P. 1
Erich Kestner; Emil és a detektívek

Erich Kestner; Emil és a detektívek

|Views: 2,281|Likes:
Published by Peter Ottlik

More info:

Published by: Peter Ottlik on May 10, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as TXT, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

10/13/2012

pdf

text

original

Sections

  • I. FEJEZET EMIL SEGÍT FEJET MOSNI
  • II. FEJEZET JESCHKE, A RENDÕR ÕRMESTER NEM SZÓLAL MEG
  • III. FEJEZET ÚTON BERLIN FELÉ
  • IV. FEJEZET EGY ÁLOM, AMELYBEN SOKAT FUTKOSNAK
  • V. FEJEZET HOL SZÁLL KI EMIL?
  • VI. FEJEZET A 177-ES VILLAMOS
  • VII. FEJEZET NAGY IZGALOM A SCHUMANN UTCÁBAN
  • VIII. FEJEZET A LÁTÓHATÁRON FELTÛNIK A DUDÁS GYEREK
  • IX. FEJEZET A DETEKTÍVEK GYÛLÉSE
  • X. FEJEZET ÜLDÖZÉS TAXIN
  • XI. FEJEZET KÉM LOPÓDZIK A SZÁLLODÁBA
  • XII. FEJEZET EGY LIFTESGYEREK, ZÖLD EGYENRUHÁBAN
  • XIII. FEJEZET A TOLVAJ DÍSZKÍSÉRETBEN RÉSZESÜL
  • XIV. FEJEZET MIRE JÓ A GOMBOSTÛ?
  • XV. FEJEZET EMIL A FÕKAPITÁNYSÁGON
  • XVI. FEJEZET A FELÜGYELÕ ÚJRA JELENTKEZIK
  • XVII. FEJEZET TISCHBEINNÉ NAGYON IZGATOTT
  • XVIII. FEJEZET VAN-E A TÖRTÉNETNEK TANULSÁGA?

ERICH KESTNER: EMIL ÉS A DETEKTÍVEK Szkennelte, javította: Schivampl Ildikó; 2001. Tördelte: Dr. Kiss István; 2001.

TARTALOM A mese még nem kezdõdik el I. fejezet X. fejezet Emil segít fejet mosni Üldözés taxin II. fejezet XI. fejezet Jeschke, a rendõr õrmester nem Kém lopódzik a szállodába szólal meg XII. fejezet III. fejezet Egy liftesgyerek, zöld Úton Berlin felé egyenruhában IV. fejezet XIII. fejezet Egy álom, amelyben sokat A tolvaj díszkíséretben futkosnak részesül V. fejezet XIV. fejezet Hol száll ki Emil? Mire jó a gombostû? VI. fejezet XV. fejezet A 177-es villamos Emil a fõkapitányságon? VII. fejezet XVI. fejezet Nagy izgalom a Schumann A felügyelõ újra jelentkezik utcában XVII. fejezet VIII. fejezet Tischbeinné nagyon izgatott A látóhatáron feltûnik a dudás XIII. fejezet gyerek Van-e a történetnek tanulsága? IX. fejezet A detektívek gyûlése A MESE MÉG NEM KEZDÕDIK EL Nektek nyugodtan megmondhatom: ez a dolog Emillel teljesen váratlanul ért. Tulajdonképp egészen más könyvet akartam írni. Olyan könyvet, amelyben a tigriseknek rémületükben a foguk is vacog, a datolyapálmák kókuszdiói pedig lúdbõrösök az iszonyattól. Szerepelt volna továbbá egy petrezselyem nevezetû, fekete-fehér kockás kis kannibál lány, aki átúszta a Nagy- vagy Csendes-óceánt, hogy Amerikában, a Drinkwater-cégnél egy fogkefét vásároljon. A kis kannibál lánynak természetesen csak a keresztneve lett volna Petrezselyem. Egyszóval egy igazi, déltengeri regényt akartam írni. Tudniillik egy pofaszakállas úriember egyszer azt mondta nekem, hogy ti, gyerekek, az ilyesmit olvassátok a legszívesebben. Az elsõ három fejezetet már tetõ alá is hoztam. Hollócsont, a nagy fõnök, akit egyébként Gyorspostának is neveztek, épp elkattintotta forró sült almával töltött bugylibicskájának biztonsági zárát, szeméhez emelte fegyverét, hidegvérûen célzott, s amilyen gyorsan csak tudott, háromszázkilencvenhétig számolt... S egyszerre csak azon vettem észre magam, hogy nem tudtam, hány lába van a cethalnak. Lefeküdtem a padlóra, mert ott tudok a legjobban gondolkodni, és gondolkodni kezdtem. De ezúttal ez sem segített. Megnéztem a lexikont. Természetesen a megfelelõ kötetet, de egy árva szót sem találtam róla. Holott okvetlen bizonyosságot kellett szereznem a dologban, ha tovább akartam írni a regényt. Egészen pontosan tudnom kellett, hogy hány lába van a cethalnak.

Mert mi történik, ha ebben a pillanatban a cethal egy nem létezõ lábával lép ki az õserdõbõl? Hollócsont, a nagyfõnök, akit egyébként Gyorspostának is hívnak, sosem találta volna el. S ha nem találja el a forró sült almával a cethalat, a Petrezselyem nevû, fekete-fehér kockás kis kannibál lány soha életében nem találkozik Lehman nénivel, az aranymosónõvel. S ha Petrezselyem nem találkozik Lehman nénivel, soha életében nem kapja meg azt az értékes utalványt, amelyet Amerikában a Drinkwater-cégnél fel kell mutatni, ha az ember ingyen akar hozzájutni egy vadonatúj fogkeféhez. S akkor... Déltengeri regényem tehát úgyszólván zátonyra futott a cethal lábán. Pedig mekkora örömmel készülõdtem rá! Remélem, ezt ti is megértitek. Szörnyen sajnáltam a dolgot. Fiedelbogen kisasszony pedig majd elsírta magát, amikor megmondtam neki. De mégsem sírt, mert épp vacsorára kellett terítenie, tehát késõbbre halasztotta a sírást. Késõbb pedig elfeledkezett róla. Ilyenek a nõk! A könyvnek "Petrezselyem az õserdõben" lett volna a címe. Elsõrangú cím, nem igaz? És íme most az elsõ három fejezet az íróasztalom egyik lába alatt hever, hogy az asztal ne billegjen. De hát ez a dolga egy regénynek, amely a déli tengereken játszódik? Nietenführ, a fizetõpincér, akivel néha eltársalgunk munkáimról, néhány nap múlva megkérdezte, hogy jártam-e már ott lenn. - Hol lenn? - kérdeztem. - Hát ott lenn a Déli-tengeren meg Ausztráliában meg Szumátrán meg Borneón és így tovább. - Még nem jártam - mondtam. - Miért kérdi? - Mert az ember csak olyasmirõl írjon, amit maga is látott így szólt a felelet. - De engedelmet, kedves jó Nietenführ úr. - Ez világos, mint a vakablak - mondta õ. - Neugebaueréknak volt egyszer egy háztartási alkalmazottjuk... tudja, õk is idejárnak hozzám... egyszóval volt egy háztartási alkalmazottjuk, aki nem tudta, hogyan kell libát sütni. Karácsonykor pedig az történt, hogy estére Neugebauerné vett egy libát, s mialatt õ a városban járt, a háztartási alkalmazott megsütötte. Mond hatom, nagy meglepetés volt! A háztartási alkalmazott a libát úgy, ahogy azt a piacon megvették, tollastul be rakta a sütõbe, nem kopasztotta meg, nem perzselte le, nem belezte ki. Megsúghatom magának, irtózatos lett. - Hát aztán? - mondtam én. - Csak nem akarja azt állítani, hogy a libasütés meg a könyvírás egy és ugyanaz a dolog. Már ne vegye rossz néven, kedves Nietenführ úr, de most gyorsan kacagnom kell. Megvárta, amíg befejeztem a kacajt. Igaz, nem volt hosszú. Aztán azt mondta: - A maga Déli-tengere a korallzátonyokkal s az emberevõk minden pereputtyával együtt, az a maga libája. A regény pedig, amelyben meg akarja sütni a Nagy- vagy Csendes-óceánt meg Petrezselymet meg a tigriseket, az a maga sütõje. S ha nem tudja, hogy az ember hogy süti meg az ilyesmit, akkor abból bõdületes bûz lesz. Csakúgy, mint Neugebauerék konyhájában. - De hiszen így dolgozik minden író! - kiáltottam. - Jó étvágyat! Ezen egy ideig eltûnõdtem. Aztán újra nekikezdtem a társalgásnak. - Nietenführ úr, ismeri Schillert?

- Schillert? Azt a Schillert, aki csapos az Erdei Borozóban? - Dehogy azt! - mondom én. - Hanem Schillert, a költõt, aki száz évvel ezelõtt vagy egy tucat darabot írt. - Vagy úgy! A Schillert! Akinek annyi szobra van! - Azt... azt. Az írt egy darabot, amely Svájcban játszódik, s úgy hívják, hogy Tell Vilmos. Az én idõmben az iskolában dolgozatokat írtunk róla. - Mi is - mondja Nietenführ. - A Tell Vilmost ismerem. Óriási dráma, igaz? Óriási, azt meg kell hagyni a Schillernek. Ami igaz, az igaz. De a dolgozatírás, az szörnyû volt. Az egyiknek az volt a címe, hogy: "Miért nem reszketett Tell Vilmosnak a keze, amikor az almát célba vette?" Én akkor bedaciztam. Ami az iskolai dolgozatokat illeti, abban sohasem voltam erõs... - Engedjen már vissza a szónoki emelvényre! - mondom én. Lássa, Schiller életében nem volt Svájcban, és a darab mégis szó szerint egyezik az igazi valósággal. - Nyilván elolvasott elõbb egynéhány szakácskönyvet - vélte Nietenführ úr. - Szakácskönyvet? - Azt! Amiben minden szükséges tudnivaló benne van. Hogy milyen magasak a hegyek Svájcban. S mikor olvad a hó. S hogy milyen az idõjárás, amikor a Genfi-tó fölött zivatar van. S hogyan, miképpen esett, amikor a parasztok fellázadtak Gessler kormányzó ellen. - Abban igaza van - mondom én -, Schiller tényleg olvasott egyet-mást. - Lássa! - mondja Nietenführ úr, s szalvétájával egy legyet kerget el az asztalról. - Lássa, ha maga is így tenne, s elõbb elolvasna egy csomó könyvet, akkor megírhatná azt az ausztráliai kenguru-regényt. - Mi a csudának írnám akkor - mondom én. - Ha volna pénzem, akkor szívesen odautaznék egyszer, pontosan megnéznék mindent. Abban a percben, ahogy pénzem lenne. De könyveket olvasni!... - Adok magának egy elsõrangú tanácsot - mondja Nietenführ úr. Írjon olyasmirõl, amit ismer. Írjon a földalattiról, szállodákról meg egyéb ilyen dolgokról! S írjon gyerekekrõl, olyanokról, akikkel naponta találkozik az utcán, olyan gyerekekrõl, amilyenek mi voltunk egyszer. - Igen ám - mondom én -, de nekem egyszer egy pofaszakállas úr, aki a gyerekeket úgy ismerte, mint a saját tenyerét, azt mondta, hogy az ilyesmi nem tetszik a gyerekeknek. - Szamárság - dörmögi Nietenführ úr. - Maga csak bízzék bennem. Nekem is vannak gyerekeim. Két fiam, egy lányom. S ha azoknak vasárnaponként elmesélem, hogy mi történt itt a kocsmában, hát vihognak a gyönyörûségtõl. Ha valaki meglóg a cechhel, vagy azt mondom el, amikor egy részeg vendégem egy nyaklevest akart lekenni a trafikosfiúnak, s helyette egy finom hölgyet ütött kupán, aki véletlenül épp arra járt, ha ezeket beszélem el nekik, hát az én srácaim úgy figyelnek, mintha a pincébõl szólna a mennydörgés. - Hát ha úgy gondolja, Nietenführ úr! - mondom én habozva. - Megsúgom magának: úgy gondolom, K stner úr, arra mérget vehet - mondja õ, s azzal eltûnik, mert az egyik vendég késsel csörgeti a poharat, s fizetni kíván. S így történt, hogy megírtam ezt a történetet csupa olyan dologról, amelyeket mi, mármint ti és én, igen jól ismerünk, megírtam csak azért, mert Nietenführ úr, a fizetõpincér így kívánta. Elõször hazamentem, leültem az ablakpárkányra, s kinéztem az

utcára, abban reménykedve, hogy hátha ott lenn a sarkon épp most fordul be a Mese, amelyet kerestem. Ha történetesen befordult volna, akkor leintek neki, és azt mondom: ugyan kérem, ugorjon már fel egy percre, meg szeretném magát írni. De a Mese csak nem jött, én meg fáztam. Ezért dühösen becsuktam az ablakot, és ötvenháromszor körülszaladtam az asztalt. De ez sem segített. Tehát megint csak lefeküdtem a padlóra, s azzal vertem el az idõt, hogy iszonyúan gondolkodtam. Ha az ember a padlón fekszik, az egész világ egyszerre csak megváltozik körülötte. Mit lát az ember? ...széklábakat, papucsot, cigarettahamut, a szõnyeg mintáit, port, asztallábakat, s megtalálja a dívány alatt a bal kézre való kesztyûjét is, amelyet már három napja hiába keres a szekrényben. Így feküdtem én mohó kíváncsisággal eltelve a szoba padlóján, s a változatosság kedvéért alulról felfelé nézegettem a tájat. S legnagyobb meglepetésemre megállapítottam, hogy a székeknek szép kerek lábikrájuk van. Kemény, gömbölyû, barna lábikrájuk, mintha négerek volnának, vagy barna harisnyás iskolás gyerekek. S mialatt javában számolgattam a széklábakat s az asztallábakat, hogy megtudjam, hány néger, illetve iskolás gyerek tartózkodik a szobában, egyszerre csak eszembe jutott ez az Emillel való dolog. Lehet, hogy azért, mert barna harisnyás iskolás gyerekekre gondoltam? Akárhogy volt is, az biztos, hogy épp abban a szempillantásban jutott az eszembe, amikor a padlón feküdtem, s a széklábakat s az asztallábakat számoltam. Fekve maradtam, nem mozdultam. Mert az emlékekkel s az ötletekkel úgy vagyunk, mint a megvert kutyákkal. Ha az ember egy hirtelen mozdulatot tesz, vagy megszólítja õket, vagy meg akarja õket simogatni - híj, máris kereket oldanak! S az ember belezöldül, mire újra a közelükbe kerülhet. Tehát mozdulatlanul, moccanás nélkül feküdtem a padlón, s barátságosan rámosolyogtam az ötletre. Bátorítani akartam. Meg is juhászodott, hozzám való bizalma visszatért, egy lépést tett felém, majd még egyet... Erre megfogtam a nyakánál. A markomban volt. Már tudniillik a nyaka. S egyelõre ennyiben is maradtunk. Mert nagy különbség van a között, hogy az ember egy kutyát kap el a nyakánál, vagy pedig egy mesét, amelyre homályosan emlékszik. Ha az ember egy kutya nyakát tartja a markában, akkor a nyakkal együtt az egész kutyát fogja, a farkát, a pofáját, a lábait s minden egyebet, ami az élõsúlyához hozzátartozik. Emlékeket másképp kell befogni. Részletenként. Elõszörre, mondjuk, a hajukat kapja el az ember. Ehhez csatlakozik a bal elülsõ láb, aztán a jobb, aztán az egésznek a feneke, aztán a hátsó lábak, részletenként. S ha már az ember azt hiszi, hogy az egész Mesét a kezében tartja, akkor egyszerre csak a markába repül még egy elfelejtett fülcimpa. De végül is, ha az embernek szerencséje van, a markában tartja az egészet. Egyszer moziban láttam valamit, ami élénken emlékeztet arra, amit az elébb elmondtam. Egy férfi állt a szobában, ingben, gatyában. Egyszerre csak kinyílt az ajtó, beröpült egy nadrág. Ezt felhúzta. Aztán bezuhant a bal cipõje. Aztán a sétabotja. A nyakkendõje. A gallérja. Aztán a mellénye, az egyik harisnyája, a másik cipõje, a kalapja, a kabátja, a másik harisnyája, a szemüvege. Nézni is rossz volt. De végül is a férfi annak rendje és módja szerint fel volt öltözve. Pontosan így jártam a magam Meséjével is, amikor a padlón

feküdtem, a széklábakat számolgattam, s közben Emilre gondoltam. Bizonyára veletek is megesett már az ilyesmi. Feküdtem a padlón, gyûjtögettem az emlékeket, amelyek jobbrólbalról, minden oldalról a fejembe gyûltek, ahogy az jóravaló emlékekhez illik. Végül is minden együtt volt, a Mese összeállt. Most már semmi egyéb dolgom nem volt, mint hogy leüljek, és sorjában mindent leírjak. Ezt tettem. Ha nem tettem volna, most nem tartanátok a kezetekben ezt az Emilrõl szóló könyvet. De még mielõtt írni kezdtem, még gyorsan elvégeztem egy másik tennivalómat. Sorjában feljegyeztem a Mese részleteit, abban a sorrendben, ahogy az ajtón át beröpdöstek hozzám, amíg végül is össze nem álltak egy egésszé: a bal cipõt, a gallért, a sétabotot, a nyakkendõt, a jobb harisnyát stb. A Mese, a regény, az elbeszélés, mind hasonlít az élõlényekhez, s könnyen meglehet, hogy maguk is élnek. Van fejük, lábuk, vérkeringésük, s fel is vannak öltözve, mint az igazi emberek. S ha az arcuk közepérõl hiányzik az orruk, vagy ha két bal cipõt húztak, az ember észreveszi, ha jól odafigyel. Mindenekelõtt tehát, mielõtt nekikezdenék a folyamatos mesének, leírom azt a bombazáport, amely az Egésznek részleteit, az egyes ötleteket és emlékeket a szobámba s a fejembe zúdította. Talán szemfülesek vagytok, s a különféle elemekbõl magatok is összeállítjátok a Mesét, még mielõtt én elmondanám! Olyasféle munka volna, mintha építõkövekbõl egy pályaudvart vagy egy templomot kellene felépítenetek, de nincs hozzá tervrajz, a hozzá való köveket pedig egytõl egyig mind el kellene használni. Majd olyan ez, mint egy vizsgafeladat. Brrr! De osztályzat nincs. Hál' istennek! Egy: Emil személyesen Itt látható Emil személyesen, sötétkék ünneplõ ruhájában. Nem szívesen veszi föl, mondhatnám, csak olyankor, amikor muszáj. A kék öltönyök, tudja a csuda, mindig befoltosodnak. S ilyenkor Emil mamája megnedvesíti a ruhakefét, a térde közé állítja a fiút, keféli, súrolja, tisztogatja, s közben mondogatja: "Fiam, fiam, hát nem tudod, hogy nincs pénzem arra, hogy még egy ruhát vegyek neked." S ilyenkor Emilnek eszébe jut, persze már késõn, hogy a mama egész nap dolgozik, hogy mindkettõjüknek meglegyen a betevõ falatjuk, s hogy õ gimnáziumba járhasson. Kettõ: Tischbein néni, Emil mamája, fodrásznõ Amikor Emil ötéves volt, meghalt az apja, Tischbein bádogosmester. Emil mamája akkor kitanulta a nõi fodrászatot. Megmossa, megondolálja az ismerõs boltoskisasszonyok s a szomszédasszonyok haját, de ezenkívül fõznie is kell, a lakást rendben tartania, a nagymosást is maga végzi. Nagyon szereti Emilt, örül, hogy dolgozhatik, s pénzt kereshet rá. Néha vidám nótákat énekel. Néha betegen ágyban fekszik, s ilyenkor Emil tükörtojást süt neki s magamagának. Kiválóan tud tükörtojást sütni. Bifszteket is, jó sok hagymával. Három: Egy meglehetõsen fontos vasúti fülke

amelyhez ez a fülke tartozik. hogy olyasféle személyek szállnak meg bennük. De akinek ez nem tetszik. levágtat a lépcsõn. De azért nézzünk a körmére ennek a jó embernek. s váltópénzt kér tíz márkáért. hogy hol található ez a szálloda. amíg meg nem gyõzõdik arról.A vonat. Csekket is be lehet váltani. Nem érdektelen dolog egy ilyen vasúti fülke. Mert az óvatosság a szerencse szülõanyja. Idegen emberek ülnek itt szorosan egymásnak préselve. Ezen nem veszünk össze. Nyolc: A kis bankfiók Minden városnegyedben találunk bankfiókot. Olykor beállít egy kereskedõsegéd vagy egy hivatalnok. Tornában elsõ az osztályban. Tischbeinék is. Berlinbe indul. Kalapocska egyébként kedves kislány. hogy az ember legyen bizalommal mindenkihez. legyetek óvatosak. ha az emberek megtudják. hogy a Wittenberg téren. akik azt tartják. és úgy tekinti. az beválthatja német . Ezt beláttam. tudom. nehogy idõ elõtt megromoljon.. s megkért. Az ember ott folyószámlára beteheti a pénzét. valamennyi gyerek félbehagyja azt. vagy ha már van folyószámlája. Én másképp vélekedem. Mondom. de a tulajdonosa meglátogatott. Gusztáv ilyenkor rendszerint két futballcsapatot állít össze. amilyenekrõl itt most szó lesz. Néha rosszul sül el. amelyben ennek a történetnek a szereplõi úgy találkoztak össze. s közben a dudáját nyomogatja. de lehet. Öt: Kalapocska. De van úgy. hogy a duda más célra is szolgál. Az édesanyja és Tischbein néni nõvérek.. Ez valószínûleg igaz. akkor kiveheti. A környék minden gyereke ismeri. Négy: Egy keménykalapos úr Senki sem ismeri. s néhány óra alatt oly meghitt barátokká válnak. Ami engem illet. hogy mi történt. Mirõl nevezetes még? Jó szíve van és egy autódudája. s az embernek sok öröme telik benne. Emil unokahúga Ez a kislány a kerékpáron Emil Berlinben élõ unokahúga. hogy még csak kezet sem fogtak egymással. Igaz. hogy kikkel kerül össze az ember egy vasúti fülkében. hogy könyvet írok a szállodájáról. Néha az ilyesmi jól sül el. a Kalapocska csúfnév. hogy a pénztárosnõnek legyen aprópénze. én pontosan tudom. hogy nem érdemli meg a bizalmat. amivel épp foglalatoskodik. hogy ne nevezzem meg a teret. az az "unokahúga" szóból egyszerûen kihúzhatja az unokát. Akinek dollárja. s megkérdi. de azért mégis arra kérlek benneteket. Vannak emberek. svájci frankja vagy lírája van. mire õ elment. hogy a Nollendorf téren. s az élre állva a játszótérre vonul a fiúkkal. hogy elég. ha az ember egyszerûen "húgomnak" nevezi az unokahúgát. Minden valószínûség szerint ebben a fülkében már a legközelebbi fejezetek során különös dolgok fognak történni. s természetesen nem ez az igazi neve. Így például az Emillel való dologban is. Azt mondják. Mert nem lehet azt elõre kiszámítani. mintha az elnökük volna. Hét: A dudás gyerek Neve Gusztáv. Ha végigvágtat az udvarokon. az ember jó. mert természetszerûen nem jó ajánlólevél szállodák számára. azt tartják. mintha évek óta ismernék egymást. hogy hol van ez a bizonyos szálloda. amikor meghallotta. Hat: A szálloda a téren Hogy melyik téren? Lehet.

mert ilyenkor ünnepek elõtt sok a dolog. .Jaj. s hasonló jókat kívánok nektek". akkor bekerül az újságba. Elmentetek már éjjel egy szedõterem mellett? Csupa zúgás. s az anyja után szaladt. Micsoda forgalom! Az . haja mint két kiló pamut. Berlinbe utazol .pénzre. Ha négylábú borjú születik. Tíz: Egy nagy napilap szedõterme Minden. . Az anyám pedig eléje megy a pályaudvarra. belekerül az újságba. Emil. . Tischbein néni tudniillik nem keresett eleget három személy részére. Olykor még éjnek idején is eljönnek az emberek a bankba. akárhogy kapálódzik is.Jó mulatság az az ilyen gyereknek. búgás az egész terem. Berlinbe költözött.Kezdetben nem is volt nagy kedve . de amikor Tischbein bádogos meghalt. Ezért tehát maguk szolgálják ki magukat. milyen jó dolgod van. A sógorom jól keres.felelte a fej. fejét a fehér lavór fölé tartva.mondta Tischbeinné. ezért kell most a nagymamának Berlinben élni. Még nem ismeri Berlint. gondoltam. akiknek ez. Emil felkapta a maga kancsóját. akit valaha láttam. kopogás. miközben egy másik kancsót fogott a jobb kezébe. De ha Müller úr vizezi a tejet. nem sikerül. s mosni kezdte az alatta levõ fejet. A virágüzlet elõtt találkoznak.Nem forró? .Hozd utánam a kancsó meleg vizet! . az mindig úgy végzõdik: "én jól vagyok. Mi vagy másfél éve jártunk ott a tekézõkkel.Berlin bizonyára tetszeni fog neki . ami a világon történik.ami olykor megesik! . a mosdóba lógott. .De miért töltse idehaza a vakációját. S ha levelet ír.mondta Emil. . s tetejében tejfölnek adja el. A szobában egy asszony ült a mosdó elõtt.akkor a felnõttek ezt reggeli közben el akarják olvasni az újságban. irodai beosztásban. pedig épp elég gondja volt hosszú életében. Kilenc: Emil nagyanyja A legvidámabb nagyanya. kancsóját a mosdó alá állítva. A nagymama azelõtt Emil szüleinél lakott. a nõvérem pedig már rég meghívta magához. akármennyit fáradoznak is. akiknek semmi fáradságot sem okoz. FEJEZET EMIL SEGÍT FEJET MOSNI .Hallom. . a postán dolgozik. egy folyékony kamillaszappannal teli kék fazekat a bal kezébe.kérdezte. Úgy hangzott. Vannak mások. Tischbeinné a kamillaszappant a szõke hajra öntötte. pedig olyankor nincs ott senki. a falak is belereszketnek. Ha Müller úr tisztességes ember. Én persze nem mehetek vele. aki kiszolgálná õket. Most pedig végre lássunk neki! I. hogy vidámak legyenek.közölte Wirth néni a mosdó mélységeibõl.mondta Tischbeinné. Vannak emberek. ha érdekes. a másik lányához. senki sem akar tudni róla. s az úton majd vigyáz magára. tejszínhabbal csutakolva Wirth néni fejét. az senkit sem érdekel.Megjárja . Természetesen csak akkor. mintha tejszínhab alól beszélne. s a konyhából bement a szobába. . hisz ez a Wirth néni! Jó napot! .mondta a fej. de ha öt vagy hat lába van az illetõ borjúnak . De hát elég nagy fiú már. .

kérdezte Emil. felnézett a papírról: .A gázszámla! . nyilván. legfelül. .kiáltotta Emil.Nyolc márka hiányzik .Meglesz . hogy mindjárt megebédelhessünk. . vidéken. . amelyre üzleti bevételeit jegyezte fel.Azt mondd meg. öltözködj! . és elballagott. . A koffered be van csomagolva.. s az anyjára pislantott.utcák ott éjjel éppolyan világosak.Add meg a címét..Melyik ingemet vegyem fel? . . akik meg azért boldogtalanok. csókolok . Anyja szerencsére nem vette észre. mert nincs ünneplõ ruhájuk. . De elébb jól mosakodj meg! A cipõdbe új zsinórt fûzzél! No. . majd elõkereste a cédulát.mondta Emil. rendben van. A harisnyát óvatosan húzd föl.. ne mondják rólunk. . számolt. hogy nem tudjuk. . mire itt elkészülök. Aztán hitetlenül megrázta fejét. számolt. Miért érdekel? . De elébb kikeféled.Ki is volt itt tegnap délután? . s még egyszer megolvasta. hogy ki találta ki az ünneplõ ruhákat! kérdezte. De hogy el ne felejtsem. A kamillaszappan az orrába ment.Nagy becsületszavamra . elégedetten eltávozott. amiért neki. . El ne felejtsd! Holnapra pedig már újra felveheted a pulóveredet. frissen! . Ebéd után mind a ketten a szobába mentek. . .. mi fán terem a jó modor. vajon nem sértõdik-e meg.Az is az ágyon van.Te pedig vigyázz magadra! Berlinben más az élet. s megolvasta a benne levõ pénzt.mondta Wirth néni. Jöjjön. Tischbeinné a hálószobába ment.Sok a külföldi kocsi? . Ebédre makaróni volt sonkával s reszelt sajttal.Thomas kisasszony és Homburgné . mint nappal. közvetlenül a búcsú elõtt ekkora étvágya van.Hát azt honnét tudjam . Emil boldogtalan képpel állt a szoba közepén. . .mondta Emil. Emil annyit evett. A mama egy kis bádogdobozt vett ki a szekrénybõl. Elgondolkodott.. hogy a gondjait bosszantsa. .kérdezte Emil. . a néni számára a virágot selyempapírba csavartam.Gyerünk.kiáltotta a mama.felelte Emil.Mindenkit ölelek. Néha abbahagyta az evést. gyerünk. . A nagymama pénzét késõbb adom oda. Akkor.mondta Emil. elindultak a konyha felé.Hogy neked milyen rossz dolgod van. Viselkedj rendesen. szegénykém! Vannak gyerekek. Öltözz fel. Vasárnap menjetek el Róbert bácsival a múzeumba.mondta Tischbeinné.S írj azonnal egy lapot! Betettem neked egyet a kofferbe.Úgy van . Mire Wirth néni szépen kiondolálva. .Nem tudom megmondani. Van még valami megbeszélnivaló?.Híj! .Helyben vagyunk. hadd lõjem agyon a fickót.Az ünneplõ ruhádat kikészítettem a hálószobában az ágyra. Most pedig gyerünk ebédelni. mint nálunk.. S mennyi autó szaladgál az utcákon! .kérdezte. igaz?.mondta Tischbein néni. . este akasztót kérsz Márta nénédtõl. és egy nagyot tüsszentett. .Hiányzik a pénzbõl. sajnos. Mindenkinek megvan a maga gondja. mint egy arató. feltûnés nélkül lepöccentett egy makarónit. fiatalember! Tischbeinné átölelte fia vállát. és rendesen felakasztod a ruhádat a szekrénybe. Egyet füttyentett a mama. mialatt térdérõl óvatosan.mondta.

s receptet írt. nem tudom pontosan.. azt még álmukban sem igen tudják elképzelni. mint egymillió. s mindene . a dobozt visszatette a szekrénybe. Azért hozol most többet. Emil pedig meleg borogatást készített az anyjának. hogy meglegyen a mindennapi kenyerük. egy százmárkás és két húszmárkás. aki azt gondolja. akár nem. No!. . Miután kellõen megfontolta a helyzetet. ha semmittevéssel tölti az idejét. számol. s maga fõzött kint a konyhában kettejük számára. különben megeszi a piszok a lakást. szedje rá a mamát. S hogy mennyi valójában egymillió. mialatt a mama dolgozik. Egyébként sem árt. hogy kár száznegyven márkáért ilyen nagy hûhót csapni. érted? A megmaradó húsz márkát megtartod magadnak. az körülbelül tíz márkába kerül. s ami ruhára Emilnek szüksége volt. a nedves felmosóronggyal még a konyhakövet is feltörölte. hogy õ semmiben se szenvedjen hiányt. . ríkassa meg. abból veszed meg a jegyet. . megmondod neki. majd még egyszer gyorsan átolvasta a levelet. melyet nõvérétõl Berlinbõl kapott. és a szomszédja füzetébõl másolja le feladatait? Bliccelje el az iskolát. egészen az aljára. mint ahogy azt Tischbein néni tette ebben az esetben. hogy olyan személyekrõl van szó. Számtalan ember van a világon. s eszel vagy iszol valamit. akinek száz márka majdnem annyit jelent. A maradékból pedig fizeted a költségeket. hogy Emil mintagyerek volt? S nem fogjátok kinevetni? Emil nagyon szerette az anyját. annak száznegyven márka nagy pénz.De mama! Emil szinte meg volt sértve.Tessék száznegyven márka. megvásárolhassa az iskolai könyveket. nehogy a mamája azt mondja: "Fel kell kelnem. és szakadatlanul törte magát. hogy kéretem. Néha megbetegedett s ágynak dõlt. barna s fekete fejeket mosott és fésült. érkezési ideje. ebbe teszem bele a pénzt. Vigyázz. hogy az anyja minden követ megmozgat. Aztán csókold meg a nagymamát. majd megnyugtatásként kívülrõl rávert egyet-kettõt a kabátjára.hat nullával írják a száz márkát. amikor világosan látja." Megértitek-e ezek után. hogy sok pénz van nálad! . de kevés volt a pénzem. a házbért.aztán három bankjegyet szedett ki a dobozból. Hogy ekkora ostobaságot tételeznek fel róla! Tischbeinné még egy kevés pénzt szedett a dobozból a saját pénztárcájába. s hogy kifizethessék a gázszámlát.Innét nem mászik ki . Bizonyára akad köztetek.A vonaton pedig senkinek el ne mondd. a borítékot a jobb belsõ zsebébe tette. Emil gondolkodott. s akik . ne haragudjék. ha azt mondom. a szenesembert. De ha nem tudnátok: a legtöbb ember ennél jóval kevesebbet keres. Õ meg lógjon meg a munka elõl. hogy a múltkoriban semmit sem küldtem. akár tetszik ez nektek. ha hazajössz. s amelyben pontosan fel volt jegyezve a vonat indulási. S akinek hetenként csak harmincöt márka keresete van. és azt minden eshetõségre készen tartja. nõi fodrászként a saját kis lakásukban. Ez itt a Márta nénédnek szóló levél. Emilnek már nem élt az apja.mondta meggyõzõdéssel. ha az embernek van egypár fölösleges márkája a zsebében. Az anyja dolgozott. el ne veszítsd! Hova fogod tenni? Tischbein néni a három bankjegyet az oldalán kinyitott borítékba csúsztatta. S ebben igaza is volna. ha elmentek valahova. Ebbõl százhúsz márkát adsz a nagymamának. esetleg százezer márkát keresnek. és átadta Emilnek. akik havi kétezer vagy húszezer. ezt kettéhajtotta. S ha az anyja aludt. újra dolgozik. feltéve. S halálra szégyellte volna magát.azt mondhatni . ilyenkor orvos jött.

s az utas kiszállt. akkor gyalog ment. felsõ és alsó vezetékkel. Tischbeinné és a fia a pályaudvar elõtt kiszállt.Ha befut a lóvasút. Negyed kettõ van. . amit ez egész életében. s megáll a ház elõtt. rendõr õrmester úr . FEJEZET JESCHKE. Emil tehát mintagyerek volt. Feltette magában.Hát akkor gyerünk.. . Holott a megállóhely talán tíz vagy húsz házzal odább volt. hogy a mindössze három-négy kilométer hosszú úttal egy eleven lóerõ is meg tud birkózni. A lónak is volt. Tischbeinné . mint egy igazi felnõtt villamos..mondta Emil a mamájának -. Rossz volt a lelkiismerete. A kalauznak is. Igaz.. érte tett. Szerette. Fura egy dolog. hogy az lesz. [*] Észak-Németországban a második világháború elõtt húsvétkor végzõdött az iskolaév II. De Emil körül forgott a világ. elöl öt. s ki akart szállni. Ki tudja közületek.ugyanúgy meglegyen. mert gyáva. a fiam Berlinbe utazik. . Sínen jár.mondta. De ha húsvétkor[*] az iskolából hazajövet az anyja elé tette a bizonyítványt. hátul három fényszóróval.kiáltotta Tischbeinné. hogy elinduljunk. vagy nem eszik több cukorkát. s a kocsija is pontosan olyan. s azt mondhatta neki: mama. Nemrég tudniillik néhány osztálytársával tornaóra után a városi . A lakosságnak is. mint tehetõsebb iskolatársainak. Ilyenkor a kalauz azt mondta a lónak: brrr. akkor nagyon meg volt magával elégedve. annyi szent. hogy mi az a lóvasút? De minthogy épp most fordult be a sarkon. amelyik muszájból az.Maguk meg tán Svájcba utaznak? Jeschke... mert az akart lenni.Nem. akkor felszállunk. soha ki nem fáradva. zsugori s koravén. hanem mert anyjának okozott vele örömet. hogy így a maga módján valamennyire visszafizetheti a mamának. de nehogy összevesszünk az úton: a koffert én cipelem. Ez így van. hanem a bal kezében a gyeplõt tartotta. épp csak egy konflisló van eléje fogva. Büszke volt arra. . a jobbjában az ostort. mint ahogy az ember elhatározza.Legfõbb ideje. . lóvasúton ült. akkor egyszerûen megkopogtatta az ablakot. Emil és barátai véleménye szerint a lóvasút szégyenfoltja a városnak. Volt ideje. a vonat pedig két óra elõtt indul néhány perccel. a rendõr õrmester volt. A RENDÕR ÕRMESTER NEM SZÓLAL MEG A kapu elé érve. megint én vagyok az elsõ az osztályban!. S ha valaki a Városház utca tizenkettõ alatt lakott.. nem abból a fajtából. a kocsivezetõnek nem volt dolga semmiféle fogantyúkkal és emeltyûkkel. ha dicsérik. De ezzel a Vasúti Társaság nem sokat törõdött. tehát egy-két szóval leírom. Tischbein néni így szólt: . Mi alatt Emil levette a peronról a koffert.mondta Tischbeinné -. Villamosságról tehát szó sem lehetett. Olykor elég nehezére is esett. ám a városi tanács úgy vélte. Villamosokról álmodtak. Azért volt mintagyerek. egy vastag hang szólalt meg a háta mögött. S ha valakinek nagyon sietõs volt a dolga. mielõtt továbbmászik. mivel Emil intett neki.Gyerünk csak! . rokonokhoz. hogy nem jár többé moziba. .Hû! . nem a maga kedvéért.

mint az anyáddal. s megkérdezte. hogy jó helye van-e. felmásztak az alapzatra.Tisztességesen viselkedj. Tischbein néni az ablakon át felnyújtotta neki a virágcsokrot s az uzsonnacsomagot.Agyon ne dolgozd magad.El ne hagyj semmit. a többiek felemelték. aki ápolna. bérelhetnék egy repülõgépet. s egy szurokfekete bajuszt rajzolt alája. De semmi ilyesmi nem történt. . hogy és mint van. Tischbein néni a pénztárnál megvette a jegyet . . Mert egyáltalán nem lett volna meglepve. szépen kérd meg. Mégis attól lehetett tartani. S ha megeszed a szalámis zsemléidet. Még volt néhány percük. .természetesen a fapados osztályra -. nem vagyok én papírból! . a térde egy kissé reszketett. és õ színes irónokkal kipirosította a szobor orrát. mint a villám.A nagymama a virágüzlet elõtt vár. Emil bólintott. hogy az õrmester meg akarta várni.Magam is felteszem. Lehet.parkban megállapodtak a nagyherceg szobra elõtt .Tehát kiszállás Friedrichstrasse állomáson! Emil bólintott. De most nem szólt egy szót sem. gazember! Emil bólintott. bizony -. s nagyokat nyögve. Nehogy elébb kiszállj valamilyen más állomáson! . tudd meg! Szorosan magához vonta a mamát. . Egy hétnél tovább pedig nem maradok. . csak jó utat kíván Emilnek. Mami! S nehogy megbetegedj! Most aztán nem lenne senki. fújva megállt. letartóztatom! Fel a kezekkel. hogy felismerte õket. a jobb oldalzsebéhez. fiam! Ne ülj rá a virágokra! Kérj meg valakit. aztán a kofferrel együtt felmászott a kocsiba.Hát tedd fel magad! El ne felejts Berlinben kiszállni. S amikor kofferével a kezében a nagy téren átvágott a pályaudvar felé.Csak nyugodtan. Emil még egyszer a nyakába ugrott anyjának. . Belekarolt az anyjába. Levelet is írhatnál egyszer. 18 óra 17-kor érkezel meg Friedrichstrasse állomásra. és egy öreg kalapot nyomtak a nagyherceg fejébe. s hazajöhetnék. magának pedig egy peronjegyet. ha a háta mögött meghallja Jeschke rendõr õrmester üvöltõ hangját: Tischbein Emil. .akit "Ferdeképû Károlynak" hívtak -.És másokkal ne légy olyan pimasz. Mindazonáltal Emil rosszul érezte magát. lassú léptekkel ide-oda sétáltak. Aztán megkönnyebbülten fellélegzett. hogy a koffert tegye fel a hálóba! Udvariasan. s hogy meg van-e elégedve az üzletmenettel.Minden szög a helyén van közölte. Emil rémülten a kabátjához kapott. És ne veszítsd el a pénzt. Emil bólintott. Igaz.Aztán írjál! .Kalapocskával legyél kedves! Meg se ismeritek majd egymást. a papírt ne dobd a padlóra. Aztán befutott a berlini személyvonat. S minthogy Emil jól tudott rajzolni.az állomásnak négy vágánya volt. az pedig egy csókot nyomott az orra hegyére. s várni kezdtek a berlini vonatra. sziszegve. Iszkoltak. a park szélén hirtelen feltûnt Jeschke rendõr õrmester. amíg Emil visszatér Berlinbõl. Utána kiballagtak az I-es vágányhoz . . fiatalasszony! . . Emil bólintott. Tischbeinnét pedig megkérdezte. S mialatt így dolgozott.

akik mindig azt mondják: azelõtt minden jobb volt. S egy kövér asszony. a mészáros felesége már javában várt rá.Szíves engedelmével . a vonat elindult. egy darab csokoládét halászott elõ a zsebébõl. III. s mert olyan emberek mondták. Ez így folytatódott volna valószínûleg még órák hosszat. FEJEZET ÚTON BERLIN FELÉ Emil udvariasan levette diáksapkáját. S minthogy a zsebkendõ amúgy is a kezében volt. mindjárt sírt is egy sort. ha valaki azt magyarázta. mert a tyúkszemét nyomta. azt kérdezte: . ahol az üzlete van.Persze hogy él . mert különben elégedettek lettek volna. Végighúzta tenyerét kabátján. jobb oldalsó zsebe fölött. S miközben ezt mondta. A mama még sokáig integetett zsebkendõjével. amikor zizegni hallotta a borítékot. . . A harisnyában ülõ hölgy pedig.Te is nekem. hogy alaposan megmosassa a fejét. Aztán sietve levette sapkáját. . Közvetlenül Emil mellett pedig. A nehezen lélegzõ kövér úr mellett egy asszony ült. Emil régtõl fogva tudta.Ritka manapság az ilyen udvarias gyerek. S már oda sem hallgatott. Nem hallgatott oda. . A kalauz azonban piros kis bõrtáskájával a derekán. aki egy sálat horgolt. egyikrõl sem lehetett feltételezni.. hogy vannak emberek. ha visszaemlékszem a magam fiatalkorára. . s elvette a csokoládét. s az ökröknek nagyobb volt a fejük. fiatalember? . Grundeis. szomszédjához fordult. aki bal lábáról levette a cipõjét. hogy volt még egy kis hely a számára.Nos.Emil Tischbein a nevem .Jó napot kívánok! Van még egy kis hely számomra? Természetes. hogy még bólogatni is alig tudott. harisnyájában ütemesen ide-oda tornáztatta fájó lábujjait. ha nincs menetrend a világon. Az ablaknál ülõ úr maga is komolyan megemelte kalapját. egy nehezen lélegzõ kövér emberhez.mondta. Emil érdeklõdve figyelte. az ablaknál egy keménykalapos úr újságot olvasott. hogy gyilkos vagy rabló. elkiáltotta magát. Mert odahaza Augustinné. Ez hirtelen letette az újságot. aki levetette cipõjét. a mozdony nekirugaszkodott. akkor bizony más volt a fiatalság. s csak akkor nyugodott meg. s a gyerek orra elé tartotta.Hát akkor adj át neki szívélyes üdvözleteket Jakobnétõl.Ismeri? Most vette meg azt a telket. A nehezen lélegzõ úriember pedig úgy lihegett. s azt mondta: . Istenem. . Aztán megfordult. s azt mondta: .közölte Emil.mondta. Az útitársak mosolyogtak.Örvendek a szerencsének. hogy azelõtt egészségesebb volt a levegõ. hogy "Beszállás!". Útitársai bizalomgerjesztõeknek látszottak.Hát Kurzhals fûszeres él-e még? . s meghajolt. akik csak azért nem akartak elégedettek lenni. s hazament. az ajtók dörrenve becsapódtak. mert ez többnyire nem volt igaz.felelte Emil. . De nem sokáig.

bezárkózott. szélmalmokat.De hisz én most Berlinbe utazom. aki a sálat horgolta. amely az illetõ kerületben fekszik. Grundeis úr édesdeden aludt. Tehát felállt helyérõl. s úgy nevetett.Még nem. hogy a kalauz mit kiabál. Emil kényszeredetten nevetett. hogy megebédelt. S ha valakinek nagyon sietõs a dolga.Voltál már Berlinben? . és egy másik kerületbe igyekszik.Hagyja abba ezt a butaságot. hogy mit csináljon. de ezúttal nem merte. Emil örült. a vonat befutott egy nagy pályaudvarra. ott beteszik egy ládába. és ezer márkát kap.S azzal a kabátjához nyúlt. holott még egy óra sem telt el azóta. Emil azt gondolta magában: "felõlem meggyomrozhatjátok egymást!". A kabátja hajtókájából kivett egy gombostût. . Aztán támadt egy jó ötlete.A nagyanyám pedig a Friedrichstrasse pályaudvaron vár rám. "Most már nem lehet baj" . ha ezerkétszáz márkát fizet vissza. s elszenderedett. Most óriási új találmányok vannak az orvostudományban. és zálogba otthagyja az agyvelejét. lehorgonyozta a pénzét. megszámolta a pénzt .Szívélyesen üdvözlöm Kurzhals urat . s hozzátûzte a kabát béléséhez. a jobb oldalzsebéhez.Oda . akkor elmegy a postára. a sálat horgoló nõ és Jakobné is. úgy látszik mondta a nehezen lélegzõ ember a keménykalapos úrnak. s Emil nem értette meg. egy kicsit tornászott a lábujjaival. közben néha hortyogott is Grundeis úr ezalatt kényelmesen elhelyezkedett a sarokülésén. Fákat látott. amelyeknek a tetejét drótkötéllel hozzá kell kötni az éghez.. . A pályaudvaron nem volt tábla..mondta Emil. átszúrta vele elébb a három bankjegyet..Akkor lesz ott mit nézned! Berlinben újabban százemeletes házakat építenek. a ládát pedig egy csõbe. Az utasok majdnem mind kiszálltak: a lihegõ úriember. Hogy úgy mondjam. s csak akkor kapja vissza a banktól. Nem örült neki. Azzal visszament a fülkébe. . aztán a borítékot. az nem megbízható ember. . . S a másik asszony. s a csõ átlövi abba a postahivatalba.Magának az agyveleje is épp a bankban van. a virágüzlet elõtt. Emil bólintott.Szóval Berlinbe utazol? .. hogy a szél el ne fújja õket.Grünauból. kiment a vécébe.. s kinézett az ablakon. és bolond történeteket mesél. amely szerencsére még mindig zizegett. bemegy a bankba.Hiszen ráérsz vele. A két úr között hosszabb eszmecserére került sor.. hogy nem kell társalognia.mondta még egyszer. S ha az embernek elfogyott a pénze.kérdezte Grundeis úr. amikor a vonat újra elindult. olyan mûszereket találtak ki. . . Az ember tudniillik csak két napig tud agyvelõ nélkül élni. . . mert alig bírta felhúzni a cipõjét.még mind a három bankjegy megvolt -. abbahagyta a munkát. hogy a kalap a homlokába csúszott. . s kicsomagolta a szalámis zsemléket. Aki csokoládét ajándékoz a gyerekeknek. Most magára maradt a keménykalapos úrral. . s most nem tudta. .gondolta. Emil a változatosság kedvéért újra meg szerette volna tapogatni kabátzsebét. Jakobnénak ijedtében megmerevedtek a lábujjai a harisnyában. kiszedte a borítékot a zsebébõl. Mire megette a harmadikat.mondta Jakobné. aki majdhogy le nem késett a leszállásról. majd ha hazaérsz .

"Nem volna becsületes dolog . hátradõlt. Iskolában ez mindig használt. most majdhogy el nem aludt. De már nem emlékezett az arcára. Emil meg akarta tudni. De ez sem segített. hogy amikor nagymamával s Márta nénivel együtt legutóbb meglátogatták õket. Kinézett az ablakon. Csak annyi jutott eszébe.mondta akkor a kislánynak. mint egy gramofonlemez. Alulról fölfelé huszonhárom gombja volt. integetõ parasztokat. amint szép sorjában hátraforogtak az ablak mögé. IV. vékony fekete bajsza. Emil azon tûnõdött. s a következõ feliratot betûzte ki rajta: óránként száznyolcvanöt kilométer. gyárakat. Körös-körül pedig az õrülten forgó fekete körben mindenütt üvegfák álltak. azt pedig nem akarta. A lábába csípett. vajon Kalapocska nagyon megváltozott-e. No tessék. Emil ezt természetesen visszautasította. Hupp! Emil összerezzent. Tehát a fülke másik sarokülésére ült át. Úgy tetszett. A kör egyre szûkebb lett. köztük egy üvegmalom és egy kétszáz emeletes óriási ház.Ha egy horogütést kapnál tõlem. vajon ez hogy lehetséges. tehát kihúzta óráját mellényzsebébõl." De Kalapocska csak akkor nyugodott meg. A padlóra köpni életveszélyes! Újra kinézett az ablakon. és Emilnek még két óra hosszat kellett utaznia. tehéncsordákat. mert Kalapocska pehelysúly volt. s a zsebbõl végül is anyja állóórája került elõ.szántóföldeket. Még csak négy óra volt. elcsodálkozott. mint egy kutya. Mert ha a mozdony nekiütközik az utolsó kocsinak. Felülrõl lefelé huszonnégy. Mulatságos volt. melyekkel a gyerekek szobában játszanak. Elõbb alulról fölfelé. mind a kettõbe. de akkor nyilván fölébreszti útitársát. a mozdony egyre jobban közeledett a vonat utolsó kocsijához. ha Bremser tanár úr történelmet adott elõ. Emil szívesen ide-oda járkált volna a fülkében. AMELYBEN SOKAT FUTKOSNAK Hirtelen úgy tetszett Emilnek. s ijedtében megdermedt. alul-felül. Miért tartja fején a kalapot. ha alszik? Hosszúkás arca volt. Hupp! Majdhogy le nem esett a padról. kanállal kellene a falról lekaparni. Emil hátradõlt az ülésen. a szája körül ezer ránc. õ meg legalább félnehézsúly. mintha ezt szándékosan tenné. s nézegette az alvót. Megint elaludt? Újra belecsípett a lábába. mintha a vonat körben futkosna. A csípés egy idõre segített. FEJEZET EGY ÁLOM. A mozdony egyre jobban közeledett az utolsó kocsihoz. Azzal próbálkozott tehát. Grundeis úr édesdeden aludt. amikor Márta néni is közbelépett. Az óralapra nézett. amely önnön farkát akarja elkapni. hogy hány óra van. A vonat úgy tekergett a saját tengelye körül. Húzta. mint a kis játék vonatok. S közben elaludt. aztán felülrõl lefelé. hogy megszámolta öltönyén a gombokat. közben néha hortyogott is. S azt nem szabad! Ha legalább új utas szállna be a fülkébe! A vonat még jó néhányszor megállt. Kalapocska bokszolni kívánt vele. De elvégre órák hosszat nem lehet egyfolytában kinézni az ablakon. Biztosan tele volt már kék és zöld foltokkal. s azon kezdett gondolkozni. de senki sem szállt be. a vékony áttetszõ füle pedig elállt. egyre csalt húzta. Emil nagyon megijedt. akkor természetesen kész a . .

s a fülébe ordította: Vigyázat. Beszaladt. és azt énekelték. Néha hátranézett: a vonat megállás nélkül rohant mögötte. s az üldözõ mozdony felé mutatott. Egy réten vágott át. s a gyomrát simogatta. s azt ordította: "Hû! Gyerünk utána!" A kilenc ló kiugrott a sínek közül.Azt nem mondom meg.Hát még ki? . Ez szúrósan a szemébe nézett. s fejét hátrafordítva. ostorát pattogtatta. Emil nem sokáig tûnõdött.Kik voltak a többiek? Ki mázolta be a nagyherceg képét? . A vonat pedig dörögve s nyikorogva úgy ugrált a . mind a kilenc ló Emilre nézett. A vonat máris befordult a kapualjba. Szerencsére jó tornász volt. s a lépcsõn lemászott a vagon hosszában futó keskeny vaslécre. mint Jeschke rendõr õrmester. amely a ház tetejéig ért." Emil megrázta a kocsis vállát. Mászás közben számolta az emeleteket. . s felhúzódzkodott a kazán elé. sírt. egyenesen a felhõkarcoló felé. lebukfencezett a töltésen. az üvegmalmot már alig lehetett látni.Ne hülyéskedj! . Emil továbbmászott. és még gyorsabban röpültek az utolsó kocsi felé. Csak egy hatalmas tölgy maradt épen. annak a legmagasabb ágán ült Jakobné.Én . Kiugrott a mozdonyból. amelybõl épp egy nagy darabot tört le.Akkor tovább körözünk. A kétszáz emeletes nagy háznak nagy fekete kapuja volt. mint a gumilabdák. s levetette a cipõjét. lenyelte. hogy azok magasan felvágtak. Emil végül is eljutott a mozdonyhoz. Az utolsó kocsin Jakobné ült. De ezt Emil nem bírta tovább idegekkel.. hogy ízlik. Kilenc ló húzta a vonatot. mert rettenetesen fáradt volt.kiáltotta Emil. minden tagja reszketett. Ez látni való volt. aludni egy sort. azzal csúsztak a síneken. Jeschke rendõr õrmester pedig felugrott a bakra. pozdorjává tört. tovább ostorozta a lovakat. Mélyen lent a fák apróra összezsugorodtak. Emil megpillantott egy nagy vaslétrát. . Ezüstrollereket viseltek patkóikon. Így is volt. De nem volt szabad elaludnia. Csak egyetlenegy ember ült az egyik fülkében. Minden fát elgázolt. majd az ellenkezõ oldalon újra ki. . fején keménykalap csokoládéból. mutatván. . újra rávágott ostorával a lovakra. Emil kívülrõl bekopogott az ablakon. Emil a legszívesebben leült volna egy sarokba.. a ligetben nagyszerû. Emil továbbszaladt. S azzal ostorával nagyot csapott a lovakra. ide-oda himbálódzott a szélben. mögöttük a vasúti kocsik úgy ugráltak. s iszonyúan félt. az ötvenedik emeletre érve pedig megállt s hátranézett. hogy: "Ujjé. s azt kiáltotta: .Adok magának húsz márkát. Szerencsére semmi baja nem esett. De uramisten! A vonat is utána kúszott a létrán. mert a lovak már a lábujjai felé kapkodtak. õrmester úr! . baj lesz! . átugrott egy patakot. hanem amilyen gyorsan csak bírt. Hol a vonat? A vonat épp mögötte állt. Emil nem akarta megvárni. a kezében gyeplõt tartott. A vonat üres volt. tehát kinyitotta a fülke ajtaját. kereket oldott.mondta Jeschke. még egy darabot tört le a kalap szélérõl. mintha lovak volnának a mozdony elé fogva. a mozdonyvezetõhöz. De az ember csak nevetett. Ez egy magas bakon ült.mondta Emil. amíg a szerencsétlenség bekövetkezik.Ki volt a kocsis? Senki más.vasúti szerencsétlenség. fák között. Fölmászott rá. s vágtában elindultak Emil felé. A vonat mögötte. s mint aki megõrült. Talán elaludt a mozdonyvezetõ? Emil benézett a fülkeablakokba: sehol senki.

azt pedig nem mondhatom meg neki.Miért? . kérem . Tischbeinné tehát újra nekilátott a munkának. s levetették magukat a mélybe.De hát akkor mihez kezdjünk most? . Falai átlátszók voltak.mondta a mama. Emil már a tetõn állt. "Hál' istennek" .mondta Emil.Nézz át a falon! Tischbeinné kinézett. aztán elvesztette eszméletét. mintha sínek volnának. hogy áthallatszott az üvegfalon. . A kilenc ló odafönt épp abban a pillanatban egy-egy ernyõt nyitott ki.Hát hova rajzoltad volna? . a mészáros feleségének a fejét mosta. százkilencvenedik emelet. Máris felhallatszott hozzá a lovak nyerítése. hanem amilyen gyorsan csak bírt.létrafokokon. a malom közelébe ért. S amikor a lovak izzadva átmásztak a tetõ peremén. Emil tehát újra felugrott. Az becsületbeli ügy. s csodálkozva megrázta a fejét. s teljes erejébõl futva. . Emil nem sokáig tûnõdött. s valami nagyon szépet álmodni. . kedves Tischbeinné . úgy csillogtak. . . s azzal a hátsó ajtón át bevágtatott a malomba. s egyre nagyobb lett. Jeschke rendõr õrmester is kinyitotta az ernyõjét. .Mami. s rájuk sütött a nap.Abban igaza van Emilnek . kétszázadik emelet.Mert a városi parkban a Ferdeképû Károlynak kipirosítottam az orrát.mondta Augustinné -. aki épp Augustinnénak. az üvegmalom felé vette útját. . amint a lovak. Megkérdezte tõlem. . Bumm. száznyolcvanadik emelet. egy nagy mezõ közepébe zuhant. világosan ki lehetett venni mögöttük Tischbein nénit. .De nem az a baj. százhuszadik emelet. felnézett a felhõkarcoló tetejére.kérdezte Augustinné vihogva. . . mihez kezdjen.gondolta Emil. a hátsó lábukra álltak. s nem akartak továbbmenni. a fiának már nem történhet baja.kérdezte. Jeschke õrmester oly hangosan átkozódott. . mögöttük a vonattal leszállnak a mezõre. leugrott a tetõrõl. A vonat lassan lefelé vitorlázott a mezõ felé. s vágtában elindulnak a malom felé. Emil rémületében tehát a tetõ másik szélére szaladt. Százhatvanadik emelet. S amikor a kilenc ló. elõrecsúsztak. mire a szélmalom négy szárnya forogni kezdett.Sehova. mintha megbolondult volna. hátuk mögött a mozdonnyal és a vonattal. hogy majd megvakították az embert. most mihez kezdjek? . amikor a vonat átgázolt a kéményeken. száznegyvenedik. bár el tudna most aludni. s bajuszt rajzoltam az arcára.kérdezte Tischbeinné. Emil pedig leült . és szétterítette. nadrágzsebébõl kiráncigálta zsebkendõjét. s azt kívánta.De hisz ez Jeschke õrmester .vélte Tischbein néni. De a lovak egy tapodtat sem mozdultak. De minthogy még nem volt egészen megnyugodva. fiam? . Még hallotta. kereket oldott Századik emelet. S minthogy üvegbõl voltak. s tovább hajtotta a lovakat. s látta.Mi baj. s tovább mosta Augustinné fejét. mind a kilencen megbokrosodtak ijedtükben. Egy ideig behunyt szemmel fekve maradt. s most nem tudta.Már egy órája úgy tolat utánam.Most pedig nyugodtan mossa tovább a fejemet . hogy ki volt velem.mondta Augustinné.Indítsa el a motort. Ezek a fenekükre ültek. Emil a szétterített zsebkendõt feje fölé tartva. Emil édesanyja lenyomott egy fogantyút.

akármilyen bátor gyerek is egyébként. . s a pénz bizonyára még rendben ott van a helyén a kabátzsebében. Hosszabb ideig állt mozdulatlanul. s egy hosszat. Berlinbe utazik.súgta maga elé. s gépiesen leporolta ruháját. Zsebkendõjével körülcsavarta az ujját. Aztán nagyon lassan felállt. hogy semmi baj! Miért is gondolna az ember rögtön a legrosszabbra? Nem muszáj mindenkinek Berlinbe utaznia. hogy az anyja hónapok óta mit dolgozott össze. . De ettõl a kérdéstõl iszonyúan félt. hanem vele együtt a gombostût is. S elaludt. Ott szemben a sarokban ült az a Grundeis nevezetû ember. máris kényelmesen elterpeszkedik egy sarokban. abban a pillanatban indult el épp a vonat. hogy az majd kidõlt. s Emil még most is viselt egy kis daganatot a homlokán. FEJEZET HOL SZÁLL KI EMIL? Amikor Emil felébredt. s mondja a nagymamának: itt vagyok. A boríték pedig egy tûvel a kabátbéléshez volt erõsítve. hogy hol van. s nagyon meg volt ijedve. vidámat füttyentett. a pénz eltûnt. ott evett. s eltûri. El is nevette magát. S most eltûnt. Persze nem azért. a Friedrichstrasse pályaudvarra. Hirtelen rémülten felült.Hisz ez remek . jobbjával kívülrõl nyomkodta kabátját. A szíve úgy vert. amellyel nemrég a pénzt a béléshez tûzte. és hogy õt Berlinbe küldhesse. aludt. De a zseb üres volt! A pénz eltûnt! Emil a bal kezével bent a zsebében kotorászott. hogy hazautazhassam. Aztán szerencsére részletenként eszébe jutott. nem mászok fel annak az átkozott háznak a tetejére. Most is csak a pénz miatt. s most a földön feküdt. elalszik. az ajtónak támaszkodva. Jó helye volt ott benn a zsebben. Csak azt nem tudta. Aki ezt nem érti meg. s maga elé nézett.egy székre. mint a gõzkalapács. Hát nem sírni való? S mihez kezdjen most? Szép nyugodtan szálljon ki Berlinben. minden maradt a régiben: a zseb üres volt. S felébredt. Persze. . és sírt. S az édesanyja miatt. Csak a gombostû maradt meg. . hogy megvan-e még a pénz. Itt ült egy vasúti fülkében. amely ugyancsak üvegbõl volt. hogy itt vagy. De nemcsak a kezét. Vigyáztál a pénzre? Emil megrázkódott.Eltûnt! ... V. Ugyanúgy. Sõt még te adj nekem útiköltséget. hogy miért. Hisz lehet. Alvás közben leesett a padról.Remélhetõleg nem szakítottad el a ruhádat . óriási csattanás.. mint a keménykalapos úr. De mit sem használt.Jaj! Emil kirántotta bal kezét a zsebébõl. bolondságokról álmodik. de pénzt nem hoztam. azon nem lehet segíteni. Borítékban volt. A következõ kérdés pedig az volt. de sírni akkor egy pillanatig sem sírt. hogy megkeresse a százhúsz márkát a nagymama számára. A térde reszketett.mondta a mama. hogy kiserkent a vére. . leesett az üvegszékrõl. mert az ujja vérzett! Két hete futtában úgy nekiment a lámpaoszlopnak.Ha elébb tudom. Emil tudta. S alighogy az úrfi beszáll a vonatba. hortyogott.mondta.. különben gyalog kell . hogy egy hitvány disznó ellopja a pénzét. Emil tehát bizakodva benyúlt a jobb zsebébe. s nem tudta. s most úgy megszúrta Emil bal mutatóujját.

A kocsik mellett hordárok szaladtak. Semmi értelme. mintha aludnék. s minden erejét megfeszítve a kijárat felé .felelné Emil. Ajtók nyíltak. s úgy tesz. S még egy s még egy. rendõrfõnök úr.mennem.Máskor vigyázz rá jobban . Õ pedig nem maradhat Berlinben. ÁLLATKERT.mondanák a kalauzok -. ez állt a táblán. hanem egyszerûen átment egy másik kocsiba? A következõ pillanatban Emil már a peronon állt. van errõl egy-két tapasztalatom. amelyen kiszállt. Hány óra lehet? Messzire vannak még Berlintõl? A vonat ablakából. És még egy kalauz. meg fogja keresni a kalauzt. hogy meglopták. De haza sem mehet. ismét leugrott. A vonat megállt. hogy a folyosón végig lehet futni. a vonat azonnal megáll. a vonat egyik végétõl a másikig. . s ott az ember ingyen mondhatja el a kalauznak. Aki szobrokat rongál. a kalauzt kereste. Az ablakon át újabb vágányok látszottak. A kutya mindenit. hogy öt percnél tovább nem bírja ki ebben a fülkében. amelyek még a szabad levegõre igyekeztek.Ellopták a pénzemet . jól megmarkolta a koffert. S mindez egy fickó miatt. és kénytelen lesz jelenteni: "Tischbein Emil gimnáziumi tanuló gyanús. Hátha ez a tolvaj! Hátha nem is szállt ki a vonatból azután. hogy tolvajt keressünk. vegye õrizetbe!" Borzasztó! A rendõrségnek sem mondhatja el. Hol a lakásod? A vészfék pedig száz márkába kerül. Hiszen egyéb sem kellene! A rendõrség!? Ez esetben Jeschke õrmester természetesen nem hallgathat tovább. a szolgálati fülkébe.. aki csokoládét ajándékoz a gyerekeknek. Ha meghúzza a vészféket. Emil kihajolt az ablakon. de az biztos. fekete keménykalappal a fején. Hátha nem is igaz. s közben az a keménykalapos fickó már hetedhét országon túl van. most pedig szállj vissza a vonatba. Ez már bizonyára Berlin! Ha a legközelebbi állomásra érnek. a számlát házhoz küldjük. Lehet. az pedig majd sürgõsen jelenti a rendõrségnek. s magasan a vágányok fölött egy feliratot pillantott meg. De ebben a kávédarálóban! Itt meg kell várni. Kérem. kertes villákat. Levette a koffert a hálóból. magas. Ronda egy helyzet! A mama hiába spórolt. S mind azt kérdezné: mi baj? . letette lábához a koffert. fejébe nyomta a sapkát. Elõbb tiszteletre méltó szobrokat mázol be színes irónokkal. hogy a pénzt elásta az erdõben vagy lenyelte. piros. lassan hátrafelé húzódva nagy bérházakat lehetett látni. aztán a vonat befutott egy pályaudvarra. hogy ellopták tõle. aztán meglopatja magát. amíg az ember a legközelebbi állomáshoz nem ér. újra visszaugrott a kocsiba. Emil még azt sem tudta. Gyorsvonaton legalább annyi elõnye van az embernek. mert a hálóban felejtette a virágokat.. maga Tischbein Emil reálgimnáziumi tanuló a tolvaj. pedig valójában kirabolja õket. a nagymamának egy fillér sem jut. Sejtelme sem volt ugyan arról. micsoda egy világ ez! Emil lenyelte az utolsó könnyeit. piszkos kéményeket. S akkor bejönne egy kalauz. Mi a neved?. a peronról mások kitárt karokkal feléjük siettek. s körülnézett. Emil kitekintett az ablakon. hogy hívják azt az állomást. a gombostût visszaszúrta a kabát hajtókájába. s Amerikába akar kivándorolni. az hazudik is. hogy meglopta Emilt. felemelte. egy csomó ember kiszállt. akik valami kis pénzt akartak keresni. hogy mihez kezd most. Idõközben a vonat lassított. és mindent elmond neki. A tömegben ekkor némi távolságban hirtelen megpillantott egy embert.

még egyszer hátranézett. széles vállú asszony mögé rejtõzött. olyan nehéz volt a koffer. Emilnek már a puszta gondolatra is vacogott a foga. drága fiam.. hogy eléje álljon és rákiáltson: Ide a pénzzel.. Akkor a másik! Ez sem az. szemlátomást nagy sietséggel. a földre állította a koffert. Emil mint egy indián kígyózott át a tömegen. most mutasd meg. Hol a keménykalap? A gyerek ide-oda botladozott a sietõ járókelõk között. s kinézett a rácsos üvegen. mint aki erre azt feleli: szívesen. fiam. Vajon segítségére lesz-e a magas termetû hölgy? De hátha nem hisz neki. S erre mindenki megállna. Ott! ott! Persze hogy az volt. s nem oldott-e kereket. No! Ott a keménykalap! Uramisten.. Gyerünk.No megállj..futott. De az ember nem úgy festett. A dolog nem volt ilyen egyszerû. A keménykalapos idõközben elérte a pályaudvar fõkijáratát. s a keménykalapos mögött lóhalálában nekiiramodott a lépcsõnek. Elsõsorban most arra kellett ügyelnie Emilnek. . hölgyem. hátrafordult. hogy fájt a karja! A tolvaj nyugodt léptekkel átment az utcán. a lábuknak verte nehéz kofferét. és hol jobbról. A tolvaj meg azt mondaná: már bocsásson meg. Ez jóval kisebb. a virágcsokrot a hóna alá vette. nem viszed el szárazon! S azzal leadta a jegyét. s azt kiáltozná: hát ez már több a soknál! Felnõtt embereket megrágalmaz! Nem lehet bírni a mai fiatalsággal!. A legszívesebben leteszi a földre. továbbszaladt. amott meg egy másik. megállapítani. de akkor mindennek tetejébe még azt is ellopják. Híj. a másik kezébe váltotta át a koffert. Balról egy villamos . A gyerek villámgyorsan az ajtó mögé ugrott. megállt. majd elégedetten tovasétált.. Emil még közelebb nyomakodott a magas hölgy hátához. olyasféleképp.morogta Emil -. Hál' istennek! Grundeis volt. A tömeg egyre sûrûbb lett. s figyelmesen megnézte a mögötte tolongó embereket.. mit gondol maga tulajdonképpen rólam? Nincs nekem arra szükségem. Nesze. Most mi lesz? Egykettõre eléje érnek. s otthagyja. hogy mit tudsz! VI. gazember . Épp ebben a percben tolatott el a jegyszedõ mellett. hogy ne veszítse szem elõl az embert. Végül is a két keménykalap közvetlen szomszédságába került. FEJEZET A 177-ES VILLAMOS Legszívesebben utána iramodott volna a fickónak. hogy gyerekeket kiraboljak!. s közben egyre közeledett a keménykalaposhoz. hol balról kikukucskált mögüle. fogd! Soha többé nem teszek ilyet!. Egy magas termetû. Ez lesz az! Nem az volt. körbefogná Emilt. és akkor vége a bújócskának. vajon ellenfele nem változott-e át hirtelen hosszútávfutóvá. és kilépett az utcára. De ebben a pillanatban a keménykalapos szerencsére elfordult. mintha valakit keresne. Emilnek már majd leszakadt a karja.

jegyet kell váltanom." Szemügyre vette a mellette állókat. s ha nem tudom megfizetni. a pillanatban érte el hátulról a villamos pótkocsiját. volt.mondta az egyik -. aki a kocsi belsejében menetjegyeket osztogatott. zsebében az õ pénzével. majd a következõ kijáraton át kirohant az utcára. a kár több millió. meghúzta a csengõt. az emberek és az autóbuszok között senkit sem lehet megtalálni. . Akkor mindennek vége. amikor az épp elindult. Emil visszaállt a helyére.gondolta rémülten. Hátha már le is szállt? Õ meg itt egyedül utazik a villamoson. Emil kidugta a fejét. aranyórákkal. elsõ ízben. Mert kofferrel nem lehet leugrani a kocsiról. elöl is. a lovas kocsik. az emberek lökdösték. .közeledett. könyvekkel. közben pedig nagymama a Friedrichstrasse pályaudvaron a virágüzlet elõtt várja.Nem látod. hátul is. Annál több új utas tolult be. Mert ott hátul az autók. hogy unokája a 177-es vonalon vitorlázik Berlinben. Micsoda felfordulás! S az a sok ember a járdákon! S minden oldalról egyre özönlöttek a villamosok. utánuk tolongtak. A villamos újra elindult. úgy kivág. S akkor már mehetek egyenesen a családi sírboltba. nyomorgatták..Nehéz lesz megállapítani. a sarokba. utánamászott. mert a bérlõknek nem kötelességük a bankot elõzetesen tájékoztatni arról. . egy pillanat alatt elkeveredhetik a tömegben. az emeletes autóbuszok. Megállt. mert a gyerek kidugta az utcára a fejét. Azt mondják. piros karjukat jobbra-balra kinyújtogatva befordultak a sarkon. "Uramisten. kölcsönözzön nekem annyit. azon át hatoltak be a bankba.Lesz majd. végigfutott a csarnokon.Valóságos alagutat ástak .brummogta mérgesen. s leült az ablak mellé. s ha kiszáll. a lépcsõ mellett álló Emil mellett. hisz nincs pénzem . nem tudja. Az elülsõ kocsiban egy ember utazott.. örökre eltûnik. két másik úriember pedig egy nagy bankbetörésrõl tárgyalt. elhelyezkedett a peron sarkában. hogy mit tartanak bennük. hogy fel akarok szállni? . Az elülsõ kocsiból azonban senki sem szállt ki. nem tudja. és minden páncélszekrényt kiürítettek. Feldobta a koffert. hogy mi volt a páncélszekrényekben . hova. gyümölccsel. S milyen magasak voltak a házak! Ez hát Berlin! Emil szívesen elnézegette volna a várost. és egy nagyot sóhajtott. visítottak. s megkérné: legyen szíves.. az túlságosan is veszélyesnek látszott. hogy megválthassam a jegyemet!. tábláján a 177-es számmal. és sejtelme sincs arról.. A keménykalapos egy pillanatig elgondolkodott.mondta a másik -. de nem volt rá ideje. Egy úr jóízûen káromkodott. Bele kell õrülni! A villamos ekkor megállt. Ha szép illedelmesen meghúzná valakinek a kabátja ujját. . s elállta az útját. a pénznek kampec. Mennyi autó! Nagy falkákban elõzték a zötyögõ villamost. Emil ismét felkapta a koffert. aki azt állítja.Ha kijön a kalauz. és nagyon szomorú. majd beszállt az elülsõ kocsiba. hogy százezer márka árú briliánst . A kalauz. aki a nagy tolongásban a lábára lépett. Hát ezzel megvolna! De mi lesz most? Ha a keménykalapos menet közben leugrik a villamosról. vijjogtak. virágokkal. De mindenkinek olyan komoly volt az arca! Az egyik újságot olvasott. újabb autók jöttek a helyükbe. Abban. amióta Emil felszállt. mindenféle ruhanemûvel és selyemingekkel. miért. kétrét hajolva eliszkolt az ajtó elõtt. mint a huszonegyet. . dudáltak. Minden sarkon újságárusbódék s gyönyörû kirakatok utcahosszat.

közölte Emil határozottan. Érted? .Ha azt mondom.Hogy visszafizethessem a pénzt . s cserébe megkapták a fehér cédulákat. .közölte Emil. Az elülsõ kocsiban még ott ült a tolvaj.tartott benn.Adjon már egy jegyet ennek a gyereknek! . Apró fehér cédulákat osztogatott. S a következõ pillanatban megállt a küszöbön. . . A keménykalapos meg azt fogja mondani. igen tisztelt uram! . hogy elvesztették a pénzüket.Hát ha nem tudod.Ha majd lesz pénzem. igen tisztelt uram . mikor kell kiszállnia. amelyekbe elõzõleg egy lyukasztóval több kisebb lyukat nyomott. S mind a ketten nevettek. Mert hogy ellopták a pénzét.Kérem a jegyeket. Megállt. hogy még hány más tolvaj ül és áll a villamoson? Emillel senki sem törõdött. ..vélte az egyik. hogy miért nincs pénze.A jegyet ajándékba adtam .Itt kell maradnom a kocsiban.mondta -. s most már megint az újságját olvassa. S hova akarsz menni? . A fene egye meg!" A kalauz egyre jobban közeledett az ajtó felé. hogy hány ingyenutasom van naponta .Azt nem lehet . Senki sem volt rá kíváncsi. . "Én is így fogok járni . azt nem tudta. s hangosan kiszólt: . akkor leszállsz. és döntsd el. hogy Grundeis úr száznegyven márkát lopott tõlem. Olyan nagy volt ez a város.mondta Emil. S Emil olyan kicsi. ilyen korú srácok. szép utca volt. Négymillió ember élt Berlinben. De semmit sem látott. S ki tudja. Körülbelül egy hétig maradok Berlinben. holott a valóságban csak egy fél tucat bádogkanalat tett be .Azt. Tessék már megengedni.Ez nem fog röhögni .mondta az úr. hogy leszállsz.gondolta Emil szomorúan. De hogy hova visz. s hogy csak három és fél márka volt a borítékban. Utána meg kiröhögik az embert. kalauz úr. azt még nem tudom . kérem! .mondta az úr. .Szívesen. egy idegen úr egy menetjegyet ajándékozott neki. miközben pénzt adott a kalauznak. . A kalauz bement a kocsi belsejébe. . de ezzel beérte.. vajon a keménykalapos még nem száll-e ki. A villamos újra megállt.mondta az újságolvasó úr.Hát te? . hogy szemtelen gyerek vagyok. .Semmi mást nem fogadnék el. s tovább olvasta az újságot. ..mondta az újságolvasó úr.Hálás köszönet.Az meg minek? .Ha megmondom. kalauz úr . s újra elõvette az újságot. . Széles. Az emberek pénzt adtak neki. s hogy miért nem tudta. . Emil Tischbein Neustadtból. Igaz. . A villamos továbbzötykölõdött.Ahogy jónak látod . Nevem Tischbein. akik mind azt magyarázzák.Elvesztetted a pénzedet? Andersen meséi!. s akkor majd egyszer elnézek önhöz. újra elindult.mondta Emil. de senki .Semmire .felelte Emil. . akkor szállj le a legközelebbi állomáson. .Másra nincs szükséged? . . .Én elvesztettem a pénzemet.mondta az úr. A kalauz átnyújtotta a jegyet Emilnek.dadogta Emil. Emil kihajolt.Szabadna a címét. máskor is .Tudja.. azt senki sem hitte volna el. senki sem hiszi majd el.kérdezte Emilt. . Emil megnézte az utcatáblát: a Kaiser fasorban jártak.mondta az újságolvasó úrnak.

hol fog kikötni. hogy nekem van igazam. Kalapocska pedig visszaügetett a virágüzlet elé. Aztán újra öt percig.Biztos rossz helyen szállt ki. . újra várakozni kezdtek. A vonatnak már rég itt kellene lennie. mi lett a vonattal. 18 óra 17. nagymama.. hova gondoljak . hozd el. S minthogy nem volt jobb dolguk.Neustadt. .Mi tudniillik a nagymamával a virágüzlet elõtt Emil unokabátyámra várunk. dobozokkal. ellenõr úr? . buta fruska . FEJEZET NAGY IZGALOM A SCHUMANN UTCÁBAN Mialatt Emil a 177-es villamoson a Kaiser fasorban vitorlázott. ebben Kalapocska egy percig sem kételkedett. Kalapocska természetesen magával vitte kerékpárját. hogy: nagyon sajnálom! akkor az valójában csak annyit jelent.kérdezte Kalapocska sértõdötten. kérem. de addig nyafogott. amíg a nagymama végül is ráállt.mondta Kalapocska. ide-oda tologatva maga elõtt nikkelezett kis kerékpárját. . Emil nem volt köztük. ládákkal. hogy: szíveskedjék békén hagyni.A vonat már rég befutott. De hisz az már rég bejött. Hisz tulajdonképpen nem kellett volna ide elhoznia.Hát ennek most már semmi értelme .Örvendek. .Nem is tudom.mondta vasutas.Meg tudná mondani. . a vasutas dühösen vonogatta a vállát. ellenõr úr? .közölte Kalapocska.Biztos nagyon megnõtt. tisztelt uram? . s egy nagyot nyomott a kerékpár csengõjén. Elébb öt percig. De néhány perc elteltével a nagymama elküldte a kislányt. Poggyásszal. s nem tudta. akkor az anyja biztos sürgönyöz.Elsõrangú kerékpár! . Az emberek nevettek.kérdezte Kalapocska.Vajon mi történt? . . Neustadt . A vasutas nem felelt. . Rossz helyen szállt ki? De hiszen pontosan megírtunk mindent.A csuda érti . megállapodás szerint a Friedrichstrasse pályaudvar virágüzlete elõtt álldogált. . Nagyon magányos. Szorgalmasan álldogáltak. Senki nem gondol a más bajával.Benõtt a szája. S a buta fruska most ennek következtében jókedvû volt.mondta Kalapocska a . .mondta. . nagyon egyedül volt. aki kezében egy nagy lyukasztóval szigorúan ellenõrizte a jövõ-menõ embereket. .kérdezte a váróterem ajtaja elõtt álldogáló vasutast. S ha valaki azt mondja az embernek. olykor az órára néztek. . . A nagymama mind nyugtalanabb lett.mondta Kalapocska fontoskodva. Sok ember haladt el mellettük. nagymama. a nagymama s unokahúga.Az nagy baj .Hát nem bánom. . VII. . Fogadjunk.Viszontlátásra. hogy Emil kalapot emeljen a kerékpár elõtt.Már 18 óra 20-at mutat az óra.nem törõdött vele.Ha nem indult volna el. mert elég neki a magáé. hogy tudakolja meg. virágcsokrokkal. igaz? .Aha. . örvendek .. . hogy hol marad a neustadti vonat. .bizonyára azt fogja mondani. A fiúk néha nagyon ostobák. .mondta tûnõdve az öreg hölgy. alig várta. hátat fordított a kislánynak.Miért örvend ennek. . Tovább vártak.ismételte tûnõdve. Mi lesz? Emil egy nagyot nyelt. Kalapocska.mondta.

Ha izgatott volt. hogy a keménykalapos egy ideig határozatlanul álldogál egy kávéház elõtt. Hátha a legközelebbi vonattal érkezik. akkor olyan levelet írok neki.vélte Kalapocska felháborodottan. Emil meglátta. . Nyolc órakor még egyszer kimegyünk az állomásra. A tolvaj a villamos elõtt áthaladt a vágányon.mondta az újságolvasó úriembernek.Nem tetszik nekem ez a dolog.Másik virágüzlet nincs . terepszemlét tartott az állomáson. Halálra ijedne.kiáltotta felesége. .nagymamának. A papa azt ajánlotta. Nem tetszik nekem ez dolog közölte. Emil észrevette.Nem tehetek róla. és szabad utat engedett a tekintetnek. . mint Zichlerék Artúrja. S ha akkor sem érkezik meg. nem akarnál felülni a kormányrúdra? . .Nagymama . . a Schumann utca 15.Miért? Nem vagy te sem nehezebb. reméljük! .mondta a nagymama -. hogy sürgönyözzenek Emil mamájának. FEJEZET A LÁTÓHATÁRON FELTÛNIK A DUDÁS GYEREK A Kaiser fasor sarkán a keménykalapos kiszállt a villamosból. az édesapád örökre elveszi a kerékpárodat.Meddig várjunk még? Én már beleõszültem. . Óvatosan. Kalapocska anyja. Kalapocska szüleinél akiket egyébként Heimboldnak hívtak . Odahaza. Mindenki szerette volna tudni.A világért sem! . . azaz 3 perccel fél kilenc után. . hogy nem teszi a kirakatba. majd megrázta fejét. Másik virágüzletet nem talált.Minek is volna! Egyébként pedig Neustadtból a legközelebbi vonat 20 óra 33-kor érkezik.jajgatta a nagymama. az pedig gyakran ráül. A nagymama aggódó arccal maga elé nézett. kerékpárját maga elõtt tolva. én pedig pontosan nyolc órakor felülök a kerékpárra. s ide jövök. Az egyik útkeresztezõdésnél Kalapocska megállt. majd fellép a terasz lépcsõjére. . De nehogy elmaradj.mondta Kalapocska is. és gondterhelten megrázta apró fejét.Nem lehet nektek semmit sem elmondani . Nem tetszik nekem ez a dolog. Mi most szépen hazamegyünk. . hóna alá csapta a virágcsokrot. aki bolhára vadászik! Emil szétnézett maga körül. de senki sem tudta. ha elolvassa.Ha még egyszer ráül . felemelte kofferét. s leszállt.Akkor olyan levelet írok neki.Reméljük. .Nem tetszik nekem ez a dolog .Nézz körül. Lassan ballagtak hazafelé. alatt. . . egyenesen a túlsó járda felé.Fejezd ki magad választékosabban! . óvatosan! Mint egy detektív. nem tetszik nekem ez a dolog. hogy gyomorgörcsöket kap.mondta. Hátha van még egy virágüzlet? .Fogadja még egyszer szívélyes köszönetemet .kérdezte -.nagy izgalom tört ki. VIII. Amikor a villamos továbbment. majd visszaballagott nagymamájához. Aztán bámulatra méltó sebességgel még két vasutasnak lyukat beszélt a hasába. a sarkon egy újságárusbódét .mondta a nagymama. hogy Emil hol van. . Kalapocska.Csend legyen! . mindent kétszer mondott.

Gyere utánam feltûnés nélkül. .Miért nem szólsz a rendõrnek? Az lefogná. hogy egy rendõr odalépjen hozzá. Odahaza egyszer már majdnem lebuktam.Halasszuk el máskorra .mondta Emil.Nincs idõd? Becslésem szerint rengeteg idõd van. Úgy látszik. . a teraszon. s tudja róla. Berlinbe. mialatt én aludtam.kérdezte Emil. . aki nyilvánvalóan kinevette. Engem itt személy szerint úgy ismernek. Itt állsz egy kofferrel és egy köteg spenóttal egy újságosbódé mögött.A Friedrichstrasse pályaudvaron pedig vár a nagymama. különben bilincsbe verlek.Vond vissza! . Követem. .pillantott meg. E pillanatban egy autóduda szólalt meg közvetlenül Emil mögött.A vonaton. Emilnek esetleg hosszú õsz szakálla nõ az újságosbódé mögött. . s azt mondja: fiam.mondta a gyerek. körülszimatolta a vidéket. Emil leállította a koffert a földre. . épp a kerítés mellett. . s rendkívül utálta az egész dolgot.Különben úgy kupán váglak. s igen jókedvûnek látszott. De segíteni nem tudott magán. mögéje futott. s kiszállt az Állatkertnél.A pályaudvarról? Azért viseled ezt a hülye ruhát? .. .mondta Emil büszkén. fiam. levette sapkáját. komám! . képzelheted. s most attól tartok. hogy egy tolvaj hogy lehet jókedvû. . Emil nem értette. S most mihez fogsz kezdeni? .mondta Emil.De hisz ez remek. hogy saját szemével látja a tolvajt a Jostykávéház teraszán. S egyébként is mi értelme van annak. . . . Hátrafordulva egy gyereket pillantott meg. különben tudnád. hogy tetszhalottnak néznek. s bújócskát játszol mélyen tisztelt árnyékoddal. Remek búvóhely volt. mintha õ maga volna a tolvaj? Mi értelme annak. . Most pedig odaát ül a kávéházban. mintha moziban történne. fiam .Ki dudált a hátam mögött? .mondta Emil. . Mialatt aludtam.Engem . .Egy tolvajt figyelek.. . Ha meg ülve marad. hogy kirúgnak rám. . Ha pedig. . gyanús vagy.Eriggy már . épp szemben a kávéházzal. hogy tolvajt mondasz. és röhög. . . ha a meglopott rosszkedvû. keménykalappal a fején. .Hisz ez olyan. . mellette meg egy hirdetõoszlop.Értem.. hogy most itt az újságosbódé mögött rejtõzködik. s mint egy vadászkutya.Én vidéki vagyok . Száznegyven márkát.ajánlotta Emil. A nagymamának hoztam.El ne ess. mire újra útnak indulhat.. S kit lopott meg? .A fene tudja. s amilyen gyorsan csak bírt. .Most nincs idõm ilyesmire. ide. A tolvaj pedig átbillegett egy másik fülkébe..Hát ki dudált volna? Természetesen én. cigarettára gyújtott. Legalább tízhúsz méter fölös idõd van becslésem szerint. hátul én..Nem merek. A duda pedig a nadrágzsebemben van. kezdõdik elölrõl a hajsza. akár egy válogatott futballistát. nem vagy ismerõs a környéken. Most már igazán csak az hiányzik. Fel a villamosra. szállj le a bakról! Ilyen elõkelõ idõben az ember ne verekedjék! De ha mindenáron akarsz.Most jövök a pályaudvarról. Újabb ötletem nincs. vajon a keménykalapos nem szedte-e még fel a sátorfáját. A dudás gyerek egy ideig elgondolkodott.Nincs .Micsoda? A fülem azt közli velem.S azzal a kávéház terasza felé pillantott. hogy egy pohár világos sört iszik és cigarettázik? Ha most a keménykalapos fizet s feláll. elöl õ.kiáltotta az idegen gyerek. hogy ki vagyok.mondta a dudás gyerek jóindulatúan -. A keménykalapos helyet foglalt a kávéház teraszán. Én persze utána. A fiú rémülten félreugrott.

Emil megfordult.Állj! . aki szabad elhatározásából segítségére van. s boldogságában oldalba lökte Gusztávot.magyarázta Gusztáv.Állj! . hogy ha elszalasztjuk. Emil kezet fogott a Professzorral. különben meglóg a gazember.kiáltotta Gusztáv ragyogó arccal.Értem én azt.Egy szót se! .Uraim! . Mert ha mi itt boldogítjuk tovább a világot.mondta egy gyerek. . Van még valami pénzed? . . Ott a teraszon ül az a disznó. elvágtatott. a sarok felé.Azt tesszük. Tíz perc múlva újra megszólalt a duda. S ha nincs ellenedre. expressz ajánlva. . holnaptól kezdve mindannyian Móricnak hívjuk egymást! Rendben? . komám .Köszönet és hála. akkor a gazember elõtt-utóbb kereket old. egy fekete tökfedõvel a fején. Emil megkönnyebbült szívvel tekintett utána. .De ne maradj el soká. te pedig nem találsz meg többé. s Gusztávval az élen legalább két tucat gyereket pillantott meg. akik az újságosbódé felé meneteltek.Hát akkor indulás! . . akkor legalábbis egy repülõgépet rendelt volna. . Emil. fiam. . A többit már tudjátok.Arról szó sem lehet.Eredeti csomagolásban. csontkeretes pápaszemmel az orrán. akkor segítségedre leszek. de ha az embernek akad egypár jó társa. az még itt marad egy darabig. az nem kis vigasz e sáros földtekén. s egy perc alatt feláll a csapat. ezt elkapjuk . Szemlátomást õrülten tetszettek egymásnak. . S utána sorjában bemutatták neki az egész bandát. .mondta Emil. De ez sem segített.mondta ez. s meglóg. aki ellopta a pénzét.Óriási .tanácsolta Emil.mondta Gusztáv. Akkor hiába jön Gusztáv a dudájával és számtalan szövetségesével.Emil.Becslésem szerint ez egy elsõrangú ügy . Átvágtatok dudaszóval egy-két udvaron.mondta. . . .mondta a dudás gyerek. Mert most már kezdett büdösödni a dolog.mondta Emil. .De Gusztáv. S csak egy dologtól félt: hogy a gazember hirtelen feláll.kiáltotta Gusztáv . .kérdezte Emil. . mindjárt megõrülök a boldogságtól! S ezt mondván. Gusztáv a nevem. Gusztáv egy kicsit dudált. Persze ha csak sejtette volna is a készülõ összeesküvést. aki nyilván a mama megtakarított pénzébõl . . hogy én ebben ne legyek benne.jóízûen étkezett. A kerítés mellett. hogy felélénkítse agymûködését.Hát ehhez mit szólsz? . .Ez a Professzor . vidékrõl. Hát viszontlátásra. Grundeis úr azonban kegyes volt és maradt. még zárás elõtt visszajövök.mondta Emil. amely mint egy zsák ereszkedett a feje fölé.Bemutatom Emil barátomat.kiáltotta Gusztáv lelkesülten. A tag egyébként is e pillanatban lágytojást zabál pohárban. .Meg vagyok hatva . . Igaz.S ha segítségül hívnál egy-két embert? . .Megbízhatsz bennem. Óriási ügy ez. Kezet szorítottak.. hogy a balszerencse csak balszerencse marad.Egy vasam sincs .mondta Gusztáv. S akkor én természetesen utána.Hát akkor most egy kis agymunkát kérünk .Príma ötlet . Egy pillanatra sem vesztette el szem elõl a tolvajt. Fogadjuk meg.

.Minthogy fennáll annak a lehetõsége .Észre ne vegye.Átviszem a kávéházba.nyomjuk meg a pedált. IX. . amikor visszajött. A többiek pedig.Helyes . mert nagyon megnehezítik a dolgomat. S egyidejûleg egy kicsit körülszaglászom az illetõ urat. Arra az esetre. .A holmi egyébként biztonságban van. Ti pedig siessetek. . ha valami történik. a pázsit körül futó kerítésen helyezkedtek el. . s vigyáznak.Jó fényképarca van az úrnak . Örömében egyik lábáról a másikra ugrált. Kinek van telefonja? Tizenketten jelentkeztek. s leadom a pénztárnál. Természetesen nagyobbára aprópénz hullott Emil sapkájába. . . No. ha el kellene válnunk egymástól. de volt köztük egymárkás darab is. A Professzor azonban mintha születése pillanatától kezdve erre a percre várt volna! Mint apja.Én itt maradók az elõõrsökkel. . Emillel s a Professzorral az élükön. . majd megszámolta a begyûlt pénzt. . kivonultak a Nikolsburger térre. . már elmúlt hét óra. az megnehezítené az üldözést. .Én! .S a telefonbirtokosok közül ki rendelkezik a legértelmesebb szülõkkel? . Ketten itt maradnak a bódé mögött. feltétlenül szükségünk van egy telefonközpontra. hogy a disznó meg ne lógjon. semmi gondod ne legyen! . Ez egy kisebb termetû gyerektõl származott.mondta a Professzor. .Nem engedjük ki a tagot. három zsebbe.közölte a feszült csendben várakozó hallgatókkal. indulás! A staféták felálltak.De ügyesen .. akiknek pedig a padokon nem jutott hely. Õ és Emil két-két márkát kapott. csontkeretes pápaszemét ide-oda tologatva kifejtette tervét.tanácsolta a Professzor.Köszönöm .Tõkénk összesen öt márka és 70 pfennig . amikor akarunk.Véleményem szerint osszuk háromfelé.Ide vele! . Arcuk komor volt.mondta Gusztáv. . ha újra versenybe állunk. miközben eltolatott.. ezek azonnal hírt adnak.mondta a Professzor . fiam . akkor megyünk érte. hogy detektívek vannak a nyomában.Most pedig . . hogy gyakorlati okokból késõbb el kell válnunk egymástól.Hát ehhez mit szólsz? .közölte Emillel. Akkor valamennyien visszasprintelünk. Kinek van pénze? Mindenki odaadta. a pénzt visszaszármaztatom. De most mihez kezdjünk? Legelõször a koffert s a virágokat kellene biztonságba helyezni.mondta a Professzor. . gyerünk.mondta.Ha elkapjuk az illetõt.mondta -.Minek nézel te engem? . .kiáltott kis Kedd.Bízd csak rám. .ragyogó arccal.Gyerünk ki a Nikolsburger térre . . .morogta Gusztáv. amije volt. Öt-hat embert stafétába állítunk fel. akit a fiúk kis Keddnek hívtak.mondta Gusztáv. FEJEZET A DETEKTÍVEK GYÛLÉSE A park két fehér padján foglaltak helyet. az igazságügyi tanácsos.mondta Emil. Gusztáv egy márka hetvenet.

kérdezte a Professzor. s hogy mi történt. ha úgy gondolod! Krummbiegel szétosztotta a telefoncédulákat. s a fiúk gondosan zsebre tették.morogta Traugott.Eriggy a csudába! . .Mittenzwey.Ha ellopjuk tõle a pénzt.. Zerlett. Arnold Mittenzwey és az öccse meg én hazatelefonálunk. .De hiszen én nem vagyok otthon . Akkor pedig semmit sem lehet rábizonyítani. Gerold.De igen.mondta Traugott. De olvashatóan! Mindenkinek adsz egy cédulát. .mondta Petzold.. . . attól én nem leszek tolvajjá.Ujjlenyomatók készítésére is be kellene rendezkedni .Nevetséges! . Ti. Kisgyerekeknek nagyon jó hasznát lehet venni ilyenkor. Megvan tehát a detektívcsoport. készíts húsz cédulát.mondta a Professzor. .Bavária 0579. hogy este esetleg csak késõn keveredtek haza. de a legfontosabbról. . . és pontos tájékoztatást kap tõle. . indulás! Hatalmas élelmiszer-tartalékokra van szükség. . . felváltva hazaszaladtok.Hazamész a telefonhoz! . . az itt marad a Nikolsburger téren. elképzelhetõ. .. .Elment az eszed . hogy egy barátjánál alszik éjszaka. s ha szükségünk lenne erõsítésre.Néhány ember szaladhatna ennivalóért. . hogy a detektívek hol tartózkodnak. azt mondja. .figyelmeztette Emil. . . gumikesztyût húzott.Jaj . .mondta kis Kedd. A leglelkiismeretesebbek közülük mindjárt meg is tanulták betéve a számot.Marhaság habbal . . s ott megmondjátok.. Nagy Frigyes. Akire nincs okvetlen szükség a vadászat alatt.mondta Emil. hazamész telefonszolgálatra. . és segítenék.Semmi egyéb dolgunk. ugyanolyan tolvajok vagyunk. Brunnot. A telefonközpont mindig tudni fogja.felelte a Professzor. és mindegyikre írd fel kis Kedd telefonszámát. gyerünk. lóhalálában a Nikolsburger térre vágtat. s elvágtatott. Ha valaki ellop tõlem valamit s én visszalopom.Kajáról. Krummbiegel. ti igazgatók! . telefonról. arról nem esik szó. Akinek módja van rá. hogy amilyen rafinált disznó. vendégeskedésrõl nagy tervek s elõirányzatok készülnek. a készültség. Ti pedig most szétszóródtok. s ez szemlátomást megártott az egészségének. . Gusztáv. a telefonközpont és az összekötõ. az egyszerûen felhívja a kis Keddet. Hogy legyenek tartalékaink is.jelentette ki a Professzor. Akinek szüksége van felvilágosításra. Úgy van! Traugott pedig hazakíséri kis Keddet összekötõként.kiáltotta.mondta kis Kedd.De valami kosztra igen . otthon vagy .Nagyobb szidalom hirtelenében nem jutott eszébe.rendelkezett a Professzor.Természetesen.Inkább veletek maradnék. .. Több osztagra egyelõre nincs szükségünk.De igen . hogy tudniillik hol kapjuk el a tolvajt. hogy elfogjuk a tolvajt. Az öt gyerek sarkon fordult..Tessék papír és ceruza. Traugott határozottan felizgult. . .Készültségi szolgálatot is kell tartanunk .Fafejûek . Felelõsségteljes. mint hogy a nyomában maradjunk. ha a vadászat ma még nem érne véget.. . Így!. mint õ maga.A telefon száma? . s adandó alkalommal visszalopjuk tõle a pénzt. Krummbiegel.Ki lakik a közelben? . hogy dolgunk van..kiáltott Traugott dühösen.Hát.Mihelyt itt befejeztük a gyûlést. szép munka lesz.Igaz. Petzold már huszonkét bûnügyi filmet látott..

. de a bíróság mégiscsak elítélne. .Ha jól meggondolom . Ha az enyém. levelet kellene küldenem a nagyanyámnak. mint a kámfor. .De egypár revolvert csak be kell szerezni . ha hirtelen hátrafordul. Emil pedig kölcsönkért papírt. .Hiszen azok is vagyunk .Nem értem . . . hogy a legszívesebben azonmód lefogadta volna.Hát nem veszélytelen . hogy hol vagyok. mint a. s mint egy bokszbajnok. úgy akkor is az enyém. . s meglát benneteket? Úgy elillan.Verekedés kizárva. aki oly bizonyosnak látszott a dolgában.Nem könnyû dolog ezt megmagyarázni .Aki fél. Erre mindenki nevetett.helyeselt kis Kedd. De nem szabad elárulnia.Úgy is van .mondta Petzold.avatkozott be Emil a vitába.kiáltotta a Professzor. .Tudtok-e lábujjhegyen surranni. . hogy erkölcsileg igazad van. azt nem lophatom el. még nem mehetek hozzátok. .mondta Emil.Szívesen . s tudja. .tanácsolta Petzold.De gyorsan írd meg. aki elvinne egy levelet az öregasszonynak a Schumann utca tizenötbe? Hálásan megköszönném.. hogy a rendõrségre rohannak. De sajnos. Sokszor szívélyesen . . hogy nem érkeztem meg. hogy még sötétedés elõtt odaérjek. . Tele volt tanácsokkal. ceruzát. . visszalopásról szó sem lehet.Ünnepélyesen felkérem a gyûlés részvevõit. hogy odamegyek.Ügyesnek kell lenni.Azért is jó volna. hogy szüntessék be a fölösleges vitákat.mondta a Professzor. s már elõre is iszonyúan örülök. barátom. az majd elválik. de ez a tény. elsõ dolgom lesz. vagy hogy tõlem lopta-e el. az menjen haza a dunyhája alá. hogy gyáva vagyok? . s hogy az illetõ úr mikor téved be. akkor tolvaj vagyok.Ha én valakitõl titokban elveszek valamit. mint szeméttel a papírkosár. . Én remekül tudok hason csúszni..vélte Traugott. .Emilnek az izgalomtól égnek állt a haja. Egész Berlin utánad fordulna. mert elõbb még valami fontos dolgot kell elintéznem.Úgy érted. A Professzor bólintott. . revolver kell . s ha megbokrosodnak. mint a gyerekek. mint a gyík. hogy hol tartózkodom.Nem kell .Úgy van. pontosan úgy. megeshetik. .Csend! . Mert az hivatali titok. ha egy idegen zsebben tartózkodik. hogy az övé volt-e.és visszaútra. . fiúk . Nincs valaki. . Földalattival mehetnék. A rokonaimnak sejtelme sincs róla. Micsoda állapotok ezek! Valósággal úgy viselkedtek.mondta. Ezt sok felnõtt sem érti.Igaza van . . Ki ad dohányt? A Professzor adott húsz pfennig útiköltséget az oda.kérdezte Traugott.. Az biztos. hogy mit! De ne is aggódjatok! Ha minden rendbe jön. hogy van .kiáltották többen.Ami az enyém.mondta a Professzor. Az a fiú.jegyezte meg kis Kedd. Ne kérdezzétek.mondta Traugott.A tolvajnak biztos. Berlinben vagyok. S ugatni is példátlanul tudok. s a következõ levelet írta: "Kedves nagymama! Bizonyára aggódtok. Mindegy.Felõlem . . Az üzletet berendeztük.Hason csúszni? . .A Professzornak igaza van . vállat vonogatva. ha veletek maradhatnék.jelentkezett egy Bleuer nevû fiú. aki a levelet viszi. . vagy hason fekve követni egy ember nyomát? Mert mit csináltok. Lehet. hogy önként kell visszaszolgáltatnia a pénzt. mint egy rendõrkutya. fenyegetõen elõrelépett. nem lehetett megállítani.közölte kis Kedd.mondta Emil -. .

kis Kedd hazaindult. mondta. vajon az.mondta a Professzor vállát vonogatva. felhívom a kis Keddet. hogy a szervezet tisztességesen mûködjék! . A Professzor még megkérte. hogy mindegyik . hogy mindig vizsgáljam meg. nehogy lekéssünk a vonatról. Hogy tudni lehessen. tartsd a markodat. . majd összehajtogatta az iratot.mondta a Professzor. . .. De legalább öt embernek itt kell maradnia. Okosabbat nem is tehetnének. A telefonszámot mindenki tudja. akkor nem nyugtalankodik . a nénit és Kalapocskát. Közülük ketten nem jöttek vissza.. .mondta szigorúan -. mert így elkerülik. könnyen meg lehetett jegyezni. hogy hol vagyok.S akkor nincs is kifogása ellene. Emil .helyeselt Emil. Pénzzel is.jegyezte meg Krummbiegel a fejét vakarva.A detektívek elvárják. hogy sok szerencsét ne kívánjon a detektíveknek. aki üzenetet hoz vagy telefonál.El ne áruld a rokonságnak . .A berlini szülõk ilyen rendesek? . . úgy látszik. ezekért Gerold felelõs. Ezek után másik öt gyerek szaladt haza.még dolga van. Akinek haza kell mennie. . . s csak késõbb. hogy további kimaradást eszközöljön ki a szülõknél. valóban a csapathoz tartozike. Gerold.Ne hidd.Valóban príma . Gerold egy egész rúd szalámit hozott. megtudni. Idõközben befutott az öt gyerek. A Professzor kiadta a jelszót. Emil szétosztotta a szalámis kenyereket. S azzal lóhalálában elrohant. hogy hazudjanak nekik. aki az élelmiszertartalékok felhalmozásával volt megbízva.mondta Bleuer. nyomában Traugott-tal. az máris indulhat. . és mondja meg az apjának. hogy neki mármint a Professzornak .Nagy átlagban eléggé használhatók . hogy történt-e idõközben valami. nem kaptak kimaradási engedélyt. Hû unokád Emil Ui.Rendben van. . A készültségnél fogok jelentkezni. hogy hívja fel hazulról a szüleit. mindenki kapott egyet. A szalámit vastartaléknak maga tartotta meg.kiáltotta. hogy soha semmit nem teszek.Ha üzenetet kap.kérdezte Emil. De most aztán indulás.De ide figyelj.Ha majd visszatérek. Véleményem szerint ma ez a helyzet. vajon az õ jelenlétében is ugyanúgy cselekednéke.: Mami sokszor csókoltat. A csapat elé állt. hátha ez a mi dolgunk veszélyes lesz? . Virágot is hoztam. hogy esetleg még elmaradnak egy ideig. a mogorva összekötõvel.üdvözlöm a bácsit. . Természetesen nem mulasztotta el.Akkor baj van a szerzõdéssel . Hogy az anyja adta neki. estefelé térnek haza.. Én például az öregemnek megígértem. . Mire ezzel is elkészültek.Egyébként azt mondta az öreg. amikor lehet. számold meg! Élelmiszerrel el vagyunk látva. Példamutató magatartást .A telefonközpont be van rendezve. s egyelõre nem mehet haza. . Az apám egészen príma ember. s hogy a pénznek lába kelt. Arra én súlyosan ráfizetnék." A címet a papír hátlapjára írta. Megkapod. ami tisztességtelen vagy veszélyes. "Emil" volt a jelszó.. A pénzemet itt hagyom nektek. S amíg tartom az ígéretemet.mondta a Professzor. azt tehetem. Mindannyian közölték odahaza. amit akarok. és átadta Bleuernek. Hát igen. kereken egy márka ötvenet. Hatalmas csomagokkal érkeztek.

Ha én veszek valamit a kezembe. hogy az egész Nikolsburger tér reszketni kezdett. Mi is megtesszük a magunkét. .Vigyázat! .kérdezte Emil lihegve. . fiam . X. Úgy zabált.Ha most erre mifelénk jön. . s úgy nézegette a tájat. mintha Svájcban volna. De már a következõ pillanatban a fiúk is taxiban ültek.mondta Gusztáv a sofõrnek -.kérdezte a sofõr.mondta a sofõr. . hogy azok ott észre ne vegyék. ...súgta Gusztáv. s reszkettek az izgalomtól. .kiáltotta Emil.figyelmeztetett Krummbiegel.S mi nem megyünk le a nyakáról. s a járókelõk a hirtelen meglepetéstõl majd megsiketültek.Hallom . .Kérem. akkor nem tudom. .Elkéstünk? . FEJEZET ÜLDÖZÉS TAXIN E pillanatban három stafétafutó tûnt fel a tér túlsó végén. mintha a százméteres síkfutás rekordját akarnák megdönteni. A tolvaj az utca túloldalán állt. Mittenzwey.kérdezte a Professzor.Csigavér . elhagyta a Kaiser fasort. mintha három napja nem evett volna. Ha erõsítésre lesz szükségünk. . A bódé mögött álltak. . kis Kedd elküldi Traugottot. Aztán egy esti lapot vásárolt. . arccal a kávéház irányában.mondta a sofõr. Jelszó: Emil.Hát minek néz bennünket! . . akkor annak megadom a módját. Emil. a Josty-kávéház elõtt.közölte Gusztáv. . . Krummbiegel. A keménykalapos összehajtogatta újságját. s rögtön felírta az adatot. . az autó elindult.Bolond vagy. a keménykalapos beszállt. .Gyerünk! . szórakozott tekintetet vetett az elõtte elsietõ emberekre. egy tolvajt üldözünk . majd hirtelen villámgyorsan magához intett egy épp arra haladó taxit. mert az ott posztoló Gusztáv jobb karjával "lassíts!" jelet adott. Emil szinte boldog volt. hogy nem üldözik-e vélte id. . .Jelszó: Emil . amely épp most fordult be a Prager térre? Látja? Utána.Sokszor nézett errefelé? .kérek.mondta a Professzor.közölte Emil. a két Mittenzwey fivér úgy futott a Kaiser fasor felé. Ez megállt.Pénz van fuvardíjra? kérdezte még.kiáltotta a Professzor.Fontos ..mondta a sofõr.Látja azt a kocsit . A taxi búgva elindult. s illõ távolságban felcsatlakozott kollégája mögé. s olvasni kezdett.Tetszik tudni. mit csinálunk mondta Krummbiegel.Ne kerüljünk túl közel! . .üvöltötték a gyerekek. uraim! .A kocsi száma IA 3733 .Mi a baj? . . Más kérdés nincs?. tetszik érteni? .morogta szemrehányón a Professzor.. De tíz méterrel az újságosbódé elõtt lelassítottak. sofõr úr! De óvatosan. De ez magunk között marad. hatalmasan hadonászó karokkal. . hogy ellopták a pénzét.Biztosan kikukucskált az újság mögül. A tolvaj ezt szemlátomást nem vette tekintetbe: csodálatra méltó konoksággal olvasgatta az újságját.Esze ágában sem volt. .

súgta Gusztáv.Hát ezt lekapcsoltuk! .mondta elégedetten. Egy székre ült le.Ha itt száll meg. amely elhagyottan. szorosan egymás mögött vesztegelve. mint amilyennek látszik. Itt id. . Hacsak nem szökik ki a tetõn. láttam. aggódó tekintetet vetve a taxi órájára.Gusztáv. . . a kezét dörzsölve. majd újra tovább a Motz utcán. és a veszélyzónán kívül megvárta a további fejleményeket. és szabaddá tette az utat. Egy szálloda elõtt. . Itt megállapodtak.Benne meg lehet bízni . több telefon a közelben.sóhajtotta a Professzor. kifizette a viteldíjat.. A keménykalapos kiszállt. s mi rögtön mögéje kerülünk. amíg a tilos jelzés át nem váltott zöldbe.kukorékolta vidáman kis Kedd a vezeték túlsó végén. Úgy festett. mellette egy park alkalmas búvóhelyekkel. a Nollendorf téren. mind a két kocsi megállt.Már az elülsõ kocsi sem tud keresztezni. A második kocsi idejében lefékezett.Mi történt? . Valóban. .A Motz utcán hajtottak végig. Persze senki sem vehette észre. utána . . megnézte a mutatványt. mint Napóleon a lipcsei csata alatt.kérdezte a Professzor. Mittenzwey. A keménykalapos a Hotel Kreidben szállt meg. . Ennél jobbat nem is találhattunk volna.Hasalni! . . . .vélte Emil -. A járdán többen megálltak. Krummbiegel visszament a szálloda felé. s megmosolyogták a különös rakományt. A gyerekek hasra vetették magukat. A fiúk példásan hasaltak. A fõhadiszállást a . A Professzor csapatát egy kapualjba vezette.Természetesen. félkörben át a Viktoria Luise téren. . Emil fizetett. komám. .kiáltotta a Professzor izgatottan.felelte id. amikor beszállt a felvonóba. az elülsõ taxi már meg is állt. Gusztáv elébe.Reméljük. De úgyszólván még be sem fejezte a mondatot. akkor szerencsénk van.mondta a Professzor.Nem olyan ügyetlen. Egy márkába került. . Mittenzwey egy tízpfennigessel markában átszaladt a szemközti kávéházba. hogy a második taxiban ülnek. . hogy Gusztávnak kijön a lépése . s eltûnt a Hotel Kreid feliratú tábla alatt.Ha még egy kijárat van. akkor benn van az egérfogóban. Másik kijárat pedig nincs.Krummbiegel hátramaradt õrnek? .Jelszó: Emil. Kedd? . árván álldogált az udvar közepén. Most már valamennyien kiszálltak. s felhívta kis Keddet. mozdulatlanul. a Nollendorf téren.Személyesen .Halló. alaposan utánajártam a dolognak. nyoma veszett. Ezt az udvart az Isten is fõhadiszállásnak teremtette.mondta Emil.A Luther utca sarkán vörös fény! . .kérdezte a Professzor. . . ebben a szállodában . Egymás hegyén-hátán feküdtek.Szemben a földalatti. a taxi után néztek. Mittenzwey. . A sofõr hátrafordult.Szobát bérelt a szállodában.jegyezte meg a Professzor. teljesen üresnek látszott. De indulás után a csapat újra a felszínre került.Az út remélhetõleg nem lesz hosszú . .Csak jönne már! .. amely közvetlenül egy mozi szomszédságában terült el. Gusztáv eltûnt.Minden modern komforttal el van látva . . Aztán befutott Gusztáv. majd innét egy nagy udvarra. Id.Eddig nyolcvan pfennig.közölte Gusztáv. s nevetett. .

. Kis Kedd mindent pontosan feljegyzett .Hurrá! . hogy mi történhetett veled. azután meglógtam vele. s törik a fejüket. . Megveszek az unalomtól. s a hang mögött egy kis nikkelezett kerékpár gurult a csapat elé.az öregek odahaza ülnek. . Emil feléjük rohant. A Professzor udvariasan felkínálta helyét a hölgynek. Nyilván azt lesi. ellenõrzõ körútra.Pedig mégiscsak az volna a legjobb. Kalapocskának hívják. Bleuer elpirult.Ez az unokahúgom . hogy miképp lehetne valamilyen jobb megfigyelõ szolgálatot szervezni.Most pedig . Különben felriasztják otthon a fõkapitányságot. kis Kedd.beszélte Kalapocska . A Professzor a szálloda elé ballagott. De már megyek is vissza. gratulálok. s rögtön kész a botrány. . .mozi udvarán rendeztük be.Nehéz volt? .sóhajtotta kis Kedd. Jelszó: Emil.Egyszóval . a bal oldali kapu mögött. . akivel ultizhatna.Ma már nem kapjuk el.az úrfi megérkezik Berlinbe. . majd szótlanul visszaült a székére. a hátsó kerék tengelyén pedig Bleuer állt.kiáltották.Erõsítésre nincs szükségetek? .Más még nem telefonált? .Szobaszám? . A fiúk némán álltak és töprengtek. Nemsokára ezután egy kerékpár esengõje szólt be az udvarra. mert hogy két gyerek vesszen el egy nap.Itt a tíz pfennig megtakarított útiköltség . De ki fog derülni. . s kidüllesztette a mellét.Szervusz. amikor a barátod megérkezett a levéllel. s most odafent van. Épp indultunk vissza az esti vonathoz. . s addig le nem mentünk a nyakáról. A Professzor visszajött. akkor elõbb egy nagyobb külföldi kölcsönt kellene felvennünk a költségek fedezésére. Szigorú gondolkodást kérek. az biztos ..dünnyögte Gusztáv ingerülten.Sok szerencsét. .mondta . Szobát bérelt.Azt még nem tudjuk. Egy kislány ült a nyergében.Jelszó: Emil .mondta -.mondta egy idõ múlva -. a két Mittenzweyt összekötõként a Nollendorf térre küldte. mi egy másikba.mondta Bleuer .. ha most rögtön lefeküdne . mert hogyha most még órák hosszat autózna és vendéglõbe menne s bárokba táncolni.magyarázta Emil -. visszaolvasta a telefonba.Ki kell találnunk valamit .Be szívesen lennék veletek! . Mit is akartam még mondani. majd megkérdezte: . . majd visszatért a fõhadiszállásra. a Nyugat mozi udvarára. Mi természetesen nem szóltunk nekik egy negyed szót sem. Kis Kedd mindent pontosan feljegyzett. Mittenzwey.Megjárja.Nincs. . amíg ki nem szállt. Kalapocska leült. uraim. lelkesen megrázták a kislány kezét. Már nyolc óra múlt. .Senki. meg színházba. lesegítette õket a kerékpárról. errõl fogok írni. hogy nincs-e valaki az ágya alatt.Ha legközelebb szabad dolgozatírás lesz. . A gazember autóba ült.felelte id. azt nem bírná el az idegrendszerük. Stramm gyerek egyébként. Én épp csak lekísértem Bleuert a ház elé udvariasságból. .

mint a tenyerét.Ez itt ni . Az biztos úgy ismeri a szállodát. mint egy szépségkirálynõ. De Krummbiegel és a két Mittenzwey fivér közölte.mondta Emil. amíg az öregeim meg nem nyugodtak. Igaz. hogy mi történt. Végre kezet szoríthatok egy igazi detektívvel.A szállodában kell lenni egy fiúnak. . s elmondhatná neki. .Sõt. . körülötte a fiúk. s véletlenül meglát.tájékoztatta Kalapocska. hogy az egyiküket közülük felváltja. Emil meglátogatta a három elõõrsöt. Emil. . Azután a Professzor lélegzet után kapkodott. mert ki fõz majd reggel kávét az uraságoknak! De hát mit tehet az ember? Tisztességes lánynak este ágyban a helye. . A fiúk jó ideig szótlanul néztek utána. . Ha a keménykalapos kinéz az ajtón.Nem is arról van szó .jelentette be Kalapocska. hogy te semmiképp sem jelenhetsz meg a színhelyen.Stramm ötleteid vannak. . arról nem is szólva. . Hát viszontlátásra. felugrott a kerékpárra. De holnapra remélhetõleg lefogjátok a tagot! Ki nálatok a mesterdetektív? . .kérdezte a Professzor. hogy "Emil unokám a köztársasági elnöknél vacsorázik". s tudna valami jó tanácsot adni.büszkén.. vidáman csöngetett. de ha csak egyszer is elfordul egy alkalmatlan pillanatban. fiam . Ezek után Emil óvatos léptekkel a szállodáig merészkedett elõ. s kinyitotta a száját. s egypár érthetetlen szót dadogott. XI.Reggelre megint itt vagyok.Örvendek a szerencsének. az egész tervünk füstbe megy.Jó . A Professzor zsebre dugta a pénzt. . S mindenki igazat adott neki. szem elõl vesztheti Grundeist.mondta. . Elvégre nem hagyhatjuk egész éjjel felügyelet nélkül a szállodát. Vegyetek rajta néhány szivart! Emil átvette a pénzt. FEJEZET KÉM LOPÓDZIK A SZÁLLODÁBA Az idõ lassan múlt. majd kissé izgatottan visszatért a fõhadiszállásra.Hát? . szíves engedelmével helyet foglalunk itt a lépcsõn. s felajánlotta. kitûnõ! Volt egy furcsa szokása: mindig úgy viselkedett. .Nem mehetünk a portáshoz.mondta Kalapocska -. uraim! Szervusz. ötvenöt pfennig. terepszemlét tartott. aki a lifttel dolgozik.Most pedig elpárolgok . hogy a helyükön kívánnak maradni. Hol fogtok aludni? Jaj be szívesen veletek maradnék. hogy Krummbiegel a sarkon õrt áll.A Professzor.mondta Gusztáv.mondta. s addig kiáltozott. mintha .mondta Emil.A kutya mindenit! .. . mint a zsûri tagjai. Egyikünk felkereshetné. Professzor úr . Megveregette unokabátyja vállát.Ez pedig a zsebpénzem . A Professzor félszegen elmosolyodott. s eltûnt a kapualjban.Haragudtak? . .mondta a Professzor.kérdezte Emil.Egy dekát se . A kislány bájosan ült a széken.mondta Kalapocska. hogy: kérem. uram. .A nagymama körülszáguldott a szobában. . .Becslésem szerint most valaminek történnie kell .

Mit hányja ez folyton a szemére.Megszokja az ember . . . . De én beérem ennyivel. Idõközben besötétedett.közölte Emil. van egy parkunk is.Csak lassan azzal a kis ésszel! . S szinte elfeledkezett róla.Én meg valószínûleg vidéken nem tudnék élni. s egyedül kellene itt álldogálnom. hogy melyik szobában lakik a gazember.Izomkolosszusok! .Mondd. a te anyád szigorú? . Majdnem akkora agyveleje van.Nem is olyan ronda az a ruha .mondta Emil. hogy a kerületben már bajnokságot nyertem.A mindenit! . .Helyes . akkor te mész.osztályzatokat adna az embereknek. autóbuszok. hogy vidékrõl jött. a nagyváros varázsa szemlátomást hatalmába kerítette. . kerékpárok és autók veszettül hangversenyeztek az éjszakában. s ott elmondták egymásnak tanáraik jellemrajzát.Én pedig odahaza az iskolában pehelysúlytól félnehézsúlyig az elsõ vagyok . . Egy óra múlva visszajössz. .Hát akkor én megyek . . Egy perc.. De azért mégsem szeretnék itt élni.mondta. Gusztáv eltûnt a kapualjban.Miért? .Boksz? . .kiáltotta Gusztáv. Szó sincs róla. Ha ti nem vigyáznátok rám.felelte a Professzor. . . Épp csak figyelmeztetlek. De bokszolni azért lehet. Aztán a Professzor felvilágosítással szolgált az elõttük elsuhanó bel. s leadod a jelentést. . . hogy moziban ül..kérdezte a Professzor. Szemben a kávéházban zene szólt. .egyezett bele a Professzor -. Ezért is hívták Professzornak. Odahaza Neustadtban van egy Felsõpiacunk. egy Alsópiacunk s az Állomástér. Aztán együtt megettek egy szalámis kenyeret. a földalatti fölött remegett az aszfalt. Sehogy sem illik ide. rengeteg ember áramlott a bejáratok felé. híj! az embernek libabõrös lesz a háta. három tér és egy park között. hogy ellopták a száznegyven márkáját. hogy teljesen letiltom. nincs igazam? Olyan.Már hozzászoktam.Megszokja az ember . tehát jó lesz vigyázni.jegyezte meg Gusztáv jószívûen. nagyon szép.kérdezte a Professzor. Egyébként is még meg kell verekednünk. s kinevezzük Emilt díszdoktornak. de látom: kettõtöket nem lehet egyedül hagyni.Nem mondom. Tudd meg.mondta Emil. De lehet. .Holnapra halasztom.Mert lefitymálta az ünneplõ ruhámat. úgyhogy Emil rövid idõ alatt jelentékenyen megerõsödött nagyvilági tudásában. fiam. Berlin is szép. a gyorsvasút dübörgött. De óvatosan! Hátha nyélbe lehet valamit ütni. Ennyi az egész. s összeverekedtek. . mint egy berlini srácnak. . . A moziban megkezdõdött az utolsó elõadás.Remek egy város . .ajánlotta Gusztáv.kiáltotta megvetõen a Professzor. . Fényreklámok lobbantak fel az égen. Tulajdonképpen magam akartam átmenni a szállodába. Egész életemben ebben a farsangban éljek.A gyerek meg volt hatva.és külföldi márkájú kocsik származását illetõen. Professzor. A Professzor és Emil pedig kiállt a kapuba. villamosok. .mondta Emil sértõdötten.Még egy ilyen tipp.kérdezte a berlini fiú.Az embernek folyton az az érzése. százezer utcán és téren? Hisz folyton eltévednék. mintha eltévedt volna. .Milyen furcsa az a nagy fa ott szemben . S beszélsz a fiúval. és egy nagy játszótér a folyó mentén. .

azt a falhoz kenem. Pedig azt kívánja tõlem. . . hogy Traugott nem jött . akkor az anyám épp annyi zsebpénzt ad nekem.Értem én . A Professzor eltûnõdött.Lehet . . ZÖLD EGYENRUHÁBAN Este tíz óra felé a készültségnek egy küldöttsége beállított az udvarra. Most már teljesen besötétedett. Mi ketten. hogy ha valahol ritkán esik szó pénzrõl. .Az anyám! .. mondta.mondta egy idõ múlva. s este kilencig kimaradjak. . De megcsinálja.Az a gyanúm . Szótlanul álldogáltak a kapualjban. az anyám meg én gyakran beszélgetünk pénzrõl. Érted? . Semmi dolguk itt. .Szóval ti nagyon szeretitek egymást? .mondta Emil -. ha korábban hazaérek.mondta a Professzor.Nem értem. de nem nézett a másik arcába. .Hát ez nálunk másképp van .Az ember elvégre tudni szeretné. le lehet fogadni.mondta Emil. . Csak nem teszem meg. hogy a szomszéd gyerekekkel kimenjek az erdõbe. .Azt nem tudom. tehetek. . valami bajotok történt. De ha például kirándulásra megy az osztály. de rosszul éreztem magam. ide figyelj. Néha még többet is. a Nikolsburger téren van a helyük. én akarom. akkor én hét órára már hazajövök.Õ akarja? . XII. A két gyerek elhallgatott.Nekünk nem telik másra . hogy egyedül üldögéljen a konyhában. Pedig mi is szeretjük egymást.felelte Emil. Mert nem akarom.Nem . mintha száz éhezõ nemzetet kellene rövid idõ alatt feltáplálniuk. az égen néhány halvány csillag reszketett. Mert hogy kevés van.mondta a Professzor. mi? . . A Professzor azonban dühös volt.kérdezte.Ez. és egy akkora rakomány szalámis kenyeret hozott magával. arról nincs vita.mondta a Professzor. S azért a fele pénzt mindig visszahozom. . s mégsem keres eleget. ott várják meg a telefonközpont összekötõjének rendelkezéseit. hogy van-e valami újság.vallotta be nyíltan a Professzor. hogy a szüleim vagy színházban vannak. . vagy vendégségben. . A Professzor megreszelte torkát.Ha egyszer korán érek haza. S ha engedélyt ad arra. S a hold egy szemével beleselkedett az udvarra. hogy maradjak a többiekkel. s magában vacsorázzék. S végeredményben mégiscsak örül. hogy én nem állok meg a magam lábán.No látod. Odahaza ritkán esik szó pénzrõl.Borzasztóan .mondta Petzold.Aha . amit akarok.Marhaság.No. .Azt nem tudom. Nem nehéz megérteni. FEJEZET EGY LIFTESGYEREK. Nektek sok pénzetek van? . Csak keveset vagyunk együtt. . akkor ott pénze van a családnak. Meg is próbáltam egyszer-kétszer.kiáltotta Emil.Már azt hittük.Ne légy már olyan undok .mentegetõdzött Gerold. . Újabb utasításokat is kértek. . Dehogy akarja.De nehogy azt hidd. S az anyámnak folyton dolgoznia kell. Aki kételkedik benne.Hát ez a helyzet nálatok? . . .Hát azt hogy csinálja? . mint amennyit a többiek kapnak.Szó sincs róla. Nekem mindent szabad.

feje búbján egy kis zöld tányérsapkával.Te nekem nem parancsolsz.Azt indítványozom .Négyen .Azt ajánlanám. megpillantom a liftesgyereket.Hányan maradtak a téren? .Van még egy . .Róla . A többiek is vigyorogtak. aztán. . s egy nagyot kiáltva csendet kért. majd lassú.közölte Nagy Frigyes. s hogy itt lakik a szállodában.Lehet. A további munkában ne vehessen többé részt. . .Nézzétek.Gusztáv nevû kémünktõl hozol hírt? . Tehát figyelem! Belopódzom a szállodába.kérdezte a Professzor.szidalmazta Emil nevetve. .S azzal még valami rettenetesen illetlen kijelentést tett. .Sajnálom. Hevesen integetett a társaság felé.Egy szót se halljak többet Petzoldról . Gyere közelebb. intek neki.Õ bujtott fel bennünket.Hát mi újság? . Az általános vidámság hirtelen úgy megnõtt.Ez az ügy el van intézve. és mesélj! . . . a kezdetétõl fogva. . Mert arról persze szó sem lehet. hogy mindenki azt tegye. különben nem jöttünk volna ide beszélte Gerold. Szavazzunk úgy. igaz. hogy senki sem maradt ott. hát nem ismersz meg? Ugyanis nem a liftesgyerek volt.Hülyék! . .mondta a liftesgyerek.Jó történet . amíg Gusztáv visszaér a szállodából . .. s veszettül nevetett.Vagy hárman. . amihez épp kedve van.Te levelibéka . egy nõi fej jelent meg benne. .mondta Emil.mondta Emil.mesélte Gusztáv. kényelmes léptekkel bejött az udvarra. hogy várjátok meg. uraim.kérdezte Emil.mondta a Professzor. . . hogy holnap visszaszerezhessük tõle a pénzt.Ne kérdezd tovább . . s elvonult.Helyes .mondta Petzold.Hû. meg a többit.helyesbített Gerold. hogy épp miattam kaptok össze . A kapualjban állt a liftesgyerek.Elsõrangú! De maradjunk csendben. táncolni kezdett. Gusztáv.Igenis róla. úgyis unlak benneteket. . mint egy elmebajos. . azt is elmondtam természetesen. hogy jókora erõfeszítésébe került. .Álmodni sem lehet szebbet. hogy csak ketten . .ajánlotta Emil. aki idõközben ismét teljesen visszanyerte nyugalmát. hanem maga Gusztáv személyesen! . ott jön épp a liftesgyerek. hogy: gyerünk. . .parancsolta a Professzor. komám. .mondta Petzold.Te hülye .kiáltotta a Professzor -. de jó kis egyenruha .Hogy felvágnak! Magamtól is elmegyek. hogy adjunk Petzoldnak szigorú megrovást. . amint épp lábát váltogatva áll a hallban.Óriási! . hogy hogy találkoztunk. .S velünk most mi lesz? . E pillanatban egy duda szólalt meg.Ne üvöltözz! .mondta. Az egyenruhás gyerek idõközben a társaság elé ért.De Zerlett ott maradt a helyén.Példátlan cirkusz volt . . hogy az udvarban kinyílt egy ablak. Emilrõl. én meg természetesen elénekelem neki a mi egész történetünket. .mondta Gerold irigykedve. . A zöld liftesgyerek pedig ugrálni. zöld egyenruhában. S hogy iszonyúan vigyáznunk kell.kérdezte Emil izgatottan. .kiáltotta dühösen a Professzor. . hogy Petzoldot azonnal zárjuk ki a csapatból. . Persze a tolvajt sem felejtettem ki.Az ám . .egyezett bele a Professzor. közelebb! Mire odaballag hozzám.mondta -.kérdezte Nagy Frigyes. Nekem az az indítványom. mint a képviselõházban.A végén majd kisül.

A többiek is szemlátomást elégedettek voltak. s beállsz a helyettesemnek. .Azazhogy! Mondd meg a portásnak. Feltûnés nélkül. A disznó pedig elégedetten bólogat. Õ mondja. Aki még tud egy kis pénzt szerezni...mondtam.Úgy van.kérdeztem tõle. az ember sohasem tudhatja. azt te most felveszed. sõt még egy fiút hozhatok magammal. Professzor? . s ki jön ki rajta?. hogy ingyen sem kellene. intézkedem.kiáltotta Gerold.. haptákba vágom magamat. nagy..Nem . azzal. A nagyságos tolvaj úr! Valami dolga volt.Meg fogja engedni. tehát fellopództam..jelentette ki Emil ünnepélyesen.Neked semmi sem elég .Semmit . hogy a szállodában telefonon ébresztik a tagokat. azt nem tudom..Abban megbízhatik a nagyságos úr . amelyeken a holdfény is átsüt. hogy ott tölthetem az éjszakát.kiáltotta a Professzor. A lépcsõkorlát mögött leselkedtem.. . az ne mulassza el.közölte Gusztáv. lábujjhegyen ide-oda surrantam a folyosókon. hogy pontban nyolckor felébresszük az illetõt.Most már semmi baj nem történhetik. remekül fogod magad érezni. . .Pontban nyolc órakor ünnepi menetben megvárjuk a szálloda elõtt. Pontban nyolc órakor meglesz a telefonébresztés. s megkérdem: "Parancsol valamit az úr? Keresni tetszik valamit?" . s bevezettek egy üres személyzeti szobába.Ez az ügy már el van intézve! . Nem rossz foglalkozás. Holnap reggel pedig hétkor felkelek. Mindenki hazavonul.Nincs az a pénz. . . s jól kialussza magát. A liftesgyerek azt gyanította.kérdezte a Professzor. . mert délután alaposan szemügyre vettem! Kis fekete bajusz. .mondja õ.Kedves Gusztáv. 61-es szoba. no.Én meg Gusztávval a szállodába megyek . mit szóltok? . de tény. nagy hálával tartozom neked . A 12-es szoba számára egy levelet kell a levélszekrénybe dobnom. igaz-e. a pofája pedig olyan. hogy én ezt elfelejtsem.Hogy aztán mit adott be az öregúrnak. A portás tudniillik az apám. s bevonul barlangjába. hogy a holnap reggel jelentkezõket állítsa ismét készültségi szolgálatba. hogy ne legyek útban. A liftesgyerek mondja. .. Hátha hajtóvadászatra kerül sor.egyenruhám. s rögtön nekiláttam a kémszolgálatnak. Amikor visszajött arról a helyrõl.Dolgom persze semmi sincs. . hát tudjátok már!. . . elálló fülek.Elsõrangú hely. s megmondom neki.kiáltotta Gusztáv. . hogy öt perc alatt megkaptam ezt az egyenruhát.Hányas szobában lakik a tolvaj? . vékony. természetesen. holnap elkapjuk. el ne felejtsd! . .Nem fog murizni? . Most pedig mindenki nyugodtan hazamehet. hogy holnap reggel pontban nyolckor ébresztést kérek. Folytatódik a vadászat. csak arra kell vigyáznom.mondta Emil. eléje állok. ez ötven pfennig borravalót jelent. .Gyerünk. Mivelhogy tudnotok kell.De mit szól majd hozzá a portás? .. . hogy néhanapján tíz márka borravalója is összegyûl. fiam! ..Most pedig megyek haza. Amíg el nem kapjuk. hol! Tévedés kizárva. No. . Egy félóra múlva kinyílik a 61es ajtaja. s lelkesedésemben nagyot csíptem a saját lábamba. A 61-es a harmadik emeleten van. hogy a tolvaj a 61-esben lakik. . tudjátok már. Én most még felhívom kis Keddet. . s utána idejövök.Remek! .mondta a liftesgyerek.Köszönetnyilvánításoktól s virágadományoktól tartózkodni tessék . Holnap reggel nyolcra pedig pontos megjelenést kérek.morogta Gusztáv sértõdötten.

Gusztáv és Emil a szálloda felé vonult el. . Professzor! . .Megyek telefonálni! . Búcsú.Úgy látszik. . Álmában négymillió telefonbeszélgetést bonyolított le. ügyet sem vetve a szállodára. A világért nem hagyta volna el õrhelyét. megint iskolai szünnap van .morogta ingerülten a keménykalapos. de szemlátomást nem szenvedtek túlzott lelkiismeret-furdalásoktól.S intézkedjetek. hogy hogy foghatná el legbiztosabban a tolvajt.emlékeztetett Nagy Frigyes. Nincs szükségünk nézõközönségre. .jelentette Emil.Jelszó: Emil.A pénzrõl ne feledkezzünk el . Persze elõbb hazaküldöm Zerlettet a Nikolsburger térrõl. .jelentette be a Professzor.Ha tehát az üldözött egérutat akar nyerni. ez nem mozi. Ez idõ alatt a Professzor a mozi udvarában értekezletet tartott az ott összegyûlt vezetõkkel. Legalább két tucat fiú futballozott a kis téren. Ingerültnek látszott. de kis Kedd tovább virrasztott a telefon mellett. Amíg csak szülei haza nem értek a színházból. akkor a nyomában . ti pedig közben felveritek fél Berlint. a fák között. Egy másik osztag az utcasarkon állt fel.Igenis. . s álmában azt motyogta: . A mama a karjába vette. . A legtöbben a saját ágyukban. . hogy a gyerek az ágya helyett egy karosszékben alszik.nevetett Gusztáv. Az összekötõ õrs már rég hazament.mondta Gerold. s a szobájába szállította. . ahonnét fel fogja hívni kis Keddet. aki ágy helyett apja karosszékében töltötte az éjszakát. mint egy halaskofa a nagy vásárcsarnokból. A földalatti vasút bejárója elõtt is számtalan gyerek váltogatta a lábát. épp csak hogy egyikük-másikuk olykor megvakarta a fejét. a tag nem menekülhet. . a Professzor pedig a legközelebbi nyilvános telefonfülkébe. miközben megkötötte nyakkendõjét. amíg észrevétlenül el nem szenderedett a puha vánkoson.kiáltotta a Professzor. S amikor Grundeis úr reggel.Holnap reggel pontban nyolckor találka itt . hogy rengeteg gyerek tartózkodik a ház elõtt.Tíz márkát kértem kölcsön a portástól . Volt azonban egyvalaki. nehogy véletlenül ott töltse az éjszakát. vagy legalábbis annak egy nagy részét: kis Kedd.Hordjátok el magatokat! . rajtatok a felelõsség. egy részük hazafelé vette az irányt. Addig virrasztott. rendõrfõnök úr! .mondta Gerold. ketten pedig egy üres személyzeti szobában. .Semmi baj. Csak a detektívek maradtak az udvaron. meglepetve látta.Aztán hazabillegek. mert úgy szitkozódott. átkozott kávénénikék! A többiek ugyan türelmesen hallgatták a fõnöki helyzetjelentést. egy kis szálloda negyedik emeletén.Az ember éjt nappá téve töri a fejét. Meg vagyok értve? Indulás! A fiúk elvonultak.Ne izgulj. hogy a tömeg feltûnés nélkül mozogjon. Egy óra múlva már valamennyien az igazak álmát aludták. FEJEZET A TOLVAJ DÍSZKÍSÉRETBEN RÉSZESÜL A 61-es szoba ablaka a Nollendorf térre nyílt. s meglepetve látták. Férfiasan kezet fogtak egymással. fésülködés közben kinézett az ablakon. Kis Kedd összerezzent. Tehát értitek? . XIII.. Ha a tag meglóg.

Most is rögtön elpirult. hogy inkább visszaadja a pénzt. . .mondta Emil. .kérdezte Emil.kukorékolta vidáman -. Meg egy tiszta csészét. A gyerekek ugyan már mind megreggeliztek. id. mondta. . . Mozgósítanunk kell minden embert. . Gerold sem töltötte hasztalanul az idõt: megvizsgálta. ami épp eszébe jutott. hogy a füle letörött. Igyekezz haza.Mármint az udvaron . Ebben a pillanatban egy kis ezüstcsengõ szólalt meg a kapualjban: Kalapocska vágtatott be kerékpárján az udvarra. mintha kirándulni mennének! .Egyetértek . Így társalogtak. . . a fene egye meg. hajtóvadászatot kell rendezni mögötte.Egy új tervet ajánlok.Nincs jobb dolog a halnál! Mindenki meglepetve nézett rá. .Addig üldözzük.Emil nem bírja a halat .Jó reggelt.Miért nem küldöd haza a gyerekeket? .helyesbített Gerold.kiáltotta Gerold.Mert az biztos.kiáltotta Kalapocska. . kezet fogott Emillel. de minthogy nem akarták elszomorítani a kislányt. . . megvannak. sorban felhajtottak egy-egy csésze meleg tejeskávét a fületlen bögrébõl. .Várjunk csak! . Kalapocska pedig ezalatt körbetáncolta az udvart. hogysem órák hosszat száznál több gyerek loholjon mögötte ordítozva. Mittenzwey kevés beszédû ember volt.kérdezte ifj. hirtelen fél lábra állva. De olyat. Mittenzwey a papírt csomagolta el. Emil visszakötötte a kosarat a kerékpár kormányrúdjához.vélte Emil. Mittenzwey. .Mégiscsak kell a nõ a háznál. amíg össze nem kiabálják az egész várost s a rendõrséget .kiáltotta Krummbiegel.Mi bajod? .kiáltotta.közölte Kalapocska.Kávét hoztam .Köszönöm. amíg meg nem adja magát. mintha négy hete kenyéren és vízen éltek volna. ritkán lehetett a szavát hallani. .S ha mégis lenyel egy falatot. Emil elhúzta a száját. . majd a kerékpár kormányrúdjáról egy madzaggal odakötözött kis kosarat oldott le. s mindenkinek remek jókedve lett. vajon a gumik elég kemények-e.Ugye hogy ugye? .Óriási! . s minden oldalról körül kell fognunk. A többiek is helyeselték az elgondolást. hangosan dudorászott.kérdezte Krummbiegel.Mit keres ez a rengeteg gyerek a Nollendorf téren? Tisztára. .Mi újság odahaza? . . különben büntetésbõl mindennap halat kapsz ebédre.Príma . . elmennének? Elõbb dõl össze a Nollendorf tér vélte a Professzor. Kémekkel már nem megyünk semmire. még Emil sem maradt éhen a szállodában. . Igaz.maradhatunk.Azt hiszed. . nyomban ki kell szaladnia.dörmögte a Professzor teli szájjal. s lenyelték a vajas zsemléket. kávét és vajas zsemléket.S milyen jó ropogós a zsemle . s a szomszédja háta mögé bújt. . hogy észrevegye. Krummbiegel kimosta a termoszt s a fületlen bögrét. s közbeközbe elcsirregte.közölte a Professzor. emberek! kiáltotta. . A Professzor saját kezûleg fogta Kalapocska kerékpárját. leugrott a nyeregbõl. mert ifj. a Professzorral s a többiekkel.Akkor taktikát kell változtatnunk . A fiúk páratlanul udvariasak s elõzékenyek voltak. A nagymama külön is üdvözöl.

s torkaszakadtából ordította: . s egy lépést sem tágítottak mellõle.. az emeleti ablakokból egyre több ember nézte a különös menetet.ordította a keménykalapos.. hogy meg ne lásson. No. s vidáman csengettyûzött kis ezüstcsengõjével. jobbra fordult. miért nem tetszik hívni? Grundeis úrnak azonban esze ágában sem volt. s futólépésben eltûnt a bankajtó mögött. kissé sértõdötten. . Értjük egymást? További parancsok menet közben érkeznek.Figyelem!. A keménykalapos épp e percben lépett ki a szálloda kapuján.. épp ellenkezõleg. aki az óriási erõnléttõl szinte járni sem tud. mindennek vége. Csak Kalapocska maradt ott. oldalba lökdösték egymást. Indulás! Szaladtak. nem tetszik nekem ez a dolog mormolta kétszer egymás után. Ssssss! egy labda sziszegett el a füle mellett. s most eljöttek.Csibész! . s a fiúk után vetette magát. Mintha csak megsejtette volna. s most már ellenkezõ menetirányban haladt a felvonulás. amíg Grundeis úr végül is megzavarodott. Be fogjuk keríteni. .Rögtön rendõrt hívok. s lesütötte szemét. .. De amarról is újabb gyerekek rohantak feléje. Kissé csodálkozva nézett szét maga körül. A Professzor. hogy mi vár rá.Tessék szíves lenni .természetesen Krummbiegel volt nekiszaladt a keménykalaposnak. A fiúk hangosan beszélgettek.Ezek mind neszét vették. De végül õ is nyeregbe ugrott.Emil egyelõre még . mintha folyton tüsszenteni akarna kiáltotta Gusztáv. -Épp arra várunk. . meggyorsította lépteit.. Voltak köztük. egyre hosszabb léptekkel rótta útját. De minden hiába volt. a válla hirtelen úgy kiszélesedett.mondta Emil -. Egy bankot pillantott meg az utcasarkon.ordította. Kalapocska pedig a menet mellett karikázott. mint egy bokszbajnoknak. . De a gyerekek is rákapcsoltak.Gusztáv és én bemegyünk! .Vigyázat. balról gyerekek. . A háta mögött gyerekek. s Grundeis úr körül volt kerítve. nagyot dudált. E percben Gusztáv megjelent a kapuban. jön! Mindenki rohanni kezdett. az orra elõtt gyerekek. megfordult. s visszafelé kezdett futni. Jobbrólbalról.Nem tetszik nekem ez a dolog. hogy mi történt. rohantak. Gusztáv kihúzta magát. Be akart fordulni egy mellékutcába.Fedezz . A keménykalapos szemlátomást egyre idegesebb lett. . futottak. A keménykalaposnak ebben a pillanatban új ötlete támadt. akik egyenesen az arcába meresztették tekintetüket. öt percbe sem telt.Csend legyen! . hogy az majd feldõlt. nevetgéltek. Ha most megjelenik egy rendõr. az ellenség hûségesen követte. mintha a saját nagymamája volna. hogy rendõrt hívjon. az üzletekbõl a kiszolgálók s a vevõk az utcára rohantak. Áttört a gyerekek gyûrûjén. mihez kezdjen.. hogy valami nagy dolog készül mondta a Professzor -. az udvar egy szempillantás alatt kiürült. hogy le ne maradjanak.mondta Krummbiegel. Egyre rosszabbul érezte magát. A Professzor a bejárat elé ugrott. Emil s Gusztáv küldöncei szélsebesen vágtattak a szétszórt gyerekcsoportok felé. Az egyik gyerek pedig . . Arra még ráérünk. Ugyanabban a pillanatban valamennyi gyerek is sarkon fordult. már végképp nem tudta. . s elindult a Kleist utca felé. Hirtelen megállt. Összerázkódott. A háta libabõrös volt.kiáltotta a Professzor. . s izgatottan kérdezgették.Olyan pofát vág.. jobbról gyerekek.

hogy izgalmában alig látott.Itt vagyok . Gusztáv pedig mögéje került.Halló! . Geroldot.mondta Grundeis a pénztárosnak. . Magához hívta Krummbiegelt. Emil.Már megbocsát! S azzal megfordult. váltson fel egy százmárkást két ötvenmárkásra.Micsoda? . .marad. amely fölött egy tábla függött "Pénz be.közölte Emil. hogy a duda kellõ pillanatban mûködésbe kezdhessen. ami most fog történni. de messzibbre nem voltak hajlandók elmenni. Elérkezett a döntõ pillanat. s rögtön megfordult.felelte a fiú -.Kérem . A pénztáros kezébe vette a három bankjegyet. XIV.jelentette ki a Professzor. akik a szomszédos fülkékben ültek s számoltak. negyven márkáért pedig ezüstpénzt kérek . Jól válogasd ki a tízet. semmi esetre sem akartak lemaradni. . mintha moziban volnék.Ez nem változtat a tényeken . Emilnek úgy dobogott a szíve.Fel a fejjel! Most komolyra fordul a dolog.fordult a pénztáros Grundeis felé.Ilyen pimaszsággal még életemben nem találkoztam . . mintha kígyó csípte volna meg õket. Jaj istenem. az ablakhoz lépett. . s most csak azért akarja felváltani. . S azzal Gusztávval együtt eltûnt az ajtó mögött. FEJEZET MIRE JÓ A GOMBOSTÛ? Mire Gusztáv s a Professzor belépett a bankhelyiségbe. azonnal abbahagyták a munkát.kérdezte a hivatalnok ijedten. hogy én milyen izgatott vagyok! Pontosan. s Emil tíz fiúval a színre lép.Egy barátomtól lopta. . A Professzor szorosan a tolvaj mellé állt. kezét nadrágzsebében tartva. maga pedig felcsatlakozott Emilhez. a két Mittenzwey testvért. Elõtte a sorban néhány ember türelmetlenül várt. a többieket pedig szétosztotta a többi üldözõ csoport között. . s megkérdezte a Professzort. mint egy vizsla. .Hát még én! . arról. izgatottan szimatolva. kérem! Ez lopott pénz! . . Kalapocska megkérte az egyik gyereket. Kartársai.és kifizetés" felírással. hallott. még néhányat a törzsgárdából. s jobbjával egy akkora ökölcsapást mért a keménykalapos gyomrára. ez az úr itt elõbb jött. s egy százmárkást és két húszmárkást tett le a márványasztalra.Ez a pénz nem ezé az úré . a keménykalapos már az egyik pénztárfülke elõtt állt.mondta a keménykalapos.kiáltotta a Professzor hangosan.Legyen szíves. s elindult a pénzszekrény felé.mondta a Professzor. s felugrottak. Ha Gusztáv dudál. Aztán a pénztáros letette a telefonkagylót. hogy mi a kívánsága. felhúzzuk a függönyt. hogy fogja a kerékpárját. A kapott utasításnak megfelelõen a fiúk ugyan néhány lépéssel hátrább vonultak. amíg a fülkében ülõ hivatalnok be nem fejezi telefonbeszélgetését. .mondta izgatottan lihegve.Tessék? . . s egy csattanós pofont kent le a Professzornak. nem lesz könnyû dolgunk. .Egy pillanatra. hogy a lopást ne lehessen rábizonyítani. .

s csak késõbb szállt ki. uram . Õ is velünk ült a fülkében. s egy darab papírt tett maga elé. .Hogy hazudik! . A hivatalnokok elmosolyodtak.kiáltotta Emil. akivel a vonaton együtt utaztál? .Ebbõl is látszik.jegyezte meg az egyik hivatalnok. . s szemmel látható jóakarattal és érdeklõdéssel néztek a gyerekekre.Grundeisnak hívják . uram mondta az igazgató.Dehogy tudom .Kérem az okmányait. Jakob néni Grünauból. A fiúk meghökkenve néztek Emilre. .Dehogy nincs tanúm . s tegnap egész nap a városban tartózkodtam .mondta Grundeis úr. .De csak tegnap este óta! . . .kiáltotta Emil. élükön Emil. a Schumann utca . hallja-e? Az anyám küldte a nagyanyámnak.mondta a tolvaj udvariasan mosolyogva. a fûszeresünknek.Igenis hogy van.hogy az áldozat megtántorodott. Azonnal adja vissza! . akkor sem.kiáltotta Emil.S ezt be is tudod bizonyítani? .kérdezte szigorúan a pénztáros. . .mondta a tolvaj hanyagul.Egy hete Berlinben vagyok.kiáltotta Gusztáv. . hogy adjak át szívélyes üdvözleteket Kurzhals úrnak. .Azt ugyan nem tudja . . . .Mert ha egyedül voltál vele egy fülkében. . könnyeivel küszködve tehetetlen dühében.kiáltotta Emil dühösen. aki itt lakik Berlinben. fiam .kiáltotta Emil. amit épp most adtam át a pénztáros úrnak váltásra . ha ideiglenesen itt tartjuk a pénzt. Aludtam. hogy felírja a keménykalapos nevét és címét. a bankfiók igazgatója pedig dühösen kivágtatott szobájából. .Egy százmárkást és két húszmárkást lopott el tõlem.Alighanem szükség lesz rá. sápadtan a méregtõl.Tudniillik én liftesgyereknek öltözve belopózkodtam a szállodába. iszonyú hangosan. . hogy ez az úr azonos azzal. amit tudok. a pénztár elé ugorva. hogy Grundeis a neve. A hivatalnokok kíváncsian a pénztár felé rohantak. hogy a gyerek téved .kérdezte az igazgató.Csupa hazugság! . amelyben Neustadttól Berlinbe utaztam. s tudom. hogy a pénz a tied? Ráírtad a bankjegyekre a nevedet? Vagy tudod a számukat? . .Engem tudniillik Müllernek hívnak. . . hogy az embert meglopják.Ez az én pénzem.Be tudod bizonyítani.Legjobb lesz.közölte a tolvaj. s azalatt lopta el. Mert mivel bizonyítanád be. aki a személyazonosságát bizonyítani tudná .Mi bajuk ezeknek a srácoknak? .Azt állítják a csibészek. hogy alibit bizonyítson. .Sajnos nincs nálam a személyazonossági igazolványom . Még azzal is megbízott.felelte ez.Hát az nem olyan egyszerû.Hogy milyen galádul hazudik! .kiáltotta Emil. akkor elhozom a szállodából. Gusztáv pedig háromszor dudált.Úgy is van .Ki gondol arra. hogy elloptam tõlük azt a pénzt. . .Szívesen .Még ha igazat mondasz. . . uram mondta az igazgató a tolvajnak.mondta a pénztáros. . Abban a vonatban.De ha egy pillanatig vár. . s közrefogták Grundeis urat. A bejárati ajtón pedig tíz fiú rohant be.mondta a pénztáros. . .mondta. . A keménykalapos nevetett.mondta Emil. Nekem azt mondta a vonaton. De azért mégiscsak az én pénzem.kérdezte az igazgató. Tegnap délután.A Kreid-szállóban lakom. akkor nincs tanú.

s mellette Kalapocska kis ezüstös kerékpárján. sápadtan az izgalomtól. a bankhivatalnok.mondta a tolvaj. Emil pedig . A pénztáros pedig vette a kalapját. zsebre tette a három bankjegyet és a gombostût.kiáltotta a pénztáros. vérszomjasan lógtak rajta. Kalapocska megnyomta a pedált. Csak nem képzelik. a kezét ráncigálták. A tolvaj hátralépett. . .S itt a hozzá való tû .kiáltotta hirtelen Emil. becsületszavamra a pénz az enyém . hogy tartóztassa le ezt az embert. s a rendõr mellé szegõdött. A rendõr. s hiába igyekezett szabadulni. FEJEZET EMIL A FÕKAPITÁNYSÁGON A menet a legközelebbi õrszobára vonult. kettejük között a tolvaj s mögöttük kilencven-száz gyerek Mellettük az úttesten pedig Kalapocska vidáman csilingelt kis kerékpárján. jobbrabalra taszigálta a körülötte álló fiúkat. s ott elreferálom az egész színházat.A gyerek igazat mondott . hogy mi történt. . karjába. keresztülrohant a bankhelyiségen. A tûszúrásnak a helyét biztos meg lehet találni. Mindenki az ajtó felé szaladt. úgy megkönnyebbült egyszerre a szíve.mondta Emil. XV. Példátlan egy menet volt! A rendõr. A fiúknak izgalmukban elállt a lélegzetük. .Álljunk csak meg egy szóra! .Várjunk csak egy pillanatig! A pénzt gombostûvel a kabátzsebembe tûztem. .15-ben. hogy el ne veszítsem. én most hazakarikázok.A bankjegyeken világosan látni a tû nyomát.Uraim. is büszkén az asztalra helyezte a gombostût. s kiugrott az utcára. a bankhivatalnok. Itt a rendõr bejelentette egy õrmesternek. . Ebben a pillanatban a tolvaj villámgyorsan megfordult.Ebédre otthon vagyok.Talán meg volt sérülve az egyik bankjegy? . . hol Müllernek hívnak. olyan erõvel. A pénztáros a három bankjegyet az ablak felé tartotta.Meg is szúrtam magam vele. S már jött is egy rendõr futólépésben. Az igazgató idegesen dobolt ujjaival az asztalon.Nem tudok róla.Emil fiam . Minden valószínûség szerint vasúti tolvajjal van dolguk.kérdezte a pénztáros. A kabátjába kapaszkodtak. a nyakába ugrottak.Utána! . felrántotta az ajtót. Az igazgató pedig felszólította a rendõrt.kiáltotta. . hogy kisfiúkat meglopok! . De mire kiértek az utcára.Nem hiányzott az egyik sarkából? . hogy egyikük-másikuk elvágódott.kiáltotta az igazgató. már legalább húsz fiú kapaszkodott a tolvaj lábába. Mindenkit üdvözlök. kettejük között a tolvaj s mögöttük kilencven-száz gyerek! Így meneteltek a rendõrõrszobára. . mint a piócák. s egy nagyot ugrott a levegõben. s mosolyogva nézte boldog unokabátyját. majd óriási csengetéssel befordult a sarkon. mint egy nagy iskolai kirándulás . . akit hol Grundeisnak. Emil pedig visszabólogatott.Olyan szépek vagytok. .kiáltotta -. s azt mondta: .

Bevallom .Biztos ez is hazugság! .Mert ha nem lett volna saját pénze.dörmögte az õrmester.Csend legyen . Személyi igazolványai nincsenek..Majd ezt is kivesszük belõle.Majd kivesszük belõle. A pénzedet is ott kapod vissza. s a szálloda portása is adott kölcsön tíz márkát. közölte. mi a neve s hol a lakása. õrmester úr .mondta az õrmester.S nem is kellett neki olyan nagyon az a pénz . .felelte a tolvaj komoran. S mindent feljegyzett. Aztán Müllernek.. . . S merthogy épp nem volt pénzem. nem is eshetett ki! .kiegészítette a jelentést. . Gusztáv és a Professzor . s csupa udvariasságból kancsítani kezdett. . . Hogy hol lakom. . és elment. .mondta a tolvaj.Csend legyen .dörmögte az õrmester.Elõbb Grundeisnak hívták. Ezek után Grundeis-Müller-Kiessling úr tollba mondta pillanatnyi címét. A fiú a sarokban aludt.kérdezte Emil gondterhelten.S magát hogy hívják? . akkor költött volna belõle. . mert tolvajt fogtak a kerületükben. hogy jött rám.Hisz bevallottam a lopást. hogy megnézzem. S azzal felemelte a telefonkagylót. .dörmögte az õrmester. és sört is ivott a kávéházban. megevett két tojást pohárban. s felhívta a fõkapitányságot: hogy küldjenek kocsit. .Vigyázat.súgta Gusztáv Emil fülébe -. . Üzleti dolgaim vannak Berlinben.kiáltotta Emil.Kis komám .Herbert Kiessling .felelte az õrmester komoran. te most a földalattival elmész az Alexander térre. .Én meg mikor kapom vissza a pénzemet? .Hiszen a borítékot hozzátûztem a kabátbélésemhez. melyik évben. A többit majd meglátod. .Szíveskedjék engem szabadlábra helyezni. . mi van benne.Valóságos detektívek! Átkozott banda! . Amire a fiúk . .dörmögte az õrmester.Grünauban .jegyezte meg a Professzor.S hol tartózkodott tegnapig? . S ott majd kitisztázzák a dolgot. azt is tetszik tudni. hogy tegnap délután Emil Tischbein tanulótól a berlini vonaton 140 márkát lopott? .mondta az õrmester. . Arra volnék kíváncsi.Van hát! .Most mindannyian odamentek. .kiáltotta Emil.Emil.Csend legyen! . Aztán elmondta. Felvették a személyi adatait. .A fiúk tegnap gyûjtöttek.Van pénzed.Micsoda egy csirkefogó! . .Nem is tudom. amit elmondtak neki.Bevallja-e. Az õrmester mindent felírt tintával.kiáltotta a Professzor.felelte a keménykalapos. . Barátságosan megveregette Emil vállát. .mondta a tolvaj. aki a három bankjegyet átadta az õrmesternek.Micsoda alak . .kérdezte az õrmester. s ott jelentkezel Lurje õrmesternél. Most meg Kiesslingnek. Taxiban is ült. . . De a dörmögés puhára volt bélelve jóakarattal. hogy mi az igazi neve. hogy mehet-e. .kérdezte az õrmester a keménykalapostól.kérdezte végül a tolvajt. s egyszerre csak kiesett a zsebébõl a boríték. . . . A pénztáros megkérdezte.Kutyagumit . most be kell ülnöd a rabomobilba. . hogy hol született. . Aztán születési adatait s állandó tartózkodási helyét.kiáltotta Gusztáv.hangos nevetésbe törtek ki. . s el szeretném intézni õket.Majd a fõkapitányságon . Én meg felemeltem s kinyitottam.Majd azt is kivesszük belõle. a Kreid-szállodát. Úgyszintén a bankhivatalnok.Tischbein. Tischbein? . mert röhögök .

Fiam . .Siess. . Egyébként is még meg kell verekednünk. Végül is bekopogott az egyik ajtón. . a gyomorsavam máris mûködni kezd.Most pedig visszakapod a pénzedet . Lurje úr akkorát lökött Emilen. Addig is igaz szívvel köszönetet mond segítségükért.mondta Emil. A felügyelõ úr rokonszenves embernek látszott. hogy valamennyiüket legalább egyszer viszont fogja látni.kiáltotta Gusztáv.mondta Emil. majd utána a Professzorét is -. . Idevonatkozó telefonjelentéseink már befutottak. Épp reggelizett. zsebre . enkezemmel kenlek a falra.mondta Lurje úr tele szájjal. hogy hívják fel kis Keddet. De végül is megtalálták Lurje õrmester urat. A verekedésrõl lemondok. majd onnét a földalatti állomására. Az utcán álldogáló gyerekek utánaordítottak.Itt a kis detektívünk. nyelvével félretolva egy újabb. már tetszik tudni? . .. Átvette a pénzt. csak az Emil szûkebb környezetéhez tartozó fiúk kísérték el vendégüket a szállodához.Mamlasz . A gyerek szemlátomást megkönnyebbült. átadta az írásbeli jelentést s a száznegyven márkát. még meg nem rágott falatot. iszonyú jó kedvem van. hogy képtelen volnék uraságodat a földhöz kenni. . Emil kezet fogott az õrmesterrel. Lurje úr több folyosón haladt át. az õrmester pedig a kísérõ rendõrnek. mielõtt hazautazik... Mire befejezte. felügyelõ úr .Mehetünk .mondta egy hang. . Emil bemutatkozott. a vadászat tehát véget ért. A rabomobil útnak indult.dörmögte az õrmester. A felügyelõ úr máris beszélni szeretne veled. Mehetünk? .mondta. Úgy meg vagyok hatva. . komám . .Aha . A hülye ruhád miatt. rengeteg szobaajtó mellett. s megfogta Gusztáv kezét. a mûkedvelõ detektív.Ha én valakit enni látok. S reméli. mindenre kiterjedõ pontossággal elmondta történetét. A gombostûrõl sem feledkezett meg. hogy az majd az íróasztalig szánkázott. . Emil egy kényelmes karosszékben ülve.Eszedbe ne jusson! . hadd tudja meg õ is a történet végét. Bizonyára nagyon büszke volt. hogy Emil a fõkapitányságon visszakapja a pénzét. Grundeis-MüllerKiessling úr beszállt. de a tolvaj a kocsiban meg sem mozdult. . A gyerekek több csoportra oszolva hazavonultak. részletesen.Értem.Tischbein nevezetû. .kiáltotta Gusztáv. s megköszönte a szívességét. A Professzor pedig az õrszoba elõtt várakozó fiúknak hírül adta.Lehet . hogy egy elõkelõ hathengeres kocsin utazhatik. mondta. Szabad . Lurje úr beleharapott a vajas kenyerébe. balra fordult. Ezek után mindhárman a fõkapitányságra mentek.Az rossz kedvedben sem sikerülne. A pénzüket pedig minden bizonnyal vissza fogja fizetni. Néhány perc múlva befutott a rabomobil. jobbra fordult.Lépjen be. újra balra. S Emil megkérte õket.Ha megkísérled. a felügyelõ ünnepélyes arcot öltött.mondta.közölte a Professzor.tette hozzá Gusztáv.Mi majd itt megvárunk . Lurje félig kinyitotta az ajtót. ahol rengeteg folyosón baktattak végig. . Tischbein úr. aki a kocsiban ült. .De elõbb vissza szeretném adni a portásnak a tíz márkát mondta Emil.

mondta a felügyelõ. . .Odamész hozzá.Vigyázz.kiáltotta Emil lelkesen..mondta. .mondta végül is az egyik riporter. . .Remekül dolgoztatok. Most aztán lõttek neki.No? .Igen .Schumann utca 15 alatt lakom.kiáltotta Emil. Fõképp a Professzor vágta ki a rezet.Azért nem fordultam rendõrhöz. . .mondta Emil -. Azazhogy interjút akarnak tõled. aki most téged meglopott.mondta a felügyelõ.Most rögtön átadom a nagymamának. Kopogtak.De hogy el ne felejtsem: add meg a berlini címedet. ugye. anyait! Gusztáv a dudájával meg a Professzor meg a kis Kedd meg a Krummbiegel meg a Mittenzwey testvérek meg a többiek is.Valószínû. . Jöjjön fel a szobámba! . . nehogy még egyszer elveszítsd .Az meg mi? .Erre nem is gondoltam.. .mondta a felügyelõ.Helyes . Igen. . majd röviden elõadta Emil történetét.kiáltotta Emil. aztán a képet s az ujjlenyomatokat felküldjük a bûnügyi irattárba.Persze hogy igaz . Persze a nagynénémet is. hogy az az ember. miközben egy vastag szivarra gyújtott. Heimboldéknál.s azzal letette a kagylót. s mindent elmondasz neki. nem igaz? .figyelmeztette a felügyelõ..kiáltotta Emil lelkesen. volna valami érdekes dolog a maga számára.Apait. . ujjlenyomatokat veszünk róla. akiket még csak most keresünk. . A felügyelõ kezet fogott velük.Gyönyörû . akkor híres ember lesz belõle. . nagy füstfelhõket eregetve a szivarjából. már máskor is követett el bûncselekményeket. felügyelõ úr .mondta. .kérdezte a harmadik. .Ott gyûjtjük össze a bûnözõk fényképeit és ujjlenyomatait magyarázta a felügyelõ.tette.morogta a felügyelõ. . négy úr lépett a szobába. . .felelte Emil.Hát kérem! . beszélni akarnak veled. Jeschke õrmester úr jutott eszébe.Arról. Itt maradsz még egypár napig.mondta Emilnek -.mondta a kedves detektívfelügyelõ. .Hála a magasságosnak .Azt most alaposan kivizsgáljuk .Téged se kukoricalisztbõl fõztek .mondta a felügyelõ. . Így hívják a nagybátyámat.. . Lefényképezzük. .Még azt szeretném megkérdezni.Az meg mi? . .kérdezte Emil.kérdezte egy másik nevetve. . A telefon csöngetett.Újságírók jelentkeztek . Emil vállat vont.De ott vannak azoknak a bûnözõknek az ujjlenyomatai s lábnyomai is. A négy úr buzgón jegyzett. . hogy mihez kezdenek most majd Grundeisszel vagy Müllerrel. s vele kapcsolatos álma a vonaton.Falusi gyerek mint fõvárosi detektív.S akkor belekerülök az újságba? . . hogy a fiúk mindent beleadtak! . . .mondta. .mondta a felügyelõ. .Lehet . .Nem szerzõdtetnék külsõ munkatársnak? . ami veled történt. vagy minek hívják azt az alakot? .Ki van zárva .Nyilatkozat .Pillanat . én vagyok.Az igaz. Nagyon jól lehetett velük dolgozni. Mert ha egy gimnáziumi tanuló tolvajt fog. A felügyelõ bólintott.Miért nem mentél egyenesen egy rendõrhöz? . . fiúk .Hát maradnék .Szenzációs! . mi? . Emilnek egyszeriben libabõrös lett a háta. Mert hiszen elképzelhetõ. mert odahaza Károly nagyherceg szobrának egy nagy bajuszt rajzoltam.

ha jól emlékszem.Nem . ami csak eszükbe jutott: A Nikolsburger téri haditanácsot. .Aha .Szóval régi ismerõsök . . . Azzal felállt.Mindig be szoktam mutatkozni. . Azzal elbúcsúztak.Azt sem bánom . .Nem .mondta a gyerek megkönnyebbülve. Még a címemet is elkérted. Kezet fogtak. hogy visszaadhasd a pénzt.mondta K stner úr -. . amitõl K stner úr kissé megijedi. Emil is nevetett. a zsebében kotorászva. Majd hívjanak fel egy óra múlva. Az öt jelenlevõ azonban hatalmas nevetésbe tört ki. . .mondta Emil.Mi a véleménye a tolvajról? .mondta az újságíró..Természetesen velünk jönnek .Tegnap a 177-es villamoson maga váltotta meg a jegyemet.Az enyém meg K stner . . Emil Tischbein a nevem. csak nem fogjuk egyik legjobb detektívünket börtönbe dugni! . . s a három gyerek K stner úr vezetésével taxiba ült. amit Emil elmondott nekik. amikor megpillantotta Emilt. Sok csokoládétorta fogyott el tejszínhabbal.mondta. s mindent pontosan felírtak. a szállodában töltött éjszakát.Ugyan. .Megeshetik. .Persze . .kiáltotta a felügyelõ -.Nem hiszem. A cukrászdában sem hagyott alább a jókedv. mert nem volt pénzem .felelte ez. aki már egy újabb vajas kenyérrel foglalkozott. . .mondta elismerõn. s közben a gyerekek mindent elmondtak. Emil . fizetni én fizetek. K stner úr szemlátomást meg volt elégedve. Elébb azonban még betérnénk egy cukrászdába egy csokoládétortára.De Gusztáv és a Professzor a folyosón vár rám.jelentette be K stner úr -. és szó sem volt semmiféle letartóztatásról. tejszínhabbal. te most eljöhetnél velem a szerkesztõségbe.Most visszaadhatom? . felügyelõ úr.Tényleg nem? Hát ennek örülök . hogy nagy meglepetésben lesz részünk. . A többi riporternek azonban még sok kérdeznivalója volt.közölte K stner úr.mondta az újságíró.kérdezte.Még be is mutatkoztál.emlékeztette Emil. A dicséret következtében egy-egy újabb adag csokoládétorta fogyott el tejszínhabbal..Már emlékszem.és pirosra mázoltam az orrát. . . Tessék engem letartóztatni. . Ezek után elbúcsúztak. és egy cukrászda elé hajtatott. . . uraim.Nem ismer meg? . Emil K stner úrral együtt rengeteg folyosón át visszagyalogolt Lurje õrmester úrhoz.Kitûnõ munkaerõk vagytok .nevettek az újságírók. és végül a nagy botrányt a bankfiókban. . . az üldözést a taxiban. és az egyik riporter elé lépett.felelte az újságíró. A fiúk ennek örültek.felelte a fiú.mondta Emil.Aha .válaszolta az újságíró.Ugyan! . A többi riporternek azonban még sok kérdeznivalója volt A kocsi belsejében Gusztáv egy nagyot dudált.kérdezte az egyik a felügyelõtõl. . hogy mûkedvelõ volna . Emil .kérdezte Emil.kiáltotta a felügyelõ.Ide figyelj. Aztán Gusztáv és a Professzor autóbuszra szállt. .De büszke! . .Igaz . Emil pedig .Ha én fizethetek .mondta. Gusztáv zöld álruháját.

Hamar . alá . ... Tudniillik ott van a csokor. hogy szíves? . Meg a kofferem is. mintha ezer írógép dolgozna -. hogy az . és olyan vizsgálódó tekintetet vetett Emilre. Nagyon kedves asszony lehet. S a folyosókon úgy futkostak az emberek.morogta a sofõr. Nagy szenzáció lesz! K stner úr letette a kagylót. majd beléptek egy sokablakos világos helyiségbe.kiáltotta K stner úr a már induló autó után -.. XVI. mondta. ..Sajnálom. ha nem lesz elég az. megkérdezte a fiút.Vigye el a barátomat a Schumann utca 15.Gyere . mintha most látná életében elõször. . Aztán liften újra lementek a földszintre..Nahát! . .kiáltotta meglepetten. Néha abbahagyta.Az a kérdés. Az autó pedig befordult a következõ sarkon. . akkor tovább diktált. . amit kaptam..mondta Emil. olvasd el a ma délutáni lapot. majd akkora. Egy szobába nyitottak be.Szenzációs! . K stner úr ide-oda szaladgált a szobában. . hogy kipótold. Mindjárt visszajön. . hogy így történt-e. Még jobb!. . ha hazaérsz. s itt K stner úr az egyik szedõnek átadta azokat a kéziratoldalakat.ahol akkora zakatolás és kopogás volt.. s kimentek az utcára.Bizony. .mondta az ember.mondta neki. Meg fogsz lepõdni.mondta Emil.Van pénzem. amit Emil elmondott. majd K stner úrral együtt útnak indult a szerkesztõség felé. Nagyon örülök. hogy igénybe kell vennem az idejét . hogy délután felhívja kis Keddet. K stner úr hosszan szorongatta Emil kezét.Le fogunk fényképezni. Óriási szerkesztõség volt. van-e pénzed.. . épp csak hazaküldi elõbb a fiút a nagymamájához.felelte a sofõr.Rendben van . amelyeket odafenn a csinos szõke kisasszony lekopogott. S azzal elbúcsúztak.Édesanyádat is üdvözlöm . De most el kell mennünk a Kaiser fasorba.. mint a fõkapitányság.kiáltotta Emil meglepetten.S a csokrot okvetlen meg kell szereznem.Hogy még ne mondjam el neki?. Természetesen megint csak taxin. sofõr úr . a Josty-kávéház elé.kérdezte. nagyon örülök. Most már hamar hazaérünk? .mondta. Innét a nyomdába mentek le .. ... noha a fiú kézzel-lábbal tiltakozott. Elõzõleg azonban még meg kellett fésülködnie. . s pénzt adott a sofõrnek. amit a nagymamának hoztam.megígérte. és gépbe diktálta mindazt.Mi az. . melyben egy szõke kisasszony ült.mondta a sofõrnek.. De nem sokat ellenkezett. A taxi megállt.mondta Emil. hanem K stner úrral együtt beszállt a liftbe. s behajtott .Ne mondja! . S ha Emil bólintott..Hogy el ne felejtsem . FEJEZET A FELÜGYELÕ ÚJRA JELENTKEZIK Egy idõ múlva Emil kikopogott a sofõrnek. . mintha egy nemzetközi akadályversenyt bonyolítanának le. beültette Emilt. balra kanyarodott. . K stner úr taxit hívott.Majd add át. Hálásan köszönöm. K stner úr nemkülönben. mert nagyon fontos dologról van szó. fiam! Emil búcsút intett. ahol Emilt egy fényképezõgép elé ültették. felutaztak három emeletet. Volna oly szíves? . Ugyan!. Aztán felhívta a fõkapitányságon a felügyelõt.

Még mennyi pénzt tetszik kapni? . visszaszállt az autóba. Emilt a díványra ültették. a másikkal egy szelídet legyintett a gyerek bal orcájára. Most viszont többet küldött.Megvan a pénz? . . de az üzlet gyengén ment.felelte a sofõr.. udvariasan köszönetet mondott.mondta Emil. hogy a huzat ki ne tépje a kezébõl. majd a hajánál fogva becipelte a jövevényt a lakásba. Ó.Hát téged is látni végre . . Emil kiszállt. . Ez most sokkal barátságosabbnak s vidámabbnak tetszett. miközben egy húszmárkást visszaadott Emilnek.Ha például nekem akarnák adni. a kasszához ment. . .Emil.mondta a gyerek. fiam . vagy azonnal megüt a guta dühömben . . s amikor épp nem dõlt fel.mondta az öregasszony. Megfordultak. vajon megvan-e a pénze.Vigyázat. te szegény õrült! . Aztán egy újabb utcába kanyarodtak. de nem jutott rá ideje.kiáltotta Emil. újra befordultak egy sarkon. Szerencsére a taxi végül fékezett.mondta. . mintha egy valódi Tizian-kép volna. végigrohantak rajta.Hát itt volnánk .Ó.Vagy elveszed ebben a minutumban.Neked jár vissza harminc pfennig. szûk utcákon. tedd zsebre! . Egy idõ múlva egy ismeretlen városrészbe kerültek. . A nagymama s Márta néni pedig akkora szemeket meresztett rá. . nagymama! . Megérkeztek. . . .Tartsa meg. Emil kiszállt. . . hogy néhány hónapja semmit sem küldött.mondta Márta néni barátságosan.Nem dohányzom. Emil szívesen nézegette volna a tájat. a fehér selyempapírba burkolt virágcsokorra kellett ügyelnie. .Mami szívélyes üdvözletét küldi. . S hogy ne haragudj. mint két nappal ezelõtt. szürke házak között hajtottak el.S vásároljon rajta néhány szivart. s azzal elindította a kocsit. Emil felmászott a harmadik emeletre. s 120 márkát átnyújtott a nagymamának. Megvolt. óriási lárma támadt az ajtó mögött.egy széles mellékutcába.Nem.Semmit . s megszorította a fiú kezét. visszafelé karikáztak.Hát most mehetünk a nagymamához. . Ó. . . kiszedte zsebébõl a három bankjegyet.mondta. megállt.jelentette be a nagymama.kiáltotta Kalapocska.Nem. sofõr úr .tette hozzá. az ember fogadjon szót a nagymamájának . . te átkozott gézengúz! . . becsöngetett az ajtón.mondta Márta néni is.mondta az öregasszony.Gyerünk.. De azért óvatosságból Emil beletapogatott a kabátzsebébe.Kaptam húsz márkát mamitól.Tessék.Köszönöm szépen. nem kérem . fiam! .mondta a sofõr.kiáltotta. ó.Ez pedig a tiéd. nem fogadom el. A jó detektívmunkáért . mialatt a jobbra egy erõteljes csókot lehelt. mi szegény nõk! Aztán valamennyien bementek a szobába. sofõr úr . Kalapocska azonban csak a könyökét nyújtotta oda kézfogás helyett. . nedves a kezem kukorékolta. . Hamarosan elértek a Nollendorf térre. Mintha megbabonázták volna: a koffer állandóan feldõlt. . te átkozott gézengúz. Abban a pillanatban izgatott kiáltozás. . . A nagymama jelent meg a küszöbön.kérdezte Kalapocska. Egyik kezével megragadta Emil gallérját.mondta Emil.Tedd már el. drága fiam .Miért ne volna meg! .Ezt nem fogadhatom el . visszakérte az ott ülõ hölgytõl a koffert s a virágokat.mondta. s megállapodtak a Josty-kávéház elõtt.Mert épp mosogatok. miközben a bankjegyet a fiú zsebébe dugta.

egyszerre megdöbbent csend költözött a szobába.Mit szeretsz a legjobban? . Márta néni pedig almás rétest sütött. fiam. Sírni való. mintha elutazása óta már legalább egy hét telt volna el. .mondta Emil. Kalapocska pedig vidáman szaladt mögötte. . azonos egy hannoveri bankrablóval. . hogy mi lesz . De egyrészt az ember szívesen megeszi kétszer egymás után is a kedvenc ételét.felelte az öregasszony. Ezek után a csokor átadása következett.Azzal lement a pincébe a kerékpárját elzárni. aki épp ebben a pillanatban tért vissza a pincébõl.Most pedig gyerünk ebédelni. hóna alatt aktatáskával.Hátha magához tér . és gyönyörû hármasokat s nyolcasokat. .mondta a rendõr. Ebéd után Emil és Kalapocska lementek az utcára. akit a rendõrség négy hét óta köröz. . .Kinek van születésnapja? .vélte Kalapocska.mondta ez. vagy ha úgy tetszik. miközben kinyitotta aktatáskáját -.. hogy ha elengedné. . . s nagy szemeket meresztett a rendõrre.Nem tudom. ezredes úr . hogy a tolvaj. . másrészt pedig Emilnek úgy rémlett.kérdezte. némán baktatott fel a harmadik emeletre.Emil Tischbein vagyok .felelte Kalapocska.Igenis . elõtte való nap is sonkás makarónit ebédelt.Dehogy van . akit Emil Tischbein tanuló ma reggel átadott a hatóságoknak.Sonkás makarónit.Valami baj van? . . felült a díványon. .vigasztalta Márta néni az elszomorodott gyereket. mert a fiú ki szerette volna próbálni Kalapocska szép ezüstfényû kerékpárját. Aztán Emilnek le kellett szállnia. Messze földön híres volt a fõztjérõl.Tegnap óta nem látott vizet . még egészen friss volt.Gratulálok . Kalapocska.jajgatott Emil -.Mink volnánk azok. a fiú menten orra vágódna.Emil. . Emil végigkarikázott három utcát. . Márta néni bevezette az ebédlõbe. jobb kezében a nyerget fogva. . kérem. én köszönöm. helyette Kalapocska ugrott fel a nyeregbe. .mondta a kislány. Amikor mamival együtt megvettük. nagymama. Jeschke õrmester még mindig kísértett lelkiismeretében.kérdezte Kalapocska. De amikor lecsavarták a selyempapírt a csokorról. . s megsimogatta Emil fejét. S ennek következtében olyan erélyesen látott neki a makaróninak.kérdezte Emil. nevetni való látvány tárult eléjük. s kíváncsian hegyezte fülét.Itt laknak Heimboldék? .Hát ha másképp nem megy . mi lesz ebédre? . Rengeteg . mivelhogy azon a véleményen volt.mondta a rendõr. akkor tisztelettel elfogadom. . De az õrmester semmit sem árult el titkából.Hát arról volna szó . .Szárított spenót .Nem is csoda. A bácsi csak estére jön haza. valamint tökéletes köröket írt az aszfaltra.Hát akkor tudod.mondta Emil szomorúan. mintha már legalább egy hónapja nem evett volna. . fiam .Elhiszem. Kalapocska virágvázát hozott. Kit tisztelhetek az úrban? . És hálás köszönet. fiam . teríts! . Egy rendõr közeledett feléjük. Ha jól emlékezett. s az elhervadt virágot vázába tette. Nagymama lefeküdt a díványra. Tessék egy pillanatig várni. elhiszem. Emil és Kalapocska pedig állva maradt az asztal mellett. fiam. A nagymama felébredt.mondta nagymama.Igenis. .Épp ellenkezõleg.mondta a kislány.Én köszönöm.

A rendõr ezek után nagy köteg bankjegyet szedett ki aktatáskájából. most már mami is feljöhetne Berlinbe? XVII.A bank pedig .Mi történt vele? Hol van? Mit tud róla? . . Mivelhogy most elég pénzük van. . . Az öregasszony vállára tette a kezét. Emil udvariasan meghajolt.. amikor az ember elkészült a számolással. a jutalom õt illeti.két héttel ezelõtt jutalmat tûzött ki annak számára. csak azt lesem. s egyben örömének ad kifejezést afölött. Wirthné asszony . most pedig meghívjuk a fiúkat uzsonnára! .Hihetetlen! Hihetetlen! Kalapocska pedig felállt a székre. a fénykép s az ujjlenyomatok segítségével sikerült leleplezni.A kiskésit! .Nem.. tulajdonképpen. . s üzeni. mert elájulok! .folytatta a rendõr .kiáltotta Kalapocska. hogy a déli vonattal tessék felutazni hozzá Berlinbe.Most pedig meghívjuk. .. s egyenként leszámolta az egészet az asztalra.Okvetlenül.mondta.Jó napot. A nagymama aláírta a nyugtát. tehát könnyen nyélbe lehet ütni. A rendõrség pedig ezer márka jutalmat fizetett ki neki. Csupa ezermárkást. Kitûnõen van. A fiam még egy sort sem írt. Ha megszólal a csengõ.De hiszen nagyon jól van. s mintha zenekart vezényelve.. Heimboldné épp most hívott fel Berlinbõl.. . Képzelje csak el. Most már be is vallotta a dolgot. aki a rendõrséget a tettes nyomára vezeti.mondta Tischbeinné.Ideges vagyok. De Márta néni elõbb egy nagy pohár cseresznyepálinkával kínálta meg a konyhaszekrénybõl. hogy. köszönöm. .. Mit szólnátok hozzá..kiáltotta Tischbeinné.De hát honnét tudja mindezt? . úgy énekelte: . .A nõvére..Rögtön megõrülök. . hogy okvetlenül tessék menni..súgta Márta néni. . . A pénz nagy részét megtaláltuk a kabátbélésébe varrva.Fogjanak meg. Fésüljem meg? .Hogy van? .Nagyon izgatott volt.. . s fejcsóválva mondta: . hogy nem a postás jött-e.Köszönöm. A felügyelõ úr szívélyes üdvözletét küldi..felelte Tischbeinné. ijedtében mind a két karját ég felé emelte. s egy szót sem tudott kiejteni. hogy a tisztes munka így elnyeri jutalmát. kedvesem . a pék felesége becsöngetett Tischbeinék lakására. Tischbeinné! .Atyaúristen! . hát igen. Hát ehhez mit szól? S most azt üzeni.mondta Emil.Igen .Emil tudniillik szívélyes üdvözleteket küld és.Kérem . De azért. .kiáltotta Kalapocska.pénzt lopott. . Emil is ott volt a telefonnál. Csak azért ugrottam fel. .mondta a pék felesége. s hiába tagadott. .. egy üzenetet hozok. FEJEZET TISCHBEINNÉ NAGYON IZGATOTT Másnap reggel Neustadtban Wirthné. a rendõr pedig eltávozott.Ezer márka! . Tischbeinné tolvajt fogott. S mivelhogy nevezett Emil Tischbein tanuló találta meg a tolvajt. Emil a nagymama mellett ült.

.Úgy. szorgalmas is. Okos is. Le a kalappal elõtte. Tischbeinné idegesen izgett-mozgott a helyén. már kissé megjuhászodva.Úgy.. . A vastag betûs cím így szólt: SZÁZ BERLINI GYEREK ELFOG EGY TOLVAJT Ezek után részletes jelentés következett Emil útikalandjairól. a sürgönypóznákat számolta. Tischbeinné valósággal belesápadt. . mondhatni.Atyaúristen! . Egyszóval. s így szólt: . felmegy Berlinbe? . ha valami baja történt volna! Még most is égnek áll a hajam. soha többé nem engedem egyedül . s a legszívesebben kiszállt volna.Az is meglehet. Elsõ az osztályban. akárhogy nézzük is! . még nagyobb meglepetés érte.Ön Emil Tischbein édesanyja? De hisz az egy remek fickó.dadogta Tischbeinné. Holott az ablakok be voltak csukva. . De délután a berlini vonat egyik fülkéjében ülve. mondják. melyet az újság elsõ oldalán közölt. de a cikk nagyon hosszú volt.kiáltotta Wirthné. s gondterhelt arccal becsukta vendége mögött az ajtót. asszonyom. le a kalappal? Hát csak tartsa nyugodtan a fején. .mondta Tischbeinné. tekintete egyszerre csak megakadt a szemben ülõ úr újságján. Nagyszerûen viselkedtek. De végül mégiscsak kimászott a verembõl a gyerek! S a többiek is milyen remekül dolgoztak. az szent igaz. Mindig szamárságokon töri a fejét.Tényleg? . Azt hitte. s csaknem az egész elsõ oldalt betöltötte. zseniálisan! Akárhogy nézzük is.Ez. Okos fiú. S miközben így emésztette magát..Persze hogy megyek. mintha a szél fújná. tessék! . egy fillér sem. Végül Tischbeinné végzett a cikkel. és olvasni kezdett. A közepén pedig Emil arcképe díszelgett.Ezer márka? Mert tolvajt fogott? Hogy jutott ez az eszébe? Nincs jobb dolga.Ugyan hagyjon már azzal az ezer márkával! . Az újság úgy zizegett a kezében. hogy nincs elvesztegetni való pénzünk. . hogy megtolja a túl lassú vonatot. kérem. Az utas ijedten nézett rá.Hát elálmosodott szegény . A szemben ülõ úr alig tudta kivárni.Hát az igaz . De képzelje el.Mihelyt magára marad. .... . nagyszerûen viselkedtek!.. le a kalappal! .. . az asszony megõrült. hogy vigyázzon a száznegyven márkára. kezdve a neustadti pályaudvaron s a berlini fõkapitányságon végezve. ..mondta a szemben ülõ utas.. Vele szemben egy úr újságot olvasott. . Nem. amelyek elhaladtak az ablak mögött. ha erre gondolok.Nono! . hogy végezzen az olvasással.Tessék.mondta Tischbeinné. . s idegességében ideoda forgatta szemét és fejét. S ujjával egy fényképre mutatott. bosszús tekintetet vetett a szemben levõ utasra. .Hát akkor jó utazást! S kellemes szórakozást! .mormolta Tischbeinné izgatottan.kérdezte jókedvûen a szemben lévõ úr. Pedig hányszor figyelmeztettem rá. az is elõfordul.. amíg viszont nem látom a gyereket. ez az én fiam. . Wirthné asszony .De hiszen érdemes volt! .mondta Wirthné. Hogy is tud ilyen hanyag lenni! Mintha nem tudná.. úgy.Köszönöm. . s kitépte az úr kezébõl a lapot.mormolta Tischbeinné.Azt mondja. Addig egy perc nyugságom nem lenne.Ezer márka nem megvetendõ összeg.kiáltotta. úgy? . pedig most már rég túl van rajta. hogy a tolvaj hipnotizálta. rögtön ilyen szamárságokba keveredik.Ezer márkát nem mindennap keres az ember. értem .S azzal kiterítette maga elé az újságot. ..

csak nála vásárolunk.Nem. . te kölyök .Azt hol lehet? . Nem igaz? .vélte az anyja.Jó ..mondta Emil. Nagyon nyugtalan voltam. fiam. A Friedrichstrasse pályaudvaron Emil már a peronon állt.A fénykép jó? .nevetett az utas.kérdezte Tischbeinné.De magasan hordod az orrod. De nem hallgat az emberre. azt esetleg betehetjük a bankba. Most már ott vannak. . kaphatok egy újat. . Nekem pedig? Azt még meggondoljuk.A pénz a bácsinál van. Majd meglátjuk.Kitõl? . meg a télikabátot sem . Azért nem fogadjuk el. .Remek egy fickó! .mondta -. . s üvöltenek. . .De mi nem fogadjuk el . . és megszorította a gyerek karját. hogy minden újság fényképet közölt rólam? S hogy hosszú cikkeket írtak? .zsémbeskedett a mama. Egyszer még szükséged lehet rá.Ha akarod.Ez még sokra viszi! . . miközben karját anyja karjába fûzte -. s közzétenni az újságokban.mondta Tischbeinné. hogy gombolja ki.mondta Tischbeinné. Összesen tizenegyszer olvasta el. de az arcán meglátszott. De elõbb meg kell ismerned a barátaimat. tudod? .Egyet már a vonaton elolvastam. ha ennyit foglalkoznak velünk.mondta a mama. hogy újra meg újra elolvasta fia kalandos történetét. .Ha ez a legnagyobb hibája! . hogy nem haragszik. Hányszor megmondtam neki. .A ruhádnak nem sokat használt a dolog . ha már fényképész elé került .kiáltotta. .mondta Emil. hogy bankba tesszük a pénzt .Semmi .mondta a mama.Hát majd még beszélünk róla .Egy nagy áruház nekem meg a Professzornak meg Gusztávnak új ruhákat akar ajándékozni. . az ilyen dolgokból.Hát most mit szólsz? . szõrmével bélelve.. . éppilyen.A kabát csupa ránc. majd mindent pontosan elmesélek.De azért rendbe szedhette volna magát egy kicsit. s Tischbeinné Berlinig azzal töltötte az idõt. Ezer márka! Hát nem csodálatos? Elsõnek egy villamos hajszárítót veszünk neked. . Tetszik önnek? . pedig ruha helyett futballt is kaphatnánk.Berlinbe. Ezt reklámnak hívják. . . ha leül.Példátlanul csodálatos volt.. . mindjárt megõrülök a boldogságtól.Már tegnap almás rétest sütött nekem. a hajszárítót azt nem engedem el. Nem történt semmi bajod? .mondta Tischbeinné. detektívek.kiáltotta Emil. . Az újságot a fülkében hagyta. . . és nagy meghatottságában kifújta az orrát. Szörnyethalnék a félelemtõl. vagy egy fényképezõgépet.Tudod-e.. a szekrénybe zárta. A következõ állomáson az úr kiszállt.. hogy itt tetszik lenni. gyerekeket.Asszonyom .Ha marad valami.beszélte Emil izgatottan -.Azt hittem.Helyes . .Márta néninél .Hát sok hibája nincs a gyereknek .kiáltotta az úr. és erre most meghívtuk az egész bandát. hogy egy futballt. Tischbeinné még egyszer megnézte a képet. A felnõttek hagyjanak ki bennünket. Anyja tiszteletére az ünnepi kék ruháját öltötte fel. ha akarod.kiáltotta Emil. miközben anyja nyakába ugrott. .Tudom.. . Lehet. és egy jó télikabátot. mert nem szeretjük.kérdezte az utas. hogy mi.

Kis Kedd pedig egyet szívott az orrán.Ki akar még csokoládét.kiáltotta a nagymama. . De azért nem kell túlzásba esni. felállt. én mondom nektek. Dicséretet nem kaptok tõlem.Köszönöm szépen. Kalapocska tenyerébõl tölcsért formált a szája elé.Mi az hogy! .Márta néniéknél valóban csúcsforgalom volt. és forró csokoládét öntött a csészékbe . s akkorát dudált. .Mert kérdem . ha száz gyerek elfog egy tolvajt? Nem nagy dolog. pedig szívesebben lett volna köztetek.Úgy van .folytatta a nagymama -. a két Mittenzwey. Mert ezt mindegyiktek megtette volna. emberek? Mert most Emil egészségére kell. Olyan csend lett. De van köztetek valaki. Egy szó. Gerold.Éljen kis Kedd! Aztán mindenki újra helyet foglalt. illetve futballokat nem fogadjuk el. A gyerekek sorban bemutatkoztak Tischbeinnének. . az ünnepség tetõpontjára hágott.Ifjúság. úgy van. figyelem! Én most egy beszédet tartok. Ennyit errõl! Kalapocska felemelte a nagy csokoládés kannát. mert az volt a kötelessége. nevetett.A ruhákat. az elvégzi a dolgát. A gyereknek málnapiros lett az arca.Hát igen . innunk. Mindenki kis Keddre nézett. Elvégezte a feladatát. de odahaza maradt önszántából. én ezt helytelenítem. kis Kedd. Én ezt helytelenítem. mi még gyerekek vagyunk. A gyerekek elhallgattak. Krummbiegel.mondta Emil. Aztán a nagymama kanalával megkopogtatta csészéjét. . Két napig ült a telefon mellett. Meg vagytok sértve. XVIII. s rettenetesen szégyellte magát. Márta néni almás rétese olyan volt.kiáltotta Gusztáv. Akinek helyén van a szíve. aki szívesen öltözött volna át liftesgyereknek. Beleegyeztek? . Igenis. Traugott. a Professzor. s azt mondta: . uraim? Nem tehetek róla. hogy segítségére volt fiának. S mindannyian azt kiáltották: . Amikor Emil befutott. aki ugyancsak szívesen mászott volna lábujjhegyen a tolvaj háta mögött. Nagy Frigyes.Kis Keddrõl beszélek. Tudta a kötelességét. tudjátok? Mindenki példát vehet róla. és a többiek is mind. Kalapocska mint egy csikó rohangászott az asztal körül. hogy még a rétes sem zizegett. Ne csináljanak velünk reklámot. mint száz. ez meg mindegyiknek megköszönte. díványon ült. ne tessék beképzeltnek lenni. Székeket kellett kölcsönkérni a szomszédságtól. Kalapocska mint egy csikó rohangászott az asztal körül. mivelhogy a népek már amúgy is megõrjítettek benneteket. Mindenki megjelent: Gusztáv. mint egy szép hosszú költemény. hogy Márta néni virágcserepei zörögni kezdtek. Ez volt az igazi férfimunka. . és forró csokoládét öntött a csészékbe. s tíz évvel fiatalabbnak látszott. Márta néni és Tischbeinné pedig beszaladt a konyhából. olyan nagy dolog az. igenis az volt a kötelessége. Most tehát valamennyien álljunk fel s kiáltsuk: éljen kis Kedd! A fiúk felugráltak. A nagymama pedig a. s a következõ beszédet mondta: . FEJEZET VAN-E A TÖRTÉNETNEK TANULSÁGA? .

de ha a bácsi esténként vacsora után lement a kocsmába. S azzal mindkét öklét dühösen nadrágzsebébe dugta. .Holnap korán reggel megyünk bevásárolni .mondta a fiú. .. Emil? .Hát nem látod.Velünk jössz. annak a családban az volt a neve. . Hogy mit veszek magamnak a pénzemen s mit nem. . . tönkretetted Kalapocska kerékpárját? . hogy hivatásos versenyzõ. Vacsora után a bácsi sétálni vitte a kutyát.Ha még egyszer elcsavarod a nyergemet. . nagymama s Kalapocska tehát magára maradt Emillel. inkább kaparjátok ki egymás szemét . hogy Emilnek elsõsorban az okoz örömet.Ha nem volnál lány . Te meg egy kerékpárt veszel magadnak. . azért állította be egészen alacsonyra.Majom . . Mami vegyen magának egy villamos hajszárítót s egy télikabátot.igazította helyre a bácsi.kiáltotta Emil. hogy másnap délután Kalapocskával együtt meglátogatja a Professzort. .A villamos hajszárítót s a kabátot persze megvesszük határozta el a nagymama.A többit pedig a bankba tesszük.vélte Márta néni.mondta Kalapocska az apjának.Én meg azt tanultam meg .Beleegyezel.De kemény koponyája van.mondta Kalapocska megvetõen.kérdezte Tischbeinné gondterhelten -. az ablakhoz lépett. Jó lesz. s újra meghányták-vetették az elmúlt izgalmas napok történetét. ne verekedjetek. .mondta Tischbeinné -.Emil .Hát ha mindenáron akarod.Tedd a bankba! . .Épp csak hogy egy kissé magasabbra csavartam a nyergét. azt tehetek vele. s ha nem volnál olyan sovány. tehát az ülést bezárom. .Te még gyerek vagy. hogy: sétálni viszi a kutyát.Estefelé a társaság elbúcsúzott. s a család megvacsorázott.ajánlotta neki a bácsi. .Igenis .mondta Emil -. az egyébként az én dolgom.Hát mit képzeltél? .mondta Tischbeinné. Nem értelek benneteket. A pénz elvégre az enyém. Elõzõleg azonban Emil nagy becsületszavára megígérte. S ezek után másról kezdtek beszélni. azazhogy Heimboldéknak nem is volt kutyájuk. .Mert azt megtanultam. Emil felállt az asztal mellõl.Szó sem lehet róla . .Az a szándékom .mondta a kislány.ajánlotta a nagymama jókedvûen. . Vacsora után pedig Tischbeinné átvette az ezer márkát. . szõrmével bélelve.kiáltotta Emil.Valami haszna talán mégiscsak volt a dolognak . mindennek vége közöttünk. Tetszik tudni. hogy anyukád megkapja a villamos hajszárítóját. . de annyiban nem hagyjuk a dolgot. s ne a szegény unokahúgodét. . .kiáltotta Emil felháborodottan. és hogy mi történjék a pénzzel.Tévedés . mami? . hogy ajándékot adhat az anyjának? Hogy ti felnõttek néha milyen átkozottul rövidlátók vagytok! . mint egy szúnyog. . tisztelt uram .Hogy közben legyeket fogdosok? Persze az helyes. .Akkor semmi örömöm sincs a dologból.. amit akarok. A két nõvér. azt az édesanyád határozza el. Kalapocska? . akkor megtanítanálak tisztességes viselkedésre. hogy senkiben sem szabad vakon megbízni. hogy gyereket . . De ma nem akarom magam felizgatni.Ne veszekedjetek. hogy az emberek azt higgyék róla.kiáltotta Emil elégedetten.Dehogy tettem tönkre . hogy a jövõben a magadét tehesd tönkre.Persze hogy volt . s a társaságnak hátat fordítva. Aztán hazajött a bácsi.

. mialatt székén körüllovagolta a szobát.nem szabad egyedül útnak engedni.Mi volna az a tanulság? . hogy az ember pénzt postautalványon küldjön.Éspedig? .kérdezte Márta néni -. habbal. éljen.Dehogynem lehet .dörmögte a nagymama -. . .kérdezték a többiek.dörmögte a nagymama.Azt hiszed tehát .Szamárság habbal. Nem az a tanulság. . .mondta a nagymama.Az . S az öregasszony vékony hangon hosszan kacagott.Éljen. éljen! .énekelte Kalapocska. Nem az a tanulság. . habbal . .kiáltotta Kalapocska.Szamárság habbal . miközben székével átlovagolt a hálószobába. hogy semmi hasznos tanulságot nem lehet levonni a dologból? .

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->