P. 1
Csengeri Hírmondó 2010 április

Csengeri Hírmondó 2010 április

|Views: 158|Likes:
Csengeri Hírmondó 2010 április
Csengeri Hírmondó 2010 április

More info:

Categories:Topics, Art & Design
Published by: Róbert Gyula Katona on Feb 11, 2011
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

12/17/2015

pdf

text

original

A tartalomból

Visszaemlékezések (2. oldal) Iskolafelújítási program (3. oldal) 20 éves a Szamos Kft. (4. oldal) Almavirág Ünnep képekben (5. oldal) Egészséghét iskolánkban (6. oldal)
CSENGER ÉS A VÁROSKÖRNYÉK KÖZÉLETI HAVILAPJA
XXI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2010. áprlilis - ÁRA: 130,- Ft

Mezeifutó sikerek (7. oldal) Szomorú szombatok (8. oldal)

III. Almavirág Ünnep
Harmadik alkalommal, idén május 1-jén került megrendezésre az Almavirág Ünnep. A nyári meleg felvonzotta az embereket a programokra, amiben a szentelés mellett a népi ételek fõzésétõl a néptánctalálkozón és a könnyûzenei koncerten keresztül minden korosztály találhatott magának szórakozást. (folytatás az 5. oldalon)

Árvízi emlékmûvet avattunk 40 éve öntött ki medrébõl a Szamos
2010. május 1-jén az 1970-es árvíz 40 éves évfordulója alkalmából az újtelepi parkban az egykori, Csengert Komlódtótfaluval összekötõ híd kicsinyített mását avatta fel Csenger Városa. A képviselõ-testület határozata értelmében az újtelepi park az ünnepség napjától az "Árvízi emlékpark" nevet viseli. Az ünnepségen megjelentek az árvízi védekezésben annak idején résztvevõ hivatalos szervek, a megyei önkormányzat képviselõje, a tervezõ, az építõk és az árvizet megélt helyi lakosok. Az avatást követõen megko-

A hagyományokhoz híven a központban felvonuló mazsorette-csoport nyitotta meg az Almavirág Ünnepet. (Felk. Pappné Szabó Judit)

szorúzták az emlékmûvet, majd egy-egy szál virágot dobhattak a részvevõk a híd lábainál kialakított vizes med-

encébe. A rendezvény az Almavirág Ünnep programjaival folytatódott.

20 éves a Szamos Kft, az ország legnagyobb cipõgyára
Interjú a cég ügyvezetõjével, Juhász Jánossal
- 1990. március 20-án 46 fõvel alakult meg a Szamos Kft. A csengeri cipõgyár akkor már több tulajdonosváltáson ment keresztül, s nem volt célja egyiknek sem önálló csengeri üzem létrehozása. Ekkor döntött úgy az említett kis csoport, hogy saját céget alapít. A kezdet nehéz volt. A helyi önkormányzattól vásárolt, az 1970-es árvíz idején épült barakk épületben láttunk neki a megélhetést alig, vagy kockázatosan biztosító munkának. Akkor még nem gondoltuk, hogy a kezdeti 46 fõ 560-ra duzzad majd, vagy a napi szinten elõállított 400 pár ma már napi 4000, és az eredeti 800 m2 helyett 12.000 m2-en termelünk majd- emlékszik vissza a kezdetekre Juhász János. - Hogyan jutottak el a mai eredményekig? - Folyamatos megújulással, de mindig átlátható, kis lépésekben tervezve. 1991-ben több más bérmunkáztató mellett megismerkedtünk a német Josef Seibel GmbH termékeivel és elkezdtünk nekik is dolgozni. Ettõl a dátumtól a Seibel és Szamos sorsa összeforrt. A Seibel folyamatos növekedésébõl adódóan mi is folyamatosan növeltük termelésünket és létszá-

Idén Gaál Gedeon gazda kertjében szentelték és áldották meg a történelmi egyházak papjai az almavirág ágakat. A szentelést követõen Gaál Gedeon és Szécsi Ferenc gazdák egy-egy tál étellel kínálták meg a vendégeket

A készáru gyártás indítása a 90-es évek elején

Az iskolai néptánccsoport egyik vezetõjükkel, Filep Lászlóval

munkat. Az elsõ bõvítés 1992-re tehetõ: építettünk egy új 800 m2es üzemcsarnokot a focipálya mellett. Ugyanekkor vette meg a jelenlegi gyárat egy vállalkozó, aki kis idõ elteltével kivonult Csengerbõl, így 1995-ben sikerült visszakerülni abba a gyárba, melyet 1990-ben elhagytunk. Hamarosan ez a hely is szûkössé vált. 1995-tõl minden 2., illetve 3. évben bõvítettünk. Hol új üzemrészt állítottunk be, hol új raktárcsarnokot, hol gépi beruházást hajtottunk végre. Azt gondolom, hogy eredményeink, hatékonyságunk egyik alapja az új technológiák bevezetése. Jelenleg is terjeszkedünk: a raktá-

rozási szükségletek megnövekedésével egy 1800 m2-es csarnokot húzunk fel, illetve egy új üzem is szerepel a terveink között. - A bérmunkát nagyban befolyásoló forint-deviza piac kiszámíthatatlansága, a gazdasági válság, az ázsiai olcsóbb bérmunka, olyan kockázati tényezõk, amelyek nehezítik a cégek fennmaradását és a jövõ tervezését. A Szamos Kft. létét a fent említett külsõ nehézségek mellett veszélybe sodorta a 2007-es decemberi tûzeset, ami óriási károkkal járt. (folytatás a 4. oldalon)

2.

CSENGERI HÍRMONDÓ

2010. április

Árvízi emlékmû avatás

Visszaemlékezések a 40 éve történtekre
Apáti György polgármester: "Az 1970-es Szamos-Tisza árvíznek immár 40 éve. Ez az idõ elegendõ ahhoz, hogy az emlékek megkopjanak, és sokat felejtsünk. Az évforduló kapcsán nem tudom az élményeimet megosztani, mert sorkatonaként szolgáltam Nyírbátorban. De híradós lévén pontosan tudtam, hogy mi történik szülõhelyemen. A május 12-én jött óránként 1 métert emelkedõ árhullám nagyon gyors intézkedéseket követelt. Azonnal mozgósítva lett minden ember a védõgát megerõsítésének munkáira. Aki képes volt egy homokzsákot megtölteni, már be is vonták a védekezésbe. A gyermekeket, idõseket biztos helyre szállították. Mindeközben megérkezett a katonai segítség is, a Debreceni Katonai Dandárállomány. Május 13-án este 10 körül a védekezésben résztvevõ vízügyi, katonai szakemberek arra készültek, hogy Csenger megmentése érdekében Óvári és Csenger között felrobbantják a gátat, de jött a hír, hogy lassú apadás kezdõdött. Ekkor még nem tudhatták, hogy Szatmárnémetinél két helyen átszakadt a gát. Csengerben a védekezés megállt, csak ügyeletet tartottak. Május 14-én hajnal 4 óra magasságában félrevert harang ébresztette a nagygéci, komlódtótfalusi embereket. Hátulról jött a víz, és 44 települést rombolt le. Innen 31 befogadó helyre kerültek a lakosok. Problémát jelentett az ivóvíz-, gyógyszerellátás, az élelem biztosítása. Az árvíz hírére sokan keresték az országból rokonaikat, de választ nem volt, aki adjon. Az elöntött területeken rekedt emberek, állatok, vagyontárgyak kimenekítése és biztonságos helyre szállítása óriási feladatot rótt a mentõcsapatokra. A kimenekítést többek között a vízi jártassággal rendelkezõ csengeri kavicstermelõ csoport tagjai végezték a helyi vállalatok, szövetkezetek jármûveivel és a magyar, román, orosz, örmény katonai egységek segítségével. Az újjáépítés megkezdésénél már tudtuk, hogy öt település sorsa - köztük Nagygécé is - végleg megpecsételõdött. Csenger segítõ jobbot nyújtott. A legfontosabb cél új lakóházak építése volt. A tsz egy negyven hektáros fiatal telepítési területet ajánlott fel parcellázása. Ide, a mai Újtelep területére települtek le az árvízi károsultak és családjaik. Mintegy 1500 fõvel nõtt Csenger lélekszáma. A katonaság hordta az építõanyagot, amit a csengeri tûzép fogadott és osztott el. A lakosság elhelyezésével párhuzamosan áthelyezték a kritikus védõgátszakaszt, majd megemelték a gát koronaszintjét. A befogadó gesztusért sok gazdasági fejlesztési ígéretet kapott Csenger, amibõl végül szinte semmi nem valósult meg. Sõt, a Szamos-híd lerombolásával "Isten háta mögötti település" lettünk. Az elmúlt 40 év nemcsak fájó múlt, hanem értékteremtõ jelen is: folyamatosan azért küzdünk, hogy újra viszszacsatoljuk településünket az ország vérkeringésébe. Juhász Zsigmondné, volt nagygéci lakos: 1959. augusztusától Nagygécben dolgoztam óvónõként. Rövid idõ alatt megszerettem ezt a kedves kis falut. 1962-ben férjhez mentem a falubeli Juhász Zsigmondhoz, aki akkor gyári munkás volt. Késõbb a helyi TSZ hivatásos gépkocsivezetõje lett. 1970-ben már három gyermeket neveltünk. Anikó 7, Zsolti 5 és fél, Jancsi pedig 3 éves volt ekkor. Ezen a tavaszon, május elejétõl riasztó híreket hallottunk. A hirtelen olvadás és a sok esõ megduzzasztotta a folyókat. Áradtak a romániai folyók, és ijesztõen nõtt a Szamos, a Kraszna és a Tisza vízállása is. Május 10-étõl naponta jöttek Csengerbõl is rémhírek. Elrendelték az árvízi készültséget, mert a Szamos vize egyre emelkedett. A töltések átnedvesedtek, és 13-ától lezárták a Szamoshidat, mert az átkelés már veszélyes volt. Tizennegyedikén este a helyzet még fenyegetõbbé vált. Géc alsó utcáiból kiköltöztették a lakosságot. A falu közepén gyülekeztünk a magasabb helyen lévõ házakban. Az idõs emberek - így apósom, Juhász Mihály is - azt mondta, hogy olyan víz még nem tört be a faluba, ami a templom magasságát elérte volna. Mégsem mert senki levetkõzni, lefeküdni. Éjfél tájban eltûntek az ácsorgó férfiak, mert kiderült, hogy a Hajnal utcán, a tó felõl betört a víz, homokzsákokkal kell védeni a házakat. Alig kezdték el a védekezést a férfiak, az Erge medrén át és mindenünnen zúdult az árvíz a falura. Rohantak a férfiak, hogy az evakuálást megkezdjék. Az alsó utcákat már elöntötte a víz, és 10 perc alatt átbukott a kövesúton is. A készenlétben álló ZIL teherautókra felrakták a férfiak az idõs embereket, az anyákat a gyermekeikkel. Anyósom, apósom is arra a teherautóra került, ahol én álltam a gyermekekkel, akik reszkettek a félelemtõl. A víz meg már elborította a kövesutat, már nem látszott más, csak a sötéten csillogó víz, amelyik az utca egyik oldalától a másikig ért. Még el sem indultunk, már hallottuk, hogy egy-egy ház nagy robajjal omlott bele az áradatba. Végre elindultunk, és sikerült a férjemnek is felkapaszkodni az autóra. Hajnali egy volt, mikor ez a szomorú gépkocsikonvoj elindult. Nagyon erõs volt a víz sodrása, láttuk a felszínén úszó tárgyakról. A kultúrház elé érve megláttuk, hogy Papp László helyi lakos az árokból integetett kétségbeesetten, derékig érõ vízben küzdve a sodrással. Megálltunk, hogy felvegyük. Sikerült felszállnia, sáros vizet zúdítva az autón szorosan egymás mellett állókra. Ekkor jött az újabb rémület. Míg álltunk, befolyt a víz a motorházba. A motor köhögött, prüszkölt, de nem indult. Kitört a pánik. Kiáltozni, sikoltozni kezdtek az emberek. Egyesek kezeiket tördelve imádkoztak: "Istenem, segíts! Belesodor a víz bennünket az árokba! Itt halunk meg mindnyájan!" hangzottak a borzalmas mondatok. A gyerekek sírtak. A férjem késõbb elmondta, hogy életében még nem élt át ilyen szörnyû pillanatokat: "Ha felborulunk, csak két kezem van és 3 gyermekem, és még itt van a feleségem és az idõs szüleim is. Hogy tudjak mindegyikõjüknek segíteni?gondolta szinte tébolyultan. Ebben a teljesen reménytelennek látszó helyzetben megjelent Forján Sándor, a fiatal traktoros a zetorjával, és lassan elhaladva mellettünk, a gépkocsink elé állt és kihúzatta a teherautókat sorban a falunk kívüli, még száraz kövesútra. Ha õ nem segít, belesodorta volna a víz a gépkocsit az árokba, mert a kocsi hátsó része már elkezdett csúszni a felázott talajon… Szép kis falunkat így szerencsésen elhagyhattuk, s akadálytalanul ha-

Árvízi fotókiállítás
Reprezentatív fotókiállítás fo-gadta a népes vendégsereget május elsején a Múzeum galériatermében, melyet Apáti György polgármester nyitott meg.

A hídavatáson többek között visszaemlékezést tartott Apáti György polgármester és Bodnár Gáspár a megyei vízügyi igazgatóság elnöke

A hidat megáldották és megszentelték a történelmi egyházak lelkészei

A nagyméretû fényképek felidézték az 1970-es árvíz döbbenetes látványát, a pusztulást, a mentést. Egy külön falrészen lé-võ fotók az egykori - az árvíz elõtti Komlódtótfalu és Nagygéc, s az ott élõk mindennapjait láttatják. Nagyméretû TV-n pe-dig korabeli híradófilmeken lehetett nyomon követni az akkori eseményeket. A kiállítás egész nyáron át látható. A fényképek egy részének átjuttatásáért köszönet dr. Nóta Józsefnek és Papp Gyulának. A tárlat a késõbbiekben bõvíthetõ. Ezért szívesen fogadunk további képeket, akár az árvízrõl, akár Komlódtótfalu és Nagygéc egykori életének bemutatásáról.
ladhattunk Jánkmajtisig. Mi mindenképpen szerettünk volna továbbmenni, de nem hitték el nekünk, hogy nagyon nagy tömegû víz elõl menekültünk, ami utánunk fog jönni. Délután három órakor bekövetkezett az újabb tragédia. Utánunk jött az árvíz. Velünk együtt már a jánkiaknak is menekülni kellett. Ponyvás teherautók és buszok menekítettek bennünket. Fehérgyarmaton áthaladva hallottunk, hogy már ott is víz van a kövesúton. Gyötrelmes autózás után, még sötétedés elõtt Beregsurányban álltunk meg. Együttérzõ emberek segítettek le bennünket az autókról, és bevittek az iskolába. Itt a fal mellé vastagon leszórt szalmán végre elhelyezhettük a gyermekeinket. A reménytelenséget, az elkeseredést lassan felváltotta az újrakezdés vágya. Csengersima, Csenger, Mátészalka és Nyíregyháza ingyen telkeket biztosított az építkezésekhez. A Magyar Vöröskereszt jelentõs összegekkel támogatta a családokat, és ezekkel az építési kölcsönöket is csökkentették. Akinek volt biztosítása, megkapta a kártérítést. Mi is így tudtunk bútorokat venni. Az a szeretet, ahogyan az emberek mellénk álltak a bajban, csomagokkal, takarókkal, ruhanemûvel, anyagi és erkölcsi támogatással segítve át minket a kétségbeesésünkön, példás és megrendítõ volt. Mindemellett szívfájdító a mai napig, hogy Nagygécet nem építhettük újjá. Mi a felkínált lehetõségek közül Csengerben települtünk le. A megrázó események átélés után megtapasztaltuk, hogy minden reménytelennek látszó helyzetbõl van kiút, ha együttérzés, szeretet és magasfokú segítõ szándék veszi körül az embert, abban a közösségben, ahova a sorsa vezérli.

Az emlékmûvet Farkas Miklós és Orha József (Pallér2 Kft., KállTrade Kft.) tervezte és kivitelezte. Az önkormányzat emlékérem átadásával köszönte meg a munkát

Áll a Szamos híd! A híd elkészítésének ötletétõl a kivitelezésig az önkormányzat részérõl Halászi Gáborné intézményi referens nyújtott az építõknek segítséget, aki a megrendelõi oldalt képviselte és koordinálta

Az árvízet átélõk nevében Juhász Zsigmondné osztotta meg gondolatait a résztvevõkkel. Az ünnepségen fellépett az iskolai néptánccsoport

2010. április

CSENGERI HÍRMONDÓ

3.

Visszaemlékezések a 40 éve történtekre
Zolnai Katalin: Mostanában szinte nap mint nap az 1970-es árvízre való visszaemlékezéseket lehet hallani-olvasni, s ezért úgy gondolom, hogy szaporítom ezek számát, annál is inkább, mert ezt Budapestrõl küldte levélben Zolnai Katalin, akire a középkorúak - mint úttörõvezetõre - is jól emlékezhetnek. A visszaemlékezések mozaikdarabjai összeállva adják ki igazán ennek az eseménynek a valódi tragédiáját, az emberi helytállást, a segítõkészséget. Természetesem mindenki a saját szemszögébõl láttatja az eseményeket, netán az apró momentumokban ellentmondások is vannak - de mindez együtt adja az egészet. "…Május 13-án hulladékgyûjtés volt, majd az átvétel után kitakarítottuk az udvart /…/ hallottuk a kiabálást a töltés felõl, hogy jön a víz, kiöntött a Szamos! Átmentünk megnézni a vizet, ahogy egyre fentebb ért a töltés oldalán, minden szünetben leszúrtunk egy ágat és a következõ óra után láttuk, hogy 10-15 cm-t emelkedett /…/ Sok tanuló járt Tótfaluból, Becsrõl és Tatárfalváról, sõt néhányan Gécbõl, s mivel 11 órakor a töltés felénél már magasabb volt a víz, az iskolavezetés úgy döntött, hogy haza kell engedni ezeket a tanulókat….Akik biciklivel jártak át, azok társaikat is vitték, mivel a busz már nem járt. /…/ Már vízben állt a híd felé vezetõ út, s az utat már lezárták. Örültünk, hogy a gyerekeket idõben hazakísértük, nem gondoltuk, hogy éjfél után - mint árvízi menekültek - ismét Csengerben lesznek. Akkor nap (13-a) már egész nap raktuk a homokzsákokat, még a kisgyerekek is segítettek, tartották a zsák száját, a nagyobbak lapátoltak. Most is csodálattal adózom a szervezõknek, akik biztosították az udvarokban (a töltésnél F.L.) a zsákokat, homokot, lapátot stb. Késõ este a töltés már ki volt világítva. /…/ Éjfél felé lecsendesedett a hullámzás…Majd megkondultak a harangok, s jött a hír, hogy a túloldalt elmosta a víz /…/ Mi pedagógusok az iskolában töltöttük a szalmazsákokat a szükségszálláshoz…a mai Múzeum épületében részt vettünk a közétkeztetésben. Néhány nap múlva behívtak a Mátészalkai Járási Tanácshoz, az árvízvédelmi bizottsághoz, s megbíztak, hogy 32 község árvízkárosult gyerekeinek üdültetését szervezzem meg. Naponta 3-4 üdülõ ajánlotta fel segítségét. Csengerbõl 80 gyereket vittünk fel a budapesti BM üdülõbe, fõleg alsósokat. /…./ 1970. nyarán Harkályfürdõben volt a tábor, ezen 665 tanuló vett részt. Szinte pihenés nélkül teltek a napjaim, szívesen csináltam, sokat segítettek a tantestületi tagok. Anyagi ellenszolgáltatást senki sem kapott." Fábián László

Köszönetnyilvánítás
Nagy tisztelettel szeretném megköszönni Csenger Város Önkormányzatának, vezetõinek a május 1-jén szervezett megemlékezést az árvíz 40. évfordulója alkalmából. Tisztelem azokat az embereket, akik kigondolták, megtervezték, kivitelezték ezt a csodálatos emlékmûvet. Ez az emlékmû hûséges kapocs a tragédiát elszenvedett emberek és az új otthont biztosító embertársaim között. Ha gondolatban átsétálok ezen a hídon, eszembe jut a gyermekkorom. Szüleim gyakran engedtek el bennünket biciklivel Csengerbe, ami számunkra mindig valami különleges és felemelõ érzés volt. Nagygéc egy csodálatos természeti környezettel, emberi összetartással és szeretettel megáldott falu volt. Én mai napig gyakran kimegyek szülõfalumba. Az ott eltöltött percek nyugalmat, pihenést, de erõt és feltöltõdést adnak a mindennapi terhek és problémák elviseléséhez. Ha az emlékmûre ránézek, úgy érzem, hogy újra szabadon és korlátok nélkül hazamehetek a régi falumba, de vissza is tudok térni új otthonomba. Drága szüleim mindig azt mondták, hogy embertársaidat segítsd és szeresd. Megfogadtam szüleim tanácsát és segítõkészségemmel és munkámmal próbálom szolgálni Csenger minden egyes lakosát. Nap, mint nap megtapasztalom, hogy a helyiek is elfogadtak, szeretettel és tisztelettel fordulnak hozzám. A legnagyobb boldogság számomra az, amikor megkérdezik, hogy vagyok, segíthetnek-e valamiben? Ez a megemlékezés felszakította a régi sebeket, amelyek most is nagyon fájnak. De láttam az emberek könnyezõ szemébõl, hogy szeretik egymást, hogy egymáshoz tartozunk, egy közösség tagjai vagyunk. Kívánom, hogy ez a híd kösse össze az árvízzel betelepült embereket a tõsgyökeres csengeriekkel. Még egyszer szeretném megköszönni a megjelent vendégeknek megyei, városi, egyházi személyeknek -, távolból érkezõknek, és minden egyes ott lévõ embertársamnak, valamint barátaimnak, hogy átérezve a rendezvény jelentõségét jelenlétükkel megtisztelték és támogatták azt. Boros Lászlóné, sz.: Juhász Éva volt nagygéci lakos

Csengeri iskolafelújítási program tájékoztató
Csenger Város Önkormányzata 2009. július 9-én aláírta azt a támogatási szerzõdést, amelyben az Új Magyarország Fejlesztési Terv Észak-alföldi Operatív Program keretében 393.359.429,- Ft támogatást kapott. A pénzeszközt "a Csenger Város Önkormányzat Petõfi Sándor Általános Mûvelõdési Központ és Könyvtár Pedagógiai Szakszolgálat integrált oktatásának fejlesztése, infrastrukturális beruházás és eszközbeszerzés" címû, ÉAOP-4.1.1/2F-2f-2009-0030 jelû pályázat révén kaptuk a Regionális Operatív Program Irányító Hatóságától. A projekt teljes bekerülési költsége 414.062.557,- Ft volt, a támogatás mértéke 95 %. A projekt során a csengeri Petõfi Sándor ÁMK felsõ tagozatos iskolájának, konyhájának, sportudvarának infrastrukturális fejlesztése valósult meg. A fejlesztéstõl legalább 40 %-os költségmegtakarítást várunk. Az Ady utcai iskolaépületben fûtéskorszerûsítés, a nyílászárók cseréje, a külsõ homlokzat hõszigetelése, korszerû vakolása történt meg. A téli idõszakban megtapasztaltuk, hogy sokkal melegebb az épület, a nyílászárók jól zárnak, és sokat számított a külsõ szigetelés is. A legkritikusabb pont a tanári szoba volt, ahol évek óta a fûtési szezonban mindössze 14-15C fok volt. A felújítással ez a probléma megszûnt, a tanári szoba meleg, és a non plus ultra az itt megépült galéria, ami tárgyaló helyszínként, illetve külön kis dolgozószobaként funkcionál. Az udvar akadálymentesítése is megtörtén. Biztonsági kerékpártároló épült, ezzel megkönnyítettük a tanulók iskolába járását, egészséges életmódjuk kialakítá-

sát. A kerékpáros Kresz-tanpálya elkészült, gyermeknapon már közlekedési versenyt szervezünk. Megszépült az iskola belsõ favázas szerkezete a tûzvédelmi festés által. Az SNI gyermekek fejlesztését biztosító új eszközök és bútorok beszerzésével hozzájárultunk a versenyképes tudás megszerzéséhez. A tantermekben hálózati csatlakozás lett kiépítve, ami közvetlen internet hozzáférést biztosít. Az ÁMK konyhájának infrastrukturális fejlesztése az épület vizes blokkjait és annak víz- és csatorna vezetékeit foglalta magában. Az épületben akadálymentesítés valósult meg, az eszközbeszerzés és konyhai gépek vásárlása a jó minõségû étkeztetést biztosítja. A szamosbecsi tagóvoda intézményi társulás keretében épül újjá Csenger Város, mint Gesztor Önkormányzat közremûködésével. A munkálatok már elkezdõdtek, várhatóan az új nevelési évet már Becsen kezdik az ovisok, akik jelenleg Csengerben veszik igénybe a szolgáltatást. 1965-ben épült ez az óvoda, állapota leromlott, felújítása, áta-

lakítása gazdaságilag alkalmatlan, így egy teljesen új épület kivitelezésére kerül sor. A bontási költségeket Szamosbecs Önkormányzat vállalta magára. Az építkezés során környezetbarát beszerzéseket részesítünk elõnyben, az épület teljes körûen akadálymentesített lesz. Az óvodába járó gyermekek fejlõdéséhez és felzárkóztatására, beszerzésre kerülnek SNI és az oktatás tartalmát fejlesztõ eszközök. A projekt a TÁMOP-3.1.4 jelû pályázatból 64.000.000,- Ft-tal egészült ki, a kompetencia alapú oktatás bevezetésére és új módszerek kialakítására, alkalmazására. Ugyancsak a folyamat része lesz TIOP jellegû pályázatokon való részvétel, mely révén 300 db gyermek méretû laptop számítógép kerül a gyermekek mindennapi használatába, megvalósítva ezzel az IKT (Infokommunikációs terv) végrehajtását. Újabb kapcsolódó pályázat az esélyegyenlõségi terv végrehajtására 45.000.000,- Ft projekt összeggel, melyet szintén Csenger Város oktatásában, nevelésében résztvevõ gyermekek hasznosíthatnak.

A homokzsákokkal körberakott hídlábaknál az árvízet átélt lakosok egy-egy szál virágot dobtak a jelképes folyóba

4.

CSENGERI HÍRMONDÓ

2010. április

20 éves a Szamos Kft. - interjú a cég ügyvezetõjével Juhász Jánossal
(folytatás az 1. oldalról) Rendkívül gyorsan talpraálltak és a cég fejlõdése máig töretlen, sõt az ország legnagyobb cipõgyárává nõtte ki magát. Mi a magyarázat? - A szerencsétlenségben a szerencsénk az volt, hogy nem kellett leállítani a termelést, így gyártási veszteség nem ért bennünket. Az állam által nyújtott segítségbõl és a biztosítási díjból felépítettük, és augusztusra átadtuk a 4000 m2-es raktárcsarnokot. Az újrakezdésben nagy segítséget jelentett a bizalmát velünk szemben megerõsítõ Seibel cég is. 2008-ban nem gondoltuk, hogy 2010-ben újra bõvítünk. A magyar gazdaság helyzete egyébként sem kedvez a könnyûiparnak: sajnos az utóbbi években a cipõgyártás sok szereplõje tönkrement. Hogy miért tud a Szamos Kft. alacsonyabb bérmunkával is fennmaradni, fejlõdni? Egyrészt a legmodernebb technológia használata miatt. Másrészt annak a kicsiny vezetõi magnak - összesen hét fõ - köszönhetõen, akik hatékony szervezéssel, megfelelõ elõkészítettséggel biztosítják a munkával való folyamatos ellátottságot. Meg kell még említeni az üzleti tisztességet és a jó minõségû termékek elõállítására való törekvést is. - Pár éve saját termékkel is megjelentek a piacon, a "Szamos Kölyök" cipõvel. Mi vezetett a saját anyagos termelés bevezetéséhez? - A gazdaság negatív változásai és a bérmunka-gyártás csökkenõ nyereségtermelõ képességébõl következett, hogy bele kell vágni egy olyan tevékenységbe, ami megfelelõ nyereséget produkál a fejlesztésekhez is. Így jutottunk el a saját anyagos termelésig, ami a legkomolyabb döntéseink és lehetõségeink egyike. 2006 augusztusában a Szamos Kft. beindított tehát egy új termékkategóriát, amely immár a gyermekeket és rajtuk keresztül a szüleiket célozza meg. A 2006-os indulás nem járt sikerrel, ezért 2007-ben saját ügynöki hálózat kiépítésével elkezdtük forgalmazni a "Szamos kölyök" cipõt, mely a legjobb anyagokból, szigorú minõségi elõírásoknak megfelelõen, és magas színvonalú technológiával készül. - Hol tartanak most a kölyökcipõ gyártásával? - 2008-ban újítottunk: ún. supinált, vagy kifelé döntött (természetes labilitást okozva tornáztatja a talpizmokat) eljárással készítjük a gyermekcipõket. Ez a technika hozzájárul az egészséges gyermekláb fejlõdéséhez. A gyermekcipõbõl idén a várható szám 40-45 ezer pár, a 34 év múlva szeretnénk elérni a 100 ezer párat. A célország Magyarországon kívül, a Josef Seibelen keresztül Németország, majd Oroszország. - Milyen terveik vannak még a jövõt tekintve? - Elérni a 30 évet. A jövõ alakításán most munkálkodunk, persze ehhez kell az elmúlt 20 év tapasztalata. A sikerek, az eredmények, közös érdemeink. Itt szeretnék köszönetet mondani a cég menedzsmentjének és minden dolgozónak, hogy azt a bizonyos szekeret két évtizede egy irányban és nagy erõvel húzzák MJB

Jókai Mór: A csengeri kakas (novella) (megjelent: Üstökös 1876, XVIII. évf. 38. szám, szeptember 16.)
A jelenlegi gyár alapkõ letétele 1876-ban neves vendége volt a szamosangyalosi Domahidy-kastélynak: nem kisebb, mint a magyar írófejedelem, az országos hírû Jókai Mór. A mindenki által nagyrabecsült író azon évben erdélyi utazáson volt, s visszatértében meglátogatta Domahidy Ferenc és Domahidy István országgyûlési képviselõtársait is. Domahidy Ferenc meg is hívta az írót Szamosangyalosba, az ottan nemrég felújított kastélyába, ahol Jókai több mint egy héten át vendégeskedett. Ez idõ alatt többször kikocsikáztak a környékre, ismerkedtek a tájjal, emberekkel. Jókai sok érdekes történetet hallott. Ezen benyomásait késõbbi regényeibe is beleszõtte (A lõcsei fehér asszony és az Új földesúr). Csengerben is járhatott és itt, vagy - az irodalomtörténeti kutatások adatai alapján - a Domahidy-család egyik tagjától hallotta a csengeri kakasról szóló anekdotát. Akár így, akár úgy került hozzá ez a történet, az írói képzelete rögvest novellát kerekített belõle, s "A csengeri kakas" címmel meg is jelentette még azon 1876-os évben az Üstökös címû "képes élczlap" hasábjain. Ez az újság 1858-tól egészen 1918-ig élt, sõt 1882-tõl maga Jókai lett a fõszerkesztõje. Ezek után kellõen felcsigázva, mi csengeriek is ismerkedjünk meg vázlatosan ezzel a történettel. Történt az 1830-as évek elején, hogy Csengerbe megérkezett a református püspök, hogy szokásos vizitációját megejtse. Megrökönyödve tapasztalta, hogy a templom tetején a pápista kereszt díszeleg még most is, bár egy vasból készült kálvinista kakas van ugyan ráügyeskedve. De a kereszt láttán a püspök igen feldühödve felelõsségre vonta a gyülekezet fõkurátorát, Hadady uramat, hogy miként van ez?! A csavaros eszû csengeri öreg atyafi fortélyosan vágta ki magát, mert mint mondotta "a kereszt elviseli a kokast, de bizony a kokas nem viselné el a keresztet!" Ily módon megvédte a kálvinisták egyik jelképét, az éber kakast, bizonyítván annak hatalmát. A püspök jót nevetett ezen az okoskodáson, s minden maradt a régiben. Ennek a történetnek oklevelekkel is igazolt valóságtartalma van. Ugyanis a templom tornyáról a reformációt követõen nem távolították el a keresztet: a közép vaskereszt rajta maradt (a szájhagyomány és más adatok szerint nagy kõkereszt), és erre egy vasból készült kakast szereltek fel a protestáns hit jelképeként.

CSENGER A MAGYAR IRODALOMBAN II.

vezett torony 1854-dik évi augusztus 18-án ismét megfosztatott, mert egy erõs szélvihar által

Szabászat, 1993

Szabászat, 2010

Tûzöde, 2010

Ezt az egyedi egyházi jelképrendszert láthatta a püspök úr is. Ám 1835. július 11-én az égiek megoldották a problémát, mert "…délután 5 órakor tornyunk vas keresztjét egy sebes száraz ménkû öszve törvén…Isten akaratával távolíttatott el!" Már egy év múltán, 1836-ban felkerült a kereszt és a kakas helyébe a ma is látható sisakdísz, a gömbbel, vitorlával és aranyozott csillaggal. Nem valami tökéletesen lett elvégezve a munka, mert ezt írta 1854-ben Darabanth János lelkész, amikor összefoglalta a templom történetét: "...ezen tetemes költségbe került díszétõl a ne-

a gomb, vitorla és csillag rólla levettetett s a nagy romlásban mindegyik nagy romlást szenvedett..." Én még láttam ezt a vaskakast: a régi gimnázium gyûjteményében volt, ám a költözködés zûrzavarában a földön hevert, senki sem figyelt rá - sajnos, jómagam sem, máig sem bocsátva meg egykori önmagamnak - értéktelen szélkakasnak tekintve. Fájó, egyben tanulságos példa, hogy semmilyen jelentéktelennek tûnõ tárgy mellett sem szabad elmenni. Fábián László

2010. április

CSENGERI HÍRMONDÓ

5.

Kakasszó az ünnepen!
Különleges színfoltja volt a május 1-i III. Almavirág ünnepünknek a "Kakas-szépségverseny". Az ÁMK Mûvelõdési Központjának munkatársai hetekkel a rendezvény elõtt meghirdették a megmérettetést a díszbaromfi tartók nagy-nagy örömére. A versenyre 7 tulajdonos 20 szebbnélszebb kakast nevezett be. A "nagy" napon a szakavatott zsûri Dr. Bokor Gyula elnökletével, Csizmadia-Szûcs Ágnes és Orosz Mihály tagságával nehéz helyzet elé lett állítva. A "zsûrizõ-ládába" egyenként kerültek szemrevételezésre az ORPINTON, óriás BRAHMA, COCHIN, ITÁLIAI, WYANDOTTE, JAPÁN kakasok. A zsûri "Különdíjban" részesítette: Fodor László, Kazamér Krisztián, Ferenczi Csaba (Csengersima) és Fehér Sándor szárnyasait. I. helyezést Lakatos Zoltán, II. helyezést Szabó Henrik, III. helyezést Osváth Zoltán díszbaromfija ért el. A szervezõk a jövõben további díszbaromfik, díszmadarak versenyét tervezik a nagy érdeklõdésnek köszönhetõen, hiszen szépszámú látogatót vonzott a különleges látványosság.

III. Almavirág Ünnep képekben

A színpadon fellépett a Megasztárból ismert mátészalkai Szatmár Kamara együttes is. Vezetõjük Filep László, iskolai csoportunk egyik vezetõje

FÖLD NAPJA " A Föld nem a mienk, csak kölcsön kaptuk"
A TÁMOP 3.1.4-08/2-20090132-es jelû projektben a Környezetvédelem-Szelektív hulladékgyûjtés féléves modulban résztvevõ két osztály kezdeményezésével az alsó tagozatos gyerekek megünnepelték a Föld Napját. A 2. t osztály rövid jelenettel készült, melyben a környezetünk megóvására hívták fel a figyelmet, ami a Mûvelõdési Házban került megrendezésre. A megemlékezés prezentációval kezdõdött, mely során olyan képeket láthattak a tanulók, amelyek azt mutatták be, hogy bolygónk nagy veszélyben van, és felhívták a figyelmet a káros tényezõkre. A rendezvénysorozat az elõzetesen meghirdetett plakátverseny értékelésével folytatódott, melyre minden osztályból érkezett pályázat. Az alkotások az alsó taBiciklitúra

Az Ököritói Fergeteges

gozat aulájában kerültek kiállításra. Ezután a modulban résztvevõ két osztály, a 2.t és a 3.t osztály biciklitúrára indult. Ezek a programok megpróbáltak kicsit rámutatni, milyen lenne a helyes és követendõ életmód, és hogy egyénileg mit tudunk, tudnánk

tenni környezetünk védelméért. A legfontosabb az lenne, hogy eljuttassuk tanulóinkat arra a pontra, hogy ne csak ünnepeljük a Föld Napját, hanem tetteinkkel, életvitelünkkel mutassunk példát. Erdõsné Papp Judit pedagógus A romániai Control Dance

A TÁMOP 3.1.4-08/2-20090132-es jelû pályázata háromhetet meghaladó projekt keretében az alsó tagozaton a Tavasz címû projekt került bevezetésre, mely március 1-tõl május 2-ig tartott. A projektben részvett az 1.c, 3.t, 4.a, és a 4.b osztály, Pappné Szabó Judit, Erdõsné Papp Judit, Magos Lászlóné, Csáki Klára vezetésével. Március a tavasz elsõ hónapja. Ébred a természet, csalogat a napsugár, ünnepelni látszik minden és mindenki. Jó alkalom és lehetõség kínálkozott arra, hogy a gyermekekben felébresszük a kíváncsiságot a természet apró szépségei és a tavaszi ünnepek iránt. Március elején készültünk a nemzetközi nõnap megünneplésére, amit a legnagyobb nemzeti ünnepünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepe követett. Ezután következett a húsvét, ami igazán közel állt ehhez a korosztályhoz. Záró hetünk az anyák napi ünnepség elõkészületeivel és az ünnepi mûsor elõadásával fejezõdött be. A két hónap alatt tanúi voltunk a természet megújulásának, melyeket

TAVASZ PROJEKT

Fazekasmester

Májusfa a fõtéren

A projekthez húsvéti nyuszit és talicskát készített Gereben József, a GESZ dolgozója, akinek ügyes kezét dícséri többek között a pár éve felépített almatemplom, az Egészséghét piramisa, karácsonyfa díszek, betlehem, stb. Köszönjük! megfigyelésekkel, kirándulások alkalmával mélyítettünk el. A gyerekek széles körben megismerkedhettek a tavaszi ünnepkör népszokásaival, hagyományaival, ünneplési szokásainkkal. Erõsödött hagyomány tiszteletük, társaikkal való együttmûködésük. A technikai tevékenységek során fontossá vált számukra az ünnepekre való felkészülés és a másoknak való örömszerzés. Soksok tevékenységgel, játékkal, mozgással kísérve bõvítettük tanulóink ismereteit. Az együtt végzett tevékenységek során fejlõdött a gyerekek egymás iránt érzékenysége, közösséggé formálódása, szocializációja. Erdõsné Papp Judit pedagógus Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán Az ünnepet a Fate-rock retro zenekar zárta

6.

CSENGERI HÍRMONDÓ

2010. április

Föld és tavasz témák a szamosbecsi oviban
TÁMOP 3.1.4-08/2-2009-0132 jelû pályázat keretében a szamosbecsi óvodában áprilistól a Föld õselem került feldolgozásra, amely változatos, játékos cselekedtetéssel sok ismeret megszerzését biztosította a gyerekek számára. Megismerkedtünk az emberek lakóhelyével, a Földdel, a csoportba bevitt földgömb segítségével bemutatva, majd játékkal eljátszva. A Föld Napja alkalmából tablót készítettünk. Fákat, bokrokat ragasztottunk különbözõ technikák segítségével. Megismerkedtünk a szelektív hulladékgyûjtéssel. Az udvaron gyûjtöttük a szemetet (alma-papír, körte-fém, szilva-mûanyag, szõlõ-üveg) csapatokat alkotva, a jellel ellátott szemetesekbe helyeztük el, majd összehasonlítottuk, az összegyûjtött meny-

Hátrány kompenzálás
Csenger Város Önkormányzata mint fenntartó - és a városi intézmények minden pályázati lehetõséget megragadnak annak érdekében, hogy a költségvetésüket külsõ forrásból kiegészíthessék. Már több éves sikeres közoktatási pályázat - az iskolai és az óvodai nevelésre vonatkozóan - az esélyegyenlõséget szolgáló intézkedéseket és az integrációs rendszerben részt vevõ intézményekben dolgozó pedagógusokat támogató projekt. E tanév vonatkozásában 14 663 680 Ft nagyságrendû összeg kerülhet felhasználásra. Kazamér Tibort az ÁMK és az általános iskola igazgatóját arról kérdeztük, hogy mi is ez az IPR s ezt a komoly összeget mire fordítják? "Az integráció együtt nevelést jelent, ami azt foglalja magában, hogy a hátrányos helyzetû, halmozottan hátrányos helyzetû és SNI-s tanulókat is együtt oktatjuk a többi diákkal. Ez a képzési mód kiváló lehetõséget biztosít a tanulásban lemaradók felzárkóztatására. Fontos, hogy egy évfolyamon belül a tanulócsoportok között 25%-nál nem lehet nagyobb elté-

Ezt követõen megnyitottuk az átfogó innovációban készített "Itt a tavasz örülhetünk, sok virágot hozott nekünk…" három hetet meghaladó projektünket a Föld Napján.

nyiség alapján, melyik csapat végezte jól a munkáját és kik voltak a legeredményesebbek. Májusfát állítottunk az óvoda udvarán. Az almavirág napra virágzó

rés a HHH-s tanulók osztályon belüli aránya között. A tanév során a pénzbõl rengeteg olyan dolgot kiviteleztünk, amely egyébként nem valósulhatott volna meg. Vásároltunk tan- és sporteszközöket, sportruházatot, táncruhát, alakítottunk ki tanulóbarát környezetet új polcok, iskolabútorok, szõnyegek, függönyök vásárlásával. A szociális hátrányok enyhítésére kulturális programokba, osztálykirándulásokba, úszásoktatásba kapcsolódhattak be az érintett tanulók, a szüleik számára ingyenesen.

Továbbá konkrét, kézzelfogható juttatásokat is kapnak a diákok. Karácsonyra játékot, könyvet, míg éppen most tavasszal "Joma" márkájú tréning alsót. A felzárkóztatásban résztvevõ pedagógusaink havi bontásban kiegészítõ illetményben részesülnek. Összességében egy olyan sikeres programnak értékelem amiben szülõ, diák, pedagógus, fenntartó egyaránt jól jár". További sok ilyen volumenû sikeres pályázatot kívánva köszönjük meg Igazgató Úr nyilatkozatát.

“Ha az vagy, amit megeszel, és nem tudod, mit eszel, tudod, ki vagy?”
A mai rohanó világunkban egyre kevesebb idõt fordítunk az egészséges táplálkozásunkra. Sajnos ez kihat a felnövekvõ nemzedékek életmódjára is. Ezért gondoltuk úgy, hogy egy héten át bevezetjük diákjainkat és az érdeklõdõket az egészségmegõrzés titkaiba. Az "EGÉSZSÉGHÉT" fogalma már nem ismeretlen szûkebb és tágabb környezetünkben, a hagyományokat követve minden évben megrendezésre kerül. A szeptemberben indított TÁMOP 3.1.4. pályázat újra lehetõséget adott céljaink megvalósítására, hiszen változik körülöttünk a világ, újabb és újabb problémák vetõdhetnek fel, így már tovább bõvíthettük eddigi ismereteiket, tapasztalataikat. Természetesen, nagy gondot fordítunk a prevencióra, hogy felnõtt korukban tudják hasznosítani a hét alatt elsajátított ismereteiket. Gazdag programajánlatunkból választhatott mindenki érdeklõdésének megfelelõen. Ezen a héten minden reggel nagy tetszést aratott a diákok körében a zenés reggeli torna. Eleinte félénken, de a következõ napokban már jó kedvû gyerekektõl volt hangos az aula.

“Egészséghét” Iskolánkban

Az elsõ héten " A szebb a világ anyák napján…" címmel anyák napjára készülõdtünk. Készítettünk meghívót, ajándékot, színeztünk, virágokat ragasztottunk.

almafát készítettünk wc papírgurigából, amelyet megfestettünk, ez volt a fa törzse. Vágással elkészítettük a lombkoronát és virágot ragasztottunk rá.

- Közel állt hozzájuk a kozmetikai tanácsadás, hiszen ebben a korban ki nem akar szép lenni. - Az ügyességi sportvetélkedõ is összekovácsolta a gyerekeket, hiszen évfolyamonként küzdöttek meg egymással. - "Ételed az életed" címmel országok hagyományos ételei sorakoztak az osztályok asztalain, amelyet rövid ország ismertetõ követett. - A csütörtöki szellemi vetélkedõn számot adhattak tudásukról. Játékos, ügyességi formában tovább bõvülhetett a témával kapcsolatos tudásuk. A diákrésztvevõk nagy

meglepetésére a tanárokból álló kis csapat is részt vett a megmérettetésen. - A hét produktumai - plakátok, rajzok, egészségpiramis, élelmiszerkör - mindenki számára megtekinthetõk voltak. Az aktív résztvevõk munkáját oklevéllel és ajándékcsomaggal jutalmaztuk. Szeretnénk köszönetet mondani minden pedagógusnak, segítõ felnõttnek, diáknak, akik hozzájárultak a hét sikeréhez. Papp Veronika és Nagy Katalin szervezõ tanárok

A víz témakörrel foglalkozunk a 3-as oviban
"A Kompetencia alapú óvodai nevelés bevezetésével a víz témakör feldolgozása során a tavacskát, és a tóban élõ állatokat festették a meg nagyörömmel a csengeri Cica csoportba járó gyermekek. Az emlékezet, a dondolkodás fejlesztése, a belsõ vizuális kép megjelenítése is volt a célja a pedagógusoknak a játékos tevékenykedtetéssel. A festést megelõzte az elõzõ napon tett természetes környezetben történt látogatás." A cica csoport

Verseket, dalokat, körjátékot tanultunk, és mûsorral köszöntöttük az édesanyákat, keresztanyákat, nagymamákat. A második héttõl a közvetlen környezetünk megóvására, védelmére fordítottunk nagy figyelmet.

Az óvoda gyakorlókertjében ültettünk, hagymát, virághagymát, vetettünk magvakat, palántáztunk paprikát és paradicsomot. Szécsiné Váczi Mónika szakmai vezetõ

2010. április

CSENGERI HÍRMONDÓ

7.

Gyermeknapi rendezvények programtervezete
Május 18. Író olvasó találkozó a könyvtárban Gyárfás Endre íróval Május 27 -28. Mûvelõdési Központ (belsõ udvar, esõ esetén benti termek) Május 27. 09.00 Gyermekszínház: A helység kalapácsa - Interaktív elõadás 10.00 - 14.00-ig Kézmûves foglalkozások 10.30 Táncház 11.00 Kerékpárverseny - Kresz tanpálya 13.30 Gyermekszínház: A cigány, aki becsapta a sárkányt Az öreg halász és az aranyhal Szivárvány Színház 14.00 LAN parti a felnõtt könyvtárban 14.00 FIFA - interaktív futball vetélkedõ 14.30 Fakanál bábkészítés a belsõ udvaron 15.00 Tûzoltó bemutató és vetélkedõ, Gyermeknapi sakkverseny 16.00 "A mi folyónk a Szamos" címû rajzpályázat kiállítása, eredményhirdetés 16.30 Író-olvasó találkozó Oláh Andrással a gyermekkönyvtárban 17.00 Macska szépségverseny 17.30 Aszfalt rajzverseny 18.00 Családi mozi: Így neveld a sárkányodat Május 28. 17.00 Kerékpártúra Június 03. Ünnepi Könyvhét alkalmából gyermekkönyvtár 10.00 Lauku Laura gyermekíróval író-olvasó találkozó

Országos elsõk

Mezeifutó sikerek - országos szinten is
Március utolsó napján rendezték a mezeifutó diákolimpia megyei döntõjét a nyíregyházi repülõtéren. Iskolánkat 18 fiú és lány atléta képviselte négy csapattal. A hosszú felkészülés kiemelkedõ eredményeket hozott. A III. korcsoportos fiúk csapatban a 3. helyen végeztek (Ecsedi Gábor, Adorján Márk, Varga Krisztián, Szedlacsek Mátyás) A lányok 2. helyezést értek el ugyanebben a korcsoportban, így továbbjutottak az országos döntõbe (Juhász Leila, Szabó Kitti, Lakatos Andrea, Szabó Zsófia) A IV. korcsoportos "legtapasztaltabb" fiú és leány csapat most sem talált legyõzõre, és mindkét csapta a dobogó legmagasabb fokára állhatott, és Gáspár Dávid) valamint (Osváth Krisztina, Gaál Izabella, Beczõ Alexandra, Pesti Enikõ, Apáti Renáta) Az országos döntõ április 15-én lett megrendezve a gödöllõi repülõtéren. A nagy szél és a hideg esõ dacára korcsoportonként és nemenként 30-40 csapat és mintegy 220 diák állt egyszerre a rajthoz. A petõfis diákok ismét bizonyítottak, mert mindhárom döntõs csapatunk bekerült az ország 10 legjobb csapata közé. A IV. kcs. lányok a 9 helyezést érték el, a fiúk a 7. helyen végeztek. A III. kcs. lányok nagy hajrában a 6. helyre küzdötték fel magukat, így megérdemelt volt az oklevél.

Diáksport - atlétika

Barcsay Vivien és Szilágyi Fruzsina a budakalászi Magyar Látványtánc Szövetség által szervezett országos moderntánc versenyen elsõ helyezést értek el, amivel továbbjutottak az európa bajnokságra

Önök küldték
• Erdõs Klára (Molnár J. u.) által adott fotó is kapcsolódik az árvízhez, konkrétan a tótfalusi harangláb látható rajta, mely az árvízkor bizony megdõlt. • Papp József (Foglár u.) mint régi tótfalusi focista, megajándékozott egy, a legendás tótfalusi csapatot ábrázoló képpel. • Zolnai Katalin (Budapest) az árvízi visszaemlékezéséhez kapcsolódó képet küldött, amelyen a gyerekek az áradó vizet nézik - illetve ez esetben a lencsébe néznek.

továbbjutott az országos döntõbe. (Juhász Balázs, Páskuly Gergõ, Székely Gergõ, Szedlacsek János,

Gratulálunk a kiváló sportolóknak, és felkészítõ tanáruknak, Papp Szilárd testnevelõnek.

Már az elsõ akadályon elbukott futballcsapatunk, s igen korán kiszálltunk a Magyar Kupa küzdelmeibõl. Április 13-án a me-

Korai búcsú a kupából

gyei III.osztályú, a Kisvárdai Csoportban elsõ helyezett Gelénes csapatától szenvedtünk 3-0 (1-0 ) arányban vereséget.

Anyakönyvi hírek
Újszülöttek Csenger Szakács Elizabet (an.: Szakács Andrea), Farkas Armand (an.: Lukács Orsolya) Csengerújfalu Gál Zoltán (an.: Márton Andrea) Eltávoztak közülünk Csenger Széles Ferenc (1927), Demján Endre (1926), Magyar Endre (1923), Papp Róza (1943), Csengerújfalu Páskuly István (1947) Szamosangyalos Nagy Ernõ (1933)

Kezd magára találni a kézilabdacsapat, a mérkõzések utolsó harmadában ismét visszaállt Szabó József és Barcsay Ferenc, rutinjuk és játékerejük meghatározó volt a meccseken. A fiatalok is egyre jobban épülnek be a csapatba.

Kézilabda

Eredményeink: február 20. Baktalórántháza Csenger 24-43 (12-20) A gólarány talán kissé meglepetés, a gyõzelem azonban teljesen jogos és megérdemelt volt. március 28. Csenger - Ópályi 27-34 (10-16) Félidõig még álltuk a sarat, de az NB-s szalkai játékosokkal megerõsített ellenféllel szemben nem volt keresnivalónk

április 3. Demecser - Csenger 35-24 (15-14) Ez a meccs nem vonul be kézilabdásaink szép emlékei közé, a félidõ után nagyon elfáradtunk április 10. Csenger -Nyíregyháza Tan.képzõ Fõiskola 33-38 (13-19) A pontveszteség nélkül élen álló testnevelés szakosok ellen ez ugyancsak elfogadható eredmény április 17. Csenger - Nagykálló 41-38 Az NB II-esekbõl álló kállóiak nem bírtak lelkesedésünkkel - no és a még lelkesebb szurkolóink buzdításával. április 20. Kisvárda - Csenger 31-26 (14-7 ) Nagyon sovány volt a csengeriek csapata

Az ifik eredményei Múzeumi hírek
• Osváth Józsefné (Béke u.) egy dossziényi hímzésmintát, ún. "drukkolómintát" adott. Köszönet az értékes gyûjteményért. • A még tavaly megtalált szamosbecsi késõbronzkori telep szemétgödrébõl elõkerült csésze immáron - helyi erõvel kirestaurálva - várja tárlóba helyezését. Mátészalka - Csenger 3-1, Csenger -Sonkád 6-0 Kocsord-Csenger 4-3 Csenger - Nagyszekeres 2-2 Tisztaberek - Csenger 5-0

31.11 aranykorona értékben, a csengeri 0269 hrsz-ú, 38 hektáros táblában. Irányár: egymillió forint. Érdeklõdni: Nagy Lajos 06/30/239-5000 telefonszámon.

SZÁNTÓFÖLD ELADÓ

Jó hírek az utánpótlásról
Eddig jól szerepelnek a megyei I. osztály keleti csoportjában az U13-as fiúk, azaz az 5-6-7 osztályosok Molnár Csaba edzõ irányításával. Ide ugyan nem kötelezõ a benevezés, de nem árt a gyerekeknek megszokni a hetenkénti tétmérkõzéseket. Mint azt megtudtuk, a csapat Nyírbátor mögött az elõkelõ 2. helyen áll, tavasszal még vereség nélkül fociztak.

8.

CSENGERI HÍRMONDÓ

2010. április
gyér és erõtlen támadásaink nem jelentettek különösebb veszélyt. A 76. percben Szilágyi buktatásáért megítélt büntetõt Jónás értékesítette (1-3), de látszott, hogy ez csak szépségtapasz lesz, mert alig pár perc múlva egy szögletbõl pazar fejesgólt remekeltek a vendégek (1-4). Innentõl már gáláztak, ahány támadásuk volt, annyi gól esett (1-5), majd nem sokkal a lefújás elõtt jött a kiütés (1-6). A harmadik gól után a szervezettebb vendégek ellen szétesett motiválatlan csapatunknak esélye sem volt. IV.17. Már tõlük is?? Tisztaberek - Csenger 4-0 (2-0) A mindenkori sereghajtók ellen tavaly tavasszal otthonukban kétgólos gyõzelmet kasszíroztunk be, ebben a szezonban viszont õsszel a csengeri pályán is csak kínkeservesen,egyetlen Osváth góllal tudtunk nyerni. Most, a tabella utolsó helyezettjéhez utazva azért a kocsordi fiaskón elgondolkodva nem volt annyira magától értetõdõ a mi gyõzelmünk esélye. Tudtuk, hogy a hazaiaknak semmi különösebb vesztenivalójuk nincs, pontra éhesen esnek nekünk, egyszóval nehéz lesz a dolgunk. De ilyen dicstelen végrõl azért még csak nem is gondoltunk. Az sem volt éppen jó elõjel, hogy nagyon tartalékosan, öt-hat kulcsembert nélkülözve kezdtünk. Nem is rosszul, mert az elsõ tíz percben már két kapufát is rúgtunk, s jó húsz percig a mi akaratunk érvényesült. De a focit gólra játsszák. A 25. percben efgy gyors hazai kontratámadás góllal fejezõdött be (1-0). A tisztaberkiek a lehetõ legegyszerûbb - ám a leghatásosabb mószerrel küldtek minket padlóra, hosszan-hosszan elõrevágott labdájukat egy csatár egyszer-másszor csak elkapja, és a védõket lefutva gólt szerez. Ez a recept ugyancsak bevált, így esett a második góljuk is a félidõ végén (2-0). Kényszerû cserékkel próbálkoztunk, de ez sem segített. Igaz végig támadtunk, de hitehagyottabban az idõ múlásával. Védõink nem tudtak mit kezdeni a gyors kontrákkal, a rávezetett labdákból általában a csatár jön ki gyõztesen, Örömmámorban úszott Tisztaberek, mikor az 55. percben már 3-0 volt az eredmény, hát még mikor a belelkesült hazai csatár a 70. percben beállította a végeredményt (4-0). Ennyi gólt még egy élvonalbeli csapattól sem szoktunk nagyon kapni - legalábbis eddig így volt ez. Tudomásul kell venni, hogy nem elég a támadásszövögetés, gólokat kell elérni.
Szerkeszti: a Szerkesztõ Bizottság Fõszerkesztõ: Mesterné Juhász Beáta Szerkesztõség címe: 4765 Csenger, Ady u. 14. Kiadja: Csenger Város Önkormányzata, Csenger Ady u. 14. Felelõs kiadó: Dr. Simai Zoltán, Csenger Város jegyzõje ISSN 0866-2576

A legmagasabb kitüntetés
"A "Jó tanuló-jó sportoló díj" a magyar diákok számára adható legmagasabb kitüntetés, amely a tehetséges nemzet legtehetségesebbjeinek teljesítményét ismeri el." - hangsúlyozta az oktatási és kulturális miniszter a Magyar Köztársaság jó tanulója-jó sportolója-cím" díjátadó ünnepségén március 22-én Budapesten, az Uránia Filmszínházban. A tárcavezetõ így fogalmazott: "Önök egy egész ország számára példaképek lettek, egy egész ország büszke Önökre." A megyébõl heten vehették át a díjat: ebbõl négyen a "Petõfi Sándor" ÁMK általános iskolájának tanulói, városunk büszkeségei. Juhász Balázs 7.a, Gaál Izabella 8.a, Beczõ Alexandra 8.e és Busák Alex 6.a osztályos tanulók. Mindannyian kitûnõ tanulmányi eredménnyel és valamilyen diákolimpiai sportágban országos bajnoki címmel rendelkeznek. Gratulálunk a díjazottaknak!

Szomorú szombatok….
Legalábbis a mi számunkra. Focicsapatunk sajnos a mélyponton van, a hetedik mecscsünkön sem tudtunk nyerni, az utolsó helyezetteknek is sikerélményt nyújtottunk. Az általános szurkolói vélemény szerint mostanra már a támadósor is elbizonytalanodott, védelmünk pedig meccsrõl-mecscsre csõdöt mond. Kész csoda, hogy ennyi vereséggel még "csak" a 8.helyen állunk (április 30), igencsak sovány vigasz, hogy azért ki csak nem fogunk esni. Most nézzük ezeket a szomorú szombatokat sorra…. III. 20. Majdnem meglepetés Mátészalka - Csenger 5-4 (3-1) Még élénken emlékezhetünk rá, mikor õsszel itthon háromgólos vezetésünk ellenére Szalka egyenlíteni tudott. Talán kicsit egy hasonló bravúrban bíztunk, és majdnem valóra váltak álmaink. Már az elsõ percektõl egyértelmû volt, hogy itt kiegyenlített erõk nyílt sisakos küzdelme. Jellemzõ, hogy két kapufával kezdtünk, elõször ez Csontosnak sikerült, majd Szilágyi vitte egy az egyben a kapusra a labdát, sajnos felé emelt. Érlelõdött valami, de nem nekünk, a hazaiak a 6. percben egy jól eltalált szabadrúgásból elõnyhöz jutottak (1-0), majd a 12. percben ugyancsak pontrúgásból ezt növelték (2-0). Az volt az egészben a kellemetlen, hogy szinte helyzet nélkül kaptuk az elkerülhetõ gólokat. Szerencsére lélektanilag feldolgoztuk ezt, mert a 15. percben válaszként Szilágyi szögletébõl Jónás a hosszúba fejelt (2-1). Az egyenlítés azonban nem jött össze, hanem a hazaiak húztak el megint, egy jobboldali szöktetésre talán feleslegesen futott ki kapusunk (3-1). A szünet után is jól játszottunk, s újra a sarkukban voltunk, Szilágyi jó érzékkel vágta hálóba a labdát (3-2). De megintcsak nekünk kellett futnunk az eredmény után, mert a 60. perc táján lelohadtak reményeink egy hazai góltól (4-2). De ismét mi következtünk, Oroszt buktatták a büntetõn belül, amit õ maga torolt meg (4-3). Menetrendszerûen a 80. percben következett a szalkaiak újabb találata (5-3), de nem sokáig maradt ez az eredmény, mert a csereként beállt Jakab beadásából Kondor kapáslövéssel lõtt a hálóba (5-4). Mindent kockára téve kitámadtunk az egyenlítés reményében, Szalka teljesen beszorult, de hamarabb lefújták a meccset, mielõtt kiegyenlíthettünk volna (...ezt a hazai szurkolók mondták…) Így is szép fegyvertény, igazi férfimunka volt a vereség ellenére is. III. 27. Drámai küzdelem Csenger - Sonkád 5-6 (3-2) Nehéz meccsnek ígérkezett a 2. helyezett ellen, és így is lett. Már a 2. percben vezetést szereztek a vendégek, pedig kapusunk után a kapufa is mentett, de védõink tétlenkedtek (0-1). Nemsokára mi hagytunk ki egy 100%-os helyzetet, majd Szilágyi 20 méteres lecsapódó lövését kellett védeni. Voltak tehát lehetõségeink, de lassan a labdabiz-

tosabb sonkádiak kerekedtek felül, és a 15. percben egy szélrõl benyesett labdát vágtak hálónkba (0-2). Látszott azonban, hogy csapatunk nem roppan össze. A 20. percben Halász mentett meg egy elveszettnek vélt labdát, beadását Szilágyi sarokkal tette vissza Csontosnak, aki laposan gurított a kapuba (1-2). A 23. percben megtörtént a kisebb csoda, kiegyenlítettünk. Orosz jó labdát kapott, pontos beadását Jónás perdítette be (2-2). Aztán a 35. percben már mi vezettünk! Orosz egy mélységbõl jövõ labdát csípett el, lecsapott rá és valahogyan a hálóba terelte (32). Most a mi perceink következtek, elõször Szilágyi próbálkozott háttal, majd az üresen lévõ Orosz lõtte bele a kapusba a labdát a 44. percben, hej, ha csak egyik is bemegy… Szünet után rögvest a kapufát tesztelte Szilágyi, majd rá 3 percre egy szokásos szélvészgyors ellentámadásból a vendégek egyenlítettek (3-3). A drámai küzdelem folytatódott, a 60. percben Szilágyi beadását az érkezõ Jónás röptében vágta a hálóba (4-3) Örömünk rövid volt, mert 2 perc múltán egy szabadrúgásból a mi hálónk rezgett (4-4). A 67. percben Szilágyi óriási helyzete következett, de sikerült a kapust eltalálnia, ezt az ellenfél a 73. percben újabb góllal torolta meg, szélrõl jövõ labdájuk teljesen üresen talált egy csatárt (4-5). De az elõadásnak még nincs vége, a csereként beállt Kondor a 80. percben egy keservesen megszerzett labdát a kapuba juttatott ( 55). Sonkád rákapcsolt, védelmünk egyszerûen tehetetlennek bizonyult a kontráikkal szemben, így jutottak a 86. percben 11-eshez, amit kapusuk kivédett, de a kipattanóra nem volt hazai védõ (5-6). Már a 91.percben jártunk, mikor mi javunkra fújtak 11-est, a végrehajtó Kondor azonban a kapus kellõs közepébe bombázott. Ritka lehetõség maradt el…. Drámai, fordulatokban és gólokban gazdag meccset láthattunk, sajnos a csatárok nem tudnak annyi gólt rúgni, hogy a védelem eggyel többet ne hozna össze. IV. 3. Most alulmaradtunk Kocsord - Csenger 3-1 (2-1) Kocsord néha kellemetlenül meg tudta már tréfálni csapatunkat, máskor viszont szinte komolytalan, edzõpartnernek is gyenge volt, így például tavaly áprilisban 15 góllal tömtük ki õket a Kraszna partján, itthon pedig Bunca mesterhármasával hetet adtunk. Az utolsó elõtti helyezett ellen sima gyõzelmet remélhettünk az elõzõ hetek jó csatárteljesítményeibõl következtetve. Hát bizony nem jöttek be az optimista jóslatok, talán a kelleténél nagyobb mellénnyel léptünk pályára. Mintha hagytuk volna õket szép lassan belelkesedni, olyannyira feltur-

bózták magukat, hogy elhitték, hogy ellenünk gyõzelem is lehetséges. Lassanként átvették az irányítást, és a 25. perc körül szabadrúgásból szerencsétlen módon pattogott be hálónkba a labda (1-0). Mostmár hiába próbáltuk mi vezényelni a meccset, támadásaink mindinkább görcsösebbé váltak a nagy igyekezettõl. Hiába egykapuztunk végig, a hazaiak kontrái lettek eredményesek, egy baloldali védelmi rövidzárlat utáni beadásból növekedett a kocsordi elõny (2-0). Még semmi nem látszott elveszettnek, mert a 40. perc táján Orosz Fecó baloldalon megszerzett labdát vezetett a 16-osig, majd a hosszúba tekerte (2-1). A második félidõben sem tudtak eredményessé válni a meddõ támadásaink, egyre fogyott az idõ, mi talán már nem is hittünk igazán az egyenlítésben, a hazaiak pedig egyre vakmerõbben kezdtek akciózni, nemhiába, mert egy gyors kontrából be is állították a végeredményt (3-1). Bizony, ez egy kellemetlen, nem várt vereség volt… IV. 10. ritka arányú vereség Csenger - Nagyszekeres 1-6 Harmad ízben kaptunk ennyi gólt ezen a hazai pályán, és az is érdekes, hogy éppen egy éve itthon ugyancsak Nagyszekerestõl kaptunk ki (1-2). De most talán máshogy is alakulhatott a mérkõzés végkifejlete, ha a 7. percben Szilágyi nem a kapus ölébe teszi lágyan a labdát. A 13. percben viszont a mi felsõ kapufánkon csattant egy lövés, de a 15. percben egy baloldali beadásból már megszületett a vendégek gólja (0-1). Ettõl kezdve aztán már teljesen a vendégek irányítottak, sõt még egy jogos 11-est is kaptak buktatásért, de kapusunk kétszer(!) is hárított. A 24. percben megint neki kellett bravúrt bemutatni, mert védelmünk ekkor sajnos már átjáróház volt, az ellenfél kénye-kedvére cikázhatott köztük. Hiába volt még Szilágyinak egy veszélyes lövése, a vendégek szépen megjátszott támadásból növelték elõnyüket (0-2). Innentõl teljesem zavart lett csapatunk, a labdát képtelenek voltunk megtartani, olykor-olykor Szilágyi lövései jelentettek némi reményt. Szünet után sem ment jobban a játékunk. Rögtön két helyzettel kezdtek a vendégek. Egyfolytában támadtak, negyedóráig egyetlen támadásunk nem volt. A szekeresiek még nagyobb sebességre kapcsoltak, elmélázó védõink között becselezték újabb góljukat (0-3). Ez aztán már a végsõ összeomlást hozta, csapatunk a sok hiba mellett mostmár kedvetlenül is játszott,

Csenger és a városkörnyék közéleti havilapja

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->