A vizsgakövetelményekhez kapcsolódó általános és egyedi fogalmak

(szerkesztés alatt: eddig ezzel a kifejezéssel palástoltam, hogy a munka áll;

jelentem, újra nekiálltam, bár a hiányzó címszavakat még nem pótoltam, de a
régieket elkezdtem átnézni, amelyek már megfelelnek elvárásaimnak, azok
másfél centivel beljebb találhatók, a jelenlegi arány: 82/1112)

1, Térképészet
A térképi ábrázolás, középszint
Térképvázlat: Vázlatosan lerajzolt térkép. A földfelszín egyes elemeit oldal vagy
felülnézetben jelekkel, nem méretarányosan kicsinyítve, nem egyenletes
generalizálással (általánosítással) ábrázolja.
Térkép: A földfelszín egyezményes jelekkel történő, arányosan kicsinyített síkbeli
ábrázolása. (Térképet készíthetünk más égitestről is.)
Földgömb: A Föld kicsinyített mása, gömb alakú térkép.
Vetület: A térképen ábrázolt térségek megközelítőleg egy-egy gömbfelület részei. Ezt a
felületet síkba (vagy síkra teríthető) felületre vetítjük ki. Típusai: henger-, sík-, kúpvetület.
Világvetület: több vetülettípust egyesít, az egész Földet próbálja minél kevesebb torzítással
ábrázolni.
Méretarány: A térképi kicsinyítés mértékét kifejező viszonyszám. Az 1:30000-es
méretarány, például azt jelenti, hogy a térképen 1 cm távolság a valóságban 30000 cm-
nek felel meg.
Vonalas aránymérték: A térkép méretarányában szerkesztett hosszmérték kilométer-
beosztással, segítségével könnyen - számítás nélkül - meg lehet állapítani, hogy a
térképen mért távolság a valóságban hány kilométernek felel meg.
Topográfiai térkép: Helyszínrajzi térkép. Nagyfelbontású, kis területet bemutató térképtípus.
Például: várostérkép.
Földrajzi térkép: Általános térkép. Kisfelbontású, nagy területet bemutató térképtípus.
Például: Európa domborzata.
Tematikus térkép: Szaktérkép. Speciális természet- és társadalomföldrajzi jelenségek térbeli
eloszlását mutatja be. Például: népsűrűség, vallás…
Atlasz: Térképgyűjtemény. Egyedi térképek könyv formában összekötött vagy lazán
következő, összefogott, de egységet alkotó sorozata. Két fő jellemzőjük: a feldolgozás,
a technikai megoldás egységessége és az ábrázolt témára vonatkozó teljesség. Az
atlaszok csoportosíthatók az ábrázolt terület szerint (világ, nemzeti, regionális,
csillagászati), tartalom szerint (földrajzi, történelmi, politikai, gazdasági, technikai
stb.), a felhasználás célja szerint (általános, tudományos, oktatási, katonai, turisztikai
stb.). Az elnevezés Gerhardus Mercator 1585-ben kiadott földrajzi térképkötetéről
ered, amelynek címlapján a Földet tartó mitológiai Atlasz volt látható.
Kis-, közepes-, nagy méretarányú térkép: A kicsinyítés mértéke szerint
megkülönböztethetünk nagy (1:500 - 1:10000), közepes (1: 10000 - 1:200000) és kis
(<1:200000) méretarányú térképeket.
Szintvonalas domborzatábrázolás: A domborzatábrázolás egyik formája. A térképen azonos
magassági pontokat összekötő vonal segítségével állapíthatjuk meg egy adott terület
magasságát vagy mélységét.
Színfokozatos domborzatábrázolás: A domborzatábrázolás egyik formája. A térképen az
azonos magassági vagy mélységi kategóriába eső területek ugyanolyan színűek.
Árnyékolásos domborzatábrázolás: A domborzatábrázolás egyik formája. Kiegészítő szerepe
van.
Emelt szint
Sík-, henger-, kúpvetület: Különböző vetületi típusok. Attól függ, hogy a Föld gömbi felületét
mire vetítem ki.
Területtartó és szögtartó vetület: Valamely háromdimenziós térség kétdimenziós (síkbeli)
ábrázolása torzulással jár. A torzulás szempontjából lehet egy térkép területtartó (szögek
torzulnak), szögtartó (terület torzul).
Síkrajz: A felszín természetes és mesterséges elemeit ábrázolja a domborzat kivételével.
Például: növényzet, vízhálózat, kőolajvezeték
Domborzatrajz: A domborzati formák ábrázolása (három formája is van).
Névrajz: Térképi nevek, számok. Különböző szín és betűtípus használata jellemző.
Domborzati alapelemek:
Lejtőszög: A lejtő a felszínnek a vízszinteshez képest ferdén elhelyezkedő sík felülete.
A vízszintessel bezárt szöge a lejtőszög, ami megadja a lejtő meredekségét. A
lejtőszög a lejtővonal és a lejtőalap által bezárt szög, aminek tangense egyenlő a
lejtőmagasság és a lejtőalap hányadosával. A lejtők meredekségét szokás megadni
százalékban is, amit a lejtőmagasság és a lejtőalap hányadosának százzal történő
beszorzása után kapunk. (Tehát a 100% és a 45 fok ugyanakkora meredekséget jelent.)
Mágneses deklináció: Mágneses elhajlás. A mágneses iránytű által mutatott északi
pólus és a földrajzi északi pólus közti szögeltérés. A deklináció értéke keleti
irányban pozitív. A szögeltérés oka, hogy a földrajzi pólusok nem esnek egybe a
mágneses sarkokkal. Az elhajlás értéke a földrajzi helytől függ. (Budapesten
körülbelül +2,8 fok, a mágneses és a földrajzi északi pólus közti szakaszon 180 fok.)
A deklináció értéke ugyanazon a helyen időben a mágneses pólusok vándorlása miatt
változik.

Tevékenységek a térképen és a térképpel, középszint

Tényleges és viszonylagos földrajzi fekvés: Tényleges földrajzi fekvés megadható a földrajzi
fokhálózat segítségével. Egy terület viszonylagos fekvését valamihez képest határozzuk meg:
óceántól való távolság, a környező hegyekhez képest.
Tengerszint feletti magasság: A tenger szintjétől számított magasság. Tengerenként más lehet.
Magassági szám: Tengerszint feletti magasság értéke.
Abszolút és relatív magasság: Az abszolút magasságot a tengerszinthez képest adjuk meg, a
relatív magasságot valami máshoz viszonyítva, egy hegy, az út, a település legmélyebb
pontja.
Látóhatár (horizont): „Ameddig a szem ellát”, ahol a föld és az ég összeér. (Valójában a
látóhatár és a horizont nem ugyanaz. A horizont a megfigyelési hely vízszintes síkja, a
látóhatár a Föld testéhez húzott érintőkúp érintési köre.)
Keresztmetszet: A földfelszínnek szerkesztéssel előállított képe. Egy tárgy síkbeli
keresztülvágásának a következménye. Gyakoriak a földtani keresztmetszetek.
Tömbszelvény: Geológiai, geomorfológiai jelenségek szemléltetésére alkalmas eszköz. (pl.:
Cholnoky rajza a deflációs mélyedésről az elsős tankönyvben)
Földrajzi fokhálózat: A Földet átszövő hosszúsági és szélességi körök hálózata. Kelet-nyugati
irányban 360 fok (a Föld középpontjából, az Egyenlítő síkjában mérve), észak-déli irányban
180 fok (a Föld középpontjából, Greenwich síkjából mérve).
Szélességi kör: A Föld széltében való felosztása. A szélességi körök egymással
párhuzamosak, de különböző hosszúságúak.
Hosszúsági kör (délkör, meridián): A Föld hosszában való felosztása. A hosszúsági körök
ugyanolyan hosszúak, a két sarkon találkozik az összes kör. Egy adott körön a helyi idő
megegyezik, vagyis egyszerre delel a Nap.
Helymeghatározás: Adott eszközökkel (térkép, iránytű), viszonyítással, természet (Nap állása)
segítségével való helybeazonosítás.
Távolságmérés és meghatározás:
Északi-, déli-, keleti-, nyugati félgömb: A Föld területi felosztása az Egyenlítő mentén északi
és déli félgömbre, Greenwich mentén keleti és nyugati félgömbre.
Jelkulcs: Jelmagyarázat: minden térkép oldalán, alján megtalálható a térképen használt
egységesített jelzések magyarázata.
Kilométer-hálózat: Az alap a km és ennek a segítségével van jelölve a vonalas aránymérték.
Keresőhálózat: A földrajzi fokhálózat térképen jelölt főbb körei közti sávokat az ABC
betűivel illetve számokkal látják el, ezzel könnyítik a térképi keresést. Az atlaszok végén
található helynévmutatóban a földrajzi helyek mellé odaírják az oldalszámot és a betű-szám
kombinációt: például Vác 6D2.
Tájolás: megfelelő eszközök segítségével való behatárolás
Fő- és mellékvilágtájak: A fő világtájak: Észak, Kelet, Dél és Nyugat, ezeket felezik
a mellékégtájak: ÉK, DK, DNy, ÉNy (további felezéssel kapjuk a másodrendű
mellékégtájakat például ÉÉK).
Csillagászati és földrajzi északi irány: csillagokkal való behatárolás sarkcsillag
Emelt szint
Álláspont-meghatározás: Hátrametszéssel valósítható meg. Beállok egy ismeretlen
földfelszíni pontra és megmérem három ismert pont irányát, távolságát, akkor megkapom
álláspontom helyét.
Területszámítás: Területszámításra ritkán kerül sor a térkép alapján, de lehet próbálkozni.
Szabályos alakzatot kell gyártani, annak ki tudjuk számítani a területét, viszont ritka a
szabályos alakzat a térképen. (Egy-két mesterséges határtól eltekintve.) Példa egy téglalappal.
A térképem 1:40000 méretarányú, a téglalap oldalai 2 és 6 cm hosszúak. A téglalap területét
kiszámíthatjuk úgy, hogy a 2 és 6 cm-t átváltjuk km-be: 0,8 és 2,4 km, majd összeszorozva
megkapjuk a végeredményt: 1,92 km2. (Ha a 2 és 6 cm összeszorzásával kezdjük, akkor a
méretarány négyzetével kell megszorozni a kapott eredményt. Jelen esetben 12 cm2 * 400002
= 19200000000 cm2 = 1,92 km2. Az első mód kevésbé veszélyes.)
Metszetszerkesztés: szerkesztési forma adott forma félbevágása

Az űrtérképezés, középszint
Űrszonda: Űrben lévő kutatóeszköz.
Távérzékelés: A műholdfelvételek kiértékelésén alapuló kutatási módszer. A
területhasznosítás érdekében magasból nézni a földet.
Hamisszínes felvétel: A műholdak letapogatják a felszínt, felfogják a Föld felszínéről érkező
sugárzást. A különböző hullámhosszú sugarakhoz más és más színeket társítanak. A
legerősebb a növényzet sugárzása: élénkvörös, sötét a sugárzást elnyelő vízfelszín.
Légi felvétel: A levegőben hagyományos eszközökkel készített felvétel (repülőről vagy
űrhajóból).
Műholdfelvétel: Az űrben készített felvétel, ami a Föld felszínéről érkező sugárzást ábrázolja.
Továbbítja a földi fogadóállomások felé, tehát rögtön feldolgozható és használható adtaokhoz
lehet hozzájutni.
Emelt szint
Űrkutatás: Műholdak segítségével a kozmikus környezet felfedezése.
Felbontóképesség: Megadja, hogy milyen éles képet tud készíteni az eszköz és a képen
milyen méretű felszíni elemek különíthetők el.

Az 1. témakörhöz tartozó egyedi fogalmak, középszint

Egyenlítő: Nevezetes szélességi kör, 0°. A Földet forgástengelyére merőlegesen és
középpontján áthaladva két egyenlő részre (északi és déli félteke) osztó sík és a
 földfelszín metszésvonala. Hossza 40076 km. A földi Egyenlítő síkjának az
éggömbbel alkotott metszésvonala az égi Egyenlítő.
Ráktérítő: Nevezetes szélességi kör az északi szélesség 23,5°-án (23° 27’). A Nap
látszólagos évi járása során a nyári napfordulókor (amikor delelési magassága 90 fok)
innen tér vissza az Egyenlítő felé. Mivel ekkor a Nap a Rák csillagképben tartózkodik,
a kör a Ráktérítő nevet kapta. Ez a szoláris forró és mérsékelt övezet határa.
Baktérítő: Nevezetes szélességi kör a déli szélesség 23,5°-án (23° 27’). A Nap
látszólagos évi járása során a téli napfordulókor (amikor delelési magassága 90 fok)
innen tér vissza az Egyenlítő felé. Mivel ekkor a Nap a Bak csillagképben tartózkodik,
a kör a Baktérítő nevet kapta. Ez a szoláris forró és mérsékelt övezet határa.
Északi sarkkör: Nevezetes szélességi kör az északi szélesség 66,5°-án (66° 33’), ahol
az év egy napján nem nyugszik le, illetve nem kel fel a Nap (a nyári és a téli
napforduló idején). Emiatt itt húzódik a szoláris mérsékelt és hideg övezet határa.
Déli sarkkör: Nevezetes szélességi kör a déli szélesség 66,5°-án (66° 33’), ahol az év
egy napján nem nyugszik le, illetve nem kel fel a Nap (a téli és a nyári napforduló
idején). Emiatt itt húzódik a szoláris mérsékelt és hideg övezet határa.
Északi-sark: A Föld forgástengelyének Jeges-tengerben lévő felszíni döféspontja.
„Nevezetes szélességi kör”, valójában egy pont, az északi szélesség 90°. Itt fél évig
tart a nappal és fél évig az éjszaka.
Déli-sark: A Föld forgástengelyének Antarktiszon lévő felszíni döféspontja.
„Nevezetes szélességi kör”, valójában egy pont, a déli szélesség 90°. Itt fél évig tart a
nappal és fél évig az éjszaka.
Emelt szint
Landsat: Amerikai műhold.
Spot: Francia műhold.
Eumetsat: Európai meteorológiai műhold.

2, Kozmikus környezetünk
A Naprendszer kialakulása, felépítése és helye a világegyetemben, középszint
Kozmikus környezet: A Földet körülvevő világegyetem. (Naprendszer, Tejútrendszer,
univerzum.)
Fényév: Kozmikus távolságegység. A fény egy év alatt megtett útja. (Ez
megközelítőleg 1013 km, vagyis 10 billió km.)
Csillagászati egység (CsE): A naprendszerben használatos távolságegység. Értékét a
Földnek a Naptól mért közepes távolsága adja meg, ami 149,6 millió km. (A Föld-
Nap távolság 147,1 és 152,1 millió km között változik az év folyamán.)
Csillag: Fénykibocsátó égitest, izzó gázgömb.
Bolygó: Valamely csillag körül keringő, saját tengelye körül forgó, önálló fénnyel nem
rendelkező égitest. (Például a Föld.)
Kőzetbolygó (Föld-típusú): A bolygók egyik típusa. A Merkur, a Vénusz, a Föld és a
Mars tartoznak ebbe a kategóriába. Közös jellemzőik, hogy a Naphoz viszonylag
közel vannak (< 2 CsE), ezért keringési idejük rövid, keringési sebességük magas,
szilárd kőzetburokkal rendelkeznek, viszonylag kis tömegük nagy sűrűséggel (> 3
g/cm3) párosul, holdban szegények. A megállapítások egy részének viszonylagossága
a Jupiter-típusú bolygókkal való összevetésnek tudható be.
Gázbolygó (Jupiter-típusú): A bolygók másik típusa. A Jupiter, a Szaturnusz, az
Uránusz és a Neptunusz tartoznak ebbe a kategóriába. Közös jellemzőik, hogy
naptávolságuk tekintélyes (> 5 CsE), ezért keringési idejük nagy, keringési
sebességük kicsi, gázból állnak, sűrűségük kicsi (0,7-1,9 g/cm3), de nagy átmérőjük
 miatt tömegük nagyságrenddel haladja meg a belső bolygókét, számos holdjuk
mellett gyűrűvel is rendelkeznek.
Bolygók mozgástörvényei: A bolygók a Kepler által felfedezett törvények szerint
mozognak. Első törvénye azt mondja ki, hogy minden bolygó olyan ellipszispályán
kering, amelynek egyik gyújtópontjában a Nap áll. Második törvénye szerint a
területi sebesség állandó, tehát a bolygótól a Naphoz húzott sugár egyenlő idők alatt
egyenlő területeket súrol. A harmadik törvényben azt fogalmazza meg, hogy a
bolygók Nap körüli keringési idejének négyzetei úgy aránylanak egymáshoz, mint
pályáik fél nagytengelyeinek köbei (ha a bolygópálya fél nagytengelyének hosszát a-
val, a keringési periódust T-vel jelöljük, akkor a3/T2 = konstans). A bolygómozgások
közös vonása, hogy egy irányba forognak (a Vénuszt és az Uránuszt leszámítva) és
keringenek, valamint pályáik csak kis szöget zárnak be egymással.
Gyűrűrendszer: Holdként is felfoghatjuk egymás után következő rétegek kör vagy ellipszis
alakú pár méter vastag réteg.
Hold: Bolygó körül keringő kisebb égitest. Saját fénnyel nem rendelkezik.
Üstökös: Kisebb égitest, az ég leggyorsabban és legfeltűnőbben változó objektumai
közé tartozik. Az üstökös három fő részből áll. Tömege csaknem teljesen a magban
összpontosul, másik két tagjának időlegesen látható anyaga is a magból származik. A
mag jégbe ágyazott apró meteordarabok tömegéből áll. Átmérője nagyságrendileg 10
km. A mag párolgása a Naphoz közeledve indul meg. Így jön létre a magot beburkoló
üstök, aminek anyagát az elpárolgott jég és a kiáramló por adja. Végül a csóva az
üstökből kisodródó gáz- és porrészecskékből áll. A Nap felé haladó üstökös szembe
találja magát a Napból áradó fénynyomással és napszéllel, e két tényező a csóva
anyagát a Nappal ellentétes irányba fújja. A csóva sűrűsége igen kicsi (1-10
molekula/cm3), átlagos hossza 10-20 millió km. Az üstökösök egy része elnyújtott
ellipszispályán kering a Nap körül, amit akár 1 CsE-nyire is megközelítenek (például
Halley-üstökös, aminek 76 év a periódusideje), de vannak olyanok is, amelyek nem
térnek vissza (hiperbola pálya). Az üstökösök valószínűleg a Naprendszer
határvidékén fekvő övezetből származnak, ahol már a szomszédos csillagok
gravitációja is érvényesül, az erők játéka egy-egy keringő tömeget a Naprendszer
belseje felé lendíthet pályájáról. Az üstökös minden Napnál tett látogatása alkalmával
veszít anyagából, ami akár felbomlását is okozhatja, ilyenkor magja apró meteorok
sokaságára hullik szét.
Meteor: Kisebb égitest porszemtől a több kilométer átmérőjűig. Anyaga elsősorban kő és vas.
Meteorit: Amennyiben a meteor képes áthatolni a légkörön és becsapódik, akkor meteoritnak
nevezzük és anyagát kőzetnek tekintjük.
Bolygóközi anyag: Ritka anyag a bolygók közti teret tölti ki, elsősorban gázokból (hidrogén)
áll.
Emelt szint
Földközéppontú (geocentrikus) világkép: A világ felépítéséről alkotott kép, ami a
középpontba a Földet helyezte, a többi bolygó, a csillagok és a Nap pedig a Föld körül
mozognak. Az elmélet kidolgozója Ptolemaiosz volt, a XVI. századig tekintették
érvényesnek.
Napközéppontú (heliocentrikus) világkép: A világ felépítéséről alkotott kép, ami szerint a
világegyetem középpontjában a Nap áll (a XX. században lett egyértelmű, hogy csak a
Naprendszer központja) a Föld pedig és a többi bolygók körülötte keringenek. Az elmélet
újkori megalkotója Kopernikusz volt. Az ő munkáját fejlesztették tovább Galilei és Kepler.
Galaxis: Tejútrendszer. Az a galaxis, amiben a Naprendszer található. Átmérője 100000
fényév, a Naprendszer ennek középpontjától 30000 fényévre helyezkedik el.
Extragalaxis: A Galaxison kívüli galaxisok neve. Számuk egymilliárd. A csillagok száma
benne 10-100 milliárd lehet. Alakjuk felülről nézve spirális, oldalról nézve két tányér
egymásba fordítva.
Kisbolygó: Bolygótól kisebb égitest, a Mars és a Jupiter pályája között mintegy 100000 darab
található belőlük, átmérőjük maximum 1000 kilométerig terjed. Össztömegük egy Mars
nagyságú égitestet adna. Valószínűleg a Jupiter zavaró hatása miatt nem állhatott össze egy
égitestté anyaguk. Felfedezésük 1800 óta kezdődött. Ceres, Pallas, Iuno, Vesta…

A Nap és kísérői, középszint

Nap gömbhéjai: A Nap belsejének gömbhéjai: centrális mag (itt történik a magfúzió, hidrogén
héliummá alakul), röntgensugárzási zóna (a centrális mag energiáját röntgensugárzás
formájában közvetíti a külső tartományok felé), konvektív zóna (az energiatovábbítás itt
áramlással valósul meg). A Nap légkörének gömbhéjai: fotoszféra (ezt látjuk szabad szemmel,
már aki belenéz, innen érkezik a fény, 400 km vastag, napfoltok lehetnek rajta), kromoszféra
(10000 km vastag, csak teljes napfogyatkozáskor figyelhető meg, napkitörések láthatók
bennük a napfoltok körül), korona (még kisebb sűrűségű rész, ami a Nappal megegyező
vastagságú, folyamatosan megy át a bolygóközi anyagba, addig tart, ami még látható
napfogyatkozáskor).
Napkitörés: A kromoszféra hirtelen és rövid ideig (20-100 perc) tartó kifényesedése a
napfoltok közelében, miközben megnövekszik a Nap rádió-, röntgen- és ultraibolya sugárzása.
Oka a mágnesességben keresendő. Részecskék is távozhatnak a Napból (elektron, proton). A
részecskesugárzás az alapja a sarki fény jelenségének.
Napszél: A Napból származó elektronok és protonok fénysebesség közeli áramlása. A Föld
mágneses terébe jutva ez okozza sarki fény jelenségét.
Napfolt: Nap felszínén (fotoszféra) 1000 fokkal alacsonyabb hőmérsékletű terület, ami
mágneses erővonalaknak köszönheti létrejöttét. Átlagos nagyságuk 10000 km, élettartamuk 1
hét. A foltok csoportokba tömörülhetnek (100000 km, 1 hónap). A napfoltok keletkezése
tapasztalati törvényszerűségeket mutatnak: megfigyelhető egy 11,2 éves napfoltciklus,
aminek elején az északi és déli szélesség 30 és 45 foka körül keletkeznek a foltok, majd egyre
közelebb a Nap egyenlítőjéhez, a napfoltok száma is e ciklusnak megfelelően változik (van
amikor nagy területet borítanak be, van amikor jóval kisebbet).
Sarki fény: A Nap részecskesugárzása révén a Föld mágneses terébe elektronok érkeznek. Az
elektronok a mágneses pólus körül érik el a Föld légkörét és gerjesztik a gázatomokat,
gázmolekulákat.
Napfogyatkozás: Akkor jön létre, ha a Föld, a Hold, és a Nap egy egyenesbe kerül és a
középen álló Hold eltakarja a Napot. A teljes napfogyatkozás 6-8 percig tart.
Holdfogyatkozás: Akkor jön létre, amikor a Hold, a Föld és a Nap egy egyenesbe kerül és a
középen álló Föld elállja a Nap fényének az útját, így a Holdra nem jut fény. A teljes
holdfogyatkozás 100 percig tart.
Holdfázisok: A Földről megfigyelhető fényváltozások. A változások oka a Hold Föld körüli
keringése és ezáltal a Nap-Föld-Hold rendszer elhelyezkedésének változásai. Újholdkor csak
egy vékony sarló forma látható, ekkor a Hold közelebb van a Naphoz, mint a Föld. Első
negyedkor egy félkör látható a Holdból, ekkor a Föld-Hold-Nap rendszer Holdnál lévő szöge
90 fok. Teliholdkor látszik a Hold egésze, ekkor a Föld közelebb van a Naphoz, mint a Hold.
Utolsó negyedkor ismét derékszög lesz a Holdnál. Teliholdig a Hold növekszik (dagad: D),
újholdig a Hold csökken (C). A holdfázisok ciklusa 29 és egyharmad nap.
Emelt szint
Plazma: Az elektromos áramot jól vezető folyadékok és gázok.
Termonukleáris folyamat: A Napban belsejében (centrális mag) lejátszódó folyamat, aminek
során két hidrogénből (egy proton, egy neutron van az atommagjában) egy hélium keletkezik
és közben energia szabadul fel. (Másodpercenként az energia mennyisége 3,86x1026 J, ez
másodpercenként 6x1011 kg = 600 millió tonna hidrogént emészt fel. A Nap tömege azonban
2x1030 kg, vagyis 5 milliárd év alatt a Napnak csak 5%-a alakult át.)
Fotoszféra: A Nap légkörének része, 400 km vastag, 5800 fok a hőmérséklete.
Kromoszféra: A Nap légkörének része.
Holdtenger: A Hold felszínén két fő morfológiai szint különíthető el: az idősebb, világosabb
és magasabb szárazföldek (terra) és a sötétebb, fiatalabb és alacsonyabb tengerek (mare). A
Hold felénk eső részén a tengerek aránya 30%, a másik oldalon 3%. (Nyugalom-,
Termékenység-, Derültség-, Nektár-tenger… persze neveik latinul vannak megadva:
Tranquillitatis, Fucnuditatis, Serenitatis, Nectaris.) A tengerek olyan meteor-becsapódás
nyomán jöttek létre, amelyek áttörték a Hold szárazföldi kérgét és bazaltvulkanizmust
okoztak.
Kráter: Szilárd anyagokból álló bolygók vagy holdak felszínén meteor-becsapódás hatására
kialakult mélyedés.
Csillagkép: A csillagoknak csoportosítása a könnyebb áttekintés végett. Állatokról,
emberekről, mitológiai személyekről kapták nevüket. Állatöv (zodiákus): a Nap, a Hold és a
nagyobb bolygók az ekliptika mentén mozognak, ezt már régen 12 jegyre osztották,
mindegyik 30 fok szélességű (kos, bika, ikrek, rák, oroszlán, szűz, mérleg, skorpió, nyilas,
bak, vízöntő, halak). Kisebbek: kis és nagy medve (Göncölszekér), kis és nagy kutya, dél
keresztje, Orion…
Csillagrendszer: Extragalaxis.

A Föld és mozgásai, középszint

Földalak (geoid): Szintfelület, ami mindenhol merőleges a nehézségi erő irányára és
megegyezik a tengerszinttel. (A föld alakjának fizikai meghatározása.)
Tengely körüli forgás: A Föld forog a saját tengelye körül, időtartama 24 óra. Ez a nappalok
és éjszakák váltakozásának oka, napi időszámítás alapja. A forgás kerületi sebessége
szélességi körönként más (a sarkokon 0, az Egyenlítőn 1670 km/h), a forgás szögsebessége
mindenütt ugyanannyi (360 fok/24 óra = 15 fok/óra)
Nap körüli keringés: A Naprendszer égitestei olyan ellipszis pályán keringenek a Nap körül,
amelyiknek egyik gyújtópontjában a Nap áll. (Napközel: perihélium, naptávol: afélium.) A
Földön e keringés és a tengelyferdeség az oka az évszakok váltakozásának. Időtartama 365
nap 5 óra 48 perc és 46 másodperc. A Föld 30 km/s sebességgel mozog a pályán, aminek
hossza 939 millió km.
Látszólagos és valós mozgás: A Nap naponta megfigyelhető kelet-nyugati mozgása
látszólagos, oka a Föld nyugatról keletre történő forgása. Látszólagos az a mozgás is, amit a
Nap az év folyamán végez (nyáron magasabb, télen alacsonyabb a napsugarak beesési szöge),
ez a keringésből és a tengelyferdeségből fakad. A bolygók égbolton megfigyelhető mozgása is
látszólagos, hiszen a szintén mozgó Földről látjuk. Pályájuk hurkokkal tűzdelt görbe.
Év: Időtartam, ami alatt a Föld végigjárja a Nap körüli ellipszispályát. Hossza 365 nap 5 óra
48 perc 46 másodperc.
Nap: Időtartam, ami alatt a Föld egy egész fordulatot tesz saját tengelye körül. Hossza 23 óra
56 perc 4 másodperc. (A közel négy percnyi eltérés abból fakad, hogy egy nap alatt a Föld
közel 1 fokot elmozdul Nap körüli pályáján.)
Napszakok: A nap felosztása, függ a Nap állásától: hajnal, reggel, dél, este, éjszaka
Napi és évi időszámítás: Az idő mérésére minden periodikusan változó folyamat alkalmas. A
legmegfelelőbb a Föld tengely körüli forgásával és a Nap körüli keringésével mérni.
Naptári év: A naptárkészítés alapproblémája, hogy az idő mérésére alkalmas periodikus égi
események nem egymás egész számú többszörösei. Így mindenféle korrekcióra került sor a
történelem során, mert az évet nem tudták pontosan a Nap körüli keringés időtartamával
összeegyeztetni. A mi naptárunk közvetlen előzménye a julianusi naptár, amit Julius Caesar
vezetett be Kr. e. 46-ban, az év eszerint 365 napos, négyévenként (néggyel osztható években)
366 napos. (A naptár által mért év hossza 365 nap 6 óra, ez 11 perc 14 másodperccel tér el a
valóságostól, 1600 év alatt 13 napot késett.) A XIII. Gergely által 1582-ben bevezetett
naptárat használjuk ma, ami a százzal osztható években megszüntette a szökőévet, kivéve a
négyszázzal is osztható években. (1600-ban volt szökőév, 1700-ban, 1800-ba, 1900-ban nem,
mert oszthatók ugyan néggyel, de százzal is és négyszázzal már nem, 2000-ben viszont ismét
volt. Természetesen minden egyéb néggyel osztható évben megmaradtak a szökőévek: 1586,
1592, 1596, 1604… A naptár által mért év hossza 365 nap 5 óra 49 perc 12 másodperc, ami
csak 26 másodperccel tér el a valóságostól, ez csak 3000 év múlva jelent egy nap késést.)
Szökőév: A julianusi és a Gergely-féle naptár szerint azok az évek, amelyek 366 naposak,
vagyis egy nappal hosszabbak, mint a többi év. (Általában a néggyel osztható évek.) A
szökőnapot februárba iktatják be, az a hónap ugyanis 28 napjával kilóg a 30 és 31 napos
hónapok közül, így szökőévben csak 1 nappal rövidebb.
Helyi idő: A Nap állásából számított idő. Ha egy adott helyen a nap éppen a legmagasabban
(zeniten) áll, akkor ott dél van. A helyi idő egy hosszúsági fokon megegyezik. A hosszúsági
körök közt fokonként négy perc a delelési különbség. Például ha Vácon (k. h. 19 fok) éppen
delel a Nap, akkor Londonban (Greenwich, 0 fok) csak 19x4 = 76 perc múlva fog delelni,
vagyis ott a helyi idő még csak 10 óra 44 perc.
Zónaidő: Egységesített idő. Azért vezették be a helyi idő helyett, hogy ne kelljen hosszúsági
körönként állítani az órát, egy nagyobb területen legyen ugyanannyi az idő. Időzónákat hoztak
létre, ahol csak körülbelül 15 fokonként kell állítani az órát, méghozzá egy órával. A zóna
közepén húzódó hosszúsági kör helyi idejét tették meg az egész zóna zónaidejének.
Időzóna: Elméletileg a Földet 24 időzónára osztották és a zónák ez alapján 15 fok
szélességűek lettek. Az első zónát Greenwichből mérték fel, a keleti és a nyugati hosszúság
7,5 fokánál húzták meg határait és 15 fokokat hozzáadva a többi zóna helyét is kijelölték. Az
időzónákat azonban sokszor országok határaihoz igazították, hogy az ország két fele között ne
legyen eltérés (például Magyarországon átmegy a k. h. 22,5 fok, ami elméletileg az időzóna
határa lenne, de a határt kitolták a magyar-román határra). A zónák közti időbeli különbség
egy óra.
Tengelyferdeség: A Föld tengelye az ekliptikával (a Nap körüli keringés síkjával) 66,5 fokos
szöget zár be. A Nap körüli keringés és a tengelyferdeség okozza a Földön az évszakok
váltakozását.
Tavaszi és őszi napéjegyenlőség: Jeles csillagászati napok. A nappalok és az éjszakák hossza
a Földön az év két napján (március 21-én és szeptember 23-án) mindenütt ugyanakkor, 12
óra. Ha nem lenne tengelyferdeség minden nap napéjegyenlőség lenne. (Az Egyenlítőn
állandóan napéjegyenlőség van.)
Téli, nyári napforduló: Jeles csillagászati napok. A téli napforduló (december 22.) után a
nappalok hossza növekedni kezd, nyári napforduló (június 22.) után viszont a nappalok
rövidülni kezdenek. (A déli féltekén fordított a helyzet.)
Csillagászati évszakok: A fenti jeles napokhoz köthetők a csillagászati évszakok határa. A
tavasz március 21-én, a nyár június 22-én, az ősz szeptember 23-án, a tél december 22-én
kezdődik.
Emelt szint
Forgási ellipszoid: A Föld alakjának matematikai meghatározása. A tengelykörüli forgás
eredményeképpen a sarkoknál egy picit belapul, az Egyenlítőnél kitágul a Föld. A lapultság
mértéke kicsi, akkor kapjuk meg, ha az ellipszis nagytengelyének és kistengelyének
különbségét elosztjuk a nagytengellyel: 1/300 (vagyis alig tér el a gömbtől,
összehasonlításképpen a Föld keringési ellipszisének lapultsága: 1/30).
Zenit: A Nap delelési pontja.
Ekliptika: A Föld keringési pályasíkja.
Közép napidő: A valódi Nap látszólagos mozgása nem egyenletes. Ez abból fakad, hogy a
Föld ellipszispályán kering, napközelben gyorsabban, naptávolban lassabban. Így a Nap az
ekliptikán az év folyamán nem egyenletes szögsebességgel megy körbe. A valódi Nap két
egymást követő delelése közti időt valódi napnak nevezzük, de az előbbiekből következik,
hogy a valódi napok hossza nem azonos. Ezért olyan Napot vezetnek be, ami ugyanannyi idő
alatt „jár körbe”, mint a valódi, de egyenletesen mozog az égi egyenlítőn: fiktív egyenlítői
közép-Nap. Ez már egyenletesen mozog, tehát ez lesz az időmérés alapja. A valódi Naphoz
képest hol siet, hol késik.
Napév:
Világidő: Greenwich (0 hosszúsági kör) helyi ideje. A világidő a Föld egész területén mindig
ugyanannyi.
Delelési magasság: A földfelszínre érkező delelő Nap sugara és a felszín által bezárt szög.
Nagyságát az észlelés helyének földrajzi szélessége, illetve az aktuális évszak szabja meg (90-
φ+δ). Értéke naponta változik, az északi féltekén a nyári, a déli féltekén a téli napfordulón a
legnagyobb. A maximum és a minimum közti értékeket évente két nap mérhetjük (ha
elfogadjuk, hogy a sarkvidéki teleken a fel nem kelő Nap delelési magassága negatív
értékeket vesz fel). A legmagasabb érték 90 fok, ami csak a trópusi övezetben lehetséges.
Budapesten június 22-én a delelési magasság 66 fok (ekkor a Ráktérítőn 90 fok, Budapest az
északi szélesség 47,5 fokán található, a Ráktérítőtől 24 fokra, 90-24=66), december 22-én a
delelési magasság 19 fok (ekkor a Baktérítőn 90 fok, Budapest a Baktérítőtől 71 fokra
fekszik, 90-71=19), a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség idején 42,5 fok (90-47,5=42,5).
Dátumválasztó vonal: Ha a hosszúsági körökre merőleges mozgást végzünk, akkor az
időzónák határait átlépve állítani kell az óránkat. Viszont a Föld megkerülése esetén
veszíthetünk, vagy nyerhetünk egy napot, attól függően, hogy milyen irányba mentünk. (Ha
nyugat felé vesszük utunkat dacolunk a Föld forgásával, míg a Föld megtesz egy kört, mi is,
de visszafelé, ha viszont keletre indulunk, akkor utunk alatt megteszünk egy plusz fordulatot.)
Gondolatkísérlet: ha nyugatra indultunk és minden zónát egy óra alatt tettünk meg (valami
gyors repülő segítségével), akkor minden zónahatáron egy órát vissza kellett állítani, ám így
ugyanakkorra érünk vissza kiindulási helyünkre pedig közben eltelt 24 óra (ennyi zóna van
ugyanis). Tehát, hogy ne csaljunk, hozzá kell adni valahol egy napot az óránkhoz. Ez lesz a
dátumválasztó vonal (a 180 hosszúsági kör táján, kikerüli a szárazföldeket a vonal). Ha
keletre indulunk, akkor viszont egy napot ki kell vonnunk az óránkból.

A 2. témakörhöz tartozó egyedi fogalmak, középszint

Világegyetem: Univerzum.
Tejútrendszer: Galaxis. Egy csillagrendszer az egymilliárdból. Ebben van a Naprendszer.
Naprendszer: Tejútrendszer azon része, ahol a Nap gravitációs ereje hat. Ez egy két fényévnyi
sugarú gömb.
Nap: Naprendszer középpontjában lévő csillag. Adatai alapján közepes méretűnek mondható.
Tömege 2x1030 kg (a Föld tömegének 330000-szerese), átmérője 1,4 millió km (a Föld
átmérőjének 110-szerese), sűrűsége 1,4 g/cm3, centrális hőmérséklete 15 millió fok, felszíni
hőmérséklete 5500 fok, forgási periódusa 26 és 34 nap között van (az egyenlítőhöz közeli
tartományok nagyobb, a pólusokhoz közeliek kisebb szögsebességgel forognak). Belsejében
másodpercenként 600 millió tonna hidrogén alakul át héliummá, ez 3,86*1026 J
energiafölszabadulással jár.
Hold: A Föld körül keringő égitest. Tömege 7x1025 kg (a Föld tömegének nyolcvanadrésze),
átmérője 3476 km (a Föld átmérőjének 30%-a), átlagos távolsága a Földtől 384000 km,
sűrűsége 3,3 g/cm3. A Naprendszer 6. legnagyobb holdja.
Merkur: Föld típusú bolygó, a Naphoz legközelebb található, légköre nincs, a legnagyobb a
sűrűsége (5,6 g/cm3). A Földhöz képest átmérője harmada, tömege tizenhatoda. A
hőmérséklet igen szélsőséges (+430 és -190 fok közötti, attól függően, hogy süt-e a Nap).
Kráterek borítják felszínét.
Vénusz: Föld típusú bolygó. Átmérője és tömege csak kicsit marad el a Földétől. Retrográd
(fordított) forgásirányú. Légköre a földinél 70-szer sűrűbb, széndioxid alkotja, kénsavas eső
jellemző, a hőmérséklet a felszínen 400 fok feletti.
Föld: A Naptól számított harmadik bolygó. Tömege 6x1027, átmérője 12756 km, sűrűsége 5,5
g/cm3. Egy holdja van. A közepes naptávolsága 150 millió km. A bolygón élet alakult ki.
Mars: Föld típusú bolygó. Átmérője fele, tömege tizede a földinek. Két kicsi holdja van
(Phobos, Deimos). Légköre elsősorban széndioxidot tartalmaz, a légnyomás a földi érték 200-
ad része. Hőmérséklete általában jóval 0 fok alatt van. A felszínét kráterek, vulkánok (Mons
Olympos 25000 méter magas) borítják. Folyóvízi erózió nyomai láthatók, ez
éghajlatváltozásra utal.
Jupiter: Gázbolygó, a legnagyobb a Naprendszerben. Átmérője 11-szerese, tömege 317-
szerese a földinek. Sok holdja van. A legnagyobbak felfedezőjük után a Galilei holdak:
Ganymedes (a legnagyobb a Naprendszerben, nagyobb a Merkúrnál), Callisto, Io, Europa.
Ötször olyan messze van a Naptól mint a Föld.
Szaturnusz: A második legnagyobb bolygó a Naprendszerben. Átmérője a Földhöz képest 9-
szeres, tömege 95-szörös. Sok holdja van, a legnagyobb a Titán. Ez a leglapultabb és a
legkisebb sűrűségű (0,7 g/cm3) bolygó. Szépen látható gyűrűrendszere van. Tízszer olyan
messze van a Naptól mint a Föld.
Uránusz: Gázbolygó. Átmérője a Földéhez képest 3-szoros, tömege 15-szörös. Sok holdja
van, de általában kicsik. Majdnem hússzor olyan messze van a Naptól mint a Föld.
Forgástengelye majdnem a pályasíkban fekszik (tehát „gurul”).
Neptunusz: Gázbolygó. Nagyságban az Uránusz áll hozzá legközelebb (a tömege nagyobb, a
térfogata kisebb, mint az Uránuszé). A gázbolygók közül ez a legsűrűbb (2,2 g/cm3). A Naptól
30-szor olyan messze van mint a Föld. Legnagyobb holdja a Triton.
Plútó: A Naprendszer utolsó bolygója. Nagysága alapján Föld típusú, távolsága alapján
Jupiter típusú bolygó. Számos Plútón túli bolygó létezik. Amelyek csak valamivel kisebbek,
mint a Plútó. Egy holdja van (Charon). Adatairól nincsenek pontos információk, 40-szer
olyan messze van a Naptól mint a Föld.
Sarkcsillag: Irányt meghatározó csillag.
Nagy-Göncöl: Csillagkép. (Göncölszekér vagy Nagy Medve.) 7 nagy és kétszáznál több
kisebb csillagból áll.
Emelt szint
Ptolemaiosz: Ókori gondolkodó, a geocentrikus világkép atyja.
Kopernikusz: Lengyel származású pap, csillagász, a heliocentrikus világkép atyja. Elméletét
Az égi pályák körforgásairól c. művében tette közzé halála évében, 1543-ban. A bolygók
pályáját körnek gondolta, ebből számolási hibák következtek.
G. Bruno: Csillagász, új gondolatai miatt 1600-ban megégették. Azt hirdette, hogy a Nap is
csak egy a számos csillag közül.
Galilei: >E kiemelkedő zseni hírnevének fő tartóoszlopai azok a találmányok, melyeket nem
fedezett fel, s olyan cselekedetek, melyeket nem ő hajtott végre. Galilei nem fedezte fel sem a
távcsövet, sem a mikroszkópot, sem a hőmérőt, sem pedig az ingaórát. Nem fedezte fel a
tehetetlenség törvényét, sem az erők eredőjének kiszámítását, sem a napfoltokat. Egy
szikrányival sem járult hozzá az elméleti csillagászat fejlődéséhez, nem ejtett súlyokat a
mélybe a pisai ferde torony tetejéről, és nem igazolta a kopernikuszi rendszer helytállóságát.
Nem volt része az inkvizíció kínzásaiban, nem sínylődött börtönben, nem mondta azt, hogy
„… és mégis mozog a Föld”, és egyáltalán: nem volt a tudomány mártírja. Amit valóban tett:
létrehozta a dinamika modern tudományát. Ez volt az a nélkülözhetetlen kiegészítés, mely
hídul szolgált Kepler törvényei és Newton univerzuma között.< (Arthur Koestler)
Kepler: Prágában élő csillagász. A bolygók mozgástörvényeit ő állította fel. (A bolygók olyan
ellipszispályán mozognak, melynek egyik gyújtópontjában a Nap van.)
Newton: Angol fizikus a gravitáció felismerője, a klasszikus fizika megteremtője. Tétele
szerint két test közt vonzóerő van, ami egyenesen arányos a testek tömegének szorzatával,
fordítottan arányos a testek közti távolság négyzetével. Ez az erő tartja össze a bolygókat és a
Napot.
Gagarin: Ő volt az első ember az űrben (1961).
N. Armstrong: Az első ember a Holdon (1969), az Apolló 11 utasa.
E. Aldrin: A második ember a Holdon, az Apolló 11 utasa.
Galaktika (Galaxis): Tejútrendszer, a mi csillagrendszerünk, 100 milliárd csillag alkotja.
Juliánus-naptár: A Julius Caesar által Kr. e. 46-ban bevezetett naptár, ami365 napos évet és
négyévente szökőévet vezetett be.
Gergely-naptár: A XIII. Gergely által 1582-ben bevezetett naptár kijavította Caesar
naptárának hibáit (az ugyanis évente 11 percet késett és 1600 év alatt a késés már 13 napot tett
ki). Az új rendszerben a százzal osztható években megszüntette a szökőévet, kivéve a
négyszázzal oszthatókban.
Androméda-köd: A Tejútrendszerrel szomszédos galaxis.

3,1 A kőzetburok
Földtörténet, középszint
Földtan (geológia): A Föld anyagi összetételével, szerkezetével, történetével foglalkozó
tudomány.
Ásványtan: (Mineralógia) A földtanból kivált tudomány. Az ásványok kialakulásával,
felépítésével foglalkozó tudomány.
Kőzettan: (Petrográfia) A kőzetek kialakulásával, felépítésével foglalkozó tudomány.
Földtörténeti időegységek (idő, időszak, kor): A Föld történetének időbeli tagolása. A határok
általában nevezetes biológiai (kihalás, új fajok megjelenése - ősmaradványok) vagy földtani
(új kőzet tömeges megjelenése) eseményekhez köthetők. Mivel a történelem a kor elnevezést
lefoglalta, a földtörténetben a nagyobb egységeket időnek nevezzük.
Földtörténeti időegységek (ős-, elő-, ó-, közép- és újidő): Az ősidőben jött létre az ősóceán, az
őslégkör és a földkéreg. Az első életnyomok. Az előidőben négy hegységképződés ment
végbe, ezek alkotják hozzáforrva a szárazföldi kéreghez az ősmasszívumokat. Az élet elterjedt
az óceánokban. Az óidőben két hegységképződés zajlott le (Kaledóniai- és Variszkuszi-). Az
idő kezdetét az első ősmaradványok fennmaradása jelöli ki 590 millió évvel ezelőtt. Ekkor
jött létre az ózonpajzs és léphetett ki az élet a szárazföldre. Az idő végén a fajok fele
kipusztult (ez jelöli ki a határt), a szárazföldön a hüllők jutottak uralomra. A kontinensek az
idő végén egy szárazföldben egyesültek. A jó minőségű feketekőszenek a karbon időszakban
keletkeztek. A középidőben nyugodt üledékképződés volt jellemző, ez az időszak volt a
dinoszauruszok virágkora (bár a végén – sok más élőlénnyel együtt – kihaltak, ez jelöli ki az
idő határát 67 millió évvel ezelőtt). A növényvilágban a nyitvatermők uralkodtak. Az óidőben
létrejött összkontinens szétesésnek indult. Az újidőben két ma is tartó hegységképződés
jellemző (Eurázsiai- és Pacifikus-). Az emlősök és a zárvatermők uralkodnak. Kialakul a
kontinensek mai elhelyezkedése. A végére jégkorszak és az ember megjelenése jellemző.
Ősmaradvány: Az egykori élőlények fennmaradása megkövült formában. Fosszília (ez az
elnevezés arra utal, hogy ásatási árokból kerül elő; fossa, -ae f, árok). A Föld történetének a
tagolását az üledékes kőzetekben lévő ősmaradványok segítségével valósították meg.
Őslégkör: Az ősidőben lévő légkör. Elsődleges őslégkör kozmikus gázokból állhatott
(hidrogén, hélium), ezek elillantak. Másodlagos őslégkör a vulkáni tevékenység hatására jött
létre, elsősorban nitrogénből és széndioxidból állt. A lehűlés következtében a légköri vízgőz
kicsapódott, ebből keletkezett az ősóceán.
Ősóceán: A Föld fokozatos lehűlése miatt az őslégkörben lévő vízgőz kicsapódott és a felszín
mélyedései vízzel teltek meg. Így jött létre az ősóceán. Ez a lemezek mozgása miatt
területében teljesen más volt az óceánok mai elhelyezkedéséhez képest.
Ózon: Háromatomos oxigénmolekula, ami a Nap ultraibolya sugarainak hatására jön létre
kétatomos oxigénmolekulából (egy kétatomos molekula felbomlik és az egyik atom egy
molekulával háromatomos molekulát alkot). Az ózon nem stabil anyag, hiszen a sugarak
hatására szét is esik. Ám ezen folyamatok közben elnyeli a Nap földi életet károsító sugarait.
Az ózonpajzs a sztratoszférában jött létre. A talaj közelében is keletkezik ózon a nitrogén-
oxiddal vagy szénhidrogénekkel terhelt levegőbe napsugárzás hatására, mérgező anyag.
Ősmasszívum: A Föld legősibb kéregdarabjaiból és a hozzájuk forrt ős- és előideji hegységek
maradványaiból állnak. Sokszor teljesen lepusztultak, ezért nehézfémekben gazdagok
lehetnek.
Kaledóniai-hegységképződés: Óidei (szilur-devon, 400 millió évvel ezelőtt)
hegységképződés, ami Ős-Európát és Ős-Észak-Amerikát csatolta egybe. Hozzá tartozik a
Skandináv-hegység, Skócia hegyei, az Appalache északi része, Kelet-Grönland hegyei.
Általában energiahordozókban és ásványkincsekben szegények (két szárazföldi lemez
találkozott).
Variszkuszi-hegységképződés: Óidei (karbon, 300 millió évvel ezelőtt) hegységképződés, ami
az akkori szárazföldeket egy kontinensben egyesítette (Pangea = Összföld). Maradványai az
egész Földön megtalálhatók: Európa középhegységei (Német-, Francia-, Lengyel-), Pennine,
Ardennek, Ibéria hegyei, Cseh masszívum, Rodope, Urál, Donyec-hátság, Nagy-Vízválasztó-
hegység, Appalache déli része, Belső-Ázsia hegyei. Általában feketekőszénben gazdagok.
Eurázsiai-hegységképződés: Újidő, harmadidőszaki hegységképződés (már a középidőben
elkezdődött), ma is tart. Az Afrikai-, az Indoausztráliai-lemez és az Eurázsiai-lemez
találkozásánál emelkedett ki. Hozzá tartoznak nyugatról kelet felé haladva az alábbi
hegységek: Atlasz, Sierra Nevada, Pireneusok, Alpok, Kárpátok, Appenninek, Dinaridák,
Balkanidák, Hellenidák, Kaukázus, Zagrosz, Elburz, Pamír, Hindukus, Karakorum, Himalája,
az Indonéz-szigetvilág hegyei (Szumátra és Jáva). Szárazföldi lemezek találkozása miatt
ásványkincsekben szegény (kivétel a Kárpátok).
Pacifikus-hegységképződés: Újidő, harmadidőszaki hegységképződés (már a középidőben
elkezdődött), ma is tart. A Pacifikus-lemez és a környező lemezek ütközése által létrejött
körívszerű hegységrendszer (tűzgyűrűnek is hívják a vulkanizmus miatt). A hozzá tartozó
hegyek a következők: Új-Zéland, Új-Guinea, Fülöp-szigetek, Japán, Kamcsatka-félsziget,
Kelet-Szibéria hegyei, Kordillerák (Sziklás-hegység), Sierra Madre (Kókusz-lemez), Andok
(Nazca-lemez). A vulkanizmus miatt általában ásványkincsekben gazdagok (arany, ezüst,
réz).
Harmad- és negyedidőszak: Az újidő részei 65 millió évtől napjainkig tart. A harmadidőszak
a nagy hegységképződésekről nevezetes (Eurázsiai- és Pacifikus-), a negyedidőszak pedig az
eljegesedésről és az ember elterjedéséről.
Jégkor (pleisztocén): A negyedidőszak első kora, 2,5 millió évvel ezelőtt kezdődött. A Föld
átlaghőmérséklete jelentősen csökkent, a sarkokon jégsapkák keletkeztek és hol
előrenyomultak (glaciális), hol visszahúzódtak (interglaciális).
Jelenkor (holocén): A tízezer éve kezdődött kor valójában a jégkorszak egyik interglaciálisa, a
jég visszahúzódott a sarkok közelébe, viszont ekkor jelent meg az ember.
Emelt szint
Viszonylagos (relatív) és tényleges (abszolút) kormeghatározás: A relatív kormeghatározás
megmondja egy kőzetről, hogy fiatalabb, vagy idősebb-e egy másikhoz képest. Ebben a
rétegek települése (minél lejjebb van, annál idősebb) illetve az ősmaradványok vannak
segítségül (ha két, akár egymástól távol levő kőzetben ugyanaz az ősmaradvány található, és
tudjuk az egykori élőlényről, hogy más rétegekben nem fordul elő, akkor a két kőzet
egykorú). A tényleges kormeghatározás megmondja egy kőzetről, hogy hány éves. Ebben a
kőzetekben található radioaktív anyagok bomlása van segítségül. (A kőzet keletkezésekor a
benne lévő radioaktív ásvány elkezd sugározni, aminek következtében egy nem sugárzó
anyaggá alakul át. Ha ismerjük az anyag felezési idejét – mennyi idő alatt csökken a súlya a
felére –, és ismerjük a kőzetben most megtalálható radioaktív anyag, illetve a nem sugárzó
anyag mennyiségét, akkor visszafelé kiszámíthatjuk, mikor is keletkezett a kőzet.)
Vezérkövület: Olyan ősmaradvány, amely nagy területen és nagy mennyiségben
található meg, megjelenése és eltűnése pontosan rögzíthető, nem ölel fel hosszú időt.
A vezérkövületek jól használhatók kormeghatározásra.
Paleomágnesesség: A földkérget alkotó kőzetekben kialakult és visszamaradt
mágnesezettség. A paleomágnesesség alapja, hogy a vulkáni, illetve az üledékes
kőzetek képződésekor a bennük esetlegesen előforduló mágnesezhető ásványok az
aktuális mágneses tér irányába rendeződnek és rögzítődnek. A világszerte végzett
mérések alapján különböző korú kőzetekre vonatkozó adatbázisokat állítottak össze,
melyek segítségével következtetni lehet az egykori mágneses tér irányára és
nagyságára, egyben a kőzetlemezek mozgására. A kutatások eredményeképpen
tudjuk, hogy a mágneses pólusok mozognak, sőt fel is cserélődhetnek. Radiometrikus
úton meghatározható a kőzetek tényleges kora, aminek ismeretében a mágneses tér
története időben rögzíthetővé válik. (Így adható meg az utolsó pólusátfordulás 780000
évvel ezelőtt időpontja is.)
Mágneses deklináció: L. Térképészet, emelt szint.
Őskontinens: A mai kontinensek ősei. Például Európa önálló kontinens volt az óidőben, a
szilurban találkozott Észak-Amerika ősével és csak ezután Ős-Ázsiával. Az újidőben
elszakadt Észak-Amerikától, viszont a kapcsolat Ázsia felé megmaradt.
Kambrium: Az óidő első időszaka, 590-500 millió évig tartott. Nevét Wales északi
részének római kori elnevezéséről kapta. Ekkor jelentek meg a szilárd vázas
élőlények, ekkortól vannak ősmaradványok. Az ős- és előidőt együtt prekambriumnak
(kambrium előtti kor) is szokták nevezni.
Ordovícium: Az óidő 500-440 millió évig tartó időszaka. Nevét egy Walesben élt
kelta törzsről kapta. Ekkor kezdődött a Kaledóniai-hegységrendszer kiemelkedése. A
vörös- és zöldmoszatok jóvoltából létrejött az ózonpajzs, ami megteremtette az élet
szárazföldi elterjedésének feltételeit. Az időszak végén a déli félteke javát elfoglaló
Gondwana részben eljegesedett.
Szilur: Az óidő 440-405 millió évig tartó időszaka. Nevét egy Walesben élt kelta
törzsről kapta. Ekkora esett a Kaledóniai-hegységképződés fő fázisa. A tengerben
ekkor élték virágkorukat minden idők legtermetesebb ízeltlábúi, a három méteres
őscsáprágósok. Eközben megjelentek az első szárazföldi növények.
Devon: Az óidő egyik időszaka. Nevét egy angol grófságról kapta. A páfrányok és halak
időszakaként ismert.
Karbon: Az óidő egyik időszaka. Nevét az ekkor keletkezett kőszénről kapta. Ekkora tehető a
Variszkuszi-hegységképződés fő fázisa. Elterjednek a rovarok és kétéltűek.
Perm: Az óidő utolsó időszaka. Nevét egy oroszországi kormányzóságról kapta. Az időszak
végén a fajok fele kipusztult. A korábbi hegységképződés lepusztulásából keletkezett
jellegzetes kőzete a vörös homokkő.
Triász: A középidő első időszaka. Nevét a három részre oszthatóságáról kapta. Nem történik
semmi. Na jó: nyugodt üledékképződés folyik.
Jura: A középidő középső időszaka. Nevét a svájci Jura hegységről kapta. Megkezdődött az
összkontinens feldarabolódása. Megjelentek az ősmadarak.
Kréta: A középidő utolsó időszaka. Nevét az ekkor keletkezett mészkőfajtáról kapta.
Folytatódott a feldarabolódás, az időszak végén ismét nagy kihalás következett be – többek
között a dinoszauruszok kipusztulásával.
Eocén: Az újidő korainak elnevezése egy csigafaj mai külső megjelenésének és az újidő
különböző koraiban megfigyelhető külsőnek összehasonlításából ered. A görög előtagok a
hasonlóság mértékét mutatják be: eo = egyáltalán nem, oligo = alig, egy kevéssé (lásd
oligarchia = kevesek uralma), mio = valamennyire, félig-meddig, plio = többé, pleiszto =
leginkább, holo = teljesen. Hegységképződés.
Oligocén: Himalája kialakulása.
Miocén: Alpok, Kárpátok kialakulása.
Pliocén: Észak- és Dél-Amerika találkozása.
Glaciális: A jégkorszak egyik időszaki típusa. A jég sarkokról való előrenyomulási időszaka.
A pleisztocénban körülbelül tízszer fordult elő.
Interglaciális: A jégkorszak másik időszaki típusa. A jég sarkokra való visszahúzódási
időszaka.
Biológiai evolúció: Élőlények egyedfejlődése.

Geoszférák, középszint
Gömbhéj: A Föld felépítésére jellemző rétegződési egység. A Föld felszínén három
nagy gömbhéj határán mozgunk, a levegő-, a víz- és a kőzetburok találkozásánál, de a
Föld belseje is gömbhéjas szerkezetű. A befelé haladva növekvő sűrűségű
gömbhéjakat a Föld forgása és a nehézségi erő hozta létre.
Kőzetburok (litoszféra): A Föld legkülső, szilárd, kőzetekből álló gömbhéja, amit a
földkéreg és a földköpeny legfelső, szilárd része együttesen alkot. (Vagyis további
gömbhéjakra osztható.) Vastagsága kontinentális területeken 150-200 kilométer, az
óceánok alatt 50-100 kilométer. Átlagos sűrűsége nagyjából 3 g/cm3. A kőzetburok az
óceáni hátságok, a fiatal lánchegységek, illetve a mélytengeri árkok mentén
kőzetlemezekre tagolódik.
Vízburok (hidroszféra): A Föld vízből álló, többnyire folyékony halmazállapotú,
szárazföldekkel megszakított, de egybefüggő gömbhéja. A földi víz legnagyobb része
a világtengerben található, ehhez képest elenyésző a folyók és a tavak vízmennyisége.
Számottevő víz van a felszín alatt, illetve a sarkvidéki jégsapkákban. A vízburok
sűrűsége 1 g/cm3 körüli.
Levegőburok (atmoszféra): A Föld legkülső, csaknem kizárólag gázok alkotta
gömbhéja. Több ezer kilométer vastagságú burok. Sűrűsége távolodva a Föld
felszínétől folyamatosan csökken.
Bioszféra: Az élővilág lakóhelye a Földön, amely a víz- és talajburok egészére, a
légkör alsó részére és a kőzetburok felszínére, felszínközeli rétegeire terjed ki.
Talajburok: (Pedoszféra) A földfelszín legfelső, laza, termékeny rétege.
Belső hő: A Föld belsejében radioaktív anyagok bomlásából fakadó hő.
Geotermikus gradiens: A kőzetburokban egységnyi mélységnövekedésre jutó hőmérséklet-
emelkedés. Átlagos értéke 100 méterenként 3 fok, Magyarországon ez 5 fok, van ahol 8.
Másutt csak 1 fok. A hőmérséklet ennél kisebb mértékben emelkedik tovább a Föld belseje
felé haladva (az asztenoszférában már így is 3000 fok a hőmérséklet, a Föld belsejében 4-
5000 fok lehet).
Földmágnesesség: A Föld lényegében egy gömbmágnes, ezért mágneses erőtér veszi körül. A
mágneses erővonalak a pólusokban egy pontban futnak össze. Létrejöttének oka a Föld külső
magjában lévő fémolvadékok áramlása lehet.
Földkéreg: A Föld legkülső, szilárd kőzetekből álló gömbhéja. A szárazföldek alatt 30-40
kilométer vastag és két részből áll: egy szilikátokban gazdagabb gránitos és egy fémekben
gazdagabb gabbrós rétegből, a sűrűségük 2,7 illetve 3 g/cm3. Az óceánok alatt csak 7-11
kilométer vastag, itt csak a gabbrós réteg van meg, aminek tetejét vékonyan kiömlési kőzet,
bazalt borítja. A földköpenytől a Mohorovicic felület választja el.
Földköpeny: A Föld egyik, több részből álló gömbhéja. A legfelső része szilárd kőzetekből áll
és a kéreggel együtt ez alkotja a kőzetburkot. Ez 40-50 kilométer vastag, sűrűsége 3,3 g/cm3.
Utána egy 200 kilométer vastag képlékeny réteg következik, az asztenoszféra (lágy köpeny),
itt termelődik a Föld belső hője, e réteg magmaáramlásai mozgatják a kőzetlemezeket. A
maradék rész egészen 2900 kilométerig a Föld belsejébe a merev köpeny. Ismét szilárd,
nagyobb sűrűségű anyagokból áll. A külső magtól a Gutenberg-Wiechert felület választja el.
Külső mag: A Föld egyik gömbhéja. Képlékeny nehézfémek alkotják (vas, nikkel), ezek
mozgása következtében jött létre a Föld mágneses tere. A belső magtól a Lehmann felület
választja el.
Belső mag: A Föld legbelső gömbhéja, nem szabályos gömb alakú, 4900-5150 km mélyen
kezdődik, szilárd nehézfémek alkotják (vas, nikkel). Sűrűsége eléri a 13 g/cm3 értéket.
Asztenoszféra (lágy köpeny): A földköpeny része, 150-250 km mélyen található. Olvadt
kőzetből áll. Itt termelődik a Föld belső hője, mozgásfolyamatai okozzák a lemezek ütközését.

Lemeztektonika, középszint
Magma: Olvadt kőzetanyag, ami a földköpeny felső vagy a földkéreg alsó zónáiban
keletkezik. Hőmérséklete meghaladja az 1200 °C-ot.
Magmaáramlás: Az asztenoszférában zajló anyagátrendező folyamat, amit a belső
hő különbségei tartanak mozgásban. A magmaáramlások az óceánközépi hátságok
és a kőzetlemezek vándorlásának közvetlen okai.
Óceáni és szárazföldi kőzetlemez: A kőzetlemezek a kőzetburok önállóan mozgó,
merev egységei. A Föld kőzetburka jelenleg hét nagy és több kisebb kőzetlemezre
tagolódik. A kőzetlemezeket felépítésük alapján három csoportba sorolhatjuk,
szárazföldi, óceáni és vegyes kőzetlemezek, bár tisztán óceáni vagy szárazföldi
lemezek csak a kisebbek között találhatók (a Fülöp-, Karib-, Nazca-, Kókusz-lemez
csak óceáni, az Iráni-, Arab-, Kis-ázsiai-lemez csak szárazföldi kéreggel rendelkezik).
A szárazföldi lemez kérge kétosztatú (felül gránitos, alul bazaltos réteg), az óceáni
lemez kérge csupán bazaltos.
Óceáni hátság: Távolodó óceáni lemezek határán létrejövő, páros, tenger alatti felszínforma.
Tulajdonképpen hegység. Általában 1000-2000 méterrel a környező óceáni medencék fölé
emelkedik. (Felszínre is bukkanhat: Izland.) Közepén hasadékvölgy található, ami állandó
bazaltos vulkáni működés terepe, az asztenoszféra anyaga ugyanis itt folyamatos
feláramlásban van. Hozzáforr a lemez pereméhez, vagyis itt születik az óceáni lemez.
(Akkréciós = gyarapodó lemezszegély.)
Mélytengeri árok: Ahol óceáni és óceáni, vagy óceáni és szárazföldi lemez ütközik
egymással, ott a nagyobb sűrűségű óceáni lemez a másik alá bukik és – többek között – a
lemezek futásával párhuzamos, hosszúkás mélytengeri árok keletkezik. Mélységük 6000 és
11000 méter között változik. A legmélyebb a Mariana-árok: 11034 méter.
Mélytengeri síkság: Az óceánok 4000 és 5000 méter körüli mélységű nagy kiterjedésű
medencéi. Hátságok és szárazföldek (mélytengeri árkok) határolják.
Hasadékvölgy: Az óceánok hátságában húzódó, világméretű szerkezeti árok. Távolodó óceáni
lemezek határán jön létre, ahol az asztenoszféra anyagának fölszálló ága elvékonyítja, majd
átszakítja a kőzetburkot. Rajta keresztül magma áramlik az óceánfenékre, ez a bazalttakaró az
óceáni hátság.
Kontinensvándorlás: A lemeztektonikai elmélet őse, miszerint a kontinensek mozognak. (Első
hirdetője Wegener volt.)
Alábukás: (Szubdukció) Ahol óceáni és óceáni, vagy óceáni és szárazföldi lemez ütközik
egymással, ott a nagyobb sűrűségű óceáni lemez a másik alá bukik. Az alábukó kőzetlemez a
mélyben megolvad és belőle származik a vulkanizmus anyaga. Az alábukással párhuzamosan
mélytengeri árok és hegység is képződik, gyakoriak a földrengések.
Beolvadás: Az alábukó óceáni kőzetlemez a mélyben a magas hőmérséklet miatt megolvad (a
szilikátos összetevő nagyobb arányban, mint a fémes részek). A beolvadt kőzetlemezek
anyagából származik az itteni (savanyú vagy semleges) vulkanizmus alapanyaga.
Távolodó-, közeledő (ütköző)-, elcsúszó lemezmozgás: Az asztenoszféra magmaáramlásai
miatt mozognak a Földön a kőzetlemezek. Egymáshoz képest a lemezek háromféleképpen
képesek mozogni. Az óceáni lemezek a hátságok mentén távolodnak egymástól, például
Atlanti-hátság (hasadékvölgyek kialakulhatnak szárazföldek belsejében is, mint például az
egykori Vörös-tenger helyén, ami Afrikában még ma is szárazföldön folytatódik a Kelet-
afrikai-árokrendszerben). A lemezek típusát figyelembe véve ütközés háromféleképpen
képzelhető el: óceáni óceánival (például a Csendes-óceáni- és az Indoausztráliai-lemez
határán), óceáni szárazföldivel (például a Nazca- és a Dél-amerikai-lemez), szárazföldi
szárazföldivel (például az Indoausztráliai- és az Eurázsiai-lemez határán). Elcsúszó
lemezmozgás ritkábban figyelhető meg. Jelenleg a Pacifikus- és az Észak-amerikai-lemez
határán, Kaliforniában a Szent-András velő mentén látható.
Érc: Olyan kőzet vagy ásvány, ami a kőzetburok átlagánál nagyobb arányban tartalmaz
valamilyen fémet, a fém belőle gazdaságosan kinyerhető.
Mélységi magmatizmus: Ha a magmás anyagnak nincs ereje elérni és áttörni a felszínt, akkor
megreked a mélyben, fokozatosan lehűl és nagy kristályokból álló mélységi magmás kőzet
keletkezik: gránit, diorit, gabbró.
Felszíni vulkánosság: Ha a magmás anyag eléri a felszínt, akkor felszíni vulkánosságról
beszélünk. A felszínen gyorsan hűl le a láva, ezért kis szemcsékből álló kiömlési kőzet jön
létre: riolit, andezit, bazalt.
Láva: Felszínre törő magma.
Vulkáni hamu: Porszerű anyag, mely vulkáni működés következtében kerül a levegőbe. A
leülepedett vulkáni hamu a tufakőzetek fontos alkotóeleme.
Párnaláva: Az óceán mélyén kiömlő láva jellegzetes formája.
Pajzsvulkán: Az alacsony szilikáttartalmú, gyorsan folyó bazalt által létrehozott alacsony
lejtésű vulkán. (Például Hawaii, Mauna Loa.)
Rétegvulkán: A közepes, magas szilikáttartalmú andezit és riolit által létrehozott nagyobb
meredekségű vulkántípus, amelyben a láva- és tufakőzetek egymást rétegszerűen váltogatják.
Kürtő: A tűzhányó azon kéményszerű része, melyen keresztül a magma a mélyből (a
magmakamrából) a kráter felé közlekedik.
Kráter: A kürtő felszínre nyíló végződése. A vulkán szája.
Robbanásos vulkán: (Explóziós vulkán) Ha a vulkáni gőzök, gázok a viszkózus („nyúlós”)
láva mellett nem jutnak a felszínre és felhalmozódnak a mélyben az robbanáshoz vezethet,
aminek következtében a vulkán teteje lerepül és kaldéra képződik.
Vulkáni szigetív: Két óceáni lemez találkozásakor a nagyobb sűrűségű alábukik, beolvad és
anyaga felfelé mozogva a keletkező vulkánok alapanyaga lesz (andezit, riolit). A két lemez
határán ívszerűen követik egymás az óceánból kinövő vulkánok. Például a Pacifikus- és a
Fülöp-szigeti-lemez határán a Mariana-szigetek.
Vulkáni utóműködés: A tűzhányók kitörését követő vulkáni jelenségek összefoglaló neve. Ez
lehet gázszivárgás (vízgőz, széndioxid, kénes kigőzölgés), gejzír.
Gejzír: A vulkáni utóműködés egyik formája. A mélyben lévő forró kőzetek (magmakamra)
felforralják az oda bekerülő vizet, a forrás miatt térfogata megnő, ezért kitör a föld alatti
üregből, a felszínre kerülve azonban kicsapódik és víz formájában visszahull. A folyamat újra
és újra lejátszódik. Például Old Faithfull (Öreg Hűséges) a Yellowstone nemzeti parkban.
Földrengés: A kőzetlemezekben mozgásuk miatt jelentős feszültségek halmozódnak fel. A
feszültég a lemezek törésében oldódhat fel, ez rengés idéz elő, ami hullám formájában
tovaterjed egészen a felszínig.
Szeizmográf: Földrengés erősségének mérésére szolgáló eszköz.
Rengésfészek (hipocentrum): A földrengés mélységbeli kipattanási helye.
Rengésközpont (epicentrum): A rengésfészek merőleges felszíni vetülete.
Utórengés: Kisebb rengés a nagy erejű földrengés után. Kisebb károkkal is jár.
Hegységképződés típusai: Két kontinentális lemez ütközésekor (gyűrődés és üledékes kőzetek
jellemzőek, nincs sem alábukás, sem vulkanizmus), két óceáni lemez ütközésekor (az egyik
alábukik a másiknak, vulkáni szigetív keletkezik), valamint egy óceáni és egy kontinentális
lemez ütközésekor (az óceáni alábukik, vulkanizmus és üledékek gyűrődése jellemző)
keletkeznek hegységek. Két óceáni lemez távolodásakor is létrejön hegység, ezt hátságnak
hívjuk, a hátságok Földünk leghosszabb hegységei.
Hegységrendszer: Egy hegységképződési idő során képződött hegységek összessége.
Szerkezeti mozgások: Lemezmozgások. Vetődések, gyűrődések keletkeznek.
Gyűrődés: A hegységképződés egyik, szerkezetátalakító részfolyamata. Az óceáni
medencékben és mélytengeri árkokban jórészt szárazföldi lepusztulástermékek
ülepednek le. Az ilyen üledékrétegek víztartalma nagy, ezért és a rájuk nehezedő
víztömegek súlya miatt képlékenyek. Így oldalirányú nyomás hatására redőkbe
gyűrődnek. A gyűrődés fő színterei az összeütköző kőzetlemezek határán kialakult
mélytengeri árkok, valamint a közeledő szárazföldi lemezek közrezárta, szűkülő
óceáni medencék. Azokat a hegységeket, amelyek uralkodóan gyűrt szerkezetű
elemekből állnak, gyűrt hegységeknek nevezzük.
Redő: Gyűrt forma. A gyűrődés alapegysége.
Vetődés: Szilárd kőzetanyagok elmozdulása törésvonal mentén függőleges illetve vízszintes
irányba oldalirányú nyomóerők hatására.
Vetősík: Az oldalirányú nyomóerők hatására a szilárd kőzet megtörik, a létrejövő törésvonal
mentén a kőzettestek elmozdulhatnak. Ha ez megtörténik, akkor a törésvonalat vetősíknak
nevezzük.
Törésvonal: Lásd vetősík.
Rög: Vetősíkok által közrefogott kőzettömeg. A vetődés alapegysége.
Sasbérc: Párhuzamos vetősíkok mentén kiemelkedett kőzettömb.
Árok: Párhuzamos vetősíkok mentén bezökkent kőzettömb.
Lépcsővidék: Vetődés által formált lépcsős felszín.
Medence: Vetődési forma.
Emelt szint
Térrövidülés: Az ütköző lemezek között a tér egyre kisebb lesz. A köztük lévő kőzetanyag
vízszintes kiterjedése szükségszerűen csökken, függőleges kiterjedése viszont megnő.
Nehéz-, színes- és nemesfémérc: Nehézfémek (sűrűségük 5 g/cm3 feletti): nikkel, króm,
vas…; színesfémek: ón, ólom, cink, réz; nemesfémek: arany, ezüst, platina. (Könnyűfém:
alumínium, titán.)
Bázisos-, savanyú- és semleges vulkáni kőzet: A magmás kőzeteket szilikáttartalmuk alapján
három csoportba soroljuk. Ha a SiO2 tartalom a kőzetben nem éri el az 52%-os, akkor
bázisosnak nevezzük (bazalt, gabbró), ha meghaladja a 65%-ot, akkor savanyúnak (riolit,
gránit), ha pedig a két érték között van, akkor semlegesnek nevezzük (andezit, diorit).
Telér: Valamilyen kőzet repedéshálózatába benyomult és ott vulkáni kőzetté merevedett
magma, illetve a magmát átjáró forró vizes oldatok által elszállított majd lerakott
ásványegyüttes.
Bazaltfennsík: A jól folyó alacsony szilikáttartalmú bazaltláva terjedelmes takarókat hozhat
létre, ha sík felszínen ömlik ki, akár több csatornán keresztül. Például: Dekkán, Etióp-
magasföld, Magyarországon a Medves fennsík.
Kráter- és kaldérakúpos tűzhányó: A tűzhányó végződés szerinti típusai. Kaldéra robbanás
útján képződik, a vulkán csonka kúp alakot vesz fel.
Forrópontos vulkán: Ott jön létre, ahol a köpenyből feláramló magma lyukat éget a
kőzetburokba, ilyen forró pontok vannak Hawaii szigetén. Általában lemezek belső területein
fordulnak elő. Hőmérsékletük elérheti a 2000 fokot.
Fumarola: Vulkáni utóműködési forma. Vízgőzből álló kigőzölgés 200-900 fokos.
Szolfatára: Vulkáni utóműködési forma. Kéntartalmú gázok 200-400 fokos kigőzölgése.
Mofetta: Vulkáni utóműködési forma. Széndioxid 100 fok alatti kigőzölgése.
Savanyúvíz: Vulkáni utóműködési forma. Ha a mofetta széndioxidja felszín alatti vizekben
oldódik, akkor savanyúvízforrásként fakad a felszínre. (A székelyek borvíznek, a palócok
csevicének nevezik.)
Földrengéshullám: A földrengés hullámmozgásként terjed tovább a rengésfészekből induló
longitudinális és tranzverzális hullámok révén. A leggyorsabb hullám (primer, P)
longitudinális vagy hosszanti, tehát a kőzetekben a hullám mozgási irányával párhuzamos
változásokat hoz létre (sűrűsödés, tágulás). A második hullám (szekunder, S) transzverzális
vagy keresztirányú, mivel a kőzetekben a hullám mozgási irányára merőleges változásokat
hoz létre. A legpusztítóbb rengések a long vagy L-hullámnak tudhatók be. Ezek felületi
hullámok, amelyek a felszínen (és a gömbhéjak határain) jönnek létre az ide kijutó P és S
hullámok interferenciájaként (összeadódik a hullámok ereje).
Tengerrengés: Olyan földrengés, melynek kipattanási helye a tengerbe esik. Ez akár
árhullámot is előidézhet a tengeren (szeizmikus árhullám = cunami), ami a nyílt vízen nagy
hullámhosszú és kis hullámmagasságú, a part közelében azonban csökkenő hullámhosszú és
növekvő (akár több tíz méter nagyságú) hullámmagasságú hullám.
Geoszinklinális: Az óceánok belső lemezhatároktól távoli területei, amelyekben üledékek
halmozódnak fel. Üledékgyűjtő medence.
Hegységképződési szakaszok: Üledék-felhalmozódás, tektogenezis (ennek során a litoszféra
megvastagszik, akár gyűrődés, akár vetődés hatására végbemehet a megvastagodás, a
tektogenezis a formák kialakulását jelenti), orogenezis (ennek során a hegység kiemelkedik, a
megvastagodott kőzetburok egy része belesüpped az asztenoszférába, egy része kiemelkedik,
az arány körülbelül 80-20%, az orogenezis kiemelkedést jelent).
Redőboltozat: Gyűrődési forma, más néven antiklinális.
Redőteknő: Gyűrődési forma, más néven szinklinális.
Álló-, ferde-, fekvő-, áttolt redő: Gyűrődési formák, létrejöttük az oldalirányú nyomóerők
erejének különbségéből fakad.

Kőzetek, ásványok, középszint

Ásvány: A kőzetburok egynemű, egyetlen kémiai képlettel leírható szervetlen alkotórésze.
Kőzet: A kőzetek rendszerint többféle ásványból állnak.
Kristály: Az ásványok atomjai szabályos térbeli rendben, kristályrácsban helyezkednek el. A
kristályos szerkezet az ásványok jellegzetes tulajdonsága.
Mélységi magmás kőzet: Nagy kristályos, lassan lehűlő vulkanikus kőzet, amely nem éri el a
földfelszínt.
Vulkáni kiömlési kőzet: Kis kristályos, gyorsan lehűlő felszíni vulkanikus kőzet.
Vulkáni törmelékes kőzet: Robbanásos kitörések során keletkeznek a fröccsenő lávából,
vulkáni porból. Tufa.
Törmelékes üledékes kőzet: Üledékes kőzetek egyik fajtája. Lösz, agyag, homokkő, breccsa,
konglomerátum. Létrejötte: erózió, szállítás üledékgyűjtőbe, tömörödés, cementálódás. A
különbség a szemcseméretben van.
Vegyi üledékes kőzet: Üledékes kőzetek egyik fajtája. Karbonátok, szulfátok, kloridok.
Sókőzetek. Oldatból kicsapódással jönnek létre.
Szerves üledékes kőzet: Üledékes kőzetek egyik fajtája, élőlények maradványaiból
halmozódott fel. Kőszén, kőolaj, mészkő (korall, csiga, kagyló).
Kvarc: Legfontosabb ásványok egyike. SiO2.
Kősó: Kloridok csoportjába tartozó vegyi üledékes kőzet. NaCl.
Mészkő: A karbonátok csoportjába tartozó vegyi üledékes kőzet. Létrejöhet szerves úton is:
mészvázas élőlények elpusztulása nyomán. CaCO3. Magyarországon a Bükk, a Naszály, a
Dunántúli-középhegység, a Mecsek és a Villányi-hegység áll ebből a kőzetből.
Homok: Üledék, amely lepusztulás terméke.
Homokkő: Homokból tömörödés és cementálódás útján létrejött törmelékes üledékes kőzet.
Maximum 2 mm-es szemcsékből áll.
Lösz: Pár ezred mm-es szemcsékből álló törmelékes üledékes kőzet. Száraz és hideg
éghajlaton jött létre, jó termőtalaj alakult ki rajta. Magyarországon a Hajdúság, a nagykunság,
a Maros-Körös köze, Bácska és a Mezőföld területén található.
Kőszénfajták: Tőzeg, lignit, barnakőszén, feketekőszén, antracit. Képződésük kora, színük,
széntartalmuk, fűtőértékük eltérő. Magyarországon feketekőszén található a Mecsekben,
barnakőszén a Borsodi és Nógrádi szénmedencékben, Ajka, Oroszlány és Dorog környékén.
Lignitet bányásznak Bükkábrány és Visonta mellett. Ez utóbbi teszi ki az összes szén felét.
Kőolaj: Szénhidrogén; folyékony éghető üledék. Állóvizek alján oxigénszegény
környezetben képződik elhalt növények és állatok bomlásával. Leginkább feltöltött
tengeröblök helyén keletkezett alföldek (Mezopotámia, Mississippi-alföld),
tengerpartok, tengeraljzatok (Mexikói-öböl, Perzsa-öböl, Északi-tenger), táblás
vidékek (Préri-tábla, Kelet-európai-síkság) üledékrétegeiben fordul elő. A legnagyobb
termelő a ’90-es évek eleje óta Szaúd-Arábia volt, de 2007-ben Oroszország beérte,
akkor mindkét ország 490 millió tonna olajat hozott felszínre. Magyarországon az
Alföldön bányásszák elsősorban Algyő körül. A kőolajból hőerőműben villamos
energiát állítanak elő, a vegyipar nyersanyagként használja (műanyagok,
gyógyszerek), finomított változatait üzemanyagként használjuk.
Földgáz: Szénhidrogén; gáznemű éghető üledék. A kőolajhoz hasonló módon jött
létre, lelőhelyeik megközelítőleg ugyanott találhatók és felhasználási területeik is nagy
átfedést mutatnak, igaz a földgázt kevésbé üzemanyagként, inkább fűtésre használjuk.
A Föld legnagyobb termelője 2007-ben 600 milliárd m3 feletti értékkel Oroszország
volt.
Agyag: Két század mm-nél kisebb szemcsékből álló törmelékes üledékes kőzet.
Bauxit: Különféle kőzetek málladékából keletkezett kőzet, ami az alumíniumgyártás
alapanyaga. Laterit (trópusi) és karsztbauxit (mészkőhegységekben előforduló) a két fő
formája. Magyarországon a Dunántúli-középhegységben található. (Gánt, Fenyőfő, Halimba)
Vasérc: Magas vastartalmú kőzet. (30-60%) Belőle a vas gazdaságosan kitermelhető. Például:
magnetit, limonit, hematit.
Gránit: Magas szilikáttartalmú, világos színű, nagy szemcsékből álló mélységi magmás kőzet.
Magyarországon a Velencei-hegységben található. Kiömlési párja a riolit.
Andezit: Közepes szilikáttartalmú, szürke színű, kis szemcséből álló vulkáni kiömlési kőzet,
nevét az Andokról kapta. Magyarországon a Visegrádi-hegységben, a Börzsönyben és a
Mátrában található meg. Mélységi magmás párja a diorit.
Bazalt: Alacsony szilikáttartalmú, sötét színű, kis szemcsékből álló vulkáni kiömlési kőzet.
Magyarországon a Tapolcai-medencében (Badacsony…) és Salgótarján környékén található
meg. Mélységi magmás párja a gabbró.
Riolit: Magas szilikáttartalmú, világos színű, kis szemcsékből álló vulkáni kiömlési kőzet.
Magyarországon a Zempléni hegységben található meg tömegesen. Mélységi magmás párja a
gránit.
Tufák: Robbanásos vulkáni törmelékekből keletkeznek. Szemcsemérettől függő formái:
hamu, salak, bomba. Anyaguk szerint: andezit-, riolit-, bazalttufa.
Márvány: Mészkőből nagy nyomás és hőmérséklet hatására átalakult kőzet.
Palás kőzetek: Jellegzetes metamorf kőzet. Nagy nyomás hatására jöttek létre. Agyagpala,
csillámpala…
Emelt szint
Kőzetanyag-körforgás: Az egyes kőzetcsoportok (magmás, üledékes, átalakult)
körforgásszerűen alakulnak át egymásba. Mindegyikből mindegyik kialakulhat. Erózióval
mindegyikből üledék lesz, abból tömörödés és cementálódás hatására üledékes kőzet;
beolvadás miatt magmás kőzetté lehetnek, nagy nyomás és hő hatására pedig átalakult
kőzetté.
Üledékes érc: Másodlagos úton létrejött érc. Elsődlegesen magmás úton keletkeznek ércek.
Ha a külső erők hatására az érc áthalmozódik (folyószállítás), akkor az üledékes kőzetek
keletkezésének folyamatán megy keresztül az érc.
Ásványi nyersanyag: Természeti erőforrás, amelyet az ember feldolgoz, és fémet állít elő
belőle.

Nagyszerkezeti egységek, középszint

Ősföld: A földfelszín legősibb része, amelyek a legősibb kéregmagokat és az előidei
hegységek maradványait jelentik. 590 millió éve létrejött részei a szárazföldeknek.
Fedett ősmasszívum: Az ősföldre különböző korú (ó-, közép- és újidei) elsősorban üledékes
kőzetek rakódtak. Például az Orosz-tábla
Fedetlen ősmasszívumok: Az ősföld teljes egészében a földfelszínen található. Például a
Balti-pajzs.
Táblás vidék: Nagy területű, gyűrődéssel, vetődéssel egyáltalán nem, vagy alig zavart,
majdnem vízszintesen rétegzett tengeri üledékes kőzetekből álló síkvidék.
Röghegység: Az óidőben keletkeztek. Elsősorban vetődések alakították felszínüket (rög) és a
külső erők, amelyeknek hosszú koptató munkája miatt a röghegységek formái lankásak. A
Variszkuszi- és a Kaledóniai-hegységrendszerek tagjai sorolhatók ide.
Gyűrthegység: Párhuzamos vonulatokból álló hegységfajta. Lánchegységeknek is nevezzük
őket. Az újidőben jöttek létre, formáikat a gyűrődésnek köszönhetik. A külső erőknek még
kevés idő állt rendelkezésére, ezért koptató munkájuknak még nem látszik legömbölyítő
hatása. Éles csipkés gerincek jellemzőek az Eurázsiai- és a Pacifikus-hegységrendszer
tagjaira.
Vulkanikus hegység: Akkor jön létre, ha alábukás van (elsősorban, ha óceáni lemez
szárazföldi lemeznek ütközik), itt is találhatók gyűrt formák, de vulkáni kúpok is. A hegység
gazdag színes-, és nemesércekben.
Süllyedékterület: Tengerek vagy tavi medencék, amik feltöltésével keletkeztek a síkságok.
Óceáni medence: Átlagosan 4000 méter mélyen lévő nagy kiterjedésű sík terület.
Óceáni hátság: Óceán közepén lévő felboltozódás, ahol a lemezek távolodnak egymástól.
Mentén láva tör a felszínre (bazalt) az asztenoszférából. A medencékhez képest 1000-2000
méterrel magasabban van, a közepén hasadékvölgy fut. Észak-Atlanti-hátság.
Mélytengeri árok: Óceánokban keletkezik lemezek ütközésekor, óceáni lemez alábukásakor,
8000-11000 méter mélyek. Mariana-árok (11034), Japán-, Aleut-, Tonga-, Filippínó-árok.
Feltöltött síkság: A folyók által feltöltött síkságfajta. A síkságokon a lejtés nem haladja meg
100 méteren a 60 cm-t. A tökéletes síkságokon (a feltöltött általában ilyen)
négyzetkilométerenként a magasságkülönbség 10-20 méter. Pó-síkság, Amazonas-medence,
Orinoco-alföld, Alföld, Román-alföld. 0 és 200 méter között a síkságot alföldnek hívjuk,
fölötte fennsík, alatta mélyföld.
Lepusztult síkság: A külső erők által lepusztított síkságfajta. Elsősorban a jég hoz létre ilyen
felszínt. Általában tökéletlen síkság, vagyis a négyzetkilométerenkénti magasságkülönbség
20-50 méter is lehet. Finn-tóvidék, Kanadai-pajzs területe.
Emelt szint
Töréses gyűrthegység: Olyan hegység, amelynél a hegységképző folyamatok (vetődés,
gyűrődés, vulkánosság) együtt játszódnak le, szerkezete összetett. Középidei üledékkel
borított terület újidei kiemelkedése során a gyűrthegységben számos törésvonal is kialakulhat.

Felszínformálódás, középszint
Aprózódás: A kőzetek pusztulásának az a módja, amelyben csak fizikai folyamatok
vesznek részt. Eredményeképpen a kőzetek megrepedeznek és mind apróbb darabokra
hasadoznak. Az aprózódás legfőbb oka a gyors térfogatváltozást előidéző nagy napi
hőingadozás (hőaprózódás) és a kőzetek repedéseibe behatoló víz gyakori fagyása-
olvadása (fagyaprózódás). Az egyes kőzetalkotó ásványoknak eltérő lehet a hő
hatására bekövetkező tágulása, ami a kőzet szerkezetének bomlásához vezet.
Aprózódást okozhatnak még az üregásó emlősök, a fásszárú növények gyökerei,
nagytestű állatok tiprása. Az aprózódás és a mállás előkészíti a kőzeteket a
talajképződésre és a külső erők általi további pusztításra.
Mállás: A kőzetek pusztulásának az a módja, melynek során víz és vízben oldott
savak hatására a kőzetet vegyi (kémiai) változások érik. Mértéke a víz és a vízben
oldott savak mennyiségén kívül a hőmérséklettől is függ, ezért az egyenlítői övben hat
a legerősebben. Az aprózódás és a mállás előkészíti a kőzeteket a talajképződésre és a
külső erők általi további pusztításra.
Szállítás: Hordalékszállítás, külső erők végzik. Szállítás közben akár osztályozzák is a
szállított anyagot szemcseméret szerint (a jég nem). A szállítás az üledékes kőzet
kialakulásának egyik állomása.
Lepusztulás: A külső erők hatására a belső erők által létrehozott kiemelkedések
lealacsonyodnak.
Felhalmozódás: A külső erők hatására a belső erők által létrehozott mélyedések feltöltődnek.
Külső és belső erők: A földfelszínt formáló erők összessége. A belső erők azoknak a
felszín- és kőzetformáló hatásoknak összefoglaló neve, amelyeket az asztenoszféra
magmaáramlásai és az általuk mozgatott kőzetlemezek egymástól való távolodása,
illetve ütközése okoz. Ilyenek a vulkánosság, a földrengés, az óceáni hátságok
képződése, a hegységképződés (és részfolyamatai: gyűrődés, törés, vetődés), a
szárazföldek és tengerek lassú szintingadozásai. A külső erők a Föld felszínét kívülről
formáló hatások összefoglaló neve. A külső erők kiváltója a napsugárzás (és a
nehézségi erő). Közéjük tartozik az aprózódás, a mállás, a szél, a csapadék, a
folyóvíz, a tengervíz, a jég és a lejtős tömegmozgás. Közös jellemzőik a válogató
lepusztítás (a puhább kőzeteket jobban pusztulnak) és a hordalékkal történő pusztítás
(korrázió). A belső erők által létrehozott kiemelkedéseket és mélyedéseket a külső
erők elegyengetni törekednek, a kiemelkedéseket pusztítják, a mélyedéseket feltöltik.
Mélyföld: A tenger szintje alatt fekvő síkság. A legterjedelmesebb a Kaszpi-
mélyföld, a legmélyebb a Holt-tenger partvidéke.
Alföld: Olyan síkság, melynek tengerszint feletti magassága 0 és 200 méter közötti.
Fennsík: 200 méter feletti sík terület.
Dombság: 200-500 méter magasságig terjedő lejtős felszínforma.
Közép- és magashegység: Hegység (rög vagy lánc), amelynek tengerszint feletti magassága
meghaladja az 500 illetve az 1500 métert.
Lánchegység: Hosszú, egymással többnyire párhuzamos hegyvonulatokból,
hosszanti völgyekből álló hegység. A hegységképződés folyamán általában a
kőzetlemezek ütközési szegélyén, a lemezszegélyekkel párhuzamosan jön létre. A
lánchegységjelleg leginkább az újidei hegységrendszerek (Eurázsiai, Pacifikus)
tagjainak sajátja, bár idősebb hegységrendszerek tagjaiban is jól megőrződhet, esetleg
megfiatalodásukkor újra szembetűnővé válhat.
Hátság: Lapos, általában síksági környezetéből többnyire szelíd lejtőkkel, nem túl
magasra (200-500 m) kiemelkedő felszínforma. Számos hátság található a Kelet-
európai-síkság területén.
Völgy: Egyik végén nyitott felszíni mélyedés. Két, egymással nagyjából párhuzamos
lejtő fogja közre. Felső, zárt vége a völgyfő. Belső és külső erők is létrehozhatják,
együtt formálhatják. A belső erők szerkezeti völgyeket hozhatnak létre (redőteknő,
szerkezeti árok, hegyvonulatok közti völgy), a külső erők sokszor ezeket a
tektonikusan előre jelzett völgyeket alakítják át folyóvölggyé, gleccservölggyé, bár
azok a belső erőktől függetlenül is kialakulhatnak, mint a szélbarázdák és a deráziós
völgyek.
Hágó: Hegygerinc lepusztulással lealacsonyított, nyeregszerű része, amelyen
valamilyen út visz keresztül. A lealacsonyodás oka elsősorban a hegy két oldalán
található völgyfők hátravágódása. Számunkra az Északkeleti-Kárpátokban 841 méter
magasan található Vereckei-hágó a legnevezetesebb.
Szoros: Hegygerinc folyóvízi erózióval lealacsonyított és áttört része, amelyen
valamilyen út visz keresztül. A Kárpátok nevezetes szorosai a Vöröstoronyi-szoros
(Olt), Kazán-szoros (Duna). Beltengerek szűk érintkezési kapuját is így nevezzük.
A legismertebbek a Gibraltári-szoros és a Boszporusz.
Medence: Általában zárt, kerek vagy szabálytalan alakú mélyedés, amelyet minden
oldalról magasabb térszínek vesznek körül. Belső és külső erők is létrehozhatják,
együtt formálhatják. Belső erőkhöz köthetők a szerkezeti medencék, kráterek,
kaldérák, a vetődéssel létrejött medencék, külső erők karsztosodás útján,
szélkifúvással, jégár általi kivájással, elgátlódással hozhatnak létre medencéket.
Nagyságuk szélsőséges méretek közt ingadozik (a dolinától az óceáni medencékig).
Tanúhegy: Környékéhez képest kemény, ellenállóbb kőzetsapkával védett
felszíndarab, amely a kőzetminőséghez igazodva a válogató lepusztulás
következtében lassúbb, jelentéktelenebb lehordódás révén önálló kiemelkedéssé
különül. Többnyire lapos tetőszintje puhább kőzetekből álló szomszédságának
egykori magasságáról tanúskodik. Ilyenek például a Tapolcai-medence bazaltsapkás
tanúhegyei (Badacsony, Szigligeti-várhegy, Szent György-hegy).
Emelt szint
Kémiai és biológiai mállás: A földfelszín formálásában, a talajok kialakulásában nagy
jelentősége van azoknak a folyamatoknak, amelyek hatására a kőzetek kisebb
darabokra esnek szét, megbomlik eredeti szerkezetük, módosul ásványos, illetve
kémiai összetételük. Az angol és német szakirodalom ezeket a folyamatokat
összefoglaló néven mállásnak jelöli. Aszerint, hogy a kőzetek megbontásában a fizikai
vagy a kémiai folyamatoknak van-e meghatározó szerepük, fizikai, illetve kémiai
mállásról írnak a szakkönyvek. A magyar nevezéktanban a túlnyomórészt fizikai
folyamatok hatására bekövetkező kőzetbontást aprózódásnak, a kémiai változásokkal
jellemezhető kőzetbontást mállásnak nevezzük. A mállásnak több típusa is van. Az
oldásos mállás eredményeképpen a kőzet oldatba kerül. Tiszta vízben is jól oldódik a
 kősó, a kálisó, közepesen a gipsz, alig a mészkő. A karbonátos kőzetek oldódásához
szénsavas vízre van szükség, ezt karsztos oldódásnak nevezzük. Hidrolízis folyamán
bizonyos ásványalkotó elemek kicserélődnek hidrogénre (ennek előfeltétele a kőzet
vízfelvétele), ilyen módon elsősorban a szilikátos kőzetek mállanak. Az oxidáció
következtében oxigén épül be az ásványok szerkezetébe, ez a mállási forma szintén
jellemző a szilikátokra a bennük lévő vas oxidációja miatt. A biológiai mállás
leggyakoribb módja, hogy a növények által előállított szerves savak (amelyek a
tápanyagfelvételt szolgálják) bontják a kőzeteket. Az élőlények légzése folyamán
keletkező nagy mennyiségű szén-dioxid alapvetően meghatározza a talajnedvesség
oldóképességét, a keletkező szénsavas víz különösen a karsztosodás intenzitásában
játszik meghatározó szerepet. A karsztformákat egyre több kutató biológiai
produktumnak tekinti.
Lejtős tömegmozgás (csuszamlás, suvadás, omlás): A nehézségi erő hatására bekövetkező
felszínformáló tevékenység. Azon lejtős területeken figyelhető meg, ahol a lepusztulásra
előkészített kőzetek elveszítik állékonyságukat és a gravitáció hatására mélyebbre kerülnek.
Csuszamlás esetén egy ferde elhelyezkedésű átnedvesedett rétegen (csúszópálya) hirtelen
megindul lefelé a nedves réteg felett lévő lejtőrész. Ez a csúszópálya létrejöhet homogén
kőzetben a folyamattal egy időben (szingenetikus), de különböző kőzetekből álló lejtőn is
(preformált). Cholnoky Jenő Erdélyben a szingenetikus csuszamlásokra alkalmazta a magyar
tudományos irodalomban az ottani népi elnevezést erre a formára, ez a suvadás. Az omlás is a
lejtős tömegmozgások kategóriájába tartozik, példa rá az abráziós partfal, a hegy omlása, de a
finom kőzetpergés is omlás. (Például a fagyaprózódás hozhat létre ilyen omlást, az éjszaka
megfagyott víz még rögzíti a letört kőzetdarabokat a hegy tömegéhez, de nappal, az
olvadáskor lepotyognak. Periodikus omlás.)
Talajfolyás: Lejtős tömegmozgás. Olyan helyeken jön létre, ahol évszakosan
(magashegységekben napszakosan) a megfagyott talajréteg felett egy vékony olvadt réteg
keletkezik, ami megtelik vízzel és elindul lefelé a lejtőn. Tundrára jellemző elsősorban.
Löszforma: A lösz a kőzetre jellemző speciális lepusztulási formákat mutat (mint a mészkő és
a karsztosodás), ennek oka a kőzet szerkezete. A folyamat neve: szuffózió. A löszben lefolyó
víz kimossa a legfinomabb szemcsetartományt. Az anyaghiány miatt üregek, berogyások
keletkezhetnek. Ez a folyamat emberi behatásra felgyorsulhat, így jönnek létre a
löszmélyutak. Nagy esőzések hatására ezek löszszakadékká fejlődhetnek.

A 3,1 témakörhöz tartozó egyedi fogalmak, középszint

Pacifikus-hegységrendszer: Csendes-óceán peremvidékén az újidőben kialakult
hegységrendszer. Részei megtalálhatók Ázsiában (Kamcsatka, Japán) és Amerikában
(Sziklás-hegység, Andok). Az ütköző lemezek: Csendes-óceáni, Nazca (óceáni), Eurázsiai,
Dél-amerikai, Észak-amerikai (szárazföldi). Gazdag színes- és nemesfémek érceiben.
Eurázsiai-hegységrendszer: Az Afrikai-, az Indoausztráliai- és az Eurázsiai-kőzetlemezek
ütközése során létrejött újidei hegységrendszer. Tagjai: Atlasz, Pireneusok, Alpok, Kárpátok,
Kaukázus, Pamír, Hindukus, Himalája. Energiahordozókban és ásványkincsekben szegény
(kivétel a Kárpátok).
Variszkuszi-hegységrendszer: Az óidőben (karbon) kialakult hegységrendszer. Ezután a
Földön a szárazföldek egy kontinensbe tömörültek (Pangea). Gazdag feketekőszénben,
sokszor ércekben (Urál, Érchegység) is. Részei: Appalache déli része, Francia-, Német-,
Lengyel-középhegység, Érchegység, Ardennek, Urál, Donyec-hátság, belső-ázsiai hegységek,
Nagy-Vízválasztó-hegység.
Kaledóniai-hegységrendszer: Az óidőben (szilur) kialakult hegységrendszer.
Energiahordozókban és ásványkincsekben szegény. Részei: Appalache északi része, Kelet-
Grönland, Skócia, Skandináv-hegység.
Emelt szint
Wegener, Alfred: Német meteorológus volt. Ő dolgozta ki a kontinensvándorlás elméletét.
Számos bizonyítékot gyűjtött (földrészek egymásba illeszthetősége, kőzettani egyezések…),
viszont a mozgások okával adós maradt. A lemeztektonika elmélete végül igazat adott neki,
hiszen saját korában nem fogadták el elméletét. (Igaz nem a kontinensek mozognak, hanem
lemezek, aminek hátán utaznak a kontinensek.)
Pangea: Az óidő végére (perm) a Föld összes szárazföldje egyetlen hatalmas őskontinensben
egyesült.
Laurázsia: Észak-Amerika, Európa és Ázsia őse egy szárazföldben egyesült az óidő végén.
Gondwana: Az óidő elején (kambrium) már létező nagy szárazföld, amiben megtalálható volt
Ausztrália, Antarktisz, Dél-Amerika, India, Afrika, Madagaszkár és Arábia őse.

3,2 A levegőburok
Szerkezete, középszint
Légkör: Atmoszféra. A Föld legkülső, csaknem kizárólag gázokból álló gömbhéja. Több
tízezer km vastag.
Troposzféra: A légkör legalsó, 10-12 km vastag része. Itt játszódnak le az időjárási
jelenségek, a légkör tömegének háromnegyedét tartalmazza. Felfelé haladva a hőmérséklet
csökken +15-ről -50 fokra. Mivel a levegő fölmelegedése a földfelszín felől történik,
hőmérséklete a tengerszint feletti magassággal általában csökken.
Sztratoszféra: A troposzférát követő légréteg. A légkör tömegének negyedét tartalmazza a 12
és 50 km között elhelyezkedő réteg. Itt található az ózonpajzs, ami a káros UV sugarakat
elnyeli. Emiatt a sztratoszférában a hőmérséklet felfelé haladva 0 fokig nő.
Ózonréteg: A sztratoszférában 20-30 km magasságban kialakult háromatomos
oxigénmolekulából álló réteg, amely elnyeli a Nap káros sugarait (a 0,29 mikrométer
alattiakat). Kialakulását a Nap sugarainak köszönheti, hatásukra folyamatosan születik és
bomlik. e dinamikus egyensúlyba avatkozott be az ember környezetszennyezése révén, ami az
ózonpajzs jelentős vékonyodását vonta maga után.
Állandógázok: Arányuk a légkörben nem változik. N2 (78%), O2 (21%), és a nemesgázok: Ar
(0,9%), Ne, He, Kr, Xe.
Változó gázok: Arányuk a légkörben pár év alatt megváltozhat. CO2 (0,03%), CH4, O3, H2.
Erősen változó gázok: Arányuk a légkörben pár órán, napon belül megváltozhat. H2O, CO,
NO2, NH3, SO2, H2S.
Vendéganyagok: Azok az anyagok, amelyek nem tartoznak a levegő szerkezetébe.
Emelt szint
Őslégkör: Elsődleges őslégkör: Kozmikus gázokból, H2-ból, He-ból, CH4-ból, NH3-ból, H2S-
ból és vízgőzből álló légkör, gyorsan elillant. Másodlagos őslégkör a vulkáni működés
megindulása után jött létre. Alkotóelemei: CO2, N2, H2O.
Mai légkör: A másodlagos őslégkör számos alakuláson ment át, míg abból a Földet körülvevő
mai légkör kialakult. A lehűlés miatt kicsapódó vízgőzből jöttek létre az első óceánok, abban
pedig megszületett az élet. A fotoszintézis során oxigén került a légkörbe, a széndioxid a
mésztartalmú kőzetekbe épült be.
Termoszféra: A légkör 80 és 800 km között található rétege, hőmérséklete 1000 fok, sűrűsége
kicsi, anyaga oxigén, a napsugárzás hatására főként ionos formában.
Ionoszféra: A termoszféra másik neve, mert tele van ionokkal és töltésekkel. Itt jön létre a
sarki fény. A műholdak megjelenése előtt a nagy távolságra való rádiózást e réteg biztosította
a hullámok ferde szögben való visszaverése révén.
Exoszféra: A légkör 800-tól 2000 km-ig tartó rétege. Anyaga hélium és hidrogén. Igen ritka,
átmenetet képez a bolygóközi anyagba.
Tropopauza: A troposzféra és a sztratoszféra határa.
Sztratopauza: A sztratoszféra és a mezoszféra határa.
Mezopauza: A mezoszféra és a termoszféra határa.

Felmelegedés, középszint
Besugárzás: A napsugárzásnak a Föld légkörét elérő hányada. Ennek egy része eléri a
földfelszínt (direkt sugárzás), a többi a légkörben szóródik, elnyelődik, visszaverődik.
Visszaverődés: A napsugarak 30%-a visszaverődik a légkörről (felhők) és a Föld felszínéről
az űrbe.
Hőelnyelődés: A napsugarak egy része (20%) elnyelődik a légkörben (például az ózon révén)
és közvetlenül melegíti azt, bár ez kevés lenne a levegő felmelegedéséhez. A napsugarak
másik része (50%) a Föld felszínén nyelődik el és hővé alakul, ami a légkört alulról melegíti
fel.
Kisugárzás: A Föld felszínéről történő sugárzás (hőleadás) a légkörön keresztül a világűrbe.
Folyamatos (ellentétben a besugárzással), csak mértéke változik.
Üvegházhatás: A földfelszín által kibocsátott hosszúhullámú sugarakat a levegő vízgőz-, és
CO2 tartalma hővé alakítja és visszasugározza a Földre. Ezzel 35 fokkal növeli a Föld
átlaghőmérsékletét (-20 helyett +15 fok). Az üvegházhatást az ember a túlzott CO2
kibocsátással az utóbbi időben képes volt fokozni.
Albedo-hatás: A földfelszín napsugárzás-visszaverő képessége. A friss hó 80%-ban, az erdő
10-20%-ban, a víz 10% alatt veri vissza a Nap sugarait.
Felmelegedés és lehűlés: A besugárzás és kisugárzás mértékéből fakad a felszín és a levegő
hőmérsékletének változása, bár vannak befolyásoló tényezők: a napsugarak lejtőszöge (a Föld
gömb alakja miatt szélességi körönként más), a sugárzás időtartama (befolyásolja a
tengelyferdeség, a felhőborítottság), a felszín anyaga és jellege (albedo).
Hőmérséklet napi járása: A hőmérséklet értéke a nap folyamán változik. Oka a tengely körüli
forgás. A legmagasabb értéket delelés után mérhetjük, a legalacsonyabbat pedig
napfelkeltekor.
Hőmérséklet évi járása: A hőmérséklet az év folyamán is változik, aminek az oka a Föld Nap
körüli keringése és a tengelyferdeség.
Napi középhőmérséklet: Egy nap során mért hőmérsékleti értékek számtani közepe.
Magyarországon napi négy mérést végeznek (1, 7, 13 és 19 órakor).
Havi középhőmérséklet: Egy hónap napi középhőmérsékleteinek számtani közepe.
Évi középhőmérséklet: Egy év havi középhőmérsékleteinek számtani közepe.
Napi hőingás: A leghidegebb és a legmelegebb hőmérséklet különbsége egy nap során.
Évi közepes hőingás: A legalacsonyabb (általában január) és legmagasabb (általában július)
havi középhőmérsékletek különbsége.
Abszolút hőingás: Valamely terület valaha mért legalacsonyabb és legmagasabb hőmérséklete
közötti különbség.
Izoterma: Azonos hőmérsékletű pontokat összekötő vonal a térképen.
Emelt szint
Fordított hőrétegződés: Olyan időjárási helyzet, amikor a hőmérséklet a magassággal
nem csökken, hanem - bizonyos határig - növekszik. Leggyakrabban a talajközeli
néhány száz méter vastagságú légrétegben fordul elő. Kialakulásának oka az erős
talajmenti lehűlés, ezért elsősorban hóval borított területek fölött derült téli éjszakákon
jön létre. (Szélsőséges eseteik az Antarktisz és Grönland jégtakaróval borított felszíne
fölött, valamint Kelet-Szibériában tapasztalhatók.) A jelenség rendszerint
ködképződéssel jár. A nehéz hideg levegő megülheti a völgyek, medencék alját. Míg a
hegytetők, hegyhátak a napsugárzás hatására fölmelegednek, a hideg levegő
megszállta völgytalpakra, medencealjzatokra alig jut napsugárzás. A függőleges
légmozgások hiánya miatt ilyenkor a nagyvárosok, ipartelepek levegőjében a
 szennyezőanyagok koncentrációja megnövekedhet. Gyakori a hőmérsékleti inverzió az
olyan tengerpartokon, ahol hideg tengeráramlások haladnak a part mentén és alulról
állandóan hűtik a levegőt. (Legjellemzőbb példáit Dél-Amerikában Észak-Chile és
Peru partvidékén, Észak-Amerikában a kaliforniai partokon és Délnyugat-Afrika
partjain tapasztalhatjuk.) Kialakulhat a talajtól távolabbi magasabb légrétegekben is,
ha a hideg levegő fölé melegebb érkezik (például egy melegfront alkalmával).
Napfénytartam: Az az idő, ameddig valamely hely közvetlen napsugárzásban részesül.
Értékét a napsütéses órák számának évi összegével szokták megadni. Ennek
nagysága az adott hely felhőzet- és csapadékviszonyainak függvénye. Minthogy a
lehetséges napsütéses órák összege elvileg a Föld minden pontján éppen fél év, a
napfénytartam a földrajzi szélességtől független.
Tenyészidőszak: A természetes növénytakaró szempontjából az évnek az a része,
amely valamely egyéves virágos növény számára a csírázástól termése beéréséig tart,
illetve valamely évelő növény számára életfolyamatainak végzésére alkalmas. A
társadalom szempontjából az évnek földművelésre, illetve egyes haszonnövények
termesztésére alkalmas szakasza. Hazánkban április 1-jétől október 1-jéig tart.
Hőösszeg: Tenyészidőszak napi középhőmérsékleteinek az összege.
Lejtőkitettség: A lejtő egyik oldalát a Nap nagyobb szögben tudja megvilágítani, mint a
másikat. Az északi féltekén a déli lejtő egy négyzetméterére nagyobb energia jut, mint a sík
területre, az északi lejtőre kisebb energia jut.
Napállandó: A földi légkör külső határára másodpercenként 1,37 kJ energia érkezik a
Napból. Ennek felületegységre számított értéke a napállandó (1370 W/m2).

A levegő mozgása, középszint

Légnyomás: A légtömeg a gravitációs erő miatt nyomja a Föld felszínét. Ennek átlagos
tengerszinti értéke 1013 hPa. A hőmérséklet és a légnyomás között fordított arányosság van.
Szél: A Föld felszínével párhuzamos légáramlási rendszer. A magas légnyomás felől az
alacsony légnyomás felé fúj. Nevét arról az égtájról kapja, ahonnan fúj.
Eltérítő erő: A Föld tengely körüli forgásából származó erő: Coriolis-erő. Az északi féltekén a
mozgó légtömegeket jobbra, a déli féltekén balra téríti el.
Izobár: Azonos légnyomású pontokat összekötő vonalak a térképen.
Mérsékelt övezeti ciklon: Alacsony nyomású légköri képződmény, melyben a levegő az
északi féltekén a Coriolis-erő miatt az óramutató járásával ellentétesen, spirálisan, befelé
mozog, a belsejében felszáll, lehűl és csapadékot hoz. Hideg és meleg levegő találkozásánál
illetve a troposzféra felső részében nagy sebességgel fújó futóáramlások örvényeiből
keletkezik. (A déli féltekén az óramutató járásával megegyező a mozgása.)
Mérsékelt övezeti anticiklon: Magas nyomású légköri képződmény, melyben a levegő az
északi féltekén a Coriolis-erő miatt az óramutató járásával megegyezően, spirálisan, kifelé
mozog, a belsejében leszáll, csapadékot ezért nem hoz. Ciklonok közelében illetve hideg
felszínek hatására jön létre. (A déli féltekén az óramutató járásával ellentétes a mozgása.)
Hidegfront: A hideg levegő a meleg levegő felé áramlik a ciklonban. Mivel nehezebb nála,
felemelkedésre készteti, a levegő lehűl és a benne lévő vízgőz kicsapódik. Ez 70-100 km
széles csapadékzónából heves esőzést okoz.
Melegfront: A meleg levegő a hideg levegő felé áramlik a ciklonban. Mivel könnyebb annál,
felsiklik rá, közben lehűl és a benne lévő vízgőz kicsapódik. Ez 300-400 km széles
csapadékzónából csendes esőt eredményez.
Frontátvonulás: A front áthalad a földfelszínén. Hidegfront után hideg, derűs és tiszta idő
várható (anticiklon). Melegfront után a hőmérséklet magasabb lesz, mint korábban volt, de
sokszor várható egy hidegfront is, hiszen egy ciklonban egymást követik.
Homokfodor: Felszínforma, a szél hozza létre homokos területen.
Szélbarázda: Félig kötött homokterületen a szélkifújás barázdákat vág a homokba ott, ahol
nincs növénytakaró.
Homokbucka: Ahol a szél sebessége lecsökken, ott lerakja a homokszemeket és dombokat,
dűnéket hoz létre.
Kőgomba: A szélmarás alacsonyabban erősebb, mert a szél a nagyobb homokszemcséket nem
emeli fél méternél magasabbra, így a kő alja jobban kopik és gombaformát vehet fel.
Szélrendszer: A nagy földi légkörzés alrendszerei: sarkvidéki szélrendszer, nyugati szél,
passzát szélrendszer, monszun szélrendszer.
Passzát: A trópusi övezetben uralkodó szélrendszer. Az északi féltekén északkeleti, a déli
féltekén délkeleti passzátszél fúj (a Coriolis-erő miatt). A legmagasabb hőmérsékletű és
egyben legalacsonyabb légnyomású terület felé fújnak, ahol találkoznak (Egyenlítő környéke)
és a levegő feláramlik (a passzát felszálló ága), lehűl és csapadék képződik. A passzát szél
leszálló ága a térítők környékén éri el a felszínt, ahol forrós, száraz, derűs időt okoz.
Nyugati szelek: A 30. és a 60. szélességi körök között uralkodó szélrendszer. A troposzféra
felső részében mindenütt nyugati szelek fújnak, de legerősebben pont itt, a trópusi és a sarki
levegő között. Ezek a szelek magukkal ragadják a felszín légtömegeit is, ezért a mérsékelt
övezetben mindenütt nyugati szelek uralkodnak.
Sarki szelek: Sarkvidékeken uralkodó szélrendszer. A sark felől a sarkkör felé fúj a szél, az
északi féltekén északkeleti, a déli féltekén délkeleti sarki szélnek nevezzük.
Általános légkörzés: A troposzféra egészét átfogó légmozgások rendszere, amely révén a
forró, a mérsékelt és a hideg övezet légtömegei egymással kapcsolatot tartanak és ki is
cserélődnek.
Hőmérsékleti (termikus) egyenlítő: A Föld legmelegebb pontjait összekötő vonal.
Monszun szélrendszer: Az évszakonként ellentétes irányból fújó szelek.
Forró övezeti monszun: A passzátszelek a hőmérsékleti egyenlítő felé fújnak, ami júliusban az
északi féltekén, januárban a déli féltekén található. A passzát szelek tehát átlépik az
Egyenlítőt. Júliusban a délkeleti passzátszél átlépve az Egyenlítőt az északi féltekén a
Coriolis-erő miatt jobbra térül és útját délnyugati monszunszélként folytatja, míg el nem éri a
hőmérsékleti egyenlítőt. Januárban az északkelti passzát átlépve az Egyenlítőt a déli féltekén
balra térül és útját északnyugati monszunszélként folytatja. Éghajlatot befolyásoló szerepe
elsősorban Indiában alakult ki.
Mérsékelt övezeti monszun: A kontinensek keleti peremén kialakult szélrendszer. Oka a
szárazföld és az óceán eltérő felmelegedésében keresendő. Nyáron a szárazföld jobban
felmelegszik, ezért a szél az óceán felől fúj és csapadékot szállít a szárazföld felé. Télen a
szárazföld jobban lehűl, ezért innen fúj a szél az óceán felé, csapadékot nem szállít. Éghajlatot
befolyásoló szerepe elsősorban Ázsia keleti partvidékén alakult ki (Kína), de szubtrópusi
monszunként megtalálható Európa kivételével minden kontinensen.
Emelt szint
Okklúziós front: A gyorsabban mozgó hidegfront utoléri a melegfrontot a ciklonban. Így a
front záródik. A meleg levegőt a hideg kizárja a földfelszínről.
Trópusi ciklon: Rendkívül alacsony nyomású központ körül kialakuló, orkánerősségű széllel
pörgő képződmények. Az Egyenlítő körül jönnek létre és parabola alakú pályán mozognak.
Ázsiában tájfun, Amerikában hurrikán a nevük.
Tornádó: Pusztító hatású, tölcsér alakú, Észak-Amerikára jellemző szél. A kontinens észak-
déli nyitottsága miatt jönnek létre, mivel a trópusi meleg és a sarki hideg levegő a szárazföld
felett találkozhat.
Helyi szelek: Olyan szelek, amelyek egy terület sajátos domborzati adottságai, hőmérséklet-
és légnyomás-viszonyai miatt viszonylag kis területen, rendszeresen és hasonló módon lépnek
föl. Parti szél: a tenger (tó) és a szárazföld fajhőjének különbsége miatt kialakuló, nappal és
éjszaka ellentétesen fújó szél. Trópusi területekre jellemző, nappal a lassabban felmelegedő
tenger felől fúj, éjjel a gyorsabban lehűlő szárazföld felől. Hegy-völgyi szél: elsősorban a déli
lejfőn jön létre, ami nappal gyorsabban felmelegedhet, mint a környék síkja, ezért onnan
légmozgás indul meg a lejtő felé (völgyi szél), éjjel viszont a hegyoldal jobban lehűlhet, akkor
onnan fúj a szél a völgybe (hegyi szél).
Főn: Helyi szél. A szelet egy nagyobb hegység emelkedésre készteti, majd a másik oldalon
lebuknak. A hőmérsékletük 100 méterenként 1 fokkal nő. Ha a térségben a hőmérséklet lefelé
haladva ennél nagyobb mértékben nő, akkor a szél hideget hoz (bóra a Dinári-hegységben), ha
kisebb mértékben, akkor a szél meleget hoz (főn az Alpokban).
Defláció: A szél felszínformáló képessége. Lefúvódást jelent.
Szélmarás: A széllel szállított homokszem koptatja a felszíni kőzeteket, közben önmaga is
kopik.
Barkán: Sarló alakú homokbuckák, amelyek szélárnyékos oldala meredekebb.
Deflációs tanúhegy: A keményebb kőzetet a szél lassabban koptatja, ezért az kiemelkedik a
puhább, lealacsonyodott térségből.
Futóáramlás: A mérsékelt övezetben a nagy magasságban (troposzféra felső részében) fújó
erős szelek.

Csapadékképződés, középszint
Tényleges vízgőztartalom: Megadja, hogy egy köbméter levegőben hány gramm vízgőz van.
Viszonylagos vízgtőztartalom: Megadja, hogy egy köbméter levegőben a maximális
vízgőztartalomhoz képest (ez a hőmérséklettől függ, minél nagyobb a hőmérséklet, annál több
vízgőz lehet a levegőben) mennyi vízgőz van. (%)
Harmatpont: Az a hőmérséklet, amin a levegő relatív vízgőztartalma 100%. Ezt a
hőmérsékletet a levegő hűlés útján érheti el, közben tényleges vízgőztartalma nem változik.
Telítettség: Amikor a levegő hőmérséklete eléri a harmatpontot, telítetté válik.
Túltelítettség: Amikor a levegőben több a vízgőz, mint amennyi elfér benne. Ekkor
megindulhat a vízgőztartalom kicsapódása.
Felhőképződés: Vízgőz kicsapódásakor a szabad légtérben a magasban felhő képződik.
Csapadékképződés: Amikor a magasba emelkedő levegőből a kicsapódott vízgőz (vízcsepp,
jégkristály) enged a gravitációnak és a föld felé veszi útját.
Felhő: Napsugarak útjába álló légköri képződmény. Esőcseppekből és jégkristályokból áll.
Köd: Talaj közeli felhő. Lebegő csapadék. Szabad légtérben alacsonyan a vízgőz
kicsapódásakor keletkezik. Ha a látótávolság 1000 méter alatti, akkor beszélünk ködről.
(Afelett pára.)
Hulló csapadékfajták: Eső, szitálás, ónos eső, ónos szitálás, záporeső, zivatar, jégeső, jégdara,
hó, hózápor, hódara, havas eső.
Talajmenti csapadékfajták: Harmat (0 fok felett), dér (0 fok alatt, szélcsendes időben),
zúzmara (0 fok alatt, szeles időben).
Csapadéktérkép: Havi vagy évi csapadékmennyiség térképi ábrázolása. (Az egyenlő
csapadékmennyiségű pontokat összekötő vonal az izohiéta.)
Aszály: Hosszú (legalább 2-3 hét), forró, csapadék nélküli időszak egy adott területen.
Emelt szint
Fátyol- (cirrus)-, réteg (stratus)-, gomoly (cumulus) esőfelhő: A felhőket alakjuk szerint e
három csoportra osztjuk. Eső a nagy vastagságú felhőkből hullik, csendes eső a
nimbostratusból, zivatar a cumulonimbusból.
Kondenzációs mag: Csíra. Szilárd levegőrészecske (por, piszok), amin a vízgőz kiválása
megindulhat. (Enélkül nem képződne csapadék.)
Áramlási és sugárzási köd: Áramlási köd: egy hideg terület fölé vízgőzben gazdag, meleg
levegő érkezik és vízgőztartalma kicsapódik belőle a hideg miatt. Sugárzási köd: a hideg
felszín lehűti a felette lévő levegőt és annak vízgőztartalma kicsapódik.
Izohiéta: Az egyenlő csapadékmennyiségű pontokat összekötő vonal.
Felszíni leöblítés: Lejtős felszínen a csapadék által okozott erózió. A felszín mindenütt
egyenlő mértékben pusztul.
Vonalas erózió: A felszín pusztulása egy vonal mentén történik. Elsősorban folyók okozzák,
de jég és szél is szerepet játszhat a lineáris erózióban.
Mikroklíma: Kisebb területek felszínközeli éghajlata (pl.: domboldalak). Eltér a vidék
éghajlatától (makroklíma), a domborzat, a kőzet, a növényzet, épületek befolyásolhatják az
éghajlati elemeket.

Időjárás és éghajlat, középszint

Idő: A légkör fizikai tulajdonságainak és folyamatainak egy adott helyen, adott időpillanatban
a környezettel és egymással is kölcsönhatásban álló rendszere.
Időjárás: A légkör fizikai tulajdonságainak és folyamatainak egy adott helyen rövidebb
időszak (néhány óra, néhány nap) során a környezettel és egymással is kölcsönhatásban álló
rendszere.
Éghajlat: A légkör fizikai tulajdonságainak és folyamatainak egy adott helyen hosszabb
időszak (rendszerint néhány évtized) során a környezettel és egymással is kölcsönhatásban
álló rendszere.
Meteorológia: Légkörtan. A légkör jelenségeit, folyamatait tanulmányozó tudomány.
Éghajlattan: Klimatológia. Éghajlattal foglalkozó tudomány.
Időjárási térkép: Adott helyen az időjárási elemek pillanatnyi helyzetét és változásait
bemutató térkép (légnyomás, hőmérséklet, szél; ciklonok, anticiklonok, frontok).
Időjárási és éghajlati elemek: Napsugárzás, hőmérséklet, légnyomás, szél, csapadék,
nedvességtartalom: Az időjárási elemek egyedi mérésekből származó adatok (most hány fok
van, mekkora a szélerősség…), az éghajlati elemekhez statisztikai átlagszámítások
eredményeit használjuk fel (évi, havi középhőmérséklet, csapadékmennyiség).
Éghajlat választó hegység: Hegység, amelynek két oldalán két különböző éghajlat található.
Például a Balkán-hegység, a Dinári-hegység a nedves kontinentális és a mediterrán éghajlatú
területeket választja el egymástól. A Skandináv-hegység óceáni és tajga éghajlatot. Nagy-
Vízválasztó-hegység, Himalája, Andok…
Globális felmelegedés: A Föld átlaghőmérséklete az üvegházhatás miatt növekszik.
Ózonréteg-elvékonyodás: Bizonyos hajtógázok (freon = triklór-fluor-metán = CFCl3),
bontják az ózont, mely a sztratoszférában található ózonrétegre is káros hatással vannak.
Éghajlatváltozás: Adott terület éghajlata megváltozik. Például elsivatagosodás, eljegesedés,
Európában a történelem folyamán megfigyelhetünk éghajlat-ingadozásokat: kis jégkorszak
(1400-1700).
Légszennyező anyagok: CO2, NO2, SO2, CO, O3, füst, korom, ólom. Kibocsátóik: közlekedés,
ipar, erőművek (szén, kőolaj égetése).
Savas eső: A légkörbe jutó szennyező anyagok némelyike reakcióba lép a légkörben található
vízgőzzel, a NO2-ból így salétromsav, a SO2-ból kénsav, kénes sav képződhet. Ezek
csapadékkal visszajutnak a földfelszínre, károsítják a talajt, a természetes növényzetet.
Emelt szint
Emisszió: Légszennyező anyagok kibocsátása idegen szóval.
Transzmisszió: A levegőbe jutott anyagokat a szél továbbszállítja, közben a szennyező anyag
reakcióba léphet a légkör alkotóelemeivel.
Imisszió: A szennyeződés visszajutása a földfelszínre. Ez történhet csapadék útján vagy
száraz ülepedéssel.
Szmog: Füstköd. A levegőbe jutott szennyező anyagok egészségre káros felszaporodása.
Szélcsendes időben fordul elő.
Savas ülepedés: A savas esők által a szennyeződés a felszínre kerül.
A 3,2 témakörhöz tartozó egyedi fogalmak, középszint
„Fagyosszentek”: Pongrác, Szervác, Bonifác. Május közepén (12-14) a népi megfigyelések
szerint hűvösebb idő köszönt hazánkra. Ide sorolható még Orbán is (május 25.).
Medárd nap: A népi megfigyelések szerint, ha Medárd napján (június 8-án) esik az eső, akkor
a rá következő 40 napon esni fog. Ez a nedves kontinentális éghajlat jellemzője: a legtöbb
csapadék nyár elején hull.
Vénasszonyok nyara: A népi megfigyelések szerint szeptember végén és október elején
meleg, nyárias idő van. A népi megfigyeléseknek bizonyos esetekben utólagos tudományos
bizonyítéka is van.
Emelt szint
Coriolis-erő: A Föld tengely körüli forgásából származó eltérítő erő, ami a mozgó
légtömegeket az északi féltekén jobbra, a déli féltekén balra téríti.
Azori-anticiklon: Európa (és hazánk) éghajlatát egész évben befolyásoló magas nyomású
légköri képződmény az Azori-szigetek felett (a 30. szélességi kör táján az anticiklonok
állandó magas légnyomású övezetet hoznak létre).
Szibériai-anticiklon: Európa (és hazánk) éghajlatát télen befolyásoló magas nyomású légköri
képződmény, ami Szibéria felett az erős téli lehűlés miatt jön létre.

3,3 A vízburok
Világtenger, középszint
Hidrológia: A vízburok fizikai, kémiai, műszaki kérdéseivel foglalkozó tudomány.
Vízburok: Hidroszféra. A Föld vízből álló gömbhéja. Legnagyobb mennyiségben a
kőzetburok mélyedéseit tölti ki (világtenger), de megtalálható a kőzetburokban és szilárd
halmazállapotban a sarkokon és magashegységekben is.
Vízháztartás: A víz nem vész el, csak átalakul. Az óceán, a szárazföld és a légkör között
állandó mozgásban van a víz, d mindegyik szereplő nyeresége és vesztesége egyensúlyban
van. A légkör esetén ez a csapadék és a párolgás. A szárazföld és az óceán esetén a lefolyás
egyenlíti ki az óceánok nagyobb párolgási veszteségét.
Vízkörforgás: A víz a napsugárzás hatására állandó halmazállapot-változáson megy keresztül.
Párolgás útján jut a levegőbe az óceánból és a szárazföldről, onnan kicsapódás útján jut
vissza. A folyók révén jut el az a vízmennyiség az óceánokba, amennyit a szelek az óceánok
fölül gőz formájában a szárazföldek fölé hoztak.
Világtenger: Föld felszínének 71%-át egymással közvetlen kapcsolatban lévő tengerek és
óceánok borítják.
Óceán: Több 10 millió négyzetkilométer kiterjedésű, önálló medencével rendelkező, nagy
átlagmélységű (4000 méter), állandó sótartalmú (33-38 ezrelék) víz, amiben önálló
áramlásrendszer jött létre. (Csendes-, Atlanti- és Indiai-óceán.)
Tenger: Az óceánoktól szigetekkel, félszigetekkel és tengerszorosokkal elválasztott, kisebb
kiterjedésű, nem minden esetben önálló medencéjű, eltérő sótartalmú (1-41 ezrelék) víztömeg,
benne áramlásrendszer nem fejlődött ki.
Tengerszoros: Tengereket összekötő szűk átjáró.
Öböl: Tenger, ami betüremkedik a szárazföldbe. Hudson-, Mexikói-, Botteni-öböl.
Szárazföldi talapzat (self): A földrészeknek domborzatilag a tengerhez, szerkezetileg a
szárazföldhöz tartozó, sekély vízzel (200 méternél nem mélyebb) borított szegélye. Északi-,
Balti-tenger.
Fajhő: Az a hőmennyiség, ami valamely anyag tömegegységének 1 Celsius-fokkal való
felmelegítéséhez szükséges. A víznek nagyobb a fajhője, mint a szárazföldnek, ezért
lassabban melegszik fel és lassabban hűl le, mint az.
Sótartalom: Tengervíz egyik kémiai tulajdonsága. Átlagosan az óceánok literenként 35
gramm sót tartalmaznak. Ennek a sónak majdnem 90%-a klorid (NaCl: 78%, MgCl2: 10,9%),
10%-a szulfát.
Hűtő-fűtő hatás: A tengervíz lassabban melegszik fel és hűl le a fajhője, ezért nyáron hűti,
télen fűti a szomszédos szárazföldeket.
Hullámzás: A tengervíz egyik - elsősorban szél hatására megfigyelhető - mozgásformája. A
vízrészecskék körpályát írnak le, bár az ember úgy látja, mintha ténylegesen mozogna
vízszintesen a tenger, pedig csak le-föl mozog egy helyben.
Hideg-, és meleg tengeráramlás: A tengervíz tartósan egy irányba haladó mozgása, amit az
állandó szelek alakítanak ki (nyugati-, passzát- és sarki szelek). Hideg az a tengeráramlás, ami
hidegebb vizet szállít egy területre, mint az ottani vízhőmérséklet, a meleg tengeráramlás
pedig melegebb vizet szállít az alacsonyabb vízhőmérsékletű területre. (Így létezik 10 fokos
melegáramlat is, ha 5 fokos területre viszi a vizet, és 17 fokos hidegáramlat, ami 25 fokos
területre.) Hidegáramlat: Humboldt-, Benguela-, Labrador-áramlat; melegáramlat: Golf-,
Brazíliai-, Agulhas-áramlat.
Tengerjárás: A tengervíz egyik mozgásformája. A Hold tömegvonzási erejének és a Föld-
Hold rendszer közös tömegközéppont körüli forgásából fakadó centrifugális erőnek hatására a
tengervíz a ható erő irányába elmozdul. Ez a Földön egyszerre két dagályt és két apályt okoz.
Egy óceánparti településen tehát 12 óránként követik egymást a dagályok.
Apály: A tengervíz szintjének a 12 óránként való csökkenése.
Dagály: A tengervíz szintjének 12 óránként való emelkedése.
Deltatorkolat: Folyótorkolat típusa, ahol a folyó több kisebb ágra szakad és úgy ömlik a
tengerbe. Létrejöttének oka: a befogadó tengeren kicsi az apály és dagály közti különbség,
ezért a folyó hordalékát nem tudja elszállítani.
Tölcsértorkolat: Folyótorkolat típusa, ahol a folyó tölcsérszerű öbölben folyik a tengerbe.
Létrejöttének oka: a befogadó óceánon nagy az apály és dagály közti különbség, ami a folyó
hordalékát folyamatosan kiszivattyúzza a torkolatból.
Épülő part: Sekély partokon a tengervíz építő munkát végez. (Turzás, lidó.)
Turzás: Tengervíz fölé magasodó, parttal párhuzamos hordalékgát, amit a tengervíz a partról
beszállított hordalékból épít fel általában ott, ahol a partra kifutó és a partról visszaérkező
hullámok találkoznak.
Lagúna: A part és a lidó közötti sekély, egyre kiédesedő víz. Idővel feltöltődhet.
Pusztuló part: Meredek partokon a hullámok hordalékuk segítségével a sziklafalat
folyamatosan bontják le. (Abráziós torony, - terasz.)
Tagolt part: Az a tengerpart, ami számos sziget, félsziget, öböl bont meg. Európa:
Görögország, Norvégia…
Tagolatlan part: Egyenesen futó tengerpart, amit nem bontanak meg szigetek, félszigetek,
öblök. Afrika.
Emelt szint
Beltenger: Olyan tenger, ami igen zárt és csak szűk szoroson keresztül van kapcsolata az
óceánnal.
Peremtenger: Az óceánokhoz széles kapukkal kapcsolódó tengerfajta.
Földközi-tenger: Két kontinens között elterülő tenger.
Kontinentális lejtő: A szárazföldi lemez elvégződése. Az óceánok mélysége itt hirtelen 200
méterről 4000 méterre nő.
Pozitív és negatív hőmérsékleti anomália: Ha egy terület évi középhőmérséklete eltér attól az
értéktől, amely földrajzi szélessége szerint várható lenne, anomáliáról beszélünk. Általában a
tengeráramlatok okozzák. Pozitív anomáliát melegáramlatok, negatív anomáliát
hidegáramlatok.
Tengeri vízkörzés: A tengeráramlatok az óceánok felszínén szállítanak vizet, a kontinensek
egyik peremén az Egyenlítő felől meleg, a másik felén a sarkok felől hideg áramlatok
figyelhetők meg. Ezzel párhuzamosan van egy áramlásrendszer az óceánok mélyén is, ami
bonyolult módon jön létre és kapcsolódik a felszíni áramlatokhoz. (Van egy süllyedési zóna a
Norvég- és a Barents-tenger környékén.)
Szökőár: Nagy dagály. Akkor jön létre, amikor a Hold és a Nap tömegvonzása erősíti
egymást. Ez újholdkor és holdtöltekor jellemző, amikor a Nap-Hold-Föld rendszer 180 fokot
zár be. Igazából helytelenül, de használják a cunamira is.
Vakár: Gyenge dagály. Akkor jön létre, amikor a Hold és a Nap tömegvonzása lerontja
egymás erejét. Ez első és utolsó negyedkor jellemző, amikor a Nap-Hold-Föld rendszer
Földnél lévő szöge 90 fok.
Vihardagály: Amikor a viharos szelek felerősítik a dagályhullámot.
Abrázió: A tengervíz felszínformáló képessége.
Hullámmorajlás: Sekély parton a tengervíz molekulái nem képesek tartani a körpályájukat,
mert beleütköznek a tengerfenékbe, ezért a hullám átbukik magán és kifut a partra.
Hullámtörés: Mélyvizű partnál a hullámhegy nekiütközik a partnak és felcsap rá magasra.

Tavak, középszint
Állóvíz: A földkéreg felszíni mélyedéseiben felgyülemlő vizek, tengerek, tavak, lápok,
mocsarak összefoglaló neve. Lehetnek bennük áramlások (tengeráramlás). Többnyire
összeköttetésben vannak egymással (szoros, folyóvíz).
Tó: A szárazföldek felszíni mélyedéseiben összegyülemlő, nyílt vízfelületű állóvíz.
Fertő: A tavak pusztulásának egyik állomása, amikor a tó alján már mindenütt növény borítja.
Mocsár: A tavak pusztulásának következő állomása, amikor a víztükör felületén több a
növénnyel borított rész, mint a víz.
Láp: A tavak pusztulásának újabb állomása, amikor alig van már nyílt víztükör.
Kimélyített medence: Külső és belső erők is létrehozhatnak ilyen típusú tómedencét:
tektonikus árok, szerkezeti süllyedék, kaldéra (belső erő); jég, szél, karsztos folyamatok
(külső erők) is kimélyíthetnek tó medencét.
Elgátolt medence: Külső és belső erők is létrehozhatnak ilyen típusú tómedencét: láva,
földrengés okozta hegyomlás (belső erő); lejtős tömegmozgás, moréna, morotva, turzás,
mesterséges tavak.
Jégvájta tó: A jégkorszaki jég hordalékával felszántotta a felszínt, elolvadása után a
süllyedékekben a víz összegyűlve tavat képez (Kanada, Finnország).
Gleccsertó: A gleccser hordalékával völgyét sok helyen túlmélyítette. A gleccservölgyben a
mélyedésekben egész füzért alkothatnak a tavak (Skandináv-hegység).
Morotva-tó: A folyó árvízkor átvághatja kanyarulatát, ami lefűződve patkó alakú tavat alkot.
Holtág. Mesterségesen is létrehozható (folyószabályozáskor). Sok látható a Duna és a Tisza
mentén, gyorsan pusztulnak.
Szélvájta tó: Ha a felszínen a szél szabadon garázdálkodhat (sivatag, félsivatag),
mélyedéseket hoz létre. Éghajlatváltozás esetén ezek a mélyedések tómedencék szerepét
tölthetik be. Fehér-tó.
Moréna által elgátolt tó: A gleccser hordalékát lerakva lezárja a maga vájta U alakú völgyet.
A gleccser elolvadása után a víz a végmoréna mögött felhalmozódva tavat képezhet. (Alpok:
Garda-tó.)
Tektonikus eredetű tó: Lemezhatáron, tektonikus árokban kialakult hosszúkás, nagy mélységű
tavak típusa. Ilyen a Bajkál tó, a Malawi- és a Tanganyika-tó. Tektonikus eredetűek a
medence jellegű süllyedékterületek is, a Kaszpi-tenger és az Aral-tó tartozik ebbe a csoportba.
Mesterséges tó: Ember által létrehozott tó. Kialakítását folyóvizek felduzzasztásával
valósítják meg (Tisza-tó, Nasszer-tó). A folyószabályozáskor levágott folyókanyarulatok is
mesterséges tavaknak tekinthetők.
Feltöltődés: A tavak átmeneti képződmények a Föld felszínén. Gyorsan elpusztulhatnak akár
növényi, akár folyóvízi hordalékkal való feltöltés következtében.
Emelt szint
Tengerszem: A gleccserek kiindulási pontja a hegység oldalába mélyül. A jég elolvadása után
e mélyedésben összegyűlő vizet tengerszemnek nevezzük.
Maradványtó: Egykori tengerek bezáródásával visszamaradt állóvíz, a tengerekkel való
közvetlen kapcsolta megszűnt. Ilyen tó a Kaszpi-tenger és az Aral-tó. (Lehet, hogy a
Nicaragua-tó is.)
Dolinató: A karsztos oldódás által létrehozott mélyedés ritka esetben tómedenceként
funkcionálhat. (Ritka, mert a víz általában befolyik a hegység belsejébe.)
Poljetó: A mészkőhegységekben a felszínen néhol más kőzet is előfordul, ezek az általában
sík területeke a poljék, ahol a felszíni mélyedésben összegyűlő vizet poljetónak nevezzük.
Krátertó: A vulkáni kráterekben összegyűlő állóvizet krátertónak nevezzük. Például: Szent
Anna tó a Hargitában.
Kaldérató: A vulkán tetejének lerobbanása után visszamaradt mélyedésben is összegyűlhet a
víz, ezt kaldératónak nevezzük.
Eutrofizáció: A tavak növénnyel való feltöltődése. (Állomásai: fertő, mocsár, láp.)

Folyóvizek, középszint
Vízgyűjtő terület: A földfelszín azon része, ahonnan egy vízfolyás összegyűjti a felszíni
vizeket.
Vízválasztó: A vízgyűjtő területeket egymástól elválasztó vonal. Általában a hegységek
gerincén fut végig. (Nagy-Vízválasztó-hegység)
Fő- és mellékfolyó: Egy vízgyűjtő területen a vízhálózat különböző rangú folyókból épül fel.
A legnagyobbat főfolyónak, a bele torkolló kisebbeket mellékfolyónak hívjuk.
Lefolyásos és lefolyástalan terület: Lefolyásos az a terület, ahonnan a felszíni vizek elérik a
világtengert. Lefolyástalan (vagy belső lefolyású) az a terület, aminek a világtengerrel még
közvetett kapcsolata sincs. Száraz területekre jellemző. Ilyen belső lefolyású területen folyik a
Volga is a Kaszpi-tengerbe.
Vízállás: A víz magassága a mederben. Vízmércével mérik, értékét centiméterben adják meg.
(Értéke lehet negatív is, mert a vízmércét nem a mederfenékre helyezték.) A nagyság alapján
megkülönböztethetünk kis-, közepes- és nagyvizet. A mederből kilépő nagyvíz az árvíz.
Vízhozam: A folyó adott keresztmetszetén egységnyi idő alatt átfolyó víz mennyisége.
Megkapjuk, ha beszorozzuk a keresztmetszet területét a folyó sebességével. Mértékegysége
m3/s.
Vízjárás: A vízállás és a vízhozam sokévi szabályos, éghajlattól függő váltakozása.
Megkülönböztetünk egyenletes (hegyvidéki, óceáni, egyenlítői éghajlat) és ingadozó vízjárású
folyókat, illetve időszakos vízfolyásokat.
Árvíz: Medréből kilépő nagyvíz.
A folyó munkavégző képessége: Attól függ, hogy mennyi hordalékot képes szállítani a
szállítható hordalék mennyiségéhez képest. Ez pedig attól függ, hogy milyen a meder
meredeksége. (Minél meredekebb, annál gyorsabb, annál több hordalékot szállít.) Függ attól
is, hogy mennyi víz van a medrében (mekkora a vízgyűjtő terület). Minél több víz van a
mederben, annál több hordalékot képes szállítani a folyó.
Feltöltődő (alsó) szakaszjelleg: Ahol a folyó több hordalékot rak le, mint amennyit szállít. Ez
a sík területen lassan haladó, zátonyokat, szigeteket építő folyókra jellemző. Általában a
folyók alsó folyásánál jellemző.
Oldalazó (közép) szakaszjelleg: Ahol a folyó körülbelül annyi hordalékot rak le, mint
amennyit tovább szállít. A folyó kanyarogva halad (meanderez), a kanyar egyik oldalán
pusztítja, a másik oldalán építi a partot. Általában a folyó középső szakaszára jellemző.
Bevágódó (felső) szakaszjelleg: Ahol a folyó kevesebb hordalékot rak le, mint amennyit
tovább szállít. A folyó itt pusztítja a medrét. Általában a folyó felső szakaszára jellemző.
(Hosszabb folyók esetén előfordul, hogy nem „szabályos” rendben következnek a
szakaszjellegek, a Dunán például a Dunakanyarban, de a Kazán-szorosban is pusztítja a
medrét, pedig ezek már egyáltalán nem a felső szakaszán vannak a folyónak. Ezért ezeket az
elnevezésekkel óvatosan kell bánni.)
Hordalék: Valamilyen külső erő által a keletkezési helyéről elszállított kőzet vagy
talajtörmelék. A folyóvíz által szállított hordalék különböző szemcsenagyságú: iszap, homok,
kavics.
Hordalékkúp: A folyóvízi hordalék legyező alakú felhalmozódása. A lecsökkent esésű,
hegységből kilépő folyók építik. Például: Csallóköz.
Zátony: A feltöltő szakaszjellegű folyó által lerakott hordalékból létrehozott felszínforma, ami
a vízszint közelébe, vagy kicsivel az fölé emelkedik, akadályozza a hajózást.
Sziget: A feltöltő szakaszjellegű folyó által lerakott hordalékból létrehozott felszínforma, ami
nagy kiterjedésű, élővilág is megtelepedett rajta, a folyó két ágra szakadva kerüli meg.
V-keresztmetszetű völgy: A bevágódó szakaszjellegű folyó által létrehozott felszínforma.
Emelt szint
Szoros: Hegygerinc folyóvízi erózióval lealacsonyított és áttört része, amelyen valamilyen út
visz keresztül.
Szurdok: Nagy esésű vízfolyások kemény, ellenálló kőzetbe vágott, szűk, mély, meredek,
esetenként függőleges oldalú völgye. Főleg emelkedésben lévő térszíneken alakult ki.
Kanyon: A szurdok spanyol elnevezése.

Felszín alatti vizek, középszint

Felszín alatti víz: A szárazföld felszíne alatt a talajban és a kőzetekben felgyülemlő vizek
összessége.
Talajnedvesség: A talajszemcséket hártyaszerűen borító, a szemcsék közötti teret csak részben
kitöltő, a gravitációs erőnek ellenálló felszín alatti víz.
Talajvíz: A talajszemcsék közti teret teljesen kitöltő, az első vízzáró réteg felett található
felszín alatti víz.
Rétegvíz: Két vízzáró réteg közti víztartó rétegben lévő víz.
Résvíz: A kőzetek repedéseiben található víz.
Belvíz: A talaj szintje fölé emelkedő talajvíz.
Artézi víz: A vízzáró réteg átfúrása után felszínre kerülő rétegvíz.
Ásványvíz: Oldott ásványi anyagot tartalmazó felszín alatti víz. (Lehet jódos, brómos, vasas,
kénes, savas.)
Hévíz: 20 foknál melegebb forrásvíz (Magyarországon gyakori, mert hazánkban magas a
geotermikus gradiens, nem túl mélyről is magas hőmérsékletű víz törhet fel).
Gyógyvíz: Gyógyhatású ásványvíz.
Karsztvíz: A résvizek csoportjába tartozó felszín alatti víz. A mészkőhegységek repedéseiben
található víz.
Forrás: A felszín alatti vizek felszínre bukkanásának helye, ahol a vízzáró réteg metszi a
földfelszínt.
Karsztformák: A karsztvíz által létrehozott felszínformák. A karsztvíz szénsavat tartalmaz,
ami reakcióba lép a mészkővel (karsztos oldódás). A mészkő oldatba kerül (kalcium-
hidrokarbonát), majd kiválik, így negatív és pozitív formák jönnek létre.
Víznyelő: Tölcsérszerű karsztos forma, ami a felszíni vizet (állandó vagy időszakos patak) a
mélybe (barlangba) vezeti.
Dolina (töbör): Kerek alakú karsztos forma. Létrejöhet oldódással és barlangi termek
beszakadásával. A csapadékvizet a mélybe vezeti.
Polje: Mészkőhegységekben megfigyelhető felszínforma. Olyan területeken jön létre, ahol
nincs a felszínen mészkő. Mezőt jelent, ami utal a mezőgazdasági hasznosítás lehetőségére,
szemben a lepusztított mészkőfelszínekkel.
Karrmező: Magyar népi elnevezése ördögszántás. Felszíni karsztforma. A csapadékvizek által
a mészkőbe vájt hosszúkás mélyedések.
Cseppkő: Pozitív karsztforma. A barlangokban a karsztvízből rázkódás hatására kiváló
mészkőből jön létre. Lehet álló, függő és oszlop.
Barlang: A mészkőhegységek belsejében létrejövő akár terem nagyságú üregek. Magassága
akkora, hogy benne egy ember állva elfér. Kialakításában az oldódáson túl a karsztvíz által
szállított hordalék eróziójának van nagy szerepe.
Barlangi patak: A barlangban, a felszín alatt futó patak. Víznyelőn keresztül érkezhet meg a
barlangba (búvópatak) és bővizű karsztforrásként ér újra a felszínre.
Karsztforrás: A karsztvíz felszínre bukkanási helye. Általában bővizű.

Vízgazdálkodás, középszint
Folyószabályozás:
Mederkotrás:
Árvízvédelmi gát:
Ártér: A vízfolyások medrét két oldalról kísérő, az év nagy részében vízmentes terület,
amelyet a vízfolyás magas vízállása idején rendszeresen, évente egyszer vagy többször elönt.
Felszínét folyóvízi hordalék borítja.
Ármentesített terület:
Víztározó:
Vízlépcső:
Belvízvédelem:
Ivóvíz:
Ipari víz:
Vízforgatás: Azokon a területeken, ahol a vízszükséglet meghaladja a készleteket, a vizet
többször is felhasználják. Előtte tisztítás, hűtés szükséges.
Csápos kút: Függőleges akna, amelynek oldalfalaiból vízszintes irányba lyukacsos csövek
nyúlnak a vízadó rétegbe. A kút általában 15-20 méter mély, a csápok száma 6-10, hosszuk
30-60 méter. A Duna mentén számos ilyen látható.
Artézi kút: A nyomás alatt álló rétegvizet feltáró kút. Az első ilyet Franciaországban, Artois
tartományban készítették el, innen a neve.
Vízenergia:
Öntözés:
Szennyvíztisztítás: A szennyvizet szennyező anyagok eltávolítása, az erre alkalmas eljárások
összessége, melynek eredményeként a víz vagy újra felhasználható, vagy megengedhető
valamely befogadóba való vezetése. (Biológiai, fizikai és kémiai.)
Vízszennyező források:
Vízvédelem: A környezetvédelem egyik részterülete. Céljai: a vízkészletek mennyiségének és
jó minőségének fenntartása vagy javítása, az állapot romlások elkerülése vagy visszafordítása,
illetve megszüntetése.
Belvízi- és tengerhajózás:
Halászat:
Tengeri erőforrások:
Emelt szint
Közműolló:
Nitrátosodás:
Mechanikai-, biológiai- és kémiai szennyvíztisztítás:
Vízkészlet: Egy meghatározott időpontban és térrészben lévő - vagy az akkor onnan kivehető
- vízmennyiség esetleg vízhozam.

Jég és munkája, középszint

Hóhatár: Az a tengerszint feletti magasság, ami felett hó található. Évszakosan változik. A
tartós hóhatár felett egész évben megmarad a hó. Vagyis több hó hullik télen, mint ami nyáron
elolvad. A sarkok közelében a hóhatár 0 méter, az Egyenlítőn 5000 méter, az Andokban a
legmagasabb 6500 méterrel. Az északi féltekén a lejtőkitettség miatt az északi oldalon
alacsonyabban, a déli oldalon magasabb van a hóhatár (az Alpokban 2800 és 3200 méter a két
érték).
Belföldi jégtakaró: Nagyobb területet elborító, általában több száz vagy több ezer méter
vastag jég. Felülete egyenletes síkság. Ma ilyet találunk az Antarktiszon, Grönlandon,
sarkvidéki szigeteken. A jégkorszak idején jóval nagyobb területet borított jég. (Ma 15, akkor
45 millió km2-t.)
Magashegységi jég: Az állandóan hóval borított területek a sarkok mellett ma a
magashegységekre korlátozódnak. Afrikában a Kilimandzsáró, Európában az Alpok, Dél-
Amerikában az Andok csúcsai vannak eljegesedve. Ázsiában a Pamír, a Hindukus, a
Karakorum és a Himalája, Észak-Amerikában főleg Alaszka hegyeit borítja jég. Számos
gleccser található e magashegységekben.
Gleccser: Jégfolyam. A tartós hóhatár fölött kialakuló több éves jég a lejtőn a gravitáció
hatására lassan lefelé mozog. A kárfülkéből indul, hordalékot (moréna) szállít magával, U-
alakú völgyet váj.
Lavina: A hó gyors mozgása meredek lejtőkön. Meleg főnszél idézi elő leggyakrabban.
Gleccserpatak: A gleccserből táplálkozó, annak olvadékvizeit elszállító vízfolyás. Onnan
indul, ahol a gleccser véget ér.
U-alakú völgy: A gleccser által létrehozott felszínforma.
Jégcsiszolta felszín: A jég a maga súlyával és a szállított hordalékával felszántja a felszínt,
egyenetlenül csiszolja le. Tökéletlen síkságot hoz létre, a kisebb-nagyobb mélyedések a jég
elolvadása után tómedenceként funkcionál.
Morénasánc: A jégtakaró (vagy gleccser) által szállított hordalék felhalmozódása a jégtakaró
végén. A jég elolvadása után itt is kialakulhat tó.
Morénasíkság: A jég által letarolt, hordalékaival borított felszín.
Tóhátság: A jég által egyenetlenre csiszolt felszínből kisebb halmok, hátak magasodhatnak ki,
közöttük tavak találhatók. Ilyen a Mazuri-, Pomorzei-tóhátság is.
Fjord: Hosszú, keskeny, mély, meredek falú öböl. A gleccser mélyítő munkája hozta létre a
jégkorszak idején. A jégár elérve a tengerszintet tovább haladt mélyítve medrét. A jég
elolvadása után a területet a tenger vette birtokba.
Emelt szint
Jégképződés: A jég hóból képződik a tartós hóhatár felett. A hó naponta megolvad és
megfagy, ezzel sűrűsége növekszik. A 0,1 g/cm3 sűrűségű hóból előbb csonthó, majd 0,9
g/cm3 sűrűségű jég lesz.
Firn (csonthó): A hó és jég közötti fázis, a firn sűrűsége 0,5-0,8 g/cm3 között változik.
Kárfülke: A gleccser által létrehozott negatív forma. A hegy oldalába mélyül, meredek
sziklafalak veszik körül, itt megy végbe a hó jéggé való átalakulása, innen indul ki a gleccser.
Vásott szikla: A jég felszínformáló tevékenysége hozza létre, hordalékával a jég megkarcolja
a felszíni kőzeteket, azon rovátkákat ejt.
Ősfolyamvölgy: A jégtakaró előterében a jégtakaróból kifutó bővizű patakok egy nagy
folyóban, ősfolyamban egyesültek. E folyamvölgy a Germán- és a Lengyel-síkságon még ma
is jól látható, a Visztula, az Odera, az Elba, a Weser egy-egy darabon benne fut.
Vándorkő: A jég által szállított nagyméretű kőszikla. Képződési helyétől igen messze is
elkerülhet.

A 3,3 témakörhöz tartozó egyedi fogalmak, középszint

Golf-áramlás: Meleg tengeráramlat az Atlanti-óceánban. Nevét kiindulási helyéről, a
Mexikói-öbölről kapta (Gulf = öböl).
Észak-atlanti-áramlás: A Golf-áramlás elnevezése az északi szélesség 45. fokától északra. A
Norvég-tenger területén az áramlat vize a mélybe bukik és az óceán fenekén hideg vizet
szállít.
Labrador-áramlás: Hideg tengeráramlás az Atlanti-óceánban. Az északi sark felől hideg vizet
szállít a Labrador-félsziget mellett. A jéghegyeket egészen New Yorkig is elviheti.
Humboldt-áramlás: Hideg tengeráramlat a Csendes-óceánban Dél-Amerika partjai mellett. A
kiváló német geográfusról, Alexander Humboldtról kapta a nevét. Perui áramlásnak is hívják.
Oja-shio-áramlás: Hideg tengeráramlat a Csendes-óceánban. A sark felől indul és Ázsia keleti
partjait hűti.
Kuro-shio-áramlás: Meleg tengeráramlat a Csendes-óceánban. Amerika északnyugati partjait
fűti. Nevét az általa szállított sötét (kuro), meleg vízről kapta.

3,4 A talaj
Talaj: A földkéreg legfelső, laza, termékeny rétege. A növényeket vízzel és
tápanyaggal látja el. A talaj élő és élettelen részrendszerek működési egysége.
(Biotikus alrendszer folyamatai például: mikroorganizmusok szervesanyag-átalakító
tevékenysége, az élőlények kőzetbontó tevékenysége; az abiotikus alrendszer
folyamatai például az aprózódás, a vízforgalom.)
Humusz: A talaj nagy molekulákból álló, sötét színű, vízben nehezen oldódó, a
növények számára tápanyagokat raktározó szerves anyaga, amit baktériumok és
gombák állítanak elő elhalt élőlények lebontása révén.
Talajképződés: Számos tényező (éghajlat, élővilág, kőzet, domborzat, idő, ember)
által meghatározott bonyolult folyamat. A tényezők legfontosabbika az éghajlat, ami
meghatározza a növényzet földfelszíni eloszlását, egyben oka a talajok zonalitásának
is. A hőmérsékleten és csapadékmennyiségen keresztül befolyással van az aprózódás
és mállás intenzitására. A talajképződés folyamán a kőzetből aprózódás és mállás
hatására kőzetmálladék lesz, a benne megtelepedő baktériumok és gombák
lebontják az elhalt élőlényeket, amiből humusz képződik. Ez együtt alkotja a talajt.
Talajpusztulás: A víz, valamint a szél a már kialakult talajrétegeket elhordhatja, a
bennük lejátszódó folyamatoknak véget vethet. A víz okozta talajpusztulás a
talajerózió. A szárazföldek felszínére hulló csapadék egy része a talajfelszínen
lefolyik, de a természetes növényzettel borított területeken ez a lefolyó víz kevés
talajrészecskét visz magával (természetes erózió). E természetes pusztulással
nagyjából lépést tart a talajképződés üteme. A mezőgazdasági termelésbe bevont
területeken törvényszerű a talaj időszakonkénti védtelensége (betakarítás után,
vetés idején). A növénytelen vagy csak részlegesen fedett talajon felgyorsulhat az
erózió. Ennek következtében a talaj elvékonyodhat, akár el is pusztulhat, amivel
párhuzamosan termőképessége csökken, vagy megszűnik, művelésével végső esetben
fel kell hagyni. Különösen a nagy csapadékú lejtős területek veszélyeztetettek ilyen
szempontból. A szél okozta talajpusztulás a defláció. Sok esetben az erózióval
együtt jelentkezik, hiszen a szél csak ott tudja a talajszemcséket magával ragadni, ahol
 nincs növényzet, bár leginkább a homoktalajokat veszélyezteti és lejtő sem szükséges
hozzá. A termőképesség csökkentésén túl a szél a mozgó homok ütő hatásával is
károsíthatja a növényzetet.
Talajlevegő: A talaj szemcséi között található levegő. (A talaj pórusterének azt a
részét, amit nem foglal el a víz, levegő tölti ki.)
Trópusi vörösföldek: Zonális talajok, a trópusi esőerdők és monszunerdők talajai a
trópusi sárgaföldek mellett. A sok csapadék következtében kilúgzódik a talaj, a
szilikátok (kovasav, SiO2) nagy része oldatba kerülve a mélybe szállítódik, míg az
alumíniumban (Al2O3), vasban (Fe2O3) gazdag, nehezebben oldható részek a
feltalajban maradnak. Ez adja a talajok vörös színét. A talaj humusztartalma kicsi (az
elhalt növények gyors ásványosodása miatt). Trópusi vörösföld előfordul még az erdős
szavannák területén is.
Mezőségi talaj: A mérsékelt övezeti sztyeppek zonális talaja (más néven
csernozjom, vagyis feketeföld). Nedves és száraz kontinentális területek határán
jellemző. Humusztartalma magas, ez a legjobb minőségű termőtalaj.
Barna erdőtalaj: A mérsékelt övezet lombos erdeinek zonális talaja. Óceáni és
nedves kontinentális területekre jellemző. Termőképessége jó.
Szürke erdőtalaj: A mérsékelt övezetben a sztyepp és a lombos erdők közti terület
zonális talaja. Ott jellemző, ahol a természetes növényzet tölgy-, nyír-, mogyoró-,
juharfából áll. (Elsősorban a Kelet-európai síkságon és a Nyugat-szibériai alföld déli
részén.)
Szikes talajok: Az olyan talajokat, melyeknek valamelyik szintjében sók
halmozódnak fel, szikes talajoknak nevezzük. (Ha a talaj felső szintjében halmozódik
fel a só, akkor szoloncsákról, ha mélyebben szolonyecről beszélünk.) E talajok
elsősorban száraz, félig száraz éghajlatra jellemzőek, mégsem soroljuk a szikeseket a
zonális talajok közé, mert a só felhalmozódása nem kötődik konkrét éghajlathoz.
(Intrazonális talaj.) A szikes talajok termőképessége általában rossz.
Talajerózió: A talajpusztulás víz okozta formája (l. talajpusztulás).
Talajvédelem: A talajpusztulás elleni védekezés. Kiindulási pontja a talajpusztulást
kiváltó és befolyásoló tényezők ismerete. A talajerózió esetében a kiváltó tényezők
közül a csapadékmennyiséget nem befolyásolhatjuk, viszont a lejtőket alakíthatjuk. A
lejtőmeredekség csökkentése nagy területen nagy anyagmozgatást igényelne, ezért
nem kivitelezhető, de rövidebbé tehetjük a lejtőt a rá merőleges sánccal vagy árokkal,
amelyek a víz visszatartására és elvezetésére is jók. Nagy hajlásszögű lejtőn teraszok
kiépítésével csökkenthető az erózió (szőlő, gyümölcsös esetén érdemes kialakítani a
tereplépcsőket). Mindezek mellett elengedhetetlen, sőt alapvetőbb a helyes
talajművelés, melynek elemei közül a legfontosabbak: szintvonalakkal párhuzamos
telekkijelölés, földúthálózat, talajművelés, a túl nagy meredekségű lejtők erdősítése,
illetve kisebb meredekség esetén legeltetés szántóföldi művelés helyett. A defláció
elleni védekezés egyik módja az uralkodó szélirányra merőleges fasorok, ligetek
telepítése. Meg lehet védeni a talajt takarással is, ebben az esetben a veszélyeztetett
időszakban holt növényi részekkel (szalma, szárrészek) borítjuk a talajt.
Emelt szint
Anyakőzet: A talaj C szintje, ennek mállott anyagából jön létre a talaj.
Talajszintek (A, B, C szint): A biológiai aktivitás és a humusztartalom (szín) alapján
lehet a talajban szinteket elkülöníteni. Az „A szint” a talaj legfelső szintje, itt a
legnagyobb a talaj biológiai aktivitása, itt van a legtöbb humusz, ez a legsötétebb. A
„B szint” az előző szint alatt található, kisebb a biológiai aktivitása, kisebb a
humusztartalma és világosabb. A „C szint” az anyakőzet.
Zonális és azonális talaj: A legfontosabb talajképző folyamatok, az éghajlat és a
növényzet, meghatározott övekhez kötődnek. Ha ezek szabják meg a talajfejlődés
irányát, akkor a talajt zonálisnak nevezzük. Az intrazonális talajokban a helyi
talajképző folyamatok és tényezők (például az alapkőzet a rendzina esetén, a talajvíz a
szikesek esetén) egyenrangúak a zonális folyamatokkal és tényezőkkel, vagy hatásuk
uralkodóvá válik azokkal szemben. Az azonális talajokban olyan talajképződési
folyamatok dominálnak, melyek bármely zónában előfordulhatnak (például
öntéstalaj a folyók mentén, lejtőhordalék-talaj a hegyek lábánál).
[Az intrazonális és azonális kifejezések néha szinonimaként használatosak. Stefanovits
Pál Talajtan című könyvében a szikes talajokat a 195. oldalon azonálisnak, a 318.
oldalon intrazonálisnak mondja.]
Tundratalaj: A hideg övezet tundra övének zonális talaja. A talaj csekély vastagságú,
benne szintek nem alakultak ki. Humusztartalma minimális, mivel a természetes
növényzet (mohák, zuzmók) kevés szerves anyagot produkál, földművelésre nem
alkalmas.
Laterit: A trópusi esőerdők és monszunerdők zonális talajai a trópusi vörösföldek
(latosolok). Ezen talajok meghatározó talajképződési folyamata a deszilikátosodás-
lateritesedés, aminek során a feltalajban vas- és alumíniumoxidok válnak ki, a
létrejövő anyagot lateritnek nevezzük.
Terra rossa: A csapadékosabb mediterrán területek egyik zonális talaja. Az éghajlat
mellett kialakulásában szerepe volt a talajképző kőzetnek, a mészkőnek is.
Specialitását növeli, hogy az erdőirtások hatására a lejtők az erózió áldozataivá váltak,
a talaj anyaga a völgyekben gyűlt össze, ahol ma is folyik a terra rossa képződése.
(Mégis zonális talaj, mert más övezetben nem található meg.) Színe vörös (vasoxidban
gazdag), termőképessége közepes.
Sivatagi talajok: A forró és mérsékelt övezet sivatagjainak zonális talajai. A nyers
ásványi talaj (yermosol) vagy a futóhomok (arenosol) talajnak titulálása szerintem
túlzás. Humusz nincs benne, humusz nélkül legfeljebb kőzetmálladékról beszélhetünk,
nem talajról. Bár a sivatagban előforduló rövid életciklusú növényeknek elég egy
zápor és kicsíráznak, virágzanak, termést hoznak, hogyan lenne lehetséges ez
valamiféle talaj nélkül? Mi a helyzet a sivatagi szikes talajokkal? Még ott is
előfordulhatnak sótűrő növények. Egyezzünk meg abban, hogy a sivatagokban
általában nincs talaj. A mélyedésekben, ahol csapadék esetén összegyűlhet némi víz,
talaj is kialakulhat: vékony, rossz termőképességű, sós talaj.
Láptalaj: Az olyan talajokat, melyek állandó vízborítás alatt képződnek, vagy az év
nagyobb részében víz alatt állnak, láptalajoknak nevezzük. Talajképző folyamataik
közül fontos a tőzegesedés, mivel a vízi növényzet a víz alatt, levegőtlen viszonyok
között bomlik el. (A tőzeg azonban felhalmozódik, nem lesz belőle humusz, csak, ha
levegőt kap.) A láptalaj intrazonális talaj, több zónában is előfordulhat, főleg ott, ahol
a csapadék mennyisége viszonylag (a párolgáshoz képest) nagy és a víz sokszor a
felszínen áll (a trópusi esőerdőkben, a tundrán, a tajgán).
Réti talaj: Az olyan talajokat, melyeknek keletkezésében az időszakos túlnedvesedés
(időszakos vízborítás, vagy közeli talajvíz) játszott nagy szerepet, réti talajoknak
hívjuk. Leggyakrabban a mérsékelt övezetben találkozhatunk réti talajjal. Színében
hasonlít a csernozjomra, de vastagsága, termőképessége nem éri el azét. Intrazonális
talaj.
Rendzina: Olyan azonális talaj, ami tömör, szénsavas meszet tartalmazó kőzeten jött
létre, amelynek málladékában kevés a szilikátos anyag (mészkő, dolomit, márga).
Általában sekély termőrétegű és köves, bár humusztartalma magas.
 Váztalajok: Olyan talajok, amelyeknek képződésében a biológiai folyamatok feltételei
csak kismértékben vagy rövid ideig adottak. Ennek oka lehet a talajképző kőzet
tulajdonsága, vagy a felszín állandó változása (defláció, vízerózió). A váztalajok közé
tartoznak a sivatagi talajok, a sziklás hegyi talajok.
Szikesedés: A szikesedés intrazonális talajképződési folyamat, aminek lényege a
vízben oldódó sók felhalmozódása a talajban. Sivatagi, félsivatagi területeken a
szikesedés feltétele a könnyen málló, könnyen oldódó sók képződésére alkalmas
kőzetek felszíni jelenléte. Itt elegendő a mállás ahhoz, hogy a talaj felső szintjében
felhalmozódjon a só. A mérsékelt övezet száraz területein a magasan álló talajvíz
párolgása miatt növekszik a talaj sótartalma. Emberi tevékenység is okozhat
szikesedést. Rendszeres öntözés hatására a megemelkedő talajvízből a párolgás után
visszamaradhat a só. Ezt másodlagos szikesedésnek nevezzük.

A 3,4 témakörhöz tartozó egyedi fogalmak, emelt szint

Dokucsájev:

4, A földrajzi övezetesség, középszint

Éghajlat: Egy adott hely időjárásának hosszabb időszak alatt megfigyelhető szabályszerű
rendszere.
Övezetesség: A gömb alakú Földön számos éghajlati elem és más természetföldrajzi tényező
is övszerűen helyezkedik el. Ennek oka a Nap sugárzásában keresendő.
Szoláris és valós éghajlati övezet: A szoláris éghajlati övezetek kialakításánál csak a
napsugarak hajlásszögét vesszük alapul. Három övezetet különíthetünk el: forró (ahol az év
legalább egy napján 90 fokban delel a Nap, a két térítő között), hideg (ahol az év egy napján
nem kel fel és az év egy napján nem nyugszik le a Nap, a sarkkörtől a sarkig) és a mérsékelt
övezet (a kettő között, vagyis nincs olyan nap, amikor derékszögben delelne a Nap, de minden
nap felkel és minden nap lenyugszik a Nap). A valós éghajlati övezetek határai mások, mint
az előzőekben ismertetett övezeteké. Azt ugyanis módosítják a szárazföldek és óceánok
szabálytalan elhelyezkedése, a domborzati viszonyok, a szélrendszerek és a tengeráramlások.
Természetföldrajzi övezetesség: Az éghajlat, a természetes növényzet, az állatvilág, a talaj, a
felszínformáló erők együttes, övezetes megjelenését nevezzük így. (Hideg, mérsékelt és forró
övezetek különíthetők el alapvetően.)
Vízszintes és függőleges természetföldrajzi övezetesség: Az Egyenlítőtől távolodva követik
egymást az övezetek a Föld felszínén (követve a napsugarak beesési szögének csökkenését),
ugyanez figyelhető meg a tengerszint feletti magasság növekedésénél is (a hegységben felfelé
haladva szintén csökken a hőmérséklet).
Övezet: A legnagyobb kategória az övezetességen belül. Hideg, mérsékelt és forró övezetet
különítünk el.
Öv: Az övezeteken belül egymástól kisebb-nagyobb mértékben eltérő öveket különíthetünk
el. Ezek határai legtöbbször párhuzamosan futnak a szélességi körökkel. (Például a forró
övezeten belül a szavanna öv.)
Vidék: Az övezeteken belül az övek mellett vidékeket is elkülöníthetünk, ezek azonban csak
egy-egy térségre jellemzők. Például Dél-Ázsiában a monszun vidék.
Terület: Néhány öv további kisebb részekre bontható, ezeket területeknek nevezzük.
Forró övezet: Az északi és déli szélesség 30. foka között található. A passzát szél uralma alatt
áll. Az évi középhőmérséklet 20 fok felett van. Az évi közepes hőingás kisebb a napi
hőingásnál. A csapadék az Egyenlítőtől távolodva csökken. A csapadékeloszlás alapján három
övre és egy vidékre oszthatjuk.
Mérsékelt övezet: Körülbelül a 30. és 65. szélességi körök közt található. A nyugati szelek
uralma alatt áll (egyes részein hatnak a szomszédos passzát illetve sarki szelek). Az évi
középhőmérséklet 0 és 20 fok között van. Az évi közepes hőingás az óceántól távolodva nő, a
csapadék csökken. Négy évszak alakult ki ebben az övezetben. A hőmérséklet alapján három
övre oszthatjuk.
Hideg övezet: A 65. és 90. szélességi körök közt található. A sarki szelek uralma alatt áll. Az
évi középhőmérséklet 0 fok alatt van. A csapadék kevés és hó formájában érkezik. A
hőmérséklet alapján két övre oszthatjuk.
Egyenlítői öv: A forró övezet része. A 0 és 10. szélességi kör között található. A passzát
szelek felszálló ága jellemzi, mindennapos esők öve.
Átmeneti öv: A forró övezet része. A 10 és 20. szélességi kör között található. Évszaktól
függően a passzát szelek felszálló illetve leszálló ága jellemző, ami csapadékot illetve
szárazságot hoz.
Térítői öv: A forró övezet része. A 20 és 30. szélességi kör között található. A passzát szelek
leszálló ága jellemzi, csapadék ritkán hull.
Egyenlítői éghajlat: Az évi középhőmérséklet 25-27 fok, az évi közepes hőingás 2-3 fok, az
évi csapadékmennyiség 2000-3000 milliméter (márciusi és szeptemberi csapadékmaximum
figyelhető meg, ami a 90 fokos deleléshez köthető). Csak egy évszak alakult ki: csapadékos,
forró nyár. Természetes növényzete esőerdő, állatvilágára rovarok, madarak, majmok
jellemzők, talaja trópusi vörösföld. A mállás az uralkodó.
Szavanna éghajlat: Az évi középhőmérséklet 23-27 fok, az évi közepes hőingás 3-10 fok, az
évi csapadékmennyiség 300-2000 milliméter. Két évszak alakult ki: esős (forró) és száraz
(forró). Az Egyenlítőtől távolodva csökken az esős évszak hossza 9-10 hónapról 2-3 hónapra,
növekszik a száraz évszak hossza. Természetes növényzete szavanna (fás, füves, tüskés),
állatvilágára növényevő patások és ragadozó nagymacskák jellemzők, talaja vörösföld,
feketeföld, félsivatagi. Az Egyenlítőtől távolodva a mállás szerepe csökken, az aprózódásé
növekszik.
Trópusi sivatagi éghajlat: Az évi középhőmérséklet 20-28 fok, az évi közepes hőingás 10-15
fok, az évi csapadékmennyiség 300 milliméter alatt van. Két évszak alakult ki: forró száraz,
hűvös száraz. Növényzete, állatvilága szárazságtűrő fajokból áll vagy nincs, talaja sivatagi
váztalaj vagy nincs. Az aprózódás az uralkodó.
Meleg mérsékelt öv: A mérsékelt övezet része. Szubtrópusinak is mondják, mivel a trópusok
alatt találhatók a 30 és a 45. szélességi kör között. A kontinensek peremén jött létre. Az évi
középhőmérséklet 10 és 20 fok között van. A csapadék eloszlása alapján két területet
különítünk el.
Monszun terület: A monszun szél uralma alatt álló terület. Létezik trópusi és mérsékelt
övezeti monszun (lásd a levegő mozgása c. részt). Trópusi monszun területen az évi
középhőmérséklet 20 fok felett van, az évi csapadékmennyiség 1500 milliméter felett
(Cherrapunji-ban évi 11000 milliméter). Három évszak jellemző: forró, száraz tavasz, forró,
csapadékos nyár, hűvös, száraz tél. Mérsékelt övezeti monszun a kontinensek keleti peremén
jött létre mind a meleg, mind a valódi, mind a hideg mérsékelt övben. A meleg mérsékelt
övben szubtrópusi monszun a neve. Ez a Földön megtalálható Floridában, Brazíliában, Dél-
Afrikában, Kelet-Ausztráliában, Kínában és Japánban.
Mérsékelt övezeti monszun éghajlat: A mérsékelt övezetben a kontinensek keleti peremén jött
létre, ahol nyáron a szelek az óceán felől fújnak és csapadékot szállítanak, télen a szárazföld
felől fújnak és szárazságot hoznak. A mérsékelt övezet része a meleg mérsékelt öv
(valószínűleg erre próbálnak itt rákérdezni). A szubtrópusi monszun éghajlatra jellemző az 5-
25 fok közötti évi közepes hőingás, 1000-1500 milliméter év csapadék, babérlombú erdők,
vörös- és sárgaföld, nyáron mállás, télen aprózódás.
Mediterrán terület: A kontinensek nyugati partján jött létre. Itt nyáron a passzát szelek leszálló
ága érvényesül, ami forró, száraz évszakot eredményez, télen a nyugati szelek csapadékot
hoznak. Elnevezése az Afrika és Európa közötti Földközi-tengerről kapta, ahol sajátos
éghajlat jellemző. A Földön előfordul még Kaliforniában, Chilében, Dél-Afrikában és
Nyugat-Ausztráliában ilyen terület.
Mediterrán éghajlat: Az évi közepes hőingás 15-20 fok, az évi csapadékmennyiség 400-1000
milliméter, természetes növényzete keménylombú erdő, talaja barna erdőtalaj és terra rossa.
Nyáron az aprózódás, télen a mállás hatékony.
Valódi mérsékelt öv: A mérsékelt övezet része. A meleg mérsékelt övtől eltérően átnyúlik az
egész kontinensen (Eurázsia, Észak-Amerika). A nyugati szelek által szállított ciklonok
határozzák meg éghajlatát, ám ezek ereje kelet felé egyre gyengébb. A természetföldrajzi
tényezők változása ebben az övben nem észak-déli (Egyenlítőtől függő), hanem nyugat-keleti,
vagyis az óceántól függ. A hőingás és a csapadékmennyiség alapján négy területet különítünk
el. Az évi középhőmérséklet 0-15 fok. Egy szélességi körön általában megegyezik ennek
értéke. Eltérést (pozitív hőmérsékleti anomáliát) a meleg tengeráramlatok okozhatnak.
Óceáni terület: A valódi mérsékelt öv része. A kontinensek nyugati partján jött létre. Ide
tartozik Nyugat-Európa partvidéke, az USA és Kanada nyugati partjainak egy része és Chile
egy része. Utóbbi kettő területen hegységek állják útját a nyugati szeleknek, ezért ott az
óceáni hatás kis területre korlátozódik.
Óceáni éghajlat: Az évi közepes hőingás 7-15 fok, az évi csapadékmennyiség 800-2000
milliméter, eloszlása egyenletes, természetes növényzete lombhullató erdő, talaja barna
erdőtalaj. Nyara hűvös, tele enyhe. A mállás készíti elő a kőzeteket a lepusztulásra.
Mérsékelten szárazföldi terület: A valódi mérsékelt öv része. Az óceántól távolodva kevesebb
csapadék, nagyobb hőingás jellemzi. Ide tartozik Európa középső és keleti része, Észak-
Amerika középső része. A kontinensek keleti peremén létrejövő kontinentális monszun terület
is ide sorolható.
Nedves kontinentális éghajlat: Az évi közepes hőingás 15-25 fok, az évi csapadékmennyiség
500-800 milliméter, nyár eleji csapadékmaximum jellemző, természetes növényzete
lombhullató erdő, talaja barna erdőtalaj. Nyara meleg, tele hideg. A mállás és az aprózódás
szerepe kezd kiegyenlítődni.
Szárazföldi terület: A valódi mérsékelt öv része. A szárazföldek belsejében, távol az óceántól
alakult ki (Ázsiában), vagy az óceántól magas hegyekkel elzárva (Észak-Amerika).
Száraz kontinentális éghajlat: Az évi közepes hőingás 25-45 fok, az évi csapadékmennyiség
300-500 milliméter, nyár eleji csapadékmaximum jellemző (gyakori az aszály), természetes
növényzete füves puszta (sztyepp, pampa, préri), talaja fekete mezőségi talaj. Nyara
meleg/forró, tele hideg/zord. Az aprózódás szerepe már túlszárnyalja a mállásét.
Szélsőségesen szárazföldi terület: A valódi mérsékelt öv része. A szárazföldek legbelső,
legzártabb részein alakult ki (Sonora-sivatag, Nagy-medence Észak-Amerikában; Turáni-
alföld, Góbi-sivatag, Tarim-medence Ázsiában)
Mérsékelt övezeti sivatagi éghajlat: Az évi közepes hőingás 25-50 fok, az évi
csapadékmennyiség 300 milliméter alatt van, eloszlása egyenetlen, természetes növényzete
szárazságtűrő fajokból áll vagy nincs, talaja sivatagi váztalaj vagy nincs. Nyara forró, tele
zord. Az aprózódás uralkodó.
Hideg mérsékelt öv: A mérsékelt övezet része. Összefüggő öv a 60. szélességi kör táján.
Oroszországban és Kanadában jellemző.
Tajga éghajlat: Az évi középhőmérséklet 0- -10 fok, az évi közepes hőingás 20-70 fok (itt a
legnagyobb), az évi csapadékmennyiség 200-700 milliméter, nyár eleji csapadékmaximum
jellemző, természetes növényzete fenyőerdő (a szárazföld belsejében lombhullató fajok),
talaja podzol. A nyár rövid, viszonylag meleg (a mi májusunknak felel meg), az átmeneti
évszakok villanásszerűek, a tél 6-9 hónapos és zord. A fagyaprózódás uralkodó.
(Ojmjakonban mérték az Antarktiszon kívül leghidegebbet -78 fokot, itt a legnagyobb az
abszolút hőingás: 113 fok)
Sarkköri öv: A hideg övezet része. Kanadában és Oroszországban a Jeges-tenger környékén
található.
Sarkvidéki öv: A hideg övezet része. A sarkok körül található: Antarktisz és Grönland tartozik
ide, illetve egy-két jéggel borított sziget.
Tundra éghajlat: Az évi középhőmérséklet 0- -25 fok, az évi közepes hőingás
10-45 fok, az évi csapadékmennyiség 200-300 milliméter, nyár eleji
csapadékmaximum jellemző, természetes növényzetét mohák, zuzmók,
törpecserjék alkotják, talaja tundratalaj. Két évszak van. A nyár 2-3
hónapos, hűvös (a mi márciusunknak felel meg), a tél 9-10 hónapos és
zord. A fagyaprózódás uralkodó.
Állandóan fagyos éghajlat: Az évi középhőmérséklet -10- -55 fok, az évi közepes
hőingás 25-55 fok, az évi csapadékmennyiség 200 milliméter körüli,
eloszlása egyenetlen, természetes növényzete és talaja nincs. Egy évszak
van, a zord tél.
Esőerdő (trópusi esőerdő): Az egyenlítői öv természetes növényzete. Fajgazdag, több
lombkoronaszintből áll, kúszónövények és fán lakó növények jellemzik.
Szavanna: Az átmeneti öv természetes növényzete. (A szó spanyol eredetű és füves pusztát
jelent – ám a szavanna nemcsak füves részből áll!) Az Egyenlítőtől távolodva egyre
alacsonyodik. [Erdős szavanna (örökzöld), füves szavanna (elefántfű), itt-ott még
előfordulhatnak fák (akáciák, eukaliptusz), a tüskés szavannán bozótok, kaktuszok jellemzők
illetve majomkenyérfa.]
Monszunerdő (dzsungel): A trópusi monszun terület természetes növényzete, ahol sok
csapadék hullik. Ez a nedves szavannának felel meg. Örökzöld.
Keménylombú erdő: A mediterrán terület természetes növényzete. A fák bőrszerű leveleiket
télen nem hullatják le. Ide tartozik a paratölgy, a libanoni cédrus, a tuja, a citrusfélék, a
mandulafenyő. (E növényzetet sokfelé kiirtották, helyére örökzöld cserje lépett, Itáliában
macchia a neve.)
Babérlombú erdő: A szubtrópusi monszun terület természetes növényzete. Ide tartozik a
liliomfa, a ciprusfélék, az araukáriák (Dél-Amerika).
Lomboserdő: Az óceáni és a nedves kontinentális terület természetes növényzete. Télen
leveleiket lehullatják. Ide tartozik a nyír, a tölgy, a gyertyán, a juhar, a bükk, a kőris, a hárs.
Tajga: A hideg mérsékelt öv természetes növényzete. Fenyőerdő alkotja, az óceán közelében
nyír is előfordul. A szárazföld belseje felé haladva, ahogy a tél egyre hidegebb, az örökzöld
fajokat (luc, erdei) felváltják a lombhullató fajok (vörös). (Sötét és világos tajga.)
Tundra: A tundra éghajlat természetes növényzete. Mohákból, zuzmókból áll illetve kisebb
cserjékből (törpenyír, törpefenyő). A tajgához közelebb erdős tundra jellemző (nyír és
fenyvesek).
Erdős és füves puszta: A száraz kontinentális terület természetes növényzete. Az óceántól
távolodva az egyre kevesebb csapadék már képtelen zárt erdőt eltartani. A fű magassága is
csökken a csapadékkal párhuzamosan (magasfüvű, alacsonyfüvű változatok). (Észak-
Amerikában préri, Dél-Amerikában pampa, Ázsiában sztyepp a neve a füves pusztának.)
Erdőhatár: A hegységben felfelé haladva az egyes övezetek határai jó kirajzolódnak. Ezen
határok egyike az erdőhatár, ami a zárt erdők felső határa. (E fölött még lehetnek fák,
amiknek felső határa a fahatár.)
Havasi legelő: A hegyekben az erdőhatár felett található övezet, aminek természetes
növényzete a fű. Mezőgazdasági szempontból állattenyésztésre használható, télen hó borítja.
Sziklahavas: A hegyekben a havasi legelő felett található övezet, aminek már nincs talaja
(csak itt-ott) és természetes növényzete. Télen hó borítja.
„Örök fagy”: A hegyekben a tartós hóhatár feletti részt állandóan hó borítja. Itt több hó hullik
télen, mint amennyi nyáron elolvad. Ezen övezetek határait befolyásolja a hegység földrajzi
szélessége és magassága (minél alacsonyabb földrajzi szélességen van egy magas hegy, annál
több övezet különül el rajta, pl.: Andok; a magasabb szélességeken lévő hegyek esetén, pl.:
Skandináv hegység, csak 1-2 éghajlati területet különíthetünk el) illetve a lejtőkitettség (az
északi féltekén a déli lejtőn magasabban húzódnak a határok).
Emelt szint
Galériaerdő: A folyókat övező erdő neve általánosságban. Legszembetűnőbb a sivatagi
éghajlaton, ahol csak a folyó (pl.: Nílus) mentén van élet.
Erdős-, cserjés-, füves szavanna: A szavanna növényzete változik az Egyenlítőtől való
távolság függvényében. Egyre szárazságtűrőbb fajok jelennek meg, a növények
átlagmagassága csökken.
Nedves és száraz szavanna: Az erdős és füves szavanna másik elnevezése. A
csapadékmennyiség és a csapadékos hónapok száma szerint különíthetők el. (1000
milliméterig nedves szavanna, 650-1000 milliméter száraz szavanna és még ezután
következik a tüskés szavanna.)
Macchia: Másodlagos, örökzöld cserje a mediterrán térségben. A kiirtott keménylombú erdő
helyén nőtt ki.
Tőzegmohaláp: Ahol pangó víz alakul ki, ott vízkedvelő mohanövények telepednek meg. A
tőzegmoha (Sphagnum) hosszirányban növekszik, a mélyben lévő részei elhalnak, de nem
bomlanak le, hanem tőzegesedni kezdenek. Ha az elhalt növényi sejtek vizet vesznek fel, a láp
közepe kidudorodik (dagadóláp). Ki is törhet. Tajgán és tundrán gyakori.
Pampa: A mérsékelt övezeti füves puszta elnevezése Dél-Amerikában.
Préri: A mérsékelt övezeti füves puszta elnevezése Észak-Amerikában.
Sztyepp: A mérsékelt övezeti füves puszta elnevezése Ázsiában.
Fahatár: A hegyekben az a határ, ameddig fák találhatóak.

5, Népesség- és településföldrajz
Népességföldrajz, középszint
Népességföldrajz: A társadalomföldrajz egyik ága. A népesség jellemzőinek időbeli és térbeli
változásaival foglalkozik. Vizsgálja a népességszám alakulását, a népesség térbeli eloszlását,
mozgásának szabályszerűségeit, a népesség összetételét (nem, kor, vallás stb. szerint)
Demográfia: Népességtudomány. A népesség számát, összetételét, állapotát, illetve ezek
változását statisztikai adatok segítségével vizsgáló tudomány. (Szoros a kapcsolata a
népességföldrajzzal.)
Népességrobbanás: A népesség rendkívül gyors ütemű gyarapodása. Akkor valósul meg, ha
javulnak az életkörülmények (nincs éhezés, orvostudomány fejlődik) és ezért csökken a
halálozási arányszám, a születési arányszám viszont változatlanul magas, vagy kevésbé
csökken, mint a halálozási arány.
Természetes szaporulat: A születési és a halálozási arányszám különbsége (ezek megadják
egy országban az ezer főre jutó születések és halálozások számát). Mértékegysége ezrelék.
Népességfogyás: Ha a születési és a halálozási arányszám közül az utóbbi nagyobb,
természetes fogyásról beszélünk. Egy ország népessége természetes szaporodás esetén is
fogyhat, ha többen vándorlási mérlegének negatívuma nagyobb, mint a természetes
szaporodás értéke.
Elöregedő és fiatalodó társadalom: A korösszetétel alapján mondhatunk egy társadalmat
elöregedőnek vagy fiatalnak.
Népesedési szakasz: A születési és a halálozási arányszámok értéke alapján négy népesedési
szakasz különíthető el. Az első szakaszban mind a kettő értéke magas (40 ezrelék körüli), a
második szakaszban a halálozási arányszám csökkenni kezd, a születési magas marad, a
harmadik szakaszban folytatódik a halálozási arányszám csökkenése, de megkezdődik a
születési arányszám csökkenése is, a negyedik szakaszban mindkét arányszám alacsony
szinten stagnál (10 ezrelék körül), sőt a születési arányszám a halálozási alá eshet, így a
népességszám csökkenhet. Az első és a negyedik szakaszban a népességszám nem változik, a
második és a harmadik szakaszban nő.
Korfa: A népesség nem és kor szerinti összetételéről tájékoztató ábra. Bal oldalon a férfiak,
jobb oldalon a nők adatait ábrázolják egy, öt vagy tízéves korcsoportokban. Alakja attól függ,
hogy a népesedési ciklus mely szakaszában van az adott ország. Az első két szakaszra a
piramis alak jellemző, a harmadikra a harang, a negyedikre a méhkas, a fogyó társadalmakra a
koporsó.
Kor- és foglalkozási szerkezet: A korszerkezet megadja, hogy a társadalom hogyan oszlik
meg az egyes korcsoportok között (erről tájékoztat minket a korfa). A foglalkozási szerkezet
megadja, hogy az aktív keresők hogyan oszlanak meg a gazdaság három fő szektora között. A
foglalkozási szerkezet tájékoztat minket a gazdaság fejlettségéről (fejlett országokban a
tercier szektorban dolgozik az aktív keresők közel 70%-a, a mezőgazdaságban csak 2-3%).
Születéskor várható átlagos élettartam: Az újonnan született csecsemőknek a születés
időpontjában várható átlagos élettartama. Az elhalálozottak átlagéletkorából számítható ki.
Analfabétizmus: Írástudatlanság. Az írás, az olvasás és a számtani alapműveletek ismeretének
hiánya a népesség tanköteles koron túli (általában 10 év feletti) csoportjában.
Emberfajta: Az egységes emberi fajon belül – biológiai, testi jegyek alapján –
megkülönböztethetők rendszertani alcsoportok. Kialakulásukban a földrajzi elkülönülés és a
természeti környezethez való alkalmazkodás játszotta a döntő szerepet. A négy nagyrassz:
europid, negrid, mongolid és ausztralid. Manapság ezek összekeveredtek.
Europid-, negrid-, mongolid-, ausztralid emberfajta: Az europidra jellemző a fehér bőr,
vékony szálú haj, erős testszőrzet. A legváltozatosabb és a legnépesebb emberfajta.
Elterjedése: Európa, Észak-Afrika, Közel-Kelet, India, a gyarmatosítás révén Amerika. A
negrid jellemzői a sötét bőrszín, barnásfekete, göndör haj, széles ajak. A Szaharától délre
élnek elsősorban, a rabszolga-kereskedelem révén jutottak el Amerikába. A mongolidra
jellemző a sárgásbarna bőrszín, sötét haj- és szemszín, az alacsony termet és a szemhéjakat
fedő mongolredő. Eredetileg Ázsiában élnek, de a Bering-szoroson keresztül ők népesítették
be Amerikát (indiánok, eszkimók). Az ausztralidok jellemzői a hosszúkás fej, széles orr, sötét
haj- és bőrszín. Már alig élnek.
Akklimatizáció:
Nyelvcsalád: Egy nyelvtörzsön belül a rokon nyelveket nyelvcsaládokba soroljuk.
Világnyelv: Az ENSZ hivatalos nyelvei: angol, francia, orosz, spanyol, arab, kínai.
Világvallás: A vallás közös hit valami emberfelettiben. A hívők száma és elterjedtsége alapján
van öt világvallás és több száz kisebb, önálló egyház. Világvallás a kereszténység, az iszlám,
a hinduizmus, a kínai univerzizmus és a buddhizmus.
Népsűrűség: Valamely földrajzi egység egy négyzetkilométerére jutó átlagos népesség száma,
amelyet úgy kapunk meg, ha elosztjuk az adott térség népességszámát a térség területével. A
Föld népsűrűsége 40 fő/km2, de a szárazföldek 78%-án 1 fő/km2 alatt van a népsűrűség, 100
Fő/km2 felett csak 2%.
Népességkoncentráció: Olyan terület, ahol a népsűrűség igen magas. Nagy
népességkoncentráció alakult ki Kelet-Ázsiában (Kína, Korea, Japán), Dél-Ázsiában (India,
Pakisztán, Banglades), Nyugat-Európában és az Észak-atlanti partvidéken. (Ez nyilván
összefügg a terület népességeltartó erejével.) Kisebb népességkoncentráció jött létre Jáva
szigetén, a Nílus völgyében, itt-ott a tengerparton.
Belső vándorlás: A vándorlás a népesség térbeli mozgása. A földrajzi távolság szerint lehet
országok közötti (akár kontinensek közötti is) és országon belüli. Ez utóbbi a belső vándorlás.
Emelt szint
Nagyrassz: Lásd emberfajta.
Alrassz: A nagyrasszok keveredésével jöttek létre, illetve kisebb csoportok, amelyek nem
sorolhatók be a nagyrasszok közé.
Keveréknépek: Nagyrasszok közötti keveredésből létrejött népek
Őslakos (bennszülött):
Természeti vallás: A vallásos hit középpontjában természeti jelenségek, tárgyak, élőlények
állnak. (Nap, Hold, csillagok, villám, eső, valamilyen állat, növény, kő)
Indoeurópai nyelvcsalád: Az indoeurópai nem nyelvcsalád, hanem nyelvtörzs. Az emberiség
majdnem fele indoeurópai nyelven beszél. Az indoeurópai nyelvtörzs nyelvcsaládja a germán
(angol, német, norvég, svéd, dán, holland, flamand), a szláv (orosz, lengyel, ukrán,
fehérorosz, cseh, szlovák, szerb, horvát, bolgár), az újlatin (francia, olasz, spanyol, portugál,
román), a kelta (skót, ír, wales-i) és az indoiráni. Észak-Amerikában az angol és a francia,
Latin-Amerikában a spanyol és a portugál nyelv terjedt el.
Uráli nyelvcsalád: Az uráli sem nyelvcsalád, hanem nyelvtörzs. Kevesen beszélik (kb. 25
millióan). Két nyelvcsaládja van a finnugor és a szamojéd. A finnugor nyelvcsaládon belül a
legtöbben a magyar nyelvet beszélik, ide tartozik még a finn, az észt és a lapp nyelv is. A
legközelebbi rokon nyelveken (manysi és hanti) már alig beszélnek.
Nemzet: Történelmileg kialakult, az összetartozás tudatával, valamint közös nyelvvel és
kultúrával rendelkező államalkotó népcsoport.
Nemzetiség: Történelmileg kialakult, az összetartozás tudatával, valamint közös nyelvvel és
kultúrával rendelkező népcsoport. Nem feltétlenül rendelkezik önálló állammal. Sok államban
kisebbséget alkotnak.
Etnikum: Görög eredetű szó. Lásd nemzetiség.
Egy- és többnemzetiségű állam: Egy állam a nemzeti kisebbségeinek számától függően egy-
vagy többnemzetiségű. Ha nincs nemzeti kisebbsége egynemzetiségű vagy nemzetállam (ez
elég ritka), ha egy vagy több nemzeti kisebbsége van, akkor többnemzetiségű. Számos állam
igen tarka etnikai képet mutat (Kína, India, Oroszország). Vendégmunkások és bevándorlók
révén egyre bonyolódik a helyzet.
Nemzeti azonosságtudat (identitás):
Keresztény, mohamedán, hindu, buddhista vallás: Világvallások. A kereszténység
egyistenhívő, szent könyve a Biblia, a halál utáni feltámadást és örök életet hirdet. Elterjedt
Európában, Amerikában. A mohamedán vallás (helyesen muzulmán, muszlim vagy iszlám)
egyistenhívő, szent könyve a Korán, hisz a halál utáni paradicsomi életben. Elterjedt Észak-
Afrikában, a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában, Indonéziában. A hindu vallás többistenhívő
(főistenek: Brahma a teremtő, Visnu a fenntartó, Síva a pusztító), szent könyvei a Védák, a
reinkarnációt vallja (halál után más testben születik újjá az ember: lélekvándorlás, de végül –
ha az isteneknek tetsző életet élt – eljuthat az örök megnyugvásba, a Nirvánába). Elterjedt
Indiában. A buddhizmus filozofikus vallás, a vágyakról való lemondást hirdeti, ha ez sikerül,
akkor az ember eljuthat a nirvánába. Indiából indult a vallás, de onnan kiszorult: Tibet,
Délkelet-Ázsia buddhista, de Kínát és Japánt is áthatotta e vallás.
Nemzetközi- és interkontinentális vándorlás: A vándorlás földrajzi távolság szerint átlépheti
az országhatárokat, akkor nemzetközi vándorlásnak mondjuk, ha kontinensek határait is
átlépi, akkor interkontinentális vándorlásról beszélünk.
Ingázás: A vándorlásnak állandóság szerint két formáját különböztethetjük meg: állandó és
ideiglenes, ez utóbbi az ingázás. Leggyakrabban a lakóhely és a munkahely között történik, s
nem jár együtt tartós megtelepedéssel. Oka a lakosság munka- és lakóhelyének térbeli
szétválása. Ez elsősorban az iparosodásból vezethető le. Az ingázást okozhatja a tanulás is.
Gyakoriságát tekintve lehet napi, heti, de havi is.
Vendégmunkás: Az ideiglenes jellegű, szabad akaraton alapuló nemzetközi vándorlás
legáltalánosabb formája. Oka az életkörülmények nemzetközi különbségeiben és a munkaerő
mozgásának szabadságában rejlik. A rosszabb körülmények között élő ember (otthon sokszor
munkanélküli) külföldre megy dolgozni (fejlett országba, ahol vannak olyan munkák, amiket
már hazai munkaerő nem végez el: építőipar, köztisztaság). Manapság munkaerőt bocsát ki
Törökország, Észak-Afrika, India, Kína, Kelet-Európa; munkaerőt fogadnak be Nyugat-
Európa országai.
Menekült: A vándorlás nem szabad akaratból történő formája a kényszervándorlás. Oka lehet
természeti katasztrófa, háború, politikai üldözés, vallási, etnikai szempontból hátrányos
megkülönböztetés. Ha megszűnik a vándorlást kiváltó ok, általában visszaköltöznek a
menekültek.
Bevándorló:
Illegális munkavállalás:

Településföldrajz, középszint
Település: A népesség által ideiglenesen vagy állandóan lakott hely, amely lakó- és gazdasági
célú épületekből, valamint a hozzájuk tartozó egyéb építményekből (út, híd, tér stb.) áll.
Infrastruktúra: A társadalom és a gazdaság zavartalan működéséhez szükséges létesítmények,
épületek és hálózatok összessége, amelyek nem vesznek részt az anyagi javak közvetlen
előállításában, de nélkülözhetetlenek a termelésben és a lakosság mindennapi szükségleteinek
kielégítésében.
Szórványtelepülés: A településeket a lakóépületek száma szerint két csoportba oszthatjuk, az
egyik az egy-két házból álló magános vagy szórványtelepülés (tanya, farm).
Csoportos település: A lakóépületek száma szerint a több házból álló településeket csoportos
településeknek hívjuk (falu, város).
Tanya: A szórványtelepülések egyik típusa. Mezőgazdasági céllal jött létre, mivel a lakóhely
és a megművelendő föld egymástól messze volt, a közlekedés pedig igen lassú, ezért
ideiglenesen kiköltöztek a föld mellé a mezőgazdasági munkálatok idejére, ez később sok
esetben állandó lakhellyé változott. (Alföld, XIX. század második fele.)
Farm: A szórványtelepülések egyik típusa. Az angolszász országokban így hívják a tanyát. A
mai farmok inkább mezőgazdasági árutermeléssel foglalkozó, magas szinten szakosodott
földbirtokok.
Falu: A csoportos település egyik típusa. Állandóan lakott település, mely a várossal szemben
nem rendelkezik központi funkciókkal, közigazgatási szempontból a településhálózat
legalacsonyabb rangú egysége, külső megjelenésére nézve laza, földszintes beépítésű.
Általában mezőgazdasági jellegű település. A neolit forradalom idején, 10000 évvel ezelőtt az
ember falvakat alapítva telepedett le és az ipari forradalomig az emberek 98%-a faluban élt,
ma ez az arány 50%.
Város: A csoportos település egyik típusa. A településhálózat nagyobb népességű, központi
funkciókkal rendelkező, kiemelt közigazgatási jogállású tagjai. Saját népességükön kívül
vonzáskörzetük lakosságát is ellátják szolgáltatásokkal. Külső megjelenésére nézve sűrű,
emeletes beépítésű. A városi lakosság az iparban és a szolgáltató szférában dolgozik.
Létrejöttük a munkamegosztásnak köszönhető. Az első városok Kr. e. 6000 körül jöttek létre
és bár fontos szerepet töltöttek be, a bennük lakók aránya csak 1-2% volt az össznépességből.
Ma a Föld népességének fele városban él.
Apró és óriásfalu: Méret szerint a falvakat több csoportba sorolhatjuk. Az aprófalu népessége
100 és 500 fő közötti, az óriásfalué 10000 fő feletti.
Szabálytalan alaprajzú (halmaz)-, úti-, szabályos alaprajzú falu: Az alaprajz szerint a falvakat
szintén több csoportba sorolhatjuk. A halmazfalu hosszú történeti fejlődés eredményeként jött
létre, ahol a telkek szabadon jöttek létre és aprózódtak. Az útifalu út mellett jött létre, itt a főút
mellett vannak a házak és a telkek szalagszerűek, egymással párhuzamos futásúak. A
szabályos alaprajzú falvak tervszerű telepítés eredményeképpen jöttek létre, ilyen a sakktábla
alaprajzú falu.
Településhalmaz (agglomeráció): Az agglomerálódás (sűrűsödés) eredménye, az urbanizációs
első szakaszában jött létre, egy vagy több nagyvárosból és a körülötte lévő településekből áll.
A települések között szoros gazdasági és szolgáltatási kapcsolatok vannak, közös fejlesztési
tervet igényelnek. [Monocentrikus agglomeráció központjában egy város van (Párizs,
London, Budapest), a policentrikus agglomeráció többközpontú (Ruhr-vidék).]
Városodás: Az urbanizáció hatására fellépő mennyiségi változás, melynek során nő a városok
és a városban élők száma és aránya.
Városiasodás: Az urbanizáció hatására fellépő minőségi változás, melynek során csökkennek
a város és falu közti különbségek, elterjed a városi életmód.
Urbanizáció: A városfejlődés átfogó fogalma (városodás és városiasodás). Az urbanizáció
következtében egyre több ember él városban és egyre több ember él a városi életmódnak
megfelelően (nemcsak városban). A kifejezés a latin urbs (város) szóból származik. Több
szakasza is van. Az első a városrobbanás, amikor hirtelen megnőtt a városok száma.
(Szuburbanizáció: kertvárosba költöznek, dezurbanizációs: falvakba költöznek, reurbanizáció:
visszaköltöznek a városba.)
Bolygóváros: Az agglomerációban tervszerűen kialakított, a központi várost tehermentesítő új
város. Számos ipari munkahely és szolgáltatás költözik ide. Nevét a Nap körül keringő
bolygókról kapta.
Alvóváros: Egy nagyváros vonzáskörzetéhez tartozó település, ahol helyi munkalehetőségek
alig vannak, az aktív keresők jelentős része a központba jár dolgozni (ingázik), haza csak
aludni jár.
Központi szerepkör: A településeket csoportosíthatjuk központi funkciók szerint is. A falvak
csak alapfunkciókkal rendelkeznek (iskola, orvos, bolt), a tanyák még ezekkel sem. Központi
funkciókkal a városok bírnak, amivel saját lakosságukon kívül a környéket is ellátják
(középiskola, kórház, bevásárlóközpont, bíróság). Vannak városok, amelyek több központi
funkcióval is rendelkeznek (főváros, megyeszékhely).
Belső munkahelyöv (city): A nagyvárosok belső szerkezetével és társadalmi jelenségeivel
foglalkozó tudomány a városökológia. Több városszerkezeti modellt is kidolgoztak kutatók,
ezek egyike a koncentrikus modell. Általában a telekárak szerint vizsgálódtak és azt találták,
hogy a központtól távolodva az csökken. Eszerint az övek koncentrikus körök módjára
követik egymást. Budapesten ez többé-kevésbé megfigyelhető. A legbelső részt magas
színvonalú szolgáltatások: irodaházak, biztosítók, bankok, tőzsde, minisztériumok,
luxusüzletek, hotelek jellemzik. A Kiskörútig tart.
Belső lakóhelyöv: A Kis- és a Nagykörút között. A tágabb belváros része. Kevesebb
munkahely, több lakóépület jellemzi.
Külső munkahelyöv: Gyárak (Angyalföld, Kőbánya, Ferencváros, Józsefváros) és egyéb nagy
térigényű helyek találhatók itt: pályaudvar, temető, laktanya, raktárak. A Határ útig tart.
Külső lakóöv: A korábbi elővárosok a főváros részeivé lettek, nagy lakótelepek és kertvárosi
hangulatot árasztó részek felváltva találhatók itt.
Urbanizációs ártalmak: Infrastruktúra elöregedése, lakókörnyezet leromlása (főleg a központi
részeken), zsúfoltság, környezetszennyezés, zaj, romló közbiztonság. Végül nyomornegyed
kialakulásához vezethet a folyamat, ha a város nem tesz ellene semmit.
Nyomornegyed: Elsősorban a város azon részei, ahol az épületállomány rendkívüli mértékben
leromlott állapotban van. Európában és Észak-Amerikában a belső lakóhelyövre igaz ez, a
fejlődő országokban viszont a városok peremén jöttek létre nyomornegyedek, ahová sokan
beköltöztek – munkát remélve – a falvakból.
Emelt szint
Bokor-, sor-, szórt tanya: A tanyák típusai. A bokortanya (tanyák közel egymáshoz) átmenet a
csoportos települések felé. A Nyírségben jöttek létre tanyabokrok, amiket az ide költöző
szlovák parasztok (tirpákok) létesítettek. A sortanyák tervszerű telepítés eredményeképpen
újabban alakultak utak mellett. Hagyományos úton (a tanya címszónál leírt módon) jöttek
létre a szórt tanyák.
Ellenvárosodás: Az urbanizáció egyik állomása: dezurbanizáció. Ekkor a városból falura
költöznek az emberek az urbanizációs ártalmak miatt. A falu ekkor már városias életmódot
biztosít, de nyugodtabb formában. A kiköltözésben szerepet játszott a távmunka megjelenése,
illetve a jó közlekedés az adott falu és város közt.
Elővárosodás: Az urbanizáció azon állomása, amikor az emberek tömegesen költöznek a
város peremterületeire illetve a várost körülvevő településekre. Ez a szuburbanizáció. Ennek
okát is az urbanizációs ártalmakban és az infrastruktúra fejlődésében kereshetjük.
Kertváros: A nagyváros tehermentesítésére létrehozott, laza beépítésű, parkokban gazdag
előváros (idővel a nagyváros részévé válhat, de jellegét továbbra is megőrzi). Üzletek, irodák
és egyéb szolgáltatásokkal ellátott város(rész).
Sokközpontú agglomeráció: Az agglomeráció azon típusa, amelyiknek központjában több,
egyenlő nagyságú város található, például a Ruhr-vidék: Dortmund, Essen, Duisburg,
Bochum, Düsseldorf. Ilyen Hollandiában a patkóváros (Randstad) is: Amszterdam,
Rotterdam, Hága, Utrecht, Leiden.
Körgyűrűs-övezetes városszerkezet: A városökológia egyik városszerkezeti modellje, amely a
koncentrikus körökön túl a tehetősek lakhelyeit vizsgálva talált a körökre merőleges
övezeteket is. (Ez ugyan megbontja koncentrikus modell szabályosságát, de a valóság
általában nem szimmetrikus.)
Slum: A nagyvárosi nyomornegyed angol elnevezése.
Gettó: A városban a lakóhelyi szegregáció (elkülönülés) végeredménye. A gettó olasz
elnevezés, Velencében a zsidó városnegyedre használták. Innen a zsidók által lakott
városrészek elnevezése. A zsidóüldözések idején sok városban kényszerrel mesterséges
gettókba tömörítették a zsidókat. Napjainkban tágabb értelmet kapott: erősen hanyatló
városrész, ahol egy etnikum tagjai a többiektől térbelileg elkülönülve élnek. Például az USA
nagyvárosaiban a színesbőrűek gettói, Budapesten Józsefváros mutat hasonló folyamatokat.
Óriásváros (megalopolisz): Tízmillió főnél népesebb város. Fejlett és fejlődő országokban
egyaránt megtalálhatók, ám előbbiek kitüntetett gazdasági és politikai funkcióiról nevezetesek
(New York, Tokió, Szöul), utóbbiakat a kaotikus növekedésről és a nyomornegyedek
terjeszkedéséről ismerjük meg (Mexikóváros, Calcutta, Buenos Aires). Nagy kihívást jelent a
zsúfoltság, az infrastruktúra fejlesztése, a környezetszennyezés. Amúgy az óriásváros
megapolis; megalopolis több nagyváros összenövéséből jön létre (például: New York és
Baltimore között, vagy Tokió körül).
Mezőváros: A városokat a munkamegosztásban betöltött szerep alapján csoportosíthatjuk.
Általában a város iparral vagy szolgáltatással foglalkozik, mégis a mezőváros gazdasági
jellegét tekintve mezőgazdasággal foglalkozó város. Falusias utcakép, a központi funkciók
részleges hiánya jellemzi. Jellemző Dél-Európában, de Magyarországon is van rá példa az
Alföldön: Túrkeve, Kunszentmárton.
Vásárváros: Gazdasági jelleg szerint a vásárváros szolgáltató funkciót (eladás) tölt be. Egyéb
funkciója is lehet, de ez a legfontosabb. Magyarországon az Északi-középhegység és az
Alföld határán jött létre történelmileg egy vásárvonal, ahol a termelők kicserélték portékáikat.
Gyöngyös és Vác még ma is vásárvárosnak mondható.
Városklíma: Helyi klíma (eltér a környező nagy terület éghajlatától). Okai a városi levegő
nagyobb szennyezettségében, a felszín természetestől eltérő sajátosságaiban (nagyobb
lefolyás, kicsi albedó), a hőtermelésben keresendők. A városnak általában magasabb a
hőmérséklete, mint környezetének (városi hősziget).

6, A világ változó társadalmi-gazdasági képe

Világgazdaság, középszint
Termelés: Az anyagi javak és szolgáltatások előállításának folyamata, a termelési tényezők
átalakításával, fogyasztási és beruházási céllal.
Fogyasztás: Javak és szolgáltatások felhasználása. A gazdasági tevékenység egyik része a
termelés és az elosztás (csere) mellett.
Termelőerő: Az alkalmazott termelőeszközök és a működtetésüket tudásával, tapasztalataival
biztosító ember együttesen alkotják a termelőerőt.
Természeti erőforrás: Termőföld, ásványkincs, energiahordozók, víz, éghajlat.
Humán erőforrás: Erőforrás, ami a munkavállalók képzettségét, tudását, tapasztalatát
alkalmazkodó képességét, fizikai állapotát veszi figyelembe.
Természeti környezet: Éghajlat, domborzat, talaj, kőzetek, víz.
Társadalmi környezet: Állam, politikai berendezkedés, termelési rendszer (piacgazdaság),
termelési eszközök fejlettsége (fejlett, fejlődő ország)
Földrajzi környezet: Természeti és társadalmi környezet. Az ember átalakítja a természetet, az
visszahat rá.
Gazdasági ágazat (szektor): A gazdasági szerkezet azt tükrözi, hogy a javak és szolgáltatások
előállításához mekkora arányban járulnak hozzá a fő gazdasági ágak (szektorok).
Primer szektor: Mezőgazdaság. Feladata: élelmiszerek termelése és egyes ipari nyersanyagok
előállítása (bőr, gyapot…). Részei: növénytermesztés, állattenyésztés, erdő- és
vadgazdálkodás, halászat.
Szekunder szektor: Ipar. Kitermeli (bányászat) és feldolgozza (feldolgozóipar) a
nyersanyagokat, a félkész termékeket, mezőgazdasági termékeket.
Tercier szektor: Szolgáltató szféra. Olyan tevékenységet folytat, ami valakinek vagy
valaminek a körülményeiben változást okoz. Nem anyagi jellegű. Pl.: a tanulási, az
egészségügyi, az igazgatási, a jogi lehetőségek nyújtása.
Kvaterner szektor: A gazdaság „negyedik” szektora, ahová a tercier szektor ágazatai közül az
információs és ismeretek tárolását, feldolgozását és továbbítását végző tevékenységeket
(szoftverkészítés, média…), a felsőoktatást, a tudományos kutatást és műszaki fejlesztést
(K+F), tehát általában a tudásorientált, magas szintű szellemi tevékenységeket sorolják.
Információs gazdaság. A foglalkoztatottak többsége diplomás, „fehérgalléros” (szellemi)
kereső.
Aktív kereső: A ténylegesen munkát végző személy. A munkanélküliekkel együtt alkotják az
aktív népességet.
Eltartott: Az a személy, aki nem végez munkát. Inaktív. Lehet kereső: nyugdíjas, kismama
illetve jövedelemmel nem rendelkező: kisgyerek.
Munkanélküli: Az a személy, akinek nincs munkája. Ez az állapot lehet ideiglenes vagy
tartós. Az aktív keresőkkel együtt alkotják az aktív népességet.
Foglalkozási átrétegződés: Az aktív keresők ágazatok közötti mozgását nevezzük így.
Gazdasági fejlettség: Függ a nemzeti vagyontól, a munkaerő fejlettségétől, a természeti
erőforrások gazdagságától, a politikai-társadalmi viszonyok fejlettségétől. Mérésére a GDP
vagy GNP használatos, illetve ezek egy főre jutó része.
Termelékenység: Hatékonyabb termelés. Ugyanakkora energia befektetésével több termék
előállítása.
Gazdasági növekedés: Évről évre több terméket állítanak elő (mennyiségi növekedés).
GDP: Gross Domestic Product: bruttó hazai termék: az adott országban egy év alatt előállított
új termékek és szolgáltatások összértéke.
GNP: Gross National Product: bruttó nemzeti termék: GDP + a külföldön megtermelt
jövedelem összege – a külföldiek által az országban megtermelt jövedelem.
Alacsony jövedelmű ország: Fejlődő ország. Az egy főre jutó GDP pár ezer dollár.
Közepes jövedelmű ország: Fejlődő ország. Az egy főre jutó GDP 10000 dollár körüli.
Magas jövedelmű ország: Fejlett ország. Az egy főre jutó GDP 20000 dollár és annál több.
Fejlődő ország: A legtöbb – a gyarmatok helyén felszabadult – állam tartozik ide. (Harmadik
világ. Az első világ a fejlett nyugat kapitalista államai, a második világ a szocialista országok
voltak.) Ingatag politikai rendszer, hiányos demokrácia, duális gazdaság jellemző rájuk
(hagyományos és modern szektor), kiszolgáltatottak a fejlett országok transznacionális
vállalatainak. Alacsony a születéskor várható élettartam, magas a gyermekhalandóság, az
analfabetizmus. Ez leginkább Fekete-Afrikára jellemző.
Fejlett ország: A világgazdaság centrumaihoz tartozó országok. Stabil parlamenti demokrácia,
fejlett piacgazdaság jellemző rájuk. A legkorszerűbb, legjobban fejlődő gazdasági
ágazatokban vezető szereppel rendelkeznek. Irányító szerepük kiterjed a világ gazdasági
rendszerére és a regionális integrációk szerveződésére.
Életszínvonal: A népesség számára elérhető javak és szolgáltatások összessége egy adott
országban. Mérésénél figyelembe vesznek mennyiségi mutatókat: GDP/fő, iskolázottsági
szint… és minőségi mutatókat: szociális ellátás, szabadidőtöltés…
Világgazdaság: A nemzetgazdaságok és a köztük lévő bonyolult gazdasági kapcsolatrendszer
(kereskedelem, tőkeáramlás). A termelés, az elosztás és a fogyasztás világszinten szerveződik.
Nemzetgazdaság: A nemzetállam része, egy adott ország határain belül található gazdasági
tevékenységek és kapacitások összessége.
Önellátó gazdaság: Gazdaság amely nem szorul segítségre (kereskedelemre, kölcsönökre).
Autarchia.
Piacgazdaság: Az a gazdasági rendszer, mely legfőbb intézménye a piac. Három fő eleme: a
kereslet, a kínálat és az árak.
Gazdasági rendszerváltás: Tervutasításos rendszerről piacgazdaságra való áttérés.
Közösségi tulajdon: A termelőeszközök közösségi tulajdonban vannak (ősi népek, indiánok).
Állami tulajdon: A termelőeszközök állami tulajdonban vannak. Szocialista berendezkedés.
Magántulajdon: Piacgazdaságban a termelőeszközök többsége magántulajdonban van, azaz az
egyének szabadon rendelkezhetnek felettük, eladhatják, örökölhetik, jövedelemszerzésre
használhatják fel.
Privatizáció: Magánosítás, az állami tulajdon magánkézbe adása.
Ár: A termék, vagy szolgáltatás ellenértéke.
Árrendszer: a verseny lehetőségét és a piac működését teszi lehetővé.
Kínálat: A piacon elérhető árucikkek sokasága.
Kereslet: Közgazdasági szempontból bizonyos javak megszerzésére irányuló törekvés. A
Keresletet egy-egy piacon a venni szándékozók összessége képviseli. (Fizetőképes kereslet.)
Nyereség (profit): A tőkések jövedelme. Az értéktöbblet megjelenési formája. A tőkésnek
kevesebbe kerül az áru előállítása, mint annak eladási értéke.
Piaci verseny: Az eladók közötti rivalizálás a vásárlók igényeinek kielégítésére.
Versenyképesség: Előnyt jelenthet az olcsóbb munkaerő, képzettebb munkaerő, mert így az
előállított termék kelendőbb a piacon, versenyképes mert olcsóbb, vagy mert jobb.
Társadalmi egyenlőtlenség: Különbségek társadalmi rétegek között (vagyon, iskolázottság).
Szociális háló: A különféle segélyezési programokat, a munkanélküliség kezelését, a
társadalombiztosítás felügyeletét nevezzük így. A jóléti állam nyújtja ezt a piacgazdaság
veszteseinek. (Akik nem bírják a versenyt.)
Nemzetközi munkamegosztás: Különböző földrajzi régiók, országok között jön létre, ami által
a munkavégzés hatékonysága növekszik. A világpiac kialakulása és az eltérő természeti és
humán erőforrású területek különböző szakosodása adja az alapját. Az ipari forradalom idején
létrejövő világméretű munkamegosztás két pólusán az ipari termelést folytató európai
gyarmattartó országok és a nyersanyagokat biztosító gyarmatok álltak. Ma is létezik még ez a
függés, csak már nem gyarmatoknak hívják őket.
Szakosodás: A munkamegosztás alapja.
Globalizáció: Jelentése: világméretűvé válás. Azt a folyamatot jelöli, melynek során a piaci
gazdaság az egész Földön általánossá válik. A termelés, az elosztás és a fogyasztás
világszinten szerveződik. Fő zászlóvivői a világ minden részén jelenlévő transznacionális
vállalatok.
Világpiac: A világgazdaság része, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok lebonyolításának
kerete és intézményrendszere.
Globális világgazdaság: A mai világgazdaság, a termelés és eladás világméretekben
szerveződik.
Világgazdasági korszakváltás: Az ipari tömegtermelést (fordizmus, Henry Ford autógyáros
után) felváltja a dinamikus iparágakra és szolgáltatásokra épülő, új gazdasági rendszer
(posztfordizmus). A hagyományos iparágak (bányászat, kohászat, textilipar…)
válságágazatokká válnak, az ipari keresők száma csökken, tercier, kvaterner nő. Szellemi
keresők („fehérgalléros”) aránya nő a fizikai dolgozókéhoz („kékgalléros”) képest. Nagy
iparvállalatok helyett kis- és középvállalkozások virágzanak, amiket transznacionális
vállalatok fognak össze. A gazdaság motorja a tőke és technológia, míg korábban a minél
több nyersanyag volt. A korszakváltás okai: kőolajár-robbanások, változó fogyasztói igények.
1970/80-as évekre jellemző tehát.
Transznacionális vállalat: (TNC: Transnational Corporation) Olyan nemzetközi nagyvállalat,
mely tevékenységét összehangoltan, világméretekben, országhatárokon átnyúlva végzi. Az
anyavállalat egy országban van, a leányvállalatok több országban. (Multinacionális vállalat:
több országban van az anyavállalat, pl.: DaimlerChrysler, Royal Dutch/Shell.)
Túltermelési válság: A gyáripar kialakulásának köszönhetően az ipari termékeket
tömegméretekben lehetett előállítani, s ha ezek jóval meghaladták a piac igényeit, akkor
eladhatatlanná váltak és túltermelési válság alakult ki. Ez a XIX. század második és a XX.
század első felére jellemző igazán, amikor az ipari termékek tömeges fogyasztása még nem
volt jellemző.
Tudományos-technikai forradalom: A XX. század termelőerői és civilizációja ugrásszerű
fejlődésének alaptényezője. A világ tudományos megismerésének (felvilágosodás)
megszületéséből vezethető le. Hozzájárult az emberi szükségletek egy minőségileg magasabb
fokon való kielégítéséhez, a termelés szerkezeti átalakulásához s a termelt javak mennyiségi
és minőségi emelkedéséhez.
Tömegáru termelés: Ipari forradalom és a gyáripar kialakulásának velejárója. Fordista
termelés.
Monopolkapitalizmus: A kapitalista fejlődés egyik állomása, a világgazdaságra körülbelül
1880 és 1945 között volt jellemző. A termelést monopóliumok uralma jellemzi. Trösztök,
konszernek, korporációk részesedése akkora egy adott termék előállításából, hogy
befolyásolni tudják vele az árakat.
Fogyasztói társadalom: A második világháború után jött létre. Ilyen a társadalom azóta is.
Tömeges méretű fogyasztás jellemzi.
Jóléti állam: Szociális háló jellemzi (TB – nyugdíj, orvosi ellátás; munkanélküli segély,
fizetett szabadság, stb.). Már a XIX. században kezdett kialakulni, fénykorát a második
világháború után élte. Manapság a transznacionális vállalatok nyomása alá került. A jóléti
államok termelési költségei magasak a fenti juttatások miatt, ezért a termelést „olcsóbb”
országokba helyezik, így azok munka nélkül maradnak. Elkezdődött a jóléti vívmányok
leépítése.
Kőolajár-robbanás: 1973-ban az olajexportáló országok nagy részét (fejlődő, arab országok
elsősorban) összefogó OPEC jelentősen megemelte a kőolaj világpiaci árát. Mivel ez volt a
legfontosabb energiahordozó, nagy bevételekre tettek szert. A világpiaci ár 1973-ban
négyszeresre nőtt, majd 1979-ben újból megduplázódott. Azóta energiatakarékossági
intézkedések és világgazdasági korszakváltás ment végbe, ezért csökkent a kőolaj ára. Bár
most ismét igen magas.
Ipari (indusztriális) társadalom: Ahol a legtöbb embert az ipar foglalkoztatja.
Ipar utáni (posztindusztriális) társadalom: A szolgáltatások felértékelődése miatt a
globalizáció korát posztindusztriális, ipar utáni kornak, az ipari tömegtermeléstől (modern
kor) való megkülönböztetésképpen posztmodern kornak is nevezik.
Információs társadalom: Informatika, számítástechnika, média, kommunikáció áthatják az
emberek életét. (Kvaterner szektor.)
Árucsere: Kereskedelem. A munkamegosztás rendje szerint előállított termékek cseréje. Szó
szerint az egyik áru ellenértékét a másik áru képezi (barter, például tojásért videó, pénz
nélküli kereskedelem).
Nemzetközi kereskedelem: Termékek és szolgáltatások országok közti cseréje. Alapja a
nemzetközi munkamegosztás.
Szabadkereskedelem: Ha semmilyen tényező (vám…) nem gátolja az áruk áramlását, akkor
beszélünk erről.
Vám: Az import árura kiszabott adó. A protekcionista gazdaságpolitika leggyakoribb eszköze,
amivel az állam a hazai termelést próbálja védeni az olcsóbb külföldi termékektől.
Vámunió: A regionális gazdasági integráció azon szintje, amikor a tagállamok között
szabadkereskedelem áll fenn, kifelé pedig egységes vámokat alkalmaznak. Erre a szintre
eddig csak az Európai Unió jutott el (1967-ben).
Támogatás (szubvenció): Termelők (elsősorban a mezőgazdasági termelők) pénzügyi
támogatása. Formája lehet meghatározott pénzösszeg nyújtása, adókedvezmény
(adóvisszatérítés, adómérséklés), kedvezményes feltételekkel nyújtott hitel…
Exportszubvencióval az állam a termék eladását segíti a világpiacon. Enélkül ugyanis a
támogatott versenyképtelen lenne. A protekcionista gazdaságpolitika eszköze.
Kvóta: Az állam a hazai termelés védelmében behozatali tilalmi listát állít össze illetve
korlátozza egyes termékekből a behozható mennyiséget. A protekcionista gazdaságpolitika
eszköze.
Belkereskedelem: A kereskedelem áruk és szolgáltatások cseréjére szakosodott gazdasági ág,
a szolgáltatások része. A belkereskedelem végzi az áruk és szolgáltatások forgalmazását egy
országon belül.
Külkereskedelem: Országok közötti áru- és szolgáltatáscsere. Kivitelből (export) és
behozatalból (import) áll.
Külkereskedelmi nyitottság: Ha egy ország az össztermékéhez képest nagy mértékben
exportál és importál, azt külkereskedelmileg nyitottnak nevezzük. (Exportkoefficiens:
export*100/GDP, Magyarország esetén ez 60% feletti, ez erős külkereskedelmi nyitottságot
jelent.)
Pozitív külkereskedelmi mérleg: Ha egy ország külkereskedelmében az export van túlsúlyban.
Negatív külkereskedelmi mérleg: Ha egy ország külkereskedelmében az import van
túlsúlyban.
Kereskedelmi áruszerkezet: A kereskedelemben résztvevő áruk megoszlása szektorok szerint.
Kereskedelmi társulás: Kereskedelmi egyezmény kölcsönös előnyökért.
Integráció: Egységesülés, beilleszkedés, a részek egyesülése egy egésszé. Földrajzi
értelemben független államok önkéntes politikai és gazdasági összekapcsolódása nemzetek
fölötti (szupranacionális) egységekbe.
Szabad kereskedelmi övezet: Regionális gazdasági integrálódás egy fejlődési szintje. Olyan
terület (több ország), ahol minden vámot és egyéb, a kereskedelmet korlátozó intézkedést
megszűntettek. Ilyen például az EFTA, NAFTA, ASEAN.
Közös piac: Regionális gazdasági integrálódás egy fejlődési szintje. Itt a szabad
kereskedelmen túl a tagok biztosítják a munkaerő, a technológia és a tőke (termelési
tényezők) szabad áramlását is. Csak az Európai Unió jutott el erre a szintre, az Egységes
Európai Okmányt (1987) követően.
Gazdasági unió: Regionális gazdasági integrálódás egy fejlődési szintje. A tagok közös
gazdaságpolitikát folytatnak, közös gazdasági szervezeteket működtetnek, közös valutát
vezetnek be. Az Európai Unió 2002-ben jutott el erre a szintre, de a közös valutát számos
ország nem vezette be.
Regionális gazdasági integráció: Olyan nemzetgazdaságok felett álló, azok együttműködését
előmozdító szervezetek, melyeket abból a célból hoztak létre, hogy javítsák a tagországok
versenyképességét, lebontsák a piacgazdaság útjában álló, az országhatárok által előidézett
akadályokat.
Eurorégió: Az eurorégió olyan földrajzilag behatárolt terület, ahol határokon túlnyúló
gazdasági, szociális, kulturális, környezetvédelmi vagy más jellegű együttműködés folyik két
vagy több állam régiói, helyi önkormányzatai között.
Egységes belső piac: Olyan belső határok nélküli térséget jelent, amelyen belül megvalósul az
áruk, a személyek, a szolgáltatások, és a tőke szabad forgalma. Például egy nemzetgazdaság.
Árukereskedelem: Ipari, mezőgazdasági termékek kereskedelme.
Szolgáltatáskereskedelem: Szolgáltatások kereskedelme (pl. bank, biztosító)
Regionális politika: Az EU egyik legfontosabb közös politikája, amely a régiók közötti
különbségek mérséklését célozza. A regionális politika fontos eszközei a Strukturális Alapok,
Kohéziós Alap. Támogatják azon régiókat, melyek az EU GDP/fő átlagának nem érik el a
75%-át, az ipari válsággal küszködő területeket.
Felvevőpiac: Az a piac amely az eladásra szánt árut vagy szolgáltatást befogadja.
Húzóágazat: Olyan ágazat, mely az összes többire hatással van, dinamizál. Ma például az
elektronika.
Szerkezetváltás: Más iparágra terelődik a hangsúly.
Válságágazat: Bányászat, kohászat, textilipar (hagyományos iparágak). Megnőtt a
nyersanyagok ára, megcsappant a kereslet irántuk.
Kooperáció: Együttműködés, lehet országok, cégek és személyek közötti is.
Emelt szint
K+F tevékenység: Kutatás és fejlesztés.
Extenzív gazdasági növekedés: A gazdaságban akkor extenzív egy növekedés, ha a növekedés
eléréséhez külső, pótlólagos forrásokat vonnak be. Az extenzív növekedés mennyiségi, így
együtt jár a foglalkoztatottak számának vagy a földterület nagyságának növekedésével. A
mezőgazdaságban a külterjes gazdálkodást nevezzük így.
Intenzív gazdasági növekedés: Az a gazdálkodási módszer, amelyben a termelés növelésének
fő eszköze a már alkalmazott erőforrások jobb hasznosítása, a technika és a technológia
fejlesztése, a dolgozók szakképzettségének növelése, az intenzív gazdálkodás munka jobb
megszervezése. A mezőgazdaságban a belterjes gazdaságot nevezzük így.
Életminőség:
Tervutasításos gazdaság: A szocialista berendezkedésű államok gazdaságpolitikája. A
termelést, fogyasztást és az árakat az állam szabta meg. A pénz szerepe másodlagos, torz
gazdasági szerkezetet és lassuló gazdasági fejlődést eredményez.
Direkt gazdasági irányítás: Gazdaságirányítási rendszer a szocializmusban. A
piacgazdaságban az állam tevőleges beavatkozása a gazdasági életbe. Például vállalatok
irányítása, segélyezése révén.
Indirekt gazdasági irányítás: A gazdasági célokat az állam nem utasításokkal valósíttatja meg,
hanem adópolitikával, árszabályozással, hitelpolitikával. Ezeken kívül a vállalatok önálló
döntéseik alapján segítik a népgazdasági célok teljesítéseit.
Gazdasági liberalizmus: Az állam szerepének minimálisra csökkentése a gazdasági életben.
Gazdasági szabadságjogok világméretű elterjesztése: a tőke, a munkaerő, az áruk szabad
áramlása.
Egyéni vállalkozás:
Társas vállalkozás:
Konjunktúra: A gazdasági életben ez elnevezésen a társadalmi, forgalmi és gazdasági
viszonyoknak olyan alakulásait értjük, amelyek a termelés módosítása nélkül idéznek elő a
meglevő gazdasági értékekben változást. Amikor p. valamely csekély forgalmú vidéket vasút
által belevonnak a forgalom keretébe, akkor az illető helyek gazdasági javainál jelentékeny
értékszaporodás következik be, jóllehet a világ javainak összege ezáltal nem szaporodott.
Dekonjunktúra: a gazdasági életnek a termelés csökkenésével v. pangásával és gyenge
üzletmenettel járó visszaesése.
Recesszió: A bruttó nemzeti terméknek legalább két egymást követő negyedévben
tapasztalható csökkenésével kialakult (gazdasági) helyzet. Gazdasági csökkenés.
Globalizálódás: Világméretűvé válás.
Vertikális vállalati és területi integráció: Egymásra épülő termelési struktúra, a
transznacionális vállalatok keretén belül valósul meg elsősorban. A TNC-n belül a stratégiai
döntéseket az anyavállalat hozza, például, hogy a leányvállalatokat hol hozzák létre, hol
szüntessék meg. A vállalat a termelést részeire bontja és mindegyik részt oda telepíti, ahol a
legjobban megéri. (Alapanyaggyártás, részegység gyártása, összeszerelés.) A TNC-n belül
kereskedelem folyik. Gyakorlatilag az egyik leányvállalat a másiknak állít elő terméket.
Kutatás és fejlesztés manapság már minden leányvállalatban folyik.
Anya-és leányvállalat: Központi telep: anyavállalat, leányvállalat: máshol lévő telephely.
Innováció: Újdonságok és újítások összefoglaló neve, melyek révén a gazdaság megújul. Ez
lehet termék, eljárás, szervezési módszer, ismeret és tudás, ami a mindennapi munkavégzést
hatékonyabbá teszi. Előállítását a K+F végzi, fontos szerepet játszik benne a kvaterner
szektor. Centrumból terjed a periféria felé, ahogyan egyre több felhasználó ismeri meg és
alkalmazza.
Cserearányromlás: Egy ország külkereskedelmében az exporttermékek ára csökken, az
importtermékek ára az előzőhöz képest nő.
Deficit: Hiány, veszteség. Egy ország fizetési mérlegében a bevételeket meghaladó kiadási
többlet (ennek része például a külkereskedelem). Az államháztartás deficitjéről akkor
beszélünk, ha az állami költségvetés kiadásai meghaladják a bevételeket.
Árudömping: Amikor egy vállalat vagy ország elárasztja a piacot olcsó árujával. Kivívva
ezzel más vállalatok és ország haragját.
Embargó: Politikai okokból egy vagy több ország ellen bevezetett kereskedelmi zárlat. Ezt
nemzetközi szervezet rendelheti el (ENSZ). Például Dél-Afrika, Jugoszlávia, Irak esetében.
Barter: Közvetlenül (pénz nélkül) terméket adnak el termékekért.
Kedvezményes (preferenciális) övezet: A regionális gazdasági integrálódás első szintje,
amikor a tagországok vámkedvezményeket nyújtanak egymásnak.
Politikai unió: A regionális gazdasági integrálódás utolsó állomása, amikor a tagállamok
politikai intézményei összefonódnak, a nemzetállamokat felváltja az egységes politikai
szerveződés.

Mezőgazdaság, középszint
Mezőgazdaság: Őstermelés. A gazdaság azon ága, amely növényi és állati nyersanyagokat
állít elő. Élelmiszereket és azokhoz való nyersanyagokat, illetve ipari nyersanyagokat jelent
mindez. Két főágra, a földművelésre és állattenyésztésre oszlik, de hozzá sorolják az
erdőgazdálkodást, halászatot és vadászatot is. Szerepe a GDP-ben a gazdasági fejlettség
mutatója. Aránya folyamatosan csökken, bár a Föld dolgozóinak felét foglalkoztatja, a Föld
össztermékéből 30%-kal részesedik. A fejlődő országokban kiemelt szerepe van.
Növénytermesztés: A mezőgazdaság egyik fő ága. A termesztett haszonnövényeket aszerint
csoportosítjuk, hogy mire használjuk: gabonafélék, ipari növények, gyümölcsfélék,
zöldségfélék, fűszernövények, takarmánynövények.
Állattenyésztés: A mezőgazdaság másik fő ága. Gazdasági haszonállatok tartása és
szaporítása, élelmiszer (hús, tej), ipari nyersanyagok (bőr, gyapjú) előállítása és igavonás
céljából. Egységnyi területen jóval kevesebb táplálékot képes előállítani, ezért szerepe a fejlett
országokban fontosabb. Formái: nomád pásztorkodás, havasi pásztorkodás (külterjes,
legeltető, ez jellemző Amerikában és Ausztráliában is), istállózó állattenyésztés (belterjes,
takarmányozó, főleg Európában jellemző).
Erdő-, hal- és vadgazdálkodás: A mezőgazdaság részei. Az erdők telepítésével, fenntartásával
és kitermelésével foglalkozik az erdőgazdálkodás, ami magában foglalja a vadgazdálkodást is.
Az erdők fáját elsősorban tüzelésre használják, aztán a fa- és papíripar, az építőipar használja
nyersanyagként. Veszélyt jelent a környezetre a túlzott fakitermelés (áradások, talajerózió,
oxigéntermelés). Halak és más ehető állatok kifogásával foglalkozik a halászat. Különösen
gazdag a halzsákmány a selftengerekben (halpad). Probléma a túlhalászás.
Élelmiszergazdaság: A gazdaságnak a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart, valamint az ilyen
termékek szállítását, forgalmazását és értékesítését magába foglaló része.
Agrárgazdaság: A mezőgazdasági termelés, a különböző mezőgazdasági nyersanyagokat
feldolgozó iparágak (élelmiszeripar, textilipar…), valamint a feldolgozott termékek
szállítását, forgalmazását végző szolgáltató ágazatok tartoznak bele. Bővebb fogalom, mint az
élelmiszergazdaság, hiszen a gyapotfeldolgozás is része.
Agrárország: Olyan ország, ahol a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya magasabb, mint
más szektoroké.
Agrotechnika: A mezőgazdaságban használt gépek, vegyszerek valamint az alkalmazott
mezőgazdasági eljárások együttes elnevezése.
Külterjes (extenzív) gazdálkodás: A belterjes gazdálkodás ellentéte, a termés mennyiségét
elsősorban újabb földterületek művelésbe vonásával, alacsony élőmunka- és
költségráfordítással növeli. Jellemző a nagy területű, kis népsűrűségű országokra, ahol a
birtokok több száz hektár nagyságúak. (Amerika, Ausztrália)
Belterjes (intenzív) gazdálkodás: Olyan mezőgazdasági termelési mód, amelyet a
területegységre jutó nagy költség- és munkaerő-ráfordítás, nagyfokú gépesítés és
vegyszerezés, valamint az ebből következő magas terméshozam, nagy termelékenység
jellemez. Nagy népsűrűségű, 10-50 hektár birtoknagyságú területekre jellemző. (Európa)
Teraszos művelés: A kedvezőtlen domborzatú (meredek lejtő) területeken nagyjából a
szintvonalakat követő lépcsőzetes felszínforma (terasz) kialakításával lehet termelőterülethez
jutni.
Hagyományos mezőgazdaság: A fejlődő országok kettős gazdasági szerkezettel rendelkeznek,
ami hagyományos és modern szektorra tagolódik. A hagyományos mezőgazdaságban nem,
vagy alig használnak gépeket, műtrágyát. Elsősorban önellátásra termelnek, alacsony a
terméshozam, sokféle növényt termelnek.
Égető-talajváltó gazdálkodás: A hagyományos mezőgazdaság egyik formája a trópusi
övezetekben, az esőerdők irtványain. Trópusi gyökér- és gumós növényeket termelnek
(manióka, édesburgonya, jamszgyökér). Egy területet rövid ideig művelnek, majd pihenni
hagyják, újat égetnek fel. Hosszú évek múltán jutnak vissza újból ugyanarra a területre, ami
azalatt ismét termékennyé vált. A nagy népességnövekedés miatt csökkent a pihentetésre
fordított idő, ez a talajok leromlásához és éhínséghez vezet.
Kapás földművelés: A talajváltó gazdálkodást így is hívják, mert a technikai felszerelés
többnyire kapa. Sok az élőmunka.
Ugarolás: A néhány évig tartó növénytermesztés után 2-3 évig pihentetik a földet, parlagon
hagyják. Ennek célja, hogy a talaj visszanyerje termőképességét.
Ültetvényes gazdálkodás: A fejlődő országok mezőgazdaságának modern szektora. A
gyarmatosítás hatására jött létre. Gépesített, piacra termel, általában 1-2 növényt. Elsősorban a
trópusi övezetre jellemző. Fő terményei: kávé, kakaó, cukornád, gyapot, banán…
Monokultúra: Ültetvényes gazdálkodásra jellemző. Ugyanazt az egy-két növényt termesztik
óriási területen, előnye, hogy könnyebb a gépesítés, hátránya, hogy a talajnak ugyanazt az
alkotóelemét használja fel folyamatosan, ezért kimeríti a földet.
Öntözéses gazdálkodás: A hagyományos mezőgazdaság legbelterjesebb művelési módja.
Száraz, félszáraz területekre jellemző. A csapadékhiányt öntözéssel pótolják. Legnagyobb
területei Indiában, Kínában (Délkelet- Ázsia) találhatók, ahol a száraz évszakban öntöznek. Itt
árasztásos rizstermesztéssel foglalkoznak. Ez az alapja az ottani nagy
népességkoncentrációnak. Az öntözés segítségével évente többszöri termést is be tudnak
takarítani.
Árasztás: Leginkább a rizstermesztéshez használt öntözési módszer. A termőtalajt teljes
egészében elárasztják vízzel.
Oázisgazdálkodás: A térítői övben és a szélsőségesen szárazföldi területeken az oázisokban
folyik viszonylag belterjes növénytermesztés, az öntözéshez szükséges vizet a természetes
források és az ásott, vagy fúrt kutak biztosítják. Főbb terménye: datolya.
Száraz művelés: A növénytermesztés azon formája, ahol nem használnak öntözővizet.
Nomád pásztorkodás: A hagyományos mezőgazdaság egyik formája, főleg a Föld száraz
tájain elterjedt gazdálkodási mód (sivatagok, félsivatagok a trópusi és mérsékelt övezetben és
a tundra rénszarvastenyésztése is ide sorolható). Az így tenyésztett, többnyire igénytelen
állatok kizárólag a természetes növénytakarót hasznosítják.
Vándorló állattenyésztés: A természetes növénytakaró felélése után új legelőkre hajtják az
állatokat, a nomád pásztorkodás egy fajtája.
Istállózó állattenyésztés: Az állattenyésztés fejlettebb formája, takarmánytermesztést
feltételez. Az állatok nem vándorolnak. (Elképzelhető, hogy a nyarat hegyi legelőkön töltik,
ősszel leterelik őket a hegy lábánál lévő istállókba.)
Vegyes mezőgazdaság: A belterjes növénytermesztés és állattenyésztés összefonódása, ez
jellemzi Európa országainak többségét.
Szakosodott mezőgazdaság: A mezőgazdasági üzemek – farmok – néhány növény- vagy
állatfajta termesztésére, illetve tenyésztésére szakosodnak.
Övezetes növénytermesztés: Szakosodott, extenzív gazdálkodás jellemzi a hagyományos
mezőgazdasági növénytermesztési övezeteket is (pl.: az USA-ban, Kanadában a búza- és
kukoricatermesztés, de a gyapot, a dohány, a szója, a földimogyoró termesztése is övezetesen
jelenik meg az USA-ban).
Kisparaszti gazdaság: Döntően önellátásra termelő, sokféle mezőgazdasági terményt előállító,
növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó, jellemzően családi kötelékben
szervezett gazdaság.
Szövetkezeti gazdálkodás: A kisparaszti gazdaságok kölcsönös segítségre építő önkéntes
társulása, a termelés, a szállítás, az eladás összehangolása a jellemző.
Farmgazdaság: Speciális mezőgazdasági üzem, kisebb-nagyobb földbirtokon, néhány növény-
vagy állatfajta termesztésére, illetve tenyésztésére szakosodott.
Városellátó övezet: A városok köré települt, állattenyésztéssel és mezőgazdasági
növénytermesztéssel foglalkozó terület, jellemzően az adott város élelmiszerrel történő
ellátását szolgálja. (Zöldség- és gyümölcstermesztés, tejelő szarvasmarha-tenyésztés jellemző
leginkább.)
Szántó, kert, gyümölcsös, rét és legelő, nádas, erdő: A földhasznosítás különböző formái. A
szántón gabonanövényeket termesztenek, a kertben zöldségféléket, a rétet és legelőt
állattenyésztésre használják, a rétet kaszálóként, a legelőn az állatok helyben fogyasztják
eledelüket. A Földön az intenzív művelésű szántó, kert, gyümölcsös a szárazföldek 12%-át
foglalja el, az extenzív művelésű rétek és legelők 22%-ot, az erdők 30%-ot, a többi
terméketlen vagy művelés alól kivont (beépített).
Termőkörzet: Egy adott növény termelésének területe.
Történelmi borvidék: Olyan szőlő- és bortermeléssel foglalkozó terület, ahol évszázados
hagyományok alapján történik a szőlőművelés. Magyarországon például Tokaj, Eger,
Badacsony, Villány, Szekszárd, Sopron. Németországban a Rajna völgye, Franciaországban
Bordeaux, Portugáliában Porto…
Közös agrárpolitika: Az EU az 1960-as években egy közös protekcionista agrárpolitikát
dolgozott ki mezőgazdasági termelőit védendő az olcsó tengerentúli importtól (USA, Kanada,
Argentína, Ausztrália). Erre megy el ma is az Unió közös költségvetésének a fele (50 milliárd
euro). Garantált felvásárlási árat biztosítanak a termelőknek, a belső piac telítettsége esetén
támogatják termékük világpiacon való eladását, a mégis olcsóbb Unión kívüli terméket
vásárlónak be kell fizetnie a közös agrárkasszába, manapság a termőföld művelés alóli
kivonását is támogatják.
Mennyiségi korlátozás: Az agrárpolitikai célok érvényre juttatásának egyik eszköze, a kellően
nem koordinált termelés túltermeléshez vezethet, mely különböző szabályozók bevezetésével,
így a mennyiségi korlátozás meghatározásával küszöbölhető ki.
Élelmiszer túltermelés: Egy bizonyos élelmiszerfajtából a szükségleteket jelentősen
meghaladó mennyiség előállítása. Jellemző az EU-ra.
Emelt szint
Tenyészidőszak: L. tenyészidőszak: felmelegedés, emelt szint.
Hőösszeg: A tenyészidőszakban mért napi középhőmérsékletek összege.
Birtokkoncentráció: Folyamat, melynek során a birtokok száma csökken, mérete növekszik.
Az Egyesült Államokban a XIX. századtól napjainkig a birtokok mérete átlagosan 60
hektárról 200 hektárra növekedett.
Részes bérleti rendszer: A bérlő megállapodást köt a földbirtok tulajdonosával, hogy a
megtermelt javak egy meghatározott százalékát köteles a tulajdonosnak átadni a földhasználat
bérleti díjának ellenértékeként. Például: feles bérlet.
Idénymunkás: Az a mezőgazdasági bérmunkás, aki egy konkrét időszakhoz kötött munka
elvégzésére kerül alkalmazásra. (Pl.: aratás, szüretelés.)
Latifundium: Eredetileg nagy kiterjedésű, összefüggő földbirtok az ókori római
birodalomban; óriási, több ezer hektáros nagybirtok. Jellemző Dél-Európában és Latin-
Amerikában. A tőkés fejlődés megkésett, a feudális birtokviszonyok konzerválódtak. Ehhez a
birtoktípushoz köthető a részes bérleti rendszer is (Latin-Amerikában peonrendszernek
hívják).
Duális szerkezetű mezőgazdaság: A gazdaság hagyományos és modern szektorra oszlik. A
fejlődő országokra jellemző. Oka a gyarmatosítás. Ma is fennáll, hiszen ezek az országok a
modern szektor által előállított trópusi növények exportjából jelentős bevételre tehetnek szert.
(Közben számosan éhen halnak, mert a hagyományos gazdaság területe visszaszorult, a
népesség dinamikusan növekszik.)
Kollektivizálás: A mezőgazdaság szocialista átszervezése, a kisparaszti gazdaságok
szövetkezetekbe tömörítése. A magántulajdon helyére állami, névleg közösségi tulajdon lép.
Állami gazdaság: Állami tulajdonban levő mezőgazdasági nagyüzem, önálló elszámolással.
Termelőszövetkezet: Kollektív nagyüzem, amelyben a tagok önkéntes szövetkezés alapján
végeznek termelő, vagy szolgáltató tevékenységet. A parasztság mezőgazdasági szövetkezetei
fenntartják a föld magántulajdonát, de a földet használatra beviszik a termelőszövetkezetbe. A
gazdálkodás kollektív módon folyik. (A szocialista állami gazdaságokat is így hívták.)
Értékesítési szövetkezet: Árutermelő viszonyok között a piacra került termékek eladására
létrehozott társulás.
Háztáji gazdaság: A szocialista országokban a termelőszövetkezeti tagok kiegészítő,
személyes használatában lévő föld, illetve tulajdonában tartott gazdaság, haszonállat,
felszerelési tárgyak, lakó- és gazdasági épületek.
Iparszerű mezőgazdaság: A mezőgazdaság teljesen átalakult az ipari forradalom hatására:
gépek, vegyszerek, nemesítő eljárások jellemzik. Az ipar által előállított eszközök
nagymértékű mezőgazdasági alkalmazására használhatjuk e kifejezést.
„Zöld forradalom”: A jó termőképességű új vetőmagok, a modern technológia (gépek,
vegyszerek, biotechnológia) bevezetése a fejlődő országok mezőgazdaságába. (Például India,
cél: az éhínség leküzdése, a népességnövekedés kényszerítette ki ezt a programot.)
Lefölözés: Ha az EU-ban valaki külföldről (pl.: USA, Kanada, Ausztrália) olcsóbban vásárol,
akkor a különbözetet be kell fizetni közös mezőgazdasági alapba. (A vásárolt termék ára és a
termékre megállapított zsilipár közötti különbséget. Ennek célja a külföldi mezőgazdasági
termékek távoltartása Európától.)

Energiagazdaság, középszint
Energiagazdaság: Egy ország rendelkezésre álló energiakészletének, kiaknázásának és
felhasználásának összessége, mely tükrözi az ország gazdasági fejlettségét.
Energiahordozó: Olyan természetes anyagok, amelyeknek kémiai, vagy atommag energiája
viszonylag egyszerűen alakítható át hővé, illetve elektromos energiává.
Elsődleges energiaforrás: Közvetlenül a természetből kinyerhető energiahordozók.
Másodlagos energiaforrás: Az elsődleges energiahordozók átalakításából nyerhetők.
Megújuló energiahordozó: Nap-, szél-, víz-, geotermikus energia, ár-apály és bioenergia.
Időről-időre újratermelődik. Alternatív energiahordozóknak is mondják.
Fogyó energiahordozó: Kőszén, kőolaj, földgáz (szénhidrogének), uránérc. Megújulása több
millió évet vesz igénybe. Fosszilis energiahordozóknak is mondják.
Alternatív energiaforrás: A hagyományos energiahordozókat kiváltó energiaforrások,
általában megújuló energiahordozók.
Energiaszerkezet: A rendelkezésre álló különböző energiahordozók felhasználásának aránya.
Energia-újrahasznosítás: Az a folyamat, amelynek során a már egyszer felhasznált
energiahordozóból újra energiát állítanak elő.
Emelt szint
Energiahatékonyság: Az energiafelhasználás racionális módja. Kiszámítható az egyes
iparágakra, országokra, hogy 1 dollár érték megtermeléséhez mennyi energiát használnak fel.
(A volt szocialista országok energiapazarló gazdaságot örököltek, mert a Szovjetunióból
szinte korlátlanul kaptak olcsón kőolajat, ami nagyban hozzájárult a kőolajár-robbanás után a
rendszer fenntartásához.

Ipar, középszint
Gyáripar: Az ipari termelés gépesített ipari nagyüzemekben folyik. Ez az ipari forradalom óta
jellemző.
Ipari forradalom: Az ipari termelés technológiájának forradalmi jellegű átalakulása, amely az
élet minden területét érintette (közlekedés, táplálkozás, infrastruktúra…). A XVIII. század
végén Angliában kezdődött a gőzgép megalkotásával és széles körű alkalmazásával. Ezután
gyorsabban, jobbat, többet és olcsóbban termeltek gépek segítségével. A vezető iparág
(húzóágazat) kezdetben a textilipar volt, majd a kohászat, aztán a gépgyártás és a vegyipar
vette át szerepét. Manapság a mikroelektronika a húzóágazat. Magyarországon a XIX. század
második felében éreztette hatását, a fő iparág az élelmiszeripar volt. Az ipari forradalom
hatására foglalkozási átrétegződés következett be, az emberek tömegesen a városba költöztek
(urbanizáció), megváltozott életmódjuk, polgárosodás ment végbe. Az ipari forradalom még
ma is tart.
Iparosodás: Az a folyamat, mely során az ipar a vezető gazdasági tevékenységgé válik.
Kitermelőipar: Az energiahordozók és az ásványi anyagok bányászata.
Alapanyagipar: További feldolgozást igénylő anyagokat és félkész termékeket állít elő,
amelyek közvetlen fogyasztásra alkalmatlanok (bőr, acél, liszt…).
Feldolgozóipar: A termeléshez szükséges gépeket, berendezéseket és a fogyasztási cikkeket
gyártja. Közvetlen fogyasztásra szánt cikkeket gyárt.
Kézműipar: Az ipar történeti fejlődésének egyik szakasza. A társadalmi munkamegosztás
kialakulásával létrejött, egyedi termékeket előállító kezdetleges termelési forma, minden
munkafolyamatot ugyanaz a munkás végez kézzel.
Nehézipar: Az ipart az előállított termék jellege szerint három fő csoportba oszthatjuk:
nehézipar, könnyűipar és élelmiszeripar. A nehézipar részei: bányászat, energiaipar, kohászat,
gépipar, vegyipar, építőanyag-ipar.
Könnyűipar: Részei: textilipar, faipar, papíripar, bőripar, cipőipar, nyomdaipar.
Élelmiszeripar: Élelmiszerek és élvezeti cikkek előállítása mezőgazdasági nyersanyagokból.
Részei: malom-, cukor-, üdítőital-, növényolaj-, szesz-, dohány-, hús-, tej-, konzerv-, sütő-,
édes-, bor-, söripar.
Kulcsiparág: Egy ország gazdaságában húzóágazat funkcióját betöltő iparág.
Csúcstechnológia: A termelésben a legújabb tudományos kutatási eredmények felhasználását
megvalósító technológia. A csúcstechnológiát a legnagyobb mértékben használó iparágakat
ma kulcsiparágaknak mondjuk, dinamizálják az egész gazdaság működését. A termelékenység
nő. A forrás: USA, Japán, EU.
Elektronika: A XX. században rohamos fejlődésnek indult korszerű iparág. A (gyengeáramú)
elektrotechnika része. Elektronok mesterséges előállításával, tulajdonságaival és
felhasználásával foglalkozik.
Elektrotechnika: Műszaki tudomány, mely az elektromosság előállításával és felhasználásával
foglalkozik. Erősáramú (elektromos energia termelése és villamos gépek gyártása) és
gyengeáramú (híradástechnika, elektronika) elektrotechnikát különböztetünk meg.
Mikroelektronika: Az elektronika része, az integrált áramkörök (chip) széleskörű
felhasználásán alapszik. Korunk ipari húzóágazata, segítségével minden elektromos
eszközhöz memóriát és vezérlést rendelhetünk.
Biotechnológia: Biológiai eljárások ipari méretű alkalmazása, a génsebészettel jelent meg.
Környezetvédelmi ipar: Iparág, amely a környezet védelme érdekében végzi, döntően
államilag összehangolt feladatát.
Ipari telepítő tényezők: Az ipart oda telepítik, ahol a termelésből a legnagyobb haszon
várható. Természeti tényezők: nyersanyag, víz, energia, éghajlat, domborzat. Társadalmi
tényezők: munkaerő ára, képzettsége, fogyasztópiac, tőke, stratégiai szempontok.
Iparvidék: Az egyes nemzetgazdaságokon belül az ipari forradalom során alakultak ki. A
hagyományos iparvidékek szinte kizárólag szénre vagy vasércre települtek, majd idővel
minden iparág megtelepült. Manapság válságban vannak.
Emelt szint
Ipari park: Kis és közepes méretű ipari illetve szolgáltató vállalatokat befogadó,
infrastruktúrával ellátott terület, ahol a gazdasági tevékenységre alkalmas épületek és a
termelést kiszolgáló létesítmények egy része már készen várja befektetőket. Ipartelepítési
eszköz.
Technopolisz: A tudomány városa. Csúcstechnológiát alkalmazó ipari város. Japánban a
területi különbségek megszűntetése érdekében indítottak el egy technopolisz-programot. A
fejletlen iparú területeken hozzák létre ezen ipari központokat.
Beszállító: A késztermékhez szükséges alkatrész gyártását végző gazdasági társaság. TNC
vállaltok sokszor dolgoznak helyi beszállítókkal.
Összeszerelő szerepkör: Az alkatrészekből a késztermék összeszerelését végző gyár. A TNC-
k számos olyan leányvállalattal bírnak, amely a gyártásnak csak egy munkafolyamatát végzi.
(Mindegyik oda települt, ahol a legjobban megéri.)
Agyelszívás („brain drain”): Egy ország szellemi elitjének lassú elcsábítása egy másik
országba, magasabb fizetés, nagyobb kutatási lehetőségek nyújtásával. (USA)
Exportösztönző iparpolitika: A gazdaságpolitikai jogszabályok összessége olyan helyzetet
teremt (terméktámogatások, vámpolitika, adókedvezmények, stb.), amely a külföldi
gazdaságokban keresett termékek előállítását és kivitelét szorgalmazza.

Infrastruktúra és szolgáltatás, középszint

Közlekedés: A közlekedés személyek, dolgok speciális technikai eszközök igénybevételével
lebonyolított tömeges, rendszeres, szervezett helyváltoztatása.
Személyszállítás: Emberek helyváltoztatására szakosodott szolgáltatás, történhet közúton,
vasúton, légi és vízi úton.
Áruszállítás: A megtermelt áruk tömeges szállítása, jellemzően az előállítás helyétől a
felhasználás helyéig.
Hagyományos szállítási-közlekedési mód: Egy-egy szállítási mód (közúti, vasúti, stb.)
kizárólagosan vesz részt a szállításban, azok előnyeivel és hátrányaival egyaránt.
Kombinált szállítási-közlekedési mód: Többféle szállítási-közlekedési mód kerül
alkalmazásra az áruk szállításában, kihasználva a különböző szállítások előnyeit. (Például:
vasúti szállítással visznek nagyobb távolságokra áruval megrakott kamionokat. Előnyei: a
vasút olcsóbb, nem szennyezi a környezetet, esetenként gyorsabb is, a kamionba már egyszer
felpakolt árut nem kell újra átpakolni, a célállomáson legördül a szerelvényről és azonnal a
rendeltetési helyre szállítható az áru.)
Közlekedési hálózat: Az infrastruktúra része. Egy adott állam területén lévő vasúti, közúti,
légi közlekedés, belvízi és tengeri hajózás, valamint a csővezetéki szállítás összessége. Az
országok közlekedésének fejlettségét a közlekedési hálózat különböző mutatószámokkal
jelzett nagysága mutatja (km/km2).
Egyközpontú (sugaras szerkezetű) hálózat: Olyan közlekedési hálózat, amelynél a
legfontosabb útvonalak (közút, vasút, légi) egy csomópontba (nagyváros) futnak be. Például
Budapest.
Tömegközlekedés: A személyszállítás tömeges igények kielégítésére szakosodott ága.
Tranzithelyzet: Átmenő forgalom. Meghatározza az ország elhelyezkedése, út- és
vasúthálózata, nemzetközi vízi útjai, valamint a hatályos tranzit illeték mértéke.
Transzkontinentális útvonal: Olyan útvonal, amely egy földrészen (kontinens) teljes
egészében keresztülvezet.
Belvízi hajóút: Egy ország határain belüli folyók, tavak és csatornák hajózásra alkalmas
szakaszai.
Anyagi infrastruktúra: Azokat a műszaki létesítményeket jelöli, amelyeket nem közvetlenül
anyagi termelésre használnak. Ezek az utak, vasutak, az elektromos-, gáz-, olaj-, távhő-, víz-
és távközlési vezetékek, illetve az egyes építmények (pályaudvarok, repülőterek, iskolák,
kórházak, hivatalok épületei).
Humán infrastruktúra: Az emberek tudását, termelési tapasztalatát, szakképzettségét,
iskolázottságát, munkakultúráját, a társadalom szervezettségét, illetve ezek rendszerét foglalja
magába.
Intézményi infrastruktúra: Felöleli azokat a szabályokat, melyek a gazdaság működésének
kereteit szolgálják. Így ide tartoznak a gazdaságot, a piacgazdaság működését és a társadalom
életét szabályozó törvények és jogszabályok.
Gazdasági és társadalmi szolgáltatás: A szolgáltatásokat aszerint csoportosíthatjuk, hogy a
gazdaság hatékony működéséhez elengedhetetlen gazdasági szolgáltatásokról van szó (víz,
gáz, villany, közlekedés, szállítás, telefon, kereskedelem, szállás, idegenforgalom,
kommunikáció, bank, internet) avagy az állam hatékony működését (közigazgatás, bíróság,
rendőrség, katonaság, tűzoltóság, katasztrófavédelem) és az emberek életszínvonalát
(egészségügy, oktatás, kultúra, sport, szórakozás) biztosító társadalmi szolágáltatásokról.
Vannak egyéb szolgáltatások is, amelyeket egyéb, vagy személyes szolgáltatásoknak hívunk.
Azok tartoznak ebbe a csoportba, amelyek a másik kettőbe nem férnek bele (pl.: szerviz,
wellness). Valójában minden szolgáltatás személyes.
Tömegkommunikáció: Az információs gazdaság része. Számos formát ölt manapság: sajtó,
tv, rádió, internet. Egy adó és több kapó között áramlik az információ. A hírek
elszaporodásával az ember képtelen mindet befogadni, ezért a hírközlő szervek válogatnak.
Mára kifejezetten a népbutítás és -ámítás eszközévé vált.
Áruforgalmi (logisztikai) központ:
Hírközlés:
Idegenforgalom: A gazdasági szolgáltatások egyike. Utazással és máshol-tartózkodással
eltöltött idő. (A közlekedés, a szállás, a kereskedelem ötvözete.)
Belföldi és nemzetközi turizmus:
Idegenforgalmi körzet:
Kulturális-, gyógy-, öko-, konferencia-, falusi turizmus:
Emelt szint
Távmunka: A munkavégzésnek azon formája, amikor a munkavállaló nem a
hagyományos munkahelyen, hanem attól távol végzi el rendszeresen napi munkáját
(nem feltétlenül otthon, de az a leggyakoribb), melynek eredményét a kommunikációs
és információs technológiák alkalmazásával juttatja el munkaadójához (vagyis
elsősorban szellemi munkáról van szó).
Kereskedelmi szálláshely:
Szolgáltatás-turizmus:

A pénz világa, középszint

Pénz: Több funkcióval is bíró eszköz. Felhasználható vásárlásra (fizetési eszköz),
értékmérésre, ezáltal két dolog értékének összehasonlítására, értékmegőrzésre.
Készpénz: A pénz egyik megjelenési formája: papírpénzek és fémpénzek összessége.
Bankszámlapénz: A pénz másik megjelenési formája: a pénz folyószámlán van, így is lehet
vele fizetni átutalással, de automata vagy bank segítségével készpénzre váltható. A
folyószámlán lévő pénzzel a megbízott bank gazdálkodik, őrzi azt és szerény kamatot biztosít
a számlatulajdonosnak.
Valuta: Idegen ország pénze.
Deviza: Minden valuta és valutára szóló követelés (csekk, utalvány, hitellevél, bankszámla).
Konvertibilitás: Ha egy valuta szabadon átváltható egy másik ország pénzére, akkor
konvertibilis.
Valutaárfolyam: Egy valuta ára más valutában kifejezve.
Állampapír: Az értékpapírok egy fajtája, amit az állam bocsát ki (és vásárol vissza),
megvásárlója tulajdonképpen hitelt biztosít az állam számára, amiért az állam kamatot fizet.
Értékpapír: Olyan okirat, amelyek tulajdonosai meghatározott pénzbeli követelésekkel
léphetnek fel az értékpapírokat kibocsátó szervezetekkel, társaságokkal szemben.
Részvény: Az értékpapírok egy fajtája, amelyet részvénytársaságok (rt) bocsátanak ki. A rt.
tőkéje részvényekben van, aki részvényt vásárol, a társaság tulajdonosává válik méghozzá a
megvásárolt részvények értékének arányában. Ha a rt. nyereséges, akkor abból a részvények
arányában osztalékot kapnak. Spekulánsok azért vesznek részvényt, hogy drágábban adhassák
el, vagy azért adják el, hogy majd olcsóbban vehessék meg.
Kötvény: Az értékpapírok egy fajtája, amelyet gazdálkodó társaságok (bank, rt. stb.)
bocsátanak ki. Kötelezettséget vállalnak, hogy a kötvényen feltüntetett értéket a kamattal
együtt meghatározott idő elteltével visszafizetik a kötvény tulajdonosának.
Folyószámla: Folyószámla vezetése a bankok egyik szolgáltatása. Erről a számláról az ügyfél
tetszőleges számú átutalást végezhet. Bármikor (nyitvatartási időben) létrehozható és
megszüntethető.
Hitel: Pénzügyi kölcsön.
Kamat: A hitel ára.
Infláció: Az árak általános és tartós növekedése. Ekkor a forgalomban lévő pénz mennyisége
nő (infló: felfúvódás) és meghaladja azt a mennyiséget, ami az áruk és szolgáltatások értéke.
Az infláció során a pénz értéke csökken.
Tőzsde: A piacok piaca: az itt eladásra kerülő értékpapírok, termékek árát csak a kereslet és
kínálat határozza meg. A tőzsdén csak a tőzsdeügynök (bróker) adhat és vehet, csak rajtuk
keresztül vásárolhat az egyszerű földi halandó.
Érték- és árutőzsde: A tőzsde két típusa. Az értéktőzsdén értékpapírok kereskedelme folyik,
az árutőzsdén pedig árué, elsősorban mezőgazdasági termékeké. Az árutőzsde célja rendezett
és stabil piac létrehozása a mezőgazdasági termékek számára.
Tőke: Olyan vagyon, amely külön ráfordítás nélkül is rendszeres hasznot hoz.
Pénztőke: A tőke leggyakoribb megjelenési formája.
Nemzetközi tőkeáramlás: A tőke országhatárokat átlépő mozgása.
Értékpapír-befektetés: A tőkeáramlás egyik formája a pénzügyi átutalás. Ez lehet hitel, és
lehet értékpapír-befektetés (portfólió). Ez azt jelenti elsősorban, hogy egy cég egy külföldi
cég által kibocsátott értékpapírokat vásárol, ezzel külföldön tőkét fektet be.
Működőtőke-befektetés: A tőkeáramlás másik formája a direkt (közvetlenül a gazdaságban
ható) vagy más néven működőtőke-befektetés. Ebben az esetben egy cég külföldön a
termelésbe fekteti be a pénzét és így a tulajdonosi jogokat közvetlenül gyakorolhatja. Vagyis
nemcsak arra számít, hogy befektetett pénze kamatot hoz, hanem a termelés nyereségére is. A
működőtőke-befektetések transznacionális vállalatokhoz köthetők.
Fizetőképes kereslet: A piac általánosságban az a hely, ahol az eladók és a vevők kapcsolatba
lépnek. A termékek árát a (fizetőképes) kereslet és a kínálat határozza meg.
Költségvetési hiány: Az állami kiadások és bevételek közti különbség az előző javára.
Hitelképesség: Hitelt csak az kaphat, aki képes bizonyítani, hogy vissza tudja majd fizetni a
felvett kölcsönt kamatokkal együtt.
Adósság: Ha valaki hitelt vesz fel, akkor adóssága van. Ezt megteheti egy állam is.
Eladósodás: Amikor egy állam egyre növekvő hiteleket vesz fel a nemzetközi pénzpiacon
(újabb hiteleket kell felvenni ahhoz, hogy a régit törleszteni tudják: adósságcsapda).
Átütemezés: Az adósság visszafizetésének megkönnyítése olyan államok számára, akik
súlyosan eladósodtak. (Az adósságot tehát nem engedik el, hanem engedélyt adnak a
hitelezők későbbi visszafizetésre.)
Árfolyamváltozás: A valuták értéke egymáshoz képest ingadozik (a lebegő árfolyamrendszer
miatt, a valuták értékét is a piac határozza meg). Az árfolyamváltozásnak hatása van a
külkereskedelemre. Ha a dollár árfolyama tartósan esik a forinthoz képest, akkor a dollár
elszámolású termékek (pl. kőolaj) külföldről való megvásárlása könnyebbé válik, kevesebb
forintot kell érte adni. Az eladás viszont nehezebbé válik a dollárt használó piacon, mert ott a
termékek ára lecsökkent.
Cserearány: A külkereskedelemben használt fogalom. Az exportált és az importált termékek
árváltozásait évről-évre megvizsgálják. Ha az exportált termékek átlagára nőtt és az importált
termékeké csökkent, akkor a cserearány javult, vagyis ugyanannyi eladott termékért többet
lehet vásárolni. Fordított esetben a cserearány romlik, ebben az esetben, ha ugyanannyit akar
valaki vásárolni külföldről, akkor több terméket kell eladnia.
Adóparadicsom:
Emelt szint
Árupénz: A pénz egyik megjelenési formája. A XX. század előtt elsősorban ilyen pénzt
használtak az emberek. Ez lehetett kagyló, marha, búza… leggyakrabban azonban valamilyen
nemesfém arany vagy ezüst.
Papírpénz: A készpénz egyik formája.
Bankjegy:
Érme: A készpénz másik formája.
Tőzsdeindex: Az értéktőzsdék forgalmának mérésére szolgál az ott forgó vezető értékpapírok
árfolyam-alakulásából számított átlagindex.
Rekonstrukciós- és zöldmezős beruházás:
Adósságválság:
Rövid- és hosszú lejáratú adósság (hitel):
Rögzített és változó kamatozású hitel:
Külső és belső adósságállomány:
Rögzített árfolyam:
Monetáris világgazdaság:
Feketepiac:
„Láthatatlan jövedelem”:
Off-shore cég:

A 6, témakörhöz tartozó egyedi fogalmak, középszint

Európai Unió: Regionális gazdasági integráció. Jelenleg 25 tagállama van. Területén szabad a
tőke, a munkaerő, az áru és a technológia áramlása. Számos tagállam közös pénzt használ
(euró). Intézményei nemzetek feletti hatáskörrel is bírnak.
Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA): Regionális gazdasági
integráció. Mivel tagjai jórészt csatlakoztak az EU-hoz, megszűnt. (Magyarország,
Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia, Bulgária és Szlovénia)
Alpok-Adria Közösség: Határon átnyúló regionális együttműködés, nem országok, hanem
országrészek (régiók) közötti. 1978-ban indult el a vállalkozás 5 ország (Ausztria,
Németország, Olaszország, Magyarország és Jugoszlávia) 14 határmenti régiója között.
Területileg módosult, neve is változott, most Közép-európai Kezdeményezésnek hívják.
Kárpátok Eurorégió:
Nemzetközi Valutaalap (IMF): (International Monetary Fund) 1944-ben létrehozott bank, az
ENSZ szakosított intézménye. Feladata a nemzetközi pénzügyi rendszer felügyelete, az
árfolyamok stabilitásának biztosítása. Az 1970-es évek óta feltételes hiteleket nyújt (a
gazdaság neoliberális átalakítását kéri a pénzért cserébe) eladósodott országoknak, akik
máshonnan már nem számíthatnak pénzre.
Világbank: (International Bank for Reconstruction and Development: Nemzetközi Újjáépítési
és Fejlesztési Bank, Worldbank) 1944-ben létrehozott bank, az ENSZ szakosított intézménye.
Eredetileg a háború utáni Európa újjáépítése volt a célja, az 1970-es évek óta hosszú lejáratú,
kedvezményes kamatozású hiteleket nyújt olyan országoknak, amelyek gazdasági
szerkezetátalakítást szeretnének megvalósítani vagy súlyosan eladósodottak. Ezen kívül
hosszú megtérülési idejű befektetéseket finanszíroz célhitelekkel (pl. infrastruktúra).
Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ): (United Nations) A legjelentősebb nemzetközi
szervezet, 1945-ben San Franciscoban alapították, székhelye New York. Csaknem minden
állam tagja. Céljai: nemzetközi béke és biztonság, alapvető emberi és szabadságjogok
biztosítása, a nemzetek egyenlősége. Határozatai azonban csak ajánlások, nem kötelező
érvényűek. Szakosított intézményein keresztül a fejlődő országok gazdasági és szociális
fejlődését próbálja előmozdítani.
Nevelésügyi Tudományos és Kulturális Szervezet (UNESCO): (United Nations Educational,
Scientific and Cultural Organization) Az ENSZ szakosított intézménye. Céljai: az
analfabétizmus felszámolása, a kötelező alapfokú oktatás bevezetése. A Világörökség
program keretében az egyetemes emberi kultúra értékeinek védelmét szervezi meg. Székhelye
Párizs.
Egészségügyi Világszervezet (WHO): (World Health Organization) Az ENSZ szakosított
intézménye. Céljai: a járványos betegségek leküzdése, a legfontosabb oltások általánossá
tétele, orvos- és ápolóképzés támogatása, gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök
adományozása.
Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO): (North Atlantic Treaty Organization)
Nemzetközi katonai szervezet. 1949-ben jött létre azzal a céllal, hogy tagjait megvédje a külső
támadástól, elsősorban a Szovjetuniótól. Ma a világbéke fenntartójának pózában tetszeleg.
Bár Brüsszel a székhelye, de az amerikai dominanciát csak a vak nem látja. Ráadásul 1998-
ban mi is beleléptünk. Ez a cikk egy kissé elfogultra sikeredett.
Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC): (Organization of the Petroleum
Exporting Countries) Kőolajtermelő és -exportáló országok által 1960-ban, Bagdadban
létrehozott nemzetközi kartell. Székhelye 1965 óta Bécs. A kartell célja a tagok
termelési és exportpolitikájának összehangolása, egységesítése és ily módon az
olajból származó nyereségük maximalizálása. Eszközként az árak rögzítését, illetve a
termelési és exportkvóták előírását alkalmazzák. A szervezetet Irak, Irán, Kuvait,
Szaúd-Arábia és Venezuela alapították. Még az 1960-as években csatlakozott
hozzájuk Algéria, Indonézia, Katar, Líbia és az Egyesült Arab Emirátusok, 1971-ben
Nigéria, végül 2007-ben Angola és Ecuador. A tagországok a Föld olajtermelésének
40, exportjának 50%-át adják. A világtermelésben és a világexportban való magas
részesedése miatt a szervezet képes befolyásolni a világpiaci árat, ahogy tette azt a
kőolajár-robbanások idején is.
Emelt szint
Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (NAFTA): (North American Free Trade
Agreement) Regionális gazdasági integráció, amelyik a szabadkereskedelem szintjén áll. Az
USA, Kanada és Mexikó közötti megállapodás 1994-ben lépett életbe.
Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN): (Association of South East Asian Nations)
Regionális gazdasági integráció. 1967-ben jött létre, alapító tagjai Indonézia, Thaiföld, Fülöp-
szigetek, Szingapúr, Malajzia és Brunei. Később csatlakozott hozzá Vietnam, Laosz,
Mianmar. Célja a vámok lebontása.
Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA):
Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD): (Organization of Economy
Cooperation and Development) 1960-ban alapították. A fejlett ipari országokat tömöríti
(Magyarország is tagja). Célja a nemzetközi tőkeáramlás teljes szabadságának megvalósítása.
Tanácsadó szerepe van gazdasági, kereskedelmi és fejlesztési politikai kérdésekben.
Világkereskedelmi Szervezet (WTO): (World Trade Organization) Az 1948-ban alapított
GATT utódszervezete, új nevét 1995-ben kapta. Célja a vámok lebontása és a szabad verseny
megteremtése.
Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Szervezete:
Európa Tanács: Politikai szervezet, 1949-ben hozták létre. Célja: az európai államok közti
együttműködés előmozdítása, közös örökség védelme, gazdasági és szociális előrehaladása.
Nem az EU része! (Az Európai Tanács az igen.)
Dow Jones-index: A Wall Street-en található New York-i értéktőzsde (New York Stock
Exchange) indexe. Ez a legfontosabb tőzsde a Földön. Az index bonyolult számítások
eredménye, kialakításakor csak bizonyos részvények árát és az utánuk való keresletet veszik
figyelembe.
BUX-index: A Budapesti Értéktőzsde indexe.

7, A világgazdaságban különböző szerepet betöltő régiók, országcsoportok és országok,

középszint
Gazdasági polarizáció:
Világgazdasági pólus (erőtér):
Centrum és periféria: Wallerstein, amerikai közgazdász elmélete szerint a világgazdaság
szerkezetét a centrum és a periféria modelljével lehet a legjobban leírni. Ebben a modellben a
centrumországok a világgazdaság központját jelentik, a működőtőke, a kutatás és fejlesztés, a
magas életszínvonal jellemzi őket. Ők a világgazdaság alakítói. A periféria függő helyzetben
lévő fejlődő országokat takar, ők a világgazdaság eseményeinek elszenvedői. Wallerstein
megkülönböztetett még egy köztes csoportot is, a félperifériát, ezen országok próbálnak a
centrumhoz felzárkózni.
Egy- és többpólusú világgazdaság:
Duális gazdasági szerkezet:
„Banánköztársaság”:
„Olaj-ország”:
Tranzitország:
Egyedi gazdasági szerepkör:

8, A globális válságproblémák földrajzi vonatkozásai, középszint

Természetes és mesterséges ökoszisztéma:
Helyi, regionális és globális probléma:
Túlnépesedés:
A népesség elöregedése:
Népességfogyás:
Születésszabályozás:
Éhezés: A szervezetnek olyan állapota, amikor egyes szervei (elsősorban az idegrendszer)
nem jutnak megfelelő mennyiségű és/vagy minőségű táplálékhoz. A felszívódás utáni
fázisban kezd kialakulni és az utolsó táplálékfelvétel óta eltelt idővel arányosan, az
anyagcsere sebességének megfelelően növekszik. Idővel az anyagcsere sebessége csökken, a
szervezet a saját belső tápanyagraktárait kezdi felhasználni (májglikogén, zsírok zsírsavai,
glicerin). Amikor az igen tartós éhezés vége felé a zsírraktárak is felhasználódtak, a fehérjék
lebontása fokozódik, és táplálékfelvétel nélkül hamarosan bekövetkezik a pusztulás.
Éhségövezet:
Alultápláltság: Nem megfelelő táplálékbevitel; a táplálkozás bármely zavara, a táplálék
szükséges összetevőinek asszimilációs, emésztési, felhasználási zavara következtében
kialakuló elégtelen tápláltsági állapot. Két típusa a megfelelő kalóriabevitel melletti
fehérjehiány (kwashiorkor), kalória- és fehérjehiány okozta (marasmus). Fokozatai: atrófia,
hipotrófia, dekompozíció. Tünetei: zsírpárnaraktár eltűnése, vázizomzat-, csecsemőmirigy-
sorvadás, tápláléktűrő képesség csökkenése, ráncos, rugalmatlan bőr, hasmenésre való
fokozottabb hajlam, fertőzéssel szembeni fogékonyság, ellenálló képesség csökkenése,
keringés-, légzésromlás, ödéma, szervek működészavara, pigmentszegény haj. Okai lehetnek:
elégtelen, hibás táplálkozás (fejlődő országok gyermekei), nem megfelelő gondozás,
anyagcserezavarok, krónikus szervi betegségek. Terápia: kiváltó ok megszüntetése,
fokozatosan emelkedő táplálékbevitel, vitaminokban gazdag étkezés.
Társadalmi egyenlőtlenség:
Világélelmezési válság:
Túlfogyasztás:
Eltartóképesség: Adott területen a táj komplex hasznosításának (települési lehetőségek,
termelés, üdülés) mértékét kifejező mutató. A táji adottságok keretében többoldalú
vizsgálatok alapján adja meg, hogy a táj milyen létszámú népesség eltartására, illetve más
társadalmi tevékenységre alkalmas.
Fizetőképes kereslet:
Energiaválság:
Nyersanyaghiány:
Globális felmelegedés:
Elsavanyodás:
Háborús és katasztrófaveszély:
Népességvándorlás:
Környezeti válság:
Veszélyeztetett élőhely:
Biológiai sokféleség csökkenése:
Erdőirtás: Fakitermelési módszer, minden fát géppel vagy kézzel kivágnak. Az őserdők
égetéssel történő megsemmisítése (talajváltó)
Felégetés:
Füves területek feltörése:
Túllegeltetés:
Elsivatagosodás:
Környezetgazdálkodás:
Nemzeti park:
Természetvédelmi terület: A természetvédelmi védetté nyilvánítás területi kategóriája. A
természetvédelmi terület vagy a védett természetvédelmi érték (például növényfajták,
állatfajok) megóvására és fenntartására szolgáló terület, vagy a barlang és annak védetté
nyilvánított felszíni területe.
Tájvédelmi körzet: A védett természeti területek egyik típusa. A tájvédelmi körzet az ország
jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe,
tájrészlete, ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti
szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki, és elsődleges rendeltetése a tájképi
és természeti értékek megőrzése.
Bioszféra rezervátum: Olyan jellegzetes szárazföldi és tengerparti ökoszisztémák, amelyek az
UNESCO MAB programja keretében nemzetközileg elismernek.
Természetvédelem: Olyan céltudatos, szervezett, intézményesített társadalmi tevékenység,
amelynek célja a természet élő és élettelen értékeinek feltárása, tudományos alapokon nyugvó
fenntartása, kezelése, megőrzése. E feladat ellátásához a geológia, a geográfia és az ökológia
tudománya nyújt szakmai alapot. A védelem lehet egyszerű elzárás, de lehet a természeti érték
fennmaradását biztosító folyamatok tervszerű munkával történő fenntartása. A
természetvédelem kiterjedhet az ültetett parkokra, arborétumokra is. Tulajdonképpen a
természetvédelem a környezetvédelem legkorábban meglévő, közvetlenül a természeti értékek
megőrzésére törekvő része.. A természetvédelem körébe tartozik az élővilág védelme és a
tájvédelem.
Környezetvédelem: Olyan céltudatos, szervezett, intézményesített társadalmi tevékenység,
amelynek célja az ember ipari, mezőgazdasági, bányászati tevékenységéből fakadó káros
következmények kiküszöbölése és megelőzése az élővilág és az ember károsodás nélküli
fennmaradása érdekében.
Környezetvédelmi törvény:
Világörökség: A világörökség egyezményt az UNESCO közgyűlésén Párizsban 1972-ben
fogadták el. Célja a nemzetközi összefüggésben különösen számottevő épített és természetes,
tájképi és természeti értékek nemzetközi védelme.
Fenntartható fejlesztés:
Hulladékgazdálkodás: A hulladék begyűjtését, tárolását, hasznosítását, illetve
ártalmatlanítását elősegítő, azok biztonságát növelő, a környezetterhelést csökkentő
tevékenység, amely a hulladék fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak megváltoztatásával
jár.
Emelt szint
Túlhalászás:
Mennyiségi és minőségi éhezés:

A 8, témakörhöz tartozó egyedi fogalmak, középszint

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja: Az ENSZ Közgyűlésének 1972-ben, a stockholmi
konferencia után hozott határozata alapján létrejött szervezet. Székhelye Nairobi.
Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO):
Ember és Bioszféra (MAB-program): (Man and the Biosphere)
Természetvédelmi Világnap (WWF):

Felhasznált irodalom
Borsy Zoltán (szerk.): Általános természetföldrajz. Fejezetek az általános természetföldrajz
köréből. Budapest, 1992, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Gábris Gyula-Marik Miklós-Szabó József: Csillagászati földrajz. 4. kiad. Budapest, 1993,
Nemzeti Tankönyvkiadó.
Hevesi Attila: Természetföldrajzi kislexikon. Budapest, 1997, PannonKlett.
Kis Károly: Általános geofizikai alapismeretek. Budapest, 2002, ELTE Eötvös Kiadó.
Koestler, Arthur: Alvajárók. Ford. Makovecz Benjamin. Budapest, 2007, Európa.
Kovács Zoltán: Társadalomföldrajzi kislexikon. Budapest, 2001, Műszaki.
Péczely György: Éghajlattan. 3. kiad. Budapest, 1994, Nemzeti Tankönyvkiadó.
Stefanovits Pál: Talajtan. 4. kiad. Budapest, [s. a.], Mezőgazda.