You are on page 1of 375

Siket a kisfiam

Egy cochleáris implantált kisfiú


kalandjai a hallással
Előszó

B 2003 májusában született Berlinben. Egy teljesen átlagos kis-


fiú – azaz teljesen átlagos is lehetne, de nem az. B ugyanis siket.
De ettől eltekintve tényleg ugyanolyan, mint bármelyik másik
vele egykorú kisfiú. Ugyanolyan vidám, ugyanannyira rajong az
anyukájáért, és ugyanúgy megtépi a bátyja haját, ha az nem ad
neki oda valami kívánatos játékot.
B szüleit eleinte lesújtotta a hír, hogy B siket. De azután szé-
pen lassan elkezdték, ami egy szülőnek a kötelessége: utánajár-
tak, érdeklődtek, kértek, idegeskedtek, aggódtak.
Ennek a küzdelemnek a részeként egy blogot is vezettek.
Megvígasztalta őket és erőt adott nekik, hogy leírhatták történe-
tüket. És remélték, hogy mások is erőt merítenek majd belőle.
Azok, akiknek szintén siket a kisfia.

-1-
A kisbaba, aki nem hall

Melyben kiderül, hogy egy kisbaba szinte


semmit sem hall. Szülei kétségbe esnek, de
szerencsére rálelnek a megoldásra.

In medias res
2004. február 19, csütörtök
 zfor

A történet persze nem ezen a napon kezdődött, hanem talán már


Cs pocakjában, de nem akarom teljesen az elejéről kezdeni. Áll-
jon hát itt egy rövidke összefoglaló.
Cs már régóta gyanította, hogy B nem hall rendesen. A kará-
csonyi hazautazást kihasználva alaposan kivizsgáltattuk, és végül
is január első hetében meg is műtötték a füleit, amik már hóna-
pok óta be voltak gyulladva. Nem volt nagy dolog, csak egy pin-
duri kis csövet (tubust) építettek be a dobhártyájába, hogy job-
ban szellőzzön a füle; ez aztán majd magától ki fog pottyanni
idővel. Sajna a babáknál alkalmazható egyetlen objektív mérést 1
nem tudták elvégezni.
Így alakult, hogy Cs itt Berlinben, jan. 26-án ment el a
BERÁ-t megcsináltatni. Sajna a gyanúnk beigazolódott: B a be-
széd megértéséhez szükséges hangmagasságokból (2000–3000
Hz) semmit nem hallott, legalább is 100 dB-ig (ami már nagyon
hangos, kb. az ütvefúró hangerőssége). Teljesen lesújtott minket
a hír, hiszen ebből úgy tűnt számunkra, hogy B teljesen siket.
A mérést később megismételték, nagyjából azonos eredmény-
nyel, bár itt már látszott, hogy valami hallásmaradványa van: a
jobb fülével 100 dB-en mintha picit hallott volna. Ezenkívül mi is
tesztelgettük: főleg a mélyebb, gépi zajokra gyakran reagál, bár
nem mindig, és nem mindig egyértelmű a reakció sem. De vala-
mit azért hall! Közben a család is, mi is sok mindennek utánajár-
tunk. Kiderült, hogy teljes siketségről ma már nem is lehet be-

-2-
szélni, mert valamit mindig lehet csinálni. Tipikus az is, hogy fő-
leg a mélyebb hangtartományban marad valami kis hallása a na-
gyon rosszul hallóknak is, ez általában az ú, á hangok meghallá-
sához elég. (Ezért alakul ki náluk a tipikus „siketes” beszéd,
amiből kimaradnak a mássalhangzók.) De a legfontosabb az volt,
hogy megtanultuk: akármi is legyen a probléma oka, rajtunk mú-
lik, hogy mennyire fog B fejlődni és beilleszkedni.
És most az újdonságok. A héten voltunk hallókészüléket csi-
náltatni. A BERÁ-t végző klinika ajánlott nekünk egy akusztikust
a közelben. Nagyon jó benyomást keltett bennünk a hely is és a
hölgy is: legalább egy órát foglalkozott velünk, kedvesen és kime-
rítően válaszolt a kérdéseinkre, sőt: provokálta is a kérdéseket. A
hallókészülék legyártása persze nem olyan egyszerű, mint mond-
juk egy kulcsmásolás.
Először is, lenyomatot vettek B füléből. Persze nem nagyon
tetszett neki, hogy telenyomják a fülét valami rózsaszín gyurmá-
val, de legnagyobb meglepetésemre nem üvöltött, hanem csak
mérsékelten hadonászott. Gondolom, ebben nagy szerepe volt
annak, hogy a doktornő nagyon kedvesen bánt vele, és hogy
egyébként is jó passzban volt. Lényeg, hogy kész lettek a lenyo-
matok – egészen mókás formájuk van, olyan, mint egy kicsike
elefántfej! Rendeltünk készüléket is, méghozzá egy kéket. Cs elő-
ször bőrszínűt akart, de lebeszéltük róla. Egészen eltűnni úgysem
fog, B még nem hiú, viszont szereti a színes dolgokat. És hát az a
lényeg, hogy neki tetsszen, végül is ő fogja viselni.
Amúgy a készülék két részből áll: egy fülbe rakható, hangot
továbbító elemből, valamint egy fül mögé akasztandó mikrofont
és erősítőt tartalmazóból. Persze a készüléket először meg kell
rendelni2, jövő hétre lesz itt, a fülbe rakható részt pedig el kell
készítenie a technikusnak. Azután pedig jön majd a hosszú beál-
lítási folyamat: hangerő- és hangszínszabályzás, valamint a fül-
rész cseréje 3 havonta.
Egyszóval, a hallókészülék téma beindult.
Tervben volt, hogy B-t még egyszer megvizsgálják a klinikán.
Ezúttal egy audiológus nézte volna meg, hogy hogyan reagál a
hangokra; ezen kívül pedig elvégeztek volna egy az okokat kereső
vizsgálatot. Ehhez vért vettek volna, merthogy az öröklötten siket
embereknél hiányzik a vérből valami különleges transzmitter

-3-
anyag. Minderre azonban nem került sor, merthogy a hallókészü-
lék még nincs kész, márpedig az lenne a vizsgálat fontosabbik
célja. Ennek megfelelően el lett halasztva a dolog, de még nincs
új fix dátum.
Közben nagyjából kiolvastam egy érdekes könyvet, ami a sú-
lyosan hallássérült gyerekek hallóvá tételéről szól. Ezeknél a gye-
rekeknél legtöbbször arról van szó, hogy a fülükben nincs már
érzékelő sejt. Egy kis biológia: a fül legmélyén van egy szerv, a
csiga: ebben pirinyó szőrszálak vannak, amiket a hanghullámok
megrezegtetnek, és ezt a mozgást érzékelik a szőrszálakhoz tapa-
dó idegsejtek. Ha egy betegség vagy örökletes okok miatt ezek a
szőrsejtek elhalnak, akkor hiába jut el a hang a fül belsejébe, nem
hall a beteg: a hang nem alakul át elektromos idegi impulzussá.
Maga a műtét egészen csodálatos technikai bravúr: egy elektró-
dát ültetnek be a csigába, és ez adja azokat az elektromos impul-
zusokat, amiket az idegsejtek már fel tudnak fogni. A trükkhöz
tartozik még egy fül mögé helyezhető, a hallókészülékhez hason-
ló mikrofon és hangprocesszor – ez alakítja át a hangot elektro-
mos jellé – valamint egy adóvevő, ami ezeket az elektromos jele-
ket rádiós úton a csigában lévő elektróda felé sugározza.
Amennyiben B másfél-kétéves koráig nem mutat számottevő
beszédfejlődést, ez a műtét jelentheti számára az utat. Persze ad-
dig még sok víz le fog folyni a Spreen itt Berlinben, és addig még
nagyon sok teendőnk van.

Első tapasztalatok a hallókészülékkel


2004. március 22, hétfő
 zfor

Legutóbb ott tartottunk, hogy megrendeltük a hallókészüléket.


Ez azóta meg is érkezett, és nagy lelkesedéssel használjuk. Pon-
tosabban, a mi lelkesedésünk nagy, B-é nem mindig ekkora. Ele-
inte sokszor kicibálta a füléből, és megpróbálta megenni, mint
ahogy a kisbabák mindent meg akarnak kóstolni. Aztán meg fel-
fedezte, hogy ha kiveszi, akkor azonnal megjelenik Cs, merthogy
a füli sípol, és foglalkozik vele egy kicsit, tehát a hallókészülék
tkp. egy csengő, amivel a szobalányt lehet hívni. De mióta kezdi

-4-
kapizsgálni, hogy a hallókészülékkel hallani is lehet, mintha egy-
re ritkábban cibálná ki.
Sajna azért nem teljesen problémamentes a hallókészülékezés
sem. Először is úgy tűnik, hogy B a hallókészülékkel sem hall va-
lami jól. Nehéz elképzelni, hogy mennyit hallhat, de úgy sejtjük,
hogy a legerősebb hangokat is legfeljebb olyan hangosan hallja,
mint mi a halk suttogást. Tovább nehezíti szegénykém dolgát,
hogy bár már tíz hónapos, hallásfejlődési szempontból mégis
csak ott tart, mint egy egyhónapos csecsemő. A hallásnak ugyan-
is ugyanúgy ki kell fejlődnie, mint mondjuk a mozgásnak: amíg a
kis agyacskája nem állt rá a dologra, addig nem fogja fel, hogy a
hangoknak jelentése is van, és ezért nem is igazán veszi őket ész-
re. Aztán persze ott vannak a készülékkel kapcsolatos apró-
cseprő gondok, amivel nem untatlak benneteket. Lényeg, hogy
ezzel is van annyi gond, mint mondjuk egy kontaktlencsével. De
azért lépésről lépésre fejlődik és mintha már tudatosan reagálna
bizonyos dolgokra.
Alighogy meglett a „füli” – így neveztük el a készüléket –
elkezdtünk hallásfejlesztésre járni. A hallássérült kisbabákat
ugyanis megfelelően kell edzeni, hogy a kevéske kis hallásmarad-
ványukkal is megfelelően fejlődjenek. Eleinte azt gondoltam,
hogy itt valami szuper bonyolult pedagógiai trükközésről lesz
szó, de kiderült, hogy nem több, mint amit egy értelmesebb
anyuka amúgy is csinálna. Nagyjából annyiból áll ugyanis a do-
log, hogy játszunk B-vel, és közben megpróbáljuk felkelteni az
érdeklődését a zajok iránt. Később, ha már rájön, hogy van egy
hangos világ is, elkezdjük majd megtanítani neki, hogy bizonyos
szavakat megértsen és jelentéssel kapcsoljon össze, aztán meg
majd jönnek az első babaszavak – sajna az apa hátul áll a sorban,
mert a p-t nem valószínű, hogy hallaná.
Szóval hetente egyszer elruccanunk egy központba, ahol egy
kedves hölggyel leülünk és csörgőkkel, zörgős fadobozokkal meg
sípoló gumikacsákkal játszunk. Ennél gyakoribb találkozóra
nincs is szükség, hiszen nem ezeknek a találkozóknak a feladata,
hogy megtanítsa B-t hallani. Itt inkább az a cél, hogy mi megért-
sük, hogy hogyan kell a babával bánni. A hallást úgyis a minden-
napokban fogja megtanulni. Ezen kívül rengeteg tanáccsal is el-
látnak minket a centrumban, és nem utolsó szempont, hogy a

-5-
múltkoriban említett műtét utáni teendőkben is csak ők tudnak
segíteni. Ahhoz is tartozik ugyanis egy készülék, amit ugyancsak
állítgatni kell, méghozzá nem ritkán… Legújabb élményünk is
ezzel kapcsolatos: ma találkoztunk egy másfél éves kisfiúval, aki
hasonló cipőben járt, mint B, de fél éve kapott egy cochleáris im-
plantátumot (ez az implantátum orvosi neve), és azóta ugrássze-
rű fejlődésen ment keresztül. Beszélni ugyan még nem tud, de
már erősebb suttogásra is reagál és maga is próbálgatja a beszé-
det. És hát egy másfél éves kisfiútól még nem is várja el az em-
ber, hogy dőljön belőle a szöveg.
Sajna az is kiderült, hogy a műtét nem olyan egyszerűen
megy, mint mondjuk egy vakbélműtét. A készülék ugyanis na-
gyon drága (35.000 euró, azaz majd 10 millió forint), és a beteg-
biztosítók érthető módon nem rajonganak érte, hogy ki kell
fizetniük. Ahhoz ugyan nincs joguk, hogy ezt megtagadják, de
ahol lehet, keresztbe tesznek. Ennyi pénzt meg ugye nem húz elő
az ember csak úgy a farzsebéből. Arra még egyébként kész is len-
nék, hogy vészhelyzetben az összegnek akár egy jelentősebb ré-
szét is finanszírozzam, de még erre sincs mód. Vagy az egészet
fizeti a biztosító, vagy semmit. Szóval itt még kinéz egy jó kis csa-
tározás mindenféle hivatalnokokkal. Szerencsére a centrum itt is
kínál támogatást, akár még ügyvédet is.

Mintha hallana
2004. április 06, kedd
 zfor

B kapott új füliket, azaz csak illesztéket, mert a régi bal az rette-


netesen vacak volt a másikhoz képest. Az új sokkal jobban sike-
rült, és így lehetett egy kicsit hangosítani a masinán. Jó, hogy van
ez a füli, mert ha lassan is, de mintha haladna vele a dolog. A
legutóbbi fejlesztő foglalkozáson többször is határozottan úgy
látszott, hogy hallotta a történéseket.
Szilvia, a fejlesztő pedagógusunk dobolt neki, és B nagy
örömmel utánozta. Ami érdekes az az, hogy bár Szilvia nem csak
a dobot ütögette, hanem mást is, de B csak a dobot próbálta meg
ütögetni. Szeretném azt hinni, hogy azért, mert hallotta, hogy a
dob szól, míg a szőnyeg nem.

-6-
Elvittem a borotvámat, amit már többször látott B, és azt is tud-
ja, hogy remeg. Most is kipróbáltuk, hogy mit reagál, ha bekap-
csolom, de semmit sem csinált – szerintem unta már, és Szilviá-
nál egy csomó más érdekes dolog van. De röviddel a foglalkozás
vége előtt ismét bekapcsoltam a borotvát, és letettem egy faasz-
talra. Az asztal rendesen felerősítette a gép hangját, kb. úgy, mint
amikor egy remegős mobil az asztalon van híváskor. B, aki az
asztal mellett állt, először egészen rémült arcot vágott, majd a
kíváncsisága győzött, és kicsit közelebb jött. Tekintve, hogy a bo-
rotva régi jó ismerőse, nem hiszem, hogy attól ijedt volna meg,
hogy meglátta. Sokkal valószínűbb, hogy a hirtelen és szokatla-
nul erős hang rémítette meg.
Még előtte való este történt, hogy bohóckodtam neki L sípo-
lós babájával. Vagy háromszor–négyszer megismétlődött, hogy
táncoltattam a babát, amit ő lélegzetvisszafojtva figyelt, majd
amikor a baba megállt és csönd lett, egy csodálkozó „hööö”–t
eresztett meg. Persze lehet, hogy ez csak annak szólt, hogy miért
nem táncol tovább a baba, de talán a hangját is hallotta.
Azóta Cs-nek otthon többször is feltűnt, hogy B felfigyelt bi-
zonyos hangokra, köztük a sípolós babára. Ennek persze nagyon
örülünk, de az igazán csalhatatlan jelre még várnunk kell. Ezek,
amiket itt leírtam, lehetnek véletlenek is, bár az idő múltával és a
véletlen jelek szaporodtával ez egyre kevésbé valószínű.
Ezen kívül körbeszagoltuk az operáció lehetőségét. Először is
az audiológustól megtudtuk, hogy a B-hez hasonló gyerekek meg
tudnak tanulni beszélni operáció nélkül is. Ez azonban borzasztó
fáradtságos folyamat mind a szülők, mind a gyerek számára. Ha
nem operáltatunk, akkor B gyerekkora a beszéd tanulásával fog
telni, de még így is kétséges az eredmény. Valószínűleg elég arti-
kulálatlanul beszélne, amit leginkább csak a közeli ismerősök ér-
tenének meg. Úgyhogy inkább az operáció felé hajlunk. Az ope-
rációnak viszont van egy csomó feltétele.
Az első az, hogy orvosilag megfeleljen B. Erre egyre jobb esé-
lyeket látok: a fülivel már mintha hallana, tehát nem idegi erede-
tű a hallássérülése. Persze még hátravan egy csomó vizsgálat,
például hogy térben hogy illeszkedne az implantátum, de ezek-
nek inkább az operáció előkészítése a feladata; ezek alapján ritka,
hogy egy pácienst eltanácsoljanak a műtéttől.

-7-
Másodszor van egy csomó szervezési feladat és papírmunka. És
hát itt kezdődnek a bajok. Berlinben ugyanis négy kórházban
tudják ezt az operációt elvégezni, de a betegbiztosító csak há-
rommal áll szerződésben. Amilyen az élet: a legnagyobb gyakor-
lattal és a legjobb referenciákkal rendelkező orvos pont a negye-
dikben dolgozik… Ez azt jelenti, hogy a betegbiztosítóval hosszas
csatározásra számíthatunk, és még így sem biztos, hogy fizetik
majd a dolgot. Márpedig ha nem fizetik, akkor operáció sincs.
Ezek után kiderült, hogy otthon is meg tudnák műteni B-t, és
az eddigi hazai eredmények sem rosszak. A gyerekeket elsősor-
ban Szegeden műtik, ami nekünk pláne jó lenne, merthogy ott
vannak a nagyszülők. Ha a berlini lehetőség nem jön össze, akkor
ez lehet a megoldás; úgyhogy be is fogjuk nyújtani a jelentkezést
otthon is.

Cochleáris implantátumot akarunk


2004. május 03, hétfő
 zfor

Az elmúlt hetek változásai közül a legfontosabb az, hogy most


már egyértelmű, hogy a fülikkel hall valamit B. Igaz, nem valami
sokat, de azért mégis fontos, hogy valamit hall, mert ez azt jelen-
ti, hogy nem idegi eredetű a probléma, és hogy az implantátum
segítene rajta. Jelenleg a következő dolgokat észleli kisebb-
nagyobb megbízhatósággal.
Szinte mindig reagál rá, ha a háta mögött dobolunk. Sőt, úgy
tűnik, az irányokat is meg tudja különböztetni, mert jó irányba
fordul, ha nem pontosan a háta mögött szól a dob. Persze a dob
elég hangos, annyira, hogy mi akaratlanul is pislogunk tőle, de
azért bíztató, hogy mindkét oldalon érzékeli.
Nem ennyire biztosan, de többé–kevésbé megbízhatóan rea-
gál más, kopogó zajokra és a borotvámra. Kedvence például egy
kis fadoboz, amibe fakockákat lehet dugni. Ez, ha megrázzák,
elég zajos tud lenni, és ennek mindig örül a kicsike.
Cs-nek és nekem is egyre többször az az érzésünk, hogy mint-
ha reagálna a saját nevére. Ez inkább csak egy érzés, lehet az is,
hogy több véletlen hatására gondoljuk azt, hogy hallja a nevét.
Szilvia, a pedagógusunk szerint ez már bíztató jel.

-8-
A füliket állítgató audiológusnő tapasztalata az, hogy ilyen fokú
halláskárosodásnál az számít a legszebb eredménynek, ha a gye-
rek hangos beszédre felfigyel. Ennél többet sajna nem lehet vár-
ni, tehát még azt sem, hogy a hangos beszédet megértse. Ha nem
műtetjük B-t, akkor sohasem fog tudni rendesen beszélni.
Az új illesztékekkel vissza lehetett erősíteni a hangerőt, ezért
az audiológusnővel megegyeztünk, hogy lezártnak tekintjük a be-
állítási folyamatot. Igazából nem is sokat lehet már állítgatni;
egyrészt mert B még nem tudja jelezni, hogy hall-e valamit vagy
sem, másrészt meg majdnem elértük a készülék teljesítőképes-
ségének határait. Sajna úgy néz ki a dolog, hogy még ezzel a gép-
pel sem lehet „bármekkora” erősítést elérni, pedig ez a piacon ma
kapható egyik legerősebb készülék. Olyannyira, hogy ez nem is
gyerekek számára, hanem felnőtteknek készült, de szerencsére B
fülei olyanok, mint Jumbóé, a kiselefánté, és könnyedén meg-
tartják még ezt a nagyobb készüléket is. Kicsit meghökkentem,
amikor a beállítást lezáró orvosi költségelszámoló lapra kukkan-
tottam: B most kb. félmillió forintot hord a fülei mögött… Sze-
rencsére ezt minden vita nélkül állja a kassza, nekünk egy
fityingünkbe sem kerül. A később esedékes elem- és
illesztékcserék is ingyenesek lesznek.
Elkezdtük a CI intézését is. Találkoztunk a műtétet végző or-
vossal, Dr. Mir-Salimmal. Nagyon jó benyomást tett ránk. Hatá-
rozott, energikus és kedves, és persze a legfontosabb, hogy a az
implantáltakkal foglalkozó berlini központ, a halláscentrum sze-
rint még nem műtött félre egy gyereket sem. Sajna a kasszával
továbbra sem áll jól a szénája, azaz hosszas kínlódásra számítok,
de lényeg, hogy belekezdhetünk. Egyeztettünk egy időpontot az
elővizsgálatokra, egy CT-t és egy MRT-t fognak elvégezni. Az
egésznek az a célja, hogy megállapítsa: normálisan csavarodik-e
a csiga, tehát bele lehet-e egyáltalán rakni az implantátumot.
Szerencsére egészen ritka, hogy a csiga annyira pocsékul néz ki,
hogy nem lehet operálni, de az bizony előfordul, hogy kisebb-
nagyobb deformációk miatt trükközni kell az operáló orvosnak
vagy hogy az operáció nem hozza a remélt fokú eredményt.



-9-
Szegény Cs néha bizony elég nehezen viseli a dolgokat. Múltkor
például 4 órát vesztegettünk el a steglitzi klinikán, teljesen ér-
telmetlenül. Ez persze megfekszi az ember gyomrát, mert ugye
mindig reménykedünk, hogy valami pozitív történik, és amikor
udvariatlan emberek hülyeségeket beszélnek 4 órán át, az nem
esik jól. Ráadásul egy kisbabát nem lehet büntetlenül négy órán
át hurcolászni, úgyhogy hazafelé végig bömbölte az egy órás au-
tóutat.
A héten újabb mutatvánnyal rukkolt elő B: beszédet imitál.
Sokszor van ugyanis olyan, hogy valami kis egészen hétköznapi
tárgy megragadja a figyelmét, és napokon, heteken keresztül újra
és újra megkeresi, nézegeti. Ilyenek voltak például a húsvéti tojá-
sok, amiket Cs dekorációként kiakasztott, vagy a kislámpa, vagy a
vécé fedőjére ragasztott halacskás matricák. Persze amikor ott
vagyunk, sokszor és artikuláltan elismételjük neki, hogy „hal”
vagy „tojás”. Ilyenkor mindig nagyon figyeli a szájunkat, sőt: egy
idő után elkezdte azt, hogy a tárgyra mutatva tátog, mintha be-
szélne. Hangot sajna nem ad hozzá, de az artikulációja elég pon-
tos, már amennyire ezt meg tudjuk állapítani. Ez jó jel, mert arra
enged következtetni, hogy a szájról olvasással nem lesz gondja,
másrészt viszont kár, hogy némán tátog, mert ez azt jelenti, hogy
nem hallja saját hangját (vagy a miénket?).

Egy éves
2004. június 03, csütörtök
 zfor

Május eleje óta B rengeteget fejlődött. És ez nem csak a hallásra


igaz, hanem minden egyéb területre is.
Először is, egyéves lett a kiskoma. Otthon, Bányán ünnepel-
tük a szülinapját, L-ével egybekötve, nagy családi találkozó kere-
tében, ahogy az már az első szülinapok esetében illik. Volt is mit
ünnepelni: megtanult járni! Már előtte is próbálkozott a dolog-
gal, kapaszkodó mellett bátran sasszézott, de Bányán igazán be-
lendült. Szinte egyik napról a másikra történt a nagy változás.
Gondolom, rájött, hogy igazából ő már tud járni, csak a bátorsá-
ga hiányzott a dologhoz. Most viszont már ez is megjött, és min-
den aggodalom nélkül nekivág a nagyobb távolságoknak is. Most

- 10 -
ott tartunk, hogy egyedül, kapaszkodó nélkül 3-5 métert tud
menni, utána letottyan, majd feláll, és indul tovább. Ha pedig
foghatja az ujjunkat, akkor egészen nagy távolságokat is képes
megtenni. A hétvégén például kirándulni voltunk, és becslésünk
szerint kb. egy kilométert(!) gyalogolt velünk.

Az étvágya továbbra is remek, néha annyit eszik, mint az any-


ja, és mindig többet, mint a bátyja. Ennek megfelelően kerekedik
is. A pofija teljesen ki van kerekedve, ami most, hogy a naptól egy
kis színe is lett, különösen jól mutat.
Szerencsére a hallással is fejlődget, bár ez a legkevésbé látvá-
nyos. Még jó, hogy járunk Szilviához, és ő, mint szakember,
könnyebben észreveszi a változásokat. Igaz, egyszerűbb is a dol-
ga: elutaztunk, így három-négy hétig nem látta B-t, így számára a
változás szembetűnőbb. A fejlődést elsősorban a hangján lehet
észrevenni. Áprilisban még elég sokszor hallatta a kisoroszlán
hangot: krákogásszerűen kiáltott, ha valami nem tetszett neki.
Valószínűleg azért választotta ezt a hangadási formát, mert erő-
sen vibrál, és így ő maga is érezhette, szemben a normális hang-
adással, amit valószínűleg nem hallott. Mostanra a kisoroszlán-
nal majdnem teljesen felhagyott, és helyette egy változatosabb,
színesebb skálát produkál. Sokszor hümmög, búg, berreg, de az
is gyakori, hogy magas hangon énekel. Hangerejét, hangmagas-
ságát nagyjából normálisan használja, ami nagyon jó jel. Szilvia

- 11 -
azt mondta, hogy ha nem hallaná a saját hangját, akkor nem tud-
ta volna ezeket a hangokat megtanulni.
Játéka is színesedett. L-lel szívesen kergetőzik, de egyébként
is mindig élénken érdeklődik a nagyobbik játékai iránt. Ennek
persze L nem nagyon örül, amit meg tudok érteni: ő órákon ke-
resztül, türelmesen épít valami vonatkölteményt, erre jön az ap-
róság, és szanaszét szedi a művét. Ez bizony dühítő! De egyre
többször látjuk, hogy egyedül is játszik: autót gurít le az emeletes
garázsról, fiókban turkál, stb. Szívesen játszik kukucs-játékot. Ezt
mindig hanggal kísérjük, és mostanában már ő is ezt teszi. Sőt,
tegnap az autóban Cs-vel hosszasan válaszolgattak egymásnak!
Ez már tényleg valami hangos kommunikációszerűség volt!
Implantáció-ügyek: megvolt az elővizsgálat. Még az elutazá-
sunk előtt kaptunk egy időpontot Mir-Salimtól. Úgy volt, hogy
MRT-t és CT-t fognak csinálni, de aztán kiderült, hogy nem ilyen
egyszerű a dolog. Ahhoz, hogy az operációt biztonságosan el le-
hessen végezni, a középfülnek teljesen egészségesnek kell lennie.
Hogy ez így legyen, kiszedték a dobhártyájából a tubust, ami már
amúgy is kiesőfélben volt, és eltávolították az orrmanduláját. Ez
utóbbira nem szívesen vállalkoztunk, de a doktor szerint így sok-
kal jobban fog szellőzni a füle és nem is lesz annyit beteg. Mond-
hat akármit, ha nem kellene a CI műtét miatt kivenni, maradt
volna a mandula. Az MRT/CT eredménye alapján a hallóideget
meg a csiga szerencsére rendben van. Ez azt jelenti, hogy nincs
orvosi akadálya a cochleáris implantációnak.
A kis műtét B-t nem viselte meg, bár az altatók miatt az ope-
ráció napját szinte végigaludta. Sajna a bal füle egy kicsit vérzett,
úgyhogy itt nem tettük be a fülit két hétig. Tegnap azonban a fül-
orr-gégészünk megvizsgálta, és úgy találta, hogy teljesen be-
gyógyult a dobhártya, és nyugodtan bedugaszolhatjuk mindkét
fülét.
Múlt héten Mir-Salim küldött egy szép kis levelet, hogy „indi-
kált a cochleáris implantáció”, minek alapján a fül-orr-gégészünk
kiállított egy beutalót. Ha Mir-Salim időpontot is ad, akkor ezzel
kell majd beballagnom a kasszához… Akkor lesz majd csak fe-
szült a helyzet…

- 12 -
A műtét előtt
2004. július 15, csütörtök
 zfor

Ami a legfontosabb: megkaptuk a betegbiztosító beleegyezését!


Az operáció augusztus 9-én lesz dr. Mir-Salimnál. 5-én megvizs-
gálja még egyszer utoljára, aztán hazazavar minket; 8-án Cs-ék
befeküdnek, 9-én reggel megműtik B-t és este már otthon is lesz.
Azt mondta a doktor, hogy sok értelme nem lenne benntartani B-
t, mert otthon sokkal jobban tudunk rá vigyázni, és a gyerek is
jobban érzi magát az ismerős környezetben.
Hallani először szeptember 1-én fog. Az implantátum ugyan
benn lesz már a buksijában, de a processzort legkorábban négy
héttel a műtét után lehet feltenni. Ennyi időre van szüksége a
sebnek, hogy tökéletesen begyógyuljon. Utána hetenként jönnek
majd a beállítások, merthogy a cochleáris implantátumhoz tarto-
zó beszédprocesszort állandóan állítgatni kell.
Vicces volt, hogy Mir-Salim megkérdezte, milyen színű legyen
a beszédprocesszor. Ennek persze semmi jelentősége sincs az
operáció szempontjából, de szín nélkül nem tudott CI gépet ren-
delni a cégtől. Cs a B hajszínéhez és bőrszínéhez is jól illeszkedő
bézst választotta. Én szívesebben láttam volna egy ezüstmetált.
Nem csak azért, mert egy fiún jól állna egy vagány hi-tech cucc,
hanem mert nem árt, ha látható a dolog. B – ha minden jól
megy – előbb-utóbb ugyanolyan jól fog beszélni, mint a társai, de
hallani sokkal rosszabbul fog – nem árt, ha a leendő tanárait ál-
landóan emlékezteti valami arra, hogy B rosszul hall.
Még egy pár szót a betegbiztosítóról. Úgy tűnik, hogy nagy
szerencsénk volt, mert semmi sem jött be abból a sok rosszaság-
ból, amit jósoltak nekünk. Egyáltalán semmiféle akadályt nem
gördítettek elénk, mind az elővizsgálatot, mind az operációt első
szóra engedélyezték – azt leszámítva, hogy a döntést Düsseldorf-
ban hozták meg, ezért mindkét esetben eltelt egy-két nap az ak-
ták tologatásával. Az ügyintéző is kedves volt, bár láthatóan gőze
sem volt arról, hogy mi az a cochleáris implantátum. Mindegy,
nem is neki kell ezt tudnia, hanem az orvosnak.
B hallása nem javult az utóbbi egy hónapban, sőt, mintha
romlott volna egy kicsit – ha egyáltalán tud még romolni. Régeb-

- 13 -
ben sokszor odafigyelt, ha nagyobb csinnadrattát csináltunk a
háta mögött, sőt, mintha a nevére is odafigyelt volna. Mostaná-
ban viszont semmi ilyesmit nem tudtunk megfigyelni. Cs nagyon
elkeseredett ettől, de szerintem csak arról van szó, hogy kimerült
a hangok varázsa B számára, meg hogy mostanában sokkal érde-
kesebb dolgokkal foglalkozik, mint az alig észlelhető zajok.
Ez az érdekes dolog pedig nem más, mint a világ felfedezése.
Egy hónap alatt teljesen jól megtanult járni, és most vidáman és
kíváncsian veszi birtokba a világ 50 cm felett elhelyezkedő része-
it. Most már tetszőleges távolságokat gyalogol, és csak akkor esik
el, ha valamiért sikamlós a terep: lejtőn oldalazni még nem tud
olyan jól. Tud viszont tolatni: ilyenkor édesen koncentrál az ürge,
és teszegeti hátra a kis sonkáit, közben persze ki van dugva a
nyelve, mert az sokat segít az egyensúlyozásban.
Egyre jobban és biztonságosabban tud mászkálni. Egyedül
felmászik mindenre, amin fokok vannak, legyen az karosszék,
rekamié vagy a konyhaasztal. Jól érzékeli, hogy hova nem tud
eljutni, és hogy hogyan lehet biztonságosan lejutni valahonnan.
Nem is emlékszem rá, mikor esett le utoljára valami magasabb
helyről. Márpedig ez a képesség roppant fontos lesz neki: az im-
plantátum leginkább úgy tud elromolni, hogy rázuhan a páciens
a fejére, pont oda, ahol vékonyabb a csont, és így eltöri az im-
plantátum házát. Ezért aztán nem is nagyon bánom, hogy most
ilyen bátran próbálkozik, tanulja csak meg, hogy hol vannak a
határok.
Sokat játszik, tetszenek neki az építős játékok, a kisvonat,
meg ha fel lehet mászni valamire. A dupló kockákat néha már
össze tudja rakni, a babilont viszont még csak szétszedni tudja –
L legnagyobb bánatára. A kisvonatot össze tudja kapcsolni a va-
gonjaival, és sokat tologatja a saját kis szerelvényét. L roppant
édes volt: az egyik fiókba átpakolt a sajátjából egy jó nagy adag
sínt meg néhány vagont és mozdonyt, mondván, hogy az „B
fiótja”. Sajna B még nem fogja, hogy neki a „saját” fiókjában sza-
badna csak turkálni, és ez joggal dühíti a bátyját.

- 14 -
warum gerade wir
2004. július 25, vasárnap
 zfor

Sie sagten uns jedes mal


die gleiche wahrheit
wie viel
hätten wir manchmal gegeben
für eine lüge
warum gerade wir
warum mußte uns das
und lag es an dir
oder lag es an mir
so früh wandelte sich unsere freude
und nichts ist mehr
wie es früher war
warum gerade wir
warum mußte uns das
und
lag es an dir
oder lag es an mir
die wahrheit war
wie ein stich
der den ganzen körper durchzieht
wir schluckten
und wir verschlucken uns
auch heute noch daran
unser erstes kind
behindert
ich möchte wieder einmal lachen
so richtig ohne jede falte auf der stirn

Keresztanyu szemével
2004. július 31, szombat
 Keresztanyu

Az elmúlt hetet a két unokaöcsémmel töltöttem. A hét egy kicsit


fárasztó volt, ugyanis B reggel, – illetve nekem inkább hajnal –

- 15 -
6-kor kel és este 8-kor ájul el. L egy picit tovább szunyókál, vi-
szont a délutáni alvást néha beváltja vonatozásra, autópálya épí-
tésre és babilonozásra, ezzel kilőve a lehetőségét a délutáni csen-
des pihenőnek. De körülbelül ennyi volt az összes fárasztó dolog
a héten.
Sokkal fontosabb, hogy folyamatosan együtt voltunk és ját-
szottunk. L nagyon aranyos dolgokat talál ki, folyamatosan kér-
dez. Az egyik kedvencem például a házaspár fogalmának magya-
rázata volt. Cs elmagyarázta neki, hogy Apa és Anya egy házaspár
és Papa és Mama is. Erre L megkérdezte, hogy akkor A (a nagy-
néni, vagyis én) akkor házas? Mire megkérdeztük, hogy mire
alapozza ezt. Ekkor L teljesen tudományosan és logikusan kifej-
tette, hogy mivel nekem nincs férjem, ezért csak házas lehetek,
mert nincs párom. Ezekért érdemes korán kelni és későn feküd-
ni.
B egy tündér mosolygós kisbaba. Annyira jó volt figyelni az
embereket a boltban, hogy ahogy totyogott feléjük, egyből elmo-
solyodtak és megszólították, megdicsérték, hogy milyen szép, mi-
lyen aranyos. Ilyenkor elfog a keresztanyai büszkeség.
B egyébként egy nagyon érdeklődő, kutató tekintetű, állandó-
an nyüzsgő, de eléggé öntörvényű baba. Minden érdekli, ami a
keze ügyébe kerül, legyen az heti tévéújság, egy kartondoboz,
kisautó, másik kisbaba, csúszda, fürdető flakon, nyomda, szap-
panbuborék, L játékai, tévé távirányító (ez különösen), digitális
kijelzők, egyéb gombok, hangerő szabályzó bármilyen tévén, vi-
deón, rádión, CD lejátszón és persze az igazi autók. Egyszerűen
úgy tűnik, hogy amióta megtanult járni, igyekszik bepótolni az
elmúlt egy év heverészéssel és kúszással elvesztegetett idejét és
ezt úgy tudja elérni, ha minden a kezébe vesz és megvizsgál.
A tekintete mindenhol ott van. Ha egy picit is a látószögébe
kerül valami, egyből odafigyel, megnézi, hogy mi történik mellet-
te, vagy a háta mögött. Ha épp a földön fekve játszik, azt is ki-
szúrja, ha valaki közelít a háta mögött, mivel a lépteink rezgését
érzi. Ezzel eleinte félre is vezetett minket, mert azt hittük, hogy a
nevére figyel fel, ahogy szólongatjuk.
Nekem igazán most tűnt fel igazán, hogy vele másképp kell
foglalkozni és játszani, mint annak idején L-lel. Mivel állandóan
mozgásban van és felfedező körúton, folyamatosan a nyomában

- 16 -
kell lenni, mivel nem elég, ha hangosan odaszólunk, hogy „B, ne
nyúlj a kályhához, mert meleg!” Ott kell állni mögötte és az is-
mert mozdulattal a látóterében jelezni, ha valamit nem szabad
csinálni, mert veszélyes. A játszóházban is ott poroszkáltam a
nyomában, hogy ne érje semmi baj, nehogy hátulról fellökje egy
másik kisgyerek.
Ennek ellenére nagyon bírom benne, hogy nem szegi kedvét
semmit. Az sem, ha aznap már 25-ször koppant a feje, az sem, ha
kicsit megsütötte a kezét a tűzhely, az sem, ha a nagytesója kicsit
arrébb taszította. Egyszerűen elfogadja, hogy neki mindent meg
kell tapasztalni annak árán is, hogy néha fáj, néha sírunk, néha
nevetünk.
A játszóházban egyébként volt egy nagyon kellemes élmé-
nyünk is, mert találkoztunk egy hallássérült kisfiúval. Ő jött oda
hozzánk, mert kiszúrta, hogy B-nek is fülije van. Ő hallókának
hívta. Kisebb fokú halláskárosodása volt, mert viszonylag érthe-
tően és szépen, választékosan beszélt, kb. 6 éves lehetett.
– Tolhatom a babát az autóban?
– Hát persze, csak szépen óvatosan, mert látod, még picike.
Ekkor olyan óvatosan, ahogy egy hímes tojást fognak, elkezd-
te tolni az autót, közben rám sandítva:
– Jól csinálom?
Nagyon jó érzés volt, hogy van olyan rajtunk kívül, aki így fo-
gadja el B-t és nem azt kérdezi, hogy miért és mióta és milyen
fokon. A gyermeki őszinteség balzsamozta a lelkemet.
B állandóan vigyorog. Mindenki számára tartogat a nap majd’
minden pillanatában egy mosolyt, egy nevetést. Még a számára
idegenek előtt is halvány mosollyal a szája szélén áll meg, ezzel
elbűvölve mindenkit. Ezt még fokozni tudja kis totyogó, imboly-
gó, néha szédelgő lépéseivel, amire mindenki elmosolyodik. Sze-
rintem mosolyterápiában példát lehetne róla venni.
Persze neki is vannak rossz pillanatai, fáradt és nyűgös nap-
jai, amikor akkora toporzékot tud lerendezni, hogy színházi ren-
dezők mutogathatnák a kezdő színészeknek, hogy milyen egy
igazi hiszti. De én ezeket a tudatos jelenteken is nevetek. Annyira
bájosan csinálja!

- 17 -
B egyébként fotós lesz. Már eldöntöttem, hogy ha nagyfiú lesz,
kap tőlem egy nagyon jó fényképezőgépet és megtanítom az ala-
pokra. Bármikor előveszem a gépem – gondolván, hogy elkapok
egy-két pillanatot a jövő merengéseihez – minden kihullik a ke-
zéből és odatrappol hozzám, illetve a géphez és szeretné megka-
parintani. A digitális és a hagyományos gép egyaránt érdekli,
ezért még nem döntöttem el, hogy mit fog kapni. Addig majd
megbeszélem vele.
Sokszor elnézegettem a kis formás fejét és belém hasított a
felismerés, hogy lassan itt a műtét ideje. Tudom, hogy sikerülni
fog, tudom, hogy meg kell csinálni, tudom, hogy a legjobb orvos
fogja műteni, de akkor is nyelem a könnyeimet, hogy micsoda
komoly és bonyolult műtéten kell átesnie. Bármit átvállalnék a
fájdalmaiból, a könnyeiből – mindent.
De sikerülni fog! Egy év múlva, ha mondok neki valamit,
majd válaszol is. Tudom és érzem.
Azt gondolom, hogy azok az emberek kapnak nagy feladatot,
akik el is bírják viselni a feladat terhét. B is ilyen emberke. Még
pici, de máris látszik rajta, hogy meg fog birkózni a rá szabott fel-
adattal.
„Csak az állja ki a próbát, aki rááll, hogy kipróbálja.”
B kipróbálja, mi pedig teljes erőnkkel támogatjuk.

A műtét előtt
2004. augusztus 06, péntek
 zfor

B az elmúlt majd’ három hetet otthon töltötte a nagyszüleinél,


bátyjával és Cs-vel együtt, míg én Berlinben húztam az igát. Hi-
hetetlen, hogy három hét alatt mennyit változott!
Az otthoni jó időben tovább barnult, és mintha nőtt is volna
valamennyit. Szélsebesen totyog, felmászik L emeletes ágyára, és
persze változatlan lendülettel eszik bármit, amit elé rakunk. Saj-
na a hallással nem fejlődött valami sokat, azazhogy mi nem vet-
tünk észre semmit.
Annyi azért feltűnt, hogy mintha egy kicsit többet gagyarász-
na, amikor bent van a füli. De persze szavakat továbbra sem

- 18 -
mond, csak ö-ö-ö-zik, amikor valami felkelti a figyelmét. Ha baja
van, többnyire magas fejhangon sikongat. Zajokra nem reagál,
minta még annyira sem reagálna, mint májusban. Viszont: egyre
jobban figyel a szájunkra. Ez pedig fontos dolog lesz, mert az im-
plantátummal sem fog jól hallani, és a jó szájról olvasási képes-
ségre mindenképpen szüksége lesz.
Márpedig a műtét itt van a nyakunkon! Ma voltunk bejelent-
kezni a kórházban. Sok mindent nem csináltak, csak egy kis vért
vettek, meg az altatással kapcsolatos adminisztrációt bonyolítot-
tuk le. Nem is gondolná az ember, hogy ehhez a pár dologhoz
majdnem 3 óra kell! Hiába, adminisztrációban Poroszország vi-
lágelső.
Délután még felhívott Mir-Salim, merthogy vele nem talál-
koztunk délelőtt. Nagyon aranyosan megadta a magán mobil-
számát, hogy ha valami történne hét végén, azonnal riadóztatni
tudjuk. Sok minden persze nem történhet, de azért ki tudja…
Ezen kívül megbeszéltük, hogy tényleg a bal fület kell műteni,
úgy, ahogy mi gondoltuk. Ennek pedig két oka van: egyrészt a
jobbkezes gyerekeknek a bal agyféltekéjük kicsit fejlettebb, és így
ezen az oldalon hajszálnyit jobbak a CI esélyei; másrészt meg B a
jobb fülére mintha valamivel többet hallana, és mivel a
cochleáris implantációnál teljesen mindegy, hogy milyen volt
előtte a műtött fül, inkább a rosszabbikat szokták műtétre aján-
lani. Kérdeztem Mir-Salimtól, hogy neki nincs-e kedvenc oldala,
de azt mondta, hogy neki mindegy – lényeg, hogy a gyereknek mi
az előnyösebb.
A hétvégét megpróbáljuk úgy eltölteni, mintha egy kutyakö-
zönséges hétvége lenne, és mintha hétfőn semmi, de semmi ér-
dekes sem lenne. Pedig…
Hétfő nagy nap: B cochleáris implantátumot kap!

L megérti
2004. augusztus 08, vasárnap
 zfor

L-nek ma reggel említettem, hogy holnap reggel egyedül marad a


mamájával, és megpróbáltam neki elmesélni, hogy mi is vár B-re.
Négy éves lényével megpróbálta megérteni, amit nem lehet,

- 19 -
vagyis hogy az öccse siket, és hogy holnap korunk legfejlettebb
fülsebészeti eljárása vár „Totyilotomotívéra”. Igazán büszke vol-
tam rá, amikor alig tíz percre rá L nagy lendülettel magyarázta a
mamájának, hogy „tudod, Tatimama, B-nek nincsenek szőjöt a
füjében, és hojnap a dottoj bácsi jat beje egy helyettesítő füjet.”
Hiába, a világ nagy dolgait csak a kisgyerekek értik meg.

- 20 -
A műtét

Melyben Mir-Salim doktor megműti B-t, aki


az operáció után pár nappal már vidáman
jár-kel, és úgy csinál, mintha semmi sem
történt volna.

Soha nem fogom elfelejteni


2004. augusztus 09, hétfő
 zfor

Soha nem fogom elfelejteni, amikor 10 éves koromban elütött


egy Lada, és én 3 méter repülés után szerencsésen megúsztam
egy ladalámpa-lenyomattal a combomon.
Soha nem fogom elfelejteni, amikor felmásztam egy vaskos
törzsű nyárfára, és 8-10 méter magasan eszméltem rá, hogy nem
tudok lemászni.
Azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni B arcát, ahogy a nyug-
tatótól bambán mosolyogva fekszik a tolókocsin, és csak néz, néz
minket, amíg el nem tűnik a kórház folyosóján.
Megvolt a műtét. Bár minden rendben ment, mégsem kívá-
nom senkinek ezt az érzést: csak állsz a kórház várójában, és
semmit, de semmit nem tudsz tenni a gyerekedért.

Az Operáció
2004. augusztus 10, kedd
 zfor

Tegnap nem volt hozzá lelkierőm, hogy leírjam, hogyan is történt


pontosan az operáció. Íme.
Reggel fél hétre rendeltek be bennünket a kórházba. A felke-
lés ugyan eléggé kegyetlen volt, de így legalább megspóroltunk
egy kórházban alvást, aminél valószínűleg csak a vesztőhelyen

- 21 -
alvás a rosszabb. Még szerencse, hogy B korán kelt, így legalább
vele nem kellett küzdenünk.
A kórházban elszállásoltak (egy személyes szobában, tekintet-
tel a komoly műtétre), aztán vártuk a 8 órát. Közben B nagy vi-
dáman felfedezte a környéket, talált egy betévedt bogarat, fel-alá
totyogott a folyosón és általában véve roppant aranyos volt. Sze-
rencsére nem jutott eszébe, hogy éhes vagy szomjas, mert sem
enni, sem inni nem volt szabad. Fél nyolc körül kapott egy kis
nyugtató szörpöt, ami ellen erősen tiltakozott, de a nővér persze
nem hatódott meg tőle, és ügyesen belepumpálta. B a szörptől
egyre laposabban pislogott, a totyogást letottyanásra váltotta, és
hamarosan csak annyira volt képes, hogy anyja öléből bambuljon
a világba.
Röviddel nyolc előtt megvizsgálták, levetkőztették, tolókocsi-
ra tették, és eltolták. Cs-nél eltört a mécses.



Az operációt három órásra tervezték, tehát bőven volt időnk.


Sétáltunk egyet a városban, beszélgettünk, a moziműsort bön-
gésztük, szóval megpróbáltunk egyáltalán nem gondolni rá, hogy
mi folyik most B-vel. Azért fél 11 felé visszamentünk a váróba,
ahol továbbra sem volt semmi fejlemény – egészen fél egyig,
amikor kitolták a mélyen alvó B-t.
Szegény kicsikénkre alig lehetett ráismerni. Cs először azt hit-
te, hogy nem is B az. Nem csoda: a feje be volt pólyálva, a torka
erősen feldagadt, szája duzzadt és szederjes, bőre pedig egészen
sápadt. Ennél még rémisztőbb volt, hogy nagyon nehezen, hö-
rögve lélegzett, a nővérek pedig láthatóan feszülten szaladgáltak
a tolókocsi mellett. B-t áttolták egy intenzív megfigyelőszobába,
ahol rácsatoltak egy csomó szenzort (pulzus, légzésszám, oxigén-
szaturáció, EKG) és megpróbáltak rácsatolni egy infúziót is. Ez
nem ment teljesen problémamentesen, mert a vénái elég gyen-
gécskék, és amelyik látszott, azt már szétfúrták a műtét alatt, de
azért a doktornő csak talált egy még épet.
Közben nagy nehezen kiderült, hogy a feldagadt torok is egy
mellément vénapreparálás eredménye – úgy nézett ki, hogy sike-
rült egy nyaki vénát eltalálnia az aneszteziológusnak, de végül

- 22 -
mégis a szövetbe szaladt a gyógyszer. Azt mondták, hogy ez a da-
ganat hamarosan le fog lappadni.
B gyakorlatilag az egész napot végigaludta. Du. 3-ig az ágyá-
ban, azután viszont csak Cs hasán volt hajlandó megmaradni. Ha
megpróbálta letenni, szegény kicsike utolsó csepp erejét össze-
szedve bágyadtan kapálózott és nyöszörgött – nincs az a szívtelen
anya, aki ezt elviselné. Estére aztán szép lassan normalizálódtak
az eredményei, úgyhogy az infúzió és az EKG kivételével lecsatol-
ták róla a szenzorokat. Nyolctól már le lehetett rakni az ágyába.

Másnap reggel
2004. augusztus 10, kedd
 zfor

Cs hősiesen viselte az éjszakát, ami nem lehetett egyszerű, mert


B többször is felébredt – biztos fájt neki a seb, mert egyébként
nagyon kimerült volt.
Reggel már sokkal jobban nézett ki B, mint tegnap. Eltekintve
a fején díszelgő turbántól egészen úgy néz ki, mint vasárnap.
Némileg még gyengének tűnt, de már evett, ivott, játszott és to-
tyogott, márpedig ez azt jelenti, hogy nagy fájdalmai nem lehet-
nek, és hogy minden rendben van.
Reggel Mir-Salim megvizsgálta a kis páciensét. Azt mondta,
hogy elégedett B állapotával, és hogy holnap részletesen megmu-
tatja, mire kell majd vigyáznunk. A kötést rendszeresen cserél-
nünk kell majd, és biztos van még egy csomó dolog, amire ügyel-
nünk kell. Ja, majd’ elfelejtettem: még tegnap, az operáció során
elvégeztek egy mérést, ami azt mutatta, hogy az implantátum jól
illeszkedik, és hogy minden remény megvan rá, hogy B sokat
profitáljon az implantátumából.

Rendbejött a kiskoma
2004. augusztus 11, szerda
 zfor

Komolyan mondom, megdöbbentő, hogy milyen gyorsan felépült


ez a gyerek. Tegnap este meglátogattuk őket a kórházban, a pici
meg csak pörgött, mint egy duracell elemes nyuszi, megállás nél-

- 23 -
kül. Kergetőzött a bátyjával, „majdnem” megfogott egy verebet,
berregett a szájával és mindenkit elkápráztatott az aranyosságá-
val. Még a turbánja is aranyos: egy csinos sötétkék kötést kapott,
majdnem úgy néz ki, mint egy rapper. Cs beszámolt róla, hogy
visszatért az étvágya is: felkajált fél kiló szőlőt, szendvicseket, sü-
tit és ebédelt is. Egyszóval, nincs itt hiba, rendbejött a kiskoma.



Ma reggel majd letéptem a biciklim pedálját, annyira teker-


tem a kórházba, de persze eredménytelenül: Mir-Salim gyorsabb
volt, mint én, és már fél nyolckor elintézte a betegvizitet. Kicse-
rélte a kötést, megmutatta Cs-nek a sebet, megmutatta a rönt-
genfelvételt, szóval csupa olyan dolgot csinált, aminél én is ott
szerettem volna lenni. Na mindegy, pénteken úgyis vissza kell
mennünk hozzá a zárójelentésért, merthogy ma végre hazajön-
nek.

Végre itthon
2004. augusztus 11, szerda
 zfor

Végre itthon van B! Már nagyon hiányzott a kis szentem.

- 24 -
A régi kerékvágás
2004. augusztus 14, szombat
 zfor

Lassan kezdünk visszaállni a régi kerékvágásba. Ebben B-nek


van a legnagyobb szerepe, ugyanis teljes mértékben régi önmagát
hozza, és így szinte kiprovokálja, hogy mi is úgy foglalkozzunk
vele, mintha nem történt volna semmi. De hát tényleg, mi is tör-
tént volna? Legalább is az ő szempontjából a legnagyobb változás
az, hogy hordania kell a turbánt. Hallani továbbra sem hall, az
majd csak szeptembertől jön.
Eleinte egyébként nem nagyon értettem, hogy miért kell eny-
nyit várni az első beállítással. Az értetlenségemet még csak fo-
kozta, amikor kiderült, hogy a seb nem is varrva, hanem ragaszt-
va van, és hogy hét végére lényegében begyógyult. De tegnap
aztán Mir-Salim megvilágította a dolgot: nem azt kell megvárni,
hogy a seb begyógyuljon, hanem hogy az implantátumot körbe-
nője a csont meg a kötőszövet. A turbán is azért kell igazából,
hogy helyén tartsa azt a kis gézlapot, ami a mechanikus sérülések
ellen véd. Ha felraknánk a processzort és a tappancsot, akkor
elég nagy lenne a veszélye, hogy a tappancs a benne lévő mág-
nessel egyszerűen kirántaná a helyéről a már félig letapadt im-
plantátumot és az bizony nem lenne jó.
Mivel a turbán nem a sebet, hanem az implantátumot védi,
ezért az sem túl nagy baj, hogy B éjszakánként rendszeresen le-
tornázza a fejéről. A sebész szerint jobban is tennénk, ha a kötés
helyett inkább egy kis fejkendőt vagy fejpántot szereznénk be, és
azzal rögzítenénk a gézlapot. A turbánban tényleg úgy néz ki a kis
árvám, mint aki valami nagyon komoly baleseten van túl.
Valami mechanikus védelmet egyébként a későbbiek során is
ajánlatos lesz biztosítani. B-nek ugyanis nagyon vékony volt a
koponyája azon a helyen, úgyhogy nem is lehetett igazán be-
ágyazni a masinát. Ennek az a szemmel is jól látható eredménye,
hogy az implantátum némileg kidudorodik, és ez persze sérülé-
kenyebbé teszi. Azért nem kell nagy dudorra gondolni, és ha
minden igaz, ahogy nőni fog, a dudor is egyre laposabb lesz. Szó-
val, valami fejkendő/satyek/pánt mindig jó lesz a kiskomán.
Majd beszerzünk valami kalózos vagy rapper stílusú kendőt.

- 25 -
A pénteki találkozó alkalmával Mir-Salim kezünkbe nyomta be-
szédprocesszort is. Eddig még nem mertem kibontani a dobozt,
most is itt áll eredeti csomagolásban az asztalon. Amikor a dok-
tor ideadta, csak annyit mondott, hogy vigyázzunk rá, mert
6.000 euró… Hát, lehet, hogy inkább legyűröm a kíváncsiságo-
mat, és meghagyom Szilviának az örömet, hogy kibontsa. Bár Cs
már rágta a fülem, és talán tényleg jó lenne egy pillantást vetni
rá – már csak azért is, hogy lássuk, hiánytalan-e a doboz. Biztos
az, de mégis.
Végre láttam a röntgenfelvételt is. Sajna elfelejtettük ma-
gunkkal vinni a fényképezőgépet, pedig jó lett volna megörökíte-
ni: annyira futurisztikus, émelyítő és mégis csodálatos látvány,
ahogy B kis koponyájában ott tekeregnek a drótok… Jövő héten
még találkozunk Mir-Salimmal, akkor majd megpróbálom lekat-
tintani.
A „régi kerékvágásról” jut eszembe, hogy azért nem teljesen
lesz már minden ugyanolyan, mint az operáció előtt. Megfogad-
tam ugyan, hogy mindent ugyanúgy fogok csinálni, mint régeb-
ben, de egyvalamiről le kell mondanom. Régebben L-t is, B-t is
szívesen dobáltam. Ettől persze az összes nagymamának égnek
állt a hátán a szőr, és eleinte Cs sem rajongott a dologért, de so-
sem történt baj, és a srácok meg én is nagyon élveztük. Mostan-
tól viszont sajna slussz a dobálásnak. L már amúgy is túl hosszú,
B-t pedig nem merem feldobni. Ez van, srácok. Betoji az apátok.

Tíz nappal a műtét után


2004. augusztus 17, kedd
 zfor

Szerencsére nincs miről írnom. B továbbra is jól érzi magát, lát-


hatóan semmiben sem befolyásolja a nemrég lezajlott műtét.
Mostanra azzal is felhagyott, hogy a kötést lerángassa; szerintem
ez azt is jelenti, hogy a sebe nemcsak hogy nem fáj, de nem is fe-
szül és nem is viszket. Ellenkező esetben biztos állandóan ott ma-
tatna.
Így viszont nekünk kellett a kötést levenni és kicserélni, im-
máron sokadszorra, mert a fehér kötözőpólya rendszerint az első
nap végére terepszínű, később pedig matt szürke lesz.

- 26 -
Koponyaröntgen
2004. augusztus 23, hétfő
 zfor

Csak várok, várok, hogy legyen valami írnivaló, de csak nem aka-
ródzik semmi sem történni… Ez azért persze túlzás. Igaz, hogy a
hallással továbbra sem történt előrelépés, de azért egy-két újdon-
ságról be tudok számolni.
Még múlt hét csütörtökön voltunk látogatóban Mir-Salimnál.
Szerette volna még egyszer megnézni, hogy hogyan halad a seb-
gyógyulás, meg akadt még egy kis adminisztráció is. A sebbel és
B fülével nagyon elégedett volt, láthatóan tetszett neki a munká-
ja. Igaz ami igaz, tényleg szépen begyógyult a seb, B jól érzi ma-
gát, az NRT eredmények jók voltak, tehát nincs ok panaszra.
Sikerült lefényképeznem B koponyaröntgenét is.

Úgy kell elképzelni, mintha a kép B homloka felől készült vol-


na. A kép jobb oldalán – tehát B bal füle mögött – jól kivehető az
implantátum nagy, lapos korongra emlékeztető jelfeldolgozó ré-
sze, valamint az abból felfelé induló dupla tekercs, ami lényegé-
ben az antenna. A kép jobb alsó részén pedig ott tekereg az elekt-
róda. Az elektróda jobb felén lévő nagyobb hurok azt a célt
szolgálja, hogy B növekedése során legyen elég pótkábel, és ne
kelljen emiatt újraműteni. Az elektróda bal vége pedig a legérde-
kesebb rész: itt hatol az elektróda jelátadó mátrixa a csigába. Jó
képzelőerővel és kellően erős pápaszemmel még a csiga halvány
foltja is látható, Mir-Salim golyóstollának nyomával egyetemben.
Cs unszolására felbontottuk a beszédprocesszor dobozát is.
Igazából semmi látványos dolog nem volt benne. A beszédpro-

- 27 -
cesszor nagyjából úgy néz ki, mint a mostani füli, csak egy kicsit
nagyobb, és kilóg belőle a tappancs. Persze ezen a két fontos
elemen kívül volt még egy-két hasznosság a dobozban, pl. ütésál-
ló védődoboz, használatot bemutató videokazetta, rögzítőgumi,
stb. Ja, és a poén: egy egész készlet tiri-tarka borító a beszédpro-
cesszorra… Tisztára, mint amikor a tizenéves kiscsajok naponta
cserélgetik a mobiljuk előlapját, mert az annyira vagány.

Szilviánál
2004. augusztus 26, csütörtök
 zfor

Kedden voltunk Szilviánál. Már jó régen nem találkoztunk, fel-


váltva voltunk szabadságon, azután meg a műtét miatt maradt ki
a látogatás. Igazából most sem sok minden történt. Átnéztük a
beszédprocesszoros dobozt, elmagyarázta, hogy melyik kiegészítő
elem mire jó és felírt még egy-két apróságot, amire valószínűleg
szükségünk lesz. Kicsit fura, de a Cochlear pont a legolcsóbb dol-
gokon spórol: kisgyerekeknél nagyon hasznos, ha a beszédpro-
cesszort nem csak ráakasztják a fülre, hanem egy egyszerű gumi-
gyűrűvel rögzítik is. Na, pont ez a gumigyűrű hiányzik – kb. 2
euróba kerül majd. Ezen kívül csináltatnunk kell majd egy új il-
lesztéket. Ennek ugyan már semmilyen szerepe nem lesz a hal-
lásban, de jól használható a processzor rögzítésére.
Úgy néz ki, óvoda ügyben is haladunk. Még a múltkorában
tanácsolták Cs-nek, hogy próbálkozzunk meg a közelünkben lévő
ovival, mert az egy integrációs ovi, és talán van helyük is. Tegnap
beszéltünk is az óvoda vezetőnőjével, és talán tényleg menni fog
a dolog.
Mint kiderült, normális helyük biztosan nincs még egy dara-
big, de integrációs helyük van. Úgy működik ugyanis a dolog,
hogy az óvoda kap egy bizonyos keretszámot a normális gyere-
keknek, meg egy kiegészítő keretet a hallás-, mozgás-, és szelle-
mileg sérült gyerekeknek. A csoportok kevertek, tehát a sérült
kicsik együtt vannak egészséges társaikkal, de velük persze külön
is foglalkoznak. A sérülés fokától függően jut 2-5 kisgyerekre egy
plusz gondozó, akinek többnyire szakirányú képesítése is van. Ha
minden igaz, B egy kis hallássérült társával együtt kapna egy sa-

- 28 -
ját gondozót is, és 8 másik, egészséges gyerekkel járna egy cso-
portba.
Persze az egész együtt jár egy csomó adminisztrációval, de
van még időnk. B fejlődésétől függően jövő tavasszal vagy nyáron
kerülne oviba. Szilvia ajánlkozott, hogy szívesen elkíséri B-t egy
két alkalommal, és segít a gondozónőnek a szakma elsajátításá-
ban. Ennek az ovi vezetőnője örült is, mert mint mondta, mindig
szűkében vannak a szakembereknek, az óvónők pedig szívesen
tanulnak.

Tessék szorítani!
2004. augusztus 31, kedd
 zfor

Körülbelül holnap ilyenkor kapcsolják be B beszédprocesszorát.


Tessék szorítani!

- 29 -
Lépésről lépésre

Melyben működésbe lendül a technika, és B


életében először meghallja Anyukája hang-
ját.

A bekapcsolás
2004. szeptember 02, csütörtök
 zfor

Nos, a várt eufória elmaradt, de végül is jól sikerül a CI bekap-


csolása.
B a szokásos egy órás autózás után is vidáman és elevenen ér-
kezett meg a halláscentrumba. Szilvia is hamarosan megjelent, és
nemsokára a kis beállító szobában voltunk mind a hatan: Szilvia
és Klaus, akik a beállítást végezték, K mama, Cs, én, na meg per-
sze B. Először nem B saját processzorát rakták fel, hanem egy
másikat, ami alkalmasabb a programozásra.
A programozás maga ugyanis egy elég bonyolult dolog. Kell
hozzá egy számítógép, egy különleges szoftver, egy műszer, ami a
számítógép és a beszédprocesszor közötti kommunikációt végzi,
no meg egy beszédprocesszor, ami rendelkezik olyan bemenettel,
amire a műszert rá lehet csatolni. Ha ez mind megvan, akkor fel-
rakják a beszédprocesszort a páciensre, és bekapcsolják.
Ebben a pillanatban elvileg már hall valamit a páciens, de
csak elvileg, mert ilyenkor a lehető leghalkabb programot akti-
válják. Hogy ezt meg lehessen érteni, rajzoltam egy kis ábrát.

- 30 -
Az egészet kb. úgy kell elképzelni, mint egy
hangerősségszabályozó-pultot. (Lényegében az is!) A huszonkét
oszlop huszonkét hangmagasság-tartományt képvisel, kezdve a
nagyon mély dörmögéstől egészen a nagyon magas visításig. Az
emberi hang kb. az 5-15 sávban van. Egy oszlopon belül két
csúszka és egy kék jelölés van. A kék jelölés jelzi azt a legkisebb
áramerősséget, amit az elektródának le kell adnia, hogy a halló-
ideg azt egyáltalán észrevegye. Ez alatt (zöld csúszka) nincs sok
értelme ingerelni, mert a hallóideg nem vesz észre belőle semmit,
sokkal nagyobb áramerősséget (piros csúszka) viszont nem sza-
bad alkalmazni, mert az fájdalmat okozna a páciensnek.
A kék jelölés szintjét az operáció alkalmával mérte le Dr. Mir-
Salim. Ez volt a kiindulópontja a tegnapi beállításnak is. Klaus a
processzor bekapcsolása után szépen fokozatosan tologatta felfe-
lé a piros csúszkát, Szilvia pedig B-vel játszott. Közben mind a
ketten feszülten figyelték B reakcióit. Legfontosabb az volt, hogy
erősebb zajokra se pislogjon, de azért észrevegye a zajokat. Egy-
értelmű jelzést ugyan nem láttunk, pl. hogy felkapta volna a fejét
a zajra, de láthatóan furcsán viselkedett: nem tudott a játékra
koncentrálni, kipirult, körbe-körbe kukucskált kérdő tekintettel.
Nyilván nem tudott mit kezdeni az új, de nagyon gyenge impul-
zussal.
A zöld csúszkát is egy kicsit lejjebb tolták. Ez azért fontos,
mert a hallóideg a CI aktiválása után fokozatosan egyre érzéke-
nyebb lesz, és egyre kisebb áramerősséget képes észlelni. Később
sor kerül majd újabb NRT mérésekre, és akkor pontosan tudni
fogjuk, hogy hova kell rakni a kék jelzést – addig is Klaus tapasz-
talatára hagyatkozunk.

- 31 -
B egészen jól tolerálta a hosszadalmas procedúrát. Kezdetben
ugyan megpróbálta levenni a beállításhoz használt, bumfordi
masinát, de a saját, kisebb gépét egyszer sem vette le. A beállítás
végeztével békésen játszogatott Szilvia szobájában, mintha mi
sem történt volna. Sajna ekkor sem tudtunk olyat megfigyelni,
hogy zajra felkapta volna a fejét. Szilvia persze észrevette, hogy
kicsit csalódottak vagyunk az elmaradt reakciók miatt, és elma-
gyarázta, hogy ez a beállítás nagyon halk, másrészt B nem tud a
hirtelen rászakadó információtömeggel mit kezdeni.
Kb. úgy lehet ezt az impulzust elképzelni, mintha az ember éj-
szaka, alvás előtt bekapcsolna öt-hat rádiót, mindegyiket ráhan-
golná egy tetszőleges idegen nyelvű hírműsorra, és mindegyiket
nagyon halkra állítaná. Egy ideig nyilván zavarna minket egy ef-
féle zaj, és akaratlanul is megpróbálnánk belőle valami értelmet
kihámozni, de aztán feladnánk, agyunk sikeresen ignorálná a
zagyva információáradatot, és a rádiók mellett is békésen elalud-
nánk.
Nos, most az a feladatunk, hogy megtanítsuk B-nek: bizony,
van értelme a hangoknak.

Egy hónap Berlinben


2004. szeptember 04, szombat
 Katimama

Egy hónapot töltöttem már itt Berlinben, jelen voltam B unokám


minden fontos lépésénél, amelyet annak érdekében tett, illetve
tettünk, hogy mihamarább meghalljon bennünket, a társait, a
telefont, a zenét, az utcán az autót, a szirénát, a madárcsicser-
gést.
Már tele vagyunk reménnyel, az első nehéz akadályon, a mű-
téten és az első beállításon túl vagyunk. Még nem látjuk a csodát,
de árgus szemmel figyeljük B minden reakcióját. A CI beállítását
követő két napon annyit vettünk észre, hogy „lecsöndesedett” a
kicsi. Kissé álmos szemmel, és csodálkozva nézelődött, mintha
most látna először mindent. Azonkívül rendkívül gyorsan elfá-
radt, pedig máskor sokkal többet fut, mászik. A harmadik napon
már úgy tűnt, hogy kezdi feldolgozni a látottakat–hallottakat(?).
Délután a játszótéren megint birtokba vette a mászókát és a

- 32 -
csúszdát, Cs és én nem győztünk utána szaladgálni. Vigyázni kell,
hogy minél kevesebbszer essen el és főleg a fejét ne üsse be, ezért
azután én mind az 53 évemmel mászok és csúszdázok, vigyázok,
hogy egy kedves gyermek ne öntsön a fejére homokot. Még arra
is vigyázni kell, az én édes B-m ne lopkodja össze a német kispaj-
tások játékait, persze én is elismerem, hogy a szomszéd kisautója
mindig zöldebb.

Egyébként a humorérzéke szerencsére megmaradt, ami sze-


rintem nagyon fontos. Ha a mutatóujját fölmutatja, és közben
rosszallóan csóválja a fejét, akkor tudni lehet, hogy vagy már el-
követett, vagy csak készül elkövetni olyasmit, amit nem szabad.
Ezek után édesen ránk mosolyog, hogy nekünk minél nehezebb
legyen összeráncolni a homlokunkat.
Péntek délután még egy dolgot vettünk észre. Ez a hallóka –
egy technikai csoda – pici, mint a kisujjam, ki van találva rajta
minden, mikrofon, állítógombok, elemtartó… Azért egy 15-16
hónapos babának mégis lehúzza a fülecskéjét, és előfordul, hogy
lepottyan. Persze nem esik le teljesen, mert a ruhájához van erő-
sítve. Egy ilyen esetnél úgy döntöttünk, hogy vegyük le a füléről a
készüléket, nehogy belemenjen a homok. A nagy játékban ezt a
mozdulatot észre sem vette B, csak néhány perc után kezdte ta-

- 33 -
pogatni a fejét, mintha kereste volna a hallókát. Úgy gondoltuk
Cs-vel, hogy ez jó jel, remélhetőleg megszokta, hogy van, és a jö-
vőben a szó szerinti nehézségek ellenére is meg fogja szeretni a
szerkezetet, és az általa szerzett élményeket.
Még 4 alkalommal kell állítani a hangerősségen, amit a CI
központban végeznek el hetente egyszer. Ekkor megközelítőleg
eléri a normál hangerőt. Ezután már csak ritkábban kell
finomítani a beállításon. Az egész egy hosszú folyamat, amire
minden szakember előre figyelmeztetett. Szóval a recept: türe-
lem, odafigyelés, határtalan lelkierő, fáradhatatlanság, és sok
humor. Erre az egész környezetnek, a családnak, de főleg Cs-nek
és Z-nek, meg persze L-nek lesz nagy szüksége. Sajnos az én re-
pülőm holnap hazavisz, és minden ami a reggeli ébredéstől az
esti altatásig történik, az a szülők feladata lesz. Persze tudom,
hogy mindent úgy csinálnak, ahogy kell, és ezentúl legfeljebb
némi lelki támaszon kívül nem sokat tudunk nyújtani a távolból.
Éppen ezért azon leszek, hogy vagy én tudjak újra eljönni, vagy
Ők jöjjenek mihamarabb haza, mert nagyon jó volt velük lenni.

A második beállítás
2004. szeptember 07, kedd
 zfor

Délelőtt megvolt a második beállítás is. Bár a körülmények nem


voltak éppen optimálisak, azért úgy érzem, jól sikerült.
Kezdődött azzal, hogy B éjszaka nem nagyon tudott aludni.
Valószínűleg a fogai jönnek – két szemfog egyszerre, ajjaj – és
emiatt benáthásodott, amitől viszont kiszáradt a torka. A bőgés
persze nem tesz jót a kiszáradt toroknak, tehát még jobban bő-
gött. Szóval sem ő, sem Cs nem aludt valami sokat éjszaka. Ezt
még megtetézte, hogy most először tömegközlekedéssel mentünk
a halláscentrumba, ami tetszett ugyan B-nek, de a sok újdon-
ság – viliga, Alex, U-Bahn – a maradék erejét is elvette. A beállí-
tás első negyedóráját még átvészeltük valahogy, de azután a ki-
merültségtől végleg eltört a mécses, és csak zokogott, zokogott
megállíthatatlanul.
Maga a beállítás egyébként jól ment. Szilvia és Klaus megint
együtt állították a programot: Klaus a szoftvert kezelte, Szilvia

- 34 -
meg B-vel játszott. Egy kis favonatot tologattak, miközben Szilvia
„susuzot” hozzá. És szemben az eddigiekkel, B most egyértelmű-
en felfigyelt Szilvia produkciójára! Ahogy Szilvia abbahagyta a
susuzást, B a vonatra figyelt, amikor újrakezdte, megint Szilvia
száját nézte. És láthatóan tetszett neki a dolog: bár alapvetően
rossz hangulatban volt, ennél a produkciónál mégis mosolyogva
figyelt.
Nemcsak a beállítást módosítottuk, hanem gépet is cserél-
tünk a halláscentrum jóvoltából. B eddig egy fül mögött hordha-
tó, kompakt modellt viselt (Cochlear EsPrit 3G), amit most lecse-
réltünk egy kölcsön kapott táskás modellre (Cochlear Sprint).
Bár a fül mögötti összességében kisebb és könnyebb, de a fülnek
kell az egészet megtartania, ehhez pedig B füle még nem elég
erős. A füle méretével nem volt gond, de állandóan lepottyant
róla a processzor. Ha meg rágumiztuk és illesztékkel rögzítettük,
akkor bepirosodott a fülkagylója; egyszóval kényelmetlen volt
neki. A táskás modellnél a fülre csak a mikrofon kerül, ami való-
ban apró és könnyű, az elemek és a processzor, azaz a nehéz ré-
szek egy kis masina formájában egy hátizsákszerű kis táskába ke-
rülnek. Ez a forma sokkal jobban kontrollálható is. Szabadon
tudjuk a mikrofon és az impulzus szintjét szabályozni, kettő he-
lyett négy programot tud menteni, és számunkra is hallható
hanggal jelzi, ha lemerült az elem. Azt hiszem, kisgyereknél ez
sokkal kényelmesebb megoldás, mint a fül mögötti modell.

Átlagos pillanatok, mérföldkövek


2004. szeptember 12, vasárnap
 Csili

Belegondoltam, hogy ami egy átlagos családnak egy átlagos pil-


lanat, az nálunk mérföldkőnek számít.
Így volt ez az első beállítás alkalmával is, amikor B apukája
karakteres hangjára felkapta a fejét, vagy az asztalon gördülő épí-
tőkocka elemre csodálkozva pillantott, annak hangjára reagálva.
Azt az örömöt pedig meg sem kísérlem leírni, amikor a második
beállítást követően sziszegtem neki, és rám mosolygott! Ezek
után roppant kíváncsian várom a holnapi napot, amikor még
erősebbre állítják B készülékét.

- 35 -
Harmadik beállítás
2004. szeptember 13, hétfő
 zfor

Ma csak Klaus volt ott a heti beállításon – Szilviának más prog-


ramja volt – de ez nem akadályozta abban, hogy megint egy jó
beállítást csináljon. Egyre jobban bírom ezt a Klaust: szakmailag
kompetens, végtelenül kedves, és látszik rajta, hogy szereti amit
csinál.
Egy NRT-vel3 kezdtünk, ami többek közt azt méri, hogy mek-
kora az a legkisebb áramerősség, amit már észrevesznek a halló-
idegek. B persze nem könnyítette meg Klaus dolgát: egy világért
sem akart egy helyben csücsülni, úgyhogy Cs végig megpróbálta
különböző játékokkal egy helyben tartani. Ezt a mérést eddig
csak közvetlenül az operáció után végezték el, és mint kiderült, az
eltelt röpke másfél hónap alatt is sokat fejlődtek B hallóidegei.
Főleg a mélyebb frekvenciákon „combosodtak meg”, itt jóval erő-
sebbre lehetett állítani a hangerőt. De egyébként is differenciált
lett a beállítás: eddig – pontos mérés és visszajelzés híján –
Klaus mind a 22 csatornát hasonlóan állította be, most viszont
egyenként tologatta a piros és zöld csúszkákat.
A különbség egyből érzékelhető volt: B rögtön és nagyon
élénken reagált az erősebb zajokra, de a normál beszédhangot is
észrevette. Igazán mókás volt, amikor valamelyikünk sziszegett
egyet, és B kíváncsi tekintettel mustrált végig mindhármunkat,
majd amikor a „bűnöst” megtalálta, elmosolyodott. Úgy látszik,
hogy ezzel a beállítással már tényleg megnyílt előtte minden
normális hang, nem csak a mély és erős hangok, amiket eddig a
hallókészülékkel esetleg hallhatott.
Klaus úgy gondolta, hogy ez a beállítás már elég közel van B
optimális beállításához, és hogy a következő két találkozó alkal-
mával már csak finomításokra lesz szükség. A cochleáris
implantáltaknál a leggyengébb és legerősebb hangerősség közt
többnyire 50-60 egység van, B-nél most 45-50 egységnyi ez az
érték. Ez a harmadik beállítás után egészen jó, ráadásul mindezt
viszonylag alacsony áramerősség mellett éri el.

- 36 -
Hazafelé Cs megkérdezte, hogy akkor most szerintem mit hall B,
és ugyanezt kérdezték kollégáim is. Nos, erre elég nehéz vála-
szolni, de az irodalom szerint a cochleáris implantátummal
majdnem mindent hall a páciens, csak éppen másként. A hallás-
küszöb kb. 30 dB lehet, ami azt jelenti, hogy 1 méterről a sutto-
gást más meghallhatja; de B valószínűleg még csak a normális és
hangos beszédnél tart. Ugyanakkor a hang iránya egyáltalán nem
érzékelhető, azaz az implantátum használójának körbe kell néz-
nie, ha új hangot hall. Ezt B-nél is szépen megfigyelhettük a szi-
szegős játékunkkal. És ami a legnagyobb különbség, az a hang-
minőség: a cochleáris implantátum hangja fémes és töredezett.
Ha el akarjuk képzelni, hogyan hallanak a cochleáris
implantáltak, akkor képzeljük azt, hogy a világ hangjait egy töl-
cséres gramofonra rögzítik, és mi ezt a gramofont egy első világ-
háború előtti telefonon keresztül hallgatjuk. Ez nem éppen az,
amit mi megszoktunk, de hall vele az ember, és érti, amit mon-
danak neki. És ez óriási dolog: a siket nem siket többé.

Betörtek a halláscentrumba
2004. szeptember 20, hétfő
 zfor

A mai beállítás elmaradt.


Úgy látszik, Berlinben is akad éppen elég gátlástalan és korlá-
tolt ember, aki képes egy gyógyításra szakosodott intézménybe
betörni. Elvitték a halláscentrumból a beállításhoz használt mű-
szerek egy részét, nem törődve azzal, hogy azok más célra teljes-
séggel használhatatlanok.

A negyedik beállítás
2004. szeptember 21, kedd
 zfor

Mégis sikerült ezen a héten is új beállítást készíteni! Mint kide-


rült, a legfontosabb helyiségekbe nem jutottak be a betörők, úgy-
hogy a beállító szoba – eltekintve az ablakon és ajtón díszelgő
repedésektől – épen maradt. Klaus viszont tegnap volt utoljára,

- 37 -
mától szabin van, úgyhogy őt elszalasztottuk… Sebaj, Szilvia is
ügyesen kezelte a gépet.
Megint készítettünk egy új NRT-t, ami némi változást is mu-
tatott. Ennek megfelelően a magas hangtartományokban kicsit
csökkentettük a hangerőt, de egyúttal 6-10 egységet erősítettünk
is az összes elektródán. A jelenlegi beállítás már majdnem elérte
a végleges erősséget. Ezen Szilvia kicsit meg is lepődött: ő leg-
utoljára a második beállítás alkalmával látta B-t, amikor sze-
génykém végigbőgte az egész procedúrát, és ehhez képest tényleg
óriási volt most a változás. B most már egészen megbízhatóan
reagál a legtöbb zajra, különösen a magasabb, sziszegő hangokra
kapja fel a fejét, de általában szépen felfigyel mindenre.
Amúgy a mostani beállítás egy kicsivel könnyebben ment,
mint eddig. Volt ugyanis egy nagy segítségünk: L. Amíg Szilvia B
készülékével piszmogott, L ott játszott az asztalnál egy kis favo-
nattal, és ezzel teljesen jól le is kötötte B figyelmét. Egyébként is
aranyosan viselkedett: amíg a beállítással foglalatoskodtunk,
szépen csendben játszott, amikor pedig már ráértünk, alaposan
kikérdezett minket, hogy mit is csináltak a „betöjő bácsit”. Imá-
dom, amikor ilyen kis aranyosan kíváncsi!

Behindertenausweis
2004. szeptember 22, szerda
 zfor

A nagy izgalomban teljesen elfelejtettem megemlíteni, hogy meg-


jött a Behindertenausweis4. Ezt meg hogy hívják magyarul? Ta-
lán „siketigazolvány"?
Jó, hogy megjött végre. Most már egy papír is emlékeztet ar-
ra, hogy B siket.

Szalad, mászik, huncutkodik


2004. szeptember 24, péntek
 zfor

B ugyan gyorsan fejlődik a cochleáris implantátummal, de azért


annyira nem gyorsan, hogy szerda óta számottevő változásról be-

- 38 -
számolhassak. Úgyhogy most írok egy kicsit arról, hogy hogyan
fejlődik a fülén kívüli része.
Nemrég volt 16 hónapos. Már nemigen emlékszem arra, hogy
L ilyen idősen miket csinált, de B roppant ügyes. Mostanában
kezd próbálkozni a szaladással, merthogy járni már remekül tud.
A szaladásban azért még van hova fejlődnie, egyelőre csak egy
emelt tempójú séta jön össze. De nem féltem, biztos hamar meg-
tanulja majd. Mászni is remekül tud: egyedül fel tud mászni a
saját etetőszékére, onnan pedig az étkezőasztalra; de a játszótéri
csúszdákra is fel tud kapaszkodni. Lefelé még egyelőre nem megy
a dolog, úgyhogy kerülget minket a frász, hogy mikor esik le. Sze-
rencsére az eddigi esései egy-egy púpon kívül mást nem okoztak,
úgyhogy B továbbra is töretlen kedvvel – és végtagokkal –
próbálkozik a kapaszkodással.
Az utóbbi hónap fejleménye az is, hogy most már meglehető-
sen gyakran és sokáig együtt játszanak L-lel. Ebben persze L-nek
is oroszlánrésze van: mostanában olyan tündérien viselkedik a
kisöccsével, hogy alig győzünk ámulni. B eddig is rajongott a
bátyjáért, de most, hogy a kicsi már majdnem normálisan tud
játszani L játékaival, a rajongás kölcsönös lett. Továbbra is B
nagy kedvencei közé tartozik a nagy műanyagautó, amire rá tud-
nak ülni. Ezzel felváltva kocsikáznak: hol B ül rajta és L tolja, hol
fordítva. Szoktak fogócskázni is a konyha és nagyszoba között,
gondolom, alsó szomszédunk nagy örömére…
Bár a szobatisztasággal még sehogy sem állunk, azért erősen
reménykedem, hogy nála hamarabb elfelejthetjük a pelust, mint
L-nél. B mindig nagy érdeklődéssel lesi, hogy a bátyja hogy intézi
a dolgát, sőt, egyszer-kétszer már utánozni is próbálta. Csak arra
nem jött még rá, hogy nem elég a vécé elé állni, hanem pisilni is
kell.
De amúgy is olyan, mint egy kismajom: amit lát, azt utánozza.
Már jó ideje rendszeresen egyedül mossa a fogát, amiből már van
vagy 12. Pohárból szívószállal issza a tejet. Pelenkázásnál, reggel-
este aktívan közreműködik az öltözésben és vetkőzésben: bár
nem szeret öltözni, de azért tartja, dugja a kezét és próbálkozik a
cipőjét felvenni.
B nagy huncut: majdnem mindig többször is próbálkozik a
tiltott dolgokkal, és közben lesi, hogy most közbeavatkozunk-e. A

- 39 -
legnagyobb show az, amikor elkezd valami huncutságot művelni,
utána meg ránk nézve mutatja a kis ujjával, hogy nem-nem; pont
úgy, ahogy Cs szokta neki mutatni. Meg kell zabálni!

Rövid a magyar várólista


2004. szeptember 24, péntek
 zfor

Tegnap mondta F papa, hogy B-t otthon is előjegyezték


cochleáris implantációs műtétre, méghozzá októberre. Persze
számunkra ennek már nem sok jelentősége van, le is mondtuk a
műtétet, de azért mégis örülök ennek a hírnek. Ez azt jelenti,
hogy ha valaki hamar észleli a problémát, akkor otthon is meg-
kaphatja a kisbabája a cochleáris implantátumot, még mielőtt
két éves lenne.
Ezek után tényleg csak azt üzenem mindenkinek: figyelje ár-
gus szemekkel a környezetében lévő babákat, és a legkisebb gya-
nú esetén irány a fül-orr-gégész. És addig ne is nyugodjon, amíg
egy OAE5 vagy egy BERA nem igazolja, hogy a baba jól hall.

Az ötödik
2004. szeptember 27, hétfő
 zfor

Óriási meglepetésemre Klaus és Szilvia ma teljesen új programot


készített. Egy NRT-vel kezdtek, pont úgy, mint múlt héten, de
ellentétben a múltkorival, ezúttal egészen erős és pontos ered-
ményeket kaptunk. Az eredmények alapján Klaus a régi beállítást
sutba dobva egy új beállítást töltött fel.
Hát mit mondjak: óriási a különbség. Már múlt héten is el
voltunk tőle ájulva, hogy B mennyivel többet hall, mint előtte, de
most még ezt is felülmúlta. Mindenféle zajra, zörejre odafigyel és
élvezettel próbál zajokat kelteni. Hogy érzékelhető legyen B hal-
lásküszöbje, leírok egy esetet.
Klaus a beállítás után a szokásos módon figyelte, hogy B ho-
gyan reagál a zajokra, és Szilviával együtt nagy elégedettséggel
nézte, ahogy B sorra rácsodálkozik a különféle zajokra. Egy idő
után kiosont, és eltűnt a szomszéd szobában, ami kb. 4-5 méterre

- 40 -
volt a beállítástól. B persze gondtalanul tovább játszott, gondo-
lom el is feledkezett Klausról, aki egy idő után kidugta fejét a
szomszéd szoba ajtaján, és normál hangerővel egy s hangot
adott. B erre egyértelműen felkapta a fejét, majd körbenézett,
Klaust keresve. Azt hiszem, ennél szebb igazolását nem is kap-
hattuk volna, hogy B mekkora lépésekkel halad.
Persze sok időnek kell még eltelnie, amíg B az első szavakat
kimondja. Szilvia azt mondta, hogy nem szabad elkeserednünk,
ha a kezdeti rohamtempójú fejlődést egy látszólag kevésbé ered-
ményes időszak követi. De időnk van, főleg B-nek: hisz még
nincs másfél éves sem.

Már hall minket: jobb tán nem is lehet


2004. szeptember 27, hétfő
 zfor

Ha susogunk neki – a fiunk kacag.


Ha nagyokat tapsolunk, a fiunk kacag.
Ha vele nevetünk, velünk nevet.
Már hall minket: jobb tán nem is lehet.

- 41 -
Megérti és használja

Melyben B rohamos tempóban pótolja be,


amit elszalasztott élete első pár hónapjá-
ban. Az első valódi szavai.

Újra Bányán
2004. október 03, vasárnap
 zfor

Végre itthon! Mármint Magyarországon. Minden évben annyira


várom, hogy végre egy-két hetet eltölthessek Bányán, és kétség-
telen, hogy erre a legalkalmasabb az ősz.

A nagyszülők öröme
2004. október 11, hétfő
 zfor

Szegény kis apróság teljes mértékben benáthásodott. Hiába, itt


az ősz; mi meg már hozzászoktunk, hogy az összes kisgyerekünk
októbertől áprilisig beteg. Bár igaz ami igaz, L most egészen jól
bírja a strapát.
Végre a nagyszülők is láthatták, hogy B mennyit hall. Persze
most is szembesülhettünk a ténnyel, hogy a műtét ellenére sem
tökéletes a hallása; de azzal is, hogy azért figyel a hangokra-
zajokra, és egyre többször maga is próbálgatja a hangos kommu-
nikációt.

- 42 -
Tegyük vissza a tappancsot!
2004. október 20, szerda
 zfor

Először egy kis összefoglaló a múlt hétről. Nem a halláshoz kap-


csolódik, de tanulságos: egyik este sült halat, pontosabban pon-
tyot vacsorázott a család, és mivel a kicsik élnek-halnak a halért,
B is kapott belőle. Cs ugyan szálkázta nekik, de egyik pillanatban
B zokogásban tört ki, és nem is akarta abbahagyni. Egy ideig ta-
nácstalanul álltunk ott, próbáltuk vigasztalni szegénykémet –
sikertelenül – aztán beviharzottunk Kaposvárra az ügyeletre. A
doktornő lesújtó hangnemben tudatta velünk, hogy mekkora fe-
lelőtlenség babának halat adni, de azért a vizsgálatot szakszerűen
és alaposan elvégezte. Szálkát ugyan nem talált, de kiderült, hogy
a nátha B fülére kúszott, és a torka is vörös, úgyhogy egy eper ízű
antibiotikummal felszerelkezve mehettünk vissza Bányára. Más-
napra B rosszkedve is elmúlt, az antibiotikum – amit egyébként
imád – pedig hamarosan elmúlasztotta a megfázást. Mi meg szé-
pen tudomásul vettük, hogy ezentúl csak fagyasztott, előpaníro-
zott tengeri halrudacskákat kapnak, pedig mennyivel finomabb a
potyka!
Még a múlt héten átváltottam a processzort a 3-as programra.
Erre a helyre Klausék egy erősebb beállítást mentettek, mond-
ván, hogy a szabi alatt két lépcsőben erősíthetünk. Nos, ezzel
tényleg jobban hall, de az is igaz, hogy főleg reggel, ébredés után
az erősebb zajokra hunyorog. Ez annak a jele, hogy ez már talán
túl sok, de azért nem kapcsoltam vissza, mert egy fél óra alatt
hozzászokik, és nap közben meg sokkal szebben reagál vele.
Már csak azért sem aggódok a nagyobb hangerő miatt, mert B
kezdi megszeretni a fülijét. Ha lecsúszik a tappancs, akkor szo-
kott jönni, hogy tegyük vissza, és reggelente is közreműködik a
gép cseppet sem egyszerű felvételében. Legjobban persze a levé-
tel meg neki: amikor fürdeni megyünk, akkor viharos sebesség-
gel tép le magáról mindent, csak hogy mielőbb vízbe toccsanhas-
son.

- 43 -
Kis érzékeny
2004. október 27, szerda
 zfor

Nem tudom, hogy mennyi köze van javuló hallásához, de B egyre


érzékenyebb. Régebben kifejezetten tetszett neki, ha nagy mér-
gesen leszidtuk: ő is mérges pofát vágott, mutatta az ujjával,
hogy nem-nem, mire mi elnevettük magunkat, ő pedig elégedet-
ten eltotyogott, vagy folytatta a csínytevést.
Mostanában azonban többször is előfordult, hogy pl. kidön-
tötte a tejet vagy széttépett valami fontos papírt, mire bennem jól
felment a pumpa, és hangosan leszidtam. És mindannyiszor
mekkora volt a meglepetésem, amikor B elsírta magát! Hiába,
azért a leszidás is csak hangokkal teljes.

Na most akkor siket?


2004. október 27, szerda
 zfor

Az üzenőfalon jegyezte meg valaki, hogy ha B siket, akkor miért


van hallókészüléke.
Tényleg, ez a dolog korábban nekem is sok fejtörést okozott.
Valahogy úgy képzeli az ember, hogy ha valaki siket, akkor aztán
teljesen, de ha már valamit hall, akkor „csak” nagyothalló. A si-
ketség definíciója azonban nem ugyanaz, mint a hallás hiánya: „A
siketség – gyógypedagógiai értelemben – olyan súlyos hallás-
sérülést jelent, ami a spontán beszédtanulást lehetetlenné teszi.”
Márpedig ha valaki semmit sem hall 80–90 dB alatt, akkor az
nem fogja hallani az emberi beszédet, és így beszélni sem fog.
Sajnos B hallásküszöbe még ennél is magasabb, kb. 105 dB körü-
li, tehát ő még a legmodernebb erősítéssel sem hallotta rendesen
a beszédet. Ennek ellenére volt értelme a hallókészüléknek: ha
csak korlátozott mértékben is, de azért hallott vele, és ez nagyon
fontos volt a hallásfejlődéséhez. Másrészt a hallókészülék arról is
meggyőzött minket, hogy azért valamit hall, tehát a cochleáris
implantációnak nincs akadálya.

- 44 -
Beszédfejlesztés
2004. október 29, péntek
 zfor

Tegnap, sok hét – vagy hónap? – kihagyás után ismét egy nor-
mális, tehát nem beállítós beszédterápiára mentünk Szilviához.
B-nek is jobban tetszett, hogy nem matatnak a fülijével, hanem
kedvére játszhat Szilvia szobájában, és mi is jót beszélgettünk. Az
a jó ezekben a beszédterápiákban, hogy semmi különös nincs
bennük: csak ülünk egy kedves kis szobában, játszunk B-vel és
közben cseverészünk Szilviával. Így lesz a B-nek szánt beszédte-
rápiából egész családos foglalkozás: B beszélni tanul, mi meg
németül. Viccet félretéve: ilyenkor rengeteg kérdést és válasz
hangzik el, amiből Szilvia és mi is sokat tanulunk.
Azt azért nem bírom ki, hogy ne írjam le: Szilvia megdicsért
minket, hogy milyen szépen foglalkozunk B-vel.



Egy kicsit adminisztrálgattunk is. A kedves, gombócartúr-


szerű Frau Schade megtudakolta, hogy Cs tényleg ingyen utazhat
a metrón, ha jegy helyett magával viszi B-t. Hát, nem tudom, jó
csere-e, nehezebb is, nyekereg is, be is kakil néha…
Ezenkívül aláírtunk egy papírt, amin beszédterápiát igényel-
tünk a betegbiztosítótól. Majd leestem a székről, amikor az ösz-
szeget megláttam: 2 év alatt több, mint 11 000 eurót (kb. 3 millió
Ft) fog kifizetni a kassza a kezelésekért! Még szerencse, hogy ezt
sem nekünk kell állni, mert akkor Szilvia minden szakértelme és
kedvessége ellenére is megfontolnám, hogy mikor jöjjünk.

- 45 -
Viri rajza
2004. október 31, vasárnap
 zfor

Ezt a rajzot barátaink 4 éves


kislánya rajzolta B-ről. Itt
töltöttek pár napot, de Virág
látszólag nem sokat törődött
azzal, hogy B-nek implantá-
tuma van. Legalább is én ezt
hittem.
És hogy mit lehetne eh-
hez a rajzhoz hozzászólni?
Remekmű!

„a-ao-ao”
2004. november 02, kedd
 zfor

Ezen a héten nem lesz sem beállítás, sem beszélgetés. Nem is tu-
dom, hogy hiányzik-e. Azt hiszem igen.



B mostanában néha odarohan (oppá, inkább odatotyog) hoz-


zánk, nagy lendülettel magyaráz valamit – „a-ao-ao” – miközben
a kezével élénken hadonászva gesztikulál; és mielőtt még megvá-
laszolhatnánk a „kérdését”, eltűnik. Édes, nem?

Baba-beszélgetés
2004. november 15, hétfő
 zfor

A héten három olyan dolgot is megfigyeltünk, amik B szépen ha-


ladó beszédfejlődésére utalnak:
Cs szokott vele olyat játszani, hogy a függönyön lévő ál-
latfigurákra mutat, majd utánozza az állatka hangját. Ezt a játé-
kot nagyon szereti B. Mostanában már úgy játsszák, hogy B mu-

- 46 -
togatja az állatot, majd kérdően néz anyjára, hogy vajon most mi-
lyen hang jön.
Mintha utánozná a kutya ugatását! L kutyaforma mamuszára
többször is mondta, hogy „ao-ao”. Talán „vau-vau”? Cs sokszor
mutatja-mondja neki, hogy a kutya hogyan ugat.
Ma reggel egész kis párbeszédet folytattunk! Éppen reggeli-
zett a család, amikor L mókázásból elkezdett kisbabaként oázni.
B egyből felfigyelt L hangjára, majd ő is visszaoázott. Egy darabig
ketten válaszolgattak egymásnak, majd én is becsatlakoztam. B
észrevette, hogy most én „beszélek” vele, és nekem is válaszolt.
Szóval remélem, hogy most már nemsokára jönnek majd az
egy szótagú babaszavak.

Szilvia minden alkalommal meglepődik


2004. november 16, kedd
 zfor

Szilvia minden alkalommal meglepődik, hogy B mennyire jól


hall, és hogy már megint mennyit fejlődött. Mi tagadás, büszke
vagyok a kis csókámra!

„nenenenene”
2004. november 25, csütörtök
 zfor

Az utóbbi héten B megint újdonságokat produkált:


Ha fel van háborodva, vagy panaszkodni akar, ömlik belőle a
„nenenenene” vagy „nyenyenyenyenye”. Kevésbé feszült helyzet-
ben ez „mammammamma”-ra szelídül.
Egyszer hallottam tőle egy „babbabba”-t.
Szilvia ezt „Silbenkettenbildungnak” nevezte, azaz szótaglán-
coknak. Azt mondta, hogy normál halló gyerekek kb. ¾ éves ko-
rukban kezdenek el efféléket mondani. Ha ezt átszámolom B-re,
akkor pont jól áll6. Viszont a kutyára azóta sem mondta, hogy
„ao-ao”, úgyhogy a múltkori megfigyelésem valószínűleg csak vé-
letlen volt.

- 47 -
Megérti és használja
2004. november 29, hétfő
 zfor

A hétvégén kiderült, hogy B tudja, hogy a szavaknak jelentése


van. Mégpedig mindkét irányban: megért és használ bizonyos
szavakat.

Megérti
Cs, mióta B-nek van fülije, nagyon nagy lelkesedéssel kommen-
tálja, magyarázza a dolgokat neki. Sokszor kíséri kisebb gesztu-
sokkal, jelekkel a szavakat, és nagyon sokszor ismétel. Már rég-
óta tudtuk, hogy B jól ismeri ezeket a jeleket, de azt csak
sejthettük, hogy a jelekhez kapcsolódó szavakat meg is érti. Most
azonban a következő szituációt figyeltük meg. Cs evés közben
szokta B-nek mutatni, ha az ablak előtti fán madarak vannak. A
madarakat csip-csipnek nevezi, és közben a kezével csippent
egyet-kettőt. A napokban azonban az egyik alkalommal nem
csippentett a kezével, hanem csak a szokott módon mondta:
„nézd, B, ott egy csip-csip!” Bár B nem láthatta a madarat, mert
háttal ült az ablaknak, de a mondat, a szituáció és a szó ismerős
lehetett neki, mert kezével Cs szokásos csippentő mozdulatát
utánozta.

Használja
Szintén közös játékuk, hogy B eszik, véletlenül leejti a kanalát,
szívószálát, akármilyét; majd várakozóan néz anyjára, hogy az
mit lép. Cs ilyenkor teátrális mozdulatokkal kísérve mondja: „Aj-
jaj! Leesett a kanál! Ajjaj!” majd felveszi a kanalat, ami hamaro-
san újból a földön landol… Körülbelül múlt hét közepe óta azon-
ban B rendszeresen maga is jajgat, valami „aja”-szerűséget
mond, amikor az aktuális áldozata a földre kerül.

Hihetetlen, beszél!
2004. december 09, csütörtök
 zfor

Újabb szavak kerültek B szótárába: a korábban már beharango-


zott ao-ao-t a héten többször is használta, amikor kutyát látott.

- 48 -
Az is majdnem biztos, hogy hallgat a nevére: ha mondjuk neki,
akkor majdnem mindig megkeresi, hogy ki mondja a nevét, és
kíváncsian várja, hogy mi fog történni.

- 49 -
Ami késett, azt nem múlt el

Melyben B megmutatja, hogy felesleges az


aggodalom, és hat hónap alatt behozza a
lemaradását.

Fülesmackó
2004. december 12, vasárnap
 zfor

Ezt a fülesmackót K
mama horgolta B-nek.
Első pillantásra nincs
rajta semmi feltűnő, pe-
dig nem egy egyszerű kis
maci ez. Hogy mi benne
a különleges? Csak meg
kell fordítani, és már lát-
szik is.

Azt (is) szeretem a családom-


ban, hogy mindenki elfogadja B-t.
Nem szánakozva, nem távolság-
tartóan közelítenek hozzá, hanem
úgy, ahogy egy másfél éves
kisfiúhoz kell: szeretettel és sok
türelemmel. Ez a kis mackó is en-
nek a szimbóluma lehetne: ha
nem is tökéletes, ha kicsit kajla is,
de azért aranyos, és a fülije azt
mondja: B, mi így szeretünk té-
ged, ahogy vagy.

- 50 -
Hallatja magát
2004. december 15, szerda
 zfor

A múlt hetet nálunk töltötték a szüleim. Majd megpróbálom rá-


venni anyát, hogy írja le az élményeit.



Az én élményeim viszont egyre pozitívabbak. B aktív részese


lett a családnak – nem mintha korábban nem vetette volna ma-
gát észre. Mostanában viszont egyre élénkebben és egyre hango-
sabban követeli a maga jussát. Mutogat, ö-ö-zik, la-la-la-zik,
egyszóval mindent elkövet, amit csak lehet.
Tegnap volt beállítás is. Én sajna nem tudtam elmenni, de Cs
azt mondta, hogy Szilvia teljesen kész volt B produkciójától. B
lelkesen lalala-zott, amire Szilvia azt mondta, hogy még életében
nem látott ilyet. Mit lehet erre mondani: csak így tovább, B!

Mackó a pixisben
2004. december 19, vasárnap
 zfor

Nagy nehezen elértük, hogy B magától, a kiságyban fekve alszik


el. Egészen eddig kézben altattuk, ami nem csak nekünk volt egy-
re megerőltetőbb, de neki sem lehetett valami kényelmes. Persze
hamarább is kísérletezhettünk volna az kiságyban altatással, de
nem hiszem hogy ment volna. Lefekvéskor ugyanis levesszük a
beszédprocesszort, tehát semmit sem hall, a sötét miatt meg csak
nagyon keveset lát, így nagyon magányosnak érezhette volna
magát…
Azóta, hogy kiságyban alszik el, fontos szerepet kapott
Boribon. Boribon B kis macija, amit eredetileg L kapott K mamá-
tól, de sosem kedvelte, így hát a kisöccse megörökölte. Eleinte B
sem foglalkozott a rácsos ágya sarkában kucorgó kis macival.
Most viszont, ahogy az ágyba kerül, egyből Boribon után nyúl,
mutatja neki, hogy csöndben legyen, mert most aludni kell, és
egészen elalvásig szorongatja.

- 51 -
Újabb szavak kerültek a szótárba. A poharán van egy kis mackó.
Ezt Cs brumm-brummnak nevezi. B ilyenkor mutatja a poháron
a medvét, és ő is próbálkozik a brummogással – igaz, hogy ebből
többnyire csak egy brrr sikeredik.
Az egyik függönyünkön különféle állatok vannak. Cs már he-
tek, talán hónapok óta rendszeresen végigmutogatja B-nek az ál-
latokat, azok hangját mondva. Ezt B mindig is szerette játszani,
legtöbbször sorra mutogatja a figurákat, várva, hogy Cs mit
mond. A héten azonban szerepet cseréltek: Cs mondta az állat-
hangot, B pedig mutatta a hozzá tartozó állatot – illetve ez így
egy kicsit túlzás, a bú (tehén) és a bee (birka) megy, a többi csak
véletlenül. Ha jobban belegondolok, ez nem nagy csoda: a bú és
bee ugyan hasonlónak tűnik, de nem az. A szájkép teljesen más,
és a hangzás is különbözik. Ugyanakkor mindkettő rövid, így
gyorsabban megjegyezhető.
B-nek van egy kis zsiráf-forma mamusza. Ma Cs többször is
kérdezte tőle, hogy hol a zsiráf, mire B rövid gondolkozás után
megmutatta Cs-nek, hogy melyik sarokban hever a két szeren-
csétlen jószág.

Mensch, Bocó!
2004. december 23, csütörtök
 zfor

B és Cs tegnap megint nélkülem volt Szilviánál. Kár, hogy ki-


hagytam, Cs szerint Szilvia teljesen le volt döbbenve. Állítólag
végig azt hajtogatta: „Mensch, B!” Pedig nem is történt semmi
különös – legalább is számunkra. Szilvia viszont még nem látta,
hogy B mi mindent tanult a legutóbbi alkalom óta, és most telje-
sen el volt kápráztatva a nagyszerű eredményektől.
Külön poén volt, hogy a foglalkozás elején Cs elkezdte mesél-
ni, hogy B már ezt is érti, azt is mondja, amazt is hallja, Szilvia
meg hitte is, nem is. De aztán odatotyogott B, kezében egy plüss-
kutyával, és mutatta neki, hogy „va-va” – na, erre leesett Szilvia
álla. Azt mondta, hogy B rendkívül gyorsan fejlődik… hát csak így
tovább, kicsikém!

- 52 -
Felfedező lett
2004. december 23, csütörtök
 zfor

Érdekes megfigyelni, hogy mennyit változott B viselkedése az


utóbbi pár hónapban.
Bár mindig is érdeklődő, kíváncsi kisfiú volt, de korábban in-
kább egymaga próbálta az újdonságokat felfedezni. Most viszont
állandóan ott van, ahol az élet zajlik: mindenekelőtt persze Cs-t
követi, de L-lel is szívesen játszik, és elém is szalad, amikor meg-
érkezek. Még inkább feltűnő, hogy mostanában milyen zajosan
reklamál, ha valamit nem tetszik neki, vagy valamit akar.
Szilvia tegnap megjegyezte, hogy a nézése is sokat változott.
Ebben tényleg lehet valami: amikor valamit mondunk neki, ak-
kor nagyon koncentrál az ürge, és megpróbálja megérteni, hogy
mit mondunk. Hosszabb-rövidebb koncentrálás után elvigyoro-
dik, elteker valahová és hozza nekünk valamelyik játékát –
többnyire azt, amivel Cs és ő legutóbb játszott.
Nem hiszem, hogy ez a változás kizárólag a CI hatása lenne,
de biztos, hogy annak is nagy szerepe van.

Szájról olvas
2004. december 26, vasárnap
 zfor

Mindamellett, hogy B egyre több szót ismer fel, és néhányat már


használ is, fontos neki a szájról olvasás. Ez egyébként valószínű-
leg egész életében így lesz.
B már hetek óta felismeri a „zsiráf” szót; ha hallja, akkor rög-
tön a zsiráfra hasonlító mamuszára mutat. Cs a múltkor egy kis-
lányt mutatott neki, hasonló gesztusokkal és hanghordozással,
mint ahogy a zsiráfot is szokta mondani. B erre megmutatta a
mamuszt… Kislány – zsiráf: hanggal nagy különbség, de szájról
olvasva egészen hasonlóak.

- 53 -
Karácsonyi beszámoló keresztanyutól
2004. december 26, vasárnap
 Keresztanyu

Ismét Berlinben… Ismét a két haramiavezér unokaöcsémmel…


Ismét nagy változások tanújaként… Ismét boldogan!
Idén a karácsonyt – az eddigi szokásoktól eltérően – a bá-
tyáméknál töltöm és megint rá kellett jönnöm, hogy ez az ünnep
igazából a gyermekeké. Alig 4 nap alatt annyi örök pillanatot
gyűjtöttem össze, amit a megszokott rohanós életemben sokszor
hónapokig tart. Igazából annyira kis mozzanatok ezek, amik le-
het, hogy bután „hangzanának” írásban, de azért mazsolázgatok.
L kacagása – utánozhatatlan. Amikor B fáradtan a vállamra hajt-
ja a fejét. Ahogy L ül az ablakban és várja a Jézuskát távcsővel a
kezében. Ahogy B ugrálni próbál. Amikor L kijavítja az Apukáját,
ha rosszul énekli a német gyerekdalt. És B kimeríthetetlen hun-
cutkodása… Ezeket nem lehet megunni, csak véget vetni neki
mondjuk egy hazaúttal. De szerencsére ez még odébb van.
Legutóbb októberben láttam B-met. A kedvessége, kíváncsi-
sága, élénksége, aktívsága mit sem változott. Ugyanúgy imád a
középpontban lenni, ugyanúgy kiharcolja magának, hogy rá
figyeljenek és ugyanolyan bohóc tud lenni. De azért vannak fel-
tűnő különbségek is. Az egyik, hogy milyen elmélyülten tud ját-
szani egyedül is. Órákig tologatja a parkoló garázsba be-ki a kis-
autóit, hosszasan építgeti a vonatsíneket és vezeti a mozdonyt
körbe-körbe. Lehet, hogy azért is tud ilyen nyugodtan egyedül
játszani, mert egyre több ismerős hangot hall a háttérben és tud-
ja, hogy ott vagyunk vele. Talán igen.
A másik nagy változás a kommunikációban figyelhető meg.
Nagyon erősen próbálkozik a brumm-brumm kiejtésével, de egy-
előre brrr-brrr sikerül általában. A vau-vautól viszont teljesen
kész’ vagyok. A miáu egyelőre csak úgy működik, ha mi mondjuk
és ő ezután mosolyogva mutatja meg a cicát. Ha beszélünk hozzá,
akkor figyeli a szánkat és látszik rajta, hogy erősen gondolkozik,
hogy vajon mit szeretnénk tőle. A kedvencem viszont a zsiráf: tel-
jes biztonsággal mutatja meg a zsiráf mamuszt, vagy keresi meg a
szoba valamely sarkában. A nagyobb meglepetés azonban akkor
ért, amikor a kedvenc oroszlános mesekönyvében is megmutat-

- 54 -
tam neki egy zsiráfot, erre B felváltva emelgette a lábát –
mutatva a mamuszt – és mutogatta a képet. Tündéri!
Nem tudom, milyen lett volna az életünk, ha B nem siketen
születik. De abban biztos vagyok, hogy épp annyi örömet – ha
nem többet – okoz nekünk, mint hasonló korú halló társai a szü-
leiknek.

Néha
2004. december 28, kedd
 zfor

Néha még azt hiszem, hogy minden jóra fordul.


Néha még azt hiszem, hogy egy nap hallani fog.
Néha még próbálkozom, hátha rám néz,
amikor fürdetem és a nevét mondom.
Néha…

2004
2004. december 30, csütörtök
 zfor

Furcsa egy év volt ez. Alig egy éve, hogy a Schering spenótzöld
folyosóján, a szőnyegen ültem rövidzárlatos aggyal. Nem tudtam
feldolgozni, hogy B siket. Hónapokba telt, míg felfogtuk, és elfo-
gadtuk tényeket; és újabb hónapok, amíg megtaláltuk azokat,
akik segítenek nekünk.
Azóta B hall, kezd csicseregni, mi pedig boldogok vagyunk.

Apa
2005. január 04, kedd
 zfor

Az új évet igazán magunkhoz méltóan kezdtük… A lakáskulcsun-


kat ott hagytuk a szilveszteri kiránduláson, úgyhogy Berlinbe
visszatérve barátoknál kellett éjszakáznunk. (Danke schön!)
Döntően emiatt kimaradt az idei első hallástréning Szilviával.
B-t persze nem nagyon zavarta össze, hogy nem a saját
ágyacskájában aludt. Az ünnepi hetek amúgy is eléggé izgalma-

- 55 -
san teltek, hol nekünk voltak vendégeink, hol mi voltunk vendég-
ségben. Szegénykémmel nem is tudtunk annyira sokat foglalkoz-
ni, mint szoktunk, de szerencsére azért egyedül is boldogul.
A legújabb fejlemény az, hogy megérti az „apa” szót! Tök
édes, amikor Cs kérdezi tőle, hogy „B, hol az Apa?”, ő meg odato-
tyog nagy vigyorogva hozzám.

Majd reggel
2005. január 04, kedd
 zfor

Tegnap este a barátainknál megint meghatódtam.


Éppen készülődtünk, hogy lefektessem B-t: fürcsi-vacsi már
megvolt, úgyhogy felvettem a kiskomát, integettünk és indultunk
a hálószoba felé. Menet közben levettem róla a beszédprocesz-
szort, és zsebre vágtam. Erre odaszaladt hozzánk Vanessa, bará-
taink ötéves kislánya, és a pulcsimba kapaszkodva nagy, szomorú
őzikeszemekkel kérdezte: akkor most B semmit sem hall? Sem-
mit – válaszoltam. Erre ő kérlelően: de ugye holnap, ha felébred,
egyből visszaadom neki…

Szótár
2005. január 05, szerda
 zfor

Lassan már magam sem bírom követni B szókincsének gyarapo-


dását, úgyhogy mostantól az alábbi táblázatban fogom vezetni az
új szavakat.
B szókincse rohamtempóban bővül. Eleinte azt hittem, hogy
minden szavára emlékezni fogok, de már látom, hogy hamarosan
elvesztem a fonalat. Íme hát B szótára!

Dátum Megérti Így mondja Megjegyzés


2004. nov. vau-vau va-va Ez volt az első szó, amit
megértett és használt
2004. nov. csip - Mutatja az ujjával, hogy
csipog a kismadár.

- 56 -
Dátum Megérti Így mondja Megjegyzés
2004. nov. cica -
2004. nov. pá-pá á-á Integetni szokott hozzá
2004. nov. autó brr (2004. Brummog, közben a ke-
nov.); auho zeivel kormányzást mu-
(2005. jan.) tat.
2004. dec. kutya -
2004. dec. nyáu -
2004. dec. zsiráf - Megmutatja a könyv-
ben, rámutat a mamu-
szára
2004. dec. anya - Rámutat Cs-re
2004. dec. Levi - Rámutat a testvérére
2004. dec. Bocó - Magára mutat – a hasát
bökdösi
2004. dec. gyere - Odajön. Ha ő akar hív-
ni, kezével hívó mozdu-
latot tesz.
2004. dec. Hol a …? - Rámutat a tárgyra. Ő is
kérdez, ilyenkor szét-
tárja a kezét és hüm-
mög hozzá.
2004. dec. beee eee Ez a birka
2004. dec. búú bb Ez meg a boci
2004. dec. brumm- brr-brr Nem a nyelvével, ha-
brumm nem az ajkaival pörgeti
az r betűt
2004. dec. hamm- - Ez a kedvenc tevékeny-
hamm, sége; csodálom, hogy
hami még nem tudja kimon-
dani
2004. dec. inni - Szájához mutat, mintha
poharat emelne

- 57 -
Dátum Megérti Így mondja Megjegyzés
2004. dec. hal -
2004. dec. cipő -
2004. dec. ajjaj ja-ja
2004. dec. kukucs
2004. dec. nem - Ujjacskáját billegteti
2004. dec. fújd - Próbálja fújni az enni-
valóját. Ezt a szót csak
akkor érti, ha meleg
ennivaló van előtte.
2005. jan. apa - A „megjött apa”-ra az
ajtóhoz szalad
2005. jan. ci - (~virág) Odadugja az
orrát a virághoz
2005. jan. kukurikú - Megmutatja a kakast
2005. jan. nyuszi - Mutató és középső ujját
billegteti
2005. jan. áll áá Nem érti, hogy mit je-
lent, de próbálja mon-
dogatni
2005. jan. csücs - Leül
2005. jan. nincs - Széttárja a kezeit
2005 jan. vonat a-a-a-a
zaka-taka
2005 jan. sss - Két kezét felemeli,
mutataja, hogy fúj a
szél.
2005 jan. kaka - fintorog, popsijára teszi
a kezét.
2005 jan. csingi- - Tűzoltóautó
lingi,
nénó

- 58 -
Dátum Megérti Így mondja Megjegyzés
2005 jan. golyó -
2005 jan. kisfiú -
2005 jan. sapka -
2005 jan. sál -
2005 jan. kotkodács -
2005 jan. maci -
2005 jan. sziszi -
2005 jan. gá-gá -
2005 jan. mek-mek -
2005 jan. kukuríkú -
2005 jan. kecske -
2005 jan. röf(i)
2005 jan. kacsa ap-ap
2005 jan. traktor -
2005 jan. hóember -
2005 jan. hihi iii Van egy pár vigyorit áb-
rázoló radírgumink –
ezek lettek a „hihik"
2005 jan. szánkó -
2005 jan. ide
2005 jan. áll
2005 jan. majom u-u
2005 jan. motor
2005 jan. rák - Az akváriumban meg-
keresi a rákot, és meg-
mutatja.

- 59 -
Dátum Megérti Így mondja Megjegyzés
2005 jan. csiga - Az akváriumban meg-
keresi a csigát, és meg-
mutatja.
2005 jan. forog - köröz az ujjával
2005 jan. fogat - Elvigyorodik, ujjával
mosni fogmosást mutat, majd
teper a fürdőbe.
2005 jan. süni - fintorog az orrával
2005 jan. csicsika - Mutatóujját a szája elé
teszi, mintha csendre
intene.

Jancsiszög
2005. január 07, péntek
 zfor

Szegény picikém tegnap úgy fejre állt, mint a jancsiszög… A jár-


daszegélyen egyensúlyozott, megcsúszott, és paff, orral bele egy
randa pocsolyába. Szegénynek egészen feldagadt a pofija, és egy
nagy púp is nőtt a homlokán, de szerencsére a cochleáris implan-
tátummal nem történt semmi.
Igazándiból nem is lehetne jobb helyet találni a cochleáris
implantátumnak, mint a fül mögött. B a fejének már szinte min-
den pontját beverte egyszer-kétszer az operáció óta, de az im-
plantátumra még egyszer sem esett rá. Tipikusan vagy orra esik,
és akkor az álla/orra/homloka/arca lesz plezúros; vagy pedig
hátra, akkor meg a tarkóját veri be.
Persze az lenne a legjobb, ha egyáltalán nem esne el. De hát
ezt egy másfél éves bolhazsáknál nyugodtan el lehet felejteni: ál-
landóan mászik, egyszerűen nem lehet visszatartani. A tegnapi
balesete után is teljes nyugalommal folytatta a járdaszélen
egyensúlyozást. Én úgy vagyok vele: csak csinálja nyugodtan.
Majd csak megtanulja, hogy kell.

- 60 -
Bozótfiú
2005. január 09, vasárnap
 zfor

Alig, hogy az arcáról kezdett eltűnni a horzsolás, belegyalogolt


egy tüskés bozótba… Most már teljesen úgy néz ki, mintha állan-
dóan ütnénk-vernénk. Még szerencse, hogy a kisgyerekeknek
szinte minden sebe hamar begyógyul; szerintem szerdára már
ebből sem fog semmi sem látszani.

Hamm és páo
2005. január 09, vasárnap
 zfor

Egyre aktívabban használja időközben óriásira duzzadt szókincs-


ét
Tegnap például L-lel ücsörögtek az ebédlőasztalnál, és egy
remek játékot eszeltek ki: a kicsi etette a nagyot! Ami meglepő
volt, az nem is az, hogy egy másféléves eteti a négy éves
bátyókáját, hanem hogy B közben beszélt L-hez: „ááá” mondta,
amikor a kanalat a tesója szája elé tolta, és „ámm” (hamm), ami-
kor az bekapta a falatot.

Jön fogat mosni


2005. január 10, hétfő
 zfor

Megérti, hogy „gyere fogat mosni"! Amikor hallja, elvigyorodik,


mutat a kezével, mintha fogat mosna, és teper a fürdőszoba felé.
Kicsit csodálkoztam rajta, hogy érti, merthogy ez egy elég
hosszú mondat és nem is mindig ugyanúgy mondjuk, de azután
rájöttem a megfejtésre. Először is, mindig ugyanakkor hangzik
el, ugyanabban a szituációban, és még mi is ugyanott szoktunk
állni: a fürdőszoba felé vezető úton. Másodszor: imád fogat mos-
ni – valószínűleg a fogkrém kellemes íze miatt. Márpedig amit
imád, azt hamar meg is tanulja.

- 61 -
B ovis lesz
2005. január 11, kedd
 zfor

Cs meglátogatta B leendő oviját. Áprilistól ugyanis ovis lesz a kis


B (itt Németországban ugyanis nincs bölcsi). Groteszk, hogy ha B
nem lenne siket, a túlzsúfoltság miatt esélyünk sem lett volna rá,
hogy oviba küldjük; egyszóval a német nyelvet sem tudta volna
megtanulni. Így viszont biztos magára fog valamit szedni, még ha
nem is az a fő célunk.
A cél az, hogy B megtanuljon beszélni. Erre pedig akkor a leg-
jobbak az esélyek, ha saját kortársai között lehet, ha az életkorá-
nak megfelelően foglalkoznak vele, de egy kicsit másképp. Ebben
az oviban minden esély meg is van rá, hogy megkapja ezt a fajta
figyelmet.
A leendő ovi ugyanis egy integrációs ovi: testileg-szellemileg
sérült gyerekek együtt vannak az egészségesekkel. B mellett még
két kicsit más gyerek lesz. Velük külön is fognak foglalkozni, de
részt is vesznek a csoport normális foglalkozásaiban is. Remélem
a legjobbakat.

Indul a nap
2005. január 12, szerda
 zfor

Szeretem a reggeleket.
Többnyire együtt ébredünk B-vel. Ő magától, én pedig a vek-
kerre, pontosan 6:30-kor. Ilyenkor még mind a ketten morcosak
vagyunk, kapaszkodunk egymásba a sötét nagyszobában, azután
lassan megindulunk. Ő megkapja a fülijét én meg a borotvámat.
Szereti a borotvámat: amikor kész vagyok, odaadom neki, ő meg
végigzümmögteti a pofiján.
Reggelit csinálunk, beletapicskálunk a vajas dobozba, kakaót
készítünk L-nek, azután betotyogunk és felébresztjük Cs-t és L-
et. Ez a legjobb része az egésznek: indul az élet.

- 62 -
Édes-bús újévi Brunch
2005. január 16, vasárnap
 zfor

A vasárnap délelőttöt a CI-centrumban töltöttük. Ezúttal azon-


ban nem beállításra mentünk, hanem újévköszöntő tízóraira. A
szülői közösségnek, amelynek tavaly szeptember óta mi is tagjai
vagyunk, van egy maréknyi lelkes vezetője, akik nem sajnálják az
energiát, és rendszeres találkozókat szerveznek. Ez a mostani is
ilyen találkozó volt, ha egy kicsit különleges is: alkalom az újév;
cél, hogy mindenki – gyerek és felnőtt – jól érezze magát.
Még sohasem láttam ennyi siket gyereket egyszerre. Még se-
hol sem láttam ennyi, a gyermekéért bármire képes szülőt egy
helyen.
A gyerekek egy kedves hölgy mesés előadását hallgatták, ját-
szottak, szaladgáltak, sütit ettek, egyszóval jól érezték magukat.
A szülők pedig beszélgettek. Mi másról, mint közös gondjukról:
siket gyermekeikről. Ki minek örül éppen („megkaptuk a kassza
beleegyezését: jöhet a CI”, „úgy beszél, mint a vízfolyás”), ki mi-
vel küzd („a tanárnő képtelen felfogni, hogy a gyerek csak szembe
fordulva érti meg”, „a legközelebbi integrációs iskola másfél órá-
nyira van”), és persze a sorsukról.
Itt vannak például a kis Martin szülei. Martin négy éves múlt.
Siketen született, de a cochleáris implantátummal már egészen
jól halad. Szülei szerettek volna kistestvért Martinnak, de ha már
van egy siket gyereked, benned van a félsz. Irány a genetikai
vizsgálat. Az eredmény azonban elkeveredett a klinikán, és még
egy év múlva sem jött meg. Martin szülei elgondolkoztak: miben
befolyásolná őket a lelet? Arra gondoltak, hogy mindenképpen
szeretnének még egy gyereket, és belevágtak. Martin fél éves kis-
húga is siketen született.
Vagy Vera. Vera a szülői közösség motorja, sőt: ezen túlmuta-
tóan vállal közérdekű feladatokat. Most éppen azért küzd egy
munkacsoport tagjaként, hogy Berlin-Brandenburgban is kötele-
ző legyen a szülészeteken elvégezni a hallástesztet. Vera nagylá-
nya jól hall és jól beszél a cochleáris implantátummal. Az iskolá-
ban remek eredményeket ér el, sportol és teljes értékű tagja az
osztálynak. Verának van egy nagyfia is, ő jól hall. A „normális”

- 63 -
nagyfiúra már nem jutott Verának energiája. Szegény most osz-
tályt ismétel.
A sarokban két siket szülő: egymással jelelnek, de a gyere-
küknek más sorsot szántak: a kislegény – ha nem is olyan szé-
pen, mint a többi gyerek, de mégis érthetően – beszél.
És ott vagyunk mi is – a vasárnap délelőtti vidám büfé köze-
pén, boldogan és szomorúan.

Gyerekbarát német ovik


2005. január 19, szerda
 zfor

Hiába hajtogatják a németek, hogy az állam milyen gyerekelle-


nes, továbbra sem hiszek nekik. Márpedig nekem erre a hitetlen-
kedésre jó okom van, hiszen külföldiként, két problémás gyerek-
kel igazán nem számíthatnék rá, hogy a Bundesrepublik a
tenyerén hordozzon; de mégis megteszi.
Ma például meglátogattuk B leendő oviját. Címszavakban:
Az óvoda jól felszerelt, tágas, tiszta.
Mindössze 12 gyerek van a csoportban, rájuk 2 óvónő vigyáz.
Mivel egy-két gyerek szinte mindig hiányzik, átlagosan 5 gyerek-
re jut egy óvónő.
A B leendő csoportjában 1-3 éves gyerekek járnak. Ez a kevert
életkor B-re biztosan nagyon serkentően fog hatni, hiszen sok
mindent elleshet majd a nagyoktól.
B, két kis cimborájával együtt külön figyelmet kap majd. Az
egyik óvónő kifejezetten azért van ott, hogy hármuk különleges
igényének megfelelő nevelést nyújtson. Sajna siket gyerekekkel
nincs túl sok tapasztalatuk, de a lényeg inkább a nyitottságon
van.
Egyszóval, pozitív benyomásaink voltak. Úgy láttam, B-nek
is: amíg mi az óvónőkkel fecserésztünk, ő és L felfedezték az ovit.
Szétpakolták a játékokat, B barátkozott a gyerekekkel és ide-oda
rohangáltak. Persze a beszoktatás biztos nem lesz egyszerű,
előbb-utóbb B is rá fog jönni, hogy itt igazából őt le akarjuk pasz-
szolni, de én azért bizakodó vagyok. Végül is annak idején L is jól
vette az akadályokat.

- 64 -
CI-ellenesek
2005. január 21, péntek
 zfor

Akinek idejéből tellett, és végigbogarászta B eddigi történetét,


biztos arra a meggyőződésre jutott, hogy nincs csodásabb dolog a
cochleáris implantátumnál. Végül is mi lehet jobb egy siket szá-
mára, mint hogy visszanyerje a hallását?
Csakhogy ezt sokan másként látják. Főleg az Egyesült Álla-
mokban hangoztatja sok siket, hogy a cochleáris implantátum és
hozzá hasonló technikai vívmányok a siket közösségeket szét-
rombolják, eltűntetik az ő színes és gazdag mikrokozmoszukat;
ugyanakkor az implantátum használói sohasem lesznek képesek
a normál halló közösség teljes értékű tagjaivá válni. Személyes
vallomások is tanúskodnak arról, hogy a cochleáris implantátum
nem feltétel nélküli áldás.
A személyes kirohanásoknál sokkal nagyobb hatása lehet a
hivatalos állásfoglalásoknak. Ilyen például a NAD7 véleménye a
cochleáris implantátumról. Mivel az anyag meglehetősen hosszú
és angolul van, szemelgettem belőle:
„A cochleáris implantátum nem szünteti meg a siketséget.
(…) A cochleáris implantátum szétrombolhatja az egyén mara-
dék hallását. Az operáció elveheti az operált gyerek vagy felnőtt
esélyét, hogy később mégis egy külső hallókészüléket használ-
jon.
(…) Míg a cochleáris implantátum jól működhet olyan fel-
nőtteknél, akik a beszéd elsajátítása után siketültek meg, ez az
eredmény nem általánosítható siketen született, vagy nagyon
korán megsiketült gyerekekre. Az ő esetükben a beszéd elsajátí-
tása egy megerőltető folyamat, amely a szülők, oktatók, techni-
kai támogatók hosszú távú elkötelezettségét igényli; mindez
azonban a kívánt eredmény elérését még nem garantálja.”
Ehhez csak annyit fűznék hozzá: a NAD véleménye nem torzít
a tényeken. De: olyan cochleáris implantátum ellenes szempont-
ból állítja be a cochleáris implantátumot, ami egy amúgy is elbi-
zonytalanodott szülőt még inkább bizonytalanná tehet. Én in-
kább azt javasolnám a siket babák szüleinek: menjenek el siket

- 65 -
közösségekbe, ismerjenek meg implantátumot használó gyereke-
ket, és utána döntsenek, hogy melyikből kérnek.

Zene a fülivel
2005. január 22, szombat
 zfor

B énekelget! Na jó, ez talán egy kicsit túlzás. Énekeltem neki,


amire ő egy dallamos lálálával válaszolt. Ami érdekes, hogy ő is
különböző hangmagasságokat használt. Azt már csak zárójelben
teszem hozzá, hogy az ő éneke alapján nem lehetett felismerni az
eredeti dallamot. De ezt senki nem várná el egy féléves csecse-
mőtől, úgyhogy én sem várom el a fél éve halló B-től.
Azok az idősebb implantált gyerekek, akiket én ismerek, nem
tudnak énekelni. Ugyan felismerik a zenét, de nem annyira élve-
zik, mint normálisan halló társaik. A szaklapok azt írják, hogy a
cochleáris implantátummal is lehetséges a zene élvezete, de Szil-
via sem tud olyan implantált gyerekről, aki énekelne.
Azok a felnőttek, akik korábban sok komolyzenét hallgattak,
majd hallásuk elvesztése után cochleáris implantátumot kaptak,
azt mondják, hogy számukra a zene már nem jelent élvezetet.
Akik viszont korábban csak rádiót hallgattak, továbbra is élvezik
a zenét az implantátummal. Furcsa, nem?

Békás játék
2005. január 25, kedd
 zfor

Újból és újból szembesülök vele, hogy B nem csak a szavakat érti


meg, hanem a szituációt és a gesztusokat.
Van egy kedvenc játékunk, amit pelenkázás közben szoktunk
játszani. Ennek a játéknak egészen kötött menetrendje van.
Először brekegek neki, a békát lengetve. Erre ő nagy vigyo-
rogva lepofozza a brekit a földre, mire én fejemhez kapok, és „Aj-
jaj! Ajjaj!” jajgatok. Azután megkérdezem kezemet széttárva: „B,
hol a béka?”. Mire ő a földre mutat: „O! O!” (ott). Felveszem, és
folytatjuk elölről.

- 66 -
Tegnap is ezt játszottuk, és mivel már lefekvéshez készültünk,
levettem róla a fülit. Arról meg is feledkeztem, hogy semmit sem
hall, és tovább játszottam a békás játékot. Jó pár perc játék múl-
va döbbentem csak rá, hogy B ugyanúgy játszott tovább, követve
a megszokott koreográfiát. A jól ismert gesztusok és a kötött me-
netrend tökéletesen pótolta a kieső hallást.

Beszédre koncentrálva
2005. január 27, csütörtök
 zfor

Ha már a gesztusoknál tartunk: Cs mostanában egyre többször


elhagyja a beszédet kísérő jeleket. Úgy látszik, B-t ez nem zavarja
különösebben a megértésben, de ő továbbra is sokat használja
kettejük egyezményes jeleit. Persze ez többé-kevésbé így van a
normál halló kisgyerekeknél is. Amíg nem tud egy apróság ren-
desen beszélni, addig sokkal egyszerűbb a kezekkel beszélni.

A Nagy Bátyó
2005. január 27, csütörtök
 zfor

L egyre jobban élvezi, hogy a kisöccsével lehet kommunikálni.


Ma reggel is együtt nézegettek valami könyvet, és L élénken
kommentálta: „Látod, B, itt a nyau-nyau. Ez meg a vau-vau. Hol
a vau-vau?” Szerintem tetszhetett neki, hogy a kicsi figyel rá, és
várja, hogy mit mond, B meg élvezte, hogy a Nagy Bátyó végre
játszik vele.

Új szavak!
2005. január 31, hétfő
 zfor

B a hétvégén több új szóval is megörvendeztetett minket:


„apa” – nagyon magyaráznom sem kell, hogy mennyire örü-
lök ennek a kis hárombetűs szónak.
„auho” – azaz autó. Érdekes módon a motort is autónak ne-
vezi, főleg a kis háromkerekű motorszerű járgányát. Amikor au-

- 67 -
tóval játszik, egész végig ezt szajkózza: „auho auho – pápápáo
auho auho pápápáó”.
„a” – hal, rák és csiga. Ezek mind az akváriumunkban élnek,
és B egyszerűen csak „a”-nak nevezi őket. De ha megkérdezem:
„hol a csiga?” vagy „hol a rák?”, akkor tévedhetetlenül megmu-
tatja az adott állatkát.

U-u-ugrálni
2005. február 02, szerda
 zfor

Ugyan nem a fülével csinálja, de azért beszámolok róla: B tud pá-


ros lábbal ugrálni! Édes, ahogy kidugja a nyelvét a nagy koncent-
rálásban, kisterpeszbe áll, majd minden erejét összeszedve felug-
rik – általában 1-5 cm magasságba.

Bili? Az mire jó?


2005. február 07, hétfő
 zfor

Isten bizony, néha meg kell szakadni a nevetéstől, olyan tréfás ez


a kis ürge! Főleg, hogy ezúttal sem rajtam, hanem szegény Cs-n
csattant az ostor.
Az történt ugyanis, hogy Cs elhatározta, hogy szép lassan el-
kezdi B-t szobatisztaságra szoktatni. Mellőzném a témában ke-
ringő halálbiztos receptek közzétételét, bár ez már maga megtöl-
tene egy vicclapot. Mi mindenesetre a pelenka nélküli szabadon
eresztéses módszer hívei vagyunk. Ennek lényege, hogy a kis ap-
róságot pelenka és minden egyéb alsóruházat nélkül szabadon
engedi az optimista szülő, abban reménykedve, hogy a keze
ügyében lévő bilit pont a megfelelő pillanatban tudja majd mag-
zata alá csusszantani.
De ez persze sohasem így következik be. Hanem:
9.45: Cs – a fent említett optimizmussal és egy levendulazöld
bilivel felszerelkezve – szabadjára engedi a csomagolásától meg-
fosztott B-t.

- 68 -
10.00: B békésen játszogat. Esze ágában sincs pisilni. Cs vizs-
lakutya módjára figyel.
10.30: Még mindig semmi. Cs még mindig figyel.
11.00: Cs hibázik: körmeit szemlélgeti. A szendergésből a
szőnyegre csorgó folyadék tipikus hangja riasztja fel, mire Cs
„nem, nem!” csatakiáltással a bilire tuszkolja B-t. B nem tudja
mire vélni anyja hirtelen kirohanását, és elkezd zokogni.
11.10: Persze a bilibe már semmi sem jut, de Cs türelmes vi-
gasztalással eléri, hogy B-nek (egyelőre) nem alakul ki
biliiszonya. Cs megfogadja magában, hogy legközelebb kedve-
sebben tuszkolja a gyereket a bilire.
11.20: B, kihasználva, hogy anyukája nem számít rá, újból a
szőnyegre csorgat. Cs-nek esélye sincs a bili bevetésére, úgyhogy
elkezdi a második folt eltüntetését is.
11.30: Éppen jókor fejezi be a második folt elhalványítását,
hogy megszemlélhesse, miként nyomat B egy illatosat a szoba
harmadik pontjára.
11.45: A kísérlet véget ér. Eredmény: három folt a gyerekszo-
ba szőnyegén, null-komma-nix a biliben.

Beállítás
2005. február 03, csütörtök
 zfor

B új beállítást kapott. Sokat nem kellett rajta állítgatni, csak egy


kicsit erősebbre állította Szilvia a hangerőt. Azt hiszem, lassan
elérjük a végleges szintet – ha ugyan már meg nem tör-
tént – úgyhogy előbb-utóbb majd lerajzolom, hogy mit hall B.

Sutyorog
2005. február 08, kedd
 zfor

B a múlt hét vége óta egyre többet sutyorog. Ez nagyon jó jel, hi-
szen aki halkan beszél, az tudja kontrollálni a saját hangerejét.

- 69 -
Márpedig B nem csak hogy suttog, hanem azt is hallja, ha mi sut-
togunk hozzá – persze csak akkor, ha nem túl nagy a háttérzaj.
Aranyos egyébként, ahogy a szendvicskatonákat pakolgatja,
és egészen közel hajolva csöndben magyaráz nekik: „papapao
tyetyetye”. Hogy megértik-e a szendvicskatonák az utasításokat?
Biztosan…

B a kismajom
2005. február 09, szerda
 zfor

Újra és újra megbizonyosodunk róla, hogy mennyire jótékony


hatással van L a kisöccse fejlődésére. A kicsi állandóan bátyja
nyomában kujtorog, és majom módra utánozza. Ha L egy lábon
ugrál, akkor B is megpróbálja. Ha L vonatozik, akkor B rájön,
hogy tulajdonképpen ő is azzal akart játszani.
B persze először mindig a bohóckodást tanulja el, de azért ve-
vő a normális dolgokra is. Ma például csip-csip-csókát játszottak
L-lel reggelizés közben. B persze sohasem tudja kivárni a mon-
dóka végét, úgyhogy már a „Komámasszony, kéretik a szekerét”-
nél elhessegeti a tyúkokat. L ilyenkor egy kicsit zavartan pislog,
mert ugye nem az következne, de aztán ő is csatlakozik a hesse-
getéshez.

Első hallásmérés a fülivel


2005. február 10, csütörtök
 zfor

Ma voltunk hallásvizsgálaton. Igazából ez volt az első objektív


mérés az operáció óta, előtte pedig csak a BERA volt mértékadó.
Azóta B rengeteget fejlődött a cochleáris implantátummal, és ezt
a mostani mérés vissza is igazolta.

Hogyan mérik meg a hallást?


A hallás mérésének több módszere is van. Gyerekeknél legmeg-
bízhatóbb a BERA, mert az az idegi válaszreakciókat méri. Im-
plantátum használó gyerekeknél jó eredményt ad az NRT, ami
lényegében a BERÁ-hoz hasonló elven működik, de nem kell

- 70 -
hozzá altatni. Végezetül szokásos még az ún. szubjektív hallás-
vizsgálat. Ez úgy zajlik, hogy egy hangszigetelt szobában külön-
böző hangmagasságú és erősségű zörejeket szólaltatnak meg, és
figyelik, hogy a gyerek reagál-e. Nagyobbacska gyerekek ebben
többnyire közre is működnek: jelzik, ha hallottak valamit. A B-
féle apróságok erre még nem képesek, így tényleg csak az
audiológus rátermettségén és a gyerek fogadóképességén múlik a
mérés pontossága.
A mostani mérés is egy ilyen szubjektív mérés volt. Először
hangszóróból adták a zajokat (olyanokat, mint a televízió sister-
gése adásszünetben), majd B háta mögött állva szólaltattak meg
különféle játékszereket – kis csengőt, zenélő dobozt, sípoló gu-
mikacsát.

Mi az a hallásküszöb?
A hallásküszöb az a legkisebb hangerő, amit még éppen meghal-
lunk. Persze a hallásküszöb erősen függ az életkortól, hangma-
gasságtól, de még a nemtől is.

Ezt hallja B
B egészen jól hall a cochleáris implantátummal! Azt lehet mon-
dani, hogy a normál beszédhangerőt biztosan meghallja, és talán
ennél valamivel többet is. Ennél pontosabb a következő grafikon:

A függőleges tengelyen a hangerő van: felül csendes, alul


hangos. A vízszintesen a hangmagasság: balra mély, jobbra ma-
gas. B mostani hallását a kék vonal jelzi: mindent hall, ami ennél

- 71 -
hangosabb, azaz ami lejjebb van. A nagy világosszürke terület pl.
az a terület, ahol a zenét hallgatjuk: ebből bizony nem mindent
hall B. Viszont a kisebb, sötétszürke rész, ami a beszéd hangere-
je, szinte teljes egészében a kék vonal alatt fekszik.
Azért persze ez az eredmény nem azt jelenti, hogy B ugyanúgy
hallja a beszédet, mint mi. Számára a normál hangerejű beszéd
éppen hallható, halk neszezés. Ő úgy hallja a beszédet, mint
ahogy Te a hó hullását, a macska dorombolását, vagy saját lépte-
idet egy puha perzsaszőnyegen. Nagyon kell koncentrálnia, ha
meg akarja érteni, mit mondanak neki.
De ez is óriási eredmény a műtét előtti állapothoz képest. Ak-
kor a zöld vonal volt a hallásküszöbe – vagyis azt lehet mondani,
hogy semmit sem hallott; de legalábbis a beszédből biztos, hogy
semmit sem. Hogy a hallókészülék mennyit segített neki, nem
tudjuk, de a műtét előtt stagnáló, utána pedig robbanásszerűen
meginduló beszédfejlődéséből arra lehet következtetni, hogy nem
sokat.
A mérés után még beszélgettünk egy kicsit az
audiológusnővel. Ő azt mondja, hogy B hallása valószínűleg a
30 dB-es tartományban van, tehát egy kicsivel jobb annál, mint
amit láttunk. Ennek az az oka, hogy a kisgyerekek csak akkor
figyelnek fel egy neszre, ha az elég erős ahhoz, hogy a figyelmüket
megragadja – ez pedig többnyire 5-10 dB-lel több, mint a tényle-
ges hallásküszöb.

Azok a fogak…
2005. február 13, vasárnap
 zfor

Szegény apróságnak nő a foga. Hát, mit mondjak, nem sokat


aludtunk… Érdekes, hogy L-nek ennyi idős korára már rég meg-
volt mind a húsz tejfoga, B-nek meg még mindig hiányzik mind a
négy hátsó rágófoga. Ebben biztos rám ütött: nekem sincsenek
kint a bölcsességfogaim. Pontosabban az egyik tévedésből elkez-
dett kinőni, de aztán láthatta, hogy kinek a szájában nő, és meg-
rekedt a fejlődésben.

- 72 -
Fogmosó fogaskerék
2005. február 14, hétfő
 zfor

B néha félreérti, hogy mit mondunk neki. Legtöbbször olyankor


fordul ez vele elő, amikor egy általa jól ismert szót használunk
egy általa nem ismert összefüggésben, de néha hasonló hangzású
szavakat is összekever. Tegnap pl. Cs L-nek magyarázott valamit
egy fogaskerékről, amit B fogmosásnak hallhatott, mert felvi-
dulva mutogatta, hogy ő fogat akar mosni. Hasonló eset volt,
amikor Cs az orrát fújta, és közben B-nek magyarázta, hogy mit
csinál. B megint csak felvidult, és elrohant a szappanbuborék-
fújóért, amit ugye szintén fújni kell.
Már nem emlékszem pontosan, hogy L kisbabaként mennyire
pontosan értelmezte a hallottakat, de úgy rémlik, mintha neki is
lettek volna hasonló botlásai. És hát nem kell messze mennem
másik példáért: németben én magam is sokszor félrehallok, fél-
reértelmezek sok mindent, és ez kezdetben még inkább így volt.

Közbeszól a technika
2005. február 16, szerda
 zfor

Bizony, a cochleáris implantátum és a beszédprocesszor is csak


egy masina, ami néha tönkremegy… Tegnap B kezében a szétsza-
kadt adótekercs-kábellal a kezében totyogott oda a teljesen le-
döbbent Cs-hez. Kábel nélkül az adótekercs nem működik, adó-
tekercs nélkül a beszédprocesszor nem processzál, anélkül meg B
hallása volt – nincs.
Szegénykém így a délutánt kénytelen-kelletlen siketen töltöt-
te. Még szerencse, hogy volt otthon egy pótkábel, amit némi mor-
fondírozás után rá tudtam kapcsolni a tekercsre. De a dolog üze-
nete egyértelmű: B-nek egész életében számolnia kell azzal, hogy
a technika egyszer csak csődöt mond, és ő meg ott áll majd hallás
nélkül.

- 73 -
Kedvenc játékaink
2005. február 17, csütörtök
 zfor

B és L néha annyira másként viselkednek, hogy az ember nem is


hinné, hogy testvérek. Amikor L még kicsi volt, legszívesebben
gyöngyöt fűzött, gyurmázott, vagy más, nagy kézügyességet
igénylő játékkal foglalkozott. Cs legnagyobb igyekezete ellenére
sem tudta rávenni, hogy mondjuk képeskönyvet olvasgassanak,
beszélgessenek vagy mondókázzanak; igazából más gyerekek tár-
saságát sem kereste. Mindig is jól elvolt magában, annak örült
legjobban, ha hagyták játszani a kedvenc játékával.
B ezzel szemben kifejezetten igényli, hogy foglalkozzanak ve-
le. Bár ő is sokszor letottyan az emeletes garázsa elé autókázni,
de azért sokkal jobban szereti, ha Cs-vel játszhat. Kedvenc játé-
kaik következnek.

Könyvolvasás
B anyukája ölébe ül, és egyhuzamban végiglapoznak négy-öt
kedvenc mesekönyvet. Vagy B mutogatja a dolgokat, várva, hogy
Cs megnevezze őket, vagy Cs kérdezi, hogy hol van a ku-
tya/tehén/akármi, és B megmutatja. Külön kedvence egy állatos
könyv, ahol ugye mekeghetünk, hápoghatunk, vakkantgathatunk
és nyávoghatunk, illetve egy kisoroszlános, ahol a szavannák ál-
latvilágát idézhetjük a kisszoba csendjébe – inkább kevesebb,
mint több sikerrel

Kirakózás
Jó néhány gyerekkirakót szereztünk ugyan be még annak idején
L-nek, de ő eddig összesen nem játszott velük annyit, mint B egy
hét alatt. Az összeset tudja fejből, gondolkodás nélkül a helyükre
rakja a darabokat, és szinte minden figurának tudja a nevét is.

Mondókázás
Főleg reggeli és vacsora közben szeretünk mondókázni. Azok a
kedvencei, amikhez egy kis akció is társul, pl. a csip-csip-csóka
vagy egy hasonló, általam költött versike:

- 74 -
Forognak a kerekek,
örülnek a gyerekek.
Dolgozik a malom,
elszáll, ha akarom – pukk!
A mondóka alatt malmozunk az ujjainkkal, a pukkra pedig
hirtelen a magasba emeljük a kezeinket.
Nem hiszem, hogy ennek a viselkedésbeli különbségnek B
rossz hallása az oka, sokkal inkább arról lehet szó, hogy eltérő a
beállítottságuk. De az azért szerencse, hogy pont B a
beszélgetősebb, mert ez nagy hasznára fog válni a beszédtanulás-
ban.

B, a liftes fiú
2005. február 21, hétfő
 zfor

Reggelente B szabályszerűen ki szokott hajítani otthonról!


Az egész úgy kezdődött, hogy eltanulta L-től, hogy hogyan
kell liftet hívni. Pipiskedve, nyelvet kidugva kell nyújtózkodni,
ugyebár. Attól az apró ténytől, hogy ő már elér egy kapcsolót, ha-
tártalanul lelkes lett, és innentől kezdve óriási botrány tört ki, ha
nem ő hívta a liftet.
A következő fokozat az volt, hogy felismerte: ha én a kabátom
után nyúlok, akkor hamarosan meg kell nyomni a liftgombot. Na,
és innen kezdődött a versenyfutás: én megpróbálok dugiban fel-
öltözni, hogy neki ne tűnjön fel; de B már elég rafinált, és tudja,
hogy szemmel kell tartania. Márpedig ha észrevesz, akkor kb. 10
másodpercem marad az öltözés befejezésére, különben megint
jön a patália, hogy miért nem szállok már be az ő liftjébe?
Ma egy lábon szökdécselve, jobbomban a még fel nem húzott
cipővel, balomban kabátommal, táskámmal és sálammal léptem
az utcára…

- 75 -
Mit mond a mentőautó?
2005. február 22, kedd
 zfor

Éppen azon merengtünk egyik reggel Cs-vel, hogy mennyire


másként hallják a különböző népek a mentőautó hangját. A né-
metek „tatü-tata”-t, a franciák „pa-poh, pa-poh”-t, mi meg ugye
„nénó”-t hallunk bele. Erre mit ad isten, Andalgó oldalán éppen
ugyanezt olvasom… Szerinte a mentő igazából „víííjjűűű”-t
mond. Ma reggel pedig mit hallok kicsi fiam szájából? A mentőt
utánozta, mégpedig így: víííjjűűű-víííjjűűű.

A Vatikán szerint… és szerinted?


2005. február 23, szerda
 zfor

A napokban olvastam: a Vatikán teológusai szerint nyugat-


Európában az emberek egészségmániában szenvednek, és elvár-
ják, hogy az orvostudomány mindent meg tudjon gyógyítani. Ir-
reális elvárásokat támasztanak, miközben nem is olyan messze
embertársaink milliói szenvednek a legalapvetőbb egészségügyi
ellátás nélkül.
Hadd vegyem magamra ezt az inget. Végül is oly irreálisan
hangzik, hogy egy siket visszanyerje a hallását, nem? Márpedig
én ezt vártam el az orvostudománytól, és mindent megtettünk
annak érdekében, hogy B halljon. Ez a nyugat-európai gazdaság-
nak kb. 35.000 eurójába, azaz 7 millió forintjába került.
Az egyenleg másik oldala: egy leprás beteget 50 euróból meg
lehet menteni. B hallásának árából tehát elvileg 700 (!) embert
lehetne kiragadni a halál torkából. Tehát a betegbiztosító meg-
kérdezte volna: „Herr Pálfi: mi odaadjuk önnek ezt a 35.000 eu-
rót. Ha gondolja, megmentünk belőle 700 embert, de dönthet
úgy is, hogy hagyja őket szép lassan meghalni, és akkor inkább a
kisfia hallására fordítjuk.”
Vajon mit válaszoltam volna? Isten bizony, nem tudom…
A blog olvasóinak válasza:

- 76 -
700 emberélet vagy a fiad hallása. Te mit válaszoltál
volna?
Mindenki törődjön saját magával: 49% 23
a kisfiamért mindent
Isten bizony, én sem tudom… 40% 19

Az ember felelős embertársaiért: 11% 5


megmentek 700 embert
Összesen 47 szavazat

Próba a fülmögöttivel
2005. február 25, péntek
 zfor

Írtam már, hogy múlt héten tönkrement B fülijében a kábel.


Ugyan sikerült gyorsan megoldani a problémát, de azért elindult
bennünk a bogár: talán jó lenne, ha a táskaprocesszor mellett a
fül mögé helyezhető is bevethető állapotban lenne, hátha egyszer
szükség lesz rá.
Szerdán aztán beállíttattuk Szilviával a kisebb processzort.
Sajna hamar kiderült, hogy B még mindig nem elég nagy hozzá:
állandóan lekonyult szegénynek a füle. Szóval egy napos próbál-
kozás után mégis inkább visszatértünk a jól bevált táskaprocesz-
szorhoz. Ennek megvan az az előnye is, hogy első pillantásra lát-
juk, hogy jó-e még benne az elem. Márpedig amíg B nem jelzi
megbízhatóan, hogy lemerült a processzor, addig jobb ez így.

Taah
2005. február 28, hétfő
 zfor

B egy új szót talált fel: „taah”. A jelentését még csak találgatjuk,


valószínűleg annyit tesz, hogy „most játszok, ne zavarjatok”.
Amikor egy játékba nagyon belefeledkezik, akkor csak úgy jön
belőle a sok „taah-taah”. Az autó legurul – taah. A mozdony
megáll – taah. A majom ugrál – taah. Néha közbeszúr egy-egy
helyzethez illő hangot is, például brummog az autóval, vagy u-u-

- 77 -
zik a majommal. Ami még érdekes: ha ott vagyunk mellette, ak-
kor nem mondja! Úgy látszik, hogy ez az ő saját játszószava.

Mászóbajnok
2005. február 28, hétfő
 zfor

A hétvégén megtanult felmászni L ágyára. Mondhatnánk, nem


nagy mutatvány egy majd’ két éves gyerektől. Csakhogy L-nek
emeletes ágya van. Nagy ügy: biztos a létrán mászik fel –
gondolja most mindenki. De nem: B a másfél méter magasan
lévő kiságyra egy húsz centis kisszékről mászik fel… A közbeeső
120 centit félelmetes mászótechnikával hidalja át, szülei legna-
gyobb rémületére… De eddig még mindig sikerült neki, és látha-
tóan ura a helyzetnek.

Csip-csip csóka
2005. március 01, kedd
 zfor

Említettem már, hogy B szeret csip-csip-csókázni. Eddig az volt a


menetrend, hogy elkezdtük mondani a mondókát, de a végére
sohasem értünk el, mert B a második strófánál már el is hesse-
gette a tyúkokat. Ez ugyanis a kedvenc része, és alig bírta kivárni,
hogy végre egy jót hadonászhasson a kezeivel.
Kb. a hét vége óta azonban már megvárja a végét, és mindig a
megfelelő időpontban kezdi el a hessegetést. Úgy látszik, megta-
nulta a verset, vagy legalábbis a ritmusát, és rájött a ritmus és
akció összefüggésére.

Karikás tánc
2005. március 04, péntek
 zfor

Szerdán B megint valamit mutatott, én pedig már megint lema-


radtam róla.
A szokásos halláscentrum látogatáskor Szilvia kitalált valami
újat. Ezúttal nem a szokásos játékokat próbálgatták végig, hanem

- 78 -
egy körjátékszerűséget játszottak. A földre három kicsi hula-
hoppkarika került, a magnóba pedig egy kazetta, amin gyerekda-
lok voltak. Amíg szólt a dalocska, addig szépen körbe-körbe jár-
tak, amikor véget ért, akkor beálltak a karikába. B először csak
nézte, hogy mit csinál Szilvia és Cs, de aztán hamar ráérzett a do-
log ízére, és ő is beállt játszani. A zenés rész külön tetszett neki,
rázta a kis fenekét, mintha táncolna.

Nnáppó
2005. március 15, kedd
 zfor

B imád rágcsálni – ebben mondjuk egyáltalán nem különbözik a


többi kisgyerektől. Márpedig ha valamit szeret, akkor a hozzá
tartozó alapszavakat is hamar megtanulja. Így volt ez a hétvégén
is: Cs készített házi nápolyit, ami az egész családnak nagyon íz-
lett. Itt volt Pirki barátnénk is, aki addig kínálgatta B-t nápolyi-
val, amíg az el nem kezdte mondani: „nnáppó-nnáppó”.

A genetika ördöge: connexin


2005. március 17, csütörtök
 zfor

Ma voltunk genetikai tanácsadáson a Charité klinikán. Meg akar-


tuk tudni, hogy miért történt ez B-vel, és hogy neki, nekünk
egészséges gyerekeink lesznek-e. Úgy néz ki, hogy B-nek és ne-
künk olyan paklit osztott a sors, amiben benne van a Fekete Pé-
ter.
Siketséget két dolog okozhat: megbetegedés vagy az öröklött-
ség. Mivel sem B, sem Cs nem volt lázas beteg, ezért a megbete-
gedés kizárható. Marad tehát a keserű tudat, hogy bennünk van a
kukac, és miattunk jutott B-nek ez a sors. Még ennél is rosszabb
az, hogy sem ő, sem mi nem fogunk már soha megszabadulni hi-
bás génjeinktől – talán a dédunokáinknak sikerülni fog.
A doktornő, aki a vizsgálatot végezte, egyébként nagyon ked-
ves volt. Elmagyarázta, hogy B-nél örökölt, izolált siketségről van
szó (azaz a siketség nem társul más kórképpel). Az ilyen típusú
siketséget az esetek zömében (kb. 90%) egy ún. autoszomális re-

- 79 -
cesszív módon öröklődő gén okozza. Ezen gének közül is a leg-
gyakoribb a Connexin 268 meghibásodása, ez adja a recesszíven
örökölt siketségek mintegy felét.
Vért is vett B-től, ebből meg tudja majd mondani, hogy B bal-
sorsát is a Connexin 26 okozta-e. De akár igen, akár nem, az íté-
let készen áll: 25% az esélye, hogy leendő gyermekeink siketek
lennének. Ha B felnőttként egy egészséges, de hozzánk hasonló-
an rejtett génhibás partnert fog ki, akkor 50%, hogy a gyermeke
siket lesz. Ha leendő partnere őhozzá hasonlóan siket, és duplán
hibás génnel rendelkezik, minden gyermekük siket lesz. Ha vi-
szont egy teljesen egészséges lányt hoz neki a sors, akkor minden
gyermeke hallani fog.
Ember, bízva bízzál.

Mamma, námmpa és bíísz


2005. március 21, hétfő
 zfor

B egyre többet dumál. Kezdte azzal, hogy a látogatóba érkező K


mamát „mamma”-nak szólította, amitől az persze teljesen elol-
vadt. Aztán jött a lámpa („námmpa”), a malac („mamm”) meg a
víz („bíísz”). De a legfontosabb változás számomra az, hogy meg-
próbál aktívan utánozni: figyeli, mit mondunk, és próbálkozik.

Balkezes?
2005. március 23, szerda
 zfor

Az a halvány gyanúm, hogy B balkezes9. Persze ilyen idős koruk-


ban a gyerekek még többnyire össze-vissza kavirnyolnak, azzal a
kezükkel fogják meg a ceruzát, amelyik éppen közelebb van a
tolltartóhoz. De mégis: gyanús nekem ez a B. Mintha kicsit töb-
bet kerülne a bal kezébe a kanál.
Egyébként nem mintha sokat számítana. Ő már úgy is annyi-
ra különleges, hogy ez a kis apróság senkinek nem fog feltűnni.

- 80 -
Elég a 2
2005. március 17, csütörtök
 Csili

Ne sajnáljuk magunkat, hogy nem lehet több gyerkőcünk, inkább


örüljünk ennek a két csodaszép, csoda okos mazsolának és le-
gyünk velük boldogok!

Szép, szép, legszebb


2005. március 27, vasárnap
 Csili

A héten B minden nap meglepett bennünket egy-egy új szóval. A


csip-csip csóka mondóka végén a „hess”-sel, elköszönéskor a
„hahó”-val, tüsszentésnél a „haci”-val, utcán átkelésnél jött az
„állj!”, kígyót nézegetve a „sziszi”, evéskor a „hammma”, játszóté-
ren a „hitta”, órát látva a „tita”, evés befejezésekor pedig intenzív
fejrázással kísérve a „nne”. Ilyenkor ragyogok az örömtől, csoda-
szép szónak találva minden egyes, B által kiejtett szókezdeményt.
A legboldogabbnak mégis akkor éreztem magam, amikor B
egy apró, három betűs szót ejtett ki a száján: „AJA” (=anya)!
Ugye, hogy ez a legszebb szó a magyar nyelvben?!

Mindenütt jó, de legjobb velük


2005. március 30, szerda
 Keresztanyu

Ismét találkoztam az én kis keresztfiammal. Jó volt látni, ahogy


napról-napra fejlődik, jó volt hallani a nevetését – utánozhatat-
lanul gurgulázva kacag – és jó volt új szavakat tanítani neki. Ré-
szem volt a tik-takban, a hahóban és így a nem mindennapi cso-
dában is, amit B töretlen fejlődése jelent.
Annyira jó érzés, hogy ilyen sok ismeretlen internetes barát
drukkol nekünk, örül minden szónak, kéri az új képeket és vide-
ókat. Pedig csak töredékét élvezhetik B létének, mert digitalizálva
csöppet sem akkora élmény, mint élőben – ezt garantálhatom.
Nem lehet ugyanis leírni, hogy milyen, amikor ébredezik és szót-
lanul ücsörög valaki ölében. Azt sem lehet elképzelni, hogy mi-
lyen figuramatyi tud lenni és micsoda mimikája van, milyen be-

- 81 -
szédes tud lenni a szeme, ha szeretne valamit. Az is elképzelhe-
tetlen lehet, ahogy a szökőkutat figyeli, ahogy a majmokat, vagy a
zsiráfot kutatja, figyeli a kék szemeivel. Mi szerencsések vagyunk,
mert mindezt láthatjuk és főleg hallhatjuk, ahogy minél hango-
sabb része lesz az életünknek. De még egyszer köszönet és hála
az olvasóknak, akik szintén részeivé válnak B fejlődésének!
Az én két éves keresztfiam ám kis segítséggel 25 darabos ki-
rakót rak ki! Teljes vonatsín-pályát épít, amit volt szerencsére
megtanulni L-től, aki valódi profi ez ügyben; halálosan precízen
illeszt össze bármilyen két összeillő tárgyat, rakja rendbe az oda-
hajított könyvet. Lehet, hogy csak én misztifikálom túl ezeket az
apróságokat, de egyrészt ez egy keresztanya privilégiuma, más-
részt tényleg ügyes ez a gyerek.
Sokszor elgondolkozom, hogy nem is lehet észrevenni a kü-
lönbséget közte és a kortársai között. Ugyanúgy él, vigyorog, ját-
szik, része a kis közösségnek, mintha nem lenne cochleáris im-
plantátuma. De van és szerencsére jól működik! Bár egy évvel
ezelőtt még álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyenkor már
szavakat fogunk tanulni.
Már alig várom, hogy április végén újra találkozzunk és együtt
fedezzük fel a kertben a virágokat, katicabogarakat és építsünk
gyorsan összeomló homokvárakat. Addigra talán a nevemet is ki
fogja mondani az én kis B-m!

Acsi
2005. április 01, péntek
 Keresztanyu

Az én kis keresztfiam igazi meglepetést okozott ám nekem. Fény-


képalbum nézegetés közben rábökött a fotómra és ezt mondta:
Acsi (=Ancsi). Amióta meghallottam ezt a hírt, csak ülök és vi-
gyorgok. Így kell 900 km-ről örömet okozni. És mindezt egy két
éves tökmagtól kaptam!

- 82 -
B óvodába megy

Melyben B óvodába megy és ettől nagyon


büszke. A német nyelvvel is találkozik; ettől
először megzavarodik, de Gái és Biene segí-
tenek neki.

Kicsi B oviba ment


2005. április 06, szerda
 zfor

Ma reggel kicsi B oviba ment.


Ezzel aztán végképp lezárult egy korszak. Akármilyen kis husi
pofija van, nem lehet már kisbabának nézni. És abban sem bíz-
hatunk már, hogy mindig ki tudjuk segíteni, amikor valamit nem
hall, nem ért. Mostantól majd’ kétévesként majd’ kétéves baráta-
ival fog játszani, és az óvónéniktől többet fog tanulni, mint tőlem.
De nem féltem. Amilyen életrevaló, biztosan ki fogja magának
harcolni a neki járó gumimacit, legóautót és nem utolsó sorban
az odafigyelést, törődést.
Hajrá B! Apád szorít neked.

Bohhó
2005. április 07, csütörtök
 zfor

Tegnap este B végre kimondta saját nevét! Igaz, először szinte fel
sem tűnt a dolog. Csak állt az ablaknál, és mutogatta az ablakra
festett, minket jelképező csirkéket. „Appa – Jeji – Aja – Bohhó.”
Azután még egyszer. Hopsz! Mi is volt ez? Apa, L, Anya, … B!

- 83 -
Oviügyi beszámoló
2005. április 08, péntek
 zfor

Oviügyi beszámoló távirati stílusban:


– Eddig még nem készített ki egy óvónőt sem,
– eddig még egy óvónő sem készítette ki őt.
Ellenben megvédte magát az ovi-réme-tankkislánytól, ami ál-
tal jó esélye van rá, hogy az ovihierarchia előkelő helyére lépjen.
Sajna sok a műanyag játék, ami azért nem jó, mert az elekt-
romos feltöltődés tönkreteheti a cochleáris implantátumot. Jele a
béka lett, mert ezt ki tudja mondani („bííta”).
Ha minden igaz, ma Cs tíz percre magára fogja hagyni B-t a
csoporttal. Nem tudom, mi lesz…

Ente vagy háp-háp?


2005. április 11, hétfő
 zfor

Pénteken mégsem maradt magára a kisürge az oviban, mert az


egész csapat testületileg sétálni indult. Cs szerint egyébként egé-
szen jól boldogul B. Egy dolgot viszont megfigyelt: amikor ott
vannak, B elnémul. Lehet, hogy ez azért van, mert a német nyel-
vű környezetből semmit sem ért, de az is lehet, hogy csak az új
környezet feszélyezi némileg.
Arra azért számítok, hogy az új nyelv egy kicsit visszaveti
majd a fejlődését. Volt is egy eset, ami ezt látszik alátámasztani.
Gabi, az óvónő képeskönyvet lapozgatott B-vel. Közben B, a
szokásos koreográfiának megfelelően mutogatta az állatokat,
várva, hogy Gabi majd megnevezi őket. Amikor aztán Gabi a ka-
csára „Ente”-vel felelt, B leblokkolt. Újból mutatta, várva a „háp-
háp”-ot, de megint csak egy „Ente” jött. Még egy párszor nekifu-
tott a dolognak, egyre értetlenebb képet vágva, míg Cs meg nem
könyörült rajta, és be nem mondta a várva várt „háp-háp”-ot.
Ilyen helyzetekkel biztos, hogy sokszor fog találkozni. Az óvó-
nők már rögtön az első beszélgetésen kérdezték, hogy próbálkoz-
zanak-e a magyarral, de mi köszönettel lebeszéltük őket erről az

- 84 -
ötletről. Ők végül is németek egy német óvodában; és még ha
meg is tudnának tanulni ilyen rövid idő alatt magyarul, nem az a
célunk, hogy az oviban egy nyelvi szigetet hozzunk létre B-nek,
hanem hogy a jól halló gyerekek közé integráljuk.

Segítséggel élők
2005. április 12, kedd
 zfor

Szimpatikus cikket olvastam a Velvet.hu-n.


Tényleg: miért ne lehetne a fogyatékosokat segítséggel élők-
nek nevezni? B sem kevesebb, mint akármelyik másik kisfiú, csak
éppen kicsit többet segítünk neki. És miért ne lehetne siket, vak,
kerekesszékes vagy éppen vesebeteg embertársainkat ember-
társnak, és nem szerencsétlen nyomorultnak tekinteni?
Legközelebb, ha segítséggel élőt látsz, mosolyogj rá.

Három hét Berlinben


2005. április 12, kedd
 Katimama

Még otthon elhatároztam, hogy nap mint nap leírom a fontosabb


eseményeket. Ebből aztán nem lett semmi, mert a drága időt in-
kább a gyerekekkel akartam tölteni. Így utólag írom le azt, ami
számomra fontos és érdekes volt.
A repülőtéren L és az apja várt. L szája fülig ért, és végig az
úton mesélt, énekelt. Otthon B már kevéssé volt lelkes, sőt több-
ször körbesétált, és gyanúsan méregetett. Estére azonban amo-
lyan „franciás kiejtéssel” kimondta: „Mamm-o” és rám mutatott.
Erre elolvadtam.
Egyébként esténként adja elő az aznap tanultakat, pl. béka,
hinta, lepke, lámpa… Naponta egy-két új szóval bővül a szókin-
cse. Néha hosszabb szavakkal is próbálkozik, mint a bicikli –
bibibí, vagy villamos – vijja… Kárpótlásul az elmaradt utolsó
szótag helyett mindig integet, és mondja, hogy pá-pá.

- 85 -
Integetni különben szokott az idősebbeknek, a középiskola előtt
álló fiúknak, lányoknak, akik először egy kicsit meglepődnek, de
azután mosolyogva visszaintegetnek.
Az is nagyon tetszik az embereknek, mikor B fölpattan a láb-
bal hajtható műanyag 3 kerekű kismotorjára, és brummogva szá-
guld. Ezt a mutatványt még a felnőtt férfiak is megnézik, mert
ilyen kismotorja csak B-nek van, és hajtani is csak Ő tudja ilyen
nagyfiúsan.
Ittlétem alatt többször voltunk kirándulni, és ezt a gyerekek is
nagyon élvezték. Főleg, ha lehetett futkározni, vagy kacsát etetni
a tóban. Labdázni is szoktunk B-vel, aki nagyokat kacagva, ügye-
sen rúgja a pöttyöst. Ezen a játékon nem vesznek össze, mert L-t
nem hozza lázba a labda. L inkább addig fölmászik a legmaga-
sabb mászókára, és kipirulva kiabál, hogy „Nézd, Mama! Ilyen
nagy vagyok, mindjárt fölérek az égig!”
A múlt hét óta a B is elkezdett óvodába járni. Itt a gyerekek 6
hónapos koruktól járhatnak oviba, és nagyon támogatják az ún.
integrációs megoldást. B csoportjába is jár még 2 kisgyerek, akik
kicsit problémásabbak, mint a többiek. Ez szerintünk nagyon jó,
hiszen az életben is együtt kell élni, és jobb, ha ezt már kicsi ko-
ruktól természetesnek veszik. Ebben az oviban van kerekes szé-
kes, Down-kóros, csonka kezű, akik játék közben elvegyülnek a
többiek között, akikben nem a sajnálkozás alakul ki, hanem a
természetes viselkedés. Reméljük, hogy B is beilleszkedik a kis
csoportba. Szerencsére Gabi óvó néni rendkívül türelmes.
Persze 3 hét alatt nagyon sok minden történt, és nem is lehet
mindent elmesélni. Azt, hogy vacsi és fürdés után átszorítja a
nyakamat, és egy puszifélét nyal az arcomra, azt át kell élni. Hi-
szen ezért is utaztam Berlinbe. Szerencsére nem kell sokáig várni
arra, hogy újból találkozzunk, mert május elején hazajönnek.
Máris alig várom.

B, az ovis
2005. április 18, hétfő
 zfor

B, aki eddig kizárólag Cs szoknyája szélén csücsült, a múlt héten


igazi ovis lett. Cs több alkalommal is magára hagyta őt a csoport-

- 86 -
tal, és – egy pici nyafogást leszámítva – minden rendben ment.
Az a pici nyafogás meg kell: ha még az sem lenne, hát megsza-
kadna az anyai szív, hogy az imádott kis gyerkőc ilyen könnyedén
veszi a válást.
Ami már most látszik, az az, hogy B mindenben eléri, sőt né-
hol meghaladja kortársai fejlettségi szintjét, kivéve a beszédet.
Ha most otthon, Magyarországon lennénk, akkor ez nem lenne
ennyire feltűnő, de itt, német környezetben teljesen elnémul. Fel-
tehetően az új környezet is feszültebbé teszi, és hát persze nem is
ért semmit. Ezen azzal lehetne segíteni, ha az óvónők sokat be-
szélgetnének B-vel, mesélnének neki, játszanának vele. Fontos
lenne, hogy mindez kettesben, viszonylag csendes környezetben
történjen, mert a háttérzajban rosszabbul hall. Na most ez az,
amit az óvodában nem nagyon tudnak megtenni.
Nem mintha az óvónők nem igyekeznének. Úgy néz ki, Gabi
óvónéni lesz B kedvence. Általában ő foglalkozik az integrációs
gyerekekkel, de egyébként is anyásabb típus. Sabina ezzel szem-
ben inkább jó játszópajtás, de egyúttal a rendet következetesen
betartó óvónő is. Ő volt az, aki már többször próbálkozott vele,
hogy B-nek olvasson.
Majd meglátjuk, hogy halad B. Szilvia is ígérte, hogy ellátogat
az óvodába; nagyon számítunk is rá, hogy jó tanácsokat ad majd
nekünk is, az óvónőknek is.
A másik probléma, amit röviden már említettem, hogy sok a
műanyag játék. Külön probléma a kinti műanyag csúszda. Nem
lenne jó, ha B csak a csúszda miatt órákon keresztül füli és hallás
nélkül flangálna az udvaron, ugyanakkor teljesen le sem lehet
tiltani a játékról. Még gondolkozunk a megoldáson, ha másképp
nem megy, akkor veszünk az ovinak egy fémcsúszdát.

Connexin 26 – avagy az Ítélet


2005. április 22, péntek
 zfor

Éppen most hívott fel a doktornő, aki a genetikai tanácsadáson


olyan kedvesen elmagyarázta, hogy mi okozhatta B balsorsát.
B balsorsát mi okoztuk.

- 87 -
A génvizsgálat kimutatta, hogy B mindkettőnktől hibás Connexin
26 gént örökölt.

Hallássérültek Rehabilitációjáért Küzdők


Egyesülete
2005. április 25, hétfő
 zfor

Itt Berlinben, ahol most élünk, nagy múltja és befolyása van a


civil egyesületeknek. Mi magunk is tagjai vagyunk a BBCIG10-
nek. Ez az egyesület sokat jelent nekünk, mert hasonló helyzet-
ben lévő szülőkkel találkozhatunk, erőt meríthetünk az ő sikere-
ikből, és nem utolsó sorban van valaki, aki kiáll közös érdekeink
mellett. El is gondolkoztam, hogy majdan hazatérve jó lenne ala-
pítani egy ilyen egyesületet, de lám, már megint nem sikerült
semmi újat kitalálnom. Van már ilyen, a neve: HARKE11.

Gái és Biene
2005. április 26, kedd
 Keresztanyu

Még szerencse, hogy van e-mail és telefon ezen a földön. Külön-


ben honnan tudnám, hogy B szépen beilleszkedett az ovis cso-
portba és már az ovis társak nevét is tudja! Mindezt két hét után.
A múlt hét végén már nevén szólította az óvónéniket, akik közül
Gái (Gabi) a nagy kedvenc. Biene-t (Sabine) pedig azért szereti B,
mert türelmesen olvassa neki németül a sok mesekönyvet, amit B
odahord neki. B a házirendet is ügyesen kifigyelte és már a bilibe
is sikerült pisilni! Hurrá-hurrá!
Nyáron szerintem pontot teszünk ennek a pelenka ügynek a
végére kiskomám! Rohangálhatsz egy szál meztelen a fűben, az-
tán majdcsak búcsút intünk a gumibugyinak De ennél jóval ha-
marabb találkozunk! Már csak hármat kell aludni és jöttök haza.

- 88 -
Gügyögések
2005. április 27, szerda
 zfor

A legtöbb jól halló kisbaba úgy fél éves korában kezd el gőgicsél-
ni. Babbaba-mmmaaiii-mamm, és más hasonló, jelentés nélküli,
de dallamos és beszédre emlékeztető babaszavak kerülnek elő-
ször a szótárba. Az első igazi szavak csak jóval később jelennek
meg.
Érdekes módon B megfordította ezt a sorrendet. A CI operá-
ció után egy ideig csak hallgatott, majd rögtön jelentéssel bíró
szavakat mondott. Mostanában viszont egyre többször gagyará-
szik teljesen jelentés nélkül; egyszerűen csak élvezi a saját hang-
ját. Ha ilyenkor bekapcsolódok a beszélgetésbe, akkor nagy bol-
dogan válaszol. Van egy pár saját szava, amit ilyenkor szívesen
használ: „papijja”, „pitta-pitta-pitta”, „táó”, „mammammam”, és
hasonló bölcsességek.

48 óra
2005. május 05, csütörtök
 Keresztanyu

Nagyjából ennyit töltöttem a keresztfiammal és a kedves unoka-


öcsémmel a hétvégén. Ilyenkor jobban érzi az ember, hogy mi-
lyen tempósan röpül az idő…
Már annyira vártam, hogy jöjjenek, mentem is a reptérre elé-
jük – még szabadságot is kivettem, nehogy ne érjek oda időben L
nagyon édes volt, mert a bőröndök előtt ült a kis tolikocsin és a
vigyora már messziről nagy puszira hívott. Aztán megláttam B-
met a kocsi másik végén a kisbőröndök helyén. Olyan aranyosan
ült ott – pont belefért abba kis rekeszbe De nem ismert meg egy-
ből, úgyhogy csak kisebb lerohanást intéztem irányába. De mire
odaértünk az autóhoz, már lelkesen mutogattuk végig, hogy hol
vannak a „ámpák” az autón. Nem beszélve arról, amikor
nyusziugrásban, vagy inkább béka(bíta)ugrásban köröztünk az
autó körül. Ekkor már helyreállt a nagy szerelem közöttünk Ro-
bogtunk K mamához és Szipapához ezerrel, ahol még nagyobb –
olyan igazi nagyszülős – fogadtatásban volt részünk.

- 89 -
A hétvégén B bemutatta a beszélőkéjét a nagyszülőknek is és el-
bűvölte vele Szipapát, aki most hallotta először igazából beszélni
a legkisebb unokáját. Persze a fő feladat a Papa nevének kiejtése
volt, amit időközben már meg is oldott B! Teljesen tisztán ejti,
hogy Papa – naponta legalább százszor, hogy a nagyszülői szív
elolvadhasson
Voltunk megnézni a megáradt Tisza vizét (bísz) és játszóte-
reztünk is. Ettünk sok finom fagyit, meg kergettünk galambokat
(pipi). Ettől persze a parkban ülő nyugdíjasok voltak elájulva,
hogy milyen édesen futkároznak a gyerekek a galambok után és
hogy „nézd milyen kicsi és hogy szalad” meg „nézd a kicsi hogy
robog a nagy testvére után – de tündéri” és hasonlók. Az én szí-
vem meg rettentő büszke volt
A fő attrakció pedig a kertünkbe bejáró cica volt. Először L
volt teljesen odáig érte, de aztán ahogy B is meglátta, hogy kiről
van szó, nagy barátságot kötött vele. Mirci meg türelmesen visel-
te, ahogy a két gyerek simogatja – helyenként nem annyira
finoman – ahogy fésülgeti – néha nem kifejezetten szálirány-
ban – és húzogatja előtte a madzagra kötött rongydarabot. B az-
zal is próbálkozott, hogy megfogja Mirci bajszát, amit az nem
kultivált, erre B átváltott a fülhúzogatásra, amit Mirci meglepő
módon nagyon jól viselt. Azóta is naponta kell menni Mircit
etetni és simogatni.
Holnap ismét robogok haza és elkezdődik a következő ese-
ménydús 48 óra. Már várom…

- 90 -
Lóg a lába
2005. május 08, vasárnap
 zfor

Most, hogy a kis család Magyarországon, én meg Berlinben va-


gyok, nincs nagyon miről írnom. Felteszek hát egy képet, hogy
legyen mit nézegetni.

- 91 -
Levél landolt a postaládámban
2005. május 09, hétfő
 zfor

Néha-néha, sajnos talán kicsit ritkán, bepottyan egy kedves levél


a postaládámba. Bár mindegyiknek örülök és válaszolok rájuk,
különösen kedvesek azok, amelyek érintettektől, hogy úgy mond-
jam, sorstársainktól jönnek. Ezekből a levelekből megértés és
életkedv árad, ami nekünk borzasztó sokat jelent. Alább beidézek
egy ilyen levélből.
„Nagyon Tisztelt Édesanya és Édesapa!
«Öreg ember» (közel 60) lévén többszörösen meghatott a
gyermekük és egyben az Önök története, amit az interneten ol-
vastam. Engedjék meg, hogy vigasztalásul egy pár mondatot
írjak az én, illetve néhai Édesapám életéből.
Édesapám 6 hónapos korában agyhártyagyulladás követ-
kezményeként elvesztette a hallását. (1913) A tanulmányait e
miatt Egerben kellett folytatnia az akkori megnevezés szerinti
Siketnémák Intézetében. Hála az akkori lelkiismeretes tanárai-
nak, megtanult beszélni – igaz, egy kis artikulációs hibával. A
tanulmányi eredményei kiválóak voltak, amit az általam mai
napig megőrzött bizonyítványai igazolnak. A 8. osztály elvégzé-
se után került vissza a szüleihez. Ez után nagyon jó eredmény-
nyel kitanulta az asztalos szakmát. (Az akkori lehetőségek sok-
kal szűkebbek voltak, mint a mai számítógépes világunkban.)
Először mint segéd dolgozott, majd a mestervizsga letétele után
önálló kisiparos lett. Közben megismerkedett egy halló lánnyal,
aki a későbbiek során az Édesanyánk lett. (Ketten vagyunk
testvérek.) A szakmájában olyan elismert lett, hogy felfigyelt rá
egy helyi katolikus pap, és rávette a fafaragásra. (1954!) Ettől
az időtől fogva egyre több fafaragást készített a hagyományos
asztalos munka mellett. Az ország kb. 50 templomába készí-
tett – a szakértők megállapítása szerint – művészi kivitelezésű
faragást.
Közben eltartotta a családját és felnevelt, iskoláztatott min-
ket. (Édesanyánk nem dolgozhatott, mert nem mindenki tudott
szájra beszélni és Ő volt a tolmács.) Mi halló gyerekek pedig
megtanultunk Vele beszélni. Soha nem jeleltünk, hanem felé

- 92 -
fordulva szájra beszéltünk. És nekünk ez volt a természetes.
Szóval ezzel a pár mondattal szeretném Önöket megnyugtatni,
hogy siket gyerekből is lesz EMBER!!!

Üdvözlettel : OZ”
Köszönöm, OZ.

Papaháj
2005. május 10, kedd
 Katimama

Mivel a család nagyobb része Szegeden tölti a szabadságot B-vel


és L-lel együtt, ezért a napló következő fejezetét is az itteni ese-
mények határozzák meg.
Az eltelt 10 nap alatt nagyon sokat tanult, és megnőtt a be-
szédkedve B-nek. Kezdődött azzal, hogy az eddigi két szótagos
szavakat a három szótagosok követték a nagyapa legnagyobb
boldogságára: Szípapa, bibibi=bicikli, papaháj=papagáj…stb. B
egy igével is bővítette a szókincsét mondatba foglalva: Acsi
eme=Ancsi elment. A hét végén az összes nagyszülő együtt volt
az unokákkal, így B időnként körbemutogatva névsorolvasást
tartott, hogy megvan-e a teljes létszám. Boldogan sorolta: Mamu,
Papu, (ilyenkor csettintésfélével próbálkozott, mint a Papus),
Szípapa, Mama, Ajja, Acsi, Meji, Dédi. Ha mindenkit sorba mon-
dott, akkor elégedetten bólogatott jóváhagyólag, majd néhány
perc után újabb népszámlálás következett.
Úgy tűnik, hogy életének első 16 hónapjának halláskiesését
gyorsan bepótolja. Optimális esetben 1-2 év múlva már csak gya-
korlott szakember veszi észre, hogy hátránya van. A többi terüle-
ten pedig kompenzálja a nagyothallását azzal, hogy a kortársai-
hoz képest rendkívül ügyes a mozgása, és éles a látása, mint a
sasnak. A mozdulatokat ügyesen ellesi másoktól, főleg a nagyobb
testvértől, és azonnal utánozza azokat, a rosszaságot is beleértve.
Azt, hogy köszönni kell, más gyereknek hosszasan tanítgatni, és
mondogatni kell. Neki ez rövid megfigyelés után sikerül, és
örömmel integet, puszit dob, kezet fog és kezet ráz, mint a felnőt-
tek. Az utcán a kereszteződések előtt „ájj” felkiáltással figyel-

- 93 -
meztet bennünket is, körbenéz, ha van lámpa, akkor mutatja, és
ha zöldre vált, akkor indul csak el.
Persze, mi is sejtjük, hogy, ha így fejlődik, akkor nem lesz
probléma a beilleszkedéssel, mert nagyon kedves, és elfogultság
nélkül mondhatjuk, hogy jó eszű kisfiú. Az oviba történő beil-
leszkedést azzal is elősegíti, hogy nagyon rendszerető. Addig,
amíg nem öltözik játszós ruhába, nem is nagyon hajlandó játsza-
ni, vagy, ha szemetet lát, akkor teljesen magától a kukához szalad
vele.



Egyik délelőtt elmentünk egy hosszabb sétára. A nap sütött,


igazi tavaszi jókedvünk volt, A sétából hazafelé, szinte meg tud-
juk utólag mondani, hogy mikortól, egyszer csak megváltozott B
viselkedése. Először azt hittük, hogy elfáradt, azért nyafog, nem
jó az sem, ha felvesszük, az sem, ha lerakjuk. Itthon kiderült,
hogy a technika ördöge vette el B jókedvét: kimerült az elem a
készülékéből. A cochleáris implantátum valóban egy nagy csoda,
rendkívüli találmány, és nagyon hálásak vagyunk érte, de sajnos
mint minden műszaki dolog, ez is kimerülhet, és sajnos tönkre is
mehet.
Ugyanakkor, ha lefekvéshez készülődik, akkor aktívan köz-
reműködik a készülék kikapcsolásában. Ragaszkodik ahhoz, hogy
a gombot ő nyomja meg. Ezután az ágyban fekve tisztán és érthe-
tően, immár füli nélkül ismételgeti az aznap tanultakat, sorolja a
családtagokat. Ezzel a produkcióval bennünket is meglepett, hi-
szen ő már nem tudja ellenőrizni, hogy jól ejti-e ki a szavakat. A
műsor kb. 15-20 percig tart, azután szépen álomba merül.
Több alkalommal észrevettük azt is, hogy füli nélkül a szánk
mozgására figyel, és egyre többet ért belőle. Szilvia is tapasztalta
iskoláskorú implantátum használó gyerekeknél, hogy a szájról
olvasást a beszéddel együtt szinte maguktól elsajátítják.

- 94 -
Kétéves
2005. május 17, kedd
 zfor

Két éves lett a kislegény. Az ember tudja ugyan, hogy az idő ro-
han, de igazán csak akkor veszi észre, amikor a gyerekeknek szü-
letésnapja van. Jé, hogy Jánosék kisfia már 16 éves? Jé, hogy a
tietek most megy suliba? Jé…
B is jól kitolt velünk. Tegnap még ráncos, pelyhes, rózsaszín
kisbaba volt, ma meg egy eleven, rosszcsont kisfiú. Itt hagyott
minket kisbaba nélkül…



Nem mintha különlegesen nagy jelentőséget tanúsítanék az


évfordulóknak, de azért csak nem bírom ki, hogy B második szü-
linapja alkalmából ne adjak számot a nagyvilágnak B tudásáról.
B:
– szélsebesen szaladgál,
– ügyesen, majdnem tisztán, de főleg egyedül eszik,
– mindenkivel szívesen barátkozik,
– jól érzi magát az oviban,
– locsog-fecseg, mint egy papagáj. Egyelőre még inkább csak mi
értjük, hogy mit akar mondani, de rohamtempóban fejlődik.
Hát, csak így tovább, kicsi B.

- 95 -
Két éves torta
2005. május 22, vasárnap
 zfor

Feketepont
2005. május 25, szerda
 zfor

Tegnap B ovija megszerezte az első feketepontot.


Szilvia még kora tavasszal felajánlotta, hogy szívesen ellátogat
B leendő ovijába, és megmutatja az óvónőknek, mire kell vigyáz-
ni a fülivel. Erre a látogatásra minden bizonnyal szükség is volt,

- 96 -
mert az óvónők még semmit sem hallottak a cochleáris implantá-
tumról, így például azt sem, hogy a műanyag csúszdától tönkre-
mehet. Márpedig B, mint minden kisgyerek, imád csúszdázni;
Gabi és Biene pedig nincs mindig ott, hogy figyeljen B-re.
Egyszóval, Szilvia felhívta a vezető óvónőt, hogy tartana egy
kis ismertető délutánt, amelyre minden óvónő hivatalos. A veze-
tő óvónő viszont láthatóan nincs a helyzet magaslatán, hogy
finoman fogalmazzak. Az első időpontról egyszerűen megfeled-
kezett, úgyhogy Szilvia potyára ment az oviba. A második idő-
pontra, azaz tegnapra pedig sikerült 5 azaz öt óvónőt (32-ből)
összeszednie… Ez már nekem kínos, hogy Szilvia kétszer
átbumszlizik egész Berlinen, hogy megtanítson valami hasznosat
az óvónőknek, akik meg aztán tojnak a dologra.
Azért van két haszna is az ügynek. Az egyik, hogy Szilvia meg-
ismerkedett Gabival, és szerinte is nagyon jó kezekbe került B. A
másik, hogy így legalább van egy kártya a kezükben a műanyag
csúszda eltávolíttatásához. Ha az óvónők nagyobbik része nem
tudja, hogy a műanyag csúszda veszélyes B-re, akkor nem fognak
tudni arra sem vigyázni, hogy B levegye a fülit csúszdázásnál.
Márpedig akkor joggal kérhetjük egy integrációs óvodától, hogy
távolítsák el a gyerekünkre veszélyes játékszert.

Integrációs óvoda
2005. május 30, hétfő
 zfor

Az előző bejegyzésemből úgy tűnhet, hogy nagy jódolgomban


nem veszem észre, hogy igazából hálásnak kellene lennünk B ovi-
jának; sőt, még a csúszdát is el akarom venni szegény gyerekek-
től, csak mert az enyém nem csúszhat rajta. Ez persze nem így
van: örülök, hogy B ide jár, és szeretném, ha otthon, Magyaror-
szágon is több ilyen óvoda lenne.
B óvodája ugyanis egy integrációs óvoda. Magyarra fordítva:
az óvoda egészséges és segítséggel élő gyerekek együtt és együtt-
élésre nevel. Ez nem csak a segítségre szoruló gyerekeknek hasz-
nos, hanem az egészségeseknek is. Aki lemaradt, azzal kicsit töb-
bet, kicsit másként foglalkoznak; aki pedig normálisan fejlődik,
az pluszban toleranciát tanul. Igazából nem is az a cél, hogy a fo-

- 97 -
gyatékos gyerekeket a nem fogyatékosok szintjére fejlesszék, ha-
nem hogy mindegyik gyerekekből a legtöbbet hozzák ki.
Ehhez az B óvodája a német államtól szakmai és pénzbeli se-
gítséget is kap. B csoportjában kevesebb gyerek jut egy óvónőre,
akik ráadásul külön képzést is kapnak. Így lehet, hogy a mi kis
integrációs gyerekünk, B, végső soron nem az egészségesek kárá-
ra, hanem inkább a hasznára van.

Hoch!
2005. május 31, kedd
 zfor

B kimondta az első német szót!


Először nem is értettem, mit akar. Ültem a földön, ő meg mel-
lettem lelkesen mondogatta: „hó, hó! Appa, hó!”, közben pedig
felfelé mutogatott. Esik a hó? Május végén??? De szerencsére Cs
is ott volt, és tolmácsolt: fel kellett emelnem a lábam, mert át
akart alatta bújni. Még mindig nem értettem: az oké, hogy át
akar a lában alatt bújni, de hogy jön ide a hó? Ja, hogy nem hó,
hanem hoch, azaz fel!
Azt is kigondoltuk, hogy honnan tanulhatta ezt a szót. Az ovi-
ban is megünnepelték a szülinapját, aminek része volt egy kis da-
locska is:
Hoch soll er leben,
hoch soll er leben,
Drei mal hoch!
A dalocskához egy kis játék is tartozik. Az ünnepelt egy székre
ül, a gyerekek pedig körbeveszik. Éneklik a dalt, a „drei mal
hoch”-nál pedig székestől a magasba emelik a szülinapost.

Fehehe, pihó, sáha


2005. június 01, szerda
 zfor

B határozottan jobban áll a színekkel, mint a bátyja annak idején.


L két évesen jó, ha két szín nevét tudta, és azokat is gyakran fel-
cserélte, B pedig már biztosan megnevez ötöt:

- 98 -
– kék: kék az autónk, így ez volt az első szín, amit mondott.
(„héh auhó”)
– sárga: a berlini buszok sárgák. („sáha buhh”)
– piros („pihó”)
– fekete („fehehe”)
– zöld („ző” vagy „sző”)
Ugyanilyen jól halad a ruhadarabokkal. Sapka – „sappa”,
szandi – „szanni”, bukósisak – „buhhó” már benne van a szótá-
rában, és a többi dolgot is felismeri, ha mondjuk neki.
Azért L mentségére legyen mondva, ő meg a számokkal ha-
ladt jobban.

Az első német cochleáris implantáltak napja


2005. június 04, szombat
 zfor

Ilyen is van. Egy nap a cochleáris implantáltaknak. Mi is ott vol-


tunk, persze. Számok:
– Ma a világon mintegy 80 000 ember hord cochleáris implan-
tátumot. 80 000 ember, aki a technika nélkül siket volna.
– Egyedül Németországban nyolcezren döntöttek a CI mellett.
– Minden ezredik kisbaba siketen születik. Majdnem mind-
egyikük hallhatna és megtanulhatna beszélni, ha cochleáris im-
plantátumot kapna.
Mondjátok el mindenkinek, hogy létezik a cochleáris implan-
tátum!

Bőgőmasina az oviban
2005. június 09, csütörtök
 zfor

– Mit érdemel az a bűnös, aki a gyerekét túl gyorsan akarja ovi-


ba szoktatni?
– Bőgő gyereket!
Legalább is ezt gondolhatta B, és tiltakozásként a múlt hetet
végigbőgte az oviban. Különösen a délutáni alvások mentek ke-
servesen; hosszú órákon keresztül zokogott Gabi és Biene min-

- 99 -
den erőfeszítése ellenére. Fel is vetették nekünk, hogy a délutáni
alvások idejére vigyük ismét haza, de ennek egyikünk sem látta
értelmét. Ráadásul mintha B megérezte volna, hogy megint több
figyelmet kap, és szinte egyik napról a másikra ismét mosolygó
kisóvodás lett.
Azért sikerült kiharcolnia egy pár előjogot. Az alvómatraca
átkerült egy külön szobába, és miután a többiek elaludtak, Gabi
mesélget még neki egy kicsit. A fülije sem kerül rögtön le, abban
alszik el, majd leveszik róla.
Ma többek közt erről is beszélgettünk Gabival és Bienével.
Mind a négyünknek az volt a benyomása, hogy B azért „bünte-
tett” minket az egy hetes bőgéssel, mert túl gyorsan akartuk vele
vetetni az akadályokat. Bár alapvetően toleráns és nyitott, mégis
megviselte a gyors váltás. Azonban időközben Gabival nagyon jól
összebarátkozott, és ő is nagyon megkedvelte a kis buksit. Ez már
csak azon is látszott, hogy milyen csillogó szemmel beszélt róla
ma reggel. Kiolvasott egy könyvet is, amely a hallássérült gyere-
kek neveléséről szól, és a könyv láthatóan sokat segítet neki.
Beszélgettünk arról is, hogy milyen speciális igényei vannak
B-nek. Mindketten aranyosak voltak, mert felajánlották, hogy
egy pár szót megtanulnak magyarul. Először még egy kis szótárt
is akartak íratni velünk, hogy megtanulhassák belőle B szókincs-
ét, de amikor mondtuk, hogy ez 100-200 szóra is rúghat, hamar
visszarettentek Egyébként sem túl jó ötlet, ha egy többnyelvű
környezetben nem a saját anyanyelvünkön szólunk a gyerekhez.
Bármilyen jól is beszélünk egy idegen nyelvet, nem fogjuk tudni
visszaadni a nyelv ritmusát, dallamát; márpedig egy kisgyerek,
különösen, ha hallássérült, először nem a szavakat, hanem a
hangsúlyokat, a dallamot, a hanghordozást érti meg.
Sokkal jobb ötlet volt Gabitól az, hogy B-vel egy kis képes-
könyvet fog lapozgatni. A többi gyereknek ez a képeskönyv la-
pozgatás jutalom, B-nek viszont járni fog, beszédbeli visszama-
radása miatt. Biztos vagyok benne, hogy B szeretni fogja ezeket a
könyvlapozgatós beszélgetéseket kedvenc óvó nénijével, főleg ha
majd észreveszi, hogy ez az ő saját privilégiuma. A beszédére pe-
dig jó hatással lesz: ugyanezzel a módszerrel tanulta meg Cs-től
az első magyar szavakat is.

- 100 -
Gabi lelkes
2005. június 16, csütörtök
 zfor

A múlt heti beszélgetés óta Gabi és Biene nagyobb figyelmet for-


dítanak B speciális igényeire. Persze eddig sem hanyagolták el,
de B csak egy ugyanolyan kisgyerek volt, mint a többiek. Szilvia
látogatása, a múlt heti beszélgetés és a Gabi által kiolvasott
könyv azonban megtette a hatását: azt hiszem, rádöbbentek,
hogy B-vel nem többet, hanem másként kell foglalkozni.
Gabi az egyik nap Cs-vel és B-vel tartott a halláscentrumba.
Sokat kérdezett Szilviától és figyelte, hogy miket játszanak. Haza-
fele menet Cs-nek azt mondta, hogy nagyon sokat tanult a láto-
gatásból. Biztos mély benyomást keltett benne a dolog, mert
másnap Bienének mindent elmesélt, elejétől a végéig.
Az is kiderült, hogy miért Gabi az, aki ennyire szívén viseli B
ügyét. Mert a lánya szellemi fogyatékos. Elmesélte Cs-nek, hogy
hogyan él ő és húszéves lánya, aki belül még mindig csak nyolc
éves. Amikor ilyen történeteket hallok, hálát adok a sorsnak,
hogy nekem „csak” siket a kisfiam.

Igék a fronton
2005. június 20, hétfő
 zfor

B elkezdett igéket használni. Eddig inkább csak főnevekből álló


tőmondatokat használt, pl. „Meji sí-taka” (=Levi játszik a vonat-
tal). Persze egyelőre csak a legegyszerűbb igéket használja:
– megy – „me”
– állj – „ájj”
– kérem – „szípe”, a kérem szépenből
– kiszáll – „sziszá”
Hasonlóan halad a némettel is. Az első főnevek (Maus, gyere-
kek nevei) után megjelent a hoch (fel, felemel jelentésben), és
Gabi beszámolója szerint már érti a gehen (menni), essen (enni)
igéket is. A „gyere” pedig kizárólag csak németül megy: „Meji,
komm!” kiabálja, amikor este bátyjával fürdeni indul.

- 101 -
Hajó
2005. június 21, kedd
 zfor

„Haó! Haó!” – kiált vidáman B, amikor csónakázni indulunk. De


vajon miért nem tudja rendesen kimondani azt, hogy hajó, ami-
kor azt, hogy haj, tisztán ejti? Szerencsére Szilvia tudta a választ,
és megnyugtatott minket, hogy ez teljesen normális. A következő
a magyarázat:
A haj szóban a nyelvet alig kell mozgatni. Sőt, akkor is ki tud-
juk mondani, ha a nyelvet teljesen természetesen tartjuk, és az
ajkunkat sem kerekítjük „a”-ra. Igaz, ekkor palócos „háj” lesz be-
lőle, ami egészen közel áll B kiejtéséhez.
A „hajó” viszont már kemény dió. A nyelv hátulról indul,
majd felzár a szájpadláshoz, majd az ó-nál teljesen visszacsúszik.
Ehhez pedig gyakorlat kell, ami B-nek és a többi kisgyereknek
még sokszor hiányzik. Így lesz hát a „hajó”-ból „haó”.

B tartja a lépést
2005. június 30, csütörtök
 zfor

A héten kétszer is alkalmunk volt rá, hogy B-t korosztályával ösz-


szehasonlítsuk.
Kedden Cs és a gyerekek összefutottak L ovitársával és annak
családjával. Celina L-lel játszott, az anyukák cseverésztek, a két
kicsi, B és Celina kisöccse pedig együtt ettek. Vincent fél évvel
fiatalabb, mint B, beszédben viszont hasonló szinten áll. Ez azt
jelenti, hogy B nem egészen egy év alatt annyi beszédet tanult
meg, mint egy egészséges kisgyerek másfél év alatt.
Csütörtökön pedig magyar ismerőseink, Edit és egyéves Mar-
ci fia látogatott meg minket. B rögtön rátalált Marcira, ami eleve
meglepő, hiszen eddig mindig az idősebbeket majmolta. Marci és
B láthatóan jól elvoltak: B kommandírozta a kisebbet – „Maszi,
deje!”, „Maszi, auhó!”, stb. – az meg lelkesen követte a nagyfiút.

- 102 -
Sziszegő bajusz
2005. július 08, péntek
 Keresztanyu

Ma munka után robogok a madárfüttyös kerekerdőbe, mert ott


van az én kis keresztfiam B, csillogó szemű unokaöcsém L és az
összes családom. A hírek szerint B teljesen tisztán ejti Katimama
nevét és igazi K betűt mond. Ez azért fontos, mert L-nek még
vannak problémái a K betű ejtésével, ezért lett a blogban is
Tatimama.
És Szipapát is szépen mondja. Amikor L megszületett, mint
első unoka ő lett a család szemefénye. Szipapa büszkén újságolta,
hogy csak az ő vállán tud L elaludni, miközben ő népdalokat éne-
kel neki.
Amikor L cseperedett, Szipapa kitalálta, hogy ha L meghúzza
a bajuszát, akkor az sípoló-sziszegő hangot ad (amit természete-
sen ő adott ki). L-nek sem kellett több, csodálkozva, vigyorogva
húzogatta a papa hangot adó bajuszát unos-untalan. A legna-
gyobb örömet L akkor okozta nagypapájának, amikor elkeresztel-
te Szipapának a sziszegő bajusza miatt. És amíg a világ-világ pa-
pa már csak Szipapa marad mindenkinek a családban. Ennél
jobban már csak azt szereti, amikor L nyakszorítós puszit ad,
amitől a Szipapának elmúlik az összes fájás a nyakában. És hogy
B se maradjon le, a nyakszorítós pusziban már ő is jeleskedik és
most ő húzgálja a sziszegő bajuszt.

Aja szípe süti


2005. július 11, hétfő
 Keresztanyu

Megjöttem a madárfüttyös kerekerdőből, ahol mindig van lehe-


tőség feltöltődni és kikapcsolódni. Hát még akkor, ha a kis ke-
resztfiam B is ott van! Már a találkozás egy nagyon kedves pilla-
nat volt, mert a három havi távollét ellenére szaladt felém, mikor
meglátott. Aztán jött a felhőbe dobálás és nagy nevetés. Imádom!
Tényleg bámulatos fejlődésen ment keresztül B. Háromszavas
mondatokat mond, igaz a saját B nyelv szavait is felhasználva. De
fél nap után már gond nélkül értettem hogy mit magyaráz olyan

- 103 -
lelkesen. Ezek a kedvenceim: Aja szípe süti = Anya (kérek) szé-
pen sütit. Vagy Papu eme auhó = Papus elment autóval. Vagy:
Bibi meme pepü – ez egy igazi B szleng Bibi ugyanis Boribon a
kismackó, akivel alszik. A „meme”-t az igék tagadásaként hasz-
nálja, a pepü pedig a repül ige. Vagyis: „Bibi nem repül” a meg-
fejtés! Végül is még nincs egy éve, hogy megműtötték és már
mondatokkal próbálkozik a kis aranyos!
Ezen kívül egy kis tündér, aki tud pulykatojás is lenni. Ha va-
lami nem a kedvére való, akkor felemeli a hangját és jaj annak,
aki a közelében tartózkodik – legtöbbször ugyebár L a kiabálás
áldozata, mert vele vannak összetűzések játék ügyben. B ezen kí-
vül nagyon profin kommandírozza a család tagjait – Aja oda! – és
akkor nincs mese, oda kell menni Anyának.
A sok nevetés közepette volt egy szomorú pillanat is a hétvé-
gében, amikor megint ráébredtünk, hogy a technika ördöge mi-
lyen gyorsan és észrevétlenül jön elő. Ebéd közben szólongattuk
a külön asztalkánál ebédelő B-t és nem reagált. Azt gondoltuk,
hogy kifogyott az elem a készülékéből, de az rendben volt. Úgy
tűnt, hogy a készülékkel minden rendben, hiszen az ellenőrző
műszer is ezt mutatta – pedig B semmit sem hallott. Ekkor meg-
kapta a pótkészüléket – ami hosszú távon a mindennapi hallóké-
szüléke lesz, ha megnő és megerősödik a még puha kis füle. Sze-
rencsére ezzel remekül hallott és fel is élénkült, egyből elkezdett
csacsogni. Rossz volt az az öt perc, amikor hirtelen nem tudtuk,
hogy mekkora a baj. Rossz volt látni, hogy ez a tünemény gyerek
hogy reked kívül a történésekből, pedig ott van és mosolyog és
figyel. Most Szipapa elvitte a magyarországi CI központba, hogy
megjavítsák azt, amit a technika ördöge elrontott. Addig B pedig
a számára kényelmetlenebb készülékkel robog, nevet, csacsog,
pulykatojáskodik, sütit eszik meg husit, mesét olvastat, vonato-
zik – vagyis teszi a két évesek összes fontos dolgát. És ez a sze-
rencse!

- 104 -
Nagy tó
2005. július 19, kedd
 Keresztanyu

Kalandos volt a hétvége, nem mondom. Volt benne madárfüttyös


kerekerdőben biciklitúra, bepakolás a „Ajszi auhó”-jába és utazás
a Balatonra – a „nah tó”-hoz, útközben defekt és gumicsere he-
lyett autómentés, majd rokonság feltelefonálása és két forduló-
ban megérkezés a végcélhoz.
Szombaton alvásidőben érkeztem meg a családhoz. Alig vár-
tam, hogy a két unokaöcsém visszatérjen álomországból és végre
megpuszilgassam őket. B mostanában elég nyűgösen ébredt, de
mikor meglátott, egyből feltérdelt az ágyában és vigyorgott, mint
a lyukas zokni. Aztán – úgy ahogy volt – pizsamában nekiindult
megnézni Ajszi auhóját. Ez ugyanis nagy szám, főleg, hogy lehet
nyitni-csukni a kulccsal és még a lámpája is világít ilyenkor. Az-
tán jött egy kis pancsi-pancsi, ki-be ugrálás a medencébe, locso-
lás, spriccelés – szokásos nyár délutáni program.
A vasárnap nagyjából már az utazás jegyében telt. L el is ma-
gyarázta B-nek ebédidőben, hogy most lesz egy kis csicsika, aztán
brrrüm-brümm (közben vadul kormányozott), aztán jöhet a pan-
csi-pancsi a nagy tóban. Eközben mi próbáltuk összepakolni a
gyerekek összes cuccát, könyvét, játékát, bilijét, pelenkáját, a két
gyermek beköltözött az autó csomagtartójába és ott épített
komplett vonatsín-rendszert, amire néha betévedt B villamosa
(„simamója”) is. Nagyon viccesek voltak, ahogy elmélyülten be-
építették a csomagtartót különböző járgányokkal.
Aztán nagy nehezen elindultunk. Telebuggyantottuk a cso-
magtartót – immáron valódi csomagokkal – olyannyira, hogy a
bilibe került a dinnye. Különben maradnia kellett volna… Két fa-
lura a végállomásról kaptunk egy defektet, ami nagy érdeklődés-
re tartott számot főleg L részéről. B megállapította, hogy beteg
lett az autó és vidáman simamózott az út szélén. Itt köszönném
meg annak a motorosnak a segítségét, aki miattunk késett el a
munkahelyéről, de ennek ellenére segített kereket cserélni.
Száz szónak is egy a vége, ahogy odaértünk, szaladtunk a „nah
tó”-hoz és másnap már fürödtünk is benne. B nagyon élvezte,
annak ellenére, hogy a fülijét le kellett venni, ha vízbe ment –

- 105 -
illetve rohant, mert alig lehetett utolérni, úgy sprintelt be a
Balcsiba.
Annyi sok apróságról tudnék írni, de valahogy betűbe öntve
nem olyan… Nem tudom leírni, hogy milyen az, ahogy elmélyül-
ten parkoltatja a vonatot a konyhaajtó háta mögött, ahogy far-
kasszemet néz a kerítés másik oldalán ugató nagy kutyával,
ahogy meglátja a szembe jövő autót és kiszalad a fűre, közben
integet nekem, hogy én is álljak le az út szélére. Nagy pillanatok-
ról maradnék le, ha nem ő lenne a keresztfiam!

Ragozunk
2005. július 29, péntek
 zfor

B elkezdett szavakat ragozni. Eddig a -ba -be megy, pl. me házba


(=megy házba) vagy ül auhóba (=ül autóba). Mindezt sokszor
két-háromszavas mondatocskába foglalja.
Ha valaki összehasonlítja ezt egy halló gyerek nyelvi fejlődé-
sével, akkor azt láthatja, hogy igazából alig pár hónapnyi az el-
maradása. A B-vel egyidős Peti például idén márciusban alkotott
hasonló mondatokat.

Járművek
2005. július 30, szombat
 zfor

– B, hol megy a hajó? – nincs válasz…


– B, a hajó úton megy?
– Ne, haó ne út, haó bíísz me.
– És az autó?
– Autó úto me.
– És a bicikli?
– Bisziszi is úto me.
– És a repülő?
– Brrr – berreg – pepű fenn fehő.

- 106 -
Erőről és elszántságról
2005. augusztus 01, hétfő
 zfor

Egy kedves levél landolt a ládámban:


„(…) Csodálom a sok erőt és elszántságot, amellyel nekivesel-
kedtek minden látszólag nehezen megoldható feladatnak,
ugyanakkor természetesnek tartom és példaértékűnek. (…)”
Elgondolkoztatott.
Elszántabbak lennénk, mint az átlag? Talán több lelkierőt
kaptunk, mint mások? Szerintem nem. Sokkal inkább arról van
szó, hogy elszántság és lelkierő nélkül egyáltalán nem tudnánk a
mindennapokon keresztülvergődni. Ha nem lennénk elszántak,
nem harcoltunk volna B hallásáért; ha nem lenne lelkierőnk, még
ma is gyászolnánk magunkat. Hogy úgy mondjam, az elszántság
és lelkierő életünk természetes része lett, olyannyira, hogy már
nem is érezzük.
A különbséget – ha van ilyen egyáltalán – nem a lelkierő és az
elszántság teszi, hanem a szülői felelősségtudat. Felelős vagyok a
gyermekemért (v. ö.: „felelős vagy a rózsádért”), és ezért mindent
meg kell tennem, hogy boldog legyen. Ez hajt, amikor orvosokkal
beszélek, amikor óvodát keresek, amikor kevesebb pénzért olyan
munkát vállalok, ami több időt hagy a családomra. De hát ezt
minden szülő így csinálja, nem?

A matekzseni
2005. augusztus 02, kedd
 zfor

Most már egészen bizonyos, hogy B matematikus, statisztikus


vagy valami ehhez hasonló lesz. Megtanult ugyanis számolni,
méghozzá nyolcig. Így ni:
– eee, tetö, háo … nyóc!
Fiacskám, csak bankárnak ne menjél!

- 107 -
Sajtkukac
2005. augusztus 02, kedd
 Keresztanyu

Volt szerencsém a keresztfiammal egy ágyban aludni. Nagy fran-


ciaágyat kaptunk és fel sem merült bennem, hogy ne férnénk el
benne ketten. B is kicsi és én sem vagyok dömper méretű. Ehhez
képest a drágám egész éjjel foglalkoztatott.
De hogy kerek egész legyen a történet, kezdjük a nap elején.
Reggel még a Balcsi-parton ébredtünk és a kiadós reggeli után
ballagtunk is le a partra. B kicsit megtorpant a homokozónál, de
mivel sikertelen kísérletet tett egy kislány homokozó játékainak
megszerzésére, már könnyű volt rábeszélni a fürdésre. Én voltam
a strázsa, maradtam a parton és őriztem az értékeket. Nagy soká-
ra ketten (B és L) kétfelől érkeztek meg nagy vigyorogva. L azon
nyomban megkezdte a támadást, hogy akár most azonnal haj-
landó velem újra bemenni a Balcsiba, ha nagyon ragaszkodom
hozzá. Így ráhúztunk még fél órát Mindeközben B szorgalmasan
hintázott és közben nézegette a közlekedő vonatokat – szeren-
csére sűrűn járnak a part mellett és mindig lehet örülni egy újabb
vonatnak.
Ebéd után bezsuppoltuk az egész családod a kocsiba és irá-
nyoztunk Papushoz és Mamushoz, a madárfüttyös kerekerdő
melletti házikóba. Itt még következett a házi Balaton – a felfújha-
tó medencébe való fürdés, ki-be ugrálás és locsolás, spriccelés,
bohóckodás. Pitymallatra lehetett kikönyörögni a két vízicsibét a
medencéből. Vacsi, fürdés, mese és alvás. Illetve alvás jött volna,
ha kis drága keresztfiam nem szórakoztatott volna még vagy fél
óráig. Aztán nagy nehezen elaludt – meg én is. Nem tudom, mi-
kor kezdett bele a helyzetváltoztatásba, de volt minden! Eleinte
csak szépen lassan gurult felém egyet-egyet fordulva. Aztán rá-
jött, hogy az én párnám sokkal puhább, mint az övé. Mivel majd-
nem a földön landoltam, nagy óvatosan visszahelyeztem a saját
kuckójába. Mire elrendezkedtem és eljátszottam az alvás gondo-
latával, már a szájamban volt a lába, mert a keresztbe fekvést
próbálgatta. Visszapakoltam. Valószínű, hogy karatézott álmá-
ban és épp nyerésre állt, mert kaptam egy gyomrost jobb lábbal.
Gondolta harcképtelenné tesz, de én trükkösen megint irányba
fordítottam. És ha már egyik akció sem jött be, gondolta beveti a

- 108 -
biológiai fegyvert és a következő akció alkalmából a pelenkás fe-
nekét tette a párnámra, vagyis az arcomba. Újra visszaraktam a
helyére. Aztán végső elkeseredésemben elaludtam.
De nem sokáig, mert háromnegyed 6-kor már hallottam,
hogy „Bibi pepü vau-vau” kezében Boribonnal és egy kutyussal.
Erre én megsimogattam a buksiját és próbáltam újra visszacsalo-
gatni az ágyikóba, hogy még aludjunk kicsit. B-kám meg édesen
vigyorogva játszott tovább Bibivel. Ekkor átsuhant az agyamon,
hogy bizony három műszakban kell szülőnek lenni… nehéz mes-
terség. Aztán fél nyolcig – a teljes besötétítésnek köszönhetően –
hol elpilledve, hol aktív szórakozással múlattuk az időt.
Ilyen fáradtan is régen ébredtem 8 órás alvás után, de egy-
részt imádom a mosolygós-okos kis fejét, másrészt mit írnék
most a blogra, harmadrészt min nevetgélnénk majd 18 éves ko-
rában?
Holnap nálam alszik a csipet csapat, mielőtt hazarepülnek
Apához Berlinbe. Lehet, hogy megint egy ágyban alszom B-vel???

B ismét itthon!
2005. augusztus 05, péntek
 zfor

Végre ismét itthon a kis család! Meg kell vallanom, az utóbbi két
hét már igen vánszorogva telt az üres lakásban. Tegnap aztán
végre hazajöttek, Cs, L meg B.
Hiába, legjobb az élet, ha zajlik.

Megnőttünk
2005. augusztus 08, hétfő
 zfor

Hogy megnyúltál, kisfiam! – mondja elismerően a képzeletbeli


anyuka, mikor gyermeke napbarnítottan visszajön a párhetes
nyaralásból nagyitól.
Hogy megnyúltál, kisfiam! – gondoltam a minap, amikor B
végre hazajött Berlinbe; magyarországi, balatoni, nagyizós, ro-
hangálós öthetes nyaralása után. Nagyobb lett, barnább lett,

- 109 -
kisfiúsabb lett a mi kis kétévesünk. Örülök neki, de azért egy ki-
csit azt gondolom magamban: kár, hogy megnőnek a gyerekek,
kár, hogy nem maradnak olyan puha kis gombócok, akik kacag-
nak, amikor a hasukat puszilom.



B persze nem csak testileg fejlődött a hosszú nyaralás alatt,


hanem szellemileg és nyelvileg is. Eltekintve az első itthoni dél-
utántól, amikor a rég nem látott játékokkal kellett játszani, fo-
lyamatosan fecseg. Főleg az otthoni élményeit meséli újra és újra
(„papus eme haza auho mamuho” = papus elment haza autóval
mamushoz, stb.), vagy minket kommandíroz („Meji bájjá” = Le-
vi, várjál!). Szókincse rengeteget fejlődött, ami azért is tűnik fel
nekem, mert nem értem, mit magyaráz.
Bár a dallamot és a magánhangzókat jól visszaadja, kiejtésé-
ből továbbra is hiányoznak bizonyos hangok. Főleg a szó végi
mássalhangzókat spórolja el, főleg, ha azok sziszegnek-susognak.
A hosszabb szavakat erősen lerövidíti, három szótagnál többet
egyelőre nem használ. Egy kicsit aggódnék is emiatt, de kicsi
még, bőven van ideje fejlődni.
Látszik rajta, hogy motivált, igyekszik tanulni: koncentrál,
utánoz, figyeli Cs-t; aki pedig az anyák angyali türelmével tanít-
gatja kisfiát. Abban is biztos vagyok, hogy a hiányzó hangokat is
hallja. Ha az a fránya s, sz, z vagy f szó elején van, akkor gond
nélkül mondja.

Az első „születésnap”
2005. augusztus 09, kedd
 zfor

Egy éve, hogy B cochleáris implantátumot kapott. Azóta rengete-


get fejlődött. A mi siket kisfiunkból halló, hangos csibész lett. Mit
mondhatnék? Boldog év volt.

- 110 -
Nevelni csak hangosan lehet
2005. augusztus 12, péntek
 zfor

Biztos mindenki ismeri az érzést, amikor a diszkóban az italpult-


nál állva, a két legnagyobb hangfal között próbálod megértetni a
mixerrel, hogy te a kólát jég nélkül kéred. Hát, nem igazán fogja
az adást…
Valahogy így éreztük mi is magunkat a héten, amikor B-t
próbáltuk este lefektetni. A hosszú nyaralás alatt ugyanis rászo-
kott a kis aranyos, hogy legkorábban fél tízkor kerül az ágyba. Ez
ott rendben is volt, hiszen reggel nem kellett oviba menni. Most
viszont vége a szabadságnak, reggel időben el kell indulni, tehát
este időben le is kell feküdni.
Addig rendben is ment a dolog, hogy korábban vacsiztunk,
fürödtünk, fogat mostunk; sőt, többnyire még az ágyba is időben
bedugtuk. De aztán kezdődött a haddelhadd: ötször, tízszer is
kimászott az ágyából, nagy vigyorogva betotyogott hozzánk és
várta, hogy játsszunk vele. Persze hiába szóltunk rá először csen-
desen, később hangosabban, végül teljesen felpaprikázva, hogy
„most aztán irány a csicsika!”, ő semmit sem fogott belőle, hiszen
lefekvés előtt levettük a fülit.
Így aztán elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a fülis alvást. Ez az
oviban már eddig is jól működött, és nálunk is úgy látszott, hogy
beválik: a lefektetéskor szépen megmagyaráztuk neki, hogy most
mindenki lefekszik, és szépen alszunk. Egy darabig csend is volt
a gyerekszobában, de aztán egyszer csak hallottuk a jól ismert
gyerekláb-tappogást, majd megjelent az ágyunk mellett a vigyor-
gó B. Mi, némileg hitünket vesztve, páros crescendóban utasítot-
tuk B-t vissza az ágyába. Ami ekkor történt, az eltért a menet-
rendtől: B szája sírásra csempült, majd zokogásban tört ki. Cs
visszavitte az ágyába, és – bár még sokáig hallottuk hüppögni –
nem is jött ki többet… Mert megértette, hogy nem szabad.



Ilyenkor persze lelkiismeret-furdalásunk van, hogy megríkat-


juk a gyerekünket. De ha hideg fejjel belegondolok, ennek így kell
lennie: ha nem hallja, ha nem érti, mit akarunk tőle, akkor nem

- 111 -
is fog szót fogadni. És talán az sem baj, hogy a kelleténél hango-
sabban szóltunk rá, számára minden átmenet nélkül. Sohasem
hittem a nyugalmát mindig megőrző, gyermekéhez mindig ked-
ves és következetes szülőben. Vonnegut ír valami ilyesmit: ho-
gyan is tudná egy szülő a gyermekeit jól felnevelni, hiszen ő is
csak most próbálja először? Nem bánom hát, ha B ezt észre is ve-
szi: bizony, mi is csak emberek, s nem szentek vagyunk, néha ná-
lunk is elszakad a cérna.

B, a cochleáris implantátum használó


2005. augusztus 15, hétfő
 zfor

A hétvégén kiderült, hogy B tudatosan használja a cochleáris im-


plantátumot.
Először is, már jó ideje szól, amikor leesik a tappancs a fejé-
ről. Ilyenkor kezében a tappanccsal hozzánk siet, közben hango-
san reklamál: „Füji jeese”=füli leesett. Ez azért érdekes, mert ha
leesik a füli, akkor semmit sem hall, még saját magát sem.
De van olyan is, hogy nem akar hallani. Kisgyermekkel meg-
áldott szülőtársaim ismerhetik az orrszívó porszívó fantázianevű
hungarikumot. Ugyan hasznos és használata meglepő módon
fájdalommentes, B mégsem rajong érte. Minden bizonnyal azért,
mert a porszívó nagyon hangos, és ez zavarja. De hát ez ellen
könnyen védekezhet: egyszerűen csak leveszi a fülit, és már
csend is van. Mióta erre rájött, az orrporszívózás is jobban megy.

Köszidanke
2005. augusztus 17, szerda
 zfor

B egy roppant udvarias gyerek. Amikor szeretne valamit, akkor


szépen kéri: „Apa, szípe tötmad” = Apa, kérek szépen tökmagot.
Amikor pedig megkapja, akkor megköszöni: „Töszi, Apa”.
Most azonban jót mulattunk, ugyanis megtanulta a köszönö-
möt németül. Amikor megkapott valamit, mondta is: „Aja,
töszidánte!” (=Anya, köszi danke!) Mi persze jót derültünk B szó-

- 112 -
leleményén, amit ő dicséretnek vett, és még szorgosabban mon-
dogatta a „töszidánté”-t.



Én meg azóta is egyre csak azon gondolkozom, vajon jó-e, ha


otthon is buzdítjuk a német beszédre. A szakirodalomból eddig
azt vettem ki, hogy nem baj, ha egy gyerek több nyelvvel találko-
zik, de mindenkinek a saját anyanyelvén kell vele beszélni. Tehát
a magyar szülők magyarul beszéljenek, a német óvónéni meg
németül. Amellett, hogy a gyerek így biztosan a helyes nyelv-
használatot tanulja meg, a nyelvek elkülönítésével sem lesz baja.
Ehhez mi is tartjuk magunkat, legalább is nagyjából. Azért
időről időre elhangzik otthon egy „Danke schön!” vagy egy
„Gesundheit!” Az sem ritka, hogy Cs mesekönyv-lapozgatás köz-
ben a képeket mindkét nyelven megnevezi: „Itt a kisegér. Látod,
B? Maus.” Hogy ebből profitál-e B, vagy inkább összezavarjuk?
Egyelőre nem tudható…

B, a kifecsegő
2005. augusztus 23, kedd
 zfor

Szilvia tegnap ellátogatott B ovijába. Ez volt az első alkalom,


hogy B-t „természetes közegében” megfigyelhette. Amikor a hal-
láscentrumba megyünk, akkor B mindig egy kicsit visszafogot-
tabban viselkedik.
Érdekes módon az oviban is kicsit meglepődött, hogy ott van
Szilvia, de aztán gyorsan menetrendre tért. Gabi és Biene elme-
sélése alapján mind ők, mind Szilvia élvezték az együttes mun-
kát. Volt közös játszótér, uzsi, ebéd; sőt, Szilvia még a délutáni
pihenőt is kivárta. Ha minden igaz, ezek az óvodai látogatások
mostantól négy hetenként ismétlődni fognak. Ennek örülök,
mert B-t most már nem csak mi, hanem Gabiék is nevelik, így hát
jó, időnként megoszthatják a tapasztalataikat.

- 113 -
B igazán aranyos volt este, lefekvéskor. Mint már említettem, egy
ideje a fülivel altatjuk; aminek az a teljesen természetes követ-
kezménye, hogy B elalvás előtt dumálgat magában. Ilyenkor az-
tán a legérdekesebb dolgokat lehet megtudni. Tegnap például a
következőket fecsegte ki:
– Szívi néni nemme aama. Szívi néni nemme baná.
Azaz: a gyerekek almát és banánt kaptak uzsira, és Szilvia
nem kért belőle.

Mein erstes Wörterbuch


2005. augusztus 25, csütörtök
 zfor

Gabi és Biene feljegyezte B legújabb mondatait:


„So! Kinder.” – Na, gyerekek! utánozta az óvónőt.
„Schuhe ausziehen.” – Cipőt levenni.
„Maurice anziehen.” – Maurice felöltözni, valószínűleg bíztat-
ta a kis barátját.
„Alina bleibt hier.” – Alina itt marad. Alina az egyik kedvence,
biztos szerelmes belé!

Mi lesz holnap?
2005. augusztus 31, szerda
 zfor

Számomra is meglepő, hogy B-vel mennyire könnyedén lehet el-


vontabb témákról beszélni. Ami eddig is ment: múltbéli esemé-
nyeket könnyedén felidéz, sőt, el is meséli őket. Most viszont már
a jövő időt is használja.
Történt ugyanis, hogy pár hete nem Cs, hanem én vittem őt
az oviba, ráadásul L és Cs épp az ő orra előtt lépett le. Erre persze
kitört a nagy hiszti, hogy őt miért nem vitték magukkal. Utólag
Cs-vel kitárgyaltuk az esetet, és rádöbbentünk, hogy előtte nem
szóltunk B-nek arról, hogy mi vár rá másnap. Ebből okulva teg-
nap este vacsinál jó alaposan kitárgyaltuk, hogy „holnap L megy
Anyával doktor nénihez, és kap szurit”, meg hogy „B holnap Apá-
val megy oviba.” Láthatóan értette, miről van szó, még el is ismé-

- 114 -
telte párszor, hogy L szurit kap. Amikor pedig megkérdeztük,
hogy kivel megy másnap oviba, szépen felelt, hogy „B megy Apa
oviba”.
Igazából nem lepődtem meg rajta, de azért örültem, amikor
ma reggel tényleg minden probléma nélkül ballagott velem szere-
tett kis ovijába.

Zajos a világ
2005. szeptember 01, csütörtök
 zfor

Bár már egy jó ideje arról irkálok, hogy B milyen ügyesen beszél,
valójában részben még mindig a hangtanulási fázisban van. Az
első hangok egyike, amelyet felismert, a repülő zúgása volt. Azóta
is, ha egy gép elszáll felettünk, felkapja a fejét, és mutatja:
„Pepü!”
Más hangokkal viszont nem áll ilyen jól. Nemrégiben fúrtak a
házban, és mint a vasbeton épületekben általában, nálunk is
döngött a fal. B persze megijedt, de Cs szép türelmesen elmagya-
rázta neki, hogy ne féljen, csak egy bácsi fúr. Nem sokkal később
egy reggelen B anyjához rohanva közölte, hogy „Apa fú” azaz fúr,
pedig csak borotválkoztam… Számunkra a villanyborotva sivító
hangja és az ütvefúró idegesítő robaja egészen különböző, de B
minden bizonnyal hasonlónak hallhatta őket.
A fűnyírótól is megijedt először, de Cs magyarázata után
megnyugodott. Tegnap a játszón a sövény mögött – tehát B szá-
mára nem láthatóan – füvet nyírtak. B először megállt a játék-
ban, aztán mondta, mit hall: „Bácsi nyí fű”. Meg is akarta keresni
a hang forrását, de a sövény miatt nem láthatta. Kérte Cs-t, hogy
emelje fel, mire az mondta neki, hogy másszon fel a csúszdára,
onnan majd jobban látja. B így is tett, majd fentről kiabált nagy
boldogan: „Aja, benne bácsi nyí fű!”

- 115 -
Kommentár a hvg.hu cikkéhez: „Az integrált
osztályokról – indulatmentesen”
2005. szeptember 01, csütörtök
 zfor

Van itt egy cikk a hvg-hu-ról. Címe: „Az integrált osztályokról –


indulatmentesen”. Igaz, nem a hallássérültekről szól, de ha kép-
zeletben a „roma” szót „fogyatékosra”, a „szociokulturális okok-
ból hátrányos helyzetűt” pedig „mentális/testi okokból hátrányos
helyzetűre” cseréljük, sok érdekes és fontos gondolatot találha-
tunk. Hagy idézzek Papp László Tamás cikkéből:
„A mostani kormányzat bizonyos tényezői a pozitív diszkri-
minációban látják a megoldást. Vagyis hogy a felzárkóztatásra
szorulókat is rögtön «normál» osztályba utaljuk. De ez pont
azokra nézve kontraproduktív, akiknek segíteni akar. Az előnyt
nyújtó megkülönböztetés ugyanis nem a hátrányos pozíciójú
csoportot zárkóztatja fel a követelményekhez, hanem a köve-
telményrendszer bejutási szintjét nyomja le az ő szociokulturá-
lis okokból gyengébb átlagukhoz.
(…)
De azt legfeljebb doktriner jogvédők gondolhatják komo-
lyan, hogy egy – származástól függetlenül – nagyon gyenge
képességű, beilleszkedési zavarokkal küzdő diákot ki lehet tenni
a kvalitását meghaladó követelmény frusztráló hatásának.”
Bár én magam alapvetően a diszkrimináció ellen vagyok, sok
igazságot találok e kijelentésben. De egy szóra felhívnám a
figyelmet: nagyon gyenge képességű. Véleményem szerint, ha
egy gyerek nem nagyon, hanem csak kisebb mértékben gyenge
képességű, mint például B, akkor egy, a kvalitását meghaladó
környezet igenis serkentően fog rá hatni. Ezt nap mint nap ta-
pasztaljuk B-nél: augusztusban – alig egy hónap alatt! – nagyon
jól megtanult németül; érti, beszéli az óvodai mindennapokhoz
szükséges nyelvet.
Végül még egy megjegyzés: nem szabadna összekeverni a na-
gyon gyenge képességet és az elmaradást. Meggyőződésem, hogy
a roma gyerekek éppen olyan tehetségesek, mint a többi, még ha
elmaradással indulnak is. Nekik tehát egyszerűen csak időt kel-

- 116 -
lene hagyni, hogy szakszerű segítség mellett behozzák lemaradá-
sukat, majd járhatnának – sőt: járjanak! – a normális osztályba.

- 117 -
Hidacsó, Pinatóta bácsi és egyéb
zöldségek

Melyben B mindenféle bolondságokat be-


szél. Közben persze sok apróság történik a
kis aprósággal.

Humor Herold
2005. szeptember 05, hétfő
 zfor

Tegnap este én meséltem B-nek. Azt gondolná az ember, hogy az


esti mese a gyerek kedvéért van, de tegnap – B-nek hála – én is
remekül szórakoztam.
A szokásos program ment: elővettünk egy már meglehetősen
rongyos könyvet, én mutogattam benne a dolgokat, ő meg ismé-
telte utánam, mint egy papagáj. Hogy egy kis színt vigyünk a tör-
ténetbe, elkezdtem számolni tanítani:
– Látod, B? Itt vannak a sirályok. Gyere, számoljuk meg őket!
Egy…
– Ed.
– Kettő…
– Tettö.
– Három…
– Hájom.
– Négy…
– Néd.
– Öt… – ekkor hamiskás fény csillant B szemében, majd
nagy vigyorogva rávágta:
– Hájom!!!
Ezt még eljátszottuk egy párszor, mindannyiszor nagy kaca-
gások közepette. Azután tovább lapoztunk. De B újabb csínyt ta-
lált ki. Egy ideig mondogatta, hogy mit lát – bácsi, néni, stb. –

- 118 -
majd egyszer csak rámutatott egy vonatra, és vigyorogva közölte:
„Tötmad!” (=tökmag) Persze minél inkább állítottam neki, hogy
„Nem, B, az egy vonat!”, annál jobban nevetett, és mondta: „De,
tötmag!”

A nagyfiúk a vécébe
2005. szeptember 08, csütörtök
 zfor

B tegnap meglepetésszerűen vécébe pisilt! Éppen túl voltunk a


fürdésen. B ott állt pucéran a fürdőszobában és bolondozott.
Egyszer csak, mintha a darázs csípte volna meg, abbahagyta a
játékot, rohant a kis kék sámlijáért, odarakta a vécé elé, majd –
mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga – belepisilt a
vécébe. Persze jól megdicsértem, megtapsoltam, majd közösen
elújságoltuk Cs-nek is, hogy milyen ügyes volt, aki megint csak
megdicsérte és megtapsolta.
Érdekes, hogy a bilibe kitartó próbálkozásunk ellenére eddig
még nemigen produkált. Ezzel szemben gyakran megcsodálta,
ahogy L a nagyvécénél intézi a dolgát, és ő maga is sokszor oda-
állt – ez idáig eredmény nélkül. A szabadban, bokorba sokkal
jobban ment… Hiába, a nagyfiúk állva pisilnek.

Palackposta
2005. szeptember 16, péntek
 Keresztanyu

Egyetlen sms erejéig kaptunk híreket az őszölőktől.


Hét ágra süt a nap, a gyerkőcök felváltva élvezik a medencét
és a tengert is. L jól halad a mellúszással, B pedig hódít úton-
útfélen. Még a vadidegenek is összepuszilgatják az utcán a kis
huncut, vigyorgós fejét. Ma hajókirándulás és hamarosan jönnek
haza! Már várom…

- 119 -
Mádzsár dzserek újra itthon
2005. szeptember 19, hétfő
 zfor

Újra itthon vagyunk – lebarnulva, kipihenve, csak éppen a fránya


ősz hajszálaimtól nem sikerült megszabadulnom.
B is élvezte a törökországi pihenőt. Rengeteget pancsoltunk,
kilapátoltunk legalább tíz köbméter homokot, lenyeltünk egy
csomó sós tengervizet, de nem sírtunk; megettünk egy kamionra
való mézédes szőlőt; egyszóval: jól éreztük magunkat. B ráadásul
elrabolta egy fél török város szívét: amint egy török meglátta,
egyből felkapta, megpuszilgatta, megcsipkedte a pofiját; amit ő
nagy kegyesen mosolyogva viselt. A törökök egyébként is nagy
gyerekbarátok.
Sajna a nagy fürdések közepette nem tudtuk mindig ráadni a
fülit, úgyhogy a tengerparton többnyire siketen játszott. De úgy
látszott, hogy nem nagyon hiányolta a fülijét, sőt, mintha szájról
olvasással kompenzálta is volna a kiesést: nagyon figyelt a szá-
junkra, és határozottan az volt az érzésünk, hogy bizonyos szava-
kat meg is értett. Márpedig ez később is fontos lesz, mert akármi-
lyen jól is hall, a füli mindig tönkremehet.

Betűbájtó tábjászat
2005. szeptember 20, kedd
 zfor

Mindenki azt mondja, hogy B jól érthetően beszél. De azért kell


egy kis idő, hogy ráálljon a fülünk a kiejtésére.

Hangzó Így mondja Példa


c sz szisza
g, gy d iden, deje
k t Tatimama
l n vagy m Neji (Levi)
ny j vagy nj Aja, njuszi
r j, néha p jépa, pepü (repülő)

- 120 -
Hangzó Így mondja Példa
v b vagy n bísz (víz), nonat (vonat)
z sz asz

Zöldség, minden mennyiségben


2005. szeptember 26, hétfő
 zfor

B rájött, hogy milyen jó zöldséget beszélni. Kezdődött a „szól a


haj, bimm-bamm”-mal, aminek így semmi értelme nincs, bár az
eredeti verzió – szól a harang, bimm-bamm – sem valami szel-
lemdús. Aztán jött a többi… A teljesség igénye nélkül:
„Panino, panino!” – rajta kívül senki sem tudja, hogy mit je-
lent… Őt viszont ez nem annyira zavarja, és unos-untalan ezt
mondogatja. Mivel a szó olaszul zsemlét jelent, és B is elég zsem-
leforma, én is átvettem, és most kicsi Paninónak hívom.
„Ző bácsi, ző néni” – azaz zöld bácsi, zöld néni. Amikor
mondja, már előre tudja, hogy „zöldséget” beszél, és előre elta-
karja az arcát, mintha nem is ő mondta volna.

Ébredés és elalvás
2005. szeptember 27, kedd
 zfor

Érdekes, hogy a füli is mennyire bekerült B esti és reggeli rituálé-


jába.
Este, fürdetéskor természetesen lekerül a füli. Aztán ahogy
kivesszük a kádból és megtöröljük, egyből sürgős rohangálniva-
lója támad, úgyhogy sokszor még a pelenkát és a pizsamagatyát
sem tudjuk ráadni, nemhogy a fülit. Ott rohangál kacagva, pucér
popsival, mi meg próbáljuk elcsípni! De aztán ahogy a mesélés
közeleg, csak visszakapja a fülit, és utána le sem veszi. Úgy vettük
észre, hogy fontos neki a hallás az elalváshoz – fecserészik L-lel a
sötétben, beszél Bibihez, a kismackójához, megkérdezi, hogy ott
vagyunk-e még. Aztán úgy alszik el, bekapcsolt beszédprocesz-
szorral. Amikor már mélyen alszik, újból levesszük.

- 121 -
Reggel, amikor – többnyire elsőként – felkel, átcsoszog hozzánk
és befekszik Cs mellé. Tíz-húsz percet is lustálkodnak így, eleinte
félálomban, majd egyre éberebben. Néha még egy mesekönyv is
előkerül, olvasgat, dumálgat – és mindezt füli nélkül, tehát sike-
ten! És ami a legfurcsább: ha ilyenkor megpróbáljuk ráadni a fü-
lijét, határozottan tiltakozik: „Apa, nemme füji”, sőt, egyből le is
veszi, ha mégis sikerül ráügyeskednünk. Úgy látszik, jobban sze-
reti a csendet ébredéskor.

Két gyerek és a krumpli


2005. szeptember 27, kedd
 Keresztanyu

Tegnap gondoltam egy merészet és még a munkahelyemről felte-


lefonáltam a külföldre szakadt kis családom. Már előre eljátszot-
tam a gondolattal, hogy L-től engedélyt kérek, hogy a régi macis-
cicás szobáját átmenetileg belakhassam, míg saját lakásom meg-
lelésre nem kerül, aztán gondoltam B is belecsacsogja a telefon-
ba, hogy „Szija Ajszi, puszi Ajszi” – és akkor már kerek is a na-
pom.
Erre sikerült az esti felfordulás kellős közepén becsörögnöm,
mikor is mindkét gyerek épp élete nagy drámáját élte meg és bő-
gött rendületlenül. Az én Kistestvérem, meg elnézést kért és csak
ennyit mondott: „Bocs Hugi, de most bőg mindkét gyerek és sül a
krumpli.” Na erre majdnem felröhögtem és végül megállapod-
tunk, hogy ha elvonulnak a viharfelhők és az álommanó álom-
port szórt már a két gyerkőc szemébe, majd akkor megbeszélünk
mindent.
Ez így is történt – bár így ki kellett hagyjam a csevegést a ke-
resztfiammal és az unokaöcsémmel – majd máskor! Ekkor tud-
tam meg, hogy B már teljesen jól ejti saját nevét és a zöldet is
zőnek mondja, nem mőnek. És rendületlenül javítgatja a szava-
kat, egyre tisztábban beszél. Ráadásul élvezi a vécébe pisilést, sőt
egyenesen viccesnek találja, ezért ha eszébe jut, szélvészként ro-
han a klotyóhoz, tépi le magáról a rucit, pelust és pattan fel az
ülőkére. Akkorra azonban csak pár csöppet tud produkálni, de
annak is nagyon örül, hát még mi!

- 122 -
Mégiscsak nagy dolog ez a telefon, amit ezúton is köszönök Bell
atyánknak.

B nevel
2005. október 05, szerda
 zfor

Tegnap este megint jót derültünk B-n. Épp az esti rutin ment,
fogmosás, pizsama, stb. B a fürdőszobában ült és nézte, ahogy L
mossa a fogát; várta, hogy végre megkapja az elektromos fogke-
fét. L azonban nem nagyon iparkodott, pontosabban: mindent
csinált, csak éppen a fogát nem mosta. B egy ideig türelemmel
volt, de aztán felcsattant: „L, B méjdes!”, közben meg pont olyan
arcot vágott, mint Cs, amikor őt neveli.
Amikor B nem fogad szót vagy rosszalkodik – ami persze elő-
fordul – Cs helyre szokta utasítani: „B, Anya mérges!”

Honnan beszél L?
2005. október 07, péntek
 zfor

Tegnap L-lel jót játszottunk: a számítógépnél ültünk, felvettük,


amit beszélt, majd visszajátszottuk. Rendkívül élvezte, ahogy a
saját hangját hallja a hangszórókból, és az is nagyon tetszett neki,
amikor előkerestem egy-két évvel ezelőtti önmagát, ahogy az „Én
a kistehén” c. örökérvényű nótát dalolja. Azután, hogy még jobb
legyen a móka, duplájára növeltem a lejátszás sebességét. Majd
megszakadt a kacagástól, ahogy Mickey Egér hangján elcsipogta
ugyanazt a dalt.
Persze a nagy vihogásra bejött B is, és odacsücsült az asztalra,
a hangszóró elé. Végignézte, ahogy L beleénekli a mikrofonba a
következő dalocskát. Amikor aztán visszajátszottam a dalt, csak
úgy pislogott! Felismerte, hogy L hangja szól, ami nem rossz tel-
jesítmény egy cochleáris implantálttól, de azt nem érzékelhette,
hogy honnan jön a hang; így hát L-re pillantott – az viszont csak
mosolygott, a szája mozdulatlan volt. Erre B elbizonytalanodva
rám nézett, de persze rajtam sem látott semmit. Ekkor újra L-re
nézett, majd újra rám, egyre jobban csodálkozva.

- 123 -
Aztán megismételtem a játékot vele: vidáman bele is csipogott a
mikrofonba. Amikor viszont visszajátszottam a felvételt, megint
csak L-re kukkantott – hát persze, azt tudta, hogy nem ő beszél,
L hangja pedig ugyanolyan csipogó kisfiúhang, mint az övé.
Egy jól halló kisgyerek minden bizonnyal észrevette volna,
hogy a hang a hangszóróból jön. B viszont nem érzi a hangok
irányát, tehát csak akkor tud a jó irányba nézni, ha felismeri a
hangot, és tudja, hogy az honnan jön. Előbb-utóbb biztos meg
fogja tanulni, hogy a számítógép is tud „beszélni”, mint ahogy azt
már tudja, hogy a telefonból néha A nagynéni, K mama vagy ép-
pen Mamusék beszélnek.

Oviban jó
2005. október 12, szerda
 zfor

– Aludtál az oviban?
– Bibivel.
– Hamiztál? Mit ettél?
– Süti.
– Játszottál az oviban?
– Maurice-szal, autóval.
– Sabineval játszottál?
– Nem.
– Félixszel játszottál?
– Fénisz, autóval.
Így beszélgettek, Cs meg B…

Visszacsatolás
2005. október 13, csütörtök
 zfor

B eleinte csak akkor szólalt meg, amikor rajta volt a füli. Egy ide-
je azonban akkor is dumálgat, amikor nincs rajta. Szól például,
amikor leesik vagy kimerül a füli, de fürdés közben is komman-
díroz. Ma reggel is, amikor átcsoszogott hozzánk, előkapott egy
mesekönyvet, és elkezdte hangosan „olvasni”. Bár értettem, hogy

- 124 -
mit mond, de nagyon oda kellett figyelnem. Azután megkapta a
fülijét, mire hirtelenjében ugrásszerűen javult a kiejtése.
Klaus, a halláscentrum egyik beszédterápiás szakembere
mondta egyszer nekünk, hogy a implantált gyerekek egy idő után
megtanulnak beszédprocesszor nélkül is beszélni. Sőt, amelyikük
nem hall olyan jól a cochleáris implantátummal, az megtanul
szájról olvasni is, és így a beszédprocesszor nélkül is többé-
kevésbé jól tud társalogni. Viszont ha elvennénk tőlük a beszéd-
processzort, akkor egyre kevesebbet beszélnének, végül pedig tel-
jesen abbahagynák.

Milyen a csönd
2005. október 17, hétfő
 Keresztanyu

„Kérem, beszéljen nekem arról, amit hall. Azt mondják, a tenger


zúg, morajlik. Hogy hangzik a zúgás és a morajlás? Azt mond-
ják, a szalonna serceg a serpenyőben, a kukorica meg pattog.
Ezek hasonló hangok? Csak éppen az egyik tovább tart, mint a
másik? Amikor serceg a szalonna, az olyan, mint sok kis patto-
gás egymás után? Hogyan hangzik a pattogás? Mit jelent az, ha
valaki azt mondja, «hallom, hogy forr a víz a tűzhelyen»? Ho-
gyan tudnak azok az apró kis buborékok bármilyen hangot is
hallatni?
Azt mondják, ha jól eltalálnak egy teniszlabdát, annak «jó a
hangja». És ha valaki nem jól fordul síelés közben, akkor an-
nak, ahogy a kemény havon vagy a jégen lécei csikorognak
(hagyjuk most, hogy ez mi), «bántó hangja» van. Mit értenek
ezen tulajdonképpen?
És a zene? Azt mondják, a country muzsika másképp hang-
zik, mint a popzene, és a blues más, mint a jazz vagy a klasszi-
kus zene. És hogy a rockzene teljesen másképpen szól, mint az
összes többi. Ez az egész annyira zavaros! El tudja nekem
mindezt magyarázni anélkül, hogy olyan szavakat használna,
mint «mormog», «dübörög» és «jól cseng»? Mert én, aki nem
hallok, nem értem, mi az, hogy «mormogni», «dübörögni» és
«jól csengeni».

- 125 -
Ha erősen megrántom a toalettpapírt, akkor letekeredik a rol-
niról, egész a földig. Ad közben hangot? Lehet azt hallani, ami-
kor épp leér a földre? És amikor olvadozik a fagyi és rácsöpög
az ember ruhaujjára, azt hallani? Vagy csak akkor ad hangot,
ha kemény felületre csöppen, például konyhakőre, nem pedig a
puha ruhaujjra? Ha összenyomom a fogkrém tubusát, akkor
hallani valamit? És mi van, ha már kiürült? Azt mondták ne-
kem, hogy a kipréselődő levegőnek is van hangja. Az meg hogy
lehet? Milyen az a hang?

Van, aki azt mondja, a szélnek mindig más hangja van asze-
rint, hogy melyik irányból fúj. Tényleg így volna? Számomra ez
kínaiul van.
Tudom, hogy az eső zajjal jár. Minél hevesebben esik, annál
erősebb ez a zaj. Tudom, mert sokan beszéltek már nekem róla.
De senki sem mondta el, mikor vagy hogyan okoz az eső zajt.
Magát az eső esését hallani, vagy csak azt, ahogyan az esőcsep-
pek leérnek a földre vagy az ablaküvegre?
A havazás is okoz zajt? Mindig úgy gondoltam, hogy a «hal-
kan szitáló hó» kifejezéssel a hó hullásának sebességére utal-
nak, így különböztetik meg például a hóvihart az enyhébb hó-
eséstől. Tévednék?
Más a hangjuk a hópihéknek, ha keményre fagyott hókupac-
ra esnek, mint a fűre? És megint más a hangjuk, ha a hegyol-
dalt borító puha, pelyhes porhóra hullanak? Azért ez nagyon
különös.

Beszéljen nekem arról, amit hall, ám olyan szavakkal, ame-
lyeknek van számomra értelmük! De először én mesélek arról,
hogy milyen a csönd.”
Bonnie Poitras Tucker: A csend hangjai
Ezt a könyvet Zsófi barátnőm nyomta a kezembe. Köszönöm,
mert sokat megtudtam a siket emberek világáról. Ajánlom min-
denkinek, aki nyitott szívvel fordul a segítséggel élők felé.

- 126 -
B szól Ute pisi
2005. október 19, szerda
 zfor

B körülbelül egy hete rendszeresen szól, ha pisilnie kell. Látható-


an élvezi, hogy ő már nagyfiúsan intézi a dolgot, és persze mi sem
spórolunk a dicsérettel. Az oviban is ügyes, szól, ha mennie kell.
Igaz, Ute, a nevelőnője nem sokat érthetett abból, hogy „B pisi”,
de azért rájött, hogy hova is kell igyekezni. Itthon aztán maga B
számolt be az esetről: „B szól Ute pisi.”
(Azt az apróságot, hogy este, amikor már fáradt, néha még
becsorog, leszámítjuk.

Jelnyelv vagy CI-hallás?


2005. október 21, péntek
 zfor

Jól emlékszem még a napra, amikor megtudtuk, hogy B szinte


semmit sem hall. Aznap este első kétségbeesésemben felhívtam a
SINOSZ-t. Bár segítőkészek voltak, nem sokat tudtam meg.
Vajon kihez fordulnál, Kedves Olvasó, ha az orvosodtól meg-
tudnád: siket a kisfiad? És vajon mit szólnál, ha a SINOSZ-nál
ezt mondanák neked: a siket embert nem kell „meggyógyítani”,
siket kisgyereket jelnyelvre lehet oktatni.
A jelnyelv persze nagyon fontos, mert sok ember számára ez
az egyetlen kommunikációs lehetőség. De vajon szabad-e elhall-
gatni egy kétségbeesett szülő elől, hogy a siket kisbaba egy ope-
rációval hallóvá tehető, és felnőtté válva majdnem ugyanúgy tud
majd beszélni, mint halló társai?

Nagy a család
2005. október 21, péntek
 zfor

Első nekifutás:
– B, ki a testvéred?
– Aja!
– Neeem, én az anyukád vagyok. L a testvéred. És ki L testvére?

- 127 -
– Aja!
– Neem, te vagy L testvére. És ki az én testvérem?
– (hallgat)
– Nekem nincs testvérem. (…)
Sokadik nekifutás:
– B, ki a testvéred?
– L!
– Igen. És L-nek ki a testvére?
– B!
– Igen. És nekem?
– Aja nincs tesvéj.
– Igen, nekem nincs testvérem. És Apának?
– Anszi.
– Igen. (…)
Így megy ez…

Pinatóta bácsi és társai


2005. október 28, péntek
 Keresztanyu

Megérkeztünk és szuper az idő! Mindkettő hír ritkaságszámba


megy Berlinben.
Persze alig vártuk már, hogy találkozzunk a gyerekekkel, de a
dugó miatt kb. egy órát zötykölődtünk L leendő iskolájáig. Balga
módon azt vártam, hogy mindkét gyerek a rég’ nem látott nagy-
néni-keresztanyu nyakába veti magát, de nem így történt. Úri-
emberesen hűvös fogadtatásban volt részünk, félig-meddig Cs
háta mögül leskelődve, kicsit huncutul vigyorogva. De pár óra
múlva a gyerekszobából a nappaliba már négykézláb rohantam B
után, ő meg jóízűen röhögött ezen. A térdem azóta tiszta folt –
nem is értem, hogy a gyerekeké miért nem?
Szóval hihetetlen hallani, hogy mennyit fejlődött B. Eddig is
tudtam a rohamos fejlődésről, időnként a telefonba is belecsicse-
regte a szokásos beköszöntőjét: „Szia Ancsi, puszi Ancsi”, de
hogy ekkora szókincse lenne, azt álmomban nem gondoltam vol-
na. Tulajdonképpen bő egy éve kapcsolták be a cochleáris im-
plantátumot, tehát egy éve hall. A beszéde viszont – szerintem –
nem marad el semmiben a kortársaiétól.

- 128 -
Ilyeneket tud már mondani: kampós autó, görkorcsolya, bója,
apának van új piros autója, spriccel a tűzoltó autó, a hajót a kapi-
tány vezeti, a villamost a sofőr bácsi, a „pinatóta bácsi letette a
repülőt”, egy-kettő-három (eddig biztosan tudja, de utána), nóc,
tinezekettő, kilenc, öt – ahogy épp jön . Játék közben is igen
élénk a fantáziája. Este például vonatozott hogy-hogy nem, és
Szipapát szállítmányozta haza, aztán az állomásra, aztán vissza.
Szipapa néha kiszállt a vonatból, aztán felment a házába, aztán
visszament az állomásra. K mama mindeközben a végállomáson
várakozott. Egy idő után Szipapa azonban repülőre szállt, ami
felszállt a felhőbe, a pinatóta bácsi vezényletével és utána leszállt
a repülő Szipapával a fedélzeten. Valahogy a tűzoltó autó is beke-
rült a körforgásba, úgyhogy földön-vízben-levegőben játszott B
teljes átéléssel.
És mindeközben egy tündér! Még elég kicsi ahhoz, hogy le-
hessen babusgatni és puszilgatni és kicsalni tőle a bújós puszit. A
„Hogy szereted Ancsit” gyerekbolondító kérdésre mindig nagy
összebújást produkálunk. B egyébként rettentő precíz is, mindig
mindent a helyére kell tenni, ha elmozdul. Vonatkozik ez játékra,
a fürdőszobai mérlegre, vagy a ruháira. Imádatos, ahogy az apró
kezeivel pakolássza a dolgait. Ja, és imádja magát nézegetni a tü-
körben. Tegnap hajmosás volt és nem engedte K mamának, hogy
megszárítsa a haját, ezért fésűvel és hajszárítóval a kezében
piperkőcködött a mosógép tetején. Hát meg kellett zabálni
Sok összefüggéstelen apró dolgot tudnék még írni róla, de in-
kább az elkövetkezendő pár nap történetét is megírom majd.
Hátha – biztos- produkál egy kis blogra való sztorit az én ke-
resztfiam, B.

Tappancs
2005. október 30, vasárnap
 Keresztanyu

A múltkori bejegyzésből kimaradt, hogy B abban is sokat fejlő-


dött, hogy hogyan kell a fülijét kezelni. Amikor este levesszük al-
vás előtt, kötelező és elmaradhatatlan program, hogy a fülit el-
rakja a tartójába – ő egyedül. Nem olyan egyszerű ám ez a
feladat, de B nagyon ügyesen megoldja. Az apró gombelemeket is

- 129 -
kiveszi a készülékből, majd magát a készüléket az erre kitalált
tartókába rakja. Ez azonban már nyáron is nagyon frappánsan
ment.
De mostanában azt is egyedül oldja meg, ha leesik a tappancs
a kis fejéről. Ez a tappancs mágnes segítségével marad rajta a
buksiján, és pontosan oda kell illeszteni, ahol a mágnes van a ko-
ponyán belül. Amikor leesik a nagy játék, vagy ugrálás, vagy „gu-
rítsuk le Apát a nagyágyról” játék közben, akkor megáll, és szé-
pen visszateszi a tappancsot. Amikor a füli is leesik, akkor még
segíteni kell neki, de a tappanccsal már maga is boldogul.
Közben a kis haramia idekéredzkedett az ölembe és ezt írta
nektek: „óüóöü9 sstaaaaaaa boco lllllept” Egyébként ezeket a be-
tűket nagyjából fel is ismeri, ha látja leírva: A=Anya betű,
S=sapka betű, P=Papus betű, C=cica betű és így tovább

Anyababa
2005. november 07, hétfő
 zfor

Autómosó
Hétvégén elvittem B-t az autómosóba. Imádja az autót („új pijos
autó”), de azért mégis meglepett, hogy velem akart jönni. A ben-
zinkútnál azért rádöbbent, hogy ő igazából fél az autómosótól,
úgyhogy tisztes 50 méter távolságból néztük végig, ahogy a kocsit
lecsutakolták a hatalmas, piros kefék.

Ajababa
Amikor B nyűgös, Cs-t nem egyszerűen Anyának nevezi, hanem
Anyababának („Ajababa”). Nem túl meglepő, hogy Cs nem szere-
ti, amikor B ajababázik… Ilyenkor ugyanis mindig nyavalyog, és
azt sem hajlandó elárulni, hogy mi a baja. Az meg persze rejtély,
hogy honnan szedi, hogy Anya = baba.

Ó vájá Zamba bácsi, Ó vájá Zamba néni


Továbbra is örömét leli a hablatyolásban. Néha – minden előz-
mény nélkül – kitalál valami nagy zöldséget, és azt ismételgeti
unásig. Zambáék egyébként a szomszéd házban laknak, legalább

- 130 -
is B szerint; azt viszont nem árulta el, hogy mi a bajuk szegé-
nyeknek. De valami nagyon fájhat nekik, ha már így jajgatnak…

Ügyes, Lebi!
Ugyan ő a legkisebb a családban, de ez azért nem jelenti azt, hogy
nem dirigál. Különösen a bátyját szokta igazgatni evés közben:
„Lebi, nem tézzel, tanálla. Lebi, fölé hajol! Űűűgyes, Lebi!” Köz-
ben meg pont úgy gesztikulál, mint ahogy az Anyja szokott; meg
kell zabálni.

Bibi szól B-nek!


2005. november 10, csütörtök
 zfor

B-vel egy ideje próbálgatjuk a pelenkamentesítést, egyelőre ve-


gyes eredménnyel. Napközben, amikor jobb formában van,
többnyire szárazon marad – bár ilyenkor sem szól a kis huncut –
csak estére lesz csőrepedés. Így hát Cs szorgalmasan kérdezgeti,
hogy kell-e neki pisilnie. B már biztosan unja az állandó faggató-
zást… Cs már többször kifigyelte, hogy B a kismackóját, Bibit ok-
tatja: „Bibi szól B-nek ha pisi!”.
Az oviban sincs rajta nap közben pelus. Majdnem mindig
rendben is mennek a dolgok, de a héten egyszer azért becsorgott.
Délután, amikor Cs ment érte az oviba, látta a ruhacserét, és kér-
dezte B-t, hogy mi történt. B erre olyan szomorú képet vágott,
mint egy kölyök spániel.

Korcsolyáztunk
2005. november 14, hétfő
 zfor

Tegnap elmentünk korcsolyázni. L-lel már tavaly is próbálgattuk


a dolgot, akkor a végén már egészen jól ment neki. B egy éve még
a pálya pereméről figyelte korizó bátyókáját, most azonban rövid
idő után protestálni kezdett, hogy ő is, ő is. Nosza, kölcsönöztünk
neki egy korit, és vittem csúszni. Először még nem nagyon tudott
mit kezdeni a jéggel meg a lábaival, csak lógott a kezemben mint

- 131 -
egy rongybaba. De egy-két kör után már bátrabb lett, és egyre
jobban a saját lábára nehezedett.
Ahogy hazafelé autóztunk, végig azt csicseregte, hogy „teccit
tocsolya”. Azt hiszem, ezt megismételjük, bár a derekam még
mindig recseg a sok gyerektartva-korcsolyázástól…

Sabine mondja
2005. november 15, kedd
 zfor

B kedvenc óvónője, Gabi egy ideig beteg volt, Sabinénak pedig


nem mindig volt annyi ideje, hogy minden gyerekkel ugyanany-
nyit foglalkozzon. Mi már aggódtunk is volna, hogy B így nem fog
haladni a némettel, de szerencsére ránk cáfolt: úgy tűnik, ez idő
alatt is gyűjtögette a szavakat, mondatokat. Szerencsére Gabi pár
napja ismét az oviban van. Ehhez jött, hogy egyszerre négy gye-
rek is lebetegedett, így két óvónőre és egy gyakornokra mindösz-
sze öt gyerek jutott. Nem csoda hát, hogy remekül haladt a né-
mettel. Sabine szerint egész nap németül fecseg. Az is biztosan
sokat használ, hogy a délutáni alvás előtt mindig ugyanaz a mese.
B már számtalanszor hallotta, és időközben biztos érti is, miről
van benne szó. Ma pedig visszamondta a szavakat Sabine után!
Ha valamit nem olyan szépen mondott, akkor Sabine elismételte.
Szilviától is sokat tanul. Heti egyszer látogatják Cs-vel a CI-
centrumot. B kedvenc játéka a reggelizős. Leülnek Szilviával egy
kis asztalkához, játékkenyeret esznek játéksajttal, képzeletbeli
tejből láthatatlan kakaót készítenek és megkínálják a szövetba-
bákat is. Mindez persze remek alkalom arra, hogy mindent meg-
nevezzenek meg hogy csörömpöljenek egy kicsit. Talán ennél is
jobban szereti B azt, amikor Szilviával „bevásárolni” mennek. A
szomszéd szobában van egy teljesen berendezett játékbolt. Ami-
kor visszajönnek, megmutatják Cs-nek a kosarukat, és mondják,
hogy mit vásároltak. Mindez persze németül megy.
Itthon is tanítgatunk B-nek szavakat. Persze fontos, hogy B
tudja, hogy mi az, ami német, és mi az, ami magyar. Mi úgy kü-
lönítjük el a két nyelvet, hogy a német szavakhoz mindig hozzá-
tesszük: „Sabine mondja” vagy „Gabi mondja”. Ha utána ugyan-

- 132 -
azt a szót magyarul is mondjuk, akkor jön az „Anya mondja”.
Ugyanezzel a módszerrel szoktuk kérdezgetni: „Hogy mondja
Sabine, hogy haj?” – „Haare.” – „Hogy mondja Gabi, hogy
orr?” – „Nase.” stb. Múltkor ő maga kérdezte: „Sabine mondta
has?” és mutatta a hasát. Ma reggel L is beszállt ebbe a játékba,
és így derült ki, hogy B többet tud németül, mint sejtettük. L ezt
kérdezte B-től: „B, hogy mondja Sabine hogy pisilni?” B rövid
gondolkodás után teljesen jó hangsúllyal és kiejtéssel válaszolt:
„Pullern”.

A hidacsó
2005. november 18, péntek
 zfor

Van egy állat, úgy hívják, hogy hidacsó. Sajna elég keveset tu-
dunk róla, mert felfedezője, B, nem sokat árult el. Az az egy biz-
tosnak látszik, hogy a hidacsó egy ragadozó állat, és nagy, kam-
pós körmei vannak; legalább is B mindig megpróbál félelmetes
kifejezést ölteni meg a karmait meregetni, amikor hidacsót ját-
szik. Persze egy ilyen husi pofival nem nagyon lehet félelmetes
kifejezést ölteni, és a karmai sem alkalmasak ragadozásra, úgy-
hogy mi nem félünk a hidacsótól.
L viccesnek találja B hidacsóját és nevet rajta.
Én vissza szoktam hidacsózni: megcsipkedem a pofiját a gör-
be hidacsókarmaimmal és megharapdálom a hasát a félelmetes
hidacsófogaimmal, mire B nevet.
Csak Cs nem szereti a hidacsót… Csak tudnám, hogy miért?

B pisil bécébe
2005. november 22, kedd
 zfor

Majd’ elfelejtettem mondani: úgy néz ki, hogy B szobatiszta lett!


Legalább is nappalra.

- 133 -
Siket és vak – még egyszer
2005. november 28, hétfő
 zfor

Véget ért a Magyar Rádió szavazása – köszönjük mindenkinek,


aki átkattintott. Ismerősöm ismerősének a kislánya ezúttal nem
nyert, az autisták egyesületére többen szavaztak. De talán nem is
ez a lényeg. Vajon ki merné megmondani, hogy a siket-vak kis-
lány apukája, egy autista és egy fogyatékos kislány szülei, vagy
egy leukémiás kisgyerek édesanyja küzd jobban és többet gyer-
mekéért? Vajon melyikőjüknek szakad meg többször és jobban a
szíve?
Ami szerintem számít: tudni, hogy köztünk vannak.

Még újabb zöldségek


2005. november 28, hétfő
 zfor

Hál’ Istennek, B nem fékezi magát, legalább is ami a hablatyolást


illeti. Ezekkel a kis zöldségekkel mindig felvidámít minket. Íme a
legújabb termés:
„Pupahajanéni” – ehhez nem is fűznék kommentárt. Hogy ki
ő és mit csinál, mi sem tudjuk, de roppant mókásnak találjuk.
„Szőjő bácsi elment vízbe dolgozni” – ezt a szellemdús mon-
datot szőlőevészet közben ötlötte ki a drágám. De vajon mit dol-
gozik Szőlő bácsi a vízben? Talán halászik?
„Billamos mondja: juhúú!” – mindig is tudtam, hogy a villa-
mosok alapvetően vidám lények, akik menet közben hangosan
kurjongatnak, csak amióta felnőtt vagyok, nem mertem senkinek
sem mondani.
„Aja, cseréljünk lábat!” – a parancs az parancs: szépen levet-
tük a lábunkat és kicseréltük. Egy ideig B-vel egyforma magasak
voltunk, de aztán visszacseréltük a lábainkat.
Közben megpróbáltuk kipuhatolni, hogy mit csinálnak
Zambáék, amikor éppen nem jajgatnak. Íme:
– B, mit csinál a Zamba bácsi?
– Biázik!

- 134 -
Na, puff neki… biázik… most aztán faggathatjuk, hogy mi az a
biázás… Amint megtudjuk, tudósítunk, maradjanak velünk!
Azért egy dologra jó volt ez a biázás. Rájöttem, hogy a gyere-
kek nem kizárólag hallás útján tanulnak beszélni, hanem logikai
úton is. Azt a szót, hogy „bia”, eddig is sokat használta, többnyire
egy képzeletbeli tárgy megnevezésére. Most viszont igét alkotott
belőle, pont úgy, ahogy a magyar nyelvben azt tenni kell: gitár –
gitározik, bia – biázik. Azóta figyelem, hogy hol használ még
ilyesmit, és feltűnt, hogy a rendhagyó szavaknál egészen gyakran:
hó – hót. Ezt így tőlünk biztos nem hallotta, tehát saját alkotása.
Azt meg nem tudhatja, hogy a hó tárgy esetben rendhagyó.

Mamus vagy mamusz?


2005. december 02, péntek
 zfor

No kérem szépen, a héten a következők történtek:


B egyre többször és egyre nyilvánvalóbban féltékeny L-re. Ez
különösen reggelente mutatkozik meg, amikor ébredés után
mind a ketten szívesen bebújnak Cs mellé a nagyágyba. L több-
nyire már elfoglalja a jobbik helyet, mire B becsoszog a hálózsák-
jában, és ilyenkor mindig kitör a balhé.
B nagyon szeret kirándulni. Majdnem mindegy, hogy mit csi-
nálunk, az tetszik neki. Sokszor kérdezgeti, hogy „Aja, hova
medün?” (Anya, hova megyünk?) Amikor pedig hazafelé tartunk
az aktuális „kirándulásról”, akkor mondogatja, hogy tetszett ne-
ki: „jó bojt a bijjamoson”, „jó bojt az oviba”, „jó bojt a fojdózás”
(=jó volt a villamoson/oviban/forgózás).
Szemben a nagyothallókkal, a cochleáris implantáltak ugyan-
olyan jól hallják a sziszegő hangokat. Mégis meglepett, hogy B
milyen jól meg tudja különböztetni az „s” és „sz” hangokat. Erre
úgy derült fény, hogy Cs szóviccel szórakoztatta: „B, vedd fel a
mamust!” amire először persze csodálkozó nézés, majd nagy ka-
cagás volt a válasz. Ezt még párszor eljátszották, és B mindannyi-
szor pontosan meg tudta különböztetni a „mamus” és „mamusz”
szavakat. A darázs/garázs páros már egy kicsit nehezebben ment,
de azért azzal is boldogult.

- 135 -
Nézzünk betűket!
2005. december 08, csütörtök
 zfor

Mindig is azon a véleményen voltam, hogy a gyerekeket nem


szabad túl korán olvasni tanítani, ráérnek arra az iskolában. De
be kell látnom, hogy vannak gyerekek, akik vonzódnak a betűk-
höz.
B már jó ideje kérdezgeti, hogy melyik betű micsoda. Elsőre
persze a b-t tanulta meg, de azóta már egy csomót ismer. Tegnap
este például egy könyvcímet betűzött végig: „Segítek Anyának”.
Az y kivételével minden betűt felismert:
– Sapta betű, eee betű, gágá betű, ííí betű, Toncsimama betű,
eee betű, Tatimama betű, Anya betű, enn betű, … – Cs segít:
– Ypszilon!
– Ipszijon, Anya betű, enn betű, Anya betű, Tatimama betű.
De akárhány betűt ismer, olvasni nem tud. Egyszerűen nem
ismeri fel, hogy a betűk szavakká állnak össze. De erre még tény-
leg ráér…



Amellett, hogy olvasni jó, az olvasás megtanulása a nagyot-


halló vagy siket gyerekeknek különösen fontos. Sokszor előfordul
ugyanis, hogy a hallássérült kisgyerek egy bizonyos hangfrekven-
ciát, tipikusan a magasakat egyáltalán nem hall. Ilyenkor az olva-
sás sokat segíthet abban, hogy a gyerek észrevegye, hogy az adott
betű létezik, és hogy azt megtanulja hallani és kiejteni.

Fülivel okosabb
2005. december 12, hétfő
 zfor

B sokkal kezelhetőbb, ha rajta van a fülije. Tipikus eset ugye az,


hogy este, lefekvéskor levesszük róla a fülit, majd fél órácska
múltán istenesen összeveszünk vele valami apróságon. Ha nincs
rajta a füli, akkor aztán erőlködhetünk megmagyarázni, hogy
például a kismackóját kimostuk, és azért nem tud vele aludni.

- 136 -
Tegnap viszont egy kicsit előre gondolkoztunk, és már lefek-
vés előtt elmagyaráztuk neki, hogy Bibi elég koszos volt, kimos-
tuk, és hogy ezért a nagy cica fog vele aludni Bibi helyett. B
figyelt, majd elismételte: „Bibi kimos Anya”, azután békésen le-
feküdt. Hasonlóan egyszerű volt neki elmagyarázni, hogy L nem
megy ma oviba, mert náthás – nem is volt semmi parádé belőle.

Nyelvi fejlesztés – Sprachförderung in der


Kita
2005. december 12, hétfő
 zfor

Már sokszor áradoztam B ovijáról, de most megint ezt teszem:


Gabi, B egyik óvónője felajánlotta, hogy hetente háromszor egy
órát csak B-vel foglalkozzon. Ha minden jól megy, hétfő, szerdán
és pénteken fognak reggelente egy kicsit németezni.



Hogy egy siket kisgyereknek van-e haszna a némettudásból?


Valahol azt olvastam, hogy a hallássérültek és siketek körében
ritka, hogy egy idegen nyelvet jól beszéljenek. Ugyanakkor sze-
mélyesen ismerek érintetteket, akik egy vagy akár két nyelvet is
magas fokon ismernek. Szerintem ez is inkább csak képesség és
motiváció kérdése. Minthogy az oviban elég jól boldogul a né-
mettel, remélem, hogy B-nek nem okoz majd nehézséget két
nyelv párhuzamos használata.

Nyelvi fejlesztés – Sprachförderung in der


Kita II.
2005. december 13, kedd
 zfor

Úgy látszik, jól ment a tegnapi foglalkozás Gabival. B be is szá-


molt róla, hogy mit csináltak:
– B, mit csináltatok az oviban?
– Játszottunk vijággal, Gabival.
– És mit csináltatok még?

- 137 -
– Olvas tönyvet.
– És tetszett a játék?
– Jó volt az obiban.
Utóbb kiderült, hogy tényleg műanyag virágokkal játszottak,
a színeket tanulták, valamint egy képeskönyvet lapozgattak. Gabi
még azt is elmondta, hogy B roppant csalódott volt, hogy milyen
hamar vége lett a foglalkozásnak.

Mitől olyan szószátyár?


2005. december 14, szerda
 zfor

A minap kérdezték a munkatársaim, hogy hogy halad B a hallás-


sal. „Prímán, prímán!” – válaszoltam, és még hozzátettem, hogy
ez nagy részt annak köszönhető, hogy B beszédes, hogy ne mond-
jam, szószátyár természet. Amit erre válaszoltak, elgondolkozta-
tott… Azt mondták ugyanis, hogy B biztosan azért olyan kommu-
nikatív, mert pici baba kora óta intenzíven foglalkozunk vele,
tehát mintegy „beleneveltük” a beszédességet.
Eddig mindig azt gondoltam, hogy a szószátyárság, ugyanúgy,
mint a többi tulajdonság, veleszületett adottság. Még örültem is
neki, hogy B legalább egy hasznos tulajdonságot is örökölt a si-
ketsége mellé. De lehet valami abban, amit a kollégák mondtak…
Lehet, hogy ha nem fektettünk volna akkora hangsúlyt a beszéd-
re, akkor most ő is olyan csendes lenne, mint a bátyókája; és ak-
kor bizony a beszéd tanulásával sem haladna ilyen klasszul. Az
igazság minden bizonnyal most is valahol félúton lehet: egy rész
adottság és egy rész nevelés kell ahhoz, hogy egy hallássérült
kisfiú örömét lelje a fecsegésben.

2x annyit kell mindenért küzdeni


2005. december 20, kedd
 zfor

Levél landolt a ládámban.


„(…) Szóval, nagyon megragadott a honlap. Ugyanis én azt val-
lom, hogy mindenki ismerje meg az életünket, mert még sokszor
tapasztalom azt a középkori elutasítást, meg sajnálatot, amit

- 138 -
nem kéne kapnunk, hiszen ha ügyesek vagyunk, mi is bármit
elérhetünk…
Én születésemtől fogva halláskárosult vagyok, 14 éves ko-
romig hordtam hallókészüléket, utána leraktam azt is, mert
nem segített sokat. Igen, sajnos 18 éves koromban derült ki,
hogy speciális a károsodásom, hiszen nemcsak a hallóidegek
sérültek meg, hanem az értés központom, vagyis hallottam a
hallókészülékkel, de beazonosítani nem tudtam mit hallok, csak
a hangerőt éreztem. Így a beszédet is hiába hallottam, de nem
értettem meg. Szájról olvasok a mai napig, nagyobb zajokat
meghallok persze.
Az a beavatkozás, amit leírtak a honlapjukon, sajnos nálam
már nem alkalmazható, mivel felnőttként jutott a tudomásom-
ra. És úgy már nem vállalják, megmondom őszintén már én
sem vállalnám, hiszen így szoktam meg, így alakítottam ki az
életemet, és elmondhatom azt, hogy igen jó az életem. Mindig is
halló gyerekek között éltem, soha nem ismertem egy sorstársa-
mat sem, anyuék kiharcolták, hogy felvegyenek az óvodába, az
iskolába. Most 24 éves vagyok, vidéken születtem, Budapesten
élek, van egy felsőfokú programozói végzettségem, egy pénz-
ügyi számviteli végzettségem és most járok főiskolára –
közgazdász leszek, ha elvégzem…
Úgy érzem, nagyon sok barátra tettem szert életem során, és
ha csalódtam is sokat, ők mindig mellettem álltak és nem hagy-
ták, hogy elsüllyedjek az önsajnálatban.
L. C.”

CI mindkét fülre?
2005. december 24, szombat
 zfor

Annak idején, amikor a CI mellett döntöttünk, igazából nem is


nagyon gondoltunk arra, hogy B-nek mindkét oldalra cochleáris
implantátumot tetessünk. Később, amikor először felvetődött a
kétoldali CI kérdése, arra gondoltunk, hogy jó nekünk az egy is: a
CI ugyanis nemcsak visszaadja a siket hallását, hanem szét is
roncsolja a belső fület. Mi pedig meg akartunk tartani egy fület
úgy, ahogy a természet adta: ki tudja, mit hoz harminc év múlva

- 139 -
a tudomány? Talán jön egy forradalmian új felfedezés, amely
visszaadja a hallást… Különösen sokat remélünk az őssejt-
kutatástól: talán egy nap lehetséges lesz a csoda, és a siket fül
hallóvá válhat…
Mostanában mégis egyre többet gondolunk arra, hogy meg-
műtessük B másik fülét is. Azok a szülők, akik elszánták magukat
erre a lépésre, mind azt mondták, hogy gyerekük azóta jobban
hall. Igaz, a második CI nem hoz olyan forradalmi javulást, mint
amit az első hozott, de a mindennapi életben sokat segít. Két
cochleáris implantátummal hallható a hangok iránya, és ami
még fontosabb: javul a beszédértés zajos környezetben. Ugyan-
akkor Szilvia említette, hogy ma még senki sem tudja, hogy
mennyi ideig maradnak működőképesek a siket fülben lévő hal-
lóidegek. Talán elsorvadnak egy idő múlva, és mire a várva várt
találmány eljön, B számára már teljesen hasznavehetetlenné vá-
lik… És különben is: senki sem vállal garanciát arra, hogy az a
bizonyos találmány tényleg létezik.
Egyszóval, a hallás teljes visszanyerése B számára túl sok bi-
zonytalanságot rejt, szemben a CI gyors, biztos, de korlátozott
eredményeivel. Ilyenkor szeretnék a jövőbe látni…

Mosoly a fa alól
2005. december 26, hétfő
 zfor

Mi kaptuk a legszebb ajándékot: L és B mosolyát.

Számoljunk betűket!
2005. december 29, csütörtök
 Keresztanyu

B új mániája a betűolvasás. Jelentem, hogy az összes nyomtatott


nagybetűt ismeri, még a Q-t, W-t és az X-et is. Igaz, hogy az X-et
pixnek, az Y-t pedig pipszilonnak mondja, de ettől még bájosabb,
amikor olvas. Eddig kiolvastuk az összes szórólapot, mesekönyv
borítót, egy betűs könyvet, ami az öt és fél éves tesójáé, a helyi
napilapot és a bögrémet, amire Happy birthday van írva.

- 140 -
Ezen kívül rendszeresen csépeljük a számítógépet, mert ott szí-
nes B betűket is lehet írni, méghozzá több sorban megállás nél-
kül. „Sap-sap kék B betű” – mondja ilyenkor, mert persze a szí-
neket is gondosan kiválasztjuk, mielőtt nekifogunk a több oldalas
műnek. Egyelőre még csak B és L nevét próbáltuk leírni és elol-
vasni, de az elég egyszerűen ment. Ilyenkor én diktálok: Írj egy B
betűt, most egy O betűt, most egy cica betűt és megint egy O-t. És
persze minden mássalhangzónak van egy „neve”: sapka betű, vi-
rág betű, Katimama betű, Papus betű, Dugó Dani betű és így to-
vább.
…Csak tudnám, hogy mit fog ez a gyerek csinálni az első osz-
tályban, amikor a többiek írni-olvasni tanulnak

Kétezer-öt
2005. december 31, szombat
 zfor

Január sok-sok új szó, február negyven decibel, március örököl-


te, április oviba megy, május két éves, június kis mondatok, júli-
us nyaral, augusztus már németül is, szeptember jókat viccel, ok-
tóber velünk fecseg, november be nem áll a szája, december
elolvad tőle a család.
Hát ez volt 2005. Boldogok vagyunk.

Újra az oviban
2006. január 10, kedd
 zfor

Hosszú kihagyás után tegnap B újra oviba ment. Mint ahogy vár-
ható volt, egész nap csendben volt. Már L-nél is megfigyeltük,
hogy már pár hét szünet után is mintha elfelejtenék a németet,
de aztán pár nap múlva ugyanúgy folytatják, mint előtte. Ami B-
nél másképp volt: amikor levették a fülijét a délutáni alváshoz,
akkor hirtelen megeredt a nyelve, és csak dumált, dumált –
magyarul. Arra már rég rájött, hogy a magyart nem értik az ovi-
ban, de füli nélkül azt hihette, hogy nem hallják.

- 141 -
Kisvonat az ágyban
2006. január 10, kedd
 zfor

B-nek szokása, hogy az esti alváshoz behurcolja az ágyba a ked-


venceit. Egy időben odáig fajult a dolog, hogy ő maga alig fért a
sok kisautó, plüssállatka, kedvencpárna és kisvonat mellé, de az-
tán sikerült vele megegyeznünk, hogy leredukáljuk az alvós játé-
kokat. Rendszerint Bibi (Boribon Kismackó), Toctanuszi (Koc-
kásfülű Nyúl), Emejetesbusz (Emeletes Busz) és Szüjte Autó
(Szürke Autó) az alvós társai.
Tegnap – ó jó Anyám, ne hagyj el – eltűnt az emeletes busz.
Volt ám rémület, meg rohangálás, mígnem Cs javaslatára nem
adtam neki egy kisvonatot. De amilyen balfék voltam, hamarjá-
ban egy olyan kismozdony akadt a kezembe, ami gombnyomásra
sípol, majd hosszan zakatol. B örömmel vette a váltságdíjként
ajánlott mozdonyt, majd el is aludt.
11:25-kor, 12:45-kor, 01:20-kor, 03:17-kor és 05:46-kor B vé-
letlenül ráfeküdt a zakatológombra. Ebből ő persze semmit sem
vett észre, L meg szerencsére nagyon mélyen alszik, mi viszont
álmunkból felriadva hosszasan zakatoltunk a fránya kismoz-
donnyal.

Egy nagyapa vallomása egy siket unokáról


2006. január 11, szerda
 Szipapa

Szeretném elmondani mindenkinek, hogy sohasem adják fel a


reményt, mert mindenből van kiút, még ha ez néha elképzelhe-
tetlen is.
Igen, 2004 tavaszán az egész család tragédiaként élte meg,
hogy B siket. Mind a mai napig elcsuklik a hangom, könnyes a
szemem, ha ki kell mondanom, vagy le kell írni azt, hogy siket a
kisfiam. (Gyakran hívom így – kisfiam – unokáimat, mert a
kisfiam szó nekem a legerősebb kötődést jelenti két férfi között.)
Az első kétségbe esett gondolatom az volt, miért velünk tör-
tént ez, hogy mi lesz B-vel, hogyan fog megtanulni beszélni, ha
nem képes meghallani a szavakat. Hogyan fogja kimondani a leg-

- 142 -
szebb szavakat: anya, apa, mama és számomra a legkedvesebbet:
„Szipapa”. Mire lesz képes e rohanó világban, mi lesz vele, és
egyáltalán… akkor sötéten láttam a világot.
Felébredve a kábulatból megkerestem minden olyan fórumot,
ahol segítséget vagy reményt tudtak adni számomra. Így jutot-
tam el Szegeden a Siketek és nagyothallók iskolájába, ahol meg-
csillantották számomra a reményt, hogy talán van kiút a tragédi-
ából. Lehetőséget kaptam, hogy részt vegyek egy hét éves
implantátum használó kislány foglalkozásán, akinek három éve
van implantátuma. Hát mit mondjak, számomra felkavaró él-
ményt és reményt jelentett az a rövid idő, amíg részese, fültanúja
lehettem egy siket kislány beszédének. Ez volt az a pillanat, ami-
kor elhittem, hogy van kiút. Sírtam örömömben, és most is azt
teszem. Nem tudok érzelem nélkül beszélni, írni erről.
2004 augusztusában B megkapta a cochleáris implantátumot,
és mi reménykedtünk, hogy sikerülni fog a műtét és B elindul a
hallás csodálatos útján. Hosszú volt az az idő, amíg megkaptuk
az első jó híreket, hogy a műtét sikeres és B elindult
„csodaországba”. Boldog voltam, de ott bujkált bennem a kis ör-
dög, hogy mennyire képes B megtanulni beszélni, milyen lesz a
hangja, és sorolhatnám a többi kételyt, ami kimondatlanul is
felmerült bennem.
2005 májusában személyesen is megtapasztaltam, hogy B-nél
megvan minden olyan testi-lelki adottság, mely többet jelentett a
reménynél. B tudott beszélni, mert hallott! Csoda, boldogság!
Ezek az első lépések voltak a teljes értékű élet lehetőségének az
útján, de nekem még ez nem jelentette a teljes boldogságot. Töb-
bet, szebbet, jobbat akartam B-nek, olyat hogy senki ne vegye
észre,és főleg ne sajnálja az miatt, hogy siketen született és a tu-
domány mai állása szerint ez nem valószínű, hogy változik, bár…
És eljött 2005 karácsonya, életem egyik legszebb karácsonya,
mert megkaptam azt, amiben bíztam: B beszél, hall, ha kell, hisz-
tizik, hízeleg, és minden olyat tud, amit korosztályos halló társai
tudnak. Nincs bennem többé kétely: EMBER lesz az én kis uno-
kám!
Miért írtam le mindezt?

- 143 -
Azért, hogy hitet és reményt adjak mindenkinek – szülőknek,
nagyszülőknek, családtagoknak, barátoknak – akiket a sors eh-
hez hasonló hiánnyal sújtott. A szomorú valósággal szembesül-
ni – hogy gyermekünk siket – borzasztó és fájdalmas, ezt meg
kell emészteni, de beletörődni nem szabad, van kiút, csak végig
kell menni rajta, ha még oly fájdalmas és nehéz is. Előttem is van
egy út amit még meg kell tennem és ebben már B is segít.

Újra oviban
2006. január 13, péntek
 Kita_gabi

B kam nach knapp 3 wöchigem Urlaub gut gelaunt in die Kita.


Ich hatte den Eindruck, dass er sich auf die Kinder und uns
gefreut hat. Mit der deutschen Sprache hielt er sich etwas
zurück. Er schmunzelte vor sich hin und nickte des öfteren vor
sich hin…

Újévköszöntő büfé a halláscentrumban


2006. január 18, szerda
 zfor

Hétvégén voltunk a CI Centrum újévköszöntő büféjén. Mint ta-


valy, idén is volt műsor a gyerekeknek, finom falatok a szülők-
nek, ott volt dr. Mir-Salim is meg persze a halláscentrum teljes
gárdája.
Amíg a gyerekeket a bűvész-bohóc szórakoztatta, a szülők be-
szélgettek. Martin másfél éves kishúga megkapta a CI-jét, és
„Mama! Mama!” – mutat a sütire. Vera nagylánya igazi nagylány
lett, csinos, szemtelen, magabiztos. Gvendolin, kis kedvencünk
megkapta a második cochleáris implantátumot, amit nagyon sze-
retett volna, és most feszülten várják, hogy milyen eredményeket
hoz. A sarokban egy csendes fiatalember valahonnan Afrikából.
Gyerekként megsiketült, fiatalemberként pedig Portugáliába,
majd Németországba ment, ahol visszakapta a hallását. Ricardo
most a német nyelvvel küzd, és próbál barátokat szerezni a né-
met nagyvárosban.

- 144 -
Mi pedig mosolyogva cseverészünk a többiekkel, sőt, néha majd-
nem nevetünk is.

Hallásvizsgálat: jó eredmények
2006. január 20, péntek
 zfor

B szerdán hallásvizsgálatra ment. Jó hangulatban volt, és minket


is jó kedvre derített a vizsgálat eredménye: B közel tíz decibellel
jobban hall, mint tavaly ilyenkor! Jelenleg 30-35 dB a halláskü-
szöbe, ami a halk suttogásnak felel meg. Cs, aki ott volt mellette
(pontosabban mögötte) a vizsgálaton, úgy kommentálta a 30 dB-
t, hogy az már olyan halk, hogy ő nem biztos, hogy felfigyelt vol-
na rá, ha a szoba másik végében áll.
Az alábbi grafikon mutatja a hallásvizsgálat eredményeit.

Egy kis kommentár. A függőleges tengelyen a hangerő van:


felül csendes, alul hangos. A vízszintesen a hangmagasság: balra
mély, jobbra magas. A jobb viszonyítás kedvéért szürkével beje-
löltem a normális beszéd és a zene „területét”. B hallását a piros
és kék vonalak jelzik, a zöldek B régebbi eredményei.
A hallásvizsgálat ezúttal szubjektív, játék-audiometriás mód-
szerrel folyt. A játék-audiometria azt jelenti, hogy a tesztet egy
egyszerű kis játékkal kötik össze. B kapott egy kis vödröt és egy
marék apró kockát. Ha hallotta a teszthangot, akkor (de csak ak-
kor!) beletehette a kockát a vödörbe. Ezt előtte be is gyakorolták,
és B egészen hamar megértette a lényeget. Ezután még volt szó-

- 145 -
értéses feladat, ami abból állt, hogy az audiológus eltakart szájjal
szavakat mondott, B-nek pedig rá kellett mutatnia a megfelelő
képre. Ez nem ment annyira jól, mert németül azért még nem
tud annyira, de azokat a szavakat, amiket ismert, mind pontosan
meg tudta mutatni.

Mondókák
2006. január 26, csütörtök
 zfor

Tegnap B meglepetésszerűen visszamondott három vagy négy


mondókát, amit még karácsonykor hallott anyukájától és K ma-
mától. Egyébként is szívesen mondókázik, úgyhogy ne lepődjön
meg senki, ha jövő héten felrakok egy minivideót…

Séta az oviba
2006. február 02, csütörtök
 zfor

B ugyan szeret oviba járni, de nem szeret oviba menni. Pedig már
jó ideje a pincében pihen a babakocsi, úgyhogy – mese nincs –
gyalogolnia kell. Azaz hogy mese ugyan nincs, de mondókázás
van. Cs elmondja neki a „Mókuska, mókuská”-t, hopsz, 20 méter
megvan. B is elmondja a „Mótusta, mótustá”-t, hopsz, még 40
méter megvan. Aztán jön a „Télapó itt van”, a „Schneemann,
Schneemann” és a további repertoár. Aztán szépen lassan oda is
érnek az oviig.

Javítgatás
2006. február 06, hétfő
 zfor

B, mint oly sok más kisgyerek, egy csomó mindent „hibásan”


mond. Így lesz például a „vasmacskából” „masata”, a „fingik a ló-
ból” „fingivaló” és a „Straßenbahnból” „Stefanbahn”.
Az ember eleinte automatikusan javítgatni kezdi a gyereket:
„Nem jóta, hanem róka! Mondjad szépen: rrróóóka!” A gyerek

- 146 -
meg az állandó javítgatástól bénának érzi magát, behúzza a kézi-
féket és onnantól juszt sem mondja helyesen, sőt, inkább nem is
beszél. Ezt mi prímán megtapasztaltuk L-lel, aki minden javítga-
tási kísérletünkre 5 perc némasággal válaszolt.
Szerencsére B más alkat. Imád beszélni, mindent utánunk
mond, mint egy kis papagáj. („Ki a papagáj, B? – B a papadáj!")
Még a javítgatásokat is szívesen utánozza, és legtöbbször két-
három próbálkozás után helyesen mondja a szót. De amilyen kis
bohóc, kizárólag a szórakoztatásunkra még hosszasan szándéko-
san hibásan mondogatja a kedvenceit, és közben vigyorog, vigyo-
rog, vigyorog.

Farsangi jelmez
2006. február 08, szerda
 zfor

Tavaly farsangkor B még nem volt ovis, úgyhogy akkor megúsz-


tuk a jelmezbeszerzéssel kapcsolatos zűröket. Idén viszont már
nincs menekvés, muszáj valamit kiagyalnunk.
Eddig az örök klasszikus, az „Indián” áll nyerésre. B-nek per-
sze halvány dunsztja sincs, hogy mi az az indián, mivel egy ideje
Karl May és Gojko Mitić már nem olyan trendik. De azért annak
borzasztóan örült, hogy jön a farsang (amiről szintén nem tudja,
hogy mi), és hogy ő valami lesz. Kérdezgette is unos-untalan:
– Anya, mi lesz B?
– Indián.
– Indián, jó! – és vigyorog hozzá örömében, mint a vadalma.

Javítgatás II.
2006. február 10, péntek
 kita_gabi

Auch in der Kita nimmt er kleinere Sprachkorrekturen gern an.


Er hört dann konzentriert zu, lächelt, nickt und spricht es nach.
B lernt sehr schnell. So wurde blau zur LAUBE. Natürlich
bemerkt B auch meine Reaktionen auf seine Sprache. Wenn er
einen Spaß mit mir machen möchte, dann sagt er bewusst so

- 147 -
etwas wie Laube und beobachtet meine Mimik. Wir müssen
dann beide lachen…

Adó 1%
2006. február 10, péntek
 zfor

Ilyentájt elönti a postafiókokat a „Ha még nem tudnád, mit kezdj


adód 1%-ával” kezdetű levelek áradata. Mégis, 10-ből átlagban
csak 4 ember él a lehetőségével, hogy egy szívének kedves célt
támogasson.
A mi szívünknek a hallássérült gyerekek támogatása a kedves.
Van egy alapítvány, a „Szülők a Hallássérült Gyermekekért”. Cél-
juk a hallássérült gyerekek társadalmi integrációjának segítése.
Ez pontosan az, amit mi is csinálunk B-vel: azt akarjuk, hogy B
ne sodródjon a társadalom egy elszigetelt kis zugába, hanem ma-
ga választhassa meg, hogy mi legyen.

A hallóképesség megállapítása
2006. február 11, szombat
 zfor

A napokban B-vel gyermekorvosnál voltunk, ott akadt a kezembe


ez a kis füzet. Szóróanyagként volt ott sok más kiadvány társasá-
gában, és a hallóképesség megállapításáról szól. A német Gyer-
mekorvosok Szövetsége adja ki szülőknek, és nem csak kívülről
mutatós, hanem belül is tartalmas.
Ami különösen tetszett benne, az a közérthető fogalmazás.
Ilyen kérdések vannak benne, mint pl.: „Előfordult már, hogy
gyermeke félálmából felébredt, amikor a szobájába lépett?” vagy
„Reagál a gyermek olyan hangokra, amelyek másik szobából jön-
nek?” Ezeket a kérdéseket bármelyik szülő meg tudja válaszolni,
és ez bizony nagy segítség a gyermekorvosnak.

- 148 -
Utánfután, futánfutó
2006. február 15, szerda
 zfor

B gondoskodik róla, hogy mindig jókedvűek legyünk. Ilyeneket


mond:
Jobb haj, bal haj, jobb Anya, bal Anya, jobb TV, bal TV, stb. –
ha van jobb és bal kéz, akkor miért ne lehetnének ezek is?
„Anya, téjet szépen méd egy tataós palacsintát!” – ilyen szép
kerek mondatokat tud mondani, ha kakaós palacsintáról van szó.
„Méhecske csinálja a mézet, azután Micimackó megeszi a mé-
zet.” – ez is kerek, és most is édességről van szó…
Megnézöm, sínön, csinád mög – tán csak nem szegediek a ro-
konok?
„Palincsa hinta” – azaz palacsinta.
„Utánfután, futánfutó” – azaz utánfutó. Futón ufó, ufón futó.
„Kinyitott a virág.” – saját szókreálmánya a kinyitott a bolt
mintájára
Elsődik, második, harmadik – tényleg, meg tudná mondani
valaki nekem, hogy miért spóroljuk le az elsőről a „dik”-et?

Apró színes
2006. február 27, hétfő
 zfor

Spek, trum
Szeretünk múzeumba járni, és ezt szerencsére gyermekeink is
örökölték. Szinte nincs is olyan hét, hogy valahova ne mennénk.
Múlt héten például a Deutsches Technikmuseum fizikával foglal-
kozó részében, a Spectrumban voltunk. Ez olyasmi, mint otthon
a Csodák Palotája; mi pedig mind nagyon élveztük a görbe tük-
röket, a rafinált hintákat, pörgettyűket és a többi trükköt.
Otthon B persze rögtön kifejtette, hogy „jó vót a múzeumba”,
meg hogy tetszett neki a „pekszum”. Micsoda, B? „Pekszum” –
hangzott a válasz. Ebből hosszas gyakorlással mostanra Speklum

- 149 -
lett. Azóta is rendszeresen felemlegeti reggelizés közben: „Jó vót
a Spek… lum!”

Mélygarázs
Nincs is olyan kisfiú, aki ne szeretne autókázni, de B különösen
rajong érte. Akármelyik élethelyzetben képes párhuzamot vonni
az autók és a történések közt. Otthon, reggeli vagy vacsora köz-
ben meg aztán kifejezetten jól megy neki: autó lesz a vajas ke-
nyérből, repülő a kiskanálból. Tegnap pedig egy pohár joghurtba
lyukat fúrt a kanalával, majd közölte, hogy: „Nézd, Apa, autó
megy a mélydajázsba!”

Ki ette meg a málnát?


Nemes Nagy Ágnesnek van egy remek verse, a Ki ette meg a
málnát? Annak idején L is naponta felolvastatta velünk és most B
is rákapott az ízére. Persze a vers igényes nyelvezetét B még nem
érti mindig pontosan, de igyekszik elképzelni, hogy miről van
szó. Így lett például a „Hé! Lopják a kosarat!”-ból B megfogalma-
zásában „Hé! Dobját a tosajat!” A másik aranyos részlet a „Tele
kosár, tele bendő…” B elképzelni sem tudta, hogy mi az a
„telebendő”, de a szó tetszett neki, és egész délelőtt ezt mondo-
gatta: „Telebendő, telebendő. Telebendő. Telebendő, telebendő,
telebendő.”

Fasching
2006. február 28, kedd
 zfor

Az oviban ma farsang („Fasching”) volt. B indiánnak öltözött;


mondhatom, nagyon eredetien nézett ki Ugye köztudottan hem-
zsegnek a kék szemű, rózsaszín bőrű, magyar nemzeti színekkel
kimázolt, kerek pofijú indiánok… De lényeg, hogy nagyon tetszett
neki a jelmez, és persze az oviban nyakló nélkül osztogatott gu-
micukor és egyéb édesség ellen sem volt kifogása. A farsang tisz-
teletére az óvónők külön játékokat is szerveztek. Volt lufifoci,
széktánc és egyensúlyozás.
Már várom, hogy mondja: „Apa, mitoj lesz oviban fasing?”

- 150 -
Sztereógyerek

Melyben B, aki eddig egy füllel hallgatta a


világot, megkapja a második fülijét. Termé-
szetesen most is Mir-Salim doktor végzi a
műtétet, természetesen most is jól.

A második
2006. március 03, péntek
 zfor

Tegnap jártunk Mir-Salimnál. Beszélgettünk vele egy sort; el-


mondta, hogy az utóbbi időkben megváltozott az álláspontja, és
most már ő is a kétoldali implantálást tartja jobbnak. Bólogat-
tunk, aztán kezünkbe nyomott egy beutalót a második CI-hez.
Ha minden jól megy, nemsokára két füllel hall majd kicsi B…

Se hall, se lát – ilyen a szerelem


2006. március 09, csütörtök
 zfor

B egy pár napja otthon lábadozik, mivel egy balul sikerült mutat-
ványánál megsérült a lába. Azért az ovit nem hagytuk ki teljesen:
úgyis el kellett intéznem valami papírügyet, úgyhogy kölcsön-
babakocsiba ültettem, aztán begurultunk az oviba.
Amíg mi az óvónőkkel ügyet bonyolítottunk, B ott csücsült
egy kis puffon. A gyerekek persze észrevették, és egy kislány, Sa-
ra, egyből oda is ment hozzá. Mi fél szemmel sandítva figyeltük,
ahogy a két kis apróság szendén mosolyogva, meg sem szólalva
nézi a másikat, de látszott rajtuk, hogy majd’ elszállnak a boldog-
ságtól, hogy végre látják egymást.
Hiába, ilyen a szerelem.

- 151 -
A második CI – frissítés
2006. március 09, csütörtök
 zfor

Beadtuk a második CI-re szóló beutalót a betegbiztosítóhoz. Né-


hány héten belül várjuk a választ.

Szellemesdi
2006. március 10, péntek
 zfor

L új játékot talált ki, a szellemesdit. Borzasztó egyszerűek a sza-


bályok: ő a fejére terít egy lepedőt vagy takarót, hangosan huhog,
mi meg rémüldözünk. Ma este is felszólított minket: „Játsszunk
szellemeset!” Erre persze B észbe kapott, hogy ilyet ő is szeretne
játszani, és rögtön mondta: „B is játszik szellemesen!”

Gondolatok a jelbeszédről
2006. március 24, péntek
 zfor

Pearl kérdezte tőlem a minap: vajon szándékunkban áll-e meg-


tanítani B-t jelelni? Ezt a kérdést elég könnyen meg tudom vála-
szolni: nem, mégpedig több okból.
Először is, B gyakorlatilag az életkorának megfelelő szinten
beszél és egészen jól hall. Egy kicsit másként fogalmazva: B a hal-
lók társadalmához tartozik. Szó sincs arról, hogy mi erőltetnénk
az integrációját, sokkal inkább természetesen és spontánul tanul.
Bízunk benne, hogy továbbra is ilyen klasszul fog fejlődni.
Másodszor, mi nem tudunk jelelni. Ahhoz, hogy B-t jelelni
taníthassuk, magunknak kellene először megtanulni, ez pedig
sok energiát igényelne. B-t megtanítani pedig talán még nehe-
zebb lenne, mivel jól hall, és ezért nem érezne motivációt a do-
loghoz. Mindezt az időt és energiát inkább arra szeretnénk fordí-
tani, hogy még jobban beszéljen.
Nem Pearl volt az első, aki szembesített a jelbeszéd kérdésé-
vel. Az első a SINOSZ volt: aznap, amikor megtudtuk, hogy B si-
ket, kétségbeesetten telefonáltunk nekik, segítséget remélve. A

- 152 -
válaszuk az volt: nem kell kétségbeesni, a kisfiú remekül megta-
nulhat jelelni. A cochleáris implantátumot meg sem említették…
Ma már azt mondom: szerencse, hogy a válaszukat nem fogad-
tam el.
Személy szerint nagyon fontosnak tartanám, hogy a hazai
szakvélemény végre fellépjen a jelbeszéd erőltetése ellen. A jelbe-
szédnek megvan a maga helye: nagyon fontos szerepe van azok
számára, akik már nem tartozhatnak a hallók közé. De egy sike-
ten született gyereknek minden esélye megvan rá, hogy a
cochleáris implantátummal hallóvá váljon! Egy hályoggal szüle-
tett kisbaba esetében senkinek sem jutna eszébe, hogy a Braille
írást javasolja a szülőknek. Ugyanilyen magától értetőnek kellene
lennie, hogy egy siketen született kisgyerek cochleáris implantá-
tumot (vagy kettőt!) kap.
Tovább megyek: a gyereknek alapvető joga a hallás. Idéznék
az Alkotmányból: „70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén
élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki
egészséghez.” Senki, de főleg a SINOSZ nem hallgathatja el egy
siketen született kisbaba szülei előtt, hogy milyen lehetőségek
vannak. Egyenesen felháborítónak találom, hogy a SINOSZ olda-
lán semmilyen információ nincs a CI-ről!



Még mielőtt Pearl megorrolna rám e poszt miatt, el kell, hogy


mondjam, hogy nagyra becsülöm őt is, és mindenkit, aki halló-
ként jelelni tanul. Akármilyen szintet érjen is el a tudomány,
mindig lesznek olyanok, akik csak a jelelés segítségével tudnak
kapcsolatot teremteni a külvilággal. Nekem nem volt hozzá bá-
torságom, hogy egy kedves egyetemi barátomat követve jelelni
tanuljak – ezért is örülök neki, hogy vannak olyan bátrak, mint
Pearl, és olyan közösségek, mint a Hallatlan.

Lerottyantunk
2006. március 27, hétfő
 zfor

B eléggé le van rottyanva.

- 153 -
A második cochleáris implantáció előkészítésének jegyében Dr.
Mir-Salim javaslatára bevállaltunk egy előkészítő műtétet. Ki-
szedték az egyszer már eltávolított orrmanduláját, lefaragtak a
torokmandulájából és kapott egy tubust a fülébe. A torokmandu-
la-műtét már régóta esedékes volt; a fül-orr-gégészünk szerint az
a csoda, hogy B eddig nyelni tudott, akkorák voltak a mandulái.
B-t eléggé meg is viselte a dolog. Aznap (csütörtökön) persze
teljesen kótyagos volt az altatógáztól, másnap este meg benáthá-
sodott és láza is lett. Mint kiderült, elkapott valami bacit. Bár kap
antibiotikumot, de csak lassan javul – a műtét miatt nem lehet
porszívózni az orrát, az orrcsepp meg csípi a sebet, és ezért min-
dig sír, amikor cseppentünk.

Érvek a kétoldali CI mellett és ellen


2006. március 29, szerda
 zfor

Amikor mintegy két éve eldöntöttük, hogy B-t megműtetjük, fel


sem merült bennünk annak a gondolata, hogy két cochleáris im-
plantátumot kapjon. Egyrészt a szakemberek sem szorgalmazták
a dolgot, másrészt mi is úgy éreztük, hogy elég nagy vállalás az
egy implantátum is. Azóta már tudom, hogy a szakemberek és mi
is tévedtünk.
Itt Németországban, és amennyire meg tudom ítélni, az an-
golszász országokban is, az utóbbi két évben megfordult a szakér-
tők véleménye. Míg korábban ellenezték vagy nem pártolták a
kétoldali implantálást, ma sorra születnek az ajánlások a bilate-
rális implantáció mellett.

A kétoldali implantálás mellett szóló érvek


pro 1: Jelentősen jobb beszédértés zajos környezetben.
Időközben világszerte több mint 1600 gyermeknek van 2 CI-
je. Az eredmények meggyőzőek: a két implantátum használó gye-
rekek 2 évvel az operáció után nyílt szótagtesztben közel 100%-ra
teljesítettek, ugyanez az egy implantátum használó kontrollcso-
portban a legjobbaknál is legfeljebb 80%. Zajos környezetben
még nagyobb a különbség: míg az egy implantátum használó

- 154 -
gyerekek sokszor teljesen elveszítik a fonalat, a két implantátu-
mot használók az egészséges gyerekekhez hasonlóan teljesítenek.
pro 2: A jobb fül biztosan megkapja a cochleáris implantátumot
Hasonlóan a kézhez és a lábhoz, a fülnél is beszélhetünk
„jobbfülességről” és „balfülességről”. A sebészek mind a mai na-
pig nem rendelkeznek olyan módszerrel, amely biztosan megál-
lapítaná, melyik fül a „jobb”. A kétoldali implantálás esetében ez
a dilemma megoldódik, a jobbik fül biztosan megkapja a
cochleáris implantátumot.
pro 3: Ugyanazon hangszint hangosabb érzékelése
Felnőtteken végzett szubjektív tesztek azt mutatják, hogy két
cochleáris implantátummal ugyanaz a hangszint 10–15 dB-lel
hangosabbnak hallatszik.
pro 4: Irányhallás
A tesztek azt mutatják, hogy két cochleáris implantátummal
kb. 30-40 fokos pontossággal érzékelhető a hang iránya. Ez rosz-
szabb, mint az egészséges ember 2-3 fokos átlagos pontossága,
de sokkal jobb, mint a semmi.

A kétoldali műtét ellen szóló érvek:


kontra 1: Jövőbeli technikák kínálta előnyök elvesznek
A jelenlegi kutatások ugyan nagyon sokat ígérnek, de azt még
maguk a kutatók is elismerik, hogy még legalább 15-20 évre van-
nak a megoldástól. Márpedig ez egy olyan időtáv, ami alatt a leg-
kisebb gyerekek is felnőnek, és inger hiányában elveszítik azt a
képességüket, hogy megtanuljanak két füllel hallani. Még ha az
említett kutatások 15 év múlva tökéletes halláshoz is juttatnák a
fület, az agy már nem tudná az impulzusokat fogadni. Mindez
megkérdőjelezi az „egy fület tartalékoljunk” stratégiát.
kontra 2: Fokozott műtéti komplikációk
A sebészek is elismerik, hogy az egyidejűleg elvégzett kétolda-
li implantálás fokozott kockázattal jár. Az egyik legfontosabb
többletrizikó az egyensúlyérzet megbolygatása. Vita tárgya, hogy
az időben eltolt műtét mennyiben növeli vagy csökkenti a kocká-
zatokat.

- 155 -
kontra 3: Költségvonzat
A két CI természetesen megnövekedett költségvonzattal jár.
Felteszem, Magyarországon ez a kérdés különösen fájdalmas, hi-
szen ki vállalná azt a döntést, hogy egy gyerek nem kaphat
cochleáris implantátumot, mert a másik kettőt akar. Ugyanakkor
figyelembe kell venni, hogy a dupla cochleáris implantáció nem
dupla költség. A (re)habilitáció egyszerűbb és gyorsabb lefolyású
lesz, sőt, egyes korán implantált gyerekeknél akár teljesen feles-
legessé válhat. B is gyakorlatilag spontán, normálisnál is gyor-
sabb ütemben tanul beszélni, pedig csak egy cochleáris implantá-
tuma van. Persze nem tudhatjuk, hogy Szilvia segítsége nélkül
hogyan haladnánk.
Mindezek mellett még tudni kell, hogy a kérdés eldöntésére
nincs sok ideje a szülőknek. Hasonlóan az első cochleáris im-
plantációhoz, optimális eredményre csak akkor lehet számítani,
ha a gyerekek a 3-ik életév, de legkésőbb a 7-ik előtt megkapják a
2-ik cochleáris implantátumot. B idén májusban 3 éves lesz. Mi
nem akarjuk elvenni tőle ezt az esélyt.

Reggeli teszek-veszek
2006. január 17, kedd
 zfor

B reggelente – mint mindenki más – saját kis útvonalát követi. A


program 6:35-kor kezdődik, amikor is némi nyöszögés után vég-
leg felébred, illetve nyöszögésével végleg felébreszti a családot.
Azután jobbik esetben saját lábán, rosszabbikban a karjaimban
átvándorol a hálószobába, ahol bebújik Cs mellé egy kicsit mele-
gedni. Azután olvasgat egy kicsit.
Érdekes még, hogy amíg nincs rajta a füli, sokkal artikulálat-
lanabbul beszél. De beszél, és figyeli, hogy mit mondunk, mi pe-
dig ilyenkor megpróbálunk szebben, felé fordulva artikulálni, és
kézmozdulatokkal kísérjük a mondandónkat. Addig, amíg a szo-
kásos rutindolgokról van szó, ez prímán működik is.

- 156 -
Singenben
2006. április 02, vasárnap
 zfor

Bocs, hogy ilyen ektelenul irok, de eppen kirandulunk… B


koszoni, jol erzi magat Singenben.

Mainauban
2006. április 07, péntek
 zfor

B jart kozben Mainauban is. Ajanlom mindenkinek, aki erre jar.

- 157 -
Hablatyolás
2006. április 07, péntek
 zfor

Vendeglatoinknak, akik egyebkent lengyelek, van egy kedves


kisfiuk. Kubus kesz nyelvzseni: mar ket evesen remekul beszelte
anyanyelvet es a nemetbe is sokkal gyorsabban belerazodott,
mint L. De egyebkent is, barmit hall, azt szinte magnokent kepes
visszamondani. (Mint kiderult, magyarul is ert egy csomo dol-
got!) Angolul azonban nem beszel, bar valtig allitja. Ha meg-
kerjuk, hogy mondjon valamit angolul, habozas nelkul hablatyol
valamit, aminek ugyan semmi koze az angolhoz, de dallama,
kiejtese megis tokeletes.
B-nek, aki sem lengyelul, sem angolul nem beszel, feltunt,
hogy milyen jokat derulunk Kubus „angoltudasan”. Persze o sem
maradhatott ki a mokabol, es o is elkezdett hablatyolni. Sza-
momra rejtely, hogy hogyan jott ra, hogy az, amit Kubus csinal,
az nem ertelmes beszed, hanem csak halandzsa. Annyi azonban
biztos, hogy dallama vagy Kubus mimikaja alapjan felismerte,
hogy ez nem lengyel.

Kik vagytok?
2006. április 11, kedd
 zfor

Tegnap egy másik érintett szülővel fecsegtünk skype-on jó pár


órát (szia Éva!) Meglepődött rajta, hogy milyen kevés érintett ír
nekünk levelet. Hát tény ami tény, nem tudom, hogy hány olyan
olvasónk van, aki maga is valamilyen szinten érintett. Nosza, de-
rítsük ki!

Akik vagytok…
2006. április 14, péntek
 zfor

Lezárult a szavazás. Bevallom, nagy meglepetést nem okozott,


kivéve, hogy egyetlen barát vagy ismerős sem tette tiszteletét ná-
lunk. Nagyon örülök viszont a pedagógusoknak! Remélem,

- 158 -
előbb-utóbb levélben is jelentkeznek, és nem kell újabb provoká-
ló posztokat írnom.

Tények és tévedések
2006. április 18, kedd
 zfor

A Dallasoto oldalán találtam egy érdekes listát. Tényeket és téve-


déseket sorakoztatnak fel a siketségről, a siketekről. Egy kis sze-
melgetés:

Tények
– A hallássérült gyerekek 90%-a jól halló szülőktől születik.
– Az USA-ban a siket felnőttek átlagosan 30-50%-kal keveseb-
bet keresnek, mint a hallók.
– Az USA-ban a siketek 45%-a nem végzi el a középiskolát és
csak 5% szerez felsőfokú képesítést.
– Az USA-ban a siket gyerekek speciális oktatása évente és
gyermekenként 25 000$-ba kerül, szemben az egészséges gyere-
kek 5 100$-os éves költségével.
– Az USA-ban a 18-44 év közti siket felnőttek 42%-a munka-
nélküli.
– Az USA-ban egy siketen született gyermek élete során 1 020
000$-jába kerül a társadalomnak. Ez az orvosi költségek, speciá-
lis iskoláztatás, szociális segélyek valamint a csökkent munkaké-
pességből adódó veszteség összege.
– Az USA-ban kb. 40 000$ a CI beültetésének és az első pár
hónap intenzív rehabilitációjának költsége.

Tévedések
– A siketek ugyanazt a jelnyelvet használják világszerte – téve-
dés! Csak az USA-ban három különféle jelnyelvet alkalmaznak. A
különböző országok jelnyelve különböző.
– A siketek nem olyan okosak, mint a hallók – tévedés! A sike-
tek egy része valóban nem tud olyan jól beszélni. Ennek azonban
az az oka, hogy nem hallják a beszédet, nem pedig a szellemi ké-
pességeik. Valójában a siketek éppen olyan szellemi adottságok-
kal rendelkeznek, mint a hallók.

- 159 -
– Minden siket tud szájról olvasni – tévedés! Sok siket megta-
nul valamilyen szinten szájról olvasni. Ez azonban még a legjobb
esetben sem eredményez 100%-os beszédértést: az átlag 30-
40%-nál van.



Különösen megfogott a siketség gazdasági megközelítése.


Jómagam közgazdász végzettségű vagyok, de az ennyire forinto-
sított megközelítés még számomra is idegen. Azért elgondolkoz-
tatott a dolog. Rövid utánajárással kiderült, hogy a CI költségha-
tékonyság tekintetében az egyik legjobb módszer: a befektetett
összeg közel tízszeresen térül meg. Az adatok az Egyesült Álla-
mokra vonatkoznak.

Emelt szintű óvoda


2006. április 20, csütörtök
 Csili

B integrált oviba jár, ami a számok nyelvén annyit jelent, hogy


egy óvónő foglalkozik a két sérült kisgyerekkel, míg a másik
óvónéni a többi tíz egészséges lurkóval. Persze ez csak formalitás,
hiszen mind Gabi, mind Biene a csoport összes mazsoláját pá-
tyolgatja. B csoportjának inkább az az előnye, hogy kevesebb
gyerek jár oda, mint egy átlagos ovis csoportba. Sajna az itt is
csökkenő gyerekszám miatt a kerületben már több óvodát is be-
zártak, és hogy B ovija ne kerüljön bajba, az ovihivatal nyomásá-
ra rákényszerült a csoportlétszám emelésére. A hivatal által kije-
lölt időpontban eljött az egyik képviselőjük az álláspontjuk
érvényesítésére, mi pedig összefogva – óvónő, ovi vezetője, hal-
láscentrum szakembere és a szülő – meggyőztük a jelenlegi hely-
zet előnyéről. Szerencsére marad a kis csoportlétszám egészen a
gyerekek iskolás koráig!
A megbeszélésen meglepő tapasztalatokat szereztem: a hiva-
tal képviselője a helyzet felvázolása után egyáltalán nem akart
keresztbetenni, sőt, teljesen konstruktív, szakmai kérdéseket tett
fel. Az egész ceremónia jegyzőkönyvvel és aláírásokkal nem tar-
tott tovább fél óránál, és a végén mindenki elégedetten távozott.

- 160 -
A legjobban az tetszett, hogy megkérdezték a mi véleményünket
is, hiszen mi ismerjük B-t a legjobban.

Tudathasadás
2006. április 26, szerda
 zfor

Mottó: Ezt a blogot melyik tudathasadásos nagypapa írja?


Hát igen. Hasadok, tudatilag, és megszakadok, szívileg. Teli
vagyok repedésekkel. De már rég nem figyelek rá, mert össze va-
gyok tákolva. A fiamért folyó küzdelem tart egyben.
Te is így éreznél, ha fogyatékos lenne a fiad.

Abgelehnt
2006. április 28, péntek
 zfor

Tegnap megkaptuk a betegbiztosító válaszát a második CI kérvé-


nyünkre: sajnos visszautasították. Az indoklásban arra hivatkoz-
nak, hogy az orvosi szolgálat szerint nem biztosított, hogy B hal-
lása a második cochleáris implantátumtól javulna.
Persze nem adjuk fel, meg fogjuk támadni a döntést. Már
csak azért is, mert ez a döntés igen ingatag lábakon áll. Itt van
egy pár tanulmány, amelyek igazolják, hogy a második CI
szignifikáns javulást hoz:
– „Rationale for Bilateral Cochlear Implantation in Children
and Adults” – a dallasi egyetem tanulmánya.
– „Benefits of Bilateral Electrical Stimulation with the Nucleus
Cochlear Implant in Adults” – Laszig et al. tanulmánya az
Otol&Neurotolból.
– A Würtzburgi Egyetem általános tanulmánya a CI-ről, (két
CI: 9. fejezet).
Emellett a biztosító a jelenlegi joggyakorlatra is hivatkozott,
mely az egy cochleáris implantátumot tartja általános irányelv-
nek. Persze ezt is megtámadjuk, mert ez sem teljesen igaz:
– Van néhány precedens a mai német joggyakorlatból: ezek a
siketek megkapták a második cochleáris implantátumot.

- 161 -
– Északrajna-Vesztfáliában a biztosítottaknak joguk van a má-
sodik CI-re. (Jogászoknak: az eredeti bírósági döntés.)
Csata indul.

Kész a haditerv
2006. május 03, szerda
 Csili

B második CI műtétjével kapcsolatban tegnap kidolgoztunk Szil-


viával egy haditervet: első körben ő felhívja a biztosítónál a B
ügyével foglalkozó illetékes pajtást és elmagyarázza neki, hogyan
is működik a hallás és mi is ez a cochleáris implantáció. Sok
esetben ez segít, és a biztosító egyszerűen meggondolja magát és
mégis finanszírozza a műtétet. Ha nem így történne, akkor azt is
elmeséli neki, hogy mindenképpen megfellebbezzük a döntést,
ha kell bíróságra visszük az ügyet, és valószínűleg megnyerjük,
mert eddig mindenki megnyerte a implantációs pereket, csak idő
kérdése az egész. Viszont ezt az időt és vele a jó hallás lehetőségét
B-től veszik el – ez a szomorú az egészben. Legutóbb egy 8 éves
kislány pere 2 évig húzódott.
Nekünk nincs két évünk, és ha kicsit gondolkodik a biztosító,
akkor belátja, hogy minél előbb, annál jobb. Szóval, haditerv
kész, csata indul, szorítsatok!

Szilvia telefonált
2006. május 05, péntek
 zfor

Szilvia ígéretéhez híven felhívta a biztosítót. Íme az eredmény:


„Liebe Csilla, lieber Zoltan,
gerade habe ich mit der Sachbearbeiterin der BKK, Frau
Kubitz, telefoniert. Ihr tut es selbst sehr leid, dass das 2. CI
abgelehnt wurde und der MDK nicht einmal eine wirkliche
Begründung gefunden hat. Nur das nützt euch leider wenig!
Sie sagt, dass sie beim 2. CI immer eine Stellungnahme vom
MDK einholen müssen.

- 162 -
Wir haben vereinbart, dass ich ihr Studienergebnisse etc. zufaxe
und ihr einen Widerspruch einreicht, den ich euch vorformuliert
in den nächsten Tagen maile.
Herzliche Grüße Szilvia”
Hát ilyen pedagógusokra van szüksége az embernek… Mit
pedagógusra, BARÁTRA.

B mondja
2006. május 05, péntek
 Csili

A tegnap esti mese mély nyomokat hagyott B-ban. Már korán


reggel ez motoszkált a fejében:
– Aja, aja (=anya), Laura megfogta a csillag csücskét!
– Igen, és megragasztotta.
– Nem, én mondom! Felment a szobájába, és elővette az
orvosdobozt, bedugta a fülébe (a sztetoszkópot) és megragasztóz-
ta.



Hazafelé sétálva az oviból hogy-hogy nem, egész véletlenül B


útjába akadt két bot, ezeket reszelte egymáshoz, közben andalgó
lépésekkel és ti-ti-ti dallammal tette hangsúlyossá az utcai elő-
adását.
– B, mit csinálsz?
– Hededülök!



Babalátogatóban jártunk, én egyből rácuppantam a 4 hetes


babára. A kis tündérke szinte azonnal elaludt az ölemben.
– Aja, én csücsülök hozzád, Annababát add vissza Stanának! –
kommandírozott a csöppet sem féltékeny B.
Hazaindulás előtt még egyszer leteszteltem a fiúkat:
– L, B, hazavigyük Anna babát?
– NEM! – hangzott kórusban az egyértelmű válasz.

- 163 -
Nem sikerül sírni…
2006. május 10, szerda
 Csili

B egyik nap összeveszett velem valami apróságon. Még este az


ágyban sem nyugodott meg, és hangosan nyöszögött:
– Íííí, hűhűhűű…
Bementem hozzá, és megkérdeztem tőle:
– B, mit csinálsz?
– Nem sikerül sírni… – nyöszögött tovább.

A nagyfiú
2006. május 13, szombat
 zfor

B-vel egy ideje próbálgatjuk az esti szobatisztaságot. Az ilyen


hadműveleteket mindig azzal kell kezdeni, hogy a gyerek számá-
ra egyértelműsítjük a dolgot. Cs el is kezdte B-be szuggerálni,
hogy a kisfiúk pelusba pisilnek, a nagyfiúk meg vécébe. Szerdára
aztán beérett az ideológiai alapozás, mert B közölte, hogy ő már
nagyfiú, és nem kért pelenkát estére sem.
Az akció egészen jól indult: B pisilt majd lefeküdt csicsikálni.
Aztán öt perc múlva kiszaladt pisilni, majd vissza az ágyba.
Újabb öt perc elteltével megismételte a vécére rohanást. Ez így
ment öt-hatszor, mire nagy nehezen elaludt. Éjfélkor nagy sipá-
kolásra riadtunk, B akart ismét vécére menni. Kivittem, pisilt,
visszavittem. De sajna reggelre mégis bepisilt…
Cs mondta is neki:
– B, akkor most te most félig kisfiú vagy, félig meg nagyfiú.
– Nem, B félig nagyfiú, félig meg nagyfiú!

- 164 -
Gyerekek a volánnál
2006. május 13, szombat
 zfor

A Hansastr. 119 előtt két kiskorú egy teherautóval a homokozóba


hajtott. Szerencsére senki sem sérült meg.

Három
2006. május 17, szerda
 zfor

Ég a gyertya, ég!
Három gyertya ég!
Azt kívánjuk Bocókának,
éljen soká még!

A szülinapi öltözék és a torta


2006. május 21, vasárnap
 zfor

Sztori a harmadik szülinapról:


– Nézd B, milyen csinos inget vett fel L a szülinapodra!
– Azért csinos L, mert tortát akar enni!

- 165 -
Mennyit és hogyan?
2006. május 21, vasárnap
 zfor

Igazándiból nem tudjuk megmondani, hogy B mennyit és hogyan


hall. Néha bizony szembesülünk a cochleáris implantátum tech-
nikai határaival, és az nem egy jó érzés. Néha viszont meglep
minket, hogy milyen halk hangokat is meghall.
Azt már az operáció előtt tudtuk, hogy a cochleáris implantá-
tum hangja más, és hogy főleg a gépi hangokat rosszabbul lehet
vele hallani. Az is világos, hogy egy cochleáris implantátummal a
hangok irányát nem érzi. Ez a két korlát sűrűsödi bele az olyan
esetekbe, amikor bekapcsoljuk a rádiót, magnót vagy CD leját-
szót, és B kíváncsian kérdezi: „Mi szól?”
A beszéddel viszonyt sokkal jobban áll. Épp ma kápráztatott
el azzal, hogy reggeli közben suttogva (!) társalgott velem. Kér-
dezgettem tőle, hogy hol van Anya, L, a kakaó, ő pedig rendre
szépen megmutogatta. Utána szerepet cseréltünk, és ő kérdezett
suttogva. Ez megdöbbentően jó teljesítmény, mert a suttogás
hangereje kb. 30-40 dB, ő pedig ezt szájra nézés nélkül értette.

B felolvas
2006. május 24, szerda
 zfor

B legújabb szórakozása a könyvolvasás. Pontosabban, a könyvek


hangos felolvasása.
A tipikus menetrend a következő: B-nek aludnia kellene ebéd
után, de persze ő nem álmos, ááá, dehogy. Alvás helyett egy ideig
szórakoztatja Cs-t, aki egyre kevesebb meggyőződéssel próbálja
kis csemeténket ágyban marasztalni. Végül feladja az esélytelen
harcot, B meg kap egy kupac képeskönyvet.
B pedig nekiül és első oldaltól az utolsóig végiglapozza a
könyveket, közben pedig kommentál: „…a malac levádja a búzát,
feljakja a tehejautója, megy a teherautó, megy, megy, ejje megy,
bejakja a zsákba, kutya felhúzza a malomba, megőjölik
(…lapoz…) Anya, Anya! (…nevet…) A malac beleesett a tésztá-
ba!…” és így tovább, jó egy órán át.

- 166 -
Moin, moin!
2006. május 28, vasárnap
 zfor

B a hétvégét Hamburgban töltötte. Látott:


– iszonyat nagy hajókat,
– hajózsilipet,
– a világ legnagyobb modellvasút-kiállítását,
– valamint Intercity Express T-t kívülről és belülről.
Ez egy ilyen technikailag hangsúlyos kirándulás volt.

Német akcentus nélkül


2006. június 05, hétfő
 zfor

Már van egy pár hete, hogy B Szilviát remek némettudásával lep-
te meg. A szokásos délelőtti foglakozáson voltak, és B a virágokat
számolta L elefántos hátizsákján: „Szilvi néni, Benjamin! Szilvi
néni, Blume! Eins, zwei, dlei, viej, sechs!”
Szilvia annyit fűzött a dologhoz, hogy B eddig magyar akcen-
tussal beszélte a németet, de ez mostanra teljesen eltűnt. Pl.: a
hangya németül: Ameise. Mi, magyarok ezt tipikusan rövid á-val
mondjuk: „ámájze”. B ellenben helyesen „áámájzé”-t mond.

Már megint kirándultunk…


2006. június 05, hétfő
 zfor

Az előző heti hallgatás oka, hogy megint kirándulni voltunk. Ez-


úttal a Müritz Nemzeti Parkban jártunk. B látott:
– tavat (sokat),
– hajót,
– hangyabolyt,
– fából faragott óriáskígyót, ami majdnem felfalta őt.
Még mielőtt teleírná Keresztanyu a kommentet „Kérek képe-
ket” bejegyzéssel, ünnepélyesen megígérem, hogy lesznek, de
most sürgősen játszanom kell B-vel meg L-lel.

- 167 -
Rádió és telefon
2006. június 12, hétfő
 Csili

B-t sokszor zavarja a háttérzaj. Múltkor is reggelihez készülőd-


tünk, közben szólt a rádió. B már az asztalnál várta a pelyhet,
majd egyszer csak így szólt:
– Anya, tapcsold ti, ami szól!
A tévé viszont leköti, persze, mert abból az esetek többségé-
ben mese jön. Igaz, hogy azokat a meséket jobban szereti, amik-
ben nem beszélnek. Az is különbség, hogy a tévéről tudja, hogy az
szól, a rádiót viszont nem ismeri.
A telefoncsörgést idővel megtanulta felismerni, egyből szalad
a kagylóhoz, felveszi, és már mondja is:
– Szia, B vagyot, jó volt az oviban, voltun’ játszón, a fordós ját-
szón, …
Valószínűleg nem érti, hogy mit hall a telefonban, sőt, esetleg
azt sem tudja, kivel beszél. Érdekes, hogy a jól halló L kifejezet-
ten kerüli a telefont, B pedig telefonbetyár lett!

Lyuk a hasban
2006. június 14, szerda
 zfor

B, mint minden beszélni tanuló kisgyerek, sokszor rácsodálkozik


a magyar nyelv fordulataira. Ilyenkor aztán többnyire emészti a
dolgot egy ideig, majd beépíti a saját szóhasználatába – néha elég
mókás eredménnyel.
– Gyerekek, menjünk gyorsan a pékségbe, mert kilyukad a ha-
sam!
– Anya, mutasd a hasadat! – mondja B nagy szemeket mereszt-
ve.
B-t nem elégítette ki a magyarázat az éhességről, még jó ala-
posan meg is vizsgálta a játszótéren Cs hasát. Rövid gondolkodás
után felhasználta a frissen tanultakat:

- 168 -
– Netem is lyutas a hasam.
– Éhes vagy, B?
– Nem, tilyutad a hasam.

Felvették
2006. június 16, péntek
 zfor

B filmsztár lett. Meg egyúttal oktatási segédanyag.


Az történt ugyanis, hogy jelnyelvet tanuló diákok megkeres-
ték Szilviát, hogy implantátum használó gyerekeket szeretnének
filmre venni. Szívesen ráálltunk, mert nap mint nap látjuk, hogy
mennyire hasznos a cochleáris implantátum, és szívesen csiná-
lunk neki reklámot. Maga a felvétel egész jól sikerült, B jó passz-
ban volt és elkápráztatta a diákokat. A kérdéseikből látszott, hogy
nem számítottak egy ilyen locsi-fecsi gyerekre, és utólag azt
mondták, hogy B teljesítménye meggyőzte őket.
Ezen igazából nem csodálkozok, hiszen B minden tekintetben
felveszi a versenyt halló társaival. Nem tudom, hogy ha a jelelést
választottuk volna, vajon hogy állna B. Tudna-e 10-ig számolni,
történetet, verset, mesét visszamondani/jelelni, lenne-e ekkora
szókincse?

Kiskancsóba
2006. június 22, csütörtök
 zfor

Az ember próbálkozhat, ahogy csak bír: a gyerekek úgyis eltanul-


nak egymástól minden huncutságot. L egy ideje már azzal bosz-
szantotta B-t, hogy amikor az visszakérdezett: „L, mit mondtál?”
így válaszolt: „Kiskancsóba fingottál!” B egy ideig nem tudott mit
kezdeni ezzel a válasszal, de ma reggel mit hallok? B szorgalma-
san gyakorolja az ágyában: „Tistancsóba findottál! Tistancsóba
findottál!”

- 169 -
Segítség, segítség!
2006. június 27, kedd
 zfor

Nemrég kaptak a gyerekek egy játék rendőrautót. Igazán csinos


darab; gombnyomásra villog, vijjog, majd elszáguld. Sőt, van ne-
ki egy különleges képessége is: van rajta egy kis mikrofon, amivel
felveszi, amit mondunk, majd vissza is játssza.
Érdekes módon B-ék nem kaptak rá rögtön a dolog ízére. Elő-
ször nekünk kellett leülni és rendőrautózni egy sort, de azóta ez
az egyik kedvenc. B sokszor egyedül is játszik vele. Elindítja a fel-
vételt, belekiabál valamit, aztán feszülten figyeli, ahogy a rendőr-
autó CB-jén visszarecseg a saját hangja. Ilyeneket szokott felven-
ni:
– Sedíccséd, sedíccséd, el atarját lopni a Bibit!
– Sedíccséd, sedíccséd, el atarját lopni a szomszéd néni
tistutyáját!
– Sedíccséd, sedíccséd, éd a ház!
Aztán persze jönnek a bolondozások:
– Sedíccséd, sedíccséd, el atarját lopni az ovit!
– Sedíccséd, sedíccséd, el atarját lopni a villamost!

Három
2006. június 29, csütörtök
 Keresztanyu

„Vasárnap hazánkba érkezik – és ideiglenesen itt is tartózkodik –


a híres és vicces és imádatos B” – állt a mai napi sajtók vezér-
cikkében. Mert igen, jön haza a keresztfiam!
Meg kell nézzem, mekkorát nőtt, milyen kék a szeme, milyen
sok mókát tud csinálni, meddig tud számolni, milyen szépen be-
szél magyarul, milyen szépen beszél németül (mondjuk itt majd a
közönség segítségét fogom kérni, mert az én némettudásom ki-
merül az „án cváj policájban") és be kell pótolnom az összes me-
seolvasást, rajzolást, sínépítőzést, futkározást, fűlocsolást, birkó-
zást amit az elmúlt félévben kihagytam.
Kezdem a számolást: három…

- 170 -
Sturmfreie Bude
2006. július 02, vasárnap
 zfor

A német kollégák ezt szokták mondogatni, amikor életük párja


magukra hagyja őket egy pár napra. Sturmfreie Bude, azaz Vi-
harmentes kégli. Hát most nálunk sincs vihar. B-t felraktam a
repcsire, meg persze L-t és Cs-t is.
Mostantól addig alszok, amíg akarok, a nagyágy egész nap
beágyazva marad, nyugodtan olvashatok könyvet, és anélkül ke-
resztülmehetek a lakáson, hogy közben kisautókat és
legócsodákat kellene kerülgetnem.
Mostantól senki nem mondja nekem, hogy Aminta baba,
ébjesztő, nem bírkózunk a gyerekekkel a nagyágyon, nem olva-
sok esténként mesekönyvet, nem építek legócsodákat a kisau-
tóknak.
Hát nem is tudom. Azt hiszem, három hétig ki fogom bírni.
(Csili, Keresztanyu meg Tatimama pedig szorgosan jegyzetel a
blogra, ugye???)

Itthon
2006. július 03, hétfő
 Keresztanyu

És igen! Végre kinyílt az ajtó és nem idegen focidrukkerek, meg-


hatódott szerelmespárok és hazalátogató kisgyerek-unokák sétál-
tak ki rajta, hanem L és B és Cs. Ennek örömére jól elbőgtem
magam és robogtam, hogy felnyaláboljam a családomat. Hogy
Cs-nek ne legyen könnyű az élete, a hátán egy giga méretű háti-
zsákot cipelt, miközben húzta az extra nehéz bőröndjét, amin B
utazott pluszban.
Azért eleinte tartottuk a tisztes távolságot, hiszen fél éve nem
láttuk egymást, de azért a kocsiban már huncutkodtunk kicsit. És
B nagyon sokat fejlődött, annyira szépen beszél, hogy leesett az
elfogult Keresztanyu álla. Ráadásul az imádatos közvetlenségét
és barátkozós stílusát sem hagyta otthon szerencsére.

- 171 -
Azóta már Tatimamánál és Szipapánál állomásozik a kis hadse-
reg, ahol 3 perc alatt tudták beborítani a nagyszobát nyomdával,
építővel, plüssállatkákkal a nagyszülők legnagyobb örömére.

Távirati stílusban
2006. július 07, péntek
 Keresztanyu

Ma van a nagy nap, hogy végre egy hét után újra találkozom B-
vel (és persze a család többi tagjával is). Ezért csak rövid híreim
vannak a hét történéseiről.
– B, Szipapa kertjében – ahol van plázs is (értsd homokozó kü-
lön az unokáknak létesítve) – szóval a kertben mintegy 300 csi-
gát gyűjtött össze. És mindegyiknél harsányan felkiálltott: „Jé
egy csida!”
– B továbbra is köhög, de doktorbácsi adott neki szirupot, ami-
től mégjobban köhög. Újabb forduló következik.
– B a délutáni alvásokat L-vel együtt bojkottálja. Sikerült pont
akkor telefonálnom, amikor mélyen aludtak. Olyannyira, hogy
belehallatszott a telefonba a viháncolásuk.
– B meglátogatta apukája unokatestvérét, ahol 3 kisfiú van és
várják a negyediket. Kissé túlerőben voltak a fiúk
További hírekkel szerdán jelentkezem. Addig vár ránk egy
„Nagymami 95. szülinapja” ünnepség, egy kis kiskerti pancsolás,
csigagyűjtés, focizás, birkózás, röhögcsélés és foci VB szurkolás.
Mert hát ugye Berlinben vannak a történések…

Megvan a második cochleáris implantátum!


2006. július 07, péntek
 zfor

Hurrá, hurrá, hurrá!


Most beszéltem a betegbiztosítóval, és azt mondták, hogy tá-
mogatják B második cochleáris implantátumát! Mindezt annak
ellenére, hogy az orvosi szakszolgálat továbbra sem pártolta az
operációt.
Bevallom, néha már nagyon csúnyákat gondoltam a biztosító-
ról, mint kiderült, igazságtalanul. De azt is hozzá kell tennem,

- 172 -
hogy keményen küzdöttünk a második cochleáris implantátu-
mért. Ha nem lettünk volna ilyen nyakasak, talán nem kapjuk
meg a beleegyezést.
Szilvia természetesen megint sokat segített: ő fogalmazta meg
a fellebbezésünk első változatát és segített a referencia gyűjtés-
ben. Az is jó volt, hogy a hasonló helyzetben lévő szülők a CI-
centrumban megosztották velünk a saját tapasztalataikat. És hát
szerencsénk is volt: 3-4 évvel ezelőtt még nem voltak meg sem
azok a tudományos eredmények, sem a bírósági állásfoglalások,
amikkel most érveltünk.
Mert hát a biztosítónál dolgozó hölgy válaszából kiérződött,
hogy nem csak az orvosi és szakmai érvek hatottak, hanem az is,
hogy egyértelműen megmondtuk: bíróságra visszük az ügyet, ha
nem támogatják a második cochleáris implantátumot. Márpedig
a bíróság eddig még minden kisgyerekes szülőnek igazat adott.
És hogy mi lesz most?
Először is meg kell várnunk, amíg a papír ideér Berlinbe. Az-
után ezzel el kell ballagnom Mir-Salimhoz, aki elrendezi a forma-
litásokat és megrendeli a készüléket. Azután kitűzzük az operáció
időpontját – szeptember eleje felé. Októbertől pedig már két fül-
lel fog hallani a kicsi B

Szögedi gyerök
2006. július 13, csütörtök
 Katimama

Lehet,hogy egy kis meglepetés lesz az, hogy B-ből vérbeli szegedi
„gyerök” lett. Délelőtt is például a Szipapának segített, és a sok
téglát mind „odatötte” a sarokba. A trolinak pedig bizony
„áramszödője” van.
Sajnos lassan vége lesz a szegedi látogatásnak, ezért próbá-
lunk érdekes programokat kitalálni a gyerekeknek. Ma például a
várszínházban gyerekelőadást néztünk. B 4-5 szelet süti elmaj-
szolásával színesítette a fergeteges előadást.
Tegnap sem volt unalmas. A Szipapa kiskertjében a szokásos
csigagyűjtemény mellett fogtak egy kisbékát a gyerekek, és meg
akarták tanítani úszni. A fejes ugrás is az úszótudományhoz tar-

- 173 -
tozik, ezért azt is szorgalmasan gyakoroltatták a szegény
brekusszal. A cél érdekében néha kézzel meg kellett fogni. Ilyen-
kor B minden félelmét leküzdve, nagy levegőt véve megfogta, és
rátette a lapátjára. Ebben az úszómesteri munkában úgy kipirul-
tak, hogy öröm volt őket nézni.

Vége az első résznek


2006. július 17, hétfő
 Keresztanyu

Merthogy B áttette székhelyét a másik nagymamához-


nagypapához. Lehet, hogy elfelejti azt is, hogy a trolinak
áramszödője van? Mert ott nincs is troli, meg ő-vel beszélő
nagymama sincs. De sebaj, van ott sok minden más, amit B na-
gyon szeret. Na de erről majd írnak a többiek, mert én sajna nem
találkozom egy darabig velük
De a hétvégét együtt töltöttük még Szegeden. Semmi különös
dolgot nem csináltunk, de mégis olyan jó volt ezekkel a kis lur-
kókkal. Persze Szipapa kertje mindig ad valami „csinálnivalót” a
gyerekeknek – igazi paradicsom az ilyen aprónépnek a kiskert.
Először is elő kellett keríteni Mirci cicát, aki épp szomszédolt. De
mi nem hagytuk annyiban, felkerekedtünk a fiúkkal és addig
nyávogtunk, hogy Mirci nagy nehezen átugrott a kerítésen és sza-
ladt velünk hazáig (a jó kis lakoma reményében). Mirci cica meg-
volt, lehetett csigát gyűjteni. B ebben vérprofi, a kert legeldugot-
tabb részéből is képes elővadászni egy-két példányt. Ezek
nagyjából a vízzel teli vödörben végzik és ha megpróbálnának
esetleg kimászni, B kíméletlenül visszaparancsolja őket fürdeni.
Szerintem egyedül a csigák örülnek, hogy B elutazott.
De segítettünk ám Szipapának is. Volt hagymaszedés,
krumpliszedés, almaszedés és zöldbabszedés. A zöldbabszedés-
nél B-nek meg kellett mutatni az érett példányokat, majd B rá-
csodálkozott „Jaaa” és lecsippentette. Teliszedtünk egy vödröt –
tessék kiszámolni, hány „Jaaa” hangozhatott el
És suttogott ám nekem a keresztfiam! A Rigal expresszről,
ami ráadásul csuklós. Épp a szőnyeg szélén kanyarodott, amit
megsúgott nekem B.

- 174 -
Szóval most már a somogyi dombok között élvezi a nagyszülői
kényeztetést B és L. A híreket várjuk – most már én is.

Helyzetjelentés
2006. július 30, vasárnap
 zfor

Tiszta szerencse, hogy B nem csak tőlünk tanul beszélni! Ke-


resztanyu már írta, hogy B fölszödött egy kis szögedi böszédöt. Itt
a Kerekerdőben meg a másik nagymama javítgatja szorgosan B
kiejtését. (Amúgy a beszéd javítgatásának nem vagyok nagy híve,
de el kell ismernem, működik.) Lényeg a lényeg, hogy B egyre
szebben mondja a k betűt, és alakul az r is. A g-vel egyelőre prob-
lémái vannak, de hát ráér még.
Összefutottunk egy kedves ismeretlen ismerősünkkel, B
blogjának olvasójával, akivel már régóta levelezek is. A cochleáris
implantált gyerekekkel foglalkozó szurdopedagógus, úgyhogy jól
ki tudtuk tárgyalni a német és magyar helyzetet. Hát, be kell val-
lanom, némileg lehangolt a helyzetjelentése… Bíztató viszont,
hogy az anyagi nehézségek ellenére még mindig találni elkötele-
zett és lelkes pedagógusokat, és most már a rászoruló gyerekek is
időben hozzájutnak a készülékhez. A több éves várólista kora te-
hát, úgy tűnik, lejárt.
A találkozónak reményeink szerint folytatása is lesz. Ha min-
den jól megy, akkor ősszel egy nagyobb csoport pedagógus és or-
vos látogat Berlinbe, a CI Centrumba.
B horgászott! Sőt: halat fogott! Itt a madárfüttyös Kerekerdő-
ben van egy kis tavacska is, ahová levittük a gyerekeket, hogy be-
leszagoljanak a horgászéletbe. Hát, a beleszagolás teljes siker
lett: míg mi, apa és nagyapa eredménytelenül áztattuk a zsinórt,
a gyerekek és Cs csak úgy aprították a halakat.
L, a hatéves nagyfiú már teljesen egyedül ki tudta fogni a ha-
lat. B, aki életében először fogott botot, még egy kis támogatásra
szorult: szóltunk neki, mikor kell bevágni, és ha nagyobbat fo-
gott, akkor ki is vettük a halat. Édes pofa volt: amikor fogott va-
lamit, akkor ugrándozott örömében, de egyúttal három méterrel
arrébb is szaladt, mert félt a haltól.

- 175 -
Vége van a nyárnak…
2006. augusztus 13, vasárnap
 Keresztanyu

Nem csak az időjárásban következett be a szomorkás hangulat,


hanem nálunk is, mivel B és kis családja szerdán hazarepül. Ma
még egy utolsót lerohantam hozzájuk és bohóckodtunk egy sort,
mert ki tudja, hogy Keresztanyu mikor látja az ő kedvenc ke-
resztfiát.
Most már nem lepődöm meg azon, hogy hónapok elteltével
milyen szédületes fejlődésen megy keresztül B. Amióta a fülije
működik, azóta rakéta sebességgel tanulja az anyanyelvét és a
németet. Ez számomra még inkább azt mutatja, hogy B egy
nyelvzseni. És ezt hozzá értő pedagógus is mondta róla, úgyhogy
az elfogultság vádját ezennel elutasítom
Épp számolgattam, hogy B hat hetet töltött itthon én pedig 8
napot vele. És hogy mi jut eszembe, ha rá gondolok? Hát az, hogy
B egy bohóc! Amikor meghatottan lehajoltam hozzá indulás
előtt, hogy jól megöleljem és adjak neki sok-sok puszit, akkor B
asszisztált is egy darabig az elérzékenyült Keresztanyunak, majd
nyomott egy fingós puszit az arcomra. Én tiszta nyál lettem, ő
meg röhögött rajtam. Aztán kaptam még repetát is!
Végül is nem dől össze a világ, minek szomorkodni? Ez a világ
rendje, hogy a nyaralásnak egyszer vége van. B pedig a saját hu-
morával adta ezt tudtomra. Nem hüppögni kell, hanem röhög-
ni – az sokkal jobb!
– B, mint bohóc. Lásd fent.
– B, mint bakkecske. Ugyanis utcán sétálni csakis ugrálva lehet.
És legózás közben is jól esik egy-kis ugrabugra.
– B, mint Bibi és Busz. Ez a két figura nem hiányozhat B ágyá-
ból!
– B, mint bendő. Ma például lecsúszott a leves, husi+krumpli és
3 szelet süti
– B, mint Berlin
– B, mint bátor. Hamarosan meglátjátok, miért írom ezt.

- 176 -
Hétfőn operáció!
2006. augusztus 14, hétfő
 zfor

B hétfőn kapja meg a második cochleáris implantátumát! A me-


netrend a következő:
– Ma megrendelték az implantátumot és a hozzá tartozó be-
szédprocesszort.
– B szerdán jön vissza Cs-vel, L-lel és a T mamával Berlinbe.
– Pénteken délelőtt vizsgálat: kiveszik a tubust (ha ugyan még
bent van), és megnézik, hogy minden rendben van-e.
– Hétfőn délelőtt pedig megműtik. Valószínűleg két-három na-
pot lesz a kórházban.
Persze nagy az izgalom, annak ellenére, hogy nagyjából tud-
juk, hogy megy a dolog. Az egész azzal kezdődött, hogy kiderült:
a betegbiztosító beleegyezett ugyan a második műtétbe, de csak
egy olyan kórházban, aminek van erre szerződése – márpedig
Mir-Saliméknak sajna nincs… Egy ideig ment a huzavona, hogy
akkor most műtheti-e B-t Berlin legjobb cochleáris implantációs
sebésze, de szerencsére pénteken megjött a kassza beleegyező
nyilatkozata.
Aztán meg kellett rendelni az implantátumot meg a procesz-
szort is, amire csak ma kerülhetett sor. Nem volt kérdés, hogy
megint a Cochleart választjuk, mert hát B az elsővel is nagyon
szépen fejlődik. Ez az új modell, a Freedom ráadásul még többet
nyújt: a jobb hangminőség mellett vízálló (tényleg!) és feltölthető
elemekkel is lehet rendelni.
Szóval most lassan tessék szorítani…

Végre itthon!
2006. augusztus 17, csütörtök
 zfor

Végre újra itthon vannak!


És fecseg, és csipog, és rohangál, és játszik, és odabújik, és be-
teríti a szobát autókkal. Én meg csak nézem, nézem, és közben
nagyon, de nagyon örülök nekik.

- 177 -
Hurrá, Berlin!
2006. augusztus 16, szerda
 Csili

Hazaértünk. Furcsa kimondani, de nekünk most Berlinben van


az otthonunk, hiszen itt a lakásunk és itt van együtt a család.
B legújabb utazás közbeni szokása a közlekedési táblák kom-
mentálása. Ezt a magyarországi nyaralás alatt szedte fel a Cicus
és Kutyus Közlekedj okosan! mesekönyv százszori olvasása köz-
ben. Mostanában így utazunk:
– Apa, állj! Stoptábla! Jobbra, balra, nem jön autó, mehetün’!
– Ott egy medállni pilos!
– Ott egy buszmedálló! Ez milyen tábla?
Z már rövidke autózás után megjegyezte: B, te mennyit be-
szélsz újabban!

Mirzalim dottorbácsi ad netem új fünit


2006. augusztus 17, csütörtök
 Csili

Benéztünk az oviba. B csak úgy volt hajlandó otthonról elindulni,


hogy megígértem neki, nem marad ott. Gabi a nyakamba ugrott,
mikor meghallotta a jó hírt a második műtét engedélyezéséről.
Sajnos bebizonyosodott, amitől tartottam: B a 6 hetes otthoni
tartózkodás alatt amennyire jól fejlődött magyarul, annyit felej-
tett németül. De annyit, hogy fel sem tűnt neki, hogy az óvó né-
nik egy szót sem értenek az egész beszámolójából.
B folyamatosan csiripelt: „Gabi, Ute, voltun’ Taposváron és
jöttün’ Budapestre és felszálltun’ a repülőre és leszálltun’ Berlin-
ben és apa várt és elmegyün’ a tórházba és a dottor Mirzalim ad
netem ide (mutatja a jobb fülét) új fünit!”

Felvétel a kórházba
2006. augusztus 18, péntek
 Csili

Jelentkezés a gyerekosztályon, 3 emberes vérvétel üvöltve máso-


dik nekifutásra, vizsgálat és fülmosás a fülészeten, főorvosi kont-

- 178 -
roll, egyeztetés az aneszteziológussal, vissza a fülészetre fülnyo-
más-mérésre, a végén minden eredményt és papírt leadni a gye-
rekosztályon.
Mindezt 3,5 órás szintidővel és egy tündérjó kisfiúval, aki
egész idő alatt szorgalmasan nyomta a liftben a gombokat, fújta a
várótermekben a szappanbuborékot, tömte a pocakot és csak egy
kicsit nyöszögött, hogy hol van már a Mirzalim dottorbácsi és
mikor megyünk már haza.
Cserébe kapott egy Bátorság-kitüntetést és egy zacskó gumi-
macit, amit nem akart helyben elfogyasztani, mert L-t is megkér-
dezi, hogy „milyen dummiberhent térsz?”
A nővérkék kellemes hétvégét kívánva búcsúztak, találkozunk
hétfőn reggel 7-kor, aznap már semmit nem ehet és nem ihat a
kicsi B. A hétvége kellemességét illetően szkeptikus vagyok, én
már ma kellően betojtam a műtét és az altatás esetleges mellék-
hatásainak ecsetelése alatt.

A második CI – indulás
2006. augusztus 21, hétfő
 zfor

Hát, jobban is aludtam már. Azt inkább nem részletezem, hogy


miket (rém)álmodtam.
B viszont jól aludt, úgyhogy a negyed hetes ébresztő ellenére
is jó hangulatban ért a kórházba. Gyorsan megvizsgálták, kapott
egy vénatapaszt, és már játszhatott is a játszósarokban.

A második CI – álomszörp
2006. augusztus 21, hétfő
 zfor

Nem sokáig időzhettünk a játszósarokban. Negyed nyolc körül


már át is vittek minket a szobánkba, ahol csak Cs és B lesznek.
Utána jött a nővérke, adott egy kórházi pizsamát meg altatós
szörpöt. B ki is hörpintette fenékig. Nem telt bele tíz perc, már
látszott az álomszörp hatása: B lelassult, ledőlt az ágyában, és
bágyadtan pislogva hallgatta Cs meséjét.

- 179 -
A második CI – betolták
2006. augusztus 21, hétfő
 zfor

B a szörptől fél óra alatt teljesen bekábult. Ugyan nem aludt el,
de nem tudott még rendesen ülni sem, a beszéde pedig olyan las-
sú lett, mint egy rossz magnóé. De aztán alábbhagyott a hatás, és
mire jött érte a nővérke, már szinte teljesen eleven volt.
Kilenc előtt pár perccel betolták a műtőbe. Cs pityogott.
Ha minden rendben megy, akkor 11-12 felé hozzák ki. Addig
tessék szorítani!

A második CI – minden rendben


2006. augusztus 21, hétfő
 zfor

Épp most (11:29) hozták ki B-t a műtőből. Fején kék turbán, kéz-
fején kötés, valahol még egy érzékelő is van rajta. Most békésen
szuszogva alszik.
A nővérke szerint minden rendben volt a műtét alatt, és B fél-
egy óra múlva magától fel fog ébredni.

A második CI – mosolyok
2006. augusztus 21, hétfő
 zfor

Alig ültünk 10 perce B mellett, amikor megjelent Mir-Salim. Fe-


jén orvosi sapka, rajta zöld sebészruha. Barátságosan mosolyog-
va közölte, hogy minden a legnagyobb rendben ment, és hogy a
varrat olyan pici, hogy nem is fogjuk látni.
Délben felébredt B. Picit nyöszögött, panaszkodott, hogy
„Anya, itt fáj netem”, de azért nagyjából jól volt. Valószínűleg a
torka is fájhatott egy kicsit a narkózisnál használt csőtől. Kapott
egy mini adag fájdalomcsillapítót, aztán visszatolták a gyerekosz-
tályra. Ott már egy picit bolondoztunk is Bibivel – Isten bizony,
rég örültem ennyire egy kis bágyadt mosolynak, mint most.

- 180 -
A második CI – másnaposság
2006. augusztus 21, hétfő
 zfor

Azt szokták mondani, hogy a cochleáris implantáció egyik legna-


gyobb kockázatát a narkózis jelenti. Sajna ezt annak idején, az
első cochleáris implantátummal megtapasztaltuk.
A fájdalomcsillapítók hatása éppen múlófélben volt, amikor
kettő felé eljöttem a kórházból. B egyre jobban nyöszögött, sírdo-
gált. Hol a hasát panaszolta, hol meg köhögés tört rá: egyik is,
másik is a narkózis mellékhatása. Olyan ez, mint a másnaposság:
este még csökkenti a fájdalmakat a szesz, másnap meg majd’
szétveti a fejed.
Délután 5 felé akarunk bemenni hozzájuk, L-lel és T mamá-
val. Remélem, addigra elmúlnak a bajai…

Anya, térem a zsömlédet!


2006. augusztus 22, kedd
 zfor

Már a tegnap esti látogatás alatt is az volt az érzésem, hogy B


hamarosan kiheveri az operációt. Még nem volt ugyan teljesen
rendben, sápadt volt és kimerült, de hét felé már követelte az in-
nivalót és egy pár falatot is evett.
Éjszaka két óránként felébredt, és inni kért. Ezen kívül meg-
próbálta kipiszkálni a kézfejéből azt a bigyót, amin a műtét alatt
infúziót kapott, jól össze is vérezte az ágyat. Szóval az éjszaka
nem telt valami fényesen.
Reggel viszont majdnem hétig aludt, majd felébredve min-
dent felfalt, amit talált. Megette a tegnapról maradt vacsoráját, a
reggelire kapott sonkás zsömlét meg még Cs zsömléjét is elcsak-
lizta. Utána – mintha mi sem történt volna – mókázott Bibivel,
bohócságokat beszélt („timegy az asztal az ertélyre és ott
reddelizünk”) és még egy kis sétára is futotta az erejéből.
Ma még vár rá egy röntgen és Mir-Salim is megvizsgálja –
utána viszont kirakják a szűrüket a kórházból, ha mindent rend-
ben találnak.

- 181 -
Újra otthon
2006. augusztus 23, szerda
 zfor

Tegnap, mielőtt elengedték őket, készült egy röntgenfelvétel, ami


ellen B nagyon tiltakozott. Először még minden rendben volt, de
amikor felbukkantak a fehér köpenyes nővérkék, egyből kitört a
rebellió. Szegénykém, már annyit nyösztették az orvosok, hogy
igazán nem csodálkozom a fehérköpeny-fóbiáján. Összeszámol-
tuk: most múlt három éves, de már túl van 5 altatáson, két nagy
és legalább 3 kisebb műtéten.
Mir-Salim elégedett volt a röntgennel. Átkötözte B-t, közben
megmutatta a heget Cs-nek. Tényleg kicsi a seb, már most alig
látszik. A régivel ellentétben ez az implantátum nem is dudoro-
dik ki. Adott egy adag kötözőanyagot, ha leesik B fejéről a mos-
tani, akkor újra kell kötöznünk. Csütörtökön és jövő héten még
kétszer rá fog nézni, de egyébként az ő részéről le van zárva a do-
log. Otthon állítólag egy hetet bent kell tölteni a kórházban… Hát
mit mondjak, örülünk, hogy itt nem így van.
Itthon meséltettük még egy kicsit B-t, hogy milyen volt a kór-
házban. Elmondta, hogy „Mirzalim dottorbácsi csinált itt (mutat-
ja a jobb fülét) valamit”. Mikor mondtuk, hogy kapott új fülit, azt
válaszolta, hogy nem kapott – hát persze, ő nem tudja, hogy a
fejében van az implantátum, ő a processzor nevezi fülinek. Aztán
arról is mesélt, hogy milyen volt a műtét. Állítólag csak ketten
voltak bent, Mir-Salim meg egy nővérke, aki egy szurit adott ne-
ki. Gondolom, utána még többen is lehettek, csak addigra már
bealudt szegénykém.
B-t tegnap délután hazaengedték. Még egy kicsit tétovább a
szokásosnál, fején meg nagy fehér turbán díszeleg, de azért már
ugyanúgy mókázik, mint a műtét előtt. Elővigyázatosságból ka-
pott egy adag antibiotikumot és öt napig nem mehet ki.

- 182 -
Priv. Doz. Dr. Parwis Mir-Salim
2006. augusztus 25, péntek
 zfor

Telefonbetyár
2006. augusztus 31, csütörtök
 zfor

Az az érzésünk, hogy B megérti, amit telefonon hall! Eddig is sze-


retett telefonálni, mindig odarohant, ha Cs valakivel beszélt. De a
párbeszéd eddig kimerült abban, hogy belecsipogott valamit a
telefonba, majd a választ figyelmen kívül hagyva folytatta a saját
kis mondókáit: „Anyával vótun’ boltba! – És mit vettetek, B? –
Most megyün’ Anyával Szilvi nénihez!”

- 183 -
Most viszont már többször is előfordult, hogy a kérdésünkre ér-
telemszerűen és helyesen igennel/nemmel válaszolt. Egyszer pe-
dig megismételte a kérdésemet, pedig az csak lazán kapcsolódott
az előző mondathoz.
Mondanom sem kell, mennyire örülnénk neki, ha menne B-
nek a telefonálás. A legtöbb cochleáris implantált nem tud tele-
fonálni, vagy csak közeli ismerőseit érti meg. Ennek az az oka,
hogy a cochleáris implantátum a természetes beszédre van be-
hangolva, a telefon „lebutított” hangminőségével nem nagyon
tud mihez kezdeni.
Egy dolgot még ki fogunk próbálni: a beszédprocesszoron van
egy speciális üzemmód a telefonáláshoz. Egy kábellel rá lehet
kapcsolni a telefont a CI-re, ami így „telefonkagylóként” műkö-
dik. Persze ez egy kicsit körülményes, de ha tényleg jobban hal-
laná vele B a telefont, akkor megérné átkapcsolni.

Kancsoródós bácsi
2006. szeptember 04, hétfő
 Csili

B fantáziája remekül működik akár tűzoltós játék közben, akár a


játszótéren, mikor L-lel a saját szülinapját ünneplik képzeletbeli
vendégekkel, tortasütéssel, mosogatással együtt.
Legjobban mégis akkor mulatott az egész família, mikor ebéd
közben a sebtében kitalált Kancsorodós családot vázolta nekünk.
Kancsorodós bácsi, más néven Kancsorodós Mistung szeret füvet
nyírni a házánál, a másik házánál pedig az úszómedencénél pi-
hen. Ezen kívül szeret a repülős múzeumba járni. A bácsi kicsi,
ellenben Szuz néni ilyen nagy, és nyomták-nyomták-nyomták, és
kicsi lett. Kancsorodós néni ebédet főz: spagettit, husit és pala-
csintát. A nagyfiúk, Kancsorodós Potó már 6 éves iskolás, sokat
játszik vonatokkal. A család tart két nyuszit is, Eszti nyusziból
kiszületett egy kis nyuszi, Máté nyuszi szereti a répát.

- 184 -
Gagarin
2006. szeptember 05, kedd
 zfor

Azt mondja nekem egyik nap Cs, hogy B egész okos, például már
tudja, hogy ki az a Gagarin. Na ezen jót kacagtam: naná, majd
pont ezt hiszem el. De, de – szólt a válasz – és Lajka kutyát is
tudja. Na ennek már a fele sem tréfa, nosza, rákérdeztem B-re:
– B, ki az a Gagarin?
– Dadarin nem szállt ti, csat ment egy tört.
– Miből nem szállt ki?
– Az űrhajóbó’.
– És hányadik volt Gagarin?
– Az első.
– Nem repült előtte senki az űrhajóval?
– De, a Lajta tutya.
Hát, el kell ismernem, nem rossz egy három éves kis muksó-
tól…

Telefonbetyár 2.
2006. szeptember 06, szerda
 zfor

Most már tuti, hogy érti a telefont! Tegnap szabályos társalgást


folytattunk, kérdéseimre értelemszerűen és helyesen igen–nem
válaszokat adott, és a beszélgetés fonalába illő mondatokat mon-
dott. Igaz, hogy egyszer–kétszer visszakérdezett meg hümmö-
gött, és az egész legfeljebb csak egy percig tartott, de szerintem
ezzel a vele egykorú gyerekek mind így vannak.

Palócosan
2006. szeptember 12, kedd
 Csili

Berlini magyar barátaink kisfia a 2,5 éves Marci a külföldön élő


gyerekek tipikus „á” hangjával beszél mindent. Emlékszem, L is
úgy beszélt két éve, mintha Salgótarjánban született volna, na-
gyon kis édes volt!

- 185 -
B és „Mászi”, azaz Marci vonatosat játszottak a játszótéri padon,
természetesen B irányításával.
– Mászi, te leszel a másinisztá, én med a táláuz!
Ami meglepő volt az egészben, hogy B öt perc alatt átvette
Marci kiejtését, majd miután elváltunk, ugyanilyen gyorsan visz-
szaállt. Úgy látszik, hogy egészen pontosan hallja ezt az egyéb-
ként nem túl nagy különbséget, és a saját kiejtését is ugyanolyan
jól tudja kontrollálni.
Egyébként nem először hallunk hamisítatlan palóc tájszólást
külföldön élő magyar gyerektől. Nálunk L járt ebben a cipőben,
de Marci mellett barcelónai barátaink gyerekei is így beszélnek.
A magyarázat nyilván az lehet, hogy talán a magyar az egyetlen
európai nyelv, amelyben zárt „a” van, a többi csak a mi „á”-nkra
emlékeztető hangot ismeri.

Újra oviban
2006. szeptember 13, szerda
 Csili

Múlt héten még nagyon nem akart oviba menni, boldogan sorol-
ta reggelente, hogy „L istolába megy, apa doldozóba, én itthon
maradok anyával és mamával”. Minden nap azért pár mondatot
beszéltünk az óvónénikről, a kis barátokról és számoltuk, hogy
hányat kell csicsikázni keddig, amikor B is megy oviba, mert Ga-
bi és a gyerekek már nagyon várják őt.
Eljött az a bizonyos kedd 9 hét szünet után, amiről Gabival
azt gondoltuk, hogy hangos sírással fog indulni, és jobb lenne, ha
B csak ebédig maradna. Az oviba menet olyan lassan biciklizett
B, hogy gyalog már kétszer odaértünk volna, de közben szorgal-
masan soroltuk, hogy ki mindenki várja őt és mennyi új játék van
a csoportjukban. És képzeljétek, a csoportba puszi nélkül besza-
ladt, és már játszott is az én ügyes félig nagyfiam, félig nagyfiam!
Ebédkor pedig teljesen meglepődött, hogy miért ilyen korán
megy érte a mama, majd mesélt és mesélt, hogy ő kivel és mit
játszott, mit ebédeltek és rengetegszer megszámolta, hogy hány
óvónénije volt. (Tiszta luxus mellesleg 3 óvónő – ketten rész-
munkaidősek – és egy gyakornok a tegnapi 8, azaz nyolc gyerek
mellé!)

- 186 -
Ma pedig pótelfoglaltságokkal és a gép előtt ülve próbálom elütni
az időt, és alig várom már, hogy mehessek az oviba majd a suliba
összeszedni a mazsolákat!

Lajta tutya
2006. szeptember 13, szerda
 zfor

A gagarinos történeten felbuzdulva mesélgettem neki Lajkáról is.


Nagyon megragadta Lajka kutya szomorú, ellentmondásos, de
mégis felemelő története; többször is követelte, hogy meséljem el
neki. Azóta pedig szinte szóról–szóra, naponta többször is visz-
szamondja, imigyen:
– A tudós bácsit építettet egy ratétát, és belerattát a Lajta
tutyát. Utána csitt, csitt – ujjával csettint – meggyújtottát a haj-
tóművet, és a ratéta bzssss – mutatja az ujjával – felrepült az
édbe. A Lajta tutya udatott: vau-vau-vau! Azt mondta, hogy na-
gyon meled van. Utána meddödlött szedény Lajta tutya.
– És most hol van Lajka kutya, B?
– Fent van a csilladotban.

Tragédia
2006. szeptember 19, kedd
 zfor

B, ha olyanja van, szeret nyafogni. „Anya, nem siterül felhúzni a


zotnííííít! Anya, nem téret reddelit! Anya, nem atarot oviba
menniiii!” Amikor olyanja van, akkor semmi sem jó neki. Ilyen-
kor Cs, szerintem nagyon bölcsen, nem csatlakozik a nyafogós
játékhoz, hanem tárgyilagosan közli, hogy: „B, ma egyszerűen
tragédia vagy.”
Na mi B új nyafogása? Na mi? „Anya, tradédia vaaagyooot!”

- 187 -
Már csak hat nap
2006. szeptember 19, kedd
 Csili

…és bekapcsolja Szilvia B jobb fülén az új processzort!


Szurdopedagógusunk szerint eltarthat akár fél évig is, amíg B
megtanul hallani két füllel, merthogy neki szinte semennyi hal-
lásmaradványa sincs, és így meg kell tanítania a hallóideget a két
irányból érkező hallás feldolgozására.
Én mindenestre már nagyon izgulok és várom a fejleménye-
ket!

Műkéz
2006. szeptember 21, csütörtök
 zfor

Biztos mindenki emlékszik arra a jelenetre, amikor a Csillagok


háborújában Darth Vader levágta Luke Skywalker kezét, és pár
jelenettel később egy orvosrobot új kézfejet adott neki. Jesse Sul-
livannek az áram égette szét a karjait, és chicagói orvosok adtak
neki újat. Hihetetlen.
Jesse az operáció óta megtanult füvet nyírni, inni, enni, egy-
szóval, éli életét. A képeket és videókat nézegetve persze először
borzong az ember háta; valahogy olyan természetellenes az
egész.
De az egyik videót végignézve észre kell hogy vegyem, hogy
Jesse mosolyog, azaz boldog, hogy visszakapott valamit, amit a
sors elvett tőle. Jesse mosolya lesöpri az összes etikai kételyt,
amit az ember és a gép találkozása felvet.

Anyahajó
2006. szeptember 21, csütörtök
 zfor

B épített legóból egy csudaszép, csudanagy hajót. Ráültette Betti


nénit, Pandát, Micimackót, Fülest, Bob mestert és horgász Petit.
A hajó egy ideig a szőnyegen szelte a habokat, majd egy idő után
B felvette, és a levegőben körözött vele.

- 188 -
– Hú, milyen gyors a repülőgép-anyutahajó!
A repülőgép-anyahajóról is L nagy könyvéből hallott, amiben
Gagarin és Lajka volt.

Sztereogyerek
2006. szeptember 25, hétfő
 zfor

Március óta erre vártunk: a második CI-re. Augusztusban beke-


rült az implantátum B kobakjába, de eddig csak egy élettelen
fémdrót volt: hiányzott a beszédprocesszor. Ma délelőtt Szilvia
„bekapcsolta” B jobb fülét.
Persze B ettől még nem hall azonnal mindkét fülével. Ponto-
sabban, mindkét fülével hall, de másképp. Az új egyelőre egy
halk beállítást kapott, hogy B-nek ideje legyen hozzászokni az új
élményhez. Maga az inger is valami teljesen szokatlan újdonság,
amivel nem nagyon tud mihez kezdeni. Általában jó pár hét,
esetleg hónap kell ahhoz, hogy a gyerekek ténylegesen
profitáljanak valamit a második implantátumból, és tényleg
sztereogyerekek legyenek.
Szilvia nem először kapcsolt be „második” beszédprocesszort;
volt már dolga nagyobb gyerekekkel is, akik el tudták mondani,
hogy mit éreztek a bekapcsoláskor. Ők olyasmit mondtak, hogy
olyan, mintha zongorázna, harangozna az új füli, egyikük pedig
azt mondta: olyan, mintha a méhecskékkel beszélgetne.
B persze semmit sem mondott, merthogy még kicsi ahhoz,
hogy pontosan megfogalmazza, mit is érez. Azaz egyvalamit
mondott: hogy nem hall semmit az új fülivel. Szilvia biztos volt
benne, hogy de, igenis hall vele valamit, csak az a valami túl halk
és értelmetlen. Az is lehet, hogy az, amit B érzett, nem az volt,
amit ő „hallás” alatt ért. Tény azonban, hogy B nem figyelt fel,
amikor Szilvia afféle „terhelési teszt” gyanánt hangosan csöröm-
pölt a poharával.
Mi meg reméljük, hogy Szilviának tényleg igaza van eddig
még mindig az volt, és hogy B hamarosan tényleg észreveszi
majd, hogy az új fülije nem csak azért van, hogy lehúzza a jobb
fülcimpáját.

- 189 -
Sztereogyerek 2.
2006. szeptember 26, kedd
 zfor

Tegnap azt írtam, hogy B remélhetőleg észreveszi majd, hogy az


új fülije nem csak azért van, hogy lehúzza a jobb fülcimpáját.
Hát, nagy fejleményről még nem számolhatok be, de a fülcimpát
bizony rendesen húzza ez az új ketyere.
Az új processzor ugyanis jóval nagyobb, mint a régi – igaz,
sokkal többet is tud. A tegnap, Szilviával barkácsolt rögzítési
megoldás nem is vált be igazán. B panaszkodott, hogy itt szúr,
meg ott szúr, és ez odáig fajult, hogy a végén már nem is akarta
engedni, hogy ráadjuk a gépet.
Este aztán átszerkesztettem az egészet, és úgy tűnik, beválik a
dolog. Most egy illesztéket és egy fél gumicsövet kókányoltam rá
a processzorra, és eltekintve attól, hogy szokatlan neki az érzés,
nem is panaszkodott B. Az azért furcsa, hogy egy ilyen csúcs-
technológiás szerkezetnél egy ilyen banális problémával küszkö-
dünk, mint a rögzítés.

Őszi szünet – a repcsire várva


2006. szeptember 30, szombat
 zfor

L iskolájában két hét őszi szünet van – nosza, látogassuk meg


lengyel barátainkat a Bodeni tónál, mondta Cs. Ennek az ötlet-
nek mindenki örült: B és L jót játszhat Kubussal, Cs kedvére fe-
cseghet Kasiaval, én meg jelentős mennyiségű vodkát semmisít-
hetek meg Maciejjal.
Azt az egyet azért nem bánnám, ha egy kicsit közelebb lakná-
nak, és nem kellene kockásra ülni az ülőkénket. De a gyerekek
még az utazásnak is örülnek: autózás, repülőzés, vonatozás,
nincs is ennél jobb dolog. És még a repcsiket is lehet bámulni
Tegelen. Ott is maradt az orruk nyoma az üvegen.

- 190 -
Bábeli nyelvzavar
2006. október 01, vasárnap
 zfor

Tiszta Bábel tornya: Kasia és Kubus németül és lengyelül löki,


Maciej néha még angolul is telefonál. Mi ehhez hozzátesszük a
magyart, a Kasia két kisbabája a gagyogást, B pedig az általa ki-
fejlesztett halandzsát. Tiszta mókás, ahogy odarohan Kubushoz,
mond neki valami kuszaságot („Tubus, tilami prosodi dula!”),
majd, mint aki jól végezte dolgát, odébbáll. De Kubus sem zavar-
tatja magát, válaszol neki németül…

Félsikerű ostrom
2006. október 03, kedd
 zfor

Vendéglátóink igazán csinos helyen laknak: ha kinézünk az abla-


kon, akkor Hohentwiel várát látjuk. Már maga a hegy sziluettje is
magával ragadó, hát még, hogy a tetején egy romos vár áll –
tiszta vadregény!
Amikor aztán L-nek elmeséltem, hogy a hegy igazából egy
vulkán, ami réges-régen kialudt, nem lehetett fékezni az ürgét.
Mindenképpen fel akart jutni a hegyre, csakhogy az idő nem ját-
szott a kezünkre: egész álló nap esett. Délután mégis csak kidug-
ta az orrát a nap, így hát egyből nekivágtunk a két kiskomával,
hogy megostromoljuk Hohentwiel várát.
Persze az eső a lehető legrosszabb pillanatban kezdett el újból
esni. Ahhoz, hogy visszaforduljunk, már túl messzire jutottunk,
de a cél még nagyon messze volt. Szerencsére egy vendéglő mel-
lett vezetett az út, ide aztán beültünk.
Amíg az eső az üvegtetőn dobolt, elmeséltem L-nek meg a
száját tátó B-nek, hogy hogy is volt az a dolog a vulkánnal, meg
hogy hogyan építettek a „bácsik” egy várat a kialudt vulkán tete-
jére, és hogy hogyan rombolták le az „ellenséges bácsik”. B elsőre
nem értett mindent, de azért rögtön követelte, hogy meséljem el
még egyszer. Aztán még egyszer, majd még egyszer.
Lefelé baktatva B a nyakamban ülve felfedezte, hogy csak a
satyekom ellenzőjét látja. El is nevezett „csapat-apának”, ezt

- 191 -
szajkózta egész úton. Közben még arról csacsogott, hogy hol lép-
tünk bele a pocsolyába és hogy hogyan is volt a történet a bácsik-
kal, a vulkánnal meg az ellenséggel.

Úszott a füli
2006. október 05, csütörtök
 zfor

Tiszta kaland az élet! A mi kicsi B fiunk például egy tíz centi


mély, átléphető patakocskában tökig vizes tud lenni, a füliket is
beleértve.
Az történt, hogy az említett patakocska, vagy mit nagyzolok:
árok partján lévő lépcsőről kukoricát dobáltak a vízbe. Én az őszi
napfényt élveztem, már majdnem be is szunyáltam, amikor loccs,
csobb, brühühü, sírás, zokogás. B máig tisztázatlan körülmények
közt vízbe esett, ott alaposan megmártózott, majd kipattant a
posványból és zokogva méltatlankodott.
Látva, hogy az egész gyerek egy merő kosz meg víz, meg hogy
a fülik is vizesek, egyből felment bennem a pumpa; még szegény
L-t is letoltam, pedig nem tehetett az egészről. Legalább is remé-
lem – utána bocsánatot is kértem tőle az igazságtalan leszidásért.
Otthon a gyerek kádba került, a ruhái a mosógépbe, a füliket
pedig hajszárítóval megszárítottam. Szerencsére mind a kettő
túlélte a kalandot… Tiszta mák.

Sztereogyerek 3.
2006. október 05, csütörtök
 zfor

Nem akarom elkiabálni, de mintha B kezdené kapisgálni, hogy az


új füli nem csak dísznek van.
Az egyik eset az volt, hogy az öltözködéskor egy szűk pulcsit
adtam rá, és emiatt le kellett venni a füliket. Utána persze vissza-
kapta őket, és ilyenkor meg is szoktuk kérdezni: „B, jó a füli?”. B
bólogatott, hogy igen, jók, de azért ránéztem, hogy az új is be
van-e kapcsolva – nem volt. Mondtam B-nek, hogy várjon egy
kicsit, mert még nincs bekapcsolva az új füli. De, de, nézzem csak
meg, hogy itt van a fülén, mutatta. Igen, de nincs bekapcsolva –

- 192 -
mondtam, és ezalatt be is kapcsoltam – most jó, hallod? B ekkor
egy kicsit elbambult, úgy, ahogy akkor szokott, amikor valamin
gondolkozik, majd bólintott, hogy igen.
Persze lehet, hogy belemagyarázom, de szerintem ez a pár
másodperces szünet azt jelentette, hogy tényleg hall valamit az új
fülivel. Erre enged következtetni az is, hogy a kezdeti nehézségek
után már nem veszi le az új fülit, hanem szorgalmasan hordja,
sőt, kéri is. Sokszor nézegeti, amikor meg elázott, jött segíteni
hajszárítózni.

Anya, hallom! Avagy igazi sztereógyerek


2006. október 11, szerda
 Csili

Ma voltunk Szilviánál az új füli második beállításán. A két héttel


ezelőtti kisebb csalódás után semmiféle elvárásom nem volt, már
kezdtem beletörődni abba, hogy B-nek is valószínűleg szüksége
lesz az átlagosnak számító 6 hónapra ahhoz, hogy megtanuljon
hallani kettő füllel.
A szokásos mérések, összehasonlítások és újraprogramozás
után B próbaképpen csak az új fülit kapta meg. Szilvia kanállal
megkocogtatta az üvegpoharat, mire B ragyogó arccal felém for-
dult: „Anya, hallom!” Következett a fakockával kopogtatás az asz-
talon, amit B Szilvia felé fülig érő mosollyal nyugtázott. Mikor B-
re felraktam a régi beszédprocesszort is, örömmel mesélte, hogy
hallott mindenféle hangot, és hogy ő milyen ügyes kisfiú!

Hallókát keresünk!
2006. október 17, kedd
 zfor

Az ember az információk túlnyomó részét, kb. 70%-ot látás útján,


a maradék javát, 25%-ot pedig hallással szerzi. Vajon mennyit
érzékel a világból egy siket-vak gyermek? És mit érzékel a világ-
ból az, aki ellopja egy ilyen gyermek hallókészülékét? Ezt a leve-
let kaptam:
„Siketvak tanítványom (súlyos hallás- látássérült, értelmileg
akadályozott) vadonat új digitális hallókészükeit ellopták a

- 193 -
nyári tábor ideje alatt a strandon. (…) Lassan 4 hónapja halló-
készülék nélkül van a kislány, és magatartási problémái is sú-
lyosbodnak.”
Ha tudsz valakiről, akinek van nélkülözhető hallókészüléke,
kérlek jelentkezz.

Amikor nem hall


2006. október 24, kedd
 zfor

Már réges-régen hozzászoktunk, hogy B-vel ugyanúgy lehet be-


szélgetni, mint egy jól halló gyerekkel. A mindennapos ténykedés
során semmiféle nehézségbe nem ütközik, hogy elmondjuk neki,
amit akarunk, és ő is ugyanilyen könnyedén közli velünk a mon-
dandóját – legalább is, amikor rajta van a füli. Csakhogy nincs
mindig rajta, és ilyenkor egy egészen más kisgyerekké változik.
Eleinte természetesnek vettük, hogy B se nem hall, se nem
beszél, amikor nincs rajta a füli. De alig egy évvel az első implan-
tációja után elkezdett CI nélkül is beszélni: eleinte kissé artikulá-
latlanul, majd egyre tisztábban és érthetőbben. Figyel arra is,
amit mi mondunk neki: nézi a szánkat, a mimikánkat, a gesztu-
sainkat.
Mindez a szokásos helyzetekben többnyire elegendő is: a fel-
kelés utáni teszek-veszek, a fürdés, a játszóházi hancúrozás
mind-mind olyan helyzetek, amikor B-n nincs füli, de mégis jól
lehet vele kapcsolatot tartani, mert tudja, hogy miről van szó. Ha
például fürdés közben szólok neki, hogy most hajmosás követke-
zik, akkor ezt érti, mert kezemben van a sampon és a hajára mu-
tatok. Persze a szájról olvasásnak is van szerepe a kommunikáci-
óban, de sokkal nagyobb a szituáció értelmező ereje.
Mivel az esetek többségében ilyen jól elboldogulunk, könnyen
megfeledkezik az ember arról, hogy B igazából nem hall semmit,
amikor nincs rajta a füli. Baj csak akkor van, ha valamiben el kell
térni a megszokott koreográfiától. Ilyenkor a szituáció nem hogy
nem segít B-nek, de még félre is vezetheti. Ha például lefekvés-
kor a kismackóját várja, de az éppen a mosógépben van, akkor
nem nagyon tudjuk neki elmagyarázni a helyzetet.

- 194 -
Ilyenkor aztán valamiféle kényszermegoldáshoz kell folyamod-
nunk.
Ha egy mód van rá, gyorsan odatartjuk a fejéhez a fülit, el-
mondjuk neki a lényeget, majd újból levesszük. Ez a gyors, tárgy-
szerű közlés többnyire teljesen elég ahhoz, hogy B-vel tudassuk:
most eltérünk a szokásos menetrendtől. Utána már tudja, hogy
nem a szituáció a mérvadó, hanem az, amit mi mondunk neki.
Az is előfordul, hogy egyszerűen ráhagyjuk, hadd kövesse a
megszokott sémát. Például: igaz, hogy nem akarjuk megmosni a
haját, de nem hallja amit mondunk neki, és bevizezi a haját –
annyi baj legyen, akkor mégis megmosunk neki.
És sajna az is előfordul, hogy egyszerűen nem lehet úgy igazí-
tani a dolgokat, ahogy ő várja. Ilyenkor aztán dönt a hatalmi szó,
a nyers erőfölény, amit ő persze hisztizéssel vesz tudomásul. A
hisztizés miatt aztán elveszítjük a maradék esélyünket is, hogy
közöljük vele, miről van szó.
Egyszóval, sokkal több kompromisszumot kell kötnünk, sok-
kal több félmegoldással kell megelégednünk, amikor B nem hall.
Azt hiszem, hogy ő maga is kezdi érzékelni, hogy valamiféle
különstátusza van, amikor nem hall. Legalább is erre enged kö-
vetkeztetni, hogy néha előfordul, hogy csintalankodásból leveszi
a fülit, és nem engedi, hogy visszarakjuk rá. (Jól halló kisgyerek
ezt úgy csinálja, hogy befogja a fülét, és hangosan kiabálja:
„Egyik fülem sós, másik fülem paprikás, nem hallom, hogy mit
dumálsz!”) Ebbe a játékba lehetőség szerint nem megyünk bele,
de azért előfordul, hogy kezünkben a fülivel kergetjük körbe a
lakásban a hangosan kacagó B-t
Többször is felvetődött már bennünk a gondolat, hogy ilyen-
kor jelbeszéddel segíthetnénk magunkon. Az alapvető probléma
azonban az, hogy a jelbeszéd mindannyiunk számára idegen
nyelv volna, amelynek csak kivételes szituációkban vesszük
hasznát. Abban a kevés kivételes szituációban pedig vajmi keve-
set segítene egy olyan nyelv, amit csak hiányosan ismernénk –
hiányosan ugyanis akkor is tudunk B-vel kommunikálni, amikor
nem hall minket.



- 195 -
Nem nehéz megmondani, hogy mi vár még ránk ezen a téren.
Már most nyilvánvaló, hogy B olyan jól hall és beszél, hogy soha-
sem fog megtanulni szájról olvasni. Ugyanezen okból a jeleléssel
sem fogunk próbálkozni. Az viszont egyértelmű, hogy B egyszer
csak rá fog döbbenni, hogy az ő hallás nélkülisége egy kivételes
dolog, hogy ő ebből a szempontból deviáns. Azt, hogy ezt miként
éli meg, még nem tudjuk – tíz-tizenkét év múlva lesz egy jó té-
mám a blogra. Addig is remélem, hogy B is ugyanúgy meg fog
ezzel birkózni, mint például Lealina.

Delfinlányka
2006. október 31, kedd
 zfor

Már figyelem egy ideje Szirkát, meg fáradhatatlan szüleit, és csak


egy szó jut eszembe: szeretet.
Nekünk is vannak barátaink, ahol az egyik kisfiú Down-
szindrómás. Szülei ugyanolyan szeretettel nevelik, mint bátyját
és két kishúgát. Stana Oskar születése után sem gondolt arra,
hogy elvégeztesse a nyaki redő vizsgálatát, amikor várandós lett:
„Minek csináltatnám meg? Az az én gyerekem, és akármilyen is,
úgyis hazaviszem a kórházból, mert szeretem!”

A blog tükrében
2006. október 31, kedd
 zfor

Levél landolt a ládámban:


„…nem érdemes letagadni (a rosszabb pillanatokat), mert
attól még éppúgy léteznek, és örülök, hogy Te sem teszed, ha-
nem beszámolsz nekünk derűs és borús napokról egyaránt…”
Ez elgondolkodtatott… Vajon tényleg beszámolok a derűs és
borús napokról? Leleplező poszt következik.
Természetesen nem mindenről számolunk be egyenlő súllyal.
Ez nem egy objektív dokumentációs oldal, hanem egy napló,
amiben mélyen személyes dolgainkat írjuk meg. Persze igyek-
szünk, hogy valamennyire objektívek maradjunk, de ez nem sike-
rülhet.

- 196 -
Az első akadály, amin az igyekezetünk elbukik, a kognitív
disszonancia elmélete. Ennek alapgondolata, hogy amikor vala-
milyen új információ ellentmond a korábbi ismereteinknek, ak-
kor belső feszültséget élünk át, melyet csökkenteni igyekszünk.
Magyarul: figyelmen kívül hagyjuk kínos tényt vagy
kimagyarázuk magunk.
A második akadály pedig a médium, vagyis az írás. Természe-
tes, hogy amit ide írunk, az már átmegy az írás jótékony kozme-
tikáján. Ide már csak az kerül ki, ami mindenki számára emészt-
hető.
Így lehet, hogy Te, kedves Olvasó, egy „szeretettel csordultig
teli kis családot” ismerhetsz meg B blogján. Ez persze így is van,
de azért mi is szoktunk veszekedni, B-vel is kiabálunk néha, és
igen, nálunk is szokott rendetlenség lenni – csak ezekről nem
írunk.

Autók sztereóban
2006. november 03, péntek
 Csili

Milyen jó, hogy B már el tudja mondani, hogy mit hall, mit érez,
és meg lehet vele beszélni a dolgokat. Erre gondoltam, mikor kie-
szeltem egy kísérletet az új fülivel.
Szóltam neki, hogy leveszem nemsokára a régi fülit, és mesél-
je el nekem, mit hall az újjal.
– Autókat – jött a válasz – nagy kamionokat és teherautókat.
Nem hangosak.
– B, most megint leveszem a régi fülit, és közben mondani fo-
gom, hogy B, B!
Levettem, nézte a számat, és rázta a fejét, hogy nem hallja.
Kicsit elkenődtem, bevallom őszintén, így délután rögtön meg
is kérdeztem Szilviát, hogy ezt a reakciót most minek tudjam be.
Állítólag teljesen normális, valamelyik gyerek folyamatosan zon-
goraszót hall, mások méhek döngicsélését, megint mások halk
kalapálást. Ez a fázis addig tart, amíg az agy megtanulja feldol-
gozni a két irányból érkező hangok szintetizálását. Jelen esetben
egy újabb beállítás sem segítene, nem tüntetné el az autók zaját,

- 197 -
inkább csak felerősítené őket. Várnunk kell, amíg B agya megta-
nulja kezelni a sztereó hangokat, lehet, hogy két hétig, lehet,
hogy négy hétig.
Ha ez a dolgok szokásos menete, akkor minden rendben, vár-
ni tudunk, alapjában véve egy türelmes család vagyunk. Milyen
mókás, hogy B, aki naponta legalább két órát autózással tölt
(vagy a parkológarázsa környékén vagy a rajztáblánál), még a
hallás összecsiszolódás folyamatában is autókat hall?!

Palacsinta
2006. november 09, csütörtök
 Csili

Ma megint leteszteltem, hogy mennyit hall B az új fülijével. Pont


úgy kezdtem, mint egy héttel ezelőtt: először elmondtam B-nek,
hogy le fogom venni a régi fülijét, és a nevét fogom mondani.
Múlt héten még kérdően nézett rám, amikor csak az új fülije volt
rajta, de ma már vigyorogva bólogatott és ismételte utánam egy
fülivel: „B! B!”
Felbátorodtam a sikeren, ismét csak az új fülivel újabb szava-
kat mondtam neki, mindegyiket kétszer, majd visszatettem a régi
fülit is, hogy megbeszéljük, mit hallott, mit értett: „apa”, „anya”,
„L” – mindegyiket visszamondta! Észrevettem, hogy az új fülijé-
vel erősen koncentrál a szájról olvasásra, ami pedig nem jellemző
rá, de most a bizonytalan új hallásást ezzel próbálta megerősíte-
ni. Gondoltam, kipróbálok egy nehezebb szót is, és legnagyobb
meglepetésemre megismételte a „palacsintát” is az új fülijével!
Még egy fejlemény: az autók már nem autóznak B fülében!
Eztán következett egy újabb beállítás Szilviával, erősebbre ál-
lította a készüléket. A tesztemet kissé módosítva ő is kipróbálta.
Képeket tett B elé az asztalra, mindegyiket szépen lassan artiku-
láltan megnevezve. Majd eltakarta a száját, úgy kérdezett vissza a
képekre. Na, ez nem ment B-nek, a kérdést hallotta csak nem ér-
tette, mindenáron el akarta távolítani a képet Szilvia szája elől, és
közben tőlem kért segítséget.
Ügyes ez a kis palacsinta-fiú, nem?

- 198 -
Aranyköpések
2006. november 11, szombat
 Csili

Egy kisebb csokorra valót összegyűjtöttünk az elmúlt hetek


aranyköpéseiből. És ezek csak azok, amelyek lejegyzeteléséhez
éppen volt nálunk cerka, papír vagy idő. Egyébként folyamatosan
löki a sódert az öcskös, győzze az ember hasizommal a sok neve-
tést!
– Anya, szépen tatilok, de egyedül!
– Régebben láttam egy Pözsó villamost, mikor mentünk a Me-
lindához. – Megfejtés: a Peugeot és a berlini S-Bahn szimbóluma
hasonló.
– L, gyere buborétot bántani! – Egyik kedvenc szórakozásuk a
buborékok szétpukkantása.
– Ez itt a vonat és itt a szivárvány. Ez egy magyar szivárvány:
piros, sárga, tét. Az a magyar szivárvány! – magyarázza a művét
rajzolás közben.
Adok neki egy piritóst, mire ő:
– Nem, ÉN veszek madamnak. Én tettőt veszet, mert három
éves vagyot!
L iskolájában a gyerekek beöltöztek szellemnek, vámpírnak,
boszorkánynak és mindenféle hasonló szörnyetegnek, majd ha-
zaértünk és B levonta a már említett következtetését.
– Az ovinak a farsand a helovínja.
– Nem rajzolunk a bácsinak kukit! – inti L az öccsét.
– De rajzoltam rá datyát! – védekezik B.

– Mi volt az ebéd az oviban?


– Leves med trumpli med domborolós tészta – mondja, miköz-
ben csigavonalat rajzol a levegőbe.

- 199 -
Lokomotívemúzeum
2006. november 13, hétfő
 zfor

Hét végén esett – már megint – mi pedig jobb ötlet híján a


Deutsches Technikmuseumban kötöttünk ki – már megint. Pon-
tosabban, nekünk lettek volna jobb ötleteink, de a család törpe-
növésű főnöksége leszavazta az ötletbörzénket és egyhangúan a
„Lokomotívemúzeumba” parancsolt minket.
A Deutsches Technikmuseumban egyébként állandó látoga-
tók vagyunk, már akkor ide jártunk, amikor B még egy éves sem
volt. Ennek ellenére az óriási vonatkerekek, a gőzmozdonyok
alatti szervizalagutak és az utolsó német császár utazókocsija
semmit sem veszítettek varázsukból; L és B változatlan lelkese-
déssel rohan mozdonytól mozdonyig.
Ahogy egyre nagyobbak lesznek, egyre több részletet követel-
nek, és már B sem éri be egy kurta „Látod B, ez egy nagyon régi
mozdony”-nyal. A legjobb, ha előreosonok, elolvasom a kis táb-
lát, majd amikor ők is odaérnek, csillogok egyet a Mindenttudó
Apa szerepében.
Ennél már csak az a jobb, amikor a Csodaerős Apa vagyok.
Van a DTM-ben egy generátor, amit meg lehet tekerni, és világí-
tanak a lámpák. Persze úgy van méretezve, hogy egy felnőttnek
semmi gondot ne jelentsen a legnagyobb izzósor kivilágítása, de
B azért még erősen küzdött a kerék megforgatásával. Annál
büszkébb volt, amikor halványan pislákolva kigyulladtak az iz-
zók.

Büszke
2006. november 15, szerda
 Csili

Büszke vagyok a gyerekeimre! Ennek a kitörésemnek most éppen


az az oka, hogy az elmúlt két napon két elbeszélgetést is folytat-
tunk a fiúk pedagógusaival, és L-is megdicsérték a suliban, illetve
B-t is az oviban.
B ovijában minden gyerek esetében évente elvégeznek egy vi-
szonylag terjedelmes fejlődési tesztet (Entwicklungstest), így le-

- 200 -
hetőség nyílik az előző évi eredménnyel és/vagy a csoportátlaggal
történő összehasonlításra. Tavaly sajnos B kimaradt a tesztből,
mert olyan keveset beszélt németül, hogy nem tudták lemérni.
Mivel most sem üti meg a német gyerekek beszédszínvonalát,
ezért idén úgy csinálták, hogy a beszéd részt nem pontozták, a
többi részt viszont igen. És az jött ki, hogy minden részképesség
esetében (finom motorika, mozgás, szociális viselkedés, higiénia,
betűk-számok, önállóság) fél évvel megelőzi a korát, a mozgás-
ban egyenesen egy évvel előrébb jár a korcsoportjánál! A beszéd
részt külön elkértem, és magyarra átfordítva próbáltam szubjek-
tívan elemezni B-t; nekem úgy tűnik, itt sincs lemaradása.

- 201 -
Összekovácsol

Melyben megtudhatjuk, hogyan kovácsolta


össze B siketsége a családját. Rájövünk,
hogy L, aki eddig mellékszereplőnek tűnt,
valójában az egyik legfontosabb szerepet
kapta B fejlesztésében.

Összekovácsol
2006. november 17, péntek
 zfor

Már jó ideje, hogy ez a levél landolt a ládában:


„Írtad, hogy annak idején mennyire megrázott, hogy B siket.
Sokszor halljuk, hogy hasonló tragédia nem összekovácsolja,
hanem szétmarja a családokat, a szülőket. Ha nem túl bizalmas
kérdés, kíváncsi volnék, Ti hogyan lettetek ezen úrrá Cs-vel.”
Isten bizony, sokáig kellett gondolkoznunk és beszélgetnünk,
amíg rájöttünk.
Mert még majd’ három év távlatából is belesajdul a lelkem,
mert még ma is rövidzárlatos leszek, ha felidézem, milyen érzés
is volt megtudni, hogy B siket.
Az ember már csak olyan, hogy szívesen elhessegeti a kelle-
metlen gondolatokat, és eleinte én is ezt tettem. „Á, biztos na-
gyon el volt foglalva, azért nem hallotta” – mondogattam ma-
gamnak és az egyre inkább elbizonytalanodó Cs-nek roppant
magabiztosan. De egy idő után elértük azt a pontot, amikor már
nem hazudhattam magamnak. Hamar kiderült, hogy B semmit
sem hall. „Azt mondta az orvos, hogy 100 dB-ig nem hall semmit.
Jaj, Z, most mi lesz?” – körülbelül ezek voltak Cs sírástól elcsuk-
ló mondatai a telefonban, ami után kiesett a kagyló a kezemből,
és csak ültem a földön, lüktető halántékkal, könnybe lábadt
szemmel. Éppen összedőlt bennem egy világ: a fiam siket!

- 202 -
Hosszú hetek, hónapok teltek el, amíg a kétség, az elbizonytala-
nodás helyet adott a cselekvésnek. Nagyon is jól el tudom kép-
zelni, hogy vannak, akik feladják, elmenekülnek vagy nem vesz-
nek tudomást a tragédiáról. De akik jól akarják csinálni, azok
nem menekülnek a problémák elől, hanem elé állnak és megküz-
denek vele. Ez pedig alapvetően lelki beállítottság kérdése –
nézzétek meg Szirkát: szemernyi kétségem sincs, hogy fehér
pöttyökön lépkedő anyukája ki fogja hozni ebből a csöppnyi
lánykából, amit ki lehet hozni.
Nálunk is ez volt a siker titka: szembenéztünk azzal, hogy B
siket. Még jól emlékszem egy beszélgetésre. A fül-orr-gégésznél
voltunk, éppen akkor tudtuk meg, hogy „esetleg” előfordulhat,
hogy B rosszul hall – siketségről akkor még szó sem eset. Lever-
ten ballagtunk hazafelé, Cs tolta B babakocsiját, és közben arról
beszélgettünk, hogy mi lesz most, és mi lesz, ha kiderül, hogy B
siket. „Akkor megtanuljuk a jelbeszédet, vagy beíratjuk siketek
iskolájába, de akárhogy is: egy boldog felnőttet fogunk belőle ne-
velni” – mondtam Cs-nek. Ez a határozottság később is megma-
radt bennem. Felelős vagyok a gyermekeimért, egyszerűen nem
tehetem meg, hogy apátiába süppedjek. Cs-t is próbáltam kirán-
gatni a búskomorságból. Cs maga úgy fogalmazott, hogy a siker-
hez kellett egy erős vezérszemélyiség, és nálunk ez én voltam. De
ez persze túlzás: én magam is erőt merítettem abból, hogy Édes-
apám szinte azonnal a megoldást kezdte el keresni szomorkodás
helyett, Cs-nek pedig a B-vel való napi foglalatoskodás segített
sokat, egyszóval a család ereje tartott minket a víz felett.
Aztán B lassan hallani kezdett, megerősítve minket mindab-
ban, amiben hittünk, amiért küzdöttünk. Megváltoztunk: más-
ként gondolunk egymásra, a világra; mást értünk boldogság
alatt. B siketsége összekovácsolt minket.

Virág
2006. november 21, kedd
 zfor

Azt mondja tegnap a kisebbik fiam:


– Anya! Apa hozott neted virágot, mert szerelmes tégedbe!
És vigyorog hozzá, mint aki valami huncutságot csinált.

- 203 -
Hallókát keresünk! – Happy End
2006. november 23, csütörtök
 zfor

Már van egy ideje, hogy hírt adtam egy siket-vak kislányról, aki-
nek ellopták a hallókészülékét. Nálunk ugyan senki sem jelentke-
zett felesleges hallókészülékkel, de a posztot többen is olvasták.
Végül Lealina és a Nők Lapja segített új hallókészüléket talál-
ni. Ide kívánkozik még a kislány pedagógusának Lealinának írt
levele:
„Először komoly fejtörést, majd igazi meglepetést okozott!
Köszönjük, a kislány nevében is! Elég sok levelet kaptam, és egy
darabig nem tudtam mire vélni Jó azt is megtapasztalni, hogy
vannak segítő szándékú emberek, akik a segítést nemcsak elha-
tározásukban, hanem tetteikben is megélik.
Úgy tűnik, – hirdetésének köszönhetően – meg fogjuk tudni
oldani a kislány problémáját. Múlt héten voltunk az
audiológusnál, sajnos a kislány számára ez az analóg készüléke
nem volt megfelelő. Viszont – ha fel tudja ajánlani a készülé-
ket – a Siket-vakok Országos Egyesületén, illetve az általunk
ismert audiológuson keresztül, el tudnánk juttatni olyan szemé-
lyekhez (gyerek vagy felnőtt), akik tudnák a készüléket hasz-
nálni, és az ilyen jellegű segítségre rászorulnak. (…)”
Melengető érzés segíteni, még ha a főszerep Lealináé volt is…

Miért?
2006. november 24, péntek
 Csili

Tegnap Szilviánál játszottunk. Írhatnám azt is, hogy korai hal-


lásnevelésen voltunk, de ez a kettő ugyanazt takarja. Amikor le-
telt a másfél óránk, szóltam B-nek, hogy rakjunk rendet, mert
megyünk.
– De miért? – Mit is lehetne kérdezni ebben a miért-
korszakban?
– Mert jön a következő kisfiú Szilvi nénihez.
– Milyen kisfiú?
– Neki is van fülije, és szeret játszani Szilvi nénivel.

- 204 -
– Miért van nekem fülim?
A lehetséges magyarázatok átfutottak az agyamon a pillanat
töredék része alatt, mialatt szelektáltam, hogy melyik válasz len-
ne optimális B korának megfelelően. A hibás szülői géneket még
nem érti, az így születtél magyarázatra érkezett volna még egy
miért, maradt tehát a számára is elfogadható:
– Mert füli nélkül nem hallasz. Nekem szemüvegem van, hogy
jobban lássak, neked pedig fülid, hogy halljad, amit beszélünk.
Ezen gondolkodott még egy kicsit, majd látszott rajta, hogy
lerendezte magában a dolgot. Egy időre. Kíváncsian várom, mi-
kor akar majd ennél is többet tudni.

Video: sztereogyerek
2006. november 26, vasárnap
 zfor

Pont két hónapja, hogy Szilvia bekapcsolta B új fülijét. Akkor


még nem hallott vele semmit, de Szilvia bíztatott és türelemre
intett minket. Nem is kellett sokáig várni: három hétre rá B már
egyértelműen jelezte, hogy hall az új fülivel is. Az alábbi kisfilm
talán visszaadja azt az érzést, amikor B mosolyogva azt mondta:
„Hallom!”
 http://www.youtube.com/watch?v=nmQb6MPKT_4
Annyit még hozzátennék a videóhoz, hogy az első és negyedik
beállítás között hat hét telt el. Ezalatt B hallása rengeteget fejlő-
dött. Most, két hónappal a bekapcsolás után már kezdi megérteni
a beszédet akkor is, ha csak az új füli van rajta, de persze még
messze nem tart ott vele, mint a régi fülivel.

Múzeumi emlék
2006. november 28, kedd
 Csili

Hétvégén a változatosság kedvéért a Közlekedési Múzeumban


jártunk, most a repülős részt néztük meg közelebbről. Sikerült
röpke 3 óra alatt körbejárnunk. Hazafele úton B összegezte a lá-
tottakat, enyhén átdolgozva:

- 205 -
„Volt a léghajó motorjában egy zöng (=hiba), és akkor égett a
léghajó. Kinéztek az ősemberek a lakásukból, és azt mondták:
«Úristen, úristen, ég a léghajó!» És akkor az ősemberek becsuk-
ták az ablakot és főztek ebédet és akkor kész lett az ebéd.”
Aha, mindig tanul az ember valami okosat, nem?

Németül
2006. november 29, szerda
 Csili

B németül leginkább szavakat tud, nagy ritkán kisebb, 3 szavas


mondatok is kicsúsznak a száján. Nyár elején már egész jól kente
a németet, de aztán az otthon töltött hat hét, majd a műtét és
utána még három hét pihi itthon megtette a hatását: szinte lenul-
lázódott a német tudása, mikor szeptember elején visszament az
oviba.
Sokáig nem is szívesen ment oda. Persze sejtettem én, hogy ez
a nyelvi nehézségeknek köszönhető. Meg is beszéltem az óvó né-
nijével, hogy az elmaradt nyelvi fejlesztéseket is pótolja be. B el-
vileg hetente háromszor fél órában, reggelente, nagy lelkesen
Gabi óvónőjével átmegy a szomszéd szobába, ahol csak ketten
vannak és németül játszanak, olvasnak. Mindez ingyen „jár ne-
ki”, merthogy integrált státuszú gyerek. Csakhogy ezek a szeán-
szok kezdtek lassan elmaradni, mert Gabi hol délutános műszak-
ban dolgozott, hol egy hetes továbbképzésen volt, hol
lebetegedett. Újabban szerencsére mindenképpen megtartják a
fejlesztést, ha egyébként nem jut rá idő reggel, akkor a délutáni
alváskor, mert B úgysem alszik már.
Eleinte elleneztem, hogy az óvodai és iskolai szakemberek ja-
vaslatára itthon is „németezzünk” vele, mondván, akkor kitől ta-
nulja meg az anyanyelvét? De amikor láttam, hogy nem boldogul,
nem tud barátokat szerezni és kedvetlen az oviban, akkor nekiáll-
tam esténként német mesekönyveket németül olvasni. Először
mindent fordítani kellett, másnap már csak a felét, és egy hét
múlva már németül beszélgettünk a könyvről. Az ovis és itthoni
együttes támadás eredménye meghozta a gyümölcsét: ismét jól
érzi magát az oviban és megérteti magát!

- 206 -
Nagyot nevettem magamban, mikor nálunk vendégeskedett L
barátja, Julian, és B nagy hévvel bemutatta neki a tűzoltóautót a
gyerekszobában:
– Julian, guck mal, das hier Feuerwehrauto! L, B, und Julian
mit Feuerwehrauto, gut? – azaz együtt játsszunk vele, jó?

Beratungsstelle
2006. november 30, csütörtök
 zfor

Nem is nagyon tudom összeszámolni, hogy mennyi mindent kö-


szönhetünk a neunkölni Beratungsstellének: sok mosolyt, bátorí-
tó szavakat, egy stabil technikai és szakmai hátteret, barátokat,
ismerősöket és persze Szilviát. Éppen ezért ütött minket annyira
szíven, amikor másfél éve megkaptuk a hírt, hogy pénz híján be-
zárják az intézményt.
Most pedig következzen egy mese a demokráciáról és a civil
erőről.
Amikor a CI Egyesület vezetője, Vera arra buzdított minket,
hogy írjunk tiltakozó levelet, csak szomorúan azt gondoltam ma-
gamban: na persze, majd pont a mi nyamvadt levelünk fogja jobb
belátásra bírni a politikusokat. De azért írtunk levelet, és – óriási
meglepetésemre – az öt pártból háromtól még választ is kaptunk
rá.
Vera pedig demonstrációkat szervezett, prominensekkel be-
szélt, sajtócikkeket szervezett össze, csak hogy megmentse azt a
Beratungsstellét, ahol annak idején az ő lányát is mosollyal, bíz-
tatással meg stabil háttérrel várták. Mi ugyan ott voltunk minden
demón, de mégsem hittem, hogy sikerülni fog egy kicsiny civil
szervezet akaratát érvényesíteni a politikával szemben. Hogy
mekkorát tévedtem, mutatja Vera legfrissebb levele:
„Liebe Freunde und Mitstreiter,
hier nur eine kurze Nachricht, die ich nicht für mich behalten
kann…
Heute wurde unser Thema im Rat der Bürgermeister
besprochen. Eine überwältigende Mehrheit hat sich für den
Erhalt des Neuköllner Standortes ausgesprochen, damit steigt

- 207 -
die vormals sehr geringe Chance, die Beratungsstelle zu retten
von 10% auf 98%! Sicher haben wir dies der positiven Presse in
der Vergangenheit zu verdanken und auch, dass sich die (neue
und ehemalige) Neuköllner Gesundheitsstadträtin Frau
Vogelsang jetzt wieder voll für uns einsetzen konnte. Nicht
zuletzt haben aber auch wir Eltern, die Beratungsstelle und das
CI Centrum starken Willen und Durchhaltevermögen gezeigt.
Jetzt muss die neue Gesundheitssenatorin Katrin Lompscher
(PDS) noch die Empfehlung annehmen, vielleicht hat sie ja auch
ganz andere Probleme… Wir bleiben dran.
Genießen wir diesen schönen, sonnigen Tag…

Liebe Grüße,
Vera Starke
BBCIG e.V.”
Azaz: ha minden igaz, sikerült majd’ két éves folyamatos ak-
ciózással elérni, hogy a képviselők belássák, a Beratungsstelle egy
jó dolog. Mindehhez persze nem csak egy kitartó civil szervezet,
hanem egy olyan politikai közeg is kellett, ahol a polgárok szavát
meghallgatják.

Reggeli ébredés: füli nélkül


2006. december 11, hétfő
 zfor

Már több mint egy éve, hogy beszámoltam róla: B reggelenként


nem szereti azonnal felvenni a fülit, és hogy bár ilyenkor is be-
szél, nem nagyon lehet érteni, amit mond. Ez azóta is így van, bár
némi változásról azért be lehet számolni.
Ami nem változott: amíg reggel az ágyban van, nem fogadja el
a fülit. Elég gyakran előfordul, hogy reggel átjön a nagyágyba, és
elővesz egy mesekönyvet, amit olvasgat. Bár ilyenkor már telje-
sen éber, sőt: dumálgat is, mégsem akarja a fülit. De ahogy kimá-
szik az ágyból, rögtön rá lehet adni. Szerintem olyasmi ez nála,
mint nálunk a lámpa: ha sötétben ébredünk, hunyorognunk kell
a hirtelen lámpafénytől. Másrészt viszont biztosan van benne egy
kis rituálé-jelleg: ágy=csend.

- 208 -
Ami változott: az elmúlt egy évben jelentősen tisztult a kiejtése,
idegenek számára is teljesen érthetően, artikuláltan beszél. Van
ugyan egy-két hangzó (k, g), amit még lecserél (t-re és d-re), de
ez a jól halló gyerekek nagy részénél is hasonlóan alakul. Ugyan
ez a tisztulás jól érzékelhető akkor is, ha nincs rajta a füli, de
ilyenkor sokkal lassabban beszél és a bonyolultabb hangkapcso-
latokkal elnyeli. Kicsit úgy, mint ahogy egy részeg ember beszél,
vagy mint amikor a fogorvosnál kapott érzéstelenítő miatt las-
sabban forog a nyelvünk.



Ha valaki felnőttként veszti el a hallását, többnyire nem vál-


tozik meg a kiejtése, mások számára továbbra is jól érthetően,
tisztán beszél. Az viszont előfordul, hogy a hangerejét már nem
képes pontosan szabályozni, és anélkül, hogy észrevenné, egyre
hangosabban beszél. B-ben még nem rögzült annyira a beszéd
képessége, hogy CI nélkül is tudna beszélni. Nála még rendkívül
fontos a hallás adta önkontroll – ha valami miatt nem lenne füli-
je, hetek, hónapok alatt annyira leromlana a beszéde, hogy alig
lehetne érteni.

L és a kisöccse
2006. december 12, kedd
 zfor

Sokszor kapunk elismerő szavakat, amikor valaki megismeri B-t.


Szokták a bennünk lakozó kitartást és szülői tudatosságot di-
csérni, méltatják B jó kommunikációs adottságait és nyílt, barát-
ságos lényét és persze nem feledkeznek meg megemlíteni, hogy
milyen jó, hogy ma már van a cochleáris implantátum, ami ezt a
csodát lehetővé teszi.
Csak egyvalakiről feledkezünk meg mindig, pedig neki is
oroszlánrésze van a dologban: B bátyókájáról, L-ről. Róla szól ez
a poszt.
L különleges szerepe valamikor akkor kezdődött, amikor ki-
derült, hogy az öccse siket. Az akkor három éves L ezt mondta a
rossz hír hallatán: „Na nem baj, én azéjt szejetem a B-t!” Akkor
is, ha nem tudhatta, miről van szó, valahogy volt ebben a rövidke

- 209 -
mondatban valami nagyon-nagyon vigasztaló, valami olyasmi,
amire mi csak jó pár hónappal később éreztünk rá: B siketsége
semmin sem változtat, mert mi ugyanúgy szeretjük B-t, és ő is
ugyanúgy szeret minket.
Rajtunk segített L akkor is, amikor egyszerűen csak ott volt.
Egy három éves kislegény mellett nem lehet apátiába süllyedni,
nem lehet arra várni, hogy egyszer csak minden újra jó lesz. Az
egész napos teszek-veszek, a gyerekekről való gondoskodás, L
játékai, egyszóval: az élet egy vidám dolog, és ez sokat segített,
hogy visszataláljunk önmagunkhoz.
Utána egy szusszanásnyi szünet következett L-nek; mi B első
cochleáris implantációjáért harcoltunk, L pedig látva, hogy a szü-
lei újra az igaziak, nyugodtan tologathatta a kisvonatait. Egészen
addig, amíg B két lábra nem állt és el nem kezdte L-t kiskutya-
ként követni. Ez persze eleinte nem volt teljesen súrlódásmentes,
de ahogy B egyre nagyobb lett, egyre jobban tudtak együtt ját-
szani. Érdekes módon nem B javuló hallása volt a döntő ebből a
szempontból, hanem hogy B felnőtt L játékaihoz; bár kétségte-
len, hogy a javuló hallás felgyorsította B értelmi fejlődését is.
Mára igazán jó barátokká váltak. Minden nap több órát tölte-
nek együttes játékkal. Ez egy kulcsfontosságú tényező B fejlődé-
sében: L egyszerre jó pajtása és a Nagyfiú, aki már mindenfélét
tud. Ez a két dolog együtt pedig egy iszonyatosan erős motiváci-
óvá változik B-ben, ami előre hajtja őt a fejlődésben.

- 210 -
Kicsit ritkábban és kicsit nehezebben érzékelhető, hogy B és L
között erős érzelmi szál szövődött. Ez főleg B oldaláról látható,
de biztos vagyok, hogy L is hasonlóan érez, még ha nem is mutat-
ja ki annyira. (Egy iskolás nagyfiú csak nem szeretgetheti a kis-
öccsét, mert az olyan ciki lenne.)
A kötődést főleg olyankor látjuk, amikor a két gyerek találko-
zik. Amikor például L-t hazahozzák a suliból, gyakran egymáshoz
szaladnak és „Szia L! Szia B!” kiáltások közepette megölelik egy-
mást. Hasonlóan jól érezhető, hogy esténként, lefekvéskor meg-
nyugtatja őket egymás jelenléte.
Hiszem, hogy L ezzel jócskán hozzájárul ahhoz, hogy B egy
érzelmileg stabil, nyílt kisfiú, ami nagyon fontos feltétele annak,
hogy minden egyéb területen is jól fejlődjön.
Mindent összevetve L az, aki B-t leginkább úgy kezeli, aho-
gyan azt kell: nem fogyatékosként, nem siketként, hanem gye-
rekként és testvérként. Ezzel pedig L játssza B integrációjában a
főszerepet.

B kalandjai Lilla babával


2006. december 13, szerda
 Csili

Pirki barátnénk 15 hónapos kislányával, Lillával nálunk töltött


egy hetet. Remekül éreztük magunkat, mint Pirki alábbi szössze-
neteiből is kiderül.

Megérkezés
Lilla baba megérkezik anyukájával a reptérre, ahol Cs várja őket.
Hazafelé útközben felvesszük B-t az oviban.
B szembesül a ténnyel, hogy valakinek, aki kisebb nála, át kell
adnia a gyerekülését és ő a L ülését használja most egy pár napig.
Lilla mamája a két gyerek között ül, 30 másodperc múlva Lilla
baba közli, hogy menjen el a hátsó ülésről, mert zavarja, nem lát-
ja jól B-t és nem tudják egymás kezét mütyizni.

- 211 -
Első nap, vacsora (Később minden nap vacsoránál)
B és Lilla egymás mellett, két haspók, bármit megesznek. Felfe-
dezik, hogy egy dolog saját magukat etetni és egy másik – ami
sokkal izgalmasabb – a másik száját megtömni falatokkal.

Második nap este


A három gyereket babysitterre hagyjuk, hiszen jól elvannak. Ki-
csit izgultunk mi felnőttek, ezért siettünk haza. A három gyerek
csont nélkül aludt, nem zavarta őket a szülők hiánya.

Valamelyik nap éjszaka


B kicsit hányt, de reggelre semmi baja. Vagyis inkább fél órán
keresztül nyűgös, 7.30–8.00 között, amikor is Cs meghozza a
döntést, ma nem megy oviba. A gyereknek 8.01 perctől semmi
baja, marad otthon Lillával játszani.

Valamelyik nap délután


Leviszem a három gyereket a játszóra. A két fiú remekül elvan,
ami abból áll, hogy a rugó lábú tevével mindkettő egyszerre akar
a holdra menni, kitör a forradalom. Én, aki verekedéshez nem
vagyok hozzászokva, leakasztom B kezeit L-ről, megkérem, hogy
a nyakát csak addig szorítsa, amíg L még tud kiabálni. Beáll 3
perc múlva a béke, mindenki járt a holdon.

Valamelyik nap reggel


– B: Pirki, mikor mentek haza?
– Pirki: Egy pár nap múlva csak, addig is játszhatsz a Lilla ba-
bával.
– B: Az jó.

Valamelyik nap este, mesenézés előtt


– Pirki: Melyik mese jön ma, B? (Mert rendszer van a család-
ban, minden nap be van osztva, hogy melyik mesét lehet nézni,
erről van egy táblázat, a napok mellett ott van a mesefigura. B
kedvence a Tom és Jerry, ami pénteki mese, de aznap nem pén-
tek van.)
B: Mutatja a lapot, ujját a Tom és Jerry rajzra böki, és maxi
határozottsággal állítja, hogy ez jön.

- 212 -
– Pirki: B, ma Lolka és Bolka van, ilyen nap van nézd, majd
holnap lesz Tom és Jerry.
– B: Nem Pirki, te ezt nem tudod, ma ilyen nap van, Tom és
Jerry lesz.
(…)
– B: nynynzn, neeeem, ühüm bühüm…

Egyik délután
Matricázom a három gyerekkel, kb. 40 állatos matricát kell bera-
gasztani a megfelelő helyre. Természetesen azonnal kijelöltem a
sorrendet, ki ki után választ, mindenki megvárja, hogy a másik
beragasztja. Sorrend: L, B, Lilla.
Végül B 27 matricát kapott és ragasztott, de egy kicsit még a
Lillának is segített megfelelő helyet találni a Lilla matricáinak.

Landolás otthon
Lilla megérkezik a reptérre Budapestre, immár 6 napot töltött a
fiúkkal. Kicsit elaludt a repülőn, apája vár bennünket. Lilla első
mondata Andrásnak:
– Lilla: Szia bácsi, hol a B?
Csilinek meséltem ezt 3 óra múlva, az ő története Berlinben
így néz ki.
– Csili: Pirki és a Lilla hazamentek, jöjjenek máskor is?
– B: Igen, de akkor, amikor a Lilla baba már nem kakil be.



És lehetne sorolni még a szösszeneteket, valószínűleg jól érez-


ték magunkat egymással hárman. Én most hirtelen pár olyan
dolgot írtam le, amiből talán kiderül, hogy nem egy rosszul halló,
hátrányos, vagy lemaradt, vagy akármiben is különböző B ka-
landjai történtek ám a lányommal, hanem egy nagyon is talpra-
esett, imádnivaló kissrácé, aki remekül csinál mindent; szerin-
tem még sokkal ügyesebben is, mint a korának megfelelő
bandatagok. Egy pillanat volt csupán, amikor azt éreztem, hogy B
talán nem ért zajban mindent. Megkért az egyik vacsoránál, hogy
neki külön magyarázzam el – előtte már L-nek elmondtam az
asztalnál -, hogy miért olyan furcsán íves Lilla baba kanala. De

- 213 -
ezt sem feltétlenül a hallásnak, hanem a téma bonyolultságának
tudom be.
Na csók,
Pirki és Lilla baba

Dupla beállítás
2006. december 15, péntek
 Csili

Tegnap ismét beállításon jártunk a CI Centrumban. Mostanában


sűrűn állítgatja a füliket Szilvia (2-3 hetente), mert kezd össze-
csiszolódni a két oldali hallás – hurrá! Most is ez történt: az új
fülit kicsit erősebbre állította, majd amikor kipróbálta a hallást
két füllel együttesen, akkor kiderült, hogy ez B-nek túl sok (erős
zajoknál pislogott), és a régi fülit halkabbra állította.
Ezzel megvoltunk, következett egy Szilvia kíváncsiságát kielé-
gítendő teszt. A beállítás alatt, amíg B nem hall semmit, építet-
tünk fakockákból egy óriásgarázst, amibe B beleparkolta az ösz-
szes létező kisautót. A kísérlet lényege az volt, hogy mennyit ért B
csak az új fülivel. Szilvia elkezdte számolni az autókat, és B foly-
tatta. Majd minden kérdésre – hol van a rendőrautó, a tűzoltóau-
tó, a sárga autó, stb. – magától értetődően megadta a választ, és
bónuszként még azt is elmagyarázta Szilviának, hogy piros lám-
pánál fékeznek az autók, zöldnél mennek.
Mindkettőnket meglepett, hogy mennyire magabiztosan
használja B az új fülit. Azt tudtuk, hogy a régivel is, és kettővel is
remekül elboldogul, de eddig az új fülit egyedül nem szerette
hordani. Hihetetlennek tűnik az öcskös teljesítménye 3 hónappal
az első beállítás után!

Jelnyelv
2006. december 17, vasárnap
 Csili

Szeretem, hogy L és B is az életkoruknak megfelelően borzasztó


okosak és mindent teljesen értelmesen, felnőtt módjára meg le-
het velük beszélni. Tudom, csöppet sem vagyok elfogult anyuka!

- 214 -
Múltkor is meséltem mindkettőjüknek, hogy micsoda áldás ez a
CI, mert ha nem fejlesztették volna ki, most bizony jelelhetnénk.
Na, ez új téma volt a gyerekeknek, egyből rá is haraptak. Iz-
gatta a fantáziájukat, hogy hogyan lehet egész mondatokat jellel
kifejezni. L-nek egészen gyorsan ráállt az agya, próbálta is B-vel
ily módon megértetni magát. B-t ellenben nem különösebben iz-
gatta a dolog, úgy látszik, ő teljesen meg van elégedve a fülikkel,
gyorsan elspurizott sínépítőzni.
A fülikkel egyébként teljesen jól működik nálunk a kommu-
nikáció. Gond csak akkor lép fel, amikor B nem hall semmit, pl.
fürdéskor vagy ébredés után, lefekvés után. Ilyenkor fontos len-
ne, hogy valahogy megértsük egymást. Előfordul, hogy hiába vet-
jük be a testbeszédet, a szájról olvasást, és egyéb lehetséges mód-
szereket, nem érti, mit mondunk. Na, ilyenkor jól jönne, ha
tudnánk jelelni és megértetni magunkat, de amíg B-t nem érdekli
a dolog, addig nem érdemes erőlködni.

Zanza 2006
2007. január 02, kedd
 zfor

Volt itt kérem minden jó:


– hallásvizsgálat jó eredménnyel,
– haladgatott a némettel,
– igényeltük a második CI-jét,
– de a kassza visszadobta.
– Persze mi nem adtuk fel ilyen könnyen a csatát!
– Lazításként jókat kirándultunk,
– közben meg beadta a derekát a betegbiztosító. Hurrá!
– Augusztus. A hónap hőse: B. A hónap másik hőse: Dr. Parwis
Mir-Salim.
– Bekapcsolták a második fülit,
– B pedig lassan hallani kezdett vele.
– Fel is vettük videóra!
– B-t egész évben istápolta, elviselte, és néha elcsépelte: L.
Soha rosszabbat.

- 215 -
Kívánságlista 2007
2007. január 02, kedd
 zfor

2007-re szeretnénk egy jó ovit B-nek, egy jó isit L-nek, magunk-


nak egy szép lakást, jó munkahelyet és sok régi barátot, egészsé-
get. Remélem, nem sok ez így együtt…

Fogaskerekek
2007. január 08, hétfő
 Csili

Ma reggelinél B a poharával és a tányérjával játszott: egymás


mellé rakta és forgatta őket. Erről eszébe jutott az általa kitalált,
és minden reggelinél elmesélt történet. Íme:
„A villamos az áramszödőjével leszedi a vezetékből az ára-
mot. (Néha belekérdez: Vagy az árammal a vezetéket?) Az
megy megy megy a villamos motorjába, és ott van az egyik ol-
dalon tíz fodaskerék, a másik oldalon húsz fodaskerék. És a
fodaskerekek forodnak, forodnak (közben mutatja a kezeivel),
és a villamos kerekei is forodnak.”
Hát így megy a villamos, ha nem tudnátok!

Telefonbetyárok
2007. január 08, hétfő
 Csili

Már írtuk, hogy B milyen nagy kedvvel telefonál. A karácsonyra


kapott kihangosítható készülék ebből a szempontból is telitalálat,
ezzel még könnyebben tud beszélgetni. Ma felhívta őt a három
éves Marci cimborája:
– Szia B, Mászi vágyok!
Majd nagy csend, B csak vigyorog a vonal másik végén. Marci
anyukája bíztatja a kislegényt: Marci, kérdezd meg B-t, hogy mit
csinál!
– B, micsinász?

- 216 -
Megint nagy csend, most Cs biztatja B-t: B, mondjad, hogy sütit
sütök Anyával és L-lel!
– Marci, sütit sütök az Anyával és a Levivel!
Majd megint sokatmondó, mosolygós csend mindkét oldalon,
mire az anyukák átvették a készüléket.

Suttogós
2007. január 10, szerda
 Csili

Tegnap suttogósat játszottunk. Súgtam egy szót L fülébe, ő to-


vábbsúgta B fülébe, ő vissza nekem, a végén pedig jókedvűen
meghallgattuk, hogy mi lett az eredeti szóból. Ezt több körben
több sorrendben eljátszottuk, és egyértelműen kiderült, hogy B
elveszti a fonalat, ha L-től hallja a szót, de sokszor nem érti az én
szavamat sem. L beszédét B hangosan, normál körülmények kö-
zött is nehezebben érti, mint a szülőkét, sokszor visszakérdez: „L,
nekem is meséld el, amit anyának!”. Néha tolmácsolni kell neki
magyarról magyarra, főleg ismeretlen vagy ritkán látott látoga-
tók, barátok beszédét: „anya, nekem is meséld el, mit mondott
XY!”.
Változtattunk a játékon: én súgtam a gyerekek fülébe egy bo-
londos szóösszetételt, amit nagy nevetve hangosan visszamond-
tak: „hihi, reszelt gumicsónak”, „haha, hétfejű vízipók”, stb. Jó
móka volt, ráadásul B hallásfigyelmét is edzettem vele, merthogy
nem a megszokott reszelt sajtot hallotta, hanem koncentrálnia
kellett, hogy milyen bolondság fog kisülni ebből már megint.
Ma reggel az oviban búcsúzásnál még a biztonság kedvéért a
fülembe súgott valamit: négyfejű asztal!

Hallásvizsgálat: jó eredmények
2007. január 18, csütörtök
 zfor

Tegnap megvolt B rendes év eleji hallásvizsgálata, és megint jó


eredményeknek örvendhetünk Ez a mostani egy kicsit különleges
mérés volt, hiszen az „új fülit” most mérték először. A lényeg: a

- 217 -
bal fülén a tavalyihoz hasonló eredmény született, a nemrég ope-
rált jobbon pedig meglepően jó hallásküszöbe van!
Még mielőtt belebonyolódnék a részletekbe, itt az összefogla-
lás:
– A bal fülével 30-35 dB a hallásküszöbe, ami a nagyon halk be-
széd, vagy inkább a hangos suttogás hangereje.
– Jobb füllel ennél egy kicsit jobban hall: itt 25-30 dB-s hallás-
küszöböt mértek. Érdekes módon ezzel a fülével mégis egy kicsit
rosszabbul érti a beszédet, ami nyilván ennek az oldalnak a gya-
korlatlanságából adódik. Bal oldalon 2 és fél éve, míg jobb olda-
lon csak fél éve hall.
– Normális hangerővel mondott német szavakat 4-5 méterről
megértette. Gondolom, magyarul jobban ment volna ez is.
Számomra kissé meglepő módon vizsgálták a CI nélküli hallá-
sát is. Elvileg a CI tönkreteszi a normális hallást, hiszen a csigába
vezetett idegen test akadályozza a csigában lévő folyadék mozgá-
sát és mechanikai károkat okoz a csiga finom belső struktúrájá-
ban. B azonban születésétől fogva annyira rosszul hallott, hogy a
mostani, beszédprocesszor nélküli hallásgörbéje gyakorlatilag
megegyezik a műtét előttivel.
Ez a látszólagos ellentmondás abból adódik, hogy a nagyon
erős, mély hangok nem csak akusztikusan érzékelhetők, hanem
finom vibrálásként „tapinthatóak” is: ilyesmit biztos mindenki
tapasztalt már koncerten vagy diszkóban. Amit tehát a B CI nél-
kül „hall”, azt valójában nagyrészt inkább csak érzi. Ehhez viszo-
nyítva különösen csodálatra méltó a implantátumos halláskü-
szöbe.
Fontos tudni, hogy a hallásküszöböt külön-külön vizsgálták,
ami azt jelenti, hogy a kombinált hallása még a jobbik fülénél is
jobb. Talán nem túlzás azt mondani, hogy B két cochleáris im-
plantátummal, kedvező körülmények közt akár 20 dB-es hango-
kat is meghall. (20 dB-es hallásveszteséget sok gyereknél észre
sem vesznek, 60 felett pedig szinte természetes egy ilyen szintű
hallásveszteség.)
Persze mindez nem azt jelenti, hogy B úgy hall, mint mondjuk
egy 60 éves férfi. A hallásküszöb ugyanis nem az egyetlen ténye-
ző, ami a hallást mint egészet jellemzi. B hallása sokkal kevésbé

- 218 -
differenciált, mint a miénk. Apró különbségeket, mint pl. az „n”
és „l” közötti, csak akkor vesz észre, ha odafigyel. Egy idő után a
cochleáris implantáltak hallása rááll ezeknek a számukra alig
hallható különbségeknek az érzékelésére, de ehhez idő kell. Ezért
van az is, hogy hiába hall jobban a jobb fülével, a beszédet még
mindig jobban érti a régebben implantált ballal. De idővel bizo-
nyára kiegyenlítődik ez a különbség is.
Bizonyára a fejlettebb technika érdeme, hogy a jobb fül job-
ban teljesít. A Freedom processzor felnőtt implantátum haszná-
lók beszámolója szerint sok szempontból jobb, mint az elődje;
főleg halk és problémás szituációkban teljesít jobban. Egyszóval:
a második műtét jó döntés volt, és megérte olyan nyakasnak len-
ni.

Igazságtalanság
2007. január 18, csütörtök
 Csili

Szomorú vagyok és dühös. Éppen most beszéltem a Cochlear


magyarországi forgalmazójával, akitől egyértelmű és világos vá-
laszt kaptam arra a kérdésemre, hogy az elemek, alkatrészek ott-
honi finanszírozása hogyan történik.
Hát kérem szépen, az összes mindenért az állampolgár jó mé-
lyen nyúljon a zsebébe, mert a TB egy vassal sem támogatja B és
sok más kisgyerek hallásához elengedhetetlen elemeket, alkatré-
szeket, cserét, szervizt! Gyors kalkulációt végeztem: csak az ele-
mekért évi 52.000 forintot – hetente egy ezrest – kell fizetni, de
mondanom sem kell, hogy egy vezeték vagy tekercs ennél jóval
drágább. Ami felháborított: az osztrák gyártmányú MED-EL ké-
szülékek minden tartozékát finanszírozza a TB!
Hol van itt az esélyegyenlőség? Nem az lenne a lényeg, hogy
visszaadjuk a lehető legtöbb embernek a hallását azzal a készü-
lékkel, amit az adott páciens a legbiztonságosabbnak érezve kivá-
laszt magának és ehhez megkapja az alapvető egészségügyi tá-
mogatást? Csak mellékesen: Németországban a műtéteket, az
utógondozást, és mindenfajta alkatrészt a biztosító 100%-ban
támogat.

- 219 -
Szilvia, a szakember
2007. január 24, szerda
 zfor

B olyan jól beszél és hall, hogy néha már-már elfelejtjük, hogy a


CI-je nélkül siket. Arról meg végképp előszeretettel megfeledke-
zünk, hogy mekkora érdeme van Szilviának a sikerben. De sze-
rencsére folyamatosan foglalkozik velünk, úgyhogy mindig
eszünkbe jut
Nem olyan rég járt nálunk látogatóban. Persze fecsegtünk
mindenféléről, meg ettünk finom madártejet, de azért beszélget-
tünk B-ről is eleget. Az aktuális téma az volt, hogy hogyan lehet-
ne egy kicsit fejleszteni B némettudását.
Az az igazság, hogy Gabi minden erőfeszítése ellenére B vala-
hogy megrekedt a némettel. Elég jól ért mindent, de csak egyes
szavakat mond. Közben a csoporttársai – főleg a lányok –
rohamléptekkel haladnak és kerek mondatokban beszélnek.
Ugyan a német B-nek másodlagos fontosságú, és hazatérésünk
után valószínűleg el is fogja felejteni, de az azért mégsem jó, hogy
az egyre nagyobb nyelvi különbség miatt kimarad az óvodai já-
tékból.
Egyszóval, erről beszélgettünk Szilviával, amikor felvetette,
hogy talán az eddigi megközelítésünkkel van a baj. B a német
nyelvet ugyanis szinte kizárólag felnőttektől tanulja: Gabitól,
Szilviától, az utóbbi időben pedig még Cs-től is. Ez persze nem
rossz, de esetleg közel sem az a nyelvtudás, amire B-nek az óvo-
dai játék során szüksége lenne. Summa summárum: ha B a fel-
nőttektől nem tudja jobban megtanulni a németet, akkor talán
meg tudja tanulni a gyerekektől.
Következő héten Szilvia meglátogatta Gabit és B-t az oviban.
Egész délelőtt velük volt, és végig B-vel foglalkozott. Először ki-
keresett olyan társas játékokat, amik egy implantátum használó
gyereknek is alkalmasak. Többet is kipróbáltak B-vel, majd Szil-
via szépen lassan bevonta a játékba az egyik kisfiút, Jannest.
Jannes kicsit fiatalabb B-nél, körülbelül hasonló nyelvi szinten
vannak.
B és Jannes azóta is szívesen játszanak együtt. Még ha B nem
is tanul sokat Jannestől, az biztos, hogy jól szórakoznak közben.

- 220 -
Gabi pedig ellesett néhány trükköt Szilviától, és B szokásos heti
három fejlesztő foglalkozásából egyre magukkal viszik Jannest is.

A világ határai
2007. január 26, péntek
 zfor

Die Grenzen meiner Sprache bedeuten


die Grenzen meiner Welt.
Ludwig Wittgenstein
Ez az idézet jött velem szembe egy teljesen váratlan pillanatban,
mondhatnám: tolakodott, hogy észrevegyem. Persze mi az ilyes-
mit más szemmel olvassuk, más füllel halljuk, mint az, akinek a
beszéd egy magától értetődő dolog; el is gondolkoztam rajta ala-
posan. Szigorúan magánvélemény következik a világképről, az
anyanyelvről és a jelbeszédről.

Világkép és beszédképesség
Először is azon gondolkodtam el, hogy vajon igaz-e, amit a jeles
osztrák filozófus állít: tényleg a beszédképességünk határolja a
világunkat? Azt hiszem, ez így, egy mondatba sűrítve nem állja
meg a helyét. Még azok az embertársaink is rendelkeznek vala-
miféle világképpel, akik semmilyen kommunikációra nem képe-
sek; bizonyos fogalmak – félelem, szeretet, hasonlók – még szá-
mukra is ismertek. Az is bizonyított, hogy a nyelv nem egyenlő a
gondolkodással.
De az idézet lényegi mondanivalója – hogy a világképünk és
kommunikációs képességeink erősen összefüggenek – minden
bizonnyal igaz. Rousseau egyik művében, az Emile-ben ír arról,
hogy egy társadalmi és kulturális befolyásoktól elszigetelt gyer-
mekben a valódi, tiszta természete fejlődik ki. Rousseau gondo-
latkísérlete azonban a gyakorlatban nem vált be. A környezettől
elszigetelt gyermek nem tanul meg beszélni, és beszédképesség
híján szellemileg sem fejlődik. Ez a tény azóta széles körben elfo-
gadott pedagógiai alapelv, legutóbb pl. Vekerdy Tamásnál olvas-
tam valami olyasmit, hogy a beszédképesség, legalább is kis
gyermekeknél, a gondolkozás alapját jelenti.

- 221 -
Beszédképesség és anyanyelv
Szóval akkor fogadjuk el, amit Wittgenstein állít. Na igen, de va-
jon mit értsünk „Sprache” alatt? Ha már a határok feszegetéséről
van szó, akkor azt a nyelvet kell vennünk, amelynek a legtága-
sabbak a határai, ez pedig az anyanyelv. Az anyanyelv az, amely
gondolkodásunk alapjait jelenti, amelyen álmodunk, amelyen
számolunk. Én magam ezt csak megerősíteni tudom: bár folyé-
konyan beszélek németül és angolul, de ha valamin erősen gon-
dolkodnom kell, mindig visszakapcsolok magyarra.
Az viszont, hogy melyik nyelv az anyanyelv, nem nagyon ját-
szik szerepet. Különösen fontos megjegyezni, hogy a jelnyelv ép-
pen annyira kifejező nyelv, mint bármelyik beszélt nyelv. A jel-
nyelv adottságai – szókincs, sebesség, nyelvtan –
összehasonlíthatóak egy beszélt nyelvével, és lehetővé teszik,
hogy a jelnyelv a gondolkodás alapjává váljon, feltéve, hogy vala-
ki anyanyelvként használja e nyelvet.

A jelnyelv és a világ
Az anyanyelv azonban nem az egyetlen tényező, ami megszabja a
világképünket. Legalább ugyanilyen fontos maga a világ, amellyel
az anyanyelven keresztül szembesülünk. Rousseau Emile-jének
gyakorlati próbái nem csak azért buktak el, mert a világtól elszi-
getelt Emile-ek nem tudtak beszélni, hanem azért is, mert az el-
szigeteltség miatt nem volt mit megismerniük.
És ezen a ponton visszaugorhatunk a kényes kérdésre, hogy
vajon mennyire alkalmas a jelnyelv a világkép kialakítására. Ma-
ga a nyelv ebből a szempontból biztosan nem jelent korlátot. Vi-
szont a világ, amely egy jelelő embert körülvesz, már jelenthet.
Ha valaki egy jól működő jelelő közösségbe születik, ez bizto-
san nem jelent semmiféle problémát. Erre a legfényesebb bizo-
nyíték egy kis sziget, Martha’s Vineyard volt: itt a siketek és jól
hallók egyaránt tudtak jelelni, és a siketek éppen olyan szervesen
részt tudtak venni a sziget életében, mint a jól hallók.
De Martha’s Vineyard története inkább egy kivétel. A valós
életben ritkán találkozunk olyannal, hogy a jelnyelvet egy szűk,
zárt közösségen kívül is beszélnék. Hangsúlyozom: ez nem a si-
ket közösségek és nem is a jelnyelv bűne, hanem a halló többsé-
gé, amely érdekeltség híján nem tanul meg még alapszinten sem

- 222 -
jelelni. De ettől a tény még tény marad: ha valaki ma kizárólag
jelnyelven tud kommunikálni, az saját maga számára szűkíti le a
világot.
Lehet ugyan próbálkozni azzal, hogy a világra rákényszerítsük
a jelnyelvet, de ezek a próbálkozások sorra el fognak bukni a vi-
lág közönyén. Ma már sokkal inkább járható az az út, hogy a si-
keten született gyermeket tereljük rá a világ többségének ösvé-
nyére: a hangos beszédére. Különösen igaz ez akkor, ha a gyerek
legfontosabb kapcsolatai a világhoz – a szülők, testvérek –
maguk is ezen az ösvényen járnak.

Hétvége
2007. január 29, hétfő
 zfor

Nnna, ezen is túl vagyunk. Cs a hétvégét lakáskeresgéléssel töl-


tötte Magyarországon, én meg magamra maradtam a két öcskös-
sel. Volt már ilyen, de azért mégis örülök, hogy a) túléltem, b) az
öcskösök is túlélték, c) nem is volt olyan rossz ez a két és fél nap
női felügyelet nélkül.
Egyúttal pedig tudományos bizonyítást nyert a tézis, misze-
rint ki lehet bírni hét órányi folyamatos múzeumlátogatást két
kisfiúval, és a végén még nyafognak is, hogy miért megyünk már-
is haza.

Oviba menet
2007. február 02, péntek
 Csili

– Anya, versenyezzünk a lámpáig! Én fogok nyerni!


Aufdiplecefertislósz!
– Most versenyezzünk a kukáig, most te fogsz nyerni!
Egykettőháromrajta!
– Körbe-körbe, nem jön teherszállító kamion, nem jön teherau-
tó, mehetünk!
– Körbe-körbe, jön az anya, mehetünk!

- 223 -
És ez minden nap így megyen, indulás után közvetlenül még lel-
kesen, az ovi felé közeledve kissé lassabban.

Schwarzwald
2007. február 06, kedd
 zfor

Ugye mindenki emlékszik még Brinkmann doktorra? Nekem ed-


dig mindig a klinikáról szóló balga sorozat jutott az eszembe a
Fekete Erdőről, de remélem, ennek most vége.
L sulijában egy hét téli szünet van, és most ezt kihasználva ki-
rándulunk egyet a Fekete Erdőbe. Sajna hó alig van, de azért L-t
biztos meg tudjuk tanítani síelni. B már nehezebb dió. Ma példá-
ul, látva, hogy L-nek sílécet kölcsönzünk, egyből mondta, hogy ő
is akar. A hegyoldalon viszont három csúszás után rájött, hogy a
síelés mégsem olyan egyszerű. A harmadik kör után olyan csaló-
dott lett, hogy egyből haza is akart menni a „Svárcwáldból”. Az-
tán persze megvígasztalódott, ahogy a háromévesek meg szoktak
vígasztalódni.

Rénszarvas
2007. február 08, csütörtök
 Keresztanyu

Tegnap telefonos kapcsolatot létesítettem a kis családdal. Először


Zforral beszéltem…
– Olyat szoktunk játszani B-val, hogy ő a rénszarvas én meg a
télapó.
– ???
– Egy kötelet kötöttem B derekára, hogy ne guruljon le egészen
a völgyig és én meg megyek hátul. Ő a rénszarvas, aki húzza a
télapót maga után.
Aztán jött B a telefonhoz.
– Szia Ancsi. Én itt vagyok a Feketeerdőben. Te melyik ország-
ban vagy?
– Én Magyarországon.
– És a Magyarországon hol?
– Budapesten. És most mit csinálsz B?

- 224 -
– Na puszi!!!
Így szoktunk mi beszélgetni B-vel.

B és a zene
2007. február 13, kedd
 zfor

A CI-ről szóló szakirodalomban legtöbbször az áll, hogy a


cochleáris implantátum lehetővé teszi a hangos beszéd megérté-
sét, de a zene élvezetéről a páciensnek az esetek többségében le
kell mondania. Szilvia viszont számos kisgyereket ismer, akik jól-
rosszul, de nagy kedvvel énekelnek. Erről a témáról még egy ér-
dekes előadást is tartott egyszer: a publikum a videófelvételek
alapján nem tudta megmondani, hogy melyik éneklő kisgyerek
implantátum használó, és melyik jól halló. B viszont egészen ed-
dig nem nyikkant meg, pontosabban…
B valóban nem tud énekelni, legalább is eddig semmi jelét
nem mutatta annak, hogy tudna. A zene ritmusát azonban jól el-
csípi, a dalok szövegét pedig – főleg, ha hangszeres kíséret nélkül
hallja – meg szokta érteni. A gyerekdalokat több-kevesebb szö-
veghűséggel visszamondja, méghozzá a dal eredeti ritmusában.
Sajnos a dallamot teljesen kispórolja az előadásából, így az legin-
kább rappelésre hasonlít.
Az elmúlt hetekben többször is kísérleteztem vele, hogy a tisz-
ta hangokat hallja-e. Két dalocskát fütyültem neki felváltva több-
ször, és mondtam neki, hogy melyiknek mi a neve. Kis szünet
után elfütyültem csak az egyiket, majd megkérdeztem tőle, hogy
melyik dalt volt – eleinte véletlenszerűen tippelt, később pedig az
esetek nagyobb részében eltalálta, hogy mit hallott. Persze a két
dalt ritmus alapján is megkülönböztethette, úgyhogy nem igazán
győzött meg a dolog.
Aztán múlt héten egyszer csak azt vettük észre, hogy játék
közben csücsörítve, magas hangon huhog: „hü-hü-hü”. Mikor
rákérdeztünk, hogy mit csinál, azt mondta, hogy fütyül. Igazából
még nem tud fütyülni, de azt jól megfigyelte, hogy a füttyszó ma-
gasabb, mint a normális beszédhang. A huhogós „fütyüléséből”
azonban ezúttal is hiányzott a dallam.

- 225 -
Cs gyakran énekelget a gyerekeknek mindenféle kis dalocskákat.
L ezeket gyorsan megjegyzi, és ha nem figyelünk oda, akkor el is
énekli. B-t viszont zavarja a dallam a szöveg megértésében. Tipi-
kus, hogy ilyenkor odaszalad Cs-hez, befogja a száját, és azt
mondja: „Anya, ne éneteljél, a száddal mondd el!”
Az új bébiszitterünk csellózik, és tegnap elhozta a hangszerét.
Megkértem rá, hogy zenéljen a gyerekeknek egy kicsit. L áhítattal
hallgatta, B-t viszont egyáltalán nem kötötte le a cselló hangja:
mihelyst lehetett, elspurizott játszani.
Azért van egy módja a zenének, amit még B is szeret. Gryllus
Vilmoséknak van egy remek DVD-jük, a Maszkabál. Ezt B is nagy
kedvvel nézi a tévében, csak úgy tapsikol örömében a kanapén,
amikor jönnek a mókás kis dalocskák.

Museum für Naturkunde


2007. február 17, szombat
 zfor

Ma elcsattogtunk a felújítás alatt álló Naturkundemuseumba.


Sajnos felújítás miatt a legérdekesebb részek – a dínók és a fő-
emlősök – éppen nem láthatóak; a hatalmas Brachiosaurusnak
csak a feje kukucskált szomorkásan az egyik folyosó végében. Et-
től viszont B annyira megijedt, hogy tovább sem akart menni
azon a folyosón…
Persze aztán megtetszett a kis ürgének a csonkán is szép kiál-
lítás. Külön élvezetes volt az egyik teremben kiállított megfogha-
tó, szétszedhető, összerakható dínómodell: ezt L-lel egyetemben
hosszasan rakosgatták.

Mit írtam föl?


2007. február 18, vasárnap
 zfor

„Anya, mit írtam föl a vonatra, hogy mi a neve?” – ezzel a kérdés-


sel lepett meg minket ma B, és Cs-t a táblához cibálta, hogy az
elolvassa neki az irományát. „Ulcó” – hangzott a válasz, amin B
persze jót kuncogott. Akármennyire is sületlenség, amit B három
és fél évesen firkál, örülünk neki, és bíztatjuk.

- 226 -
Egyik bloggertársunkat, Lappantyút inkább az a kérdés foglal-
koztatta, hogy nem túl korai-e, hogy az ő Petije olvasni akar. Ha
B jól hallana, én is ezt kérdezném magamtól, és nem is nagyon
bátorítanám B-t az olvasásban. Csakhogy B a cochleáris implan-
tátummal sem hall tökéletesen. Az ő hallása leginkább egy na-
gyothalló kisgyerekére hasonlít, és az már régóta tudott dolog,
hogy az olvasás javítja a nagyothalló gyerekek kiejtését:
„Fáradozásunk eredményeként úgy megtanult beszélni,
hogy észre sem veszik rajta a hallássérülését. (…) Öt évesen már
írt, olvasott, és ez nagy segítség volt. Egy példát mesélek el er-
re: Balatonbogláron nyaraltunk (még nem volt 6 éves). Ugye ez
nagyon nehéz szó, valljuk be. Évámnak hiába betűztük, hogy
hol vagyunk, nem ment a kiejtése. És milyen az élet… képesla-
pot vettünk. Nézi, nézi, majd megszólal: «Balatonbogláron va-
gyunk?» Teljesen hibátlanul! Elolvasva, minden betűt a helyére
tudott tenni, amit hallás után nem.
Szóval ez így működött nálunk sokáig. Minél többet olvasott
(szerencsére imádott már kicsinek is olvasni), annál jobban be-
szélt.
(…) A hallássérültek tízszer, százszor több energiával tanul-
ják meg ugyanazt, amit a halló társuk. De az olvasás a legna-
gyobb segítségük. Minél korábban, annál jobb.”
Szerencsére B is szívesen olvasgat, pontosabban ismerkedik a
betűkkel. L-nek megint hatalmas szerepe van ebben, mert ő most
elsős, és így B az ő példáján látja, hogy milyen fontos az olvasás.

Öt dolog
2007. január 08, hétfő
 zfor

Minket is elért az össznépi lavina. Akkor most jöjjön öt dolog,


amit nem tudtok B-ről:
– Amikor még Cs hasában volt, minden nap ráraktunk Cs hasá-
ra egy kis zenélő plüssfigurát. Akkoriban talán még hallotta…
– Igazándiból egyikünknek sem a „B” volt a kedvenc neve, de
csak ebben tudtunk megegyezni – ma már elképzelni sem tudjuk,
hogy B-t másként hívják.
– Szeret puszit adni és kapni.

- 227 -
– Legjobban a sonkás kenyeret, a palacsintát és a gabonapely-
het szereti.
– A mi családunkban csak B tudja, hogyan kell liftet hívni. Már
vagy 3 éve nem hívtam liftet.

Beszédfejlesztő játékok
2007. február 23, péntek
 Csili

Nemrég egy ismeretlen ismerős – szia Nóra! – aki teljesen ha-


sonló cipőben jár, mint mi, a neten keresztül ránk akadt, és tip-
peket kért az implantátum használó kisfia beszédfejlesztésével
kapcsolatban.
Először tartottam tőle, hogy nem fogom tudni felidézni, miket
is játszottam B-vel két évvel ezelőtt (kicsit lyukas az agyam), de
meglepően gyorsan eszembe jutott minden a fényképeinket né-
zegetve és egy szakcikket olvasgatva.
Most így utólag visszatekintve B fejlődésére három szakaszt
különböztetek meg egymástól.

1. Hallás és beszédértés
Ebben a szakaszban az volt a cél, hogy B megtanuljon hallani és
megértse a beszédet.
Emlékszem, a hangokkal kezdtük: megmutattam neki a fe-
jünk fölött kondenzcsíkot húzó repcsit, az ugató kutyát, a csengő
telefont, és mi is sokat játszottunk az állathangokkal képeskönyv
nézegetés közben. Az egyik kedvenc könyvünk ebben az időszak-
ban „A Szavak” c. volt, egy sorozat tulajdonképpen, ahol egy ol-
dalon egy-két kép található, minimális szöveggel. Sokáig csodál-
koztam azon, hogy B vajon miért izgul rá ennyire erre a könyvre,
mikor én kicsit idétlennek találtam a fényképeket keverve a raj-
zolt macival, ami valahogy minden oldalra odakeveredett, de lé-
nyeg, hogy B naponta többször kérte mutogatva, hogy olvassuk
ezt.
Sokszor ismételtünk neki főneveket és tulajdonneveket, amik
spontán, a napi életünkben adódtak. Ő mutatta, mi mondtuk, de
akkor is mondtuk, ha nem kérte.

- 228 -
B órák hosszat képes volt a kisasztalnál ülve kirakózni. Egyesével
megneveztük a tűzoltós kirakón a létrát, tűzoltóautót, rendőrau-
tót, tűzoltó bácsit, égő házat: amikor kivette őket, és amikor
bepasszintotta őket a helyére. Imádta a hangot adó kirakót, ahol
ki kellett találni, hogy melyik hangot melyik autó adja, közben
visszatenni a kis faautót a helyére. Amikor már napjában hatod-
szorra raktuk ki ugyanazokat a képeket, akkor eldugtam őket az
asztal környékén, azt nagyon élvezte, mikor megtalálta a pul-
csimból kikandikáló mentőautót.
Ez a korszak akkor kezdődött, mikor bekapcsolták B beszéd-
processzorát 17 hónaposan, és kb. két éves koráig tartott, amikor
elkezdett beszélni. Hozzátenném, hogy szakemberek szerint
rendkívül hamar megeredt a nyelve, az átlag kisgyerek egy évvel
az első beállítás után mondja az első szavait. Hogy ennek mi volt
az oka? Találgatni tudok: B tehetsége és motivációja a nyelvtanu-
láshoz – köszönet most is L-nek, a folyamatos és intenzív be-
szédáradat, amit tőlem hallott és a CI centrum profizmusa.

2. A beszéd előcsalogatása
Nagyjából B 2-3 éves kora között megpróbáltam egyre keveseb-
bet kommentálni, többet kérdezni, kifejezetten feleletválasztós
kérdésekkel: mit kérsz inni, vizet vagy teát? Mókás volt, ahogy
hangokat produkált a „hogy csinál az autó?” vagy „Mit mond a
boci?”-féle kérdésekre, főleg, amikor az utcán hangosan berre-
gett és nénózott vagy a tónál hápogott a megfelelő szituációkban.
Eleinte ugyanazokat a könyveket és kirakókat bújtuk mint ko-
rábban, azzal a különbséggel, hogy sokat kérdeztem játék köz-
ben. Ekkortájt kezdtünk rengeteget mondókázni, ezeket gyorsan
meg is tanulta B, csakúgy, mint az ujj-játékokat: Ez elment
vadásznit és társait. Nagy előnye van ennek: bárhol lehet mon-
dókázni, akár utazás közben, a villamoson, az usziban, amíg L-re
várunk, oviba menet, és még sorolhatnám. A gyerekdalokkal is
próbálkoztunk, de azon kívül, hogy B lepisszentett engem vagy
jobb esetben csak ignorált, nem haladtunk előre ezen a téren.
B a mai napig imádja lapozgatni a családi fotóalbumokat, fő-
leg, amelyiknek ő is szereplője. Ma már folyamatosan kommen-
tálja a látottakat, akkor még inkább csak töredékmondatokban

- 229 -
vagy szavakban fejezte ki magát. A félmondatokból egészet al-
kotva mindig visszakérdeztem:
– Tacsa eszit.
– Mivel etetitek a kacsát?

3. Szókincs és nyelvhelyesség
Az utóbbi időben megy a beszéd – néha sok is. A szókincsbőví-
tésre, a helyes nyelvtanra és a hallásfigyelem fejlesztésére helyez-
zük újabban a hangsúlyt.
A Kisvakond az a mesefilm, amit a gyerekeim úgy tűnik, so-
sem fognak megunni. Már annyira rengetegszer nézték, hogy a
szereplők bármelyik mimikáját, rezdülését vissza tudják adni.
Korábban elmeséltem B-nek, hogy miről szólnak az epizódok,
manapság pedig előrukkol az ötleteivel, hogy „játsszuk el a
Kisvakond és a robotot! Én leszek a vakond, L a robot és anya
lesz a pocok!” Majd szerepcsere következik, majd egy újabb rész
színi előadása, ezeket a szerepjátékokat az egész család élvezi.
Oviba menet is sokszor meséljük könyv nélkül valamelyik va-
kond mesét; nem ér nagy meglepetés, amikor a festőset kéri B az
úton, és az első mondatom után átveszi a szót.
Minden este a könyves mese az utolsó napirendi pont, ez he-
lyettesíthető diavetítéssel is, B rendszeresen rákérdez az új sza-
vakra, ezekből rengeteget tanul. Nagyot nevetve fennakad a szó-
lásokon, magyarázatot követelve, hogy „miért lyukad ki a hasad?
Mutasd meg nekem a hasadat, megnézem, hol a lyuk!”
A mindennapi szavakat pedig legegyszerűbben úgy jegyzi
meg, hogy bevonom a folyamatokba: együtt főzünk, takarítunk,
bevásárolunk, apukájával elmegy az autómosóba, és közben jókat
beszélgetünk.

A CI határai – 1. rész
2007. március 02, péntek
 zfor

Levél landolt a ládámban:


„(…) A könyv szerint akármilyen is a hallókészülék, a hangot
a gyermek gépi hangként fogja viszonthallani, sosem «embe-

- 230 -
rin». Gondolom/remélem manapság a technika fejlődésével eb-
ben a témában is előrébb tart a tudomány. Tudnátok arra vá-
laszt adni, hogy vajon milyen minőségben adja vissza a hango-
kat egy készülék?”
Értem, megértem, átérzem a kérdést. Amikor három éve ki-
derült, hogy B siket, és hogy a CI az egyetlen reménye, engem is
ilyen kérdések kínoztak. Mit fog hallani? Tud majd beszélni?”
Azóta már tudom a választ. Egy sorozat a CI határairól.

A CI határai
A hallás az egyik legkifinomultabb érzékszervünk. Jelentősége
egy szempontból még a látásénál is nagyobb: míg a vakság a
„csak” a tárgyaktól vág el minket, addig a siketség embertársa-
inktól. Nem csoda hát, hogy mindent megteszünk, hogy vissza-
nyerjük: ebben pedig jelenleg a cochleáris implantátum a legjobb
segítség.
A cochleáris implantáció egy technikai bravúr, egy csoda, egy
áldás. De mint mindennek, ennek is megvannak a maga határai.
A technika ma még nem érte el azt a szintet, hogy teljes tökélyé-
ben visszaadja a hallást, és soha nem is fogja. Ezért fontos, hogy
tudjuk, mik a cochleáris implantátum határai.

A medve dörmögése és az egér cincogása


Igen, ezeket mind halljuk, és még ennél is többet: az egészséges
emberi fül egy nagyon széles hangmagasság-skálán képes érzé-
kelni a hangokat. A legalacsonyabb, még érzékelhető hangma-
gasság (20 Hz) és a legmagasabb (20.000 Hz) között ezerszeres
különbség van! Néhány hang tipikus hangmagassága:
– A hajók mély, messze hangzó kürtje: ~200 Hz
– A hangvilla (c): 261 Hz
– Kutyaugatás: ~500-2.000 Hz
– Madárdal: ~1.500-2.500 Hz
– Egércincogás: ~3.000-6.000 Hz
De ennek a széles skálának nem mindegyik része egyformán
fontos a mindennapi életben. A zene területe például ennél szű-
kebb (~50-7.000 Hz), az emberi hang pedig egy még kisebb terü-
letre korlátozódik (~200-4.500 Hz).

- 231 -
Azt, hogy a beszédre jellemző hangmagasság-terület mennyire
fontos, az is mutatja, hogy az egészséges fül ezeket a hangmagas-
ságokat önmagától felerősíti. Érthető tehát, hogy a CI fejleszté-
sénél is erre a területre koncentráltak: a CI sem az ennél sokkal
mélyebb, sem az ennél sokkal magasabb hangokat nem érzékeli.
B beszédprocesszora például úgy van beállítva, hogy 120 Hz-től
8.658 Hz-ig érzékeli a hangokat. Ez bőven lefedi a beszéd hang-
magasságait, sőt, még a zenei hangok nagy részét is.
Ezért a kompromisszumért cserébe viszont a CI a beszéd
hangmagasságait egyenletesen és teljes mértékben lefedi. Így le-
het, hogy egy implantátum használó kisgyerek könnyedén meg-
tanulja kimondani a magas mássalhangzókat (c, sz, f). A hallóké-
szülékre ugyanez nem igaz: egyrészt a nagyothallók általában
rosszabbul hallják a magas hangokat, másrészt a hallókészülék
sem képes ezeket annyira felerősíteni, mint a mélyeket.
Összefoglalva tehát: a cochleáris implantátummal nem lehet
hallani sem a nagyon-nagyon mély, sem a nagyon-nagyon magas
hangokat, de a legfontosabb területet, az emberi beszédet igen –
feltéve, hogy az elég hangos. Erről lesz szó a következő részben.

Kacsa vagy gatya?


2007. március 03, szombat
 Keresztanyu

Tavaly nyáron találkoztam utoljára B-vel és L-lel és azóta csak


telefonon tudtuk tartani a kapcsolatot. Már az éteren keresztül is
kiderült számomra, hogy mennyit fejlődött B, de így élesben sok-
kal biztosabb vagyok benne, hogy a legjobb úton jár a beszédfej-
lődésben és a hallásban.
B ugyanis olyan, mint egy másológép és szerencsére van egy
bátyja, akit lehet követni, ismételni, másolni. Így jött az is, hogy a
saját nevét, L-t és Apát le is tudja írni. Ezen kívül bármi halan-
dzsát is, mert a betűk össze-vissza írása sem jelent problémát. A
vonatos játékban a BERLIN feliratot pedig elolvassa, illetve az
általa leírt 3 nevet bármikor. Arra nem tudtam rávenni, hogy az
én nevemet is írja le, de hát ne legyen az ember türelmetlen egy
3,5 éves íródeákkal.

- 232 -
Mikor megérkeztem a reptérre, meglepetésből ott volt B is. Ezen
kívül azzal is meglepett, hogy elkezdett számolni. Történt ugyan-
is, hogy egy nagyon hosszú zebrán mentünk át, aminek B nagyon
örült. Erre megkértem, hogy számolja meg a csíkokat és az én
keresztfiam 32-ig folyamatosan számolt; utána már volt minden,
ami eszébe jutott. De hogy bizonyítsa, hogy milyen okos, németül
is elszámolt 10-ig.
Hogy ez az írás-olvasás mánia mit is igazol? Talán azt, hogy
ha van cochleáris implantátum, akkor is a gyerek képességén
múlik, hogy mit lehet belőle kihozni. A cochleáris implantátum
nem korlátozza az ismeretek megszerzésében és használatában.
B imádja, ha ismételgetünk neki. Egy mondatot, amiben
mondjuk ő a főszereplő, akár 5-ször is elismételteti velünk. „Hol
van B? Ott hagytuk a repülőtéren? Nem, hát a szivacs mögött
bujkál!” Erre B: „Anya, médedszer kérdezd meg, hogy hol van a
B?” Vagy „B, te a csöndet szereted az oviban, vagy ha szól a mag-
nó?” Erre B: „A csöndet szeretem és ha szól a magnó.”
Esti fürdés után ráadtuk a kacsás köntöst, amiben nagyon jól
néz ki és tetszik is magának. Egy idő után szólt, hogy nem jó a
kacsa („tacs/tya”), én meg erre elkezdtem lehámozni róla a kön-
töst. Erre B: Neeeeeeeeeeeem, a tacs/tya! Mondom neki, jó-jó,
veszem le rólad a kacsás köntöst és akkor jó lesz. Erre B megint
tiltakozott, hogy nem a tacs/tya nem jó, hanem a tacs/tya. Sze-
rencsére Cs átkiabált, hogy a gatyával van baj, nem a kacsával…
A kedvencem mégis a „rózsaszín nuszi, nina nuszi”- ahogy B
mondja a rószaszín és lila nyuszi pakolásakor.
B reggel nem kéri a fülit, sőt tiltakozik, ha rá akarják rakni.
Befogja a fülit és mérgesen mondja, hogy „Nem kell füli”. Reme-
kül eljátszik a játékaival, olvasgat, fekszik az ágyban, ébredezik.
Ilyenkor nagyon kedves és kiegyensúlyozott, ha nem akar az em-
ber semmit rákényszeríteni. Este viszont fürdéskor, amikor leke-
rül a füli, egyrészt sokkal hangosabban beszél és artikulátlanab-
bul. Ráadásul pillanatok alatt bepöccen, hangosan kiabálja, hogy
NEEEEEEEEEEM!, közben pacsálja kifele a vizet –meneküljön
mindenki, amerre lát! – szinte agresszívvé válik. Ez biztos a fá-
radtság miatt is van és azért is, mert a feje fölött zajlanak az ese-
mények. A szájról olvasás meg még nehéz neki, pláne fáradtan,
pláne játék közben. Ilyenkor az a trükk, hogy a tappancsot oda

- 233 -
kell rakni a fejére, elmagyarázni, hogy mi miért és mikor történik
és akkor megnyugszik és szót fogad. A két füli nélküli napszak
között az is különbség, hogy reggel szabadon lehet játszani, nin-
csenek kötelező feladatok. Este viszont megvan a menetrend és
azt akkor is tartani kell, amikor nincs rajta a füli – ebből követ-
kezően az esti program kissé erőt próbáló mindenki számára.
B egyébként pont olyan, mint amilyennek egy 3,5 évesnek kell
lenni. Reggel nem szeret óvodába menni és délután nem szeret
hazajönni onnan. Szereti a csokis pelyhet és a sonkát és a túró
rudit. Szereti a mesét a tévében, a könyvben, a számítógépen, és
ha rajzoljuk, akkor is. Este nem szeret lefeküdni, lefekvés után
pedig kikéredzkedik még pisilni. Egyedül eszik, iszik, kávét főz
velem. Néha ráhúz a bátyjára, aki ezt viszonozza is. Sokat nevet,
sokat huncutkodik, sokat bohóckodik, rengeteget rohan játék
közben, mert lemaradni nem lehet a nagyoktól. B, azon kívül,
hogy nagyon szépen fejlődik és élményekben gazdag életet él, az
én keresztfiam, akire iszonyatosan büszke is vagyok!

- 234 -
Nehéz lesz a búcsú

Melyben B az utolsó hónapokat tölti Berlin-


ben. A közelgő hazaköltözésnek mindenki
örül, de azért mégis szomorkodunk, hogy
annyi barátot kell elhagynunk.

B Budapesten
2007. március 06, kedd
 Csili

A héten sűrű programunk van: németes iskolát keresünk L-nek


és sima ovit B-nek, – szeptembertől. Azt hittem, az első feladat
nehezebb lesz, de a suli a szülői értekezlet és a nyílt nap után
nagyjából szimpatikusnak tűnik, nem is keresek tovább.
Viszont B-t az iskola tőszomszédságában levő oviba nem
akarják felvenni, mert ő „integrált gyerek”, a körzetes óvodában
pedig roppant kevés a hely, és „nem tudják megígérni”, hogy be-
kerül. Ez a mai nap termése, még kettő napunk van a környék
vezető óvónőinek a meggyőzésére, hogy B tulajdonképpen a ko-
rának megfelelően beszél, és csak azért, mert fülije van, nem kell
hátrébb sorolni az „egészséges” társainál.
Ma elbizonytalanodtam. Nem tudom, hogy jó lesz-e B-nek, ha
bekerül egy körzetes/iskola melletti oviba, ahol a 28 gyerekre ju-
tó egy óvónőnek esélye nincs a fejlesztésre, a gyerkőcökkel való
foglalkozásra? Jó lesz-e neki, ha ekkora háttérzajban nem tud
figyelni, illetve a folyamatos erős koncentrálástól gyorsan kifá-
rad?
De mi van akkor, ha a többi ovi is ekkora óriási csoportokkal
működik?

- 235 -
Ovibajok Magyarországon
2007. március 07, szerda
 zfor

Cs Magyarországon van, hogy ovit keressen B-nek. Az alábbi, el-


keseredett levelet éppen most kaptam tőle.
„Szia Z!
Az a helyzet, hogy itthon nagyon ódzkodnak mindenféle át-
lagostól eltérő dologtól, legyen az egy cochleáris implantált
kisfiú vagy egy zöld hajú ember. Reggel itt az Etele hátsó bejá-
ratánál fekvő oviban kezdtünk, az óvónéni nagyon aranyosan
elmagyarázott mindent, hely is lenne, egy csoportban kb. 23-an
vannak, a beiratkozást is meg lehetne nyáron oldani. DE amint
kiderült, hogy a B cochleáris implantátumot hord, amivel
egyébként semmilyen speciális fejlesztésre nincs szüksége mert
teljesen jól beszél, azon nyomban hárított, hogy az ő alapító ok-
iratukban nem szerepel az integrált szó. Menjünk az őrmezei
integrációs oviba.
Elmentünk. Ott viszont az alapító okiratban a szellemi sérül-
tek szerepelnek, a hallássérültek nem, és mivel B nem körzetes,
nem járt oda a tesója, és kevés a helyük, ezért nem bíztatnak
minket semmi jóval. Más integrált ovi nincs a kerületben. (…)
Tehát elmentünk egy sarokkal arrébb, a magán Montessori
oviba. Mindenre nyitottak, hallottak és láttak már cochleáris
implantátumot, szépen bemutatták a termeket, elmagyarázták
a koncepciót, elvi akadálya nem lenne, hogy szeptembertől fel-
vegyék B-t. Egy csoportban 25 gyerek, folyamatosan 3 óvónő-
vel, nagy és szellős teremben. Ami húzós, az ára: havi 80 ezerre
jönne ki. Gondolkozz rajta. B a többi oviba be sem akart menni,
innen ki sem akart jönni.
(…)
Cs”
Na most. Azt még megérteném, ha azért nem kapnánk óvo-
dát, mert megtelt a csoport. De azt, hogy B azért nem kap óvodát,
mert implantátumot használ, nem vagyok hajlandó elfogadni.
Hogy az óvodának van-e egyáltalán joga visszautasítani B felvé-
telét, nem tudom. De hogy nincs rá morális alapja, az biztos.

- 236 -
Másodszor. A Montessori ovinak örülök. Jó, hogy van ilyen lehe-
tőség, és szerencsére pénzügyileg is elbírjuk. De: nem mindenki
tudná ezt megtenni. Ha valakinek ma 3 éves körüli implantá-
tumhasználó gyereke van a XI. kerületben, az nem tudja óvodába
íratni annak 5 éves koráig. Ezzel aztán a gyerek el is van rende-
sen kaszálva: pont egy olyan gyereket fosztunk meg kortársai kö-
zösségétől, akinek arra sokkal nagyobb szüksége van, mint egy
jól halló gyereknek.
Vajon hogyan fog megtanulni beszélni egy ilyen kisgyerek?
Vajon hogyan fog tudni helytállni az iskolában?
Véleményeket, javaslatokat várom a Hozzászólásoknál. Segít-
setek!



Update: mégis lesz B-nek ovija: ld. következő bejegyzés.

Ovibajok Magyarországon – update


2007. március 07, szerda
 zfor

A délutáni, hirtelen felindultságomban elkövetett bejegyzés óta


van néhány újdonság:
Cs visszament a Palánták óvodába, és ezúttal az igazgatónővel
beszélt. Ő nem látott kivetnivalót a cochleáris implantátumban,
és azt mondta, hogy jó eséllyel helyet kaphat B is az óvodában.
Ismerősökön keresztül is kutakodunk oviügyben: többen is
felajánlották, hogy utánakérdeznek, kaphat-e B valahol helyet.
Cs este azt mondta, hogy most már bizakodik, hogy valahol
csak találunk ovit B-nek. Folyt. köv.

Megoldódott az ovihelyzet
2007. március 08, csütörtök
 Csili

Azt hiszem, ennél többet az ember nem kívánhat: ma beírattam


B-t oviba, L-t suliba, és magamat a munkahelyemre!

- 237 -
Biztosan közrejátszott a szerencsénkben, hogy ennyien szorítot-
tatok és támogattatok!
Úgy alakult, hogy reggel, miközben igyekeztem a munkahe-
lyemre lebeszélni a főnökömmel, hogy visszavesz-e szeptember-
től, felhívott a kerületi integrált óvoda gyógypedagógusa. Vele
tegnap végső elkeseredésünkben beszéltünk, miután a titkárnő
kerekperec kijelentette, hogy nem férünk bele az alapító okira-
tukba és nem vagyunk körzetesek, tehát „nem bíztat minket
semmi jóval”. A roppant jó szándékú, szimpatikus gyógypedagó-
gus, aki személy szerint felvette volna B-t, ha rajta múlott volna,
meggyőzte az ovi vezetőjét, hogy fogadjon ma bennünket.
Sajnos B nem hozta a szokott csibészes-vigyorgós formáját,
de úgy tűnik, hogy ő még nyüszögve is lehengerlő: beírták nevét a
nagy könyvbe! Nem integrált gyerekként, hanem mezei B-ként
fut majd ősztől az őrmezei oviban, ahol a kerületi átlagos 28-as
csoportlétszámtól eltérően itt csak 18-an lesznek! A vezető óvónő
nyitottságát és érdeklődését a cochleáris implantátum iránt pél-
da értékűnek tartom, a Montessori ovisokéhoz tudom hasonlíta-
ni. Körbevezetett minket az ovin, megismertük B leendő csoport-
ját és óvónénijét és a kettő valódi integrált gyerkőcöt, nekem
minden tetszett, ami abban az euforikus állapotban nem csoda!
L-nek találtam németes iskolát, ahova felvették az adatait és
várják szeptembertől, nagyon szorítok, hogy ne felejtse el azt az
értékes német tudását, amit az évek alatt összeszedett. B-nél
most nem ez volt a lényegi kérdés, örültem, hogy egyáltalán talál-
tam neki egy ovit. Őrült szerencsések vagyunk a rajtunk segítő
vezetőnővel és gyógypedagógussal, és lehet, hogy jobban tenném,
ha itt lezárnám a gondolataimat. De az elmúlt napokban ledöb-
bentett a magyar helyzet kuszasága: egyértelműen kevés az ovi,
még kevesebb az integrált ovi, és az integrált szemléletű óvónő,
túl merev a szabályozás az alapító okiratok által, a felduzzasztott
létszámmal működő csoportokban nem sok esélyt látok a gyere-
kek fejlesztésére, és még sorolhatnám. Valami megoldást kellene
találni, hogy az is kapjon a gyerekének megfelelő férőhelyet, aki
csak szimplán arra jogosult és nincs az ismerősének ismerőse,
vagy esetleg kizárólag morcos titkárnőkkel és pedagógusokkal
találkozik.

- 238 -
A CI határai – 2. rész
2007. április 19, csütörtök
 zfor

A sorozat előző részében arról írtam, hogy a cochleáris implantá-


tummal melyik hangmagasságokat lehet hallani. Összefoglalva: a
cochleáris implantátummal a nagyon mély és nagyon magas
hangok kivételével mindent lehet hallani; a beszédet, a kutyauga-
tást, a hajókürtöt, a madárcsivitelést, sőt, a zenei hangok nagy
részét is – feltéve, hogy ezek a hangok eléggé hangosak. De vajon
milyen hangosan szól egy cochleáris implantátum?

Hóesés és rock koncert


Az emberi hallás megdöbbentően rugalmas. Az előző részben ír-
tam róla, hogy az ember által hallható a legmélyebb és legmaga-
sabb hang között kb. ezerszeres különbség van. Ami a hangerőt
illeti, még ennél is nagyobb a különbség.

Hangerősség-táblázat
Az alábbi táblázatban megadom néhány tipikus zaj becsült inten-
zitását. Az érzékelt hangerősség persze ettől jelentősen eltérhet,
pl. ha messzebb állunk.

Zaj Intenzitás
Hóesés 0 dB
Levélzörgés 10 dB
Suttogás 20 dB
Társalgás 60 dB
Porszívó 80 dB
Walkman maxin 100 dB
Rock koncert az első sorban 110 dB

Azt szokták mondani, hogy a jól halló ember meghallja a hó-


esést – ez a hallásunk „csendes” határa. Ennél halkabb hangok
természetesen léteznek, de mi már nem halljuk őket. A „hangos”
határt már nehezebb megadni, hiszen minél erősebb egy hang,
annál inkább halljuk. Azért valamiféle határ van: egy bizonyos

- 239 -
hangerősség már fájdalmat okoz, ezt szoktuk fájdalomküszöbnek
nevezni. Hogy valami valós életbeli példát mondjak: a fájdalom-
küszöb valahol a légkalapács és a puskalövés hangereje közt van.
Hogy a hóesés és a puskalövés hangereje közt micsoda szaka-
dék tátong, csak akkor válik világossá, ha fellapozzuk a fizika-
könyvet: az ember által hallott leghalkabb hang (0 dB) és a fájda-
lomküszöb között tízbilliószoros (10 000 000 000 000)
különbség van!

A cochleáris implantátum hangereje


Az emberi fül megdöbbentő érzékenységével nagyon nehéz fel-
venni a versenyt. Gondoljunk csak bele: a leghalkabb, már hall-
ható hangnál a levegő részecskéi 0,000 000 001 cm-nyit rezeg-
nek, és mi ezt már érzékeljük!
A beszédprocesszor korlátozott mérete és más technikai kor-
látok miatt a cochleáris implantátum nem képes ilyen halk han-
gok visszaadására. Bizonyos kutatások szerint a cochleáris im-
plantátummal hallható leghalkabb hangok 20 dB-esek. Egy
másik, német felmérés szerint pedig az implantátum használó
gyerekek többnyire legalább 35-40 dB-es hallásküszöböt érnek
el. Lefordítva: a cochleáris implantátummal a halk beszéd már
jól hallható.
B ennél kicsit jobb eredményt ért el: optimális körülmények
közt megérti a suttogást. A legutolsó hallásvizsgálaton 25-30 dB
közötti hallásküszöböt mértek, ami nagyjából össze is cseng a ta-
pasztalatainkkal.
Az erős hangok tekintetében van a cochleáris implantátum-
nak egy különlegessége: a hallóidegek kímélése érdekében egy
adott hangerősség fölé nem erősít. A gyakorlatban ez azt jelenti,
hogy B-nek szeme sem rezdülne, ha mellette elsütnénk egy pus-
kát, mert ő ezt „csak” olyan hangosnak hallja, mint a többi hét-
köznapi hangot. Bevallom, ezt a hangtompítót egy kicsit irigylem
tőle.



Ebből és az előző részből úgy tűnhet, hogy az implantátum


használók hallása majdnem olyan jó, mint a normális, hiszen

- 240 -
szinte a teljes emberi hallás területét lefedi. Hogy ez miért nem
így van, arról a következő részben lesz szó.

Elveszett a füli
2007. március 12, hétfő
 zfor

Ajjaj, B elveszítette a régi fülijét! Épp most hívott Gabi, az


óvónéni, hogy nincs meg a füli, Cs-t már riasztottam, hogy ro-
hanjon be az oviba. Anyám, anyám, most mi lesz…

Meglett a füli
2007. március 12, hétfő
 zfor

Ezt az sms-t kaptam Cs-től:


„Megtalaltam a homokozoban!”
Mondhatom, nagy kő esett le a szívemről. A kalandról részle-
tek este.

The true story of the lost füli


2007. március 12, hétfő
 zfor

Hogy pontosan hogy veszett el a füli? Nem tudjuk. Az biztos,


hogy B valami kisfiút emlegetett, aki elvette a fülijét, miközben ő
homokozott. Azt viszont már nem tudta megmondani, hogy ki
volt az, pedig Isten uccse, megcibálnám a fülét, de rendesen.
Ezután B óvónénije, Gabi felhívott, én meg rendesen betoj-
tam. Szerencsére Cs elég gyorsan be tudott szaladni az oviba. L is
vele volt, így négyen keresgélték azt az apró kis fülit az ovi ha-
talmas udvarán. Hogy még esélytelenebb legyen a keresés, az
egyik ovis kissrác elmesélte nekik, hogy ő látta az egészet, és a
szél befújta a fülit a bokrok közé.
Egy órai keresés után már mindenki feladta lélekben – kivéve
talán L-t, aki lelkesen és szorgosan gereblyézte a bokrok alját,
hátha mégis „oda fújta a szél” a fülit. És amikor már majdnem

- 241 -
feladták, na, pont akkor találta meg Cs a fülit. A homokozóban
volt.

Zirkuzotoprioti
2007. március 18, vasárnap
 zfor

Épp most lapoztam át az archívumot, és megdöbbenve vettem


észre, hogy már közel egy hónapja nem írtunk B-ről. Írtunk ovi-
ról, hallásról, Ability Parkról meg még csomó mindenről, csak
éppen arról nem hogy mit csinál a mi csibész kis B-nk. Hézagpót-
lás következik.

Van nála kisebb is


Ma vendégeink voltak: Marciék. Marci kb. fél évvel fiatalabb ná-
la. A nagy hancúrozás közben B egyszer csak megállt, majd orrát
égnek tartva, merev lépésekkel ment Marci felé. Aztán még kö-
vette is egy ideig, végül vigyorogva odarohant hozzánk, és közöl-
te: „Apa, nagyobb vagyot, mint a Marci!” Hiába, ez ám a nagy
öröm…
A vendégség alatt egyébként bebizonyosodott, hogy azért még
a két fülivel sem hall teljesen tökéletesen. A háttérzaj miatt sok-
szor nem értette meg, mit mondunk neki, sokszor vissza is kér-
dezett.

Számok
Néha olyan, mint egy magnetofon: amit mondunk neki, egysze-
rűen megjegyzi és szinte hibátlanul visszamondja. Ma reggel pél-
dául L-lel végigolvastuk a számokat a tejes kancsó oldalán: 100
ml, 200 ml stb., egészen 900-ig. B persze egyből kijelentette,
hogy ő is, ő is, és legnagyobb megdöbbenésemre végigmondogat-
ta a százas számokat!
Egészséges dolog ez, hogy egy három és fél éves gyerek száza-
sával számol? Nyugtasson meg valaki!

Haben halandzsaben
Minden gyerek rájön egy idő után hogy tud halandzsázni. B is
mostanában kezdett el értelmetlen kutyulékokat beszélni – ami

- 242 -
figyelemre méltó, hogy ő ehhez a német nyelvet veszi alapul. Né-
ha német szavakat sző a mondandójába („haben” a kedvence),
néha meg németes ragozást vagy szerkezeteket használ.
Ide tartozik még egy édes sztori: L nagy büszkén mesélte kis
barátnőjének, hogy ő már három nyelven beszél: magyarul, né-
metül és angolul, bár utóbbi kimerül abban a tíz szóban, amit a
suliban tanult. Persze Anna sem akart lemaradni L mögött, és
egyből tromfolt: ő is tud három nyelven: magyar, német, és… ha-
landzsa!

Reggeli puszi
Amennyiben B nem tanul ki semmilyen normális foglalkozást,
javaslom majd neki, hogy álljon szívrablónak – ahhoz ugyanis
már most is nagyon ért. Rászokott, hogy reggel puszival búcsúz-
tasson, és persze ilyenkor teljesen szétcsúszok a meghatottságtól.
Múlt péntekek viszont valami fontosabb dolga akadt, úgyhogy
B-puszi nélkül kellett elindulnom. Cs szerint olyan savanyú ábrá-
zatot vágtam, hogy tisztára megsajnált

A kalauz városa
2007. március 22, csütörtök
 zfor

Ma reggelinél B láthatatlan barátjáról, Kalauzról mesélt. Íme:


Kalauz költözik
– A Talauz eltöltözött Berlinbe egy másit latásba, ide a hátunt
mödött.
– Mikor költözött oda?
– Attor, amitor az ő városutban tél volt. A Talauz városában
volt egy nagyon nagyon hosszú Intercity, és annat volt hótotrója,
és eltotorta a havat, és tudott menni sínen, úton, füvön.
– És mit csinált ez a Kalauz barátod?
– A Talauz szedte a jegyet a füvetből, mert a rossz emberet
bedobtát a fűbe. A Talauz fölszedte és letisztította.
– Akkor nem is ellenőrizte a jegyeket, hanem takarító volt?
– Nem, ellenőrző–tatarító.
– Is–is?
– Iden.

- 243 -
A következő mesét teljesen egyedül adta elő:
Kiscica születik
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a Talauz városában
egy ticsi macsta az anyutája hasában. Amitor az anyutája föl-
állt, a tismacsta tiszületett, és olyan ticsi volt, mint egy tis mati.
Azután a nagymama etette, és a tismacsta nagyobb és nagyobb
és nagyobb lett. És attora lett, mint az anyutamacsta. Itt a véde,
fuss el véle.
Amikor B bátyja, L még csak négy éves volt, kitalált magának
két képzeletbeli barátot, Mentőt és Rendőrt. Még mostanában,
majd’ hétévesen is sokat regél róla, hogy milyen csodák történ-
nek az ő erős barátaival.
Úgy látszik, hogy a mi gyerekeinknek négy éves koruk körül
belső szükségletük lesz egy varázslatos, mindenható barátra,
mert B is szert tett egy ilyenre – a Kalauzra. Kalauz városa rend-
kívüli módon hasonlít Mentő és Rendőr városára; ha L kitalál
valami újdonságot, akkor az egy-két napon belül bizton megjele-
nik Kalauzéknál is. De B nem csak másol, hanem épít is: a kis-
macskás történetet – valószínűleg a Pettersson és Findus hatásá-
ra – maga találta ki. Szuper-intercity viszont Mentőéknél is van.

Elrémisztő
2007. április 03, kedd
 zfor

Levél landolt:
„(…) Az anyukától és az ottani audiológustól megdöbbentő
adatokat hallottam a CI beültetés sikerességéről: az asszisztens
szerint 100-ból kettőnél sikeres… Az anyuka arról számolt be,
hogy a műtétet követte még több korrekciós műtét is, a gyerek
füle folyik azóta, és egyenlőre nincs javulás. (…)”
Az ilyeneken mindig iszonyatosan felhúzom magam. Éld bele
magad a helyzetbe: nemrég tudtad meg, hogy a gyereked siket,
még mindig egy gombóc van a gyomrodban, még mindig a pár-
nádba sírsz elalváskor. És ebben a helyzetben egy fehér köpenyes
azt mondja, hogy 100-ból kettő CI sikeres!

- 244 -
Egy laza félmondattal lesöpri az utolsó reményedet, hogy a
gyermeked mégis hallani is beszélni fog.
Egy laza félmondattal eléri, hogy mégsem a cochleáris im-
plantáció mellett döntesz.
Egy laza félmondat miatt a gyereked soha nem tanul meg hal-
lani és beszélni.
Nem kezdem el megint bizonygatni, hogy az illető asszisztens
egyszerűen hazudott – hiszen erről szól az egész blog. Nem kez-
dem el megint leírni, hogy a cochleáris implantáció műtéti szem-
pontból nem kockázatosabb, mint egy vakbélműtét – elég statisz-
tikát lehet találni a neten.
A gyerekek százai, akiket Szilviáék gondoznak, mind megta-
nultak beszélni – némelyikük szebben, némelyikük nehezebben.
Legtöbbjük normális iskolákban, óvodákban tanul, nem szorul
kiegészítő képzésre. Olyanról is csak újságból tudok, hogy vala-
kinek újra kellett műteni a cochleáris implantátumot.
Az asszisztens egy laza félmondattal lesújtó képet fest a ma-
gyar állapotról: ha százból tényleg csak két beültetés lenne sike-
res, akkor be kellene csuknunk a boltot: ne csak cochleáris im-
plantátumot ne implantáljunk, de egyébként is zárjuk be a
sebészeteket, mert képtelenek vagyunk európai módon gyógyíta-
ni.
De biztosan tudom, hogy az asszisztensnek nincs igaza. Mi,
magyarok is vagyunk olyan jók, mint a többi európai. Azt hiszem,
az illető audiológus és mélyre tisztelt asszisztense egyszerűen el-
lenérdekelt: nem szeretnék, ha a siketen született gyerekek hal-
lanának.

Kolbász malom
2007. április 08, vasárnap
 zfor

L sulijában szünet van: kihagyhatatlan ziccer egy jó kis kirándu-


lása. Cs és Edit egy remek kis helyet pécéztek ki: az Uckermarkon
van egy régi vízimalom, amit egy vállalkozó kedvű pár megvett és
családias, természetközeli üdülőházzá alakított.

- 245 -
B, L és kis barátnőjük, Anna borzasztóan élvezik a szabadságot:
egész nap kint vannak a jó levegőn, este pedig olyan fáradtan
dőlnek az ágyba, mint egy farönk. B folyamatosan a két „nagy”
nyomában lohol, vagy éppen a két nagy lohol az ő nyomában,
mert elcsente az éppen aktuális játékszert.
Éppen aktuális játékszer pedig akad bőven: hergelik a háziak
kis kutyáját, csirkét etetnek pipitérrel, ki-be mászkálnak a csóna-
kokban és közben felfedezik Afrikát, egy botból horgászbot lesz,
amivel kifogják a tobozcápát. A horgászkaland után egy padon
hármasban a sárkányok földjére repülnek, és még tiszta szeren-
cse, hogy velük van B, a kisfóka, aki zuhanás közben megjavítja a
tönkrement légcsavart, és így mindhárman megmenekülnek és
ehetnek sütit, ami a változatosság kedvéért valódi és nagyon
finom.

Anyagok
2007. április 13, péntek
 Csili

– Anya, melyik az üzemanyag cipőm?


– B, ez műanyag, nem üzemanyag.
– És az üzemanyag cipő nem ázik át?

Számol és rímel
2007. április 16, hétfő
 Csili

– Anya, én fázom annyira!


– Mennyire?
– Hmm, ötre!

– Anya, az ágy és az ágy az rímel.


– Igen, mert az ugyanaz a szó.
– Na jó, de akkor ne légy mérges! – És már vigyorgunk is
mindketten.

- 246 -
Bringás
2007. április 18, szerda
 Csili

B tovább fejlesztette biciklis tudományát: egyszer kellett csak


megmutatnom neki, hogyan induljon el egyedül, ezt gyakorolgat-
ta vagy fél órán át, és azóta tulajdonképpen le is szerelhetném a
seprűnyelet a bringájáról. Egyedül indul, kanyarodik, gyorsít,
lassít és megáll. Annyira kedvet kapott a száguldáshoz, hogy L-el
versenyzik, én pedig loholok utánuk.
Csak egy dolog okoz nekem fejtörést: a bukósisak. A jól
konstruált, passzentos sisakok szorítják a fején az implantátu-
mokat. Vettünk tehát egy móricka-sisakot, aminek a belsejét Z
kimélyítette a tappancsok helyén, de ez lötyög a fején, márpedig
egy ilyen semmit nem védene esés esetén. Ha valaki hal-
lott/próbált/barkácsolt füli-barát bukósisakot, legyen szíves ad-
jon tippet!

Már megint kirándulunk


2007. április 20, péntek
 zfor

Nem hiszitek, de már megint kirándulunk. A CI Centrum, ponto-


sabban a CI egyesület kapott a Lion’s Clubtól egy tisztességes
összeget, azzal a céllal, hogy egy kirándulást szervezzen belőle
kisgyerekes családoknak. (Ez is megérne egy misét, hogy egy civil
egyesület támogat egy másikat…)
Cs elvállalta a szervezést, és most itt vagyunk hét másik csa-
láddal és három pedagógussal egy udvarházban, Falkenhainban,
messze a civilizációtól. A nap fénypontjai:
– Egyszerre tizenöt gyerek pisil az autópálya szélén,
– kisfiúk meg egy kiskutya fociznak,
– bábszínházat rögtönöztünk e világ leghálásabb közönségének,
– most pedig itt fecsegünk a többi szülővel egy pohár bor mel-
lett.

- 247 -
Therapeutisch begleitete Familienreise
2007. április 24, kedd
 zfor

Családi utazás pedagógusi kísérettel – ez volt a hétvégi kis kirán-


dulásunk megnevezése, és hát nem panaszkodhatunk: jól sike-
rült, beváltotta, amit a név ígért.
Persze igazából nem csoda, hogy jól sikerült: olyan családok
találkoztak Gut Falkenhainban, akik ugyanabban a cipőben jár-
nak. Mind a nyolc családban siket, pontosabban implantátum
használó kisgyerekek vannak, nagyrészt hasonlóak a problémá-
ink is. Ennek ellenére minden család más volt, mindegyiknek
megvolt a saját bája és baja.
Mindegyik szülőben volt valami, amit első pillantásra életböl-
csességnek vagy érettségnek vélnénk, holott csak arról van szó:
mi mindannyian keresztülmentünk egy lelket próbáló dolgon. Mi
már mind elgondolkoztunk azon, hogy miért éppen minket, mi-
ért éppen a mi gyermekünket sújtotta a sors. Mi már mind tud-
juk, hogy mennyire erősek vagyunk, hogy mennyi mindenre ké-
pesek vagyunk, csak hogy a gyerekünknek jobb legyen.
És éppen ez a csapda: hogy mi mindent megteszünk a gyere-
keinkért. Beleszokunk, hogy mi küzdünk értük, mindannyian
anyaoroszlánokká változunk, hogy úgy mondjam: életelemünkké
válik a gondoskodás. Pedig a gyerekeink egy idő után már nem
igénylik ezt, sőt: az állandó gondoskodással igazából hátráltatjuk
őket a fejlődésben. Legszívesebben állandóan az ölünkben tarta-
nánk őket, meleg takaróban, pont úgy, mint amikor még igazán
siket kisbabák voltak – pedig ők már szaladni, játszani, kalan-
dozni vágynak.
Még szerencse, hogy Szilviáék nem csak arra figyelnek, hogy
B és kis társai hogyan ejtik ki az „sz” meg az „r” betűt, hanem ar-
ra is, hogy mi, szülők, pontosabban mi, a család hogyan műkö-
dünk. Azt hiszem, mind a nyolc család alaposan elgondolkozott
azon, amit Klaus egyik este elmesélt nekünk a szülőkre leselkedő
csapdákról.
Én is elgondolkoztam. Elgondolkoztam azon, hogy mi az,
amit csinálok B-vel és L-lel, és hogy az jó-e nekik. Hiszem, hogy
jó – legtöbbször. De talán néha túl sokat követelek L-től, és néha

- 248 -
hagyom, hogy B az ujja köré csavarjon. Néha nem veszem észre,
hogy B-ből bizonyos értelemben sztárt csinálok, csak hogy meg-
erősítsem a saját, egyébként sem túl ingatag egómat.
De azt is tudom, és ebben Klaus is megerősített minket, hogy
mi mindannyian csak emberek vagyunk, akik hibáznak. Nincs
tökéletes anya, nincs tökéletes apa: csak jó anyák és apák van-
nak, akik azt adják, amit a gyermekük kér.
Szeretetet és biztos hátteret.

Fiatalok a cochleáris implantátumról


2007. április 27, péntek
 zfor

Amikor megtudtuk, hogy B siket, az első hetek letargiája után


egyből elkezdtünk azért harcolni, hogy valahogyan mégis halljon.
Semmi kétkedés nem volt bennünk, hogy a helyes úton járunk,
amikor B-t Mir-Salim szikéje alá küldtük; bár azt el kell ismer-
nem, hogy nem volt jó érzés.
De tudom azt is, hogy nem minden szülő veszi ilyen könnyen
az akadályt. Sokan rettegnek a műtéttől, sokan pedig attól tarta-
nak, hogy a gyerekük a cochleáris implantátummal sem fog jól
hallani. Erre még rátesz egy lapáttal, ha egy orvos vagy más szak-
ember riogatja az amúgy is bizonytalan szülőt.
Minden szülőnek az a vágya, hogy a gyermeke boldog legyen.
Szerencsére ma már nem kell találgatnunk, hogy milyen hosszú
távú hatása van a cochleáris implantátumnak: felnőtt az első ge-
neráció, aki (kis)gyerekként kapta az implantátumát. Két angol
egyesület tinédzsereket kérdezett arról, hogy hogyan élik meg a
cochleáris implantátumot. Kitűnő anyag, kötelező olvasmány
szülőknek és pedagógusoknak egyaránt.
Az ékes angol nyelven írt kis könyvecske nagyon érzékletesen
számol be arról, hogy hogyan vélekedik a 29 megkérdezett tiné-
dzser. Ezek a fiatalok számomra azt bizonyítják, hogy igenis jó
úton járunk, igenis boldog lesz B és a többi társa a cochleáris im-
plantátummal. Nincs igaza azoknak, akik szerint egy siketen szü-
letett gyermeket megműttetése etikátlan dolog. Nem igaz, hogy a
gyerekek a siket és halló világ közt a földre esnek.

- 249 -
Néhány idézet, a teljesség igénye nélkül:
„Hiányzik a hallás. Szeretek hallani. Mindig mérges vagyok,
amikor tönkremegy.” – az implantátum használó fiatalok több-
sége egész nap viseli a processzort és nem tudja nélkülözni.
„Az implantátum nélkül nem boldogulnék. Sokkal jobban
hallok… sokkal magabiztosabbnak érzed magad, amikor a ta-
nárhoz beszélsz, mert nagyon jól lehet vele hallani.” – Azok a
gyerekek, akik korábban hallókészüléket hordtak, a cochleáris
implantátumot sokkal jobbnak találják.
„Aggódok és kicsit ideges vagyok, mert nem szeretem, ami-
kor a cochleáris (implantátum) tönkremegy. Szeretném, ha
mindig működne és kicsit aggódok, ha nem szól semmit.” – A
fiatalok egy része annyira függ az implantátumtól, hogy soha
nem szeretnénk nélkülözni. Néhányuk aggódva gondol arra,
hogy a készülék tönkremehet.
„Nem nagyon tudom megmondani, mert mindenki azt gon-
dolja, hogy hallok. Igazából magamban azt gondolom, hogy
halló vagyok, mert hallom, hogy mit mondanak a többiek.” – A
fiatalok úgy érzik, hogy ők a siket és halló közösséghez egyaránt
tartoznak. Alapvetően pozitív a hozzáállásuk mind a hangos,
mind a jelnyelvi kommunikációhoz.
„Tisztelem őket, hogy így döntöttek.” – Az összes tinédzser
örült neki, hogy szüleik a CI mellett döntöttek. Sokan hangoztat-
ták, hogy (kis)gyerekként ők erről nem tudtak volna dönteni, és
helyesnek találják, hogy a szüleik teszik ezt meg a gyerekek he-
lyett.
„Ha teljesen siket, akkor nagyon ajánlanám a cochleáris im-
plantátumot, mert a cochleáris implantátum nagyon hasznos,
sok mindent tud, amit a hallókészülék nem.” – az implantátum
használó fiatalok véleménye az, hogy egy siketen született kisba-
bának hasznos a cochleáris implantátum.

- 250 -
Tavasz Weißenseen
2007. április 27, péntek
 zfor

Weißensee nem a szívem csücske, de azt el kell ismernem, hogy a


tavasz gyönyörű itt. A házunk körüli parkban szinte fokozhatlan
a virágillat, mindenfele gyümölcsfák meg orgonabokrok pom-
páznak. A Weißenseen hattyúk költenek, és még azt sem bánják,
ha a csónakkal egészen közel megyünk. A vadkacsák zsemle-
csücsköt koldulnak a vizibiciklizőktől, a gyerekek pedig élvezik,
hogy végre mezítláb szaladgálhatnak a langyos homokban.

Olvas, de tényleg!
2007. május 01, kedd
 zfor

Még nem volt három éves sem, amikor elkezdték érdekelni a be-
tűk. Egy ideig csak önmagukban nézegette a betűket, de amióta L
olvas – ő pedig folyton ott fülel – már szabályosan olvasni és írni
is tud. Rövidebb szavakat segítség nélkül, legtöbbször hibátlanul
összeolvas. Boldogul az egyszerűbb német szavakkal is ami ugye
nem is olyan triviális dolog, mert a németben sok betűt másként
ejtünk.
Ha megkérjük, hogy írjon fel egy szót a táblájára, akkor bol-
dogan szökdécselve felvési a betűket. Csupa nyomtatott nagybe-
tűt használ és persze fonetikusan ír: ahogy ő hallja, úgy próbálja
felírni is. Azoknál a betűknél, amiket szóban sem tud tisztán kiej-
teni, írásban is sokszor hibázik. Így lesz például az elefántból
„ELFAND”, majd kis hezitálás után beszúr egy e-t: „ELEFAND”.
Újabban a vonatkreálmányait is elnevezi. A neveket maga ta-
lálja ki, és többnyire semmiféle jelentésük nincs. Múltkor például
„BIOC” lett a vonat neve, és a biztonság kedvéért még ráírta azt
is, hogy „GÖZÖ ”.
Persze az írás-olvasásra még jócskán ráérne, hisz még négy
éves sincs, de hát mit csináljunk: egyszerűen ragad rá a tudo-
mány

- 251 -
Emberek, emberek
2007. május 03, csütörtök
 Csili

A minap a metróban egy pasi hosszasan bámulta B szerkentyűit,


majd a végén csak kibökte, ami piszkálta a csőrét, egész pontosan
megkérdezte, hogy mik is ezek a bigyók B fején. Magyaráztam,
hogy micsoda áldás nekünk ez a készülék, mert ezzel B megtanult
hallani és beszélni, és ha éjszakára levesszük, akkor B nem hall
semmit (ezeket mind ő kérdezte). „Szegény!”- jött a válasz, amin
meglepődtem.
Nekem B egyáltalán nem tűnik sajnálatra méltó kisfiúnak, ő
így kerek-boldog-vigyori-rosszcsont, ahogy van, fülikkel együtt.
Igaz, hogy a cochleáris implantátummal kicsit korlátozottabb
életet él, mint mi, de ezek a hátrányok eltörpülnek az előnyei
mögött.
Ugyanezen a napon a játszótéren megszólított egy kedves
nyugdíjas óvónő. Teljesen leesett az állam, annyira képben volt,
kérdezte, hogy bevált-e nálunk a cochleáris implantátum (még a
nevét is tudta!), és milyen kár, hogy az ő korábbi ovis csoportjá-
ból egy kisgyerek szülei nem vállalták a műtétet, és különben is
milyen nyelven beszélünk, mert ő ebből egy szót sem ért, pedig
nagyon fülelt.
Ritkaság, hogy vadidegenek érdeklődnek a kütyükről; az is,
hogy ráismernek és szóba elegyednek velünk, az pedig szinte hi-
hetetlen, hogy mindez egy napon történt. A legtöbb ember kö-
zömbös egy furcsaság láttán, legyen az a füli, vagy egy DS kisgye-
rek, egyszerűen csak elfordítják a fejüket. Valahol megértem
őket, hiszen soha nem volt dolguk az átlagostól eltérő embertár-
saikkal. Azt hiszem, B születése előtt én is közömbös voltam, bár
a szívem megszakadt, ha láttam egy segítségre szoruló gyerkőcöt.
Embertársaink kisebb része elutasító, és még kisebb részük
érdeklődő. Engem kifejezetten zavar, ha suttognak a hátunk mö-
gött vagy ne adj’ Isten ujjal mutogatnak ránk, mert ha megkér-
deznének, én szívesen felelnék bárkinek! A kíváncsi és nyílt em-
bereket viszont nagyon kedvelem, és az a tapasztalatom, hogy ők
sokkal toleránsabbak, elfogadóbbak a mássággal kapcsolatosan.

- 252 -
Tűzoltólegény
2007. május 06, vasárnap
 zfor

Ma a Treptower Parkban voltunk. Ahogy sétáltunk, egyszer csak


egy kisebb csoportra lettünk figyelmesek, no meg az égő avar fa-
nyar füstjét sem lehetett nem észrevenni. Nyilván valaki egy
csikket dobott az útszéli bokrosba, ami a hetek óta tartó száraz-
ság miatt lángra kapott.
Persze egy ilyen látványosságot nem lehet kihagyni, mi is be-
álltunk szájat tátani. Két-három szorgos férfi már nagyjából leta-
posta a tüzet, de az avar még bőszen füstölgött. Nemsokára be-
robbant nagy szirénázva két rendőr majd egy tűzoltókocsi is.
Utóbbiból borostás, jókedvű, laza tűzoltók szálltak ki, majd ké-
nyelmesen oltani kezdtek.
A két fiú meg barátaink kislánya, Anna persze egyre közelebb
szivárgott a „tűzfészekhez”. Egyszer csak az egyik jófej tűzoltó
Anna kezébe nyomta a csövet. B kis bíztatás után szintén oda-
somfordált Anna mellé „tüzet oltani”.
Hát, így győzték le B-ék a bozóttüzet.

Anyák napja
2007. május 07, hétfő
 Csili

Tegnap reggel meglepetés fogadott: mindkét gyerkőc rajzolt ne-


kem gyönyörűségeset, L tengeralattjáróból bámészkodó embere-
ket, akik egy hozzánk kísértetiesen hasonló elnevezésű cápacsa-
ládot figyeltek; B pedig az előző napi élményét örökítette meg, a
kisvasutat. Az újdonság a rajzon kívül a szövegben rejlett: mind-
ketten felvésték saját tudásuk szerint a rajz címét is a papírra!
Én igazán nagyon szeretem az anyák napját! Nincs is ennél
jobb, mint ezzel a két kisfickóval együtt lenni.

- 253 -
Mi ez a zaj?
2007. május 09, szerda
 Csili

Egy cochleáris implantáltnak a beszéd és az egyéb zajok két kü-


lön világ – a beszédet többnyire jól értik és hallják, míg az egyéb
zajokkal sokkal nehezebb a dolguk.
B rengeteg hangot egyszerűen megtanult beazonosítani. Fur-
csán hangzik, pedig így történt. Sokszor kérdezgette, hogy „mi ez
a hang/zaj?”, majd tizenkilencedjére már csillogó szemekkel
mondta büszkén: „hallom a porszívót!” Vagy: „fúr a szomszéd
bácsi!”
Azt hiszem, ezeket a mesterséges zajokat tényleg el lehet sajá-
títani kis gyakorlattal. De a természet mindig újabb és újabb
hangokat produkál. Hétvégén a kanári madár hangos csivitelését
figyelte, tegnap érdeklődve hallgatta a zuhogó eső kopogását, ma
a zúgó szél volt az újdonság.
A zajok megtanulása azért olyan nehéz, mert a beszédpro-
cesszor elsősorban a beszédet erősíti fel. A másik ok, hogy B so-
káig csak egy füllel hallott, és így nem tudta megmondani, hon-
nan jön egy adott zaj. Egy jól halló kisbaba a hang irányából
egyből meg tudja állapítani, hogy „aha, a porszívó zúg”, de B-nek
ez nem ilyen egyszerű – a porszívón nem látszik, hogy szól.

Bukósisak golyófejre
2007. május 15, kedd
 Csili

Szabályozás ide, közlekedési statisztika oda, nekem akkor nyu-


godt a lelkiismeretem, ha a gyerek fején bukósisak virít. Így aztán
hét végén felkerekedtünk, és meg sem álltunk a legközelebbi ba-
bafelszerelés szakáruházig, ahol többfajta sisakot is leteszteltünk
egyenesben B fején.
Kiderült, hogy a favorit Puky márkanevű egyszerűen keskeny
az öcskös gombóc fejére, hiába állítottuk a legtágabb fokozatra.
Ezek után formára kerestünk, minél kerekebb, annál jobb elven,
ami be is jött, B szerint kényelmes és a füli sem esik le alatta.

- 254 -
Idő közben meginterjúvoltam pár fülis gyerek anyukáját ez ügy-
ben. Nincs egységes álláspont, van, aki szerint biztonságosabb
„kopaszon bringázni”, mint egy olyan bukósisakkal, ami alatt le-
jön a füli (egyetértek). Más szülők megvették a legolcsóbb termé-
ket, és elégedettek vele. Megint mások egy belülről viszonylag
puha sisakkal próbálkoznak, aminek házilag kivágták a belsejét.

Nagyfiúsan
2007. május 22, kedd
 Csili

Két hónapja azzal vadítottuk B-t, hogy a négyéves nagyfiúk már


tudnak biciklizni és pelenka nélkül aludni. Bringázni már tud –
de még mennyire ügyesen, kapott is szülinapjára a pajtásoktól
egy bicikli-zárat és egy kacsás csengőt.
Napirendi ponton maradt az esti szobatisztaság. El is kezdtük
múlt héten: megpisiltettük este 10-11 között, kettőkor, és még
egyszer négy körül. Húzós ügy, de javuló tendenciát mutat: az
utolsó felkelést már elhagytuk, és kettőtől kibírja reggelig szára-
zon.
Olyan édes, ahogy félálomban dülöngél a klotyón, a homlo-
kommal tartom a homlokát nehogy eldőljön, csurgat egy kicsit;
néha jobban felébred, és közli, hogy nem jön pisi, menjünk alud-
ni.

Számol, kombinál
2007. május 23, szerda
 Csili

– B, ma nagyon meleg lesz, 32 fokot mondtak mára.


– Hmm, akkor olyan mened lesz, ahány éves vagy!

– Anya, hányat anudtunk már?


Nem tudom, mire gondol, de a következő attrakció L szüli-
napja
– Képzeld, kettőt alszunk és akkor lesz L 7 éves!
– És hányat kenn anudni, hogy Budapestre köntözzünk?

- 255 -
– Körülbelül ötvenet.
– Az már nem sok!

– Mednézem a fokmutatót! 21 fok, 22 perc! – vagyis: kívül 21


fokot mutat a hőmérő, belül 22-t.

Egy kislány a füliről


2007. május 30, szerda
 zfor

Mindig elcsodálkozom rajta, hogy a gyerekek milyen természe-


tesnek veszik, hogy B fülit hord. Legtöbbször észre sem veszik,
vagy ha látják is, egy „Mi az a kisfiú fején?” kérdéssel és a rá ka-
pott „Füli, ő ezzel hall.” válasszal tökéletesen beérik. Nekik nem a
füli a legérdekesebb B-n, hanem B maga, a huncutságával, vi-
dámságával és rosszcsontságával egyetemben.
De még ha szöget is üt a kis fejükben, hogy B más, mint ők, a
tényeket valami egészen bájos természetességgel kezelik, nem
pedig azzal a darabos, önmarcangoló, tűnődő és bánkódó hozzá-
állással, mint mi, felnőttek. Íme Anna véleménye B-ről és a füli-
ről, anyukája tolmácsolásában.
„Pár nappal ezelőtt Anna lefekvéskor fél órán át kérdezgetett
B fülijéről. Cs megkért, hogy írjam le a beszélgetésünket a
blogra, de féltem, hogy pontatlan leszek, ezért Annához fordul-
tam. Íme itt a mai beszélgetésünk szó szerint.
Mama: Anna, emlékszel, hogy pár napja milyen sokat kér-
dezgettél B fülijéről?
Anna: Nem.
Mama: Hogy B-nek felnőtt korában is kell e majd füli, em-
lékszel?
Anna: Kell, mama, hát nem tudod?
Mama: És meddig kell?
Anna: Örökre.
Mama: Miért?
Anna: Különben nem hall.

- 256 -
Mama: Miért nem hall?
Anna: Hiányzik neki a füléből valami.
Mama: Tényleg? És mi hiányzik neki?
Anna: A fültok.
Mama: Aha. És a füli, az mivel működik, tudod?
Anna: Nem. (csönd) Elemmel.
Mama: Bizony.
Anna: És mágnessel.
Mama: Így igaz.
Anna: Mint a mágneses vonat.
Mama: Aha. És mikor nincs a B-n füli?
Anna: Nem tudom.
Mama: Észreveszed, hogy van rajta füli vagy nincs?
Anna: Nem. (csönd) Este az ágyában nincs rajta füli. És
reggel se szereti, mikor felkel.
Mama: Aha. És a játszóházban miért nincs rajta füli?
Anna: Mert ha nagyon fut, leesik.
Mama: Szerinted B fülis lányt fog feleségül venni?
Anna: Nem biztos.
Mama: Hát mitől függ?
Anna: A B keresi ki magának. Ő mondja meg, hogy kit vesz
feleségül.
Mama: Téged zavar a füli a B-n?
Anna: (nem érti a kérdést)
Mama: Nem zavar, hogy rajta van a füli?
Anna: Akkor hall, mama, hát nem tudod? (kicsit fárasztom
már a buta kérdéseimmel)
Mama: És ha nincs rajta, akkor zavar, hogy nem hall?
Anna: Nem, mert úgy csinálok a kezemmel, hogy gyere,
gyere!
Mama: (nevet)

- 257 -
Anna: Mama, azért a B-betűt érti, ha a fülébe mondom?
Mama: Füli nélkül nem érti.
Anna: De ha leírom, hogy SZIA BOCÓ, azt érti?
Mama: Szerintem azt érti.
Anna erre megpróbálja leírni a fenti mondatot, de mivel
még nem tud írni, ezzel pontot is tesz az érdemi beszélgetésre.”
Azt hiszem, lenne mit tanulnom ettől a kislánytól…

Segítség, segítség!
2007. június 03, vasárnap
 zfor

Ellopták a villamosomat! Segítség, segítség! Ellopták a kisku-


tyámat! Ezzek B standard segélykérő mondatai, amikor a kis
hangrögzítős rendőrautójával játszik. A Bundespolizei pedig nem
habozik, BMW-be pattan és szirénázva indul B kiskutyája tolva-
jának a nyomába.

Füli örökre
2007. június 05, kedd
 Csili

– L: Apa, nekem is van blogom?


– Z: Nincs, mert neked szerencsére nem kell füli.
– B: És nekem meddig lesz fülim?
– Z: Mindig.
– B: Ühüm. (És teljes lelki nyugalommal kanalazta tovább a
reggeli pelyhét.)
Most is csak arra a következtetésre jutok, mint mindig, ami-
kor gyerekek gondolatvilágán ámulok és bámulok, hogy ők ma-
gától értetődően elfogadják egymást és magukat.

Nehéz lesz a búcsú


2007. június 08, péntek
 Csili

A minap Gabi a következő kérdéssel fogadott az oviban:

- 258 -
„Biztos, hogy haza akartok költözni? Van otthon egy üres szo-
bám, ott lakhatna B. Nagyon jól meglennénk, és gondoljátok át,
nektek is csak egy gyereket kellene felnevelni!”
Nap mint nap hasonló sajnálkozó arcokkal találkozok, de
nem mindenki szomorú, van, aki bizakodik benne, hogy pár év
után úgyis visszatérünk…
Hát, ez a jövő zenéje, egyelőre hazafelé áll a szekerünk rúdja.
Ovit, sulit, lakást, előfizetéseket itt lemondtam, költözés szerve-
zése folyamatban van, otthoni lakás épül-szépül Szipapa jóté-
kony közreműködésével. Valahogy fél lábbal még itt vagyunk, de
féllel már otthon. Sajnálom itt hagyni a barátokat, a nyugit, a
bicikliutakat, az olajozottan működő német egészségügyi és szo-
ciális hálót (aminek köszönhetően B ellátása gyorsan és zökke-
nőmentesen történt), és még rengeteg mást. Ugyanakkor tudom,
hogy otthon vár a család, a barátok, a munka, a többihez pedig
majd csak valahogy hozzászokunk.

- 259 -
Tapasztalatcsere

Melyben sok jeles magyar szakembert sike-


rül Berlinbe csábítanunk, hogy megismer-
kedjenek az itteniek munkájával.

Mi nyomja a lelketeket?
2007. június 08, péntek
 zfor

Hűséges olvasók biztosan emlékeznek még rá, hogy egy időben


egy meghívó virított B oldalán: „Meghívó Berlinbe/Szakmai ta-
pasztalatcserét szervezünk…”. Nos, a terv megvalósul: jövő héten
12 szakembert látunk vendégül a berlini Cocheáris Implantátum
Centrum jóvoltából.
Nagyon jó nevekből álló csapat állt össze: lesznek
szurdopedagógusok az ELTÉ-ről, a Sszegedi Tudományegyetem-
ről és a kaposvári Módszertani Központból, jönnek orvosok Pécs-
ről, a SOTÉ-ról és Szegedről, jön egy cochleáris implantátummal
foglalkozó fizikus és az egyik cég magyar képviseletének ügyveze-
tő igazgatója is.
Szeretnénk, ha minden résztvevő hasznosnak érezné az előt-
tünk álló hetet, és sok hasznos tapasztalattal térne haza.
Szilviáékra persze most is bizton számíthatunk, de rátok is szük-
ségünk van. Igen, rátok, azaz Rád, aki most B blogját olvasod.
Mondd el nekünk, hogy Te mit kérdeznél ezektől a szakembe-
rektől. Mondd el, hogy szerinted mit lehetne odahaza jobban csi-
nálni. Mondd el, hogy mi az, amivel elégedett vagy.
Mondd el, hogy mi nyomja a lelkedet.
Szeretnénk, ha Magyarországon minden siket és családja úgy
érezné, hogy a lehető legjobb kezekben van. Szeretnénk, ha ezek
az emberek minden segítséget megkapnának, még akkor is, ha
nem mernek segítséget kérni. Szeretnénk, ha minden siket kis-

- 260 -
gyerek olyan jól beszélne és hallana, mint B. Kérlek, segíts eb-
ben – írd le a véleményedet a Hozzászólásba.

Tapasztalatcsere – hétfő
2007. június 12, kedd
 Csili

Amennyire a kevés alvás és egész napi figyelés-tolmácsolás után


vissza bírok emlékezni a tegnapra, egyből az jut eszembe, hogy:
– már a reptéren egy vidám, viszonylag összeverődött csapatot
fogadtam,
– a csapattagoknak akkor sem lankadt a kedvük, amikor a ho-
telt megcélozva a tömegközlekedési eszközökről az utolsó pilla-
natban ugrottunk ki, mert folyamatosan dumáltam ahelyett,
hogy a megállókat figyeltem volna.
– a hajós városnézés alatt patakokban csorgott rólunk a veríték
a teljesen szokatlan 32 fokban,
– de ennek ellenére kiszállás után még megcéloztuk a Branden-
burgi Kaput a fotók kedvéért
– a vacsoraasztalunk egyre hosszabbra nyúlt, ahogy szállingóz-
tak a halláscentrum munkatársai, a Tanácsadó Központ
(Beratungsstelle) vezető orvosa és Dr. Mir-Salim, így aki középen
ült, egy idő után rájött a baklövésére
– a pihenni vágyók lemorzsolódása után a kemény maggal a te-
raszon hasfájásig nevettünk, de úgy is mondhatnám, hogy szá-
momra új, felszabadult és jó humorú oldalukról mutatkoztak be
a régről ismert halláscentrumosok.
Az utcakeresős és kajálós periódusok alatti eszmecserékből
pedig kiderült, hogy a pedagógusokból, orvosokból, fizikusokból
és szülőkből álló szentháromság egyhangúan támogatja a civil
kezdeményezéseket azért, hogy az otthoni rendszer gördüléke-
nyebben működjön.

- 261 -
Tapasztalatcsere – foszlányok
2007. június 13, szerda
 zfor

Eredetileg minden napról szerettünk volna írni B blogján, de


olyan tömör a program, hogy mi minden este úgy dőlünk az ágy-
ba, mint egy farönk. A hétvégén kialusszuk magunk és szeret-
nénk bepótolni az elmaradt beszámolót, addig is egy-két fosz-
lány.

Kedd
Kedden kezdődött a valódi szakmai program. Klaus, Szilvia és
Eva reggel kilenctől este hatig feszesre kitömött menetrendet ké-
szített: bemutatták az intézményüket, beszédprocesszor beállí-
tásra és fejlesztésre vitték magukkal a magyarokat és még Dr.
Mir-Salim videóval megspékelt előadására is maradt idő.
Nehéz fénypontokat kiemelni erről a napról, de az biztos,
hogy nem fogom elfelejteni Mir-Salim doktor előadását meg ami-
lyen lelkesedéssel beszélt a munkájáról. Az a török kisfiú is mély
benyomást tett rám, aki siketsége mellett bal oldalon lebénult és
a beszéddel sem boldogul.
A keddi naphoz tartozik még ez a video, amin a szegedi Tu-
dományegyetem munkatársai, Szamosközi Alice logopédus és
Tóth Ferenc fizikus beszél a berlini Cochleáris Implantátum
Centrum és a szegedi klinika munkájának hasonlóságairól és kü-
lönbségeiről.

Szerda
Szerdán is sor került hospitációkra. Volt „egyszerűbb” eset, ahol
a kislány már a második cochleáris implantátumát kapta és jó
esélye van rá, hogy az iskolát jól halló társaival együtt kezdheti.
De láttunk két bonyolultabb esetet is: egy egy éves kislányt, aki a
hallássérülése mellett elég komolyan elmaradt a mozgásfejlődés-
sel és talán szellemi fogyatékossága is van; meg egy két éves
fiúcskát, akinek a nagymamája az egész családot terrorizálja, lá-
nyát depresszióba űzi, a Cochleáris Implantátum Centrumot pe-
dig perrel fenyegeti, amiért javasolta a cochleáris implantációt a
fiatal szülőknek.

- 262 -
A mai nap legnehezebb része számomra mégis a délutáni záró
beszélgetés volt. Két anyukát hívtak meg Klausék. Ők beszéltek
arról, hogy hogyan élték át gyermekük siketségét, mi is mesél-
tünk B-ről. Még ma, 3, 5 és 11 év után is nagyon felkavaró volt
arról beszélnünk, hogy milyen mély lyukba zuhan az ember,
amikor megkapja a diagnózist: a gyermeke siket. Kicsit olyan ez,
mint amit egy szerettünk halála után érzünk: búcsút kell ven-
nünk attól a gyerektől, akit annyira szerettünk volna, és meg kell
tanulnunk elfogadni azt, aki tényleg van: egy siket gyermeket,
akinek mindennél jobban szüksége van ránk.

Gyerekek a játszótéren
2007. június 17, vasárnap
 zfor

L és B a többi gyerekkel játszott, amikor az egyik kissrác kiszúrta


B fülijét.
– Kisfiú: Ez a te tesód?
– L: Igen.
– Kisfiú: Mi ez az izé a fején? Beteg?
L nem válaszol, túl izgalmas a homokozós-csatornaépítős já-
ték. De nem ússza meg, egy kislányt is érdekel a téma:
– Kislány: Miért van rajta ez az izé?
– L: Mert anélkül semmit sem hall. (Játszik tovább.)
– Kislány: Születése óta van neki?
– L: Igen.
Mindezt L olyan természetességgel mondja, mintha a
homoksütikről lenne szó, amiket éppen formáz. A játékból fel
sem tekint, érezni, hogy a pogácsája sokkal érdekesebb neki,
mint az öccse fülije. A kislány sem gondolhatja másként, mert
nem kérdez többet, hanem folytatja a játékot.
…A felnőttek mindig kiszúrják B fülijét, ellentétben a gyere-
kekkel. Viszont sohasem kérdeznek, csak bámulnak, pedig olyan
szívesen elmondanánk, hogy B-n nem a fülije a legérdekesebb…

- 263 -
Tapasztalatcsere – Összefoglaló
2007. június 17, vasárnap
 zfor

Adósak vagyunk még egy beszámolóval a szakmai tapasztalatcse-


re program utolsó napjáról, csütörtökről.
Klaus, akin csütörtökön már nagyon látszott a fáradtság, azt
javasolta, hogy csak délig tartsuk a szakmai programot. A magyar
szakemberek sem tiltakoztak, egyrészt mert már ők is tikkadtak,
másrészt meg még mindenképpen meg akarták nézni a Perga-
mon múzeumot
A csonka nap ellenére is volt elég program. Míg én az egyik
cochleáris implantátumokat forgalmazó cég igazgatójával beszél-
gettem az otthoni helyzetről, a pedagógusok három foglalkozást
láthattak:
– B-vel korai fejlesztést. Ehhez talán nem is kell kommentárt
fűznöm. B tündérien viselkedett, egy picit sem nyivákolt. Azt le-
számítjuk, hogy sírt egy kicsit amikor veszített a társasban.
– Jonathannal beszédprocesszor beállítást. Ő kétnyelvű kör-
nyezetben nő fel, Klaus most éppen a nemrég kapott új fülijét, a
Freedomot állította be.
– Zenés mozgásfejlesztést négy kisgyerekkel, köztük B-vel. A kis
csoporttal Szilvia és Éva közösen énekeltek, táncoltak és zenés
játékokkal próbálkoztak.
A hospitációk során érzékelhető volt a halláscentrum pedagó-
gusai és az otthoniak szemlélete közti árnyalatnyi különbség: míg
Klausék inkább csak kísérik a gyerekeket, a magyar
szurdopedagógusok foglalkoznak velük. A záró beszélgetés során
is ez volt az egyik tanulság, ami megfogalmazódott. Emellett
mindenki egyet értett abban, hogy a berlini modellnek számos
pozitív eleme van:
A gyerekeket nagyon korán megtalálják. Az újszülöttek szűré-
sének és a jó kapcsolatoknak köszönhető, hogy a si-
ket/nagyothalló babák 3 hónapos koruk előtt eljutnak a
Cochleáris Implantátum Centrumba. Ha a BERA igazolja a gya-
nút, akkor a baba 3-4 hónapos kora közt megkapja az első halló-
készülékét.

- 264 -
A gyerekeket végig ugyanaz a pedagógus gondozza. A család már
rögtön az első napon megismerkedik azzal a pedagógussal, aki
majd a következő évek során elkíséri őket.
A rehabilitáció, a beállítás és egyéb szolgáltatások egysége. El-
lentétben az otthoni gyakorlattal, a Cochleáris Implantátum
Centrum minden szolgáltatást egy helyen nyújt: beállítások,
szurdopedagógia, szociális tanácsadás, alkatrészcserék.
Elsősorban ezek azok a dolgok, amelyeket mi, szülők olyan nagy-
ra értékelünk. Ez az, ami lehetővé teszi, hogy a család mihama-
rabb újra saját lábára álljon.
Nagyon örültünk mi is, Klausék is, hogy a kaposvári iskola
meghívta az egész csapatot egy hasonló látogatásra. Hiába, ven-
dégszerető nép a miénk. És abban is biztos vagyok, hogy a berli-
nieknek is lesz mit tanulniuk a magyar pedagógusoktól… Folyta-
tás: ősszel.

Tapasztalatcsere – Summázó videó


2007. június 20, szerda
 zfor

„Mi a benyomásotok az elmúlt három napra visszatekintve?” –


hangzott Klaus kérdése a magyar szakemberekhez. Tanulságos,
sokat mondó és bíztató, amit mondanak. Bíztató, mert mind-
egyik szakember véleményéből kicseng a jobbítás szándéka. Raj-
tunk nem fog múlni, hogy tényleg jobb legyen.
 http://www.youtube.com/watch?v=MCix9OkDlOI

A CI határai – 3. rész
2007. június 21, csütörtök
 zfor

Arról már volt szó, hogy a cochleáris implantátummal milyen


hangmagasságokat és milyen hangerősségeket lehet hallani. Az
eddigiekből kiderülhetett, hogy a cochleáris implantátummal
szinte a teljes, mindennapi élethez szükséges hangterületet lehet
hallani: a halk suttogástól a fülrepesztő puskalövésig, a hajókürt-
től az egércincogásig mindent. Azt azonban mégsem mondhat-

- 265 -
juk, hogy egy cochleáris implantátumot hordó kisgyerek ugyan-
olyan jól hallana, mint jól halló társai.

Hangmagasságok megkülönböztetése
A cochleáris implantátum ugyanis csak gyenge utánzata az em-
beri belső fülnek. Míg az egészséges cochleában 15 000 érzékelő
sejt van, addig a cochleáris implantátumok mindössze 12–22
elektródával rendelkeznek. Ráadásul ezek az elektródák nem
közvetlenül érintkeznek a hallóideggel, hanem egy bizonyos tá-
volságban vannak tőle.
Egy kis hasonlattal talán meg lehet világítani, mit is jelent ez.
Hasonlítsuk az egészséges fület egy zongorához – minden egyes
billentyű egy érzékelő sejtet jelképez. A cochleáris implantátum
ehhez képest olyan, mintha a klaviatúrára 4-5 párnát raknánk, és
ezeket csapkodva próbálnánk meg zenélni. Rögtön bele is fájdul
a feje az embernek, ha megpróbálja elképzelni ezt a „muzsikát”,
nem igaz?
De azért a helyzet nem ilyen vészes, amit az is mutat, hogy az
implantátum használók nagyon jól beszélnek, és elég jól halla-
nak. Ez úgy lehetséges, hogy a cochleáris implantátum az elekt-
ródák csekély számából adódó durva felbontást a „játék sebessé-
gével” ellensúlyozza, meglehetős sikerrel. Visszatérve a
hasonlathoz: ha egy hangot le szeretnénk ütni, ami pont két pár-
na közt félúton fekszik, akkor nem kell mást tennünk, mint a két
szomszédos párnát elég gyorsan felváltva ütögetni. Hmm. Hát,
ha egy szimfóniát nem is, de a boci-bocit talán el lehetne így ját-
szani.
Összefoglalva tehát ez azt jelenti, hogy a cochleáris implantá-
tummal nem lehet olyan pontosan megkülönböztetni a hangma-
gasságokat. Míg egy jó zongorahangoló a félhang ötvened részét
is meg tudja különböztetni, addig egy implantátum használótól
jó eredmény, ha ismerős dalban a félhangot eltalálja.

Hangerősség érzékelése
A hangerősség megkülönböztetése elvileg nem ütközhetne aka-
dályba, hiszen az érzékelt hangerősséget tetszőlegesen befolyá-
solhatjuk a feszültségszint tetszőleges finomságú változtatásával.
A gyakorlat azonban ezen a téren is határt szab az elméletnek. A

- 266 -
mai technológia nem képes tetszőleges finomságú hangerő-
szabályozásra. B beszédprocesszorában például 37 fokozatban
mozog a hangerő, és bár a készülék technikailag ennél sokkal
többet is lehetővé tenne, ő így hall optimálisan.

A cochleáris implantátum és a hallókészülék


Az implantátum adta hallás nem hasonlítható a hallókészülékes
halláshoz. Míg a hallókészülék a megmaradt hallást erősíti fel,
addig a cochleáris implantátum a nem létezőt helyettesíti. A hal-
lókészülékes hallás minősége tehát attól függ, hogy mi az a ma-
radvány, amit fel lehet erősíteni.
Közepes hallásveszteségnél még egyértelműen jobb a hallóké-
szülékes hallás. 70-80-90 dB-s hallásvesztéstől azonban már
nem elég a maradványhallás, itt a cochleáris implantátum ad
jobb eredményt.

Információ kiszűrése zajban


Az emberi hallásnak van még egy nagyon fontos tulajdonsága,
amit a cochleáris implantátum a legtöbb esetben nem, vagy csak
korlátozottan tud megadni: ez pedig a számunkra fontos hang
kiszűrése a háttérzajból. Ez a képességünk valójában nem is a
fülünk, hanem az agyunk képessége. Az agyunk a két fülből
származó információt összeveti, és annak apró különbségeiből
képes az egyes zajforrások elkülönítésére.
A cochleáris implantátumot azonban – ma még – többnyire
csak egy oldalra ültetik be. De még ha két oldalra ültetik is, a két
oldal teljesítménye ritkán van olyan összhangban, hogy az agyat
megfelelő minőségű információval táplálják. Ez a gyakorlatban
azt jelenti, hogy az egy oldalon implantáltak zajos környezetben
alig értik a hangos beszédet, holott hallják. (Parti-hatás.) B sze-
rencsére mindkét oldalon hord implantátumot, és ez sokat javí-
tott a beszédértésén, de zajban azért sokkal gyakrabban vissza-
kérdez.

Irányhallás
Szintén a kétoldali hallással függ össze, hogy meg tudjuk mon-
dani, honnan jön egy hang. Aki jól hall, 2-3 foknyi pontossággal
el szokta találni a hang irányát. Ugyanerre egy egy oldalon

- 267 -
implantált CI-s nem képes. A két oldalon implantáltak azonban
30%-os pontossággal meg tudják állapítani a hang irányát. Ez
ugyan első pillantásra elég pontatlannak tűnik, de a gyakorlatban
mégis sokat segít: ha az implantátum használó a helyesnek vélt
irányba tekint, akkor biztosan a látóterébe kerül a hang forrása.



Összegezve tehát a cochleáris implantátum egy sokkal „dur-


vább felbontású” hallást tesz lehetővé. Ez a durva felbontás
azonban már elegendő ahhoz, hogy agyunk „ki tudja pótolni” a
hiányzó részleteket, így a mindennapi életben a cochleáris im-
plantátumot használó gyerek vagy felnőtt jó esetben alig van hát-
rányban jól halló társaihoz képest.

Cochleáris implantátum gyerekeknek: már


20 éve
2007. június 29, péntek
 zfor

Húsz éve, 1987 júniusában ültettek be először gyereknek


cochleáris implantátumot. Az akkor négy éves Holly McDonell
agyhártyagyulladás miatt vesztette el a hallását. Ma így beszél
szülei döntéséről:
„Abban az időben ez még egy újdonság volt, ezért nagyon
nehezen tudtak dönteni – de mégis ez volt életük legjobb dönté-
se. Az a döntés, amely meghatározta a sorsomat.”
Holly külön segítség nélkül, normál iskolában végezte tanul-
mányait, és nemrégiben fejezte be jogi tanulmányait.
1987-ben hetedikes voltam. 1987-ben még sejtelmem sem
volt arról, hogy mi az a cochleáris implantátum. 1987-ben még
nem tudtam, hogy az egyik fiam siketen fog születni.
1987-ben egy kislányt siketen hoztak haza egy ausztrál kór-
házból. 1987-ben két bátor szülő úgy döntött, hogy belevágnak az
ismeretlenbe, és megpróbálják megadni a lányuknak a hallás le-
hetőségét.
Köszönöm nekik, hogy ilyen bátrak voltak.

- 268 -
Utolsó Kleinkindergruppe
2007. június 26, kedd
 Csili

Elérkeztünk az utolsó felvonáshoz. Utolsó kisgyerekcsoportos


foglalkozás, utolsó hallásteszt, utolsó látogatás L volt ovijában,
utolsó munkanapom az Unicefnél…
Ilyenkor akaratlanul is elemzek és értékelek, vajon megérte-e
az itt töltött 4,5 év? Igen és igen: rengeteg újdonsággal és más
szemléletmóddal lettünk gazdagabbak. Az is kifejezetten jó érzés,
hogy erre az utolsó foglalkozásra csak miattunk jöttek el a hallás-
centrum-s baráti családok.
Körénekkel kezdtünk, amelyben minden gyerkőc neve szere-
pelt. A következő éneknél a kör közepén álló gyerek kezében van
a gyűrű, amit nagy titokban át kell adni valaki másnak az utolsó
strófa elénekléséig, utána pedig megkeressük az új gyűrűtulajdo-
nost.
Kezdtek vadulni a picik, jött tehát egy mozgós játék. Zenére
mindenki rohangált a karikák között, mellett, alatt – kinek hol
sikerült – a zene lekapcsolásakor minden gyerek keresett gyor-
san egy karikát magának.
Új játékot tanultunk: mindenki húzott csukott szemmel a ko-
sárból egy ajándékot, és becsomagolta. Visszatették a kosárba,
majd L kiszámolta, hogy ki húzhat a becsomagolt ajándékok kö-
zül, amit ez alkalommal meg is lehetett tartani/enni.
Levezetésképpen körbeálltuk a tarka leplet, lebegtettük, kö-
röztünk vele danolászva, és háromra a gyerekek alábújtak.
Az elköszönő dal után érzékeny búcsút vettünk. Szép volt, jó
volt veletek!

Freedom
2007. június 27, szerda
 zfor

B azon szerencsés CI használók közé tartozik, akik két oldalon


implantáltak. A régi füli, azaz a bal oldal egy EsPrit processzor,
az új pedig egy Freedom. Azt tudtuk, hogy a Freedom egy újabb,

- 269 -
modernebb gép, csekélyebb fogyasztással és nagyobb viselési
komforttal.
De van egy ennél sokkal drámaibb különbség is: a hallásél-
mény. Ma Szilvia felnyitotta a szemünket.
A dolog egy egészen szokásos hallásvizsgálattal kezdődött,
egészen szokásos eredménnyel. Január óta nem sokat változott B
hallásgörbéje: a régi fülivel 30–35 dB-től, a Freedommal pedig
25–30 dB-től hall.
Már-már elégedetten haza is jöttek volna Cs-ék, amikor Szil-
via sóhajtva kijelentette, hogy ő úgy szeretné, ha B a bal oldalra is
kapna egy Freedom processzort. És hogy van-e Cs-nek ideje és
kedve elvégezni egy próbát.
Cs-nek ideje és kedve is volt. B kapott egy Freedomot, Szilvia
rádobta az EsPrit programját, és újból letesztelték B hallását. Cs
alig akart hinni saját fülének: ő maga alig hallotta azokat a halk,
susogó hangokat, de B vidáman pakolászta a labdákat a dobo-
zokba, egyértelműen jelezve, hogy mennyire jól hall. Leírni is alig
merem: B a Freedommal 20 dB-lel jobban hall, mint a régi pro-
cesszorral (amivel egyébként szintén elégedettek vagyunk). A
hallásküszöbe 15–18 dB között van, ami a normális hallás kate-
góriája.
Egy ilyen eredmény persze elindítja a bogarat az ember fejé-
ben. 15 dB azt jelentené, hogy a legzajosabb osztályteremben is
értené a tanárnőt. 15 dB azt jelentené, hogy messziről is meghal-
laná, ha az utcán utána kiáltunk. 15 dB azt jelentené, hogy igazán
jól hall.
Ezek után persze Freedomot akarunk neki mindkét oldalra.
Hogy hogyan oldjuk meg, még nem tudom, de lesz neki. Ez biz-
tos.

Skócia tejben úszik


2007. június 30, szombat
 zfor

– Anya, a tejcsiben vannak icipici Skóciák.


– ???
– Sok-sok icipici Skócia.

- 270 -
– És mit csinálnak azok a Skóciák a tejcsidben?
– Megisszuk a tejcsit, és a Skócia mondja a csontnak, hogy nő-
jön.
Na, erre leesett a 10 fillér!!!
– B, az nem Skócia, hanem kalcium!

Örökre ott marad?


2007. július 03, kedd
 zfor

Levél landolt:
„Tőlem mindig azt kérdezik, hogy meddig jó az implantá-
tum? Örökre ott marad, vagy egyszer majd újra kell műteni B-
t? És mi van, ha növekszik a kis feje? Erről is írj már légyszi,
mert nem tudok válaszolni a kérdésekre!”
Meddig jó az implantátum? Minden bizonnyal egy emberéle-
ten keresztül. Az első implantátumok a nyolcvanas évek elején
kerültek beültetésre, és még most, 25 év múltán is probléma-
mentesen működnek.
Újra kell műteni? Csak két esetben: ha az implantátum egy
súlyos baleset miatt eltörik, vagy ha annyival jobb az új technoló-
gia, hogy megéri vállalni a műtéti kockázatot. Az, hogy egy
cochleáris implantátum eltörjön, nagyon valószínűtlen: az im-
plantátum lágy szilikonba ágyazott dupla titánium házban van,
ami gyakorlatilag ütésállóbb, mint a koponya maga. Az az új
technológia pedig, ami lényegesen jobb lenne, mint a cochleáris
implantátum, leghamarabb 15-20 éven belül várható.
Mi van, ha növekszik a fej? Szerencsére semmi! A csiga, ami-
ben az implantátum elektródája van, már születésünkkor akkora,
mint felnőttként. A koponya viszont növekszik: az implantátum
egyre távolabb kerül a csigától az évek során, és ha erre nem
figyeltek volna a mérnökök, akkor bizony kicsúszna az elektróda
a csigából. De szerencsére figyeltek rá – az elekróda egy kis hur-
kot vet, mielőtt a csigát elérné, ez fedezi a növekedés során fellé-
pő igényt.

- 271 -
Tapasztalatcsere – Erzsi összefoglalója
2007. július 07, szombat
 zfor

Erzsinek – ha még nem mondtuk volna – nagy része van abban,


hogy összejött a magyar szakemberek berlini tapasztalatcsere út-
ja. Ezért is örültünk annyira, hogy megírta nekünk, hogyan is lát-
ja az utat pár hét távlatából. Íme:
„A berlini út margójára
23 évvel ezelőtt, amikor pályámat kezdtem, volt egy vissza-
térő álmom. Azt álmodtam, hogy tanítványaim jól hallanak s
beszélgetnek velem. Amikor felébredtem mindig szembesülni
kellett a valósággal, hogy súlyos hallássérültek, akik számára
nagyon nehéz a hangos beszéddel történő kommunikáció. Az
álmok elmaradtak, de megmaradt az érzés, hogy a hallássérült
gyermekek számára is a halláshoz jutás jelentheti megoldást,
hogy kiszabaduljanak a kommunikációs elzártságból.
1998 karácsonya előtt egyik tanítványom édesanyjától sür-
gető telefont kaptam, hogy írjak gyorsan pedagógiai véleményt
G-ről, mert cochleáris implantációs műtétre készülnek. Nem,
nem, nem azt gondoltam, hogy az álom valóra vált, itt a nagy
pillanat! Kétségbeestem mi lesz ebből, ennek aztán semmi ér-
telme! Ha módomban állt volna, biztosan lebeszélem a szülőket
a műtétről, de az események nagyon gyorsan pörögtek, nem
találkoztunk a műtét előtt. Szerencsére!
G hall, beszél, sikeresen végzi az általános iskolát. És én hiá-
ba foglalkozom talán már a tízedik cochleáris implantált gyer-
mekkel, a hallás megtanulását minden alkalommal csodaként
élem meg.
Többet azonban nem akartam abba a hibába esni, hogy nem
rendelkezem elég információval. Minden információt igyekszem
megszerezni, ami a cochleáris implantátummal kapcsolatos.
Így találtam rá az interneten egy siket kisfiú blogjára, s kerül-
tem kapcsolatba a szülőkkel. A sors furcsa véletlene, hogy az
édesanya szülővárosa s az én munkahelyem ugyanaz a város,
Kaposvár. 2006 nyarán személyesen is találkoztunk, ekkor ve-
tették fel a szülők, hogy tapasztalatcserét szerveznének a berlini
halláscentrum központba magyarországi szakemberek számá-

- 272 -
ra. Nagyon örültünk a lehetőségnek. 2007 tavaszán összeállt az
orvosokból, szurdopedagógusokból, fizikusból álló 12 fős csapa-
tunk.
2007 júniusában jött létre a találkozó. Nagy izgalommal
vártuk a személyes találkozást s nem csalódtunk. A kollégák
igen tartalmas programot állítottak össze számunkra. Az épü-
letegyüttes bemutatása során lenyűgözött bennünket a jól szer-
vezettség, a szülők és gyerekek igényeinek maximális kiszolgá-
lása. Nekem különösen a szociális munkás jelenléte tetszett, erre
Magyarországon is nagy szükség lenne. Rendkívül jól felszerel-
tek, a gyermek hallásvizsgálatok lebonyolításához kialakítot-
tak, a hallásvizsgáló helyiségek. Aztán átléptünk a „bűvös” aj-
tón, s végre megérkeztünk a cochlea implatált gyermekeket
ellátó részlegbe. A berendezés, a színek, a falon lévő képek
mind–mind nyugalmat, kiegyensúlyozottságot sugároztak, s ez
a nyugalom, kiegyensúlyozottság volt a jellemző az ott dolgozó
munkatársakra is. Ez valamennyiünkre nagy hatást gyakorolt,
meg is fogadtuk magunkban, hogy ezt a munkastílust mi is át-
vesszük.
Sorra érkeztek az implantátum használó gyerekek, akiknek
állították a készülékét, s közben türelmesen válaszolgattak a
szülők kérdéseire. Az állításon mindig ketten dolgoztak együtt,
amit nagyon jónak tartok, így megfelelő figyelem jut szülőre,
gyermekre egyaránt. Bekukkanthattunk foglalkozásokra is.
Úgy tapasztaltuk, hogy egységes elveket vallunk a német kollé-
gákkal. Valamennyien a természetes beszédfejlődést tekintjük a
kiindulási pontnak, s ezt követjük a fejlesztés során.
Minden nap közös beszélgetéssel zártuk a napot. Ha kicsit
már fáradtak voltunk, a felvetett problémák mindig felvilla-
nyozták a társaságot. Újra és újra összevetettük a német és a
magyar ellátórendszer sajátosságait. A német kollégák türel-
mesen feleltek kérdéseinkre, mi pedig igyekeztünk a tanácsaikat
hazai viszonyokra átültetni. Különleges alkalom volt, amikor az
egyik beszélgetésen a szülői szervezet két tagja is jelen volt. A
szülők több év eltelte után is fájdalommal idézték fel azt a pilla-
natot, amikor szembesülniük kellett gyermekük hallássérülésé-
vel. A cochleáris implantáció segítségével gyermekeik megta-
nultak beszélni, a többi gyermekkel együtt élik

- 273 -
mindennapjaikat, társaik egyenrangú félként kezelik őket. A
szülők fontosnak tartják, hogy gyermekeik érdekében, ha szük-
séges közösen lépjenek fel. Eredményesen harcoltak azért, hogy
a központ jelenlegi formájában maradjon fenn.
Számomra, mint szurdopedagógus számára, az volt az út
legfontosabb tapasztalata, hogy a jól beállított beszédprocesz-
szor elengedhetetlen az eredményes hallás– és beszédfejlesztés-
hez. A beállítást igen eredményesen végzik azok a pedagógusok,
akik rendszeresen foglalkoznak a cochlea implantált gyermek-
kel. A magyar gyakorlatból ez egy hiányzó láncszem. A berlini
tapasztalatok még inkább megerősítette, hogy nekünk is ebben
az irányban kell haladni.
Köszönjük a német kollégáknak, hogy fogadtak bennünket,
átadták tapasztalataikat, s kérdéseikre is türelmesen válaszol-
gattak.
De miért is voltak a hosszú bevezető gondolatok? Mert a pe-
dagógus tájékozatlansága, információ hiánya miatt egyetlen
hallássérült kisgyermek sem eshet el a cochleáris implantáció
nyújtotta nagyszerű lehetőségektől. Valamennyiünknek, akik
Berlinben jártunk, akik a cochleáris implantátum csodáját
megéltük, kötelességünk ezt minél több szakembernek, szülőnek
elmondani.
Nagyné Heidenwolf Erzsébet
szurdopedagógus”

Auf Wiedersehen Szilvia!


2007. július 12, csütörtök
 Csili

Na, ez is megvolt: könnyes búcsú a halláscentrumban. Tegnap


felvonultunk testületileg, hiszen L-nek is elkezdődött végre a
nyári szünet. Játszottunk egy nagyot, címeket, telefonszámokat
és ajándékokat cseréltünk, és búcsúzáskor biztosítottuk egymást
az újratalálkozásról. Szerencsére ez tényleg nem üres ígéret, hi-
szen a kaposváriak meghívták a halláscentrum csapatát maguk-
hoz, és mi is biztos jövünk még Berlinbe.

- 274 -
Ovi és útlevél
2007. július 13, péntek
 Csili

Akik alaposan ismernek bennünket, lehet, hogy már kezdték hi-


ányolni az útleveles történeteinket. Akik kevésbé járatosak e té-
ren, most ízelítőt kaphatnak az ügyintézős ügyetlenségeinkből.
Négy és fél évvel ezelőtt történt, hogy a költöztetők alaposan ösz-
szepakolták a budapesti lakásunkat, és elfuvarozták Berlinbe,
ahol Z már várta őket. Két nappal később még Budapesten B-vel
a pocakomban és L-el a kezemben hirtelen eszembe ötlött, hogy
vajon az útleveleink is a Berlinben lévő kartondobozokban rejle-
nek-e? A gyanúm pár telefon és pár doboz átkutatása után beiga-
zolódott, így Z szépen autóba ült az útleveleinkkel együtt, hogy
kifuvarozza kis családját Berlinbe.
Hát így kezdtük az itteni karrierünket, és az évek alatt sem si-
került meghazudtolni magunkat. Egyszer a schönefeldi reptéren
vette észre a pultos hölgy, hogy B útlevele lejárt, de B olyan csá-
bosan vigyorgott rá, hogy hazaengedett bennünket nyaralni.
Máskor a lengyel határon a négyből csak három útlevelet tud-
tunk felmutatni, és versenyfutásban az idővel próbáltuk elintézni
a fényképpel együtt az ideiglenes átlépőt.
Ma szépen elvittem B-t az oviba, utolsó napjára, majd két
órával később már mentem is érte, mert hogy-hogy nem, lejárt az
útlevele. Gabi szóhoz sem jutott a meglepetéstől, Netti (a másik
óvónéni) két csüsz között megígértette velünk, hogy délután visz-
szamegyünk az oviba. Tiszta szerencse, hogy a konzul asszony
rendes és gyorsan engedélyeztetett nekünk egy ideiglenes útleve-
let, és hogy még belefértünk a délig tartó nyitva tartásba.
Délután viszont B és L bepótolták a napi játék adagjukat a
csoportban. B-t egyáltalán nem zavarta, hogy a szemünk sarká-
ból figyeltük őket. Lelkesen magyarázta a saját kis németségével,
hogy elrepül Budapestre, és nem jön vissza többet az oviba. Ezt
még egy telefonnak használt építőkockával is nyomatékosította a
kis barátoknak. Nem hatódott meg akkor sem, amikor Gabi a ke-
zébe nyomott egy világtérképet, amit ő olyan szívesen nézegetett
a csoportszoba falán. Egyből kitalálta, hogy ezt majd a magyar

- 275 -
oviba is elviszi, és megmutatja a magyar ovisoknak, hogy hol is
élt ő élete első négy évében.

Útra kész
2007. július 15, vasárnap
 zfor

Koffer degeszre tömve, kulacsban víz, dobozban uzsi, a kis háti-


zsákokban plüssállatok. Még egy utolsót ebédelünk, utána viszlát
Berlin, szervusz Magyarország.
Már várnak ránk: négy nagyszülő, egy tesó, egy kismacska,
egy új otthon, sok barát, túró rudi és paprikás csirke.
Már várjuk.

- 276 -
Itthon vagyunk

Melyben B és családja hazaköltözik Ma-


gyarországra. Új óvoda, új iskola, új mun-
kahelyek és sok régi ismerős, barát és csa-
ládtag fogadja őket.

Welcome home
2007. július 16, hétfő
 Csili

– Papus, Mamus, hazaköltöztünk Budapestre!


Ezzel fogadta B a sármelléki repülőtéren a vigyorgó nagyszü-
lőket. Majd úti beszámolót tartott:
– Kutyaorrú, kidugós nyelvű repcsivel utaztunk, hihi, nagyon
mókás volt! Be voltak tojva a lányok a repülőn és sikítoztak!
Csirkepörkölt-nokedli vacsorakor azért kiderült, hogy nem
örökre gondolta a kiskoma a hazaköltözést:
– Csak egyet alszunk Kaposváron és visszaköltözünk Berlinbe.
Gyorsan tisztáztuk a pillanatnyi félreértést, amit B persze tu-
dott hátul a kis agyacskájában, csak éppen elhinni nem tudja
még. Ezt teljesen megértem, mert én is így érzem. Eddig pont
úgy fest a kép, mint mondjuk tavaly vagy két éve, amikor hazare-
pültünk nyári szünetre. Szerdán tisztulni fog a fejem, amikor
megérkezik a kamion a cuccainkkal és kipakoljuk. De igazából
szeptembertől kezdődik a kemény élet, amikor elkezdünk itthon
dolgozni, L megy a suliba, B pedig a „magyar oviba”.

- 277 -
Taposvár
2007. július 17, kedd
 Csili

Megszámoltuk Kaposvár szökőkútjait, pancsoltunk a tavaly nyílt,


de általunk csak tegnap felfedezett, felújított strandon és nyitot-
tunk pékséget és éttermet a Micimackós játszótér homokozójá-
ban.
Az étteremben a szokás szerint L a szakács, B a pincér, én pe-
dig rendelek. A tegnapi menü narancsos pizza citromos sörrel,
desszertnek két málnás-marcipános muffin. A szakács konyhájá-
ból hiányzó alapanyagokat a pincér mindig elővarázsolja a táská-
jából. A végelszámolásnál euróban kellett fizetnem, borravalót
nem fogadtak el.

Tóték
2007. július 18, szerda
 Keresztanyu

Az egyik kedvenc filmem. Brilliáns! Merthogy a dobozolás lélek-


emelő – dörmögi orrhangon az őrnagy.
Hát tegnap lélekemeltünk eleget. Meg dobozt is. Éppen szá-
zat, merthogy ennyibe fért bele a háztartás. Ki gondolná, hogy
száz dobozba belefér 5 év, 4 ember, 1 nagyváros emléke és egy
másik nagyváros reménysége.
Dobozoltunk, de Tótékkal ellentétben széthajtogattuk a dobo-
zokat, termeltünk több tonnányi papír szemetet (még a zacskós
levesek is be voltak csomagolva), teljesen rendszertelenül dobál-
tuk be a CD-ket, DVD-ket, könyveket (Tesó, ezért tervezzetek
egy-két unalmas téli estére pakolászást ), de amikor otthagytam a
kissé viharvert Szipapát, Katimamát és Csilit, akkor már mintha
több látszott volna a lakásból, mint amennyit eltakart a maradék
doboz és bőrönd.
A kitartó társaság ma folytatja a küzdelmet a ruhákkal, cipők-
kel, műszaki berendezésekkel és a nem kevés játékkal. De jó lesz
ez! Érzem, hogy a gyerekek imádni fogják és én is, mert csak pár
percet kell utaznom, hogy láthassam az én kis unokaöcséimet!

- 278 -
Úszik (?)
2007. július 25, szerda
 zfor

Bocs, hogy olyan lassan csordogálnak a hírek B-ről, de én éppen


Berlinben vagyok még, Cs és a gyerekek pedig egy messzi-messzi
kis országban elvágva a nettől. De azért telefonjuk van, úgyhogy
továbbítom a híreket.
Ezen a héten B Szentesen van, és úszni tanul. Első hallásra
nem egy nagy kaland, négy éves gyerek úszni tanul – na és akkor
mi van? Hát az van, hogy úszás közben le kell venni a füliket, te-
hát semmit sem hall az oktató instrukcióiból.
Ebből adódik, hogy egy implantátum használó gyereket egy
picit másként kell úszni tanítani. Legjobb, ha a következőkre
figyelünk:
Mindenképpen kis csoportban tanuljon. Így tudja kuksolni,
hogy mit csinál a többi gyerek, de az oktatónak is marad ideje,
hogy kiemelten foglalkozzon a gyerekünkkel.
Az oktatás előtt el kell neki magyarázni, hogy mi fog történni.
Meg kell mutatni a kulcsmozdulatokat, el kell mondani, hogy mit
várunk el tőle.
Hasznos, ha időnként pici szünetet tartunk, és csak a tappan-
csot a fejére téve megdicsérjük és elmondjuk, hogy mit csináljon.
A tappancs maga minden gyártó processzoránál cseppálló, úgy-
hogy ehhez a mutatványhoz nem kell kimászni a gyereknek a
vízből.
Persze nem minden úszásoktató hajlandó rá, hogy ilyen extra
köröket csináljon, de a szentesiek igen Annak ellenére, hogy az
első nap meglepetésként érte, hogy B siket, szívesen vállalkozott
a feladatra. Hétfőn még kicsit döcögősen, kedden viszont annál
flottabbul ment a dolog. Cs ott ül a parton, és ha kell, segít a
kommunikációban.
És hogy egy kicsit B-ről is szó legyen: nagyon szorgosan gya-
korolja az úszást. Már le tud merülni és felhoz a medence aljáról
dolgokat. A vízen siklást még gyakorolnia kell – L-lel egy cso-
portban vannak, úgyhogy le tudja utánozni a bátyját, aki viszont

- 279 -
nagyon profin veszi az akadályt. Szerintem péntekre már nem is
kisfiúkat, hanem két kisbékát fogunk hazavinni

Kisbéka
2007. július 27, péntek
 Csili

Szentest méltán nevezik az odavalósiak Magyarország sportvá-


rosának, mert a Kurca-Tisza partján nemcsak úszni lehet minden
mennyiségben, hanem teniszezni, lovagolni, vízilabdázni, búvár-
kodni, nem is beszélve a többiről, amit öt nap alatt nem fedez-
tünk fel.
A mindenféle medencével felszerelt, gyönyörű környezetben
fekvő strandfürdőn próbálkozott az én két kisbékám is az úszás-
sal. L-lel nem volt gond, a maga 7 évével és a suliban felszedett
fegyelmezettségével gyorsan sajátította el a mellúszáshoz szüksé-
ges fogásokat, lényegében mára majdnem egyedül tempózott a
medencében.
B kicsit problémásabb esetnek bizonyult, merthogy nem hall-
ja a medencében elhangzó instrukciókat. Brigi néni nagy igyeke-
zettel már a második napra kifejlesztett egy jelnyelvet B-vel, az ő
kettőjük közös nyelvét, ami annyira jól bevált, hogy ma, az ötödik
edzésen már nem is kellett a medence szélén feltennem a fülit. A
taktikája abból állt, hogy először L-t tanította meg az új trükkök-
re, közben B-nek mutatta, hogy figyeljen. Sokszor ölébe vette B-t,
és együtt tempóztak. A fülit csak akkor használtuk, amikor már a
sokadik próbálkozásra sem értette meg B az utasítást. B lassab-
ban haladt mint L és a vele egykorúak, de bebizonyosodott, hogy
türelemmel, találékonysággal és az óra eleji (fülis) magyaráza-
tokkal működik az implantátum használók úszásoktatása is. B
lényegében megtanult búvárkodni, siklani, és elsajátította a
mellúszáshoz szükséges lábtempót, kartempót és levegővételt kü-
lön-külön. Még egy hét kellene, és tudna úszni. Folyt. köv. Szen-
tes jövőre!

- 280 -
Családegyesítés
2007. július 31, kedd
 zfor

Végre, végre! Újra itthon.


Öt évet töltöttünk Németországban. Szép volt, jó volt, de elég
is volt. Különösen hálás vagyok a sorsnak azért, hogy B születé-
sét, siketségének felfedezését, majd hallásának visszanyerését
egy ilyen nagylelkű és nagyvonalú országban élhettük át. Egészen
biztos vagyok benne, hogy B ma akkor is hallana, ha mindez Ma-
gyarországon történik velünk, de abban is biztos vagyok, hogy
sokkal többet kellett volna küzdenünk ugyanezért az eredmé-
nyért.



Még soha nem volt ilyen jó érzés begurulni édesapám ker-


tecskéjéhez. Két kislegény ugrált vigyorogva a kerítés mögött, és
még az autóban ülve is le tudtam olvasni a szájukról, hogy mit
kiabálnak: „Apa, Apa!” Mögöttük Cs, apám és anyám jött – mind
mosolyogva. Jó dolog hazajönni.

Az Egyesület
2007. augusztus 04, szombat
 zfor

Már dédelgetjük egy ideje az ötletét. Mert egyre többen vagyunk,


mert többet, jobbat szeretnénk a gyermekeinknek, mert kell egy
csapat. Lassan itt az ideje, hogy megalakítsuk a Magyar
Cochleáris Implantáltak Egyesületét.
Nagy terveink vannak, amihez sok segítségre van szükségünk.
Ezért került most B blogjára ez a bejegyzés – bocsánatot kérek
azoktól, akik inkább B-ről szeretnek olvasgatni; egyúttal tovább-
olvasásra kérem azokat, akik úgy érzik, hogy fontos dolog siket
gyerekeken és felnőtteken segíteni.

Kinek a micsodája ez az egyesület?


Ma Magyarországon évente kb. 100-200 kisbaba születik súlyos
nagyothallással vagy teljesen siketen. Évente százon felül van

- 281 -
azon felnőttek száma, akik elvesztik a hallásukat. Számukra az
egyik lehetséges választás a cochleáris implantáció, amely a leg-
több esetben lehetővé teszi, hogy az érintett a halló közösségben
is jól boldoguljon.
Bár a cochleáris implantálás hazánkban is több, mint egy év-
tizedes múltra tekint vissza, az implantáltak száma pedig több
száz, ezidáig senki sem vállalta fel ennek az egyre növekvő cso-
portnak a képviseletét. Szeretnénk ezt a hézagot kitölteni.
De nem csak implantáltakat várunk: szeretnénk felvenni a
kapcsolatot minden orvossal, pedagógussal, hivatalos szervvel és
üzleti vállalkozással, aki fontosnak tartja, hogy a cochleáris
implantáltak egy európai színvonalú, vagy akár annál jobb ellá-
tást kapjanak.

Mit szeretnénk?
Azt szeretnénk, ha…
…minden kisbabáról kiderülne hat hetes korára, hogy jól
hall-e.
…minden érintett gyors, pontos és szakszerű információt
kapna a cochleáris implantátumról.
…ha a siketen született gyerekek másfél éves koruk körül
kapnának implantátumot, amennyiben szüleik úgy döntenek.
…a cochleáris implantáltak ellátása zökkenőmentesen
zajlana.
…lenne egy olyan intézmény, ami célzottan csak velünk fog-
lalkozik.
Röviden: szeretnénk eredményesen fellépni a cochleáris
implantáltak érdekében.
Nagyon szívünkön viseljük a siketen született gyerekek ügyét.
Ha egy kisbabáról már a szülészeten kiderül, hogy siket, és szülei
kellő támogatást kapnak, akkor a kisgyerek a cochleáris implan-
tátum segítségével jól halló társaival együtt kezdheti az iskolát –
egyenrangúan és pajtásaival egy közösségben.
A hallásukat elvesztő felnőttek problémái egészen más jelle-
gűek. Úgy érezzük, hogy ma ők az operáció után magukra ma-
radnak – ezen segíteni kell.

- 282 -
Így segíthetsz
Minden segítségre szükségünk van! A tiédre is! Jelentkezz, vá-
runk!

Végre otthon
2007. augusztus 20, hétfő
 Csili

Nagy volt a csönd múlt héten a lakásban, már régen rádióztam


ennyit. Ha itthon vannak a gyerekek, esélyem sincs a folyamatos
szövegelés és aktion mellett bekapcsolni a rádiót. Most azonban
lepasszoltuk őket Mamus és Papus legnagyobb örömére, hogy
egy hét alatt élhető lakást tudjunk a dobozkupacokból varázsolni.
Tegnap eljött végre a nagy nap, amikor félúton, a Balatonon
összeszedtük a két dumagépet. És azóta ez és ehhez hasonló szól
otthon:
– L: Én tudom, mi akar lenni az Anna nagykorában! Búvár! És
kitaláljátok, én mi leszek?
– Cs: Van egy sejtésem…
– L: Egy nagyon híres vonatmérnök.
– B: Én pedig egy helyettesítő híres vonatmérnök leszek!

B felolvas
2007. augusztus 27, hétfő
 zfor

Igen, élünk, sőt: virulunk! B meg éppenséggel mindnyájunk kö-


zül a legjobban van: L-lel ellentétben nem hiányolja régi berlini
otthonunk és velünk ellentétben nem aggódik az előttünk álló
kihívások miatt.
Egyébként mindkét gyerek nagyon élvezi a nyár utolsó napja-
it: rengeteget játszanak együtt, nagyokat bújócskáznak a félig
összeszerelt bútorok és költözős dobozok közt, vagy éppen mesét
olvasnak egymásnak.

- 283 -
Ovi élesben
2007. szeptember 03, hétfő
 Csili

Múlt héten kétszer beszagoltunk a takarék lángon üzemelő oviba,


csak délelőttre. Nem is B 2 óvónénije volt ott, hanem a nagycso-
portosoké, és összevont csoportot alakítottak az odajáró négy
csoportnyi gyerekből, de így is megérte. A második nap B már
talált magának egy kis barátot, Zsoltit, akivel együtt krétáztak az
udvaron, mikor mentem érte. Kár, hogy Zsolti nagycsoportos, de
nem féltem az én kicsi B-met, biztos talál magának ma a saját
csoportjában új barátot.
Ma az egész család élesben kezd, ki a suliban, ki az oviban,
szülők a munkahelyen, Mamus pedig Budapest számára ismeret-
len utcáin a gyerek-összeszedésben (mindezt gyalog!). Nem is
kicsit izgulunk, és nem is tudom, kiért izgulok jobban…

Egyesültünk
2007. szeptember 04, kedd
 Csili

Megszületett a MACIE, azaz a Magyar Cochleáris Implantáltak


Egyesülete! Elkészült a hétvégén a jegyzőkönyv, alapító okirat és
minden, aminek kellett sok lelkes szülővel és pedagógussal és a
távolból támogatókkal.
Még rengeteg munka vár ránk, legelőször is a MACIE beje-
gyeztetése, majd kezdődhet a tagtoborzás. Ezúton is köszi min-
denkinek a támogatást, a részvételt, és folytatjuk együtt!

Tanuljuk Budapestet
2007. szeptember 11, kedd
 Csili

– Anya, ez a Márványosi híd?


– Ha átmegyünk Pestről a Budán, akkor Dunára érkezünk.
– Úgy mentünk az oviból a suniba, hogy enőször fe'szántunk a
14-es buszra és e'mentünk vene a Gépész uccáig, és ott átszán-
tunk a 141-es buszra és még sétántunk a suniig.
– Itt megy a vinág legnagyobb vinnamosa!

- 284 -
– Ez itt a vinág legmagasabb hegye! (Ürömön a Róka-hegy…)

Az oviról
2007. szeptember 13, csütörtök
 Csili

Nem meglepő módon B hamar megszerettette magát az


óvónénikkel. Rögtön az első nap, amikor a körbeültetett gyere-
keknek feltette Nóra néni az ilyenkor aktuális kérdést, hogy mi-
vel is töltötték a nyári szünetet, B volt az első, aki magasba lendí-
tette a kis kezét, és már mesélt is megállás nélkül a
fantáziavárosáról, és egy helikopterről, amit közelről látott fel-
szállni.
Tegnapra lerottyant B, semmi komoly, csak a közösségben
szokásos köhögést és náthát produkálja, de a tegnapi szülői érte-
kezletet azzal nyitotta Márta néni, hogy mennyire hiányzik B a
csoportból.
Majd következett a panaszáradat: az ovinak nincs pénze
semmire, a szülők legyenek szívesek, ha módjukban áll, támo-
gatni gyermekük intézményét festékkel, gyurmával, lekvárral,
befőttel, savanyú uborkával, papírral, zsebkendővel, szappannal,
mesekönyvvel, játékokkal és ezen kívül is bármit nyugodtan be-
vihetünk, mert mindennek örülnek.
Szomorú dolog, hogy az ovinak mindennapos anyagi gondjai
vannak, ami már a gyerekek fejlesztését hátráltatja (mert ha hiá-
nyoznak pl. a mesekönyvek, miből olvasnak?). De még szomo-
rúbbnak tartom, ha az óvónők (és a vezetőség) annyira sem krea-
tívak, hogy apró ötletekkel, minimális finanszírozással
megpróbáljanak dekorációt és alapfelszerelést varázsolni a szo-
bába. Mondjuk lehetne a gyerekekkel együtt papírból évszaknak
megfelelő díszeket kivágni, hajtogatni, ezeket fellógatni az öltö-
zőben és a csoportteremben. Vagy el lehetne menni sétálni, köz-
ben lehullott őszi terméseket, leveleket gyűjteni, ezt tovább fel-
dolgozni. Vagy ha minden évben csak minden második gyerek az
ovinak ajándékoz egy könyvet, akkor is évente 10 könyvvel gya-
rapodik a meseállomány. Vagy, vagy, vagy…
Elmondtam az ötleteimet is (majd meglátjuk mennyi realizá-
lódik belőlük), és persze B és kis pajtásai érdekében be fogom

- 285 -
hordani a kamra elfekvő készleteit is. Jó lenne, ha a következő
tanévnyitó szülőin már az óvónők kirándulós ötleteit hallgat-
nám…

Magyar Szilvi néni


2007. szeptember 17, hétfő
 Csili

Pénteken jártunk Fazekas Andinál, alias magyar Szilvi néninél az


első itthoni korai fejlesztésünkön. Andi egy Kisvakondos könyvet
ajánlott B-nek, aki ismerte a sztorit, így gyorsan megegyeztek
abban, hogy ő mesél Andinak.
Rövidre fogva a szót, Andi teljesen kiájult B szókincsétől, aki
az orrmandula-gyulladástól kezdve a kamillavirágig minden
szakszót ismert, egyedül a tevekaravánnal tudott neki Andi újat
mondani. A k és l hangokkal kapcsolatban megegyeztünk abban,
hogy B-nek van még ideje 5 éves koráig ezeket a hangokat csi-
szolni, és ha akkor sem mennek, akkor keresünk logopédust.
Októberben a bizottsági meghallgatás után még egyszer meg-
látogatjuk újdonsült szurdopedagógusunkat, hogy a Kisvakond
mint orvosnak biztosak legyünk a végében, és lehet, hogy az lesz
az utolsó szeánszunk, mert Andi szerint felesleges nekünk ilyen
sokat utazni 1-1 ismeretlen szó kedvéért.

Buszon
2007. szeptember 21, péntek
 Csili

B imád buszozni. Szerencsére, mert a nagymamák minden reggel


és délután busszal viszik oviba és az oviból az iskoláig, majd ha-
za.
Ezeken az útvonalakon kicsi buszok járnak kevés utassal. B
keres magának egy helyet, vigyorogva leül, és figyeli az utat:
– Itt van a patika, itt lehet gyógyszert venni.
– Az van írva a táblára, hogy STOP. Sofőr bácsi, állj!
– Azt mondta be a néni, hogy Őrmező következik, át lehet száll-
ni!
– Ma 250-es busszal akartam utazni, de csak a 41-es jött.

- 286 -
Miért jó haza költözni?
2007. szeptember 24, hétfő
 Csili

Hétvégén beszélgettünk egy jó komolyat a vacsoraasztalnál B


kezdeményezésére:
– B: Örülök, hogy haza költöztünk már végre Berlinből Ma-
gyarországra!
– Cs: És miért?
– B: Hát mer’ Berlinben nem értettem jobban, hogy mit beszél-
getnek a német óvodámban és itt meg értem.
– L: Nekem mindkettő jó!
– B: A Lukas meg a Lukas anyukája meg a Lukas apukája né-
metül beszélnek otthon, amikor ovi után hazamennek.
– Cs: Igen, és a Lisaék is, Alináék is.
– B: De ti magyarul beszéltetek otthon, amikor Berlinben lak-
tunk.
– Cs: Igen, mert mi magyarok vagyunk.
– B: Igen, mert ti Budapestről költöztetek Németországba,
amikor a L még csak 2,5 éves kisfiú volt.

Mi a rendszámod?
2007. október 01, hétfő
 Keresztanyu

Tegnap látogatást tettem a családnál. Még be sem léptem mind-


két lábammal a lakásba, B már rohant és közben kiabálta a kér-
dést: Ancsi, mi a rendszámod? Én meg bambán mondtam neki,
merthogy nem értettem miért is olyan fontos ez… De B le is akar-
ta írni. Erre vettem egy cetlit és elkezdtem írni a betűket, de B
további kritériumot állított. Nem olyan kis papírra írjuk, hanem
egy nagy lapra. Erre bevonultunk a gyerekszobába, ahol felírta –
ő, a saját kis kacska betűivel a rendszámomat. Aztán lerajzolta
az autót (persze belerajzolt engem is a kormány mögé) és az utat
is lerajzolta, hogy hogyan kell eljutnom B-hoz. Középre pedig
rajzolt egy óriási csokitortát eperrel és tejszínhabbal és a torta
tetejére rárajzolta a számokat is. Aztán rám nézett és a kék mo-
solygó szemeivel az én szemembe mondta, hogy: Ancsi, majd ha
jössz hozzánk szerdán, akkor ilyen tortád lesz a szülinapodon és

- 287 -
ezen az úton kell hozzánk jönni az autóddal. (Ekkor összeállt a
kép bennem, ami B fejében már rég teljes volt, csak a felnőtt nem
érti ezeket az egyszerű összefüggéseket.) Közben Cs is betoppant
és megnézte, min mesterkedik B. „B, te elmondtad a meglepetést
Ancsinak?” -kérdezte. „- Iden! – válaszolta huncut mosollyal B”
Nem is kell nekem torta, se semmi. Csak sok-sok ilyen él-
mény B-vel és L-lel és a családommal! Ez az igazi szülinapi aján-
dék.

B kivirult
2007. október 04, csütörtök
 Csili

Az anyanyelvi környezet megtette a hatását: B imád oviba járni,


nem kell minden reggel rábeszélni az indulásra. Az óvodában pe-
dig rengeteg új szót, dalt és mondókát magára szed, amit nem
ért, azt menet közben megkérdezi, otthon pedig elmeséli az új-
donságokat.
Néha egy kicsit félreérti az ismeretlen szavakat, de ezt otthon
megbeszéljük. Múltkor pl. mondta, hogy „az egyik kislány mindig
azt mondja, hogy virek volt”. Elmesélte a sztorit is, abból sikerült
kihámoznom, hogy ez a „direkt volt”, ebből automatikusan kö-
vetkezett a direkt és véletlenül szavak elsajátítása, amiket azóta is
használ. Valószínűleg az oviban szedte össze a „szükségem van”
kifejezést is, amit azóta arra használ, hogy az étkezések végén be-
jelentse igényét a desszertre: „nagyon tene vagyok, már csak egy
sütire van szütségem!”
Az ovi hatásának tudom be B mostanában feltűnő éneklős
kedvét. Korábban már írtuk, hogy nem szeretett zenét hallgatni,
engem lepisszentett, ha énekléssel próbálkoztam, és kikapcsol-
tatta a zenedobozt, ha „felnőtt zene” szólt belőle. Ezzel szemben
újabban néha dúdolgat a maga módján autótologatás közben. De
a legviccesebb az, amikor L elénekel otthon egy dalt, amit a suli-
ban tanult, és B, nehogy lemaradjon a bátyja mögött, rögtön kita-
lál egy szöveget és komponál hozzá zenét. Így született meg a
baktói macskákról is a sláger, ami arról szól, hogy a Pepita nagy
macska, már nem megy fel a szobába, mert kap egy seggest a
Szipapától.

- 288 -
Folyamatosan dumál, ez is a hazaköltözés óta éri el csúcspontját.
Van úgy, hogy Z a vacsora közben ötször belekezd egy mondatba,
és mikor azt sem tudja végigmondani, felgyorsítja a lefektetési
folyamatot, hogy legalább este tudjunk kicsit beszélgetni. Hűvös
időben felmerült bennem, hogy B-nek nem lesz-e vajon hang-
szálgyulladása?
Mégis jó a magyar ovi, hiába jár több gyerek kevesebb óvónő-
vel egy csoportba, sokkal szerényebb anyagi körülmények között,
de B végre érti, hogy miről van szó körülötte.

Miért baj, ha siket?


2007. október 07, vasárnap
 zfor

Egyik látogatónk tette fel a kérdést: miért lenne az baj, hogy egy
gyerek siket?
Nem gondolom, hogy a siketség olyan baj lenne, amit minden
áron orvosolni kell. Attól, hogy valaki siket, még éppen olyan tel-
jes életet élhet, mint egy halló. A siketek saját nyelvvel, saját kul-
túrával rendelkeznek, és amennyire én látom, egy jól működő
közösséget alkotnak.
De annak idején, amikor megtudtuk, hogy B siket, mindent
megtettünk, hogy hallóvá legyen. Nem azért, mert nem tiszteljük
a jelelő siket közösséget. Nem azért, mert a siketséget betegség-
nek tartjuk. Hanem azért, mert a mi anyanyelvünk a hangos be-
széd. Számunkra a jelelés idegen lett volna; gyermeket nevelni
pedig csak az anyanyelvünkön lehet.

Bizottság
2007. október 09, kedd
 Csili

Mentünk, láttunk, győztünk. Egész pontosan B érdeme a győze-


lem, neki sikerült elolvasztania jégcsap kikérdező-biztosunkat.
Már kapásból azt sem értem, hogy egyetlen felmérést végző
hölgyet miért neveznek bizottságnak. Azt meg végképp nem,
hogy miért kell bennünket leszúrással fogadni („miért nem ho-
zott papírt az óvodából, akkor miért jött el?”) és kicsit dilettán-

- 289 -
san méregetni („miért van kettő készüléke?”). Én ilyenkor le-
blokkolok a döbbenettől, de szerencsére B megmentette a helyze-
tet. Egyszerűen csak hozta a formáját, két papírt telerajzolt a
„bizodsádos néninek”, végig szépen ült, koncentrált és válaszolt a
feltett kérdésekre egy órán keresztül.
A felmérő abból állt, hogy egy szókincs-fejlettségi szintet mu-
tató könyvet lapozott a hölgy, minden oldalán 2 képpel, amelye-
ket meg kellett nevezni. Minél tovább lapozott, annál bonyolul-
tabb szavak, fogalmak következtek, ami az ő skálájukon
életkorhoz tartozik. Már az 5 évesek szintjénél jártunk, ahol a
hölgy rákérdezett, hogy milyen innivaló látható a képen, B
mondta, hogy tej, üdítő és sör.
– Honnan tudod, hogy ez sör?
– Hát ide van írva, látod, s betű, ö betű, r betű!
Innentől kezdve megenyhült hangnemben beszélgettünk to-
vább, B eljutott a könyv végéig, ahol már nem tudott minden
szót, de tekintettel arra, hogy itt már a 10 évesek szintjénél jár-
tunk, nem is kellett tudnia.
A végén kaptunk egy szakértői javaslatot:
„Javasoljuk, hogy óvodai nevelése fokozott egyéni bánás-
mód mellett a többi gyermekkel együtt, azonos csoportban foly-
tatódjon. Állapota alapján heti 1 óra szurdopedagógiai fejlesz-
tést javasolunk számára. (…) A fejlesztési területeket és
javaslatokat Szakértői véleményünk tartalmazza majd. A
gyermeket a csoportlétszám számításánál 3 főként kell számí-
tásba venni. Felülvizsgálat ideje: a gyermek tanköteles korá-
ban. …”
Kár, hogy az ovi mindezt nem tudja biztosítani, de ezt tudtuk
előre, ezzel együtt vállaltuk felvételét ebbe az intézménybe. Itt
még mindig emészthető nagyságú a csoport, kedvesek és nyitot-
tak az óvónők, változatos a program. Az alapító okiratot nem
akarják módosítani a hallássérült gyerekek befogadására, mert az
ahhoz szükséges feltételeket nem tudnák megteremteni.

- 290 -
Tánc
2007. október 16, kedd
 Csili

B múlt hét óta hetente kétszer ját táncolni az ovival szomszédos


tornaterembe. Tánc után mentünk érte L-lel, ragyogó szemmel
fogadott a padon:
– Tépzeljétek, táncontam! És vont a teteredik a tígyó is és a
süss fe’ nap! És tapsontun’ med forodtun’ hozzá!
– És jössz legközelebb is B?
– Iden!! Hányat fodot anudni a tánconásid?
Így szépen számoltuk visszafele a napokat, a következő alka-
lommal is ugyanúgy fel volt dobódva, most már mindig akar tán-
colni-mondókázni menni.

Cochleáris implantátum vagy


hallókészülék?
2007. október 30, kedd
 zfor

A hétvégi összejövetelen – ami egyébként jól sikerült, biztos lesz


folytatása – és máshol is sokszor találkozok olyan szülőkkel,
akiknek az a kérdése, hogy melyik a jobb megoldás: a cochleáris
implantátum vagy a hallókészülék.
Ez a kérdés nálunk fel sem merült, mivel B olyan nagyon ke-
veset hallott, hogy a hallókészülékkel esélyünk sem lett volna. De
sokan vannak, akiknek a gyereke határozottan hall, csak éppen
nem elég jól. Ők vajon mihez kezdjenek?
Azt, hogy B-nek esélye sem lett volna hallókészülékkel be-
szélni, persze nem a kisujjunkból szoptuk, hanem a velünk fogla-
kozó szakemberek objektív adatok alapján nagyon korrekten
megmondták. És ez az a pont, ahol az egyébként színvonalas ma-
gyar helyzet legnagyobb gyengéjét látom: nem ritka, hogy a szü-
lők éveket bolyonganak, anélkül, hogy objektív képet kapnának.
Objektív eszközzel való vizsgálat nélkül pedig nagyon nehéz
döntést hozni. A szubjektív vizsgálatok a súlyosan hallássérült
gyerekeknél már legtöbbször nem is azt mérik, hogy mennyit hall
a gyerek, hanem hogy milyen jól pótolja kieső hallását más ér-

- 291 -
zékszerveivel – azaz hogy milyen intelligens. Egy alig egy éves,
súlyosan hallássérült gyereknél szerintem lehetetlenség szubjek-
tív módszerekkel pontos eredményt kapni. (Ezért a bekezdésért a
szurdopedagógusok és audiológusok most biztos megköveznek,
de vállalom.)

Első lépés: objektív vizsgálat


A gondos szülő tehát nem éri be azzal, hogy a gyermekét szubjek-
tív módszerekkel, megfigyeléssel vizsgálják. Az ilyen vizsgálat fő-
leg pici, súlyos hallássérült gyerekeknél gyakran lutri, mégoly ta-
pasztalt szakemberek esetében is. A szubjektív vizsgálat csak az
első lépcső legyen, és ha nem az az eredmény, hogy a gyerek a
légy zümmögését is meghallja, tovább kell menni objektív vizsgá-
latra.
Az egyik objektív módszer az OAE, azaz otoakusztikus emisz-
szió mérés. Ez elsősorban arra alkalmas, hogy megítélje, rendben
van-e a hallás, de pontos hallásgörbét nem ad. Előnye viszont,
hogy altatás nélkül, gyorsan, sok helyen elvégezhető.
A másik, főleg súlyos hallássérülteknél alkalmazható módszer
a BERA és különféle változatai. Előnye, hogy nagyon pontos
eredményt ad a vizsgált személy közreműködése nélkül. BERÁ-t
az ország nagy klinikáin – Budapest, Szeged és még valószínűleg
Pécsen és Debrecenben – végeznek, illetve a kaposvári iskolának
van egy szűrésre alkalmas készüléke. A vizsgálat könnyű altatás-
ban zajlik, kb. 1 órát vesz igénybe.

Második lépés: a lehetőségek feltárása


A hallásgörbe értelmezése nehéz feladat, amit mindenképpen
szakemberrel kell végezni. Ha a gyerek hallása a középső terüle-
ten (1 500–2 000 kHz) 80 dB-nél rosszabb (80 dB vagy annál
több), akkor mindenképpen olyan szakembert keressünk fel,
akinek van gyakorlata implantátum használó gyerekekkel is.
Ilyen szakemberből szerencsére országszerte egyre több van, cí-
meik nálam elérhetők.
Ezek a szakemberek el fogják tudni mondani, hogy melyek
azok a faktorok, amelyek befolyásolhatják a döntésünket. Azt is
elmondják, hogy mi az a reális eredmény, amit a cochleáris im-
plantátumtól remélhetünk.

- 292 -
Én nem vagyok szakember, csak egy egyszerű szülő, aki a cochle-
áris implantáltak ügyét a szívén viseli. Az én véleményem az,
hogy a cochleáris implantáció a következő esetekben hoz jobb
eredményt, mint a hallókészülék:
– hallásgörbe 80 dB-nél rosszabb12.
– implantáció a lehető legkorábban, optimális esetben 1–2 éves
kor között. Minden további hónap veszteség, amivel saját gyere-
künk kilátásait rontjuk13.

Harmadik lépés: a döntés


Akármilyen pontos eredményeink is vannak, akármilyen jó is a
gyermekünkkel foglalkozó pedagógus, a döntést nekünk kell
meghozni. Nehéz ügy, jól tudom – mi is átmentünk rajta.
Ami segíthet a döntésben:
– Találkozók hasonló helyzetben lévő szülőkkel.
– Mondjuk ki magunknak hangosan, hogy mik az alternatívák!
– Kérjük szakemberek segítségét.
Sok szerencsét. Szorítunk!

Berlinben őszöltünk
2007. november 04, vasárnap
 Csili

Hiányzott már, mi tagadás: a szép zöld, stressz-mentes város és


az ottani barátok. Elmentünk hát meglátogatni őket.
Kezdtük Annával és Edittel (kivel mással?), akik már a repü-
lőtéren vártak bennünket, és egy héten keresztül meg sem szaba-
dultak tőlünk. Szilviával folytattuk, óriási mákunkra az utánunk
következő család lemondta a beállítást, így bőven volt időnk be-
szélgetni. Főleg mi felnőttek beszéltünk, B-nek mintha ellopták
volna a nyelvét. Rengeteget felejtett németül, de hát az lett volna
a csoda, ha nem így történik, hiszen itthon nem hajlandó még
meghallgatni sem a német próbálkozásainkat („én a magyar sza-
vakat szeretem”). Viszont nagyon tiszteletreméltóan erőlködött,
hogy megértse Szilviát, próbálkozott vonatos szavakkal és német
számolással is. Búcsúzáskor hirtelen odaszaladt Szilviához, és

- 293 -
röviden-tömören meghívta Budapestre („Szivinéni, tomm mit
Budapest!”).
Jártunk az oviban, suliban, L barátjánál, gyerekmúzeumban,
modellvasút kiállításon és a nemrég megnyílt Kindercity nevű
gyerekbolondító helyen. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám,
hogy nem irigylem az ottani nyugis életet, amit felcseréltünk egy
kapkodósra. Mégis, amikor L volt tanító nénije megkérdezte,
hogy a helyes döntést hoztuk-e a hazaköltözés ügyében, akkor
mindenféle gondolkodás nélkül rávágtam, hogy igen, hiszen a
gyerekek itthon kibontakoztak és a valós formájukat hozzák. Jó
volt visszatérni látogatóba, és még jobb volt hazajönni!

Szakértői vélemény
2007. november 15, csütörtök
 Csili

Megjött a hivatalos papiros B hallásáról. Annak ellenére, hogy


pár mondatot nem igazán tudok nyelvtanilag értelmezni, mégis
roppant büszke vagyok az öcskösre.
„Vizsgálatunk alkalmával a megfelelően motivált gyermek
verbálisan irányítható. Folyamatosan, bő szókinccsel, választé-
kosan fejezi ki magát. Beszéde jól érthető, hiányzó hangjai (k, g)
miatt a kiejtésjavítást meg kell kezdeni. … Szókincse 8 éven át-
lagos. Egyes szavak helyett magyarázó mondatot fogalmazott
(nyáj – a bárányok egymás után mennek egy csapatban). … Két
hosszú verset mondott. Versmondáskor a kiejtése elmosódott.”
Tehát kéne logopédushoz járnunk. Csak tudnám, mikor és ki-
hez? Első körben itthon próbálkozunk: Erzsi módszerével a
tatata közben lenyomjuk a nyelvét, de még nem sikerült eljut-
nunk a kakaka-hoz.

Ki a király?
2007. november 14, szerda
 Katimama

A hétvégén gondoltunk egyet, és felruccantunk Szegedről a kró-


nikus unokátlanságban szenvedés enyhítése érdekében. Beszél-
gettünk, hogy mi újság a berlini régi iskolában és az oviban, ho-

- 294 -
gyan telt az elmúlt hét… meg mindenről szó esett, ami hirtelen
eszünkbe jutott. Érdeklődtünk L-től, hogy mit tanultak az iskolá-
ban, hol tartanak írásból és számolásból.
Na persze B most sem tagadta meg önmagát, és megkérdezte:
– Tudjátok-e, hogy ki volt az első magyar király?
– Tessék??? – hirtelen mindenkinek elakadt a szava, mire meg-
ismételte a kérdést, és kedvesen hozzátette:
– Annyit segítek, hogy „C”-vel kezdődik a neve!
Puff neki! Ha lehet mondani, most még inkább zavarba jöt-
tünk, és csak annyit tudtunk kinyögni, hogy szabad a gazda. Erre
kedvesen megmondta:
– Hát Centistván király!!
Ezen a megfejtésen aztán jót nevettünk egészen addig, amíg
rá nem kezdett felsorolni a királyokat szépen sorjában, hogy ki
kit követett a trónon. Mindenki tátott szájjal hallgatta, és ezek
után ki kellett mondanunk a tévéből ismert vallomást: „Nem va-
gyunk okosabbak, mint egy 4 és fél éves.”
Mindenesetre én előveszek a hosszú téli estéken egy jó törté-
nelemkönyvet!

Csak fülivel
2007. november 19, hétfő
 Csili

Este lefekvéskor annyi minden érdekesebb történik, ráadásul


pont a nagyszülőknél tiszta kár lefeküdni. Így gondolhatta B is,
mert lefektetés után először kért még vizet (L is rögtön), aztán
pisilnie kellett (L-nek is akkor már), majd egyszer csak beszaladt,
és megkérdezte, hogy mikor bontjuk aki a fényképezőt, amit a
családi sorversenyen nyertünk. Mindezt füli nélkül, ilyenkor ki-
csit artikulátlanul beszél.
– Holnap – mondom, ő próbál szájról olvasni, de ebben még
nem profi.
– Mit mondasz?
– Pesten – próbálkozok ezzel.
– Mese? Milyen mese? Súgd a fülembe! …. Anya, nem hallom,
amikor súgsz, csak akkor hallom, ha rajtam van a füli!

- 295 -
Hát a szívem szakad meg ilyenkor. Gyorsan jött Mamus a men-
tőötlettel, leírta csupa nagybetűkkel egy papírra: HOLNAP
PESTEN. B ezt kibetűzte, összerakta, majd csillogó szemmel
summázta: „Jó, holnap Pesten kibontjuk!”
Még jó, hogy kompenzál, hogy ilyen kis okos, ha már egyszer
hallás nélkül született!

Aranyköpések
2007. november 25, vasárnap
 zfor

„A víz ráfröcsögött a pólómra, mert L túl hangosra nyitotta!”


Egy kislány B-ről: „A legokosabb gyerek, akit ismerek, a B.
Vele nem lehet összeveszni, mert olyan okos.”
Találós kérdés: „Mi az, amiben alszunk? Annyit segítek, hogy
á-val kezdődik.”
„Anya, megtanultam tervezni! Kettő fajta mérnök leszek: gé-
pész és búzamező tervező mérnök!”

De akkor hogy fogok én hallani?!


2007. december 02, vasárnap
 zfor

A napokban történt valami, ami mindkettőnket mélyen érintett.


Egy hosszúra nyúlt nap estéje volt, gyerekeket jócskán a szo-
kásos időpontnál később fürdettük. Amíg B fürdött, mindkét
processzorában kifogyott az akkumulátor. Először észre sem vet-
tük a dolgot; pizsamázás után ráadtuk a füliket, de B persze egy-
ből jelzett: „Nem hallok, nem jó a füli!”
Egy ideig nézegettük, de hát nem nagyon tudtunk mit csinál-
ni. Az aksiknak kell jó pár óra, amíg feltöltődnek, pótelem meg
nem volt nálunk. Úgyhogy odafordultunk B-hez, és vállunkat vo-
nogatva mutattuk neki, hogy nem tudunk neki segíteni. B, aki
addig reménykedve álldogált, és várta a fülijeit, ekkor szívet tépő
zokogásban tört ki: „De akkor hogy fogok én hallani?”
Bár hamar megvigasztaltuk, mégis volt ebben az esetben va-
lami mérhetetlenül szomorú: az az elkeseredés, ami hirtelen rá-

- 296 -
és ránk tört, az a felismerés, hogy B hallása ennyire ki van szol-
gáltatva a technikának.
Azt hiszem, ez volt az első eset, hogy B-ben tudatosult, hogy
az ő hallása függ valamitől. Biztos vagyok benne, hogy nem kell
már sok idő hozzá, hogy rájöjjön, hogy a többiek másként halla-
nak, hogy ő másmilyen.

Autós időtöltés
2007. december 11, kedd
 Csili

Nálunk a gyerekek nem szeretnek utazni, órákon keresztül leszí-


jazva egy helyben ülni. Így aztán cserébe az „egyhelyben-
maradásért” egymás hangulatát próbáljuk feldobni az utak alatt.
B egyik kedvenc produkciója az éneklés. Amióta jár táncolni
az oviban, rengeteg mondókát és éneket megtanult, amiket előad
nekünk a hosszú utak alatt L-lel felváltva (aki viszont a Varázsfu-
volából szokott áriákat énekelni).
A másik sláger a bumm. Elkezdünk számolni, mindenki a kö-
vetkező számot mondja, lehet szám helyett bummolni, ekkor a
következő ember dolga kicsit nehezebb, mert a kimaradt szám
utáni számot kell mondani. Hihetetlen, hogy B a maga 4,5 évével
veszi a lapot és beszáll ebbe a játékba is, csakúgy, mint a szólánc-
ba: a játékos az előtte elhangzott szó utolsó betűjével mond egy
újabb szót.
L találmánya a fű-fa-virág, ami egy szerepjáték. Mindenki vá-
laszt magának egy karaktert, és elmeséljük napról-napra, hogy
mit csináltunk mondjuk virágként. Bevallom őszintén, ezt a játé-
kot nagyon hamar megunom, ilyenkor L kreatívan szabályt vál-
toztat: autó-hajó-repcsire.
B is kitalált a hétvégén egy játékot, így hangzott:
– Játsszuk azt, hogy én kitalálom, hogy húsz csokoládé, és ti
megkérdezitek, hogy B mire gondoltál, arra, hogy húsz karalábé?
Én mondom, hogy nem, és akkor ti megkérdezitek, hogy húsz
csokoládé, és én mondom, hogy igen!

- 297 -
Hangtalan üzenetek
2007. december 14, péntek
 zfor

B jól beszél. B jól hall. De mégis: vannak helyzetek, amikor nincs


rajta a füli, és ilyenkor kezelhetetlenné válik.
Tipikus eset, hogy a fürdéshez levesszük a füliket, majd B a
fürdés ötödik percétől kezdve egyáltalán nem hajlandó szót fo-
gadni. Csapkodja a vizet, rugdossa a bátyját és kiabál. Nem csak
arról van szó, hogy elveszítjük vele a kommunikációs kapcsola-
tot, hanem kifejezetten rosszalkodni kezd – ami persze össze-
függ.
Már régóta foglalkoztatott a dolog, hogy az ilyenkor keletkező
kommunikációs szakadékot jelnyelvvel hidaljam át. Én ugyan
nem tudok jelelni, de a hallatlan oldaláról hamar megtanultam
azt a maréknyi szót, amire szükségem volt: hajmosás, gyere, éb-
resztő és még kb. 10 szó. Megdöbbentett, hogy mennyire intuitív
a jelnyelv és milyen könnyű elsajátítani a kifejezéseket.
B és L kifejezetten élvezték, ahogy megmutattam nekik a jele-
ket. Egy jó játéknak fogták fel, hogy most már „csendesen” is
tudnak egymásnak üzenni. És a dolog prímán működik B-vel is!
Bár továbbra is vannak kisebb problémák a fürdőkádban, de –
ahogy Cs mondja – már csak „fele olyan rosszcsont”, mint jelbe-
széd nélkül.
Az, hogy 10-15 jellel ilyen sikert értünk el, elgondolkoztatott.
Talán jó lenne többet is megtanulni? Te hogy látod?

Lehet cochleáris implantátummal


sportolni?
2007. december 19, szerda
 zfor

Így hangzott a kérdés az egyik hozzászólótól. Jelentem: lehet, de


nem mindent.
Maga a készülék a fül mögött van, a tappancs pedig egy mág-
nessel tapad B buksijára. Mindkettő viszonylag stabilan ül a he-
lyén, de azért le-le esegetnek egy hevesebb mozdulatnál. Ez a

- 298 -
mindennapokban szinte alig zavar, nem akadályoz jobban, mint
mondjuk egy szemüveg.
Sportágtól függ, hogy mennyire zavar a füli. Kerékpározásnál,
futásnál valószínűleg egyáltalán nem zavar, de pl. kosárlabdá-
zásnál tuti, hogy unos-untalan leesne. Maga a processzor nem
vízálló, úgyhogy a vizes sportoknál le kell venni.
Egyáltalán nem ajánlottak a küzdősportok, még akkor sem,
ha leveszi a gyerek a készüléket. Ezeknél ugyanis nagyobb a ve-
szélye, hogy egy ütés miatt megsérül az implant; elég a birkózók
lángosszerű füleire gondolni…

Szilveszter Pusztavámon
2008. január 02, szerda
 zfor

B olvas – L helyett
2008. január 14, hétfő
 Keresztanyu

Ma este én nyertem el a lehetőséget, hogy vigyázzak a két


unokaöcsire, mivel a szülők a kultúrának szentelték az estét. Vi-
dáman telt az napnyugta, menetrend szerint megépítettük a
3 km-nyi vonatsín-rendszert, közben próbáltam rábeszélni a

- 299 -
fiúkat, hogy igenis jó dolog pizsamát húzni és fogat mosni vonat-
tologatás helyett – amit immel-ámmal el is hittek.
A meseolvasásban L is segített, így minden második oldal első
sorát ő olvasta. Nagy matricagyűjtésben van az öcskös (mármint
a nagyobbik), így egy meséért jár egy matrica. Szóval azért még
nem folyékony a meseolvasás, így néha B is besegített, aki az el-
elakadó és halkan magában „megfejtést kereső” L helyett be-
mondta, hogy „…hamarosan…” és közben huncutul vigyorgott
rám, mint aki valami rosszban sántikál.
Ez többször is előfordult az olvasás során, de gondolom em-
lékezetből mondta, mivel egy olyan mesét kértek, ami „megint az
első mese az Anna és Petiből”. Nagy csodálkozásra így nem ad
okot a fenti történet, csak azt bizonygatom, hogy az én ke-
resztfiam olyan ragyogóan okos, mint a csillagos ég!

A kivételes gyerek
2008. január 21, hétfő
 zfor

Néhány napja nagyot beszélgettünk K mamával – azt mondta,


hogy mi kivételezünk B-vel. Igaza van, mégis igazságtalannak
éreztem tőle. Gondolatok a mi kivételes gyerekeinkről, némileg
önterápiás jelleggel.
Azt persze senki sem tagadja, hogy egy fogyatékos gyereket
nevelni kivételes feladat. Ha másért nem is, hát azért, mert a mi
kis lurkóink máshogy ketyegnek, mint a testvéreik, ovis barátaik
és a szomszéd kisgyerekei. Reggelente fülit kell keresni, fürdés-
kor pedig meg kell magunkat értetni vele – mind olyan kihívás,
amivel más szülőknek nem kell megküzdeni.
Az igazi kivételezés azonban nem itt kezdődik. Az igazi kivéte-
lezés sokkal álszentebb módon lopja be magát a napjainkba. Lát-
hatatlanul, olyan láthatatlanul, hogy mi már nem is látjuk; csak
az éles szemű nagymama látja meg, hogy már nem is két
kisunokája van, hanem egy unokája és B.
Az igazi kivételezés a sajnálatban és a bűntudatban gyökere-
zik. Sajnáljuk siketen született kisfiunkat és az álmainkat, hogy
„ideális” gyerekünk legyen. Bűntudatunk van, hogy mi okoztuk
gyerekünk balsorsát. És ekkor, hogy elfojtsuk rossz érzéseinket,

- 300 -
lázas tevékenykedésbe kezdünk: utánajárunk, küzdünk és segí-
tünk neki, ahol csak tudunk, még ott is, ahol nincs rászorulva.
Aztán lassan jönnek az eredmények, a környezettől pedig a
dicséretek: igen, Csili és zfor nagyon jó szülők, hiszen olyan szé-
pen gondoskodnak B-ről… Mi pedig, Csili és zfor, megerősítést
nyerve tovább csináljuk, amit olyan jól tudunk csinálni: kivételes
gondoskodást adunk a mi kivételes gyerekünknek.
Istenem, milyen iszonyúan nehéz megtalálni a helyes utat. A
helyes utat a kivételezés és a gondoskodás között, a helyes utat
egy erős önbizalmú és egy elbizakodott kisfiú nevelése között.
Remélem, nem tévesztünk irányt.

Tévézés
2008. január 24, csütörtök
 Csili

Előre mondom, hogy nem vagyunk nagy tévé rajongók. Soha


nem is voltunk azok, de erre a hozzáállásunkra ráerősített B a
hallássérülésével, mert ha háttérzajként menne a tévé, nem érte-
ne sok mindent a beszédünkből. Persze nálunk is néznek mesé-
ket a gyerekek, de főleg DVD-ről és videóról.
B fülijéhez nem kapcsolunk semmiféle kábelt, próbálkozik a
sima beállításával megérteni a szöveget.
B, amikor első alkalommal néz egy mesét, nem érti a lénye-
get, és ha ilyenkor nem ülök mellette és mesélem neki a mesét,
akkor hamar elunja és otthagyja a tévét. Másodszorra és ezek
után, amikor már a sztorit érti, erősen koncentrál a szövegre. Ha
megért egy mondatot, irtó boldogan felkiált: „azt mondta a Pity-
ke, hogy gyere ide Marcipán! Hihi, Marcipán a kutya neve!” Jó
érzés neki is, hogy sikerélménye van a TV előtt, de gyanítom, ő
sem lesz egy nagy tévézős.

Sígyerekek
2008. február 03, vasárnap
 zfor

Szemben a tavalyi próbálkozással, az idei síelésünk nagy siker


volt. Imádnivaló, napos, szélcsendes időnk volt Dachsteinon,

- 301 -
sok-sok hóval, rengeteg gyerekeknek való pályával, jó oktatókkal
és egy parasztházzal, ahol még négy napos bocik is voltak.
Mind a kettő fiú megtanult síelni, magabiztosan csúsznak le
minden kék lejtőn, sőt: megnyerték a gyerekeknek rendezett
szlalomversenyt! Csak úgy dagadtam a büszkeségtől, amikor a
dobogó tetején L, második fokán pedig B állt.

Francia körkép
2008. február 07, csütörtök
 Csili

A minap küldött egy érdekes e-mailt a barátnőm:


„Ma hallottam a francia rádióban egy hosszú riportot a hal-
lássérültekről. Szó volt a radikálisan emelkedő számú fiatalról,
akiknek tönkremegy a hallásuk a különféle ketyerék és meg-
döbbentő zenehallgatási szokásaik miatt – és akik elvesztik az
állásaikat emiatt.
És szó volt a siketen született gyerekekről is. Egy implantá-
tum használó felnőtt muki a fő franciaországi specialistája an-
nak, hogy hogyan lehet a nem-teljesen-jól-hallók infrastruktú-
ráját megteremteni a munkahelyeken.
Állati profi módon beszélt a rádióban arról, hogy milyen
módon lehet és kell a munkaadót kötelezni és megnyerni a hal-
lássérültek foglalkoztatásának – úgy, hogy néhány trükk segít-
ségével a munkájuk tulajdonképpen egyenértekű a jól
hallóékkal.
Ezután elmondták a franciaországi helyzetet: most dobták
vissza a korai hallásszűrést, mondván, hogy nem objektív. Vi-
szont, és ezt «bezzeg-gyerek» hangsúllyal sokáig magyarázták,
Lengyelországban most bevezették az újszülöttek hallásvizsgá-
latát. Elmondták, talán ezt tudjátok is, de leírom, hogy egy
szívecskés logos egyesület harcolta ezt ki, akik jótékonysági
koncerteken gyűjtik a pénzt, és évek óta aktívak.”
Kicsit irigylem a francia hallássérült munkavállalókat és a
lengyel újszülötteket. Kíváncsi lennék, milyen módszerekkel tud-
ják elérni a munkaadóknál, hogy fogyatékos embereket is foglal-
koztassanak.

- 302 -
Zakatolás, szikrák
2008. február 10, vasárnap
 zfor

B és L legújabb szerelme a modellvasút. L már totyogó kora óta


szerelmes minden vaskerekű szerkezetbe, de röviddel ezelőttig
beérte azzal, hogy nézegesse őket. Aztán egy német barátunktól
kaptunk ajándékba egy muzeális értékű Märklin mozdonymo-
dellt, és ezzel megkezdődött a vonatok bevonulása az életünkbe.
Most éppen ott tartunk, hogy a srácok, ha akarják, az egész
nagyszobát be tudják takarni a sínrendszerükkel. Azon aztán
órákon át irányítgatják a kismozdonyt, narancsgerezdeket fuva-
roznak egymásnak, minden kocsit le- és felkapcsolnak; egyszó-
val: jól elvannak.
Ez az egész azért lehet érdekes, mert B-t néha kifejezetten za-
varja a kismozdony zaja. Arra lettünk figyelmesek, hogy B idő-
ről–időre lekapja a tappancsokat a fejéről, és sivít, hogy „ne ilyen
hangosan!”
Először nem értettem a dolgot, mert maga a mozdony vi-
szonylag csendes. De aztán rájöttem: a Märklin egyenáramú
rendszereket készít. Ennek megvan az a hátránya, hogy a kisebb
érintkezési hibáknál a mozdony szikrát húz. Nekünk ez csak egy
érdekes látvány, de B fülijével bizonyára összegerjed – ha jól sej-
tem, ilyenkor zajos sercegést, pattogást hall.
Szerencsére a dolog teljesen veszélytelen, és B-t sem zavarja
annyira, hogy emiatt lemondjon a vonatozásról.

Itthon, nyugiban
2008. február 13, szerda
 Csili

A héten itthon élvezzük egymás társaságát az öcskössel, hála egy


kis köhögésnek és náthának. Bevallom őszintén, egyáltalán nem
zavar ez a kis betegség, sőt, már hiányzott ez a Berlinben meg-
szokott tengernyi idő: egész nap játszunk, délben közösen fő-
zünk, délután szép nyugiban elhozzuk L-t a suliból, megnézzük,
hogy mit is tanultak aznap, és este közösen nekiülünk egy társas-
játéknak.

- 303 -
Tegnap beépítettük a nappalit sínekkel, de tele ám, és közben ki-
találtuk, hogy őrületes vihar tombol, kidönti a fákat, összerom-
bolja a hidakat, majd jöhetnek a vonatok és együttes munkával
(igazán hasznosan) helyrehozzák a károkat. Hát, B-nek ez a sze-
repjáték irtóra tetszett, tisztára megelevenedett, ahogy osztotta a
szerepeket, ahogy kiadta az utasításokat a kolléga mozdo-
nyoknak. (Hogy honnan örökölte ezt a főnök-hajlamot, tőlem
biztosan nem…)
Nagyjából két éve lehetett, hogy a kisvakondból többször is
eljátszottuk az egyik kedvenc mesét (L, B és én) mindenféle sze-
reposztásban. Azóta is szereti beleélni magát valamelyik me-
sefigura szerepébe és leginkább az eredeti fonalat követve játssza
újra a történeteket. B-nek fontosak a minták, ő így tanul a leg-
könnyebben: utánozza L-t, visszamondja szó szerint a meséket,
és eljátssza azokat.

Poénok
2008. február 16, szombat
 Csili

Királyság volt ez a hét: töményen gyurmáztunk, festettünk, tár-


sasoztunk és mesét olvastunk. Közben ilyen poénokat dobott be
B az ovis életéről:
– Képzeld anya, milyen fiatal volt a sofőr bácsi, amelyik vitt
minket az ovival a vadasparkba!
– Milyen fiatal?
– Hát, legalább 100 kiló!

Aztán ez:
– Egyszer bementem megnézni az ovi konyhába, hogy milyen
formájú a szakácsnéni.
– És milyen?
– Barna a haja, az orráig ér, van szakálla – és bajuszt mutat – és
kövér.
Nem mellesleg kezdi helyesen mondani a „l” hangot, nem
mindig, de ha megismételi, akkor már legtöbbször sikerül. Néha
mintha a „k” is jól sülne el. Mindezt annak ellenére, hogy nem

- 304 -
vittem logopédushoz és nem is pöndörgettük itthon a nyelvét
fogpiszkálóval és egyéb gyerekellenes eszközökkel.
Erről jut eszembe a mai Morag Clark előadás egyik tanácsa: ő,
a világutazó szurdopedagógus 54 éves gyakorlattal a háta mögött
szintén azt tanácsolja, hogy ne tanítsuk a gyereket tiszta kiejtésre
tükör előtt, néha lehet javítgatni, és majd jönnek a tiszta hangok
előbb-utóbb.

Sztereó gyerek – sokadszor


2008. február 18, hétfő
 Csili

B viszonylag csodabogárnak számít itthon a két fülijével. Gyak-


ran kérdezik is tőlem, hogy észrevettem-e valamiféle különbséget
a hallásában, amióta már sztereóban hall.
Tény, hogy óriási változásról, mint az első implantáció esetén
történt, nem tudok beszámolni. Hiszen mire megkapta a máso-
dik implantot, már megtanult vele hallani és korosztályának
megfelelő szinten beszélni. De azok az apróságnak tűnő változá-
sok, amik a második fülivel jönnek a képbe, minőségi változást
jelentenek B hallásában.
Talán legszembetűnőbb a hallásjavulása az autóban, boltban,
egyéb zajos környezetben: korábban nem értett szinte semmit
ilyen helyzetekben, nem tudta kiszűrni egy fülivel a lényeget. Az
autóban egy idő után le is vette a készülékét. Kettővel ez ma már
egyáltalán nem gond, ugyanúgy beszélgetünk vele is háttérzaj-
ban, mint L-lel.
Az irányhallása nem tökéletes, azt gondolom, soha nem is lesz
az, de határozott változás az egy fülis állapothoz képest, hogy
nagy térben nem érzi magát elveszettnek és nem forgatja folya-
matosan a fejét a hang irányába. Jobban a hallására tud támasz-
kodni, amióta két oldalról megy be az input.
Legszemléletesebben azt hiszem, úgy tudnám megfogalmazni
a minőségi javulást, hogy amikor B egyik fülijében kimerül az
akku és éppen nem villog (nem mindig bírja ki estig), vagy az
óvónők elfelejtik a csendes pihenő után bekapcsolni az egyiket,
akkor többször visszakérdez az elhangzottakra, vagy nem odaillő
válaszokat ad. Ilyenkor eddig minden esetben beigazolódott a

- 305 -
gyanúm, azaz kiesett az egyik oldali hallása, és egy füllel már
nem ment minden flottul.
Azért megjegyezném, hogy az egy cochleáris implantátumért
is irtó hálásak voltunk, és B története is azt mutatja, hogy egy fü-
livel is el lehet sajátítani a teljesen érthető és választékos beszé-
det.

Négy év blog
2008. február 19, kedd
 zfor

Pontosan négy éve, hogy elkezdtük írni ezt a blogot. Négy év alatt
kinőtte magát a blog is, és B is, akiről a blog szól. A blogból sok-
sok ismerős és végső soron egy egyesület lett, a mi „siket
kisfiunkból” pedig egy cseppet sem siket, cserfes és eleven kisle-
gény.
Négy éve még kétségek gyötörtek: fog ez a kisfiú valaha be-
szélni? Hogyan boldogul majd az óvodában, iskolában, az élet-
ben? De aztán szerencsére nagyon gyorsan történtek a dolgok, és
mi egyre boldogabbak lettünk. Mert nincs annál nagyobb bol-
dogság, mint ha valami fontosat elveszítesz, majd addig harcolsz,
míg vissza nem kapod.
Négy év sok idő. Ma már nem magunkért írjuk ezt a blogot,
hanem azokért, akik talán éppen ma tudják meg: siket a kisfiuk.

Fülifelvétel önállóan
2008. február 25, hétfő
 Csili

Két annyira jó fej kisfiunk van, hogy hétvégén hagynak bennün-


ket aludni, miközben ők egyedül felöltöznek és elkezdenek ját-
szani. Egy darabig működik a dolog füli nélkül, B folyamatosan
magyaráz L-nek, aki viszont ilyenkor, amikor nincs az öcsén a
készülék, megnémul, és csak mutogatva kommunikál B-vel.
Amikor L már nagyon meg akar értetni valamit az öcskössel, ak-
kor javasolja neki, hogy vegyék fel a fülit.
Ez abszolút közös mutatványszámuk. A kék (bal oldali) be-
szédprocesszorba B teszi be az aksit, és megpróbálja bekapcsolni,

- 306 -
míg a másik L feladata. Ez után következik a fülre illesztés, amit
B nem tud egyedül megoldani, L viszont ügyesen felteszi neki. B
közben mondja, hogy a kék a bal oldalra megy, de amikor L
szembe áll vele, akkor eltéveszti. Ekkor B odakap a füléhez, leve-
szi a tappancsot, kiáltja, hogy ez fáj, mert mindegyik oldal más
beállítással üzemel.

Hangosan
2008. március 04, kedd
 Csili

– Anya, a B olyan hangosan beszél, amikor nincs rajta a füli! –


vonta le ma reggel a következtetést L.
Füli nélkül mindenki másképpen próbálkozik megértetni ma-
gát B-vel. A bátyókája ilyenkor teljesen elnémul, és leginkább
mutogat neki, Z megtanította B-t pár jelre a jelbeszédből, én pe-
dig amint lehet, ráadom a fülit.

Vissza Berlinbe
2008. március 05, szerda
 Csili

B elmélkedett tegnap az oviról:


– Azt hiszem, én még egy kicsit visszaköltözök Berlinbe, mert
ott az oviban olyan jó kis biciklik vannak az udvaron!
A háromkerekűre gondolt, ami 1-2 utast is tud szállítani, és
némelyikhez még utánfutó is kapcsolható. Majdnem minden
délután erről szedtem le, amikor mentem érte. Az itteni oviban 2,
azaz kettő roller közül lehet választani, hosszas sorban állás után.
Hiába, ez is szempont egy ovis életében.

Boncasztal
2008. március 09, vasárnap
 zfor

Volt ez a beszélgetés Csernus Doktorral a RADIO Q-ban. Számí-


tottam rá, hogy nem egy mesélgetős-kávézós csevej lesz, hanem
ilyen turkálós, de még mindig nem nagyon tudom hova rakni a

- 307 -
dolgot. Akit érdekel, mi van zfor belsejében, az olvasson tovább.
Vigyázat, provokatív gondolatok következnek, amelyek alkalma-
sak a lelki béke megzavarására!
Csernus műsora a RADIO Q-n a másságról szól. Mit tagad-
jam, más vagyok: van egy olyan fiam, aki egy elég ritka rendelle-
nességgel született, és ez persze hatással van rám is. Mondhat-
nám, magam is rendellenes leszek tőle.
És persze ahhoz sem kellett sokáig faggatóznia Csernus dok-
tornak, hogy rájöjjön: ebben a magabiztos zfor gyerekben van
egy jó adag bűntudat. Olyan fajta vagyok, aki szeretne mindent
jól csinálni. Erre életem egyik főműve úgy sikerül, hogy gyári de-
fektes; más, mint amilyennek szerettem volna.
„Vajon mi, vagy ki az oka ennek?” kérdezi zfor mindent tudni
akaró egyik énje, mire a másik, mindent tudó (tudálékoskodó)
énje kioktatja: „Hát nem figyeltél oda az iskolában?A véletlenek
összjátéka során két mutáns gén szerencsétlen találkozása okozta
ezt a kis, khm, rendellenességet. És most szépen nyugodj meg,
kisfiam, és végezd a dolgod.”
Csakhogy az ilyen magyarázat cseppet sem kielégítő. A vélet-
len? Az meg mi a túró? És főleg: hogy lehet ilyen igazságtalan ez
a hülye véletlen? Mikor én annyira igyekeztem.
Ebben a helyzetben minden, ami a másságot csökkenti,
gyógyír a léleknek: sárkány ellen sárkányfű, siketség ellen
cochleáris implantátum. Ahelyett, hogy elfogadtam volna a siket-
séget, elvártam, hogy megszűntesse azt az orvostudomány. Az
orvostudomány pedig megszűntette, és a siket kisfiúból csinált
egy cochleáris implantáltat. Egy másként másat.
Marad tehát az én kis siket cochleáris implantált kisfiam, aki
még mindig más, mint a többi. És ez az igazán kemény része a
dolognak: hiába kapálózok, a másság mindig velem marad, egy
kis tüskeként, lassan betokozódik, de azért furcsa mozdulatoknál
még belém nyilall.
És egyszer, talán nem is olyan soká, B majd elém áll: te Apa,
szerinted én más vagyok? És miért vagyok ilyen? És akkor a kis
tüske a hirtelen mozdulattól nagyon belém fog nyilallni, és nem
fogok tudni semmit sem mondani.

- 308 -
És akkor, nem is olyan soká, B majd ráérez arra, hogy bennem
van valami negatív érzés vele kapcsolatban. És felteszi majd ma-
gának a kérdést, hogy miért. Talán magát fogja okolni, talán en-
gem, talán a világot, de az biztos, hogy a kis tüske ettől a pillanat-
tól őt is el fogja kísérni.
Hát, erről beszélgettünk Csernus doktorral, egy belvárosi pin-
cében, bemikrofonozva. Tény, hogy ennek a beszélgetésnek a
nagy része valóban én vagyok. Nem tudom, nem hiszem, hogy a
következmények valóban ennyire drámaiak lesznek. Szerinted?

…és színész benne minden férfi és nő


2008. március 11, kedd
 Keresztanyu

Vasárnap délután a két unokaöcsémmel elmentem a Pesti Szín-


házba megnézni a Dzsungel könyvét. Kb. 2 hónapja készülünk az
előadásra és a könyvet már rongyosra olvastuk, mire a színpadon
is megnézhettük Mauglit, Balut és Bagirát. B-nél fontos, hogy
előre tudja a történetet (legalább a vezérfonalat), mert ilyenkor
nehezebben veszi ki a szöveget, nem beszélve a dalok szövegéről,
ami egyrészt Geszti miatt tele van nyelvi leleményekkel, másrészt
még egy ép hallásúnak is néha talány, hogy mit énekelnek. L-t
teljesen magával ragadta a színház, a díszlet, a szünet, a bécsi pe-
rec és a történet könyvtől eltérő cselekményszövése. B minden
idegszálát megfeszítve koncentrált 2,5 órán keresztül és a végére
annyira elfáradt, hogy hazafelé az autóban csak hallgatta a pár-
beszédünket.
Még az előttünk ülő Franciskára sem maradt ereje, pedig a
szünetben bemutatkoztak egymásnak. Franciska meresztgette
kék szemeit B-re, B pedig a kis visszafogott mosolyával épp annyi
bátorítást adott a kislánynak, hogy ő a második felvonást gyakor-
latilag B nézegetésével töltse, háttal a színpadnak.

- 309 -
Füli higiénia
2008. március 25, kedd
 Csili

Néha-néha előfordul, hogy B füle mögött a bőr egyszerűen kipál-


lik és kisebesedik, és ilyenkor megtelepszenek a sebben a bacik.
B eddig még soha sem panaszkodott annyira, hogy ne tudta vol-
na hordani a fülit, de mi is igyekszünk minél gyorsabban orvo-
solni a problémát.
A havonta-kéthavonta jelentkező bőrpír oka az, hogy a fülik
miatt nem szellőzik eléggé a B füle mögötti rész, így először fel-
puhul, majd kirepedezik a bőr. Erre néha B maga is rásegít: nem-
rég megtanulta egyes-egyedül felszerelni magát fülikkel, már
nemcsak beteszi az „akumát” és bekapcsolja, hanem a fülére is
felgyömöszöli. A „gyömöszölés” közben keletkező pici repedé-
sekben pedig óhatatlanul fertőződik, és magától nehezen gyógy-
ul.
Ennek orvoslására nálunk a következő eljárás vált be: fürdés-
kor Nizoral samponnal megmossuk B füle mögött. (A Nizoral he-
lyett persze lehet mást is használni; ennek megvan az az előnye,
hogy gátolja a bőrgombák szaporodását.) Ezután jó alaposan szá-
razra töröljük, majd bekenjük valamilyen sebgyógyító kenőccsel
(legutóbb Alsollal). Az egész hadművelet este, lefekvés előtt zaj-
lik, és általában reggelre már majdnem eltűnik a seb.

Ne sapkázz!
2008. április 03, csütörtök
 zfor

Nemrégiben egy anyuka mesélt nekünk arról, hogy mennyire


megalázónak érzi, amikor járókelők megbámulják a kisfia be-
szédprocesszorát. Sőt: nem csak megbámulják, hanem sokszor
szúrós vagy éppen durva megjegyzésekkel is illetik. Velünk is tör-
tént már hasonló:
– Anya, mi az ott a kisfiú fején? – kérdezte egy gyerek az anyu-
káját az egyik bevásárlóközpontban, amikor meglátta B fején a
kütyüket.

- 310 -
– Hát azt meg honnan a f*szból tudjam?! – mondta az anyuka,
amivel egyszerre vitt be egy mélyütést saját gyerekének és Cs-
nek. Tiszta szerencse, hogy B nem érzékelte, hogy róla van szó…
Az ilyen esetek ellen kétféle módon szoktak védekezni a szü-
lők: vagy megpróbálják eldugni, láthatatlanná tenni a beszédpro-
cesszort, vagy a gyereket készítik fel arra, hogyan kezelje az ilyen
eseteket.

Segít a sapka?
Mit szépítsük, a beszédprocesszor természetellenesen hat bárki
fején. Sőt: egy kisgyereken csúful néz ki, sajnálatot és borzongást
kelt. Sokkal egyszerűbb mindenkinek, ha húzunk rá egy sapkát
vagy ránövesztjük a hajat, nem igaz?
Nem, nem igaz.
A sapka csak a pillantások elől takarja el a beszédprocesszort,
inkább rosszul, mint jól. Egy sapka sohasem lesz képes arra,
hogy saját magunk elől eltakarja a valóságot: hogy gyermekünk
egy fogyatékkal él, és egy készülék segít neki a boldogulásban.

Az önkép
Gondolj csak bele, mit üzensz a gyerekednek azzal, hogy takarga-
tod a beszédprocesszorát? Szájba rágom: azt, hogy ő hibás, hogy
valamit el kell rejteni rajta, különben kiveti a társadalom.
Így lesz a sapkázás a gyerek önbecsülésének legnagyobb gátja.
Azt gondolom, hogy gyerekünknek – és magunknak – azzal
segítünk legtöbbet, ha tudatosítjuk benne, hogy a beszédprocesz-
szortól ő nem lesz csekélyebb értékű. Ha a többiekkel együtt
megtanul egy mondókát, ha velük együtt játszik, ha tartja a lé-
pést órákon, máris többet rak le az asztalra, mint halló társai. Ez
pedig olyan dolog, amire joggal lehet büszke.
És te magad is büszke lehetsz rá és magadra. Hiszen így neve-
led olyan felnőtté, aki tudatában van a korlátainak, de tudja,
hogy hogyan győzze le őket.

- 311 -
Magánhangzósdi
2008. április 06, vasárnap
 zfor

Nem lehetek eléggé hálás a sorsnak, hogy B-nek van egy „nagy és
okos” testvére. Bár L is kisfiú még, de azért mindig egy-két lépés-
sel B előtt jár, aki persze magától értetődően lesi el a nagytesó
trükkjeit.
Legutóbbi játékuk a magánhangzós beszéd. L az iskolában
tanulta meg, hogy mely betűk magánhangzók és melyek a más-
salhangzók. Ezt hangosan is gyakorolták, méghozzá úgy, hogy
szavakat, majd egész mondatokat mondtak csak a
magánhanzókkal. a-a-a-á-a-ó-a. Csak a magánhangzókkal.
Ezt a játékot L szépen hazahozta, majd az őrületbe kergetett
vele minket: É-e-é-e-e-i. Micsoda? É-e-é-e-e-i! Mi??? Kérek szé-
pen enni, hát nem értitek???
B persze gyorsan levette a szabályokat és azt is, hogy ezzel
remekül lehet szórakoztatni minket. Úgyhogy most esténként
két, kizárólag magánhangzókkal beszélő gyermek kikészült bol-
dog és büszke szülei vagyunk…

Döbb
2008. április 15, kedd
 zfor

A napokban két olyan dolog is történt, amin teljesen megdöbben-


tem: az Öcskös olyan dolgokat produkált, amiről nem gondoltam
volna, hogy képes rá. Íme.
Arról már többször beszámoltunk, hogy B egészen jól boldogul az
írással és az olvasással. Rövidebb feliratokat gond nélkül kibetűz,
nevét és más, rövid szavakat leír. Ennek ellenére megdöbbentem,
amikor egy összehajtogatott lappal a kezében borítékot kért tő-
lem. Megkérdeztem tőle, hogy miért kéri, és hogy mi van a lapon.
„Meghívó” – mondta, és már mutatta is az irományát:
SZERBUSZ ÁDÁM
MÁJUS17HETDIKÉN
GYERTEKSOLTUCA36FÖLSZINT

- 312 -
5ODAGYERTEKMÉGECERINTEM
ASZÜLINAPOM RA
Az igazán megdöbbentő a dologban az, hogy mindezt teljesen
egyedül, saját ötlettől vezérelve készítette, nekem már csak a kész
munkát mutatta meg.
A másik eset talán kevésbé megdöbbentő, merthogy L és B a
fél életét Thomasos mesékkel tölti. Azért mi Cs-vel nagyon jót
derültünk rajta, amikor egyik vacsoránál B elkezdett vizsgáztatni
minket:
– Na melyik mozdonynak a nevét mondom? O-a.
Vállvonogatás, síri csend. Mi Cs-vel csak bámulunk.
– Annyit segítek, hogy 9-es a száma.
– Nem tudjuk, B. – mondjuk kuncogva Cs-vel.
– Donald!
Majd jött az újabb és újabb kérdés. Rövid úton kiderült, hogy
B tisztában van az összes mozdony számával, sőt, visszafelé is
tudja: számról kapásból tudja a mozdony nevét. L-re is rákérdez-
tünk, ő is tudta az összeset. Aztán eszünkbe jutott, hogy
barátomék kisfia is biztosan tudja ezeket, mert múltkor az ütkö-
zőről (!) felismerte, hogy melyik vonat van a képen.
Félelmetesek ezek a kölykök.

Fürket vagy?
2008. április 17, csütörtök
 zfor

Múltkor nagy hangon hirdettem, hogy milyen fontos, hogy a


gyermekünk elől ne próbáljuk elleplezni a valóságot, vagyis hogy
ő nem jól hall. Erre milyen az élet: B bebizonyította nekem, hogy
mielőtt prédikálásba kezdek, nekem kell elvégeznem a házi fel-
adatomat.
Szóval az történt, hogy B mesélt az oviról:
– Képzeljétek, két nagycsoportos fiú beszélgetett, és az egyik fiú
odaküldte a másikat Marcihoz. Nem tudom, Marci mit mondott,
mert messze volt. Amikor a fiú visszajött, azt mondta: nem hal-
lottam semmit, mert fürket vagyok.

- 313 -
Ez nekünk is zavaros volt, úgyhogy megkérdeztük B-t:
– Neked mondták, hogy fürket vagy?
– Nem, hanem az egyik fiú mondta a másiknak.
– De mi az, hogy fürket? Nem azt mondták, hogy süket?
– Nem, hanem azt, hogy fürket.
– És B, tudod, hogy mit jelent az, hogy süket?
– Nem…
Elmondtuk neki, hogy a süket az, amikor valaki nem hall
semmit. Ez őt láthatóan nem izgatta, nem érezte magát érintve,
hogy úgy mondjam. Persze lehet azon vitatkozni, hogy B siket-e
vagy sem, meg hogy mennyire lényeges, hogy ezzel tisztában le-
gyen. De az biztos, hogy ez a fogalom: „süket” B-nek nem mon-
dott semmit.

Úszásoktatás csak normális gyerekeknek


2008. április 19, szombat
 zfor

Fejünkbe vettük, hogy megtanítjuk a gyerekeket úszni, azaz hogy


megtaníttatjuk. Volt már ilyen próbálkozásunk, és csak az idő
rövidségén múlott, hogy nem sikerült Briginek B-t megtanítania
úszni.
Úszni viszont muszáj, úgyhogy nyáron mennek az úszótábor-
ba. Gondoltuk mi. Amikor a sportoktatónak jeleztem, hogy jönne
két gyerek, egy nyolc meg egy öt éves, már nyomta is a kezembe a
jelentkezési lapot.
– A kisebbik siket – mondtam, mire egy „ja, akkor inkább ne
adja be” volt a válasz. Magyaráztam egy ideig, hogy mi a helyzet
B-vel, mire finomodott a dolog, és „meg kell beszélnünk az igaz-
gatónővel, de talán menni fog” lett belőle.
Igazából megértem a helyzetet, de mégis rosszul esik. Megér-
tem, hogy 2 oktató 20 gyerek mellett nem szívesen vállal be egy
olyat, akivel külön foglalkozni kell. Megértem, hogy felelősséggel
tartoznak a rájuk bízott gyerekekért, és nem érzik, hogy egy siket
gyerekre felelős módon vigyázni képesek.
De azért a fene egye meg.

- 314 -
Fék
2008. április 24, csütörtök
 zfor

B megörökölte L „nagy” biciklijét. Hamar kitapasztalta, miben


különbözik a régi kis biciklijétől. A legjelentősebb különbség,
csak hogy tudjátok, a következő: „Az új biciklimnek van kézifékje
meg lábifékje.” Ami sokkal logikusabb elnevezés, mint a kontra.

Jó gyerek
2008. április 29, kedd
 Csili

Néha-néha eljutok én is az oviba olyan időpontban, amikor még


az óvónéniket is elcsípem pár szóra. Este nem túl későn, reggel
nem túl korán, ez jellemzően akkor fordul elő, amikor szabadsá-
gon vagyok, vagy pénteken hamarabb elszabadulok a munkából.
Egyébként a fentiek ellenére nem olyan számkivetett szegény
gyerek ám B, aki az óvodát nyitja és zárja, hála az intenzív, min-
den második hetet betöltő nagymamai segítségnek. Köszi Mamus
és Kati mama!
Múltkor Márta néni mutatott egy lapot, amit B teleírt, hason-
ló az itt már bemutatott meghívóhoz azzal a különbséggel, hogy
az összes meghívandó gyerek nevét felvéste a papírra. Plusz cím,
dátum, a végén „gyertek B” üdvözlettel. Márta néni annyira
büszke kis ovisára, hogy minden arra tévedő kollegának, szülő-
nek megmutatja B művét. És azt is hozzátette, hogy „B az egyik
legaranyosabb gyerek a csoportban.”

Vojt
2008. május 01, csütörtök
 Csili

Karácsony óta B bátyja már nem „Nevi” néven érzi magát meg-
szólítva, hanem rendesen, „L” hanggal. Ez volt az utolsó hangzó,
amit B megtanult rendesen kiejteni. Végül is a lusta variációt
használtuk, nem mentünk vele logopédushoz, itthon sem edzet-
tünk a tükör előtt, ellenben javítottuk itthon a rossz hangot.

- 315 -
Az oviban azonban nem beszél mindenki ilyen tisztán a középső
csoportban. Napok óta B itthon is próbálgatja az ovis szlenget:
„nem vojt ott a dadus néni, eltojtam a vonatot a helyére”. Puff
neki.

Bábszínház
2008. május 05, hétfő
 Csili

Leesett az állam tegnap a bábszínházban. Ahogy beléptünk az


előtérbe, odajött hozzánk egy kedves színpadi felügyelő, és
mondta, hogy már szólt is a technikus kollegának, hogy kapcsolja
be az indukciós hurkot, mert látja, hogy a kisfiú hallássérült.
Akkor még nem tudtam, hogy ez B-nek technikailag nem se-
gít, mert a fülijén először be kellene állítani egy adó-vevő funkci-
ót kezelni képes programot. Ettől függetlenül a hozzáállás és a
figyelem csillagos ötöst érdemel (csakúgy, mint az előadás).
Ha arra jártok, menjetek el a szegedi Dr. Kövér Béla Bábszín-
házba!

Megint mono
2008. május 06, kedd
 zfor

B duplán kivételes helyzetű gyerek: nemcsak azért, mert nagyon


korán megkapta a cochleáris implantátumot, hanem azért is,
mert kettőt kapott. Bár vannak olyan tanulmányok, amelyek alá-
támasztják14 a kétoldali implantálás előnyeit és mi is írtunk már
róla, a magyar orvosi álláspont még mindig az egy oldali
implantálást pártolja.
Most viszont élőben tesztelhettük, hogy milyen lenne, ha B
csak egy oldalon hordana cochleáris implantátumot, ugyanis a
jobb oldali tekercsnek érintkezési hibája van. Amíg megérkezik a
pótlás, ide jegyzeteljük majd az észleléseket.

Május 1. csütörtök
B jobb fülije alkalmanként villog, jelezve, hogy valami gond van.
B nem mondja, hogy valami baj lenne.

- 316 -
Május 5. kedd
A jobb oldali füli teljesen felmondja a szolgálatot. Hiába próbál-
kozok a kókányolással, a beszédprocesszor makacsul villog. B to-
vábbra sem szól, hogy nem hall a jobb oldalon, de rengeteget
visszakérdez. Ha nem közvetlenül mellette állunk, zaj van, vagy
valami eltereli a figyelmét, már jön is a kérdés: „Mit mondtál?”
Megrendeltük az új tekercset, amíg megjön, B mono marad.
De legalább hall, hála a kétoldali implantálásnak – egyébként az
elkövetkező pár napban teljesen siket lenne.
Mamus este beszámolt róla, hogy Márta óvónéninek is feltűnt
B félfülűsége. Az alatt az öt perc alatt, amíg B reggel az oviban
átöltözött, Márta néni három kérdését B háromszor nem értette
meg. Akkor mutatta meg Mamus, hogy most csak egy füllel mű-
ködik az Öcskös.

Május 5. kedd este


Cs délutánra megszerezte a tekercseket. Óriási szerencsénkre
volt egy darab készleten a forgalmazónál, azt elhoztuk, és a do-
logból tanulva rendeltünk még egyet. A két tekercs ára együtte-
sen elviszi Cs éves prémiumát. Sejtelmem sincs, hogy hogyan
boldogulna a dologgal egy alacsony keresetű család.
Az OEP ebből egy fityinget sem fizet, ami még egy ok, hogy
segíts nekünk. Katt ide:  http://www.macie.hu

Zöld lámpa az úszásnak


2008. május 08, csütörtök
 Csili

A nyári táborozásért felelős igazgatónő rábólintott, így tegnap


beírattam mind a két lurkót az úszótáborba.
A fülit a gyengén látók szemüvegével egy kategóriaként keze-
lik majd: úszásoktatás alatt a parton felügyelő pedagógus zsebre
teszi, oktatás végén B visszakapja. Délután már nem mennek
vízbe, ekkor a választott sportágat űzik majd, de a készülékre és
B buksijára itt is különös figyelemmel kell lenni. Már most szorí-
tok, hogy így legyen.

- 317 -
Kis hamis
2008. május 14, szerda
 Csili

L mostanában próbálgatja a nagyotmondás határait. Az öccsét


sem kell majd pár év múlva félteni, de most még erénynek számít
a belenevelt őszinteség. Vacsorakor történt:
– Anya, hol a L?
– Gondolkodik a szobájában a világ dolgairól, mert magában
ette a kakaóport, miután rászóltam.
– Én is ettem. De csak ilyen kicsit – és kb. 1 cm-t mutat az ujjá-
val.
– Akkor most te is magában eszed a tejbegrízt, jó?
– … (gondolkozós szünet) Vagyis nem is ettem.
– B-ka, tudom ám, hogy ettél egy keveset, igaz?
– Ühüm. De kaphatok mégis kakaóport?

Öt éves
2008. május 18, vasárnap
 zfor

Öt éves lett a kis kukacfi.

- 318 -
Kaposvári élmények
2008. május 27, kedd
 zfor

Elnézést a hosszas hallgatásért, de a múlt hét tényleg nagyon sű-


rűre sikeredett: szülinapok mellett még Kaposváron is voltunk. A
Duráczky József Módszertani Központ ugyanis meghívta azokat a
magyar és német szakembereket, akikkel tavaly Berlinben talál-
koztak.
A jól sikerült találkozóról majd részletesen is beszámolunk a
MACIE oldalain. B is töltött egy napot Kaposváron.
A kaposvári pedagógusok B-t is bevonták a fejlesztésbe. Az
egészben az a jó, hogy a fejlesztést B minden bizonnyal egy jó já-
téknak látta, ahol finom innivalót turmixoltak, mondókáztak,
körjátékoztak. Az, hogy közben a kislány a recept kapcsán az ol-
vasást gyakorolta, vagy hogy a mondókával szókincsük-
ritmusérzékük egyaránt fejlődött, nem tűnt fel nekik. És ez így is
van rendjén
A másik ok, ami miatt B-t elcipeltük Kaposvárra, hogy ott volt
Szilvia. Nagyon megörültek egymásnak, B még erősen megkopott
német szókincsét is bevetette, hogy beszélhessen rég látott Szilvi
nénijével
Egyúttal megkértünk Szilviát, hogy nézzen rá B beállítására.
Enyhén módosított is B bal oldali beszédprocesszorának prog-
ramján. B bal fülét ugyan már több mint három éve műtötték, de
azért még mindig kell alkalmanként változtatni a beállításon.
Ennek az az oka, hogy B növekszik, és így a régi program már
nem feltétlenül optimális.
Az új beállítással ugyan minden bizonnyal jobban hall B, de
azért van a dolognak egy hátulütője is: nagyobb lett a processzor
fogyasztása, így egy aksival már nem húzza ki a napot. Egyelőre
azt találtuk ki, hogy délután, amikor a processzor jelzi, hogy le-
merül, akkumulátort cserélünk.

- 319 -
Hasonlít
2008. május 30, péntek
 Csili

Szülinapon már szokássá vált nálunk, hogy újszülöttkori fényké-


peket nézegetünk. Ennek kapcsán kérdeztem B-t, hogy szerinte
kire hasonlít a bátyja?
– Rám – nem cifrázza, csak így egyszerűen, nyilván egy bátyó
az öccsére hasonlít.
– És miért pont rád?
– Mert neki is van kukija, kicsi a haja és kék a szeme.
– Aha, tehát rám nem hasonlíthat egyikőtök sem, mert nincs
kukim, igaz? – vonom le a következtetést. – Pedig B, szerintem te
inkább rám ütöttél, például a hajad színe is világosbarna, L-é pe-
dig sötétbarna, mint apáé.
– Neeem, nem így van anya! Neked hosszú a hajad! – nincs me-
se tehát, kizárt dolog, hogy egy kisfiú az anyukájára hasonlítson.

Térkép agya van


2008. június 01, vasárnap
 Csili

…ennek a gyereknek. A héten itthon betegeskedtünk (már


megint), közben apróbb dolgokat intéztünk. Kulcsot is kellett
másolnunk. B szólt, hogy ő tud egy helyet, járt ott egyszer Kati
mamával. Már mondta is az utat: elmegyünk busszal a Móriczka
körtérig (így hívja a Móricz Zs. körteret), ott leszállunk, sétálunk
így (kanyart mutat), és már ott is vagyunk.
Kicsit szkeptikusan indulok útnak B-val, de bíztató, hogy na-
gyon magabiztos. És láss csodát, a kanyarból már látom is az óri-
ás kulcsos cégért!

- 320 -
Nagycsoport és iskolakeresés

Melyben végképp bebizonyosodik, hogy B


hallássérülése ellenére remekül lépést tart a
többi gyerekkel. Ennek legfontosabb jele,
hogy iskolát keres.

Új fejezet jön
2008. június 04, szerda
 zfor

Cs a minap kissé elkenődve mesélte, hogy a két óvónő azt vette


észre, hogy B mostanában mintha nem hallana olyan jól. Nem
mindig figyel fel, amikor szólnak neki, és előfordul, hogy csak
„üveges szemekkel” néz, amikor vele beszélnek.
Üveges szemekkel, így mondták.
Az ilyesmi szíven üt és elgondolkoztat. Vajon rosszul ítéljük
meg B képességeit? Vagy talán mégsem sikerült jól az utolsó be-
állítás? Szerintünk nem erről van szó.
Bár elfogultak vagyunk B-vel, de azt hiszem, reálisan ítéljük
meg a tudását és a határait. Tudjuk, hogy zajos környezetben
nem hall jól. Tudjuk, hogy neki nagyon kell figyelnie, hogy meg-
értse, mit mondanak neki. Tudjuk, hogy nagyon jól beszél – és
talán éppen ez az, amivel megtéveszti a környezetét.
Amikor valaki megismeri B-t, és megtudja, hogy B a fülik nél-
kül nem hall, legtöbbször hitetlenkedő pillantásokat kapunk.
Pont olyan jól beszél, mint a többi gyerek, így nehéz elhinni róla,
hogy rosszul hall. Pedig rosszul hall. Magához képest persze jól,
de összességében mégis rosszul.
És ez az, ami egyre feltűnőbb lesz, ahogy B növekszik. Egyre
nagyobb csoportokba kerül, egyre összetettebb helyzetekben kell
majd megállnia a helyét. Kötve hiszem, hogy egy iskola folyosó-
ján vagy egy osztálykiránduláson ugyanolyan jól elmanőverez
majd, mint Cs-vel otthon, kettesben.

- 321 -
Ez rádöbbentett arra, hogy még közel sem vagyunk a történet
végén. Újabb fejezet következik, és még nem tudom, hogyan old-
juk meg a dolgot. De valahogy majd csak megoldjuk!

Kezelési útmutató B-hez


2008. június 11, szerda
 zfor

A minap történt egy kis baleset az oviban: B-t ellökte az egyik


kisfiú, és leesett mindkét fülije. Egyébként semmi baja nem lett.
De sajna emiatt fél napig nem hallott, részben a mi bénaságunk
miatt. Pedig a megoldás egyszerű lett volna…
Ha egy jól halló kisgyerek elesik, akkor az óvónő odamegy,
felsegíti, megvigasztalja és kész.
Ha a mi kisgyerekünk elesik és leesik a fülije, akkor… akkor
jön a pánik, hogy most mit kell csinálni. Így alakult, hogy B füli-
jei rosszul voltak felrakva, ő pedig semmit sem hallott aznap az
oviban.
Otthon átbeszéltük Cs-vel, hogy hogyan kerülhetnénk el a ha-
sonló eseteket. Az egészet elkerülhettük volna, ha az óvónőnek
adtunk volna egy rövid leírást a CI-ről. Úgyhogy gyártottunk B
fülijeihez egy kis kezelési útmutatót, amit holnap meg is kap
minden óvónő.

Önértékelés
2008. június 13, péntek
 zfor

Ezt beszélgettük ma:


– B siess már légy szíves, már harmadszor szólok.
– Hallom, nem vagyok süket!

Képzeld, sehogy se megy


2008. június 13, péntek
 zfor

Levelet kaptam B-től. Borítékban, személyesen kézbesítve:

- 322 -
KÉBZELDHOGYSEHOGYSEMMEGYAHENRIJETA
Örültem neki!

Úszótábor focival
2008. június 17, kedd
 Csili

B mesterien időzítve az úszótábor előtti vasárnap délután elkez-


dett köhögni. Ennek ellenére hétfőn optimistán indultunk az
uszodába, teljesen felszerelkezve: a kinyomtatott füli útmutató-
val, úszócuccal, edzőfelszereléssel, névvel ellátott poharakkal.
B+L csoportját két fiatal, lelkes egyetemista felügyeli, akikre
rögtön lecsaptam és elmagyaráztam nekik a füli működését. Nem
jöttek zavarba, elég természetesen kezelték a dolgot.
Miután egész nap nem jött telefonhívás az uszodából, vi-
szonylag megnyugodva mentem értük. Már a kapuban vártak
rám, L nem annyira feldobódva a hideg víz miatt, B viszont fülig
érő szájjal magyarázta, hogy ő nagyon cselezett a focilabdával,
sokat libikókázott a játszótéren, aludt az árnyékban egy kicsit
ebéd után (pedig 2,5 éves kora óta nem szokása!), és találkozott
barátokkal is. Mint kiderült, B csoportja elcsúszott időben, így ők
nem is látták a vizet, a főpróba mára maradt. Várom a fejlemé-
nyeket.

Búvár B
2008. június 18, szerda
 Csili

Tegnap végre úszott B is, ügyesen búvárkodott. Az úszásnál több-


re értékeli a focit és az agyagozást, illetve a délutáni pancsoló
medencében a szabad játékot. (Még jó, hogy nem voltak nagy el-
várásaim azzal kapcsolatban, hogy egy hét alatt megtanul úszni.)
Nagy hévvel mesélte B, hogy egy iskolás fiú odament hozzá, és
megkérdezte, hogy mi van a fülén. Ő felvilágosította, hogy halló-
készülék. A fiú ezek után megnyugodott, mert ő is éppen erre
gondolt, majd technikai megbeszélést tartottak B-vel a füli mű-
ködéséről.

- 323 -
A sporttábor mára azonban véget ért B-nek: éjszaka belázaso-
dott, alig kap levegőt a náthától. Talán majd Szegeden júliusban
jobban összejön az úszás.

Szántási fojo
2008. június 20, péntek
 zfor
Komolyan mondom, néha megijedek tőle, miket tud ez a gyerek.
Öt éves és gyakorlatilag tud írni-olvasni. Ma például ezt kaptam
tőle:
„kébzeld apa hogy a szántási fojo megáradt. Az a Gelbes
Brot legbagyobb folyója meg a legszélesebb is.
PUSZI
BOCÓ”
Lenne néhány kérdésem:
– Honnan veszi a bátorságot, hogy megtanult írni?
– Most töltötte be az ötöt, még minimum egy éve van az iskolá-
ig. Mi a túrót fog ez csinálni első osztályban?
– És legfőként: most akkor aggódjunk, hogy ilyeneket csinál
vagy sem?
Múltkor meg azon kaptam, hogy hangosan felolvasott magá-
nak. Mit felolvasott, gyakorolta az olvasást. A hosszabb, bonyo-
lultabb szavaknak többször is nekifutott, és addig nem eresztette
őket, míg nem sikerültek tökéletesre.
Persze sejtem, hogy honnan jön ez az egész: belőlünk. De
nem lesz belőle baja, hogy ennyire motivált, hogy ennyire akar?
Nyugtassatok meg…

Elromlott
2008. június 24, kedd
 Csili

Tegnap délutánra elromlott a régebbi készülék, a bal oldali füli.


Egyből feltűnt a nagyszülőknek is, hogy alig hall B, az autóban

- 324 -
mindenre háromszor visszakérdezett, estére pedig totál lefáradt
és nyűgös lett a nagy koncentrálástól.
Belegondoltam, hogy régebben, mikor standard egy fülivel
hallott, ennél könnyebben vette az akadályokat. Igaz, hogy amió-
ta két fülis üzemmódban veszi az adást, azóta egyáltalán nem né-
zi a szánkat semmilyen szituációban, korábban segített magának
apróbb trükkökkel.
Ma elvittem a hibás készüléket a kaposvári szaküzletbe (ép-
pen itt nyaralunk), ahonnan mindenképpen Pestre küldik fel a
javításra szoruló példányokat (eredetileg is ma megyek vissza).
Közben hívtam a budai szaküzletet is, hogy megérdeklődjem, kb.
mennyi ideig kell nélkülöznünk a fülit, és biztosítanak-e csereké-
szüléket erre az időszakra. Kiderült, hogy még Budapestről is to-
vábbkerül az elromlott füli Hamburgba, a szerviz központba, el-
képzelésünk sem lehet arról, hogy mennyi ideig tart a javítás,
viszont pozitív, hogy áthidaló megoldásként a cég biztosít egy
csere Freedomot.
Holnap indul a javítási akció, közben leteszteljük a rendszert.

Megjavult
2008. június 25, szerda
 Csili

…a füli, az elemtartó résznél volt kontakthibás. Szerencsére talál-


tak a szaküzletben egy pót-elemtartót, amivel kicserélték az el-
romlott egységet. Gyakorlatilag egy óra alatt kész volt a művelet,
és mivel garanciális a készülék (még egy éven belül vagyunk), így
anyagilag is a lehető legjobban megúsztuk.
Az esetből tanulság, hogy létezik cserekészülék, amit mi
ugyan most nem vettünk igénybe, de ha úgy adódik, hogy más-
nak meghibásodik a készüléke, és kompatibilis a Freedom pro-
cesszorral az implantja, akkor esélyes egy megmentő-fülire a
szervizelés idejére.

- 325 -
Brümmög
2008. június 30, hétfő
 Csili

B összesen négy napot töltött egy fülivel a nagyszülőknél, amíg


lekerült ismét Kaposvárra a megjavított füli. Nehezebb volt
kommunikálni vele Mamus és Papus elmondása alapján, főleg az
autóban, illetve zajos környezetben, rengetegszer visszakérde-
zett, látszott, hogy már elszokott az egy oldali hallástól. Ilyenkor
(is) bebizonyosodik, micsoda szerencse, hogy kettő készüléke
van, mert ha rosszabbul is, de hall valahogy, amíg a rossz füli ja-
vítás alatt van.
Már megérkezésünkkor, péntek este fel akartam tenni a fülé-
re, hogy ismét sztereóban tudjon hallani, de nagy meglepetésem-
re egyből lekapta, mert brümmögő hangot adott a füli. Másnap
reggel a kipihent gyerkőcre ismét megpróbáltam, és ugyanez tör-
tént. Furcsa, hogy pár nap alatt mennyire megszokta a mono hal-
lást, és zavarta az a füli, amelyiket régebb óta hordja!
Megbeszéltük, hogy csip-csip-csókázás idejére visszatesszük a
megjavított készüléket is, de alighogy elhessentek a tyúkok, már
röpült is lefelé a tappancs. Jött még egy csip-csip-csóka, meg egy
harmadik, aztán egy mese, és végül csak nem brümmögött a füli,
amelyet azóta is úgy hord, mintha nem is szorult volna javításra.

L nélkül
2008. július 02, szerda
 Csili

L egy hétig táborozik, B pedig nincs hozzászokva, hogy egyedül


tálalja a Gelbes Broti történeteit és partner nélkül vonatozzon –
igaza is van, a tesóval együtt sokkal izgalmasabb minden játék.
Amikor Szilviáékat és Erzsiéket meglátogattuk Kaposváron,
csak B-t vittem el, mert L-nek tartott még a suli, B-nek viszont
jól jött egy füli kontroll és beállítás. Öcskös viszont sírt itthon,
hogy ő nem akar L nélkül sehova se utazni, pláne nem egyedül
aludni! (Ők is jó tesók ám, néha boxolnak is, de általában kibugy-
gyan a testvéri szeretet fiús módra.)

- 326 -
Ezek után kicsit tartottam ettől a héttől L nélkül, de már látom,
hogy feleslegesen: Mamusék beszereztek B-nek Kaposváron egy
kispajtást, aki pont egyidős L-lel, és minden délutánt együtt töl-
tenek vele. Hol a strandon majdnem zárásig, hol a lakásban bo-
rítják ki az összes legót, hol a pajtásék kertjében. Így történt,
hogy amikor engem felraktak a vonatra, nem görbült lefelé B szá-
ja.

Úsznak, esznek, alszanak


2008. július 10, csütörtök
 zfor

Hét eleje óta B és L ismét együtt vannak, ezúttal K mamánál és


Szipapánál. Bár a napi egy telefonos jelentésen kívül nem sokat
tudunk róluk, azt azért sikerült kideríteni, hogy:
Az immáron sokadik úszásoktatást mindketten nagyon élve-
zik. L nagy ügyességgel, B inkább csak nagy lelkesedéssel szeli a
habokat, és ha minden így megy tovább, nyár végére akár még
úszni is meg fognak tanulni.
Gondolom az úszás miatt is, feneketlen bendővel kajálnak és
hatalmasakat alszanak – ettől nőnek nagyra a kislegények, nem
igaz?
Majd’ minden délután külön program várja őket: hol macska-
simogatás a kiskertben, hol lovaglás, hol meg Vadaspark. Épp ez
utóbbiban jártak, amikor Cs felhívta őket:
– B, milyen állatot látsz most?
– Majmot!
– És mit csinál?
– Vakaródzik!
Ezzel B véget is vetett a tartalmas beszélgetésnek. Valahogy
az a furcsa érzésem van, hogy nem igazán hiányzunk nekik!

- 327 -
Az első nagymamás nyár
2008. július 14, hétfő
 zfor

Mindig jó érzésekkel gondolok vissza gyerekkorom nyaraira,


amiket legtöbbször nagyanyáméknál töltöttem – az almás-
fahéjas palacsintára, a csirkeetetésre meg nagyapám fűrészpor-
és olajosrongy-szagú fészerére, ami tele volt egerekkel. Hát, B-
nek és L-nek ez az első igazi nagymamás nyara.
A nyári szünet 11 hetének áthidalása persze minden család-
nak nagy kihívás, főleg, ha a gyerek „különleges”. De szerencsére
nálunk a nagyszülők nemhogy segítenek, de kifejezetten kérték a
gyerekeket. Ez viszont azt jelenti, hogy a közös kéthetes nyaralás-
tól eltekintve hétvégi szülőkké változtunk, a srácoknak pedig ma-
guknak kell boldogulniuk egész nyáron.
Amit meglepően jól csinálnak. Hála a változatos programnak
és a nagyszülőknek, eddig semmi panaszuk nem volt. B is csak
kétszer hiányolta az anyját, egyszer, amikor magára maradt mert
L táborba ment, másodszor pedig most nem akart minket vissza-
engedni Budapestre. De ettől eltekintve tényleg jól érzik magu-
kat.
Arra azért kíváncsi lennék, hogy vajon más hallássérült gye-
rekek hogyan boldogulnak a nyárral. B például jól ért mindenkit,
de azért legjobban mégis csak Cs-t érti. Ha nyárra más környe-
zetbe kerül, biztosan csődöt mond néhány jól bevált kommuni-
kációs stratégiája – amit jó esetben tud kompenzálni, de az is
előfordul, hogy nem.

A B-612-es kisbolygó
2008. július 17, csütörtök
 Keresztanyu

Még a hétvégén történt családi ebéd közben… B és L imádja hall-


gatni az apját (Zfort) amint az tudományosan értekezik a világ
nagy dolgairól. Ilyenkor még a nokedliről is megfeledkeznek, ki-
esik a szájukból a kanál és tátott szájjal hallgatják a sok okossá-
got.

- 328 -
De most azt történt, hogy B mesélt nekünk a bolygókról. Felso-
rolta a naprendszer bolygóit, közben leste az apját, hogy jól
mondja-e. És valóban egyszer elhibázta, majd szomorúan közöl-
te: „A Szaturnuszt és az Uránuszt mindig összekeverem”. Én meg
csak sűrűn néztem bele a tányéromba, mert én nem csak ezt a
kettőt keverem össze.
Miután felsorolta elölről-hátulról a bolygókat egy újabb kije-
lentéssel rukkolt elő:
– Tudjátok, először van a levegő, aztán az űr és utána a
világegyiptom!
Közben K mama leszedte az asztalt és terítékre került a süte-
mény… Ez pedig további erőt adott a komoly beszélgetéshez, ami
az éppen a Marson járó robotról szólt. A témát zfor vezette fel,
majd jött B következő hozzászólása, miszerint a tudósok növé-
nyeket fognak telepíteni a Marsra, ami megtisztítja a jelenleg
mérges gázokkal teli levegőt. Én meg néztem kikerekedett sze-
mekkel, hogy egy 5 éves honnan tud ilyeneket – hát meg is kér-
deztem. Erre B közölte, hogy Ádám barátjától hallotta az oviban.
Mire én: „Ti ilyenekről beszélgettek legózás közben?” És B a leg-
természetesebb módon közölte, hogy persze – mintha más témá-
ja nem is lehetne két középsős óvodásnak csak a Marson járó ro-
bot.

Szegedi zanza
2008. július 29, kedd
 zfor

Három hét szegedi nagymamás nyár után újra itthon vannak a


srácok, úgyhogy megint van egy kis élet a lakásban: szanaszét
heverő kisautók, fröcskölés a fürdőkádban, civakodás, hogy ki
üljön Anya mellé. Gondolom, K mama és Szipapa szusszannak
most egy kicsit, de azért biztos hiányolják a két csirkefogót…
Amiről az elmúlt három hétben lemaradtunk:
Mindkét gyerek megtanult úszni. Igaz, B inkább csak leme-
rülni: nagy lendülettel vízbe veti magát, majd levegővétel nélkül
úszik előre-lefelé… 5 méteren belül fel kell rántani a víz alól, de a
kapálózást még olyankor sem hagyja abba, és közben vigyorog,
mint a vadalma.

- 329 -
Nőttek egy centit, lebarnultak, és biztos fel is szedtek egy kicsit.
B-nek csupa szeplős lett a pofija.
„Fülis Feri bácsi” beállította B fülijeit, úgyhogy most nem
brümmög. Feri, a szegedi klinika fizikusa más technikával állítja
be a készüléket, mint Szilvia. Eddig kicsit szkeptikus voltam, de B
most kitűnően hall az új beállítással.

Szegedi hetek a nagymama szemével


2008. augusztus 08, péntek
 Katimama

Pontosan egy hónapja, hogy megérkezett a csipet-csapat a 3 he-


tes szegedi vakációzásra. Már előre próbáltunk jó programokat
kitalálni, ami tetszik a gyerekeknek. Ilyen, és az első az úszó-
tanfolyam, ami után mindig nagyon jól esett a vajas-szalámis
szendvics.
Délután a kiskertben nem csak hegyek-völgyek, alul- és felül-
járók készültek homokból, ahol még folyton áradó és apadó fo-
lyócska is volt, hanem még az is kiderült, hogy az a nagy zöld izé-
bokor alatt terem a finom krumpli, a répa és a zöldség is a föld
alól kerül ki. A legédesebb főzni való kukorica is a Papánál terem.
Ha mindezt már meguntuk, akkor volt még a Játékdzsungel-
játszóház, Tschu-tschu vonatozás, a máltai játszótér, meg a
fagyizással egybekötött híd melletti játszóterezés. Utazgatás tro-
lival és villamos-pótlóval a szegedi Vasútállomásra, az algyői
Borbála fürdő… stb. Szóval jól és gyorsan teltek a napok. L min-
den hétköznap vacsi előtt (igaz nem mindig önként és dalolva)
naplót írt a Szipapa segítségével. Sőt az esti meseolvasásban is
aktívan részt vett. (A megérdemelt fagyiprémium jó ösztönzőnek
bizonyult.)
Egy dolog kicsit zavart bennünket: B mintha kiszeretetett
volna a füliből. Reggelente egyre később engedte föltenni a ké-
szüléket, és napközben is sokszor levette a tappancsokat. Ha kér-
deztük, hogy miért nem kell, azt mondta, hogy brümmög. Ezen
kívül egyre többször visszakérdezett, és másodszorra már a szá-
junkat is erősen figyelte, hogy megértse, amit mondunk. Ugyan-
akkor halkabbra állíttatta, merthogy túl hangos.

- 330 -
Aztán Cs megbeszélte az utolsó hét péntekjére a fül-orr-gége kli-
nika fizikusával Ferivel, hogy beállítja a készüléket.
Ez kb. úgy történik (a hozzá nem értő nagymama szakszerűt-
len leírását nézzék el nekem), hogy meg kell állapítani a 24 leg-
halkabb és a 24 leghangosabb pontot. Ez fülenként 48, két fülnél
96 mérés + néhány ellenőrzés.
Feri megbeszélte B-vel, hogy nagyon figyeljen, és ha picit
meghallja a hangot, akkor emelje fel a kezét. Ugyanúgy, amikor
hangos tartományt állították be, amikor már nagyon hangos,
szintén kézemeléssel jelezzen. (Persze ez inkább olyan pontosítás
féle volt).
Eleinte az én édes kis B-m két kézzel is jelzett, aztán eggyel, a
végén pedig már csak az ujjacskáját emelte, úgy elfáradt a több
mint 1 órás koncentrálásban. Ezzel együtt nagyon jól sikerült a
beállítás. Le a kalappal B és nem utolsó sorban Feri előtt. Igaz, F
azt is mondta, hogy B nagyon fegyelmezett és jó vele „dolgozni”.
A következő napokban már Z és Cs is meglepődve tapasztalt,
hogy B kb. 20 méterről is belekotyogott a felnőttek beszélgetésé-
be.
A 3 hét úgy elszaladt, mintha nem is lett volna, pedig még
egy-két jó program kimaradt. Na, majd legközelebb. Ahogy né-
zem a naptárt, októberben már kapnak egy kis őszi szünetet.
Hátha majd akkor…

Augusztus 20-ról jut eszembe…


2008. augusztus 18, hétfő
 Keresztanyu

Időpont: 2007. augusztus 20. Helyszín: az én otthonom. Jelen


vannak: egy maroknyi lelkes szülő és az összes gyerekük –
implantátum használó, leendő implantátum használó és tesók.
Mi történik: nagy dolog van születőben. Egy egyesület.
Mindig büszke leszek rá, hogy az én otthonom adott teret és
lehetőséget, ahhoz hogy ez a pár ember idejét és energiáját nem
kímélve támaszt és segítséget nyújthasson azoknak, akik ugyan-
azon az úton járnak, csak egyelőre a kapaszkodót nem találják.

- 331 -
Mindennek lassan egy éve. Azóta sok minden történt – a kívülál-
ló (támogató) szemével a teljesség igénye nélkül.
Munka, munka, munka. Bürokrácia, alapító okirat, számla-
nyitás, bírósági bejegyzés, adószám, telephely. Megalakulás –
immár hivatalosan bejegyezve. Küzdelem az OEP-pel, kapcso-
latépítés a klinikákkal, küzdelem (mindenkivel, bárkivel) egy-egy
új készülékért, alkatrészért. Honlap-építés éjszaka, levelezés a
tagokkal azután, hogy a gyerekek lefeküdtek. Poszter készítés,
levélírás, tagtoborzás. Egyesületindító esőben, Grillparti esőben.
Német szakemberek magyarországi tanulmányútjának szervezé-
se hétvégén. Elmaradt CI műtét betegség miatt.
Működik, létezik, fejlődik. Mert van ötletgazda, van energia,
van segíteni akarás, van szakembergárda, van érdekvédelem –
van. Akármikor, akárkinek, akinek szüksége van rá. Mert van,
aki végre hallja a „s” betűt, aki felfigyel a nevére, aki néptáncra
jár és énekel, aki várja, hogy cochleáris implantátumot kapjon –
de már tudja, hogy érdemes várni rá. Mert ők valamiért egy küz-
delmesebb életet kaptak, mint mi, akik segítség nélkül élünk.
Mert ezek a gyerekek erősek és ezzel a feladattal is megbirkóz-
nak – láttam, tudom.
Nekik írtam ezt. A szüleiknek. A sógornőmnek és a bátyám-
nak.

B sakkozni tanul
2008. szeptember 01, hétfő
 zfor

Nemrég olvastam Kepes András könyvét Polgár Juditról. És bár


abban megegyeztünk Cs-vel, hogy B-ből nem akarunk semmiféle
zsenit nevelni, azért piszkálta a csőröm, hogy hogy állna a sakk-
hoz.
Hát, jelentem alásan, szereti! Persze úgy igazán sakkozni nem
tud még, de minden lépést ismer, tudja, mi a játék célja, és pró-
bálja is elérni a célt – úgyhogy elégedett vagyok a kiskomával.
Arról nem beszélve, hogy B segítségével L-t is oda tudtam csalo-
gatni a tábla mellé, ami régi vágyam volt.
Persze egy kis csókát nem úgy kell sakkozni tanítani, hogy fel-
rakjuk neki a táblát, aztán gyerünk: először érdekessé kell tenni a

- 332 -
játékot a számukra. Erre legjobb módszer a mese, és a sakk kí-
nálja magát a meséléshez. Két király, aki harcol egymással, sok
mellékszereplő, fehér és fekete oldalak: mind olyan dolog, amiről
pompásan lehet mesélni. A kis történetet, amit a sakktábla köré
kerítettem, B hamar megtanulta.
A másik fontos dolog, hogy a sakkot nem egészében, hanem
elemeire bontva kell megtanítani. Rövid kis játékokat találtunk
ki, amikben a sakk egyes részei kapnak hangsúlyt: királybirkózás,
versenyfutás királlyal, parasztsétáltatás, lépcsőmatt, stb.
A harmadik: csak addig szabad velük játszani, amíg élvezik. B
figyelme kb. 20 perc után alábbhagy, olyankor nem erőltetem to-
vább a játékot. Végül is a lényeg az, hogy játsszon, és közben a
fejét is használja.

Fütyörészés
2008. szeptember 02, kedd
 zfor

A hét végén azt vettük észre, hogy B felismeri a dallamokat! Ed-


dig azt hittem, hogy a cochleáris implantátum korlátai miatt ez
sohasem fog neki sikerülni, aztán most paff, minden dallamot
felismer.
Mivel korábban már sokszor teszteltem, hogy felismer-e dal-
lamokat fütyülés után, nagyjából beletörődtem, hogy B legfeljebb
rapper lesz, de énekelni nem fog tudni. (A ritmust és a szöveget
ugyanis jól „kihallja” a zenéből, és elég pontosan vissza is adja,
de sajna dallammentesen.)
A mostani felfedezést annak köszönhetjük, hogy B tiltakozása
ellenére sok zenét hallgatunk – már csak L miatt is. Egyik leg-
újabb kedvencünk Gryllusék biciklizős lemeze, amin olyan mó-
kás dolgok hallhatók, mint „leröpül a mókus az ágról”, meg „pö-
rög a forog a pörög a forog a pörög a forog a szoknya”. B-nek
nagyon fontos, hogy a dal szövegét is értse, és ezeknek a dalok-
nak nem csak fülbemászó dallama, hanem kedves versecskéi is
vannak.
Aztán egyik reggel, amint kentem a vajas kenyeret, fütyörész-
tem, B meg odaállt elém, és azt mondta: „Ez a katicás dal”. Telje-

- 333 -
sen elámultam, és tettem még egy próbát: „ez a mókusos… ez a
traktor” jött a válasz.
Márpedig ha hallja a dallamot, akkor talán egyszer énekelni is
tudni fogja… Reméljük!

Első hét a nagycsoportban


2008. szeptember 08, hétfő
 Csili

– B, milyen érzés nagycsoportosnak lenni?


– Még középsős vagyok.
– Hogy-hogy?
– Mert a régi szobában vagyunk.

Iskolaérettségi felmérő
2008. szeptember 10, szerda
 Csili

A héten minden nagycsoportost több oldalas felmérővel elemez-


tek, hogy mehet-e jövőre a suliba: volt rajzolás, minta kiválasztás
a sorból, memória, elhangzott mondat ismétlése, halandzsa sza-
vak ismétlése, szülők foglalkozásának bemutatása (most ennyi
jut eszembe).
Konklúzió, hogy a kiskoma a csoportban a legjobb eredményt
produkálta, pl. ő volt az egyetlen nagycsoportos, aki fel tudta so-
rolni a hét napjait, és dátumra pontosan megmondta, hogy mi-
kor született. A betűcserék miatt heti kétszer logopédiai fejlesz-
tést fog kapni helyben az oviban, hogy iskolakezdésre menjen
már a k, gy, g és cs kiejtése.
Hihetetlen a természet, hogy amit elvett a hallásából, azt
kompenzálta az értelmében!

Iskolaválasztás
2008. szeptember 16, kedd
 Csili

Az iskolára érett a kis lurkó, és mi is szeretnénk suliba adni, ami-


nek több oka van. Az egyik, hogy az óvodában nem a legjobb ke-

- 334 -
zek között van, és jövőre már gyanítom, hogy nagyokat unatkoz-
na. A másik, hogy magától megtanulta a betűvetés-olvasás-
számolás fortélyát (na jó, testvéri segítséggel, de az elég minimá-
lis volt), és motivált arra, hogy tovább haladjon ezen az úton.
Nagy kérdés, hogy melyik iskolába adjuk. Ő is és L is szeret-
nének egy suliba járni, mégpedig L sulijába. Ez egy hagyományos
nevelésű és felfogású iskola, L a német tagozatos osztályba jár,
ahol hétmérföldes léptekkel haladnak, iszonyú a tempó. Mivel B
soha nem volt igazából nagy spíler németből, ezért nem erőltet-
ném nála ezt az osztályt. A „sima” osztályok és tanítóik kedvesek,
aranyosak, ezektől a 30 fős osztálylétszám riaszt vissza.
Amit én kinéztem B-nek, az a Kincskereső iskola. Nincs is
messze tőlünk, gyalogos távolságban található, igaz, pont a másik
irányban, mint L sulija. Ami vonzó benne, az a gyerekbarát pe-
dagógia: csak délelőtt tanulnak, ebéd utánra nem házi feladatot
terveznek be a tanítónők, hanem kézműveskedést, zenei foglal-
kozást és sportolást. Ezen kívül integrált szellemű a suli, már kb.
10 éves tapasztalatuk van ezen a téren. Az osztálylétszám minden
évben 26, csak egy osztályt indítanak évente, tehát nem egy gye-
rekgyár méretű a suli.
Ez minden klasszul hangzik, a bökkenő csak az, hogy nagyon
megszűrik a jelentkező nagycsoportosok és szüleik körét. A jelen-
legi elképzelés szerint nekivágunk a Kincskeresőnek, ha bejön –
éljen, ha nem – B megy L iskolájába egy sima osztályba.

Együtt a csapattal
2008. szeptember 24, szerda
 Csili

B ragaszkodik hozzá, hogy a heti kettő népitánc mellett ugyan-


ennyi alkalommal focira is járjon, ezeket az oviban szervezik dél-
utánonként.
Tegnap volt az első foci edzés, kissé izgulva mentem érte, de
kár volt, mert ragyogott az arca. Az edző – fiatal srác létére –
pedig egyszerűen nagyszerű ember: semmiféle problémát nem
lát abban, hogy B fülivel focizik, hogy néha leeshet a nagy szalad-
gálás közben a tappancs vagy neadj’ Isten az egész készülék, és
abban sem, hogy átöltözéskor segítsen B-nek feladni a füliket a

- 335 -
megfelelő oldalra. Egyetlen aggódósabb jellegű kérdése volt,
mégpedig az, hogy mi történik a készülékkel és a gyerekkel, ha
elesik B.
Nagy kő esett le a szívemről, hogy B-t ezek szerint foci közben
semmi nem gátolja abban, hogy a csapat teljes jogú tagja legyen.
Este kérdeztük B-t: „Ki a legügyesebb focis a csapatban?”
„Hát én!”- jött az egyértelmű válasz.

Lusta szülők
2008. szeptember 29, hétfő
 zfor

Múltkori bejegyzésünkhöz hű olvasónk és barátunk ezt a hozzá-


szólást írta:
„Egy idősebb audiológus kolléganőm mondta, hogy a lusta
szülők csináltatnak CI-t a gyereküknek.”
Ugye téged is szíven ütne, ha azt mondanák rád, hogy lusta szülő
vagy?

Lusták lennénk?
Mi azért döntöttünk a cochleáris implantátum mellett, reméltük,
hogy így könnyebb lesz B élete. Abban bíztunk, hogy ez majd se-
gít neki, hogy halló társaival együtt játszhasson, tanulhasson és
felnőttként is megállja a helyét. Ha így nézem, akkor valóban lus-
ták vagyunk: magunknak is, gyermekünknek is a könnyebb utat
kerestük.
Dönthettünk volna persze úgy is, hogy nem kérünk a
cochleáris implantátumból, hanem B-t a normál hallás tizedével
indítjuk neki az életnek. Vajon ez erkölcsileg nemesebb lett vol-
na? Mert szerintem ez kegyetlenség lett volna. B a fülijei nélkül is
ilyen locska-fecske, boldog kisfiú lenne? Kétlem.
Ugye azt sem hiszi senki, hogy a buksiba ültetett kis csip
minden problémát egy csapásra megold? A cochleáris implantá-
tum ugyan sokat segít, de nem csodaszer: megvannak a maga ha-
tárai. Nekünk is, gyermekünknek is meg kell tanulnia ezekkel él-
ni. Ez a tanulás pedig fáradságos és áldozatos munka mindenki

- 336 -
részéről – még ha az idősebb audiológus kolléganő nincs is en-
nek tudatában. Akkor most lusták vagyunk vagy sem?

Gyermekünk java
Ugyanezt írja egy másik hozzászóló:
„Mindenki, aki nem így tesz, hanem úgy dönt, hogy maga
fejleszti csemetéjét a hendikep ellenére is, az előtt le a kalappal,
cochleáris implantátummal, vagy sima hallókészülékkel, tök-
mindegy…”
És mennyire igaza van! Nem a választott megoldás „munka-
igénye” a lényeg, hanem, hogy mennyire válik gyermekünk javá-
ra.
Kicsit távolabbról szemlélve a dolgot, le kell vonnom egy kö-
vetkeztetést: nem az a lustaság, ha teszünk valamit, hanem ha a
fejünket a homokba dugjuk gyermekünk problémái elől. Ha nem
segítünk neki, az a lustaság. Ha viszont szembenézünk saját fé-
lelmeinkkel, és megkeressük magunknak a megfelelő utat, akkor
megtettük, amit a gyermekünk joggal elvárhat tőlünk.

Hallókészülék vagy cochleáris


implantátum?
2008. október 01, szerda
 zfor

Hédi hozzászólása emlékeztetett arra, hogy a „cochleáris implan-


tátum vs. hallókészülék” téma milyen kényes. Bizonyára bele is
gázoltam sok ember lelkébe, amikor azt írtam, hogy B-nek a hal-
lókészülék kegyetlenség lett volna.
A kérdés már csak azért is fontos, mert minden súlyosan hal-
lássérült kisgyerek családja szembesül vele: vajon melyikkel fog
jobban hallani a gyerek? Megéri-e az operációval járó kockázatot
vállalni, ha a cochleáris implantátumot választjuk?

B esete, dióhéjban
Mindenki egészséges gyerekeket szeretne – annál inkább megrá-
zott minket, hogy B súlyos nagyothalló. Viszonylag hamar kide-
rült, hogy B szinte semmit sem hall: 100 dB-ig biztosan nem volt

- 337 -
hallása. Ez olyan kevés, hogy még a legjobb digitális hallókészü-
lékkel sem értünk el említésre méltó fejlődést.
Egy berlini audiológusnő mondta nekünk ekkor: B hallóké-
szülékkel is meg tudna tanulni beszélni, de készüljünk fel rá,
hogy ehhez nagyon sokat kell dolgoznunk, és az eredmény még
így is kétes lesz. Ez nálunk el is döntötte a kérdést: B-nek ilyen
rossz hallással a cochleáris implantátum a jobb megoldás.

Mit mondanak a kutatók?


A cochleáris implantátum egy rendkívül gyorsan fejlődő szerke-
zet: eleinte tényleg csak siketeknek (120 dB+) ajánlották. Később
azonban bebizonyosodott, hogy a súlyos nagyothallóknak is elő-
nyösebb az implantáció. Van olyan tanulmány, ami például arról
ír, hogy 80-90 dB-es hallásveszteség felett már jobb az implantá-
tum, mint a hallókészülék. Német ismerős szakemberek pedig
odáig merészkednek, hogy 65-70 dB-nél is mérlegelik az implan-
tátum lehetőségét – és az eredmények őket igazolják.
Persze ezzel nem szeretném azt mondani, hogy létezik egy x
dB-es hallásküszöb, ami felett egyértelmű, hogy a cochleáris im-
plantátumot kell választani. De tény, hogy 80-90 dB-es hallás-
veszteség felett már nagyon komolyan el kell gondolkodni, hogy
elegendő-e a hallókészülék.

Hogyan döntsünk?
Tudom, hogy ez így leírva milyen egyszerűnek tűnik, és hogy az
élet ezzel szemben milyen bonyolult – mi is aggódtunk és tépe-
lődtünk eleget a döntés előtt. De fontos belátni, hogy a döntés
nem kerülhető el; egyébként a gyerektől vesszük el az időt, és az-
zal a lehetőséget is.
Azok az ismerős családok, akik már túl vannak a döntésen,
többnyire a következő utat járták be:
– Objektív hallásvizsgálattal meg kell győződni róla, hogy pon-
tosan mit hall a kicsi
– Az eredmények alapján meg kell vitatni a lehetőségeket egy
szakemberrel
– Végül ezek alapján a családnak együtt kell döntést hoznia

- 338 -
Ha úgy érzed, hogy a döntéshez segítség kell, akkor itt va-
gyunk: írj nekünk, válaszolunk!

Súgd a fülembe!
2008. október 07, kedd
 Csili

Tegnap este még odabújtam B-hez egy kicsit az ágyban, már füli
nélkül alváshoz készülődött a kicsi. Kérdezte, hogy milyen színű
nadrágot veszek fel másnap. Próbáltam jól artikuláltan mondani
a színt, nem értette. Mondtam még egyszer, továbbra sem tudta
leolvasni a számról.
– Súgd a fülembe, nem hallom! – és odatolta a fülét a szám-
hoz. – Még mindig nem hallom, mert halkan mondod! – csattant
fel.
Ezen morfondíroztam este, hogy akkor ezek szerint nem tud-
ja, hogy füli nélkül nem hall? Vagy tudja, csak mivel egész nap
hallóként közlekedik, ehhez szokott hozzá, és az oly rövid
fülimentes időszakokban (lényegében elalvás előtt pár perc) is
azt hiszi, hogy hall?
Ma reggel meg is kérdeztem tőle:
– B, szerinted miért van fülid?
– Azért, mert füli nélkül nem hallok, mert süket vagyok.
Hú, ez a szó, hogy süket, azért szíven ütött. Szóval, teljesen
tisztában van vele a kiskoma, hogy mi a helyzet. Z folytatta a mi-
ni interjút:
– És ha leveszed a fülidet, akkor hallasz?
– Igen, egy kicsit.
Akkor most tulajdonképpen tudja, hogy nem hall, de azt hiszi,
hogy mégis? Erre vajon mi a magyarázat?

Cupp-cupp
2008. október 15, szerda
 zfor

Egy szösszenet a hétvégéről:

- 339 -
– Mi legyen a délelőtti program? – kérdezem gyanútlanul Cs-
től, mire B közbevág:
– A gyerekek játszása és a fölnőttek beszélgetése!
Hiába, B-nek letisztult elképzelése szokott lenni a család
programjáról.
Meg egy másik sztori is: szülinapjára kapott egy plüss kutyát
ami cuppant két puszit, ha megnyomjuk a hasát. B a hétvégén
valahogy rálelt erre a kutyára, és egész végig ezzel játszott. El is
nevezte, de nem ám Blökinek vagy Kormosnak!
A kutya becsületes neve: Cupp-Cupp Suhan Péter. Hogy ezt
honnan szedte?!

Óvodai beszélgetés
2008. október 26, vasárnap
 zfor

B jövőre lesz 6 éves – azaz iskolaérett. Iskolaérett? Vagy csak mi


gondoljuk így?
B-vel három óvodai pedagógus foglalkozik intenzíven: a cso-
portjukban Márta és Nóra néni, illetve szeptember óta Viki néni,
a logopédus. Ők hívtak be minket egy beszélgetésre. Mindig ér-
dekes mások véleményét hallani a gyerekünkről. Ha egyezik a
saját gondolatainkkal, akkor megerősítésként, ha eltér tőle, ak-
kor meg gondolatébresztőnek jó egy ilyen beszélgetés.
Szerencsére mi az első csoportba tartozunk, azaz: B valóban
iskolaérett, és mindhárman javasolták, hogy B szeptemberben
kezdje meg az iskolát. Viki, akinek a legjobb rálátása van a kör-
nyező iskolákra, szintén a Kincskeresőt javasolta, úgyhogy a nov-
ember fő projektje a suli becserkészése lesz.
Ennél sokkal érdekesebb volt két másik meglátásuk: az egyik
B hallásához kapcsolódik, a másik B állandó győzni akarásához.
Nóráék, akik B-t nap közben látják, azt mondták, hogy mint-
ha romlott volna a hallása. Pontosabban: kint, udvaron, játék
közben nem mindig figyel. Azután közösen megfejtettük, hogy
amíg B új volt a csoportban, nagyon figyelt mindenre – így per-
sze meg is hallotta, ha szóltak neki. Most viszont már öreg moto-

- 340 -
ros, aki megengedheti magának, hogy teljesen elmerüljön a já-
tékban.
Aztán még azt is felemlítették, hogy az iskolakezdés előtt ki-
csit talán oda lehetne figyelnünk B győzni akarására. Ez minket is
foglalkoztat egy ideje: B bármilyen helyzetben győzni akar, és ha
mégis veszít, éktelen hisztit képes csapni. Nem hisszük, hogy ez 5
évesen olyan nagy gond, de a suliban azzá válhatna. Na, majd
figyelünk rá.

Szájharmonika
2008. november 06, csütörtök
 zfor

B a műtéte után nagyon gyorsan megtanult hallani és beszélni.


Valószínűleg szerencsés adottságainak köszönhetően teljesen
természetes módon fejlődött, anélkül, hogy különösebben pedá-
lozni kellett volna érte. A zenével viszont teljesen más a helyzet.
Vannak gyerekek, akik a cochleáris implantáció után nagyon jól
énekelnek, sőt, olyat is ismerünk, aki hamarabb dalolt, mint be-
szélt. A mi kis B-nk viszont nagyon sokáig semmiféle érdeklődést
nem mutatott a zene iránt.
Van benne viszont egy nagyon erős belső késztetés, hogy ta-
nuljon és fejlődjön. (Legtöbbször a bátyja hatására.) Így hát ami-
kor azt látja, hogy az egész család boldogan énekli a Halász Judi-
tot, akkor ő sem szeretne kimaradni. Fáradságot nem kímélve
próbál velünk lépést tartani, aminek mi persze örülünk és biztat-
juk is.
Nagyon jól látszik viszont, hogy neki „nem másznak a fülébe”
a dallamok, és nem ragadnak meg a buksijában a szövegek – neki
ezt meg kell tanulnia. Egyenként, először a szöveget, azután a
dallamot. És ha már tudja, akkor boldogan reprodukálja is ked-
venceit.
Legutóbbi mutatványa is valami ilyesmi volt: odaállt elém a
szájharmonikájával, és kérte, találjam ki, mit zenél. Persze zené-
nek nem nagyon lehet nevezni, ami kijött a harmonikából, de
azért ráismertem: a ritmus passzolt, a dallam – hmm – hát jó,
mondjuk nem lehetett ráismerni, de igyekezett a gyerek!

- 341 -
Focista palánta
2008. november 10, hétfő
 Csili

A múltkor korábban értem az oviba, még tartott a fociedzés. Az


öltözőből hallgattam, hogyan tud rendet tartani és motiválni Pé-
ter „bácsi” egy halom eleven lurkót egy pirinyó tornateremben.
A számomra szívderítő rész a végén következett: az edző két
csapatra osztotta a fiúkat, akiknek a középpályáról felvezetve kel-
lett kapura lőni. A kiszűrődő hangok azt igazolták, hogy B csapa-
ta sikeres volt:
– Lődd rá Dávid, ügyes, 1-0-ra vezettek!
– B vezeti a labdát, igen, 2-0!
Majd a következő csapatot így bíztatta Péter bá:
– Úgy vezesd a labdát, mint Dávid és B!

Szülinapon
2008. november 13, csütörtök
 Csili

A hétvégén szülinapi zsúrba hívták B-t, csak a helyszínen derült


ki, hogy műanyag labdás – csúszdás – ugrálós játszóházba, ami
nem kifejezetten „fülibarát”. Ráadásul csak két felnőtt kísérőt
engedtek be, ők pedig egyértelműen a szülinapos kisfiú szülei
voltak.
Nem maradt más hátra, elmagyaráztam gyorsan az anyuká-
nak a füli le-és felvételt, a ki-és bekapcsolástól eltekintettem, mi-
kor láttam, hogy kezd lesápadni szegény. Kipróbálta ő is feltenni
a fülit. B-t is odahívtam, ő nagyon bizonygatta, hogy akár egye-
dül is intézi a fülit, a kéket a bal fülére, a bézs színűt a másikra.
Az anyuka a biztonság kedvéért azért megkért, hogy maradjak a
közelben, ne menjek ki az épületből, ha bármi baj adódna, felhív
és legyek ott gyorsan.
A zsúr végén megkönnyebbülten adta át nekem a fülikkel fel-
szerelkezett B-t, mindketten vigyorogtak a jól sikerült szülinapi
buli után. Sejtetem én, hogy nem lesz semmi gáz, mert ez a
cochleáris implantátum tényleg csak első látásra ijesztő, de

- 342 -
amint bárki ráveszi magát, hogy kezelje, rájön, hogy nem egy ör-
döngösség.
Érdekes, hogy a zsúr végén több szülő is megkérdezte, hogy
amikor levettük B készülékeit, akkor tényleg nem hallott semmit,
mert ők ezt el sem tudják képzelni.

Hiszti
2008. november 19, szerda
 Csili

Az óvónőkkel történt beszélgetésen is megemlítettük, hogy B ne-


hezen viseli a kudarcot: mindig mindenben első és a legjobb sze-
retne lenni, a társasjátéktól kezdve a reggeli öltözésig, és ha ez
nem így történik, akkor jön a hiszti. Iszonyú kiabálások és ajtó-
csapkodás kíséretében vörös fejjel. Ilyenkor annyira bepörög,
hogy beszélni sem lehet vele.
Az óvónénik vették a lapot, és azóta gyakrabban társasjáté-
koznak a csoportban. Érdekes, hogy a múltkor egy új játék során
B az első alkalommal nem nyert, de ez nem szegte kedvét és nem
is csapkodott, hanem gyorsan kifundálta a trükköket, és a többi
játékot már megnyerte.
Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon csak bennünket tüntet
ki otthon a színpadi nagyjelenetekkel? Pedig otthon sem hagytuk
nyerni, hiszen két gyereknél már nem lehet megoldani, hogy
mindig ugyanaz a lurkó győzzön. Néha L, néha B, sőt, mostaná-
ban már néha én is nyerek. De otthon B nem tudja elviselni a ku-
darcot, pedig meg kellene tanulnia, mert a suliban egy nagyobb
közösségben még nehezebb lesz mindig győztesen kikerülnie a
helyzetekből.

Gyerekszáj
2008. december 02, kedd
 Csili

B-t általában vacsora közben szállja meg az ihlet:


– Anya, rájöttem, hogy a L idősebb nálam, de én kövérebb va-
gyok. De csak egy picit vagyok kövérebb.

- 343 -
Nem hallom a szavakat
2008. december 07, vasárnap
 zfor

Mindkét fiunk nagy tévématyi: ha hagynánk őket, akár egész álló


nap is ott kuksolnának mindenféle mese előtt. (Persze nem hagy-
juk: hétköznap max. 30 perc, hétvégén pedig napi egy mesefilm
az adag.) B legtöbbször gond nélkül tudja követni a történetet, de
múlt héten történt valami, ami nagyon elgondolkoztatott.
Éppen az Özönvíz című rajzfilmet nézték. Bár a történet el-
gondolkodtató és komoly, azért kedvelik és elő is szokták venni a
dvd-t néhány havonta. B végig szokta nézni az ehhez hasonló
hosszúságú filmeket, de most valahogy 10 perccel a vége előtt el-
unta.
Sőt, nem is hogy elunta: egyszerűen belébújt a kisördög. Oda-
állt a képernyő elé, hogy a bátyja ne lásson semmit, majd amikor
az tiltakozni kezdett, még ki is kapcsolta a tévét. L persze bőgni
kezdett, B meg nagy durcásan állt a nagyszoba közepén.
Mit tehet ilyenkor a szülő: tévé visszakapcs, L megvigasztal,
B-t meg odaültettem magam mellé a dolgozóba (aznap otthon
dolgoztam.) Mivel épp egy telefont kaptam, csak jó néhány perc
múlva tudtam B-vel foglalkozni, így biztosan azt hitte, hogy
büntiben ül. Arra a beszélgetésre, ami ezután következett, sokáig
emlékezni fogok.
– B, nem tetszett a mese?
– Nem.
– És azért kapcsoltad ki?
– Igen.
– De L-nek tetszett, jókat nevetett rajta. Neked miért nem tet-
szett?
– Mert nem hallom a szavakat!
És ahogy ezt kimondta, zokogásban tört ki. Én meg csak tar-
tottam a síró B-t, simogattam a hátát, és nem tudtam, hogy mit
mondjak…
Kicsit később sikerült megvigasztalnom egy közös rajzolga-
tással, ám este Cs-vel sokat beszélgettünk a dologról.

- 344 -
Bár nagyon úgy tűnhet, mintha a hallása miatt sírt volna, de sze-
rintem nem erről van szó. Egyrészről előtte hosszú percekig azt
hihette, hogy büntiben ül, és felhalmozódott benne a feszültség.
Másrészt meg sokkal inkább volt köze a sírásnak az irigykedés-
hez, mint a rossz hallás miatti szomorúsághoz.
L, aki a maga 8 évével már jól érti a mesék nyelvezetét, pom-
pásan szórakozott a történeten. Mindez alatt B küzdött a tévé és
a történet megértésével – azaz lemaradt néhány olyan részletről,
amin a bátyja láthatóan jót derült. Ez pedig bizony frusztráló:
„mi az, amin L nevet, én meg kimaradok belőle???”. Igazából sze-
rintem ez volt az oka a sírásnak.
De akárhogyan is van a dolog, B bizonyára hamarosan eléri
azt a szintet, hogy felismerje azokat a helyzeteket, amikor hát-
rányban van a társaival szemben. Biztos, hogy ez minden egyes
alkalommal bántani fogja, de épp ilyen biztos vagyok benne,
hogy meg fogja tanulni kezelni a dolgot.

B regénye
2008. december 09, kedd
 zfor

B felfedezte, hogy számítógépen sokkal könnyebb írni, mint ce-


ruzával. Írt is egy regényt; íme:
Dim és Ori
1-Ső Fejezet
Írta: B
Jaj de szép reggel van, mondta Dim.
Gondolta magában – rögtön tusolni megyek,
és megyek is a trónra uralkodni. És jönnek
vendégségbe Bongál királyék, úgyhogy váró ünnepet
tartanak.
Itt a vége fuss el véle.
Főszereplők:
Dim az igazságos király, de szigorú. 6 éves
Álisz az 1-ső testvére 5 éves.
Simamo 2-ik testvére 3 éves.

- 345 -
Babszemjankó 3-ik testvére 1 éves.
Grant kapitány 100 éves.
Az igazsághoz tartozik, hogy Mamus javította a helyesírást, de
a történetet B teljesen egyedül találta ki és klimpírozta be.

Iskolakereső
2008. december 10, szerda
 Csili

Még mindig azon töröm a fejem, hova menjen B szeptembertől,


ha az A verziónak megjelölt Kincskeresőbe nem sikerül bekerül-
ni.
Eddig egyértelműnek tűnt logisztikai szempontból, hogy a két
gyerek egy intézménybe kerüljön a B verzió esetén. Csakhogy,
most következik az, amire eddig egyáltalán nem számítottam: L
sulija annyira népszerű, hogy oda is óriási a túljelentkezés min-
den évben, még a sima osztályokba is, ezért csak és kizárólag a
körzetes gyerekeket veszik fel. Mi pedig körzeten kívül lakunk.
A németes osztály kerületi beiskolázású, de ezt inkább B ese-
tében nem erőltetném. Kár, hogy a nagy iskolabezárásokkal odá-
ig jutottunk, hogy már az is nehézségekbe ütközik, ha a szülők a
testvéreket egy iskolába szeretnék beíratni.

Rezeg a tappancs
2008. december 19, péntek
 Csili

B csak mostanában kezdte észrevenni és jelezni, ha kimerült va-


lamelyik akkumulátor a fülijében. Még pedig úgy jött rá erre,
hogy állítása szerint lemerült állapotban a tappancs nem rezeg a
fejbőrén. Úgy érzékeli, hogy a működő füli folyamatosan „táncol”
a fejbőrén, ami azonnal abbamarad, ha lemerül az aksi.
Ilyenkor egyből lekapja a füléről a készüléket, a bekapcsoló
gombbal próbálja újra működésbe hozni, de ha ezzel sem sikerül,
akkor fogja, és teljesen önállóan kicseréli az aksit. Már másfél
éve használjuk az egy évre tervezett akkumulátorokat, és bizony
érzékeljük is, hogy egyre kevesebbet bírnak. Új korában kibírt

- 346 -
egy egész napot az aksi, újabban azonban már délután kimerül az
egyik. A töltőben mindig hármat töltünk, pontosan az egyre gya-
koribb és koraibb lemerülés miatt.

Ördögfióka barátom
2008. december 26, péntek
 zfor

Ördögfióka-barátom
felvidít, ahányszor látom,
olyan fürge, olyan fényes,
szaga kellemesen kénes
saját talpát nyalni képes.
Van két kicsi, hegyes szarva,
van egy izmos, kurta farka,
magas fákon reggel, este
annál fogva lóg, libegve,
s diót dob a gyerekekre.

Játék a számítógéppel
2009. január 07, szerda
 zfor

Na most leleplezem magam: ha még nem derült volna ki, számí-


tástechnikával foglalkozom. Nem csoda hát, hogy a gyerekeket is
kezdem befertőzni! Alapjában véve ellenzem, hogy egy 5-6 éves
gyerek a számítógép előtt kockuljon – menjen ki inkább szalad-
gálni vagy játsszon a többi gyerekkel. De el kell ismerni, hogy a

- 347 -
számítógép ugyanolyan érdekes tud lenni, mint egy jó mese-
könyv, és határozottan érdekesebb, mint a házi feladat; tanulni
pedig legalább annyit lehet belőle.
Mit szoktunk B-vel és L-lel játszani a számítógépen?
Sokat rajzolgatunk – ezt ugyan szoktuk papíron és táblán is,
de a számítógépen máshogyan lehet. Mindketten imádják és
szebbnél-szebb vonatokat és repülőket kanyarítanak.
Újabban B sokat játszik az Anna és Peti oldalon. Itt főleg ki-
sebbeknek való játékok vannak, a 8 éves L-t csak egy körre kötöt-
te le. B viszont újra és újra előveszi.
Nem annyira kicsiknek való a BBC iskolás sorozata. A BBC
minden korosztály számára egész sorozatnyi képességfejlesztő
játékot tartogat, az ovitól egészen a középiskoláig. Mivel angolul
vannak a játékok, ezért csak azokkal tudunk játszani, amikben
kevés a szöveg, mint pl. ezekben:
 http://www.bbc.co.uk/schools/ks2bitesize/maths/

Csalás
2009. január 26, hétfő
 Keresztanyu

Mindig egy benzinkút-láncnál tankolok, ahol elég gyakran elő-


fordulnak akciók. Kicsi pénzért, sok benzinért kisautókhoz lehet
hozzájutni. És én persze gyűjtöm szorgalmasan L-nek és B-nek a
126., 127. és 128. kisautót. A hétvégén derült ki, hogy a legutóbbi
sorozatból még hiányzik a kék, gömbölyű elejű, így megígértem,
hogy tankoláskor B bejön velem és kiválasztja a hőn áhított 129.-
et. Pechünkre azonban az akció ripsz-ropsz véget ért, így a pénz-
táros néni a következőt mondta B-nek:
– Legközelebb mondd meg Anyának, hogy írja be a naptárába,
hogy meddig lehet kisautót kapni.
És én nem javítottam ki, hogy B Keresztanyukája vagyok.
Egyszerűen büszke voltam, hogy B anyukájának néztek, mert így,
ahogy van, elfogadnék egy ilyen gyereket bármikor.

- 348 -
Bizottsági előkészületek
2009. január 30, péntek
 Csili

Február 9-re kaptuk meg a behívót. Addig sem ülhetünk egy


helyben: egy csomó papírmunka vár ránk, az orvosra, az
óvónénikre és a logopédusra. (Várna még a szurdopedagógusra
is, ha járnánk fejlesztésre.)
Meglepően gyorsan hozzájutottunk a pedagógusi szakvéle-
ményekhez. Az óvónénik totál feldicsérték, azt is beleírták a vé-
leményükbe, hogy „extra szabálytartó kisfiú”. Szóban nekem még
elmondták, hogy B tipikus esete annak, akit bűn lenne az óvodá-
ban tartani még egy évig, mert nem kötné le őt szellemileg a
nagy-nagycsoport.
Teljesen korrekt logopédiai jellemzést kaptunk B-ről, mely-
ben az állt, hogy mely hangokat cseréli, az újonnan megtanult
hangok nehezen épülnek be a beszédébe, viszont a feladatot kon-
centrálva végzi el.
És hogy B mennyire szeretne iskolába járni? Tegnap iskolalá-
togatáson jártak, beültek az elsősök közé a padba, a tanító néni
adott nekik számolós és csoportba rendező feladatokat. Megta-
nulták az iskolai szabályokat: lehetett jelentkezni, akit felszólítot-
tak, kimehetett a táblához a megoldásával. B feldobódva mesélte
este szinte szó szerint a piros iskolában történteket, és kicsit
megbántódott, amikor hiába jelentkezett, mert nem szólította fel
a tanító néni.

A Bizottság előtt
2009. február 10, kedd
 Csili

Odafele menet azon tűnődtem, hogy nem is izgulok. Végül is már


jártunk ott egyszer, a fogadtatást ismertem, a Bizottság működé-
séről is volt fogalmam. B-nek mondtam, hogy olyan ügyes le-
gyen, mint a múltkor.
Ebben nem is volt hiba, szépen számolt, formákat rajzolt,
sormintát egészített ki, képeket nevezett meg, válaszolt a kérdé-
sekre. Szerény véleményem szerint elbűvölte a felmérést végző

- 349 -
szakembert (aki a végén mondta is, hogy nagyon helyes ez a kis-
kölyök).
Újdonság volt a korábbi bizottságos fellépésünkhöz képest,
hogy most Z is velünk tartott, sőt, be is jött a terembe. Simán be-
jöhetett, kérés nélkül, igaz, hogy széket nem tudtak biztosítani
számára a szűk szobában, de ez legyen a legkevesebb. Majdnem
B háta mögött kaptam helyet, ahonnan a feladatokat sem láttam.
Bő egy óra elteltével, amikor B már fáradni kezdett, próbáltam
biztatni, de ekkor a hölgy odaszólt, hogy nem az a felmérés célja,
hogy a gyerek próbálja kitalálni a szavakat, hanem hogy felmérje,
jelen pillanatban mennyit tud.
Ez teljesen rendben is van, de jobban esett volna, ha előre
közli a feltételeket és a vizsgálat célját – a miheztartás végett.
A helyszínen kapott szakértői javaslatban végül ez áll:
„Általános iskolai tanulmányait a többi tanulóval együtt,
azonos osztályban (integráltan) kezdheti meg. Hallás-és be-
szédállapota alapján halló közösségben sikeresen oktatható. …
Heti 1 óra szurdopedagógiai-szurdologopédiai fejlesztést javas-
lunk számára.”
Most már „csak” egy befogadó suliba kellene felvételt nyerni!

Iskolai felvételi – szülőknek


2009. február 11, szerda
 Csili

A Kincskereső iskolában a jelentkezési lap leadását követően a


szülőkkel beszélget el az iskola igazgatónője és a pszichológusa.
Próbáltuk közelíteni az elvárásainkat egymás felé. Ez annyiból
állt, hogy mi képet adtunk B tudásáról, azaz arról, ami alapján
szerintünk és a vele foglalkozó szakemberek szerint ő iskolaérett.
Másik oldalról megfogalmaztuk, hogy egy hallássérült kisgyerek-
nek miért nehéz egy nagyobb (zajosabb) közösségben helyt áll-
nia.
Az iskola oldaláról felvetődött a kérdés, hogy B nem fog-e túl
hamar elfáradni egyrészt a kora miatt (valószínűleg ő lesz a
legfiatalabb), másrészt a hallássérülésből adódó fokozott kon-
centrálás miatt. Többször hangsúlyozták, hogy gondoljuk át eze-

- 350 -
ket a dolgokat, illetve futtassunk még egy iskolát párhuzamosan
felvételi szempontjából, mert április közepén, amikor ők ered-
ményt hirdetnek, már késő lesz új sulit keresni.
Ezt így gondoltuk mi is, L iskolájába is beadtuk már a jelent-
kezési lapot. De továbbra is küzdünk és reménykedünk a Kincs-
kereső mellett.

Szülői a Kincskeresőben
2009. február 18, szerda
 Csili

Tegnap a szülői értekezleten gyanúsan sokszor kihangsúlyozta az


igazgatónő, hogy érett 7 éveseket várnak. Előfordulhat ugyan,
hogy 1-2 hat éves január, februári, márciusi gyereket felvesznek,
de mivel B májusi, ezzel számomra egyértelművé vált, hogy esé-
lyünk sincs oda bejutni.
Kicsit fáj a szívem érte, hiszen én tényleg egy nagy kincset
adnék nekik – persze csak iskolaidőben. Fáj, hogy kategorikusan
lemondanak egy értékes kincsről.
Két választás előtt állunk: vagy várunk még egy évet, de akkor
sincs garancia arra, hogy érett hétévesként felveszik B-t a Kincs-
keresőbe. Vagy pedig bevállaljuk L suliját, ami nem integrált,
kezdhetnénk alfánál a magyarázatot a hallássérülésről és a
gyerekcentrikus-odafigyelő oktatásról; viszont logisztikailag egy-
szerűbb helyzetben lennénk, és a gyerekek is örülnének, ha a
szünetekben összefutnának. Vajon megéri várni egy évet?

L sulijában
2009. február 23, hétfő
 Csili

Szívem és eszem szerint sem várnék még egy évet az oviban.


Nem csak azért vinném B-t iskolába szeptembertől, mert már ír,
olvas, összead, kivon, egyszerűbb szorzásokat végez, hanem mert
ezeket a dolgokat a saját kíváncsisága és kombináló-képessége
alapján tanulta meg. Nem mondtuk neki soha, hogy gyere és ol-
vassunk együtt, hogy megtanítalak a kivonásra, hanem ezeket a

- 351 -
tudásmorzsákat apránként csipegette fel a bátyjától és a környe-
zetétől.
Az ovi ellen beszél az is, hogy a fele csoportjuk a következő
tanévben elkezdi az iskolát, sokan közülük 6 évesen, és B barátai
közül mindenki elhagyja az óvodát. Miután az óvónénik saját be-
vallásuk alapján nem fogják tudni B-t lekötni még egy évig, én
pedig az unatkozásnál értelmesebbnek tartom a tanulást, így ez
is az iskolakezdés mellett szól. B maga is szeretne már iskolás
lenni, nem is tudom, milyen indokkal tudnám visszatartani?
Beszéltünk L iskolájában az alsósokért felelős igazgató-
helyettes asszonnyal is. Meglepően, sőt, kifejezetten pozitívan
fogadta a kis B-t, persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy L taní-
tó nénije már folytatott előkészületeket nála B érdekében. De ez a
tény nem csökkenti egyáltalán az értékét annak, hogy az igazga-
tó-helyettes nagyon várja, kihívásnak tartja és megtiszteltetésnek
veszi, ha oda íratjuk be B-t. Elmondása alapján a leendő tanító
nénik mindegyike felkészült egy ilyen feladat megoldására,
egyébként ő maga is tanított korábban egy hallássérült (hallóké-
szülékes) kisfiút. A leendő tanítókat mindenképpen megnézem
majd jövő héten a nyílt napon, hiszen ha L iskolája mellett dön-
tünk, akkor két sima (nem németes) osztály közül is választa-
nunk kell majd.

Nyílt nap L iskolájában


2009. március 06, péntek
 Csili

Nem leszek csalódott, ha nem jön össze a Kincskereső, L sulijá-


ból jó érzésekkel mentem haza.
Mind a három leendő elsős osztály nyílt órájára bekukkantot-
tam, annak ellenére, hogy a németes osztályról lebeszéltük ma-
gunkat. B-nek bőven elég lesz a sima osztályokban is koncentrál-
ni, végig ülni a heti 22 órát első félévben, ami még ennél is
kettővel több lesz második félévtől. (Vajon miért kell ennyire le-
terhelni a piciket, miért nem elég napi 4 óra?)
Kapásból az első tanítónő-párosnál leragadtam, annyira
szimpatikusak voltak. A párosítás kicsit hasonló az óvónőkéhez:
az egyik egy mély hangú, szigorúbb (de nagyon odafigyelő) taní-

- 352 -
tónő, a másik anyáskodóbb, mosolygós. Van már tapasztalatuk
diszlexiás, hallássérült és gyengén látó kisgyerekekkel. Üröm az
örömben, hogy ez a páros csak első két osztályban tanítja a gye-
rekeket, harmadiktól cserélnek.
Kincskeresőtől még nem kaptunk semmiféle értesítőt, de a
nyílt nap után már nem is vagyok letörve. Tulajdonképpen nem
is az iskola integrált vagy nem integrált (ami alatt a normál, és
nem a szegregált iskolát értem) státusza számít, hanem az isko-
lavezetés és a tanítónők hozzáállása a „különleges” gyerekekhez.

Egy suli maradt


2009. március 17, kedd
 Csili

A Kincskereső az anyaintézményét javasolta indoklás nélkül, de


valószínűleg B születési dátuma miatt (még távolt áll az érett 7
éves kategóriától). Nem érzek semmiféle csalódottságot, sőt, így
már szinte gondolkodnunk sem kell, hogy hol – melyik osztály-
ban kezdje meg B a szeptemberi tanulmányait.
Ő sincs elkeseredve, már örül előre, hogy szünetekben talál-
kozhat a tesójával az udvaron. Legalább gyakrabban játszhatnak
együtt.

Szakértői vélemény
2009. március 24, kedd
 Csili

Megérkezett a Bizottság részletes véleménye. Top hit részlet kö-


vetkezik: „ a rendezett megjelenésű kisfiú…” – ezen sokat moso-
lyogtam. Tiszta szerencse, hogy a tesztelés előtt megfésültük B
kócos haját, különben hiányozna ez a mondat.
De fordítsuk komolyabbra a szót: nagyon pozitív benyomást
kelt a vélemény az öcskösről, különösen a vizuális emlékezetét
emelik ki, amely megfelel egy 12 éves gyermek eredményének.
Azért látszik az is, hogy egy óra alatt nem tudnak teljes képet al-
kotni egy gyermekről: B-nél a számfogalmat 5-6-os körben vélik
biztosnak, miközben simán összead és kivon 100-ig, és gyanítom,

- 353 -
hogy hétvégén, mikor L-től kérdeztem ki a szorzótáblát, sutyiban
megtanulta a könnyebb szorzásokat B is.
Heti 1 óra szurdopedagógiai-szurdologopédiai fejlesztést ja-
vasol a Bizottság B-nek, amit valószínűleg L sulijában nem fog
tudni megkapni. Öröm az ürömben, hogy az ovis logopédustól
megtanulta a „k” és a „g” hangokat is kimondani, most még ara-
nyosan erőlködve, de kis gyakorlás után menni fog ez.

Best of
2009. április 01, szerda
 Csili

Pár gyöngyszem az elmúlt hónap aranyköpéseiből:


– Anya, ez a paradicsom leves tízmillió százalék!
– Ez mit jelent?
– Azt, hogy ahány százalék, olyan finom.

– Amilyen kicsi vagyok, olyan okos. (Fő az önbizalom. )

– Hol van az öntapadós zokni? (=csúszásgátlós)

– Nagyon nehéz munka volt berúgni azt a sok gólt!

Beíratva
2009. április 23, csütörtök
 Csili

Ma reggel óta biztosan tudjuk, hogy B szeptembertől a bátyja is-


kolájában fogja a leendő „A” osztályos tanító néniket boldogítani!
Nagy kő esett le a szívemről, hogy véget ért az iskolakeresési és
beiratkozási macera.
Az igazgató-helyettes asszony lesz majd 3. osztálytól B mate-
kos tanítónője. Határozottan lelkesen beszélt B-ről, arról, hogy
majd az első padban fog ülni, majd szembefordulva fog hozzá be-
szélni, és arról, hogy micsoda kihívásnak tartja B-t. Hajrá!

- 354 -
6 éves
2009. május 17, vasárnap
 Keresztanyu

Ma volt a nagy nap, összesereglett az egész család, az ország 3


részéből érkeztek a papák, mamák, keresztapuk, keresztanyuk –
mintha egy nagy sátras lakodalom lenne. B és L egy hét különb-
séggel ünnepli szülinapját, így a mai felvonás az ünnepségsorozat
kezdetét jelentette csupán.
Volt itt papírfüzér, két torta, süti hegyek, meglepetések, aján-
dékok tömkelege, ráadásnak pedig L és B szerkesztésében találós
kérdés özön, majd kirakózás, majd zsákbamacska egyenként
csomagolva, amit – bár teljesen véletlen volt – Cs nyert meg.
Természetesen B kisebb előadást is rögtönzött, melyben kellő
alapossággal mesélte el születése történetét, majd hozzárittyen-
tett még 3 népdalt és 2 néptáncot. Mivel a tánc és az éneklés
együtt még nem megy, a nép zenekart Katimama és zfor alkotta.
Visszaadhatatlan élmény volt – talán a szülinapi mulatság csú-
csa. Már várom a következőt…

- 355 -
Kedves óvodám
2009. június 08, hétfő
 zfor

Kedves óvodám,
sok víg nap után
itt a búcsúnap,
indul a csapat.
Nem vár ide már
játék, mesevár.
Tollam, ceruzám
kísér ezután.

- 356 -
Könyv, toll, tinta, ceruza

Melyben B iskolába megy. Bár mindenki iz-


gul emiatt egy kicsit, erre semmi ok sincs: B
ugyanolyan ügyesen kezdi az első osztályt,
mint a többi kisgyerek.

Indián tábor
2009. június 17, szerda
 Csili

Idén is kipróbálnak a gyerekek egy tábort. A tavalyi úszótáborra


L nem gondol vissza szívesen, mert ott sokat kellett sportolni, de
B is menet közben lebetegedett, így most helyszínt és témát vál-
tottunk.
Sok osztálytárssal együtt beneveztünk az indián táborba, ami
rengeteg programot kínál a tollas fejdísz készítésén túl. Eddig
már volt íjászkodás, agyagozás, indiános könyv és film megtekin-
tése, számháború, saját zászló készítése, indián név választása és
rengeteg játék az óriási zöld területen. B indián neve tömören, de
kifejezően az Erős lett, L pedig a Gyors Nyíl.
Idén is vittem magammal a kinyomtatott útmutatót a fülihez,
készültem, hogy elmagyarázom a működését, de olyan természe-
tességgel, kedvességgel és türelemmel fogadták B-t, hogy a ma-
gyarázatomra nem volt szükség. Már az első megnyugodtam,
mert odafigyelnek B-re; jó helyen van.

Csendes a lakás
2009. június 23, kedd
 zfor

Már nincs ovi, még nincs suli, de valahol lenni kell. Úgyhogy a
tavalyi mintára leadtuk az öcsiket nagyszülőkhöz. Három hét itt,
három hét ott.

- 357 -
Mi meg otthon kukkogunk gyerektelenül, nagy csendben. Nem is
tudom, hogy jó-e. Egyelőre élvezem!

Vadasparki kaland
2009. június 29, hétfő
 zfor

Szombaton elvitték az öcskösöket a szegedi Vadasparkba éjszakai


tigris etetésre. A tigrisek nem voltak nagyon éhesek, volt viszont
rendhagyó állatsimogató: óriáscsótány, varánusz és boa.

L-telenül
2009. július 07, kedd
 zfor

A héten L osztálykiránduláson van, úgyhogy B egyedül maradt a


nagyszülőknél. Vasárnap egész nap együtt voltunk – játszottunk
Szipapa kertjében. Az egész dolog csak azért említésre méltó,
mert B a testvére nélkül egészen csendes volt.
Normális esetben B és L egész nap együtt vannak. Ha nem
játszanak, akkor együtt kajálnak, tesznek-vesznek vagy éppen
veszekednek. Már jó ideje többet beszélgetnek egymással, mint
velünk. Akárhogy is nézzük, B egyik legfontosabb beszédpartnere
a bátyja.
Ez azon is látszott, ahogy B elnémult, amikor L vasárnap el-
utazott. Ugyanazokat a helyeket járta végig, szinte ugyanazokat a
dolgokat csinálta, de csendben. Csendben homokozott, csendben
fuvarozta a hullott gyümölcsöt a kisautóval a „komposztóba”,
csendben rendezgette a csigaházakat. Ha L is ott van, akkor
mindezt hangos fecsegés kíséri.
Persze velünk is beszélget – vasárnap például Szipapával ke-
nyérlángost sütött, velem meg eljött a közeli kiserdőbe oroszlán-
ra vadászni (nem fogtunk egyet sem). De ez nem ugyanaz, mint
L-lel. Ha velünk van, mi beszélünk többet és sokszor mi adjuk a
beszélgetés tartalmát. Ha L-lel van, akkor egyenrangú felek a
kommunikációban: hol az egyik tesz hozzá valamit a beszélge-
téshez, hol a másik.

- 358 -
Persze nem azt akarom mondani, hogy a gyerek-felnőtt párbe-
széd értéktelenebb, mint a gyerek-gyerek. Mind a kettő értékes
de egyben más is. B jól megállja a helyét mindenféle kommuni-
kációs helyzetben – amiben biztosan szerepe van annak, hogy
pici kora óta van gyerektársasága. (L mellett 2 éves kora óta óvo-
dai barátai is vannak.)

Könyv, toll, tinta, ceruza


2009. augusztus 26, szerda
 zfor

Weöres Sándor: Kezdődik az iskola


Könyv, toll, tinta, ceruza,
rontom-bontom,
kezdődik az iskola,
csak aszondom.
Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyű a tanulás,
csak aszondom.
Tízpercben nagy futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.
Zsemlye és vajaskenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.
Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.
Tornaóra egy-kettő,
rontom-bontom,
leszakad a háztető,
csak aszondom.

- 359 -
Kintről benéz egy szamár,
rontom-bontom,
iskolába sose jár,
csak aszondom.
Itt van ez a kis öcskös, tegnap még pihés kisbaba, ma meg retkes
lábú, cserfes kisfiú. És iskolába megy. Visszavonhatatlan a dolog.
Tegnap L-lel összeszerelték az íróasztalát, ma meg vettek
lámpát az asztalra. Toll, ceruza, könyv és füzet készen áll.
A héten lesz egy találkozónk a tanító nénikkel. Szeretnénk
nekik bemutatni B-t – bár nem hiszem, hogy különösebb haszná-
lati útmutató kellene az öcsköshöz. A beszédprocesszorát is elke-
zelgeti egyedül, de persze nem árt, ha a felnőttek is tudják a lé-
nyeget. Lesz kezelési útmutató is, afféle kis könyvecske.
Érdekesebb lesz a szülői: ott is szeretnénk röviden elmondani
a szülőtársaknak, hogy nem kell B fülijeitől megijedni. Egészen
biztos vagyok benne, hogy néhány gyerek odahaza megkérdezi
majd, hogy „Anya, mi az a dolog B fülén?” És akkor kár lenne, ha
nem tudnának felelni.

Gyerekeknek a füliről
2009. szeptember 01, kedd
 Csili

Ma reggel beszéltem B leendő pajtikáinak az 1.a-ban a füliről. Két


fő üzenetet igyekeztem átadni:
1. Ne piszkálják a fülit. Ha esetleg leesik a készülék (torna-
órán vagy fogócskázás közben), akkor egyből ügyesen vegyék fel
és adják oda a tanító néninek vagy B-nek.
2. Ha B nem válaszol egyből, akkor szólítsák a nevén, és
mondják el még egyszer a lényeget.
A tanító néni még egyszer hangsúlyozta a mondanivalóm vé-
gén, hogy a mai nap első feladata az, hogy mindenki jól vésse a
buksijába: B fülijére vigyázni kell. Ekkor egy kislány jelentkezett:
– Ha látom az udvaron, hogy mások bántják B-t, akkor majd
vigyázok rá, jó?
Majd egy kisfiú tett fel kérdést:

- 360 -
– Ha nincs rajta a füli, akkor ő lassan hall, ugye?
Úgy látom, átment a mondanivalóm. Nem szeretném túlra-
gozni sem; remélem, a tanító nénik sem mennek át rettegésbe a
füli-felügyelet miatt.

Első napok az iskolában


2009. szeptember 04, péntek
 Csili

Négyre, a napközi végére megyek a gyerekekért. Standard válasz


arra a kérdésre, hogy „milyen volt ma a suli?”: Jó! Szerencsére
kicsattanó örömmel mondja ezt röviden, tömören B, így elég
meggyőzően hangzik. Már két barátot is szerzett az első héten, és
legalább 10 gyerek nevét megjegyezte (mondjuk kapásból 4 Ba-
lázs van az osztályban, ennyivel egyszerűbb a nevek memorizálá-
sa).
A tanítónők is dicsérték, mondván, hogy amelyik gyerek jól
hall, az elengedi a füle mellett a kéréseket, bezzeg B mindig jól
viselkedik. Rengeteget jelentkezik, sőt, majd’ kiesik a padból, és a
második nap feladott matek házit (!) is ő készítette el elsőnek és
hibátlanul. Nagyon lelkes, ez remélem, megmarad sokáig.
Az évnyitót követően megbeszéltük a tanító nénikkel, hogy az
ablak melletti padsorban az első padban fog ülni B, mert onnan
kevesebbet kell forognia, ha nemcsak a tanító néniket, hanem az
osztálytársakat is látni szeretné, amikor ők beszélnek. Mégis úgy
adódott, hogy középen ül az első padban. Meglátjuk, ez hogy jön
be. Lehet, hogy nem rossz így, hiszen elsőben főleg a tanító né-
nikre kell figyelni.
A sulit megelőzően terveztünk egy beszélgetést az összes le-
endő tanítóval B-ről és a füliről, ami végül is az órarend összeállí-
tási hercehurcák miatt elmaradt. Ha már egyszer így alakult,
most nem is siettetjük, hanem kb. két hét ismeretség és tapasz-
taltszerzés után pótoljuk be.

- 361 -
Karate kid
2009. szeptember 14, hétfő
 Csili

B-nek a karate jelentette a múlt hét fénypontját. A próba-óra


után megkért, hogy írassam be véglegesre, mert annyira jó volt,
és azt is megbeszéltük, hogy egy hónap edzés után kap karate ru-
hát (mint L tavaly).
Az edzőnek semmi problémája nem akadt a fülivel kapcsolat-
ban, csak annyi kérdése volt, hogy mennyit hall vele a gyerek.
Szerencsére nem jellemzően akadnak olyan helyzetek, amikor a
gyerekek összeütközhetnek, vagy egy erősebb ütés következtében
röpülhetne a füli. Ők az abszolút kezdő szinten egyelőre forma-
gyakorlatokat tanulnak, a test-test elleni küzdelem még nincs te-
rítéken.
Szóval mostantól heti kétszer karate, B irtó lelkes, és termé-
szetesen ügyes!

Hangkeresés a suliban
2009. szeptember 22, kedd
 Csili

Szombaton az Öko-sportnapon beszélgettünk B tanító nénijével,


a magyart oktató Nóra nénivel B iskolai teljesítményéről. Nóra
néni elég részletesen elmesélte, hogy milyen feladatokat csinál-
nak órákon, rengeteg játékkal.
A számomra meglepetést okozó játék a magyar órai hallásfej-
lesztés volt. A gyerekek lehajtják fejüket az asztalra, Nóra néni a
terem valamelyik sarkában elbújik és zörög, majd a gyerekeknek
fel kell emelni azt a kezüket, amelyik irányból a hangot hallják. A
másik fajta hangos játék, amikor 3 tárggyal csörög-zizeg a tanító
néni, először a gyerekek látják a hangot adó tárgyakat, és beazo-
nosítják az első, második, harmadik hangot. Ezután lehajtják a
buksit ismét, most a háromból csak egy hang szólal meg, aminek
a sorszámát (1, 2, vagy 3) az ujjukkal kell mutatni. Ezekben a já-
tékokban B állítólag mindig a helyes választ mutatja, ami azért
korábban – akár egy évvel ezelőtt sem – volt így. Ez azt mutatja,
hogy a sztereó hangzást mostanra dolgozta fel a fejében.

- 362 -
Találkoztunk az ének tanító nénivel is. Meglepődve hallgatta,
hogy B a zenét nem olyan jól hallja és érzékeli a fülivel, mint a
beszédet, és nagyon nyitottnak mutatkozott arra, hogy cochleáris
implantátum szimulációkat hallgasson meg.
Úgy érzékelem, eddig az összes tanító nénivel jól együtt tud-
tunk működni, aranyosan meghallgatták a mondanivalónkat és
teljesen nyitottak B irányában. Ez már fél siker, a másik fele az
öcskösön múlik.

- 363 -
Egy napló utolsó lapjára

Melyben B története folytatódik, de naplót


már nem vezetünk róla. Befejezzük a blogot,
búcsúzóul pedig megírjuk, hogy mit jelen-
tett nekünk.

Roló
2009. október 30, péntek
 zfor

B blogját több, mint öt éve írjuk. Ez az öt év rengeteget adott ne-


künk.
Amikor elkezdtük írni, egy nagyon mély gödörben voltunk:
éppen akkor derült ki B-ről, hogy semmit sem hall. Ennek a
blognak is köszönhető, hogy a gödör már csak távoli emlék, B
pedig eleven, csivitelő, kócos-koszos rosszcsont lett.
De nem csak nekünk segített ez a blog: egy közösséget ková-
csolt. Ez a közösség ma önálló, erős, magán és másokon segíteni
képes csapat, melynek mi is tagjai vagyunk.
A blog tehát megtette kötelességét. Mindent kiírtunk ma-
gunkból, ami a mi siket kisfiunk történetében és a mi érzéseink-
ben fontos volt.
Így hát most bezárjuk a blogot – de még mielőtt lehúzzuk a
rolót, a következő napokban leírjuk, hogy nekünk mit jelentett ez
a blog.
Nektek, kedves olvasók, külön köszönjük a kitartást, a hozzá-
szólásokat és azt a szeretetet, amelyet közvetve vagy közvetlenül
kaptunk tőletek.
Zfor és Csili

- 364 -
Mit jelentett nekem
2009. november 02, hétfő
 Keresztanyu

Mit jelentett nekem a blog?


Biztonságot jelentett. Biztos pontot az életemben, amihez
minden nap fordulhattam, és úgy érezhettem, hogy ott vagyok
vele, itt van velem. Együtt vagyok ezzel a kisemberrel, aki olyan
feladatot kapott, mint közülünk egyikünk sem. És tudom, hogy
megoldja, mégpedig úgy, ahogy egyikünk sem tudná.
Otthont – a családomat. A bátyámat – akire felnézek, a só-
gornőmet – akiben csodálom az erőt, Levót – akiről nem szólt ez
a blog, pedig ő is egy csodálatos emberke.
A célt. Mert mindig volt egy következő cél, aminek eléréséért
izgulni kellett. Mérés, műtét, állítás, hangok, szavak, mondatok.
De ezekért a célokért érdemes volt izgulni, mert előbb-utóbb
mindet elérte.
Óhajt és kívánságot. Hogy sikerüljön, hogy halljon, hogy be-
széljen. Hogy boldog legyen, mert ő pont olyan, mint mi. Kicsit
más, de mégis olyan. Szeretetreméltó kisember, nagy szívvel.
Biztonságot. Otthont. Célt. Óhajt. Vagyis:
BOCÓ-t

- 365 -
Mit jelentett nekem
2009. november 04, szerda
 Csili

Ebbe a blogírásba úgymond véletlenül csöppentem bele, kicsit


idegenkedve, kicsit félve, de menet közben felbátorodva és egyre
nagyobb örömmel tettem hozzá én is a bejegyzéseimet. Megérte.
Megérte, hiszen a blog az elmúlt öt év remek krónikája lett.
Ha nem lenne a blog, már biztosan nem emlékeznék részletesen
a szobatisztasághoz vezető rögös – de mókás – útra, a műtétek
„korhű” körülményeire, a berlini ovis mindennapokra, és ami a
legfontosabb, az első szavakra. De szerencsére minden lényeges
szót és történetet leírtunk, hálás vagyok érte, hogy ezeket az em-
lékeket bármikor frissíthetem a blog segítségével.
Megérte, mert bebizonyosodott, hogy lehet nagyot álmodni.
Az álmot a berlini Cochleáris Implantátum Centrum szakmai és
emberi támogatásával sikerült megvalósítani. Így történt, hogy
egy tucat magyar szakembernek meg tudtuk mutatni a mi régi
közösségünket, és így történt, hogy a lelkes szakemberek és a
még lelkesebb szülők segítségével létrejött egy magyar egyesület.
Legjobban pedig azért érte meg, mert B-nek sikerült, amit a
legszebb álmaimban sem mertem remélni öt és fél évvel ezelőtt:

- 366 -
lelki horzsolások nélkül éli a vele egykorú halló pajtásaival együtt
az elsősök életét. Az utat, ami idáig elvezetett, annak minden
örömével és kételyével együtt, élmény volt megosztani mindany-
nyitokkal, akik hosszabb vagy rövidebb ideig kísértétek B törté-
netét, és folyamatos virtuális támogatásotokkal segítettetek ab-
ban, hogy B története kerek egész legyen.

Mit jelentett nekem


2009. november 08, vasárnap
 Kati mama és Szipapa

Ha egy fejezet lezárul, akkor az ember egy kicsit elgondolkodik,


és sok minden eszébe jut…
Születése utáni hetekben, hónapokban előfordult, hogy 1-2
hetet én is kimentem Berlinbe unokázni. Nagy boldogság volt ez
nekem. Két édes, aranyos kissrác. Levi 3 éves, Bocó pedig épp,
hogy megszületett. Mentünk sétálni a parkba, játszótérre. Azután
a többi minden, amit egy pici baba mellett csináltunk Cs-vel –
pelenkázás, etetés, fürdetés, és sorolhatnám. Irtóra élveztem, és
szinte visszajött régmúlt kismamakori életem.

- 367 -
Azt nem értettem csak, hogy miért nem tudom B-t megnyugtatni,
ha időnként elkezdett keservesen sírni. Hiába csitítgattam, éne-
kelgettem a kis fülébe, rá se hederített. Eddig ez minden gyerek-
nél bevált. Máskor meg őrületes csatazajban is úgy aludt, mint
egy kis angyalka. Akkor persze csak azt gondoltam, hogy a kisba-
bák már csak ilyenek. Nézelődnek, sírnak, alszanak és persze
mosolyognak. Bárki belenézett a babakocsiba, azonnal fülig sza-
ladt a szája, és kézzel-lábbal röpködni kezdett, mint egy kisma-
dár.
Úgy is mondtuk akkoriban, hogy B a mosolygyáros. Szeren-
csére ez a gyár még ma is jól működik, egyéb üzemágakkal kiegé-
szülve. Mellette versel, énekel (!?), táncol, karatézik és szorgosan
hozza az aranycsillagokat az isiből.
Persze tudjuk mindannyian, hogy még sok feladatot kell még
megoldania, és rengeteg tanulni való is vár még rá. De hiszen er-
re való az élet, ami épp csak elkezdődött. Én nagyon bízok benne,
hogy mindig lesz olyan ember, akire számíthat, aki segíti, és ha
szükséges, rá is számíthatnak és Ő is segíteni fog.
Katimama



Most, közel öt év után is csak könnyes szemmel tudok írni


kisunokám történetéről. Talán én voltam az első, akinek Szege-
den orvos barátai tudatták az igazat: Bocó gyakorlatilag siket. Én
is tragédiaként éltem meg, erre már csak ráfejelt a bőrgyógy-
ászom, aki tudatta velem, melanomám van. Ez utóbbit hamarabb
feldolgoztam, megtettem amit kellett, így ez ma már szerencsére
csak emlék. Kétségbeesve szaladgáltam mindenhova segítségért,
reményért. Segítettek és megnézhettem egy cochleáris implantált
kislányt, Ő beszélt, én bőgtem, gyorsan kimentem a teremből de
ezek a könnyek már a remény könnyei voltak. Hittem hogy van
megoldás, bíztam benne és erőt próbáltam adni a családnak. A
többi már ismerős.
Ma van egy kisunokám, aki a nyakamba ugrik és olyan szorí-
tós puszit ad hogy egyből nem fáj a nyakam, aki képes ellenkezni
velem és nem azt csinálja amit én akarok, aki pont olyan kisgye-
rek mint a többi vele egykorú, talán egy valamiben különb, Ő

- 368 -
tudja hogy mi a csönd világa, ahova néha elmenekülhet ha erre
kedve támad. Hát ennyi, boldog vagyok, mindketten legyőztünk
valamit és ez állati jó érzés!
Szipapa

Mit jelentett nekem


2009. november 12, csütörtök
 Mamus és Papus

Vegyes érzelmekkel fogadtuk a roló lehúzását.


Egyrészt sajnáljuk, hogy a rendszeres beszámolók során ka-
pott új hírek elmaradnak, amelyek azért nekünk is sok újdonság-
gal szolgáltak. Elég jól tudtuk követni a kiskomák napi életét,
szüleik vívódásait, örömeit, Bocó fejlődését és a tesók ténykedé-
sét.
Másrészt örömmel tölt el bennünket, hogy Bocó olyan szintre
jutott, ami lelkiismeret-furdalás nélkül lehetővé teszi a blog meg-
szüntetését. Mi, akik születésétől fogva végigkísértük életét a
döbbenetes felismeréstől napjainkig, ámulattal figyeltük rendkí-
vül gyors fejlődését minden területen. Amit a sors elvett tőle az
egyik oldalon, azt pótolta azzal, hogy értelmi, érzelmi és ügyessé-
gi képességei átlag felettiek. Ezek kifejlődéséhez a szülők áldoza-
tos (áldozatfeletti) hozzáállása, türelme, a gyerekek iránti szere-
tetük és nem utolsó sorban a reményt soha fel nem adó kitartása
nagyban hozzájárult.
Nagy bátorsággal, sok-sok utánjárás és tépelődés után bevál-
lalták a második műtétet, hogy Bocó felcseperedve minél keve-
sebb hátrányt szenvedve tudja élni életét és a halló társaival pa-
riban legyen.
Az élet és a fejlettebb orvosi gyakorlat őket igazolta, hiszen
Bocó az iskolában így tudja követni az eseményeket, a tanórákon
elhangzottakat.
Ezért mi a szülőknek köszönjük az áldozatos hozzáállását és
azt kívánjuk, hogy továbbra is türelmesen és nagy szeretetben
neveljék mindkét unokánkat. Ha ez így történik, akkor reméljük,
hogy mindannyiunknak sok örömet szereznek a fiúk.

- 369 -
Mit jelentett nekem
2009. november 15, vasárnap
 zfor

A blog nekem egy hosszú utat jelentett – magamtól, magamig. És


ez az út pedig így kezdődött:
Egy öltöny-nyakkendős, magabiztos fiatalember. Éppen az
ügyfeleivel tárgyal valamit. Mobil csörög, bocs, ezt fel kell ven-
nem. Két perccel később a folyosó spenótzöld szőnyegén ül és
sír. Úgy, ahogy még életében nem sírt. Éppen most tudta meg,
hogy siket a kisfia.
Mint amikor valami nagyon értékes van a kezedben, de kicsú-
szik és összetörik. Mint amikor tudod, hogy elrontottál valamit és
már soha nem lehet helyrehozni. Olyan érzés volt.
És milyen oda nem illőnek éreztem, hogy B úgy tett, mintha
semmi sem történt volna. Ugyanolyan volt, mint amikor még
nem volt siket. Ugyanolyan aranyos volt, ugyanúgy mászkált a
lakásban, ugyanúgy összenyálazott mindent – de valahogy mégis
egy más gyerekké vált.
Ez volt az én hosszú utam kezdete.
Nem sokkal később kezdtem el írni a blogot – félig tudósítás-
féleként, félig meg a magam megnyugtatására. Az első bejegyzé-
sekből talán úgy tűnik, hogy nagy önuralommal fogadtam a híre-
ket, de ez nem így volt. Az önuralom csak álca volt, a megoldás
lázas keresése pedig olyan cselekvés, ami elhitette velem, hogy
mindent vissza lehet csinálni. Azokat a könnyeket, amiket az első
hónapokban nem sírtam ki, később kellett kisírnom.
B és a blog sokat segített nekem abban, hogy megértsem és
elfogadjam azt, ami vele és velünk történt. Sok olyan bejegyzés
volt, amit sírva írtam. Két-három évembe tellett, hogy elfogad-
jam, hogy B részben miattam siket.
Ha nem lett volna B blogja, talán sohasem jövök rá, vagy ha
rá is jövök: sohasem mondom ki, hogy mennyire sokat jelent ne-
kem a családom, a feleségem.
Más ember lettem attól, hogy B siketen született? Igen. Más
lettem attól, hogy írtam a blogot? Igen. Talán sohasem tanulom

- 370 -
meg őszintén megvallani magamnak a saját érzéseimet, ha nincs
ez a blog.

És persze az olvasók. Nem emlékszem már, hogy kitől kaptuk


az első méltató levelet és ki kért tőlünk először segítséget, de az
biztos, hogy mindkettőből sokat kaptunk. Arra döbbentem rá,
hogy szeretek segíteni másoknak. Tudom, hogy milyen lehetősé-
geik vannak, és örülök, hogy meghallgatnak.
Már Berlinben tudtuk, hogy szeretnénk segíteni azoknak a
szülőknek, akikkel a blogon keresztül tartottuk a kapcsolatot. A
blog nélkül talán nem jött volna létre az Egyesület. De ez már egy
másik történet, melynek elmesélésére máshol kerül sor.
Sziasztok, jó volt veletek!

- 371 -
Jegyzetek

1 BERA – Hangokra adott idegi válasz mérése.


2Egy Phonak Supero készüléket rendeltünk, ami az akkor kapha-
tó egyik legerősebb digitális készülék volt.
3 NRT – Neuron response telemetry, azaz idegi válaszok mérése
távolból. A modern cochleáris implantátumok képesek arra, hogy
félautomatikusan vagy automatikusan megmérjék, hogyan vála-
szol a hallóideg a különféle hangimpulzusokra. A mérés eredmé-
nye nagyon fontos adalék a beállítás elkészítésénél. A mérés
egyébként a BERÁ-hoz hasonló elven működik, és kb. 10-20 per-
cet vesz igénybe. A cochleáris implantáltnak nem kell visszajelzé-
seket adnia, ezért elsősorban kisgyermekek beszédprocesszor ál-
lításánál hasznos.
4 A Behindertenausweis, szó szerinti fordításban fogyatékos iga-
zolvány olyan dokumentum, amelyet minden fogyatékkal élő
személy megkap Németországban. A fogyaték fajtájának és mér-
tékének függvényében jogosít fel különböző segítő szolgáltatások
igénybevételére. Magyarországon ehhez leginkább a Magyar Ál-
lamkincstár által kiállított igazolvány, a Siketek és Nagyothallók
Országos Szövetségének fényképes igazolványa vagy a Vakok és
Gyengénlátók Országos Szövetségének igazolványa hasonlít.
5OAE – otoakusztikus emisszió mérése. A hallás gyors ellenőrzé-
sére használt módszer, főleg gyerekek esetében használatos. Az
egészséges fül a hangokat önmaga aktívan felerősíti. Ez – kellően
érzékeny műszerrel – visszhang formájában mérhető.
6 Hallási életkor. Súlyosan nagyothalló és siket gyerekeknél szo-
kásos, hogy a beszédfejlődésüket nem a biológiai életkorukhoz
hasonlítják, hanem ahhoz az időponthoz, amikortól megfelelően
beállított hallássegítő eszközhöz jutottak. Például ha egy kisgye-
rek másfél éves korában kap cochleáris implantátumot, akkor
hároméves korára a hallási életkora még csak másfél év lesz. En-

- 372 -
nek megfelelően a hallási figyelmét, beszédfejlődését és szókincs-
ét is a másfél éves, jól halló gyerekekével hasonlítják össze.
7NAD, National Association of the Deaf: Az Amerikai Egyesült
Államokban működő, siketeket és nagyothallókat tömörítő szö-
vetség.
8 A siketség a fejlett világban legnagyobb részt öröklött okokra
vezethető vissza, míg a megbetegedésből származó hallássérülés
aránya egyre csökken. A várható élettartam növekedésével egyre
gyakoribb az időskori hallássérülés, de ennek mértéke ritkán éri
el a teljes siketséget.
9 Később kiderült, hogy B jobbkezes. 6 éves korára teljesen egyér-
telműen a jobb keze lett domináns, ezzel ír, rajzol és kezeli a
számítógép egerét.
10A Berlin-Brandenburgi Cochleáris Implantátum Egyesület a
berlini és környékbeli szülőket és cochleáris implantáltakat tö-
mörítő közösség. Honlapjuk:  http://www.bbcig.de/
11A HARKE mellett számos egyesület működik Magyarországon.
Szinte minden speciális iskola működtet szülőklubokat, de van-
nak iskoláktól független közösségek is. Néhány, a teljesség igénye
nélkül:
– Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége
– Szülők a Hallássérült Gyermekekért Alapítvány és Egyesület
– Hallod?! Szülőklub
– Fülimplantáltak Egyesülete
– Magyar Cochleáris Implantáltak Egyesülete
12 Communication Abilities of Children With Aided Residual

Hearing, ARCH OTOLARYNGOL HEAD NECK SURG/VOL 130,


MAY 2004
Szerzők: Laurie S. Eisenberg, PhD; Karen Iler Kirk, PhD; Amy
Schaefer Martinez, MA; Elizabeth A. Ying, MA; Richard T.
Miyamoto, MD
13Effect of Age at Cochlear Implantation on Auditory Skill
Development in Infants and Toddlers, ARCH OTOLARYNGOL
HEAD NECK SURG/VOL 130, MAY 2004

- 373 -
Szerzők: Amy McConkey Robbins, MS; Dawn Burton Koch, PhD;
Mary Joe Osberger, PhD; Susan Zimmerman-Phillips, MS; Liat
Kishon-Rabin, PhD
14Bilateral Cochlear Implants in Adults and Children, ARCH
OTOLARYNGOL HEAD NECK SURG/VOL 130, MAY 2004
Szerzők: Ruth Y. Litovsky, PhD; Aaron Parkinson, MS CCC;
Jennifer Arcaroli, MS CCC; Robert Peters, MD; Jennifer Lake,
MS CCC; Patti Johnstone, MS CCC; Gonqiang Yu, PhD

- 374 -

You might also like