VALLÁSI SZÓTÁR

Szótár vallási művek olvasásához. A helyesírást

ellenőriztetni kell orientalistákkal - szanszkrit, páli, kínai,
japán, koreai, mongol, tibeti /írott-beszélt/. De minden
más hibát is ki kell javítani. A saját használatomra
állítottam össze, de ennyi nyelven nem tudok. Egészen
biztos, hogy tele van hibával. Nagyon sokat segítenének
a javítások. Ha bárki ezt megtenné a
veszali@freemail.hu címre írva, annak nagyon örülnék.
Erre a címre kérem a gyalázkodó megjegyzéseket is.

a - fosztóképző (szanszkrit, páli, hindi); a szanszkrit

szókezdő magánhangzó-hordozó jele, a tibetiben az
utolsó betű; nőtermészetű, minden törvény kapuja
á gite voh (jiddis) - savúa tov
A mi to fo (kínai) - Amitábha
Aaïzan (vodu) - öregasszony, Legba felesége, a piacok és
közterek őrzője, felhasított és összevágott törpepálma
(Oreodoxia regia) levelének kocsányaiból készült
rojtok
ábádha (szanszkrit) - kötetlen, nem-megkötött, betegség
abaton (görög) - a templom északi csarnoka, itt vannak az álomlátások
abdhidjá virati (szanszkrit) - tartózkodás a szerzés vágyától, tárgya
má-sok tulajdona; a dasa akusala prativirati síla 8. tagja
ábhá (szanszkrit) - sugárzás
abhaja (szanszkrit) - félelem nélküliség, adomány, Bimbiszára rádzsa
kisebbik fia, házasságon kívül született fia Dzsívaka
abhaja dána (szanszkrit) - félelmet eloszlató, biztonságot,
reményt keltő adomány
abhaja mudra (szanszkrit) - félelmet eloszlató kéztartás, a
táncoló Siva jobb első keze
Abhaja rádzsakumára szutta (páli) - Tripitaka Szútrapitaka 58.
abhaja vacsana (páli) - félelem nélküli beszéd
ábharanáni (szanszkrit) - felajánlás
abhásza csaitánja (szanszkrit) - látszat tudat
abhásza váda (szanszkrit) - a halandó ember a Brahman
megnyilvánulása
abhásszará (szanszkrit) - az áradó sugárzás/dicsőség
 istenei, sugárzó fénylények, fent újraszületett lények,
akiknek erős az első dhjánájuk
abhászvara (szanszkrit, kínai guan gyin tian) - a Fény és Hang égi
birodalma, a formavilágban a legfelső az elmélyedés
2. szintjén
abháva (szanszkrit) - nemlét, megváltás
abháva súnjatá (szanszkrit) - a nem-létrejött üressége
abhéda bódha vakja (szanszkrit) - a legmagasabb rendű
szellemiséget kifejező mondás
abhiarcsjante (szanszkrit) - dicsőítés
abhibhú (szanszkrit) - győzedelmesek
abhibhvátjatana (szanszkrit) - a 8 uralom, kiválóság
abhicsárika (szanszkrit) - káros hatásokat megszüntető
rítus, jele a vörös
abhidamma (páli) - a test, valami, ami hozzám tartozik
Abhidhamma pitaka (páli) - Tipitaka, A kiemelt eszmék kosara
Abhidharma kósa (szanszkrit, írott tibeti chosz mngon pa
mdzod) - A tantételek könyve, mahájána jógácsára
szútra, Vaszubandhu műve (i.sz. 5. sz.), 1. rész:
Abhidharmakósa Kárika (600 vers), 2. rész:
Abhidharmakósa Bhászja az előző rész kommentárja
Abhidharma pitaka (szanszkrit, páli Abhidhamma pitaka, írott tibeti
dzö, ngönpa, kínai lun) - A kiemelt eszmék kosara (7 könyv),
bölcselet, filozófiai tanulmány, kiemelt eszmék, a jelenségek tana,
hínajána buddhista skolasztika, megalapítója Anu-
ruddha, a Tripitaka 3. része, a dharmáról, a Buddha
tanításának első szintézise, a Magasabb Tan Kosara,
szöveggyűjtemények (a théravádinok páli és a
szarvásztivádinok szanszkrit nyelven), amelyek a
lélek, az állandó lényeg nem-létezéséről szólnak,
buddhista metafizika, a Kágyur (ejtett tibeti) és a páli
kánon egyik része, a Buddha saját szavai, a hína-
jánában volt egy kanonikus théravádin és egy szintén
kanonikus szarvásztivádin (szanszkrit) változat, a Kágyur
része
Abhidharmazamuccsaja (szanszkrit) - A tantételek
összeállítása, mahájána jógacsára szútra, Aszanga
műve
abhidhátavja (szanszkrit) - megnevezhető, a megnevezés
tárgya
abhidnyá (szanszkrit, írott tibeti mngon par shesz pa) -
természetfeletti képességek (sziddhi), felsőbb ismere-
tek, rendkívüli tudás (1. isteni szem (divja csaksu), 2.
 isteni fül (divjas rota), 3. mások gondolatainak meg-
értése (pracsitta dnyána), 4. emlékezés a korábbi
születésekre (púrvani vászánuszmriti), 5. mások
halálának és születésének ismerete karmájuknak
megfelelően (csjutjupapatti dnyána); a szerzés vágya,
nem üdvös cselekedet
Abhidnyá Buddha (szanszkrit) - a Felsőbbrendű Tudások
Ismeretének Legfőbb Mestere, a történelmi Buddhát
megelőző buddhák egyike
abhiddzshá (szanszkrit) - sóvárgás
abhiksanika (szanszkrit) - állandó, krónikus zavarodottság
abhilápa vászaná (szanszkrit) - megnevezési benyomás
abhimána (szanszkrit) - dicsekvő büszkeség, gőg,
felfuvalkodottság, a fizikai testtel azonosuló én
abhimáni (szanszkrit) - sajátjának tekintő, a testhez
kapcsolódó lélek, büszke
Abhimanju (szanszkrit) - Ardzsuna és Szubhadrá fia
abhimukhi (szanszkrit) - aki felé fordul, bhávaná márga, a pratjéka-
buddhák útjának ötödik része; aki felé fordul, a bhávaná márga 6.
foka
abhimukhí bhúmi (szanszkrit) - a bölcsesség birodalma, a
bódhiszattva bhúmi 6. foka
abhinandaná (szanszkrit) - élvezés
Abhinavagupta (szanszkrit) - kasmíri sivista (kb. i.sz. 960-
1020), műve: Siva purána
abhinivésa (szanszkrit) - életösztön, ösztönös ragaszkodás az élethez és
rettegés a haláltól, az élet szomjazása, dogmatikus hit, amely
mélyen befészkelte magát a tudatba, két dogmatikus hit
(tanhábhinivésza, ditthábhinivésza)
abhinnyája (szanszkrit) - közvetlen tudás
Abhirati (szanszkrit) - Aksóbhja Buddha keleti paradicsoma
abhiséka (szanszkrit) - szertartási mosdás
abhisékha (szanszkrit) - bepermetezés vízzel, beavatás
abhisékha bhúmi (szanszkrit) - beavatási fokozat
Abhiszamajálamkára (szanszkrit) - A szemlélődés
gyöngyfüzére, mahá-jána jógacsára szútra, Maitréja-
nátha műve
abhiszhéka bhúmi (szanszkrit) - a beavatás birodalma, a bódhiszattva
bhúmi 10. foka
abhjásza (szanszkrit, írott tibeti bag chagsz) - vágyak, állandó és
eltökélt gyakorlás, tanulás
abhra (szanszkrit) - légkör, nulla
abhuta (szanszkrit) - földöntúli
abhuta parikalpa (szanszkrit bhranti, kínai luan shi) - zavart
tudatosság, valótlan képzelgés
abjápáda (szanszkrit) - nem-haragvás, a rosszakarat hiánya (kuszala-
múlá), a tudat békéje
abobo (vodu) - rituális kiáltás a rada rituáléban, a hang közben a szájra
csapdosnak
abrahma csarijá véramaní (szanszkrit) - tartózkodás a
tisztátalan élettől
abszolút és relatív kronológia (egyiptomi) - a kormeghatározás
kétféle módja, az abszolút kronológia konkrét
időpontokhoz rendeli a leletek, történések idejét, a relatív
kronológia az, amikor csak azt tudjuk megállapítani, hogy két
dolog egymáshoz képest bizonyos idővel előbb vagy
később történt meg, de ismert időponthoz nem
tudjuk hozzárendelni, az előbbi a fizikai, vegyi,
biológiai stb. kormeghatározási módszerekkel érhető
el, míg az utóbbit rendszerint az írásos és tárgyi em-
lékek, jellegzetességek (tipológia) és a más
területekkel meglévő keresztreferenciák (egyezések)
alapján lehet felállítani, Petrie kronológiája például
predinasztikus cserépedények jellegzetességei
alapján azok relatív kronológiai besorolását teszi
lehetővé
Abüdosz/Abydosz (egyiptomi) - város Felső-Egyiptomban (ma
Közép-Egyiptomban), Ozírisz egyik fő kultuszhelye,
hagyományos királyi és nemesi temetkezőhely,
Egyiptom egyik legrégibb és legszentebb helye
acassan (vodu) - manióka-keményítővel készült tejjel és
cukorral fogyasztott pépes étel
Achille piquant (vodu) - Szúrós Achilleus, beszéde orrhangú, rumot
önt a fülébe
aciddzsá (szanszkrit) - a tizedik béklyó, szamojadzsanáni
Acuta (japán) - Dzsimmu tennó
acsalá (szanszkrit) - megingathatatlan, a bhávaná márga 8. foka, a
pratjékabuddhák útjának hetedik része, a mozdíthatatlan múrti,
vidhjá-rádzsa
acsalá bhúmi (szanszkit) - a megingathatatlanság birodalma, a bódhi-
szattva bhúmi 8. foka
acsamana (szanszkrit) - szájmosás (ami bemegy, s ami kijön, ld. Mt
15,18)
ácsára (szanszkrit) - helyes életmód, a mantra jóga gyakorlata
Ácsáranga szútra (szanszkrit) - a dzsainák 12 szent könyve
acsarija (szanszkrit) - oktató szerzetes
ácsárja (szanszkrit) - vallási tanító, a szabályok (ácsára)
tanítója, az upavita felövezője, guru, mester, 1. a tan
mestere, 2. a rendi előírások iktatója (upadhjája)
Ácsárja Vadzsrapáni (szanszkrit) - dhjánibódhiszattva,
Vadzsrapání ijesztő formája, Vadzsrapání Aksóbhja
szellemi fia
accsantanittham nibbánam (páli) - a végső betetőzöttséghez
eljutott kilobbanás
accshará (szanszkrit) - apszarasz
accsharija (szanszkrit) - csodálatos
acsélaka (szanszkrit) - ruhátlan, a titthadzsaina digambarák
acsétana (szanszkrit) - lélektelen az avjakta prakritiben és a vjaktában,
tudat nélküli
acsintaja bhédá bhédá (szanszkrit) - védánta iskola, alapítója
Baladéva (18. sz.), műve: Góvindabhásja, Brahmá
szútra kommentár
acsintaja sakti (szanszkrit) - az elgondolhatatlan isteni erő (pl. a
mantrá-ban)
Acsjutapréksa (szanszkrit) - Madhva mestere
ácsman (szanszkrit) - víz-felajánlás
ádám (héber) - ember
ádár (héber) - akkád eredetű, általában február-március
niszántól számítva a 7. hónap, tisritől a 6.,
szökőévben 2 ádár van, ádár 7-én született Mózes
ádár séni (héber) - szökőévenként plusz 1 hónap
ádarsa (szanszkrit) - tükör, minden múlandó létfeltétel
önálló valóság nélküli visszatükröződés
ádarsadnyána (szanszkrit, írott tibeti me long lta bu'i je shesz) - tükör-
szerű tudás, gömbtükör-tudat, amely minden
megismerhetőt képes visszatükrözni, a buddhák
tudásának egyike
adattá danam (szanszkrit) - lopás, nem üdvös cselekedet, fizikai
adattádána virati (szanszkrit) - tartózkodás, hogy elvegyük, amit nem
kaptunk meg, a tett tárgya más vagyona; a dasa akusala prativirati
síla 2. tagja
adattánadam (szanszkrit) - lopás, nem üdvös cselekedet
adbhuta dharma (szanszkrit) - csodálatos események leírása, a dváda
sángasászana 8. része
adésa (szanszkrit) - parancs, a guru útmutatása
ádésaná prátihárja (szanszkrit) - a kifejezés csodája
adhah (szanszkrit) - alsó
adhama (szanszkrit) - a dzsiva legalsó (emberi) létfokozata, avidjá
létfokozat
adhára (szanszkrit) - támaszték, tartály, a tudat otthona, a gondolkodás
és az érzékelés fizikai-pszichikai eszköze, 5 kósa, 16
testtájék (hüvelykujjak, bokák, térdek, combok,
fityma, nemzőszervek, köldök, szív, nyak, torok,
szájpadlás, orr, két szemöldök közötti pont, homlok,
fej, a fejtetői kutacs), hatha jóga
adhára pratipaksa (szanszkrit) - segítségből származó
ellenszenv
adharma (szanszkrit) - a dharmával ellentétes, bűn,
gonosztett, rossz, erénytelen
ádhi (szanszkrit) - különleges, legfelső
ádhi móksa (szanszkrit) - meghatározás, felszabadulás a kétség,
bizony-talanság alól, döntés, hit
ádhi móksíka manaszkára (szanszkrit) - a szabadsághoz
vezető, az első elmélyüléshez vezető felkészülés
második szintje
ádhi pradnyá (szanszkrit) - bölcsesség, öngyakorlat, a
legmagasabb meg-különböztető tudatosság gyakor-
lata
ádhi sikszá (szanszkrit) - a 3 legmagasabb gyakorlat (adhisíla, adhisza-
mádhi, adhipradzsnya)
ádhi szamádhi (szanszkrit) - elmélyülés, öngyakorlat
ádhi szamádhisiksá (szanszkrit) - az összeszedettség legmagasabb
foka
ádhi vászana (szanszkrit) - egyensúly
ádhiátma praszáda (szanszkrit) - a belső lény világossága, a
szellem bel-ső szerve
ádhibhauthikam (szanszkrit) - közvetlen környezeti zavaró
erők
ádhibhúta (szanszkrit) - létforma az anyagi világban
ádhibhúta karma (szanszkrit) - minden más lényre, embertársainkra
stb. vonatkozó cselekmények
ádhidaiva (szanszkrit) - szellemi, isteni világ, az Ísvara, az isteni
természetfeletti és érzékfeletti aspektusa
ádhidaiva karma (szanszkrit) - a magasabb erőkre
(dévákra) vonatkozó cselekmények
ádhidaivikam (szanszkrit) - természeti zavaró erők
ádhidarma kála (szanszkrit) - a síla kála 7. szakasza
ádhidévatá (szanszkrit) - istenség, aki meghallgatja a segítségkérést
ádhigama (szanszkrit) - szellemi teljesítmény
ádhikára (szanszkrit) - érdem, alkalmassági fokozat
ádhikarana (szanszkrit) - valaminek a tárgya, viszony, utalás valamire,
megoldandó probléma, gunazavarok, a kontempláció megszakadása
 (kétkedés, figyelmetlenség, tespedtség, rémület, káprázat,
rosszullét, túlfeszültség, lanyhaság, túl hangos mormolás, énhez
tapadás, a dolgokhoz tapadás), négyféle: vitakérdés, cenzúra,
helytelen viselkedés, kötelesség (Vinaja)
ádhikarana szamatha (szanszkrit) - 7 szabály a bhiksuknak a théra-
vádában
ádhikári (szanszkrit) - akire egy szakrális utasítás vonatkozik
ádhilaja (szanszkrit) - vád, vádaskodás, a tényállásnak nem
megfelelő hamis vád
ádhilati phala (szanszkrit) - felhalmozó erőfeszítés, az
alapvető okság erőfeszítése
ádhimána (szanszkrit) - hatalmaskodó büszkeség
ádhimátra (szanszkrit) - erőszakos, heveny zavarodottság,
nagyfokú (pl. vairágja), a legfelső-felfoghatatlan
(Brahman)
ádhimátratama (szanszkrit) - legkiválóbb, legjobb, legmagasabb
ádhimoksíla manaszkára (szanszkrit) - az elmélyülés mentális
tevékenységei közül a második
adhipati phala (szanszkrit) - az ellenőrzés erkölcsi hatása
adhipati pratjaja (szanszkrit, kínai zeng shang yuan) -
uralkodó, megha-tározó feltétel, segítő ok, a
keletkezés 4 oka közül (szándék, erőfeszítés, köz-
vetlen gondolat, vizsgálódás) az egyik
adhipradnyá siksá (szanszkrit) - a bölcsesség legmagasabb foka: 1.
paramarthapariccshédaka pradnyá, 2. szamvrittapariccsédaka prad-
nyá, 3. szattvarthapariccshédaka pradnyá
adhisíla siksá (szanszkrit) - a legmagasabb erkölcsiség gyakorlata, er-
kölcs, öngyakorlat
adhisthána (szanszkrit) - lakóhely
adhiszamádhi siksa (szanszkrit) - az összeszedettség legmagasabb
foká-nak begyakorlása
adhittána (szanszkrit) - elszántság, a 4 elhatározás: panna (bölcsesség),
szaccsa (igazmondás), csaga addhitthanam (önfeláldozás),
upászama dhittha nam (nyugalom)
adhivászana (szanszkrit) - egyensúly
adhjája (szanszkrit) - olvasmány, egy szútra fejezete
adhjámika vidjá (szanszkrit) - a vallás tanulmányozása
adhjaropa (szanszkrit) - megtévesztő elfedés
adhjásza (szanszkrit) - elfedés, ráhelyezés, téves észlelés, felruházás,
rávetítés, a szubjektív és objektív megismerések meghamisítása
keve-résükkel, Sankara
ádhjátma karma (szanszkrit) - önmagunkra, benső
mivoltunkra vonat-kozó cselekmények
Ádhjatma Rámájana (szanszkrit) - a Rámájana áldozata a Brahmanda
puránában
ádhjátma szampraszáda (szanszkrit) - belső nyugalom
ádhjátman (szanszkrit) - felsőbb Én
ádhjátmika vidjá (szanszkrit) - a vallás tanulmányozása, a tudás 5 ága
közül az egyik
ádhjatmikam (szanszkrit) - belső zavaró erők
ádhómukha shvánászana (szanszkrit) - kutya-tartás arccal lefelé
(hatha jóga)
ádhómukha vriksászana (szanszkrit) - fa-tartás fejjel lefelé (hatha
jóga)
adhvabhédát dharmánám (szanszkrit) - éncsináló
adhvarju (szanszkrit) - a Jadzsur véda rituális szertartásait
végző hindu pap (ritvidzs), az áldozat végrehajtója
Ádibuddha (szanszkrit) - Ős-Buddha, kezdettől fogva
létező buddha, talán Vajrócsana vagy Amitábha
Adina/Adinát (szanszkrit) - a dzsainizmus első tanítója
Ádinátha (szanszkrit) - az egyik sziddha, Siva
adinnadana véramani szikkhapadam szamadijami (páli) -
fogadom, hogy tartózkodom a nem nekem adott
dolgok elvételétől; a menedék-vétel utáni fogadalom
Ádipradnya (szanszkrit) - ős-tudás, az őstermészet Tárá
Ádíshvara (szanszkrit) - a Kezdet Ura, Siva jelzője
adiszamádhi (szanszkrit) - a legmagasabb meditáció gyakorlata
ádiszarga (szanszkrit) - az evolúció kezdete
Áditi (szanszkrit) - a Nap; határtalan, az Áditja istenek
(természeti jelen-ségek megtestesítői) anyja
Aditi (szanszkrit) - Kasjapa ősrisi felesége
áditják (szanszkrit) - Áditi 12 gyermeke, a természeti erők
képviselői, egyikük Visnu, akinek megtestesülése
Krisna
Aditjaszambava buddha (szanszkrit) - az északi világrész buddhája
áditta parijájo (páli) - a felgyújtottság feltárása, a Buddha
tűzprédikációja
ádivászí (szanszkrit) - őslakos
ádjáthmika (szanszkrit) - belső karmikus beérés
adjountò (vodu) - a 3 rada dob közül az első
adnyána (szanszkrit) - nem-tudás, az alany és tárgy egymástól
elkülönült észlelése, téves feltevés
Adónis (görög) - Aphrodité kedvese, a learatott termés istene
adosza (szanszkrit) - gyűlöletmentesség, barátság
adottság (kedvező) - 1. embernek születni, 2.
kulturális központban születni, 3. ép elmével és ép
 érzékszervekkel születni, 4. olyannak születni, aki
nem követte el az 5 nagy bűnt (panycsánantaríjáni),
5. hinni a Buddha tanításában, 6. ott születni, ahol
egy buddha jelent meg, 7. ott születni, ahol egy
buddha tanított, 8. ott születni, ahol egy buddha
tanításai fennmaradtak, 9. ott születni, ahol egy
buddha követői élnek, 10. ott születni, ahol van szellemi jó
barát (guru)
adrista (szanszkrit) - aminek tapasztalható előzménye
van, vaisésika
advaita (szanszkrit) - kettősség nélküli, pl. Brahman
advaita védánta (szanszkrit) - kettősség nélküli, monista
védánta iskola, alapítója Sankara (i.sz. 788-820),
műve: Sarírakabhásja, Brahmá szútra kommentár
advaja (szanszkrit) - minden-egy
Advajavadzsra (szanszkrit) - tantrikus mester, (i.sz. 10. sz.)
műve: Szádhanamálá
advésa (szanszkrit) - gyűlölettől való mentesség, nem-
gyűlölet
adyton (görög) - a jósszentély jóslás céljára használt
helyisége, a szentély legbelsőbb része
adzsapa mantra/adzsapa dzsapa (szanszkrit) - öntudatlanul
ismételt ima, a belégzés: szó'ham (Ő vagyok én), a
kilégzés: hamszah (én Ő vagyok)
Adzsátaszatru (szanszkrit, páli Adzsátaszattu, írott tibeti ma szkjesz
dgra) - Örök Ellenség, Bimbiszára rádzsa fia (i.e. 493-461),
meggyilkolta apját és Dévadatta szövetségese volt
adzsavaga (szanszkrit) - íj
addzshoszána (szanszkrit) - kötődés
Adzsita (szanszkrit) - bódhiszattva
Adzsita Készakambalí (páli) - filozófus az i.e. 6. században, a
nihilista irányzat (tittha natthikavádin) képviselője
ádzsiva (szanszkrit) - nem-lélek, szervetlen összetevő
ádzsívika (szanszkrit) - determinista bölcseleti rendszer, a
lókájata előz-ménye, alapítója Gósála Maszkaríputra, kezdetben
Vardhamána Mahávíra társa, a világ folyamatait a végzet (nijati)
irányítja
ádzsná csakra (szanszkrit) - erőközpont (pítha) a két
szemöldök között a homloküregben (= parancs)
ádzsná indríja (szanszkrit) - a tökéletes tudás képessége
ádzsnátávi (szanszkrit) - a tökéletes tudás birtoklásának képessége
afibas (vodu) - szeletelt, sült vékonybél, szárított pacal
afikómán (héber) - a széder esti vacsora elején a családfő
 (vendéglátó) által az első kovásztalan kenyérből letört
s utóételnek félretett, a vacsora végén elköltött
macca (pászka)
agada (szanszkrit) - ájur véda
agada tantra (szanszkrit) - méregtan, ájur véda
ágama (szanszkrit, kínai ahan) - tanúbizonyság (megbízható), hagyo-
mány, buddhista iratok gyűjteménye, a Buddha
hagyományozódott tanításai, tanulás, közvetlen
érzékelés által bekövetkező intuitív tudás, a risik
magyarázatai, gyűjtemények a saiváknál
ágama kála (szanszkrit) - az írások kora (az adhidharma, szútra, vinaja
kora), a síla kála harmadik szakasza
ágamana (szanszkrit) - mozgás/járás nélküli
agamoi (görög) - nőtlen ifjak
ágantr (szanszkrit) - nem járó, nem mozgó alany
ágantuka klésa (szanszkrit) - esetleges szennyeződések,
amelyek a testi lét során keletkeznek
ágantuka mala (szanszkrit) - alkalom szülte csábítás
ágantuká visuddha dharmakája (szanszkrit) - a szennyeződések
eltün-tetésével elnyert dharma-test, a szvabhávakája
egyik aspektusa
Agaou (vodu) - a vihar istene, búvár loa
Agasztja (szanszkrit) - ősbölcs, ő vitte először délre a bráhman
vallást
ágata (szanszkrit) - járatlan út, még meg nem tett út
ágátmiká (szanszkrit) - elragadtatás, szeretet minden
élőlény iránt
aggáda (arámi) - történet, a Talmud elbeszélő anyaga
ággaszávaka (szanszkrit) - főtanítvány
Aggi (páli) - Agni
Aggi Vaccshagótta szutta (páli) - Tripitaka Szútrapitaka 72.
aggihuttam (páli, szanszkit agnihótra) - tűzoltár, tűzáldozat
Aggivésszana/Dighanakha (páli) - Szacscsaka nigantha mester
aghan (szanszkrit) - hindu november
Ághászura (szanszkrit) - kígyódémon, akit Krisna megölt
aghászvaráh (szanszkrit) - a tiszta átlátszóság szintje a formavilágban
Ághnídhra (szanszkrit) - a szent tűz fellobbantásának
helye
aghórí (szanszkrit) - halottégetőknél élő saiva szannjászík
agjacsakra (szanszkrit) - erőközpont
Ágnéja (szanszkrit) - égi íj, Dróna adta Ardzsunának
Agni (szanszkrit, páli Aggi) - tűzisten, hordozója egy kos,
társa Szváhá; kelet, zenit; Siva purána, tibeti badzsája a ra
agnicsajana (szanszkrit) - tűzszertartás
agnihótra (szanszkrit) - aggihuttam
agnimandja (szanszkrit) - nem tökéletes emésztés, ájur véda
agnisarkrija (szanszkrit) - hatha jóga gyakorlat, a belső tűz
felébresztése
agnistóma (szanszkrit) - a mennybe vivő szertartás
agnivaisvánara (szanszkrit) - mindenki tüze
agnivihára/brahmávihára (szanszkrit) - a tűz széthordás, a 3
Kasszapa első tanítása
agniviharana (szanszkrit) - a szent tűz szétvitele
Ágnídhrából
ago (vodu) - vigyázat!, rituális felkiáltás
agora (görög) - a népgyűlés színhelye
Agoué taroyo (vodu) - a tenger és élővilágának istene,
jelképei: kis hajó, kék-zöld evező, kagyló, korall,
fémhalacskák, színe fehér, az elnök, állata fehér
agra (szanszkrit) - kezdet, eleje, elülső rész
agra dharma (szanszkrit) - a legfelsőbb világi dharmák, a
figyelem beha-tolásának segítője
aguida (vodu) - dobverő, a rada dobok 2. tagjához
agupta dharma (szanszkrit) - 3 kendőzetlen dharma, a test
3 kapuján keresztül cselekedetei megismerhetőek és
hozzáférhetőek, semmit sem titkolt el; a buddhaguna
4. csoportja
agura (japán) - törökülés
Agvaangoncsing (mongol) - az első nojan kutuktu (i.sz. 17.
sz.)
ah/ah-lélek (egyiptomi) - a lélek legelvontabb, fény természetű
része, amely örökkön való, a halál után az istenek körében jelenik
meg, és megszakad kapcsolata a testtel, gyakran azonosítják az
üdvözült halottal is, ah-há lenni azt is jelenti:
megdicsőülni, néha kísértetnek, a halott szellemének
tekintik
aham (szanszkrit) - én
aham Brahmanaszi (szanszkrit) - én vagyok a Brahman (az Én a
Brahman), az isteni tudattá válás mantrája (Brihadáranjaka
upanisad 1, 4), mahávákja
aham tattva (szanszkrit) - ahamkára
ahamkára/ahamtattva (szanszkrit) - énalkotó, éntudat, egyéniség, az
én megragadása, principium individuationis, a szellem belső
szerve, ego, önközpontúság, ha valaki azt mondja:
„én vagyok”, burka (egyben a csitta burka is) az ánanda maja
kósa, a 8 teremtésforrásból a 3., következménye az abhimána, a
 szánkhjában az egyén, a buddhizmusban a náma rúpa
ahamkárama mánuszaja (szanszkrit) - hajlamok az énalkotásra, az
enyém-alkotásra, az önhittségre
ahan (kínai) - ágama
áhára (szanszkrit) - áldozati étel, észrevétel tápanyag,
tüzelőanyag (táplálék, érintés, kapcsolat /testi, szel-
lemi/, tudat /érzet/); megragadás, észrevétel
áhárana (szanszkrit) - valaminek a forrása (ok), tápanyag (táplálék,
tapin-tás, kapcsolat, érzet), fűtőanyag, megragadás,
észrevétel, az upádána
aharapacsak (szanszkrit) - az egyik pitta, gyomor, az emésztés
folyamata együtt a szamána vatával, ájur véda
Ahasvérus (latinosított héber) - a bolygó zsidó, először
i.sz. 1223-ban egy bolognai krónikában szerepel, ő
József, az ajtónálló, aki megütötte Jézust
áhataszvára (szanszkrit) - a megnyilvánuló hang
áhavaníja (szanszkrit) - otthonról hozott tűz az oltártól
keletre
ahem (egyiptomi) - isteni képmás
ahet (egyiptomi) - horizont; áradás, az első évszak
Ahet Aton (egyiptomi) - Aton fényhegye, Ehnaton új
fővárosa
ahétuka (szanszkrit) - gyökérokoktól nem függő, ok nélküli
ahétuka váda (szanszkrit) - indiai materialista elmélet
ahétupratjaja (szanszkrit) - okok és feltételek nélküli
ahétutaut páda (szanszkrit) - ok nélküli, véletlenszerű
keletkezés
ahimszá (szanszkrit) - nem-ártás, erőszakmentesség,
minden létezőt felö-lelő szeretet, a két bölcs, Nara és
Nárájana anyja; húsevés tilalma: ha valaki látja vagy
hallja az állat megölését, és ha tudja, hogy azt miatta
tették, az asztánga jóga első lépése (jama)
ahirika (páli) - semmi szégyen, szégyentelenség, szemérmetlenség
ahoszikamma (páli) - időlegesen hatástalan karma
Ahrimán (perzsa) - a rombolás ura, a rossz és a sötétség princípiuma
Ahura Mazdá (perzsa) - a jó és a fény princípiuma
ahuti (szanszkrit) - a felajánlás tárgya
Ai (szanszkrit) - démonrádzsa, Visnu tőle szerezte vissza
a Földet, 3 lépést téve a félisteneknek, az Alvilág
uralkodója, a 4. juga
Aïda wèdo (vodu) - Damballah wèdo felesége
aidós (görög) - a hírnév hiánya miatt érzett szégyen
aigis (görög) - kerek pajzs
Aigüptosz (görög) - Egyiptom
aikido (japán) - botvívás, harcművészeti ág
Aindrí (szanszkrit) - Durgá egyik anyai kiterjedése, de Indrání másik
ne-ve is
Aióra (görög) - fiatal lányok hintáztatása a Mezei Dionysia ünnepen
Airávata (szanszkrit) - Indra hordozó elefántja, égi kapuőr
aisa karma (szanszkrit) - az isteni hatóerő összessége
(prákrita és aprák-rita)
Aitaréja upanisad (szanszkrit) - A Különb Asszony fiainak titkos
tanítá-sa, a Rig véda bráhmanája
Aithér (görög) - a fényes levegőég istene, Erebos és Nyx
gyermeke
Aithiópia (egyiptomi) - az ókori, Etiópiának nevezett terület görögös
neve
aition (görög) - valami létrejöttének oka
aïzan chiré (vodu) - pálmalevelek rituális felhasogatása
Aizen Mjó (japán) - a tudomány és a szerelmi szenvedélyek kamija
aja ori (japán) - selyemsávoly szövet
ájáma (szanszkrit) - kitágítás, megnyújtás, szabályozás, megállítás
ájamátma brahmá (szanszkrit) - ez az Önvaló a Brahman
(Brihadáran-jaka upanisad 2, 5, 19), mahávákja
ajanamsza (szanszkrit, ejtett, írott tibeti gola) - állatövi jegyek (12
khjim): patkány (cshi), tehén (lang), tigris (tak), nyúl (dzsö),
sárkány (druk), kígyó (trül), ló (ta), bárány (luk), majom (tre),
madár (dzsa), kutya (khdzsi), disznó (phak); indo-tibeti
állatöv: kos (luk, mésa), bika (lang, vrisa), ikrek (trik,
mithuna), rák (karkata, karka), oroszlán (szenge,
szimha), szűz (pumo, kandzsá), mérleg (szangva,
tulá), skorpió (dikpa, vriscsika), nyilas (zsu, dhanusz),
bak (cshuszin, makara), vízöntő (bumpa, kumbha),
halak (nja, mína)
ájárot (héber) - kisváros
ájatana (szanszkrit, kínai ru) - a tapasztalás forrása, valamilyen
szempont szerinti csoportosítás, bejárat (anyagi - 'szubjektív =
szem, fül, orr, nyelv test; objektív = alakok, hangok,
illatok, ízek, tapintás és mentális - szubjektív = elme;
objektív = mentális események), a megismerés
mezői, tudatfokozat: 1, a tér végtelensége (ákása
ánantja ájatana) 2, a tudat végtelensége (vidnyána
ánantja ájatana) 3, a semmi (ákincsanja ájatana) 4, a
tudatoson és nem-tudatoson túl lévő (naiva szandnyá
nászandnyá ájatana); mindegyikhez egy-egy világ
(rúpa dhátu, arúpa dhátu, nirodha dhátu, káma
 dhátu) és az én (átman) egy-egy alakja (ólárika,
manómaja, szannyámaja) tartozik
ájatana pravartak manaszkára (szanszkrit) - az elme 4.
mentális tevékenysége, az elme minden erőfeszítés
nélkül tárgyánál marad
ájatanaszabba (páli) - az érzékelés alapjainak összessége
ajeniszo manaszikára (páli) - nem bölcs, felületes gondolkodás
ajfesz sajhet (jiddis) - kábálá
Ajjappan (szanszkrit) - Szaszthá másik neve
Ajódhja (szanszkrit) - Kósala fővárosa, itt uralkodott
Dasaratha, Ráma születési helye, Kósala fővárosa, itt
uralkodott Dasaratha
ajónisamanaszikára (szanszkrit) - anyaöletlen elme, nyugvóhely
nélküli elme, csapongó elme, fegyelmezetlen elme, hányt-vetett
elme
Ajrávata (szanszkrit) - elefántrádzsa, Indra hordozója, a tejóceán
köpülé-sekor keletkezett
áju (szanszkrit) - élet
áju szankhára (szanszkrit) - életerő, amely a testi élet oka
ájur véda (szanszkrit) - az élet tudománya, ősi indiai
orvoslás, a betegsé-geket az energiaáramlás zavarai
okozzák, salja (sebészet), sálákja (a fejen lévő beteg-
ségek), kájacsikitszá (általános orvoslás), bhútavidjá
(elmebetegségek), kaumara (csecsemőgondozás),
agada (méregtan), rasajana (a hosszú élettartam),
vádzsíkarana (erősítők)
ájusz (szanszkrit) - életerő
ajuta sziddha (szanszkrit) - nem-koherens
akakájanáná szamdnyi (szanszkrit) - a különböző felfogás,
azonos test tudatossága
akálika dharma (szanszkrit) - örök törvény
akálika/ákála (szanszkrit) időtől független, azonnali, de
időleges (itt és most), ritka
akanistáh (szanszkrit) - a legmagasabb szint a
formavilágban, a legfelső nirmánakája állapota
Akanistha (szanszkrit, írott tibeti stug po bkod pa'i zhing
khams/'og min) - sűrű szerkezetű mező Vajrócsana
birodalmában
akanisthaghana vjúhaksétra (szanszkrit) - a legnagyobbak
földje fölé boruló felhőzet, a bódhiszattva itt éri el a
buddhaságot, a szambhóga-kája elérése
ákánycsanjájatana (szanszkrit) - bhúmi, a bódhiszatva szint nyolcadik
foka
ákára (szanszkrit, írott tibeti mam pa) - tárgy, testrész,
jel, észlelhető minőség, a durva létezők, a tárgy
összetevői, nézőpont, eredet, a 32 testrész a
dvátimszákára gyakorlat tárgya
akárja (szanszkrit) - okozat nélküli
akarma (szanszkrit) - tárgytalan cselekvés, jótett önző
vágy nélkül
ákarna (szanszkrit) - a fül mellett
ákarna dhanurászana (szanszkrit) - fülhöz feszítő íj-tartás
(hatha jóga)
Ákás Gangá (szanszkrit) - a Gangá istennője
ákása (szanszkrit, írott tibeti nam mkha) - éter, az anyag
űr állapota, nulla, alkalom, légtér, amely mindent
áthat, akkor jön létre, amikor Brahmában a para
vaikharivá (hallható teremtő hanggá) válik, a
Brahman egyik megnyilvánulása, bídzsája a kha, a
szthula saríra része
ákása ánantja ájatana (szanszkrit) - a tér végtelensége
ákása szamdnyá (szanszkrit) - üres tér, a meditációs tapasztalat
Ákásadhátvísvarí (szanszkrit, írott tibeti jum mchog nam
mkha'i dbjings phjug ma) - az Ég tere úrnője, a
Fényhozó Vajrócsana társa, színe hold, jelképe kerek,
csengő, eleme az ég
Ákásagarbha (szanszkrit, írott tibeti nam mkha'i snjing po)
- bódhiszattva, az Égűr lényege, szíve, a Kincsforrású
Ratnaszambhava kísérője, színe arany, jelképe kard,
társa Mála, az ízlelés ura
ákásánántjájátana (szanszkrit) - a végtelen tér szintje a
forma nélküli világban, a végtelen tér szintjének
tudatossága, a 4 ájatanából az első fok, bhúmi, a
bódhiszatva szint hatodik foka
ákásánantjájatana bhúmi (szanszkrit) - a végtelen tér szintje, az
elmélyülés 5. szintje
ákásánanycsájatana (szanszkrit) - a tér végtelensége, mint a tudat
intui-tív tárgya, a végtelen érzékelés alapja
ákászmika (szanszkrit, írott tibeti glo bur ba) - esetleges
Akhet Aton (Tell el Amarna) (egyiptomi) - Echnaton, az eretnek
fáraó által alapított főváros, az Aton, a Gömb kultuszának
központja Közép-Egyiptomban
akhittó (szanszkrit) - tisztátalan a varnában
ákhjána (szanszkrit) - legenda
akhjáti (szanszkrit) - nem-megmondás, ha nem észleljük
két dolog külön-bözőségét
ákinycsanyájatana bhúmi (szanszkrit) - a dolgok nélküli lét szintje, az
elmélyülés 8. szintje
ákinycsanyájatanam (szanszkrit) - az egy egészen más
szféra (Káláma a Buddhának a végső igazságról),
nem-valamiság, mint a tudat intuitív tárgya, a semmi,
a 4 ájatanából a 3. fok
Akkharappabhéda (szanszkrit) - Jelentéstan a Védákhoz
akkháta dhamma (páli) - a közölt tanítás (a 4 nemes igazság), azonos
az anudhammával
aklista (szanszkrit) - szabadulás
aknasír (egyiptomi) - sírtípus, ahol a sírkamra egy mély akna alján
található
ako (ejtett tibeti) - hibrid bika és tehén keresztezése
akopja (szanszkrit) - mozdulatlanság
akopjadharman (szanszkrit) - rendíthetetlen
akra (vodu) - manióka- vagy malaganlisztből készült
lángos
akródha (szanszkrit) - haragtól mentesség
aksamála (szanszkrit) - imafüzér
Aksapáda/Gótama (szanszkrit) - a Njája szútra logikai
tankönyv szerző-je (i.sz. 150 körül)
aksara (szanszkrit) - örök, az ÓM szó
Aksóbhja (szanszkrit) - szkandha-szimbólum: kék, érzékelés, düh,
Vadzsraszattva buddha, a testben a szívhez kapcsolódik, a keleti
világrész buddhája
aku (japán) - káros cselekedet
aku go (japán) - rossz karma
akuszala (szanszkrit) - nem erkölcsös, kárhozatos
akuszala csetaná (szanszkrit) - nem-üdvös cselekedet/szándék
akuszala mahábhúmika dharma (szanszkrit) - 2 kárhozatos,
minden nem-erkölcsös szellemi állapotban jelenlévő
tudatossággal összefüggő szamszkára
akuszala múlá (páli) - a bűn alapja, a kárhozat gyökere,
nem-üdvös, a jógában: vágy (káma), harag (bjápáda),
ártalom (vihimszá), egy dhátu
akuszmata (görög) - hallomásból szerzett ismeretek
alabadha bhúmikatva (szanszkrit) - az összpontosítás
folyamatosságá-nak hiánya, szkepszis a valóság meglátásában
Alagaddúpama szutta (páli) - A kígyó szútra (Tripitaka Szútrapitaka
22.)
álaja (szanszkrit) - a tudatosság tartálya, a végső
öntudatlanság, amelyben minden gondolat lehető-
sége benne van, eredet, alapvető szint, a tudat éber
 jelenléte
álaja vídnyána (szanszkrit) - megőrző tudat, raktártudat,
kincseskamra tudat, tárház-tudat, a karmacsírákat tartalmazó tároló
tudatosság, a jelenségek közös eredete, elsüllyedhetetlen, fogalmi
tudatosság, zavarodottsága jógacsára iskola fogalma, ez tartalmazza
a buddhindríját, a manovidnyát és a manaszt, a jelenségvilág csírái,
tudatalatti, 7 tudat (gen siki, ni siki, bi siki, ze siki, sin siki, nana
siki, mana siki)
álajtó (egyiptomi) - sírok jellegzetes eleme: ajtószerűen
kialakított fal-mélyedés, amely a túlvilág és a földi
világ közti átjárhatóságot biztosítja, és lehetővé teszi,
hogy a halott lelkéhez eljuthassanak az áldozatok, az
álajtó az Óbirodalom idején jelenik meg, a legkorábbi
álajtót Habauszokar szakkarai sírjában találták,
előzménye a thaniszi kor fülkés falkiképzése és az
áldozati sztélé, amelyeket az álajtó sem vált le
teljesen, az álajtó számos ókori kultúránál is megjelenik, többek
között a szardíniai nuraghe-kultúránál (kb. i.e. 5-3. évezred) is,
amelynél szinte kizárható az, hogy egyiptomi kapcsolataik révén
jutott el hozzájuk
Alakávatí/Alaka (szanszkrit, lcang lo can) - Fűzfalombú, az
Óriáshegyen Vadzsravana és Kuvéra szállása
alakh (szanszkrit) - leírhatatlan, megnevezhetetlen
alaksana (szanszkrit) - jellegzetesség nélküli
alaksana tathatá (szanszkrit, kínai wu xiang ru ru) - az
ismertetőjegyek nem-létének ekkéntisége (magában
foglalja a hibátlanságot)
álamba (szanszkrit) - alátámasztás
álambana (szanszkrit) - az észlelés, tapasztalás tárgya, tárgy-támaszték
álambana pratigháta (szanszkrit) - értelmi ellentét
álambana pratjaja (szanszkrit) - megnyilatkozó,
együttműködő, objek-tív, tárgyi feltétel; a szarvaszti-
vádinoknál: 1. forma (rúpa dhátu), 2. hang (sabda -
dhátu), 3. szag (gandha dhátu), 4. íz (rasza dhátu), 5.
tapintható tárgy (szprastavja dhátu), 6. az összes
többi tárgy, amelyek nem az érzékekkel kapcsolatosak
(dharma dhátu), a tudat (manasz)
Alambusa (szanszkrit) - ráksasza, a Kauravák szövetségese
alambuszá (szanszkrit) - száj
alankara mandapa (szanszkrit) - a hordozható múrti öltöztetésére
szolgáló helyiség a hindu templomban
Álara Káláma (páli) - a fiatal Buddha egyik tanítója
megvilágosodása előtt, a semmi szférájában való
 meditációt tanította
alarippu (szanszkrit) - a bhárata nátjam táncosnő
felajánlja testét az isteneknek, akik képmásának
sohasem fordít hátat
alaszja (szanszkrit) - lustaság, közöny, fásultság
áldozati asztal (egyiptomi) - áldozat bemutatására szolgáló asztal
az áldozóhelyen, illetve ennek képes ábrázolása,
amely rendszerint az áldozatot fogadó isten vagy
személy előtt jelenik meg, és az áldozatokat
részletesen, felsorolásszerűen mutatja be
alfor (vodu) - fonott tarisznya
alija (héber) - felmenés, felhívás a Tóra olvasásához,
visszatelepülés Izra-elbe, a Tóra-tekercs előtt: Baruh
et-Adonáj hamvoráh. (Köszöntsétek az Örökkévalót,
aki áldásra méltó.), a többiek válasza: Baruh Adonáj
hamvoráh löolám vaed. - ezt a felhívott megismétli) majd: Baruh
atá Adonáj Elohénu meleh haolám, aser bahár-bánu mikol haamim,
vönatám-lánu et-torató, baruh atá Adonáj notén hatorá. (Áldott
légy, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki kiválasztottál minket
az összes nép közül, és nekünk adtad Tórádat. Áldott légy, Örök-
kévaló, aki adja a Tórát.) a felolvasás után: Batuh atá Adonáj
Elohénu meleh haolám, aser natán-bánu Torát emet vöhajé olám
natá bötohénu. Baruh atá Adonáj notén hatorá. (Áldott légy,
Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki nekünk adtad az igaz
Tórát, és /ezzel/ örök életet ültettél belénk. Áldott légy, Örökkévaló,
aki adja a Tórát.)
alija le regel (héber) - zarándoklat
alinga (szanszkrit) - különbség-nélküli
Allah (iszlám) - az egyetlen, az egy igaz Isten (arab = Al Iláh - az
Isten)
Alláma (szanszkrit) - az egyik sziddha
alobha (szanszkrit) - vágytalanság, ragaszkodástól való mentesség,
nem-ragaszkodás, érdektelenség, nem-irigység
alocsak (szanszkrit) - az egyik pitta, a szem kémiai folyamatai, ájur
véda
áloka bhása (szanszkrit) - kiterjedés
áloka kaszinam (szanszkrit) - fény-kaszinagyakorlat, korongnézés
(jóga) a szamádhiba merüléshez
áloká/dípá (szanszkrit) - az áldozati mécses lángja,
Mandzsusrí kísérője
Alokéma (ejtett tibeti) - női bódhiszattva, Amitábha kísérője
Alsó-Egyiptom (egyiptomi) - Egyiptom északi része a Nílus
torkolatától Memphiszig, az ókorban mocsaras,
 vízben gazdag vidék, bár kiváló termőterülete a lápok
miatt nem használható ki teljesen
alsos (görög) - árnyas liget
altan (mongol) - óceán
Altangerel (mongol) - a 6. takilcsi (i.sz. 1984-)
am (szanszkrit) - Amitábha bídzsája
ámá (héber) - 60 cm, 1 könyök
ama (szanszkrit) - ezzé alakítja a rosszul emésztett ételt az agni (szara
helyett), ájur véda
ama no hasidate (japán) - az Ég és a Föld közötti híd, az ég
lépcsőzete a sintóban, talán a szivárvány
amacukami (japán) - a hely szelleme a sintóban, aki az égi
mezőkön lakik, az uralkodói, rituális, harcos funkciók
képviselői
Amahanirbhásza buddha (szanszkrit) - a nyugati világrész buddhája
amalaja vidnyána (szanszkrit, kínai 'gou shi) - szennyezetlen, tiszta
tudatosság
amanaszka (szanszkrit) - gondolat-nélküliség, az elme
felfüggesztett működése, gondolatoktól, vágyaktól
mentes tudat
ámáné kávod (héber) - dicsfelhő
amanodnya rúpa (szanszkrit) - kellemetlen formák
amansi (vodu) - mombinszilva-levél főzet
amannyaná (szanszkrit) - felfogás-mentesség (akiben megvan a
tökéletes megértés)
amapacsak (szanszkrit) - gyógyszerek, amelyek megemésztik az amát,
ájur véda
amaranam (szanszkrit) - halhatatlanság, meg-nem-halás
Amarna-levelek (egyiptomi) - égetett agyagtáblákra ékírással írt,
akkád nyelvű iratok az Amarna-korból; III.
Amenhotep, Echnaton és Tutankhamon, valamint a korabeli kis-
ázsiai uralkodók, fejedelmek diplomáciai levelezése, 1887-ben
kerültek elő Echnaton Akhetaton-beli nagy palotája
melletti „irattárból”, kiemelkedő fontosságuk van a
korszak politikai viszonyainak tisztázásában és
datálási kérdésekben is
Amarna-reform (egyiptomi) - Echnaton fáraó (XVIII. din. i.e. 14.
sz.) vallási reformja, mely Aton a „Gömb” tiszteletét helyezte
középpontba és emelte államvallássá, ez volt az egyetlen olyan
periódus Egyiptom vallástörténetében, amikor az államvallás
közeledést mutatott az egyistenhit felé, a vallási reform egy
egészen egyedülálló művészeti irányzatot termelt ki,
Echnaton halála után a reform ellenségei
 visszaállították a régi vallási rendet
Amata (páli) - Májá anyja
Amateraszu ómikami (japán) - a sinto Nap-istennője
(ómikami: nagy szellem), övé a fény birodalma,
rituális megtisztulása után Idzanagi hozta világra, ő a
császári ház őse (jelképeit ld. Dzsimmu), földi kamija
fehér szarvas, testvérei Cukijomi és Szuszanoo no
mikoto, de ő uralkodik a fény, a sötétség és a tenger
felett is
amatra (szanszkrit) - szünet két mantra elhangzása között, a tiszta
tudat állapota
amávászja (szanszkrit) - együttállás, az újhold első
éjszakája, amikor a Nap és a Hold a legközelebb van
egymáshoz
Ambá (szanszkrit) - Kásí királyának lánya
Amba (szanszkrit) - Párvatí, mint az Univerzum anyja
ambag (ejtett tibeti) - a tibeti ruha öv fölötti belső zsebe
Ambalatthiká (páli) - helység Rádzsagriha mellett
Ambalatthiká Ráhulavádaszuttam (páli) - Ráhula megintése
szútra (Középső gyűjtemény 61.)
Ambálika és Abiká (szanszkrit) - Ambá nővérei, Vicsitravírja
király feleségei
amban (ejtett tibeti) - mandzsu tisztségviselők, i.sz. 1728-
1912 között a kínaiak két megbízottja Lhászában, ők
szorgalmazták Csien Lung császár parancsára i.sz.
1754-től az újraszületések megállapítására az urna-
rendszert, vagyis a véletlen kiválasztást
Ambapáli (páli) - gazdag udvarhölgy Vészálíban, a
Buddhának ajándékozta Béluva nevű nyaralóját
ambara (szanszkrit) - légkör, öltözék, nulla
Ambedkar, Bhimrao Randzsi - (1891-1956) indiai buddhista gondol-
kodó
Amdo (ejtett tibeti, írott tibeti a mdo) - találkozási pont, Tibet
északkeleti része
Ame no minakanusi (japán) - az Ég Középpontjának Ura, a
sinto isteni hármasság legfelsőbb személye
(Takamimuszubi, Kamimuszubi), a hármasság a világ
létrejöttekor eltűnik
ame no tamaboko (japán) - gyöngydíszes lándzsa a sintóban, Idzanagi
és Idzanami ezt engedte le a Földre, létrehozva Japánt
ámen (héber) - igaz, hűséges, így legyen!
amharák - Etiópia sémi nyelvű lakói
amhorec (héber) - földi (világi) ember
amida (héber) - álló ima, csendes imádság
Amida Boszacu (japán, kínai Omi to fo) - a Buddha japán formájának
85 megnyilvánulása
Amida bucu (japán) - Amida-iskola, a dzsódomon, vagyis a tiszta föld-
tanítás, kidolgozói Rjónin (Nembucu-iskola), Hónen (Dzsódo-
iskola) és Ippen (Dzsi-iskola); Amitábha
amidizmus - a Buddhát istenként kezelő népies irányzat,
alapja a lókóttáraváda
Amitábha (szanszkrit, ejtett tibeti Öpamé, japán Amida
Bucu, kínai O mi to fo) - a végtelen, határtalan fény
elmélkedő buddhája, valójában szambhóga kája, a mai világ-
korszak buddhája, Szukhávatí (Tiszta Föld) uralkodója, ábrázolása
szerzetesi lepelben alamizsnás edénnyel, de keveredik Amitájusz
képével; a bardóban megjelenő istenség, színe vörös,
a megkülönböztetés bölcsessége, szkandha-szimbólum:
vörös, tudat, kapzsiság; az érzékelés szkandhájának jelképe, a
testben a szívhez kapcsolódik, segíti az újraszületést a nyugati
paradicsomban, bídzsája az am, a nyugat buddhája
Amitájusz buddha (szanszkrit) - a nyugati világrész buddhája
Amitájusz dhjánibuddha (szanszkrit) - a végtelen idő
elmélkedő buddhája, ábrázolása a halhatatlanság
italával teli palack, kancsó örökzölddel, segíti a
hosszú életet és a jó egészséget, Amitábha egyik
alakja
amla (szanszkrit) - savanyú, ájur véda
Amóghasziddhi (szanszkrit, írott tibeti don jod grub pa) -
Haszonnal Véghezvivő, a Mindent felölkelő
bölcsesség, az elkövetkező világkorszak elmélkedő
buddhája, a bardóban megjelenő istenség, a
törekvések szkandhájának jelképe, a testben a
szívhez kapcsolódik, az észak buddhája
Amóghavadzsra (szanszkrit) - (i.sz. 705-774) a 4 nagy fordító egyike,
tantrikus tanító (még: Paramártha, Kumáradzsíva, Hüan cang),
Vadzsrabódhi tanítványa, szkandha-szimbólum: zöld, karma,
irigység
amoha (szanszkrit) - értelem, nem-csalás
Amon/Amon-Ré (egyiptomi) - ember formájú, az Újbirodalomban az
istenek királya, Mut férje, Honszu apja, jelképe: kos, lúd,
temploma: Karnak, Luxor
Amphiaraion (görög) - argosi jóskirály, temploma Óróposnál
Amphidromia (görög) - a gyermek névadási ünnepe a 7. (néhol az 5.
vagy a 10.) napon
amphiktyón (görög) - az amphiktyonia (Apollón Pythios
 szövetség) képviselője
amphiktyonia (görög) - vallási szövetség
amphiphón (görög) - kerek kalács
amphithalés (görög) - rituális szolgálatra kiválasztott kiskorú fiú,
akinek mindkét szülője él
amrita (szanszkrit) - a halhatatlanság vize, nektár, Ráhu megitta
amrita brahmá/brahmárandra (szanszkrit) - brahmá-lyuk,
vertex, Monro-nyílás (a harmadik agyüreg
összeköttetése a két ventricu-lusszal) a fejtető nyílása,
ahol véget ér az avadhúti, a tökéletes tudat kijárata, brahmá randhra
amrita kalas (szanszkrit) - ambróziával telt edény, Visnu mellék-inkar-
nációja tartja
Amrita manthana (szanszkrit) - az ősóceán köpülése, az
istenek és az aszurák harca
Amritakundalin (szanszkrit, írott tibeti bdud rtsi 'khdzsil
ba) - Bűvitalú kapuőr, az Öt Győzedelmest kísérő Tíz
Haragvó egyike
amritam (szanszkrit) - a halhatatlanság itala (ambrózia), haláltalanság
amsa avatár (szanszkrit) - részleges megnyilvánulás
Amsuvarman (szanszkrit) - nevári uralkodó, Tricun Bhrikuti Dévi apja
amud (héber) - zsinagógai előimádkozó állvány a bima és
a frigyszekrény között
Amurru (egyiptomi) - elő-ázsiai fejedelemség Szíria-
Palesztina északi részén, Egyiptom hagyományos érdekszférájához
tartozott
an csa lun si (kínai) - felfogás, amely szerint kezdetben víz
volt, s ebből lett a tojás alakú aranyszínű anda, felső
részéből az ég, az alsóból a föld, ezután született a
Brahman, andavádin
anabhi szamszkára (szanszkrit) - ellenszerek nem használata
anabhiddzsá (szanszkrit) - nagylelkűség
anabhki szanszkára parinirvajin (szanszkrit) - erőfeszítés
nélkül elért teljes nirvána
anabhoga/nirábhoga (szanszkrit, írott tibeti lhun grub) -
magától keletkezett hirtelen gyarapodó erő
anabrakáh (szanszkrit) - a felhőtlen szint a formavilágban
anádzsnáta mádzsnászjam indríja (szanszkrit) - a tudás tökéletessége
elérésének képessége
anágama (szanszkrit) - lehetőség, az első dhjánikus
meditáció, eljövetel nélküli
anágámi (páli) - vissza-nem-térő a niródhából, a
nirvánához vezető út 3. szakasza, arahat
anágámi kála (páli) - a síla kála 2. szakasza
anágámi maggó (páli) - a nirvánához vezető út harmadik
fokozata
anágámi phalam (páli, írott tibeti phjir mi wong ba) - vissza
nem térő, a nirvánához vezető út 3. foka a niródha után, aki
ezt eléri, többé nem tér vissza a földi, emberi létbe, legföljebb az
isteni létformákba
anágamja (szanszkrit) - előkészítő dhjánikus meditáció
Anagarika Góvinda láma - a buddhizmus nyugati megújulási mozgal-
mának alapítója
anágata avaszthána (szanszkrit) - az elkövetkező állapot, a
jövő
Anágatavamsza (szanszkrit) - A jövő krónikája, késői, nem-
kanonikus páli könyv
anáhata (szanszkrit) - nem-megütött
anáhata csakra (szanszkrit) - erőközpont (pítha) a szívtájékon
(= meg nem ütött), a meg nem nyilvánuló hang (anáhata náda)
anáka (szanszkrit) - nem-egy
anakkhátá dhammá (páli) - nem közölt tanok, ami nem tartozik a
nyilvánosságra (anáhata = nem-megütött)
anaktoron (görög) - szoba a megaronban az epopteia számára
anala (szanszkrit) - tűz
análambana (szanszkrit) - tárgytalan
anánártha (szanszkrit) - mentesség a fogalmiságtól és a
sokféleségtől
Ánanda (szanszkrit, írott tibeti kun dga' bo) - nagyörömű, a
Buddha unokaöccse, tanítványa, a hagyomány szerint
ő jegyezte le a Buddha tanításait, a Rádzsagriha-i
zsinaton ő hitelesítette a tanítást; nyugalom,
egyensúly, boldogság, üdv
Ánanda bhairava (szanszkrit) - az egyik sziddha
Ánanda giri (szanszkrit) - Brahmá szútra kommentátor,
műve: Njája nirmaja
ánanda padá (szanszkrit) - a dzsiva a Brahman
megismeréséből fakadó üdvösség létfokozata, az
átman és a Brahman egységének megkülön-böztetés
nélküli megismerése
Ánanda tírtha (szanszkrit) - Madhva másik neve
ánandamaja (szanszkrit) - a létfokozatok egyik burka
ánandamaja kósa (szanszkrit) - test, érzések, vágyak burka, a
tökéletes-ség burka, ahamkára, a dzsiva egyik burka
ánandapadá (szanszkrit) - vidjá létfokozat
Ananga vadzsra (szanszkrit) - tantrikus mester, Indrabhúti tanítványa,
Padmavadzsra tanítója
anángatam szanyána (szanszkrit) - jövőbelátás
ananta (szanszkrit) - a mérhetetlen űr
Ánanta (szanszkrit) - a nágák királya
Ánanta padmanábha (szanszkrit) - Visnu egyik neve
Ánanta Shésa (szanszkrit) - határtalan, végtelen, Visnu kígyóágya, a
kígyók rádzsája, a Föld alatti Patala régió irányítója, egy
palotában (Mani Mandapa) lakik, ő pusztítja el majd a
világot
anantara (szanszkrit) - közvetlen megelőző feltétel,
folytonosság
anantara pratjaja (szanszkrit) - közvetlen megelőző feltétel
ánantaraja (szanszkrit, írott tibeti mtshams med pa) - az Öt Határtalan
Gonoszság (anyagyilkosság, egy szent megölése, apagyilkosság, vi-
szálykeltés a közösségben, egy buddha megölése)
anantaríja márga (szanszkrit) - a prajóga márga és az agradharma
utáni ösvény, a klésák 89 megszakítatlan ellenszerének útja
anantaríka karma (szanszkrit) - azonnali karma, 5
jóvátehetetlen bűn (matr gháta, pitr gháta, arhad
gháta, szamgha bhéda), az emberinél alacsonyabb
fokozatú újraszületést eredményez
Ánantászana (szanszkrit) - Ánanta-tartás, lábemelés oldalt fekvésben
(hatha jóga)
Ánántavírja buddha (szanszkrit) - a déli világrész buddhája
ánápána szati (szanszkrit) - harmonikus légzés, tudatösszpontosítási
gya-korlat
ánápána szmriti (szanszkrit) - odafigyelés a légzésre
anaparapá (szanszkrit) - feddés másoktól, szégyentelenség
anárja (szanszkrit) - nem-árja, tisztátalan
Anarrhysis (görög) - az Apaturia második napja (Athén), a fej
hátrahúzásának szertartása
anásaja (szanszkrit) - hatás
anásrava (szanszkrit) - szennyezetlen (a meditáció)
anásrava bhúminava (szanszkrit) - a 9 szennyezetlen szellemi sík
anásrava dnyána varga (szanszkrit) - 21 makulátlan ismeret
anásrava szamvara (szanszkrit) - tiszta fegyelem
anásu (szanszkrit) - nem olyan gyorsan
Anaszúja (szanszkrit) - Visnu Dattátréja nevű inkarnációjának
anyja, de Szóma anyja is
anatárja márga (szanszkrit) - megszakíthatatlan út
Anátha pindika (szanszkrit) - a támasz nélküliek
felkarolója, Szudatta mellékneve, kereskedő, a
Szamghának ajándékozta a Dzsétavana áramát
anathymiasis (görög) - áramlat, pl. illat, levegő
anátma anátmaka (szanszkrit) - nem-én, én-nélküliség
anátma váda (szanszkrit) - uccshédaváda
anátman (szanszkrit, páli anattá, írott tibeti bdag med pa) - én-
nélküliség, a létezés 3 jellegzetességének egyike, az állandó
szubsztancia nem-létezése, önmagátlanság
anátmatá/nihszvabhávatá (szanszkrit) - éntelen szellem-mivolt
anátmja (szanszkrit) - halandó, nem-szellemi én
anatta (szanszkrit) - nem-lény, nem-én, lélek-nélküli, éntelen, az Én
meg-szüntetése, a 3 jel (aniccsa, duhkha, anatta) egyike, anátman
anava (szanszkrit) - énközpontú létezés
anavaszésza (szanszkrit) - kivétel nélkül
anavaszthá (szanszkrit) - vég nélküli visszafelé haladás, regressum ad
infinitum
anda (szanszkrit) - a makrokozmosz
andadzsa (szanszkrit) - a dzsíva tojásból született (az
állatok emlősök előtti) létfokozata, avidjá létfokozat
andavádin (szanszkrit, kínai an cs'a lun si) - felfogás,
amely szerint kezdetben víz volt, s ebből lett a tojás
alakú aranyszínű anda, felső részéből az ég, az
alsóból a föld, ezután született Brahman
andha (szanszkrit) - vak, a prakriti purusa nélkül
Ándhaka (szanszkrit) - egy ország neve
andreion (görög) - férfiház
andzsalí mudrá (szanszkrit) - üdvözlés a fej fölött összetett tenyérrel
Andzsaná (szanszkrit) - Hanumán anyja
anéka (szanszkrit) - nem-egy, a vjakta sokszoros, de a prakriti egy
(szánkhja)
anékatva vijukta viniscsaj marma (szanszkrit) - az átman és
az 5 halmaz nem-egységéről alkotott felfogás
elkülönülési pontja, a nih-szvabháva 4. foka, a pont
felismerése, amelynél elkülönül az átman és az 5
halmaz nem-egységéről alkotott felfogás, ékánéka
vijuktatva
Anga (szanszkrit) - egy ország neve
anga (szanszkrit) - tag, rész, a test alkotórésze, iratok csoportjai
Angad (szanszkrit) - a vánara Bálí király fia
angamédzsajatva (szanszkrit) - a test esendősége,
gyengesége, reszketése
Angirasz (szanszkrit) - mitikus ősbölcs (risi), az első
tűzáldozó, a brahmávidjá tanítója, a szakja család
őse, tűzpapok
ango (japán) - nyugalomban maradni, nyári zen-meditáció
Anguille (vodu) - angolna, Agoué
angula (szanszkrit) - hüvelykujj
Angulimála (szanszkrit) - rablógyilkos, a Buddha hívott (páli éhi
bhikkhu) tanítványa
Angulimála szutta (páli) - Angulimála szútra (Tripitaka Szútrapitaka
86.)
angustha (szanszkrit) - nagylábujj
Anguttara nikája (páli) - Tipitaka, A sorjázott gyűjtemény
Anhestérión (görög) - a 8. hónap (Athén), február-március
aniccsa (szanszkrit) - nem-állandóság, múlandóság, a 3 jel (aniccsa,
duhkha, anatta) egyike, anitjam
aniccsha pítha (szanszkrit) - akaratlan erőkör (pl. nemi
aktus)
anijata (szanszkrit) - határozatlan karma (anijata vipáka, anijata véda-
níja); 2 szabály a bhiksuknak a théravádában
anijata bhúmika dharmá (szanszkrit) - 10 korlátozott, a tudatossággal
összekapcsolódó, meghatározatlan szamszkára
anijata védaníja (szanszkrit) - a karma bizonytalan megtapasztalása
anijata vipáka (szanszkrit) - a karma bizonytalan beérése
anila (szanszkrit) - levegő
animitta (szanszkrit) - jel nélküliség, meghatározatlan
animitta szamádhi (szanszkrit) - a jel nélküliség feletti mély összpon-
tosítás
Aniruddha (szanszkrit) - arhat a Buddha közelében, meg
nem szűnő
anísa (szanszkrit) - nem-úr, pl. önmagán
anitjam (szanszkrit, páli aniccsa) - múlandó, nem-örök, állandótlan,
mulandóság, a létezés 3 jellegzetességének egyike, a vjakta tu-
lajdonsága (szánkhja)
anitjatá (szanszkrit) - mulandóság, állandótlanság
anitjatá laksana (szanszkrit) - állandótlanság-elbomlás
anja (szanszkrit) - más, különböző
anjathá bháva (szanszkrit) - mássá válás, változás
anjathá khjáti (szanszkrit) - másmilyennek mondás, valamire
rávetítjük egy másik dolog tulajdonságait, a njája vaisésika nézete
anjatva (szanszkrit) - másság, különbözőség
ankh (egyiptomi) - az élet szimbóluma, füles kereszt, nem összeté-
vesztendő a kopt kereszttel, amely szimbolikájában és
kinézetében is egészen más, a jelképrendszere
számos módon kifejthető, egyik lehetséges feloldása
szerint a felső hurok a Nap, a vízszintes rész a
sivatag, a függőleges szár a Nílus völgye - másik
feloldás szerint kitárt karú emberi alak, eredeti
szimbolikája valószínűleg titok marad, annyira
 általános jelkép, hogy az „élet” szó írásjegyeként is
ezt használták
Ankoku templom (japán) - zen kolostor, itt tanult Ikkjú
ankusza (szanszkrit, írott tibeti lcags kju) ösztöke, használatának köve-
telményei: szaddhá, szatiszampannya, aszatthja, áraddhavirija,
pannya
anna (szanszkrit) - étel, a végső megszabadulás (az
arahaté)
Anna Purni (szanszkrit) - a táplálék juttatója (a táplálék az
érzékszervek érzete), Párvatí másik neve
anna rasza (szanszkrit) - tápanyagokkal telt testnedv, ájur véda
annáju (szanszkrit) - az étel éltetője
annamaja (szanszkrit) - a létfokozatok egyik burka
annamaja kósa (szanszkrit) - a táplálkozás burka, az anyag rétege, a
durvatest, a dzsiva egyik burka
annaprasana szanszkára (szanszkrit) - szertartás
Anótatta-tenger (szanszkrit) - a 7 tenger egyike északon a
Himalájában
anottopa (szanszkrit) - másokkal/a következményekkel
nem törődő, kriti-kátlan
ánradzsa (szanszkrit) - tojásból születés, madarak
ansí ansí bháva (szanszkrit) - sésa sésí bháva
antadvajánu jódzsaka (szanszkrit) - szélsőséges nézetek
antagráha dristi (szanszkrit, kínai bian jian) - szélsőség, a
nihilizmus és az örökkévalóságba vetett hit, a
szélsőségek megragadásának téves nézete, hit az öröklétben,
nihilizmus
antah kárana (szanszkrit) - egy isten ábrázolásában az
istenség hordo-zója, a szellem belső szerve, belső ok,
psziche, köréje épül a két saríra
antar parinirvájin (szanszkrit) - a közbeeső létezésben elért
teljes nirvá-na
antara (szanszkrit) - belső
antará bhava (szanszkrit, írott tibeti bar mdo, ejtett tibeti bar do) -
köztes lét, átmeneti állapot (ejtett tibeti kje ne, milam, szamten,
csikai, csonyi, szipai bardo)
antará bhávika szkandha (szanszkrit) - a köztes lét halmaza
antará bhúta (szanszkrit) - különálló/különböző létező
antará kalpa (szanszkrit) - közbeeső időszak
antará kumbhaka (szanszkrit) - belégzés utáni légzés-visszatartás
(hatha jóga)
antará mandala (szanszkrit) - a belső szentély körüli első
fal a hindu templomban
antará vászaka (szanszkrit) - a lábakat eltakaró köpeny, a szerzetesi
ruha alatti ing
antarájika dharma vjákarana pratidnyá vaisáradja (szanszkrit) -
„kijelentettem a hit ellen ható dharmákról, hogy ellenségeink”, a
szent dharma másoknak való megszakítatlan tanítására
vonatkozó félelemnélküliség, a Buddha 4 kijelenté-
séből a 3., csaturvaisáradja
antarala (szanszkrit) - terem
antaranga szádhaná (szanszkrit) - belső gyakorlás (pránajáma,
pratjá-hará)
antarátmá (szanszkrit) - önmaga belső lényege, a
Legmagasabb Lélek
antarátmá szádhana (szanszkrit) - a lélek gyakorlata (dháraná, dhjána,
szamádhi)
antariksha (szanszkrit) - légkör, nulla
antarjámin (szanszkrit) - belső kormányos, pl. egy avatára
Anthardana (szanszkrit) - láthatatlanná tevő égi fegyver
Anthestéria (görög) - virágünnep Anthestérión hónap 11-e és 13-a
között (Athén)
ánthjésti szanszkára (szanszkrit) - szertartás
antlétriai (görög) - merítő asszonyok
anu (páli) - elemi rész, atom
anu dhamma (páli) - alapvető tanítás
anu kampá (szanszkrit) - szánalom
Anubhásja (szanszkrit) - Vallabha műve
anubhava (szanszkrit) - az érzések fizikai reakciók szerinti aspektusa
anuddajá (szanszkrit) - könyörületesség
anugiddzshana (szanszkrit) - sóvárgás
Anugítá - a Mahábhárata 14. könyvének második éneke, a Bhagavad
Gítá
anuka váda (szanszkrit) - atomelmélet
anulóma (szanszkrit) - előremenő (vagyis a pratítja
szamutpáda egyik nézőpontja), hosszában,
természetes sorrendben
anulóma pránajáma (szanszkrit) - egymásra következő (hajjal
szemben) légzés (hatha jóga)
anumána (szanszkrit) - következtetés, dedukció, levezetés
anunaja (szanszkrit) - vonzalom, az egyik béklyó
Anupada szutta (páli) - Tripitaka Szútrapitaka 111.
anupádána (szanszkrit) - megragadástól mentes
anupádiszessza (szanszkrit) - a múlthoz való ragaszkodás hiánya
anupalabdhi (szanszkrit) - annak lehetetlensége, hogy megteremtsük
azokat a körülményeket, amelyekkel igazolhatjuk állításunk tárgyát
anupalabhjamánatva (szanszkrit) - tényként nem
észlelhetőség
anupáttiká (szanszkrit) - meg-nem-ragadt karma
anuppattini niródha (szanszkrit) - nem-keletkezettben-lévő
megszűnés
Anuppija (szanszkrit) - észak-indiai település a malla rádzsaságban
anupurva krijá (szanszkrit) - fokozatos cselekvés
anupurva patipadá (szanszkrit) - fokozatos előrehaladás
anupurva szikkhá (szanszkrit) - fokozatos, szabályos képzés
Anurádhapúra (szanszkrit) - Lanká fővárosa, Anurádha
alapította
anurakszanadharman (szanszkrit) - aki fenntartja az éberséget, a
szraddhadhimukták egyike
Anuruddha/Anurádha (páli) - az abhidharma megalapítója, a Buddha
unokaöccse, remete Páriléjjakában
anusaja (szanszkrit) - ami félre van téve, rejtett hajlam a vágyra
anusaja nirdésa (szanszkrit) - az ember bölcselete
anusászana (szanszkrit) - tanítás, intelem
anusászaní prátihárja (szanszkrit) - az oktatás csodája
anustubh (szanszkrit) - óind időmértékes versforma: 4
nyolc szótagú sor
anuszajasz (páli) - látens tendenciák
anuszmarana vikalpa (szanszkrit) - a visszaemlékezés fogalmai
anutpáda (szanszkrit) - nem-keletkezés
anutpáda dnyána (szanszkrit) - a nem-születés tudása, a
szennyeződések nem jelennek meg
anutpanna (szanszkrit) - nem-keletkező
anuttara jóga tantra (szanszkrit) - a legjobbaknak való
gyakorlatok a belső összeszedettségre, az üresség
észlelésére, az egyik tantra-módszer, a tantra legmagasabb foka
Anuvakhjájana (szanszkrit) - Madhva műve
anuvjadnyana (szanszkrit, írott tibeti dpe bjad bzang po) - kis szépség-
jegy
anuvjandzsana (szanszkrit) - a buddha 80 kis szépségjegye
anvaja (szanszkrit) - együtt járás, ekvivalencia
anvaja dnyána (szanszkrit) - az egymásra következés
tudása, az okság felismerése, a formák világában és a
formanélküli világban megjelenő 4 nemes igazság
anvajaksánti (szanszkrit) - a következetes, folyamatos türelem 4
formája
anvajó (szanszkrit) - elmélyülés
anvánamaszagócsaram (szanszkrit) - önvaló
ánvíksikí (szanszkrit) - logikára épülő filozófiai vizsgálódás
annya/para (szanszkrit) - nem oda tartozó
aouessan (vodu) - selyemfüggő
ap/ápah (szanszkrit) - víz, ősvíz, a Brahman egyik
megnyilvánulása, az egyik mahábhúta, a jó víz
tulajdonságai: 1. hideg, 2. tiszta, 3. lassan folyó, 4. jó
ízű, 5. friss, 6. szaga nem bántó, 7. nem kellemetlen a
toroknak, 8. nem kellemetlen a gyomornak
ápad dharma (szanszkrit) - rendkívüli dharma, csak
végszükség esetén érvényes, de akkor sem kötelező
Apadána (páli) - Tipitaka, Hőstettek (Szerzetesek le-
gendái)
apai (főpapi) áldás (héber) - Jövarehöhá Adonáj Vöjismörehé,
jaér Adonáj panáv élehá víhuneká, jiszá Adonáj panáv élehá,
vöjaszém löhá salom. (Áldjon meg az Örökkévaló, és
őrizzen meg, irányítsa feléd fénye ragyogását, és
könyörüljön meg rajtad, emelje feléd fénye
ragyogását, és adjon neked békét.), fiúgyereknél
még: Jöszimhá Elohim Köefrájim Vöhimnáse. (Tegyen
Isten olyanná, mint Efrájim és Menáse volt.), leánynál még:
Jösziméh Elohim Köszárá, Rivká, Ráhél völéá. (Tegyen Isten
olyanná, mint Sára, Rebeka, Ráhel és Éea volt.)
apája bhúmi (szanszkrit) - a boldogtalan újralétesülés helyei, a
fájdalom és nincstelenség állapotai (préta, tirjagjoni, nirajaka), a lét
legala-csonyabb foka
apána (szanszkrit) - alhasi prána; az egyik vata, a végbélre, a vizelet-
kiválasztó rendszerre és a nemi szervekre vonatkozó eltérések, ájur
véda
apána váju (szanszkrit) - a légzés szabályozása az alhasban, vizelet,
széklet eltávolítása
apantésis (görög) - a menet fogadása
apara (szanszkrit) - közeli
apará parija védáníja kamma (páli) - karma, amely távolabbi
életekben hozza meg gyümölcsét
apará pratjaja (szanszkrit) - személyes tudás, mástól nem tudható
tudás
apará vidjá (szanszkrit) - magasabb fokú tudás, ami megtanulható
Aparagódáníja (szanszkrit, kínai Ju ye ni) - a világhegy (Meru) körüli
nyugati földrész
apari dnyána (szanszkrit) - föl nem ismerés, a megismerés hiánya
apari márgana (szanszkrit) - nem-keresés
aparigraha (szanszkrit) - nem-szerzés, tartózkodás a kapzsiságtól, va-
gyontalanság, az asztánga jóga 5. lépése (jama)
aparkhé (görög) - a gabona zsengéje
Aparná (szanszkrit) - Párvatí egyik alakja, aki böjtölt, hogy
visszanyerje Sivát
Apaszmára purusa (szanszkrit) - démon, rajta táncol Siva
apatrapá (szanszkrit) - a szégyenérzet hiánya
Apaturia (görög) - 3 napig tartó lakoma (Athén)
apavarga (szanszkrit) - bevégzés, njája
Aphrodité (görög) - a szerelem istennője (főníciai Astoret)
aphros (görög) - hab (Aphrodité)
aphthartos (görög) - romolhatatlan
api di yu (kínai) - avícsi
apistos (görög) - hitetlen
apmanrala (szanszkrit) - a vizek mandalája
ápo (szanszkrit) - víz, kohézió
ápokja dharman (szanszkrit) - a rendíthetetlen, az arhatok 6. fajtája
Apollón Boédromios (görög) - üvöltve rohanó Apollón, ünnepe
Boédro-mión 7-én
Apollón Deiradiótés (görög) - szentély Argosban
Apollón Delphinios (görög) - ünnepe Munychión hónap 6-án
(Athén), a tengeren hajózók védőistene (? andreion,
delphys)
Apollón Isménios (görög) - szentély Thébában
Apollón Karneios (görög) - misztérium-ünnep a peloponnésosi
Andaniá-ban Karnos akarnaniai jós meggyilkolásának
engeszteléséül
Apollón Parrhasios (görög) - szentélye az arkadiai Lykaion-hegy
keleti oldalán
Apollón Pythios (görög) - a delphoi Apollón
Apollón-ünnepek (görög) - általában a hónap 7. napján
aponimma (görög) - tisztító szertartás temetés után
apotheósis (görög) - istenné válás
apotropaikus (görög) - bajelhárító
appamána (szanszkrit) - 4 határtalan szemlélődés
appamána szubhá (szanszkrit) - mérhetetlen
dicsőségű/sugárzású (szub-hakinhá, parittaszubhá)
appamánábhá (szanszkrit) - mérhetetlen sugárzású (ábhasszara, parit-
tábhá)
appamannyá (páli) - határtalan (a karuná és a muditá)
appaná (szanszkrit) - elmélyedés
appaná bhávaná (szanszkrit) - a megismerő szellem és a
megismert tárgy azonossága
appramáda (szanszkrit) - gondatlanság/törődés,
kárhozatos cselekedetek és ellenszerük
aprákrita (szanszkrit) - nem-természetes
apramána (szanszkrit) - 4 mérhetetlen, határtalan (maitrí, karuná,
muditá, upeksá)
apramána subha (szanszkrit) - fent újraszületett lények, akiknek
közepes a 2. dhjánájuk
apramána subháh (szanszkrit) - a végtelen tisztaság szintje a forma-
világban
apramánabha (szanszkrit) - fent újraszületett lények, akiknek
közepes az első dhjánájuk
apramánabháh (szanszkrit) - a végtelen sugárzás szintje a
formavilágban
apranihita (szanszkrit) - törekvés nélküliség
apranihita szamádhi (szanszkrit) - a törekvés nélküliség feletti mély
összpontosítás
aprápti (szanszkrit) - nem-elérés
apratísamkhjá niródha (szanszkrit) - nem-elemző
megszűnés
apratísthita (szanszkrit) - megállás nélkül való
apratísthita nirvána (szanszkrit, kínai wu zhu nie pan) - tartózkodási
hely nélküli nirvána, megállás nélkül való, meg-nem állapodott
kialvás, a bódhiszattváké, kialvás
apratítja (szanszkrit) - nem függésben létező
apszarasz (szanszkrit) - tündérek, táncosnők a mennyei
bolygókon Indra egében, a gandharvák feleségei, a
tejóceán köpülésekor keletkeztek
apunja (szanszkrit) - bűn, rossz cselekedet
apúrva (szanszkrit) - előzmény nélküli, az agnistóma
hatására létrejött szubsztancia, amely megelőzi az
áldozat bemutatót a mennyben, mímánszaká
Áráda Káláma (szanszkrit) - guru, Buddha egyik első tanítója,
tanítása meditációval a semmi szférájának elérése
áraddha viríja (szanszkrit) - kezdeményező erő, tettre
kész, energikus, erélyesen törekvő, az elefántvezetés
5 követelményének egyike
arahá (páli) - arahat
aráha mandapa (szanszkrit) - előcsarnok
arahat/arhat/arhant (szanszkrit, páli arahá, ejtett tibeti dgra
bcsom pa, írott tibeti dgra bcsom pa) - az ellenség
legyőzője, szent, a magga 4. fokára jutott, aki elérte a
nirvánát, megvilágosodott személy, méltó, érdemes,
4 fokozata (magga) van: 1. aki belépett a folyóba
(szótápanna), 2. aki még egyszer visszatér
(szakadágámin), 3. aki nem tér vissza (anágámí), 4. a
szent (arahá); (még: pratjékabuddha, szamjag-
 szambuddha), hős, szent, aki túljutott az első 3
állapoton, 4 állapota (út és eredmény): 1. szotapatti
magga, szotapatti phala, 2. szakadagami magga, szakadagami
phala, 3. anagami magga, anagami phala, 4. arahatta magga,
arahatta phala
arahatta magga (páli) - a nirvánához vezető út 4. fokozata
arahatta phala (szanszkrit) - aki elérte a szentség fokozatot (aszékha)
araja siki engi (japán) - az álajavidnyána függő keletkezése
árakilásza (szanszkrit) - mentes a szennyeződésektől
áráma (szanszkrit) - pihenőkert, téli szálláshely
árambha (szanszkrit) - kezdet, elkezdődés
árambha váda (szanszkrit) - az okozatiság vagy a világ
összetevődésének a tana, a természetet úgy írja le,
mint amelyet oksági törvények mozgatnak, ezeket az
Isten alkotta meg, de azok utána a saját dinamikájuk
szerint fejlődnek, és ebben az oksági
viszonylatrendszerben a természeti környezetet
teremtő okok között meghatározó szerepe van magának az
emberi tevékenységnek is
arámi - arameus, a Talmud nagy részének és a Zohárnak a nyelve
aramitama (japán) - kíméletlen és kegyetlen szellem a sintóban, a
tama része
árammana (szanszkrit) - objektum, a tudat tárgyai
árammanika (szanszkrit) - szubjektum, a tudat tárgyai
arana pradnyá (szanszkrit) - szenvedélymentes tudás
arana szamádhi (szanszkrit) - szenvedélymentes mély összpontosítás
arani (szanszkrit) - áldozati tűzgyújtáshoz használt pálca
(Ficus religiosa)
áranjaka (szanszkrit) - erdőlakó, erdei remete, erdei
tanítások, a Védák-hoz kapcsolódó magyarázatok,
upanisadok (Aitaréja, Kausítakí, Bri-hadáranjaka,
Taittiríja)
Arapacsana Mandzsusrí dhjánibódhiszattva (szanszkrit) -
Tántorítha-tatlan szépséges elmélkedő bódhiszattva
Arati (szanszkrit) - elégedetlenség; Mára egyik lánya, szertartás
árava (héber) - se íz, se illat, nem tanult Tórát, és nem is
él úgy, fűzfaág (szukkotkor az ünnepi csokorban)
arbáa kánfot (héber) - 4 szöglet, a tálit kátán
arbáa mínim (héber) - 4 faj (luláv, etrog, aráva, hadasz)
arbres reposoirs (vodu) - szent pihenőfák
arbuda (szanszkrit) - vízhólyagos, hideg pokol
archetypon (görög) - a világ előképe, a theos deuteros
(Philón)
archiereus (görög) - Isten főpapja, a theos deuteros (Philón)
archón polemarchos (görög) - a legmagasabb rangú katonai
tisztviselő (Athén)
arcsa vigraha (szanszkrit) - egy isten múrti formája
arcsaka (szanszkrit) - templomi pap
árcsávatára (szanszkrit) - egy avatára látható jelenléte (pl. szobor)
arcsismati (szanszkrit) - ragyogó, sugárzó, a bhávaná márga 4. foka
arcsismati bhúmi (szanszkrit) - a lángolás birodalma, a bódhiszattva
bhúmi 4. foka
Arcsiszkanda buddha (szanszkrit) - az északi világrész buddhája
ardangini (szanszkrit) - feleség
ardha (szanszkrit) - valaminek a fele
ardha baddha padmá pashcsimóttánászana (szanszkrit) - félig
lefogott hát lótusz-tartás (hatha jóga)
ardha baddha padmóttánászana (szanszkrit) - félig lefogott
erősen nyújtott fél lótusz-tartás (hatha jóga)
ardha csandra mudra (szanszkrit) - félhold kéz-tartás, Siva bal
felső karjának keze
ardha csandrászana (szanszkrit) - félhold-tartás (hatha jóga)
ardha macjendrászana (szanszkrit) - fél macjendra-tartás (hatha jóga)
ardhaná vászana (szanszkrit) - fél csónak-tartás (hatha jóga)
Ardhanári (szanszkrit) - Siva félig férfi-félig nő alakja, bal
oldala Párvatí
Ardhanárísvara (szanszkrit) - Siva egyik inkarnációja, hogy
megvilágo-sítsa Shringit
ardhapluta (szanszkrit) - részleges ugró, tiszta birodalmakban születik,
és az akanistha mennybe jut
ardzsolpa (ejtett tibeti) - szegény zarándok
Ardzsuna (szanszkrit) - pándava herceg a Mahábháratában,
Indra fia, kocsihajtója Krisna, neki ajándékozta a
Pásupata aszra nevű fegyvert Siva, a Bhagavad Gítá
egyik szereplője
Ardzsuna (szanszkrit) - Prithá és Indra fia, pándava
Ares (görög) - hadisten
arghja (szanszkrit) - felajánlás
arhadgháta (szanszkrit) - egy arhat meggyilkolása, anantaríka karma
arhat kála (szanszkrit) - a síla kála 1. szakasza
arhja (szanszkrit) - felajánlás
árija iddhi (páli) - árja sziddhi
Arija Mettejja (páli) - Maitréja
árija puggalá (páli) - nemes emberek (szotápanna, szakadágámí, aná-
gá-mí, arahá)
arijahati (páli) - a megszentelt lények újjászületésének helyei
Árijaparijészana szutta (páli) - A nemes célkitűzés szútra
(Tripitaka Szútrapitaka 26.)
arijatunhí bháva (páli) - meditációs idő a déli étkezéstől
estig
árijavacsa (páli) - nemes beszéd
Arisztászura (szanszkrit) - bikadémon, akit Krisna megölt
árja (szanszkrit, írott tibeti 'phagsz pa) - nemes, tiszteletreméltó,
magas-rendű, kiváló, az indoeurópai nyelvcsalád
indoiráni ágának önelne-vezése
Árja Mandzsusríla kalpa (szanszkrit) - A nemes Mandzsúsrí
rituális alapműve, a Bódhiszattva pitaka Avatamszaka
szútra része, kínai fordítás i.sz. 980-1000 között,
tibeti fordítás a 11. században
árja márga (szanszkrit) - nemes ösvény
árja phala (szanszkrit) - nemes gyümölcs (természetesen szimbolikus
értelemben, mint pl. áhimszá)
árja pudgala (szanszkrit) - nemes személy (pl. a folyóba lépett), a 7
nemes személy (sraddhnuszárin, dharmánuszárin, sraddhádhimukta,
dristiprápta, kájaszákszin, pradzsnyávimukta, ubhajarobhága-
vimukta)
Árja Szamádzs - i.sz. 1875-ben alapította Dajánanda Szaraszvati bráh-
mana, ellenzi az oktatást, a képmások készítését és az áldozatokat
árja szatja (szanszkrit) - a 4 nemes igazság (a meg-nem-elégedettség
/szenvedés/ keletkezése, a meg-nem elégedettség /szenvedés/ meg-
szüntetése, a gyakorlat ösvénye)
árja sziddhi (szanszkrit, páli árija iddhi) - az arhat képessége arra,
hogy érzelmeit megváltoztassa
árja vamsza (szanszkrit) - a 4 nemes hozzáállás megszerzése
Árjadésanávikhjápana (szanszkrit) - A nemes tan hirdetése,
mahájána jógácsára szútra, Aszanga műve
árjadnyána (szanszkrit) - nemes tudás
Árjaman (szanszkrit) - áditja isten
árjástánga márga (szanszkrit, páli arija atthangika magga,
okkanta nijámattá) - a nemes nyolcrétű ösvény,
helyes - (szamjag dristi /szam-má ditthi/ nézet,
szamjag szamkalpa /szammá szankappa/ elhatározás,
szamjag vács /szammá vácsá/ beszéd, szamjag kar-
manta/ cselekvés, szamjag ádzsiva /szammá ádzsíva/ életmód,
szamjag vjájáma /szammá vájama/ törekvés, szamjag szmriti
/szammá szati/ vizsgálódás, szamjag szamádhi /szammá szamádhi/
elmélyedés); 16 aspektusa: 1. elfogadja a duhkha igazságát az
érzékiség birodalmában, 2. meg van győződve erről az
igazságról, 3. illetve arról is, hogy ez érvényes az
 alakok világában is, 4. és érvényes az alaknélküliség
világában is. 5. elfogadja a duhkha keletkezésének
igazságát, 6. meg van győződve erről az igazságról,
7. illetve arról is, hogy ez érvényes az alakok vilá-
gában is, 8. és érvényes az alak-nélküliség világában
is. 9. elfogadja a duhkha megszűnésének igazságát,
10. meg van győződve erről az igazságról, 11. illetve
arról is, hogy ez érvényes az alakok világában, 12. és
érvényes az alak-nélküliség világában is. 13.
elfogadja a gyakorlat ösvényének igazságát, amely
elvezet a duhkha megszűnéséhez, 14. meg van
győződve erről az igazságról, 15. illetve arról is, hogy
ez érvényes az alakok világában is, 16. és érvényes
az alak-nélküliség világában is; a begyakorlás 4 része:
avaccshédaka, avabódhaka, visvászadhájaka, pratipaksa
Árjávarta (szanszkrit) - az árják országa, Észak-India az i.e. 2.-1.
évez-redben
arktoi (görög) - medvék, az attikai Braurón Artemis
kislány papnői
arogja (szanszkrit) - egészség, ájur véda
áron ha berit (héber) - a szövetség ládája
áron hákodes (héber) - a zsinagóga frigyszekrénye
arpana szamádhi (szanszkrit) - az összeszedettség szintje, világi
(alakok és alaknélküliség) és transzcendens
arrhéphoros (görög) - 7 és 14 év közötti athéni kislányok,
ők szövik a peplost
arscsismati (szanszkrit) - ragyogó, bhávaná márga, a pratjékabuddhák
útjának negyedik része
árta (szanszkrit) - szenvedő
Ártabhága (szanszkrit) - bráhman, Dzsanaka vitamestere
Artemis (görög) - istennő, az állatok úrnője, Létó lánya,
neki van szentelve a hónap 6. napja
Artemis Agrotera (görög) - a vadászok pártfogója
Artemis Elaphébolos (görög) - Szarvasölő Artemis
Artemis Karyatis (görög) - Diófa Artemis
Artemis Kedreatis (görög) - Cédrusfa Artemis
Artemis Korythalia (görög) - a Jólét Artemisa
Artemis Kurotrophos (görög) - Fiúnevelő Artemis
Artemis Laphria (görög) - nyárközépi ünnep (Aitólia, Phókis, Achaia)
Artemis Munychia (görög) - a Munychiai Artemis
Artemis Orthia (görög) - Egyenesen álló Artemis (Spárta)
Artemis Sóteira (görög) - Mirtuszfa Artemis
artha (szanszkrit) - gazdagság, jólét, birtok, hatalom
ártha (szanszkrit) - tárgy, dolog, jelentés, értelem, cél, lényeg,
adomány, nyereség, gyarapodás, anyagi birtokszerzés, az, aki
képes rá (a bölcsességre), az 5 őselemből képződött
érzékelési tárgyak és azok minőségei
artha dána (szanszkrit) - anyagi javak adományozása
artha krijá (szanszkrit) - jó szándékú viselkedés, a csatur szamgraha
vasztu egyik eleme
artha mátra nirbhásze (szanszkrit) - szamápatti
artha pratiszamvid (szanszkrit) - a jelentés
megkülönböztető megértése
artha váda (szanszkrit) - magyarázat
artham (szanszkrit) - érdekében, céljából
arthárthi (szanszkrit) - aki célért küzd
Aruna (szanszkrit) - Szúrja kocsihajtója, a hajnal istene, Garuda bátyja
arúpa bhava (szanszkrit) - testetlen lét, nem-dologi lét, alaktalan lét az
Arúpalókában
arúpa dhátu (szanszkrit, írott tibeti gzugs med khams) - forma nélküli
világ, a tiszta eszmék, gondolatok világa, az anyagi formát
nélkülöző, helyhez nem kötődő istenek négyes biro-
dalma, akik a legtisztább, legtökéletesebben összpon-
tosított elmélyülés révén születnek ide; a 4 ájatanából
a 2. fokhoz tartozó világ
arúpa lóka (szanszkrit) - forma nélküli világ
arúpa rága (szanszkrit) - forma nélküli lét utáni vágy, a hetedik
béklyó, szamojadzsanáni
árúpá szamápatti (szanszkrit) - forma nélküli feloldódás,
alaknélküliség
arúpá vacsara (szanszkrit) - anyagtalan létsík, alaknélküliség
arura (egyiptomi) - terület ókori egyiptomi mértékegysége, 1 arura =
2735 négyzetméter
árvit (héber) - mááriv
ásádha (szanszkrit) - hindu június-július
asaiksa márga (szanszkrit, írott tibeti mi szlob lam) - többet-nem-
tanulás, a srávakák és a pratjéka buddhák útjának 5. foka, a tanulás
utáni út, a nem-begyakorlás ösvénye a tökéletes megvilágosodás
elérésekor
ásaja (szanszkrit) - létesülés elemek
ásaja bala (szanszkrit) - az elme 2. képessége, a gondolat
megismétlésének képessége
ásajásraja (szanszkrit) - 7 szellemi támasz
asakti (szanszkrit) - megértésre való képtelenség, néhai
bűnök marad-ványa a körforgásban, a vaisanját
előidéző hamisság (szánkhja)
asanájá (szanszkrit) - étvágy
asankhata dhátu (szanszkrit) - nem-formált elem, a nirvána
asat (szanszkrit) - nem-létező
asebeia (görög) - istentagadás
ashma véda (szanszkrit) - ló-áldozat
áshvín (szanszkrit) - hindu szeptember-október
ashviní mudrá (szanszkrit) - ló-tartás, a végbélzáró izmok
összeszorítása (hatha jóga)
askenázi - kelet-európai zsidóság Németalföldről
(Askenáz)
Asklépios (görög) - orvosisten, Apollón és Korónis fia, szent állata a
kígyó, azonosították Imhoteppel
askoliasmos (görög) - komikus vetélkedő, (ugrás remegő
lábakkal) egy közkedvelt attikai társasági játék, nevét
talán az Askolien ünnepről kapta, melyet november
28-án tartottak, s ez volt a második napja a dionüszoszi
ünnepségeknek
asô (vodu) - szent csörgő (Lagenaria sp.), a loák hívására
Asóka (szanszkrit) - Magadha (ma Bihár) rádzsája (Maurja-dinasztia)
(i.e. 268-239 máshol i.e. 273-236, 270-230), Csandragupta unokája,
a buddhizmus híve
aspektus (egyiptomi) - nézőpont (átvitt értelemben is), személyek,
iste-nek bizonyos tulajdonságaiból adódó szerepe, „oldala”
asraddhja (szanszkrit) - a bizalom hiánya
ásraja (szanszkrit) - támogatás, szubsztrátum, alap, a tudat alapja, a
szúksma saríra járműve
ásraja parávritti (szanszkrit) - a tudat alapjának átalakítása
ásrama (szanszkrit) - erdei remetelak; a védikus társadalmi
rendszer (varnásrama dharma), vagyis: tanuló
(brahmácsárí), családfő (grihaszthja), visszavonult
(vánaprasztha) és lemondott (szannjászin), ezek az
életszakaszok csak a kétszer születettekre (dvidzsa)
vonatkoznak; 4 cél: kötelességteljesítés és erényes
élet (dharma), anyagi javak szerzése (artha), érzéki
örömök élvezete (káma), végső megszabadulás
(móksa), asszamo
ásrava (szanszkrit) - felmerülő szennyeződések
ásravaksája (szanszkrit) - dasabala
ásravaksája dnyána (szanszkrit) - a saját magában és
másokban fölmerülő szennyeződések (ásrava)
ismerete, az egyik dasabala
assein (vodu) - kovácsolt vas tartórúd kerek tányérkával
rituális tárgyaknak, Dahomeyben az ősök jelképe
assoto (vodu) - a legnagyobb dob
assotor (vodu) - a dob számára végzett áldozás
astádasa dhátuprabhádádi (szanszkrit) - dasabala
Astaszáhaszriká pradnyápáramitá (szanszkrit) - Nyolcezer
versszak a bölcsesség tökéletességéről, mahájána
astragolos (görög) - dobójáték
ásu (szanszkrit) - gyorsan
asubha bhávaná (szanszkrit) - a nem-szép, hamisság
asugha (szanszkrit) - odafigyelés az utálatos dolgokra
asúnja (szanszkrit) - nem-üres
asusrúsa mánésu szamacsittatá (szanszkrit) - a Buddha azokkal
szem-ben is kiegyensúlyozottságra törekszik, akik nem hallgatják
biza-lommal, nem mutatja nemtetszését, az aszambhinna szmritju
paszthá-na 1. foka
Asutosa (szanszkrit) - Siva egyik mellékneve, akit könnyű
elégedetté ten-ni
Asvaghósa (szanszkrit) - indiai bhikkhu (i.sz. 1. sz.),
vándorénekes Kaniska udvarában, műve az első
Buddha életrajz (Buddhacsarita kávja)
Asvala (szanszkrit) - Dzsanaka hótarja
Ásvalájana (szanszkrit) - Aitaréja
asvamédha (szanszkrit) - lóáldozat
Asvapati (szanszkrit) - Kaikéjí apja, a kaikéják királya, de Madra
királya is, Szávitrí apja
Asvaszéna (szanszkrit) - egy kígyókirály
asvattha (szanszkrit) - vadfügefa, pippal (Ficus religiosa)
Asvattháman (szanszkrit) - Dróna fia
asvina (szanszkrit) - hindu szeptember
asvinok (szanszkrit) - a hajnal isteni ikerpárja, az istenek orvoai
aszad bhúta (szanszkrit) - valótlan, nem-igazi
aszada (szanszkrit) - hindu június, kielégülés
aszádhárana dharma (szanszkrit) - kivételes, szükség szabta dharma,
egyes esetekben egyes emberekre vonatkozik
aszádhárana hétu (szanszkrit) - gyökérok
aszadrisa (szanszkrit) - nem-hasonló, különböző
ászálhó (páli) - június közepétől július közepéig tartó
hónap, az Ikrek
aszamajaji mukta (szanszkrit) - a külső körülmények által meg
nem határozott megvalósító (dristiprápta)
aszambhinna szmritjupaszthána (szanszkrit) - a 3 világos
tudatosság, a Buddha tanítás közben nem kever
össze 3 dolgot: 1. az elme kiegyensúlyozottságára
/kötődésmentességre/ törekszik azokkal a tanítványokkal
 szemben, akik tisztelettel és bizalommal telt szívvel hallgatják
(susrúsamánésu szamacsittatá), 2. azokhoz is kiegyensúlyozott el-
mével fordul, akik nem figyelnek tisztelettel és bizalommal arra,
amit mond, nem mutatja jelét nemtetszésének
(asusrúsamánésu szamacsittatá), 3. amikor olyanokat
tanít, akik közt egyaránt vannak, akik isszák szavait
és olyanok is, akik nem figyelnek rá, neki nem ked-
vesebbek az előbbiek, és nem veti meg az
utóbbiakat, mert továbbra is kiegyensúlyozott
elmével szemléli őket (susrúsásusrúsa mánésu sza-
macsittatá); a buddhaguna 3. csoportja
aszamdnyá szamápatti (szanszkrit) - észlelés-nélküliség
aszamdnya szattva (szanszkrit) - a tudat nélküli létezés tudatszintje
aszamdnyika (szanszkrit) - tudat-nélküliség
aszamdnyika szamápatti (szanszkrit) - tudat-nélküliség elérése
aszamkhata (szanszkrit) - nem összetett, a nirvána
aszampradnyáta szamádhi (szanszkrit) - tárgy nélküli
összeszedettség, az elmeműködés tárgy nélküli, teljes
eggyé válás, a megismerésen túli elmélyedés; spontán
megjelenése: ébrenlétben, álommal kísért alvásban, álom nélküli
mélyalvásban, kómában, a durvatest halála után
aszamszkrita (szanszkrit) - nem keletkezett, nincs oka
aszamszkrita dharma (szanszkrit) - össze-nem-tett, együtt-nem-
működő dharma
aszamtírana (szanszkrit) - nem-ítélet
aszamuppanna (szanszkrit) - nem-keletkezett
aszamvara (szanszkrit) - nem-fegyelem
ászana (szanszkrit) - testtartás, ülésmód, ülőhely
felajánlása a mozdítható múrtinak a hindu templom-
ban, a jóga 8 foka (anga) közül a 3., a mantra, hatha jóga
gyakorlata
Aszanga (szanszkrit, írott tibeti thogsz med) - Maitréja
mitikus tanítványa, több filozófiai mű szerzője, féltest-
vérével, Vaszubandhuval a jógacsárja iskola megalapítói (i.sz. 4.-5.
sz.), a csak-tudat-tana elméletének megalapozója
aszankhárika (szanszkrit) - nem akaratlagosan létrejövő
felszín alatti tudatállapot
aszanszkrita (szanszkrit) - feltételhez nem kötött, nem feltételek
hatására létrejött
aszanydzsni szattva (szanszkrit) - fent újraszületett lények, akik nem
ész-lelnek
aszat (szanszkrit) - rossz, nem-létező, nem-valódi, nem jó,
értéktelen
aszatthja (szanszkrit) - őszinteség az együttműködésben,
az elefántve-zetés 5 követelményének egyike
ászava (szanszkrit) - 4 fekély, kötelek, elhajlás, belső
szennyezett késztetés (aviddzsászava, bhavászana,
kámászava, ditthászava)
ászavája (szanszkrit) - a karma síra beáramlása a dzsainizmusban
ászavanája (szanszkrit) - ismételt gyakorlás
aszékha (szanszkrit) - nem-tanuló, már nem-törekvő,
tökéletes, az arahat, aki elérte a megszabadulást
asziddha (szanszkrit) - nem-létező
aszintjá (szanszkrit) - nem-gondolkodás
Aszita (szanszkrit) - Dévala risi
Aszita Dévala (szanszkrit) - mitikus szent, démonkirály a
Mahábháratá-ban, nem-fehér, Fekete, másik neve Dévala risi
aszmicshanda (szanszkrit) - a létesülés vágya
aszmimána (szanszkrit) - beképzeltség, önhittség
aszmitá (szanszkrit) - az egyéniség érzése, önközpontúság, önzés
aszmitá mátra (szanszkrit) - érzet
aszprisja (szanszkrit) - kaszton kívüli (párja, parajan)
aszravaksaja dnyána (szanszkrit) - a szennyesedés
kiengedésének meg-valósítása, a bűnök felszámolása
ászravaksaja dnyána bala (szanszkrit) - a szennyezettség kiáramlás
megértésének ereje
asszáda (szanszkrit) - kielégülés
Asszadzsí (szanszkrit) - a Buddha egyik első tanítványa, egy
magadhai panycsavaggíja
asszamo (páli, szanszkrit ásrama) - szerzetesközösség; életfokozat
(brahmácsári, gahattha, vanapattha, bhikkhu)
assze (jiddis) - egészségére, libriut
Asszuán/Elephantine (egyiptomi) - Egyiptom hagyományos déli
határvárosa az első katarakta alatt, nevét
(Elephantine) a szigetet körülvevő kövek elefánt-
alakjáról kapta, Khnum isten egyik kultuszhelye volt,
nilométerének nevezetessége, hogy az abban
tükröződő napfény vezette rá Erathosztenészt a Föld
kerületének kiszámítására
asszutavá puthuddzsana (szanszkrit) - tanulatlan világi ember
aszta (szanszkrit) - 8
Aszta száhaszriká pradnyá páramitá szútra (szanszkrit) - A
bölcsesség tökéletessége 8 ezer versszakban, mahájána jógácsára
szútra
asztá vakrászana (szanszkrit) - Astávakra-tartás (hatha jóga)
asztádasa dhátu prabhédádinyána (szanszkrit) - képesség arra, hogy
 18 elemére (halmazok, kapuk, elemek) bontsa a dharmákat, az
egyik dasabala
asztánga jóga (szanszkrit) - a jóga fokozata, tagjai (jama, nijama,
ászana, pránajáma, pratjáhára, dhárana, dhjána, szamádhi),
Patandzsali felosz-tása
asztánga sílá (szanszkrit) - 8 parancs, az 1-5 bizonyos alkalmakkor
kiegé-szítve a 6.-8.-kal
Asztávakra (szanszkrit) - Mithilá Dzsanaka rádzsa guruja, akinek 8
testi hibája volt
asztéja (szanszkrit) - tartózkodás a lopástól
aszthána (szanszkrit) - nem-konkrét dolog
aszthi (szanszkrit) - csontszövet, ájur véda
aszthira (szanszkrit) - ingatag, állandó helyváltoztatás
aszti (szanszkrit) - lényeg
ásztika (szanszkrit) - igenlő, aki elfogadja a Védát
ásztika darsana (szanszkrit) - ortodox bölcseleti rendszer: szánkhja,
jóga, mímánszá, védánta, vaisésika, njája
asztitva (szanszkrit) - abszolút létezés
aszubha (páli) - undor, tisztátalanság, temetői gyakorlat
aszubha bhavana (páli) - undor-gyakorlat (ld. temetői
elmélkedések)
aszura (szanszkrit, írott tibeti lha ma jin, kínai axiuluo) -
félistenek, titá-nok, az istenek ellenlábasai a
vágybirodalomban, a rúpa rúpa bhúmi egyik cso-
portja, ők köpülték a tejóceánból a halhatatlanság
nektárját (amrita) az istenek kérésére, mert azok nem
bírtak vele, Vászuki kígyó volt a kötél, és a Manthara-
hegy a köpülőrúd, a hatféle lény egyike
aszurák (szanszkrit) - a leghatalmasabb démonok
ászurakája (szanszkrit) - a gőg, hatalom világa, démonok,
félistenek
aszuri (szanszkrit) - becstelen
Ászuri (szanszkrit) - Kapila tanítványa (szánkhja)
aszvádana (szanszkrit) - vágyódó, ízlelő
aszvata (szanszkrit) - nyárfalevelű fügefa, a bódhi-fa, ez
alatt világosodott meg a Buddha
atakká vacsara (szanszkrit) - a logikán/fejtegetéseken való túljutás
atapáh (szanszkrit) - a forróság nélküli szint a formavilágban
átárá (héber) - koszorú
ataraxia (görög) - zavartalanság, tökéletes nyugalom
atata (ejtett tibeti) - fogvacogtató, hideg pokol
atef (egyiptomi) - korona, rajta 3 toll, Amon istené
atha (szanszkrit) - 'ím, nos', a szútrák első szava, áldást,
 következtetést, kezdést, kérdést, a végét valaminek
jelenti (Góvindánanda)
athanatos (görög) - halhatatlan (az istenek)
athara (görög) - kása
Atharva véda (szanszkrit) - Varázsmondások védája, a 4
véda közül a legkésőbbi
atharvan (szanszkrit) - az a hindu pap, aki jártas az Atharva védában
Athéné Polias (görög) - a Városvédő Athéné, szobrának
megtisztítási ünnepe Thargélia hónap 25-én (Athén)
Atísa Dípankarasrídnyána (szanszkrit, írott tibeti mar me
mdzad) - indiai buddhista tanító (i.sz. 982-1054),
Tibetbe érkezett i.sz. 1039-ben, i.sz. 1042-től a
nyugat-tibeti Toling kolostorban tanítványaival
rendezte azokat a fordításokat, amelyek a
buddhizmus üldözése után fennmaradtak, korábban a
magadhai Vikrama síla kolostorban taní-tott, haláláig
(i.sz. 1054) több helyen tanított Tibetben, műve
Bódhi-patha pradípa (A megvilágosodáshoz vezető
ösvény lámpása), megho-nosította a Kálacsakra tantrát
atíta avaszthána (szanszkrit) - a múltbéli (tovatűnő) állapot
(szánkhja)
átma dristi (szanszkrit) - én-látás, én-képzet, én-szellem nézet
átma súnjata (szanszkrit) - az átman üressége (ld. pudgala nairátmja)
átma vádopádana (szanszkrit) - ragaszkodás az önmagunkban való
hit-hez
átmaklamathánujóga (szanszkrit) - gyötörni a testet, hogy
megtisztuljon
átmakrita (szanszkrit) - önmaga által okozott
átman (szanszkrit, írott tibeti bdag) - én, életlényeg, ego,
önmaga, önvaló, belső én, tudat (a Rigvédában lélegzet), a
hinduizmusban az áldozat által felépített halhatatlan teljes emberi
lény, az individuális önvaló, a Brahman egyéniesült része,
világlélek, a nem-született Brahman; a buddhizmusban nincs, mert
ha független, nem rendelkezhet kapcsola-tokkal, ha pedig nem kü-
lönül el az 5 halmaztól, nem független, a benne való hit mentális
tevékenység eredménye
átmánam ananuvidja (szanszkrit) - halhatatlan én
átmaváda (szanszkrit) - az önálló lélek tana, sásvataváda
átmeneti korok (egyiptomi) - Egyiptom történetének azon
időszakai, amikor a központi hatalom meginog,
vagy teljesen meg is szűnik, és a hatalom megoszlik,
gyakori, hogy a két országrésznek külön uralkodója
van, és jellemző a hivatalnokok hatalmának és
 vagyonának látványos megnövekedése, ezzel együtt belharcaik
fellángolása
atmíja (szanszkrit) - az enyém, az énnek tulajdonított dolog
atmíjatá (szanszkrit) - azonosulás érzése a szeretet tárgyával
Aton (egyiptomi) - napkorong (jelkép), temploma: Théba, Ahet Aton
atoutou (vodu) - forró lisztgolyó
Atri (szanszkrit) - mitikus bölcs, Visnu Dattátréja inkarnációjának apja,
Szóma apja is
atsara mandapa (szanszkrit) - fesztiválok megrendezésére alkalmas
helyiség a hindu templomban
attá (szanszkrit) - szubsztanciával rendelkező,
megváltoztathatatlan én
attaddzshászaja (szanszkrit) - egy szutta előadásának egyik
módja, személyes hajlandóság (szuttanikkhépa)
attaká vacsara (szanszkrit) - a logikán (fogalmi
gondolkodáson) kívül eső
attakatha (szanszkrit) - átfogó kommentár
attan (szanszkrit) - én
attaná'va attánam szanyjanámi (szanszkrit) - az én által ismerem
önma-gam, ez a védikus (Bhagavad Gítá) felfogás
attanija/mama (szanszkrit) - önmaga
attavádo upádána (szanszkrit) - ragaszkodás az önigenléshez
attha síla (páli) - az első 5: Panipata véramani
szikkhapadam szamadi-jami /Fogadom, hogy
tartózkodom az élőlények bántalmazásától/,
Adinnadana véramani szikkhapadam szamadijami
/Fogadom, hogy tartózkodom a nem nekem adott
dolgok elvételétől/, Kameszu micchacshara véramani
szikkhapadam /Fogadom, hogy tartózkodom a
helytelen szexuális élettől/, Muszavada véramani
szikkhapadam szamadijami /Fogadom, hogy
tartózkodom a hazugságtól/, Szura-méraja maddzsa
pamadatthana véramani szikkhapadam
szamadijami /Fogadom, hogy tartózkodom az
alkoholtól és a kábítószerektől/) és még 3 parancs
(Vikalabhodzsana véramani szikkhapadam szamá-
dijami/ Fogadom, hogy nem veszek magamhoz szilárd
ételt déltől a következő napfelkeltéig/, Naccsa gíta
vadita viszukadasszana véramani szikkhapadam
szamádijami /Fogadom, hogy kerülöm a színházi
előadásokat, a táncot és az éneket/, Mala gandha
vilépana dharana mandana vibhuszanathana
véramani szikkhapadam szamádijami /Fogadom, hogy
 tartózkodni fogok testemnek virággal való díszítésétől
és az illatszerek használatától/
attha szanhita (szanszkrit) - fődolog, ami a tanítás lényege
atthami (szanszkrit) - a holdtölte és az újholdat követő 8.
nap
atthangiko maggo (páli) - árja atthangika márga
atthitá (szanszkrit) - létezés
atthu pattika (szanszkrit) - egy szutta előadásának egyik módja,
vala-milyen sajátos esemény bekövetkezése (szuttanikkhepa)
Attis (görög) - a hamar elvirágzó, meddő virágok istene
Atum (egyiptomi) - kosfejű ember, lenyugvó nap, a
kilencség apja, jelképe: napkorong, temploma:
Héliopolisz
audárika (szanszkrit, írott tibeti rags pa) - durva
auddhatja (szanszkrit) - érzelmi kitörés, szétszórtság, érzelmi túlcsor-
dulás, vad, emelkedett, izgatottság
AUM/ÓM (szanszkrit) - ős/alap-mantra, A = dzságrata
avaszthá, U = szvapna avaszthá, M = szusupti
avaszthá, félhold és pont = turíja avaszthá, kiejtése:
óm (mélyen zengetett m-mel), rajzokban a téren és
időn túli érzékfeletti állapot jele (pranava dhvani),
mindentudás, mindenhatás, mindenütt jelenvalóság,
a megnyilvánuló és a meg-nem- nyilvánuló hang egy-
szerre; a szótagok jelképei: AUM - fehér, istenek, MA -
kék, félistenek, NI - sárga, emberek, PAD - zöld,
állatok, ME - éhező szellemek, HÚM - fekete,
pokollakók, vagy: AUM - a Buddha, a Tan, a Szamgha,
HÚM - az ártó démonok elűzése, MANI - a Buddha
tanítása, PADME - a világban megjelent tanítás
auolos (görög) - kettős síp
aurea mediocritas (latin) - arany középút, madhjamaka
ausadhi krita (szanszkrit) - gyógyszer eredményezte
mágikus erő
autológia (görög) - önmagunkról szóló tudás
áv (héber) - július-augusztus
avabhásza paksa (szanszkrit) - a ragyogás szárnya, egy égi lényre
össz-pontosító tantra-módszer
avabódhaka (szanszkrit) - átgondolás, a nemes nyolcrétű
ösvény 2. begyakorlása (a théravádában a pradnyá),
árja atthangika márga
avacsara (szanszkrit) - otthon, valaminek a világa (szféra),
kezdő növen-dék, aki egy alacsonyabb anga
gyakorlója, az alsó folyammal viasko-dó, pl. egy
 jógavacsara
avaccshédaka (szanszkrit) - leválasztás, a nemes nyolcrétű
ösvény 1. begyakorlása (a théravádában a pradnyá),
árja atthangika márga
avadána (szanszkrit) - tanító történet a Buddha életéből,
ezekben a Buddha csak megmutatja az ok-okozati
összefüggést (dzsátaka), nagy tanítványok előző
életeinek legendái, a dvádasángasászana 11. része
avadhúti (szanszkrit, írott tibeti dbu ma) - a szívcsakrán
átvezető főér
ávaddzsana (szanszkrit) - észlelés, percepció
avaivarnika abhiseka (szanszkrit) - az egyneműség
szentsége
avaivartika linga (szanszkrit) - a visszafordíthatatlanság jelei
ávajat (szanszkrit) - az étel elfogója
avajava avajavin (szanszkrit) - rész és egész
avakkárapátí (szanszkrit) - maradékos fazék
avalambhak (szanszkrit) - az egyik kapha, mellkas, medence, ájur
véda
Avalókitésvara (szanszkrit, ejtett tibeti Csenrezi, írot tibeti spjan rasz
gzigsz, kínai Kuan si jin, japán Kwannon, koreai Kwan
Seum Bosal) - az úr, aki letekint, dhjánibódhiszattva,
a Könyörületes Szemű, mert az elme az álombélit és
a kézzelfoghatót egyesítő megtapasztalása, Amitábha
szellemi fia, Avalókitésvara bódhiszattva, Tibet védő-
szent-je, nem lépett be a nirvánába, hogy segítsen
azoknak, akik a megváltásra törekednek, megteste-
sülése (avatárája) a mindenkori dalai láma, aki az
előző újraszületése, aki figyel a világ hangjára, Mahá
karunika (Igen Együtt Érző Társ)
avánmanaszagócsaram (szanszkrit) - értelemmel, szavakkal
le nem írható, meg nem közelíthető
avara (szanszkrit) - valaminek a vége, utolsó része
Avaracsámara (szanszkrit) - Másik Jakfarok, a Dzsambudvípa egyik
alföldrésze
Avaragodáníja (szanszkrit, írott tibeti nub kji ba lang szpjod) - a
Godánija egyik alföldrésze, a nyugati világsziget, a
legeltetők, marhapásztorok szigete
ávarana (szanszkrit) - zavarodottság, akadály, torlasz
ávarana pratigháta (szanszkrit) - kizáró ellentét
avare (japán) - a történés nosztalgikus átérzése, a haiku-írás szemlélete
avasista (szanszkrit, páli avaszittham) - a tettekből a
káranában vissza-maradt gunák
ávásza (szanszkrit) - illúzió, lakóhely, lakókörnyezet
avasze (japán) - a kimonó és a naga dzsu bélése
avaszittham (páli) - avasista
avaszthána (szanszkrit) - tudatállapot, létállapot, a gunaviszonyok
pillanatnyi helyzete (szánkhja)
avaszthápaná (szanszkrit) - elmélyülés, összpontosítás, átalakulás
Avatamszaka szútra (szanszkrit, kínai Hua jen king) - virágfüzér
szútra, két része a Dasambhúmika szútra és a Gandavjúha szútra;
erre épül a kínai huajan és a japán kegon iskola
avatár (szanszkrit) - isteni megtestesülés
avatára (szanszkrit) - aki alászáll, egy isten megtestesülése, púrna
avatár = teljes megnyilvánulás (Krisna), amsa avatár = részleges
megnyil-vánulás (Kapila), ávésa avatár = isteni hatalommal
részlegesen felru-házott megnyilvánulás (Nárada)
avavádasszammósa (páli) - feledékenység
ávdoleholc (jiddis) - a hávdálá tartója
ávélim (héber) - gyászolók
ávénika buddhaguna (szanszkrit) - a Buddha 18 különleges erénye:
nászti vírjahánih (egy buddha jó szándéka korlátlan), ávénika
buddhaguna: nászti tathágataszja szkhalitam (egy buddha nem tart
rablóktól, vadállatoktól), az ávénika buddhaguna 1. foka, nászti
ravitam (egy buddha nem viselkedik gyerekesen), az
ávénika buddhaguna 2. foka, nászti musitá szmrititá
(egy buddha nem feledkezik meg teendőjéről), az
ávénika buddhaguna 3. foka, nászti aszamáhita
csittam (egy buddha elméje mindig ismeri az ürességet), az
ávénika buddhaguna 4. foka, nászti nánátva szamdnyá (egy
buddha nem tesz különbséget a szamszára és a
nirvána között), a feledés hiánya, mivel a Buddha
emlékszik az emberekre, időpontokra és helyekre,
mindig a megfelelő időben és helyen van, az ávénika
buddhaguna 5. foka, nászti aprati szamkhjo péksá (egy buddha,
ha a tanításról van szó, nem közömbös), az ávénika buddhaguna 6.
foka, nászti cshandadhánih (egy buddha barátsága és kegyessége
folyamatos), az ávénika buddhaguna 7. foka, nászti vírjahánih (egy
buddha jó szándéka korlátlan), az ávénika buddhaguna 8. foka,
nászti szmritihánih (egy buddha ismeri mások gondolatait és a
szükséges üdvös módszereket), az ávénika buddhaguna 9. foka,
nászti szamádhihánih (egy buddha elméje folyamatosan
figyelemmel kíséri az ürességet), az ávénika buddhaguna 10. foka,
nászti pradnyáhánih (egy buddha mindenféle szennyező-
dés elpusztítására képes), az ávénika buddhaguna
11. foka, nászti vimuktihánih (egy buddha teljesen szabad),
 az ávénika buddhaguna 12. foka
ávésa (szanszkrit) - tulajdonba vétel
ávésa avatár (szanszkrit) - isteni személy isteni hatalommal
részlegesen felruházott megnyilvánulása, avatára
Aveszta (perzsa) - himnuszgyűjtemény, Zarathustra műve
avicsára (szanszkrit) - a gondolatmenet felidézésének hiánya
(behatárolt, kiterjedt, végtelen), a szamdnyá
szkandha egyik összetevője
aviccshina karma (szanszkrit) - meg nem szakított cselekvés, egy
buddha különleges erénye
aviccshina pravartak manaszkára (szanszkrit) - az elme 3. mentális
tevékenysége, az elme kizökkenés nélkül hosszú ideig
kötődik tárgyá-hoz
avícsi (szanszkrit, kínai api diyu) - a 8 meleg pokol közül a legalsó
avícsika (szanszkrit) - szüntelen kínú, forró pokol
avidjá (szanszkrit, páli aviddzsá, írott tibeti ma rig pa) -
alapvető nem-tudás, szellemi vakság, metafizikai
tudatlanság, kollektív tudat, énkép-zet, egyéni lélek,
a korábbi élet karmája, az oksági törvény első tétele,
az 1. nidána, a szankhárák nem-tudása, a paticcsa
szammupáda 1. tagja; az egyik béklyó, a Kálacsakra
első mezője, tudatlan létfokozat
avidjaigha (szanszkrit) - a nem-tudás áramlása
avidjészrava (szanszkrit) - a nem tudás hajlandósága
avidnyapti rúpa (szanszkrit) - meghatározhatatlan, nem-
közlő elem, a rúpa szkandha 11. összetevője
aviddzsászava (szanszkrit) - tudati rongálás, ászava
avihimszá (páli) - nem-ártás, kegyesség (kuszala-múlá)
avikára parináma váda (szanszkrit) - lényegében ugyanazt
tanítja, mint a vivartaváda, a tapasztalati jelenségek
az Isten végső valóságát rejtik; ezt azonban egyfajta
pozitívabb élethez és természethez való viszo-nyulás
jegyében még kiegészíti azzal, hogy ez a megjelenő
világ nemcsak egyszerűen káprázat, hanem az Isten
csodálatos kreativitásának, teremtő tevékenységének
a manifesztációja
avirati (szanszkrit) - érzékiség
avisésa (szanszkrit) - nem-megkülönböztetett, nem-determinált
avitarka (szanszkrit) - az átman nélküliség megismerése gondolat-
megfo-ganás nélkül
avivékin (szanszkrit) - nem elkülönülő, anyagilag
összetartozó, egymásba nőtt, az avjakta prakriti és az
anyag közös tulajdonsága (szánkhja)
avjá páda (szanszkrit) - nem-haragvás, a rosszakarat hiánya
avjakrita (szanszkrit) - erkölcsileg semleges hatás, a Buddha által
megválaszolatlan 14 kérdés: Állandó-e a világ? Vagy nem?
Vagy mindkettő? Vagy egyik sem? - Időbe vetett-e a
világ? - Létezik-e a Tökéletes a halál után? - Azonos-e egymással
az élet és a test?
avjakrita dharma (szanszkrit) - meg nem határozott
minőségek
avjakta (szanszkrit) - kibontakozatlan, nem-teremtett, a teremtett és
nem-teremtett közös tulajdonságai: háromgúnás (trigunam),
egymásba nőtt (avivékin), vibráló (viszama), közös
(számánja), lélektelen (acsétana), terjengő (praszava
dharmí), a prakriti eredeti, egységes állapota
(szánkhja)
avjápin (szanszkrit) - nem átfogó, nem átható, nincs mindenütt, az
ősa-nyaggal ellentétben a vjákta, ami nincs
mindenütt (szánkhja)
ávodá sebálév (héber) - szívvel végzett szolgálat, az ima
avráh (szanszkrit) - a szenvedélymentes szint a formavilágban
ávuszó (páli) - barát, testvér (csak megszólítás)
axiu luo (kínai) - aszura
azan (vodu) - pálmalevél csíkok
azê (vodu) - szent jelvények

ba dzra kro dhí shvari ma (írott tibeti) - Vadzsrakrodhésvarí

ba dzre heruka (írott tibeti) - Vadzsrahéruka
ba glang szpjod (írott tibeti) - Godanija
Bá rá na szí (ejtett tibeti) - Benáresz, Váránaszí
ba ré (egyiptomi) - Ré kiáradása, kinyilatkoztatott szöveg
ba/ba-lélek/lélekmadár (egyiptomi) - a lélek egyik része, amely a
testtel egyidejűleg jön létre, de halhatatlan, a testtől
kevésbé függ, mint a ka-lélek, emberfejű, kerekded
testű madárként szokták ábrázolni, a lélek energia-természetét
képviseli, a halál után a csillagok közé száll, és ott lakik, egyes
korokban törekednek arra, hogy a ba-lélek visszaszálljon a testhez,
ezért sokféle módon próbálják megidézni, egyes sírokon külön ajtót
festettek számára.
báál hátokéá (héber) - aki a sofárt fújja
báál koré (héber) - hivatásos Tóra-olvasó
Baál Sém Tov (héber) - Izráel ben Eliézer (a Jó Név mestere), a haszid
mozgalom alapítója
bábá (szanszkrit) - atya
Babbruváhana (szanszkrit) - Ardzsuna és Csitrángadá fia, Manipur
királya
babs me (írott tibeti) - pab me
Bádarájana (szanszkrit) - a Brahmá szútra feltételezett
szerzője
baddha (szanszkrit) - kötött, leszorított, szilárd
baddha haszta shírsászana (szanszkrit) - fej-tartás leszorított karral
(hatha jóga)
baddha kónászana (szanszkrit) - lenyomott szög-tartás (hatha jóga)
baddha padmászana (szanszkrit) - beszorított lótusz-tartás (hatha
jóga)
Badè (vodu) - a szelek istene
badji (vodu) - bagui
bag chags (írott tibeti) - abhjásza
bag chagsz dbjingsz (írott tibeti) - a hajlamok tere, ahol a vágyak
uralkodnak
Bagmati (szanszkrit) - a Kathmandu-völgy folyója, ami akkor
keletkezett, amikor Mandzsusrí kardjával átvágta a
tavat övező hegyvonalat
bagui/badji/sobadji (vodu) - titokzatos hatalmak háza, a szentély azon
része, ahol a loák oltára van
bahiranga szádhaná (szanszkrit) - külső gyakorlás (jama,
nijama, ásza-na)
báhja (szanszkrit) - külső karmikus beérés
báhja kumbhaka (szanszkrit) - kilégzés utáni légzés-visszatartás
(hatha jóga)
báhulíkamma (páli) - gyakori munkálkodás az önfejlesztésen
Bai ma Si (kínai) - Fehér Ló Kolostor Luo jangban, ide hozták Indiából
fehér lovon a buddhista szent könyveket lefordítani (a fehér a
Nyugat színe), Ming di idejében (i.sz. 58-75) ez volt a főváros
bájit (héber) - a mezuza tokja
bak csag (ejtett tibeti, írott tibeti bag cshagsz) -
szokásszerű hajlam, a tudat dualisztikus szintje
baka (vodu) - ártó szellem, a boszorkányok szolgálója
bakászana (szanszkrit) - gólya-tartás (hatha jóga)
Bakoulou baka (vodu) - a láncokat húzó legszörnyűbb loa
baku/t/ (egyiptomi) - a meghódított terület adója
bakufu (japán) - katonai kormányzó
Bal (ejtett tibeti) - nepáliak, Je mon fia
bala (szanszkrit) - a buddha 10 ereje; a 6 képesség: srutibala, ásajabala,
szmritibala, szampradzsanjabala, virjabala, paricsájabala; a 37
bódhi-paksika dharma része
Balabhadra (szanszkrit) - Balaráma egyik neve
Baladéva (szanszkrit) - Balaráma egyik neve, Krisna testvére, Jadava
királya
Bálaka lónakára gáma (páli) - kószalai falu, Bhagu remetesége
Balaráma (szanszkrit) - Krisna bátyja, egyben Visnu egyik
inkarnációja, kezében eke vagy buzogány van, neve még: Baladéva,
Balabhadra, Haladuja, felesége Révatí, Radzsvata rádzsa lánya, fiai
Nisatha és Ulmuka. Vaszudéva fia, először Dévaki volt az
anyja, de átkerült Rohiní méhébe, hogy Kamsza ne
pusztíthassa el, ünnepe dzsjestha hónapra (május)
esik
balaroga csikitsza (szanszkrit) - gyermek- és nőgyógyászat,
ájur véda
balaváhana (szanszkrit) - erőltetett rögzítés
Balcshen gekö (ejtett tibeti, írott tibeti dbal cshen ge khod)
- bön isten, Kálacsakra és Siva megfelelője
Balcsincsojdzsoo (mongol) - az első takilcsi
balguti (szanszkrit) - gyermek-gyógyszerek, ájur véda
Bali (szanszkrit) - a világot uraló démon
balí (szanszkrit) - alamizsna, adomány, áldozat, a mantra jóga
gyakorlata
Bálí (szanszkrit) - vánara király, Szugríva bátyja
Balluka (páli) - dvévácsika
Bámidbár (héber) - Biblia, Tóra, A népszámlálás könyve
banda (vodu) - erotikus guédé táncfajta
bande (ejtett tibeti) - szerzetes miniszter
bandha (szanszkrit) - szorítás, kötés, elzárás (hatha jóga), kötöttség,
koponyatál
bandhana (szanszkrit) - kötöttség, kötelék
bandhja (szanszkrit) - megkötendő, a kötöttségnek
alávetett személy
bandia (szanszkrit) - tiszteletre méltó, nepáli szerzetes
banjan (szanszkrit) - szent fa (Ficus bengalensis)
Bankei (japán) - rinzai zen mester (i. sz. 1622-1693), Rjómon
templom, tanítója Dósa zen mester
bar do (ejtett tibeti, írott tibeti, szanszkrit devahán) - köztes lét,
átmeneti állapot (élet /kje ne/, álom /milam/, meditáció /szamten/,
halál folyamata /csikai/, a létrejött halál /csonyi/, a halál után
/szipai/), antarábhava
bar do drug (írott tibeti) - a hat köztes lét (szkye gnasz, rmi lam,
bszam gtan, 'chi kha, chosz nyid, szrid pa)
bar micva (héber) - a parancsolat fia, 13 éves fiú avatása
Bardo Thödol (ejtett tibeti) - a Köztes Lét Hallomásbeli Nagy
 Megszabadítója
barhesz (jiddis) - fonott ünnepi kalács, fölszeletelésekor: Baruh atá
Adonáj, Elohénu meleh haolám, hamocí lehem min haárec.
(Áldott légy, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki
előteremted a kenyeret a földből.)
Baron Cimetière (vodu) - egy guédé
Baron le Croix (vodu) - egy guédé
Baron Samedi (vodu) - egy guédé, jelképe sírhant utánzaton álló cilin-
derbe és fekete ruhába öltöztetett fekete kereszt
baruh dajan haemet (héber) - áldott az igaz Bíró; halálesetet hallva
basileus (görög) - Athén első embere, a városállam
politikai és vallási feje
basilissa (görög) - a basileus felesége
basti (szanszkrit) - gyógyanyaggal teli beöntés; ájur véda
Baszava (szanszkrit) - i.sz. 12. századi reformer, a vírasivizmus
alapítója
Baszo Dóicu (japán, kínai Ma cu Tao jin) - zen mester (i.sz. 709-788),
mestere Nangaku Edzsó
Baszo, Macuo (japán) - (i.sz. 1644-1694) japán költő
Básztet (egyiptomi) - macskafejű nő, jelképe: macska,
temploma: Bubasztisz
bat gè (vodu) - harci dobolás marré paquette idején
bat micva (héber) - a parancsolat leánya, a 12. életévüket
betöltött lányok felnőtté avatása
bátim (héber) - két házacska (1 + 4 üreg) a tfilinben, bőrtok
bátlánim (héber, jiddis batlenok) - munkanélküli, a közösség által
eltartott ember
bay manger tambour (vodu) - dobfektetés
bcan (írott tibeti) - cen
bcan dang rang gis 'go lha (írott tibeti) erőszakdémon, lidérc,
sorsosztó
bcom ldan 'da (írott tibeti) - bhagavan
bcom ldan 'dasz thub pa drug (írott tibeti) - a hat
győzelemmel túljutott hatalmas
bcom ldan wdasz (írott tibeti) - bhagavat
bcong kha pa (írott tibeti) - Congkapa
bdag (írott tibeti) - átman
bdag med pa (írott tibeti) - anátman
bdag meg (írott tibeti) - nairátmja
bde ba (írott tibeti) - szukha
bde ba can (írott tibeti) - Szukhávatí
bde bar gshegsz pa (írott tibeti) - szugata
bde mchog 'khor lo (írott tibeti) - a Legfelső Gyönyör Köre
bdud (ejtett tibeti) - démon, ára, dud
bdud nji (írott tibeti) - dü nyi
bdud rci (írott tibeti) - dü ci
bdud rgjal (írott tibeti) - düg jal
bdud rtsi dmar mo szdig pa'i mgo (írott tibeti) - a Bűvitalú
Skorpiófejű, a Huszonnégy Hatalmas Boszorkány
egyike, vörös
bdud rtsi 'khdzsil ba (írott tibeti) - Amritakundalin
bdud szpjod (írott tibeti) - dü csö
bdzsi (írott tibeti) - csi
bdzsi szva kar ma (írott tibeti) - Visvakarma
'bdzsor ba drug (írott tibeti) . dzsorva drug
be con ldzsang nagwa'i mgo (írott tibeti) - a Fütykös
Rókafejű, a Huszonnégy Hatalmas Boszorkány egyike,
sötétzöld
bécá (héber) - tojás (széder este)
becon (ejtett tibeti) - gadá
becsittaszja szamádhi parináma (szanszkrit) - elme
Bekkaku kanpei taisa (japán) - a tokiói Jaszukuni sinto templom
Beluva (szanszkrit) - Ambapáli nyaralója
bem (írott tibeti) - a test szerkezete
bem rig bral nasz (írott tibeti) - a testtől megvált értelem
ben (héber) - valakinek a fia
bén hámcárim (héber) - a 3 gyászos hét
Benáresz (Váránaszí, ejtett tibeti Bá rá na szí) - város a
Gangesz középső folyásánál, a Buddha első
prédikációjának helyszíne
benben/benbenet (egyiptomi) - a benben az a mitikus kő, amit
az „Első Alkalom” idején, a világ teremtésekor
először ért a napfény, ezt szimbolizálja a piramidion a
piramisok és az obeliszk hegyén, és kifejezetten ennek
jelképeként építették az V. dinasztia idején a nap-
templomok obeliszkre hasonlító, de több darabból
épített központi kőoszlopait, a benbeneteket
bencsolás (jiddis) - birkát hámázon
Bendova (japán) - Az út beszéd általi megértése; Dógen
műve
benjue (kínai) - eredendő megvilágosodás
Benten/Benzaiten (japán) - a művészetek, különösen a
muzsikusok iste-ne, eredetileg a hindu Szaraszvati
benyuan (kínai) - pranidhána
berákhot (héber) - áldásmondatok
berit milá (héber) - körülmetélés (circumcisio)
Bész (egyiptomi) - védelmező isten, a szülés védnöke
beszámim (héber) - illatos fűszerek
bét ha hájjim (héber) - az élet háza, a temető
bét ha kevárot (héber) - a temető
bét ha midrás (héber) - a tudomány háza, tanház, a jesíva olvasóterme
bét ha miklás (héber) - a Templom
bét ha olam (héber) - az örök ház, a temető
bét hakneszet (héber) - a gyülekezés háza (Kneszet)
bét hátfilot (héber) - az imák háza, zsinagóga
bét moéd lehol haj (héber) - minden élő gyülekezőhelye,
tkp. temető
bét széfer (héber) - a könyv háza, alsó fokú iskola
bgegsz (írott tibeti) - vibandha
bgo bo nyid kjisz grub pa (írott tibeti) - szvabhata sziddha
Bhadanta csaríja Buddhaghósza (szanszkrit) - a páli kánon
teljes ismertetése i.sz. 4.-5. sz., műve
Viszuddhimagga
Bhadanté Gótama/Bhanté Gótama/Bhó Gótama (páli) - Gótama úr,
megszólítás
Bhaddija (szanszkrit) - a panycsavaggíják közül az egyik,
kapilavaszthui szakja
bhadra (szanszkrit) - hindu augusztus
bhadra jána (szanszkrit) - a vadzsrajána egyik neve
Bhadrakáli (szanszkrit) - Durga
bhadrakalpa (szanszkrit, írott tibeti bszkal pa bzang po) -
jó korszak, amelyben megjelennek a buddhák,
Gótama előtt 3 (Krakucsanda, Kanakamuni, Kásjapa),
majd sorban egymás után 1004
bhadzsak (szanszkrit) - az egyik pitta, a bőrben létrejövő
kémiai folya-matok, ájur véda
bhadzsan (szanszkrit) - szent énekek éneklése
bhádzsana lóka (szanszkrit) - az a világ, ahol az érző lények
tartózkod-nak
Bhagadatta (szanszkrit) - Javana királya
bhagavá (szanszkrit) - áldott, a Buddha egyik jelzője
Bhagavad Gítá upanisad (szanszkrit) - A Magasztos szózata a
Mahá-bhárata című indiai eposz 6. könyvének 25-42.
fejezete (700 vers-szak). Tartalma szerint: két harcba
induló sereg egyikének vezére megriad a rá váró fel-
adattól, megundorodik a testvérharctól, és beszédbe
elegyedik harci kocsijának hajtójával, akiről időközben
kiderül, hogy maga Krisna isten. A harc i.e. 3102.
február 8-án kezdődött. Krisna tanítása a mű. A Mahá-
 bhárata 14. könyvének Anugítá (Második ének)
szakasza megismétli a tanítását.
bhagaván (szanszkrit, írott tibeti bcom ldan 'da) -
győzelemmel túljutott, aki eltávozott a forgatagból,
egy buddha, magasztos, Krisna jelzője
bhagavat/bhagaván (szanszkrit, ejtett tibeti csomdende,
írott tibeti bcom ldan wdasz) - diadalmas /magasztos,
a Buddha jelzője, győzelemmel túljutott, Úr,
tiszteletreméltó, szent, a legfelsőbb, magasztos
Bhágavata (szanszkrit) - Vaisnava purána
Bhágavata purána (szanszkrit) - Srímad Bhágavatam
Bhágavatam (szanszkrit) - Krisna története, i.sz. 10. sz.
Bhagavató dzsáti (páli) - az Úr (a Buddha) születése i.e. 563 Vészákha
hónap teliholdjakor a Mésza (Kos) jegyében, Dévadaha városába
menet a Lumbiní ligetben
Bhagavató námakaranam (páli) - az Úr (a Buddha) névadása, Szidd-
hattha Gótama Szakja
Bhagavató ókamti (páli) - az Úr (a Buddha) fogantatása
Bhagavató pánigahanam (páli) - az Úr (a Buddha) kézfogója i.e. 547-
ben
Bhagavató patthama dzshánam (páli) - az Úr (a Buddha) elmél-
kedése
Bhagíratha (szanszkrit) - rádzsa, ő a felelős azért, hogy a
Gangesz a föld-re hullott
bhagráva (szanszkrit) - a legmagasabb létezés
Bhagu (páli, szanszkrit Bhrigu) - szakja szerzetes Bálaka lónakára
gáma falunál
Bhairava (szanszkrit) - félelmetes, Siva egyik mellékneve, akit
könnyen elégedetté lehet tenni, levágta Brahmá 5. fejét, mert
becsmérelte
Bhairava jógi (szanszkrit) - az egyik sziddha
bhairavászana (szanszkrit) - félelmetes tartás (hatha jóga)
bhája (szanszkrit) - félelem
bhája kumbhaka (szanszkrit) - a belégzést megelőző
visszatartás
bhájana loka (szanszkrit) - a köznapi világ
bhakta (szanszkrit) - hívő
bhakti (szanszkrit) - istenszeretet, áhítat, odaadás,
értelemmel meg nem fogható alkotóerő (vaidhi,
rágátmika, pará bhakti), a mantra jóga gyakorlata;
osztályrész, mint a bőkezűség előfeltétele
bhakti jóga (szanszkrit) - a segítő Isten iránti bizalom jógája, a
rádzsa jóga része
bhakti márga (szanszkrit) - az istenszeretet útja, önmagunk átadása Is-
tennek a hinduknál
Bhalluka (páli) - az egyik dvévácsika (a másik Tapussza);
ukkalai kereskedő
bhamarí pránajáma (szanszkrit) - zümmögő légzés (hatha jóga)
bhánaka (szanszkrit) - szövegmondó, prédikátor, szent
iratok ismerője
bhánavára/bhánaka (szanszkrit) - szövegmondó, felolvasó, tanmagya-
rázó
Bhandagáma (szanszkrit) - Vásárvárás, Vardhamána
szülőföldje Vészálí-tól északkeletre
bhándaka/bhanda (szanszkrit) - koponyatál
bháng (szanszkrit) - hasis
bhanga (szanszkrit) - narkotikum a szamádhi mesterséges
előidézésére, feloldódás (csittakkhana)
bhante (thai) - szerzetes
Bhánukí (szanszkrit) - az egyik sziddha
bharadvádzsa (szanszkrit) - bölcs, nagy szent
bharadvádzsászana (szanszkrit) - Bharadvádzsa-tartás (hatha jóga)
Bhárat (szanszkrit) - India
Bhárat Mátá (szanszkrit) - India Anya
Bhárata (szanszkrit) - a Bhárata-nemzetség tagja; Ardzsuna egyik
neve, Dasaratha és Kajkéjí fia
Bhárata (szanszkrit) - Dusjanta és Sakuntalá fia, de Dasaratha és
Kaikéjí fia is, a Bhárata-nemzetség tagja; Ardzsuna egyik neve
bhárata nátjam (szanszkrit) - dél-indiai klasszikus rituális tánc a tamil
Nadu államban
Bháratí (szanszkrit) - Mandana Misra felesége
Bhárhut (szanszkrit) - helység Madhja Prades északi felében
bhásja (szanszkrit) - alkommentár (tiká, tippaní)
bhásjapravádika (szanszkrit, páli bhasszappavádikó) - vitamester,
udvari filozófus
Bhászkara (szanszkrit) - a bhédá bhéda védánta iskola alapítója (i.sz.
9. sz.), műve: Brahmá szútra bhásja, Brahmá szútra
kommentár
bhasszappavádika (páli) - bhásjapravádika
bhásztriká pránajáma (szanszkrit) - fújtató légzés (hatha jóga)
bháva (szanszkrit, páli) - létezés, keletkezés, alapvető
indíték, dolog, állapot, szándék, természet, a
személyes összetevőktől meghatározott lét, a
véghetetlen létesülési folyamat; vágylét/érzéki lét
(káma bhava), testi lét/dologi lét (rúpa bhava),
alaktalan lét (arúpa bhava), a nidána 10. foka,
 természet, az újrakeletkezés folyamán létrejövő
állapot, a szánkhjában a linga, a jógában a csitta,
létesülés, a paticcsa szammu-páda 10. tagja, okból lé-
tező entitás
bháva csakra (szanszkrit) - életkerék, mandala
bháva dristi (szanszkrit) - sásvata váda
bháva súnjatá (szanszkrit) - a létrejött üressége
bháva szamaszarvatragámini pratipad dnyána (szanszkrit) - a
legala-csonyabb (apája bhúmi) és a lét csúcspontjának világáig
(bhavágra) és a világon túli dolgok ismerete, az egyik dasabala
bháva szarga (szanszkrit) - a létesülők kibontakozása,
evolúció
bháva tanhá (szanszkrit) - a létezés, a keletkezés szomjazása, az
elmúlás szomjazása
Bháva vivéka (szanszkrit) - buddhista szerző (i.sz. 7. sz.)
bhávágra (szanszkrit) - a létezés/keletkezés csúcsa, a 9. létszint
bhavam (páli) - uram, megszólítás
bhávaná (szanszkrit) - elképzelés, fejlődés,
kibontakoztatás, kiszélesítés, belülről fakadó
ráébredés, tudati kiművelés, a tudat átalakítása,
medi-táció, azonosulás, mentális fejlődés, de a
meditáció tárgya is
bhávaná maja pradnyá (szanszkrit) - fejlődés-bölcsesség
bhávaná márga (szanszkrit, írott tibeti sgom lam) - a
fejlődés ösvénye, ami a nemes nyolcrétű ösvényt
követi, az elmélyülés/ azonosulás /meditáció/ gyakorlás útja, a
srávakák és a pratjékabuddhák útjának 4. foka, 10 szintje: 1.
örömteli (pramuditá), 2. tiszta (vimalá), 3. fényhozó
(prabhákarí), 4. ragyogó (arcsismati), 5. győzhetetlen
(szudurdzsajá), 6. aki felé fordul (abhimukhí), 7. nagy
kiterjedésű (dúramgamá), 8. megingathatatlan
(acsalá), 9. haszonnal járó (szádhumatí), 10. a
dharma felhője (dharmamégha); a 8.-9.-10. a megin-
gathatatlan (visuddha bhúmi)
bhávaná prahátavjánsaja (szanszkrit) - a hajlamoktól
gyakorlat által történő megszabadulás útja
bhávana rágánusaja (szanszkrit) - a képzelt létezéshez való
ragaszkodás hajlama
bhávanádzsá (szanszkrit) - gyakorlással létrehozott
mágikus erő
bhávanája (szanszkrit) - szellemi önfejlesztés, meditáció
bhávanámájá pradnyá (szanszkrit) - fejlődés-bölcsesség
bhávanámaji (szanszkrit) - elmélkedésből eredő
 bölcsesség
bhávanéhaja (szanszkrit) - gyakorlás által megszüntetett
bhavánga (szanszkrit) - létesülés
bhavánga szota (szanszkrit) - élet-áramlás, a tudattalan (lélek) változó
folyamata, az intuíció, az álom forrása, áramló tudatfolyam, a lét
szubjektív állandósága
bhavaniródha (szanszkrit) - a létezés megszűnése
bhavászana (szanszkrit) - az új tudattartalmak létesülésének rongálása,
ászava
bhávászrava (szanszkrit) - a látszólagos létezés hajlandósága
Bhavisja (szanszkrit) - Brahmá purána
bhédá bhéda (szanszkrit) - védánta iskola, alapítója Bhászkara
(i.sz. 9. sz.), műve: Brahmá szútra bhásja, Brahmá
szútra kommentár; külön-bözőség nélküli
bhédana (szanszkrit) - keresztüljutás, áttörés
bhékászana (szanszkrit) - bhéka-tartás (hatha jóga)
bherunda (szanszkrit) - félelmetes, ijesztő, egy madárfaj
Bhikkhu szamgha (páli) - szerzetesközösség
Bhikkhu vibhanga (páli) - Tipitaka, A szerzetesfivérek kötelezettsé-
geinek elemzése
Bhikkhuní szamgha (páli) - szerzetesnők közössége
Bhikkhuní vibhanga (páli) - Tipitaka, A szerzetesnővérek
kötelezettségeinek elemzése
bhiksu (szanszkrit, páli bhikkhu, ejtett tibeti ge long) - szerzetes,
koldus, a Buddha tanítványai, szerzetes
bhiksu síla (szanszkrit) - előírások a felszentelt
szerzetesekre (253 szabály)
bhiksuní (szanszkrit, ejtett tibeti gelongma) - női szerzetes,
koldusnők
bhiksuní síla (szanszkrit) - előírások a felszentelt
szerzetesnőkre (364 szabály)
Bhíma (szanszkrit) - az egyik pándava a Mahábháratában,
Prithá és Váju fia, Visnu Balaráma nevű
inkarnációjában megtanította a buzogányharcra
Bhísma (szanszkrit) - a kauravák és a pándavák rokona, a
kauravák főve-zére a Mahábháratában, Vidarbha
rádzsája, Rukminí apja, Sántanu és Gangá fia
Bhismaka (szanszkrit) - Rukminí
bhiszakkószallakattó (páli) - életmentő orvos, a Buddha
bhódzsa (szanszkrit) - jádava törzs
Bhódzsa (szanszkrit) - kommentáríró (Jógaszútra)
bhóga (szanszkrit) - haszon, élvezet, az öröm tárgya
bhógjam (szanszkrit) - ennivaló, egyben evő is
bhóktar (szanszkrit) - evő, egyben ennivaló is
bhoktri (szanszkrit) - aki tapasztal, élvez
bhóvádi (páli) - uramozók, bráhmanok, akik gyakran használták, a
bhadanté/bhanté/bhó megszólításból
bhramarí (szanszkrit) - zümmögő légzés (hatha jóga)
bhranti (szanszkrit) - abhúta parikalpa
bhránti darshana (szanszkrit) - hibás, érvénytelen tudás, illúzió
Bhrigu/Bhagu (szanszkrit) - Brahmá fia
Bhrikutí (szanszkrit, ejtett tibeti) - a sárga tárá, női
bódhiszattva
bhu (szanszkrit) - föld
bhúdána (szanszkrit) - föld adományozása
Bhúdéví (szanszkrit) - Visnu másik felesége, jelképe zárt lótuszvirág
bhudzsa (szanszkrit) - kar, váll
bhudzsangászana (szanszkrit) - kígyó-tartás (hatha jóga)
bhudzsapídászana (szanszkrit) - vállszorító-tartás (hatha jóga)
bhuma (szanszkrit, írott tibeti sa) - föld
bhúman (szanszkrit) - teljesség
bhúmi (szanszkrit) - bódhiszattva szint, fokozat, lépcsőfok,
dhátu; 9 szint: káma, prathana dhjána, svitíja dhjána,
tritíja dhjána, csaturtha dhjána, ákásánantjájatana,
vidnyánánantjájatana, ákánycsanjájatana, naiva-
szamdnyá nászamdnyájatana
bhúmikatva (szanszkrit) - szilárd alap, talaj
bhúmiszparsa mudra (szanszkrit) - földet érintő kéztartás, a
Buddha a Földet hívja tanúságtételre, hogy ellenállt
Mára kísértéseinek
bhúr (szanszkrit) - föld, anyagi világ, a 3 világ egyike
Bhúrisravasz (szanszkrit) - kaurava harcos
bhúta jadzsna (szanszkrit) - áldozat az emberinél alacsonyabb fokon
álló életformákért
bhúta vidjá (szanszkrit) - elmebetegségek, ájur véda
bhúta/bhútáni (szanszkrit) - 5 anyagi elem (föld, víz, tűz,
levegő, űr), létezők
bhútadámara (szanszkrit) - félelmet keltő kéztartás
bhútagáma (szanszkrit) - növényi élet
bhútagana (szanszkrit) - a lények tömege
Bhútanátha (szanszkrit) - Siva egyik mellékneve, a mindennapi
emberek ura
bhútátman (szanszkrit) - elemi lélek, tudatos én
bhútavidjá (szanszkrit) - ájur véda
bhuvah (szanszkrit) - levegő, a bioenergetikai erők
birodalma, a 3 világ egyike
bhuvar loka (szanszkrit) - az atmoszféra, a jó karmával
rendelkező lé-nyek helye
bi siki (japán) - orr-tudat
bian jian (kínai) - antagráha dristi
bian jian (kínai) - antahkárana
Bian jing tian (kínai) - Subhakritszna
biberhut (jiddis) - hódprémből készült kucsma
Biblia (héber Táná'ch = Szentírás) - a zsidóság szent könyvei, 1. 'Táv'
(Tóra) = B'résit (A teremtés könyve), S'mót (A kivonulás könyve),
Vájikrá (A papok könyve), Bámidbár (A népszámlálás
könyve), D'várim (A tóraismétlés könyve), 2. N'viim
Risónim V'áhárónim (A korai és későbbi próféták
könyve), J'hósuá (Józsua könyve), Sóftim (Bírák
könyve), S'muél (Sámuel első és második könyve),
M'láchim (Királyok első és második könyve), J'sájáhu
(Jezsajás), Jirmijáhu (Jeremiás), J'hezkél (Ezékiel), Tré-Ászár (A
tizenkét kis próféta könyve), 3. K'tuvim (Szent iratok), T'hillim
(Zsoltárok), Mislé (Példabeszédek), Ijóv (Jób), D'niél (Dániel), Ezrá
(Ezrá), N'hemjá (Nehémiás), Div'ré-Hájámim (Krónikák), 4. Hámes
M'gillót (Öt tekercs), Sir Hásirim (Énekek éneke), Rut (Ruth), Échá
(Jeremiás siralmai), Kohelet (Prédikátor könyve), Esztér (Eszter)
bídzsa (szanszkrit, írott tibeti sza bon) - mag, csíra, a szél, titokzatos
hangcsoport
bídzsa mantra (szanszkrit) - mantra-mag (pl. az aum),
amely megmarad a dzsapa után, a gunákat jellemző
kampanák
bídzsáksara (szanszkrit) - csíraszótag
bídzsani jáma (szanszkrit) - mag-törvény, az 5 természeti törvény
egyike
Biksátana (szanszkrit) - Siva egyik megjelenési formája, koponya-
edény-nyel kolduló szerzetes
bila (vodu) - sátor
Bilésaja (szanszkrit) - az egyik sziddha
bilobilo (vodu) - rituális kiáltás a petro rituáléban
bilva (ejtett tibeti) - mangó (Aegle Marmelos), az egyik szerencsés
tárgy
bima (héber) - emelvény, amelyen a széfer Tórát olvassák
bimba pratimba (szanszkrit) - kép-tükörkép, Isten és ember
különbsége Madhva szerint
Bimbiszára (páli) - Rádzsagriha (Magadha) rádzsája, aki egy ligetet
(Kalandaka nivápa) ajándékozott a Buddhának, i.e. 493-ban
Adzsátaszattu, a fia, megölte
bindu dhjána (szanszkrit) - pontszemlélet, a prákriti sakti
 megnyilvánulása a laja jógában
bindu/tilaka (szanszkrit, ejtett tibeti thikle, írott tibeti thig le) - pont,
csöpp, gömböcske, homlokjel, a bölcsesség harmadik szemét,
metafizikai értelemben a semmit, a nullát jelképezi,
nők homlokjele, férfiaknál a függőleges vonal Visnu
követői, a vízszintes pedig Siváé
Bindunátha (szanszkrit) - az egyik sziddha
binkaki (japán) - puszpángfa fésű
bírana (szanszkrit) - fűféle (Andropogon muricatus), gyökere
az uszíra, a lét szomjazásának szimbóluma
birhot hodáá (héber) - magasztaló, dicsőítő, hálaadó
áldások
birhot micvot (héber) - parancsok teljesítésére mondott áldások
birhot nehenin (héber) - élvezeti áldások
birkat ha gómel (héber) - vészt követő hálaadó áldás
birkát hamazon (héber) - étkezés utáni áldás
birkat kohanim (héber) - papi áldásosztás
biva (japán) - lantféle
bizango/bossou/galipote (vodu) - bűnöző boszorkány csoport
bja ka lan da ka gnasz pa wod ma'i chal (írott tibeti) - Kalandaka
nivápa
bja rgod kji phung po (írott tibeti) - Gridhrakúta
bja rog (írott tibeti) - dzsarok
bjamsz pa (írott tibeti) - maitrí
bjang chub (írott tibeti) - bódhi
bjang chub kji szemsz (írott tibeti) - bódhicsitta
bjang cshub szemsz dpa' (írott tibeti) - bódhiszattva
bjápáda (szanszkrit) - akuszala múlá
bjápáda virati (szanszkrit) - tartózkodás a rosszakarattól, a tett tárgya
a másik ember; a dasa akusala prativirati síla 9. tagja
bjápádo (páli) - vjápáda
bjer thob (írott tibeti) - thob pa
bjodo so csi (japán) - minden dolog értékazonosságának bölcsessége
'bjung ba (írott tibeti) - dzsung va
'bjung ba chen po (írott tibeti) - mahábhúta
'bjung ba ri la szbnyegsz pa (írott tibeti) - az elemlétezők
hegyre futása az avadgúti mentén
'bjung rcis (írott tibeti) - dzsung ci
bka' gdamsz pa (írott tibeti) - ka tam pa
bka' 'gyur (írott tibeti) - Kandzsur
bka' mdo rgjud (írott tibeti) - a Buddhának tulajdonított
szövegek (parancsolat, gyűjtemények,
hagyományozott tudás)
bka' rgjud pa (írott tibeti) - ka gyü pa
bkra szisz (írott tibeti) - ta si
bkraszisz lhun po (írott tibeti) - Tasilhunpo
bkug (írott tibeti) - kuk
bla (írott tibeti) - la
bla bresz (írott tibeti) - la dre
bla gnasz (írott tibeti) - la ne
bla 'gugsz (írott tibeti) - la guk
bla ma (írott tibeti) - guru, láma
blí ájin hará (héber) - örömhírt hallva
blo grosz rin cshen (ejtett tibeti) - Lodö Rincsen
blokkszobor/kockaszobor (egyiptomi) - szoros formai követelmények
szerint készült szobor, mely mindig kuporgó tartásban ábrázolja
a megmintázott személyt, a test részletei nincsenek
kidolgozva és csak a fej különül el a kockaszerű
formától, mintha köpenybe burkolózna az alak,
felületét gyakran használták feliratok elhelyezésére, a
Középbirodalom idején vált népszerűvé
bné háir (héber) - a város fiai (1 évnél hosszabb ideig voltak a
városban)
bobe (jiddis) - nagyanya
Bod (ejtett tibeti) - a To bod (ejtett tibeti): Felső-Bod
szóból származik, tibetiek, Je mon fia
bodaisin (japán) - felébredett, megvilágosult tudat
bodhak (szanszkrit) - az egyik kapha, száj, ízlelés, ájur véda
Bódhgajá (szanszkrit) - helység, ahol a Buddha megvilágosodott
bódhi (szanszkrit, írott tibeti bjang chub, kínai dao, japán kenso) - a
megvilágosodás során elnyert tudás, az út, bódhi-fa, pippalfa,
aszvata (Ficus religiosa), amely alatt a Buddha megvilágosodott; 6
különleges dharma: 1. kája dharma, 2. vák karma, 3. csitta karma,
4.-5.-6. dnyána; az ávénika buddha guna 13.-18. foka
bódhi kála (szanszkrit) - a bölcsesség kora (az arhatok, anágámik
és sróta ápannánik kora, 1500 év), a síla kála első
szakasza
bódhi paksika dharma (szanszkrit) - a megvilágosodás 37 szárnya (4
szmritjupaszthána, 4 szamjag prahána, 4 riddhipáda, 5 indríja, 5
bala, 7 bódhjanga, 8 márga)
Bódhi rádzsa kumára szutta (páli) - Bódhi királyfi szútra (Tripitaka
Szútrapitaka 85.)
bódhi szattva csarjá (szanszkrit) - a bódhiszattva életútja
bódhi szattva szamvara síla (szanszkrit, japán boszatszukai) - a
bódhiszattva önmegtartóztatás szabályai, csak a mahájánában
bódhi szattvajána (szanszkrit) - bódhiszattva kocsi, a mahájána
 kezdete
Bódhicsarjavatára (szanszkrit) - A bódhiszattva
tevékenységek gyakor-lata, Shantidéva műve
bódhicsitta (szanszkrit, írott tibeti bjang chub kji szemsz) - megvilá-
gosodott tudatosság, megvilágosító hozzáállás, a megvilágosodás
szándéka, megváltás-tudat, a buddhaságra való törekvés, , a
gyakorlott elme szimbóluma (fehér a homlokon /együttérzés/, vörös
a köldökön /bölcsesség/), az üdvösség gondolata, az elme buddha-
léte, amely elszánta magát arra, hogy eljut a megvilágosodáshoz
bódhicsittopáda (szanszkrit) - a megvilágosodott elme létrejötte
Bódhidarma (szanszkrit, kínai Ta mo, japán Daruma) - (i.sz.
470-534) az első Indiából Kínába vándorolt pátriárka
az i.sz. 5.-6. században (a hagyomány szerint i.sz.
520-ban), először Nankingban, majd Luo jangban
telepedett le, végül a Sao lin kolostorban végzett
zazent, az első pátriárka, 28 indiai és 5 kínai pátriárka
volt, ő, mint a 28. indiai, egyben az első kínai is, az 5.
kínai pátriárka (Hui neng) nem nevezett ki utódot
bódhimanda (szanszkrit) - megvilágosodás terasz
Bódhipathapradípa (szanszkrit, ejtett tibeti Csangcsub Lamgji
Dönma) - A megvilágosodáshoz vezető ösvény
lámpása, Atísa Dipankaradnya műve
Bódhirádzsakumára szutta (szanszkrit) - Bódhi rádzsafiú szútra
(Tripi-taka Szútrapitaka)
Bódhirucsi (szanszkrit) - Vaszubandhu kommentárjának fordítója i.sz.
538-ban
bódhiszattva - (szanszkrit, írott tibeti bjang cshub szemsz dpa', ejtett
tibeti dzsang csup szem pá, japán boszacu) -
megvilágosodás-lényegű, ébre-déshős, potenciális
buddha, bölcs lény, a mahájána eszményi alakja, aki
nem önös érdekből törekszik a megvilágosodásra,
hanem azért, hogy életét mások megsegítésének
szentelje, ezért nem lép a nirvánába mindaddig, amíg
szenvedő lényeket talál, aki elszánta magát a
megvilágosodás elérésére, átlagos ember buddha-
tudattal, anyagtalan égi bódhiszattvák
Bódhiszattva bhúmi (szanszkrit) - Az ébredéshős lépcsőfokai,
mahájána-jógácsára szútra, a Jógácsára bhúmi sásztra
része
bódhjanga (szanszkrit, kínai jue fen) - a megvilágosodás 7
tényezője; a 37 bódhi paksika dharma része
Boédromión (görög) - a 3. hónap
bogdo gegen (mongol) - felséges fényesség, mongol
 buddhista egyházfő
bohoum (vodu) - halotti rítus
bohun (vodu) - gyászdal
bokken (japán) - fakard gyakorlatozáshoz
boko (vodu) - varázsló, a fekete mágiát gyakorló houngan
bokono (vodu) - jós
Bokuszai (japán) - zen mester, Ikkjú tanítványa
bómos (görög) - a templom előtti oltár a thysiának
bonc (japán) - buddhista szerzetes
bonnó (japán) - illúzió, a tudatot megzavaró tévképzetek,
ragaszkodás a természetesen fölmerülő vágyakhoz
bonpo (ejtett tibeti) - bön-pap
bonszai (japán) - törpe fa, formára nevelt, kicsiben tartott növény
bonszeki (japán) - miniatűr sziklakert
bonze (japán) - buddhista papok megszólítása (a bozu /japán/ szóból)
Boorcsi (mongol) - az első takilcsi
Borobudur - mandala formájú templom együttes Jáván az i.sz. 9. szá-
zadból
bossal (vodu) - Afrikából érkezett néger, az a loa, aki
először jelenik meg, még be nem avatott hounsi
bossal loa (vodu) - szelídítetlen loa
bossou (vodu) - bizango
boszacu (japán) - bódhiszattva
boszacu do (japán) - bódhiszattva ösvény
boszacu siki (japán) - bódhiszattva tudat
boszatszukai (japán) - bódhi szattva szamvara síla
botan (japán) - fás pünkösdi rózsa (Paeonia suffructiosa)
bothros (görög) - áldozati gödör
Bottfai (japán) - a női szépség szűz istennője, jelképe
szigony
boula (vodu) - a 3 rada dob közül a legkisebb
boulé zin (vodu) - szombat esti szertartás az újoncavatási hét végén,
edényégetés temetés után
boumba (vodu) - táncfajta
bölcsesség (4) (kínai si zhi) - 1. mahádarsana dnyána, 2. szamatá
dnyána, 3. pratjavéksaná dnyána, 4. kritja anusthána dnyána
bölcsesség (5) - dharmadhátu (a realitás)/vágy/, tükörszerű
/harag/, egykedvűség /féltékenység/,
megkülönböztetés /büszkeség/, mindent teljesítő
/mohóság/, vagyis az 5 méreg megtisztított formája
bön (ejett tibeti, írott tibeti bon) - tibeti sámánisztikus
ősvallás, a hiedelem szerint Senrab Mivo (ejtett tibeti)
alapította a Buddha idejében, 3 korszaka van: 1. dzsol bon 2. tyar
 bon 3. gjur bön (ejtett, írott tibeti) átalakult bön
bön po (ejtett tibeti, írott tibeti bon po) - bön pap, egy falu papja
bösaá tová (héber) - jó órában, köszönés jó hír hallatán, munka
előtt
bráhá (héber) - első áldás a kidusokon
bráhá levátálá (héber) - hiábavaló áldás
Brahmá (szanszkrit, ejtett tibeti Changpa, írott tibeti tshangs pa) -
(brih = kitágul) a Trimúrti első tagja, a teremtő isten,
két világciklus között meditációban van, néha azonosítják az
1. manuval és Pradzsapati brahmánista teremtésistennel,
hordozóállata a hattyú, társa Szaraszvatí, elmélyülésében álmodja a
teremtést, felébredése a teremtett világ pusztulása, álma az újra-
születések körforgása (szamszára), ébrenléte a nirvána,
tudatában mindkettő ugyanannak a két állapota,
élete végén az Univerzum elpusztul, és majd Visnu ki-
légzése kelti új életre, pusztulása után az új
világkorszakkal új Brahmá születik a Visnu köldökéből
kinyíló lótuszvirágból; a buddhizmus nem tagadja a
hinduizmus isteneinek létét, de nem tulajdonít nekik
különösebb jelentőséget, egy adott istenben való
hitet s az ennek megfelelő életmódot a buddhista
felfogás egy természetes állomásnak tartja a megvilá-
gosodás felé vezető úton, Brahmá birodalma a forma-
világ 4 ege közül a legalsóban van, ide születnek
azok, akik a világot Brahmá által teremtettnek hiszik,
fő törekvésük a vele való egyesülés, a benne való
feloldódás; Mindenható, Önhatalmú, Úr, Alkotás,
Teremtés, Legfelsőbb, Nemző, Megtartó, Atya
brahmá bandhu (szanszkrit) - születés szerinti bráhman
brahmá bháva (szanszkrit) - Brahman állapot
brahmá csárí (szanszkrit) - ásrama
brahmá csarija (szanszkrit) - nemi önmegtartóztatás,
nőtlenség, aki a tanítvány útját járja, szent élet, az asztánga
jóga 4. lépése (jama)
brahmá csarin (szanszkrit) - nőtlen tanítvány, tanuló az
upanajana után
brahmá csarjászana (szanszkrit) - pashcsimóttánászana (hatha jóga)
brahmá csomó - energiaközpont a mellkasban
brahmá dána (szanszkrit) - bölcsesség, tudás adományozása
brahmá dhjána (szanszkrit) - a tiszta Önvaló belső átélése
brahmá jadzsna (szanszkrit) - az Istennek felajánlott hindu áldozat
brahmá kájikáh (szanszkrit) - Brahmá szolgálóinak szintje a forma-
világban
brahmá kshétra (szanszkrit) - tiszta tudat
brahmá lóka (szanszkrit, kínai fan tian) - Brahmá
birodalma, az elmélye-dés első szintje a
formavilágban
brahmá mimánsza (szanszkrit) - védánta
Brahmá purána (szanszkrit) - 6 Mahápurána
brahmá purohitáh (szanszkrit) - Brahmá színe előtt
beszélők szintje a formavilágban
Brahmá putra (szanszkrit, ejtett tibeti Jarlung Cangpo) - észak-indiai
folyó
brahmá randhra/amrita brahmá (szanszkrit, írott tibeti tshangs pa'i
dbu ga/tshangs dbug) - brahmá-lyuk, vertex, Monro-nyílás (a
harmadik agyüreg összeköttetése a két ventriculusz-
szal) a fejtető nyílása, ahol véget ér az avadhúti, a
szusumna felső vége, szahaszrára csakra, a tökéletes
tudat kijárata, ide torkollik az avadhúti
Brahmá Szahampati (szanszkrit) - Mindenható Úr
Brahmá szampradája/Csaitanja (szanszkrit) - felekezet, alapítója
Madhva
Brahmá Szávarni manu (szanszkrit) - a 10. manu
Brahmá szútra (szanszkrit) - Védánta szútra
Brahmá szútra bhásja (szanszkrit) - Bhászkara, majd Sríkántha
műve
brahmá upászaná (szanszkrit) - a meg nem nyilvánuló Ősok
tisztelete (nirguna upászaná)
Brahmá vaivarta (szanszkrit) - Brahmá purána
Brahmá vidhjá (szanszkrit) - a Legfelső Lényre vonatkozó
tudás, az abszolút ismerete
brahmá vihára (szanszkrit) - tökéletes viselkedés, állapot, a 4 erény
(szeretet /méttá/, irgalmasság /karuná/, buzgóság /muditá/, kiegyen-
súlyozott életmód /upékhá/)
Brahmádatta (szanszkrit) - Kászí uralkodója az i.e. 5. sz.-ban
Brahmádzsála szutta (szanszkrit) - A nézetek mindent felölelő
hálója (Tripitaka Szuttapitaka, Dígha nikája)
Brahmághosa buddha (szanszkrit) - az égi világrészek buddhája
Brahman (szanszkrit) - a Legfelső Lény, Világlélek, a
kettősség nélküli, személytelen, Ősok, a Lét,
abszolútum, mivel tulajdonságok nélküli (nirguna),
(brih = növekszik), mindenki más-más szemszögből
látja, csak negatív jelzői vannak, meg-nem-nyilvánuló,
rejtett, advaita, sokrétűségét a Trimúrti szimbolizálja,
a valóság 3 aspektusa, a szánkhja teisztikus válto-
zatában az Isten (Ísvara), az Önvaló létezése, mint
 Brahman, önmagára, a szellemi világra és az anyagi világra
vonatkozó egység, szimbóluma az ÓM, megjelenései: Djausz,
Szúrja, Váju, Ákása, Ap, Prithiví; szat csit ánanda (lét-tudat-
boldogság); Slókárdhéna...
brahman (szanszkrit) - áldozat (neutrum) és aki bemutatja
(masculinum)
bráhman/bráhmin (szanszkrit, írott tibeti bram ze) - a 4
örökletes varna egyike, a hagyomány szerint
történészek, nevelők, papok, elsődleges feladatuk a
szent szövegek tanulmányozása és tanítása, az
áldozati szertartások vezetése, erdei remeték,
családos gazdák és varázserejű bölcsek, kétszer
született, a Védákhoz írt magyarázó szövegek az i.e.
9.-8. századból (Aitaréja /Ásvalájana/, Tándja,
Sadvinsa, Taittiríja, Satapatha, Gópatha)
bráhmana (szanszkrit) - a Védákat kiegészítő szakrális szövegek
bráhmana varna (szanszkrit) - a társadalmi rendben az értelmiség, a
papok
Brahmánasankara ácsárja (szanszkrit) - nepáli tanító az i.sz. 7.
században
Brahmánda (szanszkrit) - a világmindenség világai, egy világ élettar-
tama: 22.394.88018 földi év, Brahmá purána
brahmánda prána (szanszkrit) - kozmikus légzés
brahmánda váda (szanszkrit) - őstojás
bráhmaní (szanszkrit) - bráhmana nő
Bráhmani mantanika szutta (páli) - Brahmá megkísértése szútra
(Tripitaka Szútrapitaka 49.)
bráhmanizmus - i.e. 2. évezredtől az Indiába betelepülő
árják és az őslakosság összeolvadásának eredménye,
értelemszerűen az árják az uralkodó varnák
Brahmáputra (szanszkrit) - folyó Észak-Indiában
Brahmarsi (szanszkrit) - nagy szent
brahmaszvára (szanszkrit) - isteni hang, a Buddha beszédeinek 64 eré-
nye, stílusa ld. Maddzshima nikája 1. 395
brahmávihára (szanszkrit) - isteni állapot, isteni út a maitrí, a karuná,
a muditá és az upéksá megvalósítása, agnivihára
brahmávit (szanszkrit) - a Brahmá ismerői
Bráhmí (szanszkrit) - Durgá egyik anyai kiterjedése
Brahmó Szamádzs - Brahmá Társaság, Rám Móhan Roj (i.sz. 1722-
1833) bengáli bráhmana alapította, monoteista
irányzat, tiltja a képeket, társadalmi átalakulást
tervezett, harcolt a nők jogaiért, a szatí ellen
Brakhot (héber) - áldások, a Misna bevezető könyve,
 általában alkalmi áldásmondások
bram ze (írott tibeti) - bráhman
bram ze'i rigsz szhing szála chen po (írott tibeti) - szála
'bras bu bzi (írott tibeti) - a 4 gyümölcs (srótápanna, szakridágámin,
anágámin, arhat)
B'résit (héber) - Biblia, Tóra, A teremtés könyve
bretas (görög) - kultuszszobor a szentélyben
brgya szbyin dkar mo dom mgo ma (írott tibeti) - a
Barnamedve-fejű, a Huszonnégy Hatalmas
Boszorkány egyike fehér
Brhringi (szanszkrit) - miatta vette föl Siva Ardhanárísvara formáját,
hogy megvilágosítsa
'bri (írott tibeti) - dri
brihá (héber) - illegális menekítés
Brihadáranjaka upanisad (szanszkrit) - a Szatapatha bráhmana vége,
Jádzsnyavalkja nézetei az Átman-Brahman azonosságról, a Jadzsur
véda áranjakája
Brihannala (szanszkrit) - Ardzsuna eunuch-neve Viráta udvarában
Brihaszpati (szanszkrit) - az istenek házi papja a Mahábháratában,
Nadír, Imaúr
Brihaszpativár (szanszkrit) - a csütörtök hindu istene, a félistenek
papja, jelképe imafüzér, buzogány, labda, hordozója lótusz vagy 8
ló által húzott szekér
Brihat phala (szanszkrit, kínai Guangguotian) - Jutalmak Sokasága égi
birodalom, az elmélyedés 4. szintjének 3. birodalma a
formavilágban
Brihat száman (szanszkrit) - a szóma áldozat éneke, véda himnusz
brisz/brit (jiddis) - körülmetélés
brjid (írott tibeti) - dzsi
'bro (írott tibeti) - dro
bro (írott tibeti) - tánc, eskü, íz,vágy
'brog mi (írott tibeti) - Drokmi
'brog pa (írott tibeti) - drok pa
bróhe (jiddis) - áldás
brten pa (írott tibeti) - a megtámasztott
'brtson 'grusz (írott tibeti) - vírja
'brug (írott tibeti) - a felhők, esők és a mennydörgés
gazdái; druk
'brug szgra (írott tibeti) - mennydörgés, a sárkányok hangja
bszam gtan (írott tibeti) - az elélyülés köztes léte, dhjána, szamádhi
bszam jasz (írott tibeti) - Sántaraksita kolostora, a Szamje
bszangsz (írott tibeti) - szang
bszgrub (írott tibeti) - drup
bszgrub bja (írott tibeti) drupcsa
bszkal me (írott tibeti) - kel me
bszkal pa (írott tibeti) - kalpa
bszkal pa bzang po (írott tibeti) - bhadrakalpa
bszkdzsed rim (írott tibeti) - kjerim
bszkjed rim (írott tibeti) - utpannakrama
bszlu (írott tibeti) - megcsalás
bsznjen gnasz (írott tibeti) - upavásza
bszod nams lo gszar (írott tibeti) - szo nam lo szar
bszod namsz (írott tibeti) - punyjá
bszod namsz kzi tshogsz (írott tibeti) - punjá szambhára
bszrung ba'i lha (írott tibeti) - őr-isten, sorsosztó
bsztan 'gdzsur (írott tibeti) - Tengyur
bsztun szing (írott tibeti) - tun sing
btagsz grol (írott tibeti) - Kötéssel Szabadító, a Köztes Lét
könyvei közötti ráolvasás-gyűjtemény
btang sznjomsz (írott tibeti) - upékhá
btang sznjomsz chen po (írott tibeti) - egykedvűség, a
részrehajló ítélet hiánya
bu luk pa (ejtett tibeti) - tibeti vallási irányzat
bu ma (ejtett tibeti) - szusumná
bu mo (írott tibeti) - pu mo
bu szton (írott tibeti) - Bu tön
Bu tön (ejtett tibeti, írott tibeti bu szton) - a Kandzsur és a
Tandzsur szövegeinek rendszerezője az i.sz. 14. sz.-
ban
Bucu (japán) - Buddha
Bucu do (japán) - a Buddha útja, a buddhizmus
bucudan (japán) - buddhista házi oltár, legtöbbször együtt van a sinto
oltárral, mert a japán buddhizmus inkább a halálra, a sinto pedig in-
kább a mindennapi életre irányul
buddha (szanszkrit, írott tibeti sangs rgjas) - a három kincs egyike
(dharma szamgha)
Buddha (szanszkrit, írott tibeti szangsz rgjasz, kínai Fo) - Megtisztult,
Felébredett, Megvilágosodott, japán bucu, hotoke (japán), a bucu
írásjegy egyik olvasata; azért, hogy megoszthassa tapasztalatait em-
bertársaival, tanítható rendszerbe foglalta azokat, ezért őt
tekintik a buddhizmus alapítójának, a buddhák
sorában a Szakjamuni, a Szakják Bölcse nevet viseli,
budh: felébredés, a történelmi Buddha (Gótama
Sziddhattha /páli/ i.e. 566-486/563-483, mások szerint
i.e. 623/622-543) Kapilavasztuban született, a hagyo-
mány szerint a történelmi Buddha előtt már 6 buddha
 volt: Vipasjin (Mindent Látó), Sikhin (Fejdíszes),
Visvabhu (Mindenkit Gyámolító), Krakuccshanda (Tév-
hitet Oszlató), Kanakamuni (Aranyhős), Kasjapa
(Fényőrző), máshol 24 elődről írnak; az egyik sziddha
Buddha csarita (szanszkrit) - Dharmaraksa (i.sz. 5. sz.)
kínai fordítása Asvaghósa művéből
Buddha csarita kávja (szanszkrit) - az első Buddha életrajz,
írta Asva-ghósa az i.sz. 1. sz.-ban
buddha dharma (szanszkrit) - a Buddha tana, a kanonizált szútrák és
tantrák
Buddha ghósa, Bhadanta csaríja (szanszkrit) - i.sz. 4. századi
mester, műve a Viszuddhi Magga (A tisztulás útja),
szingalézről pálira fordított
buddha gotta (szanszkrit, írott tibeti sangs rgjas kji rigs) - buddha-
eredet
buddha guna (szanszkrit) - egy buddha erényei. 1. tíz
képesség (dasa- bala), 2. 4 bizonyosság
(csaturvaisáradja), 3. világos tudatosság
(aszambhinna szmritjupaszthána), 4. kendőzetlen
dharma (agupta dharma), 5. a feledés hiánya (nászti
musitá), 6. az akadályok kiküszöbölése (szamjag pratihára
vászanatvá), 7. nagy együttérzés (mahá-karuná), 8. a buddha
különleges erényei (ávénika buddhaguna), 9. mindent átfogó tudás
(szarvadnyá dnyána)
buddha kája (szanszkrit) - a buddha testei, a tudat; fajtái: 1.
önmagában létező test (szvabhávakája), 2. az
igazsággal bíró test (dharmakája), 3. az élvezetek
teste (szambhógakája), 4. teremtett test
(nirmánakája)
buddha kritjánusthána dnyána (szanszkrit) - a cselekvést
véghezvivő tudás, az öt tudás egyike
buddha ksétra (szanszkrit) - buddha-földek, mitikus buddhák és
bódhi-szattvák birodalmai
Buddha locsána (szanszkrit) - a Magasztos szemének női
perszonifikációja
Buddha szászana (szanszkrit) - a Buddha parancsolatai, etika
buddha vácsana (szanszkrit) - a Buddha saját szavai
Buddhaguhja (szanszkrit) - indiai tanító Tibetben az i.sz. 8. században,
a 108 bölcs egyike
Buddhahéruka (szanszkrit) - a Fényhozó Vajrócsana
haragvó alakja, színe sötétbíbor, 3 keze, 6 lába van,
női társa a Felserkent Harag Hatalmas Asszonya, a
testben az agyhoz kapcsolódik
Buddhakródésvarí (szanszkrit) - Buddha héruka női társa, a
felserkent harag hatalmas asszonya
Buddham szaranam gaccshámi - Dhammam szaranam gaccshámi -
Szamgham szaranam gaccshámi (páli) - a Buddhába vetem bizal-
mamat /folyamodom/, a Tanba vetem bizalmamat, a Közösségbe
vetem bizalmamat; menedékkérés, kimondható a közösségen belül,
de egyedül is, hozzátartozik az 5 parancs (panycsa síla) betartása
Buddhanáth (szanszkrit) - sztúpa Nepálban, Kathmanduban
buddhánu szmriti (szanszkrit) - a buddha felidézése, a Szukhávatí
egyik gyakorlata
Buddhapálita (szanszkrit) - buddhista filozófus (kb. i.sz. 470-
540), Nágárdzsuna követője, műve:
Múlamadhjamakavrittih: A középút alapverseinek
magyarázata, a következtető érvelésmódra épülő
praszángika madhjamaka iskola alapítója
Buddharandam (szanszkrit) - Buddha-jel (usnísa, kanná, tilakam)
Buddhasántí (szanszkrit) - Vaszubandhu kommentárjának fordítója
i.sz. 538-ban
buddhasramana (szanszkrit) - üdvözlő kéztartás
buddhászana (szanszkrit) - megvilágosodott-tartás (hatha jóga)
Buddhavadra (szanszkrit) - az Avatamszaka szútra fordítója i.sz. 420-
ban
Buddhavamsza (páli) - Tipitaka, Buddhák krónikája
Buddhavár (szanszkrit) - a szerda hindu istene, ez a Merkúr, apja
Szóma, anyja Tara, jelképe buzogány, kard, pajzs, hordozója
oroszlán
Buddhávatamaszaka (szanszkrit) - a Buddha-ékszer, buddhista irat
buddhi (szanszkrit) - ész, tudat, felfogás, belátás, az avjaktából
követke-zik, a benne lévő szattvagúnákkal hat a
purusa a prakritire, a 25 tattvából a második, az avjaktából
következik
buddhindríja (szanszkrit) - 5 érzékszerv (indríja: szem, fül,
orr, nyelv, bőr), néha hozzászámítják a manaszt (mint
kárméndriját), a buddhizmusban érzet (látás, hallás,
szaglás, ízlelés, tapintás)
Buddhista Misszió, Magyarországi Árja Maitréja Mandala
Egyházközösség - 1952-ben alakult, tartományfőnöke
dr. Hetényi Ernő (1912-1999)
buddhizmus (japán bukkjó) - a megvilágosodás elérésének,
következésképpen a testi vándorlás, a szenvedés megszüntetésének
vallása, mai formájában a történelmi Buddha (Gautama
Sziddhártha, i.e. 566-486) tanítása
buddhvá csátmánam (szanszkrit) - felébreszti önmagát
budo (japán) - harcművészet, a küzdelem útja
buke (japán) - harcos
bukkjó (japán) - buddhizmus
bukolai (görög) - misztériumpap
Bukoleion (görög) - épület Athénban, ahol a basilissa hieros gamos
szer-tartása volt
bum pa (ejtett tibeti, írott tibeti) - a Vízöntő csillagkép,
ajanamsza
bun bo rjodo (koreai) - kétrétű ösvény, a polgári és a
katonai nevelés
Buphonia (görög) - a Dipolia ünnep áldozati szertartása
bure (ejtett tibeti) - hosszú kürt
burmai zsinat - 1871-ben
bushido (japán) - a harcos útja, a szamurájok által követett sinto elvek:
egyenesség, igazmondás, igazságosság, bátorság, mások fájdalma
iránti könyörület, őszinteség, önuralom, hűség,
becsületesség
bűn (3) - 1. a tanítások nem értése miatt a mahájána
ócsárlása, 2. a 4 súlyos tilalom áthágása, 3. az 5 nagy
bűn (panycsánantaríjáni)
Bürdene Bulag (mongol) - kolostor

ca lung (ejtett tibeti, írott tibeti rca rlung) - mahámudra prána

meditáció
ca me (ejtett tibeti, írott tibeti cham med) - nincs időköz
(a halál után), a bűnök olyan súlyosak, hogy a
delikvens rögtön a pokolba kerül, az 5 jóvátehetetlen
bűn egyikének elkövetése
ca mi (ejtett tibeti, írott tibeti rca mi) - a Kálacsakra egyik leszármazási
ága (dro, cami, ra), kagyü
caca (ejtett tibeti) - csaitja
cacafa (vodu) - főzet (Capparis cynophallophora L.)
cachette (egyiptomi) - verem rejtekhely, ahová Amon papjai rejtették
el a királyi múmiákat a sírrablók és fosztogatók elől a
XXI. dinasztia uralma alatt
caddik (héber) - igaz ember, hászid rabbi, felsőbbrendű
lény az ember és a Messiás között
calalou (vodu) - spenóthoz hasonló növény
calenda (vodu) - éjszakai tánc
canari (vodu) - edény, amit a temetés végén eltörnek
candomble (vodu) - szentély Bahiában
Cang (ejtett tibeti, írott tibeti gcang) - tiszta, Ü Cang
tartomány nyugati része, fővárosa Sigace, Lhászától
nyugatra fekvő tartomány
Cangjang Gyaco (ejtett tibeti, írott tibeti tshangs dbjangs rgja
mtsho) - a 6. dalai láma (i.sz. 1682-1706?), i.sz. 1706-
ban Lhazang mongol kán és Kangxi kínai császár
megfosztotta rangjától és száműzetésbe kénysze-
rítette
Cangpo (ejtett tibeti) - Brahmáputra
Cao san Pen csi (kínai) - Szódzan Hondzsaku
caprelata (vodu) - rontásfajta, varázsszer
caprelateur (vodu) - varázsszert készítő varázsló
cara (ejtett tibeti) - élőlény
cartouche (egyiptomi) - névgyűrű, a fáraók neveiket ovális,
végén egyenes függőleges vonallal lezárt gyűrűbe
írták, mely mágikusan védeni volt hivatott a király
nevét, csak királyok használhatták, egyes nevekről
így lehet megállapítani, hogy királyról van-e szó, a III.
dinasztia óta használatos, előtte szerekh-be (palotát
jelképező téglalap-ba), vagy gyűrűbe írták az
uralkodó nevét, a szereh először Narmer palettáján
jelenik meg
cassave (vodu) - maniókalepény
causeway (egyiptomi) - feljáró út
caye (vodu) - ház
caye mystère (vodu) - titokzatos hatalmak (szellemek. loák) háza, a
houmfò
Ce cai tien (kínai) - Mahésvara
ce sag (ejtett tibeti, írott tibeti ces zag) - holdnap (a Hold 12 o-ra távolo-
dik a Naptól)
ce zsan (kínai) - természetesség
cedáká (héber) - jótékony felajánlás
cen (ejtett tibeti, írott tibeti bcan) - a középföld emberei és a sziklákban
lakó vörös istenek
cen po (ejtett tibeti) - király
Cenko (ejtett tibeti) - apácakolostor Lhászában
ces zag (írott tibeti) - ce sag
Cethang (ejtett tibeti) - tibeti város, ősi tibeti uralkodói
központ
cha cha (ejtett tibeti, írott tibeti) - fogadalmi tábla
Chalkeia (görög) - a kézművesek ünnepe Pyanepsión
hónapban
cham med (írott tibeti) - ca me
Chan jan (kínai) - t'ien t'ai pátriárka (i.sz. 711-782)
chanda (szanszkrit) - hajlandóság, tenni vágyás, hajlandóság általi
töké-letes elmélyedés
Chang pa (ejtett tibeti írott tibeti changs pa) - Brahmá
chansi (vodu) - fehér bádogból készült csörgő
Chaos (görög) - a tátongó űr istene
chapiteur (vodu) - felütő, a jósló véletlenül kiválaszt egy
szövegrészt egy könyvből
Charila (görög) - az öngyilkos lány ünnepe (Delphoi)
Charistéria (görög) - a harminc zsarnok elűzésének ünnepe
Boédromión 12-én
chen (kínai) - mennydörgés, északkelet, az I csing egyik trigramja
Ch'eng kuan (kínai) - a 4. hua jen pátriárka (i.sz. 760-820?)
cheveaux (vodu) - Afrikából érkezett néger
'chi bslu (írott tibeti) - a halál csalása
'chi bslu'i cho ga/'chi bslu 'dzsigs pa rang grol (írott tibeti) - a
Köztes Lét könyveiből a ráolvasások
'chi ka'i bar do (írott tibeti) - a halál órájabeli köztes lét
'chi kha (írott tibeti) - a halál órájának köztes léte
ch'ien (kínai - menny, dél, az I csing egyik trigramja
Chih i (kínai) - a t'ien t'ai iskola alapítója (i.sz. 538-597)
Chih yen (kínai) - a 2. hua jen pátriárka (i.sz. 602-668)
chiré aïzan (vodu) - pálmalevelek rituális felhasogatása
Chloia (görög) - tavaszünnep Anthestérión hónap végén (Athén)
choai (görög) - italáldozat
'cho-ba'i lha (írott tibeti) - éltető-isten, sorsosztó
Choes (görög) - az Anthestéria második napja (Athén)
Chokcsö (ejtett tibeti) - Közös áldozat, ünnep Lhászában, Szangye
Gyaco alapította az 5. dalai láma emlékére
chor ba'i phung po (írott tibeti) - védaná szkandha
chos mngon pa mdzod (írott tibeti) Abhidharma kósa
chosz (írott tibeti) - a három kincs egyike (buddha, dharma, szamgha)
chosz brgjud gcig pa'i bshesz gnjen (írott tibeti) - egytörvényfonalú
(egyfogadalmú)
chosz dbjingsz (írott tibeti) - dharmadhátu
chosz dbjingsz kji je shesz (írott tibeti) - dharmadhátudnyána
chosz gragsz (írott tibeti) - Dharmakírti
chosz kji (írott tibeti) - dharma csaksu
chosz kji blo grosz (írott tibeti) - Marpa
chosz kji wkhor lo bszkor ba (írott tibeti) - dharma csakra pravartana
chosz njid (írott tibeti) - a törvénylényeg köztes léte
chosz njid kji bar do (írott tibeti) - a törvénylényegű löztes
lét
chosz szgron klu rgjal cen (írott tibeti) - Cshödo Lu Gyelcen
chosz szkjong (írott tibeti) - dharmapála
chosz szkjong ba'i srung ma (írott tibeti) - dharmapála
chosz szku (írott tibeti) - dharma kája
chosz szpjod (írott tibeti) - dharmacsarja
choual (vodu) - ló (cheval), akit a loa megszáll
choukèt (vodu) - dossou avant
chréstérion (görög) - jósszentély
Chronos (görög) - az idő istene
chthonios (görög) - földi
chu bo wod bsrungs (írott tibeti) - Nadíkasjapa
chu lha sngon mo sbrul gji mgo (írott tibeti) - a Kígyófejű
Vízistennő, a Huszonnégy Hatalmas Boszorkány
egyike, kék
chu rgjan (írott tibeti) - víz éke, a fehér lótusz
Chüan csang (kínai) - kínai utazó
chül trim (ejtett tibeti) - fegyelem, helyes út
Chytroi (görög) - az Anthestéria harmadik napja
ci (ejtett tibeti, írott tibeti rcis) - bön asztrológiai számítások
ci pa (ejtett tibeti, írott tibeti rcis pa) - asztrológus
ci rik (ejtett tibeti, írott tibeti rci rig) - a számítások tudománya, asztro-
lógia
cicesz (jiddis) - cicit
cicit (héber) - bojtok, fürt, nézőrojtok, szemlélőrojt, imarojt
cidákli (jiddis) - talit katan
cijun (héber) - sírjel
cimesz (jiddis) - gyümölcskompót
cin (ejtett tibeti, írott tibeti zin) - fa, szimbóluma zöld
rügyező növény, növekedés, jegye a sárkány
cin na (kínai) - papi levél vásárlása, a szerzetessé válás egyik útja
Kínában
cing tu (kínai) - kínai buddhista iskola, a vallási gyakorlatot
hangsúlyozta
cintámani (szanszkrit) - kívánságteljesítő kincs
Cion (héber) - Sion hegye Jeruzsálemben, tulajdonképpen a Szentföld
cionizmus - zsidó nacionalizmus, alapítója Herzl Tivadar
cjag csen pa (ejtett tibeti) - tibeti iskola
clairin (vodu) - fehér rum
co (ejtett tibeti) - tibeti antilop
cog csö szer dang (ejtett tibeti) - gyászszertartás körmenete, amit a 6.
dalai láma alapított az 5. mauzóleumának elkészültekor, 1959-ig
minden évben megtartották
com Gedáljá (héber) - Gedálja bőjtje
combite (vodu) - csoportos paraszti munka
compèdre (vodu) - rontásfajta
congdü (ejtett tibeti) - nemzetgyűlés
Congkapa, Dzse (ejtett tibeti, írott tibeti bcong kha pa,
rzse) - hagymavölgyből származott, a katampa
iskolában tanult, a tibeti buddhizmus reformátora (i.sz. 1357-
1419/1356-1416), i.sz. 1409-ben alapította a gelukpa rendet
(erényrend), ez a sárga szekta, eredeti neve Loszang Drakpepal
congók (vodu) - loa-csoportok (tengerparti congo, bozót congo)
Coquille de mer (vodu) - tengeri kagyló, Agoué
Cögyam Trungpa - (i.sz. 1940-1987) tibeti mester, a nyingma iskola
tulkuja
Cölung (ejtett tibeti) - tavi ökör, mitológiai állat
crabigné (vodu) - táncfajta
croisignin (vodu) - kereszttel megjelölt
cu si (kínai) - pátriárka, nagymester
cubusi simada (japán) - átlagos kacura
cuglhakang (ejtett tibeti) - tibeti kolostor gyűlésterme
Cuki (japán) - a sötétség, az éjszaka istene, a Hold
cukijama (japán) - kert, kicsinyített természet
cukijama niva (japán) - dombkert
Cukijomi (japán) - a sinto Hold-istene, övé az éj birodalma, Idzanagi
és Idzanami fia, Amateraszu ómikami és Szuszanoo no mikoto test-
vére
Cukinami no macuri (japán) - a Hold ünnepe a sintóban, a 6. és a 12.
hónapban ünneplik
cukubai (japán) - vízmedence a kertben
Cultrim Gyaco (ejtett tibeti) - a 10. dalai láma (i.sz. 1816-1837), a
régens állítása szerint urna-módszerrel választották (nem tisztázott)
cumi (japán) - bűn
cung (kínai) - iskola, hagyomány, egy bizonyos nézet
előtérbe helyezése
Cung mi (kínai) - hua jen pátriárka (i.sz. 780-841), csan mester
cuo (kínai, japán zazen) - ülve meditálás
cuo csu (kínai) - tanmagyarázó, valamelyik nem csan
iskola követője
cur pu (ejtett tibeti, írott tibeti mchur phu) - Rangdzsung dordzse
asztrológiai rendszere
cuzu
mi (japán) - kézidob

CS
csa (japán) - tea, a tu romlott írásképe alapján
csa do (japán) - teaszertartás
Csag Gja Csenpo (ejtett tibeti) - nyugati vörös tudáshordozó istenség,
a testben a torokhoz kapcsolódik
csága (szanszkrit) - feladás
csága adhitthanam (szanszkrit) - önfeláldozás
csags (írott tibeti) - cshak
csai (kínai) - böjti lakoma
Csaitanja Maháprabhu (szanszkrit) - (i.sz. 1486-534) filozófus, a
Gaudíja vaisnava iskola alapítója, a „Hare Krisna...” mantra segítsé-
gével közelíthet a személy a Legfelsőbb Úrhoz, akivel
egyszerre azonos és ugyanakkor különböző is
csaítja (ejtett tibeti ca ca) - buddhista templom modell
csaitra (szanszkrit) - hindu március
csaitta (szanszkrit) - szellemi-tudati tényező, tudatállapot
csaittadharma (szanszkrit) - tudati tényező
csaittaszika (szanszkrit) - tudat-tényező
Csaja (szanszkrit) - Szani vár anyja
Csajtarat (szanszkrit) - Kuvéra kertje a Mandara-hegyen
Csakdroma (szanszkrit, ejtett tibeti) - női védisten, a
mandala nyugati ajtónállója
csakkavála (páli) - világegyetem, a Méru-hegy körül 7
koncentrikus sziklagyűrűn túl van a 4 kontinens,
mindegyik saját holddal és nappal
csakkavattí (páli) - egyeduralkodó
Csakkjuma (ejtett tibeti) - női védisten, a mandala keleti
ajtónállója
csakórászana (szanszkrit) - csakóra madár-tartás (hatha jóga)
Csakpori (ejtett tibeti) - orvosi kolostor Lhászában
csakra (szanszkrit, ejtett tibeti, írott tibeti khor lo) - kerék,
csatakorong, diszkosz, Visnu korongjának neve
Szudarsan, de a test erőközpontjai a kundalíní jógában,
ahol a nádík keresztezik az energiavezetékeket, az életenergia
fölemelése; a múládhára csakra a végbélnyílás és a nemi szerv
között, a szvádhisthána csakra a nemi szerv és a gyomor között, a
manipúra csakra a köldöktájon, az anáhata csakra a szívnél, a
vi-suddha csakra a toroktájékon, az ádnyá csakra a
két szemöldök között és a szahaszrára csakra a
koponyatetőn van
csakrábandhászana (szanszkrit) - idegközpontot megkötő-
tartás (hatha jóga)
Csakraszamvara (szanszkrit) - a fehér bindu (Bódhicsitta) férfi
 jidamja
csakrászana (szanszkrit) - kerék-tartás (hatha jóga)
csakrávála (szanszkrit) - világegyetem
csakravartin (szanszkrit, írott tibeti 'khor lo sgjur ba'i rgjal po) -
egyeduralkodó
csakravartin rádzsa (szanszkrit, írott tibeti 'khor lo sgjur ba'i rgjal po,
kínai zhuan lun sheng wang) - kerékforgató rádzsa, eredetileg
hadvezér, a 7 kincs (kínai qibao) birtoklója (aranykerék, elefánt, ló,
gyöngy, miniszter, szolgálólány, tábornok), a buddhista
szövegekben világuralkodó, a 4 világsziget (földrész) ural-
kodója (1. sziget vas, 2. sziget bronz, 3. sziget ezüst,
4. sziget arany), a Buddhát a nekik kijáró szertar-
tással temették el, az erő kerekének forgatója
csakséndríja (szanszkrit) - a szem szkandha, mint meghatározó elem
csaksu (szanszkrit) - szem
csaksur ájatana (szanszkrit) - a látás egymásra ható mezeje
csaksur dhátu (szanszkrit) - látható alkotóelem
csaksur indríja (szanszkrit) - látóképesség, a látás érzéke, az 5 érzéki
képesség egyike
csaksur vidnyána (szanszkrit) - a látás tudatossága
csaksur vidnyána vidnyapti (szanszkrit) - érzékelő tudatok
Csaksusa manu (szanszkrit) - a 6. manu
csaksusz (szanszkrit) - látás
csal (ejtett tibeti) - sugsz
csala acsala (szanszkrit) - mozdítható-mozdíthatatlan múrti
csam (ejtett tibeti) - ladakhi (Tibet) rituális tánc
Csámara (szanszkrit) - Jakfarok, a Dzsambudvípa egyik
alföldrésze, szőrlegyező
Csamdo (ejtett tibeti) - Kelet-Tibet egyik területe
csamsz (ejtett tibeti) - határ, elzárkózás, magányos elmélyülés
csamsz khang (ejtett tibeti) - meditációs ház, amit erre a célra építenek
csan (kínai, szanszkrit dhjána, koreai szon, japán zen) - elmélkedés,
korábban shou ji = őrizni az egyet, a szó jelentése
lefordíthatatlan, mert névszó és ige is, utóbbi esetben
elmélkedni, de nem valamiről, kinai buddhista iskola,
a vallási gyakorlatot hangsúlyozta
csan jen (kínai) - jövendőmondó
csan tang (kínai) - zendo
csan tö (kínai) - a csan erénye, a csan híve
Csana Dordzse (ejtett tibeti) - bódhiszattva, Amóghasziddhi
kísérője
csancsala (szanszkrit) - a test akaratlan mozgása
Csanda (szanszkrit) - egy brahmácsárí, Száriputta relikviáit vitte a
 Buddhához
Csandaka (szanszkrit) - a Buddha lovásza Kapilavaszthuban
csandála (szanszkrit) - nincstelenek, páriák, kaszton kívüliek,
érinthetet-lenek, bráhmana nő és súdra férfi gyermeke
Csandálí (szanszkrit) - a 8 Haragvó Nő egyike, a testben
az agyhoz kapcsolódik
Csandra (szanszkrit) - a Hold
csandra (szanszkrit) - Hold, rajzokban a félhold a szóban
felfoghatatlan, felsőbbrendű valóság, de Szóma másik
neve is, a tejóceán köpülésekor keletkezett, Tibetben
a bölcsesség tükrének női szimbóluma; a manda-
lában fehér mezőben futó nyúl
Csandra szurja prádipa buddha (szanszkrit) - a déli világrész
buddhája
Csandragupta (szanszkrit) - a Maurja-dinasztia uralkodója (i.e. 322-
től), a dzsainizmus híve
Csandrakirtí (szanszkrit) - prászangika filozófus i.sz. 6. sz., Nágár-
dzsuna kommentátora
Csandravamsa (szanszkrit) - Hold-nemzetség
Csang an/Hszienfu (kínai) - a Tang-dinasztia nyugati
fővárosa
Csang Tao ling (kínai) - neotaoista filozófus, az Ég Mestere, az i.sz.
142-ben neki megjelent Lao ce hatására a taoizmus megtisztítója
Csangcsub Lamgji Dönma (ejtett tibeti) - Bódhipatha pradípa
csaniva (japán) - kert, teaszertartáshoz
Csankí szutta (páli) - Csankí szútra (Tripitaka Szútrapitaka 45.)
csanoju (japán) - teaszertartás
csan-történetek - (kínai) Csuan Teng Lu: Kézről kézre járó
mécses, Pi Jen Lu: Smaragd Szikla gyűjtemény, Vu
Men Kuan: Átjáró kapu nélkül
Csao csou Cung sen (kínai) - Dzsósú Dzsúsin
Csao kung - ezen a néven Trebitsch Ignác, a '30-as évek végén
buddhista kolostort akart alapítani
csápa (páli) - íj, az együttérzés jelképe
csapati (szanszkrit) - lepénykenyér
Csáraka szanhitá (szanszkrit) - orvoslás, Patandzsali (?) műve
Csarijá pitaka (páli) - Tipitaka, A viselkedés kosara
csarjá (szanszkrit) - erényes élet, viselkedés
Csarja tantra - (szanszkrit, írott tibeti spjod rgjud) - Előadó
tantra
Csarpati (szanszkrit) - az egyik sziddha
Csarumati (szanszkrit) - Rukminí egyetlen lánya, Durgának, az
anyagi energia istennőjének inkarnációja
csárváka (szanszkrit) - materialista filozófiai rendszer
(darsana), az em-ber a világegyetem változásainak
alávetett tudattal rendelkező test, azonos nevű
alapítójának feltételezett műve a Bárhaszpati szútra
csaszen (japán) - teakeverő
csatahparjája (szanszkrit) - gondolatolvasás
csátaka (szanszkrit) - legendás fogolyszerű madár, amely
csak harmat-cseppeken él (más néven: kapindzsala)
csatra (szanszkrit) - ernyő, a vágyakból keletkező
szenvedésektől védő szimbólum, a 3 ékkő (Buddha,
dharma, szamgha) jelképe
csattári arija szaccsáni (páli, szanszkrit csatvári árjaszatjáni) - a 4
nemes igazság
csattaró magga (páli) - a nirvánához vezető négyes út:
szótápattimaggó, szakadagámimaggó,
anágámimaggó, arahattamaggó, és akik járnak rajta:
szótápanna, szakadágámí, anágámí, arahá
csatu szangaha vatthu (páli) - csatur szamgraha vasztu
csatuh szampradája (szanszkrit) - a 4 felekezet
csatuh szútrí (szanszkrit) - a Brahmá szútra első 4 fejezete és
kommen-tárjai
csatur (szanszkrit) - 4
csatur mahárádzsa kájika (szanszkrit, kínai Si tian wang
tian) - Négy Égi Rádzsa ege, a vágyvilágban az első, a
4 nagy királyi leszármazás (Dhritarástra, Virurhaka,
Virupáksa, Vaisravana), a 4 égtáj mind-egyikét egy-
egy nagy rádzsa uralja, alattvalóik a kígyódémonok
(nága), az ártódémonok (jaksa) és az illatevők
(gandharva)
csatur mahárádzsika déva (szanszkrit, írott tibeti rgjal chen
rigs bzi) - 4 nagy király a Világhegy csúcsán az
égtájaknak megfelelően
csatur szamgraha vasztu (szanszkrit, páli csatu szamgaha vatthu) - az
együttérzés 4 alap-eleme: 1. adás (dána), 2. kegyes beszéd (prija
vákja), 3. jó szándékú viselkedés (arthakrijá), 4. elfogulatlanság
(szamánárthatá)
csaturanga dandászana (szanszkrit) - 4 végtagos rúd-tartás (hatha
jóga)
csaturjoni (szanszkrit, írott tibeti skje ba rnam pa bzhi/skye gnas bzhi)
- a négy születés
csaturmásza (szanszkrit) - hindu lelkigyakorlat az esős
évszak alatt, október-november
csaturógha (szanszkrit, kínai si liu) - 4 áradat: érzékszervek miatt
 fel-ébredt vágyak, mentális szennyeződések, téves
nézetek, tudatlanság
csatursankhépa (szanszkrit) - a függő keletkezés 4
részlete: élvezet (múltbeli aktív tényező), szenvedés
(jelenlegi eredő), létesülés (jelen-legi aktív tényező),
születés-öregedés-halál (jövőbeli eredő)
csaturtha dhjána (szanszkrit) - bhúmi, a bódhiszatva szint ötödik foka
csaturtha dhjána bhúmi (szanszkrit) - a 4. elmélyülés szintje
csaturvaisáradja (szanszkrit) - a buddhák 4 bizonyossága: 1. az összes
dharma tekintetében eljutottam a megvilágosodásig (szarva dhar-
mábhi szambódhi pratidnyá vaisáradja), 2. elpusztítottam minden
szennyet (szarvászra vaksája dnyána pratidnyá vaisáradja), 3.
kijelentettem a hit ellen ható dharmákról, hogy ellenségeink (anta-
rájika dharma vjákarana pratidnyá vaisáradja), 4. kijelentettem,
hogy a 4 nemes igazság tökéletes megértése a cselekedeteknek az
az útja, amely kivezeti az embert a duhkhából a nirvánába (nairjáni-
kapratipadvjákara pratidnyávaisáradja); kínai si wu wei - 4
félelem-nélküliség, a Buddha nem fél: 1. a teljes
megvilágosodástól, 2. a szennyeződések
megszűnésétől, 3. azokról beszélni, amelyek
akadályozzák a vallást, 4. megmutatni a szenve-
désből kivezető utat; a buddhaguna 2. csoportja
csatuskotjupádánupatti jukti (szanszkrit) - tetralemma, négysarkú
logika a létrehozás nem létrehozottságáról, elveti, hogy 1. egynek
sok következménye van, 2. többnek van egyetlen következménye,
3. sok ok hoz létre sok következményt, 4. egy oknak egy
következménye van; másképpen: 1. az ok és okozat nem
lehet azonos, 2. különböző, 3. azonos és különböző
egyszerre, 4. sem nem azonos és sem nem különböző
csatvára anaszkárá (szanszkrit) - szellemi tevékenység
csatvári árja phaláni (szanszkrit) - a 4 nemes eredmény
csatvári árjaszatjáni (szanszkrit, írott tibeti phags pa'i bden
pa bzi) - a 4 nemes igazság (a szenvedés, a
keletkezés, a megszüntetés, az ösvény), a Buddha
szerint a megvilágosodás felé törekvőnek
tartózkodnia kell a két szélsőségtől: a szenvedély
vezette, élvhajhász, hedonista életmódtól és az ön-
sanyargatástól, ez a Középút a 4 nemes igazság belá-
tása révén járható végig; aspektusai: 1. elfogadja a
duhkha igazságát az érzékiség birodalmában, 2. meg
van győződve erről az igazságról, 3. illetve arról is,
hogy az az alakok régiójában is érvényes, 4. ahogy
érvényes az alaknélküliség régiójában is, 5. elfogadja
 a duhkha keletkezésének az igazságát, és 6. meg van
győződve erről az igazságról, 7. valamint arról is,
hogy az az alakok régiójában ugyanúgy érvényes, 8.
mint az alaknélküliségében, 9. elfogadja a duhkha
megszűnésének igazságát, 10. meg van győződve
erről az igazságról, 11. illetve arról, hogy az alakok
régiójában ugyanúgy érvényes, 12. mint az alaknélkü-
liség régiójában, 13. elfogadja a gyakorlat ösvényé-
nek igazságát, amely elvezet a duhkha megszűnésé-
hez, 14. meg van győződve erről az igazságról, 15.
illetve arról is, hogy az az alakok régiójában éppúgy
érvényes, 16. mint az alaknélküliség régiójában
Csaurangí (szanszkrit) - az egyik sziddha
Csaurí (szanszkrit) - a Nyolc Haragvó Nő egyike, a testben
az agyhoz kapcsolódik
csavan (japán) - teacsésze, tibeti szellemi vezető
cse (kínai, ejtett tibeti, írott tibeti dpjad) - bölcsesség, tudás, ismeret;
bön asztrológiai diagnózis
cse hsüeh (kínai) - filozófia, csak az i.sz. 19. sz. végétől
Cse jen (kínai) - hua jen pátriárka (i.sz. 602-668)
Csédi (szanszkrit) - egy ország
Csékitánu (szanszkrit) - pándava hős
cséla (szanszkrit) - tanítvány
cselekedetek, kárhozatos és ellenszerük - tudatlanság/bölcsesség
(prad-nyá), tiszteletlenség a tanítás iránt/bizalom
(sraddhá), gondatlanság /törődés (appramáda),
mentális szennyeződések elharapózása/a tisztá-
talanság eltüntetése (klésaksája)
cselekedetek, nem üdvös (10) - tartózkodás az élet
megsemmisítésétől (pránátipáta), lopás (adattádanam),
házasságtörés (kámeszu mithácsára), csalás (mrisá-
váda), viszályból adódó gonosz beszéd (paisunjam),
durva beszéd (párusjam), fecsegés (sampralápa), a
szerzés vágya (abhidnyá), harag (vjápáda), téves
nézet (mithjádristi)
Cséllaná/Khémá (szanszkrit) - Bimbiszára felesége,
Vardhamána nővéré-nek lánya, Csétaka és Trisalá
lánya, Nigantha Nyátaputta unokahúga
csema (ejtett tibeti) - logika, bár inkább episztemológia
csen (kínai) - igaz, hűséges
csen jen (kínai) - a felhevített jósló csontok kérdezője, igaz
ember
csen po (ejtett tibeti) - nagy tudós
Csen ti (kínai) - Paramártha
cseng (kínai) - becsületes, egyenes, helyes, jó
Cseng i (kínai) - a taoista kánon mindhárom kötetének kiegészítése, az
Ég Mestere északi szekta
Cs'eng kuan (kínai) - hua jen pátriárka (i.sz. 738-839)
Cseng li (kínai) - i.sz. 5. századi taoista kánon 7. része, Cseng li szektá-
jának írásai, mai taoista szekta Dél-Kínában
cseng suozuo zhi (kínai) - kritja anusthána dnyána
csenpo (ejtett tibeti) - nagy tudós
Csenrézi (ejtett tibeti, írott tibeti spjan ras gzigs) - a világ
megváltója, a nagy együttérzés bódhiszattvája,
Avalókitésvara, Amitábha kísérője
cseresznyemirtusz (vodu) - főzet (Eugenia fragans)
cséstá (szanszkrit) - mozdulat
csétajitvákarma (szanszkrit) - karmikus cselekedet, a 3
egyéni karma lehetőség egyike (még: karmavászaná,
karmaphala)
Csétaka (páli) - liccshaví herceg, felesége Trisalá, lánya Cséllaná
csétaná (páli) - akarati ösztönzés, szellemi aktus, szándék, szellem, a
szó és a test karmája ered belőle; Csetanáham bhikkhave
kammam vadámi, csetajitvá kammam karoti kájena
vácsája manasá. - A szán-dék, szerzetesek, hívja elő a
karmát, a szándék által jön létre a karma a testben, a
beszédben és az elmében.
csétaná karma (szanszkrit) - a szándék cselekedete
csétanárita (szanszkrit) - a szándék terméke, szándékos cselekedet
csétaszika (szanszkrit) - tudattényezők, a szellemi
tulajdonságok 52 fajtá-ja
csétóvimukti (páli) - a szív megszabadulása
cshad (írott tibeti) - cshe
Cshag seng ji thek pa (ejtett tibeti, írott tibeti phja gsen gji
theg pa) - A Jóslás Sen-jének Járműve, bön jóslás és
asztrológia
cshak (ejtett tibeti, írott tibeti csags) - fém, az 5 elem (dzsungva)
egyike
cshak csen pa (ejtett tibeti) - nagy pecsét, tibeti vallási irányzat
cshanda (szanszkrit) - erőfeszítés, szertartásokhoz
kapcsolódó 3 kérés, megvalósításra való vágy,
elszántság
cshandasz (szanszkrit) - verstan, a szútrák versformáinak leírása a
védán-gán belül
cshando (szanszkrit) - akarat
Cshándógja upanisad (szanszkrit) - a Cshándógja bráhmana része, a
 Száma véda kiegészítése
Cshandragómin (szanszkrit) - indiai költő, az újralétesülés
bizonyítója
cshanku (ejtett tibeti) - farkas
cshe (ejtett tibeti, írott tibeti cshad) - amikor a holdnap
napkelte után kezdődik, és napkelte előtt végződik
cshe jöl (ejtett tibeti, írott tibeti phjed jol) - ducö 01-03, bárány,
délután, tehén, az éjszaka vége, északkelet
cshi (ejtett tibeti, írott tibeti bdzsi) - patkány, az 1.
állatövi jegy, víz, észak, női jellegű (jin), ajanamsza
cshi bdag (írott tibeti) - cshi dak
cshi dak (ejtett tibeti, írott tibeti 'cshi bdag) - a halál ura
cshi dzsor (ejtett tibeti, írott tibeti 'cshi sbjor) - halál
cshirolpa (ejtett tibeti) - aki kívül van, aki nem buddhista
cshogsz (írott tibeti) - ganacsakra
cshosz kji szku (írott tibeti) - dharmakája
Cshödo Lu Gyelcen (ejtett tibeti, írott tibeti chos sgron klu rgjal cen) -
tibeti tanító az i.sz. 8. században
cshu (ejtett tibeti, írott tibeti) - víz, az 5 elem (dzsungva) egyike
cshu szin (ejtett tibeti, írott tibeti cshu srin) - a Bak csillagkép
cshu zer ba (írott tibeti) - huhuva
Cshumiglung (ejtett tibeti) - fürdőhely Lhászától nyugatra
cshuszin (ejtett tibeti) - ajanamsza
csi (ejtett tibeti, írott tibeti bdzsi, kínai qi, japán tamasii) - légzés, az
egyik életprincípium (még 2: csing, sen), áldozat,
gépezet, alkalom, a felfogás alkalmai, ilyenkor jön
mozgásba a megértés, a negatív és pozitív között
áramló energia, a legvégső, köles, éter; a dolgok
kettőssége a formák világában: li - passzív, csi -
dinamikus, a keresztény Lélek; a jin és a jang a
világot felépítő anyagi szubsztanciának, a párának (qi
- ejtsd: csi) a két ellentétes természetű
alapmódosulata; a „szellemi” az összesűrűsödő földi
qit jelöli, míg a „ragyogó” a táguló égi qit
csí (kínai) - tamasii
csi bi (ejtett tibeti) - pocoknyúl
csi kai (ejtett tibeti) - a halál folyamatának köztes léte
csi kai bar do (ejtett tibeti) - a halál folyamatának átmeneti állapota
csi kung (kínai) - léleképítő gyakorlatok a Sao linban
csi pa (ejtett tibeti) - asztrológus láma
csi szem (ejtett tibeti) - egyetemes tudat/felelősség
Csi szung (kínai) - i.sz. 11. századi buddhista szerzetes,
műve: Az eredeti út (Jüan tao)
csiao sou (kínai) - mester, tanár
Csidambaram (szanszkrit) - Tilla
csiddzsada granthi (szanszkrit) - a csit és a dzsada
összekapcsolódásával létrejövő egyén
csie (japán) - bölcsesség
csie to (kínai) - megszabadul
Csien Lung (kínai) - kínai császár
Csiencsen (kínai) - Gandzsin, kínai szerzetes, i.sz. 753-ban érkezett Ja-
pánba
csigo (japán) - nemesi származású fiú, akit szerzetesek gondjára bíztak,
apród
csihna (szanszkrit) - címer
csik jab khen po (ejtett tibeti) - főkamarás
csikitszá vidjá (szanszkrit) - az orvoslás tanulmányozása, a tudás 5 ága
közül az egyik
Csin (kínai) - Konfucius
csin kang (kínai) - vadzsra
Csincsá (páli) - laikus tittha nő, a Buddha rágalmazója,
tamarindfa
csing (kínai) - életesszencia, az egyik életprincípium (még 2: csi, sen),
tájék, birtok, határ, a csanban a személyes egyén szembenállása a
világgal
Csing jüan (kínai) - csan mester († i.sz. 740), Szeigen Gjósi
csintá (szanszkrit) - gondolkodás
csintámaja pradnyá (szanszkrit) - reflexió, gondolkodó bölcsesség
csintámani (szanszkrit, ejtett tibeti norbu) - lángoló, minden
kívánságot teljesítő drágakő, a vágyak tüzének jelképe,
az egyik ratna
csiöd pa (ejtett tibeti) - gyakorol, megért
csira (szanszkrit) - hosszú idő után
csirimen (japán) - kreppselyem
csit (szanszkrit) - öntudat, abszolút tudat, összekapcsolódás
csit szvarúpa bháva (szanszkrit) - szellem őseredeti
mivoltában
csitra (szanszkrit) - sokaság, tarkaság
Csitragupta (szanszkrit) - Jamarádzsa jegyzője, ő írja föl az
emberek cselekedeteit
Csitrakúta (szanszkrit) - szent hegy a Gangától dlre
Csitrángadá (szanszkrit) - Csitraváhana lánya, de Sántanu és
Szatjavatí fia is
Csitraratha (szanszkrit) - a gandharvák királya
Csitraszéna (szanszkrit) - a gandharvák királa
Csitraváhana (szanszkrit) - Manipur királya, Csitrángadá apja
csitta (szanszkrit, ejtett tibeti kün zsi, írott tibeti kdzsi sems) -
tudatosság (elme, értelem, énkép), burok, elme, tudat, szellem
belső szerve, gondolkodás, képzetalkotás, mindaz, aminek
tudatában vagyunk, s aminek nem, a tudatosság általi tökéletes
elmélyedés, a tudat passzív oldala, a manasz buddhi ahamkára
egyben, a jógában a szamszkárák hordozója, a
szánkhjában a linga, a buddhizmusban értelem,
szándék, az ember mentális és érzelmi aspektusai =
kellemes, fájdalmas, egyik sem, észleletek (vizuális,
hallható, szagolható, ízlelhető, értelemmel felfogható,
képzeletbeli tárgyak), emlékezet, akaratból fakadó
cselekedetek (a tudatossághoz tartozók, s az attól
elkülönülők), tudatosság; 9 állapota: csittaszthápana,
csittapraváhaszamszthápa, csittapratihara-na,
csittopaszthápana, csittadamana, csittasamana,
csittavjupasamana, csittaikotikarana, szamádhana; a
csitta fejlődésének menete: 1. sruti-bala ⇒ 1.
csittaszthápana, ebből 2. ásajabala ⇒ 2. csittapra-
váhaszamszthápa ⇔ 1. manonivésapravartak, ebből 3.
szmritibala ⇒ 3. csittapratiharana ⇔ 2.
viccshinnapravartak, ebből 3. szmritibala ⇒ 4. csitto-
paszthápana ⇔ 2. viccshinnapravartak, ebből 4. szam-
pradzsanjabala ⇒ 5. csittadamana ⇔ 2.
viccshinapravartak, ebből 4. szam-pradzsanjabala ⇒ 6.
csittasamana ⇔ 2. viccshinnapravartak, ebből 5.
virjabala ⇒ 7. csittavjupasamana ⇔ 2. viccshinnapravartak,
ebből 3. szmritibala ⇒ 8. csittaikotikarana ⇔ 3.
aviccshinnapravartak, ebből 4. szampradzsanjabala ⇒
ebből 8. csittaikotikarana ⇔ ebből 3.
aviccshinnapravartak, ebből 5. virjabala ⇒ 8.
csittaikotikarana ⇔ 3. aviccshinnapravartak, ebből 6.
paricsájabala ⇒ 9. szamádhána ⇔ 4. ájatanapravartak; bháva
csitta bhávana (szanszkrit) - a lélek fegyelmezése
csitta damana (szanszkrit) - az elme 5. állapota, az elme
begyakorlása, világosak a kudarcok és a kellemetlen
következmények, ezért felis-merjük az össze-
szedettség előnyeit
csitta dhátu (szanszkrit) - az elme tényezője, ami
természeténél fogva nem szennyezett, tathágata garbha
csitta kammannyatá (szanszkrit) - a tudat aktivitása
csitta karma (szanszkrit) - egy buddha mindig barátságos és kegyes, az
 ávénika buddhaguna 15. foka
csitta mahá bhúmika (szanszkrit) - minden szellemi
állapotban jelenlévő tényezők
csitta mannyatá (szanszkrit) - a tudat használhatósága
csitta mátra (szanszkrit, írott tibeti sems tsam) - csak az elme iskola,
tudattan, jógácsára (vidnyánaváda), a pradnyápáramita egyik irány-
zata, csak-tudat
csitta mudutá (szanszkrit) - a tudat beleérző képessége,
alkalmazkodó készsége, a tudat hajlékonysága
csitta nijáma (szanszkrit) - a tudat törvénye, az 5 természeti törvény
egyike
csitta pagunnyatá (szanszkrit) - a tudat ügyessége, alkalmassága
csitta passzadhi (szanszkrit) - a tudat nyugalma
csitta pratiharana (szanszkrit) - az elme 3. állapota, az elme visszairá-
nyítása az összpontosítás tárgyára valamilyen kizökkenés után
csitta praváha szamszthápa (szanszkrit) - az elme 2. állapota, az
elme egy időre rögzül a tárgyán, s ezt újra és újra
ismétli
csitta samana (szanszkrit) - az elme 6. állapota, az elme megbékítése,
ha az elme még mindig az érzékelés tárgyaira vágyakozna, ekkor
meg-nyugszik
csitta szantati (szanszkrit) - az újjászületéshez kapcsolódó gondolatok
csitta viksépa (szanszkrit) - elterelődések, akadályok (vjádhi,
sztjána, szamshaja, pramáda, álaszja, avirati, bhránti
sarshana, alabdha bhúmi-katva, anavaszthitattva,
dukha, daurmanaszja, angamedzsajatva, shvá-sza
prashvásza)
csitta vipallásza (páli) - gondolatokból fakadó téveszme
csitta vipra vukta szanszkára dharmah (szanszkrit) - nem
szellemi hajtóerők
csitta viszuddhi (szanszkrit) - tudati megtisztulás, Viszuddhi Magga
csitta vjupa samana (szanszkrit) - az elme 7. állapota, az
elme leghalványabb szennyeződései is eltűnnek
csitta vritti (szanszkrit) - a tudatban lezajló átalakulás,
gondolatfolyam, tudatállapot (pramána, viparjaja, vikalpa, nidrá,
szmriti), az összpon-tosítással ellentétes tudatállapot
csitta vritti niródha (szanszkrit) - az elme anyagában
bekövetkező módosulások megszűnése
csittagócsara (szanszkrit) - a tudat működési területe
csittaikágratá (szanszkrit) - a tudat egyhegyűsége
csittaikoti karana (szanszkrit) - az elme 8. állapota, az elme
háborítatla-nul halad egy határozott pont felé
csittakkhana (szanszkrit) - tudatpillanat (uppáda, thiti, bhanga), felol-
 dódás
csittalahutá (szanszkrit) - a tudat rugalmassága
csittánupasszaná (szanszkrit) - a tudatállapot éber tudatossága
csittaszja ékagratá parináma (szanszkrit) - elme
csittassza vimutti (szanszkrit) - a tudat megszabadulása (még nem a
nir-vána)
csittaszthápana (szanszkrit) - az elme 1. állapota, elmélyülés,
összponto-sítás, az elme függetlenné válik a külső
tárgyaktól, és rögzül a meditá-ció tárgyán
csitteka gatta (páli) - ékágratá
csitténanijatiloko (páli) - a világi tudat által történő
irányítás
csittopaszthápana (páli) - az elme 4. állapota, az elme
erősen rögzül a tárgyán
csittudzsukatá (szanszkrit) - helyes cselekvés és helyes életmód, a
tudat egyenessége
csjutjupapatti dnyána (szanszkrit) - tisztánlátás,
természetfeletti képesség, ismeri a karmájuknak
megfelelő élethelyzetekbe születők halálának és
újjászületésének pillanatát, az abhidnyá 5. ismerete,
az alakok világának sajátossága, az egyik dasabala
csjutjupapatti dnyána bala (szanszkrit) - a halál és az
elkövetkező élet-be való átmenetel megértésének
ereje
cso csan (kínai) - zazen
Cso mo lung ma (ejtett tibeti) - Himalája
Cso Tae zsong (koreai) - herceg, aki i.sz. 1097 körül elterjesztette a
csant Koreában
cso vang (kínai) - ülni és felejteni
csódai (japán) - derékalj
csódaná (szanszkrit) - ösztönzés, negatív motiváció a dharma útján
csogje (koreai) - i.sz. 1356-ban alapított buddhista szerzetesrend, a
Kilenc Hegy Zen Iskoláinak egyesülése
Csogji Gjelpo (ejtett tibeti) - a poklok birodalmának buddhája
Csogro Lügyalcen (ejtett tibeti) - tibeti fordítómester
csóka (japán) - hajnali közös zen imádság
Csokang (ejtett tibeti) - Lhásza központi temploma, építtette Szogcen
Gampo az i.sz. 7. sz.-ban
Csomdende (ejtett tibeti) - Diadalmas, Bhagaván
csonyi bardo (ejtett tibeti) - a halál állapotának átmeneti állapota
csor va (ejtett tibeti) - az érzékelés tárgyaival való
kontaktusból következő tapasztalás
csosz (ejtett tibeti) - dharma
csosz can (ejtett tibeti) - dharma, lételemek, mozgás
csószoku (japán) - légzés zazenben
csosztimpa (ejtett tibeti) - vallási vezető, tanító szerzetes,
az imádságok felügyelője
Csothül csörten (ejtett tibeti) - a Buddha harca a gonosz hatalmak
ellen, a nyolcas csörten-csoport egyike
csö ku (ejtett tibeti) - dharmakája, a világgal azonos végtelenség
csö pa (ejtett tibeti) - campából készült kis csúcsos tésztafigura
csö pe mandala (ejtett tibeti, írott tibeti mcshod pa'i mandal) - tál
felajánlásokhoz
csö/gcsug (ejtett tibeti) - ősi szokás
csöd do (ejtett tibeti) - kő-fölajánlás, kőtáblák, amelyekbe
általában a 6 szótag van vésve
csöde (ejtett tibeti) - levágás, a saját test felajánlásának misztikus
szertartása, kolostor
Csökji Gyalcen (ejtett tibeti) - az első pancsen láma (i.sz.
1650)
Csölkhaszum (ejtett tibeti) - Tibet 3 fő területe: Ngari
Korszum, Ü Cang, Do kham
csör ten (ejtett tibeti, írott tibeti mcshod rten, szanszkrit
sztúpa) - ereklyét őrző szentély
csösz tim pa (ejtett tibeti) - kolostori felügyelő
csú (japán) - megfellebbezhetetlen engedelmesség a császárnak
csu (kínai) - előimádkozó pap az állami kultuszban, tibeti
folyó, szövegmagyarázat
Csu Hszi (kínai) - kínai filozófus (i.sz. 1130-1200), kommentárjait i.sz.
1313-ban felvették a kötelező állami vizsga
tananyagába, a taoizmus és a buddhizmus alapján az
ember és a kozmosz kölcsönösségét tanítja
Csuan Teng Lu (kínai) - a Kézről kézre járó mécses csan-
történetek írója
Csuang ce (kínai) - az i.e. 4.-3. században élt taoista filozófus
csuba (ejtett tibeti) - vastag tibeti köpeny
csúdakarana szanszkára (szanszkrit) - az első hajvágáskor
végzett hindu szertartás
csúdámani (szanszkrit) - ékszer a fejtetői hajcsimbókban
csui (kínai) - bűn
Csúla duhkhana khandha szutta (páli) - A kisebbik Duhkha-
kkhandha szutta (Tripitaka Szútrapitaka 14.)
Csúla hatthi padopama szutta (páli) - A kisebbik elefántnyom szútra
(Tripitaka Szútrapitaka 27.)
csúlá mani (páli) - a fejtetőn csomóba kötött haj ékszere a
ksatrijáknál
Csúla szaccsaka szutta (páli) - A kisebbik Szacscsaka szútra
(Tripitaka Szútrapitaka 35.)
Csúla szunnyatá szutta (páli) - A kisebbik szunynyatá szútra
(Tripitaka Szútrapitaka 121.)
Csúlavagga (páli) - A kis rész (Tripitaka, Vinajapitaka 4.)
Csúlavédalla szutta (páli) - A magyarázatok kisebb szútrája (Tripitaka
Szútrapitaka 44.)
Csullavajja (páli) - Tipitaka, A kis rész
csun cu (kínai) - nemes, akiben van jen
Csun csiu (kínai) - Tavasz és ősz krónika, a Konfuciusznak
tulajdonított 5 klasszikus egyike
Csunda (szanszkrit) - aszkétanövendék, ő vitte hírül a
Buddhának Vardhamána halálhírét; egy aranyműves
Pávában, nála ette a Buddha a halálát okozó vacsorát
(zsíros disznóhús vagy mérges gomba), övé volt a
bilvapark
csung (kínai) - lojalitás a saját lelkiismerettel szemben
csung csiao (kínai) - vallás, csak az i.sz. 19. sz. végétől
Csung Jung (kínai) - a Közép Mozdulatlansága, a Konfuciusznak
tulajdonított tulajdonított 4 klasszikus könyv (Szí Su) egyike
csung nan san (kínai) - kínai buddhista filozófiai iskola,
előtérbe helyezte az elméletet
csuri (szanszkrit) - tőr, a nem-tudás fonala átvágásának
jelképe
Csurpu (ejtett tibeti, írott tibeti mtshur pu) - karmapa kolostor
csuti (szanszkrit) - elvágás, halál
Csü cse (kínai) - Gutei
Csüan cheng (kínai) - Teljes Igazság, mai taoista szekta Észak-
Kínában

da (ejtett tibeti, írott tibeti zla) - fém, az örömteli, vágás,

merevség, Vénusz, jelképe Manydzsusrí kardjának
hegye, nyugat, ősz, este, szerve a tüdő, íze a
savanyú, színe a fehér, jegye a bárány; nyílvessző
da a (írott tibeti) - csandra
da ma ru (ejtett tibeti) - homokóra alakú dob, Tibetben két emberi
kopo-nyafélből készül, a Tan hangja, a táncoló Siva
jobb hátsó kezében is van
da nuo jian na (kínai) - mahánagna
da pön (ejtett tibeti) - tábornok
da qian shi jie (kínai) - mahá száhaszra lóka dhátu
da qian shi jie (kínai) - mahá száhaszra lóka dhátu
da yuan jing zhi (kínai) - mahá darsana dnyána
dabba (szanszkrit) - szubsztancia
dabbhafű (páli, szanszkrit darbha) - védikus
szertartásoknál használt fű, valószínűleg kusafű
dáf (héber) - a Tóra-szöveg hasábjai
dag pa (írott tibeti lhan cig skjes pa'i je shes) - együttszületett tudás,
egy törvényfonalú avatott társ
dag pa mkha' spjod kji gnas (írott tibeti) - az egetbírók tiszta helye
dag pa'i zhing khams (írott tibeti) - tiszta mező, mennyei
birodalom
Dahaumja (szanszkrit) - a pándavák bráhminja
dahí (szanszkrit) - joghurt
dahomey (vodu) - vodu tác
dahomey z'épaules (vodu) - táncfajta
dai enkjo csi (japán) - tanító-bölcsesség
dai gúdzsi (japán) - az acutai sinto templom vezetője
Daibai (japán) - zen mester, Baszo tanítványa
daibucu (japán) - a Buddhát ábrázoló nagy méretű szobor
Daidala (szanszkrit) - fabábu, Kis Daidala ünnep minden 6. évben,
Nagy Daidala ünnep minden 60. évben (Boiótia)
Daidzsó szai (japán) - a nagy ízlelés ünnepe (Oho nihe
macuri), évente a császár megkóstolja a rizst az isteni
Őssel, ezzel is bizonyítva isteni hatalmát, a császár jelképes
egyesülési rítusa Amateraszuval, ma is tartják, de a császárra
vonatkozó részek nélkül
Daijú (japán) - zen mester
Daikoku (japán) - a gazdagság sinto istene
daimjó (japán) - főnemes, tartományi herceg
daimón (görög) - osztó, közvetítő az istenek és az
emberek között
Dainicsi (japán) - Hatalmas Nap, a végső buddha
Daió (japán) - zen mester
daitják (szanszkrit) - démonok
Daitó (japán) - zen mester, a Daitokudzsi hagyomány alapítója
Daitoku dzsi (japán) - a daiszeni zen-kolostor kertje
Daitoku templom (japán) - zen kolostor, itt élt Ikkjú
daivi mimánsza (szanszkrit) - upászaná
daivik (szanszkrit) - nemes
daizazen (japán) - nagy zen
dájaka (szanszkrit) - adományozó
Dajánanda Szaraszvati (szanszkrit) - bráhmana, az Árja Szamádzs
alapí-tója
dajita (szanszkrit) - szerető
dajmjó (japán) - nagy hatalmú szamuráj
dáka (szanszkrit, írott tibeti mkha' 'gro) - férfi természetfeletti
erők, égjárók
dakhma (perzsa) - a párszik temetkezési helye
dákiní (szanszkrit, írott tibeti mkha' 'gro ma) - női természetfeletti
erők, égjárók
Daksa (szanszkrit) - fejét Siva levágta tiszteletlenségéért, Rohiní apja,
leánya Daksajaní
Daksa Szávarni manu (szanszkrit) - a 9. manu
Dáksájaní (szanszkrit) - Párvatí egyik alakja, Daksa és Praszúti leánya
daksina (szanszkrit) - a papoknak juttatott díj, a jobb oldal
Daksina múrti (szanszkrit) - Siva egyik mellékneve, meditáló bölcs,
taní-tó, mivel egy északi hegyen ül, dél felé fordulva tanít egész
Indiának
dal 'bdzsor (írott tibeti) - dal dzsor
dal 'bjor phun sum tshogs (írott tibeti) - a 8 kedvező feltétel
(nem születni istenek, félistenek közé, állati létbe,
éhségszörnyek közé, a pokolba, nem szenvedni hamis
tanoktól, ép érzékszervekkel és ép testtel bírni) és a
10 előny (emberi születés, a Buddhától megszentelt
Magadhában születni, testi épség, szabadság a rossz
tettektől, hit a törvényben, találkozás egy arhattal,
tanítás megszerzése, a tanult állandósága, hit a
tanításban és adakozás a hitért)
dal dzsor (ejtett tibeti, írott tibeti dal 'bdzsor) - nehezen
megszerezhető lehetőség, az emberi létforma
dalai (mongol, ejtett tibeti gya co) - óceán, a dalai láma Csenrézi
(Avalókitésvara) inkarnációja
dalha parakkama (szanszkrit) - erősen buzgólkodó
dalit (szanszkrit) - a hindu elnyomottak rétege
dam cik szem pa (szanszkrit szamajaszattva, ejtett tibeti, írott tibeti
dam chig szemsz dpa') - egy istenség vizualizálása
'dam skyes (írott tibeti) - sárszülötte, a fehér lótusz
damana (szanszkrit) - elmélyülés, fegyelmezés
damani (szanszkrit) - középső nádí
Damballah wèdo (vodu) - dahomeyi kígyóisten, színe fehér, az ezüst
ura, a gazdagság istene, ágyasa Ezili fréda, állata fehér
Damcik Drolma (ejtett tibeti, írott tibeti dam tshig sgrol ma, szanszkrit
szamaja tárá) - a levegő természetének tiszta transzcendens
eleme, a test rendszerében a légzés, a Buddha anyja,
Amóghasziddhi társa, Esküs megszabadító
Dámódaja (szanszkrit) - Krisna egyik neve
dámódara (szanszkrit) - hindu október-november
damszri (ejtett tibeti, írott tibeti) - démon, a szok ellensége
Dan (vodu) - megszemélyesített hatalom, a Teremtő
eszköze
Dan ayida whèdo (vodu) - szivárvány, a Dan látványa
dána (szanszkrit, írott tibeti sbjin pa) - adakozás, adomány,
jótékonyság, lemondás, felhagyás (abhaja, brahmá, artha),
alamizsnát adni, és megosztani másokkal azt, amink van; a csatur
szamgraha vasztu egyik eleme
dána páramitá (szanszkrit) - a lemondás tökéletessége, a bódhiszattva
fel-hagy minden tisztátalansággal
Dánapati (szanszkrit) - a vagyon ura, Kuvéra másik neve
Dánasíla (szanszkrit) - indiai tanító Tibetben az i.sz. 9. században
danda (szanszkrit) - bot, az istenek büntető eszköze,
bambuszszár a gerincoszlop mintájára
danda (szanszkrit) - buzogány, jogar
Dandaka (szanszkrit) - erdőség a Vindhjá hegységtől a
Dekkánig, remeték és szörnyek lakhelye
Dandapáni (szanszkrit) - Botozó, Szuppabuddhának, a Buddha
apósának, ragadványneve a Buddha elleni merénylet után
dandászana (szanszkrit) - bot-tartás (hatha jóga)
Dandzan Ravdzsaa (mongol) - az 5. nojan kutuktu (i.sz. 1803-1856)
dang ki (kínai) - jósló ifjúság, férfi médium
dango (japán) - rizstészta gombóc
danna (japán) - egy geiko pártfogója
dánta (szanszkrit) - megfékezés
danthakástha (szanszkrit) - fogtisztító pálcika
Danu (szanszkrit) - a dánavák őse, néha Kabandha
szörnyként testesül meg
dao (kínai) - út, természettörvény, az önmegváltás útja, a
Tan útja, rendező elv, dharma, bódhi
Dao an (kínai) - (i.sz. 312-385) taoista mester, őt tekintik a
csan alapítójának
Dao de (kínai) - az út elérése, a 6 sarkalatos erény
Dao hszin (kínai) - (i. sz. 579-651) a 4. csan pátriárka
dao ji xuo (kínai) - felfordítani-egy-szól; nem a dharma szerint
beszélni
Dao liu (kínai) - az út folyamata, akik követik a Taót
Dao zang (kínai) - taoista kánon; 3 isteni barlang (tung) és 4
kiegészítés
Dao zheng (kínai) - csan mester (i.sz. 360-434)
Dapacacsod (ejtett tibeti) - tudáshordozó istenség, a tiszta föld, a
testben a torokhoz kapcsolódik
daphnéphoros (görög) - a thébai Apollón-szentély papi segédje
Dárajavaus (perzsa) - Dareiosz, uralkodott i.e. 521-485
darbhafű (szanszkrit) - kusafű (Poa cynosuroides),
ahová hintik, az a hely szent
darpana (szanszkrit) - tükör
darsa púrnamásza (szanszkrit) - új- és teliholdkori hármas áldozat
darsana (szanszkrit) - megfigyelés, szemléletmód, látásmód,
látóérzék, látás, vizsgálat, szemlélődés, rendszerek;
ortodox (ásztika darsana): szánkhja, jóga, mímánszá,
védánta, vaisésika, njája - heterodox (nász-tika dar-
sana): buddhizmus, dzsainizmus, csárváka lókajáta; a
múrti megtekintése, egy istenség képének felidézése
darsana bhága (szanszkrit) - az érzékelő tudat látó része
darsana márga (szanszkrit) - a látomás/látás útja, az
agradharmák meg-tapasztalása, a szemlélő-
dés/belátás ösvénye, a srávakák és a pratjéka-
buddhák útjának 3. foka
darsana prahátavjánusaja (szanszkrit) - a hajlamoktól
látomások által történő megszabadulás útja
darsi (szanszkrit) - látó
Dáruka (szanszkrit) - erdő, bölcsei teremtettek Siva elleni
féltékenység-ből egy tigrist, egy szarvast és egy izzó
vasat
Daruma (japán) - szerencsét hozó Bódhidarma figura
darvasa (szanszkrit) - ajtó
dasa akusala prativirati síla (szanszkrit) - 10 előírás arról,
hogy tartózkodjunk a bárdolatlan cselekedetektől; 3
testre vonatkozó: tartózkodás az élet
megsemmisítésétől (pránátipáta virati), tartózkodás, hogy
elvegyük, amit nem kaptunk meg (adattádána virati), tartózkodás
attól, hogy helytelen tettre vezessen minket a szexuális vágy
(kámamithjá-csára virati), 4 beszédre vonatkozó: tartózkodás a rá-
galmazástól (paisunjavácsá virati), tartózkodás a kemény
szavaktól (phárusjavácsá virati), tartózkodás az üres
fecsegéstől (szambhinnapralápá virati), 3 elmére
vonatkozó: tartózkodás a szerzés vágyától (abhidnyá
virati), tartózkodás a rosszakarattól (bjápáda virati),
tartózkodás a helytelen nézetektől (mithjádristi virati)
dasa bhúmi (szanszkrit) - 10 szint a bódhiszattvává válás
útján: 1. öröm, 2. tisztaság, 3. ragyogás, 4. lángszerű
bölcsesség, 5. nehezen legyőz-hetőség, 6. jelenlét, 7.
távoli utazás, 8. mozdulatlanság, 9. kiváló bölcsesség;
10. tan-eső
dasa kusala karma patha (szanszkrit) - 10 erényes cselekedet,
a práti-móksa előzménye
dasa szamjodzsnani (szanszkrit) - 10 bilincs: 1. a személyiségbe vetett
hit (szakkajaditthi), 2. kétség (vicsikiccsha), 3. az egyházi
szertartások hatékonyságába vetett hit, 4. érzéki vágyak, 5.
rosszakarat, 6. a földi élet szeretete (rúpa rága), 7. a mennyei
újjászületés utáni vágy (arupa rága), 8. öntudat és büszkeség, 9.
önelégültség, 10. nem-tudás
dasabala (szanszkrit) - a Buddha 10 képessége (dnyána): 1. az
okok ismerete, amelyek egy keletkezett jelenséget
/szthána/ idéznek elő, és amelyek nem hoznak létre
konkrét dolgokat /aszthána/ (szthánászthá-na), 2. a
karma és eredménye megértésének ereje, a buddha
felismeri a karma üdvös /kusala/ és kárhozatos
/akusala/ és egyéb fajtáját, tudja, milyen követ-
kezményekkel jár elkövetésük, miképpen hatnak
azokra, akik elkövetik őket (karmavipáka), 3. az
alakok és alaknélküliség régióján túl a szabadság
különböző fokainak ismerete (dhjána vimok-szádi), 4.
az élőlények készségeinek /eszes, közepes, tompa/
ismerete (indríja parápara), 5. az élőlények egyedi
hajlamainak /mohóság, gyű-lölet, tévhit/ ismerete
(nánádimukti), 6. képesség arra, hogy 18 elemé-re
/halmazok, kapuk, elemek/ bontsa a dharmákat
(astádasa dhátuprabhádádi), 7. a legalacsonyabb
/apája bhúmi/ és a lét csúcspontjának világáig
/bhavágra/ és a világon túli dolgok ismerete (bhava
szamaszarvatragámini pratipad), 8. az élőlények
régebbi életeinek ismerete (purvanivászánuszmriti),
9. természetfeletti képesség, ismeri a karmájuknak
megfelelő élethelyzetekbe születők halálának és
újjászületésének pillanatát (csjutjupapatti), 10. a saját
magában és másokban fölmerülő szennyeződések
/ásrava/ ismerete (ásravaksája), a buddha-guna 1.
csoportja
dasadis (szanszkrit, írott tibeti phjogs bcu) - a tíz égtáj
Dasambhúmisvara szútra (szanszkrit) - Tíz isteni birodalom, az
Avatamszaka szútra része, mahájána
dasanámí (szanszkrit) - a saiva szannjászík 10 rendje, Sankara
alapította az i.sz. 9.században
Dasaratha (szanszkrit) - Ajódhja rádzsája, Ráma apja
Dasarna (szanszkrit) - egy ország
dasasíla (szanszkrit) - tízparancsolat, 5 mindenkire
 kötelező: 1. ne ölj., 2. ne lopj, 3. ne paráználkodj, 4.
ne hazudj, 5. ne részegeskedj, és 5 a szerzeteseknek:
6. meg nem engedett időben ne egyél, 7. táncról
ének-től, zenétől, színjátéktól tartózkodj, 8. koszorút,
illatszereket, ékszere-ket ne hordj, 9. magas és széles
ágyon ne aludj, 10. aranyat, ezüstöt ne fogadj el
dasi (japán) - kerekes mozgatható szentély
dásza (szanszkrit) - a 4. varna másik neve, születés
dásza szikkhápada (szanszkrit) - 10 életszabály a bhikkhuknak és a
bhikkhuníknak
dászjú (szanszkrit) - démonok
dasszana (szanszkrit) - látás
Dattátréja (szanszkrit) - Visnu mellék-inkarnációja, apja Atri,
anyja Ana-szúja, ő teremtette a szóma nevű növényt;
a Trimúrti inkarnációja, mint Ísvara; a 4 Véda hordo-
zója
Dauli Gangá (szanszkrit) - szapta szamudrik tirtha
daurmanaszja (szanszkrit) - kétségbeesés, bánat
daurmanaszja indríja (szanszkrit) - a szellemi boldogtalanság
képessége
dava (ejtett tibeti, írott tibeti zla ba) - hétfő, Hold, víz,
szerencsés nap, jelképe fehér félhold; hónapok: 1.
február/március (ejtett tibeti dava dangpo, írott tibeti
zla ba dang po), 2. március/április (ejtett tibeti dava nyipa,
írott tibeti zla ba gnjis pa), 3. április/május (ejtett tibeti dava
szumpa, írott tibeti zla ba gsuim pa), 4. május/június (ejtett tibeti
dava sipa, írott tibeti zla ba bzsi pa), 5. június/július (ejtett tibeti
dava ngapa, írott tibeti zla ba lnga pa), 6. július/augusztus (ejtett
tibeti dava drukpa, írott tibeti zla ba drug pa), 7.
augusztus/szeptember (ejtett tibeti dava dünpa, írott tibeti zla ba
bdun pa), 8. szeptember/október (ejtett tibeti dava gjepa, írott tibeti
zla ba brgjad pa), 9. október /november (ejtett tibeti dava gupa, írott
tibeti zla ba dgu pa), 10. november/december (ejtett tibeti dava
csupa, írott tibeti zla ba bcsu pa), 11. december/január (ejtett tibeti
dava csucsikpa, írott tibeti zla ba bcsu gcsig pa), 12. január/február
(ejtett tibeti dava csunyipa, írott tibeti zla ba bcsu gnjis pa)
davenolás (jiddis) - imádkozás
dayuan jongzhi (kínai) - mahádarsana dnyána
dbal cshen ge khod (írott tibeti - Balcshen gekö
dbang gsum dam tshig (írott tibeti) - a három avatás (megmosó, titkos,
a bölcsesség tudásába való) esküje
dbang phjug ma nji shu rtsa brgjad mgo brnjan sna tshogs dang
bcas (írott tibeti) - a Huszonnyolc Hatalmas
 Boszorkány a négy fő égtájon és a négy kapuőrző
dbang po (írott tibeti) - Indra
dbang po lnga (írott tibeti) - az öt érzék
dbang thang (írott tibeti) - vang thang
dbangphjug chenpo (írott tibeti) - Mahésvara
dbdzsigbses (írott tibeti) -Vaszumitra
dbras spungs (írott tibeti) - Drépung
dbu ma (írott tibeti) - avadhúti, szusumná
dbus gtsang (írott tibeti) - Ü Cang
dco (ejtett tibeti) - a jak és a bivaly keveréke
de (kínai) - erényes
de bzhin gshegs pa (írott tibeti) - tathágata
de pa (ejtett tibeti) - körzeti kormányzó
de va - (ejtett tibeti) öröm, boldogság, élvezet
Déha (szanszkrit) - a Púrvavidéha egyik alszigete
déhi (szanszkrit) - lélek
deipnophoroi (görög) - ételvivő asszonyok
deisthábhinivésa (szanszkrit) - helytelen nézetek iránti erős
vágy dogma-tikus hite
dekas (görög) - a hónap 10 illetve 9 napos egysége
delkli (jiddis) - túrós vagy lekváros batyu
delog (ejtett tibeti) - aki visszatért a túlvilágról
Délosz (görög) - jóshelyéről ismert sziget
Delphinia (görög) - lányok ünnepe Munychión hónap elején (Athén)
delphys (görög) - anyaméh
Démétér (görög) - a gabona istennője, Földanya
Démétér Chloé (görög) - a vetést oltalmazó Démétér
démotikus írás (egyiptomi) - görög eredetű szó, jelentése:
népi, népies, a hieratikus írásból fejlődött ki az i.e. 8.-7.
században, és felváltotta azt, egyszerűsítései és
rövidítései miatt rendkívül nehéz olvasni
Dendera(h) (egyiptomi) - város Felső-Egyiptomban
Thébától délre, Hathor istennő egyik fő kultuszhelye
Dengjó Daisi (japán) - eredeti neve Szai chó, a tendai iskola alapítója
(i.sz. 767-822), alapítása i.sz. 806-ban
Denöszum (ejtett tibeti, szanszkrit Tripitaka) - a Tripitaka egyik része
densza (japán) - kolostor
derekh erec (héber) - jó illem
derekh kohánim (héber) - jelölt út a temetőben a kohaniták
sírjaihoz
Description de l'Égypte (egyiptomi) - az első összefoglaló
monográfia Egyiptomról és műemlékeiről, amelyet
Napóleon expedícióját kísérő tudósok készítettek, 9
 szöveges és 11 képes kötetből állt, 1810-ben adták ki
déssounin (vodu) - lecsengetés, a halott elválasztása loájától
désti (szanszkrit) - elmélet, szemlélet
désza (szanszkrit) - gyűlölet, ellenszenv a kívánatos
dolgok iránt
dészaná (szanszkrit) - tanítás
deszi (ejtett tibeti, írott tibeti sde srid) - világi vezető,
kormányzó, rizspuding
determináltság - a protestantizmusban az isteni eleve elrendeltség, a
szánkhjában a prakriti tulajdonsága, miszerint az egyensúly felboru-
lása benne részleges
Deukalión (görög) - thessaliai, aki bárkájával
megmenekült a vízözönből
deul (szanszkrit) - a hindu templom szentélyében az oltár
déva (szanszkrit, ejtett tibeti lha) - (div = ragyog) fényes istenek, égi
lények, a rúpa rúpa bhúmi egyik csoportja, a védikus
időkben a természeti erők, a bráhmanizmusban Isten
és ember közötti létforma, boldogság, öröm, élvezet,
gyönyörűség
déva duhkha (szanszkrit) - az istenek szenvedése
déva jadzsna (szanszkrit) - az istenerő megszemélyesített
formáinak fela-jánlott hindu áldozat
déva jána (szanszkrit) - az istenek útja, amin Brahmához jut a lélek,
északi út a máglya lángjából
déva jóga (szanszkrit) - valamely isteni lény alakját felvéve a tantrán
keresztül végzett gyakorlat
déva kula (szanszkrit) - isteni család
déva lóka (szanszkrit) - az érzéki világ felső birodalma,
istenek
déva nágarí (szanszkrit) - az istenek beszéde, az egyik klasszikus
indiai írás, ezt használták a szanszkrithoz, ma a hindihez
déva pudgala (szanszkrit) - istenszemély
Déva Szávarni manu (szanszkrit) - a 13. manu
Dévacsen (ejtett tibeti) - a Nagy Üdv tiszta földje, Szukhávati,
Amitábha nyugati paradicsoma
Dévadaha (szanszkrit) - település a szakja rádzsaságban, Májá
szülőhelye
Dévadaha szutta (szanszkrit) - Isten tava szútra (Tripitaka
Szútrapitaka)
dévadászí (szanszkrit) - az istenek szolgálólányai,
templomi rituális táncosnők
Dévadatta (szanszkrit, írott tibeti lha sbjin) - Istenadta, a Buddha uno-
katestvére, aki utódja akart lenni, ezért ellentétet szított a szerze-tesi
 közösségben, több ízben próbált merényletet elkövetni a Buddha
ellen; Ardzsuna kürtje
dévadatta váju (szanszkrit) - lélegzet ásítással
devahán (szanszkrit) - bar do
Dévahúti (szanszkrit) - Kardama felesége, Kapila anyja
dévajána (szanszkrit) - isteni út, a tudás alacsonyabb
szintjét elérők, akiknek jó a karmájuk, és magas a
tudati koncentráltságuk
Dévakí (szanszkrit) - Visnu Balaráma nevű
inkarnációjában az első anyja
Dévala risi (szanszkrit) - remete, másik neve előbb Kála
Dévala (mint kálavidu), majd Aszita (fekete), aki
megnézte a gyermek Buddhát, unokaöccse Nálaka,
aki monéjját épített emlékére
Dévánam unda (szanszkrit) - Dévinda
Dévaprajág (szanszkrit) - a Bhagírathi és az Alakánanda összefolyása,
innen lefelé nevezik a folyókat Gangesznek
Dévarsi (szanszkrit) - isteni bölcs
Dévaszéna (szanszkrit) - Kártikéja egyik társa
dévatá (szanszkrit) - magasabb lények
déváti déva (szanszkrit) - istenek fölötti isten, a megvilágosodott
Dévéndra (szanszkrit, írott tibeti lha'i dbang po) - Istenek
királya, Indra jelzője
déví (szanszkrit) - istennő, de megszólítás is
Dévinda/dévánam unda (szanszkrit) - az istenek rádzsája, Indra
dga 'ba (írott tibeti) - muditá, gava
dga' ba dmar mo rta'i mgo (írott tibeti) - az Örömös Lófejű, a
Huszonnégy Hatalmas Boszorkány egyike, vörös
dga bcsom pa (ejtett tibeti, írott tibeti dgra bcsom pa) -
arhat, aki legyőzte az ellenséget
dga' ldan (írott tibeti) - Tusita
dga' ldan pgo dbrang phjogs las rnam rgjal (írott tibeti) - Ganden
Phodrag Csoglé Namgyal
dge ba (írott tibeti) - ge va
dge ba'i bshes gnjen (írott tibeti) - kaljánamitra
dge bshes (írott tibeti) - kaljánamitra
dge bsnjen (írott tibeti) - upászaka
dge 'dun (írott tibeti) - a három kincs egyike (buddha, dharma,
szamgha)
dge lugs pa (írott tibeti) - ge luk pa
dge sbjong (írott tibeti) - sramana
dge slong (írott tibeti) - ge long
dge tshul (írott tibeti) - gecul
dgra (írott tibeti) - dra
dgra bcom pa (írott tibeti) - arahat
dgra bla (írott tibeti) - dra la
dgra lha (írott tibeti) - ellenség-isten, sorsosztó
dgrab com pa (írott tibeti) - maradéktalan nirvána
dhamma (páli) - dharma
Dhamma Csakkappavattana szutta (páli) - Az igazság
birodalmának megalapítása szútra, ebben van leírva
először a 4 nemes igazság
Dhamma szamganí (páli) - Tipitaka, Az eszmék rendszere
dhamma szantati (páli) - a lételemek sorozata
dhamma tanhá (páli) - a képzetek iránti szomj
dhamma vicsaja (páli) - az igazság keresése; a szatta
boddzshangá 2. tényezője
dhammaccshanda (páli) - törekvés a megvalósításra
Dhammacsettija szutta (páli) - A tanítás emlékművei szútra
(Tripitaka Szútrapitaka 89.)
Dhammadájáda szutta (páli) - A Tan örökösei szútra (Tripitaka
Szútra-pitaka 3.)
Dhammadinná (páli) - egy bhikkhuní
dhammanijáma (páli) - a tan törvénye, az 5 természeti törvény egyike
dhammánupasszaná (páli) - a tudattartalmak éber szemlélése
Dhammapada (páli) - Tipitaka, Az igazság szava (A Tan
ösvénye, Az erény útja), (Tripitaka Szuttapitaka,
Khuddaka nikája), valószínűleg i.e. 477-377 között
írták le a Páliputrai zsinaton, 423 időmértékes vers
Dhammapála, Badaratitthai Bhadantácsarija (páli) - bhikksu az
i.sz. 6. sz.-ban, műve az alkommentár a Maddzshima
nikájához
dhammárammana (páli) - szellemi tárgyak (érzet, hallott, stb.)
dhanandzsaja váju (szanszkrit) - a halál után a testben maradó
lélegzet
dhanu (szanszkrit) - a Nyilas hónapjának holdtöltéje
dhanur véda (szanszkrit) - íjászmesterség
dhanurászana (szanszkrit) - íj-tartás (hatha jóga)
dhanusz (szanszkrit) - mértékegység, kb. 183 cm; a Nyilas csillagkép,
ajanamsza
Dhanvantari (szanszkrit) - Visnu mellék-inkarnációja, a
gyógynövények és a gyógyászat istene, kezében tartja az
ambróziával telt edényt (amrita kalas)
Dharamszala (szanszkrit) - az erény gyakorlásának helye (a szikhek
sze-rint maga a földi létezés), észak-indiai helység, itt él 1959 óta a
14. dalai láma
dháraná (szanszkrit) - koncentráció, figyelem-összpontosítás egy tár-
gyon, rögzítés, szilárdság, állandóság, egyensúly, a jóga 8 foka
közül a 6., a mantra, laja, rádzsa jóga gyakorlata
dháraní (szanszkrit) - megtartó, varázsigék a szellemi erők
megidézésére, a megvilágosodott tudás támasza
(mahájána)
dharatthá (páli) - terhes dolgok, amelyek szennyeznek, a szánkhjában
a radzsasz hatása
dharatthá mattá (páli) - tehertételek, amelyek a terhes dolgokból
rakódnak le, megbomlik a gunaegyensúly
dharma (szanszkrit, páli dhamma, ejtett tibeti csosz, írott tibeti chos,
kínai tao, japán do) - alapja: visszatartani, ami van, dhri:
fenntartani, a test, létfaktor, a beszéd és a szellem minden
erkölcsös tette, lételem, törvény, tan, kötelesség, jó,
erény, a kozmikus rend, esemény, jelen-ség, tudattar-
tam, tulajdonság, természet, igazság, vallás, szabály,
tan, elv, lényeg, alap, halmaz, mozgás, egyetemes
erő, ami mindent áthat, és azzá tesz, ami, a minden
folyamatot irányító kozmikus élet, a világegyetem tör-
vénye, sakti, a létezők összessége, az igazságok és a
tett-következmények, a 3. életcél a négyből, mint a
magasabb rendű célok követése, a létforgatag
valamennyi jelensége, a Három Kincs (Drágakő:
Buddha, Dharma, Szamgha) egyike (triratna); az
emberi életben megjelenhet, mint szádharana,
visésa, aszádharana és ápad dharma; a tényeknek
nincsen megfogható lényegük, mindegyik anátman,
tulajdonság (dharmin), mint a függőségi kapcsolat
eleme; Abhidharma, a két bölcs, Nara és Nárájana
apja; a vallásos élet területe, az erényes ember;
Dharma = maga a buddhista tanítás, a Tan; minden
dharma a végtelen térhez hasonlít, minden olyan
viselkedés és felfogás, amelynek visszatartó ereje
van, védelmet nyújt a szenvedések és azok okaival
szemben; Brahman és Ísvara megismerhetetlen, de a
dharmák megismerhetőek
dharma ájatana (szanszkrit) - a szellemi tárgyak egymásra ható
mezeje
Dharma aranja (szanszkrit, kínai Zhou Fa lan) - az egyik indiai budd-
hista szerzetes, aki a Bai ma Si kolostorban fordítóként tevékeny-
kedett
dharma bhánaka (szanszkrit) - tanmagyarázó
Dharma buddha (szanszkrit) - az alsó világrészek buddhája
dharma csakra (szanszkrit) - a Tan kereke, múdra
dharma csakra mudra (szanszkrit, kínai fa lun) - a Tan kerekét moz-
gásba hozó kéztartás, szentbeszéd
dharma csakra pravartana (szanszkrit, írott tibeti chos kji wkhor lo
bskor ba, páli Dhamma Csakkapavattana Szutta) - a Tan kerekének
megforgatása, az igazság birodalmának megalapítása
szútra; a Buddha Uruvilvá közelében elérte a megvilá-
gosodást, majd Benáreszbe ment a Remetehegyhez;
ottani első prédikációja az Isipatánában
dharma csaksu (szanszkrit, írott tibeti chos kji) - tanszem, ami
mindenkiben megvan, amivel az ember fölismeri a
függő keletkezést, az igazság szeme
dharma dhátu (szanszkrit) - álambana pratjaja
dharma dhátu dnyána (szanszkrit) - az abszolút ismerete,
amelyben megszűnik a szubjektum és az objektum
ellentéte, a buddhák tudá-sának egyike
dharma dnyána (szanszkrit) - a jelenségek tudása, az
összetevők felismerése, a vágyvilágban megjelenő 4
nemes igazság, a tanítások és a jelenségek tu-
dásának 4 formája
dharma kája (szanszkrit, ejtett tibeti csö ku, írott tibeti chos sku) -
tantest, törvénytest, igazságtest, kozmikus test, a
megvilágosodás forma nélküli, abszolút szintje, a
buddha kája 2. formája, saját ügyének teste, az
eredendő tudás felhalmozása, a megvilágosodott
személy szellemi síkja, a végső valóság, a tudat
tiszta, háborítatlan állapota, a buddhák ebben a
fényes ürességben azonossá válnak a Törvénnyel,
mentes mindenféle szélsőséges nézettől, gátló
tényezőtől, a hétköznapi tudatra jellemző fogalmi
gondolkodástól, az örömön túli bölcsesség, a legma-
gasabb megvilágosodás, egy buddha abszolút megnyilvánulása, az
igazsággal bíró test, halandó ember nem látja; ötféle: mindenség
igaz természete/abszolút (a tudat nem tudat), érdem (az összes
jelenség a tudatból származik), dharma-természet (a tudat örök
lényeg), végtelen megnyilvánulás (mindenkit a saját
képességei szerint kell tanítani), végtelen űr (a tudat
formátlan és felfoghatatlan), az abszolútum, ami
mindenben benne van
dharma ksánti (szanszkrit) - a tanítások és jelenségek iránti 4 türelem
dharma mégha (szanszkrit) - a dharma felhője, bhávaná
márga, a pratjékabuddhák útjának 10. része
dharma nairátmja (szanszkrit) - a jelenségek önvaló/önlét-
 nélkülisége, dharma-kapcsolat nélküli önlét-nélküliség, a mentális
események átman-nélkülisége, a dharmák éntelensége, sem
én, sem személy nincs a mentális események
összetevőiben
dharma szancsára abhiséka (szanszkrit) - a tant magyarázó mester
meghintése
Dharma Szávarni manu (szanszkrit) - a 14. manu
dharma szútrák (szanszkrit) - a hagyományos hindu előírások
vezérfo-nalai
dharma vicsaja (szanszkrit) - megkülönböztetés, a vélemények és érté-
kek vizsgálata
dharmacsarja (szanszkrit, írott tibeti chos spjod) - törvényjáró szertar-
tások
Dharmadara buddha (szanszkrit) - az alsó világrészek buddhája
Dharmadhátu (szanszkrit, írott tibeti chos dbjings) - Dharma
bölcsesség, a dolgokat átható lényeg, a Bardo egyik istensége, színe
kék, köznévként a Buddha-test bölcsessége, a világgal azonos
végtelenség, ahol a jelenségek megjelennek, a valós világ, a
szellemi tárgyak alkotóeleme, a tartamok eleme, a törvény tere
dharmadhátudnyána (szanszkrit, írott tibeti chos dbjings kji je shes) a
törvénytér tudása
Dharmadhvadzsa buddha (szanszkrit) - az alsó világrészek buddhája
dharmáh (szanszkrit) - tudattartamok, az elme/gondolkodás tárgyai
dharmakája (szanszkrit, írott tibeti cshusz kji szku) - törvénytest,
egyik a három test közül
Dharmakara (szanszkrit) - királyból lett legendás szerzetes (India, i.sz.
1. sz.), aki buddhává válva létrehozza a Tiszta Földet, az Amitábha-
buddhizmus alapja
Dharmakírti (szanszkrit, írott tibeti chos grags) - indiai logika mester
az i.sz. 7. században, Dignága tanítványa, a 108 bölcs egyike
dharmánám bhúta pratjavéksá (szanszkrit) - a dolgok olyan látása,
ahogy vannak, amikor nem válik külön az objektum és a
szubjektum
dharmánga (szanszkrit) - a dharma részei
dharmánuszárin (szanszkrit) - a tan követője, a 7 nemes
személy (árja pudgalasz) egyike
Dharmapada (szanszkrit) - páli Dhammapada
Dharmapála (szanszkrit, írott tibeti chos skjong ba'i srung
ma) - jógácsára filozófus (i.sz. 530-561) Nálandában,
a Törvényt Oltalmazó Őrizők
Dharmaparjája (szanszkrit) - Terjedelmes tanszöveg, mahájána
dharmapratiszamvid (szanszkrit) - a dharma
megkülönböztető megér-tése
Dharmarádzsa (szanszkrit) - a Tan rádzsája, a Buddha egyik neve, az
igazságosság királya, Judhisthira jelzője
Dharmaraksa (szanszkrit) - indiai bhikkhu, i.sz. 412-454 között
fordító Kínában (Asvaghósa: Buddhacsarita kávja)
dharmásrama varna (szanszkrit) - életkorhoz kötött teendők
rendje
dharmatá (szanszkrit) - jelenség-valóság, tartamiság, tattva
Dharmatásíla (szanszkrit) - tibeti upadhjája az i.sz. 9. sz.-ban
dharmátma dristi (szanszkrit) - az énség aspektusának feltételezése a
dharmákban
dharmikus (szanszkrit) - igazságos, erényes, ami fenntartja a létezést
dharmin (szanszkrit) - mozgás, dharma, tulajdonsághordozó
dhátu (szanszkrit) - őselemek, összetevők, réteg, elemi
részek, alkotóelemek, segítő, segítség, a szánkhjában
az alaplétezők (föld, víz, tűz, levegő, űr) 3
megjelenési formában (szattva, radzsasz, tamasz),
gyökér jelentésben a múla, valamilyen szempont
szerinti csoportosítás, a 6 alapelem, a tapasztalás 18
tartománya (domináns = szem, fül, orr, nyelv, test,
elme; tárgyi = alak, hang, illat, íz, tapintás, mentális ese-
mény; tudati = a szem, a fül, az orr, a nyelv, a test és az elme
tudatossága); szövetek, ájur véda
dhátu garbha (szanszkrit) - ereklyetartó szekrény
Dhátu kathá (páli) - Tipitaka, Érzékelemek (Értekezés az
elemekről)
dhátu traja (szanszkrit) - 3 birodalom, alsó =
vágybirodalom, felső = formavilág, forma nélküli világ
dhatvagni (szanszkrit) - a szövetekben működő agni, ájur
véda
Dhénukászura (szanszkrit) - szamárdémon, Visnu Balaráma formájú
inkarnációjában megölte
dhijálamba (szanszkrit) - az elmélyülés támasza
dhípa (szanszkrit) - ghível töltött lámpások felajánlása a múrtinak a
hindu templomban
dhirata (szanszkrit) - szellemi egyensúly
dhjámnántara (szanszkrit) - közbeeső dhjána
dhjána (szanszkrit, írott tibeti bsam gtan, kínai csan, korábban shou-ji
= őrizni az egyet, japán zen) - a tökéletes összponto-
sítás a tiszta tudat állapotában, elmélyedés, koncent-
ráció, meditáció, tárgytalan elmélyü-lés, a külvilághoz
nem-kötődés megvalósítása, tulajdonképpen a me-
ditációs ülő helyzet is, felismerés, intelligencia; a jóga
8 foka közül a 7.: szthula, dzsjótir, bindu, brahmá, 4
 fajtája van, a mantra, hatha, laja, rádzsa jóga
gyakorlata; az elmélyülés mentális tevékenységei: 1.
laksanapratiszamvédi manaszkára, 2. ádhimoksíla
manaszkára, 3. právivédzsa manaszkára, 4. ratiszam-
gráhaka manaszkára, 5. mimámszaka manaszkára, 6.
prajógadnyistha manaszkára; az 1. elmélyülés meg-
nyilvánuló tényezői: 1. vitarka (a gondolat
megalkotása), 2. vicsára (a gondolat vizsgálata), 3.
príti (öröm), 4. szukha (boldogság); a 2. elmélyülés
megnyilvánuló tényezői: 1. belső tisztaság (saucsa),
2. prití (öröm), 3. szukha (boldogság), 4. ékágratá
(egy pontra koncentrálás); a 3. elmélyülés megnyil-
vánuló tényezői: 1. tudatosság, 2. világos megértés,
3. egyensúly, 4. szukha (örömtől mentes boldogság),
5. ékágratá (egy pontra koncentrálás); a 4.
(megtisztított) elmélyülés megnyilvánuló tényezői: 1.
tudatos tisztaság, 2. az egyensúly tisztasága, 3. az
egyensúly nyújtotta érzés, 4. ékágratá (egy pontra koncentrálás);
8 hiba az elmélyülésben: 1. vitarka (gondolat-megfoganás), 2.
vicsára (gondolat-megvizsgálás), 3. szukha (boldogság), 4. nem-
megelégedettség, 5. mentális kényszer, 6. mentális fájdalom, 8.
belégzés és kilégzés
dhjána páramitá (szanszkrit) - az elmélkedés és elmélyülés
egyidejűsé-gének tökéletessége
dhjána szamápatti (szanszkrit) - megvalósított dhjánák, az
elmélyülés különböző szintjei
dhjána szamvara (szanszkrit) - dhjánikus fegyelem
dhjána vimoksa szamádhi szamápatti dnyájabala (szanszkrit) - a
dhjá-nák, a megszabadulás, a mély összpontosítás megértésének
ereje
dhjána vimoksádi dnyána (szanszkrit) - az alakok és
alaknélküliség régióján túl a szabadság különböző
fokainak ismerete, az egyik dasa-bala
dhjána/szamádhi (szanszkrit, írott tibeti bsam gtan) -
szemlélődés, eszmélkedés
dhjána/szamádhi mudra (szanszkrit) - meditációs kéztartás, kezek
egymásra helyezve az ölében
dhjánánga (szanszkrit) - belemerülés
dhjánántara (szanszkrit) - közbülső meditáció
dhjáni bódhiszattva (szanszkrit) - elmélkedő bódhiszattva, 25
szellemi leszármazott, az 5 dhjánibuddha hozta létre
elmélyüléssel, cselekvően közreműködnek a világ
történésében, 6 tökéletessége: bőkezűség, kö-
 telességteljesítés, szelídség, bátorság, elmélyedés, bölcsesség
dhjáni buddha (szanszkrit) - anyagtalan égi buddhák, képzelt
buddha, a meditáció következtében aktívvá válnak,
és segítik a szemlélődő elmélyedést (Vajrócsana, Ami-
tábha, Ratnaszambhava, Amóghavadzs-ra, Aksóbhja)
dhjáni mudra (szanszkrit) - elmélyedő kéztartás
dhjánopapati (szanszkrit) - születési dhjánák
dhóti (szanszkrit) - a test alsó felét takaró 4 és fél méter hosszú
anyagból készült férfiruha
Dhristadjumna (szanszkrit) - Drupada fia, Draupadi fivére, a
pándavák sógora a Mahábháratában
Dhristakétu (szanszkrit) - Csédi királa
Dhritarásra (szanszkrit) - a kelet mahárádzsája, de Indra is, Vjásza és
Ambiká fia
Dhritirastra (szanszkrit, ejtett tibeti Khor Szung) - a Kuru vagy
Kaurava család feje a Mahábháratában, a keleti égtáj istene, a
gandharvák ura
dhruvabéra (szanszkrit) - elmozdítható múrti
dhúpá (szanszkrit, írott tibeti dhúpe ma/spos me ma) -
jóillat, füstölő, Szamantabhadra társa
Dhupéma (szanszkrit, ejtett tibeti) - illat, női bódhiszattva,
Ratnaszam-bhava kísérője
dhútanga (szanszkrit, thai thudong) - vándorolni, thaiföldi szerzetesi
gyakorlat
dhvadzsa (szanszkrit) - zászló, a Meru-hegy
diab (vodu) - rossz szellem, ördög
diamastigósis (görög) - rituális korbácsolás (Spárta)
Diasia (görög) - engesztelő áldozat Zeus Meilichiosnak
Anthestérión hónap 23-án (Athén)
dibbuk (héber) - valaki, aki ragaszkodik, rossz szellem, egy halott lelke
Didymeion (görög) - Apollón jóshelye Milétosban
digambara (szanszkrit) - levegőbe öltözött, égruhájú, a
dzsainizmus aszketikus irányzata
Dígha nikája (páli) - Tipitaka, A hosszú gyűjtemény
dígha szanszára (szanszkrit) - hosszú vándorlás
Dighanakha/Aggivésszana/Szaccsaka (szanszkrit) - kételkedő
nigantha zarándok
Dighávu (páli) - Dighíti kószalai rádzsa fia
Dighíti (szanszkrit) - Kószala rádzsája a Buddha idején
Dignága (szanszkrit) - indiai logika mester, jógácsára
filozófus az i.sz. 5.-6. században, műve: A helyes
észlelés foglalata (szanszkrit Pramána szamucscsaja),
7 értekezés a logikai kommentárokról
Diké (görög) - a jog és az igazságosság istennője (és
Themis)
dikpa (ejtett tibeti, írott tibeti sdig pa) - a Skorpió csillagkép,
ajanamsza
diksá (szanszkrit) - hindu áldozati szertartás, beavatás
diksá guru (szanszkrit) - avató lelki tanítómester
dilun (kínai) - buddhista iskola Vaszubandhu Dasabhúmika szútrája
után, déli és északi irányzata van, az álaja szennyezett, de csak
átmenetileg, ellentétes a shelun iskolával
din (héber) - döntés
din Tóra (héber) - per a rabbinikus bíróság előtt
dinacsarja (szanszkrit) - napirend, ájur véda
dinasztia (egyiptomi) - elvileg egymással rokoni kapcsolatban álló
uralkodók csoportja, ám Egyiptomban a rokonság nem
mindig áll fenn, előfordul, hogy egymással rokon
fáraókat különböző dinasztiába sorolunk, és az is,
hogy azonos dinasztiában találunk olyan fáraókat,
akik között nincs rokoni kapcsolat, a dinasztiákba
sorolás Manethón mun-káján alapszik, és sokkal
inkább a kezelhető tagolást szolgálja, mint a rokoni
kapcsolatok nyilvántartását, előfordult olyan is, hogy
két dinasztia uralkodói párhuzamosan uralkodtak, pl. a hükszosz
korban
Dióné (görög) - istennő, Zeus felesége (Dódóna) (óind
Djaus)
Dionysos (görög) - vegetációisten
Dionysos Eleutherios (görög) - a Felszabadító Dionysos
Dionysos Óméstés (görög) - a Nyershúsevő Dionysos
diorit (egyiptomi) - rendkívül kemény, szép, zöldesszürke mintázatú
kő, a Kephrén-szobor anyaga
dipá (szanszkrit) - sziget, a nirvána, áloká
Dípankara (szanszkrit) - egy szakja risi
Dípankara buddha (szanszkrit) - Lámpásgyújtó, a Buddha 24.
elődje, tanítványa Szumédha
Dipávali/Dívali (szanszkrit) - fénycsóva, hindu fényfesztivál kártika
(október-november) hónapban, Rámacsandra és Lakshmi ünnepe
Dipolia (görög) - városvédő ünnep Skirophorión 14-én
(Athén)
disvádin (szanszkrit, kínai fang lun si) - felfogás, amely szerint a világ
oka az irány
disza (ejtett tibeti, írott tibeti dri za) - égtájak
Diti (szanszkrit) - a Daitja démonok anyja
dittha dhamma nibbána (páli) - látható nirvána (aki már életében
 elérte)
dittha dhamma védáníja kamma (páli) - karma, amely ebben
az életidőben hozza meg gyümölcsét
ditthábhinivésza (szanszkrit) - helytelen nézetekből eredő
hit
ditthászava (szanszkrit) - a téves nézetek rongálása, ászava
ditthi (szanszkrit) - vágy által motivált nézetek, vélekedések, hiba
ditthi mannyaná (szanszkrit) - helytelen nézetekből eredő
képzet
ditthi upádána (szanszkrit) - ragaszkodás a vakhithez
ditthi vipallásza (szanszkrit) - nézetekből fakadó téveszme
divá (szanszkrit) - nappal 0 órától 12 óráig
divino (vodu) - jövendőmondó
divja csaksu (szanszkrit) - isteni szem, képes korlátozás nélkül látni az
alakokat, az abhidnyá 1. ismerete, az alakok világának sajátossága
divja désa szévana (szanszkrit) - istentiszteleti eszközök használata, a
mantra jóga gyakorlata
divja dristi (szanszkrit) - tisztánlátás, clairvoyance
divja sróta (szanszkrit) - isteni fül, képes korlátozás nélkül hallani a
han-gokat, tisztán hallás, az abhidnyá 2. ismerete, az alakok
világának sajátossága
Divré Avraham (héber) - Ábrahám szavai (egy könyv)
Div'ré-Hájámim (héber) - Biblia, Krónikák
Diwia (görög, héber) - istennő, Zeus felesége (óind Djaus)
Djarmatásíla (szanszkrit) - tibeti tanító az i.sz. 9. században
Djausz (szanszkrit) - Ég, az Átman Brahman
djèvo (vodu) - elzárási helyiség a beavatandók számára
djouba (vodu) - dob Zaka loa táncánál (martinique dob)
Djumatszéna (szanszkrit) - Szatjaván apja, Szávitri apósa
dkjil 'khor (ejtett tibeti) - mandala
dkon mcshog gszum (írott tibeti) - triratna
dmjal ba (írott tibeti) - naraka
dmjal ba'i thus pa chos kji rgjal po (írott tibeti) - a Törvény
Királya, a Hat Győzelemmel Túljutott Hatalmas
egyike, a Halál Ura
dmu (írott tibeti) - mu
dngos grub (írott tibeti) - ngön dup, sziddhi
D'niél (héber) - Biblia, Dániel
dnyána (szanszkrit, írott tibeti ye shes, kínai si zhi) - eredendő
tudás, bölcsesség, a végső tudás, légzés, felismerés
(mahá darsana, szamatá, pratjaveksaná, kritja anusthána), alapja a 8
tudatosság, de a bölcsesség már nem tudatos (dharmadnyána,
anvajadnyána), az ávénika buddhaguna 16., 17. és 18. foka,
 egy buddha ismeri minden idők dharmáit kötődés
nélkül
dnyána jadzsna (szanszkrit) - tudás, megismerés által
létrejövő áldozat (sravana, manana, nididhjászana)
dnyána jóga (szanszkrit) - a metafizikai tudás jógája, Sankara filozó-
fiájának gyakorlati kerete, a szánkhja, a rádzsa jóga része
dnyána madvajam (szanszkrit) - kettősség nélküli tudás
dnyána márga (szanszkrit) - út a megismerésen keresztül
dnyána paridnyá (szanszkrit) - a tudás tökéletes megvalósítása
dnyána szambhara (szanszkrit) - tudás-rakomány, tudás
felhalmozás, egy bódhiszattváé, a 6 tökéletességből a
6. (páramitájána), a böl-csesség gyűjteménye
dnyánadá (szanszkrit) - a dzsiva eszmélése a tudásban létfokozata,
vidjá létfokozat
Dnyánagarbha (szanszkrit) - fordító (i.sz. 9. sz.)
dnyánaszattva (szanszkrit) - je se szem pa
dnyánéndríja (szanszkrit) - érzékelő szerv (szem, fül, orr,
nyelv, bőr), tudásszerv (a 6. indríja) a szánkhjában:
manasz, a tanmátrák elvei
dnyátri (szanszkrit) - ksatriják Kunagráma településen, közülük való
volt Mahávíra
dnyéjá varana (szanszkrit, írott tibeti shes bja'i sgrib pa) - a tudás aka-
dálya, az elmélyült ismereteket gátló akadály, az én a dharmákban
van
do (japán, ejtett tibeti, szanszkrit szútra, dharma) - út, a
legmagasabb rendű igazság, csan, zen
Do kham (ejtett tibeti, írott tibeti mdo khams) - Tibet keleti és északke-
leti része (Csölkhaszum), vagyis Dotö és Domed
Do Tö (ejtett tibeti, írott tibeti mdo stod) - nepáli
szerzetes (i.sz. 1005-1064), a Radeng kolostor
építője, a kadampa rend alapítója
Dóan Kansi (japán) - a szótó 41. pátriárkája
doba (vodu) - vodu tánc
'dod chags (írott tibeti) - rága
'dod lha (írott tibeti) - a vágybirodalom istenei, a nyolcféle lény (sde
brgjad) egyike
'dod pa dmar mo pu shud mgo (írott tibeti) . a Kívánságos
Bankafejű, a Huszonnégy Hatalmas Boszorkány
egyike, vörös
'dod pa'i khams (írott tibeti) - káma dhátu
Dódóna (görög) - jóshely Épeirosban
dódzsó (japán) - az út (zazen, harcművészetek)
gyakorlásának helye
Dógen (japán) - a szótó 51. pátriárkája, (i.sz. 1200-1253),
Murakami császár 9. leszármazottja, a szótó iskola
alapítója, i.sz. 1223-1227 között Kínában a Tien tung
kolostorban tanult, majd felépítette az Eihei dzsi
templomot, ott élt i.sz. 1244-től, a két alapvető japán
zen-iskola egyikének alapítója (i.sz. 1245), tanítása a
pátriárkákig, így Bódhidarmáig megy vissza, az iskola
neve (szótó) a Cao tung japán olvasata, i.sz. 1255-
ben kapta a Tant Nyodzsó mestertől; alaptanítása: 1.
az én és minden létező egy, 2. a zen gyakorlat és a
megvilágosodás egy, 3. a fogadalmak és a zen
tanítása egy, 4. az élet és a halál egy, 5. a kóan és a
megvilágosodás egy, 6. az idő és a létezés egy, 7. a
létezés és a nem-létezés egy, 8. a zen és az állam
egy, 9. a férfiak és a nők egylényegűek, 10. a szerze-
tesek és a világiak egylényegűek, 11. a szent iratok
és a zen tanítása egy
dóha (szanszkrit) - bengáli misztikus ének a tudatos gondolatátvitelhez
dóka (japán) - az ösvény dalai, vaka formában írt vers
dokan (japán) - a körkörös út, állandó gyakorlás
dokimasia (görög) - alkalmassági vizsgálat papi
teendőkhöz
Dókuon (japán) - zen mester
dokuszan (japán) - zen-mester és a tanítvány négyszemközti
beszélgetése
dolog, művelendő (4) - szeretet, kiegyensúlyozottság,
szánalom, öröm
dom pa (ejtett tibeti, írott tibeti szdom pa) - összeköt, felavatás
domanassza (szanszkrit) - bánat, lelki gyötrődés
don dam bjang chub kji sems (írott tibeti) - paramártha bódhicsitta
don grub (írott tibeti) - Sziddhattha Gótama Szakja
dong mo (ejtett tibeti) - bambuszból készült henger, a teakészítés kel-
léke
dor dzse (ejtett tibeti, írott tibeti rdo rdzse) - gyémánt, vadzsra
dor dzse dradül (ejtett tibeti) - elpusztíthatatlan
Dordzse Csang (szanszkrit Vadzsradhara, ejtett tibeti, írott
tibeti rdo rdzse 'cshang) - a végső mevalósítás
dharmakája szintje
Dordzse Csang Tung ma (ejtett tibeti. írott tibet rdo rdzse cghang
thung ma) - rövid ima Vadzsradharához
Dordzse Drokden (ejtett tibeti) - a dalai láma oltalmazó istensége
Dordzse Szempa (ejtett tibeti) - Vadzsraszattva
Dorpeia (görög) - az Apaturia első napja
Dósa (japán) - zen mester, Bankei tanítója
dósa praszanga (szanszkrit) - hibás következmény
dosha (szanszkrit) - meghibásodás, beszennyeződés,
eltérés a rendtől; testnedvek (testlevegők), 3 fajtája:
váta, pitta, kapha; ájur véda
dossa (vodu) - az ikrek után született lány
dossou (vodu) - az ikrek után született fiú
dossou avant (vodu) - az ikrek előtt született gyermek
dosza (szanszkrit) - gyűlölet
Doushuai (kínai) - Tusita
dö (ejtett tibeti, írott tibeti mdos) - bön szertartás az akadályok és
az ellenséges erők eltávolítására; színes fonalakkal
betekert fa jogar a ma mók ellen; vágy
dön (ejtett tibeti, írott tibeti gdon) - démonfajta, gyermekbetegségek,
epilepszia
dpa' bo (ejtett tibeti) - bátornak lenni, harcosok a testtájaknak
megfelelően, pavo
dpag bsam ldzson shing (írott tibeti) - Kalpavriksa
dpag bsam shing (írott tibeti) - Kalpavriksa
dpal dang ldan pa'i zhing khams (írott tibeti) -
Ratnszambhava birodalma, a déli tiszta mező
dpe bjad bzang po (írott tibeti) - anuvjadnyana
Dpema Karkyi Wangcsuk (ejtett tibeti) - Dapacacsod női
társa
dpjad (írott tibeti) - cse
dra (ejtett tibeti, írott tibeti dgra) - ellenség
dra cang (ejtett tibeti) - szerzetesi kollégium
dra la (ejtett tibeti, írott tibeti dgra bla) - természetes bölcsesség
dra lha (ejtett tibeti, írott tibeti gra lha) - egy hely harcos istene
(jüllha), a jobb vállon lakik
Dra mi njen Ling (ejtett tibeti) - Uttarakuru
drag po khor lo 'cshang (írott tibeti) - Drakpo Khorlo Csang
dragpoi dubtob (ejtett tibeti) - halott ébresztő szertartás a hulla
mágikus erejű nyelvének megszerzéséért
Drakpo Khorlo Csang (ejtett tibeti, írott tibeti drag po khor lo 'cshang)
- a mitikus Szambhala királya az i.sz. 25. században
drang don (ejtett tibeti) - további magyarázatra szoruló tanítás,
rejtett jelentésű
drang srong lhags (írott tibeti) - Risipatana
drastavja (szanszkrit) - a látás tárgya
drastr (szanszkrit) - a látó alany
drasza (ejtett tibeti) - szerzetesi terület, általában a Lhásza melletti 3 és
Sigace és Trasilhünpo melletti 4 kolostorra vonatkozik
draupadéják (szanszkrit) - Draupadi öt fia
Draupadí (szanszkrit) - Drupada lánya, a pándavák felesége a Mahá-
bháratában
dravja (szanszkrit) - állag, őstényező, szubsztancia
dre (ejtett tibeti, írott tibeti gre) - démonfajta, az ételből
származó betegségek
drejvohen (héber) - bén hámcárim
Drépung (ejtett tibeti, írott tibeti dbras spungs) - Rizshalom, egy
gelugpa kolostor
dri (ejtett tibeti, írott tibeti 'bri) - jak-tehén
dri chab ma (írott tibeti) - Gandhá
dri ma drug (ejtett tibeti) - 6 szennyeződés (1. a tanítvány
magasabb rendűnek mondja magát tanítójánál, 2.
szellemi elismerésre vágyakozik, és tanítónak vallja
magát, 3. megszegi a szerzetesi szabályokat, 4.
ahelyett, hogy a vallási kötelezettségekkel
foglalkozna, gondolatait más, külső dolgok kötik le, 5.
az 5 érzékszerv működésére koncentrál, 6. beleun a
vallási eszközök állandó alkalmazásába
dri za (ejtett tibeti, írott tibeti) - gandharva, illatevő égi
zenészek, a nyolcféle lény (szde brgjad) egyike, disza
Drigum (ejtett tibeti, írott tibeti gri gum vagy gri gum bcan po) - a 8.
tibeti király
drikungpa (ejtett tibeti) - kargyüpa iskola Tibetben
dril bu (ejtett tibeti) - ghanta
Drilbuma (ejtett tibeti) - női védisten, a mandala északi
ajtónállója
'drin gju rlung (írott tibeti) - kedv szél a szellem
működésében
Dripanamszal (ejtett tibeti) - bódhiszattva, Amóghasziddhi
kísérője
drista (szanszkrit) - a látható, a tapasztalás
drista dharma parinirvájin (szanszkrit) - a látható élet békessége,
vágy-világi élet
drista dharma védaníja (szanszkrit) - az ebben az életben
megtapasztalt karma-hatás
dristánta/udáharana (szanszkrit) - példa
dristhi (szanszkrit) - látásmód
dristhi súnja (szanszkrit) - madhjamaka, mentesség
bármiféle nézettől
dristi (szanszkrit) - helytelen nézet, az egyik béklyó
dristihéja (szanszkrit) - látomás által megszüntetett
dristiparámarsa (szanszkrit) - helytelen nézet, ami egy
 helytelen nézetet páratlannak tart, ha valaki végső
célnak tartja az átmeneti világot
dristiprápta (szanszkrit) - látomás által megvalósító, a 7 nemes
személy (árja pudgalasz) egyike
dristjogha (szanszkrit) - a nézetek áramlása
dristjupádána (szanszkrit) - ragaszkodás a helytelen nézetekhez
dro (ejtett tibeti, írott tibeti 'bro) - a Kálacsakra egyik leszármazási ága
(dro, cami, ra), dzsonang iskola, majd a kagyü
drod gsher la skjes pa (írott tibeti) - a langyos nedvességből
születés
drok (ejtett tibeti, írott tibeti grogs) - barátság
drok pa (ejtett tibeti, írott tibeti 'brog pa) - nomád jak-
tenyésztők
Drokmi (ejtett tibeti, írott tibeti 'brog mi) - tibeti
fordítómester (i.sz. 993-1072), Khön Köncsog Gyalpo
tanítója, egyesek szerint ő a szakja alapítója
Drom Tönpa (ejtett tibeti) - tibeti mester (megh. i.sz. 1064), Atísa
tanítványa
drómena (görög) - szent cselekmények
Dróna (szanszkrit) - pap, a Mahábháratában a kaurava és a pándava
fiúk fegyveroktatója
drong (ejtett tibeti) - vad jak
dróse (jiddis) - aki beszédet tart
dru pe mandala (ejtett tibeti, írott tibeti szgrub pa'i
mandal) - a Három Drágakő és a Három Gyökér
mandalája
druk (ejtett tibeti, írott tibeti 'brug) - sárkány, az 5.
állatövi jegy, vihar, mennydörgés, föld, délkelet, férfi
jellegű (pho, jang); ajanamsza
drup (ejtett tibeti, írott tibeti bsgrub) - siker, önmegvalósított lény
drup csa (ejtett tibeti, írott tibeti bsgrub bja) - ami beteljesített
Drupada (szanszkrit) - Dhristadjumna apja a Mahábháratában,
Panycsála királya, a pándavák apósa
dsa (szanszkrit) - hiba
Dsam pa gon po (ejtett tibeti) - a Buddha, Maitréja
dsatá (szanszkrit) - hajfonat
dsáti (szanszkrit) - születés
Dsétavana (szanszkrit) - Dséta ligete Szávatthí mellett, a
Buddha egyik vihárája, Anátha pindika kereskedő
ajándéka
du ba (ejtett tibeti) - a 3 testnedv (rlung, mkhriszpa, badkan)
'du bjed (írott tibeti) - szamszkára
du bjed kji phung po (írott tibeti) - szamszkárana szkandha
du cö (ejtett tibeti, írott tibeti dus 'chod) - kettős óra
(nappal 05-17, éjjel 17-05), nyúl, pirkadat, kelet 05-07
(ejtett tibeti namlang, írott tibeti nam langs), sárkány,
napkelte, délkelet 07-09 (ejtett tibeti nyisar, írott tibeti
nji sar), kígyó, reggel, dél 09-11 (ejtett tibeti nyidrö, írott tibeti nji
dros), ló, dél 11-13 (ejtett tibeti nyicshe, írott tibeti nji phjed), bá-
rány, délután, délnyugat 13-15 (ejtett tibeti cshejöl, írott tibeti phjed
dzsol), majom, este, nyugat 15-17 (ejtett tibeti nyinyur, írott tibeti
nji mjur), madár, naplemente, nyugat 17-19 (ejtett tibeti, írott tibeti
nji nub), kutya, alkonyat, északnyugat 19-21 (ejtett tibeti szaszö,
írott tibeti sa srod), disznó, az éjszaka kezdete, észak 21-23 (ejtett
tibeti szökhor, írott tibeti srod 'khor), patkány, éjfél, észak 23-01
(ejtett tibeti namcshe, írott tibeti nam phjed), tehén, az éjszaka vége,
északkelet 01-03 (ejtett tibeti cshejöl, írott tibeti phjed jol), tigris,
hajnal, kelet 03-05 (ejtett tibeti thorang, írott tibeti tho rangs)
du ses kji phung po (írott tibeti) - szamdnyá szkandha
'du shes (írott tibeti) - szamdnyá
duat (egyiptomi) - az egyiptomi alvilág, Ozírisz birodalma, a holtak és
az istenek lakhelye
duat nutjer (egyiptomi) - isteni hódolónő, női főpap
dub csen (ejtett tibeti) - hatalmas, sikeres, aki különleges képességek
birtokában van
dub tob (ejtett tibeti) - csodatevő
Dubsalá (szanszkrit) - Dhritarástra lánya, Dzsajadratha felesége
Dubsászana (szanszkrit) - Dhritarástra fia
dud (ejtett tibeti, írott tibeti bdud, sz. Mára) - fekete,
emberevő gonosz szellemek
'dud 'gro (írott tibeti) - hajlottan járók, állatok
dug lnga drag po (írott tibeti) - öt erős méreg (tudatlanság,
szenvedélyes vágy, gyűlölség, gőg, irigység)
duggati (szanszkrit) - rossz út, bánattal, szomorúsággal teli, pokol
duhán (héber) - emelvény lépcsővel a frigyszekrény előtt
duhkha (szanszkrit, páli dukkha, írott tibeti sdug bsngal) - meg-nem-
elégedettség, szenvedés, fájdalom, bánat, a jelenségek világa, a
megvilágosodás 1. fokozata, a feltételekhez kötött létfolyamatok
következménye, a léte-zés 3 jellegzetességének egyike; csoportjai:
1. a kielégítetlenség elszenvedése (duhkha duhkhatá), 2. az elmúlás
elszenvedése (vipari-náma duhkhatá), 3. a megalkuvások elszen-
vedése (szamszkára duhkhatá), a pratitja szamutpáda 12. foka; kha
a kocsi tengelye, ha pont középen van, a forgás egyenletes, a testi
létben viszont asszimmetrikus
duhkha dnyána (szanszkrit) - a szenvedés tudása
duhkha duhkhatá (szanszkrit) - a kielégítetlenség
 elszenvedése, a duhkha első jellegzetessége
duhkha indríja (szanszkrit) - a fizikai fájdalom képessége
duhkha niródha (szanszkrit) - a szenvedés megszüntetése, csatvári
árjasztjáni
duhkha szamudája (szanszkrit) - a szenvedés keletkezése/eredete,
csat-vári árjaszatjáni
duhkha szatja (szanszkrit) - a szenvedés igazsága
duhkhatá (szanszkrit) - elégtelenség, betegség
duk (ejtett tibeti, írott tibeti gdugs) - ernyő
dukpa (ejtett tibeti) - kargyüpa iskola Tibetben
'dul ba (írott tibeti) - Dulva
dulé (görög) - szolgálónők (Kréta)
dulos (görög) - szolgák (Kréta)
Dulva (ejtett tibeti, írott tibeti 'dul ba, szanszkrit Vinaja) - fegyelem, a
szerzetesi élet szabályai
dun (ejtett tibeti) - kagylóból készült szertartási hangszer, sankha
dung kar (ejtett tibeti) - csigakürt
'dun pa rtse gcig tu (írott tibeti) - egyhegyű
dung (ejtett tibeti, írott tibeti) - lándzsa
dúpa (szanszkrit) - füstölő felajánlása a múrtinak a hindu
templomban
duppannya (szanszkrit) - rossz tudású
dur khrod brgjad kji mkha' 'gro (írott tibeti) - a Nyolc
Temetőhelyi Égjárók, azonosak a Nyolc Haragvó
Boszorkánnyal
dúra apakristam (szanszkrit) - a tények eltorzítása
dúramgamá (szanszkrit) - nagy kiterjedésű, a pratjéka-
buddhák útjának hatodik része, nagy kiterjedésű, a
bhávaná márga 7. foka
dúrangamá bhúmi (szanszkit) - a továbbhaladás terjedelmes
birodalma, a bódhiszattva bhúmi 7. foka
durbhiksa (szanszkrit) - éhínség
Durgá (szanszkrit) - áthatolhatatlan, az anyagi energia rendkívüli ereje,
Kálí vagy Párvati (Szatí) istennő bengáli alakja, a
Trimúrti teremtette, hogy legyőzze a dászjú
démonokat, hátas állata a tigris, mondják anyának
(mátá) és istennőnek (déví) is, az anyagi energia
istennője
Durgá púdzsá (szanszkrit) - Durgá (vagyis Párvatí, Kálí, Szatí) 10
napos hindu ünnepe októberben Bengálban, Kalkuttában
durgati (kínai edao) - rossz sorsok, az állatok, a pokol és
az éhező szellemek világa
Durjódhana (szanszkrit) - Dhritarástra fia, a kauravák királya, aki
 bezárta Krisna fiát, Szambát Hasztinápurban, és Visnu
Balaráma nevű formájában szabadította ki, máskor
Balaráma tanította meg a buzogányharcra
durlabham (szanszkrit) - nehezen elérhető, az emberi
létforma
Durmati (szanszkrit) - ostoba, rosszindulatú, Szuppabuddhának, a
Buddha apósának jelzője
Durvásza (szanszkrit) - nagy, hirtelen haragú szent
dúrvászászana (szanszkrit) - Dúrvásza-tartás (hatha jóga)
dus 'chod (írott tibeti) - ducö
dus dzsug (írott tibeti) - dü dzsuk
dus kji khor lo (írott tibeti) - Dükji Khorlo
dushéra/dusszéhra (szanszkrit) - 10 napos hindu fesztivál
áshvin (szeptember-október) első napjától,
Rámacsandra győzelme Rávana felett
Dushpradharsa buddha (szanszkrit) - az északi világrész buddhája
Dusjánta (szanszkrit) - Bharata apja, Sakuntalá férje
dusz gszum mkhjen po (írott tibeti) - Düszum Kjempa
dusszíló (szanszkrit) - rossz erényű
Dutszikjilva (ejtett tibeti) - férfi védisten, a mandala északi ajtónállója
dutthullam (páli) - rossz, erkölcstelen, gunazavar
dü ci (ejtett tibeti, írott tibeti bdud rci) - nektár
dü csö (ejtett tibeti, írott tibeti bdud spjod) - démon, a szok ellensége
dü juk (ejtett tibeti, írott tibeti dus dzsug) - időköz
dü nyi (ejtett tibeti, írott tibeti bdud nji) - démon
Düd (ejtett tibeti) - Mára, démon, ördög
düdra (ejtett tibeti) - 3 fokozatú érvelési módszer logikai
kérdések megvitatásához, összegyűjtött fogalmak,
alapfogalmak
düg jal (ejtett tibeti, írott tibeti bdud rgjal) - démonkirály
dühenolás (jiddis) - áldásosztás a duhánról, birkát kohánim
Dükji Khorlo (ejtett tibeti, írott tibeti dus kji khor lo) - Kálacsakra
Düszum Kjempa (ejtett tibeti, írott tibeti dusz gszum mkhdzsen po) -
tibeti szerzetes (i.sz. 1110-1193), Milarépa tanítványa, a karma
kagyüpa (karmapa) rend alapítója
Dütül csörten (ejtett tibeti) - a Mara felett aratott
győzelem, a nyolcas csörten-csoport egyike
dvábhjám krita (szanszkrit) - mindkettő (önmaga és más)
által okozott
dvábhjámut páda (szanszkrit) - mindkettőből (önmagából
és másból is) való keletkezés
dvádasánga (szanszkrit) - a létesülés 12 tényezője
dvádasánga sászana (szanszkrit) - a Tizenkét Tanítás: tömör útmutatás
 (szútra), versekkel dúsított szöveg (gejja), a Buddha beszédeinek
magyarázatai (vjákarana), verses mondások (gáthá), egy tanítás
közlése hasonlat segítségével (udána), a „Mert megmondatott”-tal
kezdődő mondások (itijukta), tanító történetek,
amelyben a Buddha is szereplő (dzsátaka), a zavart
tudatosság elhárítása (adbhutadharma), elemzések
(vaidalja), az oksági törvény fokozatai (nidána), tanító
történet a Buddha életéből (avadána), a dharmákkal
kapcsolatos komoly utasítások (upadésa)
dvádasin (szanszkrit) - az ékádasí hindu ünnep utáni reggel, ilyenkor
gabonafélét kell enni
Dvaipánja (szanszkrit) - szigetszülette Vjásza
Dvaita (szanszkrit) - egy erdő; kettősség
dvaita védánta (szanszkrit) - védánta iskola, alapítója Madhva
(i.sz. 1238-1317), műve: Anuvakhjájana, Brahmá
szútra kommentár
dvaitádvaita (szanszkrit) - védánta iskola, alapítója
Nimbárka (i.sz. 11. sz.), műve: Védántaparidzsáta
szaurabha, Brahmá szútra kommentár, védánta is-
kola, alapítója Srípati (i.sz. 1350-1410), műve: Sríká-
rabhásja, Brahmá szútra kommentár
dvaitádvaita váda (szanszkrit) - dualizmus, Madhávácsárja
dvaití bháva (szanszkrit) - kettős természetű lényeg
dvajatá (szanszkrit) - kettősség
dvajendrijá szamápatti (szanszkrit) - a két nemzőszerv
találkozásának kultikus ábrázolása
dvandva (szanszkrit) - ellentétpárok
dvandvaatítha (szanszkrit) - kilépés az ellentétek torzításából, a pari-
purna állapota
dvápara (szanszkrit) - a 3. juga
Dvápara juga (szanszkrit) - bronzkor, a mi 3.
világkorszakunk, 864.000 földi évig tart; csökken a
lemondás és a tisztaság, a kegyesség elmúlásával
egyre több lesz a bűn, uralkodik a mohóság, az
emberek ezer évig élnek
Dváraka (szanszkrit) - város, itt tartózkodott Krisna 16.108
feleségével és Rukminíval, első számú feleségével 28
éves korától kezdve, Visva-karmá építette
dvárapana (szanszkrit) - ajtónálló szobrok a hindu templomokban
dvárasambha (szanszkrit) - zászlórúd
D'várim (héber) - Biblia, A tóraismétlés könyve
dvármásramavarna (szanszkrit) - életkorhoz kötött teendők
rendje
dvattimszákára (páli) - 32 testrész (ákára), a testre irányuló töprengés,
meditációs gyakorlat
Dvédhávitakka szutta (páli) - Kétféle vitakka szútra (Tripitaka
Szútra-pitaka)
dvéha (szanszkrit) - kellemetlen
dvésa/kródha (szanszkrit, írott tibeti ze sdang) - harag,
ellenszenv, gyűlölet, nemtetszés, undor, a 3 méreg és
az 5 erős méreg egyike, jelképe a zöld kígyó
dvévácsika (páli) - kettős folyamodású laikus hívő, aki csak
a Buddhához és a Tanhoz folyamodik, a
szerzetességhez még nem, két ukkalai kereskedő
(Tapussza, Bhalluka)
dvi (szanszkrit) - 2
dvianuka (szanszkrit) - molekula
dvidzsa (szanszkrit) - kétszer született, a négyből az első
3 kaszt, de sokszor csak a bráhminok, ásrama
dvihaszta bhudzsászana (szanszkrit) - kétkezes kar-tartás (hatha jóga)
dvípa (szanszkrit, írott tibeti) - világszigetek, középen a
Szuméru, keleten a Tisztatestű, délen a
Dzsambugyümölcsű, nyugaton a Kívánságteljeítő
Teheneké, északon a Kellemetlen Hangúak
dvipáda kaundinjászana (szanszkrit) - mindkét lábas Kaundinja-tartás
(hatha jóga)
dvipáda shírsászana (szanszkrit) - mindkét lábfej-tartás (hatha jóga),
jóga nidrászana
dvipáda viparíta dandászana (szanszkrit) - kétlábas fordított bot-
tartás (hatha jóga)
dviszáhaszromadhja mólóka dhátu (szanszkrit, kínai zhong qian shi
jie) - közepes világegyetem, egymillió világból áll, ezer kis
világegyetem alkotja
dvitíja dhjána bhúmi (szanszkrit) - a 2. elmélyülés szintje
'dzad (írotttibeti) - ze
'dzam bu gling (írott tibeti) - Dzsambudvipa
dzig rten (írott tibeti) - lóka
'dzig rten gsum (írott tibeti) - a 3 világ (sa bla, sa steng, sa 'og), 3 szint
(sza gszum)
'dzin rgya mcho (kínai) - Tendzin Gyaco
dzo (ejtett tibeti, írott tibeti mdzo) - jak és szarvasmarha
kereszteződése, hím hibrid
dzo grim (ejtett tibeti, írott tibeti rdzogs rim) - a beteljesítés fokozata a
Kálacsakra meditációban
'dzogs cshen (ejtett, írott tibeti) - dzok cshen, konceptualitás nélküli
meditációs módszer, tibeti iskola
dzómicu (japán) - kevert iskola
dzomo (ejtett tibeti) - a jak és a szarvasmarha
kereszteződése
dzong (ejtett tibeti) - kolostor
dzong pön (ejtett tibeti, írott tibeti rdzong dpon) - több
faluból álló uradalom vezetője
Dzongcsenpa (ejtett tibeti) - tibeti iskola
dzö (ejtett, írott tibeti) - abhidharma pitaka
dzumo (ejtett tibeti) - jak és szarvasmarha
kereszteződése, nőstény hibrid
dzs gsum (írott tibeti) - a három idő
dzsa (ejtett tibeti, írott tibeti bdzsa) - madár, a 10. állatövi jegy, fém,
nyugat, férfi jellegű (pho, jang); ajanamsza
Dzsacsahprábha buddha (szanszkrit) - a déli világrész buddhája
Dzsacsas buddha (szanszkrit) - az alsó világrészek buddhája
dzsada (szanszkrit) - öntudat-nélküliség, összekapcsolódás
Dzsagannátha (szanszkrit) - az Univerzum Ura, Krisna másik neve,
tiszteletére rendezik évenként a szekérfesztivált, bátyja Baladéva,
húga Szubhadra, hármasban ábrázolják
dzsagat (szanszkrit) - lények, élővilág
dzságrata avaszthá (szanszkrit) - éber állapot, az AUM-ból az A
dzsainizmus (szanszkrit, írott tibeti rgdzsal ba pa) - vallás,
Adinát követői, 24 tanítóból álló sor (tirthankara),
utolsó személye (Vardhamána Mahávíra) kb. i.e. 526-
ban halt meg, 5 fogadalma: ahimszá az élet minden
területén, szatja (igazmondás), asztéja (sohasem
lopni), brahmácsarja (nemi önmegtartóztatás) aparigraha (lemondás
a tulajdonról), hisznek az újratestesülésben, nem ismerik el a
Védákat, a megszabaduláshoz a tirthankarák útját kell követni
dzsaiva karma (szanszkrit) - az emberi karma, az aprákrita karma
követ-kezménye
dzsaja (szanszkrit) - győzelem, ellenőrzés
Dzsajadratha (szanszkrit) - Szindhu királya, Duhsalá férje
dzsaku (japán) - nyugalom
dzsala (szanszkrit) - víz, az anyag folyékony állapota, a szthula saríra
része
dzsaladharapatha (szanszkrit) - tengeri utatás, nulla
Dzsálandhara (szanszkrit) - város a Pandzsábban, az i.sz. 1. század vé-
gén a Kaniska vezette zsinat helye
dzsálandhara bandha (szanszkrit) - háló-szorítás (hatha jóga), állzár
(hatha jóga)
dzsálini prabhá kumára bódhiszattva (szanszkrit) - a tökéletesség
alsó fokán álló bódhiszattva (kínai vang ming), ritkán említett
dzsálini prabhákumára (szanszkrit) - vang ming
Dzsaliniprabha buddha (szanszkrit) - az északi világrész buddhája
Dzsamadagni (szanszkrit) - Visnu Parasuráma alakú inkarnációjának
apja
Dzsámbaván (szanszkrit) - a medve-nép királya
dzsambha ósadhi (szanszkrit) - zacskó őrölt fűvel töltve
(talán narkotikumot okozókkal), a szamádhi
elérésének eszköze
Dzsambhala (szanszkrit) - a bőség istene
Dzsambudvípa (szanszkrit, ejtett tibeti Dzambuling, írott tibeti 'dzam
bu gling, kínai Yan fu ti) - a Dzsambufa (rózsa-alma /Eugenia
jambolana/) földje, a világhegy (Meru) körüli háromszög alakú déli
földrész, tulajdonképpen India; nevét a Kailász-hegy melletti
Mánaszarovar-tó partján növő fa gyümölcséről kapta, ha
a termése a vízbe hullik, „dzsam” hangot hallat, a
termések egy részét megeszik a tó sárkányai, a többi
arannyá változik, erre a szigetre a legcsekélyebb ér-
demek alapján emberként születünk, az emberek itt a
legalacsonyabbak, manapság száz év körüli időt él-
nek, régen többet, a világkorszak végére tíz év lesz
az átlagos életkor; a szellemlények rádzsájának
birodalma, rajta gyémánttrónuson (Vadzsrászana) ül
az a bódhiszattva, aki arhat, majd buddha lesz, alatta
van a 8 jeges és a 8 tüzes pokol, az érzéki világ 6, a formavilág 17
és a forma nélküli világ 4 mennyországa, 2 alföldrésze a Csámara
és az Avacsámara
Dzsampa (ejtett tibeti) - Szeretetteli, Maitréja jelzője
Dzsampejang (ejtett tibeti) - bódhiszattva, Amitábha kísérője
Dzsamphel Gyaco (ejtett tibeti) - a 8. dalai láma (i.sz. 1758-1804)
Dzsan (egyiptomi) - Zoán, Tanisz
dzsana (szanszkrit) - ember
dzsána márga (szanszkrit) - a tudás útja, a látás ösvénye, a felismerés
egzisztenciális megtapasztalása
dzsána pada/mahá dzsana pada (szanszkrit) - kisebb, többnyire
hegyvidéki országok (i.e. 1. évezred), ksatrija monarchiák vagy
köztársaságok
Dzsanaka (szanszkrit) - Vidéha királya i.e. 8. sz. körül a Mahábháratá-
ban, Szítá nevelőapja
Dzsanamédzsaja (szanszkrit) - Abhimanju unokája
dzsánaszja ánantjam (szanszkrit) - az ismeret végtelensége
Dzsang (ejtett tibeti) - tibeti határvidéki nép, Je mon fia
dzsang csup szem pá (ejtett tibeti) - bódhiszattva
dzsanma (szanszkrit) - újraszületés, továbblétesülés
dzsanmástamí (szanszkrit) - Krisna megjelenésének ünnepe,
augusztus-szeptember 2 sötét hetének 8. napja
dzsánu shírsászana (szanszkrit) - térd-fej-tartás (hatha jóga)
dzsányána mudrá (szanszkrit) - megismerő kéztartás
dzsányánendríja (szanszkrit) - érzékelő képesség
dzsapa (szanszkrit) - a mantra halk, folyamatos ismétlése,
segítségül ima-füzért használnak (108+1 szemű), a
Krisna-tudat tagjainak meditációs eszköze, a mantra
jóga gyakorlata
dzsapa málá (páli) - mormolófüzer, olvasó, 64 rudráksa bogyóból
készül, a tibeti 108 szemes
dzsará (szanszkrit) - öregség,
dzsará marana (szanszkrit) - öregedés, hanyatlás, elmúlás, halál, a 12.
nidána
dzsarájudzsa (szanszkrit) - a dzsiva anyaméhből született
létfokozata, avidjá
Dzsarászandha (szanszkrit) - Magadha királya
dzsarok (ejtett tibeti, írott tibeti bja rog) - holló
Dzsashaprabava buddha (szanszkrit) - az alsó világrészek buddhája
dzsata karman szanszkára (szanszkrit) - a születéskor végzett hindu
szertartás a horoszkópkészítéssel együtt
Dzsatáju (szanszkrit) - madár, aki megpróbálta megakadályozni Szíta
elrablását, s közben halálosan megsebesült
Dzsátaka (szanszkrit) - születésregék (a jövendő Buddha
előéletei, állatmesék), tanító történetek, amelyben a
Buddha is szereplő, a páli kánonban 550 ilyen történet
van (másutt 547), a dvádasángasászana 7. része
dzsathara parivartan ászana (szanszkrit) - a hasat körbefordító-tartás
(hatha jóga)
dzsatharagni (szanszkrit) - az emésztés tüze a gyomorban, ájur véda
dzsáti (szanszkrit, páli) - születés, a hindu varnán belüli szűkebb
csoport, tagjai egymás között házasodnak (Indián
kívüli szóval = kaszt, portugál), a varna rendszer
alcsoportjai, a 11. nidána, vagyis újraszületés a
szamszárában, keletkezés, hibásnak megállapított
ellenvetés
dzsáti laksana (szanszkrit) - keletkezés-alkotás-létrehozás
Dzsávalí (szanszkrit) - Dasaratha papja
dzsavana (szanszkrit) - gyorsaság, 5 megrendülés a
jógában a dzshána előtt, felismerés, tudatosulás
dzse (ejtett tibeti) - átmeneti kollégium, filozófia
Dzsecün Milarépa (ejtett tibeti, írott tibeti rje btsun mi la ras pa) - a
kargyüpa irányzat alapítója (i.sz. 1052-1135), mestere Marpa
dzsed-oszlop (egyiptomi) - a tartósság szimbóluma, eredete már az
egyiptomiaknak is a múlt titka volt, egyik magyarázatát Hérodotosz
írja le: e szerint Ozírisz hátgerince; Däniken szerint
elektromos szigetelő, rendkívül elterjedt jelkép, a
királyt megfiatalító jubileumi ünnepség (heb szed) egyik
fontos állomása volt a dzsed-oszlop felállítása
Dzsekundag (ejtett tibeti) - Triszong Decen belügyminisztere
dzsén jen (kínai) - mantrák
Dzséta (szanszkrit) - kószalai herceg, tőle vásárolta Szudatta
Anátha pindika a Dzsétavana áramát
Dzsétavana áráma (szanszkrit, írott tibeti rgjal bu rgjal bjed
kji chal) - a Győzedelmes herceg ligete, pihenőkert
Srávaszti közelében, amelyet egy gazdag kereskedő,
Szudattanáthapindaka (Védtelenek Támasza), vásá-
rolt meg Dzséta hercegtől a buddhista közösség
számára
dzshána (szanszkrit) - módszer, az elmélkedés módja, elmélyülés,
medi-táció, intuitív tudatállapot
dzshána mudra (szanszkrit) - az elmélyült meditáció kéztartása
dzshulanjátrá (szanszkrit) - Rádhá és Krisna ünnepe, július-augusztus
hónap 2 fényes hetének 3. napján
dzsi (ejtett tibeti, írott tibeti brjid) - nagyszerűség,
méltóság, monolit
dzsico (japán) - sinto isten, a gyermekek védelmezője
Dzsidzsó (japán) - zen mester
dzsig nyi (ejtett tibeti) - pusztítás
dzsig ten kjong (ejtett tibeti, írott tibeti 'dzsig rten skjong,
szanszkrit lokapála) - a 28 holdistennő
Dzsih dzs'ien (kínai) - fordító Nankingban (dolgozott i. sz. 223-253)
Dzsih i (kínai) - a tendai iskola alapítója i.sz. 580 körül a Ning po
meletti T'ien t'ai hegyen
Dzsih pen (kínai) - Nippon
dzsihad (iszlám) - fáradozás, harc Isten útján
dzsihi (japán) - együttérzés (dzsi = boldogságot ad, hi =
megvédeni a szenvedéstől)
dzsihvá ájatana (szanszkrit) - az ízlelés egymásra ható mezeje
dzsihvá dhátu (szanszkrit) - ízlelhető alkotóelem
dzsihvá indríja (szanszkrit) - ízlelő képesség, nyelv, az 5
érzéki képesség egyike
Dzsi-iskola (japán) - Amida bucu
dzsijah (iszlám) - fejadó, védelmi adó, melyet a különböző
történelmi isz-lám államokban a zsidók és a
keresztények fizettek az államnak
Dzsikaku (japán) - tendai mester
dzsikata (japán) - hangszeres és énekes geiko
dzsimae (japán) - független geiko
Dzsimbikagráma (szanszkrit) - falu Vidéhában, itt lett dzsina Vardha-
mána
Dzsimmu tennó (japán Acuta) - Amateraszu unokájának
dédunokája, Japán első mitikus császára (i.e. kb. 685-
660), ő örökölte Amateraszu jelképeit: a nyolc-
szögletű sárgaréz tükör az Isze-szentélyben, a kard az
Acuta-szentélyben és az ékszer a Császári Palotában
van, isteni harcos, égi uralkodó
Dzsimúta (szanszkrit) - Viráta udvari birkózóbajnoka
dzsin kang (kínai) - dordzse, vadzsra
Dzsina (szanszkrit) - Győztes, a dzsainizmus alapítója,
Vardhamána Mahávíra (i.e. 599-527), a Buddha egyik
neve is
dzsina mátradhárana (szanszkrit) - a síla kála 10. szakasza
Dzsinamitra (szanszkrit) - indiai tanító Tibetben az i.sz. 9. században
dzsincsinszai (japán) - a sinto szentély építése előtt az alap
kiásásának szertartása, ilyenkor kiengesztelik a helyi
kamit, és meghívják a jövendő szentély kamiját, a
sinto szertartások kötött részei: megtisztulás, adomá-
nyok átadása és imádás, kérések és imádságok,
közös étkezés
dzsindzsa (japán) - sinto szentély, az istenek lakhelye
dzsindzsa dzsingú (japán) - olyan szentély, amely közvetlenül a
császárhoz kapcsolódik
dzsindzsa sinto (japán) - szentélysintoizmus, i.sz. 1889-től nem
vallás (Meidzsi-alkotmány), hanem csak állami kultusz 1946-
ig
dzsingú (japán) - nagy múltú, méreteiben is hatalmas sinto szentély
Dzsinne oso isu (japán) - Kataku Dzsinne (i.sz. 668-770):
Sen hui legendáinak gyűjteménye
Dzsinnó sótóki (japán) - Az isteni császárok törvényes örökösödésének
története, szerkesztette Kitabatake Csikafusza (i.sz. 1293-1354), a
császárok (egyben Japán) isteni eredete a sinto szerint
dzsiriki (japán) - saját erőből megszabadulni, (ld. tariki)
dzsitávada (szanszkrit) - születési bizonylat
Dzsiun (japán) - singon mester, a singon ricu alapítója
dzsiva (szanszkrit) - irányított élőlény, az egyéni lélek, a
halandó ember, az Ísvara része egyéni személyi-
séggel, ettől élő a test, az anyagban megjelenő
purusa; az emberek cselekedeteik és vágyaik szerint
 kapnak testet, szerves összetevő; 14 létfokozat:
avidjá = udviddzsa, szvé-dadzsa, andadzsa,
dzsarájudzsa, adhama, madhjama, uttama, vidjá =
dnyánadá, szannjászadá, jógadá, lílonmukti,
szatpadá, ánandapadá, parátpará; burkai:
ánandamaja, vidnyánamaja, manómaja, pránajáma,
annamaja
dzsiva déha (szanszkrit) - élőlény, élő test
dzsiva jántrika pítha (szanszkrit) - a gondolatokban,
érzelmekben létre-jövő erők
Dzsívaka (szanszkrit) - Bimbiszára rádzsa házasságon kívül született
fia; Abhaja fia, Bimbiszára unokája, orvos
Dzsívaka szutta (páli) - Középső Gyűjtemény 55.
Dzsívakát (szanszkrit) - Szálavatí fia
dzsívan mukta (szanszkrit) - aki már ebben az életben elérte a móksát,
kiszabadult a körforgásból
dzsívan mukti (szanszkrit) - felszabadult állapot, kilépés a
szamszárából
dzsívátman (szanszkrit) - egyéni lélek
dzsívita (szanszkrit) - a szellemi élet
dzsívita indríja (szanszkrit) - életerő képesség, pszichikai
energia
dzsizjah (iszlám) - speciális adó a vallási kisebbségeknek, felmentés a
katonáskodás alól
dzsjaista (szanszkrit) - hindu május
dzsjótihstóma (szanszkrit) - fény-dicsőítés, szóma-áldozat
dzsjótir (szanszkrit) - összpontosítás, dhjána
dzsjótir dhjána (szanszkrit) - az elmélyülésben a belső
világosság szem-lélése
dzsjótir linga (szanszkrit) - 12 nem emberi kéz által készített (önmeg-
nyilvánult) Siva jelkép
dzsjótisa (szanszkrit) - a szertartások megfelelő
időpontjának meghatá-rozásához szükséges
csillagászati leírások a védángán belül
dzsnaka kamma (páli) - létrehozó karma, amely a halálkor túlsúlyban
van
dzsnamána (szanszkrit) - lekicsinylő büszkeség
dzso nang pa (ejtett tibeti) - tibeti vallási irányzat, a súnjata után van
még az abszolút létezés, a független és örök valóság, az 5. dalai
láma betiltotta
Dzsódo (japán) - a Tisztaság Földje, Amida-buddhizmus, Amida bucu
Dzsódo Sinsu (japán) - a Tisztaság Földjének Új Szektája, alapította
Sin-ran (i.sz. 1173-1263), Amida buddhizmus
dzsódomon (japán) - tiszta tanítás, az Amida-iskola, Amida Bucu
'dzsog po (ejtett tibeti) - Nanda Takszaka
dzsok csen pa (ejtett tibeti) - a nagy tökéletesség, tibeti vallási irányzat
Dzsokhang (ejtett tibeti) - a lhászai főtemplom, Szongcen
Gampo építtette nepáli felesége tiszteletére, eredeti
neve Rasza Trulnang Cuglakhang: kecske-föld csodás
temploma
dzsol bon (ejtett tibeti) - bön
dzsómon kultúra (japán) - az i.e. 4. évezredtől i.e. 3.
századig élő ősi kultúra, a sinto egyik gyökere
dzsor nyi (ejtett tibeti, írott tibeti szbjor nji) - egyesülés
dzsorva drug (ejtett tibeti, írott tibeti 'bdzsor ba drug) - egy Kálacsakra
tanítás
Dzsósú Dzsúsin (japán, kínai Csao csou Cung sen) - zen mester (i.sz.
778-897)
Dzsósú Szaszaki (japán) - rinzai zen mester
Dzsrimbikagáma (szanszkrit) - falu Vidéhában Vészálí mellett, itt lett
dzsina Vardhamána
dzsu thig (ejtett, írott tibeti) - bön szertartás a Balcsen geköt
jelképező kötéldarabokkal
dzsudo (japán) - az erő legyőzése hajlékonysággal
dzsummicu (japán) - tiszta iskola
dzsung ci (ejtett tibeti, írott tibeti 'bjung rcis) - a naptáron alapuló
elemek bön asztrológiája
dzsung va (ejtett tibeti, írott tibeti 'bjung ba) - 5 elem
(fa /sing/, tűz /me/, föld /sza/, fém /chak/, víz /cshu/)
dzsunsi (japán) - kollektív öngyilkosság
Dzsurdzsin (japán) - Fukurikudzsu
dzsvana csitta (szanszkrit) - ösztönző gondolati momentum

eau sirop (vodu) - cukornád nedve vízzel

Ebiszu (japán) - az anyagi gyarapodás, a halászat sinto istene
ebosi (japán) - sinto papok fekete süvege
éc ha hájim (héber) - az élet fája, a Tóra-tekercs két rúdja, amire
felcsavarják
Échá (héber) - Biblia, Jeremiás siralmai
edao (kínai) - durgati
Edfu (egyiptomi) - város Felső-Egyiptomban, nagyjából
félúton Luxor és Asszuán között. Hórusz isten egyik fő
kultuszhelye
egér órája (kínai) - 23-01
ehád (héber) - 1
éhi bhikku (páli) - „jöjj, szerzetes”; azok a tanítványok, akiket a
Buddha hívott meg
eidólon (görög) - képecskék, amelyek a világközökben
(intermundia) leválnak az istenekről
eidos (görög) - az istenek alakja
Eihei dzsi (japán) - zen templom, amelyet Dógen alapított
Eileithyia (görög) - a szülés istennője
eiresioné (görög) - gyapjúba takart olaj- és babérágakból álló köteg,
koszorú
Eiszai Myoan Zendzsi (japán) - (i.sz. 1145-1215), a Tendai-szekta
tagja, majd tanítvány a kínai Tien tai-hegyen, Hakatában felépítette
a Sófukudzsi kolostort (i.sz. 1194), a Kennin templom apátja,
a két alapvető zen-iskola egyikének megalapítója,
tanítása a pátriárkákig és így Bódhidarmáig megy
vissza, az iskola neve (rinzai) Li csi nevének japán
olvasata
éitheoi (görög) - nőtlen ifjak
ejsesz hájil (héber) - derék asszony
Eka (japán, kínai Huj kó) - (i.sz. 487-593) a 2. kínai
pátriárka, Bódhidarma tanítványa, aki levágta karját,
hogy bizonyítsa őszinteségét mestere előtt
éka (szanszkrit) - egy
éka csitta kkhanika (szanszkrit) - egy
gondolatmomentumra kiterjedő időtől független okság
éka haszta bhudzsászana (szanszkrit) - egykezes kar-tartás (hatha
jóga)
éka jána (szanszkrit) - egy kocsi, a buddhaság az egyetlen
végső cél
éka kájaika szamdzsnyi (szanszkrit) - az azonos test és azonos
felfogás tudatszintje
ékabháva (szanszkrit) - egylétűség (egység)
Ékacsakra (szanszkrit) - egy város
Ékadanta (szanszkrit) - egyagyarú, Ganésa egyik neve
ékádasí (szanszkrit) - a 11. nap, hindu böjt, havonta kétszer: az újhold
utáni és a telihold utáni 11. napon, tartózkodás a gabona és a hüve-
lyesek fogyasztásától
ékágra (szanszkrit, írott tibeti 'dun pa rtse gcig tu) - az
elmeműködés egyhegyűsége, figyelés egyetlen
pontra, az elme összpontosítása, dhjána
ékánéka vijuktatva (szanszkrit) - az egységet
hirdető/tagadó felfogások különválasztása, a
nihszvabháva: 1. a tagadandó tárgyak felismerése
 (nisédhja viniscsaja marma), 2. az egyöntetűség
felismerése (vjápti-viniscsaja marma), 3. a pont
felismerése, amelynél elkülönül az átman és az 5 hal-
mazról alkotott felfogás (ékatva vijukta viniscsaja
marma), 4. a pont felismerése, amelynél elkülönül az
átman és az 5 halmaz nem-egységéről alkotott
felfogás (anékatva vijukta viniscsaja marma)
ékapáda bakászana (szanszkrit) - egylábas gólya-tartás (hatha jóga)
ékapáda dhírsászana (szanszkrit) - egylábas fej-tartás (hatha jóga)
ékapáda gálavászana (szanszkrit) - egylábas Gálava-tartás (hatha
jóga)
ékapáda kaundinjászana (szanszkrit) - egylábas Kaundinja-tartás
(hatha jóga)
ékapáda rádzsakapótászana (szanszkrit) - egylábas galambrádzsa-
tartás (hatha jóga)
ékapáda shírsászana (szanszkrit) - egylábas fej-tartás (hatha jóga)
ékapáda szarvángászana (szanszkrit) - egylábas teljes test megtá-
masztás-tartás (hatha jóga)
ékapáda szétubandha szarvángászana (szanszkrit) - egylábas
hídképzés teljes test megtámasztás-tartás (hatha jóga)
ékapáda úrdhva dhanurászana (szanszkrit) - felemelt egylábas íj-
tartás (hatha jóga)
ékapáda uttána majúrászana (szanszkrit) - egylábas nyújtózó páva-
tartás (hatha jóga)
ékapáda viparíta dandászana (szanszkrit) - egylábas fordított bot-
tartás (hatha jóga)
ékarúpatva (szanszkrit) - emléktár
ékatva (szanszkrit, írott tibeti gcig) - azonosság, egység, egységes
egész
ékatva vijukta viniscsaja marma (szanszkrit) - a pont felismerése,
amelynél elkülönül az átman és az 5 halmazról alkotott felfogás,
ékánéka vijuktatva
ékatva vijukta viniscsaja marma (szanszkrit) - az átman és az
5 halmaz egységéről alkotott felfogás elkülönülési
pontja, a nihszvabháva 3. foka
Ekdysia (görög) - lányok avatási ünnepe Krétán, Létó templomában
ekecheiria (görög) - szent béke
ékíbháva (szanszkrit) - azonosság
ékótíkarana (szanszkrit) - egyhegyűvé válás
ekphora (görög) - halottkísérés
Elaphébolion (görög) - Artemis Elaphébolos hónapja (a 9.) a tavasz-
forduló idején
elektrum (egyiptomi) - arany és ezüst gyakran természetes ötvözete,
 amelyben az aranytartalom 50 % körüli, a nevét
borostyán sárga színéről kapta (a borostyán görögül
elektron - innen származik az anyagi részecske neve is), ez a
latinban elektrum, az elektrum értéke az ókorban nagyjából azonos
volt, mint a tisztább aranyé, mivel az ezüst ára csak
jóval az időszámításunk kezdete után csökkent
számottevően az arany ára alá, elektrumot gyakran
használtak, mivel könynyen megmunkálható, szép
fényű, dekoratív fém
Elephantine (egyiptomi) - Asszuán
eleusisi Kis Misztériumok (görög) - Dionysos ünnepe Anthestérión
hónapban Agraiban (Athén)
eleusisi Nagy Misztériumok (görög) - Démétér ünnepe Boédromión
hó-nap 13-án (Athén)
Elijáhu (héber) - Illés próféta
Elijáhu Kremer (héber) - (i.sz. 1720-1796) vilnai tanító (gáon), a
haszidizmus ellensége
ellenszer (8) az elmélyülést akadályozó hibák megszüntetésére - hit,
akarat, igyekezet, ügyesség, figyelem, éberség, alkalmazás,
megnyugtatás
elmélyülés 6 eszköze - tanulás, gondolkodás, figyelem, éberség,
erőfeszítés, gyakorlottság
elmélyülést akadályozó 5 hiba - lustaság, feledékenység, izgatottság-
fásultság, az ellenszerek nem alkalmazása, az ellenszerek túlzott
alkalmazása
elul (héber) - augusztus-szeptember
ema (japán gokaku) - siker a tanulásban, lókép, fogadalmi
tábla, amelyeket az emberek a sinto szentélyekre
vagy azok köré helyeznek el, eredetileg lovat ajándé-
koztak, később lószobrot, ma csak táblácskát
emakimono (japán) - kézzel tekerhető vízszintes
tekercskép
en tu (kínai) - császári kegy, a szerzetessé válás egyik módja Kínában
en za (japán) - kerek ülőpárna
engagement (vodu) - egyezség, amely valakit egy ártó szellemhez köt
Engisiki (japán) - sinto liturgikus szövegeket tartalmazó könyv (talán
i.sz. 10. sz.)
Engo Kokugon (japán) - Hekigan roku
enknisma (görög) - haláleset utáni tisztító szertartás Argosban
enneád (egyiptomi) - isteni kilencség, a legfontosabb
enneád az ún. Heliopoliszi Kilencség, ez a teremtés
utáni első istenek csoportja, Atum, a teremtő családja.
Tagjai: Atum, Su, Tefnut, Geb, Nut, Ízisz, Ozírisz,
 Széth és Nephtisz, a teológia szerint Atum egymaga
nemzette az első istenpárt, Sut és Tefnutot, az ő
gyermekeik Geb és Nut, a többi 4 isten pedig
egymásnak édestestvére, illetve házastársak is egy-
ben (Ízisz - Ozírisz, Széth - Nephtysz)
Ennin (japán) - tanult szerzetes, Saicso tanítványa (i.sz.
793-864), i.sz. 838-840 között kínai utazásán
kéziratokat gyűjtött, az i.sz. 843-as taoista vallás-
üldözés legfontosabb forrása
Eno (japán, kínai Huj neng) zen mester (i.sz. 638-713), a 6. kínai pátri-
árka
enthusiasmos (görög) - megszállottság
Enzui (japán) - zen mester
epainos (görög) - hálaima, dicsőítő ima
ephébos (görög) - katonaköteles korú fiú (Athén)
Epidauria (görög) - Asklépios ünnepe Boédromion 17-én
epiphania (görög) - isteni megjelenés
eponymia (görög) - az istenek nevei
epopteia (görög) - szent tárgyak
er si wu ti (kínai) - panycsavimsatittva
eranos (görög) - baráti lakoma
Erebos (görög) - a sötét alvilág istene
erec Jiszráél (héber) - az ígéret földje
Erechtheión (görög) - templom az Akropolison, itt őrizték
Athéné Polias szobrát
erev sabat (héber) - szombat előnapja, péntek
erikae (japán) - az a nap, amikor a maikóból geiko lesz
Erinnüszök (görög) - fúriák
Eris (görög) - a versengés és viszály istennője
erisz (japán) - a kimonó nyakrésze, a maikónak vörös, a geikónak fehér
Erós (görög) - a szerelem istene
erő - ami a Buddhának van, tudja: 1. mi a jó és mi a
rossz, 2. a lények karmáját, 3. az elmélyedés
(szamádhi) különböző szintjeit, 4. a lények milyen
képességekkel rendelkeznek, 5. a lényeket milyen vágyak és er-
kölcsök vezetik, 6. a lények milyen helyzetben vannak, 7. a törvé-
nyek mit szabályoznak, 8. mi az oka a jónak és a rossznak, 9. mi a
létezés vége és a nirvána, 10. miként lehet megszüntetni az illúziót
(májá)
éruszin (héber) - eljegyzés
erythinos (görög) - tengeri hal (?Pagellus erythrinus)
érzelem, egészséges állapot (11) - hit, a szégyenérzet
képessége, lelkiismeret, függőségmentesség,
 gyűlöletmentesség, a tévedés hiánya, életerő,
buzgóság, elevenség, kiegyensúlyozottság, lelkiismeretesség
eschara (görög) - középen lyukas oltár az italáldozatnak
escorte (vodu) - menet, loák csoportja, ami egy fontos loát kísér
esős évszak (görög) - novembertől márciusig
essének (görög) - az ephesosi Artemis papjai
eszohamaszmi (páli) - ez vagyok én, a mána igazolása
eszomeattá (páli) - ez az én énem, a ditthi igazolása
Esztér (héber) - Biblia, Eszter
Eszukári (szanszkrit) - egy bráhman
etam mama (páli) - ez az enyém, a tanhá igazolása
Etiópia (egyiptomi) - az ókori Etiópia területe máshol helyezkedett el,
mint a mai: kb. a negyedik kataraktától délre húzódó rész neve
volt, az ókori Etiópiát görögösen Aithiópiának is nevezik
étkezési imák (héber) - a kenyér áldása: Baruh atá Adonáj, Elohánu
meleh haolám, hamocí lehem min-haárec. (Áldott légy,
Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki
előteremtetted a kenyeret a földből.), a kézleöntés
áldása: Baruh atá Adonáj, Elohánu meleh haolám,
aser kidsánu bömicvotáv vöcivánu al-nötilát jadájim.
(Áldott légy, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki
törvényeiddel megszenteltél, és megparancsoltad
nekünk a kéz leöblítését.), étel és ital előtt (ha nincs
kenyér): Baruh atá Adonáj, Elohénu meleh haolám,
sehakol níje bidvaró. (Áldott légy, Örökkévaló
Istenünk, a világ királya, akinek szavára jött létre
minden.), ha nincs kenyér, bor, szőlő, déligyümölcs és
tésztaféle: Baruh atá Adonáj, Elohénu meleh haolám,
boré nöfasot rabot vöheszronám al-kol-má sebarátá,
löhahajot bahem nefes kol-háj. Baruh hé haolamim.
(Áldott légy, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki
számos élőlényt teremtettél, és szükségletüket is
előteremted, hogy fenntartsd valamennyi létezőt.
Áldott vagy, a világ Fenntartója.), új gyümölcsnél és
örömteli eseménynél: Baruh atá Adonáj, Elohénu
meleh haolám, sehehejánu vökijmánu vöhigiánu
lazmán hazé. (Áldott légy, Örökkévaló Istenünk, a
világ királya, aki életben tartottál és fenntartottál
bennünket, és megéretted velünk ezt a mai napot.),
tésztaféle előtt: Baruh atá Adonáj, Elohénu meleh
haolám, boré míné mezonot. (Áldott légy, Örökkévaló
Istenünk, a világ királya, aki különféle étkeket
teremtett.), fán termő gyümölcs előtt: Baruh atá
 Adonáj, Elohénu meleh haolám, boré prí haéc. (Áldott
légy, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki
megteremti a fa gyümölcsét.), földi (vagy bokron
termő) gyümölcs előtt: Baruh atá Adonáj, Elohénu
meleh haolám boré prí haadamá. (Áldott légy,
Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki megteremti a
föld gyümölcsét.), szőlőből készült ital előtt: Baruh
atá Adonáj, Elohénu meleh haolám, boré prí hagáfen.
(Áldott légy, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki
megteremti a szőlőtő gyümölcsét.), étkezés utáni
ima: Baruh atá Adonáj, Elohénu meleh haolám, hazán
et-haolám kuló bihvodó böhén, böheszed
uvörahamim, hú notén lehem löhol-baszár, kí löolám hazdó.
Uvtovó hagadol tamid ló-haszár lánu vöál-jehszár lánu mazom
löolám vaed baavur smó hagadol, kí hú zán umöfarnész lakol
uméhin mazon löhol-birjotáv aser bará. Baruh atá Adonáj, hazán et-
hakol. (Áldott légy, Örökkévaló Istenünk, a világ királya,
aki jóságában ellátja az egész világot kegyelemmel,
szeretettel és irgalommal. Ő ad kenyeret minden
élőlénynek, mert örökké tart a szeretete. Nagy jósága
folytán soha nem hiányzott és ne is hiányozzék szá-
munkra az élelem, az Ő nagy neve kedvéért, mert Ő
táplál és tart fenn mindent, élelmet szolgáltatva
minden teremtménye számára, amelyeket
megalkotott. Áldott légy, Örökkévaló, aki táplálsz
minden élőlényt.)
etnos (görög) - sűrű leves
etrog (héber) - jó íz, jó illat, ismeri a Tórát és a szellemében él, céd-
rus(citrus)alma (szukkotkor az ünnepi csokorban)
ettávatá (szanszkrit) - ekképpen, addig, rámutató magyarázat
eudaimón (görög) - boldog ember
euhémerizmus (görög) - Euhémeros (i.e. 4.-3. sz.), racionális mítosz-
magyarázat
eukhé (görög) - kérés, ima
Eumeniszek (görög) - nyájasak, az Erinnüszök eufemisztikus neve
eusebeia (görög) - theosebeia
évmilliók templomai (egyiptomi) - a thébai nekropoliszhoz
kapcsolódó, újbirodalmi halotti templomok, amelyek Nyugat-
Théba határán húzódnak végig, legjelentősebbek
közülük I. Széthi gurnai temploma, a Ramesszeum,
Medinet Habu és III. Amenhotep teljesen elpusztult
temploma, melynek bejáratát a Memnón-szobrok
díszítették
Ezili fréda (vodu) - tengeri szellem, a női báj megtestesítője,
színe kék, jelképe a szív
Ezrá (héber) - Biblia, Ezrá
ezrát násim (héber) - női rész a zsinagógában

fa (kínai) - törvény, dharma, tan

Fa cang (kínai) - hua jen pátriárka (i.sz. 643-712)
Fa hszian (kínai) - kínai buddhista zarándok, i.sz. 399-ben
(65 éves korában) indiai útra indult, hogy szövegeket
és kegytárgyakat gyűjtsön, i.sz. 414-ben megírta
utazása történetét
fa lun (kínai) - dharma csakra mudra
fa sziang (kínai) - kínai filozófiai buddhista iskola
fah (kínai) - Vinaja pitaka
Fajjúm (egyiptomi) - mélyedés a Nílus nyugati partján, Kairótól kb.
60 kilométerre, oázisnak is szokták nevezni, de vizét a Moitisz-tó
biztosítja, amely a József-csatornán keresztül a Nílussal van
kapcsolatban, nagy kiterjedésű, különösen jól termő
terület, amelynek már az ókorban is nagy
jelentősége volt, számos ókori nevezetessége közül
kiemelkedik Hui hamis piramisa és III. Amenemhat
hawarai téglapiramisa, Szobek krokodilisten
kultuszának legnagyobb központja is Fajjúmban volt
fan tian (kínai) - brahmálóka
fang lun si (kínai) - disvádin
fanmi (vodu) - család, értelme azonos a nanchonnal
fáraó (egyiptomi) - egyiptomi uralkodó, a cím a per-aa azaz „nagy
ház” kifejezésből alakult ki de a király címei között
nem szerepelt, eredetileg csak a királyi udvart jelölte, az
Újbirodalom idején olvad össze jelentése a király személyével
farizeus (héber) - elkülönített
fehér korona (egyiptomi) - Felső-Egyiptom fehér
(valószínűleg ezüstből készült), gömbölyű kúpban
végződő koronája
felajánlás (10) - amit egy bódhiszattva tesz: 1. a lények
megmentéséért, 2. az elpusztíthatatlan(hit), 3. az összes buddháéval
azonos, 4. minden helyre eljutó, 5. az erények kifogyhatatlan
kincstára, 6. érdemek, 7. az összes lénynek, 8. az ekkéntiség
ismertetőjegyei, 9. a ragaszkodástól és kötelékektől
mentes megszabadulás, 10. a világgal azonos
(dharma dhátu)
félelmes napok (héber) - rós ha-sána, jóm kippur és a
köztük lévő tíz nap
feljáróút (egyiptomi) - templomokhoz és piramisokhoz vezető,
vagy templomokat egymással összekötő kövezett,
díszített út, amely rituális útvonalként szolgált, a piramisoknál
rendszerint fedett feljáróút vezetett a völgytemplomtól a halotti
templomig, a Középbirodalom idején épültek fedetlen, csak
oldalfalakkal határolt feljáróutak is, a falakat és
mennyezetet domborművekkel, festéssel díszítették.
Másik fajtájuk a nyitott feljáróút, amely inkább az
Újbirodalomtól jellemző, ezeknél az oldalfalak
elmaradtak, az utat szobrok (jellemzően szfinxek),
esetleg ültetett ligetek, kertek szegélyezték ilyen feljáróutakat
Karnak és Luxor templomai között találunk, a feljáróutak nem
ritkán igen hosszúak voltak, az abu roasi piramisé 1700 méteres, de
a luxori templomok között még hosszabb is ismert
Felső-Egyiptom (egyiptomi) - Egyiptom déli része, a Nilus-
völgy, Memphisztől az első kataraktáig
(tulajdonképpen Asszuánig), keskeny, a sivatagi
platóba bevágódott folyamvölgy, ahol mezőgazdasági
termelésre csak a part egy szűk sávjában van
lehetőség, a mai Felső-Egyiptomot inkább Asziutig
számítják, onnantól északra Közép-Egyiptomnak nevezik
fen bie (kínai) - parikalpita
feng liu (kínai) - furiu
feng lun (kínai) - váju mandala
feng shui (kínai) - szél és víz, a taoizmuson alapuló
módszer a kedvező energiák kiválasztására, földjóslás
Fo (kínai) - Buddha
fo jiao (kínai) - buddhizmus
fo si (kínai) - sztúpa
fo xing (kínai) - buddha-természet, tathágatagarbha
fo zong miao (kínai) - sztúpa
fogadalmi paletta (egyiptomi) - festék vagy kenőcs
kikeverésére szol-gáló, tálcaszerű kőlap, a
művelethez kialakított kerek mélyedés körül gyakran
gazdag díszítéssel, a predinasztikus kortól
ismeretesek, fennmaradásuk és díszítésük azt
sugallja, hogy fogadalmi áldozatként is használták őket,
legszebbek többek között az „Oroszlánvadászat” pa-
letta és a Narmer-paletta
fogadalom (4) - 1. az érző lények számtalanok, fogadjuk
meg, hogy mindet megszabadítjuk, 2. a szenvedélyek
 kötelékei sokfélék, fogadjuk meg, hogy mindtől
megszabadulunk, 3. a tanítások sokfélék, fogadjuk
meg, hogy mindet megismerjük, 4. a Buddha útja
elérhetetlen, fogadjuk meg, hogy elérjük
földi állapot (8) - szerzés, veszteség, dicstelenség,
dicsőség, szégyen, érdem, boldogság, nyomorúság
fu (kínai) - eredet, tulajdonképpen a Tao, ami a vu vei, a szándék
nélküli nem-cselekvés révén érhető el
fu gugo sudzsi (japán) - egyéni karma-mag
Fu jing Tao kaj (kínai) - Fujó Dókai
Fu shi (kínai) - Állatszelídítő, a Tai huang
fuaxir (görög) - visszavonulás, spártai fiúk próbatétel
előtti ideje
fuda (japán) - sinto amulett, általános oltalmazó, területekre,
csoportokra vonatkozik, általában egy bizonyos
időszakra, legtöbbször egy évig érvényes, ezért
újévkor kicserélik a régi amuletteket, s a templom
papjai rituális körülmények között elégetik, omamuri
fudo (japán) - mozdulatlan
fudo csi csin mjo roku (japán) - a mozdulatlan bölcsesség titkos
magyarázata
Fudó Mjó ó (japán) - a tan védelmezője, Mozdulatlan
Fényesség király (karddal és kötélhurokkal)
fudzsi (japán) - japán visztéria (Wisteria floribunda)
fue (japán) - fuvola
Fujó Dókai (japán, kínai Fu jing Tao kaj) - zen mester (i.sz. 1043-
1118)
Fukurikudzsu és Dzsurdzsin (japán) - a gazdagság és a hosszú élet
sinto istene, sicsifukudzsin
fukuro sinai (japán) - bőrrel bevont bambuszkard
gyakorlatozáshoz
fúribháva pratipaksa (szanszkrit) - eltávolításból származó ellenszer
furiu (japán, kínai feng liu) - szélfúvás-vízfolyás, az esztétikai
kategóriák összefoglaló neve, a kínaiban szokatlan, a japánban
választékos az értelme
furora (japán) - tűzhely
fusirjó (japán) - nem-gondolkodás, nem a sem-gondolkodás (sirjó),
sem nem túl a gondolkodáson (hisirjó) (Dógen: Fukenzazengi)
fusze (japán) - cél nélküli tudattal való adás, a 6 Bölcsesség egyike
fuszuma/sódzsi (japán) - elmozdítható válaszfal

G
ga (japán) - ego
ga szi (ejtett tibeti) - öregedés és halál
gáálti (héber) - megváltalak
gábáim (héber) - a szegényügy intézője a hitközségben
gábáj hodes (héber) - egy hónapig szolgálatos gabe
gabe (héber) - adóbeszedő, pénzbeszedő, adománygyűjtő
gabek (jiddis) - gábáim
gabienne (vodu) - táncfajta
gad (vodu) - őr, amulett
gadá (szanszkrit, ejtett tibeti becon) - buzogány, pálca, istenségszim-
bólum
Gadzsanana (szanszkrit) - elefántarcú, Ganésa másik neve
Gadzsászuravadha (szanszkrit) - elefántdémon, Níla démon rejtett
for-mája, Siva elpusztította, és viseli a bőrét
Gadzséndra (szanszkrit) - elefántrádzsa, akit Visnu Varadarádzsa
alakjá-ban mentett meg
gagaku (japán) - császári és vallási szertartásokon használt zene
gagana (szanszkrit) - mennybolt, nulla
gaganacsárin/vjomacsárin (szanszkrit, írott tibeti mkha' spjod) - eget
bíró, akit karmája az égi régióba juttat
gaganagandzsa (szanszkrit) - végtelen tárház, mahájána
összeszedettségi gyakorlat
gahapati/grihaszpati (páli) - a 2. életszakasz a varnásramadharmában,
családalapítás, földbirtokos, grihapati
Gaia/Gé (görög) - Földistennő
Gajá (szanszkrit) - sráddha
Gajá Kasszapa (szanszkrit) - a 3 tűzpap egyike (Uruvelá
Kasszapa, Nadí Kasszapa)
Gajaszísza (szanszkrit) - elefántfej-csúcs, itt volt az a
barlang, amelyben a Buddha meditált
megvilágosodása előtt
gájatrí (szanszkrit) - indiai versmérték, négyes jambus; a Mahábhárata
egyik versformája, véda-vers
gájatrí mantra (szanszkrit) - a hinduk napi imája, többnyire
64 vagy 108 szemű imafüzérrel végzik
gájatrí versmérték - a Rig véda leggyakoribb időmértéke, 4-
es jambus
Gakudojodzsinsu (japán) - Az igaz gyakorlás fő
szempontjai; Dógen műve
gálavászana (szanszkrit) - Gálava-tartás (hatha jóga)
galeos (görög) - cápaféle (Scyllium stellare vagy Mustela levis)
galipote (vodu) - bizango
galut (héber) - szétszóratás, diaszpóra
gamana (szanszkrit) - mozgás, cselekvés, járás
gambhírupája (szanszkrit) - mélységesen üdvös okok,
amelyekkel elér-hető a rúpa kája; ezekkel hamar
elérhető a buddhaság, míg a pára-mitájána szerint az
csak több életen át a bódhicsitta és a 6 tökéletesség
által érhető el
gamélia (görög) - lányok házasságkötési szertartása
Gamélion (görög) - a hetedik hónap (Athén), január-február
gamjamána (szanszkrit) - az éppen járva lévő út
gamti (ejtett tibeti) - ládaülés, a könnyebb elmélyülés érdekében
sziddhászanában vagy padmászanában ül a meditáló, nyakát és
térdeit övvel összetartva
gan den tri pa (ejtett tibeti) - a Ganden-kolostor felszentelt
tagja, a legmagasabb képzettségű gelukpa szerzetes
Gan Ocsir (mongol) - a második takilcsi
gan ta po (kínai) - gandharva
gana (szanszkrit) - szerzetesek kisebb csoportja, tömeg, sokaság
gana púdzsa (szanszkrit) - áldozat a haragvó istenségeknek
ganacsakra (szanszkrit, írott tibeti chogsz) - lakomafelajánlás
ganadhara (szanszkrit) - Vardhamána 9 dzsaina követője, akik
halálra éheztették magukat
ganaka (szanszkrit) - csillagjós, matematikus, mindig bráhmana
Ganakamoggallána szutta (páli) - Móggallána, a számtantanár szútra
(Tripitaka Szútrapitaka 107.)
Gánapati (szanszkrit) - a bölcsesség istene, anyja Szatí, apja Siva,
Ganésa egyik formája, mint a törpedémonok
vezetője, a sokrétűség ura
gandabhérundászana (szanszkrit) - félelmetes arc-tartás (hatha jóga)
Gandára (szanszkrit) - Északnyugat-India egyik része, a 19. szatrapeia
a Perzsa Birodalomban
Gandavjúha szútra (szanszkrit) - Virágfüzér, az Avatamszaka szútra
része, mahájána
Ganden (ejtett tibeti) - Örömteli, gelukpa kolostor, amit Congkapa
alapí-tott 1409-ben
Ganden Phodrag Csoglé Namgyal (ejtett tibeti, írott tibeti dga' ldan
pgo dbrang phjogs las rnam rgjal) - háromfős gelukpa
bizottság az i.sz. 17. században a kiskorú dalai láma
mellett (a Se ra, a Bras spungs és a dga' ldan
kolostorok apátjai)
Gandencsökor (ejtett tibeti) - kolostor Cangban
gandha (szanszkrit) - szag, szantálfapép felajánlása a múrtinak a
hindu templomban, személyként Illatvíz asszonya, a
Gyémántoskezű Vadzs-rapáni társa, színe kék lótusz-
 virágszín, a Haszonnal véghezvivő Amó-ghasziddhi
kísérője, a jelen képzeteinek úrnője, az egyik
tanmátra
Gandhá (szanszkrit), írott tibeti gandhe ma, dri chab ma) - az áldozati
illatos víz, Vadzsrapáni társa
gandha artha (szanszkrit) - szag, az 5 érzéki tárgy egyike
gandha dhátu (szanszkrit) - a szag alkotóeleme, álambana pratjaja
gandhábandhan (szanszkrit) - cérna felkötözés, a mester tanítvánnyá
fogad valakit
gandhabba (szanszkrit) - szellem, a karma-mag (kamma vega)
Gandhahasztin (szanszkrit) - bódhiszattva
Gandhamádana (szanszkrit) - hegycsúcsa Himalájában
Gandhaprabhasa buddha (szanszkrit) - az égi világrészek buddhája
Gandhára (szanszkrit) - a mai Afganisztán területe
gándhárí (szanszkrit) - bal szem
Gándhárí (szanszkrit) - Szuvala lánya, Dhritarástra felesége
gandharva (szanszkrit, ejtett tibeti dri za ba, kínai gan ta po) -
félistenek, illatevők, a mennyei bolygók zenészei és
énekesei, a légkörben élő természetszellemek, rövid
életű lény a tudat átmeneti szellemtesti hordozója a
halált követő 49. napig
gandharva véda (szanszkrit) - a zene és a tánc tudománya
gandhatanhá (szanszkrit) - az illatok iránti szomj
Gandhe ma (ejtett tibeti) - szag, Gandhá
Gandhottama buddha (szanszkrit) - az égi világrészek buddhája
gándíva (szanszkrit) - Ardzsuna fegyvere, isteni íj
Gandzsin (japán) - Csiencsen
Ganésa (szanszkrit) - a bölcsesség elefántfejű istene, Siva
és Párvatí idősebb fia, társai Sziddhi és Riddhi,
hordozóállata az egér, ő írta le Vjászadéva után a
Védákat és a Mahábháratát, a sokrétűség ura
Ganésa csaturti (szanszkrit) - Ganésa születésének hindu ünnepe, au-
gusztus-szeptember fényes két hetének 4. napján
Gangá (szanszkrit) - a Gangesz folyó, a folyó istennője,
Bhísma anyja, Párvati testvére
Gangádhára (szanszkrit) - Gangátartó, Siva egyik
mellékneve, amikor a mennyből leszállt a Gangá,
fejével tartotta meg
gangan (vodu) - houngan
Gangászágara (szanszkrit) - a Gangesz torkolata
ganna (iszlám) - paradicsom
gantá (szanszkrit) - mozgó alany
gantapo (kínai) - gandharva
gantavja (szanszkrit) - mozgás, megjárandó út, a mozgás tárgya
Gantó (japán, kínai Jen tou) - zen mester (i.sz. 827-887)
gantr (szanszkrit) - a mozgó/járó alany
gáon (héber) - magas rang, a babiloni Talmud-iskolák bölcseinek meg-
szólítása
gáonátus (héber) - vallási és tudományos irányítás
Gar (ejtett tibeti, írott tibeti mgar) - Szongcen Gampo tibeti király mi-
nisztere, akit Taj cung kínai császárhoz küldött, hogy megkérje
feleségül Kondzso hercegnőt (i.sz. 7. sz.)
gárava (páli) - bhikkhuník tisztelete a bhikkhuk iránt
garbadhana szanszkára (szanszkrit) - megtermékenyítő,
fogantatási szertartás, a hindu templom építése előtt
a szentély helyén végzik
Garbha (szanszkrit) - mitikus óceán, amely Brahmá alvása közben elá-
rasztja a 3 világot; változatlan, mozdulatlan, az énnel azonos (tathá-
gatagarbha)
garbha pindászana (szanszkrit) - embrió-tartás (hatha jóga)
garbhagriha (szanszkrit) - anyaméh-terem, a hindu templom központi
szentélye, itt áll a templom istenének múrtija
Garbhodakasájí Visnu (szanszkrit) - Visnu egyik alakja, aki behatol
minden univerzumba, és megteremti a lényeket
Gárgí (szanszkrit) - egy bráhmaní a Brihadáranjaka upanisadban
gárhapatja (szanszkrit) - házi tűzhely, az áldozati tűz
gártli (jiddis) - avnet
garu dászana (szanszkrit) - Garuda-tartás (hatha jóga)
garu dhamma (szanszkrit) - 8 előírás a bhikkuníknak:
gárava, ávásza, óvada, paváraná, mánatta,
upaszampadá piszuná, vacsana patha
Garuda (szanszkrit, ejtett tibeti, írott tibeti khjung/mkha'
lding) - Visnu szárnyas hor-dozója, félig ember-félig
sas, a madarak rádzsája, apja Kasjapa, anyja Vinatá,
a kígyók legfőbb ellensége
Gasan (japán) - zen mester
gasso (japán) - üdvözlés egymáshoz illesztett tenyerekkel, az ujjak
hegye a szájjal van egy magasságban, a szembenálláson túli egység
szimbóluma
gasze sajhet (jiddis) - szárnyasnál nagyobb állatokat is
metsző sajhet
gata (szanszkrit) - a járt út
Gáthá (szanszkrit) - a Godánija egyik alföldrésze; vers, a nem-védikus
verselés, feljegyzés, verses mondások, a dvádasángaszána 4. része;
vers, versszak, általában az ákhjánák versformája
gati (szanszkrit, írott tibeti gro ba drug) - a 6 létforma, a poklok, a szel-
 lemlények világa, az állatlét, az emberlét, a félistenek
(titánok) és az istenek világa, az élőlények ezekben a
létformákban bolyonganak újjászületéseik során, a fé-
listeneket és az isteneket néha nem különítik el; moz-
gás, járás, vándorlény
gati nimitta (szanszkrit) - az újjászületésre való utalás/jel
Gaudapáda - Góvinda mestere, műve a Mándúkja káriká
Gaudíja (szanszkrit) - vaisnava iskola, alapítója Csaitanja
Gaurima (ejtett tibeti) - a 48 haragvó istenség nyolcas csoportja, a test-
ben az agyhoz kapcsolódnak
Gautama (szanszkrit) - mitikus risi, az árják feltételezett őse
Gautama Sziddhárta (szanszkrit, páli Sziddhatta Gotama) -
a Buddha neve megvilágosodása előtt
gava (ejtett tibeti, írott tibeti dga ba) - öröm
Gavámpti (szanszkrit) - arhat a Buddha közelében
gcig (írott tibeti) - ékatva
Gcug tor csan (ejtett tibeti) - Sikhin
gcsug (ejtett tibeti) - csö
gdon (írott tibeti) - dön
gdos bcas/gdos pa can (írott tibeti) - testhez kötött
gdugs (írott tibeti) - duk
ge cul (ejtett tibeti, írott tibeti dge tshul, szanszkrit srámanéra) -
szerzetesnövendék, első fogadalmú novícius, diakónus
ge cul ma (ejtett tibeti, szanszkrit srámanériká) -
szerzetesnő növendék, novícia
ge dan pa (ejtett tibeti) - a gelukpa másik neve
ge dün (ejtett tibeti, szanszkrit szamgha) - szerzetesrend
gé hiera (görög) - szent földek, állami föld az isteneknek
ge khod (írott tibeti) - ge kö
ge lob ma (ejtett tibeti, szanszkrit siksamáná) - apácanövendék
ge long (ejtett tibeti, írott tibeti dge slong, szanszkrit bhiksu) - második
fogadalmát letett szerzetes, felszentelt pap, bhiksu
ge long ma (ejtett tibeti, szanszkrit bhiksuní) - apáca,
szerzetesnő
ge luk pa/ge dan pa (ejtett tibeti, írott tibeti dge lugs pa) -
erényelvű, a Congkapa által alapított sárgasüveges
rend, a 4 fő tibeti iskola közül az egyik
ge nyen (ejtett tibeti) - upászaka
ge nyen ma (ejtett tibeti, szanszkrit upásziká) - női világi
hívő
ge ö (ejtett tibeti, írott tibeti ge khod) - 360 mennyei
istenség a holdév napjainak megfelelően
ge se (ejtett tibeti) - magas rangú tibeti szerzetes, megszólítás, a
 buddhista teológia és filozófia legmagasabb
tudományos fokozattal rendelkező művelője
ge va (ejtett tibeti, írott tibeti dge ba) - erény
Gedrószia (görög) - az Indus alsó folyásától nyugatra eső
terület
Gedun Gyaco (ejtett tibeti) - a 2. dalai láma (i.sz. 1475-1542)
Gedun Trupa (ejtett tibeti) - az 1. dalai láma (i.sz. 1391-1474)
gegs (ejtett tibeti) - vibandha
gehám (szanszkrit) - ház, a szankhárák
geiko (japán) - a művészet asszonya, teljes jogú gésa-
nővér
gejjá (szanszkrit) - prózai, versekkel dúsított szöveg, a dvádasánga
sásza-na 2. része
geku (japán) - külső szentély
Gemára (héber) - befejezés, kiegészítés, i.sz. 5. sz., a
haláchai és haggá-dai viták gyűjteménye, a Misna
értelmezése, a Talmud második része
gemátria (héber) - számelmélet
gempuku (japán) - a fiú nagykorúsítási szertartása 15 éves korukban
gen jen (ejtett tibeti, szanszkrit upászaka) - világi hívő,
novícius
Gendema (ejtett tibeti) - női bódhiszattva, Amóghasziddhi
kísérője
Gendzsokoan (japán) - A mindennapi élet útja (a valóság, mint
koan); Dógen Sobogenzo c. művének része
général Fouillé (vodu) - Gödör tábornok, aki kiássa a sírokat, Baron-
Samedi és Madame Brigitte gyermeke
Genesia (görög) - a halottak ünnepe Boédromión 5. napján (Athén)
geng liu (kínai) - szélfúvás-vízfolyás
geniza (héber) - rejtekhely, elrejtés, a rituális célra
alkalmatlanná vált könyvek, kegytárgyak gyűjtőhelye
genmai (japán) - rizsleves
Gensa (japán, kínai Hszüan sa) - zen mester, a hógen-iskola alapítója,
Szeppó tanítványa
geomancia - jövendölés homokszemekből
gephyra (görög) - híd
gephyrismos (görög) - a Képhisos hídnál tartott tréfás ünnepség
gér (héber) - a zsidó vallásra áttérő
ger pa (ejtett tibeti, írott tibeti sger pa) - nemesek, ősi
birtokos klánok leszármazottai
geranos (görög) - darutánc Déloson Apollónnak
gergen (ejtett tibeti) - kezes, idős szerzetes, a kolostorba
belépő pártfogó
gésa (japán) - magas kultúrájú szórakoztató nő, régen
geigi, Kyotóban geiko
Geszer (ejtett tibeti) - legyőzhetetlen, király, mitikus hős
geta (japán) - fapapucs
ghájana (szanszkrit) - szaglás
ghakáraka (szanszkrit) - házépítő, az illúzió
ghanta (ejtett tibeti dril bu) - csengő, harang, a bölcsesség
jelképe, a jelenségvilág szimbóluma
ghatá (szanszkrit) - erőfeszítés, szorgalmas gyakorlás
gháta (szanszkrit) - szent vízhez vezető lépcső
Ghatótkacsa (szanszkrit) - Bhíma és Hidimbá fia
Ghéranda szanhitá (szanszkrit) - jóga-szöveg
ghérandászana (szanszkrit) - Ghéranda-tartás (hatha jóga)
ghí (szanszkrit) - tisztított vaj, a vajat kis lángon több
óráig olvasztjuk, a habját időnként leszedjük, amikor
már nem habzik, finom szövésű anyagon leszűrjük,
ügyelve arra, hogy a keletkezett üledék ne kerüljön
át, megdermedve a ghí sárga lesz, nem romlik,
szobahőmérsékleten évekig eláll
Ghódácsólí (szanszkrit) - az egyik sziddha
Ghószita áráma (szanszkrit) - szerzetestelep Kószambíban, a Kószala
rádzsaságban, hószita ajándéka
ghrána (szanszkrit) - szaglás
ghrána ájatana (szanszkrit) - a szaglás egymásra ható mezeje
ghrána dhátu (szanszkrit) - szagolható alkotóelem
ghrána indríja (szanszkrit) - szagló képesség, orr, az 5 érzéki képesség
egyike
ghrána vidnyána dhátu (szanszkrit) - az ízlés-tudatosság alkotóeleme
gi rti ma (írott tibeti) - Gíti
gi vang (ejtett tibeti) - epekő, az egyik szerencsés tárgy
gid hánáse (héber) - csípőinak a shitánál
Giddzshakútó (szanszkrit) - Gridhrakúta
gilgul/gilgul nesámet (héber) - lélekvándorlás a zsidó misztikában, a
karaitáktól ered
gimha (páli, szanszkrit grisma) - nyár, a forró évszak,
április közepétől június közepéig
gin (írott tibeti) - kin
gin mokuszei (japán) - Osmanthus fragrans, illatos olíva
ginátita (szanszkrit) - a sajátosságokon fölüli lény
gioret (héber) - aki betért a zsidóságba
gir (szanszkrit) - elnyel
giri (japán) - elkötelezettség az állam és a társadalom irányában; hegy
Girtima (ejtett tibeti) - női bódhiszattva, Amitábha
 kísérője
git jantev (jiddis) - hag szaméah
git sabesz (jiddis) - sabat salom
gítádzsájanti (szanszkrit) - annak a napnak hindu ünnepe, amikor
Krisna elmondta a Bhagavad Gítát, december-január hónap fényes
2 hetének 11. napján
gite jór (jiddis) - boldog új évet
Gíti (szanszkrit, írott tibeti gí rti ma) - Dal, Avalókitésvara tátsa
Gja (ejtett tibeti) - kínaiak, Je mon fia
Gjajin (ejtett tibeti) - az istenek birodalmának buddhája
Gjakar (ejtett tibeti, írott tibeti rgja dkar) - fehér föld, India
gjal cen (ejtett tibeti, írott tibeti rgjal mchan) - győzelmi
lobogó
gjal po (ejtett tibeti, írott tibeti rgjal po) - fogadalomszegő
királyok és lámák szellemei
gjal po lo szar (ejtett tibeti, írott tibeti rgjal po lo gsar) - királyi újév az
1. hónap 1. napján
gjó (japán) - közönséges, kerttípus
gjodo (japán) - az igaz út
gjosa (japán) - a kaihogjo zarándoklatban részt vevő
szerzetes
gju kar (ejtett tibeti, írott tibeti rgju skar) - a 28 holdház az asztrológiá-
ban
glang (írott tibeti) - lang
glang dar ma (írott tibeti) - Lang dar ma
glang po (ejtett tibeti) - haszti
glatt (jiddis) - teljes, tiszta
glo bur pa (írott tibeti) - ákászmika
gmár hatimá tová (héber) - jó végső aláírást (Istentől),
köszönés jom kippurkor
gmár tov (héber) - jó végzést (Istentől), köszönés jom
kippurkor és hosa-ná rabá előtt
gnam ri srong bcan (írott tibeti) - Nam ri Szong cen
gnamelle (vodu) - fateknő, ebben készítik a loák ételeinek
fürdőjét
gnas bcu'i mkha' 'gro (írott tibeti) - a Tíz Hely Égjárói
gnas brtan (írott tibeti) - szthavira
gnas gcang ma (írott tibeti) - suddha ávásza
gnas gsum gji mkha' 'gro (írott tibeti) - a három hely
égjáróiű
gnja' khri bcan po (írott tibeti) - Nya tri Cen po
gnjána csakshu (szanszkrit) - a harmadik, bölcsesség szem
gnjána indríja (szanszkrit) - az érzékszervek
gnjána márga (szanszkrit) - a tudás ösvénye
gnjen po (írott tibeti) - pratipaksa
gnod sbjin (írott tibeti) - jaksa, nö dzsin
go (ejtett tibeti) - szakállas saskeselyű
'go ba'i lha (írott tibeti) - ragály-isten, sorsosztó
go bô nâj (vodu) - nagy jóangyal, az ember egyik lelke, az
árnyék szélén van, az ember szellemi és lelki élete,
ha az álomútról nem tér haza, fásultságot okoz, egy
zombi-fajta lesz belőle
Go Kar mo (ejtett tibeti, szanszkrit Pandaravaszini) - a testhő
(tűz) transzcendens női buddhája, Amitábha női társa
go la (ejtett, írott tibeti) - az ekliptika az asztrológiában, ajanamsza
gó sa (japán) - járások, falvak sinto templomai
go suki (japán) - karma-mag
go va (ejtett tibeti) - tibeti gazella
go/szandzsu no to (japán) - 5/3 szintes pagoda (ég, szél, tűz,
víz, föld)
gócsara (szanszkrit) - működési terület
Godánidzsa (szanszkrit, ejtett tibeti Nubpa tangcsho ling, írott tibeti
nub ba glang spjod gling) - a tehenek telihold alakú
földrésze, a Meru-hegytől nyugatra, napnyugati vörös
világ, lakói marhapásztorok, életkoruk 500 év, alföld-
részei a Gáthá és az Uttaramantrina
Godanija (szanszkrit, írott tibeti ba glang spjod) - a
Kívánságteljesítő Tehenek Szigete
Gódávarí (szanszkrit) - Dél-India egyik folyója
Góg és Magóg (héber) - a Messiás megérkezésekor támadó
sátáni sereg, Magóg királya Armilus (Ezékiel), aki a
Sátán és egy pogány római lány kőszobrának
nászából született
gog pa (írott tibeti) - niródha
gogaku (japán) - hagyományos udvari zene
gohei (japán) - papír- vagy rongycsíkok, amelyek a simenaváról lógnak
le, hogy felhívják a figyelmet a hely vagy tárgy kamijára
gój (jiddis) - pogány, nem-zsidó, elsősorban európaira mondják
gojo macu (japán) - Pinus parviflora, japán fehér fenyő
gokaku (japán) - siker a tanulásban + célba találó
nyílvessző, felirat ema-táblán, újraélesztési pont a
hüvelyk- és a mutatóujj között
Gokula (szanszkrit) - város, ide menekítette apja a gyermek Krisnát
gólem (héber) - alaktalan, mesterséges ember, zombi (jiddis)
gom csen (ejtett tibeti) - remete
gom pa (ejtett tibeti) - elvonultság, gondolkodik, meditál, tibeti
 buddhista kolostor
gom sing (ejtett tibeti) - meditációs fa, tárgy a figyelem rögzítésére
Gomang (ejtett tibeti) - az egyik kollégium a Drepungban
gombo (vodu) - loák tiszteletére tartott szertartások
gómukhászana (szanszkrit) - tehénarc-tartás (hatha jóga)
gon negi (japán) - segédkántor, a sinto imádkozó pap
(negi) segítője
gong (ejtett, írott tibeti) - démon, a nyájak és a birtok ellensége
Góngai (japán) - Kaszó zen mestere
Gongpa Rapszal (ejtett tibeti) - tibeti fordítómester
gongúdzsi (japán) - helyettes főpap
Gópá(páli) - a Buddha felesége, az első feleség
(Jasódhara) előtt, mások szerint Jasódhara másik neve, a
rámagamai Szuppabuddha lánya
Gópatha (szanszkrit) - az Atharva véda bráhmanája
gópí (szanszkrit) - pásztorlányok, velük incselkedik Krisna
gópuran (szanszkrit) - a hindu templom föle magasodó torony
Góraksa (szanszkrit) - tehénvédelmező, a nátha
szampradája egyik alapí-tója, általa kerültek a
hinduizmusba, majd a lámaizmusba a tantrák, az
egyik sziddha
góraksászana (szanszkrit) - tehénpásztor-tartás (hatha jóga)
gorin no tö (japán) - kőpagoda a kertben
gos dkar mo (írott tibeti) - Pandarávasíní
gósála (szanszkrit) - menedék idős állatoknak
Gósála Maszkaríputra (szanszkrit) - a tittha ádzsávika
vezetője, determinisztikus epikureizmus
Goshen (egyiptomi) - város a Delta keleti felében, a bibliai
hagyomány szerint itt éltek azok a zsidó munkások, akik Per
Ramszesz építkezésein dolgoztak
gosugi (japán) - borravaló a geikónak vagy a maikónak
Gószinga (szanszkrit) - liccshaví herceg, Vészálíban a Buddhának
ajándé-kozta a Kútágára szálát
Gótama (páli) - a kapilavasztui szakják neve
Gótama szávaka (szanszkrit) - a legrégebbi tanítványok
Gótamí/Padzsápati (szanszkrit) - a Buddha nagynénje-
nevelőanyja, Májá húga (gondviselő = padzsápati)
gotra (szanszkrit) - leszármazási csoport közös őssel (a
bráhmanoknál 10), születés, törzs, mag, kaszt
Gou (vodu) - mitikus kovács (Dahomey), jelképe a földbe szúrt kard
gou shi (kínai) - amala vidnyána
Góvardhana (szanszkrit) - hegy, Krisna egyik csodájának tárgya: fel-
emelte, hogy megvédje Vrindávana lakóit Indra haragjától
Góvardhana púdzsa (szanszkrit) - a Góvardhana-hegy felemelésének
hindu ünnepe, október-november hónapban a Dipávalí utáni napon
gôvi (vodu) - korsó
Góvinánanda (szanszkrit) - Brahmá szútra kommentátor,
műve: Ratna prabhá
Góvinda (szanszkrit) - pásztor; Krisna állandó jelzője
Góvinda bhásja (szanszkrit) - Baladéva műve
gra lha (írott tibeti) - dralha
gragement (vodu) - táncfajta
graha (szanszkrit, írott tibeti grub par 'dzin pa) - felfogás, észlelés,
megragadás, birtokbavétel, a szánkhjában tízféle (upagraha); a
bolygók szellemei (ejtett tibeti za)
grahítá (szanszkrit) - az észlelő alany
gráhjam (szanszkrit) - az észlelés tárgya
Grande Brigitte (vodu) - Maman Brigitte
grandha ájatana (szanszkrit) - a szag egymásra ható mezeje
granthi (szanszkrit) - csomó (brahmá, visnu, rudra)
granuláció (egyiptomi) - nemesfém-díszítési eljárás, amely során
apró, milliméteresnél kisebb golyók mintázatba forrasztásával
dekorálják a felületet, egészen a múlt század ötvenes éveiig rejtély
volt, hogyan tudták ezt készíteni, nem csak az apró
golyók előállítása látszott lehetetlennek, de a
beforrasztásuk is, ugyanis normál forrasztást
megkísérelve a golyócskák egész egyszerűen
elolvadnak, a golyókat szénporral való szennyezéssel
öntötték, úgy, hogy a porszemcse adta egy-egy golyó
magját, a granulációt az etruszkok fejlesztették tökélyre,
egyiptomi előfordulása nem túl gyakori
graszta (szanszkrit, ejtett tibeti) - rituális fejsze
gre (írott tibeti) - dre
gri gum (írott tibeti) - Drigum
Gridhrakúta (szanszkrit, írott tibeti bja rgod kji phung po) -
Keselyű-csúcs, szikla Rádzsagriha közelében, Buddha
prédikációinak egyik helyszíne
gridhramukha dkar ser bja rgod mgo can (írott tibeti) - a Nyolc
Boszorkány közül a délkeleti keselyűfejű
grihapati/gahapati (szanszkrit, írott tibeti khjim bdag) -
gazda-házigazda, az indiai társadalom 4 rendje közül
a 3 felső rend férfi tagjai, amíg családfőként világi
életet éltek és saját házukban laktak, különösen a
harmadik rendre vonatkozik: polgár, vagyonos ember,
családfő, családapa, háztulajdonos, háziúr, a szerze-
tesek patrónusai
grihasztha (szanszkrit) - hindu családfő
grihja szútrák (szanszkrit) - az otthon elvégzendő
szertartások vezérfo-nalai
grísma (szanszkrit) - nyár, a második hindu évszak, gimha, ájur véda
gro ba drug (írott tibeti) - gati
grogs (írott tibeti) . drok
Gros bon ange (vodu) - Nagy jóangyal, az egyik lélek
grub par 'dzin pa (írott tibeti) - graha
grub thob (írott tibeti) - sziddha
gsang sngags (írott tibeti) - mantra
gsar ma (írott tibeti) - szar ma
gsen rab mi bo (írott tibeti) - Senrab Mivo
gshin rdzse chos kji rgjal po (írott tibeti) - Jama Dharmakája
gshin rdzse'i gshed po (írott tibeti) - Jamántaka
gsum (ejtett tibeti) - trisula
gszang (ejtett tibeti) - titkos, rejtett
gter chos (írott tibeti) - gter ma
gter ma/gter chos (ejtett tibeti ter ma, írott tibeti) - kincskönyv, titkos
tudást tartalmazó rejtett könyv
gter ston (írott tibeti) - kincsfellelő mester, aki gter ma
könyveket összeállítja
gter ton (írott tibeti) - ter tön
gti mug (ejtett tibeti) - móha, zavarodottság, ostobaság, balgaság,
elsötétedés, a felismerés hiánya
gti mug las gjur rtog pa bdun (írott tibeti) - a balgaságból
támadt hét képzet (vágy, gyűlölség, tapadás, gőg,
tudatlanság, fonák látás, kétely)
gto (írott tibeti) - to
gtogs 'dod sngon mo sre mong mgo ma (írott tibeti) -
Menyétfejű, a Huszonnégy Hatalmas Boszorkány
egyike, sötétzöld
gtor ma (írott tibeti) - tor ma
guáj (ejtett tibeti) - mester, úr
guan (kínai) - vipasjaná
guang gyin tian (kínai) - abhászvara
Guangguotian (kínai) - Brihatphala
gúdzsi (japán) - a templom mestere, sinto főpap,
helyettesei: gongúdzsi, negi, a papság általában
öröklődő foglalkozás
Guédé brave (vodu) - Bátor Guédé, tolvaj
Guédé caca (vodu) - Kaka guédé
Guédé cinq jours malheureux (vodu) - 5 szerencsétlen nap guédé,
förtelmesen zabáló szellem
Guédé double (vodu) - Kettős Guédé, az embereknek
kettős látást ad
Guédé entre tous (vodu) - Mindközött guédé
Guédé fatras (vodu) - akrobatikusan táncoló szellem
Guédé loray (vodu) - kicsi asszony a viharban
Guédé masaka (vodu) - női szellem, aki macoutte-ban
köldökzsinórt és mérgezett leveleket tart
Guédé nibo (vodu) - a sírok felügyelője
Guédé souffrant (vodu) - Szenvedő Guédé
Guédé vi (vodu) - a dahomeyi abomeyi őslakók, guédé-
gyermek
Guédé z araigne (vodu) - Pók Guédé, lovas
guédék (vodu) - a halál szellemei, feketék
Guge-királyság - Nyugat-Tibetben i.sz. 846-1630
gugo sudzsi (japán) - csoport karma-mag
Guha (szanszkrit) - Vidésa királya; barlang, amelyben remete lakik
guhja (szanszkrit) - a gondolkodás, a beszéd és a tett 3 rejtélye
guhja abhiseka (szanszkrit) - a titok szentsége
guhja mantrajána (szanszkrit) - a titkos mantra szekere, a mahájána
egyik irányzata
guhja upadésa (szanszkrit) - titkos tanítás
gui (kínai) - szellem, a po-lélekből lesz
Guinea (vodu) - a legjelentősebb loák eredő helye, mára
nem országnév
Gulisszáni (szanszkrit) - árannyaka, aki egy barlangban élt (padara sza-
mácsára)
Gulisszáni szutta (páli) - A Gulisszáni szútra (Tripitaka Szútrapitaka
69.)
guna (szanszkrit) - szál, fonál, minőség, sajátosság,
formáló elv, rész-szubsztancia, triguna = a megnyil-
vánulatlan, transzcendens állapotból kiemelkedő 3
alapminőség (szattva, radzsasz, tamasz); ha a
karanában az egyik elem túlsúlyra jut, dharatthámatá
jön létre; a számjávasztha felbomlása, a
vaisésikában: szag, íz, forma, szín, érinthetőség,
hang, mennyiség, kiterjedés, egyediség
(függetlenség), összekapcsolódás (rész és egész, ok
és okozat stb.), prioritás, utánkövetkezés, öröm,
szenvedésjelleg, kívánatosság, undirítóság,
aktivitásra serkentés, erkölcsösség, erkölcstelenség,
bonyolultság, nehézkesség, folyékonyság,
fantázajellegűség, meg nem nyilvánultság
guna gunin (szanszkrit) - minőség és minőséggel bíró
guna vritti viródha (szanszkrit) - a gunák funkciójában megnyilvánuló
szakadatlan küzdelem, állandó átalakulás
gunaegyensúly - a szattva-radzsasz-tamasz egyenlő
mértéke, ha a karanában valamelyik túlsúlyra jut,
akkor felbomlik
gunátíta (szanszkrit) - a sajátosságokon túljutott
gura daksina (szanszkrit) - természetbeni juttatás a bráhmanoknak
guru (szanszkrit, írott tibeti bla ma) - (gu = sötétség, ru =
eloszlató) súlyos, lelki tanítómester, a tibetiben:
legfőbb anya
guru dhamma (páli) - a bhikkhuníkra vonatkozó 8 előírás:
gárava, ávásza, felkészülés az óvádára, a paváraná betartása,
mánatta, upaszampadá, piszuná,vacsana patha
guru rinpocse (szanszkrit, ejtett tibeti, írott tibeti gu ru rin
po cshe) - drágakő mester, Padmaszambhava
guru sishja parampará (szanszkrit) - a mester-tanítvány kapcsolat
gurudaksina (szanszkrit) - fizetés természetben a tanítónak
gurukúla (szanszkrit) - a guru otthona, iskola
Gutei (kínai Csü cse) - zen mester, i.sz. 9. sz.
gza' (írott tibeti) - za
gzhan stong (írott tibeti) - viszonylagos
gzhi'i 'od gsal (írott tibeti) az alap fényvilágossága
gzhis ka rce (írott tibeti) - Sigacé
gzhonnu dmar mo dred mgo ma (írott tibeti) - az Ifjú
Medvefejű, a Huszonnégy Hatalmas Boszorkány
egyike, vörös
gzi (írotttibeti) - zi
gzi brdzsid (írott tibeti) - ti dzsi
gzúgs (írott tibeti) - rúpa
gzúgs kji khams (írott tibeti) - rúpa dhátu
gzúgs kji phung po (írott tibeti) - rúpa szkandha
gzúgs med khams (írott tibeti) - arúpa dhátu
gzúgs sku (írott tibeti) - rúpa kája
gzung bskjed kji relung (írott tibeti) - tárgyiasító szél a
szellem működésében
gzungs (írott tibeti) - mantra
gzsin rdzse (írotttibeti) - Sindzse

GY

gya co (ejtett tibeti) - óceán

gya ling (ejtett tibeti) - fa-fúvóshangszer (oboa)
gya lo (ejtett tibeti) - a dongmo magasságánál hosszabb bot a tea
 köpülésére
Gyacön Szenge (ejtett tibeti) - tibeti fordítómester
gyakorlat (10) - a bódhiszattvák gondolkodása (a gyakorlat
fejlődési fok): 1. öröm, adakozás, adomány és
adományozó azonos, 2. mások segítése, a szabályok
betartásával megszabadul a ragaszkodástól, 3. nem-
ellenkezés, az öröm és a szenvedés üres, 4. fáradhatatlanság, 5.
a butaság és a zavarodottság megszüntetése, 6. ügyes megjelenések,
az igaz tudatosságban is képes világi formában tanítani, 7. nem-
ragaszkodás, minden korábbi cselekedetek káprázata, 8. a nehezen
elérhető, erénye azonos a Buddháéval, segít, de nincs
megkötve, 9. az erény gyakorlása, végtelen
emlékezettel tanítja a tíz testet, 10. az igazság,
birtokolja a teljes igazságot
gyal cab (ejtett tibeti) - Tulku Dzsampel Delek, régens
gyal po (ejtett tibet) - rádzsa, király
gyal va rin po cse (ejtett tibet) - rendfőnök
Gyalva Szonam Gyaco (ejtett tibeti) - a 3. dalai láma (i.sz. 1543-1588)
gyermektincs/hercegi tincs (egyiptomi) - a királyi gyermekek feje
általában kopaszra volt nyírva, csak egyetlen tincset hagytak
meg, gondosan befonva a fejük jobb oldalán
Gymnopaideia (görög) - ünnepi kóruséneklés Karneia ünnepén
(Spárta)
gyu (ejtett tibeti) - közvetlen ok
gyur bon (ejtett tibeti) - bön

ha ha va (ejtett tibeti) - jajveszékelő, hideg pokol

habutae (japán) - vastag szövet
hacumijamairi (japán) - a csecsemőt először viszik a sinto
szentélybe a kami segítségét kérni
hacumóde (japán) - a sinto szentély év eleji meglátogatása
Hacsiman (japán) - a sinto hadistene, eredetileg a mitikus Odzsin
császár kamija
hacsimondzsi (japán) - jellegzetes oiran járásmód
hada dzsuban (japán) - a felsőtestet borító alsónemű
hadaka macuri (japán) - téli férfiünnep a sintóban, csak
ágyékkötőt viselő férfiak vetélkedője
hádász (héber) - nincs íz, de az illat jó, nem tanult Tórát, de úgy él;
mir-tusz (szukkotkor az ünnepi csokorban)
Hadés (görög) - az alvilág istene
hadzs (iszlám) - zarándoklat
haftara (héber) - zárszó, egyéb bibliai szövegek felolvasása a Tóra-
olvasás után
Hág Hászukot (héber) - a sátrak ünnepe
hag szaméah (héber) - jó ünnepet
Haggada/Aggada (héber) - történet, elbeszélés, a Peszah
előestéjén felolvasandó könyv, bibliai elbeszélések
erkölcsi tanulságai
hagnos (görög) - tiszta
háhámin (héber) - bölcs, nagy tudós
haiden (japán) - sinto imaterem
haikai (japán) - a rengában a kezdő versszakot (hokku)
követő további versszakok
haiku (japán) - 17 szótagból álló, általában 3 sorra
tagolódó, egy, lehetőleg szójátékszerű rímmel ellátott
(a + x + a) versforma, személytelen, köznapi, az
egyszerű dolgokban fölismerni a törvényszerűt (vabi),
nincs története, fölmutat egy tényt, látványt,
bármiféle magyarázat nélkül, ez az eljárás a sono
mama, nosztalgiával árnyalt elmúlásérzés (avare), az
elegáns, visszafogott homály (jugen)
haizen (japán) - pincérnő
Hajagríva/Hajasirsa (szanszkrit) - Visnu mellék-
megtestesülése, aki visszaszerezte az ellopott
Védákat, a tudás istene, lófejjel ábrázolják, mint
dharmapála a Lófejű tanvédő isten, a nyugat vörös
kapuőre
hájbli (jiddis) - a halott kipája
hájim (héber) - élet, betűértéke 68, ennyi szóból áll a
kaddis
hakama (japán) - fehér szoknyanadrág, a sinto papok viselete a kimonó
alatt
hákhám (héber) - bölcs, aki jártas a Tórában, a Misnában és a
Gemárában
hakimono (japán) - lábbeli
hakkáfot (héber) - körbejárások, a bima körül
Hakudzsun (japán) - zen mester
Hakuin (japán) - zen mester (i.sz. 1689-1769), rindzai iskola
halá (héber) - ünnepi kalács, egy olajbogyónyi tészta
tűzbe vetése emlé-kezésül a kohanitáknak nyújtott
hajdani adományra, az asszonyok imája: Baruh atá Adonáj
Elohénu meleh haolám, aser kidsánu bömicvotáv vöcivánu löhafris
halá min haiszá. (Áldott légy, Örökkévaló Istenünk, a világ királya,
aki törvényeiddel megszenteltél, és megparancsoltad nekünk, hogy
 elkülönítsünk a tésztából egy kalácsra valót.)
hálácha (héber) - vallási törvények értelmezése, konkrét alkalmazása
Haladuja (szanszkrit) - Balaráma egyik neve
háláhala (szanszkrit) - méreg, ami a tejóceánból keletkezett, Siva itta
ki az emberek védelmében
hálál (héber) - rituális szempontból alkalmatlan
halászana (szanszkrit) - eke-tartás (hatha jóga)
hálef (héber) - kés a shitához
Halévi, Juda (héber) - (i.sz. 1085-1140) költő
halla (héber) - fonott kenyér, bárhesz
Haloa (görög) - szőlőültetvény, a nők ünnepe Poseidon
hónapjában
halotti maszk (egyiptomi) - a múmiára helyezett maszk, amelynek
biztosítania kellett, hogy a halott ka-lelke visszataláljon a testbe,
ezért, bármennyire is idealizált az ábrázolás, nagyon pontosan mu-
tatja az elhunyt arcvonásait
halotti szobor (egyiptomi) - kultikus sírmelléklet, melynek
szerepe az volt, hogy megőrizze a halott vonásait,
hogy ka-lelke felismerhesse, amikor visszatér, és újra életre keltse
a testet, általában a halotti szobor előtt mutatták be
az elhunyt kultuszának szánt áldozatokat
halotti templom (egyiptomi) - az uralkodó síremlékéhez tartozó
templom, később a halotti kultusz helye is, a piramisok
tövénél építették, később különálló vagy önálló épület lett
hámácdil (héber) - aki elválasztja, mármint az Úr a szombatot
hamaja (japán) - szentelt nyílvessző, szerencsét hozó
szimbolikus tárgy a sintóban, általában újévkor
szerzik be a hacumóde alkalmával, Tibetben a hosszú
élet és a jólét jelképe
hámántáska/hámánfüle (héber) - háromszögletű sütemény
purimkor
hámecosodás (héber) - kovászodás
Hámes M'gillót (héber) - Biblia, Öt tekercs
Hamrijn Hijd (mongol) - kolostor, alapította (i.sz. 1821) Dandzan
Ravdzsaa
hamsza (szanszkrit) - hattyú, Brahmá hordozója
hamszah (szanszkrit) - én Ő vagyok (adzsapa mantra)
hamszászana (szanszkrit) - hattyú-tartás (hatha jóga)
Han san (kínai, japán Kenzai) - rideg hegy (i.sz. 7. sz.),
barátja Sö tö (japán Dzsittoku) (lelenc), a csan költő
hána hágija (szanszkrit) - hanyatlás felé vezető suddhaka
hana sobu (japán) - japán vízi írisz
hanadai (japán) - virágköltség, a maiko és a geiko időbére
hanamacsi (japán) - vigalmi negyed
Hanászi, Jehuda (héber) - i.sz. 200 körül, a Misna összeállítója
hangjoku (japán) - zenész lány
haniva (japán) - agyagtárgyak rituális temetési szobrocskák a sintóban
hankafuza/kekkafuza (japán) - lótuszülés zazenben, kekkafuza
hannja (japán) - mindent felülmúló bölcsesség
Hannja Singjó (japán) - Szív szútra (Mahápradzsnyá páramitá szútra),
a zazen végén éneklik
hanten (japán) - öltözék a macuri alatt
hanukat hábájit (héber) - házavató szertartás
Hanukka (héber) - felszentelés, a Szentély
újraavatásának napja (kiszlév 25 - tévész 2-3),
gyertyagyújtás előtt: Baruh atá Adonáj Elohénu meleh
haolám, aser kidsánu bömicvotáv vöcivánu löhadlik nér sel-
hanukká. Baruh atá Adonáj Elohénu meleh haolám, seaszá niszim
laavoténu bajamim hahém bazmán haze. (Áldott légy, Örökkévaló
Istenünk, a világ királya, aki törvényeiddel megszenteltél, és
megparancsoltad nekünk a hanukkai gyertyagyújtást.
Áldott légy, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki
csodákat tettél őseinkkel az idő tájt, akárcsak mosta-
nában.)
hanukka dreidl (héber) - búgócsiga
hanukkija (héber) - a menóra köznapi, házi formája, 7 + 1 ágú
gyertyatartó
Hanumán (szanszkrit) - majomrádzsa, vánara, valójában csak Ráma
csandra szolgája, apja Váju, anyja Andzsana
hanumánászana (szanszkrit) - Hanumán-tartás (hatha jóga)
hara (japán) - belek, a napfonat, a manipúra csakra
hára (szanszkrit) - karkötő, nyaklánc
harae (japán) - harai
haragusi (japán) - megtisztító pálca a sintóban, áldásosztó
Harahti (egyiptomi) - a reggeli Nap, jelképe: sólyom, szfinx, temp-
loma: Héliopolisz, Gíza
harai/harae/o harai (japán) - a megtisztulási folyamat a sintóban,
megtisztít a bűntől, az elkövetett rosszból származó
foltoktól, mindig része az imi és a miszogi
Hari (szanszkrit) - Visnu mellékneve
hari Krishna (szanszkrit) - a felszabadulás mahámantrája
a Krisna-tudatú hívőknél (hari Krishna, hari Krishna,
Krishna Krishna, hari hari, hari Ráma, hari Ráma, Ráma Ráma, hari
hari)
Haridvár (szanszkrit) - város, a mennyből leszálló Gangá
Siva hajszálain patakokká szakadva itt egyesültek, és
 lett belőlük a Gangesz
haridzsan (szanszkrit) - Isten gyermekei, Gandhi szava a
nihszprisjákra
Harihara (szanszkrit) - Siva és Visnu kettős formája, jobb
oldalt Siva
Harihára Putra (szanszkrit) - Szaszthá másik neve, Hari (Visnu) és
Hára (Siva) fia
Harjardha (szanszkrit) - Siva és Visnu kettős formája, bal
oldalt Visnu
hármasság (egyiptomi) - triász; Abüdosz: Ozirisz, Ízisz, Hórusz -
Théba: Amon, Mut, Honszu - Memphisz: Ptah, Szahmet, Nofertum,
az egyiptomi pantheonnak több ilyen „családja” is van,
általában egy isten, egy istennő és egy gyermek
isten alkotja a hármasságot, de vannak kivételek (pl. két
istennő és egy gyermek isten); Agni-Indra/Váju-Áditja,
Brahmá-Siva-Visnu, szerepük elválasztása nem
határozott (mixta persona)
harmika (szanszkrit) - a sztúpa négyszögletes alapja, az istenség
lakhelye
három jel (héber) - mezúza, tefillin, cicit
három jel (szanszkrit) - aniccsa, duhkha, anatta
harószet (héber) - alma, dió, fahéj és bor keveréke széder estén
hasira (japán) - isteni oszlop, az ősi istenek megjelölése
hászágát gvul (héber) - határsértési tilalom, egy rábbánutban a saját
rabbi dönt
hászene (jiddis) - hátuná
hászíd (héber) - jámbor, igaz, hű, újkori vallásos
mozgalom a Keleti-Kárpátok vidékéről
haszkala (héber) - a zsidó felvilágosodás az i.sz. 18. sz. végén
haszta (szanszkrit) - megragadás
haszta dzsihviká (szanszkrit) - jobb szem
haszti (szanszkrit, ejtett tibeti glangpo) - elefántszimbólum (a fehér a
megtisztult tudat, a fekete a tompa tudat)
Hasztinádzsaka (szanszkrit) - az Iksvákutól származott
Viruddhaka fia, a szakják ősatyja
Hasztinápur (szanszkrit) - város, Kuruksétra fővárosa, ahol
Durjodhana bezárta Krisna fiát, Szambát
Hasztipála (szanszkrit) - herceg Pávában, akinek házában Vardhamána
meghalt
hátán (héber) - vőlegény
hatha jóga (szanszkrit) - jóga a test fölött való uralom útján, eltökélt
erőfeszítés, törekvés a test fegyelmezésével (ha = Nap, tha =
Hold, pozitív-negatív, bal-jobb), ellentétpárok és azok
 egymásba olvadása, feloldódása, a kettősség-
nélküliség állapota, a jóga 8 elemének (jáma, nijáma,
ászana, pránajáma, prátjaha) művelése, a gyakorlatok
bemutatása: B.K.S. Iyengar: Jóga új megvilágításban.; gyakorlatai:
sat karman, ászana, mudrá, pratjáhára, pránajáma, dhjána, szamádhi
Hatha jóga pradípiká (szanszkrit) - A hatha jóga lámpása,
Szvátmáráma műve
Hathor (egyiptomi) - anyaistennő, jelképe: tehén, szisztrum,
temploma: Dendara
Hattusas (egyiptomi) - a hettita birodalom fővárosa, a mai
törökországi Bogazköy mellett
hátuná (héber) - esküvő
Hává (héber) - Éva
havana (szanszkrit) - tűzáldozat, a mantra jóga gyakorlata
havdala (héber) - elválasztás, gyertya és búcsúztatási ima a szombat
kimenetelekor, ima: Hiné Él jösuatí evtáh völó efhád, kí azí
vözimrát já Adonáj, vahjí lí lísuá. Usavtem májim böszaszon
mimájné hajsuá. Laadonáj hajsuá, al-amhá virhatehá szelé. Adonáj
cvaot imánu, miszgáv lánu Elohé Jaakov szelé. Lajhudim
hajtá orá vöszimhá vöszaszon víkár. Kén tije lánu,
kosz jösupt eszá uvösém Adonáj ekrá. (Bizony, Isten
az én segítségem, Benne bízom, és nem félek, mert
erőm és dalom az Örökkévaló, aki segítségemre lett.
Örömmel merítsek vizet a segítség forrásából. Az
Örökkévalónál a segítség, áldásod népedre száll.
Fényesség lett a zsidók számára, öröm, vidámság és
tisztesség. Így legyen számunkra is. Felemelem a
segítség poharát, és az Örökkévaló nevében szólok.),
a borra és a fűszerekre: Baruh atá Adonáj, Elohénu
meleh haolám, boré prí hagáfen. Baruh atá Adonáj,
Elohénu meleh haolám, borá míné vöszamim. (Áldott
légy, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki
megteremtetted a szőlő gyümölcsét. Áldott légy,
Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki különféle
fűszereket teremtettél.), a gyertya fölött: Baruh atá
Adonáj, Elohénu meleh haolám, boré möoré haés.
Baruh atá Adonáj, Elohénu meleh haolám, hamavdil
bén kódes löhol, bén or löhóseh, bén Jiszraél löamin,
bén jom hasvií löséset jömé hamaasze. Baruh atá
Adonáj, hamavdil bén kódes löhol. (Áldott légy,
Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki
megteremtetted a tűz fényforrását. Áldott légy,
Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki szétválasztod
 a szentet a hétköznapitól, a fényt a sötétségtől, Izrael
a többi néptől, a 7. napot a 6 munkanaptól. Áldott
légy, Örökkévaló, aki szétválasztod a szentet a
hétköznapitól.)
hazan (héber) - kántor, énekes előimádkozó, az imák
énekese
házánu (héber) - helytartó, elöljáró az egyiptomi időkben
házánut (héber) - kántorság
he (kínai) - indulatszó, a csan tanító reagálása a rossz kérdésre vagy a
hibás válaszra, néha kha-nak írják
heb nofer en inet (egyiptomi) - gyönyörű völgyünnep, semu
második hónapjában
Heb Szed (egyiptomi) - Szed-ünnepség
héber időszámítás - kezdete i.e. 3761. október 7.
héder (héber) - szoba, alsó fokú iskola
Hegedűs Róbert - zen mester
hégemonikon (görög) - vezérlő értelem
héhál (héber) - a Szentély csarnoka
hehser (héber) - kósersági pecsét
Heidzsokjo (japán) - Nara
héja (szanszkrit) - megszüntetés
héjaupádéja (szanszkrit) - elhagyandó-felveendő,
kerülendő-kívánatos, elvetendő-választandó
heka-jogar (egyiptomi) - jelentése: fejedelmi, uralkodói jogar (heqa =
fejedelem), a fáraói jelvények egyike, a gyakran „pásztorbot”-nak
nevezik, felül hurokba hajló, kék-arany jogar, mely gyakran látható
a fáraó kezében az ábrázolásokon, a heka-jogar a jobb és a bal
kézben is lehet, de inkább a jobb kézben
Hekatombaión (görög) - Kronión
hekatombé (görög) - száz szarvasmarhából álló áldozat
hekdes (héber) - ahol az öregek meghalnak
Hekigan roku (japán) - Engo Kokugon (i.sz. 1063-1135):
Emlékezések a Zöld Szikláról
helev (héber) - faggyú a shitánál
Heliopolisz/Iunu/Junu/On (egyiptomi) - eredetileg az egyik
legjelentősebb vallási és szellemi központ Egyiptomban,
a napkultusz központja, a Delta csücskénél, nem messze
Memphisztől helyezkedett el, egy-két kőtömbtől
eltekintve semmi sem maradt fenn belőle, Kairó egyik
külvárosa települt rá
Hélios (görög) - napisten
hellanodikések (görög) - az olimpiai játékok kultuszszemélyzete
hely, tartózkodási (10) - ahol egy bódhiszattva lehet (a hely
 fejlődési fok): 1. a megvilágosodás szándékának
kialakítása, kiszélesíti a tudatot, 2. előkészület,
megnöveli az együttérzést, 3. gyakorlás, megvilágítja
a bölcsességet, 4. előkelő születés, a tudat
egyformaságát fejleszti ki, 5. ügyes módszerek,
ezekkel a tudat nem lesz szennyezett, 6. helyes tuda-
tosság, segít elfogadni a nem-keletkezést, 7. nem-
visszaesés, kiszabadulás a dolgokból, 8. gyermeki
őszinteség, jártasság az ügyes módszerekben, 9.
herceg, növeli a tudat akadálytalanságát, 10.
megkoronázás, kifejleszti a mindentudást
helyzet, kedvezőtlen - 1. pokolban lenni, 2. az éhező
szellemek között élni, 3. állati létben élni, 4. ott élni,
ahol nincsenek vallási tanítások, 5. ott élni, ahol hely-
telen nézetek uralkodnak, 6. vadembernek születni,
7. elmebetegnek születni, 8. hosszú életű istennek
születni
hem (egyiptomi) - szeh netjer
hem nutjer (egyiptomi) - istenszolga, papi rang
hem nutjer tepi (egyiptomi) - az isten első szolgája, egy
templom fő-papja
hémanta (szanszkrit) - hűvös évszak (az 5.), tél, november
közepétől március közepéig, az első 2 hónap a
valóságos tél, a másik kettő a télutó (sziszira); ájur
véda
Hémera (görög) - a nappal istene, Erebos és Nyx gyermeke
hemet (egyiptomi) - feleség, női papi rang
hemet nutjer (egyiptomi) - az isten szolgálója, papnő
hen (japán) - jelenség
henem aton (egyiptomi) - a Nappal való egyesülés szertartás
hener (egyiptomi) - zenekarvezető
henoteista - a hinduizmusban sok isten van, de kinek-kinek
a sajátja a legjelentősebb
henutet (egyiptomi) - templomi szolgáló
henuti (egyiptomi) - templomi szolga
heortologia (görög) - az ünnepek kutatása
Heper (egyiptomi) - a felkelő Nap, jelképe: szkarabeusz,
temploma: Héliopolisz
Héphaistos (görög) - kovácsisten, Pandóra alkotta agyagból
Héra (görög) - istennő, Zeus felesége
herem (héber) - kiközösítés
heres (héber) - süketnéma
heri hebet (egyiptomi) - felolvasó pap, szertatást végző
 pap, aki a rítusok alkalmával szent szövegeket olvasott fel, bár a
heri hebet alacsony papi rang volt (a wab-papokkal nagyjából
azonos szint), műveltségük és feltételezett mágikus
képességeik miatt képviselői nagy tiszteletnek
örvendtek, egyes magas rangú személyek megtisz-
telő címként viselték a felolvasó pap titulust
Hermés (görög) - utazók, kereskedők, tolvajok istene, az
alvilágba készülő lélek kísérője és oltalmazója,
azonosították Thottal
Hermés Chthonios (görög) - a Fazekas Hermés
Hérois (görög) - ünnep, Dionysos anyjának, Semelének feljövetele az
alvilágból (Delphoi)
héros (görög) - félistenek, egykor a földön élt kiváló emberek
Héruka (szanszkrit, írott tibeti khrag 'thung) - haragvó buddha, az
Egyetemes Jó, a testben az agyhoz kapcsolódik
hesang (kínai) - mester, szerzetes
Hestia (görög) - a házi tűzhely istennője
hesván (héber) - október-november
hettiták (egyiptomi) - indoeurópai nép, mely i.e. 1800 és 1200 között
Anatólia vezető népessége volt, jelentős erőt
képviselő birodalmat hoztak létre, és komoly hódításokat
vittek véghez Szíria területén, még Egyiptomot is fenyegették,
legnagyobb csatájukat II. Ramszesszel vívták, akivel azután
békét kötöttek, a tengeri népek inváziója vetett véget a
birodalmuknak
hétu (szanszkrit) - elsődleges/logikai ok, amiből egy
jelenség közvetlenül származik, ősi ösztönzés,
gyökér, érv, elsődleges/logikai gyökér ok, amiből egy
jelenség közvetlenül származik, ősi ösztönzés
(szahabhú hétu, szamprajukta hétu, szahotpanna
hétu)
hétu pratjaja (szanszkrit) - közvetlen vagy materiális feltétel, tárgy,
oksági feltételek
hétu sásztra/hétu vidjá (szanszkrit) - az érvelés tudománya, a logika
tanulmányozása, a tudás 5 ága közül az egyik
hétumat (szanszkrit) - függő, okkal lévő, a vjakta
tulajdonsága az avjak-tával szemben, függőségi
viszony, de a vjakta nem ok, hanem koeg-zisztens
alap
Hévadzsra (szanszkrit) - Örök gyémánt jidam
Hevra Kadisa (héber) - Szent Egylet, humanitárius szervezet a halott
megtisztítására
hexagram (kínai kua) - 64 ilyen jel értelmezése az I Csing
hicálti (héber) - megmentelek
hidzsab (iszlám) - a muszlim nő kendője
hidzsra (iszlám) - a muszlimok kivándorlása Mekkából
Medinába i.sz. 622-ben, a muszlim
időszámítás kezdete
Hiei hegy (japán) - kolostor Heian mellett, Szaicsó alapította, itt
tanultak a korai zen mesterek
hien-sou (kínai) - bölcsek feje, kínai megtisztelő cím
Hierankópolisz (egyiptomi) - Nehen
hieratikus írás (egyiptomi) - görög eredetű szó, jelentése:
szent, papi, a hieratikus írást a mindennapi dolgok lejegyzésére
használták Egyiptomban az Óbirodalomtól kezdődően
hiereia (görög) - papnők (Kréta)
hiereus (görög) - papok (Kréta)
hieroglif írás (egyiptomi) - görög eredetű szó, jelentése
„szent vésetek”, képszerű mássalhangzó-írás, melyet
kb. i.e. 3000-től használtak Egyiptomban, csak vallási
és királyi szövegeket írtak vele, leginkább kőre, Jean-
François Champollion fejtette meg 1822-ben a
Rosette-i kő segítségével
hierokéryx (görög) - szent hírnök
hieron (görög) - templom
hierophantés (görög) - az Eumolpidák nemzetségéből
származó főpap
hieros gamos (görög) - szent házasság, Zeusé és Héráé
Hij neng (kínai) - Eno
hiketérion (görög) - az esdeklők fehér gyapjúval letakart
botja, a könyörgők jele
hiki ivai (japán) - egy geiko visszavonulásának ünnepe
hikihada sinai (japán) - békabőr kard, a fukuro sinai változata
hima vo morau (japán) - egy geiko megszakítja kapcsolatát dannájával
Himálaja (szanszkrit, ejtett tibeti Csomolungma) - a hó hazája, a
Himalája hegy, eredetileg Himaván (havas)
Himapatana (szanszkrit) - tartomány Észak-Indiában, a szakja törzs
lak-helye
Himaván (szanszkrit) - havas, a Himalája megtestesítése
Himavát (szanszkrit) - a Himálaja hegység istene, Gangó és Párvatí
apja
Himiko (japán) - a Nap gyermeke (Vej csi krónika), Yamato i.sz. 2.-3.
századi rádzsáníja, itt Vo (japán) népe élt
himnusz - istenekhez vagy uralkodókhoz írt dicsőítő
költemény
himorogi (japán) - olyan sinto szentély, szent hely, ami mellé szakakit
 ültetnek
himszá (szanszkrit) - erőszak, ölés
hínajána (szanszkrit, írott tibeti theg cshung)) - kis kocsi,
théraváda: öregek tanítása, srávakajána: a hallók
kocsija, a buddhizmus déli ága, az önmegvalósító
szerzetesek vallása, ők maguk nem használják, csak a
mahájána nevezi így
hindu (perzsa) - Pakisztán folyójának neve görögül Indosz,
szanszkritul Szindhu, a görögből lett az országnév, a
szanszkritból a népnév, első előfordulása az
Avesztában van
hindu naptár - az év 354 napból és 6 évszakból áll, tavasz
(márciustól májusig), nyár (májustól júliusig), esős
évszak (júliustól szeptemberig), ősz (szeptembertől
novemberig), tél (novembertől januárig), jó évszak
(januártól márciusig)
hindutva (szanszkrit) - hinduság
hinin (japán) - a társadalomból kitaszított
hinoki (japán) - japán ciprus, ennek fájából építik a sinto szentélyeket
hiposztül csarnok (egyiptomi) - olyan oszlopcsarnok, ahol a tetőt
alkotó kőlapokat oszlopsorok tartják, elnevezése a
tartóoszlopot jelentő görög szóból származik
hira niva (japán) - egy látószögű kert
hira ori (japán) - egyszerű szövet
hiragi nanten (japán) - japán mahónia (Mahonia japonica)
Hiranjakasipu (szanszkrit) - démon, Visnu ember-oroszlán
(Naraszimha) inkarnációjában megölte, Hiranjáksa bátyja, fia
Prahláda
Hiranjáksa (szanszkrit) - démon, Visnu vadkan (Varáha) inkarnációjá-
ban megölte
Hiranjapur (szanszkrit) - repülő démonváros
híri (szanszkrit) - szégyenérzet, lelkiismeretesség, önvizsgálat,
szerénység
hisirjo (japán) - gondolatokon túli tudatosság (gondolkodás)
hitatare (japán) - sinto papok bő, fehér ruhája
hitogami (japán) - a sinto embertől származtatott istenei,
olyan szellem, akinek már életében is nagy hatalma
volt, s akiről elhihetjük, hogy kamivá vált
hituh (héber) - az előbőr levágása
hjakudo mairi (japán) - százszor körüljárni, sinto vezeklés
Hjakudzsó Ekai (japán, kínai Paj csang Huaj haj) - zen mester (i.sz.
720-814), Baszo tanítványa
hjottoko (japán) - férfi maszk
Hnum (egyiptomi) - teremtő, a Nílus forrásának őrzője,
jelképe: kos, temploma: Elephantiné, Eszna
hó (japán) - felső ruha
hocéti (héber) - megszabadítalak
hogaku (japán) - hagyományos zene
hóhi (szanszkrit) - legyél
Hói (szanszkrit) - indiai termékenységünnep, húsvét, Prahlád
megmene-külése a halotti máglyán, phálguna hónap (február-
március) teliholdjakor
hokan (japán) - komédiás, egy otoko gésa
hokkai join (japán) - kör alakú kéztartás a zazenben
hokku (japán) - a renga kezdő versszaka
Holika (szanszkrit) - Hiranjakáshipu el nem égő nővére
holmos (görög) - malomkő a delphoi tripuson, erre ült
Pythia
holokaustos (görög) - teljes egészében elégetendő áldozat
homa áldozat (ejtett tibeti) - konszekrált vízzel permetezett lángba, a
megismerés tüzébe dobják az olajos fadarabkákat, amelyek az
emberi szenvedélyeket jelentik, eredetileg védikus rítus
homec (jiddis) - kovászos, ezt mondják peszahkor a kenyér szó helyett
hónapok (héber) - az év 12 hónapból áll (353, 354 vagy 355
nap), a szökőév 13 hónap (383, 384 vagy 385 nap),
kezdete az őszi napéjegyenlőséghez legközelebbi
újhold, niszán (március-április), ijár (április-május), sziván
(május-június), tamuz (június-július), áv (július-augusztus),
elul (augusztus-szeptember), tisri (szeptember-
október), hes-ván (október-november), kiszlév
(november-december), tévét (december-január), svát
(január-február), ádár (február-március), ádár séni
(szökőévenként egy + hónap)
honden (japán) - az imaterem, zárható cella a sinto szentélyben, erény,
ha az imádkozó nem önmagáért imádkozik, mert a sinto közösségi
vallás
hondo (japán) - imacsarnok
Hónen (japán) - a dzsódo zen-iskola alapítója
honke (japán) - nagy monostor
Honszu (egyiptomi) - holdisten, Amon és Mut fia, jelképe: Hold, temp-
loma: Karnak
honte (jiddis) - prostituált
Hor (ejtett tibeti) - ujgurok, Je mon fia; egy kisebb
tartomány Tibettől északra, a későbbi Mongólia
horaá (héber) - oktatási engedély
horoi (görög) - határkő
Hórusz (egyiptomi) - sólyom, sólyomfejű égisten, Ozirisz
és Ízisz fia, jelképe: sólyom, temploma:
Hierakónpolisz, Behdet
Hórusz-név (egyiptomi) - királynevek
Horváth József - a Buddhista Misszió vezetője Hetényi Ernő
után
hósana rabba (héber) - a szukkot utolsó, hetedik napja
hosang (kínai) - tisztelendő, buddhista szerzetes
hósanna (héber) - segíts meg, kérlek!
hósen (héber) - Tóra-pajzs
hosia (görög) - jámborság
Hósin templom (japán) - itt tanított Bankei
hosszen (japán) - nyilvános eszmeharc a zen mesterrel
hótar/hótri (páli, szanszkrit) - a Rig véda recitálását végző
hindu pap, az áldozópapok vezetője, tűzpap
hotep (egyiptomi) - áldozat (hieroglifa)
hóti (szanszkrit) - van
hotoke (japán) - a bucu írásjegy egyik olvasata, a sintóban egy
szellemet vagy egy buddhát jelenthet
houmfo (vodu) - saját szentély, nem templom, de vallási központ
houngan (vodu) - pap, az isten ura
houngnò (vodu) - beavatandó újonc
hounguenikon (vodu) - kórusvezető, kamrafelelős
hounsi (vodu) - papnő; hû = istenség, si = feleség (fon), de lehet
férfi is
hounsi kanzo (vodu) - beavatási rítuson átesett hounsi
hountò (vodu) - a 3 rada dob közül a középső
hrajszesz (jiddis) - harószet
hrí (szanszkrit) - erkölcsi szégyenérzet
hrí apartrapá (szanszkrit) - félelem attól, hogy megszólnak
hrisíkésa (szanszkrit) - érzékein-úr; Krisna állandó jelzője a
Mahábhá-ratában
hszi (kínai) - sámán, akinek ereje van a szellemek fölött
Hsziang jan (kínai) - Kójó Szeidzsó
Hsziang jen (kínai) - Kjógen
hsziang seng (kínai) - kölcsönös eredeztetés, a dolgok egymástól
függenek, és mögöttük nincs semmi
hsziao hszun (kínai) - gyermeki engedelmesség, a síla
(erkölcsösség) megfelelője
Hszicang (kínai) - Tibet, rejtőző ország
hszie si (kínai) - tévtanító
hszien (kínai) - halhatatlanság
Hszien fu (kínai) - Csang an
hszin (kínai) - őszinte, megbízható, szív, elme, tudat
hszing (kínai) - emberi természet, jellem, tett, cselekedet,
gyakorlat, veze-téknév, tulajdonság, őszinte,
megbízható, szív, elme, tudat
Hszing Ji hszüan (kínai) - Rinzai
Hsziu feng (kínai) - csan mester, i.sz. 10. sz.
Hszüan csang (kínai) - (i.sz. 596-644), buddhista szövegek
fordítója, 75 mahájána szöveget fordított, utazása
(i.sz. 629-644), amelynek során könyveket vitt
Kínába, ő ihlette az Utazás nyugatra (Hszi ju csi) című
regényt, műve: Cseng vej si lun (Bizonyság, hogy
minden csak tudomás)
Hszüan csüeh (kínai) - (i.sz. 665-713), csan mester, műve:
Cseng Tao Kö: A Tao beteljesítésének éneke
Hszüan sa (kínai) - Gensa
hszüe (kínai) - tanul
hu hu va (ejtett tibeti, írott tibeti a cshu zer ba) - jajongó, hideg pokol
hua jan (kínai, japán kegon) - virágfüzér, kínai filozófiai buddhista is-
kola, tanításuk a Buddha közvetlen tanításán alapul, az
Avatamszaka szútra fordítása
Hua jen king (kínai) - Avatamszaka szútra
hua le tian (kínai) - Nirmánarati
hua tou (kínai) - meditációs technika, a tiszta tudat megtapasztalása
Huai zsang (kínai) - (i.sz. 677-744) a 7. csan pátriárka
Hualetian (kínai) - Nirmána rati
huan (kínai) - káprázat
Huang jen (kínai) - Kónin
Huang mei-hegy (kínai) - Sárga szilva-hegy, itt élt Hung zsan, az 5.
pátriárka és Hui neng, a 6. pátriárka
Huang po (kínai) - Óbaku Kiun
Huang si (kínai) - Sárga Palota, Shunzhi kínai császár építtette az 5.
dalai láma lakhelyéül Pekingben i.sz. 1652-ben
Hui ko (kínai) - Bódhidarma tanítványa (i.sz. 486-593?), aki
levágta bal kezét, hogy fölfigyeljen rá mestere, a
második pátriárka; buddhista térítő (i.sz. 746-805),
Amóghavadzsra tanítványa
Hui neng (kínai) - a 6. csan pátriárka (i.sz. 637-713), tanítása szerint a
tan szellemtől szellemhez terjed, utána az egységes
csan-iskola szétszakadt
Huj kó (kínai) - Eka
Huj neng (kínai) - Eno
hukát hágoj (héber) - nem zsidó szokás
hun (kínai) - felső lélek, a halálkor sen lesz, elhagyja a
 testet, s viszontagságos vándorúton az égbe emelkedik
Hung cse Cseng csüe (kínai) - Vansi Sógaku
Hung zsan (kínai) - az 5. csan pátriárka (i.sz. 601-675), a Huang mei-
hegy kolostorában élt
hûntò (vodu) - dob
huo fou (kínai) - óceán
hupa (héber) - esküvői szövetmennyezet, baldachin
hurbán (héber) - pusztulás, i.e. 586. áv 9-én az első, i.sz.
70. áv 9-én a második Szentély lerombolása
hut (egyiptomi) - udvarház, tulajdonképpen a templom
hutuktu (mongol) - szent, egy különleges újraszületés
Hüan cang (kínai) - a 4 nagy fordító egyike (még: Paramártha,
Amóghavadzsra, Kumáradzsíva)
hücpe (héber) - szemtelen
hükszoszok (egyiptomi) - eredeti egyiptomi nevük hekau haszut, azaz
„puszták fejedelmei”, Ázsiából érkező megszállók, akik
a második átmeneti korban kormányozták Egyiptomot
hüpe (jiddis) - hupa
hvadu (koreai) - a kongan meditáció tárgya
Hyakinthia (görög) - Apollón 3 napos ünnepe május elején (Spárta)
hyakinthos (görög) - jácint Hyakinthos spártai királyfi
vércseppjeiből
hybris (görög) - gőg, nagyravágyás
hypaithros (görög) - szabadtéri
hypermoron (görög) - a Moira által kiszabott mértékű baj
Hysiai (görög) - Apollón-szentély

I ching (japán) - buddhista térítő (i.sz. 683-727),

Subhakaraszimha tanít-ványa
I csing - (kínai) Változások könyve, a Konfuciusznak tulajdonított 5
klasszikus egyike
i sen den sin (kínai) - az én lelkemtől a te lelkedig, szavak
nélküli átadás
i shiki (japán) - elme-tudat
iccshantika (szanszkrit) - olyan lény, aki nagy gonoszságot követett el
icsigen szan (japán) - törzsvendég a vigalmi negyedben (hanamacsi)
icsigenki (japán) - egyhúros hangszer
icso (japán) - Ginkgo biloba, vénuszhaj-fa
id al Adha (iszlám) - a hadzs befejezése alkalmából tartott ünnep,
Kurban bayran
id al Fitr (iszlám) - a Ramadan böjt befejezése alkalmából tartott
 ünnep, Ramazan bayran
ídá (szanszkrit, ejtett tibeti kjangma ca, írott tibeti rkjang ma rca) - bal
oldali energiavezeték, bal orrnyílás
ida ppaccsajatá (szanszkrit) - speciális kondicionáltság, a létezés
minden jelensége
idam duhkham (szanszkrit) - ez a szenvedés, a Buddha 1. nidánája
idam szatjábhinivésa (szanszkrit) - olyan igazság, amely dogmatikus
hiten alapul
Idavidá (szanszkrit) - Kuvéra anyja
iddhi (páli) - varázserő, természetfeletti képesség
idzanagi (japán) - a férfiasság a sintóban,
idzanami (japán) - a nőiesség a sintóban
igaz hangú (egyiptomi) - eufemizmus: elhunyt, „néhai”, maa herw
(egyiptomi)
ignorantia divisiva (latin) - elkülönítő, elkülönülten látó
tudatlanság
ihai (japán) - táblácska a halott nevével a házi oltáron
ijár (héber) - április-május
Ijóv (héber) - Biblia, Jób
ikadharma (szanszkrit) - a buddha 18 sajátos tulajdonsága,
egyedülálló, megvalósíthatatlan jegy
ikebana (japán) - virágrendezés az i.sz. 7. századból, leírója Szen no
Rikju
ikhud stibl (jiddis) - zárt helyiség, ahová régen beküldték az ifjú
párt az esküvő után
Ikkjú (japán) - Bokuszai tanítója
Ikkjú Szódzsun (japán) - zen mester (i.sz. 1394-1481), Gokomacu
császár fia, eredeti neve Súken; ikkjú = megnyugvás az illúzió és a
megvilágosodás között
Iksváku (szanszkrit) - mitikus király, Manu fia a Mahábháratában,
védi-kus rádzsa (törzs) Kelet-Indiában, Vivaszván fia
iman (iszlám) - a gondolat
imaszmimszati, idamhoti; imasszuppádá, idamuppaddzshati;
imaszmim aszati, idamnahotiimasszanirodhá,
idamnuruddzshati (szan-szkrit) - ez, ami van, a létrejövő
létrejövéséből jött létre, emez meg, ami nincs, a
megszűnőben lévő megszűntéből; a pratítja
szamutpáda meghatározása
imi het hemi nutjer (egyiptomi) - papi ellenőr
imibe (japán) - áldozatbemutató sinto pap
immo (japán) - ilyen, éppen ez, mi ez?, a valóság természete
immo dzsi (japán) - dolgok
immo nin (japán) - aki zazent gyakorol
in (japán) - női energia
in a gite só (jiddis) - bösaá tová
indhana (szanszkrit) - tüzelő
indó (japán) - a vezetés szavai, mint a Bardo
Indra Szávarni (szanszkrit) - az egyik manu
Indra/Sakra (szanszkrit, ejtett tibeti Vang po, írott tibeti
dbang po) - százat adó, az istenek királya, védikus fő-
isten, dél, a betelepülő árják főistene
Indrabhúti (szanszkrit) - király, Padmaszambhava apja,
műve: Dnyána sziddhi
Indraprasztha (szanszkrit) - Indra helye, a Pándavák székhelye a mai
Delhi helyén
Indravarman (szanszkrit) - Málava királya
Indrazsit (szanszkrit) - Rávana fia, ráksasza
indríja (szanszkrit) - érzékszerv, képesség, az 5 buddhíndríja (szem,
fül, orr, nyelv, bőr), az 5 karméndríja (kéz, láb,
nyelőcső, nemi szerv, ürítőszerv) és a dzsyánéndríja
(tudásszerv), domináns elemek, a megfelelő tudatos-
ságok eredői; a bódhi paksika dharma 5 része a 37-
ből
indríja átma (szanszkrit) - az érzék maga (nem az érzékelő
képesség)
indríja bhéda (szanszkrit) - az érzések szellemi reakciók szerinti
aspektusa
indríja dhátu (szanszkrit) - a domináns érzékelési elem 6 fajtája
indríja dzsaja (szanszkrit) - érzékek visszafogása azok
ellenőrzésével
indríja indríjáni (szanszkrit) - érzék, képesség, erő a
szánkhjában 5 buddhíndrija (érzékszerv): szem, fül,
orr, nyelv, bőr), 5 karméndrija (cselekvésszerv): kéz,
láb, nyelőcső, nemi szerv, ürítőszerv, 1 dzsnyá-
néndrija (tudásszerv): manasz, a buddhizmusban 22
fajta
indríja nirdésa (szanszkrit) - lélektan, a 22 indríja vizsgálata
indríja parápara (szanszkrit) - dasabala
indríja parápara dnyána (szanszkrit) - az élőlények
készségeinek (eszes, közepes, tompa) ismerete, az
egyik dasabala
indríja parápara dnyána bala (szanszkrit) - az éles és a tompa
szellemi adottságok megértésének ereje
indríja szanvara (szanszkrit) - uralkodás az érzékeken
inka (japán) - a megvilágosodás pecsétje
inkjo (japán) - visszavonulás a közélettől
inspirációs mantika (görög) - Apollón jósdáiban alkalmazott eljárás
intelmek (egyiptomi) - az ókori Egyiptomban nagyra becsült
irodalmi műfaj, életbölcsességek, erkölcsi és
társadalmi tanítások gyűjteménye, egyes
intelemszerzőket (Imhotep, Ptahhotep, Kagemni,
Amenemope, stb.) nagy becsben tartottak, és
munkáikat nagy számban másolták, írnokok ezrei
pedig ezeken tanulták az írás művészetét
Ippen (japán) - a Dzsi-iskola alapítója, Amida bucu
irány (10) - a 4 égtáj, a köztük levő 4 félégtáj, a lent és a
fönt
Irávat (szanszkrit) - Ardzsuna és Ulupí fia
írjápatha (szanszkrit) - 4 pozíció (gyaloglás, állás, ülés, fekvés)
iromudzsi (japán) - nem hivatalos alkalomkor viselt
egyszerű kimonó
irori (japán) - földbe süllyesztett négyszögletes tűzhely
írorr (ejtett tibeti) - Pak Kjepo
írsjá (szanszkrit, írott tibeti phrag dog) - irigység, féltékenység, az
egyik béklyó
Ísa (szanszkrit) - a Jadzsur véda upanisadja; úr
Ísá upanisad (szanszkrit) - Az Úr titkos tanítása, a Jadzsur véda része
ised-fa (egyiptomi) - erre jegyezték fel az istenek nevét és uralkodásuk
idejét
iseru (egyiptomi) - szent tó
isigumi (japán) - a kert szerkezete
Isipatána (szanszkrit) - Őzek ligete, itt nyilatkoztatta ki
először a Dhammát a Budhha az 5 vezeklőnek (panca
vaggi)
iskola (6) - amelyek nem férnek össze a buddhizmussal: Púrana
Kassza-pa, Makkhali Gószála, Adzsita Keszakambala, Pakudha
Kaccsájana, Szanydzsája Belatthiputta, Nigantha Nyátaputta
istádévatá (szanszkrit) - egy hindu választott istensége
isteni hármasság (egyiptomi) - triász
isteni kilencség (egyiptomi) - enneád
isteni személyek - 1. buddhák, 2. bódhiszattvák, 3.
vidjárádzsák, 4. dévák, 5. arhatok, 6. női buddhák, 7.
női bódhiszattvák, 8. vidhjarázsník, 9. a dévák társai,
10. női arhatok
istenlevél (egyiptomi) - olyan felirat, melyben az uralkodó úgymond
„jelentést tesz” az őt patronáló, általa imádott
istenségnek mindarról, amit az istenség nagyobb
dicsősége érdekében véghez vitt, az istenlevél nem
titkolt célja, hogy az uralkodó általa elnyerje az
 istenség további támogatását, kegyét, nem ritkán
erre vonatkozó könyörgést is tartalmaz
Ísvara (szanszkrit) - Isten, a Brahman legmagasabban
fejlett átmanja (murti), a megnyilvánuló Egy,
megnyilvánulása hármasságban a Trimurti: Brahmá
(teremtő), Visnu (fenntartó), Siva (pusztító-megújító)
ísvara nirmánahétu (szanszkrit) - indiai materialista elmélet
Ísvara pranidhána (szanszkrit) - önmagunk Istennek
szentelése, engedelmesség Istennek, törekvés a
felsőbbrendű megértésére, az asztána jóga 5. lépése
(nijáma), kezdetben csak a purusára irányult
Ísvara Purusóttama (szanszkrit) - Isten, mint Legfőbb Lélek
Ísvarakrisna (szanszkrit) - (i.sz. 4.-5. sz.) - Kapila tanításának
(szánkhja) leírója (Szánkhja Kárika)
Iszan (japán) - zen mester, Kjógen tanítója
Iszipatana (páli, szanszkrit Risipatana) - Látnok-csúcs a szárnáthi
Antilop-ligetben
iszlam (iszlám) - béke, alávetés, megadás, Isten akaratába való
belenyugvás, megbékélés
iszlám időszámítás (iszlám) - kezdete i.sz. 622, 354 napos
holdév
isszá (szanszkrit) - irigység
isszarakuttato (páli) - az istenség teremtő játéka
isszaraváda (szanszkrit) - teizmus
itihásza (szanszkrit) - mítosz
Itihásza purána (szanszkrit) - a Rámájana és a
Mahábhárata, legendák gyűjteménye, a Védákhoz
itijukta (szanszkrit) - a „Mert megmondatott”-tal kezdődő
mondások, a dvádasángasászana 6. része, Az „így-
mondottak” (Tripitaka)
Itivuttaka - Tipitaka, Az „így-mondottak”
itthí szukha (páli) - nő-gyönyör, a nőre irányul
itvara (szanszkrit) - vallásos meggyőződésből vállalt
szándékos halál, a dzsaináknál éhhalál
Ity taui (egyiptomi) - középbirodalmi főváros a Fajjúm-oázis
bejára-tánál, El List közelében, I. Amenemhat alapította és a XII.
dinasztia székhelye volt, a városnév jelentése: „A Két Ország
Meghódítója”
Iunu (egyiptomi) - Heliopolisz
ivaszaka (japán) - sinto szentély
Ízisz (egyiptomi) - anyaistennő, Ozirisz felesége, Hórusz
anyja, jelképe: trónus, később szisztrum, temploma:
Philae, Behbet el Hagar
Izráel ben Elizer (Baál Sém Tov) (héber) - a hászidizmus alapítója az
i.sz. 17. sz.

ja dake (japán) - nyílbambusz (Pseudosasa japonica)

ja nga ba (írott tibeti) - félelmetes
jab jum (ejtett tibeti) - apa-anya szobor, életerő átadása,
egy istenszobor ölében az istennő szobra, korábban a
saktizmus, később a jantrajána ábrázolása
jabu kanzo (japán) - sárga liliom (Hemerocallis fulva)
jacu hasi (japán) - cikkcakkos fahíd
jacude (japán) - japán arális (Fatsia japonica)
jád (héber) - kéz formájú Tóra-mutató
jádava (szanszkrit) - néptörzs
jadnya (szanszkrit) - védikus áldozat, tűzáldozat,
végrehajtói: hótar, adhvarju, udgátar, bráhman
(karma, upászaná, dnyána)
Jádnyavalkja (szanszkrit) - kéregben áldozótól való (utalás
Uddálakára), védikus filozófus, a hagyomány szerint a
Satapatha bráhmana írója, a Fehér Jadzsur véda
szövegezője
Jadu/Jádava (szanszkrit) - Jadu sarja, Puru fivére, Krisna őse,
Krisna egyik neve
Jadzsur véda (szanszkrit) - a szertartások védája, az adhvarju
kézi-könyve, 2 részből áll: Fehér Jadzsur véda
(Vádzsaszanéji szamhitá), Fekete Jadzsur véda (Taitti-
ríja szamhitá)
jadzsusz (szanszkrit) - ima, tiszteletadás, Jadzsur véda
jága (szanszkrit) - hódolati áldozat, a mantra jóga gyakorlata
Jagjú Sinkage rjú (japán) - zen-iskola (az i.sz. 17. sz.-tól)
jagnjá (szanszkrit) - hindu tűz-áldozat
jájáma (szanszkrit) - erőfeszítés
Jajáti (szanszkrit) - Jadu és Puru apja
jak (ejtett tibeti, írott tibeti g jag) - szarvasmarhaféle kérődző
emlős; jak bika (Poephagus grunniens)
jakata (japán) - egy maiko szolgálati lakása az okijában
jakko simada (japán) - kacujama
jaksa/jaksiní (szanszkrit, ejtett tibeti nödzsin, írott tibeti gnod sbjin) -
férfi és női erdei manók, óriások, kincsőrző szellemek,
ártódémonok, királyuk Kuvéra, 4 szintjük van
(karotapáni, máládhárin, szadáma, vadzsrapáni), nö
dzsin
jakudosi (japán) - szerencsétlen évek
Jakuszan (japán, kínai Jüe san) - zen mester, Szekitó tanítványa
jalva (ejtett tibeti) - a poklok világa
Jama (szanszkrit) - a halál istene, a Rekesztő, az első
ember, aki meghalt, hordozóállata a bivaly
jama (szanszkrit) - fegyelmezés, fékezés, egyetemes erkölcsi parancso-
latok (nem szabad ölni, lopni, hazudni, erkölcstelen életet élni,
vagyont gyűjteni), a jóga 8 angája közül az 1.: nem-
ártás (ahinszá), igazsághoz való hűség (szatja), tar-
tózkodás a lopástól (asztéja), szexuális
önmegtartóztatás (brahmácsarja), mentesség a
kapzsiságtól (apari-graha); a küzdelem nélküliek, a
tévedő istenek, arhatok birodalma, az élettartamuk 2
ezer év; őrségváltás, a két napszak négyes
felosztása, a Mérhetetlen fény (Öpamé) egyik
vetülete, a laja jóga gyakorlata; 4 órás napszak,
őrváltási idő
Jama Dharmakája (szanszkrit, írott tibeti gshin rdzse cshos kji rgjal
po) - a Holtak Ura
Jáma ég (szanszkrit, kínai Yemotian) - a hadakozásmentes, a
vágyvilágban alulról a harmadik
jama zakura (japán) - japán hegyi cseresznye (Prunus serrulata)
jamaboki (japán) - japán rózsa (Kerria japonica)
jamabusi (japán) - aszkéta
Jamaka (páli) - Tipitaka, Párosítások
Jamantaka (ejtett tibeti) - Singisig
Jamántaka (szanszkrit, írott tibeti gshin rdzse'i gshed po) -
a Holtak Urával Végző
Jamaoka Tessú (japán) - zen mester (i.sz. 1836-1888), kendó mester
Jamarádzsa/Jamántaka (szanszkrit) - halálkirály, a ritvidzs, vidhjá
rádzsa
Jan fu ti (kínai) - Dzsambudvipa
jána (szanszkrit, írott tibeti tzeg pa) - kocsi, jármű
jang (kínai) - a világot felépítő anyagi szubsztancia, pára
aktív, ragyogó, táguló oldala (ld. csi); jó szerencse (írott
tibeti g jang), férfi alapelv
jang dag pa'i 'cho ba (kínai) - szamjag ádzsíva
jang dag pa'i dran pa (írott tibeti) - szamjag szmriti
jang dag pa'i lasz kji mtha' (írott tibeti) - szamjag karmánta
jang dag pa'i lhra ba (kínai) - szamjag dristi
jang dag pa'i ngag (írott tibeti) - szamjag vák
jang dag pa'i rco la ba (kínai) - szamjag vjájáma
jang dag pa'i rtegs pa (kínai) - szamjag szankalpa
jang dag pa'i ting nge 'dzin (írott tibeti) - szamjag szamádhi
Jangcsub csörten (ejtett tibeti) - a Buddha megvilágosodása, a nyolcas
csörten-csoport egyike
jantra (szanszkrit) - meditációs ábra, a mandala előképe
jantrajána (ejtett tibeti) - vadzsrajána
jao jorozi no kami (japán) - fölső
jar klungs (írott tibeti) - Jar lung
Jar lung (ejtett tibeti, írott tibeti jar klungs) - tibeti királyi dinasztia kb.
i.e. 2. sz.-tól i.sz. 7. sz.-ig
Jar lung Cang po (ejtett tibeti) - Brahmá putra
jar ne (írott tibeti) - vársika
jarálaksana (szanszkrit) - hanyatlás
jarimizu (japán) - kanyargó vízfolyás a kertben
jarmekl, jármülke (jiddis) - a fejfedők alatti kis kerek sapka
(kipa)
jarne (ejtett tibeti) - vársika
jasaszviní (szanszkrit) - bal fül
Jasóda (szanszkrit) - Krisna nevelőanyja
Jasódhara (szanszkrit) - a Buddha felesége, Koli lánya, Gópá után
Jasza (szanszkrit) - benáreszi kereskedő, a
panycsavaggíják után az első bhikkhu, családjának 46
tagjából szerveződtek az első szávakák
Jászka (szanszkrit) - hindu tanító i.e. 500 körül, könyve: Nirukta, a
régi-es szavak magyarázatának szójegyzéke
Jaszukuni (japán) - sinto templom Tokióban
jathá bhúta dnyána darsana (szanszkrit) - a dolgokat valóban úgy
látni, ahogy léteznek
jathá bhútam (szanszkrit) - olyan, mint a valóságban, ahogyan van
jathárthatá (szanszkrit) - rend
javana (szanszkrit) - ión (görög), nyugati, barbár
javara (japán) - lágy dzsúdó
Je mo tian (kínai) - Jáma ég
Je mon (ejtett tibeti) - az első ember, kilenc fia volt (Gja,
Bod, Hor, Dzsang, Khamsz, Mon/Khe le, Szog po, Bal
és a jetik)
jé ruj loa (vodu) - vörös szemű, kártékony, emberevő
szellem
je se szem pa (szanszkrit dnyánaszattva, ejtett tibeti, írott tibeti je sesz
szemsz dpa') - bölcsességaspektus
je shes (írott tibeti) - dnyána
je shes bzhi (írott tibeti)- a négy tudás az eszmei sík tudása nélkül
je shes kji rlung (írott tibeti) - bölcsesség-tudatosság szél a
szellem működésében
je shes kji tshogs (írott tibeti) - dnyána szambhara
je va (ejtett tibeti) - újraszületés
jeciat micráim (héber) - exodus, kivonulás Egyiptomból
jehudim (héber) - zsidó
jelkép (8 szerencsés) (írott tibeti) - gdugs, gser nja, gter chen po'i bum
pa, pad ma, dung dkar gjas 'khjil, dpal be'cu, rgjal mtshan, 'khor lo
jen (kínai) - erény, az emberi kapcsolatok helyes
kialakítása, jóság, jószívűség, emberség
Jen dao (kínai) - az Ember útja, konfucianizmus
jen en zhui (kínai) - humanizmus, csak a modern korban
Jen hao (kínai) - Cun csiang
Jen huang (kínai) - Földi Fenség, más néven Shen nung
Jen shou (kínai) - csan mester († i.sz. 975)
Jen tou (kínai) - Gantó
jenabhujjassz szikkhá (szanszkrit) - a többségtől való
megfegyelmezés szavazással
Jenlo (kínai) - Jáma
Jesé Kadó (ejtett tibeti) - Padmaszambhava egyik női
kísérője, a bölcsesség
Jeseo (ejtett tibeti) - Guge királya, i.sz. 1042-ben Tibetbe hívta Atísát
jesíva (héber) - ülés, ülőhely, gyűlés, zsidó iskola, vallási
kollégium
jesíva-bóher (héber) - felsőbb iskolában tanuló fiú
jetik (ejtett tibeti) - emberszerű lények, Je mon
teremtménye
J'hezkél (héber) - Biblia, Ezékiel
ji (kínai) - tantétel, igazságosság; ejtett tibeti elme,
bőség (írott tibeti jid)
ji dag (ejtett tibeti) - préta
ji dam (ejtett tibeti) - az ember saját buddha természete,
védisten, védőszellem
ji dvagsz (írott tibeti) - préta
ji dvagsz kji szkje gnasz (írott tibeti) - prétajóni
ji dvagsz kyi thub pa kha 'bar ma (írott tibeti, szanszkrit preta) -
Égő Szájú, az éhségszörnyek ura
Ji jing (kínai) - buddhista zarándok
ji kie (kínai) - szövegmagyarázó
Ji po ti (kínai) - Purvavidéha
ji ta (kínai) - parikalpita
ji xin (kínai) - abszolút tudat
jid dga (írott tibeti) - Tusita
jid lus (írott tibeti) szellemtest
jig drug (írott tibeti) . a hat szó, az AUM
jig drug sgra (írott tibeti) - a hatszavú törvény hangja
jik csa (ejtett tibeti) - a buddhista filozófia egyes kérdéseit
tárgyaló mű
jin (kínai) - a világot felépítő anyagi szubsztancia, pára
passzív, sűrűsödő szellemi oldala (csi), női alapelv
jin kuo (kínai) - ok és eredmény
jin li lun si (kínai) - az okság tana
jin na luo (kínai) - kinnara
Jing csok ma (ejtett tibeti) - női buddha, az űr természetének
tiszta transzcendens eleme, a test rendszerében a testi
jelleg, Vairocsana női társa
jing hsziang (kínai) - tükörkép
jiriki (kínai) - az egyén saját ereje
Jirmijáhu (héber) - Biblia, Jeremiás
jo (kínai) - szellem; (japán) férfi energia, (ejtett tibeti fortély, mozgás,
írott tibeti gjo)
jo be thugs rdzse chen po (írott tibeti) - Mahákarunika
jocume gaki (japán) - négyszemű kerítés a kertben
Jódo Shinshu (japán) - buddhista szekta Japánban az i.sz. 13. századtól
jódzsana (szanszkrit, kínai you xun) - 4 krószasz távolság, kb. 20 km
jóga (szanszkrit) - leigázás, összeszedettség, összpontosítás (judzs =
összeköt, egyesít, megköt, igába fog, latin = jugum - járom, iga;
iungo = összeköt, egyesít, általánosabban religio = re - újra, ligare -
egyesít), fajtái: hatha, mantra, rádzsa (karma, bhakti, dnyána)
jóga anga (szanszkrit) - 8 tag, fokozat: 1. a külvilágra vonatkozó
megfékezés (jama), 2. önfékezés (nijama), 3. testtartás (ászana), 4.
lélegzetszabályozás (pránajáma), 5. az érzékszervek bevonása a
csittába (prat-jáhára), 6. egy fizikai pontra irányuló összpontosítás
(dháraná), 7. egy gondolati pontra irányuló összpontosítás (dhjána),
8. az egyéni tudat kioltása (szamádhi)
Jóga szútra (szanszkrit) - A jóga vezérfonala, Patandzsali
műve (i.sz. 2. sz.), a 4. könyv valószínűleg kiegészítés
jóga tantra (szanszkrit) - meditációs gyakorlatok, az egyik tantra-mód-
szer
jóga vacsara (szanszkrit) - jógatanítvány, több mint kezdő, de
még csak az alsó angákban gyakorlott
Jógácsára bhúmisásztra (szanszkrit) - A leigázás
lépcsőfokairól szóló tanítás, mahájána jógácsára szútra
jogácsára madhjamaka (szanszkrit) - korai madhjamaka iskola
jógácsára szvátantrika (szanszkrit, írott tibeti mal 'bjor so jod pa'i dbu
ma rang rgjud pa) - a madhjamaka rendszer aliskolájának másik
alis-kolája
jógácsára/csittamátra (szanszkrit) - a létezés tudati
 természetére épülő mahájána filozófiai rendszer az
i.sz. 2.-3. századtól (vidnyánaváda, csittamátra); 2
aliskolája van, Aszanga és Vaszubandhu iskolája,
alapművei Maitréjanáthától valók (kb. i.u. 270-350)
Jógácsárabhúmi szútra, Mahájána szutrálankara; jógamester
jógácsárja (szanszkrit) - jógamester, egy kévalin
jógadá (szanszkrit) - a dzsiva önlegyőzés, benső uralomra
jutás létfoko-zata, vidjá létfokozat
jógadandászana (szanszkrit) - jógi botja-tartás (hatha jóga)
jógakkhéma (szanszkrit) - jógacsend a padhánában, a
niródha, kötelé-kektől (érzéki vágy, létszomj, téves
nézetek, nem-tudás) való mentes-ség
jogaku (japán) - nyugati zene
jógakula putta (páli) - jógagyakorlatokat folytató fiatal
jógamárga (szanszkrit) - a tudat ellenőrzésének útja
jógamudrá (szanszkrit) - befogó-tartás (hatha jóga)
jógamudrászana (szanszkrit) - a jóga pecsétje-tartás, befogó záró-
tartás (hatha jóga)
jóganidra (szanszkrit) - álomhelyzet a jógában, szendergés, alfa-
állapot
jóganidrászana (szanszkrit) - szendergő-tartás (hatha jóga)
jógávacsara (szanszkrit) - jógatanítvány, már nem kezdő
Jógésvara (szanszkrit) - a Jóga Ura, Siva jelzője, ő adta át a
jógát Matszjéndra-náthának, ő Góraksanáthának, ő
Szvátmárámának, ők voltak alapítói a 84 sziddhának
(tökéletessé vált jógi)
jógin (szanszkrit) - a jóga gyakorlója, növendék
joh hasoá (héber) - a holokauszt emléknapja egy héttel peszah után
johaku (japán) - üres tér (kertépítészet)
jom haacmaut (héber) - a függetlenség napja (május 18)
jom hazikarom (héber) - az emlékezés napja (május 17)
jom Jerusálájim (héber) - Jeruzsálem 1967-es visszafoglalása (június
7)
jom kippur (héber) - az engesztelés napja (tisri 10)
jom tov (héber) - jó nap, ünnep
jomi (japán) - a boldogtalanság, sötétség birodalma a sintóban
jomi no kuni (japán) - a boldogtalanság, sötétség birodalma a sintóban,
halálország
jon tan rgja mtsho (írott tibeti) - Jonten Gyaco
Jon ten Gya co (ejtett tibeti, írott tibeti jon tan rgja mtsho) - a 4. dalai
láma (i.sz. 1589-1617)
jóni samana szikára (szanszkrit) - anyaöl-elme
jórcájt (jiddis) - a halálozás napja és évfordulója
jósi (japán) - örökbefogadás
Josida Kanetomo (japán) - egyetlen sinto
josvé háir (héber) - városban lakók (1 évnél rövidebb ideig voltak a vá-
rosban)
Jószó (japán) - zen mester a Daitoku templomban
jou tan (kínai) - udumbara
jou xun (kínai) - jódzsana
joun escandale (vodu) - botrányjáték, ha egy loa több embert is
megszáll
jö (ejtett tibeti, írott tibeti jos) - nyúl, a 4. állatövi jegy,
fa, kelet, női jellegű (mongol jin); ajanamsza
J'sájáhu (héber) - Biblia, Jezsajás
ju csia/ju csiao (kínai) - iskola, a tudósok tanai, a konfucianizmus
ju dag (ejtett tibeti) - préta
Ju dan jue (kínai) - Uttarakuru
Ju ye ni (kínai) - Aparagódáníja
juan jue (kínai) - pratjéka buddha
Judhámanju (szahszkrit) - Vrisni fejedelem
Judhisthira (szanszkrit) - a legidősebb pándava, Kuntí fia,
Jáma fia a Mahábháratában, Prithá és Dharma fia
judzs (szanszkrit) - összeköt, igába hajt, alkalmaz
jue fen (kínai) - bódhjanga
jug jul (írott tibeti) - pravritti vishaja
juga (szanszkrit) - védikus világkorszak: krita (1 millió 728 ezer földi
év), tréta (1 millió 296 ezer földi év), dvápara (864 ezer földi év),
káli (432 ezer földi év)
juga naddha (szanszkrit, írott tibeti zung 'brel/zung 'dzsug) - egység
jugen (japán) - homály, a haiku-írás szemlélete
juh órája (kínai) - 13-15
jui icu sinto (japán) - egyetlen sinto
jui sziki (japán) - vidnyánaváda, Vaszubandhu iskolája
Jujutszu (szanszkrit) - Dhritarástra és egy szolgáló fia
jukata (japán) - nyári kimonó
juki janagi (japán) - szpírea (Spiraea thunbergii), menyasszonykoszorú
jukta (szanszkrit) - Istennel összhangban lévő személy,
megkötött, a jógát műveli
juktatriveni (szanszkrit) - hármasan összekapcsolt áramlás, a
múládhára csakra
jukti (szanszkrit) - a helyes törvény, módszer, okfejtés
jul gji phra men brgjad (írott tibeti) - a Nyolc Boszorkány
jul 'khor srung (írott tibeti) - Jül Khor Szung
jul lha (írott tibeti) - jül lha
jul nji shu rtsa bzhi'i mkha' 'gro rnams (írott tibeti) - a Huszonnégy
 Ország Égjárói
Jum bu La kang (ejtett tibeti) - Nyat ri Cen po tibeti király várkastélya
Cet hang mellett, épült az i.sz. 6. sz.-ban, de a hagyomány szerint
i.e. 130 körül
jum mchog nam mkha'i dbjings phjug ma (írott tibeti) - Ákása-
dhátvísvarí
jun drung (ejtett tibeti) - szvasztika
junakti (szanszkrit) - megköt, a jógát gyakorolja
jung (kínai) - aktivitás
Jung kong hok (ejtett tibeti) - tibeti templom Pekingben
junnani buddhizmus (kínai) - Kína délnyugati részének páli buddhiz-
musa
Junu (egyiptomi) - Hélipolisz, On
júpa (szanszkrit) - hindu áldozati oszlop
jutasziddha (szanszkrit) - részleges kötöttség, koherens
juto szeki (japán) - forró vizes kő a kertben
juttita (szanszkrit) - érthető következmény
juvarádzsa (szanszkrit) - trónörökös
Juyeni (kínai) - Aparagódáníja
jü lu (kínai) - feljegyzett beszélgetések, a tanítványok leírásai
Jüan cang (kínai) - kínai utazó Indiában i.sz. 630-644
Jüan tao (kínai) - Csi szung
Jüe san (kínai) - Jakuszan
Jül Khor Szung (ejtett tibeti, írott tibeti jul 'khor srung) - a kelet istene,
a drizák ura
jül lha (ejtett tibeti, írott tibeti jul lha) - helyi isten, az
ország istensége, a fejtetőn lakik
Jün csü Tao jing (kínai) - Ungo Dójó
Jün men Ven jen (kínai) - Ummon Bunen

ka dam pa (ejtett tibeti) - kinyilatkoztatást követő, tibeti

vallási irányzat
ka gyü pa (ejtett tibeti, írott tibeti bka' rgjud pa) -
hagyományőrző tibeti vallási irányzat, vörös sapkások
ka ha va (ejtett tibeti) - a sóhajtó vagy hideg pokol
ka shag (ejtett tibeti) - 4 főkamarás (kalon), a régens alatti
minisztertanács
ka tam pa (ejtett tibeti, írott tibeti bka' gdams pa) - tibeti iskola,
alapítója Mahápandita Dípankarasrídnyána
Ka va Pel cang (ejtett tibeti, írott tibeti ka wa dpal btsang) - tibeti
tanító, fordító az i.sz. 8. században
ka/ka-lélek (egyiptomi) - a lélek egyik fele, amely a születéskor a
testtel együtt keletkezik, és a halál után visszatérhet, ha megismeri a
testet, és az elég ép, gyakran ábrázolják a személy mögött állva,
annál valamivel kisebb, mezítelen alakként, fején a ka hieroglifával
(ka-tartásban felemelt kezek) és a személy nevével,
sosem ábrázolták a még élő személy ka-ját, csak a
királyokét
kabalimkáro áháro (páli) - a betevő falat, rizsgombóc a
szerzeteseknek
Kabandha (szanszkit) - fej és láb nélküli szörny
kabbala (héber) - csak szárnyasokat metsző sajhet,
tanúsítvány, kapott hagyomány, misztikus tan
kabeirosok (görög) - misztériumok Lémnos és Samothraké szigetén, és
a boiótiai Thébaiban
kabuki (japán) - hagyományos színjáték férfi szereplőkkel
kaburendzso (japán) - táncszínház
kacu (japán) - kiáltás (kiai), nyer, újraélesztési módszer, zen kiáltás a
zavaró gondolatok megszüntetésére
kacujama/jakko simada (japán) - a maiko harmadik frizurája, i.sz. 17.
századi viselet
kacura (japán) - paróka, a maiko 5. frizurája, azonos a geikoéval
(simada, mae vare, cubusi simada)
Kacuroan (japán) - Ikkjú remetesége
kaccsá (szanszkrit) - étel
Kaccsájána (páli) - Kátjájaná
kaddis (arámi) - szent, arameus Istent dicsőítő ima, amit
az elhunyt hozzátartozója mond
Kádes/Quadesh (egyiptomi) - város és erőd volt az Orontész
folyó partján, ma Tell Nedi mend, a szíriai Homsz
mellett, Ciprus déli partjainak magasságában.
Startégiailag kiemelkedően fontos hely volt, a hozzá
fűződő legnevezetesebb esemény a kádesi csata,
amelyet Muwattalis hettita, és II. Ramszesz egyiptomi
uralkodó vívott tisztázatlan eredménnyel, mindkét fél
a maga győzelmének könyvelte el
kado (japán) - virágkötészet, ikebana
Kágyur (ejtett tibeti) - lefordított kinyilatkoztatások, a kánon egyik
része (108 kötet), a Buddha tanításai, 1, rendi szabályok (vinaja) 2,
tanbeszédek (szutra) 3, metafizika (abhidarma)
Kahóla (szanszkrit) - egy bráhmana a vidéhai Dzsanaka udvarában
tartott vitán
kai (japán) - szerzetes felszentelési szabályzata
kaihogjo (japán) - zarándoklat, 7 év alatt 1000 napon át, az első
 3 évben évente 100 nap, napi 30 kilométer, a 4. és az
5. évben 200-200 nap, a 6. évben 100 nap, napi 60
kilométer, a 7. évben 200 nap. az első százon napi 84
kilométer, az utolsó 100 napon napi 54 kilométer
Kaikaszí (szanszkrit) - ráksaszí, Szukésa lánya, Rávana és testvérei
anyja
Kaikéja (szanszkrit) - Kékaja utóda, rádzsa, egy ország
Kaikéjí (szanszkrit) - Asvapati lánya, Dasaratha felesége, Bharata
anyja
Kailásh/Kailásza (szanszkrit) - hegycsúcs a Himalájában, Siva
lakhelye
kaivalja (szanszkrit) - tökéletes elszigetelődés,
elhatárolódás, illetve azonosulás Ísvarával, a végső
megszabadulás állapota, a jóga célja
kája (szanszkrit) - test, a buddha 3 teste (nirmána, szanbhoga, dharma)
kája ájatana (szanszkrit) - a tapintás egymásra ható mezeje
kája bandha (szanszkrit) - az uttara szamgát összefogó öv
kája bhávana (szanszkrit) - a test fegyelmezése
kája csikitsza (szanszkrit) - belgyógyászat, ájur véda
kája dharma (szanszkrit) - egy buddha ragyogást áraszt, és figyel az
írjá-pathára, az ávénika buddhaguna 13. foka
kája dhátu (szanszkrit) - érzékelhető alkotóelem, nemiség
kája dzsukatá (szanszkrit) - a pszichikai elemek egyenessége,
nyíltsága
kája indríja (szanszkrit) - tapintó képesség, érintés, az 5 érzéki
képesség egyike
kája kammannyatá (páli) - a szellemi tulajdonságok használhatósága,
a pszichikai elemek aktivitása
kája karma (szanszkrit) - fizikai cselekedet
kája lahutá (szanszkrit) - a szellemi/pszichikai tulajdonságok
rugalmas-sága
kája mudutá (szanszkrit) - a pszichikai elemek beleérző
képessége, alkal-mazkodó készsége, a szellemi
tulajdonságok hajlékonysága
kája szákszin (szanszkrit) - fizikai tanúsítás által alkotott, a fizikai
bizonyosság, az eszme szintje, a 7 nemes személy (árja pudgalasz)
egyike
kája vidnyána dhátu (szanszkrit) - a tapintás-tudatosság alkotóeleme
kájagata szati (páli) - test-szemlélet, test-felidézés, vjaktagyakorlat
kájánupasszaná (szanszkrit) - a testre vonatkozó tudatos éberség
kájapagunnyatá (szanszkrit) - a szellemi tulajdonságok jártassága
kájapasszaddhi (szanszkrit) - a szellemi/pszichikai tulajdonságok nyu-
galma
kájika szukha (szanszkrit) - érzéki élvezet
kájika tapasz (szanszkrit) - a test aszkézise
Kajkéji (szanszkrit) - Ardzsuna anyja
kájn ájn hore (jiddis) - blí ájin hará
kajnok (jiddis) - kohanim
kájudzsukatá (szanszkrit) - a szellemi tulajdonságok egyenessége
Kákacsandísvara (szanszkrit) - az egyik sziddha
kakemono (japán) - festménytekercs
kakodaimón (görög) - boldogtalan ember
kakoi (japán) - függelék, a szoba elkerített része teázáshoz
Kakuan - kínai festő az i.sz. 12. században, műve a Képek
az ökörhajcsárról, a csan útja: 1. a fiú elveszítette az
ökröt, keresni kezdi, de sehol nem találja (keressük a
buddha-természetet magunkban, de csak saját
zavaros tudatunkat találjuk), 2. a fiú fölfedez néhány
nyomot, lábnyomokat vesz észre a talajon, ott, ahol
az ökör elvonult (mindent fokozatosan értünk meg, de
ez csak ismeret, nem tapasztalás), 3. a fiú meghallja
az ökör bőgését, és megpillantja (elcsitulnak az
érzékek, meglátjuk eredeti természetünk, belső
szemünk látja, hogy minden üres), 4. a fiú először
találkozik az ökörrel, ráteszi a kötőféket, de az nem
hagyja magát vezetni, a fiúnak óvatosnak kell lennie,
mert újra elveszíti (tudatunk felfedezi buddha-
természetünk, de könnyen elveszíthetjük), 5. a fiú a
kötőféket tartva vezeti az ökröt (a tudat tiszta, a
gondolatok nem ragadnak magukkal, nem süppedünk
vissza a személyességbe), 6. a fiú fuvoláját fújva
megy haza az ökör hátán, ha utána szólnak, nem
fordul meg (vége a küzdelemnek, nem foglalkoztat a
veszteség-nyereség, ennek öröme hazavisz), 7. a fiú
hazaér, egyedül ül, a Hold előbukkan a felhők mögül,
már nem gondol az ökörre (a segédeszközre már
nincs szükség, megértjük, hogy mindenütt otthon
vagyunk a tudat tisztaságában), 8. nagy, üres kő -
eltűnt a fiú és eltűnt az ökör (a buddha-természet, az
üresség, a tudat nem alkot gondolatokat), 9. a víz
kék, a hegyek zöldek (az alaptudat tiszta, nem azono-
sul a világ futó benyomásaival), 10. a vásártéren
(látszik buddha-természetünk, akivel összekerülünk, az is
megvilágosodik)
Kakuban (japán) - singon mester, a singin alapítója
Kakudhá (szanszkrit) - patak Kuszinárá mellett
kakudhabhandam (szanszkrit) - fejedelmi jelvények
kálá (héber) - menyasszony
kála (szanszkrit) - felosztható idő, végzet, halál, fekete, az
idő legkisebb egysége (amely alatt egy atom saját
terén áthalad)
kalá (szanszkrit, írott tibeti sgju rcal) - ügyes
Kála Dévala (szanszkrit) - Dévala risi
Kála nága (szanszkrit) - Időkígyó, a Föld mélyében rejtőző
idő
kálabhairavászana (szanszkrit) - Kála Bhairava-tartás (hatha jóga)
Kálacsakra (szanszkrit, ejtett tibeti Dükji Khorlo) - az idő
kereke, az Anuttara Jóga Tantra főműve; a kör
közepén Jáma, körülötte kakas, kígyó és disznó, ezek
körül törekvő és elbukó emberek, ezek körül a létesülés 6
formája, legkívül a 12 nidána: jelenlegi helyzetünk okai: 1. nem-
tudás (avidjá, vak öregasszony bottal), 2. karmikus késztetések
(szamszkárák karmák, fazekas), a születés folyamata: 3. öntudat
(vidnyána, majom faágon), 4. név és alak (náma rúpa, hajó
4 utassal és kormányossal), 5. 6 érzékelési tartomány
(sadájatana, üres ház 6 ablakkal), 6. érintkezés
(szparsa, ölelkező pár), 7. érzet (védaná, férfi
szemébe fúródó nyílvessző), a további karma
létrehozása: 8. vágy/létszomj (trisna, ivó férfi), 9.
ragaszkodás/kötődés (upádána, gyümölcsöt fogó
majom), és a következő élet: 10. létesülés (bhava,
terhes nő), 11. születés/újjászületés (dzsáti, szülő nő),
12. időskor és halál (dzsará marana, holttestet
máglyához cipelő férfi)
kálacsakra jána (szanszkrit) - a vadzsrajána egyik neve
Káláma (szanszkrit) - a Buddha szánkhja guruja
Szávatthíban a Keselyű-csúcsnál, másik neve Áráda
Kalandaka nivápa (páli) - liget, amit Bibmbiszára ajándékozott a
Buddhának
Kalandaka nivápa/Véluvana áráma (szanszkrit, írott tibeti bja
ka lan da ka gnas pa wod ma'i chal) - Mókusetető, a
Buddha tartózkodási helye Rádzsagrihában, a
Bambuszligetben (Véluvana árama), Bimbiszára
ajándékozta a Buddhának
kalasa (szanszkrit) - mandalák felszenteléséhez használt edény
kálaszútra (szanszkrit) - fekete vonal, forró pokol
kálavádin (szanszkrit, kínai si szan wai tao) - felfogás, amely
szerint minden az időből ered
kálavidu (szanszkrit) - halálhírnök
káléna dhammaszavanam (páli) - a dharma meghallása a maga
idejében, nagy szerencse a továbbjutáshoz
Kálí (szanszkrit) - a romboló erők védikus istennője, Siva
felesége, Durgá
Káli juga (szanszkrit) - vaskor, a mi 4. világkorszakunk, ebben élünk
most, 432.000 földi évig tart, a legrosszabb kor, eluralkodik az
adharma, Krisna halálakor (i.e. 3102.02.11.)
kezdődött
kalias (görög) - faház
Kálidásza (szanszkrit) - költő (i. sz. 4.-5. sz.)
kalinga (szansukrit) - néptörzs
kaljánakáraka (szanszkrit) - a megcselekvésre szép dharmák, ezekkel
foglalkozik a szattvarthapariccshédaka pradnyá
Kaljánakírtisabda (szanszkrit) - Jó Híradás, hogy feltűnik a
Buddha
kaljánamitra (szanszkrit, írotttibeti dge ba'i bshes gnyen, dge bshes) -
jó barátok, segítőtársak a tanításban
Kaljání (szanszkrit) - Szépséges, Nandának, a Buddha öccsének meny-
asszonya
Kalki (szanszkrit) - Visnu egyik avatárája
Kalligénia (görög) - Thesmophoria utolsó napja (Athén)
Kálódajin (szanszkrit) - arhat a Buddha közelében
kalon (ejtett tibeti) - főkamarás
kalpa (szanszkrit, írott tibeti bszkal pa) - világkorszak, eon,
Brahmá-nap = ezer juga (4.320.000.000 földi év), 30
nap 1 Brahmá-hónap, 12 hónap 1 Brahmá-év, 100
évenként megismétlődik a teremtés (szamvarta,
vivarta, antara, mahá), 20 kalpaként üresség,
teremtés, fennállás, pusztulás
Kalpa szútra (szanszkrit) - dzsaina mű Mahávíra életéről
kalpana/vikalpa (szanszkrit) - fogalmiság
Kalpavriksa (szanszkrit, dpag bsam shing/dpag bsam ljon
shing) - Kívánságteljesítő Csodafa, a Szumétu csúcsán
áll
Kallyntéria (görög) - Athéné Polias ünnepe
kam cang pa (ejtett tibeti) - kargyüpa iskola Tibetben
káma (szanszkrit) - érzéki vágy, szenvedély, óhaj, sóvárgás,
a vágy istene, akuszala múlá; szóbeli mester-
tanítvány átadás vonala; bhúmi, a bódhiszatva szint
első foka
káma bhava (szanszkrit) - vágylét, érzéki lét, a fogantatás előtti
testetlen bhava, érzéki lét a Kámalókában van
káma bhúmi (szanszkrit) - az érzékelhető lét szintje, az
 elmélyülés első szintje előtti szint
káma dhátu (szanszkrit, írott tibeti dod pa'i khams) - vágybirodalom, a
4 ájatanából a 4. fokhoz tartozó világ
káma guna (szanszkrit) - gyönyörfajták
kámacs cshanda (szanszkrit) - kéjvágy
Kámadhénu (szanszkrit) - minden vágyat teljesítő égi tehén
Kámadhuk (szanszkrit) - őstehén
kamae (japán) - testtartás
Kamalasíla - indiai tanító Tibetben (kb. i.sz. 740-795), a 108 bölcs
egyi-ke
kámalóka (szanszkrit) - vágyvilág
kámamithjácsára virati (szanszkrit) - tartózkodás attól, hogy
helytelen tettre vezessen minket a szexuális vágy, a tett tárgya egy
másik nembeli személy; a dasa akusala prativirati síla 3. tagja
kamandalu (szanszkrit) - vizeskancsó
kámarága (szanszkrit) - érzéki vágy, a 4. béklyó,szamojadzsanáni
kámarágánusaja (szanszkrit) - az érzéki vágyakhoz való ragaszkodás
hajlama
kámarágavjápáda (szanszkrit) - rosszindulat
kámarúpa (szanszkrit) - a nemi szervek tájéka
kámászava (szanszkrit) - az érzéki vágy rongálása, ászava
kámászrava (szanszkrit) - érzéki hajlandóság
kámaszugathúmi (szanszkrit) - az érzéki világban való újralétesülés
bol-dog helyei
kamat (japán) - teavízforraló
kámatanha (szanszkrit) - az 5 érzék tárgyainak szomjazása
kámaupádána (szanszkrit) - ragaszkodás a kéjhez
kámávacsaraszomanassza (szanszkrit) - szellemi-lelki öröm
Kambudzsija - Kürosz/Kambüzész (i.e. 6. sz.)
kámésu káma szukhallikánu jóga (szanszkrit) - belefulladni az
érzéki-ségbe
kámeszu mithácsára (szanszkrit) - házasságtörés, nem üdvös
cselekedet, fizikai
kami (japán) - mindenben benne lévő istenség, szellem,
démon, halandó
Kamiizumi Isze no Hidecuna (japán) - Szekisuszai mestere (i.sz. 17.
sz.)
kamiju (japán) - isteni fürdő, hőforrás
Kamimuszubi (japán) - Ame no minakanusi
Kamiroki (japán) - Isteni Atya; Takamimuszubi
kámja (szanszkrit) - önkéntes áldozat
kámja karma (szanszkrit) - vágyott célok elérésére szolgáló
cselekmény
Kámjaka (szanszkrit) - egy erdő
kamma (páli) - karma
kamma bháva (páli) - a karma aktív aspektusa
kamma nijáma (páli) - a tett törvénye, az 5 természeti törvény egyike
kamma patha (páli) - 3 cselekvésmód (gondolkodással, beszéddel,
testtel)
kamma véga (páli) - karma energia, szellem (gandhabba)
kamma vipáka (páli) - a cselekedet eredménye
kammannyatá (páli) - a tudat aktivitása
kammatthána (páli) - karma szthána
kamon (japán) - családi címer
kámopádána (szanszkrit) - ragaszkodás az érzékiséghez
kampana (szanszkrit) - rezgés
k'an (kínai) - víz, nyugat, az I csing egyik trigramja
kan po (ejett tibeti) - a kolostor vezetője
kan tung (kínai) - csodatevő
kana (japán) - szótagírás (5 magánhangzó, 61 szótagjel
és 1 szóvégi n) egyszerűsített kandzsi (46 alaphang
jele) mellékneveknél és viszonyszavaknál, az i.sz. 11. sz.-ig
hiragana-szótagírás, majd a kana-szótagírás, i.sz. 1958 óta 71 jel
Kanakamuni (szanszkrit, írott tibeti gser thub) - a Buddha
2. elődje, Aranyhős
kaname mocsi (japán) - japán photinia (Photinia glabra)
kanda (szanszkrit) - gumó, a finomtestnek a köldök és a
végbélnyílás közötti kb. 10 cm átmérőjű része, itt
válik szét a 3 nádí, az idegrostok burka
kandászana (szanszkrit) - köldökcsomó-tartás (hatha jóga)
Kandi (páli) - a Fog temploma, buddhista szentély Srí Lankán az i.sz.
6. századból
kanduka (szanszkrit) - gömb, labda, agyagból gyúrt
imaeszköz, emlékeztető, a meditációt elősegítő
agyaggolyó a jógában
kandzsi (japán) - írás az i.sz. 5. századtól, kínai írásjegy, amelyet japá-
nul ejtenek ki
kandzsó (japán) - beavatás, meghintés
kandzsó ban (japán) - szent zászló
Kandzsur (ejtett tibeti, írott tibeti bka' 'gjur) -
szöveggyűjtemény, 75 kötet, a Buddha saját szavai
káne (héber) - légcső shitánál
kaneko (japán) - fehér pöttyös vörös selyemzsinór a varesinobu
frizurán
kanéphoros (görög) - áldozati szereket tartalmazó
kosarakat vivő lányok (Athén Parthenón-fríz)
Kánérí (szanszkrit) - az egyik sziddha
kangling (ejtett tibeti) - trombita emberi csontból
kanha dhamma (páli) - sötét, komor tan, a szánkhja, azért, mert
remény-telen a purusával egyesülni
Kaniska (szanszkrit) - i.sz. 1. sz.-i kusán uralkodó Észak-Indiában
kanjá (szanszkrit) - a Szűz csillagkép; ajanamsza
kankamukha dmar nag dur bja'i mgo can (írott tibeti) - a Nyolc
Boszorkány közül az északnyugati kányafejű
kanko (japán) - miko
kanmusi (japán) - sinsoku
kanna (szanszkrit) - fül, a Buddha ábrázolások átlagnál nagyobb fülei,
kóan-vizsgálat a zenben
Kannáda (szanszkrit) - a vaisésika alapítója
kannathron (görög) - feldíszített szekér
Kannon (japán, kínai Kuan jin) - japán bódhiszattva
ábrázolás, aki meghallja az emberek siralmát, 33
megjelenési formája van, de a leggyakoribb a női
kannusi (japán) - sinto pap, sinsoku
kanopusz-edények (egyiptomi) - a halott belső szerveit
tartalmazó edé-nyek, egy rövid időszaktól (a líbiai uralom
ideje) eltekintve mindig szerves része volt a
sírmellékleteknek, mindig négyet használtak a 4
Hórusz-fiú szimbólumaként, rendszerint emberi vagy
a Hórusz-fiúkat jelképező ember, sakál, majom és
sólyom fejjel díszítették
kánphata (szanszkrit) - átlyukasztott fülű vándorló saiva
szannjászík
Kanthadi (szanszkrit) - az egyik sziddha
Kanthaka (szanszkrit) - ellenség, a Buddha lovának neve
kanzasi (japán) - hajék
kanzo (vodu) - beavatási szertartás
kaó (japán) - egyéni jel a nagykorú neve mellett
kapajresz (jiddis) - káporet
kapála (szanszkrit, írott tibeti thod pa) - koponyakupa
kapálabháti pránajáma (szanszkrit) - koponyát beragyogó légzés
(hatha jóga) - (kapála = koponya, bháti = fény)
Kapálí/Kápálika (szanszkrit) - az egyik sziddha
kapará (héber) - újév és engesztelés közötti tyúk és kakas áldozat,
tiltott
Kaparma (ejtett tibeti) - az éhező szellemek birodalmának
buddhája
kapárot (héber) - engesztelés
kapell/ kápele/kapedli (jiddis) - kipá
kapha (szanszkrit) - az egyik dosha, föld és víz (tarpak, bodhak, ava-
lambhak, kledak, slésak), nyugalmi energia, épülés, gyarapodás,
gyer-mekkor, tavasz és reggel, ájur véda
Kapila (szanszkrit) - vörös, a szánkhja megalapítója, Kapilavatthuban
született, apja Kardama, anyja Dévahúti, gnosztikus
dualizmus, tanítását Ászurinak mondta el és
Ísvarakrisna írta le, más nevei: Paramarsi, Maharsi,
Ádi Vidva, Mahá Kapála, Viruddhaka 4 száműzött
fiának tanácsadója
Kapilászana (szanszkrit) - Kapila-tartás (hatha jóga)
Kapilavasztu (páli Kapilavatthu) - a szakja rádzsaság fővárosa
az i.e. 6. században, Észak-Indiában
kapindzsala (szanszkrit) - csátaka
kapindzsalászana (szanszkrit) - kapindzsala madár-tartás (hatha jóga),
csátaka
kapissza (szanszkrit) - majomfej alakú ajtókopogtató
káporet (héber) - a párohet felső, nem mozgatható része
kapótászana (szanszkrit) - galamb-tartás (hatha jóga)
kar gil (ejtett tibeti) - khakhara
kar gyü pa (ejtett tibeti) - Suttogó Üzenet, tibeti iskola, alapítója
Marpa és Dzsecün Milarépa, a 4 fő tibeti iskola közül az
egyik
kar ka ta (ejtett tibeti) - karka
kar ma ka gyü pa (ejtett tibeti, írott tibeti kar ma bka' rgjud pa) - tibeti
iskola
Kar ma Tro di (ejtett tibeti) - Karma Héruka női társa, a
testben az agy-hoz kapcsolódik
kara hicu (japán) - szent kötél
karaan (szanszkrit) - az étel elkészítésének folyamata, ájur véda
karabos (görög) - rákfaj
karaiták (héber) - olvasók, a Szentírás emberei, i.sz. 8. sz.-ban Babi-
lonban
káraka (szanszkrit) - a cselekvő alany
Kárakarna (szanszkrit) - a szakják ősatyja, az Iksvákutól
származó Viruddhaka rádzsa fia
kárana (szanszkrit) - csinálás, tett, hathatós eszköz, mint ok,
előzmény, okbeliség, tett, jel, érzékszerv, a prakritin a
purusa közvetett, a gunák által létrejött felsőbbrendű
okság (nimitta kárana), közönséges ok (upádána kárana), a
szánkhja linga, szerszám, a teljes linga
kárana dhjána (szanszkrit) - oksági dhjánák
kárana hétu (szanszkrit) - alapvető, tevékeny okság
káranaszja asziddhi (szanszkrit) - kiindulópont a vitában
Kárandavjúha (szanszkrit) - Avalókitésvara tevékenységének
ismerteté-se a Kágyur/Do-ban
karate (japán) - küzdelem üres kézzel
karci (ejtett tibeti, írott tibeti skar cis) - bön fehér asztrológia, indiai
(ellentétben a nakcival)
Kardama (szanszkrit) - Kapila apja
kare szanszui (japán) - se víz, se fák, se bokrok, sziklakert
15 kővel, száraz tájkép
kari (szanszkrit) - fekete; (egyiptomi) szeh netjer
káriká (szanszkrit) - vritti, verses formájú szútra
kárja (szanszkrit) - a prakritiben megnyilvánuló okozat, tevékenység,
cselekvés a szánkhjában
kárja karana abhéda (szanszkrit) - az ok és az okozat ugyanannak a
dolognak a megnyilvánulásai
kárjadhjána (szanszkrit) - erdménydhjána, a dhjána hatása
karka (ejtett tibeti, ejtett tibeti kar ka ta) - a Rák csillagkép; ajanamsza
Karkemis (egyiptomi) - város Szíria északi részén, az Eufrátesz part-
ján; az egyiptomi hódítások legészakkeletibb pontja, a mai Dzserab-
lusz
karluk (ejtett tibeti) - török eredetű nomád nép Tibettől
északkeletre
karma (szanszkrit, írott tibeti lasz) - (kri = csinál) a cselekvések követ-
kezményes törvénye, szándékos cselekedet, ható tett, akarati-
szellemi cselekvés, a sors ok-okozat összefüggése, a
tettek nem-látható okozati ereje, a ható cselekvés
törvénye, a prákriti működése, azáltal keletke-zik,
hogy nem vagyunk többé képesek fölismerni az
élettapasztalá-saink gyökerét a saját tudati
folytonosságunkban, hanem azokat lát-szólag külső
okok által ránk kényszerített sorsként vagy rajtunk
kívül álló életkörülményekként éljük át; 5 karmikus
ok: aviddzsa, szankhá-ra, tanhá, upádána, kamma
bhava; enyhe akkor, ha öncsalásból ered, súlyosabb,
ha függésből, legsúlyosabb, ha rosszindulatból; dittha
dhamma védaníja kamma, upapaddzsa védaníja
kamma, aparáparija védeníja kamma; szahadzsa,
aisa, dzsaiva
Karma Heruka (ejtett tibeti) - Amóghasziddhi haragvó megjelenése, a
testben az agyhoz kapcsolódik
karma jadzsna (szanszkrit) - áldozat cselekvés útján, rítus (nitja, nai-
mittika, kámja, adhjátma, adhidaiva, adhibhúta)
karma jóga (szanszkrit) - módszer az Önvalóval való egyesülésre a
cse-lekvésen keresztül, a rádzsa jóga része
karma kánda (szanszkrit) - cselekményrész, a mímánszá, tett-rész, a
védák áldozattal és szertartással kapcsolatos szövegei, Sankara
nézete
karma márga (szanszkrit) - a tevékenység útja, kezdetben
áldozatbemu-tatás, az istenek jóindulatának megnyerése áldozattal
karma mimánszá darsana (szanszkrit) - bölcseleti rendszer, alapítója
Bharadvádzsa, a karma és a nemek, osztályok dharmáinak
kapcsolata, alrendszere (alapítója Dzsaimini) a védikus
szertartásokkal foglal-kozik
karma nirdésa (szanszkrit) - karma metafizika
karma phala (szanszkrit) - a tett gyümölcse
karma saríra (szanszkrit) - karmatest, az egyén karmkájának
következménye
karma szthána (szanszkrit, páli kammatthána) - a dhátukra irányuló
szánkhja módszeres gyakorlatok (kaszina)
karma varana (szanszkrit) - karmikus zavarodottság
karma vászaná/karma bidzsa/karma phala (szanszkrit) - karmikus
lehetőségek, a jövőben gyümölcsöt hozó karma, a 3
egyéni karma-lehetőség egyike (még: csetajitvá karma,
karma phala)
karma vipáka dnyána bala (szanszkrit) - a karma és eredménye
megér-tésének ereje, a buddha felismeri a karma üdvös /kusala/ és
kárhozatos /akusala/ és egyéb fajtáját, tudja, milyen
következményekkel jár elkövetésük, miképpen hatnak azokra,
akik elkövetik őket, az egyik dasa-bala
karmabandh (szanszkrit) - kötöttség, a tettek köteléke
karmadána (szanszkrit) - kolostori tisztviselő
karmadzsá (szanszkrit) - karmikus tevékenység által
létrehozott mágikus erő
karmankó (páli) - jógaeszköz a kar megtámasztására
karmánta (szanszkrit) - cselekedet
Karmapa Csenno (ejtett tibeti, írott tibeti karma pa mkhdzsen po) -
Karmapa ismer, egy mantra
karmaszthána (szanszkrit) - a dhátukra irányuló szánkhja
koncentrációs gyakorlat
karmavipáka (szanszkrit) - dasabala
karmavipáka dnyána (szanszkrit) - a karma fajtáinak ismerete, az
egyik dasabala
karméndríja (szanszkrit) - az 5 cselekvésszerv (indríja) a szánkhjában
(vács, páni, páda, páju, upasztha)
Karna (szanszkrit) - Ardzsuna törvénytelen féltestvére a Mahábhára-
tában, Vivaszván fia, Prithá és Szúrja fia
karnapídászana (szanszkrit) - fülszorító-tartás (hatha jóga), halászana
Karneia (görög) - Apollón Karneios ünnepe Karneios
hónap 7-étől kilenc napig
Karneios (görög) - augusztus-szeptember (Spárta), kb. a Metageitnión
idején
karotapáni (szanszkrit) - a jaksák egyik szintje, csészét kézben tartó
jáksa
Kartikéja (szanszkrit) - a háború istene, anyja Szatí, apja Siva
kartr (szanszkrit) - a cselekvő alany
kárttika (szanszkrit) - hindu október, kés
karttriká (szanszkrit) - bárd
karuná (szanszkrit, írott tibeti snjing rje) - irgalmasság, együttérzés,
könyörületesség, részvét, a második erény
karunnatá (szanszkrit) - mások iránti részvét
karyatidák (görög) - Artemis Karyatis ünnepén a
táncosnők
kasaja (szanszkrit) - szenny, a tudat tisztátalansága,
csípősen fanyar, ájur véda
káser (héber) - rituális szempontból alkalmas, megengedett, kifogás-
talan
kashjapászana (szanszkrit) - Kasjapa-tartás (hatha jóga)
Kásí (szanszkrit) - egy ország
Kásjapa (szanszkrit, írott tibeti 'od srung) - a Buddha 1.
elődje, az élőlények ősapja, Fényőrző, a Buddha egyik
tanítványa a Lótusz-szútrában, a Védákban ősbölcs,
az áditják apja, a Vádzsaszanéja iskola képviselője, az
i.e. 1. évezred közepén tűzpap, Szvájamhuva Manu
fia, az istenek és emberek ősapja
kasmarí (írott tibeti) - a Nyolc Haragvó Boszorkány egyike
kasrut (héber) - rituális szempontból alkalmasság,
megfelelősség, megbízhatóság
kasza (japán) - napernyő
kászáva (szanszkrit) - sárga ruha, a szerzetesek sáfrányszínű
köpenye
kaszina (szanszkrit) - teljesség, összegezés, befejezés, szánkhja
földelem gyakorlat, pl. egy mandala, figyelemösszpontosításra
használt meditációs tárgy (lemez), egy elemet vagy egy színt jelöl
Kaszó (japán) - zen mester (i.sz. 1352-1428) a Daitoku templomban
ka-szobor (egyiptomi) - a személy ka-lelkét ábrázoló szobor, az alak
általában mezítelen, fején pedig a ka hieroglifát tartja
ka-szolga (egyiptomi) - az elhunyt ka-lelkének bemutatandó áldoza-
tokról gondoskodó pap
Kasszapa (szanszkrit) - 3 agnihóta (Uruvélá, Nadí, Gajá),
akiknek a Buddha elmondta a tűzprédikációt
kasszia (vodu) - főzet, tüskés annónia (Cassia occidentalis
L.)
kaszt (portugál, latin castus = tiszta, érintetlen) - varna
kata (japán) - formagyakorlat a harcművészetekben
katakali (szanszkrit) - fekete, kifinomult
katakana (japán) - hivatalos dokumentumok fonetikus leírása
kátán (héber) - kiskorú
katana (japán) - kard
katarakta (egyiptomi) - vízesés, zúgó, a Nílus kataraktáit folyásirány-
nyal szemben számozzák, az első katarakta van
legközelebb a Deltá-hoz (Asszuánnál)
katarinomo (japán) - elbeszélő jellegű zene
katha (szanszkrit) - a Fekete Jadzsur véda egyik iskolája
kathá (szanszkrit) - elbeszélés, beszéd, társalgás, titkos ülés
Kathá vatthu (páli) - Tipitaka, Vitapontok
Káthaka upanisad (szanszkrit) - A legenda titkos tanítása, a Jadzsur
véda része
kathápábhatam (szanszkrit) - közlésre érdemes tanítás
katharos (görög) - tiszta
kathávatthu (páli) - beszédtéma, értekezés, a Buddha tanításainak
összegyűjtött anyaga a pátaliputtai zsinaton
Kathmandu (szanszkrit) - Nepál fővárosa
Kátjájaná (szanszkrit, páli Kaccsájána) - a Buddha tanítványa a
Lótusz-szútrában; Jádzsnyavalkja egyik felesége
Katthá vatthu (szanszkrit) - Vitapontok (szerzője a hagyomány
szerint Moggaliputta Tissza), értekezés, tkp. a Buddha beszédei,
(Tripitaka), a Buddha tanításainak összegzése, amit a pátaliputtai
zsinat rögzített
katthaka (szanszkrit) - bambuszfajta, amikor termést hoz, elpusztul
kattika (szanszkrit) - október közepétől november közepéig
tartó 12. hindu hónap
kattrika (szanszkrit) - áldozati kés a nem tudás fonalának átvágására
kattumkajaká (szanszkrit) - vágy a cselekvésre
katu (szanszkrit) - csípős, ájur véda
katva raba (arámi) - nagy írás
kaukritja (szanszkrit) - bűnbánat
kaumara (szanszkrit) - csecsemőgondozás, ájur véda
Kaumódakí (szanszkrit) - buzogány, Krisna fegyvere
Kaurava (szanszkrit) - az Uttarakuru egyik alföldrésze, Dhritarástra
fiai a Mahábháratában
kauravák (szanszkrit) - Kuru nemzetsége
Kausaljá (szanszkrit) - Dasaratha felesége, Ráma anyja
kausaljá (szanszkrit) - jártasság
Kausítaki upanisad (szanszkrit) - A Tépőmadár fiainak
titkos tanítása, a Rig véda áranjakája, upanisadja
kauszídja (szanszkrit) - lustaság, tunyaság
káváná (héber) - áhítat (a hely szentsége + a gondolat és a szándék
tiszta-sága + az ima alatti helyes magatartás)
kavarikára áhára (szanszkrit) - anyagi táplálék
kávja (szanszkrit) - bölcseleti elbeszélés
kay mistè (vodu) - titokzatos hatalmak háza
Ke szar (ejtett tibeti) - mitikus hős, Padmaszambhava
inkarnációja
keárát széder (héber) - szédertál
kecsien kandzsó (japán) - pratítjabandha abhiséka
Kedup Dzse (ejtett tibeti) - az 1. pancsen láma (i.sz. 1358-1438),
Congkapa tanítványa
kegon (japán) - hua jan
kehilá (héber) - gyülekezet, hitközség
kehilá kedosá (héber) - szent közösség
kei (japán) - tisztelet
kekkafuza/hankafuza (japán) - lótusz-ülés, padmászana
kel me (ejtett tibeti, írott tibeti bskal me) - zsarátnok
Kel szang Gya co (ejtett tibeti) - a 7. dalai láma (i.sz. 1708-1757)
keláf (héber) - az összevarrt táhor
ken (kínai) - hegy, északnyugat, az I csing egyik trigramja, egység
ken sa (japán) - Tokió, Kiotó, Oszaka és a kormányzóságok sinto
templomai
Kéna upanisad (szanszkrit) - a Száma véda része
kendo (japán) - a kard útja, vívás
Kennin (japán) - rinzai templom Kínában
Kenó (japán) - zen mester
kensó (japán) - megvilágosodás, bódhi, magára eszmélés
Kenzai (japán) - Han san
kepan (kínai) - egy szöveg részekre szedése magyarázatokkal
képesség (természetfölötti) - (jóga): atomnyivá-, könnyűvé-,
súlyossá- illetve határtalanná válás, ellenállhatatlan
akarat elnyerése, uralom a test és az elme fölött,
uralom az elemek fölött és a vágyak beteljesedése
keppan (japán) - véres ujjlenyomat pecsétként
keraton (görög) - oltár az áldozati állatok bal szarvából
kérdés, amelyeket nem lehet megválaszolni (14) - Állandó-e a
világ? Vagy nem? Vagy mindkettő? Vagy egyik sem? -
Időbe vetett-e a világ? (Vagy nem?...) - Létezik-e a Tökéletes a
halál után? (Vagy nem?...) - Azonos-e egymással az élet és a test,
vagy sem?
keri (héber) - a Tóra helyes olvasása
kernos (görög) - agyagedény a beavatandónak
kéryx (görög) - hírnök
keser (héber) - a tefilin szíjának csomója
késza (japán) - kézzel varrott ruha, a tanítás átadásának szimbóluma
készakambala (szanszkrit) - szőrtakaró
Két Ország (egyiptomi) - Alsó- és Felső-Egyiptom, a
különböző formulákban gyakran szereplő
megnevezése az egyesített országnak, a fáraói
titulatúrában „Két Úrnő” (nebti) alakban használatos azonos
jelentéssel
keter Torá (héber) - a Tóra koronája
ketiv (héber) - a Tóra helyes írása
kettős korona (egyiptomi) - a fehér és a vörös korona egymásba
csúsztatásával kialakult korona, mely a két ország fölötti uralom
egyik szimbóluma volt
Kétu (szanszkrit) - leszálló Hold-csomópont, holdfogyatkozás
ketuba (héber) - házasságlevél
Kétubha (szanszkrit) - kiejtéstan a Védákhoz
kévala (szanszkrit) - magára maradt, aki nem születik újra
kévalakumbhaka pránajáma (szanszkrit) - tökéletesen elkülönült
légzés visszatartás (hatha jóga)
Kévalam (szanszkrit) - Betetőzött, Vardhamána mellékneve
kévalí (páli) - teljességet elért, tökéletes, arhat, niródha gámí
kevura (héber) - temetés
kevüre (jiddis) - kevura
kfárim (héber) - falu, ahol nincs 10 férfi
kha (szanszkrit) - az ákása bídzsája, űr, nulla
kha smras (írott tibeti) - siralmas szóbeszéd
khadak (ejtett tibeti) - selyemkendő, jelképes ajándék, a
dalai lámának és egy élő bódhiszattvának fehér, egy
kolostor vezetőjének kék
khadga (szanszkrit) - lángoló kard a tudatlanság fonalának elvágására,
a tévedések megismerés általi, diadalmas megsemmisítésének
jelképe
Khadiravaní tárá (szanszkrit) - a Khadira erdő tárája,
Sjámatárá egyik formája
khadoma (ejtett tibeti) - démon
khaja (szanszkrit) - lerombolás
khakhara (szanszkrit, ejtett tibeti kar gil) - csengettyűs bot,
a szamgha jelképe
khakhvamukha bag mo bja rog mgo can (írott tibeti) - az
északnyugati varjúfejű
khal (ejtett tibeti) - kb. 10 l, vagy kb. 13 kg.
Kham (ejtett tibeti, írott tibeti khams) - Tibet keleti tartománya
kham (ejtett tibeti, írott tibeti) - víz, a kifürkészhetetlen, pihenés, meg-
termékenyülés, Hold, Merkúr, észak, tél, éjszaka, jelképe a
hullámverés, szerve a vese, színe sötétkék és fekete, íze a sós, jegye
a disznó
kham pa (ejtett tibeti, írott tibeti khams pa) - testőr
khams gsum (írott tibeti) - tridhátu
khams pa (írott tibeti) - kham pa
khamsz (írott tibeti) - a 6 alapelem, a tapasztalás 18 tartománya,
valamilyen szempont szerinti csoportosítás, dhátu, elemek, egy
tibeti nép, Je mon fia
khana (szanszkrit) - szakasz, valaminek a felosztott egysége
Khanda (szanszkrit) - az egyik sziddha
Khándava (szanszkrit)- egy erdő
Khándavaprasztha (szanszkrit) - pusztaság, ahol a pándavák országa
létesült
khandha (páli, szanszkrit szkandha) - váll, fatörzs, sokaság, halmaz,
csoport, a létesülés összetevői; a lételemek 5
csoportja (5 tapadási halmaz): alak, forma, megtes-
tesültség (rúpa), érzetek, érzékelés (védaná),
képzetek, megragadás, észlelés (szannyá), erkölcsi
tulajdonságok, jellemösszetevők, személyiségjegyek
(szankhára), tudat és gondolatok (vinnyána); téves dolog, fonákság,
olyan nidánák, amelyek nem vezetnek felismerésre; testi formák
halmaza (rúpakkhandha), érzetek halmaza (védanákkhandha),
észlelés halmaza (szannyákkhandha), akaratlagos formálóerők
halmaza (szankhárakkhandha), koordináló szellemi
tudatosság halmaza (vinnyánakkhandha); fonákság,
visszásság, téves dolog, amely vizsgálata nem vezet
felismerésre
Khandhaka (páli) - Tipitaka, Rendtartás
khandho (szanszkrit) - téves, hamis létalak
khang/khang cen (ejtett tibeti) - egy szerzetesi kollégiumon belüli
oktatási egység
khanti (szanszkrit) - türelem
Khar Ngön po (ejtett tibeti) - Kék Erőd, a mongolok
fővárosa
Khara (szanszkrit) - ráksasza, Rávana féltestvére
khattija (páli) - a ksatrija harcos élete
khattijání (páli) - ksatrija hercegnő
khatvánga (szanszkrit) - pálca, végén vadzsra, alatta egymás alatt
fehér, vörös és kék koponya, és nektárral töltött edény; a tantrikus
 megvilágosodás jelképe
Khe drup Gya co (ejtett tibeti) - a 11. dalai láma (i.sz. 1838-
1856), feltehető, hogy urna-módszerrel választották
Khe tup dzse (ejtett tibeti, írott tibeti mkas grub rdzse) - tibeti gelukpa
tanító (i.sz. 1358-1438)
khécsarí mudra (szanszkrit) - a téren át vándorlás (hatha jóga), a
nyelv megnyújtása a nyelvet rögzítő hártya
átvágásával
Khémá (szanszkrit) - Cséllaná, biztonság, a nirvána
khen (ejtett tibeti, írott tibeti) - ég, szerve a fej, férfi energia, jegye a ló
khen po (ejtett tibeti, írott tibeti mkhan po) - egy tibeti kolostor apátja
khínászava (szanszkrit) - szeplőtelen szent
khittó (szanszkrit) - tiszta a varnában
khjátividnyána (szanszkrit) - észlelő tudat
khji (ejtett tibeti, írott tibeti) - kutya, a 11. állatövi jegy, föld,
északnyugat, női jellegű (mo, jin), ajanamsza
khjim bdag (írott tibeti) - grihapati
Khjung (ejtett tibeti, írott tibeti) - madárkirály, Garuda, a
Balcshen geköt kísérő sas
khjung (ejtett, írott tibeti) - Garuda
khjungkar (ejtett tibeti) - vörös csőrű keselyű
khon (írott tibeti) - khön
khon dkon mcshog rgjal po/snjing po (írott tibeti) - Khon Kön csok
Gyel po
Khon Kön csok Gyel po/Nying po (ejtett tibeti, írott tibeti 'khon dkon
mcshog rgjal po/snjing po) - tibeti tanító (szül. i.sz. 1034), a szakja
iskola állítólagos alapítója, Drokmi tanítványa, az első
szakja kolostor alapítója (i.sz. 1073)
khong dro (ejtett tibeti) - harag
'khor ba (írott tibeti) - szamszára
khor lo (írott tibeti) - csakra
khor lo sgjur ba'i rgjal po (írott tibeti) - csakravartin
Khor Szung (ejtett tibeti) - Dhritirastra
khö/khot (kínai, japán kacu) - a csan/zen buddhizmusban használt
felkiáltás
khön (ejtett tibeti, írott tibeti khon) - Föld, a befogadó, megszilárdulás,
termékenység, Szaturnusz, közép égtájak, évszakok közötti
átmenet, délután, jelképe sárga négyszög, szerve a lép, íze az édes,
színe a sárga, jegye a tehén
khra 'thung las kji rigs (írott tibeti) - Vérivó Tettnemzetség, Amógha-
sziddhi egyik alakja
khra 'thung rin chen rigs (írott tibeti) - Vérivó Kincsnemzetség,
Ratnaszambhava egyik alakja
khrag 'thung (írott tibeti) - Héruka
khrag 'thung khro bo'i lha tshogs 'bar ba lnga bcu rtsa brgjad (írott
tibeti) - a vérivók haragvó istencsapata, 58 istenség
khrag 'thung padma rigs (írott tibeti) - Vérivó Tavirózsanemzetség,
Amitábha egyik alakja
khrag 'thung rdo rdzse rigs (írott tibeti) - a Vérivó
Gyémántnemzetség
khram shing (írott tibeti) - rovásfa a Holtak Ura kezében
khri gcug lde bcan ral pa can (írott tibeti) - Thicuk Decen Relpacsen
khri lde gcug bcan (írotttibeti) - Tride Cukten
khri srong lde bcan (írott tibeti) - Thiszong Decen
khro bo lnga bcu rtsa brgjad (írott tibeti) - az Ötvennyolc Haragvó
(Öt Vérivó pár, Nyolc Haragvó Boszorkány, Nyolc
Boszorkány, a Négy Kapuőrző Gyémántboszorkány, a
Huszonnyolc Hatalmas Boszorkány)
Khuddaka nikája (páli) - Tipitaka, A rövid gyűjtemény
Khuddaka pátha (páli) - Tipitaka, Rövid olvasmányok
ki (kínai) - aktivitás, a láthatatlan kozmikus energia
ki ki szo szo lha gjal lo (ejtett tibeti) - az istenek
győzedelmeskedtek, áldás szertartás után
kiabdo (ejtett tibeti) - menedékbe vonulás
kiabdo csamsz (ejtett tibeti) - elzárkózva százezer ismétlése,
leborulással, az óm mani padme hum mantrának vagy a százszótagú
mantrának (ngöndro)
kiag csag (ejtett tibeti) - leborulás, teljes testtel, kinyújtott karral
kiai (japán) - kiáltás (kacu)
kiai gai juku (japán) - az energia eltűnése
kiataszekra (páli) - érzelem (semleges, egészséges, egészségtelen)
kicvegeld (jiddis) - adományok a batlenoknak
Kicsaka (szanszkrit) - Viráta fővezére
Kido (japán) - zen mester
kidus (héber) - az ünnep megszentelése, a borra mondott áldás utáni
lako-ma, áldás: Vájhí erev vájhí vóker, jom hasisí. Vaghulú
hasamájim vöha-rec vöhol cvaám, vajhál Elohim bajom hasvií
mölahtó aser aszá, vajisbot bajom hasvií mikol-mölahtó aser aszá,
vajváreh Elohim et-jom hasvií vakadés otó, kí vó savát mikol-
mölahtó, aser bará Elohim laaszot. Baruh atá Adonáj,Elohénu
meleh haolám, boré preí hagéfen. Baruh atá Adonáj, Elohénu meleh
haolám, aser kidsánu bömicvotáv vöracá vánu, vösbabát kodsó
böahavá uvracon hinhilánu, zéher lömáászé vörésit, kí hú jom töhilá
lömikraé kódes, zéher líciát micrájim, vösabát kodsöhá böahavá
uvracon hinhaltánu, baruh atá Adonáj, mökadés hasabát. (Este lett,
reggel lett, a 6. nap. Teljessé lett az ég, a föld és minden serege,
 bevégezte Isten a hetedik napon művét, amelyet
alkotott, s megpihent a hetedik napon minden
művétől, amelyet alkotott. Megáldotta Isten a hetedik
napot, és megszentelte azt, mert akkor pihent meg
minden művétől, amelyet Isten teremtett, hogy
megvalósítsa. Áldott légy, Örökkévaló Istenünk, a vi-
lág királya, aki megteremtetted a szőlő gyümölcsét.
Áldott légy, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki
törvényeiddel megszentelt és megkedvelt minket,
hogy szent szombatját szeretettel és jóakarattal
nekünk juttatta, emlékül a teremtés történetére, mert
a szent gyüle-kezésnek kezdőnapja az, emlékezve az
egyiptomi kivonulásra. Hiszen minket választottál,
bennünket szenteltél meg az összes nép közül, és
szent szombatodat szeretettel és jóakarattal
örökségül adtad nekünk. Áldott légy, Örökkévaló, aki
megszenteli a szombatot.)
kidus levána (héber) - az újhold megszentelése
kien (ejtett tibeti) - az okozatot segítő olyan ok, amely
nem közvetlen ok
kígyó órája (kínai) - 09-11
kii (japán) - vatarai sinto
kijor (héber) - rituális kézmosó
kikai (japán) - energia-óceán, az alhas
kilbisa (szanszkrit) - az istenek eredendő bűne, az áldozat,
az ember énje is, aki elkülönül (gir) az istenitől
kile (jiddis) - kehilá
kilencség (egyiptomi) - enneád
kilésza (szanszkrit) - klésa
kilészaparinibbánam (szanszkrit) - aki a nirvánához vezető út
mind a 4 fokozatát elérte
kilkhor (ejtett tibeti) - mágikus rajz
Kimbila (szanszkrit) - Anuruddha remetetársa, szakja bhikkhu
kiméra (egyiptomi) - több állat testrészeiből összegyúrt
képzeletbeli lény, általában szörny, az ókori
egyiptomiak, más keleti népekhez hasonlóan,
szívesen ábrázolták ilyen fantázia alkotta lényekként
az isteneket, démonokat vagy akár a mesealakokat
is, jellemző példák: Toérisz istennő, Ammit a
Lélekfaló, a szfinx, és egyesek szerint Széth is
kimono (japán) - köntös
kin (ejtett tibeti, írott tibeti gin) - hegy, mozdulatlanság, szerve a kéz,
jegye a kutya
Kin Csieng (kínai) - Csong-con kínai császár nevelt lánya (vagy
unokahúga), Tride Cukten felesége
kincstár, kifogyhatatlan (10) - ami a bódhiszattva-lét alapja: 1. hit, 2.
regulák, 3. szégyen, 4. lelkiismeret, 5. tanulás, 6. adakozás, 7.
bölcsesség, 8. emlékezés, 9. megtartás, 10. érvelés
King (kínai) - Szútra pitaka
kinhin (japán) - járkálva meditáció a zenben két zazen között
Kinkinidharí (szanszkrit, írott tibeti sgo ma dril bu ma) - a
Csengő Asszonya, a jelképoltár északi, kígyófejű
kapuőrnője
kinmarák - a nyolcféle lény egyike
kinnara (kínai jin na luo) - égi énekes lányok
kinnara (szanszkrit) - mennyei zenészek
Kinner Kailás (szanszkrit) - hegy a Himalájában (6050 m.), az istenek
lakhelye, a világok alapja, Meru
kinot (héber) - gyászdal Jeruzsálem pusztulásának évfordulóján
kinycsana (szanszkrit) - akadályoztatás
kipa (héber) - boltozat, kupola, kis kerek bársony vagy selyem sapka
kipa szrugá (jiddis) - horgolt kipa, a vallásos cionistáknál
királyi fal (egyiptomi) - a Delta nyugati szélén (Egyiptom határán) I.
Amenemhat uralkodása idején épített erődrendszer, mely
a Sínai-félsziget és Kánaán felől érkező
betolakodókkal szemben védte az országot
királyi gyermek (egyiptomi) - herceg vagy hercegnő, a
király gyermekei
királylisták (egyiptomi) - királyok nevének írásos jegyzéke,
melyeket legtöbbször a templomokban helyeztek el
és az ősök kultuszának tisz-teletét szolgálták,
pontatlanságaik és hiányosságaik ellenére is értékes
forrásul szolgálnak az egyes dinasztiák és uralkodók
sorrendjét illetően, 4 királylistát ismerünk: a torinói
királypapiruszt, a szakkarai királylistát, az abydoszi
királylistát és a karnaki királylistát
királynevek (egyiptomi) - az egyiptomi 5 titulusuk volt és mind az
öthöz egy-egy név járult, ezek a titulusok voltak: Hórusz,
Arany Hórusz, Két Úrnő, Felső- és Alsó-Egyiptom
Királya és Ré Fia, az utóbbi két nevet írták csak, az
adott titulushoz tartozó nevet a titulussal jellemezzük
(pl. Hórusz-név), a titulusok a korok folyamán aprán-
ként adódtak a névhez: a Hórusz-név először Narmer-
nél jelenik meg, az Arany Hórusz közvetlen
előzménye Dzsószer Arany Nap neve, Kheopsznál Két
Arany Hórusz alakban szerepel, valószínűleg a két
 ellenfél: Hórusz és Széth megbékélését fejezi ki, a
Felső- és Alsó-Egyiptom királya (niszut biti) az I. idején
az országegyesítésre utalóan jelenik meg, a Ré fia
név először Dzsedefré nevében használatos, a Ré fia
címet követő nevet az V. dinasztia óta írták kartusba,
a fő királynevet a III. dinasztiától kezdve
királynői piramis (egyiptomi) - a piramis-komplexumhoz
tartozó, álta-lában azon belül elhelyezkedő szatellita,
amely a király feleségének (feleségeinek) vagy más
hozzátartozójának készült, egyes esetekben a
piramis-komplexumtól távolabb is állhatott (ld. pl. Teti
piramisánál), többnyire egykamrás, de előfordul
összetettebb belső szerkezetű is (pl. a Nagy Piramis
királynői piramisainál), az első királynői pira-misok a
Nagy Piramis mellett, az utolsó feltételezhetően a XIII.
dinasztiabeli Hendzser piramisa mellett épültek
kiráta (szanszkrit) - vad hegylakó
kirija (szanszkrit) - tétlen
kirija vatthu (páli) - krija vasztu
Kirmira (szanszkrit) - ráksasza
kírtisabda (szanszkrit, páli kittiszaddo) - örömhír
kisaku (japán) - merítőkanál
Kiskindhá (szanszkrit) - a vánarák fővárosa
kiszlév (héber) - november-december
kisszé sel Elijáhu (héber) - Illés széke, üres szék körülmetéléskor
Kita (vodu) - boszorkányloa, jelképe a kuvik, táncfajta
Kítágiri szutta (páli) - Kitáhegy szútra (Tripitaka Szútrapitaka 70.)
kitli/kittel (jiddis) - halotti ruha
kittiszado (páli, szanszkrit kírtisabda) - örömhír, kírtisabda
kjaldzse (koreai) - téli (90 napos) és nyári (21 napos) visszavonulás a
koreai zenben
Kjan gö Kar kar (ejtett tibeti, írott tibeti rkjang gos dkar dkar) - fehér
harci paripa, szélparipa Keszar lova
kjang (ejtett tibeti, írott tibeti rkjang) - vadszamár
kjang ma ca (ejtett tibeti) - ídá
kje dak (ejtett tibeti, írott tibeti skje bdag) - sokaság, a születés ura
kje me (ejtett tibeti, írott tibeti skje sme) - a születési meva
kje ne (ejtett tibeti) - az élet köztes léte
kje ne bardo (ejtett tibeti) - az élet átmeneti állapota
kje rim (ejtett tibeti, írott tibeti bskjed rim) - a kifejlesztés,
létrehozás fokozata a Kálacsakra meditációban,
fejlesztő szint (a tanulásban), meditáció a formákról
szöveggel, ami a személyes jidamra vonatkozik
kji cse csu nyi (ejtett tibeti) - tizenkét növekedő pillanat; a 6
érzékszerv és tárgyaik, tizenkét születés, a szamszára
kji sems (írott tibeti) - csitta
kjin kor (írott tibeti) - mandala
kjó juzen (japán) - kézzel festett szövet
Kjógen (japán, kínai Hsziang-jen) - zen mester (i.sz. ?-898), Hjajudzsó,
majd Iszan tanítványa, a nó drámák komikus betétjei
kjóha sinto (japán) - szekta sintoizmus, tulajdonképpen maga a vallás
kjószaku/keiszaku (japán) - lapos bot, ezzel ütik meg a nyak és a váll
közötti pontot zazen közben
kju sin rju (japán) - a tudat irányításának módja
kjudo (japán) - nyíllövészet
Klaros (görög) - Apollón szentély, jóshely
kledak (szanszkrit) - az egyik kapha, vastagbél, a beleket
védő nyálka, ájur véda
klésa (szanszkrit, írott tibeti njon mongs, páli kilesza) - szenvedés,
akadály, bűn, szenny, vágy; a jógában 5 = avidhjá,
aszmitá, rága, dvésa, abhinivésa; a buddhizmusban
10 = vágy, gyűlölet, nem-tudás, hiúság, eretnekség,
kétkedés, lustaság, önteltség, szégyentelenség, ri-
degszívűség; fajtái: 1. a szenvedés szenvedése, 2. a
forgandóság szenvedése, 3. a mindent átható függő-
ség szenvedése; 6 mentális gyötrelem = 1. függés
vagy kínzó vágy, 2. harag (ellenségesség, gyűlölet),
3. kevélység, 4. tudatlanság és káprázat, 5. gyötrő
kétely, 6. gyötrő szemléletek; 20 másodlagos
mentális zavar = harag = 1. düh, 2. neheztelés, 3.
rosszindulat, 4. irigység/féltékenység, 5.
kegyetlenség, függés = 6. kapzsiság, 7. túlzott
önbecsülés, 8. ingerlés, 9. saját bűnök palástolása,
10. ködösítés, tudatlanság = 11. vakhit, 12. lelki
restség, 13. hanyagság, 14. a befelé néző figyelem
hiánya, tudatlanság + függés = 15. önteltség, 16.
megtévesztés, 17. szégyentelenség, 18. másokkal
való nem törődés, 19. lelkiismeretlenség, 20.
szétszórtság
klésa mahá bhúmika (szanszkrit) - minden szellemileg
szennyezett álla-potban jelenlévő tényező
klésa mahá bhúmika dharma (szanszkrit) - 6 tudatossággal
összefüggő szennyezett szamszkára
klésa mala (szanszkrit) - 6 szennyezett szenvedély (májá, száthja,
mada, pradása, upanáha, vihimszá)
klésa varana (szanszkrit, írott tibeti njon mond pa'i sgrib pa) - a
 mentális szenny burka, az én a személyben van, a szenvedély
zavarodottsága, érzéki akadály, a megszabadulás akadályai,
szenvedéssel teli aka-dályok
klésakája (szanszkrit) - mentális szennyeződések
elharapózása/ a tisztátalanság eltüntetése, kárhozatos
cselekedetek és ellenszerük
klezmer (jiddis) - zsidó népies zene
klifá (héber) - világ vagy az ember külső burka (Kabbala)
klisaksája (szanszkrit) - a tisztátalanság eltüntetése
klista (szanszkrit) - rabság
klista manasz (szanszkrit) - vágyó-elme, vágytudat, szennyezett tudat
az én-ség illúziójával
klo (írott tibeti) - lo
klu (ejtett tibeti, írott tibeti lu) - nága, a nyolcféle lény (sde brgjad)
egyike
klu grub (írott tibeti) - Nágárdzsuna
kneszet (héber) - a zsidóság vallási és közösségi életének központja
kó (japán) - vallási közösség a sintóban, általában egy
szentély vagy kami tisztelői, hűség a szülőkhöz és az
ősökhöz
ko i (japán) - a gondolatok önmegfelelése, pl. fordításban egy más
eszmerendszer fogalmait használni
ko ming (kínai) - a kinevezés megszüntetése, a zen alapján ez a
politikai elnyomás elleni lázadás erkölcsi alapja
kóan (japán, kínai kung an, koreai kon gan) - eredetileg közokirat,
példázat, a Dzsósu alapította rindzai zen meditációs témái (1700
paradox állítás); kung an = nyilvános feljegyzés, pl. bírósági vádirat
Kóbó Daisi/Kukai (japán) - (i.sz. 774-835), a singon zen
szekta alapítója, Hui kuo követője, a hagyomány
szerint a japán szótagírás (kata-kana) megteremtője,
a Tódzsi-kolostorban lakott, később Nára mellett a
Kója-hegyen tanított
kocuzumi (japán) - kis kézidob
Kodasim (héber) - a Misna 5. része, áldozatok, a Szentély törvényei
kódó (japán) - a császár útja a sintóban a kamik útjától való megkülön-
böztetésre, illatszerek ismerete (útja)
Kódó Szavaki Rosi (japán) - zen mester (i.sz. 1880-1966)
Kodzsiki (japán) - Régi dolgok feljegyzései, ősi sinto
mítoszok és legendák gyűjteménye (i.e. 4500 - i.e. 3.
sz.), magyarázatok: Motoori Norinaga (i.sz. 1730-
1801)
kogi (japán) - ősi elv, singon szekta
kohanim (héber) - kohaniták, szentek, Áron és
 leszármazottjai, a Szentélyben szolgálatot teljesítő
papok, jelképük két kéz összeérintett hüvelykujjakkal
Kohelet (héber) - Biblia, Prédikátor könyve
kohén (héber) - pap, megszentelődött, Áron leszármazottjai
koinónia (görög) - az istenek és az emberek közötti kapcsolattartás
Kója kolostor (japán) - i.sz. 816-ban alapította Kóbó Daisi, ez lett a
Singon-szekta központja
Kójó Szeidzsó (japán, kínai Hsziang jan) - rinzai zen mester
Kókálika (páli) - egy bhikkhu
kokju (japán) - kínai hegedű
kokka sinto (japán) - állami sinto, a Meidzsi-reformokat
követő (i.sz. 1868 után) támogatási rendszer a
császárság megerősítésének céljából, a japán na-
cionalizmus alapja
kokora (japán) - erőkoncentrációs pont a bordák között, a
gyomorszáj alatt; shin
koku hei sa (japán) - olyan sinto templomok, amelyeknek
adományokat kell adni
koku rei (japán) - sinto állami szertartások
kol nidré (héber) - minden fogadalom, a jóm kippur esti
első fogadalom
Koli (szanszkrit) - király a nepáli határ közelében, Jasódhara apja
kólija (szanszkrit) - egy árja törzs, a szákják rokonai
kolomo (japán) - bő sinto szerzetesi ruha
komainu (japán) - a sinto szentély bejárata előtti két
oroszlán vagy két kutya, a buddhista szentélyek előtt
démonrádzsák (nió) állnak
komon kimono (japán) - apró mintás kimono
kómos (görög) - vidám dalokat éneklő utcai
dalnokcsoportok
Kon dzso (ejtett tibeti, írott tibeti kong dzso, kínai kung
cshu) kínai hercegnő, Taj-cung császár lánya (i.sz. 7.
sz.)
kon gan (koreai) - kóan
Kondanna (szanszkrit) - a panycsavaggíják közül az egyik, a
Buddha első tanítványa, aki először értette meg a
tanítást a buddhista időszá-mítás kezdete előtt 45
évvel, ami a Buddha halálának időpontja i.e. 543-42-
ben a 6. holdhónap teliholdjakor
kondo (japán) - imacsarnok
Konfucius (latinosított kínai) - Kung Fu ce (Kung mester),
született a Santung (ma Csüsu) melletti Lu városban
(kb. i.e. 551-479), művei (amelyeket neki tulajdo-
 nítanak, 5 klasszikus /wu king/): Változások könyve (I
csing), Írások könyve (Su csing), Dalok könyve (Si
csing), Szertartások feljegyzései (Li csing), Tavasz és
ősz krónika (Csun csiu), a zenéről írt könyve elve-
szett, a könyveket a Csin-dinasztia idején történt
könyvégetés (i.e. 213) után véglegesítettek, neki tulaj-
donított 4 klasszikus könyv (Szí Su): párbeszédek (Lun Jü), Nagy
Tanítás, etika (Ta Hio), a Közép Mozdulatlansága (Csung Jung),
Menciusz tanításai (Meng Csí)
kong dzso (írott tibeti) - Kon dzso
kongó (japán) - dordzse
kongó bussi (japán) - a gyémánt-szekér Buddha-fia, Vadzsraszattva
ava-táskor
Kongó kjó (japán) - Gyémánt-szútra
Kónin (japán, kínai Huang jen) - az 5. csan pátriárka (i.sz. 601-674),
Enó mestere
Konpira (japán) - a tenger sinto istene
kontin (japán) - tompaság zazen közben
kontinensek - Dzsambudvípa, Aparagódáníja, Purvavideha, Uttakuru
(lakottak)
kopis (görög) - kultikus lakoma
kopt (egyiptomi) - 1. keresztény egyiptomiak a római kortól (a görög
aigüptosz = egyiptomi szóból), 2. mai egyiptomi kisebbség, az ókori
egyiptomiak leszármazottai, jellemzően keresztények,
3. az egyiptomi nyelv fejlődésének utolsó állomásaként
kialakult nyelv, amelyik már (kibővített) görög ábécét
használt, mára kihalt, csak liturgikus (egyhá-zi
szertartási) nyelvként él tovább
Korán (iszlám) - a muszlimok szent könyve, Isten szava
Kórantaka (szanszkrit) - az egyik sziddha
Koré (görög) - az évi gabonatermés megszemélyesítője,
Démétér és Zeus lánya (Persephoné)
koromo (japán) - az ürességet jelképező fekete köntös a
zenben
Korónis (görög) - thessaliai királylány, Asklepios anyja
koros/kuros (görög) - fiú
korosszusdió (vodu) - főzet (Annoma muricata)
korythalistriai (görög) - lányok ünnepi kórusa (Spárta)
kósa (szanszkrit) - burok
Kósala (szanszkrit) - egy ország
kóser (jiddis) - káser, megfelelő, fogyasztható étel
kosmogonia (görög) - a természeti jelenségek kialakulása
kosz Elijáhu (héber) - Illés pohara a széderestén
Kószala rádzsaság (szanszkrit) - állam Észak-Közép-Indiában
az i.e. 1. évezredben a Gangá és a Szarabhú között,
fővárosa Srávaszti (páli Szávatthí)
Kószambí (szanszkrit) - áráma a Gangától délre a Jamuná torkolatának
északi partján
Kószambíja szutta (páli) - A kószambíi szútra (Tripitaka Szútrapitaka
48.)
Kószen (japán) - zen mester
koszode (japán) - rövid ujjú alsóruha
koszon (japán) - újraélesztési pont a lábfej közepén
Koszonsuku goroku (japán) - Szeki (Szung dinasztia): Az antik
bölcsek emlékezetes mondásai (buddhista szöveg)
Kóti (páli) - falu Magadhában, a Gangá mellett, Pátalival szemben
koto (japán) - citera-szerű pengető hangszer
Kou long (kínai) - sárkány
koua koua (vodu) - csörgő
ko'urí brgjad kji khro mo (írott tibeti) - a Nyolc Haragvó
Boszorkány, a temető démonnői, azonoak a Nyolc
Temetőhelyi Égjárókkal
ko'urí ma (írott tibeti) - a Nyolc Haragvó Boszorkány egyike
Kovács György - a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum könyvtárosa,
1932-ben szamghát akart alakítani (tag még: Vágó László, Boro-
missza Tor)
Kön csog Gyel po (ejtett tibeti) - a szakjapa iskola alapítója (i.sz.
1034-?), Drokmi és Dharmapála tanítványa; neve még:
Mahásziddhi Vairupa, Mahápandita Gajadhára
Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet - az '50-
es évektől 1991-ig
Krabinay (vodu) - ördögi loa
Krakucsanda (szanszkrit, írott tibeti log dad sel) - a Buddha
3. elődje, Tévhitet Oszlató
kraneia (görög) - somfa
krauncsászana (szanszkrit) - gém-tartás (hatha jóga)
kri (szanszkrit) - tesz, csinál, cselekszik
krídá (szanszkrit) - játék
krija (szanszkrit) - cselekvés, gyakorlat, karmikusan nem ható
tudatállapot, hatás, hatékonyság, tevékenység,
funkció, vezeklő-tartás (hatha jóga), a jóga 6.-7.-8. angája
krijá tantra (szanszkrit) - rituális és világi ima, az egyik tantra-
módszer
krija vasztu (szanszkrit, páli kirija vatthu) - belső erő,
amellyel egy cshanda teljesül
krijamána karma (szanszkrit) - működő, cselekvő karma
krikara váju (szanszkrit) - lélegzet tüsszentéssel (hatha jóga)
krios (görög) - kos
kripándzsali (szanszkrit) - kéztartás, a fej fölé emelt összetett kezek
Krisna (szanszkrit) - sötét, fekete, Visnu 8. megtestesülése (avatárája),
vele testesül meg Lakshmi, mint Rádhá, ábrázolása:
fuvolázik, teste sötétkék, a tehénpásztor-lányokkal
(gópí) incselkedik, és Ardzsuna kocsi-hajtója a Maháb-
háratában, ez a Bhagavad Gítá, Krisna Brahmá for-
májában a teremtő félisten, aki napjában egyszer
ébred fel, ez a mi időszámításunk szerint 4 milliárd
320 millió év, apja Nanda, anyja Jasódá, fia
Pradjumna; a Cshándógja upanisad szerint az i.e. 8.
sz.-ban élt egy ilyen nevű személy, a gudzsaráti
jádava (vagy vrisni) törzs főnöke; fekete vagy
tisztátalan karma; Draupadí jelzője
Krisnamisra (szanszkrit) - (i.sz. 11. sz.) költő, műve: A
tudás holdjának felkelte
kristnájatana (szanszkrit) - a 10 teljesség
krita (szanszkrit) - az 1. juga, okozott
krita akrita (szanszkrit) - az elvégzett és el nem végzett rituális cselek-
mény, a krita az okozat, az akrita az ok
krita juga (szanszkrit) - aranykor, világkorszak, 4800 istenév
= 1728 ezer emberi év, a következő Visnu új
inkarnációjakor kezdődik (427 ezer év múlva)
kritaka (szanszkrit) - mesterségesen előidézett dolog
kritakritja (szanszkrit) - elvégzendők
Kritavarman (szanszkrit) - Vrisni fejedelem
kritja (szanszkrit) - teendő
kritjánusthána dnyána (szanszkrit, kínai cheng suozuo zhi) - a
feladat teljesítésének bölcsessége, a minden lényt
üdvösséghez segítő cselekedetek tökéletes ismerete, a
buddhák tudásának egyike; a negyedik bölcsesség
kritsznájatana (szanszkrit) - a 10 teljesség
kritsznam (szanszkrit) - teljesség
kródha (szanszkrit) - harag, dvésa
Kródharádzsa (szanszkrit) - a harag királya, vidhjárádzsa
Kronia (görög) - Kronos házi ünnepe Kronión 12-én (Athén)
Kronión (görög) - a nyári napfordulót követő újholdtól az
első hónap
Kronos (görög) - Gaia és Uranos gyermeke
krószasz (szanszkrit) - kilenc angol mérföld
krsunasukla (szanszkrit) - fekete-fehér karma
krtisabda (szanszkrit) - kittiszabdo
ksaja (szanszkrit) - elfogyás, elenyészés, tovatűnés
ksaja dnyána (szanszkrit) - a kiáramlás tudása, a szenvedélyek
lerombo-lásának tudása, a felbomlás tudása
ksana (szanszkrit) - elmélyülés
ksanika (szanszkrit) - pillanatnyi
ksánti (szanszkrit) - türelem, elfogadás, a figyelem
behatolásának segítője, 8 türelem (dharmaksánti,
anvajaksánti), helybenhagyás, az igazság
megragadása a darsana márga során
ksánto páramitá (páli) - a béketűrés tökéletessége
ksatrija (szanszkrit, páli khattija) - a 4 örökletes hindu
társadalmi osztály (varna) egyike, amelybe a
hagyomány szerint rádzsák, harcosok és a műszaki
tudományok képviselői tartoznak
ksatrijání (szanszkrit) - ksatrija nő
Ksattradéva (szanszkrit) - Dasarna király
ksépana (szanszkrit) - az élet vizet locsoló
ksétra (szanszkrit) - mező, terület
ksétra parisuddhi prajóga (szanszkrit) - a tiszta föld elérésének
elszánt-sága
ksétradnya (szanszkrit) - mező/terület-megismerő, a
finomtest kapcsolata külvilággal
ksétrapa (szanszkrit) - mezőőr, később ők lesznek a ksatriják
ksipta (szanszkrit) - elmeműködés háborgása,
figyelmetlenség, szétszórt-ság, tompultság
Ksíramúdra (szanszkrit) - Tejóceán, ezt köpülték a démonok
Ksírodakasájí Vishnu (szanszkrit) - Visnu egyik alakja, aki
mindenben benne van, ő a Felsőlélek
Ksitigarbha (szanszkrit, írott tibeti sa'i snjing po) - Föld
szíve, a Mozdulatlan Aksóghja társ-bódhiszattvája,
jelképe a kívánságteljesítő kincs, nolcfüggős kolduló
bot, nádszál, társa Lásze, a mosoly
ksóbha (szanszkrit) - zavar, megrendülés, a világciklusok vége
ksudra dévatá upászaná (szanszkrit) - démonok, sötét erők
tisztelete
ksuramárga (szanszkrit) - borotvasíkság mellékpokol
kszanika (szanszkrit) - pillanatnyi
kszíve vahaszíme tajve (jiddis) - ktivá vahatimá tová
ktárim (héber) - ezüst Tóra-korona
ktésios (görög) - vagyonvédő
Ktipa (szanszkrit)- egy bráhman
ktivá vahatimá tová (héber) - jó beírást és aláírást (Isten könyvébe),
köszönés újévkor
K'tuvim (héber) - Biblia, Szent iratok
kú (japán) - üresség, szúnja
kua (kínai) - hexagram az I Csinghez
kuan (kínai) - átjáró
Kuan jin/Kuan si jin (kínai, japán Kannon) - Avalókitésvara
bóddhiszattva, Kínában női alakká vált (az
Irgalmasság Istennője), kezében gyakran gyermekkel
kubilgán (mongol) - számon tartott újraszületés
kubligáni (ejtett tibeti) - a dalai láma kiválasztásának rendszere
kucunugi isi (japán) - cipőtartó kő a kertben a ház előtt
kuei (japán) - démon, az alsó lélekből lesz
kuhú (szanszkrit) - nemi szervek
kuk (ejtett tibeti, írott tibeti bkug) - a lélek visszahívása
Kukai (japán) - Kóbó Daisi
kukkuccsa (szanszkrit) - aggódás, önkínzás
kukkutászana (szanszkrit) - kakas-tartás (hatha jóga)
kukúla (ejtett tibeti) - égő hamu mellékpokol
kula (szanszkrit) - család, pl. bódhiszattvák csoportjai, kaszt
kuladuhitri (szanszkrit) - nemes ifjú nők, a világi hallgatóság
megszó-lítása
kulaputra (szanszkrit) - nemes ifjú férfiak, a világi hallgatóság
megszólítása
Kulika Pundarika (szanszkrit) - Mandzsusríkírti fia, a Vimalaprabhá
(Tökéletesen Tiszta Fény) Kálacsakra kommentár írója
kultuszszobor (egyiptomi) - istent vagy az elhunytat, esetleg annak
lelkét ábrázoló szobor, amely előtt a neki szóló
szertartásokat bemutatják
Kum bum (ejtett tibeti, írott tibeti kun 'bum) - tibeti kolostor
Kumár (szanszkrit) - Karttikéja egyik neve
Kumára (szanszkrit) - indiai mester, rádzsafiú, herceg, Visnu; Kumára
ácsárja nepáli tanító az i.sz. 7. században; hadisten; Siva és Párvatí
fia
Kumára szampradája (szanszkrit) - felekezet, alapítója Nimbárka
Kumáradzsíva (szanszkrit) - (i.sz. 344-kb. 413), buddhista szövegek
fordítója, birodalmi tanítómester, i.sz. 401-ben fordítóiskolát
alapított Kína északi fővárosában, Csang anban, a 4
nagy fordító egyike (meg: Paramártha,
Amóghavadzsra, Hüan cang)
kumárí (szanszkrit) - hindu női tanító
Kumárila (szanszkrit) - (i.sz. 690-750) a védikus szövegek magyará-
zatainak összefoglalása
kumbha (szanszkrit) - korsó, a Vízöntő csillagkép; ajanamsza
Kumbha méla (szanszkrit) - a nagy ünnepet 12 évenként, a kis ünnepet
 4 évenként rendezik meg 4 helyen: Prajág, Haridhvár,
Násik, Udzsain, idejét asztrológiailag határozzák meg:
Prajágban január-február, amikor a Jupiter a Bikában
van, és a Nap átlép a Baktérítőn, Haridhvárban április-
májusban, amikor a Jupiter a Vízöntőben van, a Nap
pedig a Nyilasban, Násikban július-szeptemberben, amikor a Jupiter
és a Nap is az Oroszlánban van, Udzsainban május-júniusban,
amikor a Jupiter a Skorpióban, a Nap pedig a Nyilasban van, az
ünnep 1 hónapig tart, van egy 144 éves (12 x 12 év) periódus is
kumbhaka (szanszkrit) - a légzés visszatartása (antara, bhája) (hatha
jóga)
Kumbhakarna (szanszkrit) - kondérfülű, Rávana fivére
kumbhanda (szanszkrit) - tűzistenség
kummásza (páli) - savanyú mártás
k'un (kínai) - föld, észak, az I csing egyik trigramja
kun 'bum (írott tibeti) - Kum bum
Kun dga' bo (írott tibeti) - Ánanda
kun long (ejtett tibeti) - motiváció, alaposan, mélyről
fakadóan, tudati diszpozíció
Kun lun (kínai) - az ég kapujának hegye, mint a Szuméru
kun rdzob bjang chub kji sems (írott tibeti) - szamvriti bódhicsitta
kun tu bzang mo (írott tibeti) - Szamantabhadrí
Kun tu zang mo (ejtett tibeti) - az Ősbuddha női társa
Kun tu zang po (ejtett tibeti) - a tökéletes jóság,
bódhiszattva, Ratnaszambhava kísérője, az Ősbuddha
kunapa (ejtett tibeti) - hullaiszap mellékpokol
kund (szanszkrit) - vályú
Kundagráma (szanszkrit) - település Vadzsdzsí államban;
Vardhamána szülőhelye
kundalíni (szanszkrit) - a kozmikus szunnyadó energia,
potenciális prákriti erő, a múládhára csakrában
nyugszik, elzárja szusumnát, összetekeredett nős-
ténykígyó
kundzsara (szanszkrit) - harci elefánt
kung an (kínai) - bírósági ügy, találós kérdés a csanban (kóan)
kung cshu (kínai) - Kon dzso
kung fu (kínai) - a testet edző gyakorlatok a Sao linban
Kung Fu ce (kínai) - Konfucius
kunga (ejtett tibeti, írott tibeti kun dga') - üdvösség
Kunga Gyalcen (Szakja Pandita) (ejtett tibeti) - tibeti láma
(i.sz. 1182-1251), Godan vezér kérésére a mongolok
terítője, műve: Buddha szándéka
kuni cu kami (japán) - egyes helyek szellemei, akik valamelyik
 meghatározott földi helyen laknak, a tevékenység
teremtő-alkotó feladatkörének képviselői
kuni no toko tacsi (japán) - az eget a földdel összekapcsoló nádszál a
sintóban
Kúnika (páli) - Adzsátaszattu beceneve
Kuntí (szanszkrit) - Pándu özvegye a Mahábháratában, másik neve
Prithá
Kuntibhódzsa(szanszkrit) - Jádava vezér
kuo ji fa si (kínai) - a birodalom legkiválóbb buddhista
mestere, kínai megtisztelő cím
kupá (héber) - cedáká persely
kupka (héber) - selyemből készült női sapka
Kureótis (görög) - az Apaturia harmadik napja
Kúrma (szanszkrit) - teknős, Visnu egyik megtestesülése
kúrma váju (szanszkrit) - lélegzet a szemhéjak mozgásával, pislogás
kurmászana (szanszkrit) - teknősbéka-tartás (hatha jóga)
kuro csiku (japán) - fekete bambusz (Phyllostachys nigra)
kuro macu (japán) - japán fekete fenyő (Pinus thunbergii)
kuro moncuki (japán) - ünnepi, fekete címeres kimonó
kurokami (japán) - fekete haj tánc
kuru (szanszkrit) - indiai nép; ország Kuruksétra, fővárosa
Hasztinápura, család a Mahábháratában, az
Uttarakuru egyik alföldrésze; a kauravák őse, Bharata
egyik utóda
Kuruksétra (szanszkrit) - a Kuruk földje, egy csata helyszíne
Delhitől északra a Mahábháratában, ahol Krisna
kinyilatkoztatta magát Ardzsunának, ez a Bhagavad Gítá
Kurukullá (szanszkrit) - a Vörös tárá, a gazdagság istennője
Kurus - Kürosz
Kus/Kusita (egyiptomi) - Napata
Kusa (szanszkrit) - Ráma és Szítá fia, Lava ikertestvére
Kusadhvadzsa (szanszkrit) - Vádavatí apja
kusafű (szanszkrit) - áldozati szertartásoknál használták (Poa
cynosu-roides), dabbhafű, ezzel van kitömve a
meditációs ülőpárna
kusi mitama (japán) - lélek, a lélek titokzatos része a sintóban
kusitaka (szanszkrit) - ragadozó madár
kusog (ejtett tibeti) - úr, tudós
kuszala (páli) - szerencse, boldogság, üdvösség, erkölcs
kuszala csetaná (szanszkrit) - üdvös cselekedet/szándék
kuszala dharma (szanszkrit) - üdvös dharma
kuszala mahábhúmika (szanszkrit) - a minden erkölcsös
állapotban jelenlévő tényezők (nisjandaphala,
 prahánaphala, purusakáraphala, adhipatiphala)
kuszala mahábhúmika dharma (szanszkrit) - 10 üdvös szamszkára
összekapcsolódva a tudatossággal
kuszala múlá (páli) - a jó alapja, az üdvösség gyökere, erényes
(lemondás /nekkhamanam/, nem-haragvás /abjápáda/, nem-ártás
/avi-himszá/)
kuszaléndríja (szanszkrit) - az 5 üdvös tehetség (bizalom /sraddhá/,
tenni akarás /vírja/, tudatosság /szmriti/, összeszedettség
/szamádhi/, bölcsesség /pradnyá/)
kuszen (japán) - szóbeli tanítás két zazen között
kuszílava (szanszkrit) - énekes, dalnok, vándorszínész
Kuszinárá (páli) - a mallák fővárosa, a Buddha halálának
helye
Kútágára szálá (páli) - Tornyos Csarnok Vészálíban; a Szálavana
áráma egyik neve
Kutam csörten (ejtett tibeti) - a Buddha földi születése, a nyolcas csör-
ten-csoport egyike
kuten (ejtett tibeti) - testi alap (pl. a jósé), amelybe a
külső szellem beköltözik
kuti (szanszkrit) - kunyhó
kuttonet (jiddis) - möil
kutya órája (kínai) - 19-21
kuu (japán) - súnja
kuu gan (japán) - üresség szemlélet
Kuvéra/Kubéra/Vaisravana (szanszkrit) - a jaksák királya, a
Kincsek Ura, a gazdagság istene, apja Visravasza,
anyja Idavidá, egy Puspaka nevű szekéren utazik,
társa Jaksí, Visvakarmá a Kailász-hegyen épített
palotát neki; a gazdagság istene
kün dzop (ejtett tibeti) - teljesen hamis, a valóság, amely mindent
körülölel, az érzékszerveinkkel tapasztalt világ
kün zsi (ejtett tibeti) - csitta
kvater (jiddis) - szándék, koma, keresztapa
KV-szám (egyiptomi) - Kings' Valley - azaz a Királyok Völgye sírjai,
ezzel a betűjellel jelölik a szakirodalmak a thébai nyugati
parton, a Királyok Völgyében található uralkodói és nemesi sírokat,
az utánuk álló szám alapján különböztetik meg a rengeteg sírt
egymástól
Kwan Seum Bosal (mongol) - Avalókitésvara, női alak
Kwannon (japán) - Avalókitésvara, női alak
Kyaneai (görög) - Apollón-szentély
kykeón (görög) - Démétér szent itala árpából, mentából
és vízből
L

l’hájim (héber) - boldog életre, koccintáskor

la (ejtett tibeti, írott tibeti bla) - hágó; lélek, szellem, az
életerőhöz kapcsolódó pszichikai elv, újholdkor a
talpban, teliholdkor a fejtetőn van, valami feletti
la cour (vodu) - udvar, egy nagycsalád lakóhelye
la dvags (írott tibeti) - Ladakh
la guk (ejtett tibeti, írott tibeti bla 'gugs) - a la visszahívási szertartása
la ne (ejtett tibeti, írott tibeti bla gnas) - életelv
la place (vodu) - a hely, a szertartásmester címe
Labrang (ejtett tibeti) - tibeti kolostor
labrys (görög) - kettős bárd
labyrinthos (görög) - útvesztő, zegzugos folyosó (Kréta)
lad re (ejtett tibeti, írott tibeti bla bres) - baldachin
Ladakhi-királyság (ejtett tibeti, írott tibeti la dvags) - i.sz. 846-1842
lág baómer (héber) - az omer-számlálás 33. napja, ezen a
napon lehet borotválkozni és esküvőt tartani
laghu (szanszkrit) - kicsi, kecses, könnyű, ájur véda
laghu vadzsrászana (szanszkrit) - kecses gyémántmennydörgés-tartás
(hatha jóga)
laghutá (szanszkrit, páli lahutá) - nyugalom, lágyság, alkalmazkodó-
képesség, gyakorlottság
laja (szanszkrit) - odaadás, feloldódás, fásultság
laja jóga (szanszkrit) - jóga a finomabb természeti erőkön való
uralom útján, módszer az Önvalóval való egyesülésre
az odaadó feloldódáson keresztül, jógagyakorlatok
közvetlen megismeréssel, szexuális gyakorlatok, gyakorlatai: jama,
nijama, szthúla krijá, szuksma krijá, prat-jáhára, dháraná, dhjána,
laja krijá, szamádhi
laja krijá (szanszkrit) - a világerők felhasználása
lákáhti (héber) - népemmé fogadlak
lakang (ejtett tibeti) - szent képeket őrző szoba
lakkhana (szanszkrit) - megkülönböztető jegy a testen, a
férfiaknál a jobb, a nőknél a bal oldalon szerencsés
lakkhanoháro (páli) - jellegzetességek átvitele, „Egy
fogalmat jellemez-ve minden hasonló jegyű fogalmat
is jellemeztünk.” (Nettippakarana)
laksana (szanszkrit) - megkülönböztető tulajdonság,
jellegzetesség, jegy (parikalpita, paratantra, parinispanna)
laksana (szanszkrit, írotttibeti skyes bu chen po'i mtshan) - nagy szép-
ségjegy
laksanaparináma (szanszkrit) - elmélyülés
laksanapratiszamvédi manaszkára (szanszkrit) - a jellemzők
megta-pasztalása, az első elmélyüléshez vezető
felkészülés első szintje
laksanapratiszamvédi manaszkára (szanszkrit) - az elmélyülés
mentális tevékenységei közül az első
Lakshman (szanszkrit) - Ráma öccse, majom szolgája Hanumán
laksja (szanszkrit) - a tulajdonítás alapja, a jellegzetesség alanya
Laksmana (szanszkit) - Dasaratha fia, Satrugha ikertestvére
Laksmí (szanszkrit) - a bőség, a gazdagság szerencsét
hozó istennője (másik neve: Srídeví, Padmá, Kamala),
Visnu társa, jelképe: kinyílt lótuszvirág, a tejóceán
köpülésekor keletkezett
laku (vodu) - udvar, egy nagycsalád
Lakulin (szanszkrit) - Siva egyik avatárája
lalaná (szanszkrit) - bal oldali főér, pingalá
lalátacsakra (szanszkrit) - erőközpont a homlok tetején (=
homlok)
Lalita Visztara (szanszkrit) - Csodák Tárháza, a hínajána mahá
szamghika Buddha-életrajza
lam (ejtett tibeti) - ösvény, út, a szenvedélyek és a tudatlanság
eltávolításának útja (felhalmozás, kapcsolódás, belátás, meditálás,
nem-tanulás)
lam 'bras (írott tibeti) - lamdre
láma (ejtett tibeti, írott tibeti bla ma) - tanító, mester, guru
lámaizmus - a tibeti buddhizmus téves elnevezése, tulajdonképpen a
tibeti buddhizmus az i.sz. 8. századtól, amikor Padmászambhava
Indiából Tibetbe ment; a buddhizmus a bönre épülve
lamajin (ejtett tibeti) - félistenek
lambi (vodu) - nagy tengeri csiga, fúvós hangszer
lamdre (ejtett tibeti, írott tibeti lam 'bras) - a szakjapa iskola átadása
lamrin (ejtett tibeti) - ösvény
Lamrin Csenmo (ejtett tibeti) - A tan összegzése,
Congkapa műve
lang (ejtett tibeti, írott tibeti glang) - tehén, a 2. állatövi jegy, föld,
északkelet, női jellegű (mo, jin); az indo-tibetiben a
Bika csillagkép, ajanamsza
Lang dar ma (ejtett tibeti, írott tibeti glang dar ma) - a 42. tibeti király
(uralkodott i.sz. 836/838-842), a Jarlung-dinasztia utolsó tagja
lang han (ejtett tibeti) - koplalás, ájur véda
lang po (ejtett tibeti, írott tibeti glang po) - elefánt
languichatte (vodu) - macskanyelv (Eurpatorium
odoratum), esőcsinálásra
Lanká/Srí Lanká (páli) - Ceylon régi-új neve, ahol Hanumán meg-
találta Szítát, Szílan, a ráksaszák országa
Lankávatára szútra (szanszkrit) - A szigetre lépés szútrája, mahájána
jógácsára szútra, i.sz. 5. sz.
lantsza (szanszkrit) - indiai írásfajta különleges mantrák jelölésére
Lao ce (kínai) - Öreg Mester, levéltáros (i.e. 604-517),
műve: Az út és erény könyve (Tao te king) (legkésőbb
i.e. 240)
las (írott tibeti) - karma
las bzang (írott tibeti) - le szang
las kji gshed ma (írott tibeti) - a Tettért Fizető Hóhér, a
Holtak Urának kísérője
las kji me long (írott tibeti) - Tettek Tükre a Holtak Uránál
las kji rlung (írott tibeti) - tett-szél, a szellem működése
Lásze (ejtett tibeti) - Mosoly, Föld szíve kísérője, jelképe
tükör, a formák jelenésének úrnője
laukika (szanszkrit) - világi
laukika márga (szanszkrit) - a gyakorlás világi útja
laukika szamvjavahára (szanszkrit) - köznapi/világi gyakorlat
laukikégradgarma (szanszkrit) - a világi minőségek legfelső
szintje
Lava (szanszkrit) - Ráma és Szítá fia, Kusa ikertestvére
lavana (szanszkrit) - sós, ájur véda
lcags kju (írott tibeti) - ankusa
lcang lo can (írott tibeti) - Alakávatí
le szang (ejtett tibeti, írott tibeti las bzang) - jó karma
Legba (vodu) - a sorompót felnyitó isten, az istenek tolmácsa, nála van
a szellemvilág kulcsa, Szent Péter, jelképe mankó, színe fehér
légol (jiddis) - feltesz
lehitpálél (héber) - imádkozni
lejnolás (jiddis) - dallamos Tóra olvasás
lélekmadár (egyiptomi) - ba
leló (ejtett tibeti) - lustaság, lelki restség
lemehadrin min hamehadrin (héber) - a legbuzgóbbak számára
len pa (ejtett tibeti) - megragadás
Lénaia (görög) - Dionysos ünnep Gamélion hónapban (Athén)
Lénard Jenő - műve: Dhammo (i.sz. 1911-12), az angol
Buddhista Társaság egyik alapítója (1907)
lesaná tová tikatévu (héber) - jó esztendőre legyetek beírva,
köszönés ros hasanakor
Léthé (görög) - feledés
levájá (héber) - kevurá
léviták (héber) - kísér, csatlakozik, kötődik, a Lévi törzs
 tagjai, akik a Szentély szolgálatát végzik, kivéve Áron
és családja
lha (ejtett tibeti, írott tibeti) - fényes, déva, helyi istenség, a
test 5 őre, magas hely
lha bsang (írott tibeti) - lha szang
lha chen ljang nag gzig mgo ma (írott tibeti) - Párducfejű, a
Huszonnégy Hatalmas Boszorkány egyike, sötétzöld
lhá ma jin (ejtett tibeti) - titánok, félistenek, a 8-féle lény (szde brgjad)
egyike, aszura
lha min (írott tibeti) - aszura
lha na jin gji thub pa thags bzang ris (írott tibeti) - Vémacsitra
lha rdzas (írott tibeti) - isteni bőség (ajándékkendő, isteni
drágakő, az istenek selyemruhája, ékszerei, díszei,
eszközei)
lha ri (ejtett, írott tibeti lha ri) - egy hegy helyi istene (jüllha)
lha sa (írott tibeti) - Lhásza
Lha sbjin (írott tibeti) - Dévadatta
lha szang (ejtett tibeti, írott tibeti lha bsang) - boróka füstáldozat a
helyi istennek (jüllha)
Lhabab csörten (ejtett tibeti) - a Nagy Tanító látogatása az Istenek
Vilá-gában, a 8-as csörten-csoport egyike
lhag mthong (írott tibeti) - vipasjaná
lha'i dbang po (írott tibeti) - Dévéndra
lhak (ejtett tibeti, írott tibeti lhag) - amikor a holdnapban 2 napkelte
van
lhakang (ejtett tibeti) - imaterem
lhakpa (ejtett tibeti, írott tibeti lhag pa) - szerda, Merkur,
kéz, víz, alkalmatlan nap, jelképe kék színű kéz
Lhalhatori (ejtett tibeti) - a 28. tibeti király, az ő idejében
került Tibet kapcsolatba buddhizmussal (i.sz. 333)
Lhámo (ejtett tibeti) - Lhásza védőistennője, bódhiszattva
Lhámoj Lhaco (ejtett tibeti) - látomások tava Délnyugat-Tibetben
lhan cig skjes pa'i dga1' ba (írott tibeti) - szahadzsánanda
lhan cig skjes pa'i lha (írott tibeti) - együttszületett isten
lhan cig skjes pa'i ye shes/dag pa (írott tibeti) - együttszületett tudás
Lhásza (ejtett tibeti, írott tibeti lha sa) - Tibet fővárosa
Lhaszema (ejtett tibeti) - női bódhiszattva, Dordzse
Szempa kísérője
lhato (ejtett, írott tibeti) - kőhalom, közepére szólt rúdon
imazászlókkal, általában hágókon, kultuszhely
lhun gjis grub oa'i rig 'dzin (írott tibeti) - az Önmagát
Teremtő ismeretőrző
lhun grub (írott tibeti) - anabhoga
li (kínai) - alkalom, illendőség, erkölcs, szertartások,
szociális magatartás (ellentétben a jennel, amely
személyes), az önmagában lévő dolgok világa, benső
törvény, tradíció, a jelenségek mögötti transzcendens
lényeg, statikus; tűz, a pusztítás, lángolás, Nap, nyár,
dél, jelképe a tűz lángja, szerve a szív, íze a keserű,
színe a vörös, jegye a madár, az I csing egyik
trigramja
Li csing (kínai) - Szertartások feljegyzései, a Konfuciusznak
tulajdonított 5 klasszikus egyike
li hszüeh (kínai) - elvek tana, metafizikai gondolkodásmód, a neokon-
fucianizmus
li si wu ai (kínai) - elv és jelenség akadálytalansága, Li T'ung hüan
filozófiája
Li Tung hüan (kínai) - a kínai buddhizmus csungnansan ágának
filozófusa (i.sz. 635-730)
Liang Vu ti (kínai) - buddhista császár (uralkott i.sz. 502-
557), az ő idejében ment Bódhidarma Kínába
libera (vodu) - halotti ima
libúk (egyiptomi) - a Líbiai-sivatagban élő törzsek
összefoglaló neve, később ezek egyik
legerősebbike, függőlegesen állított strucctollat vi-
seltek a hajukban, az ábrázolásokon ez az egyik fő
ismertetőjelük
licscshaví - nép és állam Magadhától északra
Ligmikja (ejtett tibeti) - Zsang zsung utolsó királya, akit Szongcen
Gampo megöletett, és országát beolvasztotta Tibetbe
liknon (görög) - gabonarosta
lilá vigraha (szanszkrit) - a Virát Purusa játéka
lilá vigraha upászaná (szanszkrit) - az Önvaló tisztelete a dévák meg-
testesülésein keresztül
Lilith (héber) - női démon, Ádám első felesége
lílonmukti (szanszkrit) - a dzsiva az anyagvilág káprázatától való
szabadulás létfokozata, vidjá létfokozat
Lin csi (kínai) - Rinzai; szatori
ling pao (kínai) - szent kincsek, dalok a neotaoizmusban
linga (szanszkrit) - jel, a szánkhjában minden, ami nem
durva létező (buddhi, ahamkára, manasz, indríjáni,
tanmátra), a jógában a csitta, jellegzetesség, jelzés;
Siva jelkép, férfi nemi szerv, a hinduizmusban a
durvatest jelképe, jelleg, jegy; Saiva purána, bháva
linga déha (szanszkrit) - finomtest, belső test, szukmasaríra
linga mátra (szanszkrit) - különbség
linga saríra (szanszkrit) - a karmikus következményeket hordozó
finomtest
Linto (vodu) - gyermekloa, guédé, infantilis viselkedésre kényszerít
liu bo luo (kínai) - páramitá jána
liu sziang (kínai) - 6 jellemző (átfogó, egyedi, azonos,
különböző, alkotó, megszüntető), az Avatamszaka
szútra tanítása
livjatáb (héber) - óriási tengeri szörny
liziológia - személy vagy közösség megszabadulásáról szóló tan, 3
szintje: 1. a kiindulási alap, a helyzet felmérése, 2. a
végső szint, amely teljesen eltér a kezdettől, 3. az út
(módszerek), általában folyamat, de véges számú
szintje van
lkugs 'bjung srid pa'i bar do (írott tibeti) - a forgatag köztes léte
lo (ejtett tibeti, írott tibeti klo) - elme
lo ca va (ejtett tibeti, írott tibeti lo ca' ba) - fordító
lo gsar (írott tibeti) - lo szár
ló órája (kínai) - 11-13
lo pan (ejtett tibeti) - fordítómester
lo su (kínai) - Lo jel, Jü császár a Lo-folyóból kiemelkedő
teknős hátán látta meg, me va
Lo szang Csö gyen (ejtett tibeti) - az első pancsen láma, a
Drepung-kolostorban Jönten Gyaco, a 4. dalai láma
oktatója
Lo szang Csö ki Gyal cen (ejtett tibeti) - pancsen láma (i.sz. 1935-
1989)
Lo szang Drak pe pal (ejtett tibeti) - Congkapa eredeti neve
lo szár (ejtett tibeti, írott tibeti lo gsar) - újév a 12. hónap 29. napján
lo tho (ejtett tibeti, írott tibeti) - évkönyv
loa (vodu) - természetfeletti lény, szellem, démon
loa kêbé li (vodu) - a loa megragadta
loa racine (vodu) - gyökérloa, egy család ősszelleme
loa tête (vodu) - fejloa, aki elsőként száll meg valakit,
személyes védelmező
lobdzsong (ejtett tibeti) - tanulás
lóbha (szanszkrit) - mohóság, kapzsiság, vágy, rága
Loco (vodu) - a növények istene, a fák megszemélyesítője, a
szentély őre
Locsána (szanszkrit) - a Buddha szeme, istennő
Locsung (ejtett tibeti) - tibeti fordítómester
Lodö Rincsen (ejtett tibeti, írott tibeti blo grosz rin cshen) - egy guru
Log dad szel (ejtett tibeti) - Krakuccshanda
Logana (szanszkrit) - Szangje Csenma
Logos (görög) - az ős Értelem
Lojang (kínai) - kolostor, mellette élt Bódhidarma
lóka (szanszkrit, írott tibeti dzig rten) - a világ, az
átlagemberek, a fizikai világ, az élőlények világa és ez
a világ, a létforgatag
lóka dhátu (szanszkrit triszáhaszra mahászáhaszra, írott tibeti stong
gsum gji stong chen po'i wdzig rten híi khams) - 3 világ-elem, ahol
az újrakeletkezések megvalósulhatnak
lókájata (szanszkrit, kínai sun si lun si) - hindu materialista bölcseleti
rendszer
lókák (szanszkrit) - létformák, a 6 vándorlény (istenek
/dévaloka/ színük a fehér, félistenek /aszura kája/
színük a zöld, emberek /manusszá/ színük a sárga,
éhező szellemek /petti viszaja/ színük a vörös,
állatok /tiraccsána joni/ színük a kék, pokollakók
/niraja/ színük a fekete)
lókanátha (szanszkrit) - a világot őrző, a világvédő, a Buddha
jelzője
lokapála (szanszkrit) - égtáj-őrök: Agni (Nap)-Kelet (Zenit),
Indra (Jama)-Dél, Varuna-Nyugat, Szóma-Észak,
Visnu-Zenit, Brihaszpati-Nadír, de más rendszer is
volt; más felosztásban: Dhritirastra (kelet), Virudhaka
(dél), Viru paksa (nyugat), Vaisrávana (észak); a 27
holdistennő;
lókaszamvritiszatja (szanszkrit) - köznapi, világi, felszíni igazság
lókaszangraha (szanszkrit) - cselekvés és gondolkodás a közösség
érdekében
lókavjavahára (szanszkrit) - köznapi gyakorlat/fogalom, konvencioná-
lisan használt fogalmak, köznapi tapasztalati/konvencionális igaz-
ság/fogalom
lókija (szanszkrit) - a világhoz tartozó, világi
lókuttara (szanszkrit) - világfeletti
lókuttara bhávana márga (szanszkrit) - a gyakorlás transzcendens
útja
lókuttara csitta (szanszkrit) - világfeletti tudat
lókuttara márga (szanszkrit) - transzcendens út
lókuttara váda (szanszkrit) - a hínajána mahászánghika irányzatának
szektája, a mennyei buddhák kultusza
lólászana (szanszkrit) - hintázó-tartás (hatha jóga)
Lómása (szanszkrit) - nagy szent
lon ku (ejtett tibeti) - boldogságtest
long (kínai) - nága
longsz szku (írott tibeti) - szambhogakája
longsz szku'i lha tshogsz bzhi bcu rtsa gnjisz (írott tibeti) - a
Negyvenkét Gyönyörű isten, az Ötvennyolc Haragvó
ellensúlya
longsz szpjod rdzogsz pa'i szku (írott tibeti) - szambhóga kája
lön sen (ejtett tibeti) - kormányösszekötő
ltag pa'i bdzd sgo (írott tibeti) - a tarkó ördögkapuja, az öreglyuk
ltastangs kji phjag rgja (írott tibeti) - a látvány
ismertetőjegye
ltung (írott tibeti) - trung
ltung ltung (írott tibeti) - trung trung
Lu (ejtett tibeti, írott tibeti klu) - a bön szerint a Nem
teremtett Lény fehér fénysugarából keletkezett ősto-
jásból kilépő ember, Je mon, kígyó-démon, a föld alatti kék és
fekete istenek (ld. nága), tavakban és folyókban laknak
lu phak po (ejtett tibeti) - Vidéha
luáh ha sána (héber) - a zsidó naptár
luan shi (kínai) - abhútaparikalpa/bhranti
luddzsatitiloko (szanszkrit) - állandóan összetevőire eső
dolog
lug (írott tibeti) - luk
luk (ejtett tibeti, írott tibeti lug) - bárány, a 8. állatövi
jegy, föld, délnyugat, férfi jellegű (pho, jang); az indo-
tibetiben a Kos csillagkép
luláv (héber) - datolyapálma levél (szukkotkor az ünnepi csokorban), jó
íz illat nélkül, ismeri a Tórát, de nem úgy él
Lumbiní-liget (szanszkrit) - lakhely Kapilavasztu mellett, itt született a
Buddha
lun (kínai) Abhidarma pitaka
Lun Jü (kínai) - párbeszédek, a Konfuciusznak tulajdonított
tulajdonított 4 klasszikus könyv (Szí Su) egyike
lung (ejtett tibeti, írott tibeti rlung) - szöveghagyomány, szél
lung gom (ejtett tibeti) - légzési módokkal elért szellemi vagy fizikai
képesség
lung ta (ejtett tibeti, írott tibeti rlung rta) - szélparipa, imazászló-füzér,
a zászló közepén ló, hátán kívánságteljesítő drágakő,
sarkaiban tigris, hópárduc, garuda és vízi sárkány
lungompa (ejtett tibeti) - futó, hírvivő szerzetes
lungpi (ejtett tibeti) szarvasmarha bika
Lungtok Gyaco (ejtett tibeti) - a 9. dalai láma (i.sz. 1806-1815)
Lunk Drub pai Rig dzin (ejtett tibeti) - északi zöld tudáshordozó
istenség, a testben a torokhoz kapcsolódik
lus can gsum (írott tibeti) - a háromféle sorsúak (hús-vér, káprázat,
elme test)
lus 'phags po (írott tibeti) - Vidéha
lusz (írott tibeti) - lü
lü (ejtett tibeti, írott tibeti lusz) - valami, amit hátrahagyunk, a test
lü (kínai) - a fegyelem iskolája, kínai buddhista iskola, a szerzetesi sza-
bályok értelmezése; a testi egészség energiája; a lélek visszavá-
sárlása
lygos (görög) - fűzfaág

ma (ejtett tibeti) - anya; ld. (egyiptomi) maswasa

Ma cu (kínai) - († i.sz. 788), a 8. csan pátriárka, a taoizmus Madonnája
Ma cu Tao jin (kínai) - Baszo Dóicu
ma dake (japán) - óriás bambusz (Phyllostachys bambusoides)
ma gcsig lab szgron (írott tibeti) - Macsig Labdrön
ma las thob pa'i rakta (írot tibeti) - rakta
ma mo (ejtett, írott tibeti) - démonnő, mátarí
ma ni khor ló (ejtett tibeti) - imamalom
ma rig pa (írott tibeti) - avidjá
ma skyes dgra (írott tibeti) - Adzsátaszatru
Maadzsusríkírti (szanszkrit) - Szambhala első Kulika
királya, ő írta a Lugha Kálacsakra kommentárt
mááriv (héber) - esti ima, a nappal feláldozott állatok
belső szerveinek esti égetése Jákob emlékére
maat (egyiptomi) - a világ rendje
maat (egyiptomi) - toll, igazság, a stabilitás, biztonság szimbóluma, a
világ rendje
macandal (vodu) - méreg, méregkeverő, varázsló
(Macandal 1757-es lázadása után), bűnöző
boszorkány csoport, amulett, rontásfajta
mácévá (héber) - álló kőlap
macoutte (vodu) - tarisznya
macuri (japán) - sinto rizs-szertartás általában ősszel (1, a
kami fogadása, 2, a mikosi körbejárása, 3, a kami
búcsúztatása), dicsőítés, tisztelet a sintóban,
köszönetmondás a kaminak
macsa (japán) - zöld tea
maccsharija (szanszkrit) - önzés
macsiai (japán) - lugas a kertben
Macsig Labdrön (ejtett tibeti, írott tibeti ma gcsig lab
szgron) - tanító asszony, Padampa Szamgye tanainak
továbbfejlesztője
mada (szanszkrit) - fennhéjázás, szennyezett szenvedély, önteltség,
 alko-hol
Madame Brigitte (vodu) - egy guédé, olyan temetők
szelleme, ahol elő-ször nőt temettek
madárepiphania (görög) - egy isten megjelenése madár alakban
Mademoiselle Brigitte (vodu) - Maman Brigitte
Mademoiselle Chalotte (vodu) - protokolláris viselkedésű
titokzatos hatalom
Mademoiselle Dinclisin (vodu) - kreolul törve beszélő
titokzatos hatalom
Madhávácsárja (szanszkrit) - vaisnava szent (i.sz. 1239-1319), a
Védákról szóló tanítása tiszta dualizmus (dvaitá
dvaita váda), vagyis Isten, aki személy különbözik
mind a személyektől, mind az anyagi világtól
madhja (szanszkrit) - közép, közbülső rész
Madhja antavibhága (szanszkrit) - A véglet és közép
kifejtése, mahájána jógácsára szútra, Maitréjanátha
műve
madhjama (szanszkrit) - a dzsiva középső (emberi)
létfokozata, innen már nincs visszaesés alacsonyabb
létfokozatba, közepes (pl. vairágja), avidjá létfokozat
madhjamaka (szanszkrit, ejtett tibeti uma) - középút,
közbülső, a kellős középen álló, a dogmatikus
szélsőségektől mentes felfogás, aurea mediocritas
(arany középút), alapítója Nágárdzsuna, mindenféle
nézettől való mentesség (dristi súnja), a megvál-
toztathatatlan, ellenvéleményt nem tűrő szélső-
ségektől mentes gondolkodás, a megkülön-böztető
fogalmi gondolkodással létrehozott tételek hamisak,
bármiféle nézettől mentesség, a para 2. fejlődési
állapota; 2 aliskolája van (szvátantrika/szautrántika
szvátantrika, jógácsára szvátantrika/, praszán-gika)
Madhjamaka sásztra (szanszkrit) - A középút tana,
mahájána jógácsára szútra, Nágárdzsuna műve
madhjamápratipat (szanszkrit) - középút, középső út
mádhjamika (szanszkrit) - aki a közbülső felfogást vallja, más
néven ürességet vallók (szúnjatávádin), önlét-
nélküliséget vallók (nihszvabhá vavádin), a pradzs-
nyápáramita egyik irányzata, középút, közbülső, a
kellős középen álló, a dogmatikus szélsőségektől
mentes felfogás, alapítója Nágárdzsuna (i.u. 200
körül), mindenféle nézettől való mentesség (dristi
súnja), a megváltoztathatatlan, ellenvéleményt nem
 tűrő szélsőségektől mentes gondolkodás, megkülön-
böztető fogalmi gondolkodással létrehozott tételek
hamisak, bármiféle nézettől mentesség, a para 2.
fejlődési állapota; 2 aliskolája van (szvátantrika
/szautrántika szvátantrika, jógácsára szvátantrika/,
praszángika)
Madhu (szanszkrit) - démon, társával, Kajtabhával ellopták a
Brahmából kiáradó Védákat, Visnu Hajagríva
alakjában megölte őket, a tavasz istene
Madhu pindika szutta (páli) - Mézesfalat szútra (Tripitaka
Szútrapitaka)
madhuparka (szanszkrit) - kedvező dolgok felajánlása a
múrtinak
madhur (szanszkrit) - édes, ájur véda
Madhuszúdana (szanszkrit) - Madhu démon lesújtója; Krisna egyik
neve
Madhva (szanszkrit) - advaita védánta iskola alapítója
(i.sz. 1238-1317), műve: Anuvakhjájana, Brahmá
szútra kommentár, teisztikus vaisnava, mestere
Acsjutapréksa, másik neve Ánandatírtha
madja (szanszkrit) - bor
Madra (szanszkrit) - egy ország
Mádrí (szanszkrit) - Madra királyának lánya, Pándu felesége, Nakula
és Szahadéva anyja
maddzsa (szanszkrit) - csontvelő és idegszövet, ájur véda
Madzsdzshima nikája (szanszkrit) - A közép(hosszú)
gyűjtemény (Tripi-taka), páli kánon, a Buddha
közvetlen tanítványainak feljegyzései, 152 szútra
maddzshima patipadá/maddzsima páda (szanszkrit) - középút; a
Buddha tanítása, a nemes nyolcas ösvény, a
szélsőségek kerülése
Maddzshima-nikája (páli) - Tipitaka, A közép(hosszú)
gyűjtemény
mae isi (japán) - az első kő a vízmedencéhez vezető úton
a kertben
mae vare (japán) - férfi szerepet játszó geikók kacurája
Magadha rádzsaság (szanszkrit) - Észak-India
legjelentősebb ókori állama, a mai Bihár állam terü-
letén a Gangesztől délre, a Buddha korában fővárosa
Rádzsagriha volt (páli Rádzsagaha), a Buddha megvi-
lágosodásának helye, itt végezték el a buddhista
iratok első rendezését i.e. 247-ben
mágadhí (páli) - prákrit, Magadha nyelve
magat (szanszkrit) - hatalmas
magén dávid (héber) - Dávid pajzs, hexagram, Ormuzd és Ahrimán
szimbóluma
magga (szanszkrit) - út, ösvény; a duhkha
megszüntetéséhez vezető út, a megvilágosodás 4
fokozata (szótápanna, szakadágámí, anágámí, ara-
há), márga
maggacsitta (szanszkrit) - ösvénytudat, a tudat egyetlen
formához sem kötődik
maggámagga (szanszkrit) - a legmagasabb ösvény
maggid (héber) - vendég- vagy vándorprédikátor
maggura (szanszkrit) - halfajta, a Buddha bőrének színe a
szamádhiban
mágha (szanszkrit) - hindu január
magházas technika (egyiptomi) - a középbirodalmi piramisok
jellegzetes építési technikája: sugarasan felhúzott mészkő
váz alkotta rekeszeket töltöttek fel homokkal,
sziklákkal, nyerstéglával, majd a kialakult szerkezetet
turai mészkővel borították, impozáns látványt nyújtó
nagy piramisok épültek így, sokkal gyorsabban és
olcsóbban, mint az Óbirodalom idején, de sokkal
rosszabbul állták az idő romboló hatását
mahá (szanszkrit) - nagy, magasztos
mahá bháva (szanszkrit) - nagy szellemi állapot, átélés a laja jógában,
szamádhi
mahá bhúmika dharma (szanszkrit) - 11 szamszkára a tudatosságban
mahá bhúta (szanszkrit) - nagy elemek, a 4 nagy létező (föld
'szilárdság', víz 'kohézió', tűz 'hőmérséklet', levegő
'mozgás'), anyag, fizikai forma
mahá bódhi (páli) - nagy megvilágosodás, a szamádhi a hatha jógában,
a buddhává válás, templom Bodh Gajában, a megvilágosodás
helyén (régebbi neve Uruvéla)
mahá brahmánah (szanszkrit) - magának Brahmának a szintje a
forma-világban
mahá darsana dnyána (szanszkrit, kínai da yuan jing zhi) - a
nagy tökéletes tükörszerű bölcsesség, a 4 bölcsesség
egyike
mahá dzsana pada (szanszkrit) - nagy ország/nép,
monarchikus birodal-mak, a jelentős óind államok (i.e.
1. évezred)
mahá jadzsna (szanszkrit) - nagy áldozat, a tökéletes élet (Brahmá,
déva, pitri, bhúta, nri)
mahá kála (szanszkrit) - nagy idő, az idő teljessége
mahá kalpa (szanszkrit) - 80 antara kalpa
mahá laja (szanszkrit) - nagy feloldódás a laja jógában, szamádhi
Maha mudra (szanszkrit, írott tibeti 'phjag chen) - nagy pecsét-
tartás (hatha jóga); 4 pecsét: 1. a feltételtől függő
dolgok nem állnak fenn tartósan, 2. az ilyen dolgok
nem kielégítőek (duhkha), 3. a megtapasztalható ese-
mények (dharma) nélkülözik a lelket és az ént, 4. a ki-
alvás (nirvána) a békesség
mahá muni (szanszkrit) - a Nagy Bölcs, a Buddha jelzője
Mahá nárájana upanisad (szanszkrit) - a Jadzsur véda része
Mahá Ráhulováda szutta (páli) - A Ráhula oktatása szutta (Tripitaka
Szútrapitaka 62.)
mahá ritvidzs (szanszkrit) - a hótar, adhvarju, udgátar és atharvan
munkáját felügyelő hindu főpap
mahá száhaszra lóka dhátu (szanszkrit, kínai da qian shi jie) -
nagy világegyetem, ezer közepesből áll, egy buddha-
világ egymilliárd világ
mahá szattva bódhiszattva (szanszkrit) - nagy megvilágosodás
lényegű, nagy lény, nagy-szellemű
mahá szukha (szanszkrit) - tökéletes boldogság
mahá szukha kája (szanszkrit) - magasztos vágy test, a saktizmusban
a 3 test kiegészítéseként
mahá szukha vadzsra szattva (szanszkrit) - a fennkölt vágy gyémánt
természete, Rágarádzsa bídzsája
Mahá tanhá szankhaja szutta (páli) - A nagyobbik vágykioltás szutta
(Tripitaka Szútrapitaka 38.)
mahá tápana (szanszkrit) - nagyon forró pokol
mahá tattva (szanszkrit) - nagy alapelv, értelem, eredendő
öntudat
Mahá vibhanga (szanszkrit) - A nagy elemzés (Bhikkhu vibhanga, A
szerzetesfivérek kötelezettségeinek elemzése) (Tripitaka)
Mahá Visnu (szanszkrit) - Visnu egyik alakja, aki ki- és belégzésével
teremti és pusztítja el az univerzumokat (másik névformája:
Kárano-dakasájí Visnu)
mahábandha (szanszkrit) - a mula, az uddjána és a dzsalamdhara
bandha végzése egyszerre (hatha jóga)
Mahábhárata (szanszkrit) - a bháratákról szóló nagy; indiai eposz, az
i.e. 4. sz.-ban véglegesítették, terjedelme 18 könyv, 100 ezer
versszak, az indiaiak szerint az ütközet i.e. 3102. február 8-
án kezdődött, legendás szerzője Vjásza, egyik
fejezete a Bhagavad Gítá
Mahábhásja (szanszkrit) - szanszkrit nyelvkönyv,
Patandzsali (?) műve
mahábhúta (szanszkrit, írott tibeti 'bjung ba chen po) -
nagy létező, őselem, 4 elem (föld, víz, tűz, szél) és a
fény, az eszme
Mahádéva (szanszkrit) - nagyisten, Siva egyik mellékneve
mahaggata (szanszkrit) - magasztos
mahaggatálambanáni (szanszkrit) - a tudat közvetett módon tapasztal-
ható tárgyai, származtatottak
mahájána (szanszkrit) - nagy kocsi, a buddhizmus tibeti
irányzata, erede-te a sztúpakultusz: Buddha ereklyéit
8 sztúpában helyezték el, ezt Asóka tovább osztotta,
inkább a megérzésre és az átélésre épül, mintsem a
tudásra és a tapasztalatra, alapvető tényező a tér és
a fény
mahájána (szanszkrit, írott tibeti theg pa cshen po) - nagy
jármű, a buddhizmus későbbi, északi ága
Mahájána szútra alamkára (szanszkrit) - A nagy út
szútráinak gyöngy-füzére, mahájána jógácsára szútra,
Maitréjanátha műve
mahájánánudzsájin (szanszkrit) - mahájána-követő
mahájánaszampaszthita (szanszkrit) - a mahájánában elindult,
vagyis a nők, akik felszállhattak a kocsira, de nem
vezethettek
Mahájánaszangraha (szanszkrit) - A nagy út összefoglalása,
mahájána-jógácsára szútra, Aszanga műve
mahájánavinaja (szanszkrit) - szerzetesi szabályzat a mahájánában
mahájuga (szanszkrit) - nagy világkorszak (krita, treta, dvápara, káli),
12.000 istenév = 4.320.000 földi év
Mahákála (szanszkrit, írott tibet mgon po nag po) - Fekete Úr, a
törvényt oltalmazó
Mahákála dharmapála (szanszkrit) - a bölcsesség
bódhiszattvája, a Nagy fekete tanvédő isten, a Sátrak
védelmezője, váhanája oroszlán, színe vörös, kék,
fehér, számos formája lehet, Csenrézi egyik megjele-
nése
Mahákála Mgon dkar dharmapála (szanszkrit, tibeti) - a Fehér úr
tanvédő isten, Mahákála egyik formája
mahákalpa (szanszkrit) - nyolcvan kalpa (üresség, teremtés, fennállás,
pusztulás)
Mahákaphina (szanszkrit) - arhat a Buddha közelében
mahákaruná (szanszkrit) - nagy együttérzés, egy buddha erre gondol:
„kit szelídíthetnék meg, és indíthatnék el a tökéletes tudás helyes
útján?”; a buddhaguna 7. csoportja
Mahákarunika (szanszkrit, írott tibeti jo be thugs rdzse
 chen po) - Igen Együtt Érző Társ, a Nagy Irgalmú Úr,
Avalókitésvara
Mahákasjapa (szanszkrit) - a Rádzsagriha-i zsinat vezetője,
arhat a Buddha közelében
Mahákátjájána (szanszkrit) - arhat a Buddha közelében
Mahákauszthila (szanszkrit) - arhat a Buddha közelében
Mahámája (szanszkrit) - a Buddha anyja, aki 7 nappal a Buddha szüle-
tése után meghalt
mahámámsza (szanszkrit) - emberhús
Mahámaudgaljajána (szanszkrit) - arhat a Buddha közelében
Maháméru buddha (szanszkrit) - a keleti világrész buddhája
mahámudrá (szanszkrit, írott tibeti phjag rgja cshen po) - nagy pecsét
mahánagna (szanszkrit, kínai danuojianna) - nagy erejű isteni
lény
mahánájaka (szanszkrit) - egy kolostor vezetője
Mahánáma (szanszkrit) - a panycsavaggíják közül az egyik, az utolsó
szakja rádzsa (†? i.e. 485), Vászabha apja
mahápadma (szanszkrit) - lótuszszerűen tágra széthasadó,
hideg pokol
Mahápadzsápati (szanszkrit) - a Buddha nagynénje, aki nevelte anyja
halála után
Mahápandita Dípankarasrídnyána (szanszkrit) - indiai tanító
Tibetben az (érkezett i.sz. 1039), a katampa iskola alapítója
Mahápandita Gajadhára (szanszkrit) - Köncsog Gyelpo másik neve
Mahápandita Szakjasrí (szanszkrit) - kasmíri filozófus az i.sz. 9. sz.-
ban
Mahápanycsaraksá (szanszkrit) - az 5 nagy védelmező
varázslóistennő
mahápatra (szanszkrit) - halotti szertartásokat végző hindu
pap
Maháprábha buddha (szanszkrit) - a nyugati világrész buddhája
Máhapradzsapáti (szanszkrit) - a Buddha nevelőanyja,
kolduló apáca, női arhat
Maháprádzsnyápáramitá (szanszkrit) - a mahájána
buddhizmus fő mű-ve
Mahápralaja (szanszkrit) - Világvége, az evolúció vége, a Brahman
éjszakája
Mahápurána (szanszkrit) - 3 x 6 purána (6 Vaisnava: Visnu, Náradíja,
Bhágavata, Garuda, Padma, Váraha, 6 Saiva: Matszja, Kúrma,
Linga, Siva, Szkanda, Agni, 6 Brahmá: Brahmá, Brahmánda,
Brahmá-vaivarta, Márkandéja, Bhavisja, Vámana) és 18 Upa-
purána, stb.
mahápurusa (szanszkrit) - nagy lény (pl. egy buddha)
mahápurusa laksana (szanszkrit) - a buddha 32 nagy szépségjegye
mahárádzsa (szanszkrit) - nagy király
Mahárahaszja vadzsrajána csakra (szanszkrit) - a Nagy Titok Gyé-
mántkereke, Padmaszambhava fordítása
maháráurana (szanszkrit) - nagy sírás-rívás, forró pokol
Mahásivarátri (szanszkrit) - Siva-ünnep február újholdjakor
Mahásristhi (szanszkrit) - Teremtés, a Brahman nappala
Mahászaccsaka szutta (páli) - A nagyobbik Szaccsaka szútra
(Tripitaka Szútrapitaka 36.)
Mahászahaszrapramardiní (szanszkrit) - az Ezret legyőző
nagy varázs-lóistennő, az 5 nagy védelmező egyike
Mahászakuludáji szutta (páli) - A nagyobbik Szakuludáji szútra
(Tripi-taka Szútrapitaka 76.)
mahászammata (szanszkrit) - a Vinaja egyik iskolája
mahászanghika (szanszkrit) - a nagy közösség tagjai, a Vinaja egyik
iskolája, az egyházszakadás után ide tartozott a legtöbb hínajána
buddhista
Mahászáropama szutta (páli) - A szárafáról vett hasonlat nagyobbik
szútrája (Tripitaka Szútrapitaka 29.)
Mahásziddha Vairupa (szanszkrit) - Köncsog Gyelpo másik neve
Mahásziddhi (szanszkrit) - Hatalmas Eredmény, Padmaszambhava
fordí-tása (18 könyv)
Mahászthámaprápta (szanszkrit) - bódhiszattva
Mahászunnyatá szutta (páli) - A megüresedés nagyobbik szútrája
(Tripitaka Szútrapitaka 122.)
mahat (szanszkrit) - alapelem, értelem, kibontakozatlan, szánkhja,
egy hindu csoport vezető papja
mahaudème (vodu) - a dob fája (Ochroma pyramidalis Cav.)
Mahávagga (páli) - Tipitaka, A nagy rész
Mahávairocsana szútra (szanszkrit) - a singon-szekta könyve, i.sz.
700 körül fordították le kínaira
mahávákja (szanszkrit) - nagy mondások (tat tvam aszi, aham brah-
mászmi, ajam átma brahmá, pradnyánam brahmá)
Mahávana (szanszkrit) - Nagyerdő, a Tornyos Csarnok-áráma
Vészálí mellett
Mahávíra (szanszkrit) - Nagy Hős, az utolsó dzsainista
thirtankara, meghalt kb. i.e. 527-ban, Vardhamána
első felvett neve, a másik a Dzsina (győztes)
Mahávjutpatti (szanszkrit) - szanszkrit-tibeti szakszótár
mahávrata (szanszkrit) - nagy fogadalom, a szílák betartása
Mahéndra (szanszkrit) - Asóka fia (öccse?), aki a théravádin kánont
Ceylonba vitte az i.e. 1. században, Nagy Indra
Mahésvara (szanszkrit, írott tibeti dbang phjug chen po, kínai Ce cai
 tien) - Hatalmas úr, Nagyhatalmú úr, a bráhmanák
szerint tőle ered a világ, a tudás ura, Siva egyik
mellékneve, a Buddha egyik előző meg-teste-
sülésének tartják a buddhisták
mahi (vodu) - táncfajta
Mahinda (szanszkrit) - Asóka fia, elterjesztette a buddhizmust Srí Lan-
kán (i.e. 250), szóban, páli nyelven
Mahisászura Mardiní (szanszkrit) - Mahisa démon elpusztítója,
Durgá
mahisí (szanszkrit) - bivalytehén, fejedelmi asszony
mahút (szanszkrit) - elefántvezető
mahzor (héber) - visszatérés, ciklus, ünnepi imakönyvek sorozata
maiko (japán) - a tánc asszonya, gésajelölt
Maimakterión (görög) - az 5. hónap
Maît' bitation (vodu) - a Lakhely ura, Legba
maît' caye (vodu) - családfő
maî'tête loa (vodu) - fej-úr-loa, valakinek a személyes
védelmezője
maithuna - közösülés, tantrikus szexuális rítus
Maître Carrefour (vodu) - a Keresztutak ura, Legba
Maitréja, Árja (szanszkrit, páli Arija Mettejja, kínai Mi lo) -
bódhi-szattva, a jövendő (5.) Buddha, a szeretettel
teljes, Dordzse Szempa kísérője
Maitréjanátha (szanszkrit) - jógácsára filozófus az i.sz. 4.-5.
században
Maitréjí (szanszkrit) - szeretetre méltó, Jádzsnyavalkja egyik felesége
maitrí (szanszkrit, írott tibeti bjams pa, páli mettá) - jóság, barátság,
felebaráti szeretet az azonosság érzésével, együttérzés,
szerető kedvesség
Maitrí upanisad (szanszkrit) - a Jadzsur véda része
maitunja (szanszkrit) - szexuális egyesülés
Maiunáka (szanszkrit) - hegy, a Himalája fia
Maja (szanszkrit) - az aszurák építőmestere
májá (szanszkrit) - nem-ez/az, illúzió, érzékcsalódás, káprázat,
csalárd-ság, csalás, szennyezett szenvedély, az
érzékelhető világ káprázata, varázslat, amíg
azonosnak érezzük a prakritit és a purusát; a Buddha
anyja
Májádéví (szanszkrit) - Szépséges Istennő, a Buddha
anyja
májáváda (szanszkrit) - illuzionizmus, Sankara
majl (jiddis) - mohél
Majmuni Mózes (héber) - (i.sz. 1135-1204) orvos, filozófus
majom órája (kínai) - 15-17
majúra vídzsaní (szanszkrit) - pávatoll legyező
majúrászana (szanszkrit) - páva-tartás (hatha jóga)
Makara (szanszkrit) - krokodilszörny, Varuna hordozója; a bak csillag-
kép, ajanamsza
makarászana (szanszkrit) - krokodil-tartás (hatha jóga), shalabhászana
makaros (görög) - túláradóan boldog (az istenek)
makio (japán) - hallucináció zazen közben
Makkhali Gószála (szanszkrit) - a tittha ádzsívika iskola
vezetője, amely nem fér össze a buddhizmussal
Makrán (szanszkrit) - az Indus torkolatától nyugatra fekvő
terület
mal 'bjor sojod pa'i dbu ma rang rgjud pa (írott tibeti) - jógácsára
szvátantrika
mal kadi (vodu) - epilepszia
mala (szanszkrit) - anyagcsere végtermékek, ájur véda
mála (szanszkrit) - olvasó, füzér, koszorú, az ízlelés ura
máládhárin (szanszkrit) - a jaksák egyik szintje, virágfüzért tartó
málászana (szanszkrit) - füzér-tartás (hatha jóga)
Málava (szanszkrit) - egy ország
Maléma (ejtett tibeti) - díszítmények, női bódhiszattva,
Ratnaszambhava kísérője
malenolás (jiddis) - körülmetélés, felvétel a szövetségbe
Máli (szanszkrit( - ráksasza, Szukésa fia
Máljaván (szanszkrit) - ráksasza, Szukésa fia
malla (szanszkrit) - küzdő, ksatrija törzs, városuk Pává
málu (szanszkrit) - élősködő kúszónövény
mam pa (írott tibeti) - ákára
mam rtog (írott tibeti) - vikalpa
mama/attanija (szanszkrit) - önmaga
mamakára (szanszkrit) - az enyém képzete
Mamakí (szanszkrit, ejtett tibeti) - női buddha, a víz természetének
tiszta transzcendens eleme, a test rendszerében a testnedvek
maman loa (vodu) - papnő
mambo (vodu) - papnő
mammiszi (egyiptomi) - születésház
mamszadhatu (szanszkrit) - izomszövet, ájur véda
man ngag (írott tibeti) - upadésa
mána (írott tibeti nga rgjal) - önteltség, büszkeség, énnel töltöttség, a 8.
béklyó, csalás, szamojadzsanáni, gőg, az öt erős méreg
egyike
manahszanycstanáhára (szanszkrit) - szellemi tevékenységből
származó táplálék
mánamannyaná (szanszkrit) - önteltségből eredő képzet
manana (szanszkrit) - a májá felismerése, az anyagvilág
visszatükröző-dése, a szellemi fejlődés második foka
manana dnyána (szanszkrit) - gondolkozás és megbeszélés útján elért
tu-dás
manasiki (japán) - a belső szellemi világ tudata
manasz (szanszkrit) - egyéni tudat, elme, burok, elmeműködés,
gondol-kodás, a szellem belső szerve, a tudat aktív
oldala, burka a manomaja kósa, álambana pratjaja
mánaszcsakra (szanszkrit) - idegközpont a köldök és a szív között
mánaszika (szanszkrit) - egy mantra elgondolása hang nélkül (még:
vácsanika, upámsu)
mánaszika tapasz (szanszkrit) az elme, a gondolatok leküzdése
mánaszikára (szanszkrit) - figyelem, a gondolati tényezők
összekapcsolása
manaszkára (szanszkrit) - tevékenység; az elme 4. mentális tevékeny-
sége: manonivésapravartak manaszkára, viccshinnapravartak
manasz-kára, aviccsinnapravartak manaszkára, ájatanapravartak
manaszkára
manaszroga csikitsza (szanszkrit) - elmegyógyászat, ájur véda
mánátimána (szanszkrit) - öntelt büszkeség, gőg
mánatta (páli) - a bhikkuní időleges lefokozása,
elkülönítése
mandagni (szanszkrit) - a félig emésztett étel végterméke, ájur véda
Mandákiní (szanszkrit) - folyó a Csitrakúta hegynél
mandala (szanszkrit, írott tibeti dkjil 'khor) - kör/négyzet alakú rajz,
misztikus diagram, festmény épület, amely a buddhista tanítást
magyarázza: középen a 3 méreg (galamb, kígyó, disznó), 6 körsze-
letben a létformák (istenek, emberek, démonok, állatok, kísértetek,
pokollakók), a kör szélén az ok-okozati összefüggések (bhava
csakra, nidána), 4 kozmológikus kör: űrkör, szélkör,
fémkör, vízkör (mindegyik 4 részes), eredetileg
korong agyagos iszapból (elkészítése: Viszuddhi
Magga), a kozmosz spirituális összefüggéseit fejezi ki
mandalabuddha-elem (szanszkrit) - a szkandhák szimbólumai,
amelyek a meditációt segítik (Vairocsana, Ratnaszambhava,
Amitábha, Amóg-havadzsra, Aksóbhja)
Mandalaj (szanszkrit - a negyedik buddhista zsinat 1871-ben
mandalászana (szanszkrit) - mandala-tartás (hatha jóga)
Mandana Misra (szanszkrit) - mimánszaka mester (i.sz. 8. sz.),
Szurésvara néven Sankara tanítványa, felesége Bháratí
Mandarava - Padmaszambhava egyik női kísérője
Mandaví (szanszkrit) - Dzsanaka lánya, Bharata felesége
mandir (szanszkrit) az ima háza, hindu templom
Mandódari (szanszkrit) - ráksaszí, Máljaván lánya, Rávana felesége
mandúkászana (szanszkrit) béka-tartás (hatha jóga)
Mándúkja upanisad (szanszkrit) - A Beka fiainak titkos tanítása, az
Atharva véda része
Mandzsughósa buddha (szanszkrit) - a keleti világrész buddhája
Mandzsughósa dhjánibódhiszattva (szanszkrit) - Széphangú
elmélkedő dhjánibódhiszattva
Mandzsusrí (szanszkrit) - az igazság ura, a bölcsesség és
a transzcen-dentális tudás bódhiszattvája, az
asztrológia védelmezője
Manethón királylistája (egyiptomi) - Manethón az i.e. 3. században
élt görög történetíró, aki I. Ptolemaiosz Szótér
megbízására megírta a fáraókori Egyiptom történetét
és kidolgozta királyainak sorrendjét, az általa
felállított sorrend már több helyen megingott, de
műve mindenképpen sok segítséget nyújtott a
történészeknek, tőle származik az egyiptomi
uralkodók felosztása 30 dinasztiára, ez a torinói lista
mangala (szanszkrit) boldogságot hozó rítus gyermekeknél, szerencse-
jel
Mangala vár (szanszkrit) - a kedd hindu istene, a Mars, jelképe a
háromszög, hordozója kos vagy szekér
mángalja laksana (szanszkrit) a buddha talpán lévő 108
szerencsejegy
manger dyo (vodu) - felszentelési rítusok során felajánlott adomány
manger guinin (vodu) - a rada loáknak felajánlott ételek
manger loa (vodu) - loa-lakoma, a vodu szertartás
manger manassa (vodu) - évente egyszeri áldozat az élő
vagy halott ikrekért (háromkirályok napján vagy
nagyszombaton vagy karácsonykor)
manger morts (vodu) - halottak lakomája
manger yam (vodu) - jamszgyökér-evés
mánhágim (héber) - vezetők a hitközségben
mani (ejtett tibeti) - kövekből rakott fal, mindegyik kőre
ráírták/vésték az om mani padme húm szöveget
Manimán (szanszkrit) - jaksa, Kuvéra szolgája
Manipadmá (szanszkrit) - királynő, az om mani padme
húm mantra ere-dete jelentésváltozással
Manipur (szanszkrit) - egy ország
manipúra csakra (szanszkrit) - erőközpont (pítha) a köldök
magasságá-ban
manizmus - ősök kultusza
manman (vodu) - adjountò
mano (szanszkrit) - értelem
manó szanycsétaná (páli) - értelmi tevékenység,
összekapcsolódás közvetítővel, a manasz
tevékenysége az indríják összefűzésére, a 3 áhára;
karma
mano vidnyána vidnyapti (szanszkrit) - az elme-tudás tudomása
manoájatana (szanszkrit) - a szellemi egymásra hatás mezeje
Manódhara (szanszkrit) - a Buddha harmadik felesége
manodhátu (szanszkrit) - szellemi alkotóelem
manodnyarúpa (szanszkrit) - kellemes formák
manodzsalpa (szanszkrit) - gondolat-beszéd
manokarmabídzsa (szanszkrit) - a legmaradandóbb szellemi karma
manómaja kósa (szanszkrit) - az érzelmek, az én szellemi alakja, az
elme burka, a felfogott dolgok kapcsolatba hozása, a dzsiva egyik
burka
manonivésa pravartak manaszkára (szanszkrit) - az elme 1. mentális
tevékenysége, az elme behatol a tárgyba
manónmaní (szanszkrit) - tudatosság nélküli tudat
manóváha/manóvahiní (szanszkrit) - az elme csatornája
manovidnyána (szanszkrit) - az összefogó elme-tudatosság, a 8.
tudatos-ság, ami összefoglalja az 5 érzéki tudatot
mantabhání (páli) - bölcs beszédű, varázslónő,
szertartásvezető
manteion (görög) - jósszentély
mantelli (jiddis) - möil
Manthána (szanszkrit) - az egyik sziddha
Manthara (szanszkrit) - hegy, az ősóceán köpülőrúdja
Manthará (szanszkrit) - Kaikéjí szolgálója
mantiké (görög) - a jóslás tudománya
mantra (szanszkrit, írott tibeti szngagsz) - a gondolat eszköze,
varázsige, szent szavak, mondások, amelyek ismétlése bizonyos
hatást fejt ki, az elme (manasz) megszabadítása, gnóma; kiejtése:
vácsanika, upámsu, mánaszika
mantra jána (szanszkrit) - mahájána irányzat a titkos tanítások oldala,
vadzsrájána
mantra jóga (szanszkrit) - jóga mágikus erejű szavak
útján, gyakorlatai: bhakti, suddhi, ászana, panycsa
szévana, ácsára, dháramá, divja désa szévana, prána
krijá, mudrá, tarpana, havana, bali, jága, dzsapa,
dhjá-na, szamádhi
mantra kritá (szanszkrit) - a mantrák eredményezte mágikus
erő
mantra naja (szanszkrit) - a tökéletesség elérése misztikus formulák
segítségével
mantra sásztra (szanszkrit) - okkult nyelvtudomány
mantra/dháraní (szanszkrit, írott tibeti gsang sngags/gzungs) - titkos
szavak
Manu (szanszkrit) - a Manvantara korszakok szellemi urakodója
manu (szanszkrit) - az első ember, egy régi törvényhozó, de
általában egyes korszakok törvényhozói, egy
manvantara időszakig el, egy kalpában 14 manu születik,
ezek: Szvajambhuva, Szvarocsisa, Utta-ma, Tamasza, Radzsvata,
Csaksusa, Vajvaszvata, Szávarni, Daksa Szávarni, Brahmá Szávar-
ni, Dharma Szávarni, Rudra Szávarni, Déva Szávarni, Indra
Szávarni
manusa (írott tibeti mi) - ember, a rúpá rúpa bhúmi egyik csoportja, 12
fajta a 4 földrészen és 8 alföldrészen
mánusi buddha (szanszkrit) - emberi buddha, a déli buddhizmusban
manusja pudgala (szanszkrit) - az ember személye
manusjakula (szanszkrit) - emberi család
Manuszmriti (szanszkrit) - Manu törvénykönyve
manusszá (szanszkrit) - az emberi világ
manvantara (szanszkrit) - az az időszak egy kalpában, amíg
egy manu él
Manvantara (szanszkrit) - egy-egy manu uralkodási ideje
Manzan (japán) - zen mester
Manydzsusrí (szanszkrit, írott tibeti 'jam dpal) - a Szelíd
Dicsőségű, a bölcsesség bódhiszattvája, a misztikus
tudás, a legfőbb ismeretek megtestesítője, az
asztrológia megalapítója, inkarnációja Padma-
szambhava és Congkapa, székhelye a Vutajsan hegy,
jelképe a lángoló kard
mannyaná (szanszkrit) - a 3 képzet (tanyhá, mána, ditthi), felfogás, a
tárgy téves megragadása
mapou (vodu) - gyapjúfa
mappo (japán) - a buddhista törvények megszűnésének, a
világ végének korszaka
mar me mdzad (írott tibeti) - Atísa Dípankarasrídnyána
Mára (szanszkrit, ejtett tibeti düd, írott tibeti bdud) - Halál, a
Gonosz, a Buddha megkísértője, a Sátán, aki erővel
és fondorlattal több ízben megpróbálta a Hőst
letéríteni a megvilágosodás útjáról, amikor elérte a
megvilágosodást, a Gonosz megpróbálta megaka-
dályozni a Tan kerekének megforgatását, hogy más
élőlények is a megszabadulás ösvényére
 léphessenek, az idős, beteg Buddhát igyekezett
rávenni, hogy mielőbb lépjen a teljes nirvánába;
lányai Tanhá (vágy), Rati (gyönyör), Arati
(elégedetlenség)
maranam (páli) - meghalás
maranaszati (páli) - elmélkedés a halál fölött
marassa (vodu) - élő és halott ikrek
marassa bois (vodu) - erdei ikrek
márga (szanszkrit) - ösvény (karma, bhakti, dnyána, jóga), út, 8 evilági
ösvény, az evilágit meghaladó ösvény, a bódhi paksika dharma
8 része a 37-ből
márga dnyána (szanszkrit) - az út tudása (út /márga/, alkalmasság
/njája/, teljesítés /pratpad/, megszabadítás/)
márga sírsa (szanszkrit) - téli, hindu hónap, november vége-december
eleje
márga szatja (szanszkrit) - a szenvedés megszüntetéséhez
vezető út igaz-sága
Mariammá (szanszkrit) - a himlő istennője
Marícsi (szanszkrit) - démon, szélisten, Brahmá egyik fia,
Kásjapa apja, aranyszínű őz formájában elcsalta
Rámát, a marutok vezére
marícsjászana (szanszkrit) - Marícsi-tartás (hatha jóga)
Marinette nois chèche (vodu) - a rossznak elkötelezett női
ördög, végrehajtja Kita terveit
marjada (szanszkrit) - a hindu templom körüli legkülső, 5. fal
Márkandéja (szanszkrit) - Brahmá purána, egy risi
maror (héber) - keserűfű (széder este)
Marpa (szanszkrit, ejtett tibeti, írott tibeti chos kji blo
gros) - indiai fordító (i.sz. 1012-1096), az első tibeti
buddhista mester, mesterei Náropa és Maitrípa,
tanítványa Dzsecün Milarépa, iskolájuk a kar-gyüpa
Marpo (ejtett tibeti) - indiai tantrikus tévtanító
marranus/marrano (spanyol) - rejtvezsidó (marrano =
disznó), tettetett kitérők (konvertiták)
marré paquette (vodu) - telihold idején végzett szertartás talizmánok
készítésére
martjámartja (szanszkrit) - egyszerre halandó és halhatatlan teljesség
maru obi (japán) - 4 m hosszú és 70 cm széles öv, amit a háton
négyzetesen megkötve hordanak
marutok (szanszkrit) - szélistenek
mascort (vodu) - táncfajta
másgiáh (héber) - a kóserság ellenőre
Másiáh (héber) - Messiás, felkent
masisi (vodu) - homoszexuális
maskónesz (jiddis) - zálog
maswasa/ma (egyiptomi) - az egyik legerősebb líbiai
törzs, akik I. Széthi idején jelentek meg a tjemehuk (egy
másik, déli líbiai törzs) földjén, vízszintesen betűzött
strucctollat viseltek a hajukban, erről ismerhetők fel
az ábrázolásokon, további névalakjaik még: masuasu,
meswes, stb.
masza (szanszkrit) - hús, ájur véda
mászoréta (héber) - hagyományozó
masztaba (egyiptomi) - előkelő személy sírja, amely
felépítménye alakja miatt kapta ezt a nevet (arab
„pad”), az archaikus kortól az első átmeneti kor
gyakran királyok is temetkeztek masztabába
mátá (szanszkrit) - anya, Durgá
Mataemon Munenori, Jagjú (japán) - Az életet adó kard (Heiho
kaden-só) (1632) írója
Mátali (szanszkrit) - Indra kocsihajtója, az isteni hírnök
mátán beszéter (héber) - cedáká persely
matápitu upatthanam (szanszkrit) - az apa és anya segítése
mátarí (szanszkrit, ejtett tibeti ma mo) - démonnő
mátha (szanszkrit) - kolostor
Mathura (szanszkrit) - város Uttar Pradesh államban, itt
testesült meg Visnu körülbelül 5 ezer évvel ezelőtt
Krisna képében
mati (szanszkrit) - pradnyá
mátiká (páli) - szöveg, tartalom
matil (szanszkrit) - értelem
matr gháta (szanszkrit) - anantaríka karma, anyagyilkosság
matrí (szanszkrit) - szeretet
Matrika (ejtett tibeti) - a halottégető körül élő
boszorkányok
mátszarja (szanszkrit, írott tibeti ser sna) - fösvénység, az egyik
béklyó
matszija (szanszkrit) - aranyhalak, a beteljesedés jelképe
Matszja (szanszkrit) - hal, Visnu egyik inkarnációja, de a tantrikus
gya-korlatok egyik eszköze is, egy ország
matszjászana (szanszkrit) - hal-tartás (hatha jóga)
Matszjéndra (szanszkrit) - az egyik sziddha
matur (ejtett tibeti) - a jakbőrben tárolt vaj darabolásához
szükséges vágóeszköz
Maudgaljájana (szanszkrit) - a Buddha tanítványa a Lótusz-szútrában
maula (szanszkrit) - az első dhjána alapszintje
maula dhjána (szanszkrit) - valóságos dhjána
maula szamápatti (szanszkrit) - 8 tényleges eltérés
maula szamápatti dhjána (szanszkrit) a 4 dhjána megszerzésének
gyöke-re
maulika szánkhja (szanszkrit) - régi szánkhja, Kapila eredeti tanítása
mauna (szanszkrit) - némaság
mauna szádhana (szanszkrit) - hallgatási fogadalom
Maurja-dinasztia (szanszkrit) - a Nagy Sándor halála (i.e. 323) utáni
rádzsák
ma-val kezdődő szavak - a saktisztikus tantrában, mada
(alkohol), matszja (hal), mánsa (hús), mudrá (növényi drog),
maithuna (közösülés)
mavangu (vodu) - őrüveg
mazal tov (héber) - jó szerencsét
mazanga (vodu) - vérfarkas
mazone (vodu) - táncfajta
mazu (japán) - ha egy danna megszakítja kapcsolatát egy geikóval
mched grogs dam tshig gcig pa (írott tibeti) - egyfogadalmú társ
mched pa (írott tibeti) - kiterjedés, a szellem kiáradása (álokábhásza)
mchog gi dngos grub (írott tibeti) - kiváló emberfeletti képességek
birtokosa
mcshod pa'i mandal (írott tibeti) - csö pe mandala
mcshod rten (írott tibeti) - csörten
mdi sde (írott tibeti) - Szútra pitaka
mdo (írott tibeti) - Amdo, szútra
mdo khams (írott tibeti) - Do kham
mdo stod (írott tibeti) - Do Tö
mdo szde dren pa njer bzsag (írott tibeti) - Az éber figyelem
alapjairól szóló szútra, akarmáról
mdo szde lasz brgja (írott tibeti) - A karma száz példájáról szóló
szútra
mdo szde mdzangsz blun (írott tibeti) - A bölcs és a balga szútrája, a
karmáról
mdos (írott tibeti) - dö
mdzo (írott tibeti) - dzo
me (ejtett, írott tibeti) - alsó kollégium, filozófia; tűz, az 5
elem (dzsungva) egyike
me long lta bu'i je shes (írott tibeti) - ádarsadnyána
mé melah (héber) - sós víz (széder este)
me tog ma (írott tibeti) - Puspá
me treng (ejtett tibeti, írott tibeti sme phreng) - 180 éves
nagyciklus a bönben, az első ciklus Senrab Mivo
születésével kezdődött
me va (ejtett tibeti, írott tibeti sme ba, kínai lo su) - fesztivál, vásár,
gyűlés; 9-es számnégyzet (meva gu 492-357-816);
kilenc színű mágikus négyzet a bön asztrológiában;
asztrológiai elem
Méá Seárim (héber) - Jeruzsálem ortodox negyede
méda (szanszkrit) - zsírszövet, ájur véda
médha (szanszkrit) - az áldozat sikerét biztosító szubsztancia
Mefket (egyiptomi) - türkiz (úrnő), Hathor másik neve
megaron (görög) - föld alatti üreg, építészeti együttes
megila (héber) - tekercskönyv
Meidum/Médum (egyiptomi) - a Fájjúm-mélyedésben található, itt áll
Huni piramisa (a Hamis Piramis), és több, III. dinasztiabeli nemesi
sír. Külön megemlítendő Rahotep és Nofermaat sírja, az
utóbbiban különleges eljárással, üvegpaszta-
berakással készült domborműveket találtak, ami
valószínűleg bonyolultsága miatt, egyedülálló, Nofer-
maat sírjában volt a híres „meidumi ludak” festmény
meilichios (görög) - irgalmazó
melamed (héber) - tanító (elemi iskolai)
melamed dardeki (héber) - kiskorú fiúk és lányok tanítója
melamed gemóre (héber) - nagyobb fiúk tanítója
melanuros (görög) - fekete farkú hal (Oblata melanura)
melissa (görög) - méh, papnők
mellékpiramis (egyiptomi) - 1.) szatellita, 2.) A piramis-komp-
lexumhoz tartozó, kis méretű szatellita, amit
feltehetőleg kultikus céllal állítottak, más feltételezések
szerint az elhunyt kanopuszait helyezték el benne,
mérete valószínűleg sehol sem haladta meg a fő-
piramis egyötödét, illetve a 25 métert, és rendszerint
(de nem kivétel nélkül) egykamrás, gyakran T-alakú
kamrával, az első ilyen épület a Hamis Piramis
mellékpiramisa, az utolsónak tekintett mellékpiramis
I. Szeszósztrisz piramiskomplexumához tartozik, van-
nak azonban későbbi mellékpiramisok is, amelyek
valószínűbb, hogy királynői piramisnak épültek - ezek
közül a XIII. dinasztia-beli Hendzser építménye a
legfiatalabb
Memphisz (egyiptomi) - város a két ország határán, a mai Kairótól
kb. 40 km-re délre, fennállása során többször is, és hosszú ideig ki-
rályi székhely, a várost Menész (Aha) alapította székhelyül, eredeti
neve Ineb-Hedzs (Fehér Fal), később I. Pepi piamisának
neve után lett Men Nofer Pepi, ebből Memphisz, ma
szórványosan láthatók romjai, nagy részén település áll, és
 nem feltárható, Egyiptom ókori történelmében mindig játszott
kisebb-nagyobb szerepet különleges fekvése miatt
memunim (héber) - megbízottak a hitközségben
Men ci khang (ejtett tibeti, írott tibeti sman rcis khang) - Orvostudo-
mányi és Asztrológiai Intézet Lhászában, a 13. Dalai
Láma alapította, i.sz. 1960-ig működött
Mená (szanszkrit) - Himaván felesége
meng (kínai) - álom
Meng ce (kínai) - erény
Meng Csí (kínai) - Menciusz tanításai, a Konfuciusznak tulajdonított
tulajdonított 4 klasszikus könyv (Szí Su) egyike
menóra (héber) - lámpatartó, hétkarú lámpás
mennydörgéskor - áldás (héber) - Baruh atá Adonáj Elohénu meleh
haolám, sekohó ugvurató malé olán. (Áldott légy, Örökkévaló Iste-
nünk, a világ királya, akinek erejével és hatalmával van tele a
világ.)
méreg (3) - a létkerék tengelyét képező kakas, kígyó és
disznó = vágy (rága), harag (dvésa), ostobaság
(móha)
méreg (5) - vágy, harag, féltékenység, büszkeség, mohóság
merhac (héber) - női fürdő
merket (egyiptomi) - rovátkolt faeszköz az égtájak meghatározására
méru danda (szanszkrit) - gerincoszlop
Méru/Szuméru (szanszkrit, írott tibeti ri rab lhub po) - világhegy, a
világ tengelye, az istenek lakhelye, a hegyek rádzsája, Aranyhegy,
Lótuszhegy, tetején nő a kívánságteljesítő csodafa, félig
az óceán alá nyúlik, koncentrikus körökben hegy-
láncok övezik, kifelé fele olyan magasak, mint az
előző, közöttük tengerek vannak, a hetedik körüli-ben
vannak a 4 világtájnak megfelelő kontinensek
(Púrvavidéha, Dzsambudvípa, Aparagodánija,
Uttarakuru), a körökön csak termé-szetfeletti
képességekkel lehetséges átjárni, a külső fal vasból
való hegylánc (80.000 jodzsána magas), ez fogja
körbe a világot, a világnak arany alapja van, körülötte
víz, fölötte levegő az üres térig, az istenek a Meru
csúcsán és fölötte élnek, az emberek a szigeteken, az
állatok a szigeteken és a tengerekben, a szellem-
lények a sivata-gokban, a pokollakók a déli sziget
alatt
Méruprabhása buddha (szanszkrit) - a keleti világrész buddhája
Meruprádipa buddha (szanszkrit) - a déli világrész buddhája
Mésa (szanszkrit, páli Mésza) - a Kos csillagkép, ajanamsza
mesüge (héber) - bolond, őrült, hülye
meszibá (héber) - összejövetel
Meszilat Jesarim (héber) - az egyenesek ösvénye, zsidó erkölcstan
Metageitnión (görög) - a második hónap a Nagy Kutya
(Canicula) feltű-nésekor
metamorphosis - testátalakulás
metempsychosis - lélekátalakulás
méttá (páli, szanszkrit) - maitrí, szeretet, egyetemes
szeretet, az első erény
méttá bhávaná (páli) - szerető kedvesség (a mitra-ból ered, törzs-
szövetség), maitrí
mezuza (héber) - ajtófélfa, pergamenlapra írt Tóra-i szöveg
és az azt védő tok, amit az otthonok jobb oldali
ajtófélfájára helyeznek befelé megdöntve, áldás
felszerelésekor: Baruh atá Adonáj Elohénu meleh
haolám, aser kidsánu bömicvotáv vöcivánu likbóá
mezuzá. (Áldott légy, Örökkévaló Istenünk, a világ
királya, aki törvényeiddel megszenteltél, és
megparancsoltad nekünk, hogy felerősítsük a
mezuzát.)
mgar (írott tibeti) - Gar
mgon po nag po (írott tibeti) - Mahákála
mi (írott tibeti) - manusa
mi (kínai, szanszkrit tantra) - kínai buddhista iskola, a vallási
gyakorlatot hangsúlyozta, emberek (tibeti)
mi cshö (ejtett tibeti, írott tibeti mi chos) - a névtelen
vallás, emberek vallása, ősi tibeti vallás a bön előttről
mi csou (kínai) - varázsmondás, mantra
Mi ji Szen ge (ejtett, írott tibeti mi ji seng ge) - a mitikus Szambhala
királya a 18. ciklusban
Mi jul (ejtett tibeti) - az óceánban elhelyezkedő
négyszögletes alakú Föld
Mi lo (kínai) - Maitréja
mi mor dmar mo skjin gji mgo (írott tibeti) - a Leány
Vadkecske-fejű, a Huszonnégy Hatalmas Boszorkány
egyike, vörös
mi pham chos kji rgjal po (írott tibeti) - Győzhetetlen
Törvénykirály
mi ser (írott tibeti) - mi szer
mi slob lam (írott tibeti) - asaiksa márga
mi szer (ejtett tibeti, írott tibeti mi ser) - kereskedők,
mezőgazdasági munkások Tibetben, a lakosság
többsége
mi thun nyi (ejtett, írott tibeti mi thun nji) - diszharmónia
mi tsung (kínai) - titkok
miai guan cha zhi (kínai) - prathaveksaná dnyána
miaros (görög) - tisztátalan
miasma (görög) - szenny, erkölcsi vétség
micen (ejtett tibeti) - egy kolostor legkisebb oktatási csoportja, legtöbb-
ször területi egységek
micvá (héber) - parancs, kötelesség, jó cselekedet,
menyegzői tánc zsebkendővel
micvot seházmán grámá (héber) - időhöz kötött parancsok
miccshá szamádhi (szanszkrit) - kocentráció anyagi javak megszerzése
érdekében, ellentéte a szammá szamádhi
miccsháditthi (szanszkrit) - hamis szempontok
micsi (japán) - út, tanítás, elmélet a sintóban, dharma, tao
middha (szanszkrit) - kábulat, tompaság, tunyaság
midórájtá (héber) - Tóra-i parancs, törvény
midrábbánán (héber) - rabbinikus parancs, rendelet
midrás (héber) - kutatás, tanház, magyarázat
midzu gaki (japán) - friss növény, a sinto templom harmadik,
legbelső kerítése
midzuja (japán) - előszoba
mig dmar (írott tibeti) - Mik mar
mig mi bzang (írott tibeti) - Mik Mi szang
mig ser (írott tibeti) - sárga szem, irigység
Migadája (páli) - Antilop-liget, Őz-park Benáresz-Szárnáth
közelében
migan (vodu) - rohadt fazék, főzet (a feláldozott állat vére,
cukor, fahéj, csillagánizs, szerecsendió), amelybe
évenként bemártják a gadot
Migára (szanszkrit) - Szávatthí-i kereskedő, ő adta a
Pubbáramát
Migáramátupászádó (szanszkrit) - Migára mama palotája, a
Pubbáráma
migmar (ejtett tibeti) - kedd, Mars, vörös szem, tűz,
szerencsétlen nap
mi'i thub pa shákja seng ge (írott tibeti) - Sákjaszimha
mija (japán) - fenséges ház, a sintoista templom neve
Mijamotó Muszasi (japán) - 5 gyűrű könyve (Gorin no so) (i.sz.
1643-1645)
Mik mar (ejtett tibeti, írott tibeti mig dmar) - Mars, jelképe vörös és
fehér szem
Mik Mi szang (ejtett tibeti, írott tibeti mig mi bzang) - a nyugat istene,
a lyuk ura
mikádó (japán) - császár, a sinto szerint a japán császárok közvetlen
leszármazottai a kamiknak
mikdás meát (héber) - kis szentély, zsinagóga
miki (japán) - különleges rizsbor, amit sinto
szertartásokon, különösen a Daidzsó szai előtt
használnak
mikkjo (japán) - ezoterikus buddhizmus
miko (japán) - suzu (japán), templomi szűz a sintóban
(kanko - isten lányai), legtöbbször a papok lányai
vagy rokonai, akik a papoknak segédkeznek,
régebben médiumoknak gondolták őket a hívő és a
kami között, ruházata fehér köntös, alatta piros
nadrágszoknya, ez különleges alkalmakkor fehér, a
fehér a tisztaság színe, ők adják elő a kagurát
miko szan (japán) - sinto papnő
mikosi (japán) - a kami ideiglenes szentélye a sintóban, a kamit
csoportosan körmeneten viszik új helyére
mikve (jiddis) - összegyűjtés, rituális fürdő, az asszony
alámerülés előtt: Baruh atá Adonáj, Elohénu meleh
holám, aser kidsánu bömicvotáv vöcivánu al-hatvilá.
(Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki
törvényeiddel megszenteltél, és megparancsoltad
nekünk az alámerülést.)
milam bardo (ejtett tibeti) - az álom bardója
Milarépa (szanszkrit) - Dzsecün
milaszarvásztivádin (szanszkrit) - Buddha fiának, Ráhulának,
pozitivista követői
milenolás (jiddis) - brit
milhig (jiddis) - tejes étel
Milinda panyha (páli) - Menandrosz király kérdései, théraváda irat i.e.
1. sz., Milinda király (Menandrosz) és Nágaszéna beszélgetése,
(Tripi-taka, burmai kánon)
mímámszá (szanszkrit) - fejtegetés, tárgyalás, vizsgálat általi tökéletes
elmélyedés, a hinduizmus egyik bölcseleti rendszere
Mimámszá szútra (szanszkrit) - Dzsaiminí műve az i.e. 3.
században
mimámszaka manaszkára (szanszkrit) - a vizsgálódó, az első
elmélyü-léshez vezető felkészülés 5. foka
Min (egyiptomi) - múmiaformájú termékenységisten, jelképe: Min-fé-
tis, Ahmim, temploma: Koptosz
Mína (szanszkrit) - az egyik sziddha; a Halak csillagkép, ajanamsza
minarai dzsaja (japán) - minaraiszan képzést vállaló ocsaja
minarai szan (japán) - növendék maiko
Ming ti (kínai) - császár (i.sz. 58-75) aki álmot látott a Buddháról,
köve-teket küldött nyugatra tudósokért
minha (héber) - délutáni ima Izsák emlékére
minhág áskenáz nuszáh (héber) - magyar szokás
minhág böhment (héber) - morva szokás
minhág ojsztrakin (héber) - osztrák szokás
minhág polin (héber) - lengyel szokás
minhágim (héber) - hagyományok, szokás
minján (héber) - szám/számolás, 10 felnőtt férfi az
imához
minjenmónok (jiddis) - imamunkások
minuj (héber) - kinevezés
minukku (szanszkrit) - kifinomult, a katakali tánc egyik jelleme
mirliton (vodu) - tökféle (Sechium edule)
Miroku (japán) - Maitréja
miskan (héber) - szent sátor, az első Templom
Mislé (héber) - Biblia, Példabeszédek
misna (héber) - ismétlés, a szóbeli tanra támaszkodva
földművelési, ünnepi, házasságjogi, büntető- és
magánjogi, áldozati és tisztasági kérdéseket tárgyal,
vallási és erkölcsi tanításokat tartalmaz, 63 kötet +
bevezető, Juda Hanászi fejezte be († i.sz. 219)
(bevezető: Brakhot és Zraim, Moéd, Nasim, Nezikim,
Kodasim, Tohorot)
Misne Tóra (héber) - A Tóra ismétlése, Majmuni műve
miste (héber) - lakoma
mistè (vodu) - titokzatos hatalom
miszogi (japán) - rituális fürdő a sintóban, egyéni
megtisztulás, amely nem kapcsolódik vétekhez,
hasonlít egy lelki mosakodáshoz vagy takarításhoz,
mindig része az imi
mitama (japán) - az istenekben lévő szellem a sintóban,
ez van a sintai-ban
mitama szan no tana (japán) - a felséges lelkek oltára, konfuciánus
házi oltár
mitarasi (japán) - víztartó a megtisztulási rítushoz a sinto templomban
Mithilá (szanszkrit) - Vidéha fővárosa, Dzsanaka
székhelye, ma Tirhut
mithjá dristi (szanszkrit) - megrontott téves nézet, a helyes és
helytelen tagadása, az okság tagadása, nem üdvös
cselekedet/gondolat
mithjá dristi virati (szanszkrit) - tartózkodás a helytelen
nézetektől, tárgyai az elme üdvös és üdvösségre nem
 vezető dharmái; a dasa aku-sala prativirati síla 10. tagja
mithjá mána (szanszkrit) - megrontott büszkeség
Mithuna (szanszkrit) - az Ikrek csillagkép, ajanamsza
mitjaupavászi (szanszkrit) - aki állandóan böjtöl
mitnagedim (jiddis) - a hagyományos zsidóság szellemében
gondolkodó irányzat
mitpáhá (héber) - a Tóra-tekercs védőkendője
Mitra (szanszkrit) - a Nap és a béke istene, Varuna testvére
mixin (kínai) - babona
mixta persona (latin) - kevert személyiség, pl. a hármasságok
mizráh-fal (héber) - a zsinagóga keleti, észak-keleti fala, ahol a frigy-
szekrény van (a Jeruzsálem felé néző fal)
mizráhi (héber) - keleti zsidóság
mizuage (japán) - az erikae alkalmával a geiko elveszti szüzességét
mizudzsaja (japán) - vendéglő
mja ngan lasz 'dasz pa (írott tibeti) - nirvána
Mjang de csör ten (ejtett tibeti) - a Buddha nirvánája, a nyolcas
csörten-csoport egyike
mjha' lding (írott tibeti) - garuda
mjo kanzat csi (japán) - csodálatos tapasztalatok bölcsessége
mjogon sudzsi (japán) - szó-magok a 8. tudatban
Mjósin templom (japán) - zen kolostor
Mjózen (japán) - rinzai mester a Kennin templomban, Eiszai
tanítványa (i.sz. 1184-1225), Dógen mestere
mkas grub rje (írott tibeti) - Khe tup dzse
mkha' 'gro (írott tibeti) - dáka
mkha' 'gro ma (írott tibeti) - dákiní
mkha' spjod (írott tibeti) - gaganacsárin, vjomacsárin
mkhan chen zhi ba mtsho (írott tibeti) - Sántaraksita upadhjája
mkhan po (írott tibeti) - khen po
M'láchim (héber) - Biblia, Királyok első és második könyve
mlavé dimalká (héber) - szombat-királynő elkísérése,
szombatbúcsúztató
mléccsha (szanszkrit) - idegen
Mnémosyné (görög) - emlékezés
mngal skyes (írott tibeti) - anyaméhből születés
mngon par dga' ba'i zhing khams (írott tibeti) - a Nyílt Öröm mezeje,
Alshóbja területe
mngon shes phra mo (írott tibeti) - finom belátás, abhidnyá
mnjam pa njid kji je shes (írott tibeti) - szamatádnyána
mnjan jod (írott tibeti) - Srávasztí
mo (ejtett tibeti, írott tibeti) - női elem, az asztrológiai
ciklus páros évei, bön jóslás
mo lha (írott tibeti) - leány-isten, sorsosztó
mo pa (ejtett, írott tibeti) - jós
mo tong (ejtett tibeti) - női váltság áldozat
modaka (szanszkrit) - rizsgolyó
Moéd (héber) - a Misna 2. része, zsidó ünnepek
Móggallána (szanszkrit) - bráhman matematikus, Szanydzsaja paribbá-
dzsaka tanítványa
Moggallíputta tissza (páli) - az i.e. 250-ben tartott 3. zsinat elnöke
mohá (szanszkrit, írott tibeti gti mug) - tudatlanság, káprázat,
zavaro-dottság, ostobaság, balgaság, tompaság,
homály, elvakultság, kötődés, tévhit, a 3 méreg egyike,
ostobaság, jelképe a fekete sertés; a cselekvés akadálya
mohél (héber) - körülmetélő
Mohiní (szanszkrit) - amikor a démonok az óceán köpülése közben
ellopták a halhatatlanság nektárját, Visnu ebben a mellék-
inkarnációs alakban szerezte vissza, formája
gyönyörű lány, kezében nektárral telt edény, meg-
szülte Sivának Szaszthát
Moira (görög) - sorsistennő
Moirisz-tó (egyiptomi) - nagy kiterjedésű tó a Fájjum-
mélyedésben, ókori nevén Merur, ma Birkhet el Kharun, vizét a
Nílusból, a József-csatornán (arabul Bar el Juszuf) át kapja, III.
Amenemhat zsilippel és gáttal szabályozta, a tó kiterjedése sokkal
nagyobb volt, mint ma
mókkha (páli) - móksa
móksa (szanszkrit, páli mókkha) - felszabadulás, a végső cél,
megsza-badulás a születés és halál körforgásából,
kiszabadulás, kötöttség, megszabadulás, szabadság; a
buddhizmusban azonos a nirvánával, a brahmánizmusban beolvadás
a Brahmanba
móksana (szanszkrit) - szabadulás
mokuroku (japán) - 110 x 80 cm-es díszes plakát
mokusó (japán) - csendes illumináció zazenben
molha (ejtett, írott tibeti) - a bal hónaljban lakó női istenség
mombinszilva-fa (vodu) - Spondias mombin L.
mondó (japán, kínai ven ta) - kérdés-felelet technikájú tanítás a
csan/zen buddhizmusban
Mondongue moussai (vodu) - ártó loák, kutyát áldoznak nekik
Mondzso boszacu (japán) - Mandzsusrí, Gyönyörűséges
sugárzás
mónéjja (páli) - halotti emlékmű
monizmus - minden létezőt egyetlen alapelvre
visszavezető filozófia
mono no avare (japán) - mélabús, megindító, másokkal megosztott
együttérzés
monter (vodu) - meglovagolni, megszállottság, amikor egy loa a hívére
száll
more cedek (héber) - igaz tanító
Moré Nevuchim (héber) - Tévelygők útmutatója, Majmuni
műve
morénu (héber) - tanítónk
moriszko (spanyol) - mór, kikeresztelkedett spanyol zsidó
moros (görög) - osztályrész
mósa dharma (szanszkrit) - megtévesztő természet
möcicá (héber) - a vér eltávolítása malenoláskor
möil (héber) - a Tóra-tekercs védőköpenye, selyem,
brokát vagy bársony, tisá beávkor (áv 9) fekete, az
őszi ünnepek idején fehér, máskor bármilyen
mön lam cshen mo (ejtett tibeti) - nagy imaünnep, az újév kezdete,
Nagy fohász, ünnep Lhászában, általában az imaszertartások
mönáker (jiddis) - trejberol
mraksa (szanszkrit) - képmutatás
mridu (szanszkrit) - gyenge, enyhe (pl. vairágja)
mriga (szanszkrit) - szarvas, Siva kezébe kapta, Dáruka erdejének
bölcsei teremtették
Mrigadáva (szanszkrit, írott tibeti ri dvags chal) -
Antilopliget (Őz-park), remetetanya Benáresz
közelében, itt van a Remetehegy, ahol a Buddha el-
mondta első prédikációját
mrisá (szanszkrit) - valótlan, hamis
mrisáváda (szanszkrit) - csalás, nem üdvös cselekedet, szóbeli
mrisáváda virati (szanszkrit) - tartózkodás a hamis beszédtől,
a tett tár-gya egy másik személy; a dasa akusala
prativirati síla 4. tagja
mritam (szanszkrit) - holttest
mritászana (szanszkrit) - hullapóz (hatha jóga)
mritju (szanszkrit) - halál
mtho ris (írott tibeti) - szvarga
mthun nyi (írott tibeti) - thun nyi
mtshams med pa (írott tibeti) - ánantaraja
mtsho skjes (írott tibeti) - tószülötte, a fehér lótusz
mtsho sman (írott tibeti) - tavi ártók
mtshur pu (írott tibeti) - Csurpu
mu (ejtett tibeti, írott tibeti dmu) - démon, kötél, ami a
király fejétől az égbe vezet
mú (japán) - semmi, nem-lét, tagadó előképző,
 istenrádzsák fényből sodort kötele
mu nen rju (japán) - tudat nélküliség a kendóban
mu to rju (japán) - ellenség nélküliség a kendóban
Mucsilinda - kígyóisten
mudéjar (spanyol) - iszlám hiten maradt spanyol
múdha (szanszkrit) - tompultság, elhomályosodottság,
kötődés az érzék-szervi világhoz
mudhuram (szanszkrit) - édes
muditá/priti (páli, szanszkrit, írott tibeti dga 'ba) - buzgóság, együtt-
örvendezés, örülni mások örömének, együtt érző
öröm, gyönyörködés, szelídség, méltánylás, a
szeretet öröme, a 3. erény
múdrá (szanszkrit, írott tibeti phjag rgja) - pecsét, bizonyos
jelentésű szimbolikus kéztartás, de a tantrikus gyakorlatok
egyik eszköze is (növényi drog), bélyegjel, a mantra, hatha jóga
gyakorlata
mudutá (szanszkrit) - a tudat alkalmazkodó készsége
mudzsó (japán) - állandótlanság
muga (japán) - nem-én
Mugadzsa (szanszkrit) - a Buddha negyedik felesége, udvarhölgy
mugen rju (japán) - látás nélküliség a kendóban
muharran (iszlám) - az első hónap neve az iszlám
holdévben
Muin (japán) - a Mjosin templom apátja
mukdámim (héber) - elsők a hitközségben
mukha mandapa (szanszkrit) - a szentély előtti terem a hindu
templo-mokban a híveknek
mukha vasztriká (páli) - arckendő a dzsaináknál
muki (japán) - semleges cselekedet
mukta (szanszkrit) - felszabadult
mukta haszta shírsászana (szanszkrit) - szabadkezes fejenállás (hatha
jóga)
mukti (szanszkrit, páli mutti) - megváltás, felszabadulás (móksa)
mukti phala (szanszkrit) - végső szabadulás a körforgásból
mukuta (szanszkrit) - korona, viselője az eljövendő idők
egyik lehetséges buddhája, az 5 levél rajta az 5
tathágata és az 5 bölcsesség jelképe
múla (szanszkrit) - gyökér, forrás, eredet, akuszala múlá, kuszala múlá
múlá bandha (szanszkrit) - alap szorítás (hatha jóga), a gát
összehúzása
múlá bandhászana (szanszkrit) alapot megkötő-tartás (hatha
jóga)
múlá guru (szanszkrit) - beavatott
Múlá madhja maka vrittih (szanszkrit) - A középút
alapverseinek magyarázata, Buddhapálita (kb. i.sz.
470-540) műve
múlá parijája (páli) a gyökérfeltárás gyakorlata
Múlá parijája szutta (páli) - Gyökérfeltárás szútra, A
létesülés gyökeré-ről szóló tanítóbeszéd (Tripitaka
Szútrapitaka, Maddzshima nikája 1.)
múlá prákriti (szanszkrit) - nem-teremtett ősanyag (ld.
Hérakleitosz), a prákriti gyökere
múlá szarvásztiváda vinaja (szanszkrit) - a mahájána vinaja Tibetben
múládhára csakra (szanszkrit) - erőközpont (pítha) a gerinc alsó
végén a medencénél
múlaguru (szanszkrit, írott tibeti rtsa ba'i bla ma) -
személyes szellemi vezető
Múlámadhjamaka káriká (szanszkrit) - A középút
alapversei, Nágár-dzsuna műve
múmia (egyiptomi) - az öröklét biztosítására tartósított holttest, már
egészen korán megkezdődik a halottak mumifikálása,
amelyhez az elgondolást valószínűleg a sivatag
száraz, nátronizáló körülményei között jó állapotban
maradt holttestek adták, a mumifikálás eljárása ko-
ronként más és más, viszonylag pontos leírást ad az
eljárásról Hérodotosz, a lényeges elemeket a belső
szervek eltávolítása, nátronizálás (nátronos fürdőben
átitatás), majd a holttest balzsamozása, és védő-
burkolattal (balzsamokkal átitatott vászoncsíkokkal,
időnként bitumen bevonattal) ellátása képezte, a
múmiát oltalmazó és a túlvilágra bejutást segítő
amulettekkel látták el, és egyes részekre, például az
ujjakra külön mechanikus védőket tettek, például
aranyból
Mumon Ekai (japán, kínai vu men Huj kaj) - zen mester (i.sz. 1183/4-
1260), műve: Kerítés rácsos kapu nélkül, buddhista
szöveg, rindzai iskola
Mundaka upanisad (szanszkrit) - A tarra nyírtak titkos tanítása, az
Atharva véda része
muni (szanszkrit) - bölcs, a Buddha egyik neve, némaságot
fogadó szer-zetes, vezeklő, remete
Munychión (görög) - a tizedik hónap (Athén), április-május
murahacsibu (japán) - a faluból száműzött
murdha (szanszkrit) - csúcs, a figyelem behatolásának
segítője, valami-nek a csúcsa (nem valós tárgynak)
múrdhana (szanszkrit) - tetőpont az usmagatá közben, a
nirvédha bhágijá második szakasza
múrtá múrta (szanszkrit) - egyszerre képmással bíró és képmás
nélküli teljesség
múrti (szanszkrit) - az istenség szobra, anyagba öntött formája,
szertartás
Murugan (szanszkrit) - Kartikéja egyik neve
musin (japán) - aki még nem ébredt tudatra, nem-tudat
musita szmriti (szanszkrit) - a feledékenység szennye
musita szmrititá (szanszkrit) - a figyelem hiánya
musotoku (japán) - birtoklás- és haszonvágy nélküliség
muszáf (héber) - ünnepnap délelőtti toldalék ima
muszáh (héber) - egy szöveg dallama
muszár (héber) - erkölcs
muszávádá véramaní (szanszkrit) - tartózkodás a hazugságtól
muszlim (iszlám) - aki az iszlám vallás tagja
muszo (japán) - öntudatlan testtartás
Muszó Kokusi (japán) - Szószeki
Mut (egyiptomi) - keselyűfejű istennő, Amon felesége,
jelképe: keselyű, temploma: Karnak
muta (szanszkrit) - az érzett
mutti (páli) - mukti
mystérion teleté (görög) - misztériumok
mystés (görög) - beavatott
mythographos (görög) - aki a mítoszokat összegyűjti és
leírja
mythos (görög) - mítosz

na pannyájeja (szanszkrit) - nem megtalálható

Ná ro pa (ejtett tibeti, írott tibeti na' ro pa) - Marpa indiai mestere (i.sz.
1016-1100)
na szambhavéjja (szanszkrit) - nem lehetséges
na upalabhéjja (szanszkrit) - nem megragadható
nabha (szanszkrit) - ég, nulla
Nabusa (szanszkrit) - a bharaták egyik őse
nacu macuri (japán) - ünnepségsorozat a sintóban nyár közepén oltalo-
mért a termésért, a járványok ellen
nacsa szo, nacsa annyo (szanszkrit) - sem nem ő, sem egy
másik, az újjá-testesült karmikus egyed (Milinda Panyha)
Nacsikétasz (szanszkrit) - a Káthaka upanisad hőse
náda (szanszkrit) - misztikus belső hang
nádí (szanszkrit, írott tibeti rtsa) - energiacsatorna a testben (3
rétegből áll: belső = szira, középső = damaní, külső =
nádí), a csatorna külső része
Nádiká (szanszkrit) - falu Kóti mellett Magadhában, a Gangá bal
partján
Nadíkasjapa (szanszkrit, írott tibeti chu bo wod bsrungs) -
áldozópap, elsősorban tűzáldozatot bemutató, neki és
két fivérének mondta el a Buddha Tűzbeszédét, a 3
tűzpap egyike (Uruvélá Kasszapa, Gajá Kasszapa)
nádíshódhana pránajáma (szanszkrit) - nádíkat megtisztító légzés
(ha-tha jóga)
nag rcis (írott tibeti) - nak ci
nága (szanszkrit, kínai long) - kígyódémon, a hindu mitológiában a
földalatti vizeket jelképező, varázshatalommal bíró
lények, kincsek őrzői, a termékeny élet biztosítói, a
nyolcféle lény egyike, a kínaiaknál a sárkány, Tibet-
ben a föld alatti kék és fekete istenek
naga dzsuban (japán) - bokáig érő alsónemű
nága pasa (szanszkrit) - hurok, amivel Varuna a bűnösöket, a
hazugokat kötözi meg
nága váju (szanszkrit) - lélegzet böfögéssel (hatha jóga)
Nágabódhi (szanszkrit) - Nágárdzsuna tanítványa
Nagarakam (szanszkrit) - szakja település
nágaraszankírtan (szanszkrit) - erotikus tánc- és énekelőadás
Nágárdzsuna (szanszkrit, írott tibeti klu grub) - indiai
logika mester, a madhjamaka iskola alapítója az i.sz.
2. században; műve: A középút alapversei (Múla-
madhjamaka káriká)
nagauta (japán) - hagyományos balladastílus
nago (vodu) - táncfajta, meleg tánc, a jorubák fon nyelven
nago grand coup (vodu) - Ogout üdvözlő tánc
Nagy Ezili (vodu) - reumás öregasszony szellem
Nagy Gágogó (egyiptomi) - Az egyik teremtésmítosz szerint az
Ősmadár, amelyik a Világtojást rakta
naikú (japán) - belső szentély, vatarai sinto
naimittika (szanszkrit) - alkalmanként végrehajtott áldozat, átmeneti
erő-kör (pítha)
naimittika karma (szanszkrit) - alkalmi tevékenységek
naimittika sristhi/pralaja (szanszkrit) - részlet teremtés/ pusztulás
Nairandzsana (szanszkrit) - folyó, a partján meditálta a
Buddha megvilágosodása előtt
nairátmja (szanszkrit, írott tibeti bdag meg) - éntelen szellemiség, ön-
való-nélküliség, magátlanság
nairjánika (szanszkrit) - megszabadítás, megszabadulás; a nirmánakája
egyik jegye
nairjánika nirmánakája (szanszkrit) - a teremtett test
harmadik ismérve, egy buddha beleszülethet egy
másik élőlény testébe
nairjánika pratipadvjá karana pratidnyá vaisáradja (szanszkrit) -
„kijelentettem, hogy a 4 nemes igazság tökéletes megértése a cse-
lekedeteknek az az útja, amely kivezeti az embert a
duhkhából a nirvánába.”, a Buddha 4 kijelentéséből a
4.
naisjandiká (szanszkrit) - okához hasonló karma
naiva szamdnyá nászamdnyájatana (szanszkrit) - a bódhiszatva szint
kilencedik foka, a se felfogás, se nem-felfogás tudatszintje
naiva szamvaraná szamvara (szanszkrit) - sem nem fegyelem, sem
nem nem-fegyelem
naivaszamdnyá nászamdnyá ájatana bhúmi (szanszkrit) - annak a
szintje, ahol nem észlelünk és nem is nem-észlelünk semmit, a
tuda-toson és nem-tudatoson túl lévő, a keletkezés csúcsa
(bhavága), a 4 ájatanából a 4. fok
naivédjá (szanszkrit, írott tibeti zhal zas na) - áldozati étel,
ételfelajánlás a múrtinak a templomban
nájanmár (szanszkrit) - Siva-hitű prédikátor
nájntég (jiddis) - a bén hámcárim utolsó kilenc napja
nak ci (ejtett tibeti, írott tibeti nag rcis) - bön fekete
asztrológia, kínai eredetű
nak pa (ejtett, írott tibeti) - tantrikus rituálék végzői,
házasok, a szakma öröklés útján adódik tovább
nakai (japán) - pincérnő (mai, elődje a haizen)
Nakarce (ejtett tibeti) - tibeti kolostor a Jamdok-tónál,
apátjai nők
nakatomi (japán) - imamondó és ördögűző pap a sintóban
Nakco (ejtett tibeti) - tibeti fordítómester
nakrászana (szanszkrit) - krokodil-tartás (hatha jóga)
naksatra (szanszkrit) - a 27 holdház az asztrológiában
Naksatrarádzsa buddha (szanszkrit) - az égi világrészek buddhája
naksunasukla (szanszkrit) - se nem fekete, se nem fehér karma
Nakula (szanszkrit) - Szilajhangú, hős a Mahábháratában,
Szahadéva ikertestvére, Mádri és az egyik Asvin fia
nal dzsor pa (ejtett tibeti) - aszkéta, aki elnyerte a tökéletes békességet
Nálagiri (szanszkrit) - kószalai helység
Nálaka (szanszkrit) - bhikkhu, Dévala unokaöccse
Nálanda (szanszkrit) - a jógácsára összefoglalója (i.u. 7.
sz.), műve MshűVajrócsana szútra
Nálandá (szanszkrit) - község Magadhában Rádzsagahától
északkeletre Pává mellett
nam (szanszkrit) - üdvözöl, meghajol
nam cshe (ejtett tibeti, írott tibeti nam phjed) - patkány, éjfél, észak 23-
01
nam dag (ejtett tibeti) - tökéletesen tiszta
Nam gyel csör ten (ejtett tibeti) - a hosszú élet jelképe, női
védőistenség, a nyolcas csörten-csoport egyike
nâm kadav kò (vodu) - hullaárnyék, az ember árnyéka
nam kha (ejtett tibeti, írott tibeti nam mkha') - szélparipa bön szertartás
az elemi erők egyensúlyának megteremtésére,
gyémánt alakú kereszt köré fonott színes fonalak
Nam Khai Mik (ejtett tibeti, írott tibeti nam mkha'i mig) - az ég szeme,
a Nap
nam langs (írott tibeti) - ducö 05-07
nam mkha (írott tibeti) - ákása
nam mkha' la gar mdzad pa (írott tibeti) - az égben táncot járó
nam mkha'i mig (írott tibeti) - Nam Khai Mik
nam mkha'i snying po (írott tibeti) - Ákásagarbha
nam phyed (írott tibeti) - 23-01
Nam ri Szong cen (ejtett tibeti, írott tibeti gnam ri srong bcan) - a 32.
tibeti király
nam tak (ejtett tibeti, írott tibeti nam thag) - mennyei létra, mint a mu-
kötél
nam thag (írott tibeti) - nam tak
Nam Thö Sze (ejtett tibeti, írott tibeti rnam thos sras) - észak istene, a
nödzsinek ura
náma (szanszkrit) - név/szó, a vizsgálat tárgya (védaná, szannyá,
csetaná, phassza, manaszikára), azonos a buddhiból
felépülő ahamkárával, mentális szféra
náma kája (szanszkrit) - szó, mentális test
náma padavjandzsanya kája (szanszkrit) - a szavak, kifejezések
és szótagok megkülönböztető megértése
náma rúpa (szanszkrit) - név és alak, a hatos szféra, a
nidána 3. foka, testi és lelki folyamatok, a 4. nidána, a
náma részei: védaná, szannyá, csétana, phasszó,
manaszikáró, a rúpa részei: mahá-bhúta (föld, víz,
tűz, levegő), a Kálacsakra negyedik mezője
náma rúpa paccsajásza ájatanam (szanszkrit) - hatos szféra, az éntu-
dattal az egyén érzékszerveivel belép a világba
náma szkandha (szanszkrit) - a 4 mentális halmaz
namaszkár (szanszkrit) - üdvözlési mód, közben összetett tenyerüket a
homlokukhoz emelik, és ezt mondják: namaszte!; gasso
namba (ejtett tibeti) - megjelenítés
namcshe (ejtett tibeti) - ducö 23-01
namlang (ejtett tibeti, írott tibeti nam langs) - nyúl, ducö, pirkadat 05-
07, kelet
namo... (páli) - háromszoros oltalomkérés a Buddhától: Namo Tassza
Bhagavato Arahato Szamma Szambuddhassza - Tisztelet adassék a
Magasztosnak, a Tökéletesnek, a Teljesen Megvilágosodottnak (3x)
namu (szanszkrit) - tisztelet, a théravádin szövegek nyitó szava
namu Amida bucu (japán) - dicsértessék Amida buddha, mantra
namucsi (szanszkrit) - démon
Nan jüe (kínai) - Nangaku Edzso
náná bháva (szanszkrit) - soklétűség, sokféleség,
különbözőség
nána csitta kkhanika (szanszkrit) - több gondolatmomentumra
kiterjedő időbeli okság
náná dhátu dnyánabala (szanszkrit) - a különböző hajlamok
megérté-sének ereje
náná dimukti dnyána (szanszkrit) - az élőlények egyedi
hajlamainak (mohóság, gyűlölet, tévhit) ismerete, az
egyik dasabala
náná dimukti dnyána bala (szanszkrit) - a különböző
törekvések megér-tésének ereje
nána kájaika szamdnyi (szanszkrit) - az azonos felfogás,
különböző test tudatossága, az emberek és a
vágyvilág istenei
nanchon (vodu) - afrikai nemzet
Nanda (szanszkrit) - pásztor rádzsa, az ő gondozására bízta
apja a gyermek Krisnát; a Buddha féltestvére, anyja
Gótamí Padzsápati
Nanda Takszaka (szanszkrit, ejtett tibeti Dzsog po, írott
tibeti 'dzsog po) - a nágák királya, a föld alatti kincsek
őrzője
Nandabala (szanszkrit) - egy asszony, aki rizst vitt a Buddhának
Uruvé-lában
Nandaka (szanszkrit) - Visnu íja
Nandana (szanszkrit) - Dhritarástra kocsihajtója, Karna
nevelőapja
Nandaprajág (szanszkrit) - a Nandakini és az Alakánanda
összefolyása
nandavana (szanszkrit) - virágoskert, sok hindu templom része, Indra
mitikus ligete
Nandí (szanszkrit) - öröm, élvezet, Siva bika alakú hordozóállata
Nandigráma (szanszkrit) - Bharata székhelye Ajódhjá melett
Nandija (szanszkrit) - Anuruddha remetetársa
Nandivardana (szanszkrit) - Mahávíra testvére, Vardhamána Mahávíra
fivére, Nigantha Nyátaputta bátyja
nang bar (ejtett tibeti) - vadlúd
nang pa (ejtett tibeti) - aki belül van, aki buddhista
Nangaku Edzsó (japán, kínai Nan-jüe) - zen mester (i.sz. 677-744),
Enó tanítványa, Baszo Dóicu mestere
nanm (vodu) - erő, szellemi erőforrás, szent
nánnatta (szanszkrit) - sokféleség
Nanszen (japán) - zen mester, Baszo tanítványa
nanten (japán) - japántuja (Nandina domestica)
naorai (japán) - rituális lakoma a sinto szertartás végén
naosz (görög) - templom; (egyiptomi) a templom szentélye, ahol az
isten szobrát tartották, ide belépni csak a kijelölt
papoknak, a főpapnak és a fáraónak volt joga, a
naosz a templom legvédettebb, egyben legsötétebb
része, egyes templomokban úgy van kialakítva, hogy
az év egy bizonyos napjának egy bizonyos órájában
besüssön a nap az isten szobrára
Napata/Kus (egyiptomi) - ókori állam a mai Szudán területén,
Kusnak vagy kusita államnak is hívják, Napata
tulajdonképpen a fővárosa, az i.e. 8. században
alakult meg és uralkodói Egyiptom fölé is kiterjesz-
tették hatalmukat egy időre
napbárka (egyiptomi) - Ré bárkája, amelyen az égen áthajózik,
illetve az ezt szimbolizáló kultikus tárgy: valódi hajó vagy makett
naptár (egyiptomi) - 3 évszak: ahet - áradás, peret - sarjadás, semu -
forróság
naptemplom (egyiptomi) - az V. dinasztia idején teret nyert nap-kul-
tusz templomai, a leghíresebb naptemplom a
heliopoliszi volt, amiből mára semmi sem maradt,
eredetileg 4 vagy 5 naptemplom volt de egyedül
Neuszerré abu gorábi naptemploma maradt fenn
nar (iszlám) - pokol
Nara (japán) - régi neve: Heidzsókjo, itt állíttatta fel Sómu császár i.sz.
749-ben a 15 m magas Vairocsana szobrot; ember, férfi
Nara és Nárájana (szanszkrit) - két bölcs, Visnu mellék-inkarnációi, a
szokásos Visnu jelképek mellett egyik karjában rózsafüzért tart,
vagy egy feje és 4 karja vagy két feje és két karja van
ábrázolásainak
Nárada (szanszkrit) - félisten a Mahábháratában, isteni
hírvivő
Nárada Muni (szanszkrit) - mitikus bölcs, aki Brahmá
 homlokából jelent meg, ő utasította Srí Vjászadévát,
hogy írja meg a Srímad Bhagá-vatamot
Náradéva (szanszkrit) - az egyik sziddha
Nárájana (szanszkrit) - Visnu másik neve, aki mindenki célja, az
emberiség menedéke
naraka (szanszkrit, írott tibeti sems can gji dmjal ba) - az
élőlények pokla, 8 tüzes és 8 jeges pokol, szomszédos
és átmeneti poklok, összesen 136
naraka szattva (szanszkrit) - a pokol lényei, a rúpá rúpa bhúmi egyik
csoportja
Nárakaszúra (szanszkrit) - a pokol egyik démona, Krisna
győzte le, en-nek ünnepe a Dívali
Nárászimha (szanszkrit) - ember-oroszlán, Visnu egyik inkarnációja
eb-ben a formában ölte meg Hiranyakasipu démont, hogy
megmentse hívét, Prahládot
Nárászimhí (szanszkrit) - Durgá egyik anyai kiterjedése
Narija (mongol) - a harmadik takilcsi
Narithírta (szanszkrit) - egy szent fürdőhely
Narmadá (szanszkrit) - folyó Közép-Indiában
Narthang (ejtett tibeti) - i.sz. 1153-ban alapított tibeti
kolostor, a nyomdai fadúcok gyűjtőhelye
násajati (szanszkrit) - kiközösítés
Nasim (héber) - a Misna 3. része, házasságjog
nasja (szanszkrit) - orron keresztül beadott gyógyanyagok, ájur véda
nászi (héber) - fejedelem
nászti (szanszkrit) - nincs, csárvaka és násztika bölcselet
nászti aprati szamkhjo péksá (szanszkrit) - egy buddha, ha a
tanításról van szó, nem közömbös; az ávénika-buddhaguna 6. foka
nászti aszamáhita csittam (szanszkrit) - egy buddha elméje mindig
ismeri az ürességet; az ávénika buddhaguna 4. foka
nászti cshandadhánih (szanszkrit) - egy buddha barátsága és
kegyessége folyamatos; az ávénika buddhaguna 7. foka
nászti musitá (szanszkrit) - a feledés hiánya, mivel a Buddha
emlékszik az emberekre, időpontokra és helyekre,
mindig a megfelelő időben és helyen van; a ávénika
buddhaguna 5. csoportja
nászti musitá szmrititá (szanszkrit) - egy buddha nem
feledkezik meg teendőjéről; az ávénika buddhaguna
3. foka
nászti nánátva szamdnyá (szanszkrit) - egy buddha nem tesz különb-
séget a szamszára és a nirvána között; az ávénika buddhaguna 5.
foka
nászti pradnyáhánih (szanszkrit) - egy buddha mindenféle
 szennyeződés elpusztítására képes; az ávénika
buddhaguna 11. foka
nászti ravitam (szanszkrit) - egy buddha nem viselkedik gyerekesen;
az ávénika buddhaguna 2. foka
nászti szamádhihánih (szanszkrit) - egy buddha elméje folyamatosan
figyelemmel kíséri az ürességet; az ávénika buddhaguna 10. foka
nászti szmritihánih (szanszkrit) - egy buddha ismeri mások
gondolatait és a szükséges üdvös módszereket; az ávénika
buddhaguna 9. foka
nászti tathágataszja szkhalitam (szanszkrit) - egy buddha nem tart
rab-lóktól, vadállatoktól; az ávénika buddhaguna 1. foka
nászti vimuktihánih (szanszkrit) - egy buddha teljesen szabad; az ávé-
nika buddhaguna 12. foka
nászti vírjahánih (szanszkrit) - egy buddha jó szándéka korlátlan; az
ávé-nika buddhaguna 8. foka
násztika (szanszkrit) - heterodox vallási irányzat, az antropomorf isten-
kép tagadása
násztika darsana (szanszkrit) - heterodox darsana: buddhizmus, dzsai-
nizmus, csárváka lókajáta
násztitva (szanszkrit) - abszolút nemlétezés
Náta (szanszkrit) - kígyódémon
Nátarádzsa (szanszkrit) - a Tánc Ura, Siva egyik avatárája, tánca
(tánda-va) a teremtés és pusztulás folyamatosságát jelképezi
nátarádzsászana (szanszkrit) - a Tánc Ura-tartás (hatha jóga)
náthapanthí (szanszkrit) - vándorló saiva szannjászík
náthaszampradája (szanszkrit) - védelmező hagyomány
nátjam (szanszkrit) - tánc
natthitá (szanszkrit) - nem-létezés
nauli (szanszkrit) - hullámzó művelet (hatha jóga)
nava lokuttara dhamma (szanszkrit) - a szentség 9 feltétele
Navaan agramba csordzs (mongol) - Dandzan Ravdzsa szerzetesi
címe
navákárá csittaszthiti (szanszkrit) - elmélyülés
navarátrí (szanszkrit) - Durga, Lakshmi, Szaraszvatí kilencnapos
hindu ünnepe szeptember-októberben
navaszthi tattva (szanszkrit) - az elért koncentrációs szint bizonytalan-
sága, az a téves érzés, hogy a gyakorló már elérte a szamádhit
ne csung (ejtett tibeti) - tibeti állami jós, mint kutenen
keresztül, benne Dordzse Drakden, a dalai lámák
védőistene, nyilatkozik meg
neaniskoi (görög) - ifjak
nefes (héber) - az elhunyt lelkének emelt sírkő
negi (japán) - sinto imádkozó pap
negina (héber) - dallamjelek a betűk mellett
neheh (egyiptomi) - korbács, királyi „légycsapó”, a fáraó jelvények
egyike, a gyakran „légycsapó”-ként vagy „korbács”-
ként emlegetett, de kalászra is emlékeztető kék-
arany jogar, mely általában a fáraó bal kezében látható
Nehen (egyiptomi) - a predinasztikus és archaikus korban
fontos szerepet játszó felső-egyiptomi település, Hórusz
kultuszának egyik székhelye volt, félúton Eszna és Kom Ombo
között, görög neve Hierakónpolisz
neila (héber) - az ünnep (Jom Kippur) kimenetelét jelző
ima, bezáró, befejező
Néith (egyiptomi) - hadistennő, a szaiszi Ré anyja,
jelképe: íj és nyilak, vörös korona, temploma: Szaisz
nej (ejtett tibeti) - árpa
néjártha (szanszkrit) - további magyarázatra szoruló tanítás, rejtett
jelen-tésű
nekkhamanam (páli) - lemondás (kuszala múlá)
nekkhammadhátu (szanszkrit) - elutasítás
nekropolisz (egyiptomi) - temetkezési hely, ahol nagy számú sír
talál-ható, „Holtak városa”, általában a településen
kívül, a sivatag és a termőterület szélén helyezkedett
el
nekula (szanszkrit) - kincset hányó mongúz, a bölcsesség jelképe
Nembucu (japán, kínai nien-fo) - Tiszta Ország
nembucu odori (japán) - színpad az Amida-hívők
táncosainak
nemesz-kendő (egyiptomi) - általában fehér, nem ritkán csíkos,
jellegzetesen trapéz alakban hajtott vászonkendő, mely a
fejet védte a tűző, egyiptomi naptól, arany (sárga)
színű, kékkel sávozott változata az uralkodói fejdíszek
egyike, amelyet elöl általában ureusz díszít, a kendő
szárnyai két oldalt a mellkasra érnek, hátul orsóba
összesodorva záródik, talán a legjellegzetesebb fáraói fejék, ilyen
látható a Szfinxen, és Tutankhamon halotti maszkján is, néha csak
kiegészít más koronát
nendzsú gjódzsi (japán) - egy sinto szentély rituális eseményeinek
jegy-zéke
nenki boko (japán) - a geiko szolgálati ideje (általában 5-6 év beleértve
a sikomi szan és a maiko idejét is)
nér (héber) - gyertya
nér mesáma (héber) - emlékmécses
nér támid (héber) - örökmécses
Nerandzsará (szanszkrit) - folyó Magadhában, ma Niladzsan,
 amelynek partján van Uruvéla városa, ahol a Buddha
megvilágosodott
Neranja (páli) - folyó Uruvéla mellett, közelében áll a bodhi-fa
nesómeliht (jiddis) - nér mesáma
neszeh (héber) - házi istenek előtt kiöntött bor (libatio)
neti neti (szanszkrit) - sem ez, sem az, a szamádhi állapota
netjer (egyiptomi) - isten
Nettippakarana (páli) - Tipitaka, Az ismertető
(Szövegértelmezők kézikönyve; értelmezéstan)
neva szannyáná szannyájatana (szanszkrit) - sem tapasztalás,
sem nem-tapasztalás, a lehetséges tapasztalás végső
határa, miközben nem ész-lelünk mindent, ugyanakkor nem
nélkülözzük a leheletnyi különb-ségek észlelésének képességét
nevárok - nepáli népcsoport
nevilla (héber) - elhullott állat, nem kóser
Nezikim (héber) - a Misna 4. része, bíróság, polgári és
büntetőjog
nga rgjal (írott tibeti) - mána
Nga vang Jese Gya co (ejtett tibeti, írott tibeti ngag dbang rgja mtsho)
- (i.sz. ?-1725) szerzetes, akit Lhazang mongol kán nevezett ki 6.
dalai lámának
Nga vang Lob szang Gya co (ejtett tibeti, írott tibeti ngag dbang blo
bzang rgja mtsho) - az 5. dalai láma (i.sz. 1617-1682),
i.sz. 1642-től Gusri mongol kán jóvoltából, a Cang i
háború után, Tibet teljes jogú világi és egyházi veze-
tője, azóta Lhásza a főváros, halálát 15 évig titkolta
világi vezetője (deszi) Szamgye Gyaco
Ngag (ejtett, írott tibeti) - titkos tanítások kollégiuma, tantra
ngag dbang blo bzang rgja mtsho (írott tibeti) - Nga van Lob szang
Gya co
ngag dbang rgja mtsho (írott tibeti) - Nga vang Jese Gya co
ngagsz pa (ejtett tibeti) - bön varázsló
ngan las' das pa (írott tibeti) - nirvána
ngan song (írott tibeti) - rossz ösvények (állatok, éhségszörnyek,
pokollakók)
Ngari Korszum (ejtett tibeti) - Tibet nyugati tartománya, Csölkhaszum
ngo 'phrad (írott tibeti) - szembesülés
ngo sprad (írott tibeti) - szembesítés
Ngö Lek pe Se rab (ejtett tibeti) - tibeti fordítómester
ngön dro (ejtett tibeti, írott tibeti szngon 'gro) - a phowa
gyakorlatok előfeltétele, a gyakorlat utáni száz szótaú
mantra 100 ezer ismétlése
ngön dup (ejtett tibeti, írott tibeti dngos grub) - beteljesülés
ngöndro (ejtett tibeti, írott tibeti szngon 'gro) - valami
előtt járó, megelőző, gyakorlat
ngönpa (írott tibeti) Abhidarma pitaka
Ngönpargawa (ejtett tibeti) - a Tökéletes Öröm keleti birodalma
N'hemjá (héber) - Biblia, Nehémiás
ni siki (japán) - fül-tudat
nibbána (páli) - nirvána
nibbidá (szanszkrit) - kijózanodás
niccsa (szanszkrit) - tartós, állandó
Nicsiren (japán) - (i.sz. 1222-1282) buddhista szekta-alapító Japánban
az i.sz. 13. századtól, a Lótusz-szútra alapján
nidána (szanszkrit, ejtett tibeti ten drel, írott tibeti rten 'brel
bcsu gnyisz) - indíték, elsődleges ok, az oksági
törvény fokozatai (duhkha, dzsáti, bhava, upádána,
tanhá, védaná, phassza, szalájatanam, námarúpa,
vinnyána, szankhára, aviddzsá), okozati lánc, ábrázolása
(bhava csakra, manda-la, ejtett tibeti jalva): 1. nem-
tudás: vak ember (nő, teve) (szanszkára) 2, karmikus
erők: fazekas, fazekaskorong (vidnyána) 3,
tudatosság: fára mászó majom (náma rúpa) 4, név és
forma: a tengeren áthajózó férfi, ember csónakban
(sadájatana) 5, a 6 érzék: üres ház, hatablakos ház (szparsa) 6,
érintés: csókolózó szerelmespár, emberi szembe fúródó nyíl
(védaná) 7, érzet és érzékelés: emberi szembe fúródó nyíl, sze-
relmespár (trisná) 8, létszomj: ivó ember (upádána) 9, az itt léthez
való tapadás: egy gyümölcsfa leszüretelése, virágot
szedő ember (bha-va) 10, keletkezés: terhes nő
(dsáti) 11, születés: szülő nő 12, öregség és halál:
öregember, holttest; beszédeket bevezető formulák;
a dváda-sángasászana 10. része
Niddésza (páli) - Tipitaka, A mutató
nididhjászana dnyána (szanszkrit) - elmélyedés, belső
szemlélet útján elért tudás
nidrá (szanszkrit) - alvás
nidzsati (szanszkrit) - végzet
niello/tausírozás (egyiptomi) - díszítési eljárás, amit nemesfémeken
használnak, finoman kivésett mintába aranyból, ezüstből és
ónból készült ötvözetet öntenek, melegítéssel
rögzítik, majd a felületet gondosan felpolírozzák, és a
csillogó felszínen kirajzolódik az eltérő színű mintázat
Nien fo (kínai) - Nembucu
nientösz (ejtett tibeti) - a théravádin buddhizmus
nigamana (szanszkrit) - konklúzió a vitában
nigantha (szanszkrit) - kötelékektől mentes, digambara
dzsaina, vallási rendszer, a dzsaina alapja
Nigantha Nyátaputta (szanszkrit) - iskola, amely nem fér össze a
buddhizmussal, Vardhamána Mahávíra egyik neve, Cséllaná
nagybátyja
Nighandu (szanszkrit) - Jegyzetek gyűjteménye a Védákhoz
nigi mitama (japán) - lélek, békés és jóságos szellem a sintóban
nigódha (szanszkrit) - apró élőlények, ellenük viseltek
svétambarák a munkhavasztikát
nigrahaszthána (szanszkrit) - vesztesnek nyilvánított vitázó
nigródha (szanszkrit) - füge
Nigródha áráma (szanszkrit) - Fügefaliget-áráma Kapilavatthu mellett
Nihongi (japán) - történeti-mitikus feljegyzések (i.sz. 8. sz.), buddhista
szöveg
nihsréjasza (szanszkrit) - üdvösség
nihszarana (szanszkrit) - végleges kialakulás, megtagadás,
határozott feltűnés
nihszprisja (szanszkrit) - érinthetetlen, a varnán kívüliek, haridzsan,
dalit
nihszvabháva (szanszkrit) - nem független, kapcsolatból kiszakított
léte nincs, nem-valóságos, az önlét/öntermészet/magánvaló lét
hiánya, önállótlanság, az önazonosság hiánya, az önmeghatározó
természet hiánya, éntelen-természet
nihszvabhávatá/anátmatá (szanszkrit) - éntelen természet, önlényeg-
nélküliség
nihszvabhávavádin (szanszkrit) - önlét-nélküliséget vallók
nihum ávélim (héber) - gyászolók vigasztalása
niiname macuri (japán) - az új rizs megízlelésének ünnepe,
november 23-ának éjjelén felajánlják az első rizst
nijama (szanszkrit) - önfékezés, megtisztulás az önfegyelem
segítségével (sucsi, szantutthi, tapasz, szvádhája, ísvara pradhána);
erények gyűjtése; előírás (aszkézis, metafizika,
istenszolgálat); a jóga 8 foka közül a 2., a laja jóga
gyakorlata
nijata (szanszkrit) - határozott karma
nijati (szanszkrit) - a tárgyak okozati kategóriája, végzet
nijati váda (szanszkrit) - fatalista
nikája szabhága (szanszkrit) - osztályozó általánosítás
nikkhamana (szanszkrit) - menekülés az otthonból az otthontalanságba
Níla (szanszkrit) - démon, akit elefánt formájában ölt meg Siva
Nilakantha (szanszkrit) - kéktorkú, Siva egyik mellékneve,
amikor a démonok köpültek az óceánt, a keletkező
mérget megitta az emberek védelmében
nílapata darsana (szanszkrit) - sötétkékbe-öltözöttek, saktista
felekezet, Srí Lanka
nimai gasane (japán) - hideg időben második bélés az
avaszéhoz
Nimbárka (szanszkrit) - a dvaitádvaita védánta iskola
alapítója (i.sz. 11. sz.), műve: Védántaparidzsáta
szaurabha, Brahmá szútra kommentár
Nimi (szanszkrit) - Dzsanaka őse a Nap-nemzetségből
nimitta (szanszkrit) - jel, belső látással felidézett tárgy,
látszat, a testi meditáció tárgya, amelyet csukott
szemmel látni, ok; a meditáció első vizuális
eredménye (parikamma nimitta, uggaha nimitta,
pathága nimitta), jegyek, amelyeket a világi
dolgokban észlelünk
nimitta bhága (szanszkrit) - az érzékelő tudat látszat-része
nimitta kárana (szanszkrit) - a purusa felsőbbrendű oksága a
prakritin, az igazságosság örök törvényének érvényre
jutása, jegyképzők
nimitta kószalla (szanszkrit) - nimitta-tudás, az adhikaranák
legyőzése
nin niku (japán) - végtelen türelem
nindzso (japán) - személyes érzés
ning dzse cshen mo (ejtett tibeti) - nagy együttérzés, aki nemcsak a
szenvedést, hanem a szenvedés okait is leküzdötte
Ninigi (japán) - Amateraszu unokája, Japán első mitikus
uralkodója, a császári család őse, dédunokája,
Dzsimmu, volt Japán első császára, ő örökölte
Amateraszu 3 jelképét
ninnó dai (japán) - az emberi uralkodók kora, az istenek
kora (japán kami no jo) után kezdődött (i.sz. 600)
nió (japán) - démonrádzsák szobrai, amelyek a buddhista
szentély előtt állnak, a sintóban oroszlán- vagy
kutyaszobrok (komainu)
Nippó (japán) - a Daitokudzsi apátja
Nippon (japán, kínai Dzsih pen) - Japán
nirábhóga (szanszkrit) - anabhoga
nirábhóga karma (szanszkrit) - fontolóra nem vett cselekvés, egy
buddha különleges erénye
niraja (szanszkrit, páli) - a szenvedés maga, pokol, pokollakók
nirálamba (szanszkrit) - támaszték nélküliség
nirálamba szarvángászana (szanszkrit) - kitámasztás nélküli teljes
test megtámasztás (hatha jóga)
nirálambanaváda (szanszkrit) - tárgy-támasztéktalanság tan, jógácsára
 iskola
nirámisza (szanszkrit) - nem evilági
Nirandzsana (szanszkrit) - az egyik sziddha; tisztaság,
szennyezetlenség
nirarbuda (szanszkrit) - kifakadó vízhólyagos, hideg pokol
nirástaja (szanszkrit) - szubsztrátum nélküli
niratisaja (szanszkrit) - meghaladhatatlan, abszolút
nirávarana (szanszkrit) - feltétlen tudás
nirgrantha (szanszkrit, kínai szu co lun si) - bilincsektől
megszabadult, a dzsainizmust megelőző szekta, a
lények saját tetteik következtében szenvednek vagy boldogok
nirguna (szanszkrit) - tulajdonságok/sajátságok nélküli (nirguna
upásza-ná, brahmá upászaná); egyszerre tulajdonságokkal bíró és
tulajdon-ságok nélküli teljesség
nirlipta (szanszkrit) - nem-keveredő, érintetlen
nirmagnatá auddhatja (szanszkrit) - az elme összekapcsolódása-
szétszó-ródása
nirmána kája (szanszkrit, írott tibeti szprul pa'i szku) - látszattest,
káprázattest, átváltozás-test, varázstest, a 3 test egyike, egy buddha
inkarnálódása, a megvilágosodott tetszése szerint fölveheti
bármelyik test formáját, önmagát is megduplázhatja,
a kettősségen túli öröm bölcsessége, ahogy a bódhi-
szattvák látják a buddhát, a buddha-kája 4. formája; a
bódhiszattvának már nincs rögzített dharmája; 3 jegy:
uttama, sailpika, nairjánika; a szambhóga kájával együtt a
rúpakája
Nirmánarati (szanszkrit, kínai hua le tian) - Átváltozásnak
Örvendő ég, a vágyvilágban alulról az 5.; az
örvendező kiáramlás, a vágyak objektívvé válásának
birodalma, az életkor 8 ezer év
niródha (szanszkrit, írott tibeti 'gog pa) - lecsillapítás, kialvás, a
duhkha megszüntetése, a megvilágosodás 3.
fokozata, a duhkha megszűnése, a nirvána
niródha dhátu (szanszkrit) - a 4 ájatanából a 3. fokhoz tartozó világ
niródha dnyána (szanszkrit) - a megszűnés tudatossága
(megszűnés /niródha/, megbékélés /sánta/,
kiválóság /pranita/, feltűnés /nihsza-rana/)
niródha parináma (szanszkrit) - elme átalakulása
niródha szamápatti (szanszkrit) - a fogalmiság megszűnését
eredmé-nyező meditáció, a mentális tevékenység
megszűnése
niródhagámí (szanszkrit) - jártas a lecsillapításban, aki már túl volt
niródhaszatja (szanszkrit) - a megszűnés igazságának
 megvalósítása, a szenvedés megszűnésének igazsága
nírti ma (írott tibeti) - nritjá
Nirtima (ejtett tibeti) - női bódhiszattva, Amóghasziddhi
kísérője
niruddha (szanszkrit) - az elmeműködés háborgásának
leküzdött állapota, az elme leküzdése, mentális állapot,
amelyben eltűnik a manasz, a buddhi és az ahamkára
nirukta (szanszkrit) - a régi, fordításra szoruló szavak etimológiájának
leírása a védángán belül
niruktá nirukta (szanszkrit) - egyszerre kimondott és kimondatlan
teljes-ség
nirukti pratiszamvid (szanszkrit) - a nyelvtan
megkülönböztető megér-tése
nirupadhi sésa (szanszkrit, kínai wuyu) - maradéktalan nirvána a test
halála után
nirúpana vikalpa (szanszkrit) - vizsgálati fogalmak, következtetés
nirvána (szanszkrit, ejtett tibeti nyang de, írott tibeti mja ngan lasz'
dasz pa, páli nibbána, kínai vu vej) - kialvás, elfújt, kioltott, ellob-
banás, a bánaton túljutott, az anyagi lét megszűnése, a
szellemi tökéletesedés eredménye, nem-cselekvés,
felülemelkedés a nyomorúságon, túl a szenvedésen,
feltételhez nem kötött (aszamszkrita), minden kialszik
a nem-tudás és a vágy hiánya miatt, a mohóság, a
gyűlölet és a téveszmék kialvása, a születés, az
öregség, a betegség, a halál és minden szenvedés
kialvása; a hinduizmusban a tiszta lélek a Legfelsőbb
Úr szolgálatát végzi, a buddhizmusban a lét és az
egyéniség teljes megsemmisülése, a vágyak, a léthez
kötődés szomjának kioltása, minden testi és tudati
működés teljes megszűnése, tökéletes nyugalom, a
létezés megsemmisülése, van: 1. maradékos nirvána
= a testi lét fennmarad, de a szenvedélyek többé
nem korlátozzák, 2. maradéktalan nirvána = a
megvilágosodott fizikailag is kilép a körforgásból, ez az arhaté
(írott tibeti dgrab com pa), 3. teljes vagy tökéletes nirvána = a
megvilágosodott túllép a nirvána nyugalmán is, erényei (kínai sande
niepan): 1. tan-test, 2. pradnyá, 3. megszabadulás
nirvartako hétu (szanszkrit) - létrehozó, kibontakoztató ok
nirvédha bhágíja (szanszkrit) - a behatolás segítője a
figyelemben, átha-ladás felé vezető suddhaka,
meghatározó megkülönböztetés, a behatolás 4 segí-
tője (usmagata, murdha, ksanti, agradharma), a megértés
eszközei
nirvicsára (szanszkrit) - tükröződésen túli tudás
nirvikalpa (szanszkrit) - az elmélyülés minden
megkülönböztetéstől mentes állapota, fogalmiságtól,
megkülönböztetésektől mentes, nem-fogalmi bölcses-
ség
nirvikalpa dnyána (szanszkrit) - előítéletektől mentes tudás
nirvisaja dnyána (szanszkrit) - tárgy nélküli ismeret
nirvitarka (szanszkrit) - fogalmi kereteken túli, szavakba
nem önthető tudás
nirvritti (szanszkrit) - beszüntetés, szünetelés
Nisáda (szanszkrit) - egy ország
Nisatha (szanszkrit) - Balaráma és Révatí fia, testvére Ulmuka
niscshidraváhana (szanszkrit) - folyamatos rögzítés az elmélyülésben
nisédhja viniscsaja marma (szanszkrit) - a tagadandó tárgyak felisme-
rése, a nihszvabháva 1. foka, ékánéka vijuktatva
Nishida Kitaró (japán) - japán buddhista filozófus (i.sz. 1870-1945),
aki a buddhizmust igyekezett összhangba hozni az európai
filozófiákkal
nisjandaphala (szanszkrit) - az okára hasonlító erőfeszítés,
egyöntetűen folyamatos erkölcsi hatás
niskámakarma (szanszkrit) - vágy nélküli cselekedet
niskárana (szanszkrit) - ok nélküli
nispatti (szanszkrit) - helytelen nézet, bekövetkezés
nisprapanycsa (szanszkrit) - nem sokrétű
nisthá (szanszkrit) - leállítás, sraddhá
nisthá márga (szanszkrit) - a tudatfolyamatok és képzetek leállításának
útja
niszán (héber) - március-április
nisszaggija pácsittija (szanszkrit) - 30 szabály a bhiksuknak a théravá-
dában
nisszaranapahána (szanszkrit) - menekülés által történő
elhagyás (vina-ja)
niszuin (héber) - házasság
nítártha (szanszkrit) - végleges jelentésű, a végső valóságra
vonatkozó kanonikus szövegek, bizonyosnak
tekinthető tanítás
nitiarcsanamandapa (szanszkrit) - a hindu templomokban az a terem,
ahol a múrti hordozható mását tartják
nitja (szanszkrit) - rendszeresen ismétlődő hindu áldozat;
állandó földi erőkör (pítha) (pl. egy templom helye),
folyamatos, személyiség; a prakriti örök változása
nitja brahmácsári (szanszkrit) - aki a folyamatos szexuális
önmegtartóz-tatás állapotában van
nitja karma (szanszkrit) - mindennapos cselekmények
nitjá líla (szanszkrit) - örök szerelmi játék, mint a tartós boldogság
elérése a móksa helyett Vallabha szerint
Nitjanátha (szanszkrit) - az egyik sziddha
nitjaváda (szanszkrit) - állandóságban való hit
Nitjodjukta (szanszkrit) - bódhiszattva
niva (japán) - kert, a kamik tiszteletének helye
nivarana (szanszkrit, írott tibeti sgrib pa) - 5 akadály (érzéki vágy,
rosszakarat, tunyaság és lustaság, aggodalmaskodás és bánat,
szkep-ticizmus), ezek akadályozzák a dhjána elérését
nívaranáni (szanszkrit) - az érzékvilághoz kötött akadályok
nivartí (szanszkrit) - visszaforduló (a világi életbe)
Nivátakavacsa (szanszkrit) - démonnemzetség
nivid (szanszkrit) - a végveszélybe került utolsó fohásza,
rövid ima az isten nevéről
nivritta (szanszkrit) - teljes, bevégzett, kész, mozdulatlan, változatlan
njag dnyánakumára (írott tibeti) - Nyak Dzsjánakumára
njája (szanszkrit) - érvelés, a dialektika és a logika szabályai, Gótama
(i.sz. 1. sz.) alapította, a hinduizmus egyik bölcseleti rendszere,
alkal-masság
njája darsana (szanszkrit) - a dnyánadára épülő bölcseleti
rendszer, esz-mélés
njája vaisésika (szanszkrit) - filozófiai rendszer, nézete az észlelés
tévessége
njan (írott tibeti) - nyen
njan thos (írott tibeti) - srávaka
njan thos theg pa (írott tibeti) - srávaka jána
nji dros (írott tibeti) - ducö 09-11
nji drö (ejtett tibeti) - ducö 09-11, kígyó, reggel
nji ma bshad (írott tibeti) - naphívta, a fehér lótusz
nji myur (írott tibeti) - ducö 15-17
nji phjed (írott tibeti) - ducö 11-13
nji sar (ejtett, írott tibeti), sárkány, ucö, napkelte 07-09, délkelet
njin zag gcig pa'i khrims brgjad (írott tibeti) - upavásza
Njoirin Kannon (japán) - a kami hercegnői közül a macuri
vezetője, a sinto államvallás szüze
njon mond pa'i sgrib pa (írott tibeti) - klésa varana
njon mongs (írott tibeti) - klésa
njön mong (ejtett tibeti) - belülről bántó, zavaró érzelem
nó (japán) - általában egyórás, kétszemélyes színházi
műfaj, i.sz. 14. században fejlesztette ki Szeami, két
színész és 3 zenész előadása, bevezeti és lezárja egy
kórus, stílusát dominálja a jugen (ld. haiku) és a nem-
 cselekvés, ilyenformán kapcsolódik a zenhez
noetika - ismeretelmélet
nojan kutuktu (mongol) - nemes szent
nom vaillant (vodu) - hősi név, egy houngan vagy egy
mambo kapja a beavatás végén
nomarkhosz (egyiptomi) - nomosz-kormányzó, hivatali arisztokrata
nomosz-rendszer (egyiptomi) - kerület, Egyiptom az ókorban 42
kerületre volt felosztva, ezt nevezzük nomosz-rendszernek,
melynek kialakulását a III. és IV. dinasztia fordulójára tehetjük
nor bu (ejtett tibeti) - drágakő, az egyik drágaság,
csintámani
nor lha (ejtett, írott tibeti) - a jólét istensége, férfiaknál a
bal, nőknél a jobb hónalj alatt lakik
nor srung dmar ljang sha ba'i mgo (írott tibeti) - a Kincsőrző
Szarvasfejű, a Huszonnégy Hatalmas Boszorkány
egyike, vörös-zöld
Norbulingka (ejtett tibeti) - Ékkő-park, nyári palota, i.sz.
1783-ban építtette a 8. dalai láma a Potalától nyugatra
norito (japán) - a kamihoz intézett rituális szövegek, archaikus imák,
az első i.sz. 927-ből való (Engi Siki)
nosi bukuro (japán) - boríték a gosuginak
nosigami (japán) - festménytekercs
nószacu (japán) - névjegy
nö dzsin (ejtett tibeti, írott tibeti gnod sbjin, szanszkrit jaksa) - beteg-
séget, járványokat okozó démon, jaksa
nrí jadzsna - embertársainkért felajánlott hindu áldozat
nritjá (szanszkrit, írott tibeti nírti ma/nrtye) - a Tánc,
Amóghasziddhi kisérője
nritjamandapa (szanszkrit) - táncelőadásokra szolgáló
helyiségek a hindu templomokban
nrtye (írott tibeti) - nritjá
nub ba glang spjod gling (írott tibeti) - Godánidzsa
nub kyi Ba lang spyod (írott tibeti) - Avaragodáníja
numénia (görög) - az újhold napja
Núpura (szanszkrit) - Viruddhaka rádzsa fia
nuszáh (héber) - az ima stílusa
Nut (egyiptomi) - égistennő, jelképe: agyagedény,
temploma: Héliopolisz
N'viim Risónim V'áhárónim (héber) - Biblia, A korai és
későbbi próféták könyvei

NY
nya (ejtett, írott tibeti) - a Halak csillagkép, ajanamsza
Nya tri Cen po (ejtett tibeti, írott tibeti gnja' khri bcan po) -
Drigum király fia, i.e. 2. sz., uralkodásának kezdete
i.e. 127., egyben a tibeti naptár első éve
nyagrodha (szanszkrit) - indiai fügefa (Ficus indica)
Nyája szútra (szanszkrit) - logika, Gótama (Aksapáda?) műve
az i.e. 6.-5. századból
Nyak Dzsjánakumára (szanszkrit, ejtett tibeti, írott tibeti njag dnyána-
kumára) - tibeti tanító az i.sz. 8. században
Nyam Kji Nyingpo (ejtett tibeti) - az űr, bódhiszattva,
Ratnaszambhava kísérője
nyampar dzsagpa (ejtett tibeti) - felkészülés a meditációra
nyams len (írott tibeti) - tapasztalás
nyams su len pa ( írott tibeti) - gyakorlat, elmébe fogadás
nyána (szanszkrit) - bölcsesség
nyang de (ejtett tibeti) - nirvána
nyáta parinnyá (szanszkrit) - a tudott tökéletes megértése
nyejja (szanszkrit) - a megismerhető
nyen (ejtett tibeti, írott tibeti nyan) - a fákban élő sárga
istenek (de a mezőkön is), rosszindulatú lények,
hegynyereg, démon
nyen drub (ejtett tibeti) - egy mantra recitációja
nyer pa (ejtett tibeti) - intéző, egy kolostor gazdasági
vezetője
Nyetang (ejtett tibeti) - Atísa kolostora Lhásza mellett
nyi cshe (ejtett tibeti) - ducö 11-13, ló, dél
nyi ma (ejtett, írott tibeti) - vasárnap, Nap, kör, tűz,
szerencsétlen nap, jelképe vörös korong
nyi nub (ejtett, írott tibeti) - ducö 17-19, madár, naplemente, nyugat
nyi nyur (ejtett tibeti, írott tibeti nji myur) - majom, ducö, este 15-17,
nyugat
nying dzse cshen mo (ejtett tibeti) - nagy együttérzés,
nagylelkűség, empátia
nying ma pa (ejtett tibeti, írott tibeti rnjing ma pa) - régit követő, az
öregek szektája, tantrikus tibeti vallási irányzat, akik
nem követtek Atísa reformjait, megmaradtak Padmá-
szambhava tanításainál, vörös sapkások, a tibeti
iskolák egyik csoportja a másik a szarma), a 4 fő ti-
beti iskola közül az egyik
Nying po (ejtett tibeti) - Khon Kön csok Gyel po
Nyódzsó (japán) - zen mester a Tendó-hegyen, Dógen mestere
Nyoian templom (japán) - i.sz. 1440-től itt volt apát egy
ideig Ikkjú
Nyugati völgy (egyiptomi) - a Királyok Völgye nyugati mellékága,
ahol kis számú sír található, nevezik Majmok Völgyének is, az Ay
fáraó sírjának díszítésén látható babuinok után
nyúl órája (kínai) - 05-07
nyung ne (ejtett tibeti, írott tibeti szmjung gnasz) - a
phowa gyakorlatok előfeltétele, Csenrézi kétnapos
böjtje
Nyx (görög) - az éjszaka istennője

ó harai (japán) - évente kétszer, júliusban és december végén tartott

sinto megtisztulási rítus, harai
Ó ja sima no kumi (japán) - Japán 8 legnagyobb szigete, amelyeket az
Idzanami-Idzanagi istenpár teremtett
o rgjan (írott tibeti) - Uddijána
Óbai (japán) - zen mester
Óbaku Kiun (japán, kínai Huang Po) - zen mester (i.sz. ?-850?) a 10.
csan pátriárka
obeliszk (egyiptomi) - függőleges, egyenletesen szűkülő
négyzet keresztmetszetű, egyetlen kőtömbből
faragott, tűre emlékeztető oszlop, a tetején piramidionnal,
eredete az egyiptomi napkultuszra vezethető vissza
óbhásza (szanszkrit) - a fény alátükröződése mandala
nézés közben
obi (japán) - széles öv a kimonón
obi age (japán) - vékony selyemcsík, ami segíti a helyén tartani az obit
obi dome (japán) - övcsat (pocsiri)
obi dzsime (japán) - selyemfonat az obi közepén, ilyen van a buddhista
templomok oltárain
obo (mongol) - áldozati halom
ocir (mongol) - dordzse
ocuka (japán) - szent kövekből álló kisebb domb a
sintóban
ocsa (japán) - tea
ocsaja (japán) - teaház
ocsobo gucsi (japán) - apró ajak, a maikók csak az alsó ajkukat festik
ki
'od (írott tibeti) - fény
'od gsal (írott tibeti) - fényvilágosság
'od mi 'gyur ba (írott tibeti) - nem változó fény, amiben Amitábha
megjelenik
od srung (írott tibeti) - Kásjapa
ódana (szanszkrit) - főtt rizs
ódana kummásza (szanszkrit) - főtt rizs savanyú mártással
Odorico - pordenonei, i. sz. 1328-ban Lhászába vezetett missziót
Odzsin (Hacsiman) (japán) - a háború és győzelem kamija,
az i. sz. 3. században élt mitikus császár
ofuda (japán) - kis tábla a kami nevével a sintóban
ofuku (japán) - a maiko második frizurája, csak hátul van kanoko
'og min (írott tibeti) - Akanistha
ogamu (japán) - a reggeli felébredés szertartása a sintóban, tulajdon-
képpen néhány gesztussal megerősített reggeli
tisztálkodás
ogan (vodu) - fémharang
ogdoad (egyiptomi) - nyolcasság, a kezdet istenei
ogha (szanszkrit) - áramlás
Ogou balindjo (vodu) - fejét vízzel locsoló, rikácsoló szellem, színe
piros
Ogou-badagri (vodu) - a vihar és villámok tábornoka, jelképe kard,
színe piros
ohikizuri (japán) - hosszú ujjú, uszályos kimono
Oho nihe macuri (japán) - a nagy ízlelés ünnepe; Daidzsó szai
oikistés (görög) - városalapító
oikos/oikia (görög) - ház, a jóslatkérők helye Delphoiban,
háznép, család
oiran (japán) - a legmagasabb rangú gésa
oiran docsu (japán) - egy oiran kíséretével megy valahová, színházi
epi-zód
okame (japán) - női maszk
okasi (japán) - aprósütemény teához
okásza (szanszkrit) - tartály (pl. az ene)
Ókeanos (görög) - az őstenger megszemélyesítője, Gaia
és Uranosz gyermeke
okija (japán) - fogadó
okkanta nijámattá (szanszkrit) - a tökéletesség útja, a
nemes nyolcrétű ösvény, árja atthangika márga
okkanti (szanszkrit) - fogantatás
okobo (japán) - magas talpú (kb. 10 cm) fapapucs
ólárika (szanszkrit) - az én anyagi alakja
olé (héber) - felhívott (a Tóra olvasáshoz)
olymposi rang (görög) - Zeus, Héra, Apollón, Artemis, Athéné,
Hermés, Aphrodité, Arés, Démétér, Poseidón, Hestia, Héphaistos
Óm mani padme húm (ejtett tibeti) - a 6 szótag: „Óh, drágakő a
lótuszban”, (a fordítás rossz, talán: „AUM, drágakő a
lótuszban, bizony”), tibeti mantra (aum), gyakran
 faragják kőlapokra, amelyeket az utak szélén
helyeznek el - Óm: Avalókitésvara, fehér, Ma: Fény-
hozó Vajrócsana, kék, Ni: Mozdulatlan Aksóbhja,
sárga, Pad: Kincsforrású Ratnaszambhava, zöld, Me:
Mérhetetlen fény Amitábha, vörös, Húm: haszonnal
véghezvivő Amóghasziddhi, sötétkék; egyben jelké-
pezi a 6 létformát és a 6 akadályt (gőg,
irigység/féltékenység/, szenvedély /kéjvágy/,
balgaság /közönyösség/, mohóság /kapzsiság/,
gyűlölet), eredeti értelme talán „igen”
Óm, Tat, Szat (szanszkrit) - a Bhagávad Gíta szerint Brahmá alkotó
tevé-kenységének szavai
omaku (japán) - a maiko és a geiko fejtámasza alváskor frizurája
védelmében
omamori/fuda (japán) - sinto amulett, személyhez kapcsolódó
oltalmazó
omed (jiddis) - amud
omenzogger (jiddis) - aki a közös imádság során a szertartásos
válaszokat mondja
ómer (héber) - pészah 2. napján kezdődő számlálás, az
árpaaratás kezdete (49 nap), az 50. nap sávuót ünnepe
Omi to fo (kínai) - Amida Boszacu
omiki (japán) - isten szakéja, amit felköszöntésre isznak
omikudzsi (japán) - jóscédula
omisze dasi (japán) - a maiko bemutatkozása a szan szan kudo után
Omitofo (japán, kínai) - Amida Boszacu
omkára (szanszkrit) - pranava dhvani, szent szavak
omphalos (görög) - köldökkő
On (héber) - Héliopolisz, Junu
Ongoj (mongol) - a 4. takilcsi
ongon (mongol) - a sámánizmusban az ősök szellemét
vagy a sámán védőszellemét jelképező tárgy
oni (japán) - betegséget okozó démon
oniiszan (japán) - bátyám, így szólítja meg a geiko a vendéget
óokava (japán) - nagy kézidob
óokii okaszan (japán) - fő-anya, egy hanamacsi legidősebb
vagy vezető geikója
Opet (egyiptomi) - krokodilistennő
opisthodomos (görög) - a templom hátsó cellája
óra (írott tibetib thun bzhi) - a nap beosztása a kínai hagyomány
szerint: sárkány órája - 07-09, kígyó órája - 09-11, ló órája - 11-13,
juh órája - 13-15, majom órája - 15-17, tyúk órája - 17-19, kutya
órája - 19-21, vaddisznó órája - 21-23, egér órája - 23-01, tehén
 órája - 01-03, tigris órája - 03-05, nyúl órája - 05-07
orákulum (görög, egyiptomi) - a jóslat forrása
óram bhágija (szanszkrit) - az alsó folyammal viaskodó,
avacsara, az alsó részhez tartozó, kezdő növendék
orgeónes (görög) - nem nemesi származásúak, akik részt vehetnek egy
nemzetség magánkultuszaiban
oríti (szanszkrit) - élvezet
orlá (héber) - előbőr
Ormuzd (perzsa) - a világosság ura
Orpheus (görög) - mitikus dalnok
Oschophoria (görög) - a szőlőágak hordozásának ünnepe,
Dionysosnak és Athéné Skirasnak szentelve (Athén)
ossarium (görög) - csontház
osztrakon (egyiptomi) - cserépdarab vagy lapos kődarab, amit
arra használtak, hogy írjanak rá, sok feljegyzés
osztrakonokon maradt fenn, az írnok-növendékek is
előszeretettel használták a drága papirusz helyett
oteira (japán) - buddhista templom
otijot (héber) - a Tóra egy betűje (összesen 304 805
betűből áll a Tóra)
otoko-gésa (japán) - férfi gésa, vendégkísérő
otokoszu (japán) - kimonófeladó, férfi, általában a geiko
törvénytelennek tekintett fia
otoszan (japán) - apám, így szólítja a férfi tulajdonost,
kereskedőt a geiko
ottappa (szanszkrit) - körültekintés, tapintat, belátás
ouangas (vodu) - rontásfajta
ou-ho (kínai) - üdvös eszközök
óváda (szanszkrit) - buzdítás, az ötféle élvezet (rúpá, szaddá, raszá,
phótthabbá) egyike
ovér mimákom lemákom (héber) - átutazók (30 napnál rövidebb ideig
voltak a városban)
ozasiki (japán) - vacsora, étkező-helyiség a teaházban
(ocsaja)
ozasiki kago (japán) - selyemmel bevont fonott kézitáska
Ozirisz (egyiptomi) - az alvilág múmiaformájú istene, Ízisz férje,
Hórusz apja, jelképe: cséphadaró, pásztorbot, temploma: Abüdosz,
Buszirisu
Ozirisz Hekadzset (egyiptomi) - Ozirisz, az örökkévalóság ura
Ozirisz-név (egyiptomi) - a kifejezés azt jelzi, hogy a szóban forgó
személy meghalt, és Ozirisszé vált, egyesült azzal, a (név) részen
az elhunyt neve áll
ozné Hámán (jiddis) - homentás
ozouni (japán) - rizstészta leves
Öpamé (ejtett tibeti) - Amitábha

pa (ejtett tibeti) - érvelés

pa sangs (írott tibeti) - Paszang
pab me (ejtett tibeti, írott tibeti babs me) - az életkornak
megfelelő meva
pabbaddzsá (páli) - a világ feladása, aszkéta életre térés;
szerzetes vagy apáca, belépés a noviciátusba életünk
során legalább egy rövid időre
pabbadzsita (páli) - a világot feladó, buddhista szerzetes
pacsa (szanszkrit) - zöld, a katakali táncban nemes hős
vagy isten színe
pacsan (szanszkrit) - emésztés serkentés, ájur véda
paccsaja (szanszkrit) - feltétel
paccséka buddha/paccséka muni (páli) - magányos megvilágosult,
aki nem tanít
pácsittija (páli) - levezekelhető bűn, engesztelés; 92
szabály a bhiksuknak a théravádában
pad ma 'byzng gnas (írott tibeti) - Padmaszambhava
páda (szanszkrit) - fejezet, járás, láb, az 5 kárméndríja (vák/vács, páni,
páda, páju, upasztha) egyike
páda hasztászana (szanszkrit) - láb-kéz-tartás (hatha jóga)
páda játrá (szanszkrit) - gyalogos zarándoklat
padakája (szanszkrit) - ítélet
Padampa Szamgye (ejtett tibeti, írott tibeti pha dam pa szamgsz
rgjasz) - indiai tanító
pádángustha dhanurászana (szanszkrit) - nagylábujj-emelő
íjtartás (hat-ha jóga)
pádángusthászana (szanszkrit) - lábnagyujj-tartás (hatha jóga)
padaparama (szanszkrit) - a legmagasabb fok, ami el lehet érni
padara szamácsára (páli) - barlanglakó, Gulisszáni
padártha (szanszkrit) - tárgyi alap, tárgyi kategória, létkategória, a szó
jelentése, a njája filozófia alapelemei
padaszanta (szanszkrit) - csendes hely (nirvána)
padészaszabba (páli) - körülhatárolt vonatkozású minden
padhána (páli) - törekvés, erőkifejtés, 3 hetes jógagyakorlatok
szímában
padhána vibbhantó (páli) - gyakorlatból kihullt, aki szakít valamilyen
tannal, hitehagyott, aposztata
padja (szanszkrit) - víz felajánlása a múrti lábához a hindu
 templomban
padmá (szanszkrit, páli paduma) - bíbor lótusz-virág (Nelumbo
nucifera), amivel Visnu megáldja híveit, a tisztaság
szimbóluma, az egyik szerencsés jelkép; lótusz
szerűen széthasadó, hideg pokol; Vaisnava purána
padma 'bjung gnas (írott tibeti) - Padmaszambhava
padma gar gdzsi dbang phjug (írott tibeti) - a Tavirózsatánc
Hatalmasa
padmá majúrászana (szanszkrit) - páva-tartás lótuszban (hatha jóga)
padma thod phreng (írott tibeti) - Pema Töt reng
Padmahéruka (szanszkrit) - a Vérivó Tavirózsanemzetség feje,
Amitábha egyik megjelenése
Padmakrodhesvarí (szanszkrit) - Padmahéruka társa
Padmánábha (szanszkrit) - Visnu egyik mellékinkarnációja
Padmápáni - a Lótuszt tartó elmélkedő bódhiszattva,
Avalókitésvara egyik formája
Padmapáta (szanszkrit) - Sankara tanítványa
Padmaszambhava (szanszkrit, ejtett tibeti Urgjen Cokje Dordzse,
írott tibeti pad ma 'bjzng gnas) - Pema Tötreng,
lótuszban született, a buddhizmus tibeti elterjesztője
az i.sz. 9. században, Indrabhúti fia, neve meg:
Drágakő-mester (ejtett tibeti Guru rinpocse),
Szántaraksita javaslatára Triszong Decen hívta be i.sz. 810-
ben, a Szamje vihárában élt, a meditációs gyakorlatokkal
foglalkozó Mahásziddhi fordítója (18 könyv)
padmászana (szanszkrit, japán kekkafuza) - lótuszülés (hatha jóga)
Padmavadzsra (szanszkrit) - tantrikus mester, Anangavadzsra
tanítója, műve: Guhja sziddhi
páduká (páli) - sarucska, lábnyom
paduma (páli) - padmá
paduma gandhára (szanszkrit) - bíbor lótusz-illat
padzsája (szanszkrit) - az élőlények jelenlegi nemzedéke
Padzsápati (páli) - Teremtés Ura, Gondviselő, Buddha
nevelőanyjának (Gótami) megnevezése,
Szuddhódana felesége, Mára
Pagan (szanszkrit) - itt áll az Ánanda templom (kb. i.sz. 1150)
pags skjes po (írott tibeti) - Pak Kjepo
págunnyatá (szanszkrit) - a tudat ügyessége
Pagwa (mongol) - Phag pa
pahána (páli) - elhagyás, megfutamodás, megszabadulás
pahána parinnyá (szanszkrit) - az otthagyás tökéletes megértése
pahána vinaja (szanszkrit) - az elhagyás fegyelme
pahitatta (szanszkrit) - szilárd lelkületű
paides (görög) - kiskorú fiúgyermek
paisunjam (szanszkrit) - viszályból adódó gonosz beszéd, nem üdvös
cselekedet
paisunjavácsá virati (szanszkrit) - tartózkodás a rágalmazástól, a tett
tárgy legalább két személy; a dasa akusala prativirati síla 5. tagja
paj csang huah haj (kínai) - Hjakudzsó Ekai
pája (szanszkrit) - üdvös eszközök, ügyes módszer, aki már birtokolja
az abszolút igazságot, alkalmazkodik a köznapi igazsághoz
pájtán (héber) - költő
páju (szanszkrit) - ürítés, az 5 kárméndríja (vák/vács, páni, páda, páju,
upasztha) egyike
Pak Kjepo (ejtett tibeti írott tibeti 'pags skjes po) - a dél istene, a
kumbhandák ura
pakásza (páli) - hirdetmény
pakati (szanszkrit) - természet
pakati szíla (szanszkrit) - természetes erény, Viszuddhi Magga
pakinnaka (szanszkrit) - sajátságok
pakká (szanszkrit) - zsiradékban sült hindu ételek, alacsonyabb
varnájútól is el lehet fogadni
paksa (szanszkrit) - álláspont, nézet, tézis
Paksilaszvámin (szanszkrit) - Vátszjájana
Pakudha Kaccsájana (páli) - iskola, amely nem fér össze a budd-
hizmussal
pálél (héber) - fohászkodás, ítélkezés
páli - prákrit (szanszkrit alapú közép-indiai) tájszólás,
ezen a nyelven íródtak a hínajána buddhista művek a
mágadhí kihalása után
palibodha (szanszkrit) - gát
pallanka (páli) - ülés keresztbe tett lábakkal, parjanka
pamo (ejtett tibeti) - női médium, gyógyító ember
pamszakula csivaram (szanszkrit) - szemétdombról szedett
rongyokból öltözik a szerzetes
pamszakúlacsívara (szanszkrit) - szemétdomb
Pan Ku (kínai) - a mitikus első ember, aki az eget és a
földet szétválasztotta, halála után testéből lett a világ
és az élőlények
Panathénaia (görög) - Athéné Polias ünnepe (Athén), évente kis
ünnep, négyévente nagy ünnep
panatipata véramani szikkhapadam szamadijami (szanszkrit) -
fogadom, hogy tartózkodom az élőlények
bántalmazásától; a menedék-vételt követő fogadalom
pancsen láma (ejtett tibeti, írott tibeti pao chen bla ma) - a
Tasilhunpo kolostor főapátja az 5. dalai láma óta
 (pandit + tibeti csen po: nagy tudós), a dalai lámával
kölcsönösen hitelesítik egymás újraszületéseit, Buddha Amitábha
inkarnációja
pancsupádánakkhandhá (szanszkrit) - a tapadás 5 alkotóeleme, 5 hal-
maza (khandá)
pandál (szanszkrit) - sátor, lehet templom vagy más nagy
terem vagy a menyasszony háza, ahol a hindu
esküvőt tartják
Pándarávaszíní (szanszkrit, írott tibeti gos dkar mo) - Fehér
Ruhájú, a Mérhetetlen fényű Ami-tábha női társa,
színe vörös, ruhája fehér, eleme tűz, jelképe lótusz és
csengő, Go Karmo, női bódhiszattva
pándavák (szanszkrit) - Pándu 5 fia a Mahábháratában; sziklacsúcs
Rádzsagaha mellett
Pandia (görög) - Zeus-áldozat a Városi (Nagy) Dionysia
tragédia-előadásai után
pandit (szanszkrit) - tanult tudós vagy pap; pancsen
Pandóra (görög) - az első nő, a szép rossz
Pándu (szanszkrit) - Dhritarástra király öccse a Mahábháratában,
Vjásza és Ambáliká fia, fiai a pándavák
pangu (szanszkrit) - sánta
pánhellén (görög) - összgörög, ünnepek 8 napévenként (olympiai,
pythói, nemeai, isthmosi)
páni (szanszkrit) - kéz, az 5 kárméndríja (vák/vács, páni, páda, páju,
upasztha) egyike
Pánini (szanszkrit) - a szanszkrit nyelv leírója
panycsa daszí (szanszkrit) - az újhold vagy a holdtölte napja, az upó-
szathák ideje
panycsa jána (szanszkrit, kínai wu sheng) - 5 kocsi: buddha, bódhi-
szattva, önmegvilágosodott, hallgató, ember és isten
panycsa khanda (szanszkrit) - 5 csoport (rupakhanda, vedánakhanda,
szannakkhanda, szankhárakhanda, vinnyánakhanda)
panycsa kósa (szanszkrit) - 5 burok (annamaja, pránamaja, manómaja,
vignjánamaja, ánandamaja)
panycsa szila (szanszkrit) - 5 fogadalom: 1. Panatipata Véramani
Szikkha-padam Szamadijami - Fogadom, hogy
tartózkodom az élőlények bántalmazásától, 2.
Adinnadana Véramani Szikkhapadam Szamadijami -
Fogadom, hogy tartózkodom a nem nekem adott dol-
gok elvételétől, 3. Kameszu Miccshacshara Véramani
Szikkhapadam Szamadijami - Fogadom, hogy
tartózkodom a helytelen szexuális élettől, 4. Musza-
vada Véramani Szikkhapadam Szamadijami - Foga-
 dom, hogy tartózkodom a hazugságtól, 5. Szura
Meraja Maddzsa Pamadatthana Véramani - Fogadom,
hogy tartózkodom az alkoholtól és a kábítószerektől,
a szerzetesekre még 3 fogadalom tartozik: 6. Vika
labhodzsana Véramani Szikkhapadam Szamadijami -
Fogadom, hogy nem veszek magamhoz szilárd étket
déltől a következő napfelkeltéig, 7. Naccsa Gita
Vadita Viszukadasszana Véramani Szikkhapadam
Szamadijami - Fogadom, hogy kerülöm a színházi elő-
adásokat, a táncot és az éneket, 8. Mala Gabdha
Vilépana Dharan Mandana Vibhuszanathana
Véramani Szikkhapadam Szamadijami - Fogadom,
hogy tartózkodni fogok testemnek virággal való
díszítéséről és az illatszerek használatától, a fo-
gadalmak után elhangzik a Buddha áldás: Imani Attha
Sikkhapadani Szilena Szugatim Janti, Szilena Bhoga
Szampada Szilena Nibbutim Janti Taszma Szilam
Viszodhaje - Ez az erkölcsi gyakorlat 8 szabálya,
melyek a boldogsághoz vezetnek, melyek a jóléthez vezetnek,
melyek a nirvánába vezetnek, ezért meg kell tisztítanod az elmédet.
panycsa szkandha (szanszkrit, írott tibeti pung po lnga) - az
5 halmaz, a személyiséget felépítő 5 testi elem (rúpa,
védaná, szadnyá, szansz-kára, vidnyána) és pszichikai tulaj-
donság (manasz), folytonos átala-kulásuk folyamatos testi-tudati lét
illúzióját kelti, ez a személyiség téves képzete, a szenvedés oka, a
halmazok létezésének oka a nem-tudás: anyagi forma, érzékelés,
észlelés, tudattartalmak, tudatosságészlelés
Panycsadzsanja (szanszkrit) - Krisna kürtje a Mahábháratában
panycsaját (szanszkrit) - ötös tanács, egy-egy kasztcsoport irányító
testü-lete a hindu társadalomban
panycsakula (szanszkrit, írott tibeti rigs lnga) - az Öt
Nemzetség (a Fényhozó-Jelenést Láttató Vajrócsana,
a Kincsforrású Ratnaszambhava, a Mérhetetlen Fényű
Amitábha, a Haszonnal Véghezvivő Amóghasziddhi)
Panycsála (szanszkrit) - egy ország
panycsáma (szanszkrit) - az 5. rend (párja, parajan, aszprisja)
panycsama bhutagni (szanszkrit) - az 5 elemben megjelenő
agni, ájur véda
panycsána/panycsaja szévana (szanszkrit) - ötszörös
szolgálat, az elmé-lyülést segítő tevékenységek:
odaillő szöveg olvasása, Isten neveinek elmondása,
himnuszok éneklése, szellemi felkészülés, a saját feleke-zete
himnuszának éneklése
panycsánantaríjáni (szanszkrit, kínai wu ni zui) - 5 nagy
bűn, hínajána: anyagyilkosság, apagyilkosság, egy
megvilágosodott meggyilkolása, Buddha megsebe-
sítése, a szerzetesi közösség bomlasztása; mahájána:
templomok és iratok pusztítása, a 3 kocsi
rágalmazása, szerzetesek vallási gyakorlatának
akadályozása, és bármelyik a hínajána 5 bűne közül
Panycsaszikha (szanszkrit) - zenész a Buddha korában
panycsaszúdaní (szanszkrit) - a Maddzshima nikája
kommentárja, Bha-dantácsarija Buddhaghosa műve
panycsavaggíja (páli) - 5 pártütő, a Buddha első tanítványai
(Kondannya, Bhaddija, Vappa, Asszadzsí, Mahánáma)
Panycsávatí (szanszkrit) - erdő a Gódavarí mellett
panycsavimsatittva (szanszkrit, kínai er si wu ti) - 25 igazság,
amelyek létrehozzák a világot
Panycsdzsana (szanszkrit) - egy démon a Mahábháratában,
tőle nyerte kürtjét Krisna
pannyá (páli) - tudás, megismerés, színről-színre látás,
bölcsesség, értelem, megértő belátás, pradnyá, a
szellem és a valóság közötti össz-hang, az elefántvezetés 5
követelményének egyike
pannyá viszuddhi (szanszkrit) - a bölcsesség tisztasága, Viszuddhi
Magga
pannyattálambanáni (szanszkrit) - a tudat közvetlenül, intuitív módon
tapasztalható tárgyai
pannyatti (szanszkrit) - fogalom, idea, őskép
pannyatti szíla (szanszkrit) - előírt erény
pannyindríja (szanszkrit) - értelem
panysánijámadhammá (szanszkrit) - 5 természeti törvény (fizikai
/utu-nijáma/, biológiai /bidzsanijáma/, pszichológiai /csittanijáma/,
erkölcsi /kammanijáma/, kauzális /dhammanijáma/)
pao chen bla ma (írott tibeti) - pancsen láma
Pápá (páli) - város Magadhában, ahol meghalt Vardhamána
papa-loa (vodu) - pap
papannaprasanaszanszkára (szanszkrit) - amikor a gyermek
először eszik gabonát
papanycsa (szanszkrit) - fogalomburjánzás
Pápijasz (szanszkrit) - Fondorkodó, Szuppabuddhának, a
Buddha apósá-nak egyik jelzője
papirusz (egyiptomi) - 1. Cyperus Papyrus, a Nílus
mocsaraiban őshonos növény, mára gyakorlatilag
kihalt, kevés helyen termesztik, de vadon már nem terem, neve a
görög papirosz szóból ered, melynek eredetét egyiptomi szóra
 vezetik vissza (a fáraóé, a fáraó tulajdona), a növénynek szinte
minden részét felhasználták valamilyen gyakorlati célra, hétköznapi
használati tárgyak egész sorához szolgált alapanyagul, de
még épületeket is emeltek belőle, édes, nagy cukor-
tartalmú belét fogyasztották is, mégis az írás alap-
anyagaként vált a legelterjedtebbé és legismertebbé, a mai papír
szavunk is innen ered (és nem csak a magyar nyelvben, hanem
számos idegen nyelven is.), 2. papirusznövényből készült
lap, fontosabb iratok hordozóanyaga, igen ellenálló, jól bírja a
hajtogatást és az összetekerést, a fontosabb papirusztekercseket
rúdra vagy saját végére feltekerve, gyakran díszes tokban,
korsókban tárolták, mivel viszonylag drága volt,
rendszerint mindkét felére írtak, előfordult, hogy a
papiruszt többször is felhasználták, letörölve róla a
már feleslegesnek ítélt régebbi írást
paquette (vodu) - csomag, egy szentély talizmánjai
par gji gleg bam (írott tibeti) - fadúcról nyomtatott könyv
para (szanszkrit) - legmagasabb fok (pl. vairágja), végső,
transzcendens állapot
para artha anjaszva arthaszamjama (szanszkrit) - a másik
valóságára és a másik önmagáért valóságára alkalmazva az elme
igába fogását, vagyis a természet (prakriti) purusa-jellegének a
purusára önmagára való alkalmazása, ez a nem-tudás gyakorlata
pará bhakti (szanszkrit) - elragadtatott, egybeolvadó szeretet Isten
iránt, bhakti (még: vaidhi, rágátmika), meg nem fogható
alkotóerő
pará bháva (szanszkrit) - különböző létező, más
természetű létező, öntermészet nélküli, ami az
öntermészetnek oka, az a más-természetnek feltétele
pará bháva súnjatá (szanszkrit) - a más által létrehozott üressége
pará csitta dnyána (szanszkrit) - az idegen tudat tudása, telepátia
pará vidjá (szanszkrit) - magas tudás, fölismerése annak,
hogy az átman azonos a brahmannal, személyes
megtapasztalás, amivel elérhető a móksa
pará/annya (szanszkrit) - túlpart, a nirvána, más,
különböző
parábbádzsika (páli) - zarándoknő
parabhásvara csitta (szanszkrit) - a lényegét tekintve tiszta tudat
paráddzshászaja (szanszkrit) - egy szutta előadásának egyik
módja, má-sok ösztönzése (szuttanikkhépa)
párádzsika (szanszkrit) - érvénytelenítés (4 vétek), a szerzetest
végle-gesen megfosztják köpenyétől, vereség
páragata (szanszkrit) - a túlpartra jutott, nirvána
páragú (páli) - aki a túlpartra jutott, a niródhából kilépő
kévalín
párakruti (szanszkrit) - a világmindenség ősanyaga
páram (páli) - túlpart, a móksa illetve a nirvána
parama (szanszkrit) - kiváló, legjobb, legfelső,
legmagasabb
paramadhamma (páli) - magasabb tanítás
paramahansza (szanszkrit) - a legfőbb hattyú, különleges
képességű aszkéták mellékneve
paramanu (szanszkrit) - az atomon túli tartomány
paramapáda (szanszkrit) - a legfőbb állapot, a végső lépés
parámarsa (szanszkrit) - indokolatlan ragaszkodás, az egyik béklyó
Paramártha (szanszkrit, kínai csen ti) - a 4 nagy fordító egyike (még:
Amóghavadzsra, Kumáradzsíva, Hüan cang), a sö lun iskola
alapítója, magasabb igazság; végső jelentés/értelem,
mély értelmű jelentés
paramártha bódhicsitta (szanszkrit, írott tibeti don dam
bjang chub kji sems) - a végső megvilágosodott elme
paramartha pariccshédaka pradnyá (szanszkrit) - a világfelettit, az
abszolútomot elemző bölcsesség, az
adhipradnyásiksá 1. foka
paramártha szatja (szanszkrit) - nem-relatív,
meghatározásoktól mentes, végső, abszolút igazság,
a valóság közvetlen, élményszerű felismerése negatív
úton, a köznapi igazságokon keresztül, a valóság
végső szintje
paramárthika (szanszkrit) - végső, transzcendens
szemléletű tudás
parámásza (szanszkrit) - félreértés
Paramátman (szanszkrit) - a legmagasabban fejlett átman,
Ísvara, Világ-lélek, Énfölötti-Én, Legfelsőbb Önvaló, a
Brahman
paramattha vazsena (szanszkrit) - az utolsó érzés
páramita (szanszkrit) - tökéletesség, a 6 erény (jótékonyság /dána/,
erkölcsösség /síla/, türelem /ksánti/, odaadás /vírja/, meditáció
/dhjána/, bölcsesség /pradnyá/), az első kettő a hínajána,
az utolsó kettő a mahájána, a középső kettő
mindkettő magatartása
páramita jána (szanszkrit, kínai liu bo luo) - túlpartra juttató, a
tökéletesség szekere, mahájána, a 6 tökéletesség részletesebben: 1.
adakozás (víz) /dána/ 2. erkölcsiség, fegyelem (kellemes illatok)
/síla/ 3. kitartás, türelem (virágok) /ksánti/ 4. energia (tömjénfüst)
/vírja/ 5. meditáció (áldozati ételek) /szamádhi/ 6. bölcsesség,
 megismerés (mécses) /pradnyá/; a páli hagyományban 10: adás
(dána), erény (síla), megtagadás (nekkhamma), bölcsesség
(pannyá), elszántság (adhitthána), tenni akarás (virija), türelem
(khanti), igazmondás (saccsa), barátságosság (mettá), kiegyensúlyo-
zottság (upékkhá)
páramita naja (szanszkrit) - a tökéletesség elérése a filozófiai megis-
merés útján
paramopászaka (szanszkrit) - női világi hívő
paramopászika (szanszkrit) - férfi világi hívő
parampara (szanszkrit) - a guruk tanítványi láncolata, szampradája
paramszthánam (szanszkrit) - legfelső hely, üdvösség
parángmukhí (szanszkrit) - befelé forduló; sanmukhí mudrá
parángmukhí mudrá - befelé forduló lezáró-tartás (hatha jóga)
Paranirmitavasavartin (szanszkrit, kínai ta hua zi zai tian) -
Mások Átváltozását Irányító ég, a vágyvilág legfelsője
a Szuméru felett
parárthánjaszvárthaszamjama (szanszkrit) - a másik valóságára és a
másik önmagáért valóságára alkalmazva az elme igába fogását,
vagyis a természet (prakriti) purusa-jellegének a purusára önmagára
való alkalmazása, ez a nem-tudás gyakorlata
Parasára (szanszkrit) - mitikus bölcs, fia Vjásza, Visnu egyik mellék-
inkarnációja
párását hásávuá (héber) - szidrá
parasu (szanszkrit) - fejsze, elvágja az újraszületések láncát
Parasuráma (szanszkrit) - csatabárdos Ráma (parasu = bárd), Visnu
inkarnációja bráhmana formában (Dzsamadagni és Renuká fia), aki
huszonegyszer győzte le a ksatrijákat, előbb Kartavírja
rádzsát ölte meg, aki ellopta Dzsamadagni kívánság-
teljesítő tehenet, jelképei: kétkarú, benne harci bárd
és íj
paraszparavilaksana (szanszkrit) - kölcsönös függés, az anyag és a
szellem közti viszony a szánkhjában
paraszparaviruddha (szanszkrit) - egymást kizáró ellentét
paratantra (szanszkrit) - parikalpita
paratantralaksana (szanszkrit) - függő jelleg
paratautpatti/paratautpáda (szanszkrit) - másból való keletkezés
parátpará (szanszkrit) - a dzsiva az atman és a Brahman egységének
megkülönböztetés nélküli megismerésének létfokozata, vidjá
létfoko-zat
paratva (szanszkrit) - másság, különbözőség
paravádin (szanszkrit) - uttarapaksa
parávaikhari (szanszkrit) - hallható teremtő hang, ákása
pária (szanszkrit) - a kasztjából kitaszított ember
paribbádzsaka (páli) - zarándok, erdőbe vonult öregek
(szerteszét bolyongó pari + vrádzsaka)
paricsája (szanszkrit) - a teljes megismerés hatalma, a 6
erő (sadbala) egyike
paricsájabala (szanszkrit) - az elme 6. képessége, az elme alapos
megismerése, a figyelem összpontosítása természetes, bala
paridéva (szanszkrit) - panasz
paridnyá/paridnyána (szanszkrit) - a megvalósulás 2
lehetősége (dzsnyánaparidzsnyá, prahánaparidnyá),
átlátás, teljes megismerés
paridzsarcsaka (szanszkrit) - a hindu templomi papok
segítői
paridzsáta (szanszkrit) - egy virág, a tejóceán köpülésekor keletkezett
parighászana (szanszkrit) - keresztrúd-tartás (hatha jóga)
parigraha (szanszkrit) - felhalmozás
parihanadharman (szanszkrit) - aki még hanyatlásra képes, a
szraddha dhimukták egyike
parihára (szanszkrit) - ellenérv, visszavágás
paríjádjadésaná (szanszkrit) - utalások, metaforák
parijatti (szanszkrit) - szentírás
parikalpita laksana/paratantra (szanszkrit, kínai fen bie) - értékítélet
által megnevezett képzelt jelleg, a képzelt és a függő
kapcsolata, zavart tudatosság, konceptualizált átman-
felfogás, különféle filozófiai rendszerek szerint
parikalpita szvabháva (szanszkrit) - képzelt önlét/mibenlét
parikamma nimitta (páli) - előkészítő nimitta, első fok, a
tárgy látással történő felfogása, felbukkanó jel
parikappitákáramatta (szanszkrit) - vágyakozás és téves nézetek által
létrehozott tévképzet
Pariksit (szanszkrit) - Abhimanju fia, Dzsanamédzsaja apja
Páriléjjaka (páli) - település Kószalában
parimárgana (szanszkrit) - keresés
parimukti (szanszkrit, páli parimutti) - felszabadulás, kioldódás, a
szerze-tes legmagasabb állapota
parináma (szanszkrit) - a tudat módosulása/átalakulása, a szánkhjában
változás
parináma tápa (szanszkrit) - a felismert változások hevessége
parináma váda (szanszkrit) - átalakulás-tan, evolúció
parinibbuti (páli) - kialvás, megsemmisülés, megváltott halott
Parinirmitavasavartin (szanszkrit) - a másik kiáramlását
ellenőrző biro-dalom, a legfelső (6.) átalakulástól mentes
menny, az élettartam 16 ezer év
parinirvána (szanszkrit) - teljes nirvána, a nirvánát elért
 egyén halála, végső kilobbanás
parinispannalaksana (szanszkrit) - szvabháva
parinisthita (szanszkrit) - kész, teljesen befejezett
parinnyátam (szanszkrit) - tökéletes megértése van, amit egy buddha
segítségével ért el, az arahat
parinnyátantam (szanszkrit) - már tökéletes megértése van, amit
önmagától ért el, a buddha
paripurna (szanszkrit) - belső teljesség, egész
paripúrna macjendrászana (szanszkrit) - teljes Macjendra-tartás
(hatha jóga)
paripúrna návászana (szanszkrit) - teljes csónak-tartás (hatha jóga)
parisad (szanszkrit) - nyilvános vita
parisszaja (szanszkrit) - veszély, fájdalom, gond, a test
belső melege
parisszávanam (páli) - szűrő
páriszuddhi (páli) - a megtisztultság kijelentése a Pátimókkha
felolvasása után
paritta (szanszkrit) - védelemszerző théraváda szertartás,
elhárító szöve-gek recitálása
paritta klésa bhúmiká dharmáh (szanszkrit) - az érzelmileg
korlátozott hatóterületű szellemi állapotban
megjelenő tényezők
paritta subhá (szanszkrit) - körülhatárolt
dicsőségű/sugárzású (szubha-kinhá, appamána-
szubhá), fent újraszületett lények, akiknek erőtlen a
második dhjánájuk, a korlátozott tisztaság szintje a
formavilágban
parittábha (szanszkrit) - körülhatárolt sugárzású
(ábhasszara, appamá-nábhá), fent újraszületett
lények, akiknek erőtlen az első dhjánájuk
parittábháh (szanszkrit) - a korlátozott sugárzás szintje a
formavilágban
Parivára (páli) - Tipitaka, Függelék
parivéna (szanszkrit) - cella a kolostorban
parivrádzsaka (szanszkrit) - zarándok
parivrádzsika (szanszkrit) - zarándoknő
parivrittadzsanmántaraárjam (szanszkrit) - az az arhat, aki még egy-
szer újraszületik
parivrittadzsánushírsászana (szanszkrit) - kifordított térdfej-tartás
(ha-tha jóga)
parivrittaikapádashírsászana (szanszkrit) - egyik lábbal átforduló
fejen-állás (hatha jóga)
parivrittapárshvakónászana (szanszkrit) - átforduló oldalsó szög-
 tartás (hatha jóga)
parivrittapashcsimóttánászana (szanszkrit) - átforduló hátnyújtó-
tartás (hatha jóga)
parivrittatrikónászana (szanszkrit) - átforduló háromszög-tartás
(hatha jóga)
parjanka (szanszkrit) - trón, ágy, ülésmód
parjankászana (szanszkrit) - ágy-tartás (hatha jóga), szupta vírászana
parjavaszthána (szanszkrit) - a nyugvó szenvedélyek kibontakozása
(árkhja, anapatrápja, írsjá, mátszarja, auddhatja, kaukritja, sztjána,
minddha, krodha, mraksa)
parjésaná (szanszkrit) - vizsgálódás
parjudászapratisédha (szanszkrit) - bizonyított negatívum, a tagadás
tárgyának helyén van valami valóságosabb a köznapi igazságoknál
parkha (ejtett tibeti, írott tibeti spar kha) - mágikus trigram a bön aszt-
rológiában, az I Csing pa kua trigramja
párnászim (héber) - gondviselők a hitközségben
párohet (héber) - a frigyszekrény függönye
párshva bakászana (szanszkrit) - oldalsó gólya-tartás (hatha jóga)
párshva dhanurászana (szanszkrit) - oldal íj-tartás (hatha jóga)
párshva halászana (szanszkrit) - oldalsó eke-tartás (hatha jóga)
párshva ikapáda shírsászana (szanszkrit) - egylábas oldalsó fejenállás
(hatha jóga)
párshva ikapáda szarvángászana (szanszkrit) - oldalsó egylábas
gyertya-állás (hatha jóga)
párshva kukkutászana (szanszkrit) - oldalsó kakas-tartás (hatha jóga)
párshva pindászana szarvángászana (szanszkrit) - oldalsó embrió
teljes test megtámasztás-tartás (hatha jóga)
párshva shírsászana (szanszkrit) - oldalsó fejenállás (hatha jóga)
párshva szarvángászana (szanszkrit) - csavart teljes test
megtámasztás-tartás (hatha jóga)
párshva úrdhva padmászana shírsászana (szanszkrit) - oldalsó
fölemelt lótuszülés (hatha jóga)
párshva úrdhva padmászana szarvángászana (szanszkrit) -
oldalsó-felső lótusz teljes test megtámasztás-tartás
(hatha jóga)
párshvóttánászana (szanszkrit) - nyújtott oldal-tartás (hatha jóga)
Pársva/Pársvanátha (szanszkrit) - a 23. tirthankara, a
Révész, 250 évvel (?) Vardhamána előtt (i.e. 8. sz.)
Pártha (szanszkrit) - Prithá fia, Ardzsuna jelzője
parthenoi (görög) - hajadonok
párthiva pítha (szanszkrit) - földi erőkörök, ahol
templomok, zarándok-helyek létesülnek; lehet: nitja,
naimittika
partikula (egyiptomi) - nyelvtani fogalom, az egyiptomi nyelv egyik
sajátossága, nevének jelentése „részecske” (latin), azokat az a
szavakat nevezzük partikuláknak, melyeknek különösebb
mondatbeli szerepük nincsen, tulajdonképpen jelenték-
telenek, mégis színezetet, árnyalatot adnak a
mondatnak, az angolban „filler”, a magyarban
„töltelékszó”, megkülönböztetünk enklitikus (simuló)
illetve nem-enklitikus partikulákat, attól függően,
hogy hol állnak a mondatban, csak a nem-enklitikus
partikulák (vagyis azok, amelyek nem simulnak egyetlen más
szóhoz sem) állhatnak a mondat elején
párusjam (szanszkrit) - durva beszéd, nem üdvös cselekedet, szóbeli
parvan (szanszkrit) - rész, a Mahábhárata énekei
parvatászana (szanszkrit) - hegy-tartás (hatha jóga)
Párvatí (szanszkrit) - a Hegy leánya, Siva társa, az anyagi
energia félistennője, másik neve Umá, Durgá
párve (héber) - kettős edény felszerelés (tejes, húsos)
pása (szanszkrit) - hurok, béklyó
Pásadharí (szanszkrit, írott tibeti sgo ma zhags pa ma) - a Pányva
Asszonya
pasang (ejtett tibeti) - péntek, Vénusz, harisnyakötő, föld
pásászana (szanszkrit) - hurok-tartás (hatha jóga)
pashcsima (szanszkrit) - nyugat, a test hátsó része
pashcsimóttánászana (szanszkrit) - hátnyújtó-tartás (hatha jóga); ugrá-
szana, brahmácsarjászana
pashjanti (szanszkrit) - a para első fejlődési állapota
passer poule (vodu) - szárnyasok simogatása, betegekhez érintése
pasu (szanszkrit) - jószág, a megkötött személy
pasupata (szanszkrit) - lándzsa
Pásupata asztra (szanszkrit) - fegyver, amit Siva ajándékozott Ardzsu-
nának
Pasupati (szanszkrit) - az állatok ura, Siva egyik avatárája
Paszang (ejtett tibeti, írott tibeti pa sangs) - Vénusz, jelképe fehér nyíl-
hegy
Paszénadi (páli) - kószalai rádzsa, felesége Vászabha, aki pulkasza
volt, fia Vidúdabha
passzadhi (szanszkrit) - az elme lecsendesedése, derű,
letisztult nyuga-lom; a szammá boddzshangá 5.
tényezője
pászuk (héber) - a Tóra egy verse (összesen 5845)
pata (szanszkrit) - négyszögletű gyapjúkendő a buddhista
panteon egy-egy alakjával és kíséretével díszítve
Pátála (szanszkrit) - Föld alatti régió, alvilág, az alsó
 bolygórendszerek, irányítója Garuda, Ananta Shesha
Pátali (páli) - község Magadhában közel a Gangához
Pátaliputra (szanszkrit) - város Magadhában, itt volt a harmadik zsinat
i.e. 244 körül, ma Patná, Asóka szervezte
Patandzsali (szanszkrit) - i.sz. 2. sz.-i grammatikus, a Jóga
szútra összeállítója, nyolcrétű ösvény (anga): 1.
erkölcsi viselkedés (jama), 2. a vallási előírások
betartása (nijama), 3. helyes testtartások (ászanák),
4. a finom életáramok szabályozása (pránajáma), 5.
az érzékek visszavonása a külvilág ingerei elől
(pratjáhára)
patháganimitta (szanszkrit) - egyező nimitta, a legfelső fok,
a tárgyszem-lélet során a kép rögzült, látási utókép,
pannyatti
pathaví (szanszkrit) - föld, prithiví
pathavíkaszina (szanszkrit) - a földre irányuló összpontosító
elmélkedés
pathavimabhinandati (szanszkrit) - élvezi a földet, a világi
megismerés
pathei mathos (görög) - a bűntudó kín, a szenvedésből
származó bölcsesség
pátí (páli) - edény, fazék
pati (szanszkrit) - úr
patibhága nimitta (páli) - hasonló/egyező nimitta
paticcsa (szanszkrit) - egymástól függő, feltételező
paticscsa szamuppáda (páli) - az okozati/feltétel láncolat,
függő keletkezés, egymástól függő kapcsolódás; 1. a
nem-tudástól függők (aviddzsá paccsaja) a karmikus
képzőerők (szankhárá), 2. a karmikus képzőerőktől
függő (szankhára paccsaja) az újraszületési tudat
(vinnyána), 3. a tudattól (vinnyána) függő a
szellemiség-testiség (náma rúpa), 4. a szellemiség-
testiségtől (náma rúpa) függ az érzéki tevékenység 6
tartománya (szalájatana), 5. a 6 érzéki
tevékenységtől (szalájatana) függ az érzékek
érintkezése (phassza), 6. az érintkezéstől (phassza)
függ az érzés (védaná), 7. az érzéstől (védaná) függ a
vágy/szomj (tanhá), 8. a vágytól/szomjtól (tanhá) függ
a kötődés (upádána), 9. a kötődéstől (upádána) függ
a létesülési folyamat (bhava), 10. a létesülési folya-
mattól (bhava) függ az újrakeletkezés (dzsáti), 11. az
újrakeletkezéstől (dzsáti) függ, 12. az öregség és
halál (dzsará marana), a gond és panasz (szoka
 paridéva), a fájdalom és a bánat (duhkha
domanassza) és a kétségbeesés (upájásza), pratítja
szamutpáda
pátidészaníja (szanszkrit) - 4 szabály a bhiksuknak a théravádában
patighá (szanszkrit) - taszító, ellenszenv a kívánatos dolgok irányában,
az 5. béklyó
patilóma (szanszkrit) - visszamenő, a pratítja szamutpáda
egyik nézőpontja
pátimókkha (páli) - nyilvános gyónás, tisztulási szertartás a
szánkhjában és a buddhizmusban teliholdkor és minden
holdnegyedkor, erény általi önuralom
patinibbuti (páli) - kialvás, megsemmisülés
patipadá (páli) - lépés, haladás, a nemes nyolcrétű ösvény
patipasszadhipahána (szanszkrit) - csillapodás által történő
elhagyás (vinaja)
Pati-szambhidá magga (páli) - Tipitaka, A szétismerés útja
patiszandhi (szanszkrit) - újraegyesülés
patiszaranam (szanszkrit) - menedék, segítség, valamire hagyatkozás
patitapávani (szanszkrit) - a bűnösök felszabadítója, ez a
Gangesz vize
pátra (szanszkrit) - élelemgyűjtő, tál, alamizsnás edény
Pattana (szanszkrit) - egy ország
Patthána (páli) - Tipitaka, Okviszonyok
Paulomí (szanszkrit) - Indrání egyik neve
paunarbhavika (szanszkrit) - ami újjászületéshez vezet (pl. a szomj)
paundra - egy nép neve a Mahábháratában
pausa (szanszkrit) - hindu december
paustika (szanszkrit) - boldogságot, szerencsét növelő
rítus, eleme a sárga
Pává (páli) - malla földi falu
Paválam cséttijam (páli) - Korall-síremlék Vészálíban, Vardhamána
sztúpája
paváraná (páli) - jelenések, tisztulási ünnep az esős évszak
végén, kattika hónap teliholdjakor
pavo (ejtett tibeti, írott tibeti dpa' bo) - férfi médium, hős
pé (vodu) - oltár
pedzs sesz (egyiptomi) - a zsinór kihúzása, egy templom alapjának
kijelölése
pefimá (héber) - csorbulás a hálefen
Pehar (ejtett tibeti) - a démonfejedelem a bön vallásban,
a necsungi jós védőszelleme
pékkhá (páli) - edény
pektorál (egyiptomi) - melldísz, általában vallási szimbólumokkal
 gazdagon díszített ékszer, amelyet többnyire rekeszberakással,
drága- és féldrágakövekkel ékesítettek, motívumkincse igen
gazdag, és többnyire rendkívül összetett, gyakran félszáznál is több
oltalmazó szimbólum is megjelenik egy-egy példányon, igen
gyakori a naoszt formázó pektorál, amelynek központi csoportja
rendszerint az uralkodót oltalmazó istenekből,
démonokból, szimbólumokból tevődik öszsze, erre jó
példa Undebaudet tábornok pektorálja, léteznek
egyszerűbb, homogénebb pektorálok is, ezek közül az
egyik legszebb Tutankhamon szárnyas szkarabeuszt
formázó szív-pektorálja, amelyen a középső csoport a
fáraó nevét adja ki, ennek keretét pedig a szkara-
beusz keselyűszárnyai adják, a pektorált önálló
ékszerként, a szív fölé függesztve viselték, és
bizonyos fokú rangot jelentett
pelanos (görög) - kalács
peleia (görög) - galamb
peleiades (görög)- dódónai papnők
Pelgye Dordzse (ejtett tibeti) - tibeti szerzetes, aki i.sz. 846-ban
meggyilkolta Langdarma királyt
pelpeu (ejtett tibeti, írott tibeti dpal be'u) - a végtelenség csomója
Pema Héruka (ejtett tibeti) - Amitábha haragvó megjelenése, a testben
az agyhoz kapcsolódik
Pema Töt reng (ejtett tibeti, írott tibeti padma thod phreng) - Padma-
szambhava
Pema Tro di (ejtett tibeti) - Pena Héruka női társa, a
testben az agyhoz kapcsolódik
pemu (ejtett tibeti) - szarvasmarha tehén
pen pa (ejtett tibeti, írott tibeti spen pa) - szombat, Szaturnusz, batyu,
föld, alkalmatlan nap, jelképe sárga faköteg
pentaploa (görög) - ital olajból, borból, mézből, sajtból és
lisztből
pentetéris (görög) - miden 5. évben pánhellén megtartott ünnep
peplos (görög) - Athéné Polias ruhája, egy ülőszobor
térdére fektették
Pepung csörten (ejtett tibeti) - a Buddha Dharma és a 3 ös-
vény/jármű, a nyolcas csörten-csoport egyike
per anh (egyiptomi) - az élet háza
Per Ramszesz (egyiptomi) - II. Ramszesz által épített birodalmi
főváros a Deltában, a hajdani hükszosz főváros,
Avarisz helyén épült
pères savane (vodu) - bozótpáterek, a pap szerepét betöltő
civil, ha a voduban keresztény liturgikus elemekre
 van szükség
peret (egyiptomi) - sarjadás, a második évszak
peribolos (görög) - fal a szent terület körül
perirrhantérion (görög) - víztartó
peristiarchos (görög) - aki rituálisan megtisztítja az állami
tűzhelyet, a népgyűlést és a polist, aki körüljár
perisztül udvar (egyiptomi) - oszlopsorokkal kerített nyitott udvar
Persephoné (görög) - Hadész felesége, Démétér lánya, Koré, aki
elvesztette a hangját
Pesávar - ókori neve Purusapura
peszah (héber) - az egyiptomi kivonulás ünnepe (niszán 15-22)
péta (páli) - elhunytak, préta
Péta vatthu (páli) - Tipitaka, Az éhező szellemek történetei
Pétakopadésza (páli) - Tipitaka, A kosarak feltárása
Petit Pierre (vodu) - torkos, zsémbes szellem
petro (vodu) - a dahomeyi istenségek egyik csoportja (Don Pèdre nevé-
ből), állatuk a fekete sertés, táncfajta
petti viszaja (szanszkrit) - vágyvilág, éhező szörnyek
pha dam pa szamgsz rgjasz (írott tibeti) - Padampa Szamgye
phag (írott tibeti) - phak
phag gdong ma ser ma ser mo zhangs pa 'dzin pa (írott tibeti) - a
pányvahordozó, a Négy Kapuőrnő egyike délen,
disznóképű
phag mo nga mo phag gi mgo (írott tibeti) - az Emsefejű, a
Huszonnégy Hatalmas Boszorkány egyike, fekete
Phag pa (ejtett tibeti, mongol Pagwa) - láma, Kunga Gyalcen
unokaöccse és tanítványa (i.sz. 1234-1280), Kubiláj mongol kán,
majd kínai császár (a Jüen-dinasztia alapítója) térítője, a
tibeti alapján kifejlesztette a mongol írást (az i.sz. 14.
századtól már nem használták)
phags pa'i bden pa bzi (írott tibeti) - csatvári árjasztjáni
phak (ejtett tibeti, írott tibeti phag) - disznó, a 12. állatövi jegy,
víz, észak, női jellegű, ajanamsza
phala (szanszkrit) - következmény, okozat, hatás, a
karma eredmény, gyümölcs, erőfeszítés
phalacsitta (szanszkrit) - gyümölcstudat, a maggacsitta eredménye
phalguna (szanszkrit) - hindu február
phar csin (ejtett, írott tibeti) - pradnyá páramitá
pharanápíti (szanszkrit) - önkívület
pharmakos (görög) - bűnbak
phárusjavácsá virati (szanszkrit) - tartózkodás a kemény szavaktól, a
tett tárgya egy másik személy; a dasa akusala prativirati síla 6. tagja
phassza (páli) - érintkezés, érzéki benyomás, kapcsolat, a paticcsa
 szammupáda 6. tagja, a 7. nidána
phasszakája (páli) - érintkezés-testek, szparsa
phel (ejtett tibeti, írott tibeti 'phel) - növekedés
phja gsen gji theg pa (írott tibeti) - Cshag seng ji thek pa
phjag chen (írott tibeti) - Mahá mudra
phjag na rdo rje (írott tibeti) - Vadzsrapáni
phjag rgja chen po'i rig 'dzin (írott tibeti) - a Nagy Bélyegjel
Ismeretőrzője
phjag rgja cshen po (írott tibeti) - mahámudrá
phjag rgya (írott tibeti) - múdrá
phjed jol (írott tibeti) - ducö 13-15
phjir mi wong ba (írott tibeti) - anágámi phalam
phjogs kji lha (írott tibeti) - az égtájak istenségei
pho (ejtett, írott tibeti) - férfi elem
pho ba (írott tibeti) - pho va, szamkránti
pho lha (ejtett, írott tibeti) - a jobb hónaljban lakó férfi istenség,
sorsosztó
pho rpa (ejtett tibeti) - teaivásra használt, 12-13 cm
átmérőjű, 4-5 cm mély, fületlen csésze gyönyörűen
díszített arany vagy ezüst fedővel
pho va (ejtett tibeti, írott tibeti 'pho ba) - tudatáthelyezés;
megszabadulás meditáció nélkül
phótthabbá (szanszkrit) - a testen keresztül felfogott tapintatok, az
ötféle élvezet (rúpá, szaddá, raszá, phótthabbá) egyike
phótthabba tanhá (páli) - az érintés iránti szomj
phótthabbam (páli) - érzéklet, érintés
phrag dog (írott tibeti) - irsjá
phthoneros (görög) - az istenek irigysége
phung po (írott tibeti) - szkandha
phung po lnga (írott tibeti) - panycsa szkandha
phur bu (ejtett, írott tibeti) - varázstőr démonűzéshez,
csütörtök, Jupiter, levegő, szerencsés nap,
vadzsrakila, jelképe zöld tőr
phuszana (szanszkrit) - tapintás
phyaxir (görög) - avatás előtti ifjak ideiglenes lakhelye
(Spárta)
phylax (görög) - őrző, Héziodosz szerint harmincezer
physikillos (görög) - spártai kenyérféle
Pi Jen Lu (kínai) - a Smaragd Szikla gyűjtemény csan-
történetek írója
pi kuan (kínai) - falnézés, a csan meditáció egyik formája, Bódhi-
darmától eredeztetik
pian (vodu) - bőrbaj (frambőzia)
pídá (szanszkrit) - fájdalom
pidjon (héber) - az elsőszülött fiú kiváltása
pijut (héber) - liturgikus költemény
pin (kínai) - vendég; ókori kínai jósló csontokon az
uralkodó mellékjele, amely a meghívott istent vagy
őst jelenti
pinága (szanszkrit) - íj
píncsha majúrászana (szanszkrit) - pávakakas-farok-tartás (hatha
jóga)
pinda (szanszkrit) - a mikrokozmosz, egyéni létesülés,
embrió, alamizs-nagyűjtés
pinda csárika (páli) - szerzetes koldulókörúton
Pinda pátapáriszuddhi szutta (páli) - A koldulókörút utáni megtisz-
tulás szútra (Tripitaka Szútrapitaka 151.)
pindaprána (szanszkrit) - egyéni lélegzet
pindászana shírsászana (szanszkrit) - embrió lótusz fej-tartás (hatha
jóga)
pindászana szarvángászana (szanszkrit) - embrió teljes test
megtámasz-tás-tartás (hatha jóga)
Pindola Bhadadvádzsa (szanszkrit) - arhat a Buddha közelében
ping deng ying zhi (kínai) - szamatádnyána
pingalá (szanszkrit, ejtett tibeti roma ca, írott tibeti ro ma rca) - a jobb
orrlyukból eredő nádí, jobb orrnyílás
pippala (szanszkrit) - fügefa (Ficus religiosa), a megvilágosodás fája
(bódhi vriksa)
piramidion (egyiptomi) - a piramis vagy az obeliszk tetején
lévő, időnként nemesfémmel burkolt, négyszög alapú
gúla alakú rész
piramis (egyiptomi) - a fáraó halotti kultuszához tartozó, általában
négyzet alapú gúla alakú építmény, legtöbbször a király
temetkezési helye is, a „Fényhegy” szimbóluma, és azt a mitikus
létrát jelképezi, melyen az elhunyt fáraó feljut az istenek közé
piramis komplexum (egyiptomi) - épületegyüttes, rendszerint a pira-
mis köré épített templomokból, kiegészítő épületekből,
ünnepi udvarokból stb, az Óbirodalomra jellemző
szerkezetnél a központban a piramis áll, ennek
tövénél van a halotti templom, amelyhez a feljáróút
(felvezető út, angolul causeway) vezet, és ennek aljában áll a
völgytemplom, számos változata ismert
piramis szövegek (egyiptomi) - vallásos szövegek, amelyeket
először Unisz fáraó (V. dinasztia) íratott fel a
piramisába
Pirké ávot (héber) - Atyák fejezetei
piszácsa (szanszkrit) - démon, szellemlény
piszuna (páli) - a bhikkhuk ócsárlásának tilalma
pitaka (szanszkrit) - kosár
Pitamaha (szanszkrit) - nagyapa, Brahmá egyik neve, mint
az univerzum teremtője
pítha (szanszkrit) - ülőhely, nyugvóhely, a hindu
templomban a múrti oltára, erőközpont (csakra),
lehet: upászaná, párthiva, dzsiva jántrika, szthúla
jántrika
Pithoigia (görög) - az Anthestéria első napja (Athén)
pithos (görög) - hombár
píti (szanszkrit) - öröm abban, hogy a végső igazságot
keresem, lelke-sedés, kedv, inspirációs impulzus; a
szamma boddzshangá 4. ténye-zője, örömteli ér-
deklődés
pititt (vodu) - kisebb dob
pititt caye (vodu) - kis ház, törzslátogatók
pititt feuilles (vodu) - levélkék, akik kezelés alatt állnak
pititt fèy (vodu) - egy közösség tagja
Pitóm (héber, Kiv.) - egyiptomi per Atum (Atum háza Tell el Maskutá-
ban)
pitr gháta (szanszkrit) - apagyilkosság, anantaríka karma
pitri (szanszkrit) - ősatyák, az ember előképei
pitri jadzsna (szanszkrit) - az ősöknek felajánlott áldozat
pitta (szanszkrit) - az egyik dosha, tűz és víz
(aharapacsak, randzsak, szadhak, bhadzsak, alocsak),
érés, fejlődés, felnőttkor, délután, ősz és tél, ájur véda
placer nanm (vodu) - egy rituális tárgy felszentelési szertartása
pléróma (latin) - teljesség
plézi (vodu) - örömök, fiatalok játéka halott siratáskor
Plótinosz - i.sz. 253-tól Rómában működő jógamester,
műve: Enneadesz, a szamádhiról a VI. 9. könyvében ír,
Plótinoszról ld. Porphüriosz
pluta (szanszkrit) - ugró, egy adott életben váltogatja a dhánákat, a
brahmákájikák között születik újjá
Plutos (görög) - a gazdagság istene, Zeus és Elektryóné fia
Plyntéria (görög) - Athéné Polias ünnepe
pneuma (görög) - fuvallat, levegő, lélek
po (ejtett tibeti) - hím szuffixum, az asztrológiai ciklus páratlan évei
po (kínai) - alsó lélek, testlélek, a halálkor kuei lesz, a halott mellett
marad, amíg qui nem lesz, vagy a túlvilági birodalmak egyikébe
emelkedik
Po csang (kínai) - († i.sz. 788), a kilencedik csan pátriárka
pocsiri (japán) - a maiko díszes övcsatja
point (vodu) - pont, természetfeletti hatalom, varázserő,
erőátvitel
pokol - az itt töltött idő = 80 khal szezámmagból
százévente kiveszünk 1 magot (1 khal kb. 13 kg, 1
mag = 0,49 mg), ez az Arbudában töltött idő, minden
következő fokozat ennek hússzorosa
Polonnaruva (szanszkrit) - monolit szoborcsoport Buddha parinirváná-
járól Srí Lankán az i.sz. 12. századból
pompé (görög) - ünnepi felvonulás
porana (szanszkrit) - régiek, ősi tanítók
portkullisz (egyiptomi) - zárókő, nagy méretű, kemény
kőzetből faragott kőtömb, amely a piramisok járatainak
elzárására szolgált (nem azonos a boltíveknél
alkalmazott zárókővel), egyes piramisoknál eltérő
megoldással eresztették a helyére, a Nagy Piramis
sírkamrájának 3 zárókövét felülről eresztették a
helyére, míg egy negyediket a Nagy Galéria előtt
csapóajtó-szerűen ereszthettek le a feltételezések
szerint, más piramisoknál a járaton leeresztett
kődugót használtak portkulliszként, több helyen pedig
saját súlyuktól beforduló tömböket alkalmaztak,
gyakran igen nagy mérnöki leleményességet tanú-
sítva, számos piramisban a portkulliszok azért nem
teljesíthették eredeti feladatukat, mert a sírrablók
egyszerűen a puhább kőzetben alagutat vájva
megkerülték a sokkal keményebb akadályt
pósadha (szanszkrit) - a szerzetesek kéthetenkénti gyónása
Poseidón (görög) - a tenger istene, a Föld férje
Poseidón hónap (görög) - a 6. hónap, minden nyolcéves perióduson
belül 3 különböző évben megkettőzve
poszkim (héber) - döntést hozók
poszul (jiddis) - rituális célra alkalmatlanná vált
pószullá teszi (jiddis) - a halott tálitjának egyik cicitjét elszakítja
pot de tête (vodu) - fejedény, amiben a lelkük van, a
beavatott szőrszálai és körmei vannak benne
Potala (ejtett, írott tibeti) - a dalai lámák palotája
Lhászában, építése i.sz. 1695-ben fejeződött be az 5.
dalai láma halála után tizenhárom évvel
poteau mitan (vodu) - középső oszlop
potong (ejtett tibeti) - férfi váltság áldozat
pótthaka (páli, szanszkrit pusztaka) - pálmalevél írólap
Pöjül (ejtett tibeti, írott tibeti bod jul) - Tibet első önálló
 állama a Jarlung területen (ejtett tibeti, írott tibeti jar
klungs/jar lung) i.e. az 1. évezred közepén
pörasrabdhi (szanszkrit) - hajlékonyság, kifinomultság, komolyság
pöriá (héber) - a bőr a makk hátsó pereme alá tolása
malenoláskor
Prabandham (szanszkrit) - i.sz. 6.-9. sz.-i tamil vallásos
költők him-nuszgyűjteménye
Prabha (szanszkrit) - Kuvéra városa
Prabhákara (szanszkrit) - mímánsza filozófus
prabhákarí (szanszkrit) - fényhozó, a bhávaná márga 3. fokozata, a
pratjékabuddhák útjának 3. része
prabhákárí bhúmi (szanszkrit) - a ragyogás birodalma, a bódhiszattva
bhúmi 3. foka
prabhava (szanszkrit) - az egymást követő létrehozók ereje,
alkotás
Prabhudéva (szanszkrit) - az egyik sziddha
pracsittadnyána (szanszkrit) - mások elméjének ismerete, az abhidnyá
3. ismerete
pradaksiná (szanszkrit) - a múrti, a mandala vagy a
templom körül az óramutató járásával megegyező
körséta
pradása (szanszkrit) - rosszakarat, szennyezett szenvedély
prádésa (szanszkrit) - kisarasz, végtelenség
prádésika (szanszkrit) - szomszédos, hideg pokol
pradhána (szanszkrit) - háromgunás ősállomány, prákriti
Pradjumna (szanszkrit) - Rukminí legidősebb fia, Kámadéva
inkarná-ciója, Krisna
pradnyá (szanszkrit, írott tibeti shes rab, páli pannyá) -
alapvető bölcsesség (szrutamaji, csintámaji, bháva-
námaji), intelligencia, közvetlen tudás, színről-színre
látás, belátás, bölcsesség, megkülönböztető tuda-
tosság, vizsgálódó belátás a világtörvény fölismerése,
a nemes nyolcrétű ösvény első (szamjag dristi) és
második (szamjag szamkalpa) foka, a Kágyur egyik
része, a Buddha saját szavai, a tudatlanság megszű-
nése, az Avatamszaka szútra fordítója az i.sz. 8.
században, tudatlanság/bölcsesség, kárhozatos cselekedetek és
ellenszerük, tudatlanság/bölcsesség, kárhozatos cselekedetek és
ellenszerük
pradnyá csaksu (szanszkrit, írott tibeti ses rab kji mig) - bölcsesség
szem, a 3. szem az 5 szem közül
pradnyá dnyána (szanszkrit) - felismerő tudás
pradnyá kála (szanszkrit) - a síla kála 4. szakasza
pradnyá páramitá (szanszkrit, írott tibeti phar csin) - a túlsó
partra jutott bölcsesség, a bölcsesség tökéletessége,
felsőbbrendű megismerés, a világi szférán túli
bölcsesség, tökéletes, a valóság és a valóság tudása
egybeesik, a mahájána egyik irányzata; egy női
bódhiszattva
Pradnyádhara (szanszkrit) - a 27. indiai pátriárka, Bódhidarma guruja
pradnyáindríja (szanszkrit) - a megkülönböztető
tudatosság képessége
pradnyapti (szanszkrit) - megnevezés, elnevezés
pradnyaptiszat (szanszkrit) - konvencionálisan névleges én, amely
nem valóságos, csak annak tulajdonított, ez valósítja meg a
létforgatag megszüntetését
pradnyátmá (szanszkrit) - önmagunk értelmi része
pradnyávimukta (szanszkrit) - a bölcsesség megszabadulása, a 7
nemes személy (árja pudgalasz) egyike, csak a megkülönböztetés
tudatos-ságát valósította meg, az apokjadharman egyike
pradszrabdhi (szanszkrit) - testi és szellemi tökéletesség elérése az
elmé-lyülésben
Pradzsápati (szanszkrit, írott tibeti skje dgu'i bdag mo) - a
Teremtmények Ura, hermafrodita, ősnemző,
incesztust követett el lányával, Usasszal, a lány
menekülésének állandóan változó alakjaiból terem-
tődtek a lények; a buddhizmusban Gótamí, a Buddha
nagynénje, aki később apáca lett
Pradzsna (szanszkrit) - az Ádi Buddha saktija
pradzsnyávimukta (szanszkrit) - árja pudgala
Pragdzsjótisa (szanszkrit) - egy város
prahána (szanszkrit) - elhagyás, megszüntetés
prahána paridnyá (szanszkrit) - a lemondás tökéletes megvalósítás
prahána phala (szanszkrit) - kapcsolat nélküli erkölcsi hatás
prahána pratipaksa (szanszkrit) - lemondásból származó ellenszer
prahara (szanszkrit) - a hindu templomot körülvevő fal
Prahlád (szanszkrit) - Visnu híve, Hiranyakasipu demonrádzsa fia, akit
Visnu Naraszimha alakjában védett meg
prajág (szanszkrit) - összefolyás, a Gangesz 5 találkozása
más folyókkal, ezek kedvező helyek, vagyis: Déva,
Rudra, Karna, Nanda, Visnu prajág; szentély a Gangá
és a Jamuná összefolyásánál
prájas csitta (szanszkrit) - vezeklésforma (pl. a böjt)
prajhesz (jiddis) - párohet
prajódzsana (szanszkrit) - haszon, értelem, cél
prajóga (szanszkrit) - erőfeszítés
prajóga márga (szanszkrit, írott tibeti sbjor lam) - az alkalmazás/fel-
készülés útja, az út összekapcsolása, elmélyülés, az
előkészület/ erőfeszítés ösvénye, a srávakák és a
pratjéka buddhák útjának 2. foka
prajógadnyistha manaszkára (szanszkrit) - a magukért
beszélő tettek, az első elmélyüléshez vezető
felkészülés 6. szintje
prákrita karma (szanszkrit) - eredeti, természetes karma, a változatlan
kiáradó lendület
prákriti sakti (szanszkrit) - negatív női jellegű természeti
erő
prakriti/pradhána (szanszkrit) - ősanyag, a természet,
kozmikus anyag, szubsztancia, az anyagi világ
forrása, nem-teremtett, ősállomány, aktív, tudatlan
anyagi valóság, transzcendens objektum, az empíria
tárgya és az evolúció tere, örök, eredendő természet,
működése a karma, negatív női jellegű természeti
erő
pralaja (szanszkrit) - özönvíz, felolvadás, feloldódás; a részleges
pusztu-lás is, amikor Brahmá felébredésekor a durva elemek
megmaradnak, csak a finom elemek (az élet) hullanak vissza
Visnuba; a prakriti megzavartságának helyreállítása; naimittika
sristhi
pramáda (szanszkrit) - közöny, érzéketlenség, figyelmetlenség,
tudatos-ságtalanság
pramána (szanszkrit) - megismerő, a megismerés 4
érvényes eszköze (érzékelés, következtetés,
hasonlítás, hiteles beszéd), érvényes isme-retszerzés,
mérték, eszmény (pratjaksha, anumána, ágama), a felismerés
pillanata, érvényes megismerési eszköz
pramána bhúta (szanszkrit) - aki a megismerés eszközévé vált, aki
mértékadó
Pramánaszamuccsaja (szanszkrit) - A mérvadó megismerés
összefogla-lása, mahájána jógácsára szútra, Dignága
műve
pramatta (szanszkrit) - tespedt, henye
pramatta szaccsa (szanszkrit) - tökéletes igazság
praméja (szanszkrit) - a megismerés tárgya
pramo (írott tibeti) - a Nyolc Haragvó Boszorkány egyike
pramuditá (szanszkrit) - örömteli, a bhávaná márga 1. fokozata, a
pratjékabuddhák útjának első része
pramuditá bhúmi (szabszkrit) - az öröm birodalma, a bódhiszattva
bhúmi 1. foka
prána (szanszkrit, írott tibeti rlung) - lélegzet, szél,
energia, misztikus testnedv, amely irányítja a szellem
figyelmét, alapvetően 3 fő vezetékben (ídá,
szusumna, pingala) áramlik a csakrákon keresztül, az
átmannal azonos lélek; az egyik vata, tüdő, ájur véda
prána krijá (szanszkrit) - a lélegzet szabályozása, a mantra jóga
gyakor-lata
prána vata (szanszkrit) - a mellkasra vonatkozó eltérések (lélegzés),
ájur véda
pránajáma (szanszkrit) - a légzésritmus szabályozása,
testünk feltöltése életérővel lélegzetszabályozással, a
jóga 8 foka közül a 4.; szúksma krijá, a hatha jóga gyakorlata
pranáma (szanszkrit) - imák felajánlása a múrtinak a hindu
templomban
pránamája (szanszkrit) - a létfokozatok egyik burka
pránamája kósa (szanszkrit) - az éltető levegő burka, az
életerő beáram-lása, a dzsiva egyik burka
pránatipáta (szanszkrit) - tartózkodás az élet
megsemmisítésétől, üdvös cselekedet
pránatipáta véramaní/virati (szanszkrit) - tartózkodás az élet
megsem-misítésétől, a tett tárgya a másik élőlényt
tárgynak tekinteni (vasztu), rászánás az élet
kioltására (szamdnyá), erőfeszítés megtenni azt (pra-
jóga). undor (dvésa) vagy más mentális szenny
(klésa), a halál a gyil-kos halála előtt következik be
(nispatti); a dasa akusala prativirati síla 1. tagja
pránava (szanszkrit) - legfőbb ima, AUM, a 3 tudatállapot
(éber, alvó, mélyalvó) neve
pránava dhvani/omkára (szanszkrit) - az aum őshang első
kampanája
pránaváju (szanszkrit) - a légzés szabályozása a szívtájékon
pranidhána (szanszkrit, írott tibeti szmon lamkínai
benyuan) - alapvető fogadalom, a bódhi-szattva a
lényeket segíti, az Isten (Ísvara) iránti odaadás
pránidhi dnyána (szanszkrit) - törekvő tudás
pranita (szanszkrit) - kiválóság, tökéletesedés
prapanycsa (szanszkrit) - a fogalom verbális kifejezése, sokaság
prápti (szanszkrit) - elérés
prárabdha karma (szanszkrit) - kötött, megkezdett,
érvényesülő, sors-szerű karma, a purusartha okozata
prarthana (szanszkrit) - ima
prashvásza (szanszkrit) - kilégzés (hatha jóga)
Prasna upanisad (szanszkrit) - A kérdések titkos tanítása, az Atharva
 véda része
prasrabdhi (szanszkrit) - szellemi élénkség, nyugalom
Prasravan (szanszkit) - hegy Kiskindhá mellett
praszád (szanszkrit) - ajándék, megszentelt étel, illetve minden étel,
amelynek egy részét már fölajánlották áldozatként
praszadzsja pratisédha (szanszkrit) - nem-bizonyított negatívum, a
tagadás tárgyának helyén nincs semmi valóságos, ez az üresség
prászanga (szanszkrit) - szükségszerű logikai
következmény, amit egy állítás szükségképpen maga
után von
prászangika (szanszkrit, ejtett tibeti thal gyur pa) -
következtetés iskola, ellentmondásig vivő, a madhja-
maka rendszer egyik aliskolája
prászangika madhjamaka (szanszkrit) - a középút
következtetéseinek iskolája, következtető
érvelésmódra épülő iskola, Buddhapálita
praszárita pádóttánászana (szanszkrit) - szétterpesztett láb-tartás
(hatha jóga)
praszava dharmí (szanszkrit) - terjengők, az avjakta és a
vjakta közös képessége a fogamzásra/nemzésre
Praszénadzsit (szanszkrit, írott tibeti rgjal po gsal rgjal) -
fényes győzelmű király, Kósala rádzsája a Buddha
idejében
prasziddhi (szanszkrit) - bizonyítás
praszrabdhi szambodjanga (szanszkrit) - az ügyesség általi
megvilágo-sodás főága
praszthána trají (szanszkrit) - a 3 mértékadó (fő
upanisadok, Bhagavad Gítá, brahmászútrák)
Praszúti (szanszkrit) - Daksa felesége, Párvatí Dáksájání
inkarnációjának anyja
prathama dhjána bhúmi (szanszkrit) - az első elmélyülés
szintje
prathána (szanszkrit) - ihletett beszéd, a tanítványok magyarázatai
prathána dhjána (szanszkrit) - bhúmi, a bódhiszatva szint második
foka
prathána pratiszamvid (szanszkrit) - a bizalom
megkülönböztető megér-tése
práti (szanszkrit) - megszabadulni valamitől
pratidnyá/paksa (szanszkrit) - negatív propozíció a vitában,
bebizonyí-tandó tétel
pratigha (szanszkrit) - ellenszenv, az egyik béklyó
pratihárja (szanszkrit) - csoda (riddhiprátihárja, ádesanáprátihárja,
anusászaníprátihárja)
pratilóma pránajáma (szanszkrit) - fordított (haj irányába) légzés
(hatha jóga)
prátimóksa (szanszkrit, írott tibeti sosor tharpa) - egyéni
megszabadulás, a Vinaja pitaka fogadalom-felsorolása (szerzetes
253, apáca 364, apácanövendék 6, novícius 10, világi hívő 5 és
világi női hívő 5 fogadalma), szoszor tharpa
prátimóksa szamvara (szanszkrit) - az egyéni felszabadulás fegyelme
Pratípa (szanszkrit) - kaurava király, Sántanu apja
pratipad (szanszkrit) - megvalósítás
pratipaksa (szanszkrit, írott tibeti gnjen po) - 4 ellenszer
(vidúsanú pratipaksa, prahána pratipaksa, ádhára
pratipaksa, fúribháva prati-paksa), antitézis,
szembehelyezkedés, a nemes nyolcrétű ösvény 6., 7.
és 8. begyakorlása (a théravádában a szamádhi), árja
atthangika márga
pratipat (szanszkrit) - ösvény, út
pratisamkhjá niródha (szanszkrit) - elemző megszűnés
pratisédhá (szanszkrit) - a tagadó alany
pratisédhah (szanszkrit) - a tagadás
pratisédhjam (szanszkrit) - a tagadás tárgya, az önvaló, az önlét,
amely-nek ellentéte az üresség
pratiszamkhjá niródha (szanszkrit) - a megszűnés
bölcsessége
pratiszamvid (szanszkrit) - a 4 megkülönböztető megértés
pratítja szamutpáda (szanszkrit, írott tibeti rten cing wbrel
bar wbjung ba bcu gnjis, páli paticcsa szamuppáda) -
a feltételektől kölcsönösen függő keletkezés tör-
vénye, relatív lét, egymásra következés, nidána, a
tizenkét tagú oksági láncolat, a jelenségek függő
keletkezését leíró törvény, az emberi személyiség
meghatározottsága, amely szerint a létezés okozati
elvű, változatlan „én” nem létezik, a létezés üres, egy-
mástól függő keletkezés, a lételemek egymásra
következése; a tudatlanság a feltétele a karma-alak-
zatoknak, amelyek létrehozzák a tudatot, ez hozza
létre a mentalitást a materialitással együtt, a menta-
litás a materialitással együtt létrehozza a 6 bejáratot,
ez a kapcsolatot, ez az érzést, ez a vágyakozást, ez a
szerzést, ez a keletkezést, ez a születést, ez a halált;
(1) a nem-tudás (aviddzsa) függvényében
keletkeznek a (2) tudati képzőerők (szankhara),
ezeknek a lelki történéseknek függvényében keletke-
zik a halál után egy (3) tudat (vidnyána), amelyik az
 új létezés hordozója, ettől való függésben fejlődik (4)
a név és forma (náma rúpa), vagyis a szellemiség és
a testiség, majd (5) a hatszoros tartomány, az 5
érzékszerv és a gondolkozás (szalajatanam), ezután
következik az érzékszerveknek a tárgyukkal való (6)
érintkezése (phassza), ebből kifolyólag az (7) érzéki
benyomások, az érzések (védana), ezek (8) mohó-
ságot eredményeznek és szomjúságot a dolgok és a
létezés után (tanha), ami a halál után egy új anyaöl (9) meg-
ragadásához (upadana), (10) létrejövéshez (bhavo), (11) születéshez
(dzsati), és ezáltal ismét (12) megöregedéshez és halálhoz vezet
(duhkha); más szavakkal: a tudatlanság feltétele a karma-alakzatok-
nak, a karma-alakzatok hozzák létre a tudatot, a tudat hozza létre a
mentalitást a materialitással együtt, a mentalitás a materialitással
együtt hozza létre a 6 bejáratot, a 6 bejárat hozza létre a kapcso-
latot, a kapcsolat hozza létre az érzést, az érzés hozza létre
a vágyakozást, a vágyakozás hozza létre a szerzést, a
szerzés hozza létre a keletkezést, a létrejövés hozza
létre a születést, a születés hozza létre az idős kort, a
halált, a bánatot, a bánkódást, a fájdalmat, a kínt és a
kétségbeesést, így jön létre a meg-nem-elégedettség újra meg újra.
pratítja szamutpannatva jukti (szanszkrit, írott tibeti rten
cing 'brel par 'bjung pa) - a feltételektől-kölcsönösen-
függő-keletkezés módszere, minden dharma októl
függ, szubsztanciátlan és nincs bennük átman
pratítjabandha abhiséka (szanszkrit, japán kecsien kandzsó) -
beavatási meghintés
prativadhanan dharman (szanszkrit) - akinek képessége van a
megvaló-sításra, a szraddhadhimukták egyike
pratjábhidnya (szanszkrit) - felismerés, a kasmiri sivizmus rendszere
pratjagátma (szanszkrit) - egyéni lélek, belső magunk
pratjáhára (szanszkrit) - visszahúzás, a tudat kivonása és
felszabadítása az érzékek és külső tárgyak uralma
alól, az érzékek visszavonása, az öntudat elfordítása
a külvilágtól, az asztánga jóga 5. angája, a hatha, laja jóga
gyakorlata
pratjaja (szanszkrit) - valaminek a tudati tükröződése,
feltétel, amely a jelenség létrejöttéhez
elengedhetetlenül szükséges
pratjaja ékatánata (szanszkrit) - egységbe olvadnak az elmélyülés
során fölmerülő tudati képek
pratjaja niródha (szanszkrit) - minden tudati felmerülés kioltódása
pratjaksa (szanszkrit) - észlelés, érzékelés, közvetlen bizonyíték
pratjavéksaná dnyána (szanszkrit, kínai miao guan cha zhi)
- a csodás szemlélődés bölcsessége, a külön-külön
értő tudás, elemző képesség a balgaság ár-
talmatlanítására, minden részletet fölismer anélkül,
hogy bármelyiket is fölcserélné vagy
összetévesztené, a buddhák tudásának egyike, a 3.
bölcsesség
pratjéka buddha (szanszkrit, írott tibeti rang szamgsz rgjasz, kínai
yuan jue) - a maga számára megvilágosult buddha, önbuddha,
magányos megvilágosodott, aki egyedül jut el a megismerés
céljához, de tapasztalatait nem osztja meg másokkal (még: arhat,
szamjag szambuddha)
pratjéka buddha jána (szanszkrit) - a tanítás képességével
nem rendel-kező csendes buddhák ösvénye/járműve,
buddha saját maga számára
pratpad (szanszkrit) - teljesítés
pravara (szanszkrit) - leszármazás, kaszt
praváraná (szanszkrit) - egy nap az esős időszak végén, a
bhiksuk útmu-tatást adnak egymásnak
pravardsjá (szanszkrit) - előkészítő felavatás, kilépés
právivédzsa manaszkára (szanszkrit) - közel az
elhatárolódáshoz, az első elmélyüléshez vezető
felkészülés harmadik szintje
pravradzsita (szanszkrit) - elindult, aki remete lett
pravritti vidnyána (szanszkrit) - az ismeretek áramlása az
álajavidnyánából az érzékelő tudatba
pravritti vishaja (szanszkrit, írott tibeti 'jug jul) - a gyakorlat célja
préksa (szanszkrit) - a jóga színészkedő bemutatása,
magamutogatás, vágy, várakozás, elvárás
préma (szanszkrit) - szeretet a velünk egyenrangúak iránt
préta (szanszkrit, páli péta, ejtett tibeti ji dag, írott tibeti ji
dvagsz) - éhező szellem, kísértet, bolyongó lélek, a
rúpa rúpa bhúmi egyik csoportja
prétajóni (szanszkrit, írott tibeti ji dvags kji skje gnas) -
szellemlény, az éhségtől és szomjúságtól gyötrődő
lények szellemvilága, akik előző életükben ha-
rácsolók, fukarok, kapzsi természetűek voltak, a 6 lét-
forma egyike
prétanátha/prétarádzsa (szanszkrit) - a holtak ura, Jama,
szellemvédő, a ritvidzs
prétí (szanszkrit) - éhező szellem (női)
prija vákja (szanszkrit) - kegyes beszéd, az együttérzés
négy eleme közül az első
pristha labdha márga (szanszkrit) - annak az útja, amikor a 4 nemes
igazságot az ember visszavetíti a hétköznapok gyakorlatára; a
szamjag dristi 2. foka
Prithá (szanszkrit) - Szura jádava király lánya, Krisna nagynénje,
Pándu felesége, Kuntí királynénak, Pándu özvegyének másik neve a
Mahábháratában, az öt Pándava anyja
prithag bháva (szanszkrit) - különálló létező
prithag dnyána (szanszkrit, írott tibeti soso skje bo) - egyéni út,
közön-séges emberek
prithak (szanszkrit) - egyes, különböző, külön,
különállóan, az okok és feltételek együttesétől
különböző dolog
prithaktva (szanszkrit) - lényegi különbözőség, különálló
létezés, külön-állóság
prithiví/pathaví (szanszkrit) - föld, a szilárd halmazállapotú anyag, a
Brahman egyik megnyilvánulása, az egyik mahábhúta, a szthula
saríra része
prithivírasza (szanszkrit) - a föld leve, az első anyagi
táplálék
prithu (szanszkrit) - sok, számos
priti (szanszkrit) - öröm, az elmélyülése megnyilvánuló
tényezője, dhjána, muditá
pritiszambodhjanga (szanszkrit) - az élvezet általi
megvilágosodás főága
priyé Guinê (vodu) - guineai ima
processziós út (egyiptomi) - ünnepi menetekhez kiépített díszes út,
rituális célokra, egyik fajtája a feljáróút
Procharistéria (görög) - Athéné feljövetelének ünnepe (Athén)
Proérosia (görög) - Démétér és Koré ünnepe Pyanepsión hónapban
(Athén)
projavákja (szanszkrit) - kegyes beszéd
prolépsis (görög) - fogékonyság
pronaosz (görög) - a templom előtere, a szentély előtti
helyiség
Pronoia (görög) - isteni Gondviselés
prophétés (görög) - jóspap
prophétis (görög) - jóspapnő
prothesis (görög) - halottsiratás
prótogonos (görög) - az Isten elsőszülötte (Philón)
psyche (görög) - lélek
psychomai (görög) - lélegzeni
Ptah (egyiptomi) - a teremtés és a kézművesek
múmiaformájú istene, Szahmet férje, Nofertum apja,
 jelképe: dzsed uasz-jogar, Ápisz-bika, temploma:
Memphisz
Ptóion (görög) - Apollón jóshelye a boiótiai Akraphia mellettű
ptolemaida (egyiptomi) - Ptolemaiosz-kori; Nagy Sándor utódaihoz
kapcsolódó, vagy azokkal egykorú (i.e. 331-i.sz. 37 között)
pu hua (kínai) - általános megértés
pu mo (ejtett tibeti, írott tibeti bu mo) - a Szűz csillagkép
pu tu (kínai) - taoista kiszabadító szertartás (a pokolból)
Pubbáráma (páli) - Keleti áráma, Viszákhá adománya, szerzetes-telep
Szávatthítól keletre
puccshávaszika (szanszkrit) - egy szutta előadásának egyik
módja, kér-dés felvetése (szuttanikkhépa)
pudgala (szanszkrit) - én-személy, egyén, személyiség
pudgala márga nirdésa (szanszkrit) - üdvtan
pudgala nairátmja (szanszkrit) - a személy átman-nélkülisége, a sze-
mélyben nincs sem szellem, sem én
pudgalátma dristi (szanszkrit) - az én aspektusa a személyben
púdzsá (szanszkrit) - az istenek tisztelete, áldozat
púdzsárí (szanszkrit) - szertartás bemutató pap
pudzsárika (szanszkrit) - templomi tiszteletet vezető pap
Púdzsjapáda (szanszkrit) - az egyik sziddha
Puggala pannyatti (páli) - Tipitaka, Személyfogalmak (Jellemtan)
pukkasí (írott tibeti) - a Nyolc Haragvó Boszorkány egyike
puklha (ejtett tibeti, írott tibeti phugs lha) - a molha mint házi isten
Pulasztja (szanszkrit) - risi, Visravasz apja
pulkasza (szanszkrit, páli pukkusza) - bráhmaní és ksatrija
érinthetetlen utóda
pulóma (szanszkrit) - démon-nemzetség
pumo (ejtett tibeti) - ajanamsza
pumszavana (szanszkrit) - fiúszülést biztosító szertartás a fogamzás
után 3 hónappal
punábbhava (páli) - újrakeletkezés, újraszületés
punár abhiseka (szanszkrit) - ismételt beavatás, uralkodóknál
punár ácsman (szanszkrit) - víz felajánlása a múrti szájához
punár dzsanma (szanszkrit) - újjászületés, akkor jön létre, ha együtt
van az apa és az anya, az anya fogamzóképes, és együtt van velük
az élet magja (karma)
punár mritju (szanszkrit) - különféle meghalások
punár utpatti (szanszkrit) - felkelni, és újra felkelni, a szamszára
pundaríka (páli) - fehér lótusz
pung po lnga (írott tibeti) - panycsa szkandha
punjá praszaváh (szanszkrit) - a szerencsés születés szintje a forma-
világban
punjá szambhára (szanszkrit, írott tibeti bsod nams kzi
tshogs) - érdem-rakomány, érdem felhalmozás, egy
bódhiszattváé, a 6 tökéletességből az első 5
(páramitájána, az erények terhe: dána, síla, ksánti, vírja,
szamádhi)
punjámodana (szanszkrit) - az élőlények jövőbeni
megvilágosodása miatt érzett öröm kifejezése
Punt (egyiptomi) - feltehetően Szomália földjén elhelyezkedett
ország, mellyel Egyiptomnak kereskedelmi kapcsolata volt már a
Középbirodalom idején is, később ez feledésbe merült,
Hatsepszut egyik nagy tette volt, hogy új expedíciót
indított oda, az expedíció sikerét halotti templomának
Punt-csarnokán is megörökítette
punyjá (szanszkrit, írott tibeti bsod nams) - jó cselekedet, erény,
érdem, az, ami megtisztít és kigyógyít;
megszerzésének 10 módja: 1. az adás és a
nagylelkűség megtisztít a fösvénységtől, 2. az
erkölcsi tartás a nyíltan gonosz cselekedetektől, 3. az
elme fejlődésének következménye az elme
gazdagodása, a gonosz vágyak csökkenése 4. a
tisztelet kigyógyít a nagyzolásból, alázatosságra tanít,
5. a segítőkészség megtisztít a nemtörődömség közö-
nyétől, együttérzésre tanít, 6. örülni a mások sike-
rének, kigyógyít az irigységből, a szeretet örömére
tanít 7. érdemeink felajánlása mások hasznára,
kigyógyít abból, hogy csak önmagunk üdvözülésével
foglalkozzunk, 8. a dharmára figyelve kigyógyulunk
abból, hogy figyelmünk elkalandozzon, összponto-
sításra nevel, 9. a dharma tanítása kigyógyít a tudás
önzéséből, barátságosságra szoktat, 10. nézeteink
tisztázása kiűzi a gonosz gondolatokat, amelyek
eltérítenek a dharmától, és megismertet azokkal,
amelyek a nirvánához vezetnek (ez a théraváda
hagyomány)
Pupuma (ejtett tibeti) - női bódhiszattva, Dordzse Szenpa
kísérője
pur bu (írott tibeti) - vadzsrakila
púraka (szanszkrit) - belégzés
Púrana Kasszapa (páli) eretnek iskola
puránák (szanszkrit) - ősi, régi történetek, az ind
mitológiai és történeti hagyomány gyűjteménye, 18
purána van, a Trimúrtinak megfelelően 3 x 6-os beosz-
 tásban
purátana (szanszkrit) - jóga, Krisna tanította Vivaszvatnak, az
Manunak, az Iksvákunak
purim (héber) - sorsvetés, a perzsiai zsidóság megmenekülése (ádár
14), Rábá szerint: Minden ember köteles annyit inni, hogy ne
tudjon különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordeháj
között! (Talmud, Megilá 7b)
purim spiel (jiddis) - purimjáték
púrna (szanszkrit) - teljes, nulla
púrna avatár (szanszkrit) - az isteni teljes megnyilvánulása
púrnam (szanszkrit) - teljesség
púrnatá (szanszkrit) - teljesség, tökéletesség
puróhita (szanszkrit) - rádzsa-családok vagy bizonyos
közösségek házi papja, áldozatvezető főpap,
miniszterelnök
Puru (szanszkrit) - a Bharaták őse
Purudzsit (szanszkrit) - jádava hős, Prithá rokona
Purúravasz (szanszkrit) - a Bháraták egyik őse, Urvasí férje
purusa (szanszkrit) - ember, észlelő tudat, egyéni lélek,
érzékfeletti szub-jektum, független személyiség,
passzív, tudatos, szellemi valóság, a gondolkodás
szerve, a tudat döntéshozó állapota, értelem,
megkülön-böztető képesség, a 25 tattva között a
benne lévő szattvákkal a purusa hat a prakritire,
burka a vinjána maja kósa, Ganésa társa, a szánkhjá-
ban az emberi értelem, tudat, éberség (ejtett tibeti
blo) az elmélyülésben, a 6 erő (sadbala) egyike,
értelem, vágy, a természet (prakriti) egyik eleme, a szellemi
ember abszolút eszményképe, nem keveredik (nirlipta) sem a
szuksma, sem a szthula sarírával
purusa indríja (szanszkrit) - férfi képesség
purusa káraphala (szanszkrit) - ember alkotta erkölcsi hatás,
erőfeszítés
purusa médha (szanszkrit) - emberáldozat
purusa sakti (szanszkrit) - pozitív, férfi jellegű teremtő erő
Purusapura (szanszkrit) - a kusán főváros Észak-Indiában,
ma Pesávar
purusartha (szanszkrit) - az élet 4 hindu célja: artha, dharma, káma,
móksa, szabad akaratra épülő karma, a prarabdha
oka
Purusaszúkta (szanszkrit) - eredetmítosz a Rigvédában
Purusóttama (szanszkrit) - a Legfelsőbb Lélek, a
Brahmannak az anyagi világban megnyilatkozó isteni
 lényege
Purusóttama (szanszkrit) - a legfelsőbb lény, Visnu egyik neve
púrva (szanszkrit) - kelet, a test elülső része, a mimámszá
bölcselet korábbi irányzata, amely a védikus rítusok
értelmezésével foglalkozik
púrva mimámszá (szanszkrit) - korábbi tudás, alacsonyabb fokú
védánta
púrva nivászánuszmriti dnyána (szanszkrit) - az élőlények
régebbi életeinek ismerete, az egyik dasabala
púrva nivászánuszmriti dnyána bala (szanszkrit) - az elmúlt életekre
való visszaemlékezés ereje
púrvakarma (szanszkrit) - előzetes gyógyító eljárások, ájur
véda
púrvanivászánuszmriti (szanszkrit) - régi helyzetek felidézése,
emléke-zés a korábbi születésekre, az abhidnyá 4. ismerete, az
alakok világának sajátossága; dasabala
púrvapaksa/púrvavádin (szanszkrit) - az opponens ellenvetései a vitá-
ban
púrváparaszahakrama (szanszkrit) - megelőző-rákövetkező-
egyidejű sorrend
púrvavádin (szanszkrit) - purvapaksa
Púrvavidéha (szanszkrit, írott tibeti sar gji lus 'phags po,
kínai yi po ti) - Nagy Test, a világhegy (Méru) körüli
félhold alakú keleti sziget, a magas termetűek szigete,
élettartamuk 250 év, két alföldrésze Déha és Vidéha
púrvóttánászana (szanszkrit) - test eleje nyújtás-tartás (hatha jóga)
púsá (szanszkrit) - jobb fül
Puskara (szanszkrit) - indiai város, ma Adzsmer
Puspá (szanszkrit, írott tibeti puspe ma/me tog ma) - Virág,
Aksóbhja kísérője, virágok felajánlása a múrtinak a
hindu templomban
Puspagiri (szanszkrit) - Virághegy, a Varuna birodalom másik neve
Puspaka (szanszkrit) - Kuvéra szekere
puspe ma (írott tibeti) - Puspá
pustimárga (szanszkrit) a gyarapodás útja, Vallabha iskolája
pusztaka (szanszkrit) - pálmalevélből összefűzött könyv
put (szanszkrit) - pokol
Pútana (szanszkrit) - démonnő, akit Kamsza küldött Krisna
után, hogy elpusztítsa
puthuddzsana (páli) - közönséges, meg nem tért ember,
hívő és nem-hívő tömegek, világiak, akik nem léptek
a nirvánához vezető útra
putimutabhészadzsam (szanszkrit) - tehénvizelet használat gyógyszer-
 ként
Putitamo (kínai) - Bódhidarma
putra (szanszkrit) - olyan fiúgyermek, aki képes kiszabadítani apját a
pokolból, vagyis elvégzi a sráddha szertartást
putrikjá (szanszkrit) - fiú-leány, fiú utód nélküli örökös
putthuddzsannagati (szanszkrit) - a világi újjászületés helyei
pyana (görög) - hüvelyesekből készült étel
Pyanepsia (görög) - Apollón Pyanepsios ünnepe Pyanepsión 7-én (At-
hén)
Pyanepsión (görög) - a 4. hónap
pylon/pülön (egyiptomi) - görög eredetű szó, jelentése:
kettős kapu, templomok, fontosabb középületek
bejáratát közrefogó két, téglalap alaprajzú, felfelé
szűkülő torony alkotja, melyet a kapu alacsonyabb (és
keskenyebb) tömbje köt össze, a pylon sarkait rendszerint
hengertag díszíti, felül kifelé hajló, un. palotapártázat zárja le, már
az Óbirodalom idején (prototípusa Niuszerré halotti templománál)
megjelenik, és a görög-római korban is alkalmazták
Pythia (görög) - delphoi papnő
Pythón (görög) - sárkánykígyó, a Földistennő jósdáját őrzi
Delphoiban, Apollón megölte (Steptérion)

qi (kínai csi) - befogadó eszköz

qibao (kínai) - csakravartin rádzsa
Qizong longzan (kínai) - Szongcen Ganpo
qokimai yasun (mongol) - csontváz, tetem, dpa 'bo
qubao (kínai) - 7 kincs
qubilγan (mongol) - tul ku
QV-szám (egyiptomi) - Queens' Valley - azaz a Királynők
Völgye sírjai, ezzel a betűjellel jelölik a szakirodalmak
a thébai nyugati parton, Királynők Völgyében
található királyi és nemesi sírokat, az utánuk álló szám alapján
különböztetik meg a rengeteg sírt egymástól

ra (ejtett tibeti, írott tibeti rva) - a Kálacsakra egyik leszármazási ága

(dro, cami, ra), szakja, geluk, kagyü
Ra mo cse (ejtett tibeti) - kolostor Lhászában
rábbánut (héber) - rabbiság, mint szervezet
rabbi (héber) - mesterem, tanítóm, uram, a zsinagóga
szellemi vezetője, a vallási élet irányítója
rabhá mandala (szanszkrit) - a táncoló Sivát körülvevő
lánggyűrű
rabtu dzsungva (ejtett tibeti) - akik beléptek a szerzetesi rendbe
Rács Géza, dr. - buddhista teológus (1923-1983), dr. Hetényi
helyettese
rada (vodu) - a dahomeyi istenek egyik csoportja (Arada
város nevéből)
radaniták (héber) - kereskedők, a Rhône-tól vándoroltak
keletre
Rádhárání (szanszkrit) - Krisna társa megtestesülésében (neve még:
Rádhá, Rádhiká)
Rádhásztamí (szanszkrit) - Rádhárání hindu ünnepe, augusztus-szep-
tember hónap fényes két hetének 8. napján, 15 nappal Krisna
megjelenése után
radi (vodu) - pimasz, tiszteletlen
Radnakródhésvarí (szanszkrit) - Ratnahéruka társnője
rádzsa (szanszkrit) - uralkodó, király
rádzsa jóga (szanszkrit) - királyi jóga, az Önvaló átélése, közvetlen
meg-ismerése útján, módszer az Önvalóval való egyesülésre a tudat
teljes meghódításával (dhárana, dhjána, szamádhi), az Önvaló
megismerése és átélése szellemi összpontosítással, Brahman
állapot, gyakorlatai: vicsáraná. dháraná, dhjána, szamádhi
rádzsa kumára (szanszkrit) - herceg, királyfi, trónörökös
rádzsa putra (szanszkrit) - hercegek, néptörzs, utódaik a rádzsputok
rádzsa szúja (szanszkrit) - koronázási rítusok
Rádzsagriha (szanszkrit, írott tibeti rgjal po'i khab) -
Asvapati székvárosa, de Magadha fővárosa i.sz. 320-
ig, itt volt a Buddha bambusz-ligete (Véluvana) és az
első zsinat i. e. 480 körül
rádzsaka pótászana (szanszkrit) - galambok rádzsa-tartás (hatha jóga)
rádzsarsajah (szanszkrit) - királyi bölcsek
Rádzsarsi (szanszkrit) - királyi bölcs
radzsasz (szanszkrit) - az egyik guna, őselem, szenvedély,
ködös, mozgé-konyság, érzelmi labilitás, fájdalom, tevékenység,
kiterjedés, (ld. szattva, tamasz)
rádzsaszúja (szanszkrit) - nagy király áldozat
Radzsvata (szanszkrit) - rádzsa, Révatí apja; az 5. manu is
rag dong (ejtett tibeti) - hosszú fém trombita
rága (szanszkrit, írott tibeti 'dod chags) - szenvedélyes
vágy, az öt erős méreg egyike
rága/lóbha (szanszkrit, írott tibeti dod changs) - a tárgyak
 érzelmi minősége, ragaszkodás, a 3 méreg egyike, a
vágy, kötődés, szenvedély, jelképe a vörös kakas
rágacsáriá (szanszkrit) - szenvedélyek által történő
változás, tantrikus
rágátmika (szanszkrit) - mindenre kiáradó szeretet,
elragadtatás, bhakti (még: vaidhi, pará bhakti), meg
nem fogható alkotóerő
Rágavidhjárádzsa (szanszkrit) - a szenvedélyekről szóló
tudás királya
rághava (szanszkrit) - Raghu utódja, Ráma jelzője
Raghu (szanszkrit) - Dasaratha nagyapja
Raghunátha (szanszkrit) - a Raghuk ura, Ráma másik neve
rags pa (írott tibeti) - audárika
rahaszja (szanszkrit) - titok
Ráhu (szanszkrit) - démon, egy olyan bolygó (tulajdonképpen
Ráhu levá-gott feje), amely a Nap- és
Holdfogyatkozásokat okozza, ő irányítja a meteoro-
kat, 8 fekete ló által húzott szekéren utazik, felszálló
Hold-csomópont, napfogyatkozás, jelképe kék és
szürke madárfej
Ráhula (szanszkrit) - arhat a Buddha közelében, a Buddha fia
Rai den sama (japán) - a mennydörgés istene a sintóban
raigo (japán) - örvendetes érkezés, egy buddha alászállása
Raivataka (szanszkrit) - egy hegység
rájnigolás (jiddis) - gid hánáse
rakan (japán) - buddhista pap, egy zen mester
raki (szanszkrit) - kurkumával sárgára festett fonott gyapjú csuklópánt,
amit a lányok bátyjuk kezére kötnek a raksa bandhan ünnepen
raksá bandhan (szanszkrit) - a nők védelmének ünnepe
sravana (július-augusztus) hónapban, jelképe a
kurkumával festett fonott gyapjú csuklópánt, ma már
díszes karkötők is lehetnek
raksa glang mgo can (írott tibeti) - bikafejű őrdémon
ráksasza (szanszkrit, ejtett tibeti szrinpo) - démon
ráksaszí (szanszkrit) - démonnő
rakta (szanszkrit, írott tibeti ma las thob pa'i rakta) - vér,
tulajdonképpen a petesejt, vágybíró, vággyal telt személy; ájur véda
Raktabídzsa (szanszkrit) - démon, akivel Durgá küzdött, miközben 7
anyai kiterjedést hozott létre; szaptamátriká
raktamoksana (szanszkrit) - vérlecsapolás, ájur véda
raku (japán) - kerámiafajta a teaszertartáshoz
rakuszu (japán) - munka közben viselt kis méretű kesza
Rám Móhan Roj - Brahmó Szamádzs
Ráma (szanszkrit) - Visnu egyik megtestesülése (avatárája), vele
testesül meg Lakshmi is, mint Szíta (Rámájana-eposz), Ajódhjában
testesült meg Dasaratha rádzsa fiaként; jógamester a rádzsagahai
iskolában (Uddaka Rámaputta)
Ráma jógácsárja (szanszkrit) - Uddaka Rámaputta, Gótama tanító-
mestere Rádzsagahában
Rámacsandra (szanszkrit) - Ráma a Hold ura, Visnu egyik inkarná-
ciója
ramadan (iszlám) - böjthónap
Rámagáma (páli) - település a szakja rádzsaságban
Rámájana (szanszkrit) - óind eposz (Rámá ajanam =
Ráma útja), legen-dás szerzője Válmíki, terjedelme 48
ezer sor
Rámakrisna (szanszkrit) - bengáli bráhmana
Rámanaumi (szanszkrit) - Rámacsandra megjelenésének ünnepe
márci-us-április hónapban
Rámánudzsa - (1017/1056-1137) a szampradája
(vishishtádvaita váda) vaisnava irányzat
tanítómesteri sorának elkezdője, minősített moniz-
mus, amely szerint egy vaisnava társadalmon felüli
személy, a megvilágosodás igazi útja a bhakti jóga, Szvámi
Nárájana
Ramasseur de Croix (vodu) - Keresztgyűjtő, Baron Samedi
és Madame Brigitte gyermeke
Rámbám (Rábbi Mose ben Májmun) (héber) - (i.sz. 1135-?) orvos, a
Talmud törvényeinek összefoglalója
Rámésvaram (szanszkrit) - város Srí Lankán, ahol Rávana
őrizte Szítát
ramesszida (egyiptomi) - Ramszeszek-korabeli, velük egykorú,
XIX. dinasztiához tartozó, elsősorban II. Ramszesz
idejére alkalmazzák
randhra (szanszkrit) - lyuk, üreg, nulla, jel a két szemöldök között
randzsak (szanszkrit) - az egyik pitta, a táplálék az
emésztés folyamán átulakul, rasza dhátu lesz belőle,
így kerül a májba, s ott raktává alakul, ájur véda
randzsaníja (szanszkrit) - a vágy tárgya
rang bdzsung rdo rdzse (írott tibeti) - Rangdzsung dordzse
rang bdzsung rig pa'i rdo rdzse (írott tibeti) - Rangdzsung Rigpe
Dordzse
rang bzhin gjis grub par snag ba (írott tibeti) - szvabhava sziddha
grabha
rang bzhin skje gnas kji bar do (írott tibeti) - az anyaméh köztes léte
rang dbang (írott tibeti) - önerő, szabadság
rang dbang can (írott tibeti) - szvatantra
rang grol (írott tibeti) - önszabadító
rang sangs rgjas (írott tibeti) - pratjéka buddha
ranga mandapa (szanszkrit) - nyilvános helyiségek a templomokban,
többnyire oszlopcsarnokok
Ranganátha (szanszkrit) - Visnu egyik mellék-inkarnációja,
Ráma-csandra adta Vibhisannak, Ráma öccsének,
fekvő helyzetben ábrá-zolják a Shésha nevű kígyóval
Rangdzsung dordzse (ejtett tibeti, írott tibeti rang bdzsung rdo rdzse) -
a harmadik fekete süveges karmapa láma (i.sz. 1284-
1338/39), ő irányította i.sz. 1333-ban Togon Temür
kínai császár koronázását, a curpu asztrológiai
rendszer megalkotója
Rangdzsung Rigpe Dordzse (ejtett tibeti, írott tibeti rang bdzsung rig
pa'i rdo rdzse) - a 16. karmapa
ranger (vodu) - elrendezni, egy tárgy elvarázsolása
rangóli (szanszkrit) - ábra, minta, amelyet rendszerint nők
rajzolnak otthonuk előtt a földre, Dél-Indiában
szokásos
Rangoon (szanszkrot) - az ötödik buddhista zsinat 1954-56-ban
rangtong (ejtett tibeti) - az öntermészet üressége
rapadus (vodu) - nyerscukor
rapsódos (görög) - énekmondó
rasajana (szanszkrit) - a hosszú élettartam, ájur véda
rasána (szanszkrit) - jobb oldali főér
rasekol (jiddis) - ros hákáhál
rasza (szanszkrit) - nedű, testnedv, íz, ízlelés, mozog,
mozgat, az ötféle tanmátra (rúpa, sabda, gandha,
rasza, szparsa), a legalapvetőbb dhátu, elsődleges
szövet, ájur véda, de az ondó és a higany is
rasza ájatana (szanszkrit) - az íz egymásra ható mezeje
rasza artha (szanszkrit) - íz, az 5 érzéki tárgy egyike, Krisna tánca a
tehénpásztorlányokkal, de a szánkhjában íz, az íz egymásra ható
mezeje
rasza dhátu (szanszkrit) - álambana pratjaja, az íz alkotóeleme
rasza jana csikitsza (szanszkrit) - megfiatalítás, gerontológia, ájur
véda
rásza líla (szanszkrit) - pásztorlányok (gópik) tánca Krisnának
rasza tanhá (szanszkrit) - az ízek iránti szomj
Rasza Trulnang Cuglakhang (ejtett tibeti) - Dzsokhang
raszaná (szanszkrit) - ízlelés, az ízlelés érzéke, idá
rátha játra (szanszkrit) - szekérutazás, a dhruvabéra vagy a
csala acsala múrti alkalmi körmenete, az Orisszabeli
 Puríban június-július hónap újholdjának első napján
(sznánajáthra)
Rati (szanszkrit) - gyönyör; Mára egyik lánya, Kámadeva
felesége, kéjnő
rati szamgráhaka manaszkára (szanszkrit) - az öröm növelője,
az első elmélyüléshez vezető felkészülés 4. szintje
ratiszamgráhaka manaszkára (szanszkrit) - az elmélyülés mentális
tevékenységei közül a negyedik
ratna (szanszkrit) - az egyetemes világuralkodó 7 kincse
Ratna Héruka (ejtett tibeti) - Ratnaszambhava haragvó megjelenése, a
testben az agyhoz kapcsolódik
Ratna Tro di (ejtett tibeti) - Ratna Héruka női társa, a
testben az agyhoz kapcsolódik
Ratnágara (szanszkrit) - a Vikramasíla kolostor szthavíra szerzetese
Atísa idején
Ratnagótravibhága (szanszkrit) - Az ékkőmag kifejtése,
mahájána-jógácsára szútra, Száramati műve
Ratnahéruka (szanszkrit) - a Vérivó Kincsnemzetség feje, Ratna-
szambhava egyik megjelenése
Ratnakusumasampushpitagatra buddha (szanszkrit) - az égi világré-
szek buddhája
Ratnakúta (szanszkrit) - Drágakőhalom, mahájána
jógácsára szútra
Rátnala buddha (szanszkrit) - a nyugati világrész buddhája
Ratnamati (szanszkrit) - Vaszubandhu kommentárjának fordítója i.sz.
538-ban
Ratnaraksita (szanszkrit) - tibeti upadhjája az i.sz. 9. században
Ratnaszambhava (szanszkrit, ejtett tibeti Rincsen Dzsungne) -
Kincsfor-rású dhjánibuddha, drágakőben született
elmélkedő buddha, a 3. világkorszak buddhája, áb-
rázolása: dhjánászanában, jobb keze várada mudrá-
ban, bal keze dhjána mudrában, hátas állata szárnyas
ló, tája dél, eleme a föld, színe sárga, jelképe
drágakő, társa Mámakí, az azo-nosság bölcsessége,
az egyenlő lényegű, gőgöt megsemmisítő tudás, az
egykedvű bölcsesség, az érzés szkandhájának
jelképe, a testben a szívhez kapcsolódik, a dél buddhája
Ratnaszambhava (szanszkrit, írott tibeti rin chen 'bjung ldan/rin
'bjung) - Kincsforrású
ratnatraja (szanszkrit) - drágakő-hármasság
Ratnavali (szanszkrit) - Drágakőfüzér, Nágárdzsuna műve.
mahájána jógácsára szútra
Ratnotpalashri buddha (szanszkrit) - az égi világrészek buddhája
ratti (szanszkrit) - éj (12 órától 24 óráig)
ráurana (szanszkrit) - sírás-rívás, forró pokol
ráv (héber, arám) úr, nagy ember + genitivus = rabbi (héber) (arám =
rábbán)
Rávana (szanszkrit) - tízfejű démon, Visravasz és Kaikaszí fia,
aki elrabolta Szítát, miközben Ráma Marícsi démont
üldözte, Siva kegyelméből nyerte erejét
Ravi vár (szanszkrit) - a vasárnap istene, ez a Nap, Ravi Szúrja egyik
neve, jelképe lótuszvirág, kagylókürt, harci korong, 7 ló által
húzott egykerekű szekéren utazik
Ravina és Ráv Ási (héber) - a gemara összeállítói
rca (írott tibeti) - az életerő csatornái
rca gszum (írott tibeti) - három gyökér (guru, ji dam, dharmapala)
rca mi (írott tibeti) - ca mi
rca rlung (írott tibeti) - ca lung
rde'u dkar po (írott tibet) - fehér kövek
rde'u nag po (írott tibeti) - fekete kövek
rdi rdzse'i dmjal ba (írott tibeti) - gyémántpokol
rdo rdzse (írott tibeti) - vadzsra
rdo rdzse 'chang (írott tibeti) - Vadzsradhara
rdo rdzse 'chang thung ma (írott tibeti) - Dordzse Csang Tung ma
rdo rdzse dkar mo khu bjug gi mgo can (írott tibeti) - a
kakukkfejű, a Négy Kapuőrző Gyémántboszorkány
egyike keleten
rdo rdzse dmar mo khá ta'i mgo (írott tibeti) - a Gyémánt
Varjúfejű, a Huszonnégy Hatalmas Boszorkány egyike, vörös
rdo rdzse dmar mo seng mgo ma (írott tibeti) - az
oroszlánfejű, a Négy Kapuőrző Gyémántboszorkány
egyike nyugaton
rdo rdzse 'jigs byed (írott tibeti) - Vadzsrabhairava
rdo rdzse ldzsang nag sbrul mgo ma (írott tibeti) - a kígyófejű, a
Négy Kapuőrző Gyémántboszorkány egyike északon
rdo rdzse ser mo pha mgo ma (írott tibeti) - a Gyémánt
Emsefejű, a Huszonnégy Hatalmas Boszorkány
egyike, sárga
rdo rdzse ser mo ra mgo ma (írott tibeti) - a kecskefejű, a
Négy Kapuőrző Gyémántboszorkány egyike délen
rdo rdzse theg pa (írott tibeti) - vadzsrajána
rdo rdzse'i nor bu (írott tibeti) - gyémántvessző, a
hímvessző
rdzogs rim (írott tibeti) - dzogrim
rdzong dpon (írott tibeti) - dzong pön
rdzus skjes (írott tibeti) - nem-testi születés
Ré (egyiptomi) - sólyomfejű napisten, Maat apja, jelképe:
napkorong, sólyom, temploma: Héliopolisz
reb (héber) - úr
rebbe (jiddis) - rabbi
rebecin (jiddis) - rabbiné
receptív zóna (egyiptomi) - a hódítás célterületeinek
megkülönböztetése az ott élők kulturális
szintjéből következő, központi hatalmat ki-
szolgáló intézményrendszer alapján, elsődleges
receptív zónának nevezik azt, ahol a szükséges
intézményrendszer olyan szinten áll, hogy a hódító a saját
intézményrendszerét arra alapozva, kisebb átszervezésekkel létre
tudja hozni, másodlagos receptív zónában az intézmény-
rendszer kezdeményei megvannak, de jelentős
szervezési munkát igényel a kialakítása, harmadlagos
receptív zóna az, ahol a szükséges intézményrendszer nincs meg.
Egyiptom vonatkozásában elsődleges receptív zóna a
hasonló kultúrával, hasonló intézményrendszerrel
rendelkező szíria-palesztinai városállamok területe,
másod-lagos receptív zóna a félnomád törzsek
területe, ahol a téli szálláshelyen már megvannak az
intézményrendszer kezdeményei, harmadlagos receptív zóna a
nomád törzsek területe, ahol az intézményrendszer teljesen
hiányzik, mivel nincs állandó központ
recuá (héber) - a tefilint rögzítő bőrszíj
récsaka (szanszkrit) - kilégzés
reg pa (ejtett tibeti) - az érzékek kapcsolata az érzékelések tárgyaival
rehit-madár (egyiptomi) - a templom falába faragott figura ott, ahol a
köznép tartózkodhatott
rei jú kai (japán) - szellemi barátok társasága, új vallási csoportosulás
a buddhizmus alapján, laikus szekta
relief (egyiptomi) - dombormű, fajtái: magas dombormű,
alacsony dombormű és vájt dombormű, Egyiptomban
csak az utóbbi kettőt használták, az alacsonyat belső
terek díszítéséhez, a vájt reliefet pedig külső
falfelületeken
Relpacsen (szanszkrit) - Thicuk Decen
ren (kínai) - emberség
renga (japán) - versfüzér, valaki megírja az első
versszakot (hokku), más folytatja (haikai), és így
tovább, ebből fejlődött ki a haiku
renge cucuji (japán) - Rhododendron mollis, azálea
Renuká (szanszkrit) - Visnu Parasuráma alakú inkarnációjának anyja
reposoir (vodu) - egy loa lakhelye, fa
rés galuta (héber) - a diaszpóra feje
resz kiang pa/resz pa (ejtett tibeti) - olyan naldzsorpa, aki ismeri a
tumót
Reting (ejtett tibeti) - a 13. dalai láma halála után a régens
rétó dháraná (szanszkrit) - a nemi ösztön ellenőrzése
Révata (szanszkrit) - arhat a Buddha közelében
Révatí (szanszkrit) - Visnu inkarnációjának, Balarámának, felesége,
fiai Nisatha és Ulmuka
rgdzsal ba pa (írott tibeti) - dzsainizmus
rgdzsja (írott tibeti) - bélyeg, pecsét szerződésen, szamaja
rgja dkar (írott tibeti) - Gjakar
rgja gram (írott tibeti) - visvavadzsra
rgjak po lo gsar (írott tibeti) - gjal po lo szar
rgjal bu rgjal bjed kji chal (írott tibeti) - Dzsétavana áráma
rgjal chen rigs bzi (írott tibeti) - csatur magárádzsika déva
rgjal mchan (írott tibeti) - gjal cen
rgjal po (írott tibeti) - gjal po
rgjal po chen po bzhi (írott tibeti) - a négy mahárádzsa (Dhritarásra,
Virúdhaka, Virúpáksa, Vaisravana)
rgjal po gsal rgjal (írott tibeti) - Praszénadzsit
rgjal po'i khab (írott tibeti) - Rádzsagriha
rgjud (írott tibeti) - szamtána, tantra
rgun (írott tibeti) - szamtána
Rhea (görög) - Kronos felesége
ri (ejtett tibeti) - hegy
ri bo tala/tála'i phreng ba (írott tibeti) - Pálmahegyű, egy
déli hegység
ri dvags chal (írott tibeti) - Mrigadáva
ri rab lhub po (írott tibeti) - Méru
ri töd (ejtett tibeti) - remetelak, kis kolostor
rics (szanszkrit) - mágikus fény, himnusz, Rig véda
Riddhi (szanszkrit) - siker, Ganésa egyik társa; magasabb
szellemi hata-lom, mágikus, erő, különböző pszichikai
képességek
riddhi páda (szanszkrit) - a pszichikai erő 4 útja (chanda,
virja, csitta, mímánszá); a 37 bódhipaksikadharma
része
riddhi prátihárja (szanszkrit) - a fizikai erő csodája
riddhipáda (szanszkrit) - a bódhi paksika dharma 4 része a 37-ből
ridro (ejtett tibeti) - szerzeteslak, kis kolostor
rig (ejtett tibeti) - értelem, tudás
rig 'dzin (írott tibeti) - vidjádhara
rig dzin lhas (írott tibeti) - tudást hordozó istenség, a testben a
torokhoz tartozik
rig pa (ejtett, írott tibeti) - tudás, ismeret, dinamikus éber jelenlét
Rig véda (szanszkrit) - a legrégibb és leghosszabb véda,
istenekhez szóló himnuszok, i.e. 1000-től változatlan,
1028 himnusz száz részben
Rigdzin Cangjang Gyaco (ejtett tibeti) - a 6. dalai láma (i.sz. 1683-
1706)
rigpa (ejtett tibeti) - a tudat valódi természete, eredeti, kezdeti
tudatosság
rigs bzang (írott tibeti) - jó családbeli, de nem csak származás szerint,
a remete is
rigs bzhi'i mkha' 'gro (írott tibeti) - a Négy Nemzetség Égjárói
rigs drug (írott tibeti) - a gatféle menzetség (isteni, félisteni, ewmberi,
állati, szörnylényi, pokolbeli)
rigs kji bu (írott tibeti) - nemesi sarj, jó családbeli, de nem anyagi rang
rigs lnga (írott tibeti) - panycsakula
ri'i rgjal po ri rab (írott tibeti) - Szuméru
rimonim (héber) - gránátalma formájú díszek a Tóra felső éc
hájimján
rin 'bjung (írott tibeti) - Ratnaszambhava
rin chen 'bjung ldan (írott tibeti) - Ratnasza,bhava
rin chen bzang po (írott tibeti) - Rincsen Szangpo
Rin csen Szang po (ejtett tibeti, írott tibeti rin chen bzang po) - tibeti
fordítómester (i.sz. 958-1055), az ő korától kezdve a
tantra-fordítások az újak (az első modern fordítás i.sz.
978)
rin po che sna bdun (írott tibeti) - a hétféle drágakő (rubin,
smaragd, lazúrkő, zöld smaragd, egy gyémántfajta,
igazgyöngy, korál; de ide tartozik az arany, ezüst és a
hegyikristály is)
rin po cse (ejtett tibeti, írott tibeti rin po che) - nagy
értékű, drágakő, tisz-teletteli megszólítás csak
lámákhoz
Rincsen Dzsungne (ejtett tibeti) - Ratnaszambhava
Rinzai (japán, kínai Lin csi) - zen mester, az egyik fő zen
iskola, jellegzetessége a kóan-gyakorlat, Rév
Szomszédja (családi neve: Hszing Ji hszüan), i.sz. 854-
től kolostori elöljáró Csen ting (vagy Csen csou
mellett) mellett a Huo to folyó átkelőhelyénél, a 14.
csan pátriárka, meghalt i.sz. 867. február 18-án
elmélyülés közben, szatori; hirtelen, 5, különböző
módszereket használó zen iskola (kínai enó), mára
 csak a rinzai és a szótó maradt fenn, a rinzai-iskola
Lin csi/Rinzai, a szótó Cao san és Tung san
tanításából (nevük összevonva = Cao tung/ szotó), az egyik
japán zen-iskola, alapítója Eiszai
Rinzai roku (japán) - Rinzai Gigen (i.sz. 867 után): Lin csi
emlékezései, buddhista szöveg
risi (szanszkrit) - látnok, szent látó, bölcs, az ősrisik:
Dévarsí, Maharsi, Rádzsasri
risi dévatá pitri upászaná (szanszkrit) - felsőbb szellemek,
dévák, risik tisztelete
Risipatana (szanszkrit, páli Iszpatana, írott tibeti drang srong lhags) -
Remetehegy, a Benáresz melletti Antilopligetben, itt találta meg a
Buddha korábbi 5 aszkétatársát, és nekik mondta el első
prédikációját,
rita (szanszkrit) - a kozmosz és a természet rendje, szabály, egy
védikus szertartás tanítása
ritsu (japán) - szerzetesi fegyelem
ritta (szanszkrit) - üres
ritu (szanszkrit) - évszak, hónapok; 6 x 2 hónap (vaszanta, gimha,
vasszána, szarada, hemanta, sziszira) vagy 3 x 4 hónap (hemanta,
gimha, vassza, vasszána)
ritucsarja (szanszkrit) - havonta elvégzendő gyakorlatok,
ájur véda
ritvidzs (szanszkrit) - az áldozati szertartásokat bemutató pap, védikus
áldozópap
rje btsun mi la ras pa (írott tibeti) - Dzsecün Milarépa
rjóbu sinto (japán) - a singon buddhista szektához közeli sinto,
alapítója Kóbó daisi (Kukai) (i.sz. 774-835)
Rjódzan Enkan (japán) - a 42. szótó pátriárka
Rjókan Hógen (japán) - szótó zen mester, (i.sz. ?-1831), Dógen nagy-
bátyja
Rjómon templom (japán) - zen kolostor, itt is tanított Bankei
Rjónin (japán) - a nembucu zen-iskola alapítója
rju (japán) - iskolánkénti sajátos megközelítés
rkan gling (ejtett tibeti) - emberi lábszár-csont kürt
rkjang (írott tibeti) - kjang
rkjang gos dkar dkar (írott tibeti) - Kjan gö Kar kar
rkjang ma (írott tibeti, szanszkrit pingalá/lalaná) - a bal
oldali életerő csatorna
rkjang ma rca (írott tibeti) - ídá
rlung (írott tibeti) - lung, pána, váju
rlung jum shor ba (írott tibeti) - Szél-anya/Anya-szél menekülése,
haláljel
rlung lha sngon mo spjang ki'i mgo (írott tibeti) - a
Szélistennő Farkasfejű, a Huszonnégy Hatalmas
Némber egyike, kék
rlung rta (írott tibeti) - lung ta
rmi lam (írott tibeti) - az álom köztes léte
rmi lam kji bar do (írott tibeti) - az álombeli köztes lét
rnam grol (írott tibeti) - vimuktí
rnam par grol ba'i je shes mthong ba (írott tibeti) - vimuktidnyána-
drista
rnam par rtog pa'i rlung (írott tibeti) - különbségtevő szél a
szellem működésében
rnam ses kij phung po (írott tibeti) - vidnyána szkandha
rnam shes (írott tibeti) - vidnyána
rnam snang chos bdun (írott tibeti) - a Fényhozó (a Gyémántjogar)
hét törvénye
rnam thos sras (írott tibei) - Vaisrávana, Nam Thö Sze
rnjing ma pa (írott tibeti) - nying ma pa
ro (japán) - nagyon laza selyem szitaszövet nyári kimonóhoz
ro dzsung (írott tibeti) - ro lang
ro lang/ro dzsung (ejtett tibeti) - holttest, amelyet démon keltett életre
ro ma (írott tibeti, szanszkrit idá/raszaná) - a jobb oldali
életerő csatorna
ro ma rca (írott tibeti) - pingalá
rodzsi (japán) - kerti ösvény
rodzsi niva (japán) - változó látószögű kert
roga (szanszkrit) - járvány
Rohiní (szanszkrit) - Visnu Balaráma inkárnációjában a
második anyja, akinek méhébe került Dévakí
méhéből, de Szóma felesége is
Rokuszo dangjó (japán) - Daikan Enó (i.sz. 638-713): A 6.
pátriárka alapvető szútrája
rol mo (ejtett tibeti) - cintányér
roma ca (ejtett tibeti) - pingalá
ronin (japán) - gazda és föld nélküli személy
rós ha sána (héber) - elvetés, vízre vetés, bűnelvetés, újév (tisri
1-2)
ros hakahal (héber) - a hitközség világi vezetője, a
közösség feje
ros hákneszet (héber) - a gyülekezet feje
ros hódes (héber) - a hónap feje, újhold
Rosette-i kő (egyiptomi) - kerekded fekete kő, amit 1799-
ben Bou-chard, Napóleon egyik tisztje talált Rosette település
mellett, a kövön háromféle felirattal szerepel ugyanaz a
 ptolemaiosz-kori szöveg: hieroglif, hieratikus írással, és görögül
rósi (japán) - öreg mester, az elmélkedés mestere, a zen meditáció
vezetője, rindzai zen mester
roumblé (vodu) - heves csörgő-rázás
rta (írott tibeti) - ta
rta gdong dkar mo lcags kju ma (írott tibeti) - a horog
asszonya, a Négy Kapuőrnő egyike keleten, lóképű
rten (írott tibeti) - támasz
rten 'brel bcsu gnyisz (írott tibeti) - nidána
rten cing 'brel bar 'bjung ba bcu gnjis (írott tibeti) - pratítja szamut-
páda
rten cing 'brel par 'bjung pa (írott tibeti) - pratítja szamutpannatva
jukti
rten mkhar (írott tibeti) - ten khar
rtog pa (írott tibeti) - képzet, fogalom, vikalpa
rtsa (írott tibeti) - nádí
rtsa ba'i bla ma (írott tibeti) - múlaguru
rtsa tshig (írott tibeti) - gyökérszók egy-egy istenséghez
rtug pa (írott tibeti) - képzet, kétely
ru (kínai) - ájatana
ru lai zang (kínai) - tathágata garbha
ru log (írott tibeti) - visszakozás, visszaút, szembefordulás
Rucsikászana (szanszkrit) - Rucsika-tartás (hatha jóga)
Rudra (szanszkrit) - viharisten, üvöltő, Siva egyik
mellékneve, a világkorszak végén Ananta Shésha
szemöldökei közül lép elő Siva és háromágú szigonyá-
val (trisula) 11 Rudra képében pusztítja el az Univerzumot
Rudra prajág (szanszkrit) - a Mandakini és az Alakánanda
összefolyása
Rudra szampradája, Srí (szanszkrit) - felekezet, alapítója
Visnuszvámí és Vallabha
Rudra Szávarni manu (szanszkrit) - a 12. manu
rudra-csomó (szanszkrit) - energiaközpont a két szemöldök között
rudrák (szanszkrit) - viharistenek
rudráksa (szanszkrit) - gyöngyök, egy himalájai fa magjai,
ebből készül az 54 vagy 108 szemes imafüzér,
véletlenszerű vonalak vannak a magokon, a legsze-
rencsésebb az a gyöngy, amelyen egy vonal és egy
természetes eredetű nyílás is van, színe legtöbbször
vörös, de van fehér, fekete és aranyszínű is
rukkha múlikam/rukkhamula-szénaszanam (szanszkrit) - lakás a fák
alján
Rukminí (szanszkrit) - Krisna első számú felesége,
 Lakshmi inkarná-ciója, Bhismaka, Vidarbha
rádzsájának lánya, tíz fia született, a legidősebb
Pradjumna, egyetlen lánya Csarumati; Bhisma fia
rulaizang (kínai) - embrió-buddha, tathágata
Rulakje (ejtett tibeti) - az első ismert tibeti miniszterelnök
rúpa (szanszkrit, írott tibeti gzugs) - forma, anyag, a 4 elem (föld,
víz, tűz, szél), testiség, alak (28 tulajdonság), fizikai
elemek, alakzat, a szemeken keresztül felfogott
színek (rúpa artha), az ötféle tanmátra (rúpa, sabda, gandha,
rasza, szparsa) egyike; az öt halmaz egyike
rúpa ájatana (szanszkrit) - a látható formák egymásra ható mezeje
rúpa artha (szanszkrit) - látható formák, az 5 érzéki tárgy egyike
rúpa bhava (páli) - testi lét, alaklét, dologi lét a Rúpalókában,
születéssel elnyert létforma
rúpa dhátu (szanszkrit, írott tibeti gzugs kji khams) -
formavilág, a tiszta formák világa, az éntől szabad
formák, a vágybirodalom felett helyezkedik el, és 17
istencsoport lakik benne, amelyeket az elmélyülés
szintjeinek megfelelően 4 csoportba sorolnak; 3
birodalom; tridáthu; a 4 ájatanából az 1. fokhoz tartozó világ,
álambana pratjaja
rúpa dhjána (szanszkrit) - alakokba-elmélyülés
rúpa kája (szanszkrit, írott tibeti gzugs sku) - formatest, alaktest, a 3
test egyike, mások üdvének teste, az érdem felhalmozása
rúpa lóka (szanszkrit) - finom anyagi világ
rúpa rága (szanszkrit) - a 6. béklyó, szamojadzsanáni, formalét utáni
vágy
rúpa rúpa bhúmi (szanszkrit) - az újjászületés 6 osztálya (déva,
aszura, manusja, préta, tirjagjóni, naraka szattva)
rúpa szkandha (szanszkrit, írott tibeti gzugs kji phung po) - a testiség
csoportja, az 5 halmaz része (panycsa szkandha), megtestesülés,
testi formák (alakok) halmaza = 1. szem, 2. látható, 3. fül, 4.
hallható, 5. orr, 6. szagolható, 7. nyelv, 8. ízlelhető, 9.
test, 10. érinthető, 11. nem-észlelhető alak
rúpa tanhá (szanszkrit) - a színek iránti szomj
rúpa vacsara (szanszkrit) - finom-anyagi létsík, alakiság, a
tiszta forma istenei, főnökük Brahmá
rúpaván (szanszkrit) - alak
rus pa'i rgjan drug (írott tibeti) - a hat csontékszer (fej, fül, nyak, kar,
csukló, boka)
rus sbal (írott tibeti) - rü pel
Rut (héber) - Biblia, Ruth
rü pel (ejtett tibeti, írott tibeti rus sbal) - teknős, a világ
 alapja hanyatt fekvő teknős, feje dél, tettrekészség,
öröm, szenvedély, nyár és a tűz, jobb oldala kelet, ta-
vasz, felébredés, reggel és a fa, bal oldala nyugat,
ősz, hanyatlás, este és a fém, farka észak, tél,
passzivitás, nyugalom és a víz, 4 végtagja a közbenső
irányok, kora délután, pihenés és a föld (dzsungva)
rva (írott tibeti) - ra

sa (írott tibeti) - bhuma

sa (japán) - közepesen laza selyem szitaszövet nyári kimonóhoz
sa bdag (írott tibeti) - sza dak
sa bon (írott tibeti) - bídzsa
sa dbag (írott tibeti) - a Hely Ura, helyi istenség
sa la gnas pa'i rig 'dzin (írott tibeti) - Földön Lakozó, a kelet
és az elme ismerője
sa ma 'brog (írott tibeti) - sza ma drok
sá ri'i bu (írott tibeti) - Sáriputra
sa skja pa (írott tibeti) - szakjapa
sa srod (írott tibeti) - ducö 19-21, sza szö
Sábara (szanszkrit) - az egyik sziddha
sabat (héber) - szombat, a nyugalom napja
sabát salom (héber) - békés szombatot, péntek délutáni köszönés
sabda (szanszkrit) - hang, az ötféle tanmátra (rúpa, sabda, gandha,
rasza, szparsa) egyike, a teremtő hang, hallott
kinyilatkoztatás (szúkta, mantra, brahmána,
upanisad)
sabda ájatana (szanszkrit) - a hang egymásra ható mezeje
sabda artha (szanszkrit) - hang, az 5 érzéki tárgy egyike
sabda brahman (szanszkrit) - az ÓM, a brahman szóbeli megnyilvá-
nulása
sabda dhátu (szanszkrit) - a hang alkotóeleme, álambana pratjaja
sabda sabda (szanszkrit) - egyszerre hangzó és hangtalan teljesség
sabda vidjá (szanszkrit) - a nyelv tanulmányozása, a tudás 5 ága közül
az egyik
sábesz (jiddis) - sábát
sábeszdekli (jiddis) - szombati fedő, kipá
sabosz goj (jiddis) - sabat-napi pogány, szombati munkára alkalmazott
nem-zsidó
sác (héber) - sliáh cibur
sacerdos (görög) - pap
sácmác (jiddis) - az a samesz, aki egyben sliáh cibur, báál koré és
 melamed is
saccsa (szanszkrit) - igazmondás
Saccshidánandamaja Paramatman (szanszkrit) - a valóság,
öntudat, gyönyör teljességében létező
sacsoszan/sasszan (japán) - elnök, így szóltja meg a geiko a
több főből álló vendégcsoport vezetőjét
Sadáj (héber) - Mindenható
sadájatana (szanszkrit, páli szalájatana) - a 6 terület, a 6
érzéktartomány, a nidána 5. foka, a Kálacsakra ötödik
mezője
Sadaksarí dhjánibódhiszattva (szanszkrit) - a 6 szótag
elmélkedő bódhiszattvája, a 6 szótag az Óm mani
padme húm
sadanga/védaanga (szanszkrit) - 6 tag (siksá, kalpa, vjákarana, nirukta,
cshandasz, dzsjótisa)
sadbala (szanszkrit) - a 6 erő, az elmélyülés sikerének
eléréséhez: sruta, csintá, szmriti, szampradanja, vírja,
paricsaja
saddarsana (szanszkrit) - ortodox rendszerek (szánkhja, jóga, védánta,
mímánszá, njája, vaisésika)
sadhen (jiddis) - házasságközvetítő
Sadvinsa (szanszkrit) - a Száma véda bráhmanája
sahádzsánanda (szanszkrit) - együttszületett öröm, a valóság és az
elme azonosulásának boldogsága
sahrit (héber) - reggeli ima, a Szentélyben a reggeli áldozat Ábrahám
emlékére
sa'i snjing po (írott tibeti) - Ksitigarbha
saiksa (szanszkrit) - beavatott, még tanuló; a jó viselkedés szabályai
saiksa márga (szanszkrit) - a begyakorlás ösvénye, a
felhalmozás ösvé-nyétől a gyémánthoz hasonlatos
összeszedettségig tart
sailpika nirmánakája (szanszkrit) - különös gonddal készült és
formált alak, a nirmánakája egyik jegye
Saiva purána (szanszkrit) - 6 Mahápurána
saivasziddhánta (szanszkrit) - Siva végső igazsága, bölcseleti
iskola
saivja (szanszkrit) - Sivát tisztelő
sajhet (jiddis) - vágó, metsző
sajhet ubajdek (jiddis) - aki metsző és vizsgáló is
sájtli/sátli/sejtli (jiddis) - ortodox női paróka
sak (ejtett tibeti, írott tibeti zsag) - nap - vasárnap (ejtett tibeti sak
nyima, írott tibeti zsak nji ma), hétfő (ejtett tibeti sak
dava, írott tibeti zsak zla ba), kedd (ejtett tibeti sak
 mikmar, írott tibeti zsak mig dmar), szerda (ejtett
tibeti sak lhakpa, írott tibeti zsak lhag pa), csütörtök
(ejtett tibeti sak phurbu, írott tibeti zsak phur bu), péntek
(ejtett tibeti sak paszang, írott tibeti zsak pa sangs), szombat (ejtett
tibeti sak penpa, írott tibeti zsak spen pa)
sak dava (ejtett tibeti) - hétfő
sak lhakpa (ejtett tibeti) - szerda
sak mikmar (ejtett tibeti) - kedd
sak nyima (ejtett tibeti) - vasárnap
sak paszang (ejtett tibeti) - péntek
sak penpa (ejtett tibeti) - szombat
sak phurbu (ejtett tibeti) - csütörtök
saka időszámítás - kezdete i.sz. 78
Sákjaszimha (szanszkrit, írott tibeti mi'i thub pa shákja seng ge) - A
Sákják Oroszlánja) - egy a Hat Győzelemmel Túljutott
közül
sakkei (japán) - élve elfogott, a kert mögötti tájkép
Sakpama (ejtett tibeti) - női védisten, a mandala déli
ajtónállója
Sakra (szanszkrit) - Indra
Sakrodévanam Indra (szanszkrit) - isten
sákta (szanszkrit) - Kálí vagy Durgá követői
Sáktapítha (szanszkrit) - 54 Déví-szentély
sakter (héber) - vágó, metsző
saktí (szanszkrit) - női energia, általában az istenek társa,
női lényege, a Saktí-kultuszok Siva társa, Párvatí
tisztelői (sákták), saktizmus (tantra)
saku (japán) - sinto papok lapos, fekete fapálcája
Sakuni (szanszkrit) - Gándhári fivére. Dhritarástra sógora
sakya thub pa (írott tibeti) - Szakja muni
sála (szanszkrit) - egy magas fa
sálagrám síla/sálagrama (szanszkrit) - természetes eredetű,
fekete, kerek vagy ovális kövek, Nepálban található a
Gandhaki folyóban, a rajtuk látható véletlenszerű
minták alapján lehet megállapítani, hogy Visnu melyik
inkarnációjának felelnek meg
salah (iszlám) - az iszlám ima arab neve, melyet napi 5 alkalommal
végeznek
saláká (szanszkrit) - falemez, szavazólap, hályogműtéteknél
használt eszköz, a beavatottnak az üdv valóságára
megnyíló látásmódjára utal
sálákja (szanszkrit) - ájur véda
sálákja csikitsza (szanszkrit) - a fejen lévő betegségek, ájur
 véda
Salendraradzsa buddha (szanszkrit) - az égi világrészek buddhája
sálesüdesz (jiddis) - szeudá slisit
Sálisztamba szútra (szanszkrit) - Rizspalánta szútra, i.sz. 1. század
salja (szanszkrit) - ájur véda
Salja (szanszkrit) - Madra királya
sálja bhiksuni (szanszkrit) - adományozó szerzetesnő
salja csikitsza (szanszkrit) - sebészet, ájur véda
salom (héber) - béke, köszönés
salom záhár (héber) - a fiú békéje, köszöntése, a brit előtti
péntek este
salos regalim (héber) - zarándokünnep, 3 napos gyaloglás
Salva (szanszkrit) - egy ország
samana (szanszkrit) - elnyugtatás, az elmélyülés 6. fokozata
sámás (héber) - a hanukija 8. plusz ága, ez a samesz gyertya
samatha (szanszkrit, írott tibeti zsi gnasz, kínai zhi) - lecsendesedés,
megszüntetés, tudati rögzítés, nyugalmi állapot; nem elemző
meditáció
samba (vodu) - népi énekmondó
samesz/sammas (jiddis) - zsinagógai szolga, gondnok,
egyházfi, hitközségi altiszt, mindenes; ebből az
episzkoposz - püspök
samiszen (japán) - az ízlés 3 húrja, háromhúros hangszer
sammas (jiddis) - samesz
sámor (héber) - őrizd
sampralápa (szanszkrit) - fecsegés, nem üdvös cselekedet, szóbeli
Samtab Ngönpo (ejtett tibeti) - indiai tantrikus tévtanító
San csing (kínai) - Három Tiszta, a Tai i elnevezése a Han-korszaktól,
a csi 3 princípiuma: Első Mennyei, Drága Mennyei, Út és
Hatalom Mennyei, a nesztoriánus kereszténység
hatására valószínűleg a Szentháromság átértelme-
zése, bár az Isten-hármasság régebbi (Tao te king
42.)
san de nie pan (kínai) - teljes nirvána
San huang (kínai) - Három Fenség (Tai huang Fu shi, Tien huang Sui
jen, Jen huang Shen nung)
san men (kínai) - kolostor, „hegy-kapu”
san ming (kínai) - 3 világosság: előző életek ismerete,
következő életek előre látása, a jelen
szennyeződéseinek ismerete
San shi san tian (kínai) - Trájasztrimsa
San szin (kínai) - csan mester († i.sz. 706)
saná tová umtuká (héber) - édes és jó esztendőt, új évi
 köszönés
Sándiljavidjá (szanszkrit) - Sándilja tudása, a Satapatha bráhmana
része 10.6.9.
Sang Jesede (ejtett tibeti) - tibeti fordítómester
sang tang (kínai) - a csan kolostorok reggeli beszélgetése, kérdések és
vita
Sang ti (kínai) - Mennyek Ura, a legfelsőbb Isten,
Konfucius egyszer használja a menny (t'ien) értel-
mében (Beszélgetések), a t'ien értelme akarat,
cselekvés, érzelem, vagyis nem tudható, csak
sejthető, hogy személyesnek tekinti, de lehet a tao is,
a keresztény értelemben vett Isten
sangho (páli) - szabha
Sangye Csenma (ejtett tibeti) - a föld (hús) transzcendens
elemének női buddhája
Sankara (szanszkrit) - (i.sz. 788-820) monista tanító, aki szerint a
lények azonosak az Abszolút Igazsággal, a Legfelsőbb
Lény és a többi személy csupán illúzió, filozófiai
rendszere az advaita védánta
Sankaranárájana (szanszkrit) - jótevő, Siva és Visnu közös
formája, jobb oldalt Siva
Sankha (szanszkrit) - Viráta király fia
sankha (szanszkrit, ejtett tibeti dun) - kagylókürt, jobbra
tekeredik, a tökéletesség felé vezető út jelképe, a
tejóceán köpülésekor keletkezett, amivel Visnu
megáldja híveit, szertartási hangszer
sankhiní (szanszkrit) - végbélnyílás
sanshi mompó (japán) - tanácskérés egy zen mestertől
Sanshisantian (kínai) - Trájasztrimsa
sánta (szanszkrit) - megbékélés, elnyugodott, lecsendesült,
nyugodalmas
Sántanu (szanszkrit) - kaurava király, Bhísma, Csitrángada és
Vicsitravírja apja
Sántaraksita (szanszkrit, írott tibeti mkhan chen zhi ba mtsho) -
Padmaszambhava tanítványa
Sántaraksita upadhjája (szanszkrit, írott tibeti mkhan chen zhi
ba mtsho) - az első indiai tanító (i.sz. 750-802), a
nalandai egyetem oktatója, Triszong Decen király
hívta Tibetbe, iskolát hozott létre a Migyur lhungi dubpai
Cuglagkhang (Szamje) kolostorban buddhista szövegek fordítására
santeria (vodu) - szentély Dél-Amerikában
sánti/krodha (szanszkrit) - zhi khro
Sántidéva (szanszkrit) - műve: A bódhiszattva tevékenységek
 gyakorlata (bódhicsarjavatára)
Sántigarbha (szanszkrit) - indiai tanító Tibetben az i.sz. 8. században
sántika (szanszkrit) - megnyugtató, lecsendesítő rítus, jele a
fehér
sántikar (szanszkrit) - éter, égelem
Sao lin (kínai) - csan kolostor Lojangban, Honan tartományban
sapálanigródha (szanszkrit) - a kecskepásztor fügefája
sar (szanszkrit) - tisztítás, ébresztés
sar gji lus 'phags po (írott tibeti) - Purvavidéha
sara (szanszkrit) - nyíl
sarad (szanszkrit) - ősz, a 4. hindu évszak, ájur véda
Sarat Chandra Das (szanszkrit) - indiai természettudós, i.sz. 1881 és
1883 között Tibetben elkészítette az ország földrajzi leírását
Sarbhanga (szanszkrit) - egy nagy szent
Sári (szanszkrit) - Sáriputra (Upatissza) anyja
Sáriputra (szanszkrit, írott tibeti sá ri'i bu) - a Buddha
tanítványa, Upa-tissza, akire a filozófiai fejtegetések
megőrzését bízta, Szanydzsaja paribbádzsaka
tanítványa
saríra (szanszkrit) - a fizikai test, a cselekvések és érzetek színhelye
saríra dhátu (szanszkrit) - testereklye
saríra púdzsa (szanszkrit) - test-áldozat, egy szerzetes halála utáni
teme-tési szertartás
sáriraka (szanszkrit) - a testtel bíró lélek
sáririka tapasz (szanszkrit) - a test legyőzése, az ellentétes
külső hatások közötti egyensúly létrehozása
sárkány órája (kínai) - 07-09
saruhordozó (egyiptomi) - magas rangú egyiptomi tisztviselő, a
királyi udvar egyik első embere, gyakorlatilag a fáraó
közvetlen tanácsadója (sarujának hordozója = aki mindig mellette
van), a tisztség eredete a predinasztikus korba nyúlik vissza,
már Narmer király palettáján is megjelenik, és, bár a
király alakja mellett eltörpül, személye és tisztsége
fontosságáról képet ad maga a tény, hogy a király
személyét dicsőítő győzelmi, fogadalmi kegytárgyon
ábrázolják, ábrázolásának jellegzetes elemei a saruk és egy
vizeskancsó
sarvadnyatá (szanszkrit) - mindent tudás
Sarvanivarana viskambhin (szanszkrit, írott tibeti sgrib pa
rnam par sel ba) - akadályt rendben eltakarító, eszme
bódhiszattva, Amóghasziddhi kísérője, az alaptudat ura
Sarvarthadarsa buddha (szanszkrit) - az égi világrészek buddhája
sástana váda (szanszkrit) - eretnek tan
Sasti tantra (páli) - Panycsasikha műve (vagy Vársaganja
vagy Mádhava), i.e. 1-i.sz. 2. sz. között, szánkhja
szöveg
sásvata (szanszkrit) - állandó, örök
sásvata dristi (szanszkrit) - az öröklétbe vetett hit
sásvata gráha (szanszkrit) - az örökkévalóság felfogása
sásvata váda (szanszkrit) - indiai szellemi irányzat az i.e. 5. században,
lényege az állandó, örök létezésben való hit, abszolút
örökkévalóság, szélsőséges nézet, amely hisz a
lélekben vagy más örök létezőben
sászana (szanszkrit) - tanítás, világi jellegű szertartások más
kultuszok-ban, amelyeket buddhista is végezhet
sasszan (japán) - sacsoszan
sásztra (szanszkrit, ejtett tibeti ten csö) - filozófiai értekezés,
vallási magyarázat, tankönyv, útmutatás,
magyarázat, kommentárok a szút-rákhoz; a Tripitaka
a szútrák és a sásztrák gyűjteménye, sruti (köz-
vetlenül hallott), szmriti (emlékezetben őrzött),
purána (ősi allegória), tantra (rítus), fegyver, életcél
sásztrí (szanszkrit) - tanítómester, a Buddha
sat (szanszkrit) - van, a létezés, Brahman Egy-állapota
sat karman (szanszkrit) - hatos gyakorlat (tisztasági szabályok
betartása), a hatha jóga gyakorlata
Satapatha bráhmana (szanszkrit) - Százösvényű bráhmana, 14
könyv, 100 fejezetből áll, írója Jádnyavalkja (?), a
Jadzsur véda függeléke
Satarúpá (szanszkrit) - százalakú, Szvájambhuva Manu felesége
Sataszahaszrika pradnyápáramitá szútra (szanszkrit) - a tökéletes
bölcseletről szóló százezer soros beszéd (a Hatalmas
Anya), Ratna-raksita és Dharmatásíla műve (16 kötet)
satcsakra bhédana (szanszkrit) - csakra vizualizáció
sáthja (szanszkrit) - becsapás
sati (szanszkrit) - figyelmesség
satjákára (szanszkrit) - az igazság megkülönböztetése
satkotiko váda (szanszkrit) - 6 pontból álló vita
satnesz (héber) - különböző anyagokból készült szövet,
tiltott
satrapa (perzsa) - tartományi kormányzó a perzsa birodalomban
Satrughna (szanszkrit) - Dasaratha fia, Laksmana ikertestvére, Bharata
öccse
sauanaszja (szanszkrit) - jóindulatúság érzése
saucsa (szanszkrit) - belső tisztaság, az elmélyülése
megnyilvánuló tényezője, dhjána, a jóga 8 angája
 közül az 1.
sava (szanszkrit) - élettelen holttest, Siva neve i nélkül
savászana (szanszkrit) - holttest-tartás (hatha jóga)
savi (ejtett tibeti) - szerzetesnövendék
savúa tov (héber) - jó hetet, szombat esti köszöntés
savuot (héber) - hetek, pünkösd, a peszah utáni 7x7 nap, a Tóra
adásának ünnepnapja (sziván 6-7)
sazammá szambódhi (szanszkrit) - megvilágosodás
sazngsz rgjasz 'khor ba 'dzsig (írott tibeti) - Szamgye
Korvadzsik, a Buddha egyik elődje
sbjin pa (írott tibeti) - dána
sbjor lam (írott tibeti) - prajóga márga
sbjor nji (írott tibeti) - dzsor nyi
sbrang rtsi 'dzin (írott tibeti) - méztartó, a fehér lótusz
sbrul (írott tibeti) - trül
sbrul gdong ma ljang gu dril bu 'dzin pa (írott tibeti) - a
csengettyűs, a Négy Kapuőrnő egyike északon,
kígyóképű
Schmidt József - műve: Buddha élete, tana, egyháza
(1920)
scholion (görög) - lapszéli jegyzet
sde brgjad shi 'dre (írott tibeti) - a Nyolc Seregbeli
halálszörnyek, többféle van (például illatevők,
húsfalók, kígyószellemek, préták, nágák, bhútanák,
jaksák, ráksaszák)
sde snod gsum (írott tibeti) - Tripitaka
sde srid (írott tibeti) - deszi
sdig pa (írott tibeti) - dikpa
sdom pa (írott tibeti, ejtett tibeti dom pa) - szamvara
sdug bsngal (írott tibeti) - duhkha
seb dug ngal va la mi szö pa (ejtett tibeti) - a képesség hiánya, hogy
elviseljük másvalaki szenvedésének látványát
sebomai (görög) - isteneket imádni
seet (szanszkrit) - hideg, ájur véda
ségond (vodu) - hountò
sehita/sóhét (héber) - vágás, a rituális vágás hentese
seiza (japán) - sarkon ülés
sel jád (héber) - kézre való tfilin, 1 rekeszben 1 idézet,
felerősítésekor: Baruh atá Adonáj Elohénu meleh
haolám, aser kidsánu bömicvotáv vöcivánu löhaníáh töfilin. (Áldott
légy, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki törvényeiddel
megszenteltél, és megparancsoltad nekünk, hogy felvegyük a
tfilint.), majd: Vöatem hadvékim Baadonáj, hájim kulhem hajom.
 (Ti pedig, akik ragaszkodtatok Örökkévaló Istenekhez,
élve maradtatok mind a mai napig.), az ujjakra
erősítéskor: Vöérasztih-lí löolám, vöérasztih-lí
böcedek uvömispát uvoheszed uvörahamin,
vöérasztih-lí beemuná vöjadáát et-Adonáj.
(Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek
magamnak igazsággal, joggal, szeretettel és irga-
lommal. Eljegyezlek magamnak hűséggel, hogy
megismerd az Örökkévalót.)
sel ros (héber) - fejre való tfilin, 4 rekeszben 4 idézet, felvételekor:
Baruh atá Adonáj, Elohénu meleh haolám, aser kidsánu
bömicvotáv vöcivánu ál-micvát töfilin. (Áldott légy,
Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki törvényeiddel
megszenteltél, és megparancsoltad nekünk a tfilin
törvényét.), majd: Baruh sém kvod malhutó löolám
vaed. (Áldott legyen az Ő dicső uralmának neve
mindörökké.)
Seléné (görög) - holdistennő
selosim (héber) - a 7 napos gyászt követő 30 napos
könnyebb gyász
semajet (egyiptomi) - templomi énekesnő
sems can (írott tibeti) - szattva
sems can gyi dmjal ba (írott tibeti) - naraka
sems tsam (szanszkrit) - csitta mátra
semszu her (egyiptomi) - az istenek gyülekezőhelyei
semu (egyiptomi) - forróság, a harmadik évszak
sen (kínai) - szellem, az egyik életprincípium (még 2: csi,
csing), a halálkor a felső lélekből lesz, határ, alkalom; bön
pap (sen ejtett tibeti, gsen írott tibeti)
Sen hui (kínai) - (i.sz. 8. sz.) - Senrab Mivocsan mester
sen phen kji szem (ejtett tibeti) - gondolni mások segítésére
sen qie lan (kínai) - vihára
seng (kínai) - bölcsesség, születik, keletkezik, tanuló, lények
seng fang (kínai) - vihára
seng gdong dmar mo lcags sgrog 'dzin pa (írott tibeti) - a
vasbéklyós, a Négy Kapuőrnő egyike nyugaton,
oroszlánképű
seng ge (írott tibeti) - szen ge
seng ge'i 'dug stangs (írott tibeti) - a fekvő oroszlán helyzete
seng lun (kínai) - vaisésika
Senrab Mivo (ejtett tibeti, írott tibeti gsen rab mi bo, kínai Sen hui) - a
bön alapítója, az i.e. 1. évezred elején
ser sna (írott tibeti) - mátszarja
ses rab kji mig (írott tibeti) - pradnyá csaksu
Sésa (szanszkrit) - ezerfejű kígyódémon, rajta nyugszik a 7
pokol és a 7 felső régió
sésa sésí bháva/ansa ansí bháva (szanszkrit) - rész-egész létezés, a
visis-tádvaita panteisztikus felfogása
seter (mongol) - állatáldozat, nem ölik le, csak szalaggal megjelölik
sevá brahot (héber) - 7 áldás esküvőn
sger pa (írott tibeti) - ger pa
sgju rcal (írott tibeti) - kalá
sgo ba bzhi (írott tibeti) - a Négy Kapuőr
sgo ma bzhi (írott tibeti) - a Négy Kapuőrnő
sgo ma dril bu ma (írott tibeti) - Kinkinidharí
sgo ma lcags grog ma (írott tibeti) - Vadzsrasinkhalá
sgo ma zhags pa ma (írott tibeti) - Pásadharí
sgom lam (írott tibeti) - bhávaná márga
sgong skjes (írott tibeti) - tojásból születés
sgra mi snjan gling (írott tibeti) - Uttarakuru
sgrib pa ( írott tibeti) - nirvána
shajanászana (szanszkrit) - nyugvó-tartás (hatha jóga)
shaktí (szanszkrit) - dárda, Szubramanja egyik tárgya
shalabhászana (szanszkrit) - sáska-tartás (hatha jóga)
shamana (szanszkrit) - szerzetes, így nevezték a muszlim hódítók a
buddhistákat
shamatha (szanszkrit) - nyugodt kötődés, szemlélődő
nyugalom
Shang ti (kínai) - Mennyei Úr
Shanmukha (szanszkrit) - Szubramanja egyik formája, a hatszájú,
Kartikéja egyik neve
shanmukhí mudrá (szanszkrit) - 6-száj-lezárás-pecsét (hatha jóga)
sharia (iszlám) - iszlám törvénykezés, iszlám jog
she (kínai) - föld
she dang (ejtett tibeti) - gyűlölet
she lun (kínai) - buddhista iskola, az álaja működése
szennyezett, ellentétes a dilun iskolával
Shen nung (kínai) - Égi Földműves, a Három Fenség
egyike, Jen huang
sheng (kínai) - bölcs, erényes mitikus uralkodó, Három Fenség
sheng wen (kínai) - srávaka
shes bja'i sgrib pa (írott tibeti) - dnyéja varana
shes rab (írott tibeti) - pradnyá
Shéshanága (szanszkrit) - a Visnut hordozó kígyó, a kozmosz
óceánján fekszik karikába hajolva, testének gyűrűi az
idő ciklusai, Visnu ágya
shi cse pa (ejtett tibeti, írott tibeti zhi bjed pa) - tibeti iskola
Shi yia mu ni (kínai) - Sakjamuni
shih (kínai) - egy ős szelleme, a halottak képviselője, aki
kapcsolatba lép a jóssal vagy az áldozatot
bemutatóval; a külső forma, a jelenség, dinamikus
shijue (kínai) - megtapasztalt megvilágosodás
shikan taza (japán) - csupán ül a zazenben
shikhá (szanszkrit) - hajfonat a borotvált fejen a brahmárandra fölött
shiki (japán) - emberi elme, 5 érzékelő tudat + 1 elme-
tudat
shin jin dacuraku (japán) - elhullatva testet-lelket a zazenben
shin/kokoro (japán) - szív, lélek, szellem, tudat, sziget a kerti tóban
shinai (ejtett tibeti) - nyugtató meditáció
Shingon (japán) - Igaz Szó, tantrikus buddhista szekta az i.sz. 9.
századtól Japánban
shírsa pádászana (szanszkrit) - fej-lábfej-tartás (hatha jóga)
shirsászana (szanszkrit) - fejenállás (hatha jóga)
shisja (szanszkrit) - tanítvány
shitá (héber) - a rituális levágás
shítalí pránajáma (szanszkrit) - lehűtő légzés (hatha jóga)
shódhana (szanszkrit) - megtisztítás
shóka (szanszkrit) - bánat, lehangoltság
shou ji (kínai) - csan, dhjána, összeszedettség
shou yong shen (kínai) - szambhóga kája
shraddhá (szanszkrit) - erős hit, bizalom
shrúti (szanszkrit) - védikus kinyilatkoztatás
shu (kínai) - emberbarát, Konfuciusz egyik vezérelve; zhong, csápa
shugendo (japán) - az aszkézis útja, gyógyító ember
shúnjá shúnjá (szanszkrit) - üres és mégsem üres (a tudat
kettősségektől mentes állapota)
shvásza (szanszkrit) - belégzés
shvászaprashvásza (szanszkrit) - egyenetlen légzés
si (kínai) - kínai buddhista szerzetesek nevének első jele
a Szakjamuni átírása után, ez, si sen ma: hát ez mi?,
a csan-szövegek jellegzetes szófordulatai
si bjed gcsod (írott tibeti) - sidzse csö
Si csing (kínai) - Dalok könyve, Konfucius műve (5
klasszikus), a csan kolostorok esti beszélgetése,
ilyenkor legtöbbször a tanító beszél
si hüan (kínai) - 10 titokzatosság, az Avatamszaka szútra tanítása
si liu (kínai) - csaturógha
si mu (kínai) - boszorkány, Szekiszo
si netjer (egyiptomi) - isteni tó, általában a templomok mellett
Si suang (kínai) - Szekiszó
si szan wai tao (kínai) - kálavádin
si szei (japán) - a testtartás ereje
Si tian wang tian (kínai) - csatur mahárádzsa kájika
Si tou (kínai) - Szekitó Kiszen
si va (ejtett tibeti, írott tibeti zsi ba) - béke
si wu wei (kínai) - 4 félelem-nélküliség, csatur vaisáradja
si xi tan (kínai) - sziddhánta
si zhi (kínai) - bölcsesség, dnyána
sia síita (iszlám) - Ali kalifa követő, Ali pártja
sibori (japán) - szövetlabdával festett szövet
sibui (japán) - visszafogott, a csanoju esztétikája
sicsépa (ejtett tibeti) - hagyomány, Phadampa Szamgye, dél-indiai jógi
tanai
sicsifukudzsin (japán) - a jószerencse 7 sinto istensége: Daikoku - gaz-
dagság, Ebiszu - halászat, Fukurikudzsu és Dzsurodzsin - gazdag-
ság és hosszú élet, Hotei - elégedettség, boldogság, Bishamon -
harc, Benten - zene és bölcsesség
sicsigoszan (japán) - november 15-ei ünnep a sintóban, amikor a
hároméves fiúk és a 7 éves lányok a kami segítségét kérik, a
születés utáni hetedik napon a fiúkat és a lányokat, a
32. napon a fiúkat, a 33. napon a lányokat viszik a
kamihoz, a fiúk haját kilencéves korukban, a lányokét
16 éves korukban vágják le, ez a felnőtté avatás, élet-
kori ünnep még a 40., 61., 70,, 77. és 88. születésnap
sidak (ejtett tibeti) - egy körülhatárolt pont szelleme
sidasi (japán) - az ocsaják részére dolgozó konyhák
sidcse csö (ejtett tibeti, írott tibeti si bjed gcsod) - Padampa Szamgye
tanítása
side kobusi (japán) - csillagmagnólia (Magnolia stellata)
sidzsiku (japán) - szépírással írt költemény egy festményen
Sigacé (ejtett tibeti, írott tibeti gzhis ka rce) - Cang
sih (kínai) - az egymást keresztező dolgok világa
siho (japán) - átadás
sikan (japán) - a sinto énekek előadója, meditáció
sikan meditáció (japán) - a tudat lecsendesítése, a bölcsesség feléb-
resztése
sikantadza (japán) - csak ülés, koncentráció a zazenre
Sikhandin (szanszkrit) - Drupada lánya
sikhara (szanszkrit) - a templom szentélye fölötti építmények
Sikhin (szanszkrit, írott tibeti gcug tor csan) - Fejdíszes, a
Buddha 2. elődje
siki (japán) - az érzékelhető valóság, jelenségek, formák, a
 látható valóság
sikinen dzukuri (japán) - a sintoista templom időszakos
lebontása és újjáépítése
sikomi szan (japán) - szolgáló az okijában, belőle lesz a maiko
siksá (szanszkrit) - hangtan, a helyes kiejtés leírása a védángán belül
siksaguru (szanszkrit) - utasítást adó lelki tanítómester
siksamáná (szanszkrit, ejtett tibeti ge lob ma) - női szerzetes
növendék
siksamáná síla (szanszkrit) - előírások a próbaidős nőkre (12
szabály)
Siksánanda (szanszkrit) - az Avatamszaka szútra fordítója i.sz. 699-
ben
siksze (jiddis) - keresztény lány
sil (héber) - imaház
síla (szanszkrit, írott tibeti tshul khrims, kínai xiao shun) - erkölcsi elv,
etika, meggyőződésünk és cselekedeteink közötti össz-
hang, szülőtisztelet és engedelmesség, erény, a
nemes nyolcrétű ösvény 3. (szamjag vák), 4.
(szamjag karmanta) és 5. (szamjag ádzsiva) foka, a
Kágyur (et.) egyik része, a Buddha saját szavai; az 5
síla az alapvető feltétel: ne ölj, ne lopj, ne
paráználkodj, ne hazudj, ne igyál alkoholos italt (vagy
tartózkodj a helytelen gondolatoktól); 10 síla: testi
(gyilkosság, lopás, erkölcstelenség), szóbeli
(hazugság, gúnyolódás, rágalom, fecsegés), lelki
(sóvárgás, rossz szándék, tévhitek)
síla kála (szanszkrit) - az erény kora, az az időszak,
amelyben ma élünk, most fog megjelenni a 4.
buddha, a nagy síla kála 6. szakasza; a nagy síla kála
a Buddha 5 ezer éves működési ideje, minden
szakasz 500 évig tart: I. bódhi kála (1. arhat, 2. anágámi, 3.
sróta ápannáni), II. szádhana kála (4. pradnyá, 5. szamádhi, 6. síla),
III. ágama kála (7. adhidarma, 8. szútra, 9. vinaja), IV. 10. dzsina
mátradhárana kála
sílabbata parámása (szanszkrit) - a szabályokhoz és szertartásokhoz
való ragaszkodás, a harmadik béklyó, szamojadzsanáni
silabbatamupádána (szanszkrit) - ragaszkodás a szertartásokhoz
Sílamandzsu ácsárja (szanszkrit, ejtett tibeti) - nepáli tanító az i.sz. 7.
században
silánga (szanszkrit) - az erkölcsiség főága
sílapáramitá (szanszkrit) - az erkölcs tökéletessége
sílavrata paramarsa (szanszkrit) - helytelen nézet, amely a helytelen
erkölcsöt páratlannak tartja, oknak tartani, ami nem ok, a teremtést,
 a szertartásokat, az erkölcsi és vallási fogadalmakhoz való
ragaszkodás
sílavratopádána (szanszkrit) - ragaszkodás a helytelen erkölcsi
nézetek-hez
Sílénabódhi (szanszkrit) - indiai tanító az i.sz. 9. században
siliu (kínai) - csatur ógha
silpa vidjá (szanszkrit) - a művészetek és a mesterségek
tanulmányozása, a tudás 5 ága közül az egyik
silt (héber) - cserélhető tábla a Tórán a heti szakasz vagy
ünnep jelölésével
simada (japán) - ünnepi kacura
Simbik (vodu) - a források és mocsarak őrei, állatuk fehér
sime nava (japán) - szent kötél a sintóban, fák, kövek köré szalából
font kötél, amelyről papír- vagy rongycsíkok lógnak le,
hogy fölhívják a figyelmet a hely kamijára, ezzel kötik
át a kara hicut
Simha buddha (szanszkrit) - az alsó világrészek buddhája
sin (japán) - tudat, szív, lélek, szellem, intuíció, új, igazi; kerttípus
sin ku i no szangou (japán) - testi-szóbeli-gondolati cselekedetek
sin siki (japán) - test-tudat
sinbucu (japán) - a kamik és a buddhák együttes tisztelete, manapság
igen elterjedt ideológia, mert egyesíti az élet és a halál aspektusait
sinden (japán) - isten csarnoka, a sintoista templomban az
oltár helye, amelyben a sintait őrzik
Sindzse (ejtett tibeti, írott tibeti gzsin rdzse) - halálisten
Sindzsinmei (japán) - Szo szan (i.sz. 606): Értekezés az
értelembe vetett hitről
sing (ejtett, írott tibeti) - fa, az 5 elem (dzsungva) egyike
sing pa/szö nam pa (ejtett tibeti, írott tibeti zing pa, so nam pa) -
gazdálkodók
Singecu Szeirjó (japán) - a szótó 47. pátriárkája
singin (japán) - új elv, singon szekta, alapította Kakuban i.sz. 1130 után
Singisig/Jamantaka (ejtett tibeti) - férfi védisten, a mandala déli ajtón-
állója
singon (japán) - mantrák, igaz szó, zen-buddhista szekta, alapítója
Kukai (Kóbó Daisi)
singon ricu (japán) - szigorú singon, alapította Dzsiun i.sz. 1895-ben
sinkósúkjó (japán) - sinsúkjó
sinmei (japán) - isteni ragyogás, sinto főszentély stílusa
sinsoku/kannusi (japán) - sinto pap
sinsúkjó/sinkósúkjó (japán) - új vallások (újonnan keletkezett
vallások)
sinszen dzsó (japán) - az istenek táplálásának helye, ide teszik a sinto
 templomba vitt adományokat
sintai (japán) - a sinto szentélyben, a honden mögött, a
szent tárgy, ami a kami jelenlétére utal, többnyire
tükör, nem szobor, a 3 sintai a tükör (őszinteség), a
kard (igazságosság) és az ékszer (szeretet)
sinto (japán) - az istenek útja, a sin kami tó micsi írásjegyek
rövidítése = sin-istenség, tó-út (mindkét formában
olvasható, de a kaminak még külön jelentése is van),
első nyoma i.sz. 720-ból való a Nihongi (Nihon soki)
krónikából, vallás és kulturális jelenség, kifejezetten
japán, csak a buddhizmus megjelenésétől kezdve,
megkülönböztetésül nevezhető vallásnak, politeisz-
tikus természetkultusz
Sinto Gobuso (japán) - A sinto 5 könyve (összeáll. i.sz.
1170-1390), a sinto első filozófiai rendszerezése
sinva (japán) - a kami meséje, mítosz a sintóban, a kami
tetteiről szól
Sir Hásirim (héber) - Biblia, Énekek éneke
sirabjosi (japán) - táncos prostituált, dalaik kínai eredetű
buddhista balladák
síralapítvány (egyiptomi) - földadomány, amelyet a sír fenntartásának
és a halotti kultusznak költségeire adományozott a fáraó
sirjó (japán) - gondolkodás
sironuri (japán) - a maikók és a geikók fehér arcfestéke
sishja (szanszkrit) - tanítvány
sisi odosi (japán) - szarvas-riasztó, vízfolyó a kertben
sisira (szanszkrit) - hűvös évszak, a 6. hindu évszak
Sisupála (szanszkrit) - Csédi királya
sit (szanszkrit) - megismerő-tudat, Brahman tudati
teljessége
site (jiddis) - shita
Sitianwangtian (kínai) - Csatur mahárádzsa kájika
sittam (japán) - sziddham
sivá (héber) - virrasztás
Siva (szanszkrit) - a Trimúrti harmadik tagja, a beteljesítő és
pusztító isten, társa Párvati, hordozóállata a Nandí
(öröm, élvezet) nevű bika, a mítoszban 1008 neve
van, egyik szeme a Naphoz, másik a Holdhoz,
harmadik a tűzhöz hasonlít, ő az anyagi világ ura, de
nincs semmilyen kötöttsége, ezért barátja és
ellensége sincs, megjelenésének ünnepe február-már-
cius hónapban, ábrázolása: tűzkörben táncol, egyik
lába fölemelve, másik egy démonon (Apaszmara, az
 emberi tulajdonság) áll, jobb felső kezében dob (a
teremtés őshangja), bal felső kezében lángnyelv (a
pusztulás), másik jobb keze megnyugtató
kéztartásban van, másik bal keze fölemelt lábára
mutat (a tánc a májá bűvölete), Ádíshvara, bol-
dogságot ígérő, a nirvána
Siva ardhanárí (szanszkrit) - Siva félig nő - félig férfi alakja
sivá ászár betamuz (héber) - böjtnap (tamuz 17) a 3 gyászhétben
Siva jelkép - dzsjótirlinga, 12 nem emberi kéz által készített (önmeg-
nyilvánult) Siva jelkép
siva lingam (szanszkrit) - fallosz alakú kő, a teremtő erő
szthula formájú szimbóluma
Siva Mahájógí (szanszkrit) - Siva, a Nagy Jógi
Siva Natarádzsa (szanszkrit) - Siva, a Tánc Ura, Siva egyik avatárája,
tánca (tándava) a teremtés és pusztulás folyamatosságát jelképezi
Siva Nílakantha (szanszkrit) - a kéktorkú Siva
Siva Pasupati (szanszkrit) - Siva, az Állatok Ura
Siva purána (szanszkrit) - Abhinavagupta műve
Siva shaktí (szanszkrit) - a megnyilvánulatlan megnyilvánult,
az ellipszis, ez a Siva lingam: ellipszoid kőgömb
Siva szanhitá (szanszkrit) - jóga-szöveg
sivádvaita (szanszkrit) - védánta iskola, alapítója Sríkántha
(i.sz. 13. sz.), műve: Brahmá szútra bhásja, Brahmá
szútra kommentár
sivatva (szanszkrit) - sivaság, az emberben meglévő isteni
sivi (szanszkrit) - egy nép
siviszi-tábla (jiddis) - mizráh
Siwa oázis (egyiptomi) - nagyon nehezen megközelíthető
oázis a Líbiai-sivatag közepén, sajátos kultúrája és
szokásai mellett fekvéséből adódó különleges jellege
is egyedülállóvá teszi, az ókorban nagy hírű Amon-
templom volt ott, melyet Nagy Sándor is felkeresett -
ekkor nyilvánították Amon fiának, és így nyert legitimitást
Egyiptom trónjára
sixitan (kínai) - sziddhánta
sizhi (kínai) - 4 bölcsesség, dnyána
Sjáma (szanszkrit) - Krisna másik neve
Sjámatárá (szanszkrit) - a Zöld megmentő tárá,
Amóghasziddhi női lé-nyege, ábrázolása szerint
lalitászanában ül
sjgrub pa'i mandal (írott tibeti) - dru pe mandala
skar cis (írott tibeti) - karci
skéné (görög) - pavilon, sátor
skia (görög) - árnyék, lélek
skiron (görög) - napernyő
Skirophoria (görög) - a napernyő hordozása, Athéné Skiras
ünnepe Skirophorión hónap 12-én (Athén)
Skirophorión (görög) - a tizenkettedik hónap
skjabs su gro ba (írott tibeti) - szarana gamana
skje ba rnam pa bzhi/skje gnas bzhi (írott tibeti) - csaturjoni
skje bdag (írott tibeti) - kje dak
skje dgu'i bdag mo (írott tibeti) - Pradzsápati
skje gnas (írott tibeti) - a születés köztes léte
skje sme (írott tibeti) - kje me
skjed rim (írott tibeti) - kje rim
skjes bu chen po'i mtshan (írott tibeti) - laksana
skjes pa (írott tibeti) - élőlény, ember
skjob pa1'i lha (írott tibeti) - oltalom-isten, sorsosztó
sku bzhi (írott tibeti) - négy test és a lényegtest
sku dge 'dun (írott tibeti) - a Test, az Erényesek Közössége
sku gdung 'bar ba' i rgjud (írott tibeti) - Tetemégető Tanítás
sku gsum (írott tibeti) - trikája
slemil (héber) - ügyefogyott, élhetetlen
slészak (szanszkrit) - az egyik kapha, az ízületek nedve, ájur véda
sliáh cibur (héber) - előimádkozó, házán
slimazl (jiddis) - szerencsétlen
slóka (szanszkrit) - ősi indiai versmérték, 2 sor, egy sor 16
szótag sormet-szettel, a félsorok utolsó 4 szótagja kötött
slókárdhéna pravaksjámi jad uktam granthakóthih: Brahmá szat-
jam, dzsagan mithjá, dzsívó Brahmáiva, náparah (szanszkrit) -
egyetlen sorban megmondom, amit a könyvek milliói mondanak:
Brahman a valóság, a világ csak látszat, a lélek maga Brahman,
semmi más; védánta
S'losá ászár ikkárim (héber) - Tizenhárom hitágazat,
Rámbám műve
slosim (héber) - harminc napos gyászperiódus
Smá Jiszraél (héber) - Halljad, Izrael!, a legfőbb ima,
egyedül előtte: Él Meleh neemán (Isten megbízható
király), zsinagógában előtte: Ádonáj Elohéhem emet
(az Örökkévaló a ti Istenetek), - Smá Jiszraél, Adonáj
elohénu, Adonáj ehád. Baruh sém kvod malhutó
löolám vaed. Vöahavtá ét-Adonáj Elohehá böhol-
lövavhá, uvhol-nafsöhá uvhol-möodehá. Vöhajú hadvarim
haéle, aser anohí möcavhá hajom al-lövavehá. Vösinantám
lövanehá vödibartá bám, bösivtöhá bövétehá uvlechtöhá vadereh.
Uvsohböhá uvkumehá, uksartám löot al-jadehá vöhajú lötotafot
 bén-énehá. Uhtavtám al-mözuzot bétehá uvisarehá. (Halljad,
Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló
egyetlen negy! Áldott legyen az Ő dicső uralmának
neve mindörökké! Szeresd az Örökkévalót, Istenedet
egész szíveddel, egész lelkeddel és minden erő-
feszítéseddel! Legyenek ezek a szavak, melyeket ma
megparancsolok neked, a szíveden. Vésd azokat jól
gyermekeidbe, és beszélj róluk, ha otthon ülsz, ha
úton jársz, ha lefekszel, és ha fölkelsz. Kösd azokat je-
lül karodra, és legyenek homlokdíszül szemeid között.
Írd fel őket házad és kapuid ajtófélfáira.)
smagege (jiddis) - naplopó
sman rcis khang (írott tibeti) - Men ci khang
smasána (szanszkrit) - temető, halottégető hely
sme ba (írott tibeti) - me va
sme phreng (írott tibeti) - me treng
sme shanj (írott tibeti) - a Nyolc Haragvó Boszorkány egyike
sminí aceret (héber) - záróünnep, a szukkot utolsó napja (tisri 22)
smitá (héber) - a szombatév neve
smjung gnas (írott tibeti) - nyungne
smon lam (írott tibeti) - mön lam, pranidhána
smone eszré (héber) - 18 áldás a spontán ima megkönnyítésére
S'mót (héber) - Biblia, Tóra, A kivonulás könyve
smriti indríja (szanszkrit) - az emlékezés képessége
smritjupasthána (szanszkrit) - a figyelem 4 állomása
(nirvedhabhágíja), 4 meditáció a kája, a védaná, a csitta, a dharma
fölött
S'muél (héber) - Biblia, Sámuel első és második könyve
sna chen ljang nag glang chen mo (írott tibeti) - a Nagyorrú
Elefántfejű, a Huszonnégy Hatalmas Boszorkány
egyike, sötétzöld
sna tshogs rdo rje (írott tibeti) - visvavadzsra
snang (írott tibeti) - fény
snang ba (írott tibeti) - világosság, jelenés
sndzsing rje (írott tibeti) - karuná
snehan (szanszkrit) - belső olajozás, borogatás, ájur véda
sngon 'gro (írott tibeti) - ngöndro
snóder (jiddis) - a jótékony célra felajánlott összeg
snóderoló (jiddis) - felajánló
snórrer (jiddis) - koldus
só (japán) - lényeg
so nam pa (írott tibeti) - sing pa
sobadji (vodu) - bagui
Sóbó Gendzó (japán) - Dógen Dzendzsi (i.sz. 1200-1253): Az Igazi
Dharma látásának nagysága
sodhan (szanszkrit) - megtisztítás, ájur véda
sodo (japán) - kalligráfia
Sodoka (japán) - Joka Genkaku (i.sz. 665-713): Az élet
megvalósításának éneke
sódzsi (japán) - fuszuma
soen (japán) - magán (szerzetesi) földtulajdon
sófár (héber, arámi = szép) - kosszarvból készült kürt
Sóftim (héber) - Biblia, Bírák könyve
Sogbo (vodu) - a villám istene, a Háromszarvú Púpos testvére
sóka gakkai (japán) - laikus buddhista szekta
somér dlátot jiszráél (héber) - Izrael ajtainak őrzője, a
mezuza
somjo (japán) - buddhista kántálás
Sómu (japán) - császár az i.sz. 8. sz.-ban
Sonin Hónen (japán) - Sonin Sinran mestere
Sonin Sinran (japán) - (i.sz. 1173-1262), a Dzsódo Sin Su alapítója
sono mama (japán) - éppen ilyen, a haiku-írás szemlélete
sopana (szanszkrit) - lépcsősor a templomban a belső fal és
a szentély között
Sórindzsi barlang (japán) - a Szúdzan hegyen, ahol Daruma (Bódhi-
darma) meditált
sorstéglák (egyiptomi) - az egyiptomi asszonyok téglákon szültek, és
ezekre az un. szülőtéglákra egyes, általánosan el nem
fogadott felfogás szerint Thot felírta az újszülött sorsát, (az
egyiptomi vallás rendszerint tagadta az eleve
elrendeltetettséget), a sorstéglák megjelennek
időnként a Halottak Könyve ábrázolásain is, a szív
mérlegelésénél, mint az elhunyt sorsának jelképei
sósa (japán) - kis sinto templom
sosin (japán) - örök kezdők szelleme
Sósipolis (görög) - mitikus kultuszszemély Eileithyia templomában
soso skje bo (írott tibeti) - prithagdnyana
sosor tharpa (írott tibeti) - prátimóksa
soszuku (japán) - boldogító üzenet
sou zuo (kínai) - főhelyen ülő, házfőnök a csan szerzetesi
csarnokban
sö lun (kínai) - kínai jógácsára buddhista iskola
Sö tou (kínai) - csan mester († i.sz. 790)
sövárim (héber) törések, a sófár 3, rövid, szaggatott hangja
spar kha (írott tibeti) - parkha
spen pa (írott tibeti) - pen pa
spicli (jiddis) - csipkéből készült kendő
spos me ma (írott tibeti) - dhúpá
spre (írott tibet) - tre
sráddha (szanszkrit) - állhatatosság, bizalom, hit, hitvallás,
menedék-kérés, szeretet a nálunk magasabban állók
iránt, nisthá, az elhunyt ősök tiszteletére bemutatott
hindu szertartás, a legidősebb fiú végzi el a házi
tűzoltárnál
sraddhá (szanszkrit) - tiszteletlenség a tanítás iránt/bizalom,
kárhozatos cselekedetek és ellenszerük
sraddhá indríja (szanszkrit) - a bizalom, a hit képessége
Sráddhadéva Manu (szanszkrit) - a mostani világkorszak szellemi
uralkodója
sraddhádhi mukta (szanszkrit) - a hit által törekvő, a 7 nemes
személy (árja-pudgalasz) egyike
sraddhádhimukta (szanszkrit) - árja pudgala
sraddhnuszárin (szanszkrit) - a hit követője, a 7 nemes
személy (árja pudgalasz) egyike
sramana (szanszkrit, írott tibeti dge sbjong) - vezeklő,
elvonult követő, a világtól elvonult szerzetesek
általános megnevezése, függetlenül attól, hogy valaki
próbaidős novícius vagy felszentelt szerzetes, nő-e
vagy férfi, nem-hindu
srámanéra (szanszkrit, ejtett tibeti gecul) - novícius
srámanéra síla (szanszkrit) - előírások a novíciusokra (36
szabály)
srámanériká (szanszkrit, ejtett tibeti geculma) - novícia
srámanériká síla (szanszkrit) - előírások a novíciákra (36
szabály)
srampralápa (szanszkrit) - fecsegés, nem üdvös cselekedet
srang ba (írott tibeti) - szang va
srauta szútra (szanszkrit) - nagy, nyilvános áldozatokról szóló
szövegek
srávaka (szanszkrit, írott tibeti njan thosz pa, kínai sheng wen) -
hallgató, tanítvány, aki figyelmesen hallgatja a tanítást, a
hínajána iskola követői, akik a mahájána eszmé-
nyével, a Hőssel szemben csupán saját megszabadu-
lásukon fáradoznak, akik tanúságot tesznek a célhoz
érés útjáról
srávaka jána (szanszkrit, írott tibeti njan thos theg pa) - a hallók, a
tanítványok kocsija, ez a helyes kifejezés a hínajána
helyett; szaka-szai: 1. a felhalmozás ösvénye
(szambhára márga), 2. az erőfeszítés ösvénye (pra-
 jóga márga), 3. a belátás ösvénye (darsana márga)
sravana (szanszkrit) - hindu július
sravana dnyána (szanszkrit) - hallás útján elért tudás
Srávasztí (szanszkrit, írott tibeti mnjan jod) - Hallgatás-hely
város, Kósala rádzsaság fővárosa, közelében volt a
Dzsétavana áráma
sri (írott tibeti) - szi
Srí (szanszkrit) - a szerencse és a szépség istennője
Sríbhásja (szanszkrit) - Rámánudzsa műve
srid pa (írott tibeti) - a lét köztes léte
srid pa'i 'khor lo (írott tibeti) - szi pe khor lo
Srídévídharmapála (szanszkrit) - Győzedelmes istennő
tanvédő isten, az egyetlen női tanvédő isten,
betegséget hozhat
srigálamukha nag mo wa mgo can (írott tibeti) - a Nyolc
Boszorkány közül a nyugati rókafejű
Sríkántha (szanszkrit) - a sivádvaita védánta iskola alapítója
(i.sz. 13. sz.), műve: Brahmá szútra bhásja, Brahmá
szútra kommentár
Sríkárabhásja (szanszkrit) - Srípati műve
Sríla Vjászadéva (szanszkrit) - a Srímad Bhágavatam írója
Srímad Bhagávatam/Bhágavatapurána (szanszkrit) - egy 12
énekből álló költői mű, amely Visnu megtestesüléseit
meséli el, Sríla Vjásza-déva írta guruja, Nárada muni,
utasítására
Srímitra (szanszkrit) - kutsai (Közép-Ázsia) születésű herceg,
fordító Nankingban (dolgozott i.sz. 317-322)
srin mo dmar mi khji'i mgo (írott tibeti) - a Boszorkány
Kutyafejű, a Huszonnégy Hatalmas Boszorkány
egyike, vörös
srin mo ser nag stag gi mgo (írott tibeti) - a Boszorkány
Tigrisfejű, a Huszonnégy Hatalmas Boszorkány
egyike, sötétsárga
srin mo smug nag g jag mgo ma (írott tibeti) - Jakfejű, a
Huszonnégy Hatalmas Boszorkány egyike, sötétbíbor
srípáda (szanszkrit) - szent lábnyom
Srípati (szanszkrit) - a dvaitádvaita védánta iskola alapítója
(i.sz. 1350-1410), műve: Sríkárabhásja, Brahmá
szútra kommentár
Srírangam (szanszkrit) - a Visnu kultusz központja Dél-Indiában
Srívaisnavaszampradája (szanszkrit) - felekezet, alapítója
Rámánudzsa
srívatsza (szanszkrit) - a jel Visnu bal mellén Laksmí jelenlétére utal,
 végtelen csomó, a test energiacsatornáinak jelképe
srod 'khor (írott tibeti) - ducö 21-23, szö khor
srog (írott tibeti) - szok
srog lha (írott tibeti) - élet-isten, sorsosztó, szok lha
srong bcan sgam po (írott tibeti) - Szongcen Gampo
sróta (szanszkrit) - vezeték, csatorna, ájur véda
sróta ájatana (szanszkrit) - a hallás egymásra ható mezeje
sróta ápanna (szanszkrit, írott tibeti rgjun du zugs pa) - az
áramlatba lépés szentségfoka, a 4 gyümölcs első
foka, az áramlat a nirvánához vezető nemes ösvényt
jelenti, aki a tan híve lett, oltalomért folya-modott, az
már nem zuhan vissza a rosszlétekbe
sróta ápannáni kála (szanszkrit) - a síla kála 3. szakasza
sróta dhátu (szanszkrit) - hallható alkotóelem
srota vidnyána dhátu (szanszkrit) - a hallás-tudatosság alkotóeleme
srótavja (szanszkrit) - a hallás tárgya, hang
sroténdríja (szanszkrit) - a fülön alapuló érzékelés, a hallás szkandha
srótr (szanszkrit) - a halló alany
Srutakirtí (szanszkrit) - Dzsanaka lánya, Satrughna felesége
sruti (szanszkrit) - kinyilatkoztatás, hallomás útján
megszerzett tudás, kinyilatkoztatott hagyomány, a 6
erő (sadbala) egyike
srutibala (szanszkrit) - az elme 1. képessége, egy tanító vagy egy
könyv követése az elme összpontosításáról, bala
srvana (szanszkrit) - július-augusztus, de a szánkhjában a hallás érzéke
stag (tak) - tak
stag lung pa (írott tibeti) - tag lung pa
staphylodromoi (görög) - szőlővel futó, ünnepi verseny
Karneia ünnepén (Spárta)
Sténia (görög) - Thesmophoria első napja (Athén)
Steptérion (görög) - Apollón-ünnep Delphoiban a Tempé-völgyben 8
évenként
sterntuh (jiddis) - flitterrel, ékkövekkel díszített női fejfedő
stetl (jiddis) - zsidó kisváros (héber ajarah, lengyel miastecko, német
Städtchen)
stibl (jiddis) - imaszoba, kneszet
stong pa njid (írott tibeti) - súnjatá
stót (jiddis) - személyes ülőhely a zsinagógában
strámli, strájmli (jiddis) - cobolyprémes lapos kucsma
stri indríja (szanszkrit) - női képesség
strótánugata (szanszkrit) - különleges összeszedettség, hogy a
bódhi-szattva eljusson a különböző buddha-földekre
stug po bkod pa'i zhing khams (írott tibeti) - Akanistha
su (kínai) - kölcsönösség, vagyis lojalitás másokkal szemben, figyel-
messég, szövegmagyarázat (csu)
Su csing (kínai) - Írások könyve, a Konfuciusznak tulajdonított 5
klasszikus egyike
su lun (kínai) - szánkhja
Subhakaraszimha (szanszkrit) - (i.sz. 637-735) tantrikus tanító,
fordító
subhakinhá (szanszkrit) - a ragyogó dicsőség istenei
Subhakratsná (szanszkrit) - a Haszonnal véghezvivő
Amóghasziddhi birodalma, színe zöld, területe észak
Subhakritszna (szanszkrit, kínai Bian jing tian) - az
Egyetemes Tisztaság birodalma, az elmélyedés 3.
szintje, a formavilágban fent újraszületett lények,
akiknek erős a második dhjánájuk
subhaszannyá (szanszkrit) - szépségészlelés
suddha ávásza (szanszkrit, írott tibeti gnas gcang ma) - Tiszta
Birodalom, a formavilág 4 ege közül a 4., 8 szintjéből
a felső 5, ide az istenek az elmélyülés magasabb,
tiszta formáinak gyakorlásával kerülnek, az itt újraszü-
letett lények üres alakok
suddhádvaita (szanszkrit) - védánta iskola, alapítója Vallabha
(i.sz. 1473-1531), műve: Anubhásja, Brahmá szútra
kommentár
Suddharasmiprábha buddha (szanszkrit) - a nyugati világrész
buddhája
suddhi (szanszkrit) - tisztaság az elmélyülésben, a mantra jóga
gyakorlata
Suddhódana (páli, szanszkrit Szuddhódana, írott tibeti zas
gtsang ma) - Tisztaélelmű, a Buddha apja
súdra (szanszkrit) - a 4 örökletes varna 4. rendje, amelybe a hagyo-
mány szerint a munkások, szolgák tartoznak
sudzsi (japán) - mag, mentális lenyomat
sugata (szanszkrit) - aki jól távozott el
sugsz/csal (ejtett tibeti) - energia, amely létrejön bármely cselekvésnél
súha sinto (japán) - a sinto szekták vallási kultuszai ellentétben a koku-
reivel
Sui jen (kínai) - Tűzcsiholó, Tien huang
súkaramárdava (szanszkrit) - vadkan-csemege, kucsmagomba-féle, a
Buddha utolsó étele
Sukhávati (szanszkrit) - a Boldogság mezeje, Amitábha nyugati biro-
dalma, színe vörös
sukla (szanszkrit) - fehér vagy tiszta karma
sukra (szanszkrit) - petesejt, spermium, ájur véda
Sukra vár (szanszkrit) - a péntek istene, ez a Vénusz, a
démonok tanítója, jelképei buzogány, imafüzér és
védelmező, áldásosztó mudra és a négyzet, hordozója
8 ló által húzott szekér
súl/sül (jiddis) - tanház, zsinagóga
sulhan (héber) - asztal a frigyszekrény előtt
Sulhan Aruh (héber) - törvénykönyv
sulklopfer (jiddis) - fakalapács
sulva szútrák (szanszkrit) - az oltár építésének vezérfonalai
sum cu rca gsum gji lha (írott tibeti) - Trájasztrimsa
Sumérukalpa buddha (szanszkrit) - az égi világrészek buddhája
sun (kínai) - szél, délnyugat, az I csing egyik trigramja
sun si lun si (kínai) - lókájata
súnja (szanszkrit, páli szunnyato animitto, japán kuu) -
üresség, ok és támaszték nélküli, minden jelenség
alapvető jellegzetessége, a dolgok nem határozhatóak meg önma-
gukban, csak másokhoz való viszony-latukban, tehát nincs önálló,
független énjük, abszolút lényegük, a személyiség és a jelenségek
önvaló-nélkülisége, üresség csak akkor van, ha van valami, amire
azt lehet mondani, hogy üres, tehát az üresség is
üres, ez az abszolút valóság, amely megkülönböztető
tudással nem érhető el, csak intuícióval, a
mádhjamika iskolába tartozókat súnjatávádinoknak
(ürességet vallók) és nihszvabháva vádinoknak
(önvaló-nélküliséget vallók) is nevezték
súnjatá (szanszkrit, írott tibeti sztong pa nyid) - üresség, nulla, ez nem
jelenti valaminek a hiányát, vagy valaminek a tagadását, hanem az
állító és tagadó döntések, a + és a - közötti ellentét eltörlését, ami
azt jelenti, hogy az összes egymás közti viszonyt
meghatározatlannak ítéli; („'Minden létezik' - ez az
első ellentét, 'minden nem létezik' - ez a második el-
lentét. Mellőzve e két ellentétet a Tathágata a nulla
utat hirdeti”. ... „Van - ez az első ellentét, nincs - ez a
második ellentét. Az, ami e két ellentét között található, az nem
kutatható, az kimondhatatlan, meg nem nyilvánuló, elérhetetlen és
nincs kiterjedése. Ez ... a nulla út, melyet a jelenségek és a lét
valódi megismerésének neveznek.” - a Buddha, Szamjuta
nikája 2. p. 17), a valódi realitás; 4 aspektusa: bhava,
abhava, szvabhava, parabhava; „Ez, ami van, a létre-
jövő létrejövéséből jött létre. Ez, ami nincs, a meg-
szűnőben lévő megszűntéből.” (Imaszim szati, idam
hoti, imaszuppádá, idam uppadzshati; imaszmim
aszati, idam na hoti, imassza niródhá, idam
 niruddzshati.), az igazságról alkotott tudás megerő-
sítésének módszerei: 1. vadzsra kana jukti, 2. szad
aszad abupapatti jukti, 3. csatus kotjupádánupatti
jukti, 4. pratítja szamutpannatva jukti, a mindentől (a
létalaktól és a nirvánától is) mentes állapot
súnjatá paksa (szanszkrit) - az üresség szárnya, a csak-üresség
élményének tantra-módszere
súnjata szamádhi (szanszkrit) - az üresség feletti mély összpontosítás
súnjata vádin (szanszkrit) - ürességet vallók
súnjata vihára (szanszkrit) - megüresedett életmód
súnjaváda (szanszkrit) - idealista monizmus, zérológia, a
dolgok alapvető természete az önvaló nélküliség,
kettősségek nélküli végső valóság vagy (Nágárdzsuna
szerint) annak hiánya, valójában a + és - kiegyen-
lítődése, vagyis eltörlése: nem igaz sem a minden
létezik, sem a minden nem létezik (Szamjutta nikája)
Sunrjú Szuzuki (japán) - szótó zen mester (i.sz. 1905-1971), Dógen
szellemi örököse
Suppiluliumas (egyiptomi) - a legnagyobbként elismert hettita ural-
kodó, aki jelentős mértékben kiterjesztette Hatti
uralmát, megteremtve ezzel a Hettita Birodalom
nagyhatalmi pozicióját, C.W. Ceram a Hettiták regénye
című könyvében „Elő-Ázsia Nagy Károlya”-ként tiszte-
li, kiváló helyzetmegítélő képessége és bölcsessége
vallási türelemmel és politikai mértéktartással
párosult, egyiptomi források szerint 4 évvel
Tutankhamon után halt meg (Ceram szerint
uralmának időszaka i. e. 1375-1335)
surá (héber) - sorfal a temetőben, ezt mondják a
gyászolónak: Hamakom jönahém othá bisöár avélé Cijon
Vijrusalájim. (A Mindenható vigasztaljon meg téged Sion és
Jeruzsálem minden gyászolójával együtt.)
Súrpanakhá (szanszkrit) - kosár körmű, Rávana húga
susán purim (héber) - örömünnep a purim 2 napján (ádár 15)
susano o no mikoto (japán) - a sinto tengeristen birodalma
súsokukan (japán) - légzésszabályozás zazenben
susrúsa mánésu szamacsittatá (szanszkrit) - a Buddha tanítása
közben az elme kötődésmentességére törekszik
azokkal szemben, akik bizalommal hallgatják, az
aszambhinna szmritjupaszthána 1. foka
susrúsá susrúsá mánésu szamacsittatá (szanszkrit) - a Buddha
mindazokkal szemben kiegyensúlyozottságra
törekszik, ha egyszerre bizalommal lévők és közöm-
 bösek hallgatják, nem kedvesebb az előzőkkel és nem
veti meg az utóbbiakat, az aszambhinna
szmritjupaszthána 3. foka
suten (japán) - a törvény tanítója, sinto szertartásmester
suzu (japán) - a miko rituális öltözetének kis harangjai
sűl (jiddis) - kneszet
sülde (mongol) - a birodalom védőszelleme
süve (héber) - gyászhét
svadharma (szanszkrit) - minden lény sajátos rendeltetése
svánamukha mthing nag spjang mgo can (írott tibeti) - a Nyolc
Boszorkány közül az északi farkasfejű
svar (szanszkrit) - menny, a 3 világ egyike
svát (héber) - január-február
Svédagon - pagoda Rangunban az i.sz. 14.-15. századból
svedan (szanszkrit) - a test felmelegítése, ájur véda
Svéta (szanszkrit) - Viráta fia
Svétakétu (szanszkrit) - a Cshándógja upanisad szereplője
svétámbara (szanszkrit) - fehér ruhások, dzsaina szerzetesek
Svétásvatara upanisad (szanszkrit) - A Fehér Öszvér titkos tanítása, a
Jadzsur véda kiegészítése, írója Taittiríja (?)
svitíja dhjána (szanszkrit) - bhúmi, a bódhiszatva szint harmadik foka
synkrétismos (görög) - szinkretizmus, vallási keveredés
Synoikia (görög) - Théseus emlékünnepe 4 nappal a Kronia után
(Athén)

SZ

sza (ejtett tibeti, írott tibeti) - föld, az 5 elem (dzsungva) egyike

sza bla (ejtett tibeti) - az égi, föld feletti világ (istenek), a 3 világ (dzsig
rten gszum) vagy 3 szint (sza gszum) közül az egyik
sza dak (ejtett tibeti, írott tibeti sa bdag) - egy terület birtokos szelleme,
semlegesek
sza gszum (ejtett tibeti) - a 3 világ (dzsig rten gszum)
sza ma drok (ejtett tibeti, írott tibeti sa ma 'brog) - részben
letelepedett gazdálkodók és jaktenyésztők
sza szkja (ejtett, írott tibeti) - szakja
sza szö (ejtett tibeti, írott tibeti sa srod) - kutya, alkonyat, északnyugat,
19-21
sza szteng (ejtett tibeti) - földi világ (emberek), a 3 világ (wdzsig rten
gszum) vagy 3 szint (sza gszum) közül az egyik
Szaádhi rádzsa (szanszkrit) - Királyi meditáció, mahájána
szabba szabba (páli) - mindent magában foglaló minden
szabbacsitta szádháraná (páli) - elsődleges tényezők
 (phassza, védaná, szannyá, csétaná, ékaggatá,
dzsivitindrija, manaszikára), közös tulajdonságok
szabbannyutanyána (páli) - a mindentudás ismerete, szarvadnya
dnyána
szabbe szankhárá aniccsá (páli) - az állandó változás folyamata
szabbedhammá (páli) - minden dolog
szabdag (ejtett tibeti) - a hely szelleme, helyi istenség
szabhága hétu (szanszkrit) - homogén okság
szabháva (szanszkrit) - specifikus természettel rendelkező
dolgok
szabháva váda (szanszkrit) - a világegyetemben a
szubsztanciák termé-szetes és szükségszerű
tevékenysége, alapja a szubsztanciák inherens
tulajdonságai, nem egy felsőbb lény irányítása
szábhi szanszkára parinirvájin (szanszkrit) - erőfeszítéssel elért
teljes nirvána
szabi (japán) - ilyenség, a dolgok elszigeteltsége, a haiku-írás
szemlélete
szacuki (japán) - rhododendron (Rhododendron indicum)
szaccsa (szanszkrit) - a 4 nemes igazság
Szaccsa vibhanga szutta (szanszkrit) - Az igazság feltárása szútra
(Tripi-taka Szútrapitaka)
Szaccsaka/Dighanakha/Aggivésszana (páli) - nigantha vitamester Vé-
szálí mellett
Szaccsánam Csaturó Pádá (szanszkrit) - az Igazság Négy Pillére
Szaccsavétakétu (szanszkrit, páli Szantusz szita Dévarádzsa, a théravá-
dában) - a Buddha neve a Tusitában
Szacscsavibhánga szutta (páli) - Az igazság feltárása szútra (Tripitaka
Szútrapitaka 141.)
szaccshidra váhana (szanszkrit) - nem-folyamatos rögzítés az
elmélyülésben
szaccsidánanda (szanszkrit) - lét-tudat-boldogság (szat csit ánanda),
Brahman
szaccsidánanda maja paramatman (szanszkrit) - a valóság,
öntudat, gyönyör mivoltában lévő Legfelsőbb Önvaló
szad ájatama (szanszkrit) - szalájatanam
szad aszad abupapatti jukti (szanszkrit) - az igazság és a nem-
igazság módszere, elvetése annak, hogy 1. az ok és
az okozat természete egybemosódik, 2. az
önmagában létező másikból keletkezik, 3. mind az
eredendő, mind a mellékes okokból keletkezik, 4.
oknélküliség áll fenn
szad bhúta (szanszkrit) - igazán létező, valós
szad dharma (szanszkrit) - az igaz/a jó Törvény
szada szad bhúta (szanszkrit) - igazi és nem-igazi létező,
valós-és-valót-lan
szadáma (szanszkrit) - a folyton ittas jáksa
Szadásiva (szanszkrit) - örökké kegyes, Siva egyik neve
Szadaszmandapa (szanszkrit) - a szent tűz áldozati temploma
szaddá (szanszkrit) - szó, a füleken keresztül felfogott hangok, az
ötféle élvezet (rúpá, szaddá, raszá, phótthabbá) egyike
szaddátanhá (szanszkrit) - a hangok iránti szomj
szaddhá (páli) - bizalom a kijelentett igazságok helyessége iránt, hit,
hajlandóság, önbizalom, az elefántvezetés 5 követelményének
egyike
Szaddharma pundaríka szútra (szanszkrit) - a Jó Törvény Fehér lótu-
szának Vezérfonala, makájána
szadhak (szanszkrit) - az egyik pitta, agyhártya, az érzékszervi ingerek
tudatosítása, ájur véda
szádhaka (szanszkrit) - törekvő, kereső, hívő (mridu,
madhjama, adhi-mátra, adhimátratama); a
meditációban megjelenő istenség híve
szádhana (szanszkrit, írott tibeti szgrub thabsz) - a cél elérését
segítő gyakorlati módszerek (pl. a jógában), a
megvalósítás módszere, buzgó, önzetlenül céltudatos magatartás
szádhana kála (szanszkrit) - az erőfeszítés kora (pradnyá,
szamádhi, síla), a síla kála második szakasza
szadhárana dharma (szanszkrit) - általános dharma (dána, tapasz,
jadnya)
szádhjaszama (szanszkrit) - bizonyítandó tétel a vitában
szádhjénaszama (szanszkrit) - a bizonyítandóhoz hasonló, maga is
bizo-nyításra szorul
szádhu (páli) - szent tanító, szentéletű ember, helyes,
egyenes, kitűnő, jó, tiszteletre méltó
szádhumatí (szanszkrit) - mélyreható bölcsesség, haszonnal járó, a
bhávaná márga 9. fokozata
szádhumatí bhúmi (szanszkrit) - a jámborság birodalma, a
bódhiszattva bhúmi 9. foka
Szádhupála (szanszkrit) - kelet-indiai tanító az i.sz. 9. sz.-ban
szádhví (szanszkrit) - a szádhu női megfelelője
szado (japán) - a bal kéz gyakorlatai (szimbolikusan), teaszertartás
szadrisa (szanszkrit) - hasonló, azonos
száfár (héber) - megszámol, a Tóra betűit, ebből ered a
szofér
szagadava (szanszkrit) - tibeti május vége-június
szágara mudrá szamádhi (szanszkrit) - tengermély elmélyedés
szagúna (szanszkrit) - tulajdonságokkal/sajátságokkal (gúna)
rendelkező; Ísvara, mint a Brahman megnyilvánulása; egyszerre
tulajdonságokkal bíró és tulajdonságok nélküli teljesség
szagúna upászaná (szanszkrit) - az Önvaló tisztelete a tulajdonságo-
kon/sajátságokon (gúna) keresztül
szaha bháva (szanszkrit) - együtt-járás, együtt-létezés,
egyidejűség
szaha dharmí (szanszkrit) - társ a dharmában, férjes asszony
szaha múla (szanszkrit) - démon
szahabhú hétu (szanszkrit) - egyidejűleg létező, kölcsönös
okság
Szahadéva (szanszkrit) - pándava, Ékköves, hős a
Mahábháratában, Nakula iker-testvére, Mádri és az egyik
asvin fia
szahadzsa (szanszkrit) - velünk született átman-felfogás, az
„én vagyok” képzete, az érzések és/vagy a fizikai
látszat alapján, ezt erősíti az emlékezet és a
túltekintés az érzékszerveken
szahadzsa jána (szanszkrit) - a vadzsrajána egyik neve
szahadzsa karma (szanszkrit) - a mindenben benne rejlő isteni
ható aka-rat
szahadzsa klésa (szanszkrit) - velünk született
szennyeződések
szahadzsá vaszthá (szanszkrit) - természetes állapot
szahadzsánanda (szanszkrit, írott tibeti lhan cig skjes pa'i dga1' ba) -
együttszületett öröm, az elme azonosulásának boldogsága
szahamúla (szanszkrit) - démon
Szahaszráksa (szanszkrit) - ezerszemű, Indra egyik neve
szahaszrára csakra (szanszkrit) - erőközpont (pítha) az
agyüregben, a homloküreg felső részében a fejtető
alatt (ezerlevelű lótuszú)
szahaszras csúdikó lókadhátu (szanszkrit, kínai xiao qian shi jie) - kis
világegyetem, ezer világból áll
szahétuka (szanszkrit) - gyökérokoktól függő
szahita kumbhaka (szanszkrit) - együttes lélegzet-benntartás,
erőfeszí-téssel végrehajtott lélegzet-benntartás
szahita pránajáma (szanszkrit) - szándékos légzés (hatha jóga)
Szahmet (egyiptomi) - a sivatag, a vihar és a dögvész
oroszlánfejű istennője, Ptah felesége, Nofertum anyja,
jelképe: nőstényoroszlán, temploma: Memphisz,
Letopolisz
szahotpanna hétu (szanszkrit) - egyidejűleg előidézett ok
Szai Ningpo (ejtett tibeti) - bódhiszattva, Dordzse Szenpa
 kísérője
szai su (japán) - a kultusz ura, a sinto Isze-templom
vezetője
Szaicsó (japán) - zen mester (i.sz. 767-822), a Hiei-hegy
kolostorának alapítója, a Tien tai-hegynél tanult,
hazatérve a Tendai-szekta alapítója, későbbi neve
Dengjó Daisi
szaísvara szánkhja (szanszkrit) - a szánkhja istenhívő
változata
Szaisz (egyiptomi) - város a Delta nyugati felében, Néith istennő
fő kultuszhelyeként tisztelték (a város egyiptomi
neve: Per Neith - Neith Háza), emellett a XXVI. dinasztia
fáraóinak fővárosa volt
szaiszen bako (japán) - az imacsarnok előtti láda a sintó
szentélyben, amelybe a látogató elhelyezheti adományát
szájana (szanszkrit) - ízlelés
szajódzsana (szanszkrit) - 9 béklyó (anunaja, pratigha, mána, avidjá,
dristi, parámarsa, vicsikitszá, írsjá, mátszarja)
szaka - szkíta törzs, az Akhaimenida birodalom 20. tartománya
szakadágámí (páli) - egyszer visszatérő, a magga 2. részét
megjárt ember, a nirvána előtt már csak két
újraszületése van (földi, égi)
szakadágami maggo (szanszkrit) - a nirvánához vezető út
második foka
szakadágámin (páli) - arahat
szakaki (japán) - szent fa a sintóban, az élet szimbóluma, ágait
a megtisztulási szertartásokon használják,
legtöbbször oda ültetik, ahol egy kami tartózkodási
helye vélhető
szakalákalá (szanszkrit) - egyszerre megosztott és osztatlan teljesség
szake (japán) - rizsbor
szaki mitama (japán) - a tama boldog része a sintóban
szakja (páli, ejtett, írott tibet sza szkja) - nemzettség, a
nepáli határ közelében, a Róhiní és a Raptí folyók
között egy kis fejedelemség (fővárosa: Kapilavasztu,
páli Kapilavatthu) vezetője, a történelmi Buddha
rokonsága, talpraesett, tehetséges, Viruddhaka leszármazottja, aki
Iksváku leszármazottja
szakja bhászá (páli) - szakja nyelv, a prákrit mágadhí rokona
szakja bhiksu (szanszkrit) - adományozó szerzetes
szakja bhiksuni (szanszkrit) - adományozó szerzetesnő
Szakja muni (szanszkrit, írott tibeti sakja thub pa, ejtett tibeti Szamgje,
kínai Shi yia mu ni) - a Szakják bölcse, a történelmi Buddha egyik
 neve, a 7. buddha
Szakja Pandita (szanszkrit, ejtett tibeti) - Kunga Gyalcen
Szakja rádzsaság (szanszkrit) - a Gangá, Róhiní és Raptí folyók
által határolt terület a Himálajától délre, fővárosa
Kapilavatthu (páli)
Szakja Szenga (szanszkrit, ejtett tibeti) - az emberek világának
buddhája
Szakja szíha (páli) - a Szakják oroszlánja, a Buddha mellékneve
szakjapa (szanszkrit, írott tibeti sa skja pa) - szürke (sárga) föld, a
tibeti buddhizmus 4 irányzata közül az egyik, nevét az i.sz. 1073-
ban Khon Köncsog Gyalpo (i.sz. 1034-1102) által alapított Szakja-
kolostorról kapta Drokmi jógi (i.sz. 992-1072) tanítása alapján, vö-
rös sapkás, a 4 fő tibeti iskola közül az egyik
Szakjasrí (szanszkrit) - egy pandit
szakkája (szanszkrit) - egyéniség, személyiség, egyéni létezés, az 5
tapa-dási halmaz, önlétezés
szakkája ditthi (szanszkrit) - önlétezésre vonatkozó nézet, szvakíja
dristi, az egyik béklyó
szakkája szabba (szanszkrit) - a személyiség összessége
szakkei (japán) - kölcsönvett kép, a kert elhelyezése a természetben
szakko (japán) - a maiko negyedik frizurája, a feltornyozott haj tetejét
levágják
szakridágámin (szanszkrit, írott tibeti lang gcig phkir wong
ba) - egyszer visszatérés, a 4 gyümölcs második foka,
aki idáig jutott a tökéletesedésben, az már csak
egyszer fog emberként újjászületni, azután csak fel-
sőbb világokban születhet újra, az arhat 2. foka
száksátkára (szanszkrit) - az az állapot, amelyben a hívő
meglátja Istent
száksátkarana (szanszkrit) - megvalósítás
szála (szanszkrit, írott tibeti bram ze'i rigs shing sála chen po) - szálafa,
az egyik árnyékában született, a másikéban halt meg a Buddha
Szala Nepai Rigdzin (ejtett tibeti) - keleti fehér tudáshordozó istenség,
a testben a torokhoz kapcsolódik
szálafa - Shorea robusta
szalájatana paccsajá phassza (szanszkrit) - érintkezés a külvilággal
szalájatanam (páli, szanszkrit szad ájatama) - hatos szféra (látás,
hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, gondolkodás) és a hozzá tartozó
érzetek, a 8. nidána, 6 képesség, a paticcsa szammupáda 5. tagja; a
námarúpa érzékszervei
szaláká (páli) - szavazólap
szalaksana (szanszkrit) - jellegzetes, jellegzetességgel bíró
szálamba shírsászana (szanszkrit) - támasztott fejen állás (hatha jóga)
szálamba szarvángászana (szanszkrit) - teljes test megtámasztás-
tartás (hatha jóga)
Szálávana áráma (páli) - a Vészálí melletti Kutágára szálá egyik neve
Szálavatí (páli) - Bimbiszára udvarhölgye, fia Dzsívakát
Száléjjaka szutta (szanszkrit) - A Szálá papjai szútra (Tripitaka
Szútra-pitaka 41.)
Szam vár (szanszkrit) - (hétfő) a hétfő istene, a Hold (Szóma)
hatása alatt áll, jelképe a buzogány, hordozója
háromkerekű, 3 ló által húzott szekér
szama (szanszkrit) - egyforma, egyenletes, azonosság
szamá vartana (szanszkrit) - az otthonukba visszatértek a védikus
tanul-mányok után
Száma véda (szanszkrit) - Dallamok védája, himnuszok, az udgátar
recitálja
szama vritti (szanszkrit) - a pránajáma szakaszainak egyformasága
(hatha jóga)
szama vritti ránájáma (szanszkrit) - teljes műveletsorú légzés
(hatha jóga)
szamabhaví mudrá (szanszkrit) - a szem sem becsukva, sem kinyitva
nincs (hatha jóga)
szamádhána (szanszkrit) - az elme 9. állapota, egyensúly, az
elme erőfeszítés nélkül egy dologra összpontosít
szamádhi (páli, írott tibeti ting nge 'dzin, japán zanmai) - az
elmeműködés teljes összeszedettsége, mély összpon-
tosítás, révület, szellemi egyensúly, benső béke, nyu-
galom, szellemi iskolázottság, azonosulás, feloldódás
az Önvalóban, tudati elmélyülés, érzéseink-tudásunk-
akaratunk közötti összhang, a nemes nyolcrétű
ösvény 6. (szamjag vjájáma), 7. (szamjagbszmriti) és
8. (szamjag szamádhi) foka, a jóga végcélja, mély
meditációval létrehozott magasabb tudatállapot, a
jóga 8 foka közül a 8.; a szammá boddzshangá 6.
tényezője, mahábháva, mahábódha, mahálaja, a
mantra, hatha, laja, rádzsa jóga gyakorlata (mahá-
bháva), dhjána
szamádhi kála (szanszkrit) - a síla kála 5. szakasza
szamádhi mudrá (szanszkrit) - dhjána mudrá
szamádhi páramitá (szanszkrit) - tökéletes összeszedettség
szamádhi upacsára acsala prasrabdhi (szanszkrit) - az összeszedett-
ségre összpontosításból származó kikezdhetetlen nyugalom
szamádhindríja (szanszkrit) - az összpontosítás képessége
szamadristi (szanszkrit) - pártatlanság
számagáma (szanszkrit) - menedékhely a szakja
 rádzsaságban, Ánanda itt töltötte az esős évszakokat
Számagáma szutta (páli) - Középső gyűjtemény 104.
szamagni (szanszkrit) - a tápanyaggá változott agni, ájur véda
számagrí (szanszkrit) - okok és feltételek együttese
szamáhita (szanszkrit) - meditatív egyensúly, teljesülés; részei:
anantarí-ja márga, vimukti márga
szamáhita márga (szanszkrit) - annak az útja, amikor az ember
szembe-kerül a 4 nemes igazsággal; a szamjag dristi 1. szintje
szamaja (szanszkrit) - jelvény, fogadalomtétel, rgja
Szamaja tárá (szanszkrit, írott tibeti dam tshig sgrol ma) - Esküs
Megszabadító, Haszonnal Véghezvivő Amógasziddhi
társa (Bardo), színe berillzöld, jelképe csengő, kettős
gyémántjogar, eleme föld
szamaja vimukta (szanszkrit) - a körülmények által meghatározott
megvalósító (sraddhádhi mukta)
szamajaszattva (szanszkrit) - dam cif szem pa
szamakónászana (szanszkrit) - egyenes szög-tartás (hatha jóga)
Száman (szanszkrit) - Jádzsnyavalkja szolgája; dal, dallam, Száma
véda
szamana (páli) aszkéta, szerzetes; az egyik vata, bélrendszer, ájur
véda, a Buddha mellékneve
szamána váju (szanszkrit) a légzés szabályozása az
emésztőrendszerben
szamána vászó (páli) - nem-családban leélt élet
szamána vata (szanszkrit) - a teljes bélrendszerre vonatkozó eltérések,
ájur véda
szamanánanycsa dasszanam (szanszkrit) - találkozás a szamanákkal
(bhiksukkal), nagy szerencse a továbbjutáshoz
szamanantara pratjaja (szanszkrit) - közvetlen megelőző
feltétel
szamánárthatá (szanszkrit) - elfogulatlanság, a csatur
szamgraha vasztu, az együttérzés négy eleme közül
az első
szamanászakja puttijá (szanszkrit) - a Szakja-fi vezeklői, a
buddhisták
szamanéra (szanszkrit) - novícius
számánja (szanszkrit) - hasonló, közös, általános
számánja klésa (szanszkrit) - általános szenvedélyek (kételkedés, hely-
telen nézet)
számánja laksana (szanszkrit) - közös, egyetemes
tulajdonság, mindent jellemző általános jegy, a tudati
tárgyak fő jellemzői; az a tulajdonság, amely mindent
jellemez, általános jegy, mint az állandóság hiánya a
 feltételektől függő dolgok esetében
számánja váda (szanszkrit) - védánta iskola, alapítója
Vidnyánabhiksu (i.sz. 16. sz.), műve: Vidnyánámrita,
Brahmá szútra kommentár
Szamantabhadra (szanszkrit, írott tibeti kun tu bzang po) -
Egyetemes Jóság, a vallási gyakorlat bódhiszattvája,
jelképistenség, az orr-tudat, társa Dhúpá, jelképe a
kalász, másrészt az Egyetemes Jó, mint ősbuddha a
Gyémántjogaras Vadzsradhara egyik formája, minden
megvilágosodott szellemőse, társa az Egyetemes Női
Jóság (Szamanta bhadrí), a fogalmak nélküli tiszta
értelem, a vallási gyakorlat
Szamantabhadrí (szanszkrit, írott tibeti kun tu bzang mo) - Egyetemes
Jóság Anya
számantaka (szanszkrit) - bevezető dhjánikus meditáció
számantara pratjaja (szanszkrit) - közvetlenül megelőző
feltétel
szamápatti dhjána (szanszkrit) - a megvalósítás összpontosítása
szamápatti nirdésa (szanszkrit) - a tudatosság megváltozott állapotai,
meditatív állapotok
szamápatti varana (szanszkrit) - mentes a meditatív megvalósulás
min-den akadályától
szamápatti/artha mátra nirbhásze (szanszkrit) - egybeesés,
elvonatkoztatáson túli egybeesés (artha mátra
nirbhásze, nirvitarka szamápatti), szemlélődésen túli
egybeesés (nirvicsára szamápatti), közvetlen vissza-
tükröződésen alapuló egybeesés (szavicsára
szamápatti), fogal-mi keretbe ágyazott egybeesés
(vitarka szamápatti), a meditatív beleolvadás megva-
lósítása, a 8 megvalósítás, meditatív eszközök, transz-
cendentális látomások
szamarasza (szanszkrit) - közös gyönyör
számartha (szanszkrit) - képesség az álajavidnyánában lévő
csírák létre-jöttére
szamaszthiti (szanszkrit) - egyenes-tartás (hatha jóga)
szamatá (szanszkrit) - a gondolat, a szó és a tett alapvető
azonosság
szamatá dnyána (szanszkrit, írott tibeti mnjam pa njid kji je shes,
kínai ping deng xing zhi) - az egyforma természet
bölcsessége, az öt tudás egyike, a második
bölcsesség, az egyenlő lényegű tudás, tudatossá válik
birtokában a szamszára és a nirvána azonos lényege,
semlegesíti a gőgöt, a fundamentális egységben lévő
 lények lényegi azonosságának tudata, a gondolat-
beszéd-tett fundamentális egysége, a buddhák
tudásának egyike
szamatha (szanszkrit) - nyugalom, koncentráltság, szenvtelenség,
rendíthetetlenség, összeszedettség, figyelem, 40 tárgy a
meditációhoz; akadályai: 1. kauszídja, 2. nusitaszmrititá, 3,
nirmagnatá auddhatja, 4. szamszkár ászévaná; 5 képesség az
akadályok elhárítására: 1. sraddhá ⇔ kámacs cshanda, 2. vírja ⇔
vjápáda, 3. szati ⇔ sztjána middha, 4. szamádhi ⇔ addhaccsa
kukuccsa, 5. pannya ⇔ vicsikiccshá
szamatha vipasszaná bhávaná (szanszkrit) - a koncentráció nyugodt
belátása
Szamatkumára (szanszkrit) - örökifjú, a Buddha szellemi fia
szamaváji (szanszkrit) - együtt járó, a szükségszerű
kapcsolatok
szamaváji kárana (szanszkrit) - elhagyhatatlan ok, az anyagi ok
Szamba (szanszkrit) - Krisna fia
szambandha (szanszkrit) - összehasonlítás
Szambhala (szanszkrit) - mitikus királyság, amit csak azok
látnak meg, „akiknek elméje tiszta ép és karmikus
szennyeződésektől mentes.” (Tenzin Gyaco), leírása
Khenpo Kalu rinpocsétől ismert, most a 21. Kulika ki-
rály uralkodik, őt követi i.sz. 2027-ben Miji Szenge,
Drakpo Khorlo Csang idején (i.sz. 2425-ben) háború
lesz Szambhala és a Föld negatív erői között, azután
1800 évig béke lesz, a Buddha tanítása i.sz. 5014
évvel a parinirvána után indul hanyatlásnak
szambhára márga (szanszkrit, írott tibeti tshogs lam) - a felhalmozás
ösvénye
szambhinna pralápá virati (szanszkrit) - tartózkodás az üres
fecsegéstől, a tett tárgya egy másik személy; a dasa-
akusala prativirati síla 7. tagja
szambhóga kája (szanszkrit, írott tibeti longsz szpjod rdzogsz pa'i
szku, kínai shou yong shen) - boldogságtest, megjutalmazás test,
üdvözült test, dicsőségtest, jutalomtest, az élvezetek
teste, életerők (kommunikáció, ejtett tibeti szok cöl),
a buddha kája 3. formája, a tudat elmerül a
megvilágosodás gyönyörűségében, egy buddha
eszmei formája (buddha kája), az igaz sugallatok
forrása, fizikainak látszik; mély, átható, állandó
legfelső öröm, ahogy az átlagos lények látják
buddhát; a bódhiszattvának még megvan 5 dharmája
 (hely, test, közösség, dharma, idő); a nirmánakájával
együtt rúpakája
szambhógakája (szanszkrit, írott tibeti longs spjod rdzogs pa'i sku) -
gyönyörtest, a három test egyike, ebben a szellem a
megilágosultság gyönyörét élvezi
szambuddha (szanszkrit) - tökéletes buddha
szamcsita karma (szanszkrit) - felhalmozott, összegyűjtött
tettkövetkez-mények
szamdhja (szanszkrit) - egyben tartás, egység, napkelte-napnyugta
szamdnyá (szanszkrit, írott tibeti 'du shes) - érzet, megragadás,
észlelés, belátás, rászánás valamire, ismeretek,
konkrét tapasztalat, képzet, észrevétel, szándék,
fogalmi működés, a 3. khandha
szamdnyá szkandha (szanszkrit, írott tibeti du ses kji phung po) -
kognitív halmaz (szvavicsára, avicsára), a panycsa szkandha egyik
csoportja
szamdnyá védajita niródha (szanszkrit) - a fogalmiság és az
utolsó érzékelések megszűnése
Szamdzsíva (szanszkrit) - Újjáélesztő, forró pokol
szamdzsívanáraka (szanszkrit) - felelevenedő forró pokol
szamgha (páli, írott tibeti dge 'dun, ejtett tibeti gedün, páli sangho) -
gyülekezet, buddhista szerzetesi közösség, szellemi közösség,
ebben a formájában közömbös, hogy a gyakorló szerzetes-e vagy
sem, a Három Kincs (drágakő) egyike, a szamgha
követője akkor jut el a célhoz, ha meggyőződése,
hogy neki magának kell létrehoznia a Három Kincset,
zen mester és tanítványainak közössége
szamgha bhéda (páli) - szakadást létrehozni a szerzetesi közösségben,
anantaríka karma
szamgha kamman (páli) - a közösségben egyetértéssel hozott
határozatok
szamghádiszésza (szanszkrit) - 13 szabály a bhiksuknak a
théravádában
szamgháráma (szanszkrit) - kolostor
szamgharatna (szanszkrit) - a szerzetesi gyülekezet ékköve,
aki már elpusztította a 3 szennyeződést (szatkája
dristi, vicsikitsza, sílavrata-paramarsa)
szamgháta (szanszkrit) - összezúzó, forró pokol
szamghátí (páli) - ágyékkötő
szamgíti (páli) - gyülekezés, nagy zsinatok
Szamgje (ejtett tibeti) - Szakja muni
Szamgje Csenma (ejtett tibeti, szanszkrit Logana) - Aksobja
női társa
szamgraha vasztu (szanszkrit) - 4 tanítványgyűjtő: bőkezűség,
szívélyes beszéd, szolgálatkészség, következetesség
Szamgye (ejtett tibeti, írott tibeti samgs rgjas) - Felébredt-
kiteljesedett, Megvilágosodott, a Buddha jelzője, meg-
tisztult, felébredt, kiteljesedett, az eltávolítás /szamg/
(az akadályozó tényezők) kifejezése /gye/
Szamgye Csenma (ejtett tibeti) - Dordzse Szempa női társa
Szamgye Gyaco (ejtett tibeti) - az 5. dalai láma minisztere, helyettese
Szamgye Korvadzsik (szangsz rgjasz 'khor ba 'dzsig) - a Buddha
egyik elődje
számisza (szanszkrit) - világias
számjá vasztha (szanszkrit) - gunaegyensúly, nem-differenciált
szamja vjájáma (szanszkrit, páli szammá vájama, írott tibeti jang dag
pa'i rco la ba) - tökéletes/helyes igyekezet/törekvés, nemes
nyolcrétű ösvény (arija atthangika magga)
szamjag (szanszkrit) - szammá
szamjag ádzsíva (szanszkrit, páli szammá ádzsíva, írott tibeti jang dag
pa'i 'cho ba) - helyes életmód, tökélyre vitt élet, a nemes
nyolcrétű ösvény 5. foka
szamjag dnyána (szanszkrit) - helyes tudás
szamjag dristi (szanszkrit, páli szammá ditthi, írott tibeti yang dag pa'i
lhra ba) - tökéletes nézet/felismerés, nemes nyolcrétű
ösvény (arija atthangika magga); 2 szint: szamáhita
márga, prisztha labdha márga; testi: ölés, lopás,
erkölcstelen életmód, szavak: hazugság, viszálykeltés, durva és
haszontalan beszéd, tudati: mohóság, rosszindulat, ragaszkodás a
hibás nézetekhez
szamjag karmánta (szanszkrit, páli szammá kammanta, írott tibeti
jang dag pa'i lasz kji mtha') - tökéletes/helyes cselekvés,
nemes nyolcrétű ösvény (arija atthangika magga)
szamjag prahána (szanszkrit) - a lemondás, a helyénvaló
erőfeszítés 4 fokozata, meditáció az erényes cseleke-
detek elkövetése és növekedése fölött, a korábbi
nem-üdvös dolgok megállítása és távoltartása magunktól;
a 37 bódhipaksikadharma része
szamjag pratiháta vászanatvá (szanszkrit) - egy buddha
elméjében kiküszöbölődnek az akadályokból
következő késztetések; a buddha-guna 6. csoportja
szamjag szamádhi (szanszkrit, páli szammá szamádhi, írott tibeti jang
dag pa'i ting nge 'dzin) - tökéletes/helyes elmélyedés,
tökéletes belső eggyé válás, nemes nyolcrétű ösvény
(arija atthangika magga)
szamjag szambuddha (szanszkrit, páli szammá szambuddha) -
 tökéletesen/helyes megvilágosodott buddha, teljesen felébredt
(még: arhat, pratjékabuddha)
szamjag szambuddhatva (szanszkrit) - a buddhaság eléréséhez
vezető út
szamjag szamkalpa (szanszkrit, páli szammá szankappa, írott tibeti
jang dag pa'i rtegs pa) - tökéletes/helyes elhatározás, nemes
nyolcrétű ösvény (arija atthangika magga); önfeláldozó
lemondás, jóindulat, mások ártalmának kerülése
szamjag szati (szanszkrit, páli szammá szati) - tökéletes/helyes
vizsgálódás/ elmélkedés, nemes nyolcrétű ösvény
(arija atthangika magga); a test (kája), az érzések
(védaná), a szellem (csitta) és a tudattárgyak (dhammá) jelenléti
tudatossága
szamjag szmriti (szanszkrit, írott tibeti jang dag pa'i dran pa)
- tökéletes tudatosság, helyes figyelem, a nemes
nyolcrétű ösvény 7. foka
szamjag vák/vács (szanszkrit, páli szammá vácsá, írott tibeti jang dag
pa'i ngag) - tökéletes/helyes beszéd, nemes nyolcrétű
ösvény (arija atthangika magga)
szamjag vjájáma (szanszkrit) - a nemes nyolcas ödvény
hatodik része, helyes erőfesztés
szamjama (szanszkrit) - az elme igába fogása
Szamje (ejtett tibeti, írott tibeti bsam yas) - kolostor a Jarlung Campo
mellett, Padmaszambhava alapította i.sz. 779-ben
szamjodzsana (szanszkrit) - az 5 alsóbb béklyó: 1. a személyiségben
való hit, 2. szkeptikus kétely, 3. szabályokhoz és szertartásokhoz
való kötő-dés, 4. érzéki vágy, 5. rosszakarat
szamjóga (szanszkrit) - a purusa és a prakriti kölcsönhatása, kapcsolat,
együttállás, egyesítés
Szamjutta nikája (páli) - Tipitaka, A társított gyűjtemény
szamkalpa (szanszkrit) - különbségtevés, fogalom
szamkránti (szanszkrit, írott tibeti 'pho ba) - átváltás, az életerő
átkelése valamely tiszta mezőre (bardo), amikor az 5
tudás birtokában az életerő szele átviszi a magot a
Brahmá-lyukon, felfelé vivő nagy áthatolás, meredek
ösvény
szamkrista (szanszkrit) - keresztmetszet, összevont, a szemlélet tárgya
szammá (páli, szanszkrit szamjag) - helyes, tökéletes, valaminek a
teljes-sége
szammá ádzsíva (páli) - szamjag ádzsíva
szammá ditthi (páli) - szamjag dristi
szammá kammanta (páli) - szamjag karmánta
Szammá szam Buddha (páli) - teljesen felébredett, a Buddha
 mellékneve
szammá szamádhi (páli) - szamjag szamádhi, a miccsha szamádhi
ellentéte
szammá szambuddha (páli) - szamjag szambuddha
szammá szankappa (páli) - szamjag szankalpa
szammá szati (páli) - szamjag szati
szammá vácsá (páli) - szamjag vák
szammá vájama (páli) - szamjag vjájáma
Szammáditthi szutta (pálit) - A helyes hit szútra, (Tripitaka Szútrapi-
taka 9.)
számmitíja (szanszkrit) - egy hínajána iskola
szammuti déva (szanszkrit) - közmegegyezéses istenek
szammuti théra (páli) - idősebb bhikkhuk tisztelete
szamnjászin (páli) - aszkétaság életszakasza
szamojadzsanáni (szanszkrit) - tíz béklyó, a lényeket a létesüléshez és
egyik létesülést a másikhoz kötözik: 1. maradandó személyiségben
való hit (szakkájaditthi), 2. kétség (vicsikiccshá), 3. ragaszkodás a
szabályokhoz és a szertartásokhoz (sílabbataparámása), 4. érzéki
vágy (kámarága), 5. ellenszenv (patighá), 6. formalét utáni vágy
(rúpa rága), 7. forma nélküli lét utáni vágy (arúpa rága), 8. önhittség
(mána), 9. nyugtalanság (uddhaccsa), 10. vakság (aviddzsá)
szampai (japán) - leborulás, a homlok a földet érinti, a két kéz,
tenyérrel fölfelé, a fej mellett, mintha a Buddha lábát fognák
szampajukta hétu (szanszkrit) - összekapcsolt ok
szampannakrama (szanszkrit, írott tibeti rdzogs rim) - fokozat
szampannyáta szamádhi (páli) - a tudatfeletti emelkedő
szamádhi, tudatos összeszedettség, az
elmeműködésben még jelen van az elme, mint tárgy
szampannyauppáda (páli) - az öntudat visszanyerése
szampaticcshana (páli) - befogadás
szamphusszitatta (páli) - megérintettség, a purusa hatása
szampra jukta (szanszkrit) - együttesen ható okok, tudatállapothoz
kötött
szampra jukta csitta dharma (szanszkrit) - a tudatossághoz
kapcsolódó mentális tényezők, a panycsa szkandha
szamszkára szkandhájának egyike
szampra juktaka hétu (szanszkrit) - társult okság
szampra vritti (szanszkrit) - megkezdés
szampradája (szanszkrit) - felekezet, szekta (csatuh szampradája: Srí-
vaisnava, Brahmá, Kumára, Rudra), a guruk tanítványi láncolata,
vallási közösség
szampradanja (szanszkrit) - önmegfigyelés az elmélyülésben,
a 6 erő (sadbala) egyike
szampradnyáta szamádhi - tudatos összeszedettség, a felszín
mögötti valóság megismerése, az elmeműködésben
még jelen van az elme, mint tárgy
szampradzsanja (szanszkrit) - megértés
szampradzsanja bala (szanszkrit) - az elme 4. képessége, világos
megér-tése a mentális szenny kártékony hatásának
szamshaja (szanszkrit) - kétség, határozatlanság
szamszára (szanszkrit, írott tibeti 'khor ba) - az újraszületések
forgataga, létforgatag, körforgás, a szennyezett
szellem folyamatos változása létről-létre, raboskodás
a létesülés világában, a 6 létformában, karmikus
felhalmozások vagy cselekedetek, készségek, a
folyamat az ember ellenőrzésén kívül áll, és szenvedélyek,
tisztátalanságok irányítják, fenntartja és ismételten kiváltja a
szenvedést
szamszára csakra (szanszkrit) - a létkörforgás kereke
szamszarga (szanszkrit) - együttműködés, kapcsolatra lépés
szamszartr (szanszkrit) - a létforgatagban vándorló személy
szamszkára csintaná (szanszkrit) - utánajárás
szamszkára duhkair (szanszkrit) - az ősbűnökből eredő kín
szamszkára duhkhatá (szanszkrit) - a megalkuvások elszenvedése, a
duhkha harmadik jellegzetessége
szamszkára niródha (szanszkrit) - a létesülés elemek kioltódása
szamszkára szévaná (szanszkrit) - szétválás, a nirmagnatá auddhatja
létrejötte
szamszkára/szankhára (szanszkrit, páli szankhárá, írott tibeti du bjed
kji phung po) - egyesítés, tökéletesítés, létrehozó, megformáló,
egy létforma cselekedeteinek lenyomata, a múltbéli
tapasztalások elhomályosult lenyomatai, amelyek a
Függő Keletkezés képlete szerint az avidjá vagy
szellemi vakság következtében alakulnak ki, pszichés-
szellemi-morális vonatkozású karmikus tendenciák és
energiák, a reinkarnációs folyamat hajtóereje, szakrális rítusok,
karma, lehet: prákrita és aprákrita, 5 khanda, a 2. nidána, 52
formája van (panycsaszkandha), tudati emlékek a múltból,
indíttatások, késztetések, szándékok, ötletek, tisztító szertar-
tások, akarati tevékenység, karmacsíra, a paticcsa
szammupáda 2. tagja, késztetés, tudati képződmény
(4. halmaz), feltételek hatására alakult
képződmények, feltételes képződmények (az 5 hal-
maz); a tudatossággal összekapcsolódó: 11 minden
tudatosságban (mahábhúmika dharma), 10 üdvös (kusala mahábhú-
mika dharma), 6 szenynyezett (klésa mahábhúmika dharma), 2
 kárhozatos (akusala mahábhúmika dharma), 10 korlátozott
(upaklésa parittabhúmika dharma), 8 meg nem határozott (anijata
bhúmika dharma), a tudatossággal nem
összekapcsolódó: 14 nem anyagi jellegű, a szellemi
akarati tevékenység csoportja, a tudatossághoz
kapcsolódó (szamprajukta csitta dharma) és ahhoz
nem kapcsolódó (vipra jukta csitta dharma) mentális
tényezők
szamszkáráh karmáh (szanszkrit) - karmikus késztetések
szamszkárák (szanszkrit) - a Kálacsakra második mezője
szamszkrita (szanszkrit) - feltételekhez kötött, feltételek hatására létre-
jött, összeállt, feltételes, összetett
szamszkrita dharma (szanszkrit) - összetett, együttműködő
dharmák, a lételemek kombinációja az oksági törvény
alapján, halmaz, feltéte-lektől képződött elemek,
jelenségek
szamsztána (szanszkrit, írott tibeti dbjibs) - alak
szamszthápaná (szanszkrit) - folyamatos összpontosítás, az elmélyülés
2. fokozata
szamszvédadzsa (szanszkrit) - nedvességből születés, férgek,
rovarok
szamtána (szanszkrit, írott tibeti rgun/rgjud) - a szellem folyamatos lét-
állapota
szamten bardo (ejtett tibeti) - a meditáció átmeneti állapota
szamtírana (szanszkrit) - érdeklődés, ítélet, keresés
szamu (japán) - ház körüli munka zen szerzeteseknek, nagy
koncentrációval végzett fizikai munka
szamuccshédapahána (szanszkrit) - kiirtás által történő
elhagyás (vinaja)
szamudaja (szanszkrit) - eredet, keletkezés
szamudaja dhamma (szanszkrit) - keletkezési tényező
szamudaja dnyána (szanszkrit) - a keletkezés tudása (ok /hétu/,
keletkezés /szamudája/, alkotás /prabhava/, feltétel /pratjaja/)
szamudaja szatja (szanszkrit) - a keletkezés megvalósítása, a
szenvedés eredetének igazsága, a szenvedés keletkezésének
igazsága, a duhkha eredete, a megvilágosodás 2. fokozata
szamudda (szanszkrit) - óceán
szamuráj (japán) - főnemesek (daimjók) szolgálatában álló
harcosok
szamuttiszaccsa (szanszkrit) - köznapi igazság
Szamvara (szanszkrit, írott tibeti sdom pa) - Siva tantrikus formája a
buddhistáknál, fogadalom (lehet: közönséges, általános, nem
közönséges); önuralom, fegyelem, önmérséklet
Szamvara jidam (szanszkrit, ejtett tibeti) - a Legnagyobb boldogság ji
damja
szamvara síla (szanszkrit) - önmegtartóztatásra vonatkozó
előírások (upavaszatha, upászaka, upásziká,
srámanéra, srámanériká, siksamáná, bhiksu, bhik-
suní)
szamvara vinaja (szanszkrit) - az önuralom fegyelme
szamvarta kalpa (szanszkrit) - a romlás időszaka
szamvat időszámítás (szanszkrit) - kezdete i.e. 57
szamvriti (szanszkrit) - a felszín/külszín igazsága, elfedő
igazság, köz-napi tapasztalat, a mindennapi élet
igazsága
szamvriti bódhicsitta (szanszkrit, írott tibeti kun rdzob bjang chub kji
sems) - a hagyományosan megvilágosodott elme
szamvriti dnyána (szanszkrit) - hagyományos tudás, nem a
végső
szamvriti szatja (szanszkrit) - az érzékelhető/empirikus,
felszíni igazság, a külszín igazsága, köznapi
tapasztalati igazság, mindennapi nyelv-használattal
járó, tapasztalati igazság, viszonylagos igazság, olyan látás, amely
képes megragadni a dharmák valódi természetét
szamvritódhi csitta (szanszkrit) - a hagyományosan megvilágosodott
elme
szamvritta pariccshédaka pradnyá (szanszkrit) - a viszonylagosat
elemző bölcsesség, az adhipradnyásiksá 2. foka,
felismerhetővé teszi a tudás 5 ágát (sabda, hétu,
adhjátmika,csikitszá, silpa)
Szan cang (kínai) - Tripitaka
szan go (japán) - emberi cselekedet
szan kie (kínai) - 3 korszak kínai buddhista iskola, a vallási gyakorlat
hangsúlyozása
szan szan kudo (japán) - háromszor három, szake ivás, vagyis
házasságkötés, egy maiko képzésének záró szertartása
Szan zó (japán) - Tripitaka
szanáthana dharmaszravana (szanszkrit) - a szellemi fejlődés
első foka, örök törvény, tulajdonképpen a hinduizmus, tao
Szanatkumára (szanszkrit) - Örökifjú, Brahmá fia, aszkéták
jelzője, Szkanda háború-tanító isten
Száncsi (szanszkrit) - sztúpa az i.sz. 1. századból a mai Madja Prades
álamban
szándák/szandek (héber) - aki ölében tartja a körülmetélendő
gyermeket, koma
Szandaka szutta (páli) - Középső gyűjtemény 76.
Szandhinirmócsana szútra (szanszkrit) - A rejtett összefüggés
megvilá-gítása, mahájána jógácsára szútra
szandhjá (szanszkrit) - szürkület, a hajnal és az alkony, az ima ideje
szandhjájaszambhásá (szanszkrit) - barátságos vita azonos nézetet
val-lók körében
szanditthikó (páli) - immanens, a dharma
szandnyá (szanszkrit) - észlelés, tudatosítás
szandnyá szkandha (szanszkrit, írott tibeti du ses kji phung po) -
észlelés, az 5 halmaz egyike (panycsa szkandha) (a védaná
osztályainak megfelelő fogalmak)
szandó (japán) - ösvény a sinto szentélyben, amely a
főkaputól a hondenig (imaterem) vezet
szandzen (japán) - a mesterrel közösen végzett zen-meditáció
Szandzsaja (szanszkrit) - Dhritarástra kocsihajtója a
Mahábháratában; az elbeszélő
szang (ejtett tibeti, írott tibeti bsangs) - füstáldozat borókaágak égetésé-
vel
Szang cang (kínai) - Tripitaka
Szang gye (ejtett tibeti) - Buddha
szang va (ejtett tibeti, írott tibeti srang ba) - a Mérleg csillagkép
szanga (szanszkrit) - rátapadás, ragaszkodás a dolgokhoz
szangsz rgjasz (írott tibeti) - Buddha, Szangye
szangsz rgjasz kji rigsz (írott tibeti) - buddha gotta
szangsz rgjasz rnam par gzigsz (írott tibeti) - Vipasjin
szangszara (szanszkrit) - az anyagi világ zavaros állapota
szangva (ejtett tibeti) - ajanamsza
szanhama (szanszkrit) - erőfeszítés, az astánga jóga 6.-8.
lépcsője (dhára-ná, dhjána, szamádhi)
Szanhedrin (héber) - tanács, 120 tagból álló bíróság
szanhita (szanszkrit) –lll\ gyűjtemény a vaisnaváknál, a 4 véda
Szani vár (szanszkrit) - a szombat istene, ez a Szaturnusz, jelképe
három-ágú szigony, íj, nyíl, imafüzér, hordozója sakál vagy
vasszekér, apja Szúrja, anyja Csaja
szanidána (szanszkrit) - szilárd alap
szanjászi (szanszkrit) - lemondott
Szankarsan (szanszkrit) - Ananta Shésha másik neve
szankéta (szanszkrit) - konvenció
szankha (szanszkrit) - kagyló, csiga, ebből készült kürt
szankhára/szamszkára (szanszkrit) - az akaratlagos cselekvés
karmikus képzőerői, készségek, a pratitja szamutpáda
második foka
szankhárak khandha (szanszkrit) - akaratlagos formáló erők
halmaza
szankhata (szanszkrit) - feltételes
szánkhja (páli, kínai su lun) - számláló, felsoroló; a védákra
épülő dualista filozófia rendszer, a 6 ortodox darsana
egyike, a világ ontológiai elemzése, alapítója Kapila,
szerkezete: alapelvek (iskolánként különböző számú,
amennyiben van, amit külön résznek tekintenek, van,
amit nem) Brahman (Isten), purusa (lélek), prakriti
(természet), mahat (elválasztó értelem), ahamkara (a
világ létrehozója), manasz (gondolkodó elme) = a lé-
tezés részei: tanmátra (érzetminőség), sabda (hang),
szparsa (érintés) rúpa (forma), rasza (íz), gandha
(szag); dnyánéndríja (érzékelő képesség) = csaksusz
(látás), sravana (hallás), ghrána (szaglás) rasza
(ízlelés), szparsa (érintés); karmendríja (a tevé-
kenység képessége) = haszta (megragadás), pada
(járás), vács (beszéd), páju (ürítés), upastha
(nemzés); mahábhúta (nagy elem) = ákásha (éter),
váju (levegő), tedzsasz (tűz), dzsala (víz), prithiví (föld)
szánkhja ácsárja (páli) - szánkhja mester
Szánkhja káriká (páli) - a szánkhja alapműve, 72 versszak,
írta ÍsvaraKrisna (?), kommentátora Gaudapáda (i.sz
7. sz.)
szánkhja pátri mókkha (szanszkrit) - a teljes megtisztulásért tartott
szánkhja szertartás
Szánkhja szútra (páli) - Kapilának tulajdonított mű (de i.sz.
14-15. századi)
szankhjáta dhamma (páli) - rendszerezett tan, igazság
mértékű
szankusza (szanszkrit) - kákó, tímárszerszám
szánmhja darsana (szanszkrit) - a lílonmuktira épülő bölcseleti
rendszer
szanna (szanszkrit) - észrevétel
szannak khandha (szanszkrit) - az észlelés csoportja, az egyik
panycsak-khandha
szannjásza (szanszkrit) - lemondás
szannjászadá (szanszkrit) - a dzsiva elfordulása a lényegtelen
dolgoktól vidjá létfokozata
szannjászi (szanszkrit) - félredob, a világról lemondó aszkéta
(ásrama), de a védikus életkor-rend végső szakasza is
szannjászin (szanszkrit) - ásrama
szannjásziní (szanszkrit) - aki lemondott, aszkétanő
szannó sinto (japán) - a tendai buddhista szektához közeli sinto,
alapítója (?) Dengjó daisi (i.sz. 766-822)
szanran (japán) - izgatottság
szansi mompó (japán) - tanácskérés egy zen mestertől
szanso (japán) - egy pont az 5. hátcsigolyától balra
szansu dzsingi (japán) - a 3 isteni kincs a sintóban: a tükör, a kard és
az ékszerek
szanszkrit - teljes, elegáns, pontos
szánta (szanszkrit) - megnyugvás
szántádjuárádjákára (szanszkrit) - a viszonylagos nyugodtság és
durva-ság összehasonlításának útja
szantána (szanszkrit) - a végső összetevők szakadatlan
egymásra követ-kező folyamata, a lételemek
folyamata a szarvásztivádin iskolában, folytonossági
lánc
Szántaraksita (szanszkrit) - indiai tudás, akit Triszong Decen Tibetbe
hí-vott (i.sz. 8. sz.)
szanthágára (páli) - gyűlésterem tűzoltárral a a szakja
rádzsaságban
szanthánam (páli) - szótlan állás
szanti (páli) - béke, nyugalom, a nirvána
szanti vara pada (páli) - a megbékélés nemes útja, az érzelemmentes
állapot
szantírana (szanszkrit) - vizsgálat, megítélés
szantósa (szanszkrit) - elégedettség
Szantósí Mátá (szanszkrit) - az Elégedettség Anyja, hindu
istennő, aki-nek áldozatul böjtöt tartanak
Szantusz szita Dévarádzsa (páli) - Szaccsavétakétu
szantutthi (páli) - igénytelenség, megelégedettség, a jóga 8 angája
közül a 2.
szanzen (japán) - négyszemközti eszmecsere a zen-mesterrel, a
rinzaiban a mester
Szanydzsája Bélatthiputta (páli) - tittha gondolkodó, egy
paribbádzsaka, Upatissza társa, iskola, amely nem fér össze a
buddhizmussal
szanydzsáti (szanszkrit) - testi létesülés
szanykhata (szanszkrit) - feltételekhez kötött
szannyá (páli) - érzékelés, észlelés, tapasztalás
szannyá maja (páli) - az én tudati alakja
szannyá védajita niródha (páli) - a tudat és érzés
megszűnése, a tökéletes tapasztalás feletti
tudatállapot
szannyák khandha (páli) - észlelés halmaza
szannyásza (páli) - ásrama, remetelak
szannyávi pallásza (páli) - érzésekből fakadó téveszme;
 állandótlant állandónak, tisztátalant tisztának, rosszat
jónak, nem lelket léleknek érzékelni
szappurisza (szanszkrit) - tökéletes emberek, akikben világfeletti
minő-ségek vannak
szapta dhátu (szanszkrit) - 7 szövet (rasza, rakta, masza, méda, aszthi,
maddzsa, sukra)
szapta mátriká (szanszkrit) - Durgá 7 anyai kiterjedése a
Raktabídzsa nevű démonnal folytatott harcban ezek:
Bráhmí, Mahésvarí, Kaumárí, Vaisnaví, Váráhí, Náraszimhí,
Aindrí
szaptakrit parama (szanszkrit) - legfeljebb 7 újjászületés állapota
szaptar sajah (szanszkrit) - 7 bölcs, legendás látnokok a Mahábháratá-
ban; a Göncöl-szekér
szaptasza mudrik tirtha (szanszkrit) - a Himálajában eredő 7 szent
folyó, vagyis: Alakánanda, Dauli Gangá, Nandakini,
Bhagírathi, Pinder Gangá, Mandakini, Najar, Siva
hajtincseiből folynak alá
szar ma (ejtett tibeti, írott tibeti gsar ma) - újak, a tibeti iskolák egyik
csoportja (a másik a nyingmapa)
szara (szanszkrit) - a lényeg, a jól megemésztett táplálék, ájur véda
száradáru (szanszkrit) - khadira (?) (Acacia catechu), egy keményfa
Szaraha (szanszkrit) - brahmin, Nágárdzsuna mestere
szarájatana (szanszkrit) - érzékszervek
Szaraju (szanszkrit) - folyó Észak-Indiában, ma Gógra
szarana (szanszkrit) - menedék (ld. három menedék), a nirvána
szarana gamana/traja (szanszkrit, írott tibeti skjabs su gro ba) - mene-
dékkérés (Buddham...)
Szaraszvatí (szanszkrit) - a tudás, a zene és a művészetek
istennője, Brahmá felesége, Mandzsusrí társa, ő hozta
létre a szanszkrit nyelvet és írást, egy folyó Észak-
Indiában, Japánban a sinto Benten, szára
Szaraszvatí púdzsa (szanszkrit) - hindu ünnep január-februárban
száraz évszak (görög) - júliustól októberig
szarga (szanszkrit) - elsődleges teremtés, kibocsátás,
evolucionizmus (törvényszerű fejlődés)
Szári (páli) - Upatissza, Száriputra anyja
Száriputta (páli) - a Buddha tanítványa, eredeti neve Upatissza,
meggyilkolták
szaríra dhátu (páli) - a test hamvasztása után megmaradt ereklyék,
szent hamvak, a létforgatagból kilépett személyek testi marad-
ványai; a Buddha maradványait 8 sztúpába helyeztek
szarkofág (egyiptomi) - általában kőből vagy fából és
nemesfémből készült koporsó, az egyiptomi temetkezés és
 halotti kultusz egyik elengedhetetlen eleme
szarmapa (ejtett tibeti) - újat követő, tibeti vallási irányzat
Szárnáth (szanszkrit) - Őz-park Benáresz mellett, itt mondja
el a Buddha 5 aszkétának a 4 nemes igazság és a
középút tanát, itt forgatja meg először a Tan kerekét
szarva dharmábhi szambódhi pratidnyá vaisáradja (szanszkrit) -
„az összes dharma tekintetében eljutottam a
megvilágosodásig”, a Buddha 4 kijelentéséből az 1.,
csaturvaisáradja
szarva dharmábhi szambódhi vaisáradja (szanszkrit) - saját
tökéletes-ségére és finom megvalósítására vonatkozó
félelemnélküliség
szarvacsjuta (szanszkrit) - aki a dhjána mind a 17 területét bejárja, a
harmadik kivételével (Brahmá szintje), az akanistha mennybe jut
szarvadharma szukhamgama (szanszkrit) - a dharmák boldogságként
való megélése
szarvadnya dnyána/szarvadnyatá (szanszkrit, páli
szabbannyutányána) - mindent átfogó tudás, ami egy buddhának
van, bár a Buddha ezt sosem állította magáról, tudásának 3 rétege
van (tisszo viddzsá); 32 vagy 80 jegy ezen a formán; a buddhaguna
9. csoportja
szarvam (szanszkrit) - a mindenség
szarvángászana (szanszkrit) - gyertyaállás (hatha jóga)
Szarvani varana viskambhin dhjánibódhiszattva (szanszkrit) - a
Foltok eltávolítója elmélkedő bódhiszattva, akadályt
rendben eltakarító (bardo), az alap-tudat ura, jele:
telihold, könyv lótuszon, kívánság-teljesítő kincs,
nektáros csésze, ha védisten, jele: koponyacsésze,
görbe élű bárd, társnője a Tánc vagy az Adomány
szarvásra vaksája dnyána pratidnyá vaisáradja (szanszkrit) -
„elpusz-títottam minden szennyet”, a Buddha 4
kijelentéséből az 2.
szarvásra vaksaja vaisáradja (szanszkrit) - saját tökéletességre és
finom lemondásra vonatkozó félelemnélküliség
szarvászra vaksája dnyána pratidnyá vaisáradja (szanszkrit) -
csaturvaisáradja
szarvászti vádin (szanszkrit) - minden létezik (szarvam aszti),
hínajána szellemi irányzat az i.e. 5. században, a
külvilág meghatározott számú, folyamatosan
egymásra következő, tovább már nem osztható
lételeme, amelyek időbeli és térbeli kiterjedés
nélküliek, megjelenésük pillanatnyi, ilyen: forma, hang, szag, íz,
tapintható tárgy és 64 nem érzékekkel kapcsolatos tárgyi feltétel,
 vagyis minden mindig létezik
szarvásztiváda/vaibhászika (szanszkrit) - a Vinaja egyik iskolája, a
minden létezés, ábhidharmika iskola
szarvatraga (szanszkrit) - 7 mindent átható hajlam (szatkája dristi,
antagráha dristi, mithjá dristi, dristi parámarsa, sílavrata parámarsa,
vicsikitszá, avidjá)
szarvatraga hétu (szanszkrit) - uralkodó, mindent átható okság
szarvatragámini pritratipa dnyána bala (szanszkrit) - a lét
minden típusához vezető út megértésének ereje
szásraja szkandha (szanszkrit) - szennyeződésekkel teli
halmaz
szászan khárika (szanszkrit) - akaratlagosan létrejövő felszín
alatti tudat-állapot
szászana (szanszkrit) - tanítás
szaszatta ditthi (szanszkrit) - örökkévalósági elképzelés
szaszatta váda (páli) - az örökkévalóság feltételezése, eretnek tanítás
szaszik (ejtett tibeti) - hópárduc
szaszö (ejtett tibeti) - ducö 19-21
szászrava (szanszkrit) - tisztátalan, szennyezett, bűnnel terhelt,
nyomo-rúságos tett
Szaszthá (szanszkrit) - Siva harmadik fia, anyja Mohíni, a gyengék
támogatója, Abhappan
szat (szanszkrit) - létező, igazi, valódi, jó, lényeg, igazság,
valóság, végtére, az Óm, Tat, Szat teremtő szavak
egyike
Szátán (héber) - Sátán
szatcsit (szanszkrit) - létező és tudatosság, Siva
szatcsit ánanda (szanszkrit) - ami van-öntudat-egyensúly, a Brahman
jellegzetessége
szatellita (egyiptomi) - a piramis-komplexumhoz tartozó kisebb pira-
mis, amely a piramis körül, rendszerint a piramis-komplexum
körfalain belül áll, már a III. dinasztia végén
megjelenik egyik fajtájuk, a mellékpiramis a meidumi
Hamis Piramisnál, a királynői piramisok csak később,
Kheopsz piramisánál bukkannak fel először
szathar (szanszkrit) - mester
száthja (szanszkrit) - becstelenség, szennyezett szenvedély
Szatí (szanszkrit) - tiszta nő, de Párvatí egyik alakja is,
szatí lesz egy özvegy, ha elégeti magát férje máglyáján; Durgá;
tudatosság, emlékezet, az eddig feltárt tudás, a hagyomány tiszte-
lete, éberség, jelenlét, tiszta tudatosság, a múlt
beemelése a jelenbe; a szatta boddzsangá 1.
tényezője
szatí patthána (szanszkrit) az éberség gyakorlata
(szemlélődés a test állapota felett, az érzések
szemlélése, a tudat szemlélése, a tudat-tartalmak
szemlélése)
szatí szampannya (páli) - figyelemösszpontosítás a harcban, össze-
szedettséget elért, az elefántvezetés 5 követelményének egyike
szatimat (szanszkrit) - emlékháló
szatja (szanszkrit) - van-ság, igazságszeretet, hűség az
igazsághoz, igaz-ság, igazmondás, a dzsainizmus egyik
fogadalma
Szatja juga (szanszkrit) - aranykor, a mi első
világkorszakunk, 1.728.000 földi évig tart, az
emberek 100 ezer évig éltek, és mind a 4 alapelem
megvolt bennük
Szátjaki (szanszkrit) - jádava herceg
szatjam (szanszkrit) - valóság
szatjaszat (szanszkrit) - nem-lényegileg létező
Szatjaván (szanszkrit) - Djumatszéna fia, Szávitrí férje
Szatjavatí (szanszkrit) - egy hallá változott apszarasz lánya, Vjász,
Csitrángada és Vicsitravírja anyja, Sántanu felesége
Szatjavrata (szanszkrit) - rádzsa, Visnu hal formájában
(Matszja) a szar-vához kötve mentette ki az
özönvízből, s vele együtt pl. a bölcseket és a gyógy-
növényeket, stb., a rádzsa a Kritamála folyónál medi-
tált, és kimentett a kezével merített vízből egy halat,
ez volt Matszja, aki egy bárkán kimentette az
özönvízből, az ezután átadta neki a Védákat.
szatkája dristi (szanszkrit) - a múlandóság téves nézete, ha valaki az 5
szakandhát én-nek tartja, az egyedi személyiség létezésének nézete
szatori (japán, kínai tun vu, lin csi) - felébredés, ráébredés,
hirtelen meg-világosodás, nem racionális, hanem a
belső természet pillanatnyi belátása, ami szavakkal
kifejezhetetlen, az élet során ilyen alkalom számtalan
van, de az üresség belátása a cél, életre szóló hatású,
tulajdonképpen ez az ember normális állapota
szatpadá (szanszkrit) - a dzsiva a valóság megismerése Ísvara és a
világ kapcsolatában létfokozata, vidjá létfokozat
szatrapeia (görög) - tartomány a perzsa birodalomban
szatszang (szanszkrit) - a jók társasága, szent szövegek közös olvasása,
prédikációk közös meghallgatása a hinduknál
szatta (szanszkrit) - létező
szatta boddzshangá (szanszkrit) - a megvilágosodás 7
tényezője (szati, dhammavicsaja, virija, píti,
 passzaddhi, szamádhi, upékkhá)
Szatta páduka (páli) - 7 lábnyom, utalva a Buddha születése utáni
lépéseire, szentély a Lumbiní ligetben
szatthá (páli) - sásztrí
szatti szampadnya (szanszkrit) - éberség, figyelem
szattipathána (páli) - szmritjupa szthána
szattva (szanszkrit, írott tibeti sems can) - az egyik guna,
őselem, össz-hang, igaz, jó lény, világos, tisztaság,
világosság, ragyogás, értelem, könnyűség, tényleges
valóság, öntudatosság, nyugalom, egyensúly, (ld.
radzsasz, tamasz), eszmélőlény
szattva vidjá csit (szanszkrit) - öntudat, világos őselem,
összekapcsoló-dás
szattvalóka (szanszkrit) - érző lények világa
szattvartha pariccshédaka pradnyá (szanszkrit) - a létezők
előnyeit vizsgáló bölcsesség, az adhipradnyáksiksá 3.
foka
szaumanaszja indríja (szanszkrit) - a szellemi boldogság képessége
szaupádiszessza (szanszkrit) - a múlthoz való ragaszkodás elhagyás
szautrántika (szanszkrit) - szútra iskola, hínajána filozófiai rendszer,
az i.sz. 2. sz.-ban vált ki a szarvásztivádinból; 2 aliskolája van,
ábhidharmika iskola, csak a Buddha saját szövegeit ismeri el
hitelesnek
szautrántika madhjamaka (szanszkrit) - korai madhjamaka iskola
szautrántika szvátantrika (szanszkrit) - a madhjamaka rendszer
alisko-lájának egyik aliskolája
szauvíra (szanszkrit) - egy nép
szavadharma (szanszkrit) - személyes kötelesség
szávaka (páli) - laikus hívő, hallgató, tanuló
szávana (szanszkrit) - hallás
Szávarni manu (szanszkrit) - a 8. manu
Szávatthí (páli) - a Kószala rádzsaság fővárosa
szavikalpa szamádhi (szanszkrit) - az elmélyülés megkülönböztetéssel
kapcsolatos állapota, a legteljesebb felismerés, de azonosulás még
nem következik be
Szavitar (szanszkrit) - éltető, Szúrja egyik jelzője
szavitarka (szanszkrit) - az átman nélküliség megismerése
gondolatmeg-foganással
Szávitrí (szanszkrit) - Asvapati lánya, Szatjaván felesége
sze (kínai) - kolostor
sze tu (kínai) - magánavatás, a szerzetessé válás egyik módja Kínában
szebti (egyiptomi) - várost vagy templomkörzetet kerítő
fal
szecubun (japán) - tél elűző sinto ünnep februárban
Szecúgen (japán) - zen mester
Szecso Csikan (japán) - a 49. szótó pátriárka
széder (héber) - rend, rituális étkezés Pészah első estéjén,
a kenyér-áldás után mondják: Baruh atá Adonáj
Elohénu meleh haolám, aser kidsánu bömicvotáv
vöcivánu ál-ahilát macá. (Áldott légy, Örökkévaló Iste-
nünk, a világ királya, aki törvényeiddel megszenteltél, és megparan-
csoltad nekünk, hogy kovásztalan kenyeret együnk.)
szed-ünnep/heb szed (egyiptomi) - jubileumi ünnepség, amely a
fáraó megfiatalítását, és ezáltal az ország
megerősítését célozza, rendszerint a harmincadik
uralkodási évben tartották az elsőt, majd két-három
évente megismételték, a szed-ünnepség rítusai között
szerepelt a fáraó futása, dzsed-oszlop állítása,
amelyek a fáraó erejének kinyilvánítását illetve
biztosítását szolgálták
szefárd/szfárádi (héber) - spanyolországi zsidóság, Spanyolország =
Szefárád, nyelvük a ladino
széfer Tóra (héber) - a Tóra könyve, Mózes 5 könyve
szefirat ha-ómer (héber) - ómer (kéve) számlálás
szeh netjer/kari/hem (egyiptomi) - a templom szentélye
szeháh (héber) - a szuká teteje
szehedzs hami nutjer (egyiptomi) - papi felügyelő
szei (japán) - tisztaság
Szeigen Gjósi (kínai Csing jüan) - zen mester
székha (páli) - még tanuló, egy jógaiskolába felvételét kérő
tanítvány, küzdő bhikkhu, buzgó törekvő, de magasabb
fokon álló tanítvány is, gyakorló
szekhijavatta (szanszkrit) - a begyakorlás 75 szabálya a bhiksuknak a
théravádában
szekimori isi (japán) - határjelző kő, jelzés a kertben
Szekisuszai Munejosi, Jagjú (japán) - Mataemon Munenori apja (i.sz.
17. sz.)
Szekiszó (japán, kínai Si suang) - zen mester
Szekitó Kiszen (japán, kínai Si-tou) - zen mester (i.sz. 700-790)
szem (5) (kínai wu yan) - 1. testi szem, 2. isteni szem,
amellyel a lények jövője (születése, halála) látható, 3.
bölcsesség-szem, amellyel a dolgok üresség jellegét lehet
látni, 4. tan-szem, a bódhiszattváké, 5. buddha-szem, összes szeme
csak a buddháknak van, mindenki más fokozatonként ho-
mályosabban lát
szem (ejtett tibeti, írott tibeti szemsz) - mindennapi tudat,
 megkülönböztető tudatosság, a kettősség
tudatossága, ami társul valamihez, amely más, mint
az érzékelő
szema taui (egyiptomi) - az országegyesítés szimbóluma, a fáraói
hatalom jelképe is, a Felső-Egyiptomot jelképező
papiruszt és az Alsó-Egyiptomot jelképező lótuszt
általában két isten (többnyire Hapi) csomózza össze,
lábával megtámasztva a kévét, a Középbirodalom
idején már a szimbólum fölött a fáraó kartusa jelzi,
hogy kinek nagyságát hirdeti a jelkép, maga a
szimbólum nagyon régi eredetű, az Óbirodalomig
visszakövethető, egy egyszerűbb változata
rendszeresen előforduló bútordíszítés is volt,
megtalálható Tutankhamon trónusán éppúgy, mint
Hotepheresz (III.-IV. dinasztia: Sznofru felesége, Khe-
opsz anyja) hatalmas karosszékén
szem-pap (egyiptomi) - jelentése ismeretlen, magas udvari cím,
amely valószínűleg nem járt rendszeres papi
funkciókkal, kivéve egyes temetkezési
szertartásokban (szájmegnyitás)
szen ge (ejtett tibeti, írott tibeti seng ge) - az Oroszlán csillagkép
Szen no Rikjú (japán) - a teaszertartás megalapítója az i.sz. 16. sz.-
ban, az ikebana első leírója
széná (szanszkrit) - hadsereg
Széná pati (szanszkrit) - Karttikéja egyik neve
szénánigáma (páli) - táborhely, katonai felvonulási terület
szendzsa fuda (japán) - füstölőpálca
szeng (kínai) - buddhista szerzetes, oroszlán
Szeng can (kínai) - a harmadik csan pátriárka (i.sz. 606
körül), műve Hszin hszin ming: Szívbeli hit
világossága, taoista színezetű csan elmélyülési
tankönyv
Szeng csao (kínai) - (i.sz. 384-414) Kumáradzsíva tanítványa
szenge (ejtett tibeti) - ajanamsza
Szenge Rabten (ejtett tibeti) - az állatok birodalmának buddhája
szenszei (japán) - tudós, szellemi vezető
szép (fa, állat, táj) látásakor (héber) - Baruh atá adonáj Elohénu
meleh haolám, sekahá ló böolamó. (Áldott légy, Örökkévaló
Istenünk, a világ királya, akinek ilyen világa van.)
Szeppó (japán) - zen mester, Gensa tanítója
szeppuku (japán) - a szamurájok rituális öngyilkossága, ha
megsértették a busidó elveit
Szera (ejtett tibeti) - Vadrózsakert, egy tibeti kolostor
Szerapisz (egyiptomi) - hibrid isten (Ozirisz-Zeusz-Ápisz)
szerdáb (egyiptomi) - az óbirodalmi sírok elfalazott fülkéje, ahol az
elhunyt halotti szobra volt elhelyezve, egyetlen ablak vagy
csak egy kis kémlelőnyílás biztosította, hogy az
elhunyt lelke kapcsolatot tarthasson a külvilággal, és
a neki bemutatott áldozatokat megkaphassa, a szó
maga arab eredetű és „pince” a jelentése
szereh (egyiptomi) - palota homlokzatát ábrázoló
téglalap, a kartus őse, amelynek felső részébe írták
az uralkodó nevét, először Narmer palettáján jelenik meg,
tetején egy vagy két Hórusz-sólyom is lehet, Peribszen esetén
azonban a Széth-állatot, Haszekhemui esetében pedig Hórusz és
Széth alakját találjuk
szerencsés hónapok (vodu) - január, március, május, július, augusztus,
október - a többi szerencsétlen, legszerencsétlenebb a december
szerencsés napok (vodu) - hétfő, kedd, csütörtök - nőnemű
szerencsétlen napok (vodu) - szerda, péntek, szombat -
hímnemű
szessa (japán) - sinto istenségeknek emelt kis épületek a templom
kerítésén belül
szessin (japán) - intenzív elvonulás, meditációs kurzus a zenben (szesu
= vendéglátás, a dolgok elrendezése, sin = elme, szív)
Széth (egyiptomi) - a káosz ember vagy állat alakú (földikutya) istene,
Ozirisz fivére, Hórusz ellenfele, jelképe: egy mitikus hibrid, temp-
loma: Ombosz, Tanisz
szetu bandha szarvángászana (szanszkrit) - hídépítő
gyertyaállásban (hatha jóga)
szetu bandhászana (szanszkrit) - hídépítő-tartás (hatha jóga)
szeudá (héber) - lakoma
szeudá slisit (héber) - a harmadik étkezés sábeszkor
szeudát hávráán (héber) - elválasztó étkezés, a gyászoló
első étkezése a temetés után
szeudát micván (héber) - vallási parancs teljesítésekor tartott lakoma
szévá (szanszkrit) - szertartás, szolgálat
szevivon (héber) - a hossztengelye körüli 4 oldalán egy-egy betűt
tar-talmazó pörgettyű (Nész /semmi/, Gadol /egész/,
Hajá /fél nyeremény/, Sám /egyet a bankba/ = nagy
csoda történt ott), játék hanukkakor
szfinx (egyiptomi) - oroszlán testű és kos- vagy
emberfejű szobor, leg-híresebb és legnagyobb a gízai,
de sok van, gyakran szfinx-sorok között vezetett az út
a nagyobb templomok bejáratához, egy ilyen kos-
fejes szfinx-sor látható ma Karnak és Luxor előtt is, a
 legszebbek az óbirodalmi, ramesszida és thutmoszida
szfinxek, a legcsúnyábbak a középbirodalmiak
szgon 'gro (írott tibeti) - ngön dro
szgrub thabsz (írott tibeti) - szádhana
szi (ejtett tibeti, írott tibeti sri) - démonok, akik elvihetik a
la-lelket, gyermekevők
szi pe khor lo (ejtett tibeti, írott tibeti srid pa'i 'khor lo) - létkerék
szid pa (ejtett tibeti) - a megragadásból következő új
keletkezés
Szid pa khor ló (ejtett tibeti) - a létesülés kereke
sziddha (szanszkrit, írott tibeti grub thob) - tökéletes, cél,
természetfeletti erővel bíró személy (84 személy,
köztük 4 nő, ld. Jógásvara), bizonyított, igazolódott,
igaznak/létezőnek bizonyult, biztos létező
sziddham (szanszkrit) - a szanszkrit betűk, később a
nyelvtan és az írásstílusok is
sziddhánta (szanszkrit, kínai si xi tan) - a tanítás 4 szakasza: 1. világi
dolgok, 2. a lények képességeinek megfelelő, 3.
ellenszerek, 4. végső igazság, filozófiai nézet (vaibhá-
sika, szautrántika, jógácsára, madhja-maka)
Sziddhártha (szanszkrit) - Sziddhattha
Sziddhártha Gautama Szakja (szanszkrit) - Sziddhattha Gótama
Szakja
sziddhászana (szanszkrit) - tökéletes vagy elmélkedő tartás
(hatha jóga)
sziddhaszjaszádhana (szanszkrit) az eleve biztosnak vett bizonyítása
Sziddhattha Gótama Szakja (páli, írott tibeti don grub, szanszkrit
Sziddhártha Gautama Szakja) - a Buddha teljes neve; sziddhártha
(egyéni név) = sikerhez érkezett, fehér mustárvirág,
gautama (törzsi név) = egy régi tűzdinasztia, szakja
(nemzetségnév) = Iksváku leszármazottjának,
Viruddhaka rádzsának 4 fia, tehetséges
sziddhi (szanszkrit, írott tibeti dngos grub) - eredmény,
megvalósulás, létesülés, siker, bizonyság, igazolás,
bizonyítás, létezés, Ganésa egyik társa, rendkívüli
erő, hatalom, amit például a jógi elér, személy, aki
különleges erőkkel rendelkezik, köznévként termé-
szetfeletti erő: atomnyivá, könnyűvé, súlyossá
valamint határtalanná válás, ellenállhatatlan akarat
elnyerése, uralom a test és az elme fölött, uralom az
elemek fölött és a vágyak beteljesedése; a fő-sziddhik
tárgyai: 1. a démonok fölötti hatalmat biztosító kard,
2. a bűvös szemkenőcs, melynek segítségével
 elrejtett kincseket lehet megtalálni, 3. a gyors és
akadálytalan közlekedést lehetővé tevő csizma, 4. a
közönséges fémet arannyá változtató tinktúra, 5. a
betegségektől és a haláltól megóvó elixír, 6.
labdacsok, melyekkel tetszőleges alak ölthető fel, 7.
kenőcs vízen járáshoz, 8. pátála, segítségével el lehet
tűnni a föld alá, 9. láthatatlanná tevő antardhána stb.,
az egyik sziddha
Sziddhipáda (szanszkrit) - az egyik sziddha
szide (jiddis) - szeudát micván
szidra (jiddis) - a Tóra felolvasásának heti szakasza
szidur (jiddis) - kétnyelvű imakönyv, a hétköznapi és
szombati imákat tartalmazó könyv
szie jin (kínai) - téves okfejtés
szíhanáda (páli) - oroszlánüvöltés, amikor a Buddha kinyilatkoztatja
magát közvetlenül születése után
szijum (jiddis) - egy talmudi fejezet befejezése utáni összejövetel
szik (ejtett tibeti) - hiúz
szikárius (jiddis) - tőrös, zsidó szekta
szikkhá (páli) - tanulás (magasabb erkölcsiség, gondolkodás, tudás)
sziksá (szanszkrit) - tanulmányok, gyakorlatok a szánkhjában
sziksá dzsíva szamápattó (szanszkrit) - az erkölcsi
szabályoknak megfelelő életmód
sziksa máná (szanszkrit) - tanuló
sziksá pada (szanszkrit) - a szerzetesekre vonatkozó 10 szabály (1. ne
oltsd ki az életet 2. a tolvajlást kerüld 3. a paráznaságot kerüld 4.
ne légy sohasem hazug 5. rágalmazó szót ki ne ejts 6.
időn túl sose egyél 7. ne táncolj, ne mondj éneket,
kerüld a színjátékokat 8. virág-füzéreket ne hordj,
illatszerektől óvakodj, kerülj kenőcsöt és cifraságot 9.
az ágyad ne legyen magas, az ágyad széles ne legyen
10. aranyat és ezüstöt ne gyűjts
szíla viszuddhi (szanszkrit) - erkölcsi megtisztulás, théraváda
szilön (ejtett tibeti) - miniszterelnök, a congdü vezetője,
mindig két fő: egy világi és egy szerzetes
szímá (páli) - teljes elvonultság, elhatárolódottság, határ, keret
szimantonnaja naszanszkára (szanszkrit) - a magzat védelmét
szolgáló szertartás
szimha (szanszkrit) - az Oroszlán csillagkép; ajanamsza
Szimha náda dhjánibódhiszattva (szanszkrit) - Oroszlán
üvöltésű elmélkedő bódhiszattva, Avalókitésvara egyik
formája
Szimha vaktrá - Oroszlánarcú dákiní
szimhamukha smug nag seng mgo can (írott tibeti) - a Nyolc
Boszorkány közül a keleti oroszlánfejű
szimhászana (szanszkrit) - oroszlán-tartás (hatha jóga)
szimhat bét ha suva (héber) - vízhúzó ünnepek
szimhát Tóra (héber) - a Tóra örömünnepe (tisri 23)
Szindhu (szanszkrit) - folyó, óceán, az Indus folyó; ebből a
perzsában hindu, a görögben Indosz, a latinban Indus,
így nevezték az Indus-folyó túlpartján élőket, ma Pa-
kisztán Szindh tartománya, a folyó deltája
szing ki (kínai) - természet-keletkezés, Li T'ung hüan filozófiája
szipai bardo (ejtett tibeti) - a halál után az újraszületés átmeneti
állapota
szira (szanszkrit) - belső nádí
sziszira (páli) - a hűvös télutó, a tél (hémanta) utolsó 2 hónapja,
január közepe-március közepe
szisztrum (egyiptomi) - csengős zeneszerszám, kezdetben
Hathor, később Ízisz jelképe
Szítá (szanszkrit) - barázda, Dzsanaka nevelt lánya, Ráma felesége,
Lakshmi inkarnációja
szita nága (szanszkrit) - fehér elefánt, aki a Távatimsza égből
szállt le Májába, Indra hordozója
Szita tárá (szanszkrit) - a Fehér megmentő tárá, ábrázolása
szerint dhjánaszánában ül
Szitala (szanszkrit) - a gyermekek védelmezője, a himlő
terjesztője
Szítávana (szanszkrit) - Szítá liget, a rádzsagahai temető
sziván (héber) - május-június
szkan dhászana (szanszkrit) - szkandha-tartás (hatha jóga)
szkandha (szanszkrit, páli khandha, írott tibeti phung po) -
halmaz, csoport, gyűjtemény, alkotórész, sokadalom,
váll, fatörzs, sokaság, összetevő, fizikai halmazok,
valamilyen szempont szerinti csoportosítás, a
tapasztalás elemeinek halmaza, szellemi-fizikai össze-
tevők: 1. forma, megtestesülés (rúpa) 2. érzékelés,
érzés (védaná) 3. megragadás, észlelés (szamdnyá)
4. jellemösszetevők, személyiségelemek (szanszkára)
5. tudat, tudomásszerzés az érzékelés tárgyairól és a
jellemösszetevőkről (vidnyána), ezekből alakul ki az
Én-képzet
szlihesz (jiddis) - hajnali imádság
szlihot (héber) - bocsánatkérő ima az őszi nagy ünnepek
előtti hajnalokon
szmárta (szanszkrit) - Visnu, Siva, Sakti, Ganésa és Szúrja
 követői
szmihá (héber) - felavatás
szmriti (szanszkrit, páli szati) - emlékezés, éberség,
tudatosság, törekvés, ősi törvénykönyvek, emlékezet
révén fenntartott hagyomány, elmélkedés, figyelem
az elmélyülés közben, az összpontosítás tartóssága,
eredetileg emlékezetet, megőrzést, felidézést jelent,
a 6 erő (sadbala) egyike, szati
szmriti bala (szanszkrit) - az elme 3. képessége, egy kizökkenés alkal-
mával az elme képes visszatérni a meditáció tárgyához
szmriti gati (szanszkrit) - hagyomány
Szmritidnyána (szanszkrit) - ácsárja, fordító, az ő munkájáig
készült tantra-fordítások a régiek
szmritjupa szthána (szanszkrit, páli szatipatthána) - zárt
szemlélődés, a tudatosság 4 alkalmazása, a bódhi
paksika dharma 4 része a 37-ből
sznána (szanszkrit) - a múrti megfürdetése a hindu
templomban, rituális fürdés, tisztulási fürdő a hindu
tanulmányok befejezése után
sznána játra (szanszkrit) - Krisna ünnep Puríban évente (ráthajátra)
sznátaka (szanszkrit) - lesz a brahmácsárí a sznána után
sznéha (páli) - szeretet a nálunk alacsonyabban állók iránt,
kötődés, tapadás, barátság
szó (japán) - vázlatos, kerttípus
szo nam lo szar (ejtett tibeti, írott tibeti bsod nams lo gsar) - a gazdál-
kodók újéve a 12. hónap 1. napján
Szobek/Szukhosz (egyiptomi) - a víz és a termékenység
krokodilistene, temploma: Kom Obo
szobhana (szanszkrit) - erkölcsösségek
Szódzan Hondzsaku (japán, kínai Cao san Pen csi) - zen mester (i.sz.
840-901), Tódzan Rjókai tanítványa, a szótó másik alapítója
szofér sztám (héber) - rituális szövegíró (széfer Torá, tfilin, mezuza)
szófrim (héber) - írástudók
szog de (ejtett tibeti) - mongol közösség, a csogtu mongolok utódai a
Dzamar-síkságon
Szog po (ejtett tibeti) - mongolok, Je mon fia
szó'ham (szanszkrit) - ő vagyok én, adzsapa mantra, a
légzés közben életen át tartó imádság
szok (ejtett tibeti, írott tibeti srog) - életerő, vitalitás
szok cöl (ejtett tibeti, írott tibeti szrog rcol) - élet-
erőfeszítés, kommunikáció
szok lha (ejtett tibeti, írott tibeti srog lha) - az életerő
istene a szívben
szoka gakkai (japán) - értékteremtő közösség, a
buddhizmuson alapuló új vallás
szoláris (egyiptomi) - a Nappal kapcsolatos, a Nap által produkált
csillagászati jelenségeken alapuló
szóma (szanszkrit) - növényből (az Amanita muscaria gomba
főzete vagy az Asclepias acida futónövény szárának
nedve) készült bódító ital, védikus áldozati
szertartásoknál használták, más források szerint a
csikófark (Ephedra) kipréselt levét keverték tejjel és
liszttel, majd erjesztették, a csikófark nagy mennyiségben
tartalmazza az efedrin alkaloidát, amely izzasztó hatású, és
gyógyítja a vérkeringési zavarokat és az asztmát; észak, szerda,
Indra itala, de a Holdisten is, apja Atri Risi, anyja Anaszúja,
felesége Rohiní, de elvette annak 27 testvérét is,
ezért Daksa, az apósa megátkozta leprával, ezért
fogy és bővül
szóma píti (szanszkrit) - szóma-italáldozat
szombati gyertyagyújtáskor - áldás (héber) - Baruh atá Adonáj
Elohénu meleh haolám, aser kidsánu bömicvotáv vöcivánu löhadlik
nér sel sabát. (Áldott légy, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki
törvényeiddel megszenteltél, és megparancsoltad nekünk, hogy
meggyújtsuk a szombati lángokat.)
szon (koreai) - csan, zen
szon sa (japán) - kisvárosok, falvak sinto templomai
Szongcen Gampo (ejtett tibeti, írott tibeti srong bcan sgam
po) - Tibet 33. királya (uralk. i.sz. 617-649) (k. Qizong
longzan), felesége, a nepáli Bhrikuti Devi, vitte az első
Buddha-szobrot Tibetbe
szópadhisésza nirvána (szanszkrit) - kialvás
Szószeki/Muszó Kokusi (japán) - zen mester (i.sz. 1276-1351)
szoszor tharpa (ejtett tibeti, szanszkrit prátimóksa) - egyenkénti
megszabadulás
szóta (páli) - folyam, érzelmek árja
szotápanna (szanszkrit) - a megszabadulás folyamába lépett, aki a
magga 1. fokára jutott, a jógában a novícius
szótápatti maggó (páli) - a nirvánához vezető út első foka
szótápatti phalam (páli) - a folyamhoz érkezés gyümölcse
szótó (japán) - fokozatos, egy zen iskola, cél és tárgy nélküli, fal felé
fordulva végzett zazen, a kóanok a mester válasza a tanítványok
kérdéseire, Dógen alapította, a név eredete: két kínai mester, Cao
san Pen csi (i.sz. 840-901) és Tung san Liang csie (i.sz. 807-869)
japán nevének (Szózan és Tózan) összevonása
szozu (japán) - vízköpő, szarvasriasztó
szö khor (ejtett tibeti, írott tibeti srod 'khor) - ducö, disznó, az éjszaka
kezdete, észak, 21-23
szö nam pa (ejtett tibeti) - sing pa
szö pa (ejtett tibeti) - türelem, tűrőképesség, elszántság
Szönam Gyaco (ejtett tibeti) - a 3. dalai láma (i.sz. 1543-1588),
előbb a Drepung apátja
szöudát havraá (héber) - felépülési lakoma a közvetlen gyászolónak a
temetés után
szparsa (szanszkrit, páli phassza) - érzékelés, érintkezés, az ötféle tan-
mátra (rúpa, sabda, gandha, rasza, szparsa) egyike, a 6. nidána,
a Kálacsakra hatodik mezője
szparsa artha (szanszkrit) - tapinthatóság, és az 5 érzéki tárgy egyike
szparsáhára (szanszkrit) - érzéki érintésből származó
táplálék
szparsana (szanszkrit) - a tapintás érzéke, tapintás
szpjan lnga (ejtett tibeti) - 5 szem (testi/hús, isteni,
bölcsesség, tan, ere-dendő bölcsesség)
szpjan rasz gzigsz (írott tibeti) - Avalókitésvara, Csenrézi
szpjod rgyud (írott tibeti) - Csarja tantra
szpodak (jiddis) - magasított prémes plüsskalap
szprastaszvja ájatana (szanszkrit) - az érintés egymásra ható mezeje
szprastaszvja dhátu (szanszkrit) - az érintés tárgyának alkotóeleme
szprastavja (szanszkrit) - a tapintás tárgya
szprastavja dhátu (szanszkrit) - álambana pratjaja
szprsa (szanszkrit) - érzéki kapcsolat
szprul pa'i szku (írott tibeti) - nirmána kája, tul ku
szraddhadhi mukta (szanszkrit) - a hit által törekvők, az
arhatok egyik csoportja
szrámanéra (szanszkrit) - szerzetesnövendék
szrin po (ejtett tibeti, szanszkrit ráksasza) - gonosz lélek, vérszívó,
éjszakai
szristi (szanszkrit) - teremtés, kibocsátás, a világ keletkezése
szritiparisuddhi (szanszkrit) - a figyelmesség tisztasága
szriva (szanszkrit) - áldozati kellékek
szrog rcol (írott tibeti) - szok cöl
szróta ápanna (szanszkrit) - az arhat 1. foka
szrotra indríja (szanszkrit) - halló képesség, fül, az 5 érzéki képesség
egyike
szrutamaji (szanszkrit) - hallásból eredő bölcsesség
sztéja (szanszkrit) - lopás
sztélé (egyiptomi) - négyszögletes, felül lekerekített, faragott,
feliratos kőlap, mely fogadalmi táblaként vagy győzelmi
emlékműként, esetleg határjelzőként szolgált, a szó
 görög eredetű
szthála purána (szanszkrit) - egy hely isteni eredetének története
szthána (szanszkrit) - konkrét dolog, egy keletkezett jelenség
szthána szthána dzsnyána bala (szanszkrit) - a lehetséges és a
lehetetlen megvalósításának ereje
szthánászthána dnyána (szanszkrit) - az okok ismerete,
amelyek egy keletkezett jelenséget (szthána) idéznek
elő, és amelyek nem hoznak létre konkrét dolgokat
(aszthána), az egyik dasabala
szthápatja véda (szanszkrit) - az építészet és a szobrászat tudománya
szthavira (szanszkrit, írott tibeti gnas brtan) - rangidős
szerzetes, idős szerzetes, szilárd helyű, de lehet a
hínajánán belül a szthaviravádin iskolához tartozó is,
16 legendás arhat, akik a Buddha tanítványaiként a Dzsambu-
szigeten kívül terjesztik a Tant
szthavira vádin (szanszkrit) - hínajána iskola
szthira (szanszkrit) - szilárd, egy helyben állás
Szthiramati (szanszkrit) - jógácsára filozófus az i.sz. 6.-7. században
Valabhíban
szthita pradnyá (szanszkrit) - személy, akinek szilárdan
megalapozott bölcsessége van, a kettősségek nem
hatnak rá
szthitakampja (szanszkrit) - a nyugton maradó, a békés, a szraddha-
dhimukták egyike
szthithágija (szanszkrit) - megállapodottság felé vezető
suddhaka
szthiti (szanszkrit) - szilárdság
szthiti laksana (szanszkrit) - elhalasztás-eltartás,
fennmaradást biztosító erő
szthúla (szanszkrit) - alaplétezők, durva létezők
szthúla bhúta (szanszkrit) - durva létezők, a szánkhjában az
alapelemek (föld, víz, tűz, levegő, űr)
szthúla dhjána (szanszkrit) - az elmélyedés durva szemlélete,
meditáció a Brahman felszíni megnyilvánulásain, a mantra jóga
szthúla jántrika pítha (szanszkrit) - durvább, sötét erők köre
(szellemi tények megismerése a durva közegen
keresztül, például jóslás, szel-lemidézés)
szthúla krijá (szanszkrit) - ászana, múdra, a laja jóga gyakorlata
szthúla saríra (szanszkrit) - durvatest, tulajdonképpen az anyagi világ
(prithivi, dzsala, tédzsasz, váju, ákása), burka az annamaja kósa
sztjána middha/thína middha (szanszkrit) - tunyaság-lustaság,
bágyadtság, közönyösség, tompaság, levertség, thína middha
sztobsz chen dkar mo khjung gi mgo (írott tibeti) - a Nagyerejű
 Madárkirály-fej, fehér
sztong gszum gdzsi sztong chen po'i dzig rten gji khamsz (írott
tibeti) - triszáhaszramahászáhaszra, lóka dhátu
sztong pa (ejtett tibeti) - súnjatá
sztong pa drug (ejtett tibeti) - a 6 tévtanokat hirdető
Brahmá-pap
sztrapati (szanszkrit) - rituális építész
sztúpa (szanszkrit, páli thúpa, ejtett tibeti csör ten, kínai zongmiao,
fo zong miao, fosi) - ereklyetartó épület buddhista
emlékmű, ereklye-tartó, torony formájú kő- vagy
téglaépület, csörten, harmika, a sztúpa négyszögletes
alapja az istenség lakhelye, kurgán, kunhalom
szu co lun si (kínai) - nirgrantha
szuámjávasztha (szanszkrit) - guna egyensúly
szubha (szanszkrit) - szép, egy bráhman
szubha kritsznáh (szanszkrit) - az egyetemes tisztaság szintje a forma-
világban
Szubhádra (szanszkrit) - Dzsagannátha húga, egy bhiksu,
műve: Buddhista Káté (i.sz. 1893), fordítója Hollósy József
(Rács Géza szerint)
Szubhadrá (szanszkrit) - Krisna húga, Ardzsuna felesége
Szubhúti (szanszkrit) - a Buddha tanítványa a Lótusz-szútrában
Szubramanja (szanszkrit) - Siva második fia, a turija
tudatállapot megje-lenítője, Kartikéja egyik neve
Szucsandra (szanszkrit) - Szambhala királya, Vadzsrapáni
inkarnációja, neki tanította a Buddha a Kálacsakra
szútrát, ő írta az első kommentárt
szucsi (páli) - tisztaság, varrótű
Szudarí (szanszkrit) - csodaszép, meggyilkolt apácajelölt
Szudarsan (szanszkrit) - Visnu csatakorongja, amivel megbünteti a
gono-szokat, csakra
Szudarsana (szanszkrit) - egy szerzetes, aki Kaniskát a buddhizmus
hívéve tette
szudarsanáh (szanszkrit) - a tökéletes forma szintje a formavilágban
Szudatta Anáthapindada/pindika (páli) - Védtelenek Támasza,
kereskedő, aki a Dzsétavana árámát vásárolta
Srávaszti közelében
szuddhaka (szanszkrit) - tisztaság, világi értelemben az ízlelésé
szuddhávásza (szanszkrit) - tiszta tartózkodási helyek, itt van az
anágámi
szuddhávásza bhúmi (szanszkrit) - a tiszta tájak lényei
szuddhi (szanszkrit) - tisztaság, a nirvána
Szuddhipanthaka (szanszkrit) - arhat a Buddha közelében
Szuddhódana (páli) - szakja ksatrija uralkodó, a Buddha apja
szudriszáh (szanszkrit) - a tökéletes látomás szintje a formavilágban
szudurdzsajá (szanszkrit) - győzhetetlen, bhávaná márga,
a pratjéka-buddhák útjának 5. része, nehezen
meghódítható, legyőzhetetlen, a bhávaná márga 5.
fokozata
szudurdzsajá bhúmi (szanszkrit) - a nehezen meghódítható birodalom,
a bódhiszattva bhúmi 5. foka
Szúdzan hegy (japán) - a Sórindzsi barlangban meditált Daruma
(Bódhi-darma)
szufgánijá (héber) - fánk
szugata (szanszkrit, írott tibeti bde bar gshegs pa) -
Üdvvel Érkezett, a buddhák jelzője
szuggati (szanszkrit) - jó út, jó hely, örömteli, boldog állapot, tulajdon-
képpen a menny
szugoroku (japán) - kockajáték
Szugríva (szanszkrit) - vánara király, Bálí öccse, majomrádzsa, aki
segí-tett Rámának Szíta felkutatásában
Szuhávati vjuha (szanszkrit) - a tiszta ország rendszere, buddhista irat
Szujata (szanszkrit) - lány Uruvilva-Szenániból, aki zabkását adott a
Buddhának
szúkaramaddava (szanszkrit) - vaddisznóhús vagy szarvasgomba, ez
volt a Buddha utolsó étele, ami halálát okozta
Szukésa (szanszkrit) - az első ráksasza király
szukha (szanszkrit, írott tibeti bde ba) - üdvösség,
boldogság, Varuna rádzsasága, gyönyör, erényesség,
emelkedettség, jókedv, belső elége-dettség, bal
prefrontális dominancia, a fizikai gyönyör képessége,
dhjána
szukhaszannyá (szanszkrit) - örömészlelés
Szukhávatí pariszuddha ksétra (szanszkrit, írott tibeti bde ba can,
ejtett tibeti Dévacsen) - a boldogság helye/földje, a Nyugati Para-
dicsom, uralkodója Amitábha, Tiszta Ország, a nirvánán túli létezés
helye, itt léteznek a buddhák
szukhuma bhúta (páli) - finom létező
szuki (japán) - lehetőség
szuki ja (japán) - teaház, 4 és fél tatami méretű
szukká (héber) - sátor, kunyhó, ideiglenes szállás
szukkha (szanszkrit) - boldogság
szukkot (héber) - sátrak, 7 napos ünnep (tisri 15-21), amikor belépnek
a sátorba: Baruh atá Adonáj Elohénu meleh haolám, aser kidsánu
bömicvotáv vöcivánu lésév baszuká. (Áldott légy, Örökkévaló Iste-
nünk, a világ királya, aki törvényeiddel megszenteltél, és megparan-
 csoltad nekünk, hogy a sátorban tartózkodjunk.), az ünnepi csokor
meglengetésekor: Baruh atá Adonáj Elohénu meleh haolám, aser
kidsánu bömicvotáv vöcivánu al-nötilát luláv. (Áldott légy, Örökké-
való Istenünk, a világ királya, aki törvényeiddel megszenteltél, és
megparancsoltad nekünk a pálmaág fölemelését.)
szúksma (szanszkrit) - finom
szúksma bhúta (szanszkrit) - finomtestek, a tudatfolyamat hordozói a
szánkhjában (buddhi, ahamkára, manasz, 10 indrija)
szúksma krijá (szanszkrit) - pránajáma, a finomtest tudatosítása, a laja
jóga gyakorlata
szúksma prána (szanszkrit) - transzcendens életerő
szúksma saríra (szanszkrit) - finomtest, a prákriti anyagi része a lélek
és a test között, a durvatest nem érzékeli, burka a pránamaja kósa,
linga-déha
szúkta (szanszkrit) - himnusz
Szumáli (szanszkrit) - ráksasza, Szukésa fia
szumanaszja (szanszkrit) - jóindulat
Szumédha (szanszkrit) - brahmin, Dípankara buddha
tanítványa, a Buddha egyik előélete
Szuméru/Méru (páli, írott tibeti ri'i rgjal po ri rab) - az istenek hegye,
óriáshegy, a világ közepén áll, csodafa, bídzsája a sam
Szumitrá (szanszkrit) - Dasaratha felesége, Laksmana és Satrughna
anyja
Szundarí (szanszkrit) - Csodaszép, női szerzetesjelölt, halott
nő a Dzséta-vana áramában
Szung Szán (koreai) - zen mester (1927-), a Kvanum Zen Iskola
alapítója
Szunidha (páli) - Vasszakára hadsegédje
szunna (iszlám) - Mohamed próféta cselekedeteinek, mondásainak
példá-ja, ami kiegészíti a Koránt
szunniták (iszlám) - a legnagyobb muszlim csoport, a siíták
kisebbségben vannak
szunnyatá (páli) - üresség, a szánkhjában a feloldódás (pralaja) elérése
szunnyató animittó (páli) - ok és támaszték nélküli üresség, súnja
szupanna (szanszkrit) - nagy madár
szupatti pannyo (páli) - aki megfelelően gyakorol
Szuppabuddha (szanszkrit) - éber őrszem (szu + prabuddha),
előörs, a Buddha apósa (Pápijasz)
szupta bhékászana (szanszkrit) - hátradőlő béka-tartás (hatha
jóga)
szupta kónászana (szanszkrit) - fekvő szög-tartás (hatha jóga)
szupta kúrmászana (szanszkrit) - fekvő teknősbéka-tartás
(hatha jóga)
szupta pádángusthászana (szanszkrit) - fekvő láb-nagyujj
emelő-tartás (hatha jóga)
szupta trivikramászana (szanszkrit) - hanyatt fekvő Trivikrama-
tartás (hatha jóga)
szupta vadzsrászana (szanszkrit) - fekvő gyémántmennykő-
tartás (hatha jóga)
szupta vírászana (szanszkrit) - fekvő hős-tartás (hatha jóga)
szúra (iszlám) - Korán fejezet (a Korán 114 fejezetből áll)
szurabhi (szanszkrit) - a tejóceán köpülésekor keletkezett tehén
szurák (szanszkrit) - a dévák nemzetsége
szurámatta (szanszkrit) - a kábító italok és ételek fogyasztásának
tilalma, az 5. panycsa síla
szuráméraja maddzsapa mádattháná véramaní (szanszkrit) -
fogadom, hogy tartózkodom az alkoholtól és a
kábítószerektől; a menedékvétel utáni fogadalom
Szuránanda (szanszkrit) - az egyik sziddha
szúrangama (szanszkrit) - hatásosan pusztítja a gonoszt, mahájána
össze-szedettségi gyakorlat
Szurendrabódhi (szanszkrit) - indiai tanító az i.sz. 9. században
Szurésvara (szanszkrit) - Mandana Misra későbbi neve
Szúrja (szanszkrit) - a Nap félistene, kocsihajtója, Karna apja, Aruna,
Garuda bátyja, fia Vajvaszvatá, unokája Iksvák, Vivaszvatan lakik,
Ravi, Szani vár, szmárta, Vuivaszvati, a Brahman egyik megnyilvá-
nulása; a mandalában vörös korongon háromlábú holló
szúrja bhédana pránajáma (szanszkrit) - Napot átvivő légzés
(hatha jóga)
szúrja csakra (szanszkrit) - a köldök és a szív közötti idegfonat
Szúrjavamsa (szanszkrit) - a Nap-nemzetség
szusumná (szanszkrit, ejtett tibeti buma, írott tibeti dbu ma) - energia-
vezeték a gerincoszlop belsejében, a pingalával és az ídával együtt
72 ezer elágazása van
szusupti avaszthá (szanszkrit) - a mély alvás állapota (álom nélkül),
AUM
szuszána (páli) - a holtak pihenőhelye, ahová összegyűjtik a
marad-ványokat
Szuszanoo no mikoto (japán) - az indulatos, lobbanékony, öve a
tenger, a szél sinto istene, Idzanagi és Idzanami fia, Amateraszu és
Cukijomi testvére, Hold-isten
szuszuki (japán) - japánfű (Miscanthus sinensis)
szúta (szanszkrit) - kocsihajtó, udvari zenész, a hallott
szutemi (japán) - a test elhagyása
Szutíksna (szanszkrit) - egy nagy szent
szútra (szanszkrit, páli szutta, ejtett tibeti do, írott tibeti
 mdo) - vezér-fonal, példázat, tömör útmutatás,
beszéd, a történelmi Buddha tanítá-sa, a Tripitaka
egyik része, a Kágyur része, a dvádasángasászana
első része, a Buddha prózában előadott tanítása
szútra jána (szanszkrit) - a szútrák kocsija, a Buddha szavai
szútra kála (szanszkrit) - a síla kála 8. szakasza
Szútra pitaka (szanszkrit, írott tibeti mdi sde, kínai King) - A
vezér-fonalak kosara (5 gyűjtemény), példázat
gyűjtemény, amelyben a személyesen Buddhának tulaj-
donított szövegek vannak, (Tripitaka)
szútránta (szanszkrit) - tanító írások, a Kágyur egyik része, a Buddha
saját szavai
szutta (páli) - szútra
Szutta pitaka (páli) - Tipitaka, A vezérfonalak kosara
Szutta szamgaha (szanszkrit) - A vezérfonalak összefoglalása
(Tripitaka, burmai kánon)
Szutta vibhanga (szanszkrit) - Tripitaka, A vezérfonalak elemzése
szuttani khépa (szanszkrit, páli) - a szutták előadásának módja
(attaddzs-hászaja, paraddzshászaja, puccshávaszika,
atthupattika), személyes hajlandóság
Szuttanipáta (páli) - Tipitaka, A vezérfonalak kötete
Szuttaszamgaha (páli) - Tipitaka, A vezérfonalak összefoglalása
Szuvala (szanszkrit) - Gandhára királya, Gándhári és Sakuni apja
Szuvarna prabhásza (szanszkrit) - Arany ragyogás, mahájána
Szuzuki, Daisetz Teitaro (japán) - a zen nagy hatású nyugati
terjesztője (1870-1966)
szva (szanszkrit) - életerő, saját, valódi önmagunk
szvabháva (szanszkrit, írott tibeti rang bzhin) - öntermészet, a tudattól
függetlenül létezik, hínajána szemlélet
szvabháva kája (szanszkrit) - önmagában létező test, a
buddha kája 1. formája, halandó ember nem látja, 2
aspektusa: ágantuká visuddha-dharmakája, szvab-
háva visuddha dharmakája
szvabháva súnjatá (szanszkrit) - a magától létrejövő üressége
szvabháva sziddha grabha (szanszkrit, írott tibeti rang bzhin gjis grub
par snag ba) - az önmagától való létezés megjelenése
szvabháva sziddhi (szanszkrit) - önvaló, önlét, ami hiányzik a
dolgokból, miközben a téves tudatú ember azt hiszi, hogy valami
lényegileg az, ami
szvabháva vikalpa (szanszkrit) - természetes fogalmak
szvabháva visuddha dharmakája (szanszkrit) - tisztán
önmagában léte-ző dharma-test, a szvabhávakája
egyik aspektusa
szvabháva/szvabhávatá/parinispanna laksana (szanszkrit) -
magában való, öntermészet, szubsztancia, kötődés az én-
természethez, a jelen-ségek önvalója, a dolgok
önmagukban való saját magukat meghatározó termé-
szete, önmagára jellemző természet, a tökéletes
termé-szet, önmeghatározó természet, önazonosság,
önlét, önmagában létező, önálló létező, mibenlét, a
tárgy és tudat együttes nem-létezése
szvabhávakája (szanszkrit) - önmagában létező test,
buddha kája
szvabhavata sziddha (szanszkrit, írott tibeti bgo bo njid kjis grub pa) -
a saját lénye által megalkotott
szvábhávikakája (szanszkrit) - a három test (dharmakája, szambhóga-
kája, nirmánakája) aspektusainak egysége
szvádhája (szanszkrit) - önátadás, odaadás, szent szövegek tanulmá-
nyozása, a jóga 8 angája közül a 4.
szvadharma (szanszkrit) - a karmától okozatilag függő saját,
személyes dharma
szvádhjája (szanszkrit) - recitálás, tanulás, az astánga jóga 2
(nijama)/4. lépése
szvádisthána csakra (szanszkrit) - erőközpont (pítha) a nemi
szervek és a gyomor között
szvagata (szanszkrit) - a múrti üdvözlése a hindu templomban
szvah (szanszkrit) - ég, a megismerés birodalma
Szváhá (szanszkrit) - Agni társa
szvajam krita - önokozott, önmaga által okozott
szvajam vara (szanszkrit) - hindu férjválasztó szertartás az
ősidőkben, leginkább a rádzsáknál
Szvajambhu (szanszkrit) - Önmagában Létező, a Teremtő
Szvajambhúnáth sztúpa (szanszkrit) - önmagában létező,
Nepál (Kath-mandu) központi temploma
Szvájambhuva (szanszkrit) - Szvajambhu fia
Szvajambhuva manu (szanszkrit) - az 1. manu
Szvajamprabhá (szanszkrit) - remetenő
szvakíja dristi (szanszkrit) - az önlétezésbe (a személyiségbe) vetett
hit, a hamis (khandikus) eszmerendszer teljessége (rúpa, védaná,
szannyá, szankhára, vinnyánam)
szvalakszana (szanszkrit) - egyéni sajátosság, önjelleg; egy
konkrét dolog sajátos jellemzője, a létezés tértől és
időtől független feltételei, egy dolog természetes,
csak rá jellemző tulajdonságai
szvalakszana klésa (szanszkrit) - egyedi szenvedélyek (ragaszkodás,
ellenszenv)
szvalingavat (szanszkrit) - saját jelleggel bíró
szvámi (szanszkrit) - a lemondott személy, aki ura érzékeinek
Szvámi Nárájana (szanszkrit) - Szahadzsánanda alapította a
19. század-an, Rámánudzsa bölcseleti rendszerre
épül, jótékonyság, a nők újra-házasodási joga, a szatí
tiltása
Szvámi Vivekánanda (szanszkrit) - szektaalapító a 19. század végén,
Rámakrisna bengáli bráhmana tanítása után, kulturális tevékenység,
ellenzi a dualizmust
szvapná vaszthá (szanszkrit) - az álom tudatállapota, az AUM-ból az
U
szvaprakásatvam (szanszkrit) - önmegnyilvánulás
szvapudgala (szanszkrit) - önszemély, saját személyünk
szvarga (szanszkrit, írott tibeti mtho ris) - magas birodalmak, ég,
menny, az emberek és az istenek világa a 3 világ körül; a 3 világ: 1.
égi, föld feletti, 2. földi, 3. föld alatti; Indra otthona
szvarnahasta (szanszkrit) - aranykezű, Lakshmi jelzője
Szvarocsisa manu (szanszkrit) - a 2. manu
szvaszamvitti (szanszkrit) - öntudat
szvasziddhi (szanszkrit) - beteljesedés
szvasztika (szanszkrit, ejtett tibeti jun drung) - szvaszti = jólét,
szerencse, boldogság, a Buddha szívének pecsétje, a
négyágú, tört karú kereszt az élő rendszerek belső
dinamizmusának jelképe, a napkultusz szim-bóluma,
jó, ha ágai jobbra (tibeti) és rossz, ha ágai balra
néznek (bön), a jobbra néző kereszt Visnu és Ganésa
szimbóluma is
szvatantra (szanszkrit, írott tibeti rang dbang can) - független
szvatantra anumána (szanszkrit) - saját fonalú érvelésmód,
tézissel és érvvel összefüggő következtetésmód
szvátantrika (szanszkrit) - önállóság iskola, öntörvényű, a
madhjamaka rendszer egyik aliskolája
szvátman (szanszkrit) - saját maga, önmaga
Szvátmáráma (szanszkrit) - jógi, a Hatha jóga pradípiká feltételezett
író-ja
szvavicsára (szanszkrit) - a gondolatmenet felidézése
(behatárolt, kiter-jedt, végtelen), a szamdnyá
szkandha egyik összetevője
szvédadzsa (szanszkrit) - a dzsiva izzadmányból született (a
növények és magasabb rendű állatok közötti) avidjá
létfokozat

T
ta (ejtett tibeti, írott tibeti rta) - ló, a 7. állatövi jegy, tűz,
dél, férfi jellegű (pho, jang), ajanamsza
ta hiera (görög) - szent dolgok, vallási cselekmények (latin cultus)
Ta Hio (kínai) - Nagy Tanítás, etika, a Konfuciusznak tulajdonított
klasszikus könyvek (Szí Su) egyike
ta hua zi zai tian (kínai) - Paranirmitavasavaretin
ta Isthmia (görög) - az isthmosi ünnepségek
Ta mo (kínai) - Bódhidarma
ta Nemeia (görög) - a nemeai ünnepségek
ta Olympieia (görög) - négyévenként (2. vagy 3. hónapban) megtartott
játékok Olympiában
ta Pythia (görög) - a pythói ünnepi játékok Delphoiban 8-, majd 4-
évenként
ta si (ejtett tibeti, írott tibeti bkra sis) - a jószerencse szertartása
ta theia (görög) - isteni dolgok, istenekkel kapcsolatos elképzelések
taanit Esztér (héber) - Eszter böjtje
tabezone (japán) - a kb. 120 napos gyermek első szilárd
táplálékának ünnepe
tabi (japán) - zoknicipő
tacsi (japán) - vágás, hosszú kard
tacsikata (japán) - táncos geiko
tad ekam (szanszkrit) - annak az Egynek
tadanga pahána (szanszkrit) - behelyettesítés által történő
elhagyás (vinaja)
tadárammana (szanszkrit) - azonosítás, rögzítés, emlékezetbe vésés
tádászana (szanszkrit) - hegy-tartás, szamaszthiti (hatha jóga)
tadka (szanszkrit) - fűszerezett olvasztott vaj, ájur véda
tádzsa szúja (szanszkrit) - a kuruk rádzsa avatási szertartása
tag lung pa (ejtett tibeti, írott tibeti stag lung pa) - kargyüpa iskola
Tibetben
tágin (héber) - háromágú korona
Tagzang (ejtett tibeti) - az irigy istenek buddhája
táhor (héber) - tiszta állat (juh, kecske) bőre, amire a
Tórát írják
Tahua zizai tian (kínai) - Paranirmita vasavartin
tai csai rju (japán) - a test elhagyása a kendóban
tai csi (kínai) - Nagy Végső, a világ és az ember
kölcsönhatása, küzdelem fegyver nélkül
Tai csing (kínai) - a taoista kánon 3. kötetének kiegészítése
Tai hszüan (kínai) - a taoista kánon 1. kötetének kiegészítése
Tai huang (kínai) - Legmagasabb Fenség, más néven Fu shi
Tai ki (kínai) - Nagy Egy, őstudat, a jin jang szimbolikus
 ábra
Tai ping (kínai) - a taoista kánon 2. kötetének kiegészítése
Taigú (japán) - zen mester
taiji (kínai) - nagy eredőpont
taiko (japán) - dob
taiko dzsoro (japán) - dobos nő
taiko mocsi (japán) - dobhordozó, egy otoka gésa
taisa (japán) - nagy sinto templom, valamilyen okból
kiemelkedően fon-tos
taiszai (japán) - áprilisi ünnepségsorozat a sintóban a
mezőgazdasági munkák előtt
Taittiríja upanisad (szanszkrit) - a Jadzsur véda áranjakája, a Jadzsur
véda bráhmanája, a Jadzsur véda upanisadja, A Fogoly fiainak
titkos tanítása, a hagyomány szerint a Svétásvatara
upanisad szerzője
Taj cung (kínai) - kínai császár (i.sz. 7. sz.), lányát vette el Szongcen
Gampo
taj jü (kínai) - álkérdés, amire a mester maga adja meg a feleletet
Tajasztrimsa (szanszkrit) - a harminchármak a Méru-hegy csúcsán, 8
vászava, 2 asvin, 11 rudra, 12 áditja
taju (japán) - a művészetekben jártas nő, nem gése
tak (ejtett tibeti, írott tibeti stag) - tigris, a 3. állatövi jegy, fa,
kelet, férfi jellegű (pho, jang), ajanamsza
Takama no hara (japán) - a 3 másik világ egyike, az égi
mezők, a sinto szerint itt laknak a kamik (ld. még
Jomo no kuni, Tokojo no kuni)
Takamimuszubi (japán) - Magasztos Fenségű Nemző
(Kamiroki - Isteni Atya), Ameno minakanusi alatti
személye a sinto isteni hármasságnak
tákánot (héber) - vallási intézkedés
takarabuna (japán) - kincses csónak
Takéma (ejtett tibeti) - a 48 haragvó istenség nyolcas csoportja, a
testben az agyhoz kapcsolódnak
takhlesz (jiddis) - lényeg, megélhetés
takilcsi (mongol) - őrző
takkin (szanszkrit) - vitatkozó (de hamisan érvelő)
Taksaka (szanszkrit) - a mérges kígyók királya
Takuán Szóhó (japán) - Mozdulatlan bölcsesség titkos feljegyzése
(Fudocsi sinmjóroku) (i.sz. 1632)
takuhacu (japán) - zen szerzetesek kolduló útja
tála (szanszkrit) - napernyő
tála'i phreng ba (írott tibeti) - ri bo tala
talalát (egyiptomi) - kis méretű feliratos kőtömb
Talavakára upanisad (szanszkrit) - A tapsolók titkos tanítása
táleszbájtli (jiddis) - a tálit zacskója
tálisz (jiddis) - imakendő
talit (héber) - köpeny, imakendő, bő felsőruha gyapjúból
vagy lenvászonból, felvételekor: Baruh atá Adonáj
Elohénu meleh haolám, aser kidsánu bömicvotáv
vöcivánu löhitatéf bacicit. (Áldott légy, Örökkévaló Istenünk, a
világ királya, aki törvényeiddel megszenteltél, és megparancsoltad
nekünk, hogy a rojtokkal beburkolózzunk.)
talit katan (héber) - kis talit, 4 szögletén cicittel
talmid hákhám (héber) - tanuló bölcs
talmud (héber) - a tanulás háza, felsőfokú iskola
Talmud bávli (héber) - babilóniai Talmud (bef. i.sz. 500 körül)
Talmud jerusálmi (héber) - a jeruzsálemi Talmud, tanítás, a misna és a
gemara (bef. i.sz. 360 körül)
Talós (görög) - nép, krétai napisten, bronzember
tálu (szanszkrit) - a szájpadlás hátsó része
tama (japán) - titokzatos lehelet, titokzatos ékszer, a lélek fogalma a
sin-tóban (nigi mitama, ara mitama, szaki mitama, kusi mitama),
van finom és durva formája, de lehet boldog és titokzatos része is, a
születés előtt 4 hónappal lép be a testbe
tama gaki (japán) - ékszerkerítés, a sinto templom
második belső kerítése
tama guna (szanszkrit) - a tudatlanság kötőereje, Siva
irányítja
tamagusi (japán) - fehér papírcsíkok az esküvői szakaki
ágon a sintóban
tamála (szanszkrit) - egy fa neve
tamasii (japán, kínai csí) - az emberben lévő szellem a
sintóban
tamasz (szanszkrit) - az egyik guna, őselem, sötétség,
merevség, homály, helyzeti tehetetlenség, lelki és
értelmi sötétség, öntudatlanság, maga-tehetetlenség,
nehézség, összehúzódás, (ld. szattva, radzsasz)
tamasz avidjá dzsada (szanszkrit) - öntudat nélküliség, sötét
őselem
Tamaszá (szanszkrit) - folyó Észak-Indiában
Tamaszá manu - a 4. manu
tamaszá vidhjá dzsada (szanszkrit) - összekapcsolódás
táme (héber) - tisztátalan állatok
Támralipta (szanszkrit) - egy ország
tamuz (héber) - június-július
tan (japán) - ruha mértékegység, 37 cm széles és 12 m hosszú
Tan Hszia (kínai) - Tanka Sidzsun
Tan Kapuja Buddhista Főiskola - a Kőrösi Csoma
Sándor Buddhológiai Intézet utódja 1991-től
tana - védelem, a nirvána
Táná'ch (héber) - Biblia, Ószövetség
tándava (szanszkrit) - Siva tánca, mint Natarádzsa, a teremtés és
pusztu-lás folyamatosságát jelképezi
Tándja (szanszkrit) - a Száma véda bráhmanája
tandzsóbi (japán) - a gyermek első születésnapja
Tandzsur (ejtett tibeti, írott tibeti bstan 'gyur) -
szöveggyűjtemény, 131 kötet, indiai mesterek
magyarázatai
tang tou (kínai) - csarnoki elöljáró, a csan novíciusok oktatója
tanhá (páli) - szomj, vágy (kámatanha, bhávatanha, vibhavatanha),
sóvárgás, életszomj, a paticcsa szammupáda 8. tagja, az 5. nidána,
Szári-putta szerint: rúpatanhá, szaddatanhá, gandhatanhá,
raszatanhá, phótthabbatanhá, dhammatanhá; Mára egyik lánya;
káma tanhá = a gyönyör szomjazása, bháva tanhá = a keletkezés
szomjazása, vibhava tanhá = az elmúlás szomjazása
tanhá kája (páli) - szomjtest, az 5 érzékszervhez tartozó érzetek
tanhá mannyaná (szanszkrit) - ragaszkodásból eredő képzet
tanhábhini vésza (szanszkrit) - a test iránti erős vágy
dogmatikus hite, ragaszkodásból eredő hit
tanhákkhaja (szanszkrit) - a szomj megszüntetése, vágykioltás,
szomjel-pusztítás, a nirvána
Tanisz (egyiptomi) - város a Delta keleti felében, helyzete körülbelül
megegyezik a korábbi Avarisz és Per Ramszesz helyével, királyi
székhely volt a XX.-tól a XXII. dinasztiáig, Zoán, Dzsan
Tanka Sidzsun (japán, kínai Tan hszia) - a szótó 46. pátriárkája
(i.sz. ?-1119)
tanmátra (szanszkrit) - pusztán az; 5 elvonatkoztatott
érzetminőség (alak, hang, szag, íz, érintes), tiszta
anyagi elem, szúksma bhúta
tanna (szanszkrit) - nem igaz, érvénytelen
tantra (szanszkrit, írott tibeti rgjud) - szövet, alkalom, szexuális egye-
sülés, szövedék, kifinomult tudat, fonal, háló, a jelenségvilág a rend
és a káosz bonyolult összjátéka, bizonyos rendszer által
szabályozott ábrázolások, de gyakorlat a transzcen-
dentális extázis elérésére, a mahá-jána buddhizmus
fejlődésének utolsó szakasza, a szertartásokhoz 5 má-
gikus dolog kell: hús (vamsza), hal (matszja), bor
(madja), szexuális egyesülés (maitunja), misztikus gesztusok
(múdra), a tantrikus gyakorlatok lényegüket tekintve térnek el a
 Védáktól, és a többi indiai vallásgyakorlattól, de a hagyományos
buddhizmustól is; 4 fokozat: 1. kríja, 2. ubhajacsarjá, 3. jóga, 4.
anuttarajóga; Bu szton szerint: 4 ezer Kríja tantra, 8
ezer Ácsára tantra, 4 ezer Kalpa tantra, 6 ezer tantra
az előző 3 témakörben, 12 ezer Jóga tantra, 14 ezer
Anuttara jóga tantra; mi
tantrajána (szanszkrit) - az összefonódás, összeszövődés,
megsokszo-rozás útja, a vadzsrajána másik neve
tantrikus jóga (szanszkrit) - követői az élet egészével
kívánnak azono-sulni, és rövid uton elérni a móksát
tao (kínai) - dharma
tápana (szanszkrit) - forró, forró pokol
tapasz (szanszkrit) - aszkézis (sáririka, vácsanika, mánaszika),
felmelegít, forr, égés, kegyetlen önsanyargatás, vezeklés, a jóga 8
angája közül a 3.
tapaszja (szanszkrit) - önfegyelem
Tapussza (páli) - dvevácsika, a két ukkalai kereskedő
egyike
Tárá (szanszkrit) - Damcik Drolma (ejtett tibeti), a Buddha anyja, női
megmentők (fehér vagy zöld), a saktik egyik
csoportja; szerda; Ava-lókitésvara rokonai, az élőlé-
nyek iránti egyetemes szeretet megszemélyesítői; az
ős-természet; női bódhiszattvák
tarachódés (görög) - az istenek az emberek boldogságát megzavarók
Táranátha (szanszkrit) - tibeti történész
tárgy, 8 szerencsés - me long, givang, dúrvá, bilva, dung dkar, li khri,
yungs 'bru
tariki (japán) - külső erő a megszabaduláshoz, (dzsiriki)
tárjág micvot (héber) - a 613 Tóra-i parancs
tarkavidjá (szanszkrit) - a vitatkozás művészete
tarpa (ejtett tibeti) - végső felszabadulás
tarpak (szanszkrit) - az egyik kapha, agyvíz, ájur véda
tarpana (szanszkrit) - szertartás, egy folyóban állva két
kézzel vizet merít, az isteneknek és az ősöknek
ajánlja, a mantra jóga gyakorlata
tasi láma (szanszkrit) - a pancsen láma
Tasilhunpo (ejtett tibeti, írott tibeti bkkrasis lhun po) - kolostor Sigace
mellett, Gendün Drub alapította i.sz. 1447-ben
taslih (héber) - ros hasaná délutánján mondandó ima, morzsaszórás
vízbe
tász (jiddis) - hósen
tat (szanszkrit) - ez az, az Óm, Tat, Szat teremtő szavak
egyike
tat tvam aszi (szanszkrit) - ez vagy te (az vagy te, ami te vagy, vagyis
te vagy isten), de tath' tvam aszi (ilyesféle vagy te)
tatami (japán) - 90 x 1,80 m méretű rizsszalmával töltött
matrac
tatha váditája (szanszkrit) - az igazság szólója
tathadasszitája (szanszkrit) - aki látja a valóságot
Tathag (ejtett tibeti) - a 14. dalai láma nevelője
tathágata (szanszkrit, írott tibeti de bzhin gshegs pa) - ekként (így)
érkezett (tathá ágata), ekként (így) távozott (tathá gata), a
Buddha egyik állandó jelzője. értelme lehet: a többi
buddhához hasonlóan érkezett erre a világra, illetve
távozott el innen, vagy a többi emberhez hasonlóan
érkezett (anyaméhből született), illetve ugyanúgy két
lábon jár, mint ők, vagy céljához érkezett
tathágata garbha (szanszkrit, kínai ru lai zang) - az ekként
érkezettség csírája, a tudat természete, lehetőség a
megvilágosodásra, buddha-magzat, ami minden
élőlényben benne van, tulajdonképpen a védikus
átman, a dharmakája egyedi megjelenései, csitta dhátu
Tathágata guhjaka (szanszkrit)- aMester titkos tanítása, mahájána
Tathágata sarire dusta csittaruhirot pádana (szanszkrit) - egy
buddha rosszakaratú megsebzése
tathágatí (szanszkrit) - női buddha
tathatá (szanszkrit, kínai zhen ru) - ilyenség, olyanság, valóság,
abszolútum, a dolgok valódi természete, a jógacsárja iskola
fogalma, szavak nélküli felismerés, megvilágosodás, valóság, tattva
tatra maddzshattatá (szanszkrit) - pozitív, hatalommal telített
szellemi egyensúly, harmónia, a tudat egyensúlya
tatra tatrábhinandiní (szanszkrit) - itt is-ott is élvező, a
sóvárgó vágya-kozás
Tattva szamásza (páli) - ismeretlen korú szánkhja szöveg
tattva/tathatá/dharmatá (szanszkrit) - az abszolút valóság,
éncsináló, elsődleges lényegiség, ősanyag, szthúla
sarira, Önvaló, az-ság, való-ság (elemei: múlá prákriti,
mahátattva, ahamkára, manasz, rúpa, sabda,
gandha, rasza, szparsa, szem, fül, orr, nyelv, bőr,
vács, páni, páda, páju, upasztha, prithivi, dzsala,
tédzsasz, váju, ákása)
Taureau trois graines (vodu) - Hárommagvú Bika,
rettenetes loa, egy marék fűvel lehet lecsillapítani
tauroi (görög) - az ephesosi Poseidont kiszolgáló fiúk
tausírozás (egyiptomi) - fémtárgyakon használt díszítési eljárás, a
tárgyba mintát vésnek, majd más, rendszerint
 nemesfémből készült huzalt kalapálnak a vésetbe,
amely így elütő színével díszíti a tárgyat, (kicsit
hasonlít a niellóhoz, vagy az intarziához.), ld. niello,
teljesen valószínűtlen, hogy a ta uszir egyiptomi
kifejezésből eredjen a neve
Táv (héber) - (Tóra) = B'résit (A teremtés könyve), S'mót (A kivonulás
könyve), Vájikrá (A papok könyve), Bámidbár (A népszámlálás
könyve, D'várim (A tóraismétlés könyve)
'Táv' (héber) - Biblia, Tóra = B'résit (A teremtés könyve), S'mót (A
kivonulás könyve), Vájikrá (A papok könyve), Bámidbár (A nép-
számlálás könyve, D'várim (A tóraismétlés könyve)
tava (ejtett tibeti) - megnéz, megvizsgál
tavang (ejtett tibeti) - campa és thukpa fogyasztásához való agyag-
edény
Távatimsza (szanszkrit) - a legalacsonyabb isteni régió, a 33 isten ege,
Indra ege, innen szállt le Májába a fehér elefánt (szita-nága)
tavnet (héber) - az összetekert Tóra öve
tchatcha (vodu) - csörgő a tökfa (Crescentia cuyete)
terméséből
techné (görög) - az istenek művészete
tédzsasz (szanszkrit) - tűz, hő, égés, világosság, ragyogás,
fényes-ség, a test melege, az egyik mahábhúta, a
szthula saríra része
teekshagni (szanszkrit) - az étel elégése túlzott agni miatt, ájur véda
tefáh (héber) - tenyérnyi, kb. 10 cm
tefillin sel ros (héber) - fej tefillin
tefillin/tfilin (héber) - imák, szíjjal ellátott bőrdobozkák
tefilot (héber) - ima, hétköznap háromszor, ünnepnapon négyszer, jom
kippurkor ötször, az áldozatok helyett
teflin sel jád (héber) - kéz tefillin
tehén órája (kínai) - 01-03
teien (japán) - kert
teisó (japán) - a zen szóbeli átadása előadás formájában,
közös elmélkedés
tela pradípa (szanszkrit) - olajmécses
telestérion (görög) - külső nézőtér a megaron fölött
témáni (héber) - jemeni zsidóság
temenosz (görög) - templomi tulajdonban lévő földek, a gé
hiera részei; (egyiptomi) körfal templomi
épületegyüttesek, paloták körül, mely az épülethez tartozó
megszentelt terület határát jelöli, szimbolikusan a
rendet (az ahhoz tartozó területet) választja el a külső
világot jellemző káosztól, mindent, ami szent, a
 profántól, jellemzően nyerstéglából építették,
felületét időnként díszítették
temizuja (japán) - sinto szentély bejárata melletti víztartó,
hogy a látogató belépés előtt megtisztulhasson, a
legszerencsésebb esetben forrás
ten csö (ejtett tibeti) - sásztra
ten del (ejtett tibeti, írott tibeti rten brel) - függő
keletkezés
ten drel (ejtett tibeti) - nidána
ten khar (ejtett tibeti, írott tibeti rten mkhar) -
négyszögletes kőhalom, kultuszhely
tencsö (ejtett tibeti) - sásztra
Tendai (japán, kínai Tien tai) - zen-szekta, alapítója Szaicsó (Dengjó
Daisi) a kínai Dzsih i mester után i.sz. 806-ban, kínai neve a Ning
po melletti Tien tai hegy után, a kínai iskola alapítása i.sz. 580
körül, alapja a Lótusz szútra, mennyei oltár, hegy, csan kolostor
Tendó Njodzsó (japán, kínai Tien tung Zsu csing) - szótó zen mester
(i.sz. 1163-1228)
Tendó Szókagu (japán) - a 48. szótó pátriárka
Tendzin Gyaco (ejtett tibeti, írott tibeti bsan 'dzin rgja mcho) - a 14.
dalai láma (1935-)
tendzsiki tokucsi (japán) - pravritti-vidnyána
Tendzsin (japán) - a tanulás, oktatás sinto istene, valójában az i.sz. 9.
században élt tudós, Szugavara no Micsizane kamija
tengalai (szanszkrit) - déli srívaisnavák, központjuk Káncsípuram,
macs-kaiskola, passzív megváltás
tengeri népek (egyiptomi) - vegyes etnikumú, a Földközi tenger
medencéjében élő indoeurópai népek gyűjtőneve,
akik i.e. 1200 körül kelet felé irányuló mozgásukkal
átrendezték a Közel-Kelet képét és erőviszonyait, III.
Ramszesz sikerrel szállt szembe velük Egyiptom
védel-mében, az akhaiwasák (achájok), turusák
(etruszkok, esetleg tarszosziak), sekelesek
(szicíliaiak), lukák (lükiaiak) és sardanák (szárdok)
alkották őket, a ma ismert népcsoportokkal való
beazonosításuk nem teljesen biztos
Tengyeling (ejtett tibeti) - egy kolostor, Tulku Dzsampel Delek
Tengyur (ejtett tibeti, írott tibeti bsztan 'gdzsur) - lefordított tanítások,
a Kágyur kommentárjai, 225 könyv, a tibeti kánon egyik része
Tennó (japán, kínai Tien huang Tao vu) - zen mester (i.sz. ?-807),
Szekitó tanítványa, Rjútan mestere
tenogui (japán) - kéztörlő, a maiko és a geiko üdvözlő
ajándéka
Tenrjú (japán, kínai Tien lung) - zen mester, Gutei mestere
tenzo (japán) - főszakács a zen kolostorban
teológia (görög) - Istenről szóló tudás
ter ma (ejtett tibeti, írott tibeti gter ma) - elrejtett, de
megtalálásra szánt irodalmi, filozófiai mű,
Padmaszambhava művei
ter tön (ejtett tibeti, írott tibeti gter ton) - Padmaszambhava tanítvá-
nyainak inkarnációi, akik megtalálhatják a termákat
terakoja (japán) - kis falusi templomi iskola
teréfa/táréf (héber) - tépett, tiltott étel, nem káser
teriomorf (egyiptomi) - állati vagy fél-állati alak, mely igen gyakran
jellemzi az egyiptomi ábrázolásmódot
természetfeletti tudás (10) - a bódhiszattváknak: 1. mások
gondolatának ismerete, 2. következő születések
tudása, 3. előző életek ismerete, 4. a jövő előrelátása,
5. minden hang értése, 6. szellemi utazás a buddha-
földekre, 7. a lények nyelveinek megértése, 8.
különböző formákban való megjelenés, 9. a dolgok igaz
természetének tudása, 10. a szamádhiba lépés tudása
tesoku isi (japán) - kézilámpás kő a kertben
test (10) - a megvilágosodotté: 1. a tíz irányt átható, 2.
ragaszkodás- és akadálynélküli, 3. a világot segítő, 4.
a képességeknek megfelelően egyforma, 5. rejtve
segítő, 6. a lények előtt folyton megjelenő, 7. rész-
rehajlás nélkül mindenhol megjelenő, 8. számtalan
jövőben megjelenő, 9. lényeknek segítő, 10. kíván-
ságokat teljesítő
Tétard l'étang (vodu) - tavi ebihal, Agoué
tetralemma - négyszeres tagadás,
csatuskotjapádánupattijukti (X és nem-X azonosak
vagy kölcsönösen függőek, X és nem-X különbözők
vagy kölcsönösen függetlenek, X és nem-X azonosak
is és különbözőek is, X és nem-X nem azonosak és
nem különbözőek)
tevácsikászávaka (szanszkrit) - hármas folyamodású laikus
hívő, aki fölvette a hármas menedéket
tévét (héber) - december-január
tevila (héber) - alámerülés
Tevuos Shor (héber) - zsidó mészárosok könyve
thabs (írott tibeti) - upája
thabsz (ejtett tibeti) - módszer
thadi (szanszkrit) - vörös szakáll, a katakali tánc egyik jelleme
thal gyur pa (írott tibeti) - prászangika
thallophoros (görög) - olajágat tartó idős polgár (Athén
Parthenón-fríz)
thams csad skyob (írott tibeti) - Visvabhu
thang ka (ejtett, írott tibeti thang ka) - zászló alakú festmény,
vallásos tekercskép, imazászló, de ajtóra festett
jelkép is; külső támasz
thap (ejtett tibeti) - sárral tapasztott, téglából készült tűzhely,
eredetileg a konyhát jelentette
Thapussza (szanszkrit) - ukkalai kereskedő
Thargélia (görög) - Apollón ünnepe Thargélion hónap 7-én (Athén)
Thargélion (görög) - a tizenegyedik hónap, a Pleiasok
feltűnése idején
thargélos (görög) - edény a gabonák zsengéiből készült
főzetnek, az első kenyér az új búzából
the (ejtett tibeti) - démonfajta
Théba (egyiptomi) - az egyik, ha nem legjelentősebb város
Felső-Egyiptomban, majdnem félúton a legfőbb
vetélytárs Memphisz és az első katarakta között,
hosszú ideig uralkodói székhely, fénykora az Újbirodalom
idejére esik, eredeti nevén Uaszet vagy Waszet, ma (Karnak és)
Luxor áll a helyén, műemlékekben rendkívül gazdag,
hozzá tartozik ugyanis a „thébai nyugati part”, a
Királyok és a Királynék völgye, Deir el Bahari, Medinet
Habu, Deir el Medina, stb.
theg cshung (írott tibeti) - hínajána
theg pa (írott tibeti) - jána
Themis (görög) - az igazságosság istennője (és Diké)
theologia (görög) - istentan (Platón)
theologos (görög) - aki elmélyül a mítoszok problémáiban
theos deuteros (görög) - a második isten, prótogonos (Philón)
theosebeia (görög) - istenek iránti tisztelet
théra (páli) - öreg
Théra gáthá (páli) - Tipitaka, Az idősebbek dalai (zsoltárai)
théraváda (szanszkrit) - a hínajána Srí Lankán fennmaradt irányzata, a
vének tana, inkább a tudásra és tapasztalatra épül, mintsem a
megér-zésre és az átélésre, alapvető tényező az idő és a
mozgás
Thérí gáthá (páli) - Tipitaka, Az idősebb nővérek dalai
thériolátria (görög) - állatok imádása
thériomorphismus (görög) - az istenek megjelenése állat alakban
théro (szanszkrit) - rendfőnök
Théseia (görög) - Théseus emléknapja Pyanepsión 8-án (Athén)
Thesmophoria (görög) - nők ünnepe Pyanepsión 9-étől 13-
 áig (Athén)
thesmos (görög) - letett dolgok a megaronokban
Thesze (ejtett, írott tibeti) - a szadak szellemek királya
Thetis (görög) - tengeristennő, Gaia és Uranos gyermeke
thiasos (görög) - szakmai jellegű egyesülés, orgeones
Thicuk Decen Relpacsen (ejtett tibeti, írott tibeti khri gcug lde bcan
ral pa can) - Tibet 41. királya (i.sz. 815/817-836/838)
thig le (írott tibeti) - bindu
thik le (ejtett tibeti, írott tibeti thig le) - bindu
T'hillim (héber) - Biblia, Zsoltárok
thimrim (ejtett tibeti) - feloldódás; a halál folyamatában a
test 5 eleme (hús /föld/, testnedvek /víz/, testhő /tűz/,
lélegzet /levegő/, testi jelleg /űr/) egymásba oldódik
thína (szanszkrit) - tunyaság
thína middha (páli, szanszkrit sztjána middha) - tunyaság-fáradtság
Thiszong Decen (ejtett tibeti, írott tibeti khri srong lde bcan) - (i.sz.
742/755-804)
thiti (szanszkrit) - relatív időtartam (csittakkhana)
tho ba (írott tibeti) - tho va
tho rang (ejtett, írott tibeti tho rangs) - ducö, tigris, hajnal, kelet 03-05
tho va (ejtett tibeti, írott tibeti tho ba) - pöröly
thob (ejtett, írott tibeti) - beteljesülés
thob ba/njer thob (írott tibeti) - közeli, végső elérés
thod pa (írott tibeti) - kapála
Thogs Med (írott tibeti) - Aszanga
thom tra (ejtett tibeti) - óriás panda
Thonmi Szambhota (ejtett tibeti, írott tibeti thon mi sam bho ta) -
Szongcen Gampo tanácsnoka, a tibeti írás megalkotója
Thot (egyiptomi) - holdisten, az írnokok védnöke, jelképe: íbisz, pávi-
án, temploma: Hermopolisz
thudong (thai) - dhútanga
thun bzhi (írott tibeti) - 4 x 3 kettős óra (ld. órák)
thun mong gi dngos grub (írott tibeti) - közönséges emberfeletti
képességek birtokosa
thun mong ma jin pa (írott tibeti) - közönséges fogadalom
thun mong pa (írott tibeti) - általános fogadalom
thun nji (ejtett tibeti, írott tibeti mthun nyi) - harmónia
thúpa (páli) - sztúpa
Thupten Gyaco (ejtett tibeti) - a 13. dalai láma (i.sz. 1875-1933)
Thutmoszida (egyiptomi) - I. Thotmesszel és leszármazottaival kap-
csolatos, azokkal egykorú (kb. i.e. 1493-1425), a kor
nevezetes uralkodói I. és III. Thotmesz, és Hatsepszut,
szobraikra jellemző a kerekded arc, hangsúlyos
 pofacsontokkal, erőteljes, hajlott orral, a kort
trónviszály árnyékolta be, amit „a thutmoszidák hatalmi
harca” néven ismerünk
thymos (görög) - életerő, lélek
thyrsos (görög) - a Dionysos-hívők fenyőtobozban
végződő és repkény-nyel bevont botja
thysia (görög) - égő áldozat
Ti (kínai) - Úr, lényeg
ti bô nâj/ti bon ange (vodu) - kis jóangyal, az ember egyik lelke, az
árnyék szélén van, az ember közérzete
ti congo (vodu) - a 3 congo-dob közül a legkisebb
Ti Jean Zador (vodu) - Zandor hercege, kis piros ruhás
ember, aki a pálmafákról ugrik az emberekre, hogy
megegye őket
ti lun (kínai) - kínai buddhista (jógácsára) iskola
ti szin (kínai) - a császár barátja, megtisztelő cím
Tibet - 3 földrajzi régió: Ü Cang, Do Tö, Do Me
T'ien (kínai) - Sang ti, Ég, menny
Tien huang Tao vu (kínai) - Tennó
Tien lung (kínai) - Tenrjú
T'ien t'ai (kínai) - a Lótusz szútrára épülő iskola, alapítója
Chih i; Tendai
Tien tao (kínai) - a Menny útja, konfucianizmus
Tien tung Zsu csing (kínai) - Tendó Njodzsó
tien tzu (kínai) - a menny fia, ősi király
tigris órája (kínai) - 03-05
tíká (szanszkrit) - alkommentár
tikapatthána (szanszkrit) - a tudati folyamatok által előhívott
testi jelenségek
tikta (szanszkrit) - keserű, ájur véda
tikun (héber) - javítás, a halottak lelki üdvéért adott vendégség
tilaka/tikká, bindu (szanszkrit) - a két szemöldök közé festett
azonosító jel, eljegyzési szertartás, a két szemöldök közötti
buddha-jel (Buddha randham)
Tilla (szanszkrit) - erdő (ma Csidambaram), ahol Kálí
táncversenyre hívta ki Sivát
timé (görög) - félelem a dicstelen élettől, az istenek
tisztelete
timebal (vodu) - közepes congo dob
tinavat tháraka (páli) - fűvel való behintés, megbocsátás
viták után
ting nge 'dzin (írott tibeti) - szamádhi
ting nge 'dzin bsam gtan gji bar do (írott tibeti) - az
 elmélyülés, a szemlélődés köztes léte
Tintini (szanszkrit) - az egyik sziddha
Tipitaka (páli) - Tripitaka, A hármas kosár, a kánont az i.e. 1.
században jegyezték le Srí Lankán, (A) Vinaja pitaka - A
fegyelmezés kosara (5 könyv) I. Szutta vibhanga - A vezérfonalak
elemzése 1. Mahá vibhanga - A nagy elemzés (Bhikkhu vibhanga,
A szerzetesfivérek kötelezettségeinek elemzése) 2
Bhikkhuní vibhanga - A szerzetesnővérek kötelezett-
ségeinek elemzése II. Khandhaka - Rendtartás 1.
Mahávagga - A nagy rész 2. Csullavagga - A kis rész
III. Parivára - Függelék (szerzője egy Dípa nevű
szingaléz szerzetes) (B) Szutta pitaka - A vezérfonalak
kosara (5 gyűjtemény) I. Dígha nikája - A hosszú
gyűjtemény II. Maddzshima-nikája - A közép(hosszú)
gyűjtemény III. Szamjutta nikája - A társított
gyűjtemény IV. Anguttara nikája - A sorjázott
gyűjtemény V. Khuddaka nikája - A rövid gyűjtemény
1. Khuddaka pátha - Rövid olvasmányok 2.
Dhammapada - Az igazság szava (A Tan ösvénye) 3.
Udána - Szózatok 4. Itivuttaka - Az „így-mondottak” 5.
Szuttanipáta - A vezérfonalak kötete 6. Vimána vatthu
- Az égi paloták történetei 7. Péta vatthu - Az éhező
szellemek történetei 8. Théra gáthá - Az idősebbek
dalai (zsoltárai) 9. Thérí gáthá - Az idősebb nővérek
dalai 10. Dzsátaka - Születésregék (a jövendő Buddha
előéletei, tkp. állatmesék) 11. Niddésza - A mutató
(szerzője Száriputta) 12. Pati-szambhidá magga - A
szétismerés útja 13. Apadána - Hőstettek
(Szerzetesek legendái) 14. Buddhavamsza - Buddhák
krónikája 15. Csarijá pitaka - A viselkedés kosara, A
burmai kánonban még további 4 szöveg: 16. Milinda
panyhá - Menandrosz király kérdései 17.
Szuttaszamgaha - A vezérfonalak összefoglalása 18.
Pétakopadésza - A kosarak feltárása 19.
Nettippakarana - Az ismertető (Szövegértelmezők
kézikönyve; értelmezéstan) (C) Abhidhamma pitaka -
A kiemelt eszmék kosara (7 könyv) I. Dhamma
szanganí - Az eszmék rendszere II. Vibhanga -
Elemzés (Részletezés) III. Dhátu kathá - Érzékelemek
(Értekezés az elemekről) IV. Puggala pannyatti -
Személyfogalmak (Jellemtan) V. Kathá vatthu - Vita-
pontok (szerzője a hagyomány szerint Moggali-putta
 Tissza) VI. Jamaka - Párosítások VII. Patthána - Okviszonyok
(Terebess Gábor után)
tippaní (szanszkrit) - alkommentár (tiká, bhásja)
tiraccshánajóni (szanszkrit) - állati anyaöl, az állatvilág
tíranaparinnyá (szanszkrit) - a szemügyre vételezés tökéletes
megértése
tirjagjóni (szanszkrit) - állatok, a rúpa rúpa bhúmi egyik csoportja
tirjangmukhóttánászana (szanszkrit) - nyújtott fordított arc-tartás
(hatha jóga)
tirjarics (ejtett tibeti, írott tibeti dud'gro) - állat
tírtha (szanszkrit) - gázló, rév, ösvény, szellemi erőpont,
naitja pítha
Tirthá Rádzsa (szanszkrit) - minden szent hely ura
tírthajátrá (szanszkrit) - átkelőhely utazás, zarándoklat
tirthankara (szanszkrit) - az út megtalálói, ösvénycsináló,
gázlókészítő, a 24 dzsaina tanító, a 24. volt Mahávíra
Dzsina
tírthika/tírthja (szanszkrit) - ösvénygázló, szélsőséges, a
nem-buddhista vallások hívei
tisa beav (héber) - az első és a második Templom
pusztulásának emléknapja (áv 9), böjtnap
tisri (héber) - szeptember-október
tissó kó szeikai (japán) - laikus buddhista szekta
tiszaranam (páli) - hármas folyamodás; dvevácsika
tisszo viddzsá (páli) - a Buddha 3 tudása
tithénai (görög) - dajka
Tithénidies (görög) - Artemis Korythalia ünnepe (Spárta)
titikkhá (szanszkrit) - megbocsátás
tittha natthikavádin (páli) - gázló, rév, hindu nihilista filozófiai
irányzat, a dzsainizmus őse, képviselője Adzsita
Lászakambalí az i.e. 6. században
titthakarana (páli) - révkutató, ösvénykészítő, egy tittha
gyülekezet vezetője
titthászana (páli) - szentjánosbogár-tartás (hatha jóga)
titthija (páli) - révész, tittha tanító
tjága (szanszkrit) - tartózkodás
tjar bon (ejtett tibeti) - bön
tjati (egyiptomi) - vezír, az egyik legfőbb méltóság a fáraó
után, nem katonai, hanem közigazgatási jellegű cím
tjemehu (egyiptomi) - egy dél-líbiai törzs, már az Óbirodalom
idejétől ismertek, az Újbirodalom derekán a maswasák
szorították ki őket területeikről
tnáim (héber) - esküvőn a nászok közötti írásos
 egyezmény
to (ejtett tibeti, írott tibeti gto) - bön-szertartás a balszerencse
elkerülésére
tó (japán) - út
To bod (ejtett tibeti) - Bod
Tódzan Rjókai (japán, kínai Tung san Liang csie) - zen
mester (i.sz. 807-869), a szótó iskola alapítója, fő
eleme a csak ülés (sikantadza)
Tódzsi (japán) - kolostor Nára mellett, itt élt Kóbó Daisi
Tohorot (héber) - a Misna 6. része, rituális tisztaság, papi-
orvosi előírások
Tokojo no kuni (japán) - a sinto 3 világa közül az egyik, az alvilág - a
halott lelkek lakhelye (Takamagahara, Jomi no kuni)
tokonoma (japán) - képfülke, ahová ikebanát vagy festményt tesznek
Tokuszan (japán, kínai Tö san) - zen mester (i.sz. 781?-
867), az ummon és a hógen iskola elődje, elégette a
szútrákat, Rjútan tanítványa, Gantó és Szeppó
mestere
tólászana (szanszkrit) - mérleg-tartás (hatha jóga)
Tomita Kódzsun (japán) - a singi singon iskola mestere,
műve: A titkok száz fejezete (i.sz. 1913)
tor ma (ejtett tibeti, írott tibeti gtor ma) - többnyire
rizslisztből (campa) készült rituális sütemény
Torá (héber) - tanítás, Tan
Torá sebeál pe (héber) - szóbeli tan
Torá sebihtáv (héber) - írásbeli Tan
torii (japán) - sinto szentélykapuzat, figyelmet felkeltő
építmény, nem csak templomok előtt áll, hanem
olyan helyen is, ahol valamelyik kaminak nagy a
tisztelete, akár egy tó vizében is
toro (japán) - papírlámpás
tosi goi no macuri (japán) - február 17-ei köszönő ünnep az
érett gabonáért a sintóban
toszenkjo (japán) - legyezőtánc
Toszocu (japán, kínai Tou suai) - rinzai zen mester (i.sz. 1044-1091)
Tou suai (kínai) - Toszocu
toxosu (vodu) - a királyi család szent szörnye; Háromszarvú Púpos
(Boussou trois cornes)
Tózan (japán, kínai Tung san) - zen mester (i.sz. 910-990), Ummon
tanítványa
tö (kínai) - erény
Tö csao (kínai) - csan mester († i.sz. 972)
Tö san (kínai) - Tokuszan
tökéletesség (6) - adakozás, erkölcs, türelem, erőfeszítés,
koncentráció, bölcsesség
tökiá (héber) - a sófár megfújása, hosszú hang
Tönmi Szambota (ejtett tibeti) - a 7 bölcs egyike, akiket Szongcen
Gampo Indiába küldött szanszkrit tanulmányokat folytatni, a tibeti
írás megalkotója
töruá (héber) - harsogás, riadó, a sófár 9 vagy 7 staccato hangja
tra (ejtett tibeti) - megváltó
Tra Drug (ejtett tibeti) - Dél-Tibet
Tracé Jean Simon (vodu) - Vonalazó, meghúzza a sírok körvonalát,
Baron Samedi és Madame Brigitte gyermeke
traikálja pratihétu (szanszkrit) - a 3 idő (múlt, jelen, jövő)
trája (szanszkrit) - szarana gamana
Trájasztrimsa (szanszkrit, írott tibeti sum cu rca gsum gji lha, kínai
San shi san tian) - Harminchármak ege, a vágyvilágban a második,
a Szumérun van, itt van Indra
trapa (ejtett tibeti) - szerzetes-tanuló
tre (ejtett tibeti, írott tibeti spre) - majom, a 9. állatövi
jegy, fém, nyugat, férfi-női jellegű (pha, mo, jang, jin),
ajanamsza
Tré-Ászár (héber) - Biblia, A tizenkét kis próféta könyve
tréfli (jiddis) - nem kóser
trejberolás (jiddis) - gid hánáse
trenderli, trendelli (jiddis) - szevivon
tréta (szanszkrit) - a második juga
Tréta juga (szanszkrit) - ezüstkor, a mi második világkorszakunk;
1.296.000 földi évig tart, ekkor jelenik meg a bűn, elvész a
lemondás, növekszik az érzéki élvezetek iránti vágy,
az emberek 10 ezer évig élnek
triangá mukhaika páda pashcsimóttánászana (szanszkrit) -
háromtagú arc-lábfej hát-tartás (hatha jóga)
triász (egyiptomi) - ld. hármasság
Tricug Decen Ralpacsen (ejtett tibeti) - tibeti király (uralkodott i.sz.
815-838)
Tricun Bhrikuti Dévi (ejtett tibeti) - nepáli hercegnő, i.sz.
635-ben lett Szongcen Gampo felesége
Tride Cukten (ejtett tibeti, írott tibeti khri lde gcug bcan) - tibeti király
tridhátu (szanszkrit, írott tibeti khams gsum) - a 3
birodalom, az élőlények 3 létesülési helye: káma
dhátu (vágybirodalom), rúpa dhátu (formavilág),
arúpa dhátu (forma nélküli világ)
Tridzsata (szanszkrit) - egy bráhman
Tridzsatá (szanszkrit) - jó szándékú ráksaszí
Trigárta (szanszkrit) - egy ország
triglé (görög) - bajszos vörös márna (Mullus barbatus)
trigunam (szanszkrit) - háromgunás, a szattva, radzsasz, tamasz egyen-
súlya, az avjakta prakriti és a vjaka közös tulajdonsága
trijána (szanszkit) - három út (srávakajána,pratjéka buddha jána,
bódhiszattva jána)
trik (ejtett tibeti, írott tibeti 'khrig) - az Ikrek csillagkép, ajanamsza
trikája (szanszkrit, írott tibeti sku gsum) - a 3 test, a Buddha lehet a
nirvánában lényegi test (dharmakája), áldott/jutalom test (szambhó-
gakája), átváltozás test (nirmánakája)
trikona (szanszkrit) - két alapjával szembefordított
háromszög, a kettős-ség megszüntetésének jelképe
trilakkhaná (szanszkrit) - a jelenségek három összetevője
(aniccs, dukkha, anattá)
trilaksana (szanszkrit) - 3 jellemző vonás (anitja, duhkha,
anátman)
Trilocsan (szanszkrit) - háromszemű, Siva egyik mellékneve
Trimsiká (szanszkrit) - Harminc versszak, mahájána
jógácsára szútra, Vaszubandhu műve
Trimúrti (szanszkrit) - hindu istenhármasság, az egyetlen Isten
3 aspektusa: Brahmá, a teremtő, Visnu, a fenntartó és
Siva (Mahes) a pusztítva beteljesítő, így fordul vissza
önmagába a létezés, hiszen a pusztítás újrateremtés
egyben
Trinávarta (szanszkrit) - széldémon, akit Krisna megölt
Trinle Gyaco (ejtett tibeti) - a 12. dalai láma (i.sz. 1856-1875)
Tripitaka (szanszkrit, ejtett tibeti Denöszum, írott tibeti sde snod
gsum, páli Tipitaka, kínai Szan cang, japán Szan zó) - Hármas
kosár (Vinaja, Szutta, Abhidhamma pitaka), buddhista
kánongyűjtemény:
Tripurantaka (szanszkrit) - Siva egyik mellékneve, Tripurászura
démon elpusztítója
Tripurászura (szanszkrit) - démon, akinek 5 városát Siva elpusztította
tripus (görög) - háromlábú bronzüstöt tartó állvány
triratna (szanszkrit, írott tibeti dkon mchog gsum) - a Buddha
(írott tibeti sangs rgjas), tanítása (szanszkrit dharma,
írott tibeti chos) , a közösség (szanszkrit szamgha,
írott tibeti dge 'dun), 3 kincs, a 3 drágakő
trirátra (szanszkrit) - három napos vezeklés
Trisalá (szanszkrit) - Nigahtha Nyátaputta (Vardhamána)
nővére, férje Csétaka Veszálíból, lányuk Csellaná,
Bimbiszára felesége
trisarana (szanszkrit) - 3 menedék, 3 drágakő (ld.
 Buddham...)
trisiksá (szanszkrit) - a 3 gyakorlat (adhisíla, adhiszamádhi, adhiprad-
nyá)
trisjá (szanszkrit) - féltékenység
trisná (szanszkrit, páli tanhá) - sóvárgó vágyakozás, a 8.
nidána, a Kálacsakra nyolcadik mezője
tristubh (szanszkrit) - indiai időmértékes vers; 4 sor egy
versszak, tizenegy szótag, a 4. vagy 5. szótag végén
cezúra
trisula (szanszkrit, írott tibeti gsum) - háromágú szigony, Siva egyik
jele, a 3 méreg jelképe
triszáhaszramahászáhaszra (szanszkrit, írott tibeti stong gsum gji
stong chen po'i dzig rten gji khams) - az egész világ összes biro-
dalma, az az elképzelés, hogy nem egyetlen világ létezik,
(Meru), hanem „háromezer-nagyezer", lehet egy
véges világ számtalan egyforma világegyetemből,
vagy végtelen számú világegyetem a végtelen
térben, vagy folytonosan sokszorozódó, táguló világ-
egyetem
Triszong Decen (ejtett tibeti, írott tibeti khri srong lde bcan) - a 37.
tibeti király (i.sz. 756-804), apja Tride Cukten, anyja Kin Csing
Triszvabhávanirdésa (szanszkrit) - a 3 mibenlét tana,
mahájána jógácsára szútra, Vaszubandhu műve
trita (görög) - halotti szertartások
tritéris (görög) - minden 3. évben megtartott pánhellén ünnep
tritíja dhjána (szanszkrit) - bhúmi, a bódhiszatva szint negyedik foka
tritíja dhjána bhúmi (szanszkrit) - a harmadik elmélyülés szintje
trittys (görög) - hármas áldozat (malac, kecske, kos)
trivéní (szanszkrit) - hármas összefolyás (Gangesz, Jamuná,
Szaraszvati), mint az ida, pingala és szusumna
Trivikrama (szanszkrit) - 3 győzelem, Visnu egyik avatárája
Tro di So rima (ejtett tibeti) - Héruka női társa
Trois houes (vodu) - Háromkapa (Baron Samedi)
trois pelles (vodu) - Háromlapát (Baron Samedi)
Trois piquois (vodu) - Háromcsákány (Baron Samedi)
trong jug (ejtett tibeti) - tudatáthelyezés
Trophónios (görög) - héros, jósbarlangja a boiótiai Lebadeiában van
trul ku (ejtett tibeti) - látszattest
trung (ejtett tibeti, írot tibeti ltung) - bukás
trung trung (ejtett tibeti, írott tibeti ltung ltung) - feketenyakú daru
truti (szanszkrit) - 0,0012 sec, a kála alapegysége
trül (ejtett tibeti, írott tibeti sbrul) - kígyó, a 6. állatövi
jegy, tűz, dél, férfi jellegű (pho, jang), ajanamsza
tsandalí (írott tibeti) - a Nyolc Haragvó Boszorkány egyike
Tshangs dbjangs rgja mtsho (írott tibeti) - Cangjang Gyaco
Tshangs pa (írott tibeti) - Brahmá
tshangs pa dmar ser sbrul mgo ma (írott tibeti) - Kígyófejű, a
Huszonnégy Hatalmas Boszorkány egyike, vörössárga
tshangs pa'i dbu ga/tshangs dbug (írott tibeti) - brahmá
randhra/amrita brahmá
tshe 'das (írott tibeti) - életemúlt
tshe la dbang pa'i rig 'dzin (írott tibeti) - Életkort Uraló, az
egyik ismeretőrző
tshogs lam (írott tibeti) - szambhára márga
tshor ba (írott tibeti) - védaná
tshul khrims (írott tibeti) - síla
tso'urí (írott tibeti) - a Nyolc Haragvó Boszorkány egyike
Tsung mi (kínai) - az 5. hua jen pátriárka (i.sz. 780-841)
TT-szám (egyiptomi) - Theban Tombs - azaz thébai sírok, ezzel a
betű-jellel jelölik a szakirodalmak a thébai nyugati
parton található nemesi sírokat, az utánuk álló szám
alapján különböztetik meg a rengeteg sírt egymástól
tu bi sevát (héber) - a fák újéve (svát 15)
Tu sun (kínai) - az 1. hua jen pátriárka (i.sz. 557-640), műve:
Meditálás a dharmadháturól
tuccsha (szanszkrit) - hamis, üres, hiábavaló
tudás, a buddháké - dharmadhátu dnyána, ádarsa dnyána,
pratjavéksana dnyána, szamatá dnyána, kritjánusthána dnyána
tudat összpontosításának 9 fokozata - „A tudatot a meditáció
tárgyára irányítjuk. Folyamatosan ráirányítjuk. Újra
ráirányítjuk. Szorosan ráirányítjuk. Megfegyelmezzük.
Megnyugtatjuk. Teljesen megnyugtatjuk. Egy pontba
szűkítjük. Kiegyensúlyozottá tesszük.” (Pradnyápára-
mitá szútra)
tui (kínai) - folyó, délkelet, az I csing egyik trigramja
tuj ji suo (kínai) - szemben-egy szól; az abszolút igazságot
kimondani szemtől szemben, ellentéte a tao ji suo,
nem a dharma szerint beszélni (felfordítani-egy-szól)
tul ku (ejtett tibeti, írott tibeti sprul sku, mongol qubilγan) - egy
láma inkarnációja
tulá (szanszkrit) - a Mérleg csillagkép, ajanamsza
tulajdonság (10) - a Buddháé: 1. felmérhetetlen, 2.
hatalmas, 3. nem-keletkezett, 4. felfoghatatlan, 5.
olyan, mint az űr, 6. egyforma és én-nélküli, 7. áthatja
a 3 időt, 8. változatlan, 9. kettősség-nélküli, 10.
alapvető fogadalma miatt jelenik meg
Tulku Dzsampel Delek (ejtett tibeti) - a lhászai Tengyeling-
kolostor vezetője, ő volt az első régens (gyalcab)
1762-től a 8. dalai láma idején
tulszí (szanszkrit) - fa, Visnu avatárája
Tumburu (szanszkrit) - az apszaraszok táncmestere
tumo (ejtett tibeti) - a belső hő fejlesztésének módszere,
önkívület, a test hőmérsékletének tudatos emelése
tun sing (ejtett tibeti, írott tibeti bstun sing) - bunkósbot
tun vu (kínai) - sokkszerű megvilágosodás, szatori
tung (kínai) - isteni barlang, a taoista kánon egy-egy kötete
Tung csen (kínai) - az első isteni barlang, a taoista kánon
1. kötete, kiegé-szítése a Tai hszüan
tung hing (kínai) - gyermek-novícius
Tung hszüan (kínai) - a második isteni barlang, a taoista kánon 2.
kötete, kiegészítése a Tai ping
Tung san (kínai) - Tózan
Tung san Liang csie (kínai) - Tódzan Rjókai
Tung sen (kínai) - a 3. isteni barlang, a taoista kánon 3. kötete,
kiegészítése a Tai csing
Tunhuang (kínai) - buddhista barlangtemplom-rendszer Kínában, kb.
i.e. 4. századtól i.sz. 759-ig
turíjá (szanszkrit) - a 4. teljes-felismerés tudatállapota
(mélyalvás, alvás, ébrenlét, teljes-felismerés), a
mélyalvás Brahmannal egyesülő állapota, a csonyi
bardo
turíja avaszthá (szanszkrit) - AUM
turíjávaszthá (szanszkrit) - a lélek 4. állapota
turim (héber) - a Tóra-szöveg sorai
Tusita (írott tibeti jid dga, dga' ldan, kínai Doushuai) - Örömteli Ég, az
elégedett istenek ege, a vágybirodalom 4. szintje, innen jött
Gautama Buddha és itt várakozik az eljövendő
Buddha, Maitréja, a Kegyes Szeretet, az itt lakók 4
ezer évig élnek, saját testük állandó világosságot
áraszt, virágok és madarak veszik körül őket, a
vidám, Maitréja lakhelye, az életkor 4 ezer év
Tüdev (mongol) - az 5. takilcsi (1938-)
tűrés (10) - a bódhiszattváknak: 1. hallás, 2.
alkalmazkodás, 3. a dolgok nem-keletkezése, 4.
káprázat, 5. (a dolgok olyanok, mint) a láng, 6. az
álom, 7. a visszhang, 8. az árnyék, 9. a varázslat, 10.
az űr
tvaccs (szanszkrit) - bőr
tvilembájtli (jiddis) - a tfilin kivétele tartójából
Tyché (görög) - végzetistennő, a balszerencse istennője
tyúk órája (kínai) - 17-19

u (japán) - lét
u rgjan (írott tibeti) - Uddijána
uab (egyiptomi) - tiszta, papi rang a legalacsonyabb papi méltóság,
tagjai tényleges templomi szolgálatot adtak
uabet (egyiptomi) - női papi rang
Uadzset (egyiptomi) - kobraistennő, Alsó-Egyiptom
védelmezője
uásziká (szanszkrit) - ge nyen ma
uasz-jogar (egyiptomi) - hatalmi jelkép, alul villás végződésű
hosszú pálca, amely fent állati fejet visel, amely Széth-re
emlékeztet, rendszerint istenek kezében találkozhatunk vele
ubbégapíti (szanszkrit) - extázis
ubhaja kritatva (szanszkrit) - mindkettő (önmaga és más)
által okozott
ubhaja pádángusthászana (szanszkrit) - mindkét nagylábujj-tartás
(ha-tha jóga)
ubhaja robhága vimukta (szanszkrit) - a két minőség
figyelembevétele általi megszabadulás, a 7 nemes
személy (árja pudgalasz) egyike, aki megvalósította
mély összpontosítást, az apokjadharman egyike, a
pratjékabuddha és a buddha
ubhajacsarjá tantra (szanszkrit) - rituálé és belső elmét
nemesítő gyakorlat, az egyik tantra-módszer
ubhajarobhágavimukta (szanszkrit) - árja pudgala
Uccsajhsravasz (szanszkrit) - szárnyas ló, a tejóceán köpülésekor
keletkezett
uccshéda (szanszkrit) - megsemmisülés
uccshéda darsana (szanszkrit) - a megsemmisülés nézete
uccshéda ditthi (szanszkrit) - megsemmisülési elképzelés, annihilacio-
nizmus
uccshéda váda (szanszkrit) - filozófiai iskola, amely csak az elmúló
anyagban hisz, más néven: anátma váda
(madhjamaka), szélsőséges nézet, amely minden
állandótlanságát vallja, a megsemmisülés felt-
ételezése, a megsemmisülésbe vetett hit
ucsen (ejtett tibeti) - tibeti „fejes” írás, az indiai lancsa írás után
ucsiva (japán) - kerek legyező
udaja (szanszkrit) - keletkezés
Udáji (páli) - Szuddhódana puróhitája i.e. 526-ban
Udána (páli) - Tipitaka, Szózatok
udána (szanszkrit) - lelkes kijelentés, szózatok, egy tanítás közlése
hason-lat segítségével, ihletett megnyilatkozás, (Tripitaka), a dváda
sánga-sászana 5. része; az egyik vata, vékonybél, ájur véda
udána váju (szanszkrit) - a légzés szabályozása a mellüregben,
táplálék-bevitel
udána vata (szanszkrit) - a gyomorra és a felső bélszakaszra
vonatkozó eltérések, ájur véda
udanjá (szanszkrit) - megszomjazás
udászín (szanszkrit) - lustálkodó
udbhászin (szanszkrit) - magasztos
udbhava múrti (szanszkrit) - önmegnyilvánult, nem emberi kéz készí-
tette tárgy, szobor
Uddaka (páli) - a fiatal Buddha egyik tanítója
Uddaka Rámaputta (páli) - Ráma jógamester a rádzsagahai iskolában
Uddálaka Aruni (szanszkrit) - a Cshándógja upanisad
szereplője, Svéta-kétu apja, hindu bölcselő, a
Vaisvánara Átman eszme megalkotója
uddhaccsa (szanszkrit) - a kilencedik béklyó, szórakozottság, szamo-
jadzsanáni
uddhaccsa kukuccsa (szanszkrit) - nyugtalanság-gyötrődés,
aggodalmas-kodás-bánkódás, az egyik béklyó
uddham bhágija (páli) - a felső részhez tartozó, fejlett
tanítvány, a felső folyammal viaskodó
uddhitat (páli) - felhelyezett, a holttest
uddhitattá (páli) - felhelyezés, a holttestet ravatalra
Uddijána (szanszkrit, írott tibeti u rgjan, o-rgjan) - északnyugat-indiau
ország
uddijána bandha (szanszkrit) - felszálló prána szorítás (hatha jóga), a
rekeszizom felhúzása
udgátar (szanszkrit) - a Száma véda verseit éneklő hindu pap
udhaccsa (szanszkrit) - izgatottság-fásultság, az elmélyülést
akadályozó hiba
udó (japán) - a jobb kéz gyakorlatai (szimbolikusan)
Udraka Rámaputra (szanszkrit) - guru, Buddha egyik első
tanítója megvilágosodása előtt, tanítása meditáció a
sem a tudáshoz, sem a nem-tudáshoz vezető útról, az
ő tanítványa volt az első 5 aszkéta a Buddha mellett
udumbara (kínai you tan) - (Ficus Glomerata) hosszú idő alatt (3
ezer évenként) csak egyszer (vagy egyszer sem)
virágzó növény
udviddzsa (szanszkrit) - a dzsiva csírából, magból született létfokozata,
 avidjá létfokozat
udzsat-szem (egyiptomi) - Hórusz szeme, melyet Hórusz a
Széth-tel vívott küzdelme során elveszített, ám Thot
visszaadta neki, erőteljes amulettként segített a bajokból
való kilábalásban, betegségből való gyógyulásban,
magát a bajt nem előzte meg
uddzsáji pránajáma (szanszkrit) - teljesen kiterjedt légzés (hatha jóga)
udzsigami (japán) - a sinto családi istenei, de lehetnek egy kisebb
közösség által tisztelt szellemek is
udzsiko (japán) - a sinto szentély környékének lakóhelyei,
egyházközség
uen (japán) - csan
Ugarit (egyiptomi) - Észak-szíriai város volt a Földközi-tenger
mellékén, az egyiptomi érdekszféra egyik kiemelt
jelentőségű helye
uggaha nimitta (páli) - jelzés-elérés, a látható tárgy nélküli
tárgy-látás, a nimitta felbukkanó fényjele, az első
óbhásza
ugra (szanszkrit) - szörnyűséges, egy isteni lény riasztó
megnyilvánulása
új ruha felvételekor - áldás (héber) - Baruh atá Adonáj Elohénu meleh
haolám, malbis arumim. (Áldott légy, Örökkévaló Istenünk, a világ
királya, aki felöltözteti a mezíteleneket.)
ukijoe (japán) - a lebegő világ képei, fametszet
ukkutikappádam (páli) - guggoló ülés
ukpa (ejtett tibeti) - fülesbagoly
uktha (szanszkrit) - himnusz, dicsőítő ének
Ulkámukha (szanszkrit) - Viruddhaka fia, Iksváku leszármazottja
Ullambana (szanszkrit) - a 7. hónap idusa, mindenszentek ünnepe
Ulmuka (szanszkrit) - Balaráma és Révati fia, testvére Nisatha
úlumukha mthing nag 'ug pa'i mgo can (írott tibeti) - az
északkeleti bagolyfejű
Ulupí (szanszkrit) - nága-tündérlány, Irávat anyja
Umá (szanszkrit) - Siva társa, Párvatí, aki a nevet anyjától, Ménától
kapta vezeklése idején, a prakriti jelképe, madhjamaka
umdze (ejtett tibeti) - énekvezető
ume (ejtett tibeti) - tibeti „fej nélküli” írás, az indiai urdu után
umi (japán) - tenger, kavicsos terület a forró vizes medence körül a
kert-ben
Ummon Bunen (japán, kínai Jün men Ven jen) - zen mester (i.sz. 864-
949), Szeppó tanítványa, Kjórin, Tózan és Harjó mestere
Ungo Dójó (japán, kínai Jün csü Tao jing) - szótó zen mester (i.sz. ?-
902?)
unhísza (páli) - csimbók, fejék, diadém
unmaní (szanszkrit) - tudatosság nélküli (manónmaní)
unnati (szanszkrit) - önfelfújódás (önhittség)
unszui (japán) - felhő-víz, a családját elhagyó szerzetes
upabhóga (szanszkrit) - tapasztalás
upacsára (szanszkrit) - 16 cselekvés az istenség tiszteletére: hellyel
kínálás, víz lábmosáshoz, víz arc- és kézmosáshoz, víz
szájöblítéshez, fürösztés, öltöztetés, felövezés szent zsinórral,
bekenés illatos kenő-csökkel, virág átadás, tömjén-
füstölés, mécses gyújtás, áldozati ételek átadása,
ajándékosztás, körüljárása, közelítés
upacsára szamádhi (szanszkrit) - az összeszedettségre összpontosítás
állapota, megközelítési koncentráció
upacsáraddzsána (szanszkrit) - koncentráció az egység megközelíté-
séhez
upacsáramatta (szanszkrit) - metaforikus eszköz
upadája rúpa (szanszkrit) - függő testiség, az 5 érzékszerv és
tárgyaik
upádájapradnyapti (szanszkrit) - függő elnevezés
upádána (szanszkrit, páli) - a megragadás/tulajdonítás
alapja/tárgyai, tapadás, a létmegragadás tárgyait
képező tapasztalási elemek, az én vonatkoztatási
alapja, kapaszkodás, ragaszkodás a kéjhez,
vakhithez, szertartásokhoz, önléthez, megragadás,
kötődés a kielégülés tárgyához, a 9. nidána, követ-
kezménye a bhava, a paticcsa szammupáda 9. tagja,
tüzelőanyag, tapadás a léthez (kéjhez /káma/,
vakhithez /ditthi/, szertartásokhoz /silabbatam/,
önigenléshez /attavádo/), a Kálacsakra kilencedik
mezője
upádána kárana (szanszkrit) - általános koegzisztenciális kapcsolat,
közönséges, közvetlen ok
upádána szkandha (szanszkrit) - a tulajdonítás alapját képező
5 halmaz, a létmegragadás halmazai, ami a sajátunk
upádánapaccsajábhava (szanszkrit) - az 5 ragaszkodás a léthez
upádátr (szanszkrit) - a megragadó, a sajátmagának tulajdonító alany
upadésa (szanszkrit, írott tibeti man ngag) - vallási alapelvek, általános
vallási útmutatás, a dharmákkal kapcsolatos komoly utasítások (pl.
a tantrák), a dvádasángasászana 12. része
upadhátu (szanszkrit) - másodlagos szövet, eltávozik a
testből, ájur véda
upadhi (szanszkrit) - kerék, test, létalap (khanda, káma, kilésza,
kamma)
upadhjája (szanszkrit) - acsarja, mint a rendi előírások
oktatója
upadiszésza nirvána (szanszkrit) - egyszerű nirvána, az arahat
állapota
upaddzshája (szanszkrit) - tanító, egy idősebb szerzetes
(thera)
upaghátaka kamma (szanszkrit) - romboló karma, semlegesíti a
gyenge karmát
upagrahana (szanszkrit) - fejősajtár, felfogás, megszerzés, a
szánkhjá-ban: látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, beszéd,
fogás, járás, ürítés, nemzés
upája (szanszkrit, írott tibeti thabs) - megfelelő eszköz,
helyes módszer, ügyes módszer, az üdvözülés
módszertana
upája kausalja (szanszkrit) - üdvös módszerek (dána, síla, ksánti,
vírja, szamádhi)
upájásza (szanszkrit) - kétségbeesés
Upaka (szanszkrit) - ádzsívika vándoraszkéta
Upakkilészaszutta (páli) - Beszennyezettség szutta (Tripitaka Szútra-
pitaka 128.)
upaklésa (szanszkrit) - másodrendű szenvedélyek, mellék-
vágy
upaklésa parittabhúmika dharma (szanszkrit) - 10 korlátozottan
kárhozatos tudatossággal összefüggő szamszkára
upalabdha (szanszkrit) - belső ízzás (írott tibeti thop pa,
njer thob)
upálambha (szanszkrit) - nem valóságos a meditációs tapasztalat,
bírálat
Upáli (páli) - egy laikus nigantha hívő; szakja férfi, a
Buddha egyik vita-partnere Nálandában
upama (szanszkrit) - összehasonlítás
upámsu (szanszkrit) - egy mantra mormolása (még: vácsanika, mána-
szika)
upanáha (szanszkrit) - gyűlölet, szennyezett szenvedély,
neheztelés
upanája (szanszkrit) - applikáció a vitában
upanájana (szanszkrit) - közel hoz, a brahmácsári felnőtté
avatása, a ház-nál, sudráknak tilos, bevezetés,
beavatás
upanájana szanszkára (szanszkrit) - a szentelt zsinór átadása, ezt csak
a bráhmanák végzik
upanisad (szanszkrit) - közvetlen tanítás (szad = ül, upa = mellé, ni =
le); i.e. 8. sz.-i prózai szövegek
upanisszaja (szanszkrit) - döntő segítség
upánsujádzsa (szanszkrit) - teliholdkori második áldozat
upapadja parinirvájin (szanszkrit) - a születés után elért teljes nirvána
upapáduka (szanszkrit) - spontán születés, az istenek és a poklok
világá-ban
upapaddzsa védaníja kamma (szanszkrit) - az újjászületés után
megta-pasztalt karma-hatás
upapatti déva (szanszkrit) - újjászületéssel létrejött istenek
upapatti dhjána (szanszkrit) - a születés összpontosítása
upapattilábhika (szanszkrit) - születéstől birtokolt mágikus
erő
upapílaka kamma (szanszkrit) - közömbösítő karma
Upaplavja (szanszkrit) - Viráta székvárosa
upapurána (szanszkrit) - a kisebb, mellék puránák
uparati (szanszkrit) - az elme világtól visszavonult állapota
uparuddha (szanszkrit) - gyapot tömítő a test nyílásainak
elzárására
upastha (szanszkrit) - nemzés
upászaka (páli, ejtett tibeti ge nyen, írott tibeti dge bsnjen)
- tisztelők, világi hívek, ötfogadalmú hívő, világi
követő, aki tartózkodik az öléstől, a lopástól, a nemi
eltévelyedéstől, a hazugságtól és a részegítő italoktól
upászaka síla (szanszkrit) - előírások a férfi szerzetesekre (5
szabály)
upászaka szamgha (páli) - a férfi világi hívők egyháza
upaszamá (szanszkrit) - elnyugvás, lecsendesülés
upászamá darsana (szanszkrit) - szemlélet
upászamádhitthanam (szanszkrit) - nyugalom
upászampadá (páli) - teljes felavatás, felszentelés (a buddhistáknál 20
éves kor után), elnyerés, elérés
upászaná jadnya (szanszkrit) - áldozat hitvallás, hódolat útján
upászaná/daivi mimánsza (szanszkrit) - hódolat, tisztelet,
meditáció, ortodox darsana, alapítója Angirasz, Isten
a teljességben megjelenő ánanda, a Brahman és
Sakti azonossága, a hódolat erőköre, szakrális hely vagy
tárgy
upászika (páli, ejtett tibeti ge nyen ma) - világi női hívő
upászika síla (szanszkrit) - előírások a szerzetesnőkre (5
szabály)
upásziká szamgha (páli) - a női világi hívők egyháza
upasztha (szanszkrit) - nemzőszervek, az 5 kárméndríja (vács,
páni, páda, páju, upasztha) egyike
upaszthápaná (szanszkrit) - elmélyülés
upathambhaka kamma (szanszkrit) - segítő karma az élet
folyamán
Upatissza (páli) - Száriputta, a Buddha csandála tanítványa
upatti bhava (szanszkrit) - a jelenlegi életfolyamat, a születés
előtti karma folyamat (kamma bhava)
megtestesülése
upavásza (szanszkrit, írott tibeti njin zag gcig pa'i khrims brgjad/bsnjen
gnas) - 1 napra vonatkozó 8 törvény, 1 napig tartó
önmegtartóztatás: tartózkodás az élet kioltásától, a lopástól, a
nemi eltévelyedéstől, a hazugságtól, részegítő italok
fogyasztásától, a magas és szeles fekvő-helyen való
alvástól, a zenés-táncos mulatozástól és a délutáni
étke-zéstől
upavaszatha síla (szanszkrit) - előírások a holdfázis-változások
napjára (8 szabály)
upavasztha (szanszkrit) - böjti nap, a holdhónapban a 14. napon
holdtöltekor és az 1. napon újholdkor, ideiglenes fegyelem
upavéda (szanszkrit) - melléktudomány a védákhoz
upavisthakónászana (szanszkrit) - ülő szög-tartás (hatha jóga)
upavita (szanszkrit) - zsinór, a kétszer születettek jelképe a jadzsnyó-
pavita szertartás alatt az upanajamán
upéja (szanszkrit) - cél
upékhá (szanszkrit, páli upekkhá, írott tibeti btang snjoms) -
kiegyensúlyozott életmód, egykedvűség, felülemel-
kedés, nyugalom, megbékéltség, lelki egyensúly; a
szammá boddzshangá 7. tényezője
upékha indríja (szanszkrit) - a semleges érzés képessége
upékhá parisuddhi (szanszkrit) - az egykedvűség tisztasága
upékha szamboddjanga (szanszkrit) - az egykedvűség általi
megvilágo-sodás
upékkha (szanszkrit) - kiegyensúlyozottság, a negyedik erény
upószatha (páli) - havi 4 ünnepnap böjttel (holdtölte, újhold és
hozzájuk képest a 8. napon)
uppáda (páli) - megjelenés, születés (csittakkhana)
uppala (páli) - kéklótusz
Uppalavanná (páli) - idős bhikkhuní, egy kolostor vezetője
uppatthava (szanszkrit) - az újrakeletkezés folyamata
urabe (japán) - jóspapok (látnokok) a sintóban
urabon e (japán) - háromnapos ünnep a halottak tiszteletére
uranios (görög) - égi
Uranos (görög) - az ég istene, Gaia szülte önmagából
úrdhva dandászana (szanszkrit) - fölfele irányuló rúd-tartás (hatha
jóga)
úrdhva dhanurászana (szanszkrit) - fölemelt íj-tartás (hatha jóga)
úrdhva kukkutászana (szanszkrit) - felső kakas-tartás (hatha
jóga)
úrdhva mukha pashcsimóttán ászana (szanszkrit) - felfele tartott arc
hát-tartás (hatha jóga)
úrdhva mukhashván ászana (szanszkrit) - feltartott szájú kutya-tartás
(hatha jóga)
úrdhva padmászana shírsászana (szanszkrit) - felső lótusz fej-
tartás (hatha jóga)
úrdhva padmászana szarvángászana (szanszkrit) - felső lótusz
teljes test megtámasztás-tartás (hatha jóga)
úrdhva praszárita ékapád ászana (szanszkrit) - függőlegesen
kinyújtott egyik láb-tartás (hatha jóga)
úrdhva praszáritapád ászana (szanszkrit) - magasra nyújtott láb-
tartás (hatha jóga)
úrdhvarétussza (szanszkrit) - a sperma visszatartása (hatha jóga)
urdhvaszrotá (szanszkrit) - aki magasabbra tör
Ureusz (egyiptomi) - a királyi fejékek homlokrészét díszítő
kobra, a királyság védelmezője, Ré Harakhti és
Haroérisz ábrázolásain a napkorong védelmezője, akár
többedmagával is
Urgjen Cokje Dordzse (ejtett tibeti) - Padmaszambhava
Urmilá (szanszkrit) - Dzsanaka lánya, Kaksmana felesége
úrná (szanszkrit) - fehér szőrpihe a Buddha szemöldökei
között
Uruvélá Kasszapa (páli) - a 3 tűzpap egyike (Nadí Kasszapa,
Gajá Kasszapa); település Magadhában
Uruvilvá-Szenáni (szanszkrit, páli Uruvélá) - város a
Gangesztől délre, a mai Buddh gaja közelében, a
Buddha itt érte el a megvilágosodást, első
prédikációja után, ide visszatérve mondta el Tűz-
beszédét, ma Szujata
Urvasí (szanszkrit) - apszarasz, Purúravasz felesége, a
Bháraták ősanyja
Usanasz (szanszkrit) - az aszurák papja
Usasz (szanszkrit) - hajnal, Pradzsápati lánya
Usaszta (szanszkrit) - egy bráhmin a Dzsanaka udvarában rendezett
vita résztvevője
usébti (egyiptomi) - kis méretű szobor, egy-egy ember
modellje, „aki válaszol” - sírmellékletként állított,
tulajdonosának vonásait őrző szobrocska, aki az elhunytat
helyettesíti, ha a túlvilágon dolgozni hívják
usmá (szanszkrit) - meleg, hőség, testmeleg
usmagatá (szanszkrit) - hevítés, a nirvédha-bhágija első
szakasza, a figyelem behatolásának segítője, hevítés,
amikor eléri teljességét, az a tetőpont (múrdhana)
usman (szanszkrit) - testmeleg
usna (szanszkrit) - forró, ájur véda
usnísa (szanszkrit) - a Buddha koronája, kidudorodás a
fejtetőn, diadém, korona, fejék, hajcsimbók
usnísa vidzsajá (szanszkrit) - koponyadudor
uspizin (héber) - vendégtábla a szukotban (Ábrahám, Izsák, Jákob,
József, Mózes, Áron, Dávid)
ustrászana (szanszkrit) - teve-tartás (hatha jóga)
Uszermaatre (egyiptomi) - Ré igazsága hatalmas, II. Ramszesz ural-
kodói neve
uszíra (szanszkrit) - a bírana gyökere
uszmá (páli) - meleg, hőség
út a megvilágosodáshoz - szati, dhamma vicsaja, virija, píti,
passzaddhi, szamádhi, upékha
utai (japán) - nó énekmód
utaimono (japán) - recitatív zene
utata fukasi (japán) - minden kérdésben van egy újabb kérdés
utcshéda dristi (szanszkrit) - annihilacionizmus
utkatászana (szanszkrit) - erőteljes-tartás (hatha jóga)
utpáda (szanszkrit) - keletkezés
utpádakatvát (szanszkrit) - a dolog teremtő mivolta
utpádjatvát (szanszkrit) - a dolog teremtmény mivolta
utpala (szanszkrit) - a kék lótusz-szerű hasadás hideg pokla
utpalam (szanszkrit) - kék lótusz
utpannakrama (szanszkrit, írott tibeti bskjed rim) - megidéző
fokozat
utszada (szanszkrit) - rövid, hideg pokol
uttama (szanszkrit) - a dzsiva legmagasabb (emberin túli) létfokozata,
avidjá létfokozat
Uttama manu (szanszkrit) - a 3. manu
uttama nirmánakája (szanszkrit) - a legfőbb teremtett test
közvetlen kapcsolata az élvezetek testével, a nirmánakája egyik
jegye
uttama purusa (szanszkrit) - az istenség tudatállapota
Uttamaudzsa (szanszkrit) - vrisni herceg
uttána pádászana (szanszkrit) - nyújtott láb-tartás (hatha jóga)
uttána padmá majúrászana (szanszkrit) - nyújtott lótusz páva-tartás
(hatha jóga)
uttánászana (szanszkrit) - erőteljesen kinyújtott-tartás (hatha
jóga)
uttara (szanszkrit) - a mimánszá bölcselet későbbi irányzata,
amely végső valóság természetével foglalkozik
Uttará (szanszkrit) - Viráta lánya, Abhimanju felesége
Uttara (szanszkrit) - Viráta legkisebb fia
uttara jóga (szanszkrit) - újabb jóga, tkp. a hatha jóga
uttara manusja dharma (szanszkrit) - emberfeletti tettet állít magáról
valaki
uttara mímánsza (szanszkrit) - későbbi tudás, magasabb fokú
védánta
uttara paksa/paravádin (szanszkrit) - a vitában a válaszadó, aki
megvédi álláspontját
uttara szamga (szanszkrit) - szerzetesek felső ruhája
uttara szánkhja (szanszkrit) - újabb szánkhja Ísvarakrisna után
Uttarakuru (szanszkrit, ejtett tibeti Dra mi nyen Ling, írott
tibeti sgra mi snjan gling, kínai Yu dan yue) - a Mérut
körülvevő 4 kontinens közül négyzet alakú északi, a
csúf hangúak szigete, lakói ezer évig élnek, nem
ismerik az idő előtti halált, nyolcszor magasabbak,
mint a Dzsambu-szigeten élők, nyers, durva
beszédűek, más nézet szerint haláluk előtt 7 nappal
durva hangot hallatnak, ez tudatja velük közeledő
halálukat, alföldrészei a Kuru és a Kaurava
uttarimanussza (páli) - emberen túli, a niródha gyakorlatok
uttarimanussza dhamma (szanszkrit) - minden emberi ismeretet
megha-ladó
utthána (szanszkrit) - kiemelés a szamádhiból
utthánavat (szanszkrit) - buzgó, fáradhatatlanul működő
utthita haszta pádángusthászana (szanszkrit) - nyújtott kéz-
nagylábujj-tartás (hatha jóga)
utthita párshvakónászana (szanszkrit) - nyújtó oldalsó szög-tartás
(ha-tha jóga)
utthita trikónászana (szanszkrit) - kinyújtott háromszög-tartás (hatha
jóga)
utu (páli) - évszak, hónapok, 6x2 hónap (vaszanta, gimha, vasszána,
szarada, hémanta, sziszira) vagy 3x4 hónap (hémanta, gimha,
vassza)
utunijáma (szanszkrit) - évszak-törvény, az 5 természeti törvény
egyike
uzeht-gallér (egyiptomi) - széles, gyöngyökből összeállított,
több soros ékszer, alsó részén gyöngy vagy
nemesfém függőkkel, hátsó részén ellensúllyal, a
gyöngysorokat félköríves, vagy gyakran sólyomfejet
formázó széles arany dísz fogja össze, feltehetőleg
 hatalmi jelvény is volt, de a közemberek ábrázolásain
is igen elterjedt, a világ múzeumaiban számos szép
állapotú példány található, (uzeht = széles)
uzurpálás (egyiptomi) - eltulajdonítás, egyes királyok az
épületekről kivakarták elődeik nevét, és a sajátjukkal
helyettesítették, hogy saját művükként tüntethessék
fel az utókor számára
Ü Cang (ejtett tibeti, írott tibeti dbus gtsang) - Csölkhaszum, Cang,
Közép-Tibet egyik tartománya

va (ejtett, írott tibeti) - fehérajkú szarvas

vaadnáht (jiddis) - az összejövetel éjjele, váhnáht
vabi (japán) - a köznapiban felismerni a törvényszerűt, a
haiku-írás szem-lélete
vács/vák (szanszkrit) - beszéd, az 5 kárméndríja (vács, páni, páda, páju,
upasztha) egyike
vacsana (szanszkrit) - kijelentés, beszéd, nem ítélet, csak
megnyilatkozás
vacsana patha (páli) - a bhikkhuk bírálatának tilalma
vácsanika (szanszkrit) - egy mantra hangos kiejtése (még: upámsu,
mána-szika)
vácsanika tapasz/vácsika tapasz (szanszkrit) - a beszéd, a szó
leküzdése
Vácsaszpati Misra (szanszkrit) - védánta mester (i.sz. 10. sz.)
műve: Bhámati, Sankara Brahmá szútra
kommentárjának kommentárja
Vaccsha (páli) - egy bráhman
vácskarma (szanszkrit) - ávénikabuddhagúna
váda vidjá (szanszkrit) - a vita művészete
vadagalai (szanszkrit) - északi srívaisnavák, központjuk Srírangam,
majomiskola, aktív megváltás
vádamárga (szanszkrit) - a vita menete
vaddisznó órája (kínai) - 21-23
vádi (egyiptomi) - sivatagi völgy, időszakos folyók rendszerint
kiszáradt medre
vadzavai (japán) - csapás, szerencsétlenség, boldogtalanság a sintóban
Vádzsasravasza (szanszkrit) - a Káthaka upanisad szereplője
Vaddzsí (szanszkrit) - állam a Gangá északi partján, fővárosa
Vészálí
Vaddzsí rádzsaság (szanszkrit) - észak-indiai állam a Gangá
mellett, fővárosa Vészálí
vádzsikarana (szanszkrit) - ájur véda
vadzsikaranacsikitsza (szanszkrit) - erősítők, szexualitás,
nemzés, ájur véda
Vadzsira (szanszkrit) - szerzetesnő
Vadzsiranyánavarórasza (szanszkrit) - a thai buddhizmus egyik
legnagyobb egyházatyja (i.sz. 1859–1921)
vadzsra (ejtett tibeti dor dzse, írott tibeti rdo rdzse, kínai dzsin kang,
japán kongó, mongol ocir) - Indra villáma, imajogar, gyémánt,
drágakő, a súnjatá jelképe, különleges mesterek
nevének jelzője
vadzsra dnyána (szanszkrit) - gyémánt-tudás, Aksobhja másik neve
Vadzsra Héruka (ejtett tibeti) - Dordzse Szempa haragvó megjelenése,
a testben az agyhoz kapcsolódik
vadzsra jána (szanszkrit, írott tibeti rdo rdzse theg pa) -
gyémántkocsi, az egyetlen élet alatt is megtehető út,
a tantrikus iskola (mantrajána), tévedések a
gyakorlatban: 1. megszakítani a kapcsolatot a
guruval, 2. a Buddha tanításainak elutasítása vagy
cáfolata, 3. a harmonikus kapcsolat megszakítása
vadzsra-testvéreinkkel, 4. a bódhiszattva-fogadalom
megszegése, 5. a fehér és vörös bindu erejének
gyengítése, 6. bármely spirituális rendszer elítélése,
7. illetéktelenek előtt felfedni a titkos tanításokat, 8.
testünket alantasnak tekinteni, 9. kételkedés a
gyakorlatok hatékonyságában, 10. elmulasztani a
káros egyének elpusztítását, 11. naiv realizmus és
minden tagadása, 12. az őszinte érdeklődés
elutasítása, 13. dualizmus érzete a tantrikus
gyakorlatok közben, 14. a nők lebecsülése
vadzsra kája (szanszkrit) - gyémánttest, a szellemi és fizikai
összetevők tökéletes egysége eredeti tisztaságában
vadzsra kana jukti (szanszkrit) - aprólékos gyémánt módszer, annak
vizsgálata, hogy minden dharmáról elmondható: nem igaz, hogy
önmagából, más okból, mindegyikből vagy ok nélkül
keletkezett
vadzsra kila (szanszkrit, ejtett tibeti pur bu) - varázstőr a
szellemek elleni harchoz
Vadzsra Tro di (ejtett tibeti) - Vadzsra Héruka női társa, a
testben az agyhoz kapcsolódik
Vadzsrabhajrava (szanszkrit, írott tibeti rdo rdzse 'jigs bjed) -
Mandzsusrí Jamántaka
Vadzsrabódhi (szanszkrit) - Nágárdzsuna iskolájának
követője, Nágabódhi tanítványa (i.sz. 670-741)
vadzsrácsária (szanszkrit) - gyémánt mester
Vadzsraccshédika (szanszkrit) - Gyémánt szútra, i.sz. 300-500
Vadzsradhara (szanszkrit, írott tibeti rdo rdzse 'chang) -
Gyémántjogart Tartó, a buddhák szellemőse, Dordzse
Csang
Vadzsradhátvísvarí (szanszkrit) - a Buddha saktija
Vadzsrahéruka (szanszkrit, írott tibeti ba dzre heruka) - a Vérivó
Gyémántnemzetség feje
vadzsrajána (szanszkrit, írott tibeti rdo rdzse theg pa) -
gyémánt jármű
Vadzsrajógini (szanszkrit) - a vörös bindu (Bódhicsitta) női
jidamja
Vadzsrakrodhésvarí (szanszkrit, írott tibeti ba dzra kro dhí shvari ma)
- Vadzsrahéruka társa
vadzsranábba (szanszkrit) - Krisna diszkosza
Vadzsránanga (szanszkrit) - Mandzsusrí egyik alakja, jelképei
virágból készült íj, kard és tükör
Vádzsrapáni (szanszkrit, írott tibeti phjag na rdo rdzse) -
Gyémán-toskezű, Amóghasziddhi társa, a gyarló
elme, a mennykőkezű dhjáni-bódhiszattva, a megvi-
lágosodott energia bódhiszattvája, fekete, mert
megitta Ráhu mérgező vizeletét, a jaksák egyik
szintje
vadzsrapánijaksa (szanszkrit) - a 4 égtájat őrző jaksák
Vadzsrasinkhalá (szanszkrit, írott tibeti sgo ma lcags grog
ma) - a Vasbéklyó Asszonya, a nyugati kapu őre
Vadzsrászana (szanszkrit) - gyémánttrón a Dzsambudvípán
Vadzsraszattva/Aksóbja (szanszkrit, ejtett tibeti Dor dzse
Szem pa) - gyémántlényegű, a tükörszerű bölcsesség,
a Tökéletes Öröm keleti birodalmából, társa Szamgye Csenma, a
forma szkandhájának jelképe
vadzsrópana szamádhi (szanszkrit) - a gyémánthoz hasonlatos
össze-szedettség a bhávanámárga végén, amiben
megszűnik az alany-tárgy szemlélet
Vagakusa (japán) - sinto mozgalom a japán ősiség
megerősítésének céljából a Kangaku ellen
váhana (szanszkrit) - hordozó állat
váhana mandapa (szanszkrit) - szertartási eszközök tárolására
szolgáló helyiségek a templomban
váhapphalá (szanszkrit) - a bőséges gyümölcs istenei
váhnáht (jiddis) - az őrzés éjszakája a brit előtt
vaibhászika/szarvásztiváda (szanszkrit) - nagy kifejtés iskola,
hínajána filozófiai rendszer; 18 aliskolája van
vaidalja (szanszkrit) - elemzések, a dvádasángasászana 9. része
vaidhi (szanszkrit) - hódolat, imádat, szemlélődő elmélyedés,
a bhakti része (még: rágátmika, pará bhakti), meg
nem fogható alkotóerő
vaidika dharma (szanszkrit) - hindu dharma
vaikhariva (szanszkrit) - a hallható para
Vaikuntha (szanszkrit) - a menny egyik része, Visnu lakóhelye
vaimalja (szanszkrit) - makulátlan
vaipulja (szanszkrit) - széles, tulajdonképpen a mahájána
Vaipulja szútra (szanszkrit) - Kilenc dharma, mahájána szöveg
vairágja (szanszkrit) - közömbösség, utálat, elsápadás, kínűző,
mentesség a vágyaktól, szenvtelenség, vágytalanság, közö-
nyösség (mridu, madhjama, adhimátra, para), kartámasz a jógában
(karmankó)
vaisáka (szanszkrit) - hindu, tibeti április második és május
első fele
vaisamikatvam (szanszkrit) - következetlenség
vaisamja (szanszkrit) - a gunaegyensúly megingása, a számjávasztha
felbomlása, egyenetlenség
Vaisampájana (szanszkrit) - Vjásza tanítványa
vaisáradja (szanszkrit) - merészség, bizonyosság
vaisáradja prápta (szanszkrit) - a szent bizonyosság birtokosa, egy
buddha 4 bizonyossága (csaturvaisáradja)
vaisésika (szanszkrit, kínai seng lun) - (visésa =
megkülönböztetés) a világ öröktől fogva létező
szubsztanciáiból állnak az atomok, Isten ezek
irányítója, Kanáda (i.sz. 1. sz. vagy i.e. 5. sz.)
alapította, a hinduizmus egyik bölcseleti rendszere;
alkotóelemei: 1. lényeg, 2. sajátság, 3. tevékenység,
4. egybe tartozás, 5. különbözőség, 6. benső
összefüggés (néhol: 7. nem-létezés), a njája
rendszertől ellentétesen nem logikai, hanem
ismeretelméleti
Vaishvanaranirghósa buddha (szanszkrit) - az északi világrész
buddhá-ja
vaisja (páli véssza) - a 4 örökletes varna egyike, amelybe
a hagyomány szerint a földművelők, a kézművesek, a
kereskedők és a pénzemberek tartoznak, közember
vaisnava (szanszkrit) - Visnu követői, az élők egy őslétező
testéből szár-maznak, minden az ő testének
transzformációja
Vaisnava purána (szanszkrit) - 6 Mahápurána
Vaisnaví (szanszkrit) - Durgá egyik anyai kiterjedése
Vaisrávana (szanszkrit, írott tibeti rnam thos sras) - az észak istene, a
jaksák ura, Kuvéra
Vaisvámitra (szanszkrit) - védikus tanítómester
Vaisvánara Átman (szanszkrit) - minden ember Átmanja, Egyetemes
Lélek
vaitarani (szanszkrit) - különlegesen forró mellékpokol
Vaivaszvata manu (szanszkrit) - a jelenlegi korszak törvenyhozója, a
7. manu, ekkor volt az özönvíz, Visnu figyelmeztetésére
bárkát épített családjának, a 7 bölcsnek (risi) és
minden állatból kettőnek, Szúrja fia
vaja dhamma (szanszkrit) - felbomlási tényezők
vája dháraná (szanszkrit) - lélegzetszabályozás, az
életlehelet ellenőr-zése
Vájikrá (héber) - Biblia, Tóra, A papok könyve
Vajrócsana (szanszkrit) - a buddhaság bódhiszattvája, a
dharmakáját megszemélyesítő transzcendens
buddha, a női társa Jingcsokma, szkandha-szimbólum:
fehér, forma, érzékcsalódás, tibeti fordító-mester, a tudatosság
szkandhájának jelképe, a testben a szívhez kapcsolódik, a
középpont buddhája, a singon és tendai szektában az Ádibuddha,
bídzsája az a vagy a vam, a singonban bídzsája avarahakha (a-
föld, va-víz, ra-tűz, ha-levegő, kha-űr); tibeti fordító az
i.sz. 8. században
Váju (szanszkrit, írott tibeti rlung) - szél, Bhíma apja
váju mandala (szanszkrit, kínai feng lun) - szél-kör, a levegő
mandalája a világ támasza, az űrkör fölött, a vízkör és
a fémkör alatt
Váju purána (szanszkrit) - szél könyv, valószínűleg a
legrégebbi purána
váju/vájo (szanszkrit) - levegő, az anyag gáz állapota, szél, a
lélegzet hindu istene, az északnyugati irány ura,
Bhíma apja a Mahábhá-ratában, Hanumán apja a
Rámájanában, de a szánkhjában a levegő, a Brahman
egyik megnyilvánulása, az egyik mahábhúta, a szthula saríra
része
vák karma (szanszkrit) - egy buddha a hallgatók késztetései szerint
beszél, szóbeli cselekedet, az ávénika-buddhaguna 14. foka
vak/vács (szanszkrit) - beszéd
vaka (japán) - versforma, 5+7+5+7+7 szótagú sorok
Vaka (szanszkrit) - egy ráksasza
Vakkula (szanszkrit) - arhat a Buddha közelében
válakhilja (szanszkrit) - a Teremtő testéből keletkezett 6
ezer ujjnyi szellem
válakhiljászana (szanszkrit) - válakhilják-tartás (hatha jóga)
Vallí (szanszkrit) - Kártikéja egyik társa
Valmiki (szanszkrit) - rablóból lett szent, ő írta a Rámájanát,
feltalálta a vínát, ő tanította a gandharvákat a zenére
Vámadéva (szanszkrit) - egy bölcs
vámadévászana (szanszkrit) - Vámadéva-tartás (hatha jóga)
Vámalamitra (szanszkrit) - indiai tanító Tibetben az i.sz. 8. században
Vámana (szanszkrit) - Visnu 5. emberi alakú avatárája, törpe
bráhmana, aki visszaszerezte a Földet Bali
démonrádzsától, jelképe: vizes edény és esernyő
(másik neve Trivikrama = 3 győzelem)
vamsza (szanszkrit) - hús, a tantrikus gyakorlatok egyik eszköze
vána pattha (páli) - az asramában (3. életszakasz) élő em-
ber, visszavonult, erdei remete, vágyakat elhagyó
vána prasztha (szanszkrit) - ásrama, a lemondás életszakasza
vánara (szanszkrit) - erdőlakó, mitikus nép Dél-Indiában
vanatha (páli) - vágy, buja bozót
vang (kínai) - király
vang ming (kínai, szanszkrit dzsálini prabhákumára) - a tökéletesség
alsó fokán álló bódhiszattva
Vang po (ejtett tibeti) - Indra
vang thang (ejtett tibeti, írott tibeti dbang thang) - személyes
életerő
vanna (páli) - varna
Vansi Sógaku (japán, kínai Hung cse Cseng csüe) - zen mester (i.sz.
1091-1157)
vanydzsho (szanszkrit) - terméketlen
Vappa (szanszkrit) - a panycsavaggíják közül az egyik
vára (szanszkrit) - fordulat
varada mudra (szanszkrit) - megnyugvó, kívánságteljesítő
kéztartás, a táncoló Siva bal első keze
Váradarádzsa (szanszkrit) - Visnu egyik mellék-inkarnációja
varadzsi (japán) - szalmapapucs
Varáha (szanszkrit) - vadkan, Visnu egyik inkarnációja
Váráhí (szanszkrit) - Durgá egyik anyai kiterjedése
varana (szanszkrit) - a klésák akadályai
Váránaszí (szanszkrit, ejtett tibeti Bá rá na szí) - Benáresz,
város a Gangesz mellett a mai Uttar Pradés államban,
a Buddha első prédikációjának helyszíne, ma Benáresz
Váranaváta (szanszkrit) - egy város
Vardhamána Mahávíra (szanszkrit) - Dzsina, Mahávíra eredeti neve,
a 21. dzsaina tírthankara (i.e. 599-527)
varesinobu (japán) - a maiko első frizurája, a fejtetőre
 fésült, elől és hátul kanokával
varna (szanszkrit, páli vanna) - szín, a születési kasztok, társadalmi
osz-tály: bráhmana, ksatrija, vaisja, súdra, párja/parajan/aszprisja
varnásrama dharma (szanszkrit) - varnák és életkorok kötelességei, a
védikus társadalmi rendszer, remetelak
Városi (Nagy) Dionysia (görög) - ünnepsorozat Elaphébolión
8-ától (Athén), 9-én Dionysos szertartások, 10-én
komédiák, 11-13-án tragédiák előadása
varsá (szanszkrit) - esős évszak, monszun, a harmadik hindu
évszak, ájur véda
varsávásza (szanszkrit) - az esős időszak 3 hónapja, az intenzív
hitgya-korlat ideje
vársika (szanszkrit, ejtett tibeti jar ne) - a szerzetesek nyári elvonulása
Vársnéja (szanszkrit) - a Vrisni-nép ura; Krisna egyik neve
vartamána avaszthána (szanszkrit) - folyamatban lévő állapot
jelen pillanata
Varuna (szanszkrit) - az óceánok istene, hordozója Makara, a krokodil-
szörny, kezében hurok (nága pasa), rádzsasága Szukha vagy Puspa-
giri, a nyugati irány uralkodója
Varuní (szanszkrit) - az ivás istennője, a tejóceán
köpülésekor keletkezett
vasanta mandapa (szanszkrit) - víztároló helyiség a templomokban
vasi (japán) - papírfal
vási (szanszkrit) - borotva
vasí karana (szanszkrit) - bizonyos dolgok fölötti hatalmat biztosító
rítus, jele a fekete
vastra (szanszkrit) - tiszta ruha felajánlása a múrtinak a templomban
vasza (japán) - technika
Vászabha (szanszkrit) - Paszénadi felesége
vászaná (szanszkrit) - vágy, vonzalom, késztetés, örvény a
tudatküszöb alatt, hajlamok, beidegződések,
benyomások, létesülés-indíték, létcsí-ra a tudat-
talanban, melyből a tudatfolyamatok keletkeznek.
vaszant (szanszkrit) - tavasz, ájur véda
Vaszanta (szanszkrit) - tavasz, az első évszak, Kámadéva
társa
Vaszantapancsámi (szanszkrit) - ünnep mágha hónapban (január-
febru-ár) Szaraszvatí tiszteletére
Vászava (páli) - a vászuk apja, Indra
vászéttha (páli) - Vaszistha leszármazottjai, a mallák
Vaszistha (szanszkrit) - risi a Nap-nemzetségből
vaszisthászana (szanszkrit) - Vaszistha-tartás (hatha jóga)
vassza (páli) - esős évszak
Vasszakára (páli) - Adzsátaszattu hadvezére
Vásszámitta (szanszkrit) - a Buddha tanítója a Védákban
vasszikí (páli) - fehér jázmin
vasztu (szanszkrit) - a vizsgálat tárgya, dolog, tárgy
vasztumátra (szanszkrit) - a dolog magában
vasztuprativi kalpa (szanszkrit) - tárgy-tapasztaló
vaszu (szanszkrit) - félistenek a védikus mitológiában
Vaszubandhu (szanszkrit) - jógácsára filozófus (i.sz. 4.-5. sz.),
féltest-vére Aszamgha, kommentárja a Dasabhúmuka
szútrához a ti lun iskola alapja, előbb szarvásztivádin,
majd vidnyánaváda
Vászudéva (szanszkrit) - Krisna Balaráma nevű
inkarnációjában az apja, felesége Dévaki és Rohiní,
Krisna jelzője, Szura jádava király fia, Prithá fivére
Vaszudhárá (szanszkrit) - földistennő, Kincsőrző
vaszuk (szanszkrit) - 8 istentestvér, Indra kísérői, félistenek
Agni és Indra közösségében
Vászuki (szanszkrit) - a legnagyobb kígyó, a kígyók királya, ő
volt a kötél a tejóceán köpülésekor
Vaszumitra (szanszkrit, írott tibeti dbjig bses) - a Maitréja
után eljövendő Buddha, a vaibhásika irányzat egyik
bölcse
vat (japán) - harmónia, a 4 fő alapelem (vat, kei, szei,
dzsaku) egyike
vata (szanszkrit) - az egyik dosha, levegő és űr, lebomlás,
szétesés, halál, öregkor, este, nyár, ájur véda
vata dosha (szanszkrit) - mozgásba hozó eltérés (prána, vjána, udána,
szamána, apána), ájur véda
vatabosi (japán) - férfiakat szórakoztató nő, néha
prostituált
vátájanászana (szanszkrit) - ló-tartás (hatha jóga)
vatarai sinto (japán) - az Isze Dzsingú sinto szentély a Kii-félszigeten,
papjai a Vatarai-család tagjai a Tokugava-korszakban (i.sz. 1600-
1868), a buddhizmus és a császári ház kamija
ellensúlyozásául a személy megtisztulását és eré-
nyességét helyezték előtérbe, ezért központi
szentélynek nyilvánították az Isze Külső Szentélyt
(Gekú) és a Belső Szentélyt (Naikú), azonban ez
sohasem vált általánossá
Vátszjájana/Paksilaszvámin (szanszkrit) - a Njája szútra
kommentátora
Vattagamani (páli) - király Srí Lankán (i.e. 88-76), az ő
idejében rögzítették írásban a Tipitakát páliról
 szingalézre
vattakathá (szanszkrit) - a létesülés köre
vatthu (páli) - alap, a megismerés 24 tárgya (4 elsődleges
elem, létsíkok, érzékekkel megismert tárgyak,
sokféleség, egység, érzék-szervi észlelés, meditatív
elmélyedés, nibbána) és tapasztalati adatai, érzék-
szervek
Vatthúpama szutta (szanszkrit) - A ruha szútra (Tripitaka
Szútrapitaka 7.)
véda (szanszkrit) - tudás, belátás, a hindu szent szövegek egy csoport-
jának összefoglaló neve (vid = tudni), Rig véda, Száma véda,
Jadzsur véda, Atharva véda
véda anga (szanszkrit) - sad anga
véda vádin (szanszkrit, kínai wei-t'o lun si) - felfogás, amely szerint
Visnuból keletkezett a 4 varna, Brahmanból a dolgok
védagú (páli) - teológus, aki elvégezte a védikus tanulmányokat
védaka (szanszkrit) - érző/érzékelő alany
védaná (szanszkrit, páli, írott tibeti tshor ba) - érzékelés, az öt
halmaz egyike, érzet, érzés, érzelmi minősítés,
szomjúhozás, a 7. nidána, a paticcsa szammupáda 7.
tagja, az egyik csaitta, a Kálacsakra hetedik mezője
védaná szkandha (szanszkrit, írott tibeti chor ba'i phung po) -
érzékelés, érzet, az 5 halmaz egyike (6 osztály és 3-3 alosztály -
kellemes, kellemetlen, közömbös), az érzelmek csoportja, az egyik
panycsa szkandha, érzetek halmaza
védanákája (páli) - érzéstest
védanánupasszaná (szanszkrit) - az érzetek éber tudatossága
védánga (szanszkrit) - védikus tudományok (szertartástan, grammatika,
hangtan, etimológia, verstan, csillagászat, jog)
védánta darsana (szanszkrit) - szemlélet
Védánta szútra/Brahmá szútra/Brahmá mimánsza (szanszkrit) -
a véda vége, Bádarájana vagy Vjásza műve, erede-
tileg a Cshándógja upanisad kommentárja, i.e. 5. sz., a szöveg
elveszett, kommentárok: Bódhjájana, Upavarsa, Sankara,
Rámánudzsa stb.
Védántin (szanszkrit) - i.sz. 700 körül keletkezett filozófiai iskola,
amely a rítusok mögötti igazság keresésével foglalkozik
Védasrutí (szanszkrit) - folyó Dél-Indiában
Védavatí (szanszkrit) - Kusadhvadzsa remete lánya
veh na (kínai) - a mezei munkák felügyelője, rangban a 3.
csan kolostori tisztségviselő
véhapphalá (szanszkrit) - fent újraszületett lények, akiknek 4.
dhjánájuk van
vej (kínai) - ülőhely, rang
vejbersűl (jiddis) - ezrát násim
Vélékété (vodu) - rút istennő
Velkha (görög) - etruszk isten
Véluvana (páli) - Bambuszliget Rádzsagrihában, a Buddha egyik vihá-
rája, Bimbiszára rádzsa ajándéka
Véluvana áráma (páli) - Kalandaka nivápa, Mókustető a
Bambusz-ligetben
Vémacsitra (szanszkrit, írott tibeti lha na jin gji thub pa
thags bzang ris) - Szépmintás Kelméjű, a Hat
Győzelemmel Túljutott egyike
ven (kínai) - kérdés, kérdez
Ven Seng (kínai) - Taj cung kínai császár nevelt leánya, i.sz. 641-ben
lett Szongcen Gampo másik felesége
ven ta (kínai) - kérdés-felelet technikájú tanítás a csan buddhizmusban,
mondó
Venkatésa/Venkatésvara (szanszkrit) - Visnu egyik mellék-
inkarnációja (más nevei: Srínivásza, Báládzsi)
ventaillage (vodu) - szárnyaltatás, széles
karmozdulatokkal maguk előtt keresztezve ráznak
egy szárnyast
Vénuvana áráma (szanszkrit) - Kalandaka nivápa
véset (héber) - nyelőcső shitánál
Veszákha púdzsá (szanszkrit) - a vészákha teliholdjakor tartott ünnep
a bódhi elérésére a Buddha bódhijának emlékére, az
április közepétől május közepéig tartó holdhónap
Vészálí (páli) - a Vaddzsí rádzsaság fővárosa, királya Asóka,
Magadha rádzsája, itt volt a második zsinat i.e. 380 körül
veszatthák (szanszkrit) - Vaszistha ősbölcs leszármazottjai, a
mallák
Vésszamitta (páli) - védikus tanítómester
vetálí (írott tibeti) - a Nyolc Haragvó Boszorkány egyike
vèvè (vodu) - szimbolikus rajz a loa attribútumairól
vezír (egyiptomi) - tjati
vibandha (szanszkrit, írott tibeti bgegs, ejtett tibeti gegs) - akadály
Vibhanga (páli) - Tipitaka, Elemzés (Részletezés)
vibhasjavádin (szanszkrit) - théravádin felekezet, a Buddha közvetlen
tanítványainak utódai
vibhava (szanszkrit) - uccshédaváda
vibhava tanha (szanszkrit) - a nemlét szomjazása
Vibhisan (szanszkrit) - Ráma egyik öccse, akit Lanka rádzsájává
koroná-zott
Vibhísana (szanszkrit) - ráksasza, Visravasz és Kaikaszí fia, Rávana
 öccse
vibhúti (szanszkrit) - erő
Vibuddhasziddha (szanszkrit) - indiai tanító Tibetben az i.sz. 8.
század-ban, a 108 bölcs egyike
vicsára (szanszkrit) - a gondolat vizsgálata, az
elmélyülése megnyilvánuló tényezője, dhjána,
vizsgálódás, gondolatok, megfontolás, fenntartott
alkalmazás, az elme hivatkozó vagy vonatkozó
beszéde
vicsáraná (szanszkrit) - gondolkozás, megfontolás, a rádzsa jóga
gyakor-lata (7 módszer)
vicsáranjaka (szanszkrit) - szankhárák a szúksma-bhútákban
vicsárja (szanszkrit) - kutatás, megfontolás, vizsgálat a
szúksma bhúták-ban létező szankhárák után
viccshinna pravartak manaszkára (szanszkrit) - az elme 2. mentális
tevékenysége, az elme visszairányítása kizökkenés után a tárgyra
vicsikiccshá (szanszkrit) - a második béklyó, szamojadzsanáni
vicsikitsza (szanszkrit) - kételkedés, kétség, az egyik béklyó,
szkepticiz-mus
Vicsitravírja (szanszkrit) - Sántanu és Szatjavatí fia
Vidagha Sákalja (szanszkrit) - vitamester Dzsanaka udvarában
Vidarbha (szanszkrit) - város, itt uralkodott Bhismaka
Vidéha (szanszkrit) - ország Észak-Indiában, fővárosa
Mithilá, Dzsanaka székhelye
Vidéha/Púrvavidéha (szanszkrit, ejtett tibeti lu phak po, írott
tibeti lus 'phags po) - a Púrvavidéha egyik alszigete
keleten, ókori indiai dzsanapa, egyik uralkodója
Dzsanapa, Tisztatestű, a keleti világsziget lakói
vidhi (szanszkrit) - szertartás
vidhjá (szanszkrit) - alacsony tudás, a paravidhja átmeneti hiánya,
részle-ges ismeret átfogó tudás helyett, igaztudás
vidhjá abhiseka (szanszkrit) - tudás általi felszentelés
vidhjá rádzsa (szanszkrit) - a tudás királyai, istenségek
vidhjá rádzsní (szanszkrit) - a tudás királynői, varázsigék
megszemélye-sítői
vidjá (szanszkrit) - tudás, megvilágosodás, helyes szellemi felismerés,
tudatos létfokozat
vidjádhara (szanszkrit, írott tibeti rig 'dzin) - az Öt
Ismeretőrző (a Tavirózsatánc Hatalmasa, a Földön
Lakozó, az Életkort Uraló, a Nagy Bélyegjel ismerője,
az Önmagát Teremtő)
vidjádhara abhiséka (szanszkrit) - a mágikus tudás hordozójának
meghintése
vidnyána (szanszkrit, páli vinnyána, írott tibeti rnam shes) -
tudatosság, tudat, tudomás, tapasztalás, öntudat, a tudatosság a tér
végtelenjéhez hasonlít, a szubjektumba az érzékszerveken, az
érzékelési folyamatokon és az észrevétel mozzanatán keresztül
beérkezett benyomások az értelem által tudatosan felfogott és átélt
élményekké válnak, a 3. nidána, a Kálacsakra harmadik mezője
vidnyána ánantja ájatana (szanszkrit) - a tudat végtelensége, a 4
ájatanából a 2. fok
vidnyána dhátu (szanszkrit) - a 6 domináns elemtől függő
tudati elem
vidnyána maja (szanszkrit) - a létfokozatok egyik burka
vidnyána maja kósa (szanszkrit) - a tudás burka, a dzsiva egyik burka
vidnyána szkandha (szanszkrit, írott tibeti rnam ses kij phung
po) - tudat, tudomásszerzés az érzékelés tárgyairól és
a jellemösszetevőkről (6 fajta), tudatosság, észlelés, a
panycsa szkandha egyike, a nidána 2. foka (89 alosz-
tály), ájatana
vidnyána váda (szanszkrit) - a tudat tana, buddhista irányzat az i.sz. 1.-
2. században, tulajdonképpen a jógácsára (csittamátra)
Vidnyánabhiksu (szanszkrit) - a számánjaváda védánta iskola
alapítója (16. sz.), műve: Vidnyánámrita, Brahmá szútra
kommentár
vidnyánáhára (szanszkrit) - tudatosságból származó táplálék
Vidnyánámrita (szanszkrit) - Vidnyánabhiksu műve
vidnyánánantjáhatana bhúmi (szanszkrit) - a végtelen tudatosság
szint-je, az elmélyülés 7. szintje
vidnyánánantjájatana (szanszkrit) - bhúmi, a bódhiszatva szint
hetedik foka
vidnyapti (szanszkrit) - tudat, tudomás
vidnyapti mátra (szanszkrit) - csak-tudomás
vidnyapti visésa vikrijá (szanszkrit) - a tudatmódosulások egymásra
hatása
Vidnyaptimátratásziddhi (szanszkrit) - Bizonyság, hogy
minden csak tudomás, mahájána jógácsára szútra,
Vaszubandhu műve
Vidúdabha (páli) - kószalai uralkodó, Paszénadi fia
Vidura (szanszkrit) - Vjásza és egy szolgáló fia, Pándu és Dhritarástra
féltestvére
vidúsanú pratipaksa (szanszkrit) - az ellenszenv ellenszere
Vidzsaja (szanszkrit, írott tibeti sgo ba khro ba rnam par
rgjal ba) - a Haragvó Biztos Győző, a keleti kapuban
áll az élet és a halál között
Vighnéshvara (szanszkrit) - az akadályok elhárítója, Ganésa másik
 neve
Vigrahavjávartaníkáriká (szanszkrit) - Az ellenvetések
megsemmisí-tése, Nágárdzsuna műve; ellenséges
oppozíció szellemében folytatott vita
Vigrahavjávartanívritti (szanszkrit) - Nágárdzsuna
önkommentárja Az ellentétek megsemmisítése című
művéhez
vigrihjaszambhásá (szanszkrit) - ellenséges oppozíció szellemében
foly-tatott vita
vihára (szanszkrit, kínai seng fang, sen qielan) - kolostor, zárt csarnok,
kert szerzetesi együttlétre, egy sztúpa köré emelt épületek
vihimszá (páli, szanszkrit) - rosszindulat, szennyezett szenvedély, árta-
lom, akuszala múlá
vijóga (szanszkrit) - elkülönítés, szérválasztás
vikála (szanszkrit) - délután, este, étkezésre alkalmatlan
idő, rossz időpont
vikalpa/kalpana (szanszkrit, írott tibeti mam rtog/rtog pa) -
fogalmiság, elemző gondolat, fantázia, képzelődés,
amelynek alapja valóságos alap nélküli szóbeli
megfogalmazás, megkülönböztető fogalmi gon-
dolkodás, képzelet különbség, különbözés,
megkülönböztető fogalmi gondolkodás, megkülönböz-
tető fogalom, megkülönböztetés, különbségtevés,
vágyakozás
vikára (páli) - a prakriti megjelenési formáinak módosulata (érzékelési,
cselekvési képesség)
vikkhambhanapahána (szanszkrit) - elnyomás által történő
elhagyás (vinaja)
Vikramasíla vihára (szanszkrit) - indiai kolostor, itt élt Atísa
viksépa (szanszkrit) - zavar, elterelődés
viksipta (szanszkrit) - az elmeműködés megszakításokkal
kevert hábor-gása
világ (3) - bhur (föld), bhuvah (légtér), svar (menny)
villámláskor - áldás (héber) - Baruh atá Adonáj Elohénu meleh
haolám, oszé maaszé vörésit. (Áldott légy, Örökkévaló
Istenünk, a világ királya, aki a teremtés művét
gyakorolja.)
Ville aux Camps (vodu) - mitikus város Guineában, ahonnan a loák
jönnek
vilóma pránajáma (szanszkrit) - ellentétes légzés (hatha jóga)
vimalá (szanszkrit) - tiszta, a bhávaná márga 2. foka, a
pratjékabuddhák útjának második része
vimala bhúmi (szanszkrit) - a tisztaság birodalma, a bódhiszattva
 bhúmi 2. foka
Vimalamitra (szanszkrit) - indiai mester
vimána (szanszkrit) - a templomban a múrti oltára föle magasodó
torony, égi palota
Vimána vatthu (páli) - Tipitaka, Az égi paloták történetei
vimóksa (szanszkrit) - a 8 megszabadító, a 8 megszabadulás
vimóksa mukha (szanszkrit) - a megszabadulás kapuja
Vimsatiká (szanszkrit) - Húsz versszak, mahájánajógácsára szútra,
Vaszubandhu műve
vimuktí (szanszkrit, írott tibeti rnam grol) - megváltás, felszabadulás, a
szánkhjában a nivritti, a jógában a szamádhi
vimukti dnyána drista (szanszkrit, írott tibeti rnam par grol ba'i je
shes mthong ba) - a szabadulás tudása
vimuktí márga (szanszkrit) - a szabadság ösvénye az arhattá
váláshoz vadzsropa-szamádhi által, a szamáhita egyik
része, a végső megszaba-dulás útja, 89-féle van
vína (szanszkrit) - húros hangszer, Válmiki találta fel
vinaja kála (szanszkrit) - a síla kála 9. szakasza
Vinaja pitaka (szanszkrit, ejtett tibeti Dul va, kínai fah) - a
fegyelmezés kosara (5 könyv: Párádzsikam, Pácsittijam,
Mahávagga, Csúlavagga, Parivára), a Tripitaka egyik része, a
szerzetesi közösségek szabályzata, a Kágyur része
Vinájaka (szanszkrit) - akit más már nem vezet, Ganésa másik neve
Vinatá (szanszkrit) - Kasjapa felesége
viniccsaja (szanszkrit) - ítéletalkotás
vinipátika (szanszkrit) - a poklokban létezők
vinnyána (páli) - tudat, a paticcsa szammupáda 3. tagja, a gondolatok
89 csoportja; újraszületési tudat, intelligencia
vinnyána kája (páli) - a 6 vinnyánatest (látás, hallás, szaglás, ízlelés,
tapintás, képzelet)
vinnyánakkhandha (szanszkrit) - koordináló szellemi tudatosság hal-
maza, tudatcsoport (elme, szellem, tudat), az egyik panycsa
kkhandha
vinnyánam (szanszkrit) - érzet, az érzőtől független
vinnyánanycsájatana (szanszkrit) - a tudat végtelensége
vinnyáta (szanszkrit) - tudott
vipadjásza (szanszkrit) - mentális szennyeződés, a dolgok
ellentétesen mutatkoznak meg (pl. szép a nem-szép, állandó az
állandótlan stb.)
vipáka (szanszkrit) - eredő, a karma eredményezett
aspektusa, visszaha-tás, termés, gyógyszerek
anyagcsere terméke, ájur véda
vipáka hétu (szanszkrit) - megtorló okság, a karma beérése, heterogén
 okság
vipáka phala (szanszkrit) - a beérés erőfeszítése, karmikus
beérés, a tett gyümölcse
vipáka varana (szanszkrit) - a beérés zavarodottsága, az
újraszületéskor a gati (az újraszületés helyei)
vipallásza (szanszkrit) - a megismerés romlottsága, téveszme (a szenny
szépnek tartása, a kellemetlen kellemesnek tartása, az állandóság
nélküli állandónak tartása, az én-nélküli énnek tartása)
viparináma duhkhatá (szanszkrit) - az elmúlás elszenvedése, a
duhkha második jellegzetessége
viparíta csakrászana úrdhva dhanurászana (szanszkrit) - fordított
kerek-tartás fölemelt íj-tartással (hatha jóga)
viparíta khjáti (szanszkrit) - ellentétesnek mondás, valamit ellentétes
tulajdonságúnak vélünk, mint ami valójában
viparíta shalabhászana (szanszkrit) - fordított sáska-tartás (hatha
jóga)
viparíta szannyá (szanszkrit) - megrontott észlelés
viparjaja (szanszkrit) - megátalkodottság, hibás nézet
vipasjaná (szanszkrit, páli vipasszaná, írott tibeti lhag mthong, kínai
guan) - mély belátás, szemlélet, igazi belátás, kiterjesztett
látás, elemző meditáció, a belátó megértés gya-
korlása, fejlődés-bölcsesség, a valóság intuitív
megragadása
vipasjaná dnyána (szanszkrit) - a belátás/ismeret tapasztalata
Vipasjin (szanszkrit, írott tibeti sangs rgjas rnam par gzigs) -
Mindent látó, a Buddha 1. elődje
vipasszaná (páli) - vipasjaná
vipasszaná bhávaná (szanszkrit) - belátás meditáció
vipluta (szanszkrit) - elvirágzott, olyan tan, amely feledésbe merül az
új tan mögött
vipphandita (szanszkrit) - görcsös vonaglás, vagyis a filozófiai vita
vipra jukta (szanszkrit) - külön-külön ható okok
vipra jukta csitta dharma (szanszkrit) - a tudatossághoz nem
kapcso-lódó mentális tényezők, a panycsa szkandha
szamszkára szkandha egyike
vírabhadrászana (szanszkrit) - virabhadra-tartás (hatha jóga)
Virádha (szanszkrit) - a Dandaka erdőben élő óriás
virága (páli) - a vágytalanság állapota, szenvedélymentesség, a nirvána
virágzás és érés időszaka (görög) - márciustól júniusig
viráma (szanszkrit) - a dévanágari írásban a szótagokat összekapcsoló
vonal
virancsjászana (szanszkrit) - Virancsa-tartás (hatha jóga)
vírasivizmus (szanszkrit) - hősies Siva-hit
vírászana (szanszkrit) - hős-tartás (hatha jóga)
virat purusa (szanszkrit) - sugárzó lélek, az isteni működés
Viráta (szanszkrit) - Matszja királya
viratijo (szanszkrit) - tartózkodás a szenvedélyektől
virecsan (szanszkrit) - hashajtás, ájur véda
vírja (szanszkrit, írott tibeti 'brtson 'grus) - állhatatosság az
igazság kere-sésében, erőfeszítés, szorgalom, törek-
vés, erély, tetterő, energia, böl-csesség, állhatatosság
általi tökéletes elmélyedés, fenntartott erőfeszítés, a
szatta boddzshangá 3. tényezője
vírja bala (szanszkrit) - az elme 5. képessége, az elme
érintetlen marad a mentális szennyeződéstől
vírja indríja (szanszkrit) - a szorgalom képessége
vírja páramitá (szanszkrit) - az állhatatosság tökéletessége
viródha (szanszkrit) - ellenségeskedés, viaskodás
Virudhaka (szanszkrit) - Iksváku leszármazottja, a szakják
ősatyja, szék-helye a Szindhu torkolatánál volt, 4
száműzött fia Kapila mellett: Ulkhámukha, Kárakarna,
Hasztinádzsa, Núpura; a dél istene, a kumbhandák
ura, de Jama is
Virúpa (szanszkrit, ejtett tibeti) - a szakja-iskola alapítója (Drokmi)
Virúpáksa (szanszkrit) - a nyugat mahárádzsája, de Varuna is, a nágák
ura
Virurhaka (szanszkrit) - a déli királyi vonal, égi rádzsa
visaja (szanszkrit) - az érzékek tárgya, tárgy, terület,
érzékelhető anyag; pl. az 5 indríja
visaja dhátu (szanszkrit) - a 6 fajta tudatosság tárgyi elemei
visaja dnyána (szanszkrit) - tárgyi ismeret
visaja pratigháta (szanszkrit) - tárgyi ellentét
visaja visajin (szanszkrit) - a megismerés tárgya közti viszony
Visákhá (szanszkrit) - a Buddha híve, a Pubbáráma adományozója
Szá-vatthíban
visama (szanszkrit) - változó, egyenetlen feszengő, az avkajta
prakriti és a vjakta közös tulajdonsága
visama vritti pránajáma (szanszkrit) - aránytalan műveletsorú
légzés (hatha jóga)
visamjóga (szanszkrit) - kétféle elkülönülés (laukika, lókottara)
visésa (szanszkrit) - sajátosság, különbség, nem-általános, determinált
visésa bhágija (szanszkrit) - megkülönböztetés felé vezető
suddhaka
visésa dharma (szanszkrit) - különleges dharma, egyes
embercsoportokra (kaszt) vonatkozik
visésa hétu (szanszkrit) - különbség a dolgok között
vishamagni (szanszkrit) - változó erejű agni, ájur véda
Vishnupada (szanszkrit) - Vishnu lába, nulla
Vishnuprajág (szanszkrit) - a Dauli Gangá és az Alakánanda összefo-
lyása
vishvámitrászana (szanszkrit) - Vishvámitra-tartás (hatha jóga)
visistádvaita (szanszkrit) - megkülönböztetett nem-kettősség
visistádvaita védánta (szanszkrit) - fenntartással kettősség
nélküli, pontosított/módosított advaita védánta iskola,
alapítója Rámánudzsa (i.sz. 1017-1137), műve:
Sríbhásja, Brahmá szútra kommentár
Visnu (szanszkrit) - aki mindent áthat, mindenbe belehatol, a hindu
Trimúrti második alakja, a világ fenntartója, társa Lakshmi, ketten
együtt Lakshmi Nárájana páros, hordozóállata a félig ember-félig
madár Garuda, lábujjai közül ered a Gangá (Gangesz), lakhelye a
Vaikuntha menny, a karikába hajolt Shéshanága (Ananta
Shésha) kígyón fekszik két világkorszak között, a
mítoszban 22 megtestesülése van, a hármasságban ő
a másik kettő irányítója, mint a Legfelsőbb Úr
megnyilvánulása, ezért megvan benne a 6 fenség:
gazdagság, hatalom, szépség, hírnév, erő, lemondás,
a jóság minőségéért felelős, két univerzum
megteremtése között (bardo) a következőről álmodik,
amit a köldökéből kinövő lótuszon ülő Brahmá hajt
végre, 3 alakja van (megnyilvánulásai szerint: Mahá
Visnu, Garbho dakasájí Visnu, Ksírodakasájí Visnu), 4
karjának jelképes tárgyai: kagylókürt, harci korog,
buzogány, lótuszvirág, tíz fő inkarnációja van:
Matszja, Kúrma, Varáha, Nara szimha, Vámana,
Parasuráma, Rámacsandra, Balaráma, Buddha, Kalki;
a zenit
visnu csomó - energiaközpont a torokban
Visnu purána (szanszkrit) - Visnu könyv, a világ teremtése és
pusztulása, i.sz. 5. sz.
Visravasz (szanszkrit) - risi, Pulasztja fia, Kuvéra és Rávana apja
visuddha bhúmi (szanszkrit) - a megingathatatlan, tiszta szintek, a
bhávaná márga 8.-9.-10. foka, a pratjékabuddhák útjának nyolcadik,
kilencedik és tizedik része, az elmében nincs én-képzet
visuddha csakra (szanszkrit) - erőközpont (pítha) a
gégetájékon (= tiszta)
Visvabhu (szanszkrit, írott tibeti thams csad skjob) - Mindenkit gyá-
molító, a Buddha 3. elődje
Visvakarma (szanszkrit, írott tibeti bdzsi sva kar ma) - mindenek
alkotója, a félistenek építésze, a Szatapatja véda írója,
 Indra mennykövének készítője, Világteremtő
Visvakarman (szanszkrit) - mennyei építőmester
visvam (szanszkrit) - világegyetem
Visvámitra (szanszkrit) - risi, Ráma nevelője
visvászadhájaka (szanszkrit) - a bizalom felkeltése, a nemes
nyolcrétű ösvény 3., 4. és 5. begyakorlása (a
théravádában a síla)
visvavadzsra (szanszkrit, írott tibeti sna tshogs rdo rdzse/rgja gram) -
gyémántjogar-kereszt,az ég elem
Viszákhá (páli) - Migára menye, a Pubbáráma adományozója
viszam jóga phala (szanszkrit) - az elkülönítés erőfeszítése
viszama (szanszkrit) - vibráló
viszannyutta (szanszkrit) - kiszabadult, elkülönült
viszuddhi déva (szanszkrit) - megtisztulással létrejött istenek
Viszuddhi magga (páli) - A tisztulás útja, Bhadantacsarija
Buddha-ghósza műve (i.sz. 4. sz.), théraváda iskola
viszúka (szanszkrit) - színjáték, vagyis a filozófiai vita
vitaranjaka/vitakka (szanszkrit) - szankhárák a szthúla bhútákban, ké-
tely, reflexió, gondolat
vitarka (szanszkrit) - gondolat, visszatükrözés, reflexió, a
szankhárák a thúla bhútában jelennek meg,
mérlegelés, vizsgálódás, képzetek, belső monológ, a
gondolat megalkotása, az elmélyülése megnyilvánuló
tényezője, dhjána
vitarka szamápatti (szanszkrit) - szamápatti
viuprajukta csittadharma (szanszkrit) - a tudatossághoz nem
kapcsoló-dó mentális tényezők
vivarta kalpa (szanszkrit) - az alkotás időszaka
vivarta váda (szanszkrit) - illúzió-tan, az egész tapasztalati
világot végső soron káprázatnak tartja, amely a
valóság igazi természetét, az Istent vagy a Brahmant
elfedi előlünk
Vivaszván (szanszkrit) - Napisten, Manu apja
vivéha szanszkára (szanszkrit) - házassági szertartás
vivéka (szanszkrit) - megkülönböztető megismerés
vizsgálat, hármas - mint az aranyat: égetéssel, vágással, dörzsöléssel
vjádhi (szanszkrit) - betegség
vjághrímukha dmar mo stag gi mgo can (írott tibeti) - a Nyolc
Boszorkány közül a vörös tigrisfejű
vjágra (szanszkrit) - nyugtalanság
vjaja (szanszkrit) - elmúlás, enyészet
vjákarana (szanszkrit) - a Buddha beszédeinek magyarázatai, a szansz-
krit nyelvtan alapfogalmainak leírása a védángán belül, a
 dvádasánga-sászana 3. része
vjákata (szanszkrit) - a kinyilatkoztatott (tanítás)
vjákhjána (szanszkrit) - magyarázat
vjakta (szanszkrit) - az evolúció útján kibontott anyag, teremtett
vjaktaupa désa (szanszkrit) - nyilvános tanítás
vjaktávjakta (szanszkrit) - egyszerre megmutatkozott és meg nem
mutat-kozott teljesség
vjána (szanszkrit) - az egyik vata, szív, ájur véda
vjána váju (szanszkrit) - a légzés szabályozása a bevitt táplálék
elosztá-sával
vjána vata (szanszkrit) - a mellkasra vonatkozó eltérések
(szívműködés), ájur véda
vjandzsaja kája (szanszkrit) - hang, mint fonéma
vjandzsana (szanszkrit) - szó szerinti jelentés
vjant (szanszkrit) - ég, nulla
vjápáda (szanszkrit, páli bjápádo) - harag, gonoszság, rosszakarat, aku-
szala múlá
vjápti viniscsaja marma (szanszkrit) - az egyöntetűség
felismerése, az énség nem létezhet sem az 5 halmazon belül, sem
azon kívül, a nihszvabháva 2. foka, ékánéka vijuktatva
Vjásza (szanszkrit) - elrendező, mitikus szent, Parasára és Szatjavati
fia, a Bhárata-nemzetség ősapja a Mahábháratában,
Visnu egyik mellék-inkarnációja, ő gyűjtötte össze és
szerkesztette 4 részben a Védákat, írta a Mahábhára-
tát
vjatiréka (szanszkrit) - elkülönülés, amelyek nem ekvivalensek
vjavahára (szanszkrit) - gyakorlat, konvenció
vjávartana (szanszkrit) - kizárás, nemlegesség
vjomacsárin/gaganacsárin (szanszkrit, írott tibeti mkha' spjod) - eget
bíró, akit karmája az égi régióba juttat
vjoman (szanszkrit) - ég, űr, nulla
vjúha (szanszkrit) - bemutatás, elrendezés, csodás megjelenés
vjupasamana (szanszkrit) - elmélyülés
vjutszarga (szanszkrit) - elvetés
vlanbindingue (vodu) - bűnöző boszorkány csoport
vo (kínai) - japán
vocero (vodu) - halottsiratás
vodu - (vaudou) afrikai eredetű hiedelmek és rítusok
együttese, mely katolikus szokásokkal összefonódva
Haiti parasztságának és városi munkásságának vallása;
vodû = isten (fon nyelvcsalád Dahomeyben és Togóban)
vodû si (vodu) - a vodu felesége, egy istenség szolgálója
votthappana (szanszkrit) - meghatározás
völgytemplom (egyiptomi) - a piramisokhoz tartozó templomegyüttes
alsó épülete, a halotti kultusz egyik helye
vörös korona (egyiptomi) - Alsó-Egyiptom alacsony, kerek,
vörös (valószínűleg vörös anyaggal bevont) koronája
vrata (szanszkrit) - fogadalom
vrátja (szanszkrit) - hanyag
vrihatphaláh (szanszkrit) - a nagy eredmények szintje a formavilágban
Vrikódara (szanszkrit) - farkas gyomrú, Bhíma jelzője
vriksászana (szanszkrit) - fa-tartás (hatha jóga)
Vrindávana (szanszkrit) - város, megtestesülése alatt többnyire itt
tartóz-kodott Krisna, amikor Nanda Gokulából ide menekítette
vrisa (szanszkrit) - a Bika csillagkép, ajanamsza
vriscsika (szanszkrit) - a Skorpió csillagkép, ajanamsza
vriscsikászana (szanszkrit) - skorpió-tartás (hatha jóga)
Vrisni (szanszkrit) - a jádavák egyik törzse, fejedelmük Krisna
vrisnik (szanszkrit) - mitikus északnyugati-indiai nép
Vritra (szanszkrit) - sárkány, Indra legyőzte
vritti/káriká (szanszkrit) - hullámzás, áramlás, tudatforma;
oldott, többnyire verses kommentár egy műhöz
vu (kínai, japán szatori) - nem, semmi, nincs, üresség;
sámánnő, aki jól táncol, aki megidézi a szellemeket, isteni
kiválasztott, szellemi megvilágosodás
vu csu (kínai) - sámán, aki kapcsolatban van az istenivel
Vu men Huj kaj (kínai) - Mumon Ekai
Vu Men Kuan (kínai) - az Átjáró kapu nélkül csan-történetek írója
Vu ti (kínai) - az 5 istencsászár
vu vej (kínai) - nem-cselekvés, nirúpana vikalpa, nirvána,
tartózkodás a természet ellenében történő
cselekvéstől
Vuivaszvati (szanszkrit) - város, Szúrja lakhelye
vulukpa (ejtett tibeti) - tibeti iskola
Vutajsan (kínai) - gyönyörűséges sugárzás, a kínai
buddhisták ötcsúcsú szent hegye, patrónusa
Manydzsusrí bódhiszattva, kínai buddhista filozófiai
iskola, előtérbe helyezte a tan közvetítését az
egyszerű emberek felé

wanax (görög) - az állam atyja és vezetője (Kréta)

Wang csuk ma (ejtett tibeti) - a 48 haragvó istenség 28-as csoportja, a
testben az agyhoz kapcsolódnak
wanga (vodu) - természetfeletti méreg, varázslat
Wat Phra Tadt Suted - templom Thaiföldön, i.sz. 1383
wei t'o lun si (kínai) - véda vádin
weresi (egyiptomi) - figyelő, női papi rang
Wu ching - (i.sz. 674) kínai utazó Indiában
wu hszing (kínai) - egymásba átalakuló 5 őselem (fa
/Jupiter, Kelet, zöld/, tűz /Mars, Dél, vörös/, föld
/Szaturnusz, középpont, sárga/, érc /Vénusz, Nyugat,
fehér/, víz /Merkúr, Észak, fekete/)
wu jin lun si (kínai) - az ok-nélküliség tana, a dolgok spontán jönnek
létre
wu ni zui (kínai) - panycsánantaríjáni
wu sheng (kínai) - panycsa jána
wu wei (kínai) - nem-cselekvés, be-nem-avatkozás, nirvána
wu wei zhen ren (kínai) - ügy-nélküli igaz ember, (wu = nem,
de, ne, nincs, semmi, wei = ülőhely, trónus, pozíció,
tisztség, rang, zhen = igaz, hűséges, valóságos, ren =
ember), az előítéleteitől megszabadult, kiüresedett
ember, akiben már nincs sem jóra, sem rosszra való
személyes hasznot hozó törekvés, taoista kifejezés, a csanban
vu si
wu xiang ru ru (kínai) - alaksana tathatá
wu xing (kínai) - az 5 elem
wu yan (kínai) - szem
wu yu (kínai) - nirupadhisésa
wu zhu nie pan (kínai) - apratísthita nirvána
wujin (kínai) - eredőpont nélküliség, minden létező alapja
a wuji, a taiji és a wuxing, a wuxing a li és a qi
hatására jön létre jinből és jangból (Konfuciánus felfo-
gás)
WV-szám (egyiptomi) - Western Valley - azaz a Nyugati Völgy sírjai,
ezzel a betűjellel jelölik a szakirodalmak a thébai
nyugati parton, a Királyok Völgyének nyugati ágán található
uralkodói és nemesi sírokat, az utánuk álló szám alapján
különböztetik meg egymástól

xiang lu (kínai) - füstölőedény

xiangji/xiangru (kínai) - kölcsönös azonosság, átjárás, a világok
azonossága, huayan iskola
xiao (kínai) - szülőtisztelő
xiao qian shi jie (kínai) - szahaszras csúdikó lókadhátu
xiao shun (kínai) - síla
xin (kínai) - szavahihető
xin sheng mie (kínai) - a jelenségvilágban megjelenő tudat
xin zhen ru (kínai) - abszolút tudat
xing (kínai) - emberi természet
xing qi (kínai) - természet-keletkezés
xiu zao (kínai) - vallási gyakorlat
xoanon (görög) - kultuszszobor a szentélyben
Xuan zang (kínai) - kínai buddhista zarándok az i.sz. 7. században, aki
Indiából Kínába viszi a buddhista szent könyveket, mint
ilyen, a tanítást hozó szimbóluma, műve: A Nagy
Tang birodalom nyugati vidékéről

yanvalou (vodu) - vodu tánc

za (ejtett tibeti, írott tibeti gza', sz. graha) - rosszindulatú bolygó-

szellemek
za ba ljang nag bja rgod mgo (írott tibeti) - az Evő
Keselyűfejű, a Huszonnégy Hatalmas Boszorkány
egyike, sötétzöld
zafu (japán) - ülőpárna a zazen gyakorlásához, kapokkal
megtöltött kb. 10 cm magas kemény párna
záhár (héber) - fiú, zóher borsó = sós vízben főtt borsozott
sárgaborsó a brit milá alkalmával
zahita kumbhaka (szanszkrit) - szándékos légzésfelfüggesztés (hatha
jóga)
záhor (héber) - emlékezz
zájin ádár (héber) - Mózes születésének és halálának évfordulója (ádár
7)
Zaka (vodu) - a mezők és a mezőgazdasági munkák istene, az
emberek unokatestvére
zakat (iszlám) - alamizsna, szegényadó, melyet a megtakarított,
félretett vagyon után kell a muszlimnak fizetnie évente (2,5 %).
zang thal chen po (írott tibeti) - felfelé vivő átalakulás,
meredek ösvény
zanmai (japán) - összeszedettség, szamádhi
zansin (japán) - ragaszkodástól mentes tudat
Zanszkár (ejtett tibeti, írott tibeti zangs dkar) - tibeti város
zar (vodu) - szekták Észak-Afrikában és a Közel-Keleten gyógyító fel-
adattal
Zarathustra (perzsa) - vallásalapító (i.e. 522-486)
Zasgtsangma (írott tibeti) - Suddhódana
zazen (japán, kínai cso csan) - a zen módja, ülve elmélkedés, cuo
ze (ejtett tibeti, írott tibeti 'dzad) - kimerülés
zê (vodu) - szent edény
ze sdang (írott tibeti) - dvésa
ze siki (japán) - nyelv-tudat
zed pa (ejtett tibeti) - létszomj
Zeisler István (japán Mokusó) - zen mester (1946-1990)
zejde (jiddis) - nagyapa
zelóta (jiddis) - buzgó, zsidó szekta
zen (japán, kínai csan, koreai szon) - elmélkedés, kolostori vallás,
egész életet betöltő módon, aszketikusan lehet
gyakorolni, csupán egyes módszerei és a tanítás
lényege populáris, a teljes gyakorlat nem, dhjána
zen ga (japán) - zen festmény
zen roku siki (japán) - az első 6 tudat (álajavidnyána)
zendo (japán, kínai csan tang) - az elmélkedés csarnoka, a zazen helye,
egyben a hálóterem a zen kolostorokban
zendzsi (japán) - zen mester
zeng shang yuan (kínai) - adhipati pratjaja
zentai mitama (japán) - a mindenség szelleme a sintóban
Zeus (görög) - Kronos és Rheia gyermeke, fénylő
Zeus Herkeios (görög) - Kerítésvédő Zeus
Zeus Ktésios (görög) - Vagyonvédő Zeus
Zeus Lykaios (görög) - a Lykaion-hegy Zeusa, arkadiai
esőcsináló
Zeus Meilichios (görög) - Irgalmazó Zeus
Zeus Olympos (görög) - az Olymposi Zeus ünnepe Munychión hónap-
ban Artemis Munychia ünnepe után, a lovasjátékok kezdete (Athén)
Zeus Velkhanos (görög) - krétai isten
zhag phjed dang rtsa lnga (írott tibeti) - ötödfél nap ( nem világos,
hogy öt és fél vagy négy és fél)
zhal zas na (írott tibeti) - naivédjá
zhe sdang (írott tibeti) - dvésa
zhen jou (kínai) - az igazi létezés, a bölcs állapota
zhen ru (kínai, szanszkrit tathatá) - ekkéntiség, nem létrehozott
zhi (kínai) - szamatha
zhi ba dmar mo chu srin mgo (írott tibeti) - a Nyugodalmas
Víziszörny-fejű, a Huszonnégy Hatalmas Boszorkány
egyike, vörös
zhi bjed pa (írott tibeti) - shi cse pa
zhi khro (írott tibeti, szanszkrit sánti/krodha) - nyugvók és
 haragvók, megszemélyesített ellentétek (békések-
háborgók, szelídek-haragosak, vonzók-taszítók,
megnyugtatók-félelemkeltők), az elme jelenései
zhong (kínai) - kötelességtudó, Konfuciusz egyik vezérelve; shu
zhong qian shi jie (kínai) - dviszáhaszromadhja mólóka dhátu
Zhou Fa lan (kínai) - Dharma aranja
zhuan lun sheng wang (kínai) - csakravartin rádzsa
zi (ejtett tibeti, írot tibeti gzi) - ragyogás, tündöklés
zi dzsi (ejtett tibeti, írott tibeti gzi brdzsid) - önbizalom
zijun (jiddis) - egyágú korona
zin (írott tibeti) - zön
zin nago (vodu) - vasfazék
zing pa (írott tibeti) - sing pa
zinga (vodu) - kendermagos tyúk
zla (írott tibeti) - da
zla ba (írott tibeti) - da va
zla ba dkar mo khra'i mgo (írott tibeti) - a Hold Kányafejű, a
Huszonnégy Hatalmas Boszorkány egyike, fehér
zmán (jiddis) - tábla a zsinagóga előterében, az imák
időpontjait jelzi
Zoán (héber) - egyiptomi Dzsan, Tanisz
zobop (vodu) - bűnöző boszorkány csoport, vérfarkas
zohár (héber) - ragyogás, a Kabbala foglalata
zombi (vodu) - halott, aki gyengeelméjűen egy bokónál
dolgozik, élő halott, ha sót eszik, kitisztul elméje, és
keresni kezdi a sírját
zómucu (japán) - kevert iskola
Zong mi (kínai) - (i.sz. 780-841) művében (A Tökéletes
Megvilágosodás Szútrával a visszavonulás
művelésére kézikönyve, i.sz. 828 körül) olvasható a
csan lelkigyakorlatot megelőző szertartás: 1.
felajánlás (füstölő, virágok elhelyezése fél térden), 2.
magasztalás (ének a szútrákból, 5 leborulás), 3.
hódolat (megszólítások, leborulások), 4. bűnbánat
(mind a 6 érzékre, meghajlás koncentrálás a 3
kincsre, füstölő, virágok elhelyezése), 5. könyörgés a
Buddhához (recitálás, 3 meghajlás), 6. örvendezés
mások megvilágosodásán (meghajlás a 3 kincs előtt),
7. felajánlás (3 meghajlás, bűnbánattal szerzett ér-
demek felajánlása az érző lényekért), 8. fogadalmak
(meghajlás Vairocsána előtt) - ezt az említett szútra
recitálása követi, majd a zazen
zong miao (kínai) - sztúpa
zóri (japán) - saru
zot hanukka (héber) - ez az újjáavatás ünnepe - mondják az áldás után,
amikor mind a 8 gyertya ég már
zön (ejtett tibeti, írott tibeti zin) - fa, a puhaság, mozgékonyság,
vitalitás, Jupiter, kelet, tavasz, hajnal, jelképe fa világoszöld
levelekkel, Many-dzsusri kardjának nyele, szerve a máj, íze a savas,
színe a zöld, jegye a bárány
Zraim (héber) - a Misna 1. része, a Tóra mezőgazdasági
törvényei
zróá (héber) - sűlt húsdarab (széder este)
zung 'brel (írott tibeti) - juga naddha
zung 'jug (írott tibeti) - juga naddha, páros odaadás
zsag (írott tibeti) - sak
zsak lhag pa (írott tibeti) - szerda
zsak mig dmar (írott tibeti) - kedd
zsak nji ma (írott tibeti) - vasárnap
zsak pa sangs (írott tibeti) - péntek
zsak phur bu (írott tibeti) - csütörtök
zsak spen pa (írott tibeti) - szombat
zsak zla ba (írott tibeti) - hétfő
Zsang zsung (kínai) - bön források szerint Tibet ősi
királysága
zse szdang (ejtett tibeti) - dvésa
zsen (kínai) - ember
zsen tong (ejtett tibeti) - másfajta üresség
zshön (ejtett tibeti, írott tibeti gzson) - fiatalság
zsi ba (írott tibeti) - si va
zsi gnasz (írott tibeti) - samatha
zsinagóga (héber) - kneszet
zso siki (japán) - tároló tudat
Zsonnupel (ejtett tibeti) - tibeti tudós, műve A Kék Évkönyv
(i.sz. 1478)
zsu (ejtett tibeti, írott tibeti gzsu) - a Nyilas csillagkép, ajanamsza
zsu he (kínai) - hogyan?