got és ivarszervi elváltozásokat okozott; besugárzott rizs fogyasztása
zavarokat keltett az agyalapi mirigy, a csecsemőmirigy, a szív és a tüdő
működésében, továbbá elősegítette a rákos daganatok növekedését.
Magyarországon 1223 lefolytatott vizsgálat közül egy sem igazolta, hogy a
besugárzott élelmiszer fogyasztása teljesen veszélytelen lenne.
Sok kutatás eredménye megkérdőjelezi azt is, hogy az eredeti célt, a
hosszabb eltarthatóságot valóban elősegíti-e az élelmiszerek sugárkeze­
lése. A California at Davis Egyetem tanára, dr. Noel S o m m e r 1963—73
között lefolytatott tízéves vizsgálatsorozatának végén (melyet az Atomic
Energy Comission, az Atomenergia-bizottság pénzelt) az alábbi következ­
tetésekre jutott.

1. Besugárzás hatására a kettévágott eper vágásfelülete nedvedzik.

2. A citrusfélék gyümölcsei fogékonyabbak lesznek betegségekre és


fagyra sugárkezelés után.

3. Változik a termények állaga, színe, íze, illata a besugárzás hatásá­


ra, ami megkérdőjelezi a kezelés hasznosságát, esetleg vegyi tartó­
sítószerek használatát teszi szükségessé.

4. Az élelmiszer-besugárzás valószínűleg nem alkalmas mezőgazda­


sági termelési válság (például gyümölcslégyvész) megoldására, noha
ez lenne egyik elsődleges célja, mivel elképesztően nagy költségek­
kel lehetne csak a megfelelő számú sugárkezelő telepet megépíteni
és állandó készültségben tartani.

99
5. Az is kétséges, hogy eleven (friss) áruk esetében pár napnál tovább
is meg lehetne növelni az eltarthatóságot, ha besugárzással próbá­
lunk gátat vetni a rothasztó mikroorganizmusok szaporodásának,
és végképp semmi esélye annak, hogy gamma-sugárzással helyet­
tesíteni lehetne a gombaölő szereket.

Vagyis még arról sincs szó, hogy sugárkezeléssel olcsóbban lehetne


tartósítani, épp ellenkezőleg, csak növelné a kiadásokat, amit aztán
velünk, fogyasztókkal fizettetnének meg. A besugárzás becsült költsége
az élelmiszer fajtájától függően egy és hat cent kilónként, amihez hozzá
kell venni a berendezésekre (az adófizetők pénzéből) elpazarolt milliókat,
nem is említve egy esetleges sugárzóanyag-szivárgás tragikus balesete
után szükséges „mentesítés" csillagászati összegekre rúgó költségeit.
Az F D A mindent megpróbál, hogy tervét megvalósítsa. A fogyasztói
érdekeket védő szervezetek elérték ugyan, hogy a sugárkezelés tényét
kötelező feltüntetni a kereskedelmi forgalomba kerülő ilyen élelmiszere­
ken, de az F D A szerint az emberek nagy része nem értené meg a
„gamma-sugárzással kezelt" kifejezést, ami csak fölösleges aggodalomra
adna okot, késleltetve az új módszer elfogadását. (Vérlázító, hogy egyesek
nem akarják azonnal és önként odatartani nyakukat a késnek, tönkreté-
ve ezzel a gyönyörűen kidolgozott tervet!) 1985. december 12-én az FDA
sajtóközleményben nyilvánította ki szándékát, hogy a fenti kifejezés
helyett a „piko-hullámokkal kezelt" feliratot kívánja használni. Ez ugyan
nem szakszerű, a fizikában soha nem létezett, de legalább jobban hang­
zik. További ravaszságuk, hogy „adalék" helyett „eljárás" néven nevez­
tessék a besugárzást, így kibújva a kötelező toxikológiai (méregtani)
vizsgálatok alól. A sugárkezelő ipar ezzel végképp saját kezébe venné
önmaga „ellenőrzését". Szép kis kilátások, nemde? Már a sugárkezelés
jelképét is jól kitalálták. Halálfej és lábszárcsont? Dehogy! Virág! Leg­
alább hervadt virágot választottak volna...
Az egész igazi célja megszabadulni az atomenergia-hasznosítás és az
atomfegyvergyártás során keletkező veszélyes sugárzó hulladéktól úgy,
hogy a hatalmas költségek helyett még pénzt is fialjon egyeseknek, amit
megint csak az egyszeri emberekkel fizettetnének meg, s nemcsak pén­
zükkel, hanem életükkel, egészségükkel is. Az élelmiszer-besugárzó
telep csak egy j ó l hangzó név, tudatos félrevezetés, tulajdonképpen atom­
temető lenne rájuk a szabatos meghatározás. El tudják képzelni, mi
kockázatot jelent, ha kiépül az egész tervezett hálózat? Sugárzó anyaggal
megspékelve egy hétköznapi közlekedési baleset is országos tragédiát
okozhat! Ehhez meg folyamatosan kell hozni-vinni a sugárveszélyes
anyagokat, s akárhonnan, akármikor kiszabadulhatnak a láthatatlanul
gyilkoló radioaktív gázok, folyadékok. Eszelősöknek, terroristáknak szin­
te gyerekjáték lesz megkaparintani sugárzó anyagokat. Szeretnének

100
ilyen létesítmény közelében lakni? Pedig akkor szinte mindenkinek ez
lesz a sorsa, hisz ezernyi a tervbe vett telepek száma. Még néhány adat: a
sugárzó hulladék élettartama körülbelül 250 000 esztendő: az élelmisze­
rek sugárkezeléséhez használt leggyakoribb anyagok a kobalt—60 (fele­
zési idő: öt év) és a cézium—137 (felezési idő: harminc év) izotópok.
A sugárkezelésnek tehát valójában semmi köze az élelmiszerek tartósí­
tásához. A be is vallott cél az, hogy így mesterséges igényt gerjesszenek
a sugárzó hulladék „hasznosítására", mert rengeteg a melléktermék, s
nem tudnak mit kezdeni vele. Átlagban napi öt új nukleáris robbanófej
készül az Egyesült Államokban. De mit csináljanak az atomfegyverhez
szükséges plutónium előállitása közben iszonyú mennyiségben keletke­
ző sugárzó hulladékkal, elsősorban a cézium—137 izotóppal? Hát ezen a
módon szeretnék szabályosan megetetni velünk!
Mark Twain szerint két dolog biztosan végtelen: a tér és az emberi
butaság. És erről az őrültségről akkor még nem is lehetett tudomása.
De ne tétlenkedjünk! Miért hallgassunk a sugárzást ellenzőkre? New
Jersey államban egy szülő így válaszolt erre a kérdésre. „ H a az ellenzőket
támogatom, akkor abban az esetben sem lesz semmi baja a gyerekem­
nek, amennyiben tévúton járnának. Ha viszont a besugárzás hívei téved­
nének, abba belehalhat a kisfiam." Találjanak hát végre nyitott fülekre a
sugárkezelést ellenző hangok, máskülönben aligha lehet féket vetni az
érdekelt befolyásos körök által támogatott fenyegetés terjedésének. De
tenni, cselekedni is lehet az ügy érdekében, például azt, hogy ne vásárol­
junk sugárkezelt élelmiszert, sőt, a boltot is kerüljük, mint a pestisest,
amelyik felszólításunk ellenére besugárzással tartósított élelmiszerrel
foglalkozik. Mennél többen teszünk így, annál eredményesebb lesz. S
mennél korábban, mert másképpen hamarosan megszűnhet a választás
puszta lehetősége is.

Akit érdekel az ügy, további fölvilágosítást az alábbi címen kaphat:


National Coalition to Stop Food Irradiation (NCFSI), Post Office Box 5 9 —
0488, San Francisco, California 94159-0488—USA—Telefon: (415) 566-
2734.

101
Életünk bő egyharmadát átalusszuk. Az alvás a fáradtság legjobb
ellenszere, úgy hiszem, ezt aligha kell bizonygatnom. A legjobb fiatalító-
szer. A test alvás közben megújítja önmagát. Kialvatlanul egészségesnek
sem érezheti magát az ember. Minden ízében tehát lényegi eleme az
életnek, csakúgy mint a levegő, a víz vagy a táplálék. Általában nem
szoktunk sokat foglalkozni az alvással, értéke csak akkor növekszik meg
igazán, ha valami megfoszt tőle. N e m csak elvesztegetett, tevékenység
nélküli idő, mint sokan hinnék. A szervezet alvás közben is keményen
dolgozik. Ekkor töltődik fel energiával a következő napra, hiszen az
ébrenlét állapotában csak fogyasztjuk energiáinkat.
Elsősorban az úgynevezett idegenergia pótlása zajlik ilyenkor, hogy
helyreálljon a test életképessége. Alvás közben gyorsabb ütemben pót­
lódnak például a szövetek, az elhalt sejtek is, (e folyamat sebessége
megkétszereződik az ébrenlét óráihoz képest), a szervek újratöltődnek,
ahogy a szív szivattyúja mozgatta véráram szétszállítja a tápanyagot és
begyűjti az előző nap hulladékát, hogy eljuttassa azt a kiválasztó szerv­
rendszer csatornáiba. Az izmok felváltva feszülnek, illetve elernyednek,
váltakozik az érverés, a hőmérséklet, a vérnyomás, egyes alvásszaka­
szokban nemi izgalom támad, érzékszerveink benyomások egész világát
idézik föl. Az agynak csak kis része pihen, hisz a legkülönbözőbb folya­
matok milliárdjait irányítja alvás közben is.
A teremtés legcsodálatosabb alkotása az agy. A magzati korban alakul
ki, amikor naponta átlagosan 360 millió új agysejt születik, létrehozva
végül is a mintegy százmilliárd sejtből álló agyat. Az elmúlt évtizedekben
nagyon sokat sikerült kideríteni az agy működéséről, de ez bizony még
mindig édeskevés. Kétséges, hogy valaha is föl fogjuk-e tudni fogni teljes
mélységében az agy és a test közötti tökéletes együttműködést. Az agyhoz
képest az elképzelhető legjobb számítógép is durva, elnagyolt, otromba
valami, elgondolni sem lehet olyan komputert, amely akár csak megköze­
lítené az agy szinte végtelen képességeit. Egyesek szerint a test kizáróla­
gos célja, hogy oxigént és tápanyagot biztosítson az agynak.
Minden testi folyamat az agy irányításával történik, minden szerv
minden szövetének minden egyes sejtje fölött ez a legfőbb bíró. Tevékeny­
ségének legnagyobb részét a tudatalatti szinten végzi, ami elképzelhetet­
len mértékben fölülmúlja a tudatos gondolkodást, mennyiségben, össze-

102
tettségben, minőségben, pontosságban, gondosságban egyaránt. Döbbe­
netesen csodálatos csupán az a csak csillagászati számokkal kifejezhető
műveletmennyiség is, amelyet az agy vezérel óraműpontossággal, napi
huszonnégy órában és hosszú évtizedeken keresztül, megszakítás nél­
kül. Figyeli, fölfogja minden egyes sejt jelzését és valamennyiük működé­
sét kézben tartja. Hogy hányét? Ugyancsak sokét! A test sejtjeinek száma
75 és 100 billió körüli. 75 billió (75 000 000 000 000) pénzben kifejezve
annyit jelentene, hogy ez az összeg napi egymilliárd elköltése mellett is
több mint 200 esztendeig kitartana.
Jelzések és utasítások milliárdjai száguldanak egyeidejűleg az idegpá­
lyákon az agyból és az agyhoz. Nem csak a belsőre ügyel, az érzékszervek
útján a külvilágot is állandóan figyelemmel kíséri. Egyetlen lélegzethez se
jutnánk az agy irányítása nélkül. Tökéletes karmestere tudatos és tudat­
talan működéseinknek. Tartsuk hát tiszteletben igényét a pihenésre és
az alvásra. Hosszabb-rövidebb ideig tartó erőltetés után ugyanis akkor is
kikapcsolja magát, ha nem akarjuk.
Az alvás és a pihenés sokaknak ugyanazt jelenti, noha nem egészen
azonosak. Az alvás mindenkinek ismerős, tudattalan állapot, nem kell
bemutatni, fontosságát is fölösleges tovább bizonygatni.
De mi az a pihenés? Olyan tevékenységmentes állapot, ami alatt a
szervezet vissza tudja szerezni energiáit. Négy szintjét különböztetjük
meg:

1. Fizikai pihenés egyszerűen azt jelenti, hogy abbahagyjuk a testi


tevékenységet, leülünk, vagy leheveredünk egy kis időre.

2. Érzékszervi pihenés, ha ezt csöndes környezetben tesszük, míg


szemünket is becsukjuk. Már ettől nagymértékben lecsökken az
energiafogyasztás.

3. Érzelmi pihenés az, ha távol tartjuk magunktól a személyes kap­


csolatainkból származó érzelmi hullámzás szélsőségeit.

4. Mentális, szellemi pihenés az, amikor a tudat megszabadul min­


den akaratlagos kívánságtól és tevékenységtől.

A pihenés lényegében az energiafelhasználás lecsökkentése, mely így


lehetővé teszi, hogy a test újra helyreállítsa energiaegyensúlyát. Előnyö­
sen befolyásolja a megjelenést, egyben hatásos fiatalító eszköz is.
Ha nem érezzük elégnek az éjszakai alvást, annak több oka lehet; nem
jutott rá elég idő, túl fárasztó volt az előző nap, fölkavaró gondolatok
foglalkoztatnak, vagy a testnek a szokásosnál több méregtől kell megsza­
badítania magát. Ilyenkor napközben is figyelmetlen, álmos, szétszórt az

103
ember, nyomott a hangulata. Egyeseknek ijesztő lehet, ha nappali szun-
dikálásra biztatják őket. A sikerre törekvés, az előrehaladás, a munka­
mánia korszakában a szundikálás szinte megbotránkoztató szónak mi­
nősül. A szervezet elemi élettani szükségeleteit is gyakran föláldozzák a
mindenható hatékonyság oltárán.
Pedig nagyon sok stressz, kóros feszültség épp abból származik, hogy
testüket sokan teljesítőképessége végső határáig kihasználják. A „sikert
bármi áron" jelszó nyomása alatt úgy érzik, inkább lopáson, semhogy
henyélésen, napközbeni szundikáláson kapják őket. Serkentőszereket,
kávét, teát, kólát fogyasztanak, vagy valamilyen „dilibogyót" szednek,
hogy meg tudjanak felelni az elvárásoknak. Ennek pedig ára van! Az ilyen
tüneti kezeléstől a gond nemhogy megoldódna, hanem szaporodik. Az
idegenergia megcsapolása tovább folyik, a hiányzó munkavégző képes­
ség nemhogy pótlódna, de még többre lesz szükség belőle a serkentő­
szerek mérgeinek eltávolításához.
Tudják-e, hogy a szieszta, a nap közbeni szunyóka bevett, rendes
szokás a világ rengeteg országában? A természetben élő állatok is át­
alusszák a nap legforróbb óráit. Egy kis rendszeres szendergés nagyon
sokban hozzájárulhat az egészség, a jó közérzet kialakulásához.
Sokkal hasznosabb lesz pár percig nyugton, behunyt szemmel pihenni
délután, mint munkára erőszakolni magunkat reggeltől estig. A pihenés­
sel töltött percek busásan megtérülnek a pihenéstől megemelkedett
hatékonyság, j o b b fizikai erőnlét és fokozott szellemi készenlét révén.
Nem beszélve a test belső folyamataira, többek közt az emésztésre
gyakorolt áldásos hatásról. A jobb emésztés jobb tápanyagellátáshoz, s az
j o b b egészséghez is vezet. A nappali alvás megelőzi a túlságos testi-lelki
kifáradást, így éjjel is nyugodtabban, könnyebben, mélyebben, pihente-
többen tudunk majd aludni.
A legközelebbi kávészünetet próbálják csak átformálni igazi kikapcso­
lódássá. A kávéval való önmérgezés helyett (mely csak további serkentő­
szer-fogyasztásra, azaz egészségrongálásra sarkall) keressünk egy nyu­
godt helyet, ahol gondolataink lecsendesedhetnek, míg behunyt szemmel
izmainkat ellazítjuk, és néhány mély lélegzetet veszünk. Az előnyös
változásokat mindenki megtapasztalja, amint ezt megteszi. Kérem, csak
legalább egyszer próbálják ki. Aztán, ha erre szoknának rá. annak csak
hasznát látják.
Sok egészséges szokástól megfosztott minket az ipari társadalom,
köztük az ebéd utam sziesztától, hozzájárulva az ilyen nemzetek tagjainál
gyakori más káros szokások kialakulásához, ami aztán az egészség ha­
nyatlásához, a stressz szintjének növekedéséhez, újfajta gyilkos kórok el­
terjedéséhez vezetett. A LAZÍTÁS, AZ EBÉD UTÁNI SZENDERGÉS N E M A
LUSTASÁG JELE, H A N E M AZ IDŐ BÖLCS ÉS HASZNOS KIHASZNÁLÁ­
SA.

104
Amerikában vagy ötvenmillióan szenvednek valamilyen alvászavartól,
vagyis rengeteg embert érint az ügy. „Álmatlanság ellen legjobb aludni!"
Ez nem csak bolondozás, mert sok nehezen, rosszul alvón segítene ez a
tanács, akik helyette altatót, nyugtatót szednek, vagy alkohol segítségé­
vel próbálnak segíteni magukon. Ez mind csak tüneti kezelés, több
kárral, mint haszonnal jár, mert ezek a szerek nem juttatnak igazán
pihentető álomhoz, érdemes hát a baj igazi okát megkeresni és megszün­
tetni.
Az álmatlanság okainak egyike a koffein. Huszonnégy óra kell már
ahhoz is. hogy egyetlen csésze kávé ajzószertartalma kiürüljön a testből
a vizelettel. A kávé, a csokoládé, a szénsavas üdítő, mind csak növeli a vér
koffeinszintjét. A méreg eltávolítása energiát köt le, kevesebb marad
másra, fáradékonyabbak leszünk. Emiatt több alvásra lenne szükség, de
a koffein vegyi hatása nehezíti az elalvást, és különösen a mély alvás
létrejöttét akadályozza. Ördögi kör, de szerencsére meg lehet törni. Az
előző fejezetben szó volt a friss levegő alvás közbeni előnyös hatásairól. A
következő fejezetben a testmozgás kerül majd terítékre, mely segít a test
oxigénellátásában és méregtelenítésében, így hozzájárul a j o b b alváshoz,
mert a káros anyagok kiszűréséből kevesebb marad a szervezetnek
éjszakára.
Az se várjon semmi jót, aki teli hassal tér nyugovóra. Agyunk aligha
tud kikapcsolódni, ha közben az emésztés minden másnál több energiát
fölélő feladatával kell birkóznia. Legalább két óra teljen el az utolsó
étkezés és a lefekvés között. (Ez alól legfeljebb a megfelelő módon, tehát az
éhgyomorra fogyasztott gyümölcs lehet kivétel.)
Belsőnk mérgezettsége, a toxikus szint is erősen befolyásolja az alvás
tartamát és tartalmát, mennyiségét és minőségét. Eleven, friss táplálék
földolgozása a szokásosnál kevesebb testi energiát igényel. Aki tehát ilyen
ételeken él, annak kevesebb alvás kell, az viszont hatékonyabb lesz, a
rövidebb alvás ellenére jobban ki tudja pihenni magát. A JÓ A L V Á S
LEGFONTOSABB FELTÉTELE — S HATÁSUK K Ö L C S Ö N Ö S — A JÓ
ÁLTALÁNOS EGÉSZSÉG.
Az életmód és az étel minősége óriási hatással van az alvásra, tehát
nem csoda, hogy a T E S T K O N T R O L L alkalmazása ebben a tekintetben is
annyi előnyös, szinte csodás változást eredményezett. Az ezen a területen
eltöltött csaknem két évtized alatt százak mondták el örömmel, hogy
étkezési szokásaik megváltoztatása alvásukra is milyen jó hatást gyako­
rolt. Akadt, aki húsz év kínlódás után így tudta végre az egész éjszakát
átaludni gyógyszer segítsége nélkül. V a n tehát remény, s a jó alvás az
egészségnek túl fontos tényezője ahhoz, hogy megfeledkezhetnénk róla.
Néhány változtatás az életmódban, az étkezésben, s máris fölüdítő,
kellemes éjszakai pihenésnek nézhetünk elébe.
Mennyit kell akkor aludni? Úgy fogalmaznék, hogy aludjon, aki álmos,

105
és akkor aludt eleget, amikor fölébredt. Az alvás akkor volt elegendő, ha
alatta feltöltődtünk idegenenergiával, pótoltuk lemerült tartalékainkat és
elhasználódott sejtjeinket, s megszabadultunk az anyagcsere káros mel­
léktermékeitől. Nincs ugyanis mindenkire érvényes előírás, a szükséges
időtartam a körülményektől és az egyéntől függ. Van, akinek napi négy
óra elég, s akad, akinek tíz is kevés. Az elérhető legjobb levegő, víz, étel, a
napfény, a testmozgás, továbbá kellemes környezeti hatások között
annyit alszik az ember, amennyire szüksége van. aztán fölébred. Amíg
teljesül az alvás élettani célja, addig nem számít, hogy hány órán át
nyomtuk az ágyat.
Tulajdonképpen kizárt, hogy valaki túlaludja magát. A szervezet nem
akar a kelleténél többet pihenni, amint a test megkapta a magáét, az
öntudat visszatér. Annál gyakoribb az ellenkezője, az, hogy a szükséges­
nél kevesebbet alszunk. Furcsa, hogy evéssel, ivással, levegővel általá­
ban nemigen takarékoskodnak az emberek, alvással viszont annál in­
kább. Nagy hiba! Mégis, szinte divattá vált, sokan még dicsekszenek is
vele: „ Ö r e g e m , hajnali kettőig melóztam, de reggel hétkor már talpon
voltam!" Ismerős a szöveg?
Kevés alvás nem ad elég energiát, s az energiahiányt az összes testi
működés megsínyli, az emésztés és a kiválasztás is. Márpedig ha ezek
nem mennek, az aláássa az egészséget, annak hízás, fáradtság, erőtlen­
ség, kóros felszültség, rossz közérzet lesz a vége, ami mind a betegség
szálláscsinálój a.
Gondoljunk csak bele. Az ember valóban éjszakai lénynek született?
Nem, őseink a nappal együtt feküdtek, azzal keltek, még nagyapáink is
így éltek. Az alvás minőségét illetően az a tapasztalat, hogy az éjfél előtti
órák a leghasznosabbak ebből a szempontból. Rengeteg közmondás is
szól erről, például: „ K o r á n fekszel, korán kelsz, j ó m ó d ú és bölcs leszel, s
egészséged sem hagy el." (Vagy a magyar változat: „ K i korán kel, aranyat
lel." [Ford. megj.]) Megint csak azt mondom, legjobb, ha mindenki saját
magán próbálja ki, baja biztos nem lesz belőle. Aludjunk, amennyit kell,
és az ég szerelmére, nehogy bárkinek is röstellkednie kelljen emiatt! Az
alvás az élet szerves része, biológiai szükséglet, amelytől nem szabad
megfosztani testünket se munka, se szórakozás, se más miatt. Nagyszerű
fordulatot vesz annak az élete, aki alvásból, pihenésből is megadja testé­
nek azt, ami jár.

106
Az élet mozgás. Kevésbé élünk, ha keveset mozgunk. Testünk mozgás­
ra termett, a csontváz és az izomzat ezt a célt szolgálja. Az elérendő cél, az
egészség érdekében meg kell találni az alkalmas egyensúlyt pihenés és
mozgás között. Nem hiszem, hogy oldalakon keresztül kellene bizonygat­
nom a testmozgás fontosságát, nélkülözhetetlenségét, hasznosabb lesz,
ha inkább néhány olyan testgyakorlással kapcsolatos szempontra hívom
föl a figyelmet pár sorban, melyekkel nem biztos, hogy mindenki tisztá­
ban van.
Bizonyos mozgás iránti igény mindenkiben él, de ez személyenként és
a követett életmód függvényében széles határok között váltakozhat. Van,
aki akár napi három órát is örömmel eltölt testedzéssel, másoknak üröm
a sportolás puszta gondolata is, számukra a Szahara sem lehetne annál
riasztóbb. Vigyázni kell. hogy a fizikai tevékenység, a testgyakorlás olyan
kellemes dolog legyen, amit mindig örömmel csinálunk, amire testileg-
lelkileg vágyunk. Szerencsétlen eset, ha negatív gondolatokhoz kötődik a
testmozgás. Az a j ó , ha sohasem bűntudat, hanem mindig az élmény
varasának pozitív érzése serkent rá, fajtáját és mennyiségét ezen elv szem
előtt tartásával célszerű megválasztani. Már látszólag kevés r e n d s z e r e s
mozgásnak is megmutatkoznak hasznos, egészségjavító hatásai. Az elő­
nyök megtapasztalása által a leglustábbak is hamarosan v á g y n i fognak
a rendszeres, kiadós napi testmozgásra, hiszen az elért eredménynél
nincs erösebb ösztönző.
Az emberi testben a mozgás szervrendszerét mintegy 650 vázizom és
200 csont összetett egymásra hatása működteti. Egyetlen lépés megtéte­
léhez vagy 200 izom összehangolt munkájára van szükség. Csupán a láb
fölemelése vagy 40 izmot megmozgat.
Tévednek, akik a csontozatot holt anyagnak hiszik. Nem, a csont
porózus, élő, eleven szövet, hajszálerek hálózatával befonva, tehát léleg­
zik, anyagcserét folytat, növekszik, sőt, tapasztalatból tudhatjuk, hogy
..ebcsont beforr", képes önmaga gyógyítására is. Épp a csontvelő az, ahol
a vörösvértestek képződnek, mégpedig elképesztő tempóban. Egyetlen
másodperc alatt — mondjuk míg lapoznak egyet ebben a könyvben —
testük átlagosan 3 000 000 vörösvértestet veszít, de ugyanakkor ugyan­
annyi újat is előállít. Mindezt minden egyes másodpercben megteszi, az
emberi lét minden egyes másodpercében. Annyi vörösvértest születik az

107
átlaghosszúságú emberélet során, hogy egymáshoz kapcsolva körbeér­
nék a Földet.
A csont tehát él, és ugyanúgy szüksége van a mozgásra, mint az
izmoknak, vagy az emberi test bármely más részének. Gondoljunk csak
arra, mi történik egy csonttörés után a gipszkötésben mozdulatlanságra
kárhoztatott végtaggal. Teljesen el is halna, ha idejében le nem szednék a
gipszet, hogy a használattól megint megerősödjenek a sorvadó izmok és a
csontok.
Az élet az erekben folytonosan áramló vértől függ, a vér szállítja az
éltető oxigént és valamennyi tápanyagot a sejtekhez, s ugyanúgy a vér
gyűjti össze tőlük a szén-dioxidot, s az anyagcsere minden egyéb mellék­
termékét. A testgyakorlás nagymértékben növeli a keringési rendszer —
az erek. a tüdő, a szív — hatásfokát, ami aztán a szervek jobb ellátásában,
j o b b működésében kamatozik. Magának a véráramnak és a vérpályák­
nak az öntisztulását is elősegíti, egyszóval az egész szervezet egészségére
és teljesítményére áldásos hatással van.
Méretéhez képest valószínűleg a szív a szervezet legerősebb izma, ez az
öklömnyi szerv, mely a magzatí kortól a halálig megállás nélkül, fáradha­
tatlanul dolgozik. Egy átlagos élet során 2,5 milliárd alkalommal húzódik
össze és ernyed el, s eközben összesen mintegy 280 millió liter éltető vért
továbbít, ami azt jelenti, hogy percenként úgy öt litert szivattyúz át az
ereken, hogy táplálja és tisztítsa vele az egész szervezetet. A szív belső
szelepei a szívbillentyűk, amelyek haj szálvastagságú hártyája a vasnál
erösebb, hisz a szívbillentyűknek egy életre szólóan kell megbízhatóan
zárni-nyitni, a legapróbb tömítési rendellenesség nélkül. A szív fölépítése
oly tökéletes, hogy szinte elnyűhetetlen, a test legnagyobb terhelése sem
tud kárt tenni benne, míg folytonos mozgásban tartja az élet folyását, a
véráramot. Érdemes hát mindent elkövetni, hogy jó karban tartsuk ezt a
csodálatos motort?
Igen! S a legjobb, amit tehetünk a szívnek, hogy rendszeres edzés alatt
tartjuk. Ez erősíti, ez növeli hatékonyságát, ez teszi nagyobbá. Igen.
edzéssel meg lehet növelni e szerv tényleges méreteit, ettől tud hatáso­
sabban működni. Minden más izomhoz hasonlóan a szív is elsatnyul, ha
nincs edzésben, illetve megnő, ha használják. A nagyobb űrtartalmú szív
egyben erősebb és egészségesebb is. Erősebben, de ritkábban dobban,
több vért szállít, mégis több ideje marad kipihenni magát két szívverés
között. A helyzet az, hogy egyáltalán nem olyan kényes szerkezet, mint
gondolnánk, nagyságához mérten teljesítménye erősen túlméretezett,
ami egyértelműen az élet biztonságát szolgálja.
Az lesz az alkalmas testgyakorlás amelyik a testi erőnlét mindhárom
területére jótékony hatással bír. Ez a három: (1) a szív és a keringés, az
úgynevezett kardiovaszkuláris, más néven aerob szervrendszer, (2) az
erőfejlesztés, és (3) a hajlékonyság.

108
A e r o b az olyan gyakorlat, ami elsősorban a szívet edzi, amitől izzad,
zihál az ember, szívverése legalább megkétszereződik a nyugalmi állapot­
hoz képest", s legkevesebb 20-30 percig tart. Az „ a e r o b " gyakorlat a szó
eredeti jelentésének megfelelően „oxigénnel" dúsítja az egész testet.
Az egyén izommunkájának teljesítőképessége szorosan összefügg az
izmok oxigénellátásával. Úszás, kerékpározás, kocogás, ugrókötelezés,
kézilabda, tenisz, kosárlabda — ez mind aerob hatású. De a gyaloglás is
az, ha hosszabb ideig tart.
Az aerobic torna különböző válfajai is nagyon divatosak manapság.
Hasznos divat, de azért jó lesz vigyázni, nehogy hirtelen túlerőltessük
magunkat, olyasmit próbálva, amire testünk még nincs fölkészítve.
Magasabb szintekre csak fokozatosan, rendszeres edzéseken erősödve
törekedjünk. Ne akarjuk mindenáron a gyakorlatvezetőt utánozni már az
első órán, mert nem biztos, hogy ez hasznunkra lesz, ne felejtsük, hogy
az edző a sportot hivatásból űzi, rengeteget csinálja, gyakorlott. Az
egyszeri ember számára egy természetesebb aerob testmozgás (például
úszás, vagy gyaloglás) hosszú távon hasznosabb lehet. De a csodás hatás
egyforma lesz, bármelyik aerob gyakorlat mellett is döntünk, ha rendsze­
resen műveljük.

UGRABUGRA

„Resistive Rebounding" az eredeti elvenezése annak a gyakorlatrend­


szernek, mellyel a fölsorolást elkezdjük. Azért kezdjük ezzel, mert ez a
kedvencünk, nekem is, családomnak is. Szívből tudjuk ajánlani minden­
kinek, egyaránt jó erőfejlesztésre és a kardiovaszkuláris, azaz a szív és
keringési rendszer edzésére, no meg roppant szórakoztató és természe­
tes, ösztönös mozgásforma.
Mit csinál a gyerek, ha fölfedez egy rugalmas ágyat? Azonnal boldogan
ugrálni kezd rajta, amíg a legközelebbi felnőtt le nem parancsolja onnan.
(Ne verd föl a port, jól összetöröd majd magad, amikor le fogsz esni,
tönkreteszed a matracot stb. jelszóval.) Az ugróasztal fölfedezése (1936)
óta ez a gyermeki, őszinte örömmel járó testmozgás törvényes lett, először
csak kivételezett atléták, tornászok számára, majd egyre jobban elterjedt.
A katonai kiképzésbe még a világháború előtt bevették az ügyesség, az
egyensúly, az időzítési és ütemérzék valamint a mozgás rendezettségé­
nek fejlesztése céljára, de az erőnlétre is igen jó hatást gyakorolt.
Dr. Harry Sneider fejlesztette ki a „Resistive Rebounding" nevű válto­
zatot, melyet magyarul „Ugrabugra" névre keresztelhetnénk. Ehhez csupán
kisméretű ugróasztalra és könnyű, fél-, egy- és másfél kilós kézi súlyzók­
ra van szükség. A testedzésnek ez annyira egyszerű és kényelmes
változata, hogy sokan el sem tudják hinni, hogyan lehet ilyen könnyű, jó

109
móka ennyire hasznos. Talán nagyobb lenne a hitele, ha kicsit bonyolul­
tabb, valamivel drágább, kissé kényelmetlenebb lenne? Pedig lehet, hogy
az „Ugrabugra" hamarosan forradalmasítani fogja a jó erőnlét, a „fit-
nesz" mozgalmat, s nem csak élsportolóknak, de mindenkinek, erősnek,
gyengének egyaránt.
Házi mozgáslehetőségnek a kínálatból manapság alighanem az „Ugra­
bugra" a legjobb. Meglepő módon a kis ugróasztaloknak, a minitrambu-
linoknak, az ára is aránylag elfogadható." Másik, hasonlóan vonzó tulaj­
donsága, hogy viszonylag kényelmesen elhelyezhető és akárhol használ­
ható az ilyen asztalka, hálószobában, barkácshelyiségben, erkélyen,
vagy akár a hátsó udvarban. Az ugrabugra így az időjárástól is függetle­
níthető, a tervbe vett testmozgást nem fogja „elmosni" az eső. A tipegő
kisbabától az aggastyánig bárki igénybe veheti, hevesen vagy egészen
kíméletesen. Utóbbira példa az „egészséghinta" gyakorlat, amely egysze­
rű ütemes le-föl mozgást jelent az ugróasztalon állva. Ágyhoz, tolószékhez
kötött betegeknek is segít, ha lábukat az ugróasztalon nyugtatják, míg
valaki más ugrál helyettük. Hogy miként hat? íme a magyarázat.
A z . izommozgás sejtek működéséből tevődik össze. Magas szinten
szerveződött sejtek együtteséből áll minden izom, s idegsejtek, neuronok
hálózata hangolja össze munkájukat. Az idegsejtek köremüködése nélkül
az izmok nem lennének képesek semmiféle erőkifejtésre. Az ugrógyakor­
latok épp az izmoknak ezt az ideghálózatát, a neuro-muszkuláris rend­
szert serkentik, méghozzá jobban, mint akármilyen más testedzési mód­
szer. Minden ugrógyakorlat háromféle hatást hasznosít, a Föld minden­
hol állandóan jelenlévő nehézségi erejét és két ellentétes változó sebessé­
gű mozgást, a test-gyorsítását, illetve fékezését.
Másik óriási előnye, hogy frissítő aerob élményt nyújt olyan, általában
idült, krónikus ízületi károsodás veszélye nélkül, ami bizony előfordulhat
más, kemény talajon végzett gyakorlat közben. Mi magunk is több volt
kocogót ismerünk, akik átpártoltak az ugróasztalkához. Ugyanis a futás­
hoz hasonló erősségű aerob edzést ad, de nem kell félni a futóknál
szokásos panaszoktól, nincs térdfájás, Achilles-ín húzódás, sípcsontsé­
rülés, bokakifordulás, lábtörés. Persze ebben az esetben is a kipróbálás
az igazi!
Harry & Sarah Sneider több évtizedes munkával és kutatással dolgozta
ki, állította össze az alábbiakban ismertetett gyakorlatokat, hogy azok
minden tekintetben a lehető legtöbbet nyújtsák. Módszerükkel igazi
újdonságot alkottak a testedzés tudományának területén. Az „Ugrabug­
ra" gyakorlatok hatásossága abban rejlik, hogy gyorsan váltakozik a
súlytalanság állapota (zuhanás) a nehézségi erő pillanatnyi növekedésé­
vel (lefékeződés, visszapattanás), míg a gondosan összeállított gyakorla-

' Magyarországon is több helyen árulják. Ha valaki nem találja, érdeklődhet a


162-0525 budapesti telefonszámon.

110
tok alaposan átmozgatják az összes izmot, izomcsoportot. Tökéletes testi
erőnlét az eredmény, minden egyes sejt, minden szerv, minden izom
edződik. Az ugrógyakorlatok ráadásul serkentik a nyirokrendszert, ja­
vítják a szövetek oxigénellátását, erősítik a szívet, segítik az anyagcserét,
az emésztést és a kiválasztást, izmosítanak. Túl szép a menyasszony?
Pedig tovább is van, mondjam még? Hatásukra javul a látás, hajléko­
nyabb lesz a nyak, a hátgerinc, a derék, a térd, a boka, a mozgás
összerendezettebbé válik, segítik a helyes testtartás kialakulását, erősí­
tik az ízületeket. Hogy ez azért már sok a jóból? Majd meglátják, ha
kipróbálták!
Mi már évek óta az „Ugrabugra" módszeren élünk, három asztalka is
van a lakás különböző részein, amit bármelyikünk bármikor használhat.
Már nem is tudom, mi lenne velünk nélkülük! Még ajándékként is
gyakran adunk szeretteinknek ugróasztalkát. Önöknek pedig a gyakor­
latok leírásával szeretnénk kedveskedni, mert hiszünk áldásos hatásuk­
ban. Még azoknak is merjük ajánlani, akik már elkötelezték magukat
valamilyen más mozgásforma mellett, mert kiegészítés gyanánt hasznuk­
ra lesz, bármi is legyen az a másik. Aki pedig még csak most keres
valamilyen „alaposan átmozgató" testedző módszert, annak szívből, őszintén
tudjuk ajánlani. Mi már megtapasztaltuk előnyeit, önök is felfedezhetik
saját maguk számára.
Az itt közölt gyakorlatok kidolgozója, dr. Sneider sikeresen kigyógyítot­
ta magát világháborús sérüléséből (csípöízülete roncsolódott) saját mód­
szere segítségével. Edzőként tevékenykedik, az ugróasztal szakértője lett,
speciális gyakorlatsorozatokat állít össze a különböző testalkatúak részé­
re, különféle betegségek esetére és egyedi testépítési célok elősegítésé­
hez. Aki további felvilágosítást szeretne, annak ajánljuk „ T h e Olympic
Trainer" című kiváló könyvét, mely az alábbi címen rendelhető meg:
Sneider's Family Fitness, P.O.Box 3374, Arcadia, California 91006 —
USA.

111
A tökéletes testedzés módszere mindenkinek

F I G Y E L M E Z T E T É S : Az ismétlések száma csak ajánlásnak tekintendő,


mindenki annyit végezze a gyakorlatokat, amennyi neki kényelmes. Nem
minden gyakorlat való mindenkinek, egyik-másik esetleg még nem, vagy
egyáltalán nem alkalmas az illető testi adottságaihoz. Ne erőltessük
azokat, amelyek fájdalmat okoznak. Bizonytalanság esetén ajánlatos
orvoshoz, vagy szakértő gyógytornászhoz fordulni. Ne veszítsük el józan
ítélőképességünket, csak olyasmit tegyünk, aminek értelmét látjuk!

1. CURL — Dupla dalesz

Erősíti a felkart, az alkart, keményíti a markolást.

Leírás:
Ragadjuk meg a homokzsáksúlyzókat. Folytassunk váltott lábú ugrálást
vagy kocogást az ugrálóasztalka közepén, kezek tenyérrel előre a test
mellett. Emeljük a két kezet együtt a vállhoz, majd vissza. Ismételjük meg
lucalszor.

Ugrabugra l / a Ugrabugra 1/b

112
Ugrabugra 2/a Ugrabugra 2/b

2. PRESS — Nyomi
Erősíti a felsőtestet, a hátat, a vállat, a kart és a markolást, növeli az
általános izomtónust a karban.

Leírás:
Ragadjuk meg a homokzsáksúlyzókat. Folytassunk váltott lábú ugrálást
vagy kocogást az ugrálóasztalka közepén, s emeljük a súlyzókat a váll­
hoz. Nyújtsuk ki mindkét kart együtt fölfelé, majd húzzuk vissza a
vállhoz. Ismételjük egy tucatszor.

113
Ugrabugra 3/a Ugrabugra 3/b

3. UPRIGHT R O W — Felevezés

Javítja a testtartást, jót tesz a hátnak, a mellkasnak és az alkar izmainak.

Leírás:
Ragadjuk meg a homokzsáksúlyzókat. Folytassunk váltott lábú ugrálást
vagy kocogást az ugrálóasztalka közepén, míg a két kéz együtt van az
altest előtt. Emeljük fel mindkét kezet az állhoz úgy, hogy az alkar
vízszintesben legyen, majd vissza. Ismételjük egy tucatszor.

114
Ugrabugra 4/a Ugrabugra 4/b

4. TRICEPS PRESS — Hátranyomi


Megdolgoztatja a felkar hátoldalán található háromfejű karizmot és a
vállat, keményíti a markolást.

Leírás:
Ragadjuk meg a homokzsáksúlyzókat. Folytassunk váltott lábú ugrálást,
kocogást, vagy pattogjunk páros lábbal az ugrálóasztalka közepén, míg a
két kezet együtt a fej mögé helyezzük. A súlyzók érintkezzenek, a felkar
simuljon a fülhöz. Nyújtsuk ki mindkét kart együtt fölfelé, majd engedjük
vissza a fej mögé. Ismételjük egy tucatszor.

115
116
Ugrabugra 6/a Ugrabugra 6/b

6. HIGH BENT ELBOW T O U C H — Hurrá-tartás könyöktapsival


Dolgoztatja a mellkast, a kart, a vállat, erősíti és javítja a hát tartását.

Leírás:
Ragadjuk meg a homokzsáksúlyzókat. Folytassunk váltott lábú ugrálást,
kocogást, vagy pattogjunk páros lábbal az ugrálóasztalka közepén, míg a
két kart hajlított könyökkel fölemeljük úgy, hogy a felkarok oldalt vízszin­
tesen, az alkarok függőlegesen álljanak. Érintsük elöl össze a kezet és a
könyököt egyszerre, anélkül, hogy leengednénk a kart, majd térjünk
vissza a kiinduló helyzetbe. Ismételjük vagy tucatszor.

117
118
119
9. SPRINT KNEE HIGH — F u t ó l é p é s m a g a s t é r d d e l
Megmozgatja a test minden izmát, különösen a derék, a csipő, a comb, a
lábikra tájékán, valamint a felsőtestet is.

Leírás:
Ragadjuk meg a homokzsáksúlyzókat. Végezzünk helybenfutást az ugrá­
lóasztalka közepén, míg minden lépésnél olyan magasra rántjuk a térdet,
amilyen magasra csak tudjuk. Megállás nélkül csináljuk úgy 30—60
másodpercig.

120
121
122
Ugrabugra 13

Idősebbek és gyengélkedők részére különösen ajánlott gyakorlat

LYMPHATIC BOUNCE — Nyirok-birok egészséghinta


Úgy hat, mint egy „ b e l s ő porszívó", felgyorsítja a nyirokfolyadék áramlá­
sát, tisztítja a nyirokrendszert és mirigyeit.

Leírás:
Ugráljunk páros lábbal, lágyan hintázva az ugróasztalka közepén, csak
annyira, hogy a talp végig érintkezésben maradjon az ugróasztalka
ponyvájával. Tartsuk a kezet a test mellett, markunkban homokzsák­
súlyzókkal, vagy anélkül, de végig ügyelve az egyenes testtartásra. Kez­
dők egy percig, haladók háromig, gyakorlottabbak öt percig csinálják.

123
MEGJEGYZÉS: Olyan ugróasztal is beszerezhető, amelyik kapaszko­
dóval van fölszerelve, hogy az idősebbek, illetve a bizonytalanul egyensú­
lyozok is használhassák. Ennek a gyakorlatnak áldásos hatásaiban az
ágyhoz, tolószékhez kötött emberek is részesülhetnek, úgy, hogy fölkelés
nélkül egyszerűen ráhelyezik lábukat az ugróasztalkára, míg valaki más
végzi azon ezt a gyakorlatot.

SÚLYZÓZÁS

Eltérően a korábban említett szív-keringési rendszert erősítő aerob


edzéstől, illetve a hamarosan sorra kerülő hajlékonyságjavító gyakorla­
toktól a súlyzózás elsősorban az izomerőt és a kitartást növeli. Beletarto­
zik ebbe a súlyemelés, a hagyományos, szabad súlyzókkal végzett mun­
ka, a fekvőtámasz, a fölülés, a húzódzkodás stb., vagy az erőfejlesztő
(„Nautilus" típusú) gépek használata is. Noha a hivatásos testépítők
gyakorlataik során minden súlyzóval megdolgoztatható izmukra kitér­
nek, azért mégis inkább az a jellemző, hogy az aerob gyakorlatoktól
eltérően a súlyzózás csak külön-külön hat egy-egy izomcsoportra.
Izomerő növelésére valóban nagyon hatásos, de a test többi szervét alig
edzi. Vigyázat! Erős izomzat gyenge szívvel több veszélyt hordoz magá­
ban, mint gondolnánk! Az izomfejlesztést tanácsos tehát kiegészíteni
aerob gyakorlatokkal is! Legjobb naponta váltani egymással a különböző
jellegű edzéseket, hogy közben pihenésre is lehetőséget kapjon az előző
nap megdolgoztatott izomcsoport.
A testméretek és a súly növelésének legjobb módszere a megfelelő
táplálkozás mellett végzett súlyzózás. ,,Ugyan kit érdekel?" Ezt gondol­
hatja magában most a többség, hiszen majdnem mindenki, a népesség
90 százaléka inkább veszíteni szeretne súlyából. De meg fognak lepődni;
rengeteg olyan levelet is kapok, melyekben kifejezetten a testsúly és az
erő növeléséhez kérnek tanácsot. Nos, ennek egészséges módja az, ha a
súlyzózás mellett a táplálék mennél több teljes, friss, feldolgozástól,
mesterséges kezeléstől mentes ételből áll. Nem érdemes túlhajtani a
gyakorlatokat, az izmok könnyebb súlyzók használata mellett is fönntart­
ják hajlamukat méreteik további növelésére, ha a test hozzá tud jutni a
neki megfelelő táplálékhoz.
Az izom sűrűbb, mint a háj, így nagyobb súlynövekedéssel fog járni, ha
valóban izmaink fejlődésének köszönhető a kikerekedés. Megéri szakértő
irányítása mellett dolgozni, valamilyen klubban, tanfolyamon (ilyet ma­
napság elég könnyen lehet találni), aki egyéni szükségleteinknek, egyedi
adottságainknak megfelelően tudja számunkra összeállítani a végzendő
gyakorlatokat.
Egy fiatalember egyszer panaszkodott, hogy az ajánlott étkezés mellett

124
végzett rendszeres súlyzózás ellenére sem képes egy dekát sem fölszedni.
Értetlenül álltam a kérdés előtt, míg személyes beszélgetésünk során ki
nem derült, hogy a fentieken kívül az illető még hosszútávfutással is
foglalkozik, évente két-három maratoni versenyen szokott részt venni, s
havi edzésadagja többszáz kilométer.
Nem biztos, hogy lehetetlen, de be kell vallanom, én még nem találkoz­
tam erős testfelépítésü maratoni futóval, hiába súlyzózott mellette az
illető. Igen. a hosszútávfutás kivétel, itt nem érvényesek az általam
említett normák, ehhez sajátos étrendre és életmódra van szükség.

HAJLÉKONYSÁG, NYÚJTÁS

Lehet ragyogó a külseje, mégsem éri el csúeslehetöségeit a test, ha


elhanyagoljuk nevelésének ezt a területét. Az alkalmas hajlékonyságnö-
velö edzés megdolgoztat minden izmot, ideget, jó hatással lesz valameny-
nyi szervre, szervrendszerre, mirigyre. Lehetővé teszi a test finom fölépí­
tését, nem kell feltétlenül izompacsirtának látszani ahhoz, hogy erősek,
rugalmasak legyünk.

(Marilyn Diamond)

Nagyon sokféle nyújtógyakorlat-rendszer létezik, egyik jobb, mint a


másik, noha igaz, akadhat közöttük káros is. Mi a HÁTHA J Ó G A tanítá­
sait alkalmazzuk ezen a területen, s meg kell mondani, tényleg sok
hasznát látjuk.
Egy korábbi, a légzésről szóló részben már említettük az idegrendszer
akaratunktól független részét. A légzéstől, a pislogástól kezdve ez az
úgynevezett vegetatív idegrendszer szabályoz önműködően minden szer­
vet, minden testi folyamatot. Két oldala van, a serkentő hatású szimpati­
kus és a gátló paraszimpatikus. A szimpatikus oldal azonnal bekapcsol,
ha fenyegetettség, elvégzendő feladat merül föl: fölgyorsul a szív, a belső
elválasztású mirigyek több adrenalin nevű hormont termelnek, kinyílnak
a verejtékmirigyek, égnek áll a haj. fölborzolódnak a szőrszálak. A szerve­
zet ezzel válaszol a kihívásra, riadóhelyzetbe kerül, az ,,üss vagy fuss"
állapotba, amikor meg kell védenie magát. Akkor is ez a folyamat játszó­
dik le, ha tudjuk, hogy a veszély nem is igazi, például egy izgalmas
filmjelenet alatt, mert az önműködő rendszer nem tud különbséget tenni.
Az ilyen feszültségteli, stresszteremtő helyzetek özöne, akár valódi, akár
látszólagos, rögzíti a feszültséget az izmokban és a szervekben. Tartós
marad a ..fölhúzott" állapot, a szervek összerándulnak, növekszik a
vérnyomás. Sokunknak bizonyára túlságosan is ismerős ez a helyzet. A

125
szimpatikus oldal túltengése esetén ideges, hipertevékeny, feszült lesz az
ember.
A paraszimpatikus, a gátló oldal föladata az. hogy megnyugtasson egy-
egy erősebb feszültségroham végeztével, hogy helyreállítsa az egyensúlyt
egy nagy izgalom, ijedtség, mérgelödés, vagy épp egy hatalmas hahota
után. Ennek az oldalnak a túltengése viszont visszahúzódóvá, nyomott
kedélyüvé, lustává tesz. A hátha jóga olyan eszköz, amely biztosítja a két
oldal közötti kívánatos egyensúlyt.
A hátha jóga a belső összhang megteremtésének tudománya. „ H a "
jelentése a Nap, „tha" a Holdat jelenti, a két ellentétes oldalt, a serkentést
és a nyugtatást, a „ j ó g a " pedig annyit tesz: egyesítés. Tehát egységessé
tesz, a végleteket összhangba hozza, megteremti a legelőnyösebb testi
állapotot. A jóga különböző testhelyzeteinek, gyakorlatainak ez a célja,
kinyújtóztat, megtanít megszabadulni az izmokban és szervekben rögzült
feszültségtől, a bennsőnkben állandósult stressztől. Erőt meríthetünk
belőle, egyensúlyt, akaratot és határozottságot az életben való boldogu­
láshoz.
A Testkontroll 2 olvasói számára Alan Finger állított össze egy jóga
testhelyzetekből álló gyakorlatcsokrot. Alan Finger jógaműhelyei Los
Angelesben és N e w Yorkban működnek. Ő maga így mutatja be a jógát:
„A régi jógik megfigyelték, hogy az állatok nyújtózkodással vezetik le
feszültségeiket, a macska, a kutya is ezzel a módszerrel jut nyugalomba,
egyensúlyba. Az embert tanulmányozva is azt látták, hogy a fáradtság
ásítást, nyújtózást vált ki, egész napos munka után ösztönös mozdula­
tokkal egyenesítik ki karjukat s gerincüket a földekről hazatérő munká­
sok. Évezredekkel ezelőtt kezdődött, hogy ezekből a megfigyelésekből
kiindulva a jógik elkezdték kifejleszteni nyújtózdokáson alapuló tan­
rendszerüket, légzögyakorlatokkal kiegészítve, mert az sem kerülte el
figyelmüket, hogy a légzésmód szoros kapcsolatban áll a nyújtózkodás­
sal.
Nyújtózás közben mindig sóhajt is az ember. A jógában kilégzéssel
távolítjuk el belső feszültségeinket, a belégzéssel pedig erősítjük a testet.
A jóga gyógyító hatásának forrása a különböző testhelyzetekben végzett
többfajta légzőgyakorlat. A lélegzet visszatartásával megakadályozzuk,
hogy a feszültség eltávozzon belőlünk. A megfelelő testhelyzettel együtt és
által végzett folyamatos ki- és belégzés viszont apránként kiűzi a feszült­
séget. A jógában semmit sem kell túlzásba vinni, csak annyit szabad
megtenni, amennyire képesek vagyunk. Legyen elég az elegendő, arra
viszont nagy szükség van. A jóga nem verseny, sem mással, sem önma­
gunkkal ne vetélkedjünk benne.
A jóga megismertet a léttel. Egy-egy testhelyzetben igyekezni kell
képességeink szerint mélyen, alaposan lélegezni, s a javulás már eközben
és ezáltal elindul. Az itt megadott gyakorlatok egyszerűek, de sorrendjük

126
révén igen hatásosak, s naponta ismételhetek, hogy a test minden részét
megdolgoz! ássák."
Aki többet is szeretne tudni a jógáról s j o b b a n bele kívánja vonni
életvitelébe, az az alábbi címen rendelhet hang- és videofelvételeket:
YOGAWORKS
145 E. 56th St.
New York, N. Y. 10022

Napi jógaadag

F I G Y E L M E Z T E T É S : Előfordulhat, hogy bizonyos jógatartások nem


megfelelőek olyanoknak, akiknek valami bajuk van a hátgerincükkel. Ne
végezzék azokat a gyakorlatokat, melyek fájdalmat okoznak a gerinc alsó
szakaszán. Ajánlatos orvoshoz, vagy szakképzett gyógytornászhoz for­
dulnia mindenkinek, aki nem biztos abban, hogy egy-egy gyakorlat
alkalmas lesz-e neki.
Jóga l / a

Jóga 1/b

1. THE CAT POSE — Macskapóz


Rávezet a gerincalap, a csípő hajlékonyságának kihasználására, ami
aztán kihat az egész gerinc mozgékonyságára. A gerinc az idegrendszer
központi tengelye, az élet főútvonala. A csípő hajlítgatásával a gerinc is
eljut szélső helyzeteibe, egészséges és hajlékony marad. Idősebb korban
a csípő, a medence gyakran merevvé válik. A laza, hajlékony csípő tartja
elevenen az élet folyását a gerincoszlopban és vele az idegrendszerben.

Leírás:
Álljunk négykézláb, a két tenyér vállszélességben. a térd és a boka
csípőszélességben a padlón. Kilégzéskor púposítsuk föl a hátat, ameny-
nyire csak tudjuk, míg az állat a mellhez szegve a medencét behúzzuk.
Belégzésnél a hátat lefelé ívelve fölemeljük a fejet, míg a feneket az
ellenkező irányba kidugjuk, föl a levegőbe. A gerinc mindkét irányú
meghajlítását a medencétől indítsuk. Ötször ismétlendő, belégzésnél
lefelé ívelt, kilégzésnél fölfelé púposított háttal.

128
2. T H E T E N T POSE — Sátorállás
Kioldja a feszültséget a láb hátsó izmaiból, ahol a legtöbb tudatalatti
elfojtás rögzül, azok, amelyek tudtunk nélkül szedik rajtunk a vámot.
Olyan apró félelmek, megrázkódtatások, kellemetlenségek rögzülnek a
láb hátsó oldalán lévő izmokban, amilyenekre nem is gondolunk; egy
bántóan harsány autóduda, éles fékcsikorgás és hasonlók. Ezekből csak
annyit veszünk észre, hogy gyanúsan hamar elfáradt a láb.
A sátorállás nyújtja a gerincet és megfeszíti hátul a lábat a medence
megmozgatásával, kioldva azokat a feszültségeket, melyek egyébként a
medencét előre és lefelé húzva hanyag testtartáshoz vezetnének, amiből
aztán a rengeteg hátfájás származik. A sátorállás a medence lelazításával
oldja a gerinc feszültségeit.

Leírás:
Fallal szemben álljunk négykézláb, a két tenyér, a térd és a boka
egymástól 10—15 cm szélességben a padlón pihen. Kiterjesztett ujjain­
kat vigyük előre a padló és a fal találkozásának hajlatába, a hüvelyk- és
a mutatóujj támaszkodjon a falnak. Teljes talppal és tenyérrel, kis
terpeszben, a padlón maradva, emeljük magasra a csípőt, miközben
kiegyenesítjük a térdet és a hátat úgy, hogy a törzs és a nyújtott lábak
nagyjából derékszöget zárjanak be. A „sátor" csúcsán a medence van. A
kar és a fej a törzzsel egy egyenesben legyen, a fül belülről a felkarhoz
simul. A sarok is maradjon a talajon! Hat nyugodt ki- és belégzés idejére
tartsuk meg ezt a helyzetet, közben érezzük a lábikrában és a combban
az izmok nyúlását.

129
3. T H E RAG DOLL — Rongybaba
A sátorállásnak egy szélsőségesebb változata. Hatása is hasonló, azzal a
különbséggel, hogy előrehajlás közben még inkább a lelógatott fejbe tódul
a vér, javítva az agy vérellátását. Olyasmi, mintha félig-meddig tótágast
állnánk.

Leírás:
Sátorállásból közelítsük a kezet a lábhoz, majd fonjuk össze a lazán
lecsüngő kart, körbefogva vele a szintén lelógatott fejet. A medence a
magasban, a comb feszül. Ezekre ügyelve tartsuk meg a helyzetet hat
nyugodt ki- és belégzésig.

130
4. A R M ROTATION — K a r k ö r z é s
Segít megszabadulni azoktól a tudatalatti feszültségektől, melyek a váll
és a csípő között rögzülnek. Ezekkel különben nem nagyon tudnánk mit
kezdeni, noha ugyancsak zavaróan hatnak a tudatra.

Leírás:
Álljunk egyméteres terpeszbe, a lábfejet 45-45 fokos szögben kifelé
fordítva, mélyen beroggyantott térddel. Nyújtott karral végezzünk páros
karkörzést, tízet előre, tízet hátra.

131
5. T H E POSTURE POSE — P ó z n a p ó z
Alapállás, olyan helyzet, amely helyes testtartásra tanít. Görnyedten
állva valamennyi szerv összenyomódik, a gerinc természetellenes alakba
kényszerül; rossz testtartást veszünk föl, gerincbántalmak, betegségek
keletkeznek. A többi szervvel együtt a szívnek is szűkebb hely marad a
tüdők között, ami megnehezíti munkáját, rontja az egész szervezet
vérellátását.
Fontos tehát, hogy álláskor kiegyenesedjünk, kihúzzuk magunkat, ezzel
segítve a vérkeringést; erre fog rávezetni a póznapóz. Persze nem ugyan­
az, mint a szokásos állóhelyzet, de megtanuljuk általa, hogy laza állásban
is egyenes testtartásban maradjunk.

Leírás:
A párhuzamos lábfejek közt egy centi hézagot tartva állunk, a szétter­
pesztett lábujjak közül a két öregujj összeér, a testsúly egyenletesen
oszlik el mindkét lábfej nagy- és kisujja alatti talprészén, illetve sarkán.
(Hárompontos alátámasztás.) Egyenesítsük ki a láb tartását a comb
elülső izmainak megfeszítésével, emeljük meg a gerincet a has és a csípő
enyhe behúzásával, de vigyázzunk, ez nem azt jelenti, hogy ki kell
mereszteni a feneket. A vállakat lazán tartva képzeljük, hogy ólomnehe­
zékek húzzák lefelé minden ujjúnkat, míg a fejtetőt és a szegycsontot egy
láthatatlan erő fölfelé emeli. Tartsuk ezt a helyzetet legalább 15 másod­
percig.

132
Jóga 6/c

6. THE NECK RELEASE — Nyaklazító tekergetés


A tudatos elfojtások a nyakban rögzülnék, figyelés, fontos elfoglaltság
közben a nyak megmerevedik.

Leírás:
Póznapóz állásban emeljük a kart mindkét oldalra vízszintes helyzetbe,
tenyérrel lefelé. Forgassuk az állat a vállhoz, fölváltva kétszer-kétszer,
mindkét oldalra. Utána végezzünk fejkörzést, kettőt jobbra kezdve, kettőt
az ellenkező irányba, egyik oldal, mell, másik oldal, hátra sorrendben.
Szegjük az állat jól előre, és fölfelé, amikor a fej hátrahanyatlik.

133
7. A R M E X T E N S I O N AT T H E W A L L — Karnyújtás falnál
Ez az állás a vállban lévő feszültségeket lazítja, továbbá tágítja a mellkast,
ezzel szabadabbá téve a szívet és tüdőt, így javítva a vérkeringést és az
összes fontos szerv vérellátását. A csapott válltartást és a hát görbeségét
is kiküszöböli.

Leírás:
A faltól karnyújtásnyira, vállszélességű terpeszben állva helyezzük mind­
két tenyeret a falra, valamivel a fej szintje fölött. A gerincet ívesre
homorítva nyomjuk hátra a csípőt, míg az állat, a nyakat és a mellkast
előre, a fal felé közelítjük. Végezzünk hat lassú, mély légzést ebben a
helyzetben.

134
8. T H E C H A I R POSE — Ülötartás
Erősíti a combot, a farizmot és az egész altest izmait. Kell is, hogy erősek
legyenek, mert ezek tartják a gerincet megfelelő helyzetben. E testtájon
fészkel a határozottság és az akaraterő is.

Leírás:
Póznapózból nyissunk 15 centi széles terpeszt, de a két lábfej maradjon
párhuzamos. Mindkét kar magastartásban a fülhöz simul, a tenyerek
összenéznek. Teljes talppal a talajon maradva, az egyenes és függőleges
helyzetű hátat megtartva, behúzott fenékkel roggyantsuk meg a térdet,
olyan mélyre, amennyire csak nagyobb erőltetés nélkül meg tudjuk ezt
tenni. Maradjunk ebben a pózban hat mély lélegzetvételig. Fölegyenesed­
ve álljunk lábujjhegyre, majd újra roggyantsuk meg a térdet, de ezúttal
lábujjhegyen állva újabb hat mély ki- és belégzés erejéig. Megint fölegye­
nesedve engedjük előre a kart vízszintes középtartásba, és így álljunk
újra lábujjhegyre, majd összezárt térddel ereszkedjünk le egészen, míg
csak guggoló helyzetben a sarkunkra nem ülünk, de végig tartsuk meg az
egyenes hátat és a behúzott feneket. Hat alapos lélegzetvétel után térjünk
vissza a kiinduló állásba.

135
Jóga 9

9. W A R R I O R — Harcállás
Ez a lendületes póz erősíti a combot, a farizmot és az egész altest izmait.
Föltárja a medencét és javít testtartási hibákon is.

Leírás:
Jó széles, méternél nagyobb terpeszből forduljunk balra. A bal lábfej 90
fokot, a j o b b csupán 10 foknyit forduljon ugyanebbe az irányba. Hajoljon
meg a bal térd derékszögben, azaz a comb vízszintes helyzetbe kerül, míg
a jobb láb kinyújtva hátul marad. Nyújtsuk mindkét kart oldalt vízszintes
helyzetbe, álló tenyérrel, a fejet fordítsuk a bal kar irányába, minden
ízületet ugyanabba az egy függőleges síkba hozva. Hat mély lélegzetet
vegyünk ebben a testhelyzetben, majd hatot ugyanígy, de az ellenkező
irányba fordulva.

136
10. BLOWN PALM SERIES — Szélfútta pálmák
Minden irányba nyújtja a gerincoszlopot és a főbb belső szerveket, előre,
hátra és oldalra.

Leírás:
Az oldalrahajláshoz álljunk összetett lábbal, tenyérrel fölfelé ragadjuk
meg egyik kézzel a másik csuklót, s magastartásban, nyújtott karral
hajoljunk oldalra úgy, hogy közben mindkét felkar a fülhöz simulva
marad, míg a csípő az ellenkező irányba lendül ki. Mindkét oldalon
tartsuk meg a testhelyzetet hat-hat mély lélegzet erejéig. Hátrahajláshoz
összenéző tenyérrel nyújtsuk a kart a magasba, a fejet hátraszegve
nézzünk fölfelé az ujjak között, s behúzott fenékkel hátrahajiunk, ameny-
nyire csak még kényelmesen képesek vagyunk, s hatszor veszünk leve­
gőt ebben a helyzetben. Előrehajlásnál fogjuk meg hátulról a bokát úgy,
hogy a könyök is a térd mögé kerüljön, s a hüvelykujj a talajra mutasson.
A térd kinyújtása közben nyomjuk a csípőt jó magasra. Tartsuk meg a
helyzetet nyolc mély lélegzetvétel idejére.

137
11. T H E S T O R K — Gólyaállás
Ez a póz elősegíti az agy bal és j o b b fele közötti összhang létrejöttét,
kinyitja a térd és a medence ízületeit.

Leírás:
Póznapóz állásból kiindulva helyezzük a bal talpat lábujjakkal lefelé a
j o b b comb belső oldalára, amilyen magasra csak tudjuk. Próbáljuk a
medence- és térdízületeket ugyanabba az egy függőleges síkba hozni.
Segít az egyensúlyozásban, ha a szemünket egy kiválasztott pontra
szegezzük. Zárjuk a tenyereket a mellkas előtt imádkozó tartásban. Csak
a comb, a far és az altest izmai dolgoznak, a váll és a mellkas teljesen
ellazul. Tartsuk meg ezt a helyzetet négy levegővételen keresztül. Utána
úgy 15 centire szétnyitjuk és előrefordítjuk a tenyeret, majd magasba
lendítjük a karokat, s ebben a helyzetben újabb négy lélegzetet veszünk.
Lassan leereszkedünk a kiinduló helyzetbe, s megismételjük az egészet
az ellenkező oldalra.

138
12. LYING LEG EXTENSION — Lábnyújtás f e k v e
Kiűzi a lábból a feszültséget. A lábban rögzülnek a tudatalatti elfojtások,
itt halmozódnak az élet sekélyes dolgai. Üdítő megszabadulni tőlük. Ez a
póz a medencét is lazítja, mert oldja a farcsont alsó részén tapadó izomzat
feszültségét.

Leírás:
Szükség lesz hozzá egy összehajtogatott törülközőre. Feküdjünk háttal a
padlóra, húzzuk föl a bal lábat annyira, hogy a talp a talajra simuljon, míg
a jobbat függőleges helyzetbe emeljük. Az összesodort törülközőt átvetjük
a fölemelt „pipáló" lábfejen, valamivel a lábujjak mögött, s gyengéden
meghúzogatjuk a törülköző mindkét szárát, de eközben a tarkó és a váll
maradjon a padlón. A kezek lassan kússzanak följebb a törülközőn,
kilazítva a láb hátsó izmait, míg a térd a lehető legegyenesebben nyújtva
marad. Mély, nyugodt lélegzeteket véve 15—60 másodpercig tartsuk meg
a pózt mind a jobb, mind a bal lábon.

139
13. MALTESE T W I S T — Máltai keresztcsavar
Ez a testhelyzet a gerincoszlop teljes hosszában oldja a feszültséget,
gyúrja az úgynevezett idegdúcokat a gerinc mindkét oldalán, valamint az
emésztőszerveket is. Csodálatos érzés így ellazulni.

Leírás:
Hanyatt fekve nyújtsuk mindkét kart derékszögben oldalra, s vessük
keresztbe a j o b b lábat a balon. A j o b b talp, valamivel a térd fölött,
simuljon a bal combra. A j o b b térdet bal kezünkkel finoman húzzuk a
padló felé, amennyire hagyja magát, de közben az arc fölfelé nézzen, s a
j o b b váll és kar továbbra is érintse a talajt. Maradjunk így hat lélegzetvé­
telre, majd térjünk vissza a kiinduló helyzetbe, és ismételjük meg az
egészet az ellenkező oldalra.

140
14. WIND EXPELLER — Szélhajtó p ó z
Gyúrja az emésztőrendszer szerveit, kihajtja a bennrekedt gázokat. Gyúrja
és lazítja továbbá a csípőt, javítja a gerinctartást.

Leírás:
Nyújtott testhelyzetben hanyatt fekve először a j o b b combot húzzuk föl a
hashoz, lefeszített lábfejjel. Összefűzött ujjainkkal valamivel a térd alá
fogva szorítsuk is oda a j o b b combot a hashoz, de közben tartsuk a tarkót
és a vállat a padlón. Hatszor vegyünk levegőt ebben a helyzetben, majd
váltott lábbal ismételjük meg az egészet. Következő lépésként páros
lábbal végezzük a gyakorlatot, s két karunkkal szorítsuk a combot a
hashoz további hat levegővételig.

141
15. RELAX ON B A C K — Hanyattlazítás

Leírás: ..,,..,,^í.|.j>
Helyezzünk hosszában összecsavart törülközőt a gerinc alá, a medencé­
től a fejtetőig. Ellazulva végezzünk alsó, hasi légzést — belégzésnél a
hasfal emelkedik, kilégzésnél süllyed. Tartson a gyakorlat 2—5 percig.

Igyekezzünk naponta végezni ezeket a jógagyakorlatokat, hogy testünk


erős és ruganyos maradjon. Legjobb reggeli séta, langyos zuhany után,
amikor az izmok már bemelegedtek. A mienkhez hasonló társadalmak­
ban a feszültség legtöbbször bentmarad az emberben, pusztítja bensőn­
ket, gátolja a megfelelő vérellátást. A jógapózok megtanítanak emelt fővel,
egyenesen állni, elősegítik a vér áramlását.
A korral az ember hajlamos megroskadni; elgyengülnek az izmok, a
feszültség az egész testet összezsugorítja. Az öregedés fölgyorsul, beteg­
ségekjönnek, s legtöbben ebbe bele is törődnek, mondván: „ H á t igen, az
ember bizony megöregszik". Pedig ez egyáltalán nem szükségszerű. Az
izmok erősek maradhatnak, a feszültségeket nyújtózással kiűzhetjük
belőlük, megőrizhető a helyes testtartás, egészséges életvitellel fönntart­
ható az életerő. A j ó g a nemcsak éveket ad az élethez, de életet is az
évekhez.

142
HÁTFÁJÁS

Országunkban milliók életét keseríti meg a hátfájás. Egyedül a fejfájás


előzi meg gyakoriságban a hátpanaszokat. Akik ilyesmitől szenvednek,
azoknak külön gondot jelenthet, hogy milyen gyakorlatokat végezhetnek
annak veszélye nélkül, hogy esetleg még súlyosbítsák is bajaikat. A
legtöbb hátfájás visszavezethető a rossz testtartásra. Sokunk járni, ülni,
állni, de még feküdni sem tud rendesen. Ezzel kapcsolatban talán
említést érdemelne az úgynevezett „Alexander technika", amit több, mint
fél évszázada fejlesztettek ki Angliában, és mostanában megint fölkapott
lett, országszerte terjesztik a szakképzett „Alexander" oktatók. A mód­
szer nagyszerűen ötvözi a kezelést egy remek szóbeli iránymutatással,
mely a tudatalattin keresztül hat, hogy elfelejtsük a régi, rossz testtartást
és beidegződéseket, s helyettük az élettani kívánalmaknak megfelelő
módon kezdjük tartani a fejet, a nyakat, a vállat és a hátat. Elmulasztja a
fájást és csodás könnyedséget teremt, ahogy a test természetes módon
újraszabályozza magát. A szakértő csontkovács (kiropraktor) kezelése
mellett ez a legfontosabb lépés, ami lehatol a gyökerekig, s valóban a baj
tényleges okát orvosolja, nem csupán a tüneteket.

MENNYI KELL A TESTNEVELÉSBŐL?

. (Harvey Diamond)

A testgyakorlás önmagában nem varázsszer, nem mindent gyógyító


panacea. Ha csak a testmozgással törődünk, az önmagában még nem
fogja kizárni a betegséget. Ha például valaki naponta fut, de étrendjében
mindenféle nehéz, zsíros ételek találhatók, annál bizony ugyanúgy köny-
nyen kifejlődhet az érelmeszesedés. Szomorú példa erre Jim Fix, akit a
„futás atyja" néven is szoktak emlegetni. Fiatalon, ötvenkét éves korában
halt meg. Szíve három fontos vivőére tömődött el, hiába futott minden
nap.
Az biztos, hogy a rendszeres testmozgás erősíti a szervezetet, javítja az
erőnlétet, ellenállóbbá tesz betegségekkel szemben, de nem tudja kikü­
szöbölni egy egyébként egészségtelen életvitel minden káros hatását.
Kivételek találhatók, de ne bízzunk az ilyen egyedi esetekben. A torna
nem fogja ellensúlyozni a túl sok evés okozta károkat, igaz, megugrik a
kockázat, ha mellette a testmozgást is mellőzük.
A testmozgás kívánatos mennyiségét végül is az egyén életmódjának
egyes összetevői határozzák meg. A jó egészséghez n e m feltétlenül kell
mindenkinek élsportolónak lenni. Különböző szakértők által előírt táblá­
zatok követése helyett sokkal hasznosabb megfigyelni saját testünk

143
igényeit. Egy nagyon fontos alapszabály azért felállítható: A SEMMI NEM
ELÉG, A N N Á L A Z É R T T Ö B B KELL! Ha viszont már végzünk valamilyen
rendszeres testmozgást, akkor az rá fog vezetni, hogy miből és mennyi
kívánatos a mi számunkra.
Előfordul, hogy a fellobbanó lelkesedésből túlhajszolt sportolás egy idő
után visszaüt, az illető kedvét veszti, és újra eltunyul. Ráadásul bűntuda­
tot ébreszt, az egész kérdés fájó ponttá válik, ahelyett hogy az lenne,
aminek lennie kellene; várva várt, kellemes időtöltés. Versengés helyett
okosabb saját igényeinkre figyelve megalkotni egyéni életvitelünket, ami
hosszú, energikus, örömteli élethez vezet. Fontos ehhez a több-kevesebb,
de mindenképp valamennyi, kedvünkre való testmozgás.
A másik fontos kérdés a mikor. Saját magam és sok ismerősöm
tapasztalata alapján — no meg számos szakíró szerint is — a reggeli
időszak tűnik a legalkalmasabbnak. De ez csak általánosság, magam is
ismerek olyanokat, akik például a kora esti órákban tudnak csak igazán
jóízűt sportolni. Annyi bizonyos, hogy az éjszakai nyugodalom után
reggelre kelve több energia feszül az emberben, mint később, tehát élet­
tanilag is ez az időszak tűnik a legmegfelelőbbnek. Mindenki maga tudja
legjobban eldönteni, hogy neki mi a legjobb, néhány napi kísérletezéssel
bárki könnyen rájön.
Az ilyen önkísérletsorozat arra az igazságra is rádöbbent, hogy a
testmozgás tanácsos ideje és az étkezések között szoros kapcsolat áll
fenn; senkinek sem fog tele hassal igazán jólesni egy kemény edzés, az
éhgyomorra sokkal kellemesebb, ég és föld lesz a különbség. Nem is
csoda, hiszen ha van valami a gyomorban, akkor a szervezet elsőrendű
feladatnak az emésztést tekinti, s nem marad elég munkavégző képessé­
ge másféle, hasonlóan energiaigényes tevékenységhez. Túlerőltetjük, ha
mégis erre kényszerítjük testünket, s végül egyik feladatot sem lesz
képes rendesen ellátni. Az eszményi az lenne, ha csakis üres gyomorral
sportolnánk, bár a friss gyümölcs és a friss gyümölcslé ez alól kivétel,
hiszen említettük, alig igényelnek emésztést.
Jó szívvel legfeljebb könnyű sétát tudnék ajánlani, ha valaki minden­
áron mozgásra vágyik rögtön evés után, ezen kívül maximum néhány
tényleg nagyon laza nyújtó hatású gyakorlat lehet az, ami még nem okoz
nagyobb galibát. Jól belegondolva tulajdonképpen nehéz elképzelni olyan
napszakot, amikor egy kis nyújtózás ne segítene.
A testmozgás alapvető biológiai szükséglet, tartós hiányában nem
lehetséges az egészséges élet. Menjünk gyalog, amikor csak alkalom
adódik rá. Gyalogolni j ó ! Manapság, a motorkorszakban egyre keveseb­
ben szívlelik meg ezt a bölcsességet, pedig szoros á kapcsolat a lazsálásra
kárhoztatott, amúgy ugyancsak szégyellt hatalmas sonkák és terjengős
ülepek, valamint az egyre terjedő gépkocsihasználat között. Az itt ajánlott
gyakorlatok élvezetes mintát kínálnak a rendszeres mozgás végzéséhez.

144
de már akkor is tettünk valamit, ha csak eszünkbejut testünk megdol-
goztatása, vagy ha mondjuk kihúzzuk magunkat, mert ráébredtünk,
hogy már megint nem megfelelő a tartásunk. Egyenes törzzsel gyalogol­
junk és hosszú léptekkel (már csak azért is, hogy hosszabbnak látsszon
a láb), s közben lendületesen mozogjon a kar is! Lehajláskor ügyeljünk,
hogy inkább a lábat, mint a derekat dolgoztassuk, ha valamit föl kell
emelni! (Megelőzi a derékfájást.)
Tulajdonképpen minden mozdulat testgyakorlás is egyben. Bármilyen
tevékenység, a házimunka, a kerti munka is az, még ha néha nagyon
egyoldalú is. A mozgás az élet szerves része, n e m szabad attól idegen
kényszernek tekinteni. Érezzük magunkat jól mozgás közben, leljük
benne örömünket, ettől válik egyre inkább hasznunkra.
TIZENEGYEDIK FEJEZET

NAPFÉNY
(Harvey Diamond)

Nehéz lenne a Földet a Nap nélkül elképzelni. Tulajdonképpen nem is


lenne nagyon mit. Nem lenne rajta semmiféle élet, sem növények nem
nőnének, sem állatok nem népesítenék be, és ember sem lenne. Jószeri­
vel látni sem lehetne semmit, minden tökéletes sötétbe borulna. Sötét,
sivár, jéghideg, rideg, kietlen, óriási sziklasivatag, csak ennyi lenne
bolygónk a Nap nélkül.
A mindennapi élet tennivalóit a Naphoz időzítjük, természetes körül­
mények között sugarainak özönében végezzük tevékenységeinket. A
Napot mindig is az egészség, az élet forrásának tekintették. Évezredes
kultúrák egyenesen a Teremtő megtestesülésének tartották, istenként
imádták. Szinte minden ókori civilizáció tisztában volt a napsugarak
egészségjavító, tisztító hatásával is, a babiloni, az egyiptomi, az asszír, a
görög, a római városokat külön napligetekkel építették. Egyiptomban az
egyik első szent templomvárost, Heliopoliszt a Napisten tiszteletére emel­
ték.
A Nap, ez a csodálatos égitest valóban minden ismert élet forrása. Nem
ellenség, barát, a mindennapi életnek is szerves, mellőzhetetlen része. A
teljes, az egészséges életvitel sem képzelhető el anélkül, hogy vajamilyen
értelmes módon bele ne szőjük a Nappal való kapcsolatunkat. Nincs új a
Nap alatt, a Nap alatti életre teremtődött az ember, elengedhetetlen
szükségünk van a napsugárra, melegére, fényére.
Nem csak azért kell a Nap, hogy sugaraiban melegedhessünk, hogy
fényénél lássunk, a test táplálásában is fontos szerepet játszik, közvetett
és közvetlen módon is. Az állatok, növények számára is nélkülözhetetlen,
ezek is hasznosítják a nap sugárzását. Ott burjánzik a növényzet a
leggazdagabban, ahol a legtöbb a napfény, az Egyenlítő övezetében. A
sarkok körüli fényszegény zóna csaknem tökéletesen élettelen. A növé­
nyek legáltalánosabb testépítő, szén-dioxidot fölhasználó és éltető oxi­
gént kibocsátó folyamata, a korábbi fejezetekben már említett fotoszinté­
zis fény nélkül bizony nem működik, azonnal leáll. Nap nélkül még
levegőt sem tudnánk venni!
,,Vészes téli búskomorság" a neve annak a súlyos lelki betegségnek,
mely elsősorban a sarkkörök közelében lakókat sújtja. Egyébként szoká­
sos életet élő embereknél jelentkezik a hosszú, sötét téli időszakban: a
beteg levertté, kedélytelenné válik, gyakorlatilag képtelen bárminek örül-

146
ni, a legegyszerűbb föladatokat sem tujda elvégezni, ok nélkül is folyton
sírva fakad. A NIMH (Országos Lelki Egészségügyi Intézet) kutatói nem­
csak a tünetegyüttes okára jöttek rá, de gyógyítására is kidolgoztak egy
nagyon egyszerű módszert: naponta pár óráig teljes spektrumú, a fény
minden hullámhosszát tartalmazó, erős fehér fényű lámpával világítják
meg a beteget, aminek sugárzása a lehető legjobban hasonlít a Nap
színképére. A súlyos tüneteket ugyanis csupán a napfény hiánya, a tél
fényszegénysége okozza.
Sötétben élő állatok látása visszafejlődik, gyakran teljesen vakok. Sok
ilyen fajnak ki sem fejlődik a szeme. Világosság nélkül az ebihal nem tud
békává válni, ebihalként nő tovább. Több, nagyobb, erősebb héjú tojást
tojik a napon nevelkedő tyúk, mint a sötétben tartott. Russel Trall, a
Természetes Hygiénia egy korai kutatója szerint gyorsabban gyógyulnak
azok a betegek, akik jó szerencséjükre a kórházi szobák naposabb
oldalán jutnak helyhez.
A fény élőlényekre gyakorolt hatásával sok tudományos kutató foglal­
kozik. Egyikük, John Ott szerint ,,a fény a többi tápanyaghoz hasonló
fontosságú, az emberek számára elengedhetetlen szükséglet a Nap
teljes színösszetételű világossága. Ezt a tényt a tudomány már régen és
sokszorosan bebizonyította".
John Ott egereken és patkányokon folytatott kísérleteiben a fényhiány
hatásait kutatta. A fogságban szaporodó kísérleti állatoknál egy-egy új
fészekalja világra jöttével mindig el kellett különíteni a hímeket a ketrec­
ben, különben felfalták volna utódaikat. Napfényben tartott állatoknál
viszont nem jelentkezett ez a rendellenesség, sőt, a hímek is a természe­
tes, ösztönös utódgondozó viselkedést mutatták. Ugyanazon hímek vi­
selkedése is váltakozott ebben a tekintetben, attól függően, hogy termé­
szetes, vagy mesterséges fényben tartották őket. Természetes megvilágí­
tás alatt nyugodtak voltak, műfényben nehezen kezelhetővé váltak, újra
támadni kezdték utódaikat.
Ott úr embereken is folytatott megfigyeléseket. 1973-ban öt hónapig
vizsgálta a megvilágítás hatását tanulókon. Két osztályteremben teljes
fényösszetételű lámpákat szerelt föl, két másikban meghagyta a szokásos
fénycsővilágítást. A két jól megvilágított teremben több izgága, hipertevé-
keny gyerek viselkedése megváltozott, nyugodtabbak lettek, megoldották
tanulási nehézségeiket is. Önműködő kamerákkal figyelték a romboló
megnyilvánulások gyakoriságát. Egyértelműen többször fordult elő ilyes­
mi a hagyományos fénycsövekkel megvilágított osztályokban.
Egy másik kísérlet a sok közül: a csak szórt fényt kapó babnövények
kevesebb termést hoztak, mint azok, amelyeket közvetlen napfényhez is
hozzájuttatták. Ez várható volt, nem is ez jelentette az igazi meglepetést,
hanem az, hogy a csak szórt fényt kapó növények negyedik nemzedéke
kihajtott ugyan, de már nem tudott termőre fordulni, míg az ellenőrző

147
csoport babjai továbbra is bő termést hoztak. Az egy nyáron át tartó
fényszegény környezet olyan örökletes károkat okozott, ami végül is négy
év után kihaláshoz vezetett!
Közismert, hogy D-vitamin hiánya váltja ki a súlyos gyermekbetegsé­
get, az angolkórt. A csontok kalciumhiánya szörnyű fejlődési rendelle­
nességekhez vezet. Hiába v a n elegendő kalcium a kisgyerek szervezeté­
ben, D-vitamin híján nem tud beépülni a csontba. Hogy mi a D-vitamin
legfontosabb forrása? Eltalálták, a napfény!
A D-vitamin egyedi tulajdonsága, hogy maga a szervezet tudja előállíta­
ni. Ergoszterin a neve annak a folyadéknak, mely közvetlenül a bőr alatt
található, s amely a napfény ibolyántúli sugarainak hatására D-vitamin­
ná alakul, ami aztán mindjárt föl is szívódik a véráramba, hogy eljusson
rendeltetési helyére a szervezeten belül. N I N C S A N A P F É N Y N É L JOBB
D - V I T A M I N F O R R Á S , igencsak rossz szolgálatot tesz, aki mást állít. A
mes-terséges, élelmiszerekhez adagolt D-vitamin híveivel az szokott lenni
a szomorú helyzet, hogy anyagi érdekük fűződik a dologhoz. Azt állítják,
hogy a készítményekbe (például tejtermékbe) kevert kis mennyiségű
szervetlen D-vitamin kielégíti a test ilyen irányú igényeit. Egy frászt! A
pénzünkre utaznak, akár egészségünk árán is!
Az a legnagyobb baj a mesterséges D-vitaminnal, hogy könnyen túla­
dagoláshoz vezethet. A D-vitamin — többek között — fontos szerepet
játszik a csontozat kalciumegyensúlyának kialakításában. A túladagolt
mesterséges D-vitamin fölborítja ezt a finom összhangot, s ebből az
anyagból a túl sok épp olyan veszélyes, mint a túl kevés. Termesztés
hajlamaink annyi napfény befogadására ösztönöznek, amennyi éppen
szükséges. Nagyon kell vigyázni, mint mindig, amikor az ipar igyekszik
beavatkozni a környezet és a test szükségletei közti viszonyba.
Furcsa, de az ibolyántúli sugaraktól való irtózás és beteges félelem sok
embernél odáig fajul, hogy D-vitaminhiányuk lesz. A bőrráktól tartanak,
ezért menekülnek a naptól. Túlzott ez az aggódás, elvégre más a napfiir-
dö, és más a valóban veszélyes leégés. Nehogy félreértsenek, senkit sem
akarok rávenni az utóbbira!
Mint mindent, úgy a napozást is lehet túlzásba vinni ahelyett, hogy
értelmesen élnénk vele. Elhízunk és megbetegszünk, ha túltápláljuk
magunkat mindenféle silány étellel. Ez azt jelentené, hogy akkor soha ne
együnk? Vagy a vízbe bele is lehet fulladni! Ezek szerint ivásra, mosdásra
is veszélyes és tilos? N e m , ez képtelenség! Nem szabad a Napot ellenség­
nek tekinteni, a napfürdő fontos, lényegi összetevője az egészségnek, de
napozásból is csak annyi kell, amennyire szükségünk van, s ésszerű
módon érdemes élni vele.
Napozáshoz legjobb a reggeli vagy a kora esti időszak, amikor nem
annyira erősek a napsugarak. Mindig a lehető legnagyobb bőrfelületet
napoztassuk, s jobb, ha nem használunk semmiféle napolajat, napvédő

148
kencét. Ezek egyrészt akadályozzák a napsugarakat áldásos hatásuk
kifejtésében, másrészt megzavarják a bőr faggyúmirigyeit, s azok képte­
lenek lesznek rendesen működni.
Ne feledjük, a lebamulás nem kizárólagos célja a napfürdőnek, nem
csupán a bőr érdekelt a napozásban, a napsugarak hatást gyakorolnak
az egész testre.
Néhány szó azoknak, akik legszívesebben csak tetőtől talpig beburkol­
va, vagy éppen csirkezsírral vastagon bekenve engednék az embereket a
napra, nehogy aztán azzal a váddal illessenek, hogy könyvemmel a
bőrrákot terjesztem. Tisztázzuk: NAPVÉDŐKRE CSAK A K K O R VAN SZÜK­
SÉG, HA HOSSZÚ IDEIG V A G Y U N K A NAPON, ILLETVE HA NAGYON
ERŐS A NAPFÉNY. Ahogy nem tartom túl j ó ötletnek, hogy hosszú órákat
töltsünk a forró napon, ugyanúgy idegenkedem a napvédő kenőcsök
használatától, bár igaz, hogy aki nem húzódik idejében árnyékba, annak
jobb lesz valamilyen módon védekezni a leégéstől. A délelőtti-kora esti
időszakban, azaz kevésbé erős sugárzásban napon töltött fél-egy óra az,
ami normálisnak tekinthető, ennyihez valóban nem kell napvédő. Aki
viszont azt állítja, hogy semmilyen körülmények között nem szabad
napra menni, az szerintem tökkelütött, méghozzá tökéletesen.
Hadd adjak tanácsot azoknak, akik végképp rühellenék, hogy csak úgy
leheveredjenek és semmittevés közben napnak tegyék ki testüket; a
szabadban végzett mindenféle tevékenység is nagyon hasznos lehet ilyen
szempontból, még ha nem is mindig érik a teljes börfelületet a nap éltető
sugarai. A fényt szemünkkel, arcunkkal is beisszuk, s már ez is igen
hasznos. Ha pedig végképp nem tudunk meglenni nélküle, és minden­
áron napszemüvegeket kell hordanunk, akkor legalább — John Ott sze­
rint is — vigyázzunk arra. hogy annak semleges szürke legyen a színe,
azaz a teljes színtartományban szűrjön, tehát ne legyünk megfosztva a
napfény egyik fontos összetevőjétől sem.

A Nap fontosságának fölismerése nem újkeletű, noha sok egészségku­


tató tartja, hogy csak akkor ér valamit egy fölfedezés, ha ö maga tette azt.
Amikor olyasmit olvasunk az újságban, hogy „a fény sokkal nagyobb
jelentőségű az ember számára, mint azt akár csak pár éve is gondoltuk
volna", akkor jusson eszünkbe, hogy fénykúrát már több mint száz
esztendeje javallanak, többek között a Természetes Hygiénia tudomá­
nyának — érdemeik szerint soha el nem ismert — úttörői, tehát szó sincs
,,új fölfedezésekről". Méghogy „ p á r éve"?! Sylvester Graham 1843-ban
írta meg tanulmányát „Lectures on the Science of Humán Life" (Gondola­
tok az emberi élet tudományából) címen, melyben hangsúlyozza a nap­
fény fontosságát a csontok növekedése és az általános testi fejlődés
szempontjából. 1850-ben hívta föl a figyelmet Dr. Russell Trall a tényre,
hogy a kórházi betegek napfényben gyorsabban gyógyulnak. 1855-ben
Arnold Riki gyógyhelyet alapított az Adria egyik szigetén, ahol minden

149
beteg számára napkúrát is előírt. Módszeréről hét könyvet is írt. Hosszan
folytathatnám a sort, míg eljutnék a „ p á r évvel ezelőtti" időkig.
Megfosztani magunkat a Nap egészségadó, éltető sugaraitól olyasmi
lenne, mint szándékosan szomjazni, éhezve nem enni, vagy holtfáradtan
is ébrenlétre kényszeríteni magunkat. Okosan, értelmesen, az egészség
többi elemével összhangban használva, a Nap is egyik nagyon fontos
eleme a tökéletes egészségnek.
Szerelem. Van-e szebb szó ennél? Létezik-e nagyobb boldogság, mint
amikor azt mondhatjuk valakinek: „Szeretlek"? Talán csak az, ha szeret­
teinktől halljuk vissza ugyanezt, őszintén, tiszta szívből indíttatva. Vi­
dámmá teheti a búslakodót, alkotásra, hatalmas tettekre ösztönözhet.
Újra és újra rájövünk, hogy a szeretet hatja át valamennyi lényeges
tevékenységünket, ez határozza meg életünk folyását, végső soron ez
mozgat mindent. Szeretettől megfosztott cselekedetek ritkán sikeresek,
és soha nem szolgálnak valódi megelégedésre. Az egészség részeként a
szeretet befolyásolja az élet valamennyi területét. Elsősorban a jó közér­
zetre, a boldogságtudatra hat közvetlenül. Akármilyen magasra is emel­
kedett valaki, szeretet nélkül nem tud kiteljesedni. Az emberek mégis
sokkal több figyelmet fordítanak anyagi javak megszerzésére. Az önérté­
kelés alapja az, hogy ki mit tudhat magáénak, miből mennyit bírt
megszerezni, mennyire sikeres, de alig fejtünk ki energiát teljes, őszinte
emberi kapcsolatok fölépítésére. Pedig csak ezek tudják igazán gazdagí­
tani az életet. Miközben egyre többre törekszünk, kapcsolataink egyre
felszínesebbé, egyre üresebbé válnak. Haszontalan „játékszerek" szerzé­
sére rengeteg energiát pazarlunk, pedig nagyon gyorsan rájuk lehet unni.
Vannak szomorú példák: magányos milliomosok, iparmágnások, akik
elhagyatottan halnak meg, értékes szőrmékbe bújt, fölékszerezett, mégis
szerencsétlen asszonyok, kocsival és minden földi jóval elhalmozott,
unatkozó, kiüresedett tizenévesek, akiknek „ c s a k " a megértő szó, a
bensőséges kapcsolat hiányzik.
Végül is mi a szeretet? Feltétlenül több, mint kapcsolat férfi és nő
között. Minden emberi viszonyban ennek is jut valamilyen szerep, tőlünk
függ, hogy a rejtett lehetőségből mennyit valósítunk meg, akár egy
ismeretlen személyről, akár legjobb barátunkról van éppen szó.
„ N a n á ! Szeretet az emberek közti viszonyokban... Szép is lenne! Az én
kapcsolataim mind csak púp a hátamon! Köszönet sincs bennük, nem­
hogy szeretet!" Szinte hallom, ahogy sokan ilyesmit mormognak maguk­
ban, míg ezeket a sorokat olvassák. És sajnos lehet, hogy igazuk is van.
De bizony csak magának, saját választásainak köszönheti, aki erre a
sorsra jutott. Hogy jobban megértsük a dolgot, némi magyarázatot kell
adni a szeretet természetrajzáról.
Az ember élete tapasztalatai során hozzájut anyagi javakhoz, amelye-

151
ket birtokolhat, amelyek láthatók, érzékelhetők, tapinthatók, mint példá­
ul étel, ital, autó. Vannak azonban láthatatlan, elvont dolgok is, mint
egészség, szépség, gyűlölet, béke, erény, nagylelkűség, irigység, magá­
nyosság, hála, harag, és még sorolhatnám tovább. Utoljára, de nem
utolsósorban: a szeretet.
Ezek az elvont dolgok mindig a közelünkben vannak, állandóan részét
alkotják az életnek, annyira, amennyire mi magunk beleszőjük őket.
Például épp remek a hangulatom, pihent, békés, laza vagyok, amikor
megüti fülemet egy vérlázító igazságtalanság az éppen bekapcsolt tévé
riportjából. Ettől haragra lobbanok, ökölbe szorul a kezem — oda a
korábbi kellemes érzés. Mi magunk kapcsoltuk be életünkbe ezt az
érzelmi fordulatot, ezúttal a szó szoros értelmében is, a tévékészülék
révén. De ugyanígy mi magunk döntjük el, hogy egy séta során a szépet,
vagy a visszataszítót vesszük-e észre inkább. Mindkettő jelen van, de mi
magunk választunk. A magányosság is mindig egy fennáló lehetőség, ha
azt választjuk, csakúgy, ahogy A SZERETET IS FOLYTON BEKAPCSOL­
HATÓ ÉLETÜNKBE, HA A R R A ESIK SAJÁT VÁLASZTÁSUNK. Csupán
bele kell kapcsolódni. Érezhetjük tömegben, társaságban, kettesben, de
érezhetjük akkor is, ha éppen magunk vagyunk, és tudatunkból ezt az
érzést vesszük elő. Lehetne ez ugyanúgy a gyűlölet, az utálat, a harag, a
féltékenység, az elhagyatottság, a csalódottság, a reménytelenség, a
méltatlankodás, az irigység is, ki mit választ magának, ki mikor melyiket
kapcsolja be, melyikre hangolódik rá. Aki mérgelődni akar, teheti, ürü­
gyet biztosan könnyen talál. Az önsajnálat is bármikor előhívható, de a
szeretet is. A választás a miénk.
,,Szerencsés ember, sok barátja van", szokták irigykedve mondani,
pedig a dolognak semmi köze a szerencséhez. Arról van csak szó, hogy ő
már megtanulta a szeretet bekapcsolását. A szeretet viselkedésforma,
hozzáállás. Mindig és mindenki számára egyaránt rendelkezésre álló
lehetőség, ahogy a Nap is egyformán süt minden emberre, s csak embere
válogatja, hogy mennyit juttat belőle magának. Csupán ennyi a különb­
ség, vagyis a döntés saját kezünkben van.
Akinek sikerül kapcsolataiban kipróbálnia, a szeretet útját, az meg
fogja tapasztalni a szeretet egy másik csodálatos, előnyös tulajdonságát,
azt, hogy — ellentétben például a pénzzel — megmarad, nem fogy el, ha
osztogatjuk. „Bumeránghatásnak" hívjuk ezt a jelenséget, s mindig
jelentkezik, ha a lehetőségekből a szeretetet választjuk. Abban nyilvánul
meg, hogy amennyi szeretetet beleviszünk egy kapcsolatba, ugyanannyit
vissza is fogunk kapni abból. Ha n e m is azonnal, de mindig, ha az adott
szeretet őszinte és állhatatos.
Valaha ösztönösen tudtunk szeretni, de ez a tudás is azok közé
tartozik, amelyek kihaltak belőlünk az emberiség „fejlődése" folyamán.
Aligha élnénk még mindig, ha legelső őseink is állandó elidegenedésük-

152
ben folyton egymás torkának estek volna. Az ártatlan apróságok még tele
vannak szeretettel, s a gyerekek őszinték, ösztöneikhez közülünk ők
állnak a legközelebb. Hacsak beléjük nevelt félelmekkel még nem riasz­
tottuk el a kisdedeket, akkor feltétel nélküli szeretettel fordulnak min­
denkihez. Hogyan távolodhattunk el ennyire önmagunktól? Sokan
annyira képtelenek a szeretetre, hogy saját magukkal is rosszban van­
nak. Pedig az a helyzet, hogy nehéz másokat igazán szeretni, amíg
magunkat sem tudjuk szeretettel elfogadni.
Szeretem-e magam? Értékesnek találom-e életemet? Rajtam élik-e ki
mások csalódásaikat, lelki mániáikat, kielégületlenségüket? Avagy te­
szem-e ezt én saját magammal? Akit szeretetlenség vesz körül, az önma­
gára is nehezen tud szeretettel gondolni. Márpedig, ha szeretet nélkül
tekintünk önmagunkra, akkor rossz példát mutatunk, mások sem fog­
nak tudni szeretni minket. Szeretnénk megszakítani ezt az ördögi kört, de
fölmerül a kérdés, hogy hogyan? Kezdetnek tartsunk gondolat-nagyta­
karítást, vizsgáljuk meg lelki bensőnket. A teljes egészség eléréséhez a
lélek tisztaságára is gondot kell fordítani, ahogy testünkből is igyekszünk
eltávolítani az oda nem illő, mérgező anyagokat.
Kellemesek, derűlátók, fölemelök, szeretetteljesek saját gondolataink?
Vagy inkább búsak, önkritikusak, nyomasztóak, önpusztítók? Vigyázat!
Előbb-utóbb azzá válunk, amit leginkább tartunk magunkról. Aligha
nőheti ki magát valaki pozitív személyiséggé, ha többnyire negatív gondo­
latok mardossák.
Észre kell venni, hogy tulajdonképpen rettenetesen bizonytalan belső
egyensúlyunk. Annyira, hogy ellenőrzés alá kellene vonni. (Napi egy-két
perc csöndes elmélkedés segíthet ennek fölismerésében, de nagyon
hasznos lehet valamilyen sfresszoldó és elmefejlesztő, tudatnevelő mód­
szer, például a Silva-féle „Agykontroll" elsajátítása is. Érdeklődni lehet:
142 5760 vagy Pf. 59, Budapest, 1502 (Ford. meg].)) Gondolataink
zabolátlanul szökellnek ide-oda, s rángatják maguk után érzelmeinket.
Hullámvasútként süllyedünk és emelkedünk boldogság és kétségbeesés,
kacagás és zokogás között, akár többször is egyetlen percen belül. Pedig
nem a külvilág, csak mi változunk gondolataink cserélődésével. Gondo­
lataink tudatos irányításával tartósan boldognak érezhetjük magun­
kat.

Különben is, milyen bánásmódot várhatnánk másoktól, ha mi magunk


is folyton csak bíráljuk magunkat? Ha csak rossz szemmel tudunk a
tükörbe nézni, az mást is arra késztet, hogy ilyen szemmel méregessen
minket. Hogy is várhatnánk el mást? Haragszom magamra. Ugyan miért
várnám el akkor mástól, hogy mást tegyen?

153
M I T E G Y Ü K M E G A Z ELSŐ LÉPÉST

A szeretetreméltóság eléréséhez E L Ő S Z Ö R Ö N M A G A D SZERESD,


HIGGYJÉL M A G A D B A N , F O G A D D EL Ö N M A G A D . A Mindenható teremt­
ményeként megszülettél és élsz, te magad, nem más, és nem csak a
véletlennek köszönhető e lét. Nehéz azokkal egyetérteni, akik tudomá­
nyos alapon tagadják Isten létét. Mintha azt mondanák, íme a festmény,
de nincs festője. Valamilyen erő létrehozott minket, a magunk egyedi
valóságában, ahogy a remekművet is művész alkotja. Hibáztatható-e a
rózsa, amiért n e m lett szegfű? Értéktelenebb-e a fa, mint a madár, mert
n e m tud repülni? Ugyan miféle szempont, milyen értékrend alapján?
Bolond kérdések! Mégis ugyanilyen természetű kérdésekkel hasonlítgat­
j u k magunkat folyton másokhoz.
Az elégedetlenség alapja, hogy másokhoz méregetjük magunkat, hoz­
zánk alkalmatlan szabványokhoz szeretnénk illeszkedni, noha mindenki
csak önmaga lehet, senki nem bújhat ki bőréből. FOGADD EL ÖNMA­
G A D ! Ez legyen az első lépés. Az legyél, aki vagy, nem olyan, ahogy azt
mások elképzelik. Szeresd magadat olyannak, amilyenné teremtődtél, s
ez a szeretet majd átáramlik másokkal való kapcsolataidba is. Csak az
képes mást is megszeretni, aki önmagával már megtette ezt. Csak így
tudunk másokat elfogadni olyannak, amilyenek ők, feltétel nélkül, ter­
mészetesen, megengedve nekik, hogy önmaguk lehessenek. A bírálattól
mentes hozzáállás megnyilvánulása emberi viszonyainkban a szeretet
lesz.
Ez az egyszerű üzenet: szeresd, fogadd el magad, hogy másokat is
tudjál szeretni. A f e l t é t l e n felebaráti szeretet beindítja a lélek gyógyulá­
sát, ami aztán javítani fogja a testi egészséget is.
A kor embere kérgessé vált. A nagyváros megöli az egyéniséget, olya­
nok vesznek körül, akik elvárják, hogy megfelelj elképzeléseiknek. A
természet nem követel meg semmit, csak mi, emberek vagyunk követelő­
zők. Távol a tömegtől magunkra találhatunk, meghallhatjuk saját lép­
tünket, még szívverésünket is. Ha tehetjük, hagyjuk hát el a zajos
városokat, éljünk a lehető legközelebb a természethez. Ha mégis város­
ban lakunk, akkor is mennél gyakrabban látogassunk el erdőbe, mezőre,
vízpartra, ligetre, ahol újra érezhetjük, hogy a teremtésben nekünk is
szerepet szántak, ahol magunkra lelhetünk. Városon belül is, amint
kicsit ráérünk, sétáljunk parkokban, látogassunk múzeumokat, próbál­
j u n k kellemes élményeket gyűjteni.
Minden látvány tesz valamilyen benyomást az emberre. Egy súlyos
utcai baleset idegborzoló látványa például hosszú időre lehangol, emléke
sokáig kísért, elszívja tetterőnket. Ugyanakkor mennyire fölemelő, lelke­
sítő lehet egyetlen séta is a parkban, ahol megfigyelhetjük a fészek
peremén kikandikáló, szárnyukat próbálgató madárfiókákat. Ez az ese-

154
mény beragyoghatja egész napunkat, de még később is lelkendezve
mesélünk róla.
Érdemes gyűjteni a kellemes benyomásokat, mert energiával, tetterő­
vel töltenek fel. Olyan apróságokat is hasznos megtenni, mint például az
unalmas autópálya helyett a vízparti úton, vagy az erdőn keresztül
hazahajtani. Nem nagy dolog, de ha akad pár perc, akkor ne sajnáljuk rá
az időt, tegyük m e g a magunk kedvéért, hogy ezzel is növeljük önbecsü­
lésünket, hogy a mindennapi taposómalomból egy időre kiemeljen ez a
kicsi, de pozitív élmény, hogy elmondhassuk magunknak: „ R e m e k fickó
vagyok, megérdemlem hát a j o b b bánásmódot." Szeretteinket is ajándé­
kozzuk meg kellemes benyomásokkal, amikor csak tudjuk, saját ma­
gunkkal kapcsolatban is. Ha választás adódik, ne röstelljük megmutatni
jobbik énünket, hogy örömtelibb, boldogabb legyen körülöttünk a légkör.
Akad azért olyasmi is, amire jó lesz vigyázni kapcsolataink építése
közben. Léteznek ugyanis testileg vagy lelkileg beteg emberek, akik
lecsapolják, leapasztják az energiáinkat, képesek elvenni az ember ked­
vét mindentől. Ezzel próbálkoznak, mert saját maguk tehetetlenek, maguktól
nem tudnak feltöltődni életerővel. N e m mintha az így lopott tetterőt
hasznosítani tudnák, ugyanúgy pocsékba megy az is, mint a sajátjuk.
Rosszabb, mintha a pénzünket vennék el, mert az életünket lopják az
ilyen „energiarablók", „életkedvtolvajok".
Ismerős ez a fajta? Ők azok, akik folyton nyaggatnak, bírálnak, sze­
medre hánynak, hogy mindent „elrontasz", csak a „fölfordulást" csiná­
lod. Állandóan mások hiányosságait, hibáit hánytorgatják fel. ahelyett,
hogy a magukéval törődnének. Szeretik fölhívni a figyelmet, ki mennyit
„köszönhet", milyen sokkal „tartozik" nekik. Arról is gondoskodnak,
hogy ballépéseid soha el ne felejtődhessenek, a bocsánatról nem is
beszélve. Mit lehet tenni ezek ellen? Ajánlatos udvariasan megsüketülni,
valahányszor újra rázendítenek ismerős nótájukra. Még j o b b lesz kike­
rülni a hatósugarukból, mielőtt megint kezdhetnék az életkedvcsapolást,
nekik is ezzel tesszük a legjobb szolgálatot.
Tetteiről ismerszik meg az „energiarabló", mert lehet, hogy amúgy
közeli hozzátartozó, néha túlságosan is az. Mégis föl kell vértezni magun­
kat ellene, akárki legyen is, nem szabad hagyni, hogy elorozza tetterőn­
ket. Előbb-utóbb csak rájön, hogy itt nem terem többé számára babér,
bezárt a bazár. Ezt fölfogva vagy békén hagy, vagy változtat a viselkedé­
sén. Mindezt el is lehet magyarázni neki, ha fontos számunkra az illető,
hátha úgy hamarabb tér j o b b belátásra.
A szeretetreméltósághoz vezető következő lépést is nekünk magunk­
nak kell megtenni. KÖVESSÜNK EL MINDENT, H O G Y KAPCSOLATAINK
KÖLCSÖNÖSEN H A S Z N O S A K L E G Y E N E K . El kell ismerni, kicsit nehéz a
feladat manapság, hiszen olyan forradalom kellős közepén járunk, amely
felforgatja és újrarendezi az emberi kapcsolatokat. Ebben sem akarjuk

155
már szolgaian követni szüleink példáját. Egyénibb, személyesebb kap­
csolatokra törekszünk, amelyek jobban megfelelnek igényeinknek és
reményeinknek, s ez végül is előremutató, pozitív változás.
Az öntudatra ébresztő, egyenjogúságra törekvő mozgalmak, mint ami­
lyen a nőmozgalom (Women's Movement) rengeteg égető kérdést feszeget­
tek és tisztáztak, de az elavult, régi modell helyett nem mindig nyújtottak
újat és követhetőt. Azt hiszem, nem is lenne szabad minden régi holmival
az értékeset is kihajítani az ablakon. Nagyon helyes volt leszögezni végre,
hogy férfi és nő lényegileg ugyanaz, egyformán ember, de nem lehet
elhallgatni, hogy biológiailag lényegesen különböznek is egymástól. A
férfi izmosabb, a nö lágyabb. (Még testépítők között is igaz, hogy a nők
nem tudják elérni a férfiak szintjét.) Ugyanakkor a nők egyedi képessége,
hogy gyereket tudnak szülni, és tejükkel táplálni tudják a csecsemőket.
Férfi erre képtelen. A nö ösztöneinél fogva gondoskodóbb természetű,
j o b b a n oda tud figyelni másokra. A férfi külsőleg, a nő inkább belsőleg
erős. Ezek az általános tulajdonságok határozták meg a régi szerepeket,
szigorúan, áthághatatlanul. A férfi dolga az volt, hogy megtalálja helyét és
boldogulását a nagyvilágban, míg asszonya odahaza végezte a dolgát,
őrizte a tűzhelyet, összefogta a családot és nevelte az utódokat. Ma
viszont összemosódtak ezek a szerepkörök, mindenki, férfi és nő egy­
aránt csinálhat mindent, olykor együtt, olykor egymástól távol, otthon
vagy a nagyvilágban. A zavart az okozza, ha olyan elvégzendő feladat
marad, amire senki sem vállalkozik. Sokan azért nem vállalnak például
gyereket, mert nem tudják, hogy miként osszák majd meg a kicsi körüli
feladatokat.
Nem gondolnám, hogy a nőmozgalom célja a j o g kivívása mellett a női
értékek elvesztegetése, elherdálása lenne. Inkább alkalmazni igyeksze­
nek ezeket a mai kor feltételeihez. A férfias és nőies viselkedés kiegyenlíti
egymást, és hiba, ha fölborul ez az egyensúly.
N e m is igazán akar fölborulni, olykor önműködően is szabályozódik:
egyre több a nőies férfi, s egyre gyakrabban találkozni férfias viselkedésű
nővel. Biztos, hogy ez az, amit el szerettünk volna érni?
Láthatunk azért előremutató példát is. Egyre jobban terjed az az ,,új"(?)
modell, ahol a férj és feleség közösen, csapatként tevékenykedik. Egy­
szerre érnek el sikereket a munkában és az egymás közti kapcsolatban.
Mind gyakrabban hallunk párokról, akik föladják korábbi munkájukat,
hogy e g y ü t t dolgozhassanak, közös munkahelyen, vagy akár az ottho­
nukban, ahol egyéniségüknek j o b b a n megfelelő munkarend szerint vé­
gezhetik a dolgukat. A közös cél több alkalmat ad viszonyuk építésére is,
több lesz az egymással megosztható közös élmény. Gyakran a gyerekek is
belépnek ebbe a csapatba, részt vállalnak a felelősségből is, és részt
vesznek a közös erőfeszítésben, ahogy a róluk való gondoskodás feladata
is megoszlik. A csapatmunka, a közös cél bőséges lehetőséget kínál

156
egymás megismerésére, segítésére. Értékelhetik egymás erős oldalait, és
változtathatnak gyenge pontjaikon. Az egyre növekvő szeretet és megér­
tés, egymás feltétlen tiszteletben tartása lehet mindennek az eredménye,
s az sem lebecsülendő, hogy a munka így már nem unalmas robot.
Izgalmasabbá és bensőségesebbé válik, naponta új kihívást jelent, min­
dig újabb és újabb csúcs- és mélypontokkal, mert minden tekintetben
közös élmény lesz.

SZERETET ÉS KAPCSOLATTARTÁS

Mindenfajta emberi viszony a kapcsolattartás hiányosságai miatt indul


hanyatlásnak, s válik üressé, szeretet nélkülivé. A kapcsolattartáshoz
elhivatottságra van szükség, az időt és erőfeszítést követel. Akarni kell,
hogy működőképes legyen a viszony, s mindent el kell követni, hogy élő
maradjon a kapcsolat.
íme néhány módszer a kapcsolattartás javítására. Igazán hatásosak,
amit onnan tudok, hogy magam is kipróbáltam őket Harveyval. Ponto­
sabban kipróbáltuk, mert az is sokat segített, hogy mindketten akartuk,
hogy jó és egyre j o b b legyen a kapcsolatunk. A megkettőzött akarat
megsokszorozza az eredményt, kincs a kölcsönös igyekvés.

1. Adjunk teret. Igazi próbája ez a másokra való figyelés képességé­


nek, annak, hogy megvan-e a felekben a kölcsönös kapcsolat kialakításá­
nak készsége. Meg szoktuk-e várni, amíg a másik befejezi m o n d á n k l ó ­
ját? A tapasztalat szerint ez a ritkább, a gyakoribb az, hogy közbev ^ ö a n k ,
vagy épp mi nem tudjuk befejezni mondanivalónkat. Föl se tűnik már,
annyira jellemző. Aki nem hiszi, járjon utána! Fogadok, öt percig se kell
figyelni egy beszélgetést, s ezalatt valamelyik résztvevő közbe fog szólni.
El is siklanánk fölötte, ha nem figyelnénk erre külön.
A lélegzetvételhez való időt is apró cselekkel kell kivívni. Ilyeneket
szoktunk a beszédbe szőni: „ N a , ezt figyeld meg!" Vagy: „ É é é s , akkor..."
Ráadásul ezek a ravaszkodások se jönnek be mindig.
„ N a és! Nem mindegy, ha egyszer úgyis mindenki csinálja?" Hát épp ez
az! Ha folyton csak közbevágunk, az azt jelenti, hogy senki sem figyel,
mindenki legfeljebb addig hallgat, amíg előkészíti magában saját követ­
kező mondókáját. A figyelmetlenség viszont aligha segíti elő egymás j o b b
megértését. Az ilyen beszélgetés vége a kölcsönös elégedettség helyett
inkább a többoldalú kiábrándulás szokott lenni.
A gyógymód nagyon egyszerű. Ha figyelünk is és mindig elég teret
hagyunk a beszélőnek, akkor nem folyton azon kell törni fejünket, hogy
miként tartsuk magunknál a szót. Végre nyugodtan, nyíltan ki tudjuk
fejteni gondolatainkat. Kölcsönösen.

157
Söprögessünk először a magunk háza táján. Figyeljük meg saját társal­
gási szokásainkat, és változtassunk, ha kell. Egyszerűnek tűnik, de nem
biztos, hogy könnyű lesz. Viszont, ha már sikerült, akkor meg fogunk
lepődni, mennyivel hatékonyabbá válnak beszélgetéseink, következés­
képpen milyen mértékben javulnak majd emberi kapcsolataink. Minden
tekintetben, akár üzletről, barátságról, családi ügyről is esik szó. Beszél­
getőtársunk akkor is elégedett lesz, ha nem is tudatosul benne, hogy
most figyeltek rá, meghallgatták, ki tudta végre beszélni magát. Még
nagyszerűbb az eredmény, ha minden résztvevő tudatosan törekszik is
erre. A beszélgetés kellemes, szórakoztató élménnyé lesz, életünk fontos
részévé válik.
Be kell vallanom, Harveyval megállapodtunk egy apró kézjelben, ami­
vel társaságban is feltűnés nélkül figyelmeztetjük egymást, ha valamelyi­
künk megfeledkezett volna erről az aranyszabályról. Remek mulatság,
másoknak is csak ajánlani tudom, próbálják ki!

2. Kerüljük, ami kellemetlen, ami negatív. Észrevették már, meny­


nyire szeretünk panaszkodni, negatív érzéseket közölve negatív érzéseket
ébreszteni? Legtöbbünknél a hatásvadászat olcsó kelléke ez, legalábbis
az esetek nagy többségében. Hazaérünk, ahol ránk váró párunkat, bará­
tunkat rögtön ilyesmivel kezdjük traktálni: „Iszonyú ez a közlekedés,
ráadásul hozzá ez a lehetetlen, döglesztő időjárás! Nem, ez a város
egyszerűen kibírhatatlan!" Ilyen bevezetés után el lehet-e várni, hogy
kellemes csevegés lesz a folytatás? Ha tényleg elegünk van mindenből,
nem lenne-e okosabb kifakadás helyett valamilyen pozitív dologgal kez­
deni, ami saját ingerlékenységünket is csökkentené? Gyakorlatilag ugyan­
azt mondanánk, mégis egészen más, pozitív érzéseket támasztanánk
ezzel a változattal: „ D e j ó , hogy látlak! Alig vártam, hogy kiszállhassak
végre a kocsiból, s itthon lehessek ebben a jó hűvös házban." De az
egészen hétköznapi közhelyeket is meg lehet fogalmazni úgy, hogy nega­
tív érzelmek helyett pozitívakat ébresszünk. „ H á t nem szörnyű ez az
időjárás?!" helyett: „ K e l l e t már ez a kis eső!" Vagy: „ S o h a nem j ö n már ez
a rohadt lift?" helyett: „Legalább tudok nyújtózkodni egy kicsit, amíg a lift
megérkezik!"
Érzékelhető a különbség? V a n tehát választásunk, hogy az élet apró,
esetleg éppen bosszantó dolgait hogyan is fogadjuk, hogy milyenre állít­
j u k be saját hangulatunkat. Ha tudatosan törekszünk a mind pozitívabb
megnyilvánulásokra, akkor kapcsolataink is jobbá válnak. Egyszerűen
vonzóbbnak fognak minket találni, szívesen veszik társaságunkat, míg a
negatív kezdéssel elriaszthatunk magunktól mindenkit. A pozitív indítás
garantáltan kellemesebb, tartalmasabb beszélgetéshez vezet.

158
3. Testtartás. A test is közöl dolgokat, olykor beszédesebb, mint a száj.
Erősítheti, vagy éppen gyengítheti a mondott szöveg hatását. Az összefont
kar például mintegy fölvértez. Ebben a helyzetben aligha lesz hiteles akár
a rábeszélés, akár az odaadó figyelés. Nem szolgálja a nyíltságot, az
őszinteséget. Csípőre tett kéz némán is vélt vagy valós felsőbbséget fejez
ki, a másik lekicsinylését jelzi, öntudatlanul is lenézzük azt, akivel így
váltunk szót.
Míg beszélünk, testünkből folyamatosan árad az energia társunk felé.
Testünk, szavainkkal párhuzamosan, állandóan továbbít kiegészítő köz­
léseket. Kicsavart, esetleg roggyant testhelyzet aligha fogja előnyösen
befolyásolni hallgatóinkat mondanivalónk befogadása iránt, akár ülünk,
akár állunk.
A leghatásosabb testhelyzet az, mikor mindkét lábbal szilárdan a
talajra nehezedve, karunkat a test mellett tartva, a kezet a test előtt vagy
mögött összetéve beszélünk, ez biztosítja legjobban az energia folyamatos
áramlását. Ülve a zárt boka és az ölbe tett kéz a legelőnyösebb. A
testtartás tudatossága növeli a közlés komolyságát, amitől a mondaniva­
ló is nagyobb jelentőséget kap.
Szeretnék tudni, hogy tényleg működnek-e ezek a módszerek? Nem
hisznek nekünk? Megint csak azt mondom: ne is nekünk higgyenek,
próbálja ki mindenki saját magának! N e m kell hozzá bonyolult, drága
felszerelés, csak egy kis odafigyelés, mégis csodás változások várhatók.
Az emberi kapcsolatok elég fontosak mindenki számára ahhoz, hogy
minden lehetséges eszközzel javítsunk rajtuk. Tessék hát kipróbálni!

ÉLJÜNK A J E L E N B E N

A ,,múlt-jelen-jövő szindróma" állhat még a szeretetteli kapcsolatok


szabad folyásának útjába. Legtöbbünk sajnos rengeteg lelki kacatot,
fölös holmit cipel folyton magával a múltjából, azzal vesződünk folyton.
Nem tudunk szabadulni korábbi viszonyainkból megmaradt kellemetlen
emlékektől, sikertelenség okozta negatív érzésektől, égető lelki sérülések­
től, amiket mi kaptunk, vagy mi okoztunk. Akkor sem tudjuk lepakolni,
amikor épp új kapcsolatokra törekszünk. Olyan ez, mintha tele kosárral
mennénk vásárolni a piacra. Ugyan miben tudjuk majd hazavinni az új
szerzeményeket?
Tartsuk mindig észben a múlt idő legfontosabb tulajdonságát, azt,
hogy elmúlt! Már nem érhet el, el lehet felejteni. A múltban elkövetett
hibáinkat megbocsáthatjuk magunknak is, ahogy másoknak is megbo­
csátunk, reggelre kelve kezdjünk újra minden napot! Minden egyéb
megoldás csak rosszabb lehet. Az ilyen nyűgök béklyókként akadályoz­
zák céljaink elérését. Soha nem jutunk tovább, ha mindenhova magunk-

159
kai akarjuk vinni múltunkat. Tanuljunk belőle, de aztán útjára kell
ereszteni.
Sötétnek látjuk a jövőt? Ennek oka szinte mindig a múlt, amihez
valamiért ragaszkodunk. Ha attól félünk, hogy a jövőben meg fog ismét­
lődni, akkor attól az m e g is fog ismétlődni. A jobb jövő biztosításának
egyetlen módja, ha igyekszünk a jelenből a lehető legtöbbet kihozni.
Tegyük jobbá a jelent! Azzal kell törődni, hogy mindig a jelent tegyük
pozitívvá, a lehető legkellemesebbé, ettől a jövő is megszépül, mivel a jövő
csak akkor lesz valósággá, amikor jelenné válik.
Könnyítsünk hát a terhén, hagyjuk el múltunk érzelmi limlomjait, ne
vesztegessük miattuk a jelent. Csak a jelen a miénk.
Még egyszer elismételném: a szeretet mindig kéznél van, itt lóg a
levegőben, mindenki vehet belőle, csak nyissuk meg magunkat, nyúl­
j u n k érte. Senki se higgye, hogy ő nem részesedhet benne, a szeretet
mindenkinek rendelkezésére áll. Mostantól, ettől a pillanattól kezdve
bele kell szőni a szeretetet minden kapcsolatunkba. Beszéljünk, moso­
lyogjunk mindenkire, lélegzetet is tiszta szívből vegyünk. Csodás, őszin­
te, fölszabadult érzés lesz! A szeretetet lehet a legkönnyebben az élet
részévé tenni, minek késlekednénk hát vele? S ne feledjék, mi minden­
kit szeretünk!

NEMISÉG

N e m volt nehéz a figyelmet fölkeltenem a címszóval, igaz-e? Nagyon


sokan húztak és húznak hasznot is belőle, visszaélve a mindig élénk
érdeklődéssel. Kapós a dolog, tudja ezt az üzlet, a hirdetési szakma,
túlságosan is tisztában vannak vele mindazok, akik valamit el szeretné­
nek adni, legyen szó kocsiról, alkoholról, cigarettáról, illatszerről, hajnö­
vesztőről, nyaralásról, akármiről. Lassan már el se tudjuk vonatkoztatni
mindattól, amit általa próbálnak a nyakunkba sózni.
Akiben a nemiséggel kapcsolatban kérdések merülnek föl, annak azért
mégis ajánlanám, olvassa el az itt következőket, mert biztos, hogy a
Természetes Hygiénia határozottan hatással van a nemi életre is.' De
hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy az elmúlt tíz évben, azaz amióta
szaktanácsadással foglalkozunk, azóta soha senki nem panaszkodott
nekünk, hogy a Testkontroll rossz irányba befolyásolta volna őt ebből a
szempontból. Épp ellenkezőleg, sok visszajelzés érkezett „javuló kapcso­
latokról - ', vagyis ez az életmód határozottan pozitív hatású e területen is.

' A témakörben rendkívül hasznos olvasmány a Magyarországon BSZO cimen


megjelent könyv. Világosan elmagyarázza a szexuális problémák megoldásának
egyszerű módját, de azoknak is igen sokat segít, akiknek nincsenek gondjaik,
viszont szeretnék jobbá, boldogítóbbá tenni nemi életüket. (Ford. megj.)

160
A nemiség mindig is fontos hajtóerő volt az ember számára. A faj
fönntartásának késztetése végigkísérte az elmúlt korszakokat, nagy tet­
tek elvégzéséhez adott erőt, felejthetetlen hősöket és hősnőket teremtve.
Igaz, a korok folyamán hatalmas változásokon is átment. Elsősorban
abban a tekintetben, ahogy az emberek viszonyultak hozzá, mint termé­
szetes, biológiai szükséglethez, mint amilyen az evés, vagy az alvás, és
alaposan össze is lett zagyválva az egész. A fajfenntartás ösztönökbe
épített parancsa — amely oly természetes és magától értetődő a Föld
minden élőlényénél — sok ember számára mára már szenvedéllyé vált,
üres élvezethajhászásba fordult. Annyira, hogy egyre j o b b a n terjednek a
nemi eltévelyedések. Olykor „bestiális", „állatias" jelzővel illetjük az
ilyesmit, noha ez jókora baklövés; az élettannal foglalkozó tudósok a
legjobb megmondhatói, hogy épp a természetben élő állatok közt a
legritkább bármilyen nemi kilengés, a faj fenntartási tevékenységet ugyan­
olyan szigorúan szabályozzák az öröklött ösztönök, mint a táplálkozást,
az alvást vagy a testmozgást.
Nem is olyan régen a nemiségről még nem illet szót ejteni, nem lett
volna udvarias dolog, igaz, teljes őszinteséggel n e m is beszéltek róla
soha, talán még manapság sem. A bün, a tisztátalanság tudata kapcsoló­
dott hozzá. Nagyszüleink még jócskán ebben a felfogásban nevelkedtek,
ezért annál tiszteletreméltóbb, hogy a Természetes Hygiénia már korai
korszakában is a legnagyobb nyíltsággal foglalkozott ezzel a kérdéskörrel
is, megtisztítva azt az előítéletek és tévhitek pókhálójától. Már akkori
szerzői is úgy tárgyalták a nemi működést, mint például a táplálkozást,
azaz mint a teljes emberi test és lét szükségletét, mely a testet szolgálja,
tehát szükség van bizonyos fokú megértésére. Mindig hangsúlyozott
tisztelettel vették figyelembe, illetve annyiban korlátozták csak, hogy
megmaradjon élvezetnek és a test előnyére váljon.
Manapság meg mi történik? A nemiséget ugyanúgy túlzásba viszik,
mint az evést. No, nem kell aggódni, nem a korlátozásokra fogjuk tenni
most a hangsúlyt, csak azon leszünk, hogy rámutassunk néhány dolog­
ra, amivel javíthatjuk e sokunk által lényegesnek tartott tevékenység
minőségét. A mi társadalmunkban különben is már a tiltás a legritkább
a nemi kapcsolatok területén. Megengedetté, szinte ajánlottá lett, akár
már a tizenéves kor kezdetén, de még ennél fiatalabb gyermekek felvilá­
gosításával is foglalkoznak, minden szabályozás, fegyelem, rendszer
nélkül. Nem úgy beszélnek róla, mint a házastársak között a szeretet
kifejezésének és az élet, az emberi faj fenntartásának eszközéről, hanem
érzéki oldalait kihangsúlyozva népszerűsítik, a tömegfogyasztás számára
pornográfiává lealacsonyítva teszik vonzóvá a nemi érintkezést. Aztán
meg a „személyes szabadság" megsértésével vádolják, aki ezt ellenezni
merészeli.
Nem lehet, hogy már túl messzire jutottunk egy újabb véglet, a szaba-

161
dosság felé? A társadalom számára hasznosan, rendesen működő nemi­
ség magyarázata, védelme és tiszteletben tartása helyett, mely tiszta
hátteret és egészséges távlatot adna, ehelyett most a nemi felvilágosítók
(akik nemegyszer hivatásos pszichológusok és pszichiáterek is egyben)
egy másik szélsőséges álláspontot képviselnek; nem hajlandók kiállni a
házasságtörés és a promiszkuitás, azaz a válogatás nélküli partnerváltás
ellen.
íme a helyzet, röviden. Aki bírálja ezt az ,,új nemi szabadságot", a
„szexuális forradalmat", arra hamar rásütik, hogy álszent prűd, vagy
reakciós ellenség. Akárhogy is, az azért továbbra sem változott, hogy mi
felel meg az embernek élettanilag. A kívánalmakat és a követelményeket
azok a biológiai szükségletek fogják behatárolni, melyek az emberi test­
ben nem változnak. Ugyanolyanok voltak tízezer éve, mint amilyenek
tízezer esztendő múltán lesznek. Az „ ú j nemi szabadság", a „szexuális
forradalom" ellenére is mi megmaradunk embernek, olyannak, akit a
fajra jellemző tulajdonságok határoznak meg.
Az emberi lét során a nemiség két fontos feladatot tölt be:

1. A nemiség teszi lehetővé a faj fönnmaradását, a szaporodást, minden


esetben két ellenkező nemű ember ivarsejtjeinek összeolvadása által,
miután kettejük közös felelőssége lesz az egyesülésükből származó,
támogatásra szoruló utód gondozása.

2. A nemiség eszközként szolgál a szerelem és a szeretet kifejezésére


két olyan ember között, akik sorsukat egész életükre egymáshoz kötöt­
ték. Ez olyan lelki táplálék is e két lénynek, ami kapcsolatukat különle­
gessé, egyedivé teszi számukra, és arra is alkalmas, hogy megkülönböz­
tesse viszonyukat minden más emberi kapcsolattól, ami bármelyikük,
illetve további személyek között létrejöhet.

A két eredeti cél elvész a nemiség körülötti nehezen kibogozható


tudatzavarban, ami lehetővé tette, hogy a nemiség egyfajta sporttá
váljon. Ahogy egyre gyakrabban nem „ a z é r t eszünk, hogy éljünk", ha­
nem „ a z evésért élünk-halunk", ugyanúgy visszük túlzásba a nemi
életet. Az e s z m é n y i valóban az lenne, ha a szeretkezés kizárólag a
- szerelmet és a szaporodást szolgálná, de mi nem ezt hirdetjük most sem,
egyszerűen n e m lenne ésszerű az ilyen elvárás, túl messze esne a
hétköznapok valóságától.
Az itt olvasható ismeretek csupán arra szolgálnak, hogy más szem­
szögből is megvizsgálhassuk a kérdést, mint ahogy azt a nemiség kufárjai
kínálják. N e m ijedek meg a „szexuális forradalom" híveitől, akik életelve
a „ k i s szexet, több szexet, j o b b többel, mint senkivel, mindet ide, meg
még, mennél többet és mennél többféle változatban!" jelszavakban merül

162
ki. Azt hiszem, sokakat elnémít föllépésük, olyanokat, akik hozzám
hasonlóan úgy gondolják, hogy a korlátlan szexuális szabadsággal és
szabadosságai már rég átestünk a ló túlsó oldalára. Nem, szerintem 13-
14 éves gyerekeknek ne a párzás legyen az időtöltés, az unaloműző
szórakozás, testileg nem alkalmasak még a szülőszerepre. Ahhoz is túl
fiatalok, hogy a terhességmegelözés olykor felnőtteket is próbára tevő
felelősségét nyakukba vegyék. Ez egyszerűen meghaladja képességeiket.
,,Az egyetlen tökéletesen biztos terhességmegelőző módszer a nemi élettől
való tartózkodás. Ez egyben azt is jelenti, hogy házasság előtt nem
tanácsos a nemi élet elkezdése." Jo A n n Gasper, az O A P (serdülőkori
terhességgel foglalkozó országos intézmény Amerikában) titkárhelyettese
nyilatkozott így, még 1986-ban. Biztató irányzat ez a nemi felvilágosítás
szövevényében, mely eddig főleg a különböző terhességmegelőző fogások
ismertetéséből állt. Saját nevelési tapasztalataim is azt mutatják, hogy
amennyiben másoktól is támogatást kap ebben, akkor könnyebben
megtartóztatja magát a tizenéves, s ettől gondtalanabbá, magabiztosabbá
válik az egyébként is válságos serdülőkorban, amikor még az sem világos
számára, hogy tulajdonképpen ki is ö. A korán megkezdett nemi élet
egyszerűen túl sok testi, lelki és érzelmi energiát köt le.
A televízióműsorok hozzáállása a nemiséghez sajnos nagyon is egyér­
telmű. Főműsoridőben is olyan adások mennek, amelyek romboló hatá­
súak, csak zavarosabbá teszik a kérdést a különbséget tenni még nem
tudó gyerekember számára. Az átlagos tévéműsor is „ s z o k á s o s nemi
tevékenységnek" mutat be a testi-lelki egészségre egyaránt ártalmas és
ugyancsak szélsőséges nemi viselkedésformákat. Sugalmazásuk szerint
a hűtlenség és kéjhajszolás a mindennapi élet szinte kötelező része, s aki
esetleg ösztönösen nem így gondolná, az legjobban teszi, ha alkohollal,
vagy valamilyen más szerrel mihamarabb megszabadul „nevetséges
gátlásaitól". Kifejezetten egészségtelennek tartom és helytelenítem a népszerű
műsorok jókora részét, egyáltalán nem vagyok boldog attól a gondolattól,
hogy gyermekeim ebben a tálalásban ismerkedjenek meg a szerelemmel.
Mint mindenhol, itt is igaz, hogy a túlzás a minőség rovására megy. A
gyerek is beleunna, ha mindennap gyereknap lenne, vidámparkkal,
ünnepi ebéddel. A karácsonyfába is belefásulnánk, ha egész évben
naponta kellene földíszíteni. Ha nemi kapcsolatunkban is csak a mennyi­
ség és a gyakoriság foglalkoztat, az a minőségnek fog ártani. Sablonos
rutinná, unalmas hétköznapi tevékenységgé változtat egy csodálatos,
izgalmas, testi-lelki élményt. A kielégülés elmaradása, az érdektelenség
legtöbbször emiatt jelentkezik, újabb és újabb kéjkiváltó módszerek
kitalálása helyett ezt kellene végre megérteni.
Dehát így van ez minden más élettani tevékenységgel is, a mértéktartás
a legfontosabb a táplálkozás, az alvás, a testmozgás, a játék, a munka

163
esetében is. A nemi érintkezéssel kapcsolatban sem más a helyzet;
bármelyik túlhajtásáért egészségünkkel kell fizetni.
Elhitették például, hogy a sürü és rendszeres nemi érintkezés „oldja a
feszültséget", könyvek, filmek azt sugallják, hogy a gyakoriság a férfias­
ság igazi fokmérője. Pedig egyáltalán nem az. A gyakoriság csak az
unalom, a kiábrándultság, a bágyadtság okozója és semmi köze az
egészséges nemi élethez. A nemi érintkezés nem termeli, hanem fo­
gyasztja a test energiáját, mely, tudjuk, az élet lényegi összetevője.
Méghozzá sokat, igénye csupán a legnagyobb fogyasztó, az emésztés
energiafölhasználásával hasonlítható össze. De talán fölösleges is magya­
ráznom, nem vad teniszcsatára szokott utána kedv támadni, inkább
alvásra. Ha nagyon lemerítjük az energiatartalékokat, akkor nem marad
elég munkavégző képesség a méregtelenítésre, belsőnk el fog szennye­
ződni. A túlhajtott nemi élet tehát toxikus állapot kialakulásához, beteg­
séghez vezethet.
A nemi energia értékes ajándék, csodára, új emberélet támasztására
képes kincs, amit nem helyes elpazarolni, meg kell őrizni a legmegfele­
lőbb pillanat és a legmegfelelőbb személy számára.
A Természetes Hygiénia területén szerzett tapasztalataim saját nemi
életemre is nagy hatást gyakorolt. Korábban, mielőtt rájöttem volna, hogy
életmódom milyen szoros összefüggésben áll egészségi állapotommal,
addig azt hittem, hogy a ritka nemi élmény hátrány, igazi istencsapás. A
nemhivatalos „szexolimpia" időszakában, a „ B o b & Carol é s T e d & Alice"
kor idején, a hetvenes évek elején történt ez, amikor meglett házaspárok,
komoly emberek is szinte „versengtek" egymás figyelmébe ajánlott föl­
jegyzéseikkel arról, hogy ki csinálja többször. Csak a mennyiség számí­
tott valamit, csak a gyakoriság volt fontos, semmi mást nem tartottak
számon.
Amikor aztán elkezdtem alkalmazni a Természetes Hygiénia módszerét
saját életvitelemben, hatalmas változások kezdődtek. Nem csupán azon
múlt, hogy Harvey lett a férjem. Határozottan az a véleményem, hogy az
új életmód bevezetése nélkül aligha tudott volna beállni ekkora fordulat
ezen a téren is. A Testkontrollt belsőm méregtelenítésével indítottuk,
hogy megszabaduljak a lerakódásoktól. Biztosítani kellett, hogy feltétle­
nül elegendő energia álljon rendelkezésre, azért ez egyben az önmegtar­
tóztatás időszaka is volt számomra. Ennek befejeztével a nemi kapcsolat
olyan élményekhez juttatott, amit soha azelőtt nem tapasztaltam.
Ennek egyik oka szerelmünk volt, ami a legmegfelelőbb érzelmi hát­
teret adta a nemi kapcsolathoz is. A másik fontos tényező az lehetett,
hogy belülről is kitisztultam, és tiszta belsővel az anyagi világból szár­
mazó valamennyi érzeti élmény erősödik, hatásosabbá, elevenebbé
válik, ami a nemi kapcsolat élményére is vonatkozik. Harvey is, én is
meglepődve tapasztaltuk, milyen sokan számoltak be maguktól az új

164
életmódra való áttérés óta gyarapodó nemi gyönyöreikről. Nem egy
közülük az idősebb korosztályt képviselte. Akadt, aki évek óta azt hitte,
hogy számára már örökre véget ért az érzéki örömök korszaka, s most
kiderült, tévedett.
Lehet benne valami? Tiszta belsőben az érzékek sem tompulnak el, az
idegek erősebb érzeteket tudnak továbbítani. De a világon minden job­
ban fog menni így, tisztán, legyen az sport, vagy fizikai, illetve szellemi
munka, vagy bármilyen teremtő, kreatív, alkotó tett, például az írás is.
Miért pont a nemi tevékenység lenne kivétel ez alól? Mennél j o b b a testi
állapot a megfelelő táplálás, pihenés és testgyakorlás következtében,
annál erősebb lesz a megélt nemi élmény. A kielégítő nemi élet lényeges
része a mértéktartás és az önfegyelem, ahogy fontos szerepet kap az íté­
lőképesség is. Mivel nemi kapcsolatból bármikor foganhat gyerek, válo­
gassuk meg. társunk megfelelő lenne-e ehhez is, hiszen a lehetőség
folyton fönnáll. Ha kellően tiszteljük, eléggé becsüljük magunkat és
testünknek szeretettel viseljük gondját, az segíteni fog az alkamas nemi
társ megtalálásában is. így szinte magunkhoz fogjuk vonzani az igazit.
Mennél tisztábbak és egészségesebbek vagyunk, annál inkább olyan
emberek érdeklődnek majd irántunk, akik szintén tiszták és egészsége­
sek. Nemi kapcsolat megkezdése előtt mindenképpen mennél jobban
ismerjük meg egymást leendő társunkkal, hogy feltétlen bizalom épüljön
ki közöttünk. Talán kissé ódivatúnak hangzik a tanács, de jó szolgálatot
tesz a boldogság és a testi-lelki egészség megőrzésében.
Dr. William L. Esser, az egészséges életmód egyik apostola szerint ,,a
túlhajtott nemi élet az életkedv és az életműködések gyors hanyatlásához
vezet, nemegyszer orvosi ellátást is szükségessé téve. Gyakran hormon­
kezelés a javallat, de ez nem gyógyítja az igazi okot. Próbálkoznak
étrendváltoztatással, nagy adag fehérje bevitelével, aztán ajzószerekkel,
továbbá az idegvégzödések mechanikai ingerlésével, de ezek egyike sem
hat addig, amíg az igazi okot nem veszik számításba. A lélekgyógyászok,
a pszichiáterek a megmondhatói a probléma gyakoriságának. De nem fog
visszatérni a rendes nemi működés, ha nem szüntetik meg a kimerülés
valódi okait, a túlzásba vitt nemi tevékenységet, és más fölösleges,
energiaigényes szokást, az étrendi hibákat, a pihenés, az alvás elégtelen­
ségét, melyek a toxémia, a méreggel telítettség állapotába juttatnak." Túl
nagy az ár, amit a túlzásokért kell fizetni, én legalábbis úgy vélem. (Az
idézett írás forrása: W. L. Esser, The Gratest Health Discovery, Chica­
go: Natural Hygiene Press, 1972.)
Meggondolandó, hogy a szélsőséges nemi érdeklődés nem a legyengült
egészségnek a jele-e. A földművesek tudják: hamarabb hozza hitvány
termését az a növény, amelyik valaminek hiányában szenved. Érezve
közeli végét gyorsabban érik, igyekszik a fajfenntartás ösztönök paran­
csolta feladatát még pusztulása előtt ellátni, noha a szülők csökkent

165
életképessége sajnos az utódnemzedékekben halmozottan is öröklődhet,
ami végül is nem csupán az egyedeket, de az egész fajt gyengíti.
A Természetes Hygiénia írott története számtalan olyan esetet ismer
amikor meddő párok életvitelük egészségesebbé változtatása által termé­
kennyé váltak. Kissé belegondolva könnyen érthetővé válik a dolog. A
spermiumnak hosszú és küzdelmes utat kell megtennie a petesejt meg­
termékenyítéséhez. Tiszta, egészséges belső környezetben ez könnyebb,
s a női szaporítószervek is jobban tudják ellátni feladatukat, ha nem
mérgektől elszennyeződött szervezeten belül kell kínlódniuk. Ugyanígy az
egészséges férfi testében kifejlődött hímivarsejtektől elvárható, hogy élet­
képesebbek lesznek, tehát nagyobb valószínűséggel akad majd olyan
közülük, amely eleget tud tenni „küldetésének". Szomorú belegondolni,
hányan vetik magukat alá különféle, a legnyakatekertebb művi beavat­
kozásnak is a hőn áhított gyermekáldás érdekében, noha lehet, csak
azért nem fogamzóképesek, mert testük belső körülményei nem megfele­
lőek ehhez a magasztos feladathoz. Ilyen hétköznapi ok lehet például
egyikük, esetleg mindkettőjük dohányzása, vagy más vegyszer, például
kávé, alkohol fogyasztása és hasonlók. Esetről esetre bebizonyosodik,
hogy a nemző- és fogamzóképesség már pár hónap alatt helyreállhat
helyes táplálkozás (sok friss gyümölcs, zöldség, teljes gabona, nyers
csonthéjasok fogyasztása, illetve hús, tej, tejtermék és földolgozott élel­
miszerek alapos csökkentése vagy mellőzése), elegendő pihenés, test­
mozgás, napfény, friss levegő és szeretetteli környezet hatására. Az
előnyös életmódváltozások nemcsak a termékenységet hozzák vissza, de
az ilyen szülők utódja is egészségesebb lesz.
A másik figyelemreméltó szempont a fogamzásgátlás. Sokakat kön­
nyen megzavarhat, ha egyébként törekednének az egészséges életmódra,
de nem tudják, mi legyen ezzel az „antibébi" tablettával. Bevenni, vagy
nem bevenni? A tabletták hatóanyagai általában olyan hormonok, ame­
lyek durván beavatkoznak a test saját hormonháztartásába és annak
finom egyensúlyába. Nem csoda hát a rengeteg, egyénenként sokszor
egészen különböző, olykor nagyon kellemetlen mellékhatás.
A sokféle fogamzásgátló spirállal is hasonló a helyzet. Idegen anyag a
testben. Nem nyilvánvaló-e, hogy a szervezet védekezni fog ellene, igyek­
szik megszabadulni tőle? Saját gyakorlatunkban gyakran tapasztaltuk,
hogy az egyébként hatásos életmódváltozás nem hozta meg a várt előnyö­
ket azoknál a nőknél, akik ilyen fogamzásgátlót használtak, sőt, szinte
előre meg lehetett mondani,milyen kellemetlen tünetek várhatók. Az
egészségesebb életmód révén fölszabaduló többletenergiát a test azonnal
arra fordítja, hogy még vehemensebben próbáljon megszabadulni az
idegen holmitól. A spirál eltávolítása után viszont gyorsan jelentkeznek az
új életmódtól elvárt jó hatások: egészséges fogyás, ragyogó, üde bőr,

166
újraéledő tettvágy és életkedv, sőt, a havi vérzéssel kapcsolatos nehézsé­
gek is szinte minden esetben csökkennek.
De létezik a fogamzásgátlásnak egy nagyon sikeres, természetes,
vegyszermentes, kíméletes módja. A peteérés szakaszainak megfigyelé­
sén alapuló, úgynevezett ovulációs születésszabályozási módszer, amely
két ausztrál orvos, dr. Evelyn Billings és dr. John Billings kutatásain
alapszik. Gondos alkalmazásával 98,5 százalékos a megbízhatóság*. A
W H O (World Health Organization, az E N S Z egészségügyi szervezete) által
nemrég lefolytatott nagyszabású nemzetközi vizsgálat eredménye azt
mutatta, hogy ez az egyszerű módszer roppant hatásos és könnyen elsa­
játítható. Az adatokat a világ öt különböző területéről gyűjtötték, melyből
három a fejlődő országok közé tartozott, ahol az asszonyok nagy része
írástudatlan:
Az ovulációs módszer nagyon j ó l beillik a természetes öngondozás
menetébe, egyszerűen testünk alaposabb ismeretére tanít, és arra, hogy
miként értelmezzük jelzéseit. Fölismerhetjük e módszerrel (elsősorban
naptár követésével), hogy mely napokon a legvalószínűbb a teherbeesés.
A női test egyértelműen jelzi ezt az időszakot. Néhány hónap alatt
könnyen elsajátítható e jelek fölismerésének tudománya, s hamarosan
pontosan meg lehet mondani, melyek lesznek a biztonságos napok a
szeretkezésre, s melyek nem. Ebből származik az ovulációs születéssza­
bályozási módszer másik óriási előnye, hogy terhesség megelőzésére is
használható, de olyanokon is segíthet, akik gyermeket szeretnének.
Egy másik igen hatásos, természetes fogamzásgátlási lehetőség az
úgynevezett Sympto-Thermal (hőmérőzésen alapuló) módszer, mely há­
rom különböző testállapot figyelésével segít a nőknek a fogamzásképes­
ség napjainak megállapításában. (További fölvilágosítás az alábbi címen
kapható: Couple to Couple League, P. O. Box 111184, Cincinatti, Ohio
45211, USA.)**
Mennél jobban megismerjük biológiai szükségleteinket, annál jobban
tudunk rájuk hangolódni, hogy a lehető legnagyobb mértékben kielégít­
hessük őket. Nem kivétel ez alól a nemi igény sem, ráadásul sokkal
élvezetesebb és mélyebb lesz az így szerzett nemi élmény. Az egyedek
egészségesebbé válása kihat a fajra is, sőt, az eljövendő nemzedékek is
egyre egészségesebbek lesznek így. Kecsegtető kilátások.

* Természetes fogamzásszabályozás címen Magyarországon is kapható erről


könyv.
** E ragyogó, természetes születésszabályozási módszereket több remek kiad­
vány ismerteti, érdemes megismerkedni velük. Néhány példa: John J. Billings,
M. D.: The Ovulation Method (Collegeville, Minnesota: Liturgical Press). Merce­
des Argu Wilson: The Ovulation Method of Birth Regulation: The Latest Adván
ces for Achieving or Postponing Pregnancy — Naturally (New York: Van No-
strand Reinhold Company). Hasznos lehet az alábbi könyv is: Landrum B.
Shettles, M. D., Ph. D., & Dávid M. Rorvik: How to Choose the Sex of Your Baby
(Garden City, New York: Doubleday and Company).

167
Tisztaság, kellemes környezet és meghitt percek. Mindhárom olyan
hangsúlyos összetevője a teljes egészségnek, melyek nélkül aligha boldo­
gulunk, ne kicsinyeljük hát le ezeket sem.

TISZTASÁG

„Tisztaság, fél egészség!" Ugye ismerjük a régi szólást. Mégis, alig száz­
százötven éve még kifejezetten káros fényűzésnek tartották a heti egysze­
rinél gyakoribb fürdőzést. Azóta szerencsére sokat változott a közfelfogás.
A köztisztasági mozgalmak az elmúlt évszázad során még az orvosi
szakmát is meg tudták győzni a hygiénia fontosságáról, ma már senkit
nem tartanak ezért izgága, ágáló sarlatánnak.
Manapság legfeljebb a Természetes Hygiénia hívei vannak kitéve emiatt
hasonló támadásoknak, akik a test belső tisztaságának fontosságára
szeretnék fölhívni a figyelmet. Szerencsére már milliók ismerték föl a
megfelelő ételtársítás jelentőségét, ami a belső tisztaság legfontosabb
eszköze. Meddig talál mindez még süket fülekre, vakságra és makacs
ellenállásra a hivatalos gyógyászat részéről? Nem tudom, sok esélyt nem
látok, egyedül az bíztat, hogy az újonnan fölfedezett igazságok túl szokták
élni a legmegrögzöttebb elutasítóikat is.
Tiszta külső és tiszta belső. Ez a test egészségének egyik legfonto­
sabb alapföltétele. Sajnos sokan a külső „túlápolásával" igyekeznek
pótolni a belső tisztaság hiányát. Ennek nevében gyakran olyan anyago­
kat is bevetnek, amelyek kifejezetten mérgezőek, káros hatásúak, alkal­
mazásuk nem egyszer betegséghez vezet. Hajmosószerek, hajlakkok,
szájmosók, fogpaszták, fogkrémek, fogporok, lehelletillatosítók, mosópo­
rok, tisztító- és súrolószerek, vérzéscsillapítók, arcvizek, porok, púderek,
krémek, kencék és kenőcsök az összes elképzelhető változatban, szagta­
lanító és izzadásgátló szórópalackok, hónaljtól a lábig mindenre, női
„ i n t i m " illatosítóként is. Elképesztő mennyiségben használjuk föl ezeket,

168
hála ..fejlett" civilizációnknak és „ m a g a s " kultúránknak. De mindez
egyszerűen fölösleges túlzás, mint gyakran az is, ahogy gyártóik ránk
akarják sózni készítményeiket; egyes hirdetések egyenesen azt sugal­
mazzák, hogy megátalkodottan piszkosak akarunk maradni, amennyi­
ben nem használjuk az általuk éppen népszerűsített árucikket.
Az ebben a furcsa, hogy nem annyira kívülről, sokkal inkább belülről
vagyunk tisztátalanok. Nincs annyi kölni és krém, ami ezt eltakarhatná.
Sőt, még rosszabb a helyzet, mert csak bajt csinálnak. A szórópalackok,
tubusok, tégelyek olyan vegyszereket tartalmaznak, amelyeknek semmi
keresnivalójuk se lenne testünkön, de még a közelében sem. Visszafojt­
ják például a természetes öntisztulást, mert záródásra kényszerítik a bőr
apró nyílásait, a pórusokat, melyeken keresztül rendesen a belső mér­
geknek kellene kiürülni. Ráadásul akkora már az illatszerek és kozmeti­
kai készítmények iránti kereslet, hogy nem is lehet igazán hibáztatni az
illatszergyártókat, ha melléktermékeikkel környezetünket szennyezik.
Elvégre mi kértük, nem igaz?
Minden ilyesmi káros lenne? Nyugodtan le is fogadhatják, igen! A női
intim szórópalackok például szinte kivétel nélkül talkumot is tartalmaz­
nak, ami közismerten rákkeltő hatású. A dezodorok alumíniumkloriddal
zárják el az izzadságmirigyek kijáratát; az alumínium közvetlen összefüg­
gésbe hozható az Alzheimer-kór kialakulásával. A lehelletillatosítók megölik
ugyan a káros kórokozókat, de velük együtt a száj hasznos baktériumait
is. A fogkrémek koptatóanyagai ledörzsölik a fogzománcot, továbbá olyan
káros színezékeket és adalékanyagokat tartalmaznak, mint amilyen a
fluorid, amely egyértelműen veszélyes méreg. A DuPont laboratórium
vizsgálata szerint a dezodorok és hajlakkok szórópalackjainak freon
hajtógáza nem csupán a környezetre, de közvetlenül a felhasználóra is
ártalmas. A porlasztás oly tökéletes, hogy a belélegzett permetbői az
egészen apró cseppecskék a tüdőhólyagocskákon keresztül be tudnak
jutni egyenesen a véráramba. Olyan emberek tüdejét vizsgálták, akik
gyakran használnak szórópalackokat. Valamennyi megvizsgált személy­
nél a sejtek rák előtti jellegzetes elváltozásokat mutattak.
Talán azért hintjük magunkra olyan lelkiismeretes szorgalommal eze­
ket a „ c s a k külsőleg" holmikat, mert érezzük, hogy belsőnk nem elég
tiszta. A test elpiszkolódott belsejéből előtörő anyagok kellemetlen bűzét
kívánjuk így elnyomni, de ez nem fogja megszüntetni az okot. Az lesz az
igazi megoldás, ha tisztán tartjuk belsőnket is. Hogyan? Követni kell a
Testkonroll életmódot, ahogy azt a korábbi ötödik fejezetben már ismer­
tettük. Ugyanis a belülről is tiszta testnek nincsenek kellemetlen
szagú kipárolgásai.
Akik mégis mindenáron használni szereüiének ilyesmit, azoknak ajánl­
hatom a „ L e Crystal Naturelle" nevű, áttetsző, öklömnyi kristályhoz
hasonló szagtalanító követ, mely természetes ásványi sókból készült.

169
Hatásosan megszünteti a hónalj és a láb kellemetlen szagát, ugyanakkor
n e m gátolja a bőr anyagcseréjét, nem zárja el a pórusokat. Mindenféle
bőrre alkalmazható, s ráadásul a ruhát sem színezi el. Hatása hosszú
ideig tart, továbbá biztonságos és gazdaságos is.
Ha egyszer a legtöbb testápolószer tele van vegyszerekkel, akkor miért
ne próbálkoznánk meg természetbarát változataikkal? Manapság már
elég sokféle ilyen létezik, kizárólag természetes összetevőkből készítve. Az
egészséges élelmiszerek terjesztésével foglalkozó Természetboltokban ilyenek
is föllelhetők. (Amerikában ford. megj.) Léteznek e g é s z e n természetes le­
hetőségek is. Például a mandulatej készítése után visszamaradó pép al­
kalmas a test bedörzsölésére, mandulaolaj tartalmával remekül nedve­
sítve a bőrt. A mentatea feszessé teszi az arcbőrt. Intim női spray
használata helyett zuhanyozzunk le két liter vízben elkevert két evőka­
nálnyi citromlé vagy almaborecet oldatával. A hajtógázas szórópalackok
helyett használjunk vegyszermentes zseléket, habokat.
A kültakaró tisztántartására legjobb naponta meleg (de nem forró)
vízben lezuhanyozni, vagy megfürdeni, a lehető legkevesebb „készít­
mény" felhasználásával. Puha kefével dörzsöljük és csak tiszta vízzel
öblítsük a fogat és az ínyt, a lerakódások eltávolításához használjunk
rendszeresen fogtisztító selyemfonalat. A kellemes lehellet a tiszta belső­
ből eredjen, s ne a fogkrém műillatából. A bőr puhaságát se kenőcsök
alkalmazásával próbáljuk elérni, inkább igyunk elegendő vizet, fogyasz-
szunk sok gyümölcsöt és zöldséget. A fürdésen kívül dörzsöljük át a bőrt
természetes sörtéjű kefével, ami eltávolítja az elhalt bőrsejteket, amelyek
különben eldurvítanák a bőrfelszínt. Az elhalt bőr ráadásul akadályozza
a bőrön keresztüli anyagcserét, tehát hátráltatja a kiválasztás roppant
fontos, tisztító folyamatát. A kefés ledörzsölés után jólesik majd kiázni a
zuhany alatt, vagy egy kád meleg vízben, míg mégegyszer átmasszírozzuk
a testet szárított tökbélből készült úgynevezett „luffa" frottír-szivaccsal,
vagy valódi tengeri szivaccsal. Ez tényleg frissen és üdén tartja a bőrt.
Akinek ezek után még mindig hiányzik az olajos kezelés, az használjon
tiszta kókuszolajat, az a legjobb erre a célra.
Kerüljük a talkumtartalmú hintőporok használatát, főleg csecsemők
esetében. Tápláljuk a kisbabát helyesen, anyatejjel, gabonafélék és csont­
héjasok magjaiból készített tejjel, friss gyümölcslével és friss gyümölcs­
csel, ez bőrük épségét is megőrzi. Fürdessük őket meleg vízben, és
legfeljebb finom kókuszolajszappant alkalmazzunk, ha már mindenáron
szükségesnek érezzük a szappanozást. Fontos a gyakori tisztábatevés.
Bőrük illatozni fog, s nem sebesedik ki. (Sokaktól hallottam, Jae Duck-
horn [Pasadena, California] levélben is megírta, hogy már másnapra
kicsípte a kisbaba popsiját a széklet, amikor tehéntejből készült tápszer­
rel etette.)
A test tisztántartásához is legokosabb a legtermészetesebb megoldáso-

170
kat alkalmazni. A vegyszerekkel telített testápoló holmik sokkal inkább
az üzletnek válnak hasznára, mint egészségünknek. Felejtsük el őket.
Közérzetünk, környezetünk, no meg pénztárcánk is előnyét látja majd.

KELLEMES KÖRNYEZET

Az ember fészeklakó faj, természeténél fogva szüksége van valamilyen


fedélre a feje fölött, ahol meghúzódhat. Sajnálatos hibája korunknak,
hogy oly sok embertársunk kénytelen saját otthon nélkül leélni életét.
Összezavarodott az értékrend.
Testünk mellett talán csak otthonunk az, amelyet oly bőkezűen agyon­
kezelünk a legkülönfélébb vegyszerekkel. Lassan egy vegyi hulladéktáro­
ló sem lehetne már különb. Aztán egészségünkkel fizetjük meg az árát
ennek a magunk teremtette világnak, noha az embernek eredendően
tiszta környezetre és friss levegőre lenne szüksége.
Az egyetlen nyugodt szívvel ajánlható légfrissítő a nyitott ablak.
Az áporodott levegő leggyakoribb oka a dohányfüst és a sütőserpenyőből
felszálló zsíros szagok. Az az egészséges háztartás, ahol nem dohányoz­
nak, és ahol az ételek túlnyomó többsége friss gyümölcsből és zöldségből
áll. Még télen is érdemes legalább résnyire nyitva tartani az ablakot a jó
szellőzés érdekében. Ha dohányosok élnek a házban, akkor azok legfel­
jebb az egyetlen, erre kijelölt szobában hódolhassanak szenvedélyüknek,
de még jobb az a megoldás, amit sok amerikai lakásban már bevezettek;
bagózni házon kívül lehet, otthon senki nem dohányzik.
Aztán mi mindent használunk a ház „tisztántartására"? Tisztában
vagyunk-e azzal, hogy miféle veszélyes vegyszereket alkalmazunk napról
napra? Pedig közülük nem egy fölösleges, vagy helyettesíthető mással.
Sokan csak azért használják ezeket a veszedelmes anyagokat, mert
egyszerűen nincsenek tisztában a kockázattal és nem tudnak arról, hogy
lehetne másképp is csinálni. A leghasznosabb otthoni elfoglaltság az
lenne, ha törődni akarunk az egészséges környezet megteremtésével,
hogy nekiállunk kiselejtezni a haszontalan holmikat. Kezdjük a konyhá­
val, dobjuk ki az összes mérgező és környezetszennyező tisztítószert.
Mentesítsük a kamrát és a hűtőt minden vegyszertartalmú élelmiszertől.
Szabaduljunk meg valamennyi maró hatású ruhatisztító vegyi anyagtól.
Boldogság fog eltölteni, ha sikerül helyettesíteni mindezt a kockázatos,
méregtartalmú és drága holmit hatásosabb, kevesebb és sokkal olcsóbb
szerrel. További elégedettségre és lelki nyugalomra adhat okot a tudat,
hogy ennyivel is hozzá tudtunk járulni saját testünk, saját otthonunk, de
egyben az egész világ méregtelenítéséhez.
A konyhai tisztítószerek a legveszedelmesebbek. Alaposan végigolvas­
va egyik-másik címkéjét ijesztő dolgok derülnek ki — ha egyáltalán

171
föltüntetik az összetevőket és a lehetséges kockázatokat. Ehelyett ugyan­
is inkább illatosítókkal álcázzák a maró anyagok gőzeit, hogy belégzésük
ne legyen olyan kellemetlen. (Maró hatásukon ez ugyan mit sem változ­
tat.) Hát nem aranyosak, hogy így „gondoskodnak" rólunk?
Lássuk csak! A tűzhelytisztítókra például nem lesz szükség, mert
kevésbé koszolódik a sütő, ha kevesebb húsételt készítünk. Az elpiszko­
lódás leggyakoribb oka az, hogy az egyik alkalommal lecsöppent étel,
vagy a párából lecsapódott zsíros szenny a következő használat során
odaég a tűzhelyhez. Az ilyen rásült lerakódás valóban szinte levakarha­
tatlan, de frissen még könnyen eltávolítható. Nosza, törüljük föl a fröcs-
csenéseket amilyen hamar csak lehet, minden használat után, amint
kihűlt a tűzhely. Ezzel megelőzhető, hogy egyáltalán szükség legyen
azokra az erősen maró tisztítószerekre.
A vécé- és lefolyópucoló anyagok elsősorban abban hasonlítanak a
tűzhelytisztító szerekre, hogy ezekben is nagyon nagy a rendkívül erősen
maró lúg részaránya. Csak ezek mintegy évi 10 000 balesetet okoznak az
Egyesült Államokban. További veszély, hogy felszabaduló maró páráik a
levegőben maradva tovább roncsolnak, ha nem öblítettük le a szert elég
alaposan.
T ö b b erős hatóanyag együttes hatása könnyen végzetes is lehet. 1975
novemberében történt például, Maine államban, hogy egy 68 éves asz-
szony klórmész és ammónia keverékével gondolta megtisztítani ablakát
valami makacs, odaragadt, tojásból eredő piszoktól. A lakásban a keve­
rékből fölszálló gőzök nem csak őt ölték meg, de azt a nőrokonát is, aki
szájon át adott mesterséges légzéssel próbálta megmenteni őt.
Kockázatos kitenni magunkat nap mint nap gyilkos vegyi anyagok
hatásának, olyan tisztítószereket kellene használnunk, amelyek mérge­
zés nélkül tesznek köröttünk rendet. Minden belső méregtelenítési pró­
bálkozást eleve aláás, ha közben hol itt egy kicsi, hol ott egy kicsi, de
ugyancsak káros anyag j u t be a szervezetbe. Nem beszélve arról, amikor
az egészet lezúdítjuk a csatornába, szennyezve ezzel az amúgy is túlter­
helt élővizeket. Aztán meg elégedetlenkedünk, hogy miért képtelenség
rendes ivóvízhez jutni...
Sokan nem is tudják, mennyi lehetőség kínálkozik egyes háztartási
vegyszerek helyettesítésére sokkal kevésbé mérgező, jóval olcsóbb, rá­
adásul hatásosabb anyagokkal. íme néhány példa.

Általános felülettisztító szernek remekül beválik néhány evőkanál


ecet egy vödör vízben feloldva. Szinte csodát tesz az ablakkal, a padlóval.
Súroláshoz használjunk szódabikarbónát.

Fehérítőként alkalmazzunk boraxot. Anélkül fehérít, hogy károsítaná


az anyag színét, szövését, s az élővizeket is kíméli.

172
Zsíros konyhai eszközök és edények tisztítására (ezekből ugyan ha­
marosan egyre kevesebb lesz. hiszen gabona és zöldség nem szokott
olyan vastag levet ereszteni) áztatáshoz vegyünk szódabikarbóna oldatot,
vagy szódabikarbónát, esetleg biológiailag lebomló folyékony mosogató­
szert, mint amilyen a Shaklee, vagy az Amway*. (Ejtsd: emvéj.)

— Tűzhelytisztításhoz súrolószer gyanánt alkalmazzunk szódabikar­


bónát.

— Lefolyó eldugulása esetén öntsünk bele forró vizet, majd fél csészé­
nyi bóraxot. Ezután egy kis kézi gumiharanggal pumpálva már újra sza­
baddá lehet tenni a lefolyót.

— Mosogatáshoz használjunk biológiailag lembomló szereket, mint


amilyen a Shaklee és az Amway. Ezek a legjobbak!

Gondolnák-e, mi az, amiből többet vásárolunk, mint amennyi kenye­


ret, tejet, vagy bármilyen más ételt? Eltalálták, ez a mosópor. Nem csoda,
hogy a mosópor egyben a legjelentősebb környezetkárosító háztartási
szer is, tovább habzik a partok mentén, hiszen előbb-utóbb minden
mosópor az élővizekbejut, ettől lesznek azok egyre kevésbé élők. Meg kell
érteni, hogy a mai mosópor már nem egyszerűen szappan. A hagyomá­
nyos szappan ugyanis egy aránylag ártalmatlan háziszer, amit már
évezredek óta használ az ember. Ezzel szemben a mosópor vegyipari
termék, habosító szerekkel, vagy épp habzásfékezővel, illetve illatosító
anyagokkal, enzimekkel, tisztító-, töltő- és lágyítószerekkel telítve. Szem­
be, szájba jutva nemcsak csíp, de komoly egészségkárosodást is okozhat.
A rendszeresen ily mosószerekben mosott ruha átitatódik mesterséges
szag- és egyéb anyagokkal, amelyek izgatják a bőrt, a tüdőt. A mosópo­
rokba kevert mesterséges enzimek gyakran okoznak asztmát, bőrkiütést
és náthaszerű tüneteket.
A gépírónő, Kathy Atwood, aki e könyv elkészítésében is segédkezett, e
rész elolvasása után beszámolt a bőrallergiáról, amelytől — lányával
együtt — állandóan szenved. Elhatározta, áttér az A m w a y mosószer
használatára. Az első mosás után meglepődve látta, hogy a szokásosnál
piszkosabbnak tűnt a friss ruha. Igen, mert a korábbi mosószermaradvá-

* Amway? Ma már Magyarországon is beszerezhető! íme a reklám: „Tisztára,


mint Amerika! Elképesztően hatékony, mégis kézkimélő és környezetbarát
háztartási tisztítószerekkel. Luxus minőség elfogadható áron, USA-áruk forin­
tért. Figyelem! Boltban nem kapható, terjesztésük kizárólag az önfejlesztő
ügynökhálózat útján folyik. De bárki hozzájuthat! Hivjon és mi házhoz me­
gyünk. Keveset viszünk, de sokat kap, mivel sűrítményeink megfelelő hígítása
vízzel már az Ön föladata lesz. Csalódás kizárva, mert visszakérheti pénzét, aki
esetleg nem lenne megelégedve. (Szerencsére ez a legritkább eset.) Csak egy
telefon, Budapesten például 136 85 78."

173
nyokat nem lehet mindjárt elsőre eltávolítani. Néhány mosás után azon­
ban a ruhák újra ragyogó tisztán kerültek ki a gépből. Az sem lényegte­
len, hogy Kathy és lánya is örökre megszabadult a bőrallergiától.
Ezt-azt azért lehet tenni a mesterséges mosószerek visszaszorítására,
melyeket oly gátlástalanul használunk manapság. Kezdhetjük mindjárt a
mennyiség egyszerű csökkentésével. Egybehangzó fogyasztói fölmérések
szerint legtöbben átlagosan a szükséges mennyiség kétszeresét hasz­
nálják! Vissza lehet szorítani a mosáshoz használt minden egyéb vegy­
szer, a lágyítók, a dörzselektromosság elleni készítmények és a folttisztí­
tók használatát is. Az első kettő káros maradékokat hagy a ruhában,
melyek ingerlik a bőrt, az utóbbi meg különösen veszélyes, mivel haszná­
lat közben belélegezzük az oldószerek maró gőzeit. (Elhihetik, ez senki­
nek sem tesz jót.) Harmadsorban pedig ma már mindezek nagy részét
biológiailag lebomló szerekkel lehet helyettesíteni, mint amilyenek példá­
ul a Shakelee, vagy az A m w a y termékei.
A statikus dörzselektromosság gondját másként érdemes megoldani;
ruháink tartalmazzanak több valódi, természetes rostot, azaz a lehető
legkevesebb műszálat. A természetes rostból készült anyagok jót tesznek
a bőrnek, kevésbé ingerlik azt és hagyják, hogy szabadon lélegezzen.
Sokan rendszeresen rovarirtóval kezelik lakásukat, ha kell, ha nem.
Ezek a permetek állandóan a levegőben lengenek, hatásuk gyilkos a
bogarakra, legyekre, szúnyogokra. Senki nem gondolhatja komolyan,
hogy ránk, emberekre ne lenne káros. A rovarok elleni küzdelemben
hasznos a gyakoribb „nagytakarítás", amikoris eltávolítjuk mindazt, ami
lakásunkba vonzaná a kártevőket. Régi házban, ahol már nemzedékek
óta együtt él rovar és ember, ott talán túlzás célként rögtön a teljes irtást
kitűzni, ésszerűbbnek tűnhet először csak csökkenteni számukat, mert
akárhogy is mérgezünk, a rovarok egy része láthatólag bármit túlél, mi
viszont károsodunk az irtószerektől. (Nem csoda, ők összhangban élnek
a természettel, csak mi állunk harcban vele.)
Néhány módszerrel meg lehet valósítani ezt a csökkenést. Csótány és
rokonai esetén szüntessük meg minden „ k e d v e n c gyülekezőhelyüket" a
házon belül. A lakásban található szúnyogok számát alaposan korlátoz­
hatjuk, ha a házon kívül, a kertben felszámolunk minden helyet, amely
alkalmas szaporodásukra. A citromfű, a citronella olaja természetes
szúnyogriasztó. Bőrre, vagy még inkább ruhára kenve már kevés is
elveszi „étvágyukat". A nyílászárókra szerelt szúnyogháló is hatásos
módszer. Ha mindezek ellenére mégis be kell vetni rovarirtót, akkor is
inkább a száraz, porított változatokat használjuk, melyek kevésbé mérge­
zik levegőnket gőzökkel és gázokkal.
Jó lesz a házat mentesíteni mindenféle sugárzástól is. Sokan nem értik,
miért ellenezzük a mikrohullámú sütőt a Testkontrollban. Ugye, nem
szeretnének atomerőművet a szomszédban? De vajon tudják-e. hogy a

174
mikrohullámú sütő tulajdonképpen egy rádióaktív, sugárzó test? Azt
mondják, nincs abban hasadó anyag, a kibocsátott sugárzás ,,kis ener­
giájú és nem ionizáló"? Engem még ez sem nyugtat meg igazán. Ugyan
miért tartsak én otthon akár alacsony energiaszinten sugárzó holmit is?
A kényelem, ugye, hogy szinte semmi időt ne kelljen a főzésre fordítani.
Ez a fölfogás mindenkit már szinte kényszerít. Szerintem e készülékek
terjedésének okai a lustaság és az, ahogy a gyártók és eladók elkenik a
valóságot. Úgy hirdetik, mint a „ m o d e r n kényelem nélkülözhetetlen
eszközét", s közben senki nem töri magát, hogy a veszélyekre is figyel­
meztessen. Megéri-e a lerövidült sütésidö, mondjuk a percek alatt tálai­
hatóvá tett fagyasztott csirke, hogy egészségre ártalmas, alattomos su­
gárforrást tartsunk a háznál? Mert igenis veszélyesek! Ha nem lenné­
nek azok, akkor ugyan miért látnák el drága sugárvédelemmel?
A mikrohullámú sütő fölépítése hasonló a hasadó anyagok tartályai­
hoz. Nem engedne ki sugárzást, ha tökéletes lenne, de sohasem az.
Valamennyire mindig ereszt, elsősorban az ajtó körül, a tömítések men­
tén. Annyira biztos, hogy ereszt, hogy külön szabvány foglalkozik a
kiszivárgó sugárzás „elfogadható szintjének" meghatározásával. Ez a
szabvány vajon kit véd? Engem? Nem, sokkal inkább a gyártót! Arról nem
is szólva, hogy betartását senki nem ellenőrzi, legföljebb maga a gyártó,
ha ugyan veszi rá a fáradságot. Mert a díjbeszedők j ö n n e k ugyan halál­
pontosan, de, ugye n e m szoktak rendszeresen megjelenni a háznál az
állami sugárzásszint-mérők önöknél sem, igaz? Sőt, tovább megyek!
Nem létezik olyan, hogy biztonságos sugáradag! Dr. Kari Morgan
kutató a sugárhatás és az egészség összefüggéseit vizsgálja. Szerinte „a
hatvanas évek óta tartó mérések egyértelműen azt igazolják, hogy nincs
olyan alacsony sugárszint, amelynek biztonságosan ki lehetne tenni
bárkit, azaz amikor a megbetegedés valószínűsége nulla lenne." Nem az a
gond, hogy az étel sugárzóvá válna. Minden főzőeljárás elvesz az étel táp­
értékéből, a mikrohullámú sütő esetében csak az a különbség, hogy
gyorsabban teszi. Nem is az étel forog veszélyben, hanem mi magunk!
Még észre sem lehet venni, nincs szervünk, mely fölfogná a sugárzást és
figyelmeztetne az alattomos veszélyre. Se íze, se bűze, nem hallható, nem
látható, ki nem tapintható, csak az holtbiztos, hogy pusztít. Halálos
csöndben. A sugárkárosodás halmozódását se érezzük. A tünetek évekig
lappanghatnak, s már késő lesz az ok után kutatni, amikor jelentkeznek.
Csak gyanítható, hogy mi kárt okoz a mikrohullámú sütő. Befolyásolja a
szívritmus-szabályozót, károsítja az érzékeny szöveteket, különösen ve­
szélyes a magzatra, fokozza az idegkimerültséget, rongálja a látást, szür-
kehályoghoz vezethet.
Senki nem tudja pontosan megmondani, milyen veszélyt jelent a
mikrohullámú sütő, s ez benne az igazi veszély. Dr. A. H. Frey szerint az
idegrendszer a szabványban előírt szintnek már a háromszázad részét is

175
megsínyli. Aki ezek ellenére otthonába visz ilyen kiszámíthatatlanul
kockázatos készüléket, annak érdemes legalább tisztában lenni néhány
fontos dologgal. Már az elhasználódás miatt is az öreg mikrosütök jobban
szivárognak, mint az újabb keletűek. A védelem nem csak a használat
során, de a szállítástól is rongálódhat, gyengülhet. Sohase tegyünk oda
nem való, idegen tárgyakat a nyílások tömítéseihez. Fémszivacs, vagy
más koptató hatású tisztítószer alkalmazása növelheti a kiszivárgó su­
gárzás mennyiségét. Tisztításra csak puha holmit használjunk, semleges
mosóanyaggal. Tartsuk meg legalább az egy lépés távolságot, ne kerül­
j ü n k karnyújtásnyira se a bekapcsolt készülékhez, a tekintetet is fordít­
suk el róla.
Akad még, aki többre becsüli kényelmét a kockázatnál? Annak azt
javaslom, legalább alkalmanként ellenőrizze készüléke sugárvédelmének
épségét, hogy észrevegye, ha növekszik a szivárgás. (Amerikában a Radio
Shack forgalmaz erre szolgáló mérőeszközt.) De továbbra is azt tartanám
jónak, ha nem támogatnánk az atomipart ilyen készülékek vásárlásával.
Nincs az a kényelem, amelyik megérné a nukleáris szerencsétlenség
kockázatát. Ahogy tartok az atomerőművek terjedésétől világszerte, ugyan­
úgy ódzkodok a mikrohullámú sütő térhódításától az otthonokban. Leg­
alábbis én. Önök hogy vannak ezzel?
Gondolom nem lesz meglepő a hír, hogy a televízió sugárzása egyértel­
műen káros, főleg a többi minket érő sugárzással együttes hatásban. Dr.
Emil Grubbe neves sugárzásszakértő 1960-ban halt meg, rákban. Nem
sokkal halála előtt nyilatkozott így a televízió károsságának kérdésében,
amikor orra, álla, egyik karja és másik kezének több ujja már hiányzott.
„ N é z z e n e k csak rám. Vagy képzeljenek el egy kisgyereket, aki fehérvérü-
ségben haldoklik, menthetetlenül. Ha maga a televízió nem is lenne
káros, azzá válik, ha sugárzása hozzáadódik napjaink többi sugárterhe­
léséhez, amik az embert érik, és amit a tévékészülékek gyártói nem
vesznek számításba: kísérleti atomrobbanások, orvosi röntgenvizsgálat,
az űrből érkező állandó háttérsugárzás hatásán fölül még napi négy-öt
óra a képernyő előtt, attól alig két méternyire. Sötét kilátások. De
véleményem szerint a telvizió önmagában sem veszélytelen!"
Hogy a szabványok gondoskodnak a tévé biztonságosságáról? Megint
fölvetődik a kérdés, kinek a szempontjából. 16 kilovolt feszültséget
neveznek „biztonságosnak". A legtöbb készülék jóval efölött üzemel. A
sugárzás mennyisége szaporodik színes és nagyobb képernyő esetén. A
sugárveszély akkora, hogy a szerelőket is feliratokkal figyelmeztetik rá.
Csak a nagyközönség tájékoztatására nem futja, az túl sokba kerülne. Az
ICRP (Nemzetközi Sugárvédő Szervezet) adatai szerint 30 éves korig
legföljebb 5 „ r e m " lehetne az összes sugárártalom. Ezzel szemben átlago­
san 1 „ r e m " sugáradagot kapunk minden olyan évben, amelyikben
rendszeresen nézzük a tévét. Az 5 helyett ez 30 „ r e m " a harmincadik

176
évben! Szülők hagyják, hogy csemetéik akár órákat töltsenek a tévé előtt,
s még csak azt sem mondják, amit én itt: mennél messzebb ülsz a
képernyőtől, annál kevesebb kárt okoz. Hátrább a gyerekekkel! Két
méter legyen a legkevesebb! Ma, amikor száz újszülöttből átlag tizenket­
tő kisebb-nagyobb születési rendellenességgel j ö n a világra, figyelmeztet­
ni kell a várandós nőket a magzatukat fenyegető sugárveszélyre. A sejtek
szaporodás közben a legérzékenyebbek erre, s épp a magzati kor az,
amire a sejtszaporodás a legjellemzőbb. A televizió nem ártatlan szórako­
zás csupán, hanem valódi veszély forrása is!
Még néhány figyelemreméltó adat. Az első sugárterhelésre vonatkozó
amerikai szabvány 1968-ban jelent meg, azóta nyolcszor módosították.
Mind a nyolc alkalomal csökkentették a küszöbértéket. Az eltérés így is
ezerszeres például a szovjet előírásokhoz képest. Vagyis teljes a tájéko­
zatlanság, senki nem lehet biztos semmiben. És ez csak az egyénre
vonatkozik, a nemzedékek során halmozódó hatás még ennnyire sem
ismert, hisz nem olyan régi találmány e láthatatlan gyilok. Egy lehetősé­
günk van csak a védekezésre, korlátozzuk a sugárzást, legalább saját
környezetünkben, minden lehetséges módon, a lehető legkisebbre. Akad­
nak például családok, ahol éjjel-nappal megy a tévé, akár nézi valaki akár
nem! Tréfa nélkül mondom, komolyan vannak ilyenek! A tévéből, számí­
tógépmonitorból, fénycsőből, irodai fénymásológépből és ezer más mes­
terséges forrásból ránk zúduló pusztító sugárözön ellen úgy lehet a
legjobban védekezni, ha a lehető legtöbbet tartózkodunk természetes
világításban. Csak helyeselni tudom azon szülők eljárását, aki így bíztatja
gyerekeit: — Kapcsold ki azt a tévét, fiam, menj(ünk) inkább játszani a
szabadba!
Őseinkhez hasonlóan, természetünknél fogva is sokkal több időt kéne
tölteni a szabadban, mint manapság tesszük. Érzékszerveink még min­
dig rá tudnak hangolódni a Természet szépségeire, a mesék és legendák
tele vannak csodás virágokkal, gyönyörűséges növényekkel. Látványuk
lélekemelő, idegnyugtató. Vigyük be hát ezeket otthonunkba, üdítsük föl
szobáinkat is növényekkel, virágokkal. Nem csupán látványuk tölt el
örömmel, más szempontból is érdemes együtt élni velük. Az élő növények
oxigénné alakítják a kilehelt széndioxidot, segítenek tisztán tartani lak­
helyünk levegőjét. Egy szerény virágcsokorral is be tudjuk varázsolni
olykor-olykor a természet szépségét otthonunkba.
Még többet tehetünk a házikertben, ha csak zsebkendőnyi is. Ültes­
sünk fát! A fák tartják tisztán a légkört. Bolygónk legfontosabb oxigénfor­
rása az őserdők övezete, amelyet oly mértékben irtanak, hogy már a
kétezredik esztendőben alig tizede marad meg a mostani állománynak,
ha ez így megy tovább. Segítsük e folyamat ellensúlyozását, ültessünk
fát, ahová csak lehet. Neveljünk virágot saját otthonunk díszítésére,
termesszünk zöldséget saját fogyasztásra. Mindez olyan beruházás pénz-

177
ben és időben, aminek közvetlen haszonélvezői is mi magunk leszünk.
Pár szót a színek ránk gyakorolt hatásáról, amely sokkal jelentősebb,
mint gondolnánk. Minden szín más-más testi energiaközpontra hat
erősebben. A vörös például a nemi érdeklődést mozgósítja. A sárga és a
narancs az emésztést segíti. Barátságos, meleg színükkel a Naphoz
hasonló hatást gyakorolják az emberre. A zöld érzelmeinkre, szívünkre
hat, szeretetet, összhangot, békét sugall. A kék a levegő színe, lélegzé­
sünkre, tüdőnkre lesz jó hatással, s a csönd és az elmélkedés színe is ez.
A fehér a tudatosság magasabb szintjeire vezet. A nyers, vad színek nyers
és vad érzelmeket váltanak ki. T o m p á b b (de nem fakó) tónusok meg­
nyugtatóan hatnak. Éljünk tudatosan a színekkel, befolyásuk erősebb,
mint sejtenénk.
Legalább ilyen fontos a zene hatása is. A lágy, nyugodt muzsika
csodásan el tud andalítani, ahogy a kemény, hangos zene akár a környe­
zetszennyezés egyik válfajának is tekinthető. A fémesen harsogó rocktól a
növény is elsatnyul, de szebben fejlődik dallamos zene hatására. Tudato­
san és megfelelő módon éljünk tehát a zenével is, sokban hozzásegíthet a
kellemes közérzet eléréséhez. Ezt sem én találtam föl, az idegnyugtató
muzsikát már Aszklépiosz gyógyító szentélyeiben is gyógyszerként hasz­
nálták az ókori görögök. Ne aláássuk, inkább fokozzuk az egészséget
általa.

M E G H I T T PERCEK

A mai élet tempója sokunknak túl idegesítő, éjjel-nappal zúg-zakatol


tőle az agy, nem j u t idő a nyugodt, tiszta gondolkodásra, az érzelmek
hevesen csaponganak. Nyugtalan az álom, rossz az emésztés, felszínessé
üresednek emberi kapcsolataink. Mindennek csupán az az oka, hogy túl­
telítődik a tudat.
Tudatunk az a képernyő, ahol életünket szemügyre vehetjük. Mélyre
hatolhat a tekintet, ha nyugodt, mint szélcsendben a tisztavízű tó. De
nem lehet észrevenni a tó fenekén a megbúvó kincset, ha a felszínen
folyton szilaj hullámokat korbácsol a vihar. Nyugodt életvitel mellett
maga az élet is könnyebben érthető, világosabbá válik. Látjuk, hogy mi
munkánk célja. Jobban tudatában leszünk a kapcsolatoknak, melyek
embertársainkhoz fűznek. Összevissza kavargó gondolatok között köny-
nyen irányt s arányt lehet téveszteni, apróságok túl nagy jelentőséget
kapnak, de elsiklunk az élet fontos dolgai fölött. A kapkodó élet fárasztó
nyűggé lesz, soha véget nem érő zavarosságnak tűnik.
Nagyszerű élmény megtanulni lecsendesíteni gondolatainkat. Mintha
kikapcsolnánk egy időre a számítógépet, megszakítjuk kicsit az állan­
dóan érkező benyomások végtelen folyamát, melyek reggeltől estig zápo-

178
roznak ránk társaink, gyermekeink, munkaadóink vagy beosztottaink
felöl. Ostrom alatt állunk munka közben, jövet, menet. Az ébrenlét
minden órájában agyunkban megállás nélkül és nyaktörő tempóban
versenyeznek a gondolatok, míg a hátteret fülsértő zajok töltik be, mintha
megállás nélkül láncfűrésszel irtanák köröttünk a fákat. Lassan hozzá­
szokunk, szinte részévé válik életünknek, mégis csodálatos lesz meghal­
lani a hirtelen csöndet, ha egyszer végre leállítják a gépet. Ugyanilyen
megkönnyebbüléshez juttathatjuk magunkat, ha naponta pár meghitt
percet teremtünk, s ezt az időt a nyugalomnak szenteljük. Felfrissít,
megerősít, letisztít, megvilágosít, megújít.
Sokan azt hiszik, ilyesmi csupán a lélek embereinek adatik meg.
Valójában valamennyien képesek vagyunk a meghitt percek élvezetére.
Mindenki hasznát látja a rövid, meghitt, csöndes, merengő elmélkedés­
nek, meditációnak. Nem kell hozzá nagy fölhajtás, egyszerűen üljünk
egyenes háttal egy székre, vagy kényelmes törökülésben közvetlenül a
padlóra, érintsük össze két tenyerünket és hunyjuk be a szemet. Az első
benyomás az lesz, hogy gondolataink úgy ugrálnak, mint rakoncátlan
kölyökkutyák a pórázon. Mennél j o b b a n erőszakoljuk, annál kevésbé
engedelmeskednek, mert - magával a tudattal próbáljuk lecsöndesíteni a
tudatot. Olyasmi ez, mint lángszórót használni tűzoltásra, vagy rábírni az
atomipart, hogy korlátozza önmagát....
A tudat alaptermészetéhez tartozik a versengés. Nem szereti, ha betö­
rik, ha kordában akarják tartani, ha hámba kényszerítik, ő maga akar
folyton irányítani. Erőltetés helyett hagyjuk, hadd tegye, ami kedvére
van, s mi vonuljunk máshová. Ha az így szabadon engedett gondolatok
sem akarnak békén hagyni, akkor mondjuk azt, amit a nyűgös gyerek­
nek szoktunk: Most nem! Helyette összpontosítsuk energiánkat a lég­
zésre. Figyeljük, érezzük a levegőt, ahogy áramlik testünkben, kifelé és
befelé, lecsukott szemünkkel próbáljuk látni is, ahogy ez folyik. Hangot is
társítsunk hozzá. Belégzéskor mintha így szólna: H O M , kilégzéskor meg
azt mondja: SZA. E hangzásokat minden lélegzetvételnél magunkban
ismételve sikerül majd figyelmen kívül hagyni elménk csalafintaságait,
sőt, ettől ő is megtanul lenyugodni. A nyugodt mély légzés által tisztítjuk
bensőket, s tisztítjuk vele tudatunkat is. Szükség esetén az ember
önkéntelenül is néhány mély lélegzettel szokta megnyugtatni magát.
Tegyük meg ezt most szándékosan is. Minden belégzésnél gondolatban
szívjuk magunkba azt, amit úgy hívunk, hogy szeretet, a kiáramló
levegővel pedig mindig engedjünk ki magunkból negatív érzéseket, mint
amilyen a harag, a féltékenység, a gyűlölet, vagy ezek „eredménye", a
feszültség, stressz. „A mennyek országa bennetek van", tisztítsuk hát
meg ezt az egész birodalmat az Istentől kapott szeretettel. Lelkileg is egyre
nyugodtabbá válunk, ahogy egyre rendszeresebben gyakorlunk, s egyre
könnyebben, szinte erőlködés nélkül fog menni a dolog, önműködően, a

179
lélelgzetvétellel együtt. Ebben a helyzetben az agy valódi pihenéshez jut.
Állítják, hogy tizenkét perc ebben a nyugodt, mély tudati állapotban a test
és lélek megújhodása szempontjából fölér egy egész éjszakai alvással.
Tapasztalat nélkül nem is gondolnánk, mily meglepően nehéz akár
csak egy percig is nyugton ülni, gondolatoktól is tökéletesen mentes
állapotban. Próbáljuk csak meg, most mindjárt... Nos, hogy ment? Érthe­
tő már, hogy mire akarunk kilyukadni? Az is j ó , ha csak pár másodpercre
sikerült most kiüríteni elménket, mert legalább rájöttünk a dolog ízére,
megismerkedtünk a teljes gondolatmentesség érzésével, az abszolút
nyugalommal. Mintha egy hűs kút mélyén pihenne meg az ember. Pár
másodpercről indulva fokozatosan növeljük az időtartamot, először egy­
két percre, majd akár tíz-tizenkét percre is. Lehet, hogy hosszú időt vesz
ez igénybe, akár éveket is, míg eljutunk erre a szintre. Nem baj, a lényeg
a rendszerességben rejlik, abban, hogy naponta gyakoroljunk, s ez már
a kezdet kezdetétől hasznunkra válik. Hogy nevezetesen mik is ezek a
hasznok? Azt vesszük majd észre, hogy jobban meg tudunk felelni a
mindennapi élet kihívásainak. N e m leszünk annyira ingerültek, feszül­
tek, megértőbbekké válunk, több szeretetet tudunk adni és kapni, job­
ban el tudunk fogadni másokat és minket is jobban elfogadnak. Kevésbé
hajlunk túlkapásra, ritkábban esünk túlzásba, nem heveskedünk fölös­
legesen, higgadtabban tudjuk megvizsgálni a tényeket, mielőtt megten­
nénk a megfelelő lépéseket, ráadásul mi magunk sem leszünk annyira
követelőzőek, nő az önbizalmunk és teljesebbnek érezzük életünket.
Akkor is kényszerítsük magunkat, maradjunk nyugton az előre kitű­
zött időtartamra, ha aznap éppen egyáltalán nem sikerül elérni azt a
bizonyos teljes belső nyugalmat. Egyszer összejön, máskor meg nem, az
a fontos, hogy mindennap szánjunk rá egy kis időt, először 5—10, később
esetleg 20—30 percet is. (Kis ébresztőórát is használhatunk, ha az
időmérés gondot okozna.) Legjobb a kora reggeli órákban időt szakítani
az elmélkedésre, akkor egész napra mellénk szegődik áldásos hatása, de
az sem baj, ha az ebédszünetet használjuk föl erre is, vagy ha lefekvés
előtt találunk rá alkalmat. A fontos csupán az, hogy lehetőleg mindig
ugyanabban a napszakban csináljuk, így agyunk szinte hozzászokik,
már várni fogja a gyakorlatot, készségesebben fog együttműködni saját
pihentetésében.
A meghitt percek szeretetteljesebbé teszik életünket. Segítenek a tartós
belső feszültség, a mindennapi stressz elleni küzdelemben, s abban,
hogy távlatában tudjuk látni a minket körülvevő világot, s benne önma­
gunkat. Ha hozzászoktunk a napi pár meghitt percben a tökéletes
nyugalomhoz, akkor hamarosan nem fogjuk teljesnek találni a napot
enélkül.

(A relaxáció és meditáció titkait leggyorsabban a Silva-féle Agykontroll-

180
tanfolyamon lehet elsajátítani. Ez aktív meditációs módszer, ami a testi-
lelki nyugalom megteremtésén kívül rendkívül hatékony technikákat is
kezünkbe ad valamennyi problémánk sikeresebb megoldásához. Továb-
bi információ: 142 5760, illetve Pf. 59, Budapest, 1502. (ford. megj.)
Csalás, ámítás, mellébeszélés, elhallgatás, félremagyarázás, félreveze­
tés, csőbe húzás, hóhányás, becsapás, hókuszpókusz, és még hosszan
folytathatnám a rokon értelmű kifejezéseket. Hogy mi bennük a közös?
Az, hogy valamennyit föl lehetne használni, ha az állati termékek kerül­
nek szóba. Mert ilyenekkel etetik a népeket, hogy azok aztán szépen meg
is egyék az állati termékeket. Mik lennének ezek? Hús, szárnyas, hal, tej,
tejtermék, tojás. Jellemző rájuk a magas fehérjetartalom és a magas ár,
mert ezek a legdrágább ételek, ráadásul a legnehezebben emészthetők
is. Mégis állandóan arra intenek minket, hogy egyre többet és többet
fogyasszunk ezekből, noha már most is a testi szükséglet többszörösét
tömjük magunkba. Pedig állati termékek túlzott fogyasztásával csak
egészségünket veszélyeztetjük és halálunkat siettetjük.
Az állati eredetű ételekről egyszer már eléggé leszedtük a keresztvizet,
két fejezetet szenteltünk erre a T e s t k o n t r o l l című könyvben. Több, üzle­
tileg is érdekelt táplálkozási „szakember" szívrohamot kapott ugyan,
mikor megtudták, hogy valaki végül is (szerintem végre) leleplezte üzel-
meiket, s a széles nagyközönség számára is kiderült, hogy mennyire
értéktelen, egészségromboló részét képezik ezek a termékek étkezéseink­
nek. Pedig ott visszafogtam magamat, nem akartam mindent egyben
kitálalni, nem voltunk biztosak, hogyan fogadja az igazságot majd a
közvélemény. Csupán egy szük részét említettem az egésznek, s itt is
igyekszem csak arra szorítkozni, ami onnan kimaradt. Noha a hús- és
tejipar által támogatott „szakértők" továbbra is elszántan védelmezik
állásaikat, azért szerencsére kezdünk már átlátni propagandájuk álcázó
füstfüggönyén. Csökkent a húsfogyasztás, aminek következtében keve­
sebb az érelmeszesedés, visszaszorul a köszvény, alacsonyabb a vérnyo­
más, csökken az emésztő- és légzőszervi bántalmak száma, javul az
egészség.

184
AZ ÁLLATI T E R M É K E K MEGBETEGÍTENEK!

Sokkal inkább, mint bárki gondolná. Szinte minden betegséggel össze­


függésbe hozhatók. Egyre több és nyilvánvalóbb erre a bizonyíték, s egyre
több kiadványban, újságcikkben kap nyilvánosságot a tény, amin aztán
nem átallanak méltatlankodni mindazok, akik sokmilliárdos zsíros üzle­
tüket féltik. Én is hangot kívánok adni méltatlankodásomnak e fejezet
végén, de én azon a szándékos egészségromboló károkozáson vagyok
fölháborodva, amit termékeikkel okoznak, s ahogy semmibe veszik az
emberéletet, míg orcátlan szemforgatással jószándékukról szeretnék
meggyőzni a kárvallott nagyközönséget.
Nem állítom, hogy valamennyi érintettet a károkozás szándéka vezérli,
mint ahogy ezt egyértelműen ki lehetne jelenteni mondjuk a bizonyítottan
csakis gyilkos mérget előállító dohányiparral kapcsolatban álló szemé­
lyekről. Nem, a hús- és tejipar számos embere bizonyára meg van
győződve saját termékének ártalmatlanságáról, de bizony ők is óriási
tévedésben élnek.
Tudom mit beszélek, és tisztában vagyok a müfölháborodás hatalmas
viharával is, amit korábbi könyvem, a Fit for Life (magyarul Testkontroll)
ellen indítottak. De nem állítottam és nem fogok állítani semmi olyat,
aminek ne tudnám minden szavát bizonyítékokkal alátámasztani, nem­
egyszer épp a hús- és tejipar szószólóinak, a hivatalos táplálkozástudó­
sok és étrendszakértők szaklapokban megjelent közléseivel. (Mintha
maguk sem lennének tisztában cikkeik tartalmával.) Igaz, nem szívesen
teszem, hiszen elég támogatással meg egy kis ügyességgel bármiről
bármit ki lehet mutatni — statisztikailag. Benjámin Disraeli, a tizenkilen­
cedik században élt neves brit miniszterelnök szerint a hazugságnak
három fokozata létezik: hazugság, szemenszedett hazugság és statiszti­
ka. ,,A szakirodalomban nem található idevonatkozó utalás", szokták ki­
jelenteni. Nos, az összeállított szakirodalom-jegyzékkel ennek ellenkező­
jéről szeretném meggyőzni a kedves olvasót. A hivatkozási számok a szö­
vegben kapcsos zárójelben szerepelnek.
Még egy szempont, mielőtt továbblépnék. Igaz, az állati termékek ellen
kívánok szólni, de ez nem jelenti egyben, hogy mindenkit minden állati
termék fogyasztásáról le akarok beszélni, méghozzá azonnal, máról hol­
napra. Ez egyszerűen esztelenség lenne részemről, a valóságtól való vak
Elrugaszkodás. Mint korábban is említettük: az eszményi felé törekedve
nem szabad túllépni a lehetséges korlátait, józannak kell maradni. Még
én magam sem száműztem minden állati terméket az étrendemből, noha
lassan már két évtizede, hogy áttértem az egészséges táplálkozásra.
Célom csupán a figyelem fölhívása a lehetséges veszélyekre, az „ellenség"
ismertetése. Van ugyanis mód arra, hogy az állati termékek egy részét
ésszerűen belevonjuk étkezésünkbe, bolondság lenne elvakulva, szándé-

185
kosán behunyt szemmel kihagyni ezt a lehetőséget. Nem, nézzünk körül
csak jó alaposan, mielőtt az új fába vágjuk a fejszét, hogy az elérhető
legnagyobb haszonra törekedve a lehető legkisebbre lehessen csökken­
teni a kockázatot.
Magas koleszterin-(vérzsír)szint, érelmeszesedés, csontritkulás. Bizo­
nyára mindenki hallott már ezekről a betegségekről, méghozzá sokat.
Pedig azt se tudnánk, mi fán teremnek, ha nem ennénk állati eredetű
ételeket, mert ez az egyetlen közös oka mindháromnak. Elképesztő az
állítás? Azt meghiszem! Megelőzhetők lennének ezek a bajok? A legtelje­
sebb mértékben! Hogy ez azért már túlzás? Egy csöppet sem az! És még
csak a kezdetén tartok a fölsorolásnak!
Minden egészségügyi tanács, akárki is adja, tartalmazza a kérést,
hogy csökkentsük a zsíros, nagy koleszterintartalmú ételek fogyasztását,
és növeljük a magas természetes rosttartalmú étkek részarányát, igaz?
Megcáfolhatatlan tény ugyanakkor, hogy minden állati termékben sok a
koleszterin és kevés a rost, vagyis alapvető tulajdonságaik eleve homlok­
egyenest ellenkeznek az ajánlással. A koleszterinről ezek után azt hihet­
nénk, hogy valamilyen idegen anyag, amely alattomosan lopózik be a
testbe. Szó sincs erről. Az állati és az emberi szervezetnek nélkülözhetet­
len igénye van rá, az ember mája mintegy napi 2000 milligrammot állít
ebből elő, ami fel is használódik valamennyi testszövetben. De a test csak
saját gyártmányú koleszterinnek tudja hasznát venni, amihez — hála a
májnak — akkor is hozzájut, ha egy csepp koleszterin sincs a táplálék­
ban.
Tehát csak a testtől idegen, a táplálékkal bevitt koleszterin jelent
gondot a szervezet számára, csak ez sodorja veszélybe az egészséget.
Koleszterin csak az állati szövetekben lelhető föl, a növények világában
ismeretlen ez az anyag. (981 Ez magyarázza, hogy az állati fehérje növeli a
koleszterinszintet, míg a növényi fehérje kifejezetten csökkenti. |350)
Alacsonyabbra kéne állítani a koleszterinszintet? A recept egyszerű
ehhez, csökkenteni kell az állati termékek részarányát, helyettük több
zöldség fogyasztandó.
Epekő? Oka ugyanaz a zsírjellegű melléktermék, a koleszterin. (52.
165, 294, 3 3 9 | Alacsony koleszterinszintű népességben rendkívül ritka a
szívbetegség. (98] A telített állati zsírok növelik a koleszterinszintet,
hozzájárulnak a koszorúér-meszesedés kialakulásához, növelik a szívha­
lál veszélyét. (28, 232, 147, 2 7 3 | Egy tízéves vizsgálatsorozat kimutatta,
hogy a hőkezelt tej rendszeres fogyasztása többféle szívbetegség oka. (30,
2371 Az állati termékek magas víztartalma a magas vérnyomás kialakulá­
sához is hozzájárul. (75, 232, 299| A telített zsírok bevitelének csökken­
tésére a vérnyomás is alacsonyabbra száll. (316)
A húgysav az egyik legmérgezőbb anyag, s a szervezetben a fehérjetáp­
lálék, különösen a húsétel az, amiből a legtöbb húgysav fejlődik. A húgy-

186
savszint alacsony fehérjetartalmú táplálék hatására csökken. {205,292!
A húgysav felelős a köszvény és némely más ízületi betegség kialakulá­
sáért csakúgy, mint a húgysavas vesekövekért. Mindegyik megelőzhető
és gyógyítható alacsony fehérjetartalmú étrenddel. (59, 94, 4231 A leg­
gyakoribb — és igen fájdalmas — kalciumtartalmú vesekövek oka szin­
tén a sok fehérjét tartalmazó táplálék. Kevesebb állati termék fogyasztá­
sával ez is megelőzhető. 1113, 328, 3891
A szervezet az ételek fehérjéivel birkózik meg a legnehezebben, e
küzdelemben károsodást is szenved, sok fehérje fogyasztásától megna­
gyobbodik a túlterhelt vese és máj. (187) Bebizonyosodott, hogy alacsony
fehérjebevitel drámaian javítja a máj-, illetve veseműködést. (161, 207,
213, 265, 4061
A gyötrelmes fájdalmakkal j á r ó ízületi gyulladások némelyike úgy j ö n
létre, hogy húgysavkristályok rakódnak le az ízületekben. (135, 170.
2231 Tejfogyasztás és ízületi gyulladás közötti egyértelmű összefüggésre
mutat rá egy harminc évet átölelő skandináv fölmérés. (6) A szív- és
érrendszeri megbetegedésekben szenvedők állapota is óriási mértékben
javul, ha alaposan lecsökkentik táplálékukban a tejtermékek részará­
nyát. (146, 281) Vagyis soha nem késő!
Talán még elképesztőbb, hogy a cukorbaj kialakulásában is jelentős
szerepet játszik az állati eredetű ételek közismerten magas zsírtartalma.
Rengeteg eset igazolja, hogy a kevés zsírt, de sok rostot tartalmazó étrend
ténylegesen csökkenti az inzulinszükségletet. (27, 39,185, 274, 349,
368| Marilyn és j ó m a g a m is számtalan ilyen javulást tapasztalhattunk az
elmúlt évtized folyamán. A fülcsengés, fülzúgás szintén olyan baj, melyet
az állati ételek, azok magas zsírtartalma okoz.
Rák. Már maga a szó visszatetsző, ijeszt, rémiszt, félelmet kelt. Puszta
hallásától is nyomasztó képzetek támadnak pokoli szenvedésről, kegyet­
len fájdalmakról, tehetetlenségről, haldoklásról. Hiába halnak meg szív­
betegségben kétszer annyian, mint rákban, mégis a ráktól sokkal jobban
fél a legtöbb ember. Az állati termékek rákot okoznak. Ez már egyértel­
műen és sok oldalról bizonyított tény, a kérdés csupán az, hogy milyen
mértékben. Szerintem — a dohányzás kártevését kivéve — a rák vala­
mennyi formájának létrejöttéhez hozzájárul az állati eredetű ételek kis
rost- és nagy zsír-, valamint koleszterintartalma, noha ennek bizonyítása
még nem teljes. Itt csak azokat a rákbetegségeket sorolom föl, melyekről
ez már kétségtelenül bebizonyosodott: vastagbél-, máj-, vese-, here-, dül-
mirigy- (vagy más néven prosztata-), mell-, méh- és petefészekrák. (31,
86, 106, 183, 184, 235, 250, 270, 326, 407,420!
A vastagbélrák története igen jellemző eset. Mi több mint egy évtizede
igyekszünk, a Természetes Hygiénia már több mint fél évszázad óta
próbálja fölhívni a figyelmet az étrend és a vastagbélrák közötti összefüg­
gésre, kevés sikerrel. (9. 10, 81, 85, 118, 201, 337, 373, 374, 375, 379|

187
Viszont mindjárt mindenki elkezdett foglalkozni az üggyel, miután Rea­
gan elnöknél is ilyen tünetek jelentkeztek. Az NCI (Nemzeti Rákintézet) és
az A C S (Amerikai Rákszövetség) is fölhívták a figyelmet erre az összefüg­
gésre, s ők is állították, hogy a vastagbélrák megfelelő táplálkozással
megelőzhető. V a n n a k tanulmányok, amelyek ezt az összefüggést egyér­
telműen igazolják. {97, 104, 248, 249, 387, 388| Mások a nagy rosttar­
talmú étrend megelőző hatására szolgáltatnak bizonyítékot. {74, 182,
235, 248, 302, 395)

HÚSÉTELEKRŐL ÉS ELLENÜK

Meg tudnának jó étvággyal enni egy kölyökkutyát? Azt mondják,


nagyon finom tud lenni! Csak szemlélet kérdése, hogy ki mit tart ízletes­
nek, illetve mit barbárságnak. Miránk például azért néznek megbotrán­
kozással egyes népek, mert képesek vagyunk fölfalni a tehenek kicsi­
nyeit. Nos, melyik a barbárabb szokás?
Azt javaslom, ne olvassa tovább e részt, aki kicsit is szereti az állatokat
— nem ételként, hanem mint élő lényeket. Ugyanis kénytelen leszek
kegyetlen lenni ott, ahol a kegyetlen valóságot kell megmutatni. A vágás­
ra kiszemelt borjak élettartama legföljebb négy hónap, de ez is földi pokol
a számukra, melynek célja, hogy „ s z é p világos" borjúhúst lehessen
előállítani. Az újszülött bocikat már első nap elválasztják az anyaállattól,
örökre. Szűk állásokba kényszerítik őket, általában meg is kötve, hogy ne
tudjanak mozogni, mert így marad puha a húsuk. Mint minden kölyökál­
latnak, így a borjúnak is hatalmas a mozgásigénye, de ezek a vágásra
„kiválasztott" szerencsétlenek soha nem tudnak egy lépésnél messzebb­
rejutni. A hizlalásra ítélt borjú tej helyett pótlékot kap, melynek összete­
vői lefölözött tej, savó, keményítő, zsír, cukor, vitaminok és antibiotikum.
Soha meg sem ízlelheti anyja tejét. Ezen a zsírtól vastag tápon tartják,
hogy egyhelyt állva így gyorsabban hízzon. (A rengeteg zsír alig várja,
hogy végül a húst elfogyasztó ember vérfalára rakódhasson le...) Az állat
nem juthat semmi vashoz, attól ugyanis nem maradna világos a húsa.
Ezért nem lát soha szálas takarmányt, de almot sem, amiből valamennyi­
re fedezhetné vasszükségletét. A szerencsétlen bocik az elérhető vasszö­
geket nyaldossák és az állást rágják kínjukban, míg a sötétben álldogál­
nak. Ugyanis fényhez sem juthatnak, mert attól nőne a nyugtalanság,
fokozódna a mozgásigény.
Vagy tizenöt hétig tart ez a tortúra, s csak azért nem tovább, mert ettől
a bánásmódtól olyan betegek lesznek a borjak, hogy félő, kimúlnának
vágás előtt. Jó étvágyat hozzá!
De említhetnék mást is. Hízott disznó hasi hája? Szalonna, császárhús.
Apróra vagdalt szarvasmarha? Hamburger, fasírozott. Nem beszélve

188
azokról a vágóhídi hulladékokból összetákolt készítményekről, melyeket
szárnyaló képzelettel kitalált álneveken próbálnak étvágygerjesztővé tenni.
(Hot dog — magyarul hótt dög.) Az alma, az őszibarack viszont mindig
vonzó marad az ember számára, saját nevén is.
Kellemetlen közérzetet támasztott netán az előző pár bekezdés a nyájas
olvasóban? Azért történt, mert nem csupán élettanilag, de lélektanilag
sem a húsevésre vagyunk beállítva, nem arra születtünk, hogy állattete­
meket fogyasszunk. Kevesen képesek viszolygás nélkül saját kezűleg
megölni és csorgó nyállal kibelezni állatokat. Aligha ennénk annyi húst,
ha nem akadna, aki elvégzi helyettünk a dolog piszkos részét. Aztán a
hűtő is elengedhetetlen, különben hamar rothadni, szaglani kezdene a
hús. Ha valóban húsevő, ragadozó alap termesze tű lenne az ember, akkor
a nyál is összefutna a szájban az előbbiek olvastán. De nem hinném, hogy
bárki étvágyát sikerült volna fölébresztenem a föntiekkel.
Arról nem is beszélve, hogy az igazi ragadozók nyersen eszik a húst. Mi
csak növényt; gyümölcsöt, zöldséget tudunk nyersen megenni. Vagy
lenne akárkinek kedve egy leölt malac kifordult beleit rágcsálni? Alkati­
lag meg aztán végképp nem vagyunk alkalmasak húsevésre. Hasonlít­
suk össze az emberi fogazatot igazi ragadozókéval. Nézzenek csak bele
egy cápa szájába, s mindjárt látható lesz a különbség. Vagy vessük össze
a testi fölépítést, a karmokat az emberi körömmel, a mancsokat az
emberi ujjakkal. De különbözik a nyál és az emésztőnedvek összetétele
is. Az ember nyála bázikus kémhatású enzimet tartalmaz a növényekben
található összetett szénhidrátok lebontására, míg a ragadozók nem ren­
delkeznek ilyennel, nyáluk savas. Gyomornedvük sósavtartalma vagy
tízszerese az emberének. Ez a töménység tényleg lebontja a húst. A
húsevők meg tudnak szabadulni a hatalmas mennyiségű koleszterintől,
s rendelkeznek a veszélyes húgysav lebontására is enzimmel, ami az
emberből hiányzik. A bélhossznak a törzshöz mért aránya a ragadozók­
nál mintegy három az egyhez. Az embernél ez jóval hosszabb, ennek az
értéknek többszöröse, azaz ebben a tekintetben is sokkal inkább a
növényevőkhöz hasonlítunk. Nincs mentség, az ember egyszerűen nem
húsevésre született.
Meg kell állapítanom, sikeresen beszélték be nekünk, hogy fehérje­
hiány fog föllépni, amennyiben nem fogyasztunk naponta magas fehérje­
tartalmú ételeket. Azt a tévhitet is elültették a köztudatban, hogy emberi
fehérje csak állati fehérjéből keletkezhet, noha az állati fehérje mindig is
állati fehérje marad. Emberi fehérje ugyanis — mint minden egyedi
fehérje — kizárólag aminosavakból épülhet föl. Ez annyira nyilvánvaló,
hogy az egész földkerekségen nincs olyan élettannal foglalkozó tudós, aki
tagadná. Ez magyarázza, hogy a legnagyobb, a legerősebb növényevök a
legkevésbé sem fehérjehiány miatt akarnak kihalni. A ragadozók is
csupán azért képesek az elfogyasztott állati fehérjét fehérjeforrásként

189
hasznosítani, mert emésztőrendszerük alkalmas erre, és mert nyersen
eszik a húst. A sütés-főzés ugyanis kicsapja, tönkreteszi a fehérjéket. A
főtt ételen tartott ragadozók előbb-utóbb megbetegszenek. De még az
oroszlánt is annyira kifárasztja a hús megemésztése, ha nyers is, hogy
napi húsz órát kell aludnia. Az orangután alvásigénye viszont csupán
napi hat óra, igaz, kizárólag növényi táplálékon él. A fehérjék építőkövei
az aminosavak. A zöldségekben és a gyümölcsökben föllelhető min­
den olyan aminosav, amire csak szükség lehet emberi fehérje föl­
építéséhez. Aki kételkedne, az próbáljon csak megbirkózni egy ezüsthá­
tú gorillával. E távoli rokonunk csak háromszor nagyobb az embernél, de
legalább harmincszor erősebb. Könnyűszerrel föl tudna fordítani akár
egy autót is. Honnan szerzi a fehérjét? Kizárólag gyümölcsből és bam­
buszlevélből!

A TEJ ÉS T E J T E R M É K E K ESETE

Szeretném látni azt az embert, aki széttép egy nyulat, (ha ugyan el
tudja kapni,) befalja nyersen, mindenestül, húst, csontot, belsőségeket,
majd kiballag a legelőre, nekifekszik egy tehén tőgyének, hogy leöblítse
azt néhány korty tejjel. Hogy mindez nem igazán étvágygerjesztő? Nos.
azért találják ízléstelennek a leírást.mert természetes hajlamaink soha
nem késztetnének ilyesmire. Aki nem kapta meg idejében az anyatejet,
annak bizony már késő lesz ezt felnőttkorban pótolni, pláne nem tehén­
tejjel! A tehéntejtől a legtöbb ember megbetegszik. (121) Más faj tejét
fogyasztani egyszerűen ellenkezik a Természet törvényeivel.
Igaz, ravaszságokkal, féligazságokkal olykor megpróbálnak meggyőzni
minket az ellenkezőjéről. „ K a l c i u m , ahogy a Természet kínálja!", szól az
ismert tejhirdetés, csak azt mulasztották el hozzátenni: „a kis marhák­
nak". Mert tehéntej kizárólag a bociknak való! Elválasztás után a tinó sem
tér vissza a szopáshoz, neki van ehhez elég esze. Nekünk sajnos nincs, mi
úgy hisszük, aggkorig tejen kell élni, s szoptatós dajkának ehhez a
tehenet választjuk.
A természetes körülmények közt élő emlősök két alapvető dologban
feltétlenül következetesek, ami alól sajnos, az ember kivétel.
1. N e m fogyasztják más faj tejét. (Ez alól nemcsak az ember kivétel, de
az ember által fogságban tartott állatok is. Nem csoda, hogy ők is
mindenféle emberi betegséghez hasonló nyavalyáktól szenvednek.)
2. Elválasztás után nem fogyasztanak tejet. A tej kizárólag a saját faj
fiatal egyedeinek számára való, s ezt a szabályt maguktól sohasem
hágják át.
Hogyan lehetséges, hogy épp az emberi faj, amelyiknek legfejlettebb az
agya, épp mi nem tudjuk ezt ésszel fölérni? A tej és tejtermék megbetegít.

190
káros, szenvedést okoz. Csak erre alkalmas, és túlságosan Is jó hatásfok­
kal. A táplálkozástudománnyal foglalkozó „szakértők", akik a tények
semmibevételével a tejipar szócsöveként ennek ellenkezőjét hirdetve a tej
és tejtermék fogyasztását ajánlják, nem csupán az ártatlan közvélemény
félrevezetésében vétkesek, de abban is, hogy egészségünket veszélyeztet­
ve félretájékoztatnak egy olyan szakterületen, amelyikhez állítólag érte­
niük kellene.
Nem tudom, mi készteti őket, a hozzá nem értés, a lustaság, a nemtö­
rődömség, a pénzhajhászás, esetleg mind együtt, de óriási mértékben
visszaélnek a beléjük vetett bizalommal. Kiárusítják az emberi egészsé­
get, saját hasznukra, bűnös módon, hisz nem újkeletü felfedezésekről
van szó. Az állati eredetű ételek (köztük a tej és tejtermékek) káros hatása
évtizedek óta ismert. Az eddig említett bizonyítékokat továbbiakkal is
kiegészíthetem, nem kell hozzá más, csak j ó z a n ész és a tudományos
szakirodalom tanulmányozása.
Az újszülött borjú úgy 45 kg, egyéves korára el szokta érni az egy
tonnát. Hát erre való a tehéntej: nagyon rövid idő alatt nagy csontú,
hatalmas állat fölnevelésére, s a legkevésbé sem az embernek. (Igaz, néha
emberben is látni olyat, aki megjelenésében félelmetesen közel jár ehhez.)
Remélem, senki nem gondolja komolyan, hogy tejtermékek fogyasztása
mellett képes lehet egészséges fogyásra! De ez csupán egyike a tej
hátrányos hatásainak. Mert van még rengeteg, azt sem tudom, hol
folytassam.
Az ételek közül a tej az, ami a legtöbb nyálka kiválasztására kényszeríti
a szervezetet. Ez a sűrű, tapadós nyálka betakarja a finom nyálkahártyá­
kat, elzárja a hörgőket, zavarja a légutakat, köhög, krákog, kínlódik és
megbetegszik tőle az ember. Szénanátha, asztma, hörghurut (bronhitisz),
meghűlés, arcüreggyulladás, orrdugulás, középfülgyulladás — mind
olyan betegség, melyek leggyakoribb kiinduló oka a tej. A legtöbb túlérzé­
kenységi tünetet szintén a tejtermékek váltják ki, szinte minden allergiá­
val foglalkozó szakkiadvány említi a tejet. {36, 37, 73,153, 264, 377|
A szakterület tekintélyes kutatói közül szeretnék megemlíteni két
tudós orvosdoktort, Dr. William Ellis urat, aki nyolcvanas éveiben jár, és
Dr. N. W. Walker urat, aki 1985-ben természetes halállal hunyt el — 109
éves korában. A tejről és tejtermékekről alkotott véleményük egybehang­
zóan lesújtó. Mellkasi fájdalmak, szívpanaszok okaként több esetben
egyértelműen ezek voltak felelősek. Dr. Ellis fölhívja a figyelmet, hogy
már 200 éve ismert a tejfehérje fejfájást kiváltó hatása. A Nature című (a
legtekintélyesebb) tudományos folyóirat 1974. július 6-i számának egyik
cikke egyes sajt- és túróféleségekben föllelhető fehérjéket okolja a migrén
létrejöttéért. Magam is esetek százaiban tapasztaltam, hogy a tejtermék­
fogyasztás elhagyása, vagy egyszerű csökkentése megszüntetett korábbi
rendszeres fejfájást.

191
Akinek gyermeke gyakran betegszik meg fülfertözésben, kérem, figyel­
je meg a kicsi étrendjét. Bármibe lefogadnám, hogy rendszeresen kap
tápszert, vagy tejet az a szegény gyerek, esetleg mindkettőt. (Csaknem
két évtizednyi tanácsadói gyakorlatom alatt csupán egyetlen kivétellel
találkoztam.) Szerencsére könnyen és veszély nélkül erről is bárki meg­
győződhet, maga és gyermeke nagy hasznára. Csak abba kell hagyni
(vagy erőteljesen csökkenteni kell) a tehéntej itatását, és hamarosan
megszűnik a „hajlam" ezekre a panaszokra. Talán lesz még egy fülgyul­
ladása, esetleg pár napig még folyni fog a kicsi orra, amíg a kis szervezet
megszabadítja magát a korábbi tejfogyasztás maradékaitól, de utána
meg fog szűnni a baj, amiről korábban azt hittük, hogy élete természetes
velejárója. Nem, sem az eldugult, váladékozó orrba, sem a fájós fül miatti
folytonos sírásba nem kell beletörődni, ilyen egyszerű módon mindkettő
megszüntethető. Százszámra tapasztaltunk személyesen is ilyen, megle­
pően gyors gyógyulást.
„ N a és a kalcium?", szokták ilyenkor kérdezni. Vissza fogok még térni
rá, most csak annyit: nem hiába költött annyit a tejipar reklámra. Az
ilyen kérdésekből kiderül, rábeszéléssel és megfélemlítéssel remekül
sikerült tévhiteket elterjeszteni a köztudatban, saját hasznukra és a
közegészség romlására. De hadd biztosítsak mindenkit: a tehén sohasem
iszik tejet, mégis hozzájut a kalciumhoz, ami tejében található. Az embe­
rek szokásos ételei is elegendő kalciumhoz juttatnak, ugyanakkor a tej a
legkevésbé sem alkalmas emberi tápláléknak, még kalciumforrásként
sem.
Említettem, a tej magas zsír- és koleszterintartalmú, rost ugyanakkor
egyáltalán nincs benne, vagyis valamennyi számításba vehető szempont­
ból nézve egészségtelen. A számtalan tudományos bizonyíték és minden
józan meggondolás ellenére erről a tehéncsecsemőtápról mégis sikeresen
elhitették, hogy elengedhetetlen az emberiség életben maradásához. Mit
gondolnak, végülis kinek az érdekeit szolgálja mindez? A miénket, a
fogyasztókét?
A tej két fontos összetevőjének, a laktóznak és a kazeinnek lebontásá­
hoz külön enzimek szükségesek, laktáz az egyikhez és remiin a másik­
hoz. Hároméves korra már nem található rennin az emberi emésztőszer-
vekben, s a laktáz enzim termelődése is csupán keveseknél folytatódik e
kor után. Az úgynevezett „laktóz (tejcukor) -összeférhetetlenség" tehát
nem valami különleges, örökletes ártalom, hiszen az emberiség 98 %-a
„szenved" ebben a „betegségben", aminek gyógyítása nagyon egyszerű
lenne; a Természet törvényeinek engedelmeskedve föl kell hagyni laktáz
emésztőenzimet igénylő ételek, vagyis tej és tejtermékek fogyasztásával.
E természetes megoldás helyett a tejipar mellé a gyógyszeripar is gyorsan
fölzárkózott, piacra dobtak olyan vegyszereket, amelyek segítenek a
laktóz, a tejcukor megemésztésében. Mintha nem fogyasztanánk már

192
amúgy is elegendő orvosságot: csak az Egyesült Államokban több,
mint 2 5 millió pirulát ó r á n k é n t !
A tej fehérje alkotórészét hívják kazeinnek. Talán máshonnan is isme­
rős a szó? Igen, jó nyomon járnak, ebből készítik a kazeinenyvet, egy
roppant erős faragasztót, amit elsősorban asztalosok használnak. És ezt
akarják megetetni velünk! Ragacsos (sajtos) szendvics és enyv(túró)gombóc.
Jól hangzik? A tehéntej kazeintartalma 300 százaléka az anyatejének.
Ember számára mindez egyszerűen emészthetetlen. A kazein baktériu­
mos lebomlásának melléktermékei viszont vastag, nyúlós nyálkává áll­
nak össze, ami a nyálkahártyákra tapadva eltömíti a testet. Már említet­
tük a kérdés világszerte ismert szakértőjét, dr. N. Walker urat, aki egyben
a belső elválasztású mirigyrendszer kutatója is. Szilárd meggyőződése,
hogy a pajzsmirigy több rendellenességének, például a golyva (strúma)
kialakulásának közvetlen kiváltója a tehéntej kazeinje. Azt is kimutatta,
hogy a hőkezelt, pasztörizált tejből készült termékek még inkább előidé­
zik a bajt.
A gyomorfekélyt sokáig tejes étrenddel akarták gyógyítani, noha a
Természetes Hygiénia szakértői évtizedek óta hangoztatják e módszer
lehetetlenségét, hisz épp a tej és tejtermék az, ami a legtöbb sav kiválasz­
tására késztetik a szervezetet. A kezdeti lehurrogás és elhallgatás után
ma már végre eljutottunk oda, hogy a hivatásosak sem ajánlanak ilyen
őrültséget. A tej és tejtermék ugyanis kifejezetten súlyosbítja a gyomorfe­
kélyt. (171, 199, 2 7 2 |
A vastagbélgyulladás szintén egy rettenetesen fájdalmas betegség,
sokszor előfutára a vastagbélráknak. A tejtermékek fogyasztása — más
nagy fehérjetartalmú ételekhez hasonlóan — vastagbélgyulladást válthat
ki, de drámai javulás áll be, ha törlik ezeket az étrendből. {317, 382, 419)
Friss fölmérések azt mutatják, hogy Olaszország északi részében 60 %-
kai több a dülmirigyrák, mint délen. A szembeötlő különbség okát a tej és
sajt nagyobb arányú fogyasztásában találták meg. (370)
Hirtelen csecsemőhalál tünetegyüttese. Szívszorító a puszta gondolat
is, hogy a gőgicsélő kisbaba egyik pillanatról a másikra meghalhat. A baj
nem vezethető vissza egyetlen okra, de a tehéntej fogyasztása szinte
kivétel nélkül mindig belejátszik e szörnyű és halálos betegség létrejötté­
ben. 1100, 242, 280, 3901
Oly sok betegség függ össze a tejfogyasztással, hogy inkább azt nehéz
megtalálni, amelyikkel nincs kapcsolatban. Például a titokzatos eredetű
szklerózis multiplex áldozatai elsősorban a világ azon részein találhatók,
ahol a csecsemőket inkább tápszeren tartják, mint anyatejen. {7,21} Az
Oregon Egyetem egyik orvosa már harminc éve kevés állati fehérjét
tartalmazó étrendet alkalmaz a kezeléshez, ami sokat segít szklerózis
multiplexes betegein.
A korszerű feldolgozóipar „áldásai" nélkül még mindig egészséges

193
ételeken élnénk, olyanokon, amiket a Természet rendelt számunkra. A
többi emlőshöz hasonlóan az ember is csak saját fajának tejét fogyaszta­
ná, s azt se tovább, mint a csecsemőkor vége. De hát ott van a többmilliár­
dos üzlet, amelyik semmitől nem riad vissza, ha a nyereségről van szó. E.
V. McCollum professzor ,,A táplálkozástudomány legújabb ismeretei"
(The Newer Knowledge of Nutrition) című könyvének korábbi kiadásai­
ban kihangsúlyozta, hogy a tejfogyasztás nem létszükséglete az ember­
nek. Fölhívta a figyelmet a kelet-ázsiai példára, ahol a tej egyáltalán nem
járatos étel, sohasem élnek vele. A táplálék alapja ott elsősorban rizs,
szója, édesburgonya, bambuszrügy és más zöldség, mégis szembeötlő,
mennyire kivételesen egészséges, erős, kitartó, munkabíró a táj népessé­
ge. Csontozatuk ép, fogazatuk világviszonylatban is a legjobb, ami feltét­
lenül az ő javukra szól a tejfogyasztó népességekkel való összehasonlítás­
ban. Igazán sajnálatra méltó, hogy a professzor úr ezeket a részeket
kihagyta könyvének újabb kiadásaiból, nem tartotta őket többé fontos­
nak közölni. Miért tehette? Az mindenesetre tény, hogy időközben a
National Daily Products Company (Nemzeti Tejipari Vállalat) magas
fizetéssel saját szakértőjeként alkalmazta őt. ¡336) Ez is olyan eset,
amikor a mindenható dollár oltárán az áldozat az egészség.

PASZTÖRIZÁLÁS: SZÉLHÁMOSSÁG HŐKEZELÉSSEL

Elhinnék-e, hogy van már olyan bomba, ami egy városban csak az
ellenséget öli meg, de sértetlenül hagyja ott élő híveinket? Mert ehhez
hasonló képtelenség az, hogy lehet olyan hőkezelést alkalmazni, ami a
tápláléknak csak a számunkra káros összetevőit öli el, a hasznosakat
meg érintetlenül hagyja. Ez utóbbi hazugságot mégis sokan elhiszik,
mert az a furcsa természete van a hazugságnak, hogy igaznak tűnik, ha
elég sokan, elég hangosan és elég gyakran elismétlik. Hát ez a helyzet a
pasztörizálással is.
A pasztörizálás talán a legnagyobb létező szemfényvesztés, az egész
könyvet megtölthetném ellene szóló érvekkel. Vagy tévedés áldozatai,
vagy szélhámosok, akik azt állítják, hogy hasznos.
Ráadásul azzal vádolják ellenfeleiket, amit ők maguk követnek el. Mint
a régi cowboy-filmekben, amikor a gazfickó a törvény előtt megpróbálja
saját bűneit a gáncs nélküli főhős nyakába varrni. Azok a kitalált
történetek is vérlázítóak voltak, de ez most maga a valóság, itt nem babra
megy a játék, hanem az egészségünkre! Ugyanis mindaz a rossz, amit a
tejről elmondtam, megsokszorozódik, ha még pasztőrizálják is.
Magam nem iszom tejet, s nagyon kevés tejterméket fogyasztok, de
pusztán a gondolat is elképeszt, hogy bármilyen étel egészségesebb lenne
hőkezelve, mint nyersen, természetes, élő állapotában. A magas hőmér-

194
séklet pusztít, gyilkol! Az élő sejt lényegi összetevői az enzimek, ezek 55 °C
foknál tönkremennek. A pasztörizálás 75 °C fölött történik, ezen a hőmér­
sékleten minden élő anyag elhal.
Tegyünk ki ilyen hőhatásnak egy szelet görögdinnyét, egy rügyet, egy
virágot, s nem marad más belőlük, mint értéktelen, használhatatlan, holt
anyag. Pasztörizáláskor ugyanez történik a tőgymeleg tehéntej eleven
tápanyagaival — mert van benne tápanyag, csak éppen nem embernek,
hanem borjúnak való. De hőkezelés után minden elpusztul, a tejben is,
és halott étel nem adhat életet.
A pasztörizálás eredeti célja a tej tisztítása lett volna. Az ezernyolcszá­
zas évek végén hirtelen megnőtt az igény a tej iránt, s egyre silányabb,
egyre tisztátalanabb tej került a fogyasztókhoz, ami természetesen has­
menéshez és más különféle betegségekhez vezetett. Csakhogy a piszkos
ellentéte a tiszta, nem pedig a ,,pasztörizált"! A pasztörizálástól a rossz
tej még ugyanolyan rossz marad. A nyers tej legalább megsavanyodásá-
val jelzi, ha elkezd romlani. A pasztörizált egy darabig alattomosan épnek
mutatja magát, noha már rég nem az, majd később ráadásul rothadni
kezd, nem is savanyodni. így aztán sokkal nagyobb a veszélye romlott tej
fogyasztásának, mint nyers tej esetén. A pasztörizált tej már rég romlott
lehet, jóval azelőtt, hogy szagáról föl lehetne ismerni. Ittak már egyáltalán
valaha friss, tőgymeleg tehéntejet? Ugye, hogy még az íze is egészen más?
A pasztörizált tej eleinte nem ízlett senkinek, undorodott tőle, aki az
eredeti tej ízéhez szokott. A macska, a kutya nem fogadja el a pasztörizált
tejet, hacsak nincs nagyon kiéhezve, és előbb-utóbb megbetegszik tőle. A
patkány sem szívesen fogyasztja, pedig igazán n e m a válogatósságáról
híres. Kutyakölyök, kismacska, malac megbetegszik, illetve elhullik a
pasztörizált tejtől. 1336} Tíz esetből kilencben elpusztultak a felnőtt kor
elérése előtt a kizárólag pasztörizált tejen nevelt borjak is, pedig legin­
kább nekik lenne való a tehéntej, ha nem tennék tönkre ezzel az eljárás­
sal! |245, 344) Egészségünknek árt, de a tejföldolgozó iparnak a hőkezelt
tej óriási lehetőséget jelent! Nem savanyodik. nehéz, észrevenni ha meg­
romlik, így tovább tárolható, közben még szállítható is, eljuttatható új
fogyasztókhoz, akik esetleg nem is tudják, milyen az igazi. Az üzletnek
tehát használ, de csak annak, az emberek továbbra sem nagyon szeret­
ték. A tejgyárosok viszont egyre szorgalmazták a hőkezelést, megpróbál­
ták kötelezővé is tenni, és mellette igyekeztek megdolgozni a közvéle­
ményt, minden lehetséges eszközzel. Sajnos ma már mindenki előtt nyil­
vánvaló, hogy ki is nyerte meg ezt a csatát. Alig száz év alatt a tejipar a
semmiből hatalmasra növekedett, az élelmiszergazdaság óriásává, amit
elsősorban a pasztörizálás elterjesztésének tudhatnak be.
A hatóság által is rendszerint erősen támogatott, vagy egyenesen
kötelezővé tett pasztörizálás ellen a kezdet kezdete óta harcolnak a
kelletlen fogyasztók, a táplálkozástudósok, (akik csak később, a megfele-

195
lő anyagiakkal történt „ m e g g y ő z é s " hatására álltak át az ellentáborba),
de kevés sikerrel, hisz tudjuk, manapság bizony elég nehezen lehet
hozzájutni friss tejhez. A fogyasztók korán fölismerték a pasztörizált tej
hátrányait: kellemetlen íz, hőkezeléssel álcázott romlott tej forgalmazása,
hasmenéses csecsemők {2111, s hosszú távon idült betegségek kialakulá­
sa.
Azt állítják, hogy a pasztörizálás egészségessé teszi a tejet. A legkevés­
bé sem! Veszedelmes, nem egyszer halálos méreggé! A már említett 109
éves úriember, Dr. N. W. Walker világéletében könyörtelenül küzdött a
pasztőrözés ellen, egyszerűen „szemenszedett félrevezetésnek" titulálta,
miszerint ez az eljárás megelőzné a járványt. Diet and Salad Suggestions
(Étrend és salátaajánlatok) című könyvében 12 olyan halálesetről ad hírt,
még 1928-ból, ami közvetlenül a pasztörizált tej számlájára írható. 1927-
ben a kanadai Montreal városában 533-an haltak meg pasztörizált tejtől.
Dr. William Ellis két évig folytatott kutatásokat ezen a területen, melyek
eredményeként leszögezhette, hogy a pasztörizált tej egyértelműen sok­
kal rosszabb, mint a friss, mert a hőkezelés elöli az életfontosságú
enzimeket. Egy másik, 10 évig végzett tanulmány bebizonyította, hogy a
pasztörizált tej fogyasztása közvetlen kiváltója a szívbetegségek legtöbb
válfajának. 1945-ben 450 fertőzést tulajdonítottak nyers tejnek, ugyan­
akkor 1492 megbetegedés történt pasztörizált tej miatt. |257) 1982 jú­
niusában az U S A három délkeleti államában 170 hasmenéssel, lázzal,
főfájással, alhasi fájdalmakkal és hányingerrel j á r ó megbetegedést je­
gyeztek föl. Az ok? Pasztörizált tej. {31)
Patkányokon végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a fogazatra gyako­
rolt állítólagos jó hatás szintén nem állja meg a helyét. A kísérleti állatok
három csoportja közül az első szabvány patkánytápot kapott, itt átlago­
san egynél is kevesebb odvas fog alakult ki állatonként, egész életük
alatt. A következő csoportot finomított cukorral édesített tápon tartották,
aminek következtében 5,5 foglyuk/patkány lett ez a szám. A harmadik,
pasztörizált tejjel táplált csoport esetében az érték 9,5-re ugrott, ami
csaknem kétszerese a finomított cukor okozta odvasodási aránynak
is. (359) A „Lancet", a tekintélyes orvosi szaklap szerint épebb lesz annak
a gyereknek a fogazata, aki pasztörizált helyett nyers tejen nevelkedett.
{168| Ugyanitt arról is beszámoltak, hogy a tüdőbajjal szembeni ellenál­
lás hatásosabb nyers tejjel való táplálás esetén. Egy 1933-as fölmérés
szerint erőteljesebben növekedtek a nyers tejet fogyasztó gyerekek, mint
akik pasztörizáltat ittak. {2111
Dr. Francis M. Pottenger 900 macskán folytatott kísérletét már említet­
tem a nyolcadik fejezetben, de ott szándékosan nem szóltam arról, mi is
volt tulajdonképpen az állatok tápláléka. Nos, hús és tej, főve, illetve
nyersen. Szépen fejlődtek, ha mindkettőt nyersen kapták, de megbete­
gedtek és elhullottak, ha főzve. És most kapaszkodjanak meg! Ugyanaz

196
az elkorcsosulás akkor is jelentkezett, ha a húst nyersen kapták
ugyan, és csak a tejet hökezelték számukra. Macskakísérleteivel pár­
huzamosan dr. Pottenger ugyan csak három csecsemő fejlődését kísérte
figyelemmel, de észlelése talán így is elgondolkoztató. Az anyatejen, illetve
nyers tehéntejen tartott első két kisbaba egészségesen fejlődött, míg a
pasztörizált tejjel táplált gyerek apró maradt, beteges volt, s nyolc hóna­
pos korára asztmás lett. |336|
Hát ennyire „egészséges" a pasztörizált tej. „ V a n itt erő, v a n itt izom,
pasztörizált tejet iszom"? Szó sincs ilyesmiről! A pasztörizált tej rombol és
öl. Mindezt persze igyekeznek eltitkolni, nem kötik a nagyközönség
orrára, mert hatalmas haszontól esnének el a tejipar érdekeltjei. Inkább
azt akarják bemagyarázni, hogy termékeik mily „egészségesek", de még
inkább azzal fenyegetnek, (a megfélemlítés mindig is hatásosabb), hogy
megbetegszünk a pasztörizálatlan tejtől. Holott az igazság ennek épp az
ellenkezője!
Persze taktikájuknak része az ügyes álcázás is. Egyik érvük, hogy meg
kell szabadítani a tejet a szalmonellától. Mintha a szalmonella valami
különleges dolog volna. Szép nagy átejtés az egész! A szalmonella szinte
mindenhol jelen van körülöttünk, a szőnyegben, a hajban, a nyálkahár­
tyán, az emésztőcsatornában és a legtöbb ételben is, elsősorban a húsok­
ban. Ráadásul a pasztörizálás egyáltalán nem jelent biztonságot a szal-
monellás fertőzés ellen. Például 1978 októberében kitört egy szalmonel-
lajárvány Arizona államban. Hatvanhatan betegedtek meg tőle, olyan
ellenőrzötten szabályos módon pasztörizált tejtől, amelyről kiderült, hogy
szalmonellatartalma a megengedett szint huszonháromszorosa. |262}
A Természet minden emlős faj tejét nyers, közvetlen fogyasztásra
találta ki. Csak nyers tejet és abból készült ételeket használjunk, ha
már tej és tejtermék fogyasztására adjuk a fejünket. A friss tej bizton­
ságosabb, mint a pasztörizált. A „pasztörizált" n e m azt jelenti, hogy az
egyben tiszta is, csupán annyit, hogy hőkezelt. A pasztörizált termékben
ugyanúgy lehet még szőrszál, korom, por, izzadság, trágya, apró rovar, a
hőkezeléstől mindez még benne marad. A piszkos tej veszélyes, akár
nyers, akár pasztörizált. A tisztasággal kell elsősorban törődni! De ezt a
fontos szempontot jó mélyre elásta az öncélú tejipari propaganda. Egy­
szerűen mindenkit ostobának tartanak, s el akarják hitetni: a Természet
rosszul gondoskodott rólunk, őrájuk szorulunk. A legnagyobb fokú or­
cátlanság ez a részükről, amit csak el lehet képzelni.

197
ÉS A MÉSZ, A KALCIUM?

Biztos sokukban ez a kérdés ágaskodik most, hiszen ki szeretne


csontritkulást, kihulló fogakat, sérülékeny csontvázat? Nem kell aggód­
ni, senkinek sem szántam ilyen sorsot, épp ellenkezőleg! Vigyázat! A
kalcium körül is többmilliós üzlet alakult ki, amelyik meg akarja őrizni
önmagát, bármi áron. Jó lesz alaposan megvizsgálni minden ezzel kap­
csolatos, közkézen forgó ismeretet. Könnyen lehet, hogy a gátlástalanul
öncélú hírverés terjesztette, és semmi köze a valósághoz. Pletykaként
terjed a félretájékoztatás és a rémhír. Az utóbbi években a tömegtájékoz­
tató eszközök, a mészhiány, a csontritkulás betegségét egyre gyakrab­
ban emlegetik, elefántot, rémisztő szörnyet csináltak belőle, amitől min­
denkinek rettegnie illene, elsősorban idősödő hölgyeknek. Az ijesztgeté­
sek szerint akár biztosak is lehetnek abban, hogy előbb-utóbb lesújt
rájuk, hacsak nem vesznek magukhoz naponta megfelelő mennyiségű
többletkalciumot. A tejipar dollárok millióit költi csak annak elhitetésére,
hogy napi ennyi meg annyi tejet kell legalább elfogyasztani ahhoz, hogy
megmeneküljünk ettől a veszedelemtől, s hozzá annyi tejterméket,
amennyi csak elfér a hasunkban.
Ne dőljünk be! Épp az ellenkezője az igaz, legtöbbször a tej és tejter­
mék a csontritkulás oka! T u d o m , nehéz lehet elhinni, hiába szól mellet­
te tudományos bizonyítékok garmadája, ha ugyanakkor a tejipar nem
sajnál semmi pénzt, csak hogy elleplezze a dolgot. Elvégre az üzlet az
üzlet! De ami számomra valóban elképesztő, az a táplálkozástudomány
hivatásosainak hozzáállása, akik közül sokan tejterméket ajánlanak a
csontritkulás gyógyítására. Nehéz elhinnem jóhiszeműségüket, amikor
saját szakfolyóirataik és saját kiadványaik is oly sokszor ennek ellenke­
zőjéről számolnak be.
Csontritkulás, orvosi nevén oszteoporózis. Mi is ez? Mi okozza? Mit
lehet tenni ellene? Vizsgáljuk meg kicsit a kérdést.
A csontban található ásványok leggyakoribb eleme a kalcium és a
foszfor. Az ásványok egy fehérjében gazdag anyagba ágyazva alkotják a
csontokat, fogakat. A kalcium — különböző okok miatt — eltávozhat a
csontból, apró üregeket hagyva maga után, melytől a csont törékennyé,
szerkezete szivacsossá válik. Ez odáig fajulhat, hogy egy tüsszentés is
bordatörést okoz, egy barátságosnak szánt hátbaverés is halálos lehet.
Porlik, törik, mint az épnek kinéző, de szúrágta fa. Súlyos baj, csak az
Egyesült Államokban tizenöt-húszmillió az érintettek száma, s évente
vagy tizenötezren halnak meg emiatt combnyaktörésben. ¡991
Mintegy négymilliárd dollár az éves forgalma annak az üzletnek, amely
a csontritkulásnak köszönheü létét. A kalciumpótlékok terjesztői a menny­
országban érezhetik magukat, jól megy nekik a bolt. Szinte a semmiből
egyszerre csak megrémisztett nők milliói tolonganak az ..újnál újabb

198
készítmények" után, egyre több élelmiszeren található „kalciummal dúsítva"
varázsfölirat, ezt csilingelik országszerte a pénztárgépek. Savlekötő tab
letta kalciummal, hashajtó kalciummal, szénsavas üdítő kalciummal,
kalciumos liszt, kenyér és gabonakészítmények, vitamintabletták kal­
ciummal, láthatják, van bőven, lassan már mindenhez kalciumot fognak
adni. Pedig — mindjárt el is magyarázom — az így bevitt kalciumtöbblet
sokkal több bajt csinál, mint amennyi hasznot!
Mi okozza a csontritkulást? A legtöbb bajhoz hasonlóan ez sem vezet­
hető vissza egyetlen okra, több tényező együttesen idéz elő csontritku­
lást. Szép is lenne, ha ilyen egyszerűen lehetne gyógyítani, de tudomá­
nyos tanulmányok tucatja tanúsítja, hogy a pótlólagos kalciumbevitel
még nagy adagokban sem tudja megállítani a kalcium távozását a
csontokból. (17, 25, 90, 143, 234, 260, 269, 329, 362, 405, 416}
Gondoljunk csak bele! A többmilliárdos üzlet vidáman virágzik, nyomják
a kalciumot, etetik velünk a meszet, noha feketén-fehéren bizonyított,
hogy nem segít, sőt, káros! A legtöbb ilyen ásványpótló készítmény
csontfőzetből, vagy — a szó szoros értelmében — dolomit ásványból
készül, így gyakran tartalmaznak káros anyagokat is, ólom-, arzén-,
higany- és más mérgező fémvegyületeket. (3091
Nem a mennyiséggel van ugyanis a gond, egész egyszerűen hozzá lehet
jutni elegendő kalciumhoz, s a túladagolás nem segít, a többlet csak
kárba vész, ahogy hiába is szeretnénk mondjuk egy liter folyadékot
kétdecis pohárban fölfogni. Ráadásul — a folyadékkal ellentétben — a
bevitt kalciumtöbblet nemcsak kárba vész, de okoz is komoly károkat,
súlyos következményekkel. Egyértelműen kimutatták, hogy a kalciumot
a szervezet nem képes egyszerűen kiválasztani, ezért a véráramból olyan
helyekre rakódik le, ahol semmi keresnivalója, mint a lágy szövetek, az
érfalak, a bőr, a szem, az ízületek, a belső szervek. A kalcium a vérzsírral,
a koleszterinnel együtt merevvé teszi az érfalakat, ráncosítja a bőrt, az
ízületekben rettenetes fájdalmakkal j á r ó ízületi gyulladáshoz vezet, a
szemben lerakódva zöldhályogot okoz, a vesében vesekő képződéséhez
járul hozzá. (108, 117, 204, 249, 310} Nehogy azt higgyük hát, hogy a
többletkalcium egyszerű, ártalmatlan óvintézkedés, veszélytelen megelő­
ző rendszabály! Nem, a túl sok kalcium a szervezetben kifejezetten
veszedelmes, meszesedéshez vezet, betegségeket hoz létre.
Akkor hát végül is mi okozza a mészhiányt, a csontritkulást? íme
néhány a lehetséges kiváltó tényezők közül.

D o h á n y z á s . Nem is csodálom, hogy számtalan más egészségromboló


hatása mellett a dohányzás ebből a szempontból is káros. Arról van szó,
hogy a szervezet számára roppant fontos a kémhatás kényes egyensúlyá­
nak állandó fönntartása. A dohányzás révén rengeteg méreg támad a
testben, amelyek erősen savasak, ezek semlegesítésére kell a kalcium, a

199
lúgos kémhatású mész, s szükség esetén a szervezet a csontokból, a
fogakból is elvonja ezt az anyagot. {110, 3541

Szeszes italok. Az alkohol akadályozza a kalcium fölszívódását, azál­


tal, hogy rongálja a máját, ami így kevésbé képes D-vitamin mozgósításá­
ra. A D-vitamin a kalcium-anyagcsere szabályozásának fontos anyaga.
Mennél többet iszik valaki, szervezete annál kevésbé lesz képes egészsé­
ges csontozat kiépítésére, illetve fönntartására. (60, 354|

Koffein. Kávéban, teában, szénsavas üdítőkben, csokoládéban talál­


ható, továbbá számos vény nélkül kapható gyógyszernek is hatóanyaga.
Ez a szer megduplázza a test kalciumkiválasztását, amit több tanulmány
is tanúsít. ¡146, 172, 243)

Szénsavas ü d í t ő k . A főbűnös ebben az esetben a foszforsav nevű


vegyület, amelyet a legtöbb üdítőhöz gátlástalanul hozzákevernek, a jobb
habzás végett. Úgy készül, hogy kénsavat foszforral kezelnek. Gondolják,
hogy tényleg ilyen maró kénsavkészítmény lesz az, amire igazán vágyik az
érzékeny emberi gyomor? Pláne gyermekeink gyomra, akiket oly könnyű
szívvel itatunk ilyen kotyvalékokkal? Nos, így gondoskodnak rólunk a
drágalátos üdítő(?) gyártóink.
Meg kell érteni, hogy a kalcium nem önmagában hat, csupán építő­
elem, amit a többi ásványi anyaggal összhangban hasznosít testünk. A
foszfor például szintén roppant fontos eleme az élő anyagnak. Kettő az
egyhez lenne a helyes kalcium-foszfor arány a táplálékban, a foszfor
javára. T ú l sok foszfor fogyasztása esetén szervezetünk a csontokból fog
kalciumot elvonni a vérárammal, hogy helyreállítsa a megfelelő egyen­
súlyt, különben a belső kémhatás eltolódása a savasság irányában élet­
veszélyes helyzetbe sodorna. (Hogy az üdítőkön kívül még miben találha­
tó sok foszfor? Eltalálták! Hús, tej és tejtermék! A hús például hússzor
annyi foszfort tartalmaz, mint kalciumot. (146) Kér még valaki hambur­
gert?)

Só. Ez a maró hatású anyag szinte minden eledelünkbe befészkelte


már magát. Különösen sok található belőle állati eredetű termékekben,
nem beszélve azokról a tonnákról, amiket mi magunk hintünk ételeinkre.
Az egyik folyóiratban az alábbi találó állításra leltem: ,,Az egyenlet egysze­
rű. Mennél több a só, annál nagyobb lesz a kalciumkiválasztás." {298!

Savlekötö szerek. Többségük alumíniumot is tartalmaz, amire azon­


nal több kalcium kiválasztásával válaszol a szervezet, fokozva a cson­
tokban a mészhiányt. {125} A gyomornedv sósavtartalma segíti a kal­
cium fölszívódását, de a savlekötő szerek épp a sósav semlegesítésével

200
hatnak. 1144) Legegyszerűbb az ételek megfelelő társításával szükségte­
lenné tenni minden savlekötő készítményt.

Túl kevés testmozgás. Rengeteg tudományos értékű közlemény teszi


kétségtelenné, hogy a testmozgás erősíti a csontrendszert is, míg hiánya
gyengíti, csökkenti a csontok tömegét. (12, 18, 19, 120, 142, 173, 277,
352, 415) A testgyakorlás a már kalciumhiányos csontot is újra egészsé­
gessé teheti. A csont is élő anyag, ha anyagcseréje lassabb is. Edzéssel
fejleszthető, mint az izom, fizikai terhelés hatására a csonttömeg is nő.

Kevés napfény. A D-vitamin roppant fontos szerepet játszik az anyag­


cserében, a csont anyagcseréjében is. Mivel a D-vitamin legfontosabb és
legjobb forrása a napfény, ezért nem lesz nehéz belátni, milyen hasznos
egy kevés, de rendszeres, mindennapi napozás a csontritkulás megelőzé­
sére is. |134, 146, 198, 210, 249)

A csontritkulás legfőbb oka. Igen, a csúcs, a döntő csapás, minden


eddigi betetőzése, ami ártalmasabb, mint az összes eddigi együttvéve.
Sejtik már? Valamennyi állati eredetű termék! Teljesen fölösleges
lenne e fejezet további, befejező része, ha — főleg az utóbbi fél évszázad­
ban — rábeszéléssel, szép szóval és erőszakkal, csalással, csábítással,
ámítással, megfélemlítéssel és minden egyéb elképzelhető módon nem
vették volna rá a népességet annyi rengeteg hús, tej és tejtermék megevé-
sére. Állati eredetű fehérje nagymértékű fogyasztása nélkül a mészhiány,
a csontritkulás lenne az egyik legritkább betegség!
Elsősorban üzleti érdekek miatt az amerikaiak testük valós szükségle­
ténél sokkal, de sokkal több fehérjét fogyasztanak. Ez nyilvánvaló lesz
bárki számára, aki rászánja az időt, hogy csak kicsit is elmélyedjen a
tárgyban. A W H O (az E N S Z egészségügyi szervezete) ajánlása a napi
legkisebb fehérjemennységre 40 gramm, a R D A (amerikai ajánlások
étrendre) szerint ez 55 gramm, az átlagos amerikai fogyasztás viszont 100
gramm! (53, 223, 250) Ráadásul régen bebizonyosodott, hogy a napi alig
30 gramm is bőven elegendő. (119, 166, 175, 186, 223, 225. 250, 251,
313) A W H O és az R D A is elismeri ezt, a (csaknem kétszeres) többlet
részükről a „biztonsági ráhagyás".
A tévhit, miszerint ily rengeteg fehérjére lenne szükségünk, egy olyan
patkánykísérlet nyomán terjedt el, amit már majdnem egy évszázada
végeztek, s aminek hibás volta azóta már sokszorosan beigazolódott.
12761 Mi ugyanis emberek vagyunk, nem patkányok! A patkánynak már
a teje is tízszer annyi fehérjét tartalmaz, mint az emberi anyatej, amely­
nek fehérjetartalma csupán két százalék. Ennek megfelelően — testsú­
lyához képest — a felnőtt patkány fehérjeszükséglete is jóval több, mint
az emberé, csaknem négyszerese annak. N e m elég, hogy a valós fehérje-

201
szükséglet többszörösét tömjük magunkba, a másik óriási tévedés —
amit sikeresen elhitettek velünk — meg az, hogy fehérjeforrásnak szá­
munkra az állati fehérje a legjobb, noha többszörösen bebizonyosodott
már, hogy állati eredetű terméktől teljesen mentes étrend is minden
igényt kielégít és tökéletesen megfelel az ember számára. { 1 , 2 , 12, 32, 49,
65, 68, 85, 92, 112, 122, 126, 167, 176, 178, 191, 209, 211, 212, 228,
250, 282, 303, 322, 383, 4 1 8 |
És itt van a kutya elásva, itt lapul a gyilkos, az igazi .gyilkos! Mert mi
fog történni azzal a rengeteg fölöslegesen bevitt fehérjével? Az emésztés
során lebomlik aminosayjaira, átalakul a májban és karbamidként kivá­
lasztódik a vesén keresztül. Az aminosavak és a karbamid eltávolításához
rengeteg ásványi anyagnak is ki kell ürülnie, többek közt kalciumnak!
1324) Számtalan kísérlet és tanulmány tanúsítja, hogy mennél több
fehérjét fogyasztunk, annál több kalciumot veszítünk. {17, 25, 64,
88, 105, 146, 177, 179, 203, 233, 234, 2 4 1 , 249, 250, 393, 405, 409|
Az állati eredetű termékek és az emberi egészség (illetve betegségek,
beleértve az oszteoporózis, a csontritkulás betegségét is) kölcsönhatásá­
val foglalkozó tudósok közt a legnagyobb élő szaktekintély — túlzás
nélkül merem állítani — dr. John A. McDougal egyetemi tanár, a Hawaii
Orvosegyetem tudós professzora. Két könyve, a McDougal's Plan és a
McDougal's Medicine (McDougal-terv, illetve McDougal-medicina) kötele­
ző olvasmánya kellene hogy legyen minden szakembernek, de hasznos és
érthető a n e m hivatásos számára is. Könyvem kívül vagy 1600 hivatkoz­
ható, e kérdésbe vágó szakcikke is megjelent, tele olyan fontos ismeretek­
kel, melyek végre fölnyithatnák az emberiség szemét. Ha mégsem része­
sül tudását megillető elismerésben, annak oka bizonyára az, hogy neve
n e m szerepel olyan tekintélyes testületek fizetési jegyzékében, mint a
Haszonállattenyésztők Nemzeti Egylete, vagy a Tejtermelők Országos
Szövetsége. A következő idézet mindenesetre tőle származik.

..Tudományos körökben ma már egyáltalán nem vitatják a fehérjék


kalciumcsökkentő hatását. Az elmúlt ötven év kutatásai egyértelműen
bebizonyították, hogy a szilárd csontokat biztosító pozitív kalciummérleg
elérésének legegyszerűbb és leglátványosabb eredményeket hozó étrendi
módja a napi fehérjefogyasztás visszafogása. {20|
1930-ban jelent meg az első tanulmány arról, hogy a nagy fehérjetar­
talmú étrend hatalmas kalciumveszteséggel és ennek megfelelően nega­
tív kalciumegyensúly kialakulásával jár. |247) Ma, 55 évvel később
tudományos orvosi körökben mégis még mindig csak találgatják, ugyan
mi is lehet a mészhiányos oszteoporózis, a csontritkulás igazi oka."

Bizonyára azt kérdezik, hogy akkor miért nem olvassák el mindezt az


egészségügyi hatóságok. Mi is folyton ezt kérdezzük.

202
Kimutatásokkal, statisztikával lehet csűrni-csavarni a tényeket, de egy
bizonyos pont után közbeszól a józan ész, nem folyhat az átejtés a
végtelenségig. A legtöbb húst a Földön az eszkimók eszik, fehérjebevite­
lük eléri a napi 400 grammot is. A csontritkulás is közöttük fordul elő a
legnagyobb arányban az egész világon! (244| Többségük már huszonéve­
sen görnyedt. S ezek a tények az American Journal of Clinical Nutrition
folyóiratban, a hivatásos táplálkozástudósok és étrendszakértők saját
lapjában láttak napvilágot, azokéban, akik továbbra sem átallják azt
állítani, hogy jó sok tej fogyasztása nyújthat csak elegendő kalciumot az
embernek. ,,Na mész most már a..." mondanám nekik.
Ha tejfogyasztással valóban megelőzhető lenne a csontritkulás, akkor
ez a betegség lenne a legritkább Amerikában, hisz az Egyesült Államok
több tejet és tejterméket állít elő, mint a világ bármely más országa,
fejenként vagy százötven kilót, beleértve férfiakat, nőket, aggokat és cse­
csemőket egyaránt. Csillagászati ez a mennyiség, mégis egyre romlik a
helyzet a csontritkulás terén. Kell ennél egyértelműbb bizonyíték? Ha
lilára veri valaki véletlenül az ujját, akkor fogja-e úgy gyógyítani, hogy
még egyet ráhúz a kalapáccsal szándékosan? A tejjel, tejtermékkel
mégis, mintha hasonló módon járnánk el.
A csontritkulás a világ azon helyein a leggyakoribb, ahol a legtöbb
tejterméket fogyasztják, mint például Nagy-Britannia, Svédország, Finn­
ország, USA, s a legritkább ott, ahol a legkevesebbet, Ázsia és Afrika
egyes országaiban. (281, 385, 386, 396) Sok fehérjét fogyasztó népesség­
ben a csontritkulás rendkívül elterjedt betegség. (231, 357, 385, 386,
397) Több fölmérést is végeztek Afrika bantu lakossága közt, ahol a nők
aztán igazán kalciumigényes életet élnek, olykor 8—10 gyereket kell
világra hozniuk és valamennyit szoptatni is. Fehérjefogyasztásuk alig fele
az amerikai átlagnak, a csontritkulás mégis (vagy épp ezért) szinte
ismeretlen közöttük. (357, 397, 398)
Átolvasva a fejezetet j ó m a g a m is elképedek, hogyan tarthatja fönn
magát a tejfogyasztásba vetett hit, ennyi ellene szóló súlyos érv dacára. S
ehhez hozzájönnek a mesterséges kalciumkészítmények, amik csak ront­
ják a helyzetet! (90, 260, 269, 329, 362) A nagymértékű kalciumtúlada­
golás sem csökkenti ugyanis a fehérjék kalciumrabló hatását! A csont­
ritkulás nem azért alakul ki, mert kevés lenne az étrendben a
kalcium! (17, 25, 177, 179, 203, 233, 308, 405) Természetes táplálkozá­
si szokásokat követve testünk mindig el lesz látva elegendő mésszel.
A kalcium a talajból kerül a növényekbe, csak azt a kalciumot tudja jól
hasznosítani az ember, amit a növény a földből felszívott és már beépített
szöveteibe. Az állatok növények elfogyasztásával fedezik kalciumszük­
ségletüket, a tehén is a lelegelt növényekből nyeri a kalciumot. Hogy
is van ez? Az a marha soha egy pohár tejet meg nem iszik, ehhez van elég
esze, mégis van elég mesze, annyi kalciumja, amennyi kell maga, s borja

203
számára, sőt állítólag az embernek is az ő teje lenne a leggazdagabb
kalciumforrás? Lehet, hogy a növényvilág mégiscsak alkalmas arra, hogy
kalciummal is ellásson minket? Ilyen, a józan ész fogalmazta kérdések
hatására világcsúcsdöntő sebességgel szoktak más témára váltani a
tejfogyasztás nagy tudományú hivatásos támogatói.
A leveles zöldségek az ember számára könnyen hasznosítható kalcium
legjobb forrásai, ugyanígy más zöldségek, nyers csonthéjasok, magok,
gabona, valamint friss, illetve aszalt gyümölcs is. (16, 26, 146, 249, 336.
4 1 6 | Hatalmas hazugság, hogy tej és tejtermékek nélkül nem lehet
hozzájutni elegendő kalciumhoz! Más faj tejét csak az ember fogyasztja, s
a csontritkulás is a Természetben ismeretlen, kizárólag emberi betegség,
legfeljebb olyan állatokat sújt még, amiket az ember maga etet. (286|
Vagy tekintsünk bele egy másik érdekes elem. a magnézium szerepé­
be. A magnézium elengedhetetlen a kalcium fölszívódásához. A magné­
zium segítségével szállítja a test a kalciumot a csontokhoz. A magnézium
a komp, ami nélkül nincs átkelés. Hiába van tele a test kalciummal,
magnézium segítsége nélkül az csak céltalanul kering, nem jut el a
csontokba, helyette a lágy szövetekben rakódik le, s okozza a meszese-
dést és számtalan más betegséget, ahogy azt már korábban említettük.
Csupán kétszer annyi kalciumra van szükség, mint magnéziumra, de a
legtöbb ember ugyancsak messze áll ettől az eszményi aránytól, a kal­
ciumbevitel általában sokszorosa a magnéziuménak. Sőt, kiderült, hogy
kevesebb kalcium jelenlétében a rendelkezésre álló magnézium jobban el
tudja látni „szállítói" feladatát, mintha az arány túlságosan messze esik
a kívánatostól. A túl sok kalcium megbénítja a magnézium fölszívódását
is. (204) Ez azt jelenti, hogy adott esetben éppenséggel a kalciumbevitel
csökkentése segíthet, hogy a kalcium eljusson rendeltetési helyére, a
csontokba. A természetes állapotú, tehát az ételekben található magné­
zium bevitelének növelése változatlan kalciumfölvétel mellett is javítja a
szervezet kalciumegyensúlyát. (70, 146, 179, 195, 249, 250, 259, 416)
A fölöslegesen magas kalciumszint elnyomja a kalciumforgalmat sza­
bályozó enzim termelődését is, így abból kevesebb lesz jelen a keringés­
ben, vagyis a kalciumtöbblettől egyenesen romlik a kalciumanyagcsere
hatékonysága, kalciumszegény étrend mellett viszont javul. (177) Érthető
így, hogy a világ olyan részein sem jellemző a mészhiány mint betegség,
ahol valóban alacsony a kalciumbevitel, sőt, a túl sok kalcium jelenléte
önmagában egyenesen súlyosbítja a szervezet mészhiányos állapotát. E
sokváltozós, bonyolult összefüggésben a megértés olyan hiányára utal
az, ha valaki az említett összefüggések megismerése után is tejfogyasz­
tást és kalciumpótlékokat javasol a csontritkulás megelőzésére, ami már
a hülyeség határát súrolja.
A következő gyakran emlegetett elem a vas. Ennek hiányával is fenye­
getnek, akik több tej fogyasztására szeretnének minket rávenni, csak azt

204
hallgatják el. hogy a legtöbb gyümölcs, a leveles zöldségek, a kukorica, a
búza, a bab és még számtalan más zöldség épp elég vasat tartalmaz, ami
ráadásul sokkal nagyobb mértékben hasznosul, mint a tej vas tartalma.
Ez utóbbi oly kis mértékben épül csak be, ( 5 — 1 0 % ) , hogy vashiányos
vérszegénység is kialakulhat a kizárólag tehéntejen tartott csecsemőben.
(Pediatrics, (Gyermekgyógyászat), 75. kötet, 1985, 182. oldal)
Ha megnézzük a hús, a tej és a tejtermékek árait, (ezek a legdrágább
élelmiszerek), akkor könnyen rájövünk, miért nem akarják az érdekeltek
észrevenni a csontritkulás és az állati eredetű termékek fogyasztása közti
közvetlen összefüggést (sem). Pénzről van szó, méghozzá nem is kevésről!
Iszonyúan sok, rengeteg pénzről! Bizony, nagy veszteség lenne számuk­
ra, ha a fogyasztók tömegei hirtelen elállnának termékeik vásárlásától, s
a kalcium sokkal becsesebb, természetesebb forrásai után kezdenének
érdeklődni, gyümölcs, zöldség, magok, csonthéjasok termései iránt.
Szomorú, hogy az üzleti haszon és az egészség ebben az esetben nem esik
egybe, s hiába fontosabb az egészség, nem valószínű, hogy az ellenfél
magától leteszi a fegyvert. Nem, továbbra is mindent el fog követni, hogy
szokásos módszereivel, félrevezetéssel, hamis hírveréssel, ijesztgetéssel,
csábítással, csalással, ámítással elorozza az emberek pénzét és egészsé­
gét. A választás lehetősége azonban még nyitva áll, mindenki döntse el
saját maga, hogy rátér-e az egészséghez vezető útra.

VISSZAVERNI A BETEGSÉGET!

Említettem a korábbiakban, micsoda gyalázkodást váltott ki előző


könyvünk, a Fit for Life. (Magyarul: Testkontroll). A tejipar illetékesei
fölháborodásuknak adtak hangot, mert azt mertem állítani, hogy a
tejtermékek nem is olyan egészségesek, mint ahogy azt híresztelik.
Szeretném látni mit szólnak majd most, amikor jóval továbbmenve ki kell
jelentenem, hogy a tej és tejtermék egyenesen káros, kifejezetten
veszélyes és betegségokozó mint emberi táplálék, sőt azt is, hogy
összes kirohanásuk csupán műfelháborodás, álcázó ködfüggöny, amely-
lyel anyagi haszon érdekében folytatott csalásaikat leplezik.
Minden légúti betegségbe belejátszanak a tejtermékek, ez olyan sarka­
latos kérdés, amiben valamennyi elfogulatlan szakértő véleménye meg­
egyezik. Az Egyesült Államokban évente 30 000 öt év alatti kisgyerek hal
meg légúti betegségben, s ezeknek a szerencsétlen sorsú csecsemőknek
mintegy fele az egy hónapos kort sem éri meg, közülük 5000-nél több az
egy hetet sem. RDS (légúti tünetegyüttes), más néven hyalinmembrán
betegség a neve annak a kórnak, ami a három éves kor alatti népesség
halálozásának legfőbb okozója. Tizenhét évnyi tapasztalatom azt sugallja,
hogy e nemzeti tragédia legfőbb oka az a rengeteg tejtermék, amit a

205
várandós nők terhességük alatt magukba gyűrnek az ijesztgetések
hatására, ami aztán ragacsos nyálkaként rakódik le a magzat kis tüdejé­
ben is, megakadályozva, hogy az rendesen fejlődhessen. Korábban tiszta
légutakkal jöttek világra az újszülöttek, manapság viszont mindig kéznél
kell lennie a megfelelő leszívókészüléknek a szülőszobában a kisbaba
orrának és torkának kitisztításához, hogy szülés után meg tudja kezdeni
a légzést. Mucoprotein, azaz ..nyálkafehérje" nevet adtak annak az
anyagnak, amit az RDS-ben elhunyt újszülöttek tüdejében minden eset­
ben meg lehetett találni. (931 Ez a nyúlós, nyálkás fehérje, ami a kisbaba
apró tüdejét beborítja, ugyanaz, mint ami a túlzott tejtermékfogyasztás
hatására szokott a nyálkahártyákra vastagon lerakódni. Szilárd meggyő­
ződésem, hogy tiszta lenne az újszülött tüdeje, ha a kismama alaposan
korlátozná tej- és tejtermékfogyasztását a terhesség időszakában.
Kihívom, fölkérem a tejipart, hogy bizonyítsák be, amennyiben téved­
nék. Az ehhez szükséges vizsgálatokat és kísérleteket el lehet végezni a
tejtermékek hirdetésére fordított dollármiliók apró töredékéből. Osszák
három egyenlő csoportra a jelentkező terhes nőket, az első csoportba
azokat tegyék, akik hajlandók megenni az általuk javasolt mennyiségben
az ő tejtermékeiket, a következő csoport csak a felét, a harmadik csoport
kismamái pedig semmit se fogyasszanak ezekből. Állítom, (a szakterület
minden elfogulatlan szakértőjével összhangban), hogy az első csoportban
fog előfordulni a legtöbb nehéz szülés, és ott lesz a legmagasabb az RDS-
esetek százalékaránya is. A második csoportban már alacsonyabbak
lesznek ezek a mutatók, s a harmadik csoportban lesznek a legalacso­
nyabbak.
Kérem, emlékezzenek szavaimra. A tejipar vagy föl sem veszi majd a
kesztyűt, vagy könnyedén átsiklik a dolog fölött, vagy e n g e m vádolnak
majd meg valami egészen mással. Egyben biztos vagyok: sohasem
fognak megtenni semmi olyat, ami a legkisebb mértékben is veszélyeztet­
né bevételeiket, akár élnek, akár halnak az ártatlan újszülöttek.
Ne értsenek félre, újra hangsúlyozom, nem akarom betiltani az állati
eredetű termékeket, nem azt mondom, hogy azonnal és teljesen be kell
szüntetni fogyasztásukat. Aki persze meg tudja ezt tenni, annak a
legjobb. De azt mindenkinek javaslom, hogy fogja vissza az ilyen ételféle­
ségek evését, s tekintse ezt az időszakot átmenetinek egy egészségesebb
táplálkozási szokásrendszer elérése felé. Az előző és a mostani könyvben
is szerepel majd állati termék étrendajánlatainkban, hogy megtanuljuk,
hogyan lehet ezeket egészségesebben belefoglalni az étkezésekbe úgy,
hogy a lehető legkevesebb kárt okozzák. A változások megfelelő irányá­
nak betartása a fontos, a sebesség csupán másodlagos kérdés. Semmi
szükség ezzel kapcsolatban sem bűntudatra, sem önsajnálatra, sem
kielégületlenségre, sem vádaskodásra, mindez csupán kellemetlen lelki
háttér megteremtésére alkalmas, a legkevésbé sem szolgálja az egészsé-

206
gesebb életmód elérését. De kérem, mindenképpen indítsák be a kedvező
változtatásokat, csökkentsék az állati termékek részarányát étkezéseik­
ben, ha csak egy kicsit is tartanak olyan betegségektől, mint például rák,
fehérvérűség, szívbetegség (például szívinfarktus), magas vérnyomás
magas vérzsír- (koleszterin-) szint, cukorbaj, érelmeszesedés, szklerózis
multiplex, pajzsmirigybántalmak, fekély, reuma, köszvény, máj- és vese­
károsodás, migrénes fejfájás, epe- és vesekő, hörghurut, asztma, aller­
gia, fülzúgás, homloküreg-gyulladás, fülgyulladás vagy csontritkulás.

M E G J E G Y Z É S : A teljességre törekedtem, amikor nekikezdtem ennek a


fejezetnek, de írás közben föl kellett adnom ezt a célt. Az állati eredetű
termékek ártalmasságáról annyi a tudományos anyag, s évente annyi
újabb jelenik meg, hogy túlzás nélkül állíthatom; e könyv többszörösét
tenné ki az esetben csupán ez az egy fejezet. Akinek mégse lenne elég
meggyőző mindaz, amit ide összegyűjtöttem, annak tanácsolom, iratkoz­
zon be a legközelebbi orvosegyetem könyvtárába, s további megdöbbentő
adalékokat fog találni az összesített szójegyzékben a „ H ú s " , a „ T e j " és az
„Ártalmas hatások" címszava alatt. Külön kérem a magukat jóhiszemű-
nek valló, de az állati eredetű termékek fogyasztását mégis szorgalmazó
szakembereket, hogy mihamarabb frissítsék föl szaktudásukat, legalább
ezen a módon.
Akinek még ez sem lenne elég, kérem, ne személyemet kezdje ki,
címezze ellenvetéseit azon tudományos kutatók ezreinek, akikre itt hivat­
koztam, ők bizonyára nagyon érdekfeszítőnek fogják majd találni a
kifogásokat. Aki viszont úgy gondolja, lehet valami mindabban, amit
állítok, az változtassa meg étrendjét mihamarább, azaz azonnal, hogy ő
már rég élvezhesse az új életmód előnyeit, mire az olyan közismert
gyakorlattá válik a mindennapi életben, mint mondjuk a sebészek műtét
előtti bemosakodása manapság, ami szintén alig százesztendős újítás
csupán.
Életem első huszonöt éve úgy telt, hogy naponta legalább háromszor
ettem húst, tejet, vagy tejterméket. Kövér voltam, fáradt, céltalan, vala­
mim mindig fájt, egyik betegségből a másikba estem. Az utóbbi csaknem
húsz esztendőm alatt állati terméket alig fogyasztottam, (csupán nyers
tejből készített vajat és kevés tejfölt), s megszabadultam korábbi életem
minden hajától, s bajától. De nemcsak velem történtek ilyen óriási
változások, közvetlen környezetemben tanúja lehettem hasonló „csodák"
ezreinek. Ha ennyien meg tudták tenni, hogy erősen lecsökkentsék, vagy
éppen teljesen abbahagyják az állati termékek fogyasztását, akkor min­
denki képes erre. a nyájas olvasó is!

207
Legféltettebb kincseink gyermekeink. Ök a j ö v ő ! Róluk gondoskodni,
velük törődni, ez tetteink legfontosabb hajtóereje, életünk legnagyobb
felelőssége. Feleségemmel, Marilyn-nel így gondolkozunk erről. A Terem­
tő ajándéka az ártatlan kisgyermek. Megérdemli a szeretetet, s nincs
szívmelengetőbb érzés, mint a viszontkapott gyermeki szeretet. Tőlünk
függ, hogy kivé fejlődik, felnőtt kora eléréséig a mi kötelességünk gondos­
kodni táplálásáról, a lehető legjobb testi-lelki egészségről, amelyet — úgy
tűnik — állandóan fenyeget a külvilág.
Ha a felnőtt úgy dönt, hogy nem óhajtja életvitelébe beleszőni az
egészség építőelemeit, ám tegye, szíve joga, saját élete. De nincs joga ilyen
könnyelműségre, ha az őrzésére bízott ártatlan életről, gyermeke életéről
van szó.
Végtelenül fontos és óriási ez a felelősség. Nemegyszer nyomasztó és
roppant fárasztó, pedig egyáltalán nem mindegy, hogy a gyerek erőtől
duzzadva, egészségesen tölti-e élete legszebb, legfontosabb napjait, vagy
egyik betegségből a másikba tántorogva tengeti gyermekéveit. A csábítás
hatalmas, az egészségromboló termékek és szokások hivatásos terjesztői
a legkifinomultabb, legravaszabb módszerekkel csábítanak. Egyenesen a
gyermeket veszik célba, benne ébresztik föl a vágyat, hogy aztán az
általuk mesterségesen szított, de makacsul kitartó gyermeki kérésnek,
sőt követelésnek a szülő ne tudjon ellenállni, hogy előbb-utóbb beadja a
derekát. Fáradhatatlanok újabb és újabb trükkök kiagyalásában. A
gyerek egészsége számukra nem is téma. Pedig ez lesz az ára annak, amit
ők kínálnak.
Ha fontos a táplálék minősége a felnőtt ember számára, akkor százszor
inkább fontos az a növekedésben levő szervezetnek. A gyerekeknek a
kicsattanó életerő szép példáinak kellene lenni, de a valóság sajnos
egészen más. Napjainkban kétszer annyi gyerek életét korlátozza és
keseríti valamilyen idült betegség, mint akár csak huszonöt évvel
ezelőtt. Az ifjúság 75 százaléka túlsúlyos, 98 százalékukban már föllel­
hető legalább egy olyan tényező, ami szívbetegség előjele. 42 százalékuk
vérzsírszintje magasabb az „elfogadható" értéknél. Egy 1954-ben lefoly­
tatott erőnléti és állóképességvizsgán a gyerekek 58 százaléka nem ütötte
meg a felállított mércét. Ugyanezt a vizsgát megismételték később is, a
bukottak részaránya 1978-ban már 86 százalék volt. 1983-ban a gyere-

208
kek 99 százaléka n e m tudta teljesíteni a „Presidential Physical Fitness
Award" (Testi Erőnlét Elnöki Díja) követelményeit. A helyzet tehát roha­
mosan romlik.
A legtöbb gyermekorvos „közönséges gyerekbetegségnek" nevezi a
lázas meghűlést, torokfájást, hasmenést, fülgyulladást, eldugult orrot,
köhögést. A gyenge, beteges gyermek oly gyakori, hogy már a szakértők is
hétköznapinak hiszik ezt, s csak legyintenek rá! Pedig nem kellene an­
nak lennie! Ezek a „mindennapi" tünetek a test jelzései. Azt mutatják,
hogy valami nincs rendben. Helytelen ilyesmit könnyedén venni és a tü­
neteket valamilyen orvossággal elnyomni. Az okot kell megszüntetni!
Hogy gyermekeink a kicsattanó egészség példái lennének? Sajnos nem ez
a jellemző, egyre több köztük az orvosi eset. Olyan betegségek dúlnak
soraikban, mint szívbaj, elhízás, cukorbaj, megfázás, tüdőgyulladás, láz,
emésztési rendellenességek, gyenge látás, romló fogak, idegkimerültség,
és így tovább, még hosszan lehetne sorolni, egészen a legszörnyűbb
végkifejletig, a rákig. Az a legijesztőbb, hogy manapság rák okozza a
legtöbb gyermekkori halálesetet. Rák!
Valami bűnt követtek el, hogy ily szörnyen lakolnak? Nem, nem ők
tehetnek róla, a betegségek annak következményei, amit velük művel­
nek. Az élelmiszerek gyártói a tettesek, és semmi meg nem tudja állítani
őket, hacsak a törvény ereje nem — én legalábbis kizárólag ebben látok
némi reményt. íme néhány példa viselkedésük megértéséhez, hogy lás­
suk, mily gátlástalanul mérgezik a j ö v ő nemzedékét saját hasznuk érde­
kében.
Csecsemőtápszer. A szerencsétlen újszülött olykor csak ezt kapja, és
semmi más, nekijobban megfelelő ételhez nem jut. Vagy 130 elszomorító
esetből álló sorozat után, amit a silány minőségű tápszer okozott, (fejlődé­
sük megtorpant, sőt meg is betegedtek a kisbabák), a Kongresszusban
megpróbáltak egy új törvényt elfogadtatni, amely szigorúbban szabályoz­
ta volna a csecsemőtápszerek minőségét. Az új törvény végül 1982
júliusában lépett életbe, de alaposan enyhítették a kezdetben megfogal­
mazott követelményeket. Épp annak az országos intézménynek, az FDA-
nak az emberei törtek lándzsát az enyhítések mellett, amelyiknek a
közegészség óvása lenne elsődleges föladata. Az F D A jelentése szerint is
„a módosítások alapvetően a gyártók javaslatait tükrözték". Mondhatom,
szép.
Babaétel. Az 1970-es években a Gerber és a Beechnut, Amerika két
legnagyobb bébiétel-gyártója a közvélemény kereszttüzébe került. Arra
kérték őket, csökkentsék egyes készítményeik túlzott sózását, hiszen
közismert, hogy a sós étel magas vérnyomáshoz vezethet. Fülük botját
sem mozdították, mondván, a hatóságoktól nem kaptak határozott utasí­
tást. Végül csak 1984-ben voltak hajlandók bevezetni változtatásokat, a
CSPI (Közérdekű Tudományos Központ) újabb, nyomatékos és határozott

209
fölszólítására. Megkövetelik a szabatosságot, roppant módon vigyázni
kell, ha velük akarunk szót érteni! Egyébként 1984. amúgy is fekete év
volt a Beechnut számára; történelmük legmagasabb büntetését kellett
kifizetniük, 250 000 dollárt, m e r t , .tiszta almaié" fölirattal árultak olyan
mesterséges adalékokkal teli folyadékot, amiben éppenséggel gyümölcs­
lé volt a legkevesebb. És ezt szánják ők gyermekeink táplálékául!
Iskolai étkeztetés. 1985 januárjában két kaliforniai baromfifeldolgozó
üzem működését fölfüggesztették, mert hamis időpontot bélyegeztek
termékeik bizonylatára. Ne maradjon ki nevük sem, a Pal-Pacific Poultry
és a Beaumont Poultry cégekről van szó. Szóval nyugodtan küldjük el
csak a srácokat suliba, hadd ehessenek ott egy kis rothadó pipit, mi? És
egyáltalán nem egyedi esetről van szó, szinte minden napra jut ilyesmi.
De nem akarom a reményt is elvenni. Volt már pozitív példa is! Kell,
hogy legyen mód a változtatásra, de ehhez kellő elszántság és határozott,
közös fellépés szükséges. Senki más, csakis mi magunk tudjuk megóvni
szeretett gyermekeink egészségét a fenyegető legnagyobb veszedelemtől,
a vonzó, de silány „gyorskoszt" ételkészítmények fenyegetésétől.
Annyit használtuk, hogy mára már egészen elkopott a „ j u n k food" a
„silány étel" kifejezés. Viccelődünk is vele, pedig ezt nem okos tréfára
venni. Határozzuk meg újra a silány étel fogalmát. H o l t táplálék. Igen,
halott valamennyi olyan étel, amit a földolgozás során megfosztanak
minden természetes értékétől, és zsíros, cukros, vagy agyonsózott „ter­
méket" gyártanak belőle, amit jószerivel már nem is lehet eledelnek
nevezni, s ami a test semmilyen igényének kielégítésére sem alkalmas.
Ilyen táplálékon szeretnék fölnevelni gyermekeiket? Nem? Pedig az élel­
miszeripar milliós hirdetései és fizetett „hiteles szakértői" mind azon
fáradoznak, hogy szülőt és gyermeket egyaránt lépre csaljanak, s hogy
bebizonyítsák, nem is annyira egészségtelen mindaz a vacak, amit kínál­
nak.
A halott étel nem csupán csapnivaló ennivaló, ami nem képvisel semmi
valós tápértéket, hanem nagyon is sok köze van pénzhez, haszonhoz,
reklámhoz. Az amerikaiak által elfogyasztott tápláléknak több mint fele
ilyen étel. N e m mintha annyira jó lenne, hanem mert ehhez a leg­
könnyebb hozzájutni. Ezt kínálják mindenhol, minden sarkon árulják,
mivel ez hozza a legnagyobb hasznot.
Furcsa ellentmondás, hogy testünk számára az eleven, friss, főleg
növényi táplálék hozza a legtöbb, a kereskedő számára viszont a legki­
sebb hasznot. Következésképpen sokkal körülményesebb hozzájutni. így
áll elő a torz helyzet, hogy olcsó és egészséges táplálékok helyett az
emberek többsége inkább silány, értéktelen, sőt mérgező, ráadásul mé­
regdrága pótlékokon él. Nézzük például a burgonyát. Aránylag egysze­
rűen termeszthető, igénytelen növény, ugyanakkor tápláló, ásványi anya-

210
gokban és vitaminokban gazdag, s föllelhető benne mind a nyolc lényegi,
esszenciális aminosav.
Mennyibe kerül? Legföljebb fél dollár kilója. Ugyanez a krumpli hasáb­
ra vágva, szárítva és mélyhűtve tárolva, majd forró olajban kisütve
elveszti minden értékét, amivel valaha rendelkezett, de így, még jól meg is
sózva, színes zacskóba csomagolva, áz eredeti ár húsz-huszonötszörö­
séért tudják eladni. Ugyanennek a j o b b sorsra érdemes, zsiradékban
kisütött burgonyának egy másik előrecsomagolt „leszármazottja" még,
vagy további harminc összetevőt tartalmaz, a legkülönbözőbb vegy- és
tartósítószereket, tejet, tojást, vajat. Fél dollár helyett viszont nyolc dollár
kilója.
Hát igen, ugye valakinek meg kell fizetni azt a rengeteg vesződséget,
kiadást, ami a földolgozással jár. Mi leszünk ezek a balekok, s nem
csupán a pénzünket, egészségünket is elveszik, amikor megetetik velünk
undorító készítményeiket.
S kiket vesznek leginkább célba hirdetéseikkel? Természetesen azokat,
akiknek fogalmuk sincs az egészséges táplálkozásról, akik legkönnyeb­
ben elcsábíthatok hazug ígéretekkel és mesterséges ízekkel; ártatl n
gyermekeinket. Kivédhetetlenül záporoznak csábosán hazug reklámjaik,
mindenhonnan. A minap megkért a fiam, nézném vele együtt kedvenc
tévésorozatát, a Charlie Brown legújabb egyórás műsorát. Lejegyeztem, a
röpke egy óra alatt tizenegy hirdetéssel szakították meg az adást, abból
k i l e n c kínált sokszorosan földolgozott, cukorral agyonédesített gyárt­
mányt, nyalókát, csokoládét, cereáliát, szénsavas üdítőt. Annyira túllőt­
tek a célon, hogy már fiamnak is föltűnt a dolog. Meg is jegyezte: „ U g y e ,
papa, most akarnak megint lépre csalni a vacak édességeikkel, igaz?"

CEREÁLIA (GABONAKÉSZÍTMÉNY) REGGELIRE


— ÖSSZTŰZ A G Y E R E K E K EGÉSZSÉGÉRE

Az 1800-as évek végén Dr. John Kellogg egy vegetáriánus gyógyhelyet


vezetett Battle Creek mellett, Michigan államban. Egészséges, „tiszta"
ételek után kutatva ő fejlesztette ki az első cereáliát, „ c o r n flakes",
magyarul „kukoricapehely" néven. Az eredeti készítmény aránylag ártal­
matlan volt, kezeletlen kukoricaőrleményből indultak ki, amit folyóssá
tettek, fölmelegítettek és megszárítottak.
De Dr. Kellog azonban motollaként pörögne sírjában, ha tudná, ma­
napság nevében miféle pancsolmányokat gyártanak. Röviden ismertet­
ném. A kukoricaszemeket először lúgba áztatják, ugyanabba a maró
anyagba, amit szappanfőzéshez, vagy műselyemgyártáshoz használnak,
elvétve még öngyilkossághoz is. No meg kukoricapehely készítéséhez,
ugyebár. Aztán forró gőzzel kezelik, majd újabb áztatás következik.

211
ezúttal cukros szirupban. Szárítás után nagy nyomás alatt hatalmas
görgökkel hengerlik laposra a pépet, majd pörkölik és hőkezelik, hogy
készen álljon a vegyszeres fürdőre, aminek során adalékanyagokkal és
tartósítószerekkel telítik. így lesz a hajdani életteli gabonából a halál
ügynöke.
Tekintsünk körül egy élelmiszerboltban. A polcokon a cereáliakészít-
mények foglalják el a legtöbb helyet. Nézzük meg a — törvény által
szerencsére kötelezően előírt — feliratot, mit is tartalmaz, mondjuk a
rengeteg különböző címkéjű doboz közül a Kellogg féle Fruit Loops
gyártmány. Hogy a felét sem értik annak, ami oda van írva? Nem csoda,
hisz szándékosan fogalmazták olyanra, hogy szikrát hányjon tőle az
egyszerű ember szeme, hogy elvegyék a kedvet az ilyen okvetetlenkedő
olvasgatástól.
Azért megpróbálom lefordítani. Összezagyválják már a mértékegysége­
ket is, grammot, milligrammot írnak ki, míg az adagot ounce-ban adják
meg. (1 ounce egyenlő 28.35 grammal.) Érthetőbbre átszámolva kiderül,
hogy a készítmény legfontosabb összetevője, csaknem fele, pontosabban
45.8 százaléka finomított fehér cukor. Talán fölösleges elsorolnom, meny­
nyi kárt okoz ez a táplálékként tökéletesen értéktelen, halott holmi,
miután a „finomító" eljárás során megfosztották minden természetes
értékétől, rosttól, vitamintól, ásványtól, enzimtől, s csak az az élettelen
anyag marad, cukor, aminek tömény változatán még a kórokozók sem
élnek meg. Aki igazán kíváncsi a cukor gyilkos természetére, ajánlom,
olvassa el William Dufty Sugár Blues (Cukorsirató), vagy John Yudkin
Sweet and Dangerous (Édes és életveszélyes) című könyvét.
Tehát 45.8 százalék a cukor, s további 42.2 százalék a liszt. Sajnos
nem kukorica, búza és zab, hanem az ezekből készített finomliszt, ami
alig több, mint színtiszta keményítő. Vagyis 88 százalék már eleve csak
finomított cukor és finomított liszt. Te jó ég, és ezt tömjük a szerencsétlen
gyerekekbe minden áldott reggel? De a maradék 12 százalék is érdemel
pár szót. Ebbe beletartozik némi hidrogénezett növényi olaj, ami egy ille­
delmesebb megnevezése az igencsak ártalmas telített zsiradéknak. Aztán
található még só, mesterséges színezékek. B H T (butilénezett hidroxitou-
lol) a következő, az a vegyszer, amit „gondos" kezek azért kevernek hozzá,
hogy megóvják — ó nem, nem a fogyasztót, hanem — a hidrogénezett zsi­
radékot az avasodástól. Továbbá szerepelnek benne egyéb tartósítósze­
rek, töltőanyagok, mesterséges, szervetlen vitaminok és szervetlen ásvá­
nyok. Mindezek használhatatlanok a szervezet számára, nem pótolják a
természetes anyagokat, ahogy az új tapéta sem tudja megakadályozni,
hogy bedőljön az omladozó fal. Sok mindennek lehetne nevezni az egé­
szet, de ételnek a legkevésbé. Leginkább egy rossz vicc, egy beteges,
gusztustalan tréfa, a mi kárunkra és a mi költségünkre.
Mert senkinek kétsége ne legyen, kizárólag a pénzünkre utaznak, s

212
ráadásul ócska, olcsó trükkökkel, mivel ók maguk is nagyon j ó l tudják,
hogy készítményeik semmirevaló kacatok. A reklámföliratokon hirdetett
„vitaminnal és ásványi anyagokkal dúsított" gyártmány talmi. Hamis
értékkel (s ráadásul kevesebbel) akarják pótolni az elpusztított eredetit.
Aki megrázóbb élményre vágyik, az dugja be orrát egy frissen fölnyitott
cereáliás dobozba, mielőtt annak tartalmát gyermekeinek felkínálná.
Bűzlik, mint egy vegyszerlerakat, az első szippantás orrfacsaró és gyo­
morfölforgató lesz, s valószínűleg örökre szóló emlék marad. Remélhető­
leg valóban csak emlék, mert úgy hiszem, ez lesz egyben az utolsó ilyen
doboz, amit kinyitnak.
A már említett Dr. Edward Taub mesélt egy kísérletről, aminek ered­
ménye végül is nem került nyilvános közlésre. Pár éve történt, az ameri­
kai Nyugati Part egyik egyetemén: kísérleti patkányok egy doboz „Fruit
Loops" kukoricapelyhet kaptak. A papírdobozt megették, a tartalmát
meghagyták! Hihetetlen? Egy szippantás, és meg fogják érteni a patká
nyokat!
Mégis mi az, ami eladja az amúgy egyáltalán nem válogatósságukról
nevezetes patkányoknak sem kellő élelmiszert? A reklám, a gátlástalan,
hazug hirdetések. Mert komoly pénzről, évi négy és félmilliárd dollárról
van szó! Apró ajándékok, kedvenc rajzfilmfigurák a szemkápráztatóan
színes dobozokon, s a szerencsétlen áldozatok, a kisgyerekek már lépre is
mentek.
A szülők közös, határozott föllépése sikeresen elűzte a kábítószerkufárokat
az iskolák környékéről. Csak hasonló közös akció vezethet eredményre a
halott ételek terjesztői ellen is. Ne vásárolják meg! A szülők rendszerint
azért veszik, mert roppant kényelmes, időt takaríthatnak meg vele. De
milyen áron? És milyen időt? A gyerekek igazán megérdemlik azt az időt.
amit arra szánunk, hogy boldog, betegségmentes gyermekkort adó étele
ket készítünk számukra! Keressük a kiválót, az első osztályút, ne eléged­
jünk meg harmadrangú, halott ételutánzatokkal, ha legfontosabb dol­
gunkról, gyermekeink egészségének biztosításáról v a n szó. Ne vásárolják
meg, mert csak a kereslet megszűnése tud véget vetni a gyártók
gyalázatos garázdálkodásának. De eltűnnek, kihalnak, ha minden a nya­
kukon marad, ha a kutya sem veszi agyonreklámozott, ám értéktelen,
élelmiszernek szánt, valójában halott készítményeiket.
Aztán a másik. A cereália önmagában ehetetlenül száraz, meg kell
nedvesíteni, hogy egyáltalán le lehessen nyelni. Mivel szoktuk leönteni a
cereáliát? Tejjel! De a tej lenyelve nem marad folyékony, a gyomorban
kicsapódik. Folyékony táplálék emésztésekor először mindig mindig a víz
szívódik fel. A gyomorban megalvadt tejből csak a kicsapódott túró
marad ott, egy roppant nehezen emészthető fehérje. A cereália meg
elsősorban keményítő, s tudjuk, a megfelelő étel társítás legfontosabb
alapszabálya, hogy keményítőt és fehérjét ne fogyasszunk egyszerre.

213
Ha ehhez még — szokás szerint — gyümölcsöt is adunk, abból olyan
pokoli keverék lesz, amivel szegény gyerek gyomra hosszú órákig birkó­
zik. Ez a birkózás elveszi minden energiáját, másra már alig fog maradni.
Ilyen étkeztetés mellett nem csoda, hogy annyi a nyafogós, kezelhetetlen
gyerek.
V a n esély a cereáliák visszaszorítására. Az elszánt, közös fellépés ellen
tehetetlenek a gyártók. P é l d a . e r r e a cukoripar, ahol már visszaesés
mutatkozik, hál' Istennek kb. 25 százalékkal csökkent a fogyasztás a
hetvenes évek elejéhez képest. Igaz, továbbra is veszélyesek, kétségbe­
esett védekezésükben a legvadabb hazugságoktól sem riadnak vissza,
még bőszebb reklámhadjáratokat folytatnak. „Használj igazi cukrot, ha
j ó t akarsz!", ez az egyik legújabb — és legképtelenebb — jelmondatuk.
N e m sajnálják a pénzt, lefizetnek bárkit, aki hajlandó a szócsövükké
válni.
„ S z e r i n t e m az emberek kockázat nélkül megkettőzhetnék napi cukor­
fogyasztásukat. Azt mondják, hogy a cukor csak üres kalóriát ad, de
nincs tápértéke? Ugyan kérem, tökéletes élelmiszer nem létezik, még az
anyatej sem az... Semmiképp nem nevezném a cukrot értéktelennek, a
'vidám'jelző j o b b a n illik hozzá!"
Kitalálnák, kitől idéztem ezeket a badarságokat? A cukoripari tröszt
vezérigazgatójától, vagy a cereáliagyártók koordináló bizottságnak alel­
nökétől, netán a cukrászcéh cégéres nagymesterétől? Egyiküktől sem!
Nem hiszem, hogy valaha is rájönnének!
Szabad a gazda? Ezt a kijelentést Dr. Frederick J. Stare úr tette, aki a
Táplálkozástudományi Tanszék megalapitója a Harvard Egyetem Köz­
egészségügyi Karán. Az alkalom egy kongresszusi meghallgatás volt, ahol
Dr. Stare a cereália- és a cukoripar érdekében tett tanúvallomást. Kétel­
kednek? N e m csodálom, én sem akartam bevenni, mig meg nem tudtam,
hogy Dr. Stare tiszteletdíjakat, harvardi tanszéke pedig jelentős és nyilvá­
nos anyagi támogatást kap a Cereália Intézettől, valamint a Kellogg és a
Nabisco vállalattól. Kezdik már érteni a csíziót?
Biztató azért tudni, hogy nem mindenki annyira buta és hiszékeny,
mint ahogy azt szeretnék. 1983 szeptemberében a „ D o n a h u e Show"
című népszerű tévéműsorban egy Dr. Victor Herbert nevű „szakértő"
védelmébe vette a cukrot. (Bizonyára azért, mert időközben teljesen
kiment a fejéből, hogy miért is kapta annak idején az orvosi diplomát.)
Tanult doktorunk épp azt fejtegette, hogy egyes kísérletek szerint cukor
fogyasztása m e g n y u g t a t j a az ifjúságot, amikor az egyik néző közbeszólt:
„ T a n á r e m b e r vagyok, s elmondhatom, hogy az iskola legszörnyűbb hete
mindig Halloween utánra esik. A gyerekek egyszerűen kibírhatatlanok,
becsavarodnak az ünnep alatt befalt rengeteg édességtől!"

214
RÁK GYERMEKKORBAN

Mindent meg kell tennünk a rák elkerülésére, már születéstől kezdve,


mert az itt-ott feltűnő egyedi, általában szenzációsan tálalt gyógyulási
esetek ellenére a tudomány még egyáltalán nem tart ott, hogy kijelenthet­
né: a rák gyógyítható betegség. Nem, sőt, úgy tűnik, a kutatásba ölt
dollármilliárdok és az „újabb áttörésekről" időnként szárnyra kapó hí­
resztelések ellenére a helyzet egyelőre csak bonyolódik. Itt van például a
Los Angeles Times 1979. február 2-i számának szalagcíme: K I Z Á R Ó L A G
GYÓGYSZER G Y Ó G Y Í T O T T A KI A RÁKBÓL. Utána, a cikk végén, persze
már csak apró szedésben: a meggyógyult beteg hamarosan elhunyt
tüdőgyulladásban. Talán ismerik a rossz viccet, ami nekem erről eszem­
be jut? A sír mellett két gyászoló beszélget: — De legalább nem volt
komoly baj, ami elvitte szegényt!
A kutatásban elért eredményekről csak beszélnek, beszélnek. Puszta
szóbeszéd az egész. A The N e w England Journal of Medicine napjaink
egyik legtekintélyesebb orvosi szaklapja. Ebben jelent meg egy átfogó
tanulmány, amelyik az 1950 és 85 között folytatott rákkutatás eredmé­
nyeit összegezte. Ebből idézek:
„A rák gyógyítására tett erőfeszítések ellenére a leggyakoribb klinikai
kimenet továbbra is a halál." „ H a r m i n c ö t évnyi, a gyógyítás hatásfoká­
nak javítására tett minden próbálkozás eredménye egy szóval értékelhe­
tő: kudarc." ,,E kudarc okait gondosan meg kell vizsgálni, de könnyen
lehet, hogy a rákkal kapcsolatos szemléletmódunk szorul alapvető változ­
tatásra." Végül: „A megelőzés sokkal ígéretesebb területnek tűnik, mint
a gyógykezelés." Ez utóbbit a Természetes Hygiénia már csaknem egy
évszázada hangoztatja. Amúgy az idézetek — gondolom — önmagukért
beszélnek, s elég világosan. A gyógyulás oly ritka, hogy az ember gyakran
arra gyanakszik, az orvosok csak azért folytatják oly kitartóan a kezelést,
mert félnek, másképpen számon kérnék rajtuk a rákkutatásra költött
milliárdokat. A rák kezelése annyira kíméletlen eszközökkel folyik, mér­
gekkel, gyilkos ionizáló sugárzással, sebészeti kimetszésekkel, hogy tény­
leg csoda, ha valaki túléli ezeket a test természetes folyamatai ellenére
történő durva beavatkozásokat. Ha ez a csoda megtörténik, akkor' a
gyógyulást a kezelés javára írják, ha nem (ez a végkifejlet sajnos sokkal
gyakoribb), akkor a rákot teszik felelőssé a bekövetkezett halálért.
Mustárgázt az első világháborúban alkalmaztak először, s bár az 1925-
ös Genfi Egyezmény eltiltotta, azóta is többször bevetették, törvénytele­
nül, legutóbb — állítólag — Afganisztánban is, az iraki kurdok ellen is, és
minden esetben iszonyú pusztítást végzett.
A Journal of the American Medical Association (az Amerikai Orvosi
Egyesület folyóirata) 1946. szeptember 21-i számában olvasható az első
közlés rák kemoterápiás, azaz vegyszeres kezeléséről. Elnevezése: „ N i t -

215
rogén-mustár gyógymód". Vagyis gyógykezelés címén törvényesen hasz­
nálhatják ezt az egész világon betiltott pusztító vegyi fegyvert, a mustár­
gázt. Észbontó!
Oncovinnak hívják az egyik mustárgáz-hatóanyagú rákellenes szert.
Intravénásán, közvetlenül érbe fecskendezve adják be. Minden (tízna­
ponként megismételt) injekció után azonnal kezdődnek és vagy nyolc
órán át tartanak a mellékhatás heveny tünetei, hányás és pokoli rosszul­
lét. Hosszú távon hajullás és egyéb testi-lelki bántalmak kísérik a keze­
lést. E tortúra kínszenvedéseit nem saját kútfőmből merítettem, s nem is
orvosi közleményből van róla tudomásom. Egy tizenéves fiú írta le halála
előtt saját szörnyű élményeit egy Oncovin-kúráról. Életem legmegrázóbb
olvasmánya volt.
Nehéz megbarátkozni a gondolattal, képtelenségnek tűnik, bármily
fondorlatos „szakértői" magyarázatok is kísérik, hogy gyilkos, halálos
mérget adnak halálos betegnek a célból, hogy egészségessé tegyék. Mit
szólnának, ha az egészség építőelemeit így hirdetném: táplálék, levegő,
víz, testmozgás, pihenés, mustárgáz, és így tovább? Bizonyára úgy gon­
dolnák, hogy talán az élclap „ T ü c s ö k és bogár" rovatát olvassák.
Az élet fönntartásához az egészség összetevő elemei szükségeltet­
nek, akár egészséges, akár beteg valaki. Ahogy egészséges embernek
nem válik hasznára a mustárgáz, ugyanúgy a betegnek sem tehet jót ez a
gyilkos szer. Ha nem állt volna rendelkezésre, mint semmire sem alkal­
mas, bevethetetlen vegyi fegyver, akkor aligha jutott volna bárkinek is
eszébe, hogy ilyen célra próbálja meg fölhasználni. Olyasmi ez, mint az
élelmiszerek sugárkezelése; azt sem kezdeményezte volna senki, ha nem
állt volna ott a rengeteg, semmire sem hasznosítható, ugyanakkor na­
gyon veszélyes sugárzó hulladék.
Azért említettem részletesebben a rákot és kezelését, hogy megértes­
sem álláspontom lényegét. Tudjuk, a rák születéstől kezdve fenyeget, a
legtöbb gyermekhalált a rák okozza. A kezdet kezdetétől el kell követni
tehát mindent, hogy megelőzzük magát a betegséget, hogy elkerülhető
legyen a mustárgázkezelés és társai, hogy ne is legyen rájuk soha
szükség. T u d o m , több kiváltó oka lehet a ráknak, de kétségtelen, hogy az
étrend köztük az egyik legfontosabb. Miért ne lehetne akkor javítani a
gyerekek táplálkozásán? Nincs erre alkalmasabb időpont az azonnalnál!
A rák elkerüléséhez a gyerek szüleitől kaphatja a legnagyobb segítsé­
get. A szülő tudja leginkább megvédeni őt a cukortól ragadós, sótól maró,
vegyszertől csöpögő, holttá feldolgozott egészségpusztító és rákkeltő ké­
szítményektől, amiket az élelmiszeripar lépten-nyomon igyekszik ránk
tukmálni. A gyereknek szüksége van erre a védelemre, s a szülő ezzel
teheti legtöbbet gyermekéért.

216
A leggyakrabban fölmerülő kérdés, amióta csak belevágtunk a Test­
kontroliba ez volt: „ H o n n a n tudjam, hogy mi lesz jó a gyerekemnek?"
Vérzik a szívem ezekért az anyákért. A kereskedelmi érdekek által
befolyásolt hírverések ellentmondó ismereteket záporozó áradatában
elveszítették korábbi biztonságukat, ösztönös, biológiailag öröklött tudá­
sukat, mellyel őseink erős és egészséges nemzedékek tízezreit nevelték
föl előttünk, anélkül, hogy ilyen kérdés egyáltalán fölmerült volna ben­
nük.
Ma viszont annál több ok van az aggodalomra, amikor gyermekeinket
lépten-nyomon fenyegetik az egyre nagyobb teret nyerő, földolgozott,
halott ételek, amelyek csábítóak, de valójában egyenesen méregként
hatnak a fejlődő szervezetre. Nem csoda, ha nyugtalan a gondos szülő,
aki tisztában van e holt táplálékok és a megromlott egészségi állapot közti
közvetlen összefüggéssel. Ismerjük a helyzetet: a feldolgozóipar azon töri
magát, hogy kényszeres kötődést építsen ki, hogy rákapassa, rászoktas­
sa a gyerekeket vegyszeres, halott és halálos készítményeik fogyasztásá­
ra, hogy nap mint nap, reggeltől estig mást se egyenek. Az éber szülők
minden erőfeszítése ellenére a hírverés folyamatosan erőlteti saját mérge­
ző gyártmányait.
Az iskolai étkeztetéshez is egyre több köze van az élelmiszeripar gyár­
tóinak, akik a táplálkozástudomány hivatásosaival és az étrendszakér­
tőkkel karöltve azzal a jelszóval terjesztik termékeiket, hogy olcsóbb de
táplálóbb étkeket akarnak biztosítani gyermekeinknek. Vigyázat! Tudják
mi lenne ez? Hamburger, sült krumpli, pizza, hot dog, vagyis az a silány
gyorskoszt, amelyet Amerika bármely városában úton-útfélen mindenhol
kínálnak, utcai bódéból vagy út menti étteremben, amelyek legfőbb
összetevői a mesterséges töltőanyagok és a telített zsírok! Amikor a U. S.
D. A. (Egyesült Államok Mezőgazdasági Hivatala) egy biztató, kezdemé­
nyező lépést tett, és megpróbálta több mag, több csonthéjas, több földi­
mogyoróvaj alkalmazásával följavítani a gyermekétkeztetés minőségét és
csökkenteni a rákkeltő zsírok fogyasztását, (nem sok sikerrel), akkor rá

217
kellett jönnünk, hogy fönnáll egy furcsa, íratlan „szabály", ami kimondja:
márpedig a gyerekeknek mindenképpen kell húst adni, ha törik, ha
szakad. Csak azt nem lehet tudni, ki hozza az ilyen rendelkezéseket.
Kérdem én, s velem együtt bizonyára mások is: hogyan engedheti meg
magának egy nemzet, hogy fegyveres ereje az egész világot szemmel
tartsa, ha arra képtelen, hogy saját népe gyermekeit egészséges és
tápláló iskolai étkeztetésben részesítse? Nem inkább azzal kellene törőd­
ni, hogy a felnövekvő új nemzedékek erősek és egészségesek legyenek?
De hogyan válhatnának erőssé, ha táplálkozásuk ezt nem teszi lehetővé?
Az értéktelen táplálék aláássa a testi- lelki fejlődést!
Sokan kérdezik, vajon a T e s t k o n t r o l l - é t r e n d alkalmas-e gyermekek
táplálására. Először hadd válaszoljon helyettem egy levél, amelyet egy
tízéves kislány, bizonyos Gina Barlotta írt, (Columbus, Ohio) 1986. július
28-án.

Kedves Diamond Bácsi és Néni!


Anyukám úgy hét hónapja vette meg a könyvüket. Szüleink általában
nem szoktak diétás meg más ilyen fogyókúrás könyveket vásárolni, de a
magukét megvették. Azt mondták, lehet benne valami. Amikor kiolvas­
ták, elhatározták, hogy elkezdünk aszerint enni.
Azt is elmagyarázták nekünk, hogy mi kárt tesz ereinkben a só, a
cukor, meg a sok hús. Még az ötéves kistestvérem is bármikor elmondja,
fejből! Hosszú kocsiúton sokszor magától is mondja. Néha ugyan beté­
rünk a Dunkin Donuts, vagy a Baskin Robins éttermekbe, „ d e legalább
nem mindennap", ahogy Patrícia (ötéves testvérem) szokta mondogatni.
Natália (ő a másik húgom, kilencéves) soha nem ette meg a zöldséget,
de már ő is megszerette, szinte mindet, (kivéve a limababot), amióta így
főzünk odahaza. Itt, Columbus-ban v a n egy natura élelmiszerbolt. He­
tente körülbelül egyszer megyünk oda vásárolni. Nem tudom, hogy azok
is a maguk könyve szerint csinálják-e, de az biztos, hogy ellene vannak a
tejnek meg a húsnak. Ott inkább műtejét árulnak, meg szentjánoskenye­
ret. A m a m a azért veszi a műtejüket, hogy palacsintasütéshez használja.
(A palacsintához búzaliszt is kell!)
Vannak, akik nem hiszik, hogy a maguk étkezési módszere az igazi, de
sokan vannak, akik nagyon is így gondolják, például mi is.
Szeretettel:
Gina Barlotta
tízéves

Tegyül föl, hogy a T e s t k o n t r o l l alkalmas gyerekek táplálására is. (Or­


s z á g u n k két leghaladóbb szemléletű gyermekorvosa. Dr. Edward A. Taub
és Dr. Róbert S. Mendelsohn véleménye szerint például nagyon is az.)
Node hogyan lehet ezt összeegyeztetni a gyerek életvitelével? Az elsődle-

218
ges veszedelem, ami a gyerek életét fenyegeti, a rák. Nézzük hát először az
ACS, az Amerikai Rákszövetség étrendre vonatkozó tanácsait.

1. Együnk több nagy rosttartalmú ételt, tehát gyümölcsöt, zöldséget és


a teljes szem fölhasználásával készült gabonakészítményeket.

2. Zöldségből, gyümölcsből ne hagyjuk ki a sötétzöld és mélysárga


színűeket sem, mert ezek gazdagok A-vitaminban és C-vitaminban.

3. Fogyasszunk brokkolit, káposztát, kelbimbót, karalábét, karfiolt is.

4. Csak mérsékelten fogyasszunk sóval, füstöléssel illetve nitrátokkal


tartósított élelmiszereket.

5. Csökkentsük a zsiradékbevitelt, különösen ami az állati eredetű


zsírokat illeti.

6. Kerüljük az elhízást.

7. Erősen fogjuk vissza alkoholos italok fogyasztását. (Figyelem! Sok


köhögéscsillapítónak is igen magas az alkoholtartalma!)

Mind a hét fenti ajánlás megtalálható a Testkontrollban is. Az aján­


lásokat az alábbi megjegyzéssel is szükségesnek tartották kiegészíteni:
„Bizonyítékok állnak rendelkezésre, hogy a rák és az étrend egymással
összefügg. Az ajánlások követése a mindennapi étrend összeállításában
lecsökkenti a rákos megbetegedés valószínűségét." Szomorú, hogy a
Természetes Hygiénia már vagy nyolcvan éve hiába hangoztatja mindezt,
mégsem volt foganatja. Hány életet lehetett volna megmenteni, ha a fenti
ajánlások korábban kerülnek széles nyilvánosságra? Ugyanakkor bizta­
tó is a helyzet; ezek szerint kontrollálni lehet a rákot is!
Csupán mindennapi gyakorlatunk áll még nagyon messze ettől. Milyen
ételeket kapnak a gyerekek közétkeztetés címén? Miért nem lépnek föl
komolyan az állott, rostszegény, tartósított, zsíros, sós vagy éppen cukros
táplálék ellen, amit az iskolásokra erőltetnek? Hogyan áll összhangban
az iskolai ebéd a rákellenes ajánlásokkal? Sehogy! Az iskolák és közkór­
házak étrendje egyaránt kizárólag az AD A, az Amerikai Étrendszövetség
hatáskörébe tartozik, de még az A D A is tesz a rák megelőzésére közrea­
dott ajánlásokra. A gyermekkórházak étrendje legalábbis ezt tükrözi.
Kinek az érdekeit tartják szem előtt? A fogyasztókat, vagy az élelmiszerek
gyártóit védik? Fölemelik-e hangjukat a táplálkozástudósok és étrend­
szakemberek, akiknek elsődleges feladata lenne a fiatalok egészségének
védelme? Nem, mindezekre a kérdésekre tagadó válasz adható, így

219
egyelőre csak mi, szülők óvhatjuk meg fiainkat és lányainkat az ételek­
ben rájuk leselkedő mindennapi veszedelmektől, nekünk kell közösen
föllépni kicsinyeink egészségének védelmében.
Hát persze, hogy nekünk! Mindig is világos volt, hogy ez a mi felelőssé­
günk, szülőké. Csak sokakat elbizonytalanítottak a ránk zúduló ismeret-
özön ellentmondásai, ezért inkább ráhagyták a választást gyermekeikre.
Márpedig a halott élelmiszerek gyártói épp őket, a tapasztalatlan kicsiket
ejtik legkönnyebben tőrbe. Elsősorban nekik találták ki álnok szemfény­
vesztéseiket, a kápráztató hirdetési csalikat, amik oly könnyen lépre vi­
szik őket. Ideje hát újra kézbe venni irányításukat, amilyen hamar csak
lehet.
Aki — valamilyen értetlen vagy rosszindulatú sugalmazásra — még
mindig kételkedne a T e s t k o n t r o l l alkalmasságában, különösen ami a
kicsiket illeti, azt kérem, vesse azt össze még egyszer a rákellenes
ajánlásokkal. Meglátja, a Testkontroll nemcsak eleget tesz valamennyi­
nek, de figyelembe véve a test élettani igényeit, megszünteti a rossz
ételtársítás miatt korábban időnként jelentkező gyomorfájásokat, továb­
bá lehetőséget ad több gyümölcs, zöldség, olajos mag és teljes gabona
bevonására is a gyermekek étkeztetésébe a zsíros állati eredetű készítmé­
nyek helyett. Javítja a testi erőnlétet, ám ezzel együtt a hangulatot is, és
— sok tanár a megmondhatója — az intelligenciát, a szellemi teljesítőké­
pességet!
Ismerőseink (Dale és Martha Kirstine) két gyönyörű kislányát például
már hat hét Testkontroll étkezés után — a változásoktól őszintén megle­
pődött gyógypedagógus lelkes javaslatára — a kisegítő iskolából átvették
rendes iskolába, s ott jól meg is állták a helyüket az azóta eltelt évek
folyamán. Számukra tehát megérte a változtatás, nem beszélve arról,
hogy az egész család egészségesebb lett, és valamennyiüknek sikerült
jócskán lefogyni. Az se csoda, hogy ezek után — a tanár szervezésében —
előadásokat tartottak a többi szülőnek, akik az eredmények láttán élén­
ken kezdtek érdeklődni a „ D i a m o n d módszer" iránt.
Hadd adjak néhány jó tanácsot azoknak a szülőknek, akik most
szeretnének belekezdeni gyermekük életmódjának a Testkontroll elvei
szerinti megváltoztatásába, hogy megkönnyítsem a dolgukat. Először is:
mindig magukon kezdjék! Mi magunk is friss gyümölccsel indítsuk a
napot, s akkor is ügyeljünk az ételek helyes társítására, amikor saját
ebédünkről, illetve saját vacsoránkról van szó. Fogyasszunk kevesebb
tejterméket és húst, helyette együnk főfogásként hajába sült krumplit,
tésztát, illetve teljes gabonából készült ételt. Gyümölcsöt csak frisset és
csak éhgyomorra együnk, sohasem étkezés utáni desszertként. Friss
gyümölccsel, nyers olajos magvakkal és zöldségszeletekkel helyettesít­
sük a cukros édességeket, a kicsinált rágcsálnivalókat. (Ha rettenetesen
vágyunk rá, akkor azért nagyritkán megengedhetünk magunknak egy

220
cukros teát, de azt is inkább délután, úgy négy óra tájban.) Próbáljuk
meg teljesen elhagyni a szénsavas italokat, pótoljuk ezeket friss gyü­
mölccsel, illetve friss gyümölcsből készített gyümölcslével. Egyszerű
változtatások, nem is kell egyik napról a másikra mindet bevezetni, de
csodálatos javulás fog beállni a közérzetben, ha már többségüket sike­
rült megvalósítani. Ez lesz az alkalmas időpont amikor fűt a saját siker
fölött érzett lelkesedés, hogy a család többi tagját, a gyerekeket is
fokozatosan belevonjuk a változtatásokba. Önmagunk átalakítása nélkül
sokkal nehezebben tudnánk hatni rájuk.
Fontos, hogy a gyerekek étrendjének megváltoztatása ne parancsszó­
ra, ne kényszer hatására történjen. Megértem, ha valaki rögtön minden
károsat meg akar szüntetni, s egyik napról a másikra egy teljesen új lapot
szeretne nyitni, míg fortyog benne a düh az élelmiszereket mérgekké
földolgozó gátlástalan alakok ellen, akik nem átallanak gyerekeket meg­
rontani saját anyagi hasznuk érdekében. Ismerem ezt az érzést, de
figyelembe kell venni a valóság tényeit is!
Ha nem újszülöttről, hanem egy átlagos amerikai srácról van szó, aki
már pár évet megélt, aki már issza a cukros, szénsavas „vadítókat", eszi
az édességeket, imádja, ha a holt ételeket kínáló éttermekbe mehet, az azt
is jelenti, hogy bizonyos mértékig már hozzászokott mindahhoz, amit meg
akarunk vonni tőle. Semmi sem történhet egyik napról a másikra! Az
is eltartott egy darabig, amíg a gyerek eljutott idáig, időt igényel tehát az
ellenkező irányú változás is. Akkor válik majd széppé a dolog, amikor
már ők maguk is kezdenek belelkesedni, miután saját bőrükön ta­
pasztalják, hogy az újfajta étrendtől jobban érzik magukat, több lesz
bennük az energia, elmarad a levertség, a gyomor- és fejfájás, amit a
rossz ételtársítás és az émelyítő édességek okoznak, s látják, hogy ezek
nélkül a vacakok nélkül is lehet élni, sőt, egyre jobban! De addig, nagyon
kérem, legyünk türelemmel! Ha a táplálkozás kérdését az eltérő akara­
tok csatájává tesszük, ha folyton-folyvást ezzel nyaggatjuk a gyereket,
akkor feszültséget ébreszt benne az étkezés puszta gondolata is, s nem
tud szeretettel, örömmel hozzálátni, így ezzel a lehető legrosszabb szolgá­
latot tennénk magunknak is, gyermekeinknek is.
Hároméves kor alatt még aránylag könnyű. Hagyjuk abba a tehéntej
itatását, helyettesítsük azt friss gyümölccsel illetve friss gyümölcslével, s
meglátjuk, rövid idő múltán minden légzéssel kapcsolatos panasz, meg­
fázás, eldugult orr, fülgyulladás elmúlik, ha továbbra is távol tartunk tőle
tejet és minden tejterméket, sajtot, túrót, joghurtot. (Addig ugyan előfor­
dulhat még egy-egy ilyen jellegű megbetegedés, amíg a kis szervezet
megszabadul a tejivásból előzőleg fölhalmozódott nyálkától, de aztán
megszűnik a „meghűlésre való hajlam".)
Megérne egy tanulmányt a tehéntej és a szobatisztaság közti összefüg­
gés tisztázása is. Saját tapasztalatom szerint ugyanis a tehéntej nélkül

221
nevelt gyerekek sokkal könnyebben és hamarabb sajátítják el a szoba­
tisztaságot. Az étkezési hulladékoktól eltömődött kis testben bizonytala­
nabb, gyengébb lesz az érzetek közvetítése az idegpályákon, ami hátrál­
tatja a tanulási folyamatot. A tej egyszerűen nem olyan étel, ami alkalmas
lenne az értelmi szint fokozására. Elvégre egy nagyon aranyos, de azért
végül is kicsit butuska állat táplálására való. Egyik első előadókörútunk
alkalmával Denver városában egy igen kedves kismama arról számolt be,
hogy négyéves kislánya gyakran ágyba vizel. Elolvasva Testkontroll cí­
mű könyvünket megpróbálkozott a tejmentes étrenddel, s a probléma
megszűnt, ám azonnal visszatért, ha hébe-hóba valamilyen tejes ételt
készített. (Az ok nem lehetett egyszerűen a tejjel bevitt többletfolyadék,
hiszen a kicsi — friss gyümölcslé formájában — akkor is bőségesen
kapott inni, amikor egyáltalán nem jutott tejhez.) Tudom, messze áll ez az
esetleírás egy tudományos igényű kísérlettől, de azért elgondolkozhatnak
rajta olyan mamák, akiknek már kezd elege lenni a pelenkázásból és az
éjszakai rendszeres lepedőcseréből. Legkisebb fiam soha nem kapott egy
csepp tehéntejet sem, s egyéves korára tökéletesen szobatiszta lett.
Tápláljuk a kicsiket anyatejjel, ameddig csak lehetséges! A gyerek
maga meg tudja állapítani, ha már nincs többé szüksége a szopásra,
valamikor egy- és hároméves kora között. Az anyatej a Természet terem­
tette legtökéletesebb táplálék minden csecsemő számára. Fehérjetartal­
ma csupán 2 százalék. Az anyatejet friss gyümölcslével, olajos magvak,
gabonafélék és csonthéjasok magjából készített „tejjel" és friss gyümölcs­
csel lehet kiegészíteni, míg áttérünk a párolt zöldségekből álló táplálékra.
Igen, hölgyeim, szoptatás után — de kiegészítésként közben is —
adhatunk a babának ízletes, könnyen elkészíthető, magas tápértékű
magtejeket. Fölhasználható hozzá nyers mandula, mogyoró, szezámmag,
napraforgó, vagy akár együtt mind a négy. Lehet, hogy még sohasem
hallottak róla, pedig egyáltalán nem új dologról van szó. Régóta használ­
j á k a magtejet Afrikában, Ázsiában, Európában, de az amerikai indiánok
is ismerték, már évszázadokkal azelőtt, hogy a haszonleső, „korszerű"
tejipar föltalálta volna saját magát. Gyermekeink egészsége érdekében
érdemes újra bevezetni. Kicsinek és nagynak egyaránt hasznára válik, a
Természetes Hygiénia több évtizedes jó tapasztalatokkal rendelkezik a
magtejekkel. A könnyen hasznosítható kalcium, fehérje, vitamin és más
ásványi anyagok remek forrása. Alkalmas a magtej a szokásos tejes
ételekben a tehéntej pótlására: remek fagyi készíthető belőle; banán vagy
más friss gyümölcs hozzáadásával pedig egészséges tejturmixot keverhe­
tünk belőle. Gyermekeim kedvence évek óta a mandulatej, kevés juhar­
sziruppal (vagy mézzel) édesítve és pár szem eperrel ízesítve. A Testkont­
roll receptgyűjteményében remek példák találhatók. Én magam szezám­
magtejet iszom rendszeresen, rettentő finom, csak ajánlani tudom!
Ami azt a gyakorlatot illeti, hogy egészen kis kortól kezdve már cereáliát

222
adnak a kisbabának, hadd jegyezzem meg: 18 hónapos koráig a kisbabá­
ban nem termelődik az a ptialin nevű enzim, ami a tömény keményítő
lebontásához szükséges. íme egy másik ok, amiért a legtöbb kis ameri­
kainak be van dugulva az orrocskája. Kenyér, cereália, krumpli, lisztes
sütemény mind hozzájárul ehhez. Tartsuk őket zöldségen és gyümöl­
csön, ameddig csak lehet, sokkal tovább megelégszenek ilyen táplálék­
kal, mint gondolnánk. Az új ételeket csak egyenként vezessük be, köztük
pár nap szünettel, hogy a kicsi meg tudjon barátkozni egy-egy új ízzel.
Tartsuk távol a gyerektől a keményítős, elsózott, halottá tartósított
„bébiételeket". Adjunk a picinek pépes friss gyümölcsöt, míg nem nő ki
elég foga a rágáshoz. Készítsünk neki péppé tört friss salátákat. Kínáljuk
kevés vízzel elkevert tört avokádóval. Imádni fogják a friss, valódi izeket,
s remekül fognak fejlődni. Ha már úgy látjuk, hogy főtt ételt is kaphat,
akkor is friss zöldségekből, például répából, zöldbabból, cukkiniből
készítsük a baba ételét, párolva és péppé törve. Kevéske vajat is hozzá
lehet adni, de egyáltalán nem kötelező. Mennél később térünk rá a főtt
ételre, annál j o b b a kicsinek. Túl korán kezdett főtt étellel való táplálás
túlérzékenységhez, allergiához vezethet, és elhízást okoz.
Ne felejtsük, az anyatej fehérjetartalma csupán 2 százalék; kerüljük
hát az állati fehérje adását is, ameddig csak lehetséges. (Legjobb, ha
egyáltalán nem kap.) A szükséges 2 százaléknyi fehérjéhez megfelelő
adagolásban és bőven hozzájutnak a kapott zöldségből, gyümölcsből,
magkészítményekből, olyan aminosavak formájában, amelyekből köny-
nyen fel tudják építeni saját fehérjéiket. A vérrák és az állati fehérje
fogyasztása bizonyítottan összefügg! Lehet, hogy néhány nagyokos
ebbe is bele fog kötni, de csak azért, mert fogalmuk sincs az ember valódi
élettanáról. Saját fehérjéit ugyanis nem eszi, hanem maga készíti a
szervezet. Aminosavakból építi föl, amelyek bőven föllelhetők a növények­
ben. Csupán a haszonleső hírverés igyekszik mást elültetni a köztudat­
ba, s ennek — ha elhisszük — mi isszuk majd meg a levét, no meg gyer­
mekeink.
A kisgyerek étrendjében is a zöldség és gyümölcs az eszményi. N e m kell
sietni a magas keményítőtartalmú ételekkel, s ha elkezdjük adni, akkor
is főtt burgonya (vagy yamgyökér) legyen az első. A krémes-pépes levesek
is elsőrangú babaételek. Törhetünk bele kenyeret, kekszet, keverhetünk
bele darát, de lehetőleg csak nyolc hónapos kor után.
Nem kíván cukrot a gyerek, ha mi nem kapatjuk rá. N e m szokik rá a
cukorra, ha Cola és cukrászsütemény helyett cseresznyét, áfonyát, diny-
nyét kínálunk neki, s akkor később sem mindig a cukrosat választja, még
ha nagy néha hozzá is juthatna.
Tudom, nehéz a mai életben távol tartani a gyereket mesterséges
édességektől, hisz lépten-nyomon ezekbe botlunk. Nekünk sem volt
könnyű, de legkisebb fiam, Beau ötéves koráig egy szem cukrot sem

223
kapott. Azóta néha hozzájut édességhez, főleg, ha vendégségbe hívják a
barátaihoz, de inkább csak belekóstol, kíváncsiságból. így is előfordul,
hogy másnap „nyűgösebbnek" érzi magát, s már azzal is tisztában van,
hogy mitől.
Három évnél idősebb gyerek esetében valamivel nehezebb lesz bevezet­
ni a változtatásokat, hisz sok mindenhez már hozzászokott erre a korra,
s ezek a kötődések egyre erősebbé válnak az évek múlásával. A legna­
gyobb baj az édességekhez, a cukorhoz való ragaszkodás szokott lenni,
de tapasztalatom szerint 10—12 éves korig sokat segít egy alapos,
nyugodt, négyszemközti beszélgetés, amikor elmagyarázzuk a mestersé­
ges édességek és a szénsavas üdítők kártételét. Rá fogunk ébredni, a
gyerekbe sokkal több j ó z a n ész szorult, mint gondoltuk volna, ha sikerül
megtalálni a közös nyelvet, ha megérti, hogy szülei az ő egészségével
törődve igyekeznek változtatni. Fontos, hogy az ilyen beszélgetéshez jól
válasszuk meg a helyet, a hangulatot, és az időpontot, amikor mindkét fél
nyugodt és laza. Nem igazán alkalmas például a kocsivezetés, amikor a
mi figyelmünket leköti a forgalom, s a gyerek is csak tarkónkat láthatja a
hátsó ülésről. T ö b b gyerek esetén j o b b külön-külön megbeszélni velük a
dolgot, hisz az étkezési szokások nagyon is személyes ügyek.
Azért ajánlom, mert nekem is ezt a taktikát kellett alkalmazni, amikor
Beau fiam hatéves korában iskolába ment. Csak nézte a csillogó csoma­
golású, színpompás nyalánkságokat, üdítős palackokat maga körül, és
úgy érezte, őt átejtették, valami nagyon jóból kirekesztették. Mindenek
előtt tudni akarta, milyen ezeknek az íze. Szerencsére megállapodtunk
férjemmel, hogy semmi olyantól nem tiltjuk el otthon, amire igazán,
forrón vágyik, hogy biztonságban érezhesse magát odahaza, hogy ne
szökjön, ne bújjon máshová, ha valami újdonságot ki akar próbálni.
Tisztáztuk, leghőbb vágya megismerni az ismeretlen holmik ízét. Nem
segített a rábeszélés, el kellett ismernünk jogát ehhez az óhajához, így
másnap megkóstolhatta, amit ki akart próbálni. Pár nap múlva folytató­
dott a dolog valami újabb készítménnyel. Ez így ment heteken keresztül,
míg rájöttem, hogy kezd a dolog rosszra fordulni, fiam szemem láttára
lassan a cukor rabjává válik, erős kis testét megtámadja ez a veszélyes
vegyület, elapasztja energiáit, kiszívja csontjaiból az ásványi anyagokat.
Addigi kiegyensúlyozott kedélye olyan nyűgössé, szeszélyessé, ingerlé­
kennyé változott, amit eddig még csak más gyerekeknél tapasztaltam,
nála soha. Teljesen kétségbe ejtett. Akkor ültünk le a komoly beszélgetés­
re. Úgy helyezkedtem el, hogy arcom ne legyen magasabban az övénél, s
időnként megsimítottam haját, vállát, hogy szóbeli közlendőimet ezzel is
megerősítsem. A társalgás nagyjából így zajlott le:
— Beau, úgy látom, nagyon fölkeltették a kíváncsiságodat a sütik meg
más nyalánkságok. Azt is észrevettem, hogy annyira csábítónak találod

224
mindezt, a társaidnál meg a tévében, hogy szeretnéd valamennyit kipró­
bálni.
— Igen, mert mindenki nagyon odavan az ilyesmiért, és én is tudni
akarom, milyen az ízük.
— Eddig szó nélkül rád hagytam, s te mostanra már elég sokat
kipróbáltál, így van?
— Hát, igen, elég sokat.
— Az utóbbi időben viszont egyre fájdalmasabb volt néznem, ahogy
mindenféle vacakkal tömöd magadat. Rosszat tesz neked, mert mind tele
van cukorral, s a finomított cukor méreg! Elgyengíti a csontodat, nem
hagyja, hogy erős, nagy férfivá növekedj. De a cukron kívül még sok más
veszélyes vegyszert is tesznek beléjük, amikről még én magam sem
tudom pontosan, hogy milyen kárt is okoznak, mindenesetre biztosan
rongálják agyadat, látásodat, sőt rákot idézhetnek elő, s ki tudja, még
mit. A sok csoki például olyan káros, hogy meddővé tehet, nem lehet tőle
gyereked, ha felnősz. Aztán azt is észrevettem, hogy megváltozott a
közérzeted, hogy másképp viselkedsz, mint régebben szoktál, s aligha­
nem az édességek hatására. A nyalánkságokat mesterséges színezékek­
kel festik, s ezek közül is sok a mérgező!
— Hát akkor meg minek rakják bele?
— Azért, hogy vonzóbbá tegyék, kisfiam. Olyanra akarják csinálni,
amin jó sok pénzt kereshetnek, nem azért foglalkoznak a gyártásukkal,
hogy jót tegyenek a gyerekekkel. Nem, nagyon is rosszat tesznek a
kicsiknek, s ezt azok is jól tudják, akik földolgozó üzemeikben előállítják
őket. Csak az őket nem bántja, a pénz sokkal fontosabb számukra.
— Hát akkor ezek rosszat akarnak! És a barátaim nem is tudnak róla...
— Pontosan erről van szó, Beau. Sem a barátaid, sem a barátaid szülei
nem tudják, vagy egyszerűen nem akarnak róla tudomást venni. De én
tudom, mennyire károdra vannak, ezért mindig rettenetesen elszomorít,
ha azt kell mondanom, hogy ehetsz ezekből a szörnyűségesen veszélyes
dolgokból. Rosszul érzem magam, mert hagyom, hogy más valaki bánt­
son téged, olyanok, akik nem is ismernek,, nem is gondolnak veled.
Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy csak úgy elnézzem, hogyan akarnak
megmérgezni téged. Nem hagyhatom, mégha jóízű is az a méreg, vagy ét­
vágygerjesztő, csillogó csomagolásban kínálják is. Az irántad érzett szere­
tetem az, ami arra késztet, hogy elzárjak előled minden ilyesmit.
— Hát jó, akkor ezentúl nem eszek annyit.
— Rendben van, kisfiam, de ha folyton kéred, akkor nemet kell majd
mondanom az édességre meg minden ilyesmire. Sejted, mit jelent majd ez
a „nem"?
— Igen, mama, azt, hogy nagyon szeretsz!
Azt hiszem, ehhez hasonló beszélgetések hatásosabbak, mint parancs­
ba kiadni a rendelkezést: márpedig csok}, az mától fogva nincs! Lehet, a

225
szívhez szóló rábeszélés nem nyújt végső megoldást egyszer és minden­
korra, mint az ukáz, de a gyermek iránt érzett szeretethez kapcsolódik,
amire mindig hivatkozni lehet, hogy ő is fölfogja: a tiltással nem megvo­
násban részesítjük a gyereket, hanem adunk neki, szeretetünket
mutatjuk ki általa. A gyerekek okosabbak, mint gondolnánk, könnyen
megérzik és megértik ezt, mint ahogy lelkük mélyén azt is erősen sejtik,
hogy nem tesz j ó t nekik a sok édesség.
Néhány naturaboltban már most is föllelhetök ezek helyettesítésére ke­
vésbé káros termékek, s remélhetőleg hamarosan máshol is elterjednek a
cukor nélküli édességek, sütemények, cereáliák, s a kevésbé káros bu­
borékos üdítők. Az persze nyilvánvaló, hogy az eleven ételeknél továbbra
is kevesebb holt táplálékot kell fogyasztanunk még az ilyen — nem any-
nyira rossz — változataikból is. Tehát ezután is gyümölcs, zöldség, s ál­
talában több m a m a készítette házikoszt jelentse a nagyobb részt, s ne az
előrecsomagolt pótlékok. Ezek az újfajta változatok talán kevésbé mérge-
zőek.
Egészségesebb ételt jelez, ha a címkén például a következők valamelyi­
ke látható: vaj (a többi tejtermékhez képest ez kevés káros anyagot
tartalmaz, kevésbé savcsináló, mert jószerivel színtiszta zsiradék), teljes
őrlésű liszt, méz, mogyoróvaj, mandula, juharszirup, szentjánoskenyér,
földimogyoró, datolya, málé (kukoricaőrlemény,) zabliszt, stb. De olvas­
suk el, pontosabban próbáljuk csak meg elolvasni egy hagyományos
édesség, vagy üdítő címkéjét! Lesz abban finomított cukor, sohasem
hallott nevű vegyszerek, festékek, ételszínezékek, tartósítószerek, s ezek
közül — kedves szülők — egy sem nevezhető éteknek. Ezek pusztítják
gyermekeinket, legtöbbször lassan, de mindig biztosan. Ha mindnyájan
beszüntetjük az ilyen holmik vásárlását, s helyettük is eleven ételeket
keresünk, akkor az eladók kénytelenek lesznek az igények szerint meg­
változtatni a kínálatot, vagy elmehetnek kapálni.
Egy példácska arra, hogyan foglalhatja el a mesterséges, művi termék
helyét az eleven, valódi táplálék. 1986-ban Beau fiammal szerepeltünk a
tévé „ M e r v Griffin" show-műsorában. Merv imádja a gyerekeket, köny-
nyen megnyerte Beau szívét is, aki így büszkén mutatta be uzsonnatás­
kájának tartalmát, közte a „cigánycsizma" nevű müzlirudat, amelynek
összetevői datolya, mogyoró, földimogyoróvaj, kókusz, szentjánoskenyér,
stb. Merv — varázsos mosolya kíséretében — harapott belőle, s ízlett
neki. Nem csodálom, Beau is, sőt, az egész család rettenetesen szereti.
Ezután számtalan levelet kaptunk. Arról érdeklődtek, hol lehet vásárolni
„cigánycsizma" rudat.
A cukorhoz való kötődés a legrosszabb. Ha olyan nagyobb gyerekről
van szó, aki már tényleg a cukor rabjává vált, akkor elképesztően nehéz
feladattal állunk szemben. Ezért aztán ha iskolás gyereket akarunk
átvezetni a Testkontroll étrendre, ahhoz rengeteg megértés, türelem.

226
megbocsátás és rugalmasság szükségeltetik. Nagyon sok változtatnivaló
akad. ha a gyerek már teljesen hozzászokott a szokványos amerikai
étrendhez. Mi tartozik ebbe? Elsősorban zsemlyébe dugott vagdalt, azaz
hamburger, aztán csirke galuskával, kenyér sajttal, pizza, étkezés utáni
édességnek fagylalt és más cukros édességek, bőséges reggeli, rengeteg
földolgozott, holttá kezelt élelmiszerkészítmény, ivás evés közben — egyik
sem illik a Testkontroll elveihez. A gyerek étrendjébe is a lehető legtöbb
valódi, teljes és élő, eleven fogást kell beiktatni. A jó példát a szülő
mutassa — de csodát akkor se várjon egyik napról a másikra.
Leghelyesebb a reggelivel kezdeni. Tudom, sokan úgy érzik, nem
engedhetik el csemetéjüket reggel otthonról „éhesen", anélkül, hogy jó
alaposan meg ne tömnék a bendőjét mindenféle földi jóval. Annyi év
tévhitben élés után — miszerint a bőséges reggeli lenne a nap legfonto­
sabb étkezése — magunknak, szülőknek is igencsak nehéz átállni, nem
beszélve a gyerekről. De jusson eszünkbe, a tanulóifjúság háromnegye­
de, 75 százaléka túlsúlyos! Engedjük hát, hogy a nap kiválasztási idősza­
ka alatt (hajnaltól délig) a fejlődő szervezet nyugodtan végezhesse a föla­
datát, hogy annak természetes rendje és módja szerint meg tudjon sza­
badulni a benne fölhalmozódott mérgező maradékoktól, különben elhízik
és lebetegszik. Sok gyerek nem is szereti, nem is kívánja a reggelit. (Ösz­
töneik — úgy látszik — megsúgják, hogy nem válik javukra a korai nagy
falatozás.) Remek, ne is erőltessük, de állapodjunk meg egy engedmény­
ben, amit nagyvonalúságunkért kérünk; kössük meg a „gyümölcsegyez­
séget"!
— Rendben van, nem kell reggelizned, de helyette eszel gyümölcsöt. —
Indokoljuk is meg!
— A friss gyümölcs az agy legjobb üzemanyaga, délig elég erőt ad az
iskolához.
Ha a gyerek olyan, hogy ragaszkodik a reggelihez, akkor is gyümölccsel
kezdjük a napot. Ha ezt kevesellné, akkor fél órával (esetleg húsz perccel)
később kínálhatjuk már másféle étellel is, amíg rá nem érez a magasabb
energiaszint kellemes ízére, amit a „csakis-gyümölcs" reggeli nyújt. De
vigyázzunk,hogy ilyenkor is valódi ételeket kapjon a gyümölcs után! Jó
összeállítás például két-háromféle gyümölcs, majd zeller, vagy saláta,
esetleg egy marék (egy-két dekagramm) nyers mogyoró. De adhatunk
frissen párolt zöldséget, vagy egy cső kukoricát — mindenesetre nagyobb
hasznára lesz a gyereknek, mint a mesterséges, gyártott kukoricapehely.
Egész évben tartsuk készenlétben az ehhez szükséges alapanyagokat a
mélyhűtőben, zöldbabot, borsót, tejes kukoricát, hogy télire is jusson, de
ne feledjük, a hosszabb hűtve tárolás is okoz némi kárt. a friss élelmisze­
rek tápanyagaiknak mintegy harmada elvész így. Ha a gyereknek már
bogara lett a cereália és nem hajlandó zöldséget enni, akkor keressünk
cukormentes, egészségesebb cereáliaváltozatokat, zabpelyhet, vagy da-

227
tolyával, mézzel édesített készítményt, s öntsük le mandulatejjel, esetleg
almalével. Ezek tulajdonképpen túl nehezek reggelire, de még mindig
alkalmasabbak az átmeneti időszak áthidalására, mint a még nehezeb­
ben emészthető, szokásos reggeli ételek. Egy szelet teljes őrlésű lisztből
készült vagy korpás pirítós szintén megteszi, különösen a hétvége ,,éhe-
sebb" napjain, amíg szép lassan sikerül végképp leszokni minden ilyes­
miről. De ne felejtsük, mindez addig is csak a gyümölcs illetve salátatál
után jöhet.
Ha már a hétvégét említem, amikor a család ünnepélyesebb reggelit
szeretne, akkor kipróbálhatjuk a tojássárga helyett mandulatejbe márto­
gatott pirítóst juharsziruppal, vagy mézzel. De ekkor is az étvágygerjesz­
tő, bőséges gyümölcsöstál legyen az első, addig elő se vegyünk mást.
amíg abból mindenki nem vett. Ha mi is asztalhoz ülünk, hogy együtt,
közös tálból cseresznyézzünk a gyerekekkel, (persze, más friss gyü­
mölcsről is szó van), akkor hamarabb elérkezik az a nap, amikor már
nem fog senki sem más ételre vágyni. Attól kezdve a kiválasztás akadály­
talanul folyhat, s mindenki megszabadulhat a belsejében lerakódott
összes mérgező maradéktól.
Gyümölcsreggeli után lássuk el tízóraival is a gyereket. Mit csomagol­
junk? Először is további gyümölcsöt, esetleg aszaltat, mert egyedül a
gyümölcs az, ami energiafelvétel nélkül juttat friss energiához. A
„csakis-gyümölcs" reggelire való áttérés átmeneti időszaka eltarthat pár
napig, esetleg pár hétig is, de aztán sokkal tettrekészebb lesz a gyerek
egész délelőtt. Nem húzza gyomrát nehéz reggeli, amelynek emésztése
elvonná minden munkavégző képességét egyéb föladatoktól. Akit még
mindig aggasztana, hogy „ m é g a végén éhenhal szegényke", az csomagol­
j o n a gyümölcs mellé egy adag nyers magot, diófélét, mandulát, mogyo­
rót, íme néhány falat Beau fiam uzsonnatáskájának tartalmából.

1. Hámozott, tisztított gyümölcs, becsomagolva, fogyasztásra előké­


szítve, fölszeletelve, esetleg egészben. Dugjuk a hőpalack (termosz)
kupakjába, hogy iskolába menet ne törődjön.

2. Széles szájú hőpalack párolt vajas burgonyával töltve, kukoricasze­


mekkel, zöldborsóval, vagy zöldbabbal ízesítve, esetleg mindhárom­
mal. Előre szoktam legőzőlni egy nagyobb adag zöldséget, majd (de
legfeljebb egy-két napig) a hűtőben tárolom, hogy csomagoláshoz
tényleg csak föl kelljen melegíteni. Beau imádja a krumplit, és
tökéletesen megelégszik egy ilyen ebéddel. (A gyerekek általában
szívesen megeszik egymás után többször is azt, amit igazán szeret­
nek.) Burgonya helyett adhatunk zöldséges tésztát vagy rizst is a
zöldségekhez. Más napokon, amikor Beau már kezdi unni a dolgot,
akkor a hőpalack arra szolgál, hogy hidegen tartsa a fejes salátából.

228
apró paradicsomból és búzacsírából álló ebédjét, rajta kedvenc
salátaöntetével, ami egyszerű zöldségleves.

3. A krumpliebéd mellé szeletelt uborkát, zellerhasábokat, vagy tisztí­


tott sárgarépát, illetve mindhármat szoktam még adni, ha saláta,
vagy leves az ebédje.

4. Váratlan éhség esetére vajas pirítósból készítek számára szendvi­


cset.

5. Délutáni csemegének aszalt gyümölcsből és dióból gyűrt müzlirudat


csomagolok, vagy egy adag nyers mandulát — esetleg némi finom
házi süteményt.

6. Másik hőpalackba mindig adok vele desztillált vizet is, hogy ne


érezzen kísértést az iskolában kapható, szénsavas vízzel hígított
vacak szörpök iránt, amikor megszomjazik.

Ha nem fér mindez a gyerekeknek szánt apró uzsonnatáskába, akkor


szerezzünk be nagyobbat, felnőtt méretűt, vagy egy megfelelő nagyságú,
hőszigetelt műanyag dobozt. Sokkal j o b b érzés több helyet elfoglaló, de
egészséges ételt becsomagolni, mint kisebb térfogatú, de holt tölteléket
küldeni a gyerekkel.
Az első időkben gyanakvással szemlélték társai fiam tízóraiját, de Beau
is érezte, hogy ő ettől valahogy ,,más" lett, mint a többiek. Megnyugtat­
tuk, hogy ez a különbség, a „másság" egyben a jobbat is jelenti, olyan
egészséges ételeket, amiket nem szabad lebecsülni. Nemsokára a többiek
gyűltek köré, ők nézegették sóvárogva a pirosló dinnyehasábokat, a
csillogó cseresznyét, és a zöldséges-kukoricás krumplival teli hőpalack
sem tűnt már nekik akkora sületlenségnek. Hamarosan azon kaptam
magam, hogy külön kell csomagolnom zellerszeletet, répát és apró para­
dicsomot, amikkel fiam érdeklődő barátait szerette volna megkínálni —
nem említve a korábbi „cigánycsizma" müzlirúd esetét. Kóstoló után így
sóhajtott fel az egyik kis haver: — Bárcsak az én m a m á m is ilyeneket
főzne!
Ami az iskolai ebédet illeti, a gyerekek nem szoktak túl sokat törődni
vele, megeszik, amit kapnak. Vagyis tőlünk függ, kedves szülőtársak,
hogy mi kerül a hasukba. Összetett szénhidrát és keményítő a legalkal­
masabb napközi táplálék, krumpli, tészta, rizs, teljes őrlésű lisztből
készült kenyér, mert — gyümölcsön kívül — csak ezekből tudnak köny-
nyen energiához jutni a gyerekek. A magas fehérjetartalmú fogás nem
igazán jó étel napközben, emésztése még megfelelő ételtársításban is túl
energiaigényes, lelassítja a gyerekeket, hát még a szokásos kenyérrel

229
együtt! Ha szendvics kell, akkor készítsünk olyat, ami megfelel a helyes
ételtársítás alapszabályainak. (Az ételleírások között találhatók „jót-
eszemdvicsek".) Rosszul társított ebéd lemeríti a gyerek energiakészletét,
és fölébreszti a cukor utáni vágyat, hogy mesterségesen fölélénkítse
magát, ahogy mi felnőttek is tesszük a kávéval.
Vacsorakor is figyeljünk a helyes ételtársításra. Ha például csirke van.
akkor nagy adag salátát és zöldségkörítést adjunk hozzá, s aznap estére
ne készítsünk mellé sem burgonyát, sem galuskát, s kenyér se kísérje a
húsfalatokat. A tésztát és a rizst tálaljuk főfogásként, zöldséges mártás­
sal és jó sok salátával.
A gyerekek rendszerint nagyon szeretik a burgonyát. Készítsük válto­
zatosan, egyszer sütőben, serpenyőben, vagy parázson sütve, máskor
krumplipürének, jó sok mártással. A l k a l m a n k é n t akár olajban kisütve
is megengedhető.
A „jóteszemdvics" remek találmány azon szokásos halott ételek eleven
eledellel való helyettesítésére, amelyekhez a gyerekek esetleg már régóta
erősen kötődnek. Például én magam is rengeteg olyan srácot ismerek,
akik már szívesebben esznek egy „Tomburger" „jóteszemdvicset" a szo­
kásos hamburger helyett. Kivételesen ide is leírom az elkészítés módját.
Friss, vagy enyhén megpirított hamburger-zsemlyét kettévágunk és
megkenünk vajjal. A zsemlyébe két salátalevél közé kétujjnyi vastag
paradicsomszeletet teszünk, jó nagy paradicsomból, vagy több szeletet,
ha csak kisebb paradicsom akad. Hintsünk a paradicsomra csírát, vagy
apróra szeletelt salátát is. Kívánság szerint ízesíthetjük sómentes, folyé­
kony füszerkeverékkel, vagy még pikánsabbá tehető hagymaszeletekkel,
csalamádéval, esetleg olajban fonnyasztott egy-két kanálnyi fűszerezett
hagymával. A salátalevél a zsemlyét is megóvja majd az átázástól. Leves,
vagy éppen káposztasaláta társaságában elfogyasztva teljes étkezést
jelent. De további remek .jóteszemdvics" ötletek is találhatók a Test-
kontroli és a Testkontroll 2 receptjei között, s az egyéni alkotó ötletek­
nek is tág lehetőség nyílik ezen a területen, az éppen rendelkezésre álló
nyersanyagok függvényében.
Még egyszer fölhívnám a figyelmet, nem kell túl nagy feneket keríteni a
gyerekek ellátásának, meg lehet oldani aránylag egyszerűen is. Ugyanak­
kor tudom, sok, nagyon is sok anya már teljesen ráállt a kényelmes
,,félkész" ételekre, amit bármikor megvásárolhatnak, a „mélyhűtött komplett
vacsora" tálakra, konzervekre, előrecsomagolt holmikra, nem beszélve
azokról, akik szinte állandóan gyorséttermekbe küldik a gyerekeket, ha
éhesek. Óriási hiba! Minden ilyen alkalommal a halott ételek javára és
saját gyermekünk kárára hozzuk a döntést. Szüleinl: még olyan táplálé­
kon nőttek fői, amit nagyanyáink készítettek. Amikor föltűntek a fagyasz­
tott, konzervált, előrecsomagolt készítmények, anyáink csak kivételesen
vetették be őket, ha olykor-olykor szerettek volna egy szabad estét.

230
Manapság viszont ez már nem kivétel, ez lett a mindennapi gyakorlat.
Szüleink még sokkal több igazi, otthon készült ételt fogyaszthattak, mint
gyermekeink. És ez az elsődleges oka, hogy manapság az ifjúság körében
is egyre jobban terjed a rák, a szívbetegségek, és ezek a kórok azokban a
korosztályokban pusztítanak, amelyeknek még hírből sem lenne szabad
tudni ilyen nyavalyákról. Naponta mérgezik őket a halottá földolgozott
élelmiszerekkel és az azokban adagolt végzetes vegyszerekkel.
A tápláló házi koszt készítése nem akkora ördöngösség, mint ahogy
elsőre gondolnánk. Friss alapanyagok kellenek hozzá, valódi vaj és a
lehető legkevesebb vegytanilag megváltoztatott étel. A gyerekek nagyon is
jól el tudnak lenni egy-egy nagy tál friss eperrel, néhány, gerezdekre
bontott naranccsal, dinnyeszeletekkel a tányéron, barackkal, szilvával,
vagy éppen cseresznyével. Néha magam is hallhatom, ahogy kis gyerekek
friss eperért nyúzzák anyjukat a boltban.
— Nem lehet, nagyon drága — hangzik a szokásos válasz, aztán a
mama megvesz valami előrecsomagolt készítményt, ami ugyanannyiba
kerül, mint az eper, vagy éppen többe is.
Meg kell változtatni a gondolkodásunkat. Az élelmiszergyártmányok­
ban megfizettetik velünk a földolgozást, a csomagolást, a tartósítást,
amiknek semmi köze a táperőhöz, mind csak a holttá tételhez járul hozzá,
és ehhez még az orvosi költségeket is nyugodtan hozzáadhatjuk. A valódi
ételek mindig jobban megérik a rájuk fordított pénzt, és tele vannak
eleven tápanyaggal. Ha a tartósított élelmiszerek és a sok hús helyett az
évszak kínálta friss zöldség és gyümölcs beszerzésére fordítjuk a pénzt,
akkor jól utánaszámolva meglepetés fog érni; nemhogy növekednének,
de egyenesen csökkennek a háztartás kiadásai. A valódi étel nem csupán
egészségesebb, de kifejezetten gazdaságosabb is!
A gyerekek nem igénylik a konyhaművészet nehezen elkészíthető,
bonyolult csúcsteljesítményeit. ízlésüknek j o b b a n megfelelnek az egy­
szerűbb ételek, az eredeti, kevésbé komplikált ízösszetételek. Egy hat év
körüli kis srác gyakran megfordul nálunk. Legtöbbször zöldséges tésztá­
val szoktam kínálni, s mindig befalja, amit adok, az utolsó morzsáig.
Szülei teljesen elképedtek, amikor meghallották, mert a gyerek otthon
hozzá sem nyúl a főtt tésztához. Igaz, általában sajttal, hússal, vagy
paradicsomos ketchup mártással nyakon öntve tálalják neki.
Sokszor olyan felnőttesen „ízgazdag" ételeket próbálunk megkedveltet­
ni a gyerekekkel, amiket egyáltalán nem tudnak értékelni. De könnyű
megszerettetni velük a hajában sült burgonyát, a csöves kukoricát, s a
párolt zöldbabot akár kézzel is szívesen csipegetik. Sikere van a még
meleg gőzölt brokkolinak, amit olvasztott vajba mártogathatnak, s az
articsókát is örömmel megeszik. Mindig nyerő a teljes őrlésű búzalisztből
készült fokhagymás barna kenyér. Bármikor kaphatók forró kukorica­
tortillára, ami vajjal, vagy avokádóval és csírával roppant ízletes és magas

231
tápértékű harapnivaló. Ugyanezt el lehet mondani minden nyers magról,
dióról, mogyoróról, s más csonthéjasról is. Remekül be tudnak ebédelni
avokádópépbe mártogatott kukoricaérmékből, ha van hozzá jó sok nyers
sárgarépa és zeller. Vacsorára nagyon jól elvannak egy halom krumpli-
pürével, amihez bőven vehetnek mártást, és imádják a paradicsomos,
vagy avokádós szendvicset uzsonnára. Készítsük a főfogásokat is egysze­
rűen tésztából, rizsből, vagy krumpliból, s a gyerekek odalesznek értük.
A levest is szívesen fogyasztják főételnek, ha van mellé kétszersült, vagy
kukoricakenyér, és hozzá saláta. Meg lehet nyerni a salátától húzódozó
gyereket, ha kevés makarónit, vagy olajban sült szalmakrumplit keve­
rünk a salátájába. Használjuk kedvenc salátaönteteiket. Ezek legyenek
mindig készenlétben, hogyha már „éhséglázadás" fenyeget, de még nincs
kész az ebéd, akkor leültethessük őket az asztalhoz a salátával, míg
befejezzük a többi tennivalót. De akkor is kapcsoljunk rá, mert gyorsan
beburkolják a salátát! Nagyon kedvelik a sajtot, túrót, de szeretnénk
visszafogni a tejtermékek fogyasztását? Reszeljük vagy hintsük salátára,
s akkor j o b b a n kijön az íze, s így a kevesebb is elég lesz.
Az ételleírások közé igyekeztem sok olyat bevenni, amit gyerekekkel is
kipróbáltattam, s jóváhagyták. Remélhetőleg más gyerek sem emel majd
kifogást ellenük. N e m érdemes nagydobra verni, nem kell nagy betűkkel
a falra vésni: „ M Á R P E D I G M O S T A N T Ó L K E Z D V E CSAK EGÉSZSÉGES
ÉTELT K A P T O K ! " Gyanakvást, félelmet keltene, ellenállást váltana ki az
ilyen ijesztő bejelentés. A gyerekeknek elég, ha ízlik, amit kapnak, de nem
árt ha mi tudjuk, hogy étkezésük ráadásul egészséges is. Próbáljunk a
már bevált receptek mellé hetente egy-két újat is bevezetni, de anélkül,
hogy túlságosan erőltetnénk. így értékelni fogják erőfeszítésünket, mert
az új íz változatosságot jelent, s mert megérzik benne gondoskodó szán­
dékunkat.
A tizenéves kamaszokat már n e m lehet kényszeríteni, vagy olyan
könnyen rávenni az étrendi változtatásokra. De azért hadd mondjam el,
ezrével kaptuk a , .Testkontrollt" dicsérő lelkes leveleket ebből a korosztá­
lyból is. A legjobb, amit tehetünk talán az, ha a fenyegetőzés látszatát is
kerülve, világosan elmagyarázzuk a dolgokat, s hagyjuk, hogy saját
tempójuk szerint váltsanak — s ebben feltétlenül legyünk mindig segítsé­
gükre.
Henry C. Ross, a Brucknell Egyetem (Pennsylvania) étkeztetésének
igazgatója (ízgazgatója, magyarul a menza főnöke) érdekes dolgokról
számol be. Kezdeményezésére választási lehetőséget adtak a diákoknak,
s „ 2 0 0 0 hallgatóból legalább 500 mindennap a vegetáriánus menüt
választja a húsossal szemben". Külön termet rendeztek be ahol levesek
és saláták közt lehet válogatni. Ross úr szerint a tapasztalt szakácsok alig
tudták elhinni, hogy ilyen nagy keletje lenne a dolognak. „ A z édességek
ugyan továbbra is kedveltek, de a listavezető egyértelműen a gyümölcs."

232
Ilyen hírnek valójában jobban lehet örülni, mint akármilyen „hatalmas
sikernek" az orvostudomány területén, még ha n e m is a címlapon szok­
ták tálalni. A fiatalság önként is az egészség útját választja, olyan étele­
ket, amik erőt adnak és megóvnak a betegségtől! Megmenthető a haza,
örömtáncot lejthetünk!
A nőmozgalom fölbecsülhetetlen vívmányainak elismerése mellett meg
kell jegyezni, hogy az általa bevezetett új értékrend nemcsak haszonnal
járt. Legnagyobb kártétele, hogy az anyaság hivatása elvesztette korábbi
becsét. Lenézik, alacsonyabb rendűnek tekintik azt a nőt, aki — termé­
szetes biológiai adottságainál és késztetésénél fogva ösztönösen — a
családjáról való gondoskodást tekinti élete fő céljának. Ez a terület nem
kapja meg azt a figyelmet, megbecsülést, amit megérdemelne. Pedig mi
lehetne értékesebb, mint gondoskodni a faj fönntartásáról és egyedeinek
egészségéről? Betegnek tartom azt a rendszert, amelyik az anyát a
gyermeknevelés rovására készteti munkavállalásra. Véleményem szerint
nincs jövője a társadalomnak, ha elhanyagolja az új nemzedékeket.
Szomorú látni azokat a fiatal anyákat, akik pályájuk érdekében keve­
sebbet törődnek gyermekeikkel. Aligha lehet értékesebb, teljes napot
kitevő foglalatosság, mint a gyermekekről történő gondoskodás, míg azok
elérik az önellátó kort. Sokkal inkább képes más elvárásoknak is megfe­
lelni az a nő, aki már teljesítette ezt a kötelezettségét, mint az, aki
egyszerre próbál csinálni mindent, tipródik, kimerül, halálra hajszolja
magát, miközben lelkiismerete folyton furdalja az elmulasztottak miatt, s
amiatt, hogy semelyik feladatának sem tud száz százalékban eleget tenni.
Sokan föl sem akarják fogni a kicsik megfelelő táplálásának fontossá­
gát. Azt mondják, nem érnek rá foglalkozni minden csip-csup dologgal,
nem fecsérelhetik az idejüket ilyesmire. Inkább vigyázzák ápolt körmű­
ket, vagy rajzórát és teniszleckét vesznek. Pedig a gyerekektől megtaga­
dott főzésidő könnyen elveszhet, méghozzá többszörösen, és sokkal
szomorúbb körülmények között, a kicsi betegágya mellett, a gyógyulá­
sáért aggódva. Amikor a gyerekek háromnegyede elhízott és rák okozza a
legtöbb gyermekhalált, amikor minden fiatalban föllelhető valamilyen
szívbetegségnek legalább egy tünete, akkor aligha lehet hasznosabb
tevékenység, minthogy gondjukat viseljük és megfelelően tápláljuk kicsi­
nyeinket. Nincs is más helyes választás, különben mi, vagy gyermekeink
fizetik meg az árát. Ők egészségükkel.
De miért legyenek betegek, ha nem muszáj? Fiatalok, tehát inkább
erősnek és egészségesnek kellene lenniük! Aki sajnálja erre az időt, az
megbetegítheti gyermekét. Amerikai anyák, a mi föladatunk gondját
viselni Amerika gyermekeinek! Ehhez megvan minden nagyszerű képes­
ségünk, velünk született ösztöneink alkalmassá tesznek minket, hogy
meg is tegyük, amit kell. Nincs a világon még egy ország, ahol ennyi silány
élelmiszert etetnének meg a gyerekekkel. Rettenetesen ellustultunk,

233
ébredjünk végre föl! Ne higgyük, hogy bármi is fontosabb lehetne ennél.
Meg tudjuk tenni, meg kell tenni, s büszkének kell lenni arra, hogy meg
is tesszük. A gondoskodó szeretet vezérelje cselekedeteinket.
A test méregtelenítése, az anyagcsere káros melléktermékeinek eltávo­
lítása a kiválasztás szerveinek közreműködésével — rendes körülmények
között — olyan önműködő, állandóan zajló testi folyamat, amelyik tökéle­
tesen szabályozza önmagát, oda sem kell rá figyelni. De előfordulnak
rendkívüli helyzetek, létrejöhet válságos állapot. Hogyan?
A korábbi fejezetekben már esett szó a kimerültségről, amikor a test
energiaszintje mélyre zuhan. Elegendő idegenergia híján a kiválasztás
szervrendszere se képes jól ellátni feladatát, a testben fölszaporodnak a
mérgező anyagok, s ez az összes többi életműködést is hátráltatja. Emiatt
még jobban igénybe kell venni a már amúgy is lemerült energiatartaléko­
kat, ami — önmagát rossz irányban erősítő visszacsatolásként — csak
tovább rontja a helyzetet, a szervezet egyre kimerültebb és egyre toxiku­
sabb, egyre mérgezettebb lesz.
Az emberi test szerencsére föl van vértezve az ilyen kimerültség okozta
,,önmérgeződés" ellen is. A belső válságot kifelé is jelzi, valamilyen idült,
krónikus tünettel, ami lehet „megfázás", duzzadt, nedvező nyálkahártya,
állandóan eldugult orr, torokfájás, torokkaparás, krákogás, gyakori hő-
emelkedés, rendszeres főfájás, hasmenés, ingerlékenység, az érzelmi
egyensúly kibillenése. A test így jelzi parancsoló igényét, hogy át szeretné
venni az irányítást. Betegségtünetekkel a szó szoros értelmében le akar
verni a lábunkról, ágynak akar dönteni, mert ilyenkor pontosan ennek
érzi égető szükségét. Azt kívánja, érezzük magunkat annyira rosszul,
hogy szüneteltessünk minden más tevékenységet, és pihenjünk végre le,
mert a helyzet kezd életveszélyessé válni. Friss energia kell, hogy meg
lehessen szabadulni az elszaporodott mérgektől.
Az élet lényege a munkavégző képesség, az energia. Minden tevé­
kenység és minden testi folyamat energiát fogyaszt. Energia visszatáplá-
lása a testbe viszont csak pihenés és alvás által történhet.
Ilyenkor meg kell érteni, nem az a gond, hogy „elkaptunk" valami
fertőzést vagy betegséget, csupán testünk egy újabb csodálatos önvédel­
mi képességének vagyunk — szenvedő — tanúi. Ahogy egyetlen petesejt-

235
bői létrehozta önmagát, ahogy sejtek milliárdjainak tud egyszerre vezé­
nyelni, a test ugyanúgy arra is képes, ha kényszerítik, hogy megvédje
magát gazdája káros túlzásaitól. Ezt is önműködően teszi, hacsak nem
teszünk készakarva ellene.
Igen, tőlünk is függ, hogy mennyire lesz sikeres ez az önvédelem. Ha
hagyjuk, hogy a válság a természetes módon oldja meg önmagát, akkor a
j ö v ő b e n kevésbé kell félni hasonló jelenségektől. Ha semmibe vesszük,
akkor a tünetek rendszeresen fognak jelentkezni, újra meg újra, mivel a
test nem kapta meg a lehetőséget, hogy az öntisztítást maradéktalanul
elvégezze.
Hogyan lehet elősegíteni a méregtelenítést? Hát erről szól ez az egész
könyv! Biztosítani kell a test számára alapvető biológiai szükségle­
teit, melyek ugyanazok maradnak, nem változnak, akár ép, akár
megbomlott az egészség. Ezek a szükségletek az egészség egyszerű, de
lényeges összetevő elemei, melyeket már annyiszor emlegettünk: víz,
levegő, táplálék, pihenés és alvás, napfény, tesmozgás és pozitív érzelmi
behatások. Ezek azok az ősrégi egészséghozó dolgok, amelyeket nem a
„vágtató léptekkel fejlődő korszerű orvostudomány" fedezett föl — mivel
ezekből nem lehetetett pénzt csinálni. Olyan örökérvényű, áldásos hatá­
sú egészségjavító szerek, amik tökéletesen mentesek minden mellék­
hatástól. Akad köztük egy-kettő, aminek biztosítására nagyobb gondot
kell fordítani a válságidőszak alatt. Elsősorban a pihenés és alvás ilyen,
majd ezt követi a friss levegő, a jó víz, a megfelelő táplálék, végül a
szeretetteljes emberi kapcsolatok.
Ha jelentkeznek a kellemetlen tünetek, az egészség szerelmére, hall­
gassunk rájuk! Energiahiányra figyelmeztetnek, márpedig energiához
csak pihenés és alvás útján juthatunk! Ez — és csak ez — fogja meg­
szüntetni a válságot! Méregtelenítéskor mindenekelőtt adjuk meg tehát
testünknek a lehetőséget, hogy kipihenhesse magát! Észre se fogjuk
venni, hogyan történt, de visszatér a kielégítő testi működés és a jó
közérzet. De tovább húzódik az alacsony energiaszint-okozta kellemetlen
állapot, valószínűleg újabb és újabb tünetekkel, ha épp akkor tagadjuk
meg testünktől a pihenést, amikor annak legnagyobb szüksége lenne rá.
Ne feledjük, minden tevékenység csak fogyasztja az energiát. Vonuljunk
hát vissza egy nyugodt, elsötétített szobába, és pihenjük ki magunkat!.
Hogy a „ m o d e r n " élet ezt nem teszi lehetővé? Hát igen, tudom, de épp ez
a nagy feneség ebben a „ m o d e r n " életben! Miatta nem tudjuk a kívánt,
magas energiaszinten élni életünket.
Nagyon sokan egyszerűen nem akarják tudomásul venni a pihenés
fontosságát, márpedig ezen a szemléleten változtatni kell, az egészség
érdekében. Főleg a szórakoztatóipar emberei szoktak panaszkodni, hogy
n e m szabadulnak például a „náthájuktól", noha híven követik a Test-
kontroll-étrendet.

236
— Mennyit pihennek? — szoktunk visszakérdezni ilyenkor.
— Pihenés? Hát az meg mi fán terem? El tudják képzelni, mennyire
elfoglalt ember vagyok? Egy-két órám is alig jut alvásra! Határidőre be
kell fejezni a forgatást, aztán ott van a rengeteg társadalmi kötelezettség,
az értekezletek, a munkavacsorák, meg mindaz, ami szintén elengedhe­
tetlen része ennek a foglalkozásnak.
Sokszor nyűgösebbek, mint a kisgyerekek, akiket ágyba kellene pa­
rancsolni. Néhányukat azért sikerült már meggyőzni; maguktól visszavo­
nulnak pihenni, ha érzik, „ k e z d lemerülni az aksi".
Dr. Herbert Shelton számára már jóval korábban is nyilvánvalóvá vált
ez a jelenség. 1950-ben az Amerikai Természetes Hygiénia Társaság
nyilvánossága előtt mondta a következőket:

„Mindenfajta túlzásba vitt tevékenység, túlmunka fáradtsághoz, ener-


válsághoz vezet. A mai élet inkább nevezhető kicsapongónak, mint egész­
ségesnek... Éjt nappallá teszünk, s mintha betegesen rettegnénk az
ágybameneteltől. Ilyen okok miatt aztán tömegesen járunk a legkülönfé­
lébb szakorvosokhoz, ki-bevonulunk a kórházakba, s jutunk idő előtt a
sírba. Egyre több és egyre nagyobb kórházakat építünk, fölszereljük őket
a legeslegújabb műszerekkel, a világ legjobban képzett orvosaival és
személyzetével látjuk el mindet, mégsem tudjuk megszüntetni a köztünk
dúló egyre több betegséget, azon egyszerű oknál fova, hogy napjainkat
egyre több és több nyomasztó gonddal tetézzük... Csak akkor leszünk
megint jól, ha abbahagyjuk kimerültséget teremtő és fönntartó szoká­
sainkat. Elsősorban tehát nem újabb és j o b b gyógyintézetekre, több
orvosra, „fejlettebb" betegellátásra, „korszerűbb" társadalombiztosítási
rendszerre, átfogóbb szociális gondoskodásra van most szükség, hanem
rendes, normális életvitelre, olyanra, amelyik nem tékozolja, hanem
megőrzi, becsben tartja az élet értékes energiáit."

Az Egyesült Államok népességének magasabb egészségszintre van


szüksége, s ehhez — saját j ó l felfogott érdekünkben — változtatásokat
kell bevezetnünk. Mindenki legyen saját maga egészséggyógyásza, re­
formorvosa. Az első változás: amikor szükség van a pihenésre, akkor azt
kiérdemeltük, tehát meg is kell tenni. Annyit, amennyi éppen kívána­
tos. Minden, nem életbe vágó tevékenységet szüntessünk be, hogy a test
újra hozzájuthasson a rendes működéséhez szükséges energiához. Mennél
többet pihenünk, annál hamarabb következik ez be. Hogy pontosan
mennyi ez a „szükséges", azt testünk fogja tudomásunkra hozni; figyel­
jünk jelzéseire.
Remélem, sikerült önöket meggyőznöm. S ha már megtettük ezt az első
fontos lépést, akkor gondoskodjunk arról is, hogy pihenés közben mindig
elegendő friss levegő álljon rendelkezésre, különben az egész n e m sokat

237
ér. Tudjuk, testünk a lélegzéssel is mérgeket távolít el magából. Sejthet­
jük, mi történik, ha szobánk zárt, levegője áporodott; saját mérgeinket
szívjuk vissza magunkba.
Fontossági sorrendben a méregtelenítés következő tényezője a tiszta
víz. Ennek egy teljes fejezetet szenteltünk a korábbiakban. Legtöbb
szokásos italunk csak további mérgekkel terheli szervezetünket. Próbál­
juk meg tehát, ha lehetséges, hogy csak tökéletesen tiszta, azaz desztillált
vizet iszunk — legalább a méregtelenítés válságos időszakában.
Minden tevékenység energiát igényel, főleg az evés, mert arra kénysze­
ríti a testet, hogy bekapcsolja a legnagyobb energiafogyasztót, az emész­
tést. Méregtelenítés idején étkezzünk hát könnyen, figyeljük a test jelzé­
seit, s ha nem érzünk valódi éhséget, akkor ne terheljük magunkat étellel
puszta megszokásból, fölöslegesen. Felejtsük el a szokásos okoskodást,
hogy az „ételtől leszünk erősek"! Helyette arra emlékezzünk, hogy a
táplálék rengeteg energiát fölél, mielőtt maga is energia forrásává
válna! Testünkben elegendő munkavégző képesség halmozódott fel ahhoz,
hogy válságos esetben akár hetekig is működni tudjon evés nélkül,
úgyhogy pár napi könnyű étkezés egészen biztosan nem fog megártani.
Ha éhség jelentkezik — de valóban csak akkor, ha igazi éhség gyötör —
akkor is olyan ételféleségeket válasszunk, amik a legkevesebb emésztési
energiát igénylik. Tudjuk már mik ezek: friss gyümölcsből vagy nyers
zöldségből frissen sajtolt levek, illetve maga a friss gyümölcs és a nyers
zöldség. A tevékenység hiánya és az ágynyugalom a tudatot nyugtatja, a
tökéletes pihenéshez szükséges élettani feltételeket pedig tiszta víz ivása,
illetve zöldség-gyümölcs fogyasztása teremti meg a legjobban. Ilyen egy­
szerű szabályok betartása mellett a leghatékonyabb a pihenés, ekkor fog
leghamarabb újra jelentkezni a valódi tettvágy és az igazi éhség.
A méregtelenítés következő fontos tényezője a társas kapcsolatok. Aki
kimerült, az általában magányra vágyik, s ez rendjén is van, ha valóban
így érez. Kerülni kell az olyan viszonyt, ami megcsapolja érzelmi energi­
áinkat, hiszen méregtelenítéskor amúgy is szűkében vagyunk az energiá­
nak. Mi magunk tisztában lehetünk állapotunk átmeneti nehézségeivel,
de nem biztos, hogy környezetünk számára is ugyanolyan nyilvánvaló a
dolog. Túlzásba vittünk valamit, pihenésre van szükség, de a többiek
ebből esetleg csak a gyakori tüsszögést észlelik, s rosszallják, ha „csak
ezért" mindjárt ágynak dőlnénk. Ellátnak bőven egészségügyi tanáccsal,
hisz az orvosláshoz mindenki „ért", sőt, egyesek túlságosan is erőszako­
san papolják, hogy ők mondják meg, mit kell tenni adott esetben, noha
csak kis nyugalomra lenne szükségünk. (Persze soha ne mulasszunk el
orvoshoz fordulni, ha mi magunk is úgy érezzük, hogy erre feltétlenül
szükség van!)
Aszklépiosz ókori görög papjai egyik legfontosabb feladatuknak azt
tekintették, hogy a gyógyító szentélyeikbe betérőnek segítsenek megőriz -

238
ni elsősorban a lelki tartását. A morál, az erkölcs akkoriban még sokat
számított. A gyógyulásba vetett hit hat, kulcsfontosságú, a gyógyulás
érdekében ez a hit mindennél fontosabb.
Ismerve a pozitív, az igenlő gondolkodás jelentőségét bizony furcsál­
lom, hogy a modern gyógyászok oly keveset törődnek a morállal, a lelki
tartással — ha egyáltalán valami figyelmet is szentelnek neki. Egyes
betegek már a statisztikai adatok puszta hallatán még betegebbé válnak.
Megtudják az orvostól „túlélési esélyüket", s ez egyenesen a sírba viszi
őket. De ugyan honnan veszi a bátorságot bárki, hogy megmondja a
jövőnket? Ki merészel statisztikai átlagokból egyedi sorsokat kikövetkez­
tetni? Hogyan lehet valaki olyan vakmerő, hogy azt hiszi, ismeri az összes
változót, tudatában van minden tényezőnek, s ki meri jelenteni: az adott
eset tökéletesen reménytelen?
Mert, ugye, hány olyan gyógyulásról hallottunk, amikor az orvosok
már lemondtak a betegről! Az orvostörténet is tele v a n ilyen esetekkel.
Akinek megmondják, mikorra „várhatja" a halált, az csak még j o b b a n
legyengül, megrendül a lesújtó hírtől. Pedig gondolataink roppant erősen
befolyásolják közérzetünket. Miféle életigenlő szemlélete, pozitív érzése
maradhat annak, akinek tekintélyes tudósok tudomására hozzák, hogy
nincs esélye? Kevesek tudják legyűrni az ilyen káros, negatív befolyást,
sokan akkor is meghalnak az „elvárt" időpontra, akiknek esetleg még lett
volna valami esélyük.
Méregtelenítés idején se hagyjuk, hogy kedvünket szegjék. Szerető
emberekkel vegyük körül magunkat, akikről tudjuk, készek segítsé­
günkre lenni. Ha számunkra kedves, de értetlen személy akad a környe­
zetünkben, azt is — barátságosan, de határozottan — tartsuk magunktól
távol erre az időszakra. Bízzunk a test saját tudásában. Értelme sokszo­
rosan meghaladja saját magunk, vagy bármilyen ismerősünk ismereteit.
Valamilyen formában elvetettük a sulykot, hagyjuk hát, hogy testünk
kikúrálja magát, a maga természetes módján. Újnak tűnhet, valójában
mégis ősrégi a módszer. Évmilliók óta élünk ezen az égitesten, erősen,
egészségesen, hiszen enélkül aligha tudtuk volna sikeresen benépesíteni
a Földet. A mesterséges gyógyító technikák alig párezer évesek, a gyógyu­
lás mindig is elsősorban biológiai folyamat volt. Valaha nagyon értettünk
valamit, itt az ideje hát, hogy újra birtokunkba vegyük ezt az ösztönös
tudást.
Persze a szerető társaság megteremtése ilyenkor ne foglalja magába a
szeretkezést is! Nehogy bárki azt higgye, hogy ezt akarnám sugalmazni!
Az emésztés után épp a szeretkezés az, ami a legtöbb energiát igényli.
Dőreség lenne tehát ilyesmit tenni éppen akkor, mikor testük amúgy is a
lemerült energiakészletek miatt jutott válságos helyzetbe. Várhatóan
különben sem lenne valami nagy élmény, amikor éppen le van eresztve az
ember. A szeretkezés a legszebb, legnagyszerűbb élményt nyújtó, de

239
kimerítő tevékenység, amit csak két ember adhat egymásnak. Már egy
bedugult, taknyos orr is elveheti az egész varázsát.
A testedzés sem ajánlott ilyenkor, hiszen a testmozgás is energiaigé-.
nyes tevékenység. Válság beálltakor először pihenni kell, föltölteni az
energiatartalékokat, utána majd sor kerülhet a sportra is. Legyünk
óvatosak a gyakorlatok újrakezdésekor, ne vigyük túlzásba, tartsuk be a
fokozatosság elvét. A méregtelenítés időszakában legföljebb némi könnyű
szökdelésre lehet szükség az ugróasztalon a tisztító nyirokrendszer élén­
kítésére, de erre is csak akkor, ha kedvet érzünk hozzá. A túlzott
testmozgás kimerít!
Sokszor kérdezik, hány nap a méregtelenítés. Nehéz megmondani,
mivel sok tényezőtől függ. A test ilyenkor kemény munkában van, de
jelezni fogja, ha már túljutott a nehezén. Kérdés, ki mennyire hajszolta
túl, ki mennyire élte föl tartalékait, mennyi méreg halmozódott föl szerve­
zetében. T ö b b mint egy évtizedes ilyen irányú tapasztalatom során sokfé­
lét láttam, három és háromszáz óra között szinte minden előfordult már,
de a válság természetes leküzdéséhez legtöbbször két-három nap kell.
Tapasztalataimat elsősorban önmagam és családom tagjainak viselke­
déséből nyertem, de barátok, hallgatók, ügyfelek eseteiből is merítettem,
olyanokéból, akik részt vettek előadásainkon, vagy négyhetes méregtele­
nítő tanfolyamainkon. Ezen kívül telefonhívások és levelek ezrei állnak
rendelkezésre olyanoktól, akik a méregtelenítés ügyében kértek taná­
csot.
Csodálatos érzés, amikor először tudatosodik bennünk az igazi ok-
okozati összefüggés egy méregtelenítési eljárás során, amikor látjuk,
hogyan maradhatunk egészségesek egy kezdődő betegség tüneteinek
jelentkezése esetén. Ez lehet egyszerű torokfájás is. Tulajdonképpen
egészséges jelenség, lezárja az étel kapuját, így jelzi a test, hogy egyelőre
nem kér több ennivalót. Ilyenkor legjobb rögtön rátérni a zöldségre,
gyümölcsre, illetve ezek levére, amíg a test újra föl nem oldja a tápcsator­
na bevezető kapuját.
A mérgekkel való telítettség egyéb tünete lehet fejfájás, köhögés, gyo­
morpanasz vagy a homlok, az orr, az arc melléküregeinek elzáródása.
Érzelmi jelenségek, mint ingerlékenység, nyomott hangulat szintén kí­
sérhetik ezt az állapotot. (Hőn remélem, hogy az orvosok nem fogják a
fentieket — szövegösszefüggésükből kiragadva — ellenem fordítani.) A
szervezet olykor egészen sajátos, egyedi módon jelzi, ha nincs megeléged­
ve a bánásmóddal, ha lazításra és kevesebb ételre van szüksége. Aki nem
figyel ezekre a jelzésekre, hosszú éveken át semmibe veszi őket, s
gyógyszerekkel próbálja elnyomni a tüneteket, ahelyett, hogy az okot
szüntetné meg több pihenéssel és kevesebb táplálkozással, az készüljön
föl, hogy teste előbb-utóbb sokkal súlyosabb, fájdalmasabb hangnemet
fog megütni az elpocsékolt energia számonkérésekor, mint az egyszerű

240
krákogás, köhögés, vagy szipogás. Ha túlköltekezünk, annak végül mi
isszuk meg a levét, akár pénzről, akár egészségről legyen szó. Mennél
nagyobb adósságba keveredünk, annál drágább árat kell fizetnünk a
végén.
Ne feledjük, a test képes önmaga egészségének helyreállítására!
Sőt, valójában csakis ő maga képes erre. Ne avatkozzunk hát közbe,
sem orvossággal, sem mással, ha egyszer végre neki tud látni a mé­
regtelenítésnek! Hagyjuk magára, s csupán annyival segítsük, hogy
ellátjuk biológiai szükségleteivel. Mik legyenek ezek? A már említett
pihenés, az alvás, a könnyű étkezés, a tiszta víz ivása, s a mosoly, a jó
kedély. Saját birodalmában a test a mester.
A méregtelenítést nem egyszer kíséri tünetként hőemelkedés és enyhe
hasmenés, amit maga a szervezet hoz létre. Sokszor félreértelmezik ezt a
jelenséget, különböző gyógyszerekkel próbálják elnyomni a tüneteket,
noha azok éppenséggel elősegítik a mérgek kiürítését. (Azért, ha nagyon
aggódnánk, vagy tovább húzódna a dolog, mint két-három nap, akkor a
helyükben én bizony kikérném a szakorvos véleményét is.)
Ami az étkezést illeti, a méregtelenítési időszak kezdetén együk a lehető
legkönnyebb ételeket, s azokból is éppencsak eleget, azaz a lehető
legkevesebbet. Eleinte még a túl tartalmas, „vastagabb" salátaöntet is
túlzás lehet. Később folytathatjuk valamivel nehezebb fogásokkal, ha
már visszanyertük energiaegyensúlyunkat, de ilyenkor is csak a fokoza­
tosság elvének betartásával. Legtöbbször kizárólag eleven ételekből álló
étrenddel jó a folytatás, bár akadnak, akiknek az így bevitt, szokatlan
cellulóztöbblet megviseli eleve gyengébb emésztőrendszerét. Ilyen ese­
tekben a nyers és párolt zöldség keveréke ajánlott, vagy zöldségleves,
ahogy testünk kívánja. Az időjárás is befolyásolja a választást.
Melegben a nyers koszt, hidegben inkább a nyers és párolt zöldségek
keveréke, esetleg utóbbi helyett meleg levesek ajánlhatók.
Lényeg az, hogy a testtel együttműködve igyekezzünk energiát fölsza­
badítani, hogy jusson belőle elegendő a tisztító folyamatok elvégzésére.
Méregtelenítés idején pihentessük az egész testet, kíméljük tehát az
emésztőrendszert is.
Mit juttathatunk még testünknek — a folyamatos és bőséges energia­
szolgáltatás biztosításán kívül — ahhoz, hogy fölül tudjon kerekedni a
válságos helyzeteken? Talán érdemes megemlíteni itt a szakszerű gyógy-
masszázst, mint az egészség javítását elősegítő módszert. A kimerült
testben a nyirokrendszer, a test „szennyvízkezelő telepe" sem tud rende­
sen működni, „eliszapolódik".
Válaszul nagy mennyiségű nyálkát választ ki a szervezet a szennyező­
dések kitakarítására. Helytelen eljárás ilyen esetekben antihisztami-
nokkal fölszárítani a nyálkatermelödést, hiszen a méregtelenítés öntisztí­
tó folyamatát támogatni kell, nem megakadályozni! Egyes masszírozó

241
módszerek, mint amilyen például az úgynevezett svéd gyógy-gyúrás, a
nyirokmasszázs és a reflexterápia a hulladékgyűjtő nyirokfolyadék tisztí­
tó áramlását is gyorsítja, elősegíti a kiválasztást. A gyógyhatáson kívül
ezek a kezelések kellemesek is, és remek közérzetet biztosítanak. Ráadá­
sul egészségeseknek sem ártalmasak, egyaránt élvezheti ép és gyengél­
kedő!
Szintén ide kívánkozik a gerincegyengetó csontkovácskezelés említése.
Valamennyi idegpálya a gerincen keresztül vezeti az éltető idegenergiát az
agyból, szerte a test minden zugába, s az idegrendszerből érkező jelekre
várnak a kiválasztást végző szervek is, hogy tisztességesen el tudják látni
feladataikat, különben — késztetés híján — nem lesz változás, nem indul
be a javulás. A csontkovácskezelés egyengeti a gerincet, javítja benne az
idegenergia áramlását. Érdemes megnézetni magunkat ebből a szem­
pontból is, maga a vizsgálat teljesen fájdalommentes.
Az ősi kínai tapasztalati gyógymódon, a belső energiaáramlási csator­
nák, más néven meridiánok rendszerének felismerésén alapul az aku-
presszúra orvoslási módszere. Ennek könnyű változata szintén segítsé­
günkre lehet a méregtelenítés előmozdításában. (A mély akupresszúra
túl fájdalmas és túl energiaigényes lenne erre a célra.) Ugyanennek az
5000 éves gyógyító módszernek egyik változata az akupunktúra gyakor­
lata, mely a meridián-csomópontok tűszúrásos ingerlésével állítja helyre
a test belső energiáinak megfelelő áramlását.
Egészen a legutóbbi időkig kegyetlen, gyilkos támadások kereszttüzé­
ben álltak ezek és az ezekhez hasonló, régi, bevált természetgyógyász
módszerek. A hivatalos orvostudomány most kezdi megtűrni őket, hogy
lassan visszafoglalhassák méltó helyüket az egészség megőrzéséért foly­
tatott küzdelemben.

M E N E T R E N D MÉREGTELENÍTÉSHEZ

Méregtelenítés alatt olyan ételekre kell fordítani a figyelmet, amelyek


ellátják testünket a megfelelő tápanyagokkal, de anélkül, hogy emészté­
sükhöz túl sok energiát igényelnének, nehogy még jobban megcsapolják
az amúgy is lemerülőben lévő életfontosságú energiakészleteinket. Az
alábbi, három napra szóló méregtelenítő étrend erre ad példát és némi
magyarázatot.

E l s ő nap. Csupalé napnak is nevezhetnénk, amikor csakis friss gyü­


mölcsből facsart gyümölcslevet és nyers zöldségből sajtolt zöldséglevet
veszünk magunkhoz, ezeket viszont gyakrabban, úgy két-három decili­
tert kétóránként. Tehát reggel nyolckor — mondjuk — sárgadinnyepürét,
tízkor narancslevet, délben almából és zellerből sajtolt koktélt, délután

242
kettőkor répaitalt, négykor vegyes zöldséglevet keverünk magunknak,
hatra dinnyefagyit, amely dinnyeszeletekből és jégkockából készül, tur­
mixgépben fölaprítva és összekeverve. V é g ü l este nyolckor egy almás
banánkrémmel fejezzük be a napot.
A fenti összeállítás csak példa, bármelyik összetevője helyettesíthető
mással, csak az is friss legyen. Sőt, ugyanannyi tiszta vizet is ihatunk
helyette, akár két, három gyümölcsr vagy zöldséglé ,,étkezés" kiváltásá­
ra, pótlására is, ha testünk nem tiltakozik túl élénken az ilyen bánásmód
ellen.
Maradjunk ágyban, pihenjünk, szopogassuk kényelmesen ízletes ita­
lainkat. Jó lesz gyümölcslével kezdeni, zöldséggel folytatni, s megint
gyümölcsöt fogyasztani az éjszakai nyugodalom előtt. Persze nem feltétle­
nül szükséges ilyen széles választék egy napon belül, csupán ötleteket
szerettem volna adni az ízek érdekes, újszerű társításához.

M á s o d i k nap. Élőétel napként lehetne röviden nevezni. Az étrend


nagyon kevés energiánkat fogja emésztésre elhasználni, hacsak nem
táplálkozunk túl gyakran. Reggelink a szokásos gyümölcslé, vagy egy
vegyes gyümölcstál legyen, az évszaknak éppen megfelelő friss termésből
összeállíva. Fejes saláta is fogyasztható hozzá. Ebédre salátaelegyet
együnk, vékony paradicsomszeletekkel, amit szeletelt és hámozott ubor­
kával, vagy egy péppé tört fél avokádóval tehetünk még izgalmasabbá.
Vacsorára megint térjünk vissza a gyümölcshöz, például egy tál banán,
narancsgerezdek, vagy bármilyen más friss gyümölcs kiváló, s hozzá
fejes saláta és zeller fogyasztható, mert ezek kivételesen kombinálhatók
gyümölccsel. . . .

H a r m a d i k nap. Reggeli: friss narancslé, egy tál almaszelet, füge és


szőlő. Ebéd: zöld saláta zöldségkockákkal, grapefruit (citrancs) salátaön­
tettel és paradicsomszeletekkel. Vacsora: zöldséges erőleves különféle
párolt zöldséggel, mondjuk brokkolival, sárgarépával, spenóttal és kar­
fiollal. Jót tehet egy meleg leves ebédre is, d e n e r a helyes, ha túl nagy a
választék a méregtelenítés napjaiban; együk tehát ugyanazt a levest
ebédre is. vacsorára is. . „ . . . ,

243
Éjszakai műszakos vagyok, a nap nagy részét így átalszom. Ho­
gyan egyeztethető ez össze a Testkontroll menetrendjével?
Noha a test természetes ciklusai a szokásos napirendben működnek a
leghatásosabban, azért mégsincs veszve minden. Ha ugyanis rendszeres
az éjszakázás, akkor a szervezet többé-kevésbé át tudja állítani magát
erre az időbeosztásra. A váltakozó időbeosztás (egyik hét nappalos, másik
hét éjszakás) a lehető legrosszabb, ehhez alkalmazkodik a szervezet a
legnehezebben. Egy jó tanácsot azért ilyenkor is adhatok: az ébredés
utáni első négy órában fogyasszunk kizárólag friss gyümölcsből sajtolt
leveket, vagy magát a friss gyümölcsöt.

Határozottan j o b b a n érzem magam, amióta Testkontroll étrenden


élek, de szeretnék még további kilókat is elveszíteni a súlyomból.
Tudnunk kell, hogy a test saját fontossági sorrendé szerint tevékeny­
kedik. Le fog adni a súlyból, ha azt szükségesnek találja. A megfelelően
elvégzett belső karbantartási és tisztítási folyamatok egyenletessé válása
után további súlyvesztés várható, amennyiben ez valóban szükséges.
Hagyjuk, hogy maga a szervezet maga döntse el. mi lesz a neki megfelelő
súly. Ő j o b b a n ért ehhez, s mindent önműködően elvégez, nekünk
csupán a megfelelő bánásmódban kell részesíteni. A csak nyers, élőételes
napokkal a test mindenesetre kibillenthető egyensúlyából, így elősegíthe­
tő némi további, még egészséges súlyvesztés.

Szerencsésen lefogytam, de már túl soványnak találom magam.


Vissza fogok hízni?
Gyakorlatilag mindenki rendelkezik több-kevesebb fölösleggel, olyan
hordalékkal, amitől j o b b lenne megszabadulnia. Ha lefogytunk, akkor
szükségtelen tömeget adtunk le, testünk arra a súlyra állította be magát,
amit jónak talált. Az ön esetében növelni lehet az összetett szénhidrátok
arányát az étrendben. Megfelelő táplálkozás és testmozgás (ilyen célra
könnyű súlyzókkal végzett gyakorlatok a legjobbak) mellett így nem a
fölösleget fogjuk visszaszedni magunkra, hanem némi új, egészséges,
főleg izomból álló súlytöbbletre tehetünk szert.

244
Mivel lehetne a meleg kávét, forró teát helyettesíteni?
Gyógyfüvekből, herbáriákból jóízű főzetek készíthetők. Nem tartalmaz­
nak koffeint, s általában jobb minőségűek, mint a kereskedelmi teafüvek.
A forró vízbe facsart citromlé szintén ízletes, ami remekül helyettesítheti
a szokásos reggeli forró italt, anélkül, hogy leterhelné a szervezetet. (Nem
fog erjedésnek indulni sem, mivel a citrom n e m tartalmaz cukrot.)

Melyik a legjobb mesterséges édesítőszer?


Én magam nem ismerek egyetlen olyan készítményt sem, amiben ne
akadna valami kivetnivaló. Válasszuk ki valamelyiket, s használjuk
belőle a lehető legkevesebbet. Én m a g a m inkább mézet, vagy (nyers)
juharszirupot használnék, ahelyett, hogy bármilyen mesterséges gyárt­
mányra fanyalodjak. Akadnak reformélelmiszereket áruló boltok, ahol
szemcsés, finomítatlan datolya- és juharcukrot tartanak, melyek kevés­
bé károsak a szokásos kereskedelmi minőségű, vegyszeres finomító
kezelésen átesett cukrokhoz képest. Igazán finomak, érdemes kipróbálni
őket, ha be tudjuk szerezni.

Időnként fölfúj a gyümölcs, még akkor is, ha az ajánlást követve


éhgyomorra eszem. Lehet ezen segíteni?
Az ilyen fölfúvódásnak az az egyszerű oka, hogy az éhgyomorra fo­
gyasztott gyümölcs nagyon hatásos segítség a testben lerakódott mellék­
termékek eltávolításához. Arra ösztönzi a szervezetet, hogy rögtön lásson
is hozzá a tisztításhoz. Ahogy a nagytakarítás kezdetekor is fölverjük a
port, ahhoz hasonlóan ez a tisztító folyamat is azzal kezdődik, hogy
fölkavarodik a mérgező üledék, s erjeszteni kezdi a gyümölcsöt, ami végül
az említett tünethez, a fölfúvódáshoz vezet. A jelenség szerencsére csak
átmeneti, meg fog szűnni, amint a test sikeresen megszabadul a káros
lerakódások túlnyomó részétől, vagyis hosszabb távon önmagától oldó­
dik meg ez a gond.
De azonnal is lehet tenni ellene. Fontos szabály, hogy gyümölcs csakis
önmagában fogyasztható, de — mint minden szabály esetében, úgy ez
alól is — van kivétel: nyers salátalevél és/vagy zellerhasáb fogyasztása a
gyümölcs mellé ilyenkor nagyon jót tesz. Ezek az erősen lúgos kémhatású
kiegészítő ételek semlegesítik a képződő savakat, ü t k ö z ő k é n t
megakadályozzák,hogy a gyümölcs kölcsönhatásba lépjen a fölkavarodó
mérgező anyagokkal, így megelőzhető a fölfúvódás. Nem hinni kell (ebben
sem), hanem kipróbálni, hogy lássuk, valóban hatásos a fogás. A Termé­
szetes Hygiénia követői nagyon régóta alkalmazzák sikerrel. Akad, aki
akkor is zellerrel, vagy salátával eszi a gyümölcsöt, amikor már tulajdon­
képpen nem is lenne szükség rá, egyszerűen az érdekes, kellemes ízhatás
miatt.

245
Mi a helyzet a tofu körül?
A tofu régi, kínai eredetű étel, több mint ezer éves találmány, ami
mostanában mifelénk is fölkapottá vált. Könnyen emészthető fehérje,
fontos szerepe lehet az állati eredetű fehérje visszaszorításában. Szójabab
tejéből készül, abból a folyadékból, ami őrölt szója áztatásakor j ö n létre,
miután rövid ideig forralják. A j ó minőségű tofut nigari segítségével teszik
szilárddá. (Nigari az a sűrítmény, amely a tengervízből visszamarad: a
sótartalom kivonása után.) Gipszből nyerhető kalciumszulfátot is hasz­
nálnak erre a célra. A tofunak magas a fehérje- és kalciumtartalma, jóval
több benne a kalcium súlyaránya, mint például a tehéntejben, de gazdag
olyan anyagokban is, mint vas, magnézium, foszfor, kálium és nátrium,
B-vitaminok és E-vitamin. Eltérően más fehérjetartalmú táplálékoktól
kémhatása inkább lúgos, mint savas. Lúgossága miatt (s mivel nem
tartalmazza a szójabab durva rostjait) a tofu keményítő tartalmú ételekkel
társítva is fogyasztható, olyanokkal, mint a hántolatlan barna rizs. más
szemestermények, vagy teljes őrlésű gabonából sütött kenyérfajták.

Hogyhogy a Testkontroll megengedi vaj és olaj használatát?


Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy a zsiradékok jelenléte elenged­
hetetlen az ember táplálékában, teljes hiányukat megsínylené a test. Az
állati eredetű élelmiszerek részarányának csökkentését mindig is java­
soltuk, ami egyben azt is jelenti, hogy csökken a káros (például a
szívbetegségek kialakulásában jelentős szerepet játszó) állati zsírok bevi­
tele. Helyettük zöldség és gabona fogyasztását javasoljuk, mellé vajat,
nehogy hiányérzet alakuljon ki azokban, akik amúgy hajlandók lennének
áttérni egészségesebb étkezésre. Persze a vajat is csak mértékletesen
használjuk! Az állati termékek elhagyásával oly mértékben csökken a
zsírbevitel, hogy egy kis vaj igazán nem ártalmas, és a túlsúlyba kerülő,
magas természetes víztartamú ételek ennek a kevés zsiradéknak a
lemosásában is segítségünkre lesznek.
Vegyük észre, minden esetben vajat említek, sohasem margarint. A
margarin ugyanis nagyon káros, és — ellentétben a hirdetésekkel —
eltömíti a vérereket. A vaj még mindig ezerszer j o b b nála, használjunk
tehát vajat az ilyen műzsírok helyett. A természetes dolgok általában
jobbak, mint bármilyen mesterséges készítmény.
Növényi olajok közül a finomítatlan, hidegen sajtoltakat ajánljuk, nem
a hidrogénezetteket, amelyekkel nehezen boldogul az emberi szervezet.
Különösen jó az olívaolaj, mely — a Texas Health Science Center Egyetem
kutatása szerint — egyenesen csökkenti a vér koleszterinszintjét. Görög­
országban és Olaszország déli részein — ahol sok olívaolajat fogyasztanak
— jóval alacsonyabb a lakosság vérkoleszterinszintje, s ebből követke­
zően ritkább a szívbetegség, mint Európa többi részein, vagy az Egyesült
Államokban. (Tufts University Diet and Nutrition Letter, 1986. május 3.)

246
Kevés amerikainak ízlene a saláta olajos öntet nélkül, használjunk hát
nyugodtan belőle, csak ne túl sokat, és lehetőleg olívaolajat. Főzéshez vaj,
vagy vaj és valamilyen finomítatlan növényi olaj (például sáfrányolaj) ke­
veréke javasolható.

Legyen olyan kedves megmagyarázni, ugyan miért j o b b a vaj, mint


a margarin?
Hát igen, olyan ez a kérdés, mint az, hogy miért j o b b a hernyóselyem a
műszálnál, a narancs a narancsízű szörpnél, a valódi gyémánt az üveg
csecsebecsénél, általában az igazi a hamisítványnál? Össze se lehetne
hasonlítani ezeket!
A második világháború kényszerhelyzete késztette a vegyészeket a
margarin kitalálására, a nehezen beszerezhető friss vaj pótlására. Ho­
gyan lesz a folyékony, „többszörösen telítetlen" növényolajból kenhető
zsiradék? Hidrogénezéssel. Hidrogén gázt bugyborékoltatnak rajta át,
amíg meg nem szilárdul. Elegendő hidrogénnel akár betonkeménység is
elérhető.
Azt terjesztik a margarinról, hogy kisebb a zsír- és koleszterintartalma,
mint a vajnak, hogy kevesebb lenne benne a kalória, s még védelmet is
nyújtana a szívbetegségek ellen. Mindezen állításoknak — bizony —
egyike sem igaz. Ugyanannyi zsírt, koleszterint és kalóriát tartalmaz,
mint a vaj, s a szívbetegség megelőzésére a margarin legföljebb annyira
alkalmas, mint a kés vérzéscsillapításra.
A hazugság a „többszörösen telítetlen" kifejezésben rejlik. Fogalmuk
sincs, hogy mit jelent? Nem csoda, j ó , ha egy ember akad ezerből, aki
tisztában lenne vele. A lényeg, hogy a többszörösen telítetlen zsiradék
tökéletesen telítetté válik a hidrogénező eljárás hatására, olyan
zsírrá, amelyik szívbetegség és rák kialakulásához vezethet. Ez a tény
persze hiányzik a margarinok hirdetéseiből.
Igaz, a vaj állati termék, de mérsékelt mennyiségeivel sokkal könnyeb­
ben megbirkózik a szervezet, mintha margarinról van szó. Érdeklődők­
nek ajánlom John H. Tőbe „Margariné" című könyvét, amiből itt idézek:
(a margarin) „vegyület, mely nem olvad meg, ha ujjaink közt eldörzsöl­
jük. Olyan a tapintása és a kinézete, mintha műanyag celluloidszemcsé­
ket morzsolgatnánk. S nem csupán olyan, de az is, művi termék. El
tudják képzelni, mi kárt tesz, amikor a véráramba jut ez a műanyag?"
Sokkal jobb lesz hát egy kevés vajat használni margarin helyett, ha a
Testkontroll szabályai szerint szeretnénk étkezni.

Odavagyok a pattogatott kukoricáért. Jó az, vagy rossz?


A pattogatott kukorica főleg keményítő, s aszerint kell társítani, tehát
ne akkor együk, amikor valamilyen fehérjével már megtöltöttük a hasun­
kat. Az a legjobb, amit forró levegővel pattogattak, s lehetőleg só nélkül.

247
Kevés vaj (nem margarin) megengedett. A héj darabkák — dr. Walker is
fölhívja erre a figyelmet — nehezen emészthetők, amin segíteni lehet, ha
uborkát, vagy zellert rágcsálunk hozzá. Hangzásra talán furcsa, de az íze
mennyei, ráadásul a zöldség víztartalma át fogja segíteni a kukoricát az
emésztöcsatornán, ahol amúgy könnyen elakadna. Ki kell ezt is próbálni,
kellemes meglepetést fog okozni.

Mi a helyzet az ecettel?
Az ecet erjesztéssel készül, hatástalanítja a nyál emésztőnedveit, akár
almaecetről, akár borecetről vagy bármilyen más anyagból készített
ecetről is legyen szó. Az ecet az csak ecet, nem ennivaló. Emészthetetlen.
Rossz irányban befolyásolja más étkek emésztését is. Helyettesítsük
citrom, grape fruit (citrancs), vagy paradicsom levével, amikor a recept­
ben ecetre lenne szükség.

Cukorbeteg vagyok. Való-e nekem a Testkontroll?


A cukorbaj az a betegség, ami az étrendet illetően a legnagyobb
figyelmet követeli meg. A cukorbajosnak semmiféle étrendi változta­
tásba sem szabad belekezdenie orvosa tudta és beleegyezése nélkül!
A Testkontroll már sok cukorbetegnek segített, hogy a szokásos inzulin­
kezelés nélkül élhesse napjait, de — el kell ismerni — olyanok is jócskán
akadtak, akik betegségére egyáltalán nem hatott. Egyéni alkattól és az
önfegyelem mértékétől függ, hogy ki lesz ebben sikeres és ki nem, de az
orvosi felügyelet minden esetben elengedhetetlen!
Az utóbbi idők kutatásai arra derítettek fényt, hogy a fruktóz, azaz
gyümölcscukor segíthet a cukorbajon. Ehhez persze nyilvánvaló, hogy
gyümölcs kizárólag a megfelelő ételtársításban fogyasztható, vagyis
csak magában, és csak éhgyomorra. íme a tennivalók:
Értesítsük kezelőorvosunkat szándékunkról, ismertessük vele a Test­
kontroll legfontosabb elveit, s kérjük meg, hogy kövesse gondos figye­
lemmel előmenetelünket. Az inzulin mennyiségét csak lassan, napról­
napra fokozatosan szabad csökkenteni. Rövid idő után a kezelőorvos el
fogja tudni dönteni, hogy valóban csökkenthető-e az inzulinadagolás. Az
általunk ismert eseteknek több, mint a felében mutatkozott javulás, az
inzulinkezelést teljesen el lehetett hagyni, vagy legalábbis jelentős mér­
tékben csökkenteni lehetett.
Itt van például Mr. Joe Gandolfo (Lakeland, Florida, USA) esete.
Gandolfo úr nagyon tevékeny életet él, sikeres üzletembef, több szak­
könyve is megjelent. Egy nagy cég vezetőjeként tevékenykedett, amikor
orvosa diagnosztizálta cukorbaját. Betegsége tüneteinek elnyomására
napi 15—20 egység inzulinra volt szüksége, de előfordult, hogy föl kellett
mennie 35 egységre is. A cukorbaj és az inzulinkezelés derékba törte
napjait, és hiába próbált meg szinte mindent, nem tudott megszabadulni

248
a betegségtől. A T e s t k o n t r o l l életmód — amit lendületes életviteléhez is
remekül hozzá tudott illeszteni — végre meghozta számára a várva várt
javulást. Két év alatt hét egységre tornázta le napi inzulinszükségletét,
ami oly kevés, hogy — orvosa engedélyével — nemrég teljesen abba is
hagyhatta a gyógyszerelést.
A cukorbetegség fölött aratott győzelmét Gandolfo úr is elsősorban a
zellernek tulajdonítja. Ennek alapvetően két oka van. Először is a zeller -
már elégszer emlegetett — lúgos kémhatása. Mivel a cukorbetegség savas
környezetben tud igazán súlyossá fejlődni, azért több lúgos étel fogyasz­
tása eleve csökkenti a tünetek kialakulásának lehetőségét. Másrészt —
talán hihetetlenül hangzik, de igaz, hogy — a zeller zöld levele az inzulin­
nak egyik fontos összetevőjét is tartalmazza. Zeller és zellerlé fogyasztá­
sával (utóbbi készítésénél természetesen a zeller levele is fölhasználandó)
már egy nap után csökkenteni lehetett az inzulinadagot! A végén kifeje­
zetten rosszul érezte magát a hét egység inzulintól is, sok volt neki. így
végleg abbahagyhatta a kezelést.
Persze, nem azt akarom elhitetni, hogy a zeller lenne a cukorbaj elleni
egyetlen varázsszer. Nagyon sok más tényező is szerepet kap, az étrend,
a testmozgás, a lelki hozzáállás, és így tovább. Azt is tudom, sokan csak
legyintenek az egészre, egyszerűen nevetségesnek tartják. (Csak ne
Gandolfo úr jelenlétében tegyék, különben megkaphatják a magukét!) Az
inzulinkezelés tehát nem azt jelenti, hogy annak feltétlenül életfogytig kell
tartania. Igenis van értelme próbálkozni, lehet ellene tenni. De még
egyszer: az orvosi felügyelet minden esetben elengedhetetlen!

Mikor érdemes élesztőt enni?


Majd ha fagy! Sohanapján! Nem akarok senkit sem megbántani, dehát
mi. amerikaiak szörnyen és reménytelenül hiszékenyek vagyunk. Rá
tudnak beszélni, hogy mindenféle mellékterméket lenyomjunk a torkun­
kon, sőt, még fizetünk is érte! Az élelmiszerfeldolgozó-ipar nehezen
elhelyezhető, kezelhetetlen hulladékait becsomagolják, elterjesztik róluk,
hogy egészségesek, aztán szépen eladják nekünk. Mintha az egészséget
helyes kis tartálykákba csomagolva csak úgy meg lehetne venni.
Itt van például a tejsavó. Sajtgyártásnál tízszer annyi keletkezik, mint
amennyi sajt. Láttak már savót? Kinézésre mint a genny, szagra mint az
okádék. Bármi másnak inkább lehetne nevezni, mint élelmiszernek. A
környezetre százszor károsabb a fekáliás szennyvíznél is, súlyos bírság
terhe mellett tilos tejsavót a csatornahálózatba leengedni. Sok tejgyár
mégis — titokban — így szabadul meg tőle, mert nem tud mit kezdeni
ezzel az anyaggal. Szabadföldi szikkasztása kockázatos, mivel veszélyez­
teti az élővizeket. Állatokkal, disznókkal föletetni költséges. A „zseniális"
ötlet az volt, hogy emberi táplálékként kell értékesíteni. A törvény csak a
csatornát óvja ettől az anyagtól, az embereket nem. Élelmiszer gyanánt

249
nekünk eladhatják, s minden hulladékelhelyezési gond megoldódik, még
keresni is lehet rajta. Keblemre, drágáim!
Tanulmányozzák csak gondosabban néhány élelmiszeripari készít­
mény címkéjét, s meglátják, mi mindenhez adagolnak „dúsítóként" tej­
savót leleményes .jóakaróink". Levesek, levesporok, kakaó, előregyártott
palacsintatészta, margarin, zacskós krumplipüré, spagettimártás, salá­
taöntet, és még hosszan sorolhatnám, hogy mi mindenbe tesznek belőle.
Még csecsemőtápszerekbe is! Igen, az „Ovaltine" tápszernek például az a
második legfontosabb összetevője, csupán cukortartalma (!) haladja meg
a benne lévő tejsavó mennyiségét.
Hasonló a helyzet a cukorgyártás melléktermékével, a melasszal is.
Marhákkal etették föl teherkocsiszám, míg rá nem jöttek, hogy embernek
sokkal j o b b üzlet eladni, azok olyan marhák, hogy fizetnek is érte.
Csupán azt kellett bemesélni, hogy a melasz ,,egészségadó" tulajdonsá­
gokkal rendelkezik.
A sörélesztő a sörgyártás mellékterméke. A serfőzők se tudtak mit
kezdeni ezzel a hulladékkal, tehát ők is a legjobban bevált módszerhez
folyamodtak: kikiáltották ,,egészséges" élelmiszernek, s az egész eltűnt
hiszékeny emberek hasában. Hát kérem, ilyen egyszerű, remek, és nem
utolsó sorban hasznos megoldás található erre az ugyancsak szagló
problémára is. Ha már a konyhát bebüdösíti, akkor mit gondolnak, mit
művel, ha majd elkezd „dolgozni" a hasunkban?
Legyen szó akár sörélesztőről, akár másról, melaszról, savóról, fluorid-
ról, vagy sugárzó anyagról, n e m szabad hagynunk, hogy az ipar a mi
testünket használja veszélyes melléktermékei eltemetésére!

Mi van, ha nem tudom beszerezni mindazt a nyersanyagot, amit


ajánlanak?
Csaknem minden ételreceptben adunk különböző változatokat, épp a
beszerzési gondok áthidalására. Ezekből azt kell használni, ami épp
elérhető! Leveseket — például — nagyon sokféleképpen lehet ízesíteni. A
„natura" boltokban kapható természetes élelmiszerkészítmények közt
akad jó levespor, illetve leveskocka, vagy csak ízesítő keverék. (De nem
ajánljuk a közönséges kereskedelmi készítményeket!)

N e m szóltak külön a tojásról. Netán kivételt képezne mindaz alól,


amivel az állati eredetű élelmiszereket illették?
Nem, a tojás sem kivétel. A tojás csirkeembrió. Ugyanúgy nem felel meg
annak az egységesen, kivételesen valamennyi szakember által támoga­
tott általános étkezési elvnek, miszerint kevesebb zsír, kevesebb kolesz­
terin, de több rost fogyasztandó, mint minden más állati eredetű termék,
sőt! Gyakorlatilag semmi rostot nem tartalmaz, viszont nyolcszor több a
koleszterin a tojásban, mint például a marhahúsban! Persze a tojásgyá-

250
rak az ellenkezőjéről igyekszenek meggyőzni mindenkit, ahhoz hasonló
piszkos módszerekkel, ahogy például a dohányipar védi saját érdekeit.
Lefizetnek, megvásárolnak néhány ,,jónevü szakértőt", akik igyekeznek
aztán ügyesen bebizonyítani, hogy nem is olyan nagy a veszély. Oly
körmönfontak, hogy még azt is el tudnák hitetni: nem fenyeget fagy a
Csomolungma csúcsán sem.
Aki tojást fogyaszt, az is figyeljen oda pár fontos részletre, nehogy a
legrosszabbat válassza. A tojástermelés 95 százaléka olyan futószalag
módszerekkel tartott tyúkoktól származik, amik eleve csak gyenge minő­
séget érhetnek el. Minden képzeletet fölülmúl az a tortúra, amin ezek a
szerencsétlen állatok átesnek. Nem is megyek a részletekbe, annyira
gyomorforgatóak. Nagy vonalakban arról van szó, hogy madarak ezreit
fojtogatóan szúk ketrecekbe zárják, (30 x 30 cm területre 4 tyúkot), hogy
meg se tudnak fordulni. Szinte mindegyikük lába kisebesedik a drótfonat
padozaton. Csőrüket rendszeresen lecsípik, hogy kevesebb kárt tegye­
nek egymásban az állandó torzsalkodások közben. A szűk tartás annyira
kiforgatja természetes viselkedésükből a tojókat,hogy nem csupán megö­
lik, de gyakran meg is eszik egymást. Napi 17 órát tart a mesterséges
megvilágítás, hogy ezzel is szaporább tojásrakásra ösztönözzék a tyúko­
kat. Néhol arzéntartalmú tápot etetnek velük, (mely méreg egy része a
tojásokba is bejut), hogy így küzdjenek az élősködők ellen. És mindez
csupán töredéke a teljes rémtörténetnek.
Követeljük meg az olyan tojást, amit szabad levegőt is látott, mozogni
engedett madarak tojtak. A gyártók kénytelenek lesznek meghátrálni, s
emberségesebb körülmények közt tartani a tyúkokat, ha a fogyasztók
egységesen lépnek föl ilyen kívánalmakkal.
Másrészt a tojás nagyon tömény fehérje, vigyázzunk, hogy csak megfe­
lelő ételtársításban fogyasszuk, így csökkenthetők a legkisebbre a káros
hatások. Más fehérjetartalmú ételekkel sem ajánlatos keverni, mert a
szervezet két különböző jellegű fehérje egyidejű emésztésével sokkal
nehezebben fog tudni megbirkózni. Együk a tojást szeletelt paradicsom­
mal és uborkával, vagy keverjük salátába, esetleg készítsünk belőle
zöldséges rántottát. Ezek a legjobb módszerek tojásfogyasztáshoz, de így
is a lehető legkevesebbet fogyasszunk belőle. '

Teljesen meg vagyok zavarodva a különböző tápanyagokat ille­


tően. Vas, cink, csak B-vitaminból vagy fél tucat különböző változat,
és még százával a többi elengedhetetlen anyag. Honnan fogom
mindezt beszerezni?
Próbáljuk meg leegyszerűsíteni a dolgot, mert annyira bonyolulttá
tették, hogy nem csoda, ha sokakat összezavar. Évi három milliárd dollár
a forgalma annak az üzletágnak, amelyik palackokban és kapszulákban
drága pénzért árulja mindazt, ami nélkül nem lehet élni — szerintük.

251
(Csak azt tudnám, hogyan sikerült mégis túlélni őseinknek az évmillió­
kat...) Dehát ebből meg ők akarnak megélni. A tejipar, a húsföldolgozás
és a gyógyszergyártás által terjesztett hamis propaganda keltette félelem
és kuszaság az, ami nekik a közvetlen hasznot hajtja.
Pedig az igazság egészen egyszerűen megfogható: az emberi test a
számára szükséges tápanyagokat vagy saját maga állítja elő, vagy a
növények birodalmából tudja beszerezni. Más szóval, ami nincs meg a
zöldségben, gyümölcsben, csírában, gabonában, olajos magvakban, arra
nincs is igazán szüksége! Aki mást állít, annak vagy biológiai és élettani
ismeretei hiányosak, vagy pénztárcánkat szeretné megvágni ily módon.
Semmilyen hiánybetegség sem fejlődhet ki abban, aki a fenti módon
étkezik, ugyanúgy, ahogy szárnyat se tud növeszteni senki. Minden más
állítás csupán hamis propaganda, következetes hazugság. A táperö
gyümölcsösökben és zöldséges kertekben rejtezik, nem vegyszerla­
boratóriumokban és nem holt állatok tetemeiben.
A tápszergyárosok könnyen kijelentik, hogy a talajok nyomelemhiá­
nyosak. Szerintem az ő ágybéli képességeik hiányosak, képtelenek az
• igazság befogadására. A növény nem is tudna rendesen kifejlődni, ha
valóban lényeges elemek hiányoznának a talajból. Másrészt a növények­
nek sokkal fontosabb a levegő, a nap és a talajból fölszívott víz, tömegük­
nek ugyanis alig egy százalékát teszik ki a talajból fölhasznált anyagok.
Még hosszan lehetne vitázni, érvelni. Ehelyett azt mondom, gondoljunk
kicsit bele, használjuk egyszerűen a józan eszünket. Akad-e a Természet­
ben más teremtmény, melynek ilyen súlyos gondjai lennének a megfelelő
tápanyagok beszerzésével? Nincs! Csak az embernek van ezzel baja, s
csak azért, mert csinálja magának. Nem lesz semmilyen hiánybetegsé­
günk, megfelelő táplálkozás mellett mi is könnyen hozzájutunk minden­
hez, ami kell, anélkül, hogy hosszú jegyzékeket böngészve egyenként
kelljen kipipálni az egyes tételeket nap nap után.

Úgy hallottam, a méheltávolítás, a hiszterektómia olyan elhízást


okoz, amit aztán soha n e m lehet lefogyni. Igaz ez?
A műtétek nagyon erős befolyással lehetnek a testsúlyra. Három olyan
műtét van, amelyik lényegesen megnehezíti a fogyást: a méheltávolítás, a
pajzsmirigyirtás és a vakbélkivétel. Azért vannak eszközök, amikkel
csökkenteni lehet e kellemetlen utóhatást is. Az évek során több szép
eredményt elértem olyanoknál, akik átestek a három fölsorolt műtét
közül valamelyiken.
Érdekes, ahogy rájöttünk erre az összefüggésre. Egyéni és csoportos
foglalkozásaink esetében is minden résztvevőről részletes adatlapot töl­
töttünk ki. Senki sem tud száz százalékos eredményt fölmutatni, s bár
eredményességi mutatóink rendkívül jók, azért minálunk is előfordulnak
kevésbé sikeres esetek. Ezek aránya azonban — nyolc év távlatában —

252
nem éri el a tíz százalékot. A részleges sikertelenség okait kutatva az
adatlapokat is elemeztük. Kiderült, hogy valamennyiükön a fenti műté­
tek valamelyikét végrehajtották.
Persze általában is igaz, hogy bármilyen szerv eltávolítása bizonyos
hátrányos következményekkel is jár, elvégre az anyatermészet nem
szokott fölösleges szervekkel ellátni, még ha néhány sebész nem is
egészen így gondolja. Ha nem az agyról, a szívről, vagy a májról van szó,
akkor nagyon hamar kés alá kerül a beteg, akár egyik vese vagy tüdő
eltávolításán sem töprengenek sokat. Jellemző esetei ezek annak a
gyógymódnak, amikor a tüneteket kezelik, s nem az igazi okot keresik és
szüntetik meg.
A méheltávolítás esetében két összetevő is közrejátszik az elhízásban.
Egyrészt nem lesz többé havivérzés, ami korábban rendszeresen kitisztí­
totta a méhet az új, érett petesejt befogadásához. E kiválasztási csatorna
megszűntével könnyebben elkezdődik az anyagcsere melléktermékeinek
fölhalmozódása a testen belül. Másrészt a petefészek olyan hormont is
termel, ami segít a szervezeten belül a zsír elbontásában. A méhhel együtt
a petefészket is el szokták távolítani egy-egy iyen nőgyógyászati ..kipako-
lás" alkalmával, tehát a petefészek által termelt hormon is hiányozni fog,
s nagyon nehéz lesz így lefogyni. A petefészek kiirtása szinte kivétel
nélkül hatást gyakorol egy másik belső elválasztású szervre, a pajzsmi­
rigyre. Ezért — szinte kivétel nélkül — minden méhirtáson átesett nőnek
kezelni kell a pajzsmirigyét is.
Legnehezebb azoknak a helyzete, akiknek mind a méhét, mind a
pajzsmirigyét kivették, de még ilyenkor sem teljesen reménytelen.
Nekik sokkal szigorúbban be kell tartani az itt lefektetett szabályokat.
Létezik még egy fogás, de azt tényleg csak a végső esetben szabad
bevetni, ha a petefészek és/vagy a pajzsmirigy kiirtása után végképp
reménytelenül fölpüffed valaki, mert nagyon megviselheti a szervezetet.
Elmagyarázom. Tudjuk, az agy csak glükóz, azaz szőlőcukor üzem­
anyaggal működik, semmi mást nem tud fölhasználni. A létfontosságú
glükózt a szervezet más cukrok és keményítők megfelelő átalakításával
biztosítja az agy számára. Ha a vér szőlőcukor szintje nagyon alacsony
értékre esik a cukor- és keményítőtartalmú táplálékok hiánya miatt,
akkor vészhelyzet áll elő, s a test — végtelenül bölcsen — átveszi az
irányítást, megváltoztatja a szokásos anyagcserefolyamatokat, s beindít­
ja az úgynevezett glükogenezist, melynek során zsírból állít elő szőlőcuk­
rot.
Bizonyára hallottak már ..nullakalóriás" ételeket emlegetni, mint ami­
lyen a zeller, a fejes saláta, a spenót és más nyers zöldség. Sok szeszély­
diéta, kalóriaszámláláson alapuló hagyományos fogyókúra is megengedi
ezek korlátlan fogyasztását, mert lebontásuk és emésztésük több ener­
giát fogyaszt, mint amennyi általuk a szervezetbe került. Aki ilyen műté-

253
ten átesve semmilyen más módon nem tud gátat vetni az elhízásnak, az
is sikerrel járhat, ha kizárólag ilyen ,,nullakalóriás" étkeken él, vagyis
csak nyers zöldségekből álló fogásokat eszik, rendszeres időközönként,
úgy háromóránként. Talán furcsán hangzik, hogy még a friss gyümölcs is
tilalmas ebben az esetben, de a gyümölcs cukortartalma nagyon is
alkalmas glükózforrás, s leállna a szervezeten belül a zsir cukorrá alaku­
lása. Pedig ebben az esetben a szokásos glükózforrások kikapcsolásával
akarjuk kényszeríteni testünket a zsír elbontására. Ha túljutottunk a
nehezén és sikerült elérni a kívánt testsúlyt, akkor már folytatni lehet az
életet a Testkontroll ismert szabályai szerinti étkezéssel, a visszahízás
veszélye nélkül.
Ismétlem, ez olyan szükségintézkedés, amit csak végső esetben,
csak ilyen műtét után szabad alkalmazni. Az pedig végképp nem
ajánlható, hogy valaki egyik napról a másikra belevesse magát, mert
súlyos kínlódással jár, ha hirtelen térnénk át a szokásos táplálkozásról
egy kizárólag nyers zöldségből álló étrendre. Ezt a szigorú és kemény
fegyelmet igénylő rendszert csak fokozatosan szabad fölépíteni. A lerakó­
dott mérgező anyagokat hirtelen fölkavarva a méregtelenítés nagyon
kellemetlen tünetekkel járna, belsőnk megtisztítását lépésről lépésre kell
elvégezni. A „nullakalóriás" fogyókúra olyan módszer, amit csak
nagy körültekintés mellett szabad alkalmazni.
A ,,vakbél" valójában apró függelék a vastagbél elején, a tényleges
vakbélen. Orvosi neve appendix, magyarul féregnyúlvány. Nyirokszerv,
amely segíti a vastagbél tisztulását. A ,,vakbél" maga tehát lehet kicsiny,
de elvesztése egyáltalán nem számít apróságnak. Ez az oka, hogy vakbél-
mútét után gyakori panasz a fölfúvódás, illetve a székrekedés. Vakbél­
nyúlvány nélküliek számára különösen fontos a vastagbél tisztántartása.
Mindent meg kell tenni ennek érdekében, veszélyes lenne nem figyelni rá!
Ezt úgy érhetjük el, ha kevés sűrű, koncentrált táplálékot, de annál több
magas természetes víztartalommal rendelkező étet fogyasztunk. A megfe­
lelő ételtársítás betartása is nagyon fontos ebből a szempontból. El kell
ismerni, eltávolított féregnyúlvány esetén könnyebb a helyzet, mint pajzs­
mirigy, vagy méh hiányában, de ez nem azt jelenti, hogy félvállról lehetne
venni a dolgot.
Ha már szó esett a vakbélről, akkor nem hagyhatom ki, hogy meg ne
említsem Dr. Alec Burton esetét. Jó harminc éve, hogy fiatalon, harmadé­
ves orvostanhallgatóként vakbélgyulladása támadt, s orvosai nem láttak
már más lehetőséget, mint a műtétet. Burton úr — szerencséjére —
akkoriban egy természetgyógyásszal is kapcsolatban állt, aki rávette,
halassza el a műtétet, s próbálkozzanak természetesebb gyógymóddal.
Egyheti böjtölés és némi étrendváltoztatás után elmúlt a betegsége, azóta
• is jó egészségnek örvend, s még mindig megvan a ,.vakbele".
Saját esete olyan mély benyomást tett rá, hogy abbahagyta tanulmá-

254
nyait a hagyományos gyógyászat területén, s doktorátusát mint „csont­
kovács" és gyógymasszőr szerezte meg. Manapság ő a Természetes
Hygiénia egyik legragyogóbb alakja, nagyszerű egyéniség. Tizenhat éve
egy gyógyintézet igazgatója Ausztriaijában, ahová a világ minden részéről
sereglenek a betegek, az ő kezétől várva gyógyulásukat. Igazi nagy
humanista alkat. Számtalan betegséget kezel, és elképesztően jó gyógyu­
lási eredményeket tud fölmutatni. Burton doktor az alábbi címen érhető
el:
Arcadia Health Center (T: (02) 653-1115)
31 Cobah Road / Arcadia, New South Wales / 2195-Australia

Ismerve a méregtelenítés, a detoxikálás fontosságát azt szeret­


ném megtudni, van-e olyan hely, ahol ezt ellenőrzés mellett lehetne
végezni, megfelelő szakemberek irányítása alatt?
Igen, ez az igény már korábban is fölmerült, úgyhogy tudok néhány
címet adni az Egyesült Államokban, ahol megbízható, gondos felügyelet
mellett lehet nekikezdeni egy méregtelenítési kurzusnak.

CENTER FOR CONSERVATiVE T H E R A P Y


4310 Lichau Road / Penngrove, CA 9451
Dr. Alan Goldhamer, Director / (707) 792-2325

SCOTT'S HEALTH RETREAT


P. O. Box 8919 / Cleveland, OH 44136
Dr. Dávid J. Scott, Director / (216) 238-6930

HYGENIA HEALTH RETREAT


439 E. Main St. / Yorktown, TX 78164
Dr. Ralph Cinque. Director / (512) 564-3670

ESSER'R HYGIENIC REST RANCH


P. O. Box 6229 / Lakeworth, FL 33466
Dr. William Esser, Director / (305) 965-4360

PAWLING HEALTH M A N O R
P. O. Box 401 / Hyde Park, NY 12538
Joy Gross, Director / (914) 889-4141

SHRANGRI-LA HEALTH RESORT


P. O. Box 2328 / Bontia Springs, FL 33923
Frances Cheatham, Director / (813) 992-3811

255
R E G E N C Y HEALTH RESORTS
2000 S. Ocean Ave. / Hallandale, FL 33009
Dr. Gregory Haag, Director / (305) 454-2220

HAWAIIAN FITNESS HOLIDAY


P. O. Box 1287 / Koloa, Hawaii 96756
Dr. Grady Deal / (808) 332-9244

Ha akad olyan kérdés, melyre sem ebben a fejezetben, sem az egész


könyvben nem találtak választ, írják meg. s ha figyelemmel kísérik
Newsletter című rendszeres kiadványunkat, akkor hamarosan a választ
is meg fogják találni, mely után az alábbi címen lehet érdeklődni. (Ugyan­
ezen a címen különböző Fit for Life ITestkontroll) rendezvények után is
érdeklődhetnek.)
FIT FOR LIFE
2210 Wilshire Blvd. / Suite 118 / Santa Monica, California / USA
Az egészség összetevő elemei mostanra már bizonyára minden olvasó
számára ismerősek. Ez azonban még nem biztos, hogy elég azok alkalma­
zásához is. Márpedig nem azért írtuk le, hogy csupán gondolatokat
ébresszünk, nem elmélkedésre, hanem nagyon is gyakorlati megvalósí­
tásra szántuk a könyvünkben bemutatott ismereteket, arra, hogy vala­
mennyi egészségre vágyó ember beleillessze azokat mindennapi életébe.
A következő néhány oldalon ehhez szeretnénk segítséget nyújtani.
Úgy állítottuk össze a programot, hogy könnyű legyen követni, hogy két
hét alatt szinte észrevétlenül bele lehessen szőni a hétköznapokba is. Az
egészségnek ezek az építőelemei nem rendkívüliek, tulajdonképpen egy­
bevágnak testünk tényleges élettani szükségleteivel, amik ahhoz kelle­
nek, hogy ne jöhessenek létre betegséget teremtő körülmények.
Tisztában vagyunk azzal is, hogy az ismeretek birtoklása nem elegen­
dő, akaraterő is kell mindannak megvalósításához, amiről ugyan belátni
már beláttuk, hogy szükségesek az egészséges életvitelhez, csak éppen...
A lélek erős, de a test gyenge; nyilvánvaló, hogy mindig kisebb-nagyobb
különbség lesz a megvalósított és az eszményi állapot között, de mi ezt is
beleszámítottuk e kéthetes menetrend összeállításánál, hogy a lehető
legkényelmesebben lehessen megközelíteni a célt. Sem az önsajnálat,
sem a bűntudat nem jó tanácsadó. Az elszántságot, az akaraterőt, a
lelkesedést a folyamatosan elért sikerek táplálják. Úgy óvjuk egészségün­
ket, hogy közben ne kerüljünk ellentmondásba személyiségünk különfé­
le egyéb kívánalmaival.
Nincs egyedül, aki úgy érzi, lelkében állandó háború dúl a jó és a rossz
között. Közben ugyan egy ösztönös, csendes hang, a lelkiismeret hangja
azért mindig megsúgja, hogy mi helyes és mi nem, de gyakran hiába,
mert elnyomják a hangosabb gondolatok, a hevesebb indulatok. Ha csak
ennyit tudatosítunk magunkban, már az is elég ahhoz, hogy könnyebben
teljesítsük a test egészségéhez szükséges tennivalókat, miközben a min­
dennapi élet egyéb föladatait végezzük.
Aki az olvasásban idáig eljutott, az nyilván forrón vágyik az egészséges
életvitelre, különben már rég sarokba vágta volna könyvünket. De az is
érthető, ha a belső erők harcából ofykor azok a szándékok kerülnek ki

257
győztesen, amelyeket sokkal kevésbé érdekel az egészség. Gyümölcs­
reggeli helyett teletömnék a bendőt péksüteménnyel és kávéval. Test­
mozgás helyett a tévét néznék és sört vedelnének. Szórakozni szeretné­
nek, mit sem tördödve azzal, hogy a test közben kikészül. Üvölteni,
ráordítani mindenkire, nem bánva azt, hogy ezzel leromboljuk kapcsola­
tainkat. Bátorítsa jobbik énünket az a fölismerés, hogy testi egészség te­
kintetében sem vagyunk másokra szorulva, mi irányítunk, mi magunk
vagyunk a parancsnokok ebben a vonatkozásban is. A Testkontroll
segít kordában tartani a vad, önpusztító vágyakat is. Nem azzal, hogy
kiirtja, vagy bírálja őket, hanem úgy, hogy segít a választásban, a jobb
döntések meghozatalában, abban, hogy a lehető legtöbbször azt csele­
kedjük, amit kell, aminek megtétele után jó érzés tölti el az embert.
Igen, a Testkontroll, a „teljes egészségünkre" életmód, a kellemes
közérzet elérésében is segít. Felemelő érzés, amikor tudjuk, hogy jól
viseljük gondját testünknek és lelkünknek. Ettől minden tettünk jobbá
válik, az egész világ kibírhatóbb lesz, s nem csupán a mi számunkra. Az
öröm belsőnkből indul ki, onnan sugárzik ki környezetünkre, az egész
világra. Ezt a fajta örömet éleszti ez az életmód.
A tennivalókat két csoportba soroltuk. Az egyik a „MINDENNAPI
T E E N D Ő K " , amit ajánlatos hetente legalább hat napon megvalósítani, a
másik a „ H E T I FÖLADATOK", amelyeket legalább hetente egyszer végez­
zünk el. (Később nyugodtan lehet többször is, ha örömünket leljük
bennük.)
A heti hat nap persze nem azt jelenti, hogy a hetediken aztán mindent
el kell követni, ami csak egészségtelen. Nem, csupán azért adtunk heten­
te egy „szabadnapot", hogy ne alakuljon ki kényszerérzés, hogy érezzük
a szabadságot, hogy egy kis levegőhöz jusson az, akinek mindez túlságo­
san nehezére esne. Mindenki maga döntse el, hogy hetedik napon is el-
végzi-e a M I N D E N N A P I T E E N D Ő K E T , vagy sem.

MINDENNAPI T E E N D Ő K

Hatásukra már két hét után figyelemreméltó javulást észlelhetünk


egészségünkben és közérzetünkben.

1. Aludjunk nyitott ablaknál. Ha hideg van, takarózzunk be jobban,


de akkor is legalább résnyire nyissuk ki a hálóhelyiség ablakát. így elér­
hetjük, hogy a légzés valóban a méregtelenítést segítse. Friss levegő hiá­
nyában ugyanis hamarosan visszamérgezéssé válna az éjszakai nyugo­
dalom. Aki aggódik, az szereljen ablakára biztonsági láncot, amitől ugyan­
olyan nehézzé válik az illetéktelen behatolás, mint zárt ablaktáblák
esetén.

258
2. Nyújtózzunk közvetlenül lefekvés előtt és ébredés után. Köny-
nyedén, kényelmesen j o b b r a , balra, előre, hátra, majd lábujjhegyre állva
próbáljuk elérni ujjunk hegyével a mennyezetet. Úgy kisimítja ez a
ráncokat, mint vasaló a frissen mosott inget. Jobban érzi magát az
ember, utána mélyebben alszik, illetve reggel lelkesebben lát neki a napi
föladatoknak.

3. A nap bármely szakában, de minden nap, végezzünk hat mély,


hasi légzést, váltott orrlyukkal. Lefekvés előtt is érdemes, mélyebb lesz
tőle álmunk. Különösen idegesítő nap után remek kikapcsoló módszer. A
nap ugyan nem válik ettől jobbá, de mi lazábbak leszünk.

4. Igyunk egy pohár tiszta vizet közvetlenül ébredés után, és nap


közben is egy-egy pohárral, minden étkezés előtt öt-tíz perccel. Ez
az a minimális vízmennyiség, ami már megelőzi a kiszáradást. Bokros
teendőink közben néha észre sem vesszük a szomjúságot, sokan nem is
tudják, hogy a tartós vízhiány miatt érzik gyakran gyengének, levertnek
magukat.
A víz számos fontos feladatot lát el a testben, többek között „kikézbesí­
ti" az energiát a megfelelő helyekre. Egy pohár víz étkezés előtt segít az
étvágyat kordában tartani, ugyanakkor elegendő folyadékkal lát el ah­
hoz, hogy evés után már ne legyünk szomjasak. Az ébredéskor fölhajtott
víz pedig a kiválasztást segíti, megtisztitja a gyomor belső felületét az
esetleg még rátapadt ételmaradéktól.

5. Gyalogoljunk naponta legalább húsz percet. Reggel, vagy este,


vagy napközben, az ebédszünet alatt, de minden nap! Frissen, fürgén,
hogy megdobogtassa a szívet. A szív a test legfontosabb izma, edzeni kell
minden egyes nap! Ne felejtsük, a legtöbb haláleset oka az, hogy a szív
lölmondja a szolgálatot.
A napi gyaloglás olyan előnyös hatásokkal jár, amikről legtöbben nem
is tudnak. A rendszeres gyaloglók például á legritkább esetben szenved­
nek székrekedésben. A j o b b keringéstől bőrük színe is szebb. Jobban
érzik magukat, tisztább lesz a látás, jobban megy a gondolkodás, javul az
agyműködés is, mert a levegőztetéssel fölfrissítették, oxigéndússá tették
vérüket. Az ebédszüneti séta segít, hogy a munkaidőt megszakítva ki­
mozduljunk a napra, a levegőre, így délután nemcsak a közérzet lesz
kellemesebb, de a munka is jobban megy. Elárulhatom, sokakat isme­
rek, akik annyira megkedvelték az ugróasztalkát, hogy a munkahelyü­
kön is tartanak egyet, esős napokra. Húsz perc „ugrabugra" ugyanolyan
áldásos hatást gyakorol a szívre és a keringésre, mint húsz perc gyaloglás
— kivéve persze a szabad levegő, a nap, s a látvány változatosságának
hasznait.

259
Az „ugrabugra"-asztalkát mozgásukban korlátozott idősebbeknek is
melegen tudom ajánlani, vagy bárkinek — például zord időjárás esetére.
Meggondolandó beruházás, hiszen nem túl drága, haszna ugyanakkor a
legdrágább kincs, az egészség és a közérzet javulásában fog kamatozni.
Már a legegyszerűbb, legkönnyebb (a X. fejezetben megtalálható) egész­
séghinta-gyakorlat is erősíti a szívet, átszivattyúzza a nyirokrendszert, s
megelőzi a székrekedést.

6. Étkezzünk a Testkontroll elveinek betartásával. Azaz délig ne


együnk mást, csak gyümölcsöt, s az ebéd, valamint a vacsora összeállítá­
sánál ügyeljünk a megfelelő ételtársításra.

7. Fordítsunk legalább napi öt percet elmélkedésre, arra, hogy


saját lelkünkbe tekintsünk. Fontos, hogy naponta, és az is, hogy
legkevesebb öt percet, csukott szemmel, kényelmesen ülve egy csöndes,
nyugodt helyen, míg kívülálló szemlélőként arra összpontosítunk, ami
bensőnkben folyik. Ez megerősít, általa jobban tudatosulnak bennünk
saját egyéniségünk jellegzetességei, szükségleteink, céljaink, lehetősé­
geink, képességeink. A reggeli nyújtózkodás utáni öt perc például nagyon
alkalmas erre az önmagunkba pillantásra, s j ó , ha mindig ugyanazt a
napszakot használjuk e célokra. Figyeljük, agyunk milyen különböző,
egymásnak sokszor ellentmondó kívánságokat vetít elénk. Nyugodtan,
tárgyilagosan nézzük végig valamennyit. Belégzéskor szívjuk magunkba
a szeretetet, kilégzéskor pedig engedjük szabadjára a negatívumokat.
Kulcsfontosságúak az új, egészséges életmódhoz való kötődés elmé­
lyítésében ezek az önmagunkra összpontosítva eltöltött percek.

HETI FELADATOK

Meglesz a jutalma, ha az itt fölsoroltakat hetente legalább egyszer


elvégezzük, de persze gyakrabban is lehet. Kezdetben azért a heti egysze­
ri alkalomra is büszkék lehetünk, mert ezzel is jó szolgálatot teszünk
egészségünknek. Később is csak akkor tegyünk bármit is gyakrabban,
ha valóban örömünkre szolgál, ha tényleg jólesik.

1. J ó g a . A X. fejezetben ismertettünk néhány jógagyakorlatot. Úgy


válogattuk őket össze, hogy segítsenek megőrizni a fiatalságot és a
hajlékonyságot. Ajógával fordul elő leggyakrabban, hogy heti egy gyakor­
lás helyett a mindennapi elvégzendők közé kerül, olyan könnyű megked­
velni és annyira kellemes a hatása. Nem nehéz, ugyanakkor az egész
testből kihajtja a mérgező lerakódásokat. De vigyázzunk, ne vigyük
túlzásba, a gyakorlatok soha ne okozzanak fájdalmat.

260
2. Lefekvés este kilenckor. Ez a kis befektetés is remekül kamatozik.
Sokkal frissebben ébredünk másnap. Az éjfél előtti álom a legértékesebb!
Őseink is a „tyúkokkal feküdtek", azaz amikor leszállt a sötétség. A
kellemes pihenés és a jóízű alvás képessége a Természet ajándékai. Miért
ne vegyük hasznát, hetente legalább egyszer?

3. Heti egy nap legyen kizárólag az eleven eledel napja. Ezen a


napon csak nyers kosztot vegyünk magunkhoz. (Legföljebb azok párolják
meg az ilyenkor fogyasztott zöldséget, akiknek emésztőrendszere már
annyira legyöngült, hogy végképp nem bírják az egészen nyers táplálé­
kot. Olykor a hideg salátapép is megteszi a párolt zöldség helyett.)
Ez azt jelenti, hogy a reggeli gyümölcslé; az ebéd zöldség-, vagy gyü­
mölcssaláta; végül gyümölcs vagy vegyes zöldsaláta dukál vacsorára, a
koraesti órákban. Ez legyen az a nap, amikor a magtejet, illetve az abból
készített finomságokat fogyasztjuk. Ez az ideje a házi gyümölcsfagylalt­
nak is, illetve helyette a forró mentateának, ha éppen hideg az idő. Ne
értsük félre a dolgot, a nyers zöldség nem azt jelenti, hogy marokszámra
tömjük magunkba a brokkolit, a karfiolt, vagy más magas rosttartalmú
zöldséget! A hangsúly a fejes-, vagy bármilyen m á s zöldsalátán, csírán,
uborkán, paradicsomon, sárgarépán, zelleren, zöldpaprikán, avokádón
legyen, más zöldségből legföljebb csupán csöppnyit vegyünk. Mennél
több a salátában a nagy természetes víztartalmú összetevő, annál köny-
nyebben emészhető.
Remek alkalom egy ilyen „élőétel nap" arra, hogy kipróbáljuk a Test-
kontroli ételreceptek közül azokat, amik kizárólag nyers alapanyagokból
készülnek. De alkothatunk saját magunk is új összeállításokat. (Remé­
lem, megosztják majd velünk sikeres készítményeik titkát!) De tudok
ajánlani egy nagyon jó szakácskönyvet is, kizárólag erre a célra, melynek
címe: Light Eating for Survival. (Marcia Acciardo, Omangod Press, P. O.
Box 64, Woodstock Valley, CT 06282. U S A . )
Az „élőétel napokon" fölgyorsul a test belső tisztulása, emiatt köny-
nyebbnek, boldogabbnak érezzük majd magunkat. Megtapasztalva ezt a
nagyszerű érzést, jobban tudjuk majd értékelni, készségesebben fogjuk
betartani a Testkontroll-étrend, a „teljes egészségünkre" életmód többi
ajánlását is.

4. Hetente egyszer vegyünk kiadós, forró fürdőt. Ez annyira nyil­


vánvaló, hogy sokuk szerint bizonyára kár erre vesztegetni a szót. Lehet,
de manapság bizony inkább egy gyors zuhanyozással szoktuk elintézni a
tisztálkodást. Jó is az, de azért a hét legalább egy napján adjuk m e g a
fürdésnek is a módját. Kapcsoljunk be hangulatvilágítást, lágy háttérze­
nét, töltsük meg a kádat jó forró vízzel s áztassuk tagjainkat kényelme­
sen. Előtte puha kefével távolítsuk el a száraz bór leváló, halott sejtjeit

2«!
egész testünkről, majd a nedves bőrről, némi áztatás után, a többit.
Használjunk ehhez természetes tengeri szivacsot, vagy erre a célra
szárított tökbélből készült spongyát, úgynevezett „luffa" frottírszivacsot.
Bőrünk pórusnyílásai így megszabadulnak minden szennyeződéstől, a
bőr kiválasztása fölélénkül. Nagyszerű érzés lesz! Élvezzük a fürdőt,
legalább negyedóráig. A fürdés az egyik legkellemesebb lazító, stressz­
oldó, betegségmegelőző módszer, amit már évezredek óta alkalmaznak.

5. Erdei séta hetente. Minden hét egy napján töltsünk pár órát a
Természet lágy ölén. Alapozó, biztonságot adó, fölemelő tevékenység.
Kiegyensúlyozza testünket, lelkünket. Az oxigéndús, tiszta levegőben,
növények, fák közt járkálva levezethető a hét folyamán fölgyülemlett
feszültség. Különösen nagy szükség van erre a kikapcsolódásra, ha
hétköznapjainkat kénytelenek vagyunk szennyezett levegőjű városi kör­
nyezetben tölteni. Az ember elsődlegesen a Természet gyermeke. Mindig
fölüdülés visszatérni hát oda, ha csak rövid időre is, mert a Természet az.
ahová természetes hajlamai alapján vágyódik az ember.

6. Tegyünk valakivel jót, önzetlenül, úgy, hogy nem várunk érte


semmi viszonzást. A feltétel nélküli szeretetteljes cselekedet nemcsak
annak szerez kellemes perceket, aki kapja, hanem annak is, aki adja;
szeretet formájában visszaháramlik rá. Nem a tett mértéke számít, az
szinte mindegy, csak nagylelkűségünktől függ. Néha úgy tűnik, elfelejtet­
tük a régi bölcsességet, miszerint jobb adni, mint kapni. (Nemcsak akkor,
ha ütésről van szó!) Szeretetet úgy a legjobb kapni, ha mi is adhatunk a
sajátunkéból!
Jussanak eszünkbe ilyenkor elsősorban az idősebbek, például szü­
leink. Tulajdonképpen természetünk része, hogy törődjünk velük. A
régebbi időkben sokkal szorosabb volt a különböző nemzedékek közötti
kapcsolat, csak a modern életforma zsákutcája választ el tőlük, pedig
száz barát sem pótolja ezt a kötődést. Próbáljuk megváltoztatni a szoká­
sos, esetleg únt, olykor iszonyúan fárasztó viszonyt velük, tegyük kelle­
messé — még mielőtt mi magunk is túlságosan megöregednénk.
Gondoljunk csak bele, hány millió életet tehetünk jobbá, ha valameny-
nyiünk megkísérli jelét mutatni a törődésnek!

7. Töltsünk boldog, ünnepi együttléteket családtagjainkkal, bará­


tainkkal. Az ember alapvetően társas lény, szükségünk van környeze­
tünkből származó benyomásokra és támogatásra. Eleink sem éltek
magányos életet, nekünk sem tenne j ó t a remetelét. Találjuk meg az
alkalmakat, jöjjünk össze azokkal, akik fontosak számunkra, hogy együtt
legyünk, igyunk, együnk, beszélgessünk, hogy élvezzük egymás társasá­
gát, hogy jól érezzük magunkat. Különösen fontos ez ma, mert a családok

262
tagjai hamar szétszóródnak, kevesebb az alkalom a találkozásra. Legjob­
ban a gyerekek tudják élvezni és értékelni a rokoni, baráti látogatásokat.
Ha esetleg már leszoktunk volna erről, akkor elevenítsük föl. Új világrészt
fedezhetünk föl életünk számára.

Külön-külön talán egyik pont sem látszik valami egetverő dolognak.


Nem is az, csodás eredményük közösen jelentkezik, amikor egy „teljes
egészségünkre" életmóddá kovácsolódnak össze. A heti és a mindennapi
teendők együttesen megsokszorozzák egymás jó hatását. Valahogy úgy,
ahogy egy jó balfedezet, vagy egy brilliáns középcsatár egymagában nem
sokat ér, de ha összekerülnek egy jó csapatban, akkor kölcsönösen
naggyá teszik egymást.
Nehéz leírni, milyen nagyszerű érzés vár ránk, ha egyszerre alkalmaz­
zuk az egészség összes építőelemét. Hogyan lehetne szavakkal híven
kifejezni a rózsa illatát? De nem is az a célunk, hogy olvasott élmény
maradjon, papírra vetett puszta szó, hanem azt szeretnénk, hogy ki-ki
maga megtapasztalja, mennél többen átéljék, mert csak így derül ki és
csak így válik igazán hasznunkra valódi értékük.
Átalakítják, megjavítják az élet minőségét, testileg, lekileg, érzelmileg,
tudatilag egyaránt. Újfent kérem, ne higgyenek nekünk, ne nekünk
higgyenek. Próbálják ki maguk, s két hét után első kézből, saját bőrükön
tapasztalhatják meg mindazt a jót, amit itt suta szavakkal igyekszünk
lefesteni. Már két hét elteltével ráérezhetnek arra a különbségre, amit a
testnek a Természet törvényei szerinti tartása jelent.
Aki ezt a könyvet olvassa, azt — mint már korábban is joggal föltételez­
tük — valószínűleg érdekli saját egészsége. Könnyen lehet, hogy az
egymásnak ellentmondó „akadémikus" elvek már jócskán összezavar­
ták, nem is beszélve mindarról a csalódásról, amit alkalmazásuk eredmé­
nyezett. El lehet felejteni az egészet, mert ilyen egyszerűen, ilyen termé­
szetesen kell gondját viselni önmagunknak. Bárki megteheti! S aki
most rögtön belevág, az évek múlva is áldani fogja a mai napot.

263
(Marilyn Diamond)

Nagyon sokat számít egy új dolog esetében annak illeszthetősége,


hiszen bármily nagyszerű is, nem fogunk sokra menni vele, ha lehetet­
lenség hozzáidomítani hétköznapjainkhoz. Az is természetes, hogy új
ismereteinket nem lehet szóról szóra, betűről betűre betartani, mindig
marad különbség az eszményi és a valóság, a vágyak és a lehetőségek
között. Például hiába tudjuk, hogy mennyire fontos a tiszta levegő,
mégsem költözhet emiatt mindenki vissza az erdőbe. Az is egyértelmű,
hogy a desztillált víz a legtisztább, ez mégsem jelenti azt, hogy holnaptól
mindenki csak azt issza. De azért tegyük meg a megfelelő irányban a le­
hetőségeink szerinti lépéseket. A víz esetében például szerezzünk be
lepárlókészüléket, ha tudunk, s addig is az elérhető legtisztább vizet
igyuk. Hasonló a helyzet az egészség többi elemével, a pihenés, alvás, a
testmozgás, a napfény, a pozitív érzelmi benyomások esetében is; te­
gyünk meg annyit, amennyi tőlünk telik. S ugyanígy legyen ez a táplálék­
kal is. Azonban az étkezés az, amiben a legkönnyebben és amiben igazán
sokat tudunk változtatni. Ezen a területen tehetjük a legtöbbet új egész­
ségügyi ismereteink kamatoztatására a mindennapi életben.
E könyve elődje, a T e s t k o n t r o l l , arra törekedett, hogy megfelelő étel­
társításokból összeállított, ugyanakkor j ó l kiegyensúlyozott recepteket
adjon. Alig tizennégy hónapja jelent meg. E rövid idő alatt is hatalmas
változás állt be, az újfajta tudatosság általános előretörése egyszerűen
bámulatos. Elterjedt a friss ételek iránti igény. Ehhez járulnak a vidéki,
házias konyhaművészet időigényesebb, de egészséges készítményei. Vastag,
sűrű levesek, sajátos, helyi szokások szerint sütött kenyerek különböző
teljes gabonafélékből, főtt tészták, mártások, és olyan egyszerű, gyorsan
elkészíthető, könnyű fogások, amik azért egyben laktatóak is. A Nouvelle
Cousine, az „ ú j konyha" kezdte el ezt az irányzatot. Tartósan pozitív
hatása föltehetően az általa alkalmazott főzési módoknak köszönhető,
annak, hogy az elkészítés célja az eredeti értékek megtartása és bemuta­
tása.
Az itt következő receptekkel kapcsolatban azt szeretném elöljáróban
elmondani, hogy a helyes ételtársítás most is alapvető szempont volt.
Külön hangsúlyt kaptak a természetes állapotú, nyers fogások is, hiszen
ezek azok a követelmények, melyek minden hatásos emésztést, jó erőnlé­
tet, egészséget, kellemes közérzetet biztosító táplálkozási mód gerincét
kell, hogy adják, mert ezek elégítik ki a test élettani, biológiai szükségle­
teit. Újdonságokra is rábukkanhatnak, mámorító zamatú gyümölcslé-

266
kombinációk, könnyen elkészíthető zöldségtálak, a tésztafélék és a bur­
gonya újabb változatai, ínycsiklandozó saláták színesítik a kínálatot.
A sütnivaló választéka is bővül, és friss, hideg meglepetéseket találhat­
nak maguknak az édesszájúak. Remélhetőleg egyre többen lelnek rá
saját ízlésük szerinti ételekre, s így valóban mindenki táplálékává
válhat ez az újfajta, egészséges étkezési mód, mert láthatólag ez a termé­
szetes felfogás kezd most uralkodóvá válni a konyhaművészet fejlődésé­
ben. Tápláló házikoszt, ami azért a szakácsszakma értékeit is fel tudja
mutatni, titokzatosságok nélkül. Egyszerűen készíthető fogások, értéke­
sek, de nem pazarlóak, mivel a gazdaságosság is alapvető szempont.
Talán meglepetést okoz, ha az állati eredetű élelmiszerek káros hatá­
sairól szóló korábbi fejezetek ellenére most csirke- és halreceptekre
bukkannak. Azért adunk ilyeneket is közre, hogy jóízű, ugyanakkor
kevésbé káros módon elégíthessük ki ízlésünk ilyen irányú igényeit. Ne
értsék félre, nem akarjuk olvasóinkat növényevésre, vegetar(ián)izmusra
kényszeríteni, csupán felhívtuk a figyelmet a növényi táplálék előnyös
voltára az élet tartama és tartalma szempontjából, továbbá az állati
termékek evésének valós veszélyeire, különösen a méregtelenítési idő­
szakok idején.
Tanácsosnak tartjuk az ilyen élelmiszerek fogyasztásának mennél
nagyobb arányú csökkentését, de távol álljon tőlünk minden szektásság,
kizárólagosság, elvakultság. Igyekszünk mindig realista, a valóságot is
figyelembe vevő szemmel nézni a világot. A vegetar(ián)izmusra „áttért", a
„hithű" növényevő is megkívánhatja időnként például egy orrcsiklandozó
húsétel ízét. (Mert el kell ismerni, ízük valóban lehet kellemes.) Nem kell
ezt a vágyat minden áron elfojtani. Ha már túl nagy a kísértés, akkor
nyugodtan, lelkiismeret-furdalás nélkül megengedhető olykor-olykor
egy kis kiruccanás a zamatoknak erre a területére, hogy kielégülést
nyerjen a testnek ez a kívánsága is. Nem egészséges semmilyen termé­
szetes testi vágyat (kivétel ez alól talán az olyan beteges kötődés, mint a
cukorevési kényszer) teljesen elfojtani. De — húsevésről szólva — egy­
szerre csak keveset, csupán pár dekát együnk, ahogy például az ázsiai
országokban is teszik, különben ugyancsak megfakul a „fényes" közér­
zet, jócskán lezuhan az energiaszint.
Tudom, férjem, Harvey már hosszan ecsetelte az élő, eleven étel, a
nyerskoszt egészségjavító hatásait. Hadd tegyek ehhez néhány tanácsot
saját gyakorlati tapasztalataimból én is. Könnyen lehet, hogy sokan
egyszerűen csak azért idegenkednek a nyerskoszt puszta gondolatától,
mert még sohasem kísérelték meg. Szívből ajánlom, legalább időnként
egyszer próbálja ki mindenki! Adjunk egy-egy lehetőséget magunknak,
hogy meg tudjuk szeretni, s testünknek is, hogy legalább néhanapján él­
vezhesse a kizárólag ilyen táplálék nyújtotta előnyöket! Különösen meleg,
kánikulai napokon fogják remek ötletnek találni!

267
Személyesen is sok nagyszerű embert ismerek, akik jól elvannak főtt
étel nélkül, virulnak a nyerskoszton. Saját tapasztalatom, hogy „élőéter­
napjaimon csodálatosan érzem magam, a legnagyobb forróság sem tud
elbágyasztani. Kiváló eszköz, ha úgy érezzük, lemerültek energiatartalé­
kaink, ha kisebb fájdalmak kínoznak. Minden ilyenre rögtön ható gyógy­
ír. Azonnal kiöblíti testünkből az oda nem való lerakódásokat, ha némi
súlyfölösleget észlelünk magunkon. Megerősödik tőle a köröm, szebben
csillog a haj, sugárzóvá teszi a bórt, kitisztul nyomán a tekintet. A
nyerskoszt javít az önmérgezett, toxikus állapoton, de az egészséges
embert is földobja. Laza, kellemes érzéssel tölt el, mivel ebből a fajta
táplálékból származik a legkevesebb testen belüli mérgező maradék.
Egészen különlegesen mély, nyugtató álmot ad, melyből mindig kipihen­
ten, frissen ébredünk. Mentesít a káros feszültségtől, a stressztől, s
hatására sokkal hosszabban tudunk összpontosítani, fáradtságérzet nélkül
leszünk képesek akár órákat dolgozni.
A nyers, eleven étel fogyasztásának legfurcsább hatása, ami szinte
mindenkit meglepetésként ér, hogy csaknem teljesen elmúlik tőle az
éhségérzet — ha már sikeresen túljutottunk az első napon. Az első nap
jelenti ugyanis a legnagyobb megpróbáltatást, mert l e l k i l e g úgy érezzük,
testünk nem jutott hozzá a megszokott táplálékhoz, mindahhoz, amire
szüksége lenne. Ez persze téveszme! Távolról sem így van, a szervezet élő
ételekből is megkapja az összes tápanyagot, ami csak kell neki, sőt!
Jobban, mint bármilyen főtt ételekből készült lakomán, ugyanakkor a
lehető legkevesebb emésztési energia ráfordítása mellett. A második
„élőétel-", azaz nyerskosztnapon már bárki megtapasztalhatja magán az
étvágy csökkenését. Alig érzünk majd éhséget, mert — a testből érkező
jelzések hatására, melyek szerint minden szükséges tápanyag rendelke­
zésre áll — az agy éhségérző központja kikapcsol.
Kétféle hibát azért el szoktak követni ezeken a napokon. Az egyik, hogy
azt hisszük, ilyenkor egyfolytában enni kell. Igaz, hogy élő ételekből jobb
gyakran, de keveset venni, ugyanakkor ez nem azt jelenti,hogy megállás
nélkül tömni kell a fejünket. Úgy tudjuk leghatásosabban életvitelünk
hasznos részévé tenni az „ é l ő é t e f - n a p o k a t , ha két étkezés közt mindig
legalább három órát kihagyunk, hogy az emésztőszervek nyugodtan el
tudják végezni dolgukat. Például: reggel nyolckor gyümölcslé, tizenegy­
kor dinnye, délben gyümölcssaláta, hozzá friss gyümölcslé, vagy helyette
szeletelt paradicsom és uborka. Három óra táján banán, vagy némi nyers
mag fogyasztható. Vacsora este hat-hét körül, ami mondjuk avokádósze-
letekből, nagy tál salátából és nyers zöldségből állhat. Lefekvés előtt még
megehetünk pár szem gyümölcsöt, vagy fölhajthatunk egy pohár gyü­
mölcslevet.
Aki a súlycsökkentésre összpontosít, az jobban teszi, ha kevesebb
gyümölcsöt fogyaszt, és ahelyett is több , .kalóriafaló" zöldséget eszik, ami

268
— emésztődése alatt — segít elégetni a testben fölhalmozódott zsírt. Akit
viszont a túlsúlykérdés nem érint, az ehet bőven gyümölcsöt, és nyugod­
tan rágcsálhat mogyorót, vagy más magot a zöldséghez. Ilyen étkezés
mellett még az egészséges testsúlynövelés is elérhető, (már akinek ez a
célja), ha könnyű súlyzógyakorlatokat is végzünk közben.
Emlékeztetőül: a rákos sejtek főtt táptalajon tudnak csak elszaporodni,
a frissen elpusztulnak. Érdemes kipróbálni, iktassunk be életünkbe egy-
egy csakis „élőéter-napot, vagy kössünk sorba ezekből kettőt-hármat. A
nyers koszt megfelelő testmozgással és pihenéssel párosítva erősít, gyó­
gyít és megfiatalít, s úgy vélem, ez mindig ránk fér, mindhármat megérde­
meljük.
Nektár és ambrózia, azaz levek és krémek

Ne csak a szokásos almaié, vagy a kifacsart narancs jusson eszünkbe,


ha ivólevekről esik szó. Az aránylag olcsó házi gyümölcscentrifugák elter­
jedésének köszönhetően manapság a lehetőségek szinte korlátlanok!
Hasznos és élvezetes szenvedéllyé is válhat az újabb és újabb italkészít­
mények alkotása, különösen a meleg évszakokban, amikor bőven áll ren­
delkezésre egyszerre többféle friss alapanyag. Hogy a gyümölcslé mennyi
j ó t tesz, arról már bőven esett szó a korábbiakban. Lassan kortyolgatva
igyuk, így élvezhetjük igazán az ízeket, s így válik legjobban hasznunkra,
mert még a szájban össze tud keveredni a nyál emésztőnedveivel.
Az alábbi „nektárok" kedvenc gyümölcslé-alkotásaink. Az „ambró-
ziák", a krémek, csak abban különböznek tőlük, hogy jéggel, vagy
fagyasztott gyümölcsből készülnek, esetenként esetleg banánpépet is
tartalmaznak. (Elkészítésükhöz a megfelelő háztartási gépre is szükség
lesz, lehetőleg olyan centrifugára, amelyik aprítja, „ledarálja" az alap­
anyagokat, majd a rostot is, a levet is kiüríti, külön-külön, hogy ne tö­
mődjön el a gép, hogy ne ütközzünk mennyiségi korlátokba, s hogy ne
kelljen túl sokat bajlódni a gép tisztántartásával.)
A gyerekek is nagyon fogják szeretni, a „nektárokat" és az „ambróziá-
kat" egyaránt. Helyezzük üres műanyag dobozkákba, vagy formázzuk
fagylaltadagolóval. Olyan lesz tőle, mint az „igazi fagyi", csak éppen
annak káros hatású összetevői, tej, cukor és vegyszerek nélkül.
Az alábbi összeállítások csupán javaslatok. Egyes párosítások esetleg
nem mindenkinek ízlenek, de születhet remek aromaharmónia olyan
összetételből, ami itt éppen nem szerepel. Szabad a pálya, lehet kísérle­
tezni, ki lehet élni az alkotókészséget! Ha vendégeket kínálunk, akkor
érdemes megfelelő tartalékról is gondoskodni, mert könnyen belelkesed­
nek, s általában többször szoktak kérni.

A01 T A N G E R I N E JUICE/Mandarinharmat

Hagyományos citrusprésen (citoromcsavarón) is kisajtolhatjuk a man­


darint, de (hámozás után) le lehet futtatni a gerezdeket gyümölcscentrifu­
gán is. Ilyenkor habosabb, vastagabb anyagot nyerünk. Ugyanehhez ter­
mészetesen más citrusféle, narancs, vagy grapefruit (citrancs) is használ­
ható.

270
A02 STRAWBERRY-APPLE JUICE/Epres almaié

Gyümölcscentrifugán futtassuk le az almát és az epret, vagy sajtoljuk


ki az almalevet külön, és turmixgépben keverjük össze a friss (vagy
mélyhűtött) eperszemekkel.

A03 PINEAPPLE-ORANGE JUICE/Ananászos narancslé

1 érett, friss ananász


1 jókora narancs

A meghámozott ananászt hosszanti hasábokra szeletelve lefuttatjuk a


gyümölcscentrifugán, majd a meghámozott narancsgerezdeket is. Tes­
tes, habos finomságot alkotnak együtt.

A04 PINEAPPLE-ORANGE-STRAWBERRY JUICE/Ananászos narancslé


eperrel

Ugyanúgy készíthető, mint az előző (A03) keverék, csak epret is tartal­


maz, vagy a már kész ananász-narancs keverékhez turmixgépben adjuk
hozzá a fagyasztott eperszemeket.

A05 CHERRY-GRAPE JUICE/Cseresznyés szólóié

A cseresznyét (mélyhűtve) el kell tenni ehhez, mert általában nem


egyszerre érik a szőlővel. Még lefagyasztás előtt érdemes kimagozni, hogy
ne okozzon gondot, ha le akarjuk futtatni a gyümölcscentrifugán. Hihe­
tetlenül finom ízt ad a vörös csemegeszőlő kisajtolt levével!

A06 GRAPE-APPLE JUICE/Szölös almaié

A gyümölcscentrifugához j o b b a magtalan szőlő, mert a magtól enyhén


kesernyés lesz a friss must. A szőlő kellemesen megédesíti az almalevet,
ha az fanyarabb gyümölcsfajtából készült.

271
A07 W A T E R M E L O N JUICE/Görögdinnyelé

Remekül oltja a szomjat, íze is pompás, vétek kihagyni egyetlen dinnye­


évadban is. Vágjuk egyszerűen hasábokra a görögdinnyét, a magokat
sem kell kipiszkálni, csak egyszerűen le kell engedni a gyümölcscentrifu­
ga torkán, aztán a magunkén. Érdemes kipróbálni más (például sárga)
dinnye levével házasítva is.

Hogyan lehet a jó görögdinnyét kiválasztani? A kongó hangon kívül


(ami nem is mindig biztosíték) érdemes másra is odafigyelni. Jó jel, ha
gömbölyű, telt a dinnye két vége, ha szilárd, ha sűrű, azaz méretéhez
képest jó nehéz, alja sápadt-sárga, s héja nem csillog viaszosán, hanem
kissé tompa már. Félbevágott dinnyével könnyebb a helyzet, tömör,
lédús, élénkpiros legyen a húsa, sötétbarnára, vagy feketére érett magok­
kal. N e m várható sok jó a dinnyétől, ha világos sávok láthatók benne,
illetve ha a magok közt akad még fehér.

A 0 8 APPLE-CELERY/Zelleres almaié

6—8 db magházától megtisztított alma négyrét vágva


1 szál zellerzöldje

Szokatlan, mégis nagyon frissítő hatású ízösszeállítás. Először egy


hosszabb koplalás után kóstoltam, zamata azóta is kedves nekem.

A 0 9 S U M M E R V E G E T A M O JUICE/Nyári vegetalé

4—6 érett, közepes nagyságú paradicsom


14 közepes méretű sárgarépa
2 szál zeller
2 zöldpaprika vagy paradicsompaprika
1 kisebb gyökér (fehérrépa)
1/2 csomó petrezselyem
1 kisebb uborka

Lúgos kémhatású összetevőinek köszönhetően ez az ital semlegesíti a


testben keletkező — legtöbbször savas — mérgező anyagokat. Persze
frissen a legjobb, de két-három napig is eláll a hűtőben, a legmelegebb
évszakban is. Nyáron nálunk mindig van belőle otthon. Ugyanis ez az az
időszak, amikor érdemes gyakran fogyasztani, hiszen ilyenkor bőven
terem paradicsom, s a többi összetevő is könnyen beszerezhető.

272
Elkészítéséhez vágjuk négyfelé a paradicsomokat, minden répát —
hámozás helyett — alaposan mossunk meg és szeljük le a végüket, s a
zellerrel is ugyanezt tegyük. A zöldpaprikákat vágjuk szintén négyfelé,
hogy kidobhassuk a magokat. A petrezselymet megmossuk, az uborkát
lehámozzuk, s valamennyi alapanyagot lefuttatjuk a centrifugán. Kevés
citromlé kellemesen „megbolondítja". Fogyasztás előtt fölrázandó! Az
adott mennyiségű zöldségből nagyjából egy liter lé nyerhető.

A10 BANANA MILK/Banántej

1 jókora, érett banán


2—4 deciliter víz

Ugyanattól az aranyos — és kilencven-valahány éves kora ellenére


csodálatosan egészséges — öregúrtól, Philip Welsh doktortól tanultam el
a banántej készítését, aki korábban a mandulatej titkába is beavatott.
Épp a szép pettyesre érett, vegyszermentes, mexikói banánok közt válo­
gatott, amikor másodszor összefutottam vele egy természetes élelmisze­
reket árusító üzletben. Boldogan számoltam be neki a mandulatej osztat­
lan sikeréről.
— Na, akkor itt az ideje, hogy a banántejjel is megismertesse az
embereket — mosolyodott el szélesen, míg csodálatosan tiszta szemében
huncut szikrák sziporkáztak.
Igaza volt, a banántej is pompás dolog, azóta is szívesen terjesztem,
számtalan hálás kisgyermekes mama örömére, akik mind arról számol­
nak, be, hogy a picik egyszerűen imádják. A banántej teljes fehérje is,
tartalmazza mind a nyolc fontos, úgynevezett eszenciális aminosavat, s
ráadásul olyan élő formában, hogy jobbat már kívánni sem lehetne, nem
beszélve az ízéről. Finom és tápláló mindenkinek, nemtől és életkortól
függetlenül.
A banánt és a vizet turmixgépben keverjük össze, míg egészen sima
nem lesz. A víz utólagos adagolásával állíthatjuk be végül pontosan a
kívánt sűrűséget. Eszményi „babapapi", egy banánból 3—6 deciliter
készíthető.

Al 1 A L M O N D SURPRISE/Mandulalepetés

3 deciliter ,,Mandulatej" (A magtejek közt ismertetjük)


3 deciliter friss narancslé
1 db szép narancs, meghámozva, kimagozva

273
Valamennyi összetevőt turmixgépbe tesszük, pár perc alatt simára
keverjük, majd leszűrjük. A mennyiségek két személyre szólnak.

A 1 2 T R O P I C A L AMBROSIA/Délszaki hulla-hopp ambrózia

Már ez az egy finomság is megéri az ajánlott gyümölcscentrifuga


beszerzését, olyanét, amivel egyformán jól lehet zöldség- és gyümölcsle­
vet is sajtolni. Akkor érdemes nagy mennyiségben „gyártani" ezeket az
„ambróziákat", amikor egyszerre sok gyümölcs beérik, s gondot okoz.
hogy mit is kezdjen vele az ember. A rendelkezésre álló anyagok és a
szárnyaló képzelet ezen a területen is csodás, új, ínyderítő alkotásokra
ösztönözhet.

1 kg hasábra vágott görögdinnyebél


1 /2 kg hasábra vágott sárgadinnye (például kantalupdinnye) bele
1/2 kg vörös csemegeszőlő
6—8 db narancs
1/2 kg hasábra vágott ananászbél
30 dkg kimagozott sárgabarack
25 dkg kimagozott szilva
1 db érett banán

A banán és a narancs kivételével futtassunk le minden egyebet a


centrifugán. A narancsból hagyományos citruspréssel csavarjuk ki a
levet és azt a banánnal együtt turmixgépben keverjük simára. Az egészet
jól záró edénybe összeöntve tegyük a hűtőbe, hogy tálalás előtt kockázat
nélkül föl lehessen rázni. Alkalmas például érkező vacsoravendégek
kínálására. Öntsük puncsostálba, hogy hívogató legyen. Díszíteni is
lehet, például friss, zöld mentalevéllel. Néhány tálca — görögdinnyeléből
fagyasztott — j é g k o c k á v a l tartsuk hidegen, (mert csak hidegen az igazi),
amíg mindenki megérkezik. Mindez úgy egy, másfél litert tesz ki, attól
függően, hogy mennyire lédúsak a fölhasznált gyümölcsök.

A 1 3 ORANGE FREEZE/Fagykrémes narancsolat

3 deciliter friss narancslé


2 db fagyasztott banán
4—6 szem érett datolya, kimagozva
1—2 deciliter tört j é g

A narancslevet és a datolyát turmixgépben keverjük simára, majd

274
adjuk hozzá a jeget és a banánt, s keverjük tovább, míg sűrű péppé össze
nem áll. Azonnal tálalható. Két személynek (talán) elég lesz az adag.

A14 MELÓN SMOOTHIE/Hideg dinnyekrém

1 ¡1 kg dinnyebél (bármilyen sárga-, vagy görögdinnye alkalmas)


3—4 db jégkocka (tetszés szerint, de egyáltalán n e m ajánlott a
méregtelenítés időszakában)

Turmixban kell összekeverni sima, habos péppé. (Görögdinnye esetén


nem is muszáj kipiszkálni a magokat.) Az adag egyszemélyes.

A15 ICY MELÓN SMOOTHIE/Jéghideg di-dinnyekrém

1 /4 kg görögdinnyebél, friss, vagy mélyhűtött


1/4 kg sárgadinnyebél, (bármelyik fajta jó lesz), friss vagy
mélyhűtött.

Turmixban kell a kétféle dinnyét összekeverni sima, habos péppé.


Mennél több a fagyasztott gyümölcs részaránya, annál sűrűbb a krém. Az
adag egyszemélyes, mintegy fél litert tesz ki.

A16 PERSIMMON SHOOTHIE/Fagycsók (datolyaszilva jéggé puszilva)

1/2 liter friss narancslé


2 közepes datolyaszilva*, nagyon érett
6—8 jégkocka
3—4 puha datolya, kimagozva
lólte - Í M xaál nyíri l 3 i r í i _ ; í n .^p < ; U J vjbimV] ..dí.vwj"fe rn ': •
A datolyát és a narancslevet simára keverjük a turmixgépben, majd
hozzáadjuk a jeget és a datolyaszilvát. Bele lehet fagyasztani üres nyaló-
kaformába is, nyéllel, így szopogatva fogyasztható. Három adagot tesz ki,
vagy 6—8 nyalóka készíthető ennyiből.

* (Diospyros kaki), persimmon, ázsiai datolyaszilva, másnéven kákiszilva,


Japán nemzeti gyümölcse. Ősz végén néha Magyarországon is kapható, török
nevén, ami „hurma". Paradicsom nagyságú. Börszerü, narancsszín haja alatt
érdekes zamatú, pépesen puha a húsa, ha érett, de éretlenül fanyar, fojtós.

275
Gyümölcssaláták és mártások

B01 PEACH-MELON F L O W E R B O W L S / Dinnyebibés-szölöszirmos


baracktál

2 db nyolcrét vágott őszibarack


3/4—1 kg dinnyebélgömböcske két különböző sárgadinnyéből
Pár szem hosszában kettészelt (lehetőleg magtalan) fehér és piros
szőlőszem.
N é h á n y friss mentalevél

A nyeles, éles szélű félgömb „karalábéfúró" az alkalmas konyhai


eszköz, amivel könnyen el lehet készíteni az apró, körülbelül másfél centi
átmérőjű dinnyegömböcskéket, úgy, hogy gömbönként vájjuk ki a ket­
tészelt sárgadinnye húsát a hajából. A gyümölcsös kehelybe (vagy tá­
nyérba) virágformát ügyeskedünk az összetevőkből: a barackszeletekből
— a „virág" szirmai gyanánt — kört alkotunk, s közepébe helyezzük a
dinnyegömböket és a kettészelt szőlőszemeket. A mentalevelekkel még
teljesebbé tehetjük a „virág" látszatát. Remek étvágygerjesztő első fogás.
Az adott mennyiségek két „virágtál" összeállítására elegendők.

B02 M A N G O - M E L O N B E R R Y SALAD W I T H HONEYLOUPE SHERBET /


Vegyes gyümölcssaláta dinnyeserbettel

Kétféle sárgadinnye szükségeltetik hozzá, egy ripacsos hajú, zöldbelü


turkesztáni típusú, illetve egy kantalup típusú, amire a mélyen barázdált
forma és a sárga színű hús a jellemző.
6 szelet (úgy másfél centi vastag) turkesztáni dinnye, falásnyi
darabokra vágva
36 db dinnyebélgömböcske kantalupdinnyéböl
2 szép őszibarack, mindegyik 12-rét szeletelve
12 szem eper lecsumázva és hosszában kettészelve
2 db sárgabelű (például Bartlett) körte lehámozva és 12-rét vágva
1/2 kg mélyhűtött dinnyehasáb turkesztáni típusú
sárgadinnyéből
1/2 kg mélyhűtött dinnyehasáb kantalup típusú sárgadinnyéből

A mennyiségek hat személyre szólnak. Rendezzük el a friss gyümölcsöt


egyenlő adagokban hat kistányérra, majd futtassuk le a fagyasztott
dinnyét a gyümölcscentrifugán, de ne a szűrő, hanem a teli betétet

276
használjuk ehhez, így nem válik külön a rost, és sima, teljes, jeges
dinnyepépet nyerünk. Öntsük nyakon mindegyik gyümölcsadagot egy-
egy merőkanál jeges dinnyepéppel, s máris kész a hihetetlenül finom
nyalánkság. Egy egész ebédet kitesz, vagy alkalmas valamilyen bőséges,
vendégváró vacsora első fogásának, hogy csevegés közben elcsemegézze­
nek rajta a látogatók, míg a többi fogáson befejezzük az utolsó simításo­
kat. A csevegés tárgya — érdemes megfigyelni, szinte bizonyosan — a
felszolgált étvágygerjesztő gyümölcsfogás lesz!
— Ez az étkezés utáni édesség, csak mi előételnek kínáljuk — szoktam
magyarázni.

B03 FRUIT F O R LIFE SALAD / Egzotikus „Testkontroll"


gyümölcssaláta

Kétféle sárgadinnye szükségeltetik ehhez is, egy ripacsos hajú, zöldbe-


lű turkesztáni típusú, illetve egy kantalup típusú, amire a mélyen baráz­
dált forma és a sárga színű hús a jellemző.

1/2 turkesztáni dinnyéből készült dinnyebélgömböcskék


1/4 kantalupdinnyéböl készült dinnyebélgömböcskék
30 dkg vörös csemegeszőlő, lehetőleg mag nélküli
15 dkg áfonya
1/2 papája lehámozva, kimagozva és kockára vágva
1 mangó lehámozva és kockára darabolva
15 dkg mazsola vízbe áztatva

Helyezzük az összes gyümölcsöt egy tálba, vagy rétegezzük a különbö­


ző színű összetevőket adagonként üvegkelyhekbe, majd öntsük nyakon
az itt következő (B05, B06, vagy B07 sorszámú) gyümölcsmártások
valamelyikével. A fenti mennyiségekből 3—4 adagra futja.

B04 COCONUT-APPLE GRANOLA / Kókuszos-almás


gyomorvigasztaló

Ez a mennyei, gabonamentes „gabonakészítmény" könnyű és édes,


remek reggeli lehet olyan gyereknek, aki nem elégszik meg a puszta
gyümölccsel, szeretne „ v a l a m i mást is", mielőtt iskolába indulna. Elké­
szítéséhez jó szolgálatot tesz, ha van odahaza valamilyen háztartasi ro­
botgép.

277
1 db jókora alma lehámozva és kimagozva, a golden fajta
a legjobb ehhez
1 marékra való friss kókuszbél
1 evőkanálnyi ribizli
10 dkg mandulabél
2 teáskanál juharszirup (esetleg méz)
1/2 teáskanál fahéj
2—4 evőkanál friss almaié

Aprítsuk apróra a géppel az almát, a kókuszbelet és a ribizlit. A


mandula egyik felét vékonyra szeletelve, másik felét ledarálva adjuk
hozzá, majd a juharszirupot és a fahéjat is, és az egészet keverjük
alaposan össze. Az almalét ízlés szerinti mennyiségben adagoljuk közben
bele. A mennyiségek két személyre szólnak.

B05 STRAWBERRY-MINT SOUP / Epres mentamártás

Nagyon finom előételként egy hosszabb vacsora kezdetén, de teljes


élőétel-ebédet ad például a „Kókuszos-almás gyomorvigasztaló" (B04)
társaságában.

1 kg friss eper
2 evőkanál juharszirup (esetleg méz)
18 db friss mentalevél tisztára mosva, majd szárazra törülgetve
1/2 deciliter frissen facsart narancslé
1 kg fagyasztott eper
2 evőkanál kóku szbélreszelék (ízlés szerint)

Rakjunk félre négy szép szemet a friss eperből, majd a többit tegyük
egy turmixgép kelyhébe a juharszirup, a narancslé és 10 db mentalevél
társaságában, és addig keverjük, míg egyenletes, sima péppé össze nem
áll. Ezután hűtsük le. A félretett eperszemeket éles késsel átvágjuk
vékony szeletekre és tartsuk a hűtőben, amíg el nem j ö n a tálalás ideje.
A fagyasztott epret futtassuk le a gyümölcscentrifuga szűrés nélküli
„tele" betétjén, vagy kenjük szét fémpengével, hogy végül is sűrű serbetet
nyerjünk.
A mennyiségek négy személyre szólnak. Tálaláshoz töltsük a mentás
eperpépet négy lapos kehelybe és helyezzünk mindegyik kehely közepére
a fagyos, sűrű eperserbetből. Díszítsük a tálakat a maradék eperszelettel
és mentalevéllel. Kívánságra az egészre kókuszreszelék is hinthető.

278
B06 CASHEW-APRICOT SAUCE / Kesu kajszi gyümölcsszósz

2 deciliter narancslé vagy görögdinnyéié, utóbbi esetleg


sárgadinnyelével vegyesen
5 dkg nyers kesudió (beszerzési nehézség esetén más nyers
maggal, például mandulával, vagy akár a sárgabarack magjával
is helyettesíthető)
4 db friss (vagy fagyasztott) kajszibarack, kimagozva
2 teáskanál juharszirup (esetleg méz) édesítéshez
Kevés frissen reszelt szerecsendió, ízlés szerint

A gyümölcslevet és a kesudiót turmixgépben simára el kell dolgozni, s


csak ezután adjuk hozzá a barackot és az édesítőt, valamint a szerecsen
diót. Addig kell tovább keverni, míg az egész egyenletessé nem válik.
Bármilyen gyümölcssaláta (például a B03 jelű „Testkontroli" gyümölcs
saláta) mellé adható új, izgalmas ízösszetételek, érdekes zamatkompozi-
ciók kipróbálásához.

B07 BANANA-PEACH SAUCE / Banán-barack gyümölcsmártás

1 szép, érett banán, nyersen vagy lefagyasztva


1/2 deciliter friss narancslé vagy mazsoláié (mely beáztatott
mazsolából nyerhető)
1 db friss (vagy fagyasztott) őszibarack, kimagozva
Kevés frissen reszelt szerecsendió, ízlés szerint
Kevés kardamom (Elettaria cardamomum), ízlés szerint, ami
beszerzési nehézség esetén gyömbérrel is pótolható

Helyezzük valamennyi összetevőt turmixgépbe, s azt addig járassuk,


míg a pép egyenletessé nem válik. A megfelelő állag eléréséhez szükség
lehet még további 1 /2 deciliter folyadékra, ha mind a banán, mind pedig
a barack a mélyhűtőből került elő. Bármilyen gyümölcssaláta (például a
B03 jelű ,Testkontroll" gyümölcssaláta) új ízekkel gazdagodik, ha ezzel a
mártással leöntjük. A mennyiségek négy adagra szólnak.

279
Zöldségsaláták és salátaöntetek

C O I B L E N D E D SALAD / Salátaturmix

2 db közepes nagyságú paradicsom


8 cm hosszú uborkadarab, hámozatlanul, ha vékonyhajú
melegházi fajta, illetve hámozva, ha a szokásos szabadföldi
1 db kisebb zöldpaprika vagy paradicsompaprika
1 szép szál zeller
5-6 salátalevél

Először a paradicsomot aprítjuk folyékonnyá a turmixgépben, majd


hozzáadjuk az uborkát és a paprikát, míg azok is pépessé nem válnak.
Ezután a salátalevelek következnek, a zellerrel lenyomatva segíthetjük,
ha megakadnának. Minden összetevőt földarabolva még további 1-2
percig járassuk a gépet, hogy az egész jó alaposan elkeveredjen. Hihetet­
lenül jóízű ebéd, ha fejenként egy fél avokádót is adunk hozzá. A
mennyiségek két személyre szólnak.

C02 FIT F O R LIFE S P R O U T SALAD / „TestkontroU" csírasaláta

. A friss hajtás, csíra már nem elérhetetlen (vagy ha nem akad megfelelő
üzlet a közelben, magunk is hajtathatunk), s üdítő változatosságot hoz a
szokásos saláták közé. A legkönnyebben emészthető hajtások az alfalfa,
a hajdina, a napraforgó és a lencse csírája, de étkezési célra használnak
többek között szója-, különféle bab-, borsó- és búzacsírát is. A legismer­
tebb az alfalfa hajtás, de terjed a hozzá hasonló (csak nagyobb levelű)
vörösherecsíra is. A görögszéna (fenugreek, latinul Trigonella foenum-
graecum) és a retek hajtása meglehetősen csípős, fűszeres ízű, ízlés
dolga, hogy meg tudjuk-e szeretni ezeket.

1/2 liternyi kettőbe tört hajdinahajtás


1/2 liternyi kettőbe tört napraforgócsíra
1/4 liternyi babcsíra
1/4 liternyi lencsecsíra
1/4—1/2 liternyi alfalfa hajtás
1 db j ó k o r a paradicsom, földarabolva
1 arasznyi melegházi kígyóuborka, meghámozva és fölkockázva

280
SALÁTAÖNTET
1 db nagy avokádó
1/2—1 deciliter víz
1 teáskanál friss citromlé
1/2 mokkáskanál kömény (Cuminum cyminum, azaz „római"
kömény)
Kevés fűszerezett só, vagy sómentes sópótló fűszer, ízlés szerint.

Salátatálban rázogatással keverjük össze alaposan a különböző csíra­


féléket. Az avokádóból kézzel vagy géppel sima pépet készítünk, míg
hozzáadjuk a vizet, a citromlevet és a fűszereket, majd rácsorgatjuk a
csírakeverékre. Végül hozzáadjuk a paradicsomot és az uborkát, majd az
egészet újra jó alaposan átmozgatjuk. A mennyiség 2-3 személynek lesz
elegendő.

C03 EASY LIMESTONE LETTUCE SALAD W I T H BASIL-GARLIC


DRESSING / Saláta bazsalikomos-fokhagymás öntettel

A fejes salátának többféle változata létezik, például a hosszú, fodros


levelű kötözősaláta, a tépősaláta stb. Az esetleg valamivel magasabb ár
ellenére is érdemes váltogatni a különböző változatokat, nehogy ráun­
junk az egyforma ízre, nehogy belefásuljunk ebbe a remek ételfajtába.

3 teáskanál olívaolaj
2 teáskanál friss citromlé
1 kisebb gerezd fokhagyma elkenve
1/2 teáskanál csípős Dijon- (dizsoni) mustár
1 csipet só, ízlés szerint
1 fej saláta
1 evőkanál mandulamártás, más néven mandulanéz (C16 jelű)
vagy egyszerű majonéz
1 kevés frissen tört bors, ízlés szerint
1 evőkanál friss bazsalikom (Ocimum basalicum) apróra vagdalva

Salátástál alján habverővel dolgozzuk össze az olajat a citromlével, a


mustárral és a sóval, majd adjuk hozzá a megmosott és falatnyi darabok­
ra tört salátaleveleket a mandulanézhez (vagy a majonézhez, ha azt
használjuk), továbbá hintsük rá a fűszereket, a borsot és a bazsalikomot.
Még egyszer alaposan mozgassuk át, hogy minden j ó l összekeveredjen.
Az adott mennyiség 2-3 adagra futja.

281
C04 S P R O U T SALAD S U N S E T PLAZA / Vacsoracsemege csírasaláta

1 közepes nagyságú avokádó


2 teáskanál majonéz
1 teáskanál csípős Díjon- (dizsoni) mustár
1 teáskanál friss citromlé
Kevés fűszerezett só vagy sómentes sópótló fűszer, ízlés szerint
3 teáskanál víz
3/4 liter hajdinahajtás
1/2 liter napraforgócsíra
1/4 liter alfalfahajtás
2 db teljesörlésü gabonából készült csapati (búzalepény) vagy
tortilla (ku koricalepény)

Salátástál alján villával törjük péppé az avokádót, adjuk hozzá a


majonézt és a mustárt, majd fölverés közben adagoljuk hozzá a citromle­
vet, a sót és a vizet, míg sürü, sima krémmé nem válik a salátaöntet.
A hajdinahajtást és a napraforgócsírát kíméletesen darabokra tördelve
adjuk hozzá az elkészült salátaöntethez, majd külön az alfalfahajtást is.
Száraz serpenyőben melegítsük meg a csapatit (illetve tortillát), míg
megpuhul, majd törjük bele a salátába. Jó alaposan mozgassuk át az
egészet, hogy a csapatidarabokat is átitassa a fűszeres salátaöntet. Senki
el nem hinné, milyen mennyei az íze, amíg meg nem kóstolta. Az adag
kétszemélyes.

C05 S O F T L E T T U C E T A C O S W I T H A V O C A D O DRASSING / Vegyes


friss zöldségaprólék avokádóval, salátatálcán

Saját ízlés (és a lehetőségek) szerint összeválogatott


zöldségek, például paradicsom, zöldpaprika, sárgarépa,
uborka, zeller, cukkini stb.
Néhány levél az épp rendelkezésre álló salátaféléből
Avokádószeletek
Alfalfahajtás

Tisztítsuk, illetve hámozzuk meg a zöldségeket, majd — késsel vagy


robotgéppel — metéljük mindet apróra. Tisztára mosott salátalevél köze­
pére helyezzünk egy szelet avokádót, azt takarjuk be a zöldségvagdalék-
kal, hintsünk rá alfalfahajtást, s végül locsoljuk le ( C l 5 jelű) „friss
fűszeres avokádóöntettel".

282
C06 S U M M E R GREEK SALAD W I T H SEVEN-HERB DRESSING / Görög
nyári saláta hetedhét-fűszeres salátaöntettel

3/4 liternyi (körülbelül fél fej) salátalevél, lehetőleg 2-3 különböző


fejes saláta fajtából
1/4 liternyi friss spenót
1 db közepes méretű paradicsom fölkockázva
15-20 szem zöld vagy fekete olajbogyó
10-15 dkg uborka fölkockázva
1 marék alfalfa- vagy hajdinahajtás
1 evőkanál apróra vagdalt zeller
1 deciliter hosszúszálú répareszelék
1 deciliter vékony csíkokra vágott pirospaprika
1 deciliter hosszúszálú tökreszelék
1 deciliter hosszúszálú cukkinireszelék
1,5 deciliter (C17 jelű) „hetedhét-fűszeres salátaöntet"
20 dkg összemorzsolt túró vagy reszelt sajt

Elegyítsük el valamennyi összetevőt egy salátástálba, majd öntsük rá a


salátaöntetet, hintsük rá a túrót, s mozgassuk át még egyszer alaposan,
de kíméltesen. Két kiadós adagra futja.

C07 CAESAR SALAD / Császársaláta

Figyeljünk itt is az ételek megfelelő társításának elvére. Ha sajttal


készítjük, akkor ne tegyük bele a kenyérkockát. Mandulamártás haszná­
lata esetén éppenséggel beletehetjük a kenyérkockát is, de a saláta íze
akkor is fenséges lesz, ha sem sajtot, sem mandulamártást nem haszná­
lunk hozzá.

1 gerezd fokhagyma
3 evőkanál olívaolaj
Worcestershire szósz, ízlés szerint
1-2 evőkanál friss citromlé
1 tábla nori (préselt tengeri moszat, amely a távolkeleti
különlegességeket árusító üzletekben lelhető fel), ízlés szerint
alkalmazandó, akár el is hagyható
1 csipet tengeri só, ízlés szerint
1/2 mokkáskanál sómentes sópótló ízesítő (Spikes-féle), ízlés
szerint
1 kisebb fej fejes saláta, levelenként lemosva és tiszta ruhán (vagy
salátacentrifugával) megszárítva

283
2 evőkanál mandulamártás, más néven ,,Mandulanéz" (C16 jelű),
vagy parmezán sajt (utóbbi esetben mellözük a
kenyérkockákat)
1-2 deciliter (C08 jelű) „ F o k h a g y m á s kenyérkocka"
Frissen őrölt bors, ízlés szerint

A fokhagymát villával törjük össze a salátástál alján, majd villával (vagy


habverővel) alaposan összedolgozuk az olajjal. További erőteljes keverés
mellett hozzáadjuk a Worcestershire (ejtése kb. „vúsztör") szószt, a cit­
romlevet és a mustárt. A villával kihalásszuk belőle s kidobjuk a fokhagy­
madarabokat. A noritáblát 1 -2 másodpercig láng (vagy villamos főzőlap)
fölé tartva megmelegítjük, amíg fekete színe zöldre változik, majd kis
darabkákra törve beletesszük a salátaöntetbe. Hozzáadjuk a sót és a
sómentes ízesítőt, majd még egyszer alaposan átforgatjuk az egészet.
A salátaleveleket úgy keverjük bele a tálba, hogy falásnyi darabokra
tépkedjük, miközben a levélerek vastagabb részeit félredobjuk. Az utolsó
átmozgatás előtt még hozzáadjuk a parmezánsajtot, vagy a mandulanézt
a kenyérkockákkal, s meghintjük a törött borssal. Az adag 2-3 személyre
szól.

C08 GARLIC C R O U T O N S /Fokhagymás kenyérkocka

Igazán könnyű elkészíteni, s összehasonlíthatatlanul j o b b a készen


kaphatónál.

1 karéj teljesőrlésü lisztből készült kenyér


2 teáskanál vaj vagy olívaolaj
1 gerezd fokhagyma, eldörzsölve vagy 2-3 darabra szelve

Aprítsuk a kenyeret körülbelül másfél centiméter élhosszúságú


kockákra. Serpenyőben melegítsük föl a zsiradékot és adjuk hozzá a fok­
hagymát. Közepes lángon tartva a zsiradék hamarosan átveszi a fokhagy­
ma ízét, ekkor a nagyobb fokhagymadarabokat már kivehetjük, eldob­
hatjuk. A kenyérkockákat a fokhagymás zsiradékban megpirítjuk, gyak­
ran forgatva, míg enyhén ropogós lesz. Az adag kétszemélyes.

C09 L I M E S T O N E A N D LAMB'S LETTUCE SALAD / Madár-fejessaláta

Ez a legzsengébb, ugyanakkor rendkívül ízgazdag zöldsaláta, ami


bármilyen alkalmi étkezést csak ünnepélyesebbé tesz. A madársaláta,
másnéven „ m a c h e " (Varianella locusta) apró leveles, lágy ízű zöld nö-

284
vény, mely kifejezetten elegáns aromahatást ad minden salátakölte­
ménynek. A fejes saláták közül a drágább fajták (például a tépősaláta —
Lactuta sativa var. aurescens) általában drágábbak, de finomabb szö­
vetszerkezetükkel, érdekesebb ízükkel meghálálják az ártöbbletet. Az itt
közölt Dijon-(dizsoni) salátaöntet inkább kiemeli, semmint elnyomja az
uralkodónak szánt eredeti zamatokat.

2 fej fejes saláta


10 dkg madársaláta
1/2 deciliter (meg még két evőkanálnyi) legfinomabb olívaolaj
1 kisebb gerezd fokhagyma, kettészelve
2 teáskanál frissen facsart citromlé
1/2 mokkáskanál fűszeres só vagy sómentes sópótló fűszer, ízlés
szerint (például a „Trocomare" nevű készítmény)
1 teáskanál csípős Dijon- (dizsoni) mustár
1 teáskanál apróra metélt friss savory, magyarul borsikafü, más
néven csombor(d) (Satureja hortensis)

Áztassuk be a kettészelt fokhagymagerezdet az olajba, majd tegyük


félre. Az elkészítés során mindvégig fordítsunk figyelmet arra, hogy az
érzékeny zöldsalátákat a megfelelő gondossággal kezeljük, mert a legki­
sebb kíméletlenségtől is fonnyadni kezdenek. Óvatosan mossuk tisztára
a zöld leveleket, s addig is helyezzük hideg vízben a hűtőszekrénybe
mindet, amíg a salátakészítésben rájuk kerül a sor. Ekkor a salátaleve­
lekről először csöpögtessük le a vizet, (ehhez használhatunk salátacentri­
fugát is), majd kisebb adagonként szárítsuk is meg, utána kíméletesen
tördeljük bele valamennyit a salátástálba, miközben a madársaláta
nyalábjait összefogó rövid gyökérrészt eltávolítjuk, hogy a levelek külön­
váljanak.
Adjuk hozzá a fokhagymás olajhoz a citromlevet, a fűszeres sót és a
mustárt, majd villával alaposan verjük föl, végül távolítsuk el belőle a
fokhagymadarabkákat, s csurgassuk rá a fentiek szerint előkészített
salátára. Kíméletesen, de alaposan mozgassuk át az egészet, hogy min­
denhová eljusson az ízesítés. A mennyiségek 4 adagra szólnak.

C I O GREENS A N D SHREDED V E G E T A B L E S / Zöldséges zöldsaláta

Egyszemélyes adagot adunk meg, mivel ez az a saláta, ami kiválóan .


alkalmas méregtelenítéshez, azaz a kizárólag élőétel napokra. Háromféle
salátaöntet-ötletet is adunk hozzá, melyek csak abban közösek, hogy
nincs bennük „idegen", azaz más növényből kivont olaj.

285
12 db salátalevél (lehetőleg két különböző fajta fejes salátából)
1 jókora paradicsom, fölkockázva
1 deciliter apró zellerszelet
1 közepes nagyságú avokádó fele, meghámozva és fölkockázva
(tetszés szerint)
2 jókora sárgarépa, lereszelve (úgy 3-4 decilitert tesz ki)

Törjük falásnyi darabokra a salátaleveleket, majd adjuk hozzá a para­


dicsomot, a zellert és az avokádót, végül a (kézzel vagy a háztartási
robotgép megfelelő pengéjével) finomra reszelt répát. ízesítőnek alkal­
mazzuk valamelyiket az alábbi ( C l l , C12 és C13 jelű) olajmentes salá­
taöntetek közül.

C l l GRAPEFRUIT JUICE DRESSING / Citrancslé salátaöntet

A citromlé szinte kínálja magát olajmentes salátaöntet alapanyaga­


ként, de próbálták-e valaha, milyen lehet a grapefruit, magyarul citrancs,
salátával? Tökéletes az ízösszhang! Az ételek megfelelő társításnak sza­
bályát sem hágjuk át, hiszen a citrancslének egészen csekély a cukortar­
talma. A fenti (C10 jelű) salátára például egyszerűen csak rá kell csorgat­
ni fél deciliter frissen facsart citrancslevet, az egészet alaposan átmozgat­
ni, s már kész is a remek salátatál.

C12 C A R R O T JUICE DRESSING / Répaléöntet salátához

A frissen sajtolt sárgarépáié már önmagában is nagyszerű salátaöntet,


de annak alapanyagaként is jól fölhasználható, ha kevés más zöldséget,
például avokádót, paradicsomot, uborkát, zellert vagy éppenséggel spe­
nótot adunk hozzá, s turmixgépben jól eldolgozzuk azt a répáié alappal.

C13 B L E N D E D V E G E T A B L E DRESSING / Salátaöntet turmixolt


zöldségből

2 db kisebb paradicsom
1 szál zeller
1/2 zöldpaprika vagy paradicsompaprika

Addig turmixoljuk valamennyi zöldséget együtt, amíg az egész össze


nem áll sima, egyenletes péppé, amit aztán ráborítunk a salátára, majd
kíméletesen, de alaposan összerázzuk vele.

286
C14 FRENCH BUTTER LETTUCE SALAD / Franciás fejes saláta

Egyszerű, hétköznapi saláta. Szinte bármilyen fogás mellé alkalmas


kiegészítőnek.

1 fej finom fejes saláta


2 evőkanál olívaolaj
1/2 mokkáskanál tengeri só
Frissen tört bors, ízlés szerint
1 kisebb fokhagymagerezd, péppé zúzva (például kés lapjával)
1 evőkanál frissen facsart citromlé

Falásnyi darabokra tördeljük a salátaleveleket egy megfelelő méretű


salátástálban, hozzáadjuk az olajat és a sót, majd j ó l átmozgatjuk az
egészet. Ezután a borsot, a fokhagymát és a citromlevet is belekeverjük,
s újra alaposan összerázzuk a salátát.

C15 AVOCADO DRESSING W I T H FRESH H E R B S / Frissfűszeres


avokádóöntet

1 db közepes méretű avokádó


Körülbelül 1,1-1,3 deciliter víz
2 evőkanál olívaolaj (vagy pórsáfrány, más néven olajözön
— Carthamus tinctorius — olaja, esetleg szölömagolaj)
1 teáskanálnyi friss savory (Satureja hortensis), magyarul
borsikafü vagy csombor(d) apróra metélt levele
2 közepes nagyságú apróra vágott bazsalikomlevél (Ocimum
basalicum)
1/2 mokkáskanál fűszeres só vagy sómentes sópótló fűszer, ízlés
szerint (például a „Trocomare" nevű készítmény)
1 evőkanál frissen facsart citromlé

Turmixgéppel dolgozzuk simára az avokádót a vízzel. Ha szükséges,


időnként állítsuk le a motort, hogy valamilyen puha eszközzel, például
fakanállal letoljuk a kehely faláról a fölcsapódott avokádódarabkákat.
Amikor már egyenletes a keverék, akkor adjuk hozzá az olajat, a fűszere­
ket, az ízesített sót és a citromlevet. (Szárított fűszerek is megteszik, de
azokból csak fél mokkáskanálnyi kell.) Tovább turmixoljuk, míg az egész
krémes péppé nem válik, amit a benne úszkáló fűszerdarabkák zöldre
pettyeznek. Ez a könnyű és ízletes keverék nemcsak salátaöntetnek j ó .
Például nyers zöldségszeleteket is belemártogathatunk. Nagyjából 2 decilitert
tesz ki, ami elég egy nagy tál salátára is.

287
C16 D I A M O N D ' S A L M O N A I S E / G y é m á n t m e t s z é s ü mandulanéz

Ez a hihetetlenül finom majonézpótlék lesz csak majd az igazi ízélmény!


Mivel alapja mandulakrém, ezért sokkal könnyebb és kevébé olajos, mint
tojássárgát is tartalmazó rokona. A különbséget már abból észre lehet
venni, hogy sokkal könnyebb elmosogatni a keverőedényt a , .mandula­
néz" mandulamártás, mint a majonéz elkészítése után.
A majonézkészítés általános szabályait azért a mandulanéz összeállítá­
sakor is be kell tartani. Például azt, hogy valamennyi összetevőnek
egyforma hőmérsékleten, szobahőmérsékleten kell lennie. Aztán szigo­
rúan ragaszkodni kell az előírt mennyiségekhez. Végül az olajat folyama­
tos keverés közben és csak nagyon lassan, egészen vékony sugárban
szabad hozzáönteni.
A mandulanéz íze átmenetet képez a majonéz és a krémsajt között,
ezért nagyszerűen földob minden szendvicset, salátát, amihez csak hasz­
náljuk, de ugyanúgy más ételnek (például nyers zöldségszeleteknek vagy
bizonyos tésztaféleségeknek) belemártogatásához is remek. Az eredmény
minden várakozást fölül fog múlni mind ízharmónia, mind könnyű
emészthetőség szempontjából. Vagyis megéri a bajlódást, mert amúgy
elkészítése kissé időigényes. Hétvégén talán könnyebb időt szakítani rá.
akkor viszont érdemes nagyobb adagot elkészíteni, ami a hűtőszekrény­
ben kitart a következő vasárnapig.
A megtisztított mandulaszemek bőrét le kell húzni. Blansírozásnak
hívják azt a módszert, amivel aránylag könnyen megtehetjük. Abból áll,
hogy fazékban vizet melegítünk, nagyon rövid időre, csupán egy percre a
forrásban levő vízbe dobjuk a mandulát, majd kiemeljük. Ettől fellazul a
bőre, könnyen ki lehet belőle pattintani a magot. (Nálunk ez férjem.
Harvey feladata, amíg a hétvégi sportösszefoglalót nézi a tévében. A
gyerekek is szívesen segítenek, szórakoztató játéknak találják a pöckölő-
dést.) Előre is meg lehet tisztítani a mandulát, mert egy-két napig így is
eláll a hűtőszekrényben, vízbe téve, de ne felejtsük el idejében elővenni,
hogy a fölhasználás időpontjára már elérje a kívánatos szobahőmérsékle­
tet.
A hagyományos, tojásos majonéz amúgy is már megalkuvás a helyes
ételtársítás szabályaival, még ha csupán ízesítőnek alkalmazzuk is. A
mandulanézzel nincs ilyen gond, bátran használhatjuk. Igaz, nem min­
dig sikerül tökéletesre, néha még nekem sem, a kocsonyásodás folyama­
tát olyan jelentéktelennek tünö tényezők is befolyásolhatják, mint pél­
dául a levegő nedvességtartalma. Ne keserítsen el senkit az esetleges
„sikertelenség", mert a kevésbé szépre sikerűit mandulanéz zamata és
élettani hatása ugyanúgy kitűnő.

288
1 deciliter, hajából kipattintott mandulamag
1 deciliter tisztított vagy desztillált víz
1 kisebb fokhagymadarab (negyed mokkáskanálnyi)
1 mokkáskanál tengeri só (ízlés szerint, azaz el is hagyható)
1 mokkáskanál fűszeres só vagy sómentes sópótló fűszer, ízlés
szerint (például a ,,Spikes" készítmény)
2-3 evőkanál frissen facsart citromlé
Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint
Csipetnyi cayenne-i bors (ízlés szerint, azaz el is hagyható)
4-6 deciliter olívaolaj (vagy pórsáfrány, más néven olajözön —
Carthamus tinctorius — olaja)

A mandulát és a vizet addig keverjük a turmixgépben, a legmagasabb


sebességfokozaton, amíg az egész sűrű péppé nem áll össze. (Ha nehezen
forogna a penge, akkor 1—2 evőkanál további víz hozzáadásával meg-
könnyíthetjük járását.) Ha kész a sima mandulakrém, akkor adjuk hozzá
a fokhagymát, a sót, a citromlevet és a borsot, és rövid időre indítsuk el
újra a gépet. Vegyük ki a turmixkehely fedője közepén található kis ada­
golónyílás dugóját, s a gépet magas fordulatszámon járatva cseppenként
adagolva kezdjük el az olaj bekeverését. (Ennek hatására a penge egyre
szabadabban pörög majd.) Amikor a keverék így már nem tud több olajat
fölvenni, akkor az olajtöbblet elkezd összegyűlni egy különálló cseppben
az örvénylő massza tetején. Ennél a pontnál vegyük le a turmixkehely
fedőjét, és egy kanállal segítsük a maradék olaj elkeveredését, így több
olajat tudunk belekényszeríteni, amitől sűrűbbé, vastagabbá válik a
készítmény. Vigyázat, ez a művelet kissé kockázatos, balesetveszélyes!
Nem szabad mélyre meríteni a kanalat, nehogy hozzáérjen a közben
nagy fordulatszámon forgó turmixpengéhez!
A végső állag akkor j ó , ha valahol a hagyományos majonéz és a
krémsajt sűrűsége közötti. Letakart tartályban egy hétig is eltartható a
hűtőszekrényben. (Hacsak hamarabb lába nem kél...) Az adott mennyi­
ségekből 8-10 deciliter, tehát egy szűk liternyi mandulanéz készíthető.

C17 SEVEN-HERB DRESSING / Hetedhét-fűszeres salátaöntet

Annyira jó ízű ez a salátaöntet, hogy érdemes egyszerre nagyobb


mennyiséget csinálni belőle, s a hűtőben tartani, hogy mindig kéznél
legyen. Az állásban az ízek csak még j o b b a n összeérnek. Legjobb, ha
mindjárt abban a lefedhető edényben keverjük össze, amiben a jégszek­
rényben- tárolni akarjuk.

289
1 gerezd fokhagyma, összetörve vagy egészen péppé zúzva
5 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál frissen facsart lé citromból vagy zöld citromból
1 mokkáskanál szárított chervil, magyarul turbolya (Anthriscus
cerefolium)
1 mokkáskanál bazsalikom (Ocimum basilicum)
1 mokkáskanál szárított kakukkfű, más néven démutka (Thymus
vulgáris)
1 mokkáskanál szárított oregano, más néven szurokfü (Origanum
vulgere)
1 mokkáskanál savory, magyarul borsikafü vagy csombor(d)
(Satureja hortensis)
1/2 mokkáskanál koriander, magyarul cigánypetrezselyem
(Coriandrium sativum)
1 mokkáskanál tengeri só vagy fűszeres só vagy sómentes sópótló
fűszer, ízlés szerint
1 teáskanál mustár
1 evőkanál majonéz vagy „mandulanéz" (C16 jelű)

C18 T A R R A G O N C R E A M DRESSING / Tejszínes salátaöntet


tárkonnyal

0,6 deciliter avokádóolaj vagy olívaolaj


2 evőkanál sűrű tejszín
1 evőkanál apróra metélt friss tárkony vagy 1 teáskanál szárított
tárkony (Artemisia dracunculus)
1 gerezd fokhagyma, péppé zúzva
1/2 mokkáskanál tengeri só
1-2 evőkanál friss citromlé
Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint

Valamennyi összetevőt egy edénybe téve villával fölverjük, míg az egész


sűrű krémmé alakul. Az adott mennyiség nagyjából négy fej salátához
elegendő.

C 1 9 R E G E N T O F FIJI FRENCH DRESSING / Fidzsi fincsi salátaöntet

Ausztráliai „ T E S T K O N T R O L L " kőrútunk alkalmával rövid időre megpi­


hentünk a Déli Csendes-óceán eme paradicsomában is. A Regent szálló
konyhafőnöke, T h o m a s Brossmer remekbe szabott fogásokkal kényezte­
tett minket, melyek nem csupán nagyon finomak voltak, de egybevágtak

290
a megfelelő ételtársítás szabályaival is. Ráadásul szívesen megosztotta
velünk néhány rendkívüli receptje titkát, köztük e salátaöntetét is, sőt,
ahhoz is hozzájárult, hogy olvasóimmal is ismertessem, amit most meg is
teszek. Érdemes nagyobb mennyiségben készíteni, hogy — a hűtőben
tárolva — kitartson néhány napig.

1 liter zöldségeröleves (el lehet készíteni két megfelelő


zöldségleveskockából, jó például a „Hugli" gyártmány)
2 fej apróra vágott vereshagyma
1/2 liter majonéz, vagy még inkább ,,mandulanéz" (C16 jelű)
1-2 evőkanál Dijon-(dizsoni) mustár
Frissen tört fehérbors, ízlés szerint, azaz akár el is hagyható
1 evőkanál frissen facsart citromlé, vagy több, ízlés szerint

Forraljuk föl a zöldséglevest, adjuk hozzá a hagymát, s főzzük további


40 percig, majd hagyjuk lehűlni, és szűrjük le.
Tegyük a majonézt (vagy a „mandulanézt") egy jókora tálba, folyama­
tos kavarás közben öntsük bele lassan a lehűtött folyadékot, amíg a
majonéz teljesen föl nem oldódik. Adjuk hozzá a mustárt, a borsot, a
tengeri sót és a citromlevet. Tárolni hűtőszekrényben kell, zárható edény­
ben.

C20 THOUSAND ISLAND DRESSING / Ezersziget salátaöntet

1 deciliter majonéz, vagy még inkább ,.mandulanéz" (C16 jelű)


1 deciliter tejföl
1 kisebb csokor apróra metélt kapor
1/2 mokkáskanál bazsalikom
Sómentes sópótló fűszer (például ,,Spike", vagy „ H e r b a m a r e " ) ,
ízlés szerint

Jó alaposan keverjük össze egymással valamennyi összetevőt, a fenti


sorrendben. Az adott mennyiség két nagy tál salátához elég.

291
Zöldség, mint főfogás

D01 BRAISED C O U R G E T T E S / Párolt bébicukkini

Ha nem lehet olyan cuki kis bébicukkinit beszerezni, aminek még


érintetlen a csúcshajtása, (amúgy csodálatos a bébicukkini íze, a csúcs-
rüggyel egyetemben), akkor a felnőtt cukkini is megteszi, csak ebben az
esetben kétszer annyit lében és kétszer annyi ideig kell párolni. De
cukkini helyett használható más zsenge zöldség is, például endívia, más
néven salátakatáng (Cichorium endivia).

1/2 kilónyi bébicukkini, csücsrüggyel együtt


1 evőkanál vaj
1 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál apróra metélt vereshagyma
1/2 zöldségleves leveskocka vagy 1 púpozott teáskanál
zöldséglevespor
2 deciliter víz
1 evőkanál apróra metélt friss zsályalevél vagy
1/4 mokkáskanálnyi, ha csak szárított zsálya (Salvia
officinalis) áll rendelkezésre

Metsszük le a szár felőli cukkinivégeket. Melegítsük föl a zsiradékokat


megfelelő méretű, lehetőleg vastagabb falú, lefedhető edényben, s helyez­
zük bele a hagymát, valamint a cukkinit. Közepes tűzön pároljuk, így
kezdetben saját leve is elég. Az időnkénti megforgatáshoz célszerű fogóol­
lót használni. A vízben föloldott levesporhoz (vagy leveskockához) tegyük
hozzá a zsályát, s öntsük a párolóedénybe, majd lassú tűzön pároljuk
tovább, 15—60 percig, míg a zöldség vajpuha lesz, és a párolólé besűrű­
södik, amit tálaláskor a cukkini mellé adhatunk, csakúgy, mint a többi itt
javasolt köretet. Ez lehet például sült sütőtökgaluska és articsóka vala­
milyen franciás öntettel készült salátával, s hozzá vajjal megkent pirított
kenyér teljes őrlésű gabonából. Az adag háromszemélyes.

D02 CHINESE ZUCCHINI / Cuk-kínai

1 jókora gerezd fokhagyma, összezúzva


2 evőkanál étolaj, például olajözön, más néven pórsáfrány
(Carthamus tinctorius) olaja
1/8 liter erőleves (zöldségből készítve)

292
2 teáskanál mirin, ami rizsből készült keleti — Japán —
édesítőszer vagy helyette egy teáskanál méz
2 evőkanál könnyű szójaszósz
1 teáskanál pirított szezámmagolaj
1 evőkanál (kukorica) keményítő 1 deciliter vízben föloldva
6 db közepes méretű cukkini, ferde, átlós metszésekkel kisujjnyi
vastagságú szeletekre vágva
: !
• -• - ,
Mindent készítsünk jól elő, mert a keleti ételekhez használt gömbölyű
edényben, a kínai wokban a főzés gyors, szeletelésre, méricskélésre már
nem marad idő mellette. A tört fokhagyma az egyik evőkanál olajjal
eldolgozva legyen kéznél, ugyanígy előre keverjük össze a zöldséglevest az
édesítőszerrel, a szójaszósszal és a szezámmagolajjal, továbbá a kemé­
nyítőt a vízzel.
Pár percig nagy lángon hevítsük elő az üres wokot, utána tegyük bele a
második (a maradék) evőkanál olajat, majd mozgassuk meg, hogy az
edény belső falát az olaj mindenhol befogja. Ezután j ö n a fokhagymás
olaj, s rá azonnal a cukkini. A wokban fakanál helyett általában az edény
rázogatásával keverjük az ételt. Úgy irányítsuk a cukkiniszeleteket a
forró olajban, hogy a fokhagyma mindenhol érje őket, de meg ne tudjon
barnulni. Hintsük meg egy-egy kanállal a zöldségléből, ha oda akar
kapni. Addig forgassuk, amíg a cukkini épphogy megpuhul és világoszöld
színre vált, s ekkor adjuk hozzá az egész előkevert zöldséglevet, mozgas­
suk meg, aztán a keményítőlével együtt még egyszer forgassuk át, ahogy
a leve besürüsödik.
Legjobban valamilyen rizs illik hozzá, vagy rizsből készült j a p á n ,,ver-
micelli". Úgy csináljuk, hogy az előfőzött vermicelli tésztát hozzáöntjük a
wok-edényben lévő cukkinihoz, egy további deciliter zöldséglé kíséreté­
ben. A mennyiség 3-4 személyre elég.

D03 STUFFED M U S H R O O M FRANCESCA / Töltött g o m b a Franciska


módra

Édesanyám receptje ez az egyszerű, mégis ízletes étel. Fogadják olyan


szeretettel, ahogy őtőle kaptam.

12 db jól megtermett gombakalap, de természetesen a tönköket


sem dobjuk el
1 kisebb fej apróra vágott vereshagyma
1/8 liter (azaz egy nagy csokor) apróra metélt petrezselyem
1 /2 deciliter apróra vagdalt zöldpaprika (ízlés szerint)
2 evőkanál vaj

293
1 teáskanál citromlé
1 deciliter teljes őrlésű gabonából készült finom zsemlemorzsa
1/2 mokkáskanál szurokfű (Origanum vulgare)
1/2 mokkáskanál bazsalikom (Ocimum basilicum)
1/2 mokkáskanál koriander (Coriandrum sativum)

Mossuk és szárítsuk meg a gombafejeket, s metéljük föl a gombaszára­


kat. Olvasszunk meg egy evőkanál vajat egy közepes nagyságú edény­
ben, adjuk hozzá a hagymát, a gombavagdalékot, a petrezselymet és a
zöldpaprikát, majd pároljuk, míg megpuhul. Ezután tesszük bele a
citromlevet, a zsemlemorzsát és a fűszereket. Jól összedolgozzuk az
egészet, s a gombakalapokba töltjük. A maradék egy kanál vajból egy-egy
pöttyöt teszünk mindegyikre, s hőálló üvegtálban 20 percig sütjük kis
lángon, úgy 200 °C hőmérsékleten. Nagyon finom étel, így nehéz megjó­
solni, hány személynek is lesz elegendő a 12 gombafej.

D04 EASY C A U L I F L O W E R I T A L I A N O / Olaszos egyszerű karfiol

Karfiol helyett gyakorlatilag bármilyen más zöldség is állhatna a cím­


ben, sok mindenhez alkalmas ugyanis ez az elkészítési mód. Krumpli,
zöldbab, cukkini, zeller, zöldborsó, a lehetőségek száma szinte végtelen.
Nagyon jól fog esni például egy-egy nyers koszton eltöltött élőétel-nap
után egy tál ilyen egyszerű, olaszos zöldség, elkészítése pedig jóformán
gyerekjáték.

1 fej karfiol, négyrét vágva, szárától megtisztítva és „rózsája"


diónyi darabokra bontva
1 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál frissen facsart citromlé
Egy csipet tengeri só (ízlés szerint, akár el is hagyható)
Frissen őrölt törött bors (ízlés szerint, akár el is hagyható)

Gőzölőedénybe helyezve 7—10 percig jól puhítsuk meg a karfiolt


forrásban levő víz gőzében, míg késheggyel könnyen meg lehet szúrni.
Rakjuk át a karfiolt egy megfelelő nagyságú edénybe, s bontsuk még
kisebb darabokra. Adjuk hozzá az olajat, a citromlevet, a sót és a borsot,
majd az egészet jó alaposan mozgassuk át. Főfogásként 1 -2 személyes
étel, köretként 3-4 adagra futja.

294
D05 MINUTE ASPARAGUS / Rövid spárga

1 kg spárga
4 evőkanál vaj
1 jókora fokhagymagerezd, összetörve (nagyjából 1 teáskanálnyi)
1 teáskanál frissen facsart citromlé
1 evőkanál szójaszósz (lehetőleg csökkentett nátriumtartalmú)
Frissen őrölt törött bors (ízlés szerint)

Vágjuk föl a megtisztított spárgát egycentis darabokra, és „blansíroz-


zuk", ami abból áll, hogy lobogva forró vízbe tesszük, körülbelül egv
percig, majd kivesszük, lecsepegtetjük, s hideg víz alá tartva „ m e g -
eddzük". A vajat serpenyőben fölolvasztjuk, folyamatos kevergetés köz
ben hozzáadjuk a fokhagymát, de vigyázzunk, annyira ne pirítsuk meg.
hogy meg is barnuljon, tehát még idejében tegyük bele a spárgát is, es
rövid ideig együtt süssük tovább, anélkül, hogy a kevergetést abbahagy­
nánk. Végül adjuk hozzá a citromlét és a szójaszószt. Óvatosan mozgas­
suk át, míg — ízlés szerint — borssal ízesítjük. Az adott mennyiség 4-6
személynek elegendő.

D06 SWEET CARROTS A U NATUREL / Répatermészet édesítve

1 /2 kg sárgarépa (nagyjából 6-7 közepes répának felel meg)


2-3 evőkanál vaj
1 teáskanál bazsalikom (Ocimum basilicum)
Tengeri só és frissen őrölt törött bors, ízlés szerint
2 evőkanál juharszirup (helyettesíthető mézzel)

Tisztítsuk meg a répát és vágjuk félujjnyi vastag karikákra (még


előkelőbb a hatás, ha hosszában hasítjuk kisujjnyi, vagy még hosszabb
hasábokra), majd rakjuk fedeles cseréptálba. A fedél ráhelyezése előtt a
vajat kis halmokban a répára kenjük, ráhinjük a bazsalikomot és a többi
fűszert is, s végül lelocsoljuk a juharsziruppal. Nem túl meleg (nagyjából
200 °C-os) sütőben addig sütjük lefedve, míg a répa meg nem puhul.

D07 BEVERLY BARNEY'S ITALIAN ZUCCHINI / B. B. olaszos cukkinija

A recept szerzője (Beverly Barney, Phoenix, Arizona, USA) volt olyan


kedves megosztani velem, illetve velünk saját fejlesztésű készítményének
titkát. Azt írja: „Megismerkedve a T E S T K O N T R O L L életmóddal, tovább­
fejlesztettem szokásos receptjeimet olyanná, hogy a megfelelő

295
ételtársítás szabályait is kielégítsék. 10 évvel fiatalabbnak érzem ma­
gam! Köszönöm!" Módszerét mindenkinek csak ajánlani tudom, csakúgy,
mint ezt a receptjét, amivel megkönnyíti valamennyiünk dolgát. Mi is
köszönjük, kedves Beverly!

1,5 kg cukkini, kefével lemosva


1 / 2 deciliter (kicsit esetleg több) étolaj, például olajözön, más
néven pórsáfrány (Carthamus tinctorius) olaja
1 /4 liter (azaz úgy két nagy csokor) apróra metélt friss
petrezselyem
1 deciliter apróra metélt friss bazsalikomlevél (Ocimum
basilicum)
2 gerezd fokhagyma, összetörve, vagy péppé zúzva
Frissen őrölt fehérbors (ízlés szerint)

A végeket lemetszve hasítsuk a cukkinikat kisujjnyi vastag hosszanti


csíkokra. Jó nagy serpenyőben forrósítsuk föl az olajat, tegyük bele a
cukkinit az összes többi alapanyaggal együtt, s lefedve pároljuk, amíg
enyhén ropogósra puhul. Közben még egy-két kanál olajat hozzáadha­
tunk, ha szükségesnek látjuk. 6-8 személy részére elég ez az adag.

D 0 8 S W E E T A N D S O U R R E D CABBAGE / Savanyún-édes
vöröskáposzta

1 kisebb fej vöröskáposzta, fölvágva (nagyjából 2 , 5 liter)


3 evőkanál vaj
2 - 3 fej (úgy 1/8 liter) vékony karikára vágott lila- vagy
vereshagyma
3 evőkanál méz
3 evőkanál frissen facsart citromlé
1 mokkáskanál tengeri só
Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint

A csíkokra szabdalt káposztát 10 percre tegyük hideg vízbe. A vajat


lefedhető zománcedénybe téve olvasszuk föl, pirítsuk meg benne a hagy­
mát, de csak míg üveges nem lesz. A káposztát az áztatóvízből kivéve úgy,
nedvesen helyezzük az edénybe, aztán födjük le, és lassú tűzön 10 percig
puhítsuk. Ezalatt keverjük össze a mézet a citromlével, tegyük bele a sót,
majd öntsük rá a káposztára, és keverjük el benne. Nagyon lassú tűzön
pároljuk tovább, vagy egy órát. Időnként hozzáönthetünk kevéske forró
vizet, ha a káposzta túlságosan ki találna száradni. Ha viszont a végére
túl nedves maradna, akkor főzzük még kicsit tovább, de fedő nélkül. Az

296
így elkészült étel tovább ízesíthető még borssal, tengeri sóval, vagy
sómentes sópótló fűszerrel, ha szükségesnek találjuk. Az adag 4 szemé­
lyes.
Mivel lehet együtt fogyasztani? íme egy ajánlat:
Jégbe hűtött uborkaleves (E06)
Görög nyári saláta (C06)
B. B. olaszos cukkinija (D07)
Tejszínes törtburgonya mártással (F02)
Savanyún-édes vöröskáposzta (D08, azaz éppen ez)

D09 B A R B E C U E D V E G E T A B L E K E B A B S / Pácolt rablózöldség


parázson pirítva

Ezek az ízletes és egészséges falatok egyaránt alkalmasak étvágyger­


jesztőnek és előételnek, s állófogadáshoz éppúgy, mint asztalnál felszol­
gált vacsorához. Az ízgazdag páclé az evéshez közvetlenül is fölhasznál­
ható, ha abba mártogatjuk a sült „rablózöldség" hasábokat.

Páclé
1/2 deciliter olívaolaj
1/2 deciliter (kicsit esetleg több) étolaj, például olajözön, más
néven pórsáfrány (Carthamus tinctorius) olaja, vagy
avokádóolaj
1 evőkanál pirított szezámmagolaj
2 evőkanál frissen facsart citromlé
2 evőkanál „tamari" mártás (ízlés szerint, el is hagyható)
2 evőkanál Worcetershire mártás (legjobb a „Robbie's" féle)'
1 teáskanál szárított vagy két evőkanál frissen apróra metélt
szurokfü (Origanum vulgare)
2 teáskanál szárított vagy két evőkanál frissen apróra metélt
savory, magyarul borsikafü vagy csombor(d) (Satureja
hortensis)
1 mokkáskanál szárított vagy egy evőkanál frissen apróra metélt
rozmaring (Rosmarinus officinalis)
2 teáskanál szárított, vagy két evőkanál frissen apróra metélt
bazsalikom (ocimum basilicum)
Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint.

Sütni való zöldség


6 db közepes nagyságú padlizsán, más néven tojásgyümölcs,
meghámozva, földarabolva
12 szem apró újburgonya, elögözölve 15 percig, illetve addig, míg
éppen kezd puhulni

297
1 db húsos paradicsompaprika, fölszeletelve
1 db húsos zöldpaprika, fölszeletelve
12 db gomba, kettévágva
12 db articsóka közepe, „szíve"
4 db kisebb cukkini, kétujjnyi darabokra szelve, (de használha­
tunk helyette apró, zsenge tököt, vagy bármi más,
sütésre alkalmas zöldséget)

Az úgynevezett j a p á n padlizsán j o b b sütés céljára, mert kevésbé kese­


rű és kisebb; így hámozás után elég, ha kétujjnyi vastag szeletekre
vágjuk, s máris mehet a páclébe. A szokásos padlizsánt aprítsuk kétujj­
nyi kockákra, sózzuk be, fél órát hagyjuk állni, majd öblítsük és csepeg­
tessük is le, így elmúlik kesernyés mellékíze. Ha épp nincs újkrumpli,
akkor nyugodtan használhatunk rendes burgonyát; válogassuk ki a
kisebb gumókat, amiket aztán rövid gőzölés után — szükség szerint —
kettőbe vagy négybe vágunk.
A páclevet csak össze kell keverni, majd a lapos tálba helyezett,
alkalmas méretűre kockázott zöldségre önteni, úgy, hogy valamennyi
zöldséghasábot érje. Takarjuk le a tálat, s pár óráig tegyük a hűtőbe,
hogy az ízek j ó l összeérhessenek. (Mennél tovább áll, annál zamatosabb
lesz.) A tálat közben meg is lehet kavargatni egyszer-kétszer.
Aztán tűzzük a zöldségdarabokat alkalmas nyársra, például hurkapál­
cára, ha előételként fogjuk kínálni, vagy fogpiszkálóra, ha csupán étvágy­
gerjesztő feladatot szánunk ennek a fogásnak. Közepes parázs fölött,
közben gyakran forgatva és időnként a páclével kenegetve, 15—20
percnyi sütés elég a zöldségeknek. Könnyen megjárhatjuk, ha egy-egy
hurkapálcára többféle zöldséget teszünk, mert a különböző zöldségek
különböző sütési időt igényelhetnek. Tehát ajánlatosabb ugyanazt a
zöldséget tenni egy-egy nyársra, és sütés után az elkészült darabokat a
nyársról azonnal lehúzni, s inkább tálcán kínálni, amíg meleg. Saját
páclevén kívül adhatunk mellé más mártásokat is a mártogatáshoz,
például metélőhagymás tejfelt, s ezenkívül még zöld salátát valamilyen
egyszerű salátaöntettel. A felhasználás módjától függően az adott meny-
nyiség 4—8 személy számára lesz elegendő.

D10 CRISPY B R O C C O L I W I T H GARLIC / Fokhagymás brokkoliropogós

2 csokor (úgy fél liter) brokkoli


2 evőkanál étolaj, például olajözön, más néven pórsáfrány
(Carthamus tinctorius) olaja
2-3 j ó l megtermett fokhagymagerezd, ki mennyire fokhagymásán
szereti

298
1,5 deciliter erőleves zöldségből
2 evőkanál könnyű szójaszósz
1 evőkanál sötét (alacsony nátriumtartalmú) szójaszósz
1 teáskanál mirin (rizsből készült keleti, j a p á n édesítőszer) vagy
helyette egy teáskanál méz
1 teáskanál pirított szezámmagolaj
2 teáskanál (kukorica)keményítö 1 deciliter vízben föloldva,
amibe 1 teáskanál étolajat is elkeverünk

Metsszük ki a brokkoli vastagabb szárrészeit, s tegyük félre egyéb


célokra. Ehhez az ételhez csak a fodros leveleket használjuk, úgy 5 cm
hosszú szárrésszel, ezeket vágjuk ujjnyi széles hosszanti csíkokra. Gőzö-
lőedényben forrásban levő víz fölött puhítsuk úgy három percig, majd
helyezzük konyharuhára, hűlni.
Készítsük elő a mártást, hogy kéznél legyen, amikor szükség lesz rá;
kisebb edényben törjük össze a fokhagymát és keverjük el egy evőkanál
olajjal. Egy másik edényben elegyítsük a zöldséglevest, a kétféle szója­
szószt és az édesítőt. A vízzel és olajjal elkevert keményítő is legyen a
kezünk ügyében, amikor nekilátunk a főzésnek.
Pár percig nagy lángon üresen hevítsük elő a gömbölyű keleti főző­
edényt, a wokot, utána tegyük bele a második (a maradék) evőkanál
olajat, majd mozgassuk meg, hogy az edény belső falát az olaj mindenhol
befogja. Rögtön ezután j ö n a fokhagymás olaj és a brokkoli. Rázogatva
kezdjük el keverni a wokot, méghozzá azonnal, nehogy a fokhagyma
odakapjon, s egészen addig, amíg — pár perc alatt — a brokkolit teljesen
bevonja az olaj. Ekkor beleöntjük a szójaszószos keveréket, valamint a
keményítős sürítőlét, s tovább rázzuk az edényt, míg a megvastagodott,
világos aranybarnára pirult mártás valamennyi brokkoliszeletet be nem
fogja.
Chow mein udon (kínai főtt metélttésztafajta) illik hozzá, bazsalikomos
vajjal, s valamilyen fejes saláta. Az adag 4 személyes.

D l 1 BRAISED GREEN BEANS / Puhára párolt pirított zöldbab

Alig fél óra kell az egész ebéd elkészítéséhez, beleértve ezt az egyszerű
módon párolt, de igazán ízletes zöldbabfogást és a hozzá illó tört burgo­
nyát is, amihez a mártást a bab párolóleve adja. Érdemes a gyerekeket is
belevonni a főzésbe; a feladat nem túl bonyolult, ugyanakkor a közös
munkálkodás öröm, s utána egészen más lesz az ebédhez való hozzáállás
— pontosabban ülés — is. Bevásárláskor lehetőleg vékony, fiatal babot
vegyünk, a vastagabb, testesebb zöldbab rendszerint nagyon szálkás is.

299
A pároláshoz használjunk lefedhető, és nehezebb, vastag falú serpenyőt,
különben túl hamar el talál forrni a párolólé.

1 zöldségleves leveskocka, vagy 1 evőkanál porított zöldséglé


(nagyon alkalmas a sómentes „ B e m a r d Jensen's" féle)
1/2 liter víz
2 evőkanál vaj
1/2 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál apróra metélt mogyoróhagyma (Allium ascalonicum)
1/2 kg zsenge zöldbab, leszálkázva és kettévágva
1/2 mokkáskanál szárított zsálya (Salvia offi cinalis), vagy néhány
zöld levél zsálya, ha akad friss is a háznál
1/4 mokkáskanál szárított kakukkfű, más néven démutka
(Thymus vulgáris), illetve 2 mokkáskanál, ha friss
1/4 mokkáskanál szárított szurokfü, (Origanum vulgare), illetve
2 mokkáskanál, ha friss

Oldjuk föl a zöldségport, valamint a fűszereket a vízben, illetve olvasz-


szuk meg a vajat (az olajat is hozzáadva) a serpenyőben. A felforrósított
zsiradékon közepes lángon pirítsuk meg kissé a mogyoróhagymát, épp­
hogy üvegesre puhítva, de semmiképp sem ropogósra. Adjuk hozzá a
babot, s kavargatás közben pirítsuk, míg a bab felszíne enyhén megsül.
Ettől j o b b a n benne marad eredeti leve, de azért vigyázzunk, le ne barnul­
j o n . Amikor kellően megpirult, akkor öntsük hozzá a zöldséglevet, várjuk
meg, míg fölforr, majd lassú tűzön, fedő alatt pároljuk még vagy húsz
percig, míg a párolólé felére fogy. Ekkor kivesszük belőle a babot, és
tovább forraljuk, míg a lé megint felére nem csökken, s tálaláskor így
besűrítve öntjük újra a babra, de ez a második sűrítési művelet elmarad­
hat, ha a főzőlevet tört burgonyához, vagy valamilyen főtt tésztához,
galuskához adjuk, mint mártást. A mennyiség három személyre elég.

300
Levesek, szendvicsek és göngyölt falatok

E01 CHINESE CORN SOUP / Kínai kukoricaleves

Percek alatt összeüthető, remek étel, a gyerekek mind imádják. Na­


gyon jó szolgálatot tesz, különösen méregtelenítési időszakokban.

1 evőkanál étolaj, például olajözön, más néven pórsáfrány


(Carthamus tinctorius) olaja
1/2 deciliter apróra metélt zöldhagyma
2 teáskanál természetes zöldségízesítö (például a „ B e m a r d
Jensen's" féle)
2 teáskanál zöldséges „csirkéié"
1 liter víz
1 liter frissen morzsolt, vagy mélyhűtött kukoricaszem
1 mokkáskanál szezámmagolaj
1 teáskanál könnyű szójaszósz
1 teáskanál (alacsony sótartalmú) sötét szójaszósz
1 mokkáskanál mirin (rizsből készült, keleti — j a p á n —
édesítőszer) vagy ugyanennyi méz
1/2 mokkáskanál kínai „ötfűszer" keverék
1 /4 mokkáskanál pirított gyömbér (Zingiber officináié)
1 csomó zöld mangoldlevél (Beta vulgáris cicla, magyarul leveles
fehérrépa), esetleg a kínai „bok choy" zöldje, háromujjnyi
darabokra szelve
1 púpozott teáskanál (kukorica)keményítö, esetleg nyílgyökérből
(Maranta arundinacea) készült erötáplálék, 2 teáskanál hideg
vízben föloldva, (ízlés szerint, akár el is hagyható)

A gömbölyű kínai főzőedény, a w o k lesz igazán alkalmas ennek a


levesnek az elkészítéséhez is. Az üres edényt pár percig —•- nagylángon —
elő kell hevíteni, majd rögtön az étolaj beleöntése után a zöldhagymát is
adjuk hozzá. Röviddel később tegyük bele a zöldségízesítőt és a zöldség­
levet, s az edényt lefedve tartalmát forraljuk föl.
Amikor forr, adjuk hozzá a kukoricát, a szezámmagolajat és az édesí­
tőt, majd a kínai „ötfűszer" keveréket és a gyömbért. Forraljuk tovább,
míg a leveles zöldet is beletesszük, s az kezd összeesni.
Ekkor öntjük bele a kevés vízzel elkevert keményítőt, ha úgy döntöt­
tünk, hogy azt is használunk, s pár percig tovább rotyogtatjuk, míg a
leves kellően be nem sűrűsödik. Az adott mennyiség 4 tányér levesre
elegendő.

301
E02 C R E A M O F ROMAINE A N D C U C U M B E R SOUP / Fejes­
uborkasalátaleves

A leves burgonyás változata igazán jól fog jönni például a méregtelení­


tés harmadik napján, mert a kevés krumpli laktatóssá teszi, a leves
mégsem fekszi meg a gyomrot. Azoknak is j ó t tesz, akiknek esetleg
emésztési gondokat okoz a szokásos módon fogyasztott fejes saláta.

1 szép fej fejes saláta, alaposan lemosva


1 j ó k o r a melegházi uborka, vagy 2 kisebb szabadföldi,
meghámozva
1 evőkanál vaj
1 teáskanál olívaolaj
1 kisebb fej lila-, vagy vereshagyma, kockára fölvágva
1 deciliter apróra metélt zellerlevél
12 deciliter víz
1 teáskanál természetes zöldségízesítö (például a „ B e m a r d
Jensen's" féle)
1 sómentes zöldségleves leveskocka
2 db közepes nagyságú krumpli, meghámozva és fölkockázva,
vagy helyette 4 evőkanál sűrű tejszín

A salátát tördeljük nagyobb darabokra, a meghámozott uborkát vágjuk


fél centi vastag szeletekre. A leveses fazékban olvasszuk föl a vajat, adjuk
hozzá a hagymát, az uborkát, a salátát, s az egészet jól keverjük el. Végül
a zeller zöldjét is tegyük bele, s addig folytassuk a keverést, míg a
zöldségek kezdenek összeesni.
Ekkor öntsük a fazékba a vizet, az ízesítőket és a leveskockát. Fölforral­
juk, és beletesszük a burgonyát. Ha halas, vagy csirkés vacsorához
szánjuk, akkor krumpli helyett tejszínt használjunk, de csak a főzés
végén. 30 perc fedő alatti, lassú tűzön történő főzés után turmixgépben,
vagy még inkább edénybe meríthető háztartási robotgéppel aprózzuk föl
a benne levőket, hogy a leves egyenletes péppé váljon. Utána újramelegít­
jük, de már nem forraljuk. Ekkor kell belekeverni a tejszínt is, ha amellett
döntöttünk. 4-5 tányérra futja.

E03 G R E E N SOUP W I T H FRESH H E R B S / Frissfüszeres zöldleves

1 közepes vereshagyma, kockára vágva


1 csomag zöldhagyma, karikára vágva
3 szál zeller fölszeletelve
1 j ó k o r a sárgarépa, ám fölaprózva

302
2 evőkanál vaj
1/4 kg mélyhűtött zöldbab (ami frissből nagyjából 1/2 liternek
felel meg), kétujjnyi darabokra vágva
1/4 mélyhűtött (például „Fordhook") limabab (Phaseolus
limensis)
3 evőkanál zöldségleves vagy zöldséges csirkeleves
1 mokkáskanál kakukkfű, más néven démutka (Thymus vulgáris)
1/2 mokkáskanál zsálya (Salvia officinalis)
3 liter viz
1/4 kg mélyhűtött spenót, (vagy ennek megfelelő mennyiségű
csokor a frissből), fölvágva
2 db közepes méretű cukkini, fél centi vastag karikára vágva
1 kisebb fej kínai ( „ n a p a " ) káposzta vékony csíkokra szabdalva
1 teáskanál természetes zöldségízesítö (például a „ B e m a r d
Jensen's" féle, vagy egy zöldségleveskocka
2 evőkanál friss bazsalikomlevél (Ocimum basilicum), fölmetélve
2 evőkanál friss borsikafü, más néven csombor(d) (Satureja
hortensis), fölmetélve

A leves gyorsan, könnyen elkészíthető, s nagyon j ó l kijön az íze, ha a


vizet nem egyszerre zúdítjuk bele, hanem részletekben, s ha főzés közben
gyakran kevergetjük.
Jó nagy leveseslábosban először a vajat olvasztjuk föl, s ahhoz adjuk a
földarabolt zöldséget, a hagymát, a zöldhagymát, a zellerzöldet és a répát.
Szorgalmasan kavargatva 2-3 percig pirítjuk, míg a zöldségek színe kezd
világosabb árnyalatba fordulni. Ekkor hozzáadjuk a kétféle babot, s jól el
is keverjük benne. Ezután következik a zöldséglé, a kakukkfű, a zsálya és
másfél liter vízből. Fölforraljuk, belekeverjük a spenótot (amit előtte érde­
mes kisebb hasábokra tördelni, ha mélyhűtött), valamint a cukkinit.
Gyakorta megkavarva pár percig így főzzük, majd hozzáadjuk a csíkokra
szabdalt kínai káposztát és a maradék vizet, s ha újra forr, akkor az
összes többi nyersanyagot, tehát a zöldséges ízesítőt és a csombort, ba­
zsalikomot is. Még további 5 percig kell főzni, fedő nélkül, amíg a limabab
is megpuhul, de az egész fözésidő ne legyen több 25 percnél. .
Az adag bőséges, de mélyhűtőben is nagyon jól eltartható, s akkor is
finom marad, ha onnan vesszük elő melegíteni. Jól megy hozzá — például
— a teljes gabonából készült pirítós.

E04 COUNTRY CARROT SOUP / Falusias répáslé

1 fej vereshagyma
2 szál zellerszár

303
1 evőkanál vaj
6 közepes nagyságú sárgarépa
1 csomag (mintegy másfél deciliter) petrezselyem
Viz, szükség szerinti mennyiségben
1-2 db zöldségleves leveskocka
Sómentes sópótló fűszer (például „Herbmare"), ízlés szerint

Daraboljuk föl a hagymát és a zellert. Közepes nagyságú lábosban


olvasszuk föl a vajat, adjuk hozzá a fölvágott hagymát és zellert, s kissé
pirítsuk is meg. Szorgos kavargatás közben tegyük a fazékba az időköz­
ben durvára reszelt répát, továbbá a finomra metélt petrezselymet is, míg
a különböző zöldségek jól el nem keverednek, majd annyi vizet öntsünk
rá, hogy ujjnyival ellepje a zöldséget. Beledobjuk a leveskockát és a
fűszert, fölforraljuk, s lassú tűzön, fedő alatt tovább főzzük még egy órát.
Főzés végén besűríthetjük 2 kanál tejszínnel, ha laktatósabbra akarjuk
csinálni, de ezután már ne forraljuk.
Ha krémlevest kívánunk készíteni belőle, akkor turmixgépben, vagy
még inkább edénybe meríthető háztartási robotgéppel aprózzuk föl a
benne levőket, hogy a leves egyenletes péppé váljon. Utána újramelegít­
jük, de már nem forraljuk. Ekkor kell belekeverni a tejszínt is, ha amellett
döntöttünk. Tálalható forrón is, de hidegen is. 4—6 tányérra futja.

E05 MISO A N D V E G E T A B L E S / Zöldséges (szó a) miszóleves

A miszó olyan — már egyre több helyen beszerezhető — szójapaszta,


amit elsősorban levesek alapanyagának használnak. (Készítik barnarizs­
ből is, de az kevésbé elterjedt). Kellemes, enyhén sós jellegű, lágy zamata
fölöslegessé tesz más ízesítőket.

1,5 liter víz


2 db közepes méretű újkrumpli, 20 percig elögözölve
2 db kisebb nyári (zöld) tök
1 db sárga tök
2 db kisebb cukkini
2 db közepes méretű vagy 1 db nagyobb sárgarépa, 20 percig
elögözölve
1 közepes nagyságú „ b o k choy", vagy helyette 1/4 fej káposzta
1 evőkanál piros, sárga, avagy vörös színű miszó

Míg a víz fölforr, azalatt hámozzuk meg a krumplit és vágjuk hasábra,


ugyanígy a kétféle tököt, a cukkinit és a sárgarépát is, továbbá szeleteljük
csíkokra a „ b o k choy" (illetve a káposzta) levelét. Minden anyagot te-

304
gyünk bele a lobogó vízbe, s addig keverjük, míg a miszó teljesen föloldó­
dik. Lassú tűzön, lefödve rotyogtassuk még vagy tíz percig, illetve addig,
míg a tök meg nem puhul. Az adott anyagmennyiség 3 személyre szól.

E06 CHILLED C U C U M B E R SOUP / Jégbe hűtött uborkaleves

A tejföl, tejszín nem csupán jó ízt ad a levesnek, de kifejezetten


laktatóssá is teszi. Nagyon jó bevezetőnek, ha az utána következő fogások
főleg zöldségből állnak. Én például a parázson pirított pácolt rablózöldség
(D09 a jele) mellé szoktam ezt a levest készíteni, de természetesen ekkor
sem maradhat el a nagy adag friss saláta.

3 db jól megtermett uborka, lehámozva, kimagozva (ha


szükséges), és vékonyra fölszeletelve
1,5 deciliternyi mogyoróhagyma, karikára vágva
3 evőkanál vaj
3,5 deciliter (kb. 1/4 kg) burgonya, m e g h á m o z v a és ujjnyi
darabokra kockázva
1,5 liter erőleves zöldségből
1 mokkáskanál fűszerezett só vagy sómentes sópótló fűszer, ízlés
szerint
1/2 mokkáskanál szárított tárkony (Artemisia dracunculus), vagy
1 evőkanál friss tárkonylevél, apróra metélve
1 mokkáskanál szárított kapor (Anethum graveolens) vagy 2
evőkanál friss kaporlevél, apróra metélve
1/2 deciliter tejszín
1/2 deciliter tejföl
Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint

A (kézi, vagy gépi) szeletelés után tegyünk félre egy evőkanálnyi hagy­
makarikát és egy marék uborkaszeletet az elkészült leves későbbi csino­
s í t á s á r a , díszítésére.
Olvasszuk föl a vajat a leveseslábosban, tegyük bele a hagymát, s
puhítsuk üvegesre. Gyakori kevergetés mellett pár percig pároljuk az
uborkát és a krumplit a hagymás zsiradékon, majd adjuk hozzá a
zöldséglét, a fűszerezett sót, a tárkonyt és a kaprot. Fedő alatt lassú tűzön
főzzük tovább, amíg a krumpli megpuhul, tehát 20—25 percig, majd
hagyjuk kicsit lehűlni, hogy a robotgéppel (vagy a mixerben) sima krém­
levessé lehessen átalakítani. A tejszínt és a tejfölt habverővel habarjuk
bele, (ekkor adjuk hozzá a borsot is), s ezután már ne tegyük újra a tűzre.
Jégszekrényben hűtsük egészen hidegre, mert így, jéghidegen kell
tálalni, a tetején nyers uborka- és hagymakarikákkal. Egy-egy mentale-

305
vél a levesestányérok (vagy kelyhek) tetején még kellemesebb külcsint és
belbecsét biztosít. 6 adagot tesznek ki a fenti mennyiségek.

E07 A V O C A D O G A Z P A C H O / Avokádós zöldségkehely

6 szál zeller
1 db közepes méretű hámozott uborka, vagy egy fél hámozatlan
üvegházi uborka
1 db zöldpaprika
1 db nagy, vagy 2 db kisebb avokádó, meghámozva és kimagozva

Betét
1,3 deciliter fölkockázott paradicsom
1,3 deciliter fölkockázott paradicsompaprika
1,3 deciliter fölkockázott uborka, meghámozva
1,3 deciliter fölkockázott zeller
1,3 deciliter fölkockázott avokádó

A zöld zellert, a zöldpaprikát és az uborkát futtassuk le a gyümölcs­


centrifugán. Az így nyert zöldes zöldséglevet öntsük a turmixgép kelyhé­
be, adjuk hozzá az avokádót, és az egészet dolgozzuk el simára, majd
hűtsűk le. Tálaláskor merjük nagyméretű kelyhekbe, s betétként minden
kehelyre tegyünk 2 púpozott evőkanállal a fölkockázott zöldségek keveré­
kéből. 3 adagra futja.

E08 T O M B U R G E R S / Jóteszemdvics burgerek

Teljes őrlésű gabonából készült, nyers vagy enyhén megpirított ham­


burger-zsemlyét kettévágunk, megkenjük vajjal, esetleg majonézzel, vagy
még jobb, ha „ m a n d u l a n é z " (C16jelű) mártással. A zsemlébe két saláta­
levél közé kétujjnyi vastag paradicsomszeletet teszünk, jó nagy paradi­
csomból, vagy több szeletet, ha csak kisebb paradicsom akad. Hintsünk
a paradicsomra csírát, vagy vékony csíkokra szabdalt salátát is. Kíván­
ságra meghinthetjük valamilyen sómentes sópótló füszerkeverékkel, al­
kalmas erre például a „ S p i k e " féle gyártmány. ízlés szerint tehetünk rá
még karikára vágott vékony lilahagymaszeleteket, vagy 1—2 evőkanál­
nyi, olajban fonnyasztott, fűszerezett hagymát, esetleg csalamádét. A sa­
látalevél a zsemlyét is megóvja az átázástól. ízletes leves, vagy éppen ká­
posztasaláta társaságában elfogyasztva teljes étkezést biztosít.
Az ilyen „burgerek" csodálatos ízélményt nyújthatnak, s az egyéni

306
alkotó ötleteknek is tág lehetőség nyílik ezen a területen, az éppen
rendelkezésre álló nyersanyagok függvényében.

E09 CAULIFLOWER SANDWICH FILLING / Karfiolos szendvicskrém

Tojáskrém vagy halpaszta pótlására nagyszerűen megfelel, sőt, az sem


túlzás, hogy nem csupán egészségesebb, de pirítósra kenve még fino­
mabb is azoknál. Igazi kedvenc, még nem találkoztam senkivel sem,
akinek ne ízlett volna.

1 kisebb karfiol, puhára gőzölve


2 evőkanál citromlé
1/2 mokkáskanál sópótló füszerkeverék, például „Spike"
1/2 mokkáskanál tengeri só
1/2 mokkáskanál oregano, magyarul szurokfü (Origanum vulgare)
1/4 mokkáskanál szárított mustármag (ízlés szerint, de el is
hagyható)
1 deciliter „mandulanéz" mártás (C16 jelű), esetleg majonéz

A puhára gőzölt karfiolt törjük össze, és a többi nyersanyagot hozzáad­


va az egészet jól dolgozzuk el. Ezzel kész is a csodakrém, kenhető teljes
őrlésű gabonából készül pirítósra, néhány paradicsomszelettel és csíra­
hintéssel kiegészítve, vagy tölthetjük „ p i t a " lepény belsejébe, csírával,
reszelt répával és apróra kockázott paradicsommal vegyest. Töltött para­
dicsom (vagy articsóka) készítéséhez is remek. A fenti mennyiség 3—4
személynek elég.

E10 AVOTILLAS / Avokádós kukoricalepény

2—3 kukoricatortilla
Majonéz, vagy „mandulanéz" mártás (C16 jelű), vagy mustár, vagy
vaj
1/2 avokádó, 4—6 szeletre vágva
Sómentes sópótló ízesítő, „Spikes" féle, vagy bármi más
Alfalfa hajtás, vagy fölaprózott fejes salátalevél

Száraz serpenyőben melegítsük föl a tortillát, de csak annyira, hogy


megpuhuljon, ne kapjon oda, ne váljon ropogóssá. Tegyünk két szelet
avokádót a közepére, hintsük be a fűszerrel, s tegyük rá a csírát, illetve a
salátát, s csavarjuk föl, mint a palacsintát. Ez a mennyiség egy személyre
szól.

307
E l 1 MEXICALI G O O D W I C H fVEGERITO) / Mexikói jóteszemdvics

2 liternyi fölszabdalt fejes salátalevél, lehetőleg különböző fajtájú


fejes salátákból
1/4 liter alfalfa hajtás
1/4 liter fölkockázott paradicsom
3/4 liter kukoricaszem, gőzön puhítva
1,3 deciliter brokkoli, gőzön puhítva és fölaprítva
3 evőkanál, sültekhez való folyékony füszerkeverék (például
„Barbara's Barbecue Sauce")
3 evőkanál „mandulanéz" mártás (C16 jelű), esetleg majonéz
2 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál citromlé
8 db, teljes őrlésű búzából sült „tortillaszerü" lepény
Keverjük j ó l össze valamennyi zöldséget az ízesítővel, a majonézzel, az
olajjal és a citromlével. A lepényeket forrósítsuk meg, majd kenjük rájuk
a zöldséges krémet. Ezután négy oldalát középre hajtva készítsünk borí­
tékhoz hasonló batyut a tortillákból, hogy töltelékük ne cseppenjen le. A
8 lepényből 8 , jóteszemdvics" lesz.

E12 N E W Y O R K G O O D W I C H / Keleti parti jóteszemdvics

Akár hiszik, akár nem, ezzel a zöldségösszeállítással olyan remek,


kézhez álló, ,,köröm közül" ehető szendvics készíthető, amiről aztán már
szinte lehetetlen leszokni. Egyik szemináriumonkon, amit Kaliforniában,
a Long Beach-nél horgonyzó „ Q u e e n Mary" fedélzetén rendeztünk, a 750
résztvevő több mint 1600 ilyen , jóteszemdvicset" pusztított el percek
alatt. Újdonság volt számukra, de meglátni és megszeretni — no meg
megenni — csupán pillanatok müve volt.

1/4 liter brokkoli


1,5 deciliter karfiol (ízlés szerint, akár el is hagyható)
2 evőkanál finomra reszelt sárgarépa
2 evőkanál vékonyra gyalult vöröskáposzta
2 evőkanál vékonyra gyalult sárgabélü tök
1/2 deciliter fonnyasztott hagyma, ízlés szerint (elkészítésének
leírása e recept után található)
1 db pita, vagy tortilla, vagy csapati lepény, teljes őrlésű búzából
1 evőkanál majonéz, vagy „mandulanéz" mártás (C16 jelű)
3 falatnyi kapros csalamádé
1,5 deciliternyi vékony csíkokra vágott fejes salátalevél
1,5 deciliter alfalfa hajtás

308
2 szelet avokádó (tetszés szerint, akár el is hagyható)
Egy csipet tengeri só, vagy valamilyen sómentes sópótló fűszer
(tetszés szerint, akár el is hagyható)

A zöldségek előkészítése
A brokkolit vékony csíkokra szabdaljuk, de csak a fodros levél és a
rövid felső szárrész fölhasználásával. A brokkolit és a karfiolt 5 percig
forrásban lévő víz gőzében kell puhítani, mielőtt .a, réjjávai. a káposztával
és a tökkel jó alaposan összekeverjük.

Fonnyasztott h a g y m a jóteszemdvicshez

2 evőkanál étolaj, például olajözön, más néven pórsáfrány


(Carthamus tinctorius) olaj,
1 kisebb fej vereshagyma, karikára vágva
1/2 evőkanál sültekhez való folyékony füszerkeverék (például
„Hain", vagy „Robbie's Barbecue Sauce")

Kisebb serpenyőben fölforrósítjuk az olajat, s csak addig pirítjuk benne


a hagymát, míg puhulni kezd. Ekkor hozzáöntjük a fűszeres mártást, s
addig pirítjuk tovább, míg a hagyma kissé megfonnyad. Egy fej hagyma
3—4 jóteszemdvicshez elég. Az esetleges maradékot sem kell kidobni,
nagyon jó lesz mindenféle zöldségleves följavítására.

A jóteszemdvics összeállítása:
Száraz serpenyőben forrósítsuk meg a tortillát, vagy csapatit, így
megpuhul, de csak annyira, hogy ne kapjon oda, ne váljon ropogóssá, s
helyezzük konyhai műanyagfóliára.
Ha pitát használunk, azt j o b b pár percig forró sütőbe helyezve fölmele­
gíteni, majd egy helyen megmetszeni, hogy a „ z s e b e " könnyen nyíljon,
amibe aztán minden mást bele lehet rámolni.
Ha csapatit, vagy tortilla lepényt alkalmazunk, azt először a mandula-
nézzel (vagy majonézzel) kenjük meg, majd a közepére egy réteg brokkolit
terítünk, amit óvatosan apróra tördelt karfiolrózsa darabkákkal rakunk
körbe. Erre jöjjön a csalamádé, majd egy további réteg a reszelt zöldsé­
gekből. Az utolsó réteg a fonnyasztott hagyma legyen, amit salátával,
csírával és avokádóval takarunk be, s meghintjük a sópótló fűszerrel, ha
szükséges.
Szorosra fölcsavarjuk, amikor kész, és tálalásig beborítjuk a műanyag­
fóliával, (így elkészítve a hűtőben is eláll, akár 2-3 napig is, persze csak
akkor, hajói elrejtjük szem elől.)
Tálaláskor a csomagoló műanyag fóliával együtt vágjuk kettőbe a te­
kercset, a vágásnál húzzuk kissé hátrább a műanyagot, de a másik

309
végénél hagyjuk érintetlenül, nehogy a zöldséges betét elcsöpögjön. Jó
étvágyat!

E 1 3 T H E L.A. D O O D W I C H / Nyugati parti jóteszemdvics

Alapvetően abban különbözik a keleti parti jóteszemdvicstől, hogy Los


Angeles környékén mi a-rengeteg hagyma helyett is inkább avokádót
használunk.

1 db teljes őrlésű gabonából készült tortilla


1 evőkanál majonéz, vagy mandulanéz mártás ( C l 6 jelű)
2 evőkanál, sültekhez való folyékony fűszerkeverék (tetszés
szerint, de el is hagyható)
Néhány vékony brokkolifodor, úgy 5 centisre vágva, mintegy
2 deciliter
1/4 közepes avokádó, fölszeletelve
1,5 deciliter alfalfa hajtás
Pár falatnyi kapros csalamádé
1 maréknyi vékony csíkokra vágott fejes salátalevél
Egy csipet tengeri só vagy valamilyen sómentes sópótló fűszer
(tetszés szerint, akár el is hagyható)

Száraz serpenyőben forrósítsuk meg a tortillát, míg épp csak megpu­


hul, hajlékonnyá válik, de csupán annyira, hogy ne kapjon oda, ne váljon
ropogóssá. Kenjük be az egészet a mandulanéz mártással (vagy a majo­
nézzel), és öntsük a közepére a folyékony fűszerkeveréket. Rakjuk körbe
a tortillát a gőzölt brokkolifodrokkal, majd rétegezzük rá az avokádósze-
leteket, az alfalfa hajtást, a csalamádét, s végül a csíkokra szabdalt fejes
salátalevelet. Hintsük meg egy csipet tengeri sóval, ha úgy kívánjuk.
Csavarjuk föl szorosan, mint a palcsintát, vagy kettős tekerccsé, egyszer­
re két szemben lévő oldaláról kezdve a sodrást. Műanyag fóliába csoma­
golva pár napig eláll a hűtőben, (hacsak valahogy véletlenül lába nem
kél), de rögtön is fogyasztható. A mennyiségek egy szendvicsre szólnak,
de bizony többet is megeszik ebből, aki éhes.

310
Burgonyából és gabonafélékből készült fogások

F01 COLD N E W POTATOES IN OLIVE OIL W I T H FRESH O R E G A N O /


Szurokfűszeres újkrumplisaláta

6 db közepes nagyságú újkrumpli, alaposan megmosva


6 evőkanál finom olívaolaj
1 evőkanál frissen facsart citromlé
Kevés fűszeres só, vagy sómentes sópótló fűszer
2 evőkanál apróra metélt, friss oregano, magyarul szurokfülevéí
(Origanum vulgare)
1 teáskanál csípős (Dijon-i) mustár

Az újkrumplit forrásban levő víz gőzében annyira puhítsuk meg, míg


késheggyel könnyen megszúrható lesz, ami nagyjából 20 perc gőzölést
jelent. Hagyjuk kissé lehűlni, majd vágjuk fél centi vastag szeletekre.
Keverjük össze az olívaolajat és a citromlét, s öntsük a még meleg
burgonyaszeletekre, utána hintsük meg a sófűszerrel és a szurokfüvei,
adjuk hozzá a mustárt is, és keverjük meg jól az egészet. Tálalható
melegen is, szobahőmérsékleten is, de hűtve is finom. A mennyiség 3—4
személyre szól.

F02 CREAMY MASHED POTATOES / Tejszínes törtburgonya,


mártással

8—10 db kisebb krumpli, meghámozva és kétujjnyi darabokra


fölkockázva
1 szál zeller, zöldjével együtt
1 babérlevél
1 jókora fokhagymagerezd
4 evőkanál vaj
1/2 deciliter tejszín
1 mokkáskanál tengeri só, vagy sómentes sópótló fűszer
Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint

A kockára vágott burgonyát nagyméretű fazékba helyezzük, s annyi


hideg vizet teszünk rá, hogy éppen ellepje. Belerakjuk a zellert, a babért
és a fokhagymát is, majd fölforraljuk, s utána fedő alatt lassú tűzön
további húsz percig-fél óráig forraljuk, míg a krumpli megpuhul. Szűrő­
kanállal merjük ki a krumplit, de a főzővízből 1 decilitert tartsunk meg a

311
megfelelő állag beállításához. (A többi főzölevet is föl lehet használni
levesek, mártások alapanyagaként, ha eltávolítjuk belőle a zellert, a
babért és a fokhagymát.)
Olvasszuk meg a vajat, öntsük rá a tejszínt, majd melegítsük, de
semmiképp ne forraljuk föl. Tegyük hozá a krumplit, s kézzel, vagy
géppel törjük össze, míg közben alaposan elkeveredik a vajas tejszínnel,
s a közben hozzáadott fűszerekkel is. Ekkor adjuk hozá a félretett főzöle­
vet a megfelelő sűrűség eléréséhez. Addig kavarjuk, amíg elég simává
válik. Adhatunk hozzá puhára párolt pirított zöldbabot ( D l 1 jelű), vagy
tárkonyos sülthagymamártást (F03 jelű).
Figyelem! A tört krumplit frissen kell tálalni, mert az állástól megkemé­
nyedik. A maradékot se dobjuk ki. mert alkalmas krémlevesek sűrítésé­
re.

F03 B U R N T ONÍON GRAVY WITH T A R R A G O N / Tárkonyos


sülthagymamártás

1 evőkanál étolaj, például olajözön, más néven pórsáfrány


(Carthamus tinctorius) olaja, esetleg szölömagolaj
1 jól megtermett vereshagyma, karikára vágva
3,5 deciliter víz
2 teáskanál fűszeres zöldséglé ( p é l d á u l , , B e m a r d Jensen's Natural
Vegetable Seasoning"), vagy 1 zöldségeröleves kocka (például
„Hugli Vegetale Bouillon")
1 /2 mokkáskanál tárkony (Artemiosia dracunculus)
1/4 mokkáskanál zsálya (Salvia officinalis)
1 csipet őrölt szerecsendió
1 /2 mokkáskanál turbolya (Anthriscus cerefolium)

Nagyméretű serpenyőben forrósítsuk föl az olajat, tegyük bele a hagy­


mát, és nagy lángon, szorgos kavargatás közben addig pirítsuk, míg
barnulni kezd. Ekkor adjuk hozzá a vizet, a fűszeres zöldséglevet, s az
összes többi fűszert is. Fölforraljuk, majd lassú tűzön addig párologtat­
juk, míg a mártás mennyisége körülbelül 2 deciliternyire besűrűsödik.
Tört krumpli mellé mennyei ez a szósz, a mennyiség két adagot tesz ki.

F04 BROILED POTATO SLICES / Roston aranyozott burgonyaérmék

2 db nagyra nőtt újkrumpli


3 evőkanál olvasztott vaj

312
Valamilyen sómentes sópótló fűszer, (például „Spike", vagy
„Herbamare"), ízlés szerint

Alaposan sikáljuk le a krumplit, s vágjuk vékony hosszanti szeletekre.


Tűzálló tál, vagy tepsi fenekére fektessük le a szeleteket, hogy csak
részben fedjék egymást, s ne halomban álljanak. Kenjük meg olvasztott
vajjal, hintsük rá a fűszerezést, és előmelegített sütőben 15—20 percig
sütjük, míg az érmék enyhén ropogóssá válnak, s aranybarna színt
nyernek. Az olajban sült krumpli kiváltására adhatjuk ezt az ételt, főleg a
gyerekek imádják. Mártogatáshoz adjunk mellé valamilyen mártást is. Az
adott mennyiség 2—4 személynek elég.

F05 ROAST POTATOES BONNE F E M M E (WITH ROSEMARY) /


Rozmaringos krumplisült jóasszony módra

1 kg aprószemú újkrumpli
3 evőkanál vaj
1 evőkanál olívaolaj
2 teáskanál apróra metélt, friss oregano, magyarul szurokfülevél
(Origanum vulgare)
1 mokkáskanál friss rozmaringlevél (Rosmarinus officinalis)
apróra metélve
Kevés fűszeres só vagy sómentes sópótló fűszer, ízlés szerint
Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint.

20—25 percig puhítsuk az alaposan megmosott, lesúrolt krumplit


forrásban levő víz gőzében, zöldséggőzőlő edényben, amíg annyira meg­
puhul, hogy késheggyel meg lehet szúrni. Hagyjuk kissé lehűlni, majd
vágjunk ketté minden szemet, s csak annyira húzzuk le a haját, hogy
minden fél krumpli tetején maradjon egy csinos kis sapka.
Vágjuk a burgonyát körülbelül egy centis kockákra, kíméletesen ke­
verjük el 2 evőkanál vajjal, az olívaolajjal, a szurokfű felével, a fölmetélt
rozmaring felével, a fűszeres sóval, a törött borssal, majd tűzálló tálban
helyezzük 220 °C hőmérsékletre előmelegített sütőbe, és süssük így 15
percig. Vegyük ki az edényt, (vigyázat, forró), tartalmát keverjük át, majd
további 20 percig süssük még, de előtte csökkentsük le a sütő hőmérsék­
letét 150 °C-ra. A sütőből kivéve keverjük össze a maradék vajjal és a
félretett, friss fűszerekkel. Tálaláskor adhatunk mellé párolt bébicukki-
nit (D01 jelű), vagy valamilyen salátát, például (C09 jelű) madár-fejes
salátát vajjal megkent csöves kukoricával. Az adagolás 4 személyre szól.

313
F06 S T E A M E D POTATOES A N D V E G E T A B L E S IN ÖLTVE OIL /
Begőzölt zöldségek krumplival, olívaolajban

Az olívaolaj is és a gőzön puhított zöldség is kifejezetten elősegíti az


öntisztító kiválasztási folyamatot, úgyhogy ez a fogás nagyon alkalmas,
például egy méregtelenítési időszak befejező szakaszában.

4 db kisebb vagy 2 nagyobb szem burgonya


2 db közepes méretű sárgarépa
2 db közepes nagyságú cukkini
2 db közepes nyáritök
2 db közepes sárgabelű tök
5 evőkanál olívaolaj
Kevés sómentes sópótló fűszer vagy tengeri só, ízlés szerint

Nagyságuktól függően négybe, vagy hatba vágjuk a burgonyaszeme­


ket. A répát lehámozzuk, és hosszában négyrét szeljük. Jó nagy gőzölő-
edényre lesz szükség, hogy a felvágott zöldség és az egészben hagyott
cukkini, illetve tök egyszerre beleférjen. Nagyjából 20 perc gőzölést
igényel, míg minden kellően megpuhul. Hámozzuk meg és kockázzuk föl
a krumplit. Kockázzuk föl a répát és a többi zöldséget is. Tálra kirakva
rendezzük el a falásnyi darabokra vágott zöldséget étvágygerjesztő lát­
vánnyá, majd apró cseppenként loccsantsuk rá az olajat, és végül
hintsük meg a sópótló fűszerre], illetve a tengeri sóval. 2 étkezésre elég.

F07 Q U I N O A / Kínvakása

Annak szánom ezt a receptet, aki hozzá tud jutni, és szívesen kísérlete­
zik ezzel az A n d o k indiánjaitól származó ősrégi, de a naturaboltok által
újra divatba hozott gabonafélével. A burgonya és a kukorica mellett ez a
harmadik olyan tápláléknövény, melyet az amerikai indián kultúra adott
az emberiségnek. Az inkák leginkább épp ezt, a „kínvát" tartották igazán
nagyra a háromból, „anyagabona" névvel illették.
íze remek, s rendkívül magas fehérjetartalma könnyen felszívódik, jól
hasznosul. Olyan fehérjeépítő aminosavak találhatók benne nagy meny-
nyiségben, mint a lizin, a metionin és a cisztein, amik más gabonafélék­
ben csak jóval kisebb mennyiségben fordulnak elő. A „kínva" gazdag,
mégis kiegyensúlyozott forrása keményítőnek, cukornak, növényi zsira­
déknak, szervesült ásványi anyagoknak, rostnak, többféle vitaminnak.
Ugyanakkor kifejezetten könnyű étel, s elkészítése is könnyű, mégis
változatos ételeket lehet előállítani belőle.
Ebből kevés is rengeteg, főzés közben saját térfogata ötszörösére duz-

314
zad. (A barnarizs például „ c s u p á n " háromszorosára.) A tápanyagokban
gazdag „kínva" különösen kívánatos kisgyerekeknek, és szoptatós
anyáknak is melegen ajánlott. De mindenki megszereti, aki csak megkós­
tolja.

1/4 liter „kínva"


1/2 liter víz
1 csipet só, ízlés szerint

A „kínva" főzéséről elterjedt, hogy keserves kínnal jár, pedig pofon­


egyszerű, csak az a titka, hogy földolgozás előtt hideg vízben nagyon
alaposan megmosandó, különben kesernyés marad az íze. Legjobb finom
szűrőben, folyó víz alatt rázogatva átöblíteni, vagy vízzel telt fazékba
helyezve kézzel óvatosan megdolgozni a víz alatt. Lecsepegtetés után
közepes nagyságú edénybe rakjuk, a fözővízzel és a sóval egyetemben.
Felforraljuk, majd lassú tűzön, fedő alatt tovább főzzük, úgy 10—15
percig, amíg a gabona az egész vizet fölszívja, s a fehér szemek áttetszővé,
üvegessé színeződnek. Vajjal, s ízlés szerint tengeri sóval vagy sómentes
sópótló fűszerrel gazdagítható. A mennyiség 4—6 személynek elég.

F08 MILLET / Köles (Panicum miliaceum)

Az eszményi gabona tulajdonképpen épp a köles, mert a testbe jutva


egyáltalán nem késztet savtermelésre. (Ilyen szempontból is j ó l fizet.)

1/2 liter víz


1/4 liter köles
1 evőkanál vaj
1 mokkáskanál só

Forraljuk föl a vizet, adjuk hozzá a kölest, a vajat és a sót. Gyakori


keverés közben forraljuk újra föl, majd lassú tűzön, fedő alatt főzzük még
vagy 15 percig, míg a főzővíz fölszívódik, s a kölesszemek megduzzadnak.
Tehetünk rá még vajat, vagy valamilyen más mártást. Tökéletes étkezést
biztosít például valamilyen friss saláta, és gőzölt vegyes zöldség köleská­
sával.

F09 EASY BROCCOLI PILÁF / Egyszerű rizsesbrokkoli

3 evőkanál étolaj, például olajözön, más néven pórsáfrány


(Carthamus tinctorius) olaja

315
1 mokkáskanál k ö m é n y m a g (Cuminum cyminum, „római
kömény")
1 teáskanál mustármag (tetszés szerint, el is hagyható)
1 teáskanál koriander (Coriandrum sativum)
1 teáskanál kurkuma, magyarul sárga gyömbérgyökér (Curcuma
domestica)
1 /2 mokkáskanál őrölt fahéj (Cinnamomum ve rum), tetszés
szerint
2 db babérlevél (Laurus nobilis)
1 teáskanál péppé zúzott fokhagyma
1,5 deciliter apróra szeldelt vereshagyma
1 csomó brokkoli, levele fodrokra szedve, a szárak lehajazva, és
egy centis darabokra szeletelve
3/4 liter rizs, gőzben puhítva, lehetőleg barnarizs
1 db kisebb citrom frissen kifacsart leve (2—3 teáskanálnyi)
1 teáskanál tengeri só

Nagyméretű, lefedhető serpenyőben hevítsük föl az olajat. Kissé ser-


cegtessük meg benne a köményt és a mustármagot, keverjük bele a
koriandert, a kurkumát, a fahéjat és a babért, a fokhagymát és a
hagymát is, s addig kevergessük, amíg a hagyma megpuhul, és éppen
barnulni kezd. Ekkor tesszük bele a brokkolit, s közepes lángon tartva 5
további percig kavargatjuk. Öntsünk hozzá egy deciliter vizet, s lassú
tűzön addig pároljuk az egészet, míg a brokkoli megpuhul. (Ez nagyjából
5 percet vesz igénybe.) Levesszük a tűzről, beletesszük az előgőzölt rizst,
s rendszeres időközönként addig kavargatjuk, amíg kissé ki nem hűlt.
Ekkor belecsavarjuk a citromot, megsózzuk, s még egyszer átmozgatjuk.
A mennyiségek 5-6 személyre szólnak.

F10 P O T A T O B U R E K / Burgonyás öreg böreg

A csöreg-böreg balkáni eredetű ételféleség, könnyen készíthető és


nagyon j ó , de igazán csak forrón finom. Alkalmas étvágygerjesztő falatká­
nak, de remek kiegészítője lehet levesnek, salátának, párolt zöldségnek,
és az önkiszolgáló büféasztalokon is főszerepet szokott kivívni magának.
Félkész tésztáját — mely szintén balkáni származású — általában előre
gyűrják-nyűjtják, s a téglalap alakú, csaknem rétestészta vékonyságú
leveleket boltban árulják. A tészta neve görögösen „phyllo", törökösen
,,yufka", s ma már nem csupán a balkáni országokban, hanem a világ
egyre több helyén lehet üzletben is megvásárolni, mint előkészített alap­
anyagot további földolgozás céljára.

316
4 db jó nagyra nőtt burgonya, meghámozva és durvára lereszelve
1 fej kisebb vereshagyma, apróra metélve
1 mokkáskanál tengeri só
Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint
2 evőkanál étolaj, például olajözön, más néven pórsáfrány
(Carthamus tinctorius) olaja
1 csomag (kb 1/2 kg) „phyllo" leveles tészta
1,2 deciliter olvasztott vaj

A reszelt krumpliból (az erre alkalmas konyhai eszközzel, vagy annak


híján konyharuhába téve) facsarjuk ki a nedvességet, majd megfelelő
méretű tálban-keverjük össze a hagymával, s ízesítjük sóval, borssal.
Adjuk hozzá az olajat is, és dolgozzuk el benne jól. (Igyekezzünk, mert a
reszelt burgonya hamar elszíneződik.)
Egy „phyllo" tésztalevelet rövidebb oldalával magunk felé fordítva a
munkaasztalra teritünk. (A többit addig is takarjuk le enyhén nedves
konyharuhával, nehogy kiszáradjanak.) A tésztalevél alsó harmadát hajt­
suk föl, kenjük meg vajjal. A fölhajtott (kettős rétegű) területen tereges­
sünk szét egy marokravalót a töltelékből, a szélek kétujjnyi üresen
hagyott részét borítsuk a töltelékre, s az egészet továbbhengergetve
készítsünk belőle lapos tekercset. A két végét is hajtsuk vissza, s úgy
helyezzük a tekercset vajjal vékonyan bekent, lapos tepsibe, hogy a
tésztalap illesztése ne látszódjon, alulra kerüljön, majd rögtön vajazzuk
meg a böreg tetejét is.
Keresztirányban 4—6 helyen metsszünk bele a böregtekercsbe, attól
függően, hogy kisebb étvágygerjesztő falatként szándékozzuk-e kínálni,
vagy az étkezés főfogásának. Hasonló módon készítsük a további teker­
cseket, míg el nem fogy a töltelék. (Ennyi nyersanyagból 9—10 tekercs
szokott összejönni.)
Amikor valamennyi tekercs bevajazva készen áll, akkor — még sütés
előtt — permetezzük be őket kevés vízzel vagy ásványvízzel, majd helyez­
zük a tepsit az előmelegített sütőbe. A sütés 220 °C hőmérsékleten
nagyjából 20—25 percig tartson, míg a böreg aranybarnára nem pirul.
Sütés alatt is kenjük meg mégegyszer a tésztát olvasztott vajjal.
Vegyük ki a sütőből, amikor kész, és éles késsel válasszuk el a
böregadagokat egymástól a korábbi bemetszések mentén, majd tálaljuk
rögtön, mert nincs, aki ne forrón szeretné.
Még néhány jó tanács a „ p h y l l o " fölhasználásához. Ne akkor próbáljuk
ki, amikor díszes vendégsereget várunk, j o b b előtte magunkon begyako­
rolni a bánásmódot, s csak akkor előrukkolni vele nagyobb társaság előtt
is, ha már biztosak lehetünk az eredményben.
A vékony tészta könnyen kiszárad, ezért munka közben is tartsuk
letakarva kissé nedves konyharuhával. De az sem j ó , ha nagyon vizes az

317
a konyharuha, mert akkor meg ragadós lesz tőle a tészta, és nem lehet
egymástól elválasztani a leveleket.
Azonnal takarjuk vissza a maradék tésztát, amint leválasztottunk egy
levelet. A kiterített egyetlen réteg ráadásul még gyorsabban szárad, ezért
rögtön kenjük meg az olvasztott vajjal, különben nem fogunk tudni dol­
gozni vele, hajtogatáskor reped, törik.
Kezdetben ne sajnáljuk, ha egy-két levél kárba vész, elszakad, kilyu­
kad, míg magunktól rá n e m jövünk a dolog csínjára-bínjára. Aztán a
„ p h y l l o " tészta sem mindig egyforma, hol ilyenre, hol olyanra sikerül.
N e m gond, egy-egy félkilós csomagban általában úgyis több levél szokott
lenni, mint amit fölhasznál az ember, van benne tartalék.

F I 1 D O L M A S (STUFFED GRAPE LEAVES) / Töltött szölőlevéldolma

Ez a finom falat is a Közel-Kelet tájairól származik. Receptjei gyakran


előírnak fenyömagot is; én egyszerűen kihagyom belőle, hogy megelőz­
zem a nem megfelelő ételtársításból eredő gondokat. Egész kevés ribizlit
is szoktak beletenni a töltelékbe. Az én emésztésemnek ez nem okoz
gondot, de aki úgy gondolja, hogy inkább szigorúan ragaszkodik a
szabályokhoz, az a ribizlit is kihagyhatja.
A dolma hidegkonyhai étel, a hűtőben — zárt edényben — pár napig
eltartható, így egy-két nappal előre is elkészíthető, ami nem megvetendő
előny mondjuk egy nagyobb vendégjárás előkészületei közepette.
Az előkezelt szőlőleveleket itt-ott boltban is meg lehet vásárolni, de
elkészítésének magunk is nekiláthatunk. így legalább biztosak lehetünk,
hogy nincs benne tartósítószer, hisz mi csináltuk, mi nem raktunk bele.
Pár percre sós citromos vízbe kell áztatni az enyhén előgőzölt, váloga­
tottan szép, friss szőlőleveleket. (Az áztatólébe tegyünk egy gerezd fok­
hagymát is.) Lezárt befőttesüvegben, gondosan rétegezve, hidegen tartva
hosszabb ideig is elállnak így előkészítve.
• Használat előtt hideg vízzel öblítsük le a leveleket, hogy a só nagyobb
része lemosódjon, majd konyharuhára, vagy papírtörölközőre fektetve
szárítsuk meg őket.

9 evőkanál olívaolaj
1 kisebb fej vereshagyma, apróra metélve
1 teáskanál szárított kapor
4 evőkanál aszalt ribizli
1 teáskanál frissen őrölt szerecsendió
1/2 mokkáskanál kardamom (Elettaria cardamomum)
1/2 liter gőzben főtt, kevés vajjal készült sótlan rizs (legjobb erre
a fehér „basmati" fajta)

318
30—35 db előkezelt szőlőlevél
1 db zöldcitrom (vagy egyszerűen citrom) leve, ami úgy 2—3
evőkanálnyi
Víz
Néhány vékony citromszelet
2—3 babérlevél

Nagyméretű serpenyőben forrósítsunk föl 5 evőkanálnyival az olajból.


Tegyük bele a hagymát és süssük, míg üveges lesz, de ne kezdjen el
barnulni. (Ezt akár egy kanálnyi víz beleöntésével is egyszerűen meg
lehet előzni.) Ekkor adjuk hozzá a kaporport, az aszalt ribizlit, a szere­
csendiót és a kardamomot, majd levesszük a tűzről és jól elkeverjük a
közben főtt rizzsel.
Vegyük elő a szőlőlevelet, s helyezzünk mindegyikre 1 -2 evőkanálnyit a
töltelékből, a levél nagyságától függően. (A levélnyelet le kell csípni, ha
még rajta lenne a levélen.) A levélnyél helyétől indulva óvatosan göngyöl­
j ü k bele a szőlőlevélbe a tölteléket, vigyázva, hogy oldalt ki ne folyjon. Az
apró tekercseket helyezzük tűzálló tálba. A sütésre másnap is sor kerül­
het, csak addig hűtőben tartandó.
Keverjük össze a citromlevet a maradék 4 evőkanál olajjal, s annyi vizet
adjunk hozzá, hogy 1/4 litert tegyen ki, majd a keveréket öntsük rá a
dolmatekercsekre. Helyezzünk a tetejükre citromszeleteket és néhány
babérlevelet, s a maradék szőlőlevelekkel is betakarhatjuk a tálat, majd
terítsünk rá alufóliát is lazán. Nagyjából 45 percig kell sütni, úgy 180 °C
körüli hőmérsékletű, nem túl meleg sütőben, mialatt leve csaknem
teljesen fölszívódik. (Vigyázat! Azért ne szárítsuk ki túlságosan!)
Körülbelül 30 étvágygerjesztő, ízletes dolma az eredmény. Van, aki
forrón szereti, de általában hidegen fogyasztják. Én így is, úgy is melegen
tudom ajánlani mindenkinek.

319
Főtt tészták és mártásaik

G01 QUICK FRESH T O M A T O SAUCE F O R PASTA / Egészségmártás


friss paradicsomból

Tudjuk, a paradicsom rengeteg szokásos mártás, szósz, ,,kecsáp"


alapanyaga, de a főzéstől alapvetően megváltoztatja természetét, erősen
savassá válik e frissen még nagyon is egészséges zöldség. A dilemma
megszüntetésére szinte kínálja magát az egyszerű, de nagyszerű megol­
dás, a friss paradicsomból hidegen készített mártás, mint ez is itt.
Önthetjük főtt tésztára, rizsre, mennyei az íze. Elkészítését leegyszerűsíti
és meggyorsítja, ha a daraboláshoz valamilyen kézhez álló háztartási gép
is akad.

2 evőkanál olívaolaj
1 kisebb fej vereshagyma
1 közepes nagyságú, érett friss paradicsom
Fűszeres só vagy sómentes sópótló fűszer, (például ..Herbmare").
ízlés szerint

Közepes méretű, lefedhető serpenyőben forrósítsuk föl az olajat, s


pirítsuk meg rajta a fölvágott hagymát. A fokhagymát is zúzzuk össze,
adjuk hozzá a hagymához, s azt is süssük kicsit, majd tegyük a serpenyő­
be a fölaprózott répát és zellert is. Alapos keverés után hintsük a finomra
metélt petrezselyem- és bazsalikomzöldet a többi zöldségre, a leves­
kockával együtt öntsük az edénybe a vizet, fedjük le, és lassú tűzön
főzzük úgy 15 percig, amíg a répa és a zeller is megpuhul, majd vegyük le
az edényt a tűzről és hagyjuk kihűlni.
Míg a többi zöldség hűl, azalatt készítsük elő a paradicsomot. Forró,
lobogó vízbe dobjuk, de épp csak fél percre, hogy a haját könnyen le
lehessen húzni kézzel. Aprításhoz ezután már nincs is szükség gépre
(attól a paradicsomlé amúgy is túl habos, sápadt lenne), a hámozott pa­
radicsomot kézzel is szétnyomkodhatjuk, ahogy a megfelelő méretű tálba
helyezzük, s értékes levéből így egy csepp sem vész el, csak figyelem és
kis ügyesség dolga. A főtt zöldséget hozzákeverjük a tört paradicsomhoz,
s közben — ízlés szerint — meghintjük a fűszeres sóval. Az adag 2—3
személynek elég.

320
G02 M U S H R O O M SAUCE W I T H GARLIC, OIL A N D PARSLEY /
Fokhagymás-petrezselymes gombamártás

1,5 dkg fűszeres ízü szárított gomba


1/2 kg friss gomba
1,2 deciliter olívaolaj
2 teáskanál péppé zúzott fokhagyma
3 evőkanál finomra metélt friss petrezselyem
Tengeri só és frissen őrölt törött bors, ízlés szerint

A szárított gombát áztassuk be annyi meleg vízbe, hogy az ellepje azt,


úgy fél órára, illetve amíg megpuhul. Szeleteljük föl vékonyra a friss
gombát, mely így nagyjából 1,5 litert tesz ki. A megpuhult szárított
gombát metéljük közepesen finomra, de áztatóvizét ne öntsük ki, hanem
vásznon, vagy sűrű szitán szűrjük el. A puhára ázott, fölaprózott szárított
gombát és leszűrt áztatólevét tegyük kisebb edénybe, forraljuk föl, és
addig tartsuk lassú tűzön, míg a folyadék elpárolog. Közben egy másik
serpenyőben forrósítsuk meg az olajat, s egész kicsit pirítsuk meg benne
a fokhagymapépet, majd adjuk hozzá a petrezselymet és a friss gombát,
s egy percnyi további pirítás után az előkészített szárított gombát is.
Ekkor tegyük bele a fűszereket is, és addig tartsuk lassú tűzön, míg a
gombaié elpárolog. Ennyi mártás 3-4 tányér főtt tészta ízesítéséhez ele­
gendő. Maga a főtt tészta lehet a kínai ,,lo mein", a j a p á n ,,soba", de
készülhet bármilyen más frissen gyúrt vagy száraztésztából is.

G03 PESTO G E N O V E S E / „Pesto" génuamártás

A legtöbb „ p e s t o " recept általában valamilyen sajtot, legtöbbször par-


-mezánt ír elő, de úgy találtam, hogy a sajt ízét pótolhatjuk a fűszerek,
illetve a fenyőmag mennyiségének megváltoztatásával, tehát sajtmente­
sen is lehet kellemes ízű. De a fenyőmag sem annyira fontos, el is
hagyhatja, aki ennyire sem akarja áthágni a megfelelő ételtársítás szabá­
lyait. Mindenesetre ez a „ p e s t o " mártás fenyőmaggal együtt is sokkal
egészségesebb, mint a szokásosak, a darált hússal és főtt paradicsommal
készültek, s egy kis zamatváltozatosságnak sem megvetendő. A „ p e s t o "
nem csak főtt tésztához j ó , adható zöldségre, például párolt karfiolra is.
Nem kell belőle sok, ebből kevéssel is sokra jutunk.

4 gerezd közepes nagyságú gerezd fokhagyma


1/2 liter friss bazsalikomlevél (Ocium basilicum)
2 púpozott evőkanál fenyömag
0,8 deciliter olívaolaj

321
Már nagy fordulaton járjon az aprítógép acélpengéje, amikor a fokhagy­
magerezdeket beledobjuk, hogy kellően földarabolja, majd a bazsalikom­
levelet és a fenyőmagot is a gép kelyhébe borítjuk. A gép kése azalatt is
pörögjön, míg az olajat vékony sugárban hozzáadjuk. Az olajból két
evőkanálnyit tartsunk meg, amit csak akkor öntünk a tetejére, ha már a
gépből átraktuk az elkészült mártást a szorosan záródó tárolóedénybe.
Ez a mennyiség nagyjából két decilitert tesz ki.
Fölhasználási példa: főzzük meg a spagettit, a makarónit, vagy bármi­
lyen más, ízlés szerinti tésztát, s tegyünk félre fél decilitert a főzővízből. A
leszűrt főtt tésztában kavarjunk el egy evőkanál vajat. 3-4 személynek
elég tésztaadaghoz (ami szűk fél kg) egy deciliter „ p e s t o " szükséges, amit
úgy kell előkészíteni, hogy kisebb edényben hozzáöntjük a félretett fél
deciliter főzővizet, s kavargatás közben forrásig melegítjük, épp csak
addig, míg bugyborékolni kezd, de n e m forraljuk. Ekkor ráöntjük a vajjal
elkevert, még meleg tésztára. Kevés sóval, borssal tovább ízesíthető az
étel, ha szükséges.

G04 PASTA W I T H B U T T E R A N D FRESH HERBS / Frissfűszeres


vajasmetélt

1/2 kg „jinejo" nudli, barnarizs, „soba", ,,chow mein udon", vagy


bármilyen más, tetszés szerinti főtt tészta
2 evőkanál vaj
2 evőkanál olívaolaj
Kevés tengeri só, vagy sómentes sópótló fűszer, ízlés szerint
Frissen őrölt törött bors, ízlés szerint
0,8 deciliternyi friss bazsalikom (Osimum basilicum), oregano
(Origanum vulare, magyarul szurokfü), vagy borsikafü, más
néven csombor(d) (Satureja hortensis), apróra metélve.

Forraljunk föl pár liter vizet a megfelelő méretű tésztafőző lábosban. A


tésztát adagonként tegyük bele a lobogó vízbe, hogy eközben is forrásban
tudjon maradni, s főzzük tovább a fölhasznált tésztaféleség használati
útmutatója szerint. Tésztaszűrőn csepegtessük le, s azon forrón keverjük
el a vajjal, az olívaolajjal és a fűszerekkel. Az így elkészített tészta 4—6
személy részére elegendő, s remek kiegészítő salátához, leveshez, de
párolt vagy parázson, roston sült zöldséghez is.

322
Sütemények, kétszersültek, lángosok, lepények

H01FRENCH T O A S T W I T H MAPLE SYRUP / Kétszersült édeske

1/4 liter mandulatej, vagy 2 deciliter tejszín és 1/2 deciliter víz


keveréke
1 púpozott mokkáskanál fahéj
1/2 mokkáskanál szerecsendió
4 karéj teljesörlésü gabonából sütött vagy lisztmentes kenyér
3 evőkanál vaj a sütéshez, és további vaj a befejezéshez
Melegített juharszörp vagy ennek híján méz

A mandulatejbe (vagy helyette a vizezett tejszínbe) keverjük bele a


fahéjat és a szerecsendiót. A kenyeret szeljük (kissé átlós vágással)
félkaréjokra, s mártsuk bele ebbe a folyadékba. Megfelelő méretű serpe­
nyőt választva hozzá, a vajat közepes lángon olvasszuk meg, és pirítsuk
benne aranybarnára a bemártott kenyérszeleteket. Vigyázzunk, ne le­
gyen túl magas a láng, nehogy a vaj közben megbarnuljon. A megsült
szeleteket előmelegített tálra helyezve vaj darabkákkal díszitjük, majd
melegített juharszirupot (vagy mézet) csepegtetünk rá. Az adag kettőnek
szól. Tízóraira, ebédre imádják a gyerekek.

H02 BLUE RIBBON BRAN MUFFINS / Mézes korpakalács

3/4 liter korpa 1/4 liter vízbe áztatva


1 / 4 liter méz
1 /2 liter nyers, hökezeletlen író vagy víz
2 tojás (nem feltétlenül szükséges, el is hagyható)
1,3 deciliter napraforgóolaj
3/4 liter teljes őrlésű búzaliszt
5 mokkáskanál sütöszóda
1 mokkáskanál tengeri só (ízlés szerint, el is hagyható)
1/4 liter elöáztatott mazsola (ízlés szerint, el is hagyható)

Áztassuk a korpát forró vízbe. Keverjük össze a mézet az íróval, a


tojással és az olajjal, a lisztbe pedig keverjük el a sütőport. Adjuk mindet
hozzá az áztatott korpához, s összedolgozás közben keverjük bele a
mazsolát is. 25 percig kell sütni nem túl meleg, 180 "C hőmérsékletű
sütőben. Hatszor három téglalapra vágjuk, s melegen, vajjal tálaljuk,
mert így a legfinomabb. De kihűlve sem szokott ránk romlani.

323
H03 H E R B E D BUTTERMILK BISCUITS / Háromfüszeres kétszersült

4.2 deciliter rétesliszt teljes őrlésű búzából


1 mokkáskanál só
4 mokkáskanál sütőpor
1 mokkáskanál sütöszóda
5 evőkanál vaj
2 deciliter nyers, hőkezeletlen író vagy víz
1 teáskanál méz
2 evőkanál korpa (nem feltétlenül kell, ki is hagyható)
3 mokkáskanál zsálya (Salvia officinalis)
2 mokkáskanál rozmaring (Rosmarinus officinalis)
3 mokkáskanál kakukkfű vagy démutka (Thymus vulgaris)

A sütőt 230 °C hőmérsékletűre kell előmelegíteni. Mérés előtt szitáljuk


át a lisztet, majd mégegyszer, miután a sót, a sütőport és a sütöszódát is
belekevertük. Tegyük hozzá a vajat, apró darabokban, majd készítsünk
mélyedést a keverék közepébe, ahová a mézzel kevert írót öntjük. (Ha
nem teszünk bele korpát, akkor 1/6 résszel kevesebb író is elég.) Hintsük
rá a korpát és a fűszereket, majd villával veknivé dolgozzuk össze, amit
aztán lisztezett gyúródeszkán egy-két percig kézzel gyúrunk-dagasztunk
tovább. Az egyenletesre eldolgozott tésztát tenyérrel tapicskolva, vagy
nyújtófával centi vastagságúra lapítjuk, és pogácsaszaggatóval, vagy
megfelelő átmérőjű, belisztezett peremű üvegpohárral jókora, körülbelül
10 cm átmérőjű korongokat vágunk belőle. Vaj ázott lapos tepsire rakjuk
ki, és 12—15 percig sütjük a 230 °C hőfokra előmelegített sütőben.
Körülbelül 16 kétszersültkarika j ö n ki a fenti mennyiségből.
Izgalmas és ízletes kenyérpótló kísérő salátához, zöldbabhoz, vagy bár­
milyen más zöldségfogás mellé.

H 0 4 ONION S C O N E S / Hagymás lepénylángos

1/2 liter rétesliszt teljes őrlésű búzából


1 mokkáskanál tengeri só
4 mokkáskanál sütőpor
4 mokkáskanál sütöszóda
1/2 deciliter hideg teavaj, késsel fölforgácsolva
1 teáskanál juharszirup vagy helyette méz (el is hagyható)
1.3 deciliter apróra kockázott hagyma
1 tojás
2 deciliter tejszín, s további 1/2 deciliter az ecseteléshez

324
Mérés előtt szitáljuk át a lisztet, majd még egyszer, miután a sót, a
sütőport és a sütőszódát is belekevertük. Tegyük hozzá a vajforgácsot,
készítsünk mélyedést a keverék közepébe, ahová a mézet és a hagymát,
továbbá a külön edényben fölvert tojásos tejszínt tesszük. Villával dolgoz­
zuk össze a tésztát kissé ragadós, de j ó l gyúrható veknivé, amit aztán
lisztezett gyúródeszkán fél percig kézzel gyúrunk-dagasztunk tovább. Az
egyenletesre eldolgozott tésztát tenyérrel tapicskolva téglalap alakban
centi vastagságúra lapítjuk, és pogácsaszaggatóval vagy megfelelő átmé­
rőjű, belisztezett peremű üvegpohárral jókora, körülbelül 10 cm átmérő­
jű korongokat vágunk belőle. A maradékot mégegyszer gyúrjuk át, s
abból is hasonló módon készítsünk ugyanolyan korongokat.
A tésztakorongok tetejét ecseteljük be a maradék tejszínnel és 12—15
perc alatt süssük meg őket aranybarnára, előmelegített sütőben, 400 °C
körüli hőfokon. Körülbelül 12 lepénylángost adnak ki a föltüntetett
mennyiségek.
Ez a sült tészta megnyugtatóan könnyű és ínycsiklandóan finom
kenyérpótló kísérő leveshez, salátaebédhez.
Hal és csirke

101 F L O U N D E R IN LEMON-DILL SAUCE / Kapros lepényhal

3 evőkanál vaj
1 evőkanál apróra metélt friss kapor (Anethum graveolens), vagy
1 púpozott mokkáskanál szárított kaporpor
1 evőkanál frissen facsart citromlé
1/2 mokkáskanál fűszeres só, tengeri só vagy sómentes sópótló
fűszer, ízlés szerint
1 szál közepes nagyságú zöldhagyma, vékonyra karikázva
1/2 kg filézett halszelet, legjobb a lepényhal, de alkalmas
bármilyen más fehér halhús is
Pár citromszelet a díszítéshez

A vajat, a kaprot, a citromlevet, a sót és a zöldhagymát közepes lángon


— alkalmanként meg-megkavargatva — melegítsük föl együtt egy jó nagy
serpenyőben. Erre a vajas keverékre tesszük a halszeleteket. További 8—
10 percig fedő alatt pároljuk, s közben időnként meglocsolgatjuk a piruló
halszeleteket egy-egy kanállal a párolóléböl. Villaheggyel ellenőrizzük,
hogy kellően megpuhult-e. Tálaláskor előmelegített tányérra tesszük a
halat, saját levével leöntjük, s citromkarikákkal díszítjük. Az adag 4
személyes.

102 MEQUITE-GRILLED SWORDFISH BEVERLY HILLS / Kaliforniai


kardhal roston

6 evőkanál olívaolaj
2 gerezd péppé zúzott fokhagyma
2 evőkanál apróra metélt friss petrezselyem vagy 2 teáskanál
szárított
2 evőkanál apróra metélt friss borsikafü, más néven csombor(d)
(Satureja hortensis), vagy 1 teáskanál szárított
1 evőkanál apróra metélt friss turbolya (Anthriscus cerefolium),
vagy 1 teáskanál szárított
2 teáskanál őrölt koriander (Coriandrum sativum)
2 teáskanál frissen facsart citrom, vagy zöldcitrom leve
1 db j ó k o r a paradicsom meghámozva, kimagozva és fölkockázva
Sómentes sópótló fűszer, vagy tengeri só, ízlés szerint

326
4 db egyenként 15—20 dkg körüli súlyú, 3—4 ujjnyi vastag tengeri
halszelet, kicsontozva és lenyúzva, például kardhal, tonhal,
makréla, tengeri süllő

Az olívaolaj kétharmadába, azaz 4 evőkanálnyiba, kézzel, turmixgéppel


vagy más konyhai eszközzel jól belekeverjük a fokhagymát és a fűszere­
ket, s az utolsó pár másodpercben hozzáöntjük a citromlevet is, majd
végül meghintjük sóval, borssal, s félretesszük á keveréket, míg nekiké­
szülődünk a sütésnek.
A maradék olajjal alul-fölül megkenjük a halszeleteket és a rostsütő
rácsát is, majd parázs fölött megpirítjuk a hal mindkét oldalát. A sütésidő
a szelet vastagságától függ, 2-3 percet számoljunk minden halcentimé­
terre. Kétszer kenjük meg a halat az előkészített fűszeres olajjal, először
sütés kezdetén, s másodszor félidőben, akkor, amikor megfordítjuk a
szeleteket.
Négy előmelegített tányér közepére tegyünk egy keveset a fűszeres
olajból, majd mindegyikbe fektessünk egy-egy megsült halszeletet, s a
maradék keveréket öntsük a tetejükre. Gőzben párolt spárgát, vagy
szintén egyszerűen elkészített zöldbabot adhatunk mellé, no meg sok
salátát, így hagyjuk, hogy a fűszeres sülthalaroma kellően érvényesül­
hessen. A halszeletek és a tányérok számának megfelelően az adagot
négy személyre szántuk.

103 WARM CHICKEN A N D BROCCOLI SALAD / Icipici pipicicificnik


brokkolisalátában

2 db szép nagy, lenyúzott csirkemell


1 gerezd fokhagyma
1 fej vershagyma egészben, megtisztítva
1/2 liter zöldség-eröleves
1 l'l liternyi kisebb brokkolifodrokból
2 ágacska friss rozmaring (Rosmarinus officinalis), vagy egy
csipetnyi szárított
1,3 deciliter „fidzsi fincsi" salátaöntet (C19 jelű)

A csirkemelleket kettévágjuk, s közepes nagyságú lábasba helyezve


melléjük tesszük a fokhagymát, a hagymát és annyi zöldséglét, ami épp
befedi a húst. Forrásba hozzuk a folyadékot, majd lecsöndesített, lassú
tűzön, fedő alatt tovább főzzük, úgy 20 percig, amíg a csirke megpuhul.
Míg a csirke fő, azalatt készítsük elő a brokkolit. A gőzölöedénybe
először a rozmaringágakat tesszük bele, majd a brokkolifodrokat, s forró

327
víz fölött gőzöljük, de csak addig, amíg a brokkoli éppen csak megeresz­
kedik, s színe világosabb zöldre vált.
A csirkét a főzőléből kiemelve, még melegen, vágjuk föl falatnyi dara­
bokra. (A főzőlét majd inkább öntsük ki, mert túlságosan savassá vált
már az újrafölhasználáshoz.) A csirkedarabokat összerázzuk a gőzölt
brokkolival, majd a salátaöntettel, és — ízlés szerint — őrölt fehérborssal
is ízesítjük. Tálalható jegelve, de forrón is, ki hogyan szereti. Az adott
mennyiség 4 adagot tesz ki.

104 LEMON-DILL CHICKEN / Kaporgálós csirke

3 evőkanál vaj
1 evőkanál apróra metélt friss kapor
vagy 1 csapott teáskanál szárított kaporpor
1 evőkanál frissen facsart citromlé
1/2 mokkáskanál fűszeres só, tengeri só vagy sómentes sópótló
fűszer, ízlés szerint
1 szál közepes nagyságú zöldhagyma, vékonyra karikázva
1/2 kg lenyúzott csirkemell, mindegyik kicsontozva és
négybe vágva.

Ez a fogás nagyon hasonlít a „ k a p r o s lepényhaF (101 jelű) receptjére,


csak éppen kétszer annyi ideig kell a tűzön tartani.
A vajat, a kaprot, a citromlevet, a sót és a zöldhagymát közepes lángon
— alkalmanként meg-megkavargatva — melegítsük föl együtt egy jó nagy
serpenyőben. Erre a vajas keverékre tesszük a csirkedarabokat. További
8—10 percig fedő alatt pároljuk, s közben időnként meglocsolgatjuk a
piruló csirkemell negyedeket egy-egy kanállal a párolóléből, majd meg­
fordítjuk a húst, s másik oldalát ugyanígy sütögetjük, ugyancsak 8—10
percig. Villaheggyel ellenőrizzük, hogy kellően megpuhult-e. Előmelegí­
tett tálon rendezzük el a húst, és saját levével öntsük le. Az adag 4
személyes.

328
Magtej, magtejes italok, fagyos finomságok

J01 NUT A N D SEED MILKS / Magból készített tejek

Mandula, szezámmag, napraforgó, kesudió, ezek valamilyen keveréke,


vagy bámilyen más olajos mag fölhasználható magtej készítéséhez ezen
recept szerint. A kész tej 1—2 napig hűtőszekrényben tárolható, de
természetesen azon frissiben a legjobb. Víz helyett használjunk jég­
kockát, ha hidegen szeretjük, és az elkészítés után nincs türelmünk
kivárni, míg lehűl. Ha a hűtőből vesszük elő, akkor használat előtt jól
rázzuk föl, mert állás közben a sűrűje leülepszik.

1,3 deciliter „meztelen" mandula, vagy hántolatlan szezámmag


2 teáskanál juharszirup vagy termett (hőkezele tlen) méz, ízlés
szerint, de el is hagyható
1/2 liter víz, esetleg több, attól függően, milyen a kívánt sűrűség

A mandulaszemek ,,levetkőztetésére" először „blansírozni" kell, ami


azt jelenti, hogy egy percre lobogó, forró vízbe vetjük a mandulát, majd
utána kivesszük, s lecsepegtetjük. Az ettől meglazult bőrből már köny-
nyen kipattintható a „meztelen" mandula.
Az elkészítendő magot pár órára — vagy esetleg fél napra is — érdemes
vízbe áztatni, de ez nem feltétlenül szükséges. A szűrőt előre béleljük ki
szűrőpapírral. A turmixgép kelyhébe tegyük bele a magot, s az édesítő­
szert és a víz felét, úgy 1/4 litert. Addig járassuk a gépet a legnagyobb
fordulaton, míg egyenletes péppé válik a mag és a víz, s csak ezután
keverjük bele a többi vizet, annyit, hogy a kívánt sűrűséget elérjük. Még
néhány percig keverjük együtt tovább, aztán szűrjük le. Ha túl sok pép
marad a szűrőn, az annak a jele, hogy tovább kellett volna járatni a
turmixgépet. De ez sem tragédia, a szűrőn fönnakadt pép — víz hozzá­
adásával — újra fölhasználható további magtejkészítéséhez. Ennyi mag­
ból körülbelül 1 liter magtej készíthető.

J02 DATE OR STRAWBERRY-ALMOND M I L K S H A K E / Datolyás,


illetve ivófagyi mandulatejböl

1/4 liter „friss mandulatej" (J03 jelű)


2 mélyhűtött banán
6 szem kimagozott datolya vagy 6 szem friss (esetleg
lefagyasztott) eper

329
A mandulatejet a gyümölcsökkel együtt addig keverjük a turmixgép­
ben, amíg folyékony krémmé verődik. Aki kevésbé sűrűn szereti, az csak
egy banánt használjon föl. A mennyiség egy mixerkehelynyi.
Ha megnyerte a tetszést ez a fagyos finomság (a gyerekek egyszerűen
megörülnek érte, de a felnőtteket sem szokta hidegen hagyni), akkor
érdemes lesz állandóan mélyhűtött banánt tartani a háznál. Ezek a
folyékony fagyik táplálók, és nagyon jól helyettesítik a fagylaltból és tejből
kevert „milksék" készítményeket, meg a különböző fehérjetápokból csi­
nált italokat.

J03 FRESH A L M O N D MILK / Friss mandulatej

A mandulatej és más, magokból készült tejpótlék nem új találmány,


évszázadok óta ismert mind Európában, mind Ázsiában, mind az ameri­
kai indiánok között. Manapság is széles körben alkalmazzák világszerte,
mint könnyen emészthető, egészséges pótszert a tehéntej helyett. A
mandulából, vagy szezámmagból készült magtej csodás ízén felül egyben
elsőrangú, könnyen fölszívódó és gazdag kalciumforrás is.

1/2 deciliter „meztelen" mandulamag


1/4 liter víz
2 teáskanál juharszirup vagy termett (hökezeletlen) méz, ízlés
szerint, de el is hagyható

A mandulaszemek „levetkőztetésére" először ,,blansírozni" kell, ami


azt jelenti, hogy egy percre lobogó, forró vízbe vetjük a mandulát, majd
utána kivesszük, s lecsepegtetjük. Az ettől meglazult bőrből már köny-
nyen kipattintható a „meztelen" mandula.
Mint minden magtej, ez a friss mandulatej is turmixgépben készíthető
a legkönnyebben. A „ruhátlan" mandulaszemeket a hideg vízzel együtt 2-
3 percig járatjuk a gép kelyhében, a legmagasabb fordulatfokozaton,
amíg vastag, fehér, tejszerű folyadékká nem válik. Finom szitán vagy
vászonon szűrjük le, ha rögtön meg akarjuk inni. Ha túl sok pép maradt
a szűrőn, az annak jele, hogy tovább kellett volna járatni a turmixgépet.
De nem kell rajta kiakadni, a szűrőn fönnakadt pép — víz hozzáadásával
— újra fölhasználható további magtejkészítéséhez. Nem szükséges a szű­
rés, elhagyható, ha a magtejet ivófagyi készítésére akarjuk fölhasználni.
Bármelyik ivófagyi ragyogóan alkalmas gyümölcsnap vagy más „élőé­
tel-nap" kiegészítőjeként, de nem tanácsolt, ha azon a napon már főtt
ételt is ettünk, vagy fogunk enni.

330
J04 BANANA SHAKE DIVINE / Banános olimpuszi ivófagyi

1 /4 liter mandulatej (J03 jelű)


2-3 db mélyhűtött banán, nagyságtól és a kívánt sűrűségtől
függően
2 teáskanál juharszirup, vagy termett (hökezeletlen) méz, ízlés
szerint
1/4 mokkáskanál frissen reszelt szerecsendió, más néven
muskátdió (Myristica fragrans)

A mandulatejet beleöntjük a turmixgép kelyhébe, hozzá — a penge


forgása közben — adagonként a fagyasztott banánt, míg a kívánt sűrűsé­
get elérjük, végül az édesítőt és a szerecsendiót is beletesszük, rövid ideig
még járatjuk a gépet, s máris tálalható. Egy jó nagy keverőkelyhet tesz ki
a mennyiség.

J05 CAROB SHAKE / Szentjánoskenyeres ivófagyi

1/4 liter magtej mandulából vagy szezámmagból (J03 jelű)


2 db mélyhűtött banán
2 teáskanál juharszirup vagy termett (hökezeletlen) méz, ízlés
szerint
1 evőkanál szentjánoskenyérpor, cukrozás nélküli, pirítva porítva

Turmixgépben keverjük össze a mandulatejet a többi alkotórésszel, s


az egészet rémesen krémesre keverjük. Egy, esetleg két személynek jut
belőle.

J06 RAINBOW CREAM / Trópusigyümölcsös szivárványöntet

Kell hozzá a már többször emlegetett gyümölcscentrifuga, de ez megint


olyan mennyei finomság, ami egymaga megéri ezt a beruházást.

4 deciliternyi fölkockázva mélyhűtött gyümölcshús, mangó és


papaya
12 szem fagyasztott eper
2 db mélyhűtött banán

A gyümölcscentrifugát ,,teli", szűrés nélküli betéttel szereljük, tehát


nem kell szétválasztani a folyékony alkotórészt a rostostól. A fent mega-

331
dott sorrendben lefuttatjuk a gépen a fagyasztott gyümölcsöket, s máris
tálalható.
Gyümölcssaláta-öntetnek is megfelelő, s mivel nincs benne magtej,
ezért — a helyes gyümölcsfogyasztás szabályainak betartása mellett —
bármelyik napon fogyasztható. Három személyre számoltuk ki az adago­
lást, de lehet, a valóság ránk cáfol, s a harmadik hoppon marad.
Következtetések

(Harvey és Marilyn Diamond)


Kezünkbe akarjuk venni egészségünk irányítását is, ez kétségtelen.
Akarjuk, de vajon képesek is vagyunk rá? N e m könnyen. A különféle
elméletek és nézetek zsákutcái között vergődve a többségnek teljesen
zavarosak a képzetei. A rengeteg csalódás, fölsülés oda vezetett, hogy
nem csupán az értékes és az értéktelen különválasztása jelent gondot.
Tovább bonyolítja a helyzetet az a minden irányból j ö v ő sugalmazás,
miszerint az egészség megőrzésére mi magunk nem vagyunk képesek.
Elhitetik velünk, hogy másokra szorulunk, ha azt szeretnénk megtudni,
hogy tulajdonképen mire van szükségünk, mi is kell nekünk. Ki akarnak
rekeszteni a döntésből, hiába van szó éppen saját egészségünkről. A
legkisebb rendellenesség esetén orvoshoz tanácsolnak, s elvárják, hogy
aztán ,,vakon", kérdezősködés nélkül kövesse mindenki a doktor előírá­
sait. A felelősséget kiveszik saját kezünkből, hogy aztán kényükre­
kedvükre manipulálhassanak minket. Az árát viszont velünk fizettetik
meg, s legtöbbször nagyon magas ez az ár, mert végül n e m csupán
pénzünk, de egészségünk is oda lesz.
Hogy mekkora ez az ár? Csak mi, amerikaiak évente félbillió
(500 000 000 000) dollárnál többet költünk az egészségügyre, méregdrá­
ga orvosi vizsgálatokra, kórházakra, kivizsgálásokra. A drága vizsgálatok
kimenetele általában — szintén nem kevéssé költséges — gyógykezelés.
Az egészet megfejeli a betegbiztosítás követhetetlenül bonyolult, de egyál­
talán nem takarékos hálózata. Az Egyesült Államokban több az orvos, a
kórház, a pazarló egészségügyi program, mint a világ bármelyik m á s
országában, mégis mi vezetünk az elfajulásos (degeneratív) betegségek
gyakoriságában. Úgy tűnik, rendkívül pénzigényes vállalkozás egészsé­
gesnek lenni Amerikában.
Most azonban a lehetőségek egészen új világa támad föl szemünk előtt.
Aki kicsit is foglalkozott az egészségüggyel, az tudja, a legnagyobb tudás
is csupán apró töredéke mindannak, amit tudni kellene és amit tudni
lehet. Az egész szakterület tulajdonképpen meglehetősen kezdetleges
fokon tart. Már ezért is roppant fontos lenne, hogy egyes csoportok ne
törekedjenek kizárólagosságra, ne egymásra acsarkodjanak, ne egymás
kezéből próbálják kicsavarni a munkát. Ehelyett kötelezővé kéne tenni az
információk, a gondolatok, a teóriák szabad áramlását mindazok között,
akik érdekeltek abban, hogy másokat j o b b egészséghez segítsenek.
Ezen csoportok egyikét sem mi választottuk meg egészségügyi kérdé­
sek legfelsőbb döntőbíráinak. Sokan mégis úgy viselkednek, mintha
csakis ők ismernék a helyes irányt, mintha kizárólagos j o g u k lenne

333
Válogatott magyar életreceptek

Az alábbiakban közreadott, magyar származású, remek Testkontroll -


recepteket azokból a levelekből válogattuk össze, amelyek az 1992 elején
meghirdetett nyilvános pályázatra futottak be. Százával érkeztek a jobb­
nál j o b b ételötletek.
Számos azonos vagy nagyon hasonló receptet kaptunk, melyekből itt
csak a legjobb változatot mutajuk be.
A beküldött anyagban természetesen sok „selejt" is akadt. Kisebb
változtatásokat saját szakállunkra is végeztünk, például ahol kellett, ott a
természetesebb vajat javasoltuk a mesterséges margarin helyett. Nem
lehetett viszont mit kezdeni olyan recepttel, ami amúgy bizonyára remek,
de nem felel meg Testkontroll alapelveinek.
Az ilyen ételleírások ugyan egyszerűsítették a válogatást, de egyáltalán
n e m tettek minket boldoggá, mert arra engednek következtetni, hogy
még a Teskontroll hívei sincsenek mindig tisztában — például — a meg­
felelő ételtársítás szabályaival.
Az újabb és újabb fogások kiötlésében nagyszerűen ki lehet élni
alkotókészségünket, de ez nem azt jeleni, hogy szinte mindent szalonná­
val kellene zamatossá tenni, majd pohárszámra adagolt tejföllel jól nya-
konönteni, s amit csak lehet, tojással, túróval kellene elkészíteni! Olykor­
olykor ugyan eltérhetünk a szigorúan vett előírásoktól, a kivétel erősíti a
szabályt, de azért egészen háttérbe mégsem szoríthatjuk azt!
Az se garancia a Testkontroll elveinek érvényesülésére, ha valaki
kizárólag növényi eredetű alapanyagokat használ egy-egy ételhez. Példá­
ul a helyes ételtársításban elfogyasztott halétel vagy sok salátával kísért
zöldséges csirke egészségesebb vacsora lehet, mint mondjuk egy olyan
édes sütemény, ami liszt mellett jó sok diót is tartalmaz vagy éppen
gyümölcsöt sütöttek bele. Finom lehet, csak éppen a Testkontrollhoz
nincs köze.
A Testkontroll alapelveit — úgy látszik — időnként érdemes fölelevení­
teni. Ehhez remek segédeszköz a már korábban is említett TESTKONT­
R O L L D I Ó H É J B A N című színes táblázat, amely mindig kéznél lesz, ha
szem előtt tartjuk, például a hűtő, vagy a kamra ajtajára fölerősítve.
(Egységes 49,— forintos áron postán is megrendelhető, az alábbi címen:
A G Y K O N T R O L L G M K , Pf. 59 Budapest 1502.)
Ugyanezen a címen, illetve a 142-57-60 budapesti telefonon lehet
érdeklődni Testkontroll tanfolyamainkról, amelyek a közeljövőben indul­
nak.
Ezekre a Testkontroll tanfolyamokra elsősorban azok jelentkezését
várjuk, akik biztosabban akarnak eligazodni ezen a területen, további

336
tájékoztatásra, újabb ismeretekre vágynak, akik meg kívánják beszélni
egymással a Testkontroll gyakorlásában szerzett tapasztalataikat, vagy
éppen támogatásra van szükségük, hogy — fogyás és egészségjavítás,
illetve életük minőségének javítása céljából — belevágjanak életvitelük ily
módon történő átalakításába.
Emlékeztetőül azért álljon itt is néhány az egyszerűen követhető,
legfontosabb alapvelvekből:

— Csakis friss, érett és természetes állapotú gyümölcs fogyasztása


ajánlott.
— Gyümölcs csak éhgyomorra j ó , s hozzá legfeljebb más gyümölcs
való. Legjobb délig csak gyümölcsöt és friss gyümölcs levét fogyasztani.
— Együnk salátát minden nap. Biztosítsuk a magas természetes
víztartalmú ételek túlsúlyát minden étkezésnél.
— Ügyeljünk a megfelelő ételtársítás szabályaira. Fehérje és keményítő
együtt a gyomorban könnyen romlásnak indul. A zsiradék j ó l megy
zöldséghez és keményítőtartalmú ételekhez, de nehezíti a fehérje emész-
tődését.
— Ételkészítéshez lehetőleg csak friss, tiszta, feldolgozatlan alapanya­
gokat használjunk.
— Tegyük az étkezést egészséges, boldog és örömteli eseménnyé.

337
Gyümölcs-csinálmányok éhgyomorra

KOI Pécsi K. O. bunyósfagyi

1 db érett banán
10 dkg mélyhűtött málna vagy más harmonizáló izű gyümölcs
Hökezeletlen ikrás méz az édesítésre, ízlés szerinti
mennyiségben, de ez egészen el is hagyható

Egy édesszájú, de keményöklű bokszolótól származik a recept, aki


sikeresen lefogyott a Testkontroll segítségével, anélkül, hogy erejéből,
fürgeségéből, robbanékonyságából bármit is veszített volna, sőt, ener­
giaszintje érezhetően növekedett ez alatt. Fogyásának hála alacsonyabb
súlycsoportba került, így — saját beszámolója szerint — könnyedén nyeri
sorra a mérkőzéseit. Kedvenc csemegéjéről, a fagylaltról, azért nem akart
lemondani, tehát pótlására kitalálta ezt az egyszerű és egészséges válto­
zatot.
Turmixgépben kell simára keverni az egészet, s máris fogyasztható,
mivel a belekerült fagyasztott gyümölcs azonnal gondoskodik a megfelelő
hőmérsékletről. Az év bármely szakában készíthető, hiszen télen-nyáron
rendelkezésre állnak a szükséges alapanyagok. Az íze pedig oly mennyei,
hogy a legkeményebb jobbhorogtól sem fekszik ki jobban az ember. Fölér
egy kiütéses győzelemmel!

K02 Egyszerű gyümölcssaláta (Terka, Győr)

1 db alma
1 db körte
1 db barack
2 db szilva
1/2 mokkáskanál fahéj
2-3 evőkanál frissen facsart narancslé vagy almaié

A gyümölcsöket megmossuk, felszeleteljük, tálba tesszük, megszórjuk


a fahéjjal, ráöntjük a gyümölcslevet, könnyedén összekeverjük, és leg­
alább 10 percre a hűtőbe tesszük.

338
K03 Téli gyümölcssaláta (Bindis Gyula, Keszthely)

1/2 kg alma
3 db mandarin
2 db narancs
2 db kiwi
2 db banán
3—4 evőkanál méz > *rte
1 evőkanál frissen facsart citromlé

Az almát meghámozzuk, magházát eltávolítjuk, majd hajszálvékony


szeletekre vágjuk a gyümölcsöt. A banánt és a meghámozott kiwit is
vékony szeletekre vágjuk. A megtisztított mandarint és narancsot gerez­
dekre bontjuk. A gyümölcsöket a mézzel és a citromlével egy tálban
alaposan összekeverjük, s tálalás előtt legalább egy órára a hűtőbe
dugjuk.

K04 Gyümölcsfagyi (Tóth Imréné, Gyula)

Fagyasztott gyümölcsök (például hámozott banán, kimagozott


cseresznye, kimagozott szilva, málna, szőlő, egres, eper,
kimagozott őszi- és sárgabarack, sárgadinnyebél stb.)
Méz
Őrölt fahéj, vagy vaníliadarabkák, vagy szegfűszeg

Az érett, tisztított gyümölcsöt mélyhűtés előtt a kívánt fűszerrel (vagy


fűszerekkel) — és ha szükséges hozzá, akkor egy kevés mézzel is —
keverjük össze, majd akkora adagokban fagyasszuk le, hogy a háztartás­
ban található kézi, vagy gépi daráló torkába beleférjenek. Amikor egy jó
fagyira vágyunk, akkor csak vegyünk elő egy adagot, és daráljuk le.
Külsőre teljesen olyan masszát kapunk így, mint a , .valódi" fagylalt, csak
éppen sokkal finomabbat.

339
Levesek és szendvicsek

L01 „Majdnemkinai" savanyún-erös leves (Tóth Imréné, Gyula)

1 liter zöldség-eröleves
1-2 kisebb g u m ó zeller, zöldjével együtt
4-5 db g o m b a
1 db kisebbfajta uborka
2 evőkanál savanyúság, például vecsési káposzta
1 csipet csilipor
1 mokkáskanál csípős paprikalekvár
2 evőkanál szójaszósz
1 egész citrom frissen kicsavart leve
5 dkg mélyhűtött tisztított rákhús
1—2 szál zöldhagyma
1 levél kiáztatott savanyúkáposzta, v a g y l kínai kel levelének
vastag nyele

A leves Testkontroll szempontjából is csak „majdnem", mivel á sava­


nyúkáposzta erjesztett étel, melynek fogyasztása nem igazán ajánlott.
Szerencsére ehhez a recepthez csak kevés kell belőle.
Mindent készítsünk elő tálkákba, mert főzés közben erre nem jut idő. A
zellergumót vágjuk gyufaszálnyi csíkokra, a gombát vékonyan szeleteljük
föl, az uborkát gyaluljuk vékony karikákra. A savanyúkáposztát kever­
j ü k össze a paprikalekvárral, s a szójaszószt a citromlével. A rákhúst
villával törjük össze. A zöldhagymát és a kínai kel levélnyelét is szeletel­
j ü k föl vékony karikákra. Ha savanyúkáposzta-levelet használunk, akkor
hideg vízben áztassuk ki, amíg teljesen semleges lesz az íze, és vágjuk
vékony csíkokra. A zellerzöldet metéljük apróra, esetleg helyettesíthetjük
— szintén apróra metélt — petrezselyemmel.
Elkészítjük a zöldség-erőlevest, beletesszük a zellert, a gombát, a
rákhúst és a káposztát, s forrástól számítva 5 percig együtt főzzük. Ekkor
hozzáadjuk a szójaszószt, a kínai kelt (vagy a káposztalevelet) és az ubor­
kát. Ezekkel csak 1 percig forraljuk a levest, majd a csiliport is keverjük
bele. Közvetlenül tálalás előtt szórjuk a tetejére a zöldhagymát.

340
L02 Csorbaleves, vagy hússal, vagy tejföllel, vagy rizzsel (Tóth
Imréné, Gyula)

Sárgarépa apró kockára, vagy karikára vágva


Petrezselyemgyökér (fehérrépa) apró kockára, vagy karikára vágva
Sovány, lebörözött baromfihús
Néhány szem egész bors
Kevés törött bors
1 csipet tengeri só
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb fej apróra vágott vereshagyma
Lestyánlevél (zellerzölddel helyettesíthetjük, de a lestyán az igazi)
4-5 db paradicsom
Kevés frissen facsart citromlé

A paradicsom és a citromlé kivételével a hozzávalókból levest főzünk.


Ezalatt a paradicsomot meghámozzuk és összetörjük, majd a kész, és
már kissé kihűlt leveshez keverjük. Tovább savanyíthatjuk friss citrom­
lével, ha szükséges, hogy kellemesen savanykás legyen.
Hús helyett tehetünk bele tejfölt, amit a megfőtt zöldséglevesbe keve­
rünk, közvetlenül a paradicsom és a citromlé hozzáadása előtt.
Hús vagy tejföl helyett alaposan megmosott és lecsurgatott rizst is
főzhetünk a levesbe.

L03 Tökéletes hamis húsleves tökbélböl (Tóth Imréné, Gyula)

Sárgarépa
Petrezselyemgyökér
Zeller
1 kisebb fej vereshagyma
1 gerezd fokhagyma
Csipetnyi tengeri só
Csipetnyi reszelt szerecsendió
Csipetnyi kurkuma
Néhány borsszem
Kevés törött bors
1 kisebb tök bele, magostul
1-2 szál petrezselyem
1 szál zellerzöld

A hozzávalókból levest főzünk, úgy, ahogyan a hagyományos húslevest


készítjük. Amikor a zöldségek megfőttek, a levest leszűrjük. A zöldsége-

341
1 csokor petrezselyem vagy kapor, vagy zellerzöldje, apróra
metélve
Csipetnyi tengeri só, vagy „hétfűszer keverék", ízlés szerint
Csipetnyi borsikafű, ízlés szerint
Csipetnyi kurkuma, ízlés szerint

A kenyeret előző nap készítjük elő, úgy hogy levágjuk egyik pilléjét, a
kenyérbelet kikaparjuk, elmorzsoljuk, s hagyjuk kissé kiszikkadni.
A zöldségekből pörköltet készítünk, meghintve a kívánt ízesítőkkel. A
kihűlt zöldségpörköltbe belekeverjük az elmorzsolt kenyérbelet, utáníze­
sítjük, ha szükséges, majd a masszát visszatöltjük a kivájt kenyérbe.
(Mennél többféle zöldséget használtunk, annál színesebb lesz a kenye­
rünk.)
Ezután tegyük néhány órára hűtőszekrénybe, hogy könnyebben lehes­
sen szeletelni. Saláta- vagy káposztalevélre tálalhatjuk, és nyers zöldfélé­
vel (retekkel, paradicsommal) köríthetjük. Ételdobozban is könnyen szál­
lítható.
Még egészségesebb étel nyerhető kizárólag nyers, lédús zöldségek
(például sárgarépa, uborka, cékla stb.) fölhasználásával, de ezeket le kell
reszelni, hogy a kenyérbéllel képlékeny masszát alkossanak, amihez —
díszítésnek — apróra kockázott paradicsomot és zöldpaprikát is keverhe­
tünk.

L09 Magyaros tökpüré (Tóth Imréné, Gyula)

1 db kisebb, zsenge tök


1 evőkanál reszelt vereshagyma
Csipetnyi só
Csipetnyi őrölt pirospaprika

A tököt meghámozzuk, belét, magját kikaparjuk, s húsát megpároljuk.


A puha tökhúst alkalmas háztartási géppel pépesítjük, és a fenti fűsze­
rekkel ízesítjük, a körözötthöz hasonlóan. Salátával, vagy kenyérre kenve
ehetjük.

344
Saláták

MO1 Vegyes saláta (Cserny Zsuzsa, Kecskemét)

4 db paradicsom
10 dkg gomba
1 közepes nagyságú kígyóuborka
1/2 fej fejes saláta
1 csokor petrezselyem
1 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál frissen facsart citromlé
Csipetnyi törött bors
2 darab főtt tojás fehérje, ha nem eszünk hozzá mást, különben
elhagyandó

A paradicsomot négybe vágjuk, a gombát és az uborkát vékonyra


fölszeleteljük, a fejessalátát laskára tépkedjük, majd a fentieket salátás­
tálban lazán összekeverjük az olajjal, a citromlével és a törött borssal. Az
apróra metélt petrezselyemmel tálalás előtt hintsük meg. Önálló étkezés­
ként is megállja helyét, ha — például — főtt tojásfehérjét karikázunk rá.

M02 Rizses zöldségsaláta (Sólyom Mariann, Budapest)

15 dkg rizs, lehetőleg barnarizs


1 zacskó „Mirelit" mexikói vegyes zöldség
3 szál újhagyma, zöldjével együtt
1 csokor apróra metélt petrezselyem vagy kapor
1 citrom frissen kifacsart leve
3 evőkanál salátaolaj
1 evőkanál mustár
Csipetnyi tengeri só
Csipetnyi curry (ejtése: „köri")
1 mokkáskanál méz (ízlés szerint, el is hagyható)

A rizst és a zöldséget külön-külön megpároljuk, majd óvatosan össze­


keverjük a fölkarikázott újhagymával, továbbá a petrezselyemmel (vagy
kaporral). A többi hozzávalóból salátaöntetet készítünk, és kíméletesen a
zöldséges rizzsel elvegyítjük. Fogyasztás előtt tanácsos néhány óráig
hűtőben „érlelni". (Ne fogyasszuk fehérjetartalmú étellel együtt!)

345
M 0 8 Gazdag saláta (Konczné Vízi Emma, Budapest)

1 fej fejes saláta, laskára tépkedve


1 db kígyóuborka, karikára szeletelve
1 csomó újhagyma, fölkarikázva
1 db hegyes zöldpaprika, fölkarikázva
2 db paradicsom, cikkekre vágva
1 csomó hónapos retek, karikára vágva
1 csomag metélőhagyma, apróra vágva
Csipetnyi tengeri só
Csipetnyi törött bors
4 evőkanál salátaolaj
4 szem olajbogyó, fölaprítva
20 dkg friss tehéntúró, de el is hagyható

A megmosott, előkészített zöldségeket tálba tesszük, fűszerezzük, és


ízesítjük az olajbogyóval. A tehéntúrót összekeverjük az olajjal, és tálalás
előtt beleforgatjuk a salátába. A metélőhagymát a tetejére hintjük. (Ha
beletesszük a tehéntúrót is, akkor csak magában fogyaszthatjuk.)

M 0 9 Vitaminos túrósaláta (Sólyom Mariann, Budapest)

2 db zöldpaprika húsa, kockára vágva


2 szál újhagyma zöldjével együtt, fölkarikázva
4 db paradicsom cikkekre vágva
Csipetnyi tengeri só
1 csokor petrezselyem (vagy kapor) apróra metélve
25 dkg friss tehéntúró, villával szétmorzsolva
2 deciliter kefir

A paradicsom kivételével az előkészített hozzávalókat salátástálban


összekeverjük, a paradicsomcikkeket a tetején elrendezzük. Jól lehűtve,
s csakis önmagában fogyasztva; könnyű nyári vacsora.

M 1 0 Zöldpaprikás káposztasaláta melegen (Tóth Imréné, Gyula)

Zöldpaprika húsa, vékonyre szeletelve


Fejes káposzta, csíkokra szabdalva
1-2 evőkanál étolaj
Csipetnyi köripor (curry)

348
Csipetnyi őrölt gyömbér
Csipetnyi fűszeres só vagy sómentes sópótló fűszer

Az olajat fölforrósítjuk, és — a só kivételével — a fűszereket pár


pillanatig sütjük benne, majd hozzáadjuk a zöldségeket, és magas hőfo­
kon — folytonos rázogatva-kavarás mellett — tovább sütjük. Amikor a
káposzta már nem csípős, de még nem is puha, hanem kellemesen
ropogós, akkor tálalhatjuk. Csak fogyasztás előtt sózzuk (ha egyáltalán
sózzuk), különben a káposzta sok levet enged.
Föfogások

N01 Hideg rakott burgonya (Gál Endréné, Csurgó)

1 kg hajában főtt (lehetőleg aprószemü) burgonya, hámozva és


fölkarikázva
1 fej vereshagyma, apróra kockázva
2 db zöldpaprika húsa, fölkarikázva
2 db paradicsom, fölkarikázva
3 evőkanál frissen facsart citromlé
1 teáskanál mustár
Csipetnyi tengeri só
Csipetnyi borsikafü, más néven csombor(d)
1 evőkanál tejföl

A burgonya felét mély tál aljára elterítjük, fölé rétegezzük a hagymát, a


zöldpaprikát és a paradicsomot, majd befedjük a maradék burgonyával.
A többi hozzávalóból mártást készítünk, ráöntjük a burgonyára, és né­
hány óráig a hűtőben „érleljük".

N02 Kölesrizottó (Tóth Edina, Budapest)

10 dkg zöldborsó
10 dkg brokkoli, fodraira bontva
10 dkg karfiol, rózsáira szedve
10 dkg gomba, vékonyra fölszeletelve
1 db vereshagyma, apróra kockázva
1 db zöldpaprika húsa, fölcsíkozva
20 dkg köles
1 evőkanál étolaj
Csipetnyi tengeri só
1 csokor apróra vágott petrezselyem

A zöldborsót, a karfiolt és a brokkolit megpároljuk és félretesszük. Az


olajon megfuttatjuk a hagymát, a zöldpaprikát és a gombát, és pár percig
pirítjuk. Ezután beletesszük a kölest, és körülbelül 2.5 deciliter vízzel
felöntve mérsékelt lángon, fedő alatt puhára főzzük. Hozzáadjuk az előre
megpárolt és lecsöpögtetett zöldséget, az egészet összekeverjük, végül
meghintjük a petrezselyemmel, és máris tálalható.

350
N03 Magyaros cukkinipaprikás (Terka, Györ)

80 dkg cukkini
2 db közepes nagyságú vereshagyma
1-2 db édes csöves pirospaprika (vagy zöldpaprika)
1 db paradicsom, meghámozva, összetörve
1 db körömnyi babérlevél
5-6 szem bors, egészben
3 evőkanál étolaj
2 gerezd fokhagyma, péppé zúzva
1 teáskanál szójaliszt
3 evőkanál tejföl, ízlés szerint, de el is hagyható
1 csipet tengeri só
Kevés őrölt pirospaprika, ízlés szerint

A kockára vágott hagymát az olajon megfuttatjuk, majd a karikára


vágott csöves paprikával még egy kicsit sütjük. A tűzről levéve beletesz-
szük a fűszereket, a fokhagymát és a belétől megtisztított, félujjnyi vastag
cukkiniszeletekét. (A cukkinit héjastól daraboljuk, először hosszában
nyolcrét, s azután szeleteljük keresztben.) Kevés vízzel fedő alatt körülbe­
lül 20 percig pároljuk.
Kissé hűlni hagyjuk, s csak ekkor keverjük hozzá az összetört paradi­
csomot, valamint a szójalisztből és tejfölből készült habarást. Ezután már
nem tesszük tűzre!
Tojásmentes galuskával tálalható. Néhány bevált keverési arány galus­
katésztához:
— Finomliszt és búzadara 5:1 arányú keveréke, valamint kevéske
tengeri só és víz.
— Finomliszt és szójaliszt: 5:1 arányú keveréke, valamint kevéske
tengeri só és víz
— Rétesliszt, valamint kevéske tengeri só és víz

N04 Bundás cukkini (Erzsike és Terka, Győr)

1 közepes méretű, zsenge cukkini


9 evőkanál teljesörlésű liszt
3 evőkanál sárgaborsóliszt
Sómentes sópótló füszerkeverék
Csipetnyi tengeri só
Szójaliszt a bundázáshoz
Étolaj a sütéshez

351
A megmosott cukkini végeit leszeljük, kibelezzük, ha szükséges, majd
hajastól félujjnyi vastag szeletekre vágjuk. A szeleteket meghintjük a
fűszerkeverékkel, és állni hagyjuk, amíg a liszteket összekeverjük annyi
vízzel és kevéske tengeri sóval, hogy sűrű palacsintatésztát nyerjünk. A
cukkiniszeleteket leitatjuk, először szójalisztben, majd a palacsintatész­
tában megforgatjuk, és forró olajban mérsékelt tűzön kisütjük. {Vajban
megforgatott petrezselymes burgonya illik hozzá.)

N05 Töltött cukkini (Konczné Vizi Emma)

2 db cukkini
20 dkg g o m b a
2 db zöldpaprika
2 db közepes nagyságú sárgarépa
1 fej vereshagyma
3 gerezd péppé zúzott fokhagyma
2 evőkanál étolaj
Csipetnyi tengeri só
1 mokkáskanál majoranna
1 csokor petrezselyem
1 mokkáskanál őrölt pirospaprika
1-2 evőkanál tejföl vagy helyette ugyanannyi liszt

A cukkinit megmossuk, hosszában kettévágjuk, és kivájjuk a belét.


(Salátához még fölhasználhatjuk.) Az olaj felét a péppé zúzott fokhagymá­
val, a sóval és a finomra metélt petrezselyemmel összekeverve megkenjük
a cukkinik belsejét.
Ezután az apróra vágott hagymát megfuttatjuk a maradék olajon,
hozzáadjuk a vékony csíkokra szabdalt zöldpaprikát, finomra reszelt
gárgarépát és a vékonyra fölszeletelt gombát. 5—6 percig kevergetjük,
majd ízesítjük 2 fűszerekkel, és dúsítjuk a tejföllel (vagy a liszttel sűrít­
j ü k ) . Ezt a tölteléket tesszük 2Z előkészített fél cukkinibe, s alufóliával
lefedve körülbelül 40 percig sütjük.

N06 Spanyol burgonya (Konczné Vizi Emma, Budapest)

60 dkg burgonya, meghámozva és fölkarikázva


30 dkg gomba, fölszeletelve
1 nagy fej vereshagyma, fölkarikázva
4 gerezd péppé zúzott fokhagyma
3 evőkanál étolaj

352
Csipetnyi tengeri só
Kevés törött bors

Kiolajozunk egy tűzálló tálat, s elterítjük benne a burgonyát, a gombát,


végül a hagymát. Tetejére tesszük a fokhagymát, meghintjük a fűszerek­
kel, s végül rálocsoljuk a maradék olajat. Alufóliával lefedve sütőben
körülbelül 50 perc alatt puhára pároljuk. Tálaláskor nagy adag salátát
adjunk mellé.

N07 Kelfözelék (Konczné Vizi Emma, Budapest)

1 fej kelkáposzta
2 db sárgarépa
1 fej vereshagynia
3 gerezd fokhagyma
1 evőkanál vaj
1 csipet tengeri só vagy sómentes sópótló fűszer
1 mokkáskanál őrölt köménymag

A kelkáposztát megmossuk és csíkokra vágjuk, a hagymát és a sárga­


répát fölkockázzuk, a fokhagymát péppé zúzzuk. A vajon megfuttatjuk a
hagymát, majd hozzáadjuk a kelt és a répát, és körülbelül 1,5 deciliter
vizet. Belekeverjük a fokhagymát, a fűszereket, majd fedő alatt készre
pároljuk, mintegy 20 percig, közben időnként meg- megkavargatva.

N08 Céklasült (Cserny Zsuzsa, Kecskemét)

A céklát — a burgonyához hasonlóan — sütni is lehet. Ehhez 5-6 db


közepes nagyságú céklagumót alaposan megmosunk, és sütőlemezre
téve mérsékelt lángon 30—40 percig sütjük. Amikor megsült, akkor rövid
időre hideg vízbe tesszük, hogy a héja könnyen leváljon. íze vetekszik a
sült krumpliéval, s ugyanúgy fölhasználható salátákhoz, illetve étkezésre
is.

N09 Zöldséges palacsinta (Tóth Imréné, Gyula)

3/4 rész „ G r a h a m " liszt -


1/4 rész kukoricaliszt
Csipetnyi tengeri só
Apróra kockázott vegyes zöldség
Étolaj a sütéshez
A lisztekből — vízzel — közepes sűrűségű palacsintatésztát keverünk,
rövid ideig állni hagyjuk, majd belekeverjük a fölkockázott vegyes zöldsé­
get. A palacsintasütőt vékonyan olajozzuk ki, és süssük meg a palacsin­
tát a hagyományos módon. Evéskor esetleg megkenhetjük majonézzel
(vagy mandulanézzel) is, de nagy tál salátát feltétlenül kínáljunk hozzá.

.M.L.. • i • . . ín h • ' '>.iü lik, . ! . • • I CII


N,í,0 Burgonyás káposztatekercs (Molnár Ibolya. Orosháza)

1 kisebb fej kelkáposzta vagy édeskáposzta


1/2 kg főtt vagy sütőben sült krumpli
1 fej vereshagyma vagy 1 csokor petrezselyem
Csipetnyi tengeri só
1-2 evőkanál étolaj

A káposzta külső, nagy leveleit kissé megpároljuk, s a burgonyából —


hagyományos m ó d o n — petrezselymes vagy hagymás krumplit készí­
tünk. A megpárolt káposztaleveleket — némi átfedéssel — sorba rakjuk,
ráhalmozzuk az előkészített krumplit, s réteshez hasonlóan összetekerve
olajozott tűzálló tálba helyezzük. A káposzta maradékát, a „szívét" fel­
aprózzuk, és a tekercs köré hintjük. Forró sütőben átsütjük. Melegen
tálalható, de hidegen is finom. Valamilyen nyers zöldségekből álló saláta
ajánlott mellé, akár forrón, akár hidegen fogyasztjuk.
Aki kedveli a különleges ízeket, az sárgarépa, pasztinák, karfiol, illetve
gomba fölhasználásával is készíthet tölteléket, barna rizzsel vagy kölessel
keverve.

N 1 2 Csirkegulyás (Tóth Imréné, Gyula)

Lebőrözött, kicsontozott és fölkockázott baromfihús


Kockára vágott s«u f i
-oam dűfsXhi Iram aaíJÍJsTa fnloiBq tarjai <r»n aqon-aain m>vli >ín > vas'
Kockára vágott petrezselyemgyökér
1 db vereshagyma, apróra vágva, vagy lereszelve
Kevés pirospaprika
Csipetnyi tengeri só
Csipetnyi törött bors
1-2 evőkanál étolaj

A fölforrósított olajban rövid ideig kevergetve pirítjuk a zöldségeket,


majd'hozzáadjuk a húst, és sütjük pár percig, míg a hús kifehéredik.
Ekkor meghintjük a fűszerekkel, s kevés vízzel puhára pároljuk.

354
Immáron több, mint két év is eltelt azóta, hogy a Testkontroll „ é l ő s
éltető" vizeire eveztem. Mikor az előző könyv fordításába kezdtem, ko­
moly, hathónapos gyakorlat állt már hátam mögött, s azt hittem, — igaz,
csak félig-meddig — mindent tudok, mi tudható. Boldogan osztottam
meg bölcsességemet a nyájas olvasóval, remélve, hogy így kevesebb buk­
tatóba botlik majd az egészséges étkezés csodáinak felfedezése közben.
Azóta tapasztalataim köre egyre szélesedett, különös tekintettel arra az
időszakra, amikor — ó, fájdalom — a derekam is szélesedésnek indult.
Mert bevallom, ez történt. Eleinte ez ugyan a legkevésbé sem töltött el szo­
morúsággal, mert harmadik gyermekemet várva eléggé természetesnek
tűnt. De éppen ezért éberségem alábbhagyott, s bizony a kisfiú születése
után karcsúnak nem éppen voltam mondható. Vajon mi haszna szárma­
zik a kedves olvasónak abból, ha hízásom kínos történetébe beavatom?
Csak annyi, hogy bátorságot meríthet: van visszaút. A testkontrollos
étkezés szabályait kicsit szigorúbban betartva ugyanis ismét átélhettem
a fogyás gyönyörteli folyamatát. Soha, semmi sincs veszve. Minden reggel
új nap kezdődik, minden reggel újra várnak a gyümölcsök és zöldségek
éltető nedvei. És ha előző este — urambocsá' — egy adag somlói galuska
kevésbé éltető nedveit szívtuk magunkba, másnap reggel már ne a múlt
vétkeit sirassuk. Saját tapasztalataim szerint ez könnyen új bűnökre
viheti az embert. Hasznosabb, ha az új napon ránk váró gyönyörűségeket
színezgetjük, s így újult erővel vethetjük magunkat az almákra és a
sárgarépákra. Következzenek tehát egy-egy sorban az elmúlt két év
tapasztalatai.
— Minden reggel új nap kezdődik.
— Nem kell a főzésből túl nagy ügyet csinálni. Az éppen otthon
található zöldségeket hipp-hopp össze lehet keverni nyersen salátának.
Vagy épp ilyen hipp-hopp meg lehet párolni. Esetleg még inkább hipp-
hopp meg lehet pirítani.
— Ezzel szemben nem árt, ha a tálalásnak megadjuk a módját. A
család elcsábítására nagyszerű fogás, ha az ételeknek j ó l hangzó fantá­
zianevet találunk ki.
— Sose erőltessük a testkontrollos étkezést. Különösen gyermekeink­
kel érdemes szelíden bánni. Többet ér egy jó hangulatban elfogyasztott
rakott krumpli száz egészséges, ám fanyalogva, esetleg dacosan fogadott
salátánál. Ha nem erőszakoskodunk, könnyen elképzelhető, hogy majd
felnőtt korára válik a gyermek az egészséges étkezés lelkes hívévé. Külö­
nösen, ha látja szülei jó példáját. Ugye, még mindig jobb, mintha esetleg
örökre elriasztanánk őket?

355
1. Abdulla, Mohammed, M.D., et al. "Nutrient Intake and
Health Status of Vegans; Chemical Analyses of Diets U s i n g
the D u p l i c a t e P o r t i o n S a m p l i n g T e c h n i q u e . ' 'American Jour-
nal of Clinical Nutrition, V o l . 3 4 , N o v . 1 9 8 1 , p . 2 4 6 4 .
2. A b e m a t h y , R . P . , P h . D . , etal. " L a c k o f R e s p o n s e t o A m i n o
A c i d S u p p l e m e n t s b y P t e a d o l e s c e n t G i r l s . " American Jour-
nal o f Clinical Nutrition, V o l . 2 5 , O c t . 1 9 7 2 , p . 9 8 0 .
3. A b r a m o w s k i , O . L . M . , M . D . Fruitarian Diet and Physical
Rejuvenation. W e t h e r s f i e l d . C o n n e c t i c u t : O m a n g o d P r e s s ,
1973.
4. . Fruitarian Healing System. N a t a l , S o u t h A f -
rica: Essence of Health, 1976.
5. Accraido, Marcia M . Light Eating for Survival. Wethers-
field, Connecticut: Omangod Press, 1978.
6. "Acta." Medicine Scandinavia, V o l . 1 9 2 , S e p t . 1 9 7 2 . p.
231.
7. Agranoff, Bernard W . , et al. "Diet and the Geographical
Distribution o f Multiple Sclerosis." Lancet, V o l . 2, Nov.
2 , 1 9 7 4 , p. 1061.
8. Agres, Ted. Your Food, Your Health. Chicago: Inter-Direc-
tion Press, 1972.
A l c o t t , W i l l i a m A . Forty Years in the Wilderness of Pills
9.
and Powders. B o s t o n : J o h n P . J e w e t t & C o . , 1 8 5 9 , p . 1 7 8 .
10. . The Teacher of Health and the Laws of the
Human Constitution. B o s t o n : D . S . K i n g & C o . , 1 8 4 3 , p p .
136, 3 5 8 .

445
l
446 / BIBLIOGRAPHY BIBLIOGRAPHY I 447

11. A l e u n d r o u , Evangelos. Yoga and You. S a n Jose, California: 26. Anderson, Bonnie M., M . S c , e t al. "The Iron and Zinc
Christananda Publishing Co., 1975. Status o f L o n g T e r m Vegetarian W o m e n . " American Jour-
12. Allard, Norman, Dr. " E x e r c i s e and Its Beneficent R o l e i n nal of Clinical Nutrition, V o l . 3 4 , J u n e 1 9 8 1 , p. 1 0 4 2 .
N u t r i t i o n and D i g e s t i o n . " Life Science Health System, Les- 27. Anderson, J. "Update o f H C F Diet R e s u l t s . " HCF News-
son #17. Austin, Texas: Life Science, 1982. letter, V o l . 4 , June 1982, L e x i n g t o n , Kentucky.
13. Allen, Hannah. "Lesson #33, W h y We Should Not Eat 28. Anderson, Joseph T . , Ph.D., e t al. "Independence o f the
Animal Products in Any F o r m . ' ' In: The Life Science Health Effects of Cholesterol and Degree of Saturation o f the Fat
System, b y T . C . F r y . A u s t i n , T e x a s : L i f e Science, 1984. in the D i e t o n S e r u m Cholesterol in M a n . " American Journal
14. . The Happy Truth About Protein. Austin, o f Clinical Nutrition, V o l . 2 9 , N o v . 1 9 7 6 , p . 1 1 8 4 .
T e x a s : L i f e Science, 1976. 29. A n d r e w s , A r t h u r D . Eat Your Way to Glowing Health. A f f -
15. . " W h y W e Should Not Eat Meat." Ufe Sci- ton, M i s s o u r i : Good L i f e Publications, 1957.
ence Health System, Lesson #32. A u s t i n , T e x a s : L i f e Sci- 30. Annand, J. C. " F u r t h e r Evidence i n the Case A g a i n s t Heated
ence, 1 9 8 3 . M i l k P r o t e i n , A t h e r o s c l e r o s i s . " Journal of the College of
16. . " W h y We Should Not Eat Animal Prod General Practitioners, V o l . 7 , 1 9 6 4 , p . 3 8 6 .
ucts." Life Science Health System, Lesson #33. Austin, 31. A p p l e t o n , Scott B . , and C o l i n T . Campbell. "Inhibition of
T e x a s : L i f e Science, 1983. A n a t o x i n Initiated Preneoplasmic L i v e r L e s i o n s b y L o w D i -
17. Allen, Lindsay H . , Ph.D., e t at. "Protein-Induced Hyper etary P r o t e i n . " Nutrition and Cancer, Vol. 3, No. 4 , 1982,
calcuria: A L o n g - T e r m S t u d y . " American Journal of Clin- p. 200.
ical Nutrition, V o l . 3 2 , A p r i l 1 9 7 9 , p. 7 4 1 . 32. Arroyave, G. "Nutritive Values of Dietary Proteins: For
18. Jour-
A l o i a , J o h n F . , M . D . " E x e r c i s e and S k e l e t a l H e a l t h . " W h o m ? " Proceedings 9th International Congress of Nutri-
nal of the American Geriatric Society, V o l . 2 9 , 1 9 8 1 , p. tion ( M e x i c o ) , V o l . 1 , 1 9 7 2 , p. 4 3 .
104. 33. Atkinson, Donald T . Myth, Magic dt Medicine. Cleveland:
19. Aloia, John F . , M.D., et al. "Prevention of Involutional World Publishing Co., 1956.
B o n e L o s s by E x e r c i s e . ' ' Annals of Internal Medicine, Vol. 34. Atlanta Journal, S e p t . 2 4 , 1 9 8 2 .
8 9 , Sept. 1978, p. 356. 35. B a c h , E d w a r d . Heal Thyself. L o n d o n : D a n i e l , 1946.
20. Altchuler, Steven I , Ph.D. "Dietary Protein and Calcium 36. B a n n a , S a m i L . , M . D . Allergies to Milk. N e w York: Grune
Loss: A Review." Nutrition Research,\o\. 2 , 1 9 8 2 , p . 1 9 3 . & Stratton, 1980.
21. etal. " M u l t i p l e S c l e r o s i s a n d
Alter, Milton, M . D . , P h . D . , 37. Banna, Sami L . , M . D . , etal. " C o w ' s M i l k Allergy: Path-
Nutrition." Archives of Neurology, V o l . 3 1 , O c t . 1 9 7 4 , p. ogenesis, Manifestations, Diagnoses, and Management."
267. Advances i n Pediatrics, V o l . 2 5 , 1 9 7 8 , p . 1 .
22. A i r m a n , Nathaniel. Eating for Life. Wheaton, Illinois: Theo- 38. B a r l o w , W i l f r e d . TheAlexanderTechnique. N e w York: Warner
sophical P u b l i s h e r s , 1974. B o o k s , Inc., 1973.
23. "Aluminum Exposure & Neurological Abnormalities." In- 39. Barnard. R. James, e t al. "Response of N o n Insulin De-
ternational Clinical Nutrition Review, V o l . 3 , N o . 4 . pendent Diabetic Patients to an Intensive Program of Diet
24. A m e r i c a n C a n c e r S o c i e t y . Nutrition and Cancer: Cause and and E x e r c i s e . " Diabetes Care, V o l . 5 , J u l y / A u g . 1 9 8 2 , p.
Prevention, A Special Report. V o l . 3 4 , 1 9 8 4 , p . 1 2 1 . 370.
25. Anand, Chander Rekha. e t al. " E f f e c t of Protein Intake on 40. Baron, Samuel, M . D . Medical Microbiology. Menlo Park,
Calcium Balance of Young Men Given 500mg Calcium California: Addison-Wesley Publishing Co., 1982.
Daily." Journal of Nutrition, V o l . 1 0 4 , J a n / J u n e 1 9 7 4 , p. 4 1 . Bartlett, R . W . The Milk Industry. New York: Ronald Press,
695. 1946.
448 I BIBLIOGRAPHY

42. Bauman, Edward, et at. The Holistic Health Handbook.


Berkeley, California: And/Or Press, 1978.
43. Bealle, M o r r i s A . The Drug Story. Spanish Fork, Utah: The
Hornet's Nest, 1949.
44 — tf ew Drug Story. Washington, D.C.:
Columbia Publishing Co., 1958.
45. Bear, John, P h . D . Bear's Guide to Non-Traditional College
Degrees, 9th Edition. Berkeley, California: T e n Speed Press,
1985.
46. Beasley, R. Palmer, e t al. " L o w Prevalence of Rheumatoid
Arthritis in Chinese: Prevalence Survey in a Rural Com-
munity." Journal of Rheumatology, V o l . 1 0 , N o v . 1 9 8 3 , p.
11.
47. Beighton, P. "Rheumatoid Arthritis in a Rural South African
Population." Annals of the Rheumatic Diseases, Vol. 34,
1 9 7 5 , p. 136.
48. Beiler, H e n r y G. Food Is Your Best Medicine. New York:
Random House, 1965.
49. Bell, G. Textbook of Physiology and Biochemistry, 4th E d . ,
p. 167. Baltimore, Ohio: Williams & Wilkins, 1959.
50. Bennett, John G. Creative Thinking. Gloucestershire, E n -
gland: C o o m h e S p r i n g s P r e s s , 1969.
51. . Sex. Gloucestershire, England: Coombe
Springs Press, 1975.
52. B e n n i o n , L y n n J , M . D . , and S c o t t M . G r u n d y , M . D . , P h . D .
' ' R i s k F a c t o r s f o r the D e v e l o p m e n t o f C h o l e l i t h i a s i s i n M a n . ' '
The New England Journal o f Medicine, V o l . 2 9 9 , N o v . 1 9 7 8 ,
p. 1221.
53. B e n t o n , M i k e . " P r o t e i n s i n the D i e t . " Life Science Health
System, Lesson # S . A u s t i n , T e x a s : L i f e Science, 1982.
54. Bernard, Raymond W . Eat Your Way to Better Health, Vol.
I & II. Clarksburg, -West Virginia: Saucerian, 1974.
55. . Rejuvenation Through Dietetic Sex Control.
Natal, S o u t h Africa: Essence of Health, 1967.
56. The Best of Food & Wine. New York: American Express
Food & Wine Magazine Corp., 1984.
57. The Best of Food & Wine 1986 Collection. New York: Amer-
ican E x p r e s s Food & Wine Magazine Corp., 1986.
58. B i d w e l l , Victoria. The Salt Conspiracy. H o i lister, Califor-
nia: Get W e l l - S t a y W e l l Publications, 1986.
59. Bien, Edward J . , e t at. " T h e Relation of Dietary Nitrogen
BIBLIOGRAPHY I 449 450 I BIBLIOGRAPHY

C o n s u m p t i o n l o the R a t e o f U r i c A c i d S y n t h e s i s i n N o r m a l tension in Rabbits, Effect of Dietary Fiber on B l o o d Pressure


and Gouty M e n . " Journal of Clinical Investigations, Vol. and B l o o d L i p i d C o n c e n t r a t i o n . " Cardiovascular Research.
3 2 , M a y 1 , 1 9 5 3 , p. 7 7 8 . Vol. 14, March 1980, p. 185.
60. B i k l e , Daniel D . , M.D., Ph.D. " B o n e Disease i n Alcohol 7 6 . Burton, Alec, P h . D . " M i l k . " Hygienic Review, J u l y 1974
Abuse." Annals of Internal Medicine, Vol. 103, July 1985, 7 7 . Buscaglia, L e o F . , P h . D . Bus 9 to Paradise. N e w York:
p. 4 2 . Slack Inc., 1986.
6 1 . Billings, John J., M . D . The Ovulation Method. Collegeville, 78. . Loving Each Other. N e w Y o r k : Fawcett,
Minnesota: T h e Liturgical Press, 1972. 1984.
62. Bircher-Benner, M. Eating Your Way to Health. B a l t i m o r e , 79. Cancer Facts and Figures. American Cancer Society, 1985.
Maryland: Penguin, 1973. 80. Carmichael, Dan. " M i l k S u r p l u s Continues to G r o w as Price
6 3 . Biser, Samuel. " T h e Truth About M i l k . " The Healthview Climbs Even Higher." St. Petersburg Times, J u n e 3 , 1 9 8 2
Newsletter, V o l . 1 4 , S p r i n g 1978, pp. 1 - 5 . 8 1 . Carque, Otto. Rational Diet. L o s A n g e l e s : T i m e s M i r r o r
64. B l u m e , Elaine. " P r o t e i n . " Nutrition Action, V o l . 14, March Press, 1923.
1 9 8 7 , p. 1 . 82. . Vital Facts About Food. N e w Canaan, Con-
65. Bolourchi, Simin, P h . D . , e t al. " W h e a t F l o u r as a Source necticut: Keats, 1975.
o f Protein for Adult Subjects." American Journal of Clinical 83. Carrington, Hereward, P h . D . The History of Natural Hy-
Nutrition, V o l . 2 1 , A u g . 1 9 6 8 , p . 8 2 7 . giene. Mokelhumne H i l l , California: Health Research, 1964.
66. B o n d , H a r r y C . , M . D . Natural Food Cookbook. N o r t h H o l - 84. . The Natural Food of Man. Mokelhumne
lywood, California: Wilshire Book Co., 1974. H i l l , California: Health Research, 1963.
67. Breads. Alexandria, Virginia: T i m e - L i f e Books, 1981. 85. . Vitality, Fasting and Nutrition. N e w Y o r k :
68. B r i c k e r , M i l d r e d L . , e t al. " T h e P r o t e i n R e q u i r e m e n t o f the Rebman Company, 1908.
A d u l t R a t i n T e r m s o f the P r o t e i n Contained i n E g g , M i l k 86. Carroll, Kenneth K. " E x p e r i m e n t a l Evidence of Dietary Fac-
and S p y F l o u r . " Journal of Nutrition, Vol. 3 4 , July/Dec. tors and H o r m o n e Dependent Cancers." Cancer Research.
1 9 4 7 , p. 4 9 1 . Vol. 35. Nov. 1975, p. 3374.
69. Bricklin, Mark. The Practical Encyclopedia of Natural Heal- 87. Carter, M a r y E l l e n , and W i l l i a m McGarey. Edgar Cayce on
ing. Emmaus, Pennsylvania: Rodale Press, 1976. Healing. N e w York: Warner Books, 1972.
70. B r i s c o e , A n n e M . . P h . D . , and C h a r l e s R a g a n , M . D . " E f f e c t 8 8 . " T h e Case Against Meat and D a i r y . " Nutrition Health Re-
o f M a g n e s i u m o n C a l c i u m M e t a b o l i s m i n M a n . ' ' American view, V o l . 3 5 , J u l y 1 9 8 5 . p. 4 .
Journal o f Clinical Nutrition, V o l . 1 9 , N o . 5 , N o v . 1 9 6 6 . 89. Cheraskin, Emanuel, M.D , W. Ringsdork, M.D., and J .
71. B r o i t m a n , S e l w y n A . , P h . D . , e t al. "Polyunsaturated Fat, W . Clark. Diet and Disease. E m m a u s , Pennsylvania: Rodale
Cholesterol and L a r g e B o w e l T u m o r i g e n e s i s . " Cancer, Vol. Press. 1968.
, 40, Nov. 1977, p. 2 4 5 5 . 90. Christiansen, Claus, Dr., e t al. "Prevention of Early Post
72. Brooks, Karen. The Complete Vegetarian Cookbook. New Menopausal Bone L o s s : Controlled 2-Year Study in Normal
Y o r k : Pocket B o o k s , 1976. Females." European Journal of Clinical Investigation, V o l .
73. Buisseret, P. D. " C o m m o n Manifestations of C o w ' s M i l k 1 0 , A u g . 1 9 8 0 , p. 2 7 3 .
Allergy in Children." Lancet, V o l . 1 , F e b . 1 1 , 1 9 7 8 , p. 9 1 . Claire, Rosine. French Gourmet Vegetarian Cookbook.
304. Millbrae, California: Celestial A r t s , 1975.
74. B u r k i t t , Denis P . , F . R . C . S . , F . R . C . " S o m e Diseases Char- 92. Clark, Helen E . , P h . D . , e t al. " N i t r o g e n Balances of A d u l t
acteristic o f M o d e r n W e s t e r n C i v i l i z a t i o n . " British Medical H u m a n Subjects Fed Combinations of Wheat, Beans, Com,
Journal, V o l . 1 , F e b . 1 9 7 3 , p . 2 7 4 . M i l k , and R i c e . " American Journal of Clinical Nutrition,
75. B u r s t y n , P . G . , and D . R. Husbands. " F a t Induced Hyper- Vol. 26, July 1973, p. 702.
BIBLIOGRAPHY 451

93. Clements, John A . , etal. " P r e n a t a l O r i g i n o f the R e s p i r a t o r y


Distress Syndrome ( R O S ) ot Premature Infants." Journal of
Applied Physiology, V o l . 1 2 , M a r c h 1 9 5 8 , p. 2 6 2 .
94. Coe, F. "Eating T o o M u c h Meat Called M a j o r Cause o f
Renal S t o n e s . " Internal Medical News, V o l . 1 2 , 1 9 7 9 , p.
1.
95. Colgate, Doris. The Barefoot Gourmet. New York: Offshore
Sailing School, 1982.
96. Collin, Rodney. The Mirror of Light. London: Stuart &
Watkins, 1959.
97. Committee on Diet, N u t r i t i o n and Cancer: Assembly of L i f e
Sciences National Research Council. Diet, Nutrition and
Cancer. W a s h i n g t o n , D . C . : National Academy Press, 1982.
98. Connor, W. " T h e Key Role of Nutritional Factors in the
Pievention o f Coronary Heart Disease." Preventative Med-
icine, V o l . 1 , 1 9 7 9 , p . 4 9 .
99. " C o n s e n s u s C o n f e r e n c e : O s t e o p o r o s i s . " Journal of the
American Medical Association, V o l . 2 5 2 , 1 9 8 4 , p . 7 9 9 .
100. Coombs, R. R. A., and P . McLaughlan. " T h e Enigma of
Cot Death: I s the Modified Anaphalaxis Hypothesis an Ex-
planation f o r S o m e C a s e s ? " Lancet, Vol. 1 , June 19, 1982,
p. 1 3 8 8 .
101. Cousins, Norman. Anatomv of an Illness. New York: Bantam
Books, 1979.
102. .The Healing Heart. N e w Y o r k : A v o n , 1 9 8 4 .
103. Crowley, Jerry. The Fine Art of Garnishing. B a l t i m o r e : L i e b a
Inc., 1978.
104. Cruse, Peter, et al. "Dietary Cholesterol Is Cocarcinogen
f o r Human Colon Cancer." Lancet, Vol. 1, April 7. 1979,
p. 7 5 2 .
105. Cummings, J. H., e t al. "The Effect of Meat Protein and
D i e t a r y F i b e r o n C o l o n i c F u n c t i o n and M e t a b o l i s m , C h a n g e s
in Bowel Habit, B i l e A c i d E x c r e t i o n , and C a l c i u m A b s o r p -
tion." American Journal of Clinical Nutrition, V o l . 3 2 , O c t .
1979, p. 2086.
106. Cunningham, Allan S. "Lymphomas and Animal Protein
Consumption." Lancet, V o l . 2 , N o v . 2 7 , 1 9 7 6 , p. 1 1 8 4 .
107. Cunningham-Rundles, C. "Milk Precipitins, Circulating
Immune Complexes and IgA Deficiency." Proceedings
National Academy of Science (USA), Vol. 75, 1978,
p. 3387.
4 5 2 / BIBLIOGRAPHY BIBLIOGRAPHY I 453

108. Curtis, H. J. Biological Mechanism of Aging. Springfield. V e g e t a r i a n C h i l d r e n . " American Journal of Clinical Nutri-
Illinois: C. C. Thomas, 1966. tion, V o l . 3 5 , F e b . 1 9 8 2 , p . 2 0 4 .
109. D ' A d a m o , Janus. M . D . One Man's Food. N e w York: Rich 123. D y e r , W a y n e , D r . Gifts from Eykis. N e w Y o r k : P o c k e t ,
ard M a r e k , 1980. 1983.
110. Daniel], Harry W . , M . D . "Osteoporosis ofthe Slender Smoker 124. . What Do You Really Want for Your Chil-
Vertebral Compression Fractures and Loss of Metacarpal dren? N e w York: William Morrow, 1985.
Cortex in Relation to Post Menopausal Cigarette Smoking 125. E a s t m a n , S a n d y . " M e d i c a t i o n s and B o n e L o s s . " Nutrition
and Lack o f O b e s i t y . " Archives of Internal Medicine, Vol Health Review, V o l . 3 5 , J u n e 1 9 8 5 , p. 5 .
136, March 1976, p. 298. 126. E d w a r d s , Cecile H . , P h . D . , e t al. " U t i l i z a t i o n of Wheat by
111. Dauphin, Lise, N.D. Recettes Naturiste. M o n t r e a l , Canada Adult Man: N i t r o g e n M e t a b o l i s m , P l a s m a , A m i n o A c i d s and
Editions Du Jour, 1969. Lipids." American Journal of Clinical Nutrition, Vol. 24,
112. De Romana, Guillermo Lopez, et al. "Fasting and Post- F e b . 1 9 7 8 , p. 1 8 1 .
prandial Plasma Free A m i n o Acids of Infants and C h i l d r e n 127. E h r e n r e i c h , Barbara, and Deirdre E n g l i s h . Witches, Mid-
C o n s u m i n g Exclusive Potato P r o t e i n . " Journal of Nutrition. wives & Nurses. Old Westbury, N e w York: T h e Feminist
Vol. I l l , July/Dec 1981, p. 1766. Press, 1973.
113. Derrick, Fletcher C, J r . , M.D., and W i l l i a m C . Carter. III. 128. Esser, W i l l i a m L . Dictionary of Man's Foods. Chicago:
M.D. " K i d n e y S t o n e Disease: E v a l u a t i o n and Medical Man- Natural Hygiene Press, 1972.
agement." Postgraduate Medicine, V o l . 6 6 , O c t . 1 9 7 9 , p. 129. F a r b , Peter, and George Armelagos. The Anthropology of
115. Eating. Boston: Houghton Mifflin C o . , 1980.
114. DeVries, Herbert A . Vigor Regained. Englewood Cliffs, 130. F a r n s w o r t h , Steve. "Plan to Cut Milk Surplus Isn't Work-
N e w Jersey: Prentice-Hall, 1974. ing." Los Angeles Times, March 5, 1984.
115. Diamond, Marilyn. The Common Sense Guide to a New Way 131. F a t h m a n , George, and D o r i s Fathman. Live Foods. Beau-
of Eating. Santa Monica, California: Golden G l o w Publish- mont, California: Ehret Literature Publishing, 1973.
ers, 1979. 132. Feingold, B e n F . , M . D . Why Your Child is Hyper-Active.
116. Journal of the Amer-
" D i e t and S t r e s s i n V a s c u l a r D i s e a s e . " New York: Random House, 1974.
ican Medical Association, V o l . 1 7 6 , 1 9 6 1 , p . 1 3 4 . 133. F o r d , M a r j o r i e W i n n . S u s a n H i l l y a r d , and M a r y F . Knock.
117. " D i e t a n d U r i n a r y C a l c u l i . " Nutrition Review, V o l . 3 8 . Deaf Smith Country Cookbook. N e w York: Collier Books,
1 9 8 0 , p. 7 4 . 1974.
118. "Diet for the Prevention and Treatment of Cancer." The 134. Fraser, David R. " T h e Physiological Economy of V D . "
Herald of Health, V o l . 3 7 , # 4 2 1 , J u l y - S e p t . 1 9 1 4 , p. 5 4 . Lancet, V o l . 1 , A p r i l 3 0 , 1 9 8 3 , p. 9 6 9 .
119. D o l e , V i n c e n t P . , e t al. "Dietary Treatment of Hypertension, 135. Fredericks, Carlton, P h . D . Arthritis: Don't Learn to Live
Clinical and Metabolic S t u d i e s o f Patients o n the R i c e - F r u i t with It. N e w York: Grosset & Dunlap, 1981.
Diet." Journal of Clinical Investigation, V o l . 2 9 , J u n e 12, 136. Fritch, Albert J . The Household Pollutants Guide. New York:
1 9 5 0 , p. 1189. Anchor Books, Center for Science in the Public Interest,
120. D o n a l d s o n , C h a r l e s , M . D . , e t al. " E f f e c t of Prolonged Bed- 1978.
rest o n B o n e M i n e r a l . " Metabolism, V o l . 1 9 , D e c . 1970. 137. Fruits. Alexandria, Virginia: T i m e - L i f e Books, 1983.
p. 1071. 138. F r y , T . C. High Energy Methods, Lessons 1-7. Austin,
121. D r e y f u s s , J o h n . " M a j o r i t y o f the W o r l d ' s P o p u l a t i o n S u f f e r s T e x a s : L i f e Science, 1983.
Allergic Reactions to M i l k . " Los Angeles Times, S e p t . 18. 139. . Super Food for Super Health. A u s t i n , T e x a s :
1984. L i f e Science, 1976.
122. Dwyer, Johanna T . , D . S c , e t al. "Nutritional Status of 140. . Superior Foods, Diet Principles and Prac-
4 5 4 / BIBLIOGRAPHY BIBLIOGRAPHY I 455

tices for Perfect Health. A u s t i n , T e x a s : L i f e Science, 1974 160. Gray, H e n r y , M . D . Gray's Anatomy. N e w York: Bounty

141. . The Curse of Cooking. A u s t i n , Texas: Life Books, 1977.

Science, 1975. 161. Greenberger, N. "Effect o f Vegetable and Animal Protein

142. . The Great Water Controversy. A u s t i n , T e x a s : D i e t s o n Chronic Hepatic Encephalopathy." Digestive Dis-
L i f e Science, 1974. eases, V o l . 2 2 , 1 9 7 7 , p . 9 4 5 .
143. . The Life Science Health System, Lessons I 162. G r o s s , J o y . The Vegetarian Child. N e w York: L y l e Stuart,

-III. Austin, Texas: Life Science, 1983. 1983.

144. . The Myth of Medicine. Austin, Texas: Life 163. Guyton, A r t h u r C , M . D . Physiology of the Body. Phila-

Science, 1974. delphia: W. B. Saunders, 1964.

145. . The Revelation of Health. Austin, Texas: 164. . Guidance Textbook of Medical Physiology.
L i f e Science, 1981. Philadelphia: Saunders Publishing Co., 1981.

146. Fuchs, N a n K . , P h . D . The Nutrition Detective. L o s Angeles: 165. . Physiology of the Human Body. Philadel-

Jeremy P. Tarcher, 1985, p. 140. phia: Saunders College P u b l i s h i n g , 1984, p. 502.

147. Gainer, John, D r . " P r o t e i n and Hardening of the Arteries. " 166. . Physiology of the Body. Philadelphia: W .

Science News, A u g . 2 1 , 1 9 7 1 . B . Saunders, 1981.

148. G a l e , B i l l . The Wonderful World of Walking. N e w York: 167. Harper, A. E . , Ph.D. " S o m e Implications o f A m i n o Acid

William Morrow, 1979. Supplementation." American Journal of Clinical Nutrition,


149. Gandhi, Mahatma. Mohan-Mala. India: Navajiuan Press. V o l . 9, Sept./Oct. 1961, p. 553.

1949. 168. Hart.P. M . a n d M . D'Arcy. " T h e Prevention o f Pulmonary

150. Garner, Robert. Great Salads and Vegetables. Sydney, Aus- Tuberculosis Among Adults in England." Lancet, May 8,

tralia: A n g u s & R o b e r t s o n , 1965. 1 9 3 7 , p. 1 0 9 3 .

151. Garrison, Omar V . The Dlctocrats. Chicago: B o o k s for T o - 169. Haurylewicz, E r v i n J. "Mammary Tumorigenesis by High

day, 1970. Dietary Protein in R a t s . " Nutrition Reports International,


152. Gaskin, Ina May. Spiritual Midwifery. Summertown, Ten- V o l . 2 6 , N o v . 1 9 8 2 , p. 7 9 3 .

nessee: T h e B o o k P u b l i s h i n g C o . , 1980. 170. Hazard, Susan, P h . D . "Rheumatic Diseases." Life Science


153. Gerrard, J. W . , D.M., F R C P . "Milk Allergy: Clinical Health System, Lesson #72. A u s t i n , Texas: L i f e Science,

Picture and Familial Incidence." Canadian Medical Asso- 1982.

ciation Journal, V o l . 9 7 , Sept. 2 3 , 1 9 6 7 , p. 7 8 0 . 171. . "Ulcers. " Life Science Health System. Les-
154. Gewanter, Vera. A Passion for Vegetables. N e w Y o r k : Vik- son #76. Austin, Texas: Life Science, 1983.

ing Press, 1980. 172. H e a n e y , R o b e r t P . , e t al. " E f f e c t s of Nitrogen, Phosphorus

155. Giller, Robert M . , M . D . Medical Makeover. N e w York: a n d C a f f e i n e o n C a l c i u m B a l a n c e i n W o m e n . " Journal of

William Morrow, 1986. Laboratory and Clinical Medicine, V o l . 9 9 , 1 9 8 2 , p . 4 6 .


156. Glaser, Ronald. The Body Is the Hero. N e w York: Random 173. . " C a l c i u m N u t r i t i o n and B o n e H e a l t h in the

House, 1976. Elderly." American Journal of Clinical Nutrition, V o l . 3 6 ,


157. Goodhart, R o b e r t s , and Maurice E . Shils.Modern Nutrition N o v . 1 9 8 2 , p. 9 8 6 .

in Health and Disease, 5th E d . Philadelphia: L e a & Febiger, 174. Heart Facts. N e w Y o r k : American Heart Association, 1984.

1973. 175. Hegsted, D. M. " M i n i m u m Protein Requirements of A d u l t s . "

158. . Modern Nutrition in Health and Disease. American Journal o f Clinical Nutrition, V o l . 2 1 , M a y 1 9 6 8 ,
Philadelphia: Lea & Febiger, 1980. p. 3 5 2 .

159. Graham, Sylvester, et al. The Greatest Health Discovery. 176. Hegsted, D. M . , P h . D . , e t al. " L y s i n e and M e t h i o n i n e S u p -

Chicago: Natural Hygiene Press, 1972. plementation of All-Vegetable Diets for Human Adults."
4 5 6 / BIBLIOGRAPHY

Journal of Nutrition, V o l . 5 6 , M a y / A u g . 1 9 5 5 , p. 5 5 5 .
177. Hegsted, D . M. " C a l c i u m and O s t e o p o r o s i s . " Journal of
Nutrition, V o l . 1 1 6 , N o v . 1 9 8 6 , p . 2 3 1 6 .
178. Hegsted, D. M., Ph.D., e t al. "Protein Requirements nl
Adults." Journal of Laboratory and Clinical Medicine, V o l
3 1 , March 1946, p. 2 6 1 .
179. Hegsted, Maren, e t al. " U r i n a r y C a l c i u m and C a l c i u m Bal-
ance in Young Men as Affected by Level of Protein and
Phosphorus Intake." Journal of Nutrition, V o l . I l l , Jan.
June 1 9 8 1 , p. 553.
180. Heritage, Ford. Composition and Facts about Foods. Mo
kelhumne H i l l , California: Health Research, 1971.
181. Hightower, Jim. Eat Your Heart Out. New York: Random
House, 1976.
182. Hill, M. "Colon Cancer: A Disease of Fiber Depiction or
of Dietary E x c e s s . " Digestion, Vol. 1 1 , 1 9 7 4 , p. 2 8 9 .
183. Hill, P., etal. " E n v i r o n m e n t a l F a c t o r s and B r e a s t and Pros
tate C a n c e r . " Cancer Research. V o l . 4 1 . Sept. 1981. p
3817.
184. H i l l , Peter, P h . D . . etal. " D i e t and E n d o c r i n e R e l a t e d Can
cer." Cancer, Vol. 39, April 1 9 7 7 , p. 1820.
185. H i n s w o r t h , H . P . " T h e Physiological Activation o f Insulin
Clinical Science, V o l . 1 , 1 9 3 3 / 1 9 3 4 , p. 1 .
186. Hoffman, William S . , etal. "Nitrogen Requirement o f Nor
m a l M e n o n a D i e t o f P r o t e i n H y d r o l y s a t e E n r i c h e d w i t h the
L i m i t i n g Essential A m i n o A c i d s . " Journal ofNutrition, Vol
44, May/Aug. 1951, p. 123.
187. Holt, E . Protein and Amino Acid Requirements in Early Life
New York: University Press, 1960, p. 9.
188. Hors d'Oeuvres. Alexandria, Virginia: T i m e - L i f e Books.
1980.
189. Hotema, Hilton. Perfect Health. Natal. South Africa: Es-
sence o f H e a l t h , n o date i n b o o k .
190. Hovannessian, A. T . Raw Eating. T e h r a n : A r s h a v i r , 1 9 6 7
191. H o w e , Jean M . , P h . D . , etal. " N i t r o g e n R e t e n t i o n o f A d u l t -
Fed Six Grams of Nitrogen from Combinations of Rice.
M i l k , and W h e a t . " American Journal of Clinical Nutrition
V o l . 2 5 , June 1972, p. 559.
192. Howell, W . H . , M.D. The Human Machine. O n t a r i o , Can
ada: Provoker Press, 1969.
193. H u n t e r , Beatrice T . Consumer Beware: Your Food and Whai '
BIBLIOGRAPHY I 457 458 I BIBLIOGRAPHY

Been Done to It. N e w Y o r k : S i m o n & S c h u s t e r , 1 9 7 2 . Nitrogenous Factor in C o m Protein for Nitrogen Retention
194. H u r , R o b i n A . Food Reform—Our Desperate Need. H e r r - in H u m a n A d u l t s . " Journal of Nutrition, Vol. 86, May/Aug.
Heidelberg, 1975. 1 9 6 5 , p. 350.
195. . " O s t e o p o r o s i s : T h e K e y t o A g i n g . " Life 210. K i m e , Zane R . , M . D . Sunlight. Penryn, California: World
Science Health System. Lesson #32. A u s t i n , T e x a s : L i f e Health Publications, 1981.
Science, 1983. 211. Knapp, John, M.D., e t al. "Growth and Nitrogen Balance
196. H u r d , F r a n k J . , D C , and R o s a l i e H u r d , B S . Ten Talents i n Infant.-, F e d C e r e a l P r o t e i n s . " American Journal of Clin-
Chisholm, Minnesota: D r . & M r s . Frank J. H u r d , 1968. ical Nutrition, V o l . 2 6 , J u n e 1 9 7 3 , p. 5 8 6 .
197. Illich, Ivan. Medical Nemesis. N e w York: Bantam, 1976. 212. Kon, Stanislaw Kazimierz, and Aniela Klein. " T h e Value
198. Immerman, Alan M., Dr. "Vitamins: The Metabolic Wiz- o f W h o l e Potatoes in H u m a n N u t r i t i o n . " Biochemical Jour
ards o f L i f e Processes. ' 1
Life Science Health System, lesson nal. V o l . 2 2 , 1 9 2 8 , p. 2 5 8 .
# 9 . A u s t i n . T e x a s : L i f e Science, 1982. 213. Kopple, J. D., et al. "Controlled Comparison of 20g and
199. Ippoliti, Andrew F . , M D . , e t al. " T h e Effect of Various 40g Protein Diets in the Treatment of Chronic Uremia."
F o r m s of M i l k on Gastric-Acid Secretions, Studies in Pa- American Journal of Clinical Nutrition, V o l . 2 1 , June 1968.
tients w i t h Duodenal Ulcer and Normal S u b j e c t s . " Annals p. 5 5 3 .
of Internal Medicine, V o l . 8 4 , M a r c h 1 9 7 6 . p. 2 8 6 . 214. Korenblat, Phillip E . , M . D . " I m m u n e Responses o f Human
200. I r w i n , M. Isabel, e t al. "A Conspectus of Research on P r o - A d u l t s A f t e r O r a l and Parenteral E x p o s u r e t o B o v i n e S e r u m
tein Requirements o f M a n . " Journal of Nutrition, Vol. 101, Albumin." Journal of Allergy, V o l . 4 1 , March 1968, p
March 1 9 7 1 , p. 385. 226.
2 0 1 . Jackson. James C , M . D . How to Treat the Sick Without 215. K r a u s s , W. E . , e t al. " S t u d i e s o n the N u t r i t i o n a l V a l u e o f
Medicine. D a n s v i l l e , N e w Y o r k : A u s t i n , Jackson & C o . , M i l k and the E f f e c t s o f P a s t e u r i z a t i o n o n S o m e o f the Nu-
1 8 7 3 , p. 307. tritional Properties of M i l k . " Ohio Agriculture Experiment
202. Jampolsky, Gerald G . , M . D . Love Is Letting Go of Fear. S t a t i o n B u l l e t i n # 5 1 8 , Jan. 1933, p. 7.
Berkeley, California: Celestial A r t s , 1979. 216. Krok, Morris. Amazing New Health System. Natal, South
203. J o h n s o n , N a n c y E . , e t al. " E f f e c t of L e v e l of Protein Intake Africa: Essence of Health, 1976.
on Urinary and Fecal Calcium and Calcium Retention of 217. . Formula for Long Life. N a t a l , S o u t h A f r i c a :
Young Adult Males." Journal of Nutrition, Vol. 100, July/ Essence of Health, 1977.
Dec. 1 9 7 0 , p. 1425. 218. . Fruit, the Food and Medicine for Man. N a -
204. Juan, David, M.D. " T h e Clinical Importance of Hypo- tal, South Africa: Essence of Health, 1967.
magnesemia." Surgery, Vol. 9 1 , N o . 5, M a y 1982. 219. . Golden Path to Rejuvenation. N a t a l , S o u t h
205. Kalikowski, B . , e t al. " L o w P r o t e i n and Purine Free Diet Africa: Essence of Health, 1974.
i n Acute Leukemia in C h i l d r e n . " Polish Medical Journal, 220. . Hatha Yoga. Natal, S o u t h Africa: Essence
V o l . 5 , 1 9 6 6 , p. 5 5 8 . of Health, 1975.
206. Osteoporosis: What It Is. How to Pre-
Kamen, Betty, P h . D . 2 2 1 . . Health, Diet and Living on Air. N a t a l , S o u t h
vent It, How to Stop It. N e w Y o r k : P i n n a c l e , 1 9 8 4 . Africa: Essence of Health, 1964.
207. Kempner, Walter, M.D. "Compensation o f Renal Metabolic 222. . Health Truths Eternal. Natal, S o u t h Africa:
Dysfunction." North Carolina Medical Journal, V o l . 6 , F e b . Essence of Health, 1964.
1 9 4 5 , p. 6 1 . 223. Kulvinskas, Victoras. Survival into the 21st Century. Weth-
208. Khalsa, Siri V . K . Conscious Cookery. L o s Angeles: Siri erstield. Connecticut: Omangod P r e s s , 1975.
Ved Kaur Khalsa, 1978. 224. Laurel, Alicia B . Living on the Earth. N e w Y o r k : Vintage.
209. Kies, Constance, et al. "Determination of First Limiting 1971.
BIBLIOGRAPHY I 459

225. Leaf, Alexander, M.D. "Every Day Is a Gift When You


Are Over 100." National Geographic, Vol. 1, 1 9 7 3 , pp.
93-119.
226. L e B o y e r , Frederick Birth Without Violence. New York: Alfred
A. Knopf, 1975.
227. . Loving Hands. New York: Alfred A. Knopf,
1982.
228. Lee, Chung-Ja, Ph.D., e t al. "Nitrogen Retention of Y o u n g
Men Fed Rice With or Without Supplementary Chicken."
American Journal of Clinical Nutrition, V o l . 2 4 , M a r c h 1 9 7 1 ,
p. 318.
229. L e m l i n , Jeanne. Vegetarian Pleasures. New York: Alfred
A. Knopf, 1986.
230. Leonardo, Blanche. Cancer and Other Diseases from Meat.
Santa Monica, California: Leaves of Healing, 1979.
231. Lewinnek, George E, M.D. "The Significance and a C o m -
parative Analysis o f the Epidemiology of Hip Fractures."
Clinical Orthopedics and Related Research. V o l . 1 5 2 , O c t .
1980, p. 35.
232. Lindahl, Olov, et. al. "A Vegan Regimen with Reduced
M e d i c a t i o n i n the T r e a t m e n t o f H y p e r t e n s i o n . ' ' British Jour-
nal of Nutrition, V o l . 5 2 , J u l y 1 9 8 4 , p. 1 1 .
233. Linkswiler, H. "Calcium Retention of Young Adult Males
as Affected by Level of Protein and of Calcium Intake."
Transcript New York Academy of Science, V o l . 3 6 , 1 9 7 4 ,
p. 333.
234. Linkswiler, Helen M Nutrition Review's Present Knowledge
in Nutrition, 4th E d . T h e Nutrition Foundation, New Y o r k ,
1976.
235. Liftman. M. L . . e t al. " E f f e c t of Cholesterol-Free, Fat-Free
Diet and Hypocholesteremic Agents on Growth of Trans-
plantable T u m o r s . " Cancer Chemotherapy Report, Vol. 50,
Jan./Feb. 1966, p. 25.
236. Longwood, William. Poisons in Your Food. New York:
Pyramid, 1969.
237. Lotzof, L. " D a i r y P r o d u c e and C o r o n a r y Artery Disease."
Medical Journal of Australia, V o l . 1 , J u n e 3 0 , 1 9 7 3 . p.
1317.
238. Lucas, Charles P., and Lawrence Power. "Dietary Fat A g -
gravates A c t i v e R h e u m a t o i d A r t h r i t i s . " Clinical Research,
Vol. 29, Nov. 5/6/7, 1981, p. 754.
460 / BIBLIOGRAPHY

239. Mac A r t h u r , John R . Ancient Greece in Modern America


Caldwell, Idaho: T h e Caxton Printers L t d . , 1943.
240. Mallos, Tess. Complete Middle East Cookbook. New York:
McGraw-Hill, 1982.
241. Margen, S . , M . D . etal. " S t u d i e s in Calcium Metabolism,
the Calciuretic E f f e c t o f D i e t a r y P r o t e i n . ' ' American Journal
of Clinical Nutrition. V o l . 2 7 , J u n e 1 9 7 4 , p. 5 8 4 .
242. M a r k s , G e o f f r e y , and W i l l i a m K . B e a n y The Precious Met
als of Medicine. N e w Y o r k : Charles S c r i b n e r ' s S o n s , 1975
243. M a s s e y , L i n d a K . , P h . D . , and K e v i n J . Wise, B . S . "The
Effect of Dietary Caffeine on U r i n a r y Excretion of Calcium.
Magnesium, S o d i u m and Potassium in Healthy Y o u n g Fe-
males.'* Nutrition Research, J a n . / F e b . 1 9 8 1 , p . 4 3 .
244. Mazess, Richard Z . , Ph.D., e t al. " B o n e M i n e r a l Content
o f North Alaskan E s k i m o s . " American Journal of Clinical
Nutrition, V o l . 27, Sept. 1 9 7 4 , p. 9 1 6 .
245. McBean, Eleanor. The Poisoned Needle. Mokelhumne Hill
California: Health Research, 1974.
246. McCarter, Robert, Ph.D., and Elizabeth McCarter, P h D
"A Statement o n V i t a m i n s , " " V i t a m i n s and C u r e s , " "Other
Unnecessary Supplements." Health Reporter, V o l . 1 1 , 1984.
pp. 10, 24.
247. McClellan, W a l t e r S . , e t al. " P r o l o n g e d Meat Diets with a
Study o f the Metabolism of Nitrogen, Calcium and Phos-
phorus." Journal of Biological Chemistry, V o l . 8 7 , 1930.
p. 669.
248. McConnell, R. "Genetic Aspects of Gastrointestinal Can-
c e r . " Clinics i n Gastroenterology, V o l . 5 , 1 9 7 6 , p . 4 8 3 .
249. M c D o u g a l l , J o h n A . , M . D . McDougall's Medicine. P i s c a
tawav. New Jersey: New Century Publishers, 1985, pp.
231-254.
250. . The McDougall Plan. P i s c a t a w a y , N e w Jer
sey: N e w C e n t u r y P u b l i s h e r s , 1983.
251. McLaren, Donald S . " T h e Great Protein F i a s c o . " Lancet.
Vol. 2, July 13, 1974, p. 93.
252. M c N a i r , James. Power Food. S a n F r a n c i s c o : C h r o n i c l e B o o k s .
1986.
253. . Cold Pasta. Sydney, Australia: Angus &
Robertson, 1986.
254. M e d v i n , Jeannine O. Prenatal Yoga and Natural Birth. Al-
bion, California: Freestone Publishing Co., 1974.
BIBLIOGRAPHY I 461 462 I BIBLIOGRAPHY

255. Mendelsohn, Robert S . , M . D . Confessions of a Medical 272. " N u t r i t i o n and H e a l t h . " Nutrition Health Review #37, Jan
Heretic. N e w Y o r k : W a m e r B o o k s , 1 9 8 0 . 1 9 8 6 , p. 17.
256. . How to Raise a Healthy Child in Spite of 273. O'Brien, J. R . , M.A., D.M., M.R.C.S., L.R.C.P. "Fai
Your Doctor. C h i c a g o : C o n t e m p o r a r y B o o k s , 1 9 8 4 . Amer-
D i g e s t i o n , B l o o d Coagulation, and A t h e r o s c l e r o s i s . "
257. '*Milk Facts." Milk Industry Foundation, New York. ican Journal of Medical Science, V o l . 2 3 4 , O c t . 1 9 5 7 , p
1946-1947. 373.
258. Modesto, Ruby, and G u y M o u n t . Not for Innocent Ears. 274. Olefsky, Jen-old M., M.D. " R e a p p r a i s a l o f the R o l e o f I n
Arcadia, California: Sweetlight B o o k s . 1980. sulin in Hypertriglyceridemia." American Journal of Med
259. Montagna, Joseph F . People's Desk References, Vol. I & icine. V o l . 5 7 , O c t . 1 9 7 4 , p . 5 5 1 .
II. Lake Oswego, Oregon: Quest for T r u t h Publications, 275. O r a g e , A . R . On Love. N e w Y o r k : S a m u e l W e i s e r , I n c . .
1980. 1974.
260. Moore, W. " T h e Evaluation of Bone Density Findings in 276. Osbom, Thomas B . , e t al. " A m i n o A c i d s i n N u t r i t i o n and
N o r m a l P o p u l a t i o n s and O s t e o p o r o s i s . " Trans American Growth." Journal of Biological Chemistry, V o l . 17, 1914
Clinical Climatological Association, Vol. 86. 1974, p. 325.
p. ¡28. 277. Oyster, Nancy, e t al. "Physicai Activity and Osteoporosis
261. Morash, Marian. The Victory Garden Cookbook. New York: in P o s t Menopausal W o m e n . ' ' Medicine and Science in Sporh
Alfred A. Knopf, 1982. and Exercise, V o l . 1 6 , N o . 1 , 1 9 8 5 .
262. Morbidity & Mortality Weekly Report. Center for Disease 278. P a g e , M e l v i n , a n d H . L . A b r a m s . Your Body Is Your Bes:
Control, Atlanta, Mar. 16, 1979. Doctor. N e w C a n a a n , C o n n e c t i c u t : K e a t s , 1 9 7 2 .
263. Muktananda, Swami. / Welcome You All With Lent. S o u t h 279. P a r h a r a , B a r b a r a . What's Wrong with Eating Meat? D e n v e r
Fallsburg, New York: Syda Foundation-Om Nainah Shi- Colorado: Ananda Marga Publications, 1979.
vaya, 1978. 280. Parish, W. E . , B.A., B.V.Sc., e t al. "Hypersensitivity to
264. Murray, A. B. "Infant Feeding and Respiratory Allergy." M i l k and S u d d e n D e a t h in I n f a n c y . " Lancet, Vol. 2, Nov
Lancet, V o l . 1 , M a r . 6 , 1 9 7 1 , p . 4 9 7 . 19, 1 9 6 0 , p. 1106.
265. Nahas. A. M. E l , and G . A. Coles. "Dietary Treatment of 281. Parke, A . L . . M . B . , F . R . C . P . , andG. R . V . Hughes, M . D
Chronic Renal F a i l u r e . " Lancet, Vol. 1 , March 8, 1 9 8 6 , p. F . R . C . P . " R h e u m a t o i d A r t h r i t i s and F o o d : A Case S t u d y
597. British Medical Journal, V o l . 2 2 , J u n e 2 0 , 1 9 8 1 , p. 2027
266. Nasset, E . " M o v e m e n t o f the S m a l l I n t e s t i n e s . " Medical 282. P a r r e t t e , O w e n S . , M . D . Why I Don't Eat Meat. S t . Cath
Physiology, 11th ed. S t . L o u i s : C V. Mosby, 1961. erines, Ontario: Provoker Press, 1972.
267. National Geographic Society. The Incredible Machine. 283. Pasley, Salley. The Too of Cooking. Berkeley, California
Washington, D.C.: National Geographic Society, 1986. T e n Speed P r e s s , 1982.
268. Newman, Laura, M.D. Make Your Juicer Your Drugstore. 284. Pasta. Alexandria, Virginia: T i m e - L i f e Books, 1980.
S i m i Valley, California: Benedict L u s t , 1972. 285. Paterson, C. "Calcium Requirements in Man: A Critical
269. Nilas, L . , M.D., e t al. " C a l c i u m S u p p l e m e n t a t i o n and P o s t Review." Postgraduate Medical Journal, Vol. 54, 1978, p
Menopausal Bone L o s s . " British Medical Journal, Vol. 289, 244.
Oct. 27, 1 9 8 4 , p. 1103. 286. Patrick, Lee T. " P e t s V u l n e r a b l e t o H u m a n A i l m e n t s . " Nu-
270. Nishizuka, Yasuaki. "Biological Influence o f F a t Intake o n trition Health Review, V o l . 3 5 , J u n e 1 9 8 5 , p. 8 .
M a m m a r y Cancer and Mammary Tissue: Experimental Cor- 287. P a u l s e n , J a n e H . Working Pregnant. N e w Y o r k : Fawcett
relates." Preventative Medicine, V o l . 7 , J u n e 1 9 7 8 . p. 2 1 8 . 1984.
271. Nolfi, Cristine, M . D . My Experiences with Living Food. 288. Pearce, Joseph C h i l t o n . Magical Child. New York: E . P
O n t a r i o , Canada: Provoker Press, 1969. Dutton, 1977.
BIBLIOGRAPHY I 463

289. . Magical Child Matures. New York: E . P .


Dutton, 1985.
290. Peck, M . Scott, M . D . The Road Less Traveled. New York:
Simon & Schuster, 1978.
291. P e l l e t i e r , K e n n e t h R . Healthy People in Unhealthy Places:
Stress and Fitness at Work. N e w Y o r k : D e l a c o r t e P r e s s ,
1984.
292. Pike, M. C, Ph.D., e t al. "Age at Onset of L u n g Cancer:
Significance in R e l a t i o n to E f f e c t o f S m o k i n g . " Lancet, Mar.
2 7 , 1965.
293. P i n k n e y , Callan. Callanetics. N e w York: William Morrow.
1984.
294. Pixley, Finoa, et al. "Effect of Vegetarianism on Devel-
opment o f Gall Stones in W o m e n . " British Medical Journal,
Vol. 2 9 1 , July 6, 1985, p. 11
295. Pottenger, F. M., Jr. "The Effects o f Heated, Processed
Foods and Vitamin D Milk on the Dental Facial Structure
of Experimental A n i m a l s . " American Journal of Orthodon-
tics and Oral Surgery, A u g . 1 9 4 6 .
296. Poultry. A l e x a n d r i a , V i r g i n i a : T i m e - L i f e B o o k s , 1 9 7 8 .
297. P r o s s e r , C . Comparative Animal Physiology, 2 n d e d . S t .
Louis: W. B. Saunders, 1961, p. 61.
298. " P r o t e i n and Salt: Calcium T h i e v e s . ' Nutrition Health Re-
view, V o l . 3 5 , J u n e 1 9 8 5 , p. 4 .
299. Puska, Pekka, e t al. "Controlled Randomized Trial o f the
Effect o f Dietary Fat o n Blood Pressure." Lancet, Vol. 1,
J a n 1/8, 1 9 8 3 , p. 2 .
300. Ramtha. Ramtha. Eastsound, Washington: Sovereignty Inc.,
1986.
301. Randolph, Theron G., M.D., and Ralph W. Moss, Ph.D.
An Alternative Approach to Allergies. N e w Y o r k : L i p p i n c o t t /
Crowell, 1979.
302. Reddy, Bandaru S . , P h . D . , etal. " M e t a b o l i c E p i d e m i o l o g y
o f Large Bowel Cancer." Cancer, V o l . 4 2 , D e c . 1 9 7 8 , p .
2832.
303. Reddy, Vinodini, M D . , D.C.H. "Lysine Supplementa-
Amer-
tion o f W h e a t and N i t r o g e n Retention in C h i l d r e n . ' '
ican Journal o f Clinical Nutrition, V o l . 2 4 , O c t . 1 9 7 1 ,
p. 1246.
304. Rensberger, Boyce. "Research Yields Surprises About Early
Human Diets." The New York Times, M a y 15, 1979.
4 6 4 / BIBLIOGRAPHY BIBLIOGRAPHY I 465

305. R e u b e n , D a v i d , M . D . Everything You Always Wanted to 323. Schell, Orville. Modern Meat. New York: Random House.

Know About Nutrition. N e w Y o r k : A v o n , 1 9 7 9 . 1984.

306. R i c h a r d s , V a l e r i e . " T h e D i e t a r y D i l e m m a . " Nutrition Health 324. Schuette, Sally A., et al. "Studies on the Mechanism of

Review, V o l . 2 9 , J a n . 1 9 8 4 . Protein-Induced Hypercalciuria in Older Men and Women."

307. R i c h t e r , V e r a . Cook-Less Book. O n t a r i o , C a n a d a : P r o v o k e r Journal of Nutrition, V o l . 1 1 0 , J a n . / J u n e 1 9 8 0 , p . 3 0 5 .


Press, 1971. 325. S c h u l l e r , R o b e r t . The Be Happy Attitudes. W a c o , T e x a s :

308. R ü s , B e nie. M D . , e t al. "Does Calcium Supplementation Word Books, 1985.

Prevent Post Menopausal Bone L o s s ? " The New England 326. Schuman, L. M.,andJ. S. Mandel. "Epidemiology of Pros-

Journal o f Medicine, V o l . 3 1 6 , J a n . 2 2 , 1 9 8 7 , p . 1 7 3 . tate C a n c e r i n B l a c k s . " Preventative Medicine, V o l . 9, Sept.

309. Roberts, H. " P o t e n t i a l T o x i c i t y D u e t o D o l o m i t e and B o n e - 1980, p. 630.

meal." Southern Medical Journal, V o l . 7 6 , 1 9 8 3 , p. 5 5 6 . 327. S e l e c t C o m m i t t e e o n N u t r i t i o n and H u m a n N e e d s . U . S . S e n -

310. Robertson, W. " T h e R o l e o f A f f l u e n c e and D i e t i n the Gen- ate. Dietary Goals for the United States. W a s h i n g t o n , D . C . :
esis o f Calcium-Containing Stones.'' Forteschritte der Urol- U . S . Government Printing Office, 1977.

ogie and Nephrologie, V o l . I I , 1 9 7 9 , p . 5 . 328. S h a h , P . J . R . , and R o s e m a r y F a r r e n . " D i e t a r y C a l c i u m and

311. R o b i n s o n , V i c t o r . The Story of Medicine. N e w Y o r k : T h e Idiopathic Hypercalciuria." Lancet. Vol. 1, April 4, 1981,

New Home Library, 1943. p. 786.

312. R o m b a u e r , I r m a S . , and M a r i o n R . Becker. Joy of Cooking. 329. Shapiro, Jay R., M.D. "Osteoporosis: Evaluation of Di-

New York: Signet, 1973. a g n o s i s and T h e r a p y . " Archives of Internal Medicine, Vol.

313. Rose, William C, et al. " T h e Amino Acid Requirements 135, April 1975, p. 563.

Journal
o f A d u l t M a n — T h e R o l e o f the N i t r o g e n I n t a k e . " 330. Shelton, Herbert M., Ph.D. "Are Humans Meat Eaters?"

of Biological Chemistry, V o l . 2 1 7 , N o v . / D e c . 1 9 5 5 , p . 9 9 7 . The Life Science Health System, Lesson #88. A u s t i n , T e x a s :


314. R o s e n b l u m , A r t . The Natural Birth Control Book. P h i l a - L i f e Science, 1983.

delphia: Aquarian Research Foundation, 1982. 331. . Exercise. Chicago: Natural Hygiene Press,

315. R o t h s c h i l d , B r u c e M . , and A l f o n s e T . M a s i . "Pathogenesis 1971.

o f R h e u m a t o i d A r t h r i t i s : A V a s c u l a r H y p o t h e s i s . " Seminar 332. . " T h e Digestion of M i l k . " Hygienic Review,


Arthritis Rheumatoid, V o l . 1 2 , A u g . 1 9 8 2 , p . 1 1 . Aug. 1969.

316. R o u s e , I a n L . , e t al. " B l o o d Pressure L o w e r i n g Effect of a 333. . Human Beauty, Its Culture and Hygiene.
Vegetarian Diet: Controlled Trial in Normotensive Sub- San Antonio, Texas: D r . S h e l t o n s Health School, 1968.

jects." Lancet, Vol. 1 , Jan. 1/8, 1 9 8 3 , p. 5 . 334. . Human Life, Its Philosophy and Laws. M o -
317. Sacca, Joseph D . , M D . , F.A.C.A. "Acute Ischemic Colitis kelhumne H i l l , California: Health Research. 1979.

Due to M i l k Allergy." Annals of Allergy, Vol. 29, Ma\ 335. . The Hygienic Care of Children. B r i d g e p o r t ,
1 9 7 1 , p. 268. Connecticut: Natural Hygiene Press, 1981.

318. Sahni, Julie. Classic Indian Cooking. New York: William 336. . The Hygienic System, V o l . I , I I , & I I I . S a n
Morrow, 1980. Antonio, Texas: Dr. S h e l t o n s Health School, 1934.

319. Salads. Alexandria, Virginia: T i m e - L i f e B o o k s , 1980. 337. . The Natural Cure of Cancer. San Antonio,

320. S a n d l e r , Sandra and B r u c e . Home Bakebook of Natural Bread* Texas: D r . S h e l t o n s Health School, 1935.

and Cookies. H a r r i s b u r g , Pennsylvania: Stackpole, 1972. 338. . Natural Hygiene, Man's Pristine Way of
321. Sandoz, Mari. These Were the Sioux. N e w Y o r k : D e l l , 1961 Life. San Antonio, Texas: D r . Sheiton's Health School, 1968.

322. Scharffenberg, John A . , M . D . Problems with Meat. Santa 339. . Principles of Natural Hygiene. S a n A n t o n i o ,
Barbara, California: Woodridge Press, 1979. Texas: D r . Sheiton's Health School, 1964.
4 6 6 / BIBLIOGRAPHY

340. . Rubies in the Sand. San Antonio, Texas: Dr.


Shelton's Health School, 1961.
341. . Superior Nutrition. San Antonio, Texas: Dr.
Shelton's Health School, 1951.
342. Sherman, Henry C , M . D . Essentials of Nutrition, 4 t h ed.
New York: Macmillan, 1957.
343. Shettles, Landrum B . , M.D., and David M. Rorvik. How
to Choose the Sex of Your Baby. Garden City, New York:
Doubleday, 1984.
344. Shillam, K. W . , e t al. " T h e Effect of Heat Treatment on
the N u t r i t i v e V a l u e o f M i l k f o r the Y o u n g Calf: T h e Effect
of Ultra-High Temperature Treatment and of Pasteuriza-
tion." British Medical Journal, V o l . 1 4 , N o v . 1 0 , 1 9 6 0 , p.
403.

345. Shippen, Katherine B . Men of Medicine. New York: New


Viking, 1957.
346. S i m m o n s , Richard. Reach for Fitness. New York: Warner
Books, 1986.
347. S i n g e r , P e t e r , and J i m M a s o n . Animal Factories. Bridgeport,
Connecticut: Natural Hygiene Press, 1980.
348. S i n g h , Charan. Tke Master Answers. N e w D e l h i , India: R .
S. Satsang Beas, 1966.
349. S i n g h , Inder, a n d M . B . Rangoon, F . R . F . P . S . , M . R . C . P . E
" L o w - F a t D i e t and T h e r a p e u t i c D o s e s o f I n s u l i n i n Diabetes
Mellitus." Lancet, Vol. 1, Feb. 26, 1 9 5 5 , p. 4 2 2 .
350. S i r t o r i , C. R . , e t al. " S o y b e a n P r o t e i n D i e t i n the T r e a t m e n t
o f T y p e II Hyperdipoproteinemia. " Lancet, V o l . 1 , F e b . 5,
1977, p. 275.
351. Sivamanda, Swami. BhagavadGita. B o m b a y , India: Divine
L i f e Society, 1983.
352- Smith, Everett L . , Jr. "Physical Activity and Calcium
Modalities for Bone Mineral Increase in Aged Women."
Medical Science of Sports and Exercise, V o l . 1 3 , 1 9 8 1 .
p. 60.
353. S m i t h , Jeff. The Frugal Gourmet. New York: William Mor-
row, 1984.
354. 1
Nutrition Health
' S m o k i n g , A l c o h o l and B o n e Degeneration. ' '
Review, V o l . 3 5 , J u n e 1 9 8 5 , p . 4 .
355. Snacks & Sandwiches. A l e x a n d r i a , V i r g i n i a : T i m e - L i f e B o o k s ,
1980.
356. Solomon, L . , M D . , F . R . C . S . , etal. "Rheumatic Disorders
BIBLIOGRAPHY I 467 468 I BIBLIOGRAPHY
i n the S o u t h A f r i c a n N e g r o , R h e u m a t o i d A r t h r i t i s and A n - 372. Thomas, Anna. The Vegetarian Epicure, Books I & II. New
kylosing Spondylitis." South African Medical Journal, V o l . York: Alfred A. Knopf, 1972.
49, July 26, 1975, p. 1292. 373. Tilden, John H . , M . D . Toxemia Explained. Denver, Colo-
357. Solomon, L. "Osteoporosis and Fracture of the Femoral rado: Health Research, 1926.
N e c k i n t h e S o u t h A f r i c a n B a n t u . " Journal of Bone and 374. . Food: Its Composition, Preparation, Com-
Joint Surgery, V o l . 5 0 B , F e b . 1 9 6 8 , p . 2 . bination . . . D e n v e r : J . H . T i l d e n , 1 9 1 6 , p . 2 1 1 .
3 5 8 . Soups. A l e x a n d r i a , V i r g i n i a : T i m e - L i f e B o o k s , 1 9 7 9 . 375. . " C a n c e r . " A Stuffed Club, V o l . 1 , 1 9 0 0 -
3 5 9 . Southern California Dental Association Journal, V o l . 3 1 , 1 9 0 1 , p . 2 8 . A l s o r e f e r e n c e s i n V o l s . 3 , 1 0 , 1 2 - 1 5 . A Stuffed
No. 9, Sept. 1963. Club b e c o m e s Philosophy of Health i n V o l . 1 6 . Philosophy
3 6 0 . S p e n c e r , R . P . The Intestinal Tract. S p r i n g f i e l d , I l l i n o i s : of Health V o l s . 1 8 , 1 9 , 2 1 a l s o c o n t a i n r e f e r e n c e s t o c a n c e r .
Charles T h o m a s Publishers, 1960. 3 7 6 . T o b e , J o h n H . Hunza: Adventures in a Land of Paradise.
361. Spenser, J a m e s T . , Jr., M . D . " H y p e r l i p o p r o t e i n e m i a s i n the O n t a r i o , Canada: P r o v o k e r P r e s s , 1971.
Etiology of Inner Ear Disease." Laryngoscope, V o l . 85, Jan. 377. Tommori, J . , and Pal O s v a t h , Hajnalka Marton, and Helga
11, 1 9 7 3 , p. 6 3 9 . Lehotzky. "Study o f the Frequency of Cow's Milk Sensi-
362. Stevenson, J. C, and M . I. Whitehead. " P o s t Menopausal tivity in the F a m i l i e s o f M i l k - A l l e r g i c and A s t h m a t i c Chil-
Osteoporosis Regular R e v i e w . " British Medical Journal, dren." Acta Allergol, V o l . 2 8 , J u l y 1 9 7 3 , p . 107.
Vol. 285, Aug. 28/Sept. 4, 1982, p. 585. 378. Trail, R u s s e l l T . , M . D . The Hygienic System. Battle Creek.
363. Stroud, R. M., e t al. "Comprehensive Environmental Con- Michigan: The Office o f the Health Reformer, 1872.
trol and Its Effect on Rheumatoid A r t h r i t i s . " Clinical Re- 379. . The Hydropathic Encyclopedia. New York:
search, Vol. 2 8 , Nov. 6/7/8, 1 9 8 0 , p. 7 9 1 . Fowlers & Wells, 1854, p. 347.
364. Studervant, Richard A. L . , M.D.. M.P.U. "Increased Prev- 380. T r o p , Jack D . Please Don't Smoke in Our House. Chicago:
alence of Choletithiasis in Men Ingesting a Serum Choles- Natural Hygiene Press, 1976.
terol L o w e r i n g D i e t . " The New Engla'id Journal of Medicine, 3 8 1 . . You Don't Have to Be Sick. N e w York:
V o l . 2 8 8 , Jan. 4 , 1 9 7 3 , p. 2 4 . Julian P r e s s , 1 9 6 1 .
365. Su-Huei, Huang. Chinese Appetizers and Garnishes. T a i p e i , 382. Truelove, S. C, M.D.. M R . C P . "Ulcerative Colitis Pro-
Taiwan: Huang Su-Huei, 1983. voked by M i l k . " British Medical Journal, Vol. 1, 1961, p
3 6 6 . S u n s e t International. Vegetarian Cookbook. Menlo Park, 154.
California: Lane Publishing, 1983. 383. Truswell, A . Stewart, M . D . , etal. " T h e N u t r i t i v e V a l u e o f
367. Swank, Roy L . , M.D., Ph.D. "Multiple Sclerosis: T w e n t y Maize Protein for M a n . " American Journal of Clinical Nu-
Years on L o w Fat Diet." Archives of Neurology, Vol. 23. trition, V o l . 1 0 , F e b . 1 9 6 2 , p . 1 4 2 .
Nov. 1 9 7 0 , p. 4 6 0 . 384. T z u , L a o . Tao Teh King. N e w Y o r k : F r e d e r i c k U n g a r P u b -
368. Sweeny, Shirley J . , M.D. "Dietary Factors T h a t Influence lishing Co., 1972.
the D e x t r o s e T o l e r a n c e T e s t . " Archives of Internal Medi- 385. United Nations Food and Agriculture Organization. FAQ
cine, V o l . 4 0 , 1 9 2 7 , p . 8 1 8 . Production Yearbook, V o l . 3 7 , 1 9 8 4 , p . 2 6 3 .
369. " S y m p o s i u m on Human Calcium Requirements: Council on 386. . Food Balance Sheets: 1979-1981 Average.
F o o d s a n d N u t r i t i o n . " Journal of the American Medical Rome, 1984.
Association, V o l . 1 8 5 , 1 9 6 3 , p . 5 8 8 . 387. U n i t e d States Senate Report: Dietary Goals for the U.S.
370. Talamini, R . , et al. "Obesity, Milk and Cancer in Italy." Washington, D.C.: Government Printing Office, 1977.
British Journal o f Cancer, V o l . 5 3 , 1 9 8 6 , p . 8 1 7 . 388. Upton, Arthur C., M.D., Director National Cancer Institute
371. T a n n a h i l l , R e a y . Food in History. N e w Y o r k : S t e i n & Day, Statement on the Status o f the Diet, Nutrition and Cancer
1981. Program Before the Subcommittee on Nutrition. Senate
BIBLIOGRAPHY I 469 4 7 0 / BIBLIOGRAPHY

Committee on Agriculture, Nutrition and Forestry, Oct. 2, nix, Arizona: O'Sullivan Woodside & Co., 1974.
1972. 405. Walker. Ruth M., e t al. "Calcium Retention in the Adult
389. " U r i n a r y C a l c i u m and Dietary P r o t e i n . " Nutrition Review, H u m a n M a l e as A f f e c t e d b y P r o t e i n I n t a k e . " Journal of
V o l . 3 8 , 1 9 8 0 , p. 9 . Nutrition, V o l . 1 0 2 , J u l y / D e c . 1 9 7 2 , p. 1 2 9 7 .
390. Vanecek, K a r e l , and A l o i s Zapletal. "Sensibilization of Guinea 406. Walser. Mackin/ie. M.D. "Does Dietary Therapy Have a
Pigs w i t h C o w ' s M i l k as a Model of Sudden Death in Infants R o l e in the P r e d i a l y s i s P a t i e n t ? " American Journal of Clin-
and C h i l d r e n . " Acta University Carolina Medica, Vol. 13, ical Nutrition, V o l . 3 3 , J u l y 1 9 8 0 , p. 1 6 2 9 .
1 9 6 7 , p. 2 0 7 . 407. Weisburger, John H., Ph.D., B S . , e l al. "Nutrition and
391. Vegetables. Alexandria, Virginia: T i m e - L i f e B o o k s , 1979. Cancer—On the Mechanisms Bearing on Causes of Cancer
392. V e r r e t t , J a c q u e l i n e , and Jean C a r p e r . Eating May Be Haz- o f the Colon, Breast. Prostate and S t o m a c h . " Bulletin New-
ardous to Your Health. N e w York: S i m o n & Schuster, 1974. York Academy o f Medicine, V o l . 5 6 , O c t . 1 9 8 0 , p . 6 7 3 .
393. Wachman, Amnion, M D., and Daniel B. Bemstein, M.D. 408. W e l c h , R a q u e l . Raquel. N e w Y o r k : F a w c e t t , 1 9 8 4 .
" D i e t and O s t e o p o r o s i s . " Lancet, Vol. # 1 , May 4 , 1968, 409. W h i t a k e r , J u l i a n M . , M . D . Reversing Heart Disease. N e w
p. 9 5 8 . York: Warner Books, 1985.
394. Walker, Alan, Dr. "Research Yields Surprises About Early 410. White, Ellen G. Counsels on Health. Mountain V i e w , Cal-
Human Diets." New York Times, M a y 15, 1979. ifornia: Pacific P r e s s P u b l i s h i n g Association, 1923.
395. Walker, Alexander R. P., D.Sc. " C o l o n Cancer and D i e t 411. " W h o l e Milk Linked with Cancer." Nutrition Health Re-
Amer-
w i t h Special Reference to Intakes o f Fat and F i b e r . ' ' view, Spring 1983.
ican Journal of Clinical Nutrition, V o l . 2 9 , D e c . 1 9 7 6 , p. 412. Wigmore, Ann. Be Your Own Doctor. Boston: Hippocrates
1417. Health Institute, 1973.
396. . " T h e H u m a n Requirement of Calcium: Should 413. . Recipes for Longer Life. W a y n e , N e w Jer-
L o w Intakes B e Supplemented?'' American Journal of Clin- sey: Avery Publishing Group, 1978.
ical Nutrition, V o l . 2 5 , M a y 1 9 7 2 , p . 5 1 8 . 414. W i l d e r , Alexander. History of Medicine. N e w Sharon, Maine:
397. . "Osteoporosis and Calcium Deficiency." N e w England Eclectic P u b l i s h e r s , 1901.
American Journal o f Clinical Nutrition, V o l . 1 6 , M a r . 1 9 6 5 , 415. W i l l i a m s o n , F r a n c i s . " E x e r c i s e and A c t i v i t y f o r B o n e H e a l t h . "
p. 3 2 7 . Nutrition Health Review, V o l . 3 5 , J u n e 1 9 8 5 , p. 3 .
398. Walker, A. R. P . , e : al. " T h e Influence of N u m e r o u s Preg- 416. . "Osteoporosis: The Silent T h i e f of Body
nancies and L a c t a t i o n s o n B o n e D i m e n s i o n s i n S o u t h A f r i c a n and B o n e . " Nutrition Health Review, V o l . 3 5 , June 1985,
Bantu and Caucasian M o t h e r s . " Clinical Science, Vol. 42, p. 2 .
F e b . 1 9 7 2 , p. 1 8 9 . 417. Winter, Ruth. Beware of the Food You Eat. N e w York:
399. Walker, N . W . , D.Sc. Become Younger. Phoenix, Arizona: Signet, 1971.
Norwalk Press, 1949. 418. Woolsey, Raymond H . Meat on the Menu, Who Needs It?
400. . Diet and Salad Suggestions. Phoenix. Ari- Washington, D.C.: Review & Herald Publishing, 1974.
zona: Norwalk Press, 1971. 419. Wright, Ralph, M.D., D.Phil., M R . C P . , e t al. "A Con-
4 0 1 . . Fresh Vegetables and Fruit Juices. P h o e n i x , trolled Therapeutic T r i a l of Various Diets in Ulcerative Col-
Arizona: Norwalk Press, 1978. itis." British Medical Journal, V o l . 2 , J u l y 1 7 , 1 9 6 5 , p.
402. . Natural Weight Control. Phoenix., Arizona: 138.
O'Sullivan Woodside & Co., 1981. 420. W y n d e r , E . " T h e Dietary Environment and Cancer." Jour-
403. . Vibrant Health. Phoenix, Arizona: O ' S u l - nal o f American Dietetic Association, V o l . 7 1 , 1 9 7 7 , p . 3 8 5 .
livan Woodside & Co.. 1972. 421. Y e r u s h a m y , J . , P h . D . , and H e r m a n E . H i l l e b o e , M . D . "Fat
404. . Water Can Undermine Your Health. P h o e -
BIBLIOGRAPHY I 471

i n t h e D i e t a n d M o r t a l i t y f r o m H e a r t D i s e a s e . " New York


State Journal of Medicine, V o l . 5 7 , J u l y 1 5 , 1 9 5 7 , p. 2 3 4 3 .
12. Y u d k i n , J o h n , M . D . Sweet and Dangerous. N e w Y o r k : B a n -
tam, 1972.
13. Zollner, N . " D i e t a n d G o u t . " Proceedings of the 9th In-
ternational Congress of Nutrition ( M e x i c o ) , V o l . 1 , 1 9 7 2 ,
p. 267.

You might also like