ZÁRÓVIZSGA

TÉTELEK

Informatikus közgazdász szak

2005
 „A” TÉTELEK

INFORMATIKAI BLOKK

-2-
 1) A FÉLVEZETŐ TECHNOLÓGIA MIT JELENTETT AZ

SZÁMÍTÓGÉPEK ÉS AZ INFORMATIKA FEJLŐDÉSE

SZEMPONTJÁBÓL (MEGBÍZHATÓSÁG, ÁR, MÉRET,

TELJESÍTMÉNYFELVÉTEL)? A SZÁMÍTÓGÉPEK BELSŐ

FELÉPÍTÉSE, A NEUMANN ELVEK. AZ INFORMÁCIÓ ÉS

AZ ADAT FOGALMA. SZÁMRENDSZEREK, KÓDOLÁS.

FÉLVEZETŐ TECHNOLÓGIA:

A korszerű számítógépek lényegét alkotó félvezető eszközök, integrált áramkörök

fejlődésének története fél évszázadra nyúlik vissza, a 20. század klasszikus sikertörténete ez.
Ezen a sikereken egyaránt osztoznak fizikusok, matematikusok, vegyészek, kutatómérnökök,
technológusok, valamint más szakemberek is. A félvezető eszközök konstrukciójának,
gyártási technológiájának és alkalmazásának fejlődése a II. világháborút követő időszakban
minden korábbi lehetőséget felülmúlt és a fejlett ipari országok példátlan anyagi és szellemi
tőke-koncentrációval az ipari társadalomból az ezredfordulóra az információs társadalomba
vezeti át. Ez e fejlődés elképzelhetetlen a korszerű elektronika és a számítógép nélkül.
1943: az angolok elkészítették a COLOSSUS elektronikus célszámítógépet
1946: megépítik elektroncsövekből az ENIAC-ot (Electronic Numerical
Integrator and Computer) nagytömegű számítások gyors elvégzéséhez, a II.
világháború nagytömegű ballisztikai számításaihoz. (18.000 elektroncső,
10.000 kondenzátor, 70.000 ellenállás, 6.000 kapcsoló. 30m hosszú, 3m széles,
1m magas. 800kW/h) a matematikai számításokhoz szükséges
műveletsorozatot és adatokat elektronikusan tárolta, így az aritmetikai
számításokat automatikusan végezte. Ennek tapasztalatait elemezve fogalmazta
meg Neumann az elveket.
1949: Neumann javaslatára megépítették az EDVAC-ot (Electronic Discrete
Variable Automatic Computer), funkcionális felépítése megfelel a mai
számítógépnek.

-3-
 1960-as évek: a számítástechnika alapjainak kidolgozása. Az emberi nyelvhez
közel álló, magas szintű programnyelvek kidolgozása, a gépek sorozatgyártása,
széleskörű alkalmazása.
A számítógépek gyors elterjedésének okai:
- az egyre növekvő műveletvégző képesség a szellemi munka termelékenységét
jelentősen fokozza
- a számítógép képes a konkrét feladathoz tartozó műveletsorozatokat hosszú időn
keresztül tárolni, majd ismételten végrehajtani.
1959: felfedezik az integrált áramkört az egyszerű germánium-tűs tranzisztor
és a szilícium egykristályból készített eszközök után.
A félvezető eszközök atomfizikai, kristályfizikai elveken alapuló konstrukciójának és az
előállítási technológiának gyors és interaktív fejlődése lehetővé tette az áramköri elemek
összeintegrálását, vagyis az integrált áramkör (IC) elkészítését és az integráltsági fok
fokozatos növekedését. Ezzel az egy piciny szilícium egykristály-darabban, a „chip”-ben
elhelyezett alkatrészeknek (tranzisztor, dióda, ellenállás) a száma nagyságrendekkel
növelhetővé vált. Így nagy kapacitású, gyors és fajlagosan egyre olcsóbb tárolók és memória-
áramkörök kerültek a felhasználók kezébe.
1969: megszületett az első mikroprocesszor. A mikroprocesszor olyan nagy
integráltságú félvezető eszköz, amely egy digitális számítógép központi
egységének a feladatait végzi el: dekódolja az utasításokat, vezérli a műveletek
elvégzéséhez szükséges belső adatforgalmat és a csatlakozó perifériális
egységek tevékenységét. A mikroprocesszor minden logikai kifejezéssel
leírható kombinációs és szekvenciális műveletsor elvégzésére alkalmas. Az
adatok mozgatása a mikroprocesszor és a környezete között buszrendszeren
(sín) keresztül történik. Önmagában nem használható eszköz, ki kell egészíteni
különböző funkcionális egységekkel. Önálló működésre alkalmas rendszerek =
mikroszámítógépek.
1997: kibocsátják a PENTIUM II-t, ami egy szilíciumlapkán elhelyezve 7,5
millió tranzisztorból épül fel.

-4-
A SZÁMÍTÓGÉPEK BELSŐ FELÉPÍTÉSE:

1) KÖZPONTI EGYSÉG
CPU = Central Process Unit. Minden számítógépnek 4 alapvető funkcionális egysége van:
Bemeneti egység: az adatok és a program bevitelét biztosítja
Főtár (memória): a műveletek elvégzéséhez szükséges adatokat és
programokat, valamint az eredményt tárolja, későbbi felhasználás céljából
Mikroprocesszor: a memóriából kapott adatokon a programnak megfelelő
logikai és számítási műveleteket elvégzi
Kimeneti egység: ezen keresztül jut el az eredmény a felhasználóhoz
A funkcionális egységek közötti kommunikációs kapcsolatokat, azaz a címek, adatok,
vezérlőinformációk átvitelét, a mikroszámítógép busz vagy sínrendszere biztosítja. A busz
egy vezetékrendszer, melynek fontosabb fajtái:
BELSŐ BUSZ: a mikroprocesszoron belüli részegységeket köti
össze
MEMÓRIABUSZ: a processzort köti össze a tárral
I /O vagy RENDSZERBUSZ: a mikroszámítógép processzorát a
be/kiviteli egységekkel kapcsolja össze
A mikroszámítógép processzorát és főtárolóját a sínrendszerrel együtt a számítógép
alaplapján szokták elhelyezni.

2) PERIFÉRIÁK
A perifériák a számítógépnek adatbevitelre, illetve adatkivitelre vagy átmeneti külső adat-
és programtárolására szolgáló egységei. Ezek tipikusan perifériavezérlő egységeken
keresztül kapcsolódnak a központi egység rendszerbuszához. A leggyakoribb típusai:
Beviteli perifériák:
Billentyűzet
Egér
Fényceruza
Optikai letapogató (SCANNER)
Kiviteli perifériák:
Monitor (DISPLAY)
Nyomtató

-5-
 Rajzoló
Akusztikus kiviteli eszközök
Adattárolásra és bevitelre / kivitelre is használt perifériák:
Mágneslemezes tár (merevlemez – WINCHESTER;
hajlékonylemez – FLOPPY)
Mágnesszalagos tár (STREAMER)
Optikai lemezes tár (CD-ROM, DVD-ROM, DVD-RAM)

A NEUMANN ELVEK (5):

A számítógép felépítésének és működésének 5 elve Neumann János szerint:

A tárolt program elve: az elvégzendő műveleteket először be kell vinni a
számítógép tárolójába, azután a gép vezérlését át kell adni ennek a
műveletsornak, azaz a programnak. Ezután már a számítógép tárolójában
lévő program irányítja a gépet:
Beolvassa az adatokat
Elvégzi a műveleteket, ehhez tárolja a részeredményeket
A címezhetőség elve: az utasítások és az adatok ugyanolyan módom
megcímzett (címmel, sorszámmal ellátott) memóriarekeszekben
helyezkednek el, azaz nincsen külön hely az utasításoknak és az adatoknak.
Önálló adat be/kiviteli egység, vezérlő és művelet-végrehajtó
egység: a tárolt programokkal működő számítógép elvi felépítése
funkcionálisan megfelel a ma használatos számítógépeknek:
Az adatok bevitelére és megjelenítésére önálló egységek szolgálnak
A gép tartalmaz egy vezérlőegységet, mely a tárolt program alapján
irányítja a teljes gép működését
A gépnek része egy önálló műveletvégző egység, amely képes az összes
fontosabb aritmetikai és matematikai logikai művelet végrehajtására
A számítógép rendelkezik egy belső tárolóval, ahol az aktuálisan szükséges
programok és adatok tárolhatók
Teljesen elektronikus gép, mely a kettes (bináris) számrendszer
alkalmazásával működik: a kettes számrendszer két számjegyéhez (0

-6-
 és1) jól hozzárendelhetők kétállapotú jelenségek (pl. van/nincs áram egy
ponton, mágnesezett vagy nem egy pont); az aritmetikai műveletek
visszavezethetők a kétértékű (igaz/hamis) matematikai logika műveleteire,
melyek viszont logikai áramkörökkel modellezhetőek.
A soros utasítás-végrehajtás elve: a számítógép az utasításokat
szigorúan egymás után, sorban hajtja végre (CONTROL FLOW). Ettől
eltérés logikailag csak egy állapotjelző tartalmának vizsgálata alapján
lehetséges, de ez is csak azt jelenti, hogy az utasítások végrehajtása a
műveleti sor egy másik pontján folytatódik. A soros adatfeldolgozás lassúbb,
mint a párhuzamos, de kevesebb eszköz kell hozzá.

INFORMÁCIÓ ÉS ADAT:

INFORMÁCIÓ: Ha a környezetünkben zajló eseményeket befolyásolni akarjuk, azokra

reagálni kívánunk, meg kell ismernünk azokat. Ezek az ismeretek hírek vagy közlemények
formájában jutnak el hozzánk. A közleményeket mindig valamilyen hordozó közeg (fény,
hang, szag stb.) által érzékeljük. Ha a közleménynek van olyan tartalma, amelynek révén
olyan ismereteket szereztünk, amivel korábban nem rendelkeztünk, akkor a közlemény
számunkra információt hordoz.
ADAT: a közlemények meghatározott ideig rögzített formában is létezhetnek (például
újságban kinyomtatva, vagy számítógép memóriájában tárolva), a hétköznapi életben ekkor
beszélünk adatról. Az adat a közleménynek csak a formai oldalát jelenti, információ az ember
számára csak értelmezésével nyerhet.

SZÁMRENDSZEREK ÉS KÓDOLÁS:

SZÁMRENDSZEREK:
- Decimális számrendszer: helyi értékes, karaktersorozatok. A valós
szám értékét az egyes számjegypozíciókon álló számjegyek, és a
hozzájuk tartozó helyi értékek szorzatainak összege adja.
- Bináris számrendszer: mindent a 0és az 1 segítségével lehet felírni. A
kettes számrendszerben megadott számokat vagy sorosan

-7-
 impulzussorozatokkal, vagy párhuzamosan az egyes helyi értékeknek
megfelelő impulzusokkal lehet reprezentálni.
- Hexadecimális számrendszer: karakterei a 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9,
A, B, C, D, E, F. Egy hexadecimális számjegy 4 bináris számjeggyel
ábrázolható.
- Decimális-bináris átalakítás
- Bináris-decimális átalakítás
KÓDOLÁS: Az adatok megjelenési formája sokféle, de a leggyakoribb az írott vagy
nyomtatott szöveg, melynek egységeleme a karakter. Ez lehet:
- kis és nagybetű (A, B, C …a, b, c, … y, z)
- számjegy (0, 1, 2, … 9)
- különleges jelek (+, -, ? …)
Csak számjegyekből álló karaktersorozat: numerikus, csak betűkből álló: alfabetikus, a
mindkét típust vegyesen tartalmazó: alfanumerikus.
Az adatokat a különböző adathordozókon olyan formában célszerű rögzíteni, hogy
helyigényük ne legyen túlzott mértékű, és minél kevesebb hibát kövessünk el rögzítéskor. Ezt
többek között az adatok kódolásával érhetjük el. Ezen túlmenően az adatok számítógépes
feldolgozásához az ember által megszokott formátumú tízes számrendszerű számokat és
karaktersorozatokat is át kell alakítani a számítógép működésének megfelelő 0 és 1-ből álló
jelsorozattá. Az egyes hírekben és közleményekben levő adatok formai átalakítását
kódolásnak nevezzük. Itt általában követelmény, hogy az adatok kódolás előtti és utáni
formája között kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés legyen. Ez tehát egy áttérés egy
jelkészletről és egy ezzel összefüggő szabályrendszerről (a kettők együtt kódrendszernek
nevezzük)egy másik jelkészletre és szabályrendszerre.

-8-
 2) EGY MAI MODERN IBM PC FELÉPÍTÉSE ÉS ÁRA. A

SZOFTVEREK KÖLTSÉGVONZATA ÉS A SZOTVER-

KALÓZKODÁS, SHAREWARE ÉS FREEWARE PROGRAMOK.

AZ ÁRARÁNY ALAKULÁSA. A SZÁMÍTÓGÉPES VÍRUS.

IBM PC RÉSZEI ÉS ÁRA

Moduláris felépítésű, ahol a nyomtatott áramköri kártyás egységek közül a legnagyobb és

legfontosabb az alaplap (MAIN / MOTHER BOARD). Ezen helyezkedik el a
mikroprocesszor, és minden mást itt kell csatlakoztatni (USB, LPT port, hangkártya…)
ÁRA: ASUS, P4P800 DELUX, P4 processzorhoz, 22.000.-

1) Mikroprocesszor (CENTRAL PROCESSING UNIT, CPU):

A mikroprocesszor olyan nagy bonyolultságú félvezető eszköz, amely a digitális számítógép
központi egységének (CPU) a feladatait végzi. Központi egység, de ez a chip önállóan semmit
sem tud csinálni. Feladata végrehajtani azokat a feladatokat, utasítássorozatokat, amelyeket
gépi kódú program formájában írunk elő neki. A CPU az alaplapon belül önállóan cserélhető
egység. A CPU-n belül találhatóak a regiszterek, ezek egy-egy szám tárolására alkalmas
memóriarekeszek, a gépi kódú programok használják fel adattárolásra, műveletvégzésre, vagy
memóriacímzésre. 3 alapvető funkcionális blokkja:
9 Regiszterek: gyors működésű, írható-olvasható tárolók, rendszer- és általános-
típusúak
9 Aritmetikai és logikai egység: számítási és logikai műveleteket végez: bináris
összeadás, BOOLE-algebrai műveletek, komplementer-képzés, bitsorozatok léptetése
9 Vezérlőegység: Control Unit (CU), a CPU-n belül értelmezi az utasításokat és
végrehajtásuk céljából összehangoltan vezérli a gép többi egységének működését úgy,
hogy az események a programnak megfelelő sorrendben és időben következzenek be.
Biztosítja, hogy a megfelelő adatok a megfelelő időben a megfelelő helyen
rendelkezésre álljanak.
ÁRA: PENTIUM 4, 3.0 MHz, 1Mbyte CACHE: 35.000.-

-9-
 2) ROM:
Csak olvasható memória, a benne tárolt információt ki tudjuk nyerni, de megváltoztatni nem.
Tartalma nem módosítható, így a számítógép bekapcsolásakor is rendelkezésre áll,
bekapcsoláskor az „üres” számítógép innen veszi az indításhoz szükséges adatokat. Mérete
néhány tíz kilobájt, tartalma bájtonként érhető el. Ez azt jelenti, hogy pl. olvasáskor a CPU a
címsínen keresztül kiadja a kívánt rekesz sorszámát, majd addig vár, míg az adatsínen
megjelenik az adott sorszámú rekeszben található bájt tartalma (ez az elérési idő). A ROM-
BIOS az alaplapon található, ezen kívül más kártyák is tartalmazhatnak ROM memóriát.
Létezik még EPROM. A ROM tartalma:
¾ Egy gépi kódú program, amelyet a gép bekapcsoláskor végre hajt. Ez a rövid
program egy öntesztet végez (POWER ON SELF TEST), majd operációs
rendszert keres a háttértáron. Ha megtalálta, átadja vezérlést, különben
hibaüzenet.
¾ Több tíz gépi kódú program, melyet a felhasználói programok meghívhatnak,
felhasználhatnak. Ezek biztosítják a legalapvetőbb kommunikációt a hardver
egységekkel. Ezért nevezik ROM BIOS-nak is (Basic Input Output System)
¾ A monitoron megjelenő karakterek alakleírása, de ezt a monitor-vezérlőkártyán
lévő ROM tartalmazza.
Az alaplap része.
3) RAM:
Véletlen elérésű memória, bármely rekesz tartalma azonos idő alatt kérdezhető le,
változtatható meg. Operatív tár, azaz bármilyen felhasználói program elindításakor a
programot a számírógép betölti a RAM-ba, és innen futtatja. Paritásvédelemmel védik, hiba
esetén a rendszer leállítja a gép működését. Tartalma szintén bájtonként érhető el, két típusa a
statikus és a dinamikus. A statikus egy bitjét több áramköri elemmel tudjuk eltárolni ezért

ez drágább. A dinamikus kevesebb alkatrészből áll, felépítése miatt viszont állandóan

frissíteni kell, ami járulékos áramkörök kiépítését teszi szükségessé. Elérési ideje kisebb a
ROM-énál.
Változatai a SINGLE IN-LINE MEMORY MODULE, a DUAL IN-LINE MEMORY
MODULE, az EXTENDED DATA OUTPUT DRAM és az SYNCHRONOUS DRAM.
ÁRA: 512Mb DDR (P4-es típusba), 12.000.-

- 10 -
 4) Gyorsítótár (CACHE):
A RAM-ba történő írás-olvasás az SRAM egységekből álló, néhány 100kB-os, gyors elérésű
gyorsító-táron keresztül történik. Így a RAM elérése bizonyos esetekben gyorsabb. Pl. íráskor
a mentés a cache-be kerül, és a számítógép kevésbé leterhelt időszakában történik meg a
tényleges mentés.
Processzoron belül van.

5) Merevlemez (HARD / FIXED DISC, WINCHESTER):

A RAM tartalmát kikapcsoláskor elveszíti. Tartalma úgyis állandóan változik, ezért a
felhasználni kívánt programok mentésére kell a háttértár. A merevlemez egy nagy kapacitású
háttértár, az alaplaphoz egy kábellel csatlakozik. A tárolás egysége rajta a „fájl”, azaz
állomány. Ezeket lehet betölteni, másolni, áthelyezni, törölni. Ezen helyezkedik el az
operációs rendszer.
ÁRA: 160GB, SAMSUNG, 25.000.-

6) Hajlékonylemez (FLOPPY DISC):

A meghajtóban cserélhető a lemez, ellentétben a merevlemezzel, ami rögzített. Hátránya a kis
kapacitás; az adatok itt is fájlokban helyezkednek el, elérési ideje nagyobb, átviteli sebessége
kisebb.
ÁRA: meghajtó 1700.- ; lemez 600.- /10db

7) Optikai lemezek (COMPACT DISC):

Az adatok tárolása digitális módon történik, az olvasófej nem ér hozzá a lemezhez, az olvasás
belülről kifelé történik. Az adatok felülírása itt nem olyan egyszerű, mint a merev- vagy
hajlékonylemeznél. Elérési ideje nagyobb a merevlemezénél. Létezik többször írható lemez,
illetve CD-író, újraíró is. HDCD (High Denisty CD): dupla réteg esetén nagyon sokat tud
tárolni. DVD (Digital Versatile Disc): kapacitása még nagyobb.
ÁRA: CD / DVD meghajtó író/olvasó: 5000.-tól 25.000.-ig

- 11 -
 8) Hangkártya
Segítségével lehet hanganyagot felvenni, és CD minőségű sztereót lejátszani.
ÁRA: akkor szükséges, ha nincsen az alaplapra integrálva. 2.000.-től 1-2

millió Ft-ig (professzionális stúdió-kártya)

9) Modem
MODulátor és DEModulátor. A modem a telefonvonal analóg jelét alakítja át a gép számára
értelmezhető digitális jellé, és fordítva. Létezik a gép házába szerelhető, és kívülről
rácsatlakoztatható változata is.
ÁRA: 2 – 3.000Ft

10) Tápegység (POWER SUPPLY), szünetmentes tápegység

(UNINTERRUPTED PS)
A gép egységei törpefeszültségen működnek. A kb. 200 W-os kapcsolóüzemű tápegység a
hálózati feszültséget alakítja át, majd egyenirányítják, szűrik és stabilizálják. Az így kapott
feszültség egyenletes és zavarmentes. Mozgó alkatrésze a hűtőventillátor. UPS-t főleg
szervergépeknél használnak. Ez egy akkumulátort tartalmaz, valamint egy figyelő áramkört,
mely a hálózati feszültség bizonyos szint alá csökkenésekor átvált az akkumulátorra olyan
gyorsan, hogy a UPS-szel védett eszköz észre sem veszi.
ÁRA: általában a ház tartalmazza. Házzal együtt 5 – 6.000.- (ATX-es,

standby üzemmódban; régi AT-ssel 220V kapcsolva). Szünetmentes

tápegység: 17.000.-tól

11) CMOS RAM és az akkumulátor

Ez egy 64 vagy 128 bájtos memória az alaplapon, tárolja a gép hardver felépítésének
legfontosabb adatait (pl. milyen háttértárak vannak a gépen), és tartalmazza a gép belső
óráját. A CMOS RAM és az óra energiaellátását egy kis akkumulátor látta el, ma már
gombelem.

- 12 -
 12) Egyéb kapcsolók
POWER: ki / bekapcsolásra. Az ATX-es ház az operációs rendszerből való kilépés után
magától kikapcsol.
RESET: hidegindításra.
TURBO: a régebbi alaplapok kétfajta sebességgel tudtak működni.
LED: 199 / HI / LO stb.: a gép sebessége

SZOFTVEREK KÖLTSÉGVONZATA, SZOTVER-

KALÓZKODÁS, SHAREWARE, FREEWARE,
ÁRARÁNYOK

Szoftver: a számítógépet működtető programok összessége. Fajtái:

Operációs rendszerek (WINDOWS)
Irodai szoftvercsomag (szövegszerkesztő, táblázat- és adatbázis-kezelő,
OFFICE)
Ügyviteli rendszerek (COBRA)
Tervező rendszerek (CAD)
Programfejlesztést támogató rendszerek (TURBO PASCAL, JAVA)
Számítógép-hálózattal kapcsolatos szoftverek (INTERNET EXPLORER)
Segédprogramok (tömörítő, víruskereső)
A beszerezhető felhasználói szoftverek száma megfelelően nagy, hardverigényeik igen
eltérőek, amelyeket a gép vásárlásakor figyelembe kell venni.
A szoftverek költségvonzata: Egy program ára három, körülbelül azonos részből tevődik
össze: adathordozó / dokumentáció / szerzői díj (licenc). Ha tehát egy irodába szeretnénk tíz
gépre megvásárolni például egy szövegszerkesztő programot, nem feltétlenül kell a listaár
tízszeresével számolni, valószínűleg megússzuk a dolgot négyszeres árból is (10 db licenc +
1db lemezkészlet + 1db dokumentáció). Léteznek még ennél kedvezőbb konstrukciók is,
például a Microsoft esetén a MOLP, SELECT, OEM vagy az SLP.
Szoftverkalózkodás: A számítástechnikai programok legálisan elég drágák, egy licenc akár
több millió Ft-ba is kerülhet; az illegális beszerzést elősegíti a CD-író készülékek árának
drasztikus csökkenése. Az illegális szoftverkereskedelem ellen a nagy szoftvergyártók
létrehozták a BSA-t (BUSINESS SOFTWARE ALLIANCE), amely harcol az illegális
másolatok készítői, terjesztői és felhasználói ellen.

- 13 -
SHAREWARE programok: Ezek nem részei az operációs rendszernek, külön kell
beszerezni őket. Bizonyos ideig – általában egy hónapig – szabadon kipróbálható a program,
utána dönteni kell a vásárlásról. Szabadon terjeszthető programot jelent. A shareware
szoftverek valamilyen szabályozott módon használhatók fel és terjeszthetők, igazi céljuk a
kedvcsinálás a drága teljes változat megvásárlásához. Leggyakoribb az időkorlátozás, a
csökkentett kezelhető adatmennyiség vagy funkció. A licenc köteles programokat is gyakran
kísérik shareware tömörítőprogramok, esetleg külön vásárolható kiegészítő modulok
shareware változatai is. A legismertebb shareware programok közül való a PKZIP tömörítő,
és az F-PROT vírusirtó.
FREEWARE programok: (PUBLIC DOMAIN, szabadon felhasználható programot jelent)
Készítője minden jogról lemondott, szabadon terjeszthető és felhasználható. A freeware
programok szabadon használhatók, tetszőlegesen módosíthatók. Az ilyen programok többsége
egyszerű, kicsi, de néha nagyon hasznos segédprogram, azonban ebbe a kategóriába tartozik a
Novell rendszerekben általánosan használt elektronikus levelező rendszer, a Pegasus Mail,
illetve a Linux operációs rendszer is. A freeeware programokkal óvatosan kell bánni, mivel a
vírusok terjedésének kiváló eszközei.
Árarányok: ma a számítógépek árának egyre kisebb részét jelenti a hardver, és egyre nő a
szoftvertermékek súlya. A kereskedelemben kapható szoftver általában már több helyen
kipróbált, alaposan tesztelt, referenciákkal rendelkező változat (óvakodjunk az 1.0-s
verzióktól!). A sok eladott, installált példány gyakran csökkenti a szoftver árát, de lehetnek
olyan esetek is, amikor éppen ellenkező a hatás. Például egy szakértői rendszer árát – igaz,
értékét is – növeli, ha több installálás eredményeként több ismeretanyag kerül bele. A “gyári”
szoftver szinte biztosan nem pontosan olyan, mint amilyet mi szeretnénk. Meg kell vizsgálni
az igényünk és a szolgáltatások közötti különbséget, és azt, hogy közelíthetők-e egymáshoz.
Szinte kivétel nélkül a szoftvernek is vannak beállítási, hangolási lehetőségei, sőt gyakran
programozható is, azonban az is megfontolandó, hogy hátha a mi elképzeléseink voltak
hibásak, és éppen a sok tapasztalat alapján íródott szoftver villantja fel az igazi megoldást. A
szélesebb körű elterjedés miatt a szoftver értő felhasználóinak köre is bővebb, könnyebben
találhatunk használatában jártas kezelőket, igaz, gyakorlott kezelőink is nagyobb eséllyel
csábulnak el más cégekhez. A vásárolt szoftver esetén különösen fontos meggyőződnünk
arról, hogy a szállítótól vagy gyártótól kapunk-e megfelelő támogatást az üzemeltetés közben
előforduló problémák megoldásához.

- 14 -
VÍRUSOK

A számítógépvírusokat olyan programozók készítik, akik a számítógép felépítéséről, az

operációs rendszerről és az ASSEMBLY nyelvről az átlagosnál jóval többet tudnak, pl.
ismerik az ún. nem publikált programhívásokat, az egyes rendszerekben található kiskapukat,
trükköket. A számítógépvírus tehát mesterséges. Általában ASSEMBLY nyelven írják,
mérete így nagyon rövid, általában néhány ezer bájt.
A fertőzés lépései:
FERTŐZÉS: a vírusfertőzés történhet úgy, hogy elindítunk egy fertőzött programot (azaz
valójában a vírust indítjuk el), vagy ha vírusos lemezről boot-olunk. Mindkét esetben a vírusra
kerül a vezérlés. Beül a memóriába, aktív lesz, és utána továbbadja a vezérlést az elindított
programnak. Kaphatunk vírust „hivatalos” helyen vásárolt program esetén is.
TERJEDÉS: hosszú ideig nem vesszük észre, a vírus közben észrevétlenül megfertőzi a
merevlemezt, az operációs rendszert és minden fájlt, hajlékonylemezt, hálózatot, amihez
hozzáfér. Közben esetleg időnként kiír egy-egy üzenetet. A polimorf vírusok a terjedés során
belső szerkezetüket állandóan változtatják, felismerésük így még nehezebb.
ROMBOLÁS: miután a vírus saját számlálója, a belső óra állása vagy valamilyen más jel
alapján úgy dönt, hogy eleget terjedt, felfedi kilétét. A többsége rombol, azaz tönkreteszi a
háttértár fájljait, egyes vírusok a hardvert is visszavonhatatlanul károsítják.
Víruskereső és irtó programok:
ÁLLANDÓ VÍRUSFIGYELÉS: a program beépül az operációs rendszerbe, és bármilyen
fájlt vagy (hajlékonylemezen) boot szektort, amelyhez bármilyen célból fordulunk, előbb
megvizsgál. Probléma esetén azonnal jelez.
ESETENKÉNTI VÍRUSKERESÉS: a számítógépes programot a felhasználó bizonyos
időközönként futtatja, pl. havonta. Ekkor végigvizsgálja a teljes merevlemezt, vagy új
program beérkezése esetén floppyt vagy CD-t vizsgáltatja meg.
HARDVERES VÍRUSFIGYELÉS: a számítógép figyelmeztet, ha egy program valami
szokatlant tesz.
Példák víruskereső ill. vírusírtó programokra:
9 NORTON ANTIVIRUS 9 NOD32
9 F-SECURE 9 KASPERSKY
9 PANDA ANTIVIRUS 9 PC-CILLIN

- 15 -
 3) AZ OPERÁCIÓS RENDSZER FELADATA, FELÉPÍTÉSE,

PÉLDÁK. ÜTEMEZÉS, VIRTUÁLIS MEMÓRIA-KEZELÉS,

ERŐFORRÁSKEZELÉS, ÁLLOMÁNYKEZELÉS (KIÉHEZTETÉS

– STARVATION, HOLTPONT – DEADLOCOK, ÉS A

HOLTPONTKEZELÉS STRATÉGIÁI)

OPERÁCIÓS RENDSZEREK

1) AZ OPERÁCIÓS RENDSZEREK FEJLŐDÉSE:

1940: az első elektronikus számítógépeknek nem volt operációs rendszerük

1950: az első magas szintű, algoritmusokra optimalizált programozási nyelv a FORTRAN.
A felhasználó a számára biztosított gépidőben szemtől szembe kerül a komputerrel, azt
csinál vele, amit akar, azaz amit tud (open shop)
Szakképzett operátor alkalmazása a kezelők profizmusának növelésére és a műveletek
közötti átfedés csökkentésére. Az operátor több felhasználó munkáit összegyűjtötte, és a gép
számára legkedvezőbb sorrendnek megfelelően futtatta őket. Ezt BATCH-feldolgozásnak
nevezzük, mivel az egyes feladatokat leíró kártyakötegek utasításait egymás után sorban
hajtotta végre a számítógép.
1960: a programok közvetlen futtásának folyamatából már kimaradtak a felhasználók, az
operátorok és a lassú, mechanikus perifériák.
SPOOLING rendszer: a CPU és a perifériák közötti sebesség különbség áthidalására egy
olyan gyors átmeneti tároló szolgálhat, amely a futó program által beolvasandó adatokból
annyit tárol, amennyit csak lehetséges, és a kimenő adatok gyors rögzítésére és megőrzésére
is alkalmas egészen addig, amíg a lassú kimeneti eszközök azok feldolgozására készen nem
állnak. Ez az eszköz a gyors mágneslemez volt.
Multiprogramozás: a munkafolyamatok párhuzamosítására.
WINDOWS 3.1 / 95 / 98 / 2000 / Millenium Edition / 2001 / XP

- 16 -
 2) AZ OPERÁCIÓS RENDSZER FOGALMA:

9 A többféle periféria megjelenése, valamint a több feladat egyidejű kezelése minőségi

változásokat követelt meg a számítógép működését vezérlő programtól, a monitor,
mint kezelői felület mellett kialakultak a vezérlőprogram által ellátandó alapfunkciók,
melyeket összefoglaló néven rendszermagnak nevezünk. A kezelői felület, a burok
(SHELL) és a mag (KERNEL) együttese alkotja az operációs rendszert
(OPERATING SYSTEM).
9 Másképp: szükség van a szoftverek egy olyan csoportjára, amely a felhasználói
alkalmazások és a hardverek közé ékelődve „eltakarja” az alkalmazások elől a hardver
különbözőségét és számukra egységes „ virtuális” gépként viselkedik. Ez a szoftver az
operációs rendszer.

9 OPERÁCIÓS RENDSZER – ERŐFORRÁS SZEMLÉLET: a folyamatok egy

olyan csoportja, amely a felhasználói folyamatok között elosztja az erőforrásokat.
9 OPERÁCIÓS RENDSZER – FELHASZNÁLÓI SZEMLÉLET: a folyamatok egy
olyan csoportja, mely megkíméli a felhasználókat a hardver-kezelés nehézségeitől és
kellemesebb alkalmazói környezetet biztosít.

3) AZ OPERÁCIÓS RENDSZER FELADATAI

Az operációs rendszereknek a hardver, illetve a szoftver oldalról nézve a következő feladatokat

kell ellátniuk:
ESZKÖZKEZELŐK (DEVICE DRIVER): a felhasználói programok elől el kell fedniük
a perifériák különbözőségét, egységes kezelői felületet kell biztosítani.
MEGSZAKÍTÁS KEZELÉS (INTERRUPT HANDING): alkalmas kell, legyen a
perifériák felől érkező kiszolgálási igények fogadására, megfelelő ellátására.
RENDSZERHÍVÁS / VÁLASZ (SYSTEM CALL / REPLY): az operációs rendszer
magjának ki kell szolgálnia a felhasználói alkalmazások (programok) erőforrások iránti
igényeit úgy, hogy azok lehetőleg észre se vegyék azt, hogy nem közvetlenül
használhatják a perifériákat. Erre szolgálnak a programok által kiadott rendszerhívások,
melyekre a rendszermag válaszokat küldhet.

- 17 -
 ERŐFORRÁSKEZELÉS (RESOURCE MANAGEMENT): az egyes eszközök közös
használatából származó konfliktusokat meg kell előznie, vagy bekövetkezésük esetén fel
kell oldania.
PROCESSZOR ÜTEMEZÉS (CPU SCHEDULING): az operációs rendszerek ütemező
funkciójának a várakozó munkák között valamilyen stratégia alapján el kell osztani a
processzor idejét, illetve vezérelnie kell a munkák közötti átkapcsolási folyamatot.
MEMÓRIAKEZELÉS (MEMORY MANAGEMENT): gazdálkodnia kell a
memóriával, fel kell osztania azt a munkák között úgy, hogy azok egymást se
zavarhassák, és az operációs rendszerben se tegyenek kárt.
ÁLLOMÁNY ÉS LEMEZKEZELÉS (FILE AND DISC MANAGEMENT): rendet kell
tartania a hosszabb távra megőrzendő állományok között.
FELHASZNÁLÓI FELÜLET (USER INTERFACE): a parancsnyelveket feldolgozó
monitor utódja, fejlettebb változata, melynek segítségével a felhasználó közölni tudja a
rendszermaggal kívánságait, illetve annak állapotáról információt szerezhet.

4) AZ OPERÁCIÓS RENDSZEREK FELÉPÍTÉSE

„Felül” felhasználói alkalmazások; majd burok (SHELL). „Középen” rendszermag

(KERNEL). „Alul” hardver. Az operációs rendszer tehát a szoftverek és a hardver közé
ékelődik be. Az operációs rendszer két része a burok – ami a felhasználók felé közvetlen
kapcsolatot biztosít – és a mag.
A rendszermag alsó (hardver) felülete:
Az I/O eszközök megszakításkéréssel jelzik, ha kiszolgálásra van szükségük, a
processzor pedig elindítja az operációs rendszer megfelelő rutinját. Azt, hogy
melyik rutin a megfelelő, a külön megalkotott megszakítás vezérlő dönti el annak
alapján, hogy a kérést reprezentáló jel melyik vezetéken érkezett. A kiszolgáló
rutin az esetek többségében a hardvert kell, hogy vezérelje. Egyszerűbb lenne, ha
minden periféria ugyanolyan lenne Æ
o Klasszikus perifériák: szükség van az operációs rendszertől független lemezkezelésre.
Ezeket a rutinokat az alaplapon olyan formában kell megvalósítani, hogy kikapcsoláskor
is megmaradjon a programkód.
o Egységes hardver felület: a merevlemezeket, CD olvasókat belső felépítésüktől,
tulajdonságaiktól független olyan elektronikával kell ellátni, ami a többi egység felé
egyformán viselkedik.

- 18 -
 o Eszközmeghajtók a gyártótól: az operációs rendszer egy egységes, szabványos felületet
mutat az I/O eszköz felé. Az eszközök ehhez a felülethez történő illesztését biztosító
programocskát a hardvergyártó hivatott szállítani.
o Intelligens perifériák: olyan interfészt kell készíteni, amely az operációs rendszer által
feltett kérdésekre értelmes válaszokat tud adni.
A rendszermag felső (szoftver) felülete:
Itt is egy megszakításkezelésről van szó, de a közvetítője nem egy vezeték, hanem
egy speciális gépi kódú utasítás (INT), melynek paramétere határozza meg a
kiszolgáló rutin címét. Ezt a szoftver eredetű megszakítást rendszerhívásnak
nevezzük.
A rendszermag „magja”:
A rendszermag közvetít a hardver és a felhasználói szoftver között, itt történik az
egyes kiszolgálás kérések koordinálása, a rendelkezésre álló erőforrások
„igazságos” és hatékony elosztása. A közvetlen perifériakezelő funkciókon felül
gazdálkodni kell a processzor idővel, a memóriával, készenléti sorokat kell
fenntartani azon folyamatok számára, amelyek épp várakoznak, illetve átmeneti
tárolókat létesíteni az eszközök különböző sebességét kiegyenlítendő.

5) OPERÁCIÓS RENDSZEREK (PÉLDÁK)

- Interaktív rendszerek: az interaktivitás hatása az operációs rendszerekre:
VÁLASZIDŐ: az operációs rendszernek elfogadható válaszidővel kellett
reagálnia a felhasználói beavatkozásokra (másodpercek a napok helyett)
IDŐOSZTÁS: a perifériák között megjelenik az óra, ami az idő felosztását
végzi (time sharing)
FELHASZNÁLÓI FELÜLET: a kötegelt rendszerekben használt
parancsnyelvet ki kellett váltania egy olyan parancsértelmezőnek (commander
interpreter), amely lehetővé teszi, hogy a felhasználó közölhesse óhajait a
számítógéppel
FELHASZNÁLÓI ADMINISZTRÁCIÓ: az operációs rendszernek a
felhasználókat adminisztrálnia kell, így felvetődnek a felhasználói
jogosultsággal kapcsolatos biztonsági kérdések.
- REAL-TIME rendszer: az interaktív egy speciális esete. Itt egy kiszolgálás-kérésre adott
válasz egy szigorúan meghatározott időn belül meg kell, hogy érkezzen.
- UNIX operációs rendszer

- 19 -
ÜTEMEZÉS (FOLYAMAT ÉS PROCESSSZOR-KEZE-
LÉS)

A folyamatok minden utasítását a processzor hajtja végre. Egy folyamat elindításától

befejezéséig folyamatosan igényli a processzor közreműködését. Rendszerünkben több
folyamat is fut, ezért a precíz működés érdekében pontos időzítésre van szükség. Az idővel
való gazdálkodást ütemezésnek (SCHEDULING) nevezzük. Az ütemezés során a
folyamatok állapota változik meg. Attól függően, hogy milyen állapotok között történik
váltás, az ütemezők több szintjét definiálhatjuk:
FŐÜTEMEZŐ (HIGH-LEVEL SCHEDULER): vagy más néven magas szintű ütemező.
Tegyük fel, hogy olyan számítógéppel dolgozunk, ahol a felhasználói programok futás előtt
egy tetszőleges elérésű háttértárra kerülnek, és az operációs rendszer fenntartja magának a
jogot, hogy melyik program kerülhet a memóriába, azaz válhat folyamattá. A főütemező
választja ki a háttértárolón levő programok közül azt, amelyik az operációs rendszer
közvetlenebb felügyelete alá kerülhet, elkezdődhet a végrehajtása, azaz folyamattá válhat. A
főütemező működésére az operációs rendszer időléptékével mérve viszonylag ritkán van
szükség, ezért ezt hosszú-távú (LONG-TERM) ütemezőnek is nevezik. Az operációs
rendszernek rendelkeznie kell egy olyan komponenssel, amely a futni készülő programokhoz
Folyamatleíró Blokk rendel (PROCESS CONTROL BLOCK = PCB), és azt betölti a
memóriába. A PCB minden információt tartalmaz, ami a folyamat futásához szükséges.
Várakozási sorok vannak: ez egy lista, melynek minden eleme egy adatból és egy mutatóból
áll. Mikor a főütemező elvégezte feladatát és létrehozta az új folyamatot, az a futásra kész
programok sorába kerül. Innen az operációs rendszer egy folyamata (az ALACSONY

SZINTŰ ÜTEMEZŐ = RÖVID TÁVÚ ÜTEMEZŐ = SHORT-TERM

SCHEDULER = LOW LEVEL SCHEDULER = DISZPÉCSER) kiveszi, és átadja

futtatás céljából a processzornak, azaz elindul. A folyamat addig futhat, amíg be nem
fejeződik, vagy az operációs rendszer el nem veszi tőle a lehetőséget. Az alacsony szintű
ütemezés célja tehát, hogy az operatív tárban lévő, kiszolgálásra váró folyamatok számára
biztosítsa a processzor használatának jogát, azaz tegye lehetővé az azokban található
utasítások végrehajtását. Legfőbb követelménye a gyorsaság.

- 20 -
Nagyobb rendszereknél indokolt egy olyan mechanizmus megvalósítása, mely folyamatosan
figyeli a rendszer terhelését, és ha a normális működés zavarait észleli, beavatkozik. Pl. ha túl
sok folyamat kerül futásra kész állapotba. A KÖZÉPTÁVÚ ÜTEMEZŐ (más néven

KÖZBENSŐ SZINTŰ ÜTEMEZŐ, azaz MEDIUM-TERM SCHEDULER) ilyenkor

beavatkozik, és egyes folyamatok felfüggesztésével, vagy a prioritási szintek időszakos
változtatásával helyreállítja a hatékony működés feltételeit. A felfüggesztett (suspended)
folyamatok időlegesen kiszállnak az erőforrásokért folyó versenyből, de folyamatok
maradnak, és futásuk a helyzet jobbra fordulása után bármikor folytatható.

VIRTUÁLIS MEMÓRIAKEZELÉS

Ahhoz, hogy sok folyamat futhasson, sokat kell betölteni, ehhez nagy memória kell. A
lokalitás elve szerint, ha egy program adott pontján vagyunk, nagy valószínűséggel hosszú
ideig ennek a pontnak egy szűk környezetében fogunk maradni, így nincs rá szükség, hogy a
teljes programkódot a memóriában tartsuk. Így ugyanakkora memóriában több program fér el.
Valamint induláshoz elég csak az induló utasítás egy kis környezete. Ugyanez igaz a
felfüggesztésre is: nem az egész kódot, csak egy kis részét kell a háttértárra menteni. Ezzel a
műveletek felgyorsulnak. A megoldás a lapozási technika olyan módosítása, hogy a lapoknak
egyszerre csak egy részhalmaza van bent az operatív memóriában, nem pedig az összes: ezt
nevezzük virtuális tárkezelésnek.
A lapozási technika: nem tudunk rajta változtatni, hogy a folyamataink különböző méretű
memóriát igényelnek, ezért lemondunk arról, hogy a folyamataink folytonosan
helyezkedjenek el a memóriában. Felosztjuk a rendelkezésre álló operatív memória területet
egyforma és viszonylag kisméretű egységekre, ún. lapokra. Így nem kell, hogy akkora
összefüggő szabad memóriaterület legyen, amennyit a folyamat igényel, hanem elég, ha
összességében van ennyi hely. Azt kell a laptáblákban nyilván tartani, hogy hol kezdődnek,
milyen hosszúak, és hol helyezkednek el az egyes részek.
Az operatív és a virtuális memóriát is egyforma, kis egységekre osztjuk. Az operatív
memóriában hozzunk létre minden folyamathoz egy laptáblát, amely minden sorában a lap
operatív tárbeli kezdőcíme mellett tartalmazzon még egy olyan vezérlés jellegű bitet is, amely
azt mutatja, hogy az adott lap bent van-e az operatív tárban, vagy nincs. Laphiba: ha a lap
nincs az operatív tárban, azt be kell tölteni a háttértárról.

- 21 -
ERŐFORRÁSKEZELÉS (Kiéheztetés – Starvation / Holtpont - Deadlock /

Holtpontkezelési stratégiák)

Erőforrásokon belül vannak hardver erőforrások (pl. processzor, memória,

nyomtató) és a szoftver erőforrások (pl. közösen használt programok,
adatállományok, adatbázisok).
Más csoportosítás szerint „hagyományos” (az operációs rendszer nélkül is
léteznek, pl. nyomtató, szövegszerkesztő) illetve operációs rendszer által
létrehozott (pl. fájl leíró táblák, lemez adatblokkok) erőforrások.
Létezik időben megosztható (SHARABLE) és a rendelkezésre bocsátott idő
elteltével megszakítható erőforrás (pl. processzor, memória) illetve nem
megosztható, és ha már egyszer használatba vettük, akkor nem megszakítható
(pl. nyomtató) erőforrás.

Erőforrás-kezelés:
Erőforrás-kezelő = RESOURCE MANAGER a rendszermag azon része, amely az erőforrások
elosztásáért és lefoglalásáért felelős. Azaz a számítógép (rendszer) erőforrásainak (a futó
folyamatok igényei alapján történő) hatékony, gazdaságos elosztásáért, illetve az erőforrások
használatáért vívott versenyhelyzetek kezeléséért.
Foglalási gráf:
Az erőforrás foglalási gráf (RESOURCE ALLOCATION GRAPH) szemléletes segédeszköz
az erőforrás igényeinek és a foglaltságok állapotának ábrázolására. A gráf a folyamatok
(körök) és erőforrások (téglalapok) viszonyát mutatja. Ha egy folyamat erőforrást igényel: az
adott körből téglalapba mutató nyíllal jelöljük.
Kiéheztetés:
Ha egy folyamat – az erőforrás kezelő stratégiája miatt – beláthatatlan ideig nem jut
erőforráshoz, akkor ez a kiéheztetés. Azaz bizonyos folyamatok használják az erőforrásokat, a
többi addig várakozik, az erőforrások felszabadulása után az erőforrás kezelő valamilyen
algoritmus alapján dönt arról, hogy melyik folyamat következik. Így előfordulhat, hogy egy
folyamat háttérbe szorul, mert mindig akad egy másik, ami megelőzi.

- 22 -
Holtpont:
Egyszerűen, ha van szabad erőforrás, kielégítjük, ha nincs, a folyamat várakozni kényszerül.
DE: ha több folyamat egy olyan erőforrás felszabadulására vár, ami csak egy ugyancsak
várakozó folyamat tudna előidézni, akkor holtpont alakul ki. Azaz a folyamatok körkörösen
egymásra várakoznak, így a gráfban a nyilak mentén körbejárható zárt görbe, hurok jelenik
meg.
Holtpontkezelő stratégiák:
A holtpont megelőzése kevesebb veszteséggel jár, mint a már meglévő holtpont
megszüntetése. A holtpont kialakulásához a következők vezethetnek:
a) Vannak olyan erőforrások, melyek nem megoszthatók: egyszerre csak egy
folyamat használhatja őket, azaz kölcsönös kizárás van a rendszerben
b) Az erőforrásokra várakozó folyamatok várakozás közben lefoglalva tartanak
erőforrásokat
c) Vannak olyan erőforrások, amelyek nem preemptívek, azaz erőszakkal nem
elvehető („nem rabolható”) erőforrások
d) Az erőforrásokra várakozó folyamatok körkörösen egymásra várnak, vagyis a
rendszerben ciklikus várakozás van.
AHHOZ, HOGY A RENDSZERBEN HOLTPONT KIALAKULJON, E NÉGY

FELTÉTEL EGYIDEJŰ TELJESÜLÉSE SZÜKSÉGES!!! (Pl. útkereszteződés 4

autóval)
Megelőző stratégiák:
EGYETLEN FOGLALÁSI LEHETŐSÉG (ONE-SHOT ALLOCATION):
A várakozás közbeni erőforrás lekötést tiltja meg azáltal, hogy a folyamatok
csak egy lépésben (célszerűen induláskor) foglalhatják le az összes szükséges
erőforrást. Ha valamelyik erőforrás hiányzik, akkor a folyamat várakozó listára
kerül. A módszer lényege, hogy csak az a folyamat foglalhat erőforrást,
amelyik még egyetleneggyel sem rendelkezik. Előnye, hogy gyors, mert ha
már megszerezte az összes forrást, többé nem kell várnia. Hátránya, hogy
erőforrás-pazarló, mert úgy is foglalnak forrást, ha nincs rá szükségük.
RANGSOR SZERINTI FOGLALÁS (HIERARCHICAL ALLOCATION):
Ez a ciklikus várakozást küszöböli ki. Itt az erőforrás osztályaihoz egy-egy
növekvő sorszámot rendelünk úgy, hogy a leggyakrabban használt erőforrások
kapják a legkisebb sorszámokat. Ha egy folyamatnak egy osztályon belül több

- 23 -
 erőforrásra van szüksége, azokat csak egyszerre igényelheti. Ekkor egy
folyamat csak olyan osztályból igényelhet erőforrást, melynek sorszáma
magasabb, mint a már birtokolt erőforrások sorszáma.
A BANKÁR ALGORITMUS (BANKER’S ALGORITHM): Bankár, mert a
lehető legtöbb „kölcsönt” szeretné nyújtani a csődbe jutás veszélye nélkül. Úgy
kerüli el a holtpont kialakulásának lehetőségét, hogy a rendszert mindig ún.
biztonságos állapotban tartja. Egy állapotot akkor tekintünk biztonságosnak, ha
létezik legalább egy olyan sorozat, amely szerint az összes folyamat
erőforrásigénye kielégíthető. Azaz soha ne elégítsünk ki egy igényt, ha az nem
biztonságos állapotot eredményez! Az algoritmus csak akkor működik, ha a
folyamatok indulásukkor tudják, hogy a különböző erőforrásokból egyszerre
maximálisan hányat fognak igényelni, és ezt az operációs rendszernek – egy
rendszerhívás által – be is jelentik. A beérkezett erőforrásigény teljesítése előtt
az erőforrás kezelő kiszámolja, hogy ha az igényt teljesítené, akkor a rendszer
biztonságos állapotban maradna-e. ha igen, teljesíti.
Holtpont felszámolása: ha a holtpont már kialakult, tehát nem tudtuk azt megelőzni, akkor
fel kell számolnunk. Képesnek kell lenni rá, hogy észrevegyük azt, majd meg kell szüntetni.
Le kell futtatni a holtpont-detektáló algoritmust: egyrészt minden olyan esetben, amikor egy
erőforrásigényt nem tudunk azonnal kielégíteni; másrészt futtassuk ezt viszonylag ritkán
periodikusan. A rendszer holtpontból való felélesztésére nem feltétlenül kell az összes
holtpontban levő folyamatot megszüntetni, hanem válasszunk ki egyet, szüntessük meg, majd
vizsgáljuk meg, hogy fenn áll-e még a holtpont. Ha igen, folytassuk tovább ezt a műveletsort.

ÁLLOMÁNYKEZELÉS

Állomány = fájl. Egy választott név segítségével együttesen kezelhetők, együttesen

hivatkozunk rájuk a név segítségével. A lemezeken tárolt adatok csoportjai:
♦ Ideiglenes állományok: az operációs rendszer saját működésének támogatására
♦ Felhasználói állományok: klasszikus fájlok
♦ Adminisztratív állományok: az operációs rendszer számára szükségesek a
felhasználók által létrehozott állományok kezeléséhez, megtalálásához.

- 24 -
A rendszermag azon része, amely a fájlokkal kapcsolatos műveleteket végzi, az állomány-,
vagy fájlkezelő. A fájlkezelő az a folyamat, mely a nevekből a logikai blokkszámokat
kialakítva a felhasználói folyamatok kéréseit az eszközvezérlőnek továbbítja. A fájlneveket
alkotó karakterek halmaza, a név hossza, szerkezete függ az aktuális operációs rendszertől.
MS-DOS: 2 komponensből áll. Az első 1-8 karakter, majd pont, majd max. 3
karakter. ASCII tábla karakterei, nincs különbség kicsi és nagy betűk között.
UNIX: a név legfeljebb 255 karakter, tetszőleges számú, ponttal elválasztva. Itt
van különbség kicsi és nagy betűk között.
WINDOWS95: kettős elnevezésrendszert használ. A rövid név 8+3 karakter, a
hosszú legfeljebb 250 karakter. A hosszú névből rövidet generál úgy, hogy
eltávolítja a szóközöket, majd az első 6 karakter után ~ jelet és egy sorszámot
rak.
A fájlok jellemzői:
Az utolsó módosítás időpontja
A fájl mérete
A fájl tulajdonosa
Attribútumok (archiválandó, csak olvasható, rendszer, rejtett, katalógus,
szimbolikus hivatkozás = link, adatcsere = pipe)
Hozzáférési jogok
Fizikai elhelyezkedés
Közvetett hivatkozások:
Merev láncolás (hard link): két vagy több független, egyenértékű fájl, melyek
kizárólag a fájl elhelyezkedésére vonatkozó információkban kell, hogy
megegyezzenek, az össze s többi eltérhet.
Lágy láncolás (soft link): a fizikai cím helyett a hivatkozott fájl nevét
tartalmazza, lehetővé téve azt, hogy a fájl akárhol előfordulhasson. Előnye az
adatállományok tömörítése.
Katalógusok (directory):
Olyan speciális, adminisztratív célokat szolgáló állomány, amely a lemezen levő fájlok
adatainak listáját tartalmazza. Létezik egyszintű (soros, nagyon lassú), kétszintű („mátrix”,
sorok és oszlopok), és több szintű (hierarchikus, általában fastruktúra, kiindulása a
gyökérkönyvtár). Abszolút hivatkozás: a fájlmegadás azon módszere, ahol a gyökér
katalógustól kezdve az összes közbülső katalógus nevének felsorolása után jutunk el a fájlhoz.

- 25 -
Relatív hivatkozás: fájlmegadás úgy, hogy a gyökér katalógus helyett az aktuális katalógus a
kiindulópont.

Hozzáférési jogosultságok
Olvasás (Read – R)
Írás (Write – W)
Létrehozás (Create – C)
Végrehajtás (eXecute – E)
Törlés (Erase – E)
Jellemzők módosítása (Modify – M)
Hozzáférés módosítása (Access control – A)
Fájlok elhelyezkedése:
Az elkészítendő fájl mérete általában nagyobb, mint egy blokk mérete. Az operációs rendszer
feladata, hogy megpróbálja kiválasztani a lehető legjobb elhelyezési módot a későbbi
hozzáférés lehetősége érdekében a fájl adatai között, a katalógusban tárolja a visszakereséshez
szükséges információ. Ennek egyik módja a foglaltsági tábla használata.
- Folytonos kiosztás: A legelső alkalmas (FIRST FIT) / A legjobban
illeszkedik (BEST FIT) / A legrosszabbul illeszkedik (WORST FIT)
- Láncolt elhelyezés: a katalógusban csak a fájl kezdő blokkjának
címét kell megadni, az összes többi adatot a fájl elhelyezési tábla
(FILE ALLOCATION TABLE – FAT) tartalmazza. A táblázatnak
ugyanannyi eleme van, ahány blokk a lemezen, és minden rekesz
tartalma a fájl következő blokkjára mutató sorszám, ha van következő
blokk – 0 különben. Sűrűn kell használni, ezért a memóriában kell
tartani.
- Indextábla alkalmazása: egy óriási táblázat helyett sok kicsi. A
katalógus tartalmazza a fájlhoz tartozó kicsi tábla címét, a kicsi tábla
pedig a fájl blokkjainak a címét. Az információ gyorsan elérhető.
Műveletek állományokkal, katalógusokkal:
Állomány létrehozása
Katalógus létrehozása
Keresés katalógusban

- 26 -
 Állomány megnyitása
Írás
Olvasás
Hozzáfűzés
Írás / olvasás
Adatok értelmezése
Bináris: a beolvasott bájtok megfelelnek a fájlban tároltaknak
Szöveg: az olvasás a fájl vége karakternél leáll
Az elérés módja
Sorrendi (szekvenciális): az aktuális pozíciót tartalmazó mutató az adatik írásával /
olvasásával automatikusan nő
Tetszőleges (random): az írás / olvasás helyét meghatározó mutatót a program
állítja
Pozicionálás állományokban: a mutató helyének beállítása
Írás / olvasás
Állomány kezelése
Állomány, katalógus törlése
Kötetek (Meghajtó / VOLUME / DRIVE):
A háttértárat az operációs rendszer általában logikai kötetekként kezeli. Az angol abc 26
betűjét használják egy kettősponttal megtoldva. A DOS hagyományokon alapuló operációs
rendszerekben az elsődleges hajlékony lemez meghajtó az A:, az elsődleges merevlemez a C:
nevet viseli, a hálózati meghajtók az F: .. Z: tartományt kapták.

- 27 -
 4) A SZÁMÍTÓGÉPHÁLÓZAT FOGALMA, ELŐNYEI, AZ ISO-

OSI AJÁNLÁS. AZ INTERNET MŰSZAKI

VONATKOZÁSAI ÉS LEGFONTOSABB ALKALMAZÁSAI

(TCP/IP PROTOKOLL, IP CÍMEK FELÉPÍTÉSE,

FORGALOMIRÁNYÍTÁS, LEVELZÉS, BÖNGÉSZŐPROGRAM)

HÁLÓZAT FOGALMA, ELŐNYEI

SZÁMÍTÓGÉP-HÁLÓZATOK alatt az egymással kapcsolatban lévő önálló számítógépek

rendszerét értjük. Azokat a számítógépeket, amelyeket egy rendszerben összekötünk,
hosztoknak (gazdagép) nevezzük. Itt futnak a felhasználói programok, itt helyezkednek el az
adatbázisok. Ezeket a gépeket kommunikációs alhálózatok kötik össze, melyek feladata a
hosztok közötti kommunikáció megvalósítása, azaz az üzenettovábbítás. Az alhálózatok
általában két, jól szétválasztható részből állnak: az átvitelt biztosító vonalakból (= csatorna) /
trönk), és a kapcsolóelemekből. Az alhálózat két fajtája a két pont közötti, illetve a közös
csatornát használó, azaz az adatszóró (broadcasting).
Meg kell oldani, hogy a közös csatornán egyszerre csak egy kapcsolat használja, ehhez
létezik az átvitelvezérlés:
CSMA/CD (CARRIER SENSE MULTIPLE ACCESS / COLLISION
DETECTION): minden állomás folyamatosan figyeli az átvivő közeget, és ha
tiszta, akkor ad. Az ütközést úgy küszöböli ki, hogy nem azonnal ad tisztaság
esetén, hanem véletlenszerű idő múlva.
TOKEN PASSING: logikai gyűrű mentén helyezkednek el az állomások, a
vezérjelet (TOKEN) körbeadják.
A hálózat előnyei:
Lehetővé teszi a berendezések, perifériák, programok, adatok közös használatát, azaz a
külön-külön meglévő erőforrások megosztását. Azaz ezek az erőforrások a
felhasználók fizikai helyétől függetlenül bárki számára elérhetők.

- 28 -
 A rendszerben lévő eszközök teljesítményének egyenletesebb megosztására is
lehetőséget biztosít.
A kialakított rendszer nagyobb megbízhatóságú működést eredményez. A fontosabb
programok és adatok a rendszer több számítógépének lemezegységén is tárolódhatnak,
így az egyik példány megsemmisülésével sem történik helyreállíthatatlan károsodás.
Az eddigi előnyök anyagi oldalról nézve költségmegtakarítással járnak. Az eszközöket
kevesebb példányban kell megvásárolni.
További cél a skálázhatóság, azaz a teljesítmény növelése fokozatosan úgy, hogy
újabb processzorokat adunk a rendszerhez. (fürtözési technika)
Hozzáférés távoli információkhoz. Lehetővé válik adatbázisok elérése, a benne lévő
adatok felhasználása, az adatbázis sok pontról történő bővítése.
A hálózati rendszert kommunikációs közegként használhatjuk.
Személyek közötti kommunikáció. Ez azt jelenti, hogy a rendszer használói
egymásnak üzeneteket, leveleket vagy egyéb információt tudnak küldeni. Most a
számítástechnika fejlődése ebbe az irányba mutat.
Interaktív szórakoztatás, pl. hálózati videózás.

AZ ISO – OSI AJÁNLÁS

A számítógép-hálózatok rétegezett struktúrájú modell segítségével írhatóak le. A Nemzetközi

Szabványügyi Szervezet, az ISO (INTERNATIONAL STANDARD ORGANIZATION)
kidolgozott egy olyan modell-ajánlást (NEM SZABVÁNYT!!!), amelyet ma már minden
hálózati. Illetve kommunikációs rendszer tervezésekor követnek. Az OSI modell felépítése:
ALKALMAZÁSI RÉTEG (7) (alkalmazásfüggő)
MEGJELENÍTÉSI RÉTEG (6) (alkalmazásfüggő)
EGYÜTTMŰKÖDÉSI RÉTEG (5) (alkalmazásfüggő)
SZÁLLÍTÁSI RÉTEG (4) (alkalmazásfüggő)
HÁLÓZATI RÉTEG (3) (hálózatfüggő)
ADATKAPCSOLATI RÉTEG (2) (hálózatfüggő)
FIZIKAI RÉTEG (1) (hálózatfüggő)
Az OSI az OPEN SYSTEM INTERCONNECT – azaz a nyílt rendszerek összekapcsolása –
kifejezésből van. A hét réteg kialakításánál a következő elveket vették figyelembe:

- 29 -
 • Minden réteg feladata jól definiált legyen, és ez a nemzetközileg elfogadott
szabványok figyelembevételével történjen
• A rétegek közötti információcsere minimalizálásával kell a rétegek határait
megállapítani
• Elegendő számú réteget kell definiálni, hogy a különböző feladatok ne
kerüljenek feleslegesen egy rétegbe
1) FIZIKAI RÉTEG (PHYSICAL LAYER):
Ezen a rétegen zajlik a tényleges fizikai kommunikáció. Biteket juttat a kommunikációs
csatornára oly módon, hogy az adó oldali bitet a vevő is helyesen értelmezze. A fizikai
közeg és az információ tényleges megjelenési formája igen változó: pl. elektromos
vezetéken levő feszültség értéke, feszültség változásának iránya. Az információhordozó
közeg lehet fénykábel, rádióhullám, stb. meg kell itt határozni, hogy milyen legyen egy bit
átvitelének időtartama, egy vagy kétirányú kapcsolat kerüljön-e kialakításra, a kétirányú
kapcsolta egyszerre történjen-e, milyen legyen az alkalmazott csatlakozó fizikai,
mechanikai kialakítása, stb.
2) ADATKAPCSOLATI RÉTEG (DATA LINK LAYER):
Feladata az adatok megbízható továbbítása az adó és a fogadó között üzenetszórásos vagy
pont-pont kapcsolattal. Ekkor az átviendő adatokat (melyek bitcsoportokba vannak
kódolva) adatkeretekké (DATA FRAME) alakítja, tördeli, ellátja kiegészítő
információkkal, ezeket sorrendhelyesen továbbítja, majd a vevő által visszaküldött, az
átvitelt igazoló nyugtakeretet (ACKNOWLEDGEMENT FRAME) véve, ezeket
feldolgozza. Kétirányú adatátviteli csatorna esetén felmerül a szimmetria kérdése.
3) HÁLÓZATI RÉTEG (NETWORK LAYER):
Ez a kommunikáció alhálózatok működését vezérli. Nagyobb hálózatok esetén a
széttördelt üzenetrészeknek a vevőtől a célba juttatása több útvonalon lehetséges, ezért
feladat a bizonyos szempontból optimális útvonal kiválasztása (ROUTING). Erre több
megoldás van:
• A rendszer kialakításakor alakítjuk ki az útvonalakat
• A kommunikáció kezdetén döntünk arról, hogy a teljes üzenet csomagjai
milyen útvonalon jussanak el a rendeltetési helyükre
• Csomagonként változó, a hálózat vonalainak terhelését figyelembe vevő
alternatív útvonalválasztás lehetősége

- 30 -
Itt kell megoldani a túl sok csomag hálózatban való tartózkodása okozta torlódás problémáját,
valamint különböző hálózatok (heterogén) összekapcsolódását is.
4) SZÁLLÍTÁSI RÉTEG (TRANSPORT LEVEL):
Feladata a hosztok közötti átvitel megvalósítása. Az adatokat szükség esetén kisebb
darabokra vágja, átadja a hálózati rétegnek. Fontos része a címzés kezelése, több
üzenetfolyam egy csatornára nyalábolása, forrás-cél összeköttetések létrehozása a
névadási mechanizmus felhasználásával.
5) EGYÜTTMÜKÖDÉSI RÉTEG (SESSION LAYER):
Más néven viszonyréteg. A különböző gépek felhasználói viszonyt létesítenek egymással,
pl. bejelentkezés egy távoli operációs rendszerbe. Feladata még az átvitt adatfolyamokba
szinkronizációs ellenőrzési pontok beiktatása. Ez azt biztosítja, hogy hosszú átvitt
adatfolyam átvitele alatt bekövetkező hiba esetén elegendő az utolsó ellenőrzési ponttól
ismételni az elveszett adatokat.
6) MEGJELENÍTÉSI RÉTEG (PRESENTATION LAYER)
Feladata az adatok egységes kezelése. A legtöbb alkalmazói program nem csupán egy
bitfolyamot, hanem neveket, dátumokat, szöveget küld. Ezeket általában
adatstruktúrákban ábrázolja. Egységes, absztrakt adatstruktúrát kell kialakítani, amelyek
kezelését a megjelenítési réteg végzi. E réteg további vonatkozásai: adattömörítés, az
átvitt adatok titkosítása.
7) ALKALMAZÁSI RÉTEG (APPLICATION LAYER):
Ez kapcsolódik legszorosabban a felhasználóhoz, ezért itt kell a hálózati felhasználói
kapcsolatok megoldásait megvalósítani. Sok termináltípust használnak a hálózati
kapcsolatban – amelyek kisebb-nagyobb mértékben egymástól eltérnek –, ezért egy
hálózati virtuális terminált definiálnak, és a programokat úgy írják meg, hogy ezt tudja
kezelni. A különböző típusú terminálok kezelését ezek után egy kis programrész végzi.

RÉTEGEK KÖZÖTTI SZOLGÁLATOK:

Minden rétegben vannak aktív, működő (ún. funkcionális) elemek, amelyek a rétegtől
várt funkciókat megvalósítják. A rétegek közötti kommunikáció ún. szolgálatok segítségével
valósul meg. A szolgálatok a rétegek ki/bemeneti pontján ún. SAP-ján (SERVICE ACCESS
POINT) keresztül érhetők el. Ezek midig két szomszédos réteg között találhatók. Lényegében
a két réteg közötti kommunikáció ténylegesen ezeken a pontokon keresztül valósul meg.
Általában az N+1 rétegbeli entitás (= funkcionális elem) kapcsolati adatelemet (= IDU) küld a
SAP-on keresztül az N rétegben levő entitásnak. Az IDU két részből, a vezérlőinformációból

- 31 -
(= ICI) és az adatelemből (= SDU) áll. Az ICI csak az interfész megfelelő működéséhez
szükséges, a tényleges információt az SDU hordozza. A szállítási, viszony és alkalmazási
protokoll adategységekre (PDU-kra) rendre TPDU (T = Transport), SPDU (S = Session) és
APDU (A = Application) néven hivatkoznak.
A kommunikációt biztosító szolgálatoknak alapvetően két különböző típusa
lehetséges:
• Összeköttetés alapú: Az összeköttetés alapú szolgálatok esetén
közvetlen kapcsolat van a felek között. A folyamat a kapcsolat felépítése,
használata, majd bontása, és az információátvitel sorrendjét szigorúan az
adó határozza meg. Azaz amilyen sorrendben küldjük az információkat, a
vevő pontosan ilyen sorrendben kapja meg.
• Összeköttetés-mentes: A kapcsolat a közegen átviendő
adatcsomagok segítségével valósul meg. Az információ ilyenkor az adó és
a vevő között a vevő címét is tartalmazó információrészek (csomagok)
segítségével kerül átvitelre, a levélkézbesítő rendszer működéséhez
hasonlító módon. Ilyenkor elképzelhető, hogy a részekre bontott
információt a vevő nem az adó által küldött sorrendben kapja meg. A
megbízhatatlan összeköttetés-mentes szolgálatot DATAGRAM-nak
nevezzük / A megbízható összeköttetés-mentes szolgálatot
NYUGTÁZOTT DATAGRAM-nak nevezzük.

AZ INTERNET MŰSZAKI VONATKOZÁSAI ÉS

FONTOS ALKALMAZÁSAI (TCP / IP PROTOKOLL, IP
CÍMEK FELÉPÍTÉSE, FORGALOMIRÁNYÍTÁS,
LEVELEZÉS, BÖNGÉSZÉS)

A mai modern számítógép-hálózatok tervezését strukturális módszerrel végzik, azaz a

hálózat egyes egymásra illeszkedő részeit téregekbe (LAYER), vagy más néven szintekbe
(LEVEL) szervezik, amelyik mindegyike az előzőre épül. Hálózati kapcsolatnál az egyik gép
k-ik rétege a másik gép ugyanilyen szintű rétegével kommunikál. Egy adott kapcsolatnál
(kommunikációnál) használt szabályok és megállapodások összességét protokollnak
nevezzük. A szomszédos rétegek között egy réteginterfész húzódik, amely az alsóbb réteg

- 32 -
által a felsőnek nyújtott elemi műveleteket és szolgálatokat határozza meg. A rétegek és
rétegprotokollok tartalmát nevezzük hálózati architektúrának.
Az Internet kisebb kiterjedésű számítógépes hálózatok (LAN-ok) összekapcsolásából
álló globális számítógépes rendszer, „a hálózatok hálózata”. Nem követi az OSI 7 rétegű
felépítését. A tényleges hálózati kapcsolatot biztosító TCP/IP protokollt UNIX operációs
rendszerhez fejlesztették ki, és alapvetően az OSI modell két rétegének a funkcióját valósítja
meg: a hálózati és szállítási rétegét. A hálózati modell összesen 4 rétegből áll (felülről
lefelé):
ALKALMAZÁSI SZINT (APPLICATION): itt vannak a felhasználó és a hálózati
kapcsolatot biztosító programok. (TELNET, FTP, SMTP, DNS)
HOSZT-HOSZT RÉTEG(TRANSPORT): az OSI modell szállítási hálózati
rétegének felel meg. A létesített és fennálló kapcsolat fenntartását biztosítja. Két
rétegprotokollból áll: az egyik a TRANSMISSION CONTROL PROTOCOL (TCP),
azaz a továbbítást szabályozó eljárás, a másik a USER DATAGRAM PROTOCOL
(UDP), azaz az összeköttetés-mentes szállítási protokoll.
HÁLÓZATOK KÖZÖTTI (INTERNERT): az OSI modell hálózati rétegének
felel meg. Ez a réteg végzi a csomagok útvonalának kijelölését a hálózatok között.
Ennek a rétegnek protokollja az Internet Protokoll (IP). A rétegben előforduló
események és hibák jelzésére szolgál az INTERNET CONTROL MESSAGE
PROTOCOL (ICMP), azaz az Internet Vezérlőüzenet Protokoll.
HÁLÓZAT ELÉRÉSI (NETWORK INTERFACE): az OSI modell két alsó
szintjének felel meg, és ez biztosítja a kapcsolatot a csomópontok között. (ARPANET,
SATNET, LAN, csomagkapcsolt rádió)

A TCP / IP PROTOKOLL:
1) AZ INTERNET SZÁLLÍTÁSI RÉTEGE: A TCP
Az Internet kisebb kiterjedésű számítógépes hálózatok (LAN-ok, LOCAL AREA
NETWORK) összekapcsolásából álló globális számítógépes rendszer, a hálózatok hálózata.
Az Arpanetben kezdetben az NCP (NETWORK CONTROL PROTOCOL) kielégítően
működött. Majd az Arpanet Internetté vált, a végpontok közötti átvitel megbízhatósága
csökkent. Ezért egy új szállítási protokollt, a TCP-t vezették be, amivel együtt fejlesztették az
IP-t is. A TCP a kapcsolatban levő gépeken futó folyamatok kommunikációját biztosítja.
Fogadja a tetszőleges hosszúságú üzeneteket a felhasználói folyamattól, és azokat maximum

- 33 -
64 kbájtos darabokra vágja szét. Ezekhez fejlécet fűz, majd ezeket a darabokat egymástól
független datagramokként küldi el. A TCP feladata az, hogy időzítéseket kezelve szükség
szerint újraadja őket, illetve, hogy helyes sorrendben rakja azokat össze az eredeti üzenetté.
Minden TCP által elküldött bájtnak saját sorszáma van. A sorszámtartomány 32 bit széles.
A TCP csomag részei:
Forrásport / rendeltetési port: az összeköttetések végpontjait azonosítják
Sorszám
Ráültetett nyugta
Fejrész hossz: kijelöli, hogy a TCP fejrész hány 32 bites szót tartalmaz, ez az
OPCIÓK mező változó hossza miatt kell
Hat jelzőbit (URG, ACK, EOM, RST, SYN, FIN)
Ablak: megadja, hogy hány bájtot lehet még elküldeni
Ellenőrző összeg: 16 bites szavanként az adatokat összegzi, majd az összeg egyes
komplemensét veszi
Sürgősségi mutató
Opciók
Adat
Az alkalmazások a TCP protokoll szolgáltatásait megválaszthatják, vagyis azt, hogy az
információátvitel milyen módon történjen:
STREAM ORIENTATION: az átvitt adat bitsorozat, nem tételkezünk fel
semmilyen struktúrát, ha kell, 8 bitre ki kell egészíteni
VIRTUAL CIRCUIT CONNECTION: duplex átvitel előtt erőforrásokat kell
allokálni mind a két oldalon, a kapcsolatot mindkét oldalon meg kell nyitni, adatátvitel
során nyugtázni kell
BUFFERED TRANSFER: a protokoll úgy tördeli az adatot, ahogy neki megfelel,
de sorrendhelyesen adja át a másik oldali alkalmazásnak
UNSTRUCTURED STREAM: nem lehetünk biztosak abban, hogy a beérkezett
adat pont rekordhatáron érkezett meg, a protokoll semmit sem tud a rekordról
FULL DUPLEX CONNECTION: a kapcsoltra úgy tekinthetünk, mintha két,
egymástól független ellentétes irányú csatornánk lenne; lehetséges, hogy az egyik irányt
már lezártuk, de a másik irányba még áramlanak adatok (PIGGYBACKING)

- 34 -
 2) AZ INTERNET HÁLÓZATI RÉTEGE: AZ IP
A protokoll összeköttetés-mentes. A szállított csomagok a datagramok, amelyek a forrás-
hoszttól a cél-hosztig kerülnek továbbításra, esetleg több hálózaton keresztül. A hálózati réteg
megbízhatatlan összeköttetés-mentes szolgálatot biztosít, így az összes megbízhatósági
mechanizmust a szállítási rétegben kell megvalósítani, ami biztosítja a két végállomás közötti
megbízható összeköttetést.
Az IP definiálja az adatátvitel legkisebb egységét, annak pontos formáját, az
útválasztást, valamint néhány további fontos szabályt, amelyek meghatározzák, hogy a
hosztok, IMP-k hogyan dolgozzák fel az IP csomagokat, mikor és hogy kell hibajelzéseket
generálni, mikor kell csomagot eldobni.
Az IP működése: a szállítási réteg az alkalmazásoktól kapott üzeneteket maximum
64kbájtos datagramokra tördeli, amelyek az útjuk során esetleg még kisebb darabokra lesznek
felvágva, amikor az összes datagram elérte a célgépet, ott a szállítási réteg ismét összerakja az
üzenetét. A datagram két része a fejrész és a szövegrész.
Az IP csomag részei:
Verzió
IHL
Szolgálat típus: lehetővé teszi a hoszt számára, hogy kijelölje az alhálózattól kívánt
szolgálat típusát. Különféle sebességek és megbízhatósági fokok különböző
kombinációi között lehet választani.
Teljes hosszúság: a teljes datagaram hossza
Azonosítás
DF / MF / datagramdarabeltolás
Élettartam: TTL (TIME TO LIVE), másodpercben.
Protokoll: kijelöli, hogy a datagram a különféle szállítási folyamatok közül
melyikhez tartozik. Általában TCP, de van más is.
Fejrész ellenőrző összege
Forráscím / Célcím: hálózaton belüli hoszt címet adja meg.
Opciók:ez a mező alkalmazható biztonsági, forrás általi forgalomirányítási,
hibajelentési, hibakeresési, időpont-megjelölési és egyéb információs célokra.
IP fejrész
IP csomagok tördelése (= FREGMENTÁCIÓ): a datagramokat a különféle hálózati
csomópontokon történő átvitel során esetleg kisebb darabokra kell szétbontani azért, hogy az

- 35 -
adatkapcsolati rétegekben levő keretekben elférjen.. A fregmentált IP csomagok egyesítése
(REASSEMBLY) – csak a végponton történik meg, időzítő felhasználásával, amelynek
lejártakor a fragmenteket eldobja.

IP CÍMEK FELÉPÍTÉSE
A címzésnek hierarchikusnak kell lennie, azaz vannak hálózatok, és ezen belül gépek
(hosztok). A címet két részre kell bontani: egy hálózatot azonosító, és ezen belül egy, a gépet
azonosító címre. A hálózatok közötti kapcsolatot az útválasztók (ROUTER) biztosítják. A cím
hossza: 32bit, ezt két részre kell osztani úgy, hogy a nagy hálózatokban levő sok gépet is meg
lehessen címezni. Öt különböző formátum használható:
0 / HÁLÓZAT (7) / HOSZT (24) – „A”
1 / 0 / HÁLÓZAT (14) / HOSZT (16) – „B”
1 / 1 / 0 / HÁLÓZAT (21) / HOSZT (8) – „C”
1 / 1 / 1 / 0 / TÖBBSZÖRÖS CÍM (28) – „D”
1 / 1 / 1 / 1 / FENNTARTVA (RESERVED) (28) – „E”

A cím 4 bájtját szokásos közéjük pontot írva, a bájtok decimális megfelelőjével írni:
(0.0.0.0 – 255.255.255.255) A címzéseknél a hálózat és hoszt címének szétválasztására
címmaszkokat (NETMASK) használnak. Alkalmazásakor bitenkénti ÉS műveletet végezve az
IP cím és a cím-maszk között, a hálózati cím leválasztására.
Ahhoz, hogy egy számítógépünk egy másik hálózaton levő gépet el tudja érni, a helyi
hálózatunkban kell lennie egy alapértelmezés szerinti átjárónak (DEFAULT GATEWAY),
amely tudja azt, hogy a külső hálózatoknak szóló csomagokat hova kell küldeni. Bizonyos
címtartományok nem használhatóak. A hoszt címrészbe egyeseket írva az összes hosztnak el
lehet üldeni az üzenetet (BROADCAST). Ha a hoszt címrésze 0, az az aktuális hálózatot
jelöli. Az Internetnél ma is címhiány van, ezért új címzést akarnak bevezetni.
Az Internetben a rétegeknek megvan az egyedi azonosítója a címzéshez:
RÉTEG CÍMZÉSI MÓDSZER
Alkalmazási réteg – hoszt neve portja
Internet réteg – IP cím
Hálózat elérési réteg – fizikai cím
Az Internet használata során két, egymástól akár sok ezer km-re levő számítógép között
alakul ki kapcsolat. Nyilvánvalóan azért minden egyes gépet azonosíthatóvá, címezhetővé

- 36 -
kell tenni. Erre két egymással egyenértékű módszer létezik. Elsődlegesen az IP címzés.
Másodlagosan pedig az azonosító DOMAIN nevek rendszere.
Amikor a hálózathoz újabb gép csatlakozik, egy 4 tagból álló azonosító számot kap. A
címtartományok kiosztását az Internet központi adminisztrációja, az INTERNIC (Internet
Network Information Center) végzi. A címben szereplő részeket hierarchikusan felosztott
földrajzi területek alapján határozzák meg. Az IP cím helyetti karakterlánc neve FQDN (Fully
Qualified Domain Name). Az összetartozó IP címeket és hoszt címeket a hosztgép először a
helyi címtáblázatban keresi. Ha a keresés eredménytelen, a hosztgép az Internet valamelyik
speciális szolgáltató-gépéhez, a névszolgáltatóhoz fordul, mely az Internet gépeinek adatait
tartalmazó, szabályos időközönként frissített sokszor hatalmas címtáblázatot kezeli.

FORGALOMIRÁNYÍTÁS
Az Arpanet eredetileg az elosztott forgalomirányítási algoritmust használta. Ez egyrészt
néhány csomag tartós hurokba kerülését okozta, másrészt nem használt alternatív utakat.
Mikor a hálózat nagyméretűvé növekedett, akkor a forgalomirányító táblák kicserélésével
előálló forgalom már olyan nagy volt, hogy akadályozta a normál forgalmat is. Ezért a
megváltoztatott jelenlegi algoritmusban minden egyes IMP belsőleg fenntart egy adatbázist,
amely az egyes vonalakon való késleltetéseket tartalmazza. Erre az adatbázisra alapozva
minden IMP kiszámolja a közte és az összes többi IMP között legrövidebb utat. A számítás
mértékéül a késleltetést használja. Mivel minden egyes IMP a legrövidebb út algoritmust
ugyanarra az adatbázisra alapozva futtatja, ezért az utak konzisztensek és kevés hurok alakul
ki. A forgalom és a topológia változásaihoz való alkalmazkodás érdekében minden IMP 10
másodperces átlagolási idővel méri vonalain a késleltetést. E mérések eredményét egy
aktuális sorszámmal ellátva minden IMP megkapja. Az információ köröztetéséhez az IMP-k
az elárasztásos algoritmust használják.

Az Internet szolgáltatásai:
- LEVELEZÉS: lényegében nem igényel hálózati kapcsolatot. Egy internet-
szolgáltató számítógépén elhelyezett postaládát használunk. Ennek tartalmát
modemes kapcsolaton keresztül kezeljük.
- UUCP (UNIX TO UNIX COPY): protokoll segítségével, UNIX-ot futtató
géppel modemen keresztül kapcsolódunk a szolgáltató gépére és a leveleket
egy menetben fel-, illetve letöltjük.

- 37 -
 - SHELL-számla nyitása: terminálként bejelentkezünk a szolgáltató gépére,
és arról böngésszük a hálózatot.
- SLIP vagy PPP számlát nyitunk: amelyen keresztül gyakorlatilag minden
böngésző, levelező és kommunikációs Internet-alkalmazást futtathatunk
- Ha van rá lehetőség, beköthetjük helyi hálózatunkat az Internetbe.
TCP/IP-t és az Internet-segédprogramokat telepítünk a hálózaton, majd a
LAN-t valamilyen hálózati kapcsolattal routeren keresztül rácsatlakoztatjuk az
Internetre.

LEVELEZÉS
Egy levelezőprogram (MAIL) segítségével szöveges állományt küldhetünk az Internet
bármely felhasználójának. Egy ilyen levél egy, a címzettet és a feladót és néhány kiegészítő
információt tartalmazó fejlécből, és a tartalom törzsből áll. Az kell a levelezéshez, hogy
mindenkinek egyedi, szabványos címe legyen:
felhasználói_név@gépnév.subdomain_név.domain_név.ország(intézmény)azonosító
Ha csak levelezni szeretnénk, a vonal átviteli sebességének nem kell nagynak lennie. Ez a
szolgáltatás off-line jellegű: a levél írása, olvasása és tényleges elküldése időben szétválik. A
levelek küldését / fogadását ténylegesen egy, folyamatos hálózati kapcsolattal rendelkező
számítógépen futó program, a MAIL-SERVER végzi. A felhasználók ennek a programnak
küldik a leveleiket, illetve ettől kapják. Lényeges megkülönböztetni a hálózati Internet
címeket a levélcímektől. A levelek címrésze határozza meg annak a gépnek az internet címét,
amelyen a levelezés kiszolgáló program fut, és a címrész alapján a gépre küldött leveleket egy
olyan lista segítségével kézbesíti, amely a gépen a levelezésbe bevont felhasználókat
azonosítja. A levelezőprogramok funkciói: levél küldése közvetlenül vagy listán szereplő
címzetteknek, kapott levelek tartalomjegyzékszerű kilistázása, válasz az adott levélre, levél
továbbküldése, levél tárolása, törlése. A kapott levél fejlécében szerepel: az állomások neve,
akik kapták / a levél elküldésének dátuma / a feladó / a címzett / azonosító a levél útjának
követésére / hogy hova menjen a válasz (ha nem az eredeti címre, hanem megadva egy
másikat).
Lehetőség van nemcsak szöveg, hanem képek és hangok küldésére is.
Levelezési listák esetében a csoport tagjai levelezésen keresztül állnak kapcsolatban
egymással. A tagok egy központi helyre küldik a leveleiket, majd onnan kerül elküldésre az
egyes csoporttagoknak.

- 38 -
 BÖNGÉSZÉS
GOPHER: hierarchikus keresésre. Pl. könyvtárban való keresés egy adott könyv címe alapján.

WWW: ez általános ügyfél-kiszolgáló hálózati koncepcióra épül. Az információszolgáltató

gépeken egy WWW kiszolgálóprogram (WEB SZERVER) fut, amely a felhasználók gépein
futó böngésző programok (Netscape, Explorer) által küldött kérésnek megfelelően elküldi a
kért információt az adott gépre, amely ebben az esetben az ügyfél (kliens). Minden
információkérés és az arra adott válasz független a többitől, vagyis a kapcsolat csak az
adatátvitel idejére jön létre. A kiszolgáló nem figyeli az egymás után beérkező igényeket,
mindet új keresésként kezeli akkor is, ha esetleg azonos helyről érkezett.
HOMEPAGE: a honlapokon olvashatók különféle információk, illetve találhatók az ún.
linkek (hivatkozások), melyek általában aláhúzott szövegek, rajzok (ahol a kurzor mutató
kézre változik).

- 39 -
 5) EGY KISEBB ALKALMAZÉSFEJLESZTÉSI FELADAT

ELKÉSZÍTÉSI LÉPÉSEINEK ISMERTETÉSE, AZ EGYES

LÉPÉSEK KÖLTSÉGVONZATA. EGY PROGRAM

BEVEZETÉSÉNEK GAZDASÁGI MEGFONTOLÁSAI (LICENC:

TELJES VERZIÓ / UPGRADE, SERVICE PACK,

MONIPÓLIUM, SZOFTVERMEGBÍZHATÓSÁG) A BSA

FELADATA ÉS JOGKÖRE

ALKALMAZÁSFEJLESZTÉSI FELADAT ELKÉSZÍTÉ-

SI LÉPÉSEI

Az alkalmazásfejlesztés vázlata röviden: a feladat, az elemzés, a tervezés, a programozás,

majd a gépi szintű egzaktság.

1. Felvetődik az igény (korszerűsítés, költségcsökkentés, igazodás a már meglévő

rendszerekhez, új feladat ellátása)
2. Költségek tervezése (a befektetési hely kiválasztása, beszerzési és üzemeltetési
költségek, garancia, karbantartás, amortizáció, a rendelkezésre álló pénzösszeg)
3. Árak tervezése (felhasználói program kedvezményei, előzményei, nyelve)
4. Előkészítés, szoftverkörnyezet (a feladat behatárolása, hardver és szoftver feltételek,
személyi feltételek)
5. fejlesztés, vásárlás, másolás (másolt programok, vásárlás, megrendelt fejlesztés, saját
fejlesztés, együttműködő fejlesztés, áthidaló megoldások)

VAGY???

1) A feladat pontos megfogalmazása (input / output adatok)

2) A feladathoz tudás és egyéb igények alapján hardver (gép) és szoftver (operációs
rendszer és programozási nyelv) kiválasztása

- 40 -
 3) A probléma számítógépes jellegű megfogalmazása
4) A nagy feladat részekre bontása
5) Az egyes részek megírása, tesztelése
6) A részek összeillesztése
7) Futtatható állapot összeállítása
8) Tesztelés, hibakeresés és javítás
9) Finomítások
10) Védelem beépítése (másolás és módosítás ellen)
11) Ismételt tesztelés
12) Dokumentáció elkészítése (felhasználói kézikönyv)
13) Telepítés (installálás)
14) A felhasználók betanítása
15) Szervizelés, karbantartás, garancia
16) Továbbfejlesztés

VAGY???

Alkalmazásfejlesztés lépései:
™ A rendszerelemzés során a megvalósítandó rendszert koncepcionális szinten, fogalmi
és logikai szintű modelleket használva tervezzük meg
™ A rendszertervezés során az eljárásokat, algoritmusokat, adatszerkezeteket már a
hardver, szoftver környezet figyelembe vételével alakítjuk ki (technológiai szint)
™ A kivitelezés a fejlesztésnek az ún. implementációs szintje, mely a programfejlesztést
és a hardver és szoftver konfigurációs egységek szintjén végrehajtott integráci8ót
foglalja magába
™ Az üzembeállítás során hajtjuk végre a rendszerszintű integrációt, bevizsgáljuk, azaz
teszteljük a rendszert végleges működési környezetében
™ A fejlesztés tervezése, kivitelezése, az új rendszer üzembeállítása, a működés
felülvizsgálata által képzett tevékenységi kört az informatikai rendszer életciklusának
nevezzük

Kis informatikai rendszerek fejlesztése során külön e célra létesített szervezetet, eljárásokat
nem célszerű alkalmazni. Ezek általában 1-3 fejlesztő által kidolgozott programrendszerek. A

- 41 -
tervezési és kivitelezési szakasz sokszor összemosódik, a rendszerdokumentációnak leginkább
csak a felhasználói oldalon van jelentősége.
A közepes nagyságú informatikai rendszerfejlesztéseket a 4 munkafázisban például az
objektumorientált módszertant alkalmazva eredményesen lehet végrehajtani.
Az olyan nagyméretű rendszerfejlesztési feladatokat, amelyek
• bonyolultsága, komplexitása egy szintet meghalad
• igen szerteágazó szakértelmet igényel
• ahol a különböző munkafázisokban eltérő mennyiségű és minőségű munkaerőre van
szükség,
a hagyományos szervezeti formákban általában nem lehet végrehajtani, ezek projekt szervezet
létrehozását igénylik. Főleg, ha a fejlesztési feladat egyszeri, nem ismétlődő.

A LÉPÉSEK KÖLTSÉGVONZATA

11)) M
Meeggrreennddeelltt ffeejjlleesszzttééss
Megrendelt fejlesztés alatt azt a formát értjük, amikor egy általunk megbízott cég vagy
személy készíti el programunkat az általunk adott specifikáció alapján. Az előző mondat
második felén van a hangsúly. A vállalkozó csak azt fogja elkészíteni, amit leírunk neki.
Minden további módosítás további pénzbe kerül. A megrendelt fejlesztés az alábbiakkal
jellemezhető:
ƒ A program - ideális esetben - pontosan az általunk adott specifikációt követi, testre
szabott. Sajnos sok esetben elmarad, vagy hiányos a szoftver-írók által kevéssé
kedvelt dokumentáció, ami olykor az első pillanatban nem is tűnik fel. (Régi
szoftveres mondás, hogy miután a program 90%-a készen van, már csak a maradék
90%-ot kell megcsinálni - a dokumentáció-készítés a harmadik 90%. Ez azonban
elkerülhető: lásd SSADM)
ƒ Az ár előre kalkulálható, azonban sok esetben rakódnak rá további költségek az
utólagos kívánságok miatt. Meg kell vizsgálni a cég megbízhatóságát. Manapság az
életben maradás érdekében sajnos sok cég (és sok ember) túlvállalja magát, nem képes
ellátni azokat a feladatokat, melyekre kötelezettséget vállalt.
ƒ Kérdés, hogy később bővíthető-e, módosítható-e a program? Mi lesz, ha a készítő
cég megszűnik? Az egyedileg készült programok optimálisak az adott feladat

- 42 -
 ellátására, azonban éppen ezért speciális eljárásokat alkalmaznak, amelyek gyökeres
átdolgozására lehet szükség egy-egy módosításkor. Lehetőség szerint ragaszkodjunk a
forrásnyelvi változat átadásához is.

22)) SSaajjáátt ffeejjlleesszzttééss

Sok vezető esik abba a hibába, hogy különösebb körültekintés nélkül megbízza egy ügyes
számítógépes ember hírében álló beosztottját egy program vagy programrendszer
elkészítésével. A kezdeti stádiummal általában nincs is baj, a problémák ott szoktak kezdődni,
mikor olyan igények támadnak, hogy például az elkészített és a maga nemében optimális
program működjön hálózati környezetben is, vagy grafikus operációs rendszer alatt és így
tovább. Lelkes saját emberünk időközben vagy felnőtt a feladathoz - de ez esetben
valószínűleg eredeti munkakörét nem tudja ellátni -, vagy csődöt jelent, és - mivel egy kész
program kódba már nem szívesen nyúl bele senki, kezdődhet a folyamat elölről. Bizonyos
esetekben a saját fejlesztésnek nincs alternatívája. Gondoljunk például arra az esetre, amikor
egy saját fejlesztésű, nem túl egyszerű mérőműszerhez kell szoftvert fejleszteni. Ilyenkor egy
külső vállalkozónak is jó esetben annyi időbe telhet a megoldandó feladat megértése, mint
amennyi idő alatt a belső ember megtanulja a programozás csínját-bínját.
A saját fejlesztésű program tehát:
ƒ Látszólag a legolcsóbb megoldás. Csak látszólag azonban, mert emberünket, vagy
embereinket elvonja eddigi feladataiktól. Kérdés az is, hogy van-e erre a célra
alkalmas ember, illetve aki vállalja tudatosan vállalja-e, vagy csak belekényszerül?
ƒ Optimális, testre szabott program születik valószínűleg, hiszen az író ismeri a helyi
viszonyokat, éppen ezért a bevezetésével, oktatással sem lesz különösebb gond. A
belső megoldásnak hátrányai is lehetnek. A nem professzionális programozó a
megoldási módokban - széles körű tapasztalatok híján – egysíkú lehet.
ƒ A garancia megoldott. Az alkalmazotton bármikor számon kérhető a munka
elvégzése, természetesen csak munkajogilag. De mi történik, ha a kulcsember
megválik a cégtől ?

33)) ““EEggyyüüttttm
műűkkööddőő”” ffeejjlleesszzttééss
A programfejlesztés egy speciális esete a - jobb híján - “együttműködő” fejlesztésnek nevezett
változat. A megrendelő és programfejlesztő ilyenkor közös kockázatot vállal. Akkor kerülhet
sor efféle konstrukcióra, ha a referenciák nélküli kezdő szoftvercég minimális pénzért, vagy
akár ingyen elvállal valamilyen munkát egy nagy megrendelőnek, azonban kiköti, hogy

- 43 -
később az elkészült rendszert másnak eladhatja, és referenciaként használhatja a megrendelőt.
Egyik fél szempontjából sem veszélytelen vállalkozás, de kétségtelen előnyei vannak:
ƒ A fejlesztő és megrendelő között a kapcsolat igen szoros, szinte olyan, mintha belső
fejlesztés lenne, de nem von el embereket korábbi munkájuktól. Kedvező esetben
mindkét fél sokat tanulhat a másiktól.
ƒ A módosítások rugalmasan kezelhetők, a készítő mindig jelen van, érdeke a jó
kapcsolat. Ennek azonban lehetnek hátulütői, ha a megrendelő olyan speciális
dolgokat kezd kérni, amit a fejlesztő cég későbbi eladásai során már nem tud
alkalmazni, a közös cél megszűnik.
ƒ Az ilyen együttműködés keretében készült munka gyakran befejezetlen marad.
Amikor már van eladható változat, a fejlesztő mielőbb pénzhez szeretne jutni, és szép
lassan elpártolhat, a számonkérésnek ebben a konstrukcióban pedig nincs helye.

EGY PROGRAM BEVEZETÉSÉNEK GAZDASÁGI

MEGFONTOLÁSAI (LICENC: TELJES VERZIÓ /
UPGRADE; SERVICE PACK; MONOPÓLIUM;
SZOFTVERMEGBÍZHATÓSÁG)

A legnagyobb tételben vásárolt programok az irodai szoftver csomagok közül kerülnek ki.
Következő példánkban egy ilyen program különböző változatait, beszerzési lehetőségeit
tanulmányozhatjuk – kár is lenne tagadni, hiszen az egyes kifejezések alapján úgyis mindenki
kitalálná - a Microsoft Office 97 példáján. A referenciaként választott verzió, a
kiegészítéseket nem tartalmazó, kedvezmények és előzmények nélkül, mindenki számára
megvásárolható, eredeti angol nyelvű változat kapta a 100 %-os értéket. A szoftvernek létezik
professzionális kiadása (professional edition), amely az alapelemeken kívül valami extrát,
például adatbázis kezelőt is tartalmaz. A harmadik variáció a fejlesztők számára készült, igen
részletesen dokumentált, segédprogramokkal alaposan felszerelt csomag (developer’s
edition).
Minden cég szereti, ha sokat vásárolnak tőle, azt pedig különösen támogatja, ha a sok
példányt oktatásra használják, hiszen a ma diákjai a holnap potenciális vásárlói lesznek.
Ezeknek az elveknek megfelelően találkozunk a nagybani vásárlást, illetve a tanulókat
támogató konstrukciókkal.

- 44 -
 MLP (Microsoft Licence Pack) Lényege, hogy egy bizonyos mennyiség fölött
általában fölösleges minden példányhoz külön dokumentáció és adathordozó. Az
eladó ezzel a változattal a nagy tételű, kevesebb anyagigényű rendelést támogatja. Az
MLP csak egy adott rendelési küszöb felett alkalmazható.
EDU (Educational) Az oktatás számára adott kedvezményt jelölik így. Az ilyen
szoftverrel felszerelt gépek általában csak az adott program oktatására használhatók,
az egyéb tevékenység tilos. Ez a kikötés gyakran okoz fejtörést a jóhiszemű
felhasználóknak, hiszen egy tanár esetén nehéz eldönteni, hogy mikor készül éppen az
órájára, és mikor foglalkozik egyéb - természetesen az oktatáshoz kötődő -
adminisztrációval.
MLP EDU Az előző két lehetőség kombinációja, azaz nagy tételben vásárolt oktatási
célú szoftver esetén alkalmazható.
SELECT Egy olyan speciális konstrukció, melyet először a felsőoktatásban
alkalmazott a Microsoft, majd kiterjesztette a közoktatás többi területeire is. A
kiválasztott szoftver a megrendelés pillanatától jogosan használható, azonban sem
dokumentáció, sem adathordozó nem jár hozza. Az ára viszont magáért beszél...
Magyar, vagy nem magyar?
A válasz nagyon sok esetben egyértelműen az, hogy magyar, hiszen egy szövegszerkesztőnél
hallatlan előny a jó helyesírás ellenőrző, és az sem hátrány, ha a menük, súgók is
anyanyelvünkön szólnak hozzánk. Néha azonban, olyankor, ha a rendszerben olyan szoftver
is fut, melynek nincs magyar változata, ez zavaró is lehet, olykor furcsa, kevert nyelvű
üzeneteket is kaphatunk. Még nagyobb gondot, sőt hibát is okozhat a tizedespont és
tizedesvessző helytelen alkalmazása. A magyar nyelvű Excel a ponttal elválasztott számokat,
ha tudja, dátumként értelmezi (12.12 # dec.12). Így, ha például egy tizedespontot alkalmazó
mérőrendszerből érkező, nagy mennyiségű adatot szeretnénk feldolgozni, ez komoly, és
nagyon nehezen észrevehető hibákhoz vezethet. Míg a kedvezmények nélküli változatban a
két nyelvi verzió ára azonos, a közoktatásban erősen preferált a magyar változat.
Hálózati szoftver
A Windows NT esetén a szerver program ára kevés munkaállomás licenct tartalmazott
(szélsőséges esetben egyet sem), ezeket akár egyesével, vagy kisebb csomagokban lehetett
pótlólagosan megvásárolni. A rendszer rugalmas, de a felhasználói kapcsolatok számának
ismerete híján nehéz a szervert optimalizálni. Az IntranetWare alapvetően sok licencet foglalt

- 45 -
magában, így kevésbé rugalmas, de jól optimalizálható hálózati szoftvert eredményezett. A
Microsoft az egyenrangú hálózatoktól indult, a Novell a kliensszerver megoldások híve.
Végül is mindketten ugyanarra tartanak, de más-más háttérrel. A két rendszer szolgáltatásai
alapvetően különbözőek, de ha már az áraknál tartunk, érdemes - különösebb kommentár
nélkül – egy nagyságrendi összehasonlítást végezni: Egy 250 felhasználós hálózatra a Novell
választása esetén 290, a Microsoft választása esetén 279 pénzegységet kell költenünk, tehát
valószínűleg nem ez lesz az alapvető döntési szempont.

Fontosak itt a gazdasági számítások, azaz hogy mennyibe kerül a fejlesztés, megéri-e vagy
inkább a piacon már létező terméket vásároljuk meg. Licenc köteles szoftver a “komoly”
programok jó része. Jellegüktől függetlenül közös tulajdonságuk, hogy pénzbe kerülnek, néha
nagyon sok pénzbe. A jogos és jogtalan felhasználást a vásárláskor kötött, általában a program
lemezeket (vagy CD-t) tartalmazó boríték felbontásával megpecsételt licenc-szerződés
szabályozza. Az alábbi két pontot csaknem minden szoftver gyártó feltételként szabja:
- A szoftverről csak egyetlen, biztonsági másolat készíthető.
- A program csak egyetlen gépen futtatható. Futtatásnak minősül az is, ha a szoftver egy gép
memóriájában vagy merevlemezén található. Néha, különösen hálózati környezetben elég
nehéz eldönteni, hogy mi minősül jogos, és mi jogtalan szoftverhasználatnak, ilyenkor
érdemes alaposan tanulmányozni a szerződést, vagy segítséget kérni a megfelelő
szakemberektől (mint például a “szoftver rendőrségnek” becézett BSA - Business Software
Alliance)
.
LICENC: egy adathordozó megvásárlása mellett csak jogokat vásárol az ember több
munkaállomás használatához. Ez nyilván olcsóbb mintha megvásárolnánk minden hardvert.
TELJES VERZIÓ: ami upgrade-elhető

UPGRADE: (frissítés / version upgrade, update) ekkor kedvezmény olyan esetben

alkalmazható, ha a felhasználó már rendelkezik a szoftver egy előző változatával. Ezt gyakran
igazolni is kell, át kell adni az eredeti telepítő lemezt, a kézikönyvet (esetleg ennek első
oldalát), illetve a licence szerződést. Magasabb verzióra való lépéshez adják ki, így nem kell
megvenni a teljes új verziót, elég ez a változat az áttéréshez. Pl. a WINDOWS2000-ről a
WINDOWS XP-re. Korlátozottan de a downgrade-t is alkalmazzák. Ekkor a szoftver előző
változatait is legálisan használhatja a licence birtokosa. Competitive Upgrade esetén

- 46 -
versenyeztető frissítésről beszélünk, ekkor a felhasználót egy más termék használatáról
szándékozik a cég átcsábítani a kitüntetett programra.
SERVICE PACK: egy program kiadása után az esetleges hibák javítására adják ki.

MONOPÓLIUM: a gépek 80-90%-án MS szoftverek futnak, így a többi szoftvergyártó is

rákényszerül a MS-tal való kooperálásra, ha majdnem mindenki ezt használja
SZOFTVERMEGBÍZHATÓSÁG: a hardvereszközök működőképessége egyedileg
változik, és akár pillanatonként módosuló véletlen tényezőktől (elhasználódás mértéke,
környezeti hatások) függ. Ezzel ellentétben a szoftverek példányai azonosak, és – az
adathordozók hibáitól eltekintve – időben állandóak. A hibátlan programrész mindig
hibátlanul működik, a hibás programrész viszont mindig hibásan. A szoftverek
megbízhatóságának statisztikai jellegét tehát nem a szoftver belső tulajdonságai adják, hanem
a használat módja: milyen gyakorisággal lépünk be a hibás programrészbe. A felhasználót a
teljes rendszer hibátlan működése érdekli, gyakran nem is tud különbséget tenni a hardver és a
szoftver hibája között.
A hardver és a szoftver megbízhatóságának különbségei:

- 47 -
 HARDVER
A hiba oka egyaránt lehet a tervezés, a
gyártás, a használat és a karbantartás.
A hiba lehet az elhasználódás vagy más,
energiával kapcsolatos jelenség
következménye. Ennek gyakran vannak
korai figyelmeztető jelei.
Javítással növelhető a megbízhatóság.
A megbízhatóság függhet bejáratási vagy A megbízhatóság nem változik a a működési
elhasználódási jelenségektől.
A meghibásodás valószínűsége függ az
eltelt működési (vagy tárolási) időtől.
A megbízhatóság környezeti tényezőktől is
függ.
A megbízhatóság elméletileg megjósolható
a tervezés és a használat alapján.
A megbízhatóság gyakran növelhető
tartalékegységek alkalmazásával.
A rendszer komponenseinek
megbízhatósága olyan törvényeket követ,
amelyek a komponenseket ért terhelés és
más tényezők alapján bizonyos mértékig
megjósolhatók. Hasznos elemzési
módszerek: kritikus részegységek
kiválasztása, Pareto-elemzés.
SZOFTVER
A hiba oka majdnem mindig a tervezés.
Nincs elhasználódás. Nincsenek korai
figyelmeztető jelek.
Az egyetlen javítási lehetőség az áttervezés
(újraprogramozás).
idővel, csakis a hibakeresésbe fektetett
munkával.
A meghibásodás nem függ így az időtől.
Akkor történik, amikor hibás
programrészbe lépünk.
A környezeti tényezők nem érintik a
megbízhatóságot, legfeljebb az
adathordozón keresztül.
A megbízhatóság semmilyen fizikai
folyamat alapján nem jósolható, mert a
tervezés emberi tényezőitől függ.
A megbízhatóság nem növelhető
tartalékegységek alkalmazásával, ha a
párhuzamos programrészek azonosak:
amennyiben az egyik hibás, akkor a másik
is. A tartalékolás csak akkor segít, ha a
párhuzamos ágakban eltérő szerzők által
készített eltérő programok vannak.
A hibák általában nem jelezhetők előre az
egyes programlépésekre vonatkozó
megállapításokból. A programhibák
véletlenszerűen szóródva helyezkednek el,
és bármelyik utasítás lehet hibás.

A BSA FELADATA ÉS JOGKÖRE

Az illegális szoftverkereskedelem ellen a nagy szoftvergyártók létrehozták a BSA-t

(BUSINESS SOFTWARE ALLIANCE), amely harcol az illegális másolatok készítői,
terjesztői és felhasználói ellen. A BSA a világ szoftver- és Internet-iparágát képviselő
szervezet, amely a kormányzatok és a fogyasztók érdekeit is szem előtt tartja szerte a világon.
Feladatának tekinti, hogy felvilágosítsa a számítógép felhasználókat a szoftverekkel

- 48 -
kapcsolatos szerzői jogokról, támogassa az innovációt elősegítő állami célkitűzéseket,
kiterjessze a kereskedelmi lehetőségeket és harcoljon az illegális szoftverhasználat ellen.
A BSA - és a világszerte megtalálható képviseletei - felvilágosító kampányaival, az
állami célkitűzések támogatásával és jogérvényesítő programjával több, mint 65 országban
segíti elő a szoftveripar folyamatos növekedését és a szerzői- és szomszédos jogok
tiszteletben tartatását
A BSA tevekénysége során információs anyagokat és eszközöket készít és juttat el a
szoftverfelhasználóknak és viszonteladóknak azzal a céllal, hogy egyrészt növelje a szerzői
joggal kapcsolatos jogi háttér tudásszintjét, másrészt elősegítse a jogtiszta szoftverek
használatát, harmadrészt bemutassa a közvéleménynek, hogy az illegális szoftverfelhasználás
milyen következményeket von maga után. A BSA hatékonyan alkalmazza jogérvényesítő
programját, hogy a szervezetek döntéshozóit megismertesse az illegális szoftverhasználat jogi
és pénzügyi következményeivel. A BSA alapvető célja az, hogy a vállalatok a cégen belüli
illegális szoftverhasználatot komoly felelősségi kérdésnek tekintsék és tegyék meg a
szükséges lépéseket a teljes jogtisztaság eléréséhez.
Állami célkitűzések: A BSA mindig síkra szállt a szellemi alkotások intenzívebb
védelméért, a kereskedelem korlátainak lebontásáért, a titkosítási technológiák szabad
alkalmazásáért, az Internet-szabályozás és kapcsolódó irányelvek kidolgozásának
előmozdításáéért, abból a célból, hogy lehetővé tegye a szoftveriparág tartós sikerét. A
tagvállalatok vezetői szorosan együttműködnek annak érdekében, egységes iparági álláspontot
alakítsanak ki az elektronikus kereskedelem, a nemzetközi kereskedelem, a szellemi alkotások
védelme, az export ellenőrzések és az esetlegesen felmerülő műszaki jellegű problémák
területén.
Jogérvényesítés: A BSA világszerte körülbelül 65 forródrótot üzemeltet. Itt lehet
információt kapni az illegális szoftverhasználatról, és itt lehet bejelenteni egyes olyan
eseteket, ahol illegális szoftverfelhasználás gyanúja merült fel. A szerzői jogsértések
büntetőjogi következményeinek következetes érvényesítése érdekében a BSA szorosan
együttműködik a nyomozóhatóságokkal és büntetőeljárásokat és polgári peres eljárásokat
indít az olyan szoftver-viszonteladók és gazdasági társaságok ellen, melyek illegális
szoftvereket használnak, illetve illegális szoftvermásolatokat készítenek. A BSA
jogérvényesítő programja fontos szerepet játszott abban, hogy több ezer szervezet legalizálta
szoftvereit, több száz büntetőeljárás indult szoftverekkel kapcsolatos szerzői jog
megsértésének alapos gyanúja miatt, illegális szoftverekkel kereskedő webhelyeket zártak be,
befejeződött az illegális szoftverek jogsértő értékesítése számos internetes aukciós oldalon és

- 49 -
szoftver-kiskereskedőnél, és számos illegális CD-t foglaltak le. A kártérítési
megállapodásokból befolyó pénzt a szervezet a felvilágosító és jogérvényesítő programjainak
támogatására fordítja.

- 50 -
 6) ÉRTELMEZZE AZ INFORMÁCIÓS ÉS INFORMATIKAI

RENDSZEREK KÖZTI KÜLÖNBSÉGET! MIT ÉRTÜNK

INFORMÁCIÓS RENDSZERFEJLESZTÉSI ÉLETCIKLUS

ALATT? FEJTSE KI, MI A RENDSZERFEJLESZTÉSI

MÓDSZERTAN SZEREPE A FEJELSZTÉSI

ÉLETCIKLUSBAN! HATÁROZZA MEG AZ INFORMATIKAI

RENDSZEREK FEJLESZTÉSÉNEK FÁZISAIT!

RENDSZER: a legáltalánosabb módszertani kategória. Rendszer bármi lehet, amit én

meghatározok. A fogalmi meghatározások keretein belül a rendszer határait szabadon
választhatom meg, ha a szakmai ismérveket ezzel nem sértem.
9 A rendszerszervező számára mindig a vállalat a rendszer.
9 Az informatikusnak mindig a teljes szervezet a rendszer.
9 A rendszer megismerésének előfeltétele a rendszer határainak kijelölése.
9 A rendszer csak környezetben létezik.
9 A rendszer tagolásának feltétele a rendszer egészként való ismerete.
9 A rendszerrészek adott rendszeren belül általában nem függetlenek egymástól.
INFORMATIKA: az információs rendszerek fejlesztésének, működtetésének,
hasznosításának törvényszerűségével foglalkozó tudományágat, szakmát. Segítségével
bármely rendszer egészének információs állapotát leírhatjuk, tartalmazza az informatikai
eszközök és az információk rendszerbe integrálását, azaz a kapcsolatot és a feldolgozási
módozatokat az információ forrása és végső felhasználása között. Az információk és
feldolgozásuk egy rendszert alkotnak.
INFORMÁCIÓTECHNOLÓGIA: magába foglalja mindazon módszereket és
eszközöket, melyek az információ előállítását, feldolgozását és továbbítását szolgálják.

- 51 -
 Rendszerekben gondolkodni, problémához rendszerszemléletben közelíteni annyit tesz,
mint az informatikát, az információtechnológiát problémamegoldó módszerként alkalmazni.
Ebben a számítástechnika csak eszköz, technika.
A rendszerek mérnöki előállításának technológiáját nevezzük rendszerfejlesztésnek.
Minden rendszerfejlesztési feladat megoldása során arra törekszünk, hogy a vállalaton belüli
üzleti tevékenységet az információtechnológia eszköztárának a felhasználásával támogassuk.
Ennek során a vállalaton belüli adatokra és információs folyamatokra gyakorolunk hatást.
Tehát a rendszerfejlesztés során információrendszer-fejlesztést is végrehajtunk. A vállalatok
manapság kész, komplex rendszereket vásárolnak, vagy outsourcing-ot alkalmaznak. A zárt
technológiai rendben történő rendszerfejlesztést támogató rendszereket nevezzük
módszertanoknak.

INFORMÁCIÓS RENDSZER / INFORMATIKAI

RENDSZER

Az információs rendszer mindazon módszerek, eljárások, folyamatok és

eszközök szervezett együttese, mellyel a szervezet tevékenységéhez információt állít elő,

befogad, tárol, feldolgoz és továbbít. Az adatfeldolgozó rendszer mindazon módszerek,
eljárások és eszközök szervezett együttese, mellyel a szervezet adatot fogad, rögzít, feldolgoz,
tárol, továbbít és megsemmisít. Ha feltételezzük, hogy a szervezet céljaival és feladataival,
valamint humán erőforrásaival teljes mértékben összhangban van a kialakított adatfeldolgozó
rendszer, akkor az információs rendszernek mindig része az adatfeldolgozó rendszer. Minden
szervezetnek létezik információs és adatfeldolgozó rendszere, függetlenül attól, hogy a
szervezet alkalmaz-e információtechnológiai eszközöket (hírközlő, kommunikációs, média,
számítástechnikai, irodatechnikai eszközök), vagy feladatait hagyományos nyilvántartások
alapján végzi. Az információs rendszerek alapvető elemcsoportjai: az adatok, folyamatok, a
rendszer határfelületei (input /output és feldolgozás / adatbázis interfész). Minden információs
rendszer célja a felhasználó munkájának a segítése. Legfontosabb része a visszakereső jellegű
feldolgozás. Az információrendszer a vállalaton belüli állandó, összes információt jelenti;
ilyen minden vállalatnak van. Viszont az információs rendszer a vállalaton belül az
informatikailag támogatott információáramlást és kezelést jelenti. Ez nem minden vállalatnál
található.

- 52 -
 Az információs rendszer különleges jellemzői:
Rendkívüli mértékben összetett
Létrehozás több személy tevékenységén alapuló folyamat
A rá vonatkozó ismeretek konvención alapulnak
Mindig közvetlenül személyes ismeretekhez fűződnek
Az információs rendszer szervezett együttese:
az adatoknak, információknak
a velük kapcsolatos információs eseményeknek
a rajtuk végrehajtott információs tevékenységeknek
az előzőekkel kapcsolatos erőforrásoknak
az információk felhasználóinak
a fentieket szabályozó szabványoknak és eljárásoknak.

Az információs rendszerek alapvető céljai

Hatékonyság növelése
– Költségcsökkentés, bevételnövelés
– Versenyben maradás
Gyors döntéstámogatás
– Megfelelő (releváns) adatok
– A megfelelő helyen
– A megfelelő időben
Gyors alkalmazkodás a változó feltételekhez
– Technikai/technológiai fejlődés (telematika)
– Piaci viszonyok változása (kereslet, erőforrások)
– Információs társadalom elvárásai (pl. elérhetőség)
– Jogi, szabályozási változások (adó, előírások)

Kettős rendszernézet:
Létezik eszerint egy valós és egy információs rendszer. Ebben a valóság elsődleges, a róla
szóló ismeret másodlagos momentumnak tekinthető. A valós rendszer és a hozzá kapcsolódó
információs rendszer két egymásba fonódó rendszer. Maga az információ is része a
valóságnak. A valós rendszerben folyó eseményekről az események által kezelt dolgok

- 53 -
áramlásáról szerzett adatok kerülnek az információs rendszerbe. Ez a nézet ma már elavultnak
számít.
Összetett rendszernézet:
Ez a mai elképzelésnek megfelelő nézet. Itt már három rendszer található, a valós, az
információs és az eszközrendszer. A valós és az információs rendszer között van átfedés, az
eszközrendszer pedig mindkettőt támogatja.
Az információs rendszer vetületei:
Adatvetület (az ismeretek elrendezése stabil / viszonylagosan objektív / a rendszer
többi tényezőjétől független)
Feldolgozás-vetület (magába foglalja a tevékenységet és az eseményt / stabil és
szubjektív / nem független a rendszer többi részétől / az adathoz képest többszörös
lehet)
Környezeti vetület (szubjektív / eszközök objektívek)
Az információs rendszer szintjei:
FOGALMI SZINT (a valóságnak a kompromisszumoktól mentes képe) / LOGIKAI SZINT
(adott környezet korlátjainak megfelelően átalakított, kompromisszumokat tartalmazó fogalmi
képe) / FIZIKAI SZINT (adott környezet konkrét fizikai adottságaira alkalmazott, tehát ilyen
módon felhasznált és átalakított logikai kép)

Az informatikai rendszer:

Informatikai rendszerek problémái

Kívánatos életciklus: 5-8 év
Gyakorlatban: 1-3 év
• Fejlesztés 1-2 év + Bevezetés 1-2 év = 2-4 év !!!
• Mire elkészül és használatba vesszük, elavul!
• Folyamatos fejlesztésre kell felkészülni!
Problémák:
• Nem látható előre a sikeresség
• Nincs kialakult piac (az új szolgáltatásokra mennyire
lesz kereslet?)
• Változó feltételek (jog, technológia, gazdaság)
• Nem becsülhető idő, erőforrás szükséglet

- 54 -
RENDSZERFEJLESZTÉSI ÉLETCIKLUS

Rendszerfejlesztés során a szoftveradottságokból kötöttségek, korlátok jelentkeznek,

amelyeket a számítástechnikai eszközök adottságaival együtt kell figyelembe venni. Egy
rendszert vagy magunk fejlesztünk, vagy vásárolunk kész rendszert (DOBOZRENDSZER),
de akkor ezt a már meglévő vállalatba kell integrálni. Ehhez a rendszer-paraméterezést a
rendszerszakértők végzik. Több megvalósíthatósági tanulmányt is létre lehet hozni, de ebből
mindössze egyet választanak. A diagram egy rendszerfejlesztési eszköz. Pl. GANN diagram
esetén a vízszintes tengelyen az időrendi beosztást, a függőlegesen pedig a projekt
tevékenységeket vesszük fel.

A rendszer életciklusa:
Egy rendszer teljes életútjának áttekintése az ötlet megszületésétől a használatból való
kivonásig: Új probléma megjelenése / Megvalósíthatósági vizsgálat / Rendszerelemzés /
Rendszertervezés / Tervezés kivitelezése / Termék bevezetése
A projekt bevezetése
Féléves éles üzemelés után a tapasztalatok kiértékelése
Tanulság levonása
A rendszer folyamatos karbantartása
A valóságos élet követelményeihez igazodó módosítások elvégzése: az információs
rendszereknek követniük kell a változásokat, az idő múlásával megjelennek újabb
hardver és szoftver újdonságok, végül
Teljesen új alapokra kell helyezni az adott információs rendszert
Új fejlesztési projektet kell indítani, elölről kezdődik a ciklus

Életciklus-modell: adatbázis – interfész – kivitelezés – interfész – felhasználó. Ahol az

interfész két funkcionális egység összekapcsolhatóságát és együttműködését biztosító
előírások összessége. Az interfész két rendszer közötti képzelt felületnek az a része, amelyen
keresztül az adatok átvitele az igényelt illesztés biztosításával történik.

- 55 -
A RENDSZERFEJLESZTÉSI MÓDSZERTAN SZE-
REPE A FEJELSZTÉSI ÉLETCIKLUSBAN

A rendszerfejlesztési módszertan:
A módszertan egymással összefüggő feladatok megoldásának, egymással összefüggő, sőt
egymásra épülő módszerét jelenti. A módszerek egységes rendszere. A módszertanokban
használt módszereket technikának nevezzük. Pl. adatmodellezés, folyamatmodellezés,
dialógustervezés. Az egész munka sokkal áttekinthetőbbé válik, pontosabban tervezhető és
irányítható ezáltal. Így csökkenteni lehet a pontatlan tervezésből eredő későbbi határidő- és
költségtúllépések valószínűségét
A modellek, módszertanok és eszközök (CASE) átfogják vagy megkísérlik lefedni a
szoftverfejlesztés részfolyamatainak összességét, vagy annak egy részét.
A modellek a rendszerfejlesztési projektek tevékenységeire, folyamataira és termékeinek
tartalmára fogalmaznak meg szabályokat, és emellett általában egy szemléletet, azaz a
rendszerfejlesztés filozófiáját is képviselik.
A módszertanok a folyamatokban alkalmazható módszerekre adnak meg eljárásokat,
esetenként meghatározzák a termékek és dokumentációjuk tartalmát, szerkezetét és formai
felépítését.

A strukturált rendszerfejlesztési modellekhez (életciklus és vízesés modell) meghatározott

strukturált rendszerfejlesztési módszertanok is kapcsolódnak. Ennek tipikus képviselője az
SSADM strukturált rendszerfejlesztési módszertan. Ez a szoftver-előállítás folyamatát
szabályozza és szorosan kötőik a PRINCE nevű projektirányítási módszertanhoz. A PRINCE
a projektirányításban az informatikai rendszer fejlesztésének teljes életciklusában
alkalmazható. Az SSADM az informatikai rendszer fejlesztésének tervezését fedi le a
projektindítástól a fizikai (információtechnológiai) tervek elkészítéséig.
Objektumorientált módszertanok: a rendszer-architektúra egyes elemeinek az
újrafelhasználhatósága érdekében a rendszerfejlesztés iteratív és inkrementális jellegét
hangsúlyozzák. Azaz az ilyen módszertanok először csak a legfontosabb rendszerelemekre
hajtják végre a fejlesztési folyamatnak a rendszerelemzési, tervezési, implementációs
(programfejlesztés), teszt és integrációs szakaszokra bontását. Ezek létrehozását követően a
hozzájuk illeszkedő rendszerrészekkel folytatódik a fejlesztés. A rendszerfejlesztés során

- 56 -
tehát nem egymástól független rendszerrészeket alakítunk ki, hanem a már meglévőhöz
mindig valamilyen inkrementumot (többlet, kiegészítés) adunk hozzá.

AZ INFORMATIKAI RENDSZEREK FEJLESZTÉSÉ-

NEK FÁZISAI!

A rendszerfejlesztés fázisai - 1.
Elemzés
– célok, elvárások meghatározása
– az alaptevékenység vizsgálata
– a tervezési fázis előkészítése
– a technikai feltételek elemzése
– fejlesztési környezet kiválasztása
Tervezés
Kivitelezés
Működtetés

A rendszerfejlesztés fázisai - 2.
Elemzés
Tervezés
– adatok, eljárások, jelentések rögzítése
– információáramlás tervezése
– modell megtervezése (funkcionális, szerkezeti)
– működési környezet meghatározása
– kommunikációs hálózat tervezése és telepítése
– fejlesztési környezet biztosítása
Kivitelezés
Működtetés

A rendszerfejlesztés fázisai - 3.
Elemzés
Tervezés
Kivitelezés
– Menü, program, dialógus, I/O tervek, Kódolás
– Tesztelési terv, tesztelés
– Felhasználók képzése, oktatás
– Rendszer telepítése
– Adatkonverziók
– Átadás, próbaüzem
Működtetés

A rendszerfejlesztés fázisai - 4.
Elemzés
Tervezés
Kivitelezés
Működtetés

- 57 -
– Folyamatos ellenőrzés, minőségbiztosítás
– Megbízhatósági és költség elemzések
– Felhasználói visszajelzések
– Rendszer módosítása, korszerűsítése
– ...
– Használat megszüntetése

A rendszerfejlesztés tényezői
Absztrakciós szintek:
• Filozófia (megközelítés, pl. strukturált, OO)
• Modellek (időrend, pl. vízesés, CMM)
• Módszertanok (eljárásrend, pl. SSADM, RUP)
• Eszközök (technikák, CASE, pl. UML, Rational Rose)

A rendszerfejlesztés fő elvei:
Részekre bontás
– fokozatos, iteratív előrehaladás
– a feladathoz/fázishoz leginkább illeszkedő eszköz
– minden fázisnak önálló eredménye legyen
– minőségbiztosítás, ellenőrzés a döntési pontoknál
– logikai vs. fizikai tervezés
– modularitás, többszörös felhasználhatóság
– dokumentálás („öndokumentálás”)
– szabványos elemek felhasználása
Kapcsolat a felhasználóval
– ergonómiai szempontok
– közös nyelv, felhasználók bevonása
Projekt szemlélet

- 58 -
 7) FEJTSE KI, MI A RENDSZERFEJLESZTÉSI MÓDSZERTAN

SZEREPE A FEJLESZTÉSI ÉLETCIKLUSBAN! MIK AZ

ELŐNYEI / HÁTRÁNYAI A MÓDSZERTAN

HASZNÁLATÁNAK? MI A KÜLÖNBSÉG A

RENDSZERSZERVEZÉSI MÓDSZERTAN ÉS A MÓDSZER

KÖZÖTT? MIT TUD A „CASE” ESZKÖZÖKRŐL?

A RENDSZERFEJLESZTÉSI MÓDSZERTAN SZE-

REPE A FEJELSZTÉSI ÉLETCIKLUSBAN

LSD. Előző tétel!

A MÓDSZERTAN HASZNÁLATÁNAK ELŐNYEI /

HÁTRÁNYAI

A módszertan használatának előnyei:

Az előállítandó terméktípusok a módszertanban előre meghatározottak, és ami fontos, hogy a
határozott minőségi követelményeknek kell megfelelniük, nagy hangsúlyt kap a minőség

KÜLÖNBSÉG A RENDSZERTERVEZÉSI MÓDSZER-

TAN ÉS MÓDSZER KÖZÖTT

A módszer egy jól körülhatárolt feladat megoldásának az eszköze

A módszertan zárt technológiai rendben történő rendszerfejlesztést támogató rendszer. A

rendszerfejlesztés a rendszerek mérnöki előállításának technológiája, ennek során
információrendszer-fejlesztést is végrehajtunk. A módszertan egymással összefüggő feladatok

- 59 -
megoldásának egymással összefüggő, egymásra épülő módszere. Azaz a módszerek egységes
rendszere. A módszertanokban használt módszereket technikáknak nevezzük. Az egész
munka sokkal áttekinthetőbbé válik, pontosabban tervezhető és irányítható általa. Így
csökkenteni lehet a pontatlan tervezésből eredő későbbi határidő-, és költségtúllépések
valószínűségét. A módszertan fogalma tágabb, a módszerek egységes rendszereként
értelmezzük A módszertanok a folyamatokban alkalmazható módszerekre adnak meg
eljárásokat, esetenként meghatározzák a termékek és dokumentációjuk tartalmát, szerkezetét
és formai felépítését.

Különbség a módszertan és a módszer között:

A módszer egy jól körülhatárolt feladat megoldásának eszköze
A módszertan az egymással összefüggő feladatok megoldásának egymással
összefüggő, egymásra épülő módszere
A módszertan fogalma tágabb, a módszerek egységes rendszereként kezeljük

A „CASE” ESZKÖZÖK

A CASE eszközök (TOOL) olyan programcsomagok, melyek megkönnyítik, segítik az egyes

fejlesztési tevékenységeket, szabványos kereteket adnak az eredmények dokumentálásához.
COMPUTER AIDED SOFTWARE ENGINEERING, azaz számítógéppel támogatott szoftver
technológia. Elsődleges feladata az összehangolás. A CASE eszközöket nevezzük
számítógéppel segített rendszertervezésnek (pl. MAGIC, ORACLE, FLORA). Tárgyuk a
teljes információs rendszer. A nagygép a CASE-zel kétoldalúan kommunikál. Szótárban
tárolja az előzetesen elemzett tervezési információkat, melyeket terminálról töltenek be.
Letöltéssel kerül a mikrogépre, amelyen az elemző programok futnak. A CASE eszköz egy
termék, van benne egy szakértői rendszer vagy mesterséges intelligencia, a rendszer objektum
orientált, SQL-t vagy más fejlett lekérdező rendszert használ, programgenerátort alkalmaz. A
CASE eszközök használata módszertant követel meg, de önmagában nem módszertanok. A
rendszerszervezésben az időtényezőt lehet a CASE eszközök használatával csökkenteni:
gyorsabb dokumentáció, naprakészebb fejlesztési adatbázis. A CASE eszközök jelentősen
megkönnyítik az adatbázis kezelést. Jellemzőik:
- mindig egy határozott módszertanra épülnek
- önmagukban nem módszertanok

- 60 -
 - rendszerkövetelmények, tervezési specifikációk grafikus létrehozása és
karbantartása
- információk és keresztreferenciák elemzése
- prototipizálás és szimuláció
- kódgenerálás és dokumentálás
- szabványosítás
- kapcsolat létesítése külső adatbázisokkal és szótárakkal
- adatok és információk tárolása és visszakeresése
Csoportosításuk:
- integráltság alapján: CASE eszköz legalább 1 fázist támogat / CASE
felszerelés 1 egész életciklusbeli fázist támogat / CASE munkapad az egész
életciklust lefedi
- életciklusbeli elhelyezkedés alapján: UPPER CASE stratégiai tervezés,
projekttervezés / MIDDLE CASE rendszerelemzés, tervezés / LOWER CASE
egyszerűbb rendszerspecifikációk

- 61 -
 8) INTEGRÁLT IRODAI RENDSZEREK KIALAKÍTÁSA,

LÉTEZŐ RENDSZEREK, FOLYAMATOK

ÚJRASZERVEZÉSÉNEK LÉPÉSEI. ÜGYVITELI

FOLYAMATOK MEGVALÓSÍTÁSA (TEVÉKENYSÉGEK,

VEZÉRLÉSI SORREND, ADATKAPCSOLATOK). AZ

ADATMODELL MEGALKOTÁSA

INTEGRÁLT IRODAI RENDSZEREK KIALAKÍTÁSA,

LÉTEZŐ RENDSZEREK

Az automatizált iroda alapelemei:

- a számítógépes környezet (számítógép hálózat, telefonos és WAN hálózati
kapcsolat, szerver, ami biztosítja a kliens/szerver alapú alkalmazások
futtatását)
- a szoftvereszközök (keretrendszer a hálózatban, amely lehetőséget ad
információáramlásnak, tevékenységhez szükséges programok használatának,
kifejlesztésének)
- a módszertanok. (pl. WORKFLOW MANAGEMENT)

Az automatizált irodai funkciók:

ügyiratbevitel: ügyfélterminál, lemezes adatbevitel, telefonos kapcsolat, telefax,
adatrögzítés, képfeldolgozás (OPTICAL CHARACTER RECOGNITION = OCR),
kártyás rendszerek, telekommunikációs hálózaton keresztül, EDI
számítógépes iktatás
irattárolás, dokumentumkezelő rendszerek: hagyományos / szabadszöveges
adatbázis-kezelő rendszerek, papír alapú dokumentumok tárolása
archiválás: üzemszerű / kényszerű
iratkészítés

- 62 -
 elektronikus aláírás: titkos és nyilvános kulcsokat tartalmazó, kártyát igénylő,
digitalizált aláírás / láttamozó, jóváhagyó, véglegesítő aláírás
elektronikus levelezés
elektronikus adatcsere (EDI): kereskedelmi, gazdasági, adminisztrációs, pénzügyi,
szállítmányozási, államigazgatási dokumentumok szabványokon alapuló elektronikus
(papír nélküli) cseréje. Biztonsági szolgálatai: rejtjelezés, digitális aláírás, hozzáférés-
ellenőrzés, adattitkosítás, adatsértetlenség, hitelességcsere, forgalom helykitöltés,
forgalomirányítás, közjegyzői hitelesítés
egyéni és csoport-naptárak
ügymenetkezelés (WORKFLOW): az algoritmizált és egyedi ügymenetek vezérelt
végrehajtása
védelmi rendszer: környezeti elemekre, számítástechnikai eszközökre, iratokra,
adatokra, szoftverekre, kommunikációs csatornákra, irodai személyzetre.
Irodai rendszerek fejlődése:
1) GENERÁCIÓ (számítógépek nélküli):
Felhasználói felület: papír és írógép
Rendszerstruktúra: nincsenek kapcsolódási pontok
Irattárolás: papír alapú
Kommunikáció: alapvetően szóban
Csoporteszközök: nincs
Ügymenetkezelés: hagyományos, kézi továbbítás
2) GENERÁCIÓ (számítógépek megjelenése):
Felhasználói felület: mindenhol azonos irodai programok az átjárhatóság érdekében
Rendszerstruktúra: egyedi szoftverek kapcsolódási pontok nélkül
Irattárolás: többségében még papír alapú
Kommunikáció: alapvetően még szóban
Csoporteszközök: továbbra sincs
Ügymenetkezelés: hagyományos,nehezített
3) GENERÁCIÓ (számítógépek hálózatba kapcsolása):
Felhasználói felület: szabadon választható irodai programok, az átjárhatóság látszólag
megoldott
Rendszerstruktúra: egyedi szoftverekből felépített egyedi rendszer, amely az integráció
jegyeit hordozza

- 63 -
 Irattárolás: főleg elektronikus, megjelenik a papír alapú iratok elektronikus tárolása
Kommunikáció: részben elektronikus
Csoporteszközök: csoportnaptárak megjelenése
Ügymenetkezelés: adhoc jelleggel elektronikus továbbításon alapuló ügyiratmenet
4) GENERÁCIÓ (egyedi helyett teljes megoldás):
Felhasználói felület: előírt felhasználói felületek
Rendszerstruktúra: kliens / szerver architektúra
Irattárolás: a hagyományos elektronikus tárolást kiváltják a dokumentumkezelő
rendszerek
Kommunikáció: főleg elektronikus, nemzetközi és szabványos
Csoporteszközök: csoporteszközök kiterjesztése
Ügymenetkezelés: workflow
5) GENERÁCIÓ(új technikai lehetőségek):
Felhasználói felület: szabadon választható, tetszőleges operációs rendszerben
Rendszerstruktúra: modulrendszerű struktúra belső szabványosítással, kliens/szerver
architektúrában
Irattárolás: bárhonnan elérhető dokumentumkezelő rendszer, amely képes minden típusú
irat kezelésére és feldolgozására
Kommunikáció: nemzetközi szabványon alapul, integrál minden kommunikációs
lehetőséget
Csoporteszközök: az eszközök integrációja és elérhetősége kitágul
Ügymenetkezelés: bárhonnan elérhető workflow
Integrált irodai rendszerek:
Több alrendszerből épülnek fel, modulárisak; ezek a modulok:
IRODAI PROGRAMOK
Office programok, egyedi fejlesztésű programok
GROUPWARE ESZKÖZÖK
Hálózat, internet hozzáférés, elektronikus levelezés, telefax, EDI, csoportnaptárak
DOKUMENTUM- ÉS ADATKEZELŐ RENDSZEREK
Irattárolás, archiválás, iktatás, adatbázis-kezelés
WORKFLOW RENDSZER
Ügymenetvezérlés, eseménykövetés, naplózás

- 64 -
Elvárások egy integrált rendszerrel szemben:
1) Az irodai rendszer architektúrális felépítés
Kliens / szerver architektúra: közös adatok, programok a szerveren találhatóak, és ehhez
szinte korlát nélkül bárhonnan hozzáférhetünk. Az elvárt architektúrális jellegzetességek:
Rendszerkapacitás / modularitás (rendszerépítés lépésenkénti bevezetése)/ szabványos
interfészek (modulok egymáshoz illeszthetőségére) / bővíthetőség, rugalmasság / közös
munkavégzés
2) Az alkalmazni kívánt szoftvereszközök
Operációs rendszerek / fejlesztői eszközök / relációs adatbázis-kezelés / szöveges
adatbázis-kezelés, alkalmazói programok, hálózati felügyelet, adatbiztonság, adatvédelem
3) Az irodai rendszer kialakításának hardvereszköz igénye
Személyi számítógépek (PC-k), szervergépek, nyomtatók, scannerek, háttértárak, helyi és
nemzetközi hálózatok

Létező rendszerek:
ELSŐ PROGRAMOK:
FRAMEWORK (szövegszerkesztő, táblázatkezelő, adatbázis-kezelő, grafikák, ábrák
elkészítése)
PRISMA OFFICE (szövegszerkesztő, táblázatkezelő, adatbázis-kezelő, ezek
összekapcsolása))
MICROSOFT WORKS (szövegszerkesztő, táblázatkezelő, adatbázis-kezelő, képes a
modem kezelésére)
OFFICEPROGRAMOK
CSOPRTMUNKA TÁMOGATÁS:
WINDOWS 3.1
WINDOWS FOR WORKGROUPS: kibővített WINDOWS program, lehetővé teszi
a csoportmunkát is. Szolgáltatások: megosztható dokumentum-hozzáférés, erőforrások
megosztása, kommunikációs lehetőségek (pl. telefonbeszélgetés monitoron keresztül) stb.
WINDOWS 95: kibővített kommunikációs lehetőségek
INTEGRÁLT IRODAI RENDSZEREK:
BULL OFFICE TEAM: UNIX platformon működik, komponensei: MAIL
(levelezőrendszer) / DIRECTORY (telefonkönyv) / CONVERSION AND BROWSING
(szövegszerkesztő állomány-konvertálás) / FILLING AND RETRIEVAL (legfrissebb

- 65 -
 adatok, fájlok) / INFORMATION SHARING / FLOWPATH (ügyviteli munkafolyamat
egységesítés)/ FAX ÉS TELEX / IMAGEWORKS / EDIWORKS (teljes kereskedelmi és
adminisztratív tevékenység elektronikusan)
DIGITAL LINKWORKS: objektumorientált alkalmazás, moduljai: csoportos
iratkezelés / elektronikus levelezés / munkafolyamat szervezése / eseménykezelés /
védelem és hozzáférési jogok / fejlesztési lehetőségek / LNXIMAGE képfeldolgozó és
archiváló rendszer / archiváló rendszer / hálózati fax / csoportnaptár / iktatórendszer
ICL TEAMWARE: office kliens/szerver alapú rendszer, moduljai: MAIL /
CALENDAR (idő és erőforrás menedzsment eszköz) / LIBRARY (on-line
dokumentumkezelő) / FORUM (hirdetőtábla rendszer)/ ASSISTANT / CRIPTO
(rejtjelezéshez)
IMB FLOWMARK: objektumorientált rendszer, grafikus felhasználói felület,
kliens/szerver koncepció. Két modulja: BUILDTIME kliens fejlesztő, modellező rendszer,
és RUNTIME kliens futtató környezet.
LOTUS NOTES: kliens/szerver felépítésű, tulajdonságai: dokumentum-nyilvántartás
és keresés, teljes fejlesztő eszközkészlet, beépített elektronikus levelezés, reprikációs
technológia, biztonsági rendszer, rendszerfelügyelet, internet-kapcsolat, ügymenetkezelés,
papír alapú dokumentumok kezelése

FOLYAMATOK ÚJRASZERVEZÉSÉNEK LÉPÉSEI

Az átalakítás igénye: ha a rendszer elavult, nem kielégítő

Az informatikai stratégia vizsgálata vagy kialakítása
Felkészülés
Szervezeti, működési elemzés
A jelenlegi rendszer átvilágítása
Fejlődési lehetőségek feltárása: a jövő elképzelése, a lehetőségek feltárása,
a lehetséges alkalmazások meghatározása
Forgatókönyvek kidolgozása
A megvalósíthatóság vizsgálata: célok és követelmények pontos meghatározása, az
iroda folyamatainak elemzése, rendszertechnikai alternatívák kidolgozása, a fejlesztések
költségeinek becslése, módszertani javaslatok, megvalósítási tervezet. Elérendő célok

- 66 -
lehetnek a hatékonyságnövekedés / a minőségi követelmények javulása / magas
színvonalú technológia bevezetése / gazdaságos üzemeltethetőség / a felhasználók
megnyerése.
A projekt létrehozása: a projekt olyan szerveződés, amely korlátozott időtartamra,
meghatározott, nem ciklikusan ismétlődő fejlesztési feladatra, annak elvégzésére jött létre.
A projekt résztvevői: a szervezet vezetősége részéről kinevezett felelős / fejlesztési
koordinátor / rendszerszervező / rendszertervező / felhasználói képviselő, az átvevő /
felhasználó / kivitelező
A rendszer részletes elemzése: az iroda egész struktúrájának, az
információrendszer összetevőinek (azaz a következőknek) a feltérképezése: folyamatok
vagy feldolgozások / adatok / interfészek vagy felületek.
Elemzési technikák
♦ Dokumentumelemzés
♦ Interjú: részei az előkészítés, maga az interjú (azaz megnyitó szakasz,
törzsrész, lezárás), értékelés.
♦ Kérdőív
♦ Megfigyelés
♦ Mérés
Szervezetelemzés: először a szervezetet kell globálisan megismerni, majd
♦ A vizsgálati egységek kiválasztása
♦ Az adatfelvételi eljárások kiválasztása és maga az
adatfelvétel
♦ Az eredmények kiértékelése, a szervezeti struktúra
felrajzolása
Iratkezelés az irodában
Az ügyviteli folyamatok leírása
♦ Az összes ügymenet feltárása
♦ Szükséges-e az adott ügymenet
♦ Az egyes ügytípusok automatizálhatóak-e
♦ A jól automatizálható ügymenetek összegyűjtése

- 67 -
 ♦ Ügymeneteken belül alapvető ügyviteli tevékenységek
meghatározása
♦ Az egyes tevékenységek kivitelezőjének, eszközeinek
meghatározása
♦ A tevékenységhez hogyan kapcsolódnak az irodai
alapfunkciók
♦ A tevékenységhez kapcsolódó iratok forrását és áramlását
meg kell határozni
Adatelemzés
A logikai terv elkészítése: a logikai terv a hagyományos iroda olyan leképezése,
modellezése, amely megmutatja a folyamatokat, az adatokat, azok áramlását, tárolását
úgy, hogy nem vesszük figyelembe a konkrét számítógépes kivitelezést.
Folyamatmodellezés: az adatfolyam-diagram legfontosabb alkotórészei a
külső entitások (akik a rendszeren kívülről, de adatokat szolgáltatnak), az
adatfolyamok, az adattárolók, a folyamatok.
Logikai adatmodell készítése: célja az irodában használt adatok pontos,
egyértelmű leírása. Először mindig ezt készítjük el, ez nem foglalkozik a fizikai
megvalósítással.
A rendszer fizikai tervének elkészítése
A rendszer kivitelezése
Az elkészült rendszer bevezetése
Párhuzamos bevezetés
Átlapolt bevezetés: akkor használható, ha a rendszer elkülöníthető modulokra
bontható.
Közvetlen bevezetés

- 68 -
ÜGYVITELI FOLYAMATOK MEGVALÓSÍTÁSA
(TEVÉKENYSÉGEK, VEZÉRLÉSI SORREND,
ADATKAPCSOLATOK)

Az iroda technológiájának meghatározó elemei az iratok, mivel ezek tárolják,

hordozzák a folyamatok (ügymenetek) végrehajtásához kellő információkat. Az iratokkal
kapcsolatos tevékenységek az iratkezelés. Az iratkezelés az irat készítését, nyilvántartását,
rendszerezését és selejtezhetőség szempontjából történő válogatását, segédletekkel való
ellátását, szakszerű és biztonságos megőrzését, használatra bocsátását, selejtezését illetve
levéltárba adását jelenti. A legtöbb irat az irodában előforduló ügyek kísérő dokumentuma.
Az ügyintézés e dokumentumokra támaszkodó irodai tevékenység, melyet meg kell szervezni
és szabályozni kell. Az ügyintézés szervezett és szabályozott rendszerét ügyvitelnek
nevezzük. Az ügyvitel rögzíti az ügyek bonyolításához, elintézéséhez szükséges érdemi

tennivalók (tteevvéékkeennyyssééggeekk ((1

1))) végrehajtási módját és sorrendjét. Az ügyvitelszervezés
feladata az iroda szervezetének, hatásköri modelljének kialakítása, valamint meghatározni az
irodában felmerülő ügyeket, és azok végrehajtásának rendjét. Az irodában minden ügyet
rögzíteni kell. Minden iratról meg kell határozni a kezelésének, archiválásának,
raktározásának, visszakeresésének módját. Mindezeket úgy kell elvégezni, ill. szabályozni,
hogy a vonatkozó törvényi előírásoknak eleget tegyen. Valamint belső ellenőrzési rend
kialakításáról kell gondoskodni, amely hosszú távon biztosítja a megfogalmazott előírások
betartását. Az ügyvitelszervezés feladatai tehát: a szervezeti rend kialakítása / az irodai
folyamatok szabályozása / az iratkezelés kialakítása / törvényességi védelem / ellenőrzés. Az
irat- és ügykezelést egyrészt a törvényi előírások, másrészt a szervezetnél kialakított
szabályzatok szerint kell végezni. Egy szervezetben több szabály is készülhet, de az irat- és
ügykezelést meghatározó leírások a SZMSZ (Szervezeti és Működési Szabályzat), valamint
az iratkezelési szabályzat. Az iratkezelési szabályzat részei:
Az iratkezelés szervezete
Irattári terv
Beérkező iratok kezelése
Kimenő levelek kezelése
Iratnyilvántartás, iktatás
Az ügyintézéssel összefüggő feladatok

- 69 -
 Irattári elhelyezés
Az iratok selejtezése
Az ügyviteli folyamatok közé tartozik még:

Az iratkezelés rendje

Az iratkezelés szervezete: központosított, decentralizált, vagy vegyes rendszerű

Az irattári terv: ami az irattári tételszámot, a tételmegnevezést, a kötelező megőrzési

időt és a nem selejtezhető irat levéltárba adásának időpontját tartalmazza. Lehet szervezeti
vagy funkcionális felépítést követő.

Beérkező iratok kezelése: küldemény fogadása, postabontás, érkeztetés

Az iktatás: alszámos, alapszámos, együttes nyilvántartási, nyilvántartásos dossziés vagy

tematikus, folyósorszámos vagy kronologikus iktatási rendszer

Az iratok tárolása: kézi vagy operatív, központi raktár vagy archívum

Az iratok mozgásának nyomon követése: átadó-átvevő könyves, tombola,

ellenőrzőszámos

Ügyintézéssel összefüggő feladatok

Kimenő iratok kezelése

Különleges iratok kezelése: szigorú számadású bizonylat

Minősített iratok kezelése: őrzése, átadása, továbbítása, visszavétele,

megsemmisítése

Ügymenetek.
A WORKFLOW módszertan által javasolt szakaszok, lépések:
Szervezetfelépítés-modell
Hatásköri modell
Ügyviteli folyamatok modellje
V
Veezzéérrllééssii ssoorrrreenndd ((22)): az ügyviteli folyamatok leírásakor a rendszer
állapotainak időbeli sorrendjét kell meghatározni. Rögzíteni kell a
tevékenységek vezérlési sorrendjét, valamint azt, hogy az adott tevékenységet
milyen feltételek fennállása esetén követheti a soron következő. Az egyes

- 70 -
 tevékenységek sorrendjét a folyamat logikája határozza meg. Ez igazából a
folyamat logikai menetének grafikus szemléltetése, amely az összes lehetséges
végrehajtást tartalmazza.
Tevékenységek kiosztás
Adatáramlási modell
Adatmodell: meg kell tervezni az egész rendszer adatmodelljét, amely azokat
a közös adatokat tartalmazza, amelyet több folyamat is használ, és erre kell

felépítenünk a folyamat-adatbázist. (aad

daattkkaappccssoollaattookk ((33))).
Tevékenységek integrálása
Dokumentáció

AZ ADATMODELL MEGALKOTÁSA
A helyzetelemzés végrehajtása után rendelkezésünkre áll mindazon információ, amely
lehetővé teszi az új rendszer tervének elkészítését. A tervezés során az összegyűjtött
információk alapján el kell készítenünk a hagyományos irodát tükröző logikai modellt. Az
adatmodellezés célja az irodában használt adatok pontos, egyértelmű leírása. Az
információrendszerek egyik meghatározó eleme az adat, ezért az adatok modellezésének
minősége döntő jelentőségű lehet az egész rendszer működése szempontjából. Az adatelemzés
során rendezetlen, nagy mennyiségű adatok halmazából lépésről lépésre egy precízen
kialakított, egyértelmű, a redundáns elemektől mentes modellt építünk fel.
A tervezés során először mindig a logikai adatmodellt készítjük el, amely nem foglalkozik
fizikai adatszervezésekkel, adatok ábrázolásával, rögzítésével, hanem az iroda általános,
lényegi felépítését írja le a zavaró technikai részletek megjelenítése nélkül. Ez a modell az
eddig összegyűjtött nagytömegű adat logikai felépítésére alkalmas. Segítséget nyújt a
körvonalazódó rendszer áttekintésére és a folyamatok működésének követésére, ellenőrzésére.
Készítése során fel kell tárni a rendszer entitásait (a rendszer számára lényegi dolog,
amelyről információt kell tárolnunk és azonosítanunk), azok attribútumait (az entitások
valamilyen tulajdonságát, jellemzőjét), és az entitások közötti kapcsolatokat (két entitás
összerendelését, és a köztük fennálló asszociációt). Az entitásokat téglalappal, a kapcsolatot
ezek összekötésével jelöljük.

- 71 -
 9) AZ IRODAI RENDSZEREK MODELLEZÉSE A WORKFLOW

MANAGEMENT ALKALMAZÁSÁVAL. A SZERVEZT,

HATÁSKÖRI MODELL, ÜGYMENETEK MEGHATÁROZÁSA.

AZ ELEMZÉSI FÁZIS MÓDSZEREI, MUNKÁT SEGÍTŐ

ESZKÖZÖK. AZ ÜGYVITELI FOLYMATOK MODELLEZÉSE

AZ IRODAI RENDSZEREK MODELLEZÉSE A

WORKFLOW MANAGEMENT ALKALMAZÁSÁVAL

A WORKFLOW rendszerek rögzítik az ügymeneteket, automatikusan kezelik az

ügyhaladást, ellenőrizhetővé, átláthatóbbá teszik az irodai folyamatokat, valamint lényegesen
olcsóbb és gyorsabb a bevezetésük egy új információrendszer elkészítéséhez képest. A
WORKFLOW vagy munkafolyamat-automatizálási rendszer egy munkafolyamat-vezérlő
program révén alkalmas modellezett eljárások értelmezésére, a munkafolyamatok
résztvevőinek összekapcsolására és megfelelő információtechnológiai eszközök és
alkalmazások integrálására.
A WORKFLOW MANAGEMENT (ügyviteli folyamatirányítás / ügymenet-irányítás /
ügyvitelfolyamat menedzser) az irodai rendszerek elemzésére, tervezésére, dokumentálására
kidolgozott átfogó, strukturált módszertan, amely a folyamatorientált tervezést részesíti
előnyben. A WORKFLOW MANAGEMENT kettős feladata:
egyrészt egy irodára specifikált rendszerszervezési módszertan, amellyel a teljes iroda,
vagy irodán belüli folyamatok logikai modelljét alkothatjuk meg
másrészt egy olyan CASE-eszköz, amely közvetlen kapcsolatot teremt a fejlesztő és az
iroda keretrendszere között, és segítségével a logikai modell fizikai modellé alakítható,
egyben realizálható is.
Az iroda vizsgálatakor és modellezésekor leszűkítjük a kört részekre, és ezen haladunk végig:
VÁLLALAT Æ IRODA Æ FOLYAMAT Æ RÉSZFOLYAMAT Æ TEVÉKENYSÉG.

- 72 -
A módszertan által javasolt lépések, szakaszok:

(1) SZERVEZETIFELÉPÍTÉS-MODELL: meg kell határozni az iroda szervezeti

felépítését. Pontosan definiálni kell a szervezeti egységeket, azok egymáshoz való
viszonyát, kapcsolatát
(2) SZEMÉLYZETI ÉS HATÁSKÖRI MODELL: a szervezeti modellre épül,
amely meghatározza az ügyintéző helyét a szervezetben. Így kiderül, kik a vezetők,
kik az alárendeltek, milyen feladatköröket töltenek be.
(3) ÜGYVITELI FOLYMATOK MODELLJE: definiálni kell a folyamatokat,
majd jól körülírt tevékenységekre kell bontani őket. Az egyes tevékenységekkel
kapcsolatban meg kell határozni: mi a tevékenység célja / hogyan kell azt
végrehajtani / mikor kell lebonyolítani / milyen feltételekre és adatokra van szükség
a tevékenység lebonyolításához / milyen kimenő adatokat kell szolgáltatni / honnan
kapjuk és hová kell küldenünk az adatokat.
(4) VEZÉRLÉSI SORREND: a rendszer állapotainak időbeli sorrendjét kell
meghatározni. Rögzíteni kell a tevékenységek vezérlési sorrendjét, és azt, hogy az
adott tevékenységet milyen feltételek fennállása esetén követheti soron a következő.
Az egyes tevékenységek sorrendjét a folyamat logikája határozza meg.
(5) TEVÉKENYSÉGEK KIOSZTÁSA: a tevékenységeket hozzá kell rendelni a
szervezeti egységekhez, és a végrehajtásért felelős személyekhez.
(6) ADATÁRAMLÁSI MODELL: a tevékenységvégzéshez adatok, információk
kellenek, ezért van egy feldolgozási folyamat is. Az adat származhat kívülről, vagy
folyamaton belüli adat-transzformációból.
(7) ADATMODELL: azokat a közös adatokat tartalmazza, amelyet több folyamat
is használ
(8) TEVÉKENYSÉGEK INTEGRÁLÁSA: létre kell hozni vagy integrálni kell a
már meglévő programokat, melyek megvalósítják azokat a tevékenységeket, melyek
meghatározott eljárások, algoritmusok alapján valósulnak meg.
(9) DOKUMENTÁCIÓ

- 73 -
 A SZERVEZET, HATÁSKÖRI MODELL,
ÜGYMENETEK MEGHATÁROZÁSA

SZERVEZET
A szervezeti struktúra rögzítésével definiálva vannak a hatáskörök, a helyettesítések, és
átlátható az egész irodai rendszer. A feladatok nem személyekhez, hanem posztokhoz vannak
kötve. Feladat az iroda elemzése során feltárt szervezeti struktúrát a modul követelményeinek
megfelelően leírnunk. A legtöbb integrált irodai rendszerben csak strukturált szervezeteket
lehet ábrázolni, ami gond lehet. Megoldása, ha más szervezettípusok esetén annak csak egyes
részeit képezzük le, nem jelenítünk meg a folyamat szempontjából nem kiemelkedő
jelentőségű kapcsolatot. Vagy a szervezetet szétválasztjuk olyan részekre, melyek már
strukturálisan ábrázolhatók.

HATÁSKÖRI MODELL
A szervezeti struktúra szerves része a személyek és a posztok közötti kapcsolatok pontos
meghatározása, illetve a személyekhez kapcsolódó hatáskörök pontos megnevezése. A
szervezeteken belül a személyi kapcsolatok alapvetően strukturáltak, de a szervezeti
hierarchián kívül is léteznek munkakapcsolatok. Így a szervezet személyi kapcsolatainak
rendszere legtöbbször hálós felépítésű. A hatásköri modell grafikus ábrázolása általában
kimarad a szervezeti modellezés eszköztárából, mivel a workflow modulok a posztokhoz
rendelt kapcsolatok meghatározásával rögzítik a hierarchiát. Egy személy vagy poszt
definiálásánál meg kell adni: a személy szervezetben elfoglalt helyét, személyi adatokat,
munkaköri leírást, mely szervezeti egységhez tartozik, mely személyek tartoznak hozzá, kik
helyettesíthetik stb.

ÜGYMENETEK
Az ügyintézés előre meghatározott iratfajtákat magába foglaló, ismert végeredményű,
szabályozott eljárások végrehajtása, koordinálása és ellenőrzése. Az egyes ügyek intézésének
menete az ügyintézési lépésekből, ügyintézési mozzanatokból áll, amelyeknek az
ügymenetkezelés határozza meg a folyamatát. Az ügyekhez kapcsolódó ügyirat-kezelési
tevékenységek iratai alkotják az ügyintézés dokumentációját. Másképp: az ügymenetkezelés
az eljárásoknak, kapcsolatoknak az ügyintézők és vezetők munkájának megszervezése és
megtervezése. Egy irodában általában sokféle ügymenet fordul elő. Minden egyes

- 74 -
ügymenetnél célszerű és ajánlott a teljes ügyviteli folyamat (ügymenet) dokumentálása. Az
ügymenetek leírásának nincsenek általánosítható módszerei. Az ügymenetek olyan speciális
folyamatoknak tekinthetők, amelyek irodai környezetben zajlanak. Az információrendszerek
szervezésekor a folyamatok ábrázolására többféle technikát alkalmaznak. Ezeket vagy azok
kissé átalakított változatát használják az ügymenetek leírásakor is. Az alábbi információkat
kell összegyűjteni annak érdekében, hogy az egyes ügymeneteket pontosan le tudjuk írni:
Az ügytípus meghatározása
Az ügyindítás feltétele, lehetőségei
Az ügy lezajlásához szükséges iratok
Ügyviteli lépések
Az ügymenet logikai végrehajtása
Az egyes ügyviteli lépések mely személyekhez kapcsolódnak
Milyen adatok és információk szükségesek az egyes lépésekhez, és őket honnan
kapjuk meg.
Ennyi információt egy ábrában szinte lehetetlen elhelyezni úgy, hogy áttekinthető maradjon,
ezért két részre kell bontani az ügymenet dokumentálását. Egyrészt az ügymenet logikai
lezajlására, ahol csak a leglényegesebb információkat jelenítjük meg. Másrészt az ügyviteli
lépések pontos leírására, amely minden részletet tartalmaz. Az egyes technikák:

TEVÉKENYSÉGMÁTRIX: sorokból, oszlopokból álló táblázat, mely a

rendszer elemeinek kapcsolatait szemlélteti. A mátrixból kiolvasható a végrehajtás
sorrendje, azaz a lépések, a tevékenységek megnevezése, végrehajtója, és a
tevékenységhez kapcsolódó dokumentumok. Pl. sorokban a tevékenységek szerepelnek
(szerződés visszautasítása, a munka elkészítése stb.), az oszlopokban azok „végrehajtói”
(ügyintéző, pénztáros, megbízott stb.)

FOLYAMATÁBRA: szabványosított jelölési rendszerrel képes a lépések

vezérlési sorrendjét ábrázolni. Könnyen áttekinthető képet nyújt a folyamatokról, de
nem alkalmas a teljes ügymenet dokumentálására, mert az összes adat szerepeltetése
átláthatatlanná tenné. AZ elemek négyzetek, rombuszok, körök az ábrában.

ERŐFORRÁS-FOLYAMATDIAGRAM: az előző két módszer változatos

keveréke, amely képes egyszerre szemléltetni a vezérlési folyamatot és
rendszerelemeinek kapcsolatát. Tehát a két módszer előnyeit egyesíti, mivel jól

- 75 -
 áttekinthető és követhető a folyamat logikai menete, leolvasható az ábráról, hogy melyik
tevékenységet ki hajtja végre.

AZ ELEMZÉSI FÁZIS MÓDSZEREI, MUNKÁT

SEGÍTŐ ESZKÖZÖK

A rendszer elemzése a helyzetfelméréssel kezdődik, amely tulajdonképpen információgyűjtést

jelent. Fel kell deríteni az iroda felépítését, céljait, be kell határolni a fejleszteni kívánt
területet, specifikálni kell a megoldandó problémát, végül ellenőrizni kell az összegyűjtött
információk helyességét. A helyzetelemzés során tehát fel kell térképezni az iroda egész
struktúráját, az információrendszer összetevőit; ezek a következők:
Folyamatok vagy feldolgozások, melyek az adatok feldolgozásának rendszerét,
vagyis az iroda ügyviteli tevékenységét írják le.
Adatok, melyek az egész irodai rendszer kiindulási nyersanyagát és termékét
képezik (input, output, tárolt adatok)
Interfészek vagy felületek, amelyek elsősorban a rendszer, vagyis a számítógép az
emberrel való közvetlen kapcsolatát írják le.
Az elemzés, annak módszerei:
Az elemzés célja a vizsgált objektum jelenlegi környezetének, tényleges helyzetének
megismerése és az igények feltárása. A tényleges helyzetet úgy kaphatjuk meg pontosan, ha
ugyanazon adatot, eredményt különböző módszerekkel mérjük fel, és az azonos eredmények
körvonalazzák a valóságot. Az elemzés során alkalmazott technikák az adatok, információk
megszerzésének, összegyűjtésének és rögzítésének módját írják le. Technikái:
Dokumentumelemzés: az iroda tevékenységét érintő hivatalos leírások,
szabályzatok összegyűjtését és a szükséges adatok kigyűjtését jelenti. Akkor
eredményes, ha a leírások tükrözik is a valós helyzetet. Előnye, hogy nem igényel
személyes jelenlétet, a dokumentumokon keresztül megismerhetjük a vállalat
működését. Hátránya, hogy a leírások sokszor nem tükrözik a valóságot.
Interjú: a leggyakrabban használt módszer helyzetfelmérésre, amelyet más
elemzési módszerekkel szerzett információk ellenőrzésére (meg kell határozni az
elérendő célt, az alanyok listáját), kiegészítésére használunk. Részei az előkészítés,
maga az interjú (azaz megnyitó szakasz = kapcsolatteremtés, törzsrész = tényleges

- 76 -
 adatgyűjtés, lezárás = összefoglalás) és értékelés (jegyzet kiegészítése, beszámoló
készítése).
Kérdőív: sok embertől viszonylag rövid idő alatt szerezhetünk információt.
Interjú után / előtt használhatjuk a problémás részek feltárására. A kérdések
legyenek egyszerűek, egyértelműen megfogalmazottak, tartalmilag és sorrendileg
helyesek, megfelelő típusúak (nyílt / zárt).
Megfigyelés: azaz az iroda egyes folyamatainak nyomon követése. Akkor
használatos, ha más információforrás nem áll rendelkezésre, vagy a más
módszerekkel megszerzett információ kiegészítésre, pontosításra szorul. Előnye az
objektivitás, hátránya az eszköz- és időigényesség.
Mérés: statisztikai jellegű megfigyelés, amely a tevékenységek egyes
jellemzőinek számszerűsítő eljárása. Lényege a mennyiségi adatok összegyűjtése.
Előnye, hogy objektív és pontos adatokat kapunk, hátránya az eszköz- és
időigényesség

AZ ÜGYVITELI FOLYMATOK MODELLEZÉSE

Ebben a lépésben az irodában működő ügyviteli folyamatokat kell modellezni, vagyis

meghatározni, hogy milyen tevékenységek találhatók a folyamatban, hogyan követik egymást,
mi az ügymenet, milyen adatok szükségesek a végrehajtáshoz, honnan érhetők el az adatok,
hogyan indul az ügymenet és hol a végpontja. A folyamatok ne legyenek túl bonyolultak,
legyenek átláthatóak, ésszerűek. Az ügymenetek leírásához az alábbi elemeket kell
meghatározni:
A folyamatokat alkotó tevékenységeket
A tevékenységek közötti vezérlési kapcsolatokat
A tevékenységek közötti adatfolyamot (LÁSD előző tétel: tevékenységek,
vezérlési sorrend, adatkapcsolatok)
A folyamatot szimbolizáló hálót a WORKFLOW modul építőelemeiből állíthatjuk össze.
Nincs egységes jelrendszere, így a WORKFLOW moduloktól függően más és más jeleket
használnak a folyamat ábrázolására.
Közlekedési jelzőlámpa: az ügymenet kezdete, az ügyviteli folyamat kiindulási
pontja. Minden ügyindítás erről a pontról indul.

- 77 -
 STOP tábla: az ügyment vége a folyamat utolsó lépését követően. Egy folyamatnak
lehet több végpontja is.
Irat: tevékenység, az ügyviteli folyamat egy elemét megvalósító tevékenység,
amely lehet a tevékenységet ellátó ügyintéző munkáját vezérlő szoftvertermék, de lehet
egy olyan lépés is, amelyet a rendszerbe integrált program vagy makró automatikusan
végrehajt emberi beavatkozás nélkül.
Rombusz alakú tábla, benne kérdőjel, egy-egy sarkánál egy pipa és egy „x”:
feltételes elágazás. A legtöbb ügymenet nem szekvenciális, a lezajlás mindig valamilyen
eseménytől függ vagy a folyamatot indító adatoktól. A logikai feltételtől függően az
IGAZ vagy a HAMIS ágon folytatódik a folyamat.
Homokóra: várakozás külső egységre, környezetből érkező információ, amit nem
tudunk előre tervezni, ezért várni kell rá.
Vonal (szaggatott, folytonos): tevékenységek közötti kapcsolatok. A vonal színével
különböztetik meg a kapcsolat típusát.
Ezeken kívül tartalmazhat más lépéseket is, de az elv hasonló minden rendszerben.

- 78 -
 10) MI A PROJEKT? MIT ÉRTÜNK

PROJEKTIRÁNYÍTÁSON? MILYEN PROJEKTTERVEZÉSI

ESZKÖZÖK LÉTEZNEK? PROJEKTIRÁNYÍTÁST

TÁMOGATÓ SZOFTVEREK HASZÁLATA

PROJEKT

A projekt (1)
¾ konkrét célok és eredmények érdekében;
¾ adott idő-, költség-, és erőforrás keretek között;
¾ meghatározott minőségi és teljesítménykövetelmények mellett;
¾ lehetőleg minimális „vagyonelem” (illetve erőforrás) felhasználásával
¾ elfogadható kockázati szintek mellett, és
¾ valamilyen egyértelműen definiált „termék” (létesítmény, szolgáltatás, innovációs
rendszer)
létrehozatalára irányuló tevékenység / illetve egymással összefüggő tevékenységsor.

A projekt (2) karakterisztikus jellemzői

¾ a feladat „egyszeri”, nem ismétlődő volta, egyedisége: minden projekt új és
különböző problémákat hoz, tehát típus megoldások sem szervezeti, sem módszertani,
sem informatikai stb. vonatkozásban nem alkalmazhatók;
¾ a feladat „összetettsége”, komplexitása: ezért igénylik az ilyen projektek az
interdiszciplináris (tudományközi, több tudományszakos) problémakezelést, tehát
valamennyi érintett funkcionális szakterület munkájának összehangolását,
koordinálását; továbbá
¾ a feladat egyértelmű azonosíthatósága, „identifikálása”: mind a célok illetve
teljesítménykritériumok, mind pedig az idő-, költség- és erőforrásigények
vonatkozásában egyaránt; valamint

- 79 -
 ¾ a feladat körülhatárolhatósága és lehatárolhatósága: azaz a „projekthatároknak”,a
projekt terjedelmének egyértelmű megadása. Illetve a projekt környezetétől –
mindenekelőtt más projektektől – való elhatárolhatósága.
Projektciklusok:
Koncepciós fázis / definíciós fázis (pontos műszaki specifikálás, idő-, költség- és
erőforrásigények meghatározása)/ tervelési fázis (műszaki és kiviteli tervek, tőke. és
erőforrás-allokáció)/ operációs fázis (a rendszer működtetése)/ divesztálási fázis (a források
divesztációja / átvitele más projektekre)
Feladatcsoportok:
Projekt definiálása / megvalósíthatósági tanulmány elkészítése / hatékony szervezet és
kommunikációs rendszer kialakítása / tendereztetési eljárások / tervezési munkák és
beszerzések / munkalebontás és kódolás / a projekt indítása / kivitelezési munkafolyamatok /
költségmenedzsment / a projekt befejezése

PROJEKTIRÁNYÍTÁS
A projektmenedzsment (PM) egy komplex folyamat (projekt) egészét átfogó és
eredményességét segítő integrált vezetési-irányítási rendszer, amely magába foglalja a projekt
egész életciklusát; a problémafeltárás, illetve koncepcióalkotás fázisától egészen a
megvalósítás, az implementálás fázisáig. A projekt fogalmát kiterjesztjük minden olyan
(műszaki, gazdasági, szervezési stb.) feladatra, amelyhez egy világosan definiált cél (illetve
célrendszer), valamint idő-, költség és teljesítmény értékek rendelhetők. Az ilyen projektek
vezetését, szervezését, irányítását nevezzük PM-nek. Feladatcsoportok:
a projekt teljesítési feltételeinek biztosítása
a tervezési – szervezési - irányítási és ellenőrzési munkák összehangolás a
projektirányítás minden szintjén és fázisában
a projekt céljainak, tartalmának és terveinek megfelelő teljesítés folyamatos
biztosítása
a folyamatos helyzet vagy állapot értékelések alapján lehetséges előrejelzések és
szükséges döntések megalapozása és a projektirányítás megfelelő szintjére való
továbbítása
a jelentősebb állapotváltozások felismerése és a tervváltozatok revíziója,
változásmenedzsment a projektirányítás során
a projekt befejezésének előkészítése

- 80 -
PROJEKTTERVEZÉSI ESZKÖZÖK

A projekt egyértelmű meghatározása után kiadható a megbízás a projekttervek kidolgozására.

A projekt célszerű szerződés-stratégiájának meghatározása már megteremti az alapot a
tendereztetési folyamatok indításához. A tenderdokumentációk megfogalmazása és az
előminősítések elvégzése után megtörténhet az ajánlati kiírás a tervezők, kivitelezők,
beszállítók illetve más vállalkozók felé. A pályázatok értékelése, majd a döntés után a
szerződéskötések következnek a szerződés típusának megfelelő és a pénzügyi elszámolási
móddal összhangban lévő formában.
A projekt megvalósítás organizációs terveinek kidolgozása után az alábbi dokumentumok
állnak rendelkezésünkre:
ƒ A tevékenység vagy a „munkacsomag” hierarchia diagramja (WBS: WORK
BREAKDOWN STRUCTURE): a munkacsomagok azok az elemi egységek, amelyek
„sorrendben” való végrehajtása biztosítja a projekt kitűzött céljainak az elérését. A
WBS-diagram egy olyan fagráfként értelmezhető, melynek gyökere a projekt
definíciója és levelei a munkacsomagok.
ƒ A projekt WBS- táblája, amely a közvetlenül megelőző tevékenységeket is bemutatva
a logikai diagram fontos tervezési segédlete. Ez egy strukturált tevékenységlista,
amely a tevékenységek ötletszerűen felsorolt „halmazából”, a megfelelő technológiai-
logikai és időbeli kapcsolatok szerint rendezve készül el.
ƒ A projekt hálódiagramja: logikai háló vagy precedencia-diagram. Ez a WBS-
táblázatban feltüntetett tevékenységkapcsolatok vizuálisan; így könnyen és gyorsan
áttekinthető.
ƒ A tevékenységek becsült időtartamai, valamint kiszámolt kritikus úton lévő
tevékenységek: különböző időbecslések és időszámítások vannak az alkalmazott
hálótervezési módszertől függően.
ƒ A kritikus út és a tartalékidők elemzése: a kritikus út a várható befejezés időpontját
adja meg. A hálón a legkorábbi és legkésőbbi időpontokat, valamint a kettő
különbségét (tartalékidő) is feltüntetik.
ƒ Sávos (időarányos) naptári ütemterv (azaz GANTT-diagram): tartalmazza azokat a
többletinformációkat, amelyeket csakis a hálós ütemtervek alapján történő
számításokkal kaphatunk.

- 81 -
Az organizációs tervdokumentáció részei még az erőforrás-terhelési diagramok / a költségterv
/ a tevékenység-felelős hozzárendelési mátrix. A tervezési-előkészítési munkának fontos
részét képezi még a kockázatelemzés és a kommunikációs terv elkészítése is!
A tervlezárás és döntés eredményeként egyértelműen kell megjeleníteni és
dokumentálni a projekt teljesítésének időtartamát, a tervezett költségeket, az erőforrások
időbeni rendelkezésre állását és felelőseit, a kockázatok megosztását, valamint ez elérendő
eredményeket. A befejezett tervezési-előkészítési fázis eredményeként elfogadott projektterv
az összes eddigi dokumentummal együtt a projekt dossziéba, vagy projektjegyzőkönyvbe
kerül, ami az ezutáni, a megvalósítási fázis alapját képezi.

PROKEJTIRÁNYÍTÁST TÁMOGATÓ SZOFTVEREK

MS-PROJECT
Az eladott, illetve használatban lévő projektirányítási szoftverek döntő többsége ma
Magyarországon az MS-PROJECT különféle változataiból kerül ki. Az MS-PROJECT az
OFFICE csomagnál megszokott kezelőfelülettel rendelkezik. A program alkalmas tervezésre,
elemzésre, nyomon követésre és bizonyos mértékig támogatja a dokumentumkezelést is.
Multiprojekt üzemmódjával hathatós segítséget nyújthat a vezetés számára. Hozzáadott
kiegészítő szoftverekkel alkalmas a csoportmunka összehangolására is. A program a projekt
mind az öt fázisában használható, de eltérő céllal, és nem minden folyamatra kiterjedően.
PROJECT 2000 és PROJECT CENTRAL
Az MS-PROJECT két irányban nyújtott utakat a magasabb kategóriájú szoftverek felé.
Egyrészt számított mezői segítségével lehetővé tette magasabb szintű tervezési és elemzési
feladatok megvalósítását, másrészt munkacsoportos kiegészítője a PROJECT CENTRAL
révén kísérletet tett a projekttagok bevonására a projekt folyamatába. A szokásos telepítés egy
web-kiszolgálóból, legalább egy PROJEKT 2000-ből (projektvezető / projektgazda számára),
és tetszőleges számú MS PCENTRAL felhasználói ügyfélből áll. A CENTRAL biztosítja a
projektek résztvevői közötti kommunikációt a projektirányítás minden szintjén. Ez a szoftver
teszi lehetővé a projektvezetők számára az erőforrások rendelkezésre állásának felmérését, az
előrehaladások nyomon követését. A böngészőn keresztül lehetővé teszi a szervezet minden

- 82 -
dolgozója számára a legfrissebb projektinformációk megtekintését, és a projekt tervezőjével
folytatott kétirányú kommunikációban való részvételt. A CENTRAL előnyei:
9 Projektvezetők: bevonják a munkacsoport minden tagját a projekt folyamatába
9 Csapattagok: nyomon követhetik saját feladataikat, időbeosztásukat a projektben és
azon kívül is
9 Erőforrás-vezetők és csapatvezetők: lehetőséget biztosít nekik a program a feladat-
kiosztásra
9 Felsővezetők / érdekeltek: számukra tömör információhalmazt elő tud állítani a
program.
MS-P 2000 legfőbb funkciói:
Csoportosítás
Adatmegjelölés szimbólumokkal
Testreszabható WBS kódok alkalmazása
Egyéni vázlatkódok definiálása
Háromféle naptártípus (projekt alap-, erőforrás- és tevékenységnaptár)
Kétféle erőforrástípus (munkát végző / anyagi jellegű)
Kétféle költségkezelés (hagyományos, modellezett / keret- és
számlanyilvántartás)
Multiprojekt üzemmód
Erőforrás-kezelés
Költségek változása az idő és a munkatípus függvényében
Elemzés és tervezés hármas időbecsléssel
Elemzés és adatábrázolás EXCEL-ben
Projektváltozatok, megvalósulási esetek kezelése, ábrázolása
Határidők kezelése
Nyomon követés

- 83 -
 11) GAZDASÁGI ADATOK ELEMZÉSE ÉS ÁBRÁZOLÁSA.

MILYEN FONTOSABB DIAGRAMTÍPUSOK

HASZNÁLATOSAK AZ EXCELBEN? ELEMEZZE, MIKOR

HASZNÁL: TÉRBELI OSZLOP, SÍKBELI OSZLOP, KÖR,

TERÜLET, SZALAG, X-Y ILLETVE PEREC DIAGRAMOT?

GAZDASÁGI ADATOK ELEMZÉSE ÉS

ÁBRÁZOLÁSA

Egyváltozós adattábla: a „Mi lenne, ha…” típusú eszközöknek nevezett

parancskészlet részét képezi. Segítségével arra keressük a választ, hogy miként hat
egy változó értékének magváltozása egy vagy több függvényre (képletre). Pl.
hogyan hat egy kölcsön törlesztő-részleteire a kamatláb megváltozása.
Kétváltozós adattábla: a „Mi lenne, ha…” típusú eszközöknek nevezett
parancskészlet részét képezi. Arra keressük a választ, hogy miként hat két változó
értékének megváltozása egy függvényre (képletre). Pl. hogyan hat egy kölcsön
törlesztő-részleteire a kamatláb és a futamidő megváltozása.
Egyváltozós célérték-keresés: a „Mi lenne, ha…” típusú eszközöknek nevezett
parancskészlet részét képezi. Segítségével meghatározhatjuk azt a bementi értéket,
amely egy képlet (függvény) kívánt eredményét hozza. A célérték-keresés során az
EXCEL egy adott cella értékét addig módosítja, amíg az azon alapuló képlet
eredménye el nem éri a kívánt értéket (ha egyáltalán létezik megoldás).
Lineáris egyenletrendszerek: a lineáris egyenletrendszerek mátrix-műveletekkel
kezelhetők. A legtöbb mátrix-műveletet tömbművelettel valósították meg az
EXCEL-ben.
TRANSZPONÁLÁS
MÁTRIXOK SZORZATA
INVERZ-MÁTRIX (négyzetes)
SZORZATÖSSZEG

- 84 -
Az egyenletrendszerek megoldása: egy A * x = b formájú egyenletrendszer az A
együttható-mátrixból (technikai mátrix), valamint a jobb oldalból, azaz a b vektorból
és az x megoldásvektorból állnak. Azaz x = A ^ ( - 1 ) * b.
SOLVER: a mindennapi életben gyakoriak az optimalizálási feladatok. Az
optimalizálási modell három összetevőből áll:
Döntési változók: a döntést hozók befolyásolni tudják
Célfüggvény: a döntési változók függvénye, ezt szeretnénk
maximalizálni, vagy egy adott értékre állítani
Korlátozó feltételek: a változókra nézve adnak meg különféle
korlátokat
A SOLVER a döntési változók függvényében a célfüggvényt maximalizálja,
minimalizálja, adott értékre állítja be. A SOLVER meghatározott típusú jelentéseket
készít, mindegyiket a munkafüzet külön lapján helyezi el.
Eredmény jelentés: felsorolja acélcellát és a módosuló
cellákat eredeti és végső értékeikkel, korlátozó
feltételeikkel, és a feltételekre vonatozó információkkal
Érzékenység jelentés: információt ad arról, mennyire
érzékeny a megoldás kis változtatásokra.
Határok jelentés: felsorolj a célcellát és a módosuló
cellákat elfogadható értékeikkel, alsó és felső
határaikkal és célértékeikkel együtt.
Esetvizsgáló: olyan parancs, mellyel összesítő jelentéseket készíthetünk. Pl. üzleti
hasznot számolhatunk, különböző változó feltételek függvényében. Az Esetvizsgáló
által megvalósított funkciót szokták Forgatókönyvnek nevezni. A végeredmény egy
szépen formázott táblázat, amely különböző eseteket jelenít meg.
BREAK-EVEN analízis: a nyereségtervezés egyik eszköze. A BREAK-EVEN-
POINT az a termék-kibocsátási mennyiség, ahol az összbevétel és az összköltség
megegyezik. Ezt haszonküszöbnek, nyereségküszöbnek is nevezik.
LORENZ-görbe: általában a népesség jövedelem-eloszlásának példáján szokták
szemléltetni. A görbe a koncentrációt jól ábrázolja. Azt mutatja, hogy a kisebb
ismérv érték X %-hoz az egész ismérv értékösszegének Z %-a tartozik.

- 85 -
FONTOSABB DIAGRAM-TÍPUSOK

Munkánkat az EXCEL-ben (hacsak nem adatbázis-jellegű) szinte mindig diagramkészítéssel

kell befejeznünk, ezzel szemléletesebbé téve azt. A grafikonokkal grafikus módon ábrázoljuk
adatainkat. A diagramok munkalapjainkon beágyazott objektumként szerepelnek, de
önmagukban is lehetnek saját diagram típusú lapjukon. Grafikont a diagram varázsló
segítségével készíthetünk. Ez tulajdonképpen 4 egymást követő párbeszédablak. Típusok:
OSZLOP / SÁV / GRAFIKON / PONT (XY) / TERÜLET / KÖR / PEREC / SUGÁR /
FELÜLET / BUBORÉK / ÁRFOLYAM / HENGER / KÚP / PIRAMIS. Ezek beépített
diagramok, de vannak felhasználó által készített.

DIAGRAMOK

Térbeli oszlop-diagram
Értékeket hasonlít össze kategóriák, adatsorok mentén. A két tengely mentén elhelyezkedő
adatpontokat hasonlítja össze. A halmozott oszlopdiagramok az egyedi elemek egészhez való
viszonyát mutatják.

Síkbeli oszlop-diagram
Az adott időszak alatt bekövetkezett változásokat szemlélteti, illetve az elemek
összehasonlítására szolgál. A kategóriák vízszintesen, az értékek függőlegesen helyezkednek
el, így a hangsúly az időbeli változáson van.

Kördiagram
A részeknek az egészhez való viszonyát vagy arányát szemlélteti, mindig egyetlen adatsort
tartalmaz; és akkor hasznos, ha egy lényeges elemet szeretnénk kiemelni,

Területdiagram
Kiemeli egy időbeni változás nagyságát. Bemutatja az értékek relatív fontosságát, mivel az
ábrázolt értékek összegét is megjeleníti.

Szalagdiagram
Vonal térhatással időbeli vagy kategóriánként vett trendet jelenít meg.

- 86 -
X-Y-diagram
Érték-párokat hasonlít össze, X-Y koordináta-párokat jelenít meg egyetlen pontsorozatként ,
egyenetlen eloszlású adatok ábrázolására is alkalmas.

Perecdiagram
A kördiagramhoz hasonlóan a részeknek az egészhez való viszonyát vagy arányát szemlélteti,
de ez több adatsort is tartalmazhat, minden gyűrűje egy-egy adatsort.

- 87 -
 12) HOGYAN TÁMOGTJA AZ EXCEL A GAZDASÁGI

ADATOK FELDOLGOZÁSÁT? MUTASSA BE AZ EXCEL

FÜGGVÉNY KATEGÓRIÁIT! PÉLDÁN KERESZTÜL

MUTASSON BE NÉHÁNY FÜGGVÉNY-ALKALMAZÁSI

LEHETŐSÉGET A PÉNZÜGYI, MATEMATIKAI ÉS LOGIKAI

FÜGGVÉNYEK KÖRÉBŐL!

HOGYAN TÁMOGTJA AZ EXCEL A GAZDASÁGI

ADATOK FELDOLGOZÁSÁT?

Az alábbi eszközökkel támogatja az EXCEL a gazdasági adatok feldolgozását:

Függvények
Diagramokkal
Táblázatok
Táblázat, cellák kitöltése, cellák relatív, abszolút és vegyes címzése, cellák adatainak
szerkesztése, cellák tartalma (32.000 karakteres szöveg, szám, dátum és idő)
Adatbázis-kezelési lehetőségek
KIMUTATÁS:
Ez egy parancs, melynek segítségével adatbázis-táblából EXCEL táblázatot
generálhatunk, ezzel azt jóval áttekinthetőbbé tesszük, egyúttal a mezőkön számításokat is
végezhetünk. Az EXCEL beszúr egy munkalapot, erre helyezi a kimutatást, egyúttal
beszúr egy diagram típusú lapot is, ezen készíti el a kimutatás alapján készült diagramot.
Aztán a kimutatás táblázat tovább formázható a következő műveletekkel: mezők
hozzáadása és törlése, az elrendezés megváltoztatása, az adatok egy adott részhalmazának
megtekintése, a kívánt részletek megjelenítése, kimutatásban végezhető számítások.
KÜLSŐ ADATOK IMPORTJA:
Az EXCEL adatbázis-kezelésének egyik gyengéje a kezelhető rekordok és a mezők
viszonylag kis száma. Ezért adatbázist kezelni nem az EXCEL-lel kell. De ha a mérete
kellően kicsi, akkor hasznos lenne a továbbiakban is az EXCEL-lel dolgozni. Ez

- 88 -
lehetséges, mivel az EXCEL képes megnyitni (és azon munkát végezni) adatbázis-
kezelőkben készült állományokat. Mindezt a QUERY program segítségével: ez az
EXCEL-nek része, egy saját felhasználói felülettel rendelkező program. Vele ODBC
adatforrásokat adhatunk meg, és visszakereshetjük az adatokat. Van benne lekérdezés-
varázsló is. Ebben a programban lehetőség van a DDE (DYNAMIC DATA EXCHANGE)
– a WINDOWS alapú programok közötti adatcserét lehetővé tevő szabványos protokoll –
használatára is. Majd az import adatokból kimutatás is készíthető!
Elemző eszközök
Analitikus eszközkészlet
Ez az EXCEL programban az ANALYSIS TOOLPAK csomag. A csomag által kínált
módszerek az Eszközök menü Adatelemzés parancsán keresztül érhetők el; a parancs nem
standard része az EXCEL parancskészletének, mivel egy bővítménykezelő valósítja meg.
MOZGÓÁTLAG:
Mozgóátlagolással olyan részleteket tudhatunk meg a trendről, amelyek az adatok
átlagolásával nem derülnének ki. A mozgóátlagolás nem más, mint az idősor egy adott
elemének, adott környezetében található elemek átlaga. A legkisebb elemszám három. A
párbeszédpanel beállításai: Bemeneti tartomány (elemezni kívánt munkalap-tartomány) /
Feliratok (ha a bemeneti tartomány első sorában vagy oszlopában felirat van, ezt
kapcsoljuk be) / Intervallum (mozgóátlagolásba bevont adatok száma) / Kimeneti
tartomány (az eredménytartomány bal felső sarkának hivatkozása) / Diagramkimenet /
Standard hibák (akkor kapcsoljuk be, ha eredménytábla egyik oszlopában meg akarjuk
jeleníteni a hibákat.
HISZTOGRAM:
Ezzel a módszerrel egy cellatartomány adatai és az adatkategóriák szerint egyenkénti és
halmozott gyakoriságok számolhatók ki. Beállításai: Bemeneti tartomány / Feliratok /
Kimeneti tartomány / Új munkalapra / Új munkafüzetbe / Pareto (rendezett hisztogram)
(ha az adatokat csökkenő gyakorisági sorrendben szeretnénk látni, kapcsoljuk be)/
Halmozott százalék (ha bekapcsoljuk, az eredménytáblában az EXCEL egy oszlopot
készít a halmozott százalékos értékeknek, a hisztogramon pedig egy külön vonallal jelzi
azokat) / Diagramkimenet
Az EXCEL programozása
Az EXCEL minden alkotóelemét egy-egy objektum alkotja. Objektum egy munkafüzet
(WORKBOOK), egy munkalap (WORKSHEET), de egy objektum maga az EXCEL is

- 89 -
 (Application). Az EXCEL programozásakor ezen objektumokat kell kezelnünk. Mivel
egyszerre akár több munkafüzet is nyitva lehet, ezért a több példányban előforduló azonos
típusú objektumok gyűjteményt alkotnak (Collection). Mind az objektumok, mind a
gyűjtemények tulajdonságokkal (Properties) és metódusokkal (Method) rendelkeznek.
Tulajdonság pl. a WORKBOOK szerzője, a WORKSHEET neve, a cella magassága és
szélessége.

AZ EXCEL FÜGGVÉNY-KATEGÓRIÁI

ADATBÁZIS ÉS LISTAKEZELŐ FÜGGVÉNYEK

DÁTUM- ÉS IDŐ FÜGGVÉNYEK
DDE ÉS KÜLSŐ FÜGGVÉNYEK
INFORMÁCIÓS FÜGGVÉNYEK
KERESŐ ÉS HIVATKOZÁSI FÜGGVÉNYEK
LOGIKAI FÜGGVÉNYEK
MATEMATIKAI ÉS TRIGONOMETRIAI FÜGGVÉNYEK
MÉRNÖKI FÜGGVÉNYEK
PÉNZÜGYI FÜGGVÉNYEK
STATISZTIKAI FÜGGVÉNYEK
SZÖVEGFÜGGVÉNYEK
A többit lásd a következő tételben!

FÜGGVÉNY-ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEK: PÉNZ-

ÜGY, MATEMATIKA, LOGIKA

PÉNZÜGY
A pénzügyi függvények nagyon sokrétűek. A kategóriában megtalálhatjuk a hitelnyújtás, a
beruházás, az értékpapír ügyletekkel kapcsolatos függvényeket egyaránt. Pl.:

- 90 -
 A RÉSZLET FÜGGVÉNY:
A függvény segítségével kiszámolhatjuk egy kölcsön törlesztő-részleteit. Azaz
megadja a törlesztőrész és a kamat összegét egy adott időszakra. Szintaxisa:
RÉSZLET(ráta; időszakok_száma; mai_érték; jövőbeli_érték; típus)
Számítsuk ki egy 10 évre felvett, évi 7,9% kamatozású kölcsön havi
törlesztőrészleteit, ha a törlesztések a hónap elején történnek! Így az éves
kamatlábat 12-vel kell osztani!
Kölcsön 3.000.000Ft
Futamidő 120 hónap
Éves kamat 7,90%
Havi kamat 0.66%
Havi törlesztés ???
AMORDEGRC
Feladata, hogy a francia könyvviteli rendszer szerint kiszámítja egy állóeszköz
lineáris értékcsökkenését az egyes könyvelési időszakokra vonatkozóan. A
könyvelési időszak alatt vásárolt eszközök esetében arányos értékcsökkenést vesz
figyelembe. A függvény z értékcsökkenést addig számolja, amíg az
értékcsökkenések összegzett értéke nagyobb, mint a tárgyi eszköz beszerzési
értékének és selejtezési értékének a különbsége (a tárgyi eszközök élettartamának
a végéig). Szintaxisa:
AMORDEGRC(be_ár; be_dátum; első_időszak; maradvány; időszak; ráta;
alap), ahol:
be_ár: a tárgyi eszköz beszerzési ára
be_dátum: beszerzésének dátuma
első_időszak: az első időszak végének dátuma
maradvány: maradványértéke (leselejtezéskori érték)
időszak: a könyvelési időszak
ráta: amortizációs kulcs (1 / tárgyi eszköz élettartama)
alap: a napok kiszámításának módszere (következő tétel, pénzügyi függvények)
MÉ
Feladata egy befektetés mai értékét (azaz az összesített jövőbeli törlesztések
jelenlegi értékét) számítja ki. Például a pénzt hitelező számára a kölcsön összege a
kölcsönadott pénz mai értéke. Szintaxisa:
MÉ(ráta; időszakok; részlet; jövőérték; típus), ahol:

- 91 -
 Ráta: az időszakonkénti kamatláb. Havi értéke = éves kamat % / 12
Időszakok: a fizetési időszakok összes száma. Havi törlesztésnél év*12
Részlet: a rendszeres állandó kifizetések összege. (Csak a tőke- és kamattörlesztés
összege az egyéb költségek nélkül)
Jövőérték: a jövőbeli érték vagy az utolsó részlet kifizetése után elérni kívánt
összeg
Típus: egész szám, a résztörlesztések esedékessége. 0 – fizetés az időszak végén, 1
– fizetés az időszak kezdetén. A függvény csak az egészérték részt veszi
figyelembe.
Az ANNUITÁS – azaz adott időn át tartó, azonos összegű, periodikusan kapott
(vagy adott) pénzösszegek sorozata – számításához használhatók még a
CUMIPMT, CUMPRINC, FVSCHEDULE, FV, PPMT függvények is. Ezekben a
kifizetett összegek negatív értékkel, a kapott összegek pozitív értékkel fordulnak
elő.
MATEMATIKA
A függvényeket és a képleteket, valamint ezek kombinációit egyenleteknek is szokták
nevezni. Amiről nem szabad megfeledkezni, hogy a képletek összeállításánál a precedencia
vagy más néven prioritás elve a döntő. A műveletek sorrendisége meghatározott. Matematikai
műveleti jelek az EXCEL-ben a +, -, *, /, ^. A gyökvonásnak nincs műveleti jele, helyette
törtkitevőjű hatványt, vagy a GYÖK (SQRT) nevű függvényt használhatjuk. A
százalékszámítást is matematikai műveletnek tekinthetjük. Pl.:
VÉL(): egy egyenletes eloszlású véletlen számot ad eredményül. A program a
munkalap minden egyes újraszámolásakor új véletlen számokat állít elő. Ha a
és b közötti valós számot szeretnénk előállítani, akkor a szintaxisa:
VÉL()*(b-a)+a
SZUMX2MEGY2(tömb_x; tömb_y): két tömb megfelelő (azonos indexű)
elemei négyzetének összegét összegzi, azaz a két tömb skaláris szorzatát
számítja ki. A tömb_x a feldolgozandó értékek első, a tömb_y pedig a második
(szám, logikai érték vagy szöveg formájú szám elemeket tartalmazó) tömbje
vagy tartománya, hivatkozása. A függvény az argumentumban előforduló
szöveget, logikai értéket tartalmazó és üres cellákat nem vesz figyelembe, de a
0 értékű cellákkal számol.

- 92 -
 PLAFON(szám; pontosság): egy adott számot előjelétől függetlenül a
legközelebbi egészre vagy a pontosságként megadott érték legközelebb eső
többszörösére (abszolút értékben) felfelé kerekít. Kerekítés nem történik, ha a
szám a pontosság többszöröse.
RÓMAI(szám; forma): egy arab számot római számokkal kifejezve
szövegként ad eredményül. A forma 0 és 4 közötti egész szám vagy logikai
érték, amely az átalakított római szám típusát a klasszikustól az egyszerűsített
formátumig több alakban adja meg.
LOG(szám; alap): egy tetszőleges pozitív szám adott alapú logaritmusát
számítja ki.
LCM(szám1; szám2; …): feladata az argumentumában megadott számok
legkisebb közös többszörösének kiszámítása. A függvénnyel megkereshetjük a
legkisebb közös többszöröst, mely a különböző nevezőjű törtek összeadásához
szükséges. Ehhez az argumentumba visszük be a nevezőket.
LOGIKA
A napi életben számításaink eredményei gyakran függhetnek vizsgálatok eredményeitől, erre
szolgálnak a logikai függvények. Azaz a logikai vizsgálatok utáni döntéshozás, és a döntések
függvényében műveletek végzése. A logikai egyenletekben logikai függvényeket és logikai
jeleket használunk. A logikai műveleti jelek a következők: =, <, >, <>, <=, >=. Pl.:
ÉS(logikai1; logikai2; …; logikai30): eredménye IGAZ, ha minden
argumentuma igaz, HAMIS értéket ad, vissza, ha bármely argumentuma
hamis. Az EXCEL figyelmen kívül hagyja a tömb- vagy hivatkozás-
argumentumokban szereplő szöveget vagy üres cellákat.
HA(feltétel; igazérték; hamisérték): egy logikai feltételtől függően más és
más kimenetet eredményez. A logikai értéket adó argumentum kiértékelését
használjuk fel a függvény kimenetének szabályozására. Összetett vizsgálatok
számára legfeljebb hét IF függvényt ágyazhatunk egymásba. Igazérték /
hamisérték: a feltétel vizsgálata után, ha annak eredménye igaz / hamis, ezt
az értéket adja a függvény eredményül, vagy ezt a parancsot hajtja végre.
HAMIS(): a HAMIS logikai értéket adja eredményül, helyette
alkalmazhatjuk a függvénnyel egyenértékű HAMIS szó cellába gépelését is.
Nincs argumentuma.

- 93 -
IGAZ(): az IGAZ logikai értéket adja eredményül, helyette alkalmazhatjuk
a függvénnyel egyenértékű IGAZ szó cellába gépelését is. Nincs
argumentuma.
NEM(logikai): az argumentumként adott érték ellentettjét adja vissza. A
logikai egy logikai érték vagy kifejezés (pl. 2>3).
VAGY(logikai1; logikai2; …; logikai30): ha bármelyik argumentuma igaz,
akkor eredményül IGAZ logikai értéket ad. Az EXCEL figyelmen kívül
hagyja a tömb- vagy hivatkozás-argumentumokban szereplő szöveget vagy
üres cellákat.

- 94 -
 13) GAZDASÁGI ADATOK FELDOLGOZÁSAKOR MIKOR ÉS

MIÉRT CÉLSZERŰ EXCEL FÜGGVÉNYT ALKALMAZNI?

MILYEN FÜGGVÉNY KATEGÓRIÁK LÉTEZNEK?

JELLEMEZZE A STATISZTIKAI, PÉNZÜGYI, ADATBÁZIS

ÉS A MATEMATIKAI FÜGGVÉNYEKET FELHASZNÁLÁSI

SZEMPONTBÓL EGY-EGY TIPIKUS PÉLDA

BEMUTATÁSÁVAL!

EXCEL FÜGGVÉNYEK GAZDASÁGI ADATOK

FELDOLGOZÁSÁNÁL

A munkalapokon lévő adatok elemzéséhez, számításokhoz használjuk fel a képleteket.

ezek az egyenletek a munkalap értékeivel olyan műveleteket hajtanak végre, mint összeadás,
szorzás, összehasonlítás, értékek egyesítése, stb. a képletek hivatkozhatnak ugyanazon
munkalap más celláira, ugyanazon munkafüzet más lapjain lévő cellákra vagy más
munkafüzet lapjain levő cellákra. A képletekben felhasználhatjuk az EXCEL beépített
függvényeit is, melyből mintegy 320 darab létezik. Az EXCEL munkalapok HTML formában
is elmenthetők.
Az EXCEL az adatokat táblázatokban tárolja. A táblázatokat sorok és oszlopok építik
fel. A sorok számmal jelöltek: 1 – 65536, az oszlopok betűvel: A – IV. ezek
kereszteződésében állnak a cellák, melyek együttesen alkotják a munkafüzetet. Egy
munkafüzetet önálló névvel egyetlen fájlban tárolunk, és minden munkalap egyedi nevet
kaphat. Ezeket az állomány, munkalap, oszlop és cellaneveket felhasználjuk a képletekben,
hogy egy-egy meghatározott értékre vagy táblázattartományra hivatkozzunk. A képlet olyan
egyenlet, amely munkalapon lévő adatokat elemez, használ fel számításokhoz. A szintaxis
egy programnyelv elemeinek felhasználási sorrendjének, az elemek típusainak képzésére
vonatkozó szabályok összessége. Az EXCEL képletei ilyen szabályokban megfogalmazott
sorrend szerint számolnak ki értékeket. A képlet egy = jellel kezdődik, majd a kiszámolandó
kifejezés jön.

- 95 -
 A MICROSOFT EXCEL sok beépített képlettel rendelkezik, ezek a függvények,
amelyek végrehajthatnak egyszerű vagy összetett számításokat. A munkalapok leggyakoribb
függvénye a cellatartományokat összegző SZUM függvény, erre ikont is használhatunk
gyakorisága miatt.
A függvények olyan, az EXCEL fejlesztői által matematikai szabályokat
alkalmazva előre meghatározott képletek, amelyek számításokat hajtanak végre
argumentumoknak nevezett, általunk adott értékek szintaxisnak nevezett meghatározott
sorrendje szerint. A függvény szintaxisa a függvény nevével kezdődik, majd zárójelben
következik az argumentuma. A képletekben szereplő függvényeket a képletet kezdő
egyenlőségjel és az operátorok mögé írhatjuk. Újdonság az EXCEL97-ben a képletpaletta
alkalmazása. Függvényt tartalmazó képlet készítésénél vagy utólagos módosításánál,
szerkesztésénél a képletpaletta segítségét vehetjük igénybe. A függvény argumentuma lehet
szám, szöveg, logikai érték, tömb, hibaérték, cellahivatkozás. Ezen kívül még állandó, képlet
vagy más függvény is, de ekkor az adott argumentum számára érvényes értéket kell
előállítania. Ha egy függvény argumentuma egy másik függvény, akkor ezt nevezzük
egymásba-ágyazásnak. A képletekben hét szint mélységig ágyazhatunk egymásba
függvényeket. A függvény kiértékelése után az eredményt kapjuk vissza. A függvényeket
felhasználási területeik szerint csoportosították az EXCEL-ben.

FÜGGVÉNYKATEGÓRIÁK

ADATBÁZIS ÉS LISTAKEZELŐ FÜGGVÉNYEK

Lásd lejjebb!
DÁTUM- ÉS IDŐ FÜGGVÉNYEK
Ezekkel a függvényekkel a képletekben előforduló dátumokat és időpontokat
dolgozhatjuk fel. Pl. DÁTUM, MA, ÉV.
DDE ÉS KÜLSŐ FÜGGVÉNYEK
A DDE (DYNAMIC DATA EXCHANGE) a WINDOWS alapú programok
közötti adatcseréhez létrehozott protokoll. A csatolni kívánt adatokat tartalmazó
programnak támogatnia kell a dinamikus adatcserét, a DDE-t.
INFORMÁCIÓS FÜGGVÉNYEK
Az információs függvények rendszer- és munkakörnyezetről, valamint a cellák
tartalmáról, formátumáról nyújtanak adatokat. Egyik csoportja a lekérdező

- 96 -
 függvények, amelyek akkor adnak vissza IGAZ értéket, ha a cella eleget tett
valamilyen feltételnek.
KERESŐ ÉS HIVATKOZÁSI FÜGGVÉNYEK
Ezeket mátrix függvényeknek nevezik, a cellák tartalmáról, hivatkozásáról
nyújtanak adatokat. Ezeket alkalmazhatjuk, ha értékeket keresünk listában vagy
táblázatban, illetve egy cellára való hivatkozást keresünk. Pl. FKERES függvény.
LOGIKAI FÜGGVÉNYEK
Ezek az argumentumok kiértékelésétől függő, két lehetséges kimenetet adó,
logikai értéket adnak vissza. Ezekkel a logikai függvényekkel ellenőrizhetjük,
hogy az argumentumban megadott feltétel teljesül-e, és ezekkel írhatjuk le az
összetett feltételeket. Pl. ÉS, HA, NEM, HAMIS, VAGY stb.
MATEMATIKAI ÉS TRIGONOMETRIAI FÜGGVÉNYEK
Lásd lejjebb!
MÉRNÖKI FÜGGVÉNYEK
PÉNZÜGYI FÜGGVÉNYEK
Lásd lejjebb!
STATISZTIKAI FÜGGVÉNYEK
Lásd lejjebb!
SZÖVEGFÜGGVÉNYEK
A szöveges (karakterlánc) változókon és állandókon végeznek műveleteket.

A FÜGGYVÉNYEK FELHASZNÁLÁSA

Statisztikai függvények
A függvények argumentumainak számoknak vagy számot tartalmazó neveknek, tömböknek
vagy hivatkozásnak kell lenniük. Például:
ÁTLAG(szám1; szám2; …): argumentumainak átlagát, számtani közepét adja.
CSÚCSOSSÁG(szám1; szám2;…): egy adathalmaz eloszlásfüggvényének a
normális eloszláshoz viszonyított csúcsosságát (pozitív értékek) vagy
laposságát (negatív értékek) számítja ki. Legfeljebb 30 szám adható meg.
DARAB(érték1; érték2; …): megszámolja, hogy argumentumai között hány
szám található

- 97 -
 DARAB2(érték1; érték2; …): megszámolja, hogy argumentumlistájában hány
nem üres érték található
HARM.KÖZÉP(szám1; szám2; …): argumentumainak harmonikus átlagát (a
számok reciprok értékei számtani közepének reciprokát) számítja ki
Pénzügyi függvények
Segítségükkel igen sokrétű számítást végezhetünk többek között értékpapírok jövedelmének,
megtérülésének, kamatozásának, eszközök értékcsökkenésének meghatározására. Több
pénzügyi függvény is alkalmazza az ALAP argumentumot. Ez a napok kiszámítási módját jelző
kódszám a következők szerint:
0: Amerikai 30 / 360, azaz 12 darab 30 napos hónap
1: tényleges / tényleges
2: Tényleges / 360
3: Tényleges / 365
4: Európai 30 / 360
A nem egész kódszámot a függvény minden esetben egész számra csonkolja. Pl.:
BMR(érték; becslés): adott pénzáramlás-számsor (CASH FLOW) belső
megtérülési rátáját ( = egy negatív értékkel adott befektetés révén előálló,
periodikusan jelentkező pozitívbevételeken keresztül elért kamatláb) adja
eredményül.
DOLLARDE(tört_érték; tört_nevező): tizedes törtté alakít át egy közönséges
törtként megadott számot.
DISC(kiegyenlítés; lejárat; ár; visszaváltás; alap): kiszámítja egy értékpapír
leszámítolási rátáját.
Adatbázis függvények
Az EXCEL-nek 13 adatbázis-kezelő munkalapfüggvénye van. Az adatbázis-kezelő
munkalapfüggvények három – a munkalaptartományokra vonatkozó argumentumot
tartalmaznak: adatbázist, mezőt és kritériumot. Az adatbázis függvények általános szintaxisa,
vagyis az alkalmazandó nyelvi – parancsmegadási szabályok formája:
Dfüggvény(adatbázis; mező; kritérium), ahol:
ADATBÁZIS: az adatbázist alkotó cellatartomány, kijelöléssel illetve beírással adjuk meg,
vagy folyamatos tartományhoz rendelt névvel. A tartomány sorai az adatbázis rekordjai. Az
első rekord fölé írjuk be az oszlopok hivatkozási nevét jelentő mezőfejlécet.

- 98 -
MEZŐ: a számolásba vont adatoszlop azonosító neve. Az argumentumban szövegként
megadva idézőjelek között áll, számként megadva az oszlop (a kijelölt tartományon belüli)
sorszámát írjuk be.
KRITÉRIUM: az adatbázishoz tartozó szűrőfeltételeket megadó cellatartomány. Megadható
cellahivatkozásként, vagy a tartományhoz rendelt névvel, de legalább egy cellahivatkozást kell
tartalmaznia. Teljes oszloppal végzett művelethez a kritériumtartományban egy üres sort
szúrunk be a mezőnevek alá. Az egyes sorokban szereplő feltételek egymással logikai ÉS
kapcsolatban vannak. A függvények:
AB.ÁTLAG: kiszámolja az adatbázisban a mező argumentummal megadott
oszlop azon értékeinek átlagát, amelyek teljesítik a kritériumot
AB.DARAB: megszámolja, hogy az adatbázisban az adott feltételeknek
megfelelő rekordokban hány darab szám van egy adott oszlopban
AB.DARAB2: megszámolja az adatbázisban a mező argumentummal
megadott oszlop azon nem üres celláinak számát, melyek teljesítik a
kritériumot
AB.MAX: visszaadja a kiválasztott adatbáziselemek közül a legnagyobbat
AB.MEZŐ: egy adatbázisból egy olyan mezőt ad vissza, amely megfelel a
megadott kritériumoknak. Ha több ilyen van, akkor hibaértéket kapunk.
AB.MIN: visszaadja a kiválasztott adatbáziselemek közül a legkisebb értéket.
AB.SZÓRÁS: becslést ad a kiválasztott adatbáziselemek (ingadozására
jellemző) szórásnégyzetére úgy, hogy az adatbázis csak minta
AB.SZÓRÁS2: a szórást a teljes sokaság alapján számolja
AB.SZORZAT: a feltételeknek megfelelő adatbázisrekordok adott mezőinek
szorzatát számolja ki
AB.SZUM: a feltételeknek megfelelő adatbázisrekordok adott mezőinek
összegét számolja ki
AB.VAR: a feltételeknek megfelelő adatbázisrekordok adott mezőinek
varianciáját számolja ki
AB.VAR2: a feltételeknek megfelelő sokaság adott mezőinek varianciáját
számolja
KIMUTATÁSADATOT.VESZ: egy kimutatásban tárolt adatokat ad vissza.
A függvényt a kimutatás egy összegző-adatának visszakeresésére
használhatjuk feltéve, hogy az összegző-adat látható a kimutatásban.

- 99 -
 Matematikai függvények
Az EXCEL alkalmas arra, hogy a cellákba bevitt értékekkel olyan műveleteket végezzünk,
amelyek matematikai és trigonometrikus függvényeket használnak. Ha az eredményül kapott
radián-értékeket fokra akarjuk átszámítani, akkor szorozzuk meg az eredményt 180 / PI()
értékkel, vagy hívjuk a FOK() függvényt. Ellenkező esetben pedig PI() / 180-nal szorozzunk,
vagy hívjuk a RADIÁN() függvényt. A matematikai függvények:
ABS(szám): egy szám abszolút (előjel nélküli) értékét adja eredményül
CSONK(szám; hány_jegy): egy számot a törtrészt elhagyva egésszé csonkít.
Ellentétben az INT() függvénnyel, ez nem kerekít. E két függvény a negatív
számoknál ad eltérő eredményt.
DARABTELI(tartomány; feltétel): összeszámolja egy tartományban a megadott
feltételeknek eleget tevő nem üres cellákat.
ELŐJEL(szám): egy szám előjelétől függően eredménye 1, ha a szám pozitív; 0, ha a
szám értéke 0; illetve –1, ha a szám negatív
FACTDOUBLE(szám): egy szám dupla faktoriálisát adja eredményül, ha nem
elérhető, akkor telepíteni kell az ANALYSIS TOOLPAK beépülőt.
FAKT(szám): az argumentumban adott szám faktoriálisát számítja ki
FOK(szög): radiánban megadott argumentumot fokká számít át
GCD(szám1; szám2; …): két vagy több egész szám legnagyobb közös (maradék
nélküli) osztóját adja eredményül; ha nem elérhető, akkor telepíteni kell az ATP-et.
GYÖK(szám): egy pozitív szám pozitív négyzetgyökét adja
HATVÁNY(szám; hatvány): egy szám adott kitevőjű hatványát adja
INT(szám): egy számot lefele kerekít a legközelebbi egészre
INVERZ.MÁTRIX(tömb): egy mátrixként kezelt tömb inverz mátrixát adja
KEREK.FEL(szám; hány_jegy): egy számot mindig felfelé, a 0-tól távolabbra kerekít
KEREK.LE(szám; hány_jegy): egy számot mindig lefelé, a 0 felé kerekít.
Stb.

- 100 -
 14) GAZDASÁGI ADATOK FELDOLGOZÁSA SORÁN

MIKOR CÉLSZERŰ TÁBLÁZATKEZELŐT ÉS MIKOR

ADATBÁZIS-KEZELŐT HASZNÁLNI? MI A

TÁBLÁZATKEZELÉS LÉNYEGE, ÉS ANNAK MILYEN

TIPIKUS ALKALMAZÁSAI VANNAK? MILYEN LEHETŐSÉG

VAN AZ EXCELBEN LÉTREHOZOTT ADATBÁZIS MÁS

ADATBÁZIS-KEZELŐVEL TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSÁRA?

MIKOR TÁBLÁZATKEZELŐ ÉS MIKOR ADATBÁZIS-

KEZELŐ?

TÁBLÁZATKEZELŐ: Az EXCEL programot nagytömegű adatok táblázatos formában

történő feldolgozására tervezték. Az adatok kezelését több mint 300 függvény támogatja, így
matematikai és statisztikai feldolgozások is végezhetőek. Az EXCEL a táblázatokat a
munkalapon tárolja. A táblázatkezelés: az EXCEL maga egy táblázatkezelő rendszer. A
táblázatkezelési munka legalapvetőbb része a szövegbevitel, illetve a táblázat celláinak
feltöltése értékekkel. A táblázat oszlopokból és sorokból álló alakzat, melynek
metszéspontjaiban találhatóak a cellák. Ezeket a legkülönbözőbb számításokhoz
használhatjuk fel, akár úgy is, hogy az egyes cellákba vitt alapadatok megváltoztatását
automatikusan kövesse az eredmények kiszámítása, majd kiértékelése. A cellatartalom
maximális hossza 32.000 karakter.

ADATBÁZISKEZELŐ: akkor használjuk, ha nagy mennyiségű, azonos szerkezetű (!)

adatokat akarunk tárolni, rendezni, lekérdezni, illetve meghatározott műveleteket végezni
velük. Tehát az adatbázis-táblázatok nagytömegű adatok tárolására, rendezésére, keresésére
szolgálnak. Adatbázis például egy árjegyzék, egy telefonkönyv. Az adatbázisok általában
soronként szervezettek, a műveleteik is sorokra (rekordokra) hatnak. FONTOS, hogy az
adatbázis-parancsok előtt cellatartományt nem kell adnunk, de a kurzort valamelyik adatbázis
mezőbe kell vinnünk! Az EXCEL hatékonyan támogatja az adatbázis kezelését, könnyen

- 101 -
építhetünk fel adatbázisokat a táblázatok felhasználásával, valamint közvetlenül férhetünk
hozzá külső adatbázisokhoz, felhasználhatjuk a más formátumban (pl. DBASE) tárolt
adatokat is. Az adatbázis-kezeléssel kapcsolatos alapfogalmak:
MEZŐ: egy-egy oszlop
MEZŐNÉV: egy oszlop legfelső sorában levő nevek
KRITÉRIUMOK: vizsgálati feltételek, melyek alapján az adatbázisban rekordokat
keresünk, vagy amelyek alapján annak rekordjait sorba rendezzük
SZŰRÉS: egy listából a rekordok egy csoportjának valamilyen kritériumok alapján
történő megjelenítése
SORBARENDEZÉS: a rekordok sorba állítása valamilyen szempontok szerint.
Sorba-rendezés
A rendezés történhet valamilyen szöveg alapján (ABC szerint növekvő vagy csökkenő), egy
számérték alapján (növekvő vagy csökkenő). Az adatbázis sorait kompletten felcseréli az
EXCEL az ablakokban levő mezőnév szerint. Lehetséges több rendezési kulcs megadása. A
rendezés ikonokkal is elvégezhető, sőt saját rendezési sorrend is felállítható.
Szűrés
Filter paranccsal lehetséges megoldani. Ez elvégezhető az AutoSzűrővel (listanyilak
segítségével), illetve az Irányított szűrővel (kritériumtartomány elkészítésével) is. Van
lehetőség több oszlopos szűrésre is. Itt használhatóak a „?” és a „*” karakterek.
Űrlap (FORM parancs)
Az EXCEL űrlap parancsa adatainkat jól olvasható űrlapszerű formában tárja elénk a parancs
ugyanakkor biztosítja a rekordok karbantartását (javítás, törlés, új rekordok felvétele). Az
űrlap paranccsal keresni is lehetséges kritérium alapján.
Részösszegek parancs
Az adatbázis rekordjaiból csoportonként részösszegeket képez, azaz Részösszeg függvényeket
szúr be a rekordok közé.
Érvényesítés (VALIDATION)
Ha nagyszámú adatot kívánunk bevinni egy oszlopba, és a beviendő adatok köre előre
meghatározott, akkor lehetőségünk van ezen adatok listáját elkészíteni. Az érvényesítés
parancsot kiadva a hibás bevitelnél jelez. Miután elkészítettük az engedélyezett adatok listáját,
jelöljük ki azt a tartományt, amelyben az adatokat érvényesíteni akarjuk.
Vázlat készítése

- 102 -
Függvények
- SZUMHA
- DARABTELI
- Adatbázis-függvények: AB.SZUM, stb.

TÁBLÁZATKEZELÉS LÉNYEGE, TIPIKUS ALKALMA-

ZÁSAI

A cellákba írt számokkal matematikai műveleteket végezhetünk. A számok

megváltoztatása az eredményt azonnal módosítja
Gyakran használt számolási eljárások felírása helyett függvényeket
alkalmazhatunk
Adatainkból egyszerű eszközök segítségével grafikonokat készíthetünk
Adatnyilvántartásokat valósíthatunk meg. A nyilvántartott adatokat egyszerű
eszközökkel kezelhetjük, különféle szempontok szerint sorba rendezhetjük,
feltételektől függően válogathatunk közöttük, valamint kimutatásokat
készíthetünk
Számításainkat elemezhetjük, több változatot megvizsgálhatunk
Az EXCEL négy különböző típusú műveleti jelet különböztet meg: számtani
/ összehasonlítási / szöveges / hivatkozási operátori
A képletekben gyakran előforduló számításokat az EXCEL beépített
munkalapfüggvényeivel gyorsan végrehajthatjuk
A táblázatkezelők használatánál a számításokon van a hangsúly, amikor nagyobb
adatmennyiséggel dolgozunk, kiterjedtebb vagy bonyolult, gyakran ismétlődő számításokat
kell elvégeznünk; vagy egyszerűbb nyilvántartási feladataink vannak, akkor célszerű
alkalmazni.

- 103 -
EXCELBEN LÉTREHOZOTT ADATBÁZIS MÁS
ADATBÁZISKEZELŐVEL TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁ-
SA

A táblázat egy blokkját, mint adatbázist definiálhatjuk. Adatbázis-kezelés: valahányszor egy

adatbázishoz fordulunk, hogy új adatokat adjunk hozzá, meglévő adatokat módosítsunk,
jelentéseket, lekérdezéseket készítsünk, vagy az adatokat átrendezzük, adatbázis-kezelést
végzünk. Az adatbázisok általában soronként rendezettek, a műveletek is a sorokra hatnak.
Keresés a VKERES() és az FKERS() függvényekkel lehetséges. Lehetőségünk van meglévő
adatok feldolgozására az ACCESS-ben. Ehhez a FILE menüpont Külső adatok átvétele (külső
lekérdezés) menüpont Importálás almenüjét válasszuk! Egy EXCEL táblázat importálásakor
meg kell adni, hogy mely munkalapról történjen az adatok importálása, mik alkotják az
oszlopfejléceket, hová történjen az importálás, milyen mezőbeállításokat használjunk, mi
legyen az elsődleges kulcs, mi legyen a létrejövő tábla neve.

- 104 -
 15) KORSZERŰ CSOPORTMUNKA SZERVEZÉSE.

CSOPORTMUNKÁT TÁMOGATÓ ESZKÖZÖK.

CSOPORTMUNKA SZERVEZÉSE

A csoportmunka megszervezése és irányítása a

kreativitás fokozása érdekében

A gondolkodás két fő fajtáj a vertikális és a laterális. A vertikális gondolkodás fő jellemzője,
hogy az algoritmikus gondolkodáshoz hasonlóan szinte lépésről-lépésre halad, szelektív
módon elválasztva a helyest a helytelentől, vagy ez egy elég zárt eljárás. A laterális
gondolkodás ezzel szemben a heurisztikus gondolkodáshoz hasonlóan ugrásszerűen keresi az
eredményt, új és új kérdéseket tár fel, semmit sem tekint irrelevánsnak. Az alkotófolyamat
azon fázisában, amikor nagyszámú ötlet felkutatása a cél, kézenfekvő a laterális módnak
megfelelő módszerek előnyben részesítése. Az értékelés és kimunkálás (elaboráció) fázisában
viszont a vertikális módnak megfelelő eljárásokat kell preferálni. Az ötletgyűjtő fázisban 4-10
fő, az információgyűjtő szakaszoknál viszont a 15-20 fő az elfogadható csoportlétszám.

A kreativitás szempontjából megfelelő csoportösszetétel

meghatározása
A szellemi képességek mozaik modelljén alapuló ún. integrált kreativitáselmélet felfogása
szerint többféle alkotóképesség létezik attól függően, hogy az egyes mentális faktorok milyen
arányban és milyen intenzitással vannak jelen. Így megkülönböztethetünk egymástól
elődleges-, másodlagos-, illetve harmadlagos kreativitási típust.
Elsődleges kreativitás: az ezzel rendelkező személy eredményesen tudja
alkalmazni a regresszió-képességet, nem lekorlátozódott a
gondolkodásmódja. Így fantáziagazdagsága főleg az alkotómunka olyan
fázisaiban való közreműködést teszi eredményessé, amelyre az ötletgyűjtés a
jellemző (intuitív, ötletember).
Másodlagos kreativitás: az ezzel rendelkező személy a módszeres,
szisztematikus munkát igénylő fázisokban lesz eredményes, azaz az ún.

- 105 -
 „elaborációs” (kidolgozó, kimunkáló) szakaszokban. Az algoritmikus,
kauzális és szekvenciális gondolkodás jellemző rá.
Harmadlagos kreativitás: fejlett realitás-érzéke van, belső energiatartalékai
bőségesen vannak, impulzív alkat, jó menedzser típus. Az alkotófolyamat
implementációs (megvalósító, realizáló) fázisaiban tudja képességeit
legjobban hasznosítani.
A csoportnak a kreativitási potenciál típusa szempontjából történő megfelelő összeállítása
elsődleges fontosságú, mivel alapvetően ettől függ az egyén és a csoport teljesítőképessége,
munkájuk hatékonysága és eredményessége.

A megfelelő csoportstruktúra kialakítása

Általános irányelvek:
A csoport legyen reprezentatív: nem szabad a csoportot egyoldalúan
összeállítani, képzettség és szakterület szempontjából sem.
A csoport tagjai legyenek függetlenek: abban az értelemben is, hogy ne
legyenek kitéve jelentékeny ellentétes irányú befolyásolásnak.
A csoport legyen megfelelő nagyságú: hogy az esetleges későbbi kiesések
után is kielégítse összetételében a reprezentativitás követelményeit.
Az eredményes team-munkának a csoport tagjaival szemben támasztott lélektani feltételei:
A kommunikáció feltétele: a team-tagoknak állandóan érintkezésben kell
lenniük, és kölcsönösen tájékoztatniuk kell egymást
Az elfogadás feltétele: nem elég mások meghallgatása; arra is késznek kell
lenni, hogy mások véleményét és javaslatát legalább megfontoljuk lehetőleg
pedig a probléma megoldásaként vagy részmegoldásként vegyük figyelembe.
A függetlenség feltétele: az eltérő vélemények, érvek bővítik a változatokat
és növelik a kedvező eredmény valószínűségét.

A csoportmunka vezetőjének kiválasztása

A csoportmunka vezetőjével szemben támasztott követelmények közül a legfontosabb három
szükséges készség illetve képesség:
Regulációs készség: a személyiség önirányítását és a felmerülő konfliktusok
megoldására való képességet biztosítja. A csoportmunkában ezen a funkción
múlik a vezető pszichés tartása és az aktivitás etikai irányítása.

- 106 -
 Empátia vagy beleélés képessége: fontos, mivel ez a helyzetnek megfelelő
információkezelést, értékelést, kiegyensúlyozó, stabilizáló viselkedési
formát biztosíthat a vezető számára, vagyis a résztvevőkkel való kapcsolat,
kommunikáció alapvető jellegét határozza meg.
Szervezőkészség: kiterjed az előkészítés személyi és technikai feltételeinek
biztosításától a probléma kiválasztásának és éles megfogalmazásának
feladatán keresztül a csoportmunka irányításáig, eredményeinek
értékeléséig.

A csoportmunka jellegének (alapformájának) kialakítása

és az alkalmazni kívánt módszer megválasztása

A csoportmunka megszervezésének két, egymástól lényegi jellemzőkben elhatárolható
alapformája:
¾ Statisztizált csoport: tagjai egymástól függetlenül nyilvánítanak véleményt, és a
véleményeket azután valamilyen statisztikai módszerrel aggregálják.
¾ Interaktív csoport: tagjaik között közvetlen vagy közvetett kölcsönhatások
(interakciók) vannak. Itt nagy hangsúlyt kell helyezni a megfelelő feltételek
megteremtésére, amelyek a résztvevőket proaktív viselkedésre kényszerítik. Interaktív
módszereken belül létezik: közvetlen interaktív módszer / közvetetten interaktív
DELPHI-módszer / nominális csoportmódszer (NCM).

CSOPORTMUNKÁT TÁMOGATÓ ESZKÖZÖK

Amikor több ember munkáját koordináljuk, tevékenységüket integráljuk, akkor

beszélünk csoportmunkáról, és az ezt támogató munkaeszközök a csoportmunkát támogató
munkaeszközök. Pl. a telefon, ahol egy „kettes” csoport munkája folyik koordináltan,
integráltan. A számítástechnikai eszközökön alapuló csoportmunkát támogató
munkaeszközök többé-kevésbé a hagyományos eszközöket modellezik. A csoportmunkát
támogató munkaeszközök a team-munka hatékonyságnövelését célozza meg. A team
általában valamilyen feladat, munka elvégzésére szerveződött, a feladat elvégzéséhez
szükséges, sokszor különböző képzettségű munkatársak együttese arra az időre, amíg a
munkát elvégzik. Sok irodában a feladatok jellegükben azonosak, sablonosak, tipikusan
ismétlődnek és elintézésükben, elvégzésükben több személy működik közre. Ekkor lépnek

- 107 -
előtérbe azok az alkalmazások, amelyek a munkafolyamatot irányítják. Az irodai
folyamatokat ilyenkor előre meghatározott munkafolyamatokra bontják, és a kötött
szabályoknak megfelelő munkatevékenységet vezetnek be.
A csoportmunka szintjén: a középpontban a csoport tagjai közötti kommunikáció áll;
cél a csoportmunka hatékonyságának növelése; kötöttségek, merev szabályok nélkül
használható eszközöket nyújt. A munkafolyamatok szintjén: a munkafolyamatok előre
meghatározottak, a szabályok kötöttek, a szervezet hatékonyságát növelik.
A rendszerek az ismétlődő, tipikus folyamatok zökkenőmentes végrehajtásának
elősegítését, vezérlését tekintik fő feladatuknak, eszközként használják a folyamatok
koordinálását, és épít a résztvevők közötti kommunikációra. A csoportmunka-szoftverek
koordinálják ugyan az egyes tevékenységeket, de fő feladatuknak az együttműködést tartják,
amelyben a csoport illetve a folyamat részei, egységei közötti kommunikációra koncentrál.
Azaz a munkafolyamat-irányítás az automatizációval és a kommunikációval kapcsolható
össze , míg a csoportmunkaeszközök a koordinációval és az adatmegosztással.
Csoportmunka feladatok:
Csoportban, illetve csoportmunkában létezik belső és külső kommunikáció, ami nem mindig
ugyanolyan jellegű. Amíg a belső kommunikáció megoldható csoportmunka kezelő
szoftverek segítségével, addig a külső nem mindig. Belső kommunikáció: a csoport tagjai
állandó kapcsolatban állnak egymással; ez elektronikus kommunikáción alapulhat. Ez csak a
beruházásokon, betanuláson és működtetésen múlik, tehát az anyagi-szellemi elhatározáson.
A dokumentumokat teljes egészében szellemi úton állíthatjuk elő, továbbításuk, tárolásuk,
visszakeresésük is így történhet. Feldolgozásuk is történhet automatikusan. Külső
kommunikáció: ez jelenleg vegyes, tehát elektronikus és papír alapú. Nagy erőfeszítéseket
tesznek az elektronikus irány felé tolódás érdekében, de még sok ideig kell számolni a papír
jelenlétével.
A kommunikáció egyrészt az adatok eljuttatását jelentik, másrészt az információ megosztását
és hozzáférhető tételét. A különböző csoportmunka feladatok:
LEVELEZÉS: olyan üzenetkezelés, amikor vagy a csoportmunka szoftver saját beépített
eszközével, vagy bármilyen más IT eszközzel elektronikusan előállított anyagot eljuttatunk a
címzettnek. Címzett lehet egy személy vagy felhasználó postaládája / több személy vagy
csoport postaládája / egy lista kiszolgáló (listserv, majordomo).
HIRDETŐTÁBLA: hasonlít a levelezéshez, tehát levelező eszközökkel juttatunk célba
küldeményeket, de a küldemények nem egy személyhez vagy felhasználóhoz rendelt

- 108 -
postafiókba jutnak el, hanem publikus helyre, egy elektronikus hirdetőtáblára (BULLETIN
BOARD), ahol azt közzéteszik, vagyis a jogosult letöltheti onnan a saját számítógépére. Pl.
BBS – BULLETIN BOARD SYSTEM.
IDŐEGYEZTETÉS: az előjegyzési naptárfunkció automatikus időpont-egyeztetéssel és
lefoglalással. Főleg több személy közös idejének a menedzselésére, ciklikusan ismétlődő
események előjegyzésére.
DOKUMENTUMKEZELÉS: lényege a nagy tömegű, strukturálatlan adathalmaz osztott
hozzáférésének biztosítása, amit hálózati operációs rendszerek könyvtárszolgáltatásai, illetve
a hagyományos relációs adatbázis-kezelők nem elégítenek ki.
Csoportmunka-szoftverek:
piacvezető termék a csoportmunka szoftverek
között. 1990 óta létezik a program, funkciói fokozatosan bővülnek, de bizonyos
értelemben diktálja a fejlődés irányát. Alkotórészei:
LOTUS NOTES: ez egy Internet kliens, amely egyben egy dokumentum
adatbázis kezelő (objektumorientált adatbázis-kezelő rendszer; az információ
alapja egy tervezhető űrlap alapú dokumentum, melynek mezői tetszőleges
információtartalommal rendelkezhetnek), levelező (ez az adatbázis
funkcionalitására épül, a felhasználók saját levél adatbázissal rendelkeznek,
amely alakítható; a szövegek előállításához belső vagy külső szövegszerkesztő
használható), csoportos naptár és határidő ütemező, továbbá WEB böngésző.
LOTUS DOMINO: ez egy szerver-család. Tagjai a MAIL (ügymenetkezelés,
csoportos határidő és naptárkezelés, vitafórum, dokumentum- és könyvtár-
szolgáltatások) / APPLICATION (előző plusz egyedi alkalmazások) /
ENTERPRISE (előző plusz fürtözés) / ADVANCED ENTERPRISE (előző
plusz IBM AS/400 rendszer felhasználói támogatás) szerver.
LOTUS DOMINO DESIGNER: teljes körű fejlesztői környezetet nyújt
kliens és szerver oldalon.
egyik piacvezető csoportmunka szoftver. Ez egy
ügyfél (kliens) oldali szoftver, önmagában használva is igen sokoldalú szolgáltatást
nyújt, igazi képességeit azonban hálózati környezetben használhatjuk ki. Kiszolgálói
oldalon az EXCHANGE SERVER üzenetküldő rendszer áll, amely az elektronikus
levelezés mellett a naptárakba történő csoportos bejegyzéseket, a dokumentumok
közzétételét, tehát egy komplett csoportmunka alkalmazási rendszert támogat;

- 109 -
ügyfél oldalán az OUTLOOK 97 / 98 / 2000 asztali információkezelő rendszer áll, és
egysége felhasználói felületet biztosít a csoportmunka feladatok ellátására.
EXCHANGE SERVER: ez egy üzenetküldő rendszer, mely kétféle
technikával működhet:
Fájlmegosztáson alapuló technika: egy passzív fájlkiszolgálón
keresztül történik az üzenetküldés. A kiszolgálónak különleges szerepe
nincs, mindent az aktív szerepet játszó ügyfélalkalmazások végeznek
el. A fájlszerveren helyezkedik el a Postahivatal, ami egy megosztott,
az ügyfelek felé írási és olvasási joggal rendelkező könyvtárállomány,
ahol a küldő ügyfél program elhelyezheti az üzenetet a címzetthez
rendelt könyvtárban, és a címzett ügyfél program kiolvashatja a hozzá
rendelt könyvtárból a neki szóló üzenetet. A kliensek számára
biztosított hozzáférési jogok miatt csak alacsony biztonsági szintet
valósítanak meg. Mindent az ügyfelek csinálnak, az aktivitásuk magas,
nagy a hálózat leterhelése.
Ügyfél-kiszolgáló szerepmegosztáson alapuló technika: a feladatok
megoszlanak az ügyfél és a kiszolgáló programok között. Az ügyfél
gépén futó programok kérelmeket küldenek a kiszolgáló felé távoli
eljáráshívások formájában. A konkrét postai hozzáféréseket a
kiszolgáló gépen futó programok végzik. A rendszer biztonságosabb,
csökken a hálózati forgalom, a rendszer jobban méretezhető.
Az erőforrásokat két szintre osztja: szervezetre (ORGANIZATION) és
telephelyre (SITE). Általában nem támogatja a többszervezetes felépítést. A
szervezetek telephelyek összessége, és minden telephely legalább egy – de akár
több – kiszolgáló számítógépet tartalmaz. Vannak nyilvános mappák (amik
jogosultságokkal felruházott gyűjtőhelyek) és vannak globális címlisták (az
összes olyan nem rejtett címzett objektumnak a listája, melyet a szervezetben el
lehet érni.). a szerver 4 fő- és sok kiegészítő komponensből áll.
Az OUTLOOK összefogja a csoportmunka feladatokat, egységes kezelői
felületet biztosít a felhasználó számára, az egyes csoportmunka-feladatok
egymással összhangban együttműködve zajlanak. Egyik feladat, a szöveges
információ előállítása. Szolgáltatásai
LEVELEZÉS: a levél írása űrlap kitöltését jelenti, használhatunk sablonokat is.

- 110 -
NAPTÁR HASZNÁLAT CSOPORTOSAN: ez az időbeosztás eszköze.
Lehet egyéni előjegyzési naptár is, de egy csoport idejét is össze lehet vele
hangolni. Itt is űrlapokat kell kitölteni.
FELADATOK: a feladatkezelés a tennivalókat foglalja össze táblázatos
formában. Mód van feladat létrehozására, kiszignálására, kezelésére. Itt is
űrlapokon keresztül történik az adatátvitel.
TEVÉKENYSÉGEK NAPLÓZÁSA: a napló a rendszer
dokumentumkezelője, eseményeket tárolunk benne.
NÉVJEGYALBUM: ez egy elektronikus címjegyzék, melynek segítségével
név szerint lehet tárolni és visszakeresi az adatokat, üzenetet küldeni, határidőt
egyeztetni, feladatot kijelölni, felhívni telefonon, megnézni a WEB lapját,
WORD levelet írni valakinek.

NYILVÁNOS MAPPÁK HASZNÁLATA: a hirdetőtábla szerepét játsszák.

Egy mappastruktúra, melyben levelek és válaszlevelek postázására van
lehetőség.
FELJEGYZÉSEK KÉSZÍTÉSE: a feljegyzés dátumát és idejét
automatikusan rögzíti.
KAPCSOLAT NÉLKÜLI MAPPÁK HASZNÁLATA

- 111 -
 „B” TÉTELEK

GAZDASÁGTAN -
MENEDZSMENT BLOKK

- 112 -
 1) ISMERTESSE A VÁLLALATI STRATÉGIA LÉNYEGÉT ÉS

ESZKÖZEIT! ISMERTESSE AZ EGYES VÁLLALATI

STRATÉGIATÍPUSOKAT ÉS TÉRJEN KI A VÁLLALATI

STRATÉGIAKÉSZÍTÉS JELENTŐSÉGÉRE A VÁLLALALTOK

ÉLETÉBEN. MUTASSA BE A STRATÉGIAI

POZÍCIÓELEMZÉS MÓDSZEREIT, VALAMINT A

STRATÉGIA MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FOLYAMATÁT!

A VÁLLALATI STRATÉGIA LÉNYEGE ÉS ESZKÖZEI

A stratégia a görög „SZTRATÉGOSZ” (hadvezér) szóból származik. Stratégián egy

hosszú távú, a vállalkozás egész tevékenységét felölelő tervkoncepciót értünk, az előzetes
döntések olyan rendszerét, amelyek meghatározzák a vállalkozás főbb törekvéseit, hosszú
távú célkitűzéseit, a célok megvalósulásához szükséges erőforrásokat, valamint azokat a
legfontosabb utakat, módokat és eszközöket, ahogy a vállalkozás ezeket a célokat meg
kívánja valósítani. A többi piaci szereplő jövőbeni lépéseire, akcióira való előzetes felkészülés
a stratégia legbelső magja. Kiindulópontja pedig a piacról, annak szereplőiről, valamint a saját
vállalkozásunkról szerzett eddigi ismereteink. A vállalati stratégia a piaci szereplők jövőbeni
akcióira való tudatos felkészülés. Csak annak a vállalkozásnak van esélye a talpon maradásra,
amelyik általában felkészül a változásokra, rugalmasan és gyorsan képes alkalmazkodni
azokhoz. A vállalkozás stratégiája nem csak az alkalmazkodásból áll, hanem a vállalkozás
igyekszik aktívan alakítani is környezetét. A stratégia tartalmazza azokat az akciókat is,
amelyeket a számára előnyös környezet kialakítása érdekében hajt végre. A vállalati

stratégia lényege: olyan összehangolt, célorientált, állandó irányítás és felügyelet nélkül is

működő szervezet létrehozása, amely egyszerre képes a környezethez való rugalmas
alkalmazkodásra és a környezetnek a vállalkozás céljainak megfelelő alakítására.

- 113 -
 A stratégia fő eszközei:
Rugalmas vállalati struktúra
Megfelelő tartalékok
Több lábon állás (diverzifikált termelés)
A stratégia az egész vállalkozás működésének koordinálására szolgál, szemlélete alapvetően
jövőorientált. A stratégiakészítés a gazdasági bukás elkerülésének, a kockázat csökkentésének
a legfontosabb eszköze. A stratégiát a vállalkozás legfelső vezetése készíti el, ez összetett és
folyamatos munkát igényel. A stratégia szükségszerűen átfogja az egész vállalkozást, ezért
valamennyi funkcionális egység közvetlenül részt vesz a vállalati stratégia kialakításában. A
korszerű vállalkozás folyamatosan megújítja stratégiáját.
A stratégiai vezetés a vállalkozásnál felmerülő stratégiai feladatok végrehajtására
szolgál. Nem az operatív működés, hanem a hosszú távú folyamatok irányítása a feladata. A
stratégiai vezetés feladatainak területei:
A stratégiakésztés: elkészül a stratégiai terv, ami tartalmazza a vállalkozás
egységes rendbe foglalt jövőképét magáról, környezetéről, meghatározza az
elérni kívánt állapothoz szükséges akciótervet
A stratégia megvalósítása: a stratégiai tervben foglaltak végrehajtása a
stratégiai vezetés közvetlen ellenőrzése alatt
A visszacsatolás és az ellenőrzés: az elért állapotot folyamatosan ellenőrizni
kell. A vezetés folyamatosan adatokat, információkat gyűjt a létrejött
folyamatokról, és végrehajtja a szükséges korrekciókat. Ha ez nem elég, új
stratégiát kell kidolgozni.
A stratégiai vezetés lényege, hogy olyan önműködő, közvetlen beleszólás nélkül is
hatékonyan működő szervezetet hozzon létre, amely összehangoltan és célorientáltan
működik

VÁLLALATI STRATÉGIATÍPUSOK

VÉDEKEZŐ JELLEGŰ STRATÉGIÁK

Közös vállalat létrehozása: két vagy több cég közös célok érdekében önálló
vállalkozást hoz létre
Szűkítési program: a vállalat meglévő eszközeinek és költségeinek
csökkentésével megfordítja a hanyatló eladást és a nyereséget

- 114 -
 Tőkekivonás: a vállalat eladja az eszközeinek egy részét, egy meghatározott
divízióját, és kivonul bizonyos üzletágakból
Felszámolás: a vállalat meghatározott részének minden vagyontárgyát eladja, és
kivonul bizonyos üzletágakból
Összeolvadás és egyesülés: két vállalat egyesíti eszközeit és kultúráját

ÁLTALÁNOS VERSENYSTRATÉGIÁK
Költségminimalizáló: a versenytársakhoz viszonyított alacsony költség.
Hátránya, hogy nem fordítanak kellő figyelmet a marketingmunkára annak magas
költsége miatt.
Megkülönböztető: másoktól való megkülönböztetés. Hátránya, hogy a vásárlók
nem hajlandóak megfizetni a különleges minőséget
Összpontosító: néhány piaci szegmensre koncentrál, költségminimalizálás vagy
megkülönböztetés révén próbál meg versenyelőnyre szert tenni, s abban a
szegmensben igyekszik kiemelkedő lenni
NÖVEKEDÉSI STRATÉGIÁK
Külső növekedési stratégiák a terjeszkedés iránya szerint:
Vertikális terjeszkedés: az ellátási lánc másik láncszemében működő
vállalkozást kezd támogatni a cég
Horizontális terjeszkedés: a másik cég kárára próbál növekedni
Diagonális terjeszkedés: a vállalkozás egy új üzletágba lép be
Ezekhez az akciók: a stratégiai szövetségek kialakítása / közös vállalatok létrehozása
/ a vállalatfelvásárlások, egyesülések
Belső növekedési stratégiák: ebben az esetben a növekedés forrásai a vállalat
belső termékei, szolgáltatásai, képességei és folyamatai lehetnek. Tevékenységi
körre koncentráló stratégiák:
Célportfoliót kijelölő stratégiák: jelenlegi tevékenységi kör megtartása /
Szűkítése / Bővítése
Pozicionáló stratégiák: Szükségletalapú pozicionálás (alapja egy bizonyos
ügyfélcsoport minden, vagy majdnem minden igényének a kielégítése) /
Választékalapú pozicionálás (egy meghatározott termékcsoportra vagy
szolgáltatásra pozícionálja a vállalkozást)

- 115 -
CSÖKKENTÉSI, VISSZAVONULÁSI STRATÉGIÁK
Megnyirbáló stratégia: „kevesebbet, de jobban” szemlélet

Az üzlet eladása

A passzív stabilitási stratégia: fenn akarják tartani a jelenlegi állapotot

A STRATÉGIAKÉSZÍTÉS JELENTŐSÉGE

A stratégiakészítésben a vállalkozás egésze segíti az elsőszámú vezetőt. A vállalat alapvető

szervezeti egységei a stratégiai üzleti egységek. A stratégiai tervezés alapját ezek az egységek
jelentik. A felső szinten történik ezen egységek stratégiájának összefésülése. A funkcionális
területek is elkészítik a maguk stratégiai elképzeléseiket, amelyek alapanyagul szolgálnak a
vállaltvezetés számára a stratégiakészítéshez. A stratégiakészítés szintjei tehát:
Vállalatvezetés (a stratégia elkészítése, stratégiai vezetés)
Stratégiai üzleti egységek (a stratégiai tervezés alapegységei)
Funkcionális egységek (a stratégiai információk szolgáltatói)
A stratégiakészítés menete:
Stratégiai pozícióelemzés (lásd alább)
A stratégiai célok kitűzése: Belépés (új piacok meghódítása, főleg a BCG
mátrix kérdőjel tartományában levőknek). Fejlesztés (építés, a meglévő
piacokon elért pozíciók további bővítése). Megtartás (az elért stratégiai
pozíció fenntartása különösebb változtatások nélkül). Aratás (lefölözés, az
elért piaci pozíció előnyeinek maximális kihasználása, akár az adott pozíció
feladása árán is, a fejőstehenekre jellemző). Kivonulás (megszüntetés, a
piaci pozíció feladása, az üzleti egység megszűnése).
A különböző stratégiai alternatívák kidolgozása és az ezek közötti választás:
Új piacon való megjelenés (A vállalkozás új termékkel jelentkezik, vagy

új piacra hatol be, alapja a marketingstratégia). Új üzleti egység

létrehozása (Ennek a vállalkozás egészébe való beillesztése). Stratégiai

integráció (Stratégiai szövetségek kötése olyan vállalatokkal, akik ugyanazon

a piacon működnek, ekkor horizontális stratégiai szövetségről van szó. Itt a

- 116 -
 közös piaci tevékenység összehangolása a cél, a versenytársakkal szembeni
versenyelőny növelése, a tapasztalatok kölcsönös cseréje. Vertikális stratégiai
szövetség pedig, ha a szövetséget kötő vállalkozások a termelési folyamat
különböző szakaszaiban működnek). Ésszerűsítés (Racionalizálás, azaz a
stratégiai célok elérése érdekében a vállalkozás tevékenységében fellelhető
tartalékok feltárása, a felesleges kapacitások leépítése, a költségek
csökkentése). Az üzleti egység megszüntetése (Piacról való kivonulás az
üzleti egység eladásával, más üzleti egységbe való beolvasztásával, vagy üzleti
egységek összevonásával).
A stratégia végrehajtásának megtervezése: ebben a szakaszban tervezik meg a
stratégia végrehajtásának feladatait személy szerint és időbeni bontásban.

A STRATÉGIAI POZÍCIÓELEMZÉS MÓDSZEREI,

MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FOLYAMATA

A stratégiakészítési folyamatban a helyzetelemzést nevezzük stratégiai pozícióelemzésnek. A

pozícióelemzés során a vizsgálódásunk kétirányú, mivel egyrészt a vállalkozást magát
értékeljük, másrészt pedig annak piaci környezetét. A vállalkozásra vonatkozó ismérveket
belső tényezőknek, a vállalkozás piaci környezetét leíró ismérveket külső tényezőknek
nevezzük.
BELSŐ TÉNYEZŐK: a vállalkozástól közvetlenül függő ismérvek, magának a
vállalkozásnak a tulajdonságai.
KÜLSŐ TÉNYEZŐK: a vállalkozás által csak közvetve befolyásolható piaci viszonyok
tulajdonságai.
A pozícióelemzésnek sok kidolgozott eszköze van, ezek segítenek abban, hogy a
pozícióelemzést logikailag rendszerezetten, áttekinthetően struktúrában hajtsuk végre. Ezek
közül három:

SWOT – elemzés
Ez a módszer egy táblázatba foglalja a pozícióelemzés adatait. A belső tényezők közül a
vállalkozás pozitívan értékelhető oldalai adják az erősségeket, negatív oldalai a
gyengeségeket. A piaci környezet pozitív jellemzői a vállalkozás számára lehetőségeket

- 117 -
nyújtanak, negatív jellemzői fenyegetéseket jelentenek. Azaz STRENGTHS –

WEAKNESSES – OPPORTUNITIES – THREATS.

Vállalati szinten

Stratégiai üzleti egység szintjén

BCG – mátrix

Ez a módszer kifejlesztőjéről, a BOSTON CONSULTING GROUP-ról kapta a nevét. A

stratégiai pozícióelemzést két kiemelt tényező vizsgálatára alapozza: az egyik egy belső
tényező, a vállalkozás piaci részesedése (ez helyezkedik el a vízszintes tengelyen); a másik
egy külső tényező, annak a piacnak a növekedési üteme (ez helyezkedik el a függőleges
tengelyen), ahol a vállalkozás jelen van. Az egyes stratégiai üzleti egységeket e két tényező
segítségével helyezik el a mátrixban. Az általunk megadott koordinátákkal 4 részre osztjuk a
mátrixot. Vízszintesen az egyik részben a piacon uralkodó, előnyös helyzetben levő üzleti
egységek kerülnek. A másikban a piacon alárendelt helyzetben levő üzleti egységek. Az
uralkodó, illetve alárendelt helyzetet mi határozhatjuk meg. Függőlegesen az egyik
tartományba tartoznak a magas növekedési ütemű, fejlődő piacok, a másikba pedig az
alacsony növekedési ütemű, vagy éppen stagnáló, visszaeső piacok. A mátrix alkalmazója
maga dönt arról, hogy hol húzza meg a határt a kétféle piac között. Az így elkészített
koordinátarendszerbe helyezzük el a tényleges adatok alapján értékelt stratégiai üzleti
egységeket. A mátrix 4 egysége 4 kategóriát jelent:
SZTÁROK(CSILLAGOK) KÉRDŐJELEK (magas)

FEJŐSTEHENEK DÖGLÖTT KUTYÁK (alacsony)

(magas) (alacsony)
Sztárok (csillagok): piaci részesedése nagy, a piac, ahol jelen van, gyorsan bővül. A
piaci versenyelőny kiaknázása, a további piaci térnyerés, a bővülő piac igényeihez való
igazodás lehet a megfelelő stratégia.
Fejőstehenek: a piaci részesedés magas, de a növekedési ütem alacsony. A meglévő
pozíció tartása, a versenyelőnyök erősítése, a piaci vetélytársak fokozott figyelemmel
kísérése szerepelhet stratégiai célkitűzésként.
Kérdőjelek: a piaci növekedési ütem magas, de a részesedés alacsony. Ezeknél a
piaci részesedés növelése az elsőrendű feladat, amit nagyban megkönnyít a bővülő piac, a

- 118 -
 növekvő vásárlóerő. A stratégiai célkitűzés a termelés bővítésére, a vásárlók megnyerése
érdekében pedig intenzív piacbefolyásolásra irányul majd.
Döglött kutyák: alacsony piaci részesedésű, alacsony növekedési ütemmel bíró
piacon jelen levő üzleti egységek tartoznak ide. A stratégiai célkitűzés jellemzően a
maradék piaci lehetőségek kiaknázása után a piacról való kivonulás.

A GENERAL-ELECTRIC – MCKINSEY portfolió-elemzési mátrix

Ez a módszer tényezőcsoportokkal dolgozik. Elkülöníti a belső tényezőket, amelyek az üzleti
egység versenyképességét határozzák meg. A külső tényezők ebben a rendszerben a piac
vonzerejét határozzák meg. A stratégiakészítő maga határozza meg a figyelembe veendő
külső és belső tényezőket. A mátrix lényege, alapja a tényezőcsoportok értékelésére készített
táblázat.
Belső tényezők lehetnek például:
Az üzleti egység relatív piaci részesedése (a BCG mátrix kiemelt belső
tényezője)
Az üzleti egység és termékeinek ismertség, bevezetettsége
A technológiai színvonal
A munkatársak felkészültsége, a szakmai színvonal
A pénzügyi helyzet, a tőkeellátottság
A minőségbiztosítás színvonala
Az innovációs lánc színvonala stb.
Külső tényezők lehetnek például:
A piaci növekedés üteme (a BCG mátrix kiemelt külső tényezője)
A piac mérete, a vásárlóerő nagysága
A piaci verseny intenzitása (ez annál magasabb osztályzatot kap, minél
kisebb)
A piacra való belépés korlátai (ez annál magasabb osztályzatot kap, minél
nehezebb az új szereplők belépése a piacra, amennyiben a vállalkozás már
jelen van a piacon)
A munkaerő-piaci helyzet
A gazdasági stabilitás, jogbiztonság, közbiztonság minősége az adott piacon
(ezek természetesen vehetők külön-külön, és más csoportosításban is
Az általános technológia színvonala stb.

- 119 -
A táblázatban külön oszlopába vesszük a külső és a belső tényezőket, mindegyiket 1 – 5 – ig
értékeljük. Minél kedvezőbben értékeljük az adott tényezőt, annál magasabb osztályzatot
adunk neki. Ezután a relatív súlyozás következik, ahol a súlyok összege 1 kell, hogy legyen.
Aztán minden tényezőnél a súlyt szorozzuk az adott osztályzattal, majd az így kapott
szorzatokat összeadjuk külön-külön a belső és külső tényezőknél. Az összegzésként kapott
számokkal, mint koordinátákkal helyezhetjük el az üzleti egységet a portfolió mátrixban. A
relatív súlyozás következtében a tényezőértékelés összege 1 és 5 közé eshet. A mátrix egy
sajátos koordináta-rendszer, ahol a vízszintes tengelyen jelöljük a piac vonzerejét (azaz a

külső tényezők által megadott értéket, ami balról jobbra szintén csökken), a függőleges

tengelyen pedig az üzleti egység versenyképességét meghatározó értéket (azaz a belső

tényezők értékét, ami lentről felfelé szintén nő). Ez a mátrix a BCG mátrixszal szemben
(ami 2 X 2–es volt) 3 X 3-as. Tehát az 1 és 5 közé eső számokat kell 3 részre osztani, azaz a
skálázás 1,33-ként lesz. A mátrix minden egyes tartománya tartalmazhat konkrét utalásokat a
követendő stratégiára; ezeket a stratégiákat maga a készítő is meghatározhatja, de meríthet az
idevágó irodalomból is.
A pozícióelemző mátrixok közös sajátossága, hogy előkészítik a stratégiai célok
kitűzéseit, a stratégiaalkotás tényleges folyamatát. Bár szerepük előkészítő jellegű, mégis
megkerülhetetlenek a vállalkozás stratégiájának megalkotásakor.

- 120 -
 2) MUTASSA BE A TERMELÉSMENEDZSMENT HELYÉT ÉS

SZEREPÉT A VÁLLALATI GAZDÁLKODÁSBAN.

ISMERTESSE, MILYEN KAPCSOLATBAN ÁLL A

TERMELÉSI STRATÉGIA A VÁLLALATI STRATÉGIA MÁS

TERÜLETEIVEL?

A TERMELÉSMENEDZSMENT HELYE ÉS SZEREPE

A VÁLLALATI GAZDÁLKODÁSBAN

A termelésmenedzsment feladatai
A vállalati tevékenység lényegében az inputoknak outputtá (termék vagy szolgáltatás) történő
átalakításából áll. Ennek az átalakító (transzformációs) tevékenységnek a megszervezésével, a
vállalkozás más funkcionális területeivel (marketing, innováció) történő összehangolásával a
termelésmenedzsment foglalkozik. A termelésmenedzsment koordinálja az egyes
gazdálkodási területek tevékenységét is, feladatköre három részből áll:

A vállalati termelőfolyamat megszervezése: a termelőfolyamat

folyamatosságának fenntartása érdekében a termelésmenedzsment gondoskodik:
a szükséges inputok megfelelő ütemű beszerzésének és a termelési igényeinek
megfelelő kiszolgálása megszervezéséről (főleg a logisztikai, a beszerzési
logisztikai rendszerrel)
a termeléshez szükséges állóeszközök biztosításáról
a termeléshez szükséges munkaerő biztosításáról
az értékesítés igényeinek megfelelő mennyiségű és összetételű output
előállításáról (főleg a logisztikai, az értékesítési logisztikai rendszerrel)
az egész termelési és forgalmi folyamatra kiterjedő minőségbiztosításról.

A termelőfolyamatnak a vállalat más funkcionális területeivel

való összehangolása: a termelésmenedzsment a marketinggel összhangban

alakítja ki a vállalkozás termékstruktúráját, a termékmixet. Az innovációs menedzsment
bocsátja a termelésmenedzsment rendelkezésére az új termékek, új eljárások lényegét. A

- 121 -
 termelésmenedzsment feladata a gyakorlatba való átültetés, az új termék tömeges
előállításának megszervezése.

Az egyes gazdálkodási területek tevékenységének

koordinálása: a termelési és forgalmi folyamatban a termelésmenedzsment

koordinálja az egyes gazdálkodási funkcionális területek költség-hatékony működését.
Ennek keretében összehangolja:
a forgóeszköz-gazdálkodást az állóeszköz-gazdálkodással. Meg akarja
akadályozni, hogy az előbbi költségleszorító készletezése a nagy értékű
állóeszközök kihasználatlanságához vagy károsodásához vezessen.
a munkaerő-gazdálkodást az állóeszköz-gazdálkodással. Gondoskodik
arról, hogy az állóeszközök kezelésére, karbantartására megfelelően
képzett munkaerő álljon rendelkezésre.
a munkaerő-gazdálkodást a forgóeszköz-gazdálkodással. Megszervezi a
szállítási, rakodási, raktározási kapacitásnak megfelelő munkaerő
biztosítását, ügyelve arra, hogy a megfelelő munkaerő hiánya ne
akadályozza az anyagáramlást.
A termelési folyamatok fajtái
A termelés szektoriális jellege:
Primer szektor: mezőgazdaság és bányászat, a természet kincseinek
közvetlen kiaknázása
Szekunder szektor: feldolgozóipar. Elsődleges feldolgozóipar: a primer
szektor termékeit alakítja át (vegy-, energia-, acél-, papíripa))/ Másodlagos
feldolgozóipar: fogyasztási cikkeket állít elő (jármű-, háztartási
elektronikai- konzerv-, húsfeldolgozó-ipar).
Tercier szektor: szolgáltatások. Kereskedelem, idegenforgalom,
szállítás, pénzügyi rendszer, egészségügy, közbiztonság, honvédelem,
oktatás, kultúra, művelődés. A szolgáltatás: mindig személyes jellegű,
valamilyen személyes jelenlétet igényel, a nyújtása és fogyasztása időben
egybe esik, nyújtása helyhez kötött, nem szállítható, tárolható, kevésbé
exportálható és importálható. A szolgáltatás lehet anyagi és nem anyagi
jellegű, dolgokra és személyekre irányuló, termelő és nem termelő, egyéni
és kollektív jellegű, piacosítható és nem piacosítható.

- 122 -
A termelés az előállított termék jellege szerint
Egynemű, vagy szabványosított tömegcikket előállító termelés: a
termelésmenedzsmentnek itt a termelés folyamatosságára, a költségek
lefaragására, az egységes minőség biztosítására kell helyeznie a hangsúlyt.
Pl. gyufa, cukor, só.
Összetett terméket előállító termelés: ezekből a termékekből sokféle
készül.

A termelés tömegszerűsége
Tömeggyártás: egyszerű termékek, nagy mennyiség állandó és nagy
igény mellett, technológiai megoldhatóság, hátránya a nagy
tőkebefektetés.
Sorozatgyártás: termék és választék iránti nagy igény.
Egyedi gyártás: nagy értékű, speciális igényre, sokoldalúan képzett
munkaerő.

A gyártási rendszer jellege szerint

Műhelyben történő gyártás: a munkamegosztás minimális, egy
személy állítja elő az egész terméket,
Műhelyrendszerű gyártás: a munkafolyamatokat részekre bontják,
minden műhelyben egy-egy szakaszt végeznek, van munkamegosztás, a
gépeket csoportosítják, a munkások így begyakorlottak lesznek az adott
munkaszakaszban
Csoportos gyártás: az előző továbbfejlesztése, a különféle termékek
közösen elvégezhető gyártási szakaszait vonja össze egy műhelybe, a
gyártási idő lerövidül, csökkenek a költségek
Folyamatrendszerű gyártás: a specializált gépeket a technológiai
folyamat sorrendjében helyezik el, maximális munkamegosztás
Számítógéppel integrált gyártás: a termelési feladatok közvetlen
végrehajtását automatizált, számítógéppel vezérelt gyártósorokra telepítik
Projektrendszerű gyártás

- 123 -
A TERMELÉSI STRATÉGIA KAPCSOLATA A
VÁLLALATI STRATÉGIA MÁS TERÜLETEIVEL

A termelési stratégia tartalmazza a vállalkozás alaptevékenységére vonatkozó fontosabb

elképzeléseket. Az egységes vállalati stratégia része, szorosan kapcsolódik a
marketingstratégiához, az innovációs stratégiához, valamint tartalmazza az egyes
gazdálkodási stratégiákat (beruházási, emberi erőforrás-gazdálkodási, logisztikai stratégia).
Tehát képletesen legfelül helyezkedik el a VÁLLALATI stratégia (pénzügyi stratégia), alatta
levő szinten a MARKETING, TERMELÉSI ÉS INNOVÁCIÓS stratégia, még alatta a
BERUHÁZÁSI, EMBERI ERŐFORRÁS-GAZDÁLKODÁSI, LOGISZTIKAI stratégia. A
vállalat termelési stratégiája tartalmazza:
A termékszerkezetet (marketingstratégiából kiindulva)
A gyártási rendszer fejlesztésére vonatkozó terveket (az innovációs stratégiára
építve)
Az állóeszközök bővítésére, cseréjére vonatkozó terveket (ez a beruházási
stratégia)
A termelés igényeinek megfelelő munkaerő-állomány kialakítására vonatkozó
terveket (ez az emberi erőforrás-gazdálkodás stratégiája)
Az anyagáramlás megszervezésére, a forgóeszközök biztosítására vonatkozó
terveket (ez a logisztikai stratégia)
A minőségbiztosítás kialakítására, fejlesztésére vonatkozó elképzeléseket (ez a
termelésmenedzsment önálló területe).
A vállalat termelését két oldal egyidejű figyelembevételével kell kialakítani. Az egyik oldal a
piaci igény, amit a marketingmenedzsment közvetít a termelésmenedzsment számára. A
piacgazdaságban csak és kizárólag olyan termékeket érdemes vállalkozási keretek között
termelni, amire fizetőképes piaci kereslet mutatkozik. A másik oldal a vállalkozás termelési
lehetőségei. Ezt az adott állóeszköz-, munkaerő- és forgóeszköz állomány határolja be.
Fejlesztésében az innovációs menedzsment szerepe a meghatározó. A hosszú-távú fejlesztés
alapjait a beruházási stratégia fekteti le. A termelési stratégia legfontosabb feladata a két oldal
igényeinek összehangolása. A kettő közül a marketingmenedzsmenté a kezdeményező szerep.
A termelésmenedzsment a termelési költségek ismeretében közli a piaci igény kielégítésének
vállalati költségeit. Ezek alapján lehet dönteni arról, hogy az adott piaci igény gazdaságosan
kielégíthető-e a vállalat részéről. Az egyes funkcionális gazdálkodási területek feltárják a

- 124 -
termelésben lévő tartalékokat. Az innovációs menedzsment kidolgozza a lehetséges fejlesztési
lehetőségeket. Mindezekből jól kitűnik, hogy a termelésmenedzsmentnek központi szerepe
van a vállalati működésben, ami viszont ne azonos a vezető szereppel.

- 125 -
 3) ISMERTESSE AZ INNOVÁCIÓ JELENTŐSÉGÉT A

VÁLLALATOK ÉLETÉBEN! MUTASSA BE AZ INNOVÁCIÓ

EGYES TERÜLETEIT, RÉSZLETEZZE A TERMÉK-

INNOVÁCIÓ FOLYAMATÁT! MUTASSA BE AZ EGYES

INNOVÁCIÓS STRATÉGIÁKAT, AZOK ELŐNYEIT ÉS

HÁTRÁNYAIT!

AZ INNOVÁCIÓ JELENTŐSÉGE A VÁLLALATOK

ÉLETÉBEN

Minden élő szervezetnél nagy jelentősége van a megújulás képességének. Különösen igaz ez a
piaci versenyben részt vevő vállalkozásokra. Az innováció a vállalkozás megújulásának
folyamata. Az innovációs menedzsment feladata az egész vállalkozásra kiterjedően a
fejlesztéseknek, előremutató változásoknak a kidolgozása. Az innováció a változások
véghezvitelének az eszköze is, így részét képezi a változásmenedzsment is. Az innovációs
tevékenység a vállalkozás bármelyik területén megjelenhet.

AZ INNOVÁCIÓ TERÜLETEI

J. A. SCHUMPETER (1883 – 1950) dolgozta ki az innováció fogalmát. Az innovációs

tevékenység szerinte a következő területeket érintheti:
A termékeket, a fogyasztó számára még ismeretlen termék, vagy ismert termék új
változatának formájában. Mai fogalmaink szerint a termékmixet újítja meg ebben az
esetben az innovációs tevékenység, ezért a marketingtevékenységgel szoros
összhangban kell végezni ennek a területnek a fejlesztését. Gyakran erre a területre
leszűkítve értelmezik és tárgyalják az innovációt.
A termelési eljárást, azaz a technológiát. Ez közvetlenül érinti a termelési
folyamatot, ezért itt e termelésmenedzsmenttel és az állóeszköz-gazdálkodással kell a

- 126 -
 fejlesztést összehangolni. A műszakiak számára ez az innovációs tevékenység igazi
terepe.
A szervezetet, új szervezeti forma (pl. divizionális szervezet), illetve új
szervezeti egység (pl. marketing kutatóbázis) létrehozásával. Ez közvetlenül érinti az
egész vállalkozás működését, így megvalósítása csak a vállalati stratégiába beépítve
képzelhető el. A vállalakozás vezetői itt közvetlenül innovációs tevékenységet
folytatnak.
A beszerzési piacokat, eddig ismeretlen új beszerzési források feltárása
formájában. Ez a logisztikai rendszer egyik kiemelt területe, azért ezt a feladatot a
beszerzési logisztikával összehangoltan kell végezni.
Az új értékesítési piacokat, eddig nem ismert elhelyezési lehetőségek
megnyitása formájában. Ez ismét a marketingmenedzsment feladatkörét közvetlenül
érintő terület, ezért azzal együttműködve kell ellátni. Ez a marketingmunka egyik
legfontosabb része.
Az innovációs sohasem lehet öncélú. Valamennyi innovációs terület a vállalkozás alapvető
céljának szolgálatában működik. Közvetlen célja azonban más és más lehet. Leggyakrabban a
fogyasztói igények kielégítése jelenik meg közvetlen célként. Ez történhet az új termék
segítségével, ahol az igényeket magasabb szinten elégítik ki, valamint az új értékesítési
piacok meghódításával, ahol új fogyasztók igényeit elégítik ki. Közvetlen célként jelenhet
meg a költségek csökkentése is. Jellemzően ilyen célt követ az új technológia bevezetése,
valamint az új (olcsóbb) beszerzési piacok feltárása. Új szervezet létrehozásával közvetlenül
és átfogóan követik a profitmaximalizáló alapcélt.

A TERMÉKINNOVÁCIÓ FOLYAMATA

Az innováció alapja az ötlet, a találmány, a szabadalom, amelyet röviden invenciónak

nevezünk. Végpontja pedig a piacra bevezetett, piacképes termék, amelyet már tömegesen
lehet termelni. Ezt röviden imitációnak nevezik. Hosszú az út az ötlettől a piacképes termékig,
ennek a folyamatnak az összefoglaló neve az innováció. A termékfejlesztés gyakorlati
szakaszai:

- 127 -
 1. szakasz: ötletgyűjtés: alapja a fogyasztói igények kielégítése. Fel

kell mérni, milyen terméket igényel a fogyasztó: olcsóbbat, jobb minőségűt,

újat, vagy ezek kombinációját.

2. szakasz: terméktervezés: a termék valamennyi pontos

paraméterét megtervezik.

3. szakasz: első piaci tesztelés: a termék pontos paramétereinek

ismeretében annak felmérése, hogy van-e megfelelő piaci igény rá. Általában
kérdőíves felmérésekkel.

4. szakasz: termékfejlesztés: ha az első teszt pozitív, jöhet ez a

lépés. Elkészítik a termék tényleges előállításához szükséges terveket,

beszerzik a szükséges eszközöket, elvégzik a piaci bevezetéshez szükséges
méréseket, minőségellenőrzést. Elkészül a prototípus.

5. szakasz: második piaci tesztelés: e fogyasztó már

ténylegesen kipróbálhatja, nyilatkozhat róla, még lehet rajta módosítani.

6. szakasz: termelés: a 2. teszt eredményeit felhasználva a tényleges

gyártás, tömegméretekben.

7. szakasz: piaci bevezetés: értékesítési lánc kialakítása, megfelelő

árstratégia, marketing-kommunikációs mix. Bevezetés időpontjáról dönteni

kell.

AZ INNOVÁCIÓS STRATÉGIÁK, AZOK ELŐNYEI /

HÁTRÁNYAI

Az innovációs stratégia a vállalati stratégia legfontosabb része. Az innováció ugyanis a jövőre

irányultság, a megújulás, a fejlődés hordozója, anyagi alapjainak megteremtője. Az
innovációs tevékenység a stratégiai tevékenység magva, lényege. A többi terület
stratégiájához az újat, az előremutatót az innováció nyújtja, mintegy meglapozva azokat. Az
innovációs stratégia kidolgozása során az alábbi lépések szükségesek:

- 128 -
 A külső innovációs környezet elemzése
A külső környezet elemzésekor meg kell vizsgálni a piacon levő termékek helyzetét,
innovációs szintjét. Elemezni kell a fogyasztók igényeit, új iránti fogékonyságát. Egyúttal
fel kell tárni a versenytársak innovációs eredményeit, technológiai szintjét, látható
stratégiáját: ez a piac horizontális elemzése. Ismerni kell a szállítók fejlesztési
eredményeit, mivel ez jelentősen befolyásolja a vállalkozás innovációs lehetőségeit: ez a
piac vertikális elemzése. Fel kell tárni az állami gazdaságpolitika által biztosított
innovációs támogatásokat. A külső környezetből nyert információk alapján ismeri meg a
vállalkozás az innovációs lehetőségeket, végzi el a technikailag lehetséges és a piacon
racionális összehangolását. A technikailag lehetséges racionális összehangolást termékek
esetén az értékelemzés segíti, aminek során vizsgálják, hogy a termék technikailag
lehetséges funkciói és fajtái közül melyik felel meg a piaci racionalitás követelményeinek.
Ez az egy termékre orientált, innovációs eredményekre vonatkozó komplex költség-
haszonelemzés. A korszerű innovációs stratégia nem hagyhatja figyelmen kívül az
innovációnak a természeti környezetre gyakorolt hatását.

A vállalkozás szervezetének, mint az innovációs belső

környezetének elemzése
A vállalkozás szervezetének alkalmasnak kell lennie az innovációs eredmények elérésére,
valamint az innováció eredményének befogadására, adaptálására. Minél nagyobb a
vállalat, annál nehezebben lehet az újdonságok gyors befogadására alkalmassá tenni. A
kisebb vállalkozások viszont gyakran nem rendelkeznek a magas szintű innovációhoz
szükséges erőforrásokkal. Így az innovációban inkább a közepes méretű, jelentősebb
erőforrásokkal rendelkező, de még rugalmas vállalkozások járnak az élen. A belső
környezet adaptációs képességét az innováció eredményei szempontjából az alábbiak
szerint fejleszthetjük:
A vállalti szervezeti rendszer átgondolt kialakítása, különösen ügyelve a
rendszer áttekinthetőségére, logikus felépítésére
A munkatársak állandó továbbképzése, az innovációs eredmények
lényegének elsajátítása a munkatársak részéről
A vállalat szervezetének az innováció adaptálására való alkalmassá tételében segíthet az
ún. innovációs lánc kialakítása a vállalkozáson belül. Az lánc a vállalati tevékenység-
rendszernek az innováció szempontjai szerint történő megszervezését jelenti. A piaci

- 129 -
viszonyokból indul ki, és oda is tér vissza, főleg a termék-innováció területére
adaptálható. A lánc:
MARKETING (piacfelmérés) Æ KUTATÁS-FEJLESZTÉS (a piaci igényeket
hatékonyan kielégítő termék műszaki kialakítása) Æ BERUHÁZÁS (termelő-
berendezések, technológiák a gyakorlati megvalósításhoz) Æ TERMELÉS (ezt a
termelésmenedzsment koordinálja) Æ ÉRTÉKESÍTÉS (marketing feladatköre).

Az alapvető innovációs irány meghatározása

Az innovációs pozícióelemzés után jöhet az általános célkitűzés, az innovációs stratégia
irányainak meghatározása. A választható stratégiai irányok lehetnek:
Kutató stratégia: a vállalkozás célja a folyamatos megújulás, amit állandó
és széleskörű innovációs kutatótevékenység alapoz meg. A vállalkozás
állandó kutató-fejlesztő részleget tart fenn, amelyik gondoskodik a célok
megvalósításához szükséges fejlesztésekről. Jellemzi a nagy horderejű,
messzire mutató fejlesztések, változtatások bevezetése, a technológia átfogó
megújítása.
Elemző stratégia: a piaci elemzésekből és a vállalati struktúra
vizsgálatából leszűrt és meglévő eredményekből indul ki. Fő célja a
megfontolt és biztonságos fejlődés biztosítása. Ez a stratégia kerüli a nagy
technológiai ugrásokat, a kisebb fejlesztési lépéseket támogatja.
Megőrző (védő) stratégia: a vállalkozás pozíciói megtartásának célja
vezérli. Ez az aktív megelőző alkalmazkodás stratégiája. Az innovációs
tevékenységet a folyamatos környezetfigyelés alapján leszűrhető trendek
elemzése, extrapolálása, és az ezek alapján kidolgozott fejlesztések jellemzik.
Alkalmazkodó (reagáló) stratégia: innovációs lépéseit a környezet
változásaihoz igazítja. Csak akkor fejleszt, ha erre a piaci verseny
kifejezetten rákényszeríti, igazodása utólagos. Innovációs politikáját ezért a
környezet állandó figyelése, ennek eredményeinek összegzése és a teendő
válaszlépések jellemzik.

Az egyes innovációs lépések kidolgozása:

Ötletgyűjtés: az ötleteket ösztönző rendszer kialakítása, a vállalkozásnál
felmerült fejlesztési ötletek összegyűjtése, az ötletek elemzése és az
ígéretesek kiválasztása

- 130 -
 Tervezés: az ígéretes ötletek pontos megfogalmazása, az ötletek nagy
vonalakban történő kidolgozása, a megvalósítható tervezetek kiválasztása
Fejlesztés: a megvalósítható tervezetek részletes kidolgozása, a tesztelésre
alkalmas fejlesztések kiválasztása
Tesztelés: a megvalósítandó fejlesztések szűkebb körben történő kipróbálása
a bevezetés kockázatainak mérséklése érdekében, a tesztelés
eredményeképpen a megvalósítandó innovációs lépések kiválasztása
Megvalósítás: stratégiai döntések meghozása (hol, mikor és milyen konkrét
eszközökkel történjen az innováció eredményének a gyakorlatba történő
átültetése)

Az innováció gyakorlatba való átültetésének részletes

akcióterve (változás-menedzsment)
Biztosítani kell, hogy a vállalat belső és külső környezete is alkalmas legyen az innováció
befogadására. A nagy szervezetek lelassulnak, nem képesek a gyors változtatásokra. Ezért
a nagyobb vállalkozásoknál kiemelt szerepe van az innováció gyakorlatba történő
átültetésénél a változásmenedzsmentnek. A belső környezet adottságait figyelembe véve
meg kell tervezni az innováció adaptálását a meglévő vállalati struktúrába. A külső
környezetet is fel kell készíteni az új befogadására. Itt az adott funkcionális területtel
együttműködve kell megtenni a szükséges lépéseket. Ezek lehetnek:
A partnerek, fogyasztók, lakókörnyezet, állami szervek tájékoztatása,
felvilágosítás, az innováció előnyös oldalainak kidomborítása.
Az innovációból szármató konkrét előnyök eloszlásának bemutatása
Az konkrét feltételek megteremtése ahhoz, hogy az innováció bevezetésre
kerüljön

- 131 -
 4) ISMERTESSE A BANKRENDSZER MŰKÖDÉSÉT, AZ AKTÍV

ÉS PASSZÍV BANKÜGYLETEKET, A PÉNZFORGALOM

FORMÁIT!

A BANKRENDSZER MŰKÖDÉSE

A mai bankrendszer alapjai a középkori itáliai városállamokban alakult ki. A

legjelentősebb bank Angliában alakult ki, majd 1469-ben megalakult a Bank of England. A
német bankrendszer univerzális bankrendszer volt, mert nem volt tiltás semmire. A bankok
(hitelintézetek) a kereskedelmi banki tevékenységen kívül egyre szélesebb körben a
befektetési banki tevékenységet is végzik. A Magyar Nemzeti Bankot 1924-ben hozták létre
30 millió aranykorona alaptőkével részvénytársasági formában, jelenlegi alaptőkéje
10milliárd Ft. Az MNB a magyar köztársaság jegybankja.

AZ EGYSZINTŰ BANKRENDSZER
1948-tól kialakul az egyszintű bankrendszer. Az MNB mellett szakbankként működik
a Beruházási Bank, a Külkereskedelmi Bank és az Országos Takarékpénztár (ezt 1949-ben
hozták létre).
A bank és a hitelintézet különbségei:
Bank: olyan üzleti vállalkozás, amely alapvetően betét- és hitelügyleteket, valamint
pénzforgalmi szolgáltatásokat végeznek. A kereskedelmi bank és az egyéb hitelintézet közötti
legfontosabb eltérés, hogy a bank hitelműveleteivel képes pénzt teremteni, a hitelintézet pedig
nem. A banknál levő számlákról azonnal lehet fizetést teljesíteni, a hitelintézetnél levő
számlákról előbb fel kell venni a pénzt, és csak utána.
Az egyszintű bankrendszer fajtái:
Monobankrendszer: a jegybank az egyetlen bank a gazdaságban
A központi bank mellett léteznek egyéb bankok, az ún. szakbankok (NEM =
kereskedelmi bank). A szakbankok a központi bank egy-egy szakosított
részének, osztályának tekinthető.

- 132 -
Az egyszintű bankrendszer szakbankjai:
Beruházási Bank: feladata az állami beruházások pénzügytechnikai
szervezése, finanszírozása
Takarékpénztár: feladata a lakossági üzletág kezelése
Külkereskedelmi Bank: az állami külkereskedelem lebonyolításához
Az MNB funkciói itt:
Bankjegykibocsátás (emisszió)
Az állami költségvetés, közületek, állami vállalatok és szövetkezetek
számláinak vezetése, a fizetési forgalom lebonyolítása (az állam bankja funkció)
Vállalatoknak és szövetkezeteknek hitelnyújtás
A forint belső és külső értékállandóságának őrzése
A külföldi valuta- és devizagazdálkodás

A KÉTSZINTŰ BANKRENDSZER
1985. januárjában létrehozták a Budapesti Hitelbankot, valamint az MNB-n belül két
hiteltagozatot. 1987. januárjától állt fel az új MNB és az ettől intézményesen leválasztott
bankok új rendszere. A magyar bankrendszer az angolszász mintát véve alapul specializált
bankrendszer lett. A kétszintű bankrendszer kialakításakor 5 kereskedelmi bank alakult:
Magyar Hitelbank Rt.
Országos kereskedelmi és Hitelbank Rt.
Budapest Bank Rt.
Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.
Általános Értékforgalmi Bank Rt.
A bankok kezdetben alultőkésítettek voltak, majd rossz minősítésű hiteleiket átválthatták 20
éves lejáratú államkötvényekre (bankkonszolidáció). Majd 1991-ben pénzintézeti törvényt
fogadtak el, amely meghatározta a hitelintézeti tevékenységet, elhatárolta az egyes
hitelintézetek tevékenységi körét, illetve előírta a hitelintézetek működésének biztonságát
szolgáló intézkedéseket, szabályozta az Állami Bankfelügyelet tevékenységét. Majd 1997.
januárjában életbe lépett az 1996-os hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
törvény, mely meghatározta a pénzügyi szolgáltatásokat, a pénzügyi intézményeket, illetve
azok tevékenységi körét.

Az MNB szervezetei:
Közgyűlés: alapszabály megállapítására, módosítására
Jegybanktanács: az MNB éves monetáris politikai irányelveiről határoz

- 133 -
 Igazgatóság: segíti az elnököt munkájában
Felügyelő-bizottság: az MNB ellenőrző szerve
Az MNB az országgyűlés alá rendelt szerv. Az MNB elnöke évente beszámol az
országgyűlésnek, illetve bemutatja az MNB éves monetáris politikai irányelveit.

Az MNB feladatai:
1. KÉSZPÉNZKIBOCSÁTÁS: csak a bakjegyek kibocsátása, mert az
érmeverés a kincstár jogosultsága
2. A „KORMÁNY (ÁLLAM) BANKJA” FUNKCIÓ: vezeti az állami
költségvetés számláit, lebonyolítja fizetéseit, hitelt nyújt az állami
költségvetés számára
3. A ”BANKOK BANKJA” FUNKCIÓ: a kereskedelmi bankokkal tartja
közvetlenül a kapcsolatot, a kereskedelmi bankok működését befolyásolhatja
4. A FORINT ÉRTÉKÁLLANDÓSÁGÁNAK BIZTOSÍTÁSA: a
forint belső stabilitása azt jelenti, hogy a MNB a „hivatalos felelőse„ az
infláció alakulásának, az inflációellenes küzdelemnek. A külső stabilitás a
forint árfolyamának változatlan szinten tartását jelenti. 1995. márciusától
csúszó leértékelésű árfolyamrendszer volt
5. KÜLGAZDASÁGI FELADATOK: gyűjti a valuta-, deviza és
aranykészleteket
6. GAZDASÁGPOLITIKAI TANÁCSADÓ FUNKCIÓ: a központi
bank köteles az adott ország kormányával együttműködni a gazdaságpolitika
kidolgozásában, illetve végrehajtásában. Ennek keretében az MNB
véleményezi a kormány gazdaságpolitikáját, konzultációkat folytat a
pénzügyminisztériummal.

A központi bank monetáris irányításának eszközei:

1. A REFINANSZÍROZÁSI VOLUMEN SZABÁLYOZÁSA: a
refinanszírozási hitelek nagyságának szabályozásával a központi bank
befolyásolni tudja a hitelintézetek műveleteit. Refinanszírozási hitel: a jegybank
által a hitelintézetek számára nyújtott hitel. A bankszféra hitelezi a gazdálkodó
szektort, a jegybank pedig refinanszírozza a bankszférát. Ezen hitel
mennyiségének szabályozásával az MNB képes a bankrendszer likviditását

- 134 -
 szabályozni: a keret szűkítésével a gazdálkodó szférának nyújtott hitelek
mennyiségét csökkenteni kívánja a jegybank (hitelszűkítés = restriktív
monetáris politika), emelés esetén a hitelmennyiség emelésére kíván hatni
(hitelbővítés = expanzív monetáris politika).
2. KAMATLÁBPOLITIKA: ez a viszontleszámítolási kamatláb változását
foglalja magába. Ez az a kamatláb, amit a központi bank számít fel a
kereskedelmi bankok számára folyósított hitelek után. Ha a jegybank emeli ezt a
kamatlábat, akkor megnő a kereskedelmi bankok refinanszírozási
kamatköltsége, ezért ők az ügyfeleknek nyújtott hitelek kamatlábát megemelik.
Ez a hitelkereslet csökkenését, ezáltal a forgalomban levő pénztömeg
csökkenését okozza. Ennek ellenkezője is lehetséges.
3. A KÖTELEZŐ TARTALÉKRÁTA RENDSZERE: ez a jegybanki
pénzállomány és a kereskedelmi banki betétállomány arányát írja elő, azaz
KÖTELEZŐ TARTALÉKRÁTA = JEGYBANKPÉNZ / BETÉTÁLLOMÁNY.
Ha a központi bank emeli a tartalékrátát, arra készteti a kereskedelmi bankokat,
hogy csökkentsék betéteik növekedési ütemét, így a pénzmultiplikátor (=
újonnan keletkezett kereskedelmi banki pénzmennyiség és a jegybank-
pénzmennyiség hányadosa) csökken. Ellenkező esetben a multiplikátor nő. A
hitelintézetek kötelesek a kötelező tartalék-előírásoknak naponta megfelelni.
4. NAPI LIKVIDITÁSI TARTALÉK: a bankok korrigált mérleg-
főösszegük 5 százalékának megfelelő összeget likvid eszközökben kötelesek
tartani. Ennek is naponta kell megfelelni.
5. NYÍLTPIACI MŰVELETEK RENDSZERE: a központi bank
értékpapírokat forgat azzal a céllal, hogy a forgalomban levő pénztömeget és
hitelállományt szabályozza. Amikor a központi bank értékpapírt vásárol, a
forgalomban levő pénzmennyiség nőni fog; ha elad, csökken.
6. ÁRFOLYAMPOLITIKA: ezt a jegybank és a kormány közösen
határozza meg.

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

A pénzügyminiszter felügyelete alatt működő országos hatáskörű államigazgatási szerv,
amely önálló költségvetési szervként működik. Célja a pénzügyi szolgáltatási, a befektetési
szolgáltatási, a kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, az elszámolóházi tevékenységet végző

- 135 -
szervezetek, valamint pénz- és tőkepiaci szervezetek (tőzsdék) működésének segítése, ezen
szervezetek ügyfelei érdekeinek védelme, a piaci viszonyok átláthatóságának elősegítése.
Hatásköre a belföldi hitelintézetek, és a külföldi hitelintézetek Magyarországon működő
fiókjainak és képviseleteinek felügyeletére és versenyfelügyeletére terjed ki.

Magyar Bankszövetség
A kereskedelmi bankok szakmai érdekképviseleti szervezete. Tagjai lehetnek azok a
hitelintézetek, amelyek legalább 500millió Ft alaptőkével rendelkeznek és elfogadják a
Magyar Bankszövetség alapszabályzatát. Legfelső fóruma a testületi ülés.

Országos Betétbiztosítási Alap

Minden hitelintézet köteles csatlakozni, mivel a betétesek védelmét szolgálja. Feladata a
betétek befagyását megelőző intézkedések meghozatala, a betétek befagyása esetén bizonyos
fokú kártalanítás. Az OBA hitelintézetenként és betétesenként 1 millió Ft összeghatárig
biztosítja a névre szóló betéteket.

A kétszintű bankrendszer alsó szintje:

Az 1996-os törvény meghatározza a pénzügyi szolgáltatásokat:
Betétgyűjtés / Hitelnyújtás / Bankszámla ügylet / Garancia ügylet / Bankletéti, illetve
befektetési alap letéti ügylet / Értékpapír forgalomba-hozatali ügylet / Saját számlára vagy
bizományosként történő adásvételi tevékenység / Értékpapír letéti ügylet / Faktoring ügylet /
Pénzügyi lízing / Fejlesztési terv megvalósításával kapcsolatos szolgáltatások és tanácsadás /
hitelképesség vizsgálatával kapcsolatos szolgáltatások / széfügylet.
Kiegészítő pénzügyi szolgáltatások:
Pénzváltási tevékenység / Bankügynöki tevékenység / elszámolás-forgalmi ügylet /
pénzfeldolgozás.
Pénzügyi intézmény: pénzügyi vállalkozás vagy hitelintézet lehet. Ezek a pénzügyi
szolgáltatásokon kívül csak kiegészítő pénzügyi szolgáltatást, biztosítás ügynöki, árutőzsde
ügynöki, befektetői szolgáltatást végezhet, valamint aranykereskedelmi ügyletet és
részvénykönyvvezetést.
Pénzügyi vállalkozás: egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végezhet, de nem láthat el
kiegészítő pénzügyi szolgáltatást. Legalább 20millió Ft jegyzett tőkével alapítható.
Hitelintézet: betétet gyűjt és egyéb pénzügyi szolgáltatásokat végez. Lehet bank (hitelintézeti
tevékenységek teljes körére jogosult, legalább 2milliárd Ft alaptőkével) / szakosított
hitelintézet (teljes körű engedélyt nem kaphat, részvénytársaság lehet) / szövetkezeti

- 136 -
hitelintézet (nem végezhet valuta-, deviza kereskedelmi tevékenységet, nem vállalhat
kezességet, garanciát, 100millió Ft alaptőke).

Tőkemegfelelési mutató
A szavatoló-tőke és a kockázattal korrigált mérleg-főösszeg hányadosa. A szavatoló-tőke
alapvető (jegyzett tőke befizetett része, tőketartalék, eredménytartalék, mérleg szerinti
eredmény, általános tartalék) és járulékos (értékelési tartalék, alárendelt kölcsöntőke) tőke
elemekből áll.

Céltartalék a minősített kintlévőségek után

Hitelminősítés: problémamentes (0%), Külön figyelendő (0-10%), Átlag alattiak (11-30%),
Kétes (31-70%), Rossz (71-100%).

AZ AKÍTV BANKÜGYLETEK

Az aktív bankügyletek során az üzleti bankok, források által szerzett pénzeszközeinek jelentős
részét ügyfeleiknek, partnereiknek engedik át. Az aktív ügyletek döntő többségét a bank nem
saját forrásból, hanem az ügyfelek által befizetett betétekből származó forrásokból teljesíti.

HITELEK (MAGÁN- ÉS VÁLLALKOZÁSI)

Létezik közvetlen és közvetett hitelnyújtás. Bankhitel esetén a bank a hitelszerződéssel arra
vállal kötelezettséget, hogy hitelkeretet tart fenn jutalék ellenében. Meghatározott időn belül
az adós automatikusan, saját belátása szerint bármikor felveheti a hitelt egészében vagy
részösszegekben. Bankkölcsön esetén a kölcsönszerződés alapján az ügyfél meghatározott
összeget felvesz a bankjától, és kötelezettséget vállal, hogy visszatörleszti kamatokkal együtt.
VÁLLALKOZÁSI HITELEZÉS
Rövid lejáratú
Hitelnyújtás nyitott hitelkerettel: egyszeri döntéssel, indoklás nélkül
felvehető, nem kell kérelmezni midig, automatikusan leemelhető
Rulírozó hitel: a hitelkeret összege hosszútávon át fennáll, automatikusan,
többször rövidtávokra lehívható
Eseti hitel: minden esetben külön kell kérvényezni, gondos hitelképesség-
vizsgálat
Áthidaló hitel: ez is eseti, egy később beérkező forrást előz meg

- 137 -
 Középtávú
Forgóeszköz-hitelezés
Beruházási hitelek
Hosszútávú: főleg beruházási hitelek: exportfejlesztő / világbank vagy más
nemzetközi szervezet által támogatott beruházás / adott állam, Nemzeti Bank
által támogatott beruházás
LAKOSSÁGI HITELEZÉS
Létezik itt is rulíozó, van fogyasztási-, lakás hitel.
A HITELEZÉS BIZTOSÍTÉKRENDSZERE
Óvadék: dologi biztosíték nem teljesítés vagy szerződésserű teljesítés estén.
Lehet készpénz, állami, banki értékpapír, lekötött deviza vagy forintbetét
Zálogjog: dologi biztosíték, a jogosult a zálogtárgy értékesítésével juthat
követeléséhez
Kezesség: a kezes szerződésben arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben
a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak fizetni. Létezik
egyszerű (sortartással) és készfizető (a jogosult a kötelezettel és az összes
adóssal szemben léphet egyszerre)
Garancia: a bank kötelezettséget vállal arra, hogy a kötelezett teljesítésének
elmaradása esetén meghatározott összeghatárig a fizetési határidőn belül a
kedvezményezettnek fizetést fog teljesíteni.

VÁLTÓLESZÁMÍTOLÁS
A váltó olyan forgatható értékpapír, amely egy későbbi időpontban esedékes fizetést testesít
meg, ami a címzett aláírásakor lesz érvényes. A saját váltónál a kibocsátó arra kötelezi magát,
hogy az összeget meghatározott időpontban és megjelölt helyen kifizeti. Az idegen váltó
kibocsátója egy másik személyt szólít fel, hogy az összeget meghatározott időpontban és
megjelölt helyen fizesse ki. A váltó forgatói teljes felelősséget viselnek a hitel
visszafizetéséért. A váltó birtokosa felhasználhatja fizetőeszközként, vagy kereskedelmi
banknál leszámítolhatja a határidő lejárata előtt. A váltókezességet avizálásnak nevezik.
Kezességet legtöbbször a bank vállal. A bank a váltó diszkontárának megállapításakor
megvizsgálja, hogy milyen hosszú időtáv múlva esedékes a kötelezettség, és hogy mennyire
kockázatos a váltó birtoklása.

- 138 -
A váltón szereplő érték a névérték. A diszkontárfolyam által szolgáltatott hozamot, hogy hány
százalékkal magasabb a váltó névértéke a vásárlási árfolyamnál, nevezzük diszkontlábnak,
azaz a váltó hozamának
a bank az általa leszámítolt, már a tulajdonában levő váltókat továbbadhatja,
viszontleszámítolhatja egy másik bankkal (általában a jegybankkal). A váltó
viszontleszámítolásánál alkalmazott kamatlábat re-diszkontlábnak nevezzük.

LÍZING
Ezek az ügyletek termelőeszközök bérbeadásán alapszanak. Előnye, hogy a bérleti díj
költségként számolható el. Két fajtája a finanszírozási (pénzügyi) és a működési (operatív).
Finanszírozási lízing: a lízingbeadó szerepe befejeződik az eszköz
bérbeadásával. Az eszköz továbbra is az ő tulajdona marad, de az azzal
kapcsolatos javítási, karbantartási tevékenységeket a bérbevevőnek kell
ellátnia. A lízingbevevő számolja el az amortizációt. A lízing futamidejének
lejártával egy szimbolikusan alacsony összegért (maradványérték) a
lízingbevevő meg is veheti a tárgyat.
Működési lízing: a bérbeadó különböző szolgáltatásokat is vállal a bérbe adott
eszközzel kapcsolatban: javítást, karbantartást. Így a működéssel kapcsolatos
szolgáltatások többségét is a lízingbeadó vállalja magára, így ez a forma
drágább. Futamideje általában rövidebb, a lejárat után az eszköz a lízingbeadó
tulajdonában marad.

KÖVETELÉS MEGVÁSÁRLÁS
A bank a vállalatoknak jövőbeni pénz helyett jelenbeli pénzeket nyújt. Maga az áru biztosíték
arra, hogy a vevő fizetni fog, hiszen másképp nem kapja meg az árut (zárt eladás); ha az árut
fizetés előtt is megkaphatja, nyílt eladásról beszélünk. A bank a semleges fél, aki az adásvétel,
a pénz és az áru kicserélésének technikai részét lebonyolítja.
A vevő kezdeményezi a fizetést azzal, hogy utasítja a bankot, ha az áru
megérkezett hozzá, fizesse ki a megállapodott összeget.
Inkasszó esetén az eladó az aktív fél, neki van joga megindítani a fizetést.

FAKTORÁLÁS
Ez egy kereskedelmi számlákba foglalt pénzkövetelésre szóló jogosultság engedményezése,
mely bankári biztosítékkal nem fedezett. Szereplői:

- 139 -
 Az áruügyletek eladója: azaz a faktoring szolgáltatás vevője, aki megbízza a
faktorbankot követelésének behajtásával, vagy megvásárlásával. A
faktorálásból származó költségeket teljesen neki kell állnia.
A faktorbank: aki a faktorálást nyújtja. Arra vállal kötelezettséget, hogy a négy
lehetséges szolgáltatásból (Kintlévőségek behajtása / Követelések
nyilvántartása / Vevő cégkockázatának átvállalása / Finanszírozás) minimum
kettőt átvállal.
A vevő: különösebb szerepe a faktorálásnál közvetlenül nincs, a költségeket az
eladó állja.
Faktorálás menete:
Az áruügylet eladója megkérdezi a faktorálással foglalkozó bankot, hogy az
áruügylet vevőjével kötött szerződésből fakadó követelést hajlandó-e megvenni
lejárat előtt
A faktorbank kedvező válasza esetén az eladó megköti a kereskedelmi
szerződést a vevővel, a faktorszerződést a faktorbankkal
A kereskedelmi szerződésben foglaltak szerint az eladó teljesít a vevővel
szemben
A vevő igazolja az eladó teljesítését, ha az a szerződéssel összhangban van. Az
eladó az igazolást és az ügylettel kapcsolatos egyéb okmányokat megküldi a
faktorbanknak
A faktorbank a követelést megvásárolja diszkontáron, majd a költségek
levonása után a fennmaradó vételárat kifizeti az eladónak
A faktorbank értesíti a vevőt a faktorálásról, majd a szerződésben
meghatározott időben beszedi a vételárat a vevőtől.
Faktorálásnál a követelés megvásárlóját faktorháznak, vagy faktornak nevezik. Létezik
csendes, finanszírozási, lejárati, ügynöki faktorálás.

FORFETÍROZÁS
A „FORFAIT” szó bizonyos dolgokról való lemondást jelent. Általában a külkereskedelmi,
áruszállítás, export-import fedezésére szokták használni. Az ügylet közép- illetve
hosszúlejáratú követeléssorozatok visszkereset nélküli megvásárlását jelenti diszkont áron. A
forfetírozás során a nemfizetés kockázatát teljesen a forfetőr (bank) vállalja magára. Két
lényeges kitétele: a követelés egészét megvásárolja a bank, és a banknak nincsen
visszakövetelési lehetősége. Ez sokkal kockázatosabb, mint a faktorálás.

- 140 -
A PASSZÍV BANKÜGYLETEK

Azok a műveletek passzívak, melyek a források mértékét és összetételét módosítják,

függetlenül attól, hogy tartozásokat, kötelezettségeket fejeznek ki.

BETÉTEK
Betétgyűjtésen értjük, visszafizetési kötelezettség mellet, hozam vagy kamatfizetés ellenében
elfogadott idegen pénzt. Sokfajta csoportosítása létezik:
Rendelkezési jogosultság szerint:
Bemutatóra szóló
Névre szóló
Betét kezelési-nyilvántartási formája szerint
Könyves betét (takarékbetét)
Számlabetét
Betét pénzneme szerint:
Hazai fizetőeszközben
Külföldi valutában-devizában
Futamidő szerint
Rövid (1 évnél rövidebb)
Közép (1 évtől 3-5 évig)
Hosszú (3-5 évnél hosszabb)
Kamatozás módja szerint
Fix (előre meghatározott)
Változó (referencia kamatlábhoz kötve)
Változtatható
Betétek lejárata szerint
Látra szóló (megkötés nélküli rendelkezés kamatveszteség nélkül)
Felmondásos (egy bizonyos idő elteltével)
Határidős (meghatározott időre)

- 141 -
 ÉRTÉKPAPÍR KIBOCSÁTÁS
A bank saját értékpapírjainak kibocsátása a forrásgyűjtés egyre terjedő módját jelenti.
Ellentétben a betétgyűjtéssel itt saját ügyfélkörön kívül eső pénzforrásokat is meg lehet
célozni.

JEGYBANKTÓL SZÁRMAZÓ FORRÁSOK

A hitelintézeteknek amennyiben rövid vagy hosszú távú forráshiánya keletkezik, és ezt a
jegybanktól próbálják meg pótolni, refinanszírozási hitelnek nevezzük. Van rövid, közép és
hosszú lejáratú.
Fedezet nélküli hitelek
Értékpap fedezet melletti lombardhitel
Aktív repo: az üzleti bank jegybankképes értékpapírokat meghatározott
árfolyamon elad a jegybanknak egy későbbi időpontra, magasabb áron
történő egyidejű visszavásárlásával.
Passzív repo: a jegybanknál jegybankképes értékpapírért cserébe a bankok
helyeznek el „betétet” előre meghatározott kamatra.
Váltó viszontleszámítolás: a jegybank a bankok által korábban leszámítolt
váltókat megvásárolja, meghatározott keretösszeg erejéig.
Devizafedezet mellett nyújtott hitel: az üzleti bank devizabetétje erejéig
hazai valutában hitelt vesz fel.

BANKKÖZI PIACON TÖRTÉNŐ HITELFELVÉTEL

Az üzleti bankok forráshiány esetén nemcsak a központi bankhoz fordulhatnak, hanem
egymáshoz is. Nincs időkorlátjuk ezeknek a hiteleknek, a magas hitelkamatok miatt főleg
likviditási problémák esetén alkalmazzák, néhány napos futamidőre.

TŐKEEMELÉS
Mivel a bankok Rt. formájában működnek, ezért a tőkeemelés új részvények kibocsátását és
elhelyezését jelenti. A jegyzett tőke emelésének fajtái: ú részvény kibocsátása névérték felett /
alatt / már kibocsátott részvény névértékének felemelése.

- 142 -
A PÉNZFORGALOM FORMÁI
Készpénz ki- és befizetési módok
Fizetési csekk: a fizetést megelőzi a számlatulajdonos és a számlavezető bank közötti
csekkszerződés megkötése. A csekkfüzet készpénzkímélő megoldás
Átutalási postautalvány: pénz a számlára postán keresztül is befizethető.
Készpénzfelvételi utalvány: ezzel készpénzt lehet felvenni a számláról, 1000Ft-ra
kerekítve.
Pénzforgalmi betétkönyv: a hitelintézeti számlatulajdonos a postán vehet fel ezzel
készpénzt.

Egyéb készpénz nélküli fizetési formák

Átutalás: ez a fizetésre kötelezett kezdeményezésére teljesített átírás, melynek során
a hitelintézetek fizetés céljából pénzösszegeket vezetnek át egyik bankszámláról a
másikra. Ez a mód feltételezi a partnerek közötti bizalmat.
Beszedési megbízás (inkasszó): a jogosult kezdeményezésére teljesített átírás. A
jogosult megbízza bankját, hogy esedékessé vált követelését az adóstól szedje be.
Határidős: csak a Magyar Államkincstárnál számlával rendelkező kötelezett terhére
lehet benyújtani, nincs értékhatára
Azonnali: a hitelintézet azonnal teljesíti a fizetést, a kötelezettnek nincs lehetősége
kifogást emelni. A megállapodást visszamondani a bankbál csak mindkét fél írásos
engedélyével lehet. Nemzetközi forgalomban létezik SIMA (a megbízó a fizetési
okmányok mellé nem csatolja a kereskedelmi okmányokat) / OKMÁNYOS (csatolja
mellé, vagy csak a kereskedelmit) / VINKULÁLT (a vevő csak a beszedvény
összegének kifizetése ellenében szerzi meg az áru feletti rendelkezés jogát) inkasszó.
Csoportos: ha a jogosult számlatulajdonos az azonos jogcímen benyújtott beszedési
megbízást kötegelve adja át.
Elszámolási utalvány:

Bankkártya: készpénzkímélő, helyettesítő eszköz. Készpénzfelvételnél (ATM, PIN)

van díj, vásárlás esetén nincsen. POS főbb típusai:
FULL ON-LINE: a kibocsátó minden egyes tranzakciót ellenőriz, valamennyi
információt azonnal felküld a bank számítógépes központjába
SEMI ON-LINE: a kibocsátó bank hagyja jóvá az összes kártyatranzakciót, csak a
nap végén jut fel a központba

- 143 -
 FULL OFF-LINE: a bank számítógép központja és az elfogadó terminál között
semmilyen kapcsolta nincs
SEMI OFF-LINE: csak egyes, a kereskedővel szerződött bank által meghatározott
tranzakciók kötelesek
ON US tranzakció: a kártya kibocsátó- és elfogadóbankja ugyanaz.
AUTORIZÁCIÓ: egyes tranzakcióknál előírható engedélyezés, amelynek során
egyértelművé válik, hogy a kártya birtokosának van-e elegendő fedezete a művelet
végrehajtásához.
FLOOR LIMIT: kereskedőknek meghatározott, titkosan kezelt összeghatár, ami alatt az
elfogadóhelynek nem szükséges felhatalmazást kérnie a kártyás tranzakcióhoz
Nemzetközi kártyarendszerek: VISA INTERNACIONAL, EUROCARD /
MASTERCARD, AMERICAN EXPRESS, DINERS CLUB INTERNACIONAL, JCB
INTERNACIONAL, AIR PLUS.
A kártya lehet dombornyomott, mágnes-csíkos, chip, optikailag leolvasható.
A bankkártya 4 szereplője:
Kártyakibocsátó: bank, mely megegyezik a kártya tulajdonosával
Kártyabirtokos: minden esetben természetes személy, a felhasználó
Kártyaelfogadó: kereskedelmi vagy szolgáltató szervezet
Elfogadóbank: a kártyatranzakcióval kapcsolatos adatokat fogadja
Kártyatípusok: Használatkor terheléses / Halasztott fizetésű (terheléses és klasszikus
hitelkártya/ Előre fizetett.
Csekk: a csekk kibocsátója utasítja a bankját, hogy a csekkben megjelölt összeget
számlaköveteléséből fizesse ki a címzett a csekk bemutatójának. Négy szereplője a
csekk kibocsátója, a címzett vagy a csekk kifizetője, a csekk birtokosa, a csekk-kezes.
Létezik névre. És bemutatóra szóló. Lehet fizetési, átírási, elszámoló, keresztezett,
utazási csekk.
Okmányos meghitelezés (akkreditív): ezt a nemzetközi bizalmatlanság hozta
létre. Fizetési ígéretet jelent: a bank (ún. nyitó bank) a vevőtől kapott megbízás alapján
arra kötelezi magát az eladóval szemben, hogy számára fizetést teljesít. Ez szólhat
azonnali fizetésre, váltóelfogadásra, negociálásra. Szerelői:
Eladó (exportőr): akinek a megfelelő okmányok benyújtása után a bank fizet
Vevő (importőr): akkreditívet nyit, biztosítja a megfelelő összegű fedezetet

- 144 -
 Nyitó bank: a vevő nála nyitja meg az akkreditívet és rendelkezésére bocsátja a
megadott összeget, majd a bank értesíti az eladót a nyitásról
Az eladó bankja

A GIRO rendszer
A hitelintézetek a korszerű, gyors és biztonságos fizetési forgalom létrehozására törekedtek,
hogy visszaszoríthassák a készpénzfizetést, és a saját forgalmukat növelhessék. Ennek a
célnak a megvalósítására hozták létre a GIRO rendszert, amely egy számítógépes technikát
alkalmazó országos elszámolási rendszer. A GIRO technikai háttér kiépítésére és működésére
létrehozták a GIRO Elszámolási Rt.-t.
Követelményei:
Azonos idejű tranzakció-kezelés
Azonos idejű pozícióvezetés
Azonos napi elszámolás az MNB-nél
Több millió tranzakciónak megfelelő kapacitás
Semlegesség (azonos szolgáltatás minden szereplőnek)
Függetlenség (belső önállóság)
Átláthatóság
A BZSR (Bankközi ZSÍRÓ Rendszer) résztvevői a hitelintézetek, pénzforgalmi tevékenységet
végző intézmények, az MNB, valamint a GIRO Elszámolási Rt. A GIRO Rt. szolgáltatója és
működtetője a BZSR-nek. A GIRO rendszerben a szolgáltatások két szintjét különböztetjük
meg:
GIROPIAC üzenetközvetítő szolgáltatás, amely során a hálózat szabad formátumú
üzenetek továbbítását végzi tartalmi ellenőrzés nélkül
GIRONET értéknövelt üzenetközvetítő szolgáltatás, továbbítás tartalmi ellenőrzéssel
GIRO rendszer tervezésekor 3 kérdést kell vizsgálni:
Egypontos vagy többpontos csatlakozás
Bruttó vagy nettó elszámolás: NETTÓ: jóváírás csak az üzleti nap végén, BRUTTÓ:
fizetési fedezetvizsgálat, majd elszámolás.
Kötegelt vagy real-time feldolgozás: KÖTEGELT: a küldő bankfiók időszakonként
(naponta) összegyűjti a feldolgozandó tranzakciós utasításokat, és azokat egyszer,
kötegelt fájlban küldi el a központjába, majd onnan a GIRO központba kerül. REAL-
TIME: nincs egynapos várakozási idő, a tranzakció azonnal végrehajtódik.

- 145 -
VIBER (Valós Idejű Bruttó Elszámolási Rendszer): célja, hogy a nagy összegű tranzakciók
elkülönüljenek a kisösszegű, de nagy tömegű tranzakcióktól.

- 146 -
 5) MUTASSA BE AZ ÉRTÉKPAPÍROK OSZTÁLYOZÁSI

SZEMPONTJAI ALAPJÁN AZ ÉRTÉKPAPÍROK FAJTÁIT,

ÉS ÉRTÉKELÉSÜK LEHETSÉGES MÓDOZATAIT

(KAMATSZÁMÍTÁS, JELENÉRTÉK, JÖVŐÉRTÉK,

ANNUITÁS, ÖRÖKJÁRADÉK, BELSŐ MEGTÉRÜLÉS)

AZ ÉRTÉKPAPÍROK FAJTÁI

Az értékpapír valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő okirat, számlán szereplő

összeg vagy elektronikus jel. Tulajdonosa pénzre vagy árura tart a jövőben igényt. A jelenben
nem költi el a pénzét, cserébe jövőbeni pénzeket vagy árukat, azaz jövőbeni pénzre vagy árura
szóló jogot ad el. Az értékpapírok adásvételénél van elsődleges (az első vásárló az értékpapírt
a kibocsátótól veszi meg) és másodlagos (egy meglevő tulajdonos egy következőnek adja el)
forgalom. Az értékpapírra, mint befektetésre fizetett nyereséget kétféle formában kaphatja
meg tulajdonosa: pénzkövetelésre jogosító papíroknál kamatot, a részesedést biztosítóknál
osztalékot kap. Csoportosításuk:
Az értékpapírokban foglalt jog alapján: Tulajdonosi jogviszony / Hitelezői jogviszony
Forgatás alapján: Névre szóló / Bemutatóra szóló
Tőzsde alapján: Tőzsdeképes / nem tőzsdeképes
Lejárat szerint: Rövid / Közép / Hosszú-lejáratú
Kamat szerint: Nem kamatozó / Fix / Változó kamatot fizető
Kibocsátás módja szerint: Nyíltkörű / Zártkörű
Az értékpapírok fajtái:
KÖTVÉNYEK: fix kamatozású értékpapír, amely tulajdonosának előre rögzített,
állandó nagyságú nominális – a névértékre vonatkoztatott kamatlábnak megfelelő –
kamatot hoz. Lehet névre és bemutatóra szóló. A kibocsátó arra kötelezi magát, hogy az
előre meghatározott időpontban a kötvény névértékének megfelelő összeget visszafizeti,
és addig az esedékes kamatokat fizeti. Azaz jelenbeli megtakarítás cseréje jövőbeni
megtakarításokra. Kibocsátási ár névértéken, alatta, vagy felette. Kétféle pénzkövetelést
jelent: a kölcsönkapott pénzösszeg törlesztése és a kamatok kifizetése.

- 147 -
 ANNUITÁS: állandó összegű kifizetés

ÖRÖKJÁRADÉK: lejárat nélküli annuitás

ÁTVÁLTHATÓ KÖTVÉNY: a rögzített kamatozás meghagyása mellett

bizonyos előjogokat biztosít tulajdonosának. A tulajdonos meghatározott
határidőn belül vállalhat, hogy vagy beváltja kötvényeit névértéken a vállalat
eredményére, vagy megtartja, s így később a törlesztéskor pénzét visszakapja.
Ez a kötvényforma olyan vállalatok pótlólagos tőkeszerzési lehetősége,
amelyek új termékekkel szeretnének a piacon megjelenni, de annak
gyártásához nem rendelkeznem elegendő pénzzel. A kibocsátott kötvények
által szerzett kölcsöntőkét a vállalkozás sikere esetén rész-végtőkévé alakítják
OPCIÓS KÖTVÉNY: tulajdonosa számára rendszeresen, a rögzített
kamatlábnak megfelelő éves kamatot hoz, ezen felül biztosítja a jogot, hogy a
kibocsátó társaság részvényét meghatározott időn belül, előre meghatározott
árfolyamon megvásárolhatja. Kamatlába általában alacsonyabb, árfolyama
viszont magasabb a normál kötvényeknél.
NYITOTT KÖTVÉNY: általában hosszú (18 éves) lejáratú és a végén egy
összegben törlesztendő kötvénykonstrukció. A futamidő alatt mindkét félnek
három, előre meghatározott időpontban, rendszerint a hetedik, tizedik és
tizennegyedik évben, közös megegyezéssel döntési lehetősége van: az adós a
kötvényt vagy annak egy részét visszafizetheti, ekkor a kibocsátó visszafizetési
felárat köteles fizetni. Vagy a hitelező a befektetését visszakövetelheti.
KAMATSZELVÉNY NÉLKÜLI KÖTVÉNY: a kibocsátó elvileg nem fizet,
így a hitelező nem kap kamatot, tehát nincs adóztatható kamatjövedelem. A
kibocsátás néha a névérték alatt történik, a visszafizetés viszont a névértéken, a
futamidő végén egy összegben történik. A kibocsátási árfolyamot
diszkontálással számolják ki. A változó kamatozású kötvény kamatlábát a
lebegő árfolyamhoz kötik (LIBOR)
Kibocsátás célja, illetve a kibocsátók szerint:
ÁLLAMKÖLCSÖN KÖTVÉNY: kincstár által felvett nagyobb
pénzkölcsönökről szóló adósságlevelek, kötelezvényeket állampapíroknak
nevezzük. Ezek biztonságos befektetési papírok, de a hozamuk alacsonyabb,
kamatait az adókból fedezik.

- 148 -
 ZÁLOGLEVÉL: speciális kötvénytípus: olyan állandó kamatozású értékpapír,
amelynek biztosítéka jelzáloggal lekötött ingatlan.
KOMMUNÁLIS KÖTVÉNY: ha valamely városnak alapvetően kommunális
célra nyújtottak kölcsönt, akkor ennek a kölcsönnek a fejében valamely
hitelintézet bocsát ki állandó kamatozású adósságlevelet. A kötvény hitelezője
a lakosság.
VÁLLALATOK ÁLTAL KIBOCSÁTOTT KÖTVÉNY: a bank az ilyen
kötvények kibocsátásánál már eleve csak a közvetítést vagy a közreműködést
vállalja, így ezek a kötvények a gazdálkodó szervek közötti közvetlen
tőkeáramlás formáivá váltak.
ÁLLAMPAPÍROK: az állam által kibocsátott értékpapírokra csak a hitelviszony
vonatkozhat. Az állampapírok kibocsátásának oka az állami pénzhiány, azaz a
költségvetési deficit fedezése. Ezek kockázatmentes papírok, visszafizetésük garantált.
KINCSTÁRI VÁLTÓ: 1 évnél rövidebb lejárattal bocsátják ki, célja az
átmeneti pénzhiány fedezése
KINCSTÁRJEGY: Magyarországon az 1 évnél rövidebb futamidejű
állampapírok neve, 3 – 6 – 9 hónapos lejárattal
ÁLLAMKÖTVÉNY: 1 évnél hosszabb lejáratú állampapírok, Magyarországon
jelenleg 3 éves futamidővel
BANKI ÉRTÉKPAPÍROK: bankok által kibocsátott, forgatható értékpapírok ezek.
PÉNZTÁRJEGY: fix kamatozású, fix címletű, bemutatóra szóló

LETÉTI JEGY: névre vagy bemutatóra szóló, kamatát a kibocsátó határozza

meg
TAKARÉKLEVÉL: rövid, éven belüli lejáratú követelések

TAKARÉKSZELVÉNY és TAKARÉKJEGY: hosszú-távú megtakarítás.

Forgatását két tényező teszi lehetővé: egyrészt anonimek, azaz bemutatóra
szóló papírok; másrészt a lekötési idejük és a kibocsátási címletük általában
csak pár lehetőséget enged meg (pl. 5-, 10-, 50- vagy 100 ezer forintos
névérték, 1, 2, 3, 6 hónap vagy 1, 2 év lejárat)
KÖZRAKTÁRJEGY: forgatható értékpapír, amely egy áru feletti tulajdonjogot
testesít meg, és a közraktárban elhelyezett áruról állítanak ki. Ez két részből tevődik

- 149 -
össze: az árujegyből (CEDULE) és a zálogjegyből (WARRANT). Az árujegy az áru
feletti rendelkezési jogot jelenti. A zálogjegy hitel fedezeteként a közraktárban
elhelyezett árura zálogjogot biztosít. A közraktárból csak a két rész együttesével lehet az
árut kivinni, amely így igazolja a hitel visszafizetését. Az áru- és zálogjegy együtt és
külön-külön is átruházható.
ZÁLOGLEVÉL: hitelintézet által kibocsátott, ingatlannal fedezett jelzáloghitelek
finanszírozására kibocsátott értékpapír. Értéke és lejárata megegyezik a hitelintézet által
nyújtott jelzáloghitellel
KERESKEDELMI VÁLTÓ: a váltók az áruforgalom lebonyolításának
nélkülözhetetlen eszközei: az átmeneti fizetési nehézségekkel küzdő vállalatok fizetési
ígérete, azaz váltó ellenében kapnak áruban vagy pénzben hitelt.
RÉSZVÉNY: a részvény tulajdonosi részesedést igazoló okirat. Vásárlója örökre
átengedi pénzét a részvényt kibocsátó vállalatnak, és cserébe különböző jogokat szerez.
A vállalat az értékpapírt nem váltja vissza, csak egy új tulajdonosnak eladva tudja
pénzzé tenni. A részvény névértéke mutatja, hogy a vállalat alaptőkéjéből hány
százalékot jelent az illető papír. A részvény kibocsátása az ettől általában eltérő
kibocsátási árfolyamon történik. A részvények kibocsátási árfolyama nem lehet a
névértéknél alacsonyabb. Azonos részvények névértéke meg kell, hogy egyezzen
egymással. Részvénymegosztásnál egy nagyobb címlet helyett több kisebbet,
részvényösszevonásnál több kisebb helyett egy nagyobbat kapnak a tulajdonosok.
Részvénykibocsátásnál a vállalat alaptőkéjét növelik meg a kibocsátott részvények
névértékével. A részvények esetleges megsemmisítésével csökkentik a vállalat
alaptőkéjét. A részvény különböző tulajdonosi jogokat biztosít gazdájának: a részvényes
részesedik a vállalat eredményéből, azaz osztalékot fizetnek neki a vállalat adó utáni
eredményéből. A részvény ezért jóval kockázatosabb forma a vásárlója szempontjából.
A részvényre jutó osztalékot a névérték százalékában tüntetik fel a hivatalos
anyagokban: ez a névleges osztalékráta. Az osztalék az aktuális árfolyam százalékában
kifejezve a tényleges osztalékráta. A részvényeseknek árfolyamnyeresége és vesztesége
is keletkezik a részvény adásvételével, tehát nem egyedül a kapott osztalék jelenti a
nyereséget. Ha magasabb áron tudják eladni részvényeiket, mint amilyen áron annak
idején vették, árfolyamnyereséget, ellenkező esetben árfolyamveszteséget kell
elkönyvelniük. Létezik névre és bemutatóra szóló részvény is. A részvényest megillető
jogok:

- 150 -
 Osztalékjog

Likvidációs hányadra jog: a részvénest tulajdonosi jog illeti meg a vállalat esetleges
felszámolása esetén is. A vállalat felszámolható vagyonából a részesedésének megfelelő
tulajdonhányadra tarthat igényt
Elővételi jogok: a vállalat későbbi részvénykibocsátásánál vásárlási elsőbbséget
élvezhet
Szavazati jog: a részvényesek közgyűlésén a részvényei számának megfelelő számú
szavazattal rendelkezik. Az rt. ügyeinek döntéséhez általában egyszerű (51%) ,vagy
különösen fontos esetekben (2 / 3-os) többség kell.
TÖRZSRÉSZVÉNY: közönséges részvény

ELSŐBBSÉGI RÉSZVÉNY: tulajdonosának más jogokat biztosít. Szavazni

tehát a vállalat életének alakításában nem lehet részt venni. Tulajdonosa
azonban az osztalékfizetésnél elsőbbséget élvez. Ennek kisebb a kockázata,
mint a közönséges részvényeké
DOLGOZÓI RÉSZVÉNY: a vállalat csak akkor bocsáthat ki ilyet, ha
alaptőkéjén felül tartaléktőkével is rendelkezik. Csak a vállalat dolgozói és
nyugdíjasai tarthatnak ilyen részvényt. Ha a dolgozó tehát meghal, vagy más
vállalathoz kerül át, a vállalatnak egy minimum árfolyamon, de legalábbis a
névértéken köteles eladni részvényét. Előnye, hogy azt a vállalat bármilyen
alacsony áron kibocsáthatja, akár ingyenesen is
BEFEKTETÉSI JEGY: nem vállalatokból, hanem az úgynevezett befektetési
alapokból való tulajdonosi részesedést igazolják. Az alapok nyereségéből, vagyis a
befektetések hozamából a befektetési jegy tulajdonosok a tulajdonukban levő papírok
arányában osztoznak. A befektetési alapok egy része zárt végű. Ezek befektetési jegyei
adott időszakra szólnak, és ezekez a lejárat előtt az alap nem vásárolja vissza, hanem
csak másodlagos forgalomban lehet értékesíteni. Általában ezeket nálunk 3 évre hozzák
létre. A határozatlan időre szóló, nyíltvégű alapok befektetési jegyeit az alap
bármikor visszavásárolja, vagy másodlagos forgalomban értékesíti. Előnye az
alapoknak, hogy a kisbefektetők pénzét hozzáértő szakemberek, minimális
kockázatvállalással forgatják.

- 151 -
 KÁRPÓTLÁSI JEGY: kibocsátása az államosítás során kárt szenvedett magyar
állampolgárok részére történt az Országos Kárpótlási és Kártérítési Hivatal által. Ez nem
klasszikus értelemben vett értékpapír, elvileg több célra használható:
Életjáradékot biztosíthat
Állami tulajdonban levő részvények és üzletrészek megvásárlására fordítható
Kereskedelmi bankok elfogadják E-hitelnél önrészként
Egyes kiskereskedelmi boltokban fizetésként elfogadják
Eredeti kárpótolt számára földterület megvásárlására fordítható
Önkormányzati lakás bérlője megvásárolhatja a lakást, ha eredeti jogon kárpótolt

ÉRTÉKELÉSÜK LEHETSÉGES MÓDOZATAI (KA-

MATSZÁMÍTÁS, JELENÉRTÉK, JÖVŐÉRTÉK, AN-
NUITÁS, ÖRÖKJÁRADÉK, BELSŐ MEGTÉRÜLÉS)

KAMATSZÁMÍTÁS, JÖVŐÉRTÉK
Kamatszámítás során mindig jövőértéket (FV – FUTURE VALUE) számítunk, azaz
valamilyen mai pénzösszeg későbbi időpontban esedékes értékét határozzuk meg. (PV -
PRESENT VALUE, jelenérték / r = éves kamatláb)
FV = PV + kamat
Kamat = PV * r, tehát FV = PV + PV * r = PV * (1 + r), ahol 1 + r = kamattényező.
A kamattényező azt fejezi ki, hogy egy kamatozási periódus alatt a jelenbeli pénz
hányszorosára növekszik.
Egyszerű kamatozás esetén minden periódusban csak a kezdő befektetés (tőke) kamatozik.
Mivel a korábbi periódusokra kifizetett kamat nem kerül újra befektetésre, így a lekötés
időtartama alatt vagyonunk lineárisan nő. Itt FV = PV (1 + r * n), ahol n = a periódusok
száma, r = egy periódusra jutó érvényes piaci kamatláb.
Kamatos kamatozás azt jelenti, hogy minden korábbi időszakban kapott kamat újra
befektetésre kerül, és ez a következő időszakban többletkamatot eredményez. Így a lekötés
időtartama alatt pénzünk exponenciálisan nő. Azaz FV = PV * (1 + r)^n.
Törtidőszaki kamatszámításnál egyszerű és kamatos kamatozású periódusok egymásutánjai
következnek.
A kamatláb érvényességi időtartama az az időtartam, amelyet időegységnek tekintek. Ha
nincs megjelölve, akkor 1 év. A kamatozási perióduson pedig azt az időszakot értjük, amilyen

- 152 -
időszakonként a kamatot tőkésítik, vagy kifizetik. Ha a kamatozási periódus egy évnél
rövidebb, mind a jelenérték, mind a jövőérték-számításnál módosítani kell az eddig használt
képleteket: FV = PV * (1 + r / m)^m*n, ahol n az évek száma, m pedig az éven belüli
periódusok száma. Adott kamatláb mellett a jövőérték nagysága a kamatfizetés gyakoriságától
függ. Minél gyakoribb a kamatfizetés, annál nagyobb a befektetés jövőbeni értéke, és annál
nagyobb az effektív kamatláb (hozamráta). Az effektív kamatláb ellentétben a tényleges
kamatlábbal, a ténylegesen megkeresett hozamot, vagy a ténylegesen fizetendő kamatot
mutatja, ezért a pénzügyi döntéseknél ez tekinthető relevánsnak.
JELENÉRTÉK
A jövőben esedékes pénzösszeg mai egyenértékét jelenti. Azaz a jövőbeni pénzértékek jelen
időpontra vonatkozó értékének meghatározását jelenti.
PV = FV / (1 + r)^n, ahol (1 / (1 + r))-t diszkonttényezőnek nevezzük, ami azt fejezi ki, hogy
a jelenérték hányszorosa valamely jövőbeni időpontban esedékes egységnyi pénzösszegnek.
NETTÓ JELENÉRTÉK
NPV = -C(0) + ∑(t=1Æ n) C(t) / (1 + r)^n, ahol
NPV = NET PRESENT VALUE
C(0): induló tőke összege
C(t): t-dik pénzáramlás.
Azaz a befektetés jelenértékéből kivonjuk az induló tőke összegét.)
ANNUITÁS
Ha a járadéktagok nem lejárat nélküliek, hanem meghatározott periódusból állnak, akkor
annuitásról (évjáradék) beszélünk. Tehát ez olyan pénzáramlási sorozat, amely meghatározott
számú tagból áll és a tagok értéke megegyezik. Kiszámítása:
PV(a) = C * (1 / r – 1 / r * (1 + r)^n), ahol
C: évenkénti járadék
r: kamatláb
n: évek száma
1 / r – 1 / r * (1 + r)^n: annuitás-tényező, ami annuitás-táblázatból is kikereshető.
ÖRÖKJÁRADÉK
Olyan pénzáramlás, amelynek járadéktagjai azonos értékűek és végtelen tagból áll, tehát
nincsen lejáratuk. Ilyen a lejárat nélküli kötvény, ami nem fizet kamatot, hanem évente
azonos összegű járadékot fizet. Kiszámítása:
PV = C / r, ahol C a fix összegű járadéktag.

- 153 -
Ha a járadéktagok nem azonosak, hanem állandó mértékben növekednek periódusonként,
akkor növekvő tagú örökjáradékról beszélhetünk. Kiszámítása:
PV = C / r – g, ahol g a járadékok éves növekedési üteme.
BELSŐ MEGTÉRÜLÉS
A belső megtérülési ráta (más néven belső kamatláb) az a kamatláb, amely mellett a hozamok
diszkontált összege megegyezik az egyszeri ráfordítások együttes jelenértékével, azaz NPV =
0-t keressük. Azaz képletben megadva olyan r kamatlábat, melyre NPV = 0 lesz, tehát
0 = - C(0) + ∑(t=1Æ n) C(t) / (1 + IRR)^n, ahol
IRR = INTERNAL RATE OF RETURN.
A belső kamatláb számításának hiányosságai: csak a jövedelmezőséget vizsgálja, a beruházás,
befektetés tömegszerűségére nincs tekintettel. Valamint egyértelmű belső kamatláb akkor
számítható, ha egyszeri ráfordítás után hozamok következnek, tehát az előjel csak egyszer
változik. Amennyiben a befektetett tőke és a hozamok felváltva követik egymást, tehát
többszöri előjelváltás történik, akkor több belső kamatlábat is kaphatunk.

- 154 -
 6) MELYEK AZ ÁLLAM GAZDASÁGI FUNKCIÓI, A FISKÁLIS

POLITIKA ESZKÖZEI? ISMERTESSE AZ

ÁLLAMHÁZTARTÁS ALRENDSZEREIT, A KÖZPONTI

KÖLTSÉGVETÉS BEVÉTELEI ÉS KIADÁSAI OLDALÁNAK

SZERKEZETÉT.

AZ ÁLLAM GAZDASÁGI FUNKCIÓI

Az államnak a köz érdekében olyan politikai és gazdasági feladatokat kell ellátnia, amelyeket
a gazdaság többi szereplői nem, vagy csak aránytalanul nagyobb erőfeszítéssel tudnának
megoldani. Ezek a közfeladatok az ország külső és belső védelme, az államigazgatás, az
igazságszolgáltatás, a piaci struktúra szabályozása. Az állami feladatok bővülése kiváltotta a
bevételek növekedését is, így az állam ma már a gazdaság legjelentősebb
jövedelemtulajdonosává vált. A mai fejlett piacgazdaságokban az államháztartási kiadások
részaránya a GDP-hez képest 35 – 60%-os sávon belül mozog. A modern állam legfontosabb
gazdasági funkciói:

ALLOKÁCIÓS FUNKCIÓ
A fogyasztók egymással versengenek a számukra kívánatos javakért. A termelők az így
kinyilvánított preferenciák alapján igyekeznek a legkeresettebb termékek előállításával maximális
nyereséget elérni. Ugyanakkor a piac nem képes minden gazdasági probléma megoldására.
Hatékony működését ugyanis az externáliák zavarják. A magánjavak piaca olyan esetekben képes
hatékonyan működni, ha a nem fizető fogyasztó kizárható az adott jószág igénybevételéből. Az
állam allokációs funkciója: a közjavak biztosítását jelenti, akár annak állami előállítása, akár a
piacon történő állami megrendelése útján.

DISZTIBÚCIÓS FUNKCIÓ
Elosztási funkció, melynek meghatározó tényezője állami beavatkozás hiányában a termelési
tényezők birtoklásán és hatékony felhasználásán alapuló jövedelemelosztás. Az elosztási politika
eszközei:

- 155 -
 Adótranszfer: mely a magas jövedelműek progresszív adóztatását az alacsony
jövedelműek közvetlen támogatásával kapcsolja össze
Progresszív jövedelemadókból finanszírozott közszolgáltatások: a
finanszírozás aszimmetrikus, az igénybevétel legalábbis szimmetrikus, de
jellemzően inkább fordítottan aszimmetrikus
Az elsősorban magas jövedelműek által vásárolt termékek erőteljes adóztatása:
az elsősorban alacsony jövedelműek által fogyasztott javakra adott
támogatásokkal kombinálva
Kettős követelménye az elosztásnak, hogy az elosztásnak a haszonáldozat minimalizálására,
ugyanakkor az ellentmondó gazdaságpolitikai célkitűzések közti egyensúlyozásra kell
törekednie.

STABILIZÁCIÓS FUNKCIÓ
A fiskális politikát úgy kell alakítani, hogy a magas foglalkoztatásra, az árstabilitás mérhető
fokára, a fizetési mérleg egyensúlyára és az érzékelhető gazdasági növekedésre is tekintettel
kell lennie. Ezen célok elérése nem megy automatikusan, szükség van hozzá az állami
gazdaságpolitikára. Ezek nélkül a gazdaság jelentős ingadozások felé tartana.

A FISKÁLIS POLITIKA ESZKÖZEI

A pénzügyi politikának két ágát különböztetjük meg: a fiskális és a monetáris politikát. A
költségvetési politika a pénzügyi politika szerves része, de viszonylagos önállósággal bír,
mert saját eszközrendszerrel és saját intézményrendszerrel, valamint saját célrendszerrel
rendelkezik. A fiskális politika legfontosabb eszközei:
Az adók: itt a befizetésre kötelezett semmilyen közvetlen ellenszolgáltatásra
sem formálhat igényt a befizetésért cserébe.
Támogatások

A költségvetés finanszírozási igényeinek piaci eszközökkel való

kielégítése (Pl. államkötvények és kincstárjegyek adásvétele):

Államkötvényből létezik magyar / konszolidációs / elkülönített alapok

kötvényei / társadalombiztosítási / egyéb. Ezek standardizált papírok,
futamidejük 1 évnél hosszabb, jelenleg maximum 10 éves lejárattal kerül
forgalomba. Fix és változó kamatozású lehet. Létezik elsődleges és másodlagos
piacuk. Zártkörű kibocsátásuk esetén egy előre meghatározott befektetői körnek

- 156 -
 ajánlják fel megvételre. Nyilvános kibocsátás esetén aukció vagy jegyzés útján
bármely befektető hozzájuthat, ekkor széles körben adható, vehető. Aukciónál
az értékpapír eladását előre bejelentik, a vevők egyszerre teszik meg az
ajánlatukat. Az államkötvény jellemzőit, a kibocsátás tervezett összegét a
nyilvános ajánlattételben hirdetik meg. Jegyzés esetén a papírok forgalomba
hozatalára és a jegyzés lefolytatására az értékpapírt forgalmazó cégek
részvételével jegyzésgarantáló és értékesítő konzorcium alakul. A konzorcium
garantálja, hogy a befektetők által le nem jegyzett értékpapírok mennyiségét
saját számlára átveszi, így a kibocsátás mindenképp sikeres lesz. A diszkont

kincstárjegy bemutatóra szóló, 1 évnél rövidebb lejáratú állampapír. Névérték

alatti árfolyamon értékesítik, majd lejáratkor a névértéknek megfelelő összeget
fizetik vissza. A kamatozó kincstárjegy csak deviza-belföldiek által
vásárolható, egy éves vagy egy évnél rövidebb lejáratú. Egységes, fix kamatot
fizet, a törlesztés egy összegben van a futamidő végén. A kincstári

takarékjegy bemutatóra szóló, lejárata a vásárlástól számított egy év. A

lakossági kincstárjegy belföldi magánszemélyeknek szól, 10.000 és 100.000

forintos címletekben. Névértéken, folyamatosan volt vásárolható. A kincstári

takarékkötvény hároméves futamidejű, lépcsős kamatozású.

A központi állami beruházások finanszírozása

A társadalmi közös fogyasztás pénzellátásának rendszere

A költségvetés általában deficites, ezt a hiányt azzal fedezik, hogy állampapír-kibocsátások
révén hitelt vesznek fel a gazdasági többi szereplőjétől, és a visszafizetést későbbre
halasztják.
Az államháztartás bevételeit csoportosíthatjuk, így:
Adójellegű bevételek
Nem adójellegű bevételek
Az állami vagyonhoz kapcsolódó bevételek
Adományok, segélyek, egyéb bevételek.

- 157 -
AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS ALRENDSZEREI

Magyarországon az államháztartás négy fő alrendszere:

KÖZPONTI KÖLTSÉGVETÉS
Lásd alább.

HELYI ÖNKORMÁNYZATOK
Kettős gazdasági funkciót látnak el: egyrészt közösségi feladatokat szerveznek és
finanszíroznak, másrészt helyi infrastruktúra- és adóztatási politikájuk révén befolyásolják
településük gazdaságának fejlődését. Kötelezően ellátandó feladataik:
Az alapfokú oktatás
Az egészségügyi és szociális alapellátás
A helyi közutak és köztemetők fenntartása
Az egészséges ivóvízről való gondoskodás.
De más feladatokról is gondoskodhatnak, pl.:
A lakásállomány kezelése
Az épített és természetes környezet védelme
Közreműködés a helyi energiaellátásban és a helyi foglalkoztatási problémák
megoldásában
A kulturális, tudományos és művészeti tevékenységek, valamint az etnikai
kisebbségek támogatása
Az önkormányzatok finanszírozásának módjai: pénzbevételeket a következő tényezők
határozzák meg:
Az országban megtermelt összes jövedelem
Az eredeti jövedelemtulajdonosokat terhelő központi és helyi jövedelem-
elvonás mértéke
A centralizált jövedelem elosztásának aránya a központi költségvetés és a helyi
költségvetések között
Finanszírozásuk két módja a központosított modell (a közösségi feladatokat az állam
magára vállalja, az egyes funkciók arányait központilag határozzák meg, s központilag
teremtik meg ezek forrását. Kiadás-orientált modell, felülről határozzák meg az önkormányzat
feladatait.) és az önkormányzati modell (a szűk körű állami feladatokon kívül a közösségi
funkciókat az önkormányzatok látják el, bevétel-orientált modell. Az állam a

- 158 -
forrásteremtésben és a források felhasználásában a legszélesebb körű jogosítványokkal
ruházza fel az önkormányzatokat).
A bevételek típusai: Adóbevételek / Állami támogatás (központilag meghatározottak, a helyi
adókat kiegészíti) / Normatív támogatás (a központi költségvetés által a helyi
önkormányzatok számára kötelezően előírt) / Céltámogatás (az állam által preferált és a több
települést kiszolgáló, nagy költségigényű feladtok finanszírozását segíti) / Kiegyenlítő
támogatás (elmaradott települések, térségek, régiók megsegítésére). / Egyéb saját bevételek
(működési-, ár- és díjbevételek, vállalkozási bevételek) / Kötvénykibocsátás, hitelfelvétel
(önkormányzati kötvények közép és hosszú távra)

TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS
A társadalombiztosítás széles rétegeket érintő intézményes biztosítás, amely lehet önkéntes
vagy kötelező. A kötelező biztosítás alapgondolata, hogy a társadalom egyes tagjai bizonyos
események bekövetkezésekor jövedelmi helyzetük miatt elhanyagolnák önmagukat, valamint
az intézményes biztosítás olcsóbb, mint az egyéni. A biztosítás általános értelemben azonos
kockázatnak kitett természetes vagy jogi személyek önkéntes vagy kényszertársulása, ahol a
bekövetkező károk egy előre megállapított összegű hozzájárulás útján egyetemes szétosztásra
kerülnek. Jellemzői a veszélyhelyzet, amely jövőbeli, bizonytalan, szándékosság nélküli,
illetve ennek kockázata; a veszélyhelyzet miatt bekövetkező hátrány, kár, ennek megtérítése;
a kármegosztás, amelynek eszköze a biztosítási díj. A TB minden országban kiegészül a
magánbiztosítással, amely a szolgáltatások széles skáláját nyújtja. A TB törvényi
rendelkezésen, jogszabályi előíráson alapul. Nincs szigorú egyensúly a biztosítási díj és a
kockázat között, nincsenek mindig arányban egymással. Létezik természetbeni ellátás is, a TB
önkormányzati jellegű. A TB egy pénzügyi alap, mely elkülönül a központi költségvetéstől.
Bevételei a munkáltatók és a munkavállalók által befizetett járulék, amely a jövedelemmel
arányos. A TB-nek nemcsak folyó, hanem tőkejellegű bevételei is vannak. Nemcsak a
pénzügyi bevételekkel rendelkezik, hanem a csődbe jutott vállalatoknál a be nem fizetett
munkáltatói járulék ellenében hozzájuthat épületekhez, telkekhez és egyéb eszközökhöz,
amelyeket értékesíthet, vagy megtarthat. Szolgáltatásai a járulékot fizetőkre, gyakran a
családtagokra is kiterjed. Főbb szolgáltatásai:
Öregségi-rokkantsági nyugdíj: alapja a munkában eltöltött utolsó év vagy évek
jö9vedelmének nagysága, illetve a beszámítható munkaévek száma. Megállapításának
rendszerei: felosztó-kirovó (a biztosítási év alatt befolyt járulékbevételeket a
nyugdíjszabályok szerint szétosztják a biztosítottak között. azaz a mindenkori aktív

- 159 -
 dolgozók járulékai képezik a nyugdíjak fedezetét, az inaktívak nyugdíját az aktívak
hitelezik meg) / várományfedezeti (a dolgozó egy meghatározott ideig köteles
teljesíteni a befizetést, amelyből és amelynek kamataiból fizeti a rendszer a nyugdíjat)
/ tőkefedezeti (az előző kettő kombinációja, az átlagos munkában tölthető évek
számából indulnak ki, és meghatározzák a nyugdíjfolyósítás éveinek számát).
Egészségügyi biztosítás: kiterjed a betegséggel összefüggő (orvosi-kórházi)
gyógyításra, esetleges gyógyszerek térítésére és a táppénz folyósítására. Ez lehet
kötött rendszerű (minden városban és községben van saját fix fizetésű orvos, aki a TB
szolgálatában áll), szabad orvosválasztáson alapuló (a beteg maga választja meg az
orvosát), vagy vegyes (vannak szerződéses orvosok és a TB is rendelkezik
intézményekkel).
Anyasági-gyermekgondozási segély: feltétele a munkaviszony és a
járulékfizetés, nagyságát szociálpolitikai szempontok befolyásolják.
Munkanélküli segély: csak meghatározott ideig jár, a bérek nagyságához
kapcsolódik.
Önkéntes pénztárak: ezek önkéntesen szerveződő, független szolidaritási elven alapuló non-
profit szervezetek. Célja az előrelátó öngondoskodás olyan élethelyzetekben, amelyek
általában a TB és a szociális gondoskodás körébe tartoznak. A pénztár jogi személy, a
pénztártagok tagbefizetéseit kezeli, és a rábízott vagyonnal gazdálkodik. Ezek önkormányzati
működésűek, zárt a gazdálkodási elvük (csak az alapszabályzatban meghatározott
szolgáltatásokat nyújtják), kölcsönösek (a pénztártagok közösen teremtik meg a
szolgáltatások fedezetét), önkéntesek, függetlenek, szolidárisak (a pénztártagok egységes
elvek alapján meghatározott tagdíjat fizetnek). A pénztár lehet nyugdíjpénztár (célja az idős
korra való anyagi felkészülés), önsegélyező pénztár (anyagi támogatást biztosít a
munkanélküliség, keresőképtelenség, anyaság, gyermeknevelés és taníttatás kapcsolatában),
egészségpénztár (vállalhatják az egészségügyi alapellátáson és szakellátáson belüli és azon
felüli kiegészítő ellátások szervezését és finanszírozását).

ELKÜLÖNÍTETT (CÉL-) ALAPOK

Decentralizált alapok, melyek (1998-as évben):
Útalap
Vízügyi alap
Munkaerő-piaci alap
Nemzeti kulturális alap

- 160 -
 Központi környezetvédelmi alap
Központi nukleáris pénzügyi alap
Az állam egy előre meghatározott konkrét (gazdasági vagy közösségi) célra a költségvetéstől
elkülönített pénzalapot (célalapot) hozhat létre. Meg kell határozni annak bevételi forrásait.
Az alap elláthat gazdasági feladatokat (pl. elmaradott térségek fejlesztése), illetve
megvalósíthat konkrét közösségi célokat. (pl. ifjúság-, környezetvédelem).
Előnyük:
Az alapok a költségvetéssel szemben bizonyos önállósággal rendelkeznek
Az állampolgárok, vállalatok egy meghatározott konkrét célhoz könnyebben
hozzájárulnak, mint a globális állami feladatokhoz
A pénzeszközöket rugalmasan használják fel és demokratikus döntéseket
hoznak
Hátrányuk:
A parlament csak bizonyos időszakonként vizsgálja felül azokat
A költségvetési, közösségi funkciók ellátása függetlenné válik a gazdasági
helyzettől
Nem lehet biztosítani az államháztartás összes bevételének prioritás szerinti
forráselosztását
Az ellenőrzés, az áttekinthetőség bonyolulttá válik

A KÖZPONTI KÖLTSÉGVETÉS BEVÉTELI ÉS

KIADÁSI OLADALÁNAK SZERKEZETE

A központi költségvetés bevételeit és kiadásait és ezek egyenlegét logikailag három csoportba

sorolhatjuk:
Elsődleges egyenleg: a központi költségvetés valódi, állami funkcióiból adódó tételeit
tartalmazza
GFS-rendszerű, másodlagos egyenleg: az elsődleges egyenleg és a kamattételek
összege
Folyó (teljes) egyenleg: minden tételt magába foglaló kategória, azaz a tőke- és
kamattételeket tartalmazza. A tőketételek két fajtája: vagyonértékesítésből származó
bevételek, valamint hitelfelvételekből származó bevételek.

- 161 -
A központi költségvetés bevételei:
Adó és adójellegű bevételek (90%)
Nem adójellegű bevételek
Tőkejellegű bevételek
Egyoldalú (viszonzatlan) tételek (központi költségvetésbe befizetett adományok,
segélyek juttatások összege)
A többi alrendszer központi költségvetésbe fizetett tételei

A központi költségvetés kiadásai:

A központi költségvetési szervek kiadásai
Állami felhalmozások
Gazdálkodó szervezetek támogatása
Állami adósságszolgálat
Önálló társadalombiztosítási kiadások
Az önkormányzatok és a társadalombiztosítási alrendszerek támogatása
Egyéb kiadások

- 162 -
 7) MELYEK AZ ADÓRENDSZERRREL SZEMBEN TÁMASZTOTT

KÖVETELMÉNYEK? ISMERTESSE A SZJA TÖRVÉNY

LÉNYEGÉT! MILYEN ADÓZÁSI ÉRVÉNYESÜL A

TÁRSASÁGOK KÖRÉBEN?

ADÓRENDSZERREL SZEMBEN TÁMASZTOTT KÖ-

VETELMÉNYEK

ADÓ: olyan, törvényben előírt, állammal szembeni, kényszer jellegű befizetési kötelezettség,
amelyért a befizetőnek semmilyen közvetlen ellenszolgáltatásra való joga sem keletkezik.
Főleg pénzben, de lehet naturáliákban is.
ADÓALANY: az a természetes vagy jogi személy, aki – önadózásnál – az adó
kiszámításáról és befizetéséről gondoskodik, illetve – kivetéses adózásnál – aki terhére a
fizetési kötelezettséget az adóhatóság előírja. Közvetlen (egyenes, direkt) adók esetében az
adó jelentette közgazdasági terhet közvetlenül az adóalany viseli, azt másra nem, vagy csak
közvetetten tudja hárítani. Közvetett adónál az adóalany és az adó közgazdasági terheit viselő
személye különválik.
ADÓTÁRGY: az a jogviszony vagy gazdasági esemény, melynek alapján a törvény
adófizetési kötelezettséget keletkeztet.
ADÓALAP: az adó tárgyához szorosan kapcsolódó, pénzben mérhető mennyiség.
ADÓMÉRTÉK: azt mutatja meg, hogy az adózó mekkora összeget köteles befizetni, azaz
az állam mekkora adóbevétellel számolhat.
ADÓKULCS: az a függvény, amely az adóalaphoz a törvény szerinti adómértéket rendeli
hozzá. Létezi átlagadókulcs (az adóalap egészére vetítve az adómérték annak hány százalékát
teszi ki) és határadókulcs (az adóalap utolsó, legmagasabb egységére mekkora adóteher jut); a
határadókulcs lehet változatlan (proporcionális), növekvő (progresszív), csökkenő
(degresszív).

- 163 -
Követelmények az adórendszerrel szemben:
IGAZSÁGOSSÁG, MÉLTÁNYOSSÁG
Abszolút módon lehetetlen a megvalósítása, de legalább parciálisan érvényesíteni kell. A
közgazdaságtan az adóztatás területére a méltányosság két ismérvét tartja kezelhetőnek, a
haszonelvűséget, és a közteherviselő-képességet.
HASZONELVŰSÉG
Azt jelenti, hogy egy adórendszer akkor méltányos, ha az adóterheket az adófizetők olyan
arányban viselik, ahogyan a közkiadásokból részesednek. Ez két feltételt sért: egyrészt az
állam redisztribúcióját, ami nem egyeztethető össze a haszonelvűséggel. Másrészt a globális
fedezet elvét, amely szerint az államháztartás egy-egy alrendszerén belül mérlegek
készítésének nincs általános közgazdasági értelmezhetősége.
KÖZTEHERVISELŐ-KÉPESSÉG
Azaz az egyenlő haszonáldozat elve, ami kimondja, hogy mindenkinek teherviselő-képessége
arányában kell kivennie a részét a közkiadások finanszírozásából. Ez az elv képzi a
progresszív adózatás gyakorlatának alapját. Ugyanis minél alacsonyabb jövedelemmel
rendelkezik valaki, annál nagyobb részét költi fogyasztásra, ezen belül is alapvető
létszükségleti cikkekre. Minél magasabb viszont a jövedelem általában, annál nagyobb a
lehetséges fogyasztási kombinációk száma és a közöttük való választás szabadsága. Annál
valószínűbb továbbá, hogy a jövedelem mind nagyobb része fogyasztás helyett megtakarításra
fog kerülni. Azaz az azonos összegű jövedelem adóként való befizetése nagyobb
haszonáldozatot jelent a kizárólag létszükségleti cikkek vásárlására elegendő szintből, mint
abból, amiből már némi luxuscikk finanszírozására is futja.
HATÉKONYSÁG
A hatékonyság azt jelenti, hogy a közkiadások finanszírozásához szükséges bevételeket a
gazdasági növekedés ütemének lehetséges minimális csökkentése mellett kell beszedni. Az
adóztatás nyilvánvalóan szűkíti a gazdasági növekedéshez rendelkezésre álló forrásokat.
SEMLEGESSÉG
Az adórendszer akkor teljesíti a semlegesség feltételét, ha a piacgazdaság működésének
lehető legkisebb zavarát eredményezi. Szigorú értelemben ez a feltétel akkor teljesül, ha a
piaci szereplők egymáshoz viszonyított pozíciója egyáltalán nem változik az adóztatás
következtében.

- 164 -
EGYÉRTELMŰSÉG
Mind az adózó, mind az adóhatóság szempontjából fontos követelmény, hogy valamennyi, a
gazdaságban előforduló gazdasági szituáció esetében megállapítható legyen, hogy áll-e fenn
valamely adótárgyat megvalósító jogviszony, illetve ha igen, akkor hogyan lehet az adóalapot
és az adómértéket meghatározni. Ennek ráadásul a törvény szövegéből kell egyértelműen
levezethetőnek lennie, mert az adóhatóság állásfoglalása az adózó által nem feltétlenül
akceptálandó.
EGYSZERŰSÉG
Főleg a nagyszámú adóalanyra vonatkozó adószabályok esetében okoz gondot, ha a törvény
megfogalmazásai a köznyelvhez szokott ember számára nehezen érthetőek, megnehezítve
ezáltal saját helyzetének az adószabályokhoz képesti beazonosítását.
ALACSONY ADMINISZTRATÍV KÖLTSÉGEK
Az alacsony adminisztratív költség követelménye elsősorban relatívan értelmezendő. Tehát
alapvetően egységnyi adóbevételre kell a lehető legkevesebb adminisztratív ráfordítást
megcélozni. Az adminisztratív költségek értelmezésénél fontos, hogy nemcsak az adóhivatal
működésének ráfordításai, hanem az adóalany által a bevallás és befizetés teljesítése
érdekében vállalat költségek is ebbe a fogalomkörbe tartoznak.
STABILITÁS
Az adórendszer jelentős változása nagyarányú áru- és tőkepiaci mozgásokat indíthat el,
kiszámíthatatlansága pedig a rövid távú döntések irányába tolja el a gazdasági szereplők
viselkedését. Ezért fontos feltétel, hogy az adórendszerben alapvetően alkalmazott
megoldások hosszútávon stabilak legyenek, és a szükségszerűen érvényesített
preferenciaváltozások is lehetőleg legalább egy kormányzati ciklusra szóljanak.
RUGALMASSÁG
Miután a gazdasági teljesítmények és közszolgáltatások iránti igény, mid összegében, mind
szerkezetében folytonosan változik, ezeknek a változásoknak a hatásait az adórendszernek is
követnie kell. Méghozzá lehetőleg oly módon, hogy a középtávon várható változások
kezelésére hivatott eszközöket előre, kiszámítható módon kell a rendszerbe építeni, és csak
végszükség, vagy előre nem tervezhető gazdasági-társadalmi fordulat kezelésére szabad az
adórendszer alapjait változtatni. Így lehet elérni, hogy az adórendszer egyszerre legyen képes
megfelelni a látszólag ellentmondó stabilitási és rugalmassági követelményeknek.

- 165 -
AZ SZJA TÖRVÉNY LÉNYEGE

A törvény mindenekelőtt a magánszemélyek alkotmányos kötelezettségeként definiálja az

állami feladatok ellátásához szükséges adóbevételek biztosítása érdekében tett jövedelmi
hozzájárulásokat – kiemelve az arányosság és a méltányosság elvét. Alapszabályként a
magánszemély minden jövedelme adóköteles, ettől eltérő szabályt csak törvény állapíthat
meg. Az adót naptári évenként, az összes jövedelem alapján kell megállapítani, ugyanakkor az
adóbevételek folyamatossága érdekében adóelőleget kell fizetni. Az SZJA a lakossági
jövedelmek szabályozásának átfogó eszköze, melynek tulajdonságai:
ÁLTALÁNOS: a magánszemély az összes jövedelme után köteles adózni, figyelembe véve
az adómentes lehetőségeket
KÖZVETLEN: az adó közvetlenül kapcsolódik a jövedelemhez, és az adó alanya, valamint
az adóteher viselője megegyezik
SZEMÉLYI JELLEGŰSÉG: az adó alanya a bevételt szerző magánszemély
A törvény hatálya a magánszemélyre, annak jövedelmére, és az e jövedelemmel összefüggő
adókötelezettségre terjed ki, meghatározott esetekben a kifizetőre is. A törvény különbséget
tesz belföldi és külföldi illetőségű magánszemély között. Előbbit belföldről és külföldről
származó jövedelme után adókötelezettség terheli. Utóbbi természetesen csak a
Magyarországon megszerzett jövedelmére vonatkozik.
A jövedelemre és az adókötelezettségre vonatkozó általános szabályok
A jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett
bevétel egésze, vagy a törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak
meghatározott hányada. A bevétel valamely tevékenység ellenértékeként vagy más jogcímen
kapott vagyoni érték. Költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő
szabályszerűen igazolt kiadás minősül. A magányszemélynek bevételeit és költségeit
forintban kell figyelembe vennie. Az adómentes bevételek köre:
Szociális ellátáshoz kapcsolódó juttatások
Egyes szolgáltatások köre (főleg közhasznú)
Egyes tevékenységekhez kapcsolódó bevételek (pl. falusi turizmus)
Költségtérítés jellegű bevételek
Kockázatok viselése köréhez kapcsolódó tételek
Természetbeni juttatások

- 166 -
 Lakáshoz kapcsolódó adómentes bevételek
Egyéb adómentes bevételek
Vállalkozásból való vagyonkivonás, ha az adózott jövedelemből került befektetésre
Kapott hitel, kölcsön
Visszatérített adó, adóelőleg, ha azt korábban költségként nem érvényesítették
A magánszemély javára történő magánnyugdíj-pénztárba való befizetés
Hatóság által elengedett köztartozás
Nem számítanak költségnek azok a kiadások, melyek a magánszemély személyes illetve
családi szükségleteinek kielégítése érdekében merülnek fel.
Léteznek alapnyilvántartások (pénztárkönyv vagy naplófőkönyv / bevételi és
költségnyilvántartás / bevételi nyilvántartás) és részletező nyilvántartások.
Az adó megállapítása, bevallása és megfizetése
A magánszemély az adóévben megszerzett jövedelméből összevont adóalapot képez, és
ezután jövedelemsávonként növekvő adómérték szerint adózik. Nem kell bevallani az ingó
vagyonértékből szármató 200ezer forintnál kisebb mértékű jövedelmeket. Magánszemélynek
nem kell adóbevallást adnia, amennyiben csak nyugdíja van. Az adózás módjának fő szabálya
az önadózás, azaz a magánszemély az adóalapját és az adóját megállapítja, bevallását
benyújtja, az adóját megfizeti. A magánszemély adóbevallását helyettesítheti munkáltatójának
tett nyilatkozata, melynek alapján a munkáltató megállapítja az összevont adóalapot és annak
adóját, majd befizeti azt. Akkor helyettesítheti az adóbevallást a magánszemély
munkáltatónak tett nyilatkozata, ha a munkaviszonyból származó jövedelmén kívül más
bevétele nincs. Az adóhatóság legfeljebb 12 hónap részletfizetést engedélyezhet. Ha az
adóelőleg meghaladja a fizetendő adó összegét, úgy azt a magánszemélynek visszatérítik.
Az adózás szempontjából megkülönböztetett jövedelem-szerkezet
1) Összevonásra kerülő jövedelmek
i) önálló tevékenységből származó jövedelmek
ii) nem önálló tevékenységből származó jövedelmek
iii) egyéb jövedelem
2) Külön adózó jövedelmek
i) vállalkozásból származó jövedelem
ii) vagyonátruházásból származó jövedelem
iii) tőkejövedelmek
iv) természetbeni juttatások és más engedmények

- 167 -
 vegyes jövedelmek
Az összevont adóalap megállapítása
Az önálló tevékenység minden olyan tevékenység, melynek révén a magánszemély
bevételhez jut; a jogszabályi rendelkezések szerint ide tartozik különösen az egyéni
vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a könyvvizsgáló tevékenysége. Az önálló
tevékenységből származó jellemzően előforduló legfontosabb bevételek: értékesített termék,
áru, szolgáltatás befolyt ellenértéke / szállításért, csomagolásért külön felszámított összeg /
üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz értékesítéséért kapott ellenérték / kapott kamat, kötbér,
késedelmi kamat / felvett támogatás / tárgyi eszköz ellenszolgáltatás nélküli átruházása. Az
önálló tevékenységgel szemben számolható el a tevékenység folytatása érdekében ténylegesen
felmerült költségek, legfeljebb a tevékenység bevételének mértékéig. Ezek: jellemzően
előforduló költségek / igazolás nélkül elszámolható költségek / értékcsökkenési leírás
elszámolása / járművek költségei / költségként figyelembe nem vehető kiadások.
A számított adót csökkentő tételek
adójóváírás (az adóévben megszerzett jövedelem, valahány százaléka, de
maximálva van, hogy hány forint. Az adójóváírás csak akkor vehető figyelembe,
ha az éves összes jövedelem az adótábla legmagasabb kulcsú sávjának kezdő
összegét nem haladta meg)
a nyugdíjjárulék és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedménye
adókedvezmények (tandíjkedvezmény / lakáscélú kedvezmény / tevékenységi
kedvezmény)
személyi és családi kedvezmény
közcélú adomány
biztosítások kedvezménye
befektetési adóhitel
Az adóelőleg fizetése
Az adóteher időbeli elosztása megkönnyíti az adózónak az adóteher viselését, valamint az
adóelőlegekkel biztosított, hogy az állam a folyamatosan felmerülő kiadásaira relatív
folyamatos bevételekkel rendelkezzen, ne évente egyszer szedje be azokat. A kifizetőnek az
általa összevont adóalapot képező jövedelemből 40% adóelőleget kell levonnia. Ha a
magánszemély igazolja, hogy egyéni vállalkozó vagy őstermelő, akkor nem kell adóelőleget
levonnia a kifizetőnek, az adóelőleg megfizetése a vállalkozó illetve az őstermelő feladata
lesz. A nyugdíjból sem kell adóelőleget levonni. Az adóelőleget a munkáltató, a bér kifizetője

- 168 -
is megállapíthatja. Ekkor a munkáltatónak a havonta kifizetett munkaviszonyból származó
rendszeres jövedelem 12-szerese után számított adó egy tizenketted részét kell adóelőlegként
levonnia.
A vállalkozói SZJA
Az adóalap a tevékenység bevétele és a bevétel elérése érdekében felmerült költségek
különbségeként alakul ki. A jövedelmet csökkentik a közhasznú, kiemelkedően közhasznú
szervezeteknek, valamint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztáraknak fizetett támogatások,
legfeljebb a jövedelem 20%-ig. az ily módon kialakult vállalkozói adóalap után a vállalkozói
SZJA mértéke 18% (2000.IX.). ebből további kedvezmények vonhatók le.
Az átalányadózás
Egyéni vállalkozók és mezőgazdasági kistermelők számára csak meghatározott
tevékenységek esetén. Az egyéni vállalkozó bevételéből alapesetben 40%, törvényben
meghatározott tevékenységek folytatása esetén 80% vélelmezett költséghányadot vonhat le.
A tételes átalányadózás
Erre akkor van lehetőség, ha fodrász, kozmetikus, személyszállító vagy fizető-vendéglátó
tevékenységet folytat úgy, hogy más személy közreműködését nem veszi igénybe.
Elszámolható költségek
A legfontosabb általánosan előforduló költségek az anyag- és árubeszerzés, az alkalmazottak
bére és közterhei, egyéb kötelező juttatások, bérleti és közműdíj, hivatali, üzleti utazás
költsége, vállalkozói kivét. Egyes költségek igazolás nélkül is elszámolhatók a jogszabályban
meghatározott normák alapján. Saját tulajdonú tárgyi eszköz után átalányban számolható el az
értékcsökkenés.
Az összevont adóalapba nem tartozó bevételi csoportok
Két bevételi csoport tartozik ide: ingó és ingatlan vagyontárgyból származó, valamint az
egyéb bevételek. Ezek a jövedelem teljes nagyságától függetlenül, fix kulcs szerint, azaz nem
progresszíven adóznak. Az összevont adóalapba nem tartozó jövedelmek adókulcsa
jellemzően kisebb, mint az SZJA összevontan adózó jövedelmeinek adómértéke.
A vagyonátruházás
Az adó alapja az ingó vagy ingatlan vagyontárgy, vagy vagyoni jog értékesítéséből származó
bevételnek a különböző költségek levonása után megmaradó része. A költségek 3 típusa: a
megszerzéssel kapcsolatos költségek / az értéknövelő beruházások költségei / átruházással
kapcsolatos kiadások.

- 169 -
Tőkejövedelmek
Kamat, osztalék, árfolyamnyereség, a vállalkozásból kivont jövedelem, cégautó-adó.

TÁRSASÁGOK ADÓZÁSA

Nem minősül a társaság adó alanyának:

MNB
Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó, a fdogva tartottak foglalkoztatását
végző gazdasági társaság
Tartalék Gazdálkodási Kht.
Közlekedési, Hírközlési, Vízügyi Taralék Gazdálkodási Kht.
Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.
Jogszabályban meghatározott közszolgálati műsorszolgálatok
Pártok
MTI Rt. stb,
A hangsúly a semleges adózási környezeten, a vállalkozási szférában maradó jövedelem
általános kedvezményezésén van. a társasági adótörvény szorosan kapcsolódik a számviteli
törvényhez, így minden olyan esetben, ahol az adótörvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz,
a számviteli törvényben előírtak az irányadóak. Az adótörvény egyoldalúan utal a számviteli
törvényre, mert az korábban keletkezett.
Általános rendelkezések
Alapelvek:
a gazdasági tevékenységből származó jövedelmet terhelő társasági és osztalékadó
kötelezettségnek e törvény szerint kell eleget tenni
az adókötelezettséget befolyásoló – csökkentő – tételek alkalmazhatóságát annak kell
bizonyítania, akinek az érdekében áll
ha a törvény többféle jogcíme írja elő a költség, ráfordítás figyelembevételét, az ezekből
származó adókedvezménnyel egy esetben lehet élni
ha egy nemzetközi szerződés e törvény hatálya alá eső tételre eltérő rendelkezést ír elő,
akkor a nemzetközi szerződés az irányadó azzal a megkötéssel, hogy nem terjesztheti ki
az adókötelezettséget e törvény rendelkezésein túl.
A társasági és osztalékadó alanya:

- 170 -
 gazdasági társaság és egyesülés
szövetkezet
ügyvédi iroda
Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete (MRO)
Közhasznú társaság
Alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet, köztestület, egyház
Kockázati tőkealap
Adóév: naptári év, vagy az az időszak, amire az adókötelezettség kiterjed. Az
adókötelezettség kezdete a társasági szerződés közokiratba-foglalásának napja; vagy az a nap,
amelyen az alapítást szabályozó jogszabály szerint létrejön a társaság; külföldi vállalkozó
cégnyilvántartásba nem vett telephelyén végzett vállalkozási tevékenység esetén a telephely
létrejöttét eredményező első jognyilatkozat megtételének napja. A társasági adóbevallást
magyar nyelven, forintban kell elkészíteni.
A társasági adóalap meghatározása
A társasági adó alapja az adózás előtti eredmény. Sémája:
Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye
+- Pénzügyi műveletek eredménye
Szokásos vállalkozói eredmény
+- Rendkívüli eredmény
Adózás előtti eredmény
Az adózás előtti eredmény kettős könyvvitelű adózó esetén az eredmény-kimutatásban
kimutatott összeg; egyszeres könyvvitelt vezetőnél a pénzforgalmi nyilvántartás alapján
kimutatott eredmény; ha az adózó sem (egyszerűsített éves) beszámolót, sem egyszerűsített
mérleget, sem eredmény-levezetést nem köteles készíteni, akkor a könyvviteli zárlat alapján
megállapított összeg.
Az adóalap megállapítása:
+- Adózás előtti eredmény
+- Az eredményt részben növelő, részben csökkentő tételek
- Adóalapot csökkentő tételek
+ Adóalapot növelő tételek
ADÓALAP

- 171 -
Az adóalapot csökkentő jogcímek
Többek között adományok, behajthatatlan követelés hitelezési veszteségből, termőföld és
erdőértékesítésből származó bevételek, az értékcsökkenési leírás (az eszköz teljes bekerülési
értéke elszámolható az adóalapban).
Az adóalapot növelő jogcímek
Felsorolásszerűen nagyon sok kitétele van a növelő tételeknek, pl. értékcsökkenési leírással,
értékvesztéssel kapcsolatban. Sajátos adóalanyként kezeli az adótörvény az alapítványokat,
közalapítványokat, a köztestületeket, az egyházakat, a lakásszövetkezeteket, az önkéntes
kölcsönös biztosító pénztárakat, rájuk speciális kedvezmények vonatkoznak.
Egyedi adóalap-megállapítási szabályok
Külföldi szervezet adóalapja: a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származónak
minősül azon bevételek összessége, melyeket belföldi magánszemély vagy külföldi
vállalkozó belföldi telephelye fizetett ki. Ilyen bevételek a nyújtott hitel kamata, a kötvény
kamata, a jogdíj, a belföldön végzett előadói, művészeti és sporttevékenységért, bemutatóért
járó díj
Az adózó jogutód nélküli megszűnésének hatása az adóalapra: jogutód nélküli
megszűnésnek minősül, ha az adózó bármely ok miatt kikerül a törvény hatálya alól, vagy
székhelyét külföldre teszi.
Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosításai: amennyiben kapcsolt
vállalkozások között bármely üzleti szerződésben magasabb vagy alacsonyabb árat
alkalmaznak, mint az azonos körülmények közötti piaci ár, akkor a kapcsolt vállalkozások
kölcsönös megállapodás vagy az adóhatóság alapján az adózás előtti eredményt
módosíthatják a két árszint különbségének eredményre gyakorolt hatásával.
Az adó megállapítása
A társasági adó mértéke a pozitív adóalap 18%-a (2000.IX.). kivéve a külföldön
tevékenységet végzők esetében, ott 3%-a.
Adómentesség
Közösségi tevékenységet végző szervezeteknek, ha a bevétel legfeljebb 10millió forint, de
nem haladhatja meg az adóévben elért összes bevétel 10%-át
Közfeladatok, támogatások, térítés nélküli átadások, juttatások miatti bevételek után nem
kell adót fizetni

- 172 -
 A kölcsönös biztosító pénztáraknak nem kell adót fizetni, ha a kiegészítő tevékenységből
adódó bevétel nem haladja meg az összes bevétel 20%-át
Nem kell adót fizetni a kockázati tőketársaságnak, valamint a kockázati tőkealapnak a
nyilvántartásba vétel évében, és az azt követő hat évben. De ezek a társaságok utólag
kötelesek megfizetni a megelőző évek adóját is
Adókedvezmények
Beruházási kedvezmény: sok feltétel teljesülése esetén, pl. beruházás összege, határidő
stb.
Térségi adókedvezmények: kiemelt térségben lévő székhellyel rendelkezőknek
Kis- és középvállalatok adókedvezménye: tárgyi eszközök beszerzéséhez, előállításához
pénzügyi intézménytől igénybe vett hitel kamata utáni kedvezmény
Az adókedvezmények igénybevételének szabályai: 100%-os adókedvezményre jogosult
adózó maximum a társasági adó mértékéig veheti igénybe a kedvezményt. Minden más
kedvezmény a csökkentett adóalap maximum 70%-ig érvényesíthető. Külföldön
tevékenységet végző nem vehet igénybe adókedvezményt.

A fizetendő adó tehát:

Számított társasági adó
- Adókedvezmények
- Külföldön megfizetett adó
Fizetendő társasági adó
Itt is adóelőleget kell fizetni. Ha az adózó az egész év során változatlan formában működött,
akkor az adó az előző évi fizetendő adó összege. Ha az adózó jogelőd nélküli, vagy
átalakulással jött létre, akkor az előző évben fizetett adó működési naptári napjai alapján
ennek egész évre számított összege.
Osztalékadó esetében a kapott osztalék után az osztalékban részesülő 20% mértékű
osztalékadót köteles fizetni. Mentes az osztalékfizetés alól a belföldi illetőségű osztalékban
részesülő, azaz valamennyi belföldi illetőségű társaság, intézményi szervezet.

- 173 -
 8) MILYEN SZERVEZÉS- ÉS VEZETÉSELMÉLETI

IRÁNYZATOKAT ISMER? MI JELLEMZŐ A MAI

VEZETÉS-ELMÉLETI IRÁNYZATOKRA?

1) KLASSZIKUS
KLASSZIKUS IS
ISKKO
OLLA
A
A hangsúlyt a vezetői munka praktikus voltára, célszerűségére helyezi; mérnöki módon
formális rendszerekben, hierarchikusan tagolt szervezeti felépítésben gondolkodik, rávilágít a
vezetéshez szükséges technikai feltételekre, a vezető és a beosztott részéről egyaránt
racionális és logikus gondolkozást feltételezve igyekszik megfogalmazni a legfontosabb
vezetési elveket és szabályokat. A 20. század elején alakult ki, többek között TAYLOR,
FAYOL és URWICK munkájának köszönhetően. Az általuk kifejlesztett módszereket
„tudományos vezetés”-nek is szokták nevezni. TAYLOR meg volt győződve arról, hogy ha a
körülmények adottak, minden feladathoz szakszerű módon ki lehet találni az elvégzéséhez
szükséges legjobb módszert. A munkafolyamatokat kisebb lépésekre kell bontani, pontos
méréseket kell végezni, a kidolgozott legjobb módszert szabályok formájában kell rögzíteni,
amiket aztán be kell tartatni a munkásokkal, akiket pénzzel kell ösztönözni arra, hogy a
szabályokat betartsák, és hatékonyan dolgozzanak. A vezetői munka irányelvei TAYLOR
szerint a következők:
Minden ember munkájához tudományos alapossággal kell közelíteni
A munkások kiválasztását, képzését és fejlesztését tudományos alapon kell végezni
Kooperálni kell a munkásokkal annak érdekében, hogy a munkát az előírt módon
végezzék
Az irányítói és a végrehajtói munkát szét kell választani egymástól.
TAYLOR a vezetői feladatokat funkciókra bontotta, és egy olyan rendszerrel kísérletezett,
amelyben a munkások 8 különböző szakterületet képviselő művezetőnek voltak alárendelve.
De ezzel nem jutott nagy sikerre. FAYOL listáján 14, URWICK listáján 10 általános vezetési
irányelv szerepel. FAYOL néhány elve:

- 174 -
 a) Munkamegosztás: ezt a legnagyobb hatékonyságra való törekedéssel kell megoldani

b) Fegyelem: a hatékonyság nélkülözhetetlen feltétele, a vezetőnek megfelelő szankciókkal

kell élnie a megsértőivel szemben
c) Az irányítás egységessége: egy beosztott csak egyetlen főnöktől kaphat utasításokat

d) Az egyéni érdek alárendelése az általános érdeknek: első helyen áll a teljes

szervezet, az egyéni érdek csak ezután következhet
e) A személyzet díjazása: a díjazásnak a munkaadó és a munkavállaló számára egyaránt
kielégítőnek kell lennie, igazságos módon hatékony munkavégzésre kell ösztönöznie
f) Centralizáció: valamennyi centralizációra minden szervezetben szükség van, a mértéke
helyzettől függően változhat
g) Kezdeményezés: a kezdeményező képesség a szervezet erejének jele: bátorítani és
fejleszteni kell
Ezeket az elméleteket nem fogadták mindenütt egyöntetű lelkesedéssel. A klasszikus
iskolához szokták sorolni a bürokrácia elméletét is, amit tudósok dolgoztak ki, pl. WEBER,
aki nézeteivel rendet és ésszerűséget próbált teremteni a társadalmi életben, annak
intézményeiben. Az ő és mások munkálkodása nyomán a bürokrácia szó negatív jelentése
folyamatosan finomult, és nagy vonalakban a következőben foglalható össze:
Specializáció: a szervezeteken belül munkaköröket kell kialakítani, amelyekben az
emberek gond nélkül kicserélődhetnek
Hierarchia: az irányítókat és a végrehajtókat, a vezetőket és a vezetetteket el kell
választani egymástól. A szervezetben világos hatásköri szinteket kell megkülönbözetni.
Szabályok rendszere: a működés hatékonysága és személytelensége ezek segítségével
biztosítható. A szabályok ismerete minden munkakör betöltésének fontos feltétele
Személytelenség: a hatásköröket és a jogköröket meghatározott szabályokhoz igazodva
kell kialakítani, és azokkal ugyanilyen rögzített szabályok szerint lehet élni.

22)) EMB
EMBERI
ERI KAPCSOLATOK
KAPCSOLATOK ISKOLÁJA
ISKOLÁJA
A figyelmet a munkavégzés emberi tényezőire irányítja; a vállalatot társadalmi
rendszerként fogja fel, amelyben emberek és csoportok bonyolult formális és informális
kapcsolatokba lépnek egymással; a vezetést elsősorban emberek irányításaként, emberek és
csoportok viselkedése befolyásolásaként tárgyalja, ehhez ad módszereket.

- 175 -
A 20-as évek végén alakult ki Amerikában, a híres HAWTHORNE-i kísérletek nyomán,

melynek vezetői közül leginkább M

MAAYYO
O nevét emlegetik. Ezek a tudományos alapossággal
szervezett kísérletek azt bizonyították, hogy a szervezésben és a vezetésben nagyon fontos
szerepe van az emberi kapcsolatoknak, a csoportoknak, az informális szerveződéseknek. A
munkacsoportok kifejlesztik saját szokásaikat, viselkedési mintáikat, elvárásaikat,
értékrendjüket, és igyekeznek ezeket tagjaikkal szemben érvényesíteni. Minden csoportban
kialakul valamilyen általános elképzelés arról, hogy milyen sebességgel kell dolgozni, mit
jelent a normális viselkedés, különböző helyzetekben hogyan kell cselekedni; aki ezeket
megszegi, az rosszul járhat. Az egyes emberek érzik ezeket a követelményeket, azaz a csoport
nyomását, aminek nagyobb az ereje a pénzügyi ösztönzésnél. A formális szervezet mellett
megjelenik az informális. Ez az iskola sok új gondolattal járult hozzá a vezetés olyan
elemeihez, mint a csoportok kezelése, a személyes viselkedés, az emberek és csoportok
közötti kommunikáció, a munkakörök megtervezése, a dolgozók ösztönzése. A legfontosabb
gondolata, hogy a termelékenység humánusabb, emberibb szervezet kialakításával, az
emberekre, az egyéni és a társas szükségletekre való nagyobb odafigyeléssel is növelhető. Az
emberek nem csak azért vállalnak munkát, hogy pénzt keressenek, hanem azért is pl., hogy:
valamilyen csoporthoz akarnak tartozni
kommunikálni akarnak más emberekkel
használni akarnak valamilyen ügynek
erkölcsi parancsoknak engedelmeskednek
biztonságot akarnak
irányítani akarnak másokat
ki akarnak tűnni valamivel, elismerést szeretnének kapni.
Az iskola egy későbbi képviselője M
MAAS
SLLO
OWW az emberi szükségleteket osztályozza:
1) Fiziológiai szükségletek: étel, ital, lakás, nemi élet
2) Biztonság: nincs fájdalom, fenyegetés, megaláztatás, van viszont stabilitás, rend
3) Szeretet: tartozni valakihez, részt venni egy csoport életében, elfogadást nyerni,
szeretetet adni és kapni
4) Kiválás, elismerés: önbecsülés és ások általi megbecsülés, önbizalom, erő, presztízs,
függetlenség és szabadság, célok elérése, tekintély
5) Önmegvalósítás: a saját magunkról alkotott kép megvalósítása, azzá válni, amivé
szeretnénk, amivé képesek vagyunk

- 176 -
 Ha egy alacsonyabb szintű szükséglet kielégül, akkor az megszűnik erős ösztönző erőnek
lenni. A vezetőknek ezt meg kell érteniük.

H
HEERRZ
ZBBEERRG
G új motivációs elmélettel jelentkezett: szerinte a motivációt és a
munkahelyi elégedettséget két tényezőcsoport befolyásolja. Az elsőbe azok a dolgok
tartoznak (higiéniai tényezők), amelyek hiánya elégedetlenséget okoz a dolgozók körében. Itt
főleg a munkakörülményekről, egyes alapvető szükségletek kielégítéséről van szó. A második
tényező azok a dolgok, amelyek különleges teljesítményekre sarkalják az embert; ide főleg a
MASLOW-féle magasabb szintű szükségletek tartoznak.

M
MCCG
GRREEG
GOORR szerint egy vezető annak megfelelően viselkedik beosztottjaival,
hogy milyen nézeteket vall az emberek természetéről és viselkedéséről. Eszerint
megkülönböztet 2 elméletet:
„X elmélet”: az emberek általában lusták, nem szeretnek dolgozni, nem vállalnak
felelősséget, nincsenek ambícióik, ezért állandóan a sarkukban kell járni, ellenőrizni kell
őket
„Y elmélet”: az emberek szívesen dolgoznak, ha látják a célt, meg tudják szervezni a saját
munkájukat, sokféle dologra képesek, szeretnek jó eredményeket elérni; itt a vezető dolga,
hogy érdekes, képességeiknek megfelelő feladatokat adjon nekik, bízzon bennük, ismerje el
eredményeiket

33)) RREENDSZERELMÉLETI
NDSZERELMÉLETI IISKOLA
SKOLA
A szervezetet olyan rendszerként fogja fel, amely egymáshoz szorosan kapcsolódó technikai
és társadalmi elemekből áll. A szervezet csak a környezet feltételeivel együtt vizsgálható, és
érthető meg: a környezet és a szervezet kölcsönhatásban vannak egymással. Ez az iskola a
szervezet technikai oldalára koncentrál szemben a szociális oldallal (2.). a technikai és a
szociális oldal szerves egészet alkot, ember és technika elképzelhetetlenek egymás nélkül,
korlátokat és lehetőségeket jelentenek egymás számára, együtt kell őket vizsgálni, megérteni
és kezelni. A vezetőnek mindkét oldalt látnia kell: tudatában kell lennie, hogy a technikai
változásoknak emberi vonatkozásai vannak, és megfordítva is. a szervezet egy nyílt rendszer,
ami nagyobb rendszerek szerves része, alrendszere. Ide LUDWIG VON BERTALANFFY
neve kapcsolódik, aki az iskola egyik alapítója. Az elméleti alapok a biológia tudományából
származnak. Az általános rendszerelméletből kiindulva BOULDING a rendszerek 9, egyre
növekvő bonyolultságú szintjét azonosította. Az emberi szervezetek a legbonyolultabbak közé
tartoznak, amelyekről még ma sem tudunk eleget.

- 177 -
44)) A
A KKO
ONNT
TIIN
NGGEEN
NCCIIA
A--EELLM
MÉÉLLEET
T IIS
SKKO
OLLÁ
ÁJJA
A
A szervezésnek és a vezetésnek nincs egyetlen legjobb módja, általános receptek nem
léteznek. Az alkalmazható struktúrák, módszerek, technikák sikerességét egy sor szituációs
tényező befolyásolja. Az iskola HA – AKKOR összefüggésekben gondolkodik. A szervezés
és vezetés eszköz- és módszerkészlete folyamatosan gazdagodik. A vezető feladata az, hogy
ebből a készletből azokat válassza ki, amelyekkel az adott helyzetben, az adott szituációban jó
eredményt tud elérni. Lehet, hogy bizonyos fajta szervezeti felépítés, tervezési módszer,
személyes vezetési stílus valahol kifejezetten sikeresnek bizonyul, másutt viszont totális
kudarcot vall, mert ott mások a feltételek. Tehát választás előtt gondosan elemezni kell a
szituációt. A kontingencia-elmélet kulcsszava a DIFFERENCIÁLÓDÁS: különböző
helyzetek különböző megoldásokat kívánnak, a siker az alkalmazkodáson múlik. Az iskola
képviselői WOODWARD, BURNS, STALKER, LAWRENCE, LORSCH.

55)) EEG
GYYÉÉBB M
MEEG
GKKÖ
ÖZZEELLÍÍT
TÉÉS
SII M
MÓÓD
DOOKK
Döntéselmélet: Vannak olyan tudósok, akik a szervezetet nyitott információ-feldolgozó
hálózatnak tartják, amelyekben döntési pontok vannak. Annak tehát, aki meg akarja érteni
a szervezet viselkedését és a vezetők szerepét, a döntések megszületésének módját kell
vizsgálnia. Az egyik legvitatottabb kérdés a racionális gondolkodásé és a döntéshozatalé.
A valóságban működő szervezetek viselkedésében és a vezetői döntéshozatalban
racionális és irracionális vonásokat egyaránt találhatunk. Ebben az értelmezésben a vezető
döntéshozó személy, akinek céljai vannak, a célok elérése érdekében ésszerű döntési
módszereket használhat, de mindeközben azt is számításba kell venni, hogy a célok között
konfliktusok lehetnek, a rendelkezésre álló információkban sok a bizonytalanság, a döntés
pedig általában összetett szervezetben születik meg.
Társadalmi cselekvés: nézetrendszerét olyan szociológusok alakították ki, akik a
szervezetek viselkedését az egyének szempontjából vizsgálták. Az egyéneknek
megvannak a maguk céljai, a maguk módján értelmezik az őket körülvevő világot, ezen
belül a munkahelyüket. Az egyén céljai és a célok érdekében megtervezett és végrehajtott
cselekedetei attól függnek, hogy az egyén miként látja, hogyan értelmezi a szituációt. Az
irányzat a konfliktust normális, természetes dolognak tekinti a szervezetek életében.
Nemzeti vonatkozás: a vezetésnek az általános szabályai mellett fontos, hogy melyik
országban, milyen kultúrában használják őket, ettől függhet a sikeressége. A nemzeti
kultúrák fontosabb összetevői: adott népre, népcsoportra jellemző értékek,
szemléletmódok, beállítódások / képzési, oktatási rendszer / vallás / az ország vagy régió

- 178 -
 gazdasági rendszere, jogrendszere, társadalmi intézményei / az emberek történelmi
tapasztalatai, tehát hogy mit éltek át az elmúlt időkben.

66)) A
AMMA
AII IIRRÁ
ÁNNYYZ
ZAAT
TOOKK J
JEERRLLLLEEM
MZZŐ
ŐII
A globalizálódás azt jelenti, hogy szinte bárki versenyezhet bárkivel, a határoknak, a
távolságoknak nincs jelentősége, az ígéretes piacokat bármikor ellephetik az agresszív új
belépők. Nemcsak a tér, az idő is összezsugorodik.
A felelősség nő, egyre több érintett félnek valamiféle társadalmi felelősséget kell felvállalnia,
etikus módon kell viselkedniük.
Az új szervezeti kép a tudásalapú szervezet. A munkamegosztás horizontális volta
(végrehajtási folyamatok lépéseit más-más emberekhez rendeljük hozzá) gyenge; vertikálisan
ugyanez a helyzet: a végrehajtásban sok irányítási elem is beépül, az egyszerű beosztottak
fontos döntéseket hoznak meg.
A vezetői szerepek átalakulnak, a vezető nem dönt, utasít, felülvizsgál, hanem arról
gondoskodik, hogy a beosztottai a feladatokat önállóan és eredményesen lássák el.
Ahol vertikális és horizontális munkamegosztás erős, a direkt irányításnak fontos szerepe van.
ha ez az összhangteremtő eszköz kiesik, valami mást kell helyette találni. Ha nincsenek
részletre kiterjedő utasítások, a döntések decentralizáltan születnek, akkor az integrációban a
hangsúly a mindenki által elfogadott jövőlépre, a küldetéstudatra, a közös értékekre tevődik át.
BENCHMARKING: magunk csináljuk, vagy másoktól vegyük át?
OUTSOURCING: a korábban vállalton belül végzett tevékenységek külső vállalkozóknak,
partnereknek való kiadása, kiszervezése (könyvelés, fejlesztés, másolás)
A hierarchikus irányítási szintek száma csökken, lapos struktúrák jönnek létre.
REENGINEERING: ezek a programok általában egy vagy több teljesítménymutató
(nyereség, minőség, ciklusidő, termelékenység) jelentős mértékű javítását célozzák meg.
Új vállalatvezetői típus kialakítása: tanulási képesség / csapatmunka / változásmenedzsment /
folyamatszemlélet / nemzetköziség / modern technika / leadership (a menedzser tervez, szervez,
utasít, irányat, ellenőrit, a „leader” vonzó jövőképet állít az emberek elé, értékeket ad, kultúrát
teremt.

- 179 -
 9) MELYEK A GYAKRABBAN ELŐFORDULÓ VÁLLALATI

SZERVEZETI FORMÁK? MUTASSA BE AZ EGYES

SZERVEZETI FORMÁK ELŐNYEIT ÉS HÁTRÁNYAIT!

EGYSZERŰ SZERVEZET
Ez a kisebb, néhány fős vállalkozások tipikus szervezeti formája. Piacgazdaságokban a
vállalatok jelentős hányada kisvállalkozásként kezdi az életpályáját: a bejegyzett vállalatok
döntő többsége kisvállalkozás. A kisvállalkozás motorja a tulajdonos kisvállalkozó, aki
néhány embert – kezdetben főleg rokonokat, ismerősöket – vesz maga mellé. Nincsenek
állandósult szerepek, funkciók, szabályzatok, folyamatábrák. Az egyszerű szervezet organikus
jellegű. Az érdekeltség közvetlen benne, ebből határozott centralizálási törekvés következik.
A közvetlen érdekeltség, az áttekinthetőség és az organikus jelleg az egyszerű szervezeteknek
figyelemre méltó rugalmasságot és innovációs képességet ad. Válság, jelentősebb átalakítások
idején előfordulhat, hogy nagyobb szervezetek is az egyszerű szervezetek jegyeit veszik fel,
de ez az állapot nem lehet tartós.

LINEÁRIS / FUNKCIONÁLIS SZERVEZET

Lineárisnak az olyan szervezeteket nevezzük, amelyekben az alá- és fölérendeltségi
viszonyok egyértelműek: egy embernek illetve egy csoportnak egy főnöke van, a szervezeti
ábra fa jellegű és viszonylag stabil. Ezeknél az alapvető munkamegosztási szempont a
funkció: az egyes egységek szakterületekkel (termelés, értékesítés, fejlesztés, pénzügyek,
tervezés, stb.) foglalkoznak. A piaci-üzletági jellegű csoportképzés is megjelenhet, de csak az
alacsonyabb vezetési szinteken. Funkcionális szervezet kialakítását a növekvő méretek,
valamint az egyes feladatkörök ellátásához szükséges speciális szakértelem teszik
szükségessé. Az sem mellékes, hogy az oktatási rendszer alapvetően funkcionális szemléletű,
és az állami gazdaságirányításban is sok funkcionális elem van.
ELŐNYEI
A hasonló munkát végző, sokszor azonos végzettségű embereket egy csoportba vonják össze,
azok közös forrásokból gazdálkodnak, közös lesz az irányításuk és az adminisztrációjuk,
közös szobába ültetik őket; mindezek megkönnyítik az információáramlást, a tapasztalatok

- 180 -
kicserélését, a motiválást, az új belépők felkészítését, a helyettesítést, sít. A lineáris
kapcsolatok egyszerűek: világos, hogy ki kinek van alárendelve, ki miben illetékes.
HÁTRÁNYAI
A funkcionális egységeken vállalati folyamatok futnak keresztül, melyeknek gyorsaknak,
hatékonyaknak, szervezetteknek kell lenniük. A funkciók közötti koordinációt a lineáris
hierarchiának kell biztosítania: a főnököknek és a főnökök főnökeinek. Ha a szolgálati utat
komolyan vesszük, a szálak csak a legfelső szinten futnak össze. Olyan szervezet ez, ahol
minden fontos funkciónak van gazdája, az ügyfélnek, illetve az ügyfél-kiszolgálási
folyamatnak viszont nincs, pontosabban csak a legfelső szinten van ott, ahol már nem az
operatív ügyekkel, hanem stratégiai kérdésekkel kellene foglalkozni. A magasabb lineáris
vezetési szinteket megterhelő koordinációs igény miatt a funkcionális szervezetek hajlamosak
a centralizálódásra, ami viszont lelassítja a folyamatokat, nehézkessé teszi a döntéshozatalt.
Másik hátránya a könnyen kialakuló funkcionális válság. A szervezet funkcionális
egységeinek funkcionális céljai vannak, funkcionális szemszögből látják a cég ügyeit, a
funkciójukhoz kapcsolódó érdekek mozgatják őket, melyeket nehéz koordinálni.
Az operatív problémák elkezdenek a hierarchiában felfelé áramlani, és mivel a szálak csak
legfelül futnak össze, a csúcsvezetők azt érzik, hogy az operatív szint rátelepszik a stratégiára:
nincs idő és mód stratégiai kérdésekkel foglalkozni. Az operatív döntési és koordinációs
problémák ellen funkcionális rendszerben többnyire szabályozással védekeznek, amit
egyébként is igényel a nagyobb méretű vállalkozás. A szabályozás esetén megjelennek azok a
törzskari emberek, akik főfoglalkozásban szabályoznak, vagy éppen a szabályok betartását
ellenőrzik. Ha jók a szabályok, akkor helyettesíteni tudják a magasabb szintű vezetőket.
Sok gondot okoz a vonal és a törzskar szétválasztása. A tiszta szervezési logika azt kívánná,
hogy a törzskari egységek ne adhassanak utasítást a vonalbelieknek. De akkor mindenben az
illetékes vonalbeli főnököknek kellene intézkedni, ami egy nagyobb cégnél óriási
megterheléssel jár. Így gyakorlati megoldás az, hogy a vonalbeli döntések és hatáskörök egy
része átvándorol a törzskari egységekhez.

MÁTRIX SZERVEZET
A vállalatok egyik alapvető szervezési problémája annak eldöntése, hogy a
munkamegosztás (személyek és részlegek feladatkörének elhatárolása)milyen legyen, milyen
alapon történjen. Az alternatívákat általában egyfelől a funkciók, másfelől a termékek vagy
üzletágak jelentik. A funkcionális szervezeteknél az előbbi, a divizionális szervezeteknél az
utóbbi a fő tagolási szempont. A mátrix szervezetekben a kétféle tagolási szempont azonos

- 181 -
vezetési szinten jelenik meg. Ezért az emberek egy részének „két főnöke van”, azaz a
szervezet nem lineáris. A mátrixokba nem szoktak minden tevékenységet és minden
szervezeti egységet bevonni, a szervezet egy része tehát megmarad lineárisnak. Úgy épül fel a
mátrix, hogy a sorokban a funkciók, az oszlopokban a termékek jelennek meg.
STABIL MÁTRIXOK:
Leggyakoribb megjelenési formája a termékigazgatói rendszer. Ekkor a funkcionális
egységek (terelés, fejlesztés, értékesítés) egy-egy funkció ellátásáért, a termékigazgatók pedig
egy-egy termékért vagy üzletágért felelősek. Az utóbbiaknak gyakran saját kisebb törzskara is
van, de ez nem feltétlenül szükséges. a termékigazgatói rendszer egy kísérlet a funkcionális
rendszereknél fellépő koordinációs problémára. A termékigazgatói rendszer kettős
alárendeltséget teremt, ami konfliktusokat idéz elő a szervezetben, ami azonban játszhat
kifejezetten pozitív szerepet is: felhívják a figyelmet a döntések ellentmondásaira, a
késedelmekre, a veszteségforrásokra. A konfliktus a mátrix-szervezet normális állapota. Így
csak olyan cégeknél ajánlható, ahol kedvelik és jól tűrik ezeket.
DINAMIKUS MÁTRIXOK:
Az úgynevezett projektszervezet. Ezek tipikus változatában a vállalat szakemberei szakmák
szerint vannak állandó csoportokba beosztva, egy-egy meghatározott munkára, akcióra,
viszont a feladat jellegétől függően vegyes összetételű munkacsoportokat hoznak létre
projektvezetők irányítása alatt. A projekt végrehajtása során a projektvezetés az erősebb
kapocs, egyéb szempontokból az emberek a szakmai csoportjukhoz kötődnek. A
projektvezetői feladatkör sajátos szakmai tudás és vezetői képességek meglétét feltételezi. A
projektszervezet legfontosabb erőssége az innovációs képesség: az új feladatok végrehajtását
a merev hierarchia, a megcsontosodott kapcsolatok és szabályok nem akadályozzák, a
szervezet a változó feladatoknak megfelelően szinte állandó mozgásban van. a projektek
megszületnek, végrehajtják őket, lezárulnak.

SZAKÉRTŐI SZERVEZET
Itt a cég alaptevékenységét önállóan dolgozó, egy-egy speciális területre szakosodott
szakértők, vagy kisebb, szakértőkből és segítő személyzetből álló csoportok végzik, többnyire
egymástól függetlenül. Az ügyfelekkel kialakított kapcsolatok gyakran fontosabbak, mint a
szakértői csoportok közötti kapcsolatok. A szakértő diagnosztizálja az ügyfél problémáját, és
ahhoz valamilyen bonyolult, de előre kidolgozott „standard” megoldást rendel hozzá. A
szakértői magon kívül általában törzskari szervezeti egységek is vannak; feladatuk a cégszintű
ügyek (pl. tervezés, könyvelés, pénzügyek) ellátása, a szakértők munkájának

- 182 -
szolgáltatásokkal való támogatása. Mivel a szakértők függetlensége miatt különösebb belső
koordinációra nincs szükség, a szélességi tagoltság igen nagy lehet, azaz lapos szervezeti
hierarchia jöhet létre, kevés irányítási szinttel.
A szakértői szervezetek általában lineáris-funkcionális háttérszervezettel kombinálva
jelennek meg. A kétféle struktúra egymás mellett élése számtalan konfliktus forrása, az
egyensúly megteremtése nehéz vezetői feladat.
ELŐNYE
A stabilizálás képessége: innovációs feladatok megjelenése esetén ez a struktúra rendszerint
túl tagoltnak bizonyul, a fontosabb innovációk sokszor a szervezeten kívül születnek meg.

DIVIZIONÁLIS SZERVEZET
Ilyen rendszerben általában olyan vállalatok működnek, amelyek:
több, egymástól jól elválasztható üzletágban tevékenykednek (vagy egy üzletágban, de jól
elhatárolható területen)
és melyek számára a befektetések megtérülése igen fontos, a pénzügyi teljesítmény
kiemelkedő jelentőségű.
A divizionális forma elterjedtsége és a vállalat mérete között van összefüggés, de nem
egyértelmű: döntő szempont az üzletágak szétválaszthatósága, viszonylagos függetlensége. A
divíziók a rendszer alapegységei. Elméletileg divízió szervezhető minden olyan üzletágból,
amelyekbe a vállalat tőkét fektet be nyereség reményében. A legtisztább esetben egy-egy
divízió valamilyen termék / piac kombinációt fed le; meghatározott terméket állít elő, vagy
meghatározott szolgáltatást nyújt egy adott piaci terület számára. Van tehát saját terméke, van
hozzá piaca, kiszolgálja ezt a piacot, úgy működik, mint egy kisebb vállalkozás a
nagyvállalaton belül. A divíziók bevételeit és kiadásait egymástól elhatárolva mutatják ki. Ez
teremti meg az elszámolási alapot nyereségközpontként való működtetésükhöz. A divízió
nyereségéért annak vezetője és dolgozói felelősek, ami nagyfokú önállósággal párosul. A
divíziókat összefogó vállalati központ stratégiai kérdésekkel, vállalatirányítási funkciókkal és
központosított szolgáltatások nyújtásával foglalkozik.
A tulajdonosok érdekeit képviselő vállalati csúcsvezetés alapvető feladata az, hogy
felmérje az egyes divíziók jövedelemtermelő képességét, és ennek alapján befektetési
döntéseket hozzon. Ezek a döntések hosszú távra szólnak, stratégiai jellegűek.

- 183 -
 ELŐNYÖK
Megkönnyíti a több üzletágban tevékenykedő nagyvállalat irányítását, elválasztja egymástól a
stratégiai és az operatív ügyeket.
A divíziók organikusabb, gyorsabb, rugalmasabb vállalkozásokként tevékenykedhetnek
Az ügyfelek / ügyfélcsoportok a divíziókban megtalálhatják a „gazdájukat”, azt az egységet,
amely operatív szinten koordinálja kiszolgálásukat
Kiszélesedik a vállalatnak a piaccal közvetlenül érintkező, azzal direkt módon kommunikál,
attól közvetlenül függő frontvonala
Decentralizáltságának köszönhetően a rendszer lehetővé teszi, hogy az egyes üzletágak
üzletpolitikájuk, belső felépítésük, működési rendjük, szabályaik és eljárásaik tekintetében saját
alkörnyezetükhöz alkalmazkodjanak.
A divíziók nyereségközpontokként tevékenykednek, ezért világosabban látszik, hogy a
vállalat nyeresége / vesztesége honnan, milyen üzletágakból, mely piaci szegmensből
származik, és ennek alapján megalapozottabb tőkeelosztási döntéseket lehet hozni
A nyereségközpontok révén a tőke megtérüléséért, illetve a nyereségért való felelősség
decentralizálható
A divíziók megfelelő terepet nyújthatnak a vállalkozó kedvű, önállóságot, növekedési,
kiugrási lehetőséget kívánó középvezetőknek
Adott esetekben a divíziók – önálló egységek lévén – viszonylag könnyen leválaszthatók a
vállalatról; a rendszer könnyen bővíthető is új üzletágakkal
A funkcionális rendszerekben sok kölcsönös kapcsolta, függőségi viszony van az egyes
részlegek között. A divizionális rendszer ezek számát csökkenti, ami a teljes rendszert
kezelhetőbbé, az esetleges változásokat könnyebbé teszi.
HÁTRÁNYOK
Létrehozása és működése nem könnyű feladat. Bizonyos nagyságú belső összefonódásokat a
rendszer kibír: az egymással kapcsolatban álló egységeket nem kell feltétlenül összevonni,
vagy nem kell okvetlenül áttérni funkcionális rendszerre. A problémát a kapcsolatokat
rendező belső piac megfelelő kialakításával lehet megoldani.
A HOLDING STRUKTÚRÁK
Ezeket akkor kapjuk, ha a divíziókat gazdasági társaságok formájában szervezzük meg. Ekkor
egy anyavállalathoz tulajdonosi szálon több társaság kacsolódik. Ezek a rendszerek igen
bonyolultak is lehetnek. Többféle változata (melyek kombinálhatók is egymással):

- 184 -
 Pénzügyi holding: az anyavállalat csak pénzügyi kérdésekkel foglalkozik, a társaságokat
pénzügyi eszközökkel irányítja
Stratégiai holding: az anyavállalat stratégiai elképzelések, tervek alapján vezet,
stratégiai akciókat kezdeményez
Szolgáltató holding: az anyavállalat gazdaságossági és egyéb megfontolásokból
szolgáltatásokat nyújt a társaságoknak.

VIRTUÁLIS VÁLLALAT
A nagy, integrált önellátó, minden tevékenységet maga végző vállalatnak ma az ún. virtuális (vagy
moduláris) vállalat az alternatívája. Ez lényegében független cégek hálózata: tagjai azzal foglalkoznak,
amihez a legjobban értenek, amire alapvető képességeik alapján leginkább alkalmasak. Egy jól
megszervezett virtuális vállalat a külső szemlélő számára egységes szervezetnek tűnik, ügyfelei
gyakran nem is tudják, hogy az egyes funkciókkal más-más cégek foglalkoznak. A szövetségek és
ezen vállaltok terjedésének fontos feltétele és mozgatórugója az információs technológia, a vállalati
informatikai alkalmazások fejlődése, ami lehetővé teszi, hogy egymástól távol levő cégek széles
frontokon, nagy sávszélességen kommunikáljanak egymással, összekapcsoljál a tervezési, logisztikai,
pénzügyi és egyéb rendszereiket.

- 185 -
 10) MELYEK A VÁLLALKOZÁSOK TERMÉK ÉS

SZOLGÁLTATÁS JELLEGŰ TERMÉK KÍNÁLATÁT

BEFOLYÁSOLÓ FŐBB BELSŐ ÉS KÜLSŐ TÉNYEZŐK?

A termék fogalma, osztályozása

A termék fizikai, esztétikai és szimbolikus tulajdonságok összessége, amely a vevő, a
fogyasztó igényeit hivatott kielégíteni. A gyártó számára a termék csak egy tárgy, ami lekerül
a futószalagról. Vannak paraméterei, minősége. A fogyasztó számára a terméket elérhetővé
kell tenni: megfelelő étékesítési feltételekkel, garantált minőséggel, karbantartással, javítással.
Termékcsoportok:
™ Anyagi jellegű termékek
™ Szolgáltatások
™ Nem anyagi jellegű termékek, például a szellemi termékek (pl. az információ)
A termékek hagyományos felosztása: fogyasztási cikkek és beruházási javak. Ez a fogalom
mára már kibővült: a termék a vállalat, vagy bármilyen szervezet bármilyen értékesítésre
vagy elosztásra, terjesztésre szánt outputja, kibocsátása. Így például termék bármilyen
szolgáltatás, a banki folyószámla, az önkormányzati építési tanácsadás, egy szabadalmaztatott
eljárás, az orvos betegség megelőző és gyógyító, az oktatási intézmény oktató, a múzeum
művelődést elősegítő tevékenysége. Az információ külön fogalomnak számít.
A termék szintjei:
A. A
Abbsszzttrraakktt sszziinntt: ez a terméket a fogyasztó szempontjából vizsgálja
B. TTáárrggyyiiaassuulltt tteerrm
méékk:: ekkor a termék konkrét formát ölt (fizikai tulajdonsági vannak,
megjelenési formája, csomagolás, szín, kiegészítő szolgáltatások)
C. K méékk sszziinnttjjee: a kereslettel áll kapcsolatban (imázs, státusz szimbólum,
Kiieeggéésszzüülltt tteerrm
üzembe helyezés, garancia kiterjesztése stb.)

A szolgáltatás fogalma, jellemzői

A szolgáltatás emberi és/vagy technikai erőfeszítések olyan eredménye, amelyek
személyekre, csoportokra és/vagy tárgyakra irányulnak; magukba foglalnak egy cselekvési és
egy teljesítési aktust és/vagy folyamatot; maga az eredmény egy „megfoghatatlan” termék,

- 186 -
amely fizikai értelemben nem birtokolható, hiszen maga az aktus, vagy folyamat és a teljesítés
ténye a termék.
Ezzel a 4P 7P-re bővül:
PRODUCT (termék)
PRICE (ár)
PLACE (disztribúció)
PROMOTION (kommunikáció)
PEOPLE (emberi tényező)
PHYSICAL EVIDENCE (tárgyi bizonyíték)
PROCESS (folyamat)
A szolgáltatás jellemzői:
9 A kézzelfoghatóság hiánya, a megfoghatatlanság
9 Az egyidejűség, azaz a szolgáltatás nyújtása és a „termék” elfogyasztása egy
időre esik
9 A személyfüggőség, azaz a vevő és a szolgáltató személye is jelentős, a
szolgáltatástól elválaszthatatlan
9 Heterogenitás, azaz a szolgáltatás minősége sohasem lehet kétszer ugyanolyan
A szolgáltatás minőségét meghatározó tényezők: személyes tényezők / a vevő kényelmi
szempontjai / bizalmi szempontok / etikai szempontok.

Termék szolgáltatás átmenete:

Ahogy haladunk a terméktől a szolgáltatás irányába, úgy lesz a termék-maximum –
szolgáltatás-minimumból szolgáltatás-maximum – termék-minimum / a megfoghatóságból
megfoghatatlanság / a mérhetőségből és fizikai paraméterekből bizalmi, hit és attitűd-
elemek szerepe.

A kínálat
A piac a tényleges és potenciális eladók és vevők, illetve azok cserekapcsolatainak rendszere,
melyek legfőbb tényezői a kereslet, a kínálat, az ár és a jövedelem. Piaci egyensúly akkor áll
fenn, ha a kínálat éppen megfelel a keresletnek. Ez nagyon ritka és rövid állapot.
A kínálat az az árutömeg, amely
o a piacon fizikai valóságában megjelenik, vagy

- 187 -
 o virtuális (látszólagos, lehetséges, lehetőségként létező) jelenléte érzékelhető,
potenciálisan jelen van.
Az áru a piacon a kínálat (vagy a kereslet) tárgya. Ez lehet:
FIZIKAI TÁRGY / NYERSANYAG / ENERGIA / ELVONT TERMÉK (szoftver,
információ, ötlet, tudományos eredmény, szakértői vélemény, piackutatás) / MUNKAERŐ /
SZOLGÁLTATÁS / JOGOSULTSÁGOK (használati, bérleti jog) / ÉRTÉKPAPÍR /
GAZDASÁGI TÁRSASÁG ÜZLETRÉSZE / KIEGÉSZÍTŐ TŐKE / TERMÉSZETI KINCS
/ A FÖLD.

A termékkínálat kialakítása
A termékpolitika egy adott időszakra vonatkozóan a stratégiában meghatározott értékesítési,
termelési és fejlesztési pozíciók elérésére szolgáló elvek és tevékenységek rendszere, amely
az adott termékcsaláddal kapcsolatos konkrét „cselekvési taktikát” jelöli meg. A
termékkínálat az egy vállalat által kínált termékek és szolgáltatások összessége, választéka a
hozzájuk rendelhető mennyiségi értékekkel együtt. A vállalat a termékkínálatának kialakítása
során az alábbiakat mérlegeli:
meglévő termékeit kínálj a jövőben is a már kialakult vevőkör számára
meglévő termékeivel piacbővítést, piackiaknázást céloz meg
piacfejlesztés történik termékfejlesztés, új termék piacra dobása nélkül; pl.
hálózatbővítéssel
a termékstruktúra változatlanul hagyása mellett a vállalat növeli kínálatát új termék
piacra hozatalával
termékstruktúra bővítés új termék megjelenésével. DIVERZIFIKÁCIÓ, ha a
termékstratégia megvalósítása során a vállalat növeli a gyártmánycsalád tagjainak a
számát, lehetővé téve az egyes fogyasztórétegek szükségleteinek megfelelő kínálat
létrehozatalát. Tágabban értelmezve a vállalat termelési profilját szélesítheti.
A termékszerkezet a piacon forgalomba hozott termékek és termékvonalak összessége.
Termékvonal, ha a vállalat olyan termékeket állít elő, melyek kapcsolódnak egymáshoz. A
termékek egymáshoz való kapcsolata lehet:
™ a termékek kiegészítik egymást és együtt használják azokat
™ a vonal gyes egyedeit ugyanannak a vevőcsoportnak értékesítik
™ a viszonteladó specializálódott a vállalati termékek bizonyos csoportjára
™ eltérő árú (értékű) termékeket értékesít a vállalt, de azok rendszert alkotnak.

- 188 -
A kínálatdifferenciálás tervezése
PIACSZEGMENTÁCIÓ
A piac mérete egy adott termékből, vagy szolgáltatásból megfigyelhető felvevőképesség
mérőszáma. Három mutatószáma a piacpotenciál (elvileg lehetséges értékesítési mennyiség)

> a piacvolumen (a megvalósuló értékesítés összege adott idő alatt) > a piacrészesedés (a
piaci összértékesítés egy vállalatra jutó hányada).
A szegmentálás a piac megismerését célzó és azt homogén részekre osztó eljárás. A
szegmentumok közötti eltérés a lehető legnagyobb legyen, míg a szegmentumokon belüli
különbség a lehető legkisebb legyen! A piaci szegmens a piac egyedi keresleti sajátosságokat
mutató csoportja.
A szegmentumok főbb tulajdonságai: a homogenitás / a jó azonosíthatóság / az
elkülöníthetőség / a mérhetőség / a megfelelő méret / a megközelíthetőség, elérhetőség / az
időbeli stabilitás. A szegmentálás folyamán először meghatározzuk a vizsgálandó piacot,
majd a szegmentálás alapjául szolgáló ismérveket határozzuk meg.

A fogyasztói piac szegmentálása például a következők alapján lehetséges:

ƒ Földrajzi tényezők: éghajlat, régió, tájegység, vonzáskörzet
ƒ Társadalmi-demográfiai tényezők: életkor, nem képzettség, vallás, kultúráltság
ƒ Gazdasági tényezők: jövedelem, vagyon, lakásviszony, foglalkozási viszony
ƒ Pszichológiai és pszichográfiai tényezők: életstílus, motiváció, előítélet,
személyiségvonások
ƒ A termékkel kapcsolatos magatartási tényezők: árérzékenység, fogyasztási
volumen, image-hűség, márkahűség.

A piaci szegmensek kiválasztása:

I. Termék és piackoncentráció (T-P mátrixban 1 négyzet)
II. Termékspecializáció (T-P mátrixban egy T sor)
III. Piacspecializáció (T-P mátrixban egy P oszlop)
IV. Szelektív specializáció (T-P mátrixban néhány négyzet)
V. Teljes piaci lefedés (T-P mátrix minden eleme)

- 189 -
A VIZSGÁLT PIACI SZEGMENTUMOK ÉRTÉKELÉSE, A CÉLPIAC
KIVÁLASZTÁSA
A célpiac kiválasztása nem más, mint a vállalat stratégiai céljai alapján meghatározott, a
vállalat számára lényeges kritériumok, tulajdonságok, sajátosságok szempontjából homogén
piacrészek meghatározása és pontos azonosítása. Az értékelés során több tényezőt is
figyelembe kell venni:
- A SZEGMENTUM PIACI VONZEREJÉT (méret, növekedés, időbelis stabilitás,
biztonság)
- A VÁLLALAT CÉLJAIT A SZEGMENTUMOK VONATKOZÁSÁBAN
- A VÁLLALAT LEHETŐSÉGEIT (adottságok, fejlesztések)
- A VÁLLALATI SZEGMENS-CÉL ELÉRÉSÉNEK ESÉLYÉT ÉS VÁRHATÓ
GAZDASÁGI HATÁSAIT
- TÁRSADALMI-KÖRNYEZETI TÉNYEZŐKET, AMELYEK KOCKÁZAT
NÖVELŐ TÉNYEZŐK LEHETNEK

POZICIONÁLÁS
A pozicionálás a vállalati kínálat és imázs tervezésének folyamata, egy adott piacon, egy adott
termék versenytársaihoz való viszonyának meghatározása, és ennek a vevőkben való
tudatosítása. Célja, hogy a vállalat megkülönböztetett versenypozíciót foglaljon el a vásárlók
tudatában. Pozícionálni lehet tulajdonságok alapján, előny alapján, a felhasználás sajátosságai
alapján, a versenytárshoz viszonyítva, termékkategóriák szerint, a termék kiemelkedő értéke
alapján.

MARKETING-MIX KIALAKÍTÁS
A marketing-mix a marketingeszközök különböző piaci helyzetekben alkalmazott
kombinációja, amelyeket a vállalat a piacon adott időszak alatt céljai elérésére alkalmaz.
Elemei a 4P: termékpolitika, Árpolitika, disztribúciós politika és kommunikációs politika.

A kínálatot illeszteni kell a fejlesztéspolitikához, a belső szervezethez, a vevői igényekhez és

az áregyezkedéshez.

- 190 -
A kínálat KÜLSŐ tényezői:
- Mit kíván a piac (a felhasználó és fogyasztó igényeinek a kielégítése, az ipari
trendekbe az informatika beépülése)
- KIT / HOGYAN / MILYEN MÓDON / MIVEL akarok kielégíteni
- Fontos, hogy a vállalatról mindenkiben egységes kép alakuljon ki

A kínálat BELSŐ tényezői:

- Az előzőeket le kell képezni a szervezetbe
- Az informatikának mind a fejlesztésben, mind a kommunikációban fontos szerepe van
- Reklám, PR, CI, IMAGE fontos szerepe
- Itt az a fontos, hogy a vevőkről mindenki fejében azonos kép alakuljon ki.

- 191 -
 11) MILYEN SZEREPET TÖLTENEK BE AZ ÁRAK A

MARKETINGBEN?

A marketingmix a marketingeszközök különböző piaci helyzetekben alkalmazott

kombinációja, amelyeket a vállalat a piacon adott időszak alatt céljai elérésére alkalmaz.
Elemei a 4P: PRODUCT / termékpolitika – PRICE / árpolitika – PLACE / disztribúciós
politika – PROMOTION / kommunikációs politika.

AZ ÁR, AZ ÁRPOLITIKA
Az áár
r egy termék, illetve szolgáltatás tulajdonjogának vagy használatának megszerzéséért
kért / kifizetett pénzmennyiség. Árként funkcionálhat a díj, honorárium, illeték is.
A vállalati áárrppoolliittiikkaa magába foglalja a hosszabb távú árpolitikai célok megfogalmazását, a
hosszabb távon is alkalmazandó stratégiát, az árstruktúra kialakítását, az árképzési elveket és
módszereket, az ártaktikai elveket és az érvényesített árak ellenőrzését.
Az áárrssttrraattééggiiaa a vállalat adottságainak, lehetőségeinek és gazdasági környezetének,
valamint a potenciális kockázat elemzése alapján határozza meg a vállalati célok elérését
leginkább szolgáló ármagatartás legfontosabb irányelveit, szoros összefüggésben a
marketingstratégia egyéb elemeivel.
Az áárrttaakkttiikkaa az operatív kereskedelmi munka része, az árstratégia irányelveinek konkrét,
rövidebb időszakra történő alkalmazása.
A vállalat árpolitikai céljai sokrétűek lehetnek. A célok kapcsolódhatnak a nyereséghez, a
forgalomhoz, a versenytársakhoz, de szolgálhat sajátos marketingcélokat is.

AZ ÁRAK VÁSÁRLÓI MAGATARTÁSRA GYAKOROLT HATÁSA

A KERESLET ÁRRUGALMASSÁGA
A kereslet volumene függ az alkalmazott áraktól. De az árváltozások során két tényezőre is
ügyelni kell: az egyik az árváltozások gyakoriságával, a másik várható hatásukkal
kapcsolatos. Tudni kell, miként viselkedik a vevő az árváltozások esetén! Ezek az
árváltozások ne legyenek túlzottak, mert az megzavarja a vevőket. A kereslet és az árak
kapcsolatát az árrugalmassági együttható fejezi ki, értéke az árváltozás hatására
bekövetkező várható keresletváltozás irányára és mértékére enged következtetni.

- 192 -
Árrugalmasság = E = a kereslet volumenének %-os változása / az ár %-os változása =
∆Q / ∆P
Jellemzői:
E < 1Æ a kereslet rugalmatlan (alapvető élelmiszerek)
E > 1 Æ a kereslet rugalmas (fogyasztási cikkek)
E = 1 Æ a kereslet rugalmassága egységnyi.
Minél inkább alapvető szükségletről van szó, a kereslet annál rugalmatlanabb a termék iránt.
Egy termék árának változása a rokon- vagy helyettesítő termékek forgalmára is hat. A
keresztrugalmasság azt mutatja meg, hogy az A termék árának 1 %-os változása miként
változtatja meg a B (helyettesítő) termék keresletét. A helyettesíthetőséget befolyásolhatja,
hogy a fogyasztónak elegendő információ áll-e a rendelkezésére.
A KERESLET JÖVEDELEMRUGALMASSÁGA
A kereslet jövedelemrugalmassága azt mutatja, hogy az adott termék kereslete miként reagál a
fogyasztók jövedelmének változására.
Jövedelemrugalmasság = E(j) = a kereslet volumenének %-os változása / a fogyasztók
jövedelmének %-os változása = ∆Q / ∆Y.
AZ ÁRÉRZÉKENYSÉG
Az árérzékenység a vevőknek az árakhoz való viszonyát írja le. Az őt befolyásoló
tényezőknél a vizsgálat tárgya egy adott időpontban egy cég, illetve egy termék, vagy
szolgáltatás. Az árérzékenységet befolyásoló tényezők nem, vagy csak nehezen
formalizálhatók. Azok a tényezők, amelyek leginkább hatnak a fogyasztók árelfogadására:
A minőség és az ár összefüggése
A termék egyedi tulajdonsága
A helyettesíthetőség
Az előnyök
Az összehasonlítás bonyolultsága
Az áruvásárlás abszolút nagysága
A kiegészítő kiadások igénye
Az ár kedvezményekkel történő csökkentésének lehetősége
Várakozások
ÁRPSZICHOLÓGIA
Csupa kilences számjegyre végződő árak
Kiárusításnál „RÉGI ÁR” – „ÚJ ÁR” feliratok

- 193 -
 Presztízsfogyasztás
Becsalogató árak (mindig van az üzletben egy olyan termék, aminek az ára a
szokásosnál alacsonyabb)
Árleszállítás (szezonvégi kiárusítás, szavatosság lejárata előtt adott
kedvezmény, erkölcsileg elavult, divatjamúlt termékek, túlzottan nagy
készletek kiárusítása, végkiárusítás)
Dömpingár (indokolatlanul alacsony) / Bevezető ár

ÁRKÉPZÉS
A MARKETINGSZEMLÉLETŰ ÁRKÉPZÉS
Az árak legfőbb szabályozója a piac és a gazdasági verseny. Négy domináns tényező van,
amelyek a vállalat árdöntései mozgásterét határolják. Ezek:
A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény
Az előállítás költségei, ami az árak alsó határát szabja meg
A vevők árelfogadása, ami az árak felső határát szabja meg
A vállalat kockázata
Marketingszemléletű árképzésnél a piac a fogyasztók igényeiből indul ki és figyelembe veszi a
vállalat árpolitikai céljait. A belső vállalati tényezők csak másodlagos szerepet játszanak. Az
árképzés a piaci és gazdaságossági célok érvényesítését jellemzi. Ezek párhuzamosan is
érvényesülhetnek, de a piaci célok az elsődlegesek. Az egész vállalati marketingpolitikával
összefüggő stratégiai kérdés, hogy a vállalat termékeinek árszintjével a piac mely minőségi és
árszegmenseit veszi célba. Az árszínvonal meghatározása egyidejűleg a minőségi színvonal
megválasztását is jelenti.
FEDEZETI ELEMZÉS
A helyes árdöntéshez szükséges a költségek ismerete. A piaci viszonyok között működő
vállalatnál azonban a költségek sohasem lehetnek az árdöntések kizárólagos meghatározói. A
vállalat számára a költségek az árdöntések mozgásterének alsó korlátját, a vevők árelfogadási
hajlandósága pedig az árdöntések mozgásterének felső korlátját jelentik. A költségek (változó
és fix) egyszerű elemzési módja a fedezeti elemzés. Ez az árak, a költségek, az értékesített
mennyiség és a nyereség közötti összefüggést vizsgálja. A fedezeti pont nagysága, amely
mellett a képződő fedezet éppen megegyezik a fix költségekkel, sem nyereség, sem veszteség
nem képződik. A fedezeti mennyiség mellett az árbevétel megegyezik a költségekkel. Az ár itt
a fajlagos változó költségek és a fajlagos fedezet összege. A fedezet pedig az egységnyi
termékre jutó fix költségeket és a nyereséget foglalja magába.

- 194 -
De felmerül még itt néhány kérdés: rendelkezésre áll-e elég kapacitás; a fix költségekből
mennyi jut az egyes termékre; nem szerepel keresleti korlát; a költségek viszonylag állandóak.
A fedezeti hányad minél magasabb, annál inkább volumen-érzékeny egy tevékenység.
ÁRKÉPZÉSI MÓDSZEREK
KKÖ
ÖLLT
TSSÉÉG
GAALLA
APPÚ
ÚÁÁRRKKÉÉPPZ
ZÉÉS
S: ez a hagyományos módszer, ahol az összes költséghez
adják hozzá a nyereséget. Főleg termelővállalatok alkalmazzák. Az időszak általános
költségeit különböző módokon lehet szétosztani az időszak alatt előállított termékek
között; itt egy vetítési alapot állapítanak meg. A módszer hiányossága, hogy figyelmen
kívül hagyja a versenytársak árait / a kereslet alakulását / felülárazza a termékeket a
kedvezőtlen piaci helyzetben / leárazza a termékeket, ha kedvező a helyzet, növekvő a
kereslet.
PPIIA
ACCV
VEEZ
ZÉÉRREELLT
TÁÁRRKKÉÉPPZ
ZÉÉS
S: logikája éppen a fordítottja az előzőnek. A keresletet itt
tágan értelmezik: nem csupán az eladható mennyiséget veszi figyelembe, hanem a
keresletet kialakító, befolyásoló szempontokat is. Új termékek piaci bevezetése során
gyakran kétféle árat alkalmaznak a vállalatok az életgörbe piaci bevezetése szakaszában:
Behatolásos árstratégia: a felmerült költségek alapján számítható árhoz képest
alacsonyabb árral jelennek meg a piacon. Ez az ár átmenetileg alacsonyabb is
lehet a ráfordításoknál, de mindenképp minimális nyereséget tartalmaz
Lefölözéses árstratégia: a rokon- vagy helyettesítő termékek árához
viszonyítva magas induló árat határoz meg a vállalat. Ezáltal képes jelentős
extraprofitot realizálni.
A versenytársak árain alapuló árképzés első lépése annak meghatározása, hogy kit tekint a
vállalat versenytársnak. Az árkövető vállalat mindig tartja a relatív árkülönbséget.
Lényegesen kisebb a kockázata, mert mindig egy már megtett piaci lépés után következik a
követő vállalat döntése.
Az értékalapú árképzés abból indul ki, hogy az érték valódi értelmét a termék által a vevőnek
nyújtott hasznosság és az azért fizetett ár közötti egyensúlyt jelenti. Mindig a vevő
szemszögéből értékel.
Bizonyos esetekben teljesítményalapú árképzés is lehetséges. Ekkor nem adás-vételről, hanem
eladó és vevő közti sajátos kapcsolatról van szó (pl. bizományosi szerződés)

ÁRDIFFERENCIÁLÁS
Az árdifferenciálás olyan vállalati árpolitikai döntés, amely során a termékre, kisebb
változtatások alapján, vagy a termék eltérő feltételek közötti értékesítése esetén különböző

- 195 -
vevőknek különböző árakat állapítanak meg. Ezzel szemben az árdiszkrimináció, ha a
terméket mindennemű tulajdonság és az értékesítési feltételek változatlansága mellett eltérő
áron értékesítik a különböző vevőknek. Az árdifferenciálás különböző elvek feltételek alapján
történhet. Ilyen a fogyasztás helye / a földrajzi távolság, távolságkülönbség / a fogyasztás
vagy megrendelés ideje / a fogyasztás intenzitása, mennyisége, gyakorisága / a vevő típusa,
jellemzői.

AZ ÉRTÉKESÍTÉSI CSATORNÁK ÁRAI

A NAGYKERESKEDELMI ÉS A KISKERESKEDELMI ÁR
Az értékesítési rendszer kiindulópontját a termelők, végső pontját a fogyasztók jelentik,
közbülső lépés a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi funkciót ellátó vállalatok. A
kereskedelem érdekeltsége az eladási és a beszerzési ár közötti különbség, azaz az árrés. Az
összes értékesített terméken realizált árrés összege az ún. árrés-tömeg, amely a nagy- és
kiskereskedelmi árrésből tevődik össze. Ez fedezi a működési költségeket és a nyereséget. A
nemzetközi gyakorlatban az árrés alapját a nettó eladási ár képezi. Automatikus árrés-politika
esetén a termelői ár befolyásolja a fogyasztói árat. Autonóm árrés-politika esetén a termelő
eladási árra gyakorolt hatása kisebb.
A KERESKEDELEMNEK NYÚJTOTT ÁRENGEDMÉNYEK ÉS KEDVEZMÉNYEK
A termelő részéről a kereslet befolyásolása jelentős mértékben a kereskedelmen keresztül
történhet. A kereskedelmi partnerek megnyerése és ösztönzése leginkább az alábbi
eszközökkel történhet:
Mennyiségi árengedmények / Szezonális árengedmények / promóciós árkedvezmény /
Fizetési időponthoz kötött árkedvezmények.
EXPORTÁRAK
Az exportőr az exportpiacon érvényesíthető árból kell, hogy visszavezesse a saját exportárait.
INCOTEMRS ajánlások, jogszabálygyűjtemény. Szállítási és fizetési feltételeket kell
meghatározni. Leggyakoribb az akkreditív, az okmányos inkasszó és a nyitva-szállítás. A
fizetési eszköz valuta, deviza vagy áru.

- 196 -
 12) MELYEK AZ ÉRTÉKESÍTÉSI RENDSZER

MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐI?

AZ ÉRTÉKESÍTÉSI RENDSZER FOGALMA ÉS JELLEMZŐI

Az értékesítési rendszer a terméknek / szolgáltatásnak a termelőtől / szolgáltatótól a
fogyasztóig / felhasználóig történő eljuttatását végző – a vállalaton belüli és az e célra a
folyamatba bevont vállalaton kívüli – szervezetek személyi, tárgyi, pénzügyi, informatikai és
szervezeti összetevői, valamint az általuk ellátott funkciók. Az értékesítési rendszer
kiindulópontja a termelő, végső pontja a fogyasztó vagy felhasználó, a közbülsők a
közvetítők, a viszonteladók, a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi funkciókat ellátók. A
viszonteladók áthidalják a termelő és a vevő közötti különbségeket, adottságokat. A
különbségek és adottságok, amelyek indokolják a viszonteladók működését:
Térbeli, időbeli és mennyiségi különbségek
Minőségbeli különbségek
Egyéb adottságok
Az értékesítési láncban a termék a piaci szereplők minden típusát érinti. A termelő termel, a
nagykereskedő vásárol, hogy továbbértékesítse, a kiskereskedő vásárol, hogy
továbbértékesítse a végső fogyasztónak. Így valósul meg az értékesítési folyamat. A
folyamatban fizikai (szállítása közúton, vasúton, kombináltan, vezetéken, vízen, levegőben)
és nem fizikai termékek (szellemi javak, szolgáltatások) vesznek részt.
Az értékesítési folyamat mozgásai és változásai: a termék mozgása / az áru
tulajdonjogának változása / az áru ellenértéke, a pénz mozgása / az információáramlás.
A disztribúció funkciói:
Az üzletkötéssel kapcsolatos funkciók:
Megrendelés
Tárgyalás, kísérlet a végleges megállapodásra
Az árrés megválasztása
Visszaigazolás
Az eladás és a vásárlás lebonyolítása
Az elosztási csatornák kialakítása
Kockázatviselés

- 197 -
 Logisztika jellegű funkciók:
Összevárás, összeszerelés
Csomagolás
Raktározás
Készletgazdálkodás
Választék kialakítása
Szállítási mód
Az áruforgalmat segítő, kiegészítő funkciók:
Fizetési kondíciók megállapítása
Promóció, keresletösztönzés, piacbefolyásolás, helyi reklámok
Információk szerzése a vevők számár a termék kiválasztásához
Kapcsolatteremtés és fenntartás a vevővel
Az áru eladási utáni szolgáltatások

ÉRTÉKESÍTÉSI CSATORNÁK
Az értékesítési folyamatba bevont közvetítők értékesítési csatornát alkotnak. Az értékesítési
csatorna azoknak az önálló szervezeteknek a csoportja, amelyek abban a folyamatban vesznek
részt, amelynek végső eredményeként a termék vagy a szolgáltatás felhasználásra, illetve
fogyasztásra rendelkezésre áll. A gyártó általi forgalomba-hozatal többféleképpen lehetséges:
átadja a terméket a nagykereskedőnek VAGY elhelyezi közvetlenül a kiskereskedelmi
egységben VAGY értékesíti a saját boltjában.
Beruházási javaknál inkább a közvetlen értékesítés a jellemző. A fogyasztási cikkek esetében
minden lehetséges csatorna-változat előfordul (termelő – nagykereskedő – ügynök –
kiskereskedő – fogyasztó). Többcsatornás értékesítési rendszernél a vállalat egy időben több
forgalmazási csatornát vesz igénybe egy vagy több piaci szegmens elérésére.

AZ ÉRTÉKESÍTÉS INTENZITÁSA
Az értékesítés intenzitását az eladási helyek gyakorisága (sűrűsége) fejezi ki, az üzleteknek a
száma, ahol a termék megvásárolható, különböző szintjei lehetnek:
Intenzív értékesítés: ekkor a termék számos, nem szakosodott üzletben jelenik meg.
Az eladási láncban sok kis- és nagykereskedő működik együtt. Célja a minél nagyobb
piaci részesedés elérése

- 198 -
 Szelektív értékesítési mód: a termék szaküzletekben jelenik meg, ez korlátozott
számú eladóhelyet jelent. A verseny alapja ezeknél a termékeknél a minőség, annak
állandósága.
Exkluzív értékesítés: az egészen kiemelkedő minőségű termékek, ritkaságok, egyedi
tervezésű vagy kivitelezésű művészeti tárgyak számára. Kevésszámú eladóhelyet kíván
meg, ezek az üzletek különleges kialakításúak, mindig termékre, márkára szakosodottak.
Az eladó magas képzettségű, motivált. A termékek piaci versenye a minőségen,
ritkaságon, a márkanéven alapszik. Ennek a kategóriának a tőkeigénye magas.

NAGYKERESKEDELEM
A nagykereskedelem azoknak a személyeknek és intézményeknek a termék vagy
szolgáltatásértékesítési tevékenysége, akik viszonteladóknak (kiskereskedőknek, más
nagykereskedőknek), vagy intézményi, illetve üzleti felhasználóknak értékesítenek, de a
végső fogyasztók részére történő értékesítésük nem jelentős.
A nagy- és kiskereskedelem eltérő jegyei:
A nagykereskedelmi tranzakciók nagyobb volumenűek, szélesebb üzleti területet fednek
le
A nagykereskedelmi szervezetek kevesebb figyelmet fordítanak a promócióra, a légkörre,
az üzlet helyének kiválasztására
Az egyes országok kormányai jogi és adózási szempontból megkülönbözteti őket
A nagykereskedelem területén ellátott fontosabb funkciók:
Beszerzés és a választék kialakítása a fogyasztói igények alapján
Választék kialakítása: beszerzés nagy szériákban, majd ezek kisebb egységekre osztása
Raktározás, így a vevők készletezési költségeinek csökkentése
Szállítási tevékenység, ami gazdaságosabb a tételek nagysága, útvonal-optimalizálás miatt
Finanszírozási rendszerük (hitel) kedvező pénzügyi helyzetet teremt a vevőknél
Kockázatviselési politikájukkal tehermentesítik a beszállítókat
Értékesítéseik széles kapcsolati rendszerre támaszkodnak
Kétirányú információáramlás: beszállítók felé a vevői, piaci információk; vevők felé a
várható trendek információi
Forgalomszervezési és üzletépítési tanácsokat adhatnak a kiskereskedőknek.
A nagykereskedelmi szervezetek főbb típusai:
Az áru-nagykereskedők önálló vállalkozások, a forgalmazott árut
tulajdonukba veszik

- 199 -
 Az ügynökségek és brókerek közvetítők, főleg tranzakciós feladatokat látnak
el
A termelők és a kiskereskedők saját nagykereskedelmi szervei; ezek egyrészt
értékesítő egységek, másrészt beszerzési irodák
Egyéb, egyes területekre szakosodott nagykereskedők

KISKERESKEDELEM
A KISKERESKEDELEM FOGALMA
A kiskereskedelem azokat az értékesítési tevékenységeket foglalja magába, amelyek az áru,
vagy a szolgáltatás közvetlen, a fogyasztó személyes fogyasztását, tehát nem üzleti célú
felhasználását szolgálják. Ezt a kiskereskedő bonyolítja le. A kiskereskedelmi bolt (üzlet)
olyan üzleti vállalkozás, amelynek forgalma döntően a kiskereskedelemből származik. Bár a
kiskereskedő az értékesítési láncban a nagykereskedő és a fogyasztó / felhasználó között áll,
az értékesítési lánc bármely tagja végezhet kiskereskedelmi tevékenységet.
A KISKERESKEDELEM FELADATAI
A prognosztizálható keresletnek megfelelő rendelések feladása
Az áru fogadása és tárolása
Az értékesítés, maga az eladás mozzanata (vevő tájékoztatása, a termék bemutatása,
ajánlása, becsomagolása)
Az áru elhelyezése az eladótérben, a kialakítása a megfelelő termékválasztéknak
Árazási feladatok
A forgalomnak megfelelő készlet-szabályozás
Felkészülés a forgalomnövekedésre, készletcsökkentés a kereslet hanyatlása esetén,
információgyűjtés a vásárlói észrevételekről, reklamációk
A visszaváltható göngyölege átvételének lebonyolítása
Vevői reklamáció esetén hibás áru kicserélése
A KISKERESKEDELMI TEVÉKENYSÉG CSOPORTOSÍTÁSA
Árusítás szempontjából léteznek kényelmi termékek, melyeknél a vevő nem számít jelentős
minőségi és árkülönbségekre, ezért igyekszik azokat közvetlen környezetében beszerezni.
Ennek ellentéte a SHOPPING GOODS, ezek olyan termékek, amelyeket a vásárló számos
üzlet kínálatának összehasonlításával vesz meg.

- 200 -
Az árusítás módja: tulajdonképpen a kényelem és a kiválogatás (a kockázat mérséklése
érdekében) lehetőségének tényezői formálják (differenciálják) az árusítás módszereit, ami
lehet:
Hagyományos közvetlen személyes kiszolgálás
Önkiszolgálás
Fél-önkiszolgálás
Automaták útján való forgalmazás
Levélben, telefonon vagy interneten keresztül történő rendelés
A tulajdonlás típusa:
Független: a tulajdonos egyetlen bolt üzemeltetését látja el önmaga, vagy
néhány alkalmazottal
Lánctípusú: a tulajdonos több üzlet felügyeletét látja el
Bérlet: az üzletet, vagy egy nagyobb kereskedelmi egység egy részlegét
üzemelteti a bérlő
Szövetkezeti rendszerű: kiskereskedelem esetében a tulajdonosok száma nagy,
az üzemeltetés részben a tulajdonosok, részben alkalmazottak végzik
Franchise rendszerű: az értékesítési rendszer fejlődésének jellegzetes, egyre
növekvő területe
Az üzlet típusa:
Bolti kiskereskedelem
Élelmiszerüzlet
Szaküzlet: kevés árucsoport, nagy választék
Áruház: több termékvonal
Diszkontáruház: alacsony árszint, önkiszolgálás, szerényebb környezet, kevés
szolgáltatás
Üzletlánc: kiskereskedők önkéntes társulása, különböző helyeken, azonos
névvel, formával és választékkal
Szupermarket: nagyméretű (több mint 1.000m^2), önkiszolgáló terület, bő
választék, alacsony üzemeltetési költség, szerény árrés, főleg élelmiszer és
háztartási eszköz
Hipermarket: még nagyobb (több mint 10.000m^2), élelmiszer és más
termékcsoportok

- 201 -
 Bevásárlóközpont: autóval könnyen elérhető, nagy épületrendszerben,
vásárlásra és szórakozásra, több száz kiskereskedelmi egységet is tartalmazhat
Nem bolti kiskereskedelem: Középpontjában a vevő kényelme áll.
Közvetlen értékesítés: ügynökön keresztül
Multi – level – marketing: a vállalat független üzletembereket szervez be
termékei elosztására. A disztribútorok újabb disztribútorokat vonnak be, akik a
vevőknek otthonukban adják el termékeiket.
Katalógus-áruház (csomagküldő kereskedelem)
Automaták és önkiszolgáló gépek: épületen belül, vagy utcán.
A KISKERESKEDELEM SAJÁTOS TERÜLETEI
Ilyen a személyszállítás (távolsági autóbusz, városi-, vízi-, légi-, vasúti személyszállítás), a
lakosság részére végzett teherfuvarozás, javítás-karbantartás, távközlés, TV és rádió
műsorszórása, vendéglátó-ipari szolgáltatások, turizmus.
AZ ÜZLET KIALAKÍTÁSA ÉS ELHELYEZÉSE
A termék és a szolgáltatás jellege, az igénybevétel módja, a piaci környezet határozza meg,
hogy milyen üzletpolitikát valósítson meg, miként épüljön ki az értékesítési csatorna, milyen
szintjeit érdemes létrehozni, hova települjön az üzlet, a szolgáltató, milyen választékot tartson,
milyen legyen a mérete, nyilvántartása.
A kereskedelmi egység üzletpolitikája: kis haszon – nagy forgalom (jelentős hirdetési
támogatottság, a város külső kerületeiben, vagy kevésbé vonzó belső kerületekben, alacsony
bérleti díjak mellett, semmiféle extra szolgáltatás, szerény üzlet-kialakítás), vagy nagy haszon
– kis forgalom (magas színvonalú eladói tevékenység, belvárosban, bevásárló központokban)
lehetséges általában.
A kiskereskedelmi üzlet jellemzőinek, jellegének kialakítása során a főbb vizsgálandó
tényezők: Választék kialakítása / A szolgáltatások színvonala / Az üzlet arculata / Az üzlet
elhelyezése / Vonzáskörzet

PIACI LOGISZTIKA
A PIACI LOGISZTIKA FOGALMA ÉS CÉLJA
A piaci logisztika magába foglalja az anyagok, alkatrészek, késztermékek meghatározott
időben, meghatározott helyre és feltételek között történő eljuttatását, a készletek tárolását,
csomagolását, a rendelések felvételét, a beérkező áruk fogadását és küldését, valamint az
ezekhez a feladatokhoz kapcsolódó információáramlást és feldolgozást.

- 202 -
RAKTÁROZÁS, KÉSZLETEZÉS ÉS A VÁLASZTÉK KIALAKÍTÁSA
A raktározási funkció ellátása tér, és eszközigényes feladat. Az áru védelme, a könnyű és
gyors hozzáférhetőség biztosítása korszerű épületet, berendezéseket és rakodógépeket
igényel. A készletek biztosítják a kereslet és kínálat közötti időbeli eltérések áthidalását. A
készletgazdálkodás hatással van a beszerzésre és az értékesítésre, összekötő kapocs a termelés
és az értékesítés között. Sok esetben a termelés és a fogyasztás folyamatos, de időbeli
intenzitásuk eltérő. A készletezés feladata, hogy kiegyenlítse az eltéréseket. A választék
kialakítása termelői és kereskedői feladat is. Elsősorban a már gyártott termékek olyan
összetételének a kialakítása a cél, amely megfelel a vevői igényeknek, de ugyanakkor
jövedelmező gazdálkodást biztosít az eladó számára is.
A SZÁLLÍTÁS
A termelő és az értékesítő abban érdekelt, hogy a termék biztonságosan, időben, a vevő
megelégedettségét elnyerve érkezzen rendeltetési helyére. A szállítások szolgáltatás-szintjét
meghatározó tényezők: megbízható, rövid szállítási határidők, biztonság, flexibilitás,
költségszint. A költségeket saját fuvareszköz esetén azok kihasználtsága határozza meg.
Fontos a jármű útvonalának megtervezése, optimalizálása járattervező szoftver segítségével
lehetséges. A fuvarköltség számításának alapja a szállítási módok szerint differenciált
díjszabás. A szállítás módjai vízi, vasúti, közúti, vezetékes, légi, illetve kombinált fuvarozás.
A PIACI LOGISZTIKA INFORMATIKAI TÁMOGATÁSA
A vállalat eredményessége nagymértékben javítható az üzleti folyamatok gyorsításával,
átláthatóbbá tételével, a felesleges, redundáns adminisztratív folyamatelemek kiiktatásával, a
fölösleges papírmunka felszámolásával, a szervezést hatékonyabban támogató informatikai
bázis megteremtése révén. Ilyen JUST IN TIME (JIT) termelésszervezési mód. A gyors
reagálású QUICK RESPONSE (QR) vevőkiszolgálás az elektronikus kereskedelem és annak
logisztikai támogatásának bázisán jöhet létre. A beszerzésben, a termelésben, a szállításban,
az értékesítésben, a pénzügyi folyamatokban főleg az informatika teremti meg a
hatékonyságnövelés, a versenyképesség feltételét. A logisztikai feladatok automatizálását
segíti a CRP (CONTINUOUS REPLENISHMENT PROGRAM). Ez a just – in – time
stratégia megvalósítása esetén irányítja a készletezés folyamatát és a felhasználástól függő
automatikus feltöltést tesz lehetővé.
Az elektronikus adatcsere (EDI = ELECTRONIC DATA INTERCHANGE) igazgatási,
kereskedelmi, közlekedési adatok, okmányok, dokumentumok, hivatalos ügyiratok
papírmentes, számítógépi alkalmazások közti, nemzetközi szabványok szerinti elektronikus

- 203 -
cseréjét jelenti. Az érintett dokumentumok lehetnek megrendelések, számlák,
visszaigazolások, bankátutalások, váműrlapok, szállítólevelek, adóügyi dokumentumok.
Az UN-EDIFACT szabványok és irányelvek gyűjteménye, amely az áruk és szolgáltatások
kereskedelmével kapcsolatos strukturált adatoknak az egymástól független számítógépes
informatikai rendszerek közötti elektronikus cseréje. Gyakran használt üzenettípusok:
pályázati kiírás, rendelés-visszaigazolás, árkatalógus, szerződéskötés, kiszállítási terv,
szállítmányozási és fuvartarifa információ, vámáru-nyilatkozat, átutalási megbízás.

- 204 -
 13) MELYEK A MARKETING INFORMÁCIÓS-RENDSZER

ÉS A MARKETING KOMMUNIKÁCIÓ FŐBB JELLEMZŐI?

MARKETING-INFORMÁCIÓS RENDSZER

A marketing információs rendszer jellemzői

Az információs rendszer a vállalat környezetére, belső működésére és a vállalat – környezet
tranzakcióira (az ügyletek lebonyolítására) vonatkozó információk koordinált és folyamatos
beszerzését, feldolgozását, tárolását és szolgáltatását végző személyek, tevékenységek
valamint a funkciók ellátását lehetővé tevő hardver- és szoftvereszközök összessége. Ez akkor
marketing információs rendszer, ha
Összhangban van a vállalat marketing stratégiai céljaival, és megfelelő
információkat szolgáltat a vállalatvezetésnek a stratégiai célok
megvalósulásáról
Marketing alapú, vagyis ha adatbázisa magába foglalja a marketing feladatok
ellátásához szükséges külső és belső információkat
Marketing szemléletű, azaz ha az információk jellege és a feldolgozás általi
csoportosítása, az információbázis biztosítja a vállalat teljes tevékenységének
marketing meghatározottságát
Marketing célú, ha kimenet-orientált, vagyis a piaci szükséglet-kielégítésből
levezetett szervezetműködést támogatja (azaz a szervezet felépítését, a
szervezetelemek egymás közötti kapcsolatát, a folyamatelemek egymásra
épülését)
Az információs rendszer fő összetevői:
Az ember – a döntések előkészítője és a döntéshozó
Az információ – belső és külső információk
A hardver és szoftver eszközök, szervezési megoldások

A marketinginformációk főbb csoportjai

A marketing információs rendszer (MIR) stratégiai célok elérését szolgáló, ahhoz
információbázist teremtő széleskörű adatgyűjtő, számos információforrásra épülő, gyors és
hatékony adatfeldolgozást lehetővé tevő szolgáltatás. Információbázisában az üzleti célú

- 205 -
információk mindkét csoportja megjelenik: egyrészt a piac szereplőivel, azok termékeivel,
szolgáltatásaival kapcsolatos információk, másrészt a piacon érvényesülő, versenyt
befolyásoló közvetett hatások információi. Megjelenési helyüket tekintve belső és külső
információs csoportokba sorolhatók.
KÜLSŐ INFORMÁCIÓK
I) Tudományos-műszaki eredmények információi
Ezek egyre szélesedő köre érhető el az interneten, hazai és külföldi nagy könyvtárak
katalógusai, lexikonok, kézikönyvek, folyóiratok, nemzetközi adatbázisok. További források a
nemzetközi szabványok (ISO), európai szabványok (EN) és a magyar szabványok (MSZ).
II) A fogyasztóra, vevőre vonatkozó információk
Fogyasztói réteg és területi vizsgálatok adatai, piaci célcsoportok megkülönböztető adatai,
az értékesítés jövőbeni lehetőségei irányukba
Vevőnkénti információk, legrészletesebb állandó és időről-időre változó adatok
A fogyasztó, a vevő magatartásának adatai
III) A versenytársakra vonatkozó információk
Kik a piac szereplői? Milyen termékekkel és szolgáltatásokkal vannak jelen? Ezeknek mik
a jellemzői? Mik az áraik? Milyen értékesítési csatornákat vesznek igénybe?
Meg kell ismerni stratégiájuk fő összetevőit. Információkat kell szerezni fejlesztési
törekvéseikről.
Ismerni kell a versenytársak erős és gyenge pontjait (tradíciók, hagyományok, image,
profit, likviditási helyzet stb.)
Meg kell érteni üzletfilozófiájukat, marketingtevékenységük főbb jellemzőit.
IV) A gazdasági, jogi, politikai, kulturális környezetre vonatkozó információk
Ezek az információk vonatkoznak politikai, gazdaságpolitikai környezetre (feszültségek,
kereskedelempolitika, vámpolitika) / jogi környezetre (törvények, előírások, korlátozások) /
gazdasági környezetre (árpolitika, vásárlóerő, életszínvonal konkurencia) / kulturális –
társadalmi – szociális környezetre (iskolázottság, vallási előírások, családszerkezet) /
földrajzi, klimatikus környezetre (népsűrűség, éghajlati viszonyok, szállítási távolság).
BELSŐ INFORMÁCIÓK
I) A termékek és szolgáltatások információi
A kínálattal és a versenytársak vizsgálata során nyert információkkal függ össze. Itt jelennek
meg a termékek, szolgáltatások piacképességének vizsgálata során nyert információk.

- 206 -
II) Termék-előállítás és szolgáltatások technológiájának információi
A termék-előállítás folyamatának jellemzői jelennek meg, és a szolgáltatásjellemzők.
Valamint az új technológiák és termelési eljárások bevezetése
III) A termékszerkezet vizsgálatának információi
Arányváltozások, súlypontképzések információi, a termékösszetétel és annak változása.
IV) A kereskedelmi tevékenységhez kapcsolódó információk
Például a különféle kereskedelmi formák, típusok, partnerek, szállítási és fizetési kondíciók,
reklamációk stb.
V) Értékesítési csatorna információk
Saját és közvetítő csatornák adatai itt találhatók, valamint a fejlesztésükre vonatkozó
információk, az ügynökhálózat.
VI) Az ár- és jövedelmezőségvizsgálatok információi
Két alcsoportja: az árak és a költségek adatbázisa. A saját termékek és szolgáltatások ár- és
árszínvonal vizsgálata összefügg egyrészt a konkurens cégek árvizsgálatával, a piacon
érvényesülő általános árszínvonal vizsgálattal; a fogyasztói magatartás vizsgálattal stb. A
költség-információs adatbázis esetén információt kapunk a termékek és szolgáltatások
önköltségéről, összetételéről, az állandó és változó költségekről stb.
VII) Értékesítést elősegítő eszközök, tényezők információi
Többek között itt jelenik meg a reklám, image, PR, márka, eladásösztönzés különböző
alkalmazott formája.
VIII) A kommunikációra vonatkozó információk
Fő összetevői a média, kommunikációs költségek, kampányok gyakorisága stb.

MARKETING KOMMUNIKÁCIÓ

A marketingmix negyedik P-je. A kommunikáció minden olyan folyamat, amelyben

információ továbbítása történik, függetlenül attól, hogy az információ milyen jelekben, vagy a
jelek milyen rendszerében, kódjában fejeződik ki. A kommunikáció résztvevői az üzenet
kibocsátója, a közlő, valamint a befogadó. A közlés tartalma, értelme a hír, üzenet. Az adó ezt
jellé alakítja, amely az információközlő csatornán jut a befogadóhoz. Az adó működése
gyakran a kódolási folyamatot is magába foglalja. A vevő végzi a dekódolást. Fontos, hogy az
üzenetek kölcsönösen egyértelműek legyenek. Diszkrét jelek esetén digitális kódolásról,
folytonos jelek esetén analóg kódolásról beszélünk. A csatornát szennyezheti zaj is.

- 207 -
 A marketingkommunikáció a vállalati kommunikáció része, amely biztosítja a
marketingfunkciókhoz kapcsolódó információk többirányú, hatékony továbbítását. Új
területként az infokommunikációs marketing jött létre. A marketingkommunikáció 4
meghatározó területe a reklám, az értékesítés-ösztönzés, a személyes eladás és a PR (PUBLIC
RELATIONS). A marketingkommunikáció fő kérdése, hogy mi legyen az üzenet tartalma,
majd meg kell határozni a célközönséget, aztán el kell dönteni, hogy milyen pozíciót akar a
cég elfoglalni a piacon. Az elérni kívánt hatástól függően kétféle kommunikációs stratégia
közül lehet választani: TOLÓ (PUSH) stratégiánál a piacbefolyásolás a vállalattól indul ki és
a hatás láncolat következő lépcsőjére hat, végül eljut a fogyasztóhoz. HÚZÓ (PULL) stratégia
esetén a termelő közvetlenül a fogyasztóra hat, és a hatás a láncban visszafele érvényesül.
A marketingkommunikáció hatásmechanizmusainak modelljei: egyrészt az AIDA
modell: ATTENTION (figyelemfelkeltés) – INTEREST (érdeklődés) – DESIRE (vágy) –

ACTION (tett). Másrészt a hatáshierarchia modell a piac (vásárló) marketingkommunikáció

hat szintjét különíti el. Ezek a figyelemfelkeltés, megismerés, megkedvelés, előnyben
részesítés (preferencia), elkötelezettség, vásárlás.

REKLÁMKOMMUNIKÁCIÓ
A reklám a kommunikáció, ezen belül is a tömegkommunikáció speciális fajtája. A
reklámkommunikációs modell: az adó a reklámozó cég, a címzett mindenki, aki a reklámot
olvassa, látja, hallgatja. A reklám céljai között szerepelhet egyszeri vásárlásra ösztönzés,
márka-hű fogyasztói réteg kialakítása, bolthűség erősítése, információközlés új termék
megjelenéséről, új szolgáltatás indításáról, vagy adott eseményekről.
Másképp: a reklám fizetett, személytelen, termékeket, szolgáltatásokat, ötleteket,
szervezeteket és embereket széles hatókörű médiákon keresztül elérő kommunikáció. Az
eladótól a vevő felé irányuló információ-kibocsátás annak érdekében, hogy az a vásárló
attitűdjét és magatartását befolyásolja.
A reklámüzenet befogadásának lépcsői: A figyelem irányítása / Az érdeklődés felkeltése /
Tájékoztatás / Asszociáció keltése / Meggyőzés / Vásárlás.
A reklámmal szemben támasztott követelmények:
Érzékelhetőség
A figyelem felkeltése (különleges eszközök, újdonság, szokatlanság, színek, hangok)
Asszociáció keltése
Az emlékezetben való megmaradás (ismétlés, érzelmi hatás, humor)
A vásárlási szándék felkeltése

- 208 -
A reklámkampányok keretében kidolgozásra kerülő reklámok két fő csoportja a termékek,
szolgáltatások reklámja, illetve a cégreklám. A reklámtervezés főbb feladatai:
Reklámcélok kitűzése (új termék bevezetése, új értékesítési területek)
Célcsoport kijelölése (korcsoport, nemek, életmód)
A kívánatos változás meghatározása (piaci részesedés növelése 5%-kal)
A reklám tartalmának meghatározása (stílus)
Reklámhordozók meghatározása (TV, óriásplakát)
Elhelyezési időtartam, ismétlések gyakorisága
Saját szervezet, reklámügynökség feladatainak meghatározása
Költségvetés készítése
A reklámeszközök:
Nyomtatott médiumok: a napilapok a legnagyobb példányszámban előállított
eszközök, nem ellenőrizhető a célcsoportja. A hetilap és folyóirat szelektívebb módszer.
A szaklapok olvasói érhetők el a legnagyobb biztonsággal. A direct mail levélpostai
küldeményként továbbított levélreklám, a direktmarketing egyik eszköze.
Sugárzott médiumok: a rádió szelektív, szükséges a gyakori ismétlés, de olcsóbb. A
TV egyesíti a képet, hangot, de nem szelektív.
Elektronikus médiumok: hang- és képmagnó szalagok, CD-ROM, telemarketing
(telefonon hoznak kapcsolatba egymástól távol élő üzletembereket, szakértőket, cégeket,
eseményeket, helyszíneket), CALL CENTER (ügyfélkapcsolat-tartás céljára)
Kihelyezett médiumok: hirdetőoszlop, INFO TOUCH (számítógépes információs
rendszer, digitális térképes tájékoztatás), plakátok, óriásplakátok, cégtáblák.
A reklámpiac elsődleges szereplői az üzenet kibocsátója, a reklámügynökség, valamint a
média- és reklámhordozó tulajdonosok.
A reklámhatás a reklám tudatosulásának szintje a fogyasztóban. A reklám-eredmény a reklám
hatására történt cselekvést, vagyis a vásárlás szintjét jelzi. A reklámhatékonyság az
eredmény és a ráfordítás hányadosa. Ez utóbbinál azt vizsgálják, hogy a feltételezett
tendenciához viszonyítva milyen forgalomnövekedést biztosított a reklám, majd az így elért
többletbevételt viszonyítják a teljes reklám ráfordításához.
A piacon betartandó szabályok két csoportja a jogszabályi előírások, valamint az etikai,
erkölcsi alapokon nyugvó szakmai szabályozás. Etikai kérdések merülnek fel ugyanis a
reklámok esetében, többek között: egészségre káros termékek, félrevezető, félelmet tápláló,

- 209 -
tényeket elhallgató, közízlést sértő, megvesztegetés határát súroló reklámok, a döntésre
képtelen gyermekek megcélzása, termék másolása, hamisítása stb.

VÁSÁRLÁSÖSZTÖNZÉS
Az ösztönzés hathat a fogyasztóra, illetve a kereskedelemre. A vásárlásösztönzés különböző,
a vevő vásárlási szándékát felkeltő, erősítő, döntéshozatalát meggyorsító eszközök
összessége. Többségük rövidtávon hat. Az ösztönzést alkalmazni kívánónál az alábbi
feladatok ellátása szükséges: A cél egyértelmű meghatározása / Az eszközök kiválasztása / a
program kidolgozása / az időzített program levezetése / a program lezajlása utáni értékelés.
A vásárlásösztönzés főbb csoportjai:
Akciók szervezése: díj, verseny, tombola, kiárusítás
A fogyasztó tájékoztatása: árubemutató, előadás, betanítás, szaktanácsadás, képzés
POS-POP eszközök alkalmazása: POS = POINT OF SALE, azaz az eladás helyszínén
alkalmazott eszközök. Kóstolók, árubemutatók, minták, kirakatok, plakátok, fényképek,
különleges megvilágítás
Anyagi ösztönzés: kupon, nyereményjáték, árengedmény, fizetési kedvezmény,
részletakció
A vásárok és kiállítások a marketingkommunikáció több funkcióját betöltő intézményi.
Szerepük: vásárlásösztönzési / reklámfunkciót / PR funkció is betöltenek.
KIÁLLÍTÁS VÁSÁR
Nagyközönség számára Szakemberek számára
Árucsoportjai fogyasztási cikkek Árucsoportjai beruházási javak
Kiállítók a kereskedők Kiállítók a gyártók
Látogatók a végfogyasztók Látogatók a továbbfelhasználók
Sokféle árucsoportot mutatnak be Kevesebb az árucsoportok száma
Jelentős minőségbeli különbségek Termékek magas minőségi színvonalúak
Árusítás is történik Üzletkötés a jellemző

SZEMÉLYES ELADÁS
Ez kétirányú kommunikációt jelent eladó és vevő között egyének vagy szervezetek vásárlási
döntéseinek elősegítése, meghozatala érekében. A személyes eladás:
a forgalom növelési célján, mint legfontosabb célon túl
az informálás (a termék tulajdonságainak megismertetése, elfogadtatása, igénykeltés)

- 210 -
 a meggyőzés (a versenytársak termékeitől eltérő előnyös sajátosságok kiemelése,
bizonytalanságok leküzdése)
a vevőhöz a termék kiszállítása, beállítása, üzemeltetéssel, használattal kapcsolatos
tanácsok adása; a vevő véleményének, igényeinek megismerése
folyamatos kapcsolattartás, az újravásárlás lehetőségének kihasználása.
A személyes eladás szervezése történhet: Földrajzi területek szerint / Termékorientáltan /
Vevőtípusok szerint.

PR
A PUBLIC RELATIONS célja összhang és pozitív viselkedés elérése és fenntartása a vevők
és olyan társadalmi csoportosulások körében, amelyektől a vállalat küldetésének teljesítése
függ. A vállalat a PR tevékenyégével kedvező társadalmi és politikai környezetet hoz létre és
tart fenn a vállalaton belül és a vállalat kapcsolatrendszerében. A PR a tulajdonos, a vezetés
funkcióinak integráns részét képező
szemléletmód
az ehhez kapcsolódó tervszerű, folyamatos tevékenység
általános magatartásforma, amely arra irányul, hogy
a vállalat külső és belső kapcsolatainál megértést, elfogadást, támogatást,
bizalmat szerezzen, és ezzel
üzleti tevékenységét, annak eredményességét hosszú távra megalapozza.
A PR kapcsolatszervezés, olyan tervszerű és folyamatos kommunikációs tevékenységsorozat,
amelynek az a célja, hogy a vállalaton belül a vállalat és a vele szoros kapcsolatban állók
(vevők, potenciális vevők, beszállítók, üzleti partnerek), valamint a vállalat és tágabb
környezete között megértés, bizalom, elfogadás jöjjön létre. Célja a szervezeteken belüli, a
szervezetek és a környezetek közötti – kölcsönös előnyökön alapuló – kommunikációs
kapcsolatok céltudatos alakítása. Feladatai ebből vezethetők le:
a vállalaton belüli kommunikációs kapcsolatok fejlesztése
a vállalata és környezete közötti kommunikációs kapcsolat kiépítése,
működtetése, a működés többirányú elemzése
a vállalat és környezete közötti kommunikációs programok kezdeményezése,
tervezése, kivitelezése
a vállalat és környezete közötti kommunikációs programok értékelése
A PR fogalma 3 strukturális elemet foglal magába: Célcsoport képzés / A kommunikáció
érvényesülése / A vezetési – szervezési feladatok megvalósulása.

- 211 -
 A PR nem általában fordul a környezethez, hanem a közönség meghatározott csoportjához
fordul, differenciált tartalommal és eszközökkel keresi azt meg. A különböző célcsoportok
számára szóló üzeneteket célszerű személyre szabottan, szervezet-specifikusan
megfogalmazni. A megvalósuló PR funkció súlya, szerepe és az adott szervezet
tevékenységében tartalmi jegyei nagymértékben függnek a szervezet alapfunkciójától, a
társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyétől és attól, hogy milyen a termékek,
szolgáltatások piacának karaktere, jellemző vonása. Megkülönböztetünk vállalati belső és
külső PR-t.

VÁLLALATI BELSŐ PR
Ez a szervezet vezetése és a munkatársak közötti, valamint a vállalat egyes szervezeti
egységei közötti kommunikációs kapcsolatok szervezését foglalja magába. Főbb területei:
vezetői információs rendszer és menedzsment kommunikáció
szervezeti egységek közötti kommunikáció
alkalmazottak belső tájékoztatása
személyes, egyének közötti kapcsolatok
munkaerő toborzás és beillesztés
A vállalatazonosító jegyek (CORPORATE IDENTITY) arra hivatottak, hogy belső szellemi
értékeket a külvilág számára megjelenítsenek. Pl. a vállalati vezetők viselkedése, egymással
szemben tanúsított magatartása, az ügyekhez való viszonyuk, a vevőkkel kialakított
kapcsolatok. Az arculatteremtés nem öncélú tevékenység, hanem üzleti szerepe van. Az
arculat kettős: egyrészt közlést tartalmaz; másrész az arculat megjelenít, megmutat. Az
arculatépítés vállalati specifikus jegyein túl általános jellemzők is felismerhetők:
A vállalkozás jellege, tevékenysége, célrendszere meghatározó
Az arculatteremtés célrendszerét befolyásolhatja a méret
Fontos lehet a szakmai környezet, a szakmai kapcsolatrendszer, a földrajzi
elhelyezkedés, a külső és belső szakmai kör
A kialakított stílusjegyek az arculat bevésődését segítik
Az átgondolt arculatépítés az emberi értékekből képes sokat hasznosítani
Fontos az elektronikus kommunikáció, a cég internetes arculata, a webdesignű

A KÜLSŐ PR
Magába foglalja a vállalat teljes külső kommunikációs kapcsolatrendszerét; főbb területei:
Ügyfelekkel (vevők, szállítók) tartott kapcsolat. A fogyasztók közötti
kapcsolat legfontosabb eszköze a produktum

- 212 -
 A pénzintézetek együttműködése
A befektetők pozitív megítélése a vállalatról
Az irányító, a felügyeleti funkciókat ellátó szervekkel kialakult kapcsolat
Szakmai területen belüli szövetségek, különböző kutatóhelyek, felsőoktatási
intézmények elérése, informálása
Társadalmi érdekcsoportok, civil szervezetek
A sajtó, a tömegkommunikációs eszközök és munkatársaik
A leggyakrabban alkalmazott PR eszközök:
Publikációk / Események (új termékekre ezzel hívják fel a figyelmet) / Hírek közreadása /
Beszédek / Közszolgálati szereplések / Honlap az Interneten

SZPONZORÁLÁS, MACENTÚRA
A szponzorálás magába foglalja mindazon tevékenységeket, amikor egy vállalat pénzt, egyéb
dologi eszközöket vagy szolgáltatást nyújt sport, kulturális, illetve szociális célokra
személyeknek, vagy szervezeteknek, támogat eseményeket azzal a szándékkal, hogy a
szponzorált ellenszolgáltatásával segítse a szponzorálót céljai elérésében. Ezek a célok
lehetnek a vállalat ismertségének fokozása; a márkanév fokozott megismerése; a vállalat iránti
bizalom erősödése. A macentúra ellenérték, ellenszolgáltatás nélkül nyújtott támogatás.
AZ INTERNET ÉS A MARKETINGKOMMUNIKÁCIÓ
Az ONLINE MARKETING képes arra, hogy a begyűjtött és feldolgozott információ, az az
alapján irányított és lezajló folyamatok, a vevő sokrétű tájékoztatása révén és az interaktivitás
lehetőségének felhasználásával kiskockázatú, hatékony, a vevő megelégedettségét is elnyerő
kínálati piacot teremtsen. Lényeges eleme, hogy a földrajzi tér információs térré alakul. A
kereslet és kínálat világméretű találkozása lehetőséget teremt az ajánlatok egy időpontban
történő összevetésére, és a vevő számára legkedvezőbb kiválasztására.
Az 5M modell:
MISSION: az üzenettovábbítási célok meghatározása
MESSAGE: maga az üzenet
MEDIA: az üzenettovábbító eszköz(rendszer)-ek megválasztása
MONEY: költségek, pénzügyi ráfordítások
MEASUREMENT: az elvárt hatás, az üzenet tudatosulása

- 213 -
Az online- és a hagyományos marketing főbb különbségei:
Az online marketing alapvetően más technikára épül
A számítógép lehetővé teszi az eladó és a vevő közötti kommunikációt, az
interaktivitást, az információ mennyisége nincs korlátozva
Az érdeklődő online módon adatokat nyerhet a hirdető webről, amit beépíthet saját
adatbázisába
Sajátos szegmentálás jön létre, valamennyi vásárló differenciált információ igénye
egyszerre elégül ki
Az érdeklődő nagyfokú szabadságot kap
A kapcsolati rendszer lehetővé teszi a pszichológiai korlátok lebontását
Az online marketing esetén az egyének tömege érhető el
Elmosódnak bizonyos határvonalak sok hagyományos kategória között, pl. hirdetés
vagy katalógus?
Az online marketing átalakítja a szervezet belső irányítási folyamatát
A WEBHELY
A kezdőlap színei, grafikái fontosak. Jelenjen meg a lapion a cég arculata, elérhetősége,
tartalmazzon konkrét információkat, legyen informatív, mélyreható, részletes, pontosan
megtervezett, az ügyfelek igényét állítsa a középpontba, stílusa világos, rövid oldalakat
tartalmazzon, weblaptérképet, űrlapokat, gyorsan betölthető legyen.
WAP
WIRELESS APPLICATION PROTOCOL, azaz internet-hozzáférés mobiltelefonon
keresztül. Segítségével hírek, meteorológiai előrejelzések, menetrendek, árfolyamok
jeleníthetők meg.
Az online marketing alkalmazásának előnyei
Csökkenthetők az értékesítés, a vevőszolgálat, az elosztás, az értékesítési szervezet
működtetésének költségei
Forgalomnövekedés
Kockázatmérséklés azáltal, hogy az új termékek / szolgáltatások virtuális bemutatók
révén tesztelhetők
Az eladó – vevő kapcsolat felülete kiszélesedik
Könnyű, kényelmes használatot biztosít
Interaktív együttműködést valósít meg a látogatóval
Jelentősen nőhet a régi ügyfelek elégedettsége, mivel új kommunikációs csatorna is
létrejön

- 214 -
 Hozzáférhetőbbé és biztonságosabbá válnak a beszállítói kapcsolatokhoz szükséges
információk
Olcsóbbá válik az információ-szolgáltatás
Az elektronikus levelezést reklámeszközként is felfogható
A marketingkommunikáció fő jellemtőinek 5I-je:
INTERACTION (interaktivitás) / INFORMATION (maximális választási szabadságfok) /
INTEGRATION (összehangolt vállalati tevékenységsorozat) / INTEREST (érdeklődési
körnek megfelelő aktuális információk) / INDIVIDUALITY (személyre szabott). Az 5I
mindegyikében megjelenik a vevő, a potenciális vevő.
Az internetes reklám:
Ez a hagyományos reklám és a direkt marketing találkozásából jött létre és azok
határmezsgyéjén helyezkedik el. Magába foglalja az elektronikus információ-cserét
(információ-szolgáltatást és az információ visszacsatolását), márkanépszerűsítést,
vásárlásösztönzést és bizonyos esetekben a vásárlás lehetőségének megteremtését is. Előnyei
a pozícionálhatóság, a nyomon követhetőség, a biztos célba érés és rugalmasság, valamint az
interaktivitás.
Direkt marketing
Szalaghirdetések, hűségakciók, virtuális kuponok, ingyenes áruminták, online versenyek és
játékok.
Az internet PR alkalmazása
Nemcsak a terméket. Szolgáltatást mutatják be, hanem a vevő bizalmának elnyerése
érdekében engedi látni a szervezet cél- és eszközrendszerét, ezért virtuálisan beviszi az
ügyfelet (vevő, érdeklődő, támogató) a szervezetbe.

- 215 -
 14) ISMERTESSE A KONTROLLING SZEREPÉT A

SZERVEZETEK TEVÉKENYSÉGI RENDSZERÉBEN! MILYEN

FUNKCIÓKAT LÁT EL, MILYEN SZEREPEKET ÉS

FELADATOKAT VÁLLAL FEL, S EZEK MILYEN

SZEMÉLYZETI, SZERVEZETI, INFORMATIKAI

TÁMOGATÁST IGÉNYELNEK? MELYEK A KONTROLLING

FŐ TEVÉKENYSÉGEI, MÓDSZERTANI TERÜLETEI?

RÖVIDEN JELLEMEZZE EZEKET!

A KONTROLLING SZEREPE A SZERVEZETEK

TEVÉKENYSÉGI RENDSZERÉBEN

Egy termelő, szolgáltató, kereskedelmi, pénzügyi, költségvetési vállalkozás hatékony

belső irányításának alapja, hogy a vezetés dinamikus összhangot tudjon teremteni a szervezet
környezete, stratégiája és struktúrája (belső működése) között. A kontrolling koordinálja
(felvállalja) a tervezést, az ellenőrzést, valamint az ezekhez kapcsolódó
információszolgáltatást. Olyan eszköz tehát a vezetés számára, amelynek segítségével
célorientáltan, a környezeti változások folyamatos figyelésével és megértésével tudja a
vállalkozást irányítani. A vállalkozással – mint rendszerrel – szemben alapvető követelmény,
hogy kimenetei haladják meg bemeneteit, azaz többletterméket, profitot, nyereséget tudjon
realizálni; így legyen képes vagyonát (tőkéjét) gyarapítani, ami egyben a vállalkozás
fennmaradásának is fontos feltétele. A kontrolling a vállalkozás irányításának egyik kiemelt
alrendszere. A TO CONTROL angol szó eredeti jelentése irányítani, szabályozni, vezérelni.
A kontrolling a vezetés alrendszere, amely a tervezést, az ellenőrzést, valamint az
információellátást koordinálja. A kontrollingot a vezetés eszközeként tartjuk számon, amely
elősegíti azt, hogy a vezetés alkalmazkodni tudjon a környezet dinamikus változásaihoz.
A kontrolling a vállalkozás egésze szempontjából fontos folyamatok, tevékenységek,
állapotok együttes, komplex, rendszerszemléletű szemmel tartása, értékelése.

- 216 -
A kontrolling helye és funkciói a vállalkozások belső irányítási rendszerében
A kontrolling a vállalkozások belső irányítási rendszerének (alrendszerének) egyik kiemelt,
költség-centrikus eleme, amely az irányítás (vezetés) funkciói közül a tervezést (operatív és
stratégiai), a terv-tény adatok összevetését, az elérések elemzését, ellenőrzését végzi, ezen
feladatok koordinálását saját szervezettel és információs rendszerrel látja el.
A kontrolling szemlélet és módszer elsősorban a tervezésnél nyilvánul meg, ugyanis
minden költséget, ráfordítást ott kell megtervezni, kimutatni, majd később elszámolni, ahol
azok ténylegesen felmerültek. A tervezés első lépéseként megtervezett, kialakított
költséghelyi költségeket megfelelő vetítési alapokkal, kulcsokkal kalkulált formában
átterheljük a költségeket viselő termékekre, meghatározva azok különböző szintű önköltségét.
Így különböző fedezeti lépcsőkben megtervezhető a vállalkozás egységeinek és egészének
eredménye is. A kontrolling másik fő funkciója az ellenőrzés, hogy a működés
tényadatainak „on-line” számbavételével elősegítse a gazdasági folyamatok eltérésének
elemzési, időbeni beavatkozási, visszacsatolási teendőit. A tervezés, ellenőrzés mellett azokat
támogatva a kontrolling harmadik fő funkciója az információs rendszerek

működtetése, mely egyrészt információkat befogad és használ, másrészt információ-

szolgáltatást végez. A kontrolling információgyűjtési funkciójának alapja a hagyományos
pénzügyi számvitelhez kapcsolódó vezetésorientált számvitel adatai. Az
információszolgáltatás egyik célállomása a társaság felső vezetése, amely a megfelelő
beszámoltatási rendszer alapján kap szelektált, tömörített adatokat a vállalkozás gazdálkodási,
gazdasági helyzetéről; míg a másik fő fogadó az operatív vezetés. Ezekből következik, hogy a
kontroling rendszer csak egy felelősség és döntés-centrikus belső irányítási rendszerben
működhet hatékonyan.

FUNKCIÓK ELLÁTÁSA, SZEREPEK ÉS FELADATOK

FELVÁLLALÁSA, EZEK SZEMÉLYZETI, SZERVE-
ZETI, INFORMATIKAI TÁMOGTÁSA

A kontrolling funkció az alábbi feladatok ellátását, azok koordinálását öleli fel:

Tervezés
Könyvvezetés
Beszámoló rendszer

- 217 -
 Elemzési, értékelési rendszer
Koordináció és belső ellenőrzés
Beszámoló jelentések, információtermelés a felső-vezetés részére
Nemzetgazdasági vizsgálatok és jelentések készítése
Vagyonvédelmi és vagyonbiztosítási feladatok
A kontrolling gondolkodásmódjának 4 kritériuma:
Célorientáltság: a kontrolling tevékenység egyik fontos kiindulópontja a folyamatos
célképzés, amely a vállalkozás teljesítményének, a teljesítmény mérésének, értékelésének
is alapja.
Szűk keresztmetszet orientáltság: a szűk keresztmetszet tudja a
legdrasztikusabban lerontani egy vállalat hatékonyságát. Szűk keresztmetszet a
vállalkozás azon gyenge pontja, amely konkrét terhelési viszonyok között elsőként okoz
problémát, és amely feloldása nélkül nem lehetséges további bővülés.
Jövőorientáltság: azaz a jövőre irányított gondolkodásmód; a múlt azonban csak
annyiban lesz számunkra fontos és érdekes, amennyiben befolyásolni képes a jövőbeni
feladatokkal való megbirkózást.
Költségtudatosság: a kontrolling szemléletének fókuszában a költségek,
ráfordítások tervezése, elemzése áll, hiszen a vezetésnek itt a legnagyobb a változtatási
szabadságfoka.
Tehát a kontrolling fő funkciói a tervezés, a terv / tény ellenőrzés és az információkezelés.
A TERVEZÉS
A tervezési rendszer három fő eleme: a tervezési munkafolyamatok / területek / időhorizont.
A tervezés formái, munkafolyamatai: felülről lefelé (top-down) / alulról felfelé (bottom-up)
/ ellenáramú (a kettő kombinációja).
A tervezés területei: teljesítmények / költségek / eredmény / pénzügy tervezése.

A tervezés időhorizontjai: hosszú távú (3 – 5 év) stratégiai / éves operatív kontrolling.

A kontrolling elsősorban a költség és eredménytervezést végzi, ezek csak didaktikailag
választhatók el egymástól. A legelterjedtebb a gyakorlatban az ellenáramú tervezés. A
stratégiai és az operatív kontrolling is ugyanazt a módszertant alkalmazza, csak a vizsgált
időszak tér el egymástól.
A teljesítmény tervezése: a teljesítmények alapját általában a naturáliák teljesítése, pl.
termékek, szolgáltatások előállítása képzi. Az üzemi (vállalati) teljesítmény leegyszerűsítve a

- 218 -
következő elemekből áll: - nettó árbevétel + - saját termelésű készletek állományváltozása.
Az üzemi teljesítmény tervezéséhez szükségünk van az értékesítendő teljesítményegységek
számára és azok értékesítési árára. Ezek szorzata adja lényegében a teljesítményt.
Költségtervezés: a költségeket feloszthatjuk közvetlen (egyedi) és közvetett (általános)
költségekre, valamint fix és változóra. Felmerülési helyük alapján költséghelyek és termékek
költségeiről beszélhetünk. A költséghelyeket jellegük alapján tovább bonthatjuk: fő, segéd és
igazgatási költséghelyekre. A kontrollingot támogató vezetői számvitel költségtervezésének,
tervkalkulációjának célja, hogy a költségeket viselő termékek várható költségeit
meghatározzák. A tervkalkulációs eljárások száma nagy.
Eredménytervezés: a kalkulációs sémák első lépéseként megtervezett önköltség adatok,
valamint a tervezett árbevétel ismeretében az árbevételből kiindulva felülről lefelé módszerrel
a költségadatok levonásával megkaphatjuk a vállalkozás eredményét. A tervkalkulációs
módszereket csoportosíthatjuk az elszámolás volumene szerint (teljes és részköltség
kalkuláció), illetve az elszámolás módja szerint (merev és rugalmas tervköltség kalkuláció).
A TERV / TÉNY ELLENŐRZÉS
Azaz a terv / tény kapcsolat koordinálása, a tervszámok megvalósulásának ellenőrzése,
valamint az eltérések elemzésével megfelelő döntés-előkészítő anyagok, beszámolók
készítése a felső, illetve a középvezetés felé. Az eltéréselemzés feladatának lépései:
Tényadatok gyűjtése / A terv és tényadatok összevetése / Az eltérések elemzése,
eltérésfüggvények használata. Az eltérés-elemzési függvénynél a költségeket egy
meghatározott kihasználtsági fokon rögzítik, az elszámolásnál azonban a mindenkori
ténykihasználtsághoz igazodnak. Ehhez a kihasználtsághoz tartozó tervköltségeket tekintik a
tényleges kihasználtság előirányzott (vagy indokolt) költségeinek. A függvényt elemezve
értelmezhető árkülönbség és mennyiségi különbség. Az eltéréselemzés folyamán a terv / tény
összefüggéseiről kapott információkat döntés-előkészítés és intézkedés céljából egyrészt
rendszerezni kell, másrészt időben el kell juttatni azokra a vezetési irányítási pontokra, ahol a
megfelelő intézkedéseket, döntéseket hozzák. Eltérések táblázatos kimutatása esetén az
vonatkozhat költséghelyi adatokra, költségnemekre, termék önköltségére, valamint a
vállalkozás egészére. Az eltérések mutatószámai: A szűk keresztmetszet egységére jutó
fedezet / Biztonsági együtthatók / Vevőorientált mutatók / Szállító orientált mutatók /
Munkaerőre vonatkozó mutatószámok.

- 219 -
AZ INFORMÁCIÓKEZELÉS
Az előző két funkciót a vállalkozás hagyományos számviteli, üzemgazdasági információs
rendszereivel képtelenség érdemben megvalósítani. A kontrolling újszerű, előremutató,
naprakész, gyors információ igényeit csak egy új típusú elszámolási, kalkulációs rendszer, a
vezetésorientált számvitel tudja hatékonyan támogatni. Információt egyrészt felülről
(tervezési irányelvek), másrészt a vele egy sorban levő információs moduloktól (pénzügy –
számvitel, stratégiai fejlesztési célok, minőségi előírások), valamint az alatta levő szintekről
(anyag-, bér-, tárgyi eszköz analitika, termelésirányítás, kereskedelem, technológiai adatbázis,
termeléskövetés) szerzi be. Információszolgáltatást mind felfelé, mind a saját szintjére és az
alatta lévő szintek felé egyaránt biztosít. Az információs tevékenység tekintetében a
kotrollingnak a legfelső vezetés alá kell tartoznia, mint törzskari döntés-előkészítő
apparátusnak. A kontrolling apparátus az egyetlen kapocs, amely információs oldalról
összeköti a felső vezetést, a központot és a divíziókat. A kontrolling információ kezelési,
információ szolgáltatási funkciójának fő irányai az információgyűjtés és az
információszolgáltatás.
A rendszer számítástechnikai támogatása: alapvetően két típusú szoftver, illetve a hozzá
kapcsolódó hardver környezet terjedt el:
PC-s, MS – DOS, NOVELL hálózati szoftverek
POWER PC-s, ORACLE adatbázison működő UNIX-os, WINDOWS NT-s környezetű
szoftverek
A számítástechnikai háttér fejlettségének és anyagi lehetőségeinek függvényében hazánkban
először PC-hálózatos szoftvereket kezdtek alkalmazni, ezek főleg külföldi eredetűek voltak. A
kontrolling szoftver PC-hálózaton több lokális vagy hálózati rendszer információit
folyamatosan gyűjtve (konvertáló programok segítségével állandóan frissíteni kellett az
aktuális állományokat) napra készen az egyes rendszerek (anyag, bér, főkönyvi könyvelés,
technológiai adatbázis adatbevitelének függvényében) előállította a kontrolling terv / tény
eltérések adatait, illetve komoly mértékben támogatta a kontrolling költség és
eredménytervezését. Hátrányuk volt a kezelés nehézsége, a hardver eszközök, pl. a szerver
gép kapacitása, hozzáférési sebessége. Az ORACLE adatbázis egy megfelelő interfészen
keresztül veszi át a konvertáló programok által összegyűjtött adatokat az információs rendszer
különböző hierarchikus szintjein funkcionáló modulokból (anyaggazdálkodás, pénzügy –
számvitel, termelésirányítás, kereskedelem stb.). Ezeknek a moduloknak az adatai lehetnek
PC-s szervereken, hagyományos adatbázisokban, központilag szervezett adatbázisokon. Az

- 220 -
ORACLE adatbázis a szabványos SQL utasításokat használó relációs adatbázis a
legelterjedtebb. Az adatbázis egységbe fogja saját tárolási területeit, azokon túl naplókat és
mentési állományokat. Minden objektum szigorúan egy adatbázishoz tartozik, a definíciók
csak saját adatbázisunkon belül érvényesek. Az ORACLE adatbázison működik a kontrolling
rendszer két funkciója, a tervezés és a terv / tény ellenőrzés, eltéréselemzés.

A KONTROLLING FŐ TEVÉKENYSÉGEI, MÓDSZER-

TANI TERÜLETEI, JELLEMZŐI

Módszertani területei:
ÁRBEVÉTEL-KONTROLLING: kiindulópontja az árbevételek tervezése. Az
árbevételek tervezési módszerei:
A tervezés a kereslet feltételezett szerkezete alapján történik, erre két elméleti
lehetőség van: egyrészt a fogyasztói magatartás prognosztizálása a keresleti
függvénnyel; másrészt az ár / mennyiség, illetve az ár / piaci részesedés
összefüggések közvetlen becslése, a közöttük lévő függvénykapcsolat
meghatározása.
Az árbevétel fastruktúrájának módszere arra épít, hogy a bevétel egyes
alkotóelemei egymástól jól elkülöníthetőek és kimutathatóak. Az árbevételeket
olyan alkotóelemekre bontják, melyek meghatározott marketing műveletekkel
alakíthatóak.
Ha a költségfüggvényekhez hasonlóan definiáljuk a bevételi függvényeket,
ennek két lehetősége van: egyrészt úgy képzünk költségfüggvényt, hogy a
kínálat költsége az egyes tényezők értékben kifejezett költségének az
összegzéséből adódik; másrészt az árbevételi függvény a bevételre ható
tényezők pénzben kifejezett értékeit,, és az azok jelentőségét kifejező súlyokat
tartalmazza.
Portfolió-módszer, mint grafikus ábrázolási technika: arra épül, hogy két (esetleg három)
tényező alapján egy (esetleg két) dimenziós mátrixot (koordináta rendszert) rajzolunk fel. A
tényezők által meghatározott koordináta-rendszerbe helyezzük el a vizsgált portfolió-
elemeket, amelyek síkbeli (térbeli) elhelyezkedése alapján határozhatjuk meg mind az egyes
elemekre, mind a portfolió egészére alkalmazandó stratégiánkat.

- 221 -
 KÖLTSÉG-KONTROLLING: a költségek az összekötő kapcsot képezik a gazdálkodó
szervezet és a piac között. A költség a gazdálkodó szervezet tevékenységéhez szükséges
élő- és holtmunka felhasználások pénzben kifejezett összege. A költségszámítás az a
folyamat, amelyben meghatározzák, hogy a gazdálkodó szervezet által kifejtett
tevékenység értékben kifejezve mennyibe kerül a tevékenységet végző szempontjából.
A költségek csoportosítása:
Költségnemek szerint: anyagköltség, bérköltség (személyi jellegű ráfordítás),
értékcsökkenési leírás, egyéb költségek
Elszámolhatóság szerint: direkt költség (kizárólag egy konkrét költségviselőhöz
rendelhető hozzá), indirekt költség (nem rendelhető hozzá kizárólagosan, legfeljebb a
felmerülés helye határozható meg)
Termelési költségek csoportosítása: a költségviselők leggyakrabban az előállított
termékek.
Keletkezésük szerint: termékköltség (nemcsak a saját termék előállításával
kapcsolatos, hanem továbbértékesített árukészlettel is), időköltség (amelyek nem képezik
részét a készletek értékelésének, jellegüknél fogva olyanok, amelyek nem vesznek részt a
termelésben)
A tevékenység volumenéhez való viszonyuk szerint: változó (a tevékenység
volumenével valamilyen arányban változik. Lineáris: a tevékenység egységére eső
költség változatlan; Progresszív: a tevékenység mennyisége növekedésének hatására az
egységre jutó költség is nő; degresszív: volumennövekedés hatására az egységköltség
csökken), állandó (fix, a tevékenységi volumen változására a vizsgált időszakban
változatlan)
Az adott döntési helyzettel való kapcsolatuk szerint: releváns és irreleváns költségek
Elkerülhető és elkerülhetetlen költségek
Elsüllyedt költség (SUNK COAST): amelyek valamely múltbeli döntés eredményei, és
semmilyen jövőbeni döntés nem képes azokat megváltoztatni
Lehetőség költség (OPPORTUNITY COST): az elveszett vagy feláldozott lehetőséget,
jövedelmet jelenti, amelyről lemondunk azzal, hogy egy bizonyos lehetséges variánssal
szemben egy másik mellett döntünk
EREDMÉNY-KONTROLLING: a költségkalkulációs eljárások tartoznak ide (lásd
következő tétel)

- 222 -
 PÉNZÜGYI-KONTROLLING: a pénzügyi kontrollingnak a következőkben kell
segítséget nyújtania:
A likviditás, a fizetőképesség folyamatos fenntartása
A jövőre vonatkozó mérlegek és eredmény-kimutatások elkészítésével a pénzügyi és
számviteli funkciók összekapcsolása
A költségvetés-készítés révén az erőforrások teljesítményekhez rendelése
Pénzügyi mutatószámok képzése
A pénzügyi tervezésben kiemelkedő szerepet tulajdonítunk a CASH FLOW tervezésnek és
elemzésnek. Bármely számviteli beszámolórendszer általában három, egymással szorosan
összefüggő kimutatásból áll (mérleg, eredmény-kimutatás, CF). A mérleg az adott szervezet
által vagy az adott tevékenység érdekében hasznosított vagyon részletezése és csoportosítása
megjelenési forma (eszköz) és eredet (forrás) szerint. Az eredmény-kimutatás az egy adott
időszakban elért bevételek és ráfordítások összegét illetve különbségét mutatja. A CF az adott
időszak pénzbevételeit és pénzkiadásait veti egybe, a végeredménye az időszak során
tapasztalt pénzeszköz növekedés vagy csökkenés. Főbb részei:
működési (operatív): a tulajdonképpeni pénzforgalmi kimutatás, rossz, ha
negatív.
befektetési: arra ad választ, hogy az időszakban milyen és mekkora értékű
befektetéseket és beruházásokat eszközöltek a szervezetnél, vagy a projekt
során milyen hosszabb élettartamú eszközök létesültek.
finanszírozási: milyen források, mekkora mértékben járulnak hozzá az időszak
működésének, illetve befektetéseinek finanszírozásához.
Direkt CF esetén egy részletes, pénzmozgásokból álló eredmény-kimutatás összeállítására
törekszenek. Ez azt jelenti, hogy a nem azonnali pénzmozgással járó eredmény-kimutatás
tételeket azonnal korrigálják azokkal a mérlegtétel változásokkal, ahol az adott nem pénzbeli
esemény szintén változást jelentett.
Indirekt CF könnyebben összeállítható, de kevésbé informatív jellegű. Az eredmény-
kimutatás sorait átvesszük korrekciók nélkül egy az egyben, majd korrigálunk. Először
azokkal a tételekkel, amelyek biztosan nem jártak semmifajta pénzmozgással. A korrigált
eredmény a bruttó CF.
A pénzügyi kontrolling egyéb eszközei a pénzügyi háló, a működő-tőke elemzés és a
pénzügyi terv.

- 223 -
 BERUHÁZÁS- ÉS PROJEKT-KONTROLLING: a gazdasági hatékonyság mérésére
leginkább az alternatív, egymást kiegészítő mérőszámok alkalmasak. Ilyenek lehetnek a
projekt időigénye, a költségek és keretek betartása, a z adott részcélok elérése és a projekt
személyi költségei. A beruházás pénzügyileg a tárgyi eszközök bővítésébe történő
befektetés, szervezését tekintve tárgyi eszköz – létesítési projekt. A beruházásokra
általában jellemző:
Jelenben történő pénzráfordítás révén jövőbeni bevételt várunk el
Jelentős kockázatot tartalmaznak
Kihatásuk közép – hosszú távú
Jelentős pénzügyi és szellemi erőforrásokat igényelnek
Műszaki – gazdasági folyamat
A beruházások alapvetően a globális stratégián belül a fejlesztési stratégiához kötődnek. A
beruházások konkrét megvalósítása a vállalati (vagy akár önkormányzati) erőforrás-biztosítás
és erőforrás-elosztás keretében valósul meg. A beruházási döntések megalapozását pénzügyi
oldalról a beruházás – gazdaságossági számítások különböző módszerei segítik elő,
amelyeknél a beruházásnak az eredményre és / vagy CF-ra való hatását mérjük. Ezek az
eljárások lehetnek statikusak és dinamikusak.
STATIKUS eljárások: ezek nem, vagy csak korlátozottan veszik figyelembe a
beruházásokkal kapcsolatos időtényezőt, általában egy periódusra vonatkoznak,
a számításhoz a jelenlegi költség és teljesítményadatokat használják. Típusai:
Költség-összehasonlító számítás: költségelemzés, célja a költség
szempontjából legkedvezőbb alternatíva kiválasztása.
Nyereség-összehasonlító számítás: nyereségelemzés, az előző módszer
kibővítését jelenti úgy, hogy a kalkulált bevételeket is figyelembe veszi, és a beruházási
alternatívák elvárt éves eredményét is összehasonlítja.
Jövedelmezőségi számítás: ARR, a beruházás hozamának mérése,
számviteli megtérülési ráta. A jövedelmezőséget az elérhető nyereség és a lekötött
tőke hányadosaként értelmezi. Az egyes alternatívák jövedelmezőségét vizsgáljuk.
Megtérülési idő számítása: PP, azt az időtartamot vizsgálja, ami alatt egy
projektbe az eredetileg befektetett összeg visszatérül. Minél hosszabb idő alatt térül
meg, annál nagyobb a kockázat.
DINAMIKUS eljárások (életciklus-orientált): időpreferenciát alkalmaznak,
ami azt jelenti, hogy a hozamok és ráfordítások értékelésénél nem közömbös,

- 224 -
 hogy mikor merül fel egy ráfordítás, illetve mikor realizálódik egy bevétel. A
beruházás teljes élettartamát figyelembe veszi, prognosztizált adatokat
tartalmaz. Típusai:
Nettó jelenérték módszer: NPV, ugyanaz az összeg a jelenben többet ér –
a befektetési lehetőség és a kockázatmentesség miatt, mint a jövőben. A jövőbeni
pénzek jelenértékre történő átszámításával / diszkontálásával)a különböző
időhorizontok miatt a különböző értékű pénzek egységes szintre, értékre hozhatók.
Belső megtérülési ráta: IRR, az a kamatláb, amivel a CF-t diszkontálni kell
ahhoz, hogy az NPV nulla legyen.
Nyereségességi index: VI, a jövőbeni CF-k jelenértékeinek összege elosztva
az eredeti beruházás értékével. A beruházás és / vagy befektetés – pénzügyi
szempontból – akkor elfogadható, ha az index nagyobb 1-nél.
MUTATÓSZÁM-MENEDZSMENT: arra keresi a választ, hogy milyen módon lehet
kialakítani egy olyan kontrolling eszközt, amely összefoglaló jellegű, lényeget megragadó
elemzésekkel támogatja a controllert és a vezetést.. a mutatószámok használata arra épül,
hogy bizonyos kimutatásbeli adatokat meghatározott módon elosztunk és / vagy
összeszorzunk egymással, s az azonos módon képzett mutatókat összevetjük. Ezek két
nagy csoportja a pénzügyi-mutatószám rendszerek (jellegzetesen valamely csúcsmutató
köré csoportosítottak, pl. DU-PONT rendszer), és a nem kizárólag értékben
dimenzionált mutatószám-rendszerek (a pénzügyi mutatókon túl más gazdálkodási
tényezők számszerűsítését is elvégzik, pl. BALANCED SCORECARD).
STARTÉGIAI KONTROLLING: a stratégiai tervezést és annak az egyes
időintervallumokban való időarányos megvalósulását ellenőrzi, elemzi. Lényegében
hosszú távú előrelátást, tervezést jelent, amely ugyan a jelenben folyik, de a nem lezárt
jövőbe mutat. A stratégia lényegét tekintve háromféle lehet: dinamikusan előretörő,
stagnáló, visszafejlesztő.

- 225 -
 15) ISMERTESSE ÉS HASONLÍTSA ÖSSZE A

KONTORLLING TEVÉKENYSÉGEK SORÁN HASZNÁLT

KÖLTSÉGKALKULÁCIÓS MÓDSZEREKET ÉS MECHANIZ-

MUSOKAT! MI EZEKNEK A MÓDSZEREKNEK A LÉNYEGE,

MELYEK HASZNÁLATUK ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI?

HAGYOMÁNYOS KÖLTSÉGSZÁMÍTÁSI ELJÁRÁSOK

Ezeknek a módszereknek az időtávja jellemzően egy év vagy még rövidebb időszak, amely
alatt a vállalkozás nem képes erőforrásait bővíteni, célja a rendelkezésre álló kapacitások
optimális kihasználása. Ezen a rövid távon néhány input mennyisége növelhető, másoké nem.
Ezek a módszerek tehát adott kapacitások mellett azt az optimális termelési szintet vagy
eljárást keresik, amelyek a legjobb pénzügyi eredményt adják, a termelés mennyisége
változásának függvényében.
TELJES ÉS RÉSZKÖLTSÉG-SZÁMÍTÁS
TELJES - költség: az a költségszámítási eljárást, amely az értékesítés alapjául szolgáló
költség meghatározásánál az adott időszaki összes termelési költséget figyelembe veszi. A
vállalkozás teljes tervezett önköltségét valamilyen önkényesen meghatározott pótlékoló kulcs
szerint szétosztják a termékekre. A módszert a kontrolling nem használja.
Termék eredménye = Termék ára – Termékre jutó önköltségi hányad
Mellette szól, hogy csak a teljes költség mutatja meg, hogy mennyibe kerül valaminek az
előállítása. Egy vállalkozásnál az összes felmerült költség végső soron a termék-előállítás, a
szolgáltatások nyújtás, az értéktermelés érdekében történő felhasználás, amelynek minden
elemére fedezetet kell, hogy nyújtson az eladási ár. Legnagyobb hátránya, hogy a módszer
önkényesen osztja fel a fix és általános költségeket az egyes kalkulációs egységekre. Így ez az
eljárás egymástól eltérő eredményekhez vezethet. Valamint használatával nem állapítható
meg a nyereségességhez szükséges minimális termékvolumen (fedezeti pont), és nem veszi
figyelembe a kapacitások kihasználtságát sem. Így az önkényesen megválasztott pótlékkulcs
közvetett módon az ár- és termékpolitikát is befolyásolja.
RÉSZ - költség: mindazok a költségszámítási eljárások, amelyek az értékelés alapjául
szolgáló költségek meghatározáshoz a közvetett költségek valamely körét figyelmen kívül

- 226 -
hagyják. A termékre csak a ténylegesen annak előállítására fordított költségeket tervezi. A
fennmaradó általános költségeket egy összegben, több lépcsőben és ha kell,
termékcsoportokra és a vállalkozás egészére osztja fel. Nem használ fix és proporcionális
felosztást, így fedezetet sem számol. Mellette szól, hogy közvetett költségeknek az értékelés
alapjául szolgáló költségek közé számítása sokszor több problémát okoz, mint amennyi
előnye van. Mivel a közvetett költségeket jellegüknél fogva tudjuk egyértelműen
költségviselőkhöz rendelni, a költségviselőkre történő szétosztásukban mindig szerepet játszik
a becslésből eredő pontatlanság. A pontatlanság annál nagyobb mértékű, minél távolabb esik
a szóban forgó közvetett költség elem a közvetlen termelési folyamattól.
FEDEZETI KÖLTSÉGSZÁMÍTÁS
Más néven költség-volumen profit elemzésnek nevezzük. Egy vállalkozásnak mind az
állandó, mind a változó költségeire fedezetet kell teremtenie ahhoz, hogy nyereséges legyen.
Ahol a bevétel nagyobb, mint a fix plusz változó költségek értéke, ott nyereség termelődik.
Az a kérdés, hogy hol van ez a pont. Kifejezések:
FEDEZETI ÖSSZEG = nyereség + fix költségek, árbevétel – változó költségek
TERMÉKEGYSÉG FEDEZETE = egységár – termékegységre jutó változó költségek
FEDEZETI PONT = az árbevételi függvény és az összköltségfüggvény metszéspontja.
Ennél a pontnál a megtermelt mennyiség árbevétele = az összköltséggel, tehát sem nyereség,
sem veszteség nem keletkezik.
A FEDEZETI POTHOZ TARTOZÓ TERMÉKMENNYISÉG = fix költségek /
termékegység fedezete
A fedezetszámításhoz szükség van a költségek vizsgálatára aszerint, hogy hogyan reagálnak a
termelés és / vagy értékesítés volumenében bekövetkezett változásra (azaz fix és változó
költségek). A fedezetszámítás a változó és fix költségek szétválasztásán alapuló módszer.
Lényege, hogy csak a változó költségeket termeljük a termékekre, a fix költségeket egy
összegben számoljuk el az eredménnyel szemben. A fedezet azt mutatja meg, hogy a termék
árbevételéből mekkora összeg fedezi a fix költségeket és az elérni kívánt eredményt. Az
ötsoros séma:
1. ÁRBEVÉTEL
2. VÁLTOZÓ KÖLTSÉG
3. FEDEZETI ÖSSZEG (1. – 2.)
4. FIX KÖLTSÉG
5. EREDMÉNY (3. – 4.)

- 227 -
A fedezetszámítás egyik célja a fedezeti pont meghatározása. Azt az értékesített mennyiséget
(szolgáltatási egységet), amelynél az összes árbevétel éppen fedezi az összes költséget, vagyis
az eredmény 0, fedezeti pontnak (BREAK-EVEN POINT) nevezzük. Tehát
Fedezeti pont = Állandó költségek / Egységár – Egységre jutó változó költségek.
Ha ezt az elvárt nyereséggel kiegészítjük, akkor a nyereségcél elérése érdekében szükséges
értékesítési mennyiséget kapjuk, azaz
Fedezeti nyereségpont = (Állandó költségek + Nyereség) / (Egységár + Egységre jutó
változó költségek)
Optimális termelési program összeállítása:
A fedezeti számítás jól alkalmazható eszköz a gyártmány-karakterisztikák (a fedezeti
összegből készült mutatószámok alapján összeállított termékrangsor) készítésére. A
gyártmány-karakterisztikák készítésének célja az optimális termelési (szolgáltatási) és
értékesítési program meghatározása. Szűk keresztmetszet esetén az erőforrások allokációja
jelent megoldandó feladatot. Relatív fedezet: egységnyi fedezet / egységnyi szűk
keresztmetszet. A karakterisztika összeállítása:
A termék fedezeti összegének összeállítása
A termékek fedezeti összegéből rangsorolási mutatókat kell képezni
A rangsorolási mutatók alapján összeállítjuk a termékrangsort és meghozzuk a
döntésünket
Saját gyártás vagy beszerzés:
A beszerzési árnak és a saját előállítás összköltségének az összehasonlítása alapján nem lehet
egyértelműen megválaszolni azt a kérdést, hogy a saját gyártás a célszerűbb-e, vagy
kívánatosabb a beszerzés igénybevétele. Minden egyes döntés mennyiségi tényezők
meghatározott csoportjának a függvényében alakul. Ugyanakkor mindenkinek, aki vezetői
döntéseket előkészítő kalkulációkat készít, tisztában kell lennie azzal, hogy a menedzseri
döntéseknek csak az egyik, s nem is mindig a fontosabb oldala jól számszerűsíthető,
kvantitatív faktor.
HATÁRKÖLTSÉG-SZÁMÍTÁS
Egy feladatot vagy tevékenységet akkor célszerű elvégezni, ha annak eredményeként a
korábbihoz képest jobb helyzetbe kerülünk, hatékonyabb működést tudunk elérni. A jobb
helyzetbe kerülés elbírálása többféleképpen történhet: a tevékenység átlagos hozamából
(költségből, nyereségből), VAGY a tevékenység határhozamából (azaz a változás költségéből,

- 228 -
nyereségéből). Ezt a gondolkodásmódot marginálisnak, határelemzésnek, határköltség-
számításnak nevezzük. A határelemzés két alaptétele:
A tevékenységek optimális szintjének tétele, amely kimondja, hogy valamely
tevékenységet – ha lehetséges – addig kell kiterjeszteni, amíg határhozama pozitív.
A tevékenységek viszonylagos szintjének tétele, amely azt mondja ki, hogy az optimális
eredmények elérése érdekében a tevékenységeket – ha lehetséges – addig kell növelni,
amíg egy egységnyi ráfordításra (költségre) számítva valamennyien azonos
határhozamot adnak. Azaz több termék esetén azon termék mennyiségét célszerű
növelni, amely még nem érte el az optimális költségszintet, vagyis tartalék van benne, s
ezáltal nagyobb mértékben járul hozzá az összvállalati nyereséghez.
Alapfogalmak a rétegtermelés (adott tevékenységi szinthez képest további, pótlólagos
mennyiség), a rétegköltség (a rétegtermelés miatt keletkező többletköltség), a határköltség (a
rétegtermelés egységére eső rétegköltség, azaz a rétegtermelés önköltsége). A rétegköltség
kétféle előjellel is értelmezhető: költségtöbbletként a termelés növelésekor és
költséghiányként annak csökkenésekor.
A FEDEZETSZÁMÍTÁSI MÓDSZER TOVÁBBFEJLESZTÉSE
A továbbfejlesztés egyik lehetséges irányát a fedezetszámítás mélységi bővítése jelenti az
egyfokozatú fedezetköltség-számítástól a többlépcsős fedezetszámítás felé. A módszer
legfontosabb továbbfejlesztése a RIEBEL-FÉLE relatív egyedi költségek és egyedi bevételek
számítási rendszere. Az egyedi költség olyan, amelyet egy termékegység gyártása illetve
értékesítése járulékosan okoz, vagyis az a költség, amely akkor takarítható meg, ha
lemondunk a termékegység gyártásáról illetve értékesítéséről. A kalkulációs egységek
megfelelő hierarchiáját kell kialakítani, erre néhány lehetőség:
Termékhierarchia: termék – termékcsoport – összes termék
Értékesítési hierarchia: megrendelési tételek – megrendelések – vevők –
vevőcsoportok – értékesítési relációk – összforgalom
Termelési hierarchia: költséghelyek – részlegek – üzemek – gyáregységek –
gyárak – termelés és egyéb funkciók – teljes szervezet
Idődimenzió hierarchiája: egyetlen műszaktól – több éves periódusig
A RIEBEL-FÉLE módszer a költségeket igen sokféle szempont szerint gyűjti és csoportosítja.
Szerepet kaphat a költséghelyek és költségnemek szerinti csoportosítás, a reagálási mód és
időhorizont szerinti gyűjtés (a költség az idő, az intenzitás vagy a mennyiségváltozásra
reagál), a termelőeszközökhöz vagy az elhasznált anyagi javakhoz való kapcsolódás.

- 229 -
Mindezek alapján egy nagyon részletes adatbázisra, ún. alapadat szintű költségszámításra van
szükség, amely rugalmas kiértékelési lehetőségekkel rendelkezik. Egy ilyen nyilvántartásban
nincs szükség utólagos felosztásokra, s az ezzel járó általánosításokra, becslésekre. A módszer
hátránya, hogy ebben a szisztémában nagyon sok a kalkulációs egység, ami az alapadatok
kontírozásakor és rögzítésekor igen jelentős munkaráfordítást igényel. A gyakorlati
alkalmazás informatikai alapjai a relációs adatbázisok létrejöttével megteremtődtek.
STANDARD KÖLTSÉGSZÁMÍTÁS
A standard költségszámítás olyan módszer, ahol előre megtervezik, hogy a termék
egységének előállítása során milyen költséggel kell számolni. A standard költségszámításban:
standard alatt egy előre megállapított mérhető egységet (teljesítmény-,
művelet-egység) értenek, amelyek kétségbevonhatatlan és megváltoztathatatlan
természeti törvényen vagy tényeken alapulnak. A standard egy fizikai tényező,
amely valamely termék előállítására jellemző (pl. termék előállításhoz
szükséges munkaráfordítás órában)
standard költség az a költség, amely a standardokra meghatározott működési
feltételek mellett várhatóan felmerülnek – a műszaki specifikációk alapján azon
időszak anyagárait, munkabéreit, egyéb költségeit figyelembe véve, amelyre a
standard költségeket használni kívánják
költségeltérés a tényleges költség és a standard költségek eltérése.
A módszer legfontosabb jellegzetessége, hogy a tervezett és tényköltségek és árbevételek
eltérését a különböző meghatározó összetevőkre bontja. Ilyen összetevők:
Ráfordítási eltérés: a tényleges termelés tényleges költsége és a tényleges termelés
tényleges erőforrás-felhasználásának tervezett áron számított költségének különbözete,
ami a piaci árak változásának és a beszerzés hatékonyságának a számszerűsítésére
szolgál
Mennyiségi eltérés: a tényleges termelés tényleges erőforrás-felhasználásának tervezett
áron számított költsége és a tervezett termelés tényleges erőforrás- felhasználásának
tervezett áron számított értékének különbözete. Ez tovább bontható:
Tervezett mennyiségi eltérés (tervezett passzív költség): a standard
költség és a tervezett termelés tervezett kapacitás lekötésének standard
költségének különbözete, ami azon kapacitás passzív költséghatásait
tükrözi, amelyet már a terv szerint sem akarunk felhasználni

- 230 -
 Tényleges mennyiségi eltérés (tényleges termelés melletti passzív
költség): a standard költség és a tényleges termelés tényleges kapacitás
lekötésének standard szinten számított költségének a különbözete,
amely a ténylegesen jelentkezett kapacitás-kihasználatlanság hatásait
tükrözi
Intenzitási eltérés: a tervezett termelés tényleges erőforrás-felhasználása tervezett áron
számított költsége és a terv szerinti költségek különbözete, vagyis az erőforrás-
felhasználás hatékonyságának mérőszáma

STRATÉGIAI KÖLTSÉGMENEDZSMENT
A vezetői számvitel egészének egyik legfontosabb fejlődési trendje, hogy az operatív
költségszámítás fokozatosan stratégiai jellegű költséggazdálkodássá fejlődött és fejlődik.
ÁLTALÁNOS KÖLTSÉGEK SZEREPÉNEK MEGVÁLTOZÁSA
A fejlett tőkés országokban az általános költségek aránya a hatvanas évek elején jellemző
30%-ról napjainkra 60 – 65%-ra emelkedett, s ez a fejlődési tendencia Magyarországra is
jellemző volt. Ebben sok tényező játszott szerepet, többek között az ügyviteli feladatok
volumenének állandó emelkedése; ezek ellátásának alacsony hatékonysága; a termelés és
ügyvitel kis mértékű automatizáltsága; az általános költségek megtervezésének, elemzésének,
ellenőrzésének módszertanának összetettsége és nehéz kezelhetősége a közvetlen
költségekhez képest.
ÁLTALÁNOS KÖLTSÉGEKET CSÖKKENTŐ MÓDSZEREK

Az értékelemzés: azt vizsgálja, hogy a termék valamennyi funkciójára szükség van-e,

azokat korszerű technika segítségével alakították-e ki, és az elérhető árból fedezni lehet-e az
előállítás költségeit. Tárgya lehet bármely anyagi és szellemi termék, vagyis a gyártmányokon
és szolgáltatásokon kívül eljárások, termelési eszközök, szervezetek, koncepciók funkcióinak
és költségeinek az elemzésére, értékelésére vagy újonnan történő kialakításra is alkalmas. Az
értékelemzési eljárás a funkciók csoportosításából indul ki, amelyek lehetnek Használati
funkciók / Fő-, mellék- vagy alfunkciók / Tényleges, tervezett és felesleges funkciók.
A Nulla-bázisú költségtervezés: azaz ZERO BASE BUDGETING, ZBB. Abból a
felismerésből indul ki, hogy a költségvetés meghatározása során sok vállalati területre
jellemző az előző időszakra jóváhagyott költségkeret megtartásának a szándéka, s ez
megakadályozza a tudatos költséggazdálkodás kialakítását az általános költségek területén. A
módszer alapvető célja, hogy az általános költségek csökkentését azok tervezésének az

- 231 -
elvégzendő teljesítményekhez való hozzákapcsolásával érje el. Ehhez valamennyi
tevékenységet újra kell értékelni, mintha a vállalatot nulláról újra felépítenék. Az elemzési,
tervezési folyamat 9 lépcsőből áll. Fő célja nem is az általános költségek minden áron való
csökkentése, sokkal inkább a stratégiai célok jobb teljesítése. Viszonylag nagy időigénye
miatt kevésbé használható rövid távú költségmegtakarítások elérésére és nem alkalmazható
akut válságszituációkban.
Az általános költségek elemzése: (GEMEINKOSTENWERTANANALYSE, GWA)
célja, hogy a vizsgált terület eredményeinek költségeit és azok hasznosságát szisztematikus és
kreatív eljárással ítélje meg, s kigyomlálja a „haszontalan” munkát és ennek költségeit. Az
eljárás rövid idő alatt képes megmozgatni az egész középszintű menedzsmentet a cél elérése
érdekében, ami az általános költségek egy-egy csoportjának a lehető legnagyobb mértékű
csökkentése. A GWA a szolgáltatást nyújtók és az azt fogadók kapcsolatának vizsgálatára
helyezi a súlyt, melynek során egyszerű elemzési módszereket alkalmaz, az összes lehetséges
érdekelt bevonásával. Jól alkalmazható az általános igazgatás, a központi irányítás területén,
ahol sok párhuzamos tevékenység folyik, továbbá külső szolgáltatások költségeinek
csökkentésére. Ez egy jól strukturált, szemléletes módszer, amely rövid és hosszú távon
egyaránt jól használható.
Az AWA módszer: ez az adminisztráció felülvizsgálatát helyezi előtérbe, hogy részben
annak költségeit csökkentse, részben annak teljesítményét növelje változatlan költségek
mellett. Munkaigénye viszonylag kisebb, annak zömét szakcsoportok végzik. A módszer jól
használható a jelentős általános költséget okozó, de változó teljesítményt nyújtó tevékenységi
körök, szervezetek költség-vizsgálatánál.
ÁLTALÁNOS KÖLTSÉGEK FELOSZTÁSI TECHNIKÁI
Közvetlen költségek: pontosan megállapítható a termék vagy szolgáltatás előállításához
felhasznált erőforrások fizikai mennyisége.
Közvetett (általános) költségek: olyan erőforrások értékét foglalják magukba, amelyek
közvetlenül nem rendelhetők hozzá a költségviselőkhöz. Felosztásuk dilemmája az, hogy
noha olyan erőforrások felhasználását mérik, amelyek fogyásának mérése közvetlenül nem
kapcsolható a költségviselők fizikai folyamataihoz, értéküknek az egyes költségviselőkre
történő felosztása azonban valamilyen szinten mégsem elkerülhető. Ezért a költségfelosztási
technikák mindig magukba foglalnak egy bizonytalansági tényezőt, ahol a mérések helyett
feltételezések, becslések alapján határozzuk meg az elfogyasztott erőforrások mennyiségét.
Azaz a költségfelosztás egyik alapkérdése informatikai jellegű, mérési kérdés.

- 232 -
HAGYOMÁNYOS KÖLTSÉGFELOSZTÁSI TECHNIKÁK
Alapja az általános költségfelosztási ráta, melynek képlete:
Felosztandó általános költség
Felosztás alapjául szolgáló erőforrás
Vannak olyan költségek, melyek nem rendelhetők hozzá közvetlenül valamilyen
költségközponthoz, ezeket arányosítással terheljük a megfelelő költséghelyre. Ha ismerjük
mind a felosztásra kerülő költségeket, mind a felosztás alapjául szolgáló erőforrás
mennyiségét, akkor kiszámíthatjuk a költségfelosztási ráta értékét, majd a költségeket
ráterhelhetjük (feloszthatjuk) a költségközpontokra az alábbi képlet alapján:
Átterhelt (felosztott) költség: Költségfelosztási ráta * Felhasznált erőforrás
A felosztás alapjául szolgáló erőforrást mindig valamilyen folyamat jellegű mutatóval mérjük,
melyet felosztási alapnak vagy költségokozónak (COST-DRIVER) nevezünk. Folyamata
négy-lépcsős:
Általános költségek termelő és szolgáltató költséghelyenkénti megállapítása
Szolgáltató költséghelyek költségeinek felosztása a termelő költséghelyekre
Költséghelyi költségfelosztási ráták számítása
Általános költségviselőkre terhelése
TEVÉKENYSÉG ALAPÚ KÖLTSÉGKALKULÁCIÓ
Azaz ACTIVITY BASED COSTING, ABC módszer. a hagyományos kalkuláció szerint a
termékeket terhelő közvetlen költségeket azok felmerülése pillanatában elszámolják, a
gyártással kapcsolatos általános költségeket pedig a felmerülésük helyén összegyűjtik. Ezután
valamilyen vetítési alap (közvetlen munkabér, közvetlen munkaóra, gépóra) arányában
szétosztják a költségeket igénybe vevő termékek között. Ezek a vetítési alapok
mennyiségorientáltak, és nem tükrözik a termékek valóságos erőforrás-felhasználását. Célja
az általános költségeknek a valóságos viszonyoknak leginkább megfelelő, okozati elv alapján
történő felosztása; a hatékony költséggazdálkodás (költségmenedzsment) megvalósítása;
valamint a stratégiai döntések meglapozása. Az ABC alapgondolata egyrészt az, hogy a
költségeket nem a termék vagy szolgáltatás okozza, hanem az a tevékenység, amely a termék,
szolgáltatás előállításához és / vagy értékesítéséhez szükséges; másrészt az, hogy megfelelően
hosszú távon a legtöbb költség változóvá tehető, ezért az egyes termékekre, szolgáltatási
ágakra racionálisan felosztható. Az eljárás szakaszai:
Az általános költségeket, az azokaz okozó tevékenységek szerinti költséggyűjtő
helyekre gyűjtik

- 233 -
 Majd az előállított termékek és a költséggyűjtő helyek közti kapcsolat kerül
meghatározásra, vagyis a vetítési alap segítségével kerülnek az általános költségek
felosztásra.
Az ABC eljárás a költségeknek négy hierarchikusan egymásra épülő szintjét tételezi fel; ezek:
Egység = UNIT
Sorozat = BATCH
Termék = PRODUCT
Üzem-fenntartás = FACILITY-SUSTAINING.
A STRATÉGIAI KÖLTSÉGMENEDZSMENT ÚJABB TECHNIKÁI
A célköltség-menedzsment (TARGET COSTING) olyan marketingszempontú
költségkalkulációt jelent, amelynek segítségével a vállalkozás termékeire és azok egyes
részelemeire is felső árhatárokat képes kijelölni. Alapfeltételezése a piacon meglévő
árverseny, illetve a termelés oldaláról ezt követő költségverseny, de ezek mellett más
marketingtényezőket is megvizsgálhat. Középpontjában a versenyképesség fokozása áll.
A folyamatmenedzsment a folyamatok költségeit felosztó módszerből fejlődött ki, annak
továbbgondolásával; a vállalaton belüli teljesítmények (folyamatok) állandóan ismétlődő
értékelésének igényével lép fel, a költséggazdálkodáson túlmutató eszközök igénybevételével.
A stratégiai folyamatmenedzsment a vállalaton belüli szolgáltatások versenyképességét piaci
dimenziókban, külső versenytársakkal való összehasonlítással vizsgálja. Ennek során
különösen jól használható eszköz a benchmarking, ami más vállalkozások hasonló jellegű
folyamatainak a részletes vizsgálatát, adaptálási lehetőségeinek felderítését jelenti.
A komplexitás-kontrolling olyan módszertant jelent,. Amely a legdinamikusabban fejlőd, a
piac igényeihez leginkább alkalmazkodni képes vállalkozások költséghatékonyságának a
fenntartását jelenti.

- 234 -